A Szavak Pírja. Versek

MAJLA SÁNDOR A Szavak Pírja. Versek

Katalóguscédula:

Cím: A Szavak Pírja. Versek Szerző: MAJLA SÁNDOR Megjelenési adatok: Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1990Nyelv: magyarKategória: FORRÁS KÖNYVEKTémakör: irodalomMűfaj: versISBN: ISBN 973 26 0116 7Szerkesztő Bizottság: Bajor Andor, Egyed Péter, (Felelős Szerkesztő) Kántor Lajos,

Markó Béla, Szilágyi István

A Szavak Pírja. Versek

TARTALOMJEGYZÉK

Hivatkozások 5

Történelmi séta 6

A csók 6

Kereső 7

Lépések 7

Nyitány 7

Az első lépés 8

A második lépés 9

A harmadik lépés 10

A postás 11

„...mint tenmagadat!” 12

Haiku-sor 12

Négy haiku 12

A titok 13

Quijote biztatása 14

Bohócok kórusdala 14

Az első hang mint fúria 15

Képek papírkeretben 15

1. Prológus 15

2. Deus ex machina 16

3. A kedves szeme 16

4. Az ünnep 17

5. Félelem 17

Az írógép átváltozása 17

A vers 18

Az utolsó bárány 18

Meditációk 19

1. Az izmosak19

MAJLA SÁNDOR

2. céhtábla 19

3. ajtómra örök cédulának 19

4. akvarell 20

5. szonáta 20

Ablak a végtelenbe 20

Álarc 21

Megéred még 21

Ami megmaradt 22

Ballada 22

Néma madarak szerelme 23

(...) 24

A hasadás rondói 26

(...) 26

A gyöngyhalász éneke 27

Epilógusok 28

És még egy razglednica 29

Induló 30

A csend székében 31

Ami lehetnél 35

Ars vitae 36

A kör 37

...fogyatkozás 37

Az élet emlékére 38

Triptichon igazságra és szerelemre 38

Benned magamra találok 41

Kérdések 42

Vers hava 43

A következő mondat 54

Eternal 48

sic itur... 48


a lélek jóshelye 49

,,Imé” 50

Szerelem és gnóma 50

születésnap 51

...ad unicum 52

HIVATKOZÁSOK

Veled beszélek kihűlt tegnapjainkbronzkarikái között egy mosatlan

MAJLA SÁNDOR

arcú hajnalon mikor már nem lehetkopogni párnás szemek fáradtéjszakáinálnézd csak milyen csodálatosaz idő kezében felejtettcsontig égett alkonyatmintha tetteink világítanánakmintha tegnapot jósolnamáglyányi tenyerünknézd ahogy elmennek egymás mellett

a cipőkmintha nem is emberek lépkednéneks ahogy egyre sötétedik betegségreéletre halálra szemfogyatkozásrahivatkozva bezárjuk magunka hitetlenségbe

megroggyan az asztalroskad a kő házunk alattásatlan marad ismét az utcaárokamíg ölelkezünk minden más elmarad

öreg vagy már tükröd fintorogha magadba nézelvisszatekintő tenyered vak ürességbenkeresközben rőt ősz letthétköznapokká gyűrődtekkikeményített ünnepeim

mindenből csak te hiányzolvagy mindenből én hiányzomveled beszélekbár összegyűjtenédamit szétdobáltam én

TÖRTÉNELMI SÉTA

a harcokveszteseiátsétálnaka holnapbanyakukon


cipelvea lánc–alázatota harcokveszteseiátsétálnaka történelembemögöttük ballagnaklehajtott fejűpompájukban reszketvea győztesek

A CSÓK

„Ha a világnak nem tetszik, hogy annyit be–szélek magamról, nekem meg az nem tetszik,hogy a világ még csak nem is gondol magá–ra...” (Michel de Montaigne)

Hát igen:ott voltunk mind a tarka hadéreztük ránk is jel tapadlelkünk is sztigmált férgesekjóllakottak és éhesekvoltunk mi százak milliókmindent szétzúzók s ballagókingünkre gyűlt a tarka habmíg néztük mennyi hajba kapcsak semmiért és mindenértmindenki bort búzát remélts nem kaptunk mást csak szürke sótelvertünk minden búcsúzótsírtunk és téptük rongy–ruhánkvégül csak csókkal búcsúzánk

KERESŐ

És ismét:a századikaz ezredik monológki van a túloldalonmost épp te vagyjókedvvel vagy szomorúnjátékban bizakodónmost éppen te vagyaki hozzám tartozol

MAJLA SÁNDOR

akinek csalódnia lehetés kellmert mást akarszés másra várszez a vers is becsapottmegcsalt bevágod valahovávagy elteszedés kimégy gombátgyűjtenivagy képeslapotolvasol levelet írszkedvesednekölelkezel elhagyszvalakita ki–tudja–hányadikmonológtaps csend fintorokcsak tudnámki van a túloldalon

LÉPÉSEK

NYITÁNY

Fülünkben cseng a Csók–szimfónia – – –új üzletünk – a régi nyitva van – – –fejünk fölött már csend a glória – – –repedt a nyelvünk vágyunk tárgytalan

AZ ELSŐ LÉPÉS

(Kedves! Pálpataka és New York között nincs kü–lönbség. Ha mégis van, akkor az eltörpül 197...egyik késő őszi gondolatom mellett. A NAGYNYÁRFÁK alatt ültem első fizetésem mámorában,és arra gondoltam, hogy 198... egyik téli délelőtt–jén, a világ valamelyik, éppen ennek tervezett pont–ján találkozom veled. Szép, érdekes


találkozásteszeltem ki, szenzációsat, mint amikor üstökös je–lenik meg. Bekormozott szemmel állunk majd egy–más előtt, hogy az mc2 első hatása alatt önfogyat–kozásunk megmérhessük.Kedves, így kezdődött, és állításod, miszerint nemhiszek a kézben, a kéz erejében, nem igaz. Azt hi–szem, imádni tudnám a kezet, de nem azt, ami üt,pofoz, rombol. Valami egészen másfajta erőre gon–dolok, olyanra, mint amikor meg kell fognom a tekezed, ha megérkezel. Olyan erő ez, hogy akkor ép–pen képtelen leszek mást tenni.Látod, Kedves, így várlak, és 197... késő ősze, meg198... egyik téli délelőttje között züllöngve, aztsem tudom, VAGY–E?!)

Harmat nyár fű télfelsorolása az életnekAz első lépés anyád karjárólvégtelen közutak szétdobálvaa verítékes zónában

csillogó homlokokmagunkból kitört ablakoksorban a kocsmákkoccintgatnak az üres poharakboszorkányszombat volt odabennmindenem ott maradtkiállok uram – – –jöhetsz

A MÁSODIK LÉPÉS

MAJLA SÁNDOR

(Kedves, biztos vagyok abban, hogy a szavak rád–találnak. Ha egyszer majd úgy érzed, menned kellvalahová, mert várnak, akkor gyorsan, minden fel–készülés nélkül indulj el. Nem kell keresned a he–lyet. Az a hely éppen ott van, ahol én akkor leszek.Ösztönöd majd elvezet hozzám, de akarva, vagy aka–ratlan felejtsd otthon tegnapjaid. Mi majd újakatlopdosunk össze a jövőtől. Szebbeket, csúnyábbakat,nem tudom, de egy bizonyos: kuszábbakat.)

A NAGY HEGYEN túlkikiáltották a köztársaságot.Az emberek lemondtak vallásukról,és közadakozásból köztársaságiak lettek.

csak a halottak szétmálló inge–kabátjane zaklatná a mindig éjjel virrasztókathány kabát hány ing mennyi bőr van méga bevallod–e igenjéig csak választanod kella ...törés igekötői közülnincsenek halottainkcsak élő emlékrengetegünk vanaz zsong körül a keréknyikorgásnyitavaszban az emlékezésnagypénteki szegecselésében

szétmállanak a kőarcoks a Kincses Birodalom rabjaieladják gyermekeik – – – – –jövőjükkel szurony–szembenmálészájúgéppuskás janicsárok


A HARMADIK LÉPÉS(In memoriam Szilágyi Domokos és Hervay Gizella)

(Kedves, már közeleg a mi időnk. Már kereslek; éj–szakákat és nappalokat forgatok fel, hogy megtalál–jalak, de lábnyomaid nem követnek téged. Jól lát–szanak a HOMLOKON, de se irány, se irányítás: el–tévedtek. Így, utánad kutatva, lettem nyomodban úta kiaszott ég alatt, felmarták ajkam a szavak, ésszomjazom. A víz, a víz, amit majd te nyújtasz felém,hogy követnem téged erőm legyen.Tudod, Kedves, véred látszik; kiült hallgatózni az időviszonyíthatatlan ablakába. Tömbházak alatt penész–szé rettent a gyönyör, amit nagy áron vettünk hol–nap, vagy holnapután – – – – a kölcsönzőből.)

Harmat nyár fű télfelsorolása az életnek

a vers a vers a szómondá a költőmondá Domokosváros várona világon – – – haláligtartó csendbenidézzünk zsoltárokatdobáljunk dallamosaltató alliterációkata hajnali haldokló holdra

mondá a költőmondá Domokosa világonváros váron – – – oh, my god my godthy kingdom come1

1 óh uram uramjöjjön el a te országod

MAJLA SÁNDOR

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

az ecetet nem kértem csak adtákés engem ne szeressetekmert úgyse mienk a mennyek

országa – – – (Ez volt az utolsó lépés, Kedves. Ma. 198... ama téli délelőttjén, a költő megjelenik a füg–göny előtt, és meghajol. Az üres nézőtér lélegzet–visszafojtva, várakozón rámered. Ekkor a költő szo–morú arccal, hátrakulcsolt, remegő kezekkel, mély,szinte bariton hangon bejelenti: „Kedves Nézőtér...ma van az a nap, végre elérkezett a pillanat, amikora sok évvel jelenünk előtt megjósolt előadás . . . . . . . . . . . . . . . . . elmarad.”Felzúg a taps, tombolás, virágok, kalapok, pezsgő, ésekkor a költő, minden addigit meghazudtolva, amennyezet felé ballagón, dúdolni kezd:

my godwhen your kingdom comesdon‘t be busyI will wait for youwith my Gizi2

A POSTÁS

Miután széthordta a leveleketés az újságokat azt a nőtaki a Domb utca harmincbanlakott és tegnap elköltözöttsajátos és csak számáraérthető jelekkel felrajzoltaa szemközti falra hogy mikor

2 (tükörfordításban) urammikor országod eljönfoglalt ne légyvárni fogok rádGizimmel én


arra jár legyen amiérta kocsik fölött átnéznie

,,... MINT TENMAGADAT!”

Üdvözlöm a jelenlevőketés bejelentemhogy minden tervezett dologa szokásos kifogásokfelsorolása nélkül elmaradmert magamba vonulvánminden felebarátomszeretni fogom

HAIKU-SOR

(a tenger nyugalma)

Keressük meg atengert, mikor csendes, mert

vize nyugalom,

de ne zavarjukmeg fekete szelekkel,

ne bőszítsük fel,

meg ne csapkodjuk.Caligula-kezekkel

ne ostorozzuk.

NÉGY HAIKU

I

Felnőni látotta pihenő századvég.Meghalni lát-e?

MAJLA SÁNDOR

II

Tovabillentél.Nektárkönnyesen felédhajolt egy virág.

III

Az égre néztél,s gyönyörében könnyezetta vén Szürkeség

IV

Miattad, értedkegyelem, harag, öröm,virág voltam én.

A TITOK

Az élet narkózisaa hangok tiszta csengésemegadatottés süllyedő hajóinmég eljut hozzátoka rakomány

a kinyitott égben szüzekrittyentenek lovaiknakbéklyózott varjakkidőlt kopjafákonzúzmarás lábak (in memoriam:a színészt szél lóbáljatapsol a felragyogó Napa fára emelt magasságnakvégső szereped a halálszínpaddá lényegült az erdőfagyott csepegés a levegőben)


az élet narkózisa ez az utolsóa hangok tiszta csengésemegadatottelcsodálkoznak csukottkeblű nagyanyáinks ahogy kígyózik kamrákfelé a csendszájra tapasztott kézzelrettegve mesélik el

QUIJOTE BIZTATÁSA

Ne tántorítsák álmodatragyás, göcsörtös várurak.Erőt a szívnek úgyse adhelóta fej, se hódolat.Mert nem lehet, és nem szabada földre rogynod súly alatt;se szenny, se vér, se áldozatne tántorítsa álmodat.

Mit ér a kard, a pengeél,ha rettegésre ébredél?Amíg előtted szélkar él,se mást, se téged nem kímél,s meddő lesz, balga, vén a cél,ha gyávaságod égig ér.Inad ha reszketésre kél,mit ér a kard, a pengeél?

BOHÓCOK KÓRUSDALA

Bűneink kivándoroltak,csak csend maradt otthonunkban.Halott marionettek köztállunk a puszta akolban.

Se farkas, se bárány, csak mi,magunkbaroskadt életek.

MAJLA SÁNDOR

Nézzük, és csak újranézzükaz öregedő képeket.

A függöny gördülésre kész,s nem tudhatjuk, fel- vagy lemegy.Hajnal van és elfeledtük,hogy merre van nyugat, kelet.

Refr:Csak csend maradt otthonunkban,magunkbaroskadt életek.Hajnal van, és elfeledtük,hogy milyen volt, az életet

AZ ELSŐ HANG, MINT FÚRIA

. . . . . . . amitől már nem menekülhetsz . . . .

. . . . tiszta agy . . .

. . . . reggeli eufória . . . . ott cseng benneddolgozol . . . . menekülsz . . . . futsz . . . loholsz. . . . ott cseng benned . . . .este csendre vágyva . . . . lefeküdvén . . . .ott cseng benned az első hang . . . .. . . . egyetlenként . . . .. . . . . . . megnevezhetetlenülakaratosan . . . . . . . . . . . . .

KÉPEK PAPÍRKERETBEN1. PROLÓGUS

a tükör előttaz immár kisimíthatatlanvalóságnem magad vagya világot képviseledmindennemű választás nélkül

a tükör előtta kijavíthatatlanrosszul összerakottintarziavédtelen vagy


fegyvered vérted

csak jövőbe szegezetthomlokod leheta tükör előttösszebogozódott holnapok

2. DEUS EX MACHINA

a főtéren könyveket lóbál a térhátán mikulás-szatyorkilógnak belőle a fák

a főtérenvalahol a színház és a péküzlete közöttszemben az új szoborralálló lovasok feltűrt ingujjalindulóban sok iránybakezükben a maradékelosztott disznófősajt

egy háromemeletes házelgörbült csatornájahátulról üvölt a szél

3. A KEDVES SZEME

világra vigyázóvillanykörte virrasztkarnyira kezeketkísért a kapcsoló

hajnal van a sarokban ébred a szennyaz eső vad szonettet ír a porbakorom-hajadon a fény virágaiszemed rímei tenyeredbe hullva

4. AZ ÜNNEP

MAJLA SÁNDOR

hajlong a szélvérző fákaz útszegélyenzüllött hétköznapoktátott szájjala fehéringesKarácsony körülcsonthomlokonszétrugdálthangyabolykígyók szájtólszájigtejre várvamindenütt

5. FÉLELEM

vérengző sárga tégla zuhana barázdátlan agyvelő felé

egy sárga gondola

AZ ÍRÓGÉP ÁTVÁLTOZÁSA

Felkelsz reggelvagy már hajnalbanahogy néha szoktál– – – – – – – – –tűz van – – – gondolodvagy lovak jönnekmint a vonatok– – – – – – – – –papírt fűzölaz írógépbes amint abillentyűkhöz érszfelcsendülegy C-dúr akkord

A VERS

(Béluka fabula rasa című versére)


vegyétekésolvassátok

ezittaverselőttetek– – – acélbacsomagolva – – –

AZ UTOLSÓ BÁRÁNY

Ha mi magunk nem isde a farkas és piroskaelnyerték az öröklétetmondja bárányfarkas-szavakkalés hogy emlékszik – – –a...-i bábszínházbeszüntetése előttiutolsó előadásánaz egyetlen báránykaaki angol-mód konzervatívszülei jóvoltábólmég beszéltea bégető nyelveta NAMOSTMEGESZLEK-refelkiáltott:NE SZARJ BE PIROSKARÚGD TÖKÖNATTÓL MEGDÖGLIK

MEDITÁCIÓK(találkozások önmagammal)

1. AZ IZMOSAK

veletek megyek én ismondta a vézna srácjó felelte a főnöks unalmasan kiköpött

MAJLA SÁNDOR

2. CÉHTÁBLA

itt élek – – – – –szerelemmesterördögcimbora – – –tányéromba zuhanaz éhség

3. AJTÓMRA ÖRÖK CÉDULÁNAKszá-nak

a zene halkha belépszne ébredj rámvalamit hagytamaz asztalonkönyveim közöttha keresnél mégisha minden megkötöttés meg nem kötöttszerződésünk ellenére

is hiányzom nekedelindulhatszmindig-várakozóönmagadhozahol egy halkulózongoraakkordbanünneplő kíséretünkkelfehérbenfeketébenballagunk

4. AKVARELL

életkenyéren átvirrasztott

5. SZONÁTA

kenyér nélkül kiheverthalál

szonáta


kék a hang ismint a víza húrokvilágűrbeszöknek

kék a hang ismint a víz

ABLAK A VÉGTELENBE

Zománc-szemek nélkülnincs újjászületés.Valami mindig kimarada mai napból;holnapra, holnaputánra,„felejtjük” az iszonyatot,a bűnt, a hova-tartozást.

Ennyi maradt a vers:ha már elkezdtük,csak vége lehet,s a lépés, a lépésekelmaradnak.

Pusztul minden, de neszünk,kézjegyünk megmaradhat,és kár, fölösleges tömöríteni;át kell lépni az ablakot.

ÁLARC

Itt vagy mellettem,mondom, és itt vagyok én is.

Fogod a kezem,mondom, és fogom a tied én is.

Ölelsz,mondom, és én is ölellek.

Mosolyogsz,mondom, s magam is azt teszem,mikor hazudok.

MEGÉRED MÉG...

MAJLA SÁNDOR

Megéred, hogy szeretni fognak,barátod jajongva megpofoz,

s ha csendet akarsz, magadra hagy.

új anyád lesz féltőbb ragyogóbbs apát találsz mert az sose volt

kilépsz az útra üdvözölnekés bűneidről nem beszélnekha részegen bandukolsz hazahogy legyen másnak is igazasegítenek hogy el ne ess

Megéred, hogy szeretni fognak,őriznek, mint mutogathatót,nem leszel fattyú, se mostoha.

Megéred, aj, szeretni fognak,s attól már nem szabadulsz soha.

AMI MEGMARADT

I

Még megvannak a napokamelyeket születéstől haláligtartogatunkkivétel nélkül meghalt a többi

időnként leperegnek arcunkróla százados verítékcseppeks tisztára mossákmocskos ingünk amit márnem vethetünk le soha

II

Noé partokról álmodotts mi örültünk hogy ismét vanmentségünk a halál ellenpedig csak víz volts özönlött bárka nélkülaz ének


ahogy hajnalba szorultaka csillagok özönlött áradtde ide soha nem értcsak az integetésfellőttük rakétáinka galamb riadtan elrepülts nem maradt más – – –a víz

BALLADA

Csontkarikacsontkovácshol kopoga kalapácscsontkarikacsontszeretőmit keres itta kesergőmeg se életmeg se halálsírjon azki reám talál

sírjon azki engem szeretsírjon kimindenkit temetcsontkarikacsontszeretőminek idea kesergőgyufa sea sírás áraúgyis mindenmagunk kára

elfogynak azölelésekelbutulnakminden késekcsontkarikacsontszeretőadassék meg

MAJLA SÁNDOR

a kesergőtavaszodikfehér füvönvére folyikkemény kövön

NÉMA MADARAK SZERELME

Te, ki mindenkit vigasztalsz,mondd, ki lep meg vigasszal?Ki vár úgy, hogy szeressed is;mondd, ha mennél, ki marasztal?

. . .

Szájtól szájig a csók,kéztől kézig az ölelés...hát... ez lett a szerelem.

Kilépsz magadból és elindulsz. Csak úgy, minthasétálni mennének a lányok. Korzózik az elméd, bal–lagnak a gondolatok. Felnézel: az ablaküvegen egyagyonnyomott légy undok maradványai. Visszahúz–hatná tekinteted, de nem adatik meg ez neked. Kinnés benn csak hömpölygő köd. Mintha álom lenne,úgy váltják egymást a belső tájak, a külsők emlé–kei. Kell valahol lennie egy helynek, a gondolatoklegmélyén, a szeretet zsinagógájában, ahol nem azidealizált, csak a rációkívánta békesség lakozik.Csend van. Olyan, mintha kiránduláson lennél sze–retett barátaiddal. Szalonnát pirítotok a nosztalgiaparazsai fölött, és közben a szidnivalót szidjátok.Csendben, ki–ki magában, állati egyszerűséggel.Szidtok, de toleranciát éreztek: szeretnétek megbo–csájtani mindenkinek.

Csendben és bizalomban, akár a föld,mint az útrakész madarak ősszel,mint akin emberek ostora csattan,


mint kiről kínt kaparnak késsel,mint kivel az együttlét bonthatatlan,mint aki zajban szólni merészel,mint kitől (bármit is) örülj, ha kaptad.

Szájtól szájig a csók

kék szemednyári ég-kék szemedpatakvíz-tiszta-kék szemedtisztaság-tiszta kék szemedne fordítsd elmaradj csendbenmaradj nagy nyugtató csendbenbarátságot kötő élet-csendbentéli meleg szoba-csendbenbúcsúzkodó síró anya-csendbenmaradj apokalipszis utáni csendbenés figyeld:egymásnak otthona lettünkésrepülünkhatalmas őszi robaj-repülésseltavalyi megmaradt madárrajrepülésselátok-igaz véres repüléssel magunk felémagunktól el bűnös repüléssel első igazágy-repüléssel mint inget ölelést cserélőrepüléssel akár a gondok búsongó repülésselfarsang-vigasz öröm-repüléssel remegőjövőt nemző test-repüléssel soha-meg-nemtermékenyíthetőágyék-repülésselittmaradó repüléssel elvándorló repülésselszobába zárt egyedüllét-repülésselszerelmek után futkosó remény-repülésselrettegő repüléssel fájdalom-repülésselledőlt ledöntött kerítés-repülésselfalakat egymás közé is falakat építővagy így vagy úgy elváló vég-repüléssel

kéztől kézig az ölelés...

ruháink száradnak

MAJLA SÁNDOR

porhanyós szétmálló napsugaraktotemek felőli széltestünkben a vágyváltóárama:,,sweet juices of love”.

hát... ez lett a szerelem.

A HASADÁS RONDÓI

I

Öreg vagy, tested roskatag,borzadva nézem ráncait,de borzadok, ha nem vagy itt.Ölednek meddő háza van,jövőtelen, haszontalan...élhetjük görcs-áldásait –öreg vagy tested roskatag.Szerelmünk csent és zajtalan,felár a csókunk reggelig.Ölelj, és – bármiként telik –,ajtónk, ha van s míg nyitva van,mi baj, ha ősz vagy s roskatag?

II

A csend már csak, mi nyugtot ad;belső világom vétke ez,és bennem kettős jövőt nemz:félek, ha hallom hangodat,s testedre vágyom untalan.Veled legyek, vagy nélküled:a csend már csak, mi nyugtot ad.

A pillanat kettészakad,nem nő s nem csökken érdemed :


ez itt a test, ölelheted,s bár légy szelíd, vagy durva, vad,a csend már csak, mi nyugtot ad.

. . .

Még egy valaki tüzek vizekmég egy valaki csendek zajoksár mállik rólad ágyakba bújtálsose mondhattad „Nézd, ez én vagyok.”

még egyszer s végleg eljátszaniaz egyetlent mi nem volt sohas csupasz emlékedre feltűzetika Keresők Lovagja Csillaga.

rázza magát atáncparkettkezdet ótatáncban ég

megbokrosodottszabadságfelajzott hajbadobottkéz-indulatok

örökkétartóegymásba olvadttavaszok

ránkdől a világtengelyünk körülcsodálkoznak az istenek

néma totyogó táncbakezdünk hangtalanmosolyog a sötétbőlkilépő hajnal

úgy tudtaa madarak csapongóbéklyózatlan vad

MAJLA SÁNDOR

táncra születtek

A GYÖNGYHALÁSZ ÉNEKE

Mindig reggel van bennem,mindig újba ébred az esti én.Indulás hát, élesre töltött lélekkela felségvizeket vigyázó partok felé.

E fenséges fennsík a tenger alatt,ahol vízihálót szőnek a vízipókok...e fenséges fennsík a tenger s ég között,ahol élek, hogy megtaláljam a gyöngyömet.A víz alatt.A víz fölött.

– – – – – – – – – – – – – – – – – –

Reggel van ismét. Átlépni a partokat.Magasságból mélybe hullni,mélyből bújni magasságba,keresni az egyetlent,a kegyetlen hullámok,a kecsegtető vágyak ritmusára,keresni az egyetlent,a (talán) nem is létezőt.

EPILÓGUSOK

I

az értelemé:Hó hullhat, nem fontos. Vágyunk háza megéghet,bármid veszne el, engedd! Nincs örök érdem.Egyszer úgyis költözöl, és mindent, ami volt, hagysz

Az érzelemé:...amit neked isneked is mondhatoktagadás Júdás-csók


rettegés nélkül:élünk s ez most vanhát legfontosabbamit elveszítünk

ÉS MÉG EGY RAZGLEDNICA

„nem tudok én meghalni se,élni se nélküled immár.”

meghalni de élni még a versbenahol más – ismeretlen számrendszerekszerint kövülnek egybe a szavak –ahol – egy formában egybeöntve –megfér a fájdalom s a kéjés – valahol fenn a kulisszák fölött –kicsit más égtáj fele önmagadtólforognak az időtelenvárandós kockák

egy hang rezzenésemikor megmozdul a gondolatvédd a tarkód a tarkódatjó lesz még a vers-világmeleg takarónakjó lesz még a vers-világ...a fák röhögve elvonulnak

s két hexameter közötta sok optimista versegyszer eszedbe juttatja a haláltés látod-hallod a káromkodó-kövérpirossapkás mozdonyvezetőjéta megtagadhatatlan létnek

VAKVÁGÁNY emberek VAKVÁGÁNYs leszállsz mint a többiHugo feje két méteren felülPaganini egy húron hegedülJuliák és Céliák

MAJLA SÁNDOR

megtébolyodott a világ

vakvágány mormogods ha már nem fordulhatsz visszaelindulsz az ösvénytelenkétségtelenül egyirányú sötétbende szemedben – valahol mélyenahol mindennél fontosabb a hit –megcsillantja a Nagy Gömbtükörrejtett sugarait(ilyenkor kellene valakiaki belopózva kiemeljea szurony-árnyékos éjszakábólborostás gondolataid

–kedvesem odakinn hó hull a szabadságra– száradó ingedre eső permetezmondd én uram mondd üzend megmiféle élet ez–kik harapták meg a szádelsikerült szerelemben–kik verték szét koponyád)

a tarkód védd a tarkódatjó lesz még a vers-világpuha takarónak

kedvesem itt sötét vancsak tapogatózni tudok utánadmenedék a vers mint mindennem öröm és nem utálatangyalok melleit simogatjukboszorkány testét ringatjukcédától cafatig járunkotthoni csendért csorog a nyálunkestétől reggelig szeretünkrettegve harapjuk kenyerünkálmunk nincs csak – akár az arcok –visszatérnek a vonatállomások

mindig valami más új vonatállomásgondolatlenyomat robogva visító vonat

INDULÓ

Elindult cserkész seregünk.Előttünk nem látni semmit,


térdig a sárban lépkedünk,s nem tudjuk, ki mit nyer, veszít.

Halihó herceg, a nyájas,lelógó szájjal undorog,Csendesen Csábító úrralballag, és kezükben dorong

Időnként gyilkost kiáltunks elverünk egy-egy tegnapot;hogy nem kell egy se – ronda mind –,a jövőnek tartogatott.

És esni kezd idegenül,tenyerünkbe hull az idő...az elme frissen felderül,ereinkben gyűl az erő.Halihó – s Csendes uraim!Most minden áttekinthető

A CSEND SZÉKÉBEN

1

Az egész zenekar: Tombol a zene, hasogat. A nagy–dobok, a bőgök dermesztenek. A fuvola... aztán min–den széthull darabokra. Ülsz; belezavarodtál önma–gadba, s az utak, mint radioaktív atomok, osztódnakelőtted. Fordulsz jobbra, aztán balra, rádpillant a szü–letés, néznek a kölyökkori pofonok, lányok intenekutánad, feléd, anyád, fiad, szeretőd, de a tegnapokkalnincs mit kezdeni. Megszámozhatok, történelemmévedlettek, nem támaszkodhatsz rájuk, akár visszeres,öregedő lábaidra már.Ülsz a zenében. Így, együtt, mintha modern festménylennétek, vagy egy véletlenül kibökött, magányos

MAJLA SÁNDOR

verssor. Forogsz, forogsz és tisztulni vágysz. Tisztul–ni vágytok. Meditáljon fölöttetek a következő pilla–nat, kereskedjék veletek. Egyszerre vagytok kép, ze–ne, ember, szó, bennragadt, bennragasztott vagy ki–ordított. A világ vagytok, szoros a köteléketek. Elsza–kíthatatlan. A nagyság képzete. A hatalmasságé, azerőé, ami már végérvényesen megszilárdult benne–tek. Paragrafusmentes, független minden előítélettőlés meghunyászkodástól. Nincs megtorpanás, nem lé–tezik visszaút, csak a mindig–kettéoszló jövő, amibenbízni vagytok kötelesek. Lépni együtt a világgal aKálvária– szimfónia, Kálvária–szimfóniátok megkom–ponálatlan, lehetőségteljes ütemeire.Hiányzik minden földi émelygés léptetek puha top–panásából, s mégis minden olyan mindennapi, hogykövetni lehetne. Csak a zászlót kell előhúzni, a jövőzászlaját, valami szív– vagy gondolatalatti zugból ésmeglobogtatni a világ látószögében: MEGTEREMTE–TETT A LEHETŐSÉG A VÁLASZTÁSRA.Hiányzik minden földi émelygés, de mégis, mindenégi és földi jó összekeveredetten; egy–egy akkord ere–jéig megtisztultan, örökkévalósággá göngyölődve azélettel, egy pillanatra elkapva a halhatatlan jelenléteta dolgokban, kisimult homlokkal állhatsz magad elé:fegyvered, vérted, a magasztosság; Megállítod Ve–lencében a halált, Mária könnyei alatt ringatózol, vé–redben csattognak a billentyűk, agyadban rezonálnak


a húrok, de tovább, tovább, az egész zenekar, együttemelkedni az ódákkal, az öröm, a harc, a csend, azölelkezés, a sebek, a munka, a halál, az eltört lábak,az iszonyat, a végtelenség ódájával; együtt a zenében,mintha modern festményen, mintha egy magányosverssorban, mintha az életben...

2

Hűvös ez az alkony, de egünk visszanéző pírja holnapimeleget ígér. A szavak alkonya, a szavak pírja. ACsend Székében pihenve, mindig a következő felke–lésre halasztom az utolsó egyenlet megoldását, azutolsó egyenlet legutolsó mozzanatát: felállítani aFalat, amin erről egyszerűen a mérték számrendszereszerint épülünk fel, és túl a semmi valószínűségeuralkodik.Elősomfordálnak belőlem Prométheusz–csillagképeim.A lopott gyöngyök. A még meglévő lehetőségek. Időt,teret, anyagot, formát és formátlanságot, múltat éseljövendőt tartanak magukban ezek a félve és féltveápolgatott, mindig gondolatközelben lévő csillagké–pek. Mindent megőriznek: születést, pofonokat, világ–fájdalmat, provinciális, kisebbségi, felsőbbrendű, koz–mopolita vajúdásokat, ocsmány– és első–ízű szerelme–ket, mindent, mindent, csak a pillanatot nem, ami–kor a Kozmikus Szimfónia egyetlen hanggá lényegül–ve becsapódik az agyba, és égetni kezd. Sejteket rom–bol, üt, ver, szaggat. Megvörösödnek a szemgolyók,a kéz csak markolászik, valami dübörög benn, ki–

MAJLA SÁNDOR

törni vágyik. Talán a hovatartozás, talán a Mit lehet–ne tenni? mennydörgései. És tovább tép, szaggat, deglóriát köröz fejed fölé: Megtisztultál.Ilyenkor kipukkannak a szenvedélyek, mint a vízbőlfeltörő buborékok. A létezel, és a már–nem–vagy ru–lettjátékán a Nagy Fekete Tét áll előtted. Az utolsópördítés. Forog, forog a tányér. Valahonnan előbújikaz örökkévalóság. A tányér örökkön forog, és nemáll meg soha. Glóriád alatt minden más, minden egyébvalami örök–torkú pernye–ködbe vész, csak a vala–honnani lélekmentő gondolat marad meg; ettől a sza–vak pírja. Ha megszólalsz, többé nem nyílnak ki akapuk, felrobbannak a varázsszavak.Benézni a világ főterére; egyetlen vágy, egyetlenmenedék. Ellopni onnan valami lényegeset, amíg al–szik, és a tűz biztonságáról álmodik a félig kovács, félig isten gyengeség. Ellopni onnan valamit, amiörökre és végérvényesen a tietek lehet, de a világ fő–tere változatlan: üres. Fel nem épült, meg sem ne–veztetett, csak ott van, valahol egyenesen előre, anyílt tekintet irányában, ahova mindig fáradtan, el–gyötörve, lehajtott fejjel, lecsüngő, kézzé változottmellső lábakkal érkezem meg, nem találva sehol a fel–építendő fal anyagát.Csőd előtt a világfőtér, mindig utolsó pillanatában, örökösen kézenfogva az összeomlással, s az emberekéletbe görnyedten, sóvárgó szemmel keresnek fel–fele...Valami seszín jelenik meg, és legördül egy füg–göny: NE LÁSS!

3

A tavaszról, az ébredésről már annyi szemléltethetőt, annyi új rügy–levél–virágot összehordtunk, hogy


bele–sötétedett minden. Úgy szerettünk, mint kis gyer–mekek, úgy emlékeztünk, mint meszes vének, demégis ősz lett, és szél fúj, és eső permetez. Már ki–nyújtotta nyelvét a legutolsó gomba is a világra. Őszlett és mi elfeledtük a tavaszt és a nyarat. A krizan–tém és az őszirózsa már csak cammog, és hol vannaka tulipánok, mi lett a sárga nárciszokkal?Nomeg a kölyökkori ébredések. Verne? Móra? A sok–sok kapitány? Aztán a mesék, a másodszoriak... amár megértettek, a még–meg–nem–értettek, a soha–meg–nem–érthetőek, amikor már nem csak három fiavan az agg királynak, hanem a szavak íze a fonto–sabb... és a kötelező házi olvasmányok... Minden, minden, ami ide vezetett a Csend Székébe, annak őrjítő kettősségébe, gondolatszaggató millióságába...hogy az idő nem visszafordíthatatlan, hogy összecsa–punk mindent és megírjuk az Élet halálát, a Haláléletét, és a Halál halálát, MINDENSÉG TRILÓGIÁ–JA felcímmel.Kéküljenek csak, pukkadozzanak csak az Olümpuszonreggeli ambróziájuk és nektárjuk mellett. Csorogjoncsak a nyáluk az egyszerűségért, az eggyé sűrítettmindenség láttán. Tépjék csak hajukat dühükben, hamagára hagyták a Társak, és ellustálkodták kordábantartani...Hűvös ez az alkony, de egünk visszanéző pírja hol–napi meleget ígér. A szavak alkonya, a szavak pírja.Felállok a Csend Székéből, és már–már holnapi ma–gammal elindulok a Cédrusfa irányába. Társaim aNapraforgók és a Notre–Dame. Mellettünk–velünk,csevegve lezserül az Empire State Building és Sil–vette Kaszandré–arcképe. Apró isten–szobrocskák ug–

MAJLA SÁNDOR

rálnak Szent György lova körül és utánunk folynaka freskók. Hátvédünk az absztrakt örökkévalóság ke–resetlen színei. Bábel–tornyát rakunk a Cédrusfa kö–ré: látsszék meg hitünk, gyönyörű valamire vágyá–sunk, szemünk csillogása. Látsszék meg a határkő:itt indult meg újra az idő; előre és hátra, mindenirányba. Bátrak, merészek vagyunk, csak legyenekkéznél mindig a félénkek, a feltartott kezűek, a me–nekülők.Két ember halad el a Csend Széke mellett: két arc,két világ, külön csillagképekkel, magánzárkás gon–dolatokkal, a van és a nincs kegyetlenségével, a voltés a nem volt biztonságával, a lesz és a nem leszlehetőségteljes reményével. Két arc, két maszk, kéthatalmasság, ami lényegében fehér, barna, mesztic,fekete, északi, egyenlítői, déli is lehet, de tudjuk, hogy csak hangok és formák vannak örökké változórendetlenségben egymásra dobálva......és te ébredésedből nesztelenül osonsz a Csend Szé–ke mögé, Te, aki leveszed a kínos glóriát... Te vagy, aki halálra sebzed melleddel a zajba ébredőt. Mene–kíted a csendtől. Cigarettát, sört, magad ígéred in–kább... A Határ, a Visszatérés, a Horgony vagy Te, aki már nem menekülhetsz, de menekíteni akarsz... Életet kellene kínálnom–adnom. Könnyű, lebegő éle–tet. Lehajtott fejed magasságot érdemel. Diadalme–netet kellene megszavaztatnom az élet szenátusábanneked.Én legyek a Te örökre felszabadíthatatlan rabod, a barbárból rómaivá vedlett rabszolgád legyek Te–néked, aki velünk örökké élsz, és féltve szeretsz, ésez így legyen...


AMI LEHETNÉL

(Reminiszcencia)

Légy gyermek ki sír vagy kacagvagy fákon lovagló suhancaz légy aki rettenetetnem érez bár már rettegettlégy ki lassan s mélyen felnővagy légy hahotákban élőmindenkitől dédelgetettlégy ki félt s joggal félhetett

légy ismerős mindenkivelvagy csodált s nem kívánt különcvak légy aki átlát a ködönérezd a kort rossz bőrödönlégy fájdalmas másnak tégedkérjenek s társad te kérjedlégy ki röhög az őrököns mondhasd „más az én börtönöm”

ha mindez egyszerre nem lehetsz– mert nem bírná el a test az agy –(bár mindig derűs arcod látsszék)bírd ki míg élsz hogy szomorú vagy

ARS VITAE

Lángra lobbannak könnyeidhadd szálljon szerte a pernyeFöldre terüljön heverve

visszafordulnak a vizekhadd gyűljön tenger a hegyenhajózzunk hegyi tengeren

nem lesz otthonod már seholcsak botladozz önmagadbanhazád úgyis csak belül van

zaklatnak és rád támadnakérkeznek álomban ébrenelibük állsz készenlétben

MAJLA SÁNDOR

szemed elázik tönkremegyszádban meghalnak a szavakdobhártyád csattan elrepedkezed tűzbe teszed s eléglábadnak eljárad felétcsonkja lehetsz régi magadnakbelső képeid megmaradnakés tudod nem végzed tiszta aggyalez ami sürget éjszaka nappalélj kaviáron vagy tengődj harasztoncsak e gondolat míg vagy el ne hagyjon

A KÖR

Nem haragszom ésnem bánkódom ha elhagyszés te se haragudjne bánkódj ha elhagylakmert nem haragudtunkés nem bánkódtunk amikoregymásértelhagytunk másokat

...FOGYATKOZÁS

Nagy vörös bulldózerekés szelíd nyárfákközött állunkkiterített lélekkel

hegyeink kilátszanak belőlünkbefoghatatlan zergéinkkörülcikázzák csapongó tüzünka sasok lecsapóban villogószemekkel ránk visszanéznek


fölényesek és kérkedőkakár a halhatatlanok

nagy vörös bulldózerekés szelíd nyárfák közöttmeztelen lélekkel állunképpen elmenőbenfodrozik bennünk a tenger

csapkod az óceánvermes szemű cápáktombolnak a hullámok alattazt hisszük nem történt semmide a nagy vörös bulldózerekés a szelíd nyárfák harca közbenszemünkben elpusztultaka csikóhalak

AZ ÉLET EMLÉKÉRE

még csak a napot kelleneszürkére festeniárnyékok a város oldalánleomlott tűzfalakfölöttünk a csillagokelaludt házaklágy simogatásaz éjszakábanahogy csak a széltud lágyan simogatniamikor közeledbe érilyenkor meghajolnaka fák és félénkszülésznők világrasegítik az emlékezést

elkésett tegnapokhomlokodonföléd tartó ölelésekköröttünk bennünkvesztegzár és nézzükmozdulatlanul hogyárnyékunkaz élet emlékérea tűzfalomladékra ég

MAJLA SÁNDOR

TRIPTICHON IGAZSÁGRA ÉS SZERELEMRE

I

Cipőkblúzok cipőkblúzok cipők köpenyeka szerelem szétdobáltjelképei

szemedben kicsapódottzongorahangoksarokba zugba kergeta fényés fáj az agyvelőhogy kérgesül

meglebben a szellemgyenge fátylaládd gondolatunktiszta és végtelencsendbe takarveled űz magánybamegosztott csendünkígy lesz fegyvertelen

arcunkon nyugodt a tengerpihen a vérde titkon bevetésrekészen állunktobzódó harcunksemmit nem érha elkallódhatközös magányunk

II

Csak a gyermekkoremlékrácsai mögöttvannak még


ilyen délutánokjátékmalom őrölvágtatnak falovakmegvédenek rejtnekjót akaró falak

a legmagasztosabbjelenésaz elmenők utánbólintó integetésa szirti fák csendjébealkonyuló gondola

havasi macskatalpfélénk szirmaitirigylik a metropoliszokmegáll a Trans Worldexpresszvonatkisül és öngyilkos

lesz a rájabányák mélyébőlfelénk villantjafényét a fekete szénha elpukkanlevegőbe írt versünkaz ölelés

III

Cipőkblúzok cipőkblúzok cipők köpenyekaz igazság levetkőzöttsallangjai

ó az igazság

az igazságbannehezen találunkotthonraés otthonunkban– ha megtaláltuk –nevetségesekké válunk

kiszolgáltatottakká

MAJLA SÁNDOR

rejtekhelyünk a világcsigabiga énekjátékmalom őrölszavakat a kőbőlszavakat a kőből...két szoborkét gyöngyözőönazonosság

szétdobált ruháktavaszi dombjai közötttérdeplő istentagadásunkbanFelénk fordultak a napraforgók

BENNED MAGAMRA TALÁLOK

Megszeretem a szemedet;harmatos bársony éjjelét,pillái félénk ringását,mélysége rám néző kegyét.

Megszeretem a két kezed,ha tép, ha ringat, ha ölel;ujjadban a lágy lüktetést,finom rezzenéseivel.

A hangodat szeretem meg,amikor kér vagy követel,ha tőlem bántottan remeg,vagy engem bántón csuklik el.

Megszeretem ifjúságodzilált hajhullámzásait.ha takarnak ős lepellel,vagy szélbe intik vágyaid

Akarásod szeretem meg,csended hótakaró egét.Nem lesz belőled már sohaénbennem semmiből elég.

Megszeretem gyengeséged:szemedben a féltő haragörömömmé válik s végül


benned megszeretem magam.

Nézd, mindened megszerettem;s ha konokságom megtagad,meg kell szeretnem az űrt is,amelyik utánad marad.

KÉRDÉSEK

1

ha szerelemkék– tisztaérthető –de milyenhanem szerelem

2

mondjuk– mint a gyermekek –én magam vagyokés te itt velem önmagad

játszodjuk el? ha eljátszhatóhogy mi vagyunk

3

merre forduljakhogy avagyés anem vagyközöttmegtaláljalak

MAJLA SÁNDOR

VERS HAVA

I

A nagy tarvágások időszakaa vajúdásokéismeretlen éghajlatés nincs időjárás nem is volt sohaa csillagképek is csak képletesekvannak de nincsenek

torok tüdő láb torok tüdő gyomorilyenkor a vers megismerhetetlenhavában kiirtják belőlünkdédelgetett erdőinketjönnek az ismeretlen de felismerhetőhullagyalázók és amputáljáka kétségbeesést feltrancsírozzákaz iszonyatot kasztráljáka gondolatokatés mindezt jajongás nélkülnem csak kibírnihanem megköszönni is

ilyenkor újhold vers telihold versjönnek a szavakigazodnakkatonásaktökéletesekmert hisszük hogy azok lehetnekaztán röhögnünk kell magunkon mertmegvilágosodik az elménkhiszen ez csak a magzatvíz volthol van még ettől a lényeg

az első negyeda második negyed verseifeszes vigyázzban a minket isostorozó szavak a lélek őrzésünkrekiképezett kadétjaihátra arc a recsegő vezényszavakde nincs hátra arc


erre az örökösen trappoló pegazusranem adtak térti jegyeterre csak oda-jegy kaphatóvagy legfennebb odább

II

Két partról vigyáznak minketa kísértésekakaratunk bölcsbitorlóiitt-ott megvillannaka narancsszagú örök évszakokés mi képtelenek vagyunkbármit is eldöntenihát megsúgom előnyünk ezelőnyünk és hátrányunkérezzünk csak hálát a szavakhozsoha nem öregedőde ragyogó ölelésű madonnáink irántmert jelen vannak bennünkmegvédenek valahányszorlekaszabolnának az igék

ez a fülhallgató a fejrőlletéphetetlenmindig valami idegen mormolássalés az ismeretlen fókuszúsziámi szemüveg amivelvisszafordíthatatlanul látunkhát honnan ezekés ki hagyta ránk örökségüla vers havátki kért meg arra hogycsillagképtelen egünk alatt álljunksmink nélkültöbb millió éves borostásanfogyó és újrasarjadzó szavaink alattkétoldali kísértésben

türelmetlenek vagyunk nem?és gyanakvókaztán gyengék és védtelenekmondanám rettegők

III

MAJLA SÁNDOR

Elnevezzük hajnalnak a pillanatotúgyis egy fárasztó oxidáltmegfertőzött nappá válikreggelből estébe nyugvó leszés végtelen mert a gondolat ezt kívánjatehát hajnal vanvég nélkül változó hajnal fákkalbelső letarolt rengetegünkmegtartott fáival hogy bűnözhessünkés bűnhődhessünkgyümölcse miattés ez a moszkitóhálóhogy hiszünk valamiben ami nem engediközel lelkünk bőréhez a dögöketcsattognak piros fogakkalmardosva a hálótés nem lyuggathatják megfrissen borotvált szellemünket

vágyakozók vagyunk igaz?türelmetlenek és gyanakvókújhold versek telihold szavakvagy metaforák nélküli gondolatokaz utolsó negyedbőlerőnk és gyengeségünkahogy várunk valakit ésés nem akarjuk várni ugyanakkorotromba és csiszolt gyémántkitalációinkkal igen gyengék ésvédtelenek vagyunkrettegők és gyanakvókde erre van magyarázatfejünk fölött lesben lövésre készen álla Kaméleon

A KÖVETKEZŐ MONDAT

I

így kezdjük el egy tudatlan mert tudattalan írásjellel


és nem madarakkal még csak nem is virágokkaljaj dehogy

öleléssel díszítjük ezt a szerencsés/szerencsétlensóvárgástami nem pillanat . ez a pontami nem madárami nem virágami nem ölelés és nem is kezdete a kikérdezhetetlennekígy kezdjük el gyanútlanul

leszállunk még egyszer a FÁRÓLés egymás szívével pattintgatni kezdjük beígért

örömeinket? és a meszelés

? bensőnk nagytakarítása megtörténik-e? letörjük-e elszáradt ágainkat

a pontnak nem az a hivatása hogy befejezzenegy mondatot hanem hogy elkezdjen egy másikata következőt

partir c’est mourir un peuezt írta Mózes Attila az én, Dániel előszavábanés a szavak igen a szavak amikor elmennek tőlünk? akkor meghalnakpedig kutya kötelességük szeretni minketa pontnak – mondom – nem az a hivatásahogy befejezzen egy mondatotakkor a szavak – bár ránk visszanézve szégyent

érezneklesütött fejjel andalognak el – akkora szavak itt maradjanak közelünkben

partir nyetmourir nyet még csak ne is szégyenkezzenek

. így ponttal kezdjük el a folytatásta kiszámíthatatlanságot mindenféle kellékkelmég dísszel is ha kellvirágmadáröleléskésőn megszólaló kakukkhangok nagyvárosok büszkénépülő kariatidái a belső kietlenség könyveka tízezernyi elszívott cigaretta

csak így kapásból

MAJLA SÁNDOR

semmi keresettségegy ponttal a következő mondatért

II

igaz-e láttunk már életéért könyörgő ellenségetgörcsbe rándult

arc ruhán bőrön keresztül a szív felé kaparászó kéz tébolybangyöngyöző szemgolyók bármitkérjenekmegteszem

lihegésigaz-e láttunk MI már ilyetés ha eléggé jóknak, vagy eléggé rosszaknak sikerült

lennünkláthattunk még örömöt kétségbeesést díszelgő vigyázzban

állástlezser heverést talmi szellemünk fövenyén vonagló

semmit nem ígérőújrakezdéseket

láthattunk mindent teljesen kitakarvaközszemlére kitéve mindent a maga csupasz vagy

lecsupaszítottigazságábanigazságaiban

A-vírusú igazságezt az A kategória gyakoroljaB-vírusú igazságezt a B kategória gyakorolja

a gonoszság legerősebb gyökerűfája ha a szavak templomában a szavak papjai

kategorizálnakcsak úgy mintha gargarizálnának menta illatát

cseresznyeszárillatát böfögik a ventillátor irányába és a legbőkezűbbadakozók felé fordulva fejük fölé emelik a kőtáblátA LEGNAGYOBB GONOSZSÁGNAK LÉTJOGA VAN

elő a tükröta lelkiismeretet a bármilyent csak össze nem törhetőtés megvizsgálni miként a bárány belső szerveit

hadd lámmételytelen-eigaz-e láttunk már életéért könyörgő ellenséget igaz-e

láttunk


mindentde láttunk-e

kegyelmeztünk-e meg

ETERNAL

megnyugodva márörökre nyugtalanul

SIC ITUR...

a pillanat amit befogadátfog mérlegelhet

mítoszokrituálék legelső táncunklegelső dob énekünka szív verésemenekülésünk nagy vadak előlloholásunk kis vadak utánvalaki megfontoltan szólLAISSEZ LES EXPLICATIONSkétélű arcunkrólhogyan verődik vissza a fénymilyen szögbenvan-e arcunknak állandója?a megtörténtek?a történések?a megtörténendők

valaki megfontoltan szólLAISSEZ LES EXPLICATIONS

örömökfájdalmak is

megolvadó szárnyakremény viaszbólmítoszok rituálék

nincs voltés nincs leszcsak a most született a mindigjövőbe fáradó igaz hogy kutatnikeresni: miért hogyan mikortólkezdve meddig

de valaki megfontoltan szólLAISSEZ LES EXPLICATIONSa kérdések fontosabbak

MAJLA SÁNDOR

A LÉLEK JÓSHELYE

hajnal van csak a fákhajlongása hallikágaikkal mosakodnaktisztáramakulátlanra dörzsölikvérmessé sajdítják szemük

így a fák hajnalihangjai közepettmegfájdul a tisztaság

szerelem ez isáhítottöröktisztasérthetetlen

akárcsaka gondola

otthon lenni csak egyetlena lélek legősibb örökorákulumahajnalszavai a csendneka belső kerítés

„ÍMÉ

az ember olyanná lett,mint mi közűlünk egy,

jót és gonoszt tudván.”(Móz. 3, 22.)

az élet kezedben vanszemed előttaz utcánragyogóra takarított szobákbanvégeláthatatlan virágos réteken


sötét mélyein vad erdőknekszemében amikor ölelhangjában amikor elhagy

az élet kezedben vanés te benne ténferegszmindig vissza-visszalesve

ki vagymi lehetszfáj a tudatlanság

a gyümölcs hamis volt

SZERELEM ÉS GNÓMA

I

– egyedül vagyokujjaim nem alhatnak elnélküledszemem téged kereslenned itt kellene– megyekérkezem

és te hogy:– nene most

szó és tett közöttaz igazi végtelen

II

a pók kirohanásaamikor megrezzen a hálóa háló rezzenéseamikor beleragad az áldozat

érkezésedamikor megcsillan a lélekindulásodesetlen mozdulata ágainknak

érkezésésindulás között

MAJLA SÁNDOR

a glóriás megdicsőülés

végül legjobb lehet a rosszha elfáradsz amíg jóvá teszed

SZÜLETÉSNAP

ahogy írod a versetsemmivé válvamindentől távolhiányozva magadból is

ahogy a vers körötted keringmégis belép az életbenned a világlétezel

ahogy teste lesz a versneka Semmi és Vagy közöttnem te gyúrod egésszécsak ajándékként elfogadod3

végül: íme megíratottmagaddá válsz újrakívül-belül

feltérképezhetővéarcod kisimul s hogy írhatszörökké tartó születésnapod

...AD UNICUM

kísértett az örökkérted a lényeget

megláttad magad végreaprón összetörhetőn

háborgásod haragod elmúltegyszerű lettél –(önmagadnak is megismerhetetlen) –hát az egyszerit akaroda megváltoztathatatlant

3 – Pilinszky János


Documents

A Szavak Pírja. Versek