ERDŐSI-BODA KATINKA

„A MINŐSÉG A DÖNTŐ”– A MAGYAR MŰVÉSZETI AKADÉMIA ÉS AZUGLÓI FILHARMÓNIA KÖZÖS PASTORALE CSALÁDI SOROZATA

A PESTI VIGADÓ FALAI KÖZÖTT

Szakirodalmi kutatásaim során találkoztam a közelmúltban egy interjúval,amely az akkoriban 85 éves Molnár Antal zenetudóssal készült. Az írásalapja a Magyar Televíziónak az 1970-es években oly népszerű „Nagyöregek" című arcképsorozatában sugárzott portré. Molnár – Ady,Kosztolányi, Móricz Zsigmond, Karinthy és más Nyugatosok barátságamellett – az „új időknek új dalait” képviselő Bartók Bélának és KodályZoltánnak közvetlen munkatársa volt. A „zene társadalomformálószerepének felismerése, a hiányok ostorozása és a hiányok betöltése, afelelősségvállalás magas foka: ez jellemzi az Ön munkáját az 1920-asévektől” riporteri felvezetésre Molnár Antal, mint a magyar zeneesztétikaegyik alapítója, az első „Zeneesztétika” címmel megírt tudományos könyvírója, zeneesztéta – aki tudósi tevékenységével párhuzamosan a zenenépszerűsítését is mindig igen magas színvonalon művelte – ars poeticájátígy vallja meg:

„Ha az ember Szabolcsi Bence népszerűsítő munkáit olvassa, a következőmegállapításra juthat: a szépíró, az olvasó tetszését megnyerő, alelkesedésével lelkesedést keltő, a szívbéli gyönyörűsége közlésévelgyönyörűségre vezető mester az, aki ezt a zsánert kitűnően kezeli...

Én a magam részéről mindig megkülönböztettem ezt a kettőt azokban aműveimben, amelyeket a széles közönségnek írtam… nemcsak a megértésretörekedtem – mármint az irodalmi megértésre –, hanem arra is, hogy az ameggyőződés, az a szenvedély, az a gyönyörűségközlés, ami bennem alegfontosabb ilyen irányban, átragadjon az olvasóra…

Hogy aki olvassa, annak az legyen az érzése, hogy az a muzsika, az avalami emberfelettien gyönyörű lehet, ha így írnak róla.”[1]

Ezek a gondolatok jártak az eszemben, amikor egykori iskolám, tanáraimsajtótájékoztatójára siettem, a Magyar Művészeti Akadémia és a ZuglóiFilharmónia közös, tavaszi Pastorale rendezvénysorozatának ismertetőjére.A Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú

Művészeti Iskola egykori hallgatójaként s aktív részeseként jól ismertem ésismerem ma is azt a magas minőségű, színvonalas munkát, amellyel anagyközönséget ilyen alkalmakkor megörvendeztetik. Az idei Pastoralebérletről Vashegyi Györggyel, a Magyar Művészeti Akadémia elnökével,Záborszky Kálmánnal, a Zuglói Filharmónia művészeti vezetőjével ésSolymosi Tari Emőke zenetörténésszel, a Pastorale sorozat szerkesztő-műsorvezetőjével beszélgettem.

Vashegyi György, az MMA elnöke / Fotó: Kovács Tamás, MTI/ (Színház.org)

Mint a Purcell Kórus és az Orfeo zenekar karmestere, a régi zene szakértője,előadója hogyan látja a historikus előadások hiteles interpretálásátnapjainkban, valamint a Pastorale sorozat tekintetében?

Vashegyi György: Először érdemes talán meghatároznunk, mit is értünk régizenén. Sokan, sokfajta választ adnak erre a kérdésre: az én véleményem elégradikális, bár nem vagyok vele teljesen egyedül. Szerintem minden zene „régizene”, amelynek zeneszerzője már nem él, következésképpen nem állmódunkban a komponistától további személyes instrukciókra szert tenni – ígykutatnunk is kell. Minél régebbre megyünk vissza a korokban, annál előnyösebbpéldául azokat a hangszereket elővennünk, amelyekre a zeneszerző komponáltaaz adott művet. A Steinway-zongora (pontosabban annak „D”-modellje)

feltalálása és elterjedése, azaz az 1870-es évek előtt a zeneszerzők számárameglehetősen más hangzású zongorák álltak rendelkezésre, így a zeneművek amaiaktól eltérő hangszerekre születtek. A jó előadás érdekében – ahogy azt máremlítettem – alighanem célravezető, ha azokon a hangszereken játszunk,amelyekre a zeneszerző eredetileg írt. De amiről most tulajdonképpenbeszélgetünk, az a Zuglói Filharmónia Pastorale családi bérletének meghirdetése– örömmel kijelenthetem, hogy e sorozatnál egyszerűen nem tudok jobb eszköztelképzelni arra, hogy a mai fiatalokhoz közel hozzuk a klasszikus zenét. APastorale koncepciójának fontos része, hogy összművészeti jelleggel bír –Záborszky Kálmán és Solymosi Tari Emőke közös erővel óriási munkátvállaltak, s az eredmény világraszóló. A Zuglói Filharmónia amúgy (a Pastoralesorozathoz hasonló módon) tavaly ősszel is rendezett ifjúsági előadást aFelfedezőúton című sorozat keretében, otthonában, a Zuglói Zeneházban,kifejezetten a zuglói általános és középiskolás csoportok, osztályok részére, s esorozatot szintén az összművészet fémjelzi.

A „Felfedezőúton” közönsége

"A rosszul őrzött lány" című előadást 2017 novemberében tartották a Zuglói Szent IstvánZeneházban. Táncolnak a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói.

„A rosszul őrzött lány” című produkcióban a zene mellett magas színvonalú táncés filmvetítés is volt – milyen gyakran halljuk napjainkban, hogy a mai fiataloknehezen tudnak koncentrálni (a tanulási folyamat aspektusát szemlélve), ám úgygondolom, hogy ez szerencsére nem minden esetben igaz. A változatosság igenfontos segítség, márpedig a társművészetek – együttesen – hihetetlenülmegkönnyítik egymás befogadását, ezt Solymosi Tari Emőke műsorvezetésekiváló érzékkel, s egyensúllyal segíti elő. Mindehhez tegyük még hozzá, hogy aZuglói Filharmónia – mellyel nagy örömömre már többször dolgozhattamegyütt, legközelebb ősszel Haydn: Teremtését adjuk elő – kiváló együttes: itt is aszínvonal a döntő.

Tervezik, hogy még szélesebb közönséggel, további zenei-oktatásiintézményekkel is megismertetik ezt a zenei-nevelési koncepciót, „módszert”,gyakorlatot?

Vashegyi György: A zuglói projekt – ha szabad így fogalmaznom –egyedülálló, és szerintem ki kell terjeszteni, ahová csak lehet. Nyilvánvaló, hogya Zuglói Filharmónia nem tud Magyarországon mindenhová elmenni,mindenhol szerepelni, de keressük annak módját – és ebben a Magyar MűvészetiAkadémia igyekszik tőle telhető mértékű segítséget nyújtani –, hogy a zuglóiprojekt az ország más területein, vidéken is megvalósuljon. A minőség a döntő,

márpedig a minőség erősen a személytől függ: ameddig csak számokat„produkálunk”, azok nagyon félrevezetőek tudnak lenni. Egy gyengébbszínvonalú ifjúsági programon való részvétel esetében a személyes hallgatói-nézői élmény kevésbé mély nyomot hagy a közönség lelkében, szélsőségesesetben akár örökre el is veszi a nézők kedvét a műfajtól. A gyerekek ugyanispár másodperc alatt pontosan felmérik, hogy amit kapnak, az vajon magasszínvonalú, inspirált produkció-e, avagy undorral, kötelességből, „neked így isjó lesz” hozzáállással született. Nagy öröm, hogy a Zuglói Filharmónia tökéletesművészi módszerekkel „ragadja meg” a gyermekek figyelmét, döntő alkalmatteremtve ezzel a zenével történő, első találkozás felejthetetlen, gyönyörűélményének.

Hogyan alakul ki maga a stratégia egy-egy zenei előadás, műsorösszeállításánál?

Záborszky Kálmán: A sorozat helyszíne 1997-től 2015-ig a Zuglói Szent IstvánZeneházban, a Columbus utcában volt. 2016-tól viszont a Pesti Vigadó elegáns,gyönyörű, kiválóan felszerelt díszterme ad számunkra otthont. Nagyszerű csapattámogatja itt a produkcióinkat. A húsz év alatt eddig több mint 220 előadásttudhatunk magunkénak, és minden egyes előadás más stratégiát követelt.Ugyanis ez nem olyan típusú koncert, mint az esti előadások, amelyeken azenekar eljátszik két-három művet. Itt sokkal többről van szó. Itt atársművészetek is megjelennek az előadáson, és egy értéket közvetítő, igényesműsorvezetés is szükséges, amely közelebb hozza a fiatalokhoz a zenét. Sosemvolt arra példa, hogy egyik előadás hasonlított volna a másikhoz. Mindig új és új

stratégia kialakítására volt szükség. Nagyon jó a kapcsolatunk a MagyarTáncművészeti Egyetemmel. A látvány kimagaslóan fontos, ezért a tánc mellettrengeteg vetített kép is szerepel az előadásokon. Ezeket is a szerkesztő,Solymosi Tari Emőke állítja össze. A mai világban a vizuális, valamint ahangzásélményt nagyon sokrétűen lehet összekapcsolni. A fő szempont, hogymindig egy meghatározott, jól körülhatárolt tematikát, zenei világot (hangszert,műfajt, zenei stílust, korszakot, zeneszerzőt stb.) mutassunk be, ismereteket éselsősorban valódi művészeti élményt nyújtva. Ehhez választjuk ki a megfelelőeszközöket.

Solymosi Tari Emőke és Záborszky Kálmán a 200. Pastorale után (Fotó: Németh Szabolcs)

A sajtótájékoztatón a Pastorale sorozat mellett külön kiemelte a ZuglóiFilharmónia szlovéniai útját is, melyet szintén a Magyar MűvészetiAkadémiával közösen szerveznek, rendeznek…

Záborszky Kálmán: Szlovéniai utunkra Erkel Ünnepi nyitányával, KodályGalántai táncok, Liszt Les préludes, Bartók Concerto című művével, valamintKálmán Imrétől és Lehár Ferenctől operett részletekkel készülünk. Akoncertjeink helyszínei Ljubljana, Nova Gorica és Lendva. A határ mellettiLendván található a híres Makovecz-kultúrközpont.

A Makovecz-Kultúrközpont / Színház- és Hangversenyterem (Gledališka in koncertnadvorana) 2004-ben készült el Makovecz Imre tervei alapján. Építését Lendva községe, a

Szlovén Köztársaság és a Magyar Köztársaság finanszírozta. Területe 1400 m2, terme 444vendég számára biztosít ülőhelyet.

A Magyar Művészeti Akadémiának felvetettem, hogy rendezzünk ekkorSzlovéniában kiállítást is. Ennek előkészítése folyamatban van.Vendégszereplésünk 2018. április 7. és 10. között valósul meg, és reméljük,hogy később létrejön a kiállítás is. Szándékaink szerint ez a két programhozzájárul a két ország közti együttműködés erősítéséhez.

Az idei Pastorale sorozat milyen fókuszpontok köré szerveződött? Mi szerepela programban?

Solymosi Tari Emőke: Huszonegy éve, vagyis megszületésétől kezdveszerkesztem a sorozatot, és mindig az a célom, hogy műfajilag minél gazdagabbkínálatot nyújtsunk. Ha valaki megvásárolja a bérletet, a négy alkalommal négyegészen különböző előadást élvezhet, és így széles körű ismereteket szerezhet azenéről és a társművészetekről, sokféle művészeti élményt gyűjthet. Idén az elsőalkalommal, februárban egy vígoperát adunk elő, Donizetti Szerelmi bájitalcímű rendkívül népszerű darabját, Horváth Zoltán ötletes rendezésében, olyanénekes kiválóságokkal, mint például Szakács Ildikó, Yanis Benabdallah és SzüleTamás. Az opera műfajának megszerettetését fontos feladatunknak tekintjük:eddig már tizenöt különféle operát mutattunk be (legtöbbször – mint most is –Horváth Gábor vezényletével), a legtöbbnek Mozart és Donizetti a szerzője, de

Pastorale, 2017. február, Pesti Vigadó, Telemann: Az iskolamester - komikus kantáta, aszereplők az előadás után: Solymosi Tari Emőke műsorvezető, Horváth Gábor karmester,

Horváth Zoltán rendező, Vecsey Gyula énekművész, az előadás főszereplője, Losonczi Anitarendezőasszisztens és a Hunyadi János Ének-zenei, Nyelvi Általános Iskola gyermekkara

(karigazgató: Igaliné Büttner Hedvig) (Fotó: Németh Szabolcs)

szerepelt például Pergolesi, Rossini vagy Ránki György darabja is. Nálunk az akülönlegesség, hogy az egyes jeleneteket mesélő köti össze, és így a közönség

akkor is önfeledten élvezheti a történetet, ha egyáltalán nem ismeri a műcselekményét. A mesélő irodalmi igényű szövege azt is lehetővé teszi, hogysokkal jobban tudjanak figyelni a zenére és a szereplők színészi játékára.Majdnem minden évben van hangszerbemutató koncertünk is; szinte mindenhangszert bemutattunk már: az orgonát, a legkülönfélébb billentyűshangszereket, ütőhangszereket, hárfát, vonós és fúvós hangszereket, olyanjellegzetesen magyar instrumentumokat, mint a cimbalom és a tárogató. Idénkifejezetten a klarinétra koncentrálunk, és ezt a fafúvós hangszert Horváth Péter

Horváth Péter klarinétművész

klarinétművész, a zenekarunk szólamvezetője egy hihetetlenül színes programonkeresztül, rendkívül sokoldalúan mutatja majd be, a Szent István KirálySzimfonikus Zenekar közreműködésével, Ménesi Gergely vezényletével. Ezen ahangversenyen klasszikus kamarazenei alkotások, valamint Molter,Mendelssohn és az amerikai Copland egy-egy versenyműve mellett lesznépzene, néptánc, népzene feldolgozás, jazz is, de még egy rövid balettprodukció is, hiszen a balett már szinte elmaradhatatlan a mi programjainkból.Természetesen a klarinét több társhangszerét is megismerheti majd a közönség,például a basszetkürtöt, a tárogatót vagy a szaxofont. Az áprilisi koncerten kétfrancia zeneszerző, Debussy és Ravel kerül középpontba, akiket még mindig

Berecz Mihály zongoraművész

nem ismer eléggé a magyar közönség. A főszereplő Berecz Mihály lesz, amindössze húszéves, fenomenális tehetségű zongorista, aki jelenleg a londoniKirályi Zeneakadémián tanul. Szóló és kamaradarabok mellett – a koncertmegkoronázásaként – eljátssza majd Ravel Balkezes zongoraversenyét is. Őajánlotta, hogy megtanulja ezt a hírhedten nehéz darabot, tehát a koncert ötletéttulajdonképpen ez a zongoraverseny adta. Szintén a nagy múltú londonizeneakadémián tanul külföldi vendégünk, a gyönyörű hangú és széles repertoárú

Emilie Cavallo énekművész

francia énekesnő, Emilie Cavallo, aki Debussy-dalok mellett elénekli majd amester korai művéből, A tékozló fiúból Lia áriáját is, valamint RavelSeherezádéjából a második dalt. A Szent István Király Szimfonikus ZenekarZáborszky Kálmán vezényletével önállóan is szerepel majd: Debussytől „Atenger” című művéből elhangzik A szél és a tenger párbeszéde. No és itt semmarad el a balett: Debussy Holdfény című zongoraművére fog táncolni a

Magyar Táncművészeti Egyetem két fiatal tehetsége. A vígopera és a kétkülönböző tematikájú koncert után májusban – hagyományainkhoz híven – egynépzene-néptánc előadással szeretnénk hallgatóságunkat meglepni. 1999 ótamindig egy-egy nép, népcsoport, terület népzenéjét, néptáncát mutatjuk be azáró előadáson. Ezúttal „Bartók nyomában szomszédolunk”: magyar, szlovák ésromán népzene és néptánc lesz a program, elhangzanak majd népzenei forrásbóltáplálkozó Bartók-művek és eredeti Bartók-gyűjtések is. Az előadás főszereplőjea Timár Táncegyüttes lesz, mely a 25 éves Csillagszemű Táncegyüttes alapító

Timár Táncegyüttes

tagjaiból alakult egy éve, és névadója, a Kossuth-díjas nemzet művésze, atáncház mozgalom egyik elindítója, Timár Sándor koreográfiáit táncolja. Demeghívtuk a csodálatos fiatal népdalénekest, Kacsó Hanga Borbálát is, BaloghKálmán cimbalomművészt, valamint fellép a zenekarunk mellett a Szent IstvánKirály Oratóriumkórus is. Régebben az első három koncertet a ZuglóiZeneházban, a negyedik előadást pedig az Állatkert Japánkertjében, illetve azutolsó években már a Varázshegy nevű kiállítótérben rendeztük meg. Miótaazonban azt a megtisztelő lehetőséget kaptuk, hogy a Magyar MűvészetiAkadémia székházában, a Pesti Vigadó patinás dísztermében léphetünk fel, minda négy előadást (ami persze valójában nyolc, hiszen mindegyiketmegismételjük) itt, a Vigadóban tartjuk meg, a Zuglói Filharmónia és az MMAközös rendezésében.

Pastorale, 2017. február, Pesti Vigadó, Telemann-előadás, Solymosi Tari Emőke (Fotó:Németh Szabolcs)

Miben történt még változás, mióta a Pesti Vigadóban valósulnak meg azelőadások?

Solymosi Tari Emőke: A Zuglói Filharmónia – Szent István Király SzimfonikusZenekar már régebben is rendszeresen fellépett a Pesti Vigadóban, így aszólistáink és a zenekar számára a helyszín ismerős. A közönség számára egyilyen százötven éves múlttal rendelkező, gyönyörűen felújított történelmiépületbe belépni már önmagában is élmény, és ehhez tesszük mi hozzá az egyedimódon szerkesztett, zenés-táncos-vetített képes programjainkat. Nyilván van újközönségünk is, hiszen erre a központi és rendkívül vonzó helyszínre távolabbikerületekből is eljönnek. Bár a Pastorale Zuglóban is olyan sikeres volt, hogymesszebbről, akár vidékről, sőt határon túlról is odautaztak a családok, iskolaicsoportok. Elsődleges célunk továbbra is az igazi értékek megismertetése alehető legmagasabb művészi színvonalon, maradandó élményt nyújtva aközönségnek, mégpedig kicsiknek és nagyoknak egyaránt, hiszen a Pastoralefőként a családoknak szól. Az, hogy a Magyar Művészeti Akadémia asorozatunk mögé állt, csak arra sarkall minket, hogy még magasabb minőségretörekedjünk, hiszen csak a nagyon magas színvonalú produkció ad aközönségnek igazi élményt, csak az varázsolja el igazán, az ragadja magával alelkét. Szerkesztőként sokat dolgozom a programok összeállításán, a kivetítettképanyagon, a szövegen. A feszesen, logikusan, szerkesztett, változatosprogram, a zene mellett a társművészetek (főként a balett, a néptánc, a film,kivetített képek formájában a képzőművészetek, az építészet stb.) egymásterősítő hatása magával ragadja a publikumot. Mi sokszor egy műből csak egy-egy tételt mutatunk be, hogy minél színesebb legyen a program, persze mindig

egy konkrét tematika köré rendezve. A helyes arányok végiggondolása, amegfelelő sorrend, a vizuális illusztrációk kiválasztása, annak eldöntése, hogy azelőadás mely pontján, kivel és miről legyen egy kis beszélgetés, meghatározóelemek a szerkesztési folyamatban, az előadások megálmodásában. A közönséga lelkesedésével hálálja meg az előkészítő munkát és a művészek produkcióját,mi pedig újabb energiát merítünk ebből az örömből. A Pastorale igazicsapatmunka, és nagy öröm nekem, hogy olyan szakemberekkel dolgozhatomegyütt, akik hasonlóan lelkesek ebben a misszióban, mint én. ZáborszkyKálmán, a Zuglói Filharmónia művészeti vezetője pedig – amellett, hogybizonyos koncerteket ő vezényel – igazi jó gazdaként áll a sorozat mögött, velemindent egyeztetünk. Huszonegy évvel ezelőtt ő volt az, aki kezdeményezte:legyen egy ilyen – a társművészeteket is felvonultató – sorozat, amely segít ajövő közönségét felnevelni. Nekem csodálatos élmény ebben részt venni.

Solymosi Tari Emőke a Pesti Vigadóban (Fotó: Németh Szabolcs)

A sajtótájékoztató után – immár kifelé menet – újra csak Molnár Antalgondolatai jutottak eszembe.

„Ha zeneszerzőről vagy zeneműről van szó, akkor az első ez: éreztetnemkell az olvasóval, illetve a hallgatóval, hogy százszázalékosan beleéltemmagam az illető művész munkásságába és szóban forgó zenemű tartalmába,értelmébe. Azt nem lehet kívánni, hogy valaki a zeneművészet nagyalkotásaihoz úgy közeledjék, hogy egy-egy előadás révén már aközéppontjukba kerüljön. Az előadás inkább arra késztet, hogy az illetőtmeggyőzze a munkásság, a hozzáállás szükségességéről, mert olyasvalamit

kap aztán, aminek az értéke felülmúlhatatlan. Ezt kell éreztetni, ez anépszerűsítés feladata.”[2]

A televíziós interjú készítőjének kérdésére, miszerint: „Van- e jelentősége azegész népre kiterjedő zenei oktatásnak a zene későbbi megismerésében?”,Molnár igen szenvedélyesen válaszolt.

„Hát hogyne volna! Kodály munkássága erre irányult, és én Kodálynövendékének vallom magam ezen a téren is. A magyar művelődésnek, amagyar közhangulatnak, a magyar életnek egyik legfontosabb összetevőjeés eleme az, hogy minél több ember foglalkozzon muzsikával, lehetőlegtevőlegesen, … de természetesen, mint laikus hallgató is, bizonyosfelkészültséggel. Ez éppúgy hozzátartozik az emberséghez, mint mindenegyéb etikai, anyagi és más szükséglet.”[3]

E közel 40 esztendős kodályi, molnári „útmutató” jegyében munkálkodtakeddig is a zuglóiak, akiket immár három éve a Magyar Művészeti Akadémiais felkarol mintegy elismerésként azzal, hogy a Vigadó impozáns termétszombat-vasárnap délutánonként e családi zenei programok számáramegnyitja.

[1] Borus Rózsa (szerk.): A nagy század tanúi. RTV Minerva, Budapest, 1978, 227-228. o.[2] Borus Rózsa (szerk.): A nagy század tanúi. RTV Minerva, Budapest, 1978, 228.o.[3] Borus Rózsa (szerk.): A nagy század tanúi. RTV Minerva, Budapest, 1978, 228-229.o.