A SZÍNIKRITIKUSOK DÍJA 1996/97 1

Róna Katalin:ERŐS ÉRZELMEK KELLENEK 16(Beszélgetés Sinkó Lászlóval)

Rajnai Edit:SZÍNHÁZFOGLALÓ, 1945 20(Egy vállalkozás végjátéka)

Fodor Géza: BEVEZETŐ 29

Herbert Jhering:HÁROM ÍRÁS A KRITIKÁRÓL 30

Regős János:KENYÉR ÉS BÁB 40(Peter Schumann Kecskeméten)

Ábrahám Eszter: BÁBEL UTÁN 45(Beszélgetés Peter Schumann-nal)

Bérczes László: A FOLYÓ NEVE 46(Beszélgetés Maia Morgensternnel)

DRÁMAMELLÉKLET:Eörsi István:EGY PRÓBAFOLYAMAT STÁCIÓI

Beszélgetés Sinkó Lászlóval (16. oldal)

Herbert Jhering a kritikáról (30. oldal)

Találkozás Maia Morgensternnel (46. oldal)

XXX. ÉVFOLYAM 10. SZÁM

1997. OKTÓBER

Főszerkesztő: Koltai Tamás

A szerkesztőség:Bérczes LászlóCsáki JuditCsomor Mártonné (szerkesztőségi titkár)Korniss Péter (képszerkesztő)Nánay István (főszerkesztő-helyettes)Sebők Magda (olvasószerkesztő)Szántó Judit

Szerkesztőség:Budapest V., Báthory u. 10. H-1054Telefon és fax: 131-6308Telefon: 111-6650

Kiadó: Színház AlapítványBudapest V., Báthory utca 10. 1054Telefon: 131-6308Felelős kiadó: Koltai Tamás. Terjeszti a HIRKER Rt. NH.Egyesülés és alternatívterjesztők. Előfizethető bármelyhírlapkézbesítő postahivatalnál és a Hírlapelőfizetési ésLapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, XIII., Lehel út10/A 1900. közvetlenül vagy postautalványon, vala-mint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmijelzőszámra.Előfizetési díj egy évre: 960 FtEgy példány ára: 96 FtKülföldön terjeszti a Batthyany Kultur-Press Kft., H-1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 6.T/F: 0036 1 201 88 91Tördelte az Osiris Kft.A nyomtatási és kötészeti munkálatokat a SzéchenyiNyomda Kft. végezteHU ISSN 0039-8136

A folyóirat a Nemzeti Kulturális Alap, a Soros Alapít-vány és a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságatámogatásával készül

Megjelenik havonta

A hátsó borítón: Péchy Erzsi és Galetta Ferenc aRevü Színház 1920-as Szép Helénájában

A borítókat Kemény György tervezte,

A SZÍNIKRITIKUSOK DÍJA 1996197

A legjobb új magyar dráma: HAMVAI KORNÉL: KÖRVADÁSZAT

A legjobb rendezés: VALLÓ PÉTER (Csehov: Ványa bácsi, Radnóti Miklós Színház)

A legjobb szórakoztató-zenés előadás: ASCHER TAMÁS (Lehár: Luxemburg grófja, Kaposvár)

A legjobb alternatív előadás: -

A legjobb női alakítás: CSOMA JUDIT (A vágy villamosa, Nyíregyháza)

A legjobb férfialakítás: HAUMANN PÉTER (Az eltört korsó, Katona József Színház)

A legjobb női mellékszereplő: SCHELL JUDIT (Ványa bácsi és Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház)

A legjobb férfi mellékszereplő: SZERVÉT TIBOR (Ványa bácsi és Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház)

A legjobb díszlet: KHELL ZSOLT (Figaro házassága, Új Színház; „Művészet", Katona József Színház; A csendestárs, Kamra; Tom Paine, Kaposvár)

A legjobb jelmez: BARTHA ANDREA (Sirály, Budapesti Kamaraszínház; Olasz szalmakalap, Vígszínház)

Különdíj: -

Ha október, akkor színikritikusok díja. Íme, az idei szavazatok. Huszonhatan vála-szoltak felhívásunkra, s itt meg kell állnunk egy pillanatra. Úgy gondoljuk, nemtekinthető egy szűk szakma belügyének az, hogy némi változás következett be aszínikritikusokat tömörítő szervezetben. Azzal összefüggésben, hogy a Színházmű-vészeti Szövetség őszi közgyűlésén jogi személyek, azaz kamarák, egyesületek,céhek szövetségévé szeretne átalakulni, a kritikusok is megalakították céhüket, hogyne legyen jogi akadálya e szövetséghez való csatlakozásunknak. Ez a szavazás teháte céh első akciója, ami azonban semmit sem változtatott a szavazás alapelvein és alebonyolítás módján.

Ez évben is tehát lassacskán beérkeztek a voksok, ezek összegzése után pedigösszeültek a szavazók, és közösen döntöttek olyan vitás kérdésekben, amelyekbennem volt egyértelmű eredmény. S ilyen kérdés az idén több is akadt. Mint avégeredményből kitűnik: az alternatív és a különdíj kategóriában annyira szóródtak avélemények, hogy végül nem született konszenzus, nem tudjuk kiadnia díjakat. Ezismét felveti azt a visszatérő kérdést, hogy a különdíj-kategória nincs kellőképpenkörülhatárolva, illetve hogy a kritikusok egy része nem néz alternatív előadásokat(ezt jól mutatja, hogy viszonylag nagy azok aránya, akik erre a kategóriára nem

szavaztak, illetve jó néhányan a furcsa, különös stúdió-előadásokat tekintik alterna-tívnak).

Két kategóriában kellett még döntenünk: a mellékszereplőkében. A végeredménytolvasva feltehetően lesznek olyanok, akik megütköznek, amikor azt látják: a Ványabácsi Szonyáját és Asztrovját alakító két színész mellékszereplő-díjat kapott. Perszevitázhatnánk azon, hogy Csehov darabjaiban vannak-e hagyományos értelembenvett fő- és mellékszereplők, de ezúttal nem elvi, esztétikai kérdések alapján döntöt-tünk, hanem praktikus meggondolásokból. Ha a szavazók túlnyomó többségeSzervét Tibor és Schell Judit teljesítményét díjazásra érdemesnek tartja, ám egyesekaz alakítást főszerepnek, mások mellékszerepnek tekintik, akkor indokolt, hogy azeltérő kategóriákban, de azonos szerepre adott voksokat összegezzük. S mivel afőszerep-kategóriákban biztos jelöltek voltak, a legelfogadhatóbbnak az általunkmegszavazott megoldás tűnt. A kritikusok saját szavazólapján természetesen azeredeti voksok és indoklások olvashatók.

Záró megjegyzés: a kritikusok együttes véleménye ezúttal is a biztos, kipróbáltértékeket erősíti meg. Mintha nem születtek volna rendhagyó, vitatható, kedélybor-zoló, de ígéretes, újat kereső, jövőt körvonalazó produkciók!

BARABÁS TAMÁSPesti Műsor

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Zsámbéki Gábor (Kleist: Az eltörtkorsó, Katona József Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Szirtes Tamás(A miniszter félrelép, József Attila Színház)A legjobb alternatív előadás: -A legjobb női alakítás: Börcsök Enikő (Sógornők, PestiSzínház)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó:„Művészet", Katona József Színház)A legjobb női mellékszereplő: Almási Éva (Kényesegyensúly, Játékszín)A legjobb férfi mellékszereplő. Kállai Ferenc (Kényesegyensúly, Játékszín)A legjobb díszlet: Gothár Péter (Agyő, kedvesem!, Ka-tona József Színház)A legjobb jelmez: Dőry Virág (Anconai szerelmesek,Radnóti Miklós Színház)

Különdíj: Anconai szerelmesek együttese (RadnótiMiklós Színház)

Ebben az 1996-97-es, meglehetősen gyenge szezon-ban nem találtam kiemelésre méltó új magyar darabot.Igaz, nem láttam a kaposváriak Körvadászat című pro-dukcióját, amelyről tanult barátom, Koltai Tamás jókatírt, talán az lehetett volna, ha magam is látom. Magukaz előadások sem villogtak túlságosan, legjobbnak Azeltört korsót találtam, Zsámbéki Gábor „tollából", és a„Művészet"-et, Ascher Tamás rendezésében.

A legjobb szórakoztató előadás címéért nálam hár-man versengenek. Ilyen bűbájos, zenés játék volt aRadnótiban az Anconai szerelmesek, Valló Péterelővezetésében, s a Pénzálla házhoz, amelyet KalmárTibor rendezett, és ilyen -talán a legmulatságosabb - Aminiszter félrelép, Szirtes Tamás rendezésében, denem volt rossz a Van, aki forrón szereti sem, KerényiMiklós Gábor rendezésében. A legjobb alternatívelőadásra nincs jelöltem, amit úgynevezett alternatív-ként láttam, bármi legyen is az, nem nagyon tetszett. A

legjobb női alakítások közé sorolom Kútvölgyi Erzsé-betét a Mesterkurzusban, Für Anikóét Az utolsó hős-szerelmesben, Csomós Mariét a Megváltásban, VáriÉváét az Ahogy a lakáj latjában, Tábori Nóráét, Igó Éváétés mindenekelőtt Börcsök Enikőét a Sógornőkben.

A férfiak közül kiváló volt Bodrogi Gyula (Pénz áll aházhoz), Gálvölgyi János (Az utolsó hősszerelmes),Végvári Tamás (Mein Kampf), Kaszás Attila és SzolnokiTibor (Van, aki forrón szereti), Lukáts Andor és BánJános („Művészet') és mindenekelőtt Haumann Péter(Az eltört korsó és "Művészet!). A legjobb nőimellékszereplőnek Almási Évát találtam (Kényesegyensúly), a legjobb férfi mellékszereplők: DarvasIván (Kényes egyensúly), ifj. Jászai László (Bella),Végh Péter (Bella), Balázs Péter (Van, aki forrón szere-ti), Máté Gábor (Agyő, kedvesem!) és mindenekelőttKállai Ferenc (Kényes egyensúly). Az évad legjobbdíszlete szerintem Gothár Péteré volt (Agyő, kedve-sem!), s a legjobb jelmeztervező Dőry Virág (Anconaiszerelmesek), a különdíjat az Anconai szerelmesekegyüttesének adom.

KRITIKUSDÍJ

BOGÁCSI ERZSÉBETNépszabadság

A legjobb új magyar dráma: - Alegjobb rendezés: -A legjobbszórakoztató-zenés előadás: -A legjobb alternatív előadás: - Alegjobb női alakítás: -A legjobb férfialakítás: -A legjobb női mellékszereplő: - Alegjobb férfi mellékszereplő: - Alegjobb díszlet: -A legjobb jelmez: -Különdíj: -

Évadról évadra a legkínosabb feladatom, hogy voksol-jak a Színikritikusok Díjára. Nézem-nézem a különbözőkategóriákat, s legföljebb egy-egy színészi alakításratudnék szavazni nyugodt szívvel. Ha annak idején alegjobb magyar drámaként olyanokat nevezhettünkmeg, mint amilyenek a Halleluja, a Csirkefej vagy azÖrkény-művek voltak, hogyan szavazhatnék most bár-mire is? És hogyan találhatnék méltó rendezést a Tan-gó, a Marat halála, a Három nővér nyomába? Ezértdöntöttem most úgy, hogy kitöltetlenül hagyom a sza-vazólapot. Holott magam örülnék a legjobban, ha azidősebb gárda képviselői meg tudnának még lepni azelőadásaikkal. Es ha az ifjabbak olyan vitathatatlanértékeket tudnának máris felmutatni, amelyek joggalaspirálnának a legjobb címre. Ebben az évadban különerőfeszítést tettem arra, hogy a száz-egynéhány látott

A legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél:Körvadászat. Kiss János, Körösi András,Kelemen József és Lecső Péter a kaposvárielő-adásban (Simarafotó)

előadás között minél több legyen az olyan, amelyetfiatal művészek hoztak létre. Ha csak a „reményfutam-ból" kellene válogatnom, könnyebb lenne a dolgom.Szerettem például Alföldi Róbert Sirály-rendezését,méltányoltam Horesnyi Balázs A Mester és Margarita-díszletét és Földi Andrea kecskeméti jelmezeit. Örültemannak, hogy Moldvai Kiss Andrea bizonyította talentu-mát az Irtásban, és Mihályfi Balázs is erős tehetségnekmutatkozik a Megváltásban. Ha folytatnám, itt is követ-kezne a „de"... Kívánok szebb napokat a magyar szín-háznak.

BŐGEL JÓZSEFVasárnapi Hírek, Színháztechnikai Fórum

A legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: Körvadá-szatA legjobb rendezés: Gaál Erzsébet (Aiszkhülosz: Lelán-colt Prométheusz; Euripidész: Médeia, Várszínház) ésSzikora János (Bulgakov: A Mester és Margarita, Sze-ged)

A legjobbszórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Fodor Tamás (CasparHauser, Stúdió K)A legjobb női alakítás: Béres Ilona (Médeia, Várszínház)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó,Katona József Színház)A legjobb női mellékszereplő: Törőcsik Mari (Romeo ésJúlia, Szolnok)A legjobb férfi mellékszereplő: Kerekes László (A vágyvillamosa, Nyíregyháza)A legjobb díszlet: Horesnyi Balázs (A Mester ésMargarita, Szeged)A legjobb jelmez: Bozóki Mara (A vágy villamosa, Nyír-egyháza)Különdíjak: rendezői: Szász János (A vágy villamosa,Nyíregyháza) és Ascher Tamás („Művészet", KatonaJózsef Színház), Lengyel György (Az ember tragédiája,Debrecen), Vándorfi László (Az emberiség végnapjai,Veszprém); szórakoztató-zenés előadás: A vörös ma-lom (Békéscsaba), Isten pénze (Madách Színház); fér-fialakítás: Bertók Lajos (Az ember tragédiája, Debre-cen), Kulka János (Ványa bácsi, Radnóti Miklós Szín-ház), (és mindketten A Mester és Margaritában, Sze-ged); női alakítás: Csoma Judit (A vágy villamosa,Nyíregyháza); alternatív előadások: Médeia-variációk(Miskolc), Katonák (Győr); jelmez: Szakács Györgyi(Ványa bácsi, Radnóti Miklós Színház;)

A XVI. Országos Színházi Találkozó gála-záró estjénSzikora János, a vendéglátó színház és a találkozó

KRITIKUSDÍJ

művészeti vezetője elmondta, hogy tudatosan válogat-tak sokféle műfajú és stílusú előadást a szegedi szín-házi eseménysorozatra. Az volta céljuk, hogy a közön-ség (tegyük hozzá: maga a szakma is) képet kapjon amagyar színház jelenéről. Noha e célok nem minden-ben valósultak meg a különben sikeres találkozón -nem mindenki akart vagy tudott elmenni a fesztiválra,korlátozott volt a szervezők, válogatók ízlésköre, aszakma (illetve a közönség) nem minden szervezete,csoportja, rétege kapcsolódott bele az eksztatikus han-gulatú rendezvénybe -, az adott kép változatos ésgazdag. „Magyarország tehát gazdag ország" - mondtaSzikora, s ezt húzta alá a fővédnök Göncz Árpádköztársasági elnök, hangsúlyozva a boldog, az önfeledtszínház fontosságát.

Mindez többé-kevésbé jellemző volt az egész évad-ra. Miközben folytatódtak a világképi, strukturális ésszponzorációs, fenntartási, financiális elmozdulások,konfliktusok, válságok, skandalumok, az alapjábanerősen középszerű színházi évad során a szakma többtekintetben offenzívabb, nyitottabb, a visszaesések, to-porgások, álságok ellenére valamivel több értéketteremtő lett a fenntartás, a szponzoráció - több balfo-gása, bizonytalankodása, erkölcsi tartáshiánya ellenére -eredményesebbnek látszott. Általánosságban sikerültmeghaladni azt a problémát, hogy kell-e egyáltalánszínház a XX. század végén.

Az évad során tabuk kezdtek leomlani, paradigmákkezdtek átformálódni. Jó, hogy az abszolút rendező-centrikus és az abszolút elkötelezett és expresszívszín-ház helyenként csatát vesztett, műhelyek vannakátalakulóban, sőt alakulóban is. Baj csak akkor van, hamindez - olykor - egymás kitúrásával, kifosztásával,legázolásával folyik, néha még egyazon színházon belülis. Növekvőben a színészcentrikusság, esetlegesenmég némi egoizmustól, konzervativizmustól és elmé-letellenességtől is fűtötten. Tény, hogy a színészek alegkülönbözőbb, részben új színházi formációkba ván-dorolnak át, s miközben többé-kevésbé tovább műkö-dik a repertoárrendszer, egy-egy színész(csoport) többszínházban való foglalkoztatása különféle szerződé-sekkel és formációkban történhet (lásd a Tháliábólsajátos formában és elnevezéssel kivált színészcsoportesetét).

Folytatódott az alternatív színház bevonulása, be-ékelődése a hivatásos színházba, mind a színházivilág-kép, mind szakemberek, együttesek tekintetében.Jó, hogy számos színház ilyeneket fogad be. Így ameghatározás nem is olyan könnyű, mert egyesesetekben az alternatív produkció a színház sajátművészeivel jön létre, más esetekben meg keverten.Mindenesetre ez a vonulat az évad több nagy sikerű ésértékes produkcióját hozta létre (Katonák Győrött,Médeia-variációk Miskolcon, Gaál Erzsébet Médeiája aVárszínházban).

A rendezői kultúra tekintetében a régebbiek közülmind az egykori szertartásszínháziak (Ruszt), mind aracionális emelt realizmus képviselői (Zsámbéki,Ascher, Székely) vittek színre megújulásról tanúskodó,jelentékeny produkciókat. A fiatalabb, újonnan kirajzottrendezők inkább a darabrobbantásban, dekomponá-lásban jeleskedtek, nem kevés eredménnyel, de sokkétséget is hagyva a nézőben. Szaporodnak a színész-rendezések, közülük kiemelném Alföldi Róbertszínház-és stílusteremtő képességeit. Kiemelkedő értékű éshatásfokú előadást produkált Nyíregyházán Szász Já-nos filmrendező, s ugyanott a kissé magányos farkassávált Verebes István is a Sirállyal.

Feltűnő az új magyar drámatermés gyarapodása.Igaz, a korábbi realisták, szürrealisták, groteszkek, ab-szurdok - kevés kivétellel - hiányoznak, ám SpiróGyörgy több új bemutatója, Kamondi Zoltán (Médeia-variációk), Tasnádi István (A kokainfutár), Hamvai Kor-nél (Körvadászat) új dramaturgiai trendeket is sejtet.

BUDAI KATALIN

A legjobb új magyar dráma: Tasnádi István: A kokain-futár (és olvasva a Don Quijote)A legjobb rendezés: Ruszt József (Katona József: BánkBán '96; Shakespeare: Hamlet, Budapesti Kamaraszín-ház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Mohácsi János(Tom Paine, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: -A legjobb női alakítás: Spolarics Andrea (Méhednekgyümölcse, Kolozsvár)A legjobb férfialakítás: Bertók Lajos (Az ember tragé-diája, Debrecen)A legjobb női mellékszereplő: Schell Judit (Ványa bá-csi, Radnóti Miklós Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Schneider Zoltán (Meg-váltás, Új Színház)A legjobb díszlet: Galambos Péter (A kör négyszögesí-tése, Kecskemét)A legjobb jelmez: Szűcs Edit (Tom Paine, Kaposvár)Különdíj: Paolo Magelli (Liliom, Zalaegerszeg)

CSÁKI JUDITSzínház

A legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: Körvadá-szatA legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Fodor Tamás (Grimm-me-se, Stúdió K)A legjobb női alakítás: Schell Judit (Ványa bácsi, Rad-nóti Miklós Színház)A legjobb férfialakítás: Szervét Tibor (Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Prókai Annamária (Figaroházassága, Új Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Magyar Attila (Figaroházassága, Új Színház)A legjobb díszlet: -A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Ványa bácsi, Rad-nóti Miklós Színház)Különdíj: -

DARVAY NAGY ADRIENNE

A legjobb új magyar dráma: Kárpáti Péter: MéhednekgyümölcseA legjobb rendezés: Alföldi Róbert (Csehov: Sirály[Madárkák], Budapesti Kamaraszínház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Valló Péter(Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház) Alegjobb alternatív előadás: Fodor Tamás (Jacquesavagy a behódolás és A kötelesség oltárán, Stúdió K)

A legjobb női alakítás: Csoma Judit (A vágy villamosa,Nyíregyháza)A legjobb férfialakítás: Szervét Tibor (Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Kakuts Ágnes (Irtás,Debrecen)A legjobb férfi mellékszereplő: Kovács Lajos (Pogány-tánc, Kecskemét)A legjobb díszlet: ,Dávid Attila (Az ember tragédiája,Debrecen)A legjobb jelmez: Bartha Andrea (Olasz szalmakalap,Vígszínház)Különdíj: Alakoskodók (Sámán Színház)

Az 1996-97-es évadban több optimizmusra okot adóelőadás élményével gazdagodtam, mint tavaly. Ezekegyfelől „hagyományos", színészi alakításokra épülőprodukciók, másrészt olyan „rendezői színházak",amelyek a „kozma-teátrálisnak" nevezhető irányzatotképviselik. (Ilyen volt Bal József János vitéze, NovákEszter Figaro házassága-koncepciója, Eszenyi EnikőOlasz szalmakalapja, Alföldi Róbert Csehov-értelmezé-se, részben Mohácsi rendezése, sőt a „stílust váltott"Lengyel György reteatralizált Tragédiája mellett a DonGiovanni is.) Ezen alkotók a színháztörténeti tradíciókelemeinek ironikus (és önironikus) beépítésével, illetvekezelésével reflektálnak a mai valóságra.

Egységes színpadi élményre törekedvén a látványis egyre immanensebb része az előadásoknak. Azemlített tervezőkön kívül Galambos Péter kecskemétiJános vitéz-, Bagossy Levente Yerma-díszlete tet-szett, Libor Katalin jelmezei a Don Giovannihoz, azugyancsak debreceni Tragédia maszkjai Lengyel Fru-zsina jóvoltából, Illetve Dőry Virág ruhái az Anconaiszerelmesekben.

A „többi színpadi eszköz" kategóriájába tartozik aszöveg is. Az idén elég sok új magyar drámát színrevittek, de számomra formailag és tartalmilag egyarántKárpáti darabja volt a legjelentősebb, amelynek sikeré-hez minden bizonnyal hozzájárult az ősbemutatórendezőjének, Bérczes Lászlónak és a kolozsvári Ma-gyar Színház kitűnő együttesének a munkája.

Az idén különben jóval többen voltak azok, akikfelterjeszthetők a „legjobb rendezés" díjára. PéldáulValló Péter a Ványa bácsiért. Az Anconai szerelmesekreazért szavaztam a maga kategóriájában, mert az ötlet,a megvalósítás, az előadás humora. a nosztalgikuszenei összeállítás, a látvány, a szereplők dicsérete mel-lett és éppen ezért, vagyis az „örömszínházért" mon-dok köszönetet. (Sajnos Ascher operettrendezésétnem láttam.) Mindkét Valló-előadásban kiemelkedőSzervét Tibor játéka, akivel egymásra találtak a radnó-tisok, de valójában a Ványa bácsi valamennyi sze-replője külön-külön is díjat érdemelne. KiemelendőSzász János nyíregyházi előadása is, és Csoma meg-rázó alakítása mellett Szabó Márta és Megyeri Zoltán.Nekem élményt jelentett Vidnyánszky Attila egyidejűlegszent és profán Gyilkosság a székesegyházban-elkép-zelése, különösen a Becketet játszó Trill Zsolt alakításamiatt. De az év legkiemelkedőbb eseményének Alföldisajátos, hibáival együtt következetes, érett Csehov-ví-zióját érzem.

Az általam látott alternatív produkciók közül - „pró-zai vonalon" - a Stúdió K jelzett előadását értékeltemleginkább, ugyanakkor- külön „táncszínházi" kategórianem lévén - különdíjra „terjesztem" a Sámán Szín-házminden tekintetben élményszerűen professzionista

KRITIKUSDÍJ

Alakoskodók című, nemzetközileg ismert és elismertprodukcióját.

Ha volna „legjobb színházi pillanatok" nevű díj, ak-kor nehezen választanék, hisz több szép mozzanata voltBertók Lajos Ádámjának a debreceni Tragédiában, aKatona József Színház Ascher rendezte „Művészet"-előadásában mindhárom szereplőnek, NaszladyÉvának a kecskeméti Pogánytáncban, Mertznek ésMoldvai Kiss Andreának a debreceni Irtásban, RancsóDezső-nek Bagóként a János vitézben, RappertGábornak a szatmárnémeti Lear király Bolondjaként,Bandor Évának Yvonne-ként a kassai Gombrowicz-előadásban; felejthetetlen Pálffy Tibor „kenyérosztása"a sepsiszentgyörgyi Godspellben, s ugyanebben SzabóTibor szintén kiemelkedő, Kamarás és Rátóti a SirályAlföldi rendezte produkciójában, Kamarás, Pindroch,Egri Kati a vitákat indukáló, érdekes Ruszt-féle Bánk

bán '96-ban, a végzős Kali Andrea és Orbán Attila akolozsvári főiskolások Üvegcipő-előadásán, RekitaRozália Babakinaként az ugyancsak kolozsváriIvanovban stb. De nincs ilyen díj, s így arról sem kellértekezni - szerencsére -, hogy hány egészébengyenge előadásban születhetnek szép pillanatok aszínészi tehetség jó-voltából. (Persze ez fordítva isigaz, de akkor hajlamosak vagyunk a rendezőszínészvezetési kvalitásai-nak hiányávalmegmagyarázni a tényt, ami általában igaz is.)

Mindenesetre az idén nekem nem volt könnyű vá-lasztani, és ennek nagyon örülök...

DÖMÖTÖR ADRIENNE

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)

A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Valló Péter(Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház) A

legjobb alternatív előadás: Fodor Tamás (Grimm-mese,Stúdió K)

A legjobb női alakítás: Csoma Judit (A vágy villamosa,Nyíregyháza)

A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó,Katona József Színház)

A legjobb női mellékszereplő: Schell Judit (Ványa bácsiés Anconai szerelmesek, Radnóti Színház)

A legjobb férfi mellékszereplő: Magyar Attila (Figaroházassága, Új Színház)A legjobb díszlet: Khell Zsolt (A csendestárs, Kamra)

A legjobb jelmez: Dőry Virág (Szerelem a Krímben,Thália Színház)Különdíj: -

A legjobb rendezés: Ványa bácsi. Valló PéterRadnóti színházi előadásában Jelena: KovátsAdél és Szerebrjakov: Bálint András (KonczZsuzsa felvétele)

Megingathatatlan vagyok abban a hitemben, hogy azembereknek (ha szabad ilyen durva általánosítássalélni: mindenkinek) szükségük van színházra. Hogy - azéletük részeként, mégsem „élesben" - vágyódhassa-nak, örülhessenek, csalódhassanak, szenvedhesse-nek. Hogy részesei lehessenek a varázslatnak, amely-ben nem versenytárs a tévé, video és Internet, deigazából még a mozi sem.

Ezt a hitemet ez az évad sem tudta alapjaiban meg-ingatni, bár aránytalanul sok előadás alatt azon kaptammagam, hogy valamiképpen elég nehezen akaródzik aszínpadra néznem. A várhatónál(?) is többször uraltael a színpadot a szövegfelmondás-illusztrálás-rutinjá-ték kényelme és unalma. (Érdekelne egy olyan közvé-lemény-kutatás, amelyben arról is kérdeznék a színház-ról leszokott kultúrafogyasztókat, mikor és milyenmeghatározó élmények miatt távolodtak el a színháztól.Erősen gyanítom, hogy többnyire diákkorukban és azimént említett játékmód alapján alakították ki vélemé-nyüket.) Amelyik előadás az effélénél egy kicsit isigényesebb, ötletesebb, már örülni illik neki.

Hogy magam - a legjobbként megnevezett produk-ciókon, alkotói teljesítményeken kívül - minek örültemleginkább? Elsősorban a Radnóti Színház remekül si-került évadának, csakúgy, mint a Katona újbóli erő-södésének (és ifjú tehetségeinek, mindenekelőtt Fullaj-tár Andreának és Ónodi Eszternek). A nyíregyházi Avágy villamosának, az Új Színház Figarójának, a Katona

Az eltört korsójának, a Radnóti Mein Kampfjának, a

KRITIKUSDÍJ

kaposvári Titus Andronicusnak. (A Tom Paine-nek márkevésbé: bár érteni vélem az alkotók szándékát, sőt,látom ennek színvonalas megvalósulását, érzem aprodukció fontosságát is a társulat és a színházcsi-nálás szempontjából, az előadás engem mint nézőt-jóllehet egy darabig elszórakoztatott - mégis inkábbmegkerült, mint magával ragadott.)

A színészi alakítások közül - a díjakra javasoltakonkívül - a következők voltak számomra a legemlékeze-tesebbek: Kulka Jánosé és Kocsó Gáboré a Ványabácsiban, Csákányi Eszteré Az eltört korsóban, BánJánosé a „Művészet"-ben, Jordán Tamásé A csendes-társban, Görög Lászlóé a Mein Kampfban, Stohl And-rásé a Szeget szeggelben, Szabó Mártáé A vágyvillamosában.

FÖLDES ANNABálint György Újságíró Iskola

A legjobb új magyar dráma: Csalog Zsolt: CsendetakarokA legjobb rendezés: Ascher Tamás (Yasmina Reza:„Művészet", Katona József Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Znamenák István (A ko-kainfutár, Kaposvár)A legjobb női alakítás: Fullajtár Andrea (Csendet aka-rok, Kamra)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó,Katona József Színház) és Végvári Tamás (MeinKampf, Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Máthé Erzsi (Az eltörtkorsó, Katona József Színház) és Kállai Ilona (Szaba-don foglak, Vígszínház)A legjobb férfi mellékszereplő: -A legjobb díszlet: Khell Zsolt (A csendestárs, Kamra;Az eltört korsó; „Művészet", Katona József Színház) ésBalla Margit (A különös látogató, Kolibri Színház) Alegjobb jelmez: Bozóki Mara (Várakozás, KatonaJózsef Színház)Különdíj: Máté Gábornak a kortárs magyar drámákszínpadra segítéséért és Parti Nagy Lajosnak a Só-gornők fordításáért

Visszatérő, kínos bevezető: a kritikus háborgó lelkiis-meretével mérkőzve, mentegetődzve terjeszti elő aszínházi spektrum teljességének ismerete nélkül fogal-mazott ítéletét. Egyéni, anyagi, szakmai körülményekrealapozott mentségek fedezékéből szavaz. Azután azírott források, kritikák, kollegiális tapasztalatok szám-bavétele után kiderül: kiemelkedő, fontos előadásokazért nemigen maradtak ki. A nagy kérdés inkább csakaz, vajon voltak-e az elmúlt évadban igazán kiemel-kedő, igazán fontos produkciók.

Színvonalas, jó előadásokban nem volt hiány, aközönség (minden ellenkező híreszteléssel szemben)nem pártolt el a színháztól. Inkább az vált hűtlenné -és nem csak Magyarországon - a korábban átmeneti-leg birtokolt rangot adó közéleti funkcióhoz.

Éveken keresztül tárgyaltuk: nincs magyar dráma.Az idén Spiró Györgynek két premierje volt. Parti NagyLajos berobbanása után Garaczi László, Tasnádi István,Hamvai Kornél is letették a maguk színházi névjegyét.Hogy ennek ellenére miért a szociográfus Csalog Zsolt-nak ítéltem a kortárs magyar dráma díját, legfőbb oka,

hogy monodrámája korrajznak is, lélektani analízisnek isjelentős.

Nem véletlen az sem, hogy az általam díjazásrajavasolt teljesítmények „aránytalanul" nagy része aKatona József Színházban született: ez az a színház,ahol a színháztörténeti jelentőségű felívelés után istovább él a szakmai maximalizmus. Köszönhető ezZsámbéki Gáboron kívül a pályája zenitjére érkezettAscher Tamásnak: véleményem szerint az évad legjobbelőadásai között a felkavaró Elnöknők és a lebilincselő„Művészet" mellett a (kaposvári születésű) sziporkázó-an szellemes Luxemburg grófja is szerepel.

Nem mellékesen: a Katona József Színház vezeté-sének, kollektívájának a színház jövője szempontjából islényeges vállalkozása a kapunyitás a többi művészetfelé. A Katona adott otthont Az író színháza címűsorozatnak, a publicisztikai kabaré lehetőségeit kutatóGábor Andor-műsornak és - last but not least - amozdulatból valódi színházat teremtő Bozsik Yvette-nek. Ha a Különdíj-címkét felcserélhetném a Kezdemé-nyezés díjával, percig sem haboznék a szavazásnál. Dehogy ne térjek el nagyon a megadott szempontoktól,inkább úgy döntöttem, hogy a magyar drámák színpadimegvalósításában elért eredményeiért Máté Gábornakjavaslom a különdíjat.

A többi a szavazólapról leolvasható.

GABNAI KATALINSzínház- és Filmművészeti Főiskola

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Tasnádi Csaba (Sok hűhósemmiért, Budapesti Kamaraszínház); Picaro (Ember-forduló, Szkéné); Magyar Eva (Ringató, Sámán Szín-ház)A legjobb női alakítás: Margitai Ági (Médeia-variációk,Miskolc)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó;„Művészet", Katona József Színház) és Bezerédi Zoltán(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb női mellékszereplő: Schell Judit (Ványa bá-csi, Radnóti Miklós Színház) és Molnár Piroska (Lu-xemburg grófja, Kaposvár)A legjobb férfi mellékszereplő: Szervét Tibor (Ványabácsi, Radnóti Miklós Színház) és Rudolf Péter (Háborúés béke; Olasz szalmakalap, Vígszínház)A legjobb díszlet: Khell Csörsz (Az eltört korsó, KatonaJózsef Színház) és Paseczky Zsolt (Hedcla Gabler, Jó-zsef Attila Színház)A legjobb jelmez: Berzsenyi Krisztina (Agyő, kedve-sem!, Katona József Színház)Különdíj: a győri Kisfaludy Színház padlásszínházialkotócsoportjának két produkciójukért: Thury Zoltán:Katonák és Csehov-Kiss Csaba: De mi lett a nővel?

Valló Péter Ványa bácsija egy virágkorát élő színház jóelőadása. Gazdag, teljes és voltaképpen igen egyszerű.Az év leghumánusabb színházi estje. Mindenki jó ben-ne, együtt és külön-külön is. Bálint András új karakterthoz, Szervét és Kulka nagy mindentudással „játszikössze", a lányok pedig elmondják a közönségnek mind-

azt, amit Csehovtól; Vallótól - meg maguktól-a nőkrőleddig megtanultak.

Ascher Tamás Luxemburg grófja-rendezését, a ka-posváriak idei operettjét a szakmailag igényes „kom-mersz" előadások rubrikájába lehetett besorolni. Dehiába töprengek, nem jövök rá, mi a kommersz elemebben a játékban. Amit látunk, az olyan nagyszerű,hogy közben érezhetően megnő a közönség oxigénel-látása. Mintha az élet minőségét emelné meg néhánypillanatra. A „Művészet" szinte steril színpadképébenAscher Lukáts Andorral, Haumann Péterrel és BánJánossal folytat olyan „kamaramuzsikát", ami csak alegmagasabb rendű kvartettek produkcióihozhasonlítható. S ami a fülnek szól, azt Ascherjellegzetes rajz-technikája erősíti föl, amikor az egészest során szike-pontossággal vezeti a színpadtérbelivizuális folyamatot: hol ez a folt lüktet, hol az a csíkindul el hátra; rándulások és koppanások rímelnekegymásra, szögek, arányok, egybevágások ésaranymetszés arányú osztottságok teszik a játékotfestészetileg külön értékelendő mozgó képpé.

Kiss Csaba és egyre erősebb győri csapata, úgytűnik, befogadta és munkához juttatta a színészként ésrendezőként is egyre jobb Honti Györgyöt. Két kiválóprodukció született Thury Zoltán drámája és Csehovnovellái alapján. Izgalmas és szerves naprakész szín-ház jött létre, melyben színészeik - Gyabronka József,Horváth Lajos Ottó és a többiek - szárnyakat kapnak.

Gaál Erzsébet az évad egyik legszebben kidolgozott,gyönyörűen világított, erőteljes ívű Ibsen-rendezésé-ben teljes rendezői fegyverzetében mutatkozik. Színé-szei közül kiemelkedik a vele együtt lélegző Fehér Annas az a Sztarenki Pál, aki az elmúlt nyáron már CserjeZsuzsa rendezésében is jeleskedett - s aki egyszermaga is elhiszi tán magáról, hogy képes főszerepre,mint akkor Calderón pattogó rímelésű Két szék közötta pad alatt című játékában, s mint most Hedda Gablerégő szemű, démoni szerelme szerepében. S bár arendező által jegyzett várszínházi görög darabok né-hány elemének forszírozottsága levesz az est érté-keiből, Béres Ilona Médeia-alakítása így is az évademlékezetes címszerepei között van.

Zsámbéki Gábor olyan izgalommal tanulmányozzaKleistet, hogy utálkozó figyelme és kutakodása magá-val ragad bennünket. Nem minden perce egyenrangúAz eltört korsónak, de Haumann Ádám bírója, MátéGábor főhivatalnoka és Bán János írnokfigurája évekrevelünk marad. Róžewicz Csapda című darabja Zsám-béki Gábor rendezésében mint a Színház- és Filmmű-vészeti Főiskola évadzáró vizsgaprodukciója volt rövidideig látható. Felnőtt szintű, egységesen magas játék-kultúrát mutató vizsgaelőadás volt ez. Ha kidolgozott-

sága folytán nem is, de különös, viszolyogtató szép-sége és hibátlan folytonosságú világa miatt eléri ahajdani, legendássá lett Chioggiai-előadás színvona-lát.

Az alternatívok közül talán a Picaro együttes Ember-forduló című darabjának van leginkább „más" íze. Adarab - ha van egyáltalán - aránytalan, de rendkívültehetséges munka. A színészcsapat, különösen a „nagyalternatív öregek", Terhes Sándor, Pintér Béla meg atöbbiek, ragyogó részletekkel gazdagítják a torzó vol-tában is megragadó játékot. A másik két produkció ese-tében inkább erőssé és profivá lett, öregedni nem képesalkotók kísérletező kedvű, jó ízű munkáit láthatjuk.

Margitai Ági és 'Haumann Péter ebben az évadbanújra leckét ad a színművészet magasiskolájából. Mar-

KRITIKUSDÍJ

gitai Médeia-alakítása szinte filmes benső-ségességgel mutatja a miskolci nagyszínpadonaz asszonyi gyötrődést. Haumann kiválóformában van, s úgy tűnik, méltó rendezőksegítségével ez a szerencsés menet sokáigfolytatható lesz.

A mellékszereplők kiválasztása mindiggond: ki tudja, melyik előadásban kit tartsunkigazán fő- avagy mellékalaknak? Schell Judités Molnár Piroska mellett hadd említsem a nőkközül Bíró Krisztát a kecskemétiek SimonBalázs által rendezett Katajev-darabjában,Martin Mártát mint Halált Tábori György Telihay

Péter által rendezett Mein Kampfjában,melyben Görög László Hitler-alakítása volt mégérdekes. Magyar Attila Radicskov Január címűdarabjában, az Új Színházban, Szarvas Józsefa Pesti Színház Gothár Péter által rendezett

Dandin Györgyének címszerepében kapott elfelejthetetlen pillanatokat. S ha márapillanatoknál tartunk: Kállai Ferenc a JátékszínTordy Géza által rendezett Kényesegyensúlyában, Balázs Péter a Kerényi Mik-lósGábor-féle Van, aki forrón szeretiforgatagában, Bajor Imre a Radnóti fölfrissített

Molnár Ferenc A jó tündérében okozott meg-rendítő vagy kacagtató pillanatokat, amelyekolykor túlnőttek az előadáson. DebreczenyCsaba totálkáros alkoholista milliomosa hi-bátlan ékszerecske a habkönnyű, évad végi

Anconai szerelmesek című játékban a Rad-nótiban. Rudolf Péter varázslatosan átszelle-mült komédiázását az Olasz szalmakalap egyiksokadik előadásán nézhettem. Lebegni látszott adeszkák fölött.

A választott díszletek, Khell Csörsz és PaseczkyZsolt munkái bátor szépséggel beszélnek a korról meg ahelyzetről, amelynek teret adnak. Egyiket a nagyszín-padi, másikat a kéttenyérnyi stúdióforma kiszolgálásaés jólesően dekoratív uralása jellemzi.

Az évadban nem látott előadások némelyikét a szín-házi fesztivál programjában olvasva azt reméltem,hogy többszöri jelentkezéssel és tisztességes sorbanállással kiérdemelhető lesz a láthatásuk. Nem jó mód-szert választottam. Talán mások is így jártak.

HOCHENBURGER ÁGNES

Criticai Lapok

A legjobb új magyar dráma: -

A legjobb rendezés: Zsámbéki Gábor (Kleist: Az eltörtkorsó, Katona József Színház) és Gaál Erzsébet (Aisz-khülosz: Leláncolt Prométheusz; Euripidész: Médeia,Várszínház)

A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Valló Péter(Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház) és

Ascher Tamás (Luxemburg grófja, Kaposvár) A legjobbalternatív előadás: -A legjobb női alakítás: Csoma Judit (A vágy villamosa,Nyíregyháza)

A legjobb férfialakítás: Mertz Tibor (A lázadó, BudapestiKamaraszínház)A legjobb női mellékszereplő: Fullajtár Andrea (Az eltörtkorsó, Katona József Színház)

A legjobb férfi mellékszereplő: Ungvári István(Mániákusok, Győr)

A legjobb díszlet: Horesnyi Balázs (A Mester ésMargarita, Szeged)A legjobb jelmez: Dőry Virág (Anconai szerelmesek,Radnóti Miklós Színház)Különdíj: Fodor Tamás (Grimm-mese, Stúdió K)

„Nem kapsz még színházmérgezést?" - kérdezgetikidőnként „civil" ismerőseim; én pedig ilyenkor őszintemeggyőződéssel rázom a fejemet. Pontosabban, ráz-tam - egészen mostanáig. Az évad vége felé ugyanis(amikor jó két hónap alatt annyi előadást láttam,amennyit egy átlagnéző egy teljes szezon alatt se na-gyon) valóban kezdtek rajtam kiütközni a „színház-túl-adagolás" tünetei. Az például, hogy érezhetőenmegnőtt az ingerküszöböm - azaz egyre nehezebbenérintettek meg a mégoly színvonalas produkciók is.

A feladat, ha nem is volt könnyű, azért szerencsérenem volt lehetetlen sem. Egyaránt sikerült például kétgyökeresen eltérő, mégis egyformán lebilincselőelőadásnak is. Az egyik Zsámbéki Gábor rendezése, Az

eltört korsó (amely a realista színjátszás mesterfokonűzött eszközeivel, az aktualizálás legcsekélyebb jelenélkül rajzol meg egy minden ízében hátborzongatóanismerős társadalmi látleletet); a másik pedig a Gaál

Erzsébet keze nyomán megelevenedő Leláncolt Pro-métheusz, illetve Médeia (amelyek a maguk jórésztnapjainkat idéző - rendkívül eklektikus, de következe-tes belső logikával működtetett- látványvilágával és azalighanem szándékosan heterogén, de helyenként ki-váló színészi játékukkal szinte karnyújtásnyi közelség-be tudják hozni a több ezer éves mítoszokat).

Az évad során persze ezeken kívül is született jó párfontos, hatásos vagy „csak" érdekes produkció (a Rad-

nóti Színház Ványa bácsijától Az embertragédiája deb-

receni változatáig vagy például a kaposvári Tom Paine-

A legjobb szórakoztató-zenés előadás: a ka-posvári Luxemburg grófja. Ascher Tamás ren-dezésében Bezerédi Zoltán (Sír Basil) és MolnárPiroska (Fleury) (Simarafotó)

ig), illetve kiemelkedő színészi alakítás (Szarvas Józseféa pinceszínházi Emigránsokban, Bertók Lajosé a máremlített debreceni Tragédiában, vagy Horváth LajosOttóé a győri Katonákban, Margitai Ágié a miskolciMédeia-variációkban stb.). A sort meglehetősenhosszan lehetne folytatni; ehelyett azonban inkább ar-ról a néhány előadásról szólnék, amelyek különösennagy hatást tettek rám. Ezek közül egy felkavart (a

Csendet akarok című hajléktalanmonológ, amelyet aszámomra a szezon egyik nagy felfedezését jelentőFullajtár Andrea mondott el a Kamrában), kettő meg-

rendített (a Budapesti Kamaraszínházban látott A lázadóés a debreceni társulat által előadott Irtás-az utóbbielsősorban Moldvai Kiss Andrea és az előbbiben isremeklő Mertz Tibor kettőse jóvoltából), egy pedigmélységesen megrázott (a nyíregyháziak produkciója,

A vágy villamosa, a főszereplő Csoma Judit döbbene-tes hatású utolsó jelenetével); de hogy ne legyen ilyensötét és komor a kép, gyorsan hozzáteszek egy sokkalvilágosabb színt is. Ez pedig a Stúdió K-ban látott

Grimm-mese, ez az élő színészek és bábok összjátéká-ból létrejött gyerekelőadás, amelyet - talán nem szé-gyen bevallani - magam is ötévesként „elvarázsolód-va", időnként valóban tátott szájjal figyeltem. Kíván-hat-e ennél nagyobb csodát (ráadásul évad végén) egyidőnként már-már elfásuló kritikus?

KRITIKUSDÍJ

KÁLLAI KATALINDuna Televízió

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Szász János (Tennessee Williams:A vágy villamosa, Nyíregyháza)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Iglódi István(Lumpácius Vagabundus, Nemzeti Színház)A legjobb alternatív előadás: Monori Lili-Székely B.Miklós (Matiné)A legjobb női alakítás: Vári Éva (Sirály, Budapesti Ka-maraszínház)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter, Bán János ésLukáts Andor („Művészet", Katona József Színház) Alegjobb női mellékszereplő: Mitzie, a tyúk (Mein Kampf,Radnóti Miklós Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Végvári Tamás ésMiklósy György (Mein Kampf, Radnóti Miklós Színház) Alegjobb díszlet: Horesnyi Balázs (A Mester ésMargarita, Szeged)A legjobb jelmez: Füzér Annamária (Mit ültök a kávé-házban?, Kamra)Különdíj: Deák Ferenc (Határtalanul, Szabadka)

A legjobb női alakítás: Csoma Judit A vágyvillamosa nyíregyházi előadásában (a képen aMitchet alakító Kerekes Lászlóval) (CsutkaiCsaba felvétele)

KÉKESI KUN ÁRPÁDVeszprémi Egyetem Színháztudományi Tanszék

A legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: Körva-dászatA legjobb rendezés: Alföldi Róbert (Csehov: Sirály,Budapesti Kamaraszínház) és Telihay Péter (Csehov: AManó, Szeged)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Mohácsi János(Bolha a fülbe, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: -A legjobb női alakítás: Murányi Tünde (Colombe, PestiSzínház)A legjobb férfialakítás: Szarvas József (Dandin György,Pesti Színház)A legjobb női mellékszereplő: Schell Judit (Ványa bá-csi, Radnóti Miklós Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Stohl András (Szegetszeggel, Katona József Színház)A legjobb díszlet: Horesnyi Balázs (A Mester ésMargarita, Szeged)A legjobb jelmez: Bartha Andrea (Sirály, BudapestiKamaraszínház)Különdíj: -

A bármiféle szavazat kapcsán feltehető „miért?" kér-déséhez jelen esetben csupán két kommentárt fűznék.

1. A legjobb rendezés díját azért ítéltem megosztvaAlföldi Róbertnek és Telihay Péternek, mert - vélemé-

nyem szerint - kettejük fent megnevezett előadásaijelentették az évadban a legnagyobb újdonságot, egy-részt a színpadi realizmus és stilizálás konvencióinaksajátos felhasználása és átértelmezése, azaz a teat-ralitás mibenlétére való rákérdezés, másrészt pedig aCsehov-drámák hazai színpadra állításánakmeglehetősen merev tradícióit kikezdő játékstílus te-kintetében. Ez pedig mindenképpen több figyelmetérdemel, mint például az Országos Színházi Találkozólegjobb rendezésért járó díját elnyerő Valló PéterVánya bácsi-rendezése, amelynek „újdonságai" kö-rülbelül abban láthatók, amit (több mint száz éve!)

Strindberg a Júlia kisasszonyhoz írt előszavában aszínpadi naturalizmus legértékesebb vívmányainak tar-tott.

2. Mégsem a kritikai megítélés konzervativizmusáttartom azonban a legfőbb problémának, hanem azt,hogy a színházról való gondolkodásnak (néhány lapszerkesztőségét és egy-két egyetemet leszámítva) nin-csenek valódi fórumai, azaz hiányoznak azok azértelmező közösségek, melyek a percepció és interpre-táció esetlegességeit finomítani tudnák, és a kritikusiszubjektivizmus vádját végre értelmetlenné tennék(ami természetesen nem jelenti valamiféle objektivitáselérésének lehetőségét). Ilyen esetben csak a (néhaélesen eltérő) nézetek lehető legprecízebb és legát-gondoltabb megfogalmazását, a színházi kritikákargumentatív logikájának következetes érvényesítéséttűzhetjük ki célul, hiszen ez az egyetlen dolog, amiértelmezéseinknek "legitimitást" biztosít. Bár ha nem-

KRITIKUSDÍJ

csak az előadásokat, hanem a róluk szóló írásokat isalaposan megfigyeljük, akkor talán ez sem nevezhetőkönnyű feladatnak.

KOLTAI TAMÁSSzínház

A legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: Körvadá-szatA legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Monori Lili-Székely B.Miklós (Matiné)A legjobb női alakítás: Kútvölgyi Erzsébet (Mesterkur-zus, Pesti Színház)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó;„Művészet", Katona József Színház) és Végvári Tamás(Mein Kampf, Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Börcsök Enikő(Dobardan, Vígszínház)A legjobb férfi mellékszereplő: Spindler Béla (TitusAndronicus, Kaposvár)A legjobb díszlet: Khell Zsolt („Művészet", Katona Jó-zsef Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Ványa bácsi, Rad-nóti Miklós Színház)Különdíj: Zsótér Sándor (Patkányok, Színház- és Film-művészeti Főiskola) és a Titus Andronicus kaposvárielőadása 1997. április 18-án

Ha komolyan veszem azt a kérdést, hogy milyen meg-lepetés történt az 1996-97-es évadban a magyar szín-házban - még úgy is vállalom, hogy milyen eseménytörtént -, akkor az szerintem két dolog.

Az egyik a Titus Andronicus Kaposváron. Különdí-jamban ezért írtam mellé az előadás dátumát, esetlegmajd tanúskodni kell a bíróságon: 1997. április 18.péntek. Majdnem telt ház, szenvedélyes játék, szenve-délyes közönség, nagy siker. Nevetés egy szál se,ellenben fojtott, feszült izgalom, kirobbanó érzelmekmindkét oldalon. Ha úgy alakul, lesz rá ötszáz tanúm,bár ha egyedül vagyok különvéleményen, meggyőző-désem akkor sem kevésbé szilárd. Ez egy kihívó elő-adás: vállalja Shakespeare-t és az atrocitásait, ami ezesetben ugyanaz. Kevesen mernék megtenni. Mindenhájjal megkent profi róka kell hozzá. Vagy egy cseléd-könyves rendező, Keszég László. Es még valami: Ka-posvár. Sehol máshol az országban ez nem sikerülneígy, csak ott, ahol az epizodista is főszereplő, sőt több:személyiség. Az előadás éppoly vad, arcpirítóan szer-telen és szemtelen, giccses és horrorisztikus, stílusta-lan és göcsörtös, s furcsamód mégis egyszerű, mint adarab. Hogy mások szerint máskor és máshol (a sze-gedi vendégjátékon) nem volt ilyen? Röhögtek, és nembírták, és fölháborodtak? Ez nem bizonyít mást, csakazt bizonyítja, hogy Spirónak igaza van, amikor úgyvéli, hogy a mai magyar közönség, „ez ami világtöme-günk" általában - vagyis amikor Kaposváron (még)neveletlen, máshol végérvényesen nevelhetetlen -„arctalan, feltűnően könnyen manipulálható klónokgyülevésze".

A „gyülevészt" nem biztos, hogy sértésnek szánta;én mindenesetre nem szánom annak. Ez a gyülevészvitte olyan sikerre A miniszter félrelép című bohózatot,

hogy több száz méteres, hisztérikus sorok álltak aJózsef Attila Színház pénztára előtt. Ezt az előadásttartom az évad másik eseményének. Ekkora őrületmellett nem lehet csak úgy elmenni. A jelenség túlmu-tat önmagán. Ez máshol tipikus en suite siker. Kétszínész, aki rendező is, megrendezte magát. Aztánátrendezték magukat filmre. Ami néhány hónap múlva, afilm bemutatója után nyilván meg fogja ölni azelőadást. Tipikusan magyar ügy, máshol nem így csi-nálnák, a színházi producer nem engedné ki a kezébőlaz üzletét. Nálunk másképp van, a két részvényes szí-nésznek (részben producernek), meglehet, nagyobbüzleti érdeke fűződik a filmes megoldáshoz. Másrészten suite játszani nagyon strapás, hónapokig, esetlegévekig egyfolytában nemis lehet, arról nem beszélve,hogy kockázatos. Vagy kellene hozzá még egy Kernés még egy Koltai. Legalább. De nincs. Az egy Kern-nek és egy Koltainak filmmel kiváltva kényelmesebb is,jövedelmezőbb is. Igy hal meg az első magyar bulvár-színházi modell.

Ami még volt az évadban, az szinte kötelező. Ezértcsak fölsorolom. Ascher perfekt „Művészet"-rendezésea Katonában és etalonszerű Luxemburg grófjaKaposváron. Zsámbéki-Haumann koprodukciója Azeltört korsóban. A Van, aki forrón szereti az Ope-rettben. (Kerényi Miklós Gábor megérdemelne egy„zenés díjat", már csak azért is, mert Érdemest,Kiválót, Kossuthot nyilván csak azután fog kapni, hogyaz összes, nála rosszabb rendező már megkapta.)Aztán volt még Verebes nyíregyházi Sirálya(Alföldiéből is két felvonás), Kiss Csaba győri Csehov-ja, a De mi lett a nővel?, Szikora látványszínházi Bulga-kovja, A Mester és Margarita Szegeden. Mindez magasszínvonal és a nevezettektől, mondom, kötelező gya-korlat.

Tulajdonképp Vallótól is az a Ványa bácsi, ennekazonban az a bája, hogy egyesek szerint csak a remény-futamban indulhatott volna, vagy még ott se. Ugyanis„idejétmúlt" a nyelve. A Zsótér-féle főiskolai Patkányo-ké nem idejétmúlt. Szégyellem, de mind a kettőt igenjónak találtam.

KOVÁCS DEZSŐKritika

A legjobb új magyar dráma: Tasnádi István: A koka-infutárA legjobb rendezés: Mohácsi János (Paul Foster: TomPaine, Kaposvár)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: -A legjobb alternatív előadás: -A legjobb női alakítás: -A legjobb férfialakítás: Kovács Zsolt (Tom Paine, Ka-posvár)A legjobb női mellékszereplő: Prókai Annamária (Figaroházassága, Új Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Fekete Ernő (Agyő, ked-vesem!, Katona József Színház)A legjobb díszlet: Khell Zsolt (Tom Paine, Kaposvár;Figaro házassága, Új Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Az eltört korsó,Katona József Színház stb.)Különdíj: Fullajtár Andrea (Csendet akarok, Kamra)

Évadértékelés helyett csak néhány impresszió arról,ami túlmutat az évadon: roppant örvendetes, hogy van

„új magyar dráma", sőt vannak új magyar drámák.Egész pontosan egy új drámaíró-generáció színre lépé-sének lehetünk tanúi. Tasnádi István mindjárt önmagá-val is versenyre kelhetne: a még színre nem került, ámnapvilágot látott Don Quijote-reprízsúlyos és erőteljespárja A kokainfutárnak. Fontos és érdekes darabokszülettek, többek között Hamvai Kornél és SzilágyiAndor tollán (Körvadászat, illetve A vérpompás masz-kabál...), Spiróról nem is beszélve (Vircsaft, Kvartettstb.). Az évad revelációja-számomra-Mohácsi János ésa kaposváriak Tom Paine-je: olyan előadás, amelyzárójelbe teszi a mai színház válságáról szóló értekezé-seket, amelyből árad a szabadság levegője, s amelyérett formában mutatja föl egy valóban új színházigondolkodásmód jelenlétét.

MAGYAR JUDIT KATALIN

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Alföldi Róbert (Sirály,Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női alakítás: Csoma Judit (A vágy villamosa,Nyíregyháza)A legjobb férfialakítás: Szervét Tibor (Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Fullajtár Andrea (Az eltörtkorsó; Szeget szeggel, Katona József Színház) Alegjobb férfi mellékszereplő: Holl István (Hamlet;Megváltás, Új Színház); Sztarenki Pál és Schnell Ádám(Vircsaft, József Attila Színház)A legjobb díszlet: Horesnyi Balázs (A Mester ésMargarita, Szeged) és Valcz Gábor (Titus Andronicus,Kaposvár)A legjobb jelmez: Bozóki Mara (A vágy villamosa, Nyír-egyháza) és Szűcs Edit (Titus Andronicus, Kaposvár)Különdíj: -

A kritikus szép lehet, de okos nem. E lap hasábjainmagától a díjazott rendezőtől kaptunk letolást, amiértlegtöbben az ő munkáját találtuk a legjobbnak az elmúltévad során: „Elkeserítő a helyzet, és ezt tükrözi azAlbee-előadás díjhalmozása is." Gothár Péter lesújtóvéleményéhez egy hónappal később Ács János igazatársult: „Nem Gothárt bántom, de kérdezem: nem voltennél furcsább, vadabb, szélsőségesebb, radikálisabbelőadás?"

„Félelmetesen nagy a hatalmatok" - vágta a fejem-hez ugyane szavazás kapcsán egy fiatal rendező, mi-közben Gothár is a valós értékek felfedezését, artikulá-lását kéri számon rajtunk. E hatalom - ha az - égető,mint Nesszosz vére: magyarázom előre a bizonyítvá-nyom. A mai magyar színházi életben a közönség,beleértve a hivatásos nézőt is, már azért is hálás, haegy előadás működik, a rendező tisztességesen vé-gigelemezte a darabot; a látványvilág és a zene illesz-kedik a műhöz (netán még szép is), s a színészekhivatásuk magaslatán állnak. Holott ez (lenne) aszakmai minimum. Ebben az évadban, bár kimagas-lóan jó produkcióval ezúttal sem találkoztam, akadtvagy egy tucatnyi előadás, amely megütötte a fentemlített mércét, ezért nem érzem elkeserítőnek a hely-zetet.

KRITIKUSDÍJ

A kedvenceim közül csupán hajszálnyival emelkedikki Valló Péter hagyományosnak mondható Ványa bá-csi-rendezése: ám ahogy ebben a pasztellszínűeninduló Csehov-előadásban kirobbannak a szenvedé-lyek, majd a tehetetlen vágyak szentimentalitás nélküliszomorúsággá válnak, az némiképp közelít egy ifjabbnemzedék Csehov-interpretálásához. A Manó TelihayPéter szívszorító vidámságával élni segítőrendezésében és Alföldi Róbert érzelmesen vad Sirályaegészen újfajta látásmódjával a játék idejét a máhozközelíti, stílusát pedig az írói szándékkal megegyezőfarce-hoz illeszti. (Alföldi rendezését következetesenvégiggondolt zabolátlansága, skatulyákba nemilleszthető formanyelve „furcsább, vadabb,szélsőségesebb, radikálisabb" mivolta miatt nevezemezúttal alternatívnak, azaz másik lehetőségnek.) Etragikomédiák a remek csapatmunkán kívül néhányönmagából kivetkőző, álarcot leszaggató férfikiborulásnyugtalanító emlékével is megajándékoztak: SzervétTibor és Kulka János a Ványa bácsiban, Gazsó GyörgyA Manóban és Rátóti Zoltán a Sirályban.

Kiemelkedő férfialakításban amúgy sem volt hiányebben az évadban. Az egyik legkellemesebb meglepe-tést Haumann Péter megújulása szerezte a KatonaJózsef Színház két aprólékos műgonddal megmunkáltelőadásában, Az eltört korsóban (rendező: ZsámbékiGábor) és a „Művészet"-ben. Ez utóbbiban - amelyAscher Tamás szórakoztatóan húsbavágó pár-beszédea szeretet lehetetlenségéről és nélkülözhetetlenségéről- három egyenrangú alakítást láthatunk Haumanntól,Bán Jánostól és Lukáts Andortól. Ugyancsak szerettemVégvári Tamás csupa szív Schlomo Herzl-figuráját, akiugyanezzel a feloldhatatlan érzelmi ellentmondássalküzd Tábori György Mein Kampfjában, Oberfrank Páldrámai alakítását egy komédiában (Colombe),Sztarenki Pál és Schnell Ádám őrző-védő bohócpárosáta Vircsaftban, Bezerédi Zoltán vetkőzőszámát aLuxemburg grófjaban és morbid naivitását a TitusAndronicusban, Szolnoki Tibort a Van, aki forrónszereti „szoknyaszerepében", a Madách Stúdió Marioés a varázslóját és A medikust, az Anconaiszerelmeseket a Radnótiban (két sikeres előadásmellett érthetetlen Valló Péter elnagyolt Háború ésbéke-rendezése); és hogy a hölgyekről sefeledkezzünk meg: Kútvölgyi Erzsébetet és Vári Évát -mindenben.

Felkavaró élmény volt Margitai Ági és Mucsi Zoltánpárosának pendlizése a mitológia és egy lakótelepikonyha tragédiája közt a miskolci Médeia-variációkelőadásában, valamint Mertz Ti-bor és Moldvai KissAndrea kettőse Tim Carrol debrecenivendégrendezésében, az Irtásban; Bodor Erzsébetcsonka árvasága a Titus Andronicusban, Schell Juditbeszédes háta a Ványa bácsiban, Csoma JuditBlanche DuBois-ja a remek csapatmunkával létrehozottnyíregyházi A vágy villamosa előadásában.

A kapásból összeállított lista hosszan folytathatólenne. Ha a nézők kegyeiért küzdő színházak még min-dig képesek ennyi értéket felmutatni, akkor talán nincsmég akkora baj. Ezt a szegedi Országos Színházi Talál-kozón értettem meg igazán, ahol a nézők a szó szorosértelmében kapukat törtek be jó néhány előadásért (ésnem csak A miniszter félrelép kedvéért). Már ezért anagyon kellemes találkozóért érdemes volt ezt az éva-dot végigcsinálni.

MÉSZÁROS TAMÁSMagyar Hírlap

A legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: Körvadá-szatA legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: CsákányiEszter (Weill-est, Kamra)A legjobb alternatív előadás: -

A legjobb női alakítás: Schell Judit (Ványa bácsi, Rad-nóti Miklós Színház)A legjobb fért/alakítás: Haumann Péter („Művészet",Katona József Színház)A legjobb női mellékszereplő: Máthé Erzsi (Szegetszeggel, Katona József Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: -A legjobb díszlet: -A legjobb jelmez: -

Különdíj: Mohácsi János (Tom Paine, Kaposvár)

METZ KATALINÚj Magyarország

A legjobb új magyar dráma: -

A legjobb rendezés: Ascher Tamás (Yasmina Reza„Művészet", Katona József Színház)

A legjobb férfialakítás: Haumann Péter Az el-tört korsóban (a háttérben: Bán János)

A legjobb szórakoztató-zenés előadás: -A legjobb alternatív előadás: -

A legjobb női alakítás: Fullajtár Andrea (Csendet aka-rok, Kamra)A legjobb férfialakítás: Lukáts Andor („Művészet", Ka-tona József Színház)A legjobb női mellékszereplő: Tanay Bella (Colombe,Pesti Színház) iA legjobb férfi mellékszereplő. -

A legjobb díszlet: Khell Zsolt („Művészet", Katona Jó-zsef Színház)A legjobb jelmez: -Különdíj: -

Meglehet, szerencsésebb kollégáim látnak még szín-házat (igazit) vidéken, én Budapesten egyre kevésbé.Az ember reménytelenül bolyong a fővárosi teátrumoksivatagában, s Csak elvétve bukkan egy-egy frissebbgondolatra, amely a jelek szerint a produkció alkotóitlázba hozta. Rendezőink többsége mintha teljességgelhíján lenne a szellemi erőnlétnek, invenciónak. Mert a

KRITIKUSDÍJ

lassan mindent elözönlő középszerűségért nem a szí-nészeket okolhatjuk. Nincs, ami „mozgósítaná" tehet-ségüket: az egész előadást átfogó-átható, koherensgondolat, világkép, amelynek közvetítésére az előadásmegszületett. S a konvencionális színjátszás meddőprodukcióinál is szánalmasabbnak érzem a minden-áron való eredetieskedés érdekében tett erőfeszíté-seket, kivált a klasszikusok, úgymond, korszerűsítése-kor. Amikor is a hatvanas évek mára kiüresedett esz-köztárából válogatva, a mai Budapest visszásságaitigyekszik a rendező a maga külsőségeiben parodizálni.Hogy miként lehet ihletetten és hitelesen „modernizál-ni" a klasszikus műveket - arra a Holland Fesztiválon -ahol e sorokat írom - láttam néhány szép példátDosztojevszkijtől Janačekig. Talán emiatt is érzem le-hangolóbbnak a hazai terméketlenséget.

Az évad előadása, megítélésem szerint, az évadvégére érkezett meg. A Katona József SzínházbanAscher Tamás - a virtuóz színészek kezére játszva - akamarazenekarok egymásba illeszkedő precizitásávalteremti meg a színésztrió minden mozzanatában él-ményt sugalló összjátékát a „Művészet" című YasminaReza-darab rendezőjeként. Pontosan „intonál", gondo-

A legjobb női mellékszereplő: Schell Judit. Aképen Martin Mártával az Anconai szerelme-sekben

san dolgozza ki Haumann Péter, Bán János, LukátsAndor nagy „futamait". A legjobb rendezés díját, éppezért, neki osztanám. A legjobb férfialakításét pedigLukáts Andornak, aki a végletesen változó helyzeteksorán oly bravúrosan kelti életre Yvan, a jellegzeteskisember figuráját, hogy eszközei észrevétlenek ma-radnak. S amit sugall, mélyen emberi. A kudarcok köztbotladozó, örök meghunyászkodó agglegény ki-sebbrendűségi érzését mimikrivel, a barátok vélemé-nyéhez, hangulatához való gyors idomulással kompen-zálja.

Khell Zsolt a Yasmina Reza-darabhoz kreált, merevsíklapokkal, fehér falakkal metszett színpadképétnyomban a legjobb díszlet kategóriájába soroltam.

Bármennyire is szokatlan, idén egy főiskolás telje-sítményét találtam a legméltóbbnak a legjobb női ala-kítás díjára. Fullajtár Andrea Csalog Zsolt „doku-játékának" (egyetlen) szereplőjeként őszinteségével,belső izzásával és érzékenységével hívta föl magára afigyelmet (Katona József Színház, Kamra).

A korábbi évadoktól eltérően nemigen kellett válo-gatnom a női epizódok legjobbjai között. Kimagaslóalakítás nem akadt a mezőnyben. Kellemes meglepe-téssel nyugtáztam azonban Tanay Bella játékát a PestiSzínház Colombe-előadásában; ő ugyanis tökéletesenelértette a rendező szándékát: stilizált, groteszk játék-módban, kellő humorral és öniróniával fűszerezte akiöregedett, szeszélyes primadonna sokat látott-meg-élt komornájának szerepét. Nem találtam viszont díja-zásra érdemes férfiepizódot az általam látott (igen sok),zömében fővárosi előadásban. Amiként a legjobb jel-

mez kategóriája is kitöltetlenül maradt: jellegtelenebb-nek tűnt az idei „felhozatal".

Parti Nagy Lajos tavalyi Mauzóleumának színreviteleóta nem került „nézhető" kortárs magyar darab avilágot jelentő deszkákra. Az általam látottak még aszínpadra kerülés mércéjét sem ütötték meg. Azt hi-szem, korai reménykedni, hogy lassacskán kikerül amai magyar drámairodalom a hullámvölgyből.

MIHÁLYI GÁBOREurópai Füzetek

A legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: Körvadá-szatA legjobb rendezés: Ascher Tamás (Yasmina Reza:„Művészet", Katona József Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Bozsik Yvette (Várakozás,Kamra)A legjobb női alakítás: Szirtes Ági-Pogány Judit-Csá-kányi Eszter (Elnöknők, Kamra)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó;„Művészet", Katona József Színház)A legjobb női mellékszereplő: Kecskés Karina (Csapda,Színház- és Filmművészeti Főiskola)A legjobb férfi mellékszereplő: Bán János (Az eltörtkorsó, Katona József Színház)A legjobb díszlet: Khell Zsolt („Művészet", Katona Jó-zsef Színház)A legjobb jelmez: Bozóki Mara (Várakozás, Kamra)Különdíj: Fullajtár Andrea (Csendet akarok, Kamra)

Ifjabb rendezőink - legalábbis a fel-kapottabbak - manapság a dekonst-rukciónak hódolnak. Szétszedik ésmég át is írják a fél- és egész-klasszi-kusokat. Ha elismerjük a színházmű-vészet műfaji önállóságát - és miért neismernénk el -, ez az eljárásuk -legalábbis elvileg - nem kifogásol-ható. Amikor megkérdezték Brechtet,szabad-e átírni Shakespeare-t, aztfelelte, szabad annak, aki tudja.Persze az ő Coriolanusát a BerlinerEnsemble előadása tette számomrafelejthetetlenné. Máig emlékszemManfred Wekwerth fantasztikusankomikus és mégis tragikus csataje-lenetének koreográfiájára és a nagyözvegy, Helene Weigel néhány meg-rendítő gesztusára, amellyel rábírja fi-át, Coriolanust, hogy hagyjon fel Ró-ma ostromával.

Mohácsi Tom Paine-jét látva anézőtéren gondolatban megemeltem aruhatárban hagyott kalapomat. Bár anégyórás előadás során nemegyszereszembe jutott, hogy az ötletparádéegy részét nem ártott volna el-hagyni.Kiss Csaba négyszemélyesMacbethjét figyelve viszont az mo-toszkált a fejemben, milyen kár, hogyezek a tehetséges fiatalok nem kaptak

KRITIKUSDÍJ

elég pénzt és lehetőséget ahhoz, hogy a zanzásítottváltozat helyett a teljes darabot állíthassák színpadra.

Ezeket a gondolatokat viszont Ascher Tamás Lu-xemburg grófja-rendezése keltette fel bennem. Ascherugyanis -feltételezem - a dekonstrukciós szándékokkalszemben, ezekkel kimondatlanul is polemizálva, nemnyúlt a darab tagadhatatlanul bugyuta szöveg-könyvéhez, s Lehár immár klasszikussá vált zenéjét isfelvállalta, és mégis olyan fantasztikus előadást tudottlétrehozni, amely engem, az operettet lenéző entellek-tüelt is el tudott bűvölni azzal, hogy tízezer új, szinte azabszurditásig eltúlzott, de mindig helyénvaló, a karak-tert és a szituációt értelmező ötlettel finom, szinteláthatatlan idézőjelek közé tette az egész előadást. Úgykacsinthattam össze cinkosan a rendezővel és a színé-szekkel, hogy közben elhitették velem - nem úgy, mintMohácsi Csárdáskirálynőjében -, hogy ezúttal nincscsalás és ámítás: az eredeti darabot látom. Ascherlényegében ugyanazt az eljárást választotta, mint ko-rábban az Állami Áruház esetében, bár ott - különösenaz előadás vége felé - már hihetőnek tűnt, hogy aszövegírók némi joggal tiltakoznak darabjuk elferdítéseellen.

Ascher persze a „komoly" műfajban is bizonyított,az Elnöknőkkel és a ,,Művészet"-tel. Rendezőnk mos-tanában tagadhatatlanul csúcsformába lendült. Immármásodszorra hívják őt meg Peymann Burg-színházábarendezni. Ami azt is jelzi, hogy a világszínházmezőnyében is a csúcsra jutott.

NÁNAY ISTVÁNSzínház

A legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: Körvadá-szatA legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház) és Alföldi Róbert (Csehov:Sirály, Budapesti Kamaraszínház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Fodor Tamás (Grimm-me-se, Stúdió K) és Magyar Éva (Alakoskodók, SámánSzínház)A legjobb női alakítás: Panek Kati (Ibusár, Kolozsvár)A legjobb férfialakítás: Bezerédi Zoltán (Luxemburggrófja, Kaposvár) és Szervét Tibor (Ványa bácsi, Rad-nóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Barta Mária (Sógornők,Pesti Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Magyar Attila (Figaroházassága, Új Színház)A legjobb díszlet: Németh Ilona (Grimm-mese, Stúdió K)A legjobb jelmez: Zeke Edit (Figaro házassága, Új Szín-ház)Különdíj: Kamondy Zoltán (Egymást érintő sorozat,Miskolc)

Fogalmam sincs róla, milyen volt ez az évad. Nemmintha kevesebb előadást láttam volna, mint általában,mégsem tudok egymondatos, de legalábbis rövid érté-kelést adni a szezonról. Nehezen tudok olyan megha-tározó produkciókat felidézni, amelyeknek élményehosszú ideig elkíséri az embert. Hogy ez a középszerű-ség legbiztosabb jele lenne? Lehet.

Ugyanakkor fontos dolgok történtek: a Kortárs Ma-gyar Drámafesztiválon több tucat külföldi szakember

ismerhette meg a legújabb magyar darabokat és átté-telesen a magyar színházat, kultúrát; sikeresen zárult akaposvári 56-os drámapályázat; az Országos Gyerek-színházi Találkozón megtörtént egy mély válságbanlévő színházforma helyzetértékelése; a szegedi Orszá-gos Színházi Találkozó végre igazi találkozó volt, többcsatornán folyt a generációs vita...

Ezek közül a legjelentősebb az utolsó megállapításmögött húzódó jelenség: egyre figyelemre méltóbbteljesítményeket mutatnak fel, s - ami talán lényege-sebb - új szemléletmódot képviselnek a fiatal(nakmondható) rendezők. Feltehetően semmilyen szem-pontból sem képeznek generációt, mégis van valamiközös jegy abban, amit Novák Eszter és Mohácsi Já-nos, Kamondy Zoltán és Szász János, Lendvay Zoltánés Simon Balázs, Zsótér Sándor és Telihay Péter,Bagossy László és Kiss Csaba, Gaál Erzsi és LukátsAndor, Máté Gábor és Znamenák István csinál. A név-sor nem teljes, és alighanem tovább bővül például aBabarczy-osztály végzőseinek némelyikével. Bevallom,e „generáció" produkciói - helyenkénti s nem csupán arészletekben megmutatkozó problematikusságukkalegyetemben - közel állnak hozzám.

S akkor lássuk, mely előadások, alakítások, alkotóiteljesítmények mérlegelése után választottam a szá-momra legeket.

Fontosnak tartom, hogy a két tucatnyi színpadrakerült új magyar dráma között olyanok szerepelnek,mint Garaczi László Prédalese, Tasnádi István A koka-infutára, Hamvai Kornél Körvadászata, de említhetnémSzilágyi Andor Grimm-meséjét, Kamondy ZoltánMédeia-kollázsát, sőt problémakezelése miatt még avajdasági Deák Ferenc Határtalanulját is.

Ami a rendezéseket illeti, szavazatomban a magasszínvonalú professzionalizmust és a konvenciókat nemtisztelő, hagyományokat felforgató, új formákat keresőalkotói magatartást egyaránt értékelni akartam. Ezt aszándékot mindhárom előadás-kategóriában igyekez-tem érvényesíteni. Azokon kívül, melyekre voksoltam,számos, részértékekben gazdag előadást láttam: Figaroházassága (Novák Eszter, Új Színház), A Manó(Telihay Péter, Szeged), A körnégyszögesítése (SimonBalázs, Kecskemét), Az ember tragédiája (LengyelGyörgy, Debrecen és Schlanger András, Miskolc),Papírsárkányok (Lendvay Zoltán, Kecskemét), De milett a nővel? (Kiss Csaba, Győr), „Művészet" (AscherTamás, Katona József Színház), Az emberiség vég-napjai (Vándorfi László. Veszprém), Katonák (HontiGyörgy, Győr), Vízityúk (Bocsárdi László, Sepsi-szentgyörgy), A székek (Vlad Mugur, Kolozsvár),Yvonne, burgundi hercegnő (Stefan Korenci, Kassa),Ibusár (Kövesdy István, Kolozsvár), Üvegcipő(Bezerédi Zoltán, Kaposvár), Olympia (Szilágyi Tibor,Veszprém), Svejk (Lengyel Ferenc, Merlin), Frutta dimare (Regős János, Utolsó Vonal), Találkozás (ÉryKovács András, Budapesti Kamaraszínház), Azéhezőművész (Árkosi Árpád, Szkéné), Ionesco-egyfel-vonásosok, Caspar Hauser (Fodor Tamás, Stúdió K),Sok hűhó semmiért (Tasnádi Csaba, Budapesti Kama-raszínház).

A színészi alakítások közül emlékezetes marad ÁcsAlajos (Lear király, Szatmárnémeti), Bertók Lajos (Azember tragédiája, Debrecen és A Mester és Margarita,Szeged), Kulka János (Ványa bácsi, Radnóti Színház ésA Mester és Margarita, Szeged), Végvári Tamás (MeinKampf, Radnóti Színház), Boér Ferenc: (Ibusár, Kolozs-vár), Bíró József (Méhednek gyümölcse és A székek,

Kolozsvár), Hunyadi László (A revizor, Debrecen),Bezerédi Zoltán (A szokás hatalma, Kaposvár), JordánTamás (Megadom, és..., Merlin Színház és A csendes-társ, Kamra), Kovács Zsolt (Tom Paine és Bolha a fülbe,Kaposvár), Ilyés Róbert (Papírsárkányok, Kecskemét),Horváth Lajos Ottó (Katonák, Győr), Holl István (Meg-váltás, Új Színház), Árkosi Árpád (Frutta di mare, Utol-só Vonal), Molnár Piroska (Luxemburg grófja, Kapos-vár), Majzik Edit (Az ember tragédiája, Debrecen),Schell Judit ( Ványa bácsi, Radnóti Színház), RáckeveiAnna (Katonák, Győr), Naszlady Eva (Papírsárkányok,Kecskemét), Bíró Kriszta (A kör négyszögesítése ésPapírsárkányok, Kecskemét), Margittai Ági (Médeia-variációk, Miskolc), Bandor Eva (Yvonne, Kassa),Spolarics Andrea (Méhednek gyümölcse, Kolozsvár),Fullajtár Andrea (Csendet akarok, Kamra), Illés Edit(Grimm-mese; Caspar Hauser, A kötelesség oltárán,Stúdió K) szerepformálása.

Nem először szavazok a látványkategóriákban bábostervezőre. S Németh Ilonára sem először adom avoksomat. Most elsősorban azért teszem, mert az őmunkássága, képzőművészeti szellemisége a Stúdió Kstílusának, profiljának egyik legfőbb meghatározója.

P. MÜLLER PÉTERJPTE BTK

A legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: KörvadászatA legjobb rendezés: Szász János (Tennessee Williams:A vágy villamosa, Nyíregyháza)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: -A legjobb női alakítás: Vári Éva (Sirály, Budapesti Ka-maraszínház)A legjobb férfialakítás: Kulka János (Ványa bácsi, Rad-nóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Szalay Mariann (Sirály,Budapesti Kamaraszínház)A legjobb férfi mellékszereplő: Szervét Tibor (Ványabácsi, Radnóti Miklós Színház)A legjobb díszlet Bozóki Mara (A vágy villamosa, Nyír-egyháza)A legjobb jelmez.' Bartha Andrea (Sirály, BudapestiKamaraszínház)Különdíj: Melis László a miskolci Médeia-varációk ze-néjéért

RÓNA KATALIN

A legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: KörvadászatA legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Valló Péter(Hippolyt, a lakáj, Sopron)A legjobb alternatív előadás: Monori Lili-Székely B.Miklós (Matiné)A legjobb női alakítás: Kováts Adél (Ványa bácsi, Rad-nóti Miklós Színház)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó,Katona József Színház)A legjobb női mellékszereplő: Koós Olga (Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Szervét Tibor (Ványabácsi, Randóti Miklós Színház)

KRITIKUSDÍJ

A legjobb díszlet: Szlávik István (Ványa bácsi, RadnótiMiklós Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Ványa bácsi, Rad-nóti Miklós Színház)Különdíj Emigránsok (Pinceszínház)

Ha ennek a néhány sornak címet kellene adni, aztírnám: Annak ellenére. Annak ellenére ugyanis, hogycsak néhány nappal vagyunk az Országos SzínháziTalálkozó díjkiosztása után, s még látszik, igen nagy azátfedés az ott díjazottak és a véleményem szerint díjatérdemlők között. Jó ez, vagy rossz? Kétélű a felelet. Azösszehangzás persze jó, ám mégiscsak arra utal, nemtúl nagy a választék. Kicsi azoknak az előadásoknak ésteljesítményeknek a köre, amelyek igazán és szívbőlelismerésre méltónak nevezhetők. Ami kétségtelenül

szaporítható lenne, az a dicsért színészi alakításoksora. Különösképpen a megbecsült mellékszereplők -bár nem szeretem ezt a csúnya elnevezést, hisz aszerepek és még inkább a színészi alkotások egyáltalánnem mellékesek - sora lenne bővíthető.

SÁNDOR L. ISTVÁNEllentény

A legjobb új magyar dráma: Tasnádi István: A kokain-futárA legjobb rendezés: Szász János (Tennessee Williams:A vágy villamosa, Nyíregyháza)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Valló Péter(Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház)

A legjobb férfi mellékszereplő: Szervét Tibor aVánya bácsiban

A legjobb alternatív előadás: Magyar Éva (Alakosko-dók, Sámán Színház)A legjobb női alakítás: Ráckevei Anna (Katonák, Győr) Alegjobb férfialakítás: Szervét Tibor (Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: -A legjobb férfi mellékszereplő: Bakai László (Olympia,Veszprém)A legjobb díszlet: Árvai György (Az éhezőművész,Arvisura-Szkéné; Az őrült és az apáca, Kecskemét) Alegjobb jelmez: Simon Gabriella (Az éhezőművész,Arvisura-Szkéné) és Salamon Eszter (Az őrült és azapáca, Kecskemét)Különdíj: -

Idén nehezen töltöttem ki a szavazólap megszokottrubrikáit. Sokáig vártam arra az előadásra, amely utánmagától értetődő számomra: erre kell szavaznom.Amely nemcsak szakmai nívójában, a közreműködőalkotók művészi teljesítményében emelkedik ki az át-lagból, hanem azzal az egyedi élménnyel is megaján-dékoz, amelyre csak a színházművészet képes: gesztu-saiban, jelzéseiben, hangulataiban, színpadi történé-seiben valami olyasmit tesz közvetlenül átélhetővé, amiitt és most történik velünk, de csak később válik meg-foghatóvá, megfogalmazhatóvá. A mai előadások nem-csak azzal a problémával találják magukat szemben,hogy milyen az a világ, amelyre a művészet eszközeivelreflektálnak, hanem azzal is, hogy 1997-ben Magyaror-szágon milyen lehet az érvényesnek ható színházi for-ma. Egyre nyilvánvalóbb tény a közönség ízlésének,elvárásainak pluralizálódása, egyre bizonyosabban lát-szik egy nemrégiben még egységes „színházi köz-nyelv" széthasadása rétegigényeknek megfelelő for-mákra. Ezenközben még az is kétséges, hogy egyálta-lán marad-e igény a színházra mint művészetre, vagya színjátszás egyre inkább csak szórakoztató forma-ként maradhat életképes. A „rendszerváltás" óta úgytapasztalom, hogy a szándék, amely a színház feléforduló figyelmet mint hagyományt kívánja életbentartani, mind gyakrabban vezet művészi konzervati-vizmushoz. Ennek ellentéteként az sem ritka, amikor akorszerűség keresése mindenféle közönségigényrőlvaló leváláshoz vezet.

Tetszett ugyan Valló Péter Ványa bácsija, a RadnótiSzínház előadása valóban sok új színét mutatta meg aCsehov-darabnak, de az az ironikus közelítésmód,amelynek jegyében az előadás fogant, inkább a nyolc-vanas évek világlátását jellemezte. Igazi „színészszín-ház" ez - a teljesítményeket „kategóriadíjjal" is elismer-tem -, magas szakmai színvonala vitathatatlan, deszámomra nem jelentett váratlan szellemi-érzelmi él-ményt. (Érzésem szerint kései leszármazottja ez a pro-dukció a Katona programadó A Manójának, akárcsakVerebes nyíregyházi Sirálya.) Másfajta közelítésmódot,színházi gondolkodásmódot jelez Telihay A Manója,amelynek részértékeit rendkívül ígéretesnek tartom.Tetszett a győri Padlásszínház két új előadása, HontiGyörgy Katonákja és Kiss Csaba Csehov-variációja, aDe mi lett a nővel?. Fontos új mozzanatokkal árnyalták

KRITIKUSDÍJ

a „padlásszínházi stílust", új összefüggésekkel bőví-tették az ebben a műhelyben következetesen vizsgáltszínházi problémákat. A két produkciót műhelytanul-mánynak érzem eljövendő nagy előadásokhoz. (Rácke-vei Annát a Katonákban látott teljesítménye alapjándíjra jelöltem, és a Csehov-előadás három szerep-lőjének, Horváth Lajos Ottónak, Gyabronka Józsefnekés Honti Györgynek a játéka is meggyőző volt.) Tetszetta „Művészet" a Katonában, bár én súlyosabb élménytkeresek a színházban. (Némi „moralizálás" kétségtele-nül elmélyítette a darab intellektualizált kabarétechni-kával megírt felületes jeleneteit. A színészi teljesítmé-nyek itt is kiemelkedőek.) Tetszett Árkosi Árpád két„szürrealista" rendezése, de rontotta az összhatást,hogy a színészi alakítások mind Az őrült és az apácá-ban, mind Az éhezőművészben alatta maradtak azelőadások vizuális hatásának. (Ennek erejét honorál-tam a díszlet- és a jelmeztervezői díjjal.) Tetszett Akokainfutár kaposvári előadása. Tasnádi darabjáraazért szavaztam mint legjobb új magyar drámára, mert -a szöveg és a rendezés közti distancia ellenére is -leginkább ez az előadás bizonyította a mű életképessé-gét. Tetszett a Valló Péter rendezte Anconai szerelme-sek Pontos, szellemes előadás. Talán több is, mint „alegjobb szórakoztató-zenés produkció". A nosztalgiajátékos idézőjelei közé iktatva egy átlátható, belakhatóvilág elvesztéséről beszél.

Idén legjobban a Szász János rendezte nyíregyháziA vágy villamosa tetszett. (Sajnos az Országos SzínháziTalálkozón - a rossz tér miatt- nem a legjobb formájátmutatta az előadás.) A kissé avítt darabból teljességgelmai hangulatú, korszerű szemléletű előadás született.Megrázó, kíméletlen látomást kaptunk a reménytelen-ség végjátékairól. Erőteljesek benne a vizuális hatások(meggyőző Bozóki Mara díszlete is). Filmes vágásokatidéz a produkció jelenetezése. Ezáltal fragmentum jel-legű szerkezet jön létre, amely maga is a szétesést, avégzetszerűséget érzékelteti. Itt már nincs értelme mo-tivációkból felsejlő kauzalitásról beszélni, már nincsereje a realizmusból kiinduló játékmódnak. Az előadásazért is ennyire meggyőző, mert szereplői odaadóankeresik azt a színészi stílust, amely ebben a közegbenérvényes lehet.

SZÁNTÓ JUDITSzínház

A legjobb új magyar dráma: Hamvai Kornél: Körvadá-szatA legjobb rendezés: Valló Péter (Csehov: Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Valló Péter(Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház) A

legjobb alternatív előadás: Alföldi Róbert (Sirály,Budapesti Kamaraszínház)A legjobb női alakítás: Kováts Adél és Schell Judit(Ványa bácsi, Radnóti Miklós Színház)A legjobb férfialakítás: Szervét Tibor (Ványa bácsi,Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Börcsök Enikő (Sógor-nők, Pesti Színház)A legjobb férfi mellékszereplő: Máté Gábor (Agyő, ked-vesem!, Katona József Színház) és Stohl András (Sze-get szeggel, Katona József Színház)A legjobb díszlet: Gothár Péter (Agyő, kedvesem!, Ka-tona József Színház)

A legjobb jelmez: Bartha Andrea (Olasz szalmakalap,Vígszínház; Sirály, Budapesti Kamaraszínház)Különdíj: Parti Nagy Lajos a Sógornők fordításáért

SZŰCS KATALINCriticai Lapok

A legjobb új magyar dráma. -

A legjobb rendezés: Zsámbéki Gábor (Kleist: Az eltörtkorsó, Katona József Színház) és Verebes István (Cse-hov: Sirály, Nyíregyháza)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: Egymást érintő sorozat(Miskolc)A legjobb női alakítás: Csoma Judit (Sirály, Nyíregyháza)A legjobb férfialakítás: Haumann Péter (Az eltört korsó,Katona József Színház) és Végvári Tamás (MeinKampf, Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: Gábos Katalin (Sirály,Nyíregyháza) és Börcsök Enikő (Sógornők, Pesti Szín-ház)A legjobb férfi mellékszereplő: Bezerédi Zoltán (Lu-xemburg grófja, Kaposvár)A legjobb díszlet: Khell Csörsz (Az eltört korsó, KatonaJózsef Színház)A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Az eltört korsó,Katona József Színház) és Torday Hajnal (Sirály, Nyír-egyháza)Különdíj: Melis László a Háború és béke és a Médeia-variációk zenéjéért

Mindig az utolsó tűnik a leggyengébb évadnak, most,hogy szavazunk, mégis számos jó emléket tudok fel-idézni, s néhány kategóriában - férfialakítás díja, nőiepizód díja- hihetetlenül nehéz volta választás, ami aztmutatja, a sommás évadértékeléseknek semmi értel-me. Amikor a saját döntéseimet segítendő összeállítot-tam az általam látott előadások lajstromát, harminc-egyet tudtam megjelölni a több mint kilencvenből, amivalamiért figyelemre méltó volt (s vegyük ehhez hozzá,hogy sok mindent nem láttam vidéken --többek közt aszínházi találkozó díjnyertesét, A vágy villamosát, ami-re Szegeden nem jutottam be). Az arány tehát nem isolyan rossz.

Mohácsi János előadásaira például oda kell figyelni. ATom Paine remek lehetett volna, ha a szertelenötletdömpingnek - és önmagának - megálljt tud pa-rancsolni a rendező, ha a többször ismétlődő poénokegyikéről-másikáról lemond a produkció rövidítésé-neka javára. (Ez nem egyszerűen ülőképesség kérdése,ha csak az volna, nem tenném szóvá.) A mér-téktelenség nyújtotta hosszabbra a kelleténél Mohácsimásik rendezését, a Bolha a fülbe szintén kaposvárielőadását is, ami azért így is az évad egyik kiemelkedőprodukciója lett Kovács Zsolt színpadi bravúrjával akettős szerepben. Ennél már csak Bezerédi voltellenállhatatlanabb Sir Basilként a Luxemburg gróf-jában. Hogy szórakoztatót nemhogy lehet, de csakmagas színvonalon szabadna játszani, ennek is ékesbizonyítékai az említett előadások, meg annak is, hogyKaposvárott felnövőben van, erősödik megint egy csa-pat a „húzónevek" körül. S hogy még mindig a lehe-tőségek (egyik) hazája, hiszen a pályakezdő KeszégLászló itt csinálta meg a maga korántsem érdektelenTitus Andronicusát, az őrületes borzalmaknak azon

egyáltalán nem irreális tárházát, amely már röhögésrekésztet.

Évek óta minőségi, erős csapatmunka jellemzi anyíregyháziak előadásait is, a nagyszínpadi kommer-szeket játszva is,' ismét csak a fentieket igazolva. AVerebes István rendezte stúdió-Sirály értelmezési tar-tománya tágasságával, mélységével, emberi érzékeny-ségével fogott meg, s olyan kitűnő színészi alakítások-kal, mint Csoma Judité, Gábos Kataliné, Avass Attiláévagy Keresztes Sándoré. Mesterien árnyalt, végtelenülmulatságos, egyszersmind szomorú előadása ezAnton Pavlovics művének. Ha Alföldi Róbert stúdió-Sirályát nem szerettem ennyire, annak oka éppen atúlegyszerűsítés: a markáns színekkel egyneműsített,lecsupaszított világ már végeredményt közlő, ítélkezésutáni, titkok nélküli, de kétségtelenül ötletes éslátványos.

Markánsan indult a megújult szegedi társulat: AManó, Telihay Péter rendezése a helyenként egyenetlenszínészi munka ellenére is magával ragadóan pontos,érzékeny életérzés-jelentés és deklaráció a világhozvaló viszonyról - nálam esélyes volta legjobb rendezéskategóriában.

És ki tudja, mivé fejlődhetett volna a miskolci Csar-nokban elkezdett munka. Az Egymást érintő sorozatamindenesetre izgalmas kurzus volt alkotók és befoga-dók számára egyaránt, s a Kamondi Zoltán rendezteMédeia is súlyosan tudott szólni az ember érzékektől,ösztönöktől való meghatározottságáról. Született Mis-kolcon a Kamaraszínpadon egy értelmezésében rend-kívül érdekes, megvalósításában már kevésbé meg-győző Tragédia is, Schlanger András rendezése.

A győri Padlás a kezdeti meglehetősen hullámzószínvonal után megtalálni látszik a hangját: mind aHonti György rendezte Katonák, mind a Kiss Csaba-adoptáció (sic!), a De mi lett a nővel? finom, árnyala-tos, élvezetes munka. Es bármily ambivalens érzelme-ket váltott is ki a kollégákból, fontosnak tartom meg-említeni Spiró György Vircsaftját a József Attila Szín-házban és A csendestárs című Dürrenmatt-dráma elő-adását a Kamrában, amelyek a színház agora jellegéterősítették fel ismét, nem alaptalanul - bizonyítja ezt aVircsaft szélsőséges fogadtatása a nézők körében is,ami adott esetben igenis jó. S ha e darabok nem istartoznak a remekművek sorába, nem hiszem, hogy lekellene mondani róluk, különösen ha - miként adottesetben - jó előadásokat eredményezhetnek.

Ilyen vitatható minőségű, de igen szép előadásraalkalmat adó, vitára provokáló volt az ír darab, az Irtás adebreceni CsokOnai Színház stúdiójában - kár, hogy aszínházi találkozón, mint mondják, nem volt meggyőzőa bemutatkozás. S a kanadai Sógornők sem mintkorszakos dráma, hanem mint kitűnő játszanivaló kí-ván színpadot. Hogy Parti Nagy Lajos fordítását hallaniélmény, s hogy Pesti Színházban néhány egészenkiváló színészi teljesítmény született- Börcsök Enikőé,Majsai Nyilas Tündéé, Kútvölgyi Erzsébeté -, pláne eztigazolja. Hasonló épp remek színészi kettős megnyi-latkozása a Kőváry Katalin rendezte Emigránsok a Pin-ceszínházban: Szarvas Józsefé és Ternyák Zoltáné.Nem könnyítették meg a férfialakítás díjának odaítélé-sét, aminthogy Végvári Tamás sem a Mein KampfRadnóti színházi előadásoban. Kár, hogy Telihay Péterrendezése a dráma második felére elerőtlenedett -fontos előadás születhetett volna. Es minden tekintet-ben súlyosbította döntéshozó helyzetemet A kör négy-szögesítése című szovjet darab tüneményes előadásaSimon Balázs rendezésében, a kecskeméti Katona Jó-

KRITIKUSDÍJ

zsef Színház előadásában, nem szólva Ascher Tamásrendezéséről, a „Művészet"-ről a Katonában, amelynemcsak a rendezés, de a férfialakítás kategóriájában istovább bonyolította a képet. (Ez Haumann Péteresetében megnyugtatóan rendeződött Az eltört korsó-val, amely előadás a maga teljességében számos másértéket is mutatott, miként szavazataim bizonyítják.)

És megkapó volt Ladik Katalin intenzív jelenléte aTalálkozásban a Shure Stúdióban, és lenyűgöző a főis-kolás Fullajtár Andrea tehetsége a Csendet akarokkamrabéli egyszemélyes színházában. Es akkor mégmindig nem említettem - közben nézem a jegyzeteimet- a Sok hűhó erősen megkurtított, de magával ragadóankedves, lendületes előadását az Asbóthban TasnádiCsaba rendezésében; az Új Színházban Hargitai Ivánrendezésében a Megváltás címen játszott Bond-darabszínészi remekléseit: Csomós Mariét, Holl Istvánét,Horváth Virgilét, Mihályfi Balázsét például; az Anconaiszerelmeseket, amely nálam versenyben volt a szóra-koztató kategóriában; a Csapda című főiskolai vizsga-előadást a Kamrában, amely Zsámbéki Gábor rendezé-sében a legjobb előadásért lehetett volna versenybennálam, ha lenne ilyen kategória, oly igen egyszerű ésmagától értetődően jó és hátborzongatóan hatásos; ésnem említettem még A Mester és Margarita lenyűgözőlátványvilágát (kár, hogy Szikora János szegedi rende-zésében önálló életet élt) - szóval sok minden felhoz-ható az évad „mentségére".

URBÁN BALÁZS

A legjobb új magyar dráma: -A legjobb rendezés: Telihay Péter (Csehov: A Manó,Szeged)A legjobbszórakoztató-zenés előadás: Szirtes Tamás(Egy nyári éj mosolya, Madách Színház)

A legjobb alternatív előadás: Bozsik Yvette (Xtabay)A legjobbnői alakítás: Börcsök Enikő (Faust; Dobardan,Vígszínház; Sógornők, Pesti Színház)A legjobb férfialakítás: Végvári Tamás (Mein Kampf,Radnóti Miklós Színház)A legjobb női mellékszereplő: B. Angi Gabriella (Vízi-tyúk, Sepsiszentgyörgy)A legjobb férfi mellékszereplő: Magyar Attila (Figaroházassága, Új Színház)A legjobbdíszlet: Khell Csörsz (Az eltört korsó, KatonaJózsef Színház)A legjobb jelmez: Ambrus Mária (Patkányok, Színház-és Filmművészeti Főiskola)Különdíj: Vati Tamás

Mivel az évadot a szavazás felelősségéről mit semsejtve, pusztán „mezei" nézőként töltöttem, s ebbőlkifolyólag több fontosnak tűnő előadást - egybek köztúj magyar drámák bemutatóit - elmulasztottam, azáltalános helyzetértékelést, összegzést mellőzve in-kább csak néhány érvet, kiegészítést, megjegyzést sze-retnék fűzni szavazataimhoz.

Több olyan előadást is láttam az idén, amely szub-jektíve tetszett ugyan, de amelyet szakmailag proble-matikusnak tartottam; ugyanakkor találkoztam kitű-nően megcsinált, engem mégis teljesen hidegen hagyóprodukciókkal is. Objektíve és szubjektíve is igen jónaktartottam viszont Zsámbéki Gábor Kleist-rendezését,nagyon élveztem Mohácsi János kaposvári Tom Paine-jét, szerettem a Szikora János rendezte szegedi AMester és Margaritát, érvényesnek éreztem Gaál Erzsé-bet Médeia-megközelítését, s ha nem is igazán jónak,de fontosnak véltem Alföldi Róbert idei munkáit. Há-rom előadás állt igazán közel hozzám. Az egyik aKatajev jól megírt, de kissé megkopott darabját renge-teg ötlettel feldúsító, elbűvölően szellemes A kör négy-szögesítése Kecskeméten (rendező: Simon Balázs). A

másik Zsótér Sándor nevéhez fűződik, aki - egy kiug-róan tehetséges főiskolás osztályra támaszkodva -rendkívül expresszív színházi formanyelvet kialakítvalehelt életet Hauptmann halottnak tűnő szövegébe, aPatkányokba. (Itt kell megjegyeznem, hogy - tudom,sokakkal ellentétben - jónak tartottam vígszínháziFaustjának első részét is.) A Manó pedig - kisebbegyenetlenségeivel együtt is - mindvégig magávalragadó, súlyosan komornak ható pillanatai ellenérefelszabadult, eklektikus mivoltában is tudatosanfelépített produkció.

Felszabadultság, önfeledt játékosság jellemzi - aBozsik-életmű legfontosabb darabjaihoz amúgy talánnem tartozó - Xtabayt is, amelyet egyszerűen nagyonjó volt nézni - talán ezért előzte meg nálam a még azévad végén is igen érdekes bemutatót produkáló Sá-mán Színházat. A táncszínházi előadásokat általábanerőteljesebbnek és érdekesebbnek tartottam, mint azáltalam látott más típusú alternatív produkciókat.

A zenés-szórakoztató kategóriában leadott szavaza-tom erősen szubjektív: az Egynyári éj mosolyánál nemegy ötletdúsabb, invenciózusabb előadással találkoz-tam. Am míg ezek nálam nem érték el a kívánt hatást(sűrűn mosolyogtam, élvezettel nyugtáztam a poéno-kat, de alig-alig nevettem el magam), addig Sondheimszabálytalan dalművét erős érdeklődéssel, a megle-petéstől tágra nyílt szemmel néztem. S hogy a mű ígytudott hatni, abban a Madách Színház nem különöseb-ben kreatív, de korrekt, pontos, zeneileg jól megvalósí-tott bemutatójának döntő érdeme volt.

A legjobb díszlettervező: Khell Zsolt. Színpad-kép a Katona József Színház „Művészet" címűelőadásából

KRITIKUSDÍJ

A legjobb jelmeztervező: Bartha Andrea.(Rátóti Zoltán és Szalay Mariann a BudapestiKamaraszínház Sirályában) (Koncz Zsuzsa fel-vételei)

A színészekre adott voksokon keveset gondolkod-tam, mivel Végvári Tamástól és B. Angi Gabriellátólolyanfajta színészi játékmódot (vagy inkább létezés-módot?) láttam, ami magyar színpadon ritkaság,Börcsök Enikő különböző játékstílust igénylő szere-pekben volt egyaránt kitűnő, Magyar Attila „kabinet-alakítása" pedig lenyűgözött. Jó és erőteljes szerep-formálást viszonylag sokat láttam, de felfedezés-ként -a fentieken kívül - csak néhány egészen fiatal színész- elsősorban a Stúdió K-s Tzafetás Roland, valamint afőiskolás Fullajtár Andrea és Szabó Viktória - játékahatott.

A díszlettervezők közötti válogatást nehezítette azalkotói törekvések érzékelhető eltérése. Khell Csörszképzőművészeti ihletettségű, Zsámbéki rendezői eljá-rásait egyszerre kiegészítő és ellenpontozó munkájahajszálnyival előzte meg Bagossy Levente, HoresnyiBalázs és Horgas Péter terveit.

Zeke Edit nevéhez az évad több, feltűnően színvo-nalas jelmezterve fűződik, mégis Ambrus Máriára sza-vaztam, mert munkáját több szempontból is különle-gesnek érzem: ruhái egyrészt rendkívül erősen megha-tározzák a produkció hangulatát és vizuális hatását,másrészt nyilvánvalóan a szokásosnál erősebben kap-csolódnak a játszó színészek egyéniségéhez (és azsótéri színházkoncepcióhoz).

A véleményem szerint hosszú ideje kimagasló telje-sítményt nyújtó Vati Tamást pedig azért javasoltamkülöndíjra, mert nincs más kategória, ahová e kivételesszínészi vénával rendelkező táncos nevét beírhatnám.

ZAPPE LÁSZLÓNépszabadság

A legjobb új magyar dráma: Spiró György: Vircsaft ésDobardanA legjobb rendezés: Mohácsi János (Paul Foster: TomPaine, Kaposvár)A legjobb szórakoztató-zenés előadás: Ascher Tamás(Luxemburg grófja, Kaposvár)A legjobb alternatív előadás: -A legjobb női alakítás: Ónodi Eszter (Szeget szeggel,Katona József Színház)A legjobb férfialakítás: Kovács Zsolt (Tom Paine, Ka-posvár)A legjobb női mellékszereplő: Schell Judit (Ványa bá-csi; Anconai szerelmesek, Radnóti Miklós Színház) Alegjobb férfi mellékszereplő: Bezerédi Zoltán (Lu-xemburg grófja, Kaposvár)A legjobb díszlet: Khell Zsolt (Tom Paine, Kaposvár)A legjobb jelmez: Bartha Andrea (Sirály, BudapestiKamaraszínház)Különdíj: Alföldi Róbert (Sirály, Budapesti Kamara-színház)

Az évad alaphangjának ezúttal is a szándékolt, koncep-ciózus hülyéskedést érzékeltem. Igyekeztem a kivéte-lekre szavazni. Ahol a színpadi őrjöngés valamiféle

összefüggést látszott mutatni a világ őrületével. Spiródarabjai persze nem jók és nem darabok, de feltétlen alegjobbak, amennyiben könyörtelen következetesség-gel és éles elmével beszélnek korunkról. Legalább fon-tos és értelmes mondatok hangzanak el a színpadon.

S ez utóbbi áll a rom Paine-re is. Alföldi Róbert Cse-hov-változatának különösségei, érzésem szerint,ugyancsak nem a divatból, nem a kényszeres különc-ködés vágyából, hanem az élet, az érzések összezava-rodottságából származnak.

RÓNA KATALIN

ERŐS ÉRZELMEK KELLENEKBESZÉLGETÉS SINKÓ LÁSZLÓVAL

Mikor is beszélgettünk utoljára? No, nemmagánemberként, bár annak is jó néhányesztendeje már. De készült egyszer egyinterjú... Kimondani sem kevés, talán neis számolgassunk. Akkortájt Sinkó László máréppen túl volta Halleluján és a BoldogtalanokHuber Vilmosán. Jól emlékszem, valami egészenkülönös és nagyon szép dolgot mondott: „nem aszöveg dallamát kell eljátszani, ha-nem azt, amibelőle drámai funkcióval bír. Tehát a szöveglegyen eszköz az emberábrázolásban." Azóta,ahányszor csak nézem a megformált alakokban -főszerepekben vagy epizódokban -, mindig ez amondat jut eszembe.

Az utóbbi években csakugyan voltak„nyilatkozó" periódusaim... Nem szeretem ezt aszót, nyilatkozás, olyan, mint akinyilatkoztatás... az pedig nem a hétköznapiember dolga... szóval sokszor kérdeztek, éssokat beszéltem a közel-múltban. Először,amikor a Katona József Szín-házbólátszerződtem az Új Színházba, azután pedigamikor megkaptam a Kossuth-díjat. Né-ha arragondolok, egyáltalán érdekel ez vala-kit?Ilyenkor előjönnek a belső gátjaim. Attól félek,hogy aki olvassa ezeket a beszélgetéseket,majd arra gondol, no lássuk csak, miként jönneksorba ugyanazok a dolgok... a pálya-kezdés,azután a Nemzeti Színház... a kispados éveksirámai... no persze a várakozás, a sikerek... natessék, fölröppen a főnixmadár... és ígytovábbb... tudom már az étlapot. .. Es utálom arutint, úgy vagyok ezzel is, mint aszerepeimmel, a játékkal... a színpadi rutin iszavar. Mostanában tudja, mivel volt alegnagyobb sikerem? A rádióban a természet-ről beszéltem, a természetszeretetről, az erdő-járásról... nem, nem arra gondolok, hogy valakiazt magyarázza, járja az erdőt, és ott, csak-is ottmegvilágosul az elméje, és megtalája a nagymegoldást.... ugyan, én akkor egyáltalán nemgondolok a színházra, a szerepekre, a fel-adatokra, dehogyis... az erdőben nekem valóbana fák, a madarak, a táj szépsége, pihentető, va-rázslatos nyugalma a fontos.

Ilyenkornem is gondol aszínházra? Dehogynem, most is tudom, hogy ebben

az évadban mit fogok játszani. Elégedettnek ismondhatom magam, hisz jó ideje legalábbnyolcvanszázalékos pontossággal előre isme-rem a feladataimat. No, nem mondom, hogy nemfordult elő, különösen régebben, hogy a próba-tábláról derült ki, milyen szerepet kaptam. Arraaz esetre volt érvényes a Katona József Színház-ban szállóigévé vált mondás, amit az Übüből aCártól kölcsönöztünk, aki beleesett az árokba:„Nos, benne vagyok..." De félre a tréfát, mostigazán idejében tudom, hogy mi vár rám. Bulga-kov Az álszentek összeesküvésében Moliérealakja, a Hat szereplő szerzőt keres előadásábana Színigazgató figurája...

- A színigazgatás, úgy látszik, már színpadivégzete lesz. Spiró Az imposztorának igazgató-ját, majd A színházcsináló t követik ezek a direk-torok, hisz Moliére a maga társulatának „minde-nese", többek közt igazgatója volt, Pirandellopedig így is iktatja be aszerepet. Erre már gondoltam, de azután úgy látom,

ha körülnézek, minden színházigazgató más, te-hát belenyugszom sorsomba. Nem fogok önis-métlésekbe bocsátkozni. De azért, ha igazánőszinte akarok lenni, nem titkolhatom, örök vá-gyam, hogy rám bízzanak egy zenés-táncos sze-repet. Mindig mindenki fél tőle, vagy épp a szín-házát félti, azt mondják, nem komoly dolog. Enpedig tudom, hogy nagyon is az, legalább olyanszínészi készenlét kell hozzá, mint egy nagy drá-mai szerephez. Es ráadásul tudom, biztos vagyokbenne, hogy el tudnám játszani. Egyébként is, énhiszek abban, hogy nem szabad műfaji keretekközé szorítani a színházat. Nem szeretem, havalakire azt mondják: „én téged hősszerelmes-nek szerződtettelek, most meg mit kezdjek ve-led?" Nem igaz, hogy valaki egész életén át hős-szerelmes tud lenni. Es azután? Es azelőtt? Ebből a színházvezetői,

rendezői magatartásból már sokszerencsétlenség szüle-tett. Sokak pályája törtketté csak azért, mert megváltozott azalkatuk, s aszínház nem volt hajlandó segítségükre lenniabban a kétségtelenül nem kis feladatban, hogy akülső formát követni tudja a színészábrázolókészséggel. Nagyon fontosnak tartom a „műfajnélküli-

séget". A színháznak ugyanis - és ebben föltét-lenül hiszek - nem az a feladata, hogy műfajokat,szabályos műnemeket mutasson be, hanemhogy bármilyen módon megrendítsen vagy ép-pen megnevettessen. A világ is műfaj nélküli, azember is olyan, hogy egyszerre zokog és kacag.S ezeket a rétegződéseket kell a színháznak ismegmutatni. Furcsa, amikor azt mondják az em-bernek, te mindig drámai alakokat formálsz,mondd, mikor nevettettél? Mikor? És az Übüvagy éppen az Ivanov, vagy a HamletbenPolonius? Es még nyugodtan sorolhatnám. Mertmilyen nevetséges tud lenni egy kisszerű alak, hamégoly tragikus is a szerepe... S mindezakár munka közben alakulhat

így... Igazán úgy szeretek próbálni, ahogy Major

Tamás mondta, és csinálta is persze, ahogy sok-szor a Katonában dolgoztunk. Elkezdtünk az„anyaggal" foglalkozni, és munka közben alakultki minden. Formálódtak a figurák, alakultak adíszletek, a ruhák, s egyszerre „létrejött" azegész. A hangsúly ezen a „létrejött"-ön van. Nemtűztünk magunk elé egy képet, hanem elkezdtükformálni, alakítani a szöveg tartalmát, gondola-tait. Emlékszem, az Übüt próbáltuk, és a kelléke-sek napról napra mind újabb „kacatokat" hoztak.Egy zsákból hol ez, hol az került elő. Adogattuk

őket egymásnak: „nesze, ez a tied, na, mit tudszvele kezdeni?" Es tudtunk. Mindegyikkel, mind-annyian. Egyszer bevittem egy kezeslábast. Mu-tattam Zsámbékinak, valami ilyesfajta öltözékkellene. „Ez lesz az" - mondta. És elkezdett föl-épülni a játék. Együtt építettük, alakítottuk. A Hallelujára mindig a legfontosabbak kö-

zött emlékezik, szinte megváltozik a hangja, atekintete, ahogy Kornis darabját és azt az elő-adást említi.

- A Halleluja a gyengém volt. Amikor elolvas-tam, azonnal úgy éreztem, Kornis az az író, akitényleg azt és főként úgy mondja, ahogy én alelkem mélyén érzem, ahogy én évek ótamagamban gondolkodom. Kornis darabjátéreztem, úgy találtam, gyorsan tudom követniugrásait is, azonnal értettemgondolkodásmódját, rögtön megfejtettemjelképeit. Mintha egy titok nyitjára bukkant volna. Talán

egész színészetét meghatározta ez a találkozás.Már csak azért is különös ez, mert alkatából,emberi magatartásából, ahogy érzékelhetően kétlábbal áll a földön, arra következtethet bárki, akikívülről figyeli, hogy jobban szereti az egyértelműenkimondott szavakat, gondolatokat, minta groteszkvilágot, az elrajzolt vonalakat. A Hal jegyében születtem, nekem éltetőm a

víz, és aki így él, az absztrakcióra rendkívül haj-lamos. A Halleluja olyan meghatározója lett éle-temnek, egész pályámnak, hogy egy kicsit min-dig mindent azon át néztem. De soha nem felej-tem el azt sem, hogy amikor O'Casey Bíbor porátjátszottuk a Nemzetiben, Balázs Samu egyszerrám szólt: „tudja, hogy maga egy olyan színész,aki mindig látja saját magát?" Nem hiszem, hogybántani akart volna ezzel, de észrevett valamit,ráérzett valamire. Arra, ami igaz, hogy én valóbana legnehezebb pillanatban is, amikor akár fejjellefelé lógatva épp az agyonveretés előtt vagyok,akkor is tudom, látom, hogy mit csinálok, figye-lek a játékra. Technika? Külső ábrázolás? Ezekrosszul csengő szavak. De kétségtelen, hogyműködik bennem egy különös ösztön. Nem csaka színpadon, a magánéletben is. Ha valami ször-nyű történik körülöttem, meghal valaki a legkö-zelebbi hozzátartozóim közül vagy egy barátom,én akkor, abban a pillanatban rettenetesen tisztafejjel, nagyon pontosan tudom, mit kell tenni. Azösszeomlás csak jóval később következik. Ezértvan az, hogy nagy ügyekben rendkívül összefo-gott, intenzív tudok lenni, kis dolgokon pedig,amelyek nem olyan lényegesek, fönnakadok. Aza fajta vagyok, aki inkább nekivág, ha kell, képle-tesen szólva a Mount Everestnek, de nem fedezföl egy egyszerű kis dolgot. Sokszor így van ezpróba közben, már mindenki tudja, tán a statisztais, hogy miként kellene valami egészen egyszerűgesztust megtenni, én még mindig keresem...azt sokszor ritkábban találom meg, mint a na-gyobb, több erőfeszítést igénylő helyzetek lénye-

O INTERJÚ O

gét. De nagyon sokat tud segíteni egy mondat,egy jó instrukció, amely akár csak egy aprócskahelyzetváltoztatásra figyelmeztet. Még a főisko-lán próbáltunk Ruszt Józseffel egy vizsgaelő-adást, Nádasdy Kálmán volta vezetőtanár. Gyón-tatóatyát játszottam. Ültem egy karosszékben,hallgattam az asszony gyónását... azt hiszem,nemigen tudtam mit kezdeni a helyzettel. és ak-kor Nádasdy csak annyit szólt föl a színpadra:„fogja meg a szék karfáját és dőljön előre..." Így,ilyen egyszerűen.

Azt mondta, játék közben mindig látja sajátmagát. Ösztönösen vagy tudatosan történik így?

Ösztönösen. Biztosan ösztönösen. Ahogyén a gyász legmegrendítőbb pillanatában is ké-pes vagyok arra, hogy fölfedezzek valami komi-kumot.

Nádasdyról beszélt. Máskor is ennyire fon-tos a rendező szava, s lényeges-e, hogy bemu-tató után ne csak az önkontroll működjék, hanem arendező és a kollégák is figyeljék, amit csinál?

- A rendező szavát maximálisan elfogadom, denem is tudom a munkában különválasztani. Az afontos, hogy létrejöjjön a közös gondolkodás.Minden azonos áramkörben mozog, s ez márföltételezi az egymásra figyelést. A Katonábanpéldául nagyon fontos volt, hogy premier előtt arendezők, Zsámbéki, Székely, Ascher„körbenézték" egymás munkáit Emlékszem olyanesetre is, amikor az átdíszletezés gyorsításánaktechnikai megoldásával segítette egyikük amásikat. Bulgakov Menekülésének premierje előttvoltunk, s az az átdíszletezési próba éjszaka olyanvolt, mint egy fantasztikus rendezés... Akkor isszükségünk van egymásra, egymás figyelmére,amikor már megy az előadás. CserhalmiGyörggyel például kialakult egy ilyen egymástfigyelő kapcsolat... Kell a másik véleménye. Arendezés, az előadás formálása, rendben tartásanem ér véget a bemutatóval. Ascher Tamás híresesete volt, amikor egy este, előadás után össze-hívta a színészeket, és hosszan elmondta a véle-ményét a produkció állapotáról. Akkor valakicsöndesen megszólalt: ez volt az utolsó elő-adás... Mindegy, de amiről beszéltünk, az vala-mikor még biztosan jó lesz valamire...

Talán az előadás sorsa nem ér véget azutolsó előadással sem...

Igy gondolom ezt akkor is, ha bevallom,néha nagyon fárasztó egy-egy ilyen megbeszéléspróba vagy előadás után, amikor fáradtan tény-leg hatalmas türelem, belső fegyelem kell ah-hoz, hogy az ember végighallgassa azt a né-hány órát, amiből rá talán csak egy mondat jut.És persze minden megtörténik. Az is előfordul,hogy hiába minden, az előadás nem „mozdul",mert a baj valahol másutt van, mint amiről be-szélünk.

Amit most mondott, az még a próbaidő-szakra vonatkozik, arra a periódusra, amikor

rendező és színész, meg valamennyien, akik köz-reműködnek egy előadás létrejöttében, valami-lyen oknál fogva nem találják meg a közös han-got? Soha nem értem, hogy bizonyos dolgoknak

miért kell az utolsó pillanatra maradniuk. Miértvan az, hogy a finisben mindenki meg akarjatízszerezni vagy százszorozni energiáit, ahelyett,hogy már az elejétől fogva ugyanúgy dolgozná-nak? Miért nem lehet fontos már az első hétenaz, ami majd az utolsón lényegessé válik? Akkorsokkal egyszerűbb lehetne minden, sokkal egy-szerűbb lenne természetes állapotba kerülni.Gyűlölöm a bemutatót. Ha játszom, éppannyira,mintha nem vagyok benne a darabban, nézőkéntbiztosan csak később előadásra megyek. A be-mutatón bármennyire is próbálok természetesenlétezni, nem megy, van valami olyan fölfokozottlélektani állapot, ami mindennek ellentmond...Emlékszem, Kecskeméten a Ravelszkyt játszot-tuk. Szezonnyitó bemutató volt, és én nem tud-tam, hogy ott az első estén, előadás előtt el-játsszák a Himnuszt, akkoriban tán még a szov-jetet is. Mindenesetre ettől a váratlan ünnepé-lyességtől én szinte „kimosódtam", a Ravelszkyamúgy is egy különös, kiagyalt rohanássalkezdődött, amelyhez még egy futópadot is hasz-náltunk, szóval vagy félórába telt, mire a premi-eren valamit megtaláltam magamból. Mennyit „vesz ki" egy-egy szerep a szí-

nészből, az emberből? Rengeteget. De hazudnék, ha azt monda-

nám, hogy mind egyformán. Sok minden függ azelőadástól, a darabtól is. Persze az is előfordul,hogy a darab során a színésznek lenne lélegzet-vételnyi szünete, a nagy „áriák" közt pihenője,mert az író úgy komponálta meg a művet, mintegy operát. Itt van a Don Juan. Moliére - ezközismert - önmagának írta Sganarelle szerepét.Ő végig ott van a színen, de sokszor tényleg csakott van, nincs szüksége különösebb koncentrá-cióra. No, Székely Gábor előadásaiban ilyesminem fordulhat elő. Ha Sganarelle a színen van,akkor csak legyen is ott. Játsszon, legyen ottjelenlétének minden pillanatában! Székelynélegyszerre létezik mindenki. S ez bármilyen fárasztó a színésznek, így is

van jól. Hát persze, tudjuk mi ezt jól, miként azt is,

hogy a szerepnek életet kell adni, és a legjobbakaz életből vett tapasztalatok. Minden akkor jó, havalóságtartalma van. Persze rengeteg kis ördögmotoszkál az emberben... Emlékszik, hogy aHárom nővér-előadásunkban Versinyin a végén,ahogy elrohan, elvágódik a tócsában? Valakiegyszer azt mondta: „azt az előadást láttam, ami-kor beleestél a tócsába..." Na jó... akkor így ismegvan... Persze visszamehetünk egészen azÜbüig. Nem fordult elő kétszer sem, hogy azutolsó kép azonos lett volna, persze úgyis mond-

hatnám, nem volt kész sohasem a vége, mertmindig valamit hozzátettünk, változtattunk, ala-kítottunk azon a szakszervezeti hajókirándulá-son. Aktualizáltunk? Nem. Mindig nagyon fontosvolt, hogy ne legyen didaktikus az előadás, hogyne a napi aktualitást vigyük bele...

- Hogy elemeljék az aznapitól, miközben még-iscsak nagyon aznapi volt... Akarva-akaratlanidőről időre visszatér a Katonához, azokhoz azesztendőkhöz, amikor még az eredeti csapat dol-gozott együtt, majd a váltás utáni időszakhoz.

-Valami volt, ami csak ott volt... De tudomásulkell venni, hogy elérkeztünk egy másfajtaidőhöz, egy másfajta periódushoz. Lehet, hogyfiatalabb kollégáink csak legyintenek erre, demost már rajtuk a sor. En úgy gondoltam, és úgygondolom most is, az Új Színház, az ott dolgozótársulat tényleg létre tud hozni valami más-fajtaminőséget. Minőséget. Erre garancia Székely ésnéhány tanítványa. Persze azt is tudomásul kellvennünk, hogy a fiatalok az életről még sokmindent nem tudnak, s ráadásul, ahogyfigyelem, mintha hiányozna egy generáció. Az anemzedék, a mai negyvenesek, akik utánunkjöttek, és akik közül sokan „kihullottak",elhagyták a pályát, vagy tragikusan koránmeghaltak, mások föladták, elmentek pénzt csi-nálni... sok ok van, mindenesetre kevesen ma-radtak Es a legfiatalabbak? Van alkalmam figyelni őket is. Valamelyik

osztály behívott a főiskolára, amikor megkaptákazt a jogot, hogy egyik tanárukat maguk vá-lasszák. Akkor beleláttam, hogyan alakul az élet afőiskolán, nekem is nagyon jó volt, mert össze-gezhettem azt, amit a színészetről tudok, amitfontosnak tartok. Es volt egy pillanat, amikormegrémültem. A döntéstől, az ítélethozataltól.Hogy én mondjam meg, milyen volt? En határoz-zam meg, milyen sorsra jut egy fiatal ember?Hogy benn marad vagy kiesik? Hogy alkalmas-evalóban vagy mégsem? Mennyi türelem, megér-tés kell ehhez a pályához - szinte csak akkorértettem meg, Ahogy újraéltem a saját története-met, amikor másodévben már-már eltanácsoltaka főiskoláról. Sokat beszélt annak idején arról, hogy miért

volt fontos az a sokak számára talán váratlannaktűnt színházváltás. Vajon beteljesedtek a várako-zásai?

- Lehet, hogy különös, amit mondok, de nemvoltak várakozásaim. En abból már kinőttem.Talán mesterségesen is elfojtottam magambanmég a gondolatát is, mert sokszor csúfosanmegcsaltak a várakozások. Persze ezek régi tör-ténetek, még! azokból a nemzeti színházi kispa-dos időkből valók. Akkoriban hajlamos voltamarra, hogy mindent sötéten lássak, most márigyekszem reálisan nézni a helyzetet, nem várok,nem csalatkozom. Ez is egyfajta védekezési ref-

O INTERJÚ O

lex, de végül is nem hiszem, hogy erről lenne szó.Én tényleg nem várakoztam, inkább úgy éreztem,hogy környezetváltozásra van szükségem, máshelyzetre, szellemi továbblépésre. Mégpedig va-lahol ott, ahol nem kell a színházról vallott esz-ményeimet kicserélni, ahol szükség van rám, detulajdonképpen folytathatom, amibe belefogtam.De ha azt kérdezi mégis, hogy várok-e valami-re... Hát igen, azon a zenés darabon kívül mégegyszer egy jól megírt filmszerepre... valamiolyasmire, ahol használhatnám az öniróniámat, ahumorérzékemet, mindazt, ami élettapasztalatbólfölhalmozódott bennem.

Addig még azért térjünk vissza a színház-hoz... Ahhoz a kérdéshez, hogy mennyit „vesz ki"egy szerep a színészből. Nem véletlenül kér-dezem; egy elejtett mondatából mintha azt hal-lottam volna ki, hogy különösen „megviselte" amásodik Thomas Bernhard-szerep, A világjobbítóférfialakja. Nem így volt ez A színházcsinálóval.Pedig mindkettőből Bernhard társadalomgyűlöletes a mélyén a hazája iránti megvetése sugárzott.Mégis az a színházi ember, azaz igazgató a magaegész lényével, akarásával közelebb állt az öneszményéhez, mint ez a különös, magának való,önző és tán nem is annyira világjobbító, mintvilággyűlölőember.

Számomra A világjobbító kudarc volt... A nézőtérről figyelve teljesítményét, ezt már-is

cáfolom... En a magam élményéről, érzéséről beszélek.

Féltem tőle, fizikailag megviselt minden egyeselőadás, szörnyű állapotba kerültem, szinte nemtudtam beülni utána az autóba és hazavezetni...En kértem, hogy ne játsszuk többet... Nem sze-rencsés csillagzat alatt született.... kevés is volt ráaz idő, a darab is nagyon statikus, szinte egyetlenmonológ az egész, úgy kellett fizikai helyzetbekerülni, hogy közben túl közel volt a közönség,azután ritkán került színre.... Tudom, ThomasBernhard nem mindenki számára ,,fogyasztható"író, ez meg különösen „fekete" darabja, s aszínház, ha megfeszült, sem tudta biztosítani,hogy mindig ínyencek jöjjenek be az előadásra,hogy csak az nézze, akit igazán érdekel ez... Volt,hogy olyan érzékenyen reagáltak, hogy mindengesztus, minden szó megélt, más-kor megfagyotta levegő....

- ...ez más előadással is megesik....- ...persze, csakhogy A világjobbító mégis-csak

valami más, rendkívül sok energiát vitt el, sokszorértelmetlenül, mint egy észveszejtő gólemtornyosult fölém. A színházcsináló más volt. Azfontos volt, nem csak azért, hogy megmutassam,megállok a saját lábamon is, de hát az a darabtényleg arról szólt, amiben harmincöt éve élek,rólunk, a színházról, a színháziakról, a mihazugságainkról és igazságainkról, bujkálása-inkról és kitárulkozásainkról.

Szó volt róla,hogy majd fölújítja...

O INTERJÚ O

A portrékat Koncz Zsuzsa készítette

Igen, szerettem volna, olyannyira, hogy aszínháztól az utolsó előadás után megkaptam azösszes ruhát. Őrzöm most is a cipőtől a kala-pig..., de azután arra gondoltam, és mi vanakkor, ha nem sikerül, ha még egyszer ugyanúgymár nem tudom eljátszani... Inkább egyszermajd valami mást kell keresni.

A Katona József Színházzal bejárta avilágot. A másfajta közönség, a másfajta helyzethogyan hat a színészre? Erősíti vagy gyöngíti azönkontrollt az a fajta siker? Különös dolog ez. 1987-ben Stuttgartban

játszottunk előSzör külföldön, Stein, Strehlerszínházához szokott emberek előtt. A nézőtérenvilágnagyságok ültek. Es mi teljesen gyanútla-nok, ártatlanok voltunk. Egyszerűen föl sem fog-tuk, hogy mi történt velünk. Utána kellett nagyonkeménynek lennünk. Saját magunkkal, hogy megne szédüljünk ettől a szituációtól, hogy ne veszít-sük el a fejünket... és én azt hiszem, sikerült.Volt, ahol talán expresszívebben kellett játsza-nunk, néha fölnagyítódott a jelenlét, a karikírozó-készség, a megmutatóképesség jelentősége. Azönkontrollra és persze a többiek, a rendező kont-rolljára mindig nagy szükség volt. De olyan sikerttalán sohasem éltem meg, mint a Catullus elő-adásán, a párizsi Odéonban. Annak az előadás-nak az a különös, sejtelmes képi világa, a drámatitkai úgy teljesedtek ki a francia közegben, hogyaz maga volt a csoda.

- Nem hiányoznak ezek a megmérettetések?Nem. Épp eleget utaztam, eleget tapasztal-

tam. Volt, hogy azt mondtam: nem akarok cso-magot látni, nem akarok repülőtérre gondolni. Aszínház nekem most már itthon szóljon.

- És szól? Szól, persze hogy szól. Talán egy kicsit

másként, mint azelőtt. Már elcsépelt mondat-ként hangzik, de valóban van abban valami,hogy a színház a rendszerváltással vesztettéléből, vesztett fontosságából. Most már nincsszükség a ki nem mondott mondatokra, azokraa háttérben megbúvó gondolatokra, amelyeketazelőtt meg kellett hallani. Most más a világ,erősebben hangzik föl, ami körülöttünk, velünktörténik. De én amellett vagyok, és hiszekabban, hogy a színháznak annál inkábbkatartikusan kell szólnia, meg kell döbbentenienézőjét. Nem szabad belenyugodni, hogy márnem szól annyira, nem szabad önismétlésbebocsátkozni, hanem elemi erővel meg kellrendíteni vagy akár meg kell nevettetni aközönséget.

R A J N A I E D I T

SZÍNHÁZFOGLALÓ, 1945EGY VÁLLALKOZÁS VÉGJÁTÉKA

A történet, amelynek néhány dokumentumais olvasható az alábbiakban, s amely amagyar polgári „színházcsinálás" elsőkorszakának végjátékát reprezentálja, 1911-ben kezdődött. Ekkor alakult meg a WertheimerOrfeum Részvénytársaság, melynekigazgatósági tagjai között a Nagy MagyarCompass című pénzügyi és kereskedelmiévkönyveket lapozgatva ott találunk négyWertheimer testvért, Elemért, Aladárt, Lajost ésKárolyt. A Wertheimer-vállalkozás megalakulásaévében megvásárolta a Paulay Ede utca 35. számalatti Fried-

mann Orfeum épületét (napjainkban itt az ÚjSzínház játszik), amely Kristálypalota néven né-hány évig még orfeum maradt. Igy indult útjáraBudapest harmadik színházi vállalkozó családja.

(Az első család a Faludiak. Faludi Gábor - adinasztia alapítója - 1896-ban nyitotta meg aVígszínházat. Művészeti igazgatónak akolozsvá-

PéchyErzsiésGalettaFerencaRevüSzínház1920-as A kislány címűelőadásában

ri színdirektort, Ditrói Mórt kérte fel. Faludi fiai,Jenő, Miklós és Sándor a színházi vállalkozás ésa színházvezetés fortélyait édesapjuk mellett ta-nulták meg, és tapasztalataikat az1910-es évektőlegészen az 1930-as évek végéig számosbudapesti színház bérlői, igazgatói vagy művé-szeti titkári posztján kamatoztatták.

A második a Rákosi-Beöthy család. Másfélévvel a Vígszínház alapítása után, 1897 októbe-rében nyitották meg első vállalkozásukat, a Ma-gyar Színházat az Izabella (ma Hevesi Sándor)téren. Rákosi Jenő, a Budapesti Hírlap főszer-kesztője, húga, Rákosi Szidi, a Nemzeti Színházszínésznője és Rákosi Szidi fia, Beőthy László - jónéhány tőkéstársat megnyerve ötletüknek -alapították a főváros második magánszínházát. ARákosi családból Beöthy László vált a korszakkiemelkedő színházszervezőjévé. Nemcsak vál-lalkozó volt, hanem színházainak, a Magyar éskésőbb a Király Színháznak az 1920-as évekközepéig - ha a körülmények engedték - művé-szeti irányítója is.)

Wertheimerék 1919-ben úgy kapcsolódtak be afővárosi színházi vállalkozásokba, hogy 1911-ben megszerzett orfeumukat operettszínházzáalakították. Az új színházat, a Revü Színházat aszínházirányítás iránt talán leginkább érdeklődőfiú, Elemér vezette 1921-ig, pénzét, szervező-készségét egyaránt befektetve a vállalkozásokba.A Wertheimer család tagjai közül ő lett a kétvilágháború közötti évek színházalapítóinak egyi-ke. Az 1920-as években három budapesti szín-házban próbálta ki színházszervezői képességeit.1925-től az Andrássy út 69. szám alatti kis szín-házat (jelenleg a Budapest Bábszínház épülete),1922 decembere és 1925 májusa között az Apol-ló Színpadot, 1922-től 1924-ig pedig a margit-szigeti Sziget Színpadot igazgatta.

Wertheimer azonban inkább pénzembere ésszervezője, semmint művészeti vezetője voltszínházainak. Igy, amikor 1929-ben újabb vállal-kozásba kezdett, üzleti partnereit a művészvilág-ból, illetve a színházak üzleti holdudvarából vá-lasztotta. Heltai Jenő, Lengyel Menyhért, BródyPál és Marton Sándor - a Párizsban és NewYorkban ma is működő színpadi kiadó alapítója -nemcsak tőkéstársai, hanem művészeti-szak-maitanácsadói is voltak. Ők öten bérelték ki aBelvárosi Színházat (ma Katona József Színház),amelyet az 1931-32-es évad végéig igazgattak.

A Magyar Színház és az AndrássySzínház - a háború előtt

A Rákosi-Beöthy család által alapított MagyarSzínház épülete 1931 őszén árverésre került.Ekkor már csak emléke élt hajdani fénykorának,

◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNTET ►

annak a gazdag évtizednek, amelyben a BeöthyLászló vezette színház a Vígszínházzal versengetta fővárosi közönség kegyeiért. Az épületet 1932-ben Wertheimer Elemér frissen alapított cége, aSzínház-Ingatlan Részvénytársaság vásárolta meg.Wertheimer lett a színház új igazgatója, a művé-szeti vezető pedig Bródy Pál és Heltai Jenő, azutóbbi azonban 1934-ben kilépett e társulásból.

Wertheimerék igazgatása idején az Izabellatéri színház életre kelt. Az új vezetés nem mű-vészszínházat kínált a budapesti közönségnek.Kidolgozott, fegyelmezett, „jól megcsinált" elő-adásban játszott bulvárdarabok alapozták megújra a Magyar Színház ismertségét és elfogadott-ságát. A prózai repertoár önmagában nem álltmeg, így a színházat eltartó produkciók első-sorban zenés vígjátékok és operettek voltak(Eisemann Mihály: Egy csók és más semmi,Vadvirág; Ábrahám Pál: Bál a Savoyban, Viki;Huszka Jenő: Erzsébet), melyekből mindenévadban kitelt jó néhány, műsorgondok nélkülihét. Nemcsak az Izabella téren választottak eb-ben az évtizedben operetteket és zenés vígjáté-kokat színházfenntartó mentőkötélnek: a Víg-színház, a Belvárosi Színház, sőt, Bárdos ArtúrNagymező utcai Művész Színháza is elő-elővettegy-egy zenés darabot.

Operettek mellett néhány prózai produkcióbólállta műsor. A vígjátékokat az Andrássy úti Szín-ház rendezője, Vaszary János (Muráti Lili férje)szállította (Házasság), a kasszasikert is jelentőkortárs külföldi és magyar, színiirodalmat azamerikai Emmet Lavery ( A z Úrkatonái) és ZilahyLajos ( A s z ű z és a gödölye) darabja képviselte. AWertheimer-igazgatásnak emellett sikerült ki-emelkedő jelentőségű, művészi élményt adó elő-adásokat is létrehoznia. Az 1935-36-os évadbanaz Izabella téren mutatták be Heltai Jenő A némaleventéjét Törzs Jenő és Bajor Gizi főszerep-lésével, az 1937-38-os évadban pedig Shakes-peare I I I . Richárdja-Törzs Jenővel a címszerep-ben - varázsolt különleges pillanatokat a MagyarSzínház színpadára. Bár e két utóbbi előadáselütött a színház műsorától, a századik előadástis maguk mögött hagyva, hatalmas közönségsi-kert arattak. Mindkettőt a Nemzeti Színház voltigazgatója, Hevesi Sándor rendezte, aki 1933-tólhaláláig a Magyar Színház főrendezője volt.

Wertheimer másik színházában, az Andrássyúton 1934 januárjában az addigi, bevált kabaré-műsort egész estét betöltő vígjátékokkal váltottákfel, majd a társulat 1937-ben az Andrássy útrólátköltözött a hajdani Kristálypalotába, ésAndrássy Színház néven játszott tovább. A kétszínház működése egymásra épült, a kisebbikszínház sikerei rendszeresen átkerültek a na-gyobbikba. A társulat magját Törzs Jenő, PethesFerenc és Bilicsi Tivadar alkotta. Mellettük feltűntegy-egy évad ra - vagy csak egy-egy produkcióra -szóló szerződéssel Gombaszögi Ella, Kabos

Gyula, Mály Gerő, Makay Margit, Honthy Hanna,Latabár Kálmán, Rökk Marika, Ráday Imre ésTuray Ida is.

A Wertheimer-színházak virágzását 1939-ben„A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyánakhatályosabb biztosításáról" szóló, 1938: XV. tör-vény-az első zsidótörvény - és a nyomába lépőintézkedések szakították meg. Ezek alapján aszínházak korlátolt felelősségű társaságok vagyrészvénytársaságok számára kiadott működésiengedélyeit a színművészeti kamarai tagságértfolyamodni köteles igazgatók nevére írták át. BárWertheimert majd csak 1944 áprilisában, az utol-só nagy kizárási hullám idején törölték a kamaratagjai közül, a Magyar Színház engedélyét azaddigi társigazgató, Bródy Pál kérte és kaptameg. Wertheimernek 1939 után még két évigsikerült megtartania a színházai feletti ténylegesellenőrzést, mert Bródy után még ketten adták anevüket ahhoz, hogy továbbra is igazgathassaszínházait. 1940. március elsejétől szeptemberelsejéig Losonczy Dezső, az Andrássy Színházkarmestere, utána pedig egy évadra Csathó Kál-mán, a népszerű és sikeres író, a Nemzeti Szín-ház volt főrendezője biztosította a színházakat atulajdonos számára. Őket kettőjüket az igazgatóiengedélyeket véleményező Színművészeti Ka-mara is elfogadta - 1941-ig. Az 1941 augusztu-sában kiadott, 6.020/1941. M. E. számú kor-mányrendelet azonban már arra kötelezte a bu-dapesti színházépületek tulajdonosait, hogyszínházaikat az azokra pályázó és a fővárostólkoncessziót nyerő színigazgatóknak adják bérbe.Wertheimer kénytelen volt az 1941--42-es évad-tól a Magyar Színházat Bánky Róbertnek, azAndrássy Színházat pedig Vaszary Jánosnakátengedni. A két új igazgató csak a kamarabizalmát élvezte, a színháztulajdonosokét márnem. Bár a Magyar Színház tulajdonosa aSzínház-Ingatlan Részvénytársaság, az AndrássySzínházé pedig az 1943-ban felszámoltWertheimer Orfeum Részvénytársaságjogutódjaként alakított Szín-házpalotaRészvénytársaság maradt, Wertheimer ekkormindkét színházát elvesztette.

Új idők - régi és új szereplők

„Megnyílik négy budapesti színház"- hirdette aSzabadság 1945. január 28-i száma. A lap azAndrássy Színház, a Magyar Színház, a FővárosiOperett Színház és a Nemzeti Kamaraszínházközeli megnyitását adta hírül.

Az ostrom után roppant gyorsan fel- és újjá-éledt a főváros színházi élete, hiszen a színészekélni és játszani akartak, a színházvezetők és vál-lalkozók pedig újjászervezni színházaikat. A szín-házi világ háború előtti és háború alatti alkotói-nak és szervezőinek egy része ekkor már nem élt,

külföldön volt, visszavonult, illetve hosszú évekelhallgattatása után éppenséggel színre kívántlépni. Az újjászerveződés a háború előtti gazda-sági formák szerint zajlott, a színházak- a koráb-ban is állami támogatottságú Nemzeti Színház ésOperaház, illetve a fővárosi tulajdonú VárosiSzínház kivételével -továbbra is magánvállalko-zások maradtak A színházalakítás hatósági kere-tei azonban jobban hasonlítottak az 1941 utáni-akra, minta század első felének a magánszínhá-zakat alig korlátozó rendelkezéseire. A színházakműködését az első hónapokban a BudapestiNemzeti Bizottság, később - akárcsak régen - afőváros polgármestere, illetve a megfelelő tanácsiügyosztály engedélyezte. Akik azonban azt hitték,hogy az 1940-es évek kényszerítő rendelkezéseiután visszatért a szabad színházalapítás kora,azok nagyon gyorsan csalódtak. WertheimerElemér február végén jelentkezett CsorbaJánosnál, a főváros polgármesterénél, aki 1945.január 21-től Május 16-ig viselte e tisztet.Wertheimer a terjengő hírektől megriadva a magatulajdonosi voltát hangoztatta, és kérte a szín-házai feletti rendelkezési jog elismerését.

Mélyen tisztelt Polgármester Űr!

Miután betegségem jelenleg ágyhoz köt, és en-nélfogva legnagyobb sajnálatomra nem tudomszemélyesen tiszteletemet tenni, méltóztassékmegengedni, hogy ez úton tegyem meg a kő-vetkező bejelentést:

Alulírott a Magyar Színháznak és AndrássySzínháznak a tulajdonosa vagyok, hosszú évekenát pedig mindkét színháznak igazgatója voltammindaddig, amíg a 6020/1941 M. E. rendeletértelmében kénytelen voltam színházaimat áten-gedni azoknak, akiket erre a Színművészeti Ka-mara javaslata alapján az akkori Polgármesterkijelölt. 3 1/2 évig ölbe tett kezekkel tűrni voltamkénytelen, hogy a tulajdonomat képező színhá-zaimmal, azok berendezési és felszerelési tárgya-ival idegen emberek kontárkodtak minimális, ál-taluk megállapított bérért. A német megszállásóta azonban még azt sem fizették meg és végül aMagyar Színház 30.000 pengővel, az AndrássySzínház 20.000 pengővel maradt adós. Több-mint 25 éve vagyok Budapesten színigazgató,soha senkinek adósa nem maradtam és ezen időalatt öt teljesen tönkrement, csődbe jutott szín-házat mentettem meg a pusztulástól. A MagyarSzínházat 10 évig igazgattam, az Andrássy Szín-házat öt évig és mindkét színház az ország legní-vósabb, legkitűnőbb színházai közé tartozott.

3 1/2 évig vártam, tűrtem, szenvedtem abban abiztos reményben, hogy elkövetkezik a felsza-badulás órája és vissza kapom jogtalanul, tör-vényellenesen, erőszakkal elvett színházaimat.Es amíg nekem ezen idő alatt, a legvirágzóbbszínházi konjunktúra idején, be kellett érnem a

◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNTET ►

megélhetésre sem elegendő, általuk önkényesenmegállapított bérrel, addig azok, akiknek semmimás érdemük nem volt, minta nyilaspárti tagság,meggazdagodtak és vagyonokat gyűjtöttek.

Annál fájdalmasabban érint, hogy mosta várvavárt felszabadulás után ugyanazt akarják velemcsinálni, mint1941-ben.

Egyes lapközlemények szerint ugyanis a Nem-zeti Bizottság ötös tanácsa kijelölte az új színigaz-gatókat, többek között a tulajdonomat képezőszínházakra is.

Úgy a Nemzeti Kormány, mint mélyen tiszteltPolgármester Űr számos nyilatkozatából az él aköztudatban, hogy a magántulajdon szentségétrespektálni kell! Teljesen érthetetlen előttem, ho-gyan lehetséges, hogy ennek tudatában a Nem-zeti Bizottság delegál igazgatókat a nélkül, hogyaz illetők színház épülettel vagy a bérleménnyelrendelkeznének.

Nem vagyok hivatva arra, hogy saját magamrólvéleményt nyilvánítsak, de egész pályám anyilvánosságelőtt folyt le és bátranmerem állítani,hogy legalábbannyiérdememvanamagyar

színházi kultura fejlesztése terén mint bárkinekazok közül, akiket aNemzeti Bizottság kijelölt.

Amennyiben tehát a nemzeti kormány és igentisztelt Polgármester Űr továbbra is fenttartjakorábbi nyilatkozatát, hogy a magántulajdonminden körülmények közt tiszteletben tartandó,van szerencsém bejelenteni, hogy színházaimfelett a rendelkezési jogot fenttartani kívánom ésarra kérem a Polgármester Urat, hogy a játszásiengedélyek kiadása előtt engemet meghallgatniméltóztassék.Őszinte nagyrabecsülésem kifejezése mellett,

maradok Polgármester Urnak

alázatos szolgája és tisztelője

Budapest, 1945 február21

Wertheimer ElemérVI. Bajza ucca54

(2+1 f., autográf tintaírás. A 3., különálló f. hát-oldalán az iktatószám: 220050/X1.-1945.)

Földényi Lászlóés TörzsJenőaMagyar Szín-ház Az Úr katonái címűelőadásában (1935)

Wertheimer levele néhány napot késett. A buda-pesti színházak 1945. tavaszi átszervezéseugyanis január vége és február közepe közöttlezajlott. A levélben említett új színházigénylőkelső fellépéséről ugyan mára Szabadság januáricikke is tudósított, amikor hírül adta, hogy meg-alakult a Színügyek Előkészítő Bizottsága és avele együttműködő, a színházak műsorát össze-állító Műsorbizottság. A két bizottság tagjainaknevét a lap nem említette. Egy január 30-án keltpolgármesteri rendelet azonban a Magyar Művé-szek Szabadszervezete Színházi Osztályánakadott megbízást a színházi szakma dolgozóinakösszeírására, összekeresésére, s a Színházi Osz-tály vezetőiként Gobbi Hildát, Major Tamást,Lehotay Árpádat és Várkonyi Zoltánt .neveztemeg. A Szabadság 1945. február 15-i, Ötös Bi-zottság a színházak élén című cikke már arról írt,hogy létrejött - valószínűleg az Előkészítő Bizott-ságból és az említett Színházi Osztályból - az azÖtös Bizottság, amelynek tagjaiként ez a híradásBoth Bélát, Gobbi Hildát, Várkonyi Zoltánt, MajorTamást és Oláh Gusztávot sorolta fel. A Wert-heimer által említett, a színházak felosztását elő-készítő Ötös Bizottság javaslatot tett a BudapestiNemzeti Bizottságnak a színházi szakma reform-jára, és azonnal szét is osztotta az ostrom utánhasználható színházépületeket. A döntő szem-pont a színházvezető személye volt. Ezt a javas-latot Oláh Gusztáv nem írta alá, úgy tűnik, ő is,akárcsak Lehotay, a későbbiekben kimaradt afővárosi színházak elosztását irányító szerveze-tekből. A tervezet a Magyar Színház épületét azOperaház, a Nemzeti Színház és a Népopera (másnéven Városi Színház, ma Erkel Színház) kama-raszínházaként jelölte meg, így itt önálló együttestnem terveztek. Az Andrássy Színház SzabadSzínház néven szerepelt, Várkonyi Zoltán igazga-tásával. Both Béla a Magyar Demokratikus Ifjú-sági Szövetség (MADISZ) kezelésébe adandó,Erzsébet körúti Royal Színházat (ma MadáchSzínház) vezette volna Ifjúság Színháza néven, deezt az épületet március elején elcserélte az Erzsé-betvárosi Színházra (volt Városligeti Színkör). ABudapesti Nemzeti Bizottság (a négy párt és aszakszervezetek képviselőiből álló) öttagú bizott-sága 1945. február 16-án e javaslatot megfontol-va adta ki az 1944-45-ös csonka és az 1945-46-os teljes évadra a színigazgatói engedélyeket. AMagyar Színház igazgatójáról ekkor nem döntöt-tek, illetve hagyták, hogy a Nemzeti Színház Ma-jor Tamás vezette társulata, amely a romos BlahaLujza téri épület helyett jobbat keresett, elsőbemutatóját az Izabella téren tartsa, és ittjátsszon júniusig. A kialakult helyzetet kodifikáltaa

◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNTET ►

Budapesti Nemzeti Bizottság Ötös Bizottságánakmárcius 5-i határozata, amely kötelezte a szín-házépületek tulajdonosait, hogy a már kiadottengedélyek birtokosaival kössenek bérleti szer-ződést. Ez a határozat a Magyar Művészeti Ta-nács kebelén belül működő SzínművészetiSzak-tanács javaslatára született, mely ekkorazonos volt a színházak reformját kidolgozóÖtös Bizottsággal.

Az ügyintézés a polgármesteri hivatalszínházakkal is foglalkozó XI. ügyosztályán ésa Nemzeti Bizottságban lassabban haladt, minta szín-házi élet újjászervezése. A hivatalmárcius 9-én Wertheimer beadványávalkapcsolatban állás-foglalást kért a NemzetiBizottságtól, de erre csak március 28-ikeltezésű válasz érkezett: az érdekeltszínigazgatók és Wertheimer Elemér keresik abékés megegyezés lehetőségét. Hogy ekkorlétrejött-e megegyezés vagy nem, és ha igen,akkor mit tartalmazott, illetve hogy a MagyarSzínház épületével kapcsolatbanaz „érdekelt színigazgatón" MajorTamást vagy Both Bélát kell-e érte-ni, azt egyelőre nem tudjuk. A XI.ügyosztály április 20-án lezárta aWertheimer-ügyet.

A legtöbb frissen kinevezettigazgató áprilisra rendezte újjá vagyszervezte meg társulatát, javíttattaki az ostromkárokat, és kezdhettemeg a rendszeres elő-adásokat. ANemzeti Bizottság februárirendelkezéséhez képest ekkorraazonban egy kissé módosult aszínházi helyzet. Várkonyi ápriliselsején Művész Színház néven azAndrássy Színház épületében nyi-tott színházat. Both Béla társulataSzabad Színház néven játszott avolt Erzsébetvárosi Színházban, sinnen július 21-én beköltöztek aMagyar Színházba.

Az 1945 áprilisában irattárba utaltWertheimer-ügyet két hónap múlvaújra elő kellett venni. Wertheimerlevele most is a fővárospolgármesterének szólt, aki ekkorVas Zoltán volt.

Mélyen tisztelt Polgármester Ur!

Még 1945 február 21.-én. a220050/X1. iktatószám alatt bead-vánnyal fordultam Budapest akkoripolgármesteréhez és abban, mint aMagyar Színház és AndrássySzínház tulajdonosa arra kértem,hogy színházaimmal, amelyeket1941.-ig amig a Bárdossy-kormányerőszakosan el nem

vette tőlem hosszú évekig én vezettem, ismétszabadon rendelkezhessem. Beadványomra vá-laszt máig nem kaptam. Ellenben a Nemzeti Bi-zottság ötös tanácsa az engedélyeket - legna-gyobb meglepetésemre - teljesen érthetetlenülnem nekem a színház jogos tulajdonosának, ha-nem másoknak adta meg 1946 június 30.-ig.

Nem nekem adta, akitől a működési engedélyt1941-ben megvonták már, nem nekem, akit a VII.ker. rendőrség a zsidó-törvény kijátszása és benem tartása miatt jogerősen elitélt, nem nekem,akit az Értelmiségi Kormánybiztos ugyanebből azokból az Ügyészségen föl is jelentett. Olyanoknak

Egy csók és más semmi: Honthy Hanna ésTörzs Jenő a Magyar Színház előadásában

adta az engedélyt, akik 1944-ben is zavartalanulműködtek még

Ezzel a rendelettel, amely tökéletes mása aBárdossy-féle rendeletnek, óriási sérelem esettrajtam. En nem azért fektettem be fáradságos,küzdelmes, hosszú munka minden eredményét,a magam és családom egész vagyonátszínházaimba, hogy azokat másoknak bérbeadjam, hanem kizárólag azért, hogy magamigazgassam és vezessem őket és a felszabadulásután tovább folytassam azt a művészi munkát,amelyet - sokszor a legnagyobb nehézségek ésa legsúlyosabb áldozatok árán is - éveken átvégeztem.

Idestova harminc év óta vagyok budapestiszínigazgató. Ezalatt az idő alatt öt tönkrement,csődbejutott színházat mentettem meg az el-pusztulástól és - ami a színházi világban majd-nem példa nélkül való eset - soha senkinekadósa nem maradtam. A Magyar Színházat alegnagyobb dekonjunktúra alatt vettem át és tíz

évig igazgattam. Az Andrássy /je-lenleg Művész Színházat/ öt évig.Nem vitatható, kőztudomásu tény az,hogy ezalatt az idő alatt mindkétszínház az ország legkitűnőbb éslegnívósabb színházai közé tarto-zott.

Az üldöztetés évei alatt 1941-től1945-ig tűrtem, szenvedtem ésvártam abban a biztos reményben ésmegingathatatlan meggyőződésben,hogy üt a felszabadulás órája ésjogtalanul, törvényellenesen elvettszínházaimat végre visszakapom.

1945-ben sajnos, megismétlődőttaz, ami 1941-ben történt velem.

Nem azén föladatom, hogy sajátmagamról és eddigi kulturális ésművészi munkámról véleménytmondjak, de egész pályafutásom anyilvánosság előtt folyt le és mamindenki tudja már, hogy sem azelmúlt rezsim, sem a ma színházainem produkáltak olyan művészi,értékes előadásokat még, vagylegalább is nagyon keveset, ami-lyenekben színházaim az én veze-tésem alatt bővelkedtek.

Mélyen tisztelt Polgármester Ur!Mivel tudomásomra jutott, hogy

színházaim jelenlegi engedélyesei1946 június 30.-ával lejáróengedélyüket már most további kétévvel meg akarják hosszabbíttatni ésezzel végleg meg akar-nak fosztaniattól a lehetőségtől, hogy sajáttulajdonomat képező

◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNTET ►

színházaim élére visszakerüljek, mély tisztelettelarra kérem Polgármester Urat, hogy mielőtt eb-ben a kérdésben döntene, előbb hallgasson megengem, színházaimat pedig legkésőbben a jelen-leg érvényben levő engedélyek lejárása után is-mét rendelkezésemre bocsássa, vagyis az enge-délyeket nekem adja meg.

Kérésem teljesítése annál indokoltabb, merttudtommal ugy a Kormány, mint Polgármester Uris a magántulajdon elvének az alapján áll.Mégiscsak furcsa volna, hogy szinházaimat min-denki igazgathatja csak éppen én nem, holott erreminden tekintetben legjogosultabb és leghi-vatottabbvagyok.

Bízom Polgármester Ur közismert igazság-szeretetében és bizton remélem, hogy jogos ké-résemet meghallgatja.

Polgármester Urnak vagyok

igaztisztelőjeBudapest, 1945 julius 24.

Wertheímer ElemérVI. Bajza-u. 54.

(1 f. gépirat kézírásos aláírással, az aláírás nemWertheimer Elemer kezétől származik. A 2. f.hátoldalán ikatószám: 222980.)

Wertheimer kérvényét Kővágó József alpolgár-mester a Budapesti Nemzeti Bizottságnak és aMagyar Művészeti Tanácsnak - lényegében akoncessziókat hivatalból véleményező Színmű-vészeti Szaktanácsnak - egyaránt átküldte. Azelőbbitől (ez az átirat augusztus 4-én született)azokról a szempontokról kért tájékoztatást, ame-lyek alapján a Nemzeti Bizottság Várkonyi Zoltántés Both Bélát a két színház élére kinevezte. Íme, aNemzeti Bizottság válasza:

2234/1945. B.N.B.

Alpolgármester Ur!

222.980/1945.-1X. számu megkeresésére tiszte-lettel közöljük, hogy a Magyar és a MűvészSzínház koncesszióját a Budapesti Nemzeti Bi-zottság működésének első idejében Bóth Bélánakilletőleg Várkonyi Zoltánnak a következő indokokalapjánadtaki:

1./ Különösen azostrom utáni időkben szükségvolt, hogy a kulturális intézmények mielőbbmegkezdhessék munkájukat. Fentnevezettek min-den tekintetben alkalmasnak bizonyultak arra,hogy a szinházakban ujramegindítják a munkát.

2./ Tekintettel a forradalmi időkre, a tulajdon-jognak ideiglenes figyelmenkivűl hagyásával aBudapesti Nemzeti Bizottság elsőrendű szem-pontja volt, hogy politikailag megbizható olyanegyéneket bizzon meg az ezen fontos kulturálisintézmények vezetésével, akik nemcsak megbiz-

hatók, de tőlük a demokráciaujjáalakitásapozitiveredményeket és teljesítményeketvárhat.

A fenti szempontokra szavatosságot az elsőidőkben Várkonyi Zoltán és Bóth Béla személyi-sége feltétlenül nyujtott a Budapesti Nemzeti Bi-zottságnak, mindazonáltal nem lehetetlen, hogyAlpolgármester Ur Wertheimer Elemér szemé-lyérevonatkozóan ugyanerről fog meggyőződni.

Budapest, 1945. augusztus 24.RostaLászló

BudapestiNemzeti BizottságTitkársága

Bajor Gizi és Törzs JenőA némaleventében(Magyar Színház, 1936)

Kővágó József Urnak,Budapestszékesfőváros Alpolgármestere,BUDAPEST

(1 f., gépirat autográf aláírással, a BudapestiNemzeti Bizottság körpecsétjével. Hátoldalon aziktatószám: 223886.)

◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNTET ►

A Színművészeti Szaktanácshoz küldött átiratmár azt is érezteti, hogy a Budapesti NemzetiBizottság válasza nem volt maradéktalanul meg-győző:

Budapest székesfőváros polgármestereElőadói ív

223.886/1945. -XI.Tárgy: A Magyar és Müvész Színház koncesszi-óinak ügye.

Átirat:A Magyar Müvészeti Tanács Szinmüvészeti

Szaktanácsának,Budapest.

V, Nádor-u. 32. I. em.

A Budapesti Nemzeti Bizottság Both Bélának aSzabad Szinház helyiségére szinháznyitási enge-délyt adott.

A Magyar Müvészeti Tanács SzinmüvészetiSzaktanácsa hozzám intézett átiratában nevezet-tek koncesszióinak 1948. szeptember hó 1.-igvaló meghosszabbítását javasolta. Ezt követőenBoth Béla élőszóval előadta azon kérését, hogymeghosszabbított koncesszióját ne a SzabadSzinház, hanem a Nemzeti Színház sajátépületé-be való visszaköltözése folytánfelszabadult Ma-

gyar Szinház helyiségére adjam ki, annál is in-kább, mert időközben a Nemzeti Bizottság egyikrégebbi határozata alapján a Magyar Szinház he-lyiségébe tette át működését.

Egyidejüleg Wertheimer Elemér, mint a Ma-gyar Szinház és a Művész Szinház helyiségénektulajdonosa azzal a kérelemmel fordult hozzám,hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság által a Ma-gyar és Müvész Szinház jelenlegi engedélyesei-nek kiadott koncessziókat azok lejárta után nehosszabbitsam meg, hanem a Nemzeti Bizottságáltal Both Bélának és Várkonyi Zoltánnak kiadottkoncessziók lejárta után mindkét szinház kon-cesszióját régi érdemeire, valamint afelszabadúlást megelőzően elszenvedettüldöztetésére tekintettel, mint szóbanforgószinházhelyiségek felett egyébként is rendelkeznijogosult tulajdonos-nak, neki adjam ki.

Fentiekre való tekintettel a szóbanforgó kon-cessziókat meghosszabbitó véghatározatom ki-adása előtt felkértem a Nemzeti Bizottságot,hogy tájékoztasson arról, melyek azok a szem-pontok, amelyek mérlegelése utána WertheimerElemér tulajdonában lévő szinházak élére annak-idején Both Bélát és Várkonyi Zoltánt állitotta.

Tekintettel arra, hogy a Budapesti NemzetiBizottság főtitkárságától 2.234/1945. B.N.B.szám alatt kézhez vett tájékoztatás nem tartalmaz

olyan megállapításokat, amelyek WertheimerElemér személyének minden további nélkül valómellőzését indokolnák, ezért mielőtt a szóban-forgó szinházak, koncesszióinak ügyét eldöntővéghatározatomat kiadnám, felkérem a Szinmü-vészeti Szaktanácsot, sziveskedjék sürgősen ér-tesiteni arról, hogy a Both Béla és Várkonyi Zol-tán érdekében tett javaslata alkalmával tudomásavolt-e arról, hogy a szóbanforgó szinházak kon-cesszióira Wertheimer Elemér, minta helyiségektulajdonosa is igényt támasztott és a Both Bélaérdekében a Szabad Szinház helyiségére tett ja-vaslatát a Magyar Szinház helyiségére is fennkivánja-e tartani.

Budapest, 1945. szeptember 17.A pogármester megbizásából:

/Dr. Bagothay/ fogalmazó, előadó./Dr. Némethy Károly/ tanácsnok.

(2 f., gépirat autográf aláírással.)

A Magyar Színház jubileumi előadása: Ill. Ri-chárd. A képen: Hevesi Sándor és Törzs Jenő( 1937 )

◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNTET ►

Arra, hogy a polgármesteri hivatal átiratai mögöttnem csak Wertheimer szívóssága és az alapos,tiszta ügyintézés szándéka húzódott meg, az isutal, hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság 1945.május 14-i ülésén szóba került a Művészeti Tanácsátszervezése, s a jegyzőkönyvbe bekerültek akövetkező, a budapesti színházpolitikát jellemzőmondatok is: „Több helyről nyilvánítottak véleménytebben a tekintetben és ezeken a helye-ken alegnagyobb mértékig meg vannak botránkozvaamiatt, hogy a Művészeti Tanácsnak ki vanszolgáltatva Budapest minden színháza... ésminden színháznál előfordult az, hogy az a színész,aki a Művészeti Tanács tagja, dönt afelett, hogy kilegyen a színház igazgatója." Ennek ellenére aNemzeti Bizottság az átalakítást levette anapirendről. Wertheimer ügyében a polgármes-ternek küldött és a Művészeti Tanács által jegyzettválaszlevél az egyik dokumentuma annak, hogy aSzínművészeti Szaktanács közel egy évig küzdöttazért, hogy Wertheimerrel szemben a politikai céhkét beltagját juttassa színházhoz, majd erősíttessemeg helyén.

T.Polgármesteri Xl. Ügyosztály!Budapest

A MMT. [Magyar Művészeti Tanács] annakidején aBudapesti Nemzeti Bizottságnál és BudapestSzékesfőváros Polgármesterénél megindokolta aMagyar és a Müvész Szinház koncessziójánakmeghosszabbitására tett javaslatát. Both Béla/Magyar Szinház/ és Várkonyi Zoltán /MűvészSzinház/ ugy müvészileg, mint politikailag meg-felelnek a demokratikus Magyarország célkitű-zéseinek. Mindketten fiatalszellemü müvészek, akikaktív részesei voltak a demokratikus szelleműmüvészetért folytatott nehéz harcnak és 1944.március 19.-e előtt és utána még fokozottabberővel vettek részt a tragikussorsu Horváth Árpádmellett, Major Tamás vezetése alatta Füg-getlenségi Front munkájában, s előkészitették amagyar szinházi világ uj szellemben való átala-kitását. A magyar szinházi élet ujjáépitését erélyeskézzel folytatták a felszabadulás után, résztvettek aSzinészszakszervezet és a MMT életrehivásában.Megfeszitett munkával és óriási költséggel alegteljesebb bizonytalanságban elinditottákszinházi üzemüket április első napjaiban, amikormások, számukra egyelőre még nem mutatkozottüzletnek a szinház, háttérben maradtak. Okazonban épitettek és hatalmas lépéssel vittékelőbbre azujjáépitést, kenyeret ad-

Szakáts Zoltán és Makay Margit A szűz és agödölye magyar színházbeli előadásában(1937)

◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNTET ►

tak művészeknek és munkásoknak, s két hárommás színházzal együtt bizonyságot tettek a nem-zet és művészeinek élniakarásáról. Várkonyi Zol-tán és Both Béla is szinész és rendező lévénbiztosítékot nyujthattak, hogy szinházukat nemüzleti, hanem müvészi szempontok szerint veze-tik. Both előbb mint sziniakadémiai tanár, nemzetiszinházi rendező, később mint a szegedi szinházigazgatója végzett komoly kulturmunkát, VárkonyiZoltán Pűnkösti Andor mellett mint az 1944márciusában demokratikus szelleme miatt betiltottMadách Szinház szinésze és rendezője, Moliéreforditó, szinházi szakcikkiró dolgozott, amigmárcius 19.-én önként ki nem lépett aszinészkamarából. Nem egy régi világ folytatói,hanem ujszellemü fiatalok, akik végre a szabad-ság levegőjében megvalósithatják terveiket. Bothszinháza e percben Shawt, Várkonyi Cocteautjátszik, és remény van arra, hogyha programm-jukat kifejthetik, hozzájárulnak a magyar szinházikultura felemeléséhez. A MMT nem óhajtja másokérdemeit lebecsülni, csak mindenkor fenntartja a

jogot, hogy több pályázó vagy jelölt közül amüvészileg alkalmasabbat ajánl-ja. Ezek akoncessziómeghosszabbitás ajánlásánakmüvészi indokai.

Gazdaságilag alátámasztja az a tény, hogy alegsulyosabb színházi dekonjunkturában, sajáterőből ujjáépitett szinházépületben, nagyberúházásokkal a koncesszió rövid tartama alattveszteségeiket be nem hozhatják, ésszámitásukat meg nem találhatják. Nem lenne

igazságos az, hogy akik a legnehezebbhelyzetben sulyos áldozatokkal fenntartanak egyszinhzzat, akkor, ami-kor a viszonyok majd

normalizálódnak, a sem-miből teremtett egészetés készet másnak kényszerüljenek átadni, ha erre

müvészileg semmi ok nincs. Ez a MMT utólagos

és ismételt indokolása a Budapest Polgármestere

és müvészeti ügyosztálya részéről annak idején

már megadott koncessziómeghosszabbitás körül

felmerült kérdésekre. A MMT fiatal és kipróbáltmüvészeket óhajtott előnyben részesiteni a kétszinházépület régi tulajdonosaival szemben,akikkel, mivel az illetők háztulajdonosok, BothBéla és Várkonyi Zoltán szabályos lakbérleti éshasználati szerződést kötöttek, a tulajdonjog teljestiszteletbentartásával. Egy szinház vezetéseelsősorban müvészi kérdés és a MMT ennekszem előtt tartásával hozta meg döntését. Kérjüktehát az illetékes hatóságot, sziveskedjenek akoncessziómeghosszabbitásról szóló okiratot aMagyar Szinháznál Both Béla, a Müvész

Szinháznál Várkonyi Zoltán nevére ugyanolyanidőtartammal kiadni, mint az már a Vigszinháználés a Belvárosi Színháznál történt.Teljes tisztelettel

Major TamásGobbi Hilda

(2 f., gépirat autográf aláírásokkal, dátum nélkül, aMagyar Művészeti Tanács körpecsétjével. Az irathátoldalán található iktatópecséten a hivatalbaérkezés dátuma: 1945. okt. 2., az iktatószám:224302.)

Budapest székesfőváros polgármestere október9-én kelt 224303/1945.-XI. számú véghatároza-tában elutasította Wertheimer kérelmét. Az egy-kori színigazgató természetesen fellebbezett.1945. október 29-én kelt beadványát a polgár-mesteri hivatal november 6-án továbbította amásodfokú hatóságnak, a belügyminisztérium-nak.

Magyar BelügyminisztériumSzám: 365.85411946.Tárgy: A Magyar és a volt Andrássy, jelenlegMüvész Szinház koncessziója tárgyában hozottelsőfoku határozat elleni fellebbezés.

Budapest Székesfőváros Polgármesterének

Budapest

A Magyar és a volt Andrássy Színház, jelenlegMüvész Szinház koncessziójának ügyében ho-zott 224.303/1945.-XI. számu elsőfoku határo-zata ellen Wertheimer Elemér szinigazgató által atörvényes határidőn belül benyujtott224.860/1945.-XI. számu fellebbezése tárgyábanaz alábbi

véghatározatothoztam.

Wertheimer Elemér szinigazgató budapesti /VI.Bajza -u. 54./ lakos fellebbezését elutasitom ésBudapest Székesfőváros Polgármestere224.303/1945.-XI. számu határozatát teljes egé-szében helyben hagyom.

Indokolás.

A fellebbezéssel élő fél azt adja elő, hogy ő aBudapest Székesfőváros Polgármesterétől a fen-ti szinházak koncesszióját nem is kérte, hanemcsak olyan írányu kérelmet terjesztett elő azelsőfoku hatósághoz, hogy fenti szinházak kon-cesszióit 1946. junius 30.-a után ne hosszab-bítsák meg és a szinház helyiségeket a fellebbe-zéssel élő félnek, mint azok tényleges tulajdono-sának, bocsássák rendelkezésére. Eszerint kérel-me oda irányult, hogy a tulajdonjogából kifolyókorlátlan rendelkezési jogának szabad folyás en-gedtessék.

A szinházi koncesszió odaitélésénél azonbannem az a ténykörülmény vizsgálandó, hogy akoncesszióhoz fűződő szinház helyiség, mint in-gatlan vagyontest kinek a tulajdonát képezi, ha-

nem a kérelmezők müvészi készsége, rátermett-sége, a szinházl pályán elért eddigi eredményei,továbbá nemzeti és erkölcsi megbizhatóság avizsgálandó ténykörülmények.Azon ténykőrülménynek az eldöntésére, hogy

egy szinjátszásra is alkalmas ingatlan telekköny-vi és tényleges tulajdonosa köteles-e türni atúlajdonjogában rejlő, tulajdonnal való korlátlanrendelkezési jognak ilyen természetű korlátozá-sát, nem a közigazgatási hatóság, hanem az ille-tékes biróság van hivatva.Az elsőfokon eljárt hatóság határozatának

meghozatalánál jogszabálysértést nem észlel-tem, de ennek fennforgását fellebbezéssel élő félsem állította, eonélfogva rendelkező rész szerintkellett határoznpm.Erről Budapest Székesfőváros Polgármester

Urat az iratok kapcsán azzal értesitem, hogy ha-tározatomat az érdekeltekkel közölni szives-kedjék.

Budapest, 1946. évi január hó 22.

A kiadmány hiteléül:[olvashatatlan aláírás]

A miniszter rendeletéből:

dr. Szent-Iványi Józsefminiszteri tanácsos.

(2 f., gépiratos,. hitelesített iratmásolat.)

A történet vége

Az 1945. februári döntéseket követően, azok kö-vetkeztében a volt Wertheimer-színházak sorsakétfelé ágazott. Várkonyi Zoltán Művész Színházalett szinte az egyetlen olyan budapesti társulat,amely - átvészelve az inflációt is - igazgatóváltásés művészi stílustörés nélkül fenn tudott marad-niegészen az 1948-49-es évad végéig. Várkonyi -ez nyilatkozataiból és színháza műsorából iskirajzolódik -, hajszálpontosan látta, melyekszínházvezetői, műsoralakítási lehetőségei.Tudta, mi az, ami eltartja színházát, és mi az,ami egyúttal művészi hitelét is emeli. „MűvészSzín-házat" alkotott, Cocteau (Rettenetesszülők), Anouilh (Poggyász nélkül, Euridike),Giraudoux (Trójában nem lesz háború),Shakespeare (A makrancos hölgy), Pirandello

(Az ember, az állat és az erény), Arthur Miller

(Édes fiaim) alkotásai szerepeltek műsorán.Mellettük bemutatott Vaszary Gábor-vígjátékot(A meztelen lány), játszották Agathe Christie Tíz

kicsi négerét, Kesselring Arzén és levenduláját

és Zerkovitz Béla operettjét a Csókos asszonyt.Az irodalmi igényesség és stílusbeliösszehangoltság, a

◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNET

könnyedebb hangvételű műveket egyaránt áthatószínjátszói és rendezői igényesség segítette átVárkonyi színházát az 1945 őszétől 1949 tava-száig tartó évadokon, s máig legendaként éltetiemlékét.

Az 1945 és 1948 nyara közötti három évben aMagyar Színház sorsa zaklatottan alakult. BothBéla társulata az Izabella téren egy év alatt szinteminden lehetőséget kipróbált. A fennmaradásérdekében színre vitték az 1930-as évek egyikoperettsikerét (Csodabár), bemutattak politikaikabarét (Ami a lapokból kimaradt), revüoperettet(Amíg egy sztár eljut odáig...), és felújították Avíg özvegyet. A Csodabár főszerepeire - a társulatállandó tagjai (Horváth Tivadar, Kállai Ferenc,Soós Lajos, Gellért Lajos, Görbe János, PártosGéza) mellé - Honthy Hannát és Jávor Páltszerződtette Both Béla. A Városligetben játszottműsorból (Toller: Géprombolók, G. B. Shaw:BIanco Posnet elárultatása, Brecht: Koldusope-ra) csak a két utóbbi került fel az Izabella térijátékrendre. A társulat repertoárjának kudarcátcsak a Wertheimer-korszak egyik forró sikeré-nek,A néma leventének felújítása törte meg.Vendégként Zilia szerepére Bajor Gizi, BeppóéraBilicsi Tivadar tért ide vissza, Agárdi Pétert pedigTímár József alakította.

Both Béla 1946 augusztusának elején bejelen-tette fizetésképtelenségét és lemondását. Többfelbukkanó, majd visszalépő pályázó (Egri István,Greguss Zoltán) után a Magyar Színházkoncesszióját Sárosi Ferenc - a színházak körüladdig ismeretlen - vállalkozó kapta meg.

A Sárosi-igazgatás Békeffy István és StellaAdorján Janika című vígjátékával nyitotta az 1946-47-es évadot. (A darabból 1949-ben film készültTuray Ida és Szabó Sándor főszerep-lésével.) Azúj koncessziótulajdonosnak azonban nem voltpénzügyi fedezete arra, hogy a Janika költségeinkívül a színház egyéb kiadásaira is teljen. Sárosi1947 tavaszán már távozott is a MagyarSzínházból, neve más színházi vállalkozásban nemis bukkan fel. A gazdátlanul álló épületben május-júniusban a Nemzeti Színház játszott.

A vállalkozó-igazgató nélkül maradt színházata főváros polgármesteri hivatala az általa fenn-tartott Városi Színházon keresztül - melynekigazgatója Gáspár Margit volt - bérbe vette,egyelőre 1947. október elsejétől 1948. augusztus31-ig. Wertheimerék az egyezséget az224570/1947.-XI. számú polgármesteri határozatés a kapcsolódó, 1947. október 25-én kelt bérletiszerződés szerint a Városi Színházzal, illetveannak igazgatójával kötötték. Mivel a döntés afővárosi bérletről jóval a színházi évadkezdet utántörtént, azért, hogy az új vezetés meg-szervezhesse társulatát, és előkészíthesse elsőbemutatóját, 1947. október 25-től 1947 decem-berének végéig a Magyar Színházban ismét aNemzeti Színház társulata játszott.

A rövid évadban az Izabella téri színház HervéLilaét (Bajor Gizi és Sárdy János főszereplésével)és a Strauss-család zenéjéből összeválogatottmuzsikájú Tavaszi hangok című operettet ját-szotta - hatalmas sikerrel. Igy Budapest polgár-mestere 1948 áprilisában úgy határozott, hogy azIzabella téri épületet ugyanebben a bérletikonstrukcióban a következő évadra is igénybeveszi. Erre azonban már nem került sor. A Gaz-dasági Főtanács 1948. július 15-i ülésén úgydöntött, hogy az 1948-49-es évadban a MagyarSzínház mára Nemzeti Színház Kamaraszínháza-ként működjék. A tulajdonos részére fizetendőbérről és a bérleti feltételekről a Főtanácsegyelőre nem határozott. A döntésről tizenkétnappal később értesítették a Magyar Színházigazgatóját, augusztus 17-én pedig WertheimerElemért is. Wertheimer - ha már színházát eddigvissza nem kapta - legalább a pontosan ésbőkezűen fizető fővároshoz ragaszkodott. Arrahivatkozva azonban, hogy az 1948-49-es évadra afőváros csak bérleti ajánlatot tett, de szerződéstmég nem kötöttek, a polgármesteri hivatalelutasította tiltakozását. November 13-án aNemzeti Színház társulata megtartotta első be-mutatóját a frissen birtokba vett, új kamara-színházban.

Az utolsó nyom, amelyen a Magyar Színházügyében Wertheimer Elemér neve és aláírásafelbukkan: levél a Városi Színház igazgatóságá-hoz. 1948. november 8-án íródott. A levélben - bára Színház-Ingatlan Részvénytársaság és a VárosiSzínház közötti szerződés augusztus 31-én lejárt -Wertheimer kéréssel fordult a Városi Színházhoz.Arra kérte az igazgatóságot, hogy mivel a NemzetiSzínház, illetve Kamaraszínháza mindeddig atulajdonos részvénytársasággal el nem számolt,vele szerződést nem kötött, sem bért nem fizetett,a Városi Színház gondoskodjék arról, hogy azelőző, fővárosi szerződés alapján - a színházalbérletbe adása esetére is - biztosított épületbérta Színház-Ingatlan Rész-vénytársaság megkapja.Annál is inkább, mert a társaság az ingatlan utánfizetendő adótartozása i t - bevételek hiányában -rendezni nem tudja. Emellett pedig az Izabella tér6. szám alatti házban található díszletraktár bérétis rendezzék, mert egyelőre ezt is a társaságfizeti. Mindebből úgy tűnik, Wertheimer nem vettetudomásul, hogy a Magyar Színházat a GazdaságiFőtanács egy évvel korábban államosította, mintatöbbit.

A történethez hozzátartozik az is, hogy a közöltiratokon kívül a Magyar Színház visszaszerzésé-nek kísérleteiről nem találtunk 1946 januárja utánszületett dokumentumot. Így - mivel az épületektulajdonjoga 1949-ig, a színházak államosításáiga Wertheimer-vállalkozásoké maradt - egyelőrearra sem tudunk magyarázatot adni, hogy aMagyar Színház 1946-os, nyár végi csődje és afővárosi bérlet létrejötte közti zűrza-

varos időszakban Wertheimer vajon miért nem kértkoncessziót az Izabella téri színházra.

Közvetett adatok arra is utalnak, hogyWertheimerék 1945 nyarán, de legkésőbb egy évmúlva megegyeztek Várkonyival, legalábbis aPaulay Ede utcai színház épületbéréről. Annyitbiztosan tudunk, hogy 1946 júliusának végétől ajegyeladásból és a ruhatári bevételből származóbruttó jövedelem hat százalékát kapták; a forintbevezetése után ez nem is volt aprópénz. Az1946. július 29. és augusztus 5. közötti hét naprafizetett bérleti díj például 681 forint 80 fillér volt. Aszámítási kulcs 1947 márciusától öt százalékracsökkent, az ez alapján számított házbért azonbana Művész Színház 1949-ig fizette. Azok adokumentumok, amelyek a még nyitott kérdésekreválaszt adhatnának, egyelőre nem bukkantak felsem a főváros közgyűjteményeiben, semmagángyűjtemények iratai között.

Tudomásunk szerint Wertheimer Elemér 1968-ban, hetvenkilenc évesen, New Yorkban halt meg.1948 utáni magyarországi pályájáról, arról, hogypontosan mikor távozott az országból, valamintegyesült államokbeli tevékenységéről egyelőrenem sikerült adatot találni. A Színház- ésFilmművészeti Szövetség 1950. május 23-ivezetőségi ülésének jegyzőkönyve szerint 1950-ben még bizonyosan Magyarországon élt.

A Wertheimer-színházak háború utáni sorsáról szöveg-hűen közölt iratok Budapest Főváros Levéltárában ta-lálhatók (Polgármesteri ügyosztályok központi irataiXXI. 508. c., XI.-3010/1949.). A kutatáshoz a szöveg-ben hivatkozott sajtóhíreken kívül az alábbi forrásokat,forráskiadványokat és feldolgozásokat használtuk:Bános Tibor: Újabb regény a pesti színházakról. Buda-pest 1983.Polgármesteri ügyosztályok központi iratai. BudapestFőváros Levéltára, XXI. 508. c., XI. 2067/1948. ABudapesti Nemzeti Bizottság által kijelölt öttagú Szín-művészeti Bizottság javaslata a magyar színházi életújjászervezésére. Budapest, 1945. február 13. Gépiratautográf aláírásokkal, a Magyar MűvészekSzabadszervezete körpecsétjével. OrszágosSzínháztörténeti Múzeum és Intézet, Kézirattár.Ltsz.: 55.1381.A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei.1945-46. Szerk. Gáspár Ferenc és Halasi László. Bu-dapest 1975.A magyarországi szakszervezeti mozgalomdokumentumai 1944-1945.6. kötet. Budapest 1986.A Művész Színház gazdasági iratai. Országos Színház-történeti Múzeum és Intézet, Kézirattár, V.-150/1996.Gobbi Hilda-album. 1945-46. Országos SzéchényiKönyvtár,Színháztörténeti Tár, Gobbi-hagyatékMagyar Bálint: A Magyar Színház története 1897-1951. Budapest 1984.

Magyar Bálint: A Vígszínház története. 1896-1949.

Budapest 1979.Művész Színház. (1945-1949). Almanach. Szerk.Szántó Judit. Budapest 1985.A Színház- és Filmművészeti Szövetség iratai. Orszá-gos Széchényi Könyvtár, Színháztörténeti Tár, Fond16/1/2.

F O D O R G É Z A

A húszas évek Németországban aszínikritikának is nagy korszakát jelentették;AlfredKerr, Siegfried Jacobsohn, Monty Jacobs,Alfred Polgar, Emil Faktor, Kurt Pinthus,Fritz Engel, Herbert Jhering generációjából ezutóbbi volta legtovább tevékeny-egészen 1977-ben bekövetkezett haláláig. Jhering 1888. február29-én született Springe am Deisterben, egyjárásbíró fiaként. 1906-ban kezdett Freiburg imBreisgauban germanisztikát tanulni, mégegyáltalán nem gondolván arra, hogy hivatásoskapcsolata legyen a színházzal. Színházi érdek-lődése a braunschweigi udvari színházban szer-zett élmények nyomán támadt fel. Első cikke1909 januárjában jelent meg Siegfried Jacob-sohn Schaubühne című lapjában Wortdramenals Tondramen címmel. Ennél a lapnál kezdődöttel Jhering tevékenysége, eleinte mint a tehetsé-ges, okos, törekvő berlini újságírók egyikéé. Túl-nyomóan egy olyan területtel foglalkozott,amelynek később mestere lett: a színészi alakítá-sok elemzésével. Nem csupán egyes színészekaktuális alakításait méltatta, hanem fejlődésüketis nyomon követte éveken át. Berlinben akkori-ban számos színházi lap jelent meg, s Jheringtöbbnek is dolgozott; egy ideig Alfred Klaarral aVossische Zeitung színikritikusaként működött,ezzel azonban hamarosan szakí-tott, és újra a Schaubühne mun-katársa lett. Itt érte 1914 tavaszán ameghívás a bécsi Volksbühnedramaturgi posztjára. Ott maradtegészen 1918-ig, ám idővel nem-csak dramaturgként, hanem ren-dezőként is tevékenykedhetett: elsőrendezői kísérlete GogolHáztűznézője volt. További ren-dezései: Georg Hirschfeld: Anyák,Hauptmann: Es Pippa táncol,Romain Rolland: Farkasok,Sternheim: A jelölt (ősbemutató),Szophoklész: Antigoné, Tolsztoj: Asötétség hatalma, Hebbel: Heródesés Mariamne, Hauptmann: Grizelda,Schiller: Ármány és szerelem,Claudel: Mennyei üdvözlet. Debármilyen jól érezte is ma-gát a bécsiszínházi munkában, az északnémetetmégis Berlin vonzotta, amellyelkapcsolata soha-sem is szakadtmeg. 1918-ban Alfred Kerr utóda letta Tag című lapnál, majd rövidesenEmil Faktor mellett, aki a tárcarovatotszerkesztette, a Börsen-Courierszínikritikusa. Jhering a háború utániBerlinben fejlődött olyan rangúszínikritikussá, amilyennek a sajtó-és a színháztörténet is-meri. Végleglemondott a ren-

dezésről, és teljesen a kritikára és a publiciszti-kára összpontosította tevékenységét. Harcos,kompromisszumot nem ismerő kritikus és pub-licista volt - nem véletlenül viseli első, 1922-benmegjelent vitairata a Harc a színházért címet.Jhering azt tartotta, hogy Reinhardt impresszio-nista kifinomultsága túlélte magát, s az új kor-szak új színházat követel. Küzdelme azonbannemcsak az új színházért, hanem az új kritikáért isfolyt. A Reinhardt által képviselt színház mellettannak megfelelőjét, az Alfred Kerr által képviseltkritikát is idejétmúltnak tartotta, s új kritikaiiránnyal igényelte felváltani. Emil Faktorral együttazon fáradozott, hogy a berlini Börsen-Courierkulturális rovatai számára tehetséges s hasonlóérzületű és szándékú munkatársi gárdát szervez-zen, s ez sikerült is nekik. Jhering jövőre orien-táltsága, minden új iránti érzéke abban iskifejeződött, hogy az elsők között figyelt fel a filmkorszakos jelentőségére. A filmmel foglalkozókritikai és publicisztikai tevékenysége nem ke-vésbé jelentős, minta színházzal kapcsolatos.

Jhering a Berliner Börsen-Courierban megje-lent portrésorozatát 1921-ben foglalta előszörössze könyvvé Rendezőkés díszlettervezőkcímmel. Ebben olyan rendezők munkásságátelemezte, mint Karl-Heinz Martin, LudwigBerger, Max Reinhardt és Leopold Jessner, s avelük dolgozó tervezőkét. Ez utóbbi merőben újjelenség vol t - éppen ezekben az évekbenismerték fel és kezdték értékelni a kritikában aszínpadképnek mint dramaturgiai funkciótteljesítő tényezőnek a jelentőségét.Egyszersmind Jhering a színjáték egy másikaspektusának a fontosságát is hang-súlyozta:Reinhardt túlnyomóan optikai, vizuálisbeállítottságú rendezéseivel Leopold Jessnerakusztikus, a szövegre és a ritmusra orientálódószínházát állította szembe, s inkább ebben láttamegtestesülni a maga nézeteit a korban gyö-kerező, a korból kinövő színházról. Jhering má-sodik könyve, az 1922-ben megjelent Harc aszínházért, összefüggő vitairat volt, melyben aszerző voltaképpen ugyanazokat a problémákatpróbálta megoldani, mint az elsőben, csak át-gondoltabban, kifejtettebben. 1924-ben újabbkötetet jelentetett meg a Börsen-Courier-belicikkeiből és recenzióiból; az Aktuális dramatur-gia az akkori színház különböző kérdéseit tár-gyalta, például az együttes, a színpadkép, az

átdolgozások problémáit. A gyűj-temény egyik legfontosabb írásaa Brechtről szóló cikk - Jheringekkor méltatta először könyvben.Ismeretségük korábbi volt, máraz 1922-es, a Börsen-Courierbanmegjelent, de a kötetbe be nemkerült A drámaíró Bert Brecht cí-mű írásnak is, mely a Dobszó azéjszakában ősbemutatóját üdvö-zölte lelkesen, volt publicisztikaielőzménye. Brecht ugyanebbenaz évben kapta meg a Kleist-díjat.Huszonnégy éves volt ekkor,Jhering harmincnégy. Ahogyekkoriban Bronnennél és Bar-lachnál első pillantásra felismerteaz újat, úgy Brechtnél még inkábbmeglátta, s harcba szállt érte. Ter-mészetesen ugyanúgy pártjátfogta Piscatornak is, akinek tö-rekvéseit közel érezte saját néze-teihez és követelményeihez.A forrongó húszas évek lelkesaktivizmusa után a fasizmuselőretörése és uralomra jutása újhelyzetet teremtett. 1933 végéig,amíg a lap megjelent, Jhering aBörsen-Couriernál maradt, majdrövid ideig a Berliner Tageblattszerkesztőségében dolgozott.1933 és 1945 között írásai politi-kailag indifferensek maradtak, s-

Herbert Jhering

A SZABADPOLC A

főleg könyvekben - színészek és rendezők mű-vészi teljesítményeinek méltatására összponto-sultak. Bár a náci rendszer előtt gyanússá tette,Jhering 1933 nyarának végén meglátogatta Brech-tet, aki Dániában, Karin Michaelis írónőnél találtmenedéket. Mindketten úgy vélték, hogy a nácirendszer nem lesz hosszú életű, s terveket szőttek,hogy összeomlása után azonnal folytathassák amunkát Németországban. Jhering egy későbbi hol-landiai utazás alkalmával is találkozott emigránsok-kal. Mivel megtagadta, hogy recenziót írjon egy nácidrámaíró, Eberhard Wolfgang Möller darabjáról,kizárták a Birodalmi Irodalmi Kamarából, és a Bi-rodalmi Sajtókamara szerkesztőlistájára semvették fel. 1936. június 16-án minden szerkesztőitevékenységtől eltiltották, azaz nem dolgozhatotttovább szerkesztőségben. Később engedélyez-ték ugyan, hogy színházról írjon, de csupánegyes művészszemélyiségekről és fix szerződésnélkül, sorhonoráriumért.

Jhering visszavonult a színikritikától, és afilmgyártásban helyezkedett el. Itt egyebek kö-zött Emil Jannings jelentős Kleist-megfilmesíté-sében, Az eltört korsóban működött közre.Később, amikor korlátozásokkal ugyan, de újraírhatott, színészekről publikált könyveket: EmilJanningsról (1941), Käthe Dorschról (1944);színészportrékat adott ki Josef Kainztól PaulaWesselyig címmel (1942). 1943-ban írta Rende-zés című könyvét, melyben a korszak jelentősrendezőinek teljesítményeit hasonlította össze.

Három évvel a második világháború kitöréseután Lothar Müthel meghívta Jheringet a bécsiBurgtheaterhez dramaturgnak és művészeti ta-nácsadónak. Mint az első háború alatt, most isabba a városba vonult vissza, ahol Berlinhez,illetve Németországhoz képest zavartalanabbullehetett dolgozni és élni. De a „birodalmi drama-turg", Rainer Schlösser parancsára a Burgthea-tert is el kellett hagynia. Néhány hónappal aháború vége előtt hazatért Berlinbe.

A felszabadulás után Jhering azonnal a németkulturális élet megújulásának szolgálatába állt.1945 szeptemberében a Deutsches Theater elsőintendánsa, Gustav von Wangenheim megnyerteJheringet fődramaturgnak. Egészen 1954-ig töl-tötte be ezt a pozíciót. 1950-ben, a berlini NémetMűvészeti Akadémia megalapításakor azonnalrendes taggá választották, s Wolfgang Langhoffután 1962-ig állandó titkárként vezette a Darstel-lende Kunst szekciót, s az elnökség tagja volt.Mindemellett folytatta publicisztikai tevékenysé-gét, melyet 1945-ben a régi intenzitással kezdettújra. Dolgozott az Aufbau, a Sonntag, a BerlinerZeitung, majd a Sinn und Form című lapnak.1955-ben elsőként kapta meg a Lessing-díjat.

A háború után első -1945-től írt újságcikkeitösszefogó - kötetei 1947-ben jelentek meg: Ber-lini dramaturgia és A kor szelleme és szellemte-lensége, majd 1948-ban A húszas évek. Ugyan-

ebben az évben folytatódtak színészportréi a Fi-atal színészek című gyűjteménnyel, melyet

1956-ban követett a Schauspieler in der Ent-wicklung című kötet. 1952-ben könyve jelentmeg Heinrich Mannról, 1959-ben Brechtről,1960-ban Marcel Marceau-ról, s 1958-tól 1961-igjött ki 1909 és 1932 között írt kritikáinakháromkötetes reprezentatív válogatása Rein-hardttól Brechtig címmel.

Egy stuttgarti színház rendezésre hívott meg egykritikust, hogy az a gyakorlatban iskipróbálhassa a maga elgondolásait. Ha jólértem a hírt, itt nem arról van szó, hogy egykritikus az újságtól átmenjen a szín-házhoz - ezelvégre már gyakran előfordult -, hanem egykísérleti változatról: miként hat a kritika aszínházra akkor, ha a kritikus kritikusiminőségében rendez meg egy előadást, mintegymegmutatva, hogyan is kellene csinálnia dolgot.

A szándékkal nem értek egyet, mert a kritikaproduktivitásának téves értelmezésén alapul.Csak ha abból indulunk ki, hogy a kritikus kriti-kusként szükségképpen improduktív, és az ismarad, akkor juthatunk arra a következtetésre,hogy ha produktív akar lenni, akkor rendezniekell. Valójában a helyzet úgy áll, hogy a kritikusproduktivitása magában a kritikában rejlik.

Min alapulhat ez a téves beállítás? Azon, hogya kritikus gyakran vagy nem elég bátor, vagy nemeléggé elhivatott ahhoz, hogy vállalja önmagát.Elkedvetleníti, hogy nem lett belőle sem költő,sem rendező. Elnyomottnak hiszi magát. Kény-szeredetten űzi mesterségét, amelyet pedig csaka lelkes igenlés legitimálhat. Ebbe a határozottkimondáson alapuló szakmába gyakran téved-nek éppen a határozatlan tehetségek, akik az írókközé nem sorolhatók. Mivel a legáltalánosabbemberi tevékenység az ítéletalkotás, mindenkiazt hiszi, joga van foglalkozásszerűen űzni akritizálást. A nyilvánosság pedig azért van rosszvéleménnyel a kritikusról, mert éppen ő terjesztimagáról ezt a rossz véleményt.

A vélemény így hangzik: a kritika improduktívszakma, mert olyasmit kér számon, amit maganem tud produkálni. Valójában a kritikus éppenazzal váltja tettre gondolatait, hogy leírja őket:gondolatainak produktivitása a hatásukban van.A kritikai gondolatot nem az hitelesíti, hogy meg-fogalmazója a gyakorlatban is megvalósítja, ha-

Az alábbi három szöveg eredeti megjelenése:Kritika és rendezés, Berliner Börsen-Courier,

1921. május 11.; A színikritika feladatai, Die lite-rarische Welt. Berlin, 1926. március 3.; Az

elárvult színikritika, Die Schmiede. Berlin. Afordítás a következő kiadványból készült:Herbert Jhering: Der Kampf ums Theater undandere Streitschriften 1918 bis 1933.Henschelverlag, Berlin, 1974.

nem az, hogy szembesül a színészi és rendezőiteljesítményekkel. Még ha a kritikusa maga gon-dolatait színpadra tudná is ültetni, ez is csak aztbizonyítaná, hogy a kísérletek olykor sikerrel jár-hatnak. Valamely gondolat hatékonyságát azon-ban soha nem szerzőjén magán lehet lemérni,hanem mindig csak másokon. A kritika produk-tivitásának problémáját tehát éppen ellenkezőlegfogalmazhatjuk meg: a kritikus akkor produktív,ha a művész alkotása hitelesíti, ha a kritikus afejlődés lényegét fogalmazza meg. Mi több: ha akritikusi gondolatot csak a kritikus maga valósít-hatná meg, ez éppenséggel a kritikusi gondolatimproduktivitását bizonyítaná. Az alkotó kritikusigazi tanúságtevője a rendező; de ez a rendezőnem ő maga, hanem - másvalaki.

Eszerint a kritikus ne lépjen át a színházba?Dehogynem -feltéve, ha tevékenységét helyesenértelmezi. Amikor Brahm átvette a DeutschesTheater igazgatását, eljött az alkalom, amelynekkeretében a színházat éppen a kritikusi beállított-ság reformálhatta meg. Ott voltak a költők, aszínészek, akik Brahm támaszául szolgáltak, ésakiknek szükségük volt az ő ellenőrző éskiteljesítő szerepére. Ez a helyzet visszatérhet,sőt vissza is kell térnie, valahányszor egy adottkor reprezentatív, alkotó szellemű színészeihezreprezentatív költő csatlakozik. Rendezniazonban Brahm sem rendezett. Brahm a szel-lemi lelkiismeret volt. Brahm megmaradt kriti-kusnak.

A kritikust színházi emberként sem az hitele-síti, ha rendez, hanem az, ha kritikusként hatja áta színházi temperamentum. Es itt kapunk választarra a kérdésre is, hogy vajon segíti-e a kritikustkritikusi munkájában, ha gyakorlati színházimunkát is végzett. A kérdésre abban az esetbenfelelhetünk a leghatározottabb igennel, ha a kri-tikusban már eleve színházi ösztön munkált,amely a maga teljességében éppen a színpadi

HERBERT JHERING

KRITIKA ÉS RENDEZÉS

A SZABADPOLC A

tevékenység keretein belül bontakozott ki. Áméppily határozott nem a válasz, ha a kritikusirodalmár. Irodalmárként soha nem igazodhat el aszínház lényegében, vagyis a színészi alkotó-munkában; őt mindig csak a felszín, a színházanekdotikus vonatkozásai érdeklik. Az irodalmártmint kritikust csak ingerlik a színházban szerzetttapasztalatok, mert elvesztette elfogulatlanságát,

A mennyire nem telik Herbert Jheringtől,hogy sziporkázó tárcákat írjon, olyannyiranem megy neki a puszta csevegés sem.Beszélgetés közben is harcol a gondolatért,a formáért - a lényeget kimondó szó-ért. Csakmost, midőn beszélgetésünket lejegyzem, juteszembe, hogy egyvalamit elfelejtettemmegkérdezni tőle: miért gondolkodik ily fanatiku-san, ily áthatóan és kutatón éppen erről a témáról- a színházról, amely, látszólag törvényszerűenés szükségszerűen, ezernyi érdektelen bohózatotjátszik, mondjuk, Robert Musil Rajongó/0 he-lyett? Vagy talán éppen itt rejlik kérdésemre aválasz?G. Különösnek találom, hogy színikritika mindigvolt Németországban, irodalomkritika azonbanvoltaképpen soha, miközben más országokban,például Franciaországban épp ellenkező a hely-zet. Gondoljon csak Lessingre, és gondoljonSainte-Beuve-re! Hol a francia Lessing, és hol anémet Sainte-Beuve?

J. Ez azért van így, mert a francia színházsokkal konzervatívabb a németnél, és ezért nemis válthatott ki ugyanolyan kritikai érdeklődést,mint például a regény. Franciaországban azirodalmi mozgalmak mindig a regénybentetőztek.

G. Es Németországban?J. A német irodalom utolsó feltűnést keltő

dátumai színházi dátumok voltak. Még a nagykülföldi drámaírókat is Németország fedezte felEurópának. Ezért került túlsúlyba a színikritika.De azért tiszta színikritika így sem létezik. Aszínikritikába bevitték az irodalomkritikát. Kiala-kult a hajlam, hogy a német irodalmat a németszínház összefüggésében szemléljék.

G. Nem jár így rosszul az epika?

és ha egyszer a kulisszák mögé látott, többénincs érzéke a titkokhoz. Az a kritikus viszont, akieleve színházi ember is volt, attól, hogy megis-merte, csak még inkább respektálja majd a szín-ház titkát, mert igazából csak a próbákon tapasz-talta meg az alkotás anonimitását.

1921

J. Dehogynem. Csakhogy az érvényes, hiva-tottak által gyakorolt, mondjuk, francia értelem-ben vett irodalomkritikát, amelynek immár sem-mi köze a válogatás nélküli könyvismertetések-hez, és amely a színikritikát is termékenyen ki-egészíthetné, a német újságoknak először megkellene teremteniök mint eleven, rendszeresenműködő intézményt. Azért viszont, hogy a szín-házzal a megérdemeltnél többet foglalkoznak, ésminden semmiséget bő terjedelemben tárgyal-nak, nem a színikritika mint olyan felel, hanem amegszokás renyhesége.

G. Miféle változtatásokat tart helyénvalónak?J. Korábban, amikor a színház még teljesítmé-

nyei alapján állt az érdeklődés középpontjában, aszínikritikust vezérelhették tisztán irodalmiszempontok, tehát hosszan foglalkozhatott akáregy jelentéktelen bohózattal is. A kritika függet-leníthette magát az adott alkalomtól. Ma viszont,amikor színházi szubsztancia már nem létezik, eza módszer is lehetetlenné vált. A múlt összeom-lott, az újnak még nem alakult ki az arculata. Akét pont között a mi dolgunk az előkészítés, afelépítés.

G. Mi jellemzi tehát elsősorban a színház maiarculatát?

J. A klasszikus korszaktól kezdve minden ed-digi nemzedék adottként fogadta el a színházat,még ha az természetesen a kordivatok szerintmindig módosult is. Ma azonban a színház magavált kérdésessé, mind gyakorlati tekintetben mintintézmény, mind lélektanilag, a tömegek tudatá-ban. Mert ennyire hagyomány nélküli nemzedék,mint a mai, még soha nem létezett. Ez a hagyo-mánytalan állapot azonban önmagában termé-keny. Ellene hat ugyan a színházzal szembeneddig elfoglalt álláspontnak, de nem a színházlehetőségeinek.

G. Ez az állapot tehát, amely negatív oldalrólnézve a tabula rasának felel meg, pozitív oldalrólterhek nélküli újrakezdést jelent?

J. Természetesen. Nézetem szerint csak aszínház régi szemléletének fellegzett be, de nem aszínháznak magának.

G. Eszerint minden nemzedéknek elölről kel-lene indulnia, mintha előtte semmi sem létezettvolna?

J. Azt nem. Gesztusokban ugyan így tesz majd,de a lényeget tekintve nem. Ma azonban azegyetlen lehetőségünk az újrakezdés - mert egy-szerűen semmi sem maradt meg.

G. Más szóval ön nem általában a hagyománytellenzi, sőt, inkább fájlalja a hiányát, és nem lévénrégi, amelyet folytatni lehetne, arra törekszik,hogy újat alapítson?

J. Ma szellemi törést érzékelhetünk, amelyetcsak azért nem látni tisztán, mert a külső civilizá-ciós formák a háború előtti képet éltetik tovább ésbővítik, holott kulturális tekintetben kizárólagtörésről van szó, nem pedig továbbfejlődésről.Mármost a hivatalosan elismert szín-ház továbbrais a korábbi művelt közönséget szólítja meg,miközben az új színházi kezdeményezések olyanközönséghez szólnak, amelyből teljességgelhiányzik a háború előtti nemzedékkel valló belsőösszefüggés. Ma új keletkezési folyamattal vandolgunk, és ami az új drámák megítélését illeti,minden félreértés abból fakad, hogy a kritika,még ha felismeri is ezt a folyamatot, a háborúelőtti korszak szellemi állapotából merített kritikaieszközökkel akarja kezelni.

G. Milyenek lennének azok az eszközök, ame-lyek a korral összhangban vannak?

J. Jóformán cSak negatívumokkal lehet őketmeghatározni. Nem kell kultúrzsargon, senki seírjon az írói árnyalatok kedvéért, nem kellenektárcastílusú cirádák, puszta utalások, és kijátszáshelyett felelősséget kell vállalni mindenmondatért. Emellett önálló, előfeltételek nélküliterminológia kell, amely lemond a megfogal-mazás kerülő útjairól. Ne akarjunk imponálniolyan olvasóknak, akik nem is látták a szóbanforgó darabot; azoknak írjunk, akik szavainkatsaját élményeik alapján ellenőrizhetik. A kriti-kának ugyanis nem csak az a dolga, hogyinformálja az olvasót, mit érdemes megnéznie, ésmit nem. A kritikus produktivitásának igazifokmérője az, hogy bírálata miként hat a megbí-ráltakra.

G. Ha nem ezt a hatást tartaná szem előtt,akkor nem a művészet segítője, hanem a közön-ség kiszolgálója lenne. De ha szabad iróniávalélnem, létezik egy harmadik fajta kritikai módszeris - la critique pour la critique.

J. Én a kritikát nem tekintem tárcaszerű bű-vészmutatványok, öncélú közegének. A kritikanem önmagáért, hanem tárgyáért van.

A SZÍNIKRITIKA FELADATAIBERNARDGUILLEMINBESZÉLGETÉSE

SZABADPOLC

G. Ön egyszer azt mondta, hogy a mai színi-kritikában a politika hozzátartozik az ítélet lénye-géhez. Mit értett ezen?

J. Megmondom. Amiképpen az igazi drámaíróis alkotás közben csak abból indulhat ki, hogylátja maga előtt a közönséget, anélkül, hogyemiatt azzal vádolhatnánk, hogy a legkisebbengedményt is teszi a közönségnek, avagy en-ged a színvonalból - ugyanígy az igazi színikri-tikus ítélete is kiterjed az életre és a korra,egyszóval a színház egészére, méghozzá ösz-tönösen, érzékenységétől vezérelve, a legcse-kélyebb számítás vagy előzetes megfontolásnélkül.

G. Vajon az új, amit ön a színházon számonkér, nem túl ködös és megfogalmazhatatlan-e, ésmint kritikai követelmény nem téved-e ezáltallégüres térbe?

J. Az újat eleve kikényszeríti már az a tény is,hogy a nyelvnek mint olyannak merőben másfeltételek között, a filmmel és a rádióval szembenkell érvényesülnie. A színház ma heroikus feladatelőtt áll. Természetesen senki sem tudhatja, hovávezet az út. Egyébiránt az új lényeges kezdemé-nyei már meg is jelentek, itt vannak köztünk, csaképpen egyelőre erőszakkal el akarják fojtani. Ena magam részéről egyenesen erkölcstelennektartom, amikor a kritika a jelenkori sikerek hiá-nyát veti az új dráma képviselőinek szemére.Hiszen a tulajdonképpeni közönség, amelyhezezek a költők fordulnak, nem is jár színházba!Anyagi okokból el sem jut oda!

G. Különben is, mint köztudott, jó időbe telik,amíg egy nagy költő érvényesülni tud!

J. Úgy van - és a kritika mai helyzeténeklegcsüggesztőbb vonása éppen az, hogy olyanokutalnak gunyorosan a csekély közönségérdek-lődésre, akik a maguk múltjából pontosan tudják,mennyi időbe telt, ameddig Gerhart Hauptmanneljutott a maga szenzációs közönségsikereiig.Hát azt kívánják, hogy minden fiatal költő márzsenge korban megírja a maga Az elsüllyedt ha-rangját? Az bizony szomorú lenne!

G. A kor színházát, amelyet ön követel, első-sorban nem a kor közönségének kellene-e meg-értenie?

J. Nem - mivel a kor közönsége önmagát iscsak hosszú évek múltán érti meg.

G. Nem létezik-e egy nagyszabású, örök ér-vényű színház, amelyre a kor fogalma nem illik?

J. Először figyelembe kell venni a kor paran-csát - csak akkor jutunk el, mintegy magától,természetes módon a művészet örök követel-ményeihez. A nagy művészet soha nem az öröktörvényeknél kezdi, hanem visszatalál hozzájuk,úgy, hogy magával viszi a korhoz kötöttet.

1926

Előszó. Ez a röpirat még azelőtt íródott, hogybizonyos események a szélesebb közönségelőtt is nyilvánvalóvá tették a kritika válságát.Az ellenálló képességet egyaránt felpuhítottákúj hatás- és kereseti lehetőségeikkel a film meg a

rádió, hízelgésükkel a hatvanadik születésnapokmeg a jubileumok, rosszul értelmezettudvariassági kényszerükkel a nemzetközivendégjátékok.

A mai kor szellemi válságát két szó fejezi ki: azelszigetelődés és a prostituálódás. A szellemelszigeteltségtől, a tömegekkel való kapcsolathiányától szenved, és hogy hozzájuk férkőzzék,prostituálja magát. Vagy merev, és ezt a merev-séget jellemszilárdságnak véli; vagyszemérmet-

Piscator, Jhering és Friedrich Wolf Moszkvá-ban (1931)

len, és a szemérmetlenséget összetéveszti amozgékonysággal és a modernséggel.

Ez az ellentmondás minden kordokumentum-ban, tehát a színikritikában is tetten érhető. Mind-ezt ki kell mondani magunk között, mielőtt akülső támadás bekövetkeznék.

A színházban minden megmozdult, csak a kritikanem. Modernizálódott a színpadtechnika. A szí-nésztípus rugalmas lett, a rendezők mozgé-konnyá váltak. A közönség átrétegződik. A színi-kritika azonban mit sem változott. Úgy ír, mint aháború előtti időkben. A háború előtti idők kö-zönségének. A háború előtti idők művészeinek.

Ami hajdan a kritika erőssége volt, az ma agyengesége. A német s mindenekelőtt a berliniszínikritika független volt, és ma is az. Őrködöttezen a szabadságon, megvédte mindenki ellen.Állam volt az újságírás államában.

Ám az erőből és a függetlenségből eredő el-szigeteltség megmerevedéshez vezetett. Abbeli,

AZ ELÁRVULT SZÍNIKRITIKA

SZABADPOLC

nagyon is érthető szándékában, hogy amaga különleges állását ne kelljenfeladnia, a kritika a produktív hatásoktólis elzárkózott. Megült az íróasztalnálmég akkor is, amikor a drámaírók és azújságírók már rég kivonultak az utcára,a sportcsarnokokba, a parlamentbe, abírósági termekbe. Az átlagirodalmárazzal kérkedik - s már ezáltal elevesznob-bá válik -, hogy a bolsevizmustólaz autógyártásig kiismeri magát a poli-tika és a technika világában. Az át-lagkritikus azzal kérkedik - s ezáltalugyancsak sznobbá válik -, hogy amaga és művészete területét mindenkülső befolyástól elzárja. Az egyik ajelen sznobja, a másik a múlté.

Állítólag „a maga fészkébe piszkít",aki feltárja saját munkakörenehézségeit. Állítólag aláássa a sajtóbavetett bizalmat, aki válságait a nyil-vánosság előtt kimondja. Mi sem os-tobább e felfogásnál. Nap mint nap steljes joggal támadják a hadvezetést,amiért a világháború idején el-titkolta akatonai összeomlást. Nap mint nap steljes joggal hadat üzen-nek ahadügyminisztériumnak, ami-ért katonaititkok elárulásának minősíti és üldözi akényelmetlen közléseket. Nap mint naptámadja s teljes joggal a színikritika aszínházakat, ha helyzetükről hamistájékoztatást nyújtanak. Csakhogy azújság-írónak, a kritikusnak a maga területén isalkalmaznia kell ezt a taktikát!Képmutatás lenne tagadni, hogy azújságírás és a színház egész rendszerén belülma a kritika a leginkább veszélyeztetett. A kritikais nyakig ül a „bizalmi válságban"; a kritika is amaga november 9-éjének előestéjét éli.

Ameddig kritika létezik, addig a színházban szidnifogják. Ez eddig rendben is van. Mindenkit, akitnyilvános bírálat ér, magától értetődőn megillet aszabad szidalmazás joga. Ma azonban már nemegyes recenzensek és nem is a kritika mint ké-nyelmetlen intézmény ellen irányul a támadás.Ma a kritika szellemi és szociológiai alapjai váltakkérdésessé.

A rendszeres színikritika akkor bontakozott ki,amikor a polgárság vált a közönség magvává.Történt pedig ez a XIX. század elején, akkor,amikor első lépéseit tette a rendszeresenmegjelenő újság is. A földszintet és a páholyokatolvasott, egységes összetételű réteg töltöttemeg. Mindenki a „szépnek" és a „jónak" hódolt.Mivel a politikai életet a cenzúra fojtogatta, sike-rült bizonyos liberalizmust, a szabad gondolko-

Alfred Kerr és Jhering arca a weimari Goethe-Schiller-szoborra montírozva

dás csekélyke maradványát a színházba átmen-teni. Mivel a hírek töredékesen és lassan érkez-tek, az újságokat még nem nyomasztotta az ak-tualitás kényszere - ehelyett műveltséget terjesz-tettek. A színház, az újság és a kritika egyaránttudta, kiknek szánja színdarabjait, nézeteit, ítéle-teit. A színikritikát egyaránt legitimálták művé-szek és közönség. A közönség, amely legalábbitt gondolkodhatott és kedve szerint szemlélőd-hetett; a művészek, akik a színpadon újraterem-tették a földszinten ülő polgárságot.

Ez a kapcsolatrendszer első ízben akkor ala-kulhatott volna át, amikor a feltörekvő naturaliz-mussal a proletariátus betört a költészetbe és - aVolksbühne-mozgalom révén - a nézőterekre is.Most itt lett volna a pillanat, hogy megváltoz-tassák színházi közönség és sajtó patriarchálisviszonyát - ezt a jó öreg problémamentes vi-szonyt, amely valaha nagy teljesítményekhezszolgált alapul. A pangás idején a színház volt azegyedüli alkotó tett.

A pillanatot azonban nem ismertékfel. A kritika elkülönült, úgy, mintha az újkorban továbbra is a színház volna azegyetlen tett. Szín-darabokat tárgyalt,színészeket, rendezőket. Bemutatókrólszólt és fel-újításokról. Társadalmialkalmakról. Volt stílusa, voltak poénjai,iróniája, művészi hangsúlyai.

A kritika mint intézmény kérdésessévált. Annál feltűnőbben ugrottak ki egyestehetségek. Ekkoriban indította megAlfred Kerr a maga kritikai offenzíváját,szikrázóan, élesen, bátran, költőien.Hamarosan megírta Siegfried Jacobsohnis a maga Reinhardt-kritikáit, amelyekkiemelkedtek élményközeli leírásaikkalés értékelő távolságtartásukkal,ábrázolás és ítéletalkotás mesteriegymásba játszatásával. Alfred Polgar abécsi színházi estéket örökítet-te megegyfajta tökéllyel, hajlékonyan,leheletkönnyűen, a legfinomabbárnyalatokban.Mit adott azonban mindez a szín-háznak magának? A kritika agyon-győzte magát. Ha a győzelmek nin-csenek arányban a rendelkezésre ál-ló tartalékokkal, akkor az országot alegzseniálisabb győzelmek is a pusz-tulás felé sodorják. A kritika felélte aszínház tartalékait. Győztek a tábor-nokok, és meghalt az ország. Győ-

zött a kritika, és meghalt a színház.Örökkön-örökké a régi repertoár.Hauptmanntól Schnitzlerig, TristanBernard-tól Verneuilig, Shaw-tólGalsworthyig, újra meg újra az ismert,

ezerszer jellemzett, ezerszer értékelt klassziku-sok; újra meg újra a százszor jellemzett, százszorértékelt híres színészek, ismert rendezők. Új íróiárnyalatok a régi dolgok leírására. Kiélezett poé-nok eltompult igazságokhoz. Frissen kisütöttszellemeskedések poshadt gondolatokhoz.

A kritika elfajult, mint ahogy el is kellett fajul-nia, ha nem változtat módszerein. SiegfriedJacobsohn nagyon jól tudta, miért vált át a poli-tikára. Tudta, hogy színházi látásmódjafolytathatatlan; tudta, hogy a kritikát nemtökéletesíteni kell, hanem más vágányra állítani.Neki magának nem volt hajlama erre azátállításra, így inkább elhagyta a színházat. Akritika egésze azonban, amely nem eszmélt ráönnön elhasználódásának folyamatára, csakálcázással tarthatta fenn ma-gát. Úgy tett, minthaa színház még mindig nyugalmasan,folyamatosan fejlődne, és verklizte tovább aszínháztörténetet Szophoklésztől Hauptmannig(lévén hogy az átlag számára itt ért véget adráma). A filológia mint struccpolitika: bedugnifejünket a tudásba, abban a hitben, hogy

SZABADPOLC

a kor nem ér utol. A kultúrgőg a színház zsarnokalesz, a színházat pedig irritálják a hamis mércék.Ezek a mércék sem nem túl magasak, sem nemtúl alacsonyak; egyszerűen semmi közük többéa darabhoz, a darab gerincéhez, hangneméhez,szándékaihoz; semmi közük az előadáshoz, arendezéshez, a színészi játékhoz. A helyzetet jóljellemzi az alábbi anekdota. Egy nagyon ismertmodern drámaíró megkapta a maga sokadik kri-tikai ledorongolását. Elolvassa a kritikát, indoka-ival és hasonlataival egyetemben, majd fejcsó-válva így szól: „Olyan ez, mint amikor valakikintről az ablakon át látja, ahogy két test mozog,és tapasztalatoktól duzzadva felkiált: no de így nemlehet egy nőt megerőszakolni - közben pedig nemveszi észre, hogy a két ember biliárdozik!"

A színház első számú zsarnoka a kritika kul-túrgőgje, a második a kapcsolathiány, a harma-dik a privatizálás. A műsortervek nem hoztak új

drámai anyagokat, ígyaztán a kritikusok azöngerjesztés módsze-rével éltek. Színháziszubsztancia híján akritika szükségképpöncélú lett. A színháziestét véletlenszerűeseményként élte meg,akárcsak valamilyenutcai élményt, bíróságitárgyalást, tenger-partivagy hegyvidékikirándulást, kávéházidélutánt vagy vacso-rameghívást. Írói ih-letforrást, novella-anyagot, skicctémátlátott benne. Az elő-adások színvonala köztikülönbségek ér-dektelenné váltak, afejlődési lehetőségekmellékessé. A színpaditeljesítmények ápolat-lansága szóba sem ke-rült. A kritikus ábrázoló:leír, bemutat. Csám-csogó kritika ez; kuli-náris kritika. Elvezi azíró, élvezi az olvasó.

Ez az írói produkti-vitás azonban gyakrankritikai improduktivitástjelent. Aki a legel-nyűttebb kulisszava-rázslatból még mindigötleteket merít -ak i t

még kedélyesen mosolygó poénokra ihletnek alegízetlenebb bárgyúságok-, aki még ironikuskuncogást csihol ki a legvisszataszítóbbspekulációból, merthogy az unalom éppoly hálásírói téma, mint akár a legszenvedélyesebbművészet - abból lassan kivész amegkülönböztetésre való képesség. Aki művésziihletést érez, holott inkább illenék elfordulnia, akiélénken és árnyaltan cseveg, holott undorábaninkább el kellene némulnia, az nem teremthetértékeket. Bizonyára a politikai szakíró számárais hálás feladat lenne bemutatni, milyenmulatságosan és eszementen viselkedik azösszes képviselő és államférfi, mennyirekérdésessé és kétértelművé vált minden eszme.A tudós is hálás pillanatnyi hatást érhetne el, haironikus megjegyzésekkel szórna meg mindenkutatási eredményt. Am nem fejlődött volna sema társadalom, sem a tudomány, ha nem létezikromboló, tehát értékeket megsemmisítő és építő,tehát értékeket teremtő kritika - kritika, amelymódszeres, rombolásában és építésébenegyaránt céltudatos, szellemi osztályozásra ésrendszerezésre képes.

Art lehetne felelni erre, hogy a fenti hasonlatoktúl nagyratörőek, hiszen a művészien tárca-szerűkritikának éppen az az előnye, hogy nemtulajdonít a színháznak túlzott fontosságot. Nos,ennek épp az ellenkezője az igaz. Aki semmit semvesz komolyan, az mindent komolyan vesz. Akitminden ócskaság olcsó terjengősségre ösztönöz,az a renyheséget pártfogolja. Aki közömbös akontárral szemben, az igazságtalan a tehetséggel.A gondolatok számára helyet kell csinálni. Atehetség semmit sem ér vele, ha neki is jut abemutatásból, a dicséretből. Csak a tehetségetszabad kiemelni, csak a termékeny gondolatnakjuthat hely. Megkülönböztetés, kiemelés - ez a fődolog. Ezért oly végzetes a német kritika számá-ra, hogy az olyan alkat, mint Alfred Kerr, akikorábban képes volt az értékek felmutatására,ma gyakorta bedugja a fülét, hamis tétekre ját-szik, és terrorizálja a színházat. (Például GeorgKaiser, Barlach, Brecht, Bronnen esetében.) Örö-kös körforgás ez. A kritika sorvad, mert táplálékulnem kínálnak neki drámákat. Ezért feltűnően kellöltözködnie, privát manírokkal cicomázkodnia,egyénieskedő stílussal ékeskednie. Am mindemetorzulások, amelyeket eredetileg a színházihelyzet terméketlensége idézett elő, most ehelyzet állandósulásához vezetnek.

A wilhelminiánus önelégültség idegességetszül: hízelkedést, bizonytalanságot a színház te-rületén, presztízsigényeket a kritikában. A szín-házak, ahelyett, hogy a szellemi ítéletet respek-tálnák, az anyagi károktól félnek. Kísérletekbemár alig bocsátkoznak. A kísérlet mindig kocká-zatos; jobb biztosra menni. A kritika pedig ártönmagának is, a színháznak is. Hogy felfrissül-jön, szüksége van a produkcióra, mégis kiszorítjaa színpadról, s ezzel önmagát fogja sovány koszt-ra. A „literátus" költőt „literátus" módon értéke-lik.Ha ártalmatlan bohózatot ír, ledorongolják. GeorgKaisert megutáltatják a közönséggel. Arnold ésBachot dicsérik.

Soha még nem volt oly csekély a kritika gon-dolati befolyása, mint napjainkban, és soha nemvolt ily jelentős az anyagi hatása. Minden gondo-lat a szellemi uralmon át az anyagi uralom feléhalad. De az anyagi uralom csak addig jogosult,ameddig a szellemi uralom ölt benne testet. Haaz eszme elnyűvődött, és csak az intézmény ma-radt meg belőle, ha a gondolat meghalt, és márcsak a mechanizmus működik, akkor - úgy lehet -eljutottunk a külső-a brutális, a gondolat és afelelősség gátlásaitól megszabadult - hatalomtetőfokára. Am a fiatal gondolatok, amelyek ahatalom igényével lépnek fel, mindig erősebbek,mint az elaggott hatalmak, amelyek a gondolatotelutasítják maguktól.

Ha az állam belső ereje megfogyatkozik, külsőkalandokba bocsátkozik, hogy lakosságának fi-gyelmét elterelje. Az olyan szellemi intézmény,amely kifogyott tartalékaiból, kívül keres kapcso-

Jhering, Peter Huchel és Helene Weigel

SZABADPOLC

lódási pontokat. A kritika pedig részt vesz ebben akongresszusosdiban. Nincs akcióterve, tehátkonferenciákat rendez. Nincsenek feladatai, tehátpoharazgat. Amikor a háborúban a hadsereg ve-zetése nem tudta áttörni a franciák fő frontvona-lát, részakciókban aprózta el erőfeszítéseit. A maiírók, mivel a centrumban tehetetlenek, futárkéntünnepeltetik magukat. A PEN Klub az őUkrajnájuk, a nemzetközi kritikuskongresszus aKurlandjuk. A front szétterül, elvékonyodik,átszakad. Hamarosan itt is bevetik majd atőrdöfés elméletét.

Az egyik ilyen fölösleges kongresszus Salzburg-ban ülésezett. Hogy nemzetközi volt-e? Igen,amennyiben Brazília, Kanada és Ausztrália isképviseltette magát. Hogy kritikuskongresszusvolt-e? Igen, amennyiben olyanok jelentek meg,akik a recenzensi szakmát űzik. A tudományoskongresszusoknak témájuk van. Speciális kuta-tási eredményeket ismertetnek és vitatnak megrajtuk. A vegyészek és orvosok, földrajztudósokés matematikusok találkozóinak, az ipari vagygazdasági értekezleteknek értelmük van és nem-zetközi jelentőségük. Egyfelől tárgyszerű munka-kérdéseket vizsgálnak és vitatnak meg tárgysze-rűen érdekelt felek; másfelől hatalmi viszonyokatrögzítenek és módosítanak. Mi volt a salzburgikritikuskongresszus mozgatórugója? Max Rein-hardt abbéli, egyébként érthető óhaja, hogy azünnepi játékok leverklizett műsorát erősebbvisszhanghoz segítse.

Amerikából hazatérőben Reinhardt megálltPárizsban. Párizsban Paul Zifferer udvari taná-csos úr működik az osztrák követség sajtófő-nökeként. Zifferer udvari tanácsos úr korábban akritikusi mesterséggel is megpróbálkozott. Akapcsolat adott volt. Reinhardtnak egy kis dob-verés kellett az amerikai vendégjátékhoz. Igy az-tán a világ minden táján privátim érdeklődtek,alkudtak, s elhúzták a mézesmadzagot: Salzburg,az ősi idegenforgalmi város, európai utazás, egyvalódi érsek, a közismert Mister Reinhardt, aLeopoldskron-kastély, az összes európai híres-ség gyülekezete. Egyes kritikusok máris jelent-keznek. Ha megvannak a külföldiek, a németeksem akarják majd kihagyni az alkalmat. Nagyarcátlanul kész tények elé állítják őket: ott leszÉszak-Amerika, Kanada, Brazília, Ausztrália. Pá-lyaudvari fogadtatás, megnövekedett rendi öntu-dat, meghívás a Leopoldskron-kastélyba (ahol azember egyazon magányos magaslaton érezhetimagát von Seeckt vezérezredessel). A téma: akritika függetlensége. Az egyik nap ülésének el-nöke: Raoul Auernheimer, az ismert vígjátékíró.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy asalzburgi viták során nem sikerült megválaszolni akérdést: „Ki a kritikus?" Kritikus az, aki átlát ezena humbugon. Kritikus az, akiben van annyiellenálló erő, hogy kivonja magát a nemzetközi

asztali fecsegésből. Kritikus az, aki felismeri, me-lyek valójában az észlelésre és ítélkezésre szako-sodott író nemzetközi feladatai. Létezik egy nem-zetközi új zenei társaság, amelynek művészek éskritikusok egyaránt tagjai. Léteznek egyéb, anemzetközi színtéren működő zenei szervezetekis. Ezek a csoportok azért szoktak összejönni,hogy dolgozzanak: Velencében, Donaueschin-genben, Baden-Badenben. Új tehetségeket gyá-molítanak. Felkavarják az állóvizet. Sőt: temati-kus feladatokat tűznek ki, és megbízásokat ad-nak. Tevékenységük produktív. Nem letűnt dol-gokat hitelesítenek világpolgári ünnepségekkel.Nem a reakció internacionáléját hívják életre. Ok a

harcosokat egyesítik, az előőrsöket szervezikmeg. A zene területén az írástudók is egy újEurópa, egy új világ felépítésén munkálkodnak -annak ellenére, hogy a hangverseny- és opera-kritika színvonala általában alacsonyabb, mint aszínikritikáé.

A színikritika azonban oly magabiztos, hogyazt hiszi: neki már nem kell megújulnia. Sokkalkényelmesebb az irodalommal való kapcsolatotsemmire sem kötelező pohárköszöntőkkel letud-ni, mint kötelező érvényű alkotómunkában kiko-vácsolni. A politika még nem szabadult meg awilhelminiánus kor messze hangzó kultúrfrázi-saitól. Csakhogy korábban az irodalom, a legitimirodalom, a legitim színház ellenzékben volt. Maaz irodalom lelkesen teszi magáévá az álliberális

frázisokat. Ma „a népek megbékélése" ürügyminden bulihoz. Minden zugfirkász Párizsbannagykövetnek képzeli magát. Németországbanminden André Germaint körülhízelegnek-körül-nyaldosnak. A legtöbben tisztában vannak vele,hogy Franciaországban André Germain komikusfigurának számít. A legtöbben érzik, hogy min-denre alkalmatlan; egy notesz és egy adag kíván-csiság, semmi egyéb. De hát ki tudja - egyszertalán mégis... egy könyv, egy fordítás, egy pári-zsi meghívás... az ember ne rontsa a sajátesélyeit. Okosabb csendben maradni és térdencsúszni.

Teremtsük meg a harcosok összefogását! Ala-pítsuk meg az élcsapatok internacionáléját! Mű-kődjünk együtt! Elég volt Gémier-ből ésRickeltből, nem kell sem Chapiro, sem AndréGermain! Nem kellenek múzeumi vendégjátékok,áruházi cserék, utazó mintakollekciók! Alapítsunkszervezetet: az új költészet nemzetközitársaságát. De ne utazzunk mondén fürdőhe-lyekre, hanem látogassunk el munkásvárosokba, aRuhr-vidékre, az angol, francia, belga iparikörzetekbe, menjünk el Oroszországba! Ismerjükmeg az új közönséget!

Jhering Lotte Lenyával 1961-ben

SZABADPOLC

Minden országban fogjon össze fiatal dráma-írók, lírikusok, prózaírók, színészek, rendezők,kritikusok szűk köre, és válassza meg a magaképviselőit, akik a többi ország képviselőivel kar-öltve akciótervet dolgoznak ki, és megállapodnaka találkozó helyszínében. Manapság a pénzt agazdag fürdőhelyek adják - de miért ne gondos-kodhatnának Essen, Köln vagy Düsseldorf, vagymás hasonló városok, a maguk ipari hátterével,ünnepi lakomák helyett a produktív munka anyagifedezetéről? Költői, prózai avagy drámai esteketlehetne rendezni. Kísérleti előadásokat lehet-nekipróbálni (amint ez megtörtént Baden-Badenben Brecht és Weill Mahagonnyja eseté-ben). Mindehhez viták, kritikák, vitairatok kap-csolódhatnának. Ellenállásra - tárgyszerű oppo-zícióra, elvi polémiára - a saját táboron belül isszükség van. Igy terjedne ki a mozgalom fokoza-tosan minden országra. A következő évben újabbtalálkozóra kerülne sor. Időközben kutatások,vizsgálódások zajlanának. Kiderülne, melyik talajbizonyult termékenynek. Egyes elemeket elvet-nének, másokat továbbfejlesztenének. Nemzet-közi közösség a harcos munka jegyében - azalkotó kritika számára ez az egyetlen valóbannemzetek fölötti feladat.

A kritika, a színikritika elmegy a feladatai mellett.Aki naponta támad, annak bizonyos távolságotkell tartania saját munkájától. Tudnia kell, mi akritika helyzete az egészben. A kritikávalszembe-ni elégedetlenség ma nagyobb, mintvalaha. Keserű indulatokat vált ki mindenérintettből: írókból, színészekből, rendezőkből,festőkből, szobrászokból, zenészekből. Amugyanakkor soha

nem élt a művészekben ilyen szenvedélyes vágya dolgok tisztázására. Soha nem sóvárogtak ilykétségbeesetten útmutatásra. Hiszen éppen ez atragikus: a kor megérett a kritikára, ám a kritikaéretlen a korhoz. Mit jelent az, hogy a kor kedveza kritikának? Ebben a káoszban, amikor „mindenfogalom átértékelődik", szellemi kötelesség je-lezni és rögzíteni ezt az átértékelést. Es mit jelent,hogy a kritika éretlen a korhoz? Azt, hogy éppene feladat alól vonja ki magát. A felkészüléssorsdöntő éveiben a kritikusok inkább Haupt-mannt ünnepelték, semhogy új, talán még inga-tag értékeket tisztáztak volna; inkább lobogtattáka meglévőt, semhogy szűz területeket tártak vol-na fel. Ha egyáltalán ítélkeztek, ahelyett, hogy atárca berkeibe húzódtak volna, csak egyetlenfogalmat ismertek: az úgynevezett tökélyt, és a„jó vagy rossz" kategóriái között darálták le aszínházat és az előadást. Ez a hiba valamennyi-ünket megkísértett. Pedig a konstatálás mégnem minden. Az egyes részleteket illető vádakmegkerülik a lényeget. Az okok mélyebben rejle-nek. Miközben fellazult az egész „színház" nevűkomplexum, új kapcsolatokat keresett más kö-zönségrétegekkel, miközben a színházak közöttiválaszfalak leomlottak, a konszernek közös bér-letsorozatokat bocsátottak ki, a színészek ide-oda cikáztak, és az egész berlini színházi rend-szer rugalmas és cseppfolyós lett - a kritikaelvesztette a kontaktust. Nem volt többé lehor-gonyozva a színház-államban. Korábban ismerte„megbízóit": a polgárságot és a művészeket, akikközött ő volt hivatva közvetíteni. Ma a kritika„megbízás" nélkül ír. A színházi közönség ellen-séges közösségekre vagy érdekcsoportokra

Marcel Marceau, Jhering és ThomasHoltzmann

bomlott. Az egyik oldalon állnak a magánszín-házak, a másikon a közhasznúak. Itt van aVolksbühne, aztán a Nagynémet Színházi Közös-ség, a kettő között a Népszínházi Szövetség.Ehhez járulnak még a Volksbühne Piscator körétömörülő külön csoportjai meg a Volksbühneönálló ifjúsági szervezete. Aztán a Reibaro bér-letrendszere. Aztán a nagyszámú földalatti szín-házi és közönségszervező-társulás.

Ami az igazgatókat illeti, ők ezeket a csopor-tokat és közösségeket képviselik. Képviselik azállamot, pontosabban a mindenkori kormányko-alíciót (Jessner). Politikai tényezők (Piscator).Valamely közönségszervezet (Holl) avagy gazda-sági tömörülés nevében lépnek fel (dr. Klein).

De kit képvisel a kritika? Önmagát. Ez a forrásaerejének és egyszersmind tehetetlenségének. Azelsőnek annyiban, hogy a sokrétű kapcsolódásokés függőségek korában meg tudta őrizni a magaegyéni álláspontját. A másodiknak annyiban,hogy abban a korban, amikor különféleszervezetek és közösségek át akarják hidalni aszínház és a közönség közti szakadékot, a kritikacsakis a maga egyéni álláspontját képviseli. Aszínház és a kritika között űr tátong, űr, amelyeta mindenkori bemutatók szenzációja tölt ki. Eze-ken a napokon a kritika rátalál a maga küldetésé-re - az egyetlen küldetésére. Ezeken a napokonaz újságolvasó kíváncsi, mi történt, hogy történt.Tudni akarja, bukás volt-e vagy siker, kinek tap-soltak, és kit fütyültek ki. Elvezni akarja a ledo-rongolásokat („na, ennek is jól megadták!"). Ké-jelegni akar a szélsőséges magasztalásokban(„na, ide érdemes lett volna elmenni!"). Ezeken anapokon művészek is, olvasók is igényt tartanaka kritikára. Ezekben az órákban a kritikus„megbízásra" dolgozik. Ezekben a percekben ön-magán kívül mást is képvisel: a színházbajárókíváncsiságát, kárörömét, ingatag hevülékeny-ségét. A kritika, persze öntudatlanul, a közönségszerelmi levelezője; közvetíti a plátói viszonyt anéző és kedvencei között. Összehozza, majd fel-bontja a kapcsolatokat. A kritika a földszintenülők szerelem- és gyűlöletszótára lesz.

Ez a küldetés, ez a megbízás, ez a képviseletazonban idegen a kritikától. A kritikának le kellráznia a bemutatók igáját. Ez nem azt jelenti,hogy többé ne tudósítson bemutatókról; termé-szetesen tudósítania kell. Természetes, hogynem mondhat le a premier nagy kalandjáról, afeszültségről, az elektromosságról, a kockázatról.Igazán érthetetlen, amikor egyes berlini szín-igazgatók kijelentik: a színházak többé nem vál-lalhatják anyagilag a premier rizikóját. Biztosrakell menniök; a színpadi hatást, a poénokat, vic-ceket először egy elfogulatlan publikum előtt kell

SZABADPOLC

Bertolt Brechttel 1949-ben Berlinben

kipróbálniok, és csak így, minden véletlen ellenfelvértezve, léphetnek aztán a sajtó elé. Csakhogyilyen biztonság nem létezik. A színház varázsaéppen a bizonytalanságban rejlik. A feszültség, ameglepetés hozzátartozik az alkotáshoz. A kriti-kát nem lehet az első előadásról a másodikravagy a harmadikra halasztani. Ez nem szolgálnásem a színház, sem a közönség érdekeit. A szín-ház elveszítené a felhajtóerőt, a közönség azérdeklődését, a kritika pedig a „megbízás" utolsóhadállásából is kimanőverezné magát.

A premier zsarnoksága a premier egyedural-mában áll. A premiernek el kell veszítenie a magakiváltságos helyét a színházi életben. A színházilégkör egészségtelen ingerei, a színpadi klímazavarai és rendellenességei mind a bemutatószerepének túlhangsúlyozásából fakadnak. Haminden energiát az ősbemutatók hajhászásáraösszpontosítanak, ha vidéken dramaturgok éspropagandafőnökök összetörik magukat, hogy aberlini sajtót odautaztassák az előadásra, akkorvége a kiegyenlített műsortervezésnek. A vidékikiruccanásokra szükség van, már csak azért is,hogy Berlin el ne aludjon. De mindenáron ős-bemutatókat, minden körülmények között fel-tűnőpremiereket rendezni - ez aláássa az egészségesmunka lehetőségét.

A premier egy individualista korban a színháziüzemelés individuális támasza volt. Ínyenceknekfenntartott alkalom, különrendezvény, gálaest.Ezért nincs benne semmi meglepő, hogy aReinhardt-korszakban, amelyben az individua-lista színház princípiuma a legjellegzetesebbenérvényesült, a premier volt elismerten az egye-düli mérce. Az első este, a maga pazar szerep-osztásával. Utána aztán már szétesett az előadás.Pótmimusok léptek fel, akiket gyakorta az utolsópercben toboroztak össze. Elhatalmasodtak aprivátviccek. A premier kritikája csupa elismerésvolt, a közönség, amely a későbbi, lezüllöttelőadásokat látta, szitkozódott. A kritika pedigakkor szerzett tudomást a fejetlenségről, amikormár késő volt.

Összefoglalóan tehát: a bemutató nélkülözhe-tetlen. A kritikát nem lehet arra utasítani, hogy abemutató helyett a második vagy a harmadikelőadást lássa, csak arra, hogy a bemutató mel-lett repertoár-előadásokat is megtekintsen. Necsak az előadásokat bírálja, hanem ismerje meg aközönséget is, a közönség összetételét, társa-dalmi szerkezetét. Azelőtt a kritikus kényelmesenelhelyezkedhetett a zsöllyében, utána pedig meg-írta bírálatát darabról, színészekről, rendezésről,és a dolog el volt intézve. Ma korántsem azelőadás minőségének meghatározása a döntő.

étrendet bír el az adott színház, az adott publi-kum. Es nem kritikusa kritikus, ha nem érzi, mitkíván a közönség a Bülow téren és a Schiff-bauerdammon, a belvárosban és a nyugati ne-gyedekben, a Staatstheaterben és a Komödié-ben. Ha közönségről beszélünk, tudni kell, mi-lyen szakmát űznek a színházbajárók, milyen amunkaköri érdeklődésük, milyenek a lakáskörül-ményeik, az olvasási szokásaik, és mennyit ke-resnek. Ami a Knie-ben bukás, az a Scheunen-negyedben siker lehet. Rehfisch Ki siratjaJuckenackot? című művét a berlini Tribünefogadta el előadásra. Könnyen meg lehetettjósolni, hogy a darab, amelyet ráadásul O"Neill Aszőrös majom című drámája és Ortner - jóllehetgyengécske - Michael Hundertpfundja előzöttmeg, a Tribüné-ben alig jut el az ötödik előadásig,holott a Volksbühnében ötven előadást ismegérhetett volna. Amikor a színhelyet ilyenértelemben megváltoztatták, nem is maradt el asiker.

Olcsó dolog frázisokat kovácsolni a közön-ségről mint „ezerfejű szörnyről", ha nem ismerjüka szóban forgó szörny étvágyát. Eszményi,valamennyi színházra érvényes követelményeketegyszerűen nem lehet felállítani. Klasszikusokatkérni számon egy társalgási darabokat játszószínházon éppoly abszurd, mint nyáron „irodal-mat" követelni. Fölösleges polemizálni ott, ahol apolémiának nincs helye. Igaz, az ezerszavasszemét júliusban is túl sok. A kritika ne is hall-gasson erről. De a szórakoztatás szintjén nyaran-ta nemigen lehet túllépni. Részint technikai okok-ból: sokszereplős, igényes darabokhoz lehetet-lenség összetoborozni a színészgárdát; szabad-ságon vannak, filmeznek vagy vendégszerepel-

Egy tökéletlen színház tökéletlen előadása érde-kesebb lehet egy tökéletes színház tökéleteselőadásánál. Rohamosan változó időkben a nyi-tott lehetőségek érdekesebbek a lezártaknál.Senki sem állítaná, hogy a Volksbühne elsőrangúszínház, és mégis: innen került ki Ludwig Berger,Jürgen Fehling, Erwin Piscator. Senki sem állíta-ná, hogy a Schillertheater Pategg igazgatása alattakár a legalacsonyabb esztétikai besorolásra isrászolgált volna, de mégsem kellett volnaelőadásaira napi eseményekről tudósító riporte-reket küldeni. Hozzájárulni egy eleven charlot-tenburgi népszínház kialakulásához hálásabbkritikai feladat lett volna, minta nyugati negyedektársadalmiesemény-számba menő premierjei-nekleírása avagy a befutott színházak sikereineknyugtázása.

Ha ma a kritika nem akarna az élen járni,ugyan mi más dolga lehetne még? Amikor aVolksbühnenjugend egy része egy Weinmeisterutcai aulában tiltakozott a Volksbühne műsoraellen, ebben még nem volt semmi rendkívüli - ésmég-is ez a gyűlés adta meg a lendületetPiscator mozgalmának, ez lett a magva aHerrenhausban megrendezett nagy tüntetésnek,és ezzel az új Piscator-színházmegalakulásának. A gyűlése-ken ma jobban rálehet érezni egy eljövendő színházi korszakra,minta legcsillogóbb rendezői teljesítményekben.A színikritikus gyakran emlegeti írásaiban aközönséget, de „a" közönség mint olyan igenködös fogalom.

A közönség városról városra, városrészről vá-rosrészre más. Nem igazi színházi vezető az,akinek nincs ösztönös érzéke a környékhez és aházhoz, amelyben működik, aki nem tudja,miféle

SZABADPOLC

nek. Részint pedig művészetökonómiai okokból:a nyár egyszerűen nem tesz jót a művészetnek.Mint ahogy helytelen a hangversenyeken örökkécsak Beethovent és Mozartot játszani, újra megújra, mígnem elértéktelenednek, ellaposodnak,elvesztik titkaikat, éppoly helytelen a színházbannap mint nap nagyszabású drámákat és repre-zentatív vígjátékokat adni. A klasszikusok is rászo-rulnak némi pihentetésre. Az irodalomnak is kell egykis nyugalom. A föld, amelyet szünet nélkül művel-nek, elveszti termékenységét. Olykor a színházat isparlagon kell hagyni.

Bécsben még néhány évvel ezelőtt (és ez mindenbizonnyal ma is így van) a Burgtheater mindenegyes bemutatóját hasábokon át méltatták atárcarovatban, száz sorban, kétszáz sorban,lett légyen szó akár a legnevetségesebbsemmiségről. De ha egy „külvárosi" színházmutatott be valami merész darabot még nemhitelesített színészekkel (márpedig Bécsbenminden külváros, ami a Ringen kívül terül el),akkor csak egy rövid kritika jelent meg aszínházi rovatban vagy a helyi hírek között. Ilymódon a Burgtheatert még az elmarasztalás ishidegen hagyta, mert a díszes tálaláskiegyenlítette a gáncsot, a harcos színházakpedig a dicsérettel sem értek semmit, mertannyira el volt rejtve.

A bécsi színházak megfeneklenek - de hátérdemes-e előretörni, amikor a kritikával valószerkesztői gazdálkodás a híres színházakatemeli ki, amelyek nem szorul-nak a sajtótámogatására, és bagatellizálja a névteleneket,amelyek számára létkérdés lenne a pártfogás?Jól ismert szemlélet ez: a régi művészetihagyományokat meg kell őrizni, a kultúra ősihajlékait fenn kell tartani. Marad a sok hűhósemmiért; az energiákat oda terelik, aholsemmi szükség rájuk. A Burgtheaternekmegvolt a maga fénykora. Miért kell még ma isúgy tenni, mintha virulna, vagy pedigsiránkozva hivatkozni a régi dicsőségre? Mostújfajta színháztípus van feltörőben. ABurgtheatert a legjobb rendezői vagy színésziteljesítményekkel sem lehet feltámasztani, mertaz elv, amelyre épült, túlélte magát.

A Burgtheater esete kiterjeszthető általában aművészeti fellegvárakra. Ilyen fellegvár Drezdavagy München is, tehát minden ottani előadásországos visszhangot kelt. Salzburg vagy Hei-delberg a szépség imádóinak ősi zarándokhelyei,itt tehát ünnepi játékokat rendeznek, és csatasor-ba állítják az egész sajtóapparátust, jegyzettől arecenzióig. Olykor azonban a művészet fellegvá-rai is pihentetésre szorulnak, mert már kiteljesí-tették önnön lehetőségeiket. Kultúrharcot vívniMünchenért hősi, de hiábavaló vállalkozás. Avezető szerep más városokra száll.

Drezdában még ma is látni kitűnő együttes-teljesítményeket, de a hatása nullával egyenlő. Adrezdai színház mögött nem áll publikum, ame-lyet mindenáron meg kellene győzni. A hatásnem gyűrűzik tovább, hanem megreked a táv-csőben, amely szíjon csüng a földszinti nézőnyakában. A drezdai színház kitűnő, méltóságtel-jes, tisztességes intézmény. Ünnepi órákkal vagyszórakozással ajándékoz meg nagyszámú nézőt.De mit jelent a német színház általános állapotá-nak szempontjából? Bírálni az előadást? Itt csakdicsérni lehet. Bírálni a színház egész komplexu-mát? Drezda érdektelen. Az esztétikai-kritikaimércék már nem elegendőek.

A vesztfáliai ipari városokban ma még több-nyire pocsékul játszanak. Rosszabbul, mintDrezdában. Együgyűbben, mint Frankfurtban. Esaz ottani bárdolatlan színházak ennek ellenérefontosabb szerepet tölthetnek be a színházjövőjében, mint az itteniek közül akár a legkifino-multabbak. A Ruhr környékén embertömegekhullámzanak. Az Elba és a Majna környékén ön-magába gubózott polgárság él. A Ruhr menténkialakulatlan közönséggel van dolgunk, az Elbaés a Majna mentén a közönség ízlése megmere-

vedett. Hamis színházi politika, ha az iparvidéke-ken - amint ez Bochumban történt - ünnepi

játékokkal indítanak - ősi kultúrvárosok fejlő-désének végeredményével a gépek földjén,

amelynek eljövendő értéke éppen a hagyomány,a történelem hiányában rejlik. A gyatra játék,

amelyet minden előadás-kritikának feltétlenül elkellene utasítania, kevésbé érdemes vitára, minta közönség, a rezonanciának ez a csodás közege.A helyes színházi politikának tehát arra kell irá-

nyulnia, hogy ezt a rezonanciaközeget elő-készítse, hogy a közönséget fellazítsa, hogy fel-szabadítsa e tömegek akaratát. Ez pedig nem

sikerülhet, ha a munkások többmilliós seregével elakarják végeztetni a régi műveltségterjesztőszínház egész tanfolyamát, és tölcsérrelcsepegtetik fejébe a tudást. Nem, ezt aközönséget olyannak kell elfogadni, amilyen; amindennapjain, a munkáján át kell hozzáférni;az életét, a maga jellegzetes társadalmiérdekeit kell felvállalni. Magát a Ruhr-vidéketkell ábrázolni, nem egyoldalúan, hanem mindenrétegében. Nem szülőföld-romantikával, hanema jelen tisztázásával; nem művészetpótlékkal,hanem a művészethez vezető út feltárásával.

Nemrégiben egy hírt olvastam, hátbor-zongató, lidércnyomásos hírt, amelyben - akárigaz, akár csak kitalált - ott tükröződik egy éheskor minden megkergült élményvágya,kísérteties élményfanatizmusa: Amerikábanállítólag többen belehaltak az izgalomba,amikor - nem, nem is látták, csak rádiónhallgatták a Tunney-Dempsey világ-bajnokimérkőzést. Csak rádión? A rádió fokozza aképzelőerőt, a távolságot áthidalva megnöveliaz esemény méreteit, elvisel-hetetlenné teszi azarénában zajló gigászi párharc izgalmát, afantáziát a szakadásig feszíti. Sport, rekordok,ökölvívás, hatnapos futás -Amerikában, a berliniSportcsarnokban, a kaiserdammi arénában, adortmundi Vesztfália csarnokban: mindegy. Ahatás mindenütt ugyanaz. A közönség ittközvetlenül reagál. Kiforgatják magából, az

eszméletlenségig felkorbácsolják. De mindenszenzációhajhászás ellenére a közönség itt

igaz-ságosan ítél, és ösztönösen ráérez az

értékekre.0, szegény színház! Es szegény kritika!

Mert így van ez: mialatt a világ mércéi megbo-londultak, a kritika a színház régi mércéivel mér-legel. Mialatt az újság és a film óránként bom-bázza az olvasót és a nézőt anyaggal, esemé-nyekkel, jó néhány kritikus aggodalmasan elke-rítené a színházat a kortól. A film területénerőteljes mozgalom indult a kritikakorrumpálódása ellen. E mozgalomnak aszínházban nem lenne értelme. A filmiparra,amely a németországi infláció legzavarosabbéveiben épült ki, pióca-ként tapadt rá mindenfélresikerült egzisztencia,

Caspar Neher rajza Herbert Jheringről

SZABADPOLC

minden piti kis üzletelő és sliffentyű, akik aztánposztocskákat hasítottak ki maguknak, és a rek-lám meg a kritika közötti senki földjén élték amaguk kellemetes élősdi világát; a színházi kriti-ka azonban ezenközben sértetlenül őrizte megmagát. A színikritika létezik. A filmkritika mostvan születőben. A filmkritikával való polémiabüntetőexpedícióval ér fel. A színikritikával valópolémia viszont reformot jelent. (Ha ez elmarad,a színházi emberek forradalommal válaszolnak.) Aszínikritika még nem korrupt. Csak szűk, kivén-hedt, és recseg-ropog minden eresztékében.

A színikritika kívülről csak azért támadható,mert helytelen belpolitikát folytatott. Konzervatív-arisztokratikus főrendi házként viselkedett,ahelyett, hogy fellazult volna, és természetes,magától értetődő modorban szállt volna alá azarénába. Az üvegbura alatt élő kritikus fogalmamára ellehetetlenült. Aki fél a külső hatásoktól,már eleve eljátszotta szabadságát. Aki íróaszta-lához tapadva hallani sem akar színházi botrá-nyokról és a közönség túlkapásairól, az idegen-ként áll szemben a színház lényegével. Ha aközönség fütyül és pfújol - legalább véleménytnyilvánít. A bukás, a siker legalább elárulja, hogyaz előadás megérintette a nézőket. Az értékekelutasítása még mindig jobb, mint a közönyösbefogadás. A dühkitörés, a tiltakozás örvendete-sebb az álmos letargiánál.

A színikritikának aktivizálódnia kell, különbenfelőrlődik színház és zsurnalizmus között. A filo-lógiai pontosságú kritikák elé immár a hírlapírásfejlődése is akadályt gördít. A kép alapvetőenmegváltozott. Az újságírás közvetlenebb lett, atálalás erőteljesebben veszi célba az érzékeket. Anagyvárosok emberére ténybeszámolók ésanekdoták, memorandumok és perek, botrányokés leleplezések zúdulnak. A tudósítás, az izgal-mas beszámoló került előtérbe. Nagybetűs cím-sorok ostromolják a szemet. A találmányokat, akutatási eredményeket megannyi zamatos szen-zációként közvetítik. Az újság optikai jellegefelerősödött. Az olvasót illusztrációk kímélik meg agondolkodástól. A vizuális hatás a lényeg; azítélkezés, a megkülönböztetés kiszorul a lapokból.

Mit tehet a kritika, nehogy ebben a másodper-cekre, hírekre és fényképekre beállított újságkép-ben idegen testként hasson? Húzódjon félresértődötten? Siránkozzon, amiért megváltoztakaz idők? Tartson távolságot? Várja meg, amígkiutálják? Ellenkezőleg: vegye át a kezdeménye-zést; törjön előre a maga akaratából; hajtsa végremaga az átalakulást. A kellő időben kimondottgondolat még ma is hat. A friss szemű ítéletrema is odafigyelnek. A mai színikritika pedánsrendszerességgel foglalkozik az ismert színhá-zak, az ismert fesztiválok, a színházak által nagygarral tálalt premierek „feltűnő eseményeivel".Hagyja, hogy témáit a színházi műsor diktálja. Aholnap színikritikája találékony, jó szimatú, „ese-

ményt" csinál az ismeretlen, ma még névtelentörténésekből, „feltűnővé" teszi azt, ami mégrejtőzködik. Lerázza magáról a repertoár sémáit.

A színikritikának nem lehet többé iskolája azegyetemek filozófiai és filológiai kara. Mi köze agermanista szövegvariáns-kritikának a legköz-vetlenebb művészethez, a drámaírás, a színját-szás művészetéhez? A germanisztika mindig iselzárta a kilátást a színpadra, ma pedig végképpcserbenhagyták a mércéi. A színikritikának isszociológiai, politikai iskolázottságra van szük-sége. Indulás a gyűlésekre, a vitaestekre, a sport-csarnokokba! Hogyan gondoskodnak ma a kriti-kus-utánpótlásról? Úgy, hogy a kezdőket elküldika fölösleges színházakba. Arra késztetik őket,hogy akadémiai előadásokat és szavalatokat vi-tassanak meg. Fiatal embereket - akik jóformánmár nem is ismerik a film és a rádió nélkülivilágot, akik akkor kezdtek írni, amikor mindkettőmár világhatalom volt - küldenek el olyan ren-dezvényekre, amelyek mindig is fölöslegesekvoltak. Elaggott, vértelen előadásokból tanulja-nak azok, akik csak a háború után hagyták el agimnáziumot! Való igaz, az ifjú kritikusnak elő-ször kis témákon kell megmutatnia, mire képes.Helytelen lenne elébe vágni a fejlődésnek, kora-érett lényeket nevelni, mesterségesen felszítania „nagy feladat" becsvágyát. De miért nem küldikki a kezdőt az utcára, a munkásgyűlésekre, abíróságokra - miért nem hagyják, hogy varieté-és filmbemutatókon, rádióműsorokon nevelőd-jön? Az a kritikus, aki jól ír le egy ökölvívó-mérkőzést, aki hitelesen jellemzi a sportcsarnok-ban összegyűlt tömeget, alkalmasabb a mester-ségére, mint az, aki Wüllner szavalóestjét vagyX.úr pódiumműsorát találóan véleményezi. Az akritikus, aki képes visszaadni egy politikai vitahangulatát, tehetségesebb annál, aki esztétikaiszempontból hozzáértőn leplezte le Meyer kis-asszony dilettantizmusát. Ma, amikor a színházamúgy is a feladatok egyhangúságától szenved,kétszeresen elviselhetetlenek ezek a vasárnapdélutáni klasszikus-előadások, ezek a barátok-nak és rokonoknak címzett esték, mert a fiatal íróta maga érdekei merőben más irányba lendítik.

Igy aztán a színikritikának jóformán nincs isutánpótlása. Nem a tehetségek hiányoznak, ha-nem a lehetőség, hogy ezeknek a tehetségeknekne a sztereotip premier-üzemben kelljen kibon-takozniuk. Ekként a színikritika alól kicsúszott atalaj. Elvágja a fejlődéstől az utánpótlást, s ezáltalönmagát is. A fiatalok más szakmákhoz pártol-nak, a régiek pedig elszigetelődnek, nincs kap-csolatuk sem a drámával, sem a színpaddal, sema közönséggel. Amit szeretnek, azt már nemjátsszák. Amit írnak, már nem illik bele a lapba.A kritika maga manőverezte ki magát a porond-ról. Legfőbb ideje, hogy leszálljon koturnusáról;legfőbb ideje, hogy senkit se veregessen vállontárcastílusban; legfőbb ideje, hogy többé ne osz

togasson rendjeleket láthatatlan trónusokról, ésne dobálózzon lesújtó ítéletekkel. A kritikának aszínházi emberek között a helye. Szólaljon meg.Ingereljen vitákra. A lapok hasábjain a művészek-nek adjon számot. Ne szentenciázzon, hanemnyújtson szellemi ösztönzést. Az, ami ma mégtiszteletre méltó monológ, holnapra gyújtó hatásúdialógus lesz. A versenybíró váljék harcossá. Akritika csak akkor szerzi majd vissza tekintélyét,ha kijárta a kor kemény iskoláját. Ez azonbantöbbé nem a fölöttes hatóság kölcsönkapott te-kintélye lesz, hanem az a tekintély, amelyet azegyenrangú harcostárs maga vívott ki magának.Csak ekkor lesz ismét hitele a kritika döntéseinek.Csak ekkor legitimálja majd az anyagi hatalmat aszellem hatalma. Csak ekkor szerez a kritika is-mét jogot a magányosságra. Nem terrorral, ha-nem együttműködéssel. A művészet és ezáltal aművészetet megillető kíméleti idő javára. A szel-lem és ezáltal a szellem ökonómiája javára. Aszínház javára, és ezáltal a színház elszige-telődése ellen. A kritika javára, és ezáltal a kritikamonarchizmusa ellen.

1928Fordította: Szántó Judit

DRÁMAÍRÓ-STÚDIÓ A BÁRKÁN

A Bárka Írói Műhelye jelenet- és drámaíróistúdiót hirdet hat kezdő szerző számára. Aheti-kétheti rendszerességgel zajló műhely-munka kifejezetten gyakorlati és szakmai jel-legű. Célja: közösen felfedezni és használni adrámaírói alaptechnikákat, például: hogyan közlünk információt a nézővel; -mitől izgalmas egy unalmas ember; hogyan hozunk be több szereplőt

a színpadra; és utána mit kezdünk velük; hogyan lehet csendet írni; hova tűnik folyton a feszültség;- mikor ügyes, mikor okos és mikor jó

egy finálé stb.A stúdió ingyenes. A konzultációkat Kiss Csa-ba vezeti.Felvételizni két-három szereplős jelenettel le-het. Téma: a szakítás.Az egyik jelenet komikus, a másik tragikusjellegű legyen. Egy jelenet maximális terjedel-me három gépelt oldal. Felvételi korhatár hu-szonhat év.A jeleneteket kérjük 1997. október 20-ig pos-tázni a Bárka Színház címére (1082 Budapest,Baross utca 65-67) „Drámaíró Stúdió" meg-jelöléssel. A legjobb jelenetek szerzőit a szó-beli időpontjáról levélben értesítjük.

REGÖS JÁNOS

KENYÉR ÉS BÁBPETER SCHUMANN KECSKEMÉTEN

eter Schumann viseltes zöldgyakorlónadrágban téglákat illesztgetegymásra Kecskemét főterén.Negyedóra alatt elkészül a kemence, eza kötőanyag nélküli, „önhordó"

konstrukció, melyet bármikor bárki felállíthat, hakenyérsütésre támad kedve, és van hozzá valójóféle rozslisztje meg érlelt öregkovásza. Peteréállítólag százharmincöt éves. Még németédesanyjától került hozzá, s tőle vitte átWrocławból az Újvilágba. Minden sütéskor éppenakkora darabot csippent le a megkelt kenyér-tésztából, amennyit az előzőből elhasznált hozzá.Igy aztán sosem fogy el az ő kenyerének a lelke.

Bread and Puppet (Kenyér és báb) - ezt anevet adta színházának, amelyet 1963-ban alapí-tott a Lower East Side-on, New Yorknak abban anegyedében, amelyből azóta sem sikerült kipu-colni az olyan szabad lelkületű művészeket, mintamilyen Peter Schumann. Bár a gazdag sznobokfolyamatosan lehalásszák ezt a csodálatos re-zervátumot, valahogy mégis sikerült máig meg-őriznie egy darabot abból a bizonyos „öregko-vászból".

Az egyébként rendkívül kiegyensúlyozott és jókedélyű Peter mindig idegessé és indulatossáválik, ha színházként beszélnek arról, amit csinál,ha megpróbálnak amolyan esztétikai tájleírástadni a Bread and Puppet dolgairól. „Én nemakarok rafinált hatásokat kitaláló művész lenni.Nehogy megpróbáljátok reprodukálni, továbbvariálni, más előadásokban előszedni azt, amit ittcsináltunk együt t - mondta. - Nem mintha meg-tiltanám, vagy azt gondolnám, hogy ez jogsértéslenne, á, dehogy... egyszerűen csak azért, mertmi nem színházi előadást készítettünk és mutat-tunk be Kecskemét főterén. Tudom, hogy eztnektek, színházi embereknek nehéz most megér

teni, de gondolkodjatok el ezen, amikor majd újraösszejöttök."

A kenyér elkészítése és elfogyasztása Peterszámára nem valamiféle színházi metafora, ha-nem a színház lényege: a legfontosabb táplálék,amelynek elkészítéséhez és elfogyasztásáhozmindenütt a világon közösségi rítusok kapcso-lódnak. Lehet-e ennél nagyobb becsben tartaniazt, amit színháznak hívunk?

Cheap Art - Olcsó Művészet

A tegnapi sütés már asztalra került. JasmilaZbanic és Sabina Bambur, a két szarajevóiasszisztens meghozza az olivaolajban pácolt fok-hagymapépet. A kemencében sülő kenyér megaz átható fokhagymaillat odacsalja a térensütkérezőket: jönnek az otthontalanok; öreg né-nikék (spájzolnak otthonra is az ingyenkosztból);elvonási tünetektől és a hőségtől is meggyötörtalkoholisták, akik még az esti bedöntés előttállnak; egy amerikás magyar Chicagóból, aki va-lami különös déjá vu folytán Peternek magyarul,az őt kísérő kecskeméti rokonságnak pedig an-golul magyarázza, hogy mitől jó a magyar kenyér,és hogy milyen nagy dolog, hogy már amerikaiakis süthetnek nálunk kenyeret; aztán szellemi fo-gyatékos gyerekek veszik körül az asztalt, Peterelemében van - játszik a nevekkel, kézjelekkelkommunikál velük.

Már a friss sütés is az asztalon van, amikormegérkeznek a játékosok. Kirakják portékáikat, a„cheapart" tárgyakat, kezdetét veszi az árverés,ahol különös módon lefelé megy a licit. Az em-berek eleinte nem hisznek a fülüknek, minden-

áron felfelé akarják srófolni az árakat (zavartandadognak, hiszen az ilyen irányú alkuhoz egysze-rűen nincsenek nyelvi formulák sem), aztán szin-te szégyenlősen nyújták oda a műtárgyakért ki-alkudott öt forintokat. A kollekció rendkívül vál-tozatos: Rumi László egy demizsonvédő dróthá-lóra szerelt, kétkerekű mobillal rohangászik atéren, azt kiabálja, hogy a FIAT vezérigazgatójamár lefoglalta magának a műtárgyat, Kovács Gé-za, a Ciróka Bábszínház igazgatója egy bekerete-zett és középen ablakszerűen kinyitható újságlapmögül kukucskál elő, művének címe: Ami a hírekmögött áll. De kalapács alá kerül itt pingáltmacskakő, fekete talpfára szögezett halott meny-asszony - és sok-sok más műalkotás. Meghatóangazdag képzelet szülte e tárgyakat, és a büsz-keség meg az öntudat, amellyel készítőik kínáljákőket, arra emlékeztet, amikor gyerekkorombanaz első magam készítette nyílpuskámat megmu-tattam az apámnak.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a tárgyakolcsósága nem játszott szerepet abban, hogyannyi mindent összevásároltam a téren. Végreegy árverés, ahol a magamfajta is kielégíthetivágyait. Ha ezt most személyesen bevallanámPeternek, ő biztosan hátba veregetne, és aztmondaná: nincs ezen semmi szégyellnivaló,pontosan ezt akartuk. „A művészettáplálék. Nemeheted meg, de táplál. A művészet legyen olcsó,mindenki számára elérhető és mindenütt jelen-való, mert ez a világ belső oldala." (Az olcsóművészet manifesztuma, 1984.)

(Egy átlagos nap.) A tér közepe körül lassanfelegyenesednek az indiánok. Öt-hat méterhosszú felöltöztetett póznák, gigantikus madár-ijesztők. Fejük és öltözékük műanyaghulladékból,dobozdarabkákból, lomokból, színes papír-csíkokból készült. Mindegyiket öt mozgató tartjazsinórokon. A téren végigsöprő forró déli szélidőnként meglengeti őket, ilyenkor csörög-zörögminden, ami rájuk került, mozgatóik pedig igye-keznek egyensúlyban tartani ezeket a bizonytalanállású figurákat. Eközben és ennek érdekébenvalósággal körbetáncolják őket. Néha egy-egynéző is velük mozdul, vagy azért, hogy segítsen,vagy azért, mert fél, hogy esetleg rádől a báb.Különös tánc alakul ki körülöttük és velük- senkisem tudja pontosan, melyik az a pillanat, amikorvarázserejüknek már nem tud ellenállni.

Közben a templom homlokzata előtt, a kemen-cével szemben lányok sminkelik magukat: agya-got kennek az arcukra és a karjukra, ami megszá-radva szoborszerű, szürke sáremberekké változ-tatja őket. Ettől különös erő költözik tekintetükbe

Peter Schumann és Kovács Ildikó

P

• BREAD AND PUPPET •

Schumann a legendás szarvassal

és minden mozdulatukba. Dobozkartonra festettkunyhójukban egy átlagos napjukat látjuk: esz-nek, vendéget fogadnak, imádkoznak, miközbenrepülő száll föléjük, és bombát dob a házra. Eztaz égi támadást az egyik asszony mutatja megújságpapírral és egy pálcikával. A színek, azanyagok, az arányok, a lassan elmozduló állóké-pek, a sík- és térbeli komponálás egymásba ját-szatása, a szürke, élő-holt maszkarcok és kezekvalami különös időalagutat nyitnak. Az egész,akár egy megfakult, bibliai jelenetet ábrázoló táb-lakép, egyszer csak bekereteződik, és leválasztó-dik mindenről, ami előtte és körülötte történt,történik. Mintha a világ egyszer és mindenkorramegtalálta volna a maga méltó foglalatát. „Egyátlagos nap": az előre megfestett „Reggel", „Dél-ben", „Este" címtáblákat az alkalmi kikiáltónakszegődött szél sorra lefújja Peter Schumannfestőállványáról, ő pedig csak áll, kezében hege-dű és vonó, szája előtt drótra erősített pauszpapírharmonika, tekintetében, egész tartásában derűsnyugalom.

A két szarajevói lány lavórokban vizet hoz,hogy a szereplők lemoshassák magukról azagyagot. A térről idejönnek a többiek is. Kifeszítika „Bábel tornya" feliratú vászontáblát. Különöskórus kezd énekelni Schumann vezényletével,pontosabban olyan hang- és zajmontázs keletke-zik, melyben mindenki a maga nyelvén énekli,zümmögi vagy kiabálja állandó „szólamát", holdurva kakofóniában, hol pedig lágy harmóniában.Hogy mikor melyik embercsoport kapcsolódik bevagy lép ki a kórusból, az teljes egészé-ben akarnagytól függ. Ahhoz, hogy pontosankövethessék Schumann instrukcióit, egészenrendkívüli koncentrációra van szükségük. Igy,ilyen összefogással és odafigyeléssel születikmeg a káosz himnusza.

(A szarvasok megölése, toronyépítés.) A térrőlmost rövid időre mindenki eltűnik. Aztán gólya-lábakon fekete ruhás vadászok táncolnak elő,botokkal kezükben. Átlépnek a fejek fölött, neki-lódulnak, megtorpannak - nyugtalanok és izga-tottak. A tér egyik bokrokkal körülvett részébőlelőjönnek a Monument for lshi című előadáslegendás szarvasai: testük paplanszerű zsákvá-szonból, fejük festett dobozkartonból, agancsukszáraz ágból. Minden állatot két ember mozgat.Lassú, ingó járással, némán ballagnak felénk -az illúzió tökéletes. Szarvascsorda Kecskemétfőterén. Az emberek tisztelettel utat nyitnakelőttük, néhányan megsimogatják a fejüket, azegyik gyerek cukrot ad nekik. A tömeg védőszeretettel veszi körül őket. A gólyalábasok közé-

jük mennek, és botjukkal egyenként felkapják aszarvasfejeket, majd a fűbe hajítják a „trófeákat".Az öldöklés szenvtelenül, szinte szakszerű pon-tossággal zajlik - olyan az egész, mintha a vadá-szok csak rendet csinálnának a téren, eltüntetnéka sok oda nem illő állatot.

A bábeli kórus kis időre újra összeáll, majdmindegyik szereplő egy-egy kartonbábbal a ke-zében a tér közepére megy, hogy részt vegyen atorony építésében. Eleinte még látjuk a karton-papírra festett alakok mögött a mozgatókat, az-tán eltakarják őket az egymásra torlódó papírtes-tek. Szólamdarabjaikat valamennyien „beviszik"magukkal ebbe a beszélő-éneklő toronyba. Akép, amit látok, eszembe juttatja a tömegsírbanlassan földdel eggyé váló testeket, azokat, akikaz életnek már a másik térfelén vannak. Egyreerősödik bennem a meggyőződés. hogy PeterSchumann színházának szereplői maguk a meg-testesült emberi lelkek, tehát az emberek nálanem egyszerűen bábokat mozgatnak, eleveníte-nek meg, hanem lelkeket támasztanak, illetve„mutatnak föl" a szó szoros értelmében. A bábaz egyetlen médium, amellyel ez egyáltalánmegkísérelhető. Peter Schumann színháza Gor-don Craig és Tadeusz Kantor birodalmával hatá-ros. Annak az elemi erejű megrázkódtatásnak apillanatát lehet újra átélni nála, amikor - Kantorszavaival - „...az emberrel (nézővel) szembenelőször állt az ember (színész), akii megtévesz-tően hasonlított ránk, ugyanakkor végtelenül ide-gen volt, határon túli, elérhetetlen messzeségbenálló". (Halálszínház, Budapest-Szeged, 1994.164. o.)

(Démonok, vitorlabontás.) A téren most minde-nütt „démonok" ébrednek: a média, a közöny, anyomor és a kényelem démonai. Farce-ok, vadjelenetek következnek. A szereplők szó- és fel-iratzáport zúdítanak a nyakunkba, időnként meg-jelenik egy-egy leletszerű tárgy, hozzá kommen-tárként gúnyos felirat vagy szlogen. Az előadás-nak ez a része közvetlen és aktuális dolgokbólindult ki. A későbbi beszélgetésekből tudtammeg, hogy micsoda ellenállásba ütközött Peter,amikor arra kérte a színészeket: gyűjtsék összeaz őket körülvevő leggyakoribb szlogeneket,szavakat, fordulatokat, nevezzék meg mostaniéletük legnagyobb gondjait. Az efféle közvetlenpolitizálás teljességgel idegen a mai színházinormáktól, nevetségesnek és primitívnek tartjamindenki. És mégis, amikor ebben akontextusban, közvetlenül lehetett nevet adnifájdalmaknak, igazságtalanságoknak, az életetfertőző, pusztító megannyi démonnak, aszínészek érezték, hogy itt már egészen másrólvan szó, mint amitől eleinte féltek: rájöttek, hogyfélreérthetetlen szavakat mondanak ki,félreérthetetlen módon. Bátrak lehettek végre,távol minden művészi elvárástól és nagyotakarástól. Az ellenkezője következett be annak,amire számítottak: az előadás nemhogyellaposodott volna, hanem még keményebbé sprovokatívabbá vált - senki sem nevet-te ki őket.Aztán a tér egyik sarkából lassan felemelkedetta hatalmas méretű fekete vitorla, rajta a virágbaborult, fehér csontváz-fa. Vala-mennyienalágyűltek, és hajószerűen köréfeszítettek egyfél méter széles, fekete szalagot, amelyre aprófigurák százait festette a művész.

• BREAD AND PUPPET •

Peter egyetlen finom mozdulattal széliránybafordította a vásznat, az szelet fogott, és az egészbárka lassan, méltóságteljesen kiúszott Kecske-mét főteréről.

Egy szabad ember

Kecskeméttől tizenkét kilométerre találhatóBáron László tanyája. Itt dolgozott együtt kéthéten át körülbelül harminc színházi ember(bábosok, utcaszínészek, zenészek) PeterSchumann-nal. A két hét alatt létrehoztak egyutcaszínházi előadást, amelyet május 13-ándélután mutattak be Kecskemét főterén. Azelőadás után kint a tanyán beszélgettem arésztvevőkkel.

(Rumi László színész, rendező, a Maskarás Ut-caszínház alapítója:)

Minden nap meglepetés volt. Peter már reggelhatkor felkelt, begyújtotta a kemencét, sütötte akenyeret. Fáradhatatlan pasas, teli kisugárzássalés energiával, amivel aztán ezt a sokféle embertfinoman tudta terelgetni egy cél felé.

Mindenkihez teljesen nyitottan közeledik,nincs semmiféle előfeltevése. Keze alatt teljesenlevetkeztük színész, utcaszínész, bábos, báb-színház-igazgató, bábkészítő mivoltunkat. Ittmost mindannyian „csak" tanítványok voltunk.Ez a közös munka számomra egyfajta visszaiga-zolást, megerősítést adott ahhoz, hogy az út,

amit választottunk, jó és járható, nevezetesen,hogy fontos ünnepet létrehozni olyan emberek-kel együtt, akik nem szoktak színházat nézni vagycsinálni. A rítushoz igazából kicsi dolgok kelle-nek, de ezeket szépen kell felmutatni. Ittbátorságot nyertem ahhoz, hogy a kicsidolgokban is merjem megkeresni a művészit, afelemelőt vagy a kozmikusat, és hogy le merjemtaszítani a piedesztálra emelt, kultusz öveztedolgokat. Ki merjem mondani, ha valami nem jó,nem kell. Peter ezt nagyon jól tudja. Normálismódon közeledik a kenyérhez, a színházhoz, azenéhez: szabad ember. Az ő úgynevezettpolitizálása valójában ősi igazságok közvetlenkimondását jelenti, amihez ebben azagyonpolitizált, gyanakvással teli légkörbenmár-már nincs is bátorságunk. Mindenkiből kitudja hozni azt a bizonyos ősi magot, a gyermekialkotókedvet, tekintet nél-kül arra, hogy valakimesterségére nézve színész, farmer vagy hentes.Az ő titka, hogy hisz ebben.

(Tömöry Márta író, dramaturg, színész, a Hattyú-dal Színház alapítója.)

Én már korábbról ismertem Schumannt. 1987-ben volt itt a Szkéné Színház szervezésé-ben. ATűzoltó halála című előadást mutatták be akkor,és utcán is láttam őket. A róla szóló könyveket,tudósításokat korábban is, mint a Bibliát, úgyforgattam. Kristálytisztán lehetett tudni, hogy aXX. században ő az, aki a bábosok számára alegtöbbet hozta, pedig elsősorban utca-színházzal foglalkozott, nagy, látványos dolgok-kal. Most végre közelről láthattam, hogy mikéntis megy ez nála. A személyiségét tudtam végremegismerni munka közben, az emberek közöttiközlekedni tudását. Ő az egyszerűségnek olyanmagas fokán áll, ami Petőfit juttatja eszembe.

Ilyet már csak az öreg parasztembereknél látsz.Szeretettel, de szigorú fegyelmet tartva dolgozottvelünk, szeme sarkából sosem tűnt el az a huncutmosoly, amellyel a világot szemléli. Ő mindig ispolitikus színházat csinált, itt is ilyet akart. Rög-tön azzal kezdte, hogy melyek itt a fő problémák,mondjunk néhány vezérszót, szlogent. Na, ettőlmindenki egyből begombolkozott. Aztán hamarrájöttünk, hogy őt ebben is csak az érdekli, hogyaz emberi élet hol van megtámadva itt Magyaror-szágon. A tiltakozás vészcsengőjét akarta bekap-csoltatni velünk.

Peter Schumann mindig arról beszél: ne gon-doljuk, hogy a művészet az elithez szól. Ennélsokkal keményebb feladat hárul rá. Hozott egyszép példázatot is erre: az amazonasi indiánmeglátogatja az amerikai elnököt Washington-ban. Látja, hogy a városban mozdulni sem lehetaz autóktól. „Mióta vannak ezek itt? - kérdezi azelnöktől. - Egymillió éve? Ezer éve?" „Nem -feleli az elnök -, mindössze nyolcvan éve." „Demit adtok majd enni a gyerekeiteknek, hiszen azócskavas, ami ezekből lesz, nem ehető." Ilyentisztán és egyértelműen beszél ő is.

(Sabina Bambur dokumentumfilm-rendező Sza-rajevóból.)

Tulajdonképpen nem a workshopra jöttem,csak a legjobb barátnőmet, Jasmilát akartammeglátogatni, aki Peter asszisztenseként dolgo-zott itt. Valahogy itt ragadtam a farmon. A mun-kába csak az utolsó három-négy napon kapcso-lódtam be, egyszerűen szükség lett rám is.Ahogy itt belemélyedtem a dolgokba, egyre in-kább úgy éreztem magam, mintha újra az egykorióvodámban lennék.

Nem venném a bátorságot, hogy véleménytmondjak Schumannról. Elfogult is vagyok, hiszena legjobb barátnőm vele dolgozik, doku-mentumfilmet is készítettem róla, amikor Szara-jevóban volt. Jasmila fél évet töltött el vele avermonti farmon, a legtöbbet az ő közvetítéséveltudtam meg róla. Tudom, hogy az életformájatáplálja mindazt, ami a művészetében megjele-nik. És viszont, a művészete közvetlenül vissza-hat az élettormájára. Jó ember-ennél okosabbatnehezen tudnék mondani róla. Ez az egészeszme, hogy a művészetet mint kenyeret nyújtsaoda az embereknek, nagyszerű dolog.

(Sramó Gábor, a pécsi Bóbita Bábszínház igaz-gatója.)

A nagy név, egy legenda vonzott ide engem is.Vajon hogy néz ki, meg lehet-e szólítani? De akisördög is ott mocorgott bennem: vajon ténylegolyan különleges dolgokat tud? Mi lehet az, amitát tud adni nekünk, főleg két hét alatt, ráadásulilyen közegben, különböző helyekről összejöttemberek társaságában? Ha mindez simán mentvolna, még gyanús is lett volna, de nem ment

Kezdődik egy átlagos nap

• BREAD AND PUPPET •

olyan simán. Például ez az egész politikaiszínházasdi. Ez nagyon érzékeny pont nálunk,félünk tőle. Valójában érdekel és érint bennünket,de valahogy nem merünk hozzáérni, rettegünkattól, hogy direkt politizálás lesz belőle. Itt pedigkénytelenek voltunk ezt fölvállalni egy olyan szín-házi szemlélettel együtt, ami teljesen eltér amiénktől. Peter Schumannhoz ez is hozzátarto-zik, ezzel együtt az, aki. Divatszavakat kerestetettvelünk, ilyeneket például, hogy reprivatizáció,működőképes, Magyarország a magyaroké,európaiság és még sok más hasonló napi barom-ságot. Aztán ez az egész elkezdett burjánzani.Játszani kezdtünk szavakkal, szlogenekkel, rek-lámversekkel. Ez izgalmas volt, de mit tudunkebből-úgymond - megvalósítani. Nem értettük,hogy mit akar Peter ezekkel a táblákkal, a rájukírt szavakkal, jelmondatokkal. Tisztán megmutat-kozott, hogy milyen színházban gondolkodunk miés milyenben ő. Mi szituációs játékokat pró-báltunk készíteni, agyaltunk, mint az őrültek,sztorikat találtunk ki, hogy aztán mindezt élveze-tes színészi játékkal töltsük fel. Peter meg folya-matosan mondta, hogy nem, nem ezt akarom.Két napig küszködtünk. Aztán elkezdtünkjátszani. Itt a játék szó nagyon fontos. Mertelvileg mi a saját színházainkban,együtteseinkben is játszunk, de ez a játék sokszoréppen a hierarchia, a megfelelni akarás miattfeszültséggel, gátlá-

sokkal teli. Itt viszont bárki, bármit csinálhatott,Peter kifejezetten arra bátorított, hogy merjünkrosszak lenni, hülyéskedni, és majd meglátjuk,hogy mi sül ki belőle. Ez nagyon felszabadítottbennünket. Itt mindenki csinált mindent, és nemvoltak rosszízű, sanda megjegyzések arra, hogyvalaki valamiben rosszabb, mint a másik, nemvolt verseny. Az egyik színész kolléga ezt úgyfogalmazta meg, hogy ő a legjobb akart lenni itt,de pár nap alatt rájött, hogy ez butaság, itt nemszabad ilyen mércét állítani. Itt közösen kell csi-nálnunk valamit, amihez mindenki hozzájárulásaegyenértékű, függetlenül attól, hogy ő az ötödikzsinórtartó vagy a báb tervezője. Megszűnt min-den hierarchia, nem irányított senki, Peter sem.

(Kiss Rita színésznő, a kecskeméti Ciróka Báb-színház tagja.)

Először mindenki hozta az ötleteit. Azok azemberek, akik mindig meg akarják mutatni, hogyők milyen jók -tudnak elég hangosan beszélni atéren, tudnak kézen és fejen állni, gólyalábakontáncolni, cigánykereket hányni stb. lassan le-csillapodtak. Ehelyett egyre inkább az lett fontos,

Támadás után

hogy közösen mit tudunk csinálni, hogy egymás-sal mit fogunk kezdeni, áttudjuk-e venni egymásrezdüléseit. Idejöttünk vagy harmincan az évadvégén, mindenki fáradt volt, a télnek is abban apillanatban lett vége, örültünk, hogy végre süt anap - tehát a föntiek is mintha pártfogásukbavettek volna bennünket. Az első pár napon értet-lenül, de boldogan hallgattuk a Mestert. Igen, őigazi mester - nem ő választott ki minket, hanemmi választottuk őt. Ott festegetett mindennap,várta, hogy ki néz el arra. Nem jött oda közénk,tette a maga dolgát. Elmondta mindig, hogy mitcsináljunk aznap, mondjuk, zöld emberkéketvagy démonokat. Nem kell, hogy nevet adjunknekik, csak csináljuk meg őket, ahogy tetszik.Aztán bement festeni, kijött ebédelni, körülnézettkicsit, mi is megnéztük, hogy ő mit csinál.

A második hét elejére különös hangulat tele-pedett a táborra: kezdtünk örülni kis dolgaink-nak, mindenki boldogan mutogatta, hogy mitfestett, készített. Soha nem dolgoztunk még ígyegyütt. De én ezt nem is nevezném munkának.Persze sokszor nehéz volt. Forrón sütött a nap.Arról lehetett felismerni bennünket, hogy aki pi-rosra égett orrheggyel jön-megy, az táborlakó, atöbbiek pedig csak benéztek ide. Érdekes, hogymennyire együtt tudtunk itt létezni. Es mindigtörtént valami, amit nem akartál kihagyni. Hátlehet elmulasztani a kenyérsütést?! Amikor vala-

• BREAD AND PUPPET •

ki rítusnak titulálta ezt az előadás előtti aktust,akkor Peter kijelentette, hogy ez számára nemrítus, ő ezt az anyjától tanulta, és a világ legter-mészetesebb dolga, hogy az ember kenyérrelkínálja a vendégeit. De az előadást se csináljukúgy, mintha szertartást mutatnánk be egy ünne-pen: a szarvasok megölése egyszerű gaztett, éssenki ne akarja ijesztőnek ábrázolni a gyilkoso-kat, hagyjuk az eltorzult pofákat az amerikaithrillerekre. A tömeggyilkosok többnyire nyak-kendőt, fehér inget viselnek, tisztes polgári életetélnek, családos emberek, a rendezett és törvé-nyes államélet hívei.

Amikor először bekentem magam sárral azEgy átlagos nap című jelenethez, éreztem, hogya többiekkel teljesen homogén leszek. Volt egypróbánk itt a réten. Az indiánok ott álltak körülöt-tünk, mi pedig lassan mozogtunk. Halálos csöndült mindenen, csak a madarak fütyültek körülöt-tünk. Mintha megállt volna az idő, lelassult min-den. Ennek majd ilyennek kell lennie - gondol-tam. Es tényleg, mit rohangálunk összevissza!Ma, amikor indultam be Kecskemétre játszani, azvolt bennem, hogy na, most, visszamegyek avárosba mindent lelassítani. Érdekes, hogy ezmásokban is megfogalmazódott.

Rituális mosdás - lavórban (Regős János fel-vételei)

Az embereket különben biztosan megérintet-te, amit csináltunk. Es nemcsak azokat, akikegyébként is nyitottak az ilyesmire, hanem min-denkit, aki ott volt. Senki és semmi nem zavartbennünket a téren, mintha őrangyal vigyázottvolna ránk.

(Kovács Géza, a kecskeméti Ciróka Bábszínházigazgatója, a workshop szervezője.)

Két éve kezdtünk dolgozni ennek aworkshopnak az előkészítésén. Csehországbanismerkedtem meg Schumann-nal. Múltév őszéreakartam meghívni, de nem sikerült összeszednema szükséges pénzt. Pedig már az amerikaikormány és a MALÉV különleges támogatását ismegszereztem. Ez a tavaszi időpont volt alegvégső lehetőség, hiszen ha ez is elúszik,komolytalanná válunk számára, és soha nem jönel Magyarországra. Csak a Soros Alapítványtóltudtunk első kérésre és a hivatalos pályázatiformákon belül támogatást kapni. A NemzetiKulturális Alap szakkollégiuma kétszer is nemetmondott arra, hogy Peter Schumann kéthetesworkshop keretében találkozhasson a magyarbábosszakmával. Csak a Török Andrásnak írottlevelem mozdította meg a kuratóriumot.

Ezeknek a közösségi találkozásoknak óriási aszerepük. Főleg abban a helyzetben, amelybenmost van a magyar bábművészet: itt egy sorújonnan alakult, fiatal csoport, tapasztalatok nél-kül, szükségük van a tanulásra. Ez mindig iskézműves szakmának számított. Ezeket a kézmű-

ves-tapasztalatokat kell feleleveníteni, meg-erősíteni. De ehhez szükség van olyan emberekreis, akik köré oda lehet gyűlni. Peter Schumannilyen ember. De említhetném Kovács Ildikót vagya cseh Dvorakot is. Meg kell találnunk azokat azembereket, akik egy-egy munka során segítenektovábblépni. Egész egyszerűen nem volt holmegtanulnunk a dolgokat.

Peter Schumann fanatikus ember. Az ő hatásaalól nem tudod kivonni magad. Még ha valakibelsőleg tiltakozik is az olyasmi ellen, hogy poli-tikai színház. Ennek az embernek olyan belsőtisztasága és hite van, ami - még ha nem is értvele egyet valaki - lenyűgöző. Mert ő visszahe-lyezi a művészetet a hétköznapokba, de nemhétköznapi szinten. Peter Schumann fantaszti-kus képzőművészeti érzékkel és rafináltsággalfest gyönyörű képeket - hiába mondja, hogy őnem művész. De ugyanilyen rafináltsággal építfel egy workshopot, abból meg egy előadást,miközben pontosan tudja, hogy kiből mit és mi-kor lehet kihozni. Művészet és hétköznapiságészrevétlenül egymásba folyik nála: az egyik pil-lanatban fest, majd két kép között megdagasztjaa kenyeret, utána beszélget valakivel - és mind-ezt minden ceremónia nélkül. Nekem egyébkéntis állandó kérdésem, hogy meddig és hogyanszabad csinálni ezt az egészet, amiben bennevagyunk. Ez a két hét arra döbbentett rá, hogynem szabad úgy, ahogy eddig csináltuk. Ez azegész színházi szerkezet és működés, amelybena bábosok kisebb társulatai ma megpróbálják

leképezni a nagyobb színházak műkö-dési rendszerét, vétek és hiba. Igy csakközépszerű vagy rossz előadások gyártására

kerülhet sor. Es ez a műfaj nem ígyalakult ki. Ez az ember bebizonyítottaezt. A legfontosabb felismerésem, hogydrasztikusan változtatni kell a működésiformákon. Mert végül is mi az a pénz,ami egy ilyen workshopra kell? Másfélmillió, miközben egy szar elő-adásra aszínház elkölt hétmilliót. Az ilyenműhelymunka viszont az egészszakmára gyakorol döntő jelentőségűhatást. Tehát nincs értelme tovább mű-ködni ebben a formában, valamit ki kelltalálni helyette, de ezt szét kell rombol-ni. Azoknak az embereknek egy része,akik itt voltak, úgynevezett családi báb-színházi formában dolgozik és nem eb-ben a rossz értelemben vett professzi-onális bábszínházban. Ahhoz, hogy ér-dekes, izgalmas produkciók jöjjeneklétre, a tíz hivatásos Kis Állami Bábszín-ház helyett tíz-tizenkét ilyen báb-utca-színháznak kéne működnie. A jelenleglétező hivatásos formációk művészimegújulásában - magunkat is beleértve -nem hiszek már igazán.

• BREAD AND PUPPET •

Miért fogadta el, hogy a workshop témája,alapja Bábel története legyen? Miért fogadta el,hogy egyáltalán legyen témája? Hiszen az önelőadásai nem előre megírt történet nyománjönnek létre. Feladta vol-na a színházról vallott nézeteit?

- Szó sincs róla. Csakhogy itt, Magyarorszá-gon más volt a feladat. Azért hívtak, olyanelőadás létrehozására kértek, amely alkalmaskülönböző nemzetekhez tartozó emberek össze-fogására. Bábel története pedig erről is szól: azösszefogásról és természetesen a szétszóródás-ról. Fontos volt számomra, hogy megtudjam,miként lehet más-más közegből érkezett fiatalok-kal felépíteni valamit, amit aztán, mondjuk,előadásnak hívhatunk. Bábel története azért isizgalmas, mert azt feszegeti, ami számomra isnagyon fontos, örök kérdés: hogyan tudunk mi,emberek ártatlanok maradni? A munka java részét közös gyakorlatok te-

szik ki. Ön felvet egy témát, aztán a színészekcsoportokba verődve kitalálnak hozzá egy moz-gássort vagy zenét. Ezek a gyakorlatok közelebbvisznek az előadáshoz? Inkább úgy mondanám, hogy nem témákat

vetek fel, hanem irányokat jelölök ki. Azt kérem,hogy agyagból formáljanak az arcukra a nőkálarcot, s azt, hogy ez számukra és a másikember számára mit jelent, milyen mozgássort,milyen hangsort indít el - azt teljes mértékbenrájuk bízom. Ha azt kérem, hogy készítsenek atáborban található hulladékokból hangszert, sszólaltassák meg, akkor azt kérem, hogy találjákfel újra a zenét. Ha azt kérem, hogy bontsanakelemeire egy mozgássort, akkor azt szeretném,hogy lássák: egy-egy mozdulat mit fejez ki. Azelőadás egészén ilyenformán nem gondolko-dom. Az majd szabad ötletekből felépül. A kur-zusnak egyébként nemcsak a közös gyakorlatok,hanem a beszélgetések is fontos részét képezik,hiszen ezeken derül ki, hogy mit gondolunk abábról és a bábszínházról mint mindent megmu-tatni képes művészetről, vagy az, hogy mit gon-dolunk az utcaszínházról s a színháznak az élettelvaló kapcsolatáról. Miközben irányokat jelöl ki, nem is válogat,

nem is rendez? A szó hagyományos értelmében nem rende-

zek. Az előadás ugyanis nem az én előadásom,

hanem azoké, akik részt vesznek benne. Meg kellengednem, hogy az előadás a maga útját járja,be kell fogadnom a résztvevők ötleteit, megoldá-sait, hiszen a különböző életfelfogásoknak érvé-nyesülniük kell. S miről árulkodnak ezek? Jelent-e valamit,

hogy kelet-európai emberekkel dolgozik együtt? Az első héten az alapvető benyomásom az

volt, hogy ezek az emberek - akár bosnyákok,akár magyarok - hihetetlenül zártak. Alig mertékmegmutatni magukat, alig mertek feloldódni agyakorlatok során. Miközben - számomra is ér-dekes ellentétként- magánemberként, a gyakor-latok után a legteljesebb nyíltsággal közeledtekegymáshoz, nyoma sem volt az óvatosságnak,félszegségnek. Kelet-európaiságuk később ismegmutatkozott, például abban, hogy hogyanjelenítették meg az életünket megrontó démono-kat. Sokkal nyitottabbá váltak, megszabadultak agátlásaiktól.

- Hogyan fogadták, hogy ön politikai programnélkül, de mégiscsak politikai színházat csinál? Először is azt tisztáztuk, hogy mit értek én a

politikai színház fogalmán. Olyan színházra gon

dolok, amely azzal politizál, hogy felmutatja atársadalomnak, amelyben élünk, a démonait, sezekkel a démonokkal, romboló hatásukkalszembesíti a közönséget. Azt azonban, hogy ki-nek mi a démona, s ennek milyen nevet ad,nyomornak hívja, közönynek, üzletnek, kénye-lemnek vagy valami másnak - az már nem tőlemfügg, hanem attól, aki nevet ad neki. A fiatalokéletről alkotott fogalmát számomra az világítottameg legjobban, hogy mit tagadtak, tehát mitjelenítettek meg démonként. A közönyt, a nyo-mort, a médiát. A démonok megjelenítése egyéb-ként az előadásnak is fontos mozzanata, hiszentúl azon, amit önmagukban jelentenek, arra isutalnak, amiről az, előadás szól. Arra, hogy mitörtént Bábel után, milyen állapotban van a világ,milyen állapotban vagyunk mi benne Bábel után.Alapvető célunk ez a felmutatás, ezért nincs azelőadásnak hagyományos értelemben vett kez-dete, közepe és vége. Ez azt is jelenti, hogy az előadás egyszeri és

megismételhetetlen, hiszen például új szereplőkbevonásával más és más démonok jelenítődnekmeg? Valóban így van, ezért is biztattam arra a

színészeket, hogy a munka végeztével alkossa-nak csoportokat, s a maguk elképzelései szerintépítsék tovább vagy formálják át az elkészültelőadást. S az már' az ő előadásuk lesz, s azoké,akiknek eljátsszák.

ÁBRAHÁM ESZTER

BÁBEL UTÁNBESZÉLGETÉS PETER SCHUMANN-NAL

A kórus (Regős János felvétele)

BÉRCZES LÁSZLÓ

A FOLYÓ NEVEBESZÉLGETÉS MAIA MORGENSTERNNEL

Aki látta Andrei Şerban Antik trilógiáját sbenne őt Médeiaként, vagy Pintilie híresfilmjét, A tölgyet, szintén az ő főszereplésével,az életre szólóan megjegyezte ezt az égőszempárt, ezt a sápadt-szép arcot, ezt acsontosinas testet s azt az elképesztő erőt,ami a tekintetéből, a mozdulataiból, a jelenlétébőlárad. Maia Morgenstern. Számomra ő ASzínésznő. Legalábbis az egyik. Az egyiklegnagyobb személyiség, akit valaha színpadon-filmvásznon láthattam. Mellesleg Mészáros MártaA hetedik szoba, illetve Szász János A Witmanfiúk című filmjében is találkozhattunk vele. Vanegy önálló estje, Georg Kaiser Ma este Lola Blaucímű darabja, melyben két órán keresztül énekel,táncol, és közben elmeséli egy zsidó színésznőélettörténetét. Maia Morgenstern a tökéletesfelkészültség, tehát a hibátlanul működőkiszámítottság és az adott pillanatnakkiszolgáltatott, ártatlan jelenlét sűrű ötvözetétteremti meg az este során. Bohóc, gyermek,bölcs-színész. Évekkel ezelőtt, fesztiválzáróünnepi ajándékként láthattam már ezt az előadástKisvárdán, aztán láttam Maiát a tapsok után,ahogy ült egy széken kimerülten, roncs fáradtan,és nézett üres tekintettel a semmibe. Akkor nemmertem megszólítani. Különben sincs mitmondani, amikor valami pontosan olyan,amilyennek lennie kell. 1997-ben, a győriMediawave-en újra itt van a román színésznő,újra a Lola Blauval. Az előadás éjfél

körül kezdődik, most este nyolc óra van, kipihen-ten, energiát sugározva ül velem szemben MaiaMorgenstern, bukaresti színésznő.

Kezdett már valaha is ilyen későn elő-adást? Úgy rémlik, még soha. Nem, nem emlék-

szem éjféli kezdésre. Hogyan szokott rákészülni az aznapi

előadásra? Van, akinek az a jó, ha kezdés előttesik be a színházba, van, aki jóval előbb megpró-bál ráhangolódni a feladatára. A turnékon általában egész nap a helyszínen

szöszölök, legalábbis a Lola Blaunál le kellellenőriznem a lámpákat, a zongorát, az akuszti-kát, egyáltalán mindent. Otthon, Bukarestben, ahelyemen két órával kezdés előtt bemegyek be-melegíteni. Bemelegíteni a hangomat, a testemet -és természetesem a lelkemet is. A hangomnakés a testemnek a lehető leglazábbnak kell lennie,hiszen a színészi munka fizikailag is veszélyes. Alelki felkészülésről nem tudok, nem is akaroksemmit mondani, az az én dolgom. Szeretek ülniaz öltözőben, és „dolgozni" az arcomon. Magamsminkelek, és ahogy külsőleg megcsinálom akaraktert, úgy csúszok rá a szerepre érzelmileg,lelkileg. Közben folyamatosan „hangolok", fontos,hogy technikailag tökéletesen felkészült legyek,mert csak így tud az összes energiám egyirányba hatni. Ha nem működik jól a testem,

akkor arra külön fígyelni kell, és ez energiát vonel a szerep egészétől. Ideális esetben azt jelenti ez, hogy az adott

estén minden porcikájával csak a szerepre -Médeiára, Lola Blaura, Szent Johannára, Varjá-ra... - koncentrál, vagyis Maia Morgenstern nemis létezik a színpadon? Ilyen nem történhet. Lehet, hogy csalódást

okozok most ezzel a válasszal, de ez az igazság:hála istennek ilyen nem történhet. Maia mindig ottvan. A színészi mesterség megválaszolhatatlan

kérdése: ki az, aki például sír a színpadon? Kié aza könny? Hm... Ki sír? Maia biztosan. Meg Lola, meg

Médeia... De nem ez a legfontosabb kérdés. Amiigazán fontos, és amit Reinhardt annyiszor hang-súlyoz: megtörténik-e a katarzis a nézőtéren vagysem? Es a színházban erre van esély, mert azemberek együtt vannak, egy térben és időbenazzal, ami a színpadon történik. A katarzis min-denkori esélye jelenti a színház jövőjét. En, a közönség-közösség egyik tagja

része-sülhetek a katarzisban. Van-e erre esélyeannak, aki velem szemben egyedül állaszínpadon? Természetesen. Egyrészt mert én is része

vagyok az aznap esti közösségnek, másrésztmert közben mindenki, nem csak én a színpadon,megéli saját magányát, egyedülvalóságát. Kisza-badulhatnak belőlem mindenféle, máskülönbenelfojtott, negatív energiák, és átélhetek olyasmit,amit a hétköznapokban nem merek vagy nemtudok átélni. Megismerek, megérintek bizonyosérzéseket, a sajátjaimat, merhetek gondolni, tenniolyasmit, amit egyébként nem tudok merni. Ez történik olyankor is, amikor mások elő-

adását nézi? Igen. Én nagyon jó néző, jó befogadó va-

gyok. Végül is így lettem színész: gyerekként,tinédzserként imádtam színházba járni. Ma márpersze a nézőtérről is színésznőként reagálokmindenre, nem vagyok ártatlan, tudatlan néző.

- A végső élmény, a katarzis szempontjábólmi a különbség a megtisztuló néző és a megtisz-tuló színész között? Nagyon nehéz kérdés. Az Antik trilógia jut

eszembe: három színésznő próbálta Médeiát éshárom színész laszont. Hol játszottunk, hol néz-tük a partnerünket. Szó nem volt köztünk harcrólvagy féltékenységről. Közös izgalomban együtthordtunk ki és szültünk meg egy „gyereket".Emlékszem, amikor néztem a Médeiát játszókolléganőmet, egyszerre voltam kívülállószemlélő és közben az előadás része-részese.Ez persze nagyon speciális eset, de csak mégintenzívebben megélhettem azt, ami a lényeg: aszínpad és a nézőtér között egyetlen közöslélegzetben eltűnik a választóvonal. En, a színészfolyamatosan érzékelem - nem figyelem, deérzékelem - a néző minden moccanását,lélegzetvételét. Ráfe-

O MORGENSTERN O

szülök a figyelmére, ahogy ő az enyémre. Ezért isgyűlölöm, amikor külföldön szinkrontolmácsolástakarnak - lehet, hogy úgy több szót megért a néző,csakhogy közben elveszik a közös katarzislehetősége. En, a színész a néző ideghúrjainjátszom, tehát a néző teljes figyelmét, oda-adásátkérem. Nélküle tehetetlen vagyok.

Márpedig a nézői figyelemre nincsen garan-cia. Az egyik közönség „odaadja" a figyelmét, amásik pedig nem.

Hát igen, előfordul elutasítás is. Én ezt ter-mészetesen nem fogadhatom el. Meg kell küzde-nem az aznap este adott helyzettel. Párizsbanjátszottam Médeiát: az előadásban használatosfáklyákban valami olyan vegyi anyagot használ-tunk, amitől játék közben egyszer csak elment ahangom. De teljesen. Ott térdepeltem, folyt akönnyem - és nem tudtam megszólalni. Ebben avészhelyzetben minden energiámat összponto-sítanom kellett, hogy megőrizzem a nézők figyel-mét. A hangom természetesen nem jött vissza,mégis, a hihetetlen energiakoncentráció miatt„győzni" tudtam, és azt gondolom, ez volt életemlegerősebb színészi megnyilvánulása. Azt hi-szem,ez a kulcsa minden alkotómunkának: az energiákategyetlen pontba sűríteni. Mint a vallásoselmélyültségben. Nem vagyok vallásos, devalahogy így képzelem a hívő embert: a gondo-latait, az érzéseit, az energiáit, a figyelmét egy éscsakis egy fókuszba gyűjti.

De mi ez a pont? Én, a néző? A színészönmaga? A partner... ?

Ez mind együtt - de ami ennél fontosabb: aszerep. Mit akar, mit kérdez a szerep? PéldáulVarja a Cseresznyéskertben: férjhez menjen-evagy sem? Ő maga sem tudja, tehát én sem, deminden figyelmem erre a kérdésre összpontosul.Férjhez menni vagy nem férjhez menni? Ez akérdés azonos Hamletével: lenni vagy nem lenni?Ez Varja létkérdése. Vagyis Varjaként (is) a szín-padon magára a létezésre koncentrálok.

- Tulajdonképpen egyfolytában a tehetségrőlbeszélünk, azt gondolom ugyanis, hogy a tehet-ségnek leginkább az energiák koncentrálásáhozvan köze. Nagyon szeretem azt a szót, amelyet az

angol használ a tehetségre: „gift". Adomány,adottság, akár azt is mondhatjuk, ajándék ez,amelyet valaki kap, és az alkotás során szétoszt.Ez így nagyon egyszerűen hangzik, de hosszú éskacskaringós út vezet odáig, hogy valaki egyszercsak képes bánni az energiáival. Tizenöt-húszévvel ezelőtt is teli voltam energiával, de nemtudtam vele mit kezdeni. Gyerekként, diákkéntrengeteg baj volt velem. Türelmetlenül kapkodtamés pazaroltam az energiáimat, hiszen nem

A portrékat Járó S. Tibor készítette

SUMMARYtaláltam meg azt a pontot, amelyre irányíthattamvolna őket. Nem tudtam, mit akarok. Sokat szá-mított, amikor eldőlt, színésznő leszek, de döntőpillanatnak az bizonyult, hogy találkoztam AndreiŞerbannal. Addig olyan voltam, mint egy folyó -meder nélkül. „Jó, amit csinálsz, de mindenttúljátszol" - mondta addig mindenki. Barátokmondták, akik szerettek és segíteni akartak. Nemértettem. Mi az, hogy „túl"? Aztán rájöttem, hogymeg kell tanulnom irányt adni az energiáimnak.Ehhez kellett Şerban, általa lett medre s így irányais annak a folyónak, amit Maia Morgensternnekhívnak. Szerencsém volt.

- Ezek szerint van, akinek nincs szerencséje.Azaz teli van energiával, de nem tud vele mitkezdeni. Abszolút! Itt kap jelentőséget, mi történik a

mindannyiunkban meglévő negatív energiákkal.A színpadon a méreg, a gonoszság, a gyűlölet -és persze a szeretet is - mesébe, fikcióba, hasz-nos és értelmes cselekvésbe oldódik. Ezért döntőfontosságú, hogy a színész mennyire tud bánnia testével, az érzékszerveivel, az agyával, a lelké-vel. Elvettetett belé a mag, benne az adomány, a„gift", rajta múlik, lesz-e abból termés és milyen.Az ő dolga, hogy szélről, vízről, napsütésről gon-doskodjon. A tehetség felelősség. Felelős va-gyok. Andreitől és másoktól segítséget kaptam,most már csak rajtam áll minden. Nem miattukkell előadás előtt két órával az öltözőben ülnömés készülnöm. Magam miatt kell, mert én ígyakarom. De túl patetikusan hangzik minden, amitmondok: nem (csak) áldozatról, hanem színészi-emberi önzésről is szó van itt. Amikor előadásközben „szétosztom" az energiáimat, vagyis ön-magamat, ezáltal nem szűnök meg, sőt, önma-gamat látom százszorosan visszacsillogni anézőtéren ülők szemében. Hát, nem lettünk kevésbé patetikusak.- Igaz. Hiába beszélünk angolul, amely pon-

tos, de hideg és távolságtartó nyelv, én közbenrománul gondolkodom, tehát ösztönösen hajla-mos vagyok a pátoszra. Ellenpontozásként az juteszembe a „százszoros visszacsillogásról", hogykezdetben a Zsidó Színházban bizony sokszorelőfordult, hogy nemhogy százan, de tízen semültek a nézőtéren. Előfordult, hogy két nézőnekjátszottunk. A Ma este Lola Blau is ott, abban a

színház-ban készült. Monodrámát, „önálló estet"általá-

ban akkor szoktak választania színészek, amikornemigen akad egyéb munkájuk. Feltételezem,ebben az esetben nem erről volt szó. Valóban nem. A darabot egy kiváló

rendező, Alexandru Dabija választotta, sőt őmaga írta át. Ebben ugyanis mindenféleszerepek voltak, ahogyan az egy „normális"darabban szokott lenni. Dabija mondta, hogyjátsszam ezt az egészet egyedül. Igy lett belőlemonodráma - egy csomó jó szereppel. Es anézőtéren sem ketten ülnek, telt házzal menttegnap Marseille-ben, ma itt Győrben, általábanpedig Bukarestben. Tulajdonképpen melyik színház tagja? Három színházban játszom: a Zsidó Szín-

házban, a Bulandrában és a Nemzetiben. Holnapaz utóbbiban, A kaméliás hölgyben lépek szín-padra. Imádom azt az előadást, pedig amikorelkezdtük a munkát, mindenki megpróbált lebe-szélni róla. „Partizánmunka" volt, éjszaka, haj-nalban próbáltunk, amikor éppen szabad volt aszínpad. Egy táncos hozta az ötletet, én drama-tizáltam a regényt, és együtt "rendeztük" ezt azőrült előadást, amelyben van két színész, egytáncos és egy zenész, aki csellón játszik.Minden-ki óvott: kockázatos vakrepülés teljesenismeret-len és tapasztalatlan fiatalokkal bármibeis bele-kezdeni. Hát persze hogy kockázatos. Deminden energiámmal a munkára tudtam figyelnia díszlettől a szövegig, a jelmeztől a zenéig.Vagyis az előadás egésze a sajátommá vált.Meg is lett az eredménye, mert A kaméliáshölgyóriási siker most Bukarestben. A „vakrepüléshez" magabiztosság kell. Szerintem inkább bátorság. A magabiztos-

ság sose jó. Teli vagyok kétellyel, és ha netalán-tán mégis biztonságban érzem magam, azonnyomban mesterséges akadályokat állítok fel. Abiztonság, a komfort a legnagyobb csapda ezena pályán. Márpedig az automatikusan következősiker megtévesztheti az embert. Ugyanilyenmegtévesztőek a könnyek, amelyekről beszél-tünk. „Rossz voltam, nem tudtam sírni!" -mondtuk buta kezdőként a főiskolán. Mintha akönnyek mennyiségén múlna a minőség. A leg-több erő éppen ahhoz kell, hogy az embermegküzdjön a könnyeivel. Hogy visszafogja apátoszt - ami nekünk ebben a beszélgetés-bennem sikerült igazán. Nem baj, ez most már ígymarad.

It being October, the issue starts with the resultsof this year's distribution of the critics prizes.According to twenty-six of our theatre critics' -who, as usual, complete their individual list ofhonour with a general assessment of the pastseason - the best new Hungarian play of1996/1997 was Kornél Hamvai's Battueshooting,the best production Tchekhov's Uncle Vanya asdirected by Péter Valló at the Radnóti MiklósTheatre, the best performance in theentertainment category Ferenc Lehár's TheCount of Luxemburg (directed by Tamás Ascherat Kaposvár); Péter Haumann and Tibor Szervétwere named best actors (the latter in a sup-porting role), Judit Csoma and Judit Schell bestactresses (the latter also in a supporting role).Set designer of the season is Zsolt Khell,costume designer Andrea Bartha, while the prizefor the best fringe performance and the specialprize weren't distributed for want of a convincingmajority.

Under the heading Strong Emotions AreNeeded, Katalin Róna talks to László Sinkó, aleading actor of Budapest's New Theatre.

Theatre historian Edit Rajnai describes anddocuments an interesting case of a well de-serving private theatre owner being rathershamelessly dispossessed alter the Communisttakeover in Hungary in the middle of the forties.

In his series presenting the century'stendencies in theatre research and criticism,Géza Fodor introduces and publishes threesurprisingly topical sounding essays conceived inthe twenties by German theatre esthetician andcritic Herbert Jhering.

Peter Schumann, founder and director of theworld-famous Bread and Puppet Theatre, di-rected a highly interesting workshop for youngHungarian theatre people at Kecskemét. JánosRegős reports on the experience, while EszterÁbrahám talked to Schumann himself.

In another interview, this time by László Bér-czes, we learn more about Maia Morgenstern,famous Rumanian actress, member of Bucha-rest's Jewish Theatre who recently gave a guest-performance in Győr.

This month's playtext is Stations ofa Rehear-sal Process by István Eörsi.

OSIRIS-ESTEK

PAULA COURT MARADANDÓ AGYKÁROSODÁSA fotó Richard Foreman legutóbbi produkcióján, a Maradandó agykárosodás című előadásonkészült. Foreman a New York-i Off-Off színházak egyik meghatározó személyisége. 1968-banalapította és azóta vezeti Ontologikus-Hiszterikus Színház elnevezésű társulatát.Ez a szöveg már az előző számunk ugyanezen helyén olvasható volt, de akkor ehhez az augusztusiFotógaléria-kép párosult, mivel - nyomdahiba miatt - szeptemberben ismét ez jelent meg. Most akép és aláírása összetalálkozott. A hibáért olvasóink elnézését kérjük.

Október 14-én este fél hétkorSZÍNHÁZ-est az Osiris-klubban

(V., Veres Pálné utca 4-6.)

Bérczes László beszélgetőpartnere

MOHÁCSI JÁNOS