A SAKKJÁTÉK SZIMBOLIKÁJA

A V.°. N .°. É .°. M .°. D .°.

A szk. Templom közepén fehér és fekete kockákból álló mozaikpadlót látunk. A mozaikpadló az anyagiság szimbóluma. Ezen emelkedik a megkülönböztetı kettısség két Oszlopa, közöttük a fénylı Delta, az emberalkotta Pentagramma, valamint a tökéletes Kocka, a megvalósítandó tökéletesség jelképe. Amikor a mozaikpadlón áll a beavatott, lelki és szellemi egyensúly-tudata lép érvénybe: tudja, hogy a fekete-fehér váltakozás azt jelzi, hogy a fájdalmat elégedettség, a bánatot öröm fogja követni. A mozaikpadló a nyilvánvaló dolgokkal, a tapasztalati világgal áll kapcsolatban. A templombeli mozaikpadló több tekintetben - alakban, színben - megfeleltethetı egy sakktáblának. A következıkben a sakktábla, illetve a sakkjáték szimbolikájáról fogok beszélni, amely szimbolika ismerete hozzásegíthet minket a szk.-ség hátterében húzódó metafizikai jelképiség megértéséhez is.

A metafizikai tradíciók szimbólumai nem esetleges jelképek, hanem a szellemi hatalom doktrinális rendő kifejezései. E szimbólumok lényege egyes filozófusok szerint a diszkurzív racionalitás számára felfoghatatlan (ezoterikus), az intuíció is csupán exoterikus vázukat érintheti. Ebbıl következıen az alábbiakban leírtak se lépnek fel nagyobb igénnyel, minthogy exoterikus-érintıleges interpretációt adjanak egy, a világ legkülönbözıbb pontjain jól ismert szimbolikus tárgyról és játékról, a sakkról.

Elıbb azonban néhány szó a szimbólumról általában. A szimbólum megállapodáson alapuló érzékletes jel, mely gyakran közvetlenül nem érzékelhetı jelenségekre utal. Segítségével kimondhatóvá válik a kimondhatatlan (Carlyle). A szümbolon 2 valóságot egyesít, melyek nem felcserélhetık: általános vagy szellemi és különös vagy testi-fizikai valóságot. A látható itt a láthatatlan megjelenítıje. A szümbolon szó az ókeresztény korban is megırzi ismertetıjegy alapjelentését. Eredetileg: családtagok, barátok, ha elváltak, pénzt, szerzıdést tartalmazó agyagtáblát, fadarabot v. győrőt kettétörtek, és az új találkozáskor a szümbola, az összeillı tárgydarabkák újra egészet képeztek: így az összetartozás bizonyítéka volt a szümbola, a családi-baráti érzés hordozója. Az antikvitásban ezért a jósoláshoz szükséges madarak röppályája, jogi okmányok, háborús jelszavak, misztériumok szövege mind szümbola volt. Eredete a szümballein ige : összevet, összeilleszt.

Isteni attribútumok is szimbólumnak neveztettek: Poszeidón - szigony, Apollón (zene) - lant, keresztény szenteknek is: Péter: kulcs, Márk: oroszlán, Lukács: ökör, Orsolya: nyíl. Keresztény vallási tartalommal elıször Szt. Cyprianus használta a symbolum szót: hitvallási tételek - ezeket elıször a püspök recitálta, majd a megkeresztelendı, ezeknek illeszkednie kellett (symbolum confessio fidei).

A vallási szimbólumok magukba sőrítik mindazt, ami tudható a világról, illetve, hogy a benne élınek hogyan kell cselekednie. Az ontológiát és a kozmogóniát kapcsolják az esztétikához és az etikához. Ez csak a korlátozott számú összefoglaló jellegő szimbólumokra vonatkozik. Pl. az oglala indiánoknál a kör: úgy tartják, a Nagy Szellem mindent köralakúra teremtett a világon, kivéve a követ. Nap, hold, föld, ég kör alakú, a kör jelképe a világ szélének, az évnek: a hónapok is körbejárnak. A tipi (sátortábor) is köralakú, ami egyben menedék is. Aki e kultúrákban figyelmen kívül hagyta a szimbólumok által megfogalmazott normákat, azt nem is annyira gonosznak, mintsem tudatlannak tartották. A moralitás szigorú kapcsolatban áll a gyakorlati bölcsességgel. A szent szimbólumok, bármilyen formában-környezetben jelenjenek is meg (pl. gyógyítási szertartásban, áldozatban, beavatási rítusban stb.) a nép számára összefoglalása mindannak a tudásnak, amit az életrıl szereztek.

A sakk-szimbolikában is tükrözıdik minden, vagy szinte minden, amit a világról tudhatunk. Indiai eredető, perzsa-arab közvetítéssel került a középkori Európába. A német Schahmatt szó jelzi, hogy ez így van: perzsa shâh (király) + arab mât (meghalt) szavakból ered. Királyi játék. Nemcsak, mert király nevő figura is szerepel benne, hanem egész koncepciójában és szimbolikájában szoláris és királyi eredető, olyan matematikai parabola, amelyben végig fennáll a szabad cselekvés és az elkerülhetetlen sors közti mély összefüggés. Reneszánsz idején kap nagyobb mozgásteret a futó és a királynı, onnantól absztraktabb a játék. A figurák felállása viszont ugyanolyan maradt: keleti hadseregek hadrendje szerint: könnyő fegyverzet elöl (gyalogok), derékhad: harci szekerekbıl (bástya), lovasokból (huszár), harci elefántokból (futó) áll, centrumban a király és a királynı, illetve a király tanácsadója. Tábla formája egy (Vastu)-mandala klasszikus formáját mutatja. Ugyanezt a diagramot templomok-városok alaprajzában is megtaláljuk, melyek viszont a kozmoszt mintázzák. A mandala magát a létezést jelképezi. Azt a teret, ahol az istenek mőködésbe lépnek. A sakk-küzdelem tehát szimbolikusan az istenek és a titánok, illetve angyalok és démonok küzdelmét jeleníti meg. A mandala geometrikus sémává alakítva jelenik meg a táblán.

(KIOSZTÁS) A 4 belsı kocka minden ciklus 4 alapfázisát mutatja, világkorszakokat és évszakokat. A 4 kockát körülvevı sáv a Nap pályájának felel meg, a 12 zodiákus jeggyel, a külsı kockákon a Hold 28 házának jelképe látható. A fehér-fekete váltakozás: nappal-éjszaka, születés-halál váltakozása. A 8x8 kockára osztott négyzet (a tábla) a kozmikus mozgások sőrítménye, melyek az idıben bontakoznak ki: a tábla maga a világ. A játékot eredetileg a bráhmanok kasztjában játszották, a 8x8-as osztat is általuk alakul ki (astápada). A játék harci jellege viszont a ksatriyákhoz köti a sakkot. Az elsı sakkleírásban is olvasható (XI. szd-i arab történész, Al-Mas'udi: a sakk a "kormányzás és a védekezés iskolája"). Ugyanakkor "hercegek tükre" is, amelybıl a nemes játékosok megtanulhatják fékezni szenvedélyeiket. A lehetıségek szinte határtalanok minden játszma elején, de ez megtévesztı lehet: egy rossz lépés jelentısen korlátozhatja a játékos mozgásterét. Al-Mas'udi szerint Balhit, hindu király találta fel, aki könyvet s írt róla, melyben a bolygók, illetve a zodiákus tizenkét jelének allegóriájává tette. (Hinduk szerint 8 bolygó van, Nap, hold, 5 szabad szemmel nem látható + Rahu, a fogyatkozások sötét csillaga.) - ez megfelel a 8-as osztásnak a táblán. A tér 8 iránya is 1-1 bolygó uralma alatt áll, egyben egy deva által megszemélyesített isteni aspektust szimbolizál. A mandala egyszerre jeleníti meg a kozmoszt, a lélek világát és az isteni rendet, amely számtalan módon képes megnyilvánulni. 1283-ban X. Bölcs Alfonz (Alfonso el Sabio), a spanyol próza megteremtıje, csillagász, történész és trubadúrköltı a Libros de Acedrex-ben ír a sakkról, illetve a hozzá hasonló "négy évszak" játékról: a sarkokban felállított figurák körkörös mozgást végeznek, 4x8-an vannak, zöld (tavasz), piros (nyár), fekete (tél), fehér (ısz), a 4 elem, illetve a 4 "testnedv" megjelenítıi. (Hasonló elven alapulnak egyes szoláris rítusok az indián törzseknél, illetve a táncaik.) A sakktábla felfogható Síva-mandalának is, ahol 4 fekete és fehér négyzet váltakozik, és az istenség átformáló aspektusát jeleníti meg. Fehér és fekete sereg: Fény és Sötét, istenek és titánok csatája, a lélekben küzdı erık világa, vö. szk. szimbolika. H. Bosch Édenkertjében is fehérek és feketék a madarak, jelezvén a teremtés elsı nappalait és éjszakáit, egyedül az Ádámmal szemben ülı lélekmadár fehér és fekete, mivel akkor keletkezett, amikor a nappal még nem vált el az éjszakától. A sakkbábuk szellemi entitások is: a király a nap, szív vagy a lélek, a királynı: hold, a többiek a lélek egyes megnyilvánulásai: bástya masculin, áttör a színeken, szaturnuszi uraltságú; futó (ferde mozgás) feminin, Jupiter uralta mozgás; huszár komplexebb lépései: intuíció, "vándor lovag", Mars uralja. Gyalog: a mindennapi ember, aki az intuíció fokozatain keresztül igyekszik átjutni a táblán, a megvilágosodás felé. Merkur és Venus uralja. Futó: eredetileg elefántot mintázott (arab: al-fil), mely tornyot hordozott, ezt a középkorban sokan süvegnek nézték, innen

ered az angol bishop, illetve francia fou ferszan, kasztíliai nyelvjárásban ferza lett, majd provanszál fierce, végül francia vierge. A tábla 64-es négyzetes osztata összefügghet azokkal a buddhista leírásokkal, melyek szerint a világ 8x8 négyzetbıl álló lap, melyet arany kötelek rögzítenek. A 64-es szám a 64 kalpára, világkorra utal. A Rámajánában az istenek bevehetetlen városa néz ki hasonlóan (Ayodhya): négyzet, 8-8 rekesszel az egyes oldalakon. Kínában: 64, egyenként 8 trigram által felépült jel ismeretes, melynek értelmi kifejtése a I Chingben olvasható. (bohócsapka, bolond süvege), a németben Laufer - futó. Királynı: eredetileg tanácsadó, vezír, perzsául:

VI. Alfonz 1078-ban Sevilla ellen, Ibn Ammár egy sakkjátékkal mentette meg az arab várost:

Ibn Ammár vagyok, nincs ember, aki ne ismerne

Azok közül, akik ismerik a Napot és a Holdat.

Nem meglepı, hogy idım számőzötté tesz:

A könyv kvintesszenciája margójára íródik.