A SZOCIÁLPOLITIK, MELY ROPPANT BONYOLULT TÉMA

A szociálpolitika fogalma,értelmezése

Az előadás tartalma

A szociálpolitika különböző megközelítései A szociálpolitika fogalma (Ferge Zsuzsa) Szociálpolitikai alapelvek Szociálpolitika célja

A szociálpolitika különböző megközelítései

Különböző szemléletek: Pragmatikus megközelítés Funkcionalista megközelítés Strukturális-dinamikus megközelítés

megközelítés

Pragmatikus megközelítés (1)

leíró, a gyakorlathoz közel álló szemlélet A szociálpolitika cselekvési mező, melyben történelmileg kialakultintézmények működnek. Ezek alapján a szociálpolitikához tartozónaktekinti: - az egészségügyi ellátást, - az oktatásügyet, a jövedelem fenntartó vagy helyettesítő programokat (TB és

közsegélyezés), - az állami lakásépítést, -fenntartást, - a személyes szociális szolgáltatásokat (szociális munka, házi vagy intézményi gondozás...) - újabban ide sorolnak bizonyos munkaügyi szolgáltatásokat (munkaerő-közvetítés) és a környezetvédelem egy részét vagy egészét is

Pragmatikus megközelítés (2)

Az intézmények besorolása nem elvi, hanem gyakorlati alapontörténik, bizonyos közös vonások megléte alapján. Ezek: - jelentős állami szerepvállalás - az állam rendeletileg,törvényileg szabályozza, közpénzekből finanszírozza ezenintézmények működését; vagyis a szociálpolitika aredisztribúció (központosított jövedelem-elvonás és -újraelosztás) területén működik;

- az intézmények az állampolgárok egyénekre is lebonthatószükségleteit elégítik ki, a lakosság jólétét szolgálják (ezért nemsorolják ide például az úthálózat- vagy aközterületek fenntartását).

Pragmatikus megközelítés (3)

Összegezve: a pragmatikus megközelítés a

szociálpolitikához sorolja azokat az intézményeket

és cselekvési rendszereket, melyek az

állampolgárok meghatározott szükségleteit a piac

(teljes vagy részleges) megkerülésével elégítik

ki,

részben vagy egészben közpénzekből

finanszírozottak, s amelyeket a hagyomány alapján

ide szokás sorolni.

Vagy

A szociálpolitika történelmileg kialakult intézményrendszer, amely kielégít bizonyos piaci kapcsolatok révén nem megfelelően biztosítható szükségleteket. Túlnyomórészt az állami elosztás, illetve újraelosztás eszközeivel működik, relatíve önálló intézményrendszerek együtteseként.

A piac

A piac fogalmán tágabb, gazdasági értelemben minden olyan – tényleges, vagy akár elvont – helyet értünk, ahol egy vagy több jószág és (vagy) a pénz cseréje zajlik. A csere lebonyolításához eladókra és vevőkre, pontosabban a javak kínálatára és keresletére van szükség.

Szűkebb, hagyományos értelemben a piacok vagy piachelyek konkrét helyek, amelyek bizonyos árukkal való rendszeres kereskedést szolgálják. Ha viszont a kereskedés nem kötött helyszínen zajlik vagy időben rendszertelen, azt a népnyelv többnyire vásároknak nevezi.

Funkcionalista megközelítés (1)

- Alapvető kérdése: milyen társadalmi funkciók betöltésére jöttek, jönnek létre szociálpolitikai rendszerek?

- A hangsúlyt a változó társadalmi funkciókra,diszfunkciókra, az ezek feloldását célzó eszközökre helyezi.

- A szociálpolitika célját a mindenkori status quo

fenntartásában látja, melyet a szükségleteket kielégítő intézmények létrehozásával, kialakításával ér el.

Funkcionalista megközelítés (2)

Történeti áttekintés: - Mindig voltak szociális problémák, melyeket a közösség érdekében meg

kellettoldani, ezeket eleinte lokálisan rendezték (család, egyház, céh).

- A tőkés fejlődés megindulásával a lokális biztonsági hálók már nem voltak képesek megfelelően funkcionálni, belépett az állam ("szegénypolitika" -Európában a XV-XVIII. századra teszik kialakulását), ám szerepvállalása ekkor még marginális, ellenőrző-büntető jellegű, s korántsem teljes körű (dologházak, érdemes és érdemtelen szegények...).

A kapitalizmus fejlődésének "eredménye" a modern szociálpolitika, gazdasági változások társadalmi változásokat indukáltak; a tőkés intézmények

óhatatlanul megfosztották az életlehetőségektől azokat a rétegeket, melyek apiacon nem tudtak érvényesülni, tömegessé vált a gazdasági berendezkedésből

adódó szegénység; új problémák jelentek meg, mint a bűnözés, járványok, lakásínség...

Funkcionalista megközelítés (3)

Történeti áttekintés:Veszélybe került a társadalom újratermelődése és integritása,aminek eredményeként kialakultak azok a rendszerek,intézmények, amelyek átvállalták a korábban lokálisan ellátottfeladatokat. Létrejött az állami szociálpolitika: a piac által

ki nem elégített szükségletek fedezését az állam vállalta magára (TB egészségügyi ellátó rendszerek közegészségügyi

TB, rendszerek, intézkedések, gyári törvények...) A gazdaságnak - vagyis a rendszernek - egészséges, képzett munkásokra volt szüksége.

Ezt az igényt elégítette ki az állam az oktatás és az egészségügy intézményeivel.

Funkcionalista megközelítés (4)

Vagyis:a funkcionalista társadalomelmélethez kapcsolódik. Fő szempontja a szociálpolitikai tevékenységek értékelésénél, hogy azok mennyiben járulnak hozzá a társadalom zavartalan működéséhez, az integráltság megőrzéséhez, az adott strukturális viszonyok újratermelődéséhez.

Strukturális-dinamikus megközelítés (1)

- Hasonlít a funkcionalista megközelítéshez, azonban nem csak a szükségleteket vizsgálja, hanem azt is, hogy ki vagy kik döntik el, hogy milyen igények kielégítését kell a szociálpolitika hatáskörébe utalni

- A szociálpolitikát strukturálisan meghatározott

folyamatként, az állam és az állampolgárok közti változó viszonyként értelmezi.

Strukturális-dinamikus megközelítés (2)

A történelmi fejlődést a tőkés rendszerekben jelentkező társadalmi feszültségek indukálták – e szerint a felfogás szerint eleinte a munkások, majd később más csoportok is kivívták szükségleteik elismerését.

A társadalom a jóléti redisztribúció körének növelését, és a

hozzáféréshez való jogosultság kiszélesítését követelte. Így

megnőtt azoknak a szükségleteknek a köre, melynek kielégítése kikerülhetett az árukapcsolatokból (azt a folyamatot nevezzük árutlanításnak, melynek során a javak elvesztik árujellegüket).

Strukturális-dinamikus megközelítés (3)

- A folyamatokban fontos cél volt a jogszerűség erősítése, a szociálpolitikai elosztás, mint "jótékony adomány" jelleg megszüntetése, a szükséglet-kielégítés jogi alapra helyezése.

- A minimális követelés az elemi biztonság, a létfenntartás biztosítása volt, majd a második világháború utáni évtizedekben az elvárás mindkét oldalon megnőtt: az általános biztonság garantálása s a szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése vált a társadalmi közhangulat hatására a politikák céljává.

Strukturális-dinamikus megközelítés (4)

- Mindig az adott társadalom gazdasági-, társadalmi fejlettsége, értékrendje, erőviszonyai határozzák meg, hogy mely szükségletek "árutlanítását" vállalja a közösség illetve az állam.

- Mivel a rendszer dinamikusan változik, szükségszerűen

változnak a szociálpolitika határai is, ezért egy olyanszociálpolitikai rendszerre van szükség, mely képes akonfliktusokat rugalmasan kezelni, s változtatni az újszükségleteknek megfelelően.

A szociálpolitika fogalma/Ferge Zsuzsa

A szociálpolitika történelmileg kialakult intézményrendszer, mely piaci kapcsolatok révén elégít ki bizonyos nem piaci módon kielégíthető szükségleteket. Ezt elsősorban az állami újraelosztás eszközeivel teheti meg. Voltaképpen Ferge szerint a szociálpolitika az állam és az állampolgárok közötti viszony intézményesülése.

Ferge Zsuzsa

Ferge Zsuzsa 1931-ben született Budapesten. 1953-ban szerez Közgazdaságtudományi egyetemi diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Közgazdaságtudományi diplomája (1953) mellett a statisztika, szociológia, szociálpolitika terén működött. Fő érdeklődési, kutatási és tanítási területei a társadalmi struktúra, társadalmi egyenlőtlenségek, oktatás-nevelés, szociál-és társadalompolitika, szegénység, az átalakulás társadalmi hatásai. A kandidátusi cím (1968) és doktori cím (1982) után 2002 óta a MTA rendes tagja. Tagja az Európa Akadémiának, a European Academy of Yuste-nak, az Edinburgi-i Egyetem díszdoktora. 1995-ben Széchenyi-díjat, 1996-ban Pro Urbe-díjat, 2001-ben Hazám-díjat, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést, 2007-ben Nagy Imre érdemrendet kap. 1953 és 1968 között a KSH munkatársa, 1960-tól a Rétegződéskutató osztály vezetője. 1968 és 1988 között MTA Szociológiai Kutató Intézete, Társadalompolitikai osztály vezetője, tudományos főmunkatárs. 1988 és 1996 között az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet, Szociálpolitika Tanszék vezetője, 1996-tól ugyanitt egyetemi tanár, 2001-től Professor Emeritus. Több külföldi egyetemen tanított. 15 könyv, mintegy 300 tanulmány szerzője. Számos civil szervezet alapítója, tagja, vezetője volt. 2005 óta a gyerekszegénység elleni munkában vesz részt, az MTA Gyermekeszegénység elleni Nemzeti Program Iroda vezető szakértője.

Szociálpolitikai alapelvek

Abszolút szociális biztonság: olyan fogyasztási szint, amely a társadalom

minden tagjának garantált, alanyi jogon. Relatív szociális biztonság: egy társadalmi kockázat

bekövetkeztekor jár annak érdekében, hogy ne romoljon sokat az egyén korábbi életszínvonalához képest.

Prevenció: megelőzés Korrekció: Ha már bekövetkezett egy rossz helyzet, akkor ezt a

negatív következményt enyhíti, vagy visszaállítja az erdeti állapotot. Integráció: Beillesztés. Szegregáció: Elkülönülés. Normativitás: Amikor a támogatás mértékét, feltételeit és

jogosultságát jogilag szabályozzák. Diszkrecionalitás: Az odaítélő dönti el, hogy kinek ad, kinek

nem.

A szociálpolitika céljai

A társadalom integrálódásának a biztosítása Esély biztosítása, esélyegyenlőség biztosítása, és a

társadalomban halmozottan jelenlévő illetve meglévő egyenlőtlenségek mérsékelése.

Szeretné befolyásolni a piac működését

A szociálpolitika fő célja a hátrányos helyzet megszüntetése a társadalmon belül

A szociálpolitika résztvevői

A résztvevő maga a társadalom, a társadalom minden tagja

A hátrányos helyzetű rétegek, ezek lehetnek: biológiai eredetű hátrány társadalmi eredetű hátrány egyéni okok miatt kialakult hátrány egyenként vagy halmozottan jelentkező hátrány

És a vége

Hogyan határozhatom meg a szociálpolitikát?

Lehet, hogy sikerül…..