1

2

Ady Endre összes költeménye

HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY

3

ÚJ VERSEK � 1906

E versek mind�mind a Léda asszonyéi, aki kedvelte és akarta õket. Én elszoktam pusztítani a verseimet fogyó életem növõ lázában, mély viharzásokonés poklok tüzében. Ennek a néhány versnek megkegyelmeztem. Engedtem

õket életre jönni, s átnyújtom õket Léda asszonynak.

4

GÓG ÉS MAGÓG FIA VAGYOK ÉN...

Góg és Magóg fia vagyok én,Hiába döngetek kaput, falatS mégis megkérdem tõletek:Szabad�e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,Fülembe még õsmagyar dal rivall,Szabad�e Dévénynél betörnömÚj idõknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetekLegyek az új, az énekes Vazul,Ne halljam az élet új dalait,Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várvaMégiscsak száll új szárnyakon a dalS ha elátkozza százszor Pusztaszer,Mégis gyõztes, mégis új és magyar.

5

LÉDA ASSZONY ZSOLTÁRAI

A MI GYERMEKÜNK

Bús szerelmünkbõl nem fakadSzomorú lényünknek a mása,Másokra száll a gyermekünk,Ki lesz a vígak Messiása,Ki majd miértünk is örül.

Ha jönnek az új istenek,Ha jönnek a nem sejtett órák,Valamikor, valamikorKipattannak a tubarózsákS elcsattan hosszú csoda�csók.

Mások lesznek és mink leszünk:Egy napvirág�szemû menyasszonyS egy napsugár�lelkû legény.A tubarózsa illatozzonS áldott legyen a mámoruk.

S áldott legyen, ki: te meg én,Ki az övék, kiért mi sírtunk,Kit forró lázunk eldobott,Öleltetõnk, kit sohse bírtunk,Ki másoké: a gyermekünk.

Kit napvirág és napsugárÚj igére, új dalra termett,Áldott legyen, ki eljövend,Az idegen, nagyálmú Gyermek,Kit küldtek régi bánatok.

A VÁR FEHÉR ASSZONYA

A lelkem ódon, babonás vár,Mohos, gõgös és elhagyott.(A két szemem, ugye, milyen nagy?És nem ragyog és nem ragyog.)

Konganak az elhagyott termek,A bús falakról rámeredKét nagy, sötét ablak a völgyre.(Ugye, milyen fáradt szemek?)

6

Örökös itt a lélekjárás,A kripta�illat és a köd.Árnyak suhognak a sötétbenS elátkozott had nyöszörög.

(Csak néha, titkos éji óránGyúlnak ki e bús, nagy szemek.)A fehér asszony jár a várbanS az ablakokon kinevet.

MERT ENGEM SZERETSZ

Áldott csodáknakTükre a szemed,Mert engem nézett.Te vagy a bölcse,MesterasszonyaAz ölelésnek.Áldott ezerszerAz asszonyságod,Mert engem nézett,Mert engem látott.S mert nagyon szeretsz:Nagyon szeretlekS mert engem szeretsz:Te vagy az Asszony,Te vagy a legszebb.

A KÖNNYEK ASSZONYA

Bús arcát érzem szívemenA könnyek asszonyának,Rózsás, remegõ ujjaiMost a szivembe vájnak.Érzem az illatát is ámA rózsás, gyilkos ujjnakS véres szívemre szomorúnA könnyek hullnak, hullnak.

Az ajka itt mar édesen,A haja ide lebben,Az egész asszony itt pusztít,Itt, itt: az én szivemben.Bosszút itt áll az életért,Aknát itt ás a multnak.Véres szívemre szomorúnA könnyek hullnak, hullnak.

7

Nagy az én bûnöm. Vesszen is,Kire a végzet mérte,Hogy a könnyek szfinksz�asszonyátMegérezze, megértse.Maradjon szent talánynak Õ,Maradjon mindig újnak.Véres szivemre szomorúnA könnyek hullnak, hullnak.

FÉLIG CSÓKOLT CSÓK

Egy félig csókolt csóknak a tüzeLángol elébünk.Hideg az este. Néha szaladunk,Sírva szaladunkS oda nem érünk.

Hányszor megállunk. Összeborulunk.Égünk és fázunk.Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,Ajkad csupa vér.Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesenMegbékült holtak,De kell az a csók, de hí az a tûzS mondjuk szomorún:Holnap. Majd holnap.

HUNYHAT A MÁGLYA

Hunyhat a máglyaEzek a szomorú, vén szemekNem néznek soha másra.

Léda, elûzhetsz:E vén, hû kutya�szemektõlSohasem menekülhetsz.

Szerelmi máglyaFölgyujtja tán újra a véred:Hiába, mindhiába.

Jönnek a rémek:Ezek a szomorú, vén szemek nem engednek. Néznek.

8

HIÁBA KÍSÉRTSZ HÓFEHÉREN

Én beszennyezlek. Én beszennyezlekA leghavasabb, legszebb éjen:Hiába kisértsz hófehéren.

Színem elé parancsolom majdFehér köntösös szûzi árnyad,Saját lelkembõl fölcibállak.

Hiába libeg félve, fázva:Telefröccsentem tintalével,Vérrel, gennyel, könnyel, epével.

Hiába reszket, hiába reszket:Befoltozom gyanuval, váddal,Bepaskolom mérges csalánnal.

S míg libeg búsan, szerelemben,Én kikacagom kósza árnyad,Felé fúvok: menj, elbocsátlak.

VAD SZIRTTETÕN ÁLLUNK

Vad szirttetõn mi kettenÁllunk árván, meredten,Állunk összetapadtan,Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:Egy ingás és zuhanunk.

Véres hús�kapcsok óvnak,Amíg összefonódnak:Kékes, reszketõ ajkunk.Míg csókolsz, nincsen szavunk,Ha megszólalsz zuhanunk.

TÜZES SEB VAGYOK

Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,Kínoz a fény és kínoz a harmat,Téged akarlak, eljöttem érted,Több kínra vágyom: téged akarlak.

Lángod lobogjon izzva, fehéren,Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,Te vagy a kínom, gyehennám nékem,Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak.

9

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,Adj kínt nekem, a megéhezettnek:Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.

A FEHÉR CSÖND

Karollak, vonlak s mégsem érlek el,Itt a fehér csönd, a fehér lepel.Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,Állunk és várunk, csüggedt a kezünkA csókok és könnyek alkonyatán.Sikoltva, marva bukjék rám fejedS én tépem durván bársony�testedet.Nagyon is síma, illatos hajad,Zilálva, tépve verje arcomat.Fehér nyakad most nagyon is fehér,Vas�ujjaim közt fesse kékre vér.Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:Megállt az élet, nincsen több sora,Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.Fehér ördög�lepel hullott miránk,Fehér és csöndes lesz már a világ,Átkozlak, téplek, marlak szilajon,Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.Megöl a csend, ez a fehér lepel:Ûzz el magadtól, vagy én ûzlek el.

A MÁSIK KETTÕ

Csókoljuk egymást, együtt pihenünk,Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk,Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk,Sápadt a lángunk.

Piros kertek közt futott az utunk,Piros, bolond tûz lángolt sziveinkben,Egymás szemébe nézni nem tudunk,Itt sápadt minden.

Csókoljuk egymást biztatón, vadul,Nappalba sír be minden csókos estünk,Hiába minden, csók ha csókra hull,Hideg a testünk.

10

S piros kertekbõl, úgy tetszik nekünk,Közelg egy leány és egy ifju emberS mi, ím, egyszerre forrón ölelünk,Nagy szerelemmel.

EGY ÓCSKA KONFLISBAN

Királyném, kigyultak a lángok,Aranyos hintónk, íme, száll,Ma a nép közé vegyülünk el,Te a királyné s én a király.Lásd, ez a fényes kocsitengerA villámfényes fák alattMiérettünk hullámzik, fénylik,Hogy téged s engem lássanak.Királyném, bocsásd le a fátylad:Ma este kegyosztók leszünk.(Döcög, döcög az ócska konflisÉs mi sápadtan reszketünk.)

Királyném, megölnek a vágyak.Sohse vágyott, mint te meg én,Földi pár úgy az élet�csúcsraÉs sohse volt még íly szegény.Vágy, élet és sugár a lelkünkÉs utunk mégis koldus�út,Jogunk van minden fényességhez,Amit az élet adni tud.Király vagyok és te királyné,Hát trónunk sohse lesz nekünk?(Döcög, döcög az ócska konflisÉs mi sápadtan reszketünk.)

LÉDA A HAJÓN

Hurráh, jön az Öröm hajójaÉs hozza Lédát már felém.Virágos, pompás szõnyegén,Én asszonyom, már látlak, látlak:Hajadban a vérvörös rózsa.Ugye kivánsz? Én is kivánlak.Hurráh, mi rég nem láttuk egymást.

11

Óh, jaj, szédülök itt a parton,Óh, jaj, most mindjárt itt leszel,Kérdezlek majd és kérdezelÉs összecsap két szomju�lélekÉs fejemet kebledre hajtom.Jaj, ne. Ne jöjj. Reszketek, félek.Óh, jaj, mi rég nem láttuk egymást.

IMA BAÁL ISTENHEZ

Óh, Baál, Nagyúr, ez az irgalom�óra,Mi itt a gályán most hozzád kiáltunk,Nézz hát reánk, reánk, két kárhozóra.Nem énreám. Hisz én mi vagyok? Féreg.Pártütõ isten, összetépett lélek,Elesett titán. De itt van a párom:Kegyetlen, nagy Baál, jóságodat várom.Bús asszony�ember, de lelke Nap üszke,Szomorú szemû, de nagyszomjú, büszke,Didó királynõ, csókolva is vádló,Hajh, beteg csókú, de mindenre váró,Bíborra termett, egyetlenegy némber.Óh, Baál, állj mellénk lelked kegyelmével.Minden�Pénzeknek trónján valaholFordítsd felénk fényes, kegyetlen arcod.Én harcolnék. Megharcolnám a harcot,Tudok alázva élni, lélek�áron,De nézz reá: királynõ az én párom,Selyemvánkost áztathat csak a könnye,Selyemzászlót lengethet csak a gályánk.Óh, öntsd reánk aranykönnyed folyását,Óh, öntsd reánk, véres aranyak atyja,Óh, nézz reánk, a két legkoldusabbra.Ha ide néznél, vad aranyszivedÖsszeszorulna. Könnyed eredneS úszó, sötét gályánk szõnyegéreÓh, hullna az arany, hullna egyre.

12

A TÓ NEVETETT

Alkonyban szálltunkEgyütt a tavon,Idegen ölû,Ringató ölû,Félelmes ölû,Mélyvizû tavon.Régi kínoknakBús köntösébenÚsztunk a tavonS az éjre vártunk.

Öreg hajósunkKarja reszketett,Havas ormokrólZúgtak a szelek,A tó harsogott,Hívott, kiabált,Zúgott, jajgatott,A tó nevetett.Szálltunk, hajóztunk.(A kínjainkat� Súgtam csendesen �Oldjuk végre fel.Szent sír ez a tó,Szerelmes karú,Titkot õrizõ.Ez ölelni tud,Örökre ölelÉs áldva ringat.Nem tudja senki,Ha õ átkarol,Zuhanjunk, gyere.)Õ néz, néz reámÉs búsan tekintÉs vágyón tekintA partok fele.Szállunk, rohanunk:Óh, menni, menni,Óh, élni tovább,Bús kínok alattJárni, szenvedni,De lenni, lenni.A tó nevetettUtánunk vadul,A mélyvizû tó,Idegen ölû,Szerelmes ölû,

13

Áldott karú tó.A tó nevetettS bármerre megyünkAzóta mindig:Minden alkonyonHalljuk nevetni.

MEG AKARLAK TARTANI

Õrjít ez a csókos valóság,Ez a nagy beteljesülés,Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyvaKönyörgök hozzád, asszonyom:Ûzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,Akkor fagyjon meg a tied,Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,Átok a legszebb jelen is:Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyultat,Hadd lássam mindig hóditón,Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,Ezért választom õrödülA megszépítõ messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmomEgy asszonyról, aki szeretS akire én örökre vágyom.

CSAK JÖNNE MÁS

Hódolni kergettem elébedA vágyak éhes csapatát,Nomád, vad, büszke csapatátA vérnek.

Irigyellek, szánlak, utállak,Szerencsés koldusasszonya,Királyi koldusasszonyaA Vágynak.

14

Csak tudnék én mást úgy kivánni,Mint téged. Óh, csak jönne más.Egy más asszony. Valaki. Más.Akárki.

A LÉDA SZÍVE

Boszorkák dobáltak megA bús csodáknak ligetében.Én nem féltem. Én sohse féltem.De a szeretõm elszaladt.Szép szeretõm: az ifjú Mosoly.

*

Sírtak s nevettek a boszorkák.Köd volt és a gyászos, vak éjben,A bús csodáknak ligetébenZuhogva hulltak a szivekS én elfödtem az arcomat.Sziveket dobtak a boszorkák.Én nem féltem. Én sohse féltem.A bús csodáknak ligetébenÁllottam búsan, egyedül.A ködbõl hulltak a szivek,Csúnya, kicsiny, kemény szivek.

*

Egyszerre szétszálltak a boszorkák,Könnyesen, csöndben és fehéren,A bús csodáknak ligetében,Egy asszony jött fényben felémS én ráemeltem arcomat.

*

Szemembe nézett s szivéért nyúlt,Az arcomon még most is érzem:A bús csodáknak ligetébenArcomhoz vágta a szivét,Meleg, beteg, szegény szivét.

15

LÉDA PÁRISBA KÉSZÜL

Van valakim, aki Minden,Aki elhagy, aki itthagy:Páris, Páris, állj elébe,Térítsd vissza, ha lehet.

Állj elébe s mondd meg néki,Hogy én fiad vagyok, Páris,Elûzötten, számûzötten,Messze tõled. De fiad.

Mondd meg néki, hogy te küldtedMagad helyett bús fiadnak,Kis szerelmét az életnekNe vegye még tõlem el.

Élni, élni, be jó volna,Ámulni még. Páris, Páris,Üzend meg a leányodnak:Hogyha elmegy, meghalok.

AZ UTOLSÓ MOSOLY

Óh, nagyon csúnyán éltem,Óh, nagyon csúnyán éltem:Milyen szép halott leszek,Milyen szép halott leszek.

Megszépül szatir�arcom,Megszépül szatir�arcom:Mosoly lesz az ajkamon,Mosoly lesz az ajkamon.

Üveges, nagy szememben,Üveges, nagy szemembenValaki benneragyog,Valaki benneragyog.

Mosolyos, hideg ajkam,Mosolyos, hideg ajkam:Köszöni a csókodat,Köszöni a csókodat.

16

VÉN FAUN ÜZENETE

Bús maskarája a világnak,Apolló, a faun�mezû:Üzenek néked, Léda. Várlak.

Tavasz van itt a Duna�tájonÉs én olykor vért köhögök,Szép itt az élet, csupa álom.

Pán�keresõ utamba most márMámor�gályák utasa, én,Itt állok a zord Bizonyosnál.

A lelkem még ronggyá�szedettebb,Testem röpítné könnyû szélHádesz felé. És, és: szeretlek.

Új dalokat nem hallasz tõlem,Csókom sincs csókolnivaló,De kellesz e tavasz�idõben.

Hogy akkor majd reám hajoljál,Fülembe csókold, mit te tudsz»Csúf faunom, Apolló voltál.«

VÁRNAK REÁNK DÉLEN

Sikongnak a meleg szelekMessze Délen, messze Délen,Várnak reánk, várnak reánkValahol egy tengerszélen.

Ott hallgattuk valamikorLármáját nagy, kék vizeknek.Nem hallunk mi, nem hallunk miSoha szebbet, soha szebbet.

Bárka áll a kék vizen most,Útra indul talán már ma,Ha lekésünk, ha lekésünk,Sohse tér meg az a bárka.

Sikongnak a meleg szelek.Kék tengernek kék vizébenÜresen úszik a hajónkMessze Délen, messze Délen.

17

HÉJA�NÁSZ AZ AVARON

Útra kelünk. Megyünk az Õszbe,Vijjogva, sírva, kergetõzve,Két lankadt szárnyú héja�madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,Csattognak az új héja�szárnyak,Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, ûzve szállunk,Valahol az Õszben megállunk,Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:Egymás husába beletépünkS lehullunk az õszi avaron.

18

A MAGYAR UGARON

A HORTOBÁGY POÉTÁJA

Kúnfajta, nagyszemû legény volt,Kínzottja sok�sok méla vágynak,Csordát õrzött és nekivágottA híres magyar Hortobágynak.

Alkonyatok és délibábokMegfogták százszor is a lelkét,De ha virág nõtt a szívében,A csorda�népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet,Gondolt halálra, borra, nõre,Minden más táján a világnakSzent dalnok lett volna belõle.

De ha a piszkos, gatyás, bambaTársakra s a csordára nézett,Eltemette rögtön a nótát:Káromkodott vagy fütyörészett.

EL A FALUBÓL

A kis harang a régi,Mely belezúg a csöndbe,A szürkeség a régi,Fölévirít a tavasz.

Minden, minden a régi,De én hol élek, járok?Nem voltam ilyen messze,Nem voltam soha, soha.

Belehalok, ha mondják,Hogy én itt szálltam útra,Megtagadom a csókot,Amely útra inditott.

Én a bolondos zajnak,Én a cifra városnakVagyok a kóbor lelke,Ne gyalázz meg hát, falu.

19

Óh, kapj fel innen, Város,Ragadj el innen, Város:Kik messze kiröpültek,Sohse térjenek haza.

BÚCSÚ SIKER�ASSZONYTÓL

Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell.Lantot, hitet vígan szegre akasztok.Kicsit pirulok. Én és a Siker?Jöjjenek a tilinkós álp arasztok,Jöjjenek a nyafogó ifju�vének,Jöjjenek a finom kultúrlegények.Nem is tudom, hogy mi történt velem,Hát sokat érne itt a gyõzelem?S én száz arcban is kínáltam magam,Vénleánykodtam. Pfuj. Már vége van.

Ügyes kellner�had famulusa tán?Éhes szemben vörös, vadító posztó?Legyek neves hõs kis kenyércsatán?Fussak kegyért én, született kegyosztó?Eh, szebb dolog kopott kabátba szokni,Úri dölyffel megállni, mosolyogni,Míg tovább táncol kacsintva, hívaA Siker, ez a nagy hisztérika.Nyomában cenkek. No, szép kis öröm.Ezekkel együtt? Nem, nem. Köszönöm.

ÉNEK A PORBAN

Roggyant a lábam, süppedt a mellem,Itt az ideje, össze kell esnem.Lerogyok vígan, elnyúlok bátran,Lalla, lalla,Rokkantak halmán, nagy éjszakában.

Nagy rokkanásom kinek se fájjon,Nem elsõ hullás ezen a tájon:Ki magyar tájon nagy sorsra vágyik,Lalla, lalla,Rokkanva ér el az éjszakáig.

Mocsaras rónán bércekre vágytam,Egy kis halomig hozott a lábam.Forró, szûz lelkünk rakjuk a sutra,Lalla, lalla,Be megjártad itt, óh, Zaratusztra.

20

Ám néha mégis szóljon az énekBús ég�vivásnak, átok�zenének,Csalogatónak. Hadd jöjjön más is,Lalla, lalla,Rokkanjon más is, pusztuljon más is.

A TISZA�PARTON

Jöttem a Gangesz partjairól,Hol álmodoztam déli verõn,A szivem egy nagy harangvirágS finom remegések: az erõm.

Gémes kút, malom alja, fokos,Sivatag, lárma, durva kezek,Vad csókok, bambák, álom�bakók.A Tisza�parton mit keresek?

KÖLTÖZÉS ÁTOK�VÁROSBÓL

Nekropoliszban zene zendültEgy süket, õszi napon.Én már meghaltam akkor régenS feküdtem vörös ravatalon.

Sírt az ajtóm. Csöndben belépettValaki és nevetett,Valaki, kiért sokat sírtamS akit halottan is szeretek.

Megsimogatta sárga arcomÉs kacagott, kacagott:»Fény�emberem, idekerültél?Csúf Budapest a ravatalod?«

»Hát nem emlékszel már a fényre,Mely déli sírokra száll?Itt Budapesten csúf az életS ezerszer csúfabb a halál.«

»Gyere innen Átok�városból,Gyere, halottam, velem,Itt nem lehet szépet álmodni,Itt nincsen könnyes, nagy szerelem.«

21

És kezeim puhán megfogtaÉs kacagott, kacagottS azóta déli temetõbeKészül egy szegény halott, halott.

LELKEK A PÁNYVÁN

Kipányvázták a lelkemet,Mert ficánkolt csikói tûzben,Mert hiába korbácsoltam,Hiába ûztem, hiába ûztem.

Ha láttok a magyar MezõnVéres, tajtékos, pányvás ménet:Vágjátok el a kötelét,Mert lélek az, bús magyar lélek.

KORÁN JÖTTEM IDE

Késõn jött az az asszony,Aki néz, akit áldokÉs ez a Puszta megöl,Hol hasztalan kiáltok.

Óh, ez a nagy sivatag,Óh, ez a magyar Puszta,Szárnyaimat már hányszorSározta, verte, húzta.

Ténfergek s már az sincsen,Ami könnyre fakasszon:Korán jöttem én ideS késõn jött az az asszony.

A KRISZTUSOK MÁRTÍRJA

Vad, nagyszerû rajongást oltottAz Érnek partja énbelém,Csupa pogányság volt a lelkem,Gondtalan vágy és vak remény.Forgott körültem zagyva módonLármával, vadul a világÉs én kerestem egyre�egyreValami nagy Harmóniát.

22

Paraszt Apollónak termettem,Ki dalos, erõs és pogány,Ki szeretkezve és dalolvaDõl el az élet alkonyán.Pogány erõtõl, daltól, vágytólA lelkem immár nem buzog,Megöltek az evangélisták,Az életbölcsek, krisztusok.

A LELKEK TEMETÕJE

E föld a lelkek temetõje,Ciprusos, árva temetõje,Sok vér ömlött itt valahaS maggyilkos méreg lett belõle.

Itt azok éltek, kik nem éltek,A legkülömbek sohse éltek,Itt meddõ a nagy gerjedésS százszor boldogok a vetéltek.

Ez a szomorú magyar róna,Halálszagú, bús magyar róna,Hány megölt lélek sikoltottBús átkot az egekig róla.

Óh, boldogok itt, kik nem éltek,A legkülömbek sohse éltek,Itt meddõ a nagy gerjedésS százszor boldogok a vetéltek.

IHAR A TÖLGYEK KÖZT

Száradjon ki az iharfa,A büszke fa, a magyar fa,Amely engem gyökerévelBever, lehúz, ide láncol.

Leveleit elhullassa,Virágait korán esse,Sohse lássa, sohse lássa,A szent Napot terebéllyel.

Lombtalan lomb a mi lombunk,Virágölõ a virágunk,Árnyéktalan az árnyékunk,Miért legyünk erdõ csúfja?

23

Álljunk az Égnek meredten,Lombtalanul õ is, én is.Tölgyek között, tölgyek közöttNyomorultul miért éljünk?

ELÛZÖTT A FÖLDEM

Az én földem aludni akar,Itt most szent, néma árnyak ingnak.Engem ideûztek a hegyek,Ez az én földem. Itt ütökTéli tábort az álmaimnak.

Kék hegyek ködje omlik ide,Hóharmatos a tarka avar,Az én földem aludni akar:Pedig én ide ünnepre jövök,Fura lányokkal jövök ide:Rózsa�lugas kell, nászágy kell nekünk,Hahó, vén alvó, itt megpihenünk.Meddõ álmok e sápadt némberek,Menyasszony mind, az egész sereg,Elmúlt a nyár s ez mind nászágyra vár:Ködharangok búgnak, zene szól,Jön a võlegény a hegyek alól.

Hideg ez a sík, fátyolos arcú.Átgázolom a ködtakarót. Csönd.Dobogok lábammal a földön,Hiába költöm, hiába költöm:Az én földem aludni akar.Károgó varjak csapata száll,De néma, de csöndes az avar.

»Megjöttem. Hallod? Én vagyok itthon,Aki rég elment, az a fiad.«Bomlik a fátyol, reszket a sóhaj,A hullafoltos, vén Alvó riad.»Honnan jössz?« »A városból jövök,Hozzád jövök, már rég hazavágyom.«»És mit akar itt e cifra sereg?«»E cifra sereg? Hát látod te is?Ez mind csak álom, néhány nyári álom.Forrók, buják, meddõk szegények,Együtt bolyongtunk, velük élek,Nem tudta megáldani sehogySzomjas méhüket a városi nyár,Erõdért jöttünk a nagy pillanathoz,Ez a meddõ sereg csodádra vár.«

24

A köd kavargott, rám ült, befedett,Átokzsivaj zúgott az avaron:»Legyetek meddõk, így akarom.Bomló, beteg vágy nászt itt nem terem,Az én síkomon nyílt a szerelem.Itt a Jövõ az úr a csók felett,Itt nyáron szeret, aki szeret.Ûzõ vágynak itt nem üt csókos óra,Pusztulj innen város beteg lakója,Itt szûz világ van, álomnak szakaS nem villámfényes nap az éjszaka,Betelõ a vágy, testes az álom,Az élet mindig gyõz a halálon,Itt álom és csók tiszta és egész,Utánuk nem láz jõ: szent pihenés.Itt kínzó láz nem pusztít a sziven:A sík ölel, terem és megpihen.Az én sík�lelkem benned a lélek,Neked nem kellett a sík�élet:Szólít a város, várnak a hegyek,Én idegennek ágyat nem vetek.Bús álmaiddal vándorolj tovább,Oda, hol egymás öldösõ feleA Csóknak és Termésnek istene,Oda, hol célja, rendje nincs a csóknakS becsük van a magtalan álmodóknak,Hol betelõ vágy nincs s örök a láz:Itt nincs már csók, megérett a kalász.«

Kalásztalan, bús lelkem indult,Elhalt a ködharangok hangja s a zeneS én szálltam az álom�lányok csapatávalA város fele.A szárnyam súlyos, szörnyû nesztelen,Nézem a várost és nincsen szemem,Sírnék: nincs könnyem, szólnék: nincs szavam,Csak szállok búsan, némán, magasan:Elûzött a földem.

TALÁLKOZÁS GINA KÖLTÕJÉVEL

Hahó, éjszaka van,Zúgó vadonban õrület�éj,Hahó, ez itt a vaáli erdõ:Magyar árvaság,Montblank�sivárság,Éji csoda és téli veszély.Hahó, a lábam félve tapos:

25

Amott jön Gina és a költõÉs fölzendül a vad Iharos.Csont�teste vakítA nagyszerü vénnek,Ginát vidáman hozza kezén,Hahó, Gina él.Engedd a kezedrõl:Ez az én asszonyom,Az enyém.És zúg az erdõ, Gina remeg.Léda. Kiáltok.Léda. És néz reámA csontváz�isten, lelkemnek atyja,Néz és nevet.Fölém mered csont�karjaA homlokomig, simogatón, felémÉs az erdõn kigyullad a fény.Hahó, száll Léda, Gina futS a fák közt az örök egyedülségBús, magyar titka zúg.Hahó, õrület�éj.Szent csont�lábakhozVergõdve esemÉs zúg az erdõ sorsot�hirdetõn,Félelmesen.S homlokomon simogat kezévelA Montblank�ember,Én szent elõdöm, nagy rokonomS itt érezekEgy szent kezet azóta mindig,Egy csont�kezetA homlokomon.

A MAGYAR UGARON

Elvadult tájon gázolok:Õs, buja földön dudva, muhar.Ezt a vad mezõt ismerem,Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humusig:E szûzi földön valami rág.Hej, égig�nyúló giz�gazok,Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyûrûznek körül,Míg a föld alvó lelkét lesem,Régmult virágok illataBódít szerelmesen.

26

Csönd van. A dudva, a muhar,A gaz lehúz, altat, befedS egy kacagó szél suhan elA nagy Ugar felett.

27

A DALOLÓ PÁRIS

EGY PÁRISI HAJNALON

Sugaras a fejem s az arcom,Amerre járok, száll a csönd, riad,Fölkopogom az alvó Párist,Fényével elönt a hajnali nap.

Ki vagyok? A gyõzelmes éber,Aki bevárta, íme, a NapotS aki napfényes glóriábanBüszkén és egyedül maga ragyog.

Ki vagyok? A Napisten papja,Ki áldozik az éjszaka torán.Egy vén harang megkondul. Zúghatsz,Én pap vagyok, de pogány pap, pogány.

Harangzúgás közt, hajnalfénybenGyujtom a lángot a máglya alatt,Táncolnak lelkemben s a máglyánA sugarak, a napsugarak.

Evoé, szent õsláng, Napisten.Még alszik itt e cifra rengeteg,Én vártam, lestem a te jöttöd,Papod vagyok, bolondod, beteged.

Sápadt vagyok? Piros sugárt rám.Boldog Ad�üköm pirosabb legényVolt, ugyebár, mikor papod volt?Hej, sápadok már ezer éve én.

Szent Napkeletnek mártirja vagyok,Aki enyhülést Nyugaton keres,Táltosok átkos sarja talán.Sápadt vagyok? Óh, fess pirosra, fess.

Gyûlölöm dancs, keleti fajtám,Mely, hogy kifáradt, engemet adott,Ki sápadtan fut Napnyugatra,Hogy ott imádja Urát, a Napot.

28

Hogy volt? Mindegy. Fáradt a vérem,Imádom a fényt, lángot, meleget,Keresek egy csodát, egy titkot,Egy álmot. S nem tudom, mit keresek.

Keleti vérem, ez a lomha,Szomjuhozóan issza Nyugatot:A Napisten legbúsabb papja,Rég kiszórt, fáradt sugara vagyok.

Egy nóta csal. Rég dalolhattaSzent Ázsiában szép, vad, barna lány.Egy illat ûz, csodavirágbólLehelte tán be egyik õsanyám.

Valami õsi, régi rontásSzáll elõttem s én lehajtom fejem,Várok valamit. S amit várok,Nem dicsõség, nem pénz, nem szerelem.

Mit várok? Semmit. Egy asszonyUtamba állt és néha csókot ad:Sohse látott ez a csókos PárisBetegebb és szomorúbb csókokat.

Várok. Lesz egy végsõ borzongás,Napszálltakor jön, el fog jönni, elS akkor majd hiába ébresztnekKönnyes csókkal és csókos könnyüvel.

Elmúlik a Napisten papja,A legfurcsább és a legbetegebb,Aki fáradt volt, mielõtt éltS aki még Párisban sem szeretett.

Evoé, szent õsláng, Napisten,Kihuny a láng, Páris riadva zúg,Új csatára indul az Élet,A nagyszerû, a pompás, a hazug.

Én is megyek, kóbor, pogány hõs,Új, balga Don, modern, bolond lovag,Ki, mi van is, irtja, kiszórjaÖnlelkébõl az áldott álmokat.

Sugaras a fejem s az arcom,Zúg a harang, megyek lassan tovább:Megáldozott a dús PárisnakKövein a legkoldusabb nomád.

29

HÁROM BAUDELAIRE�SZONETT

I.

Örökkön hajt a Démon, ûz, kisérget,Halk levegõként úszkálgat körültem,Tüdõmbe suhan s én gyötrõdve égekÖrökös vágyban, szomjúságban, tûzben.

Néha, mert tudja, imádom a Szépet,Elém a legszebb némber képét hozza,Képzelt okot ad, száz hazug mentségetS kapatja ajkam gonosz italokra.

Isten arcától így visz messzebb, messzebbEngem lihegõt, fáradtat, tépettet,El, a nagy Untság bús sivatagára.

Zavart szemembe kap s elõttem vágtatPiszkos rongyok és nyitott sebek árnyaS egész rémes tára a Pusztulásnak.

II.

Édes és kínos a pislogó lángbaMeredni s várni téli éjben, csöndben,Miként száll, száll föl a multaknak árnya,Míg a harangok búgnak kint a ködben.

Boldog a harang, mely vénhedten is csengS ifjú torokkal küldi messze tájraHívó, szent dalát, mindig bátran, frissen,Miként õrsátor vén, hû katonája.

Csak az én szegény, bús lelkem repedt elS ha hideg éjek rémét dalsereggelVágyik elûzni, hangja csuklik, retten:

Mintha egy vértó partján elfeledtenHolttestek alatt sebesült hörögne,Ki ott vész kínban, lenyomva örökre.

III.

Bûvös, szép õszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom.Bennem a szomorúság tengere sírva áradS ha visszafut, otthagyja fanyar, bús ajkaimonMaró emlékezetét keserû iszapjának.

30

Kezed hiába csúszik alélt keblemen tova,Amit keres, barátnõm, marcangolt hely, üres rég,Széttépte azt az Asszony vad karma, éhes foga,Óh, ne keresd a szívem, az állatok megették.

Palota volt a szívem s a tömeg befertõzte,Most benne orgiáznak, gyilkolnak, civódnak ott.Meztelen kebled körül parfüm szálldos felhõzve.

Lelkek kemény korbácsa, óh, Szépség, Te akarod.Lobbantsd fel ünneppiros lángjával tûzszemednekA rongyokat, amiket a rablók itt feledtek.

JEHAN RICTUS STRÓFÁIBÓL

I.

Koldusait a csóknak és reménynek,Kiket legyõzött, letiport az Élet,Ha dús leszek majd, én, a koldus, árva,Behívom egy új, fényes palotába.Milyen sereg lesz. Már elõre látom:Jönnek rongyokban, véznán, halaványon,Akiknek mindig hazudott az Élet,A megcsömörlõk, undorodtak, vének,Akiknek hátát véresre tapostákBirkózni tudó, ügyesebb legények.

Ház lesz. Tán kunyhó. Vagy egy deszka�pad tán,De irgalom fog lakozni felette,Nem mint a jó szív sok bûzös barakkján,Hol elkönyvelik az irgalmasságotS hol nem lel senki könnyre, szeretetre.Ház, hol nem hull ránk megvetés és átok.

*

Istenem. Egy ház. A mienk egészen.Hol nincs házmester, fertály és robot�nap,Hova a fáradt bátoran benyithat,Csak érezze, hogy a földön van éppenS piheghet bátran, szabadon és mélyen.

31

II.

Él minden szívben egy bolond Kiméra,Van mindenkinek álom�szeretõje:Ráleltem én is már a magaméra.Enyém. Ne fájjon a más feje tõle.

Hajh, mert veszett egy legény vagyok én ám:Amíg mások a vackon szenderegnek,Én egy Madonnát hivogatok némán,Nagyasszonyát az esett embereknek.

Bolond kis eset. Sokszor sírni késztet:Nyakig a szennyben, mindig akkor látom,Mikor a hátam gyönge egy ütésnekS bõröm egy garast nem ér örök áron.

Mikor húz a sár s mint a puskafojtást,Úgy rágom össze fogammal a szitkom,Mikor vergõdöm és dühöngök folyvást,Akkor jelensz meg, én sugaras Titkom.

Ott, a barakkban, ott látom az ágyon,Õt, a csodásat, szûzet és fehéret.� Te, Te, Királynõ, én rongy nyoszolyámon?S elszáll holt fénnyel, mire odaérek.

Hogy ki? Nem tudom. És sohase kérdem.Úgy kél föl bennem, mint nyáreste Holdja,Úgy lobog, mint a fáklya csodafényben,Õ az én lelkem lobbantó koboldja.

Éjem és Sorsom egy mély katlanábanValahol les rám. Melle nyíló rózsa,Úgy tüzel, úgy ég két szeme a vágyban,Bennük buzog tán minden Idõk csókja.

Õ tán a Szépség, Irgalom? Be várom.S Õ énreám vár. Be régen is várhat,Míg átgázolok könnyen, véren, sáron.Õ nem csufolja az én rossz ruhámat.

Óh, messze van még. Szent, sápadó árnyaBehull vermén a titkos, barna Estnek,Síroknak földjén lehet a hazája,Hol süket kéjjel, álomban szeretnek.

32

De egyszer, nyirkos, gyilkos éji órán,Óh, borzalom és keserûség Éje,Könyörülsz majd az aszfaltok lakójánS szûzen, csókosan elküldöd eléje.

De kit? (Óh, rongyos koldus, bamba, léha,Hogy a te vágyad vágyakat fakasszon?Nézted tükörben vánnyadt tested néha?)Hol az a híres, csókos, szûz Menyasszony?

Én Istenem. Hisz olyan mindegy végre,Azért szeretne, hogyha élne, vóna.(Baktass, rohanj hát tovább a vad éjbeS álmodj, ha még tudsz, álmok álmodója.)

ESTE A BOIS�BAN

Befödte lelkemet és PáristMuzsikás, halk, szomoru este.Eltévedtünk. A nagy Bois�banA kocsim az utat kereste.És mintha rólunk ki se tudna,És mintha minket ki se várna,Baktattunk álmos gördüléssel.Nagymesszirõl zúgott a lárma,A fákon át hívtak a mécsek,Szomorú volt nagyon a lelkem,A kocsis nótát fütyörészett.

Nagy éjszakába mintha hullnánk,Csoda�világba, végtelenbe,Új, titkos földre, új idõbe,Új létezésbe; új jelenbe,Szent árnyak kerengtek elõttünk.Hahó, kocsis: kis, fehér házba,Amott, amott. Hahó. Repüljünk.Hajts, hajts. A múltba, ifjuságba.Ott. Látom. Jaj. Villámos élet,A nagy Bábel útjára hágtunk.Sírtam. A kocsis fütyörészett.

A GARE DE L'EST�EN

Reggelre én már messze futokS bomlottan sírok valahol:Most sírni, nyögni nem merek én,Páris dalol, dalol.

33

Én elmegyek most, hazamegyek,Már sziszeg, dohog a vonat,Még itt van Páris a szivemenS elránt az alkonyat.

Most fût bolond�sok álmom aláA füttyös, barna szörnyeteg.Holnap fehérebb én leszek�e?Vagy a svájci hegyek?

Holnap fehérebb én leszek, én,Téli sírkertek szele jõ,Küldi már a csókjait nekemA magyar Temetõ.

Óh, az élet nem nagy vigalomSehol. De ámulni lehet.Szép ámulások szent városa,Páris, Isten veled.

Az én hûtlen, beteg istenemÜlje itt mindig vad torát:A tûzcsóvás, felséges Öröm.Dalolj, dalolj, tovább.

Tõled hallja a zsoltárokatE koldus, zûrös, bús világS az életbe belehazudunkEgy kis harmóniát.

Dalolj, dalolj. Idegen fiadDaltalan tájra megy, szegény:Koldus zsivaját a magyar Ég,Óh, küldi már felém.

Fagyos lehellet és hullaszagSzáll ott minden virág felett.Elátkozott hely. Nekem: hazám.A naptalan Kelet.

Mégis megyek. VisszakövetelA sorsom. S aztán meghalok,Megölnek a daltalan szivekS a vad pézsma�szagok.

Megölnek s nem lesz mámorom,Kinyúlok bután, hidegen.Páris, te óriás Daloló,Dalolj mámort nekem.

34

Csipkésen, forrón, illatosanCsak egyszer hullna még reámS csókolná le a szemeimetEgy párisi leány.

Az alkonyatban zengnének ittTovább a szent dalok.Kivágtatna a vasszörnyetegÉs rajta egy halott.

PAUL VERLAINE ÁLMA

Álmodom egy nõrõl, akit nem ismerek,Forró és különös, áldott, nagy Látomás,Aki sohasem egy s aki sohase más,Aki engem megért, aki engem szeret.

Mert õ megért. Neki, óh, jaj, csupán neki,Bús, áttetszõ szivem többé már nem talány,Sápadt homlokomnak verejték�patakánFrissítve omolnak az õ szent könnyei.

Barna, szõke, vörös? Óh, nem tudom én, nem.A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen,Mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.

Nézése hallgatag szobrokénak mása,Szava messzirõl jön, komoly, bús, fénytelen:Mint elnémult drága szavak suhanása.

A SZAJNA PARTJÁN

A Szajna partján él a Másik,Az is én vagyok, én vagyok,Két életet él két alakbanEgy halott.

A Duna partjánDémonok ûznek csúfot velem,A Szajna partján álmokba von beSzázféle, szûz szerelem.

Rákacag PárisS a boldog Másik visszakacag,Itt röhejes mámorba kergetVijjogó, éji csapat.

35

Ott szebb vagyok, nemesebb, hõsebb,Sejtelem�csók minden dalom,Szent Cecilia hajol lelkemreÁlmatagon.

A Duna partjánCéda lányhoz hajt durva öröm,A bor ad álmotS a poharamat összetöröm.

Ott: ring lelkem muzsikás alkonySzent zsivajánS úgy csókolom meg az életet,Mint orkideát a Léda haján.

36

SZÛZ ORMOK VÁNDORA

SÓHAJTÁS A HAJNALBAN

Óh, pírban fürdõSzépséges világ,Pihent testeknekBoldog, lomha kéje,Rejtelmes, fényes,Ezer puha fészkû,Gyönyörû város.Óh, szent hajnal�zengés:Élet szimfóniája,Csodálatos Élet,Be jó volna élni.Mennyi öröm zúgÉs mind a másé,Mennyi arany csengÉs mind a másé,Mennyi erõ küzdÉs mind a másé,Mennyi asszony vanÉs mind a másé,Mennyi új kéj zsongÉs mind a másé,Mennyi szándék törÉs mind a másé,Mennyi minden van,Mennyi szép minden,Mennyi szent mindenÉs mind a másé.

SZÍVEK MESSZE EGYMÁSTÓL

Valahol egy bús sóhaj szállt elS most lelkemen pihen,Valahol kacagás csendült mostS mosolyog a szivem.Valahol szép lehet az élet,Mert lány után futokS valahol nagy lehet az átok,Mert sírni sem tudok.

37

Valahol egy szívnek kell lenni,Bomlott, beteg szegény,Megölte a vágy és a mámorÉppúgy, mint az enyém.Hallják egymás vad kattogását,Míg a nagy éj leszállS a nagy éjen egy pillanatbanMind a kettõ megáll.

A CSÓKOK ÁTKA

Valami szent, nagy éjszakánVad nászban megfogant az életS azóta tart a nász örökké,Minden kis mozgás csókba téved.Csókok világa a világunk,Csókban fogan a gondolat,Kicsi kis agyvelõ�csomócskákCserélnek tüzes csókokatS a legforróbb csókból szület megA legszebb, legnagyobb ige,Mely hódítóan csap beléA végtelenbe, semmibe.S a leglanyhább csókból fakadt kiA szürkeség, a régi mása:Nincs vad párzás, nincs tüzes csók maS nincs a világnak messiása.Úgy van talán: szép a világ s jó,Mi vagyunk satnyák, betegek,Jégfagyos csókokban fogantunkS a fagy a lelkünk vette meg.Szent kéj a csók és szent az élet,A párzás végtelen soraS átok a csók, átok az élet,Ha nincs a csóknak mámora.Az eltûrt csókok tunya nászán,A langyos csókok éjjelénAz átok egyre nõ fölöttünkS így lesz az élet lomha, vénS így leszünk mi, párzó királyok,Kopottak, búsak, betegek,Kiknek csókolni szomjas tûzzelMár nem szabad és nem lehet.Ha szomjas ajkak szomjas csókotCsak szomjas ajkra hintenek,Ma ez a föld üdvök OlimpjaS nem laknak itt: csak istenek.

38

VÍZIÓ A LÁPON

Ez itt a láp világa. Szürke,Silány, szegény világ. MegülteAz örök köd, mely egyre rémít.A láplakók közt várom én ittAz én szép, fényes reggelem,Bús esti köd rémít s borul rám,De az a reggel megjelen.

Rémek között, gomolygó ködbenElszürkül minden itt a lápon,A lelkem villan néha�néha,Szikráit a rémekre hányomS hogy el ne izzék, hogy legyen:A szürkeségbõl néha�néhaKidugom büszke, nagy fejem.

Vagyok fény�ember ködbe bújva,Vagyok veszteglõ akarat,Vagyok a láplakók csodája,Ki fényre termett s itt maradKödomlasztó reggelre várva,Várván, jön�e a virradat.

Az lesz virradat. Csoda�reggel.Vulkánhegyek nõnek a lápon,Jön a sugár egész sereggel,Végigcikázik a világon.Lángoszlop lesz, mi most ködös rém,Lángfolyó lesz a szenny, salakS a veszteglõ bús akaratbólLesz diadalmas akarat.

Talán vulkán�hegyekre lépekVérvörös, büszke lobogóvalÉs torlaszok fölött süvöltökRombolni hívó bomba�szóval,A bûntengert szabadítom föl,Hogy kiszakítson nádat, tölgyet,Hogy végtõl�végig hömpölyögjön,Hogy megtisztítsa jól a földet,Hogy tobzódjék a rég veszteglõ,A gátra szomjas akarat.

39

De lehet, hogy a vulkán�hegyreFölnevet hozzám egy alak.Arany�vörös hajtenger födje,Fehér hab legyen melle, válla,Gyilkos szemû, forrón lehellõLegyen majd ez az ördög lányaS én elhajítom lobogómat,Rohanok, bukom õ elébe,Égetni vágyva, lángban égve,Százszorozva duzzad föl bennemA láp lenyûgözött hatalma:Ráomlom gyilkos szerelemmel,Beföd az arany�vörös tengerS én elmerülök ölve, halva.

AZ ÉN MENYASSZONYOM

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,De elkisérjen egész a siromba.

Álljon elõmbe izzó, forró nyárban:»Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy�egy órán megtelik a lelkünk:Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tûz hogyha általéget:Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,Hozza vissza Õ: legyen Õ az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kõtáblát és láncot,Holtig kacagnók a nyüzsgõ világot.

40

Együtt kacagnánk végsõ búcsút intve,Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:»Bûn és szenny az élet,Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.«

HA FEJEM LEHAJTOM

Asszony ölébe ha lehajtomNagy, szomorú szatír�fejem:Emlékezem.

Egykor nagy asszonyként bolyongtamForró és buja tájakonÁlmatagon.

Messze és mélyen az IdõbenÉn asszony voltam: termetes,Szerelmetes.

Jöttek utánam vézna ifjakSimán, vágyóan, betegen:Emlékezem.

RETTEGEK AZ ÉLETTÕL

Hiába ragadnak szent mámor�hattyúkBoldog, nagy Vizen,Gágogását hallom józan ludaknak,Nincsen semmi sem,Ami megmaradjon.

Csukló zokogásom hallom elõre,Mikor nevetek,Lelkem hollóinak károgásábaTréfás verebekBelecsiripolnak.

Vágyakozni félek. A TeljesülésJön és meggyaláz.Nyugalom sem kell, hisz vágtat utánaEgy vad mén: a Láz.Jaj, rettegek élni.

41

MIDÁSZ KIRÁLY SARJA

Susogó nádak mezejében járok,Királyi bottal csapkodok kevélyenÉs zúg a nádas csúfondáros mélyen,Királyi bottal valamerre járok.

Értem a titkot, a nádi beszédet,Susog a nádas s én messzekiáltok:Nádi világ, ím, megjött a királyod,Midásznak sarja szállott, ím, elébed.S bármint kacagtok léha, lenge nádak;Hódolni fogtok új Midász királynak,Hódolni fogtok bizonyosan nékem.Mert szent az õsöm, szent királyi trónom:Õsömet áldom, trónomat megóvomItt, a susogó nádak mezejében.Hallod�e, nádas? Be szép a világ itt.

Áldalak, nádas, óh, áldalak, Élet.Szépségedért, mely a vaknak világít;Nyugalmadért, mely keresi a harcot,Igazadért, mely süket fülbe harsog.Áldom én mindazt, amit te adsz, Élet,Nagy gyávaságod, mely kifog a hõsönS áldom Midászt: én szamárfüles õsöm.

Óh, király�õsöm, be szép dolog élniSzamárfüllel és õs királyi bottal,Lelkendezõ, bolond, részeg robottal.Óh, király�õsöm, be érdemes élniItt, a susogó nádak mezejében.

Áldalak újra, hálásan, kevélyen,Minden kis percért, amelyben örültemÉs kacaghat itt a nádas körültem:Úr és vidám lesz Midász sarja itten,Kacagj csak nádas, én hiszek a hitben.

Akárhogy is, de gyönyörü a reggel,Mely jönni fog majd hírrel, gyõzelemmel,Szépek a dalok, melyek fognak zengniÉs érdemes lesz õrjöngve szeretniA csókos asszonyt, ki majd eljön értem.Szépek a vágyak, az álmok, a tettek,A csókok, melyek ezután születnekS szent vagyok én e részeg mámor�vérthen.

42

Az el nem dalolt csodaszép daloknak,A sohsem csókolt csókos asszonyoknak,A csak álomban élõ büszke tettnek,A szép holnapnak, meg nem érkezettnekVagyok királya, vagyok büszke hõse,Aki útálja a mát, ezt a holtat,Kinek az álma a szent, titkos HolnapS a szamárfüles Midász volt az õse.

BÚGNAK A TÁRNÁK

Havas csúcsával nézi a napotDaloknak szent hegye: a lelkem,Gonosz tárnáktól általverten.

Álmok, leányok, bomlott ingerek,Gondok, kínok vájták a mélyet:Gyûltek a tárnák és a rémek.

Fent, fent a csúcson: nagy�nagy szûzi csönd.Gondolat�manók csoda�tánca,Lent: a rémeknek harsogása.

Lelkem tetõjén szent táncaikatFürge manók riadva járják,Lentrõl, lentrõl búgnak a tárnák.

Egy pillanat és megindul a hegy:A büszke tetõ táncos népeBevágódik a semmiségbe.

A SÁRGA LÁNG

Alágyujtott az álmaimnakA sárga láng. Hamvadok, égek:Merítsetek be arany�árba,Adjatok, adjatok menedéket.

Egy vad muzsika kerget, õrjít,Csörgõ aranyak muzsikája.Némítsa el már ezt a zenétA bûvös pálca, az aranypálca.

Jöjjön az édes, süket este,Hol dal nem hallik, láng se lobban:Aludni akarok aranyágyonRenyhén, meredten, jóllakottan.

43

A MESE MEGHALT

Mese�zajlás volt. Még élt a MeseS egy tavaszon én valakire vártam.Mese�zajlás volt. Zajlott, sírt a vágyam,Parthoz sodort egy illatos mesét,Parthoz sodort egy kósza asszony�árnyat.Hol szedte? Merre? Nem tudom, de szép,Új mese volt ez s az árny csodasápadt.Mindig szerettem árnyat és mesét:A legszebb mesét és a legszebb árnyatEgy babonás tavaszi éjszakánAddig kérleltem, míg életre támadt.Mese�zajlás volt. Még élt a Mese.Mese�zajlás volt. Meghalt a MeseUgyanez éjjel. Bénán, félve, fázva,Élõ mesére s élõ asszonyáraRiadtan néztem. Nem az én mesém.És ez az asszony, ez a csodasápadt?Ez Minden�asszony, ez nem az enyém.Tolvaj a lelkem, idegen csodákat,Idegen árnyat terem és mesét:A mese régi s rizsporos árnyatKérleltem egy tavaszi éjszakán;Mikor a vágyam utolszor megáradt.Mese�zajlás volt. Meghalt a Mese.

HARC A NAGYÚRRAL

Megöl a disznófejû Nagyúr,Éreztem, megöl, ha hagyom.Vigyorgott rám és ült meredten:Az aranyon ült, az aranyon,Éreztem, megöl, ha hagyom.

Sertés testét, az undokot, énSimogattam. Õ remegett.»Nézd meg, ki vagyok« (súgtam néki)S meglékeltem a fejemet,Agyamba nézett s nevetett.

(Vad vágyak vad kalandoránakTart talán?) S térdre hulltam ott.A zúgó Élet partján voltunk,Ketten voltunk, alkonyodott:»Add az aranyod, aranyod.«

44

»Engem egy pillanat megölhet,Nekem már várni nem szabad,Engem szólítnak útra, kéjreTitokzatos hívó szavak,Nekem már várni nem szabad.«

»A te szivedet serte védi,Az én belsõm fekély, galád.Az én szivem mégis az áldott:Az Élet marta fel, a Vágy.Arany kell. Mennem kell tovább.«

»Az én yachtomra vár a tenger,Ezer sátor vár énreám,Idegen nap, idegen balzsam,Idegen mámor, új leány,Mind énreám vár, énreám.«

»Az egész élet bennem zihál,Minden, mi új, felém üget,Szent zûrzavar az én sok álmom,Neked minden álmod süket,Hasítsd ki hát aranyszügyed.«

Már ránk szakadt a bús, vak este.Én nyöszörögtem. A habokAz üzenetet egyre hozták:Várunk. Van�e már aranyod?Zúgtak a habok, a habok.

És összecsaptunk. Rengett a part,Husába vájtam kezemet,Téptem, cibáltam. Mindhiába.Aranya csörgött. Nevetett.Nem mehetek, nem mehetek.

Ezer este mult ezer estre,A vérem hull, hull, egyre hull,Messzirõl hívnak, szólongatnakÉs mi csak csatázunk vadul:Én s a disznófejû Nagyúr.

NE LÁSSATOK MEG

Ne adjatok rám aranyos palástot,Nem kell a gyémántos korona,De vigyétek a víg csörgõ�sapkát isS tarka köpenyeg sem kell soha.

45

Szürke�országnak vagyok a királya,Láthatlan trónom nekem ragyog.Amíg nem láttok, nem ékesíttek,Nem rubrikáztok, addig: vagyok.

A KEZEK BÁBJA

Kezeket látok mindenütt,Fekete raját a kezeknek:Forró kezet és hideget,Hivót, tolvajt és megadót,Üszköst, vidámat és meredtet.

Én csak bús álom�báb vagyok,Játékos kezek rángatottja,Õk táncolnak táncot velem,Õk dobnak a csillagokigÉs õk merítnek a habokba.

Övék az álmom, a borom,Az asszonyom, a szenvedelmem,Sorstalan sorsom az övékÉs akkor fog betelni majd,Ha õk akarják, hogy beteljen.

Én a nagy áldozó vagyok,A máglyagyujtók korcs utódja,Elfogadom a kínokat,Nincs egyebem, egy szivaromÉs száll a füstje fölcsapódva.

Szivarfüstömbe hintsetekIllatos port, már ég a máglya.Várjatok egy kicsit, kezek,Várjatok: a szivarom ég,Elalszik mindjárt, nemsokára.

VÖRÖS SZEKÉR A TENGEREN

A tenger, ez a sápadt részeg,Ezüstlávát ivott.Reszket a Föld. Bús ragyogásbanVárunk valamit s szörnyû lázban.A pálmás part inog,Vadkaktuszok összehajolnak,Sírnak a jázminok.

46

S ím, hirtelen violás árnyakCsodás özöniben,Messze, ahol az ár Eget ér,Vörös szárnyú, nagy vizi szekérTör elõ a Vizen.Vörös szárnya repesve csapdos.Megállott. Vár. Pihen.

Honnan jön? Mit hoz? Idetart�e?Õ jön: az új vezér?Milyen vörös iromba szárnya.Új Hajnalnak a pírja, lángjaVagy vér az, újra vér?Várunk. S áll, áll a lilás ködbenA nagy, vörös szekér.

AZ ALVÓ KIRÁLYLEÁNY

Királyleányom, szûz Teljesedés,Itt áll lovagod. Ez a mese�erdõ:Én vagyok itt a nagy életre keltõ.

Ma a csodáknak éjjele vagyon,Valóság lehet, mit csak álom festett:Csak egy óráig õrizzem a tested.

S vissza se nézek, úgy futok tovább,Várj új lovagot, újabb ezer évet,Aludj az erdõn. Félek tõled. Félek.

JÁRTAM MÁR DÉLEN

Elõttem el vad gépkocsik robognak,Állok szirtjén mohos, avas romoknak,Lelkemben Délnek pompája ragyog,Bukik a nap és nézem a napot.

Jó éjszakát. Utolsó fénytivornyádRészegít most, narancsvirágos országS míg lángok gyúlnak cifra partodon,Én egy utolsót, búcsut álmodom.

Tegnap, igen, alig kétezer éveS itt kacagott Gallián felesége,Udvari nép közt itt ült trónusánÉs itt zúgott a taps a vad tusán.

47

De csitt. Amott a romfalaknak aljánNótázni kezd egy kóbor, béna talján:»Csodás kék tenger, kék ég, kék hegyek,Óh, nézzetek rám: én megyek, megyek.«

Ki ez a bárd? A mának hegedõse?Vagy árny talán? A tegnap koldus�õse?Elõtte büszke, úri nép szaladS a tányérjára nem hull pénzdarab.

S én álmodón, mámorral, könnyes szemmelSzállok lejjebb, hol ül a nótás ember,Lelkemben zendül nagy titkok szavaÉs összezúg a tegnap és a ma.

Tegnap, igen, ragyogott az aréna,Tegnap, igen, itt ült a nótás bénaS az imperátor büszke asszonyaS a büszke nép rá nem nézett soha.

És akkor is az alkony, a bukó napMámort adott egy ifjú vándorlónak,Ki jött Keletrõl, arca halavány,Poéta volt vagy nem is volt talán.

Belenézett a bukó, vörös napba,Évezredek folytak egy pillanatba,Lelke repült, szállt idõn, téren átS vitte zúgón a béna bárd dalát.

És álmodón, mámorral, könnyes szemmelMegy, megy az is, hol ül a nótás ember,Utolsó pénzét elébe vetiS a messzeségnek búsan vág neki.

MEGÖLTEM EGY PILLANGÓT

Megölök egy pillangót,Óh, áldott isteni perc,Szent kéje az ölésnek:Minden gyûlöletemértHal meg e szines féreg.Ki várja a holnapot:Igy várja azt a holnap.Vágjon elé a halálMinden boldog mosolynak,Szakadjon meg az erõ,Kezdetén nagy vívásnak,

48

Ne legyen víg lakomaAz élet mindig másnak.Tûz legyen minden arany,Minden boldog csók méreg.Szárnyad van, csapkodsz, örülsz?Hát ezért öllek én meg.S boldog vagyok, mert öltem.

A KÉK TENGER PARTJÁN

Ahol mások élnek, szeretnek,Én eljöttem ide betegnek,Csókot temetni, álmot dobni,Nyugodt partokon nem nyugodni.

Mindig a holnapra mosolygok,Elvágyom onnan, ahol bolygok,Úgy vágytam ide s most már szállnék.Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

A HAJNALOK MADARA

Virágporos, tüzes, szent szárnyátHiába verdesem, töröm,Nem akar elmaradni tõlemAz Öröm, az Öröm.

Virágport szitál a lelkemre,Elkábít, mámorban ülök,Bús, vad tüzek serkennek bennem:Örülök, örülök.

Fölécsapok. Töröm a szárnyát.Hess, hess. Óh, vidám hajnalokMadara, mit akarsz te tõlem?Meghalok, meghalok.

Õ csak szitál. Mind tüzesebbenIzznak az erek, idegek,Csak a verejtékem lesz egyreHidegebb, hidegebb.

49

TEMETÉS A TENGEREN

Breton parton sújt majd az álomS alszunk fehéren és halottanTengeres, téli, szürke tájon.

Jönnek erõs, breton legényekS fejkötõs, komoly, szûz leányokS fölzeng egy bús, istenes ének.

Köd és zsolozsma. Zúg a tenger,Vörös bárkára visznek minketKönnyel, virággal, félelemmel.

S téli orkán vad szele dobban,Vörös bárkánk tengerre vágtatS futunk fehéren és halottan.

ÚJ VIZEKEN JÁROK

Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hõse,Röhögjenek a részeg evezõsre.Röpülj, hajóm,Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hõse.

Szállani, szállani, szállani egyre,Új, új Vizekre, nagy szûzi Vizekre,Röpülj, hajóm,Szállani, szállani, szállani egyre.

Új horizonok libegnek elébed,Minden percben új, félelmes az Élet,Röpülj, hajóm,Új horizonok libegnek elébed.

Nem kellenek a megálmodott álmok,Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,Röpülj, hajóm,Nem kellenek a megálmodott álmok.

Én nem leszek a szürkék hegedõse,Hajtson Szentlélek vagy a korcsma gõze:Röpülj, hajóm,Én nem leszek a szürkék hegedõse.

50

VÉR ÉS ARANY

51

A HALÁL ROKONA

AZ ANYÁM ÉS ÉN

Sötét haja szikrákat szórt,Dió�szeme lángban égett,Csípõje ringott, a büszkeKreol�arca vakított.

Szeme, vágya, eper�ajka,Szíve, csókja mindig könnyes.Ilyen volt a legszebb asszony,Az én fiatal anyám.

Csak azért volt õ olyan szép,Hogy õ engem megteremjen,Hogy õ engem megfoganjonS aztán jöjjön a pokol.

Bizarr kontyán ült az átok.Ez az asszony csak azért jött,Hogy szülje a legbizarabb,A legszomorubb fiút.

Õ szülje az átok sarjátErre a bús, magyar földre,Az új hangú tehetetlent,Pacsirta�álcás sirályt.

Fénye sincs ma a szemének,Feketéje a hajának,Töpörödött, béna asszonyAz én édes jó anyám.

Én kergettem a vénségbe:Nem jár tõle olyan távolSenki, mint torz�életévelAz õ szomorú fia.

NÓTA A HALOTT SZÛZRÕL

Athénben kikeletkor,Hajnal�órán, a réten(Ihaj, evoé, Tavasz)Halott szüzet találtak.

52

Szép volt még, mintha élne,Kemény mellén virágok.(Ihaj, evoé, Tavasz)Igy kell szépen meghalni.

Egy kószáló poétaArra vetõdött éppen(Ihaj, evoé, Tavasz)S faragta ezt a verset:

»Elszeretted elõlemEzt a szép ismeretlent,(Ihaj, evoé, Tavasz)Jól tetted, hogy megölted.«

PÁRISBAN JÁRT AZ ÕSZ

Párisba tegnap beszökött az Õsz.Szent Mihály útján suhant nesztelen,Kánikulában, halk lombok alattS találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna feléS égtek lelkemben kis rõzse�dalok:Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,Arról, hogy meghalok.

Elért az Õsz és súgott valamit,Szent Mihály útja beleremegett,Züm, züm: röpködtek végig az utonTréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hõkölt beléS Párisból az Õsz kacagva szaladt.Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupánNyögõ lombok alatt.

EGY ISMERÕS KISFIÚ

Az a kisfiú jár el hozzámMostanában, nevetve, holtan,Aki voltam.

Édes kölyök: beteg, merengõ,Körüllengi s babrálja lágyanSzegény ágyam.

53

Vénülõ arcom nézi, néziCsodálva s könnyét ejti egyreA szememre.

S én gyermekként ébredek sírvaSzázszor is egy babonás éjen,Úgy, mint régen.

A HOTEL�SZOBÁK LAKÓJA

Öreg legény, boldog legény, hajh,Nem sujtja soha Tûzhely�bánat:Egyedül él és sorra lakjaOlcsón a kis hotel�szobákat.Öreg legény, boldog legény, hajh,Magtalanul, bölcsen, keserüen.

Öreg legény, boldog legény, hajh,Egy szép napon ha összeestem,Nem lesz kázus. Pincér jelentiItt, vagy Svájcban, vagy Budapesten:Öreg legény, boldog legény, hajh,Harminchat szám, harmadik emelet.

(Páris)

A PERCEK ARATÓJA

Nem zaklatnak már a régi miértek.Nem kérdezek már: készek a válaszok.Miért az élet, miért a viadal?A fene bánja.

Nyilván akarja valami vak átok.Nagy alázattal hajtom le a fejem.Görgessen a perc, az õ dolga bizony,Merre, mivégre.

Csak néha�néha torzul el az arcom.Sokallom: mégis sok az én nyavalyám.(Ejh, mégis, mégis aratok valamit:Hullnak a percek.)

54

ELILLANT ÉVEK SZÕLÕHEGYÉN

Tort ülök az elillant évekSzõlõhegyén s vidáman buggyanTorkomon a szüreti ének.

Ónos, csapó esõben ázomS vörös�kék szõlõlevelekkelHajló fejem megkoronázom.

Nézem a tépett venyigéket,Hajtogatom részeg korsómatS lassan, gõggel magasra lépek.

A csúcson majd talán megállok,Földhöz vágom a boros�korsótS vidám jóéjszakát kivánok.

KÖZEL A TEMETÕHÖZ

Egy ablaka lesz a szobámnakÉs arcomon ezer redõS száz lépésre a temetõ.

Kis temetõ a falu alján,Olyan szelíd s mégis merész:Holdas éjen szemembe néz.

Hajnalig bámulunk egymásraS olykor a lelkem is remeg:Jaj, a temetõ közeleg.

Engem is visznek titkos szárnyakS már azt sem tudom, hogy vagyok,Hogy élek�e? S a Hold ragyog.

Alszik a falu, én virrasztok,Nézem, nézem a temetõt:Itt van az ablakom elõtt.

Síró, rettegõ félálombanEzerszer is megkérdem én:Én szállok, vagy õ jön felém?

55

A HALÁL ROKONA

Én a Halál rokona vagyok,Szeretem a tûnõ szerelmet,Szeretem megcsókolni azt,Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,Hervadva ha vágynak, a nõket,A sugaras, a bánatosÕsz�idõket.

Szeretem a szomorú órákKisértetes, intõ hivását,A nagy Halál, a szent HalálJátszi mását.

Szeretem az elutazókat,Sírókat és fölébredõket,S dér�esõs, hideg hajnalonA mezõket.

Szeretem a fáradt lemondást,Könnyetlen sírást és a békét,Bölcsek, poéták, betegekMenedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,Aki rokkant, aki megállott,Aki nem hisz, aki borús:A világot.

Én a Halál rokona vagyok,Szeretem a tûnõ szerelmet,Szeretem megcsókolni azt,Aki elmegy.

A KÖDBE�FÚLT HAJÓK

Piros hajók kék Oceánon,Öröm�zászlós, boldog vándorok,Szép vitorlások, merre futtok?Urak, urak: belsõ, bús örömök,Halk mámorok.

56

Piros hajók, hé, hova mentek?Öldökötökön egy néma áll,Jeleket ad, tapsol, kormányoz.Boldog tenger kedves hajósa õ:A víg Halál.

Piros hajón vidám kormányos,Hahó, nem mehetnék veletek?Szeretek a Semmibe szállni,Minden szépet, vakot, halálosatÚgy szeretek.

Piros hajón, kék OceánonBorítsanak be sárga ködök,Röpítsen a néma kormányosS tülköljenek a ködbe�fúlt hajók,Az örömök.

HALÁL A SÍNEKEN

Fáradt karokkal és kesergõnHideg síneket szoritokS várom alkonyban a haláltBábel alatt, rõt, õszi erdõn.

Nem ölelek többé, elég volt.Nem ölelt vissza, eldobottAz Élet: én szerelmesemS dért sírt reám mindig az égbolt.

Élet, Élet: utcák leánya,Elfonnyadt árván a karom.Vége. Síneket ölelekS jön a halálgép muzsikálva.

Már szállnak rám a tüzes pernyék.Dübörög Bábel szekereS ifjultan reszket a karom,Már ölelnék, újra ölelnék.

Élet, Élet. S jön rám�zúdultanMagtalan álmok bús raja,Jönnek a nagy vágy�keselyûk,Jön, jön fekete szárnyu multam.

S megölellek még egyszer, Élet,Utolsót lendül a karomS úgy fonódik be görcsösenKüllõibe a szent keréknek.

57

A NAGY ÁLOM

Megálljatok, kínok, sebek,Ne siessetek.Meghalok én szépen, szabállyal,De beszédem van a Halállal.

Akarom tudni, mit hozottA szent átkozott?Mint gyermekségem idejében,Elalszom�e, nyugodtan, szépen?

A kis álom engem nevet,Kerül és nem szeret.Szép, nagy, komoly, altatlan álom,Jó barát legyen a halálom.

A RÉG�HALOTTAK PUSZTÁJÁN

Napverte pusztán, lila ég alattLángol a vörhenyes homok.Egy óriás, tüzes kemenceA puszta. És én loholok.És én loholok, loholok.

Forró haragját egyre ontja rámPiros, dagadt arccal a nap.Perzselt lábam agyamig lüktet,Megállnék. »Siess. Nem szabad,Siess. Nem szabad, nem szabad.«

Ez a puszta: a rég�halottakéS készek a hûs ravatalok.Jaj annak, jaj, aki megtudja,Hogy halott. Hogy már rég halott.Hogy már rég halott, rég halott.

A FIAIM SORSA

Úgy kötöm meg a szivemet is,Miként strófákkal kötöm meg a dalt:Keresem és kerülöm a vihart.

Utált béklyókért esdve futok,Gyûlölöm és megáldom az eszem,De ha feledni kell, emlékezem.

58

Faképnél hagynám százszor magam.Mindig õrülten szépet akarokS gyáva kutyaként a vágyba halok.

Fiaim: álmok, õrületek,Apátok hû, jóságos: a Halál,De meggyilkol anyátok: a Szabály.

A PLATÁN�FA ÁLMA

A Nap huga, zöld szemü lány,(Kit imádnak álom�vitézek)Megszánt egy holdas éjjelenÉs megigézett.

Két lábam elhült s szétbomoltGyökerekként a mélybe szállvaS itt állok a fehér mezõn,Mint árva platán�fa.

Girhes, szomorú derekamSzökkenve büszke lombot ontott,Lombom a felhõket veriS elhagytak a gondok.

Állok: várom a Nap hugátNémán a nagy éji mezõbenS koronámról hull a levélZörgõn, búsan, rõten.

SÍRNI, SÍRNI, SÍRNI

Várni, ha éjfélt üt az óra,Egy közeledõ koporsóra.

Nem kérdezni, hogy kit temetnek,Csengettyûzni a gyász�menetnek.

Ezüst sátrak, fekete leplekAlatt lóbálni egy keresztet.

Állni gyászban, súlyos ezüstben,Fuldokolni a fáklyafüstben.

Zörgõ árnyakkal harcra kelni,Fojtott zsolozsmát énekelni.

59

Hallgatni orgonák búgását,Síri harangok mély zúgását.

Lépni mély, tárt sírokon általKomor pappal, néma szolgákkal.

Remegve, bújva, lesve, lopvaNézni egy idegen halottra.

Fázni holdas, babonás éjenTömjén�árban, lihegve mélyen.

Tagadni multat, mellet verve,Megbabonázva, térdepelve.

Megbánni mindent. Törve, gyónvaBorulni rá egy koporsóra.

Testamentumot, szörnyüt, írniÉs sírni, sírni, sírni, sírni.

AZ ÕSZI LÁRMA

Hallottátok már?Õsszel, amikor kavarog a köd,Az éjszakában valaki nyöszörög.

Valami dobban.Valaki minden jajt összelopott,Valaki korhadt, vén deszkákon kopog.

Egy régi ember.Míg élt, sohse volt csillag az egénS most vágyna egy kicsit szétnézni szegény.

MEGCSÓKOLOM CSÓK�KISASSZONYT

Megcsókolom Csók�kisasszonyt,Ki biztosan finom delnõ.Lehet, hogy csak addig élek;Megcsókolom Csók�kisasszonyt.

Ez az egy nõ érdemes lesz,Valószinû, hogy nem él még.Valószinû, nem fog élni.Ez az egy nõ érdemes lesz.

60

Könnyel mázolom be arcát,Szemöldökét vérrel festem,Sóhajt tûzök a hajába.Könnyel mázolom be arcát.

Aztán eredj, Csók�kisasszony,Megfizettem minden nõért,Megfizettem minden percért.Aztán eredj, Csók�kisasszony.

A HALÁL AUTOMOBILJÁN

Töff�töff, robogunkMotólás ördögszekéren,Zöld gépkocsin,Éljen az Élet, éljen, éljen.

Töff�töff, csupa kínE sárgolyó dühös harca,De fátyolosAz én arcom s a Léda arca.

Töff�töff, a HalálKacag. Érzi a mi hültünk.Csúf az Élet,Éljen. Mi legalább röpültünk.

HÁROM ÕSZI KÖNNYCSEPP

Õszi délben, õszi délbenÓh, be nehézKacagni a leányokra.

Õszi éjben, õszi éjbenÓh, be nehézFölnézni a csillagokra.

Õszi éjben, õszi délbenÓh, be könnyûSírva, sírva leborulni.

61

AZ ÉN KOPORSÓ�PARIPÁM

Éjfélkor jön az álom�fickó,Kevés szavu, rossz szemü, fürge.Dobol egy fekete koporsón,Táncol bolondul a kezeinS röhögve mondja: »Ülj le, ülj le.«

És jön a másik, jön a többi,Forognak, mint az ördög�orsók.Csak a szemük néz mindig engemS akit reszketve lovagolok,Ezt a titokzatos koporsót.

A bal kezemben véres kantár,Suhogó ostor van a jobban.Gyí, gyí, kergetem a koporsót.A fickó�had zúg, kereng, röhögS a szívem csak nagy néha dobban.

És tótágast állnak a fickók,Sötét van és kén�lángok égnekS adnak, íme, újabb parancsot,Tréfásat, vigat és iszonyút,Ezek a kegyetlen legények.

»Kacagj, amíg a hajnal eljön,Vágtass azzal a táltos�lóval.«És én kacagva nyargalászokVérvevõ álom�fickók közöttParipámmal, a koporsóval.

A FEKETE ZONGORA

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.Fusson, akinek nincs bora,Ez a fekete zongora.Vak mestere tépi, cibálja,Ez az élet melódiája.Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,Tornázó vágyaim tora,Ez mind, mind: ez a zongora.Boros, bolond szívemnek véreKiömlik az õ ütemére.Ez a fekete zongora.

62

A MAGYAR MESSIÁSOK

BESZÉLGETÉS EGY SZEKFÛVEL

Ha a magyar Helikon adta,Hervatag a hitünk s a szekfünk.Azért bánatba sohse essünk.Kicsi virág, szegény virág,Úgyis eldoblak, beszélgessünk.

Te tudod, hogy én adtam többet.Fenének kellett, amit adtakÉs az se, amit megtagadtak.Kicsi virág, szegény virág,Hagyjatok meg úrnak, Magamnak.

Magyar gomb�lyuk virággal is bús,Rád mégis sokak foga vásott.Mély, nagy szemem megbabonázott.Kicsi virág, szegény virág,Irigyelnek a zabolások.

Míg nem jöttem, koldusok voltak,Még sírni sem sírhattak szépen.Én siratom magam s a népem,Kicsi virág, szegény virág,De ha megunom, által�lépem.

Sok keresnivalóm itt úgy sincs,Az õ Lomnicukon már ültem,Tátrát és Karsztot átröpültem.Kicsi virág, szegény virág,Te tudod, hogy nem lelkesültem.

Én magamért vagyok s magamnak.Akkor is, hogyha nótát mondokS elpusztítnak rímek és gondok.Kicsi virág, szegény virág,Mért irigyelnek a bolondok?

Drága tudás az én tudásomS egy szekfü is sok a magyarnak.Irigy buták ûznek, zavarnak.Kicsi virág, szegény virág,Hiszen eldoblak. Mit akarnak?

63

HAZAVÁGYÁS NAPFÉNY�ORSZÁGBÓL

Akkor én majd nem erre járok,Nem Napfény�országban rogyok össze,Magyar árok lesz az az árok.

Hajh, Erdélyország határszéle,Hajh, régi, híres, bús Magyarország,Jól hal meg ott a lantos�féle.

Volt, amíg élt, országút vadja,De, ha az erõ elfut inából,Hazafias árok fogadja.

Álomlátó szeme meredtenBámul a nagy, szürke, magyar égre,Már nem könnyes s nem félve rebben.

Otthon süti végre magyar nap,Otthon álmodik Napfény�országrólS kik rácsapnak: hazai varjak.

(Nizza)

MENEKÜLJ, MENEKÜLJ INNEN

Pocsolyás Értõl elszakadt legény,Sorvadva, várva itt tovább ne ülj.Nem kellenek itt úri álmodók,Menekülj, menekülj.

Rossz a világ itt: dacos HunniaÁlmodva vívja a régi csatát.Veri a Jövõt: balladát akar,Balladát, balladát.

Homlokod sárgult, lázas a szemed,Sejtõ, beteg és finom a dalod.És akarod még mindig a babért,Akarod, akarod?

Dalaid könyvét dobd a tûzbe be,Sorvadva, várva itt tovább ne ülj:Pocsolyás Értõl elszakadt legény,Menekülj, menekülj.

64

HEPEHUPÁS, VÉN SZILÁGYBAN

Hepehupás, vén Szilágyban,Hét szilvafa árnyékábanSzunnyadt lelkem ezer évet.Paraszt zsályaként aludt elS bús krizantém�fürttel ébredtHepehupás, vén Szilágyban.

Hepehupás, vén Szilágyban,Hét szilvafa árnyékábanVárt volna még ezer évet,Míg Idõ jön a csodákra.Óh, jaj nekem, hogy fölébredtHepehupás, vén Szilágyban.

GÉMEK AZ OLIMPUSZ ALATT

Olimpusz alatt gémek tanyáztak,Fölrikácsoltak, áztak és fáztak.Nagy akaratú, lápgázló gémek,Ifjak és vének.

Igazi dalra máig se kaptak,De itt maradtak, de itt maradtak.Zsombék�lakásu, nagyétü gémek,Sánták és vének.

Olimpusz ledõlt, lent sír a sárbanS ti rikácsoltok bõven és bátran.Kis akaratu, s nagy lábu gémek,Ifjan is vének.

Rikácsoljatok s éljetek bõven,Hisz még csak most a Nap fölkelõben,Homály�madarak, tág csõrü gémek,Éhesek s vének.

Olimpusz mellett be jó pihenni,Be jó ó�hangú madárnak lenni.Nagy merészségû s kis vágyu gémek,Sánták és vének.

Ti rikácsoltok s pénzt kaptok érte,Mi belefúlunk bûnbe és vérbe,Nagyokat lépõ, mocsári gémek,Ügyesek s vének.

65

Rikácsoljatok bõven és bátranS vesszünk mi itt a magyar Mocsárban.Magyar madarak, sár�faló gémek,Õsek és vének.

Verje meg az Ég minden fajtátok,Rajtatok ma sem fog még az átok,Halászó, hízlalt, nagy nyakú gémek,Sánták és vének.

GYÁVA BARLA DIÁK

Hadverõ nem volt Barla diák,Én jámbor, görögös, kopottas õsöm.Elmaradt Töhötöm seregétõlAma véres õszön.

Áthágta a Meszest a sereg,Üszkös falvak küldtek utána átkotS nem kereste a seregben senkiKis Barla diákot.

Õ ott maradt a dúlt falvak között.Virágos kunyhó épült a romokraS kizöldült a megsebzett vidéknekMinden véres bokra.

Zúgva nyargalt a hõsi seregA reszketõ, bérces Erdélyen által.Barla maradt, rótt, szántott, álmodottEgy kis szláv leánnyal.

FÖLSZÁLLOTT A PÁVA

»Fölszállott a páva a vármegye�házra,Sok szegény legénynek szabadulására.«

Kényes, büszke pávák, Nap�szédítõ tollak,Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.

Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,Új arcok, új szemek kacagnak az égre.

Új szelek nyögetik az õs, magyar fákat,Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.

66

Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.

Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.

Vagy láng csap az ódon, vad vármegye�házra,Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.

Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,Vagy marad régiben a bús, magyar élet.

»Fölszállott a páva a vármegye�házra,Sok szegény legénynek szabadulására.«

MÁTYÁS BOLOND DIÁKJA

»Diák, írj magyar éneket,Diák, a Földön Dante is élt.«Kacagott, kacagott a diák.

Latin ütemben szállt a dal,Nem magyarul, sohse magyarul.Vergõdött, vergõdött a diák.

Lelkében Petrarca daloltS keltek újféle magyar zenék.Álmodott, álmodott a diák.

De néha, titkos éjekenÍrt s eltépte, ha magyarul írt.Zokogott, zokogott a diák.

MEGÁRADT A TISZA

Megáradt a rest, magyar Tisza,Vize Lajtától Oltig szalad.Ujjongnak a ludak, a gémekS azok a rabló, azok az õsiGriff�madarak.

Ár, szürkeség, víz�gõz, pocsolyaS a nagy magyar Alföld felettFészketlenül, kiverve röpdösRiadt szivekkel egy szép énekûMadár�sereg.

67

Sebten kiválik, ím, gõgösenEgy fény�tollú sármány�madár,Bús dalba kezd. Lenéz az árra.Föld int Nyugatról s a sármány�madárNyugatra száll.

A MAGYAR MESSIÁSOK

Sósabbak itt a könnyekS a fájdalmak is mások.Ezerszer Messiások,A magyar Messiások.

Ezerszer is meghalnakS üdve nincs a keresztnek,Mert semmit se tehettek,Mert semmit se tehettek.

EGY CSÚF RONTÁS

Szûz borzongások, pompás szavak,Új, nagy látások királyfia volnékS lelkemen, szép, pogány lelkemenEgy csúf rontás ül, pusztít, bitorol még.

Jaj, hányszor csupán krisztuskodokS minden igém kenetesen terül szét.Jaj, hogy elfut a tollam alól,Ami igaz, ami esztelenül Szép.

Pedig a szó nekem ópium,Pogány titkokat szívhatok belõleS új részegség vagy új gondolatNekem nem új: régiek temetõje.

Finom, dalos titkokkal teleA lelkem. S mégse apollói bátor,Mégse merek. És úgy dalolok,Mint egy ósdi, telt szájú prédikátor.

Egy urambátyám röpdös körül:Mult századokból nagy pipafüst�szárnnyal:Egy õsöm. Tollamra néz, dohogS kezemre csap a füstös pipaszárral.

68

SZENT MARGIT LEGENDÁJA

Vallott nekem a Nyulak�szigeteRegék halk éjén. Ime, a titok:Királyi atyja klastromba vetéLegendák szûzét, fehér Margitot.

Álom�leány volt: egy fojtott sikoly.Ájulva hullt egy durva szó miatt.S robogtak a királyi udvaronHajrázó, vad, bozontos férfiak.

Nyugatról várt sokáig valakit.Nem vadbajszú, lármás, mokány nagyúr,Dalos, törékeny, halk fiú legyen,Asszonyos, kósza, könnyes trubadúr.

Már régen várt s megbénult szive.Zúgott a vár, prüszkölõ kún lovakHátán érkeztek hetyke magyarok.Õ nem jött: egy csöndes álom�lovag.

Õ nem járt a Duna táján soha,Egy halk dalu és halk csókú legény.És Jézusnak áldozák Margitot,Ki ott halt meg a Nyulak�szigetén.

A BEFALAZOTT DIÁK

Valahol, Erdély õsi szögébenTitkos, nagy kõház. Ósdi, mállott.Alatta mélyen,Bús boltok alatt süket falakÕriznek egy diákot.

Század kialszik s új század lobban:A diák ott vár elfeledten,Befalazottan.Lelke babona s árnyak hona,De õ vár, meg se rebben.

Valami Nagyúr dobta le hajdan.Tán a várkisasszonyra nézett.Vagy büszke dalbanZengett újszerüt vagy keserüt,Szépet vagy szent�merészet.

69

Ott vár a diák. (A kõház tornyaRég leomlott. Okos lakájokS a sok tivornyaMegölték.) De vár, hogy sír a zárS hogy fölenged az átok.

S messze, távolban, én érzem, látom:(Óh, bús babonák vércse�kedve)Ez az én átkom.Én várok, lesek, vén könnyeketEjtvén egy pergamentre.

PÁRIS, AZ ÉN BAKONYOM

Megállok lihegve: Páris, Páris,Ember�sûrûs, gigászi vadon.Pandúr�hada a szájas DunánakVághat utánam:Vár a Szajna s elrejt a Bakony.

Nagy az én bûnöm: a lelkem.Bûnöm, hogy messzelátok és merek,Hitszegõ vagyok Álmos fajábólS máglyára vinneEgy Irán�szagú, szittya sereg.

Jöhetnek: Páris szivén fekszem,Rejtve, kábultan és szabadon.Hunnia új szegénylegényétÕrzi nevetveS beszórja virággal a Bakony.

Itt halok meg, nem a Dunánál.Szemem nem zárják le csúf kezek;Hív majd a Szajna s egy csöndes éjenValami nagy�nagy,Bús semmiségbe beleveszek.

Vihar sikonghat, haraszt zörrenhet,Tisza kiönthet magyar sikon:Engem borít erdõk erdõjeS halottan is rejtHû Bakony�erdõm, nagy Párisom.

70

EGY JÖVÕ KÖLTÕ

Mikor majd a magyar kertekbenElfogyott az ember: a rózsa.Marad egy szent, szomorú legényS annak lesz még sírnivalója.

Jövõ legény, be irigyellek,Aki nótáját akkor zengi,Mikor a mi nagy, magyar átkunkNem sínyli, hallja senki, senki.

DÉLIBÁB�ÕSÖM KÖD�VÁROSBAN

Fekete, komor árnyátLáttam a Hortobágyon, az Égen.Száz tornyú Köd�város elõttStrázsált vad�kevélyen.

Vész�álmú, gyönge Isten,Ki könnyes gõggel mered a Napba.Olyan volt, mint én. Esküszöm:Atyáimnak atyja.

»Atyám, a cifra ködben,Megállj.« Õ álmodik. »Megállj.« EsengekS õ szállt sötéten, álmodón,Mint csoda�felleg.

Köd�város ingott�ringott.»Jaj, szétszakad mindjárt ezer rongyra,Atyám.« Rám néz s lép bátoranToronyról toronyra.

ÉN NEM VAGYOK MAGYAR?

Õs Napkelet olyannak álmodta,Amilyen én vagyok:Hõsnek, borúsnak, büszke szertelennek,Kegyetlennek, de ki elvérzikEgy gondolaton.Õs Napkelet ilyennek álmodta:Merésznek, újnak,Nemes, örök�nagy gyermeknek,Nap�lelkûnek, szomjasnak, búsitónak,Nyugtalan vitéznek,Egy szerencsétlen, igaz isten

71

Fájdalmas, megpróbált remekének,Nap fiának, magyarnak.(S az álmosaknak, piszkosaknak,Korcsoknak és cifrálkodóknak,Félig�élõknek, habzó�szájuaknak,Magyarkodóknak, köd�evõknek,Svábokból jött magyaroknakÉn nem vagyok magyar?)

A DUNA VALLOMÁSA

Megtudtam, hogy titkokat rejtegetA mi Dunánk, ez a vén róka,Mikrõl talán sohase álmodottAz õsi barlang�tüzek ótaEz a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,Titkait az árnyas Dunának.Magyar földön ravasz a vén kujon,Hisz látott õ búsabb csodákat.De akkor pletyka�kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:Tavasz volt és õ csacska�részeg.Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,Budapestre fitymálva nézettS gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigeténÁllott velem részegen szóba.(Ma is félve kalimpál a szivemS hajh, már régen késik e nóta.Ugye, Iszter, vén folyam�róka?)

Nagy�komoly lett akkor a vén Duna.Torkán hûlt vad, tavaszi kedve.Olyan volt, mint egy iszákos zseni.Alig mert nézni a szemembeS én vallattam keményen, egyre.

»No, vén korhely, láttál egy�két csodát,Mióta ezt a tájat mossaSápadt vized, árnyas, szörnyû vized,Mely az öreg árnyakat hozza.Gyónjál nekem, vén falurossza.«

72

»Mindig ilyen bal volt itt a világ?Eredendõ bûn, lanyha vétek,Hideglelés, vergõdés, könny, aszály?A Duna�parton sohse éltekBoldog, erõs, kacagó népek?«

S halk mormolással kezdte a mesétA vén Duna. Igaz az átok,Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:Mióta õ zúgva kivágott,Boldog népet itt sohse látott.

A Duna�táj bús villámháritó.Fél�emberek, fél�nemzetecskékSzámára készült szégyen�kaloda.Ahol a szárnyakat lenyestékS ahol halottasak az esték.

»Sohse lesz másként, így rendeltetett«,Mormolta a vén Duna habja.S boldogtalan kis országok közöttKinyújtózott a vén mihasznaÉs elrohant tõlem kacagva.

AZ AVAR�DOMB KINCSE

Zengett az Avar�dombÕszi, csöndes éjekenApám kis földjén.Zengett az Avar�domb,Nekem zengett, csak nekem.

Vad népe Bajánnak,Véres fejû avarokNekem üzentek:»Vad népe BajánnakNeked kincseket hagyott.«

Zengett az Avar�domb,Kiszöktem egy hajnalonAz õsi kincsért.Zengett az Avar�domb,Mélyedt, mélyedt a halom.

Vad népe Bajánnak,Béna lesz már a kezem:Ások, csak ások.Vad népe Bajánnak;Azt a kincset keresem.

73

AZ ÕS KAJÁN

ÖZVEGY LEGÉNYEK TÁNCA

Szent György�nap éjén sipitók,Nyugtalanok a denevérek:Dohos várak ó termeibenTáncolnak az özvegy legények.

Bolond és fehér valahány.Lesik a szent, tavaszi Holdat.Hopp�Sárit és Áve�MáriátVáltva és bokázva dalolnak.

Khiméra asszony serege,Buta valót öldös, ahol jár.Kereszttel õket szent pap ûziS bütykös bottal hájhasu polgár.

Szent György�napon három a tánc.Éjfélkor egy tátongó sírnakMélyébe esnek hirtelenül,Hol rózsák és asszonyok nyílnak.

Huhog lármájuk messzire,Viszik a hírt gyors inu kémek:»Hahó, a tisztelt romok közöttDõzsölnek az özvegy legények.«

S egy rózsát tép le mindegyik.Egy sóhajt hörg, mert jön a Hajnal.Egy Lédát keres: reá�meredS meghal kék, csókra�torzult ajkkal.

Reggel hiába gyûl a nép,Nyoma sincs dalnak, bálnak, sírnak:Egy�két vér�csöpp s könny�folt a falonS egy�két bolond, verses papír�lap.

JÓ CSÖND�HERCEG ELÕTT

Holdfény alatt járom az erdõt.Vacog a fogam s fütyörészek.Hátam mögött jön tíz�ölesJó Csönd�hercegÉs jaj nekem, ha visszanézek.

74

Óh, jaj nekem, ha elnémulnék,Vagy fölbámulnék, föl a Holdra:Egy jajgatás, egy roppanás.Jó Csönd�hercegNagyot lépne és eltiporna.

A HALÁL�ÁROK TITKA

Iszapos, mély, fekete árokA Halál�árok.Oda kerülnekA vén szerelmi csatárok.

Boldogak, kik vénen szerettek,Holtig szerettek:Kisérti õketSzáz, csókos, ifju eretnek.

Úgy halnak meg, hogy meg se halnak,Ha meghalnak.Tanui lesznekNagy, ölelõ diadalnak.

Ifjak, akik csókolni tudnak,Bolondul tudnak,A Halál�árokBabonás partjára futnak.

S pihennek a vén, csókos dalják,A halott dalják,Hanem a csókotJutalmul örökre hallják.

SÖTÉT VIZEK PARTJÁN

Ültem partjain BabylonnakS ültem már partjain a Gondnak.

Láttam már apró szenvedelmetS láttam beteg, hosszú szerelmet.

Lelkemet már nagy válság ülteS voltam kis álmok kis õrültje.

Néhányszor, már�már, szinte hittem,Néhányszor megjelent az Isten.

75

Hárfámat már fölakasztottam,Hárfámat már leakasztottam.

Isten, kétség, bor, nõ, betegségTestem, lelkem összesebezték.

Voltam trubadur, voltam bajnok,Rossz hátgerincem százszor hajlott.

Mennyi sok mindent odaadtam,Amíg ily szépen elfáradtam.

Ülök, csapdos ár és hideg szélBabyloni sötét vizeknél.

MOSTOHÁIM A BETÛBEN

Ujjuk tintás, arcukon betüs bánat.Állnak,Mintha testvéreim volnának.

Lángolnak szennyesen és ifjan vének.ÉgnekS nem tudják, hogy miért, szegények.

Tudnak ördög�konyhán mérget kavarni,MarniS nem tudnak se élni, se halni.

De bánat ül mégis mindnek az ajkánCsalfán.Akárhogy: mégis az én fajtám.

AKIK MINDIG ELKÉSNEK

Mi mindig mindenrõl elkésünk,Mi biztosan messzirõl jövünk.Fáradt, szomoru a lépésünk.Mi mindig mindenrõl elkésünk.

Meghalni se tudunk nyugodtan.Amikor már megjön a Halál,Lelkünk vörösen lángra lobban.Meghalni se tudunk nyugodtan.

76

Mi mindig mindenrõl elkésünk,Késõ az álmunk, a sikerünk,Révünk, nyugalmunk, ölelésünk,Mi mindig mindenrõl elkésünk.

A NYÁRI DÉLUTÁNOK

Mikor az Ég furcsa, lila�kékS találkákra mennek a lyányok,Óh, be titkosak, különösekEzek a nyári délutánok.

Járunk bolondul és ittasanNagyvárosi utcákon égve,Fekete, szigoru vonalakRajzolódnak a nyári Égre.

A város árnyas és remegõ,Ezer tornya, kéménye, karjaÚgy mered a csókos Ég felé,Mikéntha ölelni akarna.

Mint zavarodott szerelmesek,Pírral s pihegve szemben állnakAz Ég s a Város. Szivük dobogVad ritmusára a Halálnak.

Szemünk könnyes, mégis nevetünk,Föl�föltekintve vágyva, félveArra, ki szép s kit nem ismerünk,Hideg szeretõnkre, az Égre.

S ott fenn az Égen, ott valahol,Egy�egy pillantást visszavetnek.Sírván nevetünk az Ég alattS ott fenn, ott fenn, ott is nevetnek.

SÁRBAN VESZETT HÓ

Fehér hópelyhek, pici melódiák,Gazdátlan álmok, fagyott angyal�szárnyak,Jöjjetek, szálljatok, segítsetekA sárnak.

Fent, a Semmiben, fehér, szûz a világ.Óh, szép a Semmi, de jobb a valóság.Jobb a sár, mint a köd s mint köd�kertbenA rózsák.

77

Sáros, édes Föld (milyen régi e dal),Te vagy álmok s hópelyhek menedéke:Élsz és sarad kacag a Semmire,Az Égre.

RÓZSALIGET A PUSZTÁN

Éltem a Pusztán s megkisérteték:Csengõ, muzsikáló zsákkal a hátánJött, jött, jött kacagva a Sátán.

Tövises Pusztán, csalánok közöttSzórta elémbe a kincset. KiszórtaS virított nyomban ezer rózsa.

Dalolva járok s aranyat szedek.Büszkén kacagom ki a tunya álmot:Hiszen én rózsák között járok.

S csalános szik�föld lábamat töri,Dalolok, míg serked vérem száz sebben.Evoé, a rózsaligetben.

AZ ÕS KAJÁN

Bibor�palásban jött KeletrõlA rímek õsi hajnalán.Jött boros kedvvel, paripásan,Zeneszerszámmal, dalosanÉs mellém ült le õs Kaján.

Duhaj legény, fülembe nótáz,Iszunk, iszunk s én hallgatom.Piros hajnalok hosszú sorbanSuhannak el és részegenKopognak be az ablakon.

Szent Kelet vesztett boldogsága,Ez a gyalázatos jelenÉs a kicifrált köd�jövendõTáncol egy boros asztalonS õs Kaján birkózik velem.

Én rossz zsaketben bóbiskálok,Az õs Kaján vállán bibor.Feszület, két gyertya, komorság.Nagy torna ez, bús, végtelenS az asztalon ömlik a bor.

78

Ó�Babylon ideje ótaAz õs Kaján harcol velem.Ott járhatott egy céda õsömS nekem azóta cimborám,Apám, császárom, istenem.

Korhely Apolló, gúnyos arcú,Palástja csusszan, lova vár,De áll a bál és zúg a torna.Bujdosik, egyre bujdosikVéres asztalon a pohár.

»Nagyságos úr, kegyes pajtásom,Bocsáss már, nehéz a fejem.Sok volt, sok volt immár a jóból,Sok volt a bûn, az éj, a vágy,Apám, sok volt a szerelem.«

Nyögve kinálom törött lantom,Törött szivem, de õ kacag.Robogva jár, kel, fut az ÉletÉnekes, véres és boros,Szent korcsma�ablakunk alatt.

»Uram, kelj mással viadalra,Nekem az öröm nem öröm.Fejfájás a mámor s a hírnév.Cudar álmokban elkopottA büszke oroszlán�köröm.«

»Uram, az én rögöm magyar rög,Meddõ, kisajtolt. Mit akarA te nagy mámor�biztatásod?Mit ér bor� és vér�áldomás?Mit ér az ember, ha magyar?«

»Uram, én szegény, kósza szolga,Elhasznált, nagy bolond vagyok,Miért igyak most már rogyásig?Pénzem nincs, hitem elinalt,Erõm elfogyott, meghalok.«

»Uram, van egy anyám: szent asszony.Van egy Lédám: áldott legyen.Van egy pár álom�villanásom,Egy�két hivem. S lelkem alattEgy nagy mocsár: a förtelem.«

79

»Volna talán egy�két nótám is,Egy�két buja, új, nagy dalom,De, íme, el akarok esniAsztal alatt, mámor alattEzen az õs viadalon«

»Uram, bocsásd el bús szolgádat,Nincs semmi már, csak: a Bizony,Az õs Bizony, a biztos romlás,Ne igézz, ne bánts, ne itass.Uram, én többet nem iszom.«

»Van csömöröm, nagy irtózásomS egy beteg, fonnyadt derekam.Utolszor meghajlok elõtted,Földhöz vágom a poharam.Uram, én megadom magam.«

S már látom, mint kap paripára,Vállamra üt, nagyot nevetS viszik tovább a táltosávalPogány dalok, víg hajnalok,Boszorkányos, forró szelek.

Száll Keletrõl tovább Nyugatra,Új, pogány tornákra szaladS én feszülettel, tört pohárral,Hült testtel, dermedt�vidoranElnyúlok az asztal alatt.

ÁLOM ÁLOM HELYETT

Egy óriás jön messzirõl felém,Gyilokkal, egyedül.Kacagok: látlak, pilláimonÉber manó�sereg ül.

Párnámba, érzem, kanócot lopottEgy gonosz. Csitt: szelekRázzák a régi harangokat,Sír valaki, remegek.

Ismét csönd. Jön már? Várom zsibbatag,Nyögve, sírva hívom.Most dalba fog a manó�seregS táncol a pilláimon.

80

Várok megint, egy nagy, sötét golyóGyulladt ki valahol.Egy nagy szív lóg fényes üstökénÉs zakatol, zakatol.

S valakit, aki talán sohse élt,Látok most hirtelen.Fekszik, mint én s az ágya feléCsúszik a veszedelem.

Sikoltok: fény, megjött a kék Hajnal,Szobámba bekacagS szórja szomoru kacagássalReám a kék sugarat.

AZ ÁHÍTOTT CSÖMÖR

Csak egyszer, csak egyszerRakhatnék elébük rakás aranyat,A rosszak, a szépek, csodásak elé.Csak egyszer, csak egyszerLakhatnék dúsan szerelemmel.

Csak egyszer, csak egyszerCsapna a szivemre szent, lanyha csömör,Az az áldott, az a híres, az a nagy.Csak egyszer, csak egyszerBúcsúzkodnék a szerelemmel.

Csak egyszer, csak egyszer.Jóllaktam és hullna a büszke aranyFormás, csaló, pipogya lábuk elé.Csak egyszer, csak egyszerSzámolnék el a szerelemmel.

CSENG AZ ÉLET

Cseng az élet harangszóval,Cseng az élet hivogatón,Cseng az élet, evoé.

Cseng az élet, mindig csengjen,Cseng az élet, hadd támadjonMindig egy víg valaki.

81

Cseng az élet, hiszen mindegy,Hogy ki örül az életnek,Csak örüljön valaki.

Cseng az élet, hadd örüljönEgy senki, egy senki úr,Egy víg, szerény valaki.

VÁRÁS A TAVASZ�KUNYHÓBAN

Gyep�trónján a Tavasz�kunyhónak,Öreg csont, újra itt ülök.Tágult szemekkel és nyugtalanulHevülök.

A Tavasz�kunyhó fala: álom.Szõnyege: mult. Tetõje: vágy.S avarra vetve gúnyosan, puhánKész az ágy.

A Zavar, a Tavasz leánya,Minden sarokból rám nevetS bedúdolnak õs, trágár dalokatA szelek.

Ez az a nász, amit igérnekS amit soha meg nem kapunk.»Holnap«, súgja a végsõ Tavasz isS meghalunk.

De várok a Tavasz�kunyhóbanS a nász�vágy mindig tegnapi:Elment örökre, vagy sohse jön elValaki.

BOLYONGÁS AZUR�ORSZÁGBAN

Menton, november, Azur�országNem volt soha kékebb.Menjünk el innen, integetnekA rózsaszínû párázatbanCsodálatosabb, azurabb vidékek.

Mentünk tovább, méla Cap�Martin,Mindjárt itt az este.Menjünk el innen, amott várnakAlkonyos, áldott, enyhe csöndbenSzûz, nagy tájak, amott messze, messze.

82

És mentünk a csillagos éjbenS megyünk, amig élünk.Óh, csodálatos Azur�ország:Óh, Élet, milyen nagy és szépMinden tájad, melyet el nem érünk.

A KARÁCSONY FÉRFI�ÜNNEP

Bethlehem, a te hajnalodFérfi�hajnal volt. S férfi�bánat,Hogy fia fogant Máriának.Mienk az arany, myrrha, tömjénS a nagy, fájó gondolatok.

Mienk az élet s kötelez:Kisded�sírás velünk veszekszik,A nagy Titok fejünkre fekszik.Óh, testvérek, miénk az élet,Bennünket biztat és sebez.

Óh, élni bús és élni szép:Áldott az, aki befogadja.Ma, akinek van édesanyja,Hím testvérem, borulj elébeS csókold meg sírva a kezét.

AZ ALVÓ CSÓK�PALOTA

Halálon innen, Életen túl,Csak férfi�ember juthat oda,Csak szomorú hím juthat oda,Ködben, homályban alszik, alszikA csók�palota.

Ezer szobában ezer asszony,Fehér, szép asszony várva piheg,Forró, nagy asszony várva pihegS mint tûzharang, úgy csendül, úgy kong,Úgy ver a szived.

Ajtót ajtóra lopva nyitsz ki,Mindenütt asszony és nyoszolya,Parfüm, tûz�asszony és nyoszolya,Csók�labirint és ezer asszonyÉs ezer Soha.

83

Ott fogsz futkosni mindörökké,Gyáván, vacogva, csóktalanul,Jégvirágosan, csóktalanulS barna hajadra a nagy ÕsznekHóharmata hull.

ASSZONYOK A PARTON

Állt a parton ezer asszonyKeszkenõvel és virággal,Kik zokogtak, integettekS én ujjongtam a hajón.

Jött az alkony s ködbe vontanÁllt a parton ezer asszony.De még láttam a zsebkendõt,De még hullott a virág.

Jött az éj és úgy sötétlett,Mint a multunk, mint a bosszú,Állt a parton ezer asszonyÉs én sírtam a hajón.

Mert nem láttam már egyet sem,Sem keszkenõt, sem virágotS úgy hangzott, mint egy mese:»Állt a parton ezer asszony.«

84

MI URUNK: A PÉNZ

SÍRÁS AZ ÉLET�FA ALATT

Lentrõl nézem õs terebélyed,Piros csodákkal rakott Élet.Óh, jaj,Te hitvány, te hitvány, te hitvány.

Nem áhitott így soha senki,Nem tud téged más így szeretni.Óh, jaj,Hiába, hiába, hiába.

Csodáidból csak egyszer adnál,Fiadnak csak egyszer fogadnál.Óh, jaj,Be várom, be várom, be várom.

Véremmel hívlak, csallak, várlak,Véremmel gyûlöllek, imádlak.Óh, jaj,Csak nézlek, csak nézlek, csak nézlek.

És itt maradok, itt a porban,Tudom, én tudom, eltiportan.Óh, jaj,Halálig, halálig, halálig.

ÜLÖK AZ ASZTAL�TRÓNON

Ülök az asztal�trónon,Én, mámor�fejedelemS fejemet, a süllyedtet,Följebb�följebb emelem.

Nagy szemeim tüzelnek,Fülemben ifju dalok.Orrom, szám, szivem töltikMuskotályos illatok.

Boros, nagy dicsõségemVillámlik, szinte vakít.Kiáltok: »Hozzatok, hejh,Egy inséges valakit.«

85

»Ma királyi kedvem van,Ma az élet meghatott,Ma sajnálok, ma szánok,Ma szeretek, ma adok.«

S az elsõ bús jöttmentnekPénzecském megcsörgetemS királyian, vidámanLábai elé vetem.

A NAGY PÉNZTÁRNOK

»Gyere.« (Szólott a nagy PénztárnokS ömlöttek elébem az ezrek.)»Gyere, nyavalyás, nyûgös ember,Most kifizetlek.«

»Bajjal születtél: itt az ára.Néhány bankó, mert sok husáng ért.Tekercs�arany a kora�csókért,Az ifjuságért.«

»Szemed, szived, gerinced béna?Zúg a fejed, kerül az álmod?Én most mindent, amit csak adtál,Aranyra váltok.«

»Itt a napszám, mert sokat sírtál.Itt a vérdíj, hogy magyar lettél.Itt a pénz, mert sokat nótáztál,Sokat szerettél.«

»Nagyon hittél, nagy fizetést kapsz.Elpoklosodtál: itt a bére.Itt a kínod, itt a reményedS a szíved vére.«

»Eredj.« (Szólott a nagy PénztárnokÉs én nem birtam elinalni.)»Ki vagy fizetve, béna koldusS most meg fogsz halni.«

ÖRÖM�VÁROS VOLT A HAZÁM

Arany�bércek, arany�kupolák,Véremet az út pora issza,Öröm�városból menekülök énS nem mehetek sohase vissza.

86

Öröm�város volt az én hazám,Most is sajog sanyaru testem.Korbáccsal vertek ki, mert egy naponSzomoruság bûnébe estem.

Futok, futok. Zengõ városomÁtkot szórt a bús pártütõre.Csak néha küld egy�két kis aranyatVékony örömre, borra, nõre.

Arany�bércek, arany�kupolák,(Öröm�városnak örök pírja,Ha pénz égeti koldus�zsebemet,Tiértetek örülök sírva.

LÁZÁR A PALOTA ELÕTT

I.

Éjfél, valaki dúskál:Neszt küld a drága palota.Pénzt olvas valaki.Zenék zenéje:Nem hallottam még ilyet soha.

Selymes papirok,Ím, halk és büszke zsoltárra gyújtnak.Csilingelnek a kölyök�ércek.Zeng az aranyS az én könnyeim hullnak.

S én a palotát támasztom.Zúg, megtolul, viharzik a zene.Milyen zsolozsma,Mintha a világMinden öröme benne zengene.

Kié az a pénz?Az én könnyeim hullnak.Száradjon el a keze,Gonosz és boldog kezeA nyomorultnak.

87

II.

Egy cifra házbanÖrömben, lázbanÖsszegyültek a gazdagok.Énekeltek a gazdagokEgy cifra házban.

Az utca sarkán,Íme, vad, harsányZsoltár zendül. Lázár dalol,Fölnéz a házra és dalolAz utca sarkán.

Mélyén az éjnekMint támad ének?Elsápadnak a gazdagok,Elnémulnak a gazdagokMélyén az éjnek.

S csönd, Lázár hallgat.Tapsot a dalnak.És tapsolnak a gazdagok,Hahotáznak a gazdagok.S csönd, Lázár hallgat.

III.

Õsszel és szomoruan jön megAz öreg Lázár a BibliábólS a gazdagok félve köszönnek.

Lázár lélegzik, lépdel, hallgat.Látatlanul vele érkeznekRégi, nagy, béna, õs hatalmak.

Lázárnak néha melle hördül,Szeretne egy nagyot kacagni,De a szája sírásra görbül.

Lázár az örök õszi�bénaS a Földön még szokás örülni.Õ is szeretne néha�néha.

Õ is szeretne táncra kelniS rõt erdõkben, rõt szatirokkalTréfás dudánál énekelni.

88

Be is áll az öröm�piacra,Rossz mellével asszonyokat várS valamit, amitõl kacagna.

Óbort és mustot hoz elébeA gazdagok megriadt nyájaS õ bekóstol az édes lébe.

Bekóstol s testét megcsiklandjaOlykor egy lány, olykor egy asszonyS ez a Lázár örök kalandja.

Asztmás mellébõl fuldokolvaJön föl az Õsznek köhögése,Mintha egy csúf kéj�sóhaj volna.

Erre a köhögõs örömreElfakulnak szivek és arcok:Õsz lesz. Mintha a Halál jönne.

A GAZDAGSÁG ÁLMA

Hûvös park, õszi reggelek:Dér�ittasan leszállingóznakValakireVörhenyes tölgyfa�levelek.

Valakinek szeme ragyog,Szórja a levelet marokkalS cseng a szive:»Halleluja, szép aranyok.«

Kél a nap s irigyen nevet:Valaki boldog. Csönd a parkbanÉs hullanakGarmadával a levelek.

JÚDÁS ÉS JÉZUS

Dühödt, lázongó szívverésemGolgotai bazaltra vésem.Krisztus, poétám, szent Alak,Eladtalak.

Enyém volt minden áldomásod,Én voltam a lelked, a másod,Megkoszoruztam a fejed,Szerettelek.

89

S eladtalak, én fejedelmem,Mert az Élet az én szerelmem,Mert én is álmodok nagyot:Költõ vagyok.

Nem hallgatom zsoltáros ajkad,Nem kell szép, égi birodalmad.Selymet, pénzt akar egy leány,Vár, vár reám.

Galád vagyok? Galád az élet.Bûve miért nincs az Igének?Vággyal, kínnal miért gyötörPénzes gyönyör?

Írott kövem dobom a mélybe,Megreng a Föld sok ezer évreS késõi bûnös, bús szemekMegértenek.

CSAK EGY PERC

Egy perc és megcsókol az Élet,Testem vidám, lángoló katlan.Égnek a nõk, a házak, utcák,A szívek, álmok. Minden égÉs minden halhatatlan.

Egy perc és kis ördögök jönnek:Üstökkel a lángot lohasztják.Jön a kétség, a húnyás, nagy Fagy.A sár jön s tán eszünkbe jutEgy vasalatlan nadrág.

Egy perc és szörnyü buta balságÜl mellünkre jeges üleppel.Röhögést hallunk: »Lapos erszény,Bajos ember, kis valaki,No�no, lassan a testtel.«

Egy perc és meghal minden bennünk.Meghal a mesebeli herceg,Meghal az Öröm. S mi sóhajtunk:»Rossz Isten, adnál legalábbCsak tízszer ennyi percet.«

90

HAVASOK ÉS RIVIÉRA

Havas üstökünket jégsapkásVihar�kölykök hada cibáljaS lábunk alatt Tavasz kacag,Nyíló kaktusz, áloe, pálma.

Az Alpokon vagyunk a Végek,Minden kis szél�ficsur bolondjaS lent a Nap a szent sugaratS õrült kékjét a tenger ontja.

Mi csak szögeljük büszke kínbanFejünket a hideg egeknekS lábunk alatt finom urakS parfümös asszonyok nevetnek.

Mi védjük õket, mi: a Végek.Gémberedett, nagy testünk óvjaS végzi, hogy másoknak legyenSok�sok, boldog, tavaszi óra.

Meghalna, ha egyszer lerogynánk,Az a Tavasz, ott lent a parton,Meghalna pálma s a mosolyFinom, együgyû, úri ajkon.

Ha mi egyszer egy dörgedelmes,Rettenetes, nagy példát adnánk:Hegy�bajtársak, egy szép naponMi lenne, ha lelátogatnánk?

UZSORÁS KHIRON KERTJE

Szebb tavasza Athénnek nem volt,Nem is lesz annak soha mása.Khiron volt az athéni ifjakUzsorása.

Dús hajlékra sohase hullt mégAnnyi keserû legény�átok.Sehol se nyíltak olyan szépenA virágok.

Az élet szép: zengte a szent kert,Khiron kertjében zene zengett.Nem hallott Athén arany�ifjaSoha szebbet.

91

Khiron pénzébõl kelt a mámorLanyha éjeken szerte�szerte.Szállt az illat. Zengett, pompázottKhiron kertje.

Hullt az átok és szállt az illat,Bukott Athén sok szép legényeS a virágok büszkén kacagtakFöl az égre.

PÉNZ A REMETESÉGBEN

Beszálltam egy bús rengetegbe,Égett nagy sebem, égett.Üzengetett hozzám trillázvaAz Élet.

Ír�füvet fekélyes sebemreMegbékült szívvel raktam:Zúghatott a csúf, pénzes ÉletMiattam.

Éltem és a halálra vártamS várván várva a véget:Egy idegen õs�bozótombaBetévedt.

»Vizet adj!« S én hûs vizet adtamBozótom fészerébenS pénzt dobott a vendég�gazemberElébem.

S én nyomban vágytam a világot,Én, a bús erdõk foglyaS szaladtam vissza az ÉletbeZokogva.

VÉR ÉS ARANY

Nekem egyforma, az én fülemnek,Ha kéj liheg vagy kín hörög,Vér csurran vagy arany csörög.

Én tudom, állom, hogy ez: a MindenS hogy minden egyéb hasztalan:Vér és arany, vér és arany.

92

Meghal minden és elmúlik minden,A dics, a dal, a rang, a bér.De él az arany és a vér.

Nemzetek halnak s újra kikelnekS szent a bátor, ki, mint magam,Vallja mindig: vér és arany.

MI URUNK: A PÉNZ

Ha elfutnak a gyér aranyak,Fölséges, nagy, úri magunkból,Istenem, be kevés marad.

Tegnap még borzasztót vétkezett,Ki szent Személyünket leszóltaS ma félénken fogunk kezet.

Másként néznek ránk az asszonyok.Gyötrõdünk, szökünk s mértföldekreÁrasztjuk a koldus�szagot.

Tegnap Dantét õrte meg agyunkS ha tegnap Istennél több voltunk,Ma gyáva rím�kutyák vagyunk.

S ha megjönnek a gyér aranyak:Szabad megint Istennek lenni,Két�három�négy napig szabad.

FUTÁS A GOND ELÕL

Fekete ördög,(Gyí, gyí, csoda�ló)Kerget a Gond, aFekete ördög.

Fekete ménen(Gyí, gyí, csoda�ló)Úgy jöttem ide:Fekete ménen.

Nincs nekem álmom,(Gyí, gyí, csoda�ló)Itt a DunánálNincs nekem álmom.

93

Pogánynak szültek,(Gyí, gyí, csoda�ló)Ûz, kerget a Gond:Pogánynak szültek.

Nyugat bús pírja(Gyí, gyí, csoda�ló)Meg ne vakítson,Nyugat bús pírja.

Aranyak intnek,(Gyí, gyí, csoda�ló)Turánra gondolj:Aranyak intnek.

Ázsia síkja(Gyí, gyí, csoda�ló)Parancsol nékünk,Ázsia síkja.

Ott voltunk hõsek,(Gyí, gyí, csoda�ló)Itt gyávák vagyunk,Ott voltunk hõsek.

Ott nem ismertük(Gyí, gyí, csoda�ló)Gondját a Pénznek,Ott nem ismertük.

Fekete ördög,(Gyí, gyí, csoda�ló)Nyomunkban van aFekete ördög.

A ZOZÓ LEVELE

Párisba eljött egy legény,Idegen volt a csókja s pénze.Szegény Charles�om, ne szidj meg érte.

Bús virág a párisi lány,Halvány kelyhét ahogy kinyitja,Eljön a Pénz és leszakítja.

Kis testem borzad és remeg.Ki vigyáz a szegény virágra?Kell a harmat s a harmat drága.

94

Párisba eljött egy legény,Idegen volt a csókja, pénze.Szegény Charles�om, ne szidj meg érte.

PÉNZ ÉS KARNEVÁL

Élek és nézem, nézemAz élet KarneváljátS néhány bátor koldussalImádkozom ekképpen:

»Óh, élet Karneválja,Töméntelen vidámság,Robogó, boldog órák,Szép szüzek megadása,Heves mámor�parázsok,Megtalált múzsák, Szépség,Óh, te áldott, hatalmas,Galád, rossz isten: Pénz, Pénz,Óh, szánj meg minket. Ámen.«

DÚS LOVAG NÁSZA

Szûz asszonyok: friss telivérekS tüzes fiúk bilincsbe verveÁllnak.Ez: halvány Dúsnak nászi terme.

Jön Dús lovag az asszonyával:Virágosak, vánnyadtak, vének.FölbúgSzerelmesen, búsan az ének.

Virágos ágy, csalóka tükrök,Nehéz parfüm. A fény fölisszaCsókjukÉs százszorosan szórja vissza.

Bilincses ifjak, friss leányokÁllnak, várnak, tûrnek, figyelnek,SírnakÉs nászdalokat énekelnek.

95

A NÉMA MADARAK

Ott húznak el minden délben,Nyári délben,A süstörgõs, a fénycsóvás Nap alatt:Arany�tollas, arany�boglyasMadarak.

Kincs�madarak, csodás griffek,Néma griffek,Napba�nézõ, elátkozott keselyük.Egy�egy gyémánt, büszke gyémánt,A fejük.

Hangtalanok, büszke némák,Könnyes némák.Lehullnának, ha egy hangot ejtenek,Szürkén, mint a szürke sorsuVerebek.

S ott húznak el minden délben,Nyári délben,Sötét gõggel ragyogva a Nap alatt:Arany�tollas, arany�boglyasMadarak.

THAISZOK TAVASZI ÜNNEPE

Kék hajnal, most szaladFészkébe az éjjel,Tavasz van.Viszem a leányokatFöl a hegyreSíppal, hegedûvel, nyári zenével.

Kendõzött karaván,Eleven, buja kertek,Éji leányok.Itt van az új Pán:Gyertek utánam,Szomorú Thaiszok, gyertek, gyertek.

A Duna harsog,Ligetek zendülve köszönnek:Ím, jön az új PánS az új leányok,Az éji nimfák,Budapest leányai jönnek.

96

A csókos város pihenjen,Ez a tavasznak õ csoda�napja.Szûz szerelemrõl énekeljetek,Szegény leányok.Ez egy naponCsókját pénzért Thaisz se adja.

Festékes ajkaitok eléA szent tavasz virágait tartom,Virágra hulljon ma a csókotok:Ma nem úr a Pénz.ÉnekeljetekÉs siessetek, mert jön az alkony.

Bús alkony, most rohanFészkébõl az éjjel.Budapest üzen:Indul már a Pénz,Megtört a varázs,Menjetek leányok szerte�széjjel.

MAMMON�SZERZETES ZSOLTÁRA

Babilon sötét vizeinél ülveAkasztom hárfám szent, szomoru fûzre,Habok locsognak és süvölt az Élet.Én atyám, Mammon: fohászkodik hozzádKönnyek sarában a Te kis cseléded.

Ülök rabságban, sír, reszket a hárfa.Szûz papod vagyok, már semmit se várva,Hatalmat vágyam nem vesz soha rajtad.Én atyám, Mammon, szomorú szûzségemVigasztald meg, hogy így jó s Te akartad.

Zúgd, hogy ez így jó s rongyságom nem átok,Dervised vagyok, boncod, szent barátod,Arany elkerül s elkerül az ÉletS örömödre van kincsekbõl kitudottBús, szûz életû, szegény kis cseléded.

Babylon sötét vizeinél ülveEngedd, hogy arcom a Pénz elkerülje.Engedd, hogy legyek szûz, szerzetes árva,Engedd, hogy fagyjak boldog jégszoborráS boldogan zengjen téged ez a hárfa.

97

A LÉDA ARANY�SZOBRA

CSOLNAK A HOLT�TENGEREN

Piros�fekete glóriávalFeje körül, beevezettLelkembe újból az az asszony,Akit én Lédának nevezek.

Holt�tengerét az ifjuságnakHalk evezéssel szabja átKét szép, fehér, meleg asszony�kar,Két áldott, szent evezõ�lapát.

Sugarak cécóznak fölöttünkS az Élet nagy ünnepet ülS holt�tengeren szomorú csolnakSötétlik, siklik és repül.

Béke és halálos öregségA csolnakon és lelkemen.Holt�tenger a lelkem s az álmom,De a csolnakot nem engedem.

Virágosan is erre járt voltKormányozó, bús asszonya.Akkor még vidám volt a tengerS halál nem sírt mélyébõl soha.

Piros�fekete glóriávalEvezz, evezz csak csöndesen.Én tudom, hogy lelkembe süllyedszS ott halsz meg majd, én szerelmesem.

ABSOLON BOLDOG SZÉGYENE

Csigás hajam,Fényes hajam, barna hajamLobog a szélben.Rohanok, rohanokFekete paripán,Én, ifju isten,Ura erõnek,Ölni gyáva cenkeket.S horkanva, óh, jaj, kiugrik

98

Alólam harci ménem.Fényes hajam, barna hajamHó�karokra fonódik.

Trombita szól. Most valaholVert seregem fut.Alázva minden.Meghalt a büszke,Nagyszerün kezdett,Gyönyörü harc.(Oh, esti szellõ,Libegtesd víganBizsergõ testét aMegcsúfolt vezérnekLéda pompás karjain.)

KERESZTTEL HAGYLAK ITT

Én meghalok, eressz el:Itt hagylak egy kigyult kereszttel,Mint Krisztus távozom.

Megcsókolom az állad,Melled és két szent, puha válladS rajtad ég a kereszt.

ÖRÖK HARC ÉS NÁSZ

Én asszonyom, be jó, ha bántlak:Mea�kulpázok, megtörök, sírok,Várlak, kivánlak.

Én asszonyom, be jó, ha rossz vagy,Szivemben százszor, százszor megöllek,Ûzlek, gyülöllek.

Én asszonyom, ugy�e, hogy így lesz?Örök lesz a mi nagy csatázásunkS örök a nászunk.

99

VALAMIKOR LÁNYOM VOLTÁL

Rossz éjszakák járnak erre,Sietek a vallomással,Tán utolsó vallomással.Mit tudom én: tudom�é aztHolnap is, amit tudok?Sietek a vallomással.

Sohse volt így, sohse volt ez.Szerelemnek kicsi volna,Bolondságnak kicsi volna.Úgy nevezd el, ahogy tetszik,Mindegy, ha te akarod.Szerelemnek kicsi volna.

Ki tudja, hogy holnap mint lesz?Tán dadogva nem emlékszem,Tán busongva nem emlékszem.Te voltál a mindennél több.Itt az írás, tanuság,Ha dadogva nem emlékszem.

Ezer éve vagy több éve,Valamikor lyányom voltál,Az én biztos lyányom voltál.Lyányom avagy feleségem?Egyek vagyunk mi nagyon:Valamikor lyányom voltál.

KÉT HAJDANI SZERETÕK

Két halottak lent feküdtek,Két hajdani szeretõk.És feküdtek, csak feküdtek,Ahogyan azt parancsolják,Tisztesen, a temetõk.És feküdtek, csak feküdtek.

S arra jött egy régi sóhajS megreszkettek frissen õk,Csontjaik vigan zörögtek,Egymás felé nyujtózkodtakKét hajdani szeretõk.Csontjaik vigan zörögtek.

100

S arra jött egy régi nász�éjS újból elpihentek õk.Fehér csonttal szurkos sírban,Mint valaha, egymás mellett,Két hajdani szeretõk.Fehér csonttal szurkos sírban.

És feküsznek, csak feküsznek,De nem úgy, mint azelõtt.Régi sóhaj, régi nász�éj.Mikor fognak megbékülniKét hajdani szeretõk?Régi sóhaj, régi nász�éj.

ADD NEKEM A SZEMEIDET

Add nekem a te szemeidet,Hogy vénülõ arcomba ássam,Hogy én magam pompásnak lássam.

Add nekem a te szemeidet,Kék látásod, mely mindig épít,Mindig irgalmaz, mindig szépít.

Add nekem a te szemeidet,Amelyek ölnek, égnek, vágynak,Amelyek engem szépnek látnak.

Add nekem a te szemeidet.Magam szeretem, ha szeretlekS irigye vagyok a szemednek.

LÉDÁVAL A BÁLBAN

Sikolt a zene, tornyosul, omlikParfümös, boldog, forró, ifju páraS a rózsakoszorús ifjak, leányokRettenve néznek egy fekete párra.

»Kik ezek?« S mi bús csöndben belépünk.Halál�arcunk sötét fátyollal óvjukS hervadt, régi rózsa�koszoruinkatA víg teremben némán szerte�szórjuk.

Elhal a zene s a víg terembenTéli szél zúg s elalusznak a lángok.Mi táncba kezdünk és sírva, dideregveRebbennek szét a boldog mátka�párok.

101

JÖJJ, LÉDA, MEGÖLELLEK

Szemed szomoru és gonosz,Két mély gyehenna�fészek:Marja ki sós könny a szemem,Ha a szemedbe nézek.

Ajkad mohó és vértelen,Mint hernyók lepke�rajban:Ha csókosan remeg feléd,Fakadjon föl az ajkam.

Öled hivó, meleg, puha,Mint a boszorkány�pelyhekAltató, bûnös vánkosa:Jõjj, Léda, megölellek.

NEM MEHETEK HOZZÁD

Szép nyár van ott?Itt nyara van minden pimasznak:Én meghalok.

Nem akarod?Te vagy az én szent bolondságomS én meghalok.

Dalok, dalok,Mások mehetnek, törnek, élnekS én meghalok.

Fehér karok,Tán nem is vártok. Nem öleltek:Én meghalok.

Bús és balogMindenem: csókom, utam, sorsomS én meghalok.

LÉDA A KERTBEN

Bús kertben látlak: piros hinta�ágyHimbálva ringat.Lankadt virágok könnyes kelyhekkelSiratják a csókjainkat.

102

Álmodva nézlek: két piros felhõKószál az égen.Csókokat gyarlón, himbálva váltnakS meghalnak vágyak tüzében.

Két piros felhõ: szállunk. A lángunkÉhesen lobban.S itt lent a kertben még a pipacs isSzán bennünket jóllakottan.

SZENT JÚNIUS HÍVÁSA

Öreg és hûvös az én ajkamS fejem körül lángol a NyárÉs Léda csügg az ajkamon.Szent Június, könyörülj rajtam.

Napszúrásként küldd rám a Vágyat,Szájam friss gyermek�száj legyen,Szamóca�izû, illatosSzája boldog, szép, szûz leánynak.

Öntözzem e szájjal csak egyszerA Léda õszi szemeit:Kigyúl majd lelkünkben a NyárS jön az Óra nagy üdv�sereggel.

Becsókolnék Léda szivébeEgy ékes nárcisz�ligetetS mint kaland�útján egy Zeusz,Befeküdnék a közepébe.

BIHAR VEZÉR FÖLDJÉN

»Itt Bihar vezér lakottS nótáztak méla szûzek.Most daltalan ez a táj.Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

»Éjfél van. Itt átkozott,Ki a sírokat töri.Én a sírokat töröm.Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

»Õsöm keleti vitéz.Dalokat ölt Nyugaton.Serkentem a holtakat.Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

103

»Te vagy a halott ara,Én a halott mátkafi.Ránkolvasnak a papok.Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

»Jaj, be szépen süt a Hold.Leszünk�e mi pirosakS fölkelnek�e a dalok?Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

»Itt Bihar vezér lakott.Bús, babonás ez a tájS tán holnap összeesünk.Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

EGYEDÜL A TENGERREL

Tengerpart, alkony, kis hotel�szoba.Elment, nem látom többé már soha,Elment, nem látom többé már soha.

Egy virágot a pamlagon hagyott,Megölelem az ócska pamlagot,Megölelem az ócska pamlagot.

Parfümje szálldos csókosan körül,Lent zúg a tenger, a tenger örül,Lent zúg a tenger, a tenger örül.

Egy Fárosz lángol messze valahol,Jöjj, édesem, lent a tenger dalol,Jöjj, édesem, lent a tenger dalol.

A daloló, vad tengert hallgatomÉs álmodom az ócska pamlagonÉs álmodom az ócska pamlagon.

Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,Dalol a tenger és dalol a mult,Dalol a tenger és dalol a mult.

FEKETE HOLD ÉJSZAKÁJÁN

(Száll, száll fekete Hold,Barna felhõk pirultan égnekHulltán egy csúf, kóbor legénynek.

104

Nagymesszirõl dörög.És fekszem ott félig halottan.Futottam, sírtam, összerogytam.

Élet? Bor? Asszonyok?Aléltan hulltam sárga rögre.Be jó itt, jó itt mindörökre.

Száll, száll fekete Hold.Csitt, csitt, ma fölkelnek a holtak,Dalolnak, dalolnak, dalolnak.)

Árnyékok kara:Csirátlan csókok csillagos rendje,Örvényes vágyak, nagy áldomások,Ember�sors titka s kicsike tett:Ez volt õ.Alleluja, alleluja,Nádas Ér partján született.

Asszonyok kara:Aludj, aludj,Aludj, te szegény,Dalos, szomorú,Gyönge, szomorú,Csókos, szomorú,Csúnya legény,Barna legény,Aludj, aludj.

Árnyékok kara:Ím, jött Keletrõl, Nap fia szinte.Táncos csillagok csalták Nyugatra.Hagyjuk aludni. Megérkezett.Bús útját,Alleluja, alleluja,Kínnal rakták ki asszony�kezek.

Egy asszony:Hess, hess, árnyékok,Fekete Hold, bujj.Én teritem beBarna hajammalAz elesettet.Üszkös lelkébenÉn gyújtogattam.Lankadt inábaÉn küldtem mérget.Fényes szemébeKönnyet én loptam.

105

Barna sorsábaÉn küldtem lángot.Én szúrom a tõrtFurcsa szivébe.

(Száll, száll fekete Hold.Csitt, csitt, lent fölkeltek a holtak,Dalolnak, dalolnak, dalolnak.

Friss hajnal kacagónHiába csókolja az arcom,Verejtékesen alszom, alszom.

Árnyas asszonycsapatLesi az én álmatlan álmomKóválygva, hogy szivemre szálljon.

S õrzi a szívemetE babonás, végetlen éjenEgy rossz asszony ébren, kevélyen.)

MÁRIA ÉS VERONIKA

Máriától VeronikáigÍvelnek el a férfi�karok:Veronikám, asszonyom, Lédám,Én most álmodni akarok.

Álmodni csecsemõ�karokról.Csókold meleg szájjal a szemem:Kereszt elõtt, Halál elõtt, mostMáriára emlékezem.

Õ küldött csókkal az életbeS tudtam, hogy testem miért töröm:Az életért. És mi az élet?Asszony�öröm, asszony�öröm.

Ki szült s ki tanított a csókra?Asszony. S a halál hajnalánAltass, Lédám. Hadd álmodjam, hogyTe vagy az anyám, az anyám.

106

A LÉDA ARANY�SZOBRA

Csaló játékba sohse fognál,Aranyba öntve mosolyognálAz ágyam elõtt.

Két szemed két zöld gyémánt vóna,Két kebled két vad opál�rózsaS ajakad topáz.

Arany�lényeddel sohse halnál,Ékes voltoddal sohse csalnál,Én rossz asszonyom.

Hús�tested akármerre menne,Arany tested értem lihegneMindig, örökig.

S mikor az élet nagyon fájna,Két hûs csipõd lehûtné áldvaForró homlokom.

A SZEMEMET CSÓKOLD

Inségembõl hozzádFohászkodom sirással,Akarod, hogy jó legyek?A szememet csókold,Hadd lássam a mélybenAz elásott kincseket.

Álomban szegõdöttHozzánk és kék lángokkalLobogott a szent arany.Te adtad az álmot.Merre az arany�mély?Mutasd meg, hogy merre van.

Ha meg nem találjuk,Ha csak fázva didergünk,Lesz�e nekünk szent napunk?A szememet csókold,Hadd lássak, hadd lássak,Mert bizony elkárhozunk.

107

BÖLCS MARUN MESÉJE

»Volt egyszer.« Bölcs MarunrólSzól ez együgyü ének.Legendás Eufrát körülÕ tudta a legszebb meséket.

Ifjú, szerelmes sejkekS vágyó, szûz asszony�rózsák,Minden ékes szerelmi kertMarunnak fizette adóját.

S jött Bajla, buja asszony,Marun szemébe nézett.»Volt egyszer.« Tovább mondaniNem tudta soha a meséket.

108

A HOLNAP ELÉBE

HAZAMEGYEK A FALUMBA

Szigorú szeme meg se rebben,Falu még nem várt kegyesebbenVárosi bujdosóra.

Titkos hálóit értem szõtteS hogyha leborulok elõtte,Bûneim elfelejti.

Vagyok tékozló és eretnek,De ott engem szánnak, szeretnek.Engem az én falum vár.

Mintha pendelyben látna ujraS nem elnyûve és megsárgulva,Látom, hogy mosolyog rám.

Majd szól: »Én gyermekem, pihenj el,Békülj meg az én õs szivemmelS borulj erõs vállamra.«

Csicsítgat, csittít, csókol, altatS szent, békés, falusi hatalmakÜlnek majd a szivemre.

S mint kit az édesanyja vert meg,Kisirt, szegény, elfáradt gyermek,Úgy alszom el örökre.

ÍGY SZÓLNA A SZÓM

Kincstermemben, hol állna a trónArany�dobogón,Lelki pórok szürke hadáhozMajd szólna a szóm:

»No, falka, most már szép a dalom?Itt a hatalom:Kórusban bõgitek a himnuszt,Hogyha akarom.

109

Ti? Nekem? Csiba már, pulyahad,Csúf koldus�csapat.Arany�zár van a szivemen már,Hétzáru lakat.

Lédám, készülj az Útra velem:Szépség, Szerelem.Többi dalom neked yachtunkonElénekelem.

Más ég alatt, szûz hajnalokon,Lármás habokon,Életem, sorsom, átkom, üdvömMajd elzokogom.

S ha majd a Kéjtõl mindent elszedünk,Aludni megyünk.Arany�hajónkkal, szent, holt dalokkalEgyütt süllyedünk.

Utat, mob. Könnyed hiába hull.Megy, megy zordonul:Király megy. Ruhátok se érje,Amig elvonul.«

Kincstermemben, hol állna a trónArany�dobogón,Lelki pórok szürke hadáhozÍgy szólna a szóm.

DALOK TÜZES SZEKERÉN

Vad paripáim, hajrá.Tomporotok ma véresre verem.Ma én vagyok ifju Apolló.No, ki jön utánunk?Ki éri utol tüzes szekerem?

Gyí, keselyem: fiatal Bûn,Gyí, jó lovam: fekete Álom,Mi áttörünk, vad paripáim,Ezen a szürke életen,Mi áttörünk a barna halálon.

Kerekeim a sár ne érje,Patáitokat semmi piszok.Fény�országúton, hajrá, paripáim,Nem vágnak elénkSoha gyönge karú vén kocsisok.

110

Kis kordék döcögéseÁtkát utánunk szórja, no, szórja,Úgye, paripáim? Hol járunk mi akkor,Hol jár már akkorAz új daloknak ifjú Apollója?

KI AD TÖBBET ÉRTE?

Sok szépet fog adni a Halál.Az Élet kissé szûken mérte.Eladom, amit a Halál ad,Ki ad többet érte?

Késõ értés, késõ szeretet,Egy szó, amit ki sohse mondtakS dicsõség. Végáron eladnámEgy hiú bolondnak.

Olcsó vásár, a díj egy pohárTitkos mámor�itallal telve,Hogy haljak meg valami trágárNótát énekelve.

MARADHATSZ ÉS SZERETHETSZ

Elõtte a fiatal nõ�testParfüm�hírnöke jönneÉs az öröm jönne utána,Szemérmesen köszönne.

Nem hallott rólam, sohse látott,Lábamnál ülve nézneHosszú órákig a szemembeÉs szólna félve, félve:

»Leány vagyok, idegen, tiszta,Nem látott férfi senki,Szép vagyok, szegény és hazátlan,Szeretnélek szeretni.«

S én visszanéznék a szemébeS szólnék, mint bús beteghez:»Leány, akaratod legyen meg,Maradhatsz és szerethetsz.«

111

AZ ÉN KÉT ASSZONYOM

És meghalok és semmi, semmi.Körülbelül két asszony fogjaÉszrevenni.

Az egyik az édes anyám lesz,A másik meg egy másik asszony,Ki sirasson.

Be szép lesz: egy idegen sírraKét asszony hordja a virágotÉs az átkot.

AZ ELBOCSÁJTOTT LÉGIÓ

Katonáimat elbocsájtom,Fegyvereiket isten ójja.Idegen zsoldban is azok legyenek,Kik nálam egykor voltanak:Álmoknak légiója.

Versek, álmoknak légiója,Harcoljatok ezután másnál.Elfáradt, szegény, bús, vén vezéretekMost egy kicsit elbujdosikS megáll az elmulásnál.

Hajrá, én vitéz katonáim,Olyan mindegy az, ki a gazda.Harcoljatok avval, ki harcot akarS hagyjátok el a harctalant,Föl, föl, föl a magasba.

AHOL ÁRGYILUS ALSZIK

Vagyok én már: a JövendõnekÁldott, virágos méhében alszom.Apró fiúk, csitri leányokHajnali lelkében szunnyadozikAz én fényes Árgyilus�arcom.

Õk, a Jövendõ, látnak engem.Gyûlölöm ezt a víg, kicsi népet:Szunnyadozó Árgyilus�arcomMiért rejtik? Hogy Árgyilus vagyok,Miért titok, amíg csak élek?

112

Szeretném megfojtani õket.Csitri leány, apró fiu háthaHörögve fednék föl a Jövendõt:»Balga nagyok, itt jár, köztetek élÁrgyilus, az álmok királya.«

AKIKNEK DAJKÁJA VAGYOK

Dajka vagyok, bõ, magyar emlõs.No, sok rím�pólyás, gyönge gyermek,Gyertek hát a mellemre, gyertek.

Szívjátok el sok�vérû szómat,Tanuljátok el az erõmet.Így nõnek a kicsik, így nõnek.

S ha duzzadt emlõm elfonnyad majd,Ugye, kis rímes apró�szentek,Utólag majd királlyá kentek?

S bámulom majd a daliákat,Kik nõttek az én szívem kosztján,Én, száraz dajka, agg oroszlán.

ÉNEK A VISZTULÁN

Isten vidám úr a Föld fölött:Lengyelországot Isten óvja.Polónia a vidám rabokS törött sajkások víg hajója.

A Visztulánál hajdan s ma isTréfás, dalos halászok ülnekS Polóniának asszonyaiÚj és új lengyelt egyre szülnek.

Halat a Visztula s gyermeketA lengyel asszony ad örökké.Miért hát a Halál jelszava,A sírból szálló »soha többé«?

Boldog hajó a vén gálya is,Ha hátán gyermekek is futnak.S nincs ott pokol és nincs ott Halál,Ahol dalolni s szülni tudnak.

113

Isten vidám úr a Föld fölött,Minden fajzatnak üdvössége.Az Isten: Élet � halleluja �S az Életnek nincs soha vége.

VÍG ÚRFIAK BORA

Víg úrfiak borából,Bevallom, ittam én is.Torkom azért reszelõs,Szivem azért fekete.

Vig úrfiak borátólTán meg is részegedtem.Utálni azért merek,Gyûlölni azért tudok.

Vig úrfiak borábanSok a mérges bölcsesség,Sok a gonosz becsület,Sok az ártalmas malaszt.

Vig úrfiak boránakHírét örömmel költöm:Csúf, mámoros éjszakák,Nekem hajnalt hoztatok.

Vig úrfiak boráhozAkarom elvezetni,Akit a cél elkerülS akit a sors bekerít.

Vig úrfiak borábólKiszáll fennen a bosszú,Az igazság, a csömörS a fényes, nagyszerü harc.

A BÉLYEGES SEREG

Krisztus szent árnya s Heine ördög�arcaTáncolnak elõttünk az uton.Hull, hull a szitok, a röhej, a sugár.Szaladnak a bélyegesekS egy nagy csillag van a homlokukon.

114

Választott fajzat: messze elõtteBitós, szomoru hegyekS õk mennek rongyoltan, szórtan, bélyegesenBús ördögök, szent mordály�égetõk,Én veletek megyek.

Véretek, ha idegen is százszor,Mégis az enyém, az enyém,Véres ajkakkal mézes asszonyaitokS nyitott szívvel baráti, hû fiúkÁtöntötték belém.

Büszke kárhozók, eldobhattok százszor,A lelkem százszor utánatok oson.Örök bolygók, örök riasztgatók,Idõ kovászai, megyek én is veletekBélyegesen, csillagoson.

Miénk ez a könnyes, nagy Élet.Kórágyon és kereszt alattHajrá, hajrá a Jobb felé.Én csúnya, sárga�foltos seregem,Futok veled és megáldalak.

PAP VAGYOK ÉN

Igéim bõvek, zengõk, nagyok:Papoknak ivadéka vagyok.

Kálvin szirt�lelke játszott velemS a szép hazugság lett kenyerem.

Korcs hegyi�beszéd minden dalomS a hitem: egy pogány hatalom.

Jószágom, pénzem nincsen nekemS mégis a Pénzt, a Pénzt hirdetem.

S egyszer, életem csúnya fokán,Pap akartam lenni Kalocsán.

Rómához állott, kicsi hija,Prédikátorék pogány fia.

Óh, hazugságnak örök tora:Pap vagyok én, léha cimbora.

Pogány rímek, muzsikák közöttSzomjazok valami örököt.

115

Pokollal lelkem alig rokon,Mennyet várok nagy mámorokon.

Álmom az Ige, az Üdv, az Út:Be hazug élet, óh, be hazug.

AGG NÉRÓ HALÁLA

Szép Rómám alszik s én virrasztok,A büszke Nérót temetem.Fiúk, új leányt és új poétátHozzatok ide nekem.

Hideg az én vörös palástom,A lányt csak szememmel falom,Nem ad már hõt boros FalernumÉs fûzfa�nóta dalom.

Megmondanám annak a lánynak,Hogy õ az Isten és nem én,Hogy ezerszer boldogabb nálamEgy kemény inú legény.

Megölelném az ifju költõtÉs sírva szólnék: dalra fel.Nincsen Olimpusz: az a költõ,Aki hisz és énekel.

Aranyaim elibük szórnám:Boruljatok össze, noszaÉs csendülne a muzsikásokSzerelmes, szent himnusza.

Vörös palástom rájuk dobnám,Míg vonagolnak a gyepenS akkor szúrjatok a szívembe:Haljak meg szerelmesen.

Róma aludjék: ifju CézárJöjjön utánam, akarom.Érjen más által diadalmatA csókom és a dalom.

116

ÁLOM EGY MÉHESRÕL

Páris helyett: falu csöndje,Csöndes Ér, szagos virágok,Zöngõ méhek s hárs alattHahotázó gyermekek,Okuláré és karos�szék.

Méhes mellett hûvös álmokS kik szakadtak ágyékomból,Unokák és gyermekek,Bolondok és pajkosak,Babrálgatnák õsz szakálam.

Alkonyatkor ósdi könyvetEjtenék ki vén kezembõl.Fölöttem az Ég ragyog:»Hess, aludni gyermekek,Csillagot néz nagyapátok.«

Méhes alól a világotÖsszevissza jól befutnám,Mosolyogva, boldogan,Ülve�szállva, gõgösenTalán Párisban is járnék.

Holdas képpel, ezer boggal,Száz titokkal, ígérettelJön az Élet s csalogat,Kupát fogok s nevetek:»Nem kellesz, sápadt boszorkány.«

Méhes mellõl szent, nagy éjbenBékés lelkembõl szállnánakBátor, tiszta, szûz, erõs,Földszagú gondolatokS küldném õket a világba.

A NAGY KÉZ TÖRVÉNYE

Látjátok, feleim, ti búsak,Vigadók, harcosak, levertek?Egy tréfás Kéz fölírta az égre:»Ember�pajtások, erre gyertek.«

Bolond, nagy Kéz, iromba betûk:Tíz öltõ szeme belefárad.S mire az írást jól kibetûzzük,Már el is futott néhány század.

117

S mi táncolunk a nagy Kéz alatt.S mennyi jóság hal meg kevélyen,Véres fejjel és mennyi õs�szépség,Mert betüket látunk az égen.

S a Kéz, a nagy, tréfás Kéz figyel:Van még itt lenn hívõ Pietró?S ha a betüket már�már olvassuk,Õ letörli s új betüket ró.

EGY JÖVENDÕ KARÁCSONY

Jön a karácsony fehérenS énhozzám is jön talán majdValaki a régiekbõl.

Csöndesen lép a szobámbaS én köszöntöm: »Béke, béke.«A küszöbön sápadt orvos.

És szorongva szól a vendég:»Ma karácsony van, karácsony,Emlékszel a régiekre?«

És bámulva és vidámanÉs kacagva mondom én majd:»Ma karácsony van, karácsony.«

És szorongva szól a vendég:»Valami tán fáj a multból?«Megmozdul a sápadt orvos.

És bámulva és vidámanÉs kacagva mondom én majd:»Hiszen én még sohse éltem.«

És hörögve mondom én majd:»Ki a szobámból, pogányok.«Döng az ajtóm és bezárul.

És hörögve mondom én majd:»Hiszen én meg se születtem.Karácsony van, száll az angyal.«

És a nagy, szomoru házbanZsoltárokat énekelveHajnalig várom az angyalt.

118

AZ ÉN SÍRÁSOM

Akit én siratok, ne sírjonS aki temet, az sírt ne ásson:Én vagyok a temetõ�királyS mindenható az én sirásom.

Ha én sírok, a nagy Élet sír,Múlás, bukás, csõd, sóhaj, átok.Az eleve�elrendelés zúg,Ha én fájdalmasat kiáltok.

Akit szeretek, annak könnyet,Fájdalmat tudok kölcsönadni.S halálban is szép lesz, babéros,Akit én fogok elsiratni.

A HOLNAP ELÉBE

»Állj meg.« Ordít utánam az éjbenCafra sereggel a Tegnap.»Állj meg.« És én megyek, megyek.

»Állj meg.« Vágok a sûrü bozótnak,Holdnak, pokolnak, fellegeknekÉs egyedûl és egyedûl.

Vár, vár: futok a Holnap elébe.Apám, anyám, papok és bárdok,Nem kelletek, nem kelletek.

Õsök, árnyak, tegnapi legények,Testvéreim vérben és kupában:Undok Tegnap, maradjatok.

Megyek a bús, nagyszerû Sötétnek.»Állj meg!« Nem. Elõttem a Holnap.Engem vár, engem, rohanok.

HA A SZEMEM LEFOGTÁK

Óh, elégtétel éjszakája,Óh, gyönyörûség éjszakája:Szememet már lefogták szépenÉs senki sem emlékszik rája.

119

Senki se tudja, mint néztem rá,Kire haraggal, kire kéjjel?S ostoba kis emlékezésekIndulnak útnak szerte�széjjel.

AZ ÉRTÕL AZ OCEÁNIG

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,Pocsolyás víz, sás, káka lakják.De Kraszna, Szamos, Tisza, DunaOceánig hordják a habját.

S ha rám dõl a szittya magasság,Ha száz átok fogja a vérem,Ha gátat túr föl ezer vakond,Az Oceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség,Akarom, mert világ csodája:Valaki az Értõl indul elS befut a szent, nagy Oceánba.

120

AZ ILLÉS SZEKERÉN � 1908

121

AZ ÚR ILLÉSKÉNT ELVISZI MIND...

Az Úr Illésként elviszi mind,Kiket nagyon sujt és szeret:Tüzes, gyors szíveket ad nekik,Ezek a tüzes szekerek.

Az Illés�nép Ég felé rohanS megáll ott, hol a tél örök,A Himaláják jégcsúcsainPorzik szekerük és zörög.

Ég s Föld között, bús�hazátlanulHajtja õket a Sors szele.Gonosz, hûvös szépségek feléSzáguld az Illés szekere.

Szívük izzik, agyuk jégcsapos,A Föld reájuk fölkacagS jég�útjukat szánva szórja beHideg gyémántporral a Nap.

122

A SION�HEGY ALATT

»ÁDÁM, HOL VAGY?«

Oszlik lelkemnek barna gyásza:Nagy, fehér fényben jön az Isten,Hogy ellenségim leigázza.

Az arcát még titkolja, rejti,De Nap�szemét nagy szánalommalMost már sokszor rajtam felejti.

És hogyha néha�néha gyõzök,Õ járt, az Isten járt elõttem,Kivonta kardját, megelõzött.

Hallom, ahogy lelkemben lépkedS az õ bús »Ádám, hol vagy?«�áraFelelnek hangos szívverések.

Szivemben már õt megtaláltam,Megtaláltam és megöleltemS egyek leszünk mi a halálban.

AZ ISTEN BALJÁN

Az Isten van valamiként:Minden Gondolatnak alján.Mindig neki harangozunkS óh, jaj, én ott ülök a balján.

Az Isten könyörületes,Sokáig látatlan és néma,Csak a szivünkbe ver beleMázsás harangnyelvekkel néha.

Az Isten nem jön ám felénk,Hogy bajainkban segítsen:Az Isten: az Én és a kín,A terv s a csók, minden az Isten.

Az Isten hatalmas nagy úr,Sötétség és világosság,Rettenetes, zsarnok lakó:Lelkünkbe ezredévek hozták.

123

Az Isten az egyszerûség,Unja a túlságos jókat,Unja a nyugtalanokatS a sokszerû, nagy álmodókat.

Az Isten engem nem szeret,Mert én sokáig kerestem,Még meg se leltem s akkor isKötõdtem vele s versenyeztem.

Az Isten van valamiként:Minden Gondolatnak alján.Mindig neki harangozunkS óh, jaj, én ott ülök a balján.

KRISZTUS�KERESZT AZ ERDÕN

Havas Krisztus�kereszt az erdõnHoldas, nagy, téli éjszakában:Régi emlék. Csörgõs szánkóvalValamikor én arra jártamHoldas, nagy, téli éjszakában.

Az apám még vidám legény volt,Dalolt, hogyha keresztre nézett,Én meg az apám fia voltam,Ki unta a faragott képetS dalolt, hogyha keresztre nézett.

Két nyakas, magyar kálvinista,Miként az Idõ, úgy röpültünk,Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,Egymás mellett dalolva ültünkS miként az Idõ, úgy röpültünk.

Húsz éve elmult s gondolatbanOtt röpül a szánom az éjbenS amit akkor elmulasztottam,Megemelem kalapom mélyen.Ott röpül a szánom az éjben.

AZ ÚR ÉRKEZÉSE

Mikor elhagytak,Mikor a lelkem roskadozva vittem,Csöndesen és váratlanulÁtölelt az Isten.

124

Nem harsonával,Hanem jött néma, igaz öleléssel,Nem jött szép, tüzes nappalonDe háborus éjjel.

És megvakultakHiú szemeim. Meghalt ifjuságom,De õt, a fényest, nagyszerût,Mindörökre látom.

IMÁDSÁG HÁBORÚ UTÁN

Uram, háboruból jövök én,Mindennek vége, vége:Békíts ki Magaddal s magammal,Hiszen Te vagy a Béke.

Nézd: tüzes daganat a szivemS nincs, mi nyugtot adjon.Csókolj egy csókot a szivemre,Hogy egy kicsit lohadjon.

Lecsukódtak bús, nagy szemeimSzámára a világnak,Nincs már nekik látnivalójuk,Csak Téged, Téged látnak.

Két rohanó lábam egykoronTérdig gázolt a vérbenS most nézd Uram, nincs nekem lábam,Csak térdem van, csak térdem.

Nem harcolok és nem csókolok,Elszáradt már az ajkamS száraz karó a két karom már,Uram, nézz végig rajtam.

Uram, láss meg Te is engemet,Mindennek vége, vége.Békíts ki Magaddal s magammal,Hiszen Te vagy a Béke.

125

EGY RÉGI KÁLVIN�TEMPLOMBAN

Papunk ravasz, öreg bölcs,Húsz éve is az volt már.Templomunk Kálvin�templom,Nincs benne cifra oltár.A textus ma is Jézus,

Éppen úgy, mint húsz éve:»Megtöretett a teste,Megtöretett a teste,Kiontatott a vére.«

Jártam turista�kedvvel,Vonatoztam, hajóztam,De templom rég nem látottÍgy, imádkozó pózban.Be jó volna kacagniHúsz év után megtérve:»Megtöretett a teste,Megtöretett a teste,Kiontatott a vére.«

A hívek nagy, szent hittelFigyeltek ott körültem.Én, ha nem kacaghattam,Legalább is röpültem.Ámenre tértem visszaHúsz évbõl az igére:»Megtöretett a teste,Megtöretett a teste,Kiontatott a vére.«

A SION�HEGY ALATT

Borzolt, fehér Isten�szakállal,Tépetten, fázva fújt, szaladt,Az én Uram, a rég feledett,Nyirkos, vak, õszi hajnalon,Valahol Sion�hegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,Piros betükkel foltozott,Bús és kopott volt az öreg Úr,Paskolta, verte a ködöt,Rórátéra harangozott.

126

Lámpás volt reszketõ kezembenÉs rongyolt lelkemben a HitS eszemben a régi ifjuság:Éreztem az Isten�szagotS kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion�hegy aljánS lángoltak, égtek a kövek.Harangozott és simogatott,Bekönnyezte az arcomat,Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltamS jajgatva törtem az eszem:»Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,Kihez mondottam sok imát?Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.«

»Halottan visszajöttem hozzádÉn, az életben kárhozott.Csak tudnék egy gyermeki imát.«Õ nézett reám szomorúnS harangozott, harangozott.

»Csak nagyszerû nevedet tudnám.«Õ várt, várt s aztán fölszaladt.Minden lépése zsoltár�ütem:Halotti zsoltár. S én ülökSírván a Sion�hegy alatt.

SZERESS ENGEM, ISTENEM

Istenem földben, fûben, kõben,Ne bántsuk egymást mostanában:Sokat járok a temetõben.

Sokat emlegetlek, citállak:Te vagy ma a legvalóbb Nem�Vagy,Õs magyar névvel: az õs�Állat.

Szeress engem, ha tudsz szeretni,Szeress engem, mert, jaj, utálnakS olyan jó szeretettnek lenni.

Szeress engem s ölelj át szépen,Mi, hajh, cudar világot élünkS kenyértõl függ az üdvösségem.

127

Úgy szeretnék szabad úr lenni,De éltem, sorsom ki van mérve:Így kell születni, így kell enni.

Így kell csókolni s megmaradniÉs így kell nagyokat tervelni,Kérni és mindig adni, adni.

A NAGY CETHALHOZ

Óh, Istenünk, borzasztó Cethal,Sorsunk mi lesz: ezer világnak?Roppant hátadon táncolunk mi,Óh, ne mozogj, síkos a hátad.

Csúszós a hátad, mellyel tartodLelkünket és a mindenségetS én csak két rossz, táncoló lábatS reszketõ szívet adok néked.

Sok félelmemet vedd el értük,Melyek velõimbe befújnak.Mutasd meg, hogy nem vagy keresztyén,Nem vagy zsidó: rettentõ Úr vagy.

Végy engem hátad közepére,Hogy két gyönge lábam megálljon,Hogy a szívem ne verje mellem,Hogy néha rám szálljon az álom.

Vagy dobj le egyszer s mindörökre,Ne táncolj, lógj, ne tréfálj mindig.Nem bírom s holt csillagaid márNyúgodt fényük arcomra hintik.

A VIDÁM ISTEN

Összetévesztitek a Halállal,Holott Õ a Halálnak is uraS akkor vagytok a közelében,Ha kötekedtek a Halállal.

Ha így szóltok: éljen az Élet,Derít rátok a Halál ura,Derít rátok s örül az IstenHa így szóltok: éljen az Élet.

128

ÁLMOM: AZ ISTEN

Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,Utam: a nagy Nihil, a Semmi,A sorsom: menni, menni, menniS az álmom: az Isten.

Vele szeretnék találkozni,Az álmommal, nagy, bolond hitbenS csak ennyit szólni: Isten, IstenS újból imádkozni.

Nem bírom már harcom vitézül,Megtelek Isten�szerelemmel:Szeret kibékülni az ember,Mikor halni készül.

URAM, OSTOROZZ MEG

Uram, bántottál, ûztél, megaláztál,Sokféle ostort suhogtatott kezed:Te tudtad, miért.Kis szolgád bizton nagyokat vétkezett.

Hajh, bûnös voltam, nótáid elloptam,Nõid csókoltam s kortyongattam borod.Méltón sujtott rámKönnyben áztatott, sós, éles ostorod.

Minden bûnömbõl külön ostort fontál,Csöpp, beteg vérem sokszor kiütközött,Ám csók�ostorodLegfájóbb ostor ostoraid között.

Uram, utólszor evvel ostorozz megNagy bûnök után méltón, fájón, nagyonÉs azt az asszonyt,Kire korbácsolt, rossz szívemet hagyom.

AZ ÉJSZAKAI ISTEN

Meg�megtréfál az én Istenem,A régi tromfot visszaadja:Elszökik tõlem virradatra.Velem van egész éjszakán.

129

Jön néha�néha egy jó napon,Mikor egész valóját látom,De soha�soha napvilágon.Velem van s mindig éjszakán.

Olyan õ, mint az asszonyok:Imádtatja nagyszerü lényét,De elszalad, nehogy megértsék.Velem van s rossz az éjszakám.

Az Istenem, tréfás Istenem,Vajon miért csak éji árnyék?Fény�nyomában szívesen járnék.Velem van, de csak éjszakán.

AZ ISTEN HARSONÁJA

Mikor az elnyomottak, a senkik,Jajdulva, fegyverkezve jönnek,Az Isten jön és millió árnyaMéhébe halt erõnek és örömnek.Jajdulva, fegyverkezve jönnek.

Akik erõt és örömet ölnek,Nem lesz majd kegyelem azoknak.Néhány ezer évig tûr az Isten,De azután jaj a gyilkosoknak,Nem lesz majd kegyelem azoknak.

Mert Isten: az Élet igazsága,Parancsa ez: mindenki éljen.Parancsa ez: mindenki örüljön.Parancsa ez: öröm�gyilkos féljen.Parancsa ez: mindenki éljen.

Jönni fog az Isten, az õs ÉletS e földön szól majd harsonája:»Halottak, élõk és eljövendõk,Ím, igazságot teszek én máma.«S e földön szól majd harsonája.

Aki csak élt mások könnye árán,Rettenetes, rút véggel pusztul.Sírban, mában, ágyékban, ki zsarnok,Dögként fog elhullni, csapatostul:Rettenetes, rút véggel pusztul.

130

ISTEN, A VIGASZTALAN

Õ: Minden, de áldani nem tud,Õ: Minden, de senkit se büntet,Õ teljesíti az IdõtS nem érti meg a mi szivünket.

Hatalmasabb a Jehovánál,Õ a hideg Ámennek atyja;Õ csak mosolyog és akarS egy fagyott Nap az ábrázatja.

Úgy forgatja a Mindenséget,Mintha unott játékot ûzne,Egy�egy világot megfagyasztS ötöt�hatot hajít a tûzbe.

Nem int, nem bosszul, nem jutalmaz,Mennybe nem kísér, föld alá nem.Vele holott egyek vagyunk:Õ: a Muszáj, a Lesz, az Ámen.

Ha ízeinket összetépjükIstentelen, nagy fájdalomban,Õ csak mulat: se nem szeret,Se nem dühít bennünket jobban.

Õ: a nagy�nagy Élet�folyóvíz,Zuhogva zúg, kacagva harsog,Sodor, zúz, ont, fut szüntelen,Nem fogják gátok s renyhe partok.

Õ: a folyásnak akarója,Melynek forrása s vége nincsen.Õ: minden és vigasztalan,Egyetlen és borzalmas Isten.

131

TÉLI MAGYARORSZÁG

MAGYAR JAKOBINUS DALA

Ujjunk begyébõl vér serken ki,Mikor téged tapogatunk,Te álmos, szegény Magyarország,Vajjon vagy�e és mink vagyunk?

Vajjon lehet�e jobbra várni?Szemünk és lelkünk fáj bele,Vajjon fölébred valaháraA szolga�népek Bábele?

Ezer zsibbadt vágyból mért nem leszVégül egy erõs akarat?Hiszen magyar, oláh, szláv bánatMindigre egy bánat marad.

Hiszen gyalázatunk, keservünkMár ezer év óta rokon.Mért nem találkozunk süvöltveAz eszme�barrikádokon?

Dunának, Oltnak egy a hangja,Morajos, halk, halotti hang.Árpád hazájában jaj annak,Aki nem úr és nem bitang.

Mikor fogunk már összefogni?Mikor mondunk már egy nagyot,Mi, elnyomottak, összetörtek,Magyarok és nem�magyarok?

Meddig lesz még úr a betyárságÉs pulya had mi, milliók?Magyarország népe meddig leszKalitkás seregély�fiók?

Bús koldusok Magyarországa,Ma se hitünk, se kenyerünk.Holnap már minden a mienk lesz,Hogyha akarunk, ha merünk.

132

EGY HARCI JÉZUS�MÁRIA

Néha úgy tör rám pogány módraEz a kicsi, magyar világ,Hogy szinte én is elkiáltomA régi Jézus�Máriát,A harci Jézus�Máriát.

Mit vétettem és mit akarnak?Hiszen én mindent elhagyok,Dalt, életet és dicsõséget.De az igaz: az én vagyok,De a magyar: az én vagyok.

Láttam én már delelõ csordátVizetlen kútnál, szenvedõn.Kiszáradok, én, bús forrás is,De ne bántsák a szemfedõm,Ne érintsék a szemfedõm.

Ne jöjjenek majd vezekelni,Ne nyögjenek, ha meghalok,Dögöljenek meg éhen�szomjan,De az igaz: az én vagyok,De a magyar: az én vagyok.

Nem kellett, amit fölkináltam?Majd jön idõ, hogy kellene.Jézus�Mária, mit is tettem?Vad csordának kell�e zene?Óh, pusztába�halt, szent zene.

MAGYAR FA SORSA

Lelkemben a magyar faLombjai esnek, hullnak:Lombosan, virágosan,Így kell, hogy elpusztuljak.

Hejh�hajh, Szilvániából,Erdõk helyérõl jöttem:Lomboztam ima helyettS keveset könyörögtem.

Ontottam a virágot,Virultam jóban�rosszban:Mások gyümölcsösödtek,Én mindig virágoztam.

133

Öreg vagyok s pogányulImát még most se mondok:Hulljatok csak haláligMagyar virágok s lombok.

VÉN DIÁK ÜDVÖZLETE

Zilahra menjen ez a félig�síró,Félig�vidor ének.Vén, kóbor diák küldi könnyek közöttAz õsi Schola fõ�magisterének.

Az õsi Schola már meg is ifjodottGyönyörûn azóta.Csak minket csókolt öregre az idõ,Távolság, küzdés, eszme, bor és nóta.

Páris rikolt rám, míg e verset szövöm,Én, régi diákod.Én jó mesterem, jó görög tanítóm,Ma is átok még az õs görög átok.

Homérosz s felhõs görög tragédiákVágnak a szivembe.Te beszélsz és mi, nebulók, hallgatunk,Istenem, istenek, mintha csak ma lenne.

Pedig Homérosz kék ege beborult.Istenek és hõsökHullnak azóta szivembõl szüntelen,Hogy az élettel küzdök, kergetõzök.

Anér, és andrósz a genitivusa,Én jó, bölcs tanárom?Beh elfeledtem görögül s férfiul,Már csak a sorsot, a végzetet várom.

Arcomon ma is áldott tekintetétSzemeidnek érzem.Mennyit biztattál és az élet�örömNem jön el hozzám, nem jön mégsem, mégsem.

Hogy szép az élet, te mondtad szüntelenS hogy higgyük: akartad.S míg játszadoztak rajta bús mosolyok,Erõt és hitet prédikált az ajkad.

134

Te bérmáltál meg, kis, vidéki lapod,Hogy poéta lettem.Múltak az évek s én, verselõ diák,Öreg mesterem, hozzád�öregedtem.

Te állsz elõttem, ha már�már nem bírom,Mint az élet tússza,Szép bölcs fejeddel, mely hogyha akarod,Vagy nem akarod, meg lesz koszorúzva.

Úgy ér az ünnep: állasz lombtalanul.Volt egy rózsa�ágad:Letépte a sors, a cudar és görög.Ugye hinni kell a mithosz�világnak?

És úgy állok én, mint te: lombtalanulS még emlékem sincsen.Másokért élünk, mi mindig csak adunk:Így rendelte el ezt a Végzet�Isten.

Nem baj: zöldelnek a zilahi hegyek,Vidám pince�katlanEgy csöpp örömet, egy kicsi feledéstAd annak, kihez a sors irgalmatlan.

És mégis�mégis koszorús fejedet,Ím, most sokan áldják.És mégis�mégis, ha nem is örömest,Szép megkísértni az élet talányát.

És mégis�mégis, magam is itt vagyokÜnnep�kocsit tolniS én jó mesterem, szeretném a kezedÁldva�átkozva, sírva megcsókolni.

MÉRT IS TETTEM?

Szent, borissza, korhely lázbanHajnalokig elnótáztam.Soha többet,Kiröhögtek, megköpdöstek.

Pesti vásár, pesti korcsma,Mintha egy rossz mese volna.Mért is tettem?Hisz én ide nem kellettem.

135

Büszke nóta, bátor nótaNem kellett itt soha óta.Magyar csárda,Itt mindig csak duda járta.

Pesti vásár, pesti korcsma,Mintha egy rossz mese volna.Mért is tettem?Hisz én ide nem kellettem.

HÁRMAN A MEZÕN

Hárman vagyunk csupán a nagy Mezõn:Az Isten, én és egy paraszti átok.S én jól tudom, mindnyájan meghalunk,Csak egy nagyot, kiméletlent kiáltok.

Én egyedül nem félek, reszketek,Már úgyis a Sátáné az én bõröm,De a Mezõt és annak IstenétÉs a paraszt átkot mégis megõrzöm.

Itt már minden, minden haszontalan,Õszben, télben, tavaszban s lomha nyárban.A nagy Mezõn nem fordulhat csoda,Csak ha kitartunk mi hárman, mi hárman.

AZ ÉN MAGYARSÁGOM

Az én magyarságomMindennél keserûbb,Mindennél igazabb.

Az én magyarságomVéres és fekete,Véres és szomorú.

Az én magyarságomBüszke felleg�orom,Büszke, nagy sirató.

Az én magyarságom:Nincs ilyen átkozott,Nincs ilyen igazi.

136

NÉHAI VAJDA JÁNOS

Sokáig várta szegény a Halált,Pedig magyarul s nagyon szépen hívtaS vén haláláig hiányzott nekiDárius kincse: azaz száz forintja.

Talán a mája se volt épp' szelídOlykor biz' nyûgös volt ez a vén gyermek.De hisz' Istennek s ami keserûbb:Magyarnak, bárdnak, poétának termett.

Durcásan, büszkén csörtetett továbbRakott, hívó, bõ, nagy asztalok táján,Dalolt, virrasztott, pusztult csöndesenS gõggel rugott ki végsõ éjszakáján.

Bakonyi fajta, karakán magyar,Pazar volt, jó volt rossz fajtája mellett,Magyar mértéknél õ többet adottS õ azt se kapta, ami nagyon kellett.

Akkor is úgy volt: frász törhette kiA Dal és Szépség nyugtalan magyarját,Mert úgy van igaz magyarság szerint,Ahogy cudarok és urak akarják.

Mert úgy van most is, kis, szamár gazokFojtják el, fogják az Isten növényét:Magyar és vátesz, ez éppen elég,Hogy honi késsel szent szivén döföljék.

Mert úgy van, úgy lesz, nem kell ám ideValaki ember, igazán nagy, gazdag,Hagyjuk szabadon, símán a teret,Úrnak, nemesnek, hitványnak, pimasznak.

Óh, vén por�ember, boldog néhai,Fáradt�irigyen, búsan megidézünkS megejt bennünket a magyar remény,Ha szikkadt, porladt koponyádra nézünk.

A TÉLI MAGYARORSZÁG

Magyar síkon nagy iramban átHa nyargal a gõzös velemHavas, nagy téli éjjelen,Alusznak a tanyák.

137

Olyan fehér és árva a sík,Fölötte álom�éneketDúdolnak a hideg szelek.Vajjon mit álmodik?

Álmodik�e, álma még maradt?Én most karácsonyra megyek,Régi, vén, falusi gyerek.De lelkem hó alatt.

S ahogy futok síkon, telen át,Úgy érzem, halottak vagyunkÉs álom nélkül álmodunk,Én s a magyar tanyák.

A MAGYAR VIGASSÁG

Nótázó bûnök, hetyke gazság,Törik�szakad és csak azért is,Halál�hivás,Csuhaj: ez a magyar vigasság.

Már nem várunk, semmit se várunk,De egyet még ugrik a kedvünk,Egye fene:Hátha vigabb lesz a halálunk.

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

S amikor az este elterpedt,Rongyos mécsese lánginálImádkozott egy nagyon furcsátCsokonai Vitéz Mihály:

*

»Add, óh, Uram, ki vagy, vagy nem vagy,Rossz hátam alá a karod:Úgy emelj el innen magadhoz,Ne lássanak a magyarok.«

»Add, óh, Uram, hogy szépet lássakTávolból. Mindegy, ha hamisAz, amit a távolból látok.Magyar vagyok én magam is.«

138

»Akarok egy valakit látni,Aki szebben hal, hogyha hal,Aki a fajtáját átkoztaS aki magyar volt, nagy magyar.«

»Egy századdal elõbbre lássakS lássam, aki engem idéz.Szomorú sarjamat hadd lássam,Aki ismét Vitéz, Vitéz.«

*

S amikor a hajnal szétharsant,Rongyos mécsese lánginálFurcsát látott s szomorún halt megCsokonai Vitéz Mihály.

A KÜRTÖSÖK SZAVA

Fáradt akarók hada ez,Ez Xerxes gyáva népe:Hajh, kürtösök, rohanjatokNagy kürt�szóval elébe.

Bomlottan, álmosan tolulSzomorú ember�nyája:S mi lesz, hogyha a kürtösökSzava útját nem állja?

Magyar föld, te juh�legelõ,Öngyilkosa erõdnek,Mi lesz, hogyha kürtöseidElfáradva kidõlnek?

Mi lesz, ha elszéled a nyáj,Ha már eleget tûrtünk?Ha már mi is elfáradunkS ha elnémul a kürtünk?

Hajh, kürtösök, rohanjatokNagy kürt�szóval elébe:Boldogtalan, szomoru nyáj,Ez a magyar föld népe.

Bomlottan, álmosan tolulSzomorú ember�nyája:S mi lesz, hogyha a kürtösökSzava útját nem állja?

139

NEKÜNK MOHÁCS KELL

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:Veréshez szokott fajta,Cigány�népek langy szivû sihederje,Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:Én magyarnak születtem.Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtõl a fényes égigRángasson minket végig.Ne legyen egy félpercnyi békességünk,Mert akkor végünk, végünk.

ILOSVAI SELYMES PÉTER

Jó Ilosvai Selymes Péter,Néha�néha úgy�úgy szeretnékElborozgatni õkelmével.

Lágy keménység és kemény lágyság,Neki is ez volt pátriája:Ez a szegény, cifra Szilágyság.

Egy�két század mit számit köztünk?Õ is itt álmodott és sínylett.Álmodtunk, sírtunk, ösztönöztünk.

Õt a régi hõsök sarkaltákS én, jaj, magamnak vagyok hõseS ránk csaptak erdõvágó balták.

Hajh, ha találkoznánk mi ketten,Beh elbúcsúznék sok mindentõl,Amit eddig nagyon szerettem.

Hajh, be kibeszélnõk magunkat,Két régi, örök, magyar ember,Akiket már minden Új untat.

Õ Toldiról mondana szépetS poharunkat összekoccintvánSírva áldanók a meséket.

140

KIS, FALUSI HÁZ

Fehér falak, szõke gerendák,Csöndes, bús, falusi házunk,Ugye, ha mi titokban vagyunk,Nem komédiázunk?

Gyónó, csöndes, nagy sugdosásbanSírjuk ki mély titkainkatS ha benézünk az éjszakába,Felénk árnyak ingnak.

S mennyi mindent tudunk mi gyónniÁlmatlan éjórák sorján.Csitt, jajgatva fut le a hóvízA bádog�csatornán.

A HALÁL�TÓ FÖLÖTT

A Halál�tó fölött kerengünkSzép, bátor, büszke madarak.S a tóban nagy, förtelmes és restKígyó�fejû, éhes halak.Ezt a bûz�lehü bús tavatÍgy is nevezik: Magyarország.

Hiába minden, mind lehullunk,Húz a Halál�tó: elveszünk.Hiába lelkünk, lángolásunk,Szerelmünk, jóságunk, eszünk.Erõt mi rajta nem veszünk:Halál�tó marad Magyarország.

141

LÉDA AJKAI KÖZÖTT

A TE MELEGSÉGED

Miért próbál kép vagy szoborLelkembõl kilopni téged?Elevenek vagy hidegek:Ki tudja nekem adni mégA te egyetlen melegséged?

Minden csókomban meghalokS ajkaidon kelek újra,Asszony�szirokkó száz jöhet:Sorvasztó, édes melegétÉn reám már hiába fujja.

Halottak és elevenekHiába hûtnének téged,Nincs más meleg, mint a tied.Ki tudja nekem adni mégA te egyetlen melegséged?

A MI NÁSZNAGYUNK

Lagzink elõtt a Násznagyunk jönRigmusos, órjás harcsa�szájjalS egy fölpántlikázott kaszával.

Szól a Násznagy: »Már régi mátkák,Ideje õket összeadni,Lekaszálni és megsiratni.«

»Keresem az öröm�szüléket.Hol, merre vannak, merre látták?Keresem szívük régi vágyát.«

Csönd van a lakodalmas házban,A vendégek csak isznak, esznekÉs néha nagyokat nevetnek.

S aztán lép a Násznagy kevélyenFekete leples tíz szobán átS hetykén pengeti a kaszáját.

142

S egy koporsóban kéken�sárgánOtt fekszünk mi egymással telve,Végre, örökre egybekelve.

LÉDÁVAL A TAVASZBAN

Az õ testét s az enyémet is,Óh, tavasznak sokfajta nedve,Száguldjátok be vetekedve.

Kicserélõdve, fiatalon,Szomorú kedvvel, víg haraggalLegyünk mi két kárhozott angyal.

Legyünk a Tavasz gyermekei,Kik arcukat vetik az Égnek,Kik nedvesek s mégis elégnek.

Csönd legyen akkor az Ég alatt,Bomolva, szökve, válva rügybeMi leszünk a Tavasznak üdve.

Mi legyünk akkor az Ég alattA legszebb két tavaszi jószág,Túlzás, betegség, de valóság.

LÉDA AJKAI KÖZÖTT

Az ajkaid közt rejtõznék el,De a szemeid reám nyílnak:Meglátnak az én cimboráim,Nagyon holdas most minden éjjel.

Lédám, meddig tart a bujósdi,Ez az õs, húnyó, csalfa játék?Tudom, hogy a nyomomban vannakS nem szabad nyögni, sírni, szólni.

Szomorú, zöld, nagy szemeidbenDõzsölnek az én cimboráim,Kikukucskálnak, leskelõdnekA Mámor, a Halál s az Isten.

Ha akarják, szivemre szállnak,Csókolj, Lédám, semmivé csókolj,Hogy hiába jöttenek légyen,Ha ajkaid közt megtalálnak.

143

HA HOLTAN TALÁLKOZUNK

Áldj meg, ha itthagysz, áldj akkor is,Ha rossz voltam.Nem nézhetünk egymás szemébeMajd egykor holtan.

Fölpattant, nagy, halott szemeinkKérdve világítják az éjünk:Miért nem voltunk jók egymáshoz,Amikor éltünk?

CSÓK AZ ÁJULÁSIG

Ez az ájulásig�csók hona,Rettegi a paraszt babonaS valahol, vad, erdõ�szakálasSzatír�képû, bús hegyek aljánFekszik, mint egy nagy, fiatal lyány.

Mikor rásüt a Hold, megremegS elébe roskadnak a hegyek,Fehér halmait nyögve áldják,Szent forrásaira borulnakÉs csókba, könnybe, vérbe fulnak.

Jaj annak, aki már erre járt,És jaj, aki itt asszonyt talált,Maró szája sohse lakik jól,Ajka, foga, szíve elvásik,De csókolni fog ájulásig.

Estéjén, éjén és hajnalán,Vére és asszonya sincs talán,Ott piheg egy ibolyás dombon.S asszony nélkül vagy asszonyostulCsókol, amíg csak belepusztul.

A SZERELMESEK HOLDJA

Makulátlan az égS ragyognia kéne a Holdnak.De e szent éjszakánÉgen és FöldönSötét sorsok folyói folynak.

144

Érzed, hogy rohanunkMesebeli lég�folyók hátán?Ez az az éjszaka,Mikor a Hold futS elhal ilyen csókoknak láttán.

Ez az az éjszaka,Melyre szörnyû, ha jön a holnap.Ölelünk, rohanunk,De meghalunk, haEz éjjel meglátjuk a Holdat.

VÁROM A MÁSIKAT

Én már régen�régen úr lennékS vagyok öreg temetõ�szolga:Volt egy asszony s az életetRámparancsolta.

Messze van még, aki fog jönni,Hogy a varázsból kiszakasszon?Jöjj s parancsold rám a haláltTe, másik asszony.

CSUKOTT SZEMÛ CSÓKOK

Hogy csókosat egyszerre álmodunk,Csak ennyit tudok róla.Istenem, az�e, akit gondolok?Mindig megérzem,Mikor lecsúszik a takarója.

Mi már talán sohse találkozunk,Bús vándorok, mi ketten.De ott vagyok, mindig, mikor kivánÉs õ is eljött,Akármilyen idegent szerettem.

Lehet, hogy dús, fekete a haja,Ilyen hajat kivánok.S óh, jaj, az õ dús, fekete hajátHányszor hozták elArcomra kócos, szõke leányok.

145

Még egyszer fogom más csókjainálSzemeimet lezárni:Majd ha õ is így csókol valakit,Csukott szemekkel,Mert engem nem bírt már tovább várni.

RUTH ÉS DELILA

Száz alakban, százképpen látlak,Látlak Ruthnak és Delilának,Látlak mindenkinek.

Látlak szelidnek, látlak szépnek,Csúnyaságnak, gyönyörüségnek,Látlak mindenkinek.

Látlak keserünek, gonosznak,Tisztának és vériszaposnak,Látlak mindenkinek.

Látlak darabosnak, egésznek,Csóknak, savónak, sónak, méznek,Látlak mindenkinek.

Látlak angyalnak és ördögnek,Dicsõ Valónak, tunya dögnek,Látlak mindenkinek.

Látlak életnek és halálnak,Tornak, gyásznak, áldásnak, bálnak,Látlak mindenkinek.

Száz alakban, százképpen látlak,Látlak Ruthnak és Delilának,Látlak mindenkinek.

AZ ASSZONY JUSSA

Bíbor�vágyaiból a MultnakObeliszkként te megmaradtál:Mályva�szinû, bús asszony�sírkõA síromnál.

Tudom én, hogy magad õrzöd csak,Mikor az én síromat õrzöd,De a Halált s ami több nála,Megelõzöd.

146

Ott fogsz pompázni tompa fénnyelS mikor síromhoz latrok jõnek,Hirdetni fogod szent, nagy jussátA volt nõnek.

Hirdetni fogod: te akartadS mindent, mi történt, te akartálS hogy nálam is hatalmasabb vagyS a Halálnál.

HALÁLBA VIVÕ VONATOK

Vonatok, melyek hozzá visztek,Vonatok, melyek tõle hoztok,Óh, vonatok, járjatok rosszul,Ha éjszakában száguldoztok.

Messzirõl intõ lámpák fénye,Hova engem: halálba csaljonS találkozzunk egy szörnyüséges,Halálüvöltõ lakodalmon.

NEM JÖN SENKI

Kipp�kopp, mintha egy asszony jönne,Sötét lépcsõn, remegve, lopva:Szívem eláll, nagyszerüt várokÕszi alkonyban, bizakodva.

Kipp�kopp, szivem megint megindul,Hallom megint: mély, nagy örömre,Halk tempóra, titkos ritmusraMintha jönne valaki, jönne.

Kipp�kopp, most már egy síri alkonyKödös, süket nótáját zengiAz õszi est. Ma se jön hozzám,Ma se jön hozzám senki, senki.

A LELKEDDEL HÁLNI

Mit sarju�hajak csiklandozva fednek,Szeretném megcsókolniKét vakszemed, a halványt,Két kies völgyét a te szép fejednek.

147

Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni,Belopózni fejedbe,Szûz szeretnék maradniS valami újat lelni, kitalálni.

Most én a Halál szárítóján lengekTele gondolatokkal.Óh, talán testem sincs már.De test nélkül is vágyok és esengek.

Csókosan s szûzen akarnék én válniA fejedet csókolván,Azt a két kies völgyet:Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni.

ÉN RÉGI MÁTKÁM

Csupa rom és romlás a multunkS te voltál élénA romboló angyal�seregnek.Csak azért is szeretlek.

Ne jöjj elémbe, meg se csókolj,Én régi mátkám,Minden csókom kezdete, vége,Életem kedvessége.

Csupa rom és romlás a lelkünk,Mindegy, akartuk.Sorsunkon titkos, fekete leplek,Csak azért is szeretlek.

148

AZ UTCA ÉNEKE

DÓZSA GYÖRGY LAKOMÁJÁN

Sebõ pajtás, mit szól a gyomrod?Pajtás, ebeké a vérünk:Fejünk fölött varjak kárognak.Pajtás, meghalt a vezérünk.

Különb volt, mint nyolcvan apátúr,Szentebb úr nem vala itten,Úgy trónolt ott, a tüzes trónon,Mint az egekben az Isten.

Tréfás gyilkosok csiklandoztákS meghalt komoly, büszke fõvel.Háta mögött egy püspök állottSzentelt vízzel és füstölõvel.

Sebõ pajtás, jóllaktunk egyszer,Holt ember varjaknak étkük.Pajtás, mi voltunk a rossz varjak.Mi éhesen széjjeltéptük.

Gyomrunkban az élet s az átok,Hajh, gyomor, haj, kutya bendõ,Ti vagytok Magyarország sírjaS ti lesztek majd a jövendõ.

Lesz bõjtje a nagy lakomának,Lesz új vezér és új Dózsa,Sebõ pajtás, ne köpködj: megváltBennünket a Dózsa trónja.

A VÖRÖS NAP

Harcot és dögvészt aki hoztálBabonás, régi századokra,Kelj föl, óh, kelj föl, szent, vörös NapReám ragyogva.

Csupa gyászt és feketét látok,Amint halódva széttekintek:Éjszakás, gonosz, részeg balsorsÛz, kerget minket.

149

Sokáig lesz, sokáig tart mégA régi sors, a régi átok?Késlekedõ, tunya, vörös Nap,Hozzád kiáltok.

Nem akarok dühvel meghalni,Ajzott és visszatartott ívvel,Remény nélkül, fekete gyásszal,Fekete szívvel.

Kelj föl, óh, kelj föl, szent, vörös Nap,Míg gyûlölök, vagyok és élek:Hatalmasabb, pusztítóbb lennél,Hogyha én nézlek.

S ha te rám néznél, lángot küldnél,Amiként ez meg vagyon írva,A gazokra. És én nyugodtanDõlnék a sírba.

EMLÉKEZÉS TÁNCSICS MIHÁLYRA

Kend volt, Táncsics Mihály,A mi kora lelkünk:Atilla ugarján,Táblabírók földjén,Szenvedõ szerelmünk.

Kendet ostorozták,Kutya se becsülte.Mert kend senki se volt,Mindenkiért hevült,Paraszt�anya szülte.

Kendnek sok fájdalmátSzívesen fájlaljukS e fájó országbanKendnek õs szerepétSzívesen vállaljuk.

Kend, bizony, elporladt,De mink, akik élünk:Vagyunk bizalommal,Vagyunk új TáncsicsokS miként kend, remélünk.

150

Kend új rendet akart:Mindenkit szeretni.Mi más rendre vágyunk:Vagy igaz világ lesz,Vagy nem lesz itt semmi.

Kendet azért mégisÁldjuk, mint egy szentet.Istenünk: az Eszme,Haló porában isÁldja�verje kendet.

A LEGSZENTEBB CSÓK

Szálljon le az égnekMagasságos kedveMinden szerelemre.

Minden igaz tûznélDagad a mi álmunk,A mi új világunk.

Szeressen az ég is,Szeressen a sár is,A kóbor bogár is.

A mi megváltásunkÍgy közeleg egyreA sok szerelemre.

A sok szerelemtõlTisztul meg az életS nem lesznek cselédek.

Büszke úr, ember leszMinden csókos lény is,A kóbor szegény is.

Az ingyen, forró csókA mi álmunk álmaS szabadság világa.

Egy�egy isten lesz majdMinden földi emberTelve szerelemmel.

Óh, szent csók, te szent csók,Proletárok csókja,Vörös, égi rózsa.

151

Ti osztogatjátok,Amit a Ma elvet:Az igaz szerelmet.

S minden igaz tûznélDagad a mi álmunk,A mi új világunk.

A HADAK ÚTJA

Vörös jelek a Hadak Útján:Hunniában valami készül,Rongyos hadak, roppant hadakSeregelnek vígan, vitézül.

Máma Tûz�ország Magyarország,Fagyott testét a láng befutja.Csoda esett. Földre esett,Benépesült a Hadak Utja.

Százezernyi parittyás DávidKészül bízón, dalolva rátok:Ejh, jó urak, dicsõ urak,Ilyen gyávák a Góliátok?

E roppant nép nem Csaba népe,Melyrõl legenda szólott nektek.Más nép e nép, ez csak: a Nép,A fölkelt Nép. S ugy�e, remegtek?

Dobban a Föld s piros virágos,Nagy kedvvel a Napot köszöntjük.És láng�folyó, szent láng�folyóMinden utca, ha mi elöntjük.

Új hadsereg a Hadak Útján,Új legenda, új harcos ének:Ez a jövõ, a kész JövõS pirkadása a magyar Égnek.

Ez az ezer évig nyomorgókSzázszor lesujtott, bús csapatja,De az erõ, a friss ErõS vígságát a nagy Élet adja.

Ágyú, gyilok, úri bitangságNem fog a mi dús ereinken:Ha meghalunk, hát meghalunkS ha meghalunk, meghalt itt minden.

152

Mi vagyunk: Jövõ és Igazság,Engesztelés és nagy Itélet,És mi vagyunk, csak mi vagyunkJó Sors, ha kell s ha nem kell: Végzet.

Minden mienk, csak a tûrés nemS nincs hatalom, amely megingatÉs hangosan, nagy�hangosanIdézzük meg hóhérainkat.

Ez az ország a mi országunk,Itt most már a mi kezünk épít,Tobzódtatok, tobzódtatok,Éppen elég volt ezer évig.

Hír és dal ma riongva vág szétVárosfalak közt, falvan, pusztán:Itt van a nép, megjött a NépVihar�irammal, Hadak Utján.

Itt van a nép, trónt ülni fog mostEzer évig férge a rögnek,Itél a nép, ítélni fogS ezerszer jaj a bûnösöknek.

AZ UTCA ÉNEKE

A szalonoké parfümös rege,Szilaj és új az utca éneke.

A régi dal: mithosz és diadal,Véres és bús ének a fiatal.

A szalonokban a könny is hamis,Az utcán hû az õrült kacaj is.

Amit felbecsül szentre a szalon,Az az utcán rongy kóta, kusza lom.

Csinált sírások, ravasz kacajok,Az utca bátran derül és sajog.

A szalon�ének beteg kedv�vidék,Az utca bátran löki ki szivét.

Ott siratják a mult isteneket,Itt nekik már rég beesteledett.

153

Ott tanult, pompás, fölséges karok,Itt együgyû, de viharos dalok.

Holnap tán égi dal lesz a rege,De föld�robaj az utca éneke.

CSÁK MÁTÉ FÖLDJÉN

Nyakatokon vad, úri tatárok,S mégis büszke a ti fejetek.Frissek a vérben, nagyok a hitben;Csák Máté földjén ti vagytok az Isten.Elõre, magyar proletárok.

Ami csak szépség s ami reménység,Mind ti vagytok a Tisza körül.Nincs a világon még annyi bánatS annyi láncosa nincs még a világnak,Mint itt és nincs annyi nagy éhség.

Éhe kenyérnek, éhe a Szónak,Éhe a Szépnek hajt titeket.Nagyobb igaza sohse volt népnek,Hitványabb Nérók még seholse éltek.Vagytok: a Ma; vagytok: a Holnap.

Én, beteg ember, csupáncsak várok,Vitézlõ harcos nem lehetek.De szíveteket megérdemeltem,Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem:Véreim, magyar proletárok.

A GRÓFI SZÉRÛN

Nyár�éjszakán a grófi szérünReccsen a deszka�palánkS asztag�városban pirosanMordul az égre a láng.

Éjféli hajnal, szörnyû fény ez,Nincs párja, napja, neve.Fut, reszket a riadt mezõnAz égõ élet heve.

Koldus, rossz álmú zsellér ébred,Lompos, bús kutya csahol.Az egész táj vad fájdalomS a gróf mulat valahol.

154

Szenes kalászok énekelnekGonosz, csúfos éneket:»Korgó gyomrú magyar paraszt,Hát mi vagyok én neked?«

»Mért fáj neked az égõ élet?Nincs benne részed soha.Ne sírj, grófodnak lesz azértLeánya, pénze, bora.«

»Ne félj, a tél meg fog gyötörni,Mint máskor, hogyha akar.Élethez, szemhez nincs közöd,Grófi föld ez és magyar.«

S mégis, amikor jön a reggelS pernyét fújnak a szelek,A grófi szérün ott zokogEgy egész koldus�sereg.

Siratják a semmit, a másét,�� A gróf tán épp agarász ��Érzik titkon, hogy az övékE bús élet s a kalász.

PANNONIA GRÓFNÕ SZEKERE

Pannonia grófnõ szekereTélen a várost vígan futja:Csörtess, kocsis, szabad az utca.

Nyáron meg kell hallni vad jajátSzázezernyi, rongyos seregnek,Most odúikban dideregnek.

Nyáron Pannonia homlokátSzégyen és düh festi nagy pírba,Télen hajrá, most marja, bírja.

A rongyosak, ember�ordasokElbújtak sírva, fázva, várva:Kocsizhat Pannonia dáma.

Csörtess, kocsis, nincs veszedelem.Bús ezerjei most a mobnakJövõ tavaszig nem morognak.

155

Pannonia grófnõ szekereRobog cifrán, ragyogva, zárva,De hallga csak, micsoda lárma.

Havas esõben, ím, seregel,Mint nyáron, a koldusok népe,Soraiknak nincs hossza s vége.

Nincs tél, nincs gyász, nincs már akadály,Nincs már szabad út, büszke dáma.Állj meg, Pannonia batárja.

AZ ÕSZI RÓZSÁK

Proletár�lyányok: dér�esettek,Mágnás�parkokban õszi rózsák.Hogyha nem szeretnek, lakolnakS lakolnak, hogyha már szerettek.

Ha sok az álmuk, fonnyadoznak,Hogyha kevés, kidobják õket.Krizántém helyett pótvirágokGomblyukában a gazdagoknak.

Õszi rózsák: proletár�lyányok,Irisz is volt hamupipõke,S pórvirág volt a krizántém is.Lesztek ti még csodavirágok.

A CSILLAGOK CSILLAGA

Sohse hull le a vörös csillag:Nap, Hold, Vénusz lehullott régenS õ dölyföl a keleti égen.

Sohse vörös a hulló csillag:Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt,Szeszélye az égi világnak.

Hulló csillag, hullj, hullj, rogyásig,Ezer eséssel, ezer jajjal:Egy csillagból is jöhet hajnal.

Vörös csillag, ragyogj és trónolj,Mióta ember néz az égre,Vörös csillag volt a reménye.

156

ÚJ VÁRAK ÉPÜLTEK

Még a máglyák, ím, ki se hültek,Régi�zászlós még sok orom,Röpdös babona és turul,De az új várak fölépültek.

Az új várak: nagy, piros lelkek,Szándékok, célok és hitek,Vágyak, amelyek az avasVárakra villámmal tüzelnek.

És a napok lángolva telnek,Az ó várak leomlanak,Csupa új vár lesz a világ,Hol gyõztes bárdok énekelnek.

A DÉLIBÁB ÜZENETE

A Hortobágy beüzent Debrecenbe:»Civis�urak, már holnap délelõttNagy baj lészen.« És ijedt táncot roptakDebrecenben a tatár agyvelõk.

»Civis�urak, már holnap nagy baj lészen:Gõzösön jár ma már az ember�észS a Délibáb Délibábnak maradniNem akar már. És ennyi az egész.«

»Basahalmától õs PéterfáigÁjer pezseg. Úgy hívják: Gondolat.Fütyöl ez a kerek, tatár fejekre:Civis�urak, haboznak még sokat?«

»Majd holnap tán nem lesz idõ megtérni,Korrigálni az õsi, nagy hibát:Civis�urak, nagy baj lészen majd akkor,Ha vörösen bejön a Délibáb.«

DÓZSA GYÖRGY UNOKÁJA

Dózsa György unokája vagyok én,Népért síró, bús, bocskoros nemes.Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állniKaszás népemmel, mert a Nyár heves.

157

A Nyár heves s a kasza egyenes.Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népeRettenetes, nagy dühvel özönöl?

Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?Rabló váraitokból merre futHitvány hadatok? Ha majd csörömpölésselLecsukjuk a kaput?

158

HALÁLVIRÁG: A CSÓK

HÍVEN SOHASE SZERETTEM

Csókjaimat szedtem, vettem,Híven sohase szerettem.

Ha esküdtem s majd meghaltam:Legjobb asszonyom megcsaltam.

Ha akartam, ha igértem,Gonosz voltam tervben, vérben.

Ha öleltem, ha csókoltam,Borús komédiás voltam.

Ha gondoltam a halálra,Csalfán tettem, állva, várva.

Ha valakinek esküdtem,Esküszóból mitse hittem.

Ha tébolyban elájultam,Új nõben ébredtem, újban.

Ha od'adtam testem, lelkem,Kerestem és mitse leltem.

Csókjaimat szedtem, vettem,Híven sohase szerettem.

EGY RÉGI SZÍNÉSZ�LEÁNY

Álmomban mintha mély kutat,Nagy csók�kutat lihegve ásnék:Lompos, szép, álmos, szõke lyányS bús�víg, kóbor komédiás�népBukkan elébem.

Ott éltünk közös udvaron,Korhely szinész�pár s nagy leánya,Akinek csípõi köréFonódott egy kis diák álmaÉs a jövendõ.

159

Szinte húsz év mélységnyireMegkövült lelkemben feküsznek.Valamikor én azt a lyánytVallottam a legméltóbb szûznekS csurgott a nyálam.

Nomád nép, lyány, tacskó�korom,Kivánkozó, szerelmes éjekKincsét veti föl a gödör.Íme, itt van, ez volt az élet:Néhány szamár vágy.

De akkor éltem igazán,Akkor tudtam nõstényt szeretni.Azóta már csak másolok.Életem egy rossz álom, semmi:Ásom a gödröt.

GONOSZ CSÓKOK TUDOMÁNYA

Isten, küldjön te szent kegyelmedSzívemre halálom elõttValami különös szerelmet,Valami különös szerelmet.

Szörnyedjenek el, akik látjákAz én öleléseimet:Új, gonosz csókok tudományát,Új, gonosz csókok tudományát.

Figurázó, nagy csók�zenével,Vaditva a maflák hadát:Így jöjjön el majd az az éjjel,Így jöjjön el majd az az éjjel.

Így kárhozván föloldozódok,Mert így itélem igazánAz életet s kulcsát, a csókot,Az életet s kulcsát, a csókot.

Az élet: elvesztett csók�holmiS én szeretném az életetEgy csók�ötlettel megcsufolni,Egy csók�ötlettel megcsufolni.

160

HALÁLVIRÁG: A CSÓK

Fekete pillangók fogatjánMegyek majd az utolsó csókra.Az asszonyom: Halálvirág,Még sohse láttam: legkülömb,Tavasszal nyíló õszirózsa.

Halálvirág, ha majd az elsõMájusi Hold az égre följön,Ringó ágyadon pihenek.Vigyázz, vigyázz, Halálvirág,Minden kis szirmod tündököljön.

Szent test�kelyhed nyisd ki a Holdnak,Hadd ámuljon el csodavertenS amíg mi összetapadunk,Minden kis bokrot zengjen átNászmuzsika a forró kertben.

Kis virágok súgjanak össze:»Ez volt itt a csóknak Lázárja,Holott csók�úrnak született,Méltó csókokat nem kapott,Most aztán csókol utoljára.«

Hajad, karod, szemed tüzeljen,Ajkad, csipõd, isteni melled,Bársonybõr�lábad, mindened.Édesítsd meg, Halálvirág,Nekem az utolsó szerelmet.

Fekete pillangók fogatjaTérjen vissza üres batárral,Halálvirág, szaladj te is,Ne tudd meg, hogy én egyedülMit beszélek majd a halállal.

ÚRI SZÛZ DICSÉRETE

Tested fehér és makulátlan,De szemedben álmatlan éjek.Láthatatlan, buja jelírásBorítja melled s homlokodonA bélyeg.

161

Vágyad több, mint az utcalyányé,Éji óráid vétkesebbek.Ajkidon a nedves hazugságS ringó járásodban nagy bünökLebegnek.

Az ördög s a hazugság védiEzt a te híres szûzességed,Láthatatlan, buja jelírásBorítja melled s homlokodonA bélyeg.

AKIT ÉN CSÓKOLOK

Akit én csókolok, elsápad,Nem merem megcsókolniAz anyámat.

Jaj azoknak, kik álmot szõnekRólam, hívõ barátnakS szeretõnek.

Jaj azoknak, akik szeretnek,Mert nem hiszek már régenA szivemnek.

Akit én csókolok, elsápad,Nem merem megcsókolniAz anyámat.

A SZÍV KOMÉDIÁJA

Reng a szivem: asszony�csapatokCsatáznak dúlva benne.Két nagy sereg. Egyik a csókos,Másik pedig azoké, kikértHiába estem szerelembe.

Piros és hófehér vértûekTépik egymást bomolva.S a fehérek mindig a gyõzõk:Kiûzik a volt csókosokat,Mintha a Mult az övék volna.

162

S én hallgatom, hogyan zakatolVén szivem egyre szebben.Szerettem�e, kiket csókoltam?Nem azok�e az igaziak,Akiket hasztalan szerettem?

Piros és hófehér vértûekA régi�régi dámák,Kik bomoltak s kikért bomoltam.S vén szívem most sírva játssza elA szív örök komédiáját.

AZ ELSÕ ASSZONY

Vörös haja messze kilángoltA fruska�nyájból. Még sohaKis, kálvinista iskolaNem láthatott ilyen csodát még:Gizella kis zsidó leány volt.

Félt, idegen volt ott sokáigS ha fölzajdult a cinterem,Õ nem játszott: sétált velem,De kék szeme, buggyant�vér ajkaVén lelkemmel még ma is játszik.

Tudtam, hogy számomra csodát hozE más leány: csodát, sokat,Izgató élet�titkokat.Utáltam a többi leányt, mindS Gizellám, lelkem ma se átkoz.

Gizellám, én ma sem haragszom.Tavasz virult a Föld felettS kis, hím lelkem hogy reszketettS hogy olvasztott kis leány�ajkad:Ma is sínylem, óh, elsõ asszony.

HA CSÓKOKAT HALLOK

Éjfél körül a hotelembenDalok riadnak, lángok gyúlnak:X. kisasszonynak és N. úrnakA csókjai.

163

Röpdesnek és összetalálnakPárisnak utcáin a párok.S én leskõdök, hallgatok, várokTárstalanul.

Órák hosszáig hallgatózok,Hallgatom a friss szeretõket,Tán egy kicsit szánom is õket.Hajnalodik.

Hajnalodik és én vergõdök.A csókos párok szenderegnek.Hát az emberek még szeretnek?Mi lesz velem?

A CSATATÉR HÕSE

Ahol nekem is vagy ezerszerPatakozva ömlött a vérem,Majd egyszer csak egy hõs is teremAzon az õsi csatatéren.

Nagy harcos lesz, sok lesz a vére,De gõgös lesz és olyan fajta,Hogy nem szégyenli a sebeitS asszony nem fog kacagni rajta.

Csurgó vérét ezer asszony�szájKacagva és habzsolva isszaS õ megy sápadtan és gõgösen,Várják, de sohase néz vissza.

Füvet lel asszonytalan tájon,Hogy nagy sebeit behegesszeS ahol asszony�személy sohse járt,Ott hal meg majdan, messze�messze.

A FONTAINEBLEAU�I ERDÕBEN

Sárga ákácok bánatos záporaVeri az arcom:A Bonaparték dúlt erdejébenVidor szemekkel vígakat alszom.

Szomszéd tisztáson ajkak csettintenek,Nagy karolásnakTüzelõ zaja vág a fülembe:Itt is öröm van és itt is másnak.

164

Itt is szeretnek, itt is nagy az öröm,Itt is lihegnek,Pedig a csókok és az ákácokItt se tartóbbak és itt se szebbek.

Nászágyat vert itt tán egy párisi párS kacagva játszott,Kacagva csókolt s észre se vetteMint hullnak rá a sárga ákácok.

Csókoljatok csak, okos szerelmesek,Bolondul, szépen.Ez az igaz csók: a BonapartékSárga ákácos, dúlt erdejében.

SZÜRET AZ ATHOSZHEGYEN

Két fráter hordja föl a bort,Roskadjon ma az asztal,Teljünk be ma, testvéreim,Alleluja, alleluja,Mámorral és malaszttal.

Milyen csodás az õszi ég,Ez a bor Krisztus véreS a csillagok: kis angyalok.Alleluja, allelujaS ragyog Mária képe.

Amott táncol a feszületS a hegyrõl zeng a nóta.Hallga, búgnak az orgonák,Alleluja, alleluja,Hajnali mise óta.

Az Úr akarja így, az Úr,Hogy kis szolgái vágyaNéha kitörjön szabadon,Alleluja, alleluja,A fényes éjszakába.

Nézzétek a kõ�Máriát,Mintha reánk nevetne,Piros tóga ma a csuha,Alleluja, allelujaS bennünk az Isten kedve.

165

A vén templom is mint ragyog,Mint fehérlik a tornya,Mintha valami meztelen,Alleluja, alleluja,Fehér asszony�test volna.

Holnap jön a konfiteor,Ima, áhitat, átok,Ma titkon föl a serleget,Alleluja, alleluja;Áldoznak a barátok.

MÁJUSI ZÁPOR UTÁN

Nagymesszirõl ködölt a Bükk,Gõzölt a sík, áradt az ÉrS fáradt testemben hirtelenOtt, a záporverte mezõnPiros dalra gyujtott a vér,Piros dalra gyujtott a vér.

Szinte sercent, hogy nõtt a fû,Zengett a fény, tüzelt a Nap,Szökkent a lomb, virult a Föld,Táncolt a Föld, táncolt az ÉgS csókolt minden az Ég alattS csókolt minden az Ég alatt.

Káprázó, városi szememBehúnyom ennyi csók elõttRebegõn és nyugtalanulÉs halkan kérem az Urat:»Áldd meg ezt a csókos mezõt,Áldd meg ezt a csókos mezõt.«

Itt is, ott is asszony�csapatKapál, hol majd élet terem.(Óh, mégis�mégis élni jó.)Erõsek és fiatalokS a lábuk térdig meztelenS a lábuk térdig meztelen.

166

HIDEG KIRÁLY ORSZÁGÁBAN

AZ ÉLET BOSSZÚJA

Aki az Élettel kikötött,Akkor hal meg, erõje veszvén,Mikor az Élet lakodalom:Csillag�esõs, nyárvégi estén.

Jaj, hogyha én is akkor megyek,Mikor pászmásan hull a csillag,Mikor még menni nem akarok,Jaj, hogyha éppen akkor hívnak.

Karmos lelkemnek mit felelek,Ha karmolva és fúlva kérdi:»Miért megyünk el ilyen korán?«S ha megmondom, tán meg se érti.

»Békétlenek voltunk: meghalunkMuszájból, fáradtan, sötétenS úgy bukunk bele a semmibe,Mint lázadó tüzek az Égen.«

Jaj, hogyha az Élet gyõzni fogS hûtlenségemért meglakoltat.Sohse látott még ez a világNyugtalanabb szomorú holtat.

Rettenetes szép éjszaka lesz,Csodásabb, dúsabb, mint a többi:A gyõztes Élet ez éjszakánMinden õs pompáját kiönti.

KACAGÁS ÉS SÍRÁS

Kacagni nehéz, sírni könnyebb:Mikor én nagyokat kacagok,Dermedten menekülnekSzívembe vissza a könnyek.

Víz�könnyekkel gyászolnak mások,Az én könnyeim már szárazok,Bolond és furcsa könnyek:Vad, nyugtalan kacagások.

167

Úgy cseng, mint egy babonás emlék,Riadozón, ez a kacagás,Mintha valami õsi,Nagy átoknak felelgetnék.

A PARASZT NYÁR

Nyomorék s cifra napjaimUri s õszi nyomába járEgy szép paraszt, egy õs paraszt:A nyár, a lomha Nyár.

Boldog, aki az õ fia,Boldog, akit a Nyár szeret,Boldogak a Nyár fiai,Az erõs emberek.

Boldog, ki mindig ujrakezd,Boldog, kit az élet maraszt,Boldog, aki vígan kaszál,Boldog, aki paraszt.

A Nyár, a Nyár legjobb apa,Osztja a békét és erõt,Leveszem úri süvegemA paraszt Nyár elõtt.

A Nyár, a Nyár nem álmodik,Kaszál, dalol és nem rohan,Erõsen, biztosan arat,Forrón és boldogan.

Én, úri Õsznek gyermeke,Kengyelfutó beteg vagyok:Elõttem Tél, nyomomba NyárS Tavaszkor meghalok.

Rámlép a Nyár gyõzelmesenS szól lomhán, vígan, könnyedén:Az én gyermekem volt ez is,De sietett, szegény.

168

TAVASZ A FALUBAN

Pufók felhõk, dalos fuvalmak,Foltos fény�mezõk a mezõkön,Kínok a szívben. Õ jön, õ jön,A szent Tavasz. IderagyognakMessze szivek és messze faluk.Multból az ember s szántott kertbõlKukacot kapar a tyúk.

Hát jönni fog megintlen újra,Újra uszítva, hitegetve?Õsz lesz megint. Kinek van kedveEzt az ügyet végigcsinálni?Hiszen a vágy már születve fut:Télbõl az ember a halálbaS tyuk�ólba szalad a tyuk.

AZ UTOLSÓ REGGELEN

Az anyám sem ismerneAzon az egy reggelen,Az utolsó reggelen.Egy reggelt kérek én csak.

Ébredjek idegennekAzon az egy reggelen,Az utolsó reggelen,Bámuljak, csodálkozzak.

Öleléssel, szidássalAzon az egy reggelen,Az utolsó reggelen,Ne bántalmazzon senki.

Közömbösen nézzen ráAzon az egy reggelen,Az utolsó reggelen,Minden az idegenre.

»Ez is elment« �� szólnánakAzon az egy reggelen,Az utolsó reggelen.»Vajjon ki volt a jámbor?«

169

MI LESZ HOLNAP?

Emlékezem, hogy tegnap örültemS körülöttem tegnapok, holtak.Csak a mát nem látom sehol sem.Mi lesz holnap?

Rettenetes�bús az én jókedvem,Tegnapok és holnapok árjánFut, rohan a Halál elébe,Aki vár rám.

Az én bús sorsom a mátlanság,Az én valóim: akik voltakÉs akik talán�talán lesznek.Mi lesz holnap?

A HALÁL LOVAI

Holdvilágos, fehér uton,Mikor az égi pásztorokKergetik felhõ�nyájokat,Patkótlanul felénk, felénkÜgetnek a halál�lovak.

Nesztelen, gyilkos paripákS árnyék�lovagok hátukon,Bús, néma árnyék�lovagok.A Hold is fél és elbuvik,Ha jönnek a fehér uton.

Honnan jönnek, ki tudja azt?Az egész világ szendereg:Kengyelt oldnak, megállanak.Mindig van szabad paripaS mindig van gazdátlan nyereg.

S aki elõtt megállanak,Elsápad és nyeregbe szállS fehér úton nyargal veleHoldvilágos éjjelekenÚj utasokért a Halál.

170

A FEHÉR KENDÕ

Tinta�folyamról tengerre hajtjaBárkáinkat a fekete árS várja a gyõztest egy fehér kendõSzázezer éve már.

Lobog a szirtrõl, valaha régenÕsi poéták álom�asszonyaSzent remegésben, nagy áhitással,Sírva tûzte oda.

Meghaltunk, de föltámadtunk érte,Fojtjuk egymást, rongyolt a mezünk.Lobog felénk az a fehér kendõS evezünk, evezünk.

Versengünk immár százezer éve,Marjuk a vad, fekete habotMinden asszonyok asszonyáért, kiRégen�régen halott.

Lobog elõttünk a fehér kendõ,Vinnyog, nyerít a fekete ár:Tépetten, rongyban mi csak hajózunkSzázezer éve már.

Hív bennünket a halott menyasszony,Minden asszonyoknak asszonya,Futunk. S szegény, tintás, rossz szivünkkelSohse érünk oda.

A TAVASZI VIHARBAN

Bepaskol a szemembeMájusi fa�virágotEz a tavaszi vihar.Könnyû a kacér ágnak,Könnyû a fa�virágnak.

Õk mégis itt maradnak,Nekik itt a hazájukS nyílnak az új tavaszon.Nekem tavasz nem zsendül:Elmentem gyökerestül.

171

A tavaszi viharbanÁllok, mint nagy kérdõjel:Vajjon merre�merre vetEz a szél s virág�ontás,Ez a nagy, bús lemondás?

HIDEG KIRÁLY ORSZÁGÁBAN

Télben élnek a törpék,Kiknek a királya: Hideg.Zsarnok király, Hideg király,Szakálla hosszú, hosszúS nem ad kegyelmet senkinek.

Óh, kis Hideg király úr,Kinek szemed nincs, csak szived,Kis, rossz szived, haszontalan,Jégbõl, hóból és télbõl,Bocsáss meg, király úr, Hideg.

Én Óriás�országnakVagyok jobbágya, óh, Hideg.Nagy császárunk: a szent Meleg.Óh, király úr, kegyelmezz,Kicsi szived van, de szived.

A NINCSEN HIMNUSZA

A Hajnal nem ragyogó,Az Éj fehéren lebben,Az Isten nem jóságos,Az Ördög nem kegyetlen.

A Nyár fagyos jégverem,A Tél hevítõ hõség,Piros virág a BánatS barna�bús a Dicsõség.

Bivaly�fekete a hó,Fehér a szurok korma,A Van csak egy rossz álomS a valóság a Volna.

A Halál õs dáridóS kis stáció az Élet,A Bûn szebb az ErénynélS legszebb Erény a Vétek.

172

A méz maró keserûS édes íze a sónak,A Ma egy nagy hazugságS az igazság a Holnap.

Nincsen semmi, ami van,Egy Való van: a Nincsen,Az Ördög a rokonunkS ellenségünk az Isten.

CSÉPEL AZ IDÕ

Csépel az idõ, hatalmasan csépelS ahogy kiveri testem�lelkem szemét,Kezdek megtelni balga bölcsességgel.

*

»Talán ez a jó: törött szalma sorsa,Talán ez a jó: a kicsépelt szemek.Bárcsak mindennek vége�vége volna.«

»Kis céljaikat mások ûzzék, mentsék.Boldog a szalma, mely immár magtalanS egy szent dolog van: az örömtelenség.«

»Új földet hízlal a kicsépelt szalma,Új jövendõket, új öröm�magokatS legtöbbet az ér, aki meg van halva.«

*

Csépel az idõ, hatalmasan csépelS ahogy kiveri testem�lelkem szemét,Kezdek megtelni balga bölcsességgel.

A HARMINCADIK ANDRÁS�NAP

Kiket szerettemS mert én szerettem õket: néhaik,Harmincadik András�napomkorÉrkeztek ünnepi menetben.

Élõk és holtak,Valamikor szivemnek kínjai,Éjféltõl hajnalig idõztekÉs a szivembõl rostokoltak.

173

Hajnalkor mentekSemmibe vissza a hajdani nõkS elfogyasztott szivem helyéreKacagva keresztet vetettek.

A JÉGCSAP�SZÍVÛ EMBER

Csonttá fagy az, akit szeretnek:Minden csöpp vér, mely hull miatta,Belekeményül jégbe, fagyba.

Bús szivek, kik engem szeretnekS én dermedten jajgatok értök:Mennyi vér�csöpp, megfagyott vér�csöpp.

Mint egy nagy, piros, véres jégcsapCsüggök szélén sok szív�eresznek,Megfagynak, kik engem szeretnek.

EGY VIDÁM TOR

Tor lesz, mint régen�régen vala:Falubeli bölcs vének jönnekS kiosztódik a bor és kalácsE vígan gyászoló ember�özönnek.

Leülnek tisztesen, csöndesen,Siratnak, kik mernek siratniÉs egyre nõ a vendég�csapat.Jaj, mit fognak ennyi embernek adni?

Én nem voltam békés valaki,Mint régi, sok falusi õsöm.Ezek itt nem atyámfiai,Nem lesz köztük bajtársam, ismerõsöm.

Ezek csöndben, de kiváncsianSeregelnek össze a torraS óvatos torkuk köszörülikÜhmgetésre, búra, kalácsra, borra.

Micsoda tor lesz: az idegenekGyászházunkhoz köszönve jönnek,Leülnek. S a friss hantok alólCsontjaim tréfásan visszaköszönnek.

174

A FEHÉR LÓTUSZOK

Vén, bûnös, mély lelkembõl néhaCsodálatos forróság buzog,Mint bús mátkák éjjel sírt könnyeS íme, kinyílnak hirtelenCsúf tükrén a fehér lótuszok.

Mese�madarak arany�szárnnyalVerik meg a tajtékos vizetS én érzem, hogy lelkem virágzik,Hogy nagy, áldott gyermek vagyok,Buzgok, vágyok, feledek, hiszek.

Láp�lelkem mintha kristály volna,Naiv, szép gyermek�mesék honaKacsalábon forgó kastéllyalÉs benne minden hófehér,Tündér�varázs, édes babona.

Fehér gondolatok, virágokTerülnek el. A sáros habokMintha olvadt ezüst lennénekS én pedig forrón, lihegõnKedves, szent, tiszta élet vagyok.

Fehér lótuszok tündökölveHajbókolnak a nyári Hold elõtt.Ilyenkor alkony van s fürödnekLelkemben a pillanatok,Szépségek, tervek, fény�testü nõk.

S végigborzol egy utca�szélvészS én mindent megint látok, tudok.Csikorog a láp fagyos mélye,Voltak és ismét nincsenekVirágim, a fehér lótuszok.

175

A MUSZÁJ�HERKULES

HARCOS EMBER SZÍVE

Küldjétek a szívemet holtanValakihez, nem tudom, kihez,Akihez a legrosszabb voltam.

Egy bús harcos védjen meg engem,Kinek kegyetlen sorsa a harcS ki sírva jár a fergetegben.

Én jajgatva, én sírva szánom,De halottan sem enyhíthetemAz én szomorú rosszaságom.

Nézzétek majd szívem, a hûltet:Milyen szép volt s milyen nyomorék,Engem õs átkok harcba küldtek.

Ha veszettül vívtam, csatáztam,Sírva dalolt szívemben az üdv,Mint egy elhagyott szentegyházban.

Akit vágott; búsan, veszetten,Átkozott, harcos, bolond karom,Talán�talán épp azt szerettem.

Küldjétek a szivemet holtanValakihez, nem tudom, kihez,Akihez a legrosszabb voltam.

HA TÁVOLRÓL NÉZEK

Úgy látom majd a glóriátok,Sok pénzetek,Mostoháim, ti szerencsések,Mint valami nagy betegséget.

Úgy nézek rátok a falumbólHallgatagon,Mint a bús, föloldozott vétek,Úgy nézek én majd tifelétek.

176

S úgy fogok majd otthon meghalni,Mint egy kölyök,Akinek tréfa volt az életÉs ok nélkül pihenni tér meg.

ÚJ KÖNYVEM FEDELÉRE

Hogy itt vannak egy könyvben, holtan,Nyomva, befûzve, azt se tudom,Hogy vajjon õket én daloltam?

Akárkié is lehetnének,Olyan furcsák és távoliak:Átok, zsoltár, panasz és ének.

Bizonyos, hogy csúfolják, félikEzeket a bûnös dalokat,Kik az életet félig�élik.

Bizonyos, hogy gyönyörû volna,Ha ezeket a fájdalmakatMás éli és más panaszolja.

De én voltam, óh, jaj, én voltamSzülõtök, vad, borús, új dalokÉs én már régen meglakoltam.

A MARADANDÓSÁG VÁROSÁBAN

Vajon igaz, hogy DebrecenbenA Maradandóság lakik?Én a Mulandóság fia vagyokS azért siettem most ide,Hogy megkeressek valakit.

Itt kell, hogy éljen valahol még,Csak elrejtik évek s falak,Gyöngyvirágosan Szeszta�bort iszik,Lecsacsizza az Életet,Leányt ûz, vagy verset farag.

Szulamit és Szaffó az álma,Vidám rémek veszik körül.A világ: Nagyerdõtõl vasútig.Boldoggá teszi a sírásS egy olcsó csóknak is örül.

177

Itt él, itt van, meg kell találjam,Az ma is él, az nem halott.Ilyen jó helyrõl el nem mehetett.Megsimítom vén arcomat:Nem én vagyok, nem az vagyok.

Az ma is él és úgy él, mint más,Úgy csókol, úgy sír, úgy kacag.Új, külön Apollója nincs nekiS úgy ír verset, ha verset ír,Ahogy szokás, ahogy szabad.

Ha jön az éjjel, tud aludni,Ha jön a harc, hát talpra áll,Ha ölelõ, szép asszony jön, ölel,Jó cimborája jön, iszikS mosolyog, ha jön a Halál.

S mi lenne, ha most látna, jönne?Engem egy nagy átok borit.Nem akarom látni, nem keresemAz én fantom�kamaszomat.Maradjon itt, maradjon itt.

AKIK MAJD ELKÍSÉRNEK

Az ó�temetõben tegnapNekidõltem egy sírhant�félnekS azokra gondoltam csöndesen,Akik élnek.

Én már félig halott volnék:Száz halál�pók nagy gonddal szõ be,Hogy juthassak méltón, csinosanTemetõbe.

De akik tovább is élnek?Mi lesz velük, szegény balgákkal?Akik a mély, undok, nagy sirigElkisérnek?

AZ ÉN BÛNÖM

Én csak adtam, adtam, adtamS akik kaptak, egyre kaptak,Mért dühöngnek énmiattam?

178

Én csak éltem és daloltam,Többet, jobban, erõsebben.Olyan nagy bûn, hogy én voltam?

Hát kárhoztam, hát vétkeztem,Mert másoknál külömb voltam?Nem akartam, nem kerestem.

Hát igazán ez a sorsaMinden újnak, szépmerõnek?Bár sohse születtem volna.

A MUSZÁJ�HERKULES

Dõltömre Tökmag Jankók lesnek:Úgy szeretnék gyáván kihúnyniS meg kell maradnom Herkulesnek.

Milyen hígfejüek a törpék:Hagynának egy kicsit magamra,Krisztusuccse, magam megtörnék.

De nyelvelnek, zsibongnak, ûznekS neki hajtanak önvesztükreMindig új hitnek, dalnak, tûznek.

Szeretném már magam utálni,De, istenem, õk is utálnak:Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom�esettenBujdosni, szökni, sírni, fájni.De hogy ez a csürhe nevessen?

Szegény, muszáj�Herkules, állom,Gyõzöm a harcot bús haraggalS késik az álmom s a halálom.

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,Jó lesz egy kis hódolás és csönd:Így nem fogok sohse meghalni.

IDÕ ELÕTT ELMÚLNI

Idõ elõtt elmúlni vétek:Elkárhozok, mert meghalok.Szûzi harcok, ifjú dühök,Most kellenétek.

179

Most kezdek a latroknak fájni,Most lennék félõs valaki:Koldus�tarisznyás, nagy legény.S válni kell, válni.

Már nem baj, ha húsomból esznek:Óh, bárcsak fájna egy kicsit.Hadd adnám vissza a pofontAnnak, emeznek.

De, hajh, nem kell, amért szapulnak,Fáradt, haló, vén bölcs vagyok.Visszatértem a réginek:Magyarnak, úrnak.

Hajh, be átok, hogy visszatértem,Be jó volna még a birok,A nagy, test�a�testen csataBokáig vérben.

Be jó volna a nagy gazoknakTiporni, rúgni a hasuk,Szépen, haraggal, magyarán,Amíg szuszognak.

Be jó volna nézni, ismerniA csúf varangy�ellenfelet,Kacagni rajta egy nagyotS kupáján verni.

Idõ elõtt elmúlni vétek:Elkárhozok, mert meghalok.Szûzi harcok, ifjú dühök,Most kellenétek.

ÉN FIATAL MARADOK

Beágyazott a villás Vénség:Meleg ólban vár élet�alom.Jaj nékem, mert faluba vágyokS evoé, mert úgy érkezek meg,Ahogy születtem: fiatalon.

Én fiatalon érkezek meg,Mankóm is egy dús�virágos ág.Én nem vénülök csak e tájon,Nekem adatott magyar földönMost az egyetlen, nagy ifjuság.

180

Szakadhatok messze városba,Vagy visszahóditom a falut:Sorsom mégis a fiatalság.Én magyar daccal ébren voltamAkkor, mikor mindenki aludt.

Asszony leköphet csúfolódva,Ügyes zsidó röhöghet nagyot:Vénen, násztalanul, szegényen,Faluba rogyva, menekülveÉn mégiscsak fiatal vagyok.

Ez az a nagy, nagy fiatalság,Melynek a bús Halál is szülés.Nálunk divat korán vénülni,Itt ifjak is született vének,Nekem tilalom a vénülés.

GONOSZAK A HALOTTAK

Bomló halottat ölnek,Akik engem gyülölnek.

Nem tudok térdre hullni,Nem tudok megjavulni.

Nem tetszem semmiképpen?Földeljenek el szépen.

Én már régen nem élek,Ravatalról beszélek.

Hangom halotti, tompa,Tegyenek a síromba.

Gonoszak a halottak,Gonoszak a halottak.

LENNI KELL, LENNI

Rám néznek és minden rendben van:»Nagy valaki ez, vagy nagy senki.«Csupán azt nem kérdi senki sem:Gyûlölni kell�e vagy szeretni?

181

Úgy bánnak velem, mint kisdeddel,Hol elaltatnak, hol fölráznak.Minek születtem: valakinek,Prófétának vagy zsigorásnak?

Kóbor kutyának sorsa az enyém?Ötszáz évre kell újra lenni?Ostoba sors, ostoba sirás:Lenni kell, lenni, lenni, lenni.

A LEGJOBB EMBER

Televagyok félelemmel,Gyöngeséggel, szerelemmel.Gyáva vagyok:Én vagyok a legjobb ember.

Ha tervezek, majd elválik,Ha gyûlölök, majd elmálikS ha õrülök,Õrülök mindhalálig.

Gyávaságban, õrületbenNem ragyogott senki szebbenS ha szeretek,Nagy vagyok a szerelemben.

Ha kétség jön, majd elhiggad,Hogyha csönd jön, majd elringatS ha menni kell,Majd elmegyek, hogyha hívnak.

Tudok hinni, várni, csalni,Egyet nem tudok: akarniS bizonyosanFölségesen fogok halni.

SEREGÉLY ÉS GALAMB

Emlékszel�e egy csúf madárra?Hollók és varjak kósza népeÍgy vallat éjrõl éjre.Emlékszel�e egy csúf madárra,Egy véres, bûnös, vén seregélyre?

182

Nem láttam soha seregélyt én,Gyönge, finom fióka�szárnyamÚgye, hogy makulátlan?Nem láttam soha seregélyt én,Nem láttam én, jaj, sohse láttam.

Éjben, csókban, borban, szemétbenTört szárnnyal én sohse loholtam,Sebekkel, félig�holtan,Éjben, csókban, borban, szemétbenAz nem én voltam, az nem én voltam.

Nem emlékszem a csúf madárra,Valaki itt galambnak véltenJárt helyettem a vérben.Nem emlékszem a csúf madárra,Újszülött vagyok, nem is éltem.

Elõttem egy vén seregély jártBizonnyal, gonosz, bûnös kedvben,Dacolva, istenetlen.Elõttem egy vén seregély járt,De én, ime, újraszülettem.

Piros, fehér, szûzi galambként,Aki nem küzd, sorsot nem vállalEgy csúf seregély�árnnyal,Pihés, fehér, szûzi galambkéntHalok meg szép galamb�halállal.

A ROTHSCHILDÉK PALOTÁJA

Rossz fiákker, kerekes gálya,Hol az embert hallgassra intik.Párisban, Bécsben, télen mindig,Ködben és este ragyogott fölRothschildék palotája.

Kocsisom mindig arra tévedt,Mintha kocsisom a Sors volnaS rossz fiákkeren bandukolvaLáttam: pompa, tüzes fényesség,Szõnyegek s drága képek.

Boldog kocsis: egy lovat üthet.Be borzasztó tenger az utca,Hol száz gálya száz útját futja.Be nem egyforma az az isten,Aki kerget bennünket.

183

Lekacagott a kocsis hozzámS ciceroneként járt a szája:»Ez a Rothschildék palotája.«S én a hideg ülésre nyomtamLángoló, dühös orcám.

Ember�könnyek sós tengerébenÉreztem siklani a gályám,Vetélt örömök bús dagályán.Csak egy�két tornyos szikla�kastélyRagyogott ránk kevélyen.

Örök este és örök gálya,Csak ott, ott fenn egy�egy toronybanLobban öröm örömre, lobbanÉs mindenek fölött világlikRothschildék palotája.

MOROGNAK A VÉNEK

Újfent morognak salabakterék:Mi magyarságunk nekik nem elég.Õk a magyarok, õk mindig a vég�ok?Eb ura fakó,Ez a magyarság?Azok magyarok, akik nyomorékok?

Magyar vagyok, vén, bús, magyar diák,De unom már ezt a komédiát:Megkarmolom az agg rozmárok arcát.Eb ura fakó,Pukkadjatok meg,Nekünk nem kell savós, úri magyarság.

Mi magyarságunk: élõ s nem halott,Mi vagyunk itt igazi magyarok.Arany�jászolból nem tudtok jól enni?Eb ura fakó,Ne nézzetek ránk,Amit morogtok, úgyis semmi, semmi.

Elválik úgyis, hogy mi lesz velünk:Magunké leszünk vagy kilincselünk?Lesz�e magyarság új célra, nagy okra?Eb ura fakó,Faljatok aggok,Bízzátok ezt az ifjú magyarokra.

184

A VERSELÕ ASSZONYOK

Nõvéreim, verselõ asszonyok,Hogyan látjátok ti a Szépet?Szebben kacag, hangosabban zokogTibennetek az élet?

Szerelem, szülés, lét és költözés:Az élet�Szfinx nem asszony mása?Bizonyosan nagyobb megkönnyülésAz asszonynak sírása.

Bizonyosan szebb az örömötökS harc nélkül jobban mertek sírni.Óh, áldott az az asszonyok között,Aki verset tud írni.

AZ ÉN TESTAMENTUMOM

Eltestálom ezennelSzegény szivem haragját:Bolond örökösömnekBölcsõjét most faragják,Most faragják valahol.

Ráhagyom szeretettel,Amiben csak volt részem:Jussolja a szerelmem,Kóromat s szenvedésem,Szenvedésem s örömöm.

Az én ellenségimmelVívja tovább a harcot,Kupámat hajtogassaS mutasson vidám arcot,Vidám arcot, ha borul.

Legyen magyar s fogják rá,Hogy rossz fia fajának,Legyen vidám, rajongóS fojtsa sós, furcsa bánat,Furcsa bánat s nagy sirás.

Tomboljon, ha nem értik,Hitet büszkébben valljon,Szebben és jobban éljen,Szebben és jobban haljon,Jobban haljon: derüsen.

185

Haragudjék, de bölcsen,Harcoljon, de több gõggel,S ne átkozzon majd engem,Ha a Nap késõn jõ fel:Késõn jõ fel akkor is.

ÁLCÁS, VÉN VALÓMMAL

Vén, lógó fejemnekFiatal az arca:Mintha a gyermekség,Eljátszott gyermekségJátszadozna rajta.

Ingó lábaimmalBátorakat lépek,Minthogyha cél felé,Nagyszerû cél feléHajtana az élet.

Barna üstökömnekSe híja, se hója,Mintha tán ez volnaÉs igazi volna:Lelkem takarója.

Nagy szemeim olykorAsszonyoknak intnek,Minthogyha az öröm,Az eleven örömPártfogolna minket.

Álcás, vén valómmalTitkon nyögve, fájva,Ifju színnel megyek,Csúfolódva megyekAz öreg halálba.

ÉN KIFELÉ MEGYEK

Egy�egy szitok, szép szó, üvöltésJön messzirõl még�még utánam,Zúgó fülemig alig ér el,Mértföldeket lép�lép a lábam:Én kifelé megyek.

186

Hátul: egyre messzebb az Élet,Elõl: jön�jön az Ismeretlen,Nem gyûlölöm, kiket gyûlöltem,Nem szeretem, kiket szerettem:Én kifelé megyek.

Mit hagyok itt, nem is tudom már,Messzebb�messzebb visz minden óra.Fekete�zöld babérfák terheEsõzik a bús távozóra:Én kifelé megyek.

187

SZERETNÉM,HA SZERETNÉNEK � 1909

188

SEM UTÓDJA, SEM BOLDOG ÕSE...

Sem utódja, sem boldog õse,Sem rokona, sem ismerõseNem vagyok senkinek,Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,Észak�fok, titok, idegenség,Lidérces, messze fény,Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,Szeretném magam megmutatni,Hogy látva lássanak,Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkinzás, ének:Szeretném, hogyha szeretnénekS lennék valakié,Lennék valakié.

189

ESZE TAMÁS KOMÁJA

OND VEZÉR UNOKÁJA

Egy nagy tivornyán borral, vérrelIdéztem a halottakatS találkoztam vad Ond vezérrel.

Nyeregben ült kozák ló hátán,Rabolt ló hátán dölyfösenS én elhültem õs szine láttán.

Hiába akarnám, szeretném,Nincsen hozzá semmi közöm,Más a szemem, gerincem, eszmém.

Más a lovam, a vérem, álmom,Tõle jövök és idegenAz én õsöm, fajtám, királyom.

Ilyen bánat-folt nincs fölvarrvaE kerek földön senkire,Csak fajából kinõtt magyarra.

BUJDOSÓ KURUC RIGMUSA

Tíz jó évig a halálban,Egy rossz karddal száz csatában,Soha-soha hites vágyban,Soha-soha vetett ágyban.

Kergettem a labanc-hordát,Sirattam a szívem sorsát,Mégsem fordult felém orcád,Rossz csillagú Magyarország.

Sirattalak, nem sirattál,Pártoltalak, veszni hagytál,Mindent adtam, mit sem adtál,Ha eldõltem, nem biztattál.

Hullasztottam meleg vérem,Rágódtam dobott kenyéren,Se barátom, se testvérem,Se bánatom, se reményem.

190

Már életem nyugalommalIndul és kevéske gonddal,Vendégséggel, vigalommal,Lengyel borral és asszonnyal.

Lengyel urak selymes ágyaMégis forró, mint a máglya.Hajh, még egyszer lennék árva:Be jó volna, hogyha fájna.

Áldott inség: magyar élet,Világon sincs párod néked,Nincsen célod, nincsen véged,Kínhalál az üdvösséged.

Elbocsát az anyánk csókja,Minden rózsánk véres rózsa,Bénán esünk koporsóba,De: így éltünk vitézmódra.

A DÁL-KISASSZONYOK NÁSZA

Az volt a hír az Azov partján,Hogy Dál király vén csont és konok,De nincsenek szebb lyányok a világon,Mint a Dál-kisasszonyok.

Szép úrfiak nyár-alkonyatkorLóháton jöttek és hevenyén,Az Azov partján tengerbe, bozótbaBelebámult száz legény.

Nagy, jó, deli, magyar legényekBámulták a sûrüt és vizet.Szépet álmodtak fehér pendelyekrõlS üzentek valakinek.

Ez nagy titka volt az Azovnak,Itt veszedelmes volt az idõ,Nyárban az ember nõre jobban vágyik,Mert a nyár nagy keritõ.

Nyárban az ember ezredévet él át,Lelke, szive elõreforogS kidobódott a Dál-kisasszonyokraAzov partján a horog.

191

Száz, erõs úrfi esküdött meg,Hogy ló eldõl, feszült íj szakad,De diadalmas vággyal, szerelemmelÁllnak meg egy vár alatt.

Egy lankáson majd nótát kezdnek,Lyány-csaló nótát és fiataltS úgy várják a leányok leszökését,A csókot és diadalt.

Úgy várják és az Azov partjánMegsûrûlt és meggyûlt a meleg,Sátrak elõtt az ifjaikra vártakKócos, vén harc-emberek.

S Dál király leányait hoztákA vad legények gyõzelmesenS a sátrak elõtt a vén szivek véreMeg-megbuggyant csendesen.

A sátrak elõtt, Azov partjánÜlt a szivekre nagy, messze gyászÉs a Dál-kisasszonyokra sötétenSzállott le az éji nász.

HAJÓ A KÖDBEN

Ködben ül a Tátra orma,Ködben a paloták tornyaÉs itt és ott, néha-néhaLobban egy picike fényÉs megfeszül a vitorla.

Magyar tenger ez a tenger,Vésszel, köddel, gyötrelemmelSzeljük árját néhány százan:Jaj, vajjon mi lesz velünk?Nincsen itt part, nincsen ember.

És hajózunk, szállunk, szállunk,Sohase lesz megállásunk:Egy köd-ország MagyarországS hogyha Új jön, újra köd,Köd elõttünk, köd utánunk.

192

Valamikor ki kell kötni,Valaminek kell már jönni,Valahára mutassuk meg:Ágyúk vannak a hajónS az ágyúk tudnak dörögni.

NÉGY-ÖT MAGYAR ÖSSZEHAJOL

Itt valahol, ott valaholEsett, szép, szomorú fejekkelNégy-öt magyar összehajolS kicsordul gúnyos fájdalmukbólEgy ifjú-õsi könny, magyar könny:Miért is?

És utána, mint a záporJön a többi könny:Miért is, miért is, miért is?S nincs vége könnynek és miértnek.Fölöttük hahota köszön,Hahotája, akik nem értnekS akik sohase kérdik s kérdték:Miért is?

És csöpög a könny:Miért is, miért is, miért is?És hömpölyög fönt a hahota,Hogy soha, soha, soha.

Ennyi búsulással fényesenNyílnék meg az Ég,Ahol csak Ég és okos üdvösség vanS itt nem elég.Itt nem kell csak a könnyS itt valahol, ott valaholEsett, szép, szomorú fejekkelNégy-öt magyar összehajol,Miért is, miért is, miért is?

ESZE TAMÁS KOMÁJA

Gábor fiam Bécsé,Oda is van nõve,Örzse lyányom a Krisztusé,Papok szeretõje.

193

Morva grófé földem,Asszonyom a sírban.Menjünk, menjünk Munkács felé,Már eleget sírtam.

Nincsen e világon,Nem maradt már semmi:Esze komám, ideje márRákócziért menni.

Magyar bolondoknakBolond útját járomBécsi lator lett a fiam,Pap-céda a lyányom.

Váradon gyaláznak,Bécsben kinevetnek,Ciberén élt Esze komám,Mondok egyet kendnek.

Urak, papok dölyfét,Ím, eleget tûrtük,Gyomrunkba a sok bánatotMár eleget gyûrtük.

Rákóczi, akárki,Jöjjön valahára:Kígyóinknak, Esze komám,Lépjünk a nyakára.

ZILAHI EMBER NÓTÁJA

Balázs Árpádnak küldömZilah fölött felhõzik mostIfjuságom kicsalt vére,Vörös-fényes a Diák-domb,Vér hullott a Terbetére,Régi ember régi vére.

Istenem, csak egyszer lennékCsókos, ifjú, boldog másik,Ott, a híres Meszes aljánAz utolsó áldomásig,Olyan boldog, mint a másik.

194

Meghaltak már a leányok,Kiömlött a szívem vére,Vörös-fényes a Diák-domb,Vér hullott a Terbetére,Kiömlött a szívem vére.

KURUC ÁDÁM TESTVÉREM

Ma valaki tréfált velem,Boros, mámoros éjjelenElém-állt, mellére csapott:»Kuruc Ádám deák vagyok.«

»Én se voltam zabi gyerek,De ki kuruc, nem pityereg.Vérem volnál s hogy imigyenAsszonyoskodsz, szánom igen.«

»Ez az élet nem nagy dolog,Egyet forog, kettõt forog,Néha inog, de csak megáll:Legvígabb pajtás a Halál.«

HARCOS GYULAI PÁL

Jó, hû csatárok szégyenkezve halnak,Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr,Azt üzeni, hogy nincs vége a dalnak:Nem halt meg õ, csak befordult a falnak.

Kis Erdélyország, kis sorsunk vidéke,Küldte ide, hogy háborogjon,Mert az apróknak harc a menedékeS vérbeli magyart megölne a béke.

Hát õ verekszik, bevágtat a bajbaS végtelenül sok a magyar baj,Õ belevág, nem gyáván töpreng rajta,Hajh, kiveszõ, de legjobb magyar fajta.

Sorsunkat hordta, nem csupán a kardotS a sorsvivõk el nem mehetnek.Hol álom-pipák õs füstje kavargott,Szivig és csontig vinni kell a harcot.

195

Mindegy minden más: harsogjuk a vádat:Álmos magyar, nézz be lelkedbeÉs válogasd meg minden prófétádat«S el ne felejtsük az »üsd, nem apád«-at.

Mert romlott, üszkös a mi magyar lelkünk,Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr,Kicsi valódnál benned többet leltünkS nincs ütésed, mit meg nem érdemeltünk.

S te mégy elõre avagy mennek mások,De nem hagyunk halálos békétA magyarnak, míg lelkes csatázásokVérében földje bujára nem ázott.

A FÖL-FÖLDOBOTT KÕ

Föl-földobott kõ, földedre hullva,Kicsi országom, újra meg újraHazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,Szédül, elbúsong s lehull a porba,Amelybõl vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,Magyar vágyakkal, melyek elülnekS fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,Nagy hûtlenségben, szerelmes gondbanSzomorúan magyar.

Föl-fölhajtott kõ, bús akaratlan,Kicsi országom, példás alakbanTe orcádra ütök.

És, jaj, hiába, mindenha szándék,Százszor földobnál, én visszaszállnék,Százszor is, végül is.

196

KÉT SZENT VITORLÁS

Léda asszonynak, akit hiába hagynék el már, s aki hiába hagyna el márengem, mert ma és mindörökké õ lesz: az asszony.

CSÓKOKBAN ÉLÕ CSÓKTALANOK

Mindent akartunk s nem maradtFaló csókjainkból egy falat,Vágy, emlék, bánat, cél, okság,Egy pillanatnyi jóllakottság.

Vonaglottunk bízón, nagyon,Hûs estén és hideg hajnalon.Pállott harctér szegény testünkS jaj, örömre hiába lestünk.

Roskadjunk le a Sors elõttKét gyáva, koldus csókmívelõk.Mindegy, kik küldték, kik adták,Nem ért a csókunk egy fabatkát.

Több voltunk, jaj, tán kevesebb,Mint a hajrás, kis szerelmesek.Túl vánkoson, leplen, ingenSírva láttuk meg: ez se Minden.

Be búsak vagyunk, be nagyok,Csókokban élõ csóktalanok,A Végtelent hogy szeretjük:Sírunk, csókolunk s újra kezdjük.

MILÁNÓ DÓMJA ELÕTT

Este, õszi este,Milánóban, a dóm elõttValami a szívünkre hulltS a szívünket összesebezte.

És vérezve, fájvaCsókoltuk egymás szemeitS kérdeztük egymást véresen,Vajjon�vajjon kinek az átka?

197

S a dóm némán terpedtÕszben, ködben az Ég felé:Kicsúfolt és kikacagottEgy bûnös, büszke, bús szerelmet.

BIZTATÓ A SZERELEMHEZ

Szép asszonyom, a szerelemÖtlettelen és ócska jószág,És mégis, hidd el, ez az egyHajszás valamink: a valóság.

Az ember mindent elfeled,Élni, hazudni, halni, adni,De csók�kérõ daganataA sírban sem fog lelohadni.

Drágám, az évek és napok,Hidd el, nem lesznek sohse szebbek:Holnap s mindig az emberekÖlelnek, szûlnek és temetnek.

Valahogyan, valahogyanEzt kellene feledni máma.Ez a kicsi kis feledés:Ez az emberek boldogsága.

Édes, ugye, mi feledünk?Drágám, ugye, a napok évekNem rontják meg a mámorunk,Nem rontnak meg engem s téged?

Olyan mindegy, mint szeretünk,Olyan mindegy, csókunk mifajta,Olyan közeli a HalálS olyan nagyszerü gyõzni rajta.

ELFOGYNI AZ ÖLELÉSBEN

Szájon, mellen, karban, kézben,Csókban tapadva, átkosanElfogyni az ölelésben:Ezt akarom.

198

Epében, könnyben és mézben,Halálosan, tudatosanElfogyni az ölelésben:Ezt akarom.

Ilyen nagy, halk, lelki vészbenLegyek majd csontváz, víg halott.Elfogyni az ölelésben:Ezt akarom.

MEGÖLELNÉM A LYÁNYOD

Éjfélkor az ágya körülFeslenének mese�arany�virágokS õriznék szép királyfiak,Paplanát se érintenék:Ilyen volna a lyányod.

Lábig bókolnák cédrusok,Lihegõen ûzné száz anya�átok,Finom, szûz teste illatátItt hagyná századévekig:Végzet volna a lyányod.

Szívenütne minden legényt,Vágyba vinné, aki sohase vágyott,Ezer csók egy lehelete,Látása termékenyités:Asszony volna a lyányod.

Földben és szívben minden érSisteregne, mint forró pokol�árok.Megfehérednék a világ,Ha fehér bõre ráragyogÉs kacagna a lyányod.

De ha meghalnék bûnömért,Fölgyújtanám egy éjjel a világot:Hunyt szemmel gondolnék reád,Átfogná két veszett karomS megölelném a lyányod.

199

ÕSZBEN A SZIGET

Fakó gyepét, kínlódó lombját,Õszi virágátLáttam ma a szigetnekS fakó gyepét, kínlódó lombját,Õszi virágátLegény�volt õszi szivemnek.

Nem vádolok és nem irigylek.immár hat évvel,Hat õsszel megcsatáztunkS mégiscsak volt egy kis tavasznyi,Kurta tavasznyi,Kerülgetõ boldogságunk.

De, óh, mért nem kezdhetjük újra,Újra és mindigRegényét a szigetnek?Fakó gyepét, kínlódó lombját,Õszi virágátSzégyenlem a szivemnek.

KÉT SZENT VITORLÁS

Parton vagyunk, sziklákra estünk,Be szép a mi testünk:Nagy tengerek vándor lakója,Szilaj két hajója.

Összetörött friss, fehér bordánk,De ép a vitorlánkS mi lenne, ha fölkerekedneVérünk régi kedve?

Nekünk jogunk van újraélni,Jogunk van sohse félni,Nem kérdeni, meddig és merre?Vissza a tengerre.

Törött hajókkal is csak bátranBal éjszakákban,Hajóink szent szél ösztönözze,Mert csók törte össze.

200

HIÁBA HIDEG A HOLD

Hiába hideg a Hold. EgyszerA mi óránk ütöttS szent láz verte az éjszakát,Melybe két, szép, nyomorult embertTerelt be a véletlen Idõ,A sokféle Idõnek eggye,Irgalmas, bolond, dús Idõ,Mely asszonyommal összehajtottS melynek azóta nincs mulása.

Égõ sebek az Égen s fázvaSuhog itt a földön a palást,Suhog utánunk a palást,Szomoruságunk hosszu palástja,Éjszínü, királyi mezünk,Pirosló, bús szerelem�sujtással,De elöl meztelen csillogunk,De szabad mellünk kivilágol.

Nincs már Közel és nincs már Távol.Régi asszony s régi legényeÚgy suhanunk, úgy simulunk,Úgy hull reánk a hûs Holdnak fénye,Úgy borulunk, úgy remegünkEgymásba, mintha soha�sohaKettõ nem lettünk volna ketten.

Mindig ezt az asszonyt szerettem,Szájában és szívében voltamS õ volt a szám s az én szivem,Mikor ittasan kóboroltam,Kárhozottan a váradi éjben,Mikor már eltemettem a trónom,Pórrá paskolt a suta SorsÉs voltam a senkibbnél senkibb.

S akkor volt, amikor õ ment itt,Hozzám�hajtott, édes némberemS akkor volt, amikor nagy�ámulvaTárta ki karját két szakadtEgy�ember és megint egy lett újra.És nem is volt ez szerelem,Csak visszaforrás újra itt,E választó, bitang idõben.

201

Kósza idõben, kósza nõbenLáttok azóta, ha akartok.Egy�bennünket cibálva tépAz egy utcáju Idõ, e zsarnok.Hiába, az asszonyom megõszül,Hiába, hogy én megkopok,Hozzánk jártok még irigyelni.

Csillagunk a hideg Hold. LelniSe lehet csillagot hidegebbet,De bennünk õsz hajak, csorba dalokSzeretnek és forrva szeretnek.Senki sem érti, mert sohse volt ezS szomoru palástunk elnyulva kacag,De meztelen elõnk csillogva az éjbenEggyen, nagyon, új és új ájulással,Eggyen, nagyon, örökre összetapad.

SÉTA BÖLCSÕ�HELYEM KÖRÜL

Ez itt a Bence, látod�e?:Szelíd, széles domb s méla lanka,Tán klastrom állt itt egykoron,Bence�nap éjén köd�toronyFehérlik s kong sülyedt harangja.

Ez itt az Ér, a mi folyónk,Õs dicsõségü Kraszna�árok.Most száraz, szomorú, repedt.Asszonyom, tépjek�e nekedMedrébõl egy�két holt virágot?

Ez itt a Kótó, volt falu,Elsülyedt vagy turk horda dúlta,Csupa legendák és jelek.Itt akartam járni veledÉs most gyerünk be a falunkba.

Ez itt falu, az én falum,Innen jöttem és ide térek.Mindszentnek hívják hasztalan,Mert minden gonosz rajta van,S itt, jaj, átkos, fojtó az élet.

Ez itt pedig magam vagyok,Régi tüzek fekete üszkeS fölöttünk végzet�szél fütyöl,Szaladj tõlem, átkozz, gyülölj,Avagy légy rám ujjongva büszke.

202

ÍGY SZALADSZ KARJAIMBA

Két szegény karomat kinyujtomSzáz mértföldre. Hat éveMár, hogy elõször elértS meghalnék, ha most,Elõször, el nem érne.

Megint megvertek, kirudaltak,Megint nem vagyok senki,Megint fogd meg a kezem,Hívj, akarj megintMásoktól elszeretni.

Karjaimhoz nincs joga másnak,Ûzhetnek bajba, kínbaS áldottak, kik ezt teszik,Mert te, asszonyom,Így szaladsz karjaimba.

203

A VÉN KOMORNYIK

ÉSZAKI EMBER VAGYOK

Jaj, jaj, öl a fény és a szó,Valamikor csak Délen járok.Könnyû a fény, sekély a szó:Közöttünk egy rettenetesMély, ásitó, hûvös, vak árok.

Én északi ember vagyok,Aki útját zord gonddal rójja,Akinek pokol a beszéd,Aki süket halált akar,Nehéz nyelvü és rest a szóra.

A Dél: vén, csacska népü táj,Illanva jön, gyorsulva lebbenItt minden ajkon az ige.Északon gyökösebb a szó,Mélyebbrõl jön és nemesebben.

Jaj, jaj, én nézek, bámulok,Én nézek, látok s nem beszélek.Miért örüljek fecsegõn,Miért lármázzak hangosanCsupán azért, mert élve élek.

A fény, a szó olyan hazug,Mint az én életem erõbenS olyan hazug, miként azok,Akik ezt a nagy igazatElmondták régen már elõttem.

Ha én szólok, Észak beszél,Fagy és fátum fogja a számat:Ember beszél, kinek a sors,Az élet, évek és napokSzivének gyökeréig fájnak.

Monte�Carlo

204

EZVORÁSZ KIRÁLY SÍRIRATA

Ezvorász király pihen itt,Szerette az isteneit,Szerette a bort és a nõket,A vitézi hadbakelõket,Szerette a földet, a magot,De búsan halt meg,Mert gyermek néki nem adatott.

Öreg pap guggolt lábainálMidõn vergõdött a királyS az ágyasházi asszonyoknakSzépei messzirõl zokogtak.»Jaj, Ezvorász talán már halottÉs úgy hal õ meg,Hogy gyermek néki nem adatott.«

Száz kengyelfutó szétszaladt,Hoztak szép arcu ifjakat,Valamennyi pór tõrõl metszett,Pozsgás lelkek, királyi testekS az öreg pap rájuk�olvasottÉs a királyra,Akinek gyermek nem adatott.

És lõn, hogy meghalt a királyÉs, íme, itt, hol e sir áll,Száz asszony sírt s kiket nem szüllek,Száz királyi ifjú serdültekÉs Ezvorász király víg halott:Atyaként halt meg,Bár gyermek néki nem adatott.

BETEMETIK A TAVAT

Haragvó bércek görgetikHáborgató haragjukatS lelkem, e fölvert tó, mulat.Óh, áldott, áldott izgalom,Végsõ háborgás a tavon,Mikor lelkemre görgetikHaragjukat haragvó bércek.

205

Sziklákat nyel, dalol, kacag.Hajh, be víg a lakodalomLelkemen, e fölvert tavon.Hullj, hullj szikla, ez mind kevés:Be szép ez a temetkezés,Ez a szegény tó hogy kacag,Mikor betemetik a sziklák.

UJJAK A SZAJNÁBAN

Ujjait mélyébe bemártjaPáris vagy az emberi Sors:Piros, ón, zöld, korom és sárga,Rettenetes, végtelen ujjakÉs fölzokog a Szajna árja.

Benyúlnak a lelkünk mélyébeTitkos, nagy ujjak, karmolók.Medrünkben megborzongunk félve:Rettenetes, végtelen ujjakÉs fölsírunk a süket éjbe.

Egy hidon megállok: alattamA megkinzott Szajna zokog,Bennem pedig egyre vadabbanRettenetes, végtelen ujjakKarmolnak, mint ott lent, a habban.

ZÚG�ZENG A JÉGCIMBALOM

Fenyõ Gyurkának küldömFebruári estén,Mikor tavaszt lesvénHáborog a vén Duna:Kicsi, meleg ágybanÁlom borul lágyanMinden jó, kis fiura.

Odakünn az utcánKödbe, bûnbe hullvánNagy, rossz fiuk bomlanak,Mint a Duna árjánCsörömpölve, árvánEzer mocskos jégdarab.

206

Jó, kis fiuk lelkeNyár�álmokat lelveRöpül ki az ablakon.Nagy, rossz fiuk fáznak,Jajgatva bokáznakS zúg�zeng a Jégcimbalom.

Miért növünk nagyra,Behavazva, fagyva,Ha a hideg Duna zúg?Kis emberkék népe,Élet szemefénye,Mért leszünk nagy, rossz fiuk?

Februári estén,Mikor tavaszt lesvénHáborog a vén Duna,Vigyázzatok ébren,Míg alusznak mélyen,Minden jó, kis fiura.

Jég�táblák verõdnek,Kis fiuk megnõnek,Kopognak az ablakon:Jégcsatakos utcánRossz, nagy fiuk útjánZúg�zeng a Jégcimbalom.

MEGINT PÁRIS FELÉ

Unt hegyek, kik maradtokS elémkacagó völgyek.Jaj, jaj, jaj,Nincs akiktõl búcsúzzakS akiket üdvözöljek.Lelkemen elhagyott tájS közelgõ: feketén ül.Jaj, jaj, jaj,Oktalan minden ország,Ha az ember megvénül.

Rohanó vonatombólNéha félve kinézek.Jaj, jaj, jaj,Öt év alatt vakult megAnnyi látás, igézet.

207

*

Páris, Páris, mindjárt itt lesz,Szépen, szerelmesen, lágyan,Könnyesen és fiatalonValamikor hogy kivántam.

Hogy vigyáztam, hogy akartam,Megindultan, vággyal telten,Messze fényét, híres fényétÖnmagamtól irigyeltem.

Páris, Páris, mindjárt itt lesz,De én mit akarok tõle?Ni�ni�ni, már idelátszikFényköd�selymes szemfödõje.

Fölcsillog az éges�égigÉn Párisom csillogása.Óh, más Páris, most érkezikTe régi gyerkõcöd mása.

*

Sebzett száz kézzel fogdos összeSzáz nagy polip, valótlan emlék:Mintha nagyon sokan lesnénekS kergetnének egy bús estének.

Egek, be zûrös a világ,Be bús az este, ami jön,Mintha ezredmagammal lennékS mintha mégisNagyon�nagyon egyedül lennék.

*

Se terv, se kedv, se pénz, se asszony,Álomporoktól zúg a fejem,Nincs, ami Párisban marasszon,Nincs, ami életben marasszon.

A VÉN KOMORNYIK

Kopogtatnak a szivemen,Szép, piros, méltóságos ajtónS jönnek a látogatókFürge sorokban.

208

S egy vén, kopott komornyikVén derékkal buzgóan hajlong.Gazdája elutazottRégen�régen már.

»Jó úr volt és itt lakott,Búsan ment el, mennie kellett,Házában csak én vagyokS már én se várom.«

BOLOND, HALÁLOS ÉJ

Éjszakra bámul ablakom,Egyetlen, zörgõ ablakom,Alattam a tenger vonít.Én a szivemet hallgatom:Milyen két bolond muzsika.

Távol csillognak a hegyek,Havas, vér�árnyas, nagy hegyek.Éj van, a tenger zöld habos,Szobám fehér. Megyek, megyek:Ma bolond színek éje van.

Mimózák édes illatát,Áldott virágok illatátVeri föl s hozza be a szél.Ma csupa illat a világ:Micsoda bolond illatok.

A Hold talán tüzet evett,Lángot evett, tüzet evettEz a vén, gethes paripa.Égnek a nyarga fellegek:Be tüzes lett ma a világ.

Megyek, megyek: ez a Halál.Tudom, tudom: ez a Halál.Felöltözök, ajtót nyitokS a küszöbön utamba áll.Óh, be bolond, halálos éj.

(Monaco)

209

BUDAPEST ÉJSZAKÁJA SZÓL

Budapest éji, nagy álmát hozom.Be víg város vagy, én bús városom,Zsibbadtan tapint fáradt két kezem,Cigánnyal, borral, nõvel érkezem.Budapest éji, nagy álmát hozom.

Én vagyok a mámoros, kusza est.Egy városom van: szegény Budapest.Máshol keserû borom és söröm,Itt számba ömlik az édes öröm.Én vagyok a mámoros, kusza est.

Én hozom az álmot, Léthe�vizetÉs Budapest ujjong, dalol, fizet.Bizáncban is nõtt feledés moha,De így feledni nem tudtak soha.Én hozom az álmot, Léthe�vizet.

Itt mindenkinek utolsó tor int,Itt a cél: esti öt vagy száz forint,Itt estenként mind királyok vagyunk,Holnap már letörünk, vagy meghalunk.Itt mindenkinek utolsó tor int.

Itt mindenkit temetõ�láng vakít,Itt mindenki gyászol már valakit.Rossz asszony, váltó, betegség, kaland,Rossz férfi, vak bûn, ártó hírharang.Itt mindenkit temetõ�láng vakít.

Itt mintha a víg Halál lengene,Szinház, kávéház, cigány, bor, zene,Csók, ájulás, láz és mai siker,Mit bánjuk ma, a holnap mit mível.Itt mintha a víg halál lengene.

Hajszás nap után éji örömök,Kigyulnak a szívek, ha én jövök,Ugye, hogy jó az éji merés?Ugye, hogy jó a vidám feledés?Hajszás nap után éji örömök.

Holnap majd ujra jövök, érkezem,Most a hajnal vad szagát érezem.Bús Budapest száguldj, rohanj tovább,Szedd össze a jövõ éj zálogát,Holnap majd ujra jövök, érkezem.

210

CATULLUS KÖLTÖ HALÁLA

Mikor már szegény CatullusnakBeszélnie sem volt szabad,Lesbia fülébe más súgtaTovább. a gáláns szavakat.

Mikor a nóták elhallgattakS Catullus pihegett szegény,Nótákhoz csábitott félvárostEgy hirtelen támadt legény.

Mikor a holttestet beszórtákA nyár vidám virágival,Körül a kertben csodamódraEzer új rózsát szült a galy.

Mikor a holtnak hû barátjaMár a sirástól berekedt,Szomszédban egy patricius�hölgySzült pompás, erõs gyereket.

S mikor Lesbia átokkal sírt,Nem volt ezt szörnyû hallani,Ruháját úgy tépte, hogy lássaSzép fehér mellét valaki.

NEM ELÕSZÖR SÍROK

Tél�támadás: õszi lugasbanLégy zümmög, árván, messze�messze.Sajgó mezõt felhõ ereszt beS dong az össze�vissza�szél.

Vidoran, mert mindenki távol,Minden kétséget félredöntök,Poharammal nagyot köszöntök,Szent Tél, szent Jövõ felé.

Ebbõl a nagy halál�sötétbõlKevesünknek lesz újra mása,Kevesünknek föltámadása,Ha szól a tárogató.

De e süket tél�támadáskorÉrzem legjobban õsi voltam,Hogy nem elõször bandukoltam,Hogy nem elõször sirok.

211

KISVÁROSOK ÕSZI VASÁRNAPJAI

Ma találkoztam veletek,Kiket ma is siratva bánok,Õszi vasárnap�délutánok,Hideg ajkú, halott mátkáim,Kisvárosok bús leányzói:Õszi vasárnap�délutánok,Ma megint találkoztam veletek.

Mennyi szép fiatal erõtUnt álmodozással titokbaHordtam meredt karjaitokba.Ködben harangoztak a tornyokS én a fényes Bábelek vágyátHordtam meredt karjaitokba,Mennyi szép, kár�volt, fiatal erõt.

Hideg és süket emberekNéztek reám, a vánszorgóra,Egy�egy század volt egy�egy óra,Kimenõs cselédek az utcánS szivemben szép, uszályos delnõk.Egy�egy század volt egy�egy óraS körül hideg és süket emberek.

Ma találkoztam veletek,Kiket ma is siratva bánok,Õszi vasárnap�délutánok,Hideg ajkú, halott mátkáim,Kisvárosok bús leányzói:Õszi vasárnap�délutánok,Ma megint találkoztam veletek.

212

A HARCUNKAT MEGHARCOLTUK

A �Nyugat��nak s mindazoknak, akik harcoltak, mert harc és harcos szépségkívánt lenni a lelkünk.

VALAMI MÉG KÉSZÜL

Ha szívem bomlott, bús malomS várok rémes pozdorja�sorsra:Jön hirtelen egy nyugalom.

Ha így szólok: már mehetek,Nem jöhet már új, sem jó, sem rossz,Ütõ vágy éri szivemet.

Az élet már adott sokat,Bódítót, furcsát és keservest,De még valamit tartogat.

EGY MEGÍRATLAN NAPLÓBÓL

(1908)dec. 25.

Itt jött rám a Karácsony,Rám, a kesely arcú pogányra,Itt jött rám a Karácsony,Gyermekségem falujábanS azt hitte, hogy megtérít,Hogy szépen visszaingat.

dec 26.Talán�talán jobb volnaMégiscsak visszaesni,Betegen is a Krisztust,A régi Krisztust keresni.

Talán�talán jobb volna,Mint lelkem keserülni:Krisztus elõtt, templomban,Úgy, miként régen, leülni.

Talán�talán jobb volnaMost a faluban, itten,Fájó haraggal szólni:Hajh, mégiscsak élsz te, Isten.

213

dec. 27.Ez már nem is KarácsonyS kinek mi köze hozzá,Embernek vagy Istennek,Hogy én mint fogok élni,Vagy én mint fogok halni?Békesség az Istennek,Békesség az embernek,Békesség a halálnak,Békesség mindeneknek,De nékemMaradjon a háborúság.

(Érmindszent)

AKAROM: TISZTÁN LÁSSATOK

Akarom, hogy szeressetek,Az érdemem talán kevés:Akarom, hogy szeressetek.

Ma: bárkinél külömb vagyok,Holnap: törpülhet érdemem,Ma bárkinél külömb vagyok.

Holnapután: más jön talán,Ma: én vagyok a legkülömb,Holnapután: más jön talán.

Nem várhatok, nem várhatok,Nem várhatok, mert sietek,Nem várhatok, nem várhatok.

Akarom, hogy szeressetek,Akarom, tisztán lássatok,Akarom, hogy szeressetek.

A TENGER ÁKOMBÁKOMA

Fázó pálmák alatt olvasokEgy levelet, egy nagy levelet:Kék lapra írták éles tollalGonosz szelek, bõjti szelek.

Fehér habok, betü�milliók,Idegesek és nyugtalanok,Tengerre írva írják most meg.Hogy ki vagyok, hogy mi vagyok.

214

Valami búsongó dac fog el,Valami hivatlan hit fon átS olvasom csukló kacagássalA Tenger ákombákomát.

Hát most a sorsom ezt üzeni?Hát most már akarnom is tilos?Így levelez velem a Tenger,Ez a nagy ócska papiros?

Ím, itt a válasz: élek, vagyok,Fáradtan, fájón, ahogy lehet,De élek s úr fogok maradniTenger, sors s mindenek felett.

(San�Remo)

SZÉTVEREK MAJD KÖZTETEK

Úri szamárságomVelem szolgáltatja(Jaj, be szánom�bánom)Okos ellenségimet.

Õk ütnek örökkönSzép, póri ütésselS én ellágyult öklömAlighogy mutogatom.

Én várom, csak váromÕ vak térdelésükS õk fényes orcámonRugdosódnak vakmerõn.

Hát gyertek, ti végek,Nagy, paraszt haraggal,Minden ellenségekVersengve alázzatok.

Gyertek nagyerõsenNagyurat tiporniS én hideglelõsenJátsszam a nem�mozdulót.

Gyertek verekedveS tán megint kicsordulÚj harcok új kedveBelõlem s úri harag.

215

Egy szép délutánonKemény lesz az öklöm(Jaj, be szánom�bánom)S szétverek majd köztetek.

A HARCUNKAT MEGHARCOLTUK

Gyáva kakasként fut az ellen,Dúlt bóbitájú, nyomorult,Fellegvárába beszorult,Szemétdombjára beszorult.Mi várhatunk; Tyukodi pajtás.

Mienk a vár, csak táborozzunk,Dalolgassunk, igyunk, együnk.Táncolva, vígan felmegyünk,Mikor akarjuk, felmegyünk,Ne siessünk, Tyukodi pajtás.

Mi a harcunkat megharcoltuk.Hadd várjanak a pipogyákValami nem jövõ csodát,Vén, szép, történelmi csodátS rajtuk�ütünk, Tyukodi pajtás.

ÉGÕ TÛZBEN DIDEREGVE

Hunytán, fogytán van már a tûz.Orv galyakat nem tudok szedni:Megtanulom: milyen örömDideregni.

Fagyot lihegnek jég�hazákFelém, az én szegény fejemreÉs én meleget kacagokDideregve.

Tûz nélkül is majd tüzelek,Engem nem olt ki semmi, semmi.Gyertek hozzám, tanuljatokDideregni.

216

AZ ELÁTKOZOTT VITORLA

Riadt madár felhõkben vész elS õ forog, a kis szél�vitorla.Öreg tornyon vén szepegésselForog, forog a szél�vitorla.

Keleti szél oldalba vágja,Sírva fordul, nem menekülhet.Most délrõl veri szélnek szárnya,Visszafordul, nem menekülhet.

Merre mutasson, sohse tudja,Nem nézhet arra, merre vágyikMuszáj, bús, rab forgás az útja,Nem mehet arra, merre vágyik.

Madár volt, egyszer nagyon fázottS elgubbasztott a templom�tornyon.Megláncolta a madár�átokS ott forog most a templom�tornyon.

ÁZOTT SZÉNA�RENDEK FÖLÖTT

Zápor után Napra zilálom,Hol elhulltak kaszára menten,Rétemnek virágos füveit,Sok�sok széna�rendem.

Forgatom villával a rendetSzáritó, fényes napsugárban.Milyen rothadt és barna füvekÁtokkal kaszáltam.

Vesszen itt mind, trágyázzon földetJövõ évi nagy virradatra:Nem vagyunk sem rendeim, sem énMéltóak a Napra.

A MENTÕ GLÓRIA

Jönnek, jönnek, jönnek elébemBûnös multamnak éveiGyászfátyolosan, feketében.

217

Mindegyiknek van egy nagy vádjaS én bûnrovásom hallgatomMellem vervén, hajam cibálva.

Ez is igaz, ez is: valóbanNem voltam én állhatatos,Sohase voltam, semmi jóban.

Tavaszt láttam csunya avarbanS elszalasztottam a tavasztS kellõ idõben meg nem haltam.

Bántottam, kik védtek, szerettekS öleltem a judásokat:Igazuk van, akik megvetnek.

De mégis, mégis gyászos pírbanLátom a mentõ glóriátFejem körül, mert sokat sírtam.

AKI HELYEMRE ÁLL

Lehet�e, lehet�e?Hogy jön még ájult tûz�nyár,Bukó�csillagos éjekS hogy én, Én, már ne éljek?

És majd szûrik a bortPompás, aranyos õszbenS ittasan, tarka lombokHulltán nem én borongok.

S meleg asszony�szalonInteget ki a télbe,Lágy pamlag, égõ illatS ide nem engem hívnak.

S akkor is lesz tavasz,Virág, dicsõség, mámor,Tavasz�heroldok szállnakS engem már nem találnak.

Lehet�e, lehet�e,Hiszen ez mind enyém volt.Én vágytam, én daloltam,Minden, minden én voltam.

218

Soha még, soha még,Így még senki se vágyott,Hajszolt, siratott, képzeltTündér ezeregy éjjelt.

Átkozott legyen az,Aki helyemre áll majd,Innyére méreg hulljon,Két szeme megvakuljon.

Álljon el a szive,Süketen tétovázzonS ha tud majd asszonyt lelni,Ne tudja megölelni.

HOSSZÚ AZ ERDÕ

Csak az erdõ hosszú,Mert én futnék, tûrnék.Hogy hajráz a hajrá,Hogy búg az a kürt még.

Véres vad�kergetésVeszett, búgó kürtjeHogy hajráz a nemesErdõbe�kerültre.

Hogy jönnek utánamMindenféle jókkal,Éhezett kopókkalS jóllakott kopókkal.

Minden rendû aljasMilyen emelt fõvelUgatja a nyomomHajnali kelõvel.

Hajnali kelõvel,Éji Hold�buvóval,Rút fekete sárral,Szálló, szûzi hóval.

Mióta itt futok,Nyugtot nem engednek,Tavasszal kergetnek,Õsszel is kergetnek.

219

Én vagyok a vadjuk,Kivánatos vadjuk,Utánam iramulIramjuk, szimatjuk.

És hosszu az erdõ,Csak kifutni tudnék,Óh, csak már kijutnékS be hosszu az út még.

Be hosszú az erdõ,Mert már mindent tûrnék,De hajráz a hajrá,De búg az a kürt még.

A SZIVÁRVÁNY HALÁLA

Soha olyan ékes szivárványt:Abroncsként fogta az Eget.Soha olyan szent abroncsot még,Olyan szélest, olyan ölelõt,De, íme, esteledett.

Már unták is bámulni, nézniParasztok, barmok, madarak,Szégyenkeztek szemek és öklök,Hogy ellágyultak ott a mezõnEgy rongy szivárvány alatt.

Kacsintgatott már csúfolódvaA vén Nap is temetkezõn.Tetszett neki, hogy egy szivárvány,Egy szín�csoda ámulást teremJózan és trágyás mezõn.

Csak a szivárvány várt még mindig.Folyton szebb lett, ahogy bukott,Sírón nézett le a mezõreS aztán beitták szent színeitTávozó felhõ�hugok.

A vén Nap leesett mosolygón,Föllélegzett egész világ:Nem valók az izzadt mezõkreEfféle bolond és nagyszerû,Szent, égi komédiák.

220

AZ ELSÕSÉG JÓSÁGA

Ha jó vagyok, hátam mögöttJár valaki s azért vagyok.S ha rossz vagyok,Valaki elébem szökött.

Csak ez az egy: a rettenet,Hogy elém vághat valaki,Hõs valakiS megkettõzöm a léptemet.

Élet kerülget vagy Halál?Mindegy, de amíg én megyek,Elõl megyekS mindenki csak nyomomba jár.

Ha nem igaz, hát hazudom,Hogy még mindig elsõ vagyok,Magam vagyokSzabad mezõn, szûzi uton.

S én alamizsnás nem leszek,Én sohse leszek második,Bús második,Mert a jóság�szándék vezet.

S óh, jaj nekem, ha elporozMellettem gyõztesek hada,Víg, gyors hada,Mert rút leszek, nagyon gonosz.

Jaj lesz, ha életben kapomHalálomat, a gyõzetést,Legyõzetést,Mert kigyúlad a homlokom.

S akkor majd látják mindenek,Hogy minden szép út balga út,Hiába�útS megáll az isteni menet.

221

MAGYAR VÉTKEK BÍBORBAN

Magyar elvégezéssel,Gyászos, magyar hibákkal,Érettük kicsúfoltan,Kezdek most már nagyon isKötõdni, nem törõdniA világgal.

Vállalom, ami sorsom,Vállalom, ami átkom,Vétkeimet nagybüszkénBiborba öltöztetemS magyar bûnnél nincsen szebbA világon.

Ilyen vagyok, így van jól.Ez a szemem, így látok,Ez a sorsom, tehát szent,Magyar dölyffel fölrugom,Hogyha bánt és nem ért meg,A világot.

222

A HÁGÁR OLTÁRA

AZ ÖRÖK HALÁL�MENET

Gyermekek játszadoznakDéli sugaras utcán,Belém�belém�ütõdnekS tovább futnak kacagón.

Erõs, nagy ifjak jönnek,Kisérik, ûzik egymást,Vidámak, mint a cirkuszS komolyak, mint a halál.

Aszott testek baktatnak,De még piheg a mellük,De még mozog az ajkuk,De még nézik a Napot.

S akik csak jönnek, jönnek,Mind nõk után szaladnak:Végetlen, nagy játék ez,Az örök halál�menet.

MAI ASSZONYOK UDVARÁBAN

Én nagy, ifju éjszakáimat,Éhes, piros éjszakáimat,Csók�étvágyam, ami elhagyottS nem oltották a tegnapiak,Adjátok vissza, mai asszonyok.

Most itt vagytok keggyel, röpkedõn,Eljöttetek keggyel, röpkedõn.Régi erõt és régi hitet,Mit eldobtak a nénjeitek,Visszaadjátok, mai asszonyok?

Régi éhségem emlékivel,Én szent éhségem emlékivel,Várom a régi lelkem, a mást,Véri és vágyi föltámadást.Tegyetek csodát, mai asszonyok.

223

DUDORÁSZÓ, RÉGI NÓTA

Honnan indulsz és mikor jössz el?Csak tudnám, ki vagy?Megérkezel�e idejébenEgy rossz, vén fiunak?

Nagy�e az út s érdemes érte?S érdemes a vég?Verejték�törlés egy homlokrólS egy késett feleség.

Mit adsz néki s mit akarsz tõle?Adsz egy életet,Mely kárpótol, fizet busásanS egy csók�leheletet?

Mikor indultál? Alkonyodik,Elvéted utad.Megérkezel�e idejébenEgy rossz, vén fiunak?

HELÉNA, ELSÕ CSÓKOM

Ha szájam csókra csucsorítom,Ha csók�vágy nélkül is csókot esdek,Heléna, tudom én,Hogy akkor is téged kereslek,Elsõ Helénám, elsõ csókom,Téged kereslek, téged kereslek.

Nagy tõgyû szerb leány,Mint remegett kicsi apródod,Vén templomban éjfélt bunkózottAkkor az éji óra�verõS én mentem elsõ, komoly csókra,Gyönge legény, szûzi legény.

És bús íze vala a csóknakÉs átkozott volt az a csók,És te nem tudtad, hogy ki csókol,És én nem tudtam, hogy ki csókol,És én nem ismertem még akkorA csóknál nagyobb valót.

224

S ha szájam csókra csucsorítom,Ha idestova meghalokS ha téged már megölt a csók rég,Tudom, hogy te vagy s én vagyok.Tudom, hogy te kellettél s nékemTöbb vagy, mint ködös, beteg, égi angyalok.

FEHÉR LYÁNY VIRÁG�KEZEI

Kabos Ilonka, kedves, kis húgomnakKezei, fehér, kis virágok,Borzas, barna fejemre hulltak,Ott elaléltak, szétsimultakHalkul s azután megremegtek.

Mikor virág�szirmok peregnek,Heves halál�parfümök szállnak,E két kis kezet, ezt éreztem,Omló szirmát egy fehér lyánynak.

Óh, nyomorult évek és árnyak,Most hulltak e kezek fejemre,Kicsi, fehér, hónapos rózsák,Forró�hidegen dideregve.

Hol van fürtjeim régi kedve,Mikor virágot várt s nem lombot?Kicsi kezek, én már lerázlak,Kicsi alélt szirmok, bolondok.

Nagy, kártékony, üvöltõ gondokÕszvihara a csúnya sárbaVirágimat lefújja, rázza:Vedd le kezeid a fejemrõl.

A TÍZÉVES ÉVA

Kék szemei asszonyosak,Nedves és friss csöpp, piros szája:Megcsókolom, eltaszítomFélõn, megbabonázva.

Tízéves Éva, másra vár:Már a sirom is be lesz nõve,Mikor valaki elvisziItatni csók�kútfõre.

225

És mégis az én asszonyom,Ott rejtõzik temetve benne,Ami ma még csúf kárhozatS holnap üdvösség lenne.

Kemény mell, vágy és izga vérValakiért majd�majd kibomlik,De esküszöm: e valakiMajd énreám hasonlít.

A HÁGÁR OLTÁRA

Gyermekded kost, fehér gerléket,Elsõfû�bárányt, vért és velõtÁldoztam már négyéves korombanSzáz�arcú Hágár elõtt.

Ég a tûz Hágár szent oltáránS én tisztulóan lesem, lesem,Szinte harminc éve várom én már,Jön�e a szerelmesem?

Tisztátalan valék, vagy tiszta,Nem tudom s azt se, mit akarok.Csak azt tudom, hogy Asszony az oltárS asszony nélkül meghalok.

Ló�sóskás parlagon ébredt fölEgykor e bûnös, õs szerelem:Róza, a szomszédék kis RózájaBujósdit játszott velem.

Nem hallottam akkor Hágárról,Csupán a vérem rítt, kacagottS hiába jött azóta Kant, Spencer,Mégis a régi vagyok.

Leköpöm és csókolom õket,Õk: a semmiség és a világS nekik viszem az Élet�vásárbólA legszebb vásárfiát.

Kiknek bõrét nem érinthettem,Szeréna, Zsóka; Trud és Irén,Irma s az Ég tudja, kik még: álltamGõgösen mindük szivén.

226

S ha vásárolnom kellett csókot,Behúnytam a szemem és szivem:Ennyi szelíd, bús erõt nem vett mégPerditákon senki sem.

Úgy csókolok én, mint egy isten:Friné és Genovéva rokon,Mikor én csókolok. Nem a némbert,Én magamat csókolom.

De szeretem õket mindegyig,Magdalénát és szûz Máriát,Szeretem e nemem�ölõ tábortS a csókos komédiát.

Párisban ezerszer elnéztemA kicsi, bérmáló szûzeket:Hosszú ruhában, fehéren, maflánMentek, mint a betegek.

S ezek kútfõi a Jövõnek,Kiknek koszorut én most fonok.Ím, ezek lyányai szent Hágárnak:A jövendõ asszonyok.

Szeretem, ahogy megszületnek,A csecsemõt, süldõt, vént, nagyot,Szeretek én mindenkit, ki asszony:Igaz, bús férfi vagyok.

Hágár tüzébe bedobálomMindenem, amim van, örömestS ha koldus vagyok, majd jön érettemEgy irgalmas, õszi est.

Hágár tüzébe bámulok majdS tarka, szép asszony�ravatalok:Vér, emlékek buknak a szent tûzbeÉs csókot hány egy halott.

A CSÓK�CSATATÉR LOVAGJAI

Csók�csatatéren minden éjjel,Mikor már sok a halott,Jönnek hirtelen, szárnysuhogvaTestetlen, szép lovagok.

227

Fehér az arcuk, bánatos�bús,Láng�leplük szinte vakítS összeszedik csók�csatatérnekElhullott bajnokait.

Kék hegyek mélyén élnek õk mind,Hol csókunk üdve remegS itt kapnak majd életet újbólCsóktépett holttetemek.

Tiszta fehér itt minden, minden,Mi nálunk barna, balog,Kik itt élnek, szûzek, jók, tisztákS örökké fiatalok.

Itt sebeket, vért elfelejtünk,Itt testetlen a világS szûz lyányok bõréhez nem érnekBõrrel a szûz daliák.

Itt a szerelem áldott, könnyû,Boldogan balga dolog,Aki szeret, kinézi párjátS nagyon reá mosolyog.

S akire ifja rámosolygott,A lyány, míg játszva lesik,Árkangyalt fogad a méhébeS boldog teherbe esik.

S ha valaki itt csók�csatábanKapott halálra sebet,Kék hegyek közt fölsóhajt egy szûzS fehér lovag született.

S csók�csatatéren, itt a földön,Nem gyûl össze a halott,Eljönnek értük minden éjjelÚj�új, fehér lovagok.

A LÓRI CSÓKJA

Királynõ volt hangtalan Lóri,Tanúk rá régi; hangos esték,Megnémult hangját hogy szerették.Páva, páva, fekete páva,Ma is szaladnak még utána.

228

Nem halnak éhen volt királynõk,Jobbágy�szívekre lelve lelnekAkkor is, ha nem énekelnek.Páva, páva, fekete páva,Sokat bír egy szép leány válla.

Páva, páva, fekete páva,Halandó hír, mulandó tervek,Futó pénzek, tûnõ szerelmek:Páva, páva, fekete páva,Csengõ arany jobb, mint a pálma.

A Lóri csókja nem némult el,A szép hangnál százszor tartósabbPénzelt muzsikája a csóknak.Páva, páva, fekete páva,Arany és pénz nagy áriája.

De eljöttek a régi álmok,Jött, jött a sok régzendült ének,Jöttek tarka, szinpadi rémek.Páva, páva, fekete páva,Csak az, ami elmúlt, ne fájna.

Lóri királynõ régi hangjátMegint van, mindig, aki hallja,Apródoknak a fiatalja.Páva, páva, fekete páva,Öreg urak pénzének ára.

Dalol, dalol hangtalan Lóri,Termi a pénzt bõven a csókjaS rákölti ifjú tapsolókra.Páva, páva, fekete páva,Hajh, drága a dicsõség, drága.

ELINDULT EGY LEÁNY

Ma elindult elébem valakiS ma indulok vont derékkal elébe:Üdvözlégy, te hajnalos, szûz leány,Nyûtt alkonyom selymes vászoncselédje.

Zeng a világ, szeretni készülökS gügyög egy lyány, aki sohase látott,Óh, szédülõ, óh, udvaras szemûIsmeretlen, áldott a te lyányságod.

229

Ifjú testét, ím, hozza ringatón,Csipõire, szent áldozat�hozókra,Irigy örömmel ragyog a szemem:Itt egy leány s én tanítom a csókra.

Nyög az este, kinyújtom két karom,Ajkam marom, mert mindjárt kikiáltom:Világ, világ olyan ágyat vetek,Milyen csókos nem volt még a világon.

Holnap éjjel elérek valakit,Holnap éjjel elfelejtem a multam,Holnap éjjel mese lesz a világS én mesélek testemben megindultan.

Olyan�olyan nagy csókot áhitok,Olyan�olyan friss lyány indult elébem,Hogy illatos balzsamot izzadokS forró lázban földig olvad a térdem.

Nagyon fogok szeretni valakit,Mondjátok meg neki, jöjjön, rohanjon,Hogy holnap mint hálálkodó kutyaCsókolja a kezemet egy új asszony.

KATÓ A MISÉN

Pompás, fehér Karácsony�éjenKidobta a szikrázó hóba,Kidobta a havas semmibeMagzatját a papék Katója.

Aztán Kató, a kis cseléd�lyány,Szédülve, tántorogva, félve,Ahogy illik, elment maga isÉjféli, szent, vidám misére.

Kató gazdája, az izmos papS falusi nyája énekelnek:»Dicsértessék az egek ura,Hogy megszületett az a gyermek,

Az a gyermek, ott Betlehemben.«Kató fölsír a papi szóraS az a gyermek, a betlehemi,Könnyezve tekint le Katóra.

230

A HÓVÁR�BÉRCEK ALATT

A Hóvár�bércek alatt,Babona�bércek alatt,Zuhog le holdfényes, nagy erdõn,Ott zuhog a szerelmi patak,Ott zuhog pallótlan háttalEgy mély vizü, hegyi patak.

A Hóvár�bércek alatt,Hol süt a hold s falevelekrõlSzáz huncut törpe le�leszalad,Ott vár engem minden éjfélkorLegény�csapat, leány�csapat,Két parton két tüzes csapat.

A Hóvár�bércek alattPallóra lesnek ifju hadakS ágyamról fölröpítnek,Odaröpítnek asszony�szavakS éjfélkor jégdermedtenFekszik ott egy alvó alak.

A Hóvár�bércek alattCsillanó zöld hegyi patakPallója vagyok én meredtenS forró fehér lábacskákkalRajtam száz leány átszalad,Szerelmes ifjához szalad.

A Hóvár�bércek alattDalol éjfélkor a hegyi patakS erdõn, álmaim sürûjében,Ezernyi csók�mese kacag.Szeretõk búgnak és lihegnek,Amíg a hajnal hasad.

A Hóvár�bércek alatt,Babona�bércek alatt,Egyszer majd eltörött derékkalAz éji palló leszakad,Csókos leányok nagy terhévelA hegyi patakba szakad.

A Hóvár�bércek alattMég dalol a zöld hegyi patak,Éjfélkor az inogó pallónSzáz meztelen lyány átszalad.Még zuhog a szerelmi patak,Bús, zuhogó, hegyi patak.

231

NÉZNI FOGUNK, HEJHAJH

Vén szemeim, öreg pajtások,Nem kell többé igézni:Most kezdõdik az úri élet,Nézni fogunk, hejhajh, csak nézni.

Csiklandóbb a csóknál a nézés,Ha nem is néznek vissza:A poharat körüláhítjukS bánjuk is mi, ha más kiissza.

Kik most nõnek, azok a lyányok,A régieknél szebbek,Rózsásabbak, sugarasabbak,Izesb húsuak, begyesebbek.

Vén huncutok, ne féljetek már,Nem kerül sor a csókra:Készüljetek, hejhajh, büntetlen,Százszorszép, szent látnivalókra.

SAPPHO SZERELMES ÉNEKE

Hatvany Lajosnak, igaz, ösztönzõ, jó barátomnakBoldog legény, istenek párja,Szemben ki ülhet szép szemeddel,Édes kacajos közeleddel,Kacajoddal; mely szíven�vágvaFogja a mellem.

Hacsak már látlak, elalélok,Torkomon a szavak elfulnak,Bõrömre zápor�szikrák hullnak,Szememben sötét, vad árnyékokS lárma fülemben.

Hideg verejték veri testem,Remegõen, félve, halóan,Az õszi fûszálnál fakóbbanÁllok és már érzem a vesztem,Meghalok érted.

232

A JÖVENDÕ FEHÉREI

KÜLDÖM A FRIGY�LÁDÁT

Szívem küldöm, ez ó frigy�ládátS kivánok harcos, jó napot.Véreim, ti dübörgõ ezrek,Tagadjatok meg, mégis�mégisÉn a tiétek vagyok.

Kötésünket a Sors akarta,Nem érdem, nem bûn, nem erény,Nem szükség, de nem is ravaszság:Helóta nép, helóta költõ,Találkoztunk ti meg én.

Bennünk nagyságos erõk várnak,Hogy életre ébredjenek,Bennünk egy szép ország rejtõzik,Mint gím a fekete csalitbanS leskõdnek a vérebek.

Ha nem láttok testvéreteknek,Megsokasodnak a redõkBús homlokomon és lelkem táján,De még mindig ifjan állok megBõsz Júdásaim elõtt.

Még csak mártir�fényt sem akartam,Csak amirõl a Sors tehet:Odaadni magamtól, szépen,Ezt a nem kért, kicsúfolt semmit,Forradalmas lelkemet.

Tietek vagyok, mindegy most már,Hogy nem kellek, vagy kellek�e.Egy a Napunk gyönyörû égen.Jaj, hogy elfed e Naptól néhaA gonoszság fellege.

A MA KIEBRUDALTJAI

Homlokukon ábrája a Jövõnek,Sokszor õk maguk sem akarjákS mégiscsak összeverõdnek.

233

Õsök õk a Jelenben, valahányanS majd valamikor lesznek élõkÚjféle ember�fajtákban.

Nézik egymást gyûlölve és szeretve,Muszáj, hogy egymást megtalálják:Rájuk van a Jövõ vetve.

Jönnek, élnek és talán meg se halnak:Kiebrudaltjai a MánakS apjai a diadalnak.

A KÖNNYEK HASZNA

Kisbíróm, a Kétség, vallatott:»Ember, mit akarsz és ki vagy?«»Sírok és a síróké vagyok.«

»Van�e tûrni másokért erõd?Van�e nagy, igazi hited?«»Nincs, de meghajlok a hit elõtt.«

»Milliók könnye nem sok neked?Miért nem sírsz csak magadért?«»Mert én mindenkiért szenvedek.«

»És ha meghalsz a kínok alatt?«»Milliószor szebben halok,Mert az én sok könnyem itt marad.«

»S ha tovább is így csörtet a lét?«»De a könny�ár majd összegyûlS elönti a világot: elég.«

VARJAK, SZENT MADARAK

Varjak, varjak, kóbor varjak,Trágyás mezõk szabad népe,Madár�szalon söpredéke,Ti vagytok a szent madarak.

Ha jajongva fölrebbentek,Lég�hálóként továbbszálltokS megfullasztjátok az átkot,Mit utánatok küldenek.

234

Ti károgón is kacagtokS mikor tollaitok hullnak,Nem siratjátok a multat:Jönnek új varjak, új mezõk.

Szent madarak, mindig lesztek,Mindig szálltok, mindig jobbanS a szines madár�szalonbanSzidnak titeket irigyen.

Ti vagytok: a boldog élet,Az átkozott irigyeltek,Gyertek felém, gyertek, gyertek,Varjak, varjak, szent madarak.

BÚS AHASVÉROK MÁJUSA

E sárgaságos földön mámaLihegve lapul meg a kétségS pirosan üt ki beteg arconA hit és az egészség.

Május: ez az embercserélõ.Május: be szépek vagyunk máma.Május: az örök ember�álom,A Jövõ harsonája.

Eszünk, vesénk kristályos tiszta,Mert Május nagy embercserélõ.Ma az: amit megérdemelneMinden lény, minden élõ.

Ha ki ma gyilkolni szeretne,Igaza van. Mindenki tiszta,Minden vágy máma igaz és szép,Mely a multat pusztítja.

És hogyha Május szörnyû vér�napVolna, amely kit se szeretne,Akkor is az örök emberségÜzenne hozzánk benne.

Mert Május a mi nagy mementónk.Mert Május az az örök vér�nap,Mely zöld tavaszt és bosszút jósolMinden bús Ahasvérnak.

235

A JÖVENDÕ FEHÉREI

Révész BélánakFehér Bábel, óh, drága Élet,Mely utánam is itt marad,Fehér csók, szer, bú, alkalom,Fehér, nagy kuvik�madarak,Daloljatok.

Daloljatok, mert megjavultam,Daloljatok, mert elmegyek:Most látom csak könnytelenül,Most elõször az Életet,Boldog vagyok.

Hazudtam szívvel, gonosz májjal,Hiszen az Élet szent vidék,Sokat adhat mindenkinek,Aki jól õrzi a szivét.Én meghalok.

Meghalok, de zöld epe nélkül,Fehéren látva. Nincs terûm,Mely nem fehér, nem ragyogó.Színek nélkül, úgy egyszerûnEltávozok.

Amit akartam, zord magasság,Amit elértem, ostoba,Szinekkel tarkált semmisem,Szivárvány, álom és soha.Most hagyjatok.

Egy érdemem van: mélyre láttamS szerettem, aki szenvedett,A Jövendõ fehéreit.Óh, szûz proletár�seregek,Daloljatok.

MÁSOKÉRT HALUNK MEG

Hogy megnõnek a dolgok,Ha az ember már törpül:Mindenki óriás leszS egy ránk�bámuló körbülKiáll a középre valaki.

236

Valaki, kit szerettünk,Vagy talán nem szerettünk,Szépen szemünkbe vágja,Hogy csúf bûnökbe estünkS az életünk furcsa ámitás.

S tornyosan tornyosulnakVétkeink vert felhõi,Hangosan szitkozódnakMultunk leselkedõi,Kik csak azt tudják, hogy hazudunk.

És mi halkulunk halkanÉs mi meghalunk halvaS az a minden örömünk:Valaki örül rajta:Kiáll a középre valaki.

ÁLMODIK A NYOMOR

Duhaj kedvek Eldorádója,Száz tivornyás hely, ne bomolj.Csitt, most valahol, tán Ujpesten,Húsz esztendõs legénynek vackánÁlmodik a Nyomor.

Gyár�marta, szép, sovány, bús alvó,Melle horpadt, válla kiáll,Arcán zúzos, jeges nedvesség,Mosolyog. Szent, nehéz álmábanUrabb, mint egy király.

Tiszta ágyat és tiszta asszonytÁlmodik s vígan felkacag,Kicsit több bért, egy jó tál ételt,Foltatlan ruhát, tisztességetS emberibb szavakat.

Kevesebb vért a köhögésnél,És a munkánál több erõtS hogy ne kellessen megjelenniLegalább tíz�húsz esztendõigAz Úr színe elõtt.

Te, nagyváros, csupán öt percigÁlljon ürítetlen a borDús asztalán dús nábobidnak,Mert valahol talán utolsótÁlmodik a Nyomor.

237

PROLETÁR FIÚ VERSE

Az én apám reggeltõl estigIzzadva lót�fut, robotol,Az én apámnál nincs jobb ember,Nincs, nincs sehol.

Az én apám kopott kabátu,De nekem új ruhát veszenS beszél nekem egy szép jövõrõlSzerelmesen.

Az én apám gazdagok foglya,Bántják, megalázzák szegényt,De estére elhozza hozzánkA jó reményt.

Az én apám harcos, nagy ember,Értünk ad gõgöt és erõt,De önmagát meg nem alázzaA pénz elõtt.

Az én apám bús, szegény ember,De ha nem nézné a fiát,Megállítná ezt a nagy, földiKomédiát.

Az én apám, ha nem akarná,Nem volnának a gazdagok,Olyan volna minden kis társam,Mint én vagyok.

Az én apám, ha egyet szólna,Hajh, megremegnének sokan,Vígan annyian nem élnénekÉs boldogan.

Az én apám dolgozik és küzd,Nála erõsebb nincs talán,Hatalmasabb a királynál isAz én apám.

MENEKÜLÉS ÚRI VIHARBÓL

Minden vihar, úri vihar,Áldott átok:Közelebb hoz tihozzátok.

238

Mindig jobban veri szivemA nagy átok:Mért nem megyek tihozzátok?

Mit ér az én rongy�életem?Úri átok.El kell mennem tihozzátok.

Hogy fogadtok egy jövevényt?:Átok, átok.S mégis futok tihozzátok.

Nincs már a magyar ég alattCsak vad átok.Szabad mennem tihozzátok?

Hajt felétek nem gyávaság,Csak egy átok.Mehetek�e tihozzátok?

Óh, én rab atyámfiai,Nem fog átok:Elmegyek én tihozzátok.

ÁLDASSÁL, EMBERI VEREJTÉK

Ki egyetlen, bús, vaksi szemméTeszed a testünk,Szent festék, mellyel az egekreLázadó, nagy képeket festünk:Áldassál, emberi Verejték.

Ez a teremtés s Isten�erõnekEmberi mása.Minden izzadt ember egy könny�csepp,A Végzet könnyitõ sirása:Áldassál, alkotó Verejték.

239

ÁLDOTT, FALUSI KÖD

Édesanyámnak.

APÁMTÓL, ANYÁMTÓL JÖVÉN

Anyám hangjában szomorúság,Apám hangjában vad feledés.Jaj, be kicsiny az élet,Be kevés, be kevés.

Hiszen õk cselekvék, hogy élek,Hogy sokat és nagyot akarok.Hallgatnak s én rettegveÉrzem, hogy ki vagyok.

Be csoda, hogy vagyok és élek,Hogy nem unom meg s újra merek.Verset irok és holnap,Már holnap megyek.

EGY RÉGI�RÉGI FÛZ

Ez a nagy, szomorú fûzAz én falusi fáimmal szemben,Nem bólintgat kín�keservesebben,Mint egy régi�régi fûz,Egy régi�régi fûz.

Az is felnõtt nagyszerûn,Az is azt hitte, hogy nem lesz párjaÉs boldog párját mégiscsak várjaÉs bólintgat nagyszerûn,Keserûn, nagyszerûn.

AZ ÖREG KÚNNÉ

Tíz gyermeket hozott világra,Küzdésre, búra, de vitézül,Szalmás tetõjü kunyhójábanAz öreg Kúnné halni készül.

Benn az ember göthöl a padkán,Tüdõjének, mint a rossz sípnak,Meg�megcsúszik lélekzõ hangja.Künn vad, téli szelek sivítnak.

240

Két elviselt, nyomorult emberNézi egymást kínnal, haraggalS meglegyinti a szalmás kunyhótSzárnyával az õs végzet�angyal.

Sohse örültek s itt maradtak,Gyermek�haduk fut elszéledveSzerte e szomorú világbanS ím, kiszáradt életük nedve.

Kunyhó, olaj�mécs, munka. éhség,Gyermek, rongy, szégyen és a többiS végül a legnagyobb parancs jött:Tessék a tüdõt kiköhögni.

Az öreg Kún a multra gondol,Eszébe jut a lakodalma.Ölni szeretne. A mécs pislogS a vénasszony ránevet halva.

RETTEGÉSBEN A FALU

Félve járnak a mulatókS az ifjak lehalkítják a nótát,Mesélnek a vénemberekS nagyot sóhajtanak az anyókák.

Retteg most a magyar falu,Csönd legyen, mert most mindenütt kémekLeskõdnek a téli mezõn,Nagy csönd van a faluban most: félnek.

De hó alatt, falu fölöttMajdnem tavaszi szelek dudolnak:Holnap már derülés jöhetS nem lesz már ilyen csönd holnap, holnap.

ÁLDOTT, FALUSI KÖD

Beteg vagyok, egy kis falubólLeskõdöm vissza a világbaHidegrázós emlékezéssel:Hátha üldöznek, hátha, hátha.

Félek a sugaras napokon,Minden kicsi látástól félekS ha ablakomból messzelátok,Reszket és nyög bennem a lélek.

241

Minden aggaszt, minden fáj nekem,Ami a multam visszahozza:Derült horizon, üzenet, fény,Sejtett sóhajtás, hírlap, posta.

Mindentõl félek nyugtalanul,Már nincs se alvásom, se álmom.Én istenem, hogyan is függökEzen a zord élet�párkányon?

De néha reggel késik a fényS ülök büszkén, dölyfös örömben:Köd a falun és én érzem jól,Hogy biztos vagyok e szent ködben.

(Érmindszent)

ÕSZI, FORRÓ VIRÁG�HALMON

Forró virág�halmon,Déli Nap�özönbenHallgatom, hallgatomA virág�tereferét.

Röhögõ pirosak,Epés violásak,Csillogó fehérekViszik harsányan a szót.

Filozófus kékek,Haragos zöld mályvák,Gunyoros vörösekEl�elszólják magukat.

Csak egy virág hallgat,Szinte�szinte ölnyi,Sárga, õszi rózsa,Büszkén lógatja fejét.

Virág�gyötrelemnek,Virág�gondolatnakÁtkos hordozója,Bánatos, szép, nagy fejû.

242

AZ ELSÜLLYEDT UTAK

Hívott a titkok nagy mezõje,Kellette magát száz sima útÉs én legényesen, dalolvaCsaptam mögöttem be a kaput.

Valamennyi út fölfelé tört,Ragyogón és virágba veszõnS én feledtem a csendes udvart,Rohantam részegen a mezõn.

Rohantam dalosan s vakultan,Befogtak új, csodás illatokS száz út végén nem vettem észre,Hogy már minden utam elfogyott.

Sehol, sehol a régi hajlék,Ködbe és éjszakába borultRét, út, virág, illat és udvar,Kapu, hit, kedv, mámor, nóta, mult.

Vad bozótok el�elbuktatnak,Emlékek és borzalmak közöttTaposom a vaksötét pusztát,Sorsomat és a sûrû ködöt.

Vissza, a vén csöndes udvarbaElsüllyedt azóta mind az útS távolból hallom, ködben, éjben,Hogy nyitogatnak egy vén kaput.

A HATALMAS TÉL

Törvénye van a NyárnakS nincs törvénye a Télnek:Nyáron némák a faluk,Télen pedig kótyagosak,Összevissza beszélnek.

Fázón átüzengetnek,Jéggel, hóval borítva:»Hé, szomszéd, most mondja meg,Szeretem a más titkait,Van�e valami titka?«

243

És szólnak, üzengetnekA kis faluk így télen.Szeretik egymást nagyonS hófedeles házaikatKi�kitárják kevélyen.

És mindent elárulnakA hó alatt a falvak:A kis falusi erõt,A sok mihaszna életetS a nagy téli hatalmat.

S ha jön a Nyár, szégyenli,Hogy megbotlott, megcsetlett:Nyáron néma a falu,Titoktartó s az emberekDolgoznak és szeretnek.

Dolgoznak és szeretnek,Némán, izzadva, félveÉs százszor szent titkaik,Melyeket megszentelt a Nyár,Bedobálják a Télbe.

FEDJÜK BE A RÓZSÁT

Utálom a rózsát, sok kerti csatánSzívenszúrt már, de jön a December:Fedjük be a rózsát, édes apám.

Jön, jön a December s a rózsa is él,Rossz virágasszony, céda, pozsgás nõ,De tündér lehet más valakinél.

Fedjük be a rózsát, egy�két év elõttOrkidea volt nekem a rózsaS ma is élhetnek boldog képzelõk.

Ma is bajt hozhat egy rózsa�senyvedés,Édes apám, valakit megmentünk,Nászágy lehet még e rózsa�fedés.

Mert kert az Élet s asszony minden virágS a póri, pozsgás, nagy, buja rózsákSzülik a Tavasz minden víg fiát.

Óh, virágos Élet, be szép a csoda:Mindenkinek van kedvese, nõjeS párját megleli korhadt fa, moha.

244

Minden virágnak van ittasa, párja,Útszéli fûnek és nyurga gyomnak,Mert szól a kert: föl, nászágyra, ágyra.

Utálom a rózsát, sok kerti csatánSzivenszúrt már, de jön a December:Fedjük be a rózsát, édes apám.

245

RENDBEN VAN, ÚRISTEN

Azoknak a bús valakiknek, akik hitetlenül is az Úristent keresik hívõ, buserjedelemmel s remény nélkül.

A HALÁL PITVARÁBAN

Istenem, Halál, te tudod,Hogy tõlem elmultak a bálok,Lakodalmak és hõs murik:Pitvarodban állok.

Gyáván ülök, nem hencegekS ha valaki azt mondja rólam:»Üssétek le ezt a kevélyt«;Én sóhajtok; jól van.

Minden jó, jog, ami lesujt,Minden megszentel, ami büntet:Istenem, Halál, pitvarodMegjavít bennünket.

Sohse szerettem úgy magam,Mint most a Halál pitvarában,Megszerettem a multamatS lépek beljebb, bátran.

Nem lehet az rossz valaki,Akit annyian ûztek, téptekS rosszabb úr nem lesz a Halál,Minõ volt az Élet.

Istenem, Halál, te tudod,Hogy vérvevõ, szomorú harcbanÛztem, kerestem önmagam:Rosszat nem akartam.

ALÁZATOSSÁG LANGY ESÕJE

Nyilazott Napod tüzes hõje,Nem volt enyhülésem, UramS felhõdbõl rám permetezettAlázatosság langy esõje.

246

Nézd, ahogyan fejem lehajtom,Szánom minden dölyföm, UramS ha van még bennem gõg�erõ,Szívemmel együtt kiszakajtom.

Mutass nekem egy ellenséget,Valaki ocsmányt, óh, Uram,Megcsókolom csúf lábnyomát,Hogy méltón imádjalak téged.

Elébem kis folyókák hozzákSzakadt kegyelmed, óh, UramS csobog lelkemben kedvesenA leesett alázatosság.

Szeretnék mindent odaadniNagy, szent szeszélyednek, UramS szeretnék minden percembenNagyon�nagyon megaláztatni.

IMÁDSÁG ÚRVACSORA ELÕTT

Add nekem azt a holt hitet,Istenem,Hogy magyarul is szabad nézni,Szabad szemekkel szabadonParádézni.

Add nekem azt a holt hitet,Istenem,Hogy nem kell ám fenékig inniS kelyhed szent borából elégEgy korty: hinni.

Add nekem azt a szent hitet,Istenem,Hogy holnapig, óh, nem tovább, nem,Birom még bátor életem,Ámen, ámen.

AZ ANTI�KRISZTUS ÚTJA

Bûneim, mint Pokol pálmái,Égverõ bujasággal nõnekS mégis, mint bölcsõs kisdedet,Mosolyogva engedem átEgész valómat az Idõnek.

247

Az Idõben, új emberekbenTöbb lesz a megértõ nemesség,Bûnös testem nyelje a Föld,Bûnös, nagy példám a JövõS az Idõben megszenteltessék.

Mert jaj nekem: Multért s JövõértVagyok kárhozott, bûnös ember,Víg, ép, kacagó unokák,Jövõ ember�örökösök,Legyetek hozzám kegyelemmel.

Mert üdv nekem: szomorú létemAz Idõ óramutatójaS minden bûnöm egy stáció,Hol a Jövõ új embereÉlet�útját vígabban rójja.

Keserves út, fölséges mégis,Ez már az Anti�Krisztus utja,Aki elvásik feketén,Muszájul, szörnyûn, másokért,Hogy a Jövõt fehérnek tudja.

RENDBEN VAN, ÚRISTEN

Ki akarta, hogy megtagadjam,Örök Sionát messzehagyjamS visszakolduljam öregenMagamat ismét únt kegyébe?

Lelkes képem kinek a képe,Kinek roskadok én elébe,Amikor minden elhagyottS nem tudom, õ van�e valóban?

Ki füröszt engem rosszban, jóban,Kibe olvadok elmulóban,Kitõl kérdem meg egy napon,Vajjon kínomban kedve telt�e?

Ki akarta, ki istenelte,Bús lényemet így ki nevelte,Ilyen gyávának, kicsinek,Hogy makacsul még meg se haljak?

248

Ki akarta, hogy ne akarjakS mint csenevész, õszi fû�sarjakFeküdjek kaszája eléS így szóljak: rendben van, Úristen?

VIRÁG�FOHÁSZ VIRÁGOK URÁHOZ

Sok évezres áloe�nemzedéknekElsõ és utolsó virága,Csodálatos ember�virág, én,Lám, még mindig élek.

Bûnben s halálban kinyilt cifra fürtömMinden senki rabolja, tépi,Készülnek buta mû�virágokS én áldásom küldöm.

Viráguk Ura, titkos Erõ, ámen,Hervassz el engem, itt az óraS erdõdben többé ne nyíljon más,Csak olcsó ciklámen.

Be szép, be bús, be átkos sorsot kaptam:Vagyok egyetlen, szent virágaHalódva száz�száz csók�növénynek,Kik éltek miattam.

S én mag nélkül halálra�szántan élek,Engem mindenki megcibálhat.Virágok Ura, be jó lenneElmulni, de félek.

A JÉZUSKA TISZTELETÉRE

A született Jézus,Ez igézetes gyermek,Áldja meg azokat,Kik a szivünkbe vernekMérges szuronyokat.

Áldassanak bennünkA kifeslett vér�rózsák:Bánat, kín, szenvedés.Mert Jézus volt a JóságS a nagy, szent türelem.

249

Csengessünk csengõkkel,Szeressünk szeretettel,Örüljünk, ha sirunk,Ha ránk tör minden emberS ha álul bántatunk.

A született JézusSzületett így s kivánta,Hogy ez legyen az üdv:Minden hívság kihányvaÉletünk gömbibõl.

ADJON ISTEN MINDENKINEK

Adjon Isten békét, kedvetAsszonyoknak, embereknek,Sok örömet mindenkinek,Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet.Gyönyörû�kék itt az Ég.

Úgy szeretném megtalálni,Úgy szeretnék azzá válni,Kinek az élet teher:Az ember könnyen megy el.Gyönyörû�kék Itt az Ég.

Által�adni úgy szeretnémSok hirtelen vágyam, eszmém,Sok drága kincset, nagyot,Amihez már vén vagyok.Gyönyörû�kék itt az Ég.

Néha�néha szerelemmelTelik meg az ilyen ember.Néha�néha úgy megsajog,Más bánat, bú és más bajok.Gyönyörû�kék itt az Ég.

Adjon Isten ifjuságot,Szabadságot, boldogságot,Egészséget, pénzt és hitet,Szerelmet, hírt mindenkinek.Gyönyörû�kék itt az Ég.

250

VEZEKLÕ VIGADOZÁS ZSOLTÁRA

Tudom, hogy magasságba küldtekS pályám grádicsát mégis sírva hágom.Rút bûn az én szomoruságom.

Víg zengedezésre hivattamS gonosz jajjal illettem nagy személyed,Jehovák Jehovája, Élet.

Feledtem, hogy szent az én testem,Mert örök Rend fehér folyói mossák:Csodálatos csodálatosság.

Mindenki szent, ki életet nyer,Mindenki fia és mindenki atyjaS átkozott, ki létjét siratja.

És egyformán szent minden élet,Magverõ vagy rothadt, csirátlan semmi,Bûn az életet nem szeretni.

Minden nemzés, a meddõség is,Zseni, állat�sor egyben�egyek, hõsök,Belsõ sebek s varral�verõsök.

Csak örülni szabad, örülni,Ellankadni soha: mindent lebírni,Sírni nem szabad, sohse sírni.

Jehovák Jehovája, Élet,Minden jajom víg�hahotázva szánom,Bocsásd meg a szomoruságom.

SZELÍD, ESTI IMÁDSÁG

Uram, adj csöndes éjt,Nyugodalmas, nagy éjtA te vén gyermekednek,Beteg, rossz gyermekednek.

Fölséges dáridók,Keserves dáridókMuzsikája kerüljön,Hangja messze kerüljön.

251

Ne ülje szívemet,Nyomorék szívemetAz ébrenlét lidérce,Rettenetes lidérce.

Aludjak kacagón,Álmodjak kacagónS boldoguljak álmomban,Ifjuljak meg álmomban.

Valami nagyon nagyot,Valami dicsõ nagyotÁlmodva hadd képzeljek,Éjemben hadd képzeljek.

Imádkozzak, mint gyerek,Régi, iskolás gyerek,Istenes áhitattal,Altató áhitattal.

Mikor az alkony leszáll,A barna alkony leszáll,Régi imám az ajkamSzaporázza, az ajkam: (Adjcsöndes éjt szüleimnek, adj csöndeséjt mindeneknek. Istenem,én járva�kelve, fölvirradvaés lefekve, imádlak, mintédes Atyám. Jó Atyám, viseljgondot rám, ámen.)

KÖNYÖRGÉS VÍG HALÁSÉRT

Kiáltsák be a zengõ Ûrbe:»Nagy vendég van most indulóban,Ki turkált minden szépben, jóbanS most vetkõzi az életet.«

Csak békétlen ne legyek akkor,Én Istenem, még ismeretlen,Add akkor végre, hogy szeressem,Cirógassam meg magamat.

Sebeim arany�pikkelyeknek,Göthömet szûz mámornak lássamS hunyt életem egy pillantásbanVillanjon, mint táncos kacaj.

252

Pompáztasd rám a mosolygásod,Szóljon víg harsonád zenéjeS én induljak el a nagy éjbe,Mint ki nagy kanállal evett.

Érezzek egy bolond fölségest:Szépen éltem, sok�sok jót adtam,Köntösöket tépnek miattam.Éljen. S elnyel az Ûr.

NE SÚJTS BÉNASÁGGAL

Ki gõgös volt, már lakol itt lenn,Jaj, ha engem is büntetni fogszKeserû gõgömért:Félek törvényedtõl, Úristen.

Jaj, hogyha hamar rám bocsátodNehéz csapásaidnak sorát,Mert irigyeltetémPávás kedvemmel a világot.

Jaj, hogyha béna lesz belõlemS az utcasarki víg szánalomMorzsáit lesem én,Ki hivalkodtam pompa�gõgben.

Jaj, hogyha majd sajnálni fognakIrigy dühöngõk, várakozók,Okos, pörös felek,Kik törvényedben bizakodnak.

Béna koldussá ne tégy engem,Hiszen magad is megcsufolod.Tudod, hogy gõgömetCsak mutatom, vágyom, esengem.

(Sok életserleget kihabzsolt,De tudod, hogy szomjan szenvedett,Álkevélyen, sirónÉs mégiscsak igaz fiad volt.)

EGY AVAS KÉRDÉS

Gyáván, miként illik a vénhez,Szegény, fáradt, félénk poétaValami nagy dolgot megkérdez,Avas, bánatos dolgot.

253

Lesz, mozog és elfogy az ember.Itt egy nagy Valaki kormányoz.Nem látni õt emberi szemmel,De itt van és kormányoz.

Ha elfogyunk, hát miért jöttünk?S ha jöttünk már, miért a nagy gond?Miért a sok bús bölcs közöttünk?Itt valaki kormányoz.

Itt: van egy legnagyobb Valóság,Ez valami szent, rendetlen rendS az élet egy régi adósság,Amelyet le kell róni.

Az élet egy régi, rossz emlékS az a nagy Valaki akarja,Hogy az eszébõl ki ne essékEmléke egy köd�multnak.

Itt nem segít templom, imádság,Fogadja el sorsát az ember.Ne várja, hogy mások megváltsák:Szenvedjen és haljon meg.

AZ URAKNAK URA

Már�már lelkem csúf bûnök vesztékS jöttek békés esték:Rákacagott a háboruraAz Uraknak Ura.

Lemenõ, szép Nap volt az arcaS könyörület rajta.Az élet be sok újat hozottS Isten nem változott.

Falusi, nádas iskolábanMár ilyennek láttam,Ki rossz helyett jó és új szivetAdhat mindenkinek.

Hajunknak egy õsz, hulló szálaFöljegyzett bú nálaS ha bûnös lény tõle elköszön,Õ vár, míg visszajön.

254

Nem rójja meg sok vétkeinket,Mert õ szeret minketS poklok felé visz bár az utunk,Õ int s visszafutunk.

Bennünk él s be jó hinni benne,Ez õs szerelembe,Õ még a temetõn is virit,Õ a gyermeki hit.

Fölemelt és vérem lemosta,Szívem visszahozta,Sebeimre áldóan szedettBalzsamos füveket:

Édes�ernyedten várok várvaMost már a halálra.Szemem: övé volt, kezem: keze,Mindent õ végeze.

Háboruba el õ bocsájtottS bûnökbõl kihántott.Rákacagott a háboruraAz Uraknak Ura.

255

EGYRE HOSSZABB NAPOK

VALAKI UTÁNAM KIÁLT

Bércek, tavak, folyók, sinek,Bámész, új népek, új napok,Be sietek, be rohanok,Be szaladok, be sietek.

Napot lesek ma hegytetõn,Holnap Holdat egy új uton,Holnapután már nem tudom,Mire figyelek lihegõn.

Panorámás, lázas világ,Lakasd jól a szemeimet,Fogd be jól a füleimet:Valaki utánam kiált.

BOLDOGOK AZ ÖREGEDÕK

Hajh, mások szépen elfogyasztjákIfjú életük sok malasztját.

Másoknak az öregség semmi,Mások meg tudnak öregedni.

Egyszer�kétszer testük kirázzaAz ifjuság maláriája.

Aztán szépen pihennek, ülnek,Mosolyognak és megvénülnek.

Napjaikat nyugodtan fejtik:Betegek voltak s elfelejtik.

A bölcs mosolyt csak úgy havazzák,A csókot hûlve kanalazzák.

Nem bántja õket ifju bánat,Nem értenek, de megbocsátnak.

Csak én tartom ifjan az arcom,Csak én vívom mindig a harcom.

256

Csak én vagyok bánatos, orzóÖregségben is ifjú torzó.

Simító lapja a redõknek,Irigye az öregedõknek.

ELSÕ SZERETÕM ÖLÉBEN

Virágos, kék pad�teritõmrõlSikoltok vigat és nagyot:Most szememrõl letépett kendõtLengetek az élet felé,Élet, én élni akarok.

Élet és Halál: majdnem�egyek,Nagy rokonok, nagy különök,Két orcámon egyszerre cuppantForró, vitázó csókotokÉs én most Hajnalt köszönök.

Hajnal, Hajnal, nem szabad menni,Új élet, új riadalom:Új fürösztõ vize a létnek,Én a virágot gyökerén,Szabad, nagy mezõn akarom.

Visszajövök és ujraélek,Ki akar egy új szemfedõt?Én ráérek másat szerezniEzer, piros, szép, várt öröm,Ezer szép Holdtölte elõtt.

Élet, gyere, most csókolózzunk,Minden lehed tüdõmbe száll',Csókos szádra, meleg öledbe,Szent nászágyadra kergetettMásik szeretõm, a Halál.

DURUZSLÁS A JÉGVEREMBÕL

Hûvös van nagyon tegnap ótaÉs nagyon sok a fürge emberS tele van az egész süket FöldJégveremmel.

257

(Muzsikás Élet, mostanábanSokat gyujtsz rá nagy indulódra.Hozzám nem jut, csak vér�dalodnakHolt ekhója.)

Vak a világ s táncos szinekbenMégis hogy játszadoznak mások.Nekem sápadtak színek, percekS látomások.

(Szinek, cifra, meleg leánykák,Szoknyátok mért van összegyûrve?Szemem meresztem: minden elmult,Minden szürke.)

Ízek kallultak, parfüm elszállt,Mintha a Nap dermedve járnaS én jégvermembõl duruzslok fölEzer nászra.

(Egek ringyója, ölelõ Nap,Sohse láttalak hevesebbnek,Csak engem ölelsz egyre�mindigKevesebbet.)

KOCSI�ÚT AZ ÉJSZAKÁBAN

Milyen csonka ma a Hold,Az éj milyen sivatag, néma,Milyen szomoru vagyok én ma,Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,Minden láng csak részekben lobban,Minden szerelem darabokban,Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,Utána mintha jajszó szállna,Félig mély csönd és félig lárma,Fut velem egy rossz szekér.

258

NEM JÁTSZOM TOVÁBB

Hunyok, de nem kell a hunyósdi,Pedig érkeznek szép szavak.Nem játszom tovább, bánom is én,Hogy »föl«, »csitt«, »szabad«, »nem szabad«,Bánom is én, bánom is én.

Nem akarom, amit akartam,Nem akarom, aki akarS a gyûlölõket bánom is én,Engem most szent közöny takar,Bánom is én, bánom is én.

Megistenülök, magamért csak,Vagy megdöglök csak magamért.A többit pedig bánom is én,A pénzt, a kedvet, a babért,Bánom is én, bánom is én.

SIRATÓ EMBER DALA

Ravatalra rakomHalk szobában szépen,Amit kerülgettemÉs amit elértem.

Minden ravatalnálSzivem épül, dobban,Vigabban temetemMinden új halottam.

Minden éjszakábanMás zsoltár vagy nóta:Más borért megyek elMinden siratóba.

Minél kevesebbenMaradnak az álmok,Annál virrasztóbban,Nótásabban járok.

Éjfélkor�éjfélkorMár elmondom dalba,Hogy teszem majd magamFöl a ravatalra.

259

Én árva magamnakNem lesz siratója,Senki a világonNe tudjon majd róla.

AZ IFJÚ RAJNÁNÁL

Ma tehát az õszös Svájc:Ma itten, holnap ottan,Mindig csodálkozással,Keserü döbbenéssel,Görnyedten és unottan.

Nézzük egymást a Nappal(Most van lehorgadóban):Két rokkant, öreg bajnok,Leeresztett sisakkal,Illendõ tisztelettel.

Bástyás korcsma�verandánVéletlen ez az óra:Halott, nagy, hõsi tornákS örömtelen vitézekNyár végi áldozója.

S a hetyke, ifju RajnaZöldes, habos palástban,Fejedelmi palástbanFut közöttünk rivalgva,Vitézi útra kelve.

S én öreg bajtársamnakGonosz mosollyal intek:Mi is tudtunk örülniS ma nem tudunk örülniEnnek�örömeinknek.

S õ, miként a halálnak,Úgy köszön nékem visszaÖreges, bús mókával:»Hát holnap hol talállak?Vajjon holnap meglellek?«

(Rheinfelden)

260

TARARRAROM, HAJH, TARARRAROM

Nótás este, most szaladnakZengõ szívvel, dalra lépveMuzsikáló vérü lyányok,Tararrarom, hajh, tararrarom,Boldog legények ölébe.

Sunyi tavasz, szelek nyögnek,Felhõk sírnak, erdõk zúgnak.Óh, be csinos temetõ�dal,Tararrarom, hajh, tararrarom,Az Életnek, a hazugnak.

Szent alkalom; hasztalan csalsz,Nem csókos láz öli testem.Uccu tavasz, nekem mindegy,Tararrarom; hajh, tararrarom,Én a csókot befejeztem.

Emlékezés, hasztalan hívsz,Víg tavaszba, nótás tájra.Dudolgatok, elveszett már,Tararrarom, hajh, tararrarom,Régi testem sok csodája.

Száz láz�virág beteg kertjeVirít, táncol most elõttem,Nincs örömem a tavaszban,Tararrarom, hajh, tararrarom,Dalban, harcban, borban, nõben.

Nagy, friss dalok, éllel csengõk,Nagy harcaim, bátrak, szentek,Elmultak s a késõ nóták,Tararrarom; hajh, tararrarom,Vén ajkamon dideregnek.

Nótás este, most rohannakCsókra, harcra, akik tudnak,Én kidõltem s nótát zsongok,Tararrarom, hajh, tararrarom,Az Életnek, a hazugnak.

261

A HALÁL: PIRKADAT

Szám ízét nem rontom, hagyjatok,Most a Halál elõtt, most: vagyok.

Most, most e pillanatban élek:Most jönnek az ízes emlékek.

Nem ad ennyi, bõ száj�ízt sohaSem patika, sem úrvacsora.

Pap, orvosság most félre, félre:Emlékszem az anyám tejére.

Jönnek az ízek és illatokS megdicsõült innyel halhatok.

Érzem elsõ fogamnak kínját,Az elsõ szó bús csínját�bínját.

Számban van az, amit homlokonCsókolt reám az elsõ rokon.

Elsõ figyelése a dalnak,Elsõ gondolatok, fájdalmak.

Elsõ lyány, elsõ poéta�útÉdes nyállal számban összefut.

Elsõ sikerem, elsõ tornám,Elsõ göthös bûnöm, tivornyám.

S azután fényes rettenetek,Miket halódva is szeretek.

Nagy mámorok, hõs búsulások,Mindig újak és mindig mások.

Féreg�magyar harcok, kicsinyek:Dobtam szivem s nem tudtam, kinek.

S egy asszony, akinek a csókjaMég most, talán most is, jó vóna.

Ízzel, illattal tele a szám,Most, most az élet pirkadatán.

Szám ízét nem rontom, hagyjatok,Most a Halál elõtt, most: vagyok.

262

EGYRE HOSSZABB NAPOK

Csak egy napig fáj minden fájás,Huszonnégy óra s nem jön rosszabb,De ez az egy nap egyre hosszabb.

Már hegyes karó minden óra,Sötét vas�mázsák hullva, rengveVerik a fájást a szivembe.

Tudom a kínnak múló sorsátS olyan rövid volt egy nap eddig:Víg elugrás bánattól kedvig.

Örülni is másként örültem,Nemesebben, halkabban, jobban,Holnapi könny a mosolyomban.

Szép, bölcs cserével cserélgettemKedvem torát és kedvem nászát,E furcsa élet villanását.

Ma is tudom: huszonnégy óraS rossz nap után már nem jön rosszabb,Óh, de ez a nap egyre hosszabb.

FÁJDALMAS, BÚS KITÉRÕ

Háborús völgy, nem tudlak nézni,Nem bírnak már a szemeim, nem:Forgok, mint egy véres pojáca,Túl egy hegyen s egy hegyen innen.

Túl egy hegyen, mikor nem voltam,Hegyen innen: ha majd nem élek.Mennyi szeretet innen és túlS e kis stáción mennyi vétek.

Hogy gyûlölök és hogy gyûlölnek,Hogy harcolok mindenki mással.Ha születünk, akkor halunk, jaj,S megszületünk az elmulással.

Óh, élet, te, háboruk völgye,Be megtettél harcos hazugnak,Utamból be kitéritettél,Óh, be utállak, óh, be unlak.

263

Óh, te, fájdalmas; bús kitérõ,Két hegy között nyílt seb az égre.Békébõl jöttem s a hegyen túl,Tudom, békével vár a béke.

Végetlen békébõl buktam le,Hol híre sincs a harci gondnakS itt úgy kell ütni, marcangolni,Mint egy komédiás bolondnak.

Addig, amíg a nagy világ�csókNem cuppant újra vágyva értünk,Addig, míg majd élünk valóban,Akként, mikor nem völgyben éltünk.

De addig, addig, be sokat kellEjteni, ûzni, futni, esniS egy megszakított örök csókraDúlva, jajgatva emlékezni.

LELKEM SZERELMES FATTYAI

Ál�bölcs igék, illõ harag,Villant öröm, játszó szavak,Lelkem szerelmes fattyai,Be bánlak, hogy elszórtalakBenneteket.

Gond�feleség a nyakamon,Siratlan titkok titka nyom,Bús házasságba befogottEgy papos, álnok hatalomTörvényesen.

Lelkem most erkölcs és teher,Vén, bús kisdedeket nevel.Járok velük talárosanS a többi fattyu sihederKacag reánk.

Be szép az élet, míg ledér,Aki már töpreng, az nem él,Mint száz vén gondolat�gyerekEgy vidám fattyú többet ér,Vidám s hazug.

264

Élet, küldj még pár szeretõtÉs küldj a csókhoz víg erõt,Lelkem szerelmes fattyai,Táncoljatok szívem elõtt,Ne hagyjatok.

AZ ÁGYAM HÍVOGAT

Lefekszem. Óh, ágyam,Óh, ágyam, tavaly még,Tavaly még más voltál.Más voltál: álom�hely,Álom�hely, erõ�kút,Erõ�kút, csók�csárda,Csók�csárda, vidámság,Vidámság. Mi lettél?Mi lettél? Koporsó,Koporsó. Naponként,Naponként jobban zársz,Jobban zársz. Ledõlni,Ledõlni rettegve,Rettegve felkelni,Felkelni rettegve,Rettegve kelek fel:

Fölkelni, szétnézni,Szétnézni, érezni,Érezni, eszmélni,Eszmélni, meglátni,Meglátni, megbujni,Megbujni, kinézni,Kinézni, kikelni,Kikelni, akarni,Akarni, búsulni,Búsulni, elszánni,Elszánni, letörni,Letörni, szégyelni,Szégyelni. Óh, ágyam,Óh, ágyam, koporsóm;Koporsóm, be hívsz már,Be hívsz már. Lefekszem.

265

KEZDENEK NYAKUKBA VENNI

Kezdenek már nyakukba venni,Hurráh, hurráh.Milyen jó nem�ismertnek lenni,Kezdenek már nyakukba venni,Kiknek semmijük se vagyok.Bocsáss meg nekem, én árva lelkem.

Éljenek, akik meg nem értnek,Hurráh, hurráh.Éljenek, akik a miértnekTitkaiból semmit se kérdnek,Kiknek semmijük se vagyok.Bocsáss meg nekem, én árva lelkem.

Nem így jöttem, nem ezt akartam,Hurráh, hurráh.Kikre rátörtem szép viharban,Megfulasztnak csúf diadalban,Kiknek semmijük se vagyok.Bocsáss meg nekem, én árva lelkem.

Agyonölelnek és csókolnak,Hurráh, hurráh.Milyen jó nem�ismertnek lenni.Kezdenek már nyakukba venni,Kiknek semmijük se vagyok.Bocsáss meg nekem, én árva lelkem.

MOST PEDIG ELNÉMULUNK

Csókolj szájon, szép húgom: Este.Némíts el és hordd szét a hírt,Hogy bátyád, a hangos szavú,Dalait daccal befejezte.S most mondja el utólszor másnak,Milyen kevés öröme voltEnnek a bolond dalolásnak.Csókolj szájon, szép húgom: Este.

Bús vétók és víg vallomások,Nótás nyögések, mély sebek,Miattatok zengõ kutatLelkembe már többé nem ások.Minden vér�forrás betemetveS a szent mindent�elhallgatásSírján ülnek, némán, keresztbe,Bús vétók és víg vallomások.

266

Most már minden, mindenki éljen,Éljenek az ékes szavak,De Ady Endre nem beszél,De Ady Endre ne beszéljen.Bujdosson el, ha tudja, merre,Felejtse el, hogy mit akart,Piros szive kék�holtra verve:Most már minden, mindenki éljen.

Elnémulunk, szép húgom: Este.Egy nagy csókkal elnémulunkS nézzük a süket ÉjszakátHalottakként, húrt megeresztve.Fogunk talán még csöndbe törni,De szavunk nem lesz szent titok:Magunkat és mást meggyötörni.Elnémulunk, szép hugom: Este.

267

A MINDEN�TITKOKVERSEI � 1910

Hatvany Lajosnak, aki hideg szeretetével is több volt hozzám bárkinél, hívõbbés jobb, adom s ajánlom ezt a talán utolsó verseskönyvemet.

Érmindszent, 1910. november 30.

Ady Endre

268

BAJVÍVÁS VOLT ITT

Bajvívás volt itt: az ifju MindenKeresztüldöfte Titok�dárdávalAz én szívemben a Halál szivét,Ám él a szívem és él az Isten.

269

AZ ISTEN TITKAI

Horváth Jánosnak és Szilágyi Sándornak

HISZEK HITETLENÜL ISTENBEN

Hiszek hitetlenül Istenben,Mert hinni akarok,Mert sohse volt úgy rászorulvaSem élõ, sem halott.

Szinte ömölnek tört szivembõlA keserû igék,Melyek tavaly még holtak voltak,Cifrázott semmiség.

Most minden�minden imává vált,Most minden egy husáng,Mely veri szívem, testem, lelkemS mely kegyes szomjuság.

Szépség, tisztaság és igazság,Lekacagott szavak,Óh, bár haltam volna meg akkor,Ha lekacagtalak.

Szûzesség, jóság, bölcs derékség,Óh, jaj, be kellettek.Hiszek Krisztusban, Krisztust várok,Beteg vagyok, beteg.

Meg�megállok, mint alvajáróS eszmélni akarokS szent káprázatokban elõttemSzáz titok kavarog.

Minden titok e nagy világonS az Isten is, ha vanÉs én vagyok a titkok titka,Szegény hajszolt magam.

Isten, Krisztus, Erény és sorbanMinden, mit áhitokS mért áhitok? � ez magamnál is,Óh, jaj, nagyobb titok.

270

»ÖRVENDEZZ, IFJÚ, IFJÚSÁGODBAN«

�Örvendezz, ifjú, a te ifjúságodban,és vidámítson meg téged a te szíved

a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednekútaiban és szemednek látásaiban:

de megtudjad, hogy mindezekért az Isten tégedetítéletre vonszon.�

Prédikátor könyve XII. 1.

Ajándékodból egy csipetnyiMaradt az alkonyi órákraS Uram�Isten,Most kezdek szépen örvendezni.

Áldott sors, hogy hogy' vettem észreIdejében az ifjuságom:Így kisebb leszÉlõ�voltom megbüntetése.

Szívem utja, szemem látásaSohse volt a szabad hajósé �S önmagamnakValék mindig vak, furcsa mása.

Bölcseség fulánkja sebembenS tele vagyok vigadozással,Mert páratlan,Szentséges dolgot cselekedtem.

Úgy éltem, hogy mind egybefolytakMultam és jövõm folyókáiS hiú, lármás,Ifju napjaim sohse voltak.

Vad hévvel vagy tétlen vénséggelÉltem egyszerre és kavartan,De nem tudtam,Mikor van nappal, mikor éjjel.

Nem voltam a hivalkodóknakFajtájából való rossz emberS ifjuságomSohse volt: Ma, mindig: a Holnap.

Megállok hát bátran elõtted,Nincs bûnöm, mert nincs ifjuságom,Uram�Isten,Én sohse mertem vakmerõket.

271

S engem ne véníts meg halálig,Mert tilalomfáid kerültem,Szépen nézz rámS a többi � tán holnap elválik.

A GYÜLEKEZET SÁTORÁBAN

�Áldozék pedig ott Salamon a rézoltáron azÚr elõtt, mely a Gyülekezetnek sátorában vala,

áldozék, mondom, azon tüzes, ezer áldozatokkal.�

Krónika második könyve. I. 6.

A Gyülekezet sátorábaVagyok galambokkal, kosokkal,Csaknem tizenöt év óta márTüzes, ezer áldozatokkal.

Rézoltárod tüzét véremmelHiában öntöztem, nagy Isten,Sem a te tüzed, sem az enyémNem lohadtak vad ereinkben.

És szerencséd elküldéséreKegyelmedet hiába várom:Aranykincset érõ szép véremOtt pusztul el a rézoltáron.

A Gyülekezet sátorábanNem szabad gyávának sem lenniS tüzes, ezer áldozatokkalNem vagyok mégis semmi, semmi.

A KIMÉRÁK ISTENÉHEZ

Te, Isten, ki Titok vagy, tudod,Hogy én nem vagyok mai gyermek:Az én ügyem a te ügyedS ki ellenem támad, azt verd meg.

Mert mi együtt kezdtük a hûhót,Mert egyformán Titok. a voltunkS ami lázmunkánkban hazug,Mindent, mindent együtt koholtunk.

272

Te, Isten, mi egyek vagyunk:Mikor kimérákba szerettem,Már ott voltál hátam mögött,Nehogy kimuljak hülye sebben.

Nógattál folyton, konokul,Hogy véresen be a bozótbaTörjek magyarul, dalosanS hogy ne némuljon el a nóta.

Én voltam, Isten, bolond nyiladS nyiladat most már messzelõtted.Fölemelt, véres homlokomNem ejtem porba most elõtted.

Mert, jaj, nagy dolog ez a dolog,Nagyobb, több, mint egy élet áraS én más bolondként nem megyekEgykönnyen a kálváriára.

Most: vagy�vagy, eldõl, ha akarod,Hogy ér�e valamit a kardunkÉs hogy ér�e az valamit,Mit együtt kezdtünk és akartunk.

Titok vagy, õs Titok, tudom én,Velem együtt és a világgal,De egy percnyi szeszélyedértMégsem égek el hiu lánggal.

Együtt kezdtük, vihar�fellegekNõttek a fejemre azóta,Te, Isten, te, Titok, közösBûnünk volt minden bûnös nóta.

Mikor még mint kicsi nebulóTemplomban diktáltam a zsoltárt,Már akkor bûntársam valál,Már akkor is fölbujtóm voltál.

Éreztem viharos kezedet,Mely fiatal hajamat tépte:Te voltál az elinditómS kell, hogy te légy utamnak vége.

Az én ügyem a te ügyed is,Hogyha hivedet meg nem tartod,Nem hisz benned majd senki sem:Isten, Titok, elõ a kardod.

273

ISTEN DRÁGA PÉNZE

Hát eljöttem a kamattal,Uram�Isten,Agyonnyargalt akarattalSiettem, hogy el ne késsek.

Itt az Élet, itt a pénzed.

Sokat kellett ráfizetni,Uram�Isten,Magamnak nem maradt semmi:Ráment mind a kamatokra.

Gyilkos volt a világ sodra.

Inaimnak frisseségét,Uram�Isten,Barna hajam sûrüségét,Erõmet a vérben, agyban:

Neked adtam, odahagytam.

Drága pénz volt, mindegy most már,Uram�Isten,De hogyha már megkínoztál,Hagyd még nálam drága pénzed.

Drága kölcsön, drága Élet.

Fogatlanul, akaratlan,Uram�Isten,Lehessek még hatalmadban,Uzsorával legyek még ott:

A világban, nyomorékod.

Nagy adóval, nagy kamattal,Uram�Isten,Akaratlan akarattal,Add, egy kicsit visszatérjek.Csak hogy éljek, csak hogy éljek.

274

KÖNYÖRGÉS EGY KACAGÁSÉRT

Lukács Hugónak küldöm

Arcod haragos fellegekbõlIsmerõs nekem, Isten,Villámok hozták el szememigS fürdettem gyakran könnyeimben.

Nem láttam még sugaras arcod,Melyet, hajh, sokan látnak,Hol vagy, hol vagy és miért kerülsz,Szent Istene a kacagásnak?

Éhezem, Uram, a jókedvet,Szomjazom nevetésed,Ilyen hálás, pojácás hivedSoha tán nem is volna Néked.

Egy gyönyörû, nagy kacagásbanHarsogjon föl a multam,Lássam egyszer vidám arcodatKacagó, szent sirásba fultan.

AZ ISTEN�KERESÕ LÁRMA

Neved sem értem, Istenem,De van két árva, nagy szememS annyi bolondot látok,Hogy e sok bolondságbólNagy ijedelmemben,Uram, hozzád kiáltok.

Próbáltam sokféle mesét,De, hajh, egyik se volt elég:Szivemben, idegimbenKiabáló, nagy lármaTéged keres, Fölség,Isten, a tied minden.

EGY KEVÉSNYI JÓSÁGÉRT

Ha van még Jó bennem, óh, uram,Kérlek és nem is szomoruan,Óh, mentsd meg belõlem.

275

Hiszen annyi jósággal jövék,Ám lelkemnek szemérem�övétLetépte világod.

Valamikor voltam örömöd,Ne hagyj itt ocsmány, bús végek között,Nagy gyalázatomban.

Most, hogy Bûn és Idõ elszaladt:Úgy menjek el, mint kiben maradtEgy kevésnyi Jóság.

A SZERELMETLENSÉG ISTENÉHEZ

A Sionnak hegyén szerelmetlen,Boldog, ékes, hideg Valóság,Én Istenem, szabadíts meg engem.

Kikért büntetsz, hogy így szétomoltanMég mindig fájnak a szerelmek?Hûs vérüek unokája voltam?

Kikért büntetsz, hogy félve, utálvaKit szeretek, nem szökök tõleS nyomorultan huzódok utána?

Boldog minden rossz fiad, leányod,Kik szerettetvén nem szeretnek,Vágyakkal õket meg nem alázod.

Boldogok, kik szirthoz hasonlítnakS nem rózsáihoz hõ�vizeknek,Melyek buzgón, halálosan nyitnak.

Óh, én, világ eleven halottja,Csúfja, gyávája, elveszettje,Mindenkinek bús odaadottja.

Óh, én, kinek gõggel szerettetniVolna szabad csak s nem vagyok más,Csak másokhoz ösztönzött semmi.

A Sionnak hegyén szerelmetlen,Boldog, ékes, hideg Valóság,Én Istenem, szabadíts meg engem.

276

KAIN MEGÖLTE ÁBELT

Uram, én Jehovám,Tudtam, hogy ölni nem szabadS Kain megölte újra Ábelt:Megöltem magamat.

El sem bujdoshatom,Nem mostam meg véres kezem,Nem vétkeztem, mikor gyilkoltamÉs most sem vétkezem.

Nincs senkihez közünkS Te nem adtál elég erõt,Uram, hogy ketten legyünk eggyekA te arcod elõtt.

És föltámadt Kain,Ki százszor többet szenvedettS megölte önmagával együttÁbelt, gyermekedet.

E földön senki sincs.Ki vádolhat halottakat,Te sem, Uram, az Égben ott fent,Bár ölni nem szabad.

Megöltem magamat,Mert furcsák voltunk kettesen:Fogadj, Jehovám, két�eggyünketÉrtõn és kedvesen.

277

A SZERELEM TITKAI

Kérem az én régi s egyetlen asszonyomat: fogadja el jajgató szolgájától ezeketaz olykor fölujjongó, de mindig síró, mindig a régi s mindig miatta kelt

énekeket.

A TÜRELEM BILINCSE

Üzenem:Vedd magadra a türelemnekRozsdás bilincsétS ha talán rossz a zár,Várj, míg megigazíthatom.Bilincsem voltál,Bilincsed voltam,Bilincs volt egész életünk,Szerelmünk és Napunk,Kikapóságunk és hûségünk,Csókunk, elernyedésünk, lángunk,Téves, sok esküvésünk,De jó bilincs volt,Derék béklyóS rabok voltunk volna mindétig,Ha nincs rabság és nincs bilincs.Vedd hát az utolsót,A legszerelmesebbet,A türelem bilincsétS várd, hogy mihamarKegyetlenül lezárom.De várd,

De akard a végsõ rabságot,Minden élet s öröm tetejét:A türelmet,Akarom,Üzenem.

NEM ADOM VISSZA

Visszaadok én mindent,Ha visszaadni lehet.De nem adom visszaA szemed.

278

Belõlem fognak nézniTéged és egy kék tavatS mit e földön nézniMég szabad.

Visszaadok én mindent,Ha visszaadni lehet,De nem adom visszaA szemed.

A FÖLTÁMADÁS SZOMORÚSÁGA

Piros, nagy köd�tályogok közülSunyított rám a csalfa Nap,Midõn így szólék:Kelj föl és légy szabad.

Tán Budapesten, talán máshol.Alig emlékszek valamireA néhai világból,De szomoruan föltámadtam.

Sírom sziklái szétgurultak,Füstölt a Golgotha s kiléptemFöltámadottan, tétovánMély Sárkány�sírjából a MultnakS mint akinek kevés a vére,Elindultam új apostolokKeresésére.

Vihar s üvöltõ Tátra�erdõkVoltak az én Tamásaim,Kik sebeimnek nyílásainUjjaikat mártván benyultak.Ködök szálltanakS ködökön átMegromoltan és feledõnHagytam el a Multat.

És megint szólék: én nem tudom,Ki vagyok, éltem�e, élek?Valakinek neve vagyokVagy örököse egy halottSzomorú nevének?Lázamat az est, postámatA posta,Mintha régen�régen hozná,Úgy hozza.

279

De jött a reggel, fázva rémlettÉs én nem tudtam, micsodaEmlékekTarlójáról jött ez a reggel?

És sebeimet tapogattam,Fájtak, égtek förtelmesen,De mikor kaptam, hogyha kaptam?Hol jártam én,Hát éltem már én?Ki sírhat most tán énmiattam,Ki vagyok és merre megyek?

Aztán bolyongtam: tót zsoltárokHarsogtak a fenyvesekben.Micsoda zsoltárt is tudtam énKedvesebbenValamikor?Csak hallgatok,Mert már mindent elfeledtem.

Hallom, hogy távolból érkeznekIde mások.De hol a Távol, hol a KözelS hol vannak köztükÁllomások?És mintha sohse jöttem volnaS csak itt vagyok:Szemek, levelek, táviratok,Nem tudom, miért keresnek.

Én nem tudom, miért néznek rámKutató arcok?Arcomon nincsen régi irásS a régi harcokNagy legendája elmosódottVén arcomon, vén fejemen.Olyan vagyok,Mint rosszul kezdettÉs meg se kezdett szerelem.

Szõke leány, szent, ifju cédrusBüszkélkedik fényes naponNéha elõttemS fogcsikorgatva, hallgatagonRohanok messze tõle én.Emlékezek, vagy csak fájok?Ha élnék, ha szeretne,Ha volnék. Gondolkozom:Lyányom lehetne.

280

S amott egy�két virágos hajúAsszonyra nézek álmélkodva,Óh, mintha egyszer bolondjaLettem volna fiatalnak,Ilyennek, párnak.Idegenek és kire várnak?Beszélnek hozzám,Cirógatnak kandi szemekkelS úgy érzem, hogy hátam mögöttÁll egy idegen, másik ember,Hozzá beszélnek.

Valami úgy fog, mint rabot,Mint alvajárót a tetõn,Kit én is nézek reszketõn,Mint furcsa távolit.S amit én mondok, oly hüvös,Mint jégbarlangba orditónBesivító vihar�szavak.Valahol hóban elakadt,Valami messze hómezõnAz én régi valóm.

És csitt, amott tenger vonítRégi fájást,Irgalmatlant és távolit.De ez a tenger fenyves erdõ.

Igen: tengerek, városok,Asszonyok, vágyak föllebegnekS rajtuk Páris a korona.Ragyogóbbak, szebbek,Mint a legforróbb látomások.Volt�e hozzájuk közöm egykor,Vagy ezt mind másokÖlelték és csodálták?

Óh, jaj annak, aki feltámadS nem érzi önnön�életét,Beszédje kongó báb�beszédS báb�színpad bábja õ maga,Kérdés, kísértés és titok.Én azt várom: valaki majdHívni fogS édes, meleg szájjalSugja meg majd, hogy ki vagyok.

281

Itt tó van a Tátra ölén,Csillogó, tiszta, vad,Keresem benne a századokat,Az életemet,A sírtáró dalokat.Keresem magam közelségét,A szállaló IdõtS a tükröt, a varázsosat,A megismertetõt.És megáll az ÉletÉs tudom, hogy most már semmi sincs,Senki sem élÉs semmi sem igaz.Keshedt, vén arc vigyorg a tóbólÉs nem tudom: ki az?Föltámadtam, jaj, föltámadtam.

ÖREG SUHANC VÁGYAKOZÁSA

Óh, csókolt csókok, lengeteg asszonyok,Bûnök keritette, pamlagos életem,Egy szép, friss testü lyányrólÁlmodoznom szabad�e még?

Itt, a falumban virágosak a fák,Itt a régi suhanc el�elemlékezikS a régi, szûz kisasszonyAlakját fölidézgeti.

Úgy jár lelkemben, mint késett ibolyákFölött júniusban a napsugár heve.Nincsen szebb, mint az emlékS egy finom gyermek�hajadon.

Óh, csak még egyszer gyérülõ hajamatFölborzolná egy lyány, nem érintett, szelíd,Mondván: »Leszek az elsõZsenge és piciny asszonyod.«

CSAK LÁTNI AKARLAK

Vedd le ruhádról a büszke csatot,Bontsd ki a szépséged vidáman,Mint ó képeken meztelen angyalok.

Vedd le ruhádról a büszke csatot,Várj hidegen, szabadon, hõsként,Még azt se kérdezd meg majd, hogy ki vagyok.

282

Vedd le ruhádról a büszke csatot,Hunyt szemekkel feküdj elõttem,Miként egy vadvirágos, szûzi halott.

Vedd le ruhádról a büszke csatot,Égnek szemeim téged látni,Akit én megcsókolni nem akarok.

Vedd le ruhádról a büszke csatotS én leborulok szõnyegedreS megáldom a legdúsabb pillanatot.

HALK, BÁNATOS SZÖKÉS

Halkabban daloljatok,Északi, vándor dalok,Hirtelen, kósza dalok,Szél�viharok.Ma június vanS kissé búsanJöttem el valahonnan.Jóéjszakát se mondtam.Meleg, vihartalanNyárbanTettem be oda a szivemS a lábamS szeretném kivonni õket,E hamar lépegetõket.Halkabban daloljatok,Északi, vándor dalok,Hirtelen, kósza dalok,Szél�viharok.

A HOLNAPUTÁNI ASSZONYKÁK

Déli órák, kacagó terek,Vidám utcák,Ti tudjátok, hogy szinte meghalokAzokért néha,Kikre bátran nézni se merek.

Vén voltommal, jaj, mit áhitok?Kezdõdõ nõk,Álmomban is tapossák a szivemPiciny és pompás,Hosszuszárú topánkáitok.

283

Bús okosság, adj nekem erõtLemondásra,Hogy fordítsam el mindig arcomatHolnaputániÉdes, apró asszonykák elõtt.

Süldõ istennõk, ím, eleresztVágyó arcomBenneteket talán örökre már:VeronikákulAsszonyibb nõket hív a kereszt.

De még egyszer hadd nézzek halott,Szomjas vággyalEllebegõ, drága, friss testetekUtán és sírva,Kis kisasszonykák, utánatok

TALÁLKOZÁS EGY GÉPKOCSIVAL

Nincs városom, nincs jó hajlékomS mellettem suhant el gépkocsinEgy vörös asszony, csipkés, vékony,Tavaszi éjszakán.

Nem tudom, ki volt, de megnézettS vágyam leszedte dús fátyolátÉs már mint meztelen igézetRagyogott és szaladt.

Soha se fog most már megállni,Gépkocsija rohanva viszi,Mert csak egyszer lehet találniIllendõ valakit.

Õ valakit talált az éjben,Ki általa lelt volna hazátS õ most szalad tovább sötéten:Mikor találkozunk?

A HARMADIK EMELETRE

Szobám: a harmadik emeletS aki szeret,Gondolja meg, mert hosszú az út,Mert rossz, hazug,Aki tagad.

284

Drágám, te ne erõltesd magad:Az áldozatSokkal több, mint három emeletS hogyha veledTalálkozom:Én az egész valómat hozomS nem átkozom,Aki csupán félig jön ide,Mert nincs hite:Ne jöjj ide.

VALAKI, VALAKI EMLEGET

Valaki, valaki most emleget,Mert nagyon könnyezõ vagyokS elõttem párisi utca�ormokHasogatják az eget,Szelíd kárpitját a nagy égnek.Vidám legényekJönnek dalolvaSötét utcáknak mélyirõl.Gondolkozom: kirõl, mirõl,Mikor, mindegy.Valaki, valaki most emleget...Merre megyek,Van�e út az utca�mélytõlFöl a hasogatott égnek?Még sokáig kisér az énekS én botorkálok tovább,Keresem, aki emleget,Keresem lelkemben azt,Akiért érdemes volnaÍgy élni búsan és loholvaSötét utcákról nézve az eget.Valaki, valaki most emleget,Valaki szán,Valaki szánjaAzt, ki Páris sötét utcáiraDobva nézi, kivánjaAz egetS akit megríkat az az ének,Melyet dalolnakÉjszakában vidáman veszõRongyos, de társas legények.Valaki, valaki most emleget,Mert nagyon könnyezõ vagyokS elõttem párisi utca�ormokHasogatják az eget.

285

MOST ÖLELNE VALAKI

Most ölelne meg valaki,Most jönne az igaz asszony,Ki csak egy kicsit öleljen,De nagyon marasszon.

Most ölelne meg valaki,Lehetne tiszta leányzó,Hogy ömlene telt kebléreAz édes, a lágy szó.

Most ölelne meg valaki,Valaki, hogy emlékezzem:Sohse öleltek még némbertVissza szebben.

Most ölelne meg valaki,Mikor futni kéne futva,Mikor: ébredek�e holnap,Isten tudja.

Most ölelne meg valaki,Szép nõstény, könnyes és szánó:Bûnbánó és dalos némber,Víg bûnbánó.

A SZERELEM EPOSZÁBÓL

(Töredékes bevezetõje egy soha meg nem irandós meg nem írható hõskölteménynek.)

Szokásos hivással hadd hivjam Múzsámat,Szegény, bús testemet, mely vívott csatákat,Mely ma is annyi bajt és Sátán�dalt érlelA benne lakozó Múzsa kegyelmével.

Múzsám: Szilágyságban határzott vén testem,Ki miatt tömérdek bûnbe s dalba estemS kinek ereszkedett inakkal sincs másod,Dalold le utolsó, nagy dal�tartozásod.

Sorsomnak, titkomnak hetedik lakatjaLehullhat: nem vagyok gyermekeknek atyja.Fiaim, lányaim paripák tapostákS a nagy csatatéren vérfolyók elmosták.

286

Dalolj nekem, Múzsám, ne a hét vezérrõl,Dalolj nekem, Múzsám, a nagy csatatérrõl,Hol, ahogy elõször ember nézett Napba,Embernek sorsáról jegyzõdött bús mappa.

Melynél szörnyûbb téren Atilla se harcolt,Melyet nõi testen gyémánt�Végzet karcolt,Ninivék, Xerxesek, fajták, birodalmakHol vígan sülyedvén víg halállal haltak.

Nagy énekmondásnak tudom, mi az ára,Én is készültem a hunn trilógiára,De mikor Árpádék s talántán hunn atyjukMind csak addig voltak, míg megszakadt magvuk.

Valami hõs harcos én sohase voltam,De a nagy harctéren sokat kóboroltam,Sok�sok gyermekemet ölte meg a hõség,Meddõ táborozás, meddõ vakmerõség.

Csókkal, csókfélével birom én és birtam,Ám zsoldos nem valék, hamar untam, sírtam.S ha vannak multamban bármely semmiségek,Ezek a sirások, ezek voltak szépek.

Nekem a szerelem nem volt víg ajándék,Lovagi birkózás, tréfás kopja�játék,De volt ravatalos, halálos�víg torna,Játék a halállal, titkos élet�forma.

Akárhol s bárkiért vágyódásba estem,Vér áztatta nyomom Párisban vagy Pesten,Mindig önnön�vérem és soha a másé,Soha a levésé, mindig a mulásé.

De voltam bárkinél tisztább és fehérebb,Voltam engedelmes gyermeke a vérnek,Becsületes hímként csaptam nõ�zavarnakS becsületes voltam embernek, magyarnak.

E félszeg országban, hol ezer év ótaHímnek is az derék csak, ki pátrióta,Fölzokogó, csukló tréfa�zokkal mondom:A nagy csatatéren erre is volt gondom.

Gazdagok ringyóit én el nem szerettem,Koldusok mátkáit soha el nem vettem,Küzdöttem, csókoltam szomorú rogyásig,De csak ha biztatott az a némber másik.

287

Nem voltam villámos, förgeteges csókjaSenki szép asszonynak s durva hóditója.Diadal�sarcokat már csak akkor szedtem,Ha karomba�hullót, megadót szerettem.

Áldott, kedves mégis az alkalom vétke,Mikor legelõször kényszeritett térdreAsszony�ember elõtt kicsi, kölyök�korbanÉs áldott a vigasz, mit leltem a borban.

Szent bor: asszony ellen talált drága méreg,Már más mámorokkal, hajh, összecseréllek:Hírrel és mákonnyal, ezerféle jóvalS ki tudja, tán holnap, egy Browning�golyóval.

Addig is büszkélkedj, Múzsám, drága testem,Mint a Názárethi, latrok közt, kereszten.Pál apostol mondta s te híven megtartod:Hitedet megõrzéd s megharcoltad harcod.

Mérges nyilak belém nemegyszer repültek,Sebeim tüzeltek, sebeim heggültekS ha újra kezdhetném friss komédiásként,Ma is igaz volnék, ma se tennék másként.

Csak hazudni kéne, mennyi minden jönneMagyar eredménnyel, sikerrel özönbe.Már elhallgatni is milyen érdem volna,De vallani mindent: volt életem dolga.

Tetszõ, hazug�szûz dalt dalolni még tudnék,Erkölcsös hazugok kegyébe bejutnék,De akarok szólni, de akarom látni:Mer ma is hazudni álerkölcsöt bárki?

Akarom, hogy végre valaki meg merjeMondani: nem a szív a csók fejedelmeS nem a csók a tetõ s nem a csók a minden,Mint kötelezteténk hazudni azt rimben.

Itt állok s Lutherként mondom: engem IstenÚgy tartson fiának s bajban úgy segítsen,Hogy minden titoknak ez a megoldásaS hogy igaz lelkemnek ez a vallomása.

Hajh, igen, emlékszem: mindig az a fûzõ,Omló, habos szoknya, vérünket fölûzõ,Parfümös kis nadrág, finom batiszt�játék,De mindig az a cél, mindig az a szándék.

288

Mindig az a játék s mindig véres tornaS mindig mintha kiki egy�egy Isten volna.Ezt a nagy szándékot nagy okok okoljákS még a tagadók is mindig szándékolják.

Kik által s miképpen lettem, aki lettem?Nem tudom, de tudom, hogy kellett szeretnemS a nagy csatatéren, lehettem bár olcsóNem voltam sem barbár, sem furcsa utolsó.

S tudtam nagyszerûen; költõsen szeretni,Valaki számára egyetlenegy lenni,Úgy�úgy elborulni részeg szerelemben,Hogy bolond álmokban sem lehetne szebben.

De a harctér: Harctér és az élet: ÉletS az asszony�test néha sokkal�sokkal mélyebb,Mélyebb az Életnél, mélyebb a HalálnálMélyebb az álmodnál, mellyel vágyva hálnál.

Nem tudom, hogy mikor jön életem vége,Mikor derül ki majd minden semmisége,De nyugodtan halok: én nem csupán voltamS érdemes harctéren esek el majd holtan.

289

A SZOMORÚSÁG TITKAI

Ignotusnak

A NAP RAVASZKODÁSA

Mit akar most a Nap,Miért akarja így tavasszalElhitetni,Hogy sokkal boldogabb,Szebb és fiatalabb vagyok?

Száz új, ifju legényMéltóbb az elbolonditásraVén magamnál;De jön, jön, jön a fényS én elkábultan reszketek.

Óh, nagy akaratok,Kik munkáltok a tavasz�fényben,Már tudjátok,Hogy én öreg vagyokS öreg ember háladatos.

Szép, víg üzenetek,Csengjétek a tavaszt fülembe:Ifju korralMinden ember betegS én gyógyulok, mert vénülök.

Mit akar most a Nap?Azt akarja, hogy emlékezzekS legyek boldog,Most már, mikor szabadS mikor már úgyse lehetek.

SENKI ÉLÕNEK ELLENSÉGE

Kérem nagy könyörgéssel,Kiknek talán útjába álltam,Higyjenek, mint én kezdekHinni a jó, békés Halálban.

Szájunktól poharunkatÚgyis majd egy szép perc elrántja,Álnok és gonosz ember,Ki társát az Életben bántja.

290

Hogy vagyok, hogy eljöttem,Nem vagyok e bûn felelõse,Én most társam nem bántom,Könyörgök, hogy ne bántson õ se.

Minden bántást nagy jajjalÚgyis�úgyis nagyon megbántam:Csak nyomorultak élnekEbben a bús, bolond világban.

Mindenki bocsánatjátKönyörögve, sírva esengem,Készülök elnémulni,Fáj, fáj, óh, ne bántsanak engem.

Harccal jön minden emberS minden harcnak bánat a vége,Ne tegyek most már többéSenki élõnek ellensége.

Szíves békét ajánlokAlázatos és síró szóval:Nagy�nagy titkokat látokS megteltem minden szívi jóval.

Tele szivem békével,Túllátok már a földi rácson.Fáj az élet. MindenkitKérek: ne, ne, ne bántson.

AKÁRMILYEN CSÚNYA ÉLETET

Egymás után magamra hagynak,Kik sokallják az életemet.Kakas�szó elõtt megtagadnakEsküdözõ PétereimS életemmel ártok magamnak.

De élek és mégiscsak élekS megdicsõülni nem akarokS egy akármilyen csúnya életReménysége bús agyamatElönti gõgjével a vérnek.

Akárhogyan, de el nem múlni,Akárhogyan, de létezni még,Inkább feledten megfakulni,Mint egy ragyogó, szép HalálDicsõséges karjába hullni.

291

Mások ilyenkor megátkozzákAnyjuknak méhét és az egetS életük minden átélt rosszát,De én sikoltva, evoé,Óh, Élet, ragaszkodom hozzád.

AZ ÖRÖMTELENSÉG ÖRÖME

Mosolytalan szám tegnap esteEgy gondolatra rámosolygott,Mint Krisztus a durva keresztre.

Arra gondoltam: Nap�nyugvássalMilyen öröm már nem örülniS milyen rekedt az élet�nászdal.

Áldottam a muszájt, a rendet,Rendjét a nem�lehet�máskéntnekS azt, aki engem megteremtett.

Ime, elértem a tetõre,Kihullott minden a lelkembõl,Ami mosolygós, ami dõre.

Elhagyott az óráknak kedveS nem nézek már ezentul semmitSem örömmel, sem keseredve.

Nem kell reménységgel dolgozniS tépett lelkemet, mint rossz ponyvátÚjból és újból megfoltozni.

Hogy nem lesz több mosoly�vetésem,Ezért volt az én mosolygásom,Legutolsó örvendezésem.

Mosolytalan szám tegnap esteEgy gondolatra rámosolygott,Mint Krisztus a durva keresztre.

AZ ELSÖTÉTÜLT UTCÁN

A híres Vénség�utcán,Hol ifjuságom lakott,Most vonszolt öregséggelKeresem a sok régi,Váró, fényes ablakot.

292

Bõjtök utcája volt ez,Minden háza egy világ,Minden ablaka szent tûz,Mely elõtt váltva mondtamEl az éjféli imát.

Csak láttam, néztem, vártam,Csak távolról vert a fény,Ezer ablaknak fénye,Enyém, dünnyögtem gõggel,Ha akarnám, az enyém.

Ha bárhol bekopognék,Kitódulna a melegÉs reám virradnánakMegifjító csókokkalA legforróbb reggelek.

És most járom az utcátS amit eddig nem kivánt,Sorban�sorban elalszikGúnyosan ellobogva,Szememtõl, a régi láng.

Talán elunta várniKésõ merszem és erõmA sok ezernyi ablak,Honnan hivások jöttekEzernyi hajnal�elõn?

Itt�ott még világolnakGyér, hû, bús utca�szemek,De már az utca alszik,Mintha már nem is volnékS nem bánja, merre megyek.

A RÉM�MESÉK UHUJA

Fél�hajnal csöndje s a szobánNagy, kék fülekkel, ostobánEgy furcsa bagoly átröpül,Mint a rém�mesék uhuja.

Szárnya veri az ablakot:Magam vagyok és én vagyok,Így nem éreztem soha mégS nem láttam az életemet.

293

Talán elszáll, ha fölkelek?Hajh, hajnalodó éjjelek,Hajh, multam, sorsom, életem,Nagy, kék fülû uhu�madár.

A MEGÁTKOZOTT EMBER

Levágatom a két kezem,Mert mindig ölelni akarS ha én karolok, vétkezem.

Csípje a nyelvem vas�fogó,Mert mindig bántani akarS ha én beszélek, romboló.

Lábam nagy botlás törje ki,Mert két lábam amerre jár,Csak mások bukását lesi.

És hunyjon el az életem,Mert csupa�csupa kárt csinálS ami áldás, azt temetem.

AZ ÉN VIRÁG�HALMOM

Álmom, ha kínnal elcsalogatom,Úgy terül rá testem�lelkemreIdegenül és fonnyatagon,Kiabáló jajjal, hidegen,Mint õszi, tarka virág�halom.

Virág�halom és rajta fura dér,Ezer másnak szivébõl hullott,Piros hó�harmat: a vér, a vér.Piros és búshideg minden itt,Élet, árnyék, virág és babér.

Kinek csak valaha vérkönnye hullt,Siet az én virág�halmomra,Itt virrasztgat minden nyomorult.Az én álmom riadt, õszi kert,Hol minden holt virág összebujt.

S mikor kín�álmom ébresztve lohad,Futnak a szinek a szemembõlS tipornak szilaj vihar�lovakVéres, õszi virágoskertemenS hallom a futó sóhajokat.

294

AZ ELMARADT SZOMORÚSÁG

Szép Húsvét jött most, cifra és derült,Uram�Istenem, ez se sikerült:Egy kalendáriumi szomoruság.

Húsvétot vártam, mely jön fagyosonS melybõl száz emlék lelkembe osonÉs megfagyasztja egész életemet.

És szép Húsvét jött, cifra és derült,Uram�Istenem, ez se sikerült:Egy nagy, megvigasztaló szomoruság.

AZ ÉJ ZSOLTÁRA

Így zsoltárolt az Éj:

Ha olyan nagy volna a szived,Hogy a Földet átöntené vérrelÉs melegítnéIzzó, beteges dobogással,MagyarulVagy nem tudom, micsoda nyelvenS miféle vér�ütéssel, özönnel,Bárhogyan:

Akkor se tudnék.Meleg párnát és takarót adni,Akkor se tudnékVigasztalót sugni füledbeS akkor se tudnék más lenni,Mint Éj, Éj, Éjszaka.

Mert az Éjszaka Éjszaka lehet,Mert a veszendõMindig veszendõS aki egy kis életet kapott:Bûnös, veszendõ, tehetetlen.

Siratom, hogy sírsz,De én Éjszaka vagyokS a reggelre fogom rá a könnyeimet.Siratlak, mert élsz,

295

Siratlak, mert bõszen kutatodSírnivalódat,Siratlak, mert az enyém vagy,Siratlak, mert másként nem lehet,Siratlak, siratlak, siratlak.

Így zsoltárolt az Éj.

NAGY SÍRKERTET MÉRÜNK

»Édes apám, talán elférünk.«Õ hosszakat lép s némán számol,Én a nyomában.Sírkert kell a családnak: mérünk.

Hol kelni szoktak friss palánták,Melegágyaknak közelében,Vetik külön majdAz Ady�magvak hideg ágyát.

Házközeles, fekete földbenMérjük a sírkert szélét, hosszát.Négyen leszünk csak,Kik idehullunk örökölten.

Dús földön és kevés kalásszalÉrtük el a mérésnek õszét,Az apám lép, lépReszketõ lábbal, esti lázzal.

Százszor és százszor újra kezdi,Már száz sírra eleget lépett,De hátha, háthaS bús lépéseit megnöveszti.

Ez a föld, ha maggal beszórta,Emlékszik rá, áldott volt mindig,Kereszt keresztetÉrt itt nyáron hússzorozódva.

Két fia van és velük elvészE dús kis földnek kis családja,Minden és minden.Hát négy sír lesz itt csak a termés?

»Édes apám, talán elférünk.«Este van, õ tünõdik, hallgatS az alkonyatbaBeleveszünk, sírkertet mérünk.

296

JÓSÁG SÍRÓ VÁGYA

Meleg karokban melegedni,Falni suttogó, drága szókat,Jutalmazókat, csókolókat:Milyen jó volna jónak lenni.

Buzgóságban sohsem lohadni,Semmit se kérni, el se venni,Nagy hûséggel mindent szeretni:Milyen jó volna mindig adni.

Még az álmokat se hazudni,Mégis víg hitet adni másnak,Kisérõ sírást a sirásnak:Milyen jó volna áldni tudni.

Meleg karokban melegedni,Falni suttogó, drága szókat,Jutalmazókat, csókolókat:Milyen jó volna jónak lenni.

297

A MAGYARSÁG TITKAI

Küldöm s ajánlom szeretettel Zichy Istvánnak és Mariay Ödönnek.

GÕZÖSRÕL AZ ALFÖLD

Magas, fátlan sikokrólNyargaltak le az AlföldMély, szomorú völgyébe(Fut a gõzös az éjbe.)

Világok és jövendõkNéznek ki a vonatbólS alacsony tanya�házakÓvakodva vigyáznak.

Tatárba begyógyultak,Törökkel megbékültek,De a multjukat álljákS a fákat is utálják.

Se virágjuk, se fájuk,Se némettel békéjük,Se kedvük, újjá lenni:Álmuk a zsíros Semmi.

Hajh, Alföldre lenyargalt,Szûk, vén fejü, magyar nép,Be elmultak a multakS lovaid kisántultak.

Csalva, csalódva, csalvánKopár, régi sikodnakValál emlékezõjeS lovad rossz nyergelõje.

Nincs is e nagy világonSzánandóbb nép náladnál,Köd fölötted és köd lent,Õsi nép vagy és jöttment.

Kisírunk a gõzösbõlSok nehéz, könnyes jóslástSorsodról, Alföld népe.(Fut a gõzös az éjbe.)

298

HAJH, ÕSZI MAGYARSÁG

Evvel a régi ismerõssel:Meg vagyok akadva az Õsszel.

Szívesen veszem, mint barátot,Szivesen a szárnya alá állok.

Bevallom, hogy néha hazudvaÉrtem patkószeges, õszi utra.

Bevallom, hogy sokszor kevélyenGondolkoztam el az élet�mélyen.

De mindig és mindig vallottam:Kis, bús, kevés különbség van ottan.

Az Õsz, az Õsz s a magyar élet:Olyan egyformák, miért beszéljek?

Nincs szépsége, de szépnek látjuk,Átkozni kéne és mégis áldjuk.

El kéne dobni, százszor véljükÉs százszor és mégiscsak leéljük.

A CIVÓDÓ MAGYAR

Halj meg már bennem, te civódó magyar,Békétlen Koppány, hunn ördögök fia:Komédia minden, komédia,Nézzek immár nagyobbakra is.

Mi régen erdõ, az ma már BudapestS mi egykor bánat, az ma komédiaS a lázadót ma már nem védi aTáltos�düh és a magyar muszáj.

Hadd ne bánjam már, mit csinál a magyar,Legyek két ország: Élet s Halál fia:Komédia minden, komédia,Nézzek immár nagyobbakra is.

299

A MÁRCIUSI NAPHOZ

Révész Bélának küldöm(Márciusi Nap, nagy a te hatalmadS magyar Márciust, magyar forradalmatNem gyujtottál ránk ezer évig mégsem:Ültünk örökkön jeges senyvedésben.)S verje meg az Isten a verejtékünket,Verje meg veréssel egész életünket,Ha tovább tengõdünk ilyen kábult�árván,Csókunkat a szánkban, álmunkat a párnán,Gyermeket igérõ legszebb ingerünket,Verjen meg az Isten, verjen meg bennünket,Verje meg a tettünk, verje meg az álmunk,Dunai�tiszai régi megállásunk,Verje a multunkat, verje a jövõnket,S betyáros magunkból elkövetkezõket,Ha el nem tiporjuk, kik utunkat állják:Magyar Márciusunk minden akadályát.Verje meg, verje meg, ha van verõ Isten,Aki csak egy kicsit ósdit akar itten,Mert itt kárhozat van, itt le kell gyilkolniMindent, ami régi, ezeréves holmi,Mindent, ami senyveszt, mindent, ami árulS Etel�közt teszi meg hû magyar határul.Óság�tartók népe most ront ellenünkbe:Fiatal Március, most nézz a szemünkbeS úgy adj nekünk erõt, sugarat, hatalmat,Amily híven hisszük ezt a forradalmat.Nekünk forradalmas minden futó óra.Gõgös, gazdag grófra s gazdagult zsidóraHaragszunk és vagyunk egyazon haraggal,Tán ki sem mondható gyilkos indulattal.Mert a világ siet s most kerül dülõre:Érdemesek vagyunk életre s jövõre?Büdös úr�szag, pénz�szag sehol így nem kábít,Minden: változásért és újért kiált itt,S ha papok tömjénjük gõgösebben rázzák,Mindezek halálos sorsunk magyarázzák:Petõfi szavánál van szükség jobb szóra:Mindent meglátóra, mindent felrugóra,E fényes Március csatasorba állit:Végre talán eljut bús Magyarországig.

(Márciusi Nap, nagy a te verésed,Csodatevõn szép te megérkezésed,De akard végre, hogy mi is akarjunk,De akard végre, hogy csúnyán ne haljunk.)

300

GÁLÁS, VASÁRNAPI NÉP

Százezernyi kábaIgy él itt Pesten és Budán:Kedvet dob a zene�masinába,Húsz vagy több fillér a kedve.Egy�egy családdal,Kedveskedve,Egy�egy hites, férjes asszonnyalJön egy kis lyányS szeme síkjánOda van ragyogva, nõveAz anyja szeretõje.És ott van a férj isÉs ott vagyok én isÉs szól a zene�masina.És mindezek, õk,Izzadtak és lelkesedõkÉs így mulatnak Pesten és Budán.

*

Ami nóta jöhet,Jöjjön, mert szabad:Nem az õ nótájuk egyik sem.Lopottan száll, dagad.Alacsony bánat mit kiván:Érzelmes nóta,Rossz divány,És késõ hazatérésÉs butaságÉs kacagásig érés.

*

Gálás, vasárnapi nép,Én ott vagyok és látomNéha�néha.E kerek, dús világonNem láttam soha mását,Az Életnek ilyen magyaros,Zsidós, svábos és tótosKigúnyolását.

*

301

És most jön a java:Ezekért élünk,Ezekért a boldog cudarokértSzakad a vérünk.A bánatunk nem ér egy zsömlyétS a kedvük áraEgy garastS mégis az õ kedvük marasztA hidegben, a hõben,Az élet�vendéglõben.És mégis értük ássukVagy itt vagy másuttGödreit az emberi útnakS nekik van igazuk,Mert sem Pesten, sem Budán,Mert õkSohase futnak.Õk orrolnak s nevetnekKicsi bánattal, kedvvel,Egy�két furcsa gyerekkel.Furcsa gyerekek jötténAz ember tán elbámulS mégis talán csak ezekJöttenek kiAma mélyebb világbul.

*

Mert hát törvénytelenség,Ha más másként él, mint én,Akárki is, az életGyönyörû, nagy, nagy mindjén.Vedd ki a bánat sarcát,S iszapját az életnek,Szirupját a kávénakS mit bánod, hogy merre mennekGáncsoló okosaid.

*

Én most gagyogvaEmlékezem,Mintha írnám szavaimatFutó homokba.Csak jöjjenek ezután isA szép és hetyke nõk,A vasárnap szépjei,A semmire�kelõk.Hadd jöjjenek csak,Hallom, hallom

302

Olcsó beszédüket.Ha akarom, nem hallom,Fejemet szegve tartomS elõttük egy holt magyar úrTáltos lovon üget.

A FAJOK CIRKUSZÁBAN

Magyar bolyba sodort léttelSírom el, hogy nincs magyarság,Nincs kivételS még a fájdalmunk is régi.

Minden, minden ideálunkMásutt megunt ócskaság már,Harcba szállunkS már tudjuk, hogy kár a harcért.

Csak cammogva fonjuk éltünkMások elhányt guzsalyárólS nem kár értünk,Ha elvágják fonalunkat.

Csak valami más is volnaA mi másolt életünkben,Mint új borbaBelesajtolt szagos fürtök.

De a mi kis bolyunk semmi,Húsvéttalan a magyarságS írni, tenniMégis ûznek nagy parancsok.

Nem tudom, hogy mi a céljaEnnek a hazug életnek,Mégis néhaEzért mindent lángba dobnék.

Mi az én nyomoruságom,Bármi koldus, bármilyen bús?Sírva látom:Kietlenebb a fajtámé.

Céljainkat elcélozták,Életünket már elélték.Cirkusz�ponyvákBohóc�sorsa leng elõttünk.

303

ITT, A BOZÓTBAN

Hallom, itt, a bozótban,Hogy minden nagyon jól vanAmott, ahol élnem kellene.

Grófék élik, mi érték,Zsidó fölszedi bérét,Barátságos a magyar világ.

Csak egyszer meggyógyulnék,Csak egyszer szabadulnék,De sok arcról tépek le mosolyt.

Majd lerántom a lárvátS a síró magyar árvátS ami csak fájhat, megmutatom.

Mint bennem, fojtón, bátranCsap majd szét ez országbanKén�tüzesen a keserüség.

PIMASZ, SZÉP ARCCAL

Zilahi jó barátaimnakPimasz, szép arccal látszik, hogy akar,De közben búsan lekönyököl,Nyög, sír, ez az én fajtám, a magyar.

Olykor utálom, néha szeretem:Ennyi emberséges bánatotNem adott volna más fajta nekem.

Van�e célja és nagy akarata,Hoz�e valamit, ami övé,Ami magyar, ami igaz maga?

Van�e nagy, õs küzdésünknek neve,Vagy elvérezünk névtelenül,Mint a kóbor tigrisek serege?

Ez a mi szép, koldus, úri fajunkNyugtalanít: példája vagyok:Ha meghalunk, majd egyformán halunk.

Pimasz, szép arcot talál a HalálS szeretõnkért rejtjük a bánatunk,Szeretõnkért, ki a tilosba jár.

304

AZ UTOLSÓ KURUC

Súlyos inségimbenSe Bécsben Úristen,Se Krisztus Pozsonyban,Se Szentlélek Tordán,Igazán nem hittenek.Ez árvult országbanVén századok ótaGonoszak az istenek.

Véres már két lábam,Sok országot jártam,Csúnya MoldovátólCifra, víg MajlandigPoroszkálva vitt a ló,Már a ló is eldültÉs a gyalog�járásNem vén embernek való.

Óh, bolond, bús balság,Keserû magyarság,Óh, bolond, vad vélés,Hires Buda váraÉs ti, régi babonák,Be megcsúfoltátokA legigazabbat,Legmagyarabb katonát.

Nincsen itt már semmiS szépen tönkremenniBudapest is tiltja,Torda, Pozsony és Bécs.És minden gyülekezet,Fuvalkodott isten,Sem szelidebb másaNem nyújthat nekem kezet.

Nincsen egy barátomS vércsillogva látomUtolsó kurucnakÉrdemelt, csúf sorsátOtt az árokpart alatt.Nincsen Lengyelország,Nincs hely a kurucnakS jaj annak, ki megmaradt.

305

OBSITOS VITÉZ NÓTÁJA

Nagy Endrének küldömAludni sem kell,Ébredni sem kell:Én vagyok, én vagyokLegboldogabb ember.

Semmi sem érte,Félig sem érte,Mit az én életemPazarolt el érte.

Magyarért kár volt,Zsidóért kár volt,Ilyen szép életetTalálni akárhol.

Asszonyért veszni?Magamért veszni?Hálás, hû fajomért?Tudom én már: semmi.

Vetõdjék kocka,Nagy élet�kocka,Mégsem adom fejemÚjból ilyen rosszra.

Jó vérem kellett,Rossz vérem kellett,De ha nõtt a bajom,Ki volt bajom mellett?

Elég az átok,Kacagós átok,Kedves várakozók,Én nem várok rátok.

Hajh, hivõ voltam,Hajh, bolond voltam,De nem látnak sohaIlyetén bomoltan.

Mindenki védje,Keserûn védjeA maga igazát,De én állok félre.

306

HAJLONGNI EMERRE, AMARRA

Hajlongni emerre, amarra:Bús sorsot mértél, Uramisten,A magyarraS még búsabbat reám.

Hiszen, jó, jó: nem vagyok semmiÉs mégis muszáj minden fajnálJobbnak lenni.S mit ér, ha jobb vagyok?

Nekünk kevés pünkösdöt hoztál,Kevés szentlelket, Uramisten,S ostoroztál,Bár véresek valánk.

Körülvettél balgákkal minketS méltatlanul kínzott fejünkreSohse hintettKegyed sugarakat.

Önnön�valónktól félve félniS elvegyülni törpe gyávákkal,Halva élni:Ezt adtad, Te, nekünk.

Hajlongni emerre, amarra,Bús sorsot mértél, Uramisten,A magyarraS még búsabbat reám.

A MINDSZENTI TEMETÕBEN

Ady Lajosnak

Megint ott vagyok elverten,Túl a nagy, családi kerten,A mindszenti temetõben,Gondolatban s balogul:Megint nincs semminek céljaÉs ezernyi kétség�héjjaMegint a szivemre hull.

307

Itt, szivemre, éhes csõrrel,Húsevõvel, vérevõvel,Héja�csapatok lecsaptakS már sikoltni sem tudok,Élve, tépetten és fázván,Nagy�rohanva és paráznánMost már futni sem futok.

Ott a tõben és kútfõben,A mindszenti temetõben,Ott vagyok Párist�loholva,Veszekedetten megint,Veszekedetten, elverten,Túl a nagy, családi kerten,Végleg, fáradtan, megint.

ÉLNI, MÍG ÉLÜNK

Igen: élni, míg élünk,Igen: ez a szabály.De mit csináljunk az életünkkel,Ha fáj?

Igen: nagyot akarjunk,Igen: forrjon agyad,Holott tudjuk, hogy milyen kicsinységA Nagy.

Igen: élj türelemmel,Igen: hallgass, ha fáj.Várd meg, hogy jõjjön a nagy professzor:Halál.

Igen: élni, míg élünk,Igen: ez a szabály.De mit csináljunk az életünkkel,Ha fáj?

EGY TEMPLOM�ALAPÍTÓ ÁLMA

Bölöni Gyögynek küldömFekete, magas hegyfokonAz oktalan SzomoruságnakTiszteletéreÉpülne az én templomom.

308

Ott összegyülne az én népemS nyögve, kacagva,Vörös terítõs Szent�Mihály lovaKörül, oltár körül,Szomoruak gyülekezetébenÁllnék én, templom�alapító.Jajaink: az orgona�sipok,Tömjénünk: az álmok,Imánk: legyen örökkéÁldott,Aki nem tudja, miért szomjas,Aki nem tudja, hogy mi fáj,

Mindenki, ki korona nélkülIs király:Az oktalan SzomoruságnakSzomorús szép eklézsiája.Aztán keresztelnék galambokCsurgó vérévelKisdedeket.Esketnék és temetnék halkan,Minthogyha alvó betegekÁgyai között járnék.

Ezer árnyékSuhogna ott,Akik nem kaptak templomotS halottak régen,Mert régi, hajh, régiAz én oktalan szomoruságúFájdalmas hitü népem.»Ite, missa est«,Elmondanám naponként szebbenÉs sírnánk mindigTöbben és jobban,Keservesebben, keservesebben.

309

A DICSÕSÉG TITKAI

Barátaimnak, jó embereimnek a �Nyugat��nál s bárhol, ahol nekik s nekemmég rokonaink lehetnek.

AZ ÖREG SZAKÁLAS

Áldassék az öreg szakálas,A forditott Jakab apostol,Ki nem tudna dicsõség nélkülMeghalni: költõ.

Áldassék és ünnepeltessék,Mert Jeruzsálem templomábólNaiv Jézus kiverte volnaS õ bölcs kalmár volt.

Szeretem ez öreg szakálast,Bár kevés van szeretni benne,De ahogy életét csinálta:Csupa okosság.

Önnön�árát fennen fölverte,Zokogott jószivû zsidóknakS közben, belül, azt is vallotta,Hogy õ: a költõ.

Ma átadja magát a sorsnakS azoknak, kiknek kortes�lelkükFölfedez egy�egy neves gyöngétAz erõs ellen.

Vén költõm, régi ideálom,Engem bánthatsz, mégis szeretlek,Ha nem voltál tán új, egész, nagy,Hittél magadban.

Hittél magadban s úgy csináltad,Hogy a világ slemilnek lásson.Ezt a tudományod irigylemTõled örökké.

Öreg szakálas, üdvözöllekS szeretem, hogy téged hozsánnákS nagyszerû ünnepek fogadnakS te hiszel bennük.

310

Adjon Isten felé�forintotNekem s csupán fél�annyi évet,De legalább úgy higyjek végigMagamban, mint Te.

UTÁLNAK, DE CSODÁLNAK

Mert voltam búsult, csüggeteg, árva:Így adtam magam paráznaságra,Így adtam magam paráznaságra,Bûnre, világra...

Így adtam magam szerelem�õszre,Így lettem magam bús viselõse,Így lettem magam bús viselõse,Asszony�sors hõse.

Nem bánok semmit, mit cselekedtem,Szent; kényes dolog volt minden tettem,Szent, kényes dolog volt minden tettem,Szent és kietlen.

Így lesz majd rólam dala csodáknak,Fejemre újak majd ígyen hágnak,Fejemre újak majd ígyen hágnak,De megcsodálnak.

A PÓCSI MÁRIA

Ma Máriától jönnek a szívek,Ma Mária�kép minden durva lábnyom.Szívemben sír a pócsi MáriaEgy õszies, emlékes délutánon.

»Óh, Mária« � mindig új�új csapatÉnekel a poros, tarlott mezõkön,Ezek hozzák magukkal a hitetS porfelhõben fölöttük ez a nõ jön.

Óh, Mária, Pócson is lakozóRegina Vitae és maga az Élet,Itt, Érmindszenten, útra készülõn,Ma, csúf napomon, Veled hadd beszélek.

Egy idõ óta megnõtt a szivemS a szép bûnöktõl keservesen tisztaS most hirtelen csak Tégedet keresEgy szüzetlen és bûnös kálvinista.

311

Tegnap volt az oláh Mária�nap,Tegnap temettem minden élet�rangotS ma jönnek meg a pócsi búcsusokS ma táncolnak a kicsi, móc harangok.

Hogy ki vagyok, ma kezdem sejteni:Rossz ébredõ és sokat próbált fekvõ,Az Életnek rosszul nõsült veje,Vallástalan és nõtlen, öreg võ.

Ma kell kihúzni a szomorú tõrt,Melyet az Élet szivembe belévert,Ma felejtek el minden igazatS ma bocsátok el minden régi némbert.

Ma tudom, hogy csak Mária maradt,Szívemet most már csak Mária lássaS e Mária nem régi fancsali,De mindennek egyesitõ, nagy mása.

Mária a nagy, fehér jégtorony,Mária a zászlóknak szent zászlója,Mária a mennyei paripa,Ha vágtatván visszaköszönök róla.

»Óh, Mária« �� hallga �� giling�galang,»Óh, Mária« �� és mégis ez a minden:Ma érkeznek Pócsról a búcsusokS processziók én rossz idegeimben.

Óh, Mária, ma már azt üzenemAzoknak, akik halálomra lesnek:Úgy kívánja a pócsi Mária,Maradjak meg magamhoz érdemesnek.

Ma egyszerûbb, emberibb a dolog,Ma már tudom, hogy nem nagy csoda élni:Egy Mária, még hogyha pócsi is,Pogányokkal is tudhat jól beszélni.

Mikor már minden hit�húr elszakadtS az emberben a barátja se hisz már,Jön Mária s Pócsról a búcsusok,Jön a szivünk, multunk és játszva visz már.

Ma már hiszem: nagy döntés vár reám,Legyõzni mindent, mi ellenem támadt,Mutatni egy példátlan életetS nem bocsátni el az én Máriámat.

312

Óh, Mária, ma úgy zeng a szivemMint szûz�nyövõ, bátor diák�koromban:Akkor lehet akárki is vitéz,Ha a hite és már mindene romban.

Most érkeznek a pócsi búcsusok,Szívem s õszi, száz diák�lelki emlék,Giling�galang, ének, Õsz, Mária:Lesz Mária és életem is lesz még.

»Óh, Mária« � jön a te életed,Hozzák messze, szilágyfalvi oláhok,Most jönnek már az édes babonák,Most jönnek az igazándi morálok.

Óh, Mária, most jön a hazudó,Igazi és Halált�incselõ Élet,Óh, Mária, Élet, giling�galang,Áldassál, hogy ma találkoztam véled.

HA TANULTUNK ZSOLTÁROKAT

Osvát Ernõnek küldömHa tanultunk zsoltárokat,Hogyha imádkoztunk sokat,Porba ejtjükÉs felejtjük, elfelejtjük.

Ha tetszett az Isten szeme,Lángoló Nap nyári heve,Porba ejtjükÉs felejtjük, elfelejtjük.

Ha volt néhány pohár�borunk;Anyánk, frigyesünk, asszonyunk;Porba ejtjükÉs felejtjük, elfelejtjük.

Ha a céda hír fölkapott,Ha láttunk néhány szép napot,Porba ejtjükÉs felejtjük, elfelejtjük.

Ha tetszett balga életünk,Gondunk, kedvünk, lelkünk, eszünk,Porba ejtjükÉs felejtjük, elfelejtjük.

313

ÉLETEM APADÓ ERE

Életem szegény és apadó ere,Melynek volt�sodra vad sással nõtt tele,Fájva vigyázlak.

Meddig lézeng még tévedt, sekély vizedS néhány arannyal vajjon meddig fizetEngem az Élet?

Élni, birkózni, jaj, még meddig szabad,Meddig pártolnak a bûvölõ szavakElöntve ajkam?

Mert elmondani még sokat akarok,Mert kellenek még az esõs hajnalokZúgva, zuhogva.

El nem apadhatsz még, életem ere,Tele a vérem, lelkem, torkom tele:Áradni fogsz még.

FEHÉR ASZTAL BÚCSÚZTATÓJA

Boros asztal, fehér asztal,Telt poharak, kacagva bongók,Víg, hõs, legényi éjszakák,Villámos kedvüek, csapongók,Már elhagylak benneteket.

Szíves órák, duzzadt órák,Rólatok már lassan lekések,Elmulasztom örömötökS a régi szép feledkezésekRitkán jönnek, alig�alig.

Boros asztal, fehér asztal,Frigyesedésünk hajdan�hajdanKépzelt gondokban született,Örömnél is jobb ifju bajbanS most mint bagoly�hit szétszakad.

Szíves órák, duzzadt órák,Komorabbak s hígabbak lesztekS a régi borosüvegekNyujtóznak, mint vén sírkeresztekVén temetõben valahol.

314

Ritkább�ritkább lesz a kortyomS megtelek már síri malaszttalS oly furcsa a ravatalom:Egy boros asztal, fehér asztalS virrasztóim telt üvegek.

BUJKÁLÁS A SZÁNALOMTÚL

Úgy bujkálok a Szánalomtúl,Találkozástúl és beszédtûl,Mint aki nagyon�nagyon szédül,De kell, hogy lenézzen a Mélybe.

Bús, rozzant konflisnak ölébeDobom magam és gyáváságomS kullogok a pesti utcákonÛzött kutyaként, félve�félve.

S én lennék a Hírnek kevélye?Ki, mint egy ingét féltõ senki,Nem ér rá gyûlölni, szeretniS csupán bujkál a Szánalomtúl?

BUKDOSIK A LELKEM

Bukdosik a lelkem,Mint szamár a jégen:MeghanyatlottAz én büszkeségem.

Nagyon meghanyatlottÕs fenyõ módjáraS a volt úrnálNincs szomorúbb árva.

Fürész fürészelte,Fejsze nekivágott:Büszkeségem,Óh, halálra váltott,

Búcsuzom már tõledBölcseséggel teltenS bölcseséggelBukdosik a lelkem.

315

ELADÓ A HAJÓ

Eladó a hajó,Szakadt kötelekkel, tört árboccalÉs minden�minden jófajta rosszal.

Eladó a hajó,Egy kis javítás és megint futna,Törõdött gazdája megunta.

Eladó a hajó,Dicsõ volt a maga idejében,Tengerre vinni tán ma se szégyen.

Eladó a hajó,Vitorlája ezer vihart látott,De be is járt már ezer világot.

Eladó a hajóS aki méltó szép, szent kárhozásra,Szökkenjen föl rá megbabonázva.

Eladó a hajó,Új gazdát keres, új igézettet,Hajrásabb utat, bátrabbat, szebbet.

Eladó a hajó,Elég drága, jöjjön, aki kéri:Szép pokol�útja lesz, de megéri.

AZ ÉN HADSEREGEM

Fiatalok,Forró, páratlan hadseregem,Nem baj, ha meghalok.Enyém az országS a tiétekA legszentebb hivatalok:Ha meghalok.Ezt okosan csináltam:Jöjjetek, ti,Nálamnál bûnösebbek,Szebbek és kevesebbek,Többek és jobbak,Fiatalok.Ti vagytok az én országomS tiétek lesz itt minden,

316

Ingyen,Egy kicsit a lelketekértS miattam.Elõre, drága hadseregem,Elõre.Bûneim piros zászlójátErényeimnek sokFekete rojtjávalLobogtassátok.Síromból is rátok(Habár ócska a szó)Vidáman nézek.Vitézek,Fiatalok,Elõre.Nincs már nekem semmim,Ti vagytok az örökség,A jutalom,Ti vagytok a dalomS fiatalok, fiaimSzép lesz elesni értetekMajdnem�majdnemFiatalon.

MERT MÁSOKÉRT CSATÁZTAM

Oláh Gábornak küldömTervek fogytán, hitek apadtán,Mikor immár hamut se hintekS nem kezdhetek már új megint�etKínszenvedõ utamnak végénKeresgélõn visszatekintek:Óh, multam, adj egy szalmaszálat.

Készül az ár halott fejemre.S az Élet, hajh, komoly ajándék,Adja hozzánk áldott aránkkéntA házasító nagy Természet.Volt�e bennem legalább szándékÁldottan hagyni az arámat?

Akartam�e szent indulatbanFeledni magam kis személyét,Hogy majdanta boldogan éljékÉletüket jövendõ mások?Akartam�e a titkok mélyét,Hogy önmagamnak fittyet�hányjak?

317

Látom magam ifju csatákban,Amelyekben én voltam minden,Forró, bolond, bõ ereimbenVérem csupán magamért tombolt,Mint egy földi, kárhozó Isten,Úgy vívtam a hiú csatákat.

S látom magam magam tagadva,Eldobva minden hiuságot,Fehér lovagként mint csatázokMeg se született milliókért,Voltam nem ismert, megalázott,De a lelkem ujjongva vágtat.

Óh, Élet, én nem csaltalak meg,Nem csaltalak meg mégsem, mégsem,Volt száz termékeny szívverésemS nem faragott versek és képek,De néhakori fehérségemMondnak vétót majd a nagy árnak.

Hogy nem hittek szavamnak, még jobb,Mert így fehérebb minden tettem,Mert így gyönyörûbben szerettem:Tudtam azoknak szépen adni,Akiktõl önzõn mitse vettem:Éltem, mert néha éltem � másnak.

KI ELVESZTI HARCÁT

Akik türelemmelNézték és szánalommalÉn nagy vergõdésimet,Maradjanak most márTovábbat is jó szivek,Továbbat is jó szivek.

Életemnek útjaBûnökkel kövezettenFehér cél felé futott.Akármi is történt,Vezekelni nem tudok,Vezekelni nem tudok.

318

Harci trombitámatMár eldobom nyugodtan:Büszke Jerikó�falak,Mint régen, szilárdan,Sötét gõggel állanak,Sötét gõggel állanak.

Amit csak akartamS vívtam szent hevülettel,Kudarcos csõdre került:Sok nagy szándékomból,Jaj, semmi se sikerült,Jaj, semmi se sikerült.

Állok nyomorékonMéltatlan és rossz névvelEllen és barát elõtt,Mint a végzet�verte,Régi, bús hadviselõk,Régi, bús hadviselõk.

Sisakom beverve,En�szívemben a kardomS a pajzsom messzi hever.Ki elveszti harcát,Ilyen csúnyán pihen el,Ilyen csúnyán pihen el.

SZEGÉNY, ÁRVA RIGÓIM

Nótáim, én árva rigóim,Vesszetek. el: nem tudtatokHarsogni elég gõgösen,Kacagni elég boldoganHangotok bamba hódolóin.

Hûvös van már a kertetekbenS rajtatok a csirip�hadak,Rajtatok az ál�gõgösökS ti nem tudjátok meg soha,Hogy nem nótáztak soha szebben.

Nótáim, én árva rigóim,Vesszetek el: nem tudtatokHarsogni elég gõgösen,Kacagni elég boldoganHangotok bamba hódolóin.

319

AZ ÉLET�HALÁL TITKAI

Édesanyámnak s azoknak, akik egy kicsit is valaha anyáskodva szerettek,féltettek s talán már el is búcsúztattak.

A SORSOM ELLOPÓJA

Ki az én sorsomat ellopta,Láttam,Nipponban vagy Amerikában,Nem emlékszem:Álmomban láttam.Aratott és eredmény�kévékHalmaza és kincse elõtte.Fiatal volt, holott miként én,Taposta harmincharmadik vÉvét.Szinte robbant még az erõtõl,Hogy a munkából hazatértS akkorFiatal feleséget csókoltTüzesen a hûs alkonyatkorS gyermekek játszottak, a kertben.VertenÉn is ott voltam, tönkreverten,Idegen koldus azon arccal,KorralS õ élettõl mámorosan,Jókedvûen kinált megKenyérrel és almaborral.Az udvaron vackot vetettekS bénánÕriztem a paradicsomot.S nem mondtam meg, hogy én lehetnékIfjú gazda s nem koldus vendégS némán,Titokban oldtam kereketS neki a bús országutaknakSzaladtam futva, szökveSorsom tolvajától örökre.

320

AZ ELREJTETT ARCOK

Bosszús, bolond, béna vagyok,Aki bírtam annyi harcotS kit a farkas�szem meg nem ölt,Megölnek az elrejtett arcok.

Mint orvok, úgy rejtõznek elTitok�takarókba zárva.Néhány nyár óta nincsen arc,Csak csúfolódó csúnya lárva.

Én már alig�alig birom,Talán mert érzem a végem:Medrébõl tán holnap kicsapAz én dagadt õszinteségem.

Közel és távol hazugak,Gúnyos rejtõk csúf csapatja,Szép volna látni e hadat:A lárva�bontást hogy fogadja.

Hiszen semmit se akarok,Csak csúf lárvákat levenniS látni meztelen arcokat,Melyeken nincs mez, festék, semmi.

Egyszer néznénk farkas�szemet,Kivoltunkat egyszer lássuk,Horkantan egyszer hadd legyünkEgymásnak kemény Messiásuk.

A CSODÁK ESZTENDEJE

Összeszaladt Õsz, Tél, Tavasz, Nyár,Folyók mély bölcsõkbõl kikeltekS engem elhagynak már azok is,Akik eddig szivvel sziveltek.

Valaki megõrült az Ürben,Valamely Nap járja bolondját,Valaki mindent összezavartS üstökösök jövését mondják.

Nagy vágy�kötelek elszakadnak,Ébrednek oktalan szerelmekS karunkon a régi örömökLesznek bús, utálatos terhek.

321

Bicskák szomjasabbak a vérreS gõzösök egymásba szaladnakS akik szerették az Életet,Most nagy Halál�légyottot adnak.

Ki csinálja, ki jár közöttünk?Egymás mindene minden�mindenS a felhõt az a Cél kergeti,Mely itt tapos a lelkeinkben.

Egy pillanat és minden más lesz,Más a holt Tenger, más az örvényS másképpen villan meg agyamonMinden gondolat, minden törvény.

Jaj, jaj, be félek, félek, félek:Mi lesz vajjon, jaj, mi lesz holnap?Messze világok szeszélyeiNekem holnap mit parancsolnak?

Hogyan tiportat el a sorsom,Hogyan hal el minden, mi drága?Óh, örök titkoknak szomorú,Borzasztó, egységes világa.

TESTEM, VITÉZ PAJTÁSOM

Testem: vitéz, kemény pajtásom,Híven ugrott értem tûzbe, vérbe,De most már nagyon kopottHajdantan büszke vértje.

E gyötrött földi�hüvelyt áldom,Mert ha szól hozzá az Élet hangja,Hegyezi beteg fülétS fiatalon fogadja.

Voltunk s halunk, mint jó bajtársak,Homlokunk nyirkos gödörbe ejtjükS ha volt egymáshoz hibánk,Egymásért elfelejtjük.

Hiszen nem is az Élet nagy szó,De az élet bús megérezése,Testem vidám fiu volt,Nem leszek rossz Jób én se.

322

A MEGHÍVOTT HALÁL

Ha akarom, két óra mulvaHalott lesz egy szünetlen elmeS hódolattal lépi át küszöbömMinden halálok fejedelme:A meghívott Halál.

Póri, kicsi halálok helyettJönne pompával és bíborban:Még fehér papir�álarcot viselÁlomhozó húsz grammnyi porbanItt, az asztalomon.

De fölkelne királyi díszben,Ha akarnám, két óra mulvaS megcsókolná megnyugodt homlokomKoldus ágyamra ráborulvaEz a fölséges Úr.

Ha akarom, nagy, jó álom jönS nem a régi erõltetettek,Kicsik, szomorúk és hézagosakNépe, amelytõl félve rettegMinden kis szenderem.

Ha akarom, nem kell megvárni,Míg lomb módon, gyáván elmultamS letépjen egy bús, hûvös esti szélS mint egy csavargó, nyomorultanFagyjak meg valahol.

Ha akarom, hogyha akarnám,Mennyi bús szépség nyugtot lelne,Mennyi szép bánat, ha találkozunkÉn s a halálok fejedelme,A meghivott Halál.

Asztalomon, álomporokban,Ott trónol már gyönyörû rémeS két óra mulva már, ha akarom,Rám hull a legszebb trónnak fénye,De, jaj: gyáva vagyok.

323

MINDENT MÁSKÉPPEN SZERETNÉK

Pénz, számon�kérem tõledAz életet, a terveket,A hazámat, az anyámat,Az Istent s a gondolatotÉs a szeretõmet.

Mind ottvesztek,Ahol te elmaradtál,Ahol magamra hagytálÉs ma más volna mindenemÉs ma több volna mindenem.

Átkozott koldusság�Nílus,Mely mindent elöntöttél,Mely életemre jöttélS kicserélted az életemS szívem eliszapoltad.

Többje volnék a jövõnek,Az életnek, a terveknek,A hazámnak, az anyámnak,Istennek és gondolatnakÉs a szeretõmnek.

Más volnék, de elöntöttEz a koldusság�Nílus,Amely engem megcsúfolt,Hamisított, kicseréltÉs ledöntött.

Nem vagyok; aki vagyok,Enyéimnek olyanja,Mint törvényes gyermekekDerüs, bölcs, szülõ anyja,Nem vagyok a magamé.

Most jobban, mint akárha,Pénz, te átkos távoli,Pörölök, sírván, veled,Mert miattad vagyok énMagam tagadó mása.

Mindent másképp szeretnék,Isten volnék sokakért,Ha nem fogna az iszapS ha önmagam: önmagamLehetnék.

324

AZ ÁRULÁS NYARA

Fonnyasztó nyár bennem és künn isS nem tudom azt se, merre megyek,Nyugtalan erdõk hivogatnak,RengetegekS nem tudom azt se, merre megyek.

Mult nyarak vér�nyomai visznek,Régi vágyódás, régi harag,Régi csók, kín és buta féltés,Régi nyarak,Régi vágyódás, régi harag.

Valami jön ezen a nyáron,Süvöltnek bennem a nyûtt erõk,Hajlongok az erdõk elõtt, mintA Halál elõtt,Süvöltnek bennem a nyûtt erõk.

Baj lesz, mert a nyár vén, fonnyasztóS nem tudom azt se, merre megyek,Halál�dacok hívnak nyaralni,Erdõs hegyekS nem tudom azt se, merre megyek.

Valami nagy, sivár gonoszságLesz ez az erdõ s a nyár hazugS kopár, kegyetlen lesz a vér�nyom:Szahara�útLesz ez az erdõ s a nyár hazug.

Az én nyaram nagy árulás lesz,Mert, jaj, én nem nyaraltam soha.Sokakon végigvág a bosszumBús ostora,Mert, jaj, én nem nyaraltam soha.

AZ IDEGEN ARCOK

Ha idegen arcokat nézek,Arcom ijedten földre vágom:Óh, Istenem, mennyi más arc van,Mennyi más arc van a világon.

Mennyi borús szem néz szemembe,Mennyi homlok sápad rám némán,Mennyi vádló álom és rejtély,Mennyi nagy szomoruság néz rám.

325

Mennyi vád terped minden arcon,Vádja letünt s jövõ idõnek,Mint láncos rab, félve, bûnbánón,Csak föl�fölnézve nézem õket.

Valaha minden arc magáértVívott egy szörnyûséges harcotÉs állanak rab ellenekkéntEgymással szemben most az arcok.

Már�már alig is emlékeznek,Hogy egykor egymással csatáztak,De ott ég minden ember�arconLátatlanul kudarc, gyalázat.

S minden arcot, idegen arcot,Midõn elfog a titkos emlék,Legalább egyszer földeritni,Megragyogtatni be szeretnék.

AZ ÉLETEM KERTJE

Amott az ÕsznekKanyargós, ezer útú kertje,Ázott levéllel bekeverteA bércek mögül rohant szélvész.

És ott lebzselnekAz Õszben százan és százanMûvész�búval vagy kackiásan,Mintha az csak sétatér volna.

Járnak az Õszben,Színeit butául isszákSzemeik, a sohase tiszták,Kik ingyen kivánnák az Õszt is.

Járnak, taposnak,Hol valaha én jártam szebben,Az én sok útú életembenS nem foghatok korbácsot rájuk.

Élet közében,Halom�közében a Multnak,Hol szélvészek ordítva fújnak,Az én kertem mások prédája.

326

Október napjaRájuk már kacagva köszönt le,De hogy itt egy élet ment tönkre,Mit bánják a kedves turisták?

S járják a kertemÁrtatlanul a derék balgák,Nem tudják vagy nem is akarják,Hogy ez: az én Életem kertje.

AKIT EGYSZER MEGLÁTTUNK

Fenyõ Miklósnak küldömEzernyi idegen szemreVet naponként képet az arcomS ezer idegen arccal alszom,Kik a szemembe temetvék:Ezer rémlés és száz emlék.

Ki rám tekint, kit megnézek,Egymást talán már sohse látjuk,Nem öleljük, de meg se bántjuk,Egyik erre, másik arraEmléket visz nem akarva.

Hûvös szemek légiói,Hiába tüntök messze�messze,Nagy titkokkal bele van edzveSzemünkbe, kit egyszer láttunk:Egymással éltünk és háltunk.

S ki rám tekint, kit megnézek,Akármilyen undorral tettük,Egymást örökre elszerettük,Mert az utolsó látásigÁlmunk: a másik, a másik.

AZ EGYENES CSILLAG

Hullámlik az Ég,Ez a végtelen titok�tengerS dobja szemünk partjáraCsillogó csillagaitSzûk markú kegyelemmel.

327

Hûs; dobott csillagok,Kiktõl szemem káprázik,Hol marad legkülömbTársatok,Testvérem, a másik?

Górált, bús fény�csodák,Ti vissza�visszatérõk;Mutassátok meg a NincsenbõlA Nincsenbe futót,Célhoz sohse érõt.

Hol az igazi csillag,Melyet kivetett a sorsaS idõtlenülIdõtlen idõkbeEgyenesen tör be lobogva?

A Végtelenség piacánNyílegyenest fut s mint egy álomSzáguld át egyszerS csak egyszer látja bárki isA szemhatáron.

Vándor világok, napokKoldusokként be�berobognak,Kerengve néznek utánaAz én száguldó, egyenesCsillagomnak.

Örök, õsi IdõHajtotta ki a Térbe,Az Okot keresi ott:Az Isten sem kerülhetUtána, sem elébe.

ELHAGYOTT A FÉLELEM

Most dobtak el: zuhantott fáklyaAlvandó, vén fejem,Most már elhagyom: az Istent is,Mert elhagyott a félelem.

Rettegõ szemeim ragyogtak,Mint téli csillagok,Most elhagyott engem már minden,Mert a félelem elhagyott.

328

Nyitott sirokat léptem általHalálos éjjelenS fogaim sem vacognak többé,Mert elhagyott a félelem.

Most már rosszabb vagyok, veszendõbb,Mint elcipelt halott.Jaj, jaj, nem érzem, hogy élek már,Mert a félelem elhagyott.

A TÛNÕDÉS CSOLNAKJÁN

Kabos Edének küldömTünõdés, bú�berzsenyes csolnak,Halál�kikötõmbõl eloldlak:MegyünkS lobogtatom kék lobogómat.

Régi, gyors hajóm ide int még,De elhagyom az élet mindjét,MegyünkS utunkra a feledést hintsék.

Ez a legszebb csodálatosság,Lelkünket fölravatalozzák,Megyünk,Éltünk és minden: istenhozzád.

Élet s Halál között evezveSzent zavarral csábít a Messze,MegyünkTünõdés vizére eresztve.

Tünõdés, bú�berzsenyes csolnak,Halál�kikötõmbõl eloldlak:MegyünkNap�halálig, hol nem lesz Holnap.

329

A MENEKÜLÕ ÉLET � 1912

330

A SZÛZ PILÁTUS

KÖSZÖNET AZ ÉLETÉRT

Van�e szebb élet, mint a másikS nem mindegy�e, akárhogyanVerjük magunk az elmulásig?

Úgy siratom azt, amit sírtam,Olyan nagy vétek a sirás:Esti vezeklés hajnal�pirban.

Aki él, az mind, mind örüljön,Mert az Élet mindenkinekKivételes, szent örömül jön.

Én vétkeztem, százszor vétkeztem,De már jön a megjobbulás,Már az örömet látni kezdem.

Már megragyog fénnyel az Élet,Mindennemû s mindenkié:Milyen nagy, áldott fényességek.

Akárki helyén éltem volna,Életem éltem egyaránt,Ujjongva avagy panaszolva.

És akármi is fog már jönni,Mielõtt végleg elmegyek,Meg fogom ezt szépen köszönni.

DALOK A LABDATÉRRÕL

I.Valamikor labdatérenHét fiuk ha összekaptunk sorshuzáson,Ki az az egy nem osztozóLabdaverõ boldogságon,Ki az az egy, ki ne játsszon,Engem dobott ki a sors,Mindig engem, mindig engem.

331

Kövér könnyel, sóvár vággyalVíg hat körül leskelõdtem, ténferegtem.Most is, most is víg hat körül,Kik nem hatan: százan, ezrenLabdát vernek víg�feledten,Csak úgy kussoltat a sors,Mindig engem, mindig engem.

II.Ni, most a labdatérenMilyen gyorsak a fiúkÉs még szebben kacagnak,Miként a régi hatok.Milyen, milyen szent volnaUtódomat meglelni,A kitudott, kis senkit,Fölösleges nem�játszótÉs szólni hozzá vigan:»Fiacskám, meglátod majd,Lesz egy nagy labdajátékS ott te leszel a vezér,Repülsz, miként a labdaS rikoltsz, mint egy víg rigóS ha majd nagyon elfáradsz,Keresed a hatokat,Keresed s nem találod:Így van ez jól, fiacskám.Régi hét fiuk közül,Íme, engem tartott megA fõ�fõ LabdaverõS a többit szépen, ifjanKiverte a játékból.«Igy szólnék utódomhoz.De bár bejártam százszorA régi labdateret,Nem lelem, nem találom.Talán más most a világ,Nincs játékból kitudottCsenevész, sárga fiú.Pedig, nagy Labdaverõ,Én titkos, nagy Jehovám,Úgy szeretném az ilyetMindet összegyüjteniS egy vígságos játékbanEgy utolsót játszani.

332

FELELET AZ ÉLETNEK

Már új utálatok se jönnek,Nagy csapások meg nem csufolnak,Kopott, silány, hivatlan vendégPenészes portámon: a HolnapS roskadott vállamon: az Élet.Csodálkozom, mikor beszélek,Vagy mást merek unt szóra hozniÉs hogy még tudok csodálkozni.Néha, ütötten, mintha várnékS táncol elõttem halvány�halkanFutós idõkbõl néhány táncos,Zárt szemû és hûlt lábú árnyék.Ezekkel is már leszámoltam,Csak voltak õk és én is voltamTáncok korában, hõs idõben.Csak olykor�olykor ébredeznekEgy�egy versfaló, messzi nõben,Kiktõl bókokat hoz a posta,Kik unalomból kalandozvaVerik meg a vén kapus várat.Egy szemrehányás, késett zokszó,Elhalt hangu baráti kérdésJön�jön még s több váltó�lejárat.És siratás, keserû száj�íz,És a »mi lesz?«�re vállat vonvaÉs nézvén látni nem akarni,Kergült a szív és az agy lomha.Böngészem a hirlapok sorját,Semmit se bánok, õrzök, értek.Ürülnek a boros edényekÍz, szomjuság és mámor nélkül,Se nem dühödik, se nem békülKözömbös, borult, szegény lelkem.Küldött az Élet: megfogadtam,Parancsokat rótt: teljesítvék,Kérdezett és íme: feleltem.

A SZÛZ PILÁTUS

Jaj, felejtek és görbe szájjalFanyargok én, aki a szitkotFohásszá avattam s a titkokBõsz szájú harsonája valék.

333

Leveleimet elégettem,Multamat a Multba kavartam,Akaratom mind elakartamS unom a rest, döcögõ Jövõt.

Unom már az emlékezést isS a bánást bûneim fölötte,Sok fogadkozásom: »örökre«,Sok, pazarolt, régi csókomat.

Kit látok, másnak�váltnak látokS énemben bámulom a régit,Mint egy öreg mesét: »beszélik«:Óperencián is túl talán.

Minden úgy csittul, múlik, szürkül,Mint amit rõt mezõ védelmez:Ma már a Halál sem félelmesS szégyenlem, ha föl�fölijjedek.

Tán�holnapi végem mosolygomS én, a szegény, megcsalt borissza,Mint egy Isten, úgy nézek vissza,Által, eldobott életemen.

Ami mámor volt, nem sajnálom,Ami józanság, az se késett,Se barátot, se. feleségetUtamra nem ráncigáltam én.

Mosom kezeim, szûz Pilátus,Felejtek, jaj és megbocsátok,Csók,, pénz, hit, bûn nem várok rátok,De nem várok már magamra sem.

A MEGABRONCSOZOTT LÉLEK

Bizony, ha élek,Talán én is lantot cserélek,Hiszen még mámaAbroncsozza lelkem a fáma.

És hogyha holnap tetszenék,Jönnének más húrú zenék,Új hírek és új aggodalmak.De befûtött az Úr a dalnak,Ha ilyen könnyen lebben elA hit, a máj és a tüdõS mint költõk hívják: a kebel.

334

Bizony, ha élnék,Életemet halálnak vélnék,Mert élnék ócskánTúl minden ringy�rongy földi jócskán.

És hogyha holnap tetszenék,Van élet és halál elég.Van össz�vére e szép kettõnek:Szülõ�ágynak és temetõnek.A bölcs ember sírva mulat,De végül minden egyszerû:Egy úri, hõsi mozdulat.

Bizony, ha holnapHír�abroncsaim szétbomolnak,Szabad�szebbenLélek nem hullt szét lelkesebben.

A VÁR�ÚR SZEMÉREMÖVE

Fájdalmas betegség,Örökös, barna cikkázásaA Halál�villámoknak,Ki szereted a jaj�muzsikát,Az átkozódó Jóbokat,A sebes Lázárokat,Fájdalmas, hosszú betegség,Te vagy az Élet.Mert te vagy az ÉletHû várnagya, ki jól vigyázA portyázó vár�úrKikapós, léha asszonyára.Hajh, fájás nélkülAz volna az Élet,Ami a fáradt kurtizánnakA legszebb ifjúSzerelmi, szent dühe:Semmi.És én jajgatva is,Egeket káromolva néha,Mardosva, tépve,Sujtva a Halál�villámoktól,Érzem benned az Életet,Érzem, hogy te vagy az Érzés,Akit azért kaptam,Hogy az Életet soha�sohaÉrezni el ne üttessem,Míg élek.

335

Óh, Élet hû várnagya,Fájdalmas betegség,Köszönöm, hogy rámlakatoltadÉlet�uramnakSzemérem�övét.

A MEGÕSZÜLT TENGER

�Fölforralja a mély vizet, mint a fazekat és a tengertolyanná teszi, mint a képírók mocsára. Maga után hágy

világos ösvényt úgyannyira, hogy aki látná, azt vélné,hogy a tenger megõszült.�

Jób könyve 41.

Megõszült tenger, ez volt a vak remény:Úgy hagyni vénen a tengert,Hogy jajgasson,Hol erõs karral habjába csaptam én.

Hogy megõszülten tépje ezüst haját,Hogy szánják a megõszült tengert,E megõszült,Halálraijjedt, óriás banyát.

S ha jön elétek az aggok seregeS kérdi, mi lelte a tengert:Mondjátok meg,Hogy itt úszott az Isten szörnyetege.

S mégis képírók képén mocsár, romokS mégis nézzétek a tengert:Kissé õsz lett,De, hajh, semmi, de semmi sem változott.

Úgy csapott belé, mint az Isten nyilaValaki s nézzétek a tengert:Képíró�mûS rajta néhány úri hal�familia.

Óh, én bibliám, mégis maradj titokS ha nézik a megõszült tengert,Mondd, hogy egyszer,Egyszer tán mégis valami jönni fog.

Egyszer talán majd nyílik az Úr ege,Egyszer tán átszeli a tengertVillám�csíkbanAz Isten sujtott s kedvelt szörnyetege.

336

TÉLBE�HULLÓ EMBER VÁGYA

Napjaim: koldus, Télbe�hulló,Csöndes, elszánt betegek,De vidáman zúgnak körültökTavaszi csergetegekS futó hó alól zöld kacsint:

Meggondolom, hiszen a láz: lázS én mégiscsak roncs vagyokS kezdõdõ Télben várt TavasszalMindhiában baktatokS aligha érek már Tavaszt.

De csergõ, friss álmaim vannakS tépik Tél�est biborátS rohannak utánam kölykökkéntA nyilandó ibolyák:Hát hogyha együtt érkezünk?

A TÁVOLI SZEKEREK

A Hold egy óra mulva jön fölS a nagy országút verett,Városba vivõ, köves útjánJönnekA távoli szekerek.

Följött a Hold, muzsikák szólnakÉs õszi harmat pereg.S nyikorogva, fehér Hold�fénybenJönnekA távoli szekerek.

Ki álmában a Holdnak fordul,Nyugtalanul szendereg,Mikor távolról iparkodvaJönnekA távoli szekerek.

Városba tartnak adni, venni,Rossz kerekük nyekereg,Nyikorogva és nyekeregveJönnekA távoli szekerek.

337

A Hold elfordul, hajnal lesz márS a hajnalban egy seregVillamos lámpa alszik el, haJönnekA távoli szekerek.

A városban ébrednek kinnalSzegény, törött emberekS várják azokat, akik jönnek:JönnekA távoli szekerek.

Leesik a Hold elfáradvaS a Nap, mint bíbor, kerek,Kacagó csoda hág az égre:JönnekA távoli szekerek.

NYÁRDÉLUTÁNI HOLD RÓMÁBAN

Sandítva száll RómáraFecske�raj�követséggel,Vigyorog vígan széjjelNyárdélutáni Hold.Nagy kékség és pirosságMost újból�újból hozzákRégbõl azt, ami volt.Szent mezõk pára�fátylat,Hegyek álom�színt váltnak,Diadalok s romok,Nap s Hold közé beszõve,Hanyattan az IdõbeRóma sürög�forog.Óh, gyönyörû örökség,Változó, õs, szent község,Urbs, te feledtetõ,Az én�élet poklábólLelkem�testem kilábol,Te szent, védõ tetõ.

Im, magam idehoztam,Védj és boríts be mostan,Te szép, te bölcs, örök.Örökkön éltem, élek,Csupán hüvelyt cserélek,Mint Ulisszes�görög.Áldom a nyüzsgõ Rómát,Mindennek átfogóját,Pulyásan is nagyot.

338

Ma, hogyha úgy akarnám,Alkonyi álom karjánAkár Remus vagyok.Nézem a mai nõket,A volt és lesz idõket:Be régen élek ittS be minden élet mindegyS a Hold már ismer minket,Vigyorog s nem hevít:Sandítva száll Rómára.

A SÁTÁN KEVÉLYE

Életét végig gõgben éljeA Sátánnak fölkent kevélye.

Fakóan szirma ne omoljon:Piros virág volt: pirosoljon.

Panaszra is görbülhet szája,De rugja meg azt, aki szánja.

Komédiázzék, hogy õ elvetEgy�egy megtagadott szerelmet.

S ha térdelve mondja imáját,Pattanjon föl, mások ha látják.

Ha hisz és vár, remél és retten,Kiáltsa azt, hogy õ hitetlen.

Ha szivébe kétségek szúrnak,Zengedezzen hitet az Úrnak.

Sohse legyen asszony bolondjaS ha él�hal érte, meg ne mondja.

Ha futó csókra ûzi ösztön,Százszor ájuljon, esküdözzön.

Inség, betegség hogyha dúlna,Járjon�keljen, mintha vidulna.

S Halál ha cirógatja csontját,Farsangolón járja bolondját.

Ellenségeit udvarolja,Mintha aggodalma se volna.

339

Krisztus tréfából se vezesse,Akik szeretik, ne szeresse.

S ha az Élet már összemarta:Jött a Halál, mert õ akarta.

(Sátán kevélye, szerencsétlen,Jaj, nem így éltem, nem így éltem.)

AZ ELZÁRT KIRÁLY�LYÁNY

Mosolyom, e pajzán király�lyányt,Vén, bús kapukkal, íme, elcsukom,Arany�haját, nagy gyermek�szemétUtálom, irigylem és unom.

Haját tépje, szemét kisírja,Hadd öregedjék együtt meg velem,Szokjék sötéthöz s maradjon elTõle is a kandi szerelem.

Emlékezzék, mikor csókoknakVolt balzsamos, ezer, napos napukS csók�csengõre nyíltak szívesenS ifjasan a zárt tömlöc�kapuk.

Fonnyadjon el gõgös pártája,Mely a csók�díj selyménél szennyesebbS gyógyítsa meg vágyát az Idõ,E bizsergõ, enyhe, drága seb.

S majd hogyha a kapuk kinyílnak,Felejtette légyen azt, ami volt:Megölelem a fonnyadt, õsz lyányt,Az aggszüzült, tört halál�sikolyt.

A BÉKÉS ELTÁVOZÁS

Száritson ki szemükbõl a Nap,Kik egyszer is megnéztek.Ne hagyjon az én suta arcomSenkinek se szánó emléket.

Sors�intézõm a Semmi legyen;Szem� és fültömõ Semmi,Adassék meg nekem vád nélkülS észrevevõ vágy nélkül menni.

340

Hangomat a Semmi igya föl,Mint az álmokat isszaS az én gyönge, panaszos hangomNe jajgasson senkinek vissza.

Távozzak el én mindenkitõlMegsemmisülve, szökve,Szemekbõl, fülekbõl távozzakEmlékek nélkül és örökre.

Egy suhanás se árulja el,Mit lelkem úgyis titkolt:Valaki elment élet nélkül,Valaki elment, aki itt volt.

Felejtsem el én is magamat,Nagyboldogan felejtsem,Önmagamból és a világbólSzédülve, zuhantva leejtsem.

Akkor se legyek majd senkié,De ne is legyek árva,Nézzek szép, hideg mosolygássalAz én hívó, örök arámra.

Nem voltam másé, se magamé,Arám: a hideg Semmi,Nincs jogom, hogy emléket hagyjakÉs, jaj, nincs jogom emlékezni.

Feledt kérdésként, választalanBukjam csöndbe omoltan:Ha nem voltam, ne vágyjak lenniS maradjak titok, hogyha voltam.

AZ ÓPERENCIÁS TENGEREN

Pucér mellemet vágyom betakarniFelhõkkel mint az õszi, csöndes Ég,Ne táncoljon tovább az Élet rajta:Most már hadd jöjjenek a mesék.

Száz méter lenne borotvált szakálam,Öreg az ajkam, fogam is hibás:Olyan kicsi tenger lett a szivembõlS olyan nagy az Óperenciás.

341

Hát megpróbálom magam befelhõzni,Szólni magamról unott a dolog,Gyûl és dohog õszi mese és felhõ,Burkolt mellemre rágomolyog.

Volt egyszer, sokszor, volt talán ezerszer,Hét mérföldes csizmáju hõs, derékKirályfi, ki szabad mellel elindultÉs, himm�hámm, elnyelték a mesék.

342

ASSZONY ÉS TEMETÕ

SZÍVEDET ISTEN SEGÍTSE

Szivedet Isten belátáshozSzázszor segítse:Egy kurta évig élek tán még,Tán még eddig se.

Mit kezdenék sok�sok más nõvel?Hajrázva, újraCsinálnám a régi játékotVágyva, borulva.

De ha szám�íze régi volnaS egy alkonyatkorÉrezném ízét a te szádnak,Mi lenne akkor?

Jaj, hogyha téged más pótolnaEgyetlen egyszer,Te, de meg én is, be megjárnókIly szerelemmel.

Nekem, tudom, bármely nagy csók isSemmit se adna.De neked, szegény, szegény asszony,Jaj, mi maradna?

A FIAM BÖLCSÕJÉNÉL

Hûs lugasban, vén, nyári napon,Aludj, mikor az apád altat,Kicsi fiam:Felleg�bölcsõd sírva ringatom.

Álom�testecskédet legyezem,Csókokra emlékszem, melyekbõl,Kicsi fiam,Nem hívott elõ a szerelem.

Hogy ködbõl vagy és sohse valál,Sohse fájt így szegény apádnak,Kicsi fiam,Közel lehet hozzá a Halál.

343

Édes magzat�vágyak teltenek,Csak téged kiván már a csókom,Kicsi fiam,Aludj, aludj, vén apád beteg.

Vén nyár, vén sors, magtalan apa:Akartad�e valaha látni;Kicsi fiam;Kóbor, bús apádat valaha?

Halál leseng e nyári napon,Mintha én feküdnék bölcsõdben,Kicsi fiam,S álom�arcocskád cirógatom.

AZ ÕSZ SZERELMEI

Az Õsz prédikátora:Nincs szebb az Õsz kiszimatánál,Õszi éneknél nincs szebb ének,Altató nótája a vérnekS az Istennek nincs jobb dalosa,Mint az ifjú és õszi féreg,Mely szól: »hihu, megyünk, megyünk«.

Már öltözik valahol a télS fagyos, roppant lábával topog,Még Õsz sincs s az ifjú dalnokok,Estenden ha mélázik a szél,Zengik az Õsz szent, nagy himnuszát.

Õszi férgek kara:Hihu, hihu, jaj már a Nyárnak,Hihu, megyünk, megyünk,Ezer ásók sírokat ásnak,De víg az énekünk.Hihu, hihu,Az Élet oly hiúS oly szép, mint õszi alkonyS oly szép, hogy elmegyünkS oly szép az Élet�balkonVirágos párkányán átBizton bukni a mélybe.Hihu, hihu, megyünkDanolva és nem félve,A mi szent muzsikánkraÉp lábu lesz a sánta,Nyár�életü az Õsz,Jámbor a nyári bõsz,

344

Minden kitárt, higgadt leszÉs minden rendszeres.Oltsd el a nagy lángokat:Szeress, szeress, szeress,Utólszor és kitártan,Nagy, ölelõ könny�árban.Hihu, megyünk, megyünk.

Az Õsz csókja:Jöjjetek, kik a karolásnakFáradtjai vagytok, ám váltigCsókolni tudnátok a halálig,Kiknek a fogaik elvástakS ajkakat marni szeretnétek,Jöjjön minden szerelmi inség,Csalódás, bánat, éhség, vétek,Aki csak vágyakban maradtS én csókotokba csókolom majdAz õszi Napot, magamat.S csodálatos, nagy csókolódzásLesz az édes, õszi estéken,Mely nem fáraszt úgy, mint a nyári,De telt lesz, mint tavaszkor, régenS fiatal csókok tébolyávalLép majd szívetekre a Tél,Miként a Tavasz ibolyával:Még csókol ajkatok s nem él.

Õszi férgek kara:Hihu, hihu, jaj már a Nyárnak,Hihu, megyünk, megyünk,Oltsátok el a nagy lángokat,Szeressetek még egy utolsót,Még szól a mi víg énekünk:Hihu, hihu,Az Élet oly hiú,Megyünk, megyünk, megyünk.

ELDÖNTI A SORS

Rossz vagy, vagy jó vagy?Nem születtem én kitalálónakS nem is születtem rossznak vagy jónak,De kedves, gyûlöltHiábavalónak.

345

Akarsz maradni?Én, jaj�jaj, hisz alig tudok adni,Igérni tudok és megfogadni,De beváltani?Inkább elszaladni.

Téged szeretlek,Hogy Te szeretsz, nem is olyan fontos:Két ember s mind a kettõ bolondos.Mi lesz velünk, majd eldönti talánA Sors, e bölcs, gondos.

ASSZONY ÉS TEMETÕ

Valamit szeretnék:Dalolni víg dalát a nõnekÉs víg dalát a temetõnekEldalolni.

Magam akarnámJó útravalókkal ellátniS az életbe belekiáltniA vígságot.

A temetõnekTán jussa lesz mihamar hozzámS a nõrõl vígan gondolkozván:Olyan mindegy.

Édes anyámnakAzt üzenem, szép volt az életS érdemes volt harcolni véled,Asszony�szerelmem.

Derék, szép élet:Rossz némberé és jó anyáé,Õk igazak és õk a máéMindörökkön.

Hát hadd daloljakHarsányat és szépet a nõnekS testvérének: a temetõnek:Megérdemlik.

346

A VÉN CSAVARGÓ

1.Farkasordító, gonosz télbenÉletem, ez a vén csavargó,Vergõdik, fut gyilkos veszélyben,Hajhó, nem éri hangom el.Rongyoltan és térdig a hóbanHol erre, hol amarra tart,Megáll, kis ereje fogyóban.

Hajhó, egy útszéli keresztnekTámaszkodik a vén csavargó:Nem az õ útja, útatvesztettS ez a kereszt tán sírkereszt.

S nincs más jel a vad hómezõben.Estelegve és ködbeszõttenForgószél�lován összevisszaSzáguld a fehér Fagy�HalálDermesztve, fütyölve, vakítva.

Vén csavargó, itt nincs továbbS az a fa�Krisztus se segít meg,Hajhó: az élet nem adódottA bús Galilea�beliknek.

2.Hát lefekszünk és álmodunk,Mint az elfeledett regeS édes álmokban vesz meg minketAz Isten hidege,Hajhó, hát lefekszünk és álmodunk.

3.Pompás és kicsiny palotábanParfümös, párás, jó meleg,Csókos illatú, kis termekbenVár a legnagyszerûbb leány.

Szûz, de pompásabb az Életnél,Bölcs, de nyugtalan telivérS az õ kész, szent hálószobájaMegér száz, híres csarnokot.

Õ az Életnek el�nem�értje,Õ az a Gyönyör�Valaki,Kiért nem kár a kárhozás sem,Kiért nem nagy adó az üdv.

347

Édes ágyába vonja forrónA vén csavargót ez a lyányS a legégibb muzsika hallikA legemberibb éjjelen.

4.Így fagyott meg a vén csavargó.

A VÁROS LEÁNYA

A Biblia is valljaS búgják bús, ódon énekek:Falánkabban fal férfiut a nõ,Mióta Város építtetett.

Márvány�omlasztó rózsaRégi Zeus�templom falán:Bekúszta, fogta diadalmasanSziveinket a városi lyány.

Óh, Város, én imádlak,Ha nem Budapest vagy, de más.Egyszer a harmadik emeletenPárisban ért egy szép riadás.

Süldõ lyány vetkezett voltFüggöny�feledten, mint titok,Mely készülõn, keggyel, kegyetlenülValakinek majd megnyílni fog.

Mint az induló Végzet,Szûz hó�teste úgy villogott,Mint amikor a temetõk soránSikló, bús lidércfény hint lobot.

Soha tán a Halált mégÍgy nem látták tolvaj szemek,Egész szegény csók�préda nememértLelkem jajgatón megremegett.

Leskõdtem õszi estben,Míg az ablak sötétre váltS aztán betakartam a szívemenKét illetlent:. Csókot és Halált.

Azóta Halál és CsókItt élnek bennem vétkezõn:A Város leánya falura jöttS virágokat gyilkol a mezõn.

348

A LEGSZEBB ESTE

Be nagy Tél zuhant rám hitben, vágyban, célban,Valakim, egy Asszony, nálatok is Tél van?Havas, tört lelkemnek nincs vége, se hossza,Rendjét talán Te bús árnyad visszahozza.

Vetkõzött a világ, didergõen põre:Szerelmem, Te, Multnak szerelmetes õre,Akarsz�e szerelem után is szeretniS egy�két, téli rózsát az arcomba vetni?

Végkoriak sorsán zöld�lángosan ég elAtyafias testem a csillogó ÉggelS mégis fáj a Halál s aki föntvirasszon,Kellene a multam, kellene az Asszony.

Esküdözéseink már torkunkra fúltak:Szereted szeretni a jelenõ Multat?Akarnál még lenni, hogyha varázst oldok,Régi, vágyó, tûrõ, szegény, dacos boldog?

Be tudnék ölelni, tréfát is siratni,Be tudnék véreddel véresen viradni,Édes Nagyasszonyom, hol vagy, vagy�e, látsz mégS akarod, hogy a Sors víg hunyósdit játsszék?

Gõggel kisértetbe csak egyszer is vinnél,Nyoszolya�virágnak még csak egyszer hinnél,Adnám új vágyamat vágyakozó vádnakS adakozó számat ragadozó szádnak.

Mindent fölfrissítnék, mindent megajánlnék.Havasan hullanék Reád az ajándékÉs mindent megadva és mindent ellesveFeledéssel búgna ránk a legszebb Este.

ÁLDÁSADÁS A VONATON

A tengerbe most hanyatlik a Nap,Most fut leggyorsabban a vonatunk,Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:Megáldalak.

»Áldjon meg az IstenMinden jóságodért,Sok hallgatásodértÉs gonoszságodért.

349

Sok rossz, bántó szódértÁldassál melegen,Sok hidegségedértHevülj a szívemen,Úgy is vége most már,Úgy is ezer bajom,Oktalanság áránKész a ravatalom.Hát én megáldalak,De amíg áldalak,Csókolj, de ne nagyon.Áldva, csöndben, békén,Emlékkel és csókkalAkarlak elhagyni,Meleg után fagyni,Egyedül maradni,Egyedül érezni,Egyedül meghalni,Áldjon meg az Isten.«

A tengerbe most hanyatlik a Nap,Most fut leggyorsabban a vonatunk,Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:Megáldalak.

TÛNNEK A LYÁNYOK

Be szép a város s kínálkozók,Kiket már nem kivánok:Legendás Mult, Jelen és JövõS a lyányok.

Be szép minden, ami idegenS már csak szememmel látok:Pénz, alkalom, siker és derûS a lyányok.

Be szép a vágy, aki elfutottS be szép, hogy már nem vágyokS tünnek elõttem vágytalanulA lyányok.

350

ISTENHEZ HANYATLÓ ÁRNYÉK

DÜHÖDT, HALÁLOS HARCBAN

�Tekints meg, óh, Uram, mert gyötrelemben vagyok, azén belsõ részeim elepedtek, elfordult az én szívem én

bennem: mert ellened rugódoztam: ott kinnfegyver pusztít, otthon halál vagyon.�

Jeremiás siralmai I. 20.

Ott kinn a fegyver pusztít s dúlva dúl,Süketült szívvel meglesem,Hova szaladjak szemet behunyva,Halálról más halálra borulvaGonoszul és fegyveresen:Ott kinn a fegyver pusztít s dúlva dúl.

Tátongó puszták strucc�madarakéntRosszalkodok, futok, csalok:Elfordult az én szivem énbennemS úgy kell magammal is verekednem,Miként egy följáró halott,Tátongó puszták strucc�madaraként.

Magam utálván mást is gyilkolokS mások lándzsáját keresem,Ki elvesztette magát és utját,Szememet vér�patakok befutjákS én rohanok fegyveresen:Magam utálván mást is gyilkolok.

Fölöttem az Ég oly igézetes,Oly változatlan a világ,Mint fegyvernek s halálnak elõtte,Mint mikor még nem hulltak belsõmbeEpesztõ dög�matériák:Fölöttem az Ég oly igézetes.

Tekints meg engem, tekints meg, Uram,Ejtesd el bolond fegyveremS ha mindenek ellen vad düh kínoz,Fektess le szépen halottaimhoz,S arcomat hozzád emelem,Tekints meg engem, tekints meg, Uram.

351

BOSSZÚS, HALK VIRÁGÉNEK

�Ne vess el engemet az én vénségemnek idején,mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engemet...

Mert szóltak az én ellenségeim és akik az én életemután leselkednek, együtt tanácskoznak, mondván:

Az Isten elhagyta õtet. Kergessétekés fogjátok meg õtet, mert nincs, aki megszabadítaná.�

Zsoltárok könyve 71. 9�11. V.

Ugye, Uram, hogy mosolyogjakS tovább virítsak Te szép, álnok,Nagy parkodban,Miként a fiatal virágok?

Így akarod, így kell akarnod,Minden plántáknak ültetõje:Bú és gaz hogyLeghûbb virágod be ne nõjje.

Mert ami van, mind Te virágodS minek rostjait nedv�ár rójja,Uram, Isten,Mind a Te parkod virulója.

Akit Te életben tartottál,Szirom�kincseket kire költél,Neked drágaMind, akit ifjan meg nem öltél.

Te szemeid nem nõsen látók,Nem fogja be kufár szegénység,Neked mindegyVirág�ifjuság, virág�vénség.

Akit Te virágzásra szántál,Virágozzék, míg ki nem rántodÕs kertedbõl.S ugy�e, szépek a vén virágok?

Mérges szagu, vad burján�rózsákIfjas truccal mégis rám törnek.Látod, látod:Kölyök virágaid gyötörnek.

Üzenj nekik a tüzes Nappal,Hogy szerelmed virág�hóbortjaAz a vénség,Mely vénségét ifjuan hordja.

352

Üzenj nekik, hogy istenségedFekete rózsáért sovárogS vágyad teltétVirág�vénülésig bevárod.

Én, jó Uram, fekete rózsád,Élek, ha diktálod, hogy éljek,De vigyázz rám:Lázongnak a virág�cselédek.

Te ültettél, Te vénitettél,Virágoztam, ahogy akartad,Mit akarsz még:Virágozzak vagy rontva haljak?

Vidítnod kell ily ritka plántátNeked, Te, egyedül nem dõreS kénkövekkelCsapnod minden leselkedõre.

De addig, ugye, mosolyogjakS tovább virítsak Te szép, álnokNagy parkodban,Miként a fiatal virágok?

A PATYOLAT ÜZENETE

Meghurcolt a Vér, ez a PokolbaBomolva, romolvaVágtató, tüzes fogatS most lenget utánam jeltA Patyolat.Most, most szeretnék lenni bátranÉlet�tagadó, szûz, makulátlan,Vágytalan és tiszta.

Most, mikor már nem térhetek vissza,Átkozom gerjedelmem,Az elsõt, amely vágyat adott,Az elsõ, szennyes gondolatot.Szerelmem,Ki olyan hamar ébredt,Óh, emlékek, emlékek,Csak egy kicsit ne bántanátok.

353

Minden volt dolgom egy�egy átok,Szégyen:Boldog, ki Isten kegyelmébenFehérre aszatja magát.Tíz�húsz, szent bõjtü, kámzsás barátSzép árnyéka táncol körül:Be boldog, aki nem örül:Jaj, be piszkos ruha az ÉletS a Vér be nyomorult, be ronda.

Harmincnégy esztendõs, vén koromba,Mindenek túlján,Undorodván s szépen butulván,De, jaj, mégis tudván sokat,Sírva nézem, hogy kendõt lengetKésetten az én bûnös lelkemS egyetlen, igazi szerelmem:A Patyolat.

KIS, KARÁCSONYI ÉNEK

Tegnap harangoztak,Holnap harangoznak,Holnapután az angyalokGyémánt�havat hoznak.

Szeretném az IstentNagyosan dicsérni,De én még kisfiu vagyok,Csak most kezdek élni.

Isten�dicséretreMégiscsak kiállok,De boldogok a pásztorokS a három királyok.

Én is mennék, mennék,Énekelni mennék,Nagyok között kis JézusértMinden szépet tennék.

Új csizmám a sárbanSzázszor bepiszkolnám,Csak az Úrnak szerelmemetSzépen igazolnám.

354

(Így dúdolgattam énGyermek�hittel, bátran,1883Csúf karácsonyában.)

A MENEKÜLÕ ÉLET

Ni, miként menekülA híres Úr: az Élet,Ûzi, veri, kergeti,Mint egy tolvaj cselédet,Egy nálánál is fõbb Úr.(És vele menekülnekMillió unokácskák,Kicsi kis élet�szemek,Látom sírva tipegniKözöttük az én kisÉletemet.)

Tapodja a villámló,Szûz és végtelen havat,Szalad az Élet, szalad,Nyomában bogárló,Véres, bolond láb�nyomok.

Ni, piros�havas homokS egy szörnyû Üldözõ.Ni, hogy szalad az ÉletNeki a hónak, fagynak,Hogy szaladnakUtána a piciny életekS a darabnyi halálok.

Óh, én magamból kiszállokS úgy nézem ezt a hajszát,Mint Rembrandt nézte rajzátS a borút, mit ecsettelHolt színnek rakott rája,A borút, mely ma ragyog.

(Tudom: valaki vagyok,Ám sok hazug széppel,Babonás okkal, állal,Nagyon is sokat szórakoztamA Halállal,Pedig a Halál nem döntõ,A Halál is fél és szalad,Életem és halálom

355

A futó rajkó�hadakKét kis, szegény testvér�senkije.)

A nagyszerû, szent havat,Lelkem�testem bús, keselySorsát, útját követik,Rikítják, mint a szabadSûrûség vadászaiA vadatÜldözvén, vér�lábnyomok.Itt van egy nagy Üldözõ,Ezek az õ nyomaiS õ százszor több Úr, mint a Halál.

A Halál: apró vérfolt,Egy rosszul járó óra,Ezerfelé ugrándozik,Ezerfelé mutat, intEzer bolond mutatója.Téli bolond, pojácaÉs mindig csak semmiség:Ráver az életünkreÉs mégse más, mint egyKis látogatókártya.És mégis és ezerszerMinden futásnak futtánAz Élet havas utján(Életem bolygó utján)Ott kisért ez apró szolga,Ez a semmi: a Halál.

Lehet: Élet se volna,Hahogyha nincs Halál,Holott ott van mögöttükTitokzatos Uruk,Valami õs és vad, szörnyûSzabálytalan Szabály,Egy nagyon nagy Üldözõ.

A Halál bogárosan,Szeszélyes vér�nyomokbanKöveti az ÉletetEgy nála nagyobb ÚrnakÚri nagy parancsából.

De a Halál csak festékHaván a gyáva Életnek.(Az én kis életemnek is,Mert, ni, hogy szaladnak,Mint lázbeteg arcán a rózsák,Kinek porokat adnak.)

356

Óh, Halál, én szeretlek(Százszor, sokszor vallottam)És mégse vagy más,Mint véres kisérõje,Csöppekre hullott mása,Ártatlan kisérõje,A menekülõ Életnek,

(Az én Élettel menekülõFehér, árva és fagyosÜldözött életemnek is),Kik után jön ûzve, szünetlenA nagy Üldözõ: az Ismeretlen.

A NAGYRANÕTT KRISZTUSOK

Esõ után a buja gombákS mint Florencban a májusi virágok,Úgy születnek szent garmadávalMostanában az új és új világok.

A Bibliának egy világaMilyen lassu, tétova kézzel készültS ma egy�egy új világ mily készenUgrik ki terhes, tüzes emberészbül.

Bethlehem híres csillagánakHíre maradt csak, se hamva, sem üszke,De ezernyi fényes csillagraAz ember�agy lobogóját kitûzte.

Az Élet egy elgondolása,Egy dal, melytõl egy csúf óránk megszépült,Teremtés volt a lelkeinkben,Újra�újra egy�egy új világ épült.

Repülõ, lármás gépmadárnakIstenkisértõ, bátor, büszke szárnyaVallja: Emberé a teremtésS Isten csak egy megócskult koronája.

S mert halhatunk bármelyik percbenS célunk mégis az örökkévalóság,Minden igaz ember ezért hõsS az emberszívben van a legtöbb jóság.

357

Tömjénbûzös, gaz korszakokban,Mikor öltek, raboltak Krisztus�hitben:Akkor is az Emberben maradt megEgyedül és legtisztábban az Isten.

S az emberszívben mind tisztábbak,Boldogabbak, kedvesebbek a lángokS miket teremt a vágyó ember,Egyre szebbek az új és új világok.

Egyre erõsebb a nagy Szándék,Hogy az Istent ne szavakban vitassák,De adassék meg az EmbernekItt a Földön minden szépség, igazság.

Egyre többen hisszük és valljuk:Kenyér jár nekünk a ránk�dobált kõértS nem�magunkért mind többen küzdünk:A leendõkért, az ékes Jövõért.

Érezzük növekvõ lelkünkbenA Lehetetlent legyõzõ hatalmatS hogy egykor eggyé egyesülnekAz új világok, az új birodalmak.

Egy lesz majd millió világból,De ez az egy minden örömmel teljesS ez a szegény Siralom�VölgyeMindenkinek kedves, jó lakóhely lesz.

Kik most élünk, mink is örüljünk,Bár utódinknak fog Mennyország jutni,Ez a miénk sziveink által,Bennünk ragyog, él, mert mi gondoltuk ki.

*

Karácsony van, Krisztusok járnak,Nagy hadakban és nagyranõtt Krisztusok,Zengjen a dalod, szent ForrongásS te nagy Egy�Világ, zengjen a himnuszod.

358

A RÉMÜLET IMÁJA

Óh, rémült kiáltás: »jaj jaj jaj«,Kivel gyakorta riasztom fölMagam s ördöngös éjeimet,Be Istennek tetszõ lehetsz te.Nincs szebb ima a rémületnélS a hörgésbõl szabadult jajnálS nincs az életben hivóbb szózat,Mint a szörnyedtség vad szózata.

Csóktól, pestistõl, tûztõl, víztõlVacognak kis, bomlott álmaim,Szégyenülés, halál és árnyak,Irott mesékbe befonódás,Volt ébrenlét õrült ekhói,Tébolyodott kisértetecskékSzorítják össze a szivemetS riasztanak föl�föl: »jaj jaj�jaj«.

»Jaj jaj jaj«: csakugyan az voltam,Milyen tovább lenni nem merek,Milyen lenni tovább nem tudnékS nincs a Földön osztó igazság,Mely kímélhessen vagy sújthassonS nincs élet, mely több rettenetet,Tehát több bocsátást adhasson,Mint ez a vén, kiáltó Élet.

Síró kisded s ujjongó párzó,Haldokló és bölcsességes száj,Mind azt sikoltja, hogy »jaj jaj�jaj«,Mind a jajba küldi csókjait.Mind azt kérdi álomban s ébren,Friss nyoszolyán és rothadt szalmánAz Istennek külömb trónjához:Vajjon ez az Élet öröme?

AZ EDDIG ÁMENE

Az Eddig így szól: »ámen,Én vagyok utolsó Urad,Az Eddig és tovább nem«.Hatalmas Isten az Eddig.

Lábamnál örvény�árok:Itt a Határ és itt a Vég.Más végek és határokFeneketlen kutba csalnak.

359

Torpantan, de imávalTérdelek e nagy Úr elõttS bûnömre lelkem rávall:Jaj, valóban, messzejöttem.

Az Eddig így szól: »várj még«És én várok balgatagon,Mintha valamit várnék:Eddig�Isten így akarja.

Be kár, hogy kinek szállniValamikor hit adatott,Árok elõtt megállni,Halottasan, parancsolják.

Be kár ez a rút ámen,Hogy minden véges, jaj, be kárS hogy eljön a tovább nem,Hatalmas Isten az Eddig.

KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM

Napsugarak zúgása, amit hallok,Számban nevednek jó ize van,Szent mennydörgést néz a két szemem,Istenem, istenem, istenem,Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:Te voltál mindig mindenben minden,Boldog szimatolásaimban,Gyöngéd simogatásaimbanS éles, szomoru nézéseimben.Ma köszönöm, hogy te voltál ott,Hol éreztem az életemetS hol dõltek, épültek az oltárok.,Köszönöm az énértem vetett ágyat,Köszönöm neked az elsõ sirást,Köszönöm tört szivü édes anyámat,Fiatalságomat és bûneimet,Köszönöm a kétséget, a hitet,A csókot és a betegséget.Köszönöm, hogy nem tartozok senkinekMásnak, csupán néked, mindenért néked.Napsugarak zúgása, amit hallok,Számban nevednek jó ize van,Szent mennydörgést néz a két szemem,Istenem, istenem, istenem,Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,Hogy te voltál élet, bú, csók, örömS hogy te leszel a halál, köszönöm.

360

ISTENHEZ HANYATLÓ ÁRNYÉK

�Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennemés ide s tova hányattatom, mint a sáska.�

Zsoltárok könyve 109.

Akaratomból is kihullasszÉn akart, vágyott Istenem,Már magamat sem ismeremS Hozzád beszélni rontás fullaszt.

Üldöztetésimben kellettélS kerestelek bús�szilajonS már�már jajomból kihagyomNeved, mely szebb minden neveknél.

Szent Képzelés, örök hit�balzsam,Ki létlenül is leglevõbb,Meghalok szent Szined elõttS akarom, hogy hited akarjam.

Megûzeték s nem nyugszom addig,Mig hitedet meg nem nyerem.Mert kockán van az életem,Mint árnyék, mikor elhanyatlik.

S hányattatom, miként a sáska,Mert csak Tenéked van erõdS mert nem láttam régen elõbb:Nem szabad hinni senki másba.

A TAVASZNAK ALKONYATA

Tavasznak alkonyata vagyok én most,Hunyt Nap küldöttje s a tarka egekUtólszor akarják simogattatni,Akiket szeretek.

Olyan enyhes, vihartalan ma minden,Olyan ölelni szított a karom,Hogy imádattal tudna átfogódniEgy csúf ravatalon.

Lezsáklyázott arcok jönnek elébem,Kérdezgetik, szabadulni szabad?És megszabadulnak szemek, hó�arcok,Ajkak, fehér nyakak.

361

És megszabadítok mindenkit én ma,Kacagjon a bukott Nap, aki lát:Simogatni és szeretni való, im,Most az egész világ.

Amit csak adakoza e dús Élet,Könnyel nyugtázom és ma mind tudomS amit megtagadott, az nem is kell márItt a keresztuton.

Ami nem jött el, avagy ami rossz volt,Most távol tõlem hadd maradjanak,Rossz fõk, rossz költõk, rossz barátok, rossz nõk,Vivát, mulassanak.

Most látom csak, hogy mindenkit szerettem,Kit szerettem, bántottam, ki csak él:Kissé tulságos jámbor volt az eszköz,De jó, szép volt a cél.

Bûneit és küzdéseit másoknakÚgy szerettem, akár a magamétS dölyfös, szép gesztusokra áldást bõvenAdnék, ha volna még.

Minden szépségnek, búnak és romlásnakÕs zenéjét ma is kihallgatom.De ma hozzáadom kritika nélkülLelkemet szabadon.

Tavasznak alkonya vagyok én most,Hunyt Nap küldöttje s a tarka egekUtólszor akarják simogattatni,Akiket szeretek.

(Ma és utolsó órámig mindenkit szeretek, ámen.)

362

HARC ÉS HALÁL

EZÜST PATKÓS PARIPÁlNKON

Minden vágyam ezüst patkóFekete lovaimra verve,Magyarságomnak borzasztó,Utált és átkozott szerelmeSzikrát ver a köves utonS legfeketébb paripámra verve.

Nem tudom, hogy meddig érek,Mert szörnyû ellenem a hajsza,Néha lovakat cserélek,De leghûbben vágtatok rajta,A legfeketébb paripán:Gyertek, fiúk, ez a legszebb hajsza.

Verd csak, patkó, verd a szikrát,Rajta, rajta, új lelkek népe.Szép nép: az új hitü szittyákS mit akarnak: a szépek szépe.Szikrázzék patkónk az uton,Rajta, rajta, új lelkek új népe.

AZ ÖRÖKKÉ ELVÁLTAK

Végsõje is szalad lihegveKiméráim régi soránakS szökött katonákért most kapokBebocsáttatást a szivekbe.

Hát nem oly vad a sok »vad álom«?Föloldozást kap szenvedõjük?Jó szivek, hát, im, itt »a költõ«S mult álmai �� én már utálom.

Valahová késõn felértek,Multam egy véres hegy csucsára,Már csak multat és verset kaptok:Egy idegen kacag felétek.

Örök lesz nem�találkozásunk,Mert késtétek nyomom örökkönS mert jajaimnak és magamnakHalállal is más lesz a másunk.

363

Halál után is ki�kikelveLobogó új és új alakbanElõletek úgy rohanok majd,Miként eddig: késõn szivelve.

Jó szivek, ti cammogó nullák,Kikkel be vágytam találkozni,Óh, jaj; miként lettünk egymásnakÖrökké elvált csillag�hullák.

AZ ISTENNEK VISELÕSE

Ez a pompázás (Tél se fagyasztja)Nem rövid Nyárnak hirtelen fattya,Nem belehalás sáros Õszbe:Halálig csak az tud pompázniS virít, virít,Ki az Istennek viselõse.

Ez a kongatás (még nincsen vége)Véres és üszkös gyönyörüségeDacomnak, mely még néha lobbanS fülemnek, mely tûzharangot hall:Bim�bum, bim�bum,Rángassuk hát: ki tudja jobban?

S e harsány élet (nagy volt az ára)Nem juthat pulyák híg kacajára,Ha tán hajrája nem is érdem,Ha tán csak örömtelen gleccser,Hajrá, hajrá,Díszben, zajban, üszökben, vérben.

VÁLOGATÁS A TEMETÕBEN

Három és három,Új temetõ és nagyon régiÉs mind a hat fázón beszéli:Sok baj volt a Nyáron.

És összesúgnakSvábok, oláhok, kálvinisták,Csinálják az idei listátS a fák sírnak�zúgnak.

364

Tehát örökreJön�jön már a gazdag himpellérS nyomában az elbukott zsellér,Kinek nem volt ökre.

Jön�jön a válás,Összehasonlás hideg ténye,Élet s Halál megtársult fénye,Sok összetalálás.

Holt szívét vessze,Ki hat temetõben sem fér el,Úr szolgával s asszony a férjjel:Közellel a Messze.

A zsidó�községKis temetõje van csak távolRégi, aggok vigyázatából,Hogy a zsidót kössék.

Pedig már mindegy,Ha az új vagy ó temetõkbeVagy zsidóba, ne féljünk tõle,Visznek holnap minket.

Vén port kavargatValamely nagy Titoknak õreS szomszédomban, a temetõkreMár hullnak a varjak.

Falusi fészek:Cibálgatja az Õsz a fákat,Fákat, kik régtül messzelátnakS nagyon messzenéznek.

HARC ÉS HALÁL

Szeretek élni, de sok�sok alvásKurtítsa ezt nekem:Én az Életet bõ tagadással,De nagyon�nagyon szeretem.

Szeretem a bomlott, cifra álmokÉjszakáit nagyonS a mámor�asztalt, hol a cselekvésÁzott vérnyomait hagyom.

365

Élet, aléltság, zsibbadtság és tettÉs állandó pörük:Egyformák immár elszánt magamban,Hivek, rokonok, gyönyörük.

Élni, élni élet�tagadással,Most már igy élek én:Lássuk, vajjon én�e vagy a Végzet,Melyikünk a külömb legény?

Nem bánthat most már semmi s váromA beteljesitõt,Ki törvényt mond suhantva fölöttünk,A mindig ifjú, bölcs Idõt.

Odaadom magam a napoknakSzépen, szándéktalan,Élek, mert szép s mert élek. S az IstenBús�büszkén megcsókol, ha van.

EGY UTOLSÓ ÉGI HÁBORÚ

Már elõre, már elõreÚgy látom, mintha itt volnaIfjúságom ezer dolga,Mit befogott a penész,De ami szent, szentnél szentebb:Enyém, ifjú és egész.És sohse fog megvénülniÉs ifjabb az ifjuságnál,Maradandóbb az igaznál.

Ott fogok egy dombon ülniS tán nem népdalt dúdolokS képet juttat majd eszembe,Hogy ekével bandukolvaFöldet tör négy�nyolc tulok.De akarom: emlékezzem,De akarom, hogy az otthontLássam frissen, jobban, szebben.Meghurcoltan, sokat látva,Ûzve, szidva és imádva,Nem tehetek kegyesebbenÖnfejemre koszorút,Mint hódoltan, meghajolva,Magam csalva, bántva, lopvaRázúdítok a lelkemreEgy nagy égiháborut:

366

Olyan szép volt ifjan látvaS úgy illik az otthon�tájra,Úgy illik az én szivemhezEz a víg vég�zivatar.

ELSZÁLLNAK A LEPKÉK

Már nincs az Égen festék,Már nincs a Napnak friss inaS gyalogolnak az esték.

Néha még nincs hat óraS már készítjük gyors füleinkEsti harangozóra.

Olykor még forr a gõgünk:Ejh, mindegy: Élet vagy Halál,De éjjel félünk, bõgünk.

De éjjel újra vesszükÉletünket és a napot,Hogy újból eltévesszük.

Gondolkozunk, fecsérlünkKevésbõl, mit az Élet adÉs azt hisszük, hogy élünk.

Különös, furcsa lángokS ezer, bolondos bántalomJön, ki sohase bántott.

Valamit tán szeretnénk,Pillangó�élet hasonátS tünnek tõlünk a lepkék.

FOGOLY A VÁRTORONYBAN

Csúf emlékek könnyes, vén foglyaFölkerültem a vártoronyba:Pince�börtönbõl torony�börtön,Hurráh, Nap, én már ezutánÉletem így, magasban töltöm.

Szabad grádics, nyilt kapu csalnak,Foszlányai csavargó�dalnakS lent a síkon nagy tüzek égnek:Jaj, jaj, nem kell, szivem megáll,Agyonrémít a szabad élet.

367

Föl�fölhúzhatnám büszke vállam,Billegtethetném vén szakálam,Ajkam adhatnám görbe gúnynak:Ej�haj, jobb lesz, ha a dacokLelkemben örökre lehúnynak.

Lángolok mégis megkövülten,Lidérc�tüzek úsznak körültem,Udvarolnak, nem bolondítnak:Csuhaj, örvendezz, vén fogoly,Hûlt lángu, régi dalaidnak.

Vádat tûrve, kit se vádolva,Majd csak elfut az Élet dolgaS utólszor esvén szerelembe,Lalla, magamat szeretõnDõlök a Csodába, a Rendbe.

DRÁGA, HALOTT NÉZÉSEKKEL

Drága, halott nézések a szememben,Meleg simogatások a hajamon,Amiktõl, hajh, nem kell már megremegnem,Karomban odaszikkadt ölelésekS vén lábomban el nem szaladt nagy útakLyányok után, kik régen elszaladtak,Ajkamon száraz és gazdátlan csókokS fülemben a várt s be nem sugott igékS orromban sok�sok virágos tavasznakParfümje, mely már semmire se kábít.

Én istenem, élhet�e még sokáig,Aki nem nyúl már a friss élet utánS bús vízióknak burjánjában gázolS fél az igazi harmatos, nagy réttõlS retteg a való, nyers, leves virágtólS ajkán már nem tûr csókot, csak gúnymosolyt,Halott életnek ezt a sírvirágját,Aki befogja szemét, hogy ne nézzenS százféle csuklyát ölt, hogy meg ne lássákS kinek a szive néha szörnyût rebben?

AZ ELJÁTSZOTT ÖREGSÉG

Ahogy nõnek az árnyak,Ahogy fogynak az esték,Úgy fáj jobban és jobbanAz eljátszott öregség.

368

Ez az én két vén szememHabár sok szépet látott,Mosolygós öreg úrkéntNem látja a világot.

Nem fogok bocsánattal,Víg arccal tündökölniS fiatal vétkek fölöttPálcát tréfásan törni.

Emlékezni se fogokKedvesen zsörtölõdve,Õsz hajjal, piros arccalA régi jó idõkre.

Heves, ál ifjúsággal,Óh, ezerszer jaj nékem,Megöltem jövõ magam,Az én szép öregségem.

Ahogy nõnek az árnyak,Ahogy fogynak az esték,Úgy fáj jobban és jobbanAz eljátszott öregség.

ÜZENET KÖLTÕCSKE MIHÁLYNAK

Midõn orcáink ragyogni fájnakS szégyeljük már önnön�sugarunk:Jönnek a vén orcátlanok.Ezt üzenem Költõcske Mihálynak.

Szegény, kicsi, megvadított ember,Ott a petyhüdt, csúf Béga körül,Milyen nagyon szomoru lényEvvel a bús szívvel, félelemmel.

Hogy irigylem az ifju merõket,A gyõzelem víg gyermekeitKiknek gáncsot ily ellen ád,Fiaimat, az új verselõket.

Föl, föl, fiuk, hóditóan szállnakA ti bátor, új dalaitok.Ti már ne is üzenjetekSzegény, öreg Költõcske Mihálynak.

369

TÜRELMETLEN, JÓ BARÁTAIMHOZ

Magyar akácnak érett táskájaVagyok talánS magot�hullajtó, nagy megadássalSzóródjak át víg másoknak falán:Talán ez a sorsom?

Óh, készen vannak az ápolt kertek,Biztos falak,Belõlem�élõk nagy légiója:Egy éhes, ifju, kedves csapatVárja, hogy kidüljek.

Kis türelem még, óh, kedves utódok,Jön a Halál.Ezt az Urat még meg.kell ám várniHitvány az Élet és ez a Szabály.Sietni próbálok.

Azután mindegy, ki jöhet, jöjjön,Mindenki más,Vessen magvimból akár egy erdõtSok váró, apró, dühödt uzsorás;De én még ma: élek.

SEREGESEN SENKIK JÖNNEK

Minden semmirevalónak,Gácsnak, svábnak és zsidónak:Grádics adatott:Itt alant már csak egyedülMaradok...

Sürög a vad, magyar élet,Még a némák is beszélnekS uccám ellepikS bárki taknyost egy bõsz iramFölrepit.

Seregesen senkik jönnek,Megrabolnak, elköszönnekGúnnyal, szabadon,Mi bennem gyült, mindenkié.A vagyon.

370

Mind a szépet, amit hoztamS ami új, nagy, átkozottanSok, pazar ige:Úri, léha nullák rajaSöpri be.

Álmagyarok s jöttment népségS címeres, ronda cselédségS nagyúri nagyok:Ez idõben, itt, valaki:Én vagyok.

Új igéim tán nem hatnak,Rossz frigyesim elhagyhatnakS nõhet a fülem,De nem lesz itt semmi, sohaNélkülem.

A LELKEM KÁNAÁN�MAGVAI

Majd elmulnak ezek a remegések,Lesz az Életnek cukros bora,Majd zúgni fog kis templomban az ének,Havas karácsony s Úr�vacsoraÉs rigmusos gyermekek jönnek.

S tán árka lesz ennek a vád�özönnek,Gyõztesre szárad ázott szárnyamS eljön, hogy majd csak azt kivánjam,Ami beteljesedhetikS hogy újból és fentujjongva akarjak.

Majd galambok lesznek a lomha varjak,Finom nõ�testek, remegõsekVárják vágyón, hogy lepleiktõlSzabadítsam meg õketÉs nagyon sokan szeretnek ismétS én sokakat fogok nagyon szeretni.

Szent szántásba akkor fogom majd vetniLelkem Kánaán�magvait,Melyek ma még, jaj jaj, rohadnak.Dicsõ leszek s örülni fogokMindennek és magamnakS a földnek, melybe áldott, bõ markomHitet, jövendõt, örömet hintett:

De ha nem igy lesz, az is mindegy.

371

ZENDÜLÉS VÁRAM ALJÁN

Lentrõl vad lárma csap föl hozzám,Ki ide föl egyedül jöttemS fölutamat megöntözöttenMutatja elhullott vérem.

Magas váramból meg�megkérdem:Kik azok a lármásak lent itt?Ezek azok a dalos senkik,Kiket megöltek a példák?

Víg tüdejük hallom, hogy mély, tág:Vert úton, ügyesen loholnak,Mi volt tegnap és mi lesz holnap,Nyugodtan bízzák õk másra.

Óh, életem szent indulása,Magam is bús szemet meresztek:Óh, bár maradtam volna veszteg,Mint kölyköket bátoritsak.

Mert általam él és van itt csakE gyülevész had. Az én vérem,Mely pirosan csillog az éjben,Úszítja, vezeti õket.

Föntrõl nézem a törtetõket,Kik fölzendültek váram aljánS vitáznak váram viadalmánMea culpa, mea culpa.

372

SZÉP, MAGYAR SORS

A TAVALYI CSELÉDEKHEZ

Árpáddal jött, magyarul élt,Anjouknál kopját nem törött,Tán török elõtt megfutottS hamar koldusra vetközött.De érteni mindig tudott,De magyarul mindig tudottS tán tépetten és nem hõsön,De tisztán adott át a JelennekEngem az én õsöm.

De jött egy kóbor ivadék,Rabló, szerencsés ritterekNépe, akiknek sarj�soránMa tán zsandár�miniszterekTobzódnak az Idõ torán,Igazi magyarság torán.Ma gróf�sorban õk diktálnak,De vannak, kik még emlékeznekS ha kell, ki is állnak.

Én, koldus jobbak gyermeke,Miként ezer éve, tavaly,Testvéremül elfogadom,Ki tiszta ember és magyar.S a nyavalyásnak nem adom,Mert gróf, jobbomat nem adom.Mondják csak, hogy õk nem értnek,Ne is értsenek grófi senkik,Tavalyi cselédek.

Kirabolt, szegény, kis magyar,Kitárul a felé karom,Kit magyarrá tett értelem,Parancs, sors, szándék, alkalom.Magyar Sors jósoltat velem:Grófok nem jöhetnek velem,Egy�két harcot most már állunk,De új értelem, új magyarságLesz most már minálunk.

373

ÚJ MAGYAR BUKOLIKA

Emberek dülöngnek a mezõrõl,Dél derül és rossz, felhõs Észak.Sivár nyár fûl s az egész falunBús kasza�ritmus s gaz virágokLehelletén szállong a szegény�szag.

Sírás sír a gyér búza�világbólHárom tornyos, kis, halk falunkba.Ez is világ és egész világ,Holott úgy néz ház, ember, minden,Mint ki az életet, jaj, megunta.

Seregszámlát tartnak a családok,Fázón gondol mindenki télreS megzsibbad minden alkonyatonMindenkiben itt a falunkbanMinden akárha�volt kis reménye.

Vannak, kik tán húszszor is ízleltékIly csiklandós izét a nyárnak:Ezek a vén, komor boldogok,Akik már e siralomvölgybenSemmi boldog aratást nem várnak.

S kemény pásztor akad még, ki csörditÁtkosan pattogó ostorralS földhöz vágja a vén kalapotS esti harangnál köszöntõt mondKontóra rendelt savanyu borral.

De jönnek az estében az ifjakUtálva, fáradtan és félveS a kis faluból három torony,Fehér�dermedten új csodáktól,Szomoruan kérdez föl az Égre.

A TÛZ MÁRCIUSA

Csámpás, konok netán ez a világS végbe hanyatlik, kit annyian ûztek,De élethittel én, üldözött haló,Március kofáira és szentjeireHadd szórjam szitkát és dicsét a Tûznek.

374

Hadd halljék végre olyan magyar szava,Ki sohse félt, de most már nem is félhet,De kihez bús Hunnia szíkjairólSírjáig eljut, lázítva, bárhova,Gõgös grófi szó s piszkos szolgaének.

Vesznem azért kell tán, mert magyar vagyokS terhére e föld száz PontiusánakS haldoklóan mégis elküldöm magamBoldogabb testvéreimnek síromon:Az uj, jobb márciusi ifjúságnak.

Testvéreim, nincs nemigaz szavatokS százszor többet merhettek, minthogy mertek.Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabbÉletre váltott jussa nem volt soha,Mint mai, bús, magyar, ifju embernek.

Úgy nézzetek szét, hogy ma még semmi sincs,Csak majmolás, ál�urság és gaz birságS mégis, lám, ti vagytok a fiatalokS mégis, sír�mélyrõl látom sikeretek:Holnap talán könnyebb lesz a mártírság.

Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet,Mert él basák és buták közepette,Mert hiába lett acélból itt a szív,Szép ember szívként szikrázni ha akar:A honi rozsda megfogta, megette.

De Tûz és Tûz, én ifjú testvéreim,Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni,Az Élet szent okokból élni akarS ha Magyarországra dob ki valakit,Annak százszorta inkább kell akarni.

Életet és hitet üzen egy halottNektek fiatal, elhagyott testvérek,Az olvasztó Tüzet küldi a hamuS láng�óhaját, hogy. ne csüggedjetek el:Március van s határtalan az Élet.

VITÉZ MIHÁLY ÉBRESZTÉSE

Szavak, akiknek Fõbusza volt VitézS gazdag pillangó�szárnyakat adott,Szavak, »szárnyatok bársonyára«»Szedegessetek violaszagot«,Midõn felröpködtök Õt dicsérni.

375

Õ volt honjában legbujdosóbb magyar,De fényküllõzött fél magyar egetS elhagyhatták remények, Lillák,E bús legény tréfált és szeretettS dalolt, mikor már sipolt a melle.

Sohse tompult el elméje, sem sziveS bár lét�nem�léten töprengett sokat,Kandi vérrel járt Pán nyomábanS megleste a fürdõzõ lyányokatSzomjas nyáron berkes patakpartról.

Gyepedzõ sírján, úgy, amiként HafizSírján szûzekkel Õ tartata tort,Zilálja csókos lyány rózsáitS öntse víg ifju a tûz�buja bort,Mintha Csokonai úr csak aludna.

Csókoljuk jól meg az õ ifju szivét,Csiklandós, szép szív volt s ma is melegS ha bágyadás nem ült szivünkre,Kiszállnak a finom, friss kellemekVitéz Mihály gyepedzõ sírjából.

Im, itt a kor már, melyben fölötte is»Egy hív magyarnak lantja« kacag, zokog,Itt a tapsos, föltámasztó nap,Vitéz sírján ébredt vidám okokRöpítnek ki bennünket a Télbõl.

»Mint lenge párák éjjeli csillaga«Indult el Õ s, ím, kövült Nap leveS a debreceni NagyerdõreÉppen úgy tûz káprázatos heve,Mint finnyás népére Pest�Budának.

»Kartács�világban« élünk, bizony igaz,De Vitéz tudta: ez lesz a világS ha nem sokat segít Botond�bárd,Ma is virág és kard is a virágS Bizánc�kaput vág be egy vitéz csók.

»Mindig, vitézek nemzete volt nevünk«,De valánk búsak és szerelmesek,Ám lelkünk nem volt Élet�járó,Csupán tán a Halálnál kevesebb,Miként a Vitéz Mihály úr lelke.

376

Kinek bú, bor, nõ, gond dúsan adatottS a mi fájásunk volt az, ami fájt,Ébresztésünk ne fájjon néked,Csokonai, híres Vitéz Mihály,Mindnyájunknak atyánknál atyábbja.

Te, pátriárkák õs�deli sarja, Te,Ki fogod mindig Lillád derekát,Öleled e kis magyarságot,Te örök, ó s új hunn poétaság,Óh, ébredj, valahányszor ébresztünk.

KIDALOLATLAN MAGYAR NYARAK

Vajjon örökre így maradnakKidalolatlanul, rejtettenDalai a hû, bánatozó,Napverte, bús, magyar nyaraknak?

Itt a néma kínszenvedésnekMakacs ajka minden beszántás,Elhamvadt könny a szik�föld poraS minden nyár�nap egy halott ének.

Ki ért a halott�támasztáshoz,Ki érti a jajos barázdátS ki érti az õs, nyári Napot;Amikor gúnyosan leáldoz?

Én ébresztgetem megbomolva,Fejem nyugtatván ó nótáin,E földet és úgy megölelem,Haként az én szivem volna.

S úgy áldozom Jézussá nõveKincseim e szegény nyarakra,Mint Jézus az õ bocsánatátCsókokkal vétkes titkos nõre.

De hát örökre így maradnakKidalolatlan kegyelemmelDalai a hû, bánatozó,Napverte, bús, magyar nyaraknak?

Járom a mezõt, járva�járom,Ezernyi nyár leigázottját,Õs bánatát esengve lesem,De a nótáit csupán várom.

377

Sír szélén állok: nézzetek meg,Magyar nyarak bennem alusznakS örök, nyári titkot ástok el,Majd, amikor engem temettek.

AZ ÚJ KÍSÉRTET

Új Kisértet jár, harsog a hír,Ki jött nem éjfélkor, de nappal,Dacosan viselt, vörös és szép,De még az Úristen elõtt semLevehetõ sisakkal.

Jelenéseit én hallgatom,Szóbeszédjét sok, henye fõnek,De már tudom, hogy kirõl van szó:Nagy jöttérõl és ittlétérõlAz én szent keritõmnek.

Hogy szeressék, ezt tán tiltja is,Mert õ nem számít úri szemre,De nagy szeretettel átadjaMagát és Kisértet�mivoltátBármilyen küzdelemre.

Sokszor találkoztam vele már,Vitáztam vele, verekedtem,De ha elhagytam talán százszor,Ezerszer tértem vissza hozzáS mindig szerelmesebben.

Ez a nagy, nappali Kisértet,Ki szemet lefog, agyat kábít,Ráborul minden tisztes szívreS érezteti: hatalmasabb, több,Mint itt akárki másik.

Ki csak percnyi becsülettel él,Éli ezt a silány világot,Beismeri búsan, miként én:Kisértetet, kisérendõbbet,Soha, sohase látott.

Mindent elvesztünk, én már tudom,E tétova, szomorú földön,De mezét ez új Kisértetnek,Vörös mezét vígan és újból,Újból magamra öltöm.

378

Ezt az egyetlen KisértetétNem tudom könnyen elhessentni:Magyar vagyok s keserû sorssal,De édes daccal harsogom, hogyEz: van s nincs itt más semmi.

Semmi, mint ez új Kisértetünk,Melytõl rengve fél gyönge elme.Félnek obsitosi a MultnakS akit kisér fiatal útjánAz aggottak félelme.

Hajh, megutáltam az életet,Lelkem csatákban összelõtten,De lelkem és e bús magyar földÚj Kisértetét várva várjaS itt piroslik elõttem.

Az én Istenem sújtsa le azt,Ki e hitet kétli, gátolnáS akit az új Kisértet kisért,Kapja meg a csodát, megváltást,Istenem hozza hozzá.

ANYA ÉS LEÁNYA

Anyám, az arcod úgy tüzel mostS könnyeidet rejtegeted:Vajjon mi van édes apámmal?Megint beteg?

Vagy fejét szomorun lehajtvaBúsul egy hideg sztrájk�tanyán?Mi lesz velünk és mindig így lesz,Édes anyám?

»Nem, kis lyányom, nem lesz így mindig,De te ne búsulj, de dalolj,Már készül a te boldogságodTán valahol.«

»Kis lyányom, szörnyü ez az Élet,Csupa örökség s csupa vád.A te jövõdért izzad, harcolÉdes apád.«

379

TÖRTÉNELMI LECKE FIÚKNAK

Hóditották ez országotDerék, lelkes, úri szittyák,Jóttevõi szegény népnek:Iskolában így tanitják.

De nem így volt ezer évig,Munkás embert ág is huzta,Egy�két ezer úr kötötteMillió jobbágyát guzsba.

Magyarország dús ország volt,Van termése, kincse, vadja,De amit a bús nép szerzett,Víg uraság zsebre rakja.

Csak a gazdag, csak a zsarnokÉlt föl minden földi jókat.Megláncolták, butitottákA dolgozó milliókat.

Ma már a szivek bátrabbak,Sápadtak a gyermek�orcák,Ha összeszakad Ég és Föld,Mégis más lesz Magyarország.

Ez az ország mindnyájunké,Hol bilincset urak vernek:Háborura készüljön fölMinden sápadt munkás�gyermek.

Van e földnek áldott Napja,Pirosító levegõje,És ha lefogja az úr�had,Munkával elvesszük tõle.

Föl, gyermekek, tanulásra,Háborura, egészségre.Ti lesztek majd e rab országMegváltott és boldog népe.

380

CSABA ÚJ NÉPE

A Bakonyoknak BakonyábanFájdalmas fél�századon átRontás�álomban, szertevetveAludtak a jó katonák.

Lehelnek kürtje nem búgott föl,Az Égen sem voltak jelek,Király sem küldött véres kardot,Aludt váróan a sereg.

Álmuk fölött új vitéz�életIgért és rajzolt fény�kaputS üzent nekünk Csaba népérõlA villámló és nagy Tej�Ut.

Álomban se tudtunk egymásrólS még álmunk sem adott hitet,Mersze nem volt csatározásraS tábort�ütésre senkinek.

De ütött mégis a mi óránk,Kuckójában kiki riadtS vállalt magyar bajnoki sorsotEgy õrülten szép hit miatt.

Nem jöttünk égi Hadak�Útján,Sorsunk vad ösvény, Föld s a por,De, im, egy új Csaba�legendaLelkünkben lázasan dalol.

Egy riadó zúgott emitt föl,Amott egy izzó gondolatS kihúzta kardját hüvelyébõlEzer ébredt eszme�lovag.

És egymásfelé már csörtettünk,Mint rég eljegyzett cimborák,Festõ képét, poéta versét:Fölkináltuk egymás borát.

Bekalandoztuk a világotS mosolygott ránk a szabad ÉgS esküdöztünk, hogy szent masszávalBe lesz töltve a szakadék.

381

Hunnia sivár szakadéka,Ez a mindennél szomorubb:Itt lesz, esküdtünk, vén úrfiknakS alj�aggoknak termõ toruk.

Megtaláltuk az õseinket:Mennyi bús homloku magyar,Kinek azért kellett pusztulni,Mert újat, emberit akar.

Megnyiltak lángolón elõttünkA Bólyai� s Csere�sirokS hozzánk szegõdtek szép sorjábanAz árnyas, magyar mártirok.

S minden halott, ki élt magyarnak,Javítónak is valaha,A mi seregünk légi szárnyánA magyar Isten lovaga.

És mi mind, Csabának új népe,Egymásra�lelten esküszünk,Hogy a Bakonyok BakonyábólMinden rest álom messzetünt.

Itt már csak igazságtevés jön,Mert a bûnösök már nagyok:Adjon a Sors belénk oly bosszút,Amilyent Csabának hagyott.

SZÉP, MAGYAR SORS

Nem álldaltak bús bölcsõink körülSem bölcsek, sem rokkant királyok,Mert nekünk senki sem örül.

Magyar életünk kezdtük tétován,Nem láttunk hét kövér esztendõt,De minden esztendõnk sovány.

Szorongóknak sohsem adtunk kezet,Becsméreltük a jóltevõketS örültünk, ha ki vétkezett.

Valami nagy�nagy Sors, Ok, Cél van itt,Valami nagy�nagy, õs tanulság,Amely kis népeket tanít.

382

Jöttünk, mert hítt a nyugati Vagyon,De erõnk nincs a küzdelemreS nyilaktól vérezünk agyon.

S mégis szivesen áldozunk velõt,Mert tragikusabb és szebb sors nincsIsten és emberek elõtt.

Más fajta nép roboghat tova,De ily szép, álmos, láncolt fajnálPoétább faj nem élt soha.

A MAGYAR TANÍTÓKHOZ

Itt volna hát a szent, a várt Szélvész,Tespedt tavat mely fenékig zavar?Alázását ki oly bûnösen tûrte,Lázad hát már az Élet alágyûrtje,A tanitó, a legrababb magyar?

Gyújtatott lelkek víg mécsesének,Ott, hol Sötét ül várost és falutS hol eped fényért cellák milliója,Magyar sivatag magyar tanitójaRabok között rabként senyvedt, aludt.

Bús ébredõk! a naphoz az arccal,Pusztul ez ország s az idõ repülS kik hivattatok vezérül a népnek,Ne maradjatok gyáva csõcseléknek:Úri gazságok jobbágy õreül.

Ha itt a Szélvész, szívet elébe,Ha itt az óra, verjen hangosan:Szélvész verte, szép, nagy szívekre vár ittEgy sötét ország, melynek páriáitNem mentheti már, csak szélvész�roham.

S ha itt van már a szent, a várt Szélvész,Köszöntjük ezt a zárka�nyitót.Lelkünknek fényét ezer éve orzák,Kapja meg végtén szegény MagyarországA szabaditó magyar tanitót.

383

LEVÉL�FÉLE MÓRICZ ZSIGMONDHOZ

Rózsafa�vonóként nagy zöngésû húrhozSúrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz.Szóban hozta vón' el a beteg, ki küldte,De sok Élet�lázban magát tönkre�hülte.Mégis, mert hát ma még sokan hisznek velem,Adják át Móricznak ezt az én levelem.A könnyes, áldott hang, aki általadja,Éppen úgy áldassék, mint az, aki kapja.

Szerelmetes barát, zömök Móricz Zsigmond,Tudod jól, hogy polyva, az ember amit mond.Ezért is jövök most hozzád kényes verssel:Én�fajta versekben az ember nem kertel.Jövök hozzád versben, betegségben, búban,Jól kezdett s elromlott, dicsõ háborúban,Jövök egy kis, kopott, szép, tavaszi Éggel,Egy kis megszólással, egy kis irigységgel.

Boldog Móricz Zsigmond, ki nem korán kezdted,Aszúra fog érni minden szép gerezded,Rajtad már nem ülhet rohadt, magyar átok:Ez okos elkésés: ez a magyarságod.És mégis siettél: meglepõdve vittedSúlyát az ujságos, magyaros, szent hitnek,Dölyffel, feleséggel, gyermekkel, várással,Sok, most ébredezõ, ó kitalálással.És ha hébe�hóba talán másként véled:Erõs vagy, mert erõs lelkedben az Élet.

Temeszteni is tudsz és tudsz támasztani:Sári Bíró vallja és bõsz Túri Dani,De ezerszer szebben, mert újabbról valljaGyõzõ, nagy lelkednek minden kis zsivajja.És ami benned él s el fog jönni hozzánk,Mi néha sápasztja magyar, piros orcád,Ezer kimondatlan magyar bánat, titok,Szépség várja vágyón: Móricz beszélni fog.Hisz én is kimondtam néhány magyar�újat,De mesekirályfik táltosai fújnak,Ördög hordjon el már minden bolond verset:Életet kívánunk, valószínüt, nyersetS amit meg nem adhat rímek ezer hadja,Mi új Ludas Matyink többször visszaadja.

384

Öreg�ifjú Zsigám, sok mindent hallhattál,Hallva, nézve, írva sok�sok�sokat adtál.De amíg rossz fogunk végleg el nem vásik:Mégiscsak a legszebb, a legjobb: a másik.Gondolom, te voltál ez a »másik« nálunk,Egy kicsit életünk, egy kicsit halálunk,Egy kicsit undorunk, egy kicsit örömünk,Szóval: az Életet, mely tõlünk messze tünt,Édes Móricz Zsigánk, te hoztad volt vissza,Kedves magyar részeg, kedves bornemissza.

Rád furcsa emberek furcsán figyelnek:Ma te vagy a tévõ és jótékony gyermek,Nyugat csapatjának keleti zászlója,Mi nagy csatázásunk nagy igazolója.Néha kényeskedõ, de magyar hatalmú,Nyugatba tört magyar s duzzadt bizodalmú,Papnak indúlt lélek, de szabad, pacsirtás,Szentírásos ember, kinek szent az írás.Ma te vagy a magyar s rendkívüli követ,Ma benned sarjadnak az õs, magyar tövek.Ha tán bolondítnál s igazi se volnál,Mert szépen hazudtál, engem igazolnál.

Téli Budapestnek kevés, vídám fájaMóricz Zsigmond úrnak csodatettét várjaS ha várja, várhatott s ha várta, megkapja:Móricz a váratlan Tavaszoknak apja.De engem szeressen: így üzenek nekiS jó, hogyha az embert ilyen is szereti,Aki nem hatalmas s több a hatalmasnálS ha ki�kinek árt is, milliomszor használ.

Adassék e levél Móricz Zsigmond úrnak,Kit most érdemelten, szépen koszorúznak.Koszorút nem viszek, írás megy helyette,De ott leszek mégis, míg élek, mellette.Készül, mert készítik, az én szemfedelem,De Móricz Zsigmond is megmarad énvelem.Magyar sors�kockákon ez ígyen döntõdött,Mind összekerülünk közös mártir�hõsökS ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,Volt egy szent szándékunk: gyönyörûket írni.

385

MAGYAR�BÁNÓ MAGYAR AGGYAL

Ha a magyar kuruc vónaS többször ütne, mintsem szólna,Bizonyhogy kerekednénekFelhõs harag, felhõs ének.

De a magyar adjonistenNem annak ad, kinek nincsen,De annak, ki okos dõreS mit se állít fejtetõre.

Nézem szégyennel, bánattal,Magyar�bánó magyar aggyalÉs ha százszor túlnyergeltem,Eresztem százszor a nyergem.

Így van ez jól s mint lehetneValakinek százszorszebbje:Egy ocsudott, mívelt szittya,Ki redves fajtáját szidja?

Ha a magyar kuruc vónaS többször ütne, mintsem szólna,Bizonyhogy kerekednénekFelhõs harag, felhõs ének.

LOVATLAN SZENT GYÖRGY

Akit gurít, akit görget,Mint egy lovatlan Szent GyörgyetErrûl s néha túl a Lajtán,Nem én vagyok, de: a fajtám.

Talán Isten; talán Ördög,Olykor�olykor föl�fölhörgökS mindig búsan megbékélek:Így szabta a magyar élet.

Gyönyörû, õs hittel, sokkal,Szenvedéssel, botlásokkalFajtám indít, mindig õ kelSzépséggel, kínnal, erõvel.

Amit tudok, érte tudtam,Ha elbukok, nem én buktam:Bennem egy õsi gõg lázadtS csak az enyém a gyalázat.

386

Szent, bús utam meg nem láttákA pimaszok és a gyávák,Immel�ámmal tettek�vettekS ha megingtam, elengedtek.

Ma már: minden gonosz álomS már csak magamat sajnálomÉs hogy énellenem védtékFajtám választott kevélyét.

Mi várhat egy ilyen hadra:Ebekre és harmincadra,Nagy gyalázatra kerülnek,Ordítnak és keserülnek.

Én meg, a dolgom elvégzett,Megrugdalt és levitézlett,Megdöglök gyászos kacajjal,Magyar fajjal, bajjal, jajjal.

387

SZOMORÚ ÓDÁK VALAKIHEZ

ÉN, SZEGÉNY MAGAM

Szeretlek halálos szerelemmel,Te hû, te jó, te boldogtalan,Te elhagyott, te szép, béna ember,Te: Én, szegény Magam.

Senkid sincs e bús, pucér világon.Sorvasztó, álmatlan éjjelekHoldfényénél fölujjongva látom:Csak én szerettelek.

Te: Én, aki királynõket vártálS bölcs királyok hódolásait,Nézd, szivekben hogyan be nem váltál:Csak én vagyok ma itt.

Szeretlek, mert a keserüségnekÁrtatlan és áldott fia vagy,Mert minden egynek, búsnak és szépnekTömjénezni szabad.

Téged elhagyott már minden, minden,Durván, meg�nem�értõn és gazul.Nincs szépség, melynek hivõje nincsen:Most én vagyok az úr.

Az egész világ helyett imádlak,Te hû, te jó, te boldogtalan,Te szép, kit a buták meg nem láttak:Te: Én, szegény Magam.

AZ ÖRÖK GYERMEKSÉG

Édes átok:Utolsó napig és hajszáligGyermek�szemmelNézni a világot.

Újra�újraMegborzaszt az emberi rosszság,SzepegésselBorzalomba fúlva.

388

Kérded, kérded:Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?S jön a válaszS a választ nem érted.

Jön a válaszS úgy hallgatod, mint riadt gyermekS reszketsz, mint fa,Félig�zöld és száraz.

S szólsz: bús kincsem,Te, szakadatlan, vén gyermekség,Úgy imádlak:Egyebem úgysincsen.

FÉLREVERT HARANGOS NAPOK

Undok, füstös tûz�cafatokbanHullott reád a nyomoruságS az iszonyat, ez a vad husáng,Veri búsan lelked tetõjétS félek, hogy eloltja a fájást,Óh, fájás, fájj tovább és jobban.

Neked a tûzvész már az élet.A félrevert harangos napok,Kínok, tébolyok és haragok,Végsõ szándék, hamvadás�hajnalS jaj neked, ha elfogy a fájás,Lobogj, égj, fájj, mert másképp véged.

MESE SZÉP CSÍNY�ORSZÁGBÓL

Szép Csiny�országban sok volt a róka,Sok volt a jegyzõ és sok a pap,Sok volt a csalás és szerelemS bolond, aki a fûbe harapS szép Csiny�országban csak a kék róka,Agglegény csak a kék róka maradt.

Titkos Messzébõl jött Csiny�országbaMostohák közé, õ, idegen,Kék volt és kék volt a szeme isS elnézett a fürge hímeken.Szép láthatatlant nézett és látottS forrott vére az õszi hidegen.

389

Egyszer egy õszi, nagy csinytevéskorBarna, kormos lett két friss, kék szeme,Látta fajtája asszonyaitS tudta, hogy fogytán a melege,Hörgött a Messze vén, kék rókája.Jaj, jaj, jaj, a Közel be kellene.

FAJTÁDDAL EGYÜTT ÁTKOZLAK

Hahogy haragszol, nem az anyádért,Nem hét gulyára szóló tanyádért,Hanem haragszol romlott hazádért,Grófok és papok uraságáért.

Nem gyermekidért fájtak a dolgok,Nem tenmagadért nem voltál boldog,Hanem megnyíltak gyászos mennyboltok,Hanem haragra sok másért volt ok.

Jaj, hogy nem lehetsz te most az élen,Bátran, durcásan, hõsen, kevélyen,Minden magyarnak bús szívén, mélyenS rólad az ellen aggva beszéljen.

Be kár teérted s be kár miattunk.Amit gyüjtöttünk, õriztünk, adtunk,Amit nagy�gyáván másokra hagytunk,Most az lett a mi vádoló fattyunk.

Ha te még hinnél, ha te még szólnál,Piros neveknél pirosabb volnál,Pirosabb lennél a piros bornálS véresebb lennél véres bibornál.

Hogyha lehetne, be ütnél széjjel,Be hajnalodnék a magyar éjjel,Rímmel és karddal, szóval, fekéllyelÉgetnél, dúlnál mindent víg kéjjel.

Te volnál akkor életnek sója,Úri bûnöknek nagy bosszulója,Magyar deákok nagy pártolója,Mindeneknek hõs ostorozója.

Jaj, hogy haragszol s hiába minden,Vér fogyatkozik szítt ereidben,Magyar dühödre elég düh nincsen:Fajtáddal együtt verjen az Isten.

390

TEVELED AZ ISTEN

Az Istenhez gyönge szódat emeled:Teveled lesz akkor az Isten.

Elvesztetted szegény, kóbor magadat:Ha szabad: segítsen az Isten.

Perc�barátok kedve már elköltözött:Búk között itt lesz tán az Isten.

E szép élet nem sok örömet hozott:Gondozott azonban az Isten.

Az Istenhez gyönge szódat emeled:Teveled lesz akkor az Isten.

SZÉP VOLTÁL VOLNA

Szép voltál volna, lyányoknak valóS Istentõl is víg ölekre eresztettS be furcsa vagyMa, amikor vén fagy�szemed meresztedCsókok után, be furcsa vagy.

Tépted, tiportad rózsás napjaidS rózsás napjaid tépték és tiporták,ÉletedenÁtbitangoltak némber�csordák,Ifjú, forró életeden.

Nem tudták s te sem tudtad, hogy ki vagyS hogy szépséged vár szemeden kitörvénS hogy szép lehess:Ezt kivánja bús daccal õsi törvényS minden dacol, hogy szép lehess.

Elmulasztottak finom, lágy kezekS te is magadat, óh, elmulasztottadS a szépüléstHagytad a boldog, csúnya ravaszoknak,A jussodat, a szépülést.

Amennyi csók volt akkor érdemes,Valamennyi mind te szépséged várta,Ölt szinedértHullott le akkor száz csillogó párta,Holt szépségért, ölt szinedért.

391

Szép voltál volna: hervadt, csúf fejedKonyítsd le most már ki nem sírott könnyelS a lyányokat,Adós maradván nekik száz örömmel,Áldd és átkozd a lyányokat.

VÉN, BOLOND ÚR

Egyszer�kétszerMeghaltál már, vén, bolond úrS ellenséggelVívtál néhány hõs csatát.

Egyszer s másszorAzt hitted, hogy a tetõn vagy,Nagy dúláskorAzt hitted, hogy gyõzelem.

Most már ökrökJöttek lovaid helyébeS én öröklökEgy szép halál�fogatot.

RÁZD MEG SZÍVEDET

Jaj, most hallgatsz el, te, világgal megteltMennynek megduzzadt terhes ember�mása,Sötéten szállongsz, vészharangod alszikS önmagadnak vagy bús döbbenete.

Olyan gazdag vagy, hogy nyelved megnémult,Jaj, félsz szakadni szegény, érett felhõ.Kongass elébed, vállald már a sorsod,Rázd meg a szíved, te: fájdalmas Én.

Ha most húznád meg harangját szivednek,Halál�angyalok szárnya búgna kórustAz Élet részeg, égverõ daláhozS megtátongna az ördögmély�titok.

Tarajos felhõk alatt fojtott szívvel,Gubbadt sziveddel, e véres haranggal,Tántorodottan önterhességedtõl,Özönt késleltetsz, vén harangozó.

392

Sötét a felhõ: Istennek felhõje,Bús a harangod: Istennek harangja,Ontsd a felhõdet, kongasd a harangod,Éld el a sorsod, éld el a szived.

Égzengéssel vak éjszaka boruljonFényes délórán s zuhogjon özönvízS megkönnyûlt végzet szörnyü zsivajábanSikoltson végsõt a bomlott harang.

ÓH, ÉLETEK ÉLETE

Óh, életem,Be nagyon és igaztalanul szeretlek,Én életem, óh, életem,Te vagy a legszebb,Életek élete.

Meghalhatok,Ma inkább, mint holnap,De akik utánam loholnak,A napok,Fényeskedjenek fényeikben.

Fényeskedjenek a napok,Az emlékek és csodákTovább és tovább:Beszéljenek az ostobákSokáig rólam.

Óh, életem,Be nagyon és ragaszkodva szeretlek,Én életem, óh, életem.Sokat láttam, sirtam,De a legszebbTe vagy: életek élete,A legidegenebb és a legszebb.

393

MARGITA ÉLNI AKAR � 1912

(Ez lesz a címe az én verses históriámnak, melyet szeretettel ajánlok figyelmük-be azoknak, akik szeretnek, avagy nem szeretnek.)

394

MARGITA ÉLNI AKAR

Az új, magyar Sionnak énekétKezdem, kit egykor Néked megajánltam,Hûvös nõvérem, lyányos Margita,Régen és majdnem szerelemre�váltan,Mikor epedtem nagy�hitetlenül,Unott asszonyhoz vakul láncozottan,Furcsa arcom hogy finom nõknek tessékS gyötört az Élet, e drága betegség.

Fehér éjek szent valamelyikénCsók�vágyban fáradt ajkam megvonaglottS mert tán féltetted az ajkaidat,Kiadtad a szórakozott parancsotHosszú énekre (mondjuk, hogy regény),Milyent (Te mondtad) senki más nem írhatS én megigértem: lelkem lehiggadvánMegírom sohsem�jöhet péntek napján.

Be soká vártam a jó higgadást(És akkor a Halált gondoltam ennek)De, íme, szinte harmincöt, vad évSzántásain vidám éhek teremnek,Sorsomat jobban érzem valahogy,Mint küldöttnek hitt, szép, lírás idõkben:Ma sem hajlok még bölcses duzzogásraS áldott valómnak ez õs buzogása.

Higgadjon, ki nem Sorstól küldetett,Jöttét, korát ki nem rántja elõre,Mi két olyan mai ember valánk,Életük kiknek száz másokért põre.Égnek képedt az új, magyar Sion,Mikor törvényit szemeinkbe ráztaS mi indultunk le ál népünkhöz mélán,Kezet sem fogva a Hegy szakadékán.

A magyar Sion (beszéltük, mi az):Soha ilyen szép nem volt a magyarság.Ennyi Isten nem ült még egy Siont,Ennyi törvény nem volt, hogy meg ne tartsák.Ennyi zavar, vágy, indulat, zsidóNem tombolt soha semmiféle népbenS tán megkimélem hitességtõl énünk:Meg kell íródjék ez a mi regényünk.

395

A zsidó�bolyt pedig megbolygatom,De csak kettõnk kedvéért egyelõre,Nem vagyok gróf, pap, léha vagy zsidó,Ügyes vagy seftes: hát nem félek tõle.Lásd fölemelten az én szívemet,Kirõl már régen úgy megfeledkeztélS emlékezz, hogy a mi regényünk átkaÉpp a Sionnak mai furcsasága.

S a mi regényünk bomlott nem�regény,Majdnem semmi, tehát el kell takarni,Nem volt benne lakos teljesülés,Kunyhó, kastély, ágyas lugas, se garni:Nagyon magyar és nagyon együgyüTalálkozás e terhes Hunniában:Találkoztunk, mi száz korszakkal ér fel,Fölvadult szittya s frányás, zsidó némber.

Bûnös, dús, büszke, harcos életem,Melynek évei kissé kitolódtak,Most, ormosodó évek ormainTünik csak igazán élnivalónakS esték, akiknek láza befogottKét, nyugtalan, zászlós és mohó lelket,Teljes bõvében s ismertén a nõknekLátszanak végül istenin dicsõknek.

És így szép az, hogy nem találkozunkS nem tudjuk egymást öt vagy hat év óta,Nem volt testünkön pesti figyelésS szüretre érett e gerezdes nóta.S még jobb volna, ha nem emlékezelÉn rútitó és meghurcolt nevemre.Grieget játszottad s verseimet mondtadHozzá az okosoknak s bolondoknak.

Hallottam, hogy furcsultak napjaid;Kiknek mámorát hûn senki sem issza,Tudom, hogy útjaid zeg�zugosakS csak hiuságból nézel néha visszaS nem tudom, hogy még gondolsz�e reám,(Már lemondtam a kényeztetésekrõl)S a Nõ (magunk közt) úgyis annyit ér fel,Amennyit hozzá férfi�hajlam képzel.

396

Valószinû, hogy írónõ leszelE torzitottan szép, magyar regénybenS minden másképpen kicserélve jön,Amit éltünk, éltetek és én éltemS én nem tudom, hogy micsoda leszek:Késett megvetõd vagy rajongó párod.Egy bizonyos, hogy nem leszek az útbanS hogy ki vagyok, azt úgyis sohse tudtam.

És nem is fontos, sõt hûbeleségMi regényünknek sora, módja, rendje:Valakinek késõn visszaköszönA rövidlátó, szegény Ady EndreS valakiért, im, ezt a gõg�lirátSekély mesével önmagát titkolvaCsak úgy és akkor, ingyen fölcseréli,Mikor életét nem írja, ha éli.

Keresgéltél�e sokat, Margita?Én nagyon és dühösen úgy akartam,Hogy feküdjek végre megenyhítõ,Szívó, fehér, bús, szép, de puha karban.Az enyémnek kék és nagy a szeme,Tizenhatot futtattam el miatta.Te vagy a hozzám�hangolt zsidó vétségS érted úgy szólok, bárgyúk is megértsék.

Tehát elküldöm e versezetetNeked, akit csak egy éjen kivántamS aki mégis tartós és nagyszerû,Mindig úton, kinézten és kihánytanS ha jó lesz, akkor neked köszönömS fordítottan te kapsz majd szemrehányást,Mert hogy tartom magam egy csöppet nõnek,Maradjak meg ily igazságtevõnek.

Szép lesz ez a mi nem�történetünk,Minden bogaként a magyar Sionnak,Hol annyi már a józan, praktikus:Hatványoznak, gyököznek, ám kivonnak.Jöjjön hát gyorsan mi két életünk,Mely nem tudott soha eggyé fonódni.Cimbalom�tus és most figyelni tessék:Következik a következetesség.

397

MARGITA PÁRISBA JÖTT

A Herkules�bölcsõk ideje voltS még a Sors sem aggoskodott miattunkS mi, azóta már fölnõtt valakik,Unalmunkban kigyókat fojtogattunkS nem volt jelszónk a forradalom,Csak tudtuk, hogy hõs Jövõkkel jegyzõdtünk.Kit itt, kit ott érlelt a Sors, a lomha,Nagy, illetlen, magyar forradalomra.

És Páris volt hazánk helyett hazánk,Magyar�becsmérlés fájdalmatos kéjünk.Kerültük a dunai Ázsiát,Hogy dühvel, mindig, csak róla beszéljünk.Arany János volt végsõ lobbanás,Süket és sötét volt a magyar lélek,Majd harminc évet rossz álomban szunnyadt,Míg csalt; ágált, élt a politikushad.

Köd a boulevardon s köd a sziveken,Mély bánatok, kiket az Õsz kovácsolt,Csilinges, kis, honi históriák,Mögöttük a vén Hunnia, a rácsolt,Otthon minden félszeg, vigasztalan,Itt rámolunk egy bolond�szebb Jövõre,Bizót nem kapva s másokért is bízván.Akkor jött volt elõször Tisza István.

Otthon a csöndes, piszkos erjedésUtálatos halál�ideje tartott,Mikor Párisban kék, magyar acélMasszájából formálódtak a kardok.Kardok, késõbb majd hazaérkezõkLelkünkért s pro pátria, libertáte.Együtt forrtunk ott, ki must, ki félig bor:György úr, jogász, én s Ottokár, a piktor.

Páris akkor még nem volt csámborult,Hunn gyülevész�had sûrü menedékeS otthon se tudta több, mint száz magyar,Hogy tõlük fél a petyhüdt, úri béke.Kis, ûzött, éhes, vad csapat valánk,Kiket a Sors méltán messze�zuhantott,De már honnról piroslottak a rózsákS egy�kettõnkre az örökkévalóság.

398

Akkor nagyon Tisza�Kálmán�szaguVolt még mindig e Bécs�vorstadti élet:Zsidó báróság, türelmi adó,Dzsentri, mágnás, pap és tûrõ cselédek.Kasztjából ritkán és óvatosanMert valaki vágyódón kinyujtózni.Hiszen nem volt másabbul sokkal, mint most,De rémnek hittek egy Vázsonyi Vilmost.

De hallottunk már merészségeketS pesti Eszterek kezdtek öltözködni,Zsidók közül támadott férfi, nõ,Ki bátrabb, szebb s több volt, mint mind a többi.És lent, a Pest�szabásu végekenRejlõ jelre vártak nyugtalan ifjakS Bródy Sándornak jó hívei nõttekS nem azért, mert szép s kellõ volt a nõknek.

Szélvész�várásban telt hát az idõ,Szélvészt, asszonyt s újat várt a triászunk,Közös nõnk volt egy fehér, távoliS ültük vele ledéren lelki nászunk.Zsidó leány � mondtuk �, szimbólumaRánk�sietõ, új, szép, magyar idõknek.Addig is, bár nem voltunk nagy�serények,Éltünk álmaink sok�sok istenének.

Sok politika és sok szerelemS kavarogjon a holt, magyar, pimasz tó,Sok buja vers, utazás, papfalásVolt tervem és sok, hangos, nép�riasztóZenebona, rivalgó ujitás:Egy poéta�Széchenyi vágytam lenniS mellékesen, hogy lábunk frissen szedjük,Vészi József és Bartha Miklós együtt.

Az Ottokár bolond, nagy vásznainForró testû nõk tobzódtak, lihegtekS György is, bár módján, szerény�csöndesenZsákmányára készült asszony�szíveknek.Páris, dicsõség, harc és szerelemLázát hordta mindhármunk ifjusága.Ifjú fejünk Égnek s csodáknak szegzett,De Ottokár volt a leghívõbb, legszebb.

399

S a nõk közül szent híreket dobottFelénk a lyány, kit hívok Margitának.Ifjú szépségét növelte a tér,Legenda, pletyka és a furcsa bánat,Mely kijóskodott a szemeibõlS Erdõs Renéet ütõ vers�vágya, véreS Párisban, hol vágy akkor annyit termett,Távolról is kincsünk volt ez a gyermek.

Ez a fél�nõ és fél�irodalomVolt az asszony�nemûeknek tetõjeS Györggyel, ki dzsentris, finom, hallgatagS Ottokárral együtt reszkettünk tõleÉs vártuk akkor a nagy amazont,Vártuk és féltünk, hogy el talál jönni.Piktorom, kivel majdnem egy�az voltam,Margitát vallott, sugton, félig�holtan.

És hányszor átvitáztunk éjeket,Mert tudtuk, hogy immár hajtja a vágyaÉs szépsége a szépségek felé,Az életbe, szerelembe, világba.S hogy egyikünk sem lesz a kezdeteA kezdetek legeslegszebbikének,De legalább kinek lesz elsõ nõje,Vigye majd ki boldog virág�esõbe.

Együtt�bódultunk, én, György s Ottokár,Alkonyati, szörnyû, párisi zajban.Izgult, fõtt Páris, hírek jöttenek:Kozákéknak legkeletén nagy baj van.S összekarolt a Nippon�babona,Japán�rokonság éltette a gõgünk,Vágyunk, rabságunk, szerelmünk és lázunk:Vén Földünknek még majd mi magyarázunk.

Ekkor és éppen ekkor jött a hír,Hogy minden mást szivünkrõl leszakasszon:Párisba jött a mi menyasszonyunk,De ki most már, jaj, igazán menyasszony.Hogy Margita most már élni akar,Férj lesz hamar elsõ, nagy stációja.Csak Ottokár maradt meg tréfás hõsnek,»Fiúk � szólt vígan �, a japánok gyõztek«.

400

És föltárultak elõttünk csatákS csaták fölött Margita fehér árnya,Ahogy bennünket balga fiukatHí a harcba, magához, haza, várvaS hogy minden bennünk csak: Õ, Margita,Menyasszonyunk, a csodás ismeretlen,Õ, akiért minden vágyunk nyilallik:Hungária, ha blaszfémnak is hallik.

MIKOR PÁRISBÓL HAZAJÖTTÜNK

(Él a mese s száll tovább, Margita,Bár emlékes lelkem olykor kilankadS új szerelem és új veszedelemRiadói követelõn riadnak.Új riadók, csitt, ti még várjatokS várj, én Adám, a késõ énekekre,Szavak, szerelmek, vágyak ugyis mind ittSugarukat te szõke fõdre hintik.)

Ottokár volt új, huszár Lenkey,Párisból haza õ hozott bennünketS itt hallottuk, hogy Tisza megbukott,Mert a nagy Titok unokákban büntet.Be szánom néha, hogy magyar vagyokS be nem cserélném könnyen semmi mással:Dõzs nagy�urakkal nyögõ kis�úr nemzetS háborgó népek: hát ennél lehet szebb?

És Ottokár pogányi áldozástVégzett akkor, hogy utunk véget ére:»Margitáért � szólott friss�szomorun �Hulljon kicsit elõre szivünk véreS nagy esküvel esküdjünk vakmerõt,Hisz itthon ugy sincs más szabadulásunk.«Kissé ránk�dõltek titkosan a gondok,De György harsányan úri áment mondott.

Hazajöttünk s itt minden csüggedett,Minden kezdést félbátrak abbahagytakS körülzártak mindent hõs pocsolyák,Kicsi tócsák, tengerekké dagadtak.E láp�világ volt hát csataterünk,Itt kellett hát, hogy egymásra találjunk,Uj inzurgensek, pártot ütni készek,Félig�fölkészült jó és szánt vitézek.

401

Mennyit igért az egyszer BudapestS lendülni�kész itt�amottabb kis medrek:Csodálatos Tél és kora�Tavasz,Dalos�frissen mikor összesietnekSzent olvadás kis csörgetegei,Mintha a Mesék mély Szerelem�tójaNagy üzenettel hívná össze õket,Margitát s a nyugtalan szeretõket.

Így vallott Ottokárnak Margita:»Máskor talán minden másként lehetne,Lehetnék kapós zsidó�feleségVagy zsidó Beniczkyné Bajza Lenke,De most az Élet itt élni akar,Ahogy soha, engem hiv s vele tartok,És ugy lesz, ahogy dacosan kimondtam:Ott�leszek minden szédült izgalomban.«

»Élõ, száguldó valaki leszek,Ki asszony�árral csermelyeket áraszt,Hites úrasszonya valakinek,Ki azt hiszi, hogy õ az, aki választ.S benne akarok lenni osztozónMinden mai Valaki életébenS asszony�rangom készítem úri módraSzabad, gyönyörû megélnivalókra.«

És Ottokár leejtve várt fejét,Ájult�durvát nem mondott Margitának:Már tudta, hajh, õ nem terelhetiE szép nyakat szegénységes igánakS el kell bocsássa, mert élni akarS mert ez akarás Hunnia pecsétje:Pecsét�jel, melyet ezeren óhajtnak,Piros pecsétje éhes, piros ajknak.

Vén Árpád�lap s ifjú, piros pecsét:Ez volt akkor mi álmainknak álmaS egy nõ, aki szeret vagy nem szeret,De ott kereng nagy álmunkra vigyázva,Kinek nem fontos, mennyi életetPusztit a mi vad hordású, nyilt aknánk,Kinek tán e nagy harc�gyûlés is semmi,De kortársnál mégis több akar lenni.

402

S én Ottokárnak magyaráztam el,Elmagyaráztam százszor, békítõen,Hogy jobb nekünk az élõ MargitaFérje�urával, mint a temetõben,Hol eddig szépen elnyugodtanakA mi nem�jött, sohse�volt MargitáinkS ha most van egy, az mégis azt jelenti:Zsidó révén, de megtérül a senki.

S aztán még százszor magyaráztam el:Margita másé, hogy majd újhodottanKeressen föl bennünket lebbetegE vándorlós, sívó, magyar homokbanS hogy végre is s mégis zsidó leány,Kit torz házasság emel önmagáhozS hogy lesz�ura, bárhogyan is ne tessék,Tán holnap nagy, nevezetes jelesség.

Addig pedig a Margita ura,Ha hiszi, hogy az, hát e hittel éljenS csapkodja addig meleg szárnyaitMellette a nõ vágyón és fehéren,Õ, aki szivére úgy szedegetFürtös és ellenes szenzációkat,Mintha nem tudná, hogy táncos, nagy, küldöttÚtján kisérik óvó, zengõ kürtök.

Talán szerethette is az urát,Hiszen vannak rövid órás nagy titkokS néha szerelmeken visz át az útAz igazi, szerelmetes, nagy Hídhoz,Melyrõl szédülni a legboldogabbS zuhanni jobb, mint cukros mennybeszállás.Margita a nagy Hídnak szállt repülve,Nagy szándékkal kicsit szerelmesülve.

S ekkor szép keggyel így szólt a parancs:Hát engedjük Margitát röpülésre,Hát engedjük meg, hogy kinek�kinekMost harcunkból jusson ki a dú�része.S ha Margita egyszer szárnyat csüggeszt,Majd az menjen utána, kire vágyikS addig hagyjunk szabad�utat a vágynakS minden becsületes, magyar zsiványnak.

403

S amikor férjhez ment volt Margita,Mi õrülten s nagy�feledten csatáztunk,Tán Ottokár volt az egyedüli,Kit fölturbált mi csunya megaláztunk.Én rikkantottam nagyszerûeketS egy más nõhöz hazudtam tartozásom,De Ottokár közülünk tán legjobbanVárt, várt, várt és mind vártunk nagy�titokban.

Összeomlásoknak ideje voltS ez összeomlást már elõre láttuk:Az úrfajták akkor egymás közöttGyujtogatták és oltották a lángjuk.Mi már tudtuk, hogy a halálbagolyFöluhuzott fejük fölött vidáman,De azt is tudtuk, hogy ilyen ledérnekIndult forradalmak nem hamarost érnek.

Margita élt, szült, sírt, írt és akart,Jelképes útját tele�teleszõtteÁkombákommal Sors íródiákS a Szerelem, mely felé ment elõre,Holott soha tán kit sem szeretett,De sorsa volt szerelmeket mutatniS hogy ajkam egyszer fehér karját érte,Esküszöm, hogy minden csatánk megérte.

MARGITA ÉS OTTOKÁR

(Kicsiny, gyanakvó nálunk a világ:Mese�hõsim alig elevenednekS már rádobják a vizes takarótÉlõ nevére hol annak, hol ennekS ez édes lázú visszaálmodástSorsra, korra, álomra, Margitára,Szent szimbólumát ma is boldog harcnak;Átadják néhány budapesti arcnak.)

(E regényben még én sem én vagyokS igaz csupán e furcsa mese lelke,Valaki, ki tán én is lehetek,Õ helyét, nõjét soha meg nem lelteS el�össze�vétve nõt és küldetést,Kort s önmagát, a vélt�hõs korcsinálót,Hogy Margita száját nem érte szája,Most vén, bibliás szájjal fut utána.)

404

(Ám nem hazugság, szentebbnél igaz,Csak testekbõl kiöltözött ez énekS ha valakinek szólhat egyenest,Szól a frissült magyarok IstenénekÉs ismételni be kár, hogy muszáj:Hungária s Margita majdnem eggyekS a Margita élete, sorsa, csókjaMagam s korom fizetetlen adója.)

(Unom is e sok magyarázatot,Teknõvízzel kiöntött, szegény kisdedLenne igen hamarost e regény,Ha nem hisznek benne vagy nagyon hisznek.Hát ezután rohanvást rohanunk,Jöjjön velem, kinek van hozzá kedve,Nem hallván meg pletykáját a vitának,Jöjjön velem sors�útján Margitának.)

Harc dobogott, de zûrzavarosan,Portyázva és társainkat keresveHívott, csábított kék�közeledõnBennünket, hogy kiharcoljuk, a Messze,Régi módon Bécs csak lekacagottItthoni, ál, úri ribilliókra,De mit mi kezdtünk s a lelkekben tombolt,Már igazi, tüzes forradalom volt.

Valóságban és titokban pedig,Mikor azt hittük, hogy sziveink szállnakÚjító, nagy levegõ�utakon,Makacs nászútján szálltunk MargitánakS hogy hazajött s beszélték: szenvedett,Olyan volt munkánk, lázunk, bajvívásunk,Mintha dühösen és haragos gyásszalBeledalolna egy szomoru nász�dal.

György volt az a tipusu úrmagyar,Kit ha a sorsok kultúrába löknek,Egyenesen és túlzón rokonaA francia Égalité Fülöpnek.Mikor az ilyen szenten ittasul,Még a forradalmas zsidónál is jobb.Nem sok örömös történt e hazábanAkkor sem, de György hitt és izgult bátran.

405

Ottokár meg már leste Margitát,Csel nélkül, búsan, de mégis csak leste,Buzdulva, festve, gyáván s vakmerõn,Ma repesve, holnap kétségbeesve.Már néha�néha találkoztak isS egymás szivén kutatták azt a réset,Ahonnan kivilágol az a fáklya,Mely a tévedt szerelmeseket várja.

A Margita írótolla pihentS az élete is pihent egyelõre.Késõbb pedig dajkálta gyermekét,Regénytelen polgár�regényét szõveS már odahagyta akkor az urát,Hogy e silány asszony�adót leróttaS újból az lett, mint sokszor levitézlettHungáriánk: csodálatosan szép lett.

De dac volt e szépségnek illataS mártir�asszonynak éhedt oly szerelme,Mely kínszenvedve ahhoz kergeti,Kitõl asszonyult anya�sorsát nyerte.Margita egy darabig elveszettMindszámunkra nagy rabszolganõ�vágybanS példájával mostan is rejtélyt oldott:Igy folytak volt szép hazánkban a dolgok.

No, azonban szépen bomlottam: én,Minden földi veszedelmet kihívtamS agyabugyáltam a régieket,Kik alusznak szép, úri kripta�sírbanS hogy cibáltam jó Rákosi Jenõt,Nagy papékat s a konok Kártevõket,Ma már tudom, nem valami nagy érdem,De amikor emlékezem: megértem.

(Óh, nagyszerû marások ideje,Jó fogu kor, gyönyörû, terhes korszak,Mikor lendült a rest, magyar kerékS az emberek mertek merni s bomoltak.Még tart a túlerjedés csömöre,De tán holnap buján nõ ki vetésünkS majd megérnek a kalászok, gerezdekOlyan szépen, milyen szép volt a kezdet.)

406

(S ha Margita és piktor OttokárE mesében nem lesznek boldog párok,Egy boldogabb végû történetetRajongva, sõt holtan is bizton várok.Mert lesz tán már kis elhelyezkedésE vergõdõ, bolondos SzittyiábanS vár is már az Ottokár ujhodt váraA leendõ, békültebb Margitára.)

SZERELMEK AZ ÕSZBEN

(Nem imádom a cifra temetéstAkkor sem, ha eleven isten kapjaS fekete parádés sír�lovagokÁllnak körül: jó barátok csapatja,Mely eltemetne pompás�örömestS mely azt hiszi, hogy Margita regényeAgónia, búcsúzkodás, rogyodt sor:Hohó, urak, látjuk még egymást sokszor.)

(Velem mindig az Õsz éreztetiBennem lakó életek õs csodáját,Az Õsz: az igen és nem a Tavasz,Széles kedvvel tágulnak meg a pályák,Pályák, célok, emlékek, ingerek,Békék s bánatok arany�égig nõnek.)Õszbe lopódzó játékán a NyárnakGyülemlett meg bús kedve Ottokárnak.

Óh, drága, hû, nemzetközi hotel,(Például Svájcnak szelidebb vidékén)Hol beborítnak hajrás sziveketMeghitt távolság, remény és csönd békén.Margitáért idejött OttokárS itt kezdõdtek a csodálatos esték,Átvonulók vissza a magyar tájraCsalva, kábítva, kápráztatva, fájva.

Esték, amelyek megbolonditók,Gyermekei egy titkos anya�Estnek,Kit százezer holt esztendõk utánÁrvái még mindig balgán keresnek.(Az estén, mikor Tisza Kálmán mûvétDrót�hírekbõl biztosan veszni láttuk,Azt mondottuk � hivõk lévén az esték �.Most már jön a szép, magyar függetlenség.)

407

(Holott künnrõl nem jött volt semmi szépS utálatosan spekulativ bölcsekÕsi jaját hadd hangoztassuk itt:Események mindig csak bennrõl jönnek.)Szegény, nemes arcú piktor�fiú,Be vágyattatták õt az árva estékS hogy mûvész�lelkét darabokra szedjük:A lehetlenség Margitával együtt.

� Akarok�e s tudom, mit akarok? �Vallott Margita, már itthon, egy estén,� Ellopattam a leányságomatS most akaratos szerelembe esvénÚgy gondolom: nem érett az Idõ,Várni kell alkut, talán visszamenni.(Hogy Prinz Franz, Kossuth, akkor miniszter lett,Ilyen volt egész ország, ilyen gyermek.)

� Azt se bánom, ha bolondos leszek, �Vallott tovább Margita Ottokárnak, �S bár nyilván kérnek, várnak valahol,De egyelõre mindhiába várnak.Az Idõ piros máglyára viszi,Kik nem tartanak vele együtt lépést:Addig is, míg az idõmet kivárom,Akarom és várom a régi párom.

Borzonghattak az õszi éjszakákS a csók�lesek a Margita szavára:Ime, itt egy gyermekes amazon,Ki vár, várós, várják s nem várhat várva,Ki biztos búhoz bátran visszamegyPrédájaként ál álmu õrületnek.(Hogy eszméltek a csalt magyarok is lent,Tisza Istvánt vették vissza, mint Istent.)

(Bajos nekem, mert úgyis fenyeget,Líra elõl kitérni, líra vádja,De valahol ez idõtáj körülLibbent rosszat életem deszkaszála.Hiszen féléve gyóggyal vidulokJó Kozmutza szanatóriumában,De ha akkor jól tudok térdre�hullniTört gõgökkel: ma nem kéne gyógyulni.)

408

(Ám, ifjú költõk, most figyeljetek:Pelenkátokra akkor hímeztük meg,Néhányan együtt, vert himezetétFigyelésnek, ólomnak és ezüstnek.Az Életet én nem cudarozomS minden tettért kész nálam a bocsánatS tán bölcsebb úr lehet türelmes és víg,Zöld hecceket én már nem tûrök végig.)

(Mindig a zöldség s másat�majmolásRontotta el magyaroknak a dolgunkS Augiász vén óla bûzlik ittMelybõl ki mindig kevesebbet hordunk.S hogy egy igazi falurossza sincsKi magyarosan mindent fölfricskázzon,Csak porosz junker vetemedett mása,Ha lesz sírunk, hát sírunkat ez ássa.)

(Ejh, most mindezt az ördög vigye el:Justh akarjon, ha van, hogy mit akarjonS aztán lehet, hogy hamar túlesünkKét nemzedékes, kavart, léha sarjon.)Lágyan, félõn kérdezte MargitátOttokár, hogy fantomát õrizhesse.� Barátom � szólt ez � nincs itt kész még semmi,Legokosabb a Multhoz visszamenni.

És Ottokárt a nagy�szív démonaValahogy, bután, bokáig megszállta:Hát visszaküldi e fél�hajadontA vágytalan, rossz vágyu vissza�vágybaÉs Hold�sütésnél vígan hitte el,Amit másnak sem volna kár elhinni:Ha szerelmünk egy asszonyhoz túlságos,Vigyük vissza tisztelt férje�urához.

Különös, sötét szüret�éjszaka,Páros vándorlás lomb�hullajtó parkban,Margita száján síró kacagás:� Tudtam, de meghallani nem akartam.� Mért kergette el már a szívemetS mért kergette el szívét a szivemtõl?Ottokár nagy, szerelmes vallomásaÛzte bele a nõt a régi nászba.

409

(Nem tenni s egy szót ki nem mondaniSzent, nyugodalmas, nagy boldogság volna,De tenni és szólni hozzá sokatÉs letörni a mai ember sorsa.Óh, földi dolgok, ha nem kelleneBirtoktokért megmozdítni az ujjatS úgy magatoktól ölünkbe esnétek:Be szép volna és � be kevés az Élet.)

HA VISSZAJÖNNE MARGITA

(Mit sohse hittem, a hõs vér�fazékVirtusos, fúlt fûtéseit sokalja;Tágul, robbanhat s egy szép reggelenGazdája nyekken és ott marad halva,Vagy még csunyábbat tesz a béna gép:Elcammog velem puffadt tetem�sorsig:S nekem, ki tegnap hetyke táncot lejték,Jég most szivemen s arcomon verejték.)

Sírni való, de nevetni szabad:Kit negédesen száznál több Halál�dalHirdet, mint a Halálhoz hív komát,Most gyáván szepeg s óvatosan lábal,Kímélkedik és méregfogaitE nótájának kiszedi ezuttal:Most kit se bánt s ki szenvedt vagy sírt érte,Odaölelné beteg, rossz szivére.

(Óh, Élet, hogy nem én harsoghatomElõször el Te nagy egyetlenséged,Mért álltunk szemben, mint vad szeretõk,Egymást�tépõ, csók�fojtós ellenségekS mért nem lehettünk derült házasok?)A Margita fölmelegített nászátSzótlan kínnal, büszkén, vígan fogadtuk,Meg se sirattuk, de ki se kacagtuk.

Nagy fény�csodákban pompázhat a Nõ,Ficánkoló, szép, férfi�verõ ésszel,De csak csókokban tud még merni ma,Kissé elmaradt másféle merésselS ha bakot lõ a szerelmi merés,Akkor is csak siró dac jön vagy bosszú:Mintha szerelmes varrólyány lett volna,Margita is így tört ez asszony�sorsba.

410

Ha elvehetjük a más asszonyát �Gondját könnyekkel Ottokár így szûrte, �Mi vagyunk a him�diadalmasok,Balgául büszkék fakó gyõzelmünkreS ha más férfit kap, akit ellökünk,Féltõ jajjal megint visszakivánjuk,De gyûlölettel kell lennünk a nõhöz,Ki tõlünk térül vissza az elsõhöz.

És mert azt hitte, gyülöli nagyon,Minden gesztusát Margitának szántaÉs mert azt hitte, már nem szereti,Még alvásos órákon is kivánta.Ha hallotta, hogy senyved Margita,Lappangón senyvedt minden öröm benne,Más nõkhöz futott s miként szent oltárraÖmlött ölükbe forró csóva�vágya.

(Úgy gondolom, hogy minden: Szerelem:Politika, tudás, pénz, kocka, üzlet,Apostolság, mûvészet, vakmerés,Mind a csókoktól vagy csókokhoz ûznek,Az a nagy, hirhedt összevisszaság,Mit akkor Bécs még pártfogolt minálunk,Talán nem volt más, mint csalásba ótottGazdátlan, bûnös, tévedt, szomjas csókok.)

(Istenem, én az »eb ura fakó«�tTartom ma is a legszebb jeligének,Csak ne koptatták volna olyan elDíszmagyaros, suta szegény�legények.Engem Nagy Györgynél jobban keserítVén, korcs Hunnia ujra�ujra nászaMuszájból, pénzért avagy pulyaságból:Bitót nekünk: bujjék ki szeg a zsákból.)

(A fene tudja, hogy mi lesz velünkS mit rejtegetnek egyikmás iszákban?Olyan jó néha keserûn magyarSzitkot görgetni mûvelt, úri szánkban.Úgy élünk, mint bódult szerelmesekÉs Hungária bizonyisten asszony.)Margita, csak hogy ön�gõgjét ne sértse,Vérzett, titkolt, sírt, maradt: csak azért se.

411

És játszotta Ottokár is velünkAzt, ami magyar, új elõkelõség:Cinikusan tagadta meg magát,Nehogy talán mint érzéseknek hõsétLássa egy szellemes ujságiró,Kinek ilyre gúnnyal fekszik a tolla.(Jaj, hogy mindre, amibe kéne hinnünk,Klisékben áll fölényes, pesti viccünk.)

És halljuk egyszer: elment Margita,De az urával és messze vidékre,Hol tükrösebb Ég alatt lesznek õkJobbak egymáshoz egymást jobban nézveS ekkor olyan feledés�szél suhantHarcban tépett fejeinknek fölötte,Mintha erdõn nagy, õsi fát kivágnak:Vége van a mesének és világnak.

Rohantunk, hogy a fa lombjaiSuhantva ne verjenek le a földreS rohantunk, hogy ki ne felejtsenek,Neveinket nevek közül törölve.Mert e kis ország csodálatosanFut, felejt és jaj annak, ki lekésik:Nemes arcról lepiroslik a szégyen,De kiabál a piacon, hogy éljen.

Vártunk, lármáztunk, de hallgatagonSompolyogott vissza belénk az emlékS kardos kezünkbõl Margita nevétDalolták ki bõ�véresen a pengék.Május volt és nem éreztünk Tavaszt,Hogy Ottokárral hajnalban kószáltunk:� Ha visszajönne � sóhajtott rekedten �Megmondom, hogy én sohase szerettem.

(»Ha visszajönne« � óh, furcsa Titok: �Aki elment, mindenkit szépnek látunk.Mult, Rejtély, Tilos, Messze és SohaMind�mind a mi szerelmetes barátunk.Szép elmenni, de mégis gyönyörûbbÁlmot zúzva bár, mégis visszatérniS kiknek lelkén metafizika rágott,Adni földi ölelnivalóságot.

412

MIKOR MARGITA VISSZAJÖTT

(Teljesedõben vannak a napok,Bár földi dolgok rosszul teljesednek:Mell a pisztolynak, csalásnak a hit,Vénnek balga vágy, üszkülés a sebnek,Csapás a hõsnek, gyávának siker,De többnyire halvány megalkuvások:Bölcsülõ sorom megdöbbenve várom,Hátha innen talál meg a Halálom?)

(Boldogok, akik ma húszévesekVagy kik öregek s már mit se akarnak,Kik az életen állanak kivül,Elõtte még vagy fölötte a bajnak.Boldogok az elfáradt Krisztusok,Fáradtan jöttek s mindent lemosolygók,Kik szemlélõdnek, néznek és csak néznekS nem bírja õket tevésre az Élet.)

Hajszás sereg volt a mi seregünk,Idegeink gyeplõit lazán tartvaHomlok�bakunkon ifju Fátum ült,Elõttünk és utánunk kalamajka.Szegény, elprédált kincsü életünkÜres termiben kong csak néhány emlékS árnyak között szépítõ, színes bánatÖlelgeti hó�árnyát Margitának.

Úgy jött õ vissza fehér�havason,Friss ajkait fázósan melengetve,Jég�muzsikás kacajjal kacagottS sziveinket fölverte csengõ kedveS mivelhogy nõ volt és irástudó,Elõvette a kézre játszó sablont:Az ura regényt írt róla s õ szebbenBosszulóbb regényt írt az ura ellen.

Tehát még mindig dühödt szerelemBántotta e két egymást bántó népetS minket kínzott; hogy õk szerelmesek,Mert szeretõk az ilyen ellenségek.Hogy ágy és asztal nem volt már közösS hogy rágalmazták távolságból egymást,Mi nem örültünk, mert mi összekössön,Nincs gyûlöletnél erõsebb a földön.

413

Egy házassággal rontott szerelem,Sõt sok szerelem és sok házassággal:Ez Magyarország fonnyadt élete,Szerelem, melybõl soha ki nem lábal,Magát�átadó, dacos�gyönge módS hisztériás, nagy elhelyezetlenség:Akármennyit is gondolkozom rajta:Asszony�karakter ez a magyar fajta.

»Talán tõle kivántam gyermeket,Vagy nem tudom mért, hozzávitt a Démon� Ottokárhoz igy beszélt Margita �,Neki adtam vágy�gyémánt diadémom.S meghalok bele, ma úgy gyûlölömS kerüljön Ön, mert méltatlan Sors éri:Száz férfival is talán elkötõdöm,De csak azért, hogy ez valakit öljön.«

(Nekem mindig kell egy jó Valaki,Kit emeljek magam fölött a trónra:Jászi Oszkár már évek hosszatánKülömb, mintsem kezem sarúját oldja.Hitvallásom és hõs õrületemAz õ diktáló, tiszta lelkétõl függ.Ez is asszonyosság, de szívvel állom:A Jásziság én akart ideálom.)

(Túlbecsültem mindig egy csöppet énOly élet súlyát, amely alkudatlanS nem kapcsolódik szépen be beleTán egy Tiszába, aki még futatlanHõsködéssel is bocsájt lovakatA váradi züllött és sáros pályán.)Ime, az én életem bolond csõdje,Bár Margita él és ágál elõtte.

»Vegyétek és egyétek« � mondta voltAz Úr�Jézus, ki rossz vala zsidónakÉs Ottokár a szent Úrvacsorát,Pápistán bár, de vette enni�jónak.Frissült szerelmét úgy dobta oda,Mintha düh�bosszún volna már régen túl.S bánatokkal állt modellt a világnakS bánatokkal udvarolt Margitának.

414

Hogy udvarlásra mégis sietett,Ebbõl semmi rosszat vonni ne tessék:Ilyen a magyar fölfogadkozásS ilyen az esküs, hunn becsületesség.Margita ilyen s Ottokárja is,Szeszélyes és bolondos földi párák,Kik nem tudják soha, hogy mit akarnak:(Singer és Wolfner: »Magyart a magyarnak.«)

Jöttek az idõk s teltek az idõkS ez a kis ország egyre betegebb lett,De Ottokár, Margita s az uraEgyre�egyre külön szerelmesebbekS hogy Margita válással szabadabbS hogy ez ország csökönnyel szabadabb lett,Nem volt ez más, mint az az örök látszat,Hogy nem�vakok hunyt szemekkel nem látnak.

Az Isten áldja a nagy zûrzavart,Mely künt és a lelkeinkben is tombol:Nagy szerelem és vad politikaVeszejtve is nagy építésre rombolS az a szerelem, melyet OttokárAnnyi kínnal s megalázva is ápolt,Olyan szép volt, indulatos és dõre,Mint Hunnia felénk ríja: elõre.

Elõre hát: Margita visszajöttS vele együtt minden magyar betegség,Tessék harcolni annak, aki tudS aki nem tud, annak nevetni tessék.A nevetés tán az egyedüli,Mely fölment komoly, bolond merésektõl.Nagy rémeiket a napok most ontják:Nevetni tessék vagy dobni a bombát.

A MARGITA FIA

(Hogy bántva�tartva lanyhán haladok,Leszerszámolt paripám, Vakmerõség,Szaladjon el most nyergeletlenülS hordja össze az ének minden hõsét,Könnyûek õk, mert gondolatosakS jó helyük is volt mindig e sorok köztS szidván erkölcsét mi is e Századnak:Lázadni is csak énbennem lázadnak.)

415

(Ha jól tudom, a maga SzázadátJó és rossz Vátes örökösen szidtaS mert zsémbelõdni, káromkodni tud:Már eo ipso költõ minden szittya.Koboz mikor ír heti krónikát,Aranybullás magyar�kor jut eszembe:Nyög az úr�had, meg már a pór is lázad:Mentsd meg, király, révünkön, a hazánkat.)

(De Kozma Andor több, jobb valaki,Mintsem érje értetlen félreértés:Úri, õsi, poétás dolog ez,Bár önzõ, mint õszi szerelemféltés.A Deákné vásznánál hószerûbbMagam se vagyok, de én is az alkut,Két kézzel adnák, még akkor se kérem:Erõ a lelkünk és nem ál�szemérem.)

Gügyögtetni egy asszony gyermekét,Ki szakadt boldog ágyékából másnakS kinek lyány�anyját úgy vágytuk valaNyitásán az Életnek és a hársnak:Nincs ennél csodább, forróbb valami,Krisztusi tett, habár Ottokár tette:Mária, József, Krisztus és ól�rácsok:Názáret sarját áldom, a jó ácsot.

Mûvészet: hogy forrón megölelünkSorsainktól távol�eltévelygõket,Ál�rokonokat, idegeneket,Rég elhagyott vagy sohse talált nõket,Gyermekeket, kik nem a mieinkS agg�népet, kit nem csünget a családfánk:A Margita gyermekét szentté tette,Hogy Ottokár, távol�apja, szerette.

De a gyerek, istenem, egy gyerek,Olyan szépség, mint amilyen utálat,Elégtétel egy asszonynak talán,De férfinak, még ha apa is, bánat:Életünk ellen jött tolakodó,Bimbó�voltával korhadt bokrot sértõ,Ki magába van jól szerelmesedve,Gyermekben annak nem telhet a kedve.

416

Ám Ottokár a Margita fiátAnyja helyett s maga helyett imádta,Mindazt, amitõl bután elmaradt,Most megint búsan, újból elkivánva.Van ebben egy kis Széchenyiskedés,Hisz a nagy magyar tele volt hibákkalS minden hibáknak egy vala a tõje:Szimbólumoknak volt a szeretõje.

Az öreg Lánchíd egyik szimbolumS hallom, hogy most majd szépen tesznek róla:Nemsokára már semmi sem maradEz országban, mely külön álmunk ójja:Germánnál, szlávnál õsibb álmokatS a latinoknál furcsább furcsaságot.Nem érek rá bús fajtámat szeretniS fáj, hogy aki védi, csaló vagy senki.

De az bizonyos, hogy élni akar,Mint zsidó hõsnõm jelképezi szépen,Keresztül Rákosin és Szemerén,Keresztül sok rendetlen és igétlenGyávaságon, zavaron, helyzetenS kissé túlzottan�honos zsidóinkon.Ki nem beszédes, György úr, egyszer mondta:Mi vagyunk Európa legbölcsebb bolondja.

Tehát biztos, hogy élni akarunkS Úristenem, olyan nehéz elhúnyni:Margita egyszer fölkapta fejét:»Nem akarok az Élettõl elbújniS már úgy érzem, hogy szabad is vagyokS talán holnap fûttetem fehér yachtom,Kissé unom kipletykáltan szenvedni:Hát élni kell és menni, menni, menni.«

És játszott a gyerekkel OttokárMint ahogy páran a Sorsunkkal játszunkS mink, a szemlélõdõ távoliak,Véres, váratlan csillagokat láttunkS láttuk, bódul a legszebb ember isEzen a Bécses, papos, úri tájon,Hogy nincs, ami lelkünket összekösseS akik volnánk is, sohse tartunk össze.

417

Elmegy Margita s Ottokár vele �S zsebrák had helyett jön�e uralomraÚribb, jobb sereg és értelmesebbS nem csupán a tisztességében lomha?Majd elmondom; ha tizenöt napotBír én szegény, agyonpróbált türelmem:Annyit elõre vallok, ilyen rosszulCsak Isten bánhat velünk, aki bosszul.

Megcsókoltatnám beteg szívemet,Valakivel, ki érdemes e csókra,Kinek van elég hozzám�tapadottÉrezni� és elcsókolni�valója.De ez a vers tán három folytatásÉs azután elnémul szépen, enyhén,Százszor ennyi készült iródni benne,Ha itt, Pesten, ez olyan könnyen menne.

Tipegj végig százszor a szívemenRég elejtett asszonya Ottokárnak:Veszélytelen s már elég zavarosLelke e bizarr, kis históriának.Robbantani vágytam HungáriátS Margitám, pardon, Reád emlékeztem:Politikát akartam jellel szõveS nem Te hibád: szükségem volt egy Nõre.

Most nem tudom, hogy vajjon OttokárIgéretek nyomán szaladt utánad?Csókolom a növekedõ fiad,Tán hazudok, de ezerszer bocsánat.Mert hazudni legkönnyebb magyarulS mert úgyis csak dühbõl tudok hazudni,Magyar sors, csók � ki tudja, ami ránk vár?Ránk mered egy szfinksz: a jövendõ császár.

MARGITA ÉS SORSUNK

Csak omlatagon meredez felémEmlék�bástyája a bús tegnap�multnakS kendõjét alig látom, a hivót,Margitának, a szép kiszabadultnak,Regényen és gyermeken túlesett,Szép, nyugtalan életet�keresõnek:Ébredésünknek, mely vak éjbe gázolt,De magyar Égre hajnal�képet mázolt.

418

Bizonyos, hogy nem mienk a gyümölcs,Kik a szemünket százszor is kisírtuk,Kik a réveteg, halvány MargitátSzerelmes, biztos életvágyra bírtuk,Hogy átmehessen tévedt csókokon,Gyötrelmek és csábulások kín�utjánS aztán szabaddá válván fehér szárnya,Fölröppenhessen élni a világba.

Az Élet a szabadot szeretiVagy azt, ki békés, béklyós, vidám rabja,Minden szavát aki kinevetiVagy aki mindet komolyan fogadja.Vajjon Margita fölröpülhetettAz Élet forró, egyetlen napjához,Vagy itt kereng alacsonyan, remegve,Halkul vétózva Lukács�Tisza�rendre?

Más pillanat a magyar pillanat,Minden egyik a másikat csufolja,Egyik víg, tavaszi himnuszt dalol,A másik a sir�földelõt dobolja.Ottokár is százfélén, habozónMargitát s az Életet kerülgette,Pedig, higgyük, hogy ezek sohse késnek,Mert nem várhatnak Margita s az Élet.

(Óh, lángolás, Élet fölöslege,Jele, túsza és leendõ tüz�tárunk,Nekünk kellesz most leginkább bizony,Kik azt se tudjuk, vajon mire várunk,Kik, ha kunyhónkon ég�ropog a nád,Már látjuk új, cserepes, nagy tanyánkatS nem akarunk félõs sorssal, hiába,Törökként futni vissza Ázsiába.)

(Nagy ember és nagy nemzet élhet úgy,Ahogy táncos, szent hóbortja akarjaS ahogy futnak e menekült sorok,Úgy buggyan ki szívembõl megfacsarvaMagyarság fénye, könnye s tört hite:Óh, Margitánk, mi is lesz hát belõlünk?E kis regény mégis véget ér egyszer,De mi lesz ez õs, magyar gyötrelemmel?)

419

(Csak falvából kiszakadt ó kisúrÉrhet rá itt ilyen nagyúri gondra,Holott ez nem is fajta�õrület,De benne van tömjénes�gomolyogva»Tebenned biztunk« s »Circumdederunt«,Minden nehéz, nagy, fojtó, síri zsoltár,Önzõ, de szörnyü: térdet�fejet hajtvánMagamban látni omlóban a fajtám.)

(De szabad�e itélni magamonFátumáról egy furcsa, kicsi népnek?Uj igazak, történtek s fátumokMárul�holnapra szavainkra lépnek.)Mikor Margita élni�akarónTölt beggyel, bátran az Életnek vágott,Hiteink itthon magasakra nõttek,Akarva, tiltva, de megszentelõdtek.

Margita, a Sors és mi: hát megyünk,Dúlt csoportunkban, mely frissebb, mint másmiS ha csapdosódtunk az Élet körül,Már nem fogjuk lelkünk lezabolázni.Talán pályánk sohsem�találkozó(� Minden találkozás váratlan szégyen �),Úgy szépek ám ezek a földi pályák,Hogy keresõk egymást meg ne találják.

Hallgassatok el, vén indulatok,Hajló birái bomlott Ottokárnak,Sohsem azok a dús arany hegyek,Melyek kincseket kincsek után tárnakS ha Ottokár egyszer vélte remegniMargitának harangvirág�harangját,Nincsen harang, tavasz�zaj, sóhaj, ének,Mely szebben szóljon a Szív istenének.

S nincs búsabb, mint az asszony�kergetés,Hacsak az asszony nem a minden�váltság,Ösztön, szenvedély, fajta és haza,Áldozás, Élet, vallás és imádság.Hogy Ottokár ujonnan�zudulóVággyal rohant nagy vágyának utána:Bizonyos, õ is Margitában nézte,Mi mai magyar fogó lépes�méze.

420

Az ember is úgy otthagyja magát,Mint perc, óra, nap, korszak és mint mindenS nincs Géniusz, melynek hevületeMind egyformán hevítsen sziveinkben.Mikor gyáván megbúvott MargitaS mikor szárnyait kezdte megzugatniÉs Ottokár mikor százszor lemondvaMégis elment: ez a sorsok bölcs sorsa.

És hogy még egyszer Margita utánOttokár hogyan, mikor, miért ment el,Majd elmondom az utolsó soron,Késõn tán, bénán és lerongyolt kedvvel,De elmondom már minél hamarabb,Siessünk már e mesétlen mesével,Mert siet minden: az Élet, a nõk isS most robajjal sietnek az Idõk is.

Azután egy kis epilóg leszen,Ijedt költõknek e régi fogása,Hol fölrótt (de bizton szép) hiányaitA költõ búval el�kimagyarázza.Most mosolygón, intõn és betegenFejezi be a megkésett strófákat,Valahogy csak összetörött a Mával,De mi lesz a Holnappal s Margitával?

FORRÓ SZOMJAKBAN EMLÉK

(Csak a világban, künn vagyunk delik,Olyanok, mint az álmaink szeretnék,Nem kötnek a hitvány, pór tegnapok,Ha hunn legendás, sok ezredü emlék.S csak ifjan kóborg bennünk szomorúnMaradott népünk bús követü árnya,Azután csönd lesz, futósak az árnyakS viszkedt talpaink részeg táncot járnak.)

Künn a világban olyan messze Pest,Vidéke, sorsa, népe, rongya, gondja,Hogyne szaladott volna MargitaSzivet kinyitva és hajat kibontvaVilló viharu tavasz�nap gyanántEgy télbõl kikukkantott fagy�világból.Mögötte és elõtte a mi mennyünkS nyomából nagy, zengõ parancsa: menjünk.

421

Szent Izidor, óh, nagy hamisitó,Mit is fordult itt a világ körültünkNéhány éven, mióta tüzesenS hazarívón a boulevard partján ültünk?Közelrõl minden hogy sujt, mi magyarS hogy megbánjuk tavalyi, égõ kedvünkS milyen könnyen fut, aki ki nem bénul,El�el mégis a magyar szakadékbul.

(Mert hát csodás, végzetes fajta ezS azok is, akik hozzá hasonultak:Itthon hamar tagad és menekülS ott künn tömjénnel tiszteli a Multat.)Nincs nagyobb hit, mint nincsetlen hitünkS mi Margitánknak párja sehol sincsen:Magából kikelt, szép, nyugtalan némberSzeszély�Úristen minden kegyelmével.

(De tán gép sincs, mely gépebb, mint erünk,Nagy krisztusságban neki�nekilendül,Nyolc korszakot nyolc évvel érni beA bús, tunya, magyar történelembül.S fölhúzott gépként járunk le hamar,Kiket sziven�érintett a nyilalt gombS kezdéseink kincsei itt maradnakÉrtékesítõ alj�sisere�hadnak.)

(Szent harc volt? � lehet, hogy szent harc ma is,Szerelem? � nyolc év szerelme eluntat.Tüzek, a mentül�messzebb lángolók,Mentül�hamarabb s örömmel lehunynak.Harcos férfi sok�sok mindent elérS minden sikertõl keserûbb a szája:Siker�vágy, amely telhetetlen éget,Üdve csupán a közönségességnek.)

(Habzsoló étvágy, mely nem válogat,Csak kapós, tárós uccát les a szemmel,Száguldón, rablón nem hiszi soha:Van egy más fajta, õsi álmu ember,Ki csupa�cél és Cél felé rohanS kit fejbe sujt mégis minden elérés,Mert célhoz érni vagy ostoba látszatVagy névkártyája a gálás Halálnak.)

422

(Óh, ez magyar: magunkból�kikelés,Élni akarván itthagyni magunkatS nemhiába rosszak az utaink,Átlót adunk sáros, görbült utunknakS így lesz életünk csak az ifju korS így legkinzóbb épp a magyar öregségS az életvágynak gyorsan halkul kedve:Tükörbe néz és meg van öregedve.)

Hát miként a költözõ madarak,Kiket nem tart, de nem is vár fészek,Úgy vágtunk neki õszi zordononMargita után az elröpülésnek,Innen, ahol annyi abbahagyottHarc, könny�özön, tér bennünket marasztalt,Legyintett rájuk bús kezünk, a fáradtS itthagytuk mind a javíthatlanságnak.

Levél: »Margita, úrnõnk, itt vagyunk,Vagy itt vagyok, ha gõgöd meg nem tiltja,Te vitted haza ifju hivedetS fáradt bolondod most te hoztad vissza.Hogy minden voltál, ugy�e jól tudodÉs hogy semmim sem, úgye bûn és átok?Tied volt a kivánt és teljes Élet,Enyém száraz száj, éhség, harc és vércsepp.«

»Történteidbõl bánsz�e valamitS a jajokra emlékszel, miket küldtem.Vagy minek jönni kellett, mit se bánszS élsz tovább az Élet fölé kerülten?Körülvágytak a legjobb valakikS kedvedért tüzet gyémántok csiholtak,Mithosz burkol el s lángkoszorút szõnekLegendák: fölé ékes, barna fõdnek.«

»Vagy az azértist éled már megint,Mint otthon újból mindenki és minden?Százszor érzem nagy remegésidetTéged�kérõ, paskolt idegeimben.Fiadat, ki lelkem szerint fiam,Ha csókolod, csak szellõnyit gondolj rámS egyszer mélázzon fehér kezed jelre:Ott roskadok szined elõtt térdelve.«

423

Akarta a firenzei tavasz,Hogy Ottokár késõn, de választ kapjon,Szerelmesen és zengõ�szomorún,Anyáskodón beszélt hozzá az asszony:»Óh, tudom én, hogy nincs többhöz jogom,Sorsom most már a rabságos szabadságS hogysem unott megismétlõdés lennék,Hadd lehessek forró szomjakban emlék.«

Lelkünkben és a világban bolyongAzóta s most és olykor mintha intneS a mi szétszéledett, hõs csapatunkGlédába áll és megifjodik szinteS egyformán sírjuk titkon száz helyütt,Mért nem lehettünk gyermekének apjaS hogy szûzre, hitre, célra, szép s ha jó is:Méltatlanoktól jön metamorfózis.

(De így vagyon, vélné a BibliaS az idõk mostan nagyon bibliásak,Erjeszti lelkét, testét a magyarMások csókjáért és fiáért, másnakS eltörpülnek a honi huncutok,Gigász�ördögök feje ver felhõket,Margita kóvályg, mink is letörõdtünk,Nem leszünk semmi, már beletörõdtünk.)

(Vérünket bizony holnap már talánS tán nem kár érte, száz cerberus issza,De hadd viselje gondunk csak továbbElhivott táltos, bölcs, nagy Tisza PistaS sugárzó népe, az agytalan úr,A Sobri ügyvéd s betütlen koldushad,Névbe, címerbe kapaszkodó óságS persze a pénzes, szent harács�zsidóság.)

(Mi gubbaszkodva s olyan valakik,Kik cirkuszba résen néznek a ponyván,Várunk, de inkább elandalodunkMargitáról s volt harcainkról lomhán:Óh, sok, szent év, Sátán�vágyak sora,Pazarolt hitek s örök; magyar hívság.)Jó éjszakát, be jó, hogy minden elmegy,Hit és dühök, Margita és szerelmek.

424

RÖVID, KIS BÚCSÚZÓ

Vége: gát�verseny volt ez egy kicsitS töretlen nyakkal másztam ki belõle,Holott magamra bíztam a lovamS magamat pedig egy idegen nõre,Aki Te vagy, egykor�test Margita,Egy éjszakám és minden órám vágya,Kit ha látnál, hogy bennem hogy megszépült,Elfáradnál a nagy dicsekedéstül.

Be megnõttél útközben, Margita:Hozzád szegõdött mindene egy kornak,Tenger, tömeg�sors, bérc, csók és titok,Mit nagy fantaszták kínnal ostromolnakS vitted magaddal asszony�társidatS minden strófában a Minden Te voltálS lévén e furcsa, kusza ének õre,Mikor már untam, Te mondtad: elõre.

Be szép is ez a nagy szerettetés,Holott esetleg tudni se kell róla,Egy régi, rövid vágynak tengerénMegtrónoltál, mint örök Auróra.Hajh, hajh, sok minden nem akarta úgy,Hogy külrõl is egész legyen ez ének,Siettetett vád, új vágy, vén betegségS nem akartam, hogy Te versed ne tessék.

Mert Te vagy az én minden asszonyom,Azaz Te vagy az asszony, aki nincsen,Kit pótolni próbál nekünk ezer:Ölelésben, álomban, tettben, rímben.Akarom, ha a dal végére járt,Akarom, hogy légy, ha nem is vagy lévõS vedd magadra én zilált hívõségemEgy mindent betelítõ csak�egy nõben.

Mivel tehetném forróbbá a szám,Telibbé szívem, e kórral dobbantót,Karolóbbá, ki átölelhetõS ihatóbbá az édes mámor�kancsót?Valami szépet egy tán�senkinek,Szerelmeset, jót üzenni szeretnék,Csak hálából, mert Érted vagyok kedves,Csalárdul is hû, csókhoz, szerelemhez.

425

Köszöntöm benned minden asszonyom,Akik voltak s kik valaha lehetnek,Köszöntöm fél, de nagy bátorságomatS ez énekét százféle szerelemnekÉs magamtól távozó önmagamS beléd�álmodt szerelmeimnek lázát,Köszöntöm és köszönöm, mert nem árva,Ki csak egy éjen vágyott Margitára.

426

A MAGUNK SZERELME � 1913

Móricz Zsigmondnak, a rímtelen versek nagy magyar poétájának s a gyönyö-rû bõségek hõsének ne legyen kellemetlen ez a könyv.

Buda, 1913Ady Endre

427

BÁNTOTT, DÖFÖLT FOLYTON A PÉNZ IS...

Bántott, döfölt folyton a Pénz isS szép humanitások játsztak velem,De lelkembõl más sohasem érdekelteFölszánt poéta�ceruzámatCsupán Politika és Szerelem.

S úgy számítottam rég ki végem:Gyûlöletim hogy eléggé nagyok?Egy akadt nõstényért elég botorságIndulhat el még inaimból?Hahogyha nem, már mindent itt hagyok.

Tudok�e még nádor�választóKisúr�õsimmel szólni makacsulS tudok�e még asszony után rohanniSzavakon és gyûléseken tulVágyva�robogva, keresztül�kasul?

Néha megingok s szégyen�hültenHavasnak, vénnek érzem a fejemS azt hiszem, hogy minden vivát a máséS hogy idegen tõlem régótaBalog nádor�úr s bolond szerelem.

De jönnek remete kanokkéntÕs sûrûkbõl ki szerelmek, dühök:Új talmi�nádort megölni is tudnék,Kivánom õrülten a csókotS csatában, hitben, tûzben vénülök.

428

A VISSZAHOZOTT ZÁSZLÓ

Kincs Gyula bátyámnak (akinek már az sem árthat, hogy Ady Endre nevûvolt�diákja nagyon szereti) hoztam vissza ezt a zászlót.

A VESZÉLYEK ISTENE

Reinitz Bélának küldöm

Diadalnak diadal �gyászútjánÜdvözöllek, veszélyek Istene,Tarka Isten, kit Düh méhe fogant,Gõgöknek gõgje, nagy Gõg, az enyém.

Künn csatázván, hajh, nevettelek sokszor,Nyert csatáinknak bal osztályosát,Balga kötések balgult frigyesét,De ma már sejtem isteni erõd.

Ha ki fölkapott vércse�lecsapáskorS vitt gyöngéd kézzel zúgba kedvesen,Vagy Égre�dobón nyílként hajitott,Te voltál mindig, õs, bennemi Gõg.

Õs, bennemi Gõg, pogány ön�szerelmem,Vércsíkos fényü, intõ rendelés,Ki kergés helyett hõs célba tekint,Ki nem magáért gõgöli magát.

Ki magát ritkán szereti magáért,Vagy ha magáért, méltán és nagyon,Vagy bármiképpen, mindig görcsösen,Avagy bárkit is, de mindig szeret.

Kinek parancsul így parancsolódott,De kinek nincsen más Istene, nincsS más hajtója telt, nagy sorsa felé,Mint hõs, kijátszott énje, Gõg�ura.

Tetszett sorsomnak amarra fordulni,Honnan jól látszik minden, ami van,Minden, ami volt s minden, ami várS künnrõl megjöttek a belsõ csaták.

Óh, belsõ csaták diadal�gyászútja,Óh, nagy gyõzés a legbõszebb felen,Óh, rendelés, te legforróbb Titok,Gõgöknek gõgje, nagy Gõg: az enyém.

429

A MEGUNT CSATAZAJ

Mi hõsködésbe dühitettS lánggal falatott még tavaly,Múlik naiv, riasztó kedvemS majdnem altat a csatazaj.

Beszélik, hogy élnek ma is,Kit itt vagy ott temettem elS nem volt záró a diadalmamS korai a gyõztes kehely.

És minden hír úgy duruzsolFülembe, mint bolond dana:Nincs nekem már, mi aggodalmast,Méltót, haragvót mondana.

Nincs más, csak amit akarokS csak kegyem adhat életetS beszédbõl is csak az jut hozzám,Mit vígan én beszélhetek.

Mit helyeslek, csak az igazS amit kedvelek, az a jó,Dajkamese�vagyon a máséS csak az én birtokom való.

Mitsem vett el tõlem a SorsS minden érdemest meghozott,Megtelvén buzgó áhitattal,Szent Magamhoz imádkozok.

ÚJ, VIRÁGOS IFJÚSÁGGAL

Általvetõm virág málházza,Lábaim ugrós kedvüek,Kedves súllyal hullott reámÉletemnek késett áldása.

Mosolygó, nagy szememben reszketSok�sok boldog látnivaló,Sok telõ kedv és áhitat,Hogy mindent�mindent újrakezdek.

Ni, mennyi van még a világon,Örömre�szántak és jövõk,Hopp, hívnak�várnak az utak:Be szép vagy, én új ifjúságom.

430

Be hazudtam vén teltségemmel,Be jó az édes habzsolás,Be sûrû jószág a csoda,Be jó ember a derült ember.

Kék hegyeken, zöldelõ fákonÁmulat s igéret rezegS újfajta, szelid mámorokBizseregnek át a világon.

Olyan édes�fáradt az esteS mozgatók a fény�reggelekS, oly boldog az eltévedésKis boldogságokat keresve.

Víg a sírdomb, tarkák a völgyek,Ihaj, be sok a tréfa�szó,Tájék, kötõdés, nóta, nõ:Meg nem állom, hogy ne fütyöljek.

A VISSZAHOZOTT ZÁSZLÓ

Esõs, bántó, ködös volt Május,E fagyba�botló, léha hónapS rossz lelkü pötty�városi uccánSárban hordtam a lobogómat,Tizenhét év korával gyáván,Képedve és hitetlenülGazdagságom nagy orgiáján.

S így hurcoltam tizenhét évigCsüggesztve le, hol föl�fölkapvaÖnmagamat, e hívott zászlótÉs mégis�mégis lobogtatvaÉs beleszoktatva a lelkemSzent nyûgébe, a szent teherDicses vonszolásába, betelten.

De innen hoztam, amit hoztam,Amit akartam és eléltemS a zászlót, ami le�fölvillantMindig csatában, tûzben, vérben,Nagy vallásom, akivel volnaProtestáns, harcos vérmezõnLelkem a kor Gusztáv � Adolfja.

431

Most hát itt van újból egy Május,E fagyba�botló, léha hónapS e most már karolt városkábanMegmutatom a lobogómat:Innen vittem és visszaértem,Gazdag volt, furcsa és buja,De itt van, elhoztam fehéren.

(Zilah)

VÁROS MEGVÉTELE UTÁN

(A condottiere búcsúja)

Bródy Sándornak küldöm, a legszebb, legigazabbmagyar poétának, Sándor bátyámnak, ki talán

nem is tudja, hogy mennyi mindent csináltés folyatott le e csatornátlan országban.

Lankadt szívem díszítem csókkal,Legjobb ruhám öltöm magamra,Legszebb napjaimra emlékszemS tegnapi gyõzõ, nagy rohamra.

Viadal után búcsúzás jön,Diadal után nincsen élet,Hadd bámulják még egyszer arcomVad dühvel a tiport cselédek.

Mozduljanak a harctér�rablókS zúgjon felém a pulya�átokS hadd hirdessem ki zsoldosim közt:Mehettek, nincs szükségem rátok.

Gyõztem s én már megdicsõültem,Most már jöhetnek portya�hõsök,Megy a vezér, zsákmányát hagyja:Szeretett gyõzni s ezért gyõzött.

Nyitott hintó sárkány�lovakkal;Küllõk, Virággal befödöttek,Járjátok be ma még a várost,Hogy arcom sohse lássák többet.

432

SZÁZ HÛSÉGÛ HÛSÉG

Alakos játék, százszor�zárt titokHõs, futó bölcse újból és megintÁllok süppedten szókimondó bajban.Cselek, barlangok, vermek, kárpitok,Bozótok, lárvák, segítsetek rajtam.

Ki száz alakban százszor volt szabadS minden arcához öltött más mezet,Éljen és csaljon titokba�veszetten,Mert bárki másnál több és gazdagabb,Mert csak a koldus egy és leplezetlen.

Ragyogjatok meg, tévesztõ szemek,Édes, hazug méz, pergõ, szép szavak,Csorogjatok tarkán, számítva, bátran.Mindenki másnak mindig más legyek,Változón szabad, gyûrûtlen, arátlan.

Enszavaimmal csaljam meg magam,Melyvoltom gondján törjem víg fejemÉs száz alakkal Száz vitába törjönLelkem, valóm, e dús alaktalan,Száz hûségû s egyetlen hû a földön.

VIDÁM TEMETÉS ÉNEKE

Küldöm az én Földesi Gyulámnak

Mik elmulnak, meg is csúnyulnak,Még a bánat sem szép, ha elmultS én régen utálom a multat.

Fölemeltem az én szivemetS hirdetem a siránkozóknak:Boldog az, ki vidáman temet.

Mulás a rendje az örömnekS változás mindig új alakra.S az örömök szünetlen jönnek.

Minden, mi van, szép, friss hajadon,Az emlékek agg�szüzét dobd elS fogd a jelent vígan, szabadon.

Vond ifjan, ha vén is, a vállad,Mikor settenkednek a multbólHaszontalan és cifra árnyak.

433

Ki ma nincs, az nem is volt soha,Emlékezni raboknak terhe,Szabad ember felejt s fut tova.

Az élet perc, mely folyton lebben.Minden perced bocsásd el csókkal,Kinlódni is kéj a jelenben.

Akármilyen rongyos a jelen,Prédája nem leszek a multnak,Behunyom szemem s megölelem.

A VISSZAJÁRÓ MÁJUSOK

Minden úgy igaz, ahogy régen:Vannak visszajáró MájusokA Sohsem�Nyugvás szent nevében.

Rózsás köd az agyunkra úgy szállS úgy fût a megvadulás heve,Mint a régi, szent kamasz�jussnál.

Olyanok s még szebbek a tervek,Mint diák�vágyak bús korán,Ám telt�begyübbek a szerelmek.

Mert a Májusok visszajárnakS nem ifjú vágyé való ízük,De ki túl van laktán a Nyárnak.

TILTAKOZNI ÉS AKARNI

Hajh, megmaradni nagy betegnek,Sírba�rugandó idegennek,De élni, de élni.

Barbárból, úrból nyûvé válni,Igaziból lenni akármi,De élni, de élni.

Nem bánni immár semmit�semmitS nótáink bár rossz kölykök zengik,De élni, de élni.

Ijesztgessenek a Jövõvel,Ijedjek meg lehajtott fõvel,De élni, de élni.

434

És gunnyasztva és meghajolva,Mintha tavasz sohse lett volna,De élni, de élni.

De tiltakozni és akarni,De, jaj, még most, most meg nem halni,De élni, de élni.

SZENT LEHETETLENSÉG ZSOLTÁRJA

Zuboly barátomnak küldöm

Pokolhintán vad, szédítõ körök,Tüzes mélységek fönt s alant,Zuhanva szállni, szállva zuhanniValó alatt és képzelet fölöttÉs mindenütt és mindenüttÉs mégis a konok határokKemény tilalom�léce üt,Mert várhatatlanokra várokS nem várok mást, mint várhatatlant:Oh, véres kínok véres kínja ez.Hörögve dönget vágyam kapukat,Arcomra pirosan bemázolt csontvázTiltó és bolondos ujja mutat.

S körülöttem csak lehetõségS álmodható és lenge álmokS nincs Isten, hogy széditõ hintámDohodt rab�útjából kiszálljonS vágyam megfogjon valamit,Eleddig még megfoghatatlantÉs megöleljen valakit,Eleddig megölelhetetlent.A tüzes mélység megvakít,Agyam fölforr, torkom rekedtS bomlott, nehéz alkonyaton,Átkozott, szent Lehetetlenség,Zengem sorvasztó éneked.

435

HAJH, ÉLET, HAJH

Hajh, Élet, hajh,Kinek a köntösöd éget,Hajh, Élet, hajh,Te, aki ismersz, rázol is,Kacagj most egyszer egy nagyot:Nekem kivánnakCsúnya véget.

Hajh, Élet, hajh,Te tudod nálamnál jobban,Hajh, Élet, hajh,Hogy összeszûrtük a levetS fogtam legvadabb paripádS nyargalásztunkS ma is dobban.Hajh, Élet, hajh,Minden út, amerre járunk,Hajh, Élet, hajh,Én nem akartam feledet:Ten�egészedet vívtam én,Egész javunkat,Egész kárunk.Hajh, Élet, hajh,Kinek a köntösöd éget,Hajh, Élet, hajh,Ki szereted vak hívedet,Kacagj most egyszer egy nagyot:Nekem jósolnakCsúnya véget.

KÖSZÖNTÕ AZ ÉLETRE

Medve Miklósnak küldöm

Sodridnak hurcás, száz emlékét lökd el,Széles mosollyal, csillogóanBallagj, vén folyó,Ballagj, életem, csöndes hömpölyöddel.

Túlszökve harag s bitang hír hinárjátÉhkeselyûk�lakta hegyekbõlÉrt síkra vizedS örvendezésnek tengerei várják.

436

Békült tengerek s világok elõtted,Békült órák, békült fájdalmak,Most már mindenekCsodákká nõttek és megszentelõdtek.

Tükrözd a Napot, duzzasszon a hála,Mert benned van az Élet immárS megbékült szivedIstennek áldott, terhes szûzleánya.

Élet, óh, Isten pompázó szerelme,Kinek nem szabad hátranézni,Most már jó leszek,Mindig�mindig csak jeleneddel telve.

Ni, hogy futnak az emlékek riadtan,Óh, örömek öröme, szállj meg,Verd a szívemet:Boldog vagyok, mert élni elhivattam.

Boldog folyó, nevetõ tengereknekVíg halállal víg várandósa,Boldog, kis életem:Köszöntlek, éllek, áldlak és szeretlek.

FÖLKELÉSEK ÉS FELEDKEZÉSEK

Besütése a Tavasz�Napnak,Oh, vidám gyermek�ébredések,Víz�pacskolón, gyorsan öltözõn,Friss szájból kiszabadult énekS nekiszaladás iskolánakVagy sárga s kék virágu rétnekEgész testû, ficánkoló örömnek,Cseresznyézlett kis pajtásnõm szája,Óh, Élet igaz hallelujája,Óh, vidám testü, én szép volt�magam,Dühtelen és kipihent fölkelések,Úgy néha�néha visszanézekS méreg után nyulok: no, menjünk.

S azután gyáván ébred bennünk,Komiszul, gyáván ébred bennemBénaságos, nagy ön�szerelmem,Hogy bármikép is jobb az Élet,Mint az utálatos megszünésS hogy bénán is elérni vélekBoldogság�képet, szép�hazugatS hogy beérem most már kevéssel,

437

Fölkelés helyett lefeküvésselS hogy minden, ami bennem támad:Gyermeki emlék, bú és imádat,Egy nagyon�nagyon nagy bizonyisten,Egy nagyon�nagyon nagy kötelesség.Egy nagyon�nagyon nagy s víg mulatság,Egy gyönyörû kinálás: tessék.Élendõ vers rímtelenül rímben,Ifjuságok, mik visszaadjákMég vénen is az ifjuságot,Sok képzelés és sok ifjuság,Jóbnak cseréppel enyhült sebe,Óh, vállalt élet, de mégis konok,Óh, alkuvás és feledkezés,Óh, régi�régi szép volt�énmagam,Aki nem vagyok, de kit akarok,Fölkelések és feledkezések,Óh, mindent hitetni tudó Élet.

A MAGUNK SZERELME

Bizonyos Margitának küldöm

Ereklyékért kutatgatok,Boldog Isten, boldog Isten,Ha volna még.S megcsókolok egy arcképet,Régi képet,Gyötört színû bánatosat,A magamét.

Minden, minden hogy elmaradS hogy elhagyunk mindent, mindentElõbb�utóbb.Hogy kinálnók az ajkunkat,Jó ajkunkatS mást, mint magunk, nem érdemelA búcsu�csók.

Oh, ezerszer is csókolomAz egyetlent, az egyetlent,Ki megmaradt,Aki jó volt minden helyett,Mások helyett,A derekat roncsokban is,Hû magamat.

438

Áldott világ a zátonyon,Boldog Isten, boldog Isten,Ki engeded,Hogy süttessük rá magunkra,Vén magunkra,Ifjitó és istenítõSzerelmedet.

RÖPÜLJ, PIROS SÁRKÁNYOM

Futó napok, kik ifjakat növesztnek,Futó ifjak, napjaikat fogyasztók,Tudom, hogy engem, furcsán vénülõt,Megköveznek.

Bolond bensõm egy õs gyermeket hordoz,Bátran nyulok tüzekbe a kezemmel,Asszonyhoz, fegyverhez bátran nyulokS mézes borhoz.

Fölröpítem piros papír�sárkányom,Harminc év óta nem tudtam megunni,Pórázáról ezerszer elszakadtS mégse bánom.

Két, nagy, vaksi szememben szûz magasságBabonás képe és célja nyilallik:Ez tart gyermeknek: a szent soha�fényÉs a vakság.

Röpülj, piros sárkányom, mindig fennen,Ha elszaladsz, küldöm másad utánadS nem születhet gyermek, ki eregetLelkesebben.

HOLNAPRA GYÓGYULÓ BÁNAT

Megful a leggyönyörûbb kedv isHátán a vén Sors�lépnek,Melyre ostoba madarakkéntRagasztóan szállat az Élet.

Óh, Végzet véges szörnyûsége,Óh, Élet, röndes, dõre,Mért nem figyelsz szemmel, vas�markkalA gyenge, tétova Idõre?

439

Óh, örökös, zárt határosság,Dalos húr, mely elpattan.Hát nem lehet semmikép élniTágabban, mindig, szabadabban?

Utálatos, befejezõ Vég,Rút pontja az Istennek,Mért nem tarthat minden örökkéS a dolgok néha mért pihennek?

Hát miért van befejezõdésS szünése délceg vágynak,Születésekor halált mért hordMinden dicsõ, szép megkivánat?

Hát miért nem teljesedünk beTengeres folyók módján,Kacagva tele kacagássalTrombiták buta lefuvóján?

Bús csömöre a SzerelemnekS feneke a pohárnak,Óh, miért is van, miért is vanMár�holnapra gyógyuló bánat?

ÉN ERÕSZAKOS IFJÚSÁGOM

Birkózó ember sohse birkóztamOlyan elszántan, istentelenülMagammal és maradt erõmmel,Mint most, hogy súlyos veszedelme ülNyakamon a vénségnek.

Minden kétségem: a csak�azért�sem,Minden gõg�gondom: megmutatomS rohanok mohó szilajsággalIlletlenül fiatal utakonVissza az ifjuságba.

Áldott kifacsarása a szívnek,Luciferi megszegülés: mohón,Akarón, ifjakat alázva,Frisst�dobogva az Élet�dobogón:Élet, állok elébed.

440

Kis elkopók és beletörõdõk,Szánjatok engem s irigyeljetek:Így nem élhetnek hitvallásbanCsak Jézushoz meghívott gyermekek,Akik nem félnek élni.

Így lép egy Úr sírjának feléje,Ki szégyenli ranggal a kimulástS nem sikolhat ki a szívébõlÉlete, lelke és az IfjúságS ifjan megy a Halálnak.

MÉG MINDIG HÁBORÚ

Ha már csakugyan virághalált késekS ha megbojtosodtam is kicsit, talán,Gyertek csak új, szúró üzengetések,Ti régiek s lankadni nem tudókS vigyétek csak el utálatomatRégi bandájú utálatosokhoz:Tudom, hogy élnek még s óh, hallom õket:Furcsa ország: haszontalan velõknekSzázszor kell betörni ronda lakhelyükS minden halottat újból agyonütni.Hát szálljon a szó messze, mindenütt:Fekete és piros ma is a lelkem,A szeretõim számosabbakS az alku kulcsát még máig se leltemS az Élet és Utálat oly maró,Hogy patinás piszkotokat lebírja.Nem kedvvel áll ám szóba veletek,Újra�bátorult, rabló ál�lovagok,Az, ki hitte, hogy hullákat nem öl márS e sorokat, jaj, magyar siralom,Anno 1913 írja.

441

IMÁDSÁG A CSALÁSÉRT

Hatvany Lajosnak, régibb jó barátomnak ajánlom e tétova, de nagy és igazsirámokat.

NÕ�KERGETÕ, FÉNYES HAZUGSÁG

Kaffka Margitnak,a nagyon�nagy író�asszonynak küldöm

Sarjadtan buja, szent áhitatom,Be hurcollak, be nagy kedvvel keverlek,Be sok némber kontyára készitemHõs koronám, a bolondos szerelmet,Be nagy is a magam�veszejtõ szándék,Be száz furcsa sírnivaló les rám még,Be sok asszony�tévesztõbe tévedek.

Beteg vagyok, szép beteg:Hihetetlent és nem hitteket várvaSzáguldok be friss�újból a világbaS keresem a hágcsót, mely levezetMélyetekig, kék, nagy, furcsa szemek,Honnan magatok elindultok,Mint lámpás emberek.

Kék szemek, ti bizonytalanok,Lógassátok szép�táncosan a lámpát,Mutassátok meg e rózsás ködbenLelkem lehetetlen, nagy lyányátVagy asszonyát, ki ráborulvaKacagón a szomoruságomraVagy sírván a nevetésemreEnyémtelenül enyém lenne.

Könnyes és riadt horkanássalVeszek máris el már elõtted,Titokzatos, valótlan követjeA Nõnek.Úgy szeretlek és úgy akarlak,Mint túlzottan kinõtt, nagy karmakKívánják tépni az új zsákmányt.

442

Mégis: rátok bízom, kék szemek:Bizonyos, hogy holnap szeretekS igazítsátok az igaziraA tekintetemet.Jaj, be ûzött vagyok, be árva,Be nincs senkim, aki úgy várjaÁhitatom, ahogy adom,Nincs Isten, hit, kedvesség, jóság,Jámbor és mégis vad nõsténység,Szépség és méltó alkalom.

Oh, nõ�kergetõ, fényes Hazugság,Küldd el hozzám asszony�hugod,A csalót, az élet�pusztítót,A drágát, szûzet, hazugot,Küldd el hozzám, küldd el hozzám.

ELBOCSÁTÓ, SZÉP ÜZENET

Törjön százegyszer százszor�tört varázs:Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,Ha hitted, hogy még mindig tartalakS hitted, hogy kell még elbocsáttatás.Százszor�sujtottan dobom, ím, felédFeledésemnek gazdag úr�palástját.Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,Egyenlõtlen harc nagy szégyeniért,Alázásodért, nem tudom, miért,Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:Sorsod szépítni hányszor adatottÁmító kegybõl, szépek szépiértForrott és küldött, ékes Léda�zsoltár.Sohase kaptam, el hát sohse vettem:Átadtam néked szépen ál�hitétCsókoknak, kik mással csattantanakS szerelmeket, kiket mással szerettem:És köszönök ma annyi ölelést,Ám köszönök mégis annyi volt�Lédát,Amennyit férfi megköszönni tud,Mikor egy unott, régi csókon lép át.

443

És milyen régen nem kutattalakFövényes multban, zavaros jelenbenS már jövõd kicsiny s asszonyos rab�útjánMilyen régen elbúcsúztattalak.Milyen régen csupán azt keresem,Hogy szép énembõl valamid maradjon,Én csodás, verses rádfogásaimbólS biztasd magad árván, szerelmesen,Hogy te is voltál, nemcsak az, akiNem bírt magának mindent vallaniS ráaggatott diszeibõl egy nõre.

Büszke mellemrõl, ki nagy, telhetetlen,Akartam látni szép hullásodatS nem elhagyott némber kis bosszuját,Ki áll dühödten bosszu�hímmel lesben.Nem kevés, szegény magad csúfolását,Hisz rajtad van krõzusságom nyomaS hozzámtartozni lehetett hited,Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,Kinek én úgy adtam az ölelést,Hogy neki is öröme teljék benne,Ki elõttem kis kérdõjel valaS csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz�e, mint rég�hervadt virágRég�pihenõ imakönyvbõl kihullva,Vagy futkározva rongyig�cipeledVett nimbuszod, e zsarnok, bús igátS, mely végre méltó nõjéért rebeg,Magamimádó önmagam imáját?Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,Csillag�sorsomba ne véljen fonódniS mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:Általam vagy, mert meg én láttalakS régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

444

VALAKI ÚTRAVÁLT BELÕLÜNK

Schöpflin Aladárnak küldöm

Unatkozók s halálra�untak,Bolondosan furcsák vagyunk,Fájdalmasak és búcsuzókS milyen furcsán nézzük magunkatS milyen furcsán néznek most minket.Csalódás�kõ ránk nem zuhantS mégis sújtódottan, szédülten,Sustorgó ázott�fák a tûzben,Panasszal égünk, hangtalan.

Mint elárvult pipere�asztal,Mint falnak fordított tükör,Olyan a lelkünk, kér, marasztalValakit, ki már nincs velünk,Ki után ájult búval nézünk.Egy régi, kényes, édes dámát,Kegyetlen szépet siratunk,Bennünk sarjadtat: asszony�részünk.Valakit, kiért hiúk voltunk,Apródok s cifra dalnokokS kit udvarunkban udvaroltunk.

Ingunk s mint rossz tornyok, bedõlünk,Nagy termeink üresen kongnak,Kölykösen úszók szemeink:Valaki útravált belõlünkS nem veszi észre senki más,Milyen magános férfi�portaLett a szemünk, lett a szivünk,Szemünknek és szivünknek sorsa,Mert asszony�részünk elhagyott.

Nem tudjuk szeretni magunkatÉs nem hisszük el, hogy szeretnek,Ákombákomos szépeketIdegen, váró embereknekA régi tussal nem irunk.Mert mi csak magunknak bókoltunk,Asszony�énünkért, szertelen,Érte voltunk jók, ha jók voltunkÉs kacérok és hûtlenekÉs most sírva megözvegyedtünk.

445

Ezer óh, jaj, baj, ejnye, nyügSiránkozik pityergõ szánkonS omladozó, árva szivünkEzer fájást talál, hogy fájjonS ezeregy fájás fáj nekünk.Kopott az arcunk, kopott minden,Kopott a világ s a szivünkS minden világ a szemeinkben:Mi hírért, sikerért szalasszon,Ösztönzõnk, igazi valónk,Kiszakadt belõlünk, az asszony.

KÉRDÉS KÉK SZEMEKHÖZ

Édes kislyányom, nyisd ki a szemed,Tágas, egyetlen kékjét a világnak,Mert az én vak szemeim ezutánCsak teáltalad látnak.

A vén emlék�gyilkosnak add ideVarázsát a szent, emlékezõ méznekS csettentsd a nyelvem tartón, édesen,Míg más asszonyra nézek.

Míg az a két apró, barna bogárCsiklandozván föl s bejárja az arcom,E más szemekhöz küldd el a tied,Te várakozott asszony.

Szerelmeket parancsolj most reám,Úgy kellenek élethez a szerelmek,Úgy kellenek a te kék szemeid,Bár barnán feleselnek.

Úgy kellenek a meghagyásaid,Mert megint bûnbe estemS kérdem: szeretek, ím, egy új leányt,Szeressem, ne szeressem?

446

HÛSÉG ARANYOS KORA

Édes Adának küldöm

Most már megjött az áhitatnakS hûségnek aranyos kora.Hivõn s hitetõn borulok leElõtted,Jövõmnek kikedvelt asszonya.

Szerelmemnek frigy�követségeHûséget, békét visz eléd,Arany�pirját nyárvégi napnakS lelkemnekForrott nektárját, nyugodt hevét.

Hadd nevezlek téged Adának,Nevem olvasztván és neved,E titkos, drága asszony�névvelNe tudjákSoha, hogy én kit keresztelek.

Szemednek jó intését hozzaHozzám már minden alkonyatS már indulunk lassan egymáshoz,Álmodva,Mint nyugodtak, bölcsek, boldogak.

Robajos viharok elültek,Csöndes, tiszta, derûs az égS szemeink bátrak és vidámak,Nem öntiKönnyel el csókos keserûség.

Vár bennünket minden boldogság,De õrjöngõn nem rohanunk.Biztos, hogy megtaláljuk egymástS kinyujtvaMár távolról ölel a karunk.

Óh, nagyszerû közeledésünk,Béke és boldog áhitat,Nagy virág�szemei Adának,MelyekbõlSzent mézzel és halk tûzzel itat.

447

A KIÜRÍTETT ÁGYASHÁZ

Nyomorodást küldött rám az IdõS mit összehordtam testben avagy lázban,Kiürítem víg ágyasházam:Széledjetek szét, Drágaságaim.

Nyoszolyátok érintetlen marad,Õrizze nyomát finom testeteknek,Hó�ágyatokon SzerelemnekS Dölyfnek láng�pallosu angyala áll.

Óh, jaj, a ti kiûzõ uratokMost a tiétek, igazán tiétek,Szépek vagytok, a túlig szépekS már nem érdemlem a csókotokat.

Merre széleszt a Sors benneteket,Kiknek odadtam magam darabokbanS más karokban vajon föllobbanEgyõtökben vérem, a cifra vér?

Vajjon kitör�e majd belõletek,Kik szépek vagytok, a túlig szépek,A legszentebb, legúribb vétek:A vissza�vissza�vágyakozás?

Az Éjbe nézek bús�utánatokS már látom a mécseket vágyva gyulniS benneteket új ágyra hullniS kínjaim közt, íme, megáldalak:

Vigyétek ágyasházam illatát,Szent muzsikáját bolond lihegésnekS ágyán majd a külömb legénynekSírjatok értem egy pillanatot.

IMÁDSÁG A CSALÁSÉRT

Valamit még szivemben tartok,Forró, nagy hálát, édesim,Asszonyaim, leányaim,Hogy olyan könnyü vállal csaltokS mégis bennetek úgy hiszek.

448

Hívõ csalások, csalt hitekS egy semmire örök�vágyóság,Ezek vagytok s ezek vagyunk.Elönti szívemet a jóság,Be jól van így, be jól van így.

Fohászkodok: »Isten, talán nemHelyesled, amit csináltál,Mert csak buta és gyönyörû,De engedd meg, hogy folytassukEzt a csaló játékot. Ámen.«

TALÁLKOZÁS EGY SENKIVEL

Merre viszi posta levelem,Kinek viszi legelõbb a hírt:(Asszonynak persze)Találkozhatsz, ha akarsz, velem?

Merre térek és mit akarok,Kit akarok és hol lelem föl?(Ostoba játék)Vénülõ hímhez illõ barokk.

Merre keressem most az idõt,Hogy ne felejtsen s itt ne hagyjon?(Hajh, az a Tegnap)Óh, áldott, áldott Tegnapelõtt.

Merre keressem az életemet,Valami szépet hol akarjak?(Csak hív nõsténytõl)Lelkem, Senkim, találkozom Veled.

A TÚLSÓ PART

Itt vetkezik, itt dobja le mezétS már nem is kell tán.Bemegyek és megfogom a kezét,Ablakhoz viszem s megmutatom:Idevilágol a túlsó part.

Túl a Dunán leányok siklanakS bánt e forróság,Ez asszonyság, ez a minden�szabad,Ez az elérés és ez a jelen:Idevilágol a túlsó part.

449

Hallga csak: hajós tülköl s Õ zokog,Be bolond nászéjS a vérük, a vérük búgva lobogNekik (kislyányok, várakozók):Idevilágol a túlsó part.

AZ ISMERETLEN ADA

Remegõ kézbõl habzó serleg,Te vagy ez, ismeretlen Adám,Kit fájlak, iszlak s nem ismerlek.

Ízedet ízlem édes szájjalS aztán egyszerre el�tova�tünszCsalással, bûnnel és homállyal.

Úgy tünsz, mintha nem lettél volnaBolond életemnek dáridós,Ízletes, tegnapi koboldja.

Ki vagy, mi vagy, holnap elválik,De a halálig Te megmaradsz,Megmaradsz egész a halálig.

S halál elõtt bár egyszer jönnélS úgy, amiként én képzelem:Szívembe jóestét köszönnél.

VÉRMUZSIKÁS, CSODÁLATOS HARC

Sûrûjük nincsen még a fáknak,De milyen sûrû a világ,Rügyezõ bokrokban rejtõznekCsintalan mitológiák.

Még borzongat lehe a Télnek,De ficánkolva, szabadon,Hujh, meztelenkedni szeretnénkCsalogató gyep�pamlagon.

Furcsa csöndre jön riasztó zajS minden bokor leple alattNegédes álmenekülésselA csók a csók után szalad.

450

Szerelmes álarc minden arcon,Türelme nincsen senkinek,Perzsel�fagyaszt és ver mindenkitA csókos, buja láz�hideg.

Vérmuzsikás, csodálatos harc,Lihegõ, õs melódiák:Fákról és vérünk borújábólIllatosan hull a virág.

ÓH, NAGYSZERÛ SZERELEM

Oh, lyányok észre nem vett csapatja,Kihagyott asszonyok,Meg nem vásárolt drága hetérák,Óh, minden rendû némberek tömegje,De nagyon szomoru vagyok,De nagyon szerelmes.Mások gyûrölték nyoszolyátokat,Mások pecsételték le szájatokS boldog igátTestetekre mások erõszakoltak,Mások, mások, nem én.

Óh, induló nõk,Szerelmetes gyanakvók,Rövid szoknyákban s iskolás könyvekkel,Kik megálmodjátokGyönyörûségét a szabadulásnak,A Mindennek, Egynek és EgyetlennekS kik itt nõttök vén szemem elõttAdó, nagy nõkké,Kik csak tévedésbõl lehettek enyéim,Mert nõnek az ifjú férfiak isS aki kóstol belétek,Mások, mások, nem én.

Óh, nagyszerû Szerelem,Minden nõnek szerelme,Borzasztó Lehetetlen,Bolond álom�beszéd,Nõ, minden nõ:Szemem s derekam fázik,Ha rátok gondolokS kis uccákon párosanJárnak a szerelmesek:Egy nõvel minden betelikS az okos hímek olyan boldogak,Mások, mások, nem én.

451

BESZÉLGETÉS A BOSZORKÁNNYAL

I.

(Édes boszorkányom,Láttál angyalt holtan?)»Láttam szép magamat,Mikor még nem voltam.«

(A Holdat a NappalLáttad összebujni?)»Láttam fehér szívetPirosra fakulni.«

(Láttál napnyugatrólNapot kelni este?)»Láttam Újév napjátSzilvesztert keresve.«

(Leszitálni láttálÉgbõl esõ�márványt?)»Láttam az egekenFekete szivárványt.«

(Láttál már busongástCsali, büszke kedvvel?)»Láttam már sírgödrötTele szerelemmel.«

(Láttál visszafordultÓra�mutatókat?)»Láttam perzselésétSohse�kapott csóknak.«

(Láttál már tengerenFogant õserdõket?)»Láttam, ki sohse lesz,A holnapi nõdet.«

(És bolondot láttál,Ki szerethet téged?)»Láttam a szívedet,Szívemen van s véged.«

II.(Édes boszorkányomSzívemre be ráhullsz)»El foglak árulni,Mert te is elárulsz.«

452

(Telve van a kedvemA te szép valóddal)»KedvetlenségemetÛzöm unott csókkal.«

(Szép asszonyságodbanMegmaradok szépen)»Megakadt a szememEgy külömb legényen.«

(Egek csillagáhozNem hasonlítnálak)»Jaj, be rossz a Földön,Jaj, be rossz itt nálad.«

(Légy az én hûséges,Drága feleségem)»Feleséged vagyokS elhagytalak régen.«

453

HÁT IMÍGYEN SÍROK

Fogadja el tõlem édes szüleimnek legifjabb gyermeke, Lajos, egyetlen és párat-lan testvérem, ezeket a verseket.

A MENEKÜLÕ LOVAS

Krúdy Gyulának küldöm

Sóbálványa lettemHazám dúlásának,Szeretett jószágim,Csûreim, táraimBús pusztulásának.

Nagy rámszakadásnak,A hirtelen vésznek,Futó, riadt útonKönnyben megfordulóVisszatekintésnek.

Add, óh, Uramisten,Hogy némán bolyongjak,Ajkamat szorítóDühvel, háborusanÁtkokat ne mondjak.

Adjad, én galambom,Akit most találtam,Hogy leljek feledéstKét szép, meleg karodJó karolásában.

Adjad, pocsék élet,Hogy ne legyek dõre,Kocogjon a lovamBoros, csárdás utonVidáman elõre.

Add, én gonosz sorsom,Futván fütyörésszekS nagy erdõk aljain,Bujtató lápokonHogy vissza ne nézzek.

454

A MEGSZÉPÍTÕ FÁTUMA

A �Nyugat� törzsökös embereinek küldöm

Estéket, ha bennük kószálok,Beaggatok édes csodákkalS akik nyomomban járnak bennük,Nyomasztják édesen az álmok.

Csacska vers ha akad kezembe,Üres szavaiba ömlesztemLelkemnek minden muzsikájátS hódítva száll titkokat zengve.

Vágyam, mint õrjöngõ imádságKeres föl egy�egy árva asszonyt,Fölékesíti, kivántatjaS azután százan is kívánják.

Ha akarnám, ujjongva halnaA gyáva is, ha benne laknékAz én halál�gondolatomnakMámorító, boldog hatalma.

Csak önmagam tartom bilincsen,Önmagam számára nincs lángom,Színem, reményem, hangulatom,Erõm, bizalmam, csókom nincsen.

ÉS SEHOGYSE VAGYOK

»...És úgy vagyok, hogy sehogy sem vagyokÉs fáj, hogy nem fájnak eléggéDalaim, a megdalolt dalokS kínjaim, a megszenvedett kinok.

Zárt életet ujra elkezdeni,Fölvenni a daliás lárvát,Ujjongani, mikor testünk bizsergNem fiatalon és vér�duzzadón,De sztrájkján a sokféle csapott vérnekÉs gondolni évek számaira,Hogy harmincöt és azután harminchatÉs kételkedni a kisleányban,Aki, szegény, pedig nem rossz talánÉs mindenben és még több mindenbenLátni vakítóan a Semmit:Talán öregség, talán már Halál.

455

Hát jöjjetek, beigért éjszakák,Hát jöjjetek, nagy megcsúfolások,Szégyenek, kínok és régi babák.

Kár, hogy néha sokáig élünkÉs úgy vagyok, hogy sehogy se vagyok.«

HÁT IMÍGYEN SÍROK

Fájnak az Életnek fájásai, fájnakS fájnak orv képei torz, képtelen tájnak,Szemembe csatornás könnyeket ma vájnak:Szabadulj el, Öröm, szabadulj el, Bánat.

Örömmel, Bánattal s fakó SzerelemmelHitványul megbecsült itt�ott néhány ember,De még amije volt, azt se nézte szemmel,Mert az Öröm indít és a Bánat rendel.

Tettem életemet én, nyomorult, põre,Néha Dózsa Györgyre, néha csak egy nõre,Istenem, hisz nem volt sok hasznom belõleS még mindig távol van Arany drága bõre.

(Mivel pedig mindig kétségesek vannak,Hadd mondjam el titkát ennek az Aranynak,Nem amaz Aranynak, kitõl verset adnak,Hanem egy kislyánynak, a legszabadabbnak.)

(Áldja meg az Isten látszó lelke részét,Áldja meg az Isten a szíve verését,Áldja meg az Isten, akkor is, ha késék,A lefeküvését és a fölkelését.)

Mivel pedig vagyok ebben a nagy bajban,Ordítok, ordítok: nagy baj van, nagy baj van,Hiszen nem fürdettek mindig tejben, vajban,De látni kell engem elröpült méh�rajban.

Sohse kívánkoztam nagy erdõket nyírni,Fájásokat fájón, fájlalva lebírni,De szeretek olykor s manapságig írniS fájó fájdalmamat imígyen kisírni.

456

A CSONTVÁZAK KATHEDRÁLISÁBAN

Halál�Úr jó szomszédom voltMagamat s mást ijjesztgetõnek,De, jaj, a csontváz�kupolákFejem fölé ívelõdnek, nõnek.

Ez volt Õ vajjon máskor is,Mikor nem én körömben vagdalt?Most megimádom ijjedõnE csontokkal építõ angyalt.

De épít dúlva a HalálTetem�téglákkal föl az ÉgigS mindig közelebb s közelebb,Bajtárs s rokon csontjával épít.

Óh, szörnyû csont�kathedrálisS nekrológ�hozó minden reggel,Nemsokára térdelhetekCsupa�csupa idegenekkel.

Óh, nagy templom, bús menny�verõ,Bizarr�ékes kupoláidraTudom, hogy gyújtón nem jöhetSoha�soha az élet�szikra.

És Halál�Úr templomában,Hol tolongva hal föl az Élet,Rettegve, félve hódolokS félek, hogy már tán nem is félek.

ZUHANÁS A SEMMIBE

Most szeretnék egy förtelmest zuhanniA SemmibeS minden készet nemesen másnak hagyni.

Úgyis halál volna egyetlen szépemS késlekedik,Mint vicinális sötét, kis vidéken.

Felkínálom, két nyult karom föltartva,Életemet,De az a gúnyos Sors nem akarja.

Hát én legyek magamnak durva õreÉs a HaláltÉn invitáljam elõbb és elõre?

457

Gyönyörködöm ma is az õszi NapbanÉs örülök,Hogy, úgyahogy, de élõn megmaradtam.

Gyönyörködöm a földi gyönyörökbenÉs utamonSzabad az út, csak jönnének még többen.

Én egyre vágynék: förtelmest zuhanniS mégis élveSemmisülni élni, vágyni és kapni.

TÉLI ALKU SZEMEMMEL

Babits Mihálynak küldöm

Sírj egy végsõt, égõ nagy, vén szemem,Bókoljatok ki fölnézett világok,Hogy újakat már nézni nem kivánokS megcsalt hazátok int: a Végtelen.

Én vén kutyám, uszított, védtelen,Ki annyi mindent megkivánva látott,Csahold el sírva azt az ifjuságot,Melyben vér pusztul, vér zeng, vér terem.

S fagyjon meg aztán csöppös, vált hitedS nézz zöldbe�kék jég�prizmákon keresztülS lágy bámulást ne adj már senkinek.

Pillád már késett, friss nõdre se rezdülS úgy csüggnek rólad világok, szivek,Mint jégcsapok téli kunyhó�ereszrül.

NE HAGYJUK EL MAGUNKAT

Ady Lajosnénak küldöm

Hát adjuk az Álomnak magunkatS édes anyám, aki megöregedtélMiattunk gyorsan és sohse vettélGyér haj�erdõdbe újabb fésût,Ez álomban légy ifju delnõ.

458

Egy nagy�nagy dáma, ki egyszer eljõ,Ki soha, soha, sohase untat,Ki néz bennünket, csókol és üt,Édes anyám, aki megöregedtél,Ne hagyjuk el soha magunkat.

A LÓ KÉRDEZ

Nagy Endrének: a magyar Parlamentnek

Lovamra patkót senki nem veret,Be szerencse, hogy senki sem szeret:Kocogok, lógok követlen útonS hogy merre megyek, nem nagyon tudom.

S a rossz úton, mert minden ellovan,Felüti néha fejét a lovamÉs megkérdi, míg szép feje kigyúl:Hát mi lesz ebbõl, tekintetes úr?

459

IFJÚ KAROK KIKÖTÕJÉBEN

Lesznai Annának, ennek a nagyszerû nõnek, de sokkal inkább valakinekés nõnél különb s nagyszerû embernek kezébe helyezem e verseket, melyek egyvagy több fiatal nõhöz búgnak, epekednek, de vétkesek, tehát egy korrekt

Lesznai Anna védelmére, bizony, rászorulnak, s ez így van jól.

ÖREG LEGÉNY SZERELME

Tizennyolc évednek csodáját,Aranyos, szép lyány�ifjuságod,Titkaid és a várt titkokatAjkaiddal miért kinálod?

Fájó fejemet símogatvaNézz bele nagy, fáradt szemembe,Ma szeretlek és diákosanMegfrissült a csókjaim kedve.

Ma megbódulok friss testedtõl,Mint tubarózsa illatától,Ma szeretlek és fájdalmasanRejtenélek el a világtól.

De ha holnap ifjabbat látsz majd,Erõsebbet, szebbet, delibbet,Te, forró, kedves, kívánkozó,Megmaradsz�e hûnek, szelídnek?

Én nem hívlak, Te akarsz jönni,Ma még könnyû, szokott a bánat,Tán nem ölne meg a búcsúzás,Ma még irgalommal kívánlak.

Ma még futhatsz s itt hagyhatsz bátranImát s átkot összerebegve:Jaj, a te szép, gyönyörû nyakadNe kerüljön fojtó kezembe.

MERT SENKI JOBBAN

Úgy kellene fürkésznem a nyomodban,Kis életed álságát mintha bánnám,Mintha egy kicsi, hazug, halavány lyányFontossá lett légyen, mert szeme lobban.

460

S mert annyi ajkról, telt nadály, leválván,Csõröcskédet kívánom egyre jobban,Úgy kellene, hogy Vénusz a habokban,Csilló testtel káprázz, mint forró bálvány.

S bár ájulóan gondolok öledre,Csábító, hívó tündöklésöd vedd le,Hadd szabaduljon arcom, szemem, vállam.

S mért kell, hogy ravasz kis buksiddal tudjadVágy�tagadásom negédes�hazugnak,Mert senki jobban nem áhított nálam.

A SZÉPÍTÕ ÖREGSÉG

Kislyányom, most a vágyamnak örülj,Örülj e csodás, öreg repesésnek,Felejtsd a gyatra fiatalokat,Kik a csókkal sietnek vagy megkésnek.Tudod jól, hogy halásra számitokS amit az Élet elvett,Tán holnapig mind Veled pótolom:Halálosan szeretem a szerelmet.

Hetyke, kényes, várható ifjaidGerinc�könnyítõn bánnak el a csókkal,Hogy aztán még könnyebben fussanak.Én torkig vagyok minden földi jókkalÉs helyettük a Minden most Te vagyÉs Neked én a Minden,Itt vagy, bár hûtlen tervet tervezel,Soha, míg élek, el nem mehetsz innen.

Annyi és annyi feledt csók utánS Halállal küzdve, alkudva, ha est térÉs mindig várni, vágyni Tégedet,Te Élet, anya, Te gyermek, Te testvér.Ezt a szerelmet kitõl kaphatod,Ezt az összes szerelmet?Simogasd meg ritkuló hajamat,Sírj egy kicsit, kis, zavart Éva�gyermek.

461

Felejtem a jövõ sír�fogadótS elfelejtem, ami ért a világban,Mert utoljára van még valamim:Sárga, vidám, nagy szemeidben láttam.Ujjongj, kislyányom: Halál�tél havazS itt állok fehér hitben,Vágyban és mindent Neked áldozón:Öreg vagyok s szebb, mint egy ifju Isten.

HOLNAP IS ÍGY

Hogy tévedtem utat�vesztve,Mégse bánom:Hátha jövök nagyon gyorsanS Te még nem vagy, nem talállak?

Vörös hennás ujjaiddalNem intettél:Azt akartad, érkezzek meg,Mikor már ölelni�kész vagy.

Ha jó szót szólsz, kicsúfollakS hogyha bántasz,Megcsókolom a lelkednekMinden kicsi porcikáját.

Ajkad tele megvetésselS jó csókolni:Lecsókolom kósza vágyadS magam is az ajkaidról.

Áldom, hogy vagy s hogy Végzet vagy,Azt is áldom,Nem tudom, hogy tudsz jó lenniS ha csak rossz vagy, így szeretlek.

Holnap talán szöksz riadvaS meggyalázvaHagyod el hû, öreg párodÉs holnap is így szeretlek.

462

IFJÚ KAROK KIKÖTÕJÉBEN

Aranynak küldöm szégyenkezve

Gyulladj föl karcsu, piros Fároszom,Fiatal évek büszke toronyrabja,Lángoló arcod pírban hogy fogadjaDacos arcú, vén bolyongójátFöldöntúli, titkos, õs tengereknek.

Hol ájult, szent kikötõkben szeretnekS lecsavarják az Ég rossz lámpáit,Hol lángolnak Napok gyanánt a csókok,Onnan jött meg a te bódult hajósod.Szökött, futott, hogy szent, ellopott ÉjbenMesékkel és csókokkal bújjon elFriss karjaid meleg kikötõjében.

Aromáját számon mért keresedExótikus illatu, messzi nõknek?Minden más nõt azért csókoltam én,Hogy buja, nagy virágzásban elõttedBüszkén álljak tudós kertû szívemmel.Ezer virágot nyit a szerelemS én összeszedtem valamennyit: vedd el.

Titkon, míg vén arcom simogatod,Ifjú lyányság�kincseiddel ne kérkedj,Látod ezt az erõs bordás hajót,Alig születtél, hogy elindult értedS világokat járt, hogy hozzád térhessenS nézd vakító, nagy gyémánt�hitemet,Benne ragyog hozzám�hajlandóságodS nézd e rabolt, telt aranyserleget,Felében vér, felében Te jóságod.

Éveink számát ravasz, kis fejedMért vonja, tépi, töprengi, bogozza?Hozzám�vénülõn el kell majd hogy érj,Bolondságok közt fogyva, okosodva,De Te leszel legszeretettebb asszony.Minden más asszonyt megloptam miattad.

463

Ha csókunk közt titkos jajok riadnak,Légy büszke, boldog, kacagj föl, örülj:Urad siratják: engemet siratnak.S ha kisért a kiváncsi szerte�vágy,Öld magadba, mert úgyse lehetsz másé.Kikötõjébõl édes szerelemnek,Csudának, szépnek, mámornak és jónakNincs Isten, Erõ, Csók, Csoda, Halál,Mely kivontassa briganti�hajómat.

CSUPÁN MAGAMTÓL BÚCSÚZOM

Aranyom, én kies parti termõfádAkartam volna lenni.Zengõ tavaszú, õszi mámorú,Sok virágos, bûbáj�gyümölcs�hozóS nem lehettem, látod, semmi:Vén tarkómon a kétség megfogottS az életem is sietõs lett.

Valamikor csupán TetõledAkartam volna mindentS most mindenkitõl a semmitOlyan bolondul akarom,Minthogyha megint fiatalonIndulnék a Zavarba,Mely Életnek neveztetikS melynek beléndek�magvaibólRopogtató, friss fogakkalAnnyit ettem.

Nem szerettemSoha Náladnál senkit busongóbban,Vágyóbban és ismerõbben,Tenger�rosszban és csermelynyi jóban,Ahogy vagy és aki vagy.De, nézd, a napom olyan kevés,Elérni olyan lehetetlenS csapongni és tévedni százfeléOlyan gyönyörüség,Olyan vitézség, olyan hõs�tett.

Arany, ne hidd, hogy búcsuzom Tõled,Csupán magamtól búcsuzom.

464

MERT TÚLSÁGOSAN AKARLAK

Ki ott állott az útban,Ellökni mindig tudtamS ha az útfélre verlek,Szép arcodat emeld föl,Nézz reám, ríjj és nevess:Túlságosan kedvellek.

Ha megszidlak levélbenVagy pimasz fütyölésben;Vagy ha másnak kinállak,Hozd szívemhez a szívedÉs sirass, mert hazudok:Túlságosan kivánlak.

Ha hallod durva átkom,Halld ki, hogy szánva bánomMindet, mi ért, a bántástS mégis máglyára vetlek:Szégyenlem, hogy sorsommalCsipõd ringása bánik:Túlságosan szeretlek.

S a napok mulnak�mulnakS beteg szivembe fúlnakVágyaim szent Te�érted.Jönnek a téli varjakFeketén a hómezõn:Most már búcsuzok Tõled:Túlságosan akarlak.

MIKOR SZULAMIT ALSZIK

Kislyányom, elaludt Szulamit,Friss csõrödet add ide most már,Pompás, drága, kicsi tiglicem,Álljunk meg már a Bizonyosnál.Csönd, jaj, vigyázat,Add ide, édes, kicsi lyányom,A szádat.

Hogy tegnap még úgy járék valaKörülötted, mint öreg bátyád,Nem baj: hiszen asszonnyá teszenEgy perc, melyben tested kivánják.Csönd, jaj, vigyázat,Add ide, édes, kicsi lyányom,A szádat.

465

Asszonyosodó, szent kedvedetFizetem nagy megifjodássalS be jó volna, hogyha SzulamitÉpp most álmodnék dúsat mással.Csönd, jaj, vigyázat,Add ide édes, kicsi lyányom,A szádat.

A VÁLLAD, A VÁLLAD

Ájultan és káprázón néztelek,Arany, valóság, kóborlás, itthonS láttam mindent,Mitõl borongtam s bolondultam titkon.És ha szivemet százszor döngetem,Rosszul dobog tovább is ez az állatS csak a szemeim becsületesek,Jók és biztosak,Végigsimítják édes testedetÉs azután havasan megmarad,Havasan, csillogón, de melegenA vállad, a vállad.

Minden szavad, ígérésed hazugS háborító, dacos, nagy meztelenségedÕrjít, lázít,Dühít s meggyõz, megtör, aláz, csókoltat,Jaj, szégyenlem, nagyon szeretlek TégedS a vállad, a vállad.

Ájultan és gyönyörûn néztelekÉs ostobául mindig szebbnek látlak:Láttam mindentS mindenestül buta�nagyon kivánlak.És ha százszor lesz világ a világS ha ajtómnál asszonyok százan állnak,Bársonyos síma tested megmaradNekem s csak nekem,Mert imádom mindenekfölöttBárkámnak fehér Ararátjait,A vállad, a vállad.

466

A BOZÓT LEÁNYA

Egy lyány bujt ki a BozótbólFázós, õszi délelõttön,Bekacagott az arcombaS meleg mosolyt s õszi rózsát dobott reám.

Nem külömb a többieknél,De hozták a lelkem sodra,De hozták a váratlanságS friss vállait megrángató idegei.

Mikor eltünt, lecsüggedtem,Hogy újra jött, fölaléltam,Szégyeneltem, ha hiányzikÉs dühöngtem, mikor újra megérkezett.

S úgy mondtam el doktoromnak,Mint éjenti köhögésem,Mint szivem halál�zörgését,Mint valami közönséges kór�tünetet.

Úgy mondtam el: Bozótból jött,Honnan jött már néhány asszonyS hogy nekem már nem is illikNõt fájlalni, nõt kivánni, nem is szabad.

S úgy mondtam el önmagamnakA lyányt, ki jött a Bozótból,Mint az én hõs életemnekLyány�találó, drága, fájó szimbólumát.

AZ ANGYALOKNÁL BECSÜLETESEBBEN

Homlokomra várom puha kezétÉs a szivem tájára, hogy itt fekszem.(Mondd csak, hogy a Te nagy várásodat,Édes Senkim, sírták�e már szebben?)

Ha befutkosná ajka arcomatS ha lezuhanna fojtódott nyakamra.(Bíztak�e már ennyi igéretetA te kényes, forró ajakadra?)

Ha testének közeles bársonyátÖssze�vissza zilálná durva vágyam.(Mondd, kislyányom, fertõnek tartanádAz én süppedt, beteg, búsladt ágyam?)

467

Ha elpihenvén szállna ránk a csöndS csak úgy álmomban sírnék föl jajongva.(Ugye, rájuk rántnád lángostorodAz ablakon betévedt angyalokra?)

HOLNAP TALÁN ELKÜLDÖM

Holnap elküldöm, vagy holnap belehalok.

Együgyû, éhes, kis, pesti leány,De elsõ és legszebb, midõn kigyúlLelkemnek asszony�olajos mécseseÉs egyszerre ûzöm és hivom:Coki, gyere, te szent, te imádságos,Senki és semmi, Budapest leánya,Te, árvetette és partonmaradt,Különös lénye az Ördögnek,Ki miatt néha�néha újbólMár zsoltárosan megint Istent hiszek.Csak a tied még az a napom is,Amit hetyke, kis tested megtagadS elbúsulok én szörnyü sorsomon:Hát annyi asszony�lutri utánEz lett az én fõnyereményem?Kell és nem kell, de poklosan tudom,Hogy van s gyönyörködik kinomban,Mint szivárvány a jégverés után.Hasonlítom a többiekhezÉs szánva�szánom vén�magamat,Ki sorsát érte, de ilyen sorsot.Minden nõt benne szeretgetekS egy kicsi�kicsi nõi érdemSincs talán benne, avagy benne vanMinden nõ az életben és világban:Együgyû, éhes, kis, pesti leány.

Holnap elküldöm, vagy belehalok.

AZUTÁN VÉGE VOLNA

Csak szaladnál már ifjaid után,Kezdenéd már soruk fiataloknakS diadaloknak,Kik ostorozva megvágyatnak hozzám:Én elébed kárörvendésemetFinom gúnyú, negédes arcon hoznámS azután vége volna ennek is.

468

Szepegve, amíg mind elzokogodSzerelmeidnek sok fuserált óhját,Sok légióját,Sovány szivem hogyan meghízna tõleS elpityergett csalódásaidVolnának az én életem tetõjeS azután vége volna ennek is.

Talán majd még boldogságot hazudsz,Ifjuságodnak illik a gonoszságÉs illik hozzádÉs illik nekem csömörült nézésselNézni pattogó bokáidat:Vajjon kivel és vajjon merre mész el?Azután vége volna ennek is.

FEKETE VIRÁGOT LÁTTÁL

Fekete virágot láttál,Különös volt, tehát letépted,Bocsásson meg neked a ledér Isten,Hogyha ez vétek.

Szívet láttál mészárszékes,Hajnali, nagy, vásárló útban:Az én szívem volt, szeretted és ízlett,Csak én nem tudtam.

S most itt volnék követelve,Én, szegény, gyarló és kijátszottS kijáró vérdíjad viszed el tõlem:Az ifjuságod.

469

SZENT LÉLEK KARAVÁNJA

Szeresse e verseket, ha tudja és szereti, másoknál jobban Jászi Oszkár, vezéremés testvérem.

IGAZ, UCCAI ÁLMOK

Révész Bélának küldöm

Igaz uccák a köves uccák,Hol nyílnak a halál�növények,Virágokként nyílnak a kövekS ha jönnek a hóhér�legények,Mellüket virággal dobálják.

Igaz szerszám a vad gép�szerszámS ha szíve csordul ezereknek,Duzzad a gép és romba röpülS mértföldekre is megremegnek,Kik élnek mások életébõl.

Igaz ima a szitkozódás,Veszekedett és átkos átok,Amikor épülnek dühösenKövekbõl, kínnal, barrikádok:Trónjai az igázottaknak.

Igaz élet a szörnyû VárosHalálnak s élet�kultúrának,Ahol készül a bosszús Jövõ,Átok, szeretet és bocsánatS ahol minden harcos egy Krisztus.

Igaz álom a merész álom,Hol megnõ az álom mezõjeS ahol minden ember, ki igaz,Másiknak dacos szeretõjeS ahova majd vérhajók visznek.

470

HOGY MA VAGYUNK

Kardok, puskák és lópaták,Tobzódjatok csak összevissza,Várja a föld és boldog is,Mikor izgult vérünket issza.Boldogak vagyunk, hogy ma vagyunkÉs boldogak, hogy sokat érünk.A mi vérünk, a mi vérünkMa minden, ma minden.Boldogak vagyunk, hogy ma vagyunk.

Élet, mely rossz láz és nyomor,Groteszk semmijében mit adhat?Te, szent, föllázadt indulat,Halálodig maradj meg önmagadnakS csúf életnél szép kirohanásMennyivel élõbb, jobb és szentebb:Ma elszántságok kedvesebbekS ha élünk, nem élünk,Boldogak Vagyunk, hogy ma vagyunk.

ÉNEK ARATÁS ELÕTT

Bölöni Györgynek küldöm

Hamu alatt parázsló harag,Ökölbe szorult, rázó kezek,Irgalmatlan, dühös kiáltás,Közeleg az ünnepetek.

Aratásra készülõ mezõk,Torkon�akadt, gyûlölõ szavak,Kaszák, mik kiegyenesedtek,Ünnep készül, piros, szabad.

Indul a vén, magyar tespedés,Pattan a feszült, ostoba húr,Nagy gõgök félve összebújnakS a tisztes, nagy csönd meglapul.

Magyar ünnep lesz az aratás,Aratni búzát, vért, fejet:Nõ a dühösök szent szektája,Aratás lesz, ne féljetek.

471

SZENT LÉLEK KARAVÁNJA

Egy Szent Lélek nevû kereskedõEgykor sürgõs, nagy rendelést adott.Jövünk száz sarkából a világnakVillámmal, gõzzel, szekérrel, gyalog.

Tevékkel vágtuk át a Szaharát,Drága portékánk részben megavult.De Szent Lélek már ezt így kivánta:Egy kicsi Jövõ, egy kicsi Mult.

Buddha, Mózes, Jézus éltek velünk:Igemálhákkal rakott az agyunk.Miként igérted, vedd át az árut,Fizess, Szent Lélek, éhesek vagyunk.

Oh, mi, szegény, szomoru kupecek,Eszmék vivõi, büszke Szolonok.Krõzusok élnek víg dõzsölésselS a mi kincsünk és sorsunk: a homok.

Hosszú tíz nap volt: sok ezer éves.Hazudtak minden Pünkösd hajnalán.Tüzes nyelvekre, meleg aranyakraRászolgált immár ez a karaván.

Becsületes, részeg, okos fejünkMindig másért fáj. Megejti a SzóS úgy futunk el ön�boldogságunknál,Mint szép tájnál bamba kéjutazó.

Elherdáljuk a vérünk és inunk,Minket kezdettõl jégesõ mosott,Földet szereznek, bankót csinálnakSok ezer év óta az okosok.

Hajh, Szent Lélek, nem vár a karaván,Éppen elég volt az eszme�evés.Viharverten és sakáltépettenVárjuk: jöjjön hát a kitöltetés.

Fizess, Szent Lélek. Sok volt egy kicsitEz a bús, bolond, ingyen�szerelem.Ím, megérkeztünk s véres árnyékokCikkáznak rózsás Pünkösd�reggelen.

472

RENGJ CSAK, FÖLD

Tisza Istvánnak küldöm

Az úr�Hunnia dõzsölt hát megintTornyaiból bátran lekönyökölveS csak pribék�hadát intve uszitón,Bús lázadóit hogy ölje, hadd ölje:Régi dal, régi dal.

Rázta csöngõjét alkov�ágy�csucsán(� S lent vad õrjöngéssel ölték a népet,Ezt a csúffá�tett, örök hajadont �)A bujtó, új, kan Báthori Erzsébet:Régi dal, régi dal.

Szorgos munkának magva hulldozott,Zendült búnk zaja száz országig zendülS ülnek atyáik példái szerint,Mert õ népetlen pusztáikon rend ül:Régi dal, régi dal.

Orrlikaik már így tágultanakEzer éve, vagy több idõvel óta.Járta a bárd és a négyeltetésS földrengésre lezúgó, úri nóta:Régi dal, régi dal.

De rengj csak, Föld, mert elvégeztetett,Õs, buta tornyok bábelien esnekS, hajhó, majd véres, szép uccák soránBõsz torony�lakók romok alá esnek:Régi dal, régi dal.

MI KACAGUNK UTOLJÁRA

Csitt, kuss, mert háboru lesz,Így szólanak a belül�háborgóknakS félek, hogy nyilt tengerenMegáll a hõs, rakétás, büszke csónak,Mely armadákat elsüllyesztne.

Hát hozzák a háborút,Hát vigyék el mészárszékre a testünk.És mégis csak mink vagyunk,Kik megdöglünk, de kik semmit se vesztünkS csónakunk dagad Albatrosszá.

473

Mi parancsolók vagyunk,Lelkünk redõnye néha leeresztve,Hõs csónakunk néha áll,De mink fogjuk váratlanul keresztbeDöntni nagyurak számitását.

Csináljanak háborút,A mi örök háborunk sokkal készebb.Nekünk öntik a csodátEmberei a büszke ember�észnek.És mi kacagunk utoljára.

BARANGOLÁS AZ ORSZÁGBAN

Csönd van és csöndben barangolok énE kis Guignol�országocskán keresztül,Hol füröszt mindent piszkos, õszi árS ömlik a könny nádas kunyhó�ereszbül.S e nagy halkságnak ül dombtetejénBizakodón s hencegvén, mint a páva,Gazemberek vadászó, nemtelen,Puskás, bitorló, úri társasága.

Egy�egy városból gyárkémény s toronyBús�viaskodón a szemembe tûnnek:Mennyi rokkant sírója s koldusaSzolgál és hallgat itt körül a Bûnnek.S mint veszekedett, õs�barbár toron,Díszes leventék ember�szívet falnakS a régi, lázadt jobbágyok sehol,Ma is élnek, ha eddig meg nem haltak.

Ma is élnek, de most lelkük: a Csönd.Csönd van, igaz, de soha ilyen csöndet:Fél�ország nehéz melleibõlFekete és vörös bosszuk hörögnek.Falura város csönd�jellel köszöntS szörnyû szava lappang e néma jelnek:A titkos átkok halk tárnáibanSohse hallott pokolgépek hevernek.

A Csönd fog itt mindent megváltani,Süket ölén alusznak robbanásokS ez a kicsi, ezerszer lekötöttOrszág robban. Mikor télbe beásottBitorlói meg fogják áldaniMeleg sarcát e hideg, csöndes rögnek,Váratlanul, taposón, hirtelenA titkos ágyuk dühvel földörögnek.

474

ROHANUNK A FORRADALOMBA

Garami Ernõnek küldöm

Utólszor raktak katonákat,Pandurt s vérebeket nyakunkba:Végig�kacag vidám testünkönGyõzedelmes tervünk: a Munka.Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek,Rabságok, sebek, búk és keservekIzzadtságos, rossz magyar földjétS ha most támadunk, le nem vernek.

A csúf Halált itt vetették elSoha�soha ki�nem�kelésreÉs ma mégis a Duna�tájonLegbujább a harag vetéseS itt liheg a Halál virradatban,Mint szabadulás hite a rabban,Ez a legkülömb élet�sejtõMa nálunk jár�kél legvigabban.

Néztek bármerre, sorsot láttokÉs isteni robbantó kedvet,Élettel�kínáltak aggódnakS buta haldoklók lelkesednek:Nép készül az ó selejtes bûnreS mielõtt a régi mód letûnne,Már összefogva az új itt állGlóriásan és fölkészülve.

Minden a Sorsé, szeressétek,Õt is, a vad, geszti bolondot,A gyujtogató, csóvás embert,Úrnak, magyarnak egyként rongyot.Mert õ is az Idõk kiküldöttjeS gyujtogat, hogy hadd hamvadjon összeHunnia úri trágyadombja,Ez a világnak nem közösse.

Bécs, babona, gróf�gõg, irigység,Keletiség, zsandár, alázat,Egy Isten se tudná lefogniEreinkben ma már a lázat.Ma még tán egymást összetévesztjük,Holnap egy leszünk, észre se vesszük,Ölés s tisztítás vágya gyult itt,Tegyünk a tûzre, ébresztgessük.

475

Hallgassátok az esték zümjétS friss sóhaját a reggeleknek:Budapestnek futós utcáinS falvak csöndjén dühök remegnek.Süpped a föld, ha súlyosat hágunk,Olyat látunk, amit sohse láttunk:Oldódik a nyári melegbenFagyos, keserves magyar átkunk.

Eljött hát végre a pusztánkbaIsten szent küldöttje: a Sátán.Szûzek voltunk a forradalmakMagas, piros, hõs nászi�ágyán.De bõrünk alól kisüt lobogvaMár vérünk, e bús, mindeddig lomha.Csönd van, mintha nem is rezzennénkS rohanunk a forradalomba.

ÚJ TAVASZI SEREG�SZEMLE

A Galilei�körnek küldöm

Robogj föl, Láznak ifju serege,Villogj, tekintet, világbíró kardunk,Künn, a mezõkön, harsog a TavaszS mi harcból harcba csapat�szemlét tartunk.

Mi szétáradtunk ûzhetetlenülS hol élet zeng, ott vívódva mi élünk.Kis, romlott ország vén kadáverétFûti élettel a vér, a mi vérünk.

Száguldva jártunk s most megpihenünk,Hol friss szivek, szomjas szemek fogadnak:Vérbe vágyódunk, mink is vér vagyunk,Piros kedvû, új ütemû lovaghad.

Kik voltunk tegnap ködrongy�fantomok,Csatákat gyûrünk megemberesedve,Tegnap még buták tréfája valánkS ma vagy holnap már Isten legjobb kedve.

Futótûz volt a sárkány�paripánk,Bevett vár minden óvhatatlan szándék,Ölünkben szabad, új és rombolóGarmadával a megváltó ajándék.

476

Mise, tömjénfüst, dicsõ babonákDõlhetnek ránk már bús, keserû tûzbe,Hálózva fûtjük mink az ereketÚj élet�mûként, ûzetve és ûzve.

Szétcsörtetett a Láznak csapata,Betût, vonalt, színt és hitet kiváltott,Hályogot tépett a magyar szemenS mink nézhetjük most vele a világot.

S hiába: a vakság már nem magyar,Nincs magyar glóbus és a magyar észnekMeg kell tanulni a mi ütemünkS nem magyar sors az ábrándos enyészet.

Átváltódik, kit lázunk megkerül,Mélyül s tornyosul gondolat és álom,Megrázkódik újat lesve a szívS minden szokottság fojtogat, mint járom.

Igy lettünk mi az új�látó szemek,Új rezdülés és ünnep az idegben,Hit, vágy, cél, csók mind�mind azóta más,Mióta mi lüktetünk a szivekben.

Ki minket üldöz, szívét vágja ki,Ki minket nem ért, önmagát gyalázza,Mert ott vagyunk mi immár mindenütt:Új a világ nálunk is már, hozsánna.

Tûz, vér, láz, újság, boldog változás,Csupa teremtés lángol a szemekben,Örök tavasz, örök forradalom,Óh, ékeskedjél mindig ékesebben.

Robogj föl, Láznak ifju serege,Villogj, tekintet, világbiró kardunk,Künn, a mezõkön, harsog a Tavasz,Harsogó Tavasz, kisérd el a harcunk.

A TÛZ CSIHOLÓJA

Csak akkor születtek nagy dolgok,Ha bátrak voltak, akik mertekS ha százszor tudtak bátrak lenni,Százszor bátrak és viharvertek.

477

Az elsõ emberi bátorságÁldassék: a Tûz csiholója,Aki az ismeretlen lángraÚgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogvaFogadta szent munkája bérét:Még ma is minden bátor emberCsörgedezteti az õ vérét.

Ez a világ nem testálódottTegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:Legkülömb ember, aki bátorS csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,Kényes bõrét gyáván nem óvja:Mint õs�õsére ütött Isten:A fölséges Tûz csiholója.

ENYHE, ÚJÉVI ÁTOK

Hogy ragya verjen, marjon mindenütt,Hogy jõjjön a döghullák varjaMindenkire, aki vén, savanyúAkaratát most piszkosan akarjaLelkünkön és a szennyes Hunnián.

Hogy tébolyodva lelje meg eszét,Hogy lásson egy rövidke órát,Melyben halkulnak a gondolatok,De hozzák már a vétkek megszabóját:Fráter, gyermekeidben bûnhödöl.

Kilángol ez a sokszor lecsöpültOrszág: vegyes, vad bánatávalÉs hogyha volna Isten, számitó,Ki kicsiny bosszút állani nem átall,Latrainkra tûzzel lesujtana.

Hogy fussanak rá minden nyavalyák,Hogy a törés jó kedvvel törje,Akarásunkat durván az, akiBánatokig és átkokig gyötörte:Ez a gazember még lakolni fog.

478

DAL A HAZUGSÁG�HÁZRÓL

Pavlik úrnak küldöm

Bécs felõl sodrott, õsz Duna�habokTitkukat s hozott parancsukat zúgják:Zsibongj föl újból, szép zsiványtanya,Ékes kövekbe fölburkolt Hazugság.Száz zsandárunk és katonánk vigyázMinden vásárolt, zsoldos úri bõrre:Paprika Jancsik, Pintye Gligorok,Forverc, elõre.

Bánatok, kínok, mint vad keselyûk,Falánkoznak a milliók szívébülS mulasztott étek, öröm és gyerekHelyén a Burg szuronyhalma épül.Megfojtódik Európa közepénEgy szép népség, már álomban is põre,De élnek a kufárok s vett urak,Forverc, elõre.

És nézd, világ, e rongy komédiát,Hol csüggedt nézõk a legnemesebbek,Hol eladnak sok munkás�milliótCudar, eladó, úri keveseknek,Ahol az Élet ellen összefogCézári gõgös s magyar úri dõre,Ahol régi dal már a becsület,Forverc, elõre.

De egyszer majd meging a Palota,Fölindulóbban, minél jobban késikS meghallhatja a közönyös világHalottaknak hitt lelkek ébredésit,A Hazugság�ház kap új lobogótMajd a Dunára lenézõ tetõreS addig, urak, tûzre az olajat,Forverc, elõre.

479

A MEZÕHEGYESI HÁBORÚ

Vezérkarunk fõnökének küldöm

Drága istállókban kényes paripák,Tíznek vagy húsznak millió az ára,De piszkos csatakban, éjszakán, ködön,Hurcolják gyilkoló próba�csatáraA fiainkat Mezõhegyesen.

Világ bámulja a hõs komédiát(Nérók új cirkuszt mindig csak kilelnek)S a kényes, becézett, drága fajlovakA puska�robra horkanva figyelnek:Durvult a világ Mezõhegyesen.

Egy nagyúri, hideg szemöldök�vonásS tizenként hullnak síri, hideg földreÖrvendõ halál�sóhajjal a fiuk,A többi marsol bután, összetörve:Most nincsen pardon Mezõhegyesen.

S hogy százezreknek a szivén már dobolNagy, világgyúró harcnak a dobossa,Hogy komoly játékot akar a világ,Mely rablott hitét, javát visszahozza,Mit is sejtik azt Mezõhegyesen?

Ideges urak s ideges paripák,Ma az övék a lelkünk�testünk, minden,De veri a dobos az új riadót,Szívrõl szívre adva a szíveinken.Titkon zúg már tán Mezõhegyesen.

RÉGI ÉNEKEK EKHÓJA

Ne kötõdj velem, Sátán, ne kötõdj,Fáj még a seb és nem hegged hamar,Hát igenis, igenis, igenis,Azért éltem tragikusan, bután,Mert a sorsom magyar.

Lám, miért kergetted el mosolyom,E szépen betanultat,Hát igenis, igenis, igenis,Most már megint ezerszer átkozomA multat, a multat.

480

És bánom is én, bánom is én,Hogy sírni újra merekS hogy kitört õsi barbárságom,Megvasaltságom kinevetikA vasalt emberek.

Rejtegettem magamban, mint HalálCsúnya, gyáva gondolatát,Utálatos mentségetS mint erdõ a csenevész,Legutolsó vadát.

De most szökell belõlemFekete Égig futva:Hát igenis, igenis, igenis,Életem magyar átkokFröccsölõ szégyen�kútja.

Ne kötõdj velem, Sátán, ne kötõdj,Láng�villád mindent fölkavar,Hát igenis, igenis, igenis,Csúf és borus csak az az életemben,Ami magyar.

A GYÁVA HATALMASOK

Parancsolnak, de gyönge hittel,De elbánnak a komisz szeliddel.

S ha vár a népség szépet tõlük,Van nekik mindig jó fagyos téljük.

S ha jár a Sors és Sorsot járnak,Õk gajdolnak elébe a Nyárnak.

Óh, nagy dolga a dolgosoknakMilyen kevés a hatalmasoknak.

Nagy pulyaságban milyen gyávákS mégis a mi erõnket kivánják.

481

MEGÁLLT A SORS

Ha voltatok valamikor, most gyertek,Legendák, õrültek, JézusokS Jézus�kori, kávé�szín fejedelmek,Csodálatosak, ajándékosak,Hajbókolók jászol�bölcsõ elõtt,Hol születik örök�újból a Gyermek,Hol születik s mindig mi születünk,Okvetetlen, didergõ JézusokS talán egy a többinél Jézusabb:Gyertek már, legendák, õrületek.

Józan, szabályos eszünkben elhunynakJózan szabályok, mert lángol a Föld,Mert vér�szekérnyoma van a Tejútnak,Mert lángol az Ember, lángol az Ég,Mert látjuk a futóknak seregét,De nem tudjuk, avajjon merre futnak,Óh, hogy olyan titkosak a futókS hogy néha úgy látszik: a Sors megállS talán megfagy mindannyiunk szive,De mégse, hajrá, mert lángol a Föld.

Iszonyatban születnek ma a kölykökS a most haló: dühödt, vígasztalan:Minden rém�lávát a hitünkre öntöttA Nap, ez a mindig tréfálkozó,Ki Jézust és néger királyokatUgyanazon dölyffel köszöntöttS ki úgy adja ma a derék hitet,Mint holnap az esztelen tagadástS ki által ma nagy Isten a szivünkS holnap talán dühödt, vigasztalan.

Ma áll a Sors és nyilallnak a gondokS vén Sors meddig állsz véres gát elõtt,Meddig járathat véled bús�bolondotEmber�kinunk õstanuja, a NapS a bölcs királyok s bölcs õrületekEltépik a Jézus�legenda�rongyot?Vagy lehúzzuk Egérõl a NapotS az Ember istenként talpára állS szitokkal szól a véres gát elõtt:Átugorlak s jöjjön a többi is.

482

KI LÁTOTT ENGEM? � 1914

Ignotusnak, az én fejedelmi Ignotusomnak küldöm és adom ezt a könyvet,Neki, aki talán már régen lát és meglát engem.

483

KI LÁTOTT ENGEM?

Volt nálamnál már haragosabb Élet?S haragudtam�e, vagy csak hitem tévedt?

Szívem vajon nem szent harang verõje?Vagyok csakugyan dühök keverõje?

Kit mutatok s mit kutató szemeknek?Nem csalom�e azokat, kik szeretnek?

Szeretem�e azokat, kiknek mondom?Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?

Ennen dühöm nem csak piros káprázat?S azok forrók, kik közelemben fáznak?

Bolond tüzem alágyujt�e sziveknek?Szeretnek�e, kik szerelmet lihegnek?

Csókos szám miért tör szitokba rögtön?Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?

Pótolnak�e életet élet�morzsák?Érdemlem�e szánásnak csúnya sorsát?

Szabad�e engem hidegen megértni?Szabad közönnyel elõlem kitérni?

Gerjedt lelkemnek ki látta valóját?Ki lát, szivem, sebes és örök jóság?

Istenülõ vágyaimba ki látott?Oh, vak szivû, hideg szemû barátok.

484

KÉNYSZERÛSÉG FÁJA

Hatvany Lajosnak, akit bármikor, bárhogyan is a régi barátságommal szere-tek s fogok szeretni.

MEGINT NAGY VIZEKRE

Kedves, jó Földesi Gyulámnak, az Ady�versekpoéta�adminisztrátorának

Be szikkadt szájjal mosolygok megint,Száraz bölcseség vén aszálya bennem:El kell már megint nagy vizekre mennem.

Hajh, nagy vizek és sírós örömökÖrök felhõzõ, szent párás tájéka,Vársz�e reám még kísértettel néha?

Visz�e csónakom, a szenvedni�vágy,Olvadó és bús üdvösségü ködbenS villámos zápor zuhog�e köröttem?

S piros csónakkal indulok megint,Szívem a lapát az evezõ rúdján,Félelem nélkül félõs bajok útján.

Dacos, jaj�záró ajkat akarok,Szivet, mely örvényt paskol újra bátranS mindig több veszélyt, mint amennyit vártam.

Piros a csónak, bátor a lapátS ha aggul, gyöngül egykori hajósa,Tengeren pusztul, mintha ifju volna.

A PERC�EMBERKÉK UTÁN

Otthon bolondját járja a világ,Majmos, zavaros, perces, hittelen,Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,Fenn zûrös, olcsó, kis komédiák.

Magyar Bábelnek ostoba kora,Ments, Atyaisten, hogy benne legyek:Engemet kötnek égbeli jegyekS el kell hogy jöjjön nászaink sora.

485

Most perc�emberkék dáridója tart,De épitésre készen a kövünk,Nagyot végezni mégis mi jövünk,Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Robogok honról rejtett vonaton,Ebek hazája ma, nem az enyémS ha marad csak egy hivom, szent legény,Még a holttestem is ellopatom.

Ez a ricsaj majd dallá simul át,Addig halottan avagy éberenPihenjen a szent láz s az értelem,Míg eltünnek a mai figurák.

Magyar leszek majd, hogyha akarom,Ha nem sutáké lesz itt a világS fölcsap minden szent és igazi lángRejtekbõl avagy ravatalon.

MEGINT SOKAN NÉZNEK

Jó Zubolynak küldöm

Megnézem magamat:Megint sokan néznek:Vagyok érdemeltje,Vagyok�e valakijeE sokan�nézésnek?

Olyan messze esikTõlem már a hívság,Hogyha megtörténnék,Más akkor se volna, mintSzomorú csacsiság.

Vén, léha életem,Légy tanum e pörhöz,Lásd, hogy idõm örvényS úgy futnak el napjaim,Hogy nap napot tördöz.

Óh, milyen szamarak,Kik úgy szólnak rólam,Hogy a dolgom rendjénS hogy csillámlón jól�vagyokS testem�lelkem jól�van.

486

Édes barátiság,Kétkedõ barátság,Édes mégis�tartás,Be jó, hogy napjaimatMégis�mégis tartják.

FÖL, FÖL, URAM

Gebhardt Ferencnek küldöm szeretettel

Kihálom a testem és lelkem,Kinyargalom rest magamat,Valami tán marad,Vagy tán nem is marad,De nem marad vágytalan órám.

A titkos Élet szívvel szór rámFényekkel toldott fényeket,Csak neked,Csak neked élek, csak neked,Vágy és anyádnak, aki: Élet.

Néha�néha úgy�úgy elszéledDölyföm, rangom, nevem, hitemÉs semmiben,Már�már semmibenSem bízok és szünök valómban.

Föl, föl, Uram, nem mindig jóbanAdódik az elélnivaló.De élni: ez a jóS úgy jó, ahogyan aki élÁlmomban, tettben vagy csak szóban.

VÁGYNI HOGY SZERETNÉK

Kaffka Margitnak küldöm, a nagy írónak,félelmetes barátnak, de derék embernek

Hiszen jó volt magamban,Magamért és magammal élni,De ezt a boldogságotOlyan jó volna fölcserélni.

Valami furcsa kékkel,Egy õsi s csak holnap jött mával,Valami kidacolt, nagy,Kínra�hajló romantikával.

487

Óh, vágyni hogy szeretnék,De nem vággyal, aki csak percnyi,De vággyal, amellyelÖrökig ki lehet telelni.

(Üzenet)

(Margit, egyfajta a fajunk,Be nagyon nem itthon vagyunkS be nagyon itt kell nekünk lennünkS be kár ez a sok furcsaság:Csak tépik lelkünk, a lazát,Kit õseink feledtek bennünk.)

HUNN, ÚJ LEGENDA

Hatvany Lajosnak küldöm szeretettelés hálával azért, mert szeret, bánt és félt

Minek a tanács, jóslat, aggodalmak?:Gesztusaim élnek, míg meg nem halnakS életemnek csak nézõi a maiak.

Messzirõl és messzire megy ez életS csak: élet ez, summája ezrekének,Örök, magyar határ�pör, meg nem szakadott.

S életük ez a mérsékelt csodáknak,Mikben mégis õs állandóság vágtat,Hunn, új legenda, mely zsarnokin életik.

Másolja ám el életét a gyönge,Fúrja magát elélten a göröngybe,Voltom, se végem nem lehet enyhe szabály.

Ha ki király, Sorsának a királya,Mit bánom én, hogy Goethe hogy csinálja,Hogy tempóz Arany s Petõfi hogy istenül.

Nekem beszédes költõ�példák némák,Sem a betelt s kikerített poémák,Sem a mutatványos fátum nem kenyerem.

Bennem a szándék sok százados szándék,Magyar bevárás, Úrverte ajándékS lelkem: példázat, dac�fajok úri daca.

Zsinatokat doboltam, hogyha tetszettS parancsoltam élükre seregeknekHangos Dózsát s szapora Jacques Bonhomme�ot.

488

Százféle bajnok mássá sohse váltan,Ütõ legény, aki az ütést álltam:Így állva, várva vagyok egészen magyar.

Vagyok egy ágban szabadulás, béklyó,Protestáló hit s küldetéses vétó:Eb ura fakó, Ugocsa non coronat.

Ki voltam öreg grammás�diák korban,Égnek lendülten s százszor megbotoltan,Külön jussom: vénen is diák lehetek.

Kalapom, szûröm, szivem förgetegben,Nézik a vihart, hogy ki bírja szebbenS visszapattog róluk jég, vád és szidalom.

Külön alkuja lehet a Halállal,Akit, amikor milliókat vállal,Nem bámitott az Élet sok, új kapuja.

A tolakodó Gráciát ellöktem,Én nem bûvésznek, de mindennek jöttem,A Minden kellett s megillet a Semmisem.

Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga,Hulltommal hullni: ez a szolga dolga,Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel.

ERDÕBEN, ESÕS DÉLUTÁNON

Révész Bélának küldöm, a régi Révészneka régi Ady

Lanyhán irigylem aViadal�évek kapott szitkát, gúnyját:Megszokják vagy megunjákAz embert az emberekS az évek és a kedvek úgy szaladnak,Mint páholt hadseregS koldusként járok a nyomábanA menekülõ, gyáva hadnak.

A fajtám?:Mindig ritkábban gyujt a harag.Száz bûnöm?:A legszebbje mind elmaradS már alig�alig érdekelEgykor imádott, furcsa sorsom,Olyan lett, mint lopott kalap,Titokban hordom.

489

Az asszonyom?:Ha ifjabb lennék, tán szeretne,Igy csak egy renyhe,Lassú, kis igéretûPillantást küld elvétve,Én pedig másolt, régi lázaimatKüldöm cserébe.

Még megbocsátniSzeretek, ha nagy bûnök akadnakS másoknak inkábbÉs néha�néha magamnak.És szeretem az embereketSzánva, õszintén:Egy kicsit valamennyi úgy jár,Mint én.

AZ EGYEDÜLISÉG VIGASZA

Kabos Edének, atyai barátomnak

Barátok, brávók, hívek, ellenek,Kiknek tetszettünk és tetszett tetszeniS evoé, még az asszonyok isElmaradoznak.

Így épít a Sors hõs életeketS velük, jaj, bölcsen s ígyen tréfálkozik:Ne nõjjetek, fák, az egekigS szívek magasra.

Tudtam a tréfát, azért mentem beleS áldom a Sorsot: velem tréfálkozottS lelkemben száz hõs élet maradtMagam maradván.

AZ ÉN INGOVÁNYOM

Kedves kis titkáromnak küldöm

És így járunk az ingoványon:Valami hõsen elesettBajnok sorsát nem is kivánom.

S mindig ha ingoványra lépek,Bajtársam még mindig akad:Bátor szivû és jó legények.

490

Hõsök sorsát nem is kivánom,De szeretem, ki tart velem,Tiszta erdõn vagy ingoványon.

»A XXX�IK SZÁZADBÓL«

(Wojticzky Gyula, ifjú költõtársam ilyen címûverseskönyvébe írtam, és nagyon szívesen,

prológusként.)

Jó fiam, ma minden magyar elválik,Ki messze, ki messzebb,De Magánál, fiam, még az IdõbeKandibb szemet tán senki sem meresztett:Be messze él már, jó fiam, mitõlünk.

Szép átálmodni magunkat a másba,A nincsbe, a szépbe,De ezer évet sietni s nem élni,Édes fiam, nem irigylem érte,Mert jaj annak, aki kihull a Mából.

Szabad készítni arasznyi jövõket,De élni nem mással,Mint a nekünk régen parancsolódottKínságos és mégis szent, mai Mával.Ez tán több, mint a XL�ik század.

A KÉNYSZERÛSÉG FÁJA

Schöpflin Aladárnak, jó hittel és szeretettel�Vajjon szednek�e a tövisrõl szõlõt vagy

a bojtorjánról figét?�(Máté evangéliuma VII. 16.)

Gyöngülnek ágaim,Húzza a sok gyümölcs,Húzza a sok igenS a megcsúfolt nemekRozsdákkal megírvákA leveleimen.

Szõlõ�termõ tövis,Fügélõ bojtorján:Teremni lázadónNem lehet, nem lehetS mint békés jobbágy�faFizetem az adóm.

491

Nem tudok, nem tudokRendet megcsufolniS nagy másitó erõtFöldrõl kacagni föl.Bénultan hajlok megTisztes muszáj elõtt.

Füge a fügefán,Szõlõtõkén szõlõ,Hasztalan, hasztalan,Szabva kegyetlenülA nagy Élet�kertbenMindennek sorsa van.

Nem tudtam, mi vagyok,Vád akartam lenni,Vád, nem: ijjedelemS mint szép példaadásVirágzik, gyümölcslikSzegény, szelíd fejem.

Csúfoltam az igentS igeneket rólamTéphet minden silányS vétózó tûz helyettA nagy HáztartásbanVagyok csak kicsi láng.

Óh, én, kényszerü Rend,Tagadás fejfája,Latorból szent szülõ,Óh, én, szegény, szegényPártütõbõl pártos,Uzsorás zendülõ.

NEM SZÁNATOM MAGAM

Bécser Jánosnak küldöm

Szánatni így�úgy nem hagyom magam.

Élnem kellett: nos, én nagyon éltemAz Isten és Ördög szent nevében,De arcom mégsem piríthatta elBûnös és nagy kisemberi szégyen,Mert az életem nem volt, mi halaszt.Mert az életem nem volt hasztalan.Buzgó vizén szent virágok nõttek

492

S mindig jutott egy�kettõ a Nõnek,De jutott tán még jobb helyekre is:Jutott sok�sok semmirekelõnekS be jó, hogy magam mégse szánatom.

Szánatni így�úgy nem hagyom magam.

AZ ÁRADÁSOK UTÁN

Balázs Bélának, szeretettel

Partom, karom magas, egyenes,Ölem már mély, csöndes és tiszta.Gyermekeim, fussatok visszaKarom közé.

Óh, ti szomjas elkalandozók,Gyermekeim, kóbor vizecskék,Idegenbe tavaszos estékNe csaljanak.

Már mélyben és hívben törtetünkS csak áradásnak virtusáért,Vadvíz�kedvünk még melyre ráért,Nem áradunk.

Borzasztnak esték és tavaszok,Bennünk csak célunk sorsa rezdülS mélykomolyan búgunk keresztülSík tájakon.

Mély, csöndes és tiszta, jó vizek,Erõs karok, egyenes partok,Békés, tele, bús nóták rajtok:Férfi�dalok.

ÉN FÁRADTAM EL

Bresztovszky Ernõnek küldöm

Nyafogtam már arról, hogy adtam és adtam,Csak az Idõ szállt el mindig többre�várónS mindig szabadabban.

Kereke ha lendült a lusta Idõnek,Köszönöm Istennek, a HumanitásnakS köszönöm a Nõnek.

493

Idõ kerekének most már mások álltakS mosolygós sírással leköszönt feléjükA szent megbocsánat.

Mert én fáradtam el, én voltam a dõre,Adjatok még, adók, adjatok, miként énS elõre, elõre.

TAVASZ VAN, ÚRFI

Fenyõ Miksának, a régi szeretettel

Gyermektelen, diák�fiatlan,Dallal kell Tavaszban futkosnod,Diákosan és megriadtan.

Vén láboddal meg ne botoljál,Szaladj, ha Tavaszra esküdtél,Minthogyha magad fia volnál.

Vén úrfi, hajh, ki, ki a rétre,Ott szállnak a lepkék s leányok,Csúfoló zaj füled ne érje.

Parancsol a szent Tavasz�lárma,Illat, sirás, dac és esengés,Minden, mi a fiadra várna.

Biz a könnyek nem jönnek könnyenS az odaadás sem halálosS megvakulhatsz a fényözönben.

De fia lettél önmagadnakS el kell járnod a Tavasz táncát,Ha az inaid megszakadnak.

Hûség nélkül hûnek kell lennedÉs bánat nélkül bánatosnak,Mikor dámáid elengednek.

Mikor a nóták elbocsátnak,Fütty�nótára kell csücsörítnedVén ajkadat, bús, csorba szádat.

Mikor mindenek elmaradnak,Seregben kell magadat látnod,Kit ifjui vágyak ragadnak.

494

Fiad helyett vagy futós, dõre,Halálig kell élned Tavaszban:Tavasz van, úrfi, föl, elõre.

A BÖLCSESÉG ÁLDOZÁSA

Papp Viktornak, szeretettel

Ím, halld erényim rendjét, Jehova.

Hiszek, habár rég elváltam a hittõl.Bûnhödöm, holott bûntelen vagyok.Álmélkodom a nem�csodákon.Hazudtolom az igaz Életet.Lámpával segítek sütni a Napnak.Behunyom szemem a sötétnek.Filléreimet gazdagnak adom.Mézet csempészek a kasba a méhnek.Rózsákat kötözök a rózsafára.Tejjel itatom meg a tehenet.Borral locsolom meg a szõlõt.Kacajom van ellenem öröméhezS a nem kivánt leányhoz sóhajomÉs még ezenfölül is meg fogok halni.

Fogadd el, uram, áldozásomat.

AKIK HELYÉN ÉLTEM

Nyár�naphoz szép, halk Nap�leszállat,Vert gondolathoz enyhe bánat,Sokított Sokhoz az ElégS hozzám a Béke illenékÉs béke nékem nem hagyódik.

Minden, mi itt fájdítva rezdül,Rajtam fut át kasul�keresztül,Én vagyok fájdalom�kamat,Én hurcolom meg magamatS magam életét alig éltem.

Jól megûzött magam a sorsomS mégis a magyar sorsot hordomS mégis ez átkozott mezõk,Magyar mezõk és könnyezõk,Magamnál százszor jobban fájnak.

495

Nagy mámorokban és hevültenSzázszor hiába menekültem,Csók�örvényben, kinok közöttMások jaja megütközöttAz enyémmel és mások gyõztek.

És csodának így megmaradtam,Mert száz örvény vészlett alattamÉs most a béke�áhitótÉbren�tartják a riadókÉs béke helyett mindig harcok.

És tán lassanként elfelejtem,Sorsom, életem, magam, lelkem,S hogy a magamé is vagyokS úgy halok meg, ha meghalok,Hogy helyettem meg sokan haltak.

MOST MÁR MEGÁLLHATOK

Csak másért a másétSohasem akartam,Csupán a viharértNem jártam viharban.Becsületes szivemBecsületes jussátKerestem a harcban.

Most már megállhatok:Már�már minden emlék,De mégis, ha újra,Ha százszor születnék:A jussáért küzdõLantos és parittyás,Csak ugyanaz lennék.

Régi, küzdött harcokSilány, kis bért hoztak,Igaztalan szájjalSokan megátkoztak.Hejh, bús évek voltak,Véresek, lihegõkS mégsem voltak rosszak.

496

UTÓLSZOR MÉG PÁRISBA

Páris, nyugtató nyugtalanság,Boldogitóbb a szerelemnél,Köszönöm, hogy mégis üzentél:Készül a megvénült nomádMegülni búcsuzó torátS uccáidon utolszor járjon.

Páris: nyakamban könnyû járom,Meleg szivem mindenható,Öklöm kemény, szemem csillogS már fûtve a merész hajóÚj�új vizekre szállni�készen.Páris, jaj, be nagyon emlékszem:Könnyû kocsi, sima úton,Csengõs, trappoló lovacskávalÉs én szememet lehunyomÉs mintha vinne könnyû szánkaTéli, nagyszerû pusztaságbaS erdõdben járok, estelenS a szép igézet jár velemS szaladok vissza a karodba.

Soha forróbba, soha jobbaS azóta nem is élek énS mint elárvult szegény legényBús erdõk s vén hegyek közt bolygok.

De most átkom alól föloldottSzerelmed s ime, megifjodtam:Csupasz, bús erdõk, vén hegyek,Kikhez várostól menekültem,Kacagjatok ki: elmegyekA városoknak Városába.

Mosolyogj a régi nomádra,Páris, hívj, sürgess, csalogass,Emlékeztess az esküimre,Melyeket szerelmes�hevültenTettem csillagos éjszakádon.

Utólszor még s csöndben megáldom,Hogy vagy és hogy nekem is voltálS aztán vissza, szivem, vén oltár,Õrizvén örök�ifjuságotRajta megvidámult kereszttel.(Ujjhh, hátha Páris nem ereszt el.)

497

AZ UTOLSÓ SEREG

Sok�sok új vers, kínban fogant szavak,Óh, életem, be nagyon éltelek,Óh, életem, be eldaloltalak.

Tán utolsó, ûzött, véres sereg,Sajdítsd meg vén szívemet, a hülõt,Hogy még egyszer végig�érezzelek.

Ez a harc volt talán a legnagyobbA csók, a láz, a vágy, a hit után,Fuss, seregem, magamban maradok.

498

SÍPJA RÉGI BABONÁNAK

Jászi Oszkárnak, akival annyira egyformán s együtt szenvedjük és sírjuka mai magyar siratnivalókat.

KÉT KURUC BESZÉLGET

Kedves Bölöni Györgyömnek, fajtámbeli véremnek

Tyukodi pajtásom,Ne siess strázsára:Mért siessünk, holott megnõttMagunkféle ködmönösnekMostanán az ára.

Eddig verekedtünkS csak mi verekedtünk:Nemes urak fognak most márPártot�ütni, verekedniSzegény mihelyettünk.

Most már nagyon jó lesz,Nem póri, nem véres:Nemes urak értenek jólA finomabb fringiáhozS az egymás fejéhez.

Tollasult szerb hajcsárt,Tisza�urat bántni,Ha császárhoz, grófhoz állott,Paphoz, némethöz, komiszhoz:El tudtuk találni.

Ám Kártévõ úrnakHozzánk jönni kellett,Ördög vigye, pártunk fogniS vezérkedni a lõcseiBrigadéros mellett.

És a brigadérosZászlót hurcol értünkS az urak majd kockát dobnak,Hulljon�e vagy ne hulljon márA mi dühödt vérünk.

499

Hallottam, KrajnábanS messze FranciábanÍgy mulatnak pártoskodva,Õszkor pórral vadat�ûzveNagyurak hiában.

Pedig eddig szép volt,Rákóczi úr tudta,Hogy és just is, és hogy mégisMerre van a föld népénekBoldogságos utja.

Tyukodi pajtásom,Én vérem kilobban,Jó dolga lesz a császárnak,Úrék se járnak rosszul, deNekünk se lesz jobban.

Ne siess: ital�borRáfér a szegényre,Tán fölvidul országunkraValamikor jobbjainakElfecsérlett vére.

Nincs itt nekünk dolgunk,Ez az urak dolgaS Bécsben s itthon már megszokták:Úr aratja s elaratja,Mit vetett a szolga.

ÜLJ TÖRVÉNYT, WERBÕCZI

Szende Pálnak küldöm

Még magasról nézvéstMegvolna az ország,Werbõczi�utódokFoldozzák, toldozzák.A Föld nem tud futni,Csak a Földnek népeS ezer Kinizsi semTérülhet elébe.

500

Nagy az idegen Föld,Sokasul az útja,Tegnap csatatér voltS ma puszta a Puszta:Éhes magyaroknakNem futja a kedvük,Míg az igazukatTán kiverekedjük.

Verekedés közben,Hajh, ürül a korcsma,Menekül az inségSzökve, bukdácsolva.Bécsben a korcsmárosTán még nem is sejti,Vagy ha tán sejti is,Könnyen elfelejti.

Éles a hajósíp,Hallja baj�tetõzveZselénszky gulyása,Tisza urak csõsze.Hivogatja a síp,Nyomor eldobolja:Úgy elfogy a magyar,Mintha nem lett volna.

Elmegy a kútágas;Marad csak a kútja,Meg híres WerbõcziÚri pereputtya.Árvult kastély gondjátKóbor kutya õrzi,Hivasd a törvénybe,Ha tudod, Werbõczi.

BETEG SZÁZADOKÉRT LAKOLVA

Szomory Dezsõnek küldöm

Ha jókedv ûz, horkantan állokÖrömöm gyarló célja elõtt,Óh, nagy, komor, hõs ideálok,Fajom, átkom, bús, magyar mezõk,Szabad�e még sírva�vigadnom?

501

Ha bûneim meg�megtipornak,Ha vérem iszapjába esem,Vajjon nem az õs bosszu�bornakMámora gyilkol rejtelmesen,Régi, nagy bûné és keservé?

Minden olyan reménytelenség,Ami ma a szívünkben magyar,Minden olyan szomorú törvényt,Titkot, bûnt és bûnhödést takar,Minden percünk kis, magyar fátum.

Fejünkre lassan�lassan nõnekA beteljesedett végzetekTegnapján és mostanján az Idõnek.Mindenki mindenkiért beteg,Beteg századokért lakolva.

AZ HALOTTAS ÜNNEP(Mikes énekelhette volna)

Kincs Gyula szeretett bátyámnak

Az mi udvarunknak,Koldus udvarunknakVége csak, hajh, velem lesz márS az mi halottinknakDolguk milyen egyenes már.

Be jó volt meghalni,Vélt dicsben meghalniAz jó és fõ magyaroknakS be nagy dolog élni,Kik új rosszat meg nem szoknak.

Otthon, az hazában,Szomorú hazábanLatrok, hallom, vígan élnekS fülük mellett átkotEresztnek a céda szélnek.

Az halottas ünnepBizony magyar ünnep,Nem maradt ott a javábul,Aki kicsit jobb volt,Bánatában föld alá bujt.

502

Én hallom az órát,Az üzenõ órát,Megyek, de széthörg a lelkem:Óh, én édes fajtám,Bûnöd meg nem érdemeltem.

NAGY LOPÁSOK BÛNE

Dante ezt, ha jobban is,valahogyan így írta volna meg.

Babits Mihálynak

»...Ezek itt honuk fórumát földúlták,Hulla�csarnok ez, ahol se meghalni,Se föltámadni nem tudnak a hullák.

Vezérük is csupán rosszul szavalniTudott a híres magyar becsületrõlS hagyta hazáját förtelmeket falni.

Akkoriban a jó magyar szemekbõlRiadottan némult ki az igazság,Hisz lopták a csillagot az egekrõl.

Honnak atyái honuk veszni hagytákS itt maradnak, míg felejtik emlékük,Unokáik, a koldus istenadták.«

SÍPJA RÉGI BABONÁNAK

(Bujdosó magyar énekli)

Kernstok Károlynak, baráti szeretettel

Csak magamban sírom sorsod,Vérem népe, magyar népem,Sátor�sarkon bort nyakalvaKoldus�vásár közepében,Már menõben bús világgá,Fáradt lábbal útrakészen.

Körös�körül kavarognakBéna árnyak, rongyos árnyak,Nótát sipol a fülembeSípja régi babonának,Édes népem, szól a sípszó,Sohse lesz jól, sohse látlak.

503

Szól a sípszó: átkozott nép,Ne hagyja az Úr veretlen,Uralkodást magán nem tûrS szabadságra érdemetlen,Ha bosszút áll, gyáva, lankadtS ha kegyet ád, rossz, kegyetlen.

Üzenhettek már utánamKézsmárk hegye, Majtény síkja,Határ�szélén botot vágok,Vérem többé sohse isszaVeszett népem veszett földje:Sohse nézek többet vissza.

AZ UNDOR ÓRÁIBAN

Jobb az undor, mint a harag:Be jó volna fölszabadítnomEgy nagy, elforduló undorralHarag�hörgette magamat.

Én, halni térõ agg legény,Napjaimat már csak kihúzomS gyermekeket nem fogok hagyniRomlás és pusztulás helyén.

Ha gõgös, dõzsölõ hadakÜltek nyakára romló népnek,Így van az rendjén bizonyáraS csak aki méltó, az szabad.

Egy�két szegény iródiákSohse állított meg még sorsotÉs népeket veszejtõ, titkos,Törvényes, nagy tragédiát.

Gõgös undorral volna jóNézni, hogyan kerül zátonyraKalózok kezén martalékulEgy gyönge bordás, rossz hajó.

Itt voltunk: voltak vészjelek,Sopánkodtunk, sírtunk, dühöngtünk,Bûnös, gyáva hajó, tûrd most már,Hogy mozi�képként nézzelek.

504

HÁT EZÉRT BOLONDULTUNK?

Rippl�Rónai Józsefnek, nagy szeretettel

Az Isten is tudjaÉs mindenki tudja,Én a magyarságomNem viseltem bújva.Piszkával fogadtam,Bújával, átkávalFogadtamÉs én a szidáshozNem vagyok jogatlan.

Hogy fölül ki táncol,Nagyon olykor bántamMert hát megokultamNémi tudományban,Valahogy csak�lesz�ben,Mert�valahogy�volt�ban,Deresben,Lélek�csodát várva,De sohase lesben.

Most azonban félekS bizony okkal félek,Még a szidáshoz isCsak tátog a lélek,Magát is elveszti,Minden erõ�álmátElveszti,Szél fúj bolond lyukból,De bolond szél: geszti.

Ha mi ezért voltunk,Ezért bolondultunkS nagy igazolásraVérrel ezért hulltunk,Ezért nyílt a lelkünk:Kutya a magyarságS a lelkünkS nincs oly komisz sors, mitMeg nem érdemeltünk.

505

UTÁLATOS, SZERELMES NÁCIÓM

Pintér Jenõnek s társainak, az én vigasztalóés szerelmetes tanár�barátaimnak

Ha százszor is elfordulnékTõled okkal vagy nem okkal,Míg birtomban tart az Élet,Nem mehetek a gazokkalS melléd kell állnom, csalfa nációm.

Így csalódom s hogy csalódom,Fájva is köszönök érteAz Életnek, Sorsnak, Mának:Fájó bal�hit, de megérteS cselekedés, szükségünk van reád.

Tenni, ha csak irott szóvalS mégis nyugtalanul tenni,Dacos és fölhajtott fõvelSzólni, hogy itt nem lesz semmi,Míg marad egyetlen tiltakozás.

Nyuladoz rám honiságomS a szivem úgy dalol mégis,Mintha régen bujtogatnékElég jókor s elég rég is,De nem volt teljes harcos a szivem.

Most pedig jöjj, jó magyarság,Nomádságnak szabad élte,Nyugat ellen Nyugatot hozzS csörtess új erõt a vérbe:Sokáig nem tarthat ez a zavar.

Ha százszor is elfordulnék,Csaló tánc ez véges�végig:Baj van ma MagyarországbanS meg fogom várni a végit,Utálatos, szerelmes nációm.

506

NEM NAGY DOLOG

Kuncz Aladárnak küldöm

Nem is nagy dolog ez:Nincsenen a Nincsen,Ismert álca hazug arcon,Bilincs a bilincsen,Régi nemzet�fojtás.

Sírni rajta lehetS ezt is megpróbáltam,De sírni nem nagyon illikIlyen veszett bálban:Gyerünk és mulassunk.

Ha hiszi Tisza úr,Hogy jókat cselekszikS ha a magyar már rá�érett,Tegyen, amit tetszik:Nem nagy dolog egy nép.

Most zúdul feketénNéhányunkra bánatS holnap már mi táborunkbanSzintén jókedv támad:Ha tor, hát legyen tor.

Akarták istenek:Történjenek dolgok,De igaza csak annak van,Ki mindent megoldott,Mindennel leszámolt.

Én már kis ideigLeszek lázitó rabS odaadom Sorsnak, RossznakVolt�magyar valómat:Bécsben jobban tudják.

Nem is nagy dolog ez,Nem nagy sor nem�hinni:Bizonyisten, rongy�országotLázadásba vinniÚgyse lehet: mindegy.

507

ÖRÖKKÖN ÍGY VOLT

Ez Idõbõl maradjon meg az:Mégis voltunk itt némi jobbak,Kiket népünknek bûneiértNemes túszokként ostoroztakNemtelen, kínzó végzetek.

Gyötrött a Ma, mint rút, testi kórVagy szöges hordó, amely büntetS milliók buta révületeMilliókért vérez bennünketGurulón és ártatlanul.

A mi epokhás, szegény szivünkVérével, óh, csak csoda esnék,Fûthetnõk majd javult unokákÉgnivágyó és erõs testét,Uj, szent Januáriusok.

Addig pedig várja végzetétA megrugdalt Ma silány népeS minden rámért, dühödt fájdalomMi bolond életünket érje:Örökkön így volt s így leszen.

ÜZENET AMERIKAI VÉREIMHÖZ

Én véreim, akiket közös átkunkVett el tõlünk s szakított messze�messze,Tán túl�sokszor jutunk az eszetekbe.

Hajh, pedig a magyar élet rohan márS özönvizébõl csak az, ki kilábol,Kit rút Közeltõl messze�csal a Távol.

Messzi�magyarok, jaj, be irigyellek:Itthon már minden elvesztve elõreS boldogok vagytok: messze vagytok tõle.

A RÉGI CSAPSZÉKBEN

A régi csapszékbe gyerünk,Hol a magyar lyány és a fátaEgyformán kivántaTréfánk és furcsa ingerünk.

508

Tán meghal ez a kicsi dal,De a dalok oly bõven jönnek,Jönnek és köszönnekS mégis mienk a diadal.

Most már helyt�állunk mindenütt,Mert az a legény, aki állja,Nem, aki bánjaS nem, aki nem vár s hamar üt.

A TÉL ASZTALÁNÁL

A Télnek fehér asztalánál,Óriás magyar asztalonMegindult a lakodalom.

Inség�lakájok hurcolják fölA jó siralom�étkeketS millió vendég ténfereg.

Serlegekben a bú sötétlik,A bú aludt vérû bora:Szörnyüséges Úrvacsora.

És nem jön kedve Tél�királynakAsztalt bontani s kérdeni,Pedig vón válasz, de mennyi.

Csak a vendégek sokasulnakS a nincsen lakomája folyS a könnyektõl szõkül a bor.

Ha a Tavasz majd egyszer eljön,Asztalt bont és rendet teremt,Nem lesz már itt csak csupa rend.

Az asztalnál csontvázak ülnek,Úri, nagy csönd lesz és pogány,Mint egy nagy, bécsi lakomán.

509

A HÓSEÁS ÁTKA

�Adj valamit nékik, Uram, de mit kérjek, hogyadj? Adj gyermek�vesztõ méhet nékik és téj nélkülvaló kebleket...�. �Annak okáért olyanná lésznek,mint a reggeli köd, mint a reggel fölkelõ harmat,

és mint a polyva, melyet a szél elhajt a szérürõlés mint a füst, mely a kürtõrõl kimegyen és eloszol.�

Hóseás könyve 9., 13.

Zsivány�vérük utolsót lobban(Ezért olyan dühös vakok, rohanók).De megették rablott kenyerük javátGalád, bûnös, mult századokbanS már tartanak hitvány, zsoldos sereget.

Hóseás átka fogant rajtuk,Hõs vezérük is veszendõ, kerge kos,Vén ajtóiknál hiába állanakCifra ruháju szolga�hajduk,Háló kamrájukba a Sors beoson.

Nemzetségük dölyfös fejérülMár�már hull is az inogó korona,Olyanná lesznek, mint a reggeli köd,Magzatjaiknak sora gyérülS polyvásan könnyü, melyet elhajt a szél.

S hiába jönnek vér�ebekkel:Gyáva a zsoldos s azé, ki fizeti,Veszett zsiványoknak éj a sátoruk,De tiszta bátraké a reggel,Az ész, a tûrés, a mag és a Jövõ.

Meddõ méh, tej�nélküli keblek:Szik�sorsuk ez, hiába oly tombolók,Rejtett törvények kibontják titkukat,Miket érésig rejtegettek.Tombolj, zsivány�had, az átok fogott.

510

SZERENCSÉS ESZTENDÕT KÍVÁNOK (Két kuruc beszélget)

'Szerencsés esztendõt:Jósorsba menendõt,György cimborám, kivánok mostan néked,Napos tábor körülLássad futni a plundrás ellenséget.'

»Nem látom, nem látom,Szívbéli pajtásom,Nem látom a ködöktõl a jövendõt,Fultak itt a szivekÉs éhesek és gonoszak a bendõk.«

,De ilyenkor hinniS remény�zászlót vinniIllik a jó, kordiális vitéznek.Szilveszter éjjelénKeserü szánk tátítsuk ki a méznek.'

»Óh, jaj, árulások,Csúf, bajos bukásokSohase voltak esztendõkhöz kötve,Az magyar az magyartElárulta s elárulja mindörökre.«

'Nézd, fényes az égbolt,Ami volt, az rég voltS az szerencsés, mivelhogy új esztendõt,Ha minden ránk�szakad,Áldjuk, higgyük, mint jósorsba menendõt.'

AZ IDÕ ROSTÁJÁBAN

Kezében óriás rostávalÁll az Idõ és rostál egyre,Világokat szed és rostál kiVidáman és nem keseregveS búsul csak az, akit kihullat.

S aki kihull, megérdemelte,Az ocsut az Idõ nem szánja.Aszott nemzetek, hült világok,Tört életek miazmás vágyaHalálra�valók s nem kár értük.

Szóljak próféták új szavával:

511

Nem kik mertek tagadni multat,De kik nem magvak a Jövõnek,Mindig azok, akik kihullnak:Világok, népek, girhes eszmék.

Fonnyadtak s összezsugorodtak,(Így szól az új próféta�ének)Az Úr, az Idõ áll örökké,De elmulnak a renyhe népekS velük együtt a tiszta Lóthok.

Óh, aszottak és be nem teltekS óh, magam is faj�sorsom osztván,Be igazság szerint hullunk kiA kegyetlen óriás rostán,Kedvét nem töltvén az Idõnek.

512

AZ ELVESZETT CSALÁDOK

Ady Lajosnak, egyetlen, jó és igaz testvéremnek.

AZ ÁRVASÁG KERTJEIBEN

Laczkó Gézának küldöm

Cimboraság s szerelem kertjei,Csatakos, buja kertek,Be jó, hogy most vénes útjaikonKissé árván tekergek.

Be szép kertek és be szépek a fák,Tán sohse hittem volna,Hogy ilyen szép és hivó helyekenCsábultam a bokorba.

Kedvnek és vérnek szent oltáraiÉs az adakozásnak,Be jó, hogy nem lehetnek helyeiÚj buzdulásnak, másnak.

Jöhet cimboraság és szerelem,Virulhatnak a kertek,De tábort�ütni az én módomonMár�már sohase mernek.

E kertek a csodáknak kertjeiS reményes árvaságnakS csodákba tévedhetnek be ide,Kik új utakat vágnak.

S én árvaságom adom majd odaEgy�egy áldott ligetbenS vígan nézem minden új frigy után,Hogy egy régi kilebben.

A GYERMEKSÉG ELÉGIÁJA

Szép Ernõnek, az édes jó poétának

Ráfogott vigasságú,Szegény Krisztus, te, gyermek,Kit, jaj, keresztre húznakVén, papi fejedelmek.

513

Korai templom�járás,Ravasz, bús erkölcs�vermek,Hajnali diák�biflák,Iskolás ijjedelmek.

Könyörtelen tudásaSok tannak, rajznak, szernek,Éktelen szögek kínja,Miket a fejbe vernek.

Gyönyörös, ízes álmok,Kik mukkanni se mernek,Csak kínnal lent a szívbenFonnyadnak és hevernek.

Ifjú bánatok s vágyak,Akik hiába kelnekS kiket fölnõtt irígységÕrségei tepernek.

Téged búval és jókorMinden csapással ver meg,Te: legszomorúbb ember,Ezerszer ember: gyermek.

S vallató kamrájábanE nagy, iszonyú pernekIzzó vas�szûzek állnak:Korán�jövõ szerelmek.

HAL HELYETT KÍGYÓT

�...És ha halat kér, vajjon kígyót ád�e néki.�(Máté evangéliuma VII. 10.)

Seregüket most fölvonultatom;Tarkaságos árnyékaikraCsók�emlékekbõl csiholódikEgy�egy íves, szomorú szikra.

Emlék�menetjük néha majd megáll,Ha lábam dobbant, hangom mordulS egy�egy fehér arc csúfolódvaPerdül vissza a húzó sorbul:

Zászlókkal lépnek és zászlóikatRemegõ keblükre teritve,Egynek zászlója a törlõ rongy,Másé illatos, régi csipke.

514

Hajh, zászlók, mosti jó helyetekenHányszor fojtogatott kivánat,Mindig egyforma áhitattalSírván esthajnali imámat.

Esengõ, szárnyas tálca volt ölemS ti néztétek messze tükörbül,Mintha nem az én szám lett volna,Mikor bolond sirásra görbült.

Erõs, de megadó karjaimat,Be egyformán hagytátok cserbe,Be sokszor sírtam öleletlenS be többször sírtam megölelve.

Vonulj, némber�had, kiimádkozottAjkamnak immár nincs parancsa,Melletekrõl egyenlõ kincsûZászlótokkal föl�föl, magasra.

Hajdan tüzes, bolondos két karomMég megmozdul vágyva, feszítveS azután mint két fojtott kígyóMellemre�kulcsoltan esik le.

MONDJAM EL SZÓBAN?

Mondjam el szóbanVagy hazug bókban,Amit a csókbanValahogyan úgy adtak, hogy jólvan?

Mondjam el dühvel,Nagy�keserûvel:E földi hüvely,Szomorú, amit manapság mûvel?

Mondjam el sírva,Hogy nincs, ki bírja,Ki sírján nyírjaFáját, kinek még tán nincs is sírja?

Mondjam el talán,Hogy kripták falán,Fák Dél�oldalán,De oda csak kacagni jön a lyány.

515

KIS NÕI CSUKÁK

Régibb kislyányoknak

Most elbocsátlak, kis nõi csukák.

Falánk szátokkal hogy bánni nem tudtam,Nem leszek most már továbbat az útban:Vizek vannak, ússzatok vizeken.

Nehéz halfogás volt ez a pár év itt,Mert minden asszonyEgy szalasztott leányságnyit vénitÖnmagán és kiszemelt férfián.Hajh: nõi csukák, ússzatok, faljatok.

Nekem már mindegy, elbocsátalak,Te utolsó is, legkisebb szivemnek,Képzelt arany�hal, kis senki leány.Várnak a hozzád�méltó halakS falánk szádon talán megpihennekMás áldozatok.

Most elbocsátlak, kis nõi csukák.

AZ ELVESZETT CSALÁDOK

Édes, jó anyámnak � panaszkodón

Vánkosom hûl s a szívemig rántomFázósan a bölcseség�takarót:Be családtalan holnapok futnak rám,Száz apa s fiú ki egymaga vót.

Színehagyott a multi barátság,Megszõkültek a szép, fekete nõk:Hogy simogattak még tegnap is engemS én hogy simogattam tegnapelõtt.

Fia vagy apja a szeretetnek,Egymaga szívem, száz heves család,Nem becéznek és becézni már nem tudszS fattyui nászok szöknek rajtad át.

Hogy tudtam óvni boldog atyásanS ölekbe simulni gyermekesen,Ijedt szemeket hogy tudtam csókolniS csókra, ha rebbent, hogy húnyt a szemem.

516

Furcsa családi életem így fut,Óh, fiui függés s víg apa�kín:Fiuk már keveseknek tudok lenniS már nincsenek esküs, jó fiaim.

Friss lyány nem csókol többé anyásan,Bátor barát se nekem sír, ha fél:Szivemben az elveszett, szép családokTûzhelyeirõl pernyét ver a szél.

KÖNYÖRGÕ, MÁJUSI LEVÉL

�... Je sais ton coeur, mon coeur ...�a csak�egy�Asszonynak küldöm

Szivem ütném rá pirosan e virágos,Alkonyi kékbe burkolt, de szomorúS bágyadt írású, májusi napra.

De levelem, mire elérne, virradnaÉs félénk fakulók a mi betûink.

Titkokat küldenék, küldeném magam,Ki itt állok, mióta a szemedbenSorsom villant és százszor szenvedettenSzenvedem a te oldatlan sorsod,Titkod és sorsom, sorsod és titkom.

Május diktál és nem tudom, hogy mit mond,Csak azt tudom, hogy elmentél hamar,Hogy jó szemeddel oly kicsinyig néztél,Föl se mentettél, pörbe sem idéztél,Titkunk titok és a pörünk pihenÉs múltjaink dermedik a Napot.

Ha azt mondom: mégis te vagy a Kezdet,Látom, ahogy a homlokodonEzer gyanú méltó fájdalma reszketS hogy a szemed távolban is bezárod.

S én künnrekesztve dideregve várokÉs félek is, hogy a szemedbe fogadsz.

Nagyon látsz majd és kegyelem nélkül látszÉs könnyeiddel vegyülve megtudom,Hogy kit siratsz, mit siratsz, meddigFélsz még és miért kell neked félned.

517

Jaj, az a május, ez az Élet,Jaj, mi két ember, akik félünk,Holott titkunk miénk s a bátraké a Sors.

Olyan csodásan kezesek a titkok,Fogózzon a szívembe a szívedS ne átkozz semmit, ami elmúltS úgy várd a késõ üdvösséget.

Az elfáradt szívek is szépekS áldottak az ölelõ zokogások.

És meg ne ríkasson a levelemS a május: ne sírj, mert sírok én.

A CIGÁNY VONÓJÁVAL

Móricz Zsigmondnak, akit márnem is tudok jobban szeretni

Vadászgatnak múltamban a gondok:Ki szoknyákért futkostam bolondot?Megérte vagy meg nem érte?:Késõ van már, mit bágyasszak érte.

Minden elmult bolondságom drága,Magam csúfja, magam bolondsága:Nem maradtam szeretetlenS ha szerettem, magamat szerettem.

Most vagyok csak szomorúan, furcsánRégi�régi bolondságok múltán:Szép eszem ha mostan elmén,Istenem, be meg nem érdemelném.

Sötét szirma az én violámnakS csillog az est, engem sokan látnakS vén vagyok bár s nem érdemlem:Piros legyen a bokrétás mellem.

Bús violám, akarsz lenni rózsa?Rózsa kell most, nem tehetek róla:Hogyha eddig nem engedtem;Ne kacagjon ki a világ engem.

Felednélek, ha nagyon akarnám,Eléldelnék a magam hatalmánBoros szívvel kihevülve.S, jaj, mi lenne, hogyha sikerülne?

518

»Lement a Nap a maga járásán,Sárgarigó szól a Tisza partján,Sárgarigó, fülemile,Szép a rózsám, hogy váljak meg tõle?«

NÕ VAN MELLETTEM

Leszámolok, fullasztó nõim,Kedves, jó kedvvel veletek:Mert valakit magamnál is tán jobban,Gyalázatosan szeretek.

Drága szép simulásai a Szépnek,Hogy körül�fogtok, buzdulokS aztán jönnek, mik mindig jókor jönnek:Nõ, szép, szeret, de megfulok.

ÖREGSZÜNK, ÖREGSZÜNK, ÖREGSZÜNK

Krúdy Gyulának küldöm

Most tán állnánk meg,Nem cél, nem pálya:Ez a világ leghülyébbKomédiája,Jaj; öregszünk, öregszünk, öregszünk.

Óh, voltak jók isErényben, bûnben,Kedves, jó kis, asszonyokAz életünkben,De öregszünk, öregszünk, öregszünk.

ÓH, FURCSA ÉLET

Sándor Lászlóéknak, szeretettel

Óh, furcsa Élet,Hogy fáj minden sokodS mégis, hogy sietekOk nélkül,Jobban, mint valaha, elébed.

519

Be jó, hogy valaki majdnem kell,Be rossz, hogy én egy tréfa,Hiúság, Ady, senki sem vagyok,Csak egy ötlet,Egy fogás néha.

Óh, furcsa Élet,Be jó volna,Ha a szeretõm,Ha a barátomNéha�néha beszélne véled.

JÁTÉK, JÁTÉK, JÁTÉK

Mintha halkan szólnál:Vigyázz, sokan nézik,Ne játsszunk csókosdit,Játsszunk temetésdit.

Játék, játék, játék,Csak vidámabb volna,Kergetõbb egymáshoz,Éhesebb a sorsra.

De csodától félve,Vidámságtól futvaFöllepi palántánkGyilkos árnyu dudva.

Magam kinálása,Magad kelletése:Két hamar�vén gyermekTréfás temetése.

Sírnivaló tréfa,Unnivaló vágyság,Kivánatot ûzniKivánó kivánság.

Szórakozott játék,Reményadás félve,Szomorkás elszánásSzánó hittetése.

Ölelkezõ álmunkCsókokba se csattan:Föllegek járásaHideg magasakban.

520

Hideg magasakban,Szépben, jóban, télben.Csak nem engedelmes,Nagy teljesülésben.

Nem a csoda útján,Nem a rendnek útján,De játékot vesztveJátékot hazudván.

Ám ad a Tél farkast,Fogakat az éhség,Vágyakat a közöny,Foltokat a szépség.

Buzának õrlõdést,Örlõdést a vágynak,Halál�komolyságotGyáva élet�táncnak.

Virágot nyilásba,Valóba a tervet,Nevekbe a titkotÖrök csoda kerget.

Folyót a tengerbe,Buzát a malomba,Életet HalálbaS téged a karomba.

EGY STÁJER DOMBON

Bródy Sándornak, szívére borultan

Stájer városnak éjjelére látok,Lenn csöndes fényben lobognak a lángokS fenn õrült lángban fénylik a szivem,Szeretnék más lenni, mint amilyen.

Óh, ha vágyaim lépést�hajtni tudnámVölgyi erkölcsök tisztes, sima útján,Dombon is lassan s lassan a mezõn,Kocsi�táborban elõgyeledõn.

Még a vad éj is milyen szelid itten,Vígak a sorsok vert bilincseikben,Okért a jókedv nem kutat sokatS bennem a bánat is már válogat.

521

A stájer város felüzenget hozzám:»Küldd le a lelked, én összefoltoznám,Fognám a vágyad, óvnám a szemed.«Most már így is jó, nem kell, nem lehet.

Most már a lángom gyúljon pokolpírba,Vágyam vágtasson, ameddig csak bírja.Ne irigykedj, én rendetlen szivem:Minden szív rendes, mikor elpihen.

A HOSSZÚ HÁRSFA�SOR

Emõd Tamásnak küldöm

Poros a hosszú hársfa�sor,Holdfényes a püspöki udvar,Simulnak a városi párok,Vasúthoz futnak a kocsik.

Egyszer eljöttünk a vasúttalS szállásozó csapatja jártElõttem ifju fellegeknek.Akkor a hársak épp szerettekS esõ után szerelem�szag volt.A Hold csak késõbb bújt elõ,Nagyon szép és titkos volt akkorE városban a szerelem.

Lelkem fiúk, jösztök velemRégi, poros hársak alája:Régi ember mindig megáldjaA régi, boldog sátrakatÉs a világ nem változott.Cukorra légy, hárson virágÉs lesz vasúttal érkezõÉs csók is lesz, aki várjaÉs lehettem valamikorÖlelések, hársak királyaÉs mintha csak tegnapelõtt.

Poros a hosszu hársfa�sor,Holdfényes a püspöki udvar,Simulnak a városi párok,Vasúthoz futnak a kocsik.

(Nagyvárad)

522

ÉLET HELYETT ÓRÁK

1. Énekek éneke így énekellek:

*

Nem jött el hozzám soha az én mátkám,Nem jött el hozzám soha, aki kellett,Idõben�siker, pénz, háboru, békeS egy teljes asszony szíve szivem mellett,Legszebb ágyamban szerelmek nem dultak,Legjobb köntösim selymei fakultakS legjobb vágyaim a szivembe fultak.

2. Nem jött el az én mátkám, bár de vártam,Nyolcvan ágyas�szép, számtalan leányzó,Hatvan királynõ termeit lezártam:Jön az én mátkám, hátha eljön mégisÉs íme, árva Libánus�fa ágyam,Ezüst, erõs oszlopai remegnek,Gyüretlenek a bársony, puha leplekS homálya van az arany�mennyezetnek.

3. Kinek az innye olyan édességes,Nem jött el az én mátkám s esteleg már.A messzi csillag miért olyan fényes?Miért fut el a csillag és a mátka?A hervadt ajak miért olyan éhes?Az én mátkám nem jön, hiába várom,Fussatok nõk, termeitek kitárom,Ha õ nem jött, nem lesz már senki párom.

4. Játékokat, hogy várjak, várjak, várjak,Pótlásnak és feledésnek ha kaptamS eláltatott hõse az akarásnakMost itt állok akaratlan, dermedtjeEzer, hazug, játékos mátkaságnak,Futó csillagok fényüket rám�szórták,Elkábítottak olcsó mandragórákS az Élet helyett nem jöttek csak órák.

523

VÉRES PANORÁMÁK TAVASZÁN

Galilei�körnek, nálamnál ifjabb és tán hívõbb lelkeimnek.

MINDEN RÉM RIOGAT (Kuruc deák énekli)

Minden rém riogat,Nagy kisértet�lovakSzáguldnak az Ég boltján.Mégse törjük fejünkSzegény, magyar egünkOstoba, rossz, mai sorsánakMajd eldõlõ mivoltján.

Hát kicsit hallgatunk,Csuklódjék ajakunk,Bús szitkokat lenyeljünkS inkább mint átkainkVéres düh szárnyainSzálljanak lesõ elleninkre,Harapjuk el a nyelvünk.

Bizony meggyászolunk,Iró�deák sorunk,De hallgasson a bánat,Gyujtó, szent betüinkHolnap gyujtnak megint,De ha így is nõhet a bosszúnk,Törjük el a pennánkat.

Hallgatunk, hallgatunk,Holnapig hallgatunk,Gyáva játékba ötlünk,De kész legyen nagyon,Így�így, hallgatagon:A szótlan és pennátlan Isten,Torló erõnk: az öklünk.

AZ IZGÁGA JÉZUSOK

Kegyes hölgy Krisztust egyszer szült, régS azóta is hiába várjukRívó anyától s jámbor csemetétõlHozsánnás idõk teljesültét.

524

Soha bizony nem nõtt ily nagyraS ilyen gyötrõn feszültre várás:Mintha virradni utálna az égboltS mintha mindig csupán virradna.

Néha ébreszt víg hajnal�énekS rá nyögve sóhajt vajudó vágy,Megvadulnak a nászbeli bús párok,Mintha Krisztust teremtenének.

S az idõk mégis állnak, várnakRégi Krisztus kis bûvkörében,Síró anyáktól vidám megváltójaSohse fog jönni a világnak.

Sok�sok Krisztust, de mosolyogvaKüldjetek el, friss anyák, hozzánk,Pálmák napján nem csöndes szamárhát kell,De tûzszekér égig robogva.

Sok�sok harcos s diadal�ének,Sok vakmerõség, vér, tûz és hit,Ezt hozzátok, elkrisztusodott bús,Keresztfás, szikkadt anyaméhek.

Vörös Krisztusoknak izgága,Tavaszi hadja, várunk, várunk,Mert a világ. megszenvedett, megérettS jussára méltó: a világra.

Kik immár nemcsak harcot hoznak,De a harcot végigharcolják,Tapsolj, Élet, kikkel régen tartoztál,Millió, jövõ Jézusodnak.

VENDÉGSÉG BOTTYÁN VEZÉRNÉL (Két kuruc beszélget)

Just Gyulának, egy bomlott korszakbomlasztójának és hõsének, a második Bocskaynak

�Bottyán vezérünkhözMegy sok cifra vendég,Tyukodi pajtásom,Jó vóna most jó urunknakHa oldalán lennénk.�

525

»Öreg, hõs apánkatNyelved most gyalázza:Nem tériti félreSoha a mi BottyánunkatGrófok udvarlása.«

�De mégis a grófokSima nyelven tudnak,Hátha hallgat rájuk,Vén oroszlán is meggyöngül,Ha frigyet hazudnak.�

»Rohant elül mindigHalálba és tûzbe,Ha ellen nem tudta:Nem lehet, hogy most udvarlásA láncára fûzze.

Bottyán jó urunkatKisértheti grófság,Marad õ népénekRégi hû vezére, sorsa,Vitézség és jóság.«

KÉTFÉLE VELSZI BÁRDOK

Azoknak a poéta�társaimnak, akiknak az élets a magyar élet több a poézisnál

A fátyol borult, az asztal terült,Örült az úr�rend a Deáki tettnek,Fecerunt magnum áldomás s BudaFiloxerátlan hegyei lihegtek.

Piros borával megint itatottVármegye bálján jókedvü alispán,Mindenki támadt, élt és szabadult,Csak a plebs maradt egyedül a listán.

Cigány is kellett, nótázó diák,Dicsbe�üzõje aggodalmas gondnakS a velszi bárdok kézbe�csaptanakS pihentetõ, szép énekeket mondtak.

Egy emberöltõn folyt a dáridóS ékes meséje Toldi hûségének,Soha egy riasztó, becsületes,Egy szabaditó vagy keserü ének.

526

Most már orgia és eszeveszettHaláltánc már a nemes urak táncaS dühbe csapott a béres igricekVesztük�érzõ, úr�dicsérõ románca.

De künn a dal szabadító s szabad,Dörgölõzõn nem vágyik úri kegyre,Most már csakis úgy nem volna remény,Ha mint tegnap, aljasul elpihenne.

ARAT A MAGYAR

Árkokban s délben kuruttyol a békaS csüggedt arató,Prometheusznak paraszt ivadéka,Meg�meglopja rohanva a Napot.

Félelmes balsors minden faluvégenS Nap�lesõ paraszt:Életet s reményt így aratnak régenMagyarországon, rothadás között.

Errõl s arról is felhõk gomolyognak:Senki sem lesiÉs dehogy várja sohasem a jobbat,Csak gonoszabbul mindjárt ne legyen.

Rothadunk lábon, még leteperetlen,Üldöz, ver az ÉgS tán jól teszi, ne is hagyjon veretlen,Mert nemcsak Éggel veretjük magunk.

Veretjük földdel s ránk�táplált haraggal,Zsiványos, bolond,Dühös és földes, úri here�haddal:S mégis Nyár ez s még � ez is az övék.

Be jó békának s be rossz az embernekS szép mégis a NapS learatjuk rothadtan is, mi termettS tán jön Jövõ, mely válogatni fog.

Most áll az ország, kuruttyol a békaS minden arató,Prometheusznak magyar ivadéka,Reszket, búsong, gyûlöl s mégis � arat.

527

VÉRES PANORÁMÁK TAVASZÁN

Megint Tavasz s én írásom, én lelkem,Megint távolból csattogsz csak haza,Soha rosszabbkor, soha így megverten.Éjesebb gyászba sohse hullt a szikra,Sohse volt még ily szomorú a világ.Írásom, lelkem, fitogtasd a derûtS ragyogd otthon ifjúi társaidra,Kiknek föl kell szíveinket emelnünk,Valahányszor a Nap�posta Tavaszt hozS kik, ha ez a vén Föld meg is veszett,Tárt karokkal esengünk a Tavaszhoz,Mert végtelen s féktelen a szerelmünk.S egy borzalmak�nyögette kicsi országEgyedüli jókedve mi vagyunk:Szívünk szakad, de mégis vidor orcák.

Kintrõl: felénk�tátott föld�szakadékok,Bent: a régi sötétség, förtelem,Ijedõsöknek meghalni elég ok:Halál kaszál, gazos kertünknek alján,Úri sírásók s zsebrákok dúlnak itt bent,Kövér papok árusítják az IstentS döglevegõ leng a Tavasz fuvalmánS nekünk, ha végitélet jönne is,Ugy kell állnunk, mintha hinnõk, hogy gyõzünk:Minden magyar, ki ifju, döng s dühöng,Száz harctérinél nekünk különb hõsünk.

Szép szemben állni ezernyi pokolnakS kis itthonunkban harcolni ki rendet,Mikor körültünk véresen loholnakNép�óriások, századok, világokÉs trónok és õsi álmok remegnek,Keresni egy bús kis országnak álmát,Mikor az Ég piros sátra alattJátszódnak le hóhéros panorámákS mikor olyan kis gondja a világnak,Hogy nem tisztul Hunnia piszkos ólja.E tavaszon, én ifju társaim,Százszor szentebb minden máskorinálLelkünk erõs, tavaszi riadója.

528

A História talán ránk taposhat,De mi itt bent tápláljuk a tüzetÉs égetünk mindent, mi régi, poshadt.Jöhet akármi romlás, összeomlás,Nekünk mindegy: ide nem jöhet rosszabb.A Föld mozog, én ifju feleimS mi rátesszük lábunk a magyar rögreÉs esküszünk: mozdulni fog ez isS minden mostanit jobbal pótolunk,Vagy minden vész itt, ámen, mindörökre.

A HÕKÖLÉS NÉPE

Bíró Lajosnak, akivel szerencsés volt régitalálkozásom s örök a barátságom

Ez a hõkölõ harcok népeS mosti lapulása is rávall,Hogy az úri kiméletlenségRásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró khánokRévén minden igának barma,Sohse harcolt még harcot végig,Csak léhán és gyáván kavarta.

Erõt mutattak, erõt látott,Vertnek született, nem verõnek.Önerejét feledte mindig,Sohse szegzett erõt erõnek.

Betyár urai így nevelték,Nem rúg vissza, csak búsan átkozS ki egyszer rugott a magyarba,Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,Fejét, jussát, szívét kobozzákS ha néhányan nem kiáltoznánk,Azt se tudná, hogy õt pofozzák.

Csak a Csodák�Ura meglátnáVégre ezt a szánalmas népet,Adna neki csak egy dárdányi,Úri, kis kíméletlenséget.

529

Hogy néhány maradt sereghajtóTörötten, fogyva azt ne vallja:Ezért a népért ugyis is mindegy,Ebsorsot akar, hát � akarja.

VÁLASZ BAJNOKI HÍVÁSOKRA

Gerõ Ödönnek küldöm

Csüggedt unszolók, vert, öreg fiúk,Tépett hitû szentek,Hívásotokat sírva köszönöm:Nyakunkon tartja lábát még bakónkS ti hörögve is háborut üzentek.

Jön a levél innen is, onnan is:A száz szinû õszön:Mégiscsak a legszebb szín vón a vér,Mégse hagyjuk, hogy a bomlott szemûS a bomlott fejû kaján játszva gyõzzön.

Új Csaba�nép, új, bajnoki mezõk,Én értem a titkot:Hívogatjátok önlelkeitek,A dacot, az istent és a halált,Mikor másokat háborúba hívtok.

Hát ott leszek, ha jõ gyülekezés,Ha törten, ha bénán.Ki közénk áll, nem kap finnyás kezetS harcolunk, mint egybevert mártirokFenevadakkal cézári arénán.

S ne legyen majd köztünk arc rebbenõ,Tartsa titkát, tartsa,Hogy ez már csak a kétségbeesés,A Jövõnek szóló megmutatásS a kínpadra vont becsületnek harca.

530

CSILLAGOS, VÉN CSATALOVAK

Üzenet Nagy Endrének

Seregtelen vezérek honábaHa üzenek, jaj, hazaüzenekS ez üzenetÉrjen utól még, mint az a sors,Mely éppen nem volt bánkbáni óraS mégis összehozott bennünketMegbeszéletlen konspirációraVáradon.

Ez is Váradon, no, az is mindegy,HímetJó Váradon ebbõl is varrjanak.Szent salakVolt az akkor (és talán ma is),Hogy tétovázva útrakeltünk.S beteltünk,Mert igéretek valánk.

Ma sem tudom, hogy mit gondolt a kas,Mert akkor rajzottS mit gondoltunk mi?Még akkor nem volt hõsi bajnokSe Ferencváros, se MakóÉs egyikünk sem odavaló,De sehovavaló sem.

Hát úgy kellett, hogy nekikeljünkKeresni a csapatainkat,Varrók és várók (itt illik a szó�vicc),De harcolók (s ez több a viccnél).És amit el se hinnél,(Persze én se hiszek),ValaminekMégis mintha jöttünk volna,Csak éppen seregünk nincs nekünk sem,Csak éppen hogy elfanyarodtunkS megártott a kevésKevélykedés.

Ismered a fiatalokat?Én sokatVárok kedves pietásból tõlük,Csak sokan és csapatban legyenekÉs seregekNõjjenek e seregtelen honban.

531

Úgy gondolom, a többit elmondtamMáskor és jelesebbül,EbbülCsak a köszöntés csengjen kiS egy igéret:Ha nem kerül jobb senkiS ha új vezérek is hiába keresnekE keserves honban csapatokat,Mi fölhorkanunk, ha élünkS visszatérünkSzép átkú s csillagos, vénCsatalovak.

(Grác)

KÍN ÉS DAC

Eötvös József emlékénekImre Sándornak, a nagy tanítónak

s nemes barátnak küldöm

Hogy indult végre egyszer a magyarKivált és bátor férfiaival,Szédülten szállt elõle a sötétségS az emberek egymást oly hittel néztékEz országban, mint soha az�elõtte.Mindegy:Vidámuljunk, ha a bánatFülünk közé vág is néha,Kín volt mindig itt a dacnakLegízesebb tápláléka.

Selmáskodnak már az igazak is,Tréfa kis dolog, tréfa a nagy is,Úgy romlunk, mint az esõs nyári körte,Volt egy�két hitünk, azt is összetörteAlkus úr�had és vert, futó parasztság.Mindegy:Vidámuljunk, ha a bánatFülünk közé vág is néha,Kín volt mindig itt a dacnakLegízesebb tápláléka.

Bécs jó süketfajd s mi jómadarak,Szabad minden nép, üdvéért szabad,Csak nálunk rothad minden bárgyu kínban.Be másként hittük ifju álmainkban,Új honszerzõ vágy mikor tombolt bennünk.

532

Mindegy:Vidámuljunk, ha a bánatFülünk közé vág is néha,Kín volt mindig itt a dacnakLegízesebb tápláléka.

Paraszt leromlott s régi a nagyúr,A többi vállat�vonva igazul,Kín van már csak itt s egy�két ember, távolKitekint daccal s új dacot kovácsol,Hogy hátha mégis csoda esik vélünk.Mindegy:Vidámuljunk, ha a bánatFülünk közé vág is néha,Kín volt mindig itt a dacnak �Legízesebb tápláléka.

LESZ MÁS LAKODALOM (Kuruc deák levele)

Kis húgomnak küldöm

Talján kisasszonyom,Nem mehetek hozzád,Idegen lovasokPortámat tapossák.

Régi vitéz�ruhátÖltnöm kell magamra,Rá kell fanyalodnomA régi haragra.

De ha bitangékatKertembõl elûzöm,Kertem százszorszépjétKebeledre tûzöm.

Lakodalom lesz itt,Piros lesz a kertemS lesz más lakodalom,Várj egy kicsit, lelkem.

A miket is írokSzegény magyar honban,Régi szerelembenS új�új siralomban.

533

AD AZ ISTEN

Medve Miklósnak, a régi szeretettel

Csordulj, kedvem,Ezt a kutya, másért síró,Szú�megrágta, táblabíró,Magyar sorsot nem érdemlem.

Mordulj, kedvem,Mert ha százszor módját múlta,Dühbe, dacba, borba fulvaEz a fajtám: nem szégyenlem.

Fordulj, kedvem,Ad az Isten jót is holnapMinden sírvavigadónak,Verd a dobod, verd a mellem.

Fordulj, kedvemÉs ha leszakad az Ég is,Marad magyar mégis�mégisÕsi, szép és rémületlen.

ELVESZETT HIT: ELVESZÍTLEK

Nagy magyar hite a Hitnek,Eötvösé és Kemény ZsigmondéS több csodáké, akiket vártam,Be jó, hogy már elveszitlek.

Így élni még csak pár évet,Alkudni s halkul keseredni,Befulni magyar zagyvaságba:Talán tovább ne is éljek.

Hiszen csúfolnak a multak,Ha a hitem túlságos volna,De ereim becsületéértMégis a multak fakulnak.

Idejében mért nem mondták,Hogy a mi kuruc�leses éltünkS a védekezés magunk ellenBécsbõl rántott vész�mulatság.

534

Nagy magyar hite a Hitnek,Szilágyi Dezsõé, Grünwaldé,Mienké, sokaké és másé,Elveszett Hit: elveszitlek.

A SZEMEINK UTÓDJAI

Be titkosak ma a gyerek�szemek,Mintha nem látnák a bünös, magyar Mát,Vagy mintha takarnák,Húnyón takarnák a magyar Jövõt,Mely csöndes szárnnyal eléjük lebeg.

A mi szemeink búsak, bágyadók,Düh vérében mind gyérebben fürödnek,Alig várva többet,Alig várva s csak a becsületértFenyegetõk és föl�föllázadók.

Gyermekeink szemébe titkokat,El nem döntött harcainkkal, mi adtunkÉs sírni miattunkFognak, sírni, ha a Jövõ jajosS helyettünk lesznek talán boldogak.

Gyerek�szemek, édes utódjaiSokat látott, fájó, vén szemeinknek,Óh, vajjon mit intnek,Mit intnek a jövendõ lusztrumok:Érdemes volt lelkünket ontani?

Szemetekben rejtõzik a titok:Mi lesz a Tisza�Duna táján majdan,Ha mi könnyes jajban,Jajban és könnyben hunytuk le szemünkS a Föld megindul s háborogni fog.

Rejtõ, titkos, mai gyerek�szemek,Emlékeztek majd szem�apáitokra?Égjetek majd lobogvaS lobogjatok százszor több kínban is:Csókunk, átkunk s harcunk ég bennetek.

535

ÜZENET EGYKORI ISKOLÁMBA

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,Most gyertek szabad mellû örömökS pusztuljatok bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv�förgetegS helyére ült a döbbent némaság:Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,Komoly, nagy fény, hõs férfiú�szerep,Emléketek ma is milyen csodás.

Hõs harc az Élet és megélni szép,Ha hozzáedzik tüzes szív�kohókIfjú vitézlõk lengeteg szivét.

Ha élet zengi be az iskolát,Az élet is derûs iskola lesz.S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,Hogy az eljött élet�csaták közöttVolt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erõt,Szeretni az embert és küzdeniS hûn állni meg Isten s ember elõtt.

Június van s nagyon magam vagyokS kisértenek élt éltem árnyaiS az elbocsátó iskola�padok.

S én, vén diák, szívem fölemelemS így üdvözlöm a mindig újakat:Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,Ha az ember az marad, ami volt:Nemes, küzdõ, szabadlelkû diák.

536

GYÛLÖLET ÉS HARC

Ének karácsony ünnepén

Ma a bilincses millióknakÉhnyavalyás, kínos élete gyászolS újra megátkoz téged,Csalárd legenda, betlehemi jászol,Hazug fölkentség, ál szeretet.

Ma sem hiszünk a pásztoroknak,Sem a prémbundás, víg örvendezõknek,Sem a vezér�csillagnak,Csupán mi saját, szomorú erõnknek,Mely megfeszíttetett igazán.

Ma a sírokat bontogatjukS minden léptünknél átok�sírok nyílnak,Melyekbe, hajh, becsaltaHazug fénnyel a betlehemi csillagA Szeretet hiszékenyeit.

Ma hóhéraink JézusáhozHallelujázni nem vihetnek minket,Megmutatjuk egymásnakGyûlölet�szító, nehéz sebeinketS bosszura hívjuk a szíveink.

Ma bús fejünk álomra hajtván,Enyhet álmodunk: piros bosszú népeKél iszonyú rajbanS lép a Krisztus�hydra ezer fejére,Megfizetni vad századokért.

Ma is Gyülöletet ünneplünk,Miként tegnap, holnap és újra�újra,Gyülöletet és Harcot,Míg új Karácsony jelét ki nem gyujtjaAz egész Földön a mi szivünk.

537

ÕSZI, PIROS VIRÁGOK

Mylittának, a legpogányabb nõnek és istennõnek s annak a Mylittának,aki éppen a legszeretõbb és legszerettetõbb.

TÜZES TRÓNOD KÖRÜL

Ne parancsold, hogy egy széthullott,Levirradt és múlt lángu ÉletEmlékeit gyújtsam elébed.

Kegyelmezz meg a holt tüzeknek,Csókoknak, kik ajkakat fogtakS vágyaknak, akik ellobogtak.

Vedd trónodat ez üszkös�ékes,Királyi�bús csillag�romokra,Tüzet�szórón és mosolyogva.

Épits föl, hogy halomra gyujthassUj száz vágyat, várost és éket,Száz, új gyulandó üdvösséget.

Hogy az új Vész mindent befödjönS tüzes trónod körül ne lássákCsak a te órád pusztitását.

NEM HAGYOM ABBAN

Tündér�Ilonám, most választott álmom,Be sokféle vagy aranyalma�fámonS be másképpen fáj minden ébredésemÉs mégsem és mégsem,Alvó királyfi nem leszek én mégsem;Nem hagyom abban utánad�menésem.

Megyek elébed és megyek utánad,Vágy köt lábamhoz óriás falábatS mérföldekkel érlek el újra�újraÉs tán összebujvaEgyszer leszünk csak éhesen fakulvaÁlmok és aranyalma�fa mulva.

538

Tündér�Ilonám, már mennek a mentekS az álmaink egyre szentetlenebbek,Talán beérlek hajnali idõre,Hiszen olyan põreA Szerelem s a jelszava: elõre.S az aranyalma pókhálóval szõve.

És most csináljuk a csodált csodákat:Utánad viszem aranyalma�fámatS utánad viszem minden ébredésemÉs mégsem és mégsem,Alvó királyfi nem leszek én mégsem:Nem hagyom abban utánad�menésem.

IFJÚ SIRÁLYI KEDVEK

Kisértnek az ifju sirályi kedvek,Mióta hallom: Tenger ver riadótNyár nyugtalan, boldog alkonyatainSzomjas, szenderek�ülte szivednek.

Tenger ha megmarad vajjon�e jónak?Nagyon szerette néhány nyár idejénSzívemet, aki nagy fényben, pazaronLibegett, mint biboros doge�csónak.

Szereted�e, a csillagok ha hullnak?Járj ott a partokon multakra�lesõn:Nagyon elevenek voltak valahaA csillagok ott, a csókok és a multak.

S kódor, követõ lelkemet majd intsd be,Mikor tengert nézel az ablakodon;A szerelmetes, a csillag�hullatóRégi, áldott tömlöcbe és bilincsbe.

Ifju sirályi kedvek babonáznak,Óh, Tenger, óh, multak, óh, Kedves, te ott,Óh, drága s örökös Venézia, én,Óh, veszthetetlen vér�hona a násznak.

MOST KÖVETELLEK MAGAMNAK

Ereimben boldog tüzek szaladnak,Harsány szívvel követellek magamnak,Mint régen�régen:Az egy�igaz Fiatalság nevében.

539

Már nincs joga állott, tegnapi könnynek,Sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthetS már nem rivallnakHalál�sikolyos félszek és tilalmak.

Kedved ha másult, már hiába másult,Tartom szived úgy, ahogyan reám hulltVérbe�veszõdve,Sorsához nõve és sorsába nõve.

Vágynak bûn volt, de itt vagy s ez valóságS a valóság mindig a legfõbb jóság,Se bûn, se szégyen:Az egy�igaz Fiatalság nevében.

ÉS MÉGIS KIKIÁLTOM

Ha maradt volna nagy akaratom,Megint verses sorokba törném össze,Hogy lépjen ki hökkentõn a szivembõlUtolsó, szép titkom is szabadon.

Szûk lelkü Élet, kibe beleférnemAlázatos meghajlással se tudtam,Hajolj reám, csóváld meg csúf fejedS hallgasd meg én szépséges szív�verésem.

Vers�lesõ kandik, szokottság családja,Száz volt asszonyra hiába gondoltok:Most jön elém csak az egyetlenegyS ez az egy a más, ez az egy a drága.

Csöndes Asszony, kit fázó, puha léptedÉn avaromba rejtõen bezavart,Ki vén lelkemen keresztül�méláztál,Most fényt zudít rád titok�rontó vétek.

Grác mellõl, melyben Pázmány tanitottS hova most magyar, eretnek poétátGyógyulni küldött féltõ szeretet,Szállj, tarthatatlan, szerelmi titok.

Óh, el kellene most harapnom nyelvemS ceruza�tartó ujjamat letörnöm,De, jaj, nekem valló Sors adatottS íme, nyílnod kell legszebb földi börtön.

540

Dagadt szívem, te szegény meggyülemlett,Tüzelõ, forró, meghurcolt, igás,Hintsd szét minden fényességét magadbólAz üdvös és szerelmes feszületnek.

A csak�egy�Asszonyt a szivemben hordom,Ki minden volt verset, asszonyt legyõzött,Óh, én köteles versbe�életem,Oh, én boldog�bús, kikiáltó sorsom.

De zuhogj reám némber�hahota,Szalass el sorsom, szabadúlj el vágyamS ha ölve aláz is a mindent�vallás,Valld be: szebb titkod nem volt még soha.

FELESELÉS EGY ASSZONY�VERSSEL

�Sudár fa állott, óriási,Tavasz delén a napsütésben...�

Nézd, virágzom, nézd, hogy süt a Nap,Virágaimmal érted késtem.

�Szeszély�asszony hanyag keze, szélBelekapott kopott galyba, virágba...�

Királynét várt s csak most érkeztél,Ez a fa az erdõk királya.

�Volt két virág más másik ágról,De egy volt szirmuk s kelyhük színe...�

Van egy víg, rózsás csók�ravatalS két élõ�vágyó kiterítve.

�Két fáradt virág más�más ágról,Pihegve egymás mellé hulltak...�

Most kezdõdik csak a történet,Királynõm, felejtsük a Multat.

�Tudjátok jól, hogy röpül az IdõS övék csupán egy pillanatja...�

Mienk a Nap és mi megállástParancsolunk a nyári Napra.

�És szomorúság volt a nászuk,Tiszta, édes, bánattal telve...�

541

Ez lesz a világ legbékültebbÉs legfejedelmibb szerelme.

HA VÉRHARMAT KELL

Vonogatod egy kicsit csoda�vállad,Oly büszke és oly renyhe vállaid,Hogy nem igértélS nem igértél, hogy ígéretet várjak?

S igéretek régi, bénult betegje,Igéretet, melyet meg se kapott,Én, beváltatlan,Hányhatok�e fátylas, csaló szemedre?

Kivánhatom�e meddõ elszánásodS mit adhatsz fázón és kedvetlenülS amit két karralKinálgatnak meguntatóan mások?

Nem hallod�e, amikor minden hallgat,Hogy bûnösen égháborúskodikCsöndedt éltembenSzerelmes, szép, vitézkedõ hatalmad?

Aláztatásom kell tán valakidnekS én zsúfolt vérem jó harmat talán?

VirágzástokhozAkkor e bolond vérharmatot vidd meg.

AKARLAK, HÁT HAZUDJUNK

Adás, igéret, tilalom,Parancsolat avagy alázat,Ki leszel, mikor újra látlak?Szined elé hadd készülhessek.

Ez volt asszonyos életem,Harapós szájjal igaz útbanUtálatot is így hazudtam,Ha így kinálták a szerelmet.

Hát sorsom a komédia:Mért kérdjem, hogy neked is mért kell?Bemázolom arcomat vérrelVagy krétaporral, mint kivánod.

542

Fölöttünk csak úgy kél, bukikA Nap s a napok is úgy múlnak,Szivek bénulnak s megujulnakS csak mi nem látjuk egymás arcát.

Csak finita commédiaAkarsz te is majd a szemembeNézni ájultan és meredve?Jól van: akarlak, hát hazudjunk.

ÚJ TAVASZ EZ

Kis Senkimnek küldöm

Az Õsz, melybe ellátogattálKíváncsian és vágytalanul,Késõ s még sem a régi kopár Õsz,Melyre már csak a Tél hava kell:Melyre Tavasz és új ígéret ez.

Bízd rá hittel fehér hóságod,Add hozzá lángját drága melegednekS aztán tekints szét: az õszi kopár fákVirágosan megelevenednekS szívemen nyílsz, Te, szép, nagy virág.

Harsonázik a Tavasz bennünkS ha simulásoddal akarod,Az õszi felhõk fölébe emelnekA megujhodt és boldog karok,Karjaim, kik ölelve tartanak.

Oly kicsi vagy s oly nagy vagy bennem,Zok�szó minden, ami utánad késztet,Jajong, biztat, ûz és futtat utánad:Ma Te vagy az életem és az Élet:Óh, új Tavasz, be nagyon téli vagy.

HAJNALLAL A HAJNALNAK

A Hajnal, aki szeretõm voltS egyetlen, akit el nem én hagytam,Tegnap megállott cicomásonÉn miattam.Ideges vállain a felhõkPatyolatai remegtek.Így néznek vissza a volt szeretõk,Akik már nem szeretnek.

543

Ébredt a város, nyiló ablakokTátogtak, mint friss éhü szájakS valahova gondoltam búsan,Hol a Hajnalra várnak.Óh, volt szeretõm, ha rózsás lábadA svájci hegyeket tapossa,Legyél bûnbánó asszony egy kicsit,Szerelmi posta.Az a másik is el akar hagyniAz a másik is Hajnal�asszony,Mondd, hogy szabadítson meg a gonosztól,Nem is szeretett még, el ne hagyjon.

ÕSZI, PIROS VIRÁGOK

Lesznai Anna asszony, aki olyan jóságos, drágabarátom, szeretni fogja talán ezt a verset,

s megvédi bántói ellen.

Az Õsz piros virágaitIsmeritek, kis lyányok, akik jöttökS félõs, nevetõ vágyakkal köszöntök.

Az Õsz piros virágait,Pirosaknak a leg�legpirosabbjátMosti napjaim és nótáim adják.

Az Õsz piros virágaitKüldöm hozzátok ingyen vagy cserébe,Hogy kegyetlen, kis kezetek letépje.

Az Õsz piros virágait,Óh, drága, véres élve�virágok:Így temetkeznek a büszke királyok.

KIS, KÉK DEREGLYE

Kicsim, holnap már elmész s itt maradA Halálból egy oly kicsiny darab,Amennyi voltál nékem:Cirogató, édes asszonyfiókS csókoló ellenségem.

Kis, kék dereglyém, várnak a vizek.Csókokat adtál s nem tudtad, kinekAdod majd igaz párját.Vasút�kocsidban megigazítomSiratón, hajh, a párnád.

544

Suta és tarka emberek közöttBe jó volt itt a te kék köntösöd,Kis, fitos, kék dereglye,Majd a nagy�nagy örvényes vizekenJussak tán az eszedbe.

Most multam falják éhes, bús habokS jelenemet eljövõ pillanatok.Megcsókolom kis orcád,Hogy új csókok s új pírok azutánIrigyen bitorolják.

Jaj, csak kis szerelem az, ami öl,Készülj, kicsim, a gõzös már fütyölS haldoklik szívünk kedve:Csókos és boldog álmokat vigyél,Édes, kis, kék dereglye.

AKI MAGÁNAK ÉL

Úgy suttogok mostan az éjnek,Mely sorsodat és sorsom rejti,Mint egy bibliaiÉnek,Kit Dávid király talán énekelt.

Ugy imádlak, kis Senkim, Semmim,Mint ahogyan ez régen már volt,Mert aki régiÉlet,Sok régi éjben élt s világolt.

Megyünk most már koldusok útján,Kevés vigasztaló ötlik elébünk,De egymásnak és csak magunknak,Furcsán és csak magunknak élünkS olyan jó, ha ki csak magának él.

BE SZÉPRE�NÕTTÉL BENNEM

Be nagyra�nõttél,Be szépre�nõttél bennem,Én kidacolt, drága szerelmem.

Elfojtanálak,Ha enyhe volna multam,De bûnöztem, de nem tanultam.

545

Sorsom fokáraSzerelmes ibisz�pelyhekMost már fészket�kérõn cipelnek.

Be jó dacolni,Be jó a cifra bánat,Be jó bolondulni utánad.

ELTEMETEM SZEMEM LÁTOTTJAIT

Hajh, volna még olyan sok látnivalómUccán, arcokon és csillagos Égen,De eltemetem szemem látottjaitBoglyas hajadnak rózsás erdõjében.

Úgy búvok el élet�lopó szememmel,Mint remete�hõsei Máriának,Pedig várják még a nézésemet.Multak, jelenek és jövendõk várnak.

Óh, szemeimnek rejtõ lefogója,Óh, rózsás erdõ, hajadnak erdõje,Illatos moszat, óh, kis senki, semmi,Óh, életemnek kis hunyósdi nõje.

Be jó hajadba világokat zárni,Tekintetimet, kiket lesve�lesnek,Be jó temetni vélt örömöketS lesz�örömöket, kik tán nem is lesznek.

NAGYON KÖZELBE KERÜLTÜNK

Kezdetben tán nem is hevültünkS mégis:Szép, ócska, vágykódó, jó szivek,Be nagyon közelbe kerültünk.

Szánón simulunk, hogyha fázunkS mégis,Ha nem is adott még sok derüt,Áldott a mi találkozásunk.

Elsõ titkunk fû rég benõtteS mégisMinden titkoknál bátrabbakatKüld nekünk a titkok mezõje.

546

Soká lesz a célságból cél márS mégisNéha úgy hajtom le a fejem,Mint boldog, gyõztes bajnok a célnál.

MEGKÖSZÖNÖM, HOGY VAGY

Ime, megköszönöm neked, hogy vagy,Hogy hallottál valaha rólamS ha csak egy kicsit is mulattat szeszélyem:Jól van.

Ime, menekülni vágynék tõled,Csak evezõm nincs készen a hajóbanÉs ha nem fogsz vesztemen mosolyogni:Jól van.

KESERÛ IMÁDSÁGOK MYLITTÁHOZ

I. Prológus

A dolgaim tán megmaradnak,S én is megmaradok magamnak,Mindig így jártam,De meghalok avagy öregszem,Mindenképpen vallom e vesztem:Ez tán igazÉs valósággal így csináltam.

II. Óh, pesti uccák

Óh, Pest, óh, ismert,Csúnya, heves, szomorú vackok,Óh, uccák, uccák,Be szépek és be újak vagytok.

Be megragyogtokAz õ napos, nagy, mély szemébenS de elgyászultok,Ha kifelejt belõlük éppen.

Ha letörlõdikArcából, ami lelketek mondjaS ha bárgyu szívvelVagyok bolonditott bolondja.

547

Kis mulatságok,Óh, hirtelen be csúfra nõttök,Ha elmarad tánEgyetlen és idõn�jött nõtök.

Be szépek vagytok,Egykor gyülölt, rút, pesti uccák:Lábaim hogyhaÕ finom, rossz útjait futják.

III. Fölemelem a szívemet

És fölemelemSzívemet, ezt a sötét bolygót,Mert ismét a HatártalanságVilágai fényeskednek nekem.

Szerelmi csodákLegendái hullnak az Égrõl,Hitek táltosai röpítnekA Nap magas atyjánál is tovább.

Ami Szép, Gyerek,Isten és Jó csak bennem élt már,Ami gügyögõs vágy és álom,Ma mind szentült véremben bizsereg.

Már�már hamvadók:Dölyföm, szemem, álmom tüzelnek,Mert eljött õs Mylitta lyánya,Mylitta õ is: a siratta Csók.

Úgy csapdos velemA nagy Madár isteni szárnyaS úgy visz világokon keresztülA részeg, ifjú, hazárd Szerelem.

IV. Bûn, ha kiburkollak

Tudom, hogy bûn, ha kiburkollak,(Magamnak bûn),De cserepzett, fájó ajkam szeretné,Ha szép estjén a cinkos HoldnakBefuthatná áhított tested �:Szeretlek.

548

Jaj neked, ha kiváncsiság ûz,Ha csak vágyaimat akarnádKigyujtaniS azután a szõkék és a barnákKönnyû hadához ûznél,Ahova ûznekMindenkit, kik olcsón örülnekS ahova bátor, szíves akarók isJuthatnak.Ha így járnék, olcsó Arany�féle rímekAvagy Lédai zsolozsmákMajd errõl is tudatnak.)

De drága vagy s tán nekem drágaS tán nekem csak:Nézz olykor a világra,Hiszen oly nézõk a szemeidNéhaS hiszen olyan ismerõs tarjakEzek, amiket most mutatok.De ha akarod, ezerszerMondom ki mégS hallgass meg ezeregyedikszer:Akarlak.

V. Ne fájassuk egymást

Fájdalmat kinálsz és fájdalmat szánok,Így mulnának el az ifju talányok,Ha nagy titkukat meg nem védem én,De az enyém a kínok adományaS a kínzatások kincse is az enyém.

Fájatni egymást: darabokra törneS kár volna egymást megkapni gyötörve,Oly szép az Élet s olyan kicsiség.Vércsékként bûn vón egymás szívét vájni,Szivét egymásnak s ki nem hevert szivét.De itt vagyok s konok bûnösként védemAz üdvöket és az én üdvösségemS az ifju, õrült, szép talányokat:Ölem s öled játszhat kacér játékot,De dõl, nem kínoz, él és nem válogat.

549

VI. Epilógus

Úgy gondolom, vagy csak úgy vélem,Sokan pörbe�szállnának vélem,Ha életem csak préda volna.De bár életem zúdul versbe,Ez életnek a fejedelmeÉn vagyok.S én vagyok dolgaim legszebb dolgaS kinek e verses meredék�ÉletÉs életes vers idegen,Ne lépjen utánam a pokolba.

ÕSZÜLÕ ERDÕK RETTEGÉSE

Õszülõ erdõk rettegése,Gyásza van a szívemben, Mylitta,És szépsége és elszántsága,Legdúsabb színeit most virítjaA Szerelem, az igazi,Oly szomszédos a komor Halállal.

Nyarat lelkem már nem is fájlal,Száz szinû, pazar, szomoru kedveSzórja sugarát kifogytáigÕszt�borongató, szõke fejedre,A te macskás, ifjú fejedLelkembõl vert új koronájára.

Az Õsz nap�órája megállvaFigyeli szánk gyáva közeledtét,Néha a köd hó�szagot érzet,Agyaink színes avarra vetvékS õszi erdõkbõl kidalolSzerelmünk gyász�hitû�rettegése.

A LEGFÕBB VÁRTA

Délnek röpülve vándorló madárnakTenger�sziklája, lihegõ röpke, vas�ágy.

Meggyezõ gyermekek eggyének õrzött,Szép, maradt meggye, veszekséges, irigyes.

Pehely, amelyet oly örömmel hordozMuló fészkébe kicsi királyka�madár.

550

Mosoly, amelyet már csak lemosolygunkSzánón, szivesen a mások ajkairól.

Doktorunknak be nem vallott betegség,Szép szemeinket véresitõ vizió.

Rejtett kitalálásuk a zseniknek,Kórházi ággyal fizetendõ gondolat.

Gyermekem, aki nem tõlem vagy nemzettS gyermekem mégis és én a tied talán.

Óh, asszony, õrség tûz � jeles, vén halmon,Ki az ellennek áruló szót gyujtogatsz.

Haszontalan s bolondságnak utolsó,De legfõbb várta mégis az én szívemen.

BECÉZÕ, SIMOGATÓ KEZED

Andrea asszonynak küldöm

Simogass csak, olyan jó a kezed,Megint búcsuzom, megint elveszettA gõgös Ady minden dacos gõgje.

Életemen fél�versek szemfedõje,Hazug csókok emléke ajkamon.

Simogass csak, olyan jó a kezed,Úgy bánom már sok ölõ, makacs harcom,Simogasd meg ráncos, vén gyermek�arcom.

Feddj meg búsan, hogy én rossz, elveszettSzegény ördög csak késõn találtam megTe becézõ, simogató kezed.

Mikor talán már minden elveszett,Sok jóságomból nem maradt meg semmiÉs nem tudom már magamat szeretni.

De itt van és olyan jó a kezed.

551

ÉLETBÉREM SÍRVA PANASZLOM

Életbérem sírva panaszlom,Be csúfolós, kicsi:Kétes dicsõség, kétes asszony,Nagy harcok helyett aggos várás,Akarat helyett tétovázásS morzsái a dukált aranynak.

Pedig most kellene lobognom,Úgy szalad az idõm,Szabadult vágyak, finom otthon;Utak, csókok most kellenének,Kevés vers és nagyon sok életKáros multamat engesztelni.

Nem maradok ez élet�bérnél,Sovány és megaláz:Mylitta, ha tán visszatérnélKegyesen a kegyetlenségre,Talán nem volna soha végeAnnak, amit nagy�gyáván kezdtünk.

De fogjon meg akármi rontás,Csak életes legyen,S ne jöjjön a magamba�omlás,De életem a vágy megûzze:Fut az idõm és én a tûzbeVágyom, ki éltetett, hivott, ki megcsalt.

552

A HALOTTAK ÉLÉN � 1918

553

HÁT AHOGYAN A CSODÁK JÖNNEK ...

Hát ahogyan a csodák jönnek,Úgy írtam megint ezt a könyvet.

Se nem magamnak és se másnak:Talán egy szép föltámadásnak.

Se nem harcnak, se nem békének:Édes anyám halott nénjének.

Õ tudta, látta, vélte, hitte,Hogy ez a világ legszebbikje.

És úgy halt meg, hogy azt se tudta:Mi lesz itt az okosság útja.

S ha késlekedik az okosság,Nem poéta fajták okozzák.

Jönnek rendjei a csodáknak,Kiket eddig tán meg se láttak.

Jönnek mindenek, jönnek, jönnek,De a hiteim elköszönnek.

554

EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN

EMLÉKEZÉS EGY NYÁR�ÉJSZAKÁRA

Az Égbõl dühödt angyal doboltRiadót a szomoru Földre,Legalább száz ifjú bomolt,Legalább száz csillag lehullott,Legalább száz párta omolt:Különös,Különös nyár�éjszaka volt,Kigyúladt öreg méhesünk,Legszebb csikónk a lábát törte,Álmomban élõ volt a holt,Jó kutyánk, Burkus, elveszettS Mári szolgálónk, a néma,Hirtelen hars nótákat dalolt:Különös,Különös nyár�éjszaka volt.Csörtettek bátran a senkikÉs meglapult az igaz emberS a kényes rabló is rabolt:Különös,Különös nyár�éjszaka volt.Tudtuk, hogy az ember esendõS nagyon adós a szeretettel:Hiába, mégis furcsa voltFordulása élt s volt világnak.Csúfolódóbb sohse volt a Hold:Sohse volt még kisebb az ember,Mint azon az éjszaka volt:Különös,Különös nyár�éjszaka volt.Az iszonyúság a lelkekreKaján örömmel ráhajolt,Minden emberbe beköltözöttMinden õsének titkos sorsa,Véres, szörnyû lakodalombaRészegen indult a Gondolat,Az Ember büszke legénye,Ki, íme, senki béna volt:Különös,Különös nyár�éjszaka volt.Azt hittem, akkor azt hittem,Valamely elhanyagolt IstenÉletre kap s halálba viszS, íme, mindmostanig itt élek

555

Akként, amaz éjszaka kivé tettS Isten�várón emlékezemEgy világot elsülyesztõRettenetes éjszakára:Különös,Különös nyár�éjszaka volt.

AZ AKARAT CSELÉDJEI

Cselédjei az AkaratnakMost a századok között,Mikor így kiütközöttLelke a szép ember�fenevadnak:Mi vagyunk cselédjei,Cselédjei.

Az akarat � és bús cselédek:Istenem, én Istenem,Lehunyom felhõs szememS talán átkozódni nem rút vétek,Mégis fáj az átkozás,Az átkozás.

Cselédjei az Akaratnak,Titkon fájunk most magunkS csak titkon, hogy siratunk �:Kiket akartunk szépnek, szabadnak:Másnak a cselédjei,Cselédjei.

A FEKETE HÚSVÉT

Beteg szívem most be tele�nagy,Milyen jó volna máskor élni,Máskor s tán máshol:Láz, virágzás, gyönyörû Husvét,Jaj, itt nálunk, be fekete vagy.

Mikor halt meg itt a büszkeségS volt jó itt élni nagy szivekkel,Tele szivekkel?Utat készít itt most a FátumS letépi Husvét minden zöld diszét.

556

Hol a magyar százfelé dacolt,Szívós és bolond erejével,Szép erejével,Mely szabadra tört, ágált mégisS kinek dolga Isten dolga volt?

Rongy, züllöttség, bomlás és boru,Csoda, hogy még vannak néhányan,Szegény néhányan,Kiknek kell még ilyen országbanSzabadságért a harc�háború.

Beteg szívem most be tele�nagy,Milyen jó volna máskor élni,Máskor s tán máshol,Mert itt mindent letép a Fátum:Fényes Husvét, be fekete vagy.

1914

CSAK ROSSZABB VOLNÉK

Ha valaha még megállott,Soha így még meg nem állottEmber�elmeS lehetnék a fejedelme:Egy kicsit csak rosszabb volnék.

Nyilatkozik össze�vissza,(A Föld a vért issza, issza,Mint a hó�lét)Csak egy kicsit rosszabb volnék,Jól�telt szájam be nevetne.

Jól�telt szájam be nevetneS be gyönyörû bosszu lenneVárva s zárvaNevetni le a világra,Ha egy kicsit rosszabb volnék.

Mert ha néha meg�megállott,Soha így még meg nem állottEmber�elmeS ha lehetnék fejedelme,Talán sokkal rosszabb volnék.

557

NÓTÁZÓ, VÉN BAKÁK

Hogy zúg, zuhog, árad a nótaValamennyi vén fiú torkánS hogy ölte órákig az orkánKünn õket a próba�mezõkön.

Magyarok, öregek, nótásak,Bakák, búsak: dacosan, hõsön.Puskaport még alig szagoltak,De hõsök már, mint hõsön�holtak.

Igy járnak a Végezés ormánEzer és ezer évek óta,Mindig a Halálba loholtakS el nem hagyta õket a nóta.

Miért? kiért? mikor?: erõsönÁllták, mert így rendelteték elS be szép ilyen végzetes néppelUgyanaznak tudni magunkat.

Ez a regéknek õsi népeS hõsi népe túl minden hõsön,Rosszkor jõve s rossz helyre téveÁtugrik Sorsot, Jelent, Voltat.

Fátum és dal népe, ha voltakSirok: te megbirtál a véggel,Búsultál, ütöttél, nótáztálS halsz és élsz: így rendelteték el.

EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN

Szívemet a puskatus zúzta,Szememet ezer rémség nyúzta,Néma dzsin ült büszke torkomonS agyamat a Téboly ütötte.

És most mégis, indulj föl, erõm,Indulj föl megintlen a Földrõl.Hajnal van�e, vagy pokol éjfél?Mindegy, indulj csak vakmerõn,Mint régen�régen cselekedted.

558

Ékes magyarnak soha szebbetSzáz menny és pokol sem adhatott:Ember az embertelenségben,Magyar az ûzött magyarságban,Újból�élõ és makacs halott.

Borzalmak tiport országútján,Tetõn, ahogy mindég akartam,Révedtem által a szörnyüket:Milyen baj esett a magyarbanS az Isten néha milyen gyenge.

És élni kell ma oly halottnak,Olyan igazán szenvedõnek,Ki beteg szívvel tengve�lengve,Nagy kincseket, akiket lopnak,Bekvártélyoz béna szivébeS vél õrizni egy szebb tegnapot.

Óh, minden gyászok, be értelek,Oh, minden Jövõ, be féltelek,(Bár föltámadt holthoz nem illik)S hogy szánom menekülõ fajtám.

Aztán rossz szívembõl szakajtvánEszembe jut és eszembe jut:Szivemet a puskatus zúzta,Szememet ezer rémség nyúzta,Néma dzsin ült büszke torkomonS agyamat a Téboly ütötte.

S megint élek, kiáltok másért:Ember az embertelenségben.

1916. szeptember

A FÖLD ÉBRESZTÉSE

Nyujtózz meg és riadj föl,Szegény, vonagló álmu gyermek:Alvó, vén, emberes Föld.Valami rontó csoda vert meg,Valami álom�babonaS arcodon gyilkosan tepernekRévületeknek katonái,Rémületeknek gyilkátFájatni a szivedben s fájni.

559

Csak nyujtózz és riadj föl,Homlokod hideg verejtékétTöröld le néma�hökkenõnS aztán szemeid nézve�nézzékAz Istent s egyéb találásid,En�szépséged s a boldog békékCsodálatos és tarka útjátS ha majd emlékezned kell:Ne emlékezz, mert vonaglásodCsak álmaid hazudták.

VÉRESRE ZÚZOTT HOMLOKKAL

A Mában élni a Jövõért,Az Újnak tenni hitet:Valamikor csináltam én ezt?Mintha valami baj ért volna,Dobása valakinek,Homlokomon éles, nagy kõ ért.

Harcos valómból kiszakadtam?Véres�e a homlokom?Igaz�e csúf menekülésem,Vagy csak véres ésszel, homlokkalÁlmodom és gondolom?Jaj, be szörnyüen megriadtam.

S mégis most már váltott a kedvem:Régieket keresek.Pedig, ugy�e, nem történt nagy baj?Tán egy kicsit megzavarodtamÉs a szavam kevesebbS csak még hitbõl van kevesebbem.

Ugye, azért tartnak a harcokS nem változott a világ?Csak az én vén homlokom vérzik?A Jövõt is el csak én dobtamS tagadom a mai Mát?Én, jaj, a régiekkel tartok.

Drága Tegnap, sebetlen homlok,Hajh, nagyon szeressetek,Nagyon szeress, éltem leéltje,Hátha mégis baj van a FöldönÉs igazak a sebekS minden Leendõ összeomlott.

560

A RÉMNEK HANGJA

Bús gõzösök nyínak s kutyáimÜvöltnek: ez az éjjel rendje,Sokasodott hadak és vadakHozzák õket gerjedelembe:Mert a hadak megsokasodtak,Mert a vadak elsokasodtak.

Ritkított, vén erdõk jajjongnak,Mindörökre hantolt emlékekCincognak föl megsüketitõnS száz kába, rossz szava az éjnek,Mert az éjnek megnõtt a hangja,Mert a Rémnek ezer a hangja.

Oh, éjszakák, kutyák és élet,Hadak, vadak és mai sorsunk:Akkor voltunk mi derekak,Mikor még így együtt nem voltunk.De végig�vágott a világonValaki, nagyon, a világon.

Minden Külön össze�zsibolygottS mégis mindenek szét�szakadtak:Gõzösök, kutyák, hadak, vadak,De erdõk, éjek megmaradtak,Nagy riadások megmaradtak,S a kisértetek megmaradtak.

TEGNAPI TEGNAP SIRATÁSA

Kezem szomorú áldását hinti:Óh, tegnapi halott mozdulatok,Óh, érintések halott kéje,Óh, tegnapi kis bánataink, ti,Óh, tegnapi bizakodásaink,Óh, tegnapi�tegnap igéje:Noli tangere.

Néztük: az EmberKülönbje magas szivárvány�hidonIstenülésnek amint neki�vágÉs gazdagodik mind�gazdagodóKényességekkel, új ingerekkelS hogy mégis�mégis szép e hivalgóJószág, az Ember: maga a világ.

561

Ön�imádatunk kelyhe kicsordultS mindenkiket megitatni akartNehéz kedvébõl, e drága borbul.

S a ma: didergõ, gyászos büszkeség:»Ne félj«, »Ne osztozz« � kis biztatásokLemészárolt, dicsõ tervek felett,Kik élet voltak és többek voltak,Mint dobott, hulló, apró emberek.

Óh, tegnapi cirkulusok, halott,Szent ábrák, gyilkos árkokba fúltak.Kezem szomorú áldását hinti:Óh, tegnapi halott mozdulatok,Óh, érintések halott kéje,Óh, tegnapi kis bánataink, ti,Óh, tegnapi bizakodásaink,Óh, tegnapi Tegnap igéje:Noli tangere.

Óh, hóhér Idõ,Óh, tegnapi Tegnap igéje,Megrontásoddal megszépült varázs.

E NAGY TIVORNYÁN

Terítve a Föld: lakni tessék,Tombolj, Világ, most szabadult elPokloknak minden pokla rajtad,Ha akartad vagy nem akartad,Hollókkal és kóbor kutyákkalKész a lakoma, kész az egység.

Véres bor koponya�pohárban,Hajtsd föl, Világ, idd ki fenékig,Idd ki hõsiesen és bátran:Most már mindegy, most rohanj végig,Végig a Téboly zöld�vér�útján.

S Téboly, most már ne szemérmeskedj,Szakadnak a vásznak, szakadnak,Eljött az álmodt minden�mindegy,Esküdjünk a mindent�szabadnak,Bõrünk úgyis ördögök bõre:Lakomázzunk s aztán � elõre.

562

Ha tivornya, legyen tivornya,Olyan mindegy, élni, nem élniS gyáva�e az ember vagy hérosz,Olyan mindegy: van�e tán még rosszS van�e még tán megbecsülendõ?

Herold�csizmám egy kicsit sáros,De jövök vígság�hirdetéssel:Ordíts, kapu és kiálts, város,Kárhozzatok, most van a napjaS akinek van még virradatja,Ne haljon meg kárhozás nélkül.

Egész világ szõttje kibomlott,S én egy nyomorék fonál hurkánMég mindig csak bénán zsibongok?Mit törõdjünk elmultak voltján?Terítve a Föld, lakni tessék:Éljünk dögig e nagy tivornyán.

MAI PRÓFÉTA ÁTKA

�...A föld rakva vérnek ítéleteivel és a város rakvaálnoksággal... Békességet keresnek, de nem lészen.

Egy romlás a másikra jõ...�(Ezékiel próféta, 7.)

Alázottnál jobban alázvaVizsgálom szívem, izmom, kedvem:Hol a próféta õrült láza,Mely fölõrjöng, tombol az Égre?Hát már az átkoknak is vége?

Úgy szakadtunk be a Pokolba,Mintha korbácsra s téritésreDühünk, hangunk sohse lett volna?Öldöklõ angyalai az ÚrnakSoha így meg nem öltek Multat.

Már nem tudjuk, mit veszítettünk,Nem gyilkol új vesztések gondja,Dermedett álom minden tettünkS minden álmunk egy dermedett tett:S vagyunk ördögnél esettebbek.

Már csúfja minden állatoknakIsten híres sarja, az EmberS a próféták is csak makognak.Még mélyebb Pokol, még több Nincsen: �Ezt add, Híres, ezt add, Te Isten.

563

MAG HÓ ALATT

A SIRATÓ SIRALMA

(Mit adhatnék?) Porlandó szégyenVagyok már csak, ki idejébenÉrzi szégyenes voltát.Kivert bikának sorsa biz ez,Ki elveszti a csordát.

(Mit tehetnék?) Egy kis halállal,Kit lelkem oly örömmel vállal,Csúnyákat letörölnék?Borzasztóan sok a csúnyaságS mindegy: halnék vagy ölnék.

(Mit futhatnék?) Egy�két határt tánS aztán csalódottan megállvánSzidnék föl az egekreS mégis torpannék hasztalanul,Mint egy csúf, rühes medve.

(Mit sírhatnék?) Amit szabad volt,Már elsírtam, ekkor és akkorS ne is beszéljünk róla:Én vagyok a magyar bánatokLegbutább siratója.

INTÉS AZ ÕRZÕKHÖZ

Õrzõk, vigyázzatok a strázsán,Csillag�szórók az éjszakákSzent�János�bogarak a kertben,Emlékek elmúlt nyarakon,Flórenc nyarán s összekevertenBúcsúztató õszi LidónakEmlékei a hajnaliPárás, dísz�kócos tánci termen,Történt szépek, éltek és voltak,Kik meg nem halhatnak soha,Õrzött elevenek és holtak,Szivek távoli mosolya,Reátok néz, aggódva, árván,Õrzõk: vigyázzatok a strázsán.

564

Õrzõk, vigyázzatok a strázsán,Az Élet él és élni akar,Nem azért adott annyi szépet,Hogy átvádoljanak most rajtaVéres s ostoba feneségek.Oly szomorú embernek lenniS szörnyûek az állat�hõs igékS a csillag�szóró éjszakákMa sem engedik feledtetniAz ember Szépbe�szõtt hitétS akik még vagytok, õrzõn, árván,Õrzõk: vigyázzatok a strázsán.

VÁRNAK A TÁBOROZÓK (Emlékezés párisi nyarakra)

Elém most régi nyarak vonulnak,Páris keblén amikor számüzöttenRejtettem el bús, dühös arcomS esküdöztem:Tatár�dulta földem sohse lát.

Kedveim mint váltogatták egymást,Hányszor nõttem és buktam a hitben,Hogy jók haragja s épüléseSoha ittenVért új vérrel se moshat el már.

Óh, párisi, dacos bujdosások,Ti õriztetek meg fiatalnak,Ki, ím, beérte és bevárta,Míg akarnakÉs mernek is az én társaim.

Új nyár érleli régi vetésünkS a sok, régi, fúlt párisi nyárraÚgy gondolok, mint áldott, lelkiBarrikádra,Ki megvédett az új harcokig.

Tüzelj, Nap, csapkodj, vad, nyári zápor,Hitek s dult mezõk már kinyíltakS kardot verve vas�keresztjébõlRégi sírnak,Megyek: várnak a táborozók.

1914. június

565

A TÁBOR�TÛZ MELLETT

�Sok a fenyõ�rud, magas a máglya.�»Ne félj, cimborám, csak az Isten látja.

Hol járnak óta császár vitézi?:Az mi lángunkat csak az Isten nézi.«

,Régibb üdõkben vitézkedésnekMás becsülete volt és a vitéznek.'

»Most áruk csupán van zsoldosoknak,Az bús harcoson kik csak somolyognak.

Romló országban virtus rongy jószág:Tegnap vitézek, ma vagyunk csak kószák.«

,Rakjam hát lángra bús, redves kedvünk?'»Ne bántsd, azért csak tovább vitézkedjünk.

Szétszórt máglyáink míg ki nem hunynak,Álmodjunk harcot szegényi magunknak.

Sötét a világ, kell tûz, ha lobnyi,Kell a gyujtáshoz mindég ujból fogni.«

,Jó éjszakát, ni, virrad a lápon.'»Jó reggelt mégis, hajh, bajtárs barátom.«

1914. május

LEVÉL A VÉGEKRÕL

(Érmindszent, 1914. június )

Be jó lehet, hol a fegyver ragyog,Be jó csatára kelni,Ifjú, bízó seregek élén.Hiszen rég szórtam én is a magot,Börtön�mult is díszlik mögöttem,Mégis úgy kínoz, úgy fáj,Hogy régi dühvel, karddalNem ott az élek élén,De buta ködû Végeken vagyok.S hogy ami merészségetEzer harcos szívbe beloptam,Távol a derék�hadtól,Tétlen, itt belõlem kilobban

566

S hogy jómagamért helyt nem állok,Bár nem kívánja senki jobbanAlkalmát a vallás�tevésnek.Be jó lehet, hol a fegyver ragyog.Lássanak fakó paripámonRohanni elõl a fiatalok:Ott vagyok hittel, multtal,Árnnyal és merészséggelS talán holnap ott termekS a végbeli vitézzelMegint szembe�állhatnakA régi, agg, vásott ellenfelek.Testvéreim, bajtársak,Feledni nem szabad és nem lehetA régi, kezdõ társatS milyen szép lesz, ha fiatalodottIzmaimmal nem vénhedt másnak,De a régi vitéznek látotok:Reátok segítségreS ellenségre csapásnak.

ELHANYAGOLT, VÉRES SZÍVÜNK

Sebeink megújulhattak százszor,Úgy adta az Élet:Támadtak a magyar sebeknélMindig tüzesebb kelevényekS mi árván, porban üszkösödtünk.

En�sirásunkat végigsírnunkHangosabb sirásokNekünk soha meg nem engedték:Úgy licitált reánk, mint vásott,Kegyetlen uzsorás: a más sors.

Ha harcaink parázsa lobbant,Világok gyúltak ki,Sohse tudott az igazsághozIgazunk minket eljuttatni:Hamupipõke a magyar kín.

Mégis és újra: föl a szívvelMi véres szivünkért,Mi kinunkért, mi bánatunkért,Mi szegény, meggyötört hitünkért,Ha orkánzik a Mindenség is.

567

Harcunk a magyar Pokollal van,Mindent erre tettünk,Ennek a kapuit döngetjük,Ezé a harcé lelkünk, testünk,Ez vesztünk vagy gyõzelmünk: sorsunk.

MAG HÓ ALATT

Gyötrött és tépett magamatRégi hiteiben fürösztveVérbõl, jajból és lángbólSzedegetem összeS elteszem mint életes holtat.

Kell még Tegnapról hív tanuS kell talán az én hadi�sarcom,Hogy drága mementókéntFölemeljem arcomEgy új emberû új világra.

Vád nélkül széttekintgetekMajd vertségek és diadalmakFöldjén, hogy a kaoszbólHarsos igét halljak,Vagy harsos igét én hallassak.

Hõs emberségem, várakozz,Szép álmokat aludj, lefénylettJós és jó magyarságom,Hívni fog az életS föltámadások örök Rendje.

Most tél van s szegény mag�magamMegnémítva és behavazvaRendeltetés hitévelÕrzöm meg tavaszra,Igazimnak sarjadásáig.

KURUCOK ÍGY BESZÉLNEK

Nekem, pajtás, úgyis mindegy,Farkas esz meg, ördög esz meg,De megesznek bennünket.

Medve esz meg, az is mindegy,Az a szomorú és régi:Véletlen, ki esz minket.

568

S az a szomorú és mindegy,Hogy jó idõben bennünketSorsunkra mi se intett.

Nekem, pajtás, úgyis mindegy,Bánja fene, hogy ki fal fölButa, bús mindegy�minket.

1915 április

AZ IGAZI SZÓ

Hogy telik erõbõlUgy adta az Isten,Megértem és kibirom,Ami vérlik ittenS lesz utána szóm.

Kosarazott szájjal,Lefojtott tüdõvelMégis, most is azt hiszem:Elmondok idõvelKegyetleneket.

Valamikor jó lesz,Jó lesz megszólalni,Csúf, nagy özön�vér utánJön sok galamb, talmiS jó lesz jó galamb.

Jó lesz szenvedéssel,Jó lesz majd nagy kínnalSok mindent elmondani,Mit most a Rém hízlal:Az igazi szót.

1915 április

A MOSTI MÁRCIUS

Szeretett és dalolt márciusokHervadt bokrétáját bedobomÛzetve és, hajh, már nem ûzve,Ebbe, a ma mindent beharapó,Rettenetes, fekete tûzbeS így üdvözöllek, mosti március.

569

Sokszoroztam nagy emlékeidet,Álomjáró és csoda�hivõSzívvel tapostam sugarakban,Harcoltam az örömös JövõtÉs most, miként te, úgy maradtam:Üszkös�bénán, szép, mosti március.

Mi lesz, ha a hívõség megszakad?S az emberek nagyon keserûnNéznek a márciusi napra?Zászlózott, híres, nagy céljaitAz Ember gúnnyal megtagadja?Rettenetes a mosti március.

Ejh, legyen a sugár mégis a NapéS tapossanak benne víg fiúkOlyan hittel, mint én tapostamS, ó Sors, hittetni tovább is akarjVidámitóbb, más márciusbanS én elbocsátlak, mosti március.

1916

AZ ÜTÉSEK ALATT

Csatát vesztvén alig csatázva:Homlokunkat nem ékesítiHõs, szent bukás vér�glóriájaS daccal nem nézhetünk az Égre:Kevesen voltunk, buktunk s vége.

S mégis � be különös egy ország �Megint dacosodnak a szemek,Keményre száradnak az orcákS ijesztõ, síri némaságbanMegint fölszánt, magyar világ van.

Így volt ez itt századok óta:Ezt a zúzott, vert fejû magyartMindig ütés tartotta, óvta,Vert hencegések, törött álmokUtán: még konokabban állott.

Gyér seregünket széjjel�vertékS ránk rakta a cudar uriságAz élhetésnek minden terhét.S mert ránkszabadult minden vétek,Azért lesz itt újból is élet.

1914 január

570

EGYSZER VOLT CSAK

Dózsa György emlékének

Egyszer volt itt lakodalom,Nagy, igazi lakodalom,Mikor ez ország võlegényeDózsa György voltS egy�egy hõs tavasz�hajnalonEzer helyütt lángolt öröm�tûz.

Egyszer volt vulkán ez a föld,Erõ és láva ez a föld,Mikor a harag, bosszú és célÖsszeállottS itéletes viharba törtS Dózsák, nem császárkák, üzentek.

Egyszer volt itt a Hit merõ,Moldvától Rómáig merõ,Mikor becsülettel és irtvaTámadt, végzettMinden becsületes erõ,Hurkot tépve, csóvákat vetve.

Egyszer volt itt a Sors kegyes,Bukásban is nagy és kegyes,Mert azt üzentük a világnak,Mit ma kéneS mit azóta nem érdemes,Mert holt vulkán a régi vulkán.

Egyszer volt itt forradalom,Hites, igaz forradalom,Rendet, igazságot csináló,De DózsákkalS azon a hõsi hajnalon,Mikor gõgösen nem alkudtunk.

Egyszer volt itt egy kis remény,De véres és tüzes remény.Jönnie kell új Dózsa GyörgynekS fog is jönni.Jaj, félek, meg nem érem énS ti se, drága, csüggedt bajtársak.

1914 május

571

AZ ELTÉVEDT LOVAS

HÁZ JEGENYÉK KÖZÖTT

Hol sûrülnek a jegenyefákS hol babonásak a vidékek,Sok folyosójú, szép kriptákbanReggelnek koránÁlmos, hideg, vén és árnyas az Élet.

Kövült arcokra süt be a NapS a puha szõnyeg: síró márványS elõttük halk háló�termeknekA lyány�had vacog,Riszálni felejt, holtak között járván.

Dél múlik: hideg és hidegebbEgyre az alkonyatig minden:S lámpáskor minden összecsöndülValami meleg,Ébresztõ, fogó és fölséges rímben.

Lidérc üli meg a jegenyétS benn, babonás házban kigyúlnakTermektõl a cseléd�ajtókigA Nap�riadottCsókok, esték, vágyak, eskük és multak.

Mikor szikráznak a jegenyékS jön az alkonyat sunyi csendbenÉs kigyul a nagy�nagy kripta�ház,Olvad és kigyulLegmindenfélébb, bolond szerelemben.

Az alkonynak õs órája üt,Mikor már�már jönnek a lázak,Jegenye lesz a ciprusokbólS hõs jegenyékKörülálljuk s befödjük ezt a házat.

A FAJTÁM SORSA

Mert gyáva volt és szolga voltS életét élni sohse merte,A Sors, a sorsa,Hajh, be megverte, be megverte.

572

Most itt várhatja a PokoltSzórva, megtépetten, ritkulvaS a Sors, a sorsa,A sorsa búsabb, mint a multja.

És most a multja büntetiFekete korbáccsal, keményen,A Sors, a sorsa:Hogy éljen? vagy hogy már ne éljen?

Rossz, drága fajta, ki feléKerekedtek mindig a latrok,A Sors, a sorsa,Bûnben, vészben és bennem harsog.

Jaj, vajjon mit akar veleEzredek bûne, súlya, átka,A Sors, a sorsa:A sorsom nagy tragédiája?

ELMENNI TÁVOLRA, PUSZTULNI

Öreg Szilágyság, öreg a fiad,Nagy pusztulásod hiába hivat,Pusztul itt minden, nem Te egyedülS én elmegyek Távolra pusztulniFiadul, kezesül.

Méla szépséged hol nevelgetett,Nem mehet el beteghez a betegS nem ámulhat el híres tájakon,Hisz szomoruságra változtál el,Seb lettél: fáj nagyon.

Fáj a közelség: messzire megyekS az õsi, Tuhutum�hágta hegyekFelejtõdjenek, halványodjanakS minden az itthoni pusztulásból:Nekem elég marad.

Be furcsa, mikor mellünkben sirunk,Be furcsa, hogy ilyeneket irunkMa, amikor úgy röpül a világS csak a magyar lantos nyög és kérdez,Mint egy régi diák.

1914 február 1

573

FÁRADTAN BIZTATJUK EGYMÁST

Zászlónk lehanyatlik untan,Fáradtan biztatjuk egymást,Bízunk még, de nem magunkban,Be gazdátlan, be keserves bizodalom.

Szívünk is már olyan terhes,Fölemelni hogy nem tudjuk,Csak hazudjuk, hogy szerelmes:Parazsai feketedõ tegnapiak.

Babonáink megfakultak,Csodáink elesteledtek,Jövõink eleve multak,Csak szégyeljük ezt a vén gyászt bevallani.

Öreg vitézink ühmögnek,Ifjú bajtársak lázadnakS így megy a had, megy a ködnek:Siker útját kedvetlenül keresgeti.

Valahol utat vesztettünk,Várat, tüzet, bizodalmat,Valamiben késlegettünkS most harcolunk kedvet vallva kedvetlenül.

Zászlónk lehanyatlik untan,Fáradtan biztatjuk egymást,Bízunk még, de nem magunkban,Be gazdátlan, be keserves bizodalom.

1913 november

A MESEBELI JÁNOS

Bajban van a messze város,Gyürkõzni kell a Halállal:Gyürkõzz, János, s rohanj, János.

Királyfiak s nagy leventék,Ha palástjukat ott�hagyták:Rohanj, ha rongy is a mentéd.

Mesebeli király�lyánnyalHogyha akarsz találkozni:Hadakozzál a Sárkánnyal.

574

Csak a mese s csak az átokTartott eddig így�úgy is mégS jók e csakok s e csalások.

Igy csináltad ezt már régen,Van egy kis tapasztalásodCsalatásban és fenében.

De csinálod, mert csinálod,De csináld, mert erre lettélS ha már álltad, hát kiállod.

Vagy nem állod s megbénultanGunnyasztani fogsz, ha merhetsz,Öreg bûnödön, a Multon.

Kellesz a nagy arénáraAkkor is, ha életednekÉleted lesz majd az ára.

Ha már egyszer idegenbe,Valamikor ide bujtál,Rohanj jól kimelegedve.

A király�lyány: mese, János,De nincs élõbb a mesénélS mese ellen minden káros.

Bajban van a messze város,Gyürkõzni kell a Halállal:Gyürkõzz, János, rohanj, János.

AZ ELTÉVEDT LOVAS

Vak ügetését hallaniEltévedt, hajdani lovasnak,Volt erdõk és ó�nádasokLáncolt lelkei riadoznak.

Hol foltokban imitt�amottÕs sûrûbõl bozót rekedt meg,Most hirtelen téli mesékRémei kielevenednek.

Itt van a sûrû, a bozót,Itt van a régi, tompa nóta,Mely a süket ködben lapultVitéz, bús nagyapáink óta.

575

Kísértetes nálunk az ÕszS fogyatkozott számú az ember:S a dombkerítéses sikonKöd�gubában jár a November.

Erdõvel, náddal põre síkBenõtteti hirtelen, újraNovemberes, ködös magátMult századok ködébe bújva.

Csupa vérzés, csupa titok,Csupa nyomások, csupa õsök,Csupa erdõk és nádasok,Csupa hajdani eszelõsök.

Hajdani, eltévedt utasVág neki új hináru utnak,De nincsen fény, nincs lámpa�lángÉs hírük sincsen a faluknak.

Alusznak némán a faluk,Multat álmodván dideregveS a köd�bozótból kirohanOrdas, bölény s nagymérgü medve.

Vak ügetését hallaniHajdani, eltévedt lovasnak,Volt erdõk és ó�nádasokLáncolt lelkei riadoznak.

A RÉGI SEREGLÉSEK

»Mária, Jézus« � ígyen seregeltekKósza legény, asszony és gyermekS liliom�lyányok drága csapatai.

Nem tudták: miért, hová, merre futnak,Neki�vágtak a Halál�útnakBüszkén, tébolyosan és énekelõn.

Istenes tébolyok szentelték õketS küldte Dögbe szegény hivõketS miért és miért nem? õk elindultanak.

Elõttük szállt szent, csalogató mámor,Elõttük gajdolt hangos kántorS utánuk e bolond és szép seregek.

576

Elbódultan talán ma is még mennek,Neki Pokolnak, neki Mennynek:Drága, jó magyarok, szép�zavarosak.

»Mária, Jézus« � ti megcsináljátok:Egy csöppnyit lanyhuljon az átokKicsi fajtámnak vérzõ csapatain.

A HARCOK KÉNYSZERÜLTJE

Nem kivánta lelke�teste,De harcolni mégis harcolt,Kereste vagy nem kereste,De harcolni kelletett.

Embereit úgy prédálta,Mint nációk legelsõjeS nem volt soha olyan drága,Mit vérként nem hullatott.

Hajh, vajon mi lesz belõle,Ennyi sok, ostoba vérzésElvette az erõt tõle,Avagy új erõt adott?

ÉLÜNK VAGY NEM?

I.

Élünk? �� úgye, nem élünk?Valakinek rossz álmaLidérc�seregre válva �:Csak rossz álom vagyunk mink?

Vagy élünk? �� mégis élünk?S a megdühödött poklokNépe, e véres, bomlott:Valósággal mink volnánk?

Mért tudjuk azt, hogy élünk?Mért nem bátrabb a tébolyS minden értést, mi még volt,Mért nem söpör világgá?

577

II.

Mocsok a szivünk és agyunk,Sirván siratjuk, hogy vagyunkS hogy van, még van, az ÉletS hogy tudunk, mit se tudvaS utunk a latrok utja,Holott Jézusokként kezdtük.

Véres a szívünk, a kezünk,Születésünkkel vétkezünkS most vétkeink tobzódnak.Mért hivtak meg bennünket?S a Vak�Sors miért büntet?Nem elég, hogy (tán) élünk?

A NAGY HINTA�JÁTÉK

Nagyot lökött rajta pár csalafintaS messzirõl milyen pompás volna bámulni:Nini, a hinta!Hogy lóg az az öreg, sötét Föld,Hinta, palinta.

Talán�talán, nagyon messzirõl, minthaPénztelen gyermekként a vásárbanHívna a hintaS talán, messzirõl, sóvárognánk:Hinta, palinta.

TÖBB BIZODALOM VÁGYA

I.

Vállalom fél�kimaradásomMinden átkátS kényszeres, tompa énekemet,Mint megcsalt mátkátKüldöm el, hogy szánjátok.

Vállalom az én magyar gyászomS azt a vétket,Hogy eljövendõ bánásokatElõre élekS jajgatok, hogy ti bíztok.

578

II.

Csak egy kicsit több bizodalommalVolnék és két karommalEmelném föl a krisztusi keresztet,De lelkem bús és veszteg.

Mint ragyogna az én jó magyarságomS tagadnám minden átkom,Minden csúnya Jövõ�gondot kivetnék:Csak egy kicsit hihetnék.

1915 augusztus

ELFÁRASZT A VÁRÁS

Siratom, hogy sokat szóltam,Biztattam és eligértem,Mert járnom kellMost bénán is, csúszva térden.

Járni, tenni, igazolniHiveknek tett hûség�esküt,FölemelniMinden elém�dobott kesztyût.

Élni, mintha kedvem volna,Igérgetni úgy, mint régenÉs gyûlölni,Ki már nem is ellenségem.

Már békülnék, megbocsátnék,Hogyha nékem megbocsátnak,De tett eskükUnszolnak és nem bocsátnak.

Lázat, mely meghalni sem hagy,Csillogást, mely lankad, restül,Be itt hagynék,Ha szabadna, mindenestül.

De ki kérdez, választ várjon,Ha nem is kell már a válasz.Választ várokS ez a várás úgy elfáraszt.

1913

579

KÉTKEDÕ, MAGYAR LELKEM

Én seregem és én népem,Szeretlek én mindenképpen.

Hogyha szaladsz üzõn s üzten,Megrajonglak buta tüzben.

Fájsz, hogy így vagy, fáj, hogy látlakA Sors bús uszitottjának.

Fáj, hogy az én éles torkomMa hurokkal, bénán hordom.

Disznók állnak most elébemRöfögõen és negéden.

S orditó és intõ vágyamBelepusztul a muszájban.

Szeretnék sereget szedni,Sok�sok mindent vissza�venni.

Bár csalódna holtát�leltenÉn kétkedõ, magyar lelkem.

1915 szeptember

KÉT KURUC BESZÉLGET

I.

,Nagy tüzet csináltunk,Ugye, Józsa testvér,Hogyha most szalonnád volna,Bizony hogy süthetnél.'

»Komám, eltévedtünk.Nagy ez a sötétség,Fölgyujtottuk a világotS nem látunk egy lépést.«

,Ordasokkal élünkNádban, gazban, sárban,Mi a célunk, mi a célunkE nagy bujdosásban?'

580

»Hadd el, komám, hadd el,Hadd el, komám, mindegy.A Mennybéli régen�régenErre küldött minket.

»Majd eligazítja,Hogyha jónak látja.Addig pedig kóborogjunkTovább a világba.«

II.

,Tegnap ott, máma itt gyõzelem�tort ülnek.'»Nem leszünk ott, pajtás, mikor megbékülnek.«

,Hallom, pajtás, holnap nagy csatába visznek.'»Minket, még ha gyõzünk, úgyis kisemmiznek.«

,Ez a gyászos világ viseli a láncot.'»Ejh, ahol nincsen tûz, ropják ott a táncot.

»Csak vén kurucoknak keserû az élet,Otthon cifrálkodnak gyönge fehérnépek.«

»Itt is elárulnak, ott is elárulnak,Nem való ez nékünk, csupán csak nagy úrnak.«

,No, meg zsebrákoknak, úgy�e, koldus társam?'»Bár az otthonomat soha már ne lássam.

»Nincsen is már otthon, nincsen is már semmi,Jó lesz, pajtás, holnap a csatába menni.«

,Pedig be sok kedvvel jöttünk a halálba.'»Verje meg az Isten, aki kitalálta.«

III.

,Deres füvet eszikJó lovunk s lelkünk, Cseke pajtás.'»Mindegy már, cimbora,Majtény innen csak egy jó hajtás.«

,S ha Majtényban leszünk,Mondd csak, pajtás, végre mit értünk?'»A szent szûz Mária,Pátronánk: imádkozik értünk.«

581

,Hátha majd a sikonUrak titkai fölborítnak?'»Legalább, legalábbHíre lesz a majtényi síknak.«

,Ilyen kevés magyarÉs ilyen sok�sok régi ellen.'»Hát maradjunk, cimborám,Hitben, hûségben, szeretetben.«

»Ha senki sem maradBecsületesnek, hûnek, jónak,Vigyázz, mert akkor isNagy barátaid fognak, óvnak.«

KRÓNIKÁS ÉNEK 1918�BÓL

Iszonyú dolgok mostan történûlnek,Népek népekkel egymás ellen gyûlnek,Bûnösök és jók egyként keserûlnekS ember hitei kivált meggyöngûlnek.

Ember hajléki már rég nem épûlnek,Szívek, tûzhelyek, agyak de sérûlnek,Kik olvasandják ezt, majd elképûlnek,Ha õ szivükben hív érzések fûlnek.

Jaj, hogy szép álmok ígyen elszörnyûlnek,Jaj, hogy mindenek igába görnyûlnek,Jaj, hogy itt most már nem is lelkesûlnekS mégis idegen pokol lángján sûlnek.

Itt most vér�folyók partból kitérûlnek,Itt most már minden leendõk gyérûlnek,Itt régi átkok mélyesre mélyûlnek:Jaj, mik készûlnek, jaj, mik is készûlnek?

Hegedûs fickók többet hegedûlnek,Olcsó cécókon ezerek vegyûlnek,Rút zsivány�arcok ékesre derûlnekS ijjedt szelidek szökve menekûlnek.

Lámpás, szép fejek sután megszédûlnek,Emberségesek igen megrémûlnek,Ifjak kik voltak, hoppra megvénûlnekS a Föld lakói dög�halmokba dûlnek.

582

Bús kedvû anyák keservesen szûlnek,Labdázó fiúk halálba merûlnek,Õs, szép kemencék sorjukba elhûlnekS kedvelt szûzeink uccára kerûlnek.

S szegény emberek még sem csömörûlnek,Buták, fáradtak és néha örûlnek,Szegény emberek mindent kitörûlnekEmlékeikbõl, mert csak ölnek, ölnek.

Szegény emberek ölnek és csak ölnekS láz�álmaikban boldogan békûlnek.S reggelre kelvén megint megdühûlnek,Kárhoznak, halnak, vadakká törpûlnek.

Halál�mezõkön bitófák épûlnek,Nagy tetejükre kövér varjak ûlnek,Unják a hullát, el� s vissza�röpûlnek,De az emberek meg nem csömörûlnek.

583

A HALOTTAK ÉLÉN

OBSITOT SE KAPOK

Élt és írt élet, szerelem s dalok,Mámorotoktól lassan ballagok.

Be sokat adtam oda értetekS nekem be kurta kézzel mértetek.

Vagyonom vékony, koldus szemfedõk:Kis áltatás és még kevesebb gõg.

S ha ez se lesz, mi lesz hát majd velem?Kap obsitot nóta és szerelem?

Életemet, túl a silány derûn,Nem fogom�e meginni keserûn?

Óh, szerelem s kevéske kis mivem,Életetek, félek, hogy semmi sem.

S az életem, félek, hogy megunomHazugság�fogytán és fele�uton.

Obsitom sem lesz bölcs emlékezés,Áltatás és gõg elfogy e kevés.

Futó homok lepi be a nyomomS az asszonyom sem az én asszonyom.

ÚJ ARATÓ�ÉNEK

Keresztek ülnek a tarlón,Keresztek a temetõben,Keresztek a vállon, szivünkön,Keresztek messze mezõkbenS csak a Kereszt gazdája nincs sehol.

Keresztek az egész földön,Keresztek tornyon és mellen,Keresztek a földi jóságonS égi szózat: »Megérdemlem,Keresztet mért vállaltam ezekért?«

1915

584

HULLA A BÚZA�FÖLDÖN

Ott feledték a havas sikon,Ásatlan sírján sohasem nõSzekfû, Isten�fa, bazsalikom.

Elitatódik nagy csendesen,S növendékeit veri rajta átA gyõzedelmes búza�szem.

S a nyáron majd porhadtan lapul,Mint megcsúfolt madár�ijesztõArany�tengerben fövenynek, alul.

Letipró sorsa már távolba zúgS belõle és fölötte díszlikAz Élet, a reményes és hazug.

AZ ÕSZ MUZSIKÁJA

Most is együtt a Csönd s a Lárma,Az Õsz csak bennünk változott,Ódon és nemes muzsikája,Ha van szép szív, ma is megleli.

Színe, könnye, búja a régi,Nótái is a régiek,Tud altató szépet mesélni,De fölváj régi sebeket is.

Szépek, akik ma élni mernek,Egy�egy feledõ mosolyuk:Drága, élet�folytató gyermekS minden könnyük felébredt halott.

1915

A HALOTTAK ÉLÉN

Most a Mezõn mindenki vesztS vér�felhõk futnak szabadonS hû csapatomat most leltem meg,Most leltem meg a csapatom,Az Életbõl kikényszerültet.

585

Életes, drága jó fiúk,Óh, halottakként ébredõk,Be szeretõn rántom ki kardomÁrnyas, szent rangotok elõttS benneteket meg most talállak.

Nem voltak hõsibb társaimSoha, mint a mostaniak,Fejükön az éjféli holdfényEget�verõ, fényes sisak,S fejüket friss sírból hozták föl.

Be sokáig várakozékÉn, árvult, társtalan KainS ím, hirtelen érkeztek hozzámA társaim, a társaim,Levitézlettjei a kedvnek.

Mit néztek, hajh, õk valaha,Mint járták velem a Mezõt,Szegény hozzám�testvérisültek,Jámbor élet�levetkezõkS ím, meredt szemmel mosolyognak.

Mert mind az Életé valánkS ha lelkünk meg�megütközött:Csak az Élet áradt túl bennünkS ugye, most a sirok fölöttSzeretjük egymás tarka célját?

Be szép, kisértetes világ,Be jó nekem, be szép nekem:Most az igazi halaványakTáborában vezérkedem,Hogy az Életre mosolyogjunk.

TORONY AZ ÉJSZAKÁBAN

Faluja nyár�éji csöndjébõlFehéren, aggódva kibámulA toronyS vér�hireket vár a lángoló,Vénhedt világbul.

Harangjait állatja némánS az Istenének, kinek háza,Nem üzen,Áll, remeg és bámul a toronyMegbabonázva.

586

Az Ég csodálatos felhõiA Holdat rejtegetve úsznakS a toronyA Holdnak köszön, e mennyei,Bölcs omnibusznak.

A Hold sokféle tornyot látott,Sohse sietett, sohse késettS nem riad,Ha telnek e kis Föld�csillagonElrendelések.

Tán holnap már vérrel meszeltenFog csillogni istenes õrünk,A torony,S a harcos multnak igéje zúg:Halunk vagy gyõzünk.

Tán holnap már a torony hõsibbVallását vallja vércse�multnakS fiai,A harangok, a még álmodók,Össze�kondulnak.

Csak a Hold fog tovább döcögni,Mint majd a Föld is, ember nélkülS a világHoldfényes torony�romok fölöttMégis megbékül.

1914 július derekán

HALOTTAN ÉS IDEGENEN

Át nem léphetõ, gyorsan vert hidonTulról hozott és túlos az életem,Olvadt csillag, zuhogó fényû,De megfagyasztom, hogyha tetszikS egy dölyfös éjen elhajítom,Ha rátok ömlõ fényessége untat.

Harcok, unom fáradt diadalunkat,A mindig�fénylés s vallás terheit,Mi még mindig talán magyarulLegtöbb, legbúsabb erre ittÉs mégis�mégis olyan elhagyott:Életemet, ez olvadt csillagot.

587

Okos, fényszóró rendem nincs nekemS olyan irígy, olyan áldástalanMindegyik és mindegyik IstenemS olyan nehéz és kedvetlen a mámorLábamnak és fejemnek és szivemnekS úgy nem tudnak engem méltón szeretni.

Tulról hozott és túlos drága semmi,Életem, már beléd�káprázniÚgysem tud, mint régen, a szememS én, rokona egész világnak,Szeretõje, vágyója, buzditója,Futok halottan és idegenen.

1914 május

SZOMORÚ HITVALLÁS MAGAMHOZ

Pók, pók, kerge pók, én,Ki nem tudom befonni magamS ki nem tudhatok kiszállni semSzilajan.

Mint magamat, úgy sajnálni,Csak mást volna szép,Üres fazékA lelkem s nem elég a könnyem.

Sohse voltak a pillanatokIlyen szörnyü évekS hogy vagyok:E bûnöm még így nem utáltam.

És sohse volt e rettenet,Hogy utált magamat kell becéznemS így biztatnom:Hiszek neked.

EMLÉKEZÉS NAGY HALOTTRA

(Jean Jaures emlékének)

Gyertek, akik igazán fájtok,Hadd hallassam nektek a szívemet,Ezt a némán dobogó átkot,Ki gyilkolt�hõst próbál pótolni most.

588

Szaggassuk szét azt, ki ma emberS számítsuk ki rab, bús mivoltaitS legyünk ostoba szerelemmelHozzá, ostoba vétkein felül.

Száznál több oka a magyarnak,Hogy jó testvérnek vallják mindenüttS száznál több gyász annak a karnak,Melynek békéért kellett hullnia.

Fáj a szivem s nehéz üzennemÉs mindeneket meg nem mondhatok,De nagy, halott, ölt testvérem bennemÚgy él, mint a Gondolat igaza.

Nehéz idõk a jókat irtjákGyönge bajtársak lágy szíveibõl,De maradnak, akik kibírjákAz idõket, igazságot vevén.

Gyertek, akik igazán fájtok,Hadd hallassam nektek a szívemet,Ezt a némán dobogó átkot,Figyeljetek és jól átkozzatok.

AZ UTOLSÓ HÍDFÕ

(Justh Gyula emlékének)

Kevély, szabad magyar, királyi gõgû,De fajod, néped és a fényes álmokHódoló, harcos, hõs alázatossa:Nagy temetések idején mentél el.

Vajjon a Halál békült sziven ütött?S nem azt mondtad�e: Nincsen itt mit keresnem,Világok csúf mulását nézni meguntamS új világokra új kínokért lessek?

Fajod és néped rogyadozó lábbalAz Ur csodáiért már nem is szitkozódik,Nem imádkozik: önvére e vad partjánTartja az utolsó hídfõt.

Jaj, hátha azért mentél,Mert megindulván a Föld, Tenger és az Ég,Megindulunk mi is mind teutánadMagyar harcokat más csillagon keverni?

589

SZEGÉNY ZUBOLY EMLÉKÉRE

Ha elmentél,Okod volt rá s minden tettnélMondottál egy jónagyobbat:A Halált.

Csak hadd fájjonSzívem e bolond hiányon,Hogy nem látom bölcs�hunyorgóSzemedet.

Százegy éjnekVirrasztója, éber Lélek,Most is bizton és Neked vanIgazad.

KINCS GYULA EMLÉKÉNEK

Fájt, hogy az arcodNagyon síma volt a ravatalon:Hogy törölhetteArcodról le a drága indulatokatA Halál, ez a durva Hatalom?

Bús tünõdésed,Gondod, búd, békéd és bölcs mosolyodHogy törölhetteArcodról le egy bolond, semmi, hirtelen,Egy ostoba, lesõ, percnyi dolgod?

Fáj, hogy elhinniSíma arcu búcsúd ma sem tudomS ha rossz szememmelTéged, hasonlítatlan, összetévesztelekÉs sírok a havas országuton.

NÓTÁK PIROS ÕSSZEL

I.

Piros Õsz, piros Föld, piros Ég.De a gondolatok ma: kormok,De a gondolatok feketék.

A gondolatok, a gondolatok.Piros volt a Gondolat régen,Ma pedig üszkös, sötét s halott.

590

Piros volt egykor a szerelem,Piros volt a husvéti zálog,Piros a rózsa e kebelen.

Piros a Nyár és a Nyár�utó,Piros volt minden kis szerelem,Mely lyány után volt nagyon futó.

A vér is piros akkor talánS most tengerekben is olyan csak,Mint bor�folt kis korcsma asztalán.

II.

Piros volt az Úr és a hóhérS angyalok jártak le a FöldreEgy kicsi�kicsi, piros bókért.

És piros volt a magyar álma,Mert a kenyér régen kenyér voltS nem mennyekbõl ledobott málna.

Piros volt mi nagy törekvésünk:Siessünk nagyon a magyarral,Megkéstünk kissé, el ne késsünk.

Nagy, magyar bánatunk piros volt,Igazán igazunkban voltunkS nem mi csináltuk, ami rossz volt.

Piros magyarság, be elkéstél,Be rosszabbul mén most a dolgodMinden régi semmit�tevésnél.

Piros szív, piros agy, piros bor,Rosszul érkeztünk e világba:Piros világ és mégis rosszkor.

Piros csók, hit és piros álom,Sokadik Õsz fordított most megKeresztül milliom halálon.

III.

Piros Õsz, piros Föld, piros Ég,De a gondolatok ma kormok,De a gondolatok feketék.

591

A »DIES IRAE«

Szakítni minden földi jókkal,Kiabálni: le a bírókkal,Le a Halállal, ki a csókkal,Nem birkózni a birkozókkal,El a tettekkel, csitt a szókkal,De vitatkozni a valókkalS fölhördülni egy sunyi bókkal.

Ha mégis csak megtart az Élet,De szép volna ez néha szépnek.De én már mégis így maradtam,Fél�élõ, de egy szakadatlanS megférhetetlen síri katlan.Sokan sírnak majd még miattamS elsiratják, amit sirattam.Alkonyulnak, mire virradtamS igazaimat majd riadtanÉrzik majd egy véres piacban,Hova befutottak inatlan:Sokan sírnak majd még miattam.

S akkor szabad csak nekem menni.

ÁSÍT A TÜKÖR

Ásít a tükör,Hogy gyáván belenézek:Régi hitvesek búcsuzása,Késések,Unott ellenfelek vagyunk mi.

Ásít a tükör:Egykor mint jó barátokBámultuk bámulóan egymástS az átokKözénk most fagyasztóan állott.

Ásít a tükör:Egymást tán elfeledtük?Milyen furcsák vagyunk, bámultakMi együtt,Egymást nem lelõ ismerõsök.

592

BÓBISKOLVÁN LEHAJTOTT KARDOMON

Mint a piros vér a fehér havon,Visszáját úgy virítná szerteÉnem, e legnagyobb nagy�hatalom.

Úgy sorakoztatná, vértezve itt,Ha lehetne, kemény attakbanHõs, régi szavait, vitézeit.

De most másé a vér, másé a hó,És holnapig céltalanul futBetyár�ló, hõs�ló, szép pej vagy fakó.

S ha lovamat mégis megnyergelem,Ne ülj mögöttem, óh, sötét Gond,Nálam mégis kisebb fejedelem.

Bóbiskolván lehajtott kardomon,Engedem a világot futniS visszafutni kérõn, hallgatagon.

S akkor megint világ lesz a világS mi, az igazi nagy�hatalmak,Kirójjuk rá a penitenciát.

593

A MEGNÕTT ÉLET

IFJÚ SZÍVEKBEN ÉLEK

Ifjú szivekben élek s mindig tovább,Hiába törnek életemreVén huncutok és gonosz ostobák,Mert életem millió gyökerû.

Szent lázadások, vágyak s ifju hitekÖrökös urának maradni:Nem adatik meg ez mindenkinek,Csak aki véres, igaz életû.

Igen, én élni s hóditani fogokEgy fájdalmas, nagy élet jussán,Nem ér föl már szitkozódás, piszok:Lyányok s ifjak szivei védenek.

Örök virágzás sorsa már az enyém,Hiába törnek életemre,Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény,De virágzás, de Élet és örök.

A HIVALKODÓ EMBER

Csak az a fontos, ami: ÉnS minden csak ezért történikA Föld alatt s a Föld szinén:Be nagy a hivalkodó ember.

Csak az a fontos: ki vagyok?S itathatják a világotÜres, ostoba vér�habok:Be nagy a hivalkodó ember.

Csak az a fontos ami: Én,Halállal és Halál nélkül,Holott mindenki halni mén:Marad a hivalkodó ember.

Mikor a világ megveszettS a minden�jók dögbe hullnak,Tudom, hogy a legnemesebb:Szegény, hû hivalkodó ember.

1916

594

AZ ÖREG ÁRVASÁG

I.

Fiatalon indult s féktelenülS büszkén, hogy egyedül és fiatalon,Ifjú, szép magzatom, az Árvaság.Árvaságom volt elsõ diadalom,Az Árvaság, mely megöregedett.

Milyen furcsa az ifju ÁrvaságS hogy szereti magát akkoriban,Milyen búsan szereti magát.

Néha�néha ok nélkül fölrian,De nagy�bölcsen s erõvel suhan átA hittelenség áradt vizeinAz Árvaság, az ifju Árvaság.

II.

Azután a múlások jöttek,Az Árvaság kezdett megöregedniS kezdett szívemnek lenni fájó semmi.

S hogy kerestem az asszonyt, aki fájvaVirítson az üres szomoruságraS az Árvaságra fájdalmat derítsen.De egyszerre csak: nincsen IstenÉs aki van, nem nekem�való Isten.

És mégis�mégis, öreg Árvaságom,Lesz talán még valami, ami fájjon,S büszkén fájjon, mint ifjúi korodbanS könyörögve, de jobbanS nem gúnyjára az olcsó valakiknek.

S akik egy csöppet hittekE nagy, szerelmes Árvaságnak,Öreg Árvaságom, megáldnak.

595

III.

S megint jön a fájdalom és a sok.S az asszony, aki úgy megváltozottS jöttök, mindenkit pótló valakik:Diadal, Nõ és gõgös Árvaság.S az Árvaság, mely megöregedett,Emelt fejjel verdesi az eget,Részegen issza az Élet borátS újra�álmodja ifjukorát.

LÁTTAM REJTETT TÖRVÉNYED

Rejtett törvényed, Uram, akkor láttam,Mikor megint vígan szedtem a lábamS megint nevetett a szememS az Élet teljes kórusaMegint csak énbennem daloltS úgy buktam föl, mint buta holt,Megfagyottan a teljességes nyárbanS fölöttem minden kórusok kórusa:A Tied, a kegyetlen, zúgva zengett.

Kis Földeden, Uram, úgy dermedett megA Nyár s kivált az én nyaram,Miként Könyvedben írva van,Szíve te sok nazareus szentednek.Engem rohanó gõz�szekérVitt halottan holt reményhez Keletnek:Megfagytam s lángolt a világ,Megfagyott az én új ajándék�nyaramS egy vad zápor a gõzösünkre paskolt.

Szép volt, Uram, szörnyû és tán igaz volt,Dörögtek a fellegeidS menny�köved százszor is üzentÚtszéli, tünõ fáknak a magasból.Egy�egy köved nagyon találtÉs sohasem válogatott,Melyik fa pusztul, melyik marad épnek.

Láttam, Uram, akkor rejtett törvényed:Hogy mit csinálsz: azt Te tudod.

596

HIMNUSZ A TAVASZNAK

Hiszen harsogás a dolga,Éhes, ékes nagy legény,De sohse volt ilyen torka,Ilyen harsány sohasem.

Óh, Tavasz, én úgy szeretlek,Te nagy, zengõ rosszaság,Zsarolója pajzán kedvnekS kongó jóság sohasem.

Himnuszod ritkán daloltam,Mert hogy nagyon te vagyok,Életem eltavaszoltamS nem leszek más sohasem.

Óh, életeket fogyasztó,(Most jobban, mint máskoron)Életeket lelohasztóNem tudsz lenni sohasem.

A MEGNÕTT ÉLET

Hatalmas, hõs, sudaras MultnakÁgai, gyönyörû éveim,E véres idõ�mosolyok,Igazi lombba most borulnak.

Méltó, nagy tavasza most ért meg(Túl rémületeken s vágyakon,Tavalyi kisértéseken)Az én istenemnek: a Vérnek.

Az Élet szörnyüséges, gazdagS az én kicsufolt, szent sebeim,Mint rózsák piros májuson,Egy világ testén fölszakadnak.

Most, íme, itt az életemnekÁtkos és bús magyarázata,Sejtõ kínja, szédülete,Dölyfe, � íme, honnan erednek.

De e tavaszt lombosan állomS megért mindent e megért tavasz.S olyan nagy most az életem,Mint óriás grimászu álom.

1915

597

A SZÉP HÚSVÉT

Odukat és kriptákat pattantS bús árkokig leér a szava:Ilyen a Husvét szent tavaszaS ilyen marad.

Miért tudjon Õ az embervérrõl,Mikor künn, a TavaszbanMinden csoda csodát csinálS minden drága fizetség megtérül?

Óh, Tavasz, óh, Husvét,Emberek õsi biztatója,Csak azt szórd szét köztünk:Állandó a tavaszi óraS ilyen marad.

Krisztus támad és eszmél,Odukat és kriptákat pattant.Van�e gyönyörûbb ennél?

A RABBISÁG SORSA

Pétere is ennen�magamnak,Kakas�szó szólhat már ezerszer,Dédelgetett énem, vén Mester,Zsidótalan és szegény rabbi,Soha�soha meg nem tagadlak.

Soha�soha nem állok rabnakÕrjöngõ népek közepébe.Nem állhat az, kinek a vágyaA népek és az Isten népeS a minden vágyak legszebb vágya:

Ez a világ legyen világja,Ékes, vidám, aki, jaj, ésszelEmbernek mert jönni s merésselSzántja, gondolja el e Bolygót.

Nem mondom én, hogy tegnap jól vótS mindig úgy lesz, hogy egy�két emberÉrdemlõdik, kit szerelemmelVesz körül a krisztusi dõre.

598

De már ezért az egy párért isÉs magunkért, rabbiságunkért,Elõre az igazságunkért:Csalatni, csalódni, elõre.

1915 június

A HOLD MEGBOCSÁJT

Savanyun, csonkán, nagy mezõk fölött,Talán tizedszer ílyképp, megrabolt,Balog utasként ballag át a Hold.

Arcán vén kópék fáradt mosolyaS alant szörnyedt, bús sóhajba veszõKínjaival mered föl a mezõ.

Forradásos mezõ, fukar, kopár,Rothasztó testét gúnyos, halk, hidegFényével a Hold öntözgeti meg.

S fagyos fényben e nagy hulla terül,De messze szélén félénk vándorulEgy lyány csókos férfiára borul.

Mintha sohse járt volna itt Halál,Az Élet, ez az eltörött derék,Kígyós örömmel üti föl fejét.

S mert Földre nézni csókért küldetett,A Hold ujjongva, bízón kiragyogS száz halál�bûnért küld bocsánatot.

DAL A BOLDOGTALANSÁGRÓL

Minden, amiben hittünk,Oda�van, oda�van, oda�vanÉs szerencsésÉs boldog, ki csak önmagáértBoldogtalan.

Mert minden oda�van,Minden, amiben hittünk,Zászlók, kiket ormokra vittünk,Ma minden oda�vanS boldog, aki boldogtalan.

599

Boldog, aki boldogtalan,Mert minden oda�van,Oda�van, oda�van, oda�van.

AZ ÕSZ DICSÉRETE

I.

Evoé, Élet, be gyönyörû õsz jött,Talán legszebbik õsze a világnak,Ma mosoly�csokrát szórom szét a számnak,(Megint virul e búra görbedett):Evoé, Nap, nincsen baj égen�földön.Evoé, Vágy, a Mind igazolója:Él az Élet s az Élet nem beteg.Csuklástól csókon�megistenülésig,Élet, ma hallom csengõn a szavad:Nem milliónyi ilyen�olyan ember,De Ember az Isten igéreteS míg ember él, minden gyõzve haladTeljesülésig, mit csak ember éltS a legkülömbek szent vágy�zászlaitTovábbviszik a legkülömb maradtakS Halál nincs a legfurcsább vágyra itt.Evoé, Élet, be gyönyörû õsz jött.

II.

Ma belül és hõsön élnek a hõsök,Igaz romlása nincsen semminek,Az õsz megint csiklandós�szomorú,Ragyogásos, nagy szivek a mezõkS ragyogásos, nagy mezõk a szivek.S ha fájtak a tikkadt, õsi legendák,Hát új legenda kerül, ami lázaszt.Talál a Vágy új legyûrnivalót,Rettegõ bút és aggodalmat százatS a vígságos, hatalmas Úr elõttAz Élet mit örömföldbe vetettMa is drága és ma is szeretett,Bár egy magyarul is megkötött sorsraMinden egyéb ezerszer könnyebb volna,De él az Élet s be gyönyörû Õsz jött.

600

III.

Támadjatok föl, jólfigyelõ õsök:Én tömeg�Mának nem adtam magam,Nekem az Ember egy folytonos emberS nekem semmi ma sem vigasztalan.Most épitem vulkánokra a fészkem,De fajtámra is mostan figyelekS most hiszem el, hogy elhinni szabad,Hogy milliókért élhet egy�nehány.Dajka�nóták és tanító szavakFölzuhognak biborban egybeforrva:Sohse vághat rosszat az Ember sorsa:Ím, tábor vagyok gõgben, egyedül,(Be jól van � vélem � minden, ami van)Szívem napos, víg rétként elterül(Hallom, hogy az egész föld dübörögÉs átkozódnak, kik máskor imáznak):Ma mosoly�csokrát szórom szét a számnak,Evoé, Élet, be gyönyörû õsz jött.

1914 szeptember 11

A KRASZNA VÖLGYÉN

A Kraszna völgyén, hol a falukÍgy tavasszal bokréták,Csináltunk rövid sétátBoszorkányos, bolond kocsival:Szép és különös volt az ut.

Varsolcot, e vidám falutÁtgázoltuk vidámanS hozzám illõen bátran:Be szép az Élet és a vidékSzívnek és szemnek hogyha fut.

KÉSZÜLÉS TAVASZI UTAZÁSRA

(Élek�e én? � éltem�e én?)Tavasz jön, nagy útra kelek,Most minden ár elsöpri gátját,Készítsétek az úti ládát.Szabad vagyok, szomjas vagyokS most indultok ti is ragyogva,Az Élet füttyét túl�zajongva,Gyors, finom, szobás vonatok,Télbõl Tavaszba ébresztõk, tik.

601

Rómába is most készülõdik,Yachtját fûtteti a nagyúrS Cook�nál jegyeztet a szegény.(Élek�e én? � éltem�e én?)

A Halleluják már elõre»Föltámadt Jézus«�t berzenkednek,Drága nedvek és drága kedvekKapnak csiráztató erõreS a tenger álmos, szép, nyugodt.Az Élet indul mindenüttÉs titkos, bûvös hegedükMindenféle nótákat pengnekS a szonáták tréfásan lengnekHopszaszák és nóták között.Bécsi valcer, gondola�dal,Nigger tánc és francia dalka,Kóló, csárdás ölelkezikS minden más ének szent zsivajbaA Tél megmaradott telén.(Élek�e én? � éltem�e én?)

Egy japán kert költözött hozzánkS az illatot illatok hozzák.Tavaszi széltõl megzavarvaIbolyás, nótás Nizza is,De ibolyás s nótás nagyonMagyar síkok sok fehér falva,Népük künn sürög a mezõn.S az Élet édes szomjuságaTikkaszt, kerget dalokba vágyvaÉs mindenki újakra készülMámoros, megváltó vitézül.S ha van baj is, segít a Nap,Jó szó, szép hit, szánt akaratS régi bajtársunk, a Remény.Csatangolnak gyönyörû dámák,Készítsétek az úti ládát,Tavasz jön, nagy útra kelek.(Élek�e én? � éltem�e én?)

1917

602

ÉSAIÁS KÖNYVÉNEKMARGÓJÁRA

ÉSAIÁS KÖNYVÉNEK MARGÓJÁRA

1. Seirbõl kiált énhozzám is az Úr: »Vigyázó, mit mondasz azéjszakáról, vigyázó, mit mondasz az éjszakáról?« Ilyenhiábavalóság hát az ember isteni elméjének fényessége, hogyegy fuvalom által éjszaka lesz?

2. Hányszor kell még sírnia a szeretet és géniusz dobolóvigasságának szünésével a Földnek, megromolnias megerõtlenedniök a Föld népe nagyjainak?

3. Miért, hogy a föl�fölemelkedett Embert mindig visszarántjaValaki, kit Úrnak is neveznek, Jehovának is, Rendelésnek is,Sorsnak is? Az Ember már�már készül jónak és Istennekváltozni, de Perazim hegyén fölkél az Úr.

4. Mi jókedvet csinál az Úrnak, hogy csak mutogatja azEmbernek nagyszerû célját, az Élet egyenlõ kibékülésétmindnyájunkkal s a békének szivárvány�hídját?Miért keresi meg bennünk, mint a Gibeonvölgyében megharagvásában, a mi õsi vadságunkat,hogy gonoszságainkat egymásra tüzelje?

5. Bizony a »kegyetlen, hosszu Léviátán kígyót és a tekergõLéviátán kígyót« kemény, nagy és erõs fegyverével nemlátogatja meg senki És a »veres boru szõlõt« vérrel öntözi mostmegint az Úr. Óh, miért olyan szeretetlen és boldogtalan azEmber, ki úgy kívánja a szeretetet és boldogságot? Vigyázók,hiába vigyáztok, óh, jaj, vigyázók, hiába vigyázunk, mert újraés újra leesik a sárba az Embernek arca.

HOZSÁNNA BÍZÓ SÍRÓKNAK

Mindig volt titkos, valamisNázárethje az emberi Jónak,Honnan elindult könnyesen,Dagadón, szánva bús milliókatÉs soha nem ölt meg iszapBátor, nagy vizü s tiszta folyókat.

603

Folyók, szivek, ne féljetekS bénult szivem se, te, ki eddigNem merted elég könnyesenMélyítni szent folyóknak a medrit.Az emberek a siratástA Jó álmáért is megérdemlik.

Dagadjatok meg, szent folyók,Szívek, kik még hajléki a Jónak,Sírjátok ki könnyeitek,Hozsánna ma a bízó síróknak,Hozsánna, bízó TegnapunkS hozsánna neked, szent árú Holnap.

MENEKÜLÉS AZ ÚRHOZ

Be szép a régi kép, a tiszta,Be szép volt a világon élni,Be szép volt az a lázadó,Mégis uras, szent Össze�Vissza.

Imádkozni is tudtunk néha,De mindenképp Istené voltunk,Nem�akartan és nem�tudónLegbõszebb óránk se volt léha.

Be szépeket elhittünk akkorÉs a Poklot hogy elfeledtükÉs most a Pokol muzsikál:Fülünkben száz és szörnyû akkord.

Megszakadt szép imádkozásunk,Pedig valahogyan: van Isten,Nem nagyon törõdik velünk,De betakar, ha nagyon fázunk.

Imádkozzunk, hogy higyve higyjünk:Van Isten, de vigyáz Magára,Van Isten s tán éppen olyas,Kilyenekben valaha hittünk.

Adjuk Neki hittel magunkat,Õ mégiscsak legjobb Kisértet,Nincs már semmi hinnivaló,Higyjünk hát a van�vagy�nincs Urnak.

604

Mert õ mégis legjobb KisértetS mert szörnyüséges, lehetetlen,Hogy senkié vagy emberéAz Élet, az Élet, az Élet.

ADJA AZ ISTEN

Adja meg az Isten,Mit adni nem szokott,Száz bús vasárnap helyettSok, víg hétköznapot,Adja meg az Isten.

Adja meg az IstenSírásaink végét,Lelkünknek teljességesS vágyott békességét,Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,Bár furcsa a világ,Ne játsszak ölõ, gyilkos,Cudar komédiát,Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,Mit adni nem szokott,Száz bús vasárnap helyettSok, víg hétköznapot,Adja meg az Isten.

»TE ELÕTTED VOLT«

�Jaj a pásztoroknak, kik elvesztik és elszaggatják azén mezõmnek juhait, azt mondja az Úr� .......

�Én uram... én pedig nem utáltam meg a te utánadvaló pásztorságot és a háborúságnak napjait

nem kívántam, te tudod: ami az én számból kijött,te elõtted volt...�

Jeremiás siralmai»Te elõtted volt« mindig szálló,Sokszor síró s néha riszálóSzegény szava az embereknek:Ha sohse szerettél: szeress meg.

Tudod, Uram, hogy mostanábanÓlom�tüzek égtek a számban,Kiálthatnék, hallgattam mégis,Tudok mindent, hallgattam mégis.

605

Hatalmat, Te, másoknak mértél,Túl az aranynál s túl a vérnél.Egekig a fák sohse nõnek:Viszed már számadásra õket.

Nekem, együgyübb pásztorodnak,Azt add csak, hogy ne legyek rosszabb.Ne hazudjak s az igazról is,Óh, kevés szót az igazról is.

Tréfál a kezed? Játszik? Büntet?Nem utáltalak meg � bennünket:»Te elõtted volt«, Te csináltadS én úgy teszek, ahogy kívántad.

Nem untam meg pásztorod lenni,Nézni, hallgatni vagy szeretniS éltem csak akkor csapnám hozzád,Ha nem orcám volna az orcád.

A NAGY HITETÕ(Elolvasandó Máté apostol evangéliuma)

Költõk költõje, gyermek halálig,Ha körülfogtak bitóbánatok,Drága, isteni EgyügyüségedCsak ennyit szólalt fojtott sírással:Harmadnap föltámadok.

Néped nem volt s papi�fejedelmekMégis aggódtak, hogy majd mit mivelEgy zavaros beszéded visszhangjaMár gyülõ�seregével IgédnekS nagyra�nõtt sziveivel.

Megint a jó Pilátust kerestékSápadtan minden farizeusok:Adjon a sírhoz több katonát még,Mert bolondok, csalók és varázslókAz eféle krisztusok.

És pénzt vevének a katonák föl,Koporsód száját akik õrizék,Mert hátha mégiscsak föltámadnálS amit vértajtékos, szép szád mondott:Égi s ezernyi igék.

606

Minden költõk közül te kaptadKeresztek és bitók legjobbikát,Mert minden költõk költõje voltál,Kiben istenien oldódtak megLegemberibb, legalázóbb igák.

Óh, be szép a te neved, szép KrisztusS így árulkodtak: »a nagy Hitetõ«,Így árulkodták PilátusnakMa is nagyszerû példaságod:Isten, Torony és Tetõ.

Nagy Hitetõ, sokan veled tartunk,Nagy Elárult, úgy fáj, hogy itt vagyunk,Úgy vágyjuk jég�ajkunkra az ajkadS mondani te Együgyûségeddel:Harmadnap föltámadunk.

KICSODA BÜNTET BENNÜNKET?

Halottak�e már a halottakBennem és künn�künn, szerte�széjjelS volt�e Élet, vagy csak megloptakBennünketS a Sors csak meglopottat büntet?

Nézem most már förtelmes kéjjel:Mik az élõk, mik a halottak,Mit hoz a nappal és az éjjelS bennünketMilyen ellógott Isten büntet?

Mik a jelenek s mik a voltak,Mik jönnek az északi széllel,Mit üt ránk ma és mi lesz holnapS bennünketSzülõnk gerjedelme mért büntet?

Bennem és künn�künn, szerte�széjjelHalottak�e már a halottakS alusznak�e nagy gödrû méllyelS bennünket,Igazakat, ki a Gaz büntet?

607

A TITOK ARAT

�Láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, ...melynek hét feje és tíz szarva vala, ... és az õhomlokán ilyen név vala megírva: Titok ...

(János jelenései, 17.)

Aratja a Földet a Végzet:Nagy aratás van, sokasodikKereszt és tarlóS aki eddig az égre nézett,Hûlt orcával ma sárba hajló.

S ki a szentek vérébõl ivott,Szilajul, veres fenevadjánNyargal részegenA szörnyû asszony, a TitokS minden ugrásra száz tetem.

Vörös bársonyban és skárlátbanNyargal és dermesztõen kacagS meghal a lélekS így rosszabb, mint holtan a sárbanS ez rosszabb halál, mint az élet.

Mind õrülünk, arat a Titok,Halott lélekkel botorkálunkS az asszony kacag,Ki a szentek vérébõl ivott:Fúl az ember s õ arat, arat.

VIRÁGOS KARÁCSONYI ÉNEK

Óhajtozom el a Magasságba,Nagy a csúfság idelenn,De van Karácsony, Karácsony,Istenem, én IstenemS ember�vágy küldte Krisztusunkat.

Két gerlicét vagy galamb�fiókát,Két szívet adnék oda,Hogyha megint vissza�jönneA Léleknek mosolyaS szeretettel járnánk jászolhoz.

Krisztus kivánata, Megtartóé,Lázong át a szívemen,Mert Karácsony lesz, Karácsony,Istenem, én Istenem,Valaha be szebbeket tudtál.

608

Óhajtozom el a MagasságbaGyermekségemben kötöttMinden szûzséges jussommal,Mert az emberek közöttNem így igértetett, hogy éljek.

Követelem a bódító álmot,Karácsonyt, Krisztus�javat,Amivel csak hitegettek,Amit csak hinni szabad,Csúfság helyett a Magasságot.

Lábainknak eligazitásátKérem én szerelmesen,Karácsony jöjjön, KarácsonyÉs száz jézusi sebenNyiladozzék ékes bokréta.

A CSODÁK FÖNTJÉN

�...Mikor a harmadik angyal trombitált volna, leesék az égrõl egynagy csillag... a csillagnak neve pedig üröm... És mikor azötödik angyal megfuvallotta trombitáját... csillag esék le az

égrõl, melynek adaték a mélységes kutnak kulcsa... Annak okáértaz napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg

azt és kívánnak meghalni, de a halál elmegyen elõlük...� (János jelenései, 9., 10.)

Csillag�zuhító angyal�trombitákPiros hangjára addig�addig lestem,Míg megérkeztek a káprázatokS csodáit küldi, pirítva a testem,A nyolcadik angyal: a Láz.

Minden rendestõl eltéptem magam,Szemem prédáit mind összezilálom,Életem száz mással elegyítem,Csapdoshasson vitézül föl az álomS száz szinû álom�rettenet.

Csodálatos, képes rettenetekSzent zavaros kora, íme, szakadt rám,Ülnek bennem viziók és valókSzerelmesen, fájón összetapadván,Hogy minden: ugyanegy legyen.

609

Igy, az üröm és halál�vágy után,Teljességessé, fantomossá válok,Reggelt, oldást, bizonyt nem keresekS leráztam a csak�ez és csak�egy jármot:Már minden mindent vállalok.

A Láz és én vagyunk ma a világ,Nem sietek, mert már el ugyse kések,Csillag�zuhító angyal�trombiták,Száz élettel fölérõ jelenésekVisznek csodák föntjére föl.

1914 május

VOLT EGY JÉZUS

Szent elgondolás: volt egy Jézus,Ki Krisztus volt és lehetettÉs szerette az embereket.

Õ mondta: fegyvert a fegyverrelGyõzni s legyõzni nem szabad:Jézus volt, Krisztus: legigazabb.

Az emberek úgy elrosszultak(Hiszen nem voltak soha jók):Most Krisztus�hitünket csufolók.

Pedig ma is élhet. Föltámadt,Ki Krisztus és nagyon nagy úr,De él másképpen és igazul.

Járj köztünk, drága Isten�Ember,Tavasz van, nõnek a gazokS kevesek az igaz igazok.

Ugy látlak, ahogy kigondoltak:Egy kicsit véres a szived,De én�szivem egészen tied.

610

NEM CSINÁLSZ HÁZAT

�...Fölálla azért Dávid király az õ lábaira, és monda:Halljátok meg szómat, atyámfiai és én népem! Én magamban

elvégeztem nagy szívem szerint, hogy az Úr szövetsége ládájánaknyugodalmas házat csináltatnék, és a mi Istenünk lábainakzsámolyt; hozzá is készítettem vala mindent, valami szükség

volna. De az Isten engemet megszólíta és mondá: Nem csinálszte házat az én nevemnek; mert hadakozó ember vagy, sok vért is

ontottál immár...� Krónika I. könyve, 28.

Szabadulás fény�sáva olyan vékonyS a Halálig sem jutottam el,Azután meg nincsen hajlékomS hajlékot az Urnak sem épitettemÉs itt állok hitetlen.

Harcaimnak emléke sem remegtet,Tán helyettem járt itt valaki,Aki bûnös csodákat kezdett:Nézem és nem ismerem meg az arcom:Ez az én hires harcom.

Csetepatáztam örökkön az ÚrralS pár zsoltárát megírtam talán,S beszélik, hogy jöttem sok újjal,Beszélik, hogy megbántottam sok régit,Beszélik, így beszélik.

Nem férfi az Élet, de léha asszonyS még hogyha az Úr is int felé,Nincs, amit lelkére aggassonAz Úrnak s az urának sohse építS nem csinál semmit végig.

Óh, Élet, Asszony s elõtte Halálnak,Te rangos, õsi, nagy Félelem,Hol van jó küszöbe a háznak,Melyet az én Uramnak építettem,Magamnak építettem?

Ha harcért jár ez, hajh, miért harcoltamS miért volt a kiontotta vér?Vagy átkozott vagy bolond voltam:Házam nincs és idegen az én arcom:Ez az én hires harcom.

1914 február 16

611

A SZÉTSZÓRÓDÁS ELÕTT

�És áll (az elõbbieknek) helyébe egy utálatos... és békességnekszíne alatt csalárdul cselekszik azzal, és elmenvén gyõzedelmet

vészen kevés néppel. Elfoglalja az országnak gazdag részét...zsákmányt, prédát és gazdagságot oszt az õ vitézeinek, és

gondolataival forgolódik az erõsségeknek megvételek felõl,de azt ideig eltitkolja.�

Dániel könyve,11.

Hát népét Hadur is szétszórja:Szigoruabb istenek ezt így szokták,Miként egy régi, bánatos, erdélyiPrédikátor írásba róttaKeresvén zsidókkal atyafiságunk.

Jöttünk rossz erkölccsel rossz helyre,Volt utonállók új utbanállóknakS míg úrfajtánk egymást s a népet falta;Tunya álmainkat jég verteS még a Templomot se épitettük föl.

Helyünkön meg nem tudtunk állniS ide kerültünk, ez kezdeti átkunk,Ma már nem mienk paráznás vérünk sem,Jöhet a helyünkre akármi:Megöltük és kibûnöztük magunkat.

És mi nem leszünk majd szétszórvaÁrvult, de mégis gyõzedelmes fajta:Minket korszakok tûz�dühe nem edzettS fölolvaszt a világ kohójaS elveszünk, mert elvesztettük magunkat.

1914 január

ÉS MOST MÁR

És most és most márNincs bennem avas ijjedelem,Rosszabb már nem jöhet a rossznál:Elfelejtem s tán kiheveremLódítván magam ölbõl ölbe.

Kik fajuk óvták,Óh, mindig így cselekedtenek:Csalódott s fáradt pátrióták,Hajszolták maguk sok�sok betegMámorba, feledésbe, csókba.

612

Törõ, sok szirtnakNem kinálom immár a fejem,Bús csodák és sorsok lebírtak,Ilyenkor legszebb a szerelemS igaza volt Antoniusznak.

Elvész az ország,Ha elfogytak az aszkéta szivekS fájdalmaim testem mért rontsák,Mikor nincsen minek és kinekS zsongító asszony�ölek várnak.

Biblia mondja:Pusztuló nép vezéreiMind�mind a bujaság bolondja,Ha már nem tud szépen vérzeniS pusztulás hív paráznaságot.

Hõs fajom döglik,Hiába harc, hiába fájdalom,Hiába gõg, hagyjuk a többit:Kötél szakadt és én vén hátamonBizsergõ vágyak poklát érzem.

613

CERUZA�SOROKPETRARCA KÖNYVÉN

A NAGY HÍD

Nagy Hídnak szép, támos hajói,Ti, Életen ringva átvivõk,Ma nektek fogok gyónva gyónni,Tegnapi és mai nõkÉs talán holnapiak.

Távozó léptû férfi�emberNem tud átalmenni a folyón,Csak kapcsolódó szerelmekkelS hazugul is ragyogónS igazán is hazugul.

Vertem a nagy Hidat ragyogvaS mint a régi, õs szerelmesek,Ugy gondolok az asszonyokra:Egyik se volt kevesebbÉs többet egyik sem ért.

Ring a nagy Híd s a másik partotMikor érem el már, nem tudom,De hálásan emelek arcotItt is, ott is az uton,Édes, ringó átvivõk.

VÖRÖS TELE�HOLD EMLÉKE

Hegy mögül mikor vörös tele�HoldÉbredt,Az alkonyon (már három éve lesz)ElébedCsöndesen beteg szivem lehullott.

Mennyi minden száguldozott közénkS üzteVörös Holdkor, sok tévedt alkonyonA tüzbe:Hamvadunk még, vagy már elhamvadtunk?

614

CERUZA�SOROK PETRARCA KÖNYVÉN

Itt az írás: nem legényes sorok,Régi epedések, régi torokBúgása bõgött így ezelõtt,Igy írtak a hajdani nem szeretettek,Igy írtak a régi, bús szeretõk.

Nem azért írok, hogy fordítsd felémFehér orcád. Óh, már beérem én,Ha torkomon buknak a szavak.S szám kérdeni, kérni se, mást sohse merne,Mint a sirást és sírni talán szabad.

Boldog vagyok, mert nagyon szenvedek,Boldog vagyok: érted vagyok beteg.Halálra szánt, mint rég ezelõtt,Mint régen a hajdani nem szeretettek,Mint régen a régi, bús szeretõk.

MÉG FÁJOBB KÖNNYEK

Síró szerelmek gyötrõ útja,Nem látom még mindig a véged,Pedig már nagyon maradoznakBoldog és tavaszos vidékekS az út is már egyre sötétebb.

Valahol meg kellett vón' állnomEgy elhagyott, víg leány�arcnál,De nekem a könnyek kellettek,Mindig a könnyek minden harcnálS most már a megállás sem használ.

Most már járom kálváriámat,Volt arcok utánam köszönnekS vén szívemre, míg botorkálok,Kegyetlenül, gúnyosan jönnekÚj szerelmek s még fájóbb könnyek.

615

KI VÁRNI TUD

(Küldöm, ki érti)

Tartsd magad,Sors, Élet és Idõ szabadS ki várni érez, várni tud.

Várni tud,Kinek ön�énje nem hazugS nem hord össze hetet s havat.

Tartsd magad,Mert most az a leggazdagabb,Ki várni érez, várni tud.

UZSORÁS KÖLCSÖNÖK VÁLTÓJA

Szerelem, óh, uzsorás kölcsön,Föl�fölesdeklõ napjaimnakRosszkor érkezett drága rossza,Mégis �� mégiscsak visszahozzaNagy fizetségeit a kínnakEgy�egy boldog, hitetõ napod.

Tudom, hogy vénülõn adózniKicsit szégyen a szerelemnek,De a szégyen szerelmes lángjaFesti vénségem ifjuságraS boldog napokon elpihennekBoldogtalanok zavarai.

Engem megillet, mit küzdésbenIfjúságom balgán mulasztott,Parázsos, hívõ, csókos órák,Könyörületek, nagy adósságS mámorok, melyekbe fulasztokÜres, fekete emlékeket.

A FOGYÓ HOLD

Merre jár most a fogyó HoldS boldog töltjén hogyha nézte,Megállott a szívveréseValakinek egy pillanatra?

616

Merre jár most a fogyó Hold,Merre járhat most az Élet,Tengert bámul, hegynek téved,Vagy csöndes erkélyre int el?

Merre jár most a fogyó Hold,Meredt szemmel most is néztékAz Ég e rokkant vitézét,Kit olyan ó s jó ketten nézni?

Merre jár most a fogyó Hold?Ifju hitek, vén emlékek,Bûnös üdvök, üdvös vétkekFogyó, rokkant, hû katonája?

KÁR VOLNA ÉRTED

Futó sorból rontva kidõlten,Nem is vagyok talán már,Nem is lehetek az Idõben.

Jóság rohamaim is fogytánS úgy nézek messzeségbe,Mint vén juhász hajolva botján.

Igen: bot, egy kicsit koldusbot,Hideg és fáradt nézésS otthagyott, szegény õsi jussok.

Ki társam lenne, nekem nem kellS vágyottam nem vágy társulS aggulok éhes szerelemmel.

Se jó, se rossz, se bús, se víg már:Becsületes válasz megy:Kár volna érted, hogyha bíznál.

Engem kinullázott az Élet,Én már dacból se adnékBárkinek is meleg hûséget.

Csoda�percnek kellene jönniS mert nem bízok csodákban:Csókollak, de el kell köszönni.

617

ÉN BÚS IBOLYA�VETÉSEM

Tévedt, egyetlen szónak villámaNem csapott rád, óh, nagyon érzemS itt búsulok a jégverésen,Holott csak egy szó nem talált meg,Én asszonyom, ibolya�vetésem,Egy szó, kit más nem mondhat senki.

Pedig a neved sem menthetted kiSzavaim nyári viharábólS messzi villámokként cikkáztakMégis a szavaim és fáztakEgy szóba állni s csapni elébed.

Ez az egyetlen villám a vétek,Minden és minden�rontó semmi:Féltem, hogy valaha is tudjad,Milyen egy és jó tudnék lenniTúl a nyáron és jégverésenS jaj, ez az egy szó nem csapott le,Én asszonyom, bús ibolya�vetésem.

A TAVASZI SZÍV

Kalimpál és kalimpál ésKalimpál kicsit butánEsõs, áprilisi hajnalt,De még jobban délután,De még jobban késõn, éjjel:Ilyen a tavaszi szív.

Nem bíznék rá egy garasnyit,Nem bíznék rá egy garast,Mert az áprilisi hajnal,Rég kipróbáltam, ravaszS szívünk viszi ravaszságba:Ilyen a tavaszi szív.

Amit írok, az se hûség,Április van, szív oson,Minden háborúnál vénebb,Hadakozik okoson,Szerelem jön holt�testekre:Ilyen a tavaszi szív.

618

ÖSSZEBÚVÓ FÉLELEM ÓRÁI

Bennünk pogány, víg násza vanEsztelenül szép gyermek�hitnek,De néha�néha ezt a násztAz összebúvó félelemIsten�órái szentelik meg.

Szerelmetes szomoruságFoszlott felhõjü leple hull ránkSzorongatón és gyászosanS ha kétfelé szakaszt a FöldBennünket: mégis összebujnánk.

Ekkor nincs senki ��: mink vagyunk,Két�eggyek és egymásra leltek,Két búsitottak, búsitók,Két tapadó, két üldözött,Két legéhesebb, árva gyermek.

Ezek az órák feketék,De a gyémántnál ragyogóbbak,A mosoly�nász csillagai,Halhattlan untság�kergetõk,Szent emlõi a boldog Jónak.

Mézként pereg szorongatottSzivünkbõl könnye terhes kedvnekÉs tart a nász és tart megint,Szemeink öröm�hitesenMegint�megint összenevetnek.

Óh, összebuvó félelem,Óh, öröm�féltõ, gyászos órák,Fényes, fekete csillagok,Kik reánk a nagy edzülésBabonás új s új hitét szórják.

TALÁN HELLÁSZ KÜLDÖTT

Asszony, szépséges és rontó,Köszönöm, hogy fölébredtél nekemS néhány boldog hetemÚgy élhettem, mint egy szerelmes és bölcs.

Hellászi bölcsek és költõkNagy életét élhettem egy kicsit,Kinek szivét viszikMagasba: finom és rózsás hetérák.

619

Öledbe szent ájulásim,Vagy Életrõl és Széprõl dús viták,Vagy csók�komédiák?Nem tudom ma már, melyik volt több és szebb.

Mintha Hellász küldött volna,Hogy hadd beszéljen egyszerre velemA Nõ, a SzerelemS mannás ajkai a bölcseségnek.

Mindenkit el kell temetnem,De Téged, az asszony�elõkelõt,Ha lesznek temetõk,Nem tudom, hogy kiként temesselek el.

VÁNDOR, TÉLI HOLD

Este volt, idegenben, távol,Tarka, rossz népek jártak és szerettekS mi búcsuztunk, szólván így:Ölelkezniök kell a jobb embereknek,Hiszen olyan ritkán lelik meg egymást.

Én õriztelek s õriztél�e engem,Két jobb embernek õrizted�e sorsát?Nagyon kis boldogságPermetezett a mi fejünkre.

Talán te voltál, aki megbántadTalálkozásunk és bátor vágyad,A cél�vevésünk s a botor hitünk.Tudsz�e még hinni?Próbáld meg s jól lesz: hiszünk.

Nekem a tele Holdak,Az együtt�nézettek,Szépek lesznek, mert szépek voltakS a fogadásunkNekem ma sem egy útált, ócska folt:Megbolondulnál, ha tudnád,Miket juttat eszembeA vándor, téli tele Hold.

620

TOVÁBB A HAJÓVAL

MÉGSEM, MÉGSEM, MÉGSEM

Fölgyujtogattam minden hevülésemS hideg szemmel is megvizsgáltam magam:Hitem, harcaim, bús kétkedéseim.Jaj, hogy nem szabad mégsem, mégsem, mégsemBeléd oldódnom, szent, gyötrött Sokaság.

Nem csillapítnak könnyes vigaszaidCsillapító, nagy együtt�szenvedésben,Vérzõ, egyszerû meghajlásra a SorsNem tud rábirni mégsem, mégsem, mégsem �Külön szenvedek emberként, magyarként.

Százszor próbáltam elûzni sejtésemS megharagvásom sötét démonaitS úszni az áradt, együttes vizeken.Jaj, hogy nem szabad mégsem, mégsem, mégsem �Külön utálok s külön nem enyhülök.

Bár teljesednék jámbor bizakodókGolgotás hite nagy teljesedésben,Bár megszépülne, jobbulna a világ.Úgy fáj ez a Most s mégsem, mégsem, mégsemSzabad beállnom hívõnek hitetlen.

ÁLDOZÁS PIROS KEDVVEL

Most, mikor a nagy inogásokSápadt képe rezeg a Földön,Szív�serlegem kiteszem, UramS piros kedvét, íme, kitöltöm.

Szamár ûzõimre nem nézek,Rongyos életemre vigyázok,Tudom én jól, én jó Istenem,Mi ilyenkor az óhajtásod.

Élni, élni hiteket osztva,Élni, élni s éltetni tudni,Hogy teremtõ s tartó, nagy eszedNe fogjon az Emberben bukni.

621

Éljünk, éljünk vígan, szilárdulS ha elhullnak milliók, mások,Vegyük át vigság�öröküketS most, mikor a nagy inogások,

Alkuvások, eligérésekSápadt képe rezeg a Földön,Szív�serlegem kiteszem, UramS piros kedvét, íme, kitöltöm.

MÁR ELÕRE RENDELTETTEM

Álom�mázsát hordok magambanS mint ragyogó, súlyos kisértetNézegetem a maiakatÉs imádkozva látok, mérek.

Ha mikor én álomba botlok(Nehéz az álom mostanában),Mindig aféléket képzelek,Hogy az Élet ízlik a számban.

Hogy az Élet ízlik a számbanS szivem vérétõl messze�messzeCsörgedeznek kicsi patakokÉn szivemnek vérével festve.

Valahol mintha fönt�fönt volnék,Érc�oszlopok s gránit�bálványokSzilárd talpazatát érezem:Valamely Isten�fejen állok.

Állok, várok, nézek riadtan,Sehogysem bízok az IdõbenS a fájdalmaim kiömlenekÁradt tavasz�vizekként bõven.

Valamely Isten�fejen állok,Mert így birom a bírhatatlant,Mert így birom el a szívemet,Ezt a jó és mégis rossz katlant.

Testem, ez a szent, kényes szerszám,Mint valami ördöngõs posta,A Most�Idõk rémületeitElõre és magával hozta.

622

SAJNÁLOM SZEGÉNY FIÚKAT

Szegény fiúk, kiknek hallanotokCsak megvénült könyveinkbõl lehet,Mit súgnak az éji Szajna�habok.

Évezred halt meg, nemcsak ezredekS tõletek egy szent világ elmaradtS benne Szépért�kóborló emberek.

Az élet él, újúl, gyõz és szaladÉs nektek hát tudhatni sem lehet:Milyen szép volt, milyen tágas, szabad.

Csak megvénült könyveinkbõl lehet,Csak õrködõ emlékünkbõl szabadKisejteni a volt szebb éveket.

A SZENVEDÉSNÉL TÖBBET

Mikor az átkok átka zúg,Milyen hazugA szenvedés:S a szenvedés milyen kevés.

Oh, többre és sokabbra vár,Mint a Halál,Öreg hivünk: �Sokabbra vár beteg szivünk.

Mert most a Szó olyan legyen,Mint a HegyenKrisztus Szava:Évezredek hõje, hava.

Ki jót beszél, Krisztust beszél,Szörnyû a szélS vitorla nincs:Krisztus kell, ajtó és kilincs.

S Halálnál többet adjatok,Égi Nagyok: �Mert szenvedés,A szenvedés bután kevés.

623

A BÛNÖK KERTJÉBEN

Bûneit egy csupa�vágyás, vén csontnak,Szeresd, sajnáld a bûneimet,Csak azt szeretem s annak hiszek,Ki a bûnöket sírva szereti.

Nagy bûnökben virágzik el az ÉletÉs Jézus is szerette, szegény,Kezét tartni a bûnös fején,Mert illatos a bûn, mint a virág.

Hiszen a bûn mindig egy jajkiáltásA Sors felé, hogy mért nem maradAz ember mindig tiszta s szabad,Vadba beoltott, nemes rózsa�szem.

Óh, bûneim, bár csak megtartanátokAnnak, aki megbocsátni tud,Ki csöndesen bízó, nem hazugS bûneim kertjét mélán járja be.

NYÖGÖK S MIND TERHEMMEL

Nyögök s mind terhemmelS aztán nagy, visszatértÉlet�szerelemmelKívánkozok a tegnapba.

Valami nagyságosAz emberben lehet,Szörnyû bogos�ágos,De Nap�nyila is van annak.

Óh, határtalanság:Nincs Mult, Jelen, Jövõ:Egymásnak átadjákÓ üzenetüket az évek.

BÁTOR JAJ NÉLKÜL

Büntetem magam egy kacagásért,Egy feledt óráért kínzom magam:Minden, amiért illett örülnöm,Odavan.

624

Emberségek s a javuló HolnapHitébe ömlött nagy szerelemTört�szédülten zuhant a mélységbeLe velem.

Együtt�fájok zúzott hitekkel,Reménytelenül roncsok alatt,Egy bátor jajjal tán megkönnyülnékS nem szabad.

UGRANI MÁR: SOHA

Megállok pihegve, ûzetve,Ugrani nem fogok tüzekbe,Ugrani már: soha már.

Megállok s úgy állok, úgy állok,Miként a három szent királyok,Kik Krisztustól jöttenek.

Pokoltokból semmit se hoztam.S amim csak volt: szét�elosztoztam.S nem kell nekem semmi sem.

Állok egy kifosztott lélekkel,Drága, megrabolt emlékekkel,De siváran, savanyun.

Adjatok egy jobbik világotS akkor talán másképpen látok,De adjatok: de hamar.

És külömben mindennek vége,Megállni: sorsom tisztességeS ugrani már � soha már.

TÁVOLRÓL A MOSTBA

Úgy ötven évrõl nézhetni a Mostra.Be boldog lesz, ki majd megmosolyogjaVergõdõ, zûrös, mai életünketS úgy látja, ahogy látni kellene:

Feltörni indult, tébolyos zene,Lelkek nagy csõdje, jövõk szomjusága.Be boldog lesz, ki majd messzirõl látjaS szól majd felõlük bölcsen, hidegen.

625

De ma szenvedünk mind�mind idelenn,Magyarul pláne még különösebben,Ki több jóságban, ki több õrületben,De élni semmiképpen sem vidám.

Hát eloldalak, béklyós paripám,Szaladj bele a meg nem ért Jövõbe:Úgy fáj a Most és én úgy fájok tõle.Be jó volna visszatekinteni,

Úgy ötven évrõl nézhetni a Mostba.

1914 március

A SZAMARAS EMBER

Be szép, ha nem is igaz, hogy ment:Virágosan, szamárháton és sírva.A Biblia írja,Hogy Nagypéntekre nem is gondolt,Csak ment, ment és a szíve szomj volt.

Ilyen szomjas szívekkel járjákAzóta is és pálmák nélkülGyorsult kálváriájátAz Életnek s mit tõle kapni,Szamárháton annyi, de annyiVitéze a Jónak.

Be szép: pálmák napja holnapS e vén legenda megderül:Tán kerülEzután is szamaras emberMásokért küzdõ szerelemmel.Hiszen úgy kell, kell a szamárság.

Jézus, Tavasz és Jeruzsálem:Be régi�régi történet ez,Ámen, ámen.

A MINDEGY ÁTKA

Sorakoznak s elfutnak a hetek,Mintha kórház�szagtól futnának.Talán nem volt soha ilyen betegAz Élet, mely szennyesen bukdosS nem tud eljutni tiszta kuthoz.

626

Máskor se volt itt élni jó dolog,De viharok sürübben jöttekÉs többen voltak zúgó bátorok.Most már a reménytelen MindegyTúlságosan meggyõzött minket.

A Mindegy, mi ma mindent összetör,A lágy ujjakat összefonja,Hogy nem szorul össze az ököl.S hogy itt még valami teremjen,Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.

Igenis: kell a bátor lobbanásS nem élet, hogyha nem kiáltjuk,Hogy minden vannál mindig jobb a más.Gyujtsuk ki jól a sziveinket:Csak azért se gyõzhet a Mindegy.

1913

MEGMARADOK VIRÁGOS MEZÕKÖN

Virágosak bár ma is a mezõk,Elmaradtak a híg gerjedezõkS csak a gyûlölõk dühe gyûlt meg.

Lelkendezõk hangos hadja szaladtUtánam a nevetõ Nap alatt,Jó voltam nekik: dicses és bátor.

S mégis és mégis ma vagyok: Magam:Olcsó szegõdtek hadja odavanS gyönyörüen és sokan üldöznek.

Ez a királyi: a számüzetés,Ez a királyi: büszke megvetés,Mikor eliszkol az olcsó gárda.

Szeretem, hogy így majdnem egyedül,Bolond szivem még egyre hegedülS megsokasodtak vad üldözõim.

Igy jár az ember, aki valaki,Igy kell bátoran, szépen vallani:Egy ál�barátnál száz dühödt inkább.

Életem: vallás, gõg és szerelemS az üvöltõket jobban szeretemHizelkedõ s divatra jötteknél.

627

Barátok múltak s én megmaradok,Régi hibám és mégis csak adok:Van mibõl és az üldözés: áldás.

Királyi, dús és mindig ugyanaz,Megmaradtál s megmaradsz, vén kamasz:Barát sem kell s nem ijjeszt ellenség.

Amit adtam: örökség s nem divatS addig is, mig a Halál elhivat,Magam vagyok: adó, jó s virágos.

A PIROS RÓZSA

Piros rózsa, piros rózsa,Be másképpenÉnekeltem volt én róla,Amikor még kertekben nyiltS gyönge szívekre hajbókolt.

Piros rózsa, piros rózsa,Be más lettél,Húnyó Napnak véres csókja,Vad dühöknek vad szerelme,Föld árnyéka fenn az Égen.

Piros rózsa, piros rózsa,Volt sziveknekEgyügyû, szép takarója,Hol most virítsz, ott viríts el,Hol most pusztítsz, ott pusztulj el.

TOVÁBB A HAJÓVAL

Sirjunk, mert csaltuk magunkat balul,Átkozzunk rettenetes jogunkban,De bizonyos, hogy mosolyog az Úr.

Jóbot s Nérót is látott eleget,Niobét s Phrynét: ismeri fajtánkAz Úr, ki Úr egész világ felett.

Sorsa övé, lehetne boldog is,De egymás ellen él csak egymás közt:Szomorú faj, de utálatos is.

628

Ember�faj és gyász ígyen igazul,Mégis sirjunk mi szörnyû jogunkban,De bizonyos, hogy mosolyog az Úr.

Ismeri Ö ezt a rossz gyermeket,Az Embert, az õs javíthatatlant,Ki holnapra már mindent elfeled.

Átkát ma még az égre szórja Jób,De szomszédi s gyermeki körülteMár fûttetik a vidámság�hajót.

Röpül, esik, föllendül és zuhanKezébe tett sorsával az EmberÖrömben is vérben�háboruban.

Sírjunk azért, de átkaink vadulÕrülõ, nagy rohamában értsük meg,Ha mosolyog s csak mosolyog az Úr.

S ha elmulnak az elmulnivalók,Holnap, Idõ, örök élet�tenger,Táncoltasd majd csak tovább a hajót �

Szegény, csodás, véres Élethajód.

629

VALLOMÁS A SZERELEMRÕL

A KALOTA PARTJÁN

Pompás magyarok, templomból jövet,Mentek át a Kalota folyónS a hidat fényben majdnem fölemelteAz ölelõ, júniusi nap.Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedvesÉs tarkaságban annyi nyugalomÉs fehér és piros és viritó�sárga,Izgató kék és harcos barna színS micsoda nyugodt, nagyságos arcok,Ékes párták, leesni áhitók.Papi�beszéd kemény fejükbõl csöndbenSzáll el s nyári illattal vegyül.Mily pompás vonulásuk a dombon.Óh, tempós vonulás, állandóság,Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.

S reám nyilaz a nyugtalanság:Leány�szemek, Sorsom szemei,Szemek, melyekben rózsás, húsz éves,Vidám kamasznak látom magam,Szebb szemek minden volt szemeknélS bennük végképp megpecsételtetettAz én örök�bús ifjuságom:Vonzódás, drága üzetés,Csapongás a végsõ csapásigS imádkozva nézni e nagy szemekbenMagamat és mint vagyok bennük.Csönd, június van a szivemben,Átalvonult templomi népségBelém költözött áhitataS e percben a Kalota partjánBiztosság, nyár, szépség és nyugalom.

1914

ÉS MÉGIS MEGVÁRTALAK

Te még nem indultál el útnakS engem ûzött az unalom,Sok�biroknak e dühös láza,Száz iramú, vad utamon.

630

Szeretõk és cimborák hulltak,Vesztek mellõlem sorba ki,De nem tudtak eloltaniSzáz életet oltó fuvalmak.Lendületek és szünetek,Tivornyák, villámlások, lármákVakok voltak és süketek.Nem volt soha oda�adásom,Valaki féltõen fogott:Nem indultál, nem jöhettél mégS valójában nem lobogottÉletem még a poklokban semÉs eltemettek százszor isÉs száz életbõl vígan tör kiEgy teljes élet, mámor is.Újságos ízével a vágynakPirulón és reszketegenHajtom megérkezett, megérett,Drága öledbe a fejem.

És mégis megvártalak.

AZ ELHAGYOTT KALÓZ�HAJÓK

Hajnalodik s végre: az én hajómon,Az igazin, szállok virág�fedetten.Nem ismerek a vén, elszánt kalózra,Hurrák, vágyak pompás legénye lettemS boldog hajóm fátyollal lobogózvaOlyan, mint kék fátylas ég�darab.Tûz�szememen bekacag a Nap:Sohse látott csodábbat e hajónál,Sohse látott hajóst még hajnalibbat.Tengereket zudít elénk a vágyunk,Még Oceánunk is az enyém.Karunk ölelõ ritmusára ringat,Himnuszt kürtöl a babonás hajó�kürtS zeng a csók a hajó fedelén.Árbócom: a váró diadal,Bódító és szûz�lyány adta csókS üldözõim a kalóz�hajók,Kikkel rabolva, hajh, annyit bolyongtamOlcsó siker� s csók�portékára lesve.

Hát mégis hasztalan hajszolt az Este,Nem az õ ölébe jött vagyok,Hajnalok küldöttek, hajnalokS mégis eljött értem a hajóm.

631

Óh, volt hajók, be elárnyultatok már,

Óh, volt prédák, be nincs ízetek.Szabadabb vagyok minden szabadoknál,Olyan teljesen nem magamé.Szemem melyik volt hajót vágyja vissza?Gyötrelmes, kérdõ, kinzó ifjuságnakZöld lobogóju, éhes kis hajóját?Vihar�hajómat, mely az ósdi nótákKopott, kis bárdjait hagyta el?Avagy a száz�szoknya lobogótLengetõ, unt, céda csók�hajót?Névnek, hírnek, mámornak, bölcseségnekCsúnya kalóz�hajóit talán?Ím, itt van a szívemen a lyány,Itt van a szívemben a tenger�élet,Felörvendem, fölélem s boldog órák:Most vagyok Én és büszkén viszemSzent és ifjuságos, bolond viharokbaAz egyetlen ölelnivalót:

S Életem új, legsorsosabb hajóját.

VÁGTATÁS A HOLDNAK

Holdnak, mint minden jó vitéz,Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak,Mögöttem ott�hagyott, vén,Unott és lusta éveim gyalogolnak.

Rabolón s vidáman viszemUtólért mámoros Jövõm bizodalmát,A minden percre szebb percS minden kérdésre felelet szent hatalmát.

Arany�haja s gyöngy�szeme van,Pihegõ, simuló Csoda az én lelkem,Azért viszem oly büszkén,Istent és Idõt megcsalón, érdemelten.

A Hold váró és biztatóS mi ketten sokkal több vagyunk, mint az Élet,Sokkal hivõbb a lelkünk,Sokkal kacagóbb, remegõbb, sokkal mélyebb.

És félnek a kisértetekS hogy egyre jobban vágtatunk, elmaradnakS mi csodákként csodákbaS a szabadságból rohanunk föl szabadnak.

632

Holdnak, mint minden jó vitéz,Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak,Mögöttem ott�hagyott, vén,Unott és lusta éveim gyalogolnak.

ÓH, FAJTÁM VÉRE

Egyazon fajtánk, õsi viharokHarca és öleléseVáratta rám két, fiatal karod.

Sok idegen, vad, csókos perzselésCsufítja el az arcom:Szépíts, csókolj, az élet már kevés.

Bolond, új kor: minden megváltozik,De mi feledt nászunkbanSzép úr�fajtánk megint találkozik.

Kiket edzettek százados kohók,Ím, egymás ajkán késtünk:Egymást karolók és nem loholók.

Idegen utak s asszonyok honaOly hûs�halványan kisért,Mintha nem jártam volna ott soha.

Mintha régi, bús�szerelmes titokNyillott volna ki bennünk,Mely most már újra burkolódzni fog.

Óh, vérembõl véredzett büszke vér,Bora közös hitünknek,Lyánykóm, testem, urasztali kenyér.

Nagy szemed én nagy szememre terül,Pilláink multat ásnakS megindul szemem, mint rég, gyermekül.

VALLOMÁS A SZERELEMRÕL

Hetedhét országbanNem találtam mását:Szeretem szép, beteg,Csengõ kacagását,De nagyon szeretem.

633

Szeretem, hogy elbujtErõs, nagy voltomban,Szeretem hibáitJóságánál jobban,De nagyon szeretem.

Szeretem fölségesVoltomat e nászbanS fényes biztonságomValakiben, másban,De nagyon szeretem.

MINDEN NAGY MEGÚJHODOTTSÁGOM

Megvonom szépen büszke vállamÉs lehull rólam minden, ami voltS feléd sikoltMinden nagy megujhodottságom.

Minden asszonyom visszahoztadÉs te vagy a szép, fényes ráadásS az áradásKicsap a virágos rétekre.

Kis csillagom, be jól szeretlek,Be megszerettem érted a Jövõt,Nagyra�törõt,Úgy szeretem most már magunkat.

Úgy szeretem, hogy benned élekS hogy te bennem vagy, úgy szeretem:Óh, szerelem,Be virágos vagy s véghetetlen.

Óh, szerelem, voltam és multam,Óh, szerelem, óh, jövendõ idõk,Kényszeritõk,Hálát bókol õs ifjuságom.

CIFRA SZÛRÖMMEL BETAKARVA

Szerettem volna, hogyha untatBolondulása a Földnek,Ez a nagy vér�lakodalom,Cifra szûrömmel betakarniVihar elõl magunkat.

634

Be jónak indult ez a játék,De közben szinte mi kedvünkértKitört az égi háború,Fájva, sivítva és cikkázva:Átok ez, vagy ajándék?

Küldöm a szívemet szivedreÓráiban borzalomnak,Hátha mégis odatalál,Ahol egyetlen helyet kaphat,Hol tán mégis pihenne.

Be nagyon rettent ez a várás,Be méltatlan is a mi sorsunk:Tépett és véres milliók,Két szép ember, kiket rosszkor vettElõ a megkivánás.

AZ IDÕK KEDVELTJEI

Mi nem fogunk unásba húnyni,Mert riasztón szépek az IdõkS az Idõk kedveltjei vagyunk mi.

Szivemben minden százszor ujhodt,Mert vakitóbb örömtüzeketMég másnak a Sors sohase gyujtott.

Mi parádénk e szörnyû MindenS kéjes Vitus�táncuk az IdõkItt ropják most a mi szíveinkben.

Fölséges a háboruzásunk,Fölséges a világ kórusa:Mi�kettõnknek nem lesz soha másunk.

A Halál szent parfüme terjengForró, zaklatott ölünk körül:Nincs oly isten, ki ellenünk merjen.

Óh, mi, boldog kiválasztottak,Kik magunkban minden életetCipelünk elébe a Gonosznak.

Óh, Gonosz, ki legnagyobb lettél,Két szép embert összekeritõNagyobb híddal a kis szerelemnél.

635

Mi nem fogunk unásba húnyni,Mert riasztón szépek az IdõkS az Idõk kedveltjei vagyunk mi.

ÕRIZEM A SZEMED

Már vénülõ kezemmelFogom meg a kezedet,Már vénülõ szememmelÕrizem a szemedet.

Világok pusztulásánÕsi vad, kit rettenetÛz, érkeztem meg hozzádS várok riadtan veled.

Már vénülõ kezemmelFogom meg a kezedet,Már vénülõ szememmelÕrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddigMaradok meg még neked,De a kezedet fogomS õrizem a szemedet.

BETEG SZÍVEMET HALLGATOD

Téged keresve útján, harcán,Milyen bátor, erõs szivem volt,Milyen muzsikás, milyen harsány.

Milyen beteg most, milyen vásott:Dobbanását nem tartja más, csakTe nagy, szerelmes akarásod.

Ha még egyszer vadul fölzengne,Himnusza a kíné s a kéjé,Himnusza a himnuszod lenne.

Himnusz, hogy mégis rád találtam,Nagy vétkekkel, nagy kerülõkkel,De élve és nem a halálban.

S mindent megér, ha csak egy óraDalolta el dalát mellettedS nem nyílhat a szám átok�szóra.

636

Beteg szívvel, istenes ember,Vallok neked, ím, kicsi párom,Áhitatos, bús szerelemmel:

Ne hallgasd rossz, beteg zenéjét,Jó a szivem, mert benne vagy teS sziveink az órákat éljék.

DE HA MÉGIS?

Gondoltam: drága, kicsi társam,Próbáljunk mégis megmaradniEbben a gyilkos, vad dulásban.

Mikor mindenek vesznek, tûnnek,Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,Tarts meg csodának avagy bûnnek.

Mikor mindenek futnak, hullnak,Gondoltam: drága, kicsi társamTarts meg engem igérõ Multnak.

Tarts meg engem, míg szögek vernek,Véres szívemmel, megbénultan,Mégis csak tegnapi embernek.

Karolsz még, drága, kicsi társam?Jaj nekem, jaj, ezerszer is jaj,Ebben a véres ájulásban.

De ha megyek, sorsom te vedd el,Kinek az orkán oda�adta,A te tûrõ, igaz kezeddel.

NÉZZ, DRÁGÁM, KINCSEIMRE

Nézz, Drágám, kincseimre,Lázáros, szomorú nincseimre,Nézz egy hû, igaz élet sorsáraS õszülõ tincseimre.

Nem mentem erre�arra,Búsan büszke voltam a magyarraS ezért is, hajh, sokszor kerültemSok hajhra, jajra, bajra.

637

Jó voltam szerelemben:Egy Isten sem gondolhatná szebben,Ahogy én gyermekül elgondoltamS nézz lázban, vérben, sebben.

Ha te nem jöttél vóna,Ma már tán panaszló szám se szólnaS gunyolói hivõ életeknekRaknak a koporsóba.

Nézz, Drágám, rám szeretve,Téged találtalak menekedveS ha van még kedv ez aljas világban:Te vagy a szívem kedve.

Nézz, Drágám, kincseimre,Lázáros, szomorú nincseimreS legyenek neked sötétek, ifjak:Õszülõ tincseimre.

AKKOR SINCSEN VÉGE

Te vagy ma mámnak legjobb kedveÉs olyan gazdag ez a ma,Hogy, ha egy életet akarsz,Ma nézz jól a szemembe.

Végig�nézhetsz a vágyak boltján,Láthatsz ezer kirakatot,Neked én vagyok egyedülGazdagon és mogorván.

Neked én vagyok neked�szántanÉs hogyha nincsen örömödÉs hogyha nem érted a mát,Mindegy: én meg nem bántam.

Az adhatás gyönyörüségeÉs a ma öröme telítÉs hogyha véget mondanál,Hát � akkor sincsen vége.

638

AZ UTOLSÓ HAJÓK � 1923

639

NINCS ITT ORSZÁG

�Ami megmaradott vala a sáskától, megevéa cserebogár, és ami a cserebogártól megmaradott

vala, megevé a hernyó, és ami a hernyótólmegmaradott vala, elsüté a ragya.�

(Jóel próféta könyve, I., 4.)

Petuel fia, Jóel jóslata:Városok, mezõk elpusztulnak ittenS lélekbéli s való vetéseinkenZsebrák�láb vagy a kozák ló�pataTaposnivalót egyként nem talál majd.

Bús föld, hogy »mentõ«�d olyan eszelõs:Kötõdik Gesztért duhajul a SorssalS Bécsért és Gesztért õ akkor erõs,Mikor maradék magyar mit se forral,Ritkult, romlott s neki már minden más: jobb.

Már nincs, kit leverjenek az urak,Már csak vonaglás a mi lázadásunk,Hálát nem adott s már nem is mutatBécs. Késõ a mi úr�virtuskodásunk,Hõs uraink Majtényt is elaludták.

Harcra készítni elõ a magyart,Védõ�bástyául megintelen Bécsnek?Az én népem már rút halálba tartÉs németet majd csak talál a német,Régen és másként lett volna itt: ország.

1914 január

HOGY DÉLRE JUSSUNK (Valahonnan, hideg földekrõl)

Leszúrtunk egy�két vezetõtOtt a bányás, északi hegyekben.Mary ott maradtS a többit, pajtás, biz elfeledtem.Hajh, merre menjünk, hogy Délre jussunk?

Hallod, hogy Mary ott maradt,Valaki megszánta s õ megingott.Most már vér se kellS ha még teszem, magamnak sikongok.Hajh, merre menjünk, hogy Délre jussunk?

640

Sokat adóztam Maryért,Most öltem és látom, jól öltem:Mary ott maradt,Hideg az Észak és Mary ölben.Hajh, merre menjünk, hogy Délre jussunk?

Most vezess, pajtás, Dél felé,Mert öltem s Mary nem jött utánamÉs Észak felõlFagyos zivarként jön rám a vágyam:Hajh, merre menjünk, hogy Délre jussunk?

HÛVÖSVÖLGYEMBÕL SEBTEN, ROHANÓN

Miklós Jenõnek szeretettel

Tavasz�nap: megint megcsillogtatok,Havukat a hegyek csoboltákS úgy léptetek, mint tarka csillagok,Mint színes angyal�csordák.

Hüvösvölgyembõl sebten, rohanónTüntetek elébem,Tarkán, asszonyosan, széditõn,Rejtetten Tavasz blúzaiba,Nyugtalanul s negéden.

Szoknyásak, megint megcsillogtatok,Hajh, hány tavaszkor csillogtatok meg már?S hajh, hány tavaszkor csillogtok ti meg még?

Ilyenkor mindig mintha legény lennékUjra és újra,Elõttem egy sereg öreg szatirTavaszi sípját fujja.

Kocsim röpül, új és új asszonyok,Süt a februári Nap:Oh, asszonyok, be megcsillogtatok.

ALSZIK A MAGYAR

Most alszik a magyar a magyarban.Minden nációnak van terve.A magyar azt mondja, ha tönkrejut:Igy akartam.

641

Élet�e ez? lássuk meg végre egyszer:Egyszerüen magyarnak lenni,Pláne ilyen tagadott, tiltott, érzettSzerelemmel?

Nagy dolgok folynak, fujnak, keserednek,De � holott láttam egyet és mást �Nem láttam még fajtám rosszaságaitKerekebben.

Minden fajtát szeretek s áldva áldok,De ha fölébresztik a magyart,Ha bennem is ébresztik a bestiát:Ütök és vágok.

1914 március 1

HA MESSZEBBRÕL NÉZEM

Hogy csak már félig eljöhettem,Gyuladoznak a lámpa�lángok:Nem vagyok otthon s még nem messzeÉs máris majdnem látva�látok.

Szép sorssá és törvénnyé válikMinden, hogyha messzirõl nézik.A Halál is borzalmasan szépS minden, miben a Halál érzik.

Óh, hazai Halál, ki bennemÚgy járkálsz, mint földemen, otthon,Már hall szivem és külön nótátNem kell, hogy léptedre dobogjon.

Nem kell (tán), hogy eztán is fájjonA fájdalommal védhetetlenS hogy remény nélkül viaskodjakA fajtám ellen, magam ellen.

Az Élet a maga dülõitHaláltól távol válogatjaÉs a Halál jár közelünkben.Béke és nyugovás fogadja.

1914 március

642

ÜNNEP A DOMBON

(Agg maradék gyülemlett,Hirmondói a valaha soknak,A régi sasoknak,Kik itt a Dombon vártákLengyel határ felõlEz napon a kigyúladt fáklyát,Tán több, mint negyven éve.Sziveket és sarukatReszketve és mormogva oldtak:Libertás�zászló lobogott itt,Midõn gyermekek voltakS gyõzõn vert a verõfényOtt fönt, a Domb merész tetõjén,Hova roskatag lábbalMost ünnepelni kéne menni,Öregesen emlékezni.Még a Domb aljáig sem érnekS fönt fáklya gyúl és fáklya alszikS bús, erõs, ifju torkokbólÍgy veri le õket az ének:)

���

Utánunk ne jöjjön,Egyszer aki látta,Hogy ezen a DombonMint gyúladt a fáklya.

Kik nagy lobbanásnakHamvadását látták,Azok haláláraOltunk most mi fáklyát.

Szép Libertás�zászlótKik óvni nem tudtak,Most halón, sír szélénÜnnepet hazudnak.

Ünnepetek nem kell,Nem kell semmi emlék,Mi mindent másképpen,Kurucabban tennénk.

Ha RákóczitoknakTiszte már nem vót itt,Mért nem hoztatok voltEgy külömb Rákóczit?

643

Ha most a magyar FöldTele búval, gyásszal,Mi jót csinálhattokEgy vén búsulással?

Mi majd másként kezdjük,Bizony másként kezdjük,De nem az aggokkalS túlélõkkel együtt.

Ez a siralmas HonFog még kapni észbe.De nem fog befulniAz emlékezésbe.

Lakodalom lesz még,De azt mi csináljukS alkudó úrékatNem Majténynál várjuk.

Öregek Domb alján,Fiatalok Dombon,Öregek emlékenS fiatalok gondon.

De a gond megváltásÉs irtó a példaS ha a Ma bilincses,De sohse lesz léha.

Mink megöregedni,Hogyha karunk ráért,Emlék�ünnepeknekNem fogunk okáért.

Vagy törünk, csinálunk,Vagy nem lesz itt semmi,De nem fogunk titkon,Vénen ünnepelni.

A Domb még mindig szûzS új ének az ének,Most már a sor rajtunk,Pusztuljatok, vének.

Öregek Domb alján,Fiatalok Dombon,Öregek emlékenS fiatalok gondon.

1914 március 15

644

KÖLTÕK TAVASZKOR ÉNEKELNEK

Ha ki érzi, hogy most Tavasz van,Álljon az ostorhegy éléreS ne álljon félre.Üttesse magát,Ha hisz, ha él s hal a Tavaszban.

Csüggedni szoktam magam is,De csüggedésem megutálom:Nem álomAz Élet, de csuda�fejtés,Emlékezés és nem felejtésÉs sohase csüggetegA TavaszbanNem lehet más,Csak az Élet ellenmondása:A beteg.

Hajh, Tavasz, akit HelsingforsMásképpen kap,Mint példáulRavenna, Irkuck avagy Várad,Be hunyászkodom,Ha vendégelsz nálad.

Most már sok volt a szomoruságÉs mezeinken(Én is bûnös vagyok)Sokat rikoltottA mindegy minden.

Szedjük ki a TavaszbólÉs magunkból, ami drágaÉs nézzünk mi egyformák,Lelkesen egymásra.

Tavasz van, hajh, ujjé, Tavasz vanS kik szomoruak magyar honban,Nagy, keserû, cukros szorgalomban,Búsan és bátran tartsák a fejük,Ha nincs is ez mindenütt,De mi vagyunk.

645

LEVÉL IFJÚ TÁRSAKHOZ

I.

Indultok? jó, ideje már bizony,(Tartok veletek váltig, holtig, persze)Bizom egy kicsit és mégse bizom,Fut a magyar harcosnak mersze,Fut a magyar harcosnak mersze.

De hova, merre tenném és kikbeHitem, lelkem és a nem várt jövendõt,A Jövendõt, ki nem nyílik Hitbe,Ha nem bonttok ki ékes kendõt,Ha nem bonttok ki ékes kendõt?

Indultok? jó, ideje már, bizony,De kendõtök legyen ékes szép zászlóS hadd féljenek rongy kis ormaikonLovas, gyalog s törtetõ gázló,Lovas, gyalog s törtetõ gázló.

II.

Óh, fiatalság, büszke mellek,Be szeretettel ünnepellek,Lelkem kevélyi, jó utódok,Kik már tudjátok jól a módot,Hogy Bécs ellen és Minden ellenE kis ország még remekeljen,Vagy úgy haljon meg, ahogy érdem:Szabadság�vívás szent nevében.

III.

Talán holnapValahol deszkákba pakolnak,De ti, fiatal Magyarország,Akárhogy osszákMéltán szét földedet,Mutasd meg, hogyNem te vagy betegS vagy több lesz, mint a mai bánat,Vagy éljen a régi MagyarországMagának s a kutyáknak.

1914 március

646

PIROS GYÁSZ ÜNNEPÉN

(A Galilei�kör ünnepére írtam)

Nincs Tavasz�zengés, úr a némaságS alázata vert és fojtott dühöknek,Ágyúk, idõk, koporsók és erõkE földön már régtõl nem dübörögnek.És sohse volt itt még süketebb Március.

Lám, régi, hû, dühös dalosotok,Én lelkeim, most is így kezdi a nótát,Megfúladtak még sikolyaim is,Sûrüsödnek a nem�kivánom órák.Nem magam féltem: ifju benneteket.

De ti vagytok még gyászban is vigakS ti, gyermek�arcú papjai szivemnek,Ha gyáva volnék, ne ekhózzatokCsak volt versimre, kik várón pihegnekTavaszos, drága, szent álmaitokon.

Mely bûnökrõl tudhatnék szólaniS rántani le sorsos kezekkel fátyolt?Az tudja, ki mostanság igazánNagyon sokért és nagyon�nagyon gyászoltS ki mégis tépni hiteket nem akart.

Hiteket tépni? nem, ezt az AdytNem fogja látni se barát, sem ellen,Itt, lelkeim, itt ti elõttetek,Szívetekben, e bátorságos helyen,Nem lehetek, míg élek, bátortalan.

Ha gyász, piros gyász, úgy van, úgy legyen,Mert ha ezerszer próbálják, akarják,Letaposni nem tudták még sohaTavasznak s Vérnek örök forradalmátS keresztfáról a sóhaj is lázítás.

Lázíts, keresztrevonszolt Március,Lázíts, szörnyû szava a némaságnak,Üzenj harcot, fojtott, gyászos dühünk,A tomboló, a hajrázó brigádnak:Még magyar Tavasz sem préda latroké.

647

Még itt a gyász, még itt a ravatal,Még élünk itt, táborok néma dacbanS ha megállunk a ravatal körül,Néma éltünk sikoltoz szabadabban,Mint ezernyi bérelt és gonosz torok.

Piros gyásszal ünneplõk, lelkeim,A vért, a kínt, a gyászt tartogassátok.Ki fog csordulni a magyar kehelyÉs negyvennyolc óta is fog az átok:Jól átkozzatok és jól készüljetek.

CSÓKOK ÉS SZABADÍTÁSOK

Csókok, akiket, csókok,Mindhalálig, akárhogyan megtartok,Sohse tenném le miattatok, sohaAzt a gyönyörünél szebb kardot,Mely csókok elõtt jár s csókokat szerezhet.

Szeretlek,Másokat szabaditó küzdés,Szeretlek, igazított, szent pózom.S ha kinyújtózom,Szerelemmel egykorra jut eszembeMindenkinek letiport szabadsága,Szerelme.

Mert ott van benneNagy hitem és nagy hitetlenségem,Sorsom és végemÉs végig az Életen,Még a szerelmen is, ha a szerelemMinden lenne,Ha mindent tudna adni.

Csak szerelemben vigadniNem fogok, míg más gondom is jön:Csókokkal haljon meg a szívem,De az elnyomottaknak sírva köszönjön.

A NAGY POSVÁNYON ÁT

Szaladjunk hát a nagy posványon át,Vannak lyányok és vannak még csodák.

Hiúk is vannak és vannak szegényekÉs vannak még túl�ifjasan legények.

648

Vagyunk még mindég dölyfös vénhedõk,Kik nem hajolnak az Idõ elõtt.

Kik hajlottan, posványon is úgy járunk:Egy�egy leány a lépésünk, az álmunk.

Magyar honunkban sok�sok a csoda,Életünk: fölfalt életek soka.

De világot okozunk a világnak:S mégis hozzánk jönnek mind, akik látnak.

PAPP VIKTOR VALCERÉHÖZ

Fussatok el, eskük és imák,Ugyis elmulik már a világ,Kopott kocsin siet el velemAz eldobott, szegény Szerelem.

Kék hajnalok és esti pirok,Csókokat már rátok nem bizok,Fut a kocsi, ûzve fut velem,Ködbe�veszõn fut a Szerelem.

Ha futva is futunk,Piroslik az utunk,Csöndesen hull a vér,Szaladj, kopott szekér.

Szép, kialudt lángok,Gyönyörû hajnali álmok,Köddel ölelõ, vén estékLesik a szekeret rég.

Fussatok el, eskük és imák,Ugyis elmulik már a világ,Kopott kocsin siet el velemAz eldobott, szegény Szerelem.

SÍRVA GONDOLOK RÁ (Öreg kuruc meséli)

Sirva gondolok rá,Mikor a kevélység volt uram,Sirva és szomoruan.

649

Bécsnek szállt a táborS a sok vidám, vad kalandozót,Ím, elnyelte a bozót.

Bécs és minden ellenNem támadhat egyszerre magyar,Ha száz harcot nem kavar.

Jó vagyunk egy harcra,De elõször mindig itt belülÜssünk szét kegyetlenül.

Az egész világgalRendünk egyszerre úgyse leszen.De itthon: félelmesen.

Minden árulókkalSzámoltunk volna itthon elõbb,Mi, a híres kérkedõk.

Lopó, nagy urakkal,Kik nyakunkon tartják jármokat,Beszéltünk volna sokat.

Bécs megmaradt volna,Elõkelõn, ravaszul, bután,Porciónak azután.

Az itthoni BéccselKellett volna végezni elõbb,Vitéz, kuruc tervelõk.

Elõbb itthon rendetCsinálnának kuruc csapatok,Ütvén grófot s nagy papot.

Azután, tudom már,Mindennek eljön az õ sora,Minden bûnnek ostora.

Mi másképp csináltuk,Szép öcsém � mi kevélyek valánkS kár, ha a magyar falánk.

Sirva gondolok rá,Mikor a kevélység volt uram,Sirva és szomoruan.

650

A CSALÓ VITORLÁS

(Befutok, hajh, vén vitorlás:Hosszu tenger után béke,Tenger kékjeBoldogabb így csöndes révbõlNyujtózkodva és csodálva������������������������)

Nem, jó urak, ígyen lenniTán egy kicsit sok találna,Ha beválna:Pipaszóval tengert nézniÉs nyugodni botorkodva.

Sohse kivántam megállni:Rév és nyugvás aprók dolga.Pompás volnaBizony, tudom, kisdedeknek,Kiknél minden: kimért, órás.

Gyönyörüen halatnánakS itt még lesz egy nagy csalódás:Nem kell foldás,Nem kell rév, ép a vitorla,Mintha indult volna tegnap.

(Mintha tegnap látt vón tengert,Mintha a ma tegnap volna.Oly dobolvaSzól a szívem és parancsol,Hív a tenger: menjünk, menjünk������������������������)

VAJJON MILYENNEK LÁTTÁL?

Nagy és derûs kópéságomVéletlen, napos mezébenJobb szerettél volna látni?

Csupán egyszer látni engem:Gondolod, hogy mindent láttálS hitted�e, hogy szívig�láthatsz?

Minden vagyok, amit vártál,Minden vagyok, amit nem sejtsz,Minden vagyok, mi lehetnék.

651

S minden vagy, mi lehetséges,Minden lehetsz, mire vágyok,Talán semmi, talán Minden.

A MÁJUS: SZABAD

Örüljön ma minden bilincses többi,Van még, aki magyar földön szabad,Mert a Tavaszt nem tudták megkötözniS a Május mégis ír, izgat, beszél.

A Május ír. »Itt nyugszik«�ját most írjaSírjukra tán, kik oly bizakodók,Erre a legutálatosabb sírra,Kit õrizni nem akad porkoláb.

A Május izgat csupa verõfénnyelS úgy ágyazza, készíti a Jövõt,Száz hazugság száz hazug törvénnyelHogy utána hasztalanul jöhet.

Május beszél és nekünk most amit mond,Rendõrileg, ím, meg nem tiltható:Virágozz, fa és nõjj hegynyire, kis dombS dolgok, ti, igazságot tegyetek.

Szabad Május szabad és szánt tömegje,Virágok alatt csókolózzatok,Reátok vár ez ország Hiszekegyje,Szabadítsatok s bölcsen higgyetek.

Bölcsen higgyetek, de kemény ököllelS tömlöcök mellett uti kõtörõk,Úgy törjetek, hogy aki követ tördel,Törhet gonosz fejet és korszakot.

Örüljön ma minden bilincses többi,Van még, aki magyar földön szabad,Mert a Tavaszt nem tudták megkötözniS a Május mégis ír, izgat, beszél.

1914. május

652

MÉG EGYSZER JÖNNE

Csak a királynak, nagy papoknak,Csak nagy nemeseknekKüldötte el öket ellenükA többi, a többi.S nem fog még egyszer, többször jönni,Mert a varok elsebesednekS a sebek hivatalból titkolják:Dózsa György, Dózsa György.Csak Dózsa GyörgynekVörös, póri szekerét toljákMa minden vallott nagy motólák,Vallások, ritusok, hitek.

Az volt a szép, hogy senkinekNem adtak akkorin kegyelmet.Tán a gyermekVolt egy kicsit jó kíméletre.Jó istenünk, ma már mi lenne,Ha a gyermek sem kapott volnaSzázadok gyermekeire kegyelmetÉs ahol az apja, most ott volna.Csak egyszerJönne Dózsa György, Dózsa GyörgyKoronával, késõbb�elõbb kereszttelS nem fog még egyszer, többször jönni.

1914 május

A TÛZ ÜNNEPÉN

Jászi Oszkárnak küldöm

Most úgy szeretnék naiv áhitatotForró bajtársak tûzhelyére vinni,Mikor a tûz már õrséget is kapottS nehéz esztendõk lobja végre süttet.

Mert Pesten is magyar mezõk a mezõk,Nemes tüzünkbõl ápolt gesztenyénketKikaparták a hazug lelkendezõk,Gyászünnepeknek éhes siratói.

Milyen nehéz volt fanyarak, szennyesek,Untak, szokottak gunyját elviselniS páran titkolnunk, hogy igazi sebek,Kik ez ország pestisétõl ragasztvák.

653

Milyen titokban nézdeltük�hamvadónÚj�új fúlását ennek a bús földnekS egy�egy szerelmes, szép, harci riadónCsak jól titkolt reménytelenségünk szállt.

Évek jártak, csaltak s tüzünk nem lohadt,Pedig a gyõri, híres inzurgensekÚjból és újból nyergelték a lovat,Minket tiporva, hogy tessenek Bécsnek.

Óh, be szeretnék úgy sírni gyermekülEgy�két baráttal, mint annyiszor tettem,De zászló leng már s a titok menekül:Éljen a tûz, a tábor s harci nyiltság.

1914 május

SZENT LÉLEK ÜNNEPÉRE

Mikor a basa�rózsák voltak ittFejedelmi virágok,Loptunk idegen kertekbõl isA templomért,Hogy a templomban virágosanLássuk egymást,Leányok, fiuk, nyugtalanok,Mert csak a templombanÉnek, ima és beszéd mellettLáttuk igazán egymást.

Hajh, Szent Lélek,Be ifjú lehettél akkorS az ákácok is ifjak lehettek:Micsoda Pünkösdök voltak akkor.

Dehogy, a mai PünkösdökA szépek és igaziak.Nem kell templom, minden templomS ugy kiván a pünkösdi király,Hogy tudja, mire vágyik,Hogy tudja, zavarosbólGyönyörûen kibontva,Ki az, akit meztelenítveUjféle virágokkalTele és teleszór.És sokkal szebb azótaAz élet, a vágy és a lemondás is,Mióta templom minden

654

S nem a pöf basa�rózsák,Akácok, rózsák, semmikAz igazi virágok,Fejedelmi virágok.

Minden, minden és minden,Templom, templom és templom,Lyányok, lyányok és lyányok,Szeretlek és szeretlek és szeretlek.

ITTHON AZ ÚRFI

Óh, csak itthon urfi az urfi:Törött, paraszti pajtásokkalBúsan�vidáman foly a beszéd:Jó a feleség s nincs feleség.

Jön szurtos hadja a kicsiknekS régi apjukat nézem bennük:Roncs máris mind s vénségre szakadt.Szólok csöndben: el ne hagyd magad.

Iszonya az öregedésnek,Feleségtelen csintalanság,Áve, akitõl csoda ered.Gyerek, aki gyerekért gyerek.

Hisz harminc éve így csatangolSzegény fejem s bölcsen csinálja:Túl az igás és malmos körönNéha mégis elfog az öröm.

Néha mégis urfi az urfi,Öreg cimborákat sajnálhatS tán sokat sír, de hogyha lehet,Gyermekül old szivet és nevet.

ÉHES A FÖLD

Be nagy szomorúság,Be szép szomorúság,Be�bekalandozniEgy�egy zug�traktusátEnnek az országnakNyár�tavaszi idõben.

655

Be nagy kietlenség,Be szép kietlenség,Várja itt a késõt,Várja a szerencsét,Várja itt a váltástS azt se tudja, hogy várja.

Vánnyadt domb�oldalon,Régi domb�oldalon,Kapák dühösködnekS a föld, õs oltalom,Rég nem ad oltalmat,Föl�fölnevet mélyébõl.

Itt tiporni fognak,Hamarosan fognak,Éhes a magyar Föld,Éhese csókoknak.Vagy mi adjuk néki,Vagy megy idegenekhöz.

A Nap meg lekacag,Földdel összekacag,Ilyen kis sáv�földetNem éltethet a dac,Élet akar élniÉs a Halál is Élet.

Ni, fellegek jönnek,Nagy fellegek jönnek,Kis magyar zugokraZáporral köszönnek,Hajh, jaj a kapáknak,Ha dühösek s fáradtak.

Csupa csók a világÉs nem vár a világKis darab helyérõlHõsi históriát:Csókot vár és csókotS pusztuljunk, ha nem élünk.

1914 június 14

656

VIHAR ÉS FA

Kóbor gyermekem hazajött:Kicsi BékességemS a fák és a záporos viharNagy egyességét nézem,Csókos csatáját bámulom.

Hogy kelleti magát a fa,Hajlong erre�arraS hogy bízza rá magát odadónMégiscsak a viharra,Ki zordan leplez vágyakat.

Békesség, kicsi gyermekem,Maradjunk mi eggyütt:Bomoljon a fa meg a vihar,Mi csöndben leselkedjünk,Hátha betoppan valaki.

Hátha vihart hoz valakiViharnál is jobban,Lombosnak érzem a lelkemetS az Élet szíve dobbanOtt künn és a szivemben is.

S ha elfutsz, kóbor gyermekem,Ujból visszavárlak,Addig viharral ölelkezemS nem árt ez igazi fánakS aztán itt maradsz: gyermekem.

HARCOS ÉS HARC

Életét, magáét, éli néhaA harcos ember:Megtelik szerelemmelS valahogyan kifordul a sorbul.

De nem csorbulIlyenkor sem a lelke:KitelelteA bánatátS csak azért él néha magának,Mert így lehet az övéivé,Jövõt�küzdõ fia a Mának,Ön�boldogságért másnak jó legény.

657

Szeretem most, életem tetején,Amikor minden úgy rohad,A nagyszerû,Kettõs, szép gesztusokat.

Örömöm a szenvedõkéS mindenkié a szenvedésem:MégsemHamar támad ilyen valaki.

Ki úgy szeretek vallaniS gyermekesült szájammal ittenBeszél hozzátok,Ha bármilyen káromkodás is:A Harc,Az Isten.

A MINDENT HURCOLVA

Búsulásának õ haragjátVelem mindig kínlatta a Minden,Kényes, szegény, kész idegeimbenVéreznek föl a háborukS lelkemben a Minden csatázvaSzünetlen riadót rivallS örökös forradalmivalKell hurcolnom magamban a Mindent.

Bennem próbálja ki csatáitNagy és kis bujtása a Titoknak,Õs kisértetek bennem vihognak,Míg szétszabadulnak, elõbb,Éltemben, dús�bús dolgaimban,Hûs éjszakán, hõs nappalon,Örökös a lakodalomS jelentnem kell mindennek a Mindent.

Játsznak velem nagy rendelések,Miként áprilisok a virággalS világlok ezer kis élet�lánggalGyulandó, nagy lángok elõtt �A mindig nyugtalan MindennekBolond, kicsi heroldja, én,A Nap korán�kelt Holdja, én,Ki holtáig borzonja a Mindent.

658

ÉN JÓ HISZEKEGYEM

Nagy vagyok az igazomban,Fölöntes bizodalomban,Mindig jobban, mindig jobban:Ez az én jó Hiszekegyem.

Hiszek abban, hogy nem jöttemÖrökös új s új kölyökben:Kinél jöhetnének többen:Ilyen nem volt s ilyen nem lesz.

Lesz erényes, külömb nálam,Lesz mosolygóbb, mint a szájam,Lesz eredmény több, mint vártam,De legszebben én gondoltam.

Nagy vagyok a szerelmemben,Nem szeretett senki szebben,Se jobban, se hitesebben:Nagyobb vagyok magamnál is.

Nagy vagyok az igazomban,Fölöntes bizodalomban,Mindig jobban, mindig jobbanEz az én jó Hiszekegyem.

A MI HÁBORÚNK

Fölsírásaidnak könnyeitFölissza az én tudós ajkamS dacodat, mely a Mindenség daca,Csak törd meg rajtamS meg fogsz lágyulni szeliden.

Mennyi IgenVan annyi Nem fölöttS ha összeütközökBolondos, édes, kis fejeddel,Nem baj az, kislyányom:Megcsókolom a homlokodatS feledd el,Mert a Nemnél több az Igen.

Lüktetõ fejem térdeidenÁldja a sorsát:Talán már sok isEz a boldogságS te bántásod, mely félõ imádat,

659

A Vér rakonca, csoda�szép:Fogadd el szomjas, nagy hivétA szádnak: a számat,Ki szádon õrjöngve pihen.

S kivételes berkeibenE háborús, dús, cifra napoknak,Háboruink egymáshoz szoknakCsókosan.S óh harcos, fájó szerelem:Veled én és te én velemÉljük az örök háborút.

SZERELEM ÉS RAVATAL

Ha durcás kis arcodEgészen az arcomraFekteted, Te, én kicsi lyányom:Nem bánom:Csak a könnyeink folyjanak össze.

Ha egy kicsit sírsz tán,Ha sírnál, miként tudsz jól:Két, nagy szemed mocskolva egyre:EszedbeMégis én jutok akkor és mindig.

Ha a nevetésedTõlem messze célozna,Ha akarlak, vissza�célozlakS elhozlakBiróságom elé kis bûnösként.

Ha az örömöddel,E kis tarka madárral,Földalolod szívem, kalitkád,A titkát,Mint a hû temetõ õrizem meg.

Ha kicsit elfordulszS ha nagyon eltávoznál,Már rajtad a fekete leplek:SzeretlekS ravatal�jussu az én szerelmem.

660

A CSILLAG�LOVAS SZEKÉRBÕL

Uram, ki hajtod csillag lovaidatS meg�megsuhintod, ûzöd némelyiket,Hadd nézzek bizodalommalBorzasztó dübörgésû szekeredre.

Állandóságnak gyönyörû titkaitHadd nyelje lelkem némán és hitesen,Hogy így kell lenni, hadd higyjemVéres, meleg szivével hitvallóknak.

Add, hogy hadd higgye kiki maga hitétS a millióknak is legyen igazukS kis számu kedvenceidnekSe rémitsd meg életük vagy haláluk.

Hadd dübörögjön végtelen szekered,Hadd illatozzon fölvert pora, a hitS ne vigye soha irtózatÖvény�szélére gondolkozó fattyad.

Szekered fusson, gyí, gyí, csillag�lovakS mi, szegény lelkek, kerekeid pora,Zápor vert bizodalommalÖrök humusszá iszapodjunk össze.

ÚJ S ÚJ LOVAT

Segítsd meg, Isten, új lovaddalA régi, hû útra�kelõt,Hogy só�bálvánnyá ne meredjekMai csodák elõtt.

Az Irgalmatlant küldd társamnak,A rohanó, büszke hevetS az emberségem ezután márLegyen kegyetlenebb.

Ne rendeld romló nyájaidnakSorsa alá a sorsomat,Az embered, ha nem ma�ember,Kapjon új s új lovat.

A nagy Nyil kilövi alólaKegyelmed egy�egy szép lovát,De ültesd szebb lóra az embert,Hadd vágtasson tovább.

661

A végesség: halhatatlanságS csak a Máé a rettenet,Az Embernek, mig csak van ember,Megállni nem lehet.

A nagy Nyil az útját kiszabta,Teljes és nyugodt mámorokCélját áhittatja süvöltve,Míg a Föld háborog.

Változat és Halál adódtakBelül egy�egy gyarló körön,De várja az Embert víg célja:Piros, tartós öröm.

Élet s Halál együtt�mérendõkS akit a nagy Nyil útja bánt,Hadd, óh, Uram, szépülten futni,Megérkezett gyanánt.

Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útjánMegállás nélkül az ÖrömÁlmát álmodhassam magambaMinden mértföld�kövön.

Riadó, szennyes, kerge nyájakNe állítsák meg új lovátEmberednek, hogy hadd nyargaljonElõbbre és tovább.

A nagy Nyil útján, meg nem állva,Hitesen és szerelmesen,Förtelmeit egy rövid MánakNézze túl a szemem.

ÉLET, ÉLET, ÉLET

Élet, Élet, Élet,Mindig növekvõ menedékek,Tudom én jól, hogy vétek,Mégis olyan jóSzárnyalni felétek.

Szárnyalni felétek,Óh, sokféle, gyönyörû étek,Kis, gyarló üdvösségek,TaposhatatlanKigyói az éjnek.

662

Kígyói az éjnek,Gyümölcsei bûnbe�esésnek,Óh, vétek, vétek, vétek,Óh, istenes jó,Élet, Élet, Élet.

A JELEN MUZSIKÁJA

(Kicsi Csinszkámnak küldöm)

Nyavalyg, miként a húrRossz kézben, az életem sorjaS elsodorjaMuzsikáját a Jelen.

Ha kérdik, itt vagyokS ha kérdik, itt tanyázok,Tán megázok,De fényben, szárazon.

Úgy csurog az esõ,Mint máskor a köznapi gondokS én lemondok,Mert szép a lemondás.

Egy kislyányt szeretekS oly mindegy minden, a többi,ElköszönniTalán még rá�érek.

NAGY FURDALÁSÁRA LELKEMNEK

(Kicsi Csinszkámnak küldöm)

Nagy furdalásáraLelkemnek sohse riadtam,Sohse fájt az életMiattam.

Tágas szemeidbõlHasztalan jött bús nézésed,Nem voltam rossz másnak,Se néked.

Mindig jó úr lenniAkartam és jó úr voltam,Néha jártam s néhaBotoltam.

663

Vállaltalak szívvel,De ha vállam kemény lenne,Szívem megmaradna:Szeretne.

BOLDOG ÚJ ÉVET

Ezúttal sírva, szépenForgok meg lelkemnek régiGyermekes életében:Boldog új évet kivánok.

Boldog új évet kivánok,Mindenki tovább bírjaE rettenetet,E szamárságot,Mint szegény, mint bírom én, én,Gyönyörködve,Óh, én szegényLelki kémény.Boldog új évet kivánok.

Ontom a füstjétA szavaimnak,Pólyálva és idegesen,Be messze ringnakAz én régi terveim,Az én régi társaim isDe messze vannak,Boldog új évet kivánok.

Új év Istene, tarts megMagamnakS tarts meg mindenkitA réginek,Ha lehet:Boldog új évet kivánok.

VÉR: ÕS ÁLDOZAT

Vér, íme, az õs áldozat:Vért fröccsenteni a tûzbeS leszúrni a fehér lovat.

Nagy céljaiért veszettenRohanok rég tudatlanulVérért, vérrel, véresebben.

664

A Vérnek jobbágya vagyokMég özönlése elõtte,Mikor a Vér sok és fagyott.

Vér élet alól nem adjaS már rég vagyok a nemese,A bolondja vagy lovagja.

S téboly szélén egyenesenA réginek megmaradniBe hû voltál, drága eszem.

S most, hogy a vér szerte�áradS a világ félõn kuncorog:Arcomon riadt csodálat.

Kitõl féltek, kitõl, mitõl?A Vér: útjait csináljaS minek dõlni kell, dõlni dõl.

Hisz mi a Vérbõl tán százszorTöbbet adtunk egy nap alatt,Mint most köz�fölfortyanáskor.

Az élet szép bazsalikom,De hol éri Halál, mindegy:Sáncban, hegyen, völgyben, sikon.

Csupán folyókat cserélnek,De együvé iramlanakMinden céljai a vérnek.

A Vér tudja õ útjait,Céljait, titkait tudja:Éljen az Ember, Vér s a Hit.

URAM, SEGÍTS BENNÜNKET

Be szép: a jó:Tavaly a Hûvös�völgybenSzakadt a hóS olyan szép voltA jóval nem törõdni.

S olyan jó volt,Mert jó a szép,Az Életnek szent GangeszétMese�virágokkalFájón benyiladozni.

665

Be szép: a jó,Hahó, hahó,Valahol, hiba történt,Valahol a nyiladozóVirágokkal.

Olyan jó voltS most, hogy milyen, mindegy,Olyan szép volt.Imádkozzunk:Uram, segíts bennünket.

KÖVETELEM A HOLNAPOT

Gyermekként a mélység fölöttÚgy játszadozok kínjaimmal,Mint egy még meg nem ütközött,Váró brigád.

Mindenki új fészket kutat,Vihar�üzte madarak módjánKeresi a fedõ utatS én nyilt vagyok.

Adj, Isten, ha félve keres,Jobb idõket szegény szivemnek,Mert így, bizony, nem érdemesÉlet, se más.

Adj, Isten, biztos üstökötÉs hogy minden fölfordulásbanLehessek az elsõk között,Ha baj is ér.

Velem már minden megesett,Tán önmagam is lealkudtam,De sohse leszek kevesebbÉs dacosabb.

És én a másé nem leszek,Aki annyit, méltán dacoltamKövetelem, mi lesz a HolnapS az Azután?

666

A GYÁVASÁG ISTENESSÉGE

Istenem, nem arra születtem,Hogy srapnelek zúgjanak a fülembenNem erre tanitottak.

Híve vagyok minden titoknak,De ez egy�kicsit mégiscsak sok,Akár fátumnak, akár oknak.

Régi, vérzõ mezõk fölött nézek föl,Hol vérzõ tetemek mozognakSok századból összefonódvák.

Sohse védtem a Régi módját,Én, védõ ember s valaki,De életemnek megszabójátSzeretem forró párázássalS most szeretem csak igazán.

Óh, hõségek kincse, nagy Isten,Milyen drága lettél most nekem,Mert másféle bizony most nincsenS mi lenne kivüled?

És szeretlek a rettegésnekSoha még nem volt gyönyörében váltigÉs szeretlek a gyávaságigÉs ha szeretlek, hát szeretlekÉs ha szeretlek, hát szeretlek.

MINDEN AZ ÉLETÉRT

(Nándor fiamnak küldöm)

Ádám fia talán rossz volt?S most kínzatja SátánjávalA bosszuálló Úristen?

Nem volt olyan rossz az Ember,Hogy most gõggel rágázoljonRossz ideálja, a Sátán.

Nem lehet, hogy odaadjukÉletek drága termését,Gyöngyeit az ember�kínnak.

667

Nem lehet, hogy ez a fajtaVadabb legyen mindeneknélS falja a maga szépségét.

Nem lehet, hogy meg ne álljonVéres, vetett, bolond útjánMindakettõ: Ember s Sátán.

Mindakettõ: Ember, SátánEgy céllal futtat világot:Hogy éljen, éljen az Élet.

RÉGI NEGÉDESSÉGEM MEGHALT

Nem akartam megadni, amit nem kellS most nem tudok megbirkózni,Kéretlen muszájokkal s elemekkelS régi negédességem elhunyt.

Merre menjek, hogy leljek kibúvóraS hogy hûvösen tudjak látni,Ha szirokkó jön, vagy jönne bóra,A megfagyasztó bizonyosság.

Merre menjek, hogy mégis tisztán véljek,Merre van a meggyõzõdés,Merre van a gyõzelmes Élet,Merre van a nagyhõs igazodás?

Igen, régi negédességem meghaltS a pillanatok megölnek,Mert, jaj, mi lesz a jövõ pillanattal,Óh, szörnyûségek csúf világa?

VIGASZTALÓ BESZÉD ÁLMAIMBAN

Halott bácsik, halott nénikFélig�álom álmaimbanMostanában gyakran jönnekKérdezgetni valamit.

Még életet le nem éltek,S a születni meggátoltak,Elmaradtak, sõt jövõk is,Úgyszintén kiváncsiak.

668

Éberen én úgyse tudnékKérdésükre választ adni,Viszem õket hát keresztülRossz alvásom álmain.

Ha kérdik, hogy hogyan birjuk,Döngõ szívem válaszol ráS bár fájdalmát nagyon érzi,Mindig nagyon szívesen.

És elmondom: az embernekMegeszûlni rossz is, jó is,Miként mult s jövõ idõkben,Épp�úgy ez�idõ�szerint.

Egyik embert arra rántja,A másikat meg emerreSzabott sorsa és idõje,Mindakettõ megszabott.

Ha ki ma él, miért bánja?Emberként jön, emberként megyS aki marad utolsónak,Az tegye be a kaput.

INTÉS SZEGÉNY LEGÉNYEKNEK

Most, a gyáva szemérmetlenségKurjongató, rossz éjjelén,Böcsületére jól vigyázzonMinden nemes szegény legény.

Egy életünk és egy halálunkS a régi, hõs idõk alattÉlet s Halál peremén jártunk,Nekünk nem új e gondolat.

Kit elsodor e zagyva éjjel,Ki megmarad fészek�rakón,De mi közülünk játsszék csinjánMindenki a tárogatón.

Mi másoknál messzebbrõl jöttünkÉs örök, amit akarunk,Ha úgy akarja a muszájság,Jól van, jól van, hát meghalunk.

669

De az a mi gyönyörüségünk,Hogy, ha minden reped, szakad,Böcsületes szegény legényekPihennek a romok alatt.

Megállott, de lehet folytatniA jó szemek, a szép szemekÉrdemes, õrült látomását,Az Életet, az Életet.

1915. március

BETEG EMBER FOHÁSZA

Beteg vagyok, nagyon beteg,Én Istenem, légy igazságosS úgy áldj meg, ahogy szenvedek.

Szeretem havas tavaszodS még szeretem ama döntésed,Hogy szenvedtetsz és hogy vagyok.

Szeretem, hogy Színed elõttMa zavarosan és egyformánForrnak az emberi velõk.

Szeretem szent döntésidet:Embereknek teste egyenlõ,Akár forró, akár hideg.

Kisségünkre gondolsz talán,De lehet, hogy nincs is ott aktánkFölségednek az asztalán.

Beteg vagyok, nagyon beteg,Talán neked rejtett betegség,Fényed van sok s ragyogja meg.

EMLÉKEZÉS MÁRCIUS IDUSÁRA

Óh, bennem lobogott elAma szinte már savós,Tüzetlen és makacs,De jó nedvû ifjuság.

670

Március IdusáraVoltak mindig szavaim,Olcsók és rímesek,De akkor az volt igaz.

Hadd lássam, óh, hadd lássamAzt a régi Márciust,Midõn az ifju bárdÕszintén s jól hazudott.

Óh, Napja Márciusnak,Óh, megroppanó havak,Be jó emlékezés,Ki mostanában esik.

Be jó ma ez az Élet,Mikor a Holnap sunyi,Be jó épp ma élni,Mikor Halál s Élet: egy.

A LEGHASZTALANABB ÁLDOZAT

Sohasem volt annyi véremS olyan bõven, szinte�szinteSüketen és szótlanulSohasem hullt, mint ma hull,Bugyborékol, kiált, árad.

Sohse voltam ilyen fáradt,Néha zsibbadt a kezemS egy kezembõl minden harcosEmber vérét vérezemS a szememmel sírva nézem.

Éri szivem, én jó vitézem,Nem fogsz halni hõs haláltÉs te, zsibbadó karom,Te százszor halálra váltÉs te, híres, bús szemem,Kínlódhattok mindig, váltig.

Mikor a Minden villámlikS csapdos az Isten keze,Egy szem, egy szív, egy kar, egy vér,Ha minden érdemese.

Ha mindennek a szeme,Ha mindennek a keze,Ha mindennek vérese,Kárhozatot el nem hárít.

671

JÖN A SZABADULÁS

Lelkemet, e nagy tévesztõt,Téveszteni ha szabad,Most örömmel elbocsátnám,Mint egy finom, nyomot�vesztett,Drága agarat.

A Nihilbe hadd repüljön,Nyulat és bút ûzni is,Látni akarnám a véget,Hajsza végét s a végén túl:Tán remélni is.

Be mély az én zárottságom,Hogy dulhat ezer dulás,Mégis azt kell fönt hirdetnem,Hogy jön, bárhogyan is jöjjön,A szabadulás.

DAL A BOLDOGSÁGRÓL

Üzen a szomoruság,Valómnak ez az ódon haditársa:Gondoljatok mindig másra,Ti, gyanitók,Boldogság�gyanitók.

Másokra lesettÉhes, irigy órákVetették ki a boldogság adójátSzegény ártatlanokra,Boldogtalan ártatlanokra.

Jó, mert süt a Nap,Felhõzik a felhõS tán kicsi, furcsa szerencsével eljõA Holnap.A Mánál mindig külömb Holnap.

Jó, hogy jó a JóS van íze a szomoruságnak.Ám a boldogság mindig másnakRettenetese, gyanu�vád,Gyanú, vád.

672

JÖNNEK JOBB NAPOK

Jönnek majd jobb napok isS egyszer(Be jó lesz, ki megéri)Torkig a förtelemmelS emlékezveMegállítjukA gonosz széditõket,A tegnapi idõket.

És csöndesen megkérdjük:Milyen halált akartok,Buta és elnyûttRégi, ostoba kardok?Egyszer,Tele emlékezettelMég kérdezni is merünk:Jönnek még jobb napok is.

ÍGY VAN MAGYARUL

Nem adta nekünk az Isten,Hogy ki szeret, az segítsen,Sohasem.

Magunk is ritkán szerettük,Kikért szálltunk hõsen, együtt,Valaha.

Valahogyan bajok voltak,Lelkünknek, e toldott foltnakBajai.

Egyformán raktuk a szépetBarátnak és ellenségnek,Mert muszáj.

Egyformán s mindig csalódtunk,De hát ez már a mi dolgunkS jól van ez.

S szebb dolog így meg nem halniS kínoztatván is akarni:Magyarul.

673

TEGNAPI, VÉN RIADÓ

Kinlódtam s nem hagyom abbaS úgy nézek bele a Napba:Cseresznye�fák fehér virág�tüze,Nem hagyom abbaS tavaszosan nézek a Napba.

Sõt, sok is az, hogy most élek,De élet vagyok s itélet,Nagy, örök és bárgyú�szép tavaszi,De mégis élekS minden pillantásom itélet.

Tudom, nem vezethet jóraEz a tisztán�látó óra,Ez a most�már túlosan tegnapi,Vén riadója,Életünket száz isten ójja.

A VÉRES ZAVAROK

Jók ezek a véres zavarok,Szépek és megbolonditók:Ha akarom, élekS ha akarom: meghalok,Jók ezek a véres zavarok.

Minden napon elszánjuk magunk,Minden tettünk egy sors�kihivó:Ha akarom, élek,Ha akarom, meghalunk,Minden napon elszánjuk magunk.

Éppen úgy, mint sok száz év elõtt,Törnek föl a halálos zokok:Ha akarom, élekS ha akarom, meghalok:Éppen úgy, mint sok száz év elõtt.

ÉLETESNEK LÁTOM MAGAMAT

Én édes semmiségem,Ficánkja bús magamnak,De nézem s szívvel nézem:Merre ragadnakVilág�veszettség dühei.

674

Úgy látom magam, látomHelynélküli szegénynek,De kinek a világonMégis az ÉletMindeneken fölül�való.

A SZENT LOB

(Hatvany Lajosnak küldöm)

Ha kinek Isten úgy tartotta,Hogy élnie kell,Hogy félnie kell,Álljon minden ároknál jobbaS álljon minden rossz hitnél jobba.

Álljon egy isteni sarokba,Mert élnie kell,Mert félnie kellS lángoljon az élete lobba,Tisztító és mentõ szent lobba.

FÁJLALOM A FAJTÁM

Öreg, talyigásom, Szent�Lélek,Be félek, félek,Be visszament megint az Élet,Öreg talyigásom.

Be csõdületes minden város,Mérges és záros,Milyen félõs, milyen halálos,Be csõdületesen rossz.

Be jó vón, ha magunkat vernõk,Örök tekergõk.Nem látom a bujtató erdõtS fájlalom a fajtám.

A »NEM TUDOM«

Ím, itt van a hónyom aljánOrosz, francia, rác és taljánS itt van az életem baljánMinden tévedésem.

675

De huncut nem leszek mégsem,Mert szép és jó a szív�verésemS a »nem tudom«�t szívvel vérzemLegjobbat akarván.

»Nem tudom«�nak nekiállvánBorzasztó. Én, te, nehéz bálvány:Be jó a szív, hogyha márvány,Be jó: »nem tudom« � s vége.

1915. május

NINCSEN, SEMMI SINCS

Nincsen a világon, semmi sincs,Hazudunk, belül boszorkányos,Kicsi körön,Még bús öröm sincs a tanyánkon,Nincsen öröm.

Gyászaink sem gyönyörüek, jók,Nem zsoltározók, régi teltekS kiket sziveltekTegnap még a szivek,Ma úgy temetik el fásan,Mint temetendõt.

Urak még a jól�lakott bendõk,A tegnapi urak,A tegnapi öröm.Kényes, fájó életem inkábbÖsszetöröm,Mint fajzatom undorát lássam.

Emberség és jóság csak szavakS a meghatott,A megrémült világ nincs seholS fáj, hogy vagyokS fáj, hogy nem lehetek büszke arra,Hogy ember vagyok.

676

SZENT ANTAL TISZTELETE

Mikor tudom, hogyVagyok az, aki voltamS mikor az EmberJól be� és kibomoltanFetreng és õrjöng,Száguld és szenved,Hadd imádjam meg,Én, a kálvinista,A páduai Antalt,A szentet.

Óh, drága szent, Te,Ki megholtál,Mielõtt baj lett volnaS aki oly okos voltál,Hogy még mái butáknakIs te adsz okosságot,Nézz rám:Íme, rajtam az átok.

Voltam Szent AntaljaSzép, gondtalan idõknek,Voltam valaki�kijükA nõknek.Voltam apostolÉs próféta is,Szent Antal, õsöm,Kár, kár, ami történik,Kár, kár és hamis,Ma minden hamis.Tán az is, amit mondtam.

HOGY KEVESEN VAGYUNK

Nincsen visszafordulás,Mert vénül ám az ember, vénülS rettenetes kihullniRómából és VelencébülS rettenetes, hogy kevesen vagyunk.

Régi édelgéseimOtt vannak és mégis ott vannakS most a legszebb vágyaimMégis és oda�rohannakS rettenetes, hogy kevesen vagyunk.

677

A NÉMULÁS BOSSZÚJA (Egy régi legenda )

Nyelvét kivágtákS halálra epedtek azok,Akik igazitó szavátSzerették és vágyva kivánták.

Úgy élt a PusztánAz elnémitott remete,Mint hõ�nyári melódiákSüket délutánokban uszván.

S aztán, hogy csönd lett,Minden fájás és szenvedés,Részvét és hallgatás kitört,Ami a némában gyülemlett.

Soha még harsogásnakHarsogása nem volt ilyenS bõségesen a remeteIgéit zengve szórta másnak.

S együgyüeknekDühe és gyásza meglapultS a kivágott nyelv úgy beszélt,Mint egy isten, ki rendez s büntet.

AZ ÍTÉLET ELÕTT

(Hatvany Lajosnak küldöm)

Kik most büszkén és bizonyosraMentek,Öreg legények s drága fiuk,Szentek, be kár,Hogy balgaságra avagy halálraTiteket el nem készitettek.

Mi, néhányan, szépen vergõdtünkRosszban,Mielõtt eljött mind az, amiMost van. Be kár,Hogy a halálra�menendõkSohse fogják tudni, hogy hogy van.

678

Valami mégis megmarad tán:Élet,Megmaradtak termõ élete,S félek, be kár,Hogy ezután rosszabb lesz élniS ezután jön még csak Itélet.

A SZEMEIM SORSA

Szemeim, kik látatlanokra vágytak,Keserü könnyesek a szemeimS nem kivánják látni, amit kivántak.

Látni most már óhajtanák a biztostS be megvertek s csaltak a szemeim,Még a látottakat sem látni itt most.

Szemek helyett most a dolgok, kik néznek,Óh, szent, nézve�harcoló szemeim,Harc nélkül is megvakitott vitézek.

A FAJTÁM TAKARÓJA

Mi nagy szépségünknekSohase volt ismerõjeÉs merõje,Mert a magyar mindig dõre.

Voltunk páriáiNagy és pénzes oknak,GazdagoknakS befogó hatalmasoknak.

Most már úgyis mindegy,Az Isten talán megóvja,Leszek jó, bús siratója,Leszek fajtám takarója.

A KÍSÉRÕ HÁZAK

Nem könnyen törõdõk a házakS ha csöndes, jó éjszaka van,Sírnak, fájnak, indulnak, másznakAz eltávozottak után.

679

S mikor a házak megindulnak,Nagyon nagy a szomoruság,Keresik a dülöngõ MultnakJövendõ, szép rejtéseit.

Olykor csak halottakat lelnek,Olykor hiába volt az út,De a házak sírnak és kelnekS a házak jó látogatók.

Hogy érjék el a távozókat(Neked mindegy, add, Istenem)S add, Istenem, mind ama jókat,Mik nekünk járnak és dukál.

SZEGÉNY LEGÉNY BOTJA

A szegény legénynekFurcsa az õ botja,Nem oda üt vele,Ahova gondolja,Szegény az õ dolga.

A szegény legénynekBenn a kalodábanNótaságos, nagy dühe jön.De minden hiában:Dühe, botja kárban.

UTÁLNI S NEM TÖRÕDNI

Csak még egyet szeretnék.Mert már sokat megláttam:Utálni s nem törõdniSzeretném látni már magamat.

Feje van és két lábaS hirtelenül hasonló,De tudni, hogy nem emberÉs fölrúgni õket gyönyörün.

Elharapnám a nyelvem,Ha még egyszer kimondnám,Hogy hecces csõcselékkelVan tán valamelyes közöm is.

680

Él még a harc szivembenS vagyok a régi harcos,De annyin elmaradtak,Kik úgy mutatták, hogy emberek.

Hajh, ti igazi harcok,Szent harcai Istennek,Istenülõ embernek,Be megcsufolt az utált tömeg.

ÚJ MARQUIS�K NYAK�TILÓJA

Talán megérte, hogy megértemÉs megértem szomoru titkát:Ember�Idõ ez. Szép ezt látni,Szépek a föltámadott szittyák,Szépek,Minden daliás és gyönyörü,Csak a szegény, gõgös Hegyi BeszédetSajnálom és szegény magamat.

Pörzsölt virág�kerteknek aljánFut árkán az életem vére,Nem a mosti, de ez a vér voltHõsi, ki indult csatatérre,Hõsi:Más és szebb csatákról álmodott(Legalább: istenekkel) s megelõziSok hasztalan, szolga, zagyva vér.

Talán nem baj, szebb ez így végnek:Kéjjel fölérõ nagy utálat,Sötét planéták holtas sorsa,Szépek, akik riadtan állnak,SzépekS szépekkel töltött szemek,Fogadjátok büszkén e buta véget:Új marquis�k ezt az új nyak�tilót.

SZÉP A SZÉP

(Ignotusnak elfogyhatatlan szeretettel)

Jaj, be szép, hogy vagyok,Jaj, be szép, hogy vagynak.Jaj, be szép, hogy minden Való szép,Jaj, be szép a Szép.

681

S az ember gyönyörû,Ha nem olyan, mint más,Jaj, be szép, hogy külön ember van.Jaj, be szép a Szép.

Jaj, be szép ma a MaÉs szebb, hogy nekem csak,Jaj, be szép, hogy Szép a Csúf anyja,Jaj, be szép a Szép.

LEGYETEK EMLÉKEZÉSSEL HOZZÁM

Hegyek s távoli barátokS távoli nõk,Életem s akarásaim,Messze�tünõk,Legyetek emlékezéssel hozzám.

Meleg szavak, hazárd csókokS pillanatok,Kikért volt élni érdemes,Amíg vagyok,Legyetek emlékezéssel hozzám.

S te, (most) legbomlottabb Élet,Véletlenem,Legyetek mind rajt�suhanómS mindig velem,Legyetek emlékezéssel hozzám.

ÁLDOZÁS ATILLA SÍRJÁN (Ádáz magyar sírása)

Nem tudom én, nem tudom én,Kiket is küldjek el hozzád,De itt az oltár idejeS néhány titkosak megáldozzákOltárodat, a véreset.

Óh, nagy király, óh, nagy király,Megyünk most már és megyünk BécsbeS e furcsa város úgy maradMögöttünk, mint életünk mécse,Ki olthat és olthatni tud.

682

Atilla, hires bajnokunk,Valahogy mégis úgy csináljad,Hogy hozzád menjen a menõnkS te légy az az igaz kivánat,Ki butául föltántorul.

SZÉP AZ ÉLET

Vállat�vetõ minden vállal,Kis halállal, nagy halállal,Sok igazzal és sok állal, �:Szürke Sorsom mindig vállal.

Mindig vállal: egyszer élek,Sohasem leszek cseléded,Nem�kért Élet, bolond ÉletÉs nem leszek ellenzésed.

Szép az Élet, ha sugárzik,Szép az Élet, hogyha másik,Szép az Élet, ha hibázik,S szép a Halál, ha sírt ás itt.

Szép, hogyha vén, léha kedvemElfut szerte�növekednemS hogyha utam már belengemS hogyha már nem látnak engem.

KOLDUS HÍVÉSNEK ÁTKA

Ha az adódott, hogy megérjemLakodalom multjának tompa,Síri és szörnyû csömör�napját,Nem hiszem, hogy lelkem ujjongna.

Nem hiszem, hogy épitõ vágyamHivõ lángjával újra égjen,Egész magyar� és ember�voltomLángja, égése lesz a szégyen.

Hazátlanoknak kis darab földMaradt még mindig. S valahonnanLehet még hazamosolyogni,Uj oltárok fénye mint lobban.

683

Mint próbálják megint feledniGondolat, Szépség csúnya vesztét,Hogy legyen megint, mi pusztuljonS a koldus hivést újra�kezdjék.

KEVÉS BESZÉLGETÉS MAGAMMAL

Kendnek pedig hallgatnia kell,Mert miért a lárma?Ha csak egy kicsi segitésselJárna.De a világnak arculatja,Kutatván õket okosok,Most végre megmutatkozott.

Így vagyon és másként nem vagyonÉs hallgasson el, Kend,Ki úgyse kivánt Krisztus lenni,FelkentÉs fenngázolt dúlt vizek sodránS partokra szórt csirás szemet,Vágyat, csókot, szerelmeket.

Kendnek talántán igaza volt,De inkább volt többnekS azoknak, akik majd utánunkJönnek.�����������������������������Kend biztatott, Kend lázitott,Hát jöjjön most már a Titok.

KÉT SÍR MELLETT

Két messzi sírt fölbontatottS rothadt, két, egyforma halottBámult,Hogy mit akarnak még tõlükAz elfelejtett világbul.

S két sír körül az Anya jártS mint Élet fölött a Hazárd,Nézte,Nézte õket és mindegy volt,Melyiket öntötte vére.A Föld már elkészült velükS fiatal kárpáti telükÁlom,Új Anya régi nyomábanS ébredés buta halálon.

684

LAKODALMI KÖSZÖNTÕ TÁVOLBÓL

(Kabos Ilonkának táviratoztam)

Virág�kezeid diszítsék fölVálasztott tiednek a lelkétS kertetek boldog muzsikájátÉgen és földön irigyeljék.

Mert nagyon kell ma a boldogság,Zengõ kertnek mese�zenéje,Nagyon kell a friss, boldog párokVirágos és muzsikás éje.

Minden, mi szûkös nappaloknál,Mindennél többet hoz eszünkbe,Futó és elért VégtelenségSzent bódultságában sohse szünve.

Virágozzatok s mit kis életNagy álmoknak meg tudhat adni,Adja meg nektek olyan bõven,Alig bírjátok elfogadni.

AZ IGAZI MESSIÁSODÁS

Késõ maradéknak a lelkétKérem: vegye lelkem magához,Hogy egymást sírva megöleljék,Mikor igazunk teljesül.

Életemnek csak mája fázottS most úgy gondolok holnapokra,Mint régi kóbor messiások,Kikbõl egy Krisztus is leve.

Most együgyû és tehetetlen,A Jövõért mindent odadnék,Amit eddig nagyon szerettem,Csak magamnak, csak magamért.

AZ ÖREG HÁZ

Öreg, dús ház, átkos, rémes,Kisértetes, bús�regényesS csodálatos: laknak benneS hogyha az ablaka lángol,Millióknak döglik kedve.

685

Szememet az öreg háznak,Emlékemet sok év�száznakFeszítem és nagy�bámulvaKérdem: volt Kálmán királyunkS boszorkányok hány év mulva

Hagyják el az öreg házat.

LEVÉL A SORSOMHOZ

Gyûlöllek, vágylakS hévvel kivánlakSorsom: hogy: teljesedj be végreS mert csupa bánat,Ha durcásan nézek az Égre.

Az Eget, várón,Vissza�csinálón,Sorsom, hogy teljesedj, be várlak,Kicsit megállón,De jöjj, már jöjj, mert híven várlak.

VAGY MEGÖLNI VALAKIT

Szebb ilyenkor(S régen mondták):Vagy meghalni,Vagy valakit bûnös tûzzel szeretni,Vagy megölni valakit.

Szebb ilyenkor(S ezt én mondom):Szebb ilyenkorÜdvözülni mások szegény tetemén,Vagy megölni valakit.

Szebb ilyenkor(És ma mondják):Lenni sokszor,Vagy valakit bûnös tûzzel szeretni,Vagy megölni valakit.

686

HADD SZENVEDNÉK ÉRTE

Záporosan hadd vágjak a szemébe,Hogy: semmiS hogy lenni:Ez volna tán, ha volna tán, magyarság.

Hadd vágyjak a majd kialudt szemébe,Hogy okkal,FokosokkalSzenvedhessek csak egy kicsit is érte.

Csodálatos, babonás, bús magyarság,SzeretlekS te�bennedVagyok, mert vesztedet sokan akarják.

TÉVEDTEM ÉS TÉVEDVE

Tévedtem és tévedveLáttalak,Te, legkivántatóbb, Te.

Tévedtél s jól akarvaEshetelKét nagyon forró karba.

Gyönyörû, amit látokS jól vigyázz:El ne rontsák féltés és átok.

A FÖLDI KUNYHÓBAN

Be hideg ez a földi kunyhó.Be hõs az ember,Perzselt hitekkel és tervekkelHa halni ma se akar.

Be sok veszett el,Hogy makacsul várja:Álom volt, rossz volt az álmaS megmenti egy csoda.

Gondolónak halálraNem gondolni, óh, drága jóság,Holott a valóság: valóságS már minden sivatag.

687

Az élet ma szörnyû adóság,Tervelõnek ma nincsen terve,Hitek szalmája nyirkos pernye,De mégis élni kell.

Emlékekkel átkozva, verveItt a hideg kunyhóbanHinni, hogy minden jól van,Be istenes, be bús.

Pernyében s piros hóbanVér�jégcsapok fagynak ereszre,Be messze van a Messze,Be közel van a Közel.

Be messze van a Messze,Be távol van a Távol,S mint Isten, úgy világolAz Ember, ki meghalni nem akar.

BERCSÉNYI MARSAL HUSZÁRJA

Holnap nyakam töröm,A holnapba hát hadd nézzek:Pejkó lóról hull egy magyar,Halott, levitézlett.

Tudta valamikorFényes okát haragjának,De régóta csak dúl, robog,Mint a buta bánat.

Elsötétült szíve,Mihelyst másért, mihelyst messzeSarkantyuzta meg a lovátPokolnak eresztve.

Sajnálom szép idõmS haragomnak régi jussát,Be sajnállak, õsi, magyar,Árva szomorúság.

Holnap nyakam töröm,Magyar sorsa, huszár sorsa,Ha nem volna ilyen bolond,Talán nem is volna.

688

Holnap nyakam töröm,A holnapba hát hadd nézzek:Prédák, szegények, jók vagyunk,Magyarok s vitézek.

IFJUSÁG BABONÁS HITÉVEL

Szépen és bölcsen, (bevalljam?) koldusul,Makacs húzással húzom az életetS vajjon szabad volna�e halnomÉs most meghalni szabadna éppen?

Látom a fajtám bárgyúl, emberülS én ráütöttem és féltem magamat:Mégis talán hátha külömbnekLehet az egy s elszántabb � a soknál.

S mégis talán ha nehéz béklyók alattJó megmondani, amit ma csak lehet:Magam s fajtám jobban szerettemSzáz hazafias vigadozónál.

Száz tromffal jöhet ez a veszett világ,Veszhet s nevethet vén szemeim elõtt,Ifjuság babonás hitévelHinni fogok, mégis hinni � bennünk.

A JELEN HAJÓJÁN

Be szép ilyenkor a szép,Be szép, hogy a hajómon viszlek,Be szép, hogy szépnek hiszlek.

Talán te nem is tudod,Hogy mindenek már megfakultakS nincsenek már: csak multak.

Csak nekünk van még hajónk,Árbocán a zászlós Jelennel.Ím, itt a szivem, vedd el.

Távolból nyújtsd a kezed,Édes kezek, szent elitéltek,Most minden a tiétek.

689

Ne legyenek evezõkS hajónk örömmel, szertelennelFuthasson a Jelennel.

Halálba vigan futókÖrömével vinném a szépet,Lelkem, vinnélek téged.

Vinnélek és viszlek is,Régi hajós vett a hajóra,De szép és új az óra.

Be igaz is a Jelen,Be jó, hogy mi benne maradtunkS szabad vizekre csaptunk.

Be szép ilyenkor a szép,Be szép, hogy a hajómon viszlek,Be szép, hogy szépnek hiszlek.

BALZSAM TÜNDÉR POSTÁJA

Mióta csak gyerekek vannak,(Hallgassatok ide, gyerekek.)Aranyos, tele tarisnyávalEste elindul Balzsam tündér,Hogy tik boldogok legyetek.Hozza nektek a nagyszerü jókat,Az enni� meg örülnivalókat.Oh, be jó tündér ez a tündér.

De van egy nagy átka szegénynek:Sokan vannak a haragosak,Gonosz tündérek sötét szárnnyal.(Rosszak voltak, elcsapták õket)Ezek leskõdnek csúful sokatS mit nektek hozna, gyerekek, nektek,Tarisnyájából kiszedegetnekSok édeset, vígat, bölcset, jót.

Minden esteJön a posta,Posta�kürt nincs,Csöndben hozzaTarisnyájátBalzsam tündér,Mert gonosz kézMegmotozza.

690

Néha�néhaMindent elszedS elkobozza,Mit csak hoz aTündér�posta.De a postaMégis posta,Sokszor jön megMegrakodvaS Balzsam tündérMosolyogvaSok holmijátGyerekek köztSzerte�osztja.Ilyen postaEz a posta,Ezt a versetIs az hozta.

Hoz játékot,Hoz meséket,Édes álmot,Csoda szépet.Virgácsot isAki vétettKaphat tõle.

Néha�néhaNincs csak félig,Sok holmijátKicserélik.Rossz tündérekAkkor bátrak,Hogyha BalzsamBelefáradtRossz gyermeketJóvá tenni,HazugokkalVeszekedni.Ilyenkor aPosta mást hoz,Jeles helyettSzekundát hoz.Sok bánatot,Kevés kedvet,Sírást hoz aJókedv helyett.

691

Szegény�szegény, jó Balzsam tündér,Mint kell értetek harcolniaAranyos tarisnyáját védve,Hogy a nektek szánt szépet és jótEl ne rabolja senki fia.Hozza nektek a tréfa rakását,Szülõtök csókját, simogatását.(Minden szépet Balzsam tündér hoz.)

Ha jók vagytok, Balzsam tündér gyõz,Legyõzi az ellenségeit,Vakációt, mese�délutánt hozS jót csak a rossznak nem tud hozni.(De ugye, hogy nincs rossz senki itt?)Segítsetek a szegény Balzsamnak,A rossz tündérek sokan vannakS a jó tündért meg kell becsülni.

A LEGOKTALANABB SZERELEM

Mikor most szinte minden nemzet temet,Sirathassam meg mégis csudálatos,Dacos, kicsi, árva én nemzetemet.

Békételen, bûnös, büszke, bánatos:Jaj, mióta csak sorsát éli szegény,Az öregebbik Sors mindig rá�tapos.

Mindig kicsi volt, hõs, bús, ám megmaradt,Elválasztott és kiválasztott derék,Igaz s mártir hazug századok alatt.

Poétát: � nem bölcs, nem friss eszü: � okos,Ki ha fecsérel kicsijébõl sokat,Kezében élet és áldás a fokos.

Csak magát ne bántaná vad szilajulÉs csak ne volnának buta urai:Megnõne, szépül, igazulna, javul.

Mit tagadjam? � siratom és szeretem,Mit tagadjam? � talán ez az igaziS ez is oktalan, de legszebb szerelem.

692

ÓH, BÚJNI BARLANGOKBA

Óh, bujni barlangokba,Mélybe, lágyba és sokba,Csak életünk kedvénekNe legyen soha fogyta.

Most vagyok nagyon gyermek,Jöjjenek a szerelmekIngermetlen és rosszul:Gyermeket hogyha vernek.

Bujtass el, drága sorsom,Én szép vállamon hordomA Mának szörnyüségétS játszok félõ akkordon.

NEM FELELTEM MAGAMNAK

(A feleségemnek küldöm)

Bizony, lelkem,Csak magamnak nem feleltem:De hát választ nem is leltem.

ElfelejtemSok örömöm, sok szerelmem:Szép elmenni: ez az »elvem«.

Ez az »elvem«,Csúf szó, de csak így feleltem:Elvvel, szívvel s be nem telten.

Így feleltem,Bátor hangon énekeltemS néha nyáron harcra keltem.

Bizony lelkem,Én az Életet elejtem,Én magamat már elrejtem.

Ki nem »fejtem«:Megint rossz szó. Elfelejtem.Ezt és mindent. Nem feleltemMagamnak.

693

ÖREG ÖCSÉM MONDJA

(Ady Lajosnak küldöm)

Öreg öcsém mondja,Hogy azt mondtuk valamikor,Ha tévedt kártya vagy kocka:Tévesztés: nagy vesztés:Öreg öcsém mondja.

Öreg öcsém mondja:Vígabb voltam valamikorS ma búsabb az ember dolga.Tévesztés: nagy vesztés:Öreg öcsém mondja.

Öreg öcsém mondja,Hogy lelkeltünk valamikor,Mint a falú bús bolondja.Tévesztés: nagy vesztés:Öreg öcsém mondja.

VULKÁNOK ÉS SZÍVEK

Tûzokádó, haragos hegyek,Most értem meg talán�talán,Mért keresi olykor dühös, mély szátokKáromkodó lánggal az Eget.

Ilyenkor a Föld szive dobogS kérdi a vélt Hatalmasat:Hát fiai Isten�arccal és hittelNem lehetnek soha boldogok?

Áldott lázadtak, tüzes hegyekS szivek, kiket kétség facsar,Biztatóim mégiscsak tik maradtok,Hogy legyek � és: jó ember legyek.

A Föld szive õrülten dobog,Embernek lenni ma nehéz,De vulkánok s szivek lenti dühéreAz ostromolt Ég csak mosolyog.

Mindent megkapott a Föld fia,Szivet, fájást, halált, hitet,(Csittuljatok, égõ szivek s vulkánok)Meg kell mégis majd javulnia.

694

Most fog kapni az ember valamit,Csodásat, szépet és nagyotVagy semmit. Vagy az Ég igaz jutalmát:Legyen olykor víg, míg lent lakik.

BABITS MIHÁLY KÖNYVE (Kritika helyett vers)

Öntött szavak, kik egyre olvadóbbak,Barátom és én lelkem szavai,Be jó lenni és rejtve lenni jónakS nem gyilkos ágyut hízlaló vad ércnek,De a sümpölygõ aljak fölött: bércnek.

Ily bércnek lenni: ez a szent magyarság,Táplálkozott a tájak mindivelS ha persze sokszor rátámad a balságS ha lentrõl bárkik rá rút fertõt kennek:Megmarad fölsõ, magyar szerelemnek.

Ez a kis fajta, még nem biztos lélek:Ez a magyar, azért oly bizonyos,Hogy van joga élni, forrni és élhet:Mert ércek s bércek iszapja fölötteÉrcek és bércek állnak odakötve.

Szép könyv, talán ha csak a keveseknekTetszenél ma: dicsõséged s bajod,De sorsot ennél mégse hiszek szebbet:Öntött szavak, kik egyre olvadóbbak,Szálljatok szét jóságokként a jóknak.

A RÉGI ISTEN

(Hatvany Lajosnak szeretettel)

Ha egy kicsinyt is megmaradnék,Maradékok vén maradéka,Ördögök mai színjátékaNehogy kiforgasson magamból.

Nehogy holnap vánszorgó léhaLegyek az Ember bolondultán.Legyek csak az, mindenek multán,Aki voltam.

695

Olyan hitek, bûnök, szerelmek útjánJárjak az utolsó jaj�percig,Miként eddig küszködve jártam,De egy gyönyörû Nyárban.

Nyárban és hitbenLegyen velem a régi Isten,Ha egy kicsinyt is megmaradnék,Legyen velem a régi Isten.

A KEZDET SIRATÁSA

Dehogy maradnék veszteg,Mihol minden napomonDrágaságokat vesztekÉs nincs mit féltenem.

Búza�földön keresztekS más keresztek itt s amott,Nincsen Vég és nincs Kezdet:A Kezdet halála fáj.

Ez fáj mégis: a Kezdet,Ez a szent, õs Valami,Akit most már megesznekA Vég halott szájai.

Micsoda�szép gerezdekKinálgatták magukatS milyen szép volt a Kezdet,Akit most megöl a Vég.

Milyen búsak, esettek,Kik most kezdnek kezdeni,Oh, fiatal keresztek,Látlak ifjú vállakon.

Siratlak, drága Kezdet,Ki hozzám kegyes valálS mert Vég sincs, hát meresztekKisírt szemeket feléd.

Lelkem immár megedzett.Élni? � halni? �: ugyanaz,De siratlak, szent Kezdet �:Most nem vagy sehol�sehol.

696

TEGNAPBA ÉLNI BELÉ

Delelõ s fûtõ búsongásnakRég kicövekelt határai,Itt hagylak, lám, titeket is márS adom szavaim nagy fájásnak,Nagynál is mérhetetlenebbnek,Mert nem tehetnék úgyse szebbet.

Mert nem tehetnék úgyse jobbat,Mint a Tegnapba élni beléS átkozni silány emberségünk,Kit éltettünk és mégse jobbadS ki ha lobbad: rosszabbra készülS kényje szerint pusztul vitézül.

Óh, drága, véres szerûségek,Be sokra is rá taníttatok:Embernek lenni szégyen és csúf.De mégis a régi Hit éget:Marad Ember, a Régit vallvaS szavát egy Isten tán meghallja.

EGY HÁBORÚS VIRÁGÉNEK

Ím, hogy sûrûbb az átok,Szárazabb szemmel látok:Ni�ni, ez itt menyegzõ,Födele régi násznakS világ�násznép közt néz szétA Halál és a Szépség.

Halál és Szépség nászaSoha íly óriásra,Ily szörnyüre nem nõtt még:Valami katedrálistKeres a nagy vér�szõnyegS õk átlejtik a Földet.

E nagy nász, ki volt semmi,Most akar teljesedni:Eddig csábitott s csábultS most bánattal társultanSzárnyal szárnyas szerelmen,Vágtat át minden lelken.

697

Tört szívek orgonálnakS a csillagok megállnakS emberek maguk vesztikÜnnepi reszketésbenS mégis kik megmaradnak,Megint szivükhöz kapnak.

Kínunk ha marva váj is,Ha még mindig kiált is,De e rém�nász korábanKezd magára gondolni,Hogy sorsa: külön szándékS az élete: ajándék.

Mert együtt�éltek: nóta,Vágy, álom és csók ótaA két örök jegyespár:A Halál és a SzépségS törvényt bont az az élõ,Aki másként beszélõ.

Oh, mert szépek a szépekS búsult, együgyü énekSzáján vágyakozóknakMa is úgy szól, mint mindha:»A csók meghal, ha fáradtS én meghalok utánad.«

»A csók meghal, ha fáradtS én meghalok utánad«:Rettenetben is óvottÖrök dala a szívnek,Embernek hitet adtál,Be jó, hogy megmaradtál.

KÁR A VOLTÉRT

Átkozódtunk, pedig a táltosokGyönyörû kora voltS Leibniz világa:Legjobb és leglehetõbb.Miért kellett egy másat érnünk?

Jaj a tántoríthatatlanoknak,Jaj nekünk,Jaj érzéseinknek, kiket márAlig birunk,Jaj nekünk.

698

Jaj a megszokás,Jaj az embernek utálásaS jaj utálása önmagunknak,Jaj a Ma,A Tegnap és a Holnap.

Be kár a Voltért,Mennyi mindent adnánk ma érte,Be kár a jobb emberekért:Talán mindenkiértS rettenetes ma élni.

NAGY SZÁRAZSÁG IDEJÉN

Megfogyott az Ég esõje,Mint a régi magyar virtusS olyan száraz a világ,Hogy nem olthat már ezenMég ezer akónyi bús vér.

Olyan száraz a szívünk is,Hogy a lucskos förtelmeknek,Miként egy szomjas szivacs,Álmosan és szomjasan,Telhetetlen hull elébük.

Száraz az itt�maradt lárma,Szerelem, bûn, jóság, minden,Száraz a rettenetes,Száraz a jámbor, fehér,Száraz bennünk a jó Isten.

És az eszünk nagyon száraz,Kire olyan büszkék voltunk,Ide�oda nézegetS mint sok kölykû hõs halott,Olyan árván hagy bennünket.

A MEGCSÚFOLT EMBER

Megcsúfolt ember, ember, Ember,Már mi régen nem voltunk jóban,De szántalak, sajnáltalakS néha�néha csinosítóbbanNéztem reád s kedveltelek.

699

Óh, álmok, kedvek és kegyekS minden, mit az Embernek adtam,Be örökre elmultatok.Ezt a hitványt én megsirattam?Most érte el igazi sorsaS most szentelem meg magamat,Ki nem törõdtem ember�sorbaS akinek mindig idegenVolt ez a hiú, éhes csorda.

Magafûtötte vad pokolbaVeszett ebként belerohant,Megcsúfolt ember, ember, Ember,Ma már nem tudok kegyelemmel,Ugy mint régen, nézni reád,Vesszél, botor, pusztulj, botor.

Szívem félõsen haldokol,Hogy ne legyen közös ezekkel,Mert sohse volt aljas és emberS megérdemel egy más halált.

SZENT LIBER ATYÁM

Szent Liber atyám, már te se gyujtogatszBennem, mint tegnap, gyehenna�tüzeket:Egész világ gyehennaS meghalt minden külön pokol.

Meghalt az ember kicsi drámáival,Mámoraival, kedves bûneivel.Meghalt a furcsa TegnapS elküldte ezt a szörnyü Mát.

Szent Liber atyám s áldott rokonaidNem fognak többé segíteni azon;Kinek feledés, álomKell s vidám téboly és remény?

Meghalt az ember, óh, szent Liber atyám,Nincsenek itt már farsangi hajnalok,Egész világ gyehennaS meghalt minden külön pokol.

Aki tegnap élt, mit keres az ma itt?Ki tegnap látott, a mába nem vakul?Liber atyám, borodbólAdj szivemnek bátoritót.

700

BESZÉLGETÉS A SZÍVEMMEL

Bongása óta a Földnek: nem éltem:Minden bánatom, kínom, szörnyedésemSötét szobákban, vörös mámorokbanGyalázattal, megbúvón elhenyéltem.Megvoltam én, de nem igazi magam,Pedig nem féltem én, pedig nem féltem,Csak éppen hogy nem féltem és nem éltem.

Hát emberségünk érte szörnyû csufság,Mégis az Élet követeli jussátS a meggyötört szivet föl kell emelni,Kell hogy még lelkem régi hitek gyujtsákVagy egészen elbocsátom magam.S borzalmaikat aztán tovább nyujtsákGyalázat, szégyen s minden háborússág.

STRÓFÁK MÁJUS ELSEJÉRE

Május, lyány, virág, muzsika(Hol a hiba, hol a hiba?)Így volt régen.Gyuri primás jött el kevélyenBandájávalÉs nótákkal tisztelt tíz percigÉs néhol még Május�fával(Friss diák voltam akkor)Tudatták Május éjjelén:Van Május, lyány, virág, muzsika,Nincsen agg kor,Csak lyány és legény.(Hol a hiba, hol a hiba?)

Azután a vörös Május jött.Be nagy dolog volt:A szivem tomboltS agyam amit kigondolt,Mind eskü volt, forradalmas,A vörös lobogóra.Óh, hány óra telt így malaszttal,Dühvel, harcolón, betegen.Ezt már nekem,Ezt a Májust(Hittel hiszem)Sohase adják vissza,Mert elgyöngültek a valók,Mert az a hit,

701

Nem olyan nagy hit,Mint aki voltÉs a szívem valami újért sikolt.

Óh, mostani Május,Szörnyû és szörnyû,Véres vagy és vörös:Gyalázataidat nem fogomLelkemre nagyon venni,Haljon meg, aki halni való,De éljen az öreg cseresznyefa,Milyen virágos és szépS nem vétett senkinek,Háborút sem izent.Kegyelmezz meg neki.

KISZAKADT, BÚS NÓTA

Fejük a kezükben,Tempósan lépnek, hiszen katonák,Csontváz�légiók az én álmaim,Mégis menetelnek búsan tovább.

Néha, amiként most,Kilép a sorból egy makacs legény,De úgy sajog, úgy fáj, mért nem maradtS megy ki nem dalolt, szép, régi helyén.

Minek e sok álom?Minek egy�egy elbusult katona?Miért lótnak e csontváz�légiók?Mikor majdnem biztos már a Soha.

Hát ez a vad ÉletIlyen szörnyetegül nagy Akarat?Halál�légióim élnek ma isS egy�egy közülük néha kiszakad.

Kiszakadt, bús nóta,Külön álmokból hitvány szökevény,Tram�tram, menetelnek a többiekS hogy sajnállak, te bánatos szegény.

De sajnálom mindet,Siratom ezt a szép álom�hadatS ki nem ilyen szörnyû Mát érdemel,Siratom: én felséges Magamat.

702

KÉT KURUC BESZÉLGET

�Merre, Balázs testvér, de merre, de merre?�»Azt mondom én, testvér, jobb lesz ha semerre.Sorsunknak sorsával már régen számoltak,Már nem a mi dolgunk, hogy mi lesz a Holnap.«

�Hát várjuk pipogyán legcsúfosabb végünk?�»Öreg Balog testvér, ez nem a mi vétkünk.Itt régik a bûnök, itt régik az átkokS itt újak a bûnök s itt újak az átkok.«

�De hogyha az ember mégiscsak dacolna?�»Igen, ha az ember igen erõs volna.Így a szegény ember megmaradhat veszteg,Se nem nagyon hajráz, se nem nagyon reszket.«

�Oh, jó kurucoknak ilyen rút, rossz végük,Ennen�szíveikben lakik ellenségük.�»Hurcolj engem, testvér, az Isten trónjáig,Ott is csak ezt mondom halálig, halálig.

Ha az Isten látna, látná az én gondom,Látná, hogy ezeket keservesen mondom.«�Hát így lakik benned a jóságos Isten?�»Hát hogyha jóságos, jöjjön és segítsen.

Addig pedig, testvér, amíg álljuk, álljuk,Kuruc életünket megállván csináljuk,Lehet, hogy az Isten nem engedi vesztünk,De már ne rohanjunk és ne lelkendezzünk.«

ELÉGEDETLEN IFJÚ PANASZA (Hadköteles évszázadunk elején)

Páris, Peking... London vagy Róma?Be unalmas város ez a Föld,Egyazon város és falu: semmi.Már menniSehova se érdemes:Valami más,Valami nagy riadal vóna.

Ki bírja még e szürkeséget,Ki hazugokat tündököl?Már jöjj, Ököl:Boruljon föl e nem jó ÉletS jöjjön a Halál, e nagy orvos

703

S a Halál után ébredések,BorzalmakS jöjjön valami más,Óh, forradalmak, miért késtek?

Vér, vér, vér,Be meg fog szépülni az Ember,Ha vérben jól megmosdik egyszerS be megjavul.Óh, jöjj, trombitás angyaloddal,Föltámadás,Óh, jöjj, milliónyi hadaddalS ifjítsd meg ezt az unalmasGolyóbist,Jöjjön a megváltó fegyver,Ámen.

KÖVETELÕ ÍRÁS SORSUNKÉRT

Sok bajom nem volt Istenemmel,Õ hitt bennem és kiválasztottS kérdéseire válaszoltamMindig egy mámoros igennel.

Az Isten a szivemben vagyon,Csak néha�néha el�kisétálS szeretem a szívemet nagyon:Sorsokat bízott rá az Isten.

Istenem, uram, elvégeztemSorsaidat és rendelésed,De a szivemben nem találomEn�sorsom, aki mindig késett.

Add ide, Isten, a sorsomat,Enyémet is add valahára,Együtt�laktok s ha szívem rohad,Hagyd reám már szívem és sorsom.

Beteg sors, szív, de lakó�házad.Szívem, ha öli szent szeszélyed,Eggyek voltatok a sorsokkal:Isteni szív ez s mégsem lázad.

Szivemben élsz, sétálgatsz, uram,De tartozol is a szivemnek,Alázatosan, nyomoruanKérlek: add nekünk a mi sorsunk.

704

Mi: jó társad, jó gazdád voltunk,Ne lázíts föl íly hív szolgákat,Hallod, uram, hallod�e, hallod?!Mi magunkat kérjük, a sorsunk.

S ha sorsunkat ide nem adod,Majd megkeressük ezt a sorsot,Sorsunkat a büszkét s nem vakot,Amilyen a tied: bocsáss meg.

KÉT KURUC BESZÉLGET

�Most már nagyon jó, mert nem lehet rosszabb,Szivünk jó borát gonosz ittasoknakMivelhogy úgyis odaadtuk: mindegy,Majd elvezérel az Ördög már minket.�

»Tudom, pajtásom, szívbéli pajtásom,Nem is magunkat, a holtakat bánom,Kik meg nem érték ezen igaz jókat,Õket sajnálom, síri bujdosókat.«

�Ha volt vón szükség emberre, magyarra,Lett volna, aki másképpen akarja.Nem akaródott, hát nem akaródott.�»Gyerünk pajtásom, a strázsa már szólott.«

�Menjünk hát, menjünk, cudar temetõkön,Adj' Isten, holtak, mi még más mezõkönTaposunk rongyos, vén, piros csizmánkkal,Vérben pirulni egy véres világgal.�

AZ UTOLSÓ HAJÓK

Szabad, hû tenger volt a lelkem,Nem érdemeltem,Hogy most legyen fáradt, hullámtalan, holt,Mert igazam volt, igazam volt.

Szabad volt minden lobogónakS a mentõ csónakTengeremen mindig meglelte partját.Gaz fátumok másként akarják.

De két hajó szeli még küzdve,Lesve és ûzveEgymást tépett lobogókkal: a fáradtFélelem s a hetyke utálat.

705

De mit utáljak, mitõl féljek,És miért éljek?Elsülyesztem még ezt a két hajómat,Lelkem adom a Titkolónak.

A Titkoló, a Sors, az Isten,Ez a sok Nincsen,Ne bántsanak: meghalt ez a hû tengerS ásít sós, hideg, únott szemmel.

ÜDVÖZLET A GYÕZÕNEK

Ne tapossatok rajta nagyon,Ne tiporjatok rajta nagyon,Vér�vesztes, szegény, szép szivünkön,Ki, ime, száguldani akar.

Baljóslatú, bús nép a magyar,Forradalomban élt s ránk�hoztákGyógyitónak a Háborút, a RémetSírjukban is megátkozott gazok.

Tompán zúgnak a kaszárnyáink,Óh, mennyi vérrel emlékezõk,Óh, szörnyû, gyászoló kripták,Ravatal elõttetek, ravatal.

Mi voltunk a földnek bolondja,Elhasznált, szegény magyarok,És most jöjjetek, gyõztesek.Üdvözlet a gyõzõnek.

706

VERSEK

Édesanyámnak, hálám, tiszteletem és szeretetem jeléül.

707

SIRASSON MEG

Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem.Szép út állt elõttem, de nem azt követtem;Nem adok, nem hajtok semmit a világra,Bolond célok után rohanok zihálva,Bolond célok után álmodozva, balgán �Így beszélnek rólam minden utca sarkán,� Édes anyám, lelkem,Sirasson meg engem.

Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem,Azok tettek azzá, akiket szerettem.Üres lett a szivem, üres lett utánok,Betöltötték kínzó, messze ûzõ álmok.Álmok rabja lettem, csak álmokért élek,Egy mámoros álom lett nékem az élet,� Édes anyám, lelkem,Sirasson meg engem.

Tudom, hogy szeretett, tudom, hogy szeret még,Pedig én dúltam fel nyugodalmát, csendjét,Énbennem csalódott, értem fáj a lelke,Én pedig rohanok balga küzdelembeDiadalt aratni. Milyen dõre álom,Pedig hozzá kötve életem, halálom!� Édes anyám, lelkem,Sirasson meg engem.

Igazságért küzdök, tudom, hogy hiába;De ha harcba szólít szívem minden vágya,Mit tehetek róla? Tán az örök végzetRótta rám e kínos, bús kötelességetS én csak mint vak eszköz teljesítem s várom,Mig kidülök s lesz más, ki helyembe álljon,� Édes anyám, lelkem,Sirasson meg engem.

Eladtam már magam, nem magamnak élek,Nyugalmat, pihenést már nem is remélek,Lelkem lett a küzdés, szívem lett az álmom,Szívemet keresem, amíg megtalálom,Egy új Ahasvérként bolyongok örökre,Míg lerogyom holtan egy útszéli rögre,� Édes anyám, lelkem,Sirasson meg engem.

708

E NÉHÁNY DALBAN...

E néhány dalban ifjuságom,Minden szép álmom eltemetve.Csak a könny van még a szemembe',Elszállt sok édes, balga álmom.

De mégis, míg az örök esteReám borultát félve várom,Dalokba olvadt ifjuságomHadd jusson még egyszer eszembe.

Még egyszer... s aztán durva lábonTaposni a hervadt virágonJöjjön el hát, jöjjön az élet.

E néhány dal megõriz téged,Ezerszer szent édes emléked,Hervadt virágom: ifjuságom!...

A RÁKÓCZI VÉN HARANGJA

A Rákóczi vén harangja,Ha megkondul,Panaszosan sír a hangjaMeg nem értett fájdalomtul.

Síró szava elzúg, elszállMessze, messze �Mintha minden kondulásaEgy hatalmas sóhaj lenne...

Nem így szólott, nem ily búsanMessze régen:Lelkesítõ honfi�tûz voltHivogató érc�nyelvében.

Zúgó szaván fölcsendült aHála�ének,Szive dobbant gyõzedelmesLabanc�verõ hajdu�népnek.

Õ még látta a régen multNagy idõket,Még látta a szabadságot,Hõsiesen kiküzdõket.

709

Még a magyar dicsõségnekLátta fényét,Visszaverte egy hatalmasSzabad népnek szívverését...

... Síró hangon szól RákócziVén harangja,Jaj, de kevés szívet talál,Ki panaszát visszaadja.

A szabadság, mely fölemeltEgy világot,Megtagadva egy harangnakÉrckeblébe visszaszállott.

S a hideg érc úgy megértiBús fájdalmát,Siratja a szabadságnakElveszitett birodalmát...

A Rákóczi vén harangja,Ha megkondul,Panaszosan szól a hangjaElfelejtett hõsi korrul...

Debrecen

DIVINA COMOEDIA

Uram! Szinházad rég felépitéd,Immár látott az sok, sok ezred évet,De darabod nem újult semmiképp,A neve egy, a célja egy: az élet.Rossz a darab, bocsáss meg, óh, uram!A díszlet régi, színtelen, kopott,A morál: jaj a jóknak, nagyoknak,A hitványak csupán a boldogok.

Uram! Mi játsszuk híven szerepünket,Sírunk, nyomorgunk, mert így rendeléd el,Tûrjük, hogy kifütyölnek bennünket,Pedig mi játszánk lelkesedve, hévvel,De már a játék elég volt... elég...A szívnek egyszer meg kell nyílnia:Darabod hitvány, nem hozzád méltó,Lelket mészárló, rossz comoedia!...

710

KARÁCSONY

I.

Harang csendül,Ének zendül,Messze zsong a hálaének,Az én kedves kis falumbanKarácsonykorMagába száll minden lélek.

Minden emberSzeretettelBorul földre imádkozni,Az én kedves kis falumbaA MessiásBoldogságot szokott hozni.

A templombaHosszú sorbaIndulnak el ifjak, vének,Az én kedves kis falumbanHálát adnakA magasság Istenének.

Mintha itt lennA nagy IstenSzent kegyelme sugna, szállna,Az én kedves, kis falumbanMinden szívbenCsak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy városDurva zaja,De jó volna ünnepelniOdahaza.

De jó volna tiszta szívbõl� Úgy mint régen �Fohászkodni,De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindentElfeledni,De jó volna játszadozóGyermek lenni.Igaz hittel, gyermek szívvel

711

A világgalKibékülni,Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép regeIgaz hitté válna,Óh, de nagy boldogságSzállna a világra.És a gyarló emberEmber lenne újra,Talizmánja lenneA szomoru útra.Golgota nem volnaEz a földi élet,Egy erõ hatná átA nagy mindenséget,Nem volna más vallás,Nem volna csak ennyi:Imádni az IstentÉs egymást szeretni...Karácsonyi regeHa valóra válna,Igazi boldogságSzállna a világra...

NEM ÉLEK ÉN TOVÁBB...

Nem élek én tovább,Csupán addig élek,Amíg a szívembõlFelfakad az ének;Amíg a lelkemetSírhatom a dalba,Amíg lángra gerjesztIhletés hatalma;Amíg titkos óránReám száll a bánat,Feketén, komoran,Mintha a világnakVégzetszerû átkátCsakis én érezném,Tépõdve annyi bús,Megfejtetlen eszmén.

712

Nem élek én tovább,Csupán addig élek,Míg vérezõ szívvelEzernyi kétség köztMég mindig remélek.Míg az örök eszmét,Míg az örök szépetKeresem, imádom,Míg egy ábrándvilágLesz az én világom,Melyet én kormányzok,Melyet én teremtek,Amelyrõl dalaimAnnyi szépet zengnek.

Nem élek én tovább,Csupán addig élek,Amíg szerelmemértSzerelmet remélek;Amíg mint eszményképRagyog le szívemnekSzentelt oltáráraA nõ, a teremtésLegszebb koronája.

Nem élek én tovább,Nem élek csak addig,Amíg a szívemenEzer kínos kérdésKeresztül nyilallik;Amíg nyugodalmatEgy percre se leltem,Amíg egy világértGyötrõdik a lelkem.

...De ha az életnekPiszkos, jeges árjaMagával ragadnaS kialudnék tõleSzivem régi lángja;Hogyha örök hitem,Hogyha minden vágyamÖrökre elszállnaS annyi tépõ kétség,Siratott reménységFás közönnyé válna;Na titkos órákonNem szállna szívembõl,Nem zengne ajkamonBiztatón az ének �

713

Ne éljek én tovább,Mit adhat már akkorÉnnekem az élet?!...

VÁLASZÚTON

Durva lárma zúg körültem,Küzdelemre vár az élet.Megállok a sorompónál,De nem tudom, mit csináljak:Harcba szálljak, visszatérjek?

Sáros a tér, undok a harc,Oly silány a harci pálma:Olcsó hírnév, darab kenyérÉs érettük odaveszneIfjuságom minden álma!

Még csak nézem ezt a harcotS hány szép álmom omlott porba!Mért rohannék, hogy lelkemetAz életnek piszkos harcaMinden kincstõl megrabolja!...

Visszatérjek?... az a világ,Ahol álom volt az élet,Bezárult már rég mögöttem...A szép világ, ifjuságomSoha többé föl nem éled.

Oh, szép világ, álomvilág,Milyen sokszor elsiratlak,Az életnek rút harcáért� Ezer fátum törjön is rám! �Soha, soha el nem adlak.

Csak egy rövid, múló óraBoldogságod gyönyörébülS aztán... elég volt az élet...Bármi jön a válópercig,Véle lelkem csak kibékül...

Mert erõm nincs küzdelemre,Harcra nem csábít az élet,A sorompót át nem lépem,Szép világom rég bezárultS nincs, ahova visszatérjek!...

714

SORSUNK

Van az életben egy�egy pillanat,Erõsnek hisszük szerfelett magunkat.Lelkünk repül, száll, magával ragad,Bús aggodalmak mindhiába húznak.Csalóka álmok léghajójánA vihar szépen fellegekbe tüntet,Míg lenn a földön kárörvendõ,Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy�egy pillanat,Hogy nem várunk már semmit a világtól,Leroskadunk bánat terhe alatt,Szívünk mindenkit megátkozva vádol.Míg porba hullva megsiratjuk,Mi porba döntött � sok keserü álmunk,Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

*

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,Szivünk a vágyak tengerén evez,Hajónkat szélvész, vihar összetépi,De egy zord erõ küzdelemre készti.Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,Nincs egy reményünk, mely valóra válna,Míg sírba visz az önvád néma átka.

ÕSZ FELÉ

Sivár, õszt jósló, nyári nap.Tarlóból fújdogál a szél,Egy�egy lehulló falevélSzállongva széltõl szárnyra kap.

Sivár, õszt jósló, nyári nap.A mult bús romjai közül,Emlékek szálldosnak körülS lelkem borzadva felriad.

Sivár, õszt jósló, nyári nap.Emlékezés, hulló levél,Temetõbõl a kósza szél,Felébredés kripták alatt.

715

Sivár, õszt jósló, nyári nap.Enyészet közelg, jön a tél,Szállong az emlék, falevélS reszketve széltõl szárnyra kap.

Sivár, õszt jósló, nyári nap.Romok közûl a szellemekAlvó szivet ébresztenek.Ébredés a kripták alatt...

SZÍNHÁZBAN

Nincs egy tûrhetõ szereplõ,Unalmas, rossz mind a hány,Ha hiányzik páholyábólAz az édes, barna lány.

De ha ott van, oly elnézõ,Engedékeny, jó vagyok:Kritikát a barna kislánySzép szemébõl olvasok.

VAN OLYAN PERC...

Van olyan perc, mikor szivünkbenAz élet lángja fellobog,Van olyan perc, mikor azt hisszük,Hogy lehetünk még boldogok.Szép asszonyarcok hosszú sorbanReánk ragyognak, intenek,Velünk vannak a csókban, borbanÁmor és Bacchus istenek.

De oly muló a mámor üdve,Elszáll az ámitó remény,Nem igér édes boldogságot,Miként a mámor éjjelén.S míg ránk tolúl a végzet átka,A mely lelkünkre visszajár �Szívünk olyan, olyan üres lesz,Mint a mámort adó pohár.

716

ÉRTED

Csodálom a gyönge embert,Kirõl mondák, regék beszélnek,Ki nagy merészen égbe szálltÉs elorzá kincsét az égnek,Hogy tûz, meleg és láng sugáraMindent hevítsen, hasson átS áldást hintsen a nagy világra.

Lelkem kibontja szárnyait,Égig tör fel gyors repüléssel,A fényt, sugárt, mit ott talál,Magába szívja szomjú hévvelÉs ennyi fényt � a földre szállva �Pazar kezekkel hint reáEgy édes�kedves kisleányra.

ÉN SZÉP VILÁGOM...

Én szép világom,Boldogságom.Arcod borúsnakMiért látom?Sóhaj tör eléKis szívedbõl,Ragyogó könnycseppSzép szemedbõl.

...Ha hû sziveddelÉrzed, érzed,Hogy el fog veszniÜdvösséged,Csókolj meg forrónUtoljára,Haljunk meg most aBoldogságba!...

EGY CSÓKODÉRT

Elmúlt a régi, tiszta vágy,Amellyel egykor környezélek,Epesztõ, forró, balga lázÉgetõ lángja sorvaszt érted,Egy csókodért mindent od'adnékEgy csókodért nem kell az élet!

717

Egy forró csók, egy ölelés...Lázas szivünk összedobogna...Aztán jöhet, mit bánom én,A kárhozatnak égõ pokla!... Nincs kárhozat, mely ily gyönyörreEléggé gyötrõ, kínos volna!

VÁLASZ

Azt írod a leveledben:Menjek haza, jobb lesz otthon;Meggyógyulok, nem lesz annyiKínos álmom, kínzó gondom.Ott éltem át ifjuságom,Jól tudod, hogy visszavágyom,Menjek haza. Így hivogatszLegkedvesebb jó barátom.

Mért hivogatsz? Ismered jólSzívem minden álmát, kínját,Eltévesztett életemnekIntegetõ, sötét sírját.Míg ott voltam, addig éltem,Volt szép álmom, volt reményem, �Kiüldözött a valóság,Tudod jól, hogy mi lett vélem.

Nem az vagyok, aki voltam,A réginek váza, romja,Amit eddig nem ismertem,Összetört az élet gondja.Az a világ, amit éltemIfjúkori tündérfényben,Reménytelen, bús lelkemnekRég bezárult édes éden.

Közeleg a végsõ óra...Minek is hívsz haza engem?Könnyebb lesz a végsõ búcsú,Hogyha addig elfelejtemMennyországom, boldogságom,Tört reményem, édes álmom,Mit gyülöltem, mit szerettem,Ami tartott a világon.

718

Ne hivogass, de te jöjj el,Mikor én már nem hívhatlak.Vigy magaddal oda vissza,Ahol ábrándjaim laktak...... Hol a szív szép álmát szõtte,Ott legyen a pihenõje,Hova mindig vágyott: ott, aDiákdombi temetõbe'...

TEMETETLENÜL

Érzem: a mámor csöndes éjjelébenHáborgó lelkem már pihenni kezdÉs lassan, lassan, csaknem észrevétlenReám borul a virradatlan est.Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent,Ami még nemrég lelkemig hatott;Mi lett belõlem? Emberek közt járó,El nem siratott, bús élõ halott.

Még kacagok, ha rám borul a mámor,De ez a kacaj már nem az enyém:Kísértõ hang halottak országából,Melynek itt feledt tagja vagyok én.Tán ajkamon víg nóta is megcsendülS hallgat a régi méla, keserû �Szívem megrezdül ismerõs hangokra,Mint egy eldobott, rozzant hegedû.

Olykor meg mintha visszaemlékeznémEgy szép életre, mely el, tovaszállt,Melyben még volt hatalmas, izzó eszmémMegostromolni magát a haláltS aztán... megtörve, éjjeltõl borítvaJárom tovább a kiszabott utat;Mi lett belõlem? Temetõi fejfa,Mely a világnak egy nevet mutat...

ELTAGADOM

Eltagadom, hogyha kérdik:»Elmult minden, nem szeretlek!«Úgy fáj ez a képmutatás,Úgy fáj ez az én szivemnek.

719

De mit tegyek? HivalkodjamBánatommal a világnak?Vagy lenézve, kinevetveSiránkozzam még utánad?...

Rejtegetem szivem mélyén,Féltve, fájón a nagy titkot:Hogy feledni el nem tudlak,Hogy nem leszek soha boldog!

LÁTTALAK...

Láttalak a multkor,Mosolyogva néztél,Éppen úgy, mint akkor,Mikor megigéztél.Vérpiros ajkaidMosolyogni kezdtek;Olyan bájos voltál,Mint mikor azt sugtad:»Édesem, szeretlek!«

Láttalak a multkor,Mosolyogva néztél,Gyönyörû vagy most is,De meg nem igéztél.

Vérpiros ajkaidMosolyogni kezdtek;Olyan bájos voltál,Mint mikor hazudtadEzt a szót: »Szeretlek!«

EGY SZÉP LEÁNYHOZ

Hajnalsugár csókolta bimbó,Egészen gyermek, kis leány.Ki�kipirul szép, gyermekarca,Majd gyorsan ismét halovány.Ragyogó szeme vágyva fürkész,Majd ábrándozva megpihen:� Mennyi báj kedves gyermekarcán,Mennyi vágy fénylõ szemiben!

720

Elnézem ezt az édes arcot,Elnézem némán, hosszasan.Szívemben kínos emlék ébred,Amely a multon átrohan...� Ilyen volt Õ is: rózsabimbó,Ilyen volt Õ is: szép leány,Ki öntudatlan bûbájávalRabjául tartott oldalán...

Elnézem ezt az édes arcot,Valósággá lett lelkemetÉs, míg a mult ismét kitárul,A szívem úgy sejt, úgy remeg:� Ha olyan lesz, ha elragadjaMagával õt is a világ!...Óh, látom sorsod � jó elõre �Szegény, korán hervadt virág.

A teremtés legszebb gyöngyérõlÚgy rendelték az istenek,Hogy egektõl kölcsönzött bájátNe léha ajkról hallja meg.Egy férfinak nemes szerelmeLegyen az égi, tiszta út,Amelyen az asszonyi szépségFenséges öntudatra jut!

MILYEN AZ ÕSZ?...

A felhõ sem olyan, mint nálunkÉs milyen más az õszi fény!Nem csókol oly megejtõ csókkal,Mint ifjuságom szép helyén.� Milyen az õsz? Olyan bûbájosÁlomba ringat most is ott?...Megkérdeném, de messze vagytokSzázszor irigyelt boldogok.

Megkérdezem magától, édes:Milyen az õsz? Oly szép talán,Mint mikor egymásról álmodtunkSok fényes tündér�éjszakán?� Milyen az õsz? Az õszi rózsaNem hervadt, szép, mint egykoron,Amikor együtt nézegettükElábrándozva boldogon.

721

Az õszi rózsa olyan szép voltAkkor; most is emlékezem,Hogy féltünk a korai dértõl,Ha nézegettük kettesen.Az õszi rózsa s mi szerelmünkMilyen hamar elhervadott...� Milyen az õsz maguknál, édes?A nap még most is úgy ragyog?

Hogy ragyogott! Hogy szórta fényétMagára, édes és reám,Az az õsz volt a legszebb s magaA legszeretettebb leány.Ha eszembe jut, oly fájdalomÉgeti most is lelkemet...� Milyen az õsz maguknál, édes?Annál szebb � érzem � nem lehet!

Itt hûvös õsz van. Lehullott márAz elsõ, hideg õszi dér,Lemondani tanít a hulló,Búcsúzó, sárgult falevél...Az én szívem is rideg, fásult,Csak néha sóvárg és beteg...� Milyen az õsz maguknál, édes?Óh írja meg! Óh írja meg!...

DAL A RÓZSÁRÓL

A szép leány a búcsuzáskorEgy rózsát tûzött fel nekem.Piros volt lágyan feslõ szirma,Jelképed, égõ szerelem!Könnyû csókot lehelt reájaS mint álomkép már messze szállaS én fájó szívvel, könnyes szemmelSokáig néztem még utána.

Elhervadt már a rózsabimbó,Amit a szép leány adott.Hervadtan õrzöm, hisz' a multbólA sors csupán ennyit hagyott...Pedig a lányka könnyü csókjátKönnyeim már régen lemosták,De most tudom, hogy ez a csók voltSejtelmes, végsõ »Isten hozzád!«

722

A szép leány a rózsabimbótMost más legénynek tépi le,Most más legényért dobog, lángolSzerelmes, forró, kis szive;Más csókolja kicsiny � kacsóját,De megõrzöm a hervadt rózsát:Én kaptam annak a kis lánynakLegelsõ, tiszta, szûzi csókját!

MUTAMUR

Emlékszik az arany napokra,Ugy�e, emlékszik, édesem?A lugas árnya enyhén fedett beS ott üldögéltünk kettesenIrtózatos szerelmesen.

Szerelemrõl suttogott minden,Csiripoltak a verebek,És mi nem mondottunk egymásnakSablonon kívül egyebet �Mért voltunk olyan gyerekek?

A mama is megnézett néha,Nyugodtan ment ismét odább:»Hadd játsszanak szegény gyerekek,Játéknál nem mennek tovább,Hisz' õk még olyan ostobák.«

És mi csak ültünk, üldögéltünkTraccsolva sok mihaszna szót,Pedig szerettünk volna szólniEgymásnak szépet, lángolótDe � mersze egyiknek se vót.

No, aztán, ha egyedül voltunk,Volt elég önvád s gyötrelem.Majd szétvetett bennünket olykorA sok hevítõ érzelem,Ugy�e, hogy így volt, édesem?

A multkor aztán nagy sokáraIsmét találkoztam veled,Azaz magával. Hosszú ruhátÖltött azóta már kegyed,Nem kurta szoknyás kisgyerek.

723

Alig vártunk az együtt�létre,Sóhajtoztunk a mult felett,Elmondtuk, amit elhallgattunkNem oly régen, mint gyermekek,Vágván ábrándos képeket...

De mikor aztán úgy magunkbanGondolkoztunk az eseten,Rájöttünk, hogy bizony a multbólKinõttünk szépen, csendesenMaga is, én is, kedvesem...

Maga egy dandyt kívánt látni,Ki úgy szórja a bókokat,S talált egy száraz ifju embert,Aki tanult ugyan sokat,De � nem mulattat lányokat.

Én a régi lányért epedtem,Ki szende volt és angyali,Nem bomlott az egyenruháért,Szerelmet nem mert vallani,De maga � nem a hajdani.

Emlékszik e históriáraÉs nem mereng el e felett?Nem mondja, mint én � könnyes szemmel,Hogy: Boldogok a gyerekek,Mert tudják, mi a szeretet!

EPILÓGOK

I.

Vége!Nem reszket a kezem,Míg leírom e szót,Úgy áldom az órát,A szép találkozót,Mint most a búcsuzót.

Álom,Gyönyörû álom volt,A Te kezed szõtte,Áldjon meg az IstenSzázezerszer érte,Milliószor érte!...

724

II.

Ha fölcsendül egy hang a multból:A Te ezüst hangod repül felémS én úgy foglak áldani újból,Mint szerelmünknek édes reggelén;Ha epedõ dal száll föl szivembõl,Teneked legyen szentelve dalom,Hiszen Te voltál, aki szeretni,Aki dalolniMegtanitottál, édes angyalom!

III.

Majd, ha a »Hymen« rovatábanOlvasni fogom a neved,Még egyszer fog a szívem fájniS aztán végképpen elfeled!...

Elõszedek egy csomó verset,Mind szépen a tûzbe dobomS megírom � a gratulációtEgy négyszögû papiroson.

HAJH, GYEREKEK!...

Hajh, gyerekek, hogyha néhaPohár mellett elmerengek,Mind ott vagytok oldalamnál,Kiket lelkem úgy melenget.Fölkapom a poharamat,Koccintanék szépen, sorba, �Magam vagyok, akkor látomS égõ könnyem hull a borba.

Nagyon szép kis társaság volt.Egyik léhább, mint a másik.Átgondolok minden órátA keserû búcsuzásig...Mennyi kacaj, mennyi tréfaHangzott el a kis szobában,Nem búsultunk, fülig úsztunkBorban, sörben, adósságban.

725

»Ha nincsen pénz, ád az Isten!...«� És ilyen volt minden elvünk,Nem gondoltunk soha arra,Hogy a sorssal harcra keljünk.Gazdag szívvel, víg kedéllyelFittyet hánytunk a világnak,Ölelkezõ lelkeink tánNem is itt a földön jártak.

Hajh, gyerekek, jó barátok,Oda szívem reménysége.Tudom jól: a szép napoknakMindörökre vége, vége...A baráti kedves körbõlEl kell szállnom, messze szállnom,Mi marad a drága multból?� Fájó szív és kínos álom...

De hagyjuk ezt. Nem miközénkValó ez a méla nóta.Csakis azért írtam, hogy rámEmlékezzetek meg róla.� »Szegény Bandi« � mondjátok majd»Vajjon merre van az árva« �� Fujjátok el a nótámat:»Meghalok én nemsokára...«

HERVADÁSKOR

Hervadáskor, pusztuláskor,Novemberi dérhulláskorTinálatok, lent a kertbenRánk hullott a falevél.Az öreg fa hervadt lombjaMintha nékünk szólott volna,Mintha minket intett volna:Vigyázzatok, jön a tél!

Hervadáskor, pusztuláskor,Novemberi dérhulláskor,Visszasír a lelkem hozzád,Szép szerelmem, kedvesem.Mintha ott a kertben lennék.Száll a levél, száll az emlék,Szálló levél, szálló emlékKörülrepdes csendesen...

726

Hervadáskor, pusztuláskor,Novemberi dérhulláskor,Tinálatok, lent a kertbenMost is hull a falevél.Most is hervadt a fa lombja,De most mintha sírva szólna:Úgy�e, úgy�e nem hittétek,Rövid a nyár, itt a tél...

BÚCSÚ

Emlékednek végsõ foszlányát,Ledöntött bálvány, eldobom,Egy sóhaj és Isten hozzátokSzerelmes, lázas, balga álmok,Lelkem továbbszáll szabadon.

A szerelem szép világátólMegtörve, fájón búcsuzom.Elrablá tõlem ifjuságom,De elhagyott tündér�világomBúcsuzva meg nem átkozom.

Búcsuzom. � A szerelem lángjaAddig tart, míg az ifjuság.Sírján a meghalt ifjuságnakLetörtem egy édes leánynakMeghalt szerelmünk ciprusát.

E cipruság utolsó dalom,Elzengem ezt is még neked,Benne sír lelkem régi álmaS drágán megváltott szabadságaBezárult édenkert felett.

Lelkem szabad. Fakó világbanRepülhet, szállhat szabadon.Nem kötik már a régi vágyak,Romjain egy letûnt világnakElzengtem utolsó dalom.

Lelkem szabad. Feloldva minden,Mi szárnyait leszegezé.Repülhet már a magas égigVagy egy kopár temetõn végig �Most ásott, néma sír felé...

727

Emlékednek végsõ foszlányát,Ledöntött bálvány, eldobom,Egy sóhaj... óh, bár véle szállnaEgy üres élet végsõ lángja,Míg elcseng utolsó dalom!...

EGYEDÜL

Hideg, sötét éj van: itt ülök szobámbanKihûlt, fásult szívvel, búsan, egyedül...Odakint a hûvös, õszi éjszakábanHervasztó, hideg szél egy dalt hegedûl.Hervasztó, hideg szél mirõl is dalolhat,Mint az elmulásról?... Ismerem e dalt...Édes reményekrõl, amelyek csak voltak,Melyeknek emléke õrületbe hajt!...

Virágot dermesztõ, novemberi szellõNe zúgd e siralmas, síró éneket,Ami régen elmult, ami vissza nem jõ,Sirjokból ne ébressz tört reményeket!Hiszen e bolond szív, hogyha már nem érez,Szép reménye, vágya mind, mind tova szállt,Nyugodt, de ha egyszer öntudatra ébred,Kéri a megváltást, kéri a halált!...

Elmulás zenéje, bús õszi, hideg szél,Feledni akartam, altatni szivem,Dacolni a múlttal, úgy�e, mily rideg cél?De ez, amin lelkem megnyugszik, pihen...Novemberi szellõ, jobb lesz, ha kioltodAz emlékezésnek régi lángjait,Engedd, hogy feledjek, hiszen az a boldog,Kinek nincsen semmi, semmi vágya itt!...

MI KÖT IDE?...

Mi köt ide engem,Hol nem szeret senki?Ez idegen helyenMit tudok szeretni?Ha elmegyek innen,Minek vágyom vissza?Lefekvõ órámban,Felkelõ órámbanMért fakadok sírva?

728

Mért szebb itt a virágS illatosb, mint bárhol,Hangosabb az erdõMadárdalolástól?Dalos kedvû szívemMért tud csak itt lenni?� Itt érez igazán,Itt tud csak igazánGyûlölni, szeretni...

Ragyogó, sugárosÉnnekem itt minden,Pedig, ki szeressen,Tudom jól, hogy nincsen...Ide köt, ide fûzLelkem régi álma:� Bearanyoz mindentLegelsõ szerelmemLeszálló napjánakAranyos sugára,Búcsúzó sugára...

ITTHON

Áldott kezeddel símogatsz meg,Anyám.Intõ szavad még mintha hallanám,Míg rám borulszS áldott kezeddel símogatsz meg.

A régi intést elfeledtem,Anyám.Azért zúdult annyi vihar reám;Úgy összetört...A régi intést elfeledtem.

Beteg vagyok, az élet megtört,Anyám.Hol az a vágy, mely hajszolt hajdanán?Már nincs vágyam,Beteg vagyok, az élet megtört.

De fáj nekem, hogy úgy szeretsz Te,Anyám.Mondd, miért sírsz? Engem siratsz talán?...Nem érdemlem...De fáj nekem, hogy úgy szeretsz Te.

729

Már hallom a harangszó hangját,Anyám.De jó is itt, e csendes kis tanyán �Leroskadni...Már hallom a harangszó hangját...

FUIMUS

Nem voltam én mindigIlyen csendes ember,Sokszor talált ébrenA pirkadó reggel.Sokszor ráragyogottA hajnal sugáraEgy�egy nekibúsultJó kompániára.

Eltemetni valóMindig akad bánat.Hejh! volt akkor dolgaA boros pohárnak!Szomoru szíveknekSzép szomorú nótaÉs gyöngyözõ bor voltA meggyógyitója.

Könnyen jött még akkorS könnyû volt a bánat,Könnyû volt elûzniA boros pohárnak.Talán a bánat isKönnyen indult útra,Mikor az indulótGyurka cigány húzta.

Mintha más törvényeVolna a világnak,Nem olyan, mint régen.Nehezebb a bánat...Mint egy titkos erõUralkodik rajtam,Elnémítja, mikorPanaszra nyíl ajkam.

730

Hiába fojtanámTivornyába, borba;Nem válik el tõlem,Hozzám van láncolva!Hejh, most a szivemrõlNem száll el a bánat,Ha megiszom borát.Az egész világnak!...

A MULTAK ÁLMÁN

A multak álmán, balgaságánNevetni hogy tudsz, édesem?...Feledheted a régi álmot,De ne gúnyold ki sohasem,Azt az édes, szerelmes álmot,Melybõl az élet felriaszt,Ne hidd, hogy a szemedre hányják,Hiszen csak álmodtuk mi azt!...

Lásd, gyötrelmes, nehéz az élet,Ha hitünk mind a sárba hullt.A keresztet miért viseljük,Ha elfeledve már a mult?!...Ha elfogytak emlékeink is,Az életnek nincs terhe sem,A multak álmát, balgaságátMért gúnyolod ki, édesem?...

JÉGPÁLYÁN

A pálya partján álldogáltam,Ott lenn játszott a víg sereg.Úgy volt, vagy nem, de legvígabbnakÉn, lányka, téged néztelek.Szép arcod égett, kipirulvaCsak úgy repültél, szép leány...Nem csoda, hogy a jégre vittélEngem is egykor, hajdanán.

Vidám kacaj csengett közelben,Elõttem siklottál tovább.Lehet, hogy nem engem nevettél,Tán leesett a korcsolyádS nevetted, hogy annyi gavallérAjánl mohón segéd�kezet,Kiket úgy fogsz a jégre vinni,Mint jégre vittél engemet.

731

Csak azt nem értem semmiképpen,Hogy még nagyon sok lány van ott,De nevetését mindeniknekTúlcsengi a te kacajod.Hogy feltünést kivánsz te keltni �Rólad feltenni nem lehetMásnak � de én tudom, miótaA jégre vittél engemet.

Ismerlek jégen, bálteremben,Szalonban, utcán, mindenütt,Tudom, hogy üres szíved, lelked,Fagyod egy vulkánt is lehût.Te mindig csak ragyogni vágyolS örülsz a hóditás felett...Sajnos! csak akkor tudtam mindezt,Hogy jégre vittél engemet.

Te csak repülj, repülj tovább is,Repülj egy hosszú életen,Ne ismerd meg azt a fájdalmat,Melyet szereztél énnekem...De � talán � majd egyszer csalódvaFel fog zokogni jégszivedS meg fogod bánni, nagyon bánni,Hogy jégre vittél engemet!...

ISMERETLEN ÁTOK

Az én útaimonNem nyílnak virágok,Sötétség vesz körül,Csillagot nem látok...Virágokat tépnek,Napsugárban élnekMilyen sokan, mások!...

Engem megfogott egyIsmeretlen átok.

Nem adott az életNyugodalmat, békét,Feldúlta lelkemnekVégsõ menedékét;Nincs már egy reményem,Szivembõl már régenEltüntek az álmok...

Megfogott, megölt egyIsmeretlen átok!

732

MESÉT MONDOK

Ott künn hüvös van kikeletkor,Szívünkben tavasz, szerelem.Ott reszket a korán nyilt virág,Itt elhalt már a gyötrelem.Még nem oly régen nyári napnakLángjától sem hevült szivünk,Most csodás meleg fûzi egybe:Tavasz van, remélünk s hiszünk!

Künn hûs szellõ tép le virágot,Jer! hajtsd vállamra kis fejed.Télrõl regél a kósza szellõ,Mesét mondok én is neked.Sivár életrõl, hosszú télrõl,Enyészetrõl beszél regém...De ne reszkess hát, drága kincsem:Tavasszal, csókkal végzem én!

... Bohó gyermek volt; álmodozva,Vágyón kezdé az életet,Szívében vágyak lángja égett...� Róla mesélek most neked.Ha láttad volna, mint ölelteKarjával a világot át,Megszántad vón' szegény rajongót,Ki semmiért mindent od'ád!

Mindent! Hiszen szívének kincseVolt gazdagsága, mindene!Dobogott, vágyott, égett e szív,Százhangu dallal volt tele.Óh! de a dal elhangzott árván,A vágy sóhaj lett nemsoká:Szeretet szárnyán merre szálljon?Nincsen rokonszív, nincs hová!

S eljött a tél. Didergõ lelkeÚgy reszketett, mint kis madár,Melynek lehullott pelyhes fészke,Ha elhervadt az enyhe nyár.Ajkán elhalt már rég' az ének,Reménye eltünt, el... tova...S ha visszaszállt egy pillanatra,Egy sejtés ûzte el: soha!

733

Tovább bolyongott fázva, némán,Nem ejtett ajka egy panaszt,De bánat ült a sáppadt arcon,Ki látta meg? Ki látta azt!Egy szép leány volt. Olyan lágyan,Epedve kérdé bánatát...Egy fénysugár tört át az éjen:Van még a földön jó barát?!

Van még. Az ifju hitte, hogy van.Szíve megnyílt. Ajkán a dalFelcsendült ismét; forró vágybaOlvadt belé a bús sohaj.A sebzett szív újult reményeÁltalragyogta új dalát:Vihar után a nap pazarlóbb,Ragyogva szórja sugarát...

Délibáb volt a lány szerelme,Mely kopár pusztát szánva�szán,Csalóka fényét önti rája,Hogy így enyhítsen bánatán.Elszáll, midõn a nap is tûnik,Ha közeleg az éjszaka,� Elszállt a lány, elûzte tõleAz élet egy kis vihara.

Szegény fiú! Nem sírt. Miért is?A sors kegyetlen zsarnokunk,Haragja akkor sújt le mindig,Amikor boldogok vagyunk.Amikor szerelmet sovárgunk,Egy csontváz karja nyúl felénk...... Ez a sorsunk... De te miért sírsz,Édes szerelmem? Fáj mesém?

Ne sírj, ne sírj! Nem mondom tovább,Ölelõ karod fogjon át.Ajkad zárja mesélõ ajkam,Mely a te csókodért sovárg.Ujjá teremt, égig emel föl,Felejtet mindent ez a csók...E csók az én bús mesém végeS lehet�e vég, mely csattanóbb?

734

ÖRÖK VÁGY

Ha ellobog majd ifju lángom,Ha majd zokogni sem tudokS a sok, rommá verõdött álmonDermedten összeroskadok,Vajon a nyugvás tompa kínjátÉrezni nem lesz oly nehéz?Vagy vágyón fogom visszasírniAz örök, kínos szenvedést?

Ha ellobog majd ifju lángomS örök megnyugvás int felém,Milyen szellem fog felkeresniTestemnek porladó helyén?...Az örök vágy lángszelleménekÁrnya kisért majd engemet,Mert, hogy vágy nélkül elhamvadjak,Érzem, tudom, hogy nem lehet!

AZ ÉLET

Az élet a zsibárusok világa,Egy hangos vásár, melynek vége nincs.Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,Megvehetõ akármi ritka kincs.Nincs oly érzés, amelybõl nem csinálnakKufár lélekkel hasznot, üzletet;Itt alkusznak, amott már áll a vásár,A jelszó mindig: eladok, veszek!...

Raktárra hordják mindenik portékát,Eladó minden, hogyha van vevõ:Hírnév, dicsõség, hevülés, barátság,Rajongás, hit, eszmény és szeretõ.Aki bolond, holmiját olcsón adja,Az okos mindig többet nyer vele,A jelszó: egymást túl kell licitálni,Ádáz versennyel egymást verve le!

A szív az üzlet leghitványabb tárgyaS eladják mégis minden szent hevét.Akad vevõ rá, egymást licitálja,Hogy a holmit atomként szedje szét.Folyik a vásár harsogó zsivajban,Az egyik kinál, másik meg veszen,Csak néhol egy�egy végképen kiárult,Kifosztott lélek zokog csendesen.

735

Egy�két bolond jár�kél a nagy tömegben,Bolondok bizton, balgák szerfelett,Eddig az õ példájukat követtem,Ezután én is másképpen teszek,Lelkem, szívem kitárom a piacra,Túladok én is minden kincsemen...... De nincs erõm ily nyomorulttá válni,Óh, nincs erõm, én édes Istenem!...

VÁLASZ

Azt, amit más õrülten hajszolEgy hosszú, kínos életen,A kétség átkos órájábanA sors megadta én nekem.Nem a nyugalmat. Az én lelkemMegölné a csend, nyugalom,Csak egy intést, biztatást vártam,Ha zokogásba fúl dalom,Szívembõl ömlõ, bús dalom.

Áldott a kéz, amely megadtaEz áldott, édes biztatást,Áldott a szív, mely némán szenvedS mégis tud vigasztalni mást.Hát más is érzi azt az átkot,Melytõl zokog minden dalom?Óh! akkor nem fog porba sujtniBús végzetem, a fájdalom,A dalba ömlõ fájdalom...

Azt, amit más õrülten hajszolEgy hosszú, hosszú életen,A megértõ, biztató hangotA sors megadta én nekem.Tudom, hogy múló pillanatraEnyhült a régi fájdalom,De azért légy ezerszer áldottTe, aki átérzed dalom,Szívembõl ömlõ, bús dalom.

736

HAMVAZÓSZERDÁN

Meghajtom bûnbánón fejemS mit rég' tevék, imádkozom.Általnyilallik lelkemenEgy rég' nem érzett fájdalom.Egy rég' nem érzett fájdalomImára szólit engemet,Hisz' örömtõl imádkoznomOly régen�régen nem lehet.

*

Ez a nap már rég' az én napom,Ez a bánat régi, régi kincsem,Nem a bûnbánásra alkalom,De örök lelkiharc, örök Isten!Nem az örömnapoknak álmátSiratom némán, könnytelen szemekkel,Hanem lelkem borongó árnyát,Kisértõ, rémes szellemekkel...

*

Ejh! hagyjuk a sirást,Sírjon, kit bûne sírni késztet,Pohár csendüljön, ébredjen a szív:Ma ünnepel halál, enyészet...Ma zokogástól hangos a templom,Könny a szemekben, hamu a fejen, �Dalra fel, míg mások zokognak,Ez a nap az én régi ünnepem!...

KOSSUTH HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN

Virág borít ma csöndes sírhelyet,Körötte áll nagy gyászoló sereg.Élõvirágok tarka kelyheinMennyi tündöklõ, drága gyöngy ragyog! �Ne szívd magadhoz õket, napsugár:Egy nemzet hulló könnyei azok!

A gondolat, mely messze elbolyong,Az érzés mind, mi szivünkben zsibong,Megtér, megáll a néma sír körül.E néma sír sok álmot visszahoz,Mert benne a mi vérzõ, hû szivünk:Kossuth Lajos nagy szíve porladoz.

737

Kossuth Lajos... mennyit jelent e név!Szeretetet, bízó, honfi reményt,Szabadságot, mely világot megvált,Bosszút, melynek órája ütni fog!...Kijelentés, ezerszer szent e név,Egy nép szivében élõ nagy titok!...

Mely ég küldött, Te szent Apostolunk,Midõn meghalni készült szép honunk?Elállott már e nemzet szívverése,Az égtõl várt csak megváltó csodát:S Te megjelentél, testté lett vágyunk;Kivívtad a nép igazát, jogát!

Te izentél � így mondta azt a dal.És követett reménnyel a magyar!Te fényesebbé tetted hírnevét,Mint a küzdelmes, zordon századok;Te szabadságot adtál hazádnak!... És az neked csak egy sírt adhatott...

Nem! Néked adta reményét, hitét,Te érted égõ, szeretõ szivét!Téged minden magyar szivébe zárt,A síri hant csak tested fedte el:Téged szívünknek vágya teremtett,Szívünkben van Néked szentelve hely!

A nap heve nem vész el. HiábaA langy esõ sem ömlik a tájra:Ha lesz oly kor, hogy a népek elõttA nemzet és haza összeomoltS nem lesz hon, csak világ, � a magyarnakLesz hazája, mert Kossuthja volt!...

Nyugodj békén, hazánk Apostola!Nem fog feledni hû néped soha!A szeretet örök cél és erõ,El nem veszti sem a jövõ, se' mult, � � �Ki szeretett úgy, mint Te szerettél,Akkor is él, ha már a sírba hullt!...

... S ha mégis lenne kor vagy nemzedék,Mely elfeledné a Kossuth nevét �Ne éljen akkor igaz hazafi,Vagy hogyha él, tagadja meg hitétS átkozza meg � bár szíve szakad meg �Szentségtörõ, hálátlan nemzetét!...

738

ÜDVÖZLET

Behúnyt szemekkel újra látlak,Kedves, szép hely, köszöntelek!Májusi szellõ, virág�illatElhozta hozzám képedet.Görbe utcáid újra járom,Rabjául ejt sok régi álomS álmomban látlak tégedet.

Erdõd, hegyed már lombot öltött,Kertedben nyílik a virág,Az áldott nap meleg sugáritFényes kévékben szórja rád.Fény és illat a szívbe tódul,Mely mámoros ez égi csóktúl,Fellángol és szeretni vágy.

A te napod, a te virágodEjté meg egykor lelkemet;Azt a napot, azt a virágotFeledni nékem nem lehet!Ébredõ szív elsõ szerelme,Van�e ki téged elfeledne?...Van�e ki téged eltemet?...

Köszöntelek, tündéri, szép hely,Köszöntelek, szép barna lány,Fényes sugárba öltözött napElsõ szerelmem hajnalán.Elmúlt szívem sok régi álma,De május fénye, illatárjaVirágot és fényt szór reám �Jöhetsz hát, élet éjszakája!...

ÁLMOK UTÁN

Gyermek vagyok. TemetõbenTarka szárnyú pillangókat kergetek,Átrohanok könnyû szívvelSok besüppedt, elfelejtett sír felett.

Gyermek vagyok. MegfürösztömA ragyogó napsugárban lelkemet,Nem látom a hervasztó õszt,Csak a fényes, napsugáros életet.

739

Gyermek vagyok, kinek lelkénMinden napfény, minden sugár átragyog,Eltemetek, elfelejtekMinden sebet, minden régi bánatot.

Gyermek�szívvel elfelejtem,Hogy csalóka, ámító az õszi fényÉs hogy engem megcsalt eddigMinden álom, minden tündöklõ remény.

Gyermek vagyok: temetõbenTarka szárnyu pillangókat kergetekS álmaimnak temetõjénCsalogató álmok után sietek...

KÁVÉHÁZBAN

(Ajánlva Ódry Árpád barátomnak)

Kávéházi sarok�asztal,Körülüljük szépen.Így szoktuk azt minden este,Így szoktuk azt négyen.Diskurálunk, elpletykázunkEgyrõl�másról, sorba ���Másképen a téli esteRém�unalmas volna.

Egyik színész, másik költõ...Összeillik szépen.Valamennyi bohém fiú,Van mirõl beszéljen.A hír és név, a dicsõségValamennyi célja...Mégis, mégis úgy elborongA négy fiú néha...

És ilyenkor biztatgatjuk,Vigasztaljuk egymást.Másra visszük a beszédet:� Lesz�e holnap telt ház?� A szép Lili kap�e csokrot?� Írt a hadnagyának?... Addig, addig beszélgetünk,Míg elfut a bánat.

740

Olykor�olykor kijelöljük,Hogy ki beszél máma,Mindeniknek van valamiJó históriája.Elsiratott ábránd éledMindenik mesébe',Visszaint az ifjuságnakMessze bolygó fénye.

Egyik este véletlenülÉn jöttem a sorba,Mesélni a féltett multrólNekem kellett volna.Amit talizmánná tesznekHosszú, kínos évek:A legelsõ szerelemrõlSzóljon hát az ének!...

Belekezdtem... De egyszerreMegbénult a lelkem,Feltárult a mult elõttemEmlékekkel telten...Egy kis város, ahol egykorOlyan boldog voltam,Egy szép leány, kirõl egykorAnnyiszor daloltam...

Elszédített ennyi emlék,Szemem könnybe lábadt...� Mért is kérdeztétek az énBús históriámat?...Bánat ült a fiuk arcán,Elhallgattak szépen...Ott csillogott az a könnycseppMindnyájunk szemében...

VALLOMÁS

Te, akinek annyi szived van,Ahányat lelked megteremt,Aki színes kaméleonkéntVarázsolsz multat és jelent,Kinek a szín fényes világod,Melyet lánglelked áthevít �Ki tudnád�e vajon nevetniEgy bús poéta könnyeit?...

741

Ki tudnád�e vajon nevetni,Mert úgy imád, mert úgy szeret,Ahogy nem a színpadon szoktak,Vagy az életben � emberek;Hogy szép lelked teremtõ lángjátÚgy nem áhítja senki más;Hogy szerelmét el nem rabolnáSem távolság, sem megszokás.

Te, aki már ezer élet köztOsztottad szét a lelkedet,Elképzeled, hogy egy egész szívMást nem, csak tégedet szeret.Hogy azt, ki a festett világbanElvesztette önnönmagát �Egy bús poéta úgy imádja,Mint az igazság angyalát...

Elhiszed�e egy ismeretlen,Álmot szövõ költõ szavát?Elolvasod szívébõl vérzõ,Szerelmes, bánatos dalát?Meg fogod�e szíved kérdezni,Vajon szeretni tud�e még,Vagy trubadurod megsajnálniLelkednek kegy gyanánt elég?...

Szívem szorul a félelemtõlS megrendül a kétség alatt,Hogy szeretni csak színpadon tudszS magadnak élned nem szabad.Hogy szíved e rajongó álmonCsak gúnyolódik, csak nevet...� Még nem érzéd szivem szerelmét,Már itt a vég... Isten veled!...

ÕSZI ÉJSZAKÁN

A szél ha hûvös éjszakákonLehûti mámoros fejem,A te hideg, utolsó csókod,Az jut eszembe én nekem.

Hiába száll agyamra mámorS virrasztok annyi éjszakát,Mindig érzem annak a csóknakHalálos, dermesztõ fagyát.

742

Ajkad akkor tapadt ajkamraUtólszor... aztán vége volt...Talán tavasz sem volt azóta,Az egész világ néma, holt...

Mikor a szél fülembe sugja,Hogy csóknak, üdvnek vége van,A sírból is életre kelnék:Zokognék, sírnék hangosan!...

OKTÓBERBEN

I.

Úgy vártalak, virághullásnak,Bús hervadásnak ünnepei!Úgy vártalak, örök enyészetÉdes gondjának fellege...Úgy vártalak... és itt vagy végre,Van ami fásult lelkem tépje,Hozsánna néked, elmulás!...

Az õszi fényt láttam elõször.Bölcsõmre bús mosolyt vetett,Akkor zizegtek halkan búcsutA sárgult, hulló levelek,Amikor még örök törvényedNem ismertem, változó élet...Hozsánna néked, elmulás!...

Az örök halált ismerem csak.Oly édes bánat ez nekem.Én csak lemondani tanultam,Mióta rovom életem.S ha elér a létezõk vége,Bús, õszi szél édes zenéjeCsengjen fülembe csendesen �Hozsánna néked, elmulás!...

II.

Itt is olyan, olyan a nap sugára,Mint messze, otthon: fényes, ragyogó.Hogy itt a vég � jól tudja � nemsokáraÉs mégis vigan táncol a bohó.Itt is olyan, olyan az én szivem még:Hiú reménnyel mély sebet takarS bár érzi jól az elmulás keservét,Lemondani még nem bír, nem akar!...

743

HA SZERETLEK...

Ha szeretlek, akkor hazugság,Amit igaznak hittem én.Hazugság a sírás, a bánatS az összetörtnek hitt remény.Hazugság akkor minden, minden,Egy átálmodott kárhozat,Amely még szebbé fogja tenniAz eljövendõ álmokat.

Ha szeretlek, akkor vergõdveA halált nem hívom soha,Eltûröm még a szenvedést is,Nem lesz az élet Golgotha.Mikor álmomból fölébredtem,A percet meg nem átkozom �A lelkedhez kapcsolom lelkemS mint régen, ismét álmodom.

Ha szeretlek... Ne adja Isten,Hogy hazug legyen ez a hit!...De mért?... Legyen hitvány hazugság,Elég, hogy engem boldogít.Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,Haljak meg most, ez üdv alatt, �Többet ér egy hosszu életnélEgy álmot nyujtó pillanat!...

NEM...

Nem, nem hiszek! Mért ûzzem én a lelkemEpedõ vággyal bolygó fény után?...Minden reményem megtört a keserven,Hisz balga, õrült ábránd volt csupán.

Ne hívj, ne csalj, szerelem szép világa!Az én világom irdatlan, sötét,Ezer tavasz s ezer tavasz virágaEl nem zavarja fullasztó ködét.

Ne hívj, ne csalj, én nem tudok szeretni,Lelkem kifosztott, nyomorult, szegény.Elkárhozástól meg nem váltja semmiS a te sugárod: õrjöngõ remény.

744

Tûnt ifjuságnak visszajáró árnya, �Az lettem én... a mult után futok...Isten hozzád, szerelem szép világa!Ne hívj, ne csalj, szeretni nem tudok...

RÁD EMLÉKEZTEM...

Fájdalmas arcú, tettetõ Madonnám,Kirõl epedve annyiszor daloltam,S akitõl csókot sohasem raboltam;A te emléked elszállott ma hozzám.

Füstös kávéház asztalánál ültem,Valami fojtó mámor szállt agyamra,Dehogy hallgattam víg hegedûhangra,Hallgattam némán, búsan, elmerûlten...

Amíg rikoltva, vígan szólt a nóta,Sûrû, nehéz köd fogta át a lelkem,Szívemre lelni nem tudok azóta!

De mikor vád lett a cigány vonójaS vádolva, sírva zokogott a nóta, �Rád emlékeztem s a szívemre leltem...

A NAGY SZERELEMBÕL...

A nagy szerelembõlNem maradt meg semmi.A multat olyan jólEl tudtam feledni:Nem emlékszem másra,Csak a búcsuzásra.

Megfogtam kis kezedHûséget fogadva,Kacagás volt nézni,Hogy meg voltunk hatvaS míg ott álltunk ketten,Majdnem sírni kezdtem.

Engem a tömegbeVitt az élet árja,Itt meg hamar elszállAz ifjukor álma...Vissza ugyse kapnám,Minek is siratnám?...

745

... Megszeretik egymástIfjú és leányka.Tündér�álmot szõnek,Sírnak is utána, �Megszeretik egymástS elfeledik egymást!

Ne búsuljunk rajta,Nem segítünk rajta.Józannak kell lenni,A világ azt tartja.Régi mese, régi...Kár róla beszélni!

Tudom, hogy hû hozzámJómagad se lettél,Álmodozó szívvelMinek is szeretnél?Az álmoknak vége,Nem adnak pénzt érte.

Kalmár szívvel járjukTovább a világot,Kacagjuk a multat,Kacagjuk az álmotS hogyha találkoznánk,De jól is mulatnánk!...

A nagy szerelembõlNem maradt meg semmi,Álmaim olyan jólEl tudtam temetni,Nem emlékszem másra:Csak a búcsuzásra...

JÁZMIN NYITOTT...

Jázmin nyitott a kertetekben,Kissé regényes, de nyitott.Talán akkor támadt lelkünkbenAz elválasztó mély titok.Talán akkor jutott eszembe,Hogy ámítom csak önmagamS talán te is másra gondoltál,Míg rám borultál szótalan...

746

Eszünkbe jutott mindkettõnknekAz édes, kínos pillanat,Mikor szívünk elõször nyílt megA nyíló jázmin lomb alatt,Mikor nem vágy volt a szerelmünk,Csak titkos, bûvös sejtelem:Talán akkor jutott eszünkbe,Hogy ez már nem a szerelem!...

A MULTÉRT

Amikor én rajongó vággyalKövetlek, várlak tégedet,A multnak álma száll meg akkor,A mult és az emlékezet.Nem a tied az a rajongás,Óh, nem a tied az a vágy, �Csak pillanatnyi édes álom:A visszatévedt ifjuság.

Zavart, beteg, megtört a lelkem,Ezer fájó sebet kapott,Lázas hittel úgy érzem néha,Hogy tõled várhat balzsamot.Várlak, követlek, szomjuhozlak,Te vagy a célom életem...... Pedig tudom, hogy már a multatNem adod vissza énnekem.

Szerelmi vágy, szerelmi álomEmléke, fénye ûz feléd,Keresem az elvesztett édent,Remények, álmok édenét...Amikor én rajongó vággyalKövetlek, várlak tégedet,A multnak álma száll meg akkor:A mult és az emlékezet...

ÁLMODOM...

Álmodom néhaSzilaj, merész, fájó,De mégis édes álmokat.Vihar tör rámRémes, talán a mindenségetFenyegetõ vad erõvelS én e viharralEgyedül, mint egy megkövült szobor,Szembeállok!...

747

Álmodom néha,Hogy minden teremtettÉltemre tör, haragos átkotOrdít reámS én mosolyogva,Kimondhatatlan büszkeséggelVárom a harcot,Melyet egy világ,Egy egész világEsküdt ellenemS melyet úgy fogadok,Mint egy aljas lelkû koronás fõAz udvaroncok porba hulló,Gyalázatos hizelgéseit!...

... S álmodom néhaA legmerészebb, legszebb álmot,Dalaim egy világ fülébe zengnekS hangoztatják a megváltásnakSzent, égi szózatátEgy megtévedt nagy világ elõtt.Hangjára hangos, bús zuhanássalOmlik a porba hazug bálványokSzázezereS avult, buta korlátok,Melyek elzárták a világotEgy világtól,Recsegve dõlnek össze.S én, míg a pusztulás köztJós szemekkel látom,Mint áll elõ egy jobb,Tisztább világnakZöld hajtása a romok közül,Szívem megnyílS fenséges érzés hatja át dalom,Melynek refrainjeMessze, messze szállS mint a megváltásnakÚj evangéliumaÁthatja a világotE szózat:Diadal! Diadal!...

... S álmaimbólOtromba zaj riaszt fel.Köröttem régi minden s undorit.A megváltásról, a diadalrólLázas álomban álmodtam csupán...Szívem teli ugyan,De mi belõle felsír, felszakad,

748

Nem egy világotUjjáteremtõ diadal�ének,Hanem a lebilincselt erõTehetetlen, bús zokogása...

AZUBA

Kigyúlt az égen esti csillag,Szállong az éjben rózsa�illat.Valami édes, halk zeneTávolról mintha zengene...Szerelmes, fájó, bús a nóta:»Sirászi kertben nincs már rózsa,Vérpezsditõ, szerelmes éjen,Olajfa erdõn, hímes rétenMerengve várok, mindhiába...Ölelni készen, csókra vágyva,Szomjas szívvel itt kell epednem...Nem jön; nem jön az én szerelmem,Hogy szép fejét ölembe hajtsa,Míg csókra vágy és szomjaz ajka,Hogy üdvünktõl a bûvös éjjelMegreszkessen szerelmi kéjjelS az erdõ fojtó illatárja,Míg lágy szellõkön messze szállna,Mint egy csapongó, égi mámorSusogna üdvrõl, boldogságrólLeroskadva egy rózsakerten...De nem jön, nem... az én szerelmem.Ez a világ már nem a régi,Szerelmi tûztõl lángban égni,Hallgatni bûvös éj szaváraCsókért epedve, csókra vágyvaVonaglani kínos gyönyörbe',Szeretni mindig, mindörökre �Nem, nem lehet már... vége... vége!Szerelmünk ádáz ellensége,Hideg szívû, kegyetlen férfiMért jöttél hozzánk üdvöt tépni?Szeretni csábít mézes ajkad,Szerelmi szóra mégsem hallgatsz.Mért csábítád el hû szerelmem,Mért kell hiába esdekelnem?Elepedek egy csókra várvaMagános, csendes éjszakába'...Mit várok én a régi csókra?Sirászi kertben nincs már rózsa...«

*

749

Ott lenn, a tenger méla partjánFanatikus beszéd kél ajkán� Míg szavára buzgón vigyáznak ��Az idegennek, a Messiásnak.Szól. Hangja a varázsos éjbenMajd csengve száll, majd súgva, mélyen.Arcán ragyog a hitnek pírja,Minden szava a szívnek írja,Minden igéje hitet építS úgy hallgatják lelkes beszéditSzép ifjai Palesztinának...S egy közülök a régi lángnak,Sok bûvös éjnek áldozatja,Szép homlokát végigsimítja.Leborul a Mester lábához,Poros saruját könnye mossa,Jövõbe hisz és multat átkoz...Egy dal sirámát szellõ hozza,A partnál sír, zokog a nóta:»Sirász kertben nincs már rózsa«.

*

Elhal a dal utolsó jajja,Közelg a hajnal, száll az éj.Nem dalt hoz a szellõ fuvalma,Melybõl epedve sír a kéj, �Egy õrjöngõ, szerelmes asszonySír, átkozódik fúló hangon,Hogy szép teste belevonaglik...Vad átka lent, a partra hallik:

»Átkozott légy, Galileai!Átkozottak, kik benned hisznek!Szíved kihûlt, szeretni lángtalans irigyled a mások gyönyörét.Hideg ésszel, számítón, kajánultõrt vetsz szívére ifjainknaks balga, hitvány, vad tanaiddalelcsábitodPalesztinának legszebb ifjait.Legyen átkozott õrjöngõ tanod!Nevedben ölje ember embertársát,tagadja meg szívének vágyait,sanyargassa testét, lelkét, szivét.Bilincse légyen mindenik tanod,sötétben járjon ezredévekig!Legyen nyomorult!...Mint amilyenné engemet tevéls velem annyi rajongó szivet.

750

Legyen átkozott az a nemzedék,melyet a te vallásod felnevelt,hirdesse balgán szeretet szavát,de szeretni ne tudjon soha!Vér, szenvedés jelölje lépteit,annak, aki téged meg nem tagads csak akkor legyen boldog az ember,mikor vallása ismét szíve leszs megátkozza a te emlékedetGalileai!Légy átkozott!...«

... A nap feltünt az égen,Beragyogott egy új, csodás világot,Sok század mult azóta s most sem tudjuk:Hogy fogott�e, vagy nem fogott az átok?!...

FÉLHOMÁLYBAN

I.

Ott ültünk némán, édes félhomályban,Te elmerengve s égõ vágyban én.Álmod hová szállt s kié volt a vágyam,Titok maradt az, szívünk rejtekén.Talán a mult viharzott át elõttedS elõttem halkan tûnt fel a jelen...... Neked talán már bántó, kínos álomS nekem már kínos vágy a szerelem...

Hidd el, mi csupán csaljuk a világot,Arcunkon is hazug az ifjuság,Én nem török le illatos virágotS neked sem kell már soha mirtusz�ág.Én az álmod szeretném visszahozni,Te tán szivembe vágyat oltanál �Küzdünk egymásért hasztalan, hiába:Köztünk a multnak tiltó romja áll!...

II.

A szívedbõl egy�egy sóhajÁtnyilallik a szivembe...Egyedüli kincs tetõled:� Amit adhatsz még nekem �A szivedbõl egy�egy sóhaj...

751

A szívembõl egy�egy sóhajÁtnyilallik a szívedbe...Oly kevés maradt a multból...Amit néked adhatok:A szívembõl egy�egy sóhaj...

III.

Ne vádoljunk senkit a multért,A vád már úgyis hasztalan.Talán másképp lehetett volna, �Most már... mindennek vége van!...Úgy szeretnék zokogni, sírniA sírra ébredt vágy felett, �De ránézek fehér arcodraS elfojtom, némán, könnyemet.

Várunk a csendes félhomálybanValami csodás balzsamot,Mely elfeledtet mindent, mindentS meggyógyit minden bánatot...Leolvasom sáppadt arcodrólA rád erõszakolt hitetÉs megdöbbenve sejtem, látom,Hogy nem hiszel már senkinek!...

IV.

Nekünk is volt még fiatalos lelkünk,Mi is tudtunk még hinni valaha.Ami hevünk volt, mind elfecséreltükS ami hajnal volt, az most éjszaka.Te ott a deszkán ki nem oltott vággyalHamvadsz el lassan, némán, egyedül,Én meg, szakítva emberrel, világgal,Bolyongok árván, temetetlenül.

Nekünk is volt még fiatalos lelkünk,Magasba vont és így � a porba vitt.Megnyugvás útját epedve se leltük,Szivünkbõl végképp elszállott a hit...... Olyan a színpad, mint a lant világa,Kifosztja lelkünk s lelket mégsem ad �A boldogságért küzdtünk, mindhiába:Boldognak lenni nekünk nem szabad!

752

V.

Nem jó kép itt az »õszi napsugár«,Mit mi érzünk, nem késõ szerelem.A szerelem nem szánalomra várS te szánalomból érzel csak velem.Én reszketek egyedül elkárhozni,Magammal vinném beteg lelkedet...De végzetünkkel mindhiába küzdünk:Nekünk együtt még halni sem lehet!...

SOK SIKERT ÉRJEN!...

A multkor, hallom, rólam beszélt, édes,� Szép magától, hogy emlékszik reám �S megkérdezé (igazán mily kedélyes!)Ki »érdekel« most, melyik szép leány?Sajnálom azt, hogy itt kell adni választÉs azt, hogy én még mindig verselek �De levelet csak nem írok magához?Személyesen meg nem beszélhetek.

Nos, köszönöm hát aranyos figyelmét,Valahogy csendben én is megvagyok.Húzom az élet sok prózai terhétS nem félek már, hogy »búmban meghalok«.Az öreg Plátót megtagadtam végképp,Az õ tanában nincs más, csak üröm �Egyszóval, édes: én kijózanodtamS az új szerelmet szörnyen kerülöm...

De hogy figyelmét én is viszonozzam:Hát maga hogy van?... Gondja nem lehet,Van már új csillag (zavarba ne hozzam!),Aki jó párti s nem ír verseket.Jó, hogy a dráma ilyen vígra fordultS egy kis házasság lesz a vég talán �Én a szerepem most már befejeztem:Sok sikert érjen, édes szép leány!...

753

FINITA...

Vége van. A függöny legördült,Komisz darab volt, megbukott.Hogy maga jobban játszott, mint én?...... Magának jobb szerep jutott!Én egy bolond poétát játsztam,Ki lángra gyúl, remél, szeret �Maga becsapja a poétát,Kell ennél hálásabb szerep?!...

Kár, hogy kevés volt a közönség.Nem kapott illõ tapsokat,Pedig ilyen derék játékértMáskor kap rengeteg sokat.Mert e szerep nem most elõszörHozott magának nagy sikert:Volt már olyan bolond poéta,Aki magának hinni mert...

Én magam e csúfos bukásértVádolni nem fogom soha,Ez volt az utolsó csalódás,A szív utolsó mámora.Egy percig újra fellángoltam,Álom volt, balga, játszi fény;Megtört egy kegyetlen játékon,Leáldozott egy lány szivén...

Vége van. A függöny legördült,Végsõ akkordot rezg a húr,Elszállt a hitem, ifjuságom,Utolszor voltam troubadour...Eddig a vágy hevéért vágytam,Most már a hitben sincs hitem,Ártatlanság, szûzi fehérségBolond meséjét nem hiszem.

Vége van. A függöny legördült,Komisz darab volt, megbukott,Rám tán halálos volt a játék,Magának érte taps jutott.Így osztják a babért a földön,Hol a szív sorsa siralom...... Hány ily darab játszódott már leEzen a monstre�színpadon?!

754

HAZA...

Én Istenem, de szomorú utazás lesz.Úgy reszketek, félek tõle,Mintha nem is hazamennék,Hanem messze idegenbe,Egy szomorú temetõbe...

Abban a kis fehér házban, tudom én jól,Csak nagyobb lesz majd a bánat.Hogyha tudnák, mivé lettem,Gyöngéd szóval nem hívnának,Elõre elsiratnának.

Szegény anyám zokogott a búcsuzáskor.Sáppadt arcát most is látom...Nem maradtam. A világbaKergetett sok büszke álmom...S eltemettem ifjuságom...

Én Istenem, de szomorú utazás lesz.Úgy reszketek, félek tõle...Miért nékem hazamenni?...Az én utam nem hazavisz, �Egy szomorú temetõbe...

ELVÁLUNK

I.

Elválunk most már. Te is elmégy, én is.Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.Engem egy halvány arc ûz messze, messzeS neked másutt is én jutok eszedbe...Elválunk most már, te is elmégy, én is,Felednél mindent s emlékezel mégis!...

Eszedbe jut majd, eszedbe jut néhaEgy szegény bolond, rajongó poéta,Ki meg sem csókolt, csókodra se vágyott,Csak bolond szívvel szeretett, imádott...Elválunk most már. Te is elmégy, én is,Felednél mindent s emlékezel mégis!...

755

II.

Gondolkozom úgy néha, éjszakákon:Ami történt, egy kész modern regény.A hõsnõ már régen túl van az álmon,A hõs pedig � tán nem is hõs szegény.S miként az öreg Dumas rég megírta:Kaméliára pénz is kell elég,Szükség volt a Deus ex machináraS megjött a Mentor, gazdag és derék.

Enyém aztán a regény többi része,A tragikum komikummal vegyes...De ez már csak egy balga szív regénye,Foglalkozni evvel nem érdemes.A mámorban akartam elfeledniEgy mámoros, bolondos, bús regét �Ugy�e, jó tárgy vón' egy modern regénynek?Perverzitás, mi lenne más egyéb?!...

III.

De majd, ha egyszer � valami csodából �A régi lángot visszanyerhetem,Megéneklem e szomoru szerelmet,Akkor tán nem fáj, ha emlékezem...

És szólni fog majd egy lányról a nóta,Kirõl egy balga trubadur dalolt,Ki eltiport egy dallal telt világotS ki � mint a többi � gyenge, léha volt.

IV.

Elválunk most már. Eladtad a lelked...Hisz' én mi voltam?... Álmodozó koldus,Szívvel fizettem csupán a szerelmed!...

Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is,De majd a fényben keresed a lelket �Felednél mindent, emlékezel mégis!...

756

A MÛHELYBEN

I.

Kifáradtam...Nincs erõm a küzdelemre.Ide vágytamS itt vagyok én eltemetve.Ide vonszoltValami rossz, nehéz álom �Szegény anyám!...Könnyes arcát most is látom!...

Kifáradtam...Nem ezt hittem, nem ezt vártam.Csalatkoztam �Úgy, mint minden ideálban...Lélek nélkülVonszolom a nehéz jármot...A mûhelybenÍgy hullnak szét mind az álmok..

II.

Beteljesült. Nem hittem akkorÉs most megtörve elhiszem.Hiába küzdtem lelkesedve!Itt meg nem értett senki sem.Küzdöttem balga küzdelemmel,Szétosztva minden szent hevet;Ólombetûkbe tördeltem szétRajongó, égõ lelkemet.

A nótám sem olyan, mint régen,Kesernyés, fáradt, színtelen,A mûhely nem múzsák tanyája,Igazi dal itt nem terem.A régi dal egy�egy akkordjaÚgy néha�néha visszacseng,Lelkem nem ad választ szavára,Szívemben kínos, néma csend...

III.

Fáradt vagyok, pihenni vágyom,Mámoros, lázas éjszakákonMegöltem lelkem, testemet.És roskadozva, összetörveTovább vonszol valami mégis:Pihenni nékem nem lehet!...

757

Egy szikra tán maradt a lángból?...Valami mégis ide láncol,Mitõl megválnom nem szabad:Édes méreg, mely testet rombolS melynek lassan ölõ cseppjébenFelolvad minden akarat!...

EGY KOPORSÓ FELETT

A nóta tán virágról szólott,Mely elfonnyadva hullt a porba...A rongy�falakra ráborultál,Zokogtál, sírtál fuldokolva...A nagy tudat akkor szállott meg,Hogy, míg meg nem fojt, el ne hagyjon,A halál akkor jegyzett volt el,Szegény, rajongó gyermek�asszony!...

A rongy�falakra ráborultál...Köztük vesztéd el ifjuságod,A színpadon mosolygó arccalTemetted a sok fényes álmot;Kacagtál és daloltál mindig,Nehogy a szíved megszakadjon �Oh, be nyugodt, be boldog lettél,Szegény, rajongó gyermek�asszony!...

JOBB NEM VAGYOK...

Jobb nem vagyok, mint annyi sok más,Egy beteg kornak dalosa.Vergõdöm az ellentétek közt,De irányt nem lelek soha.Magas, dicsõ eszmék hevítnek,De elkap a tömegnek árja:Bennem van a kornak erényeS bennem van minden léhasága...

De néha, lázas éjszakákonLehull elõttem a lepel,Eszembe jut, hány édes álmot,Hány ideált temettem el;Reám szakad lelket zaklatvaEgy eltévesztett élet vádjaS egy�egy megtisztult dalba ömlikLelkem felújult ifjusága...

758

MÉG EGYSZER

759

ÉG EGYSZER...

Még egyszer meghajolni késztetA lelkem régi, színes álma,Még egyszer, ím, tárva elétek,Ami az enyém, ami drága:Piacra vont az ifju évekÁlmodni vágyó ifjusága...

Mikor elõször szõttem álmot,Beteg, de szûzi volt a lelkem,Nem volt, mit el ne hittem volna,Nem volt, mit meg nem érdemeltem,Volt istenem, volt széprõl álmomS volt kurta szoknyás lány szerelmem...

Volt... volt. Ez a másodvirágzás,Ez már csak az álmoknak álmaA cél nem cél, a babér nem zöld,Nem pálma már többé a pálma.Rövid szoknyás lány mit sem adhat,Nekem sincs már semmim, csak lázam,Ilyen olcsó lelket nem kapnak:Csak egy forint, kérem alássan!...

Csak egy forint... Piacon volnánk!...Mit szégyenkezzem, ez a vásár,Eladom még a megvetést is,Az én lelkem már úgyis lázár,A piacról hulljon még rá sár!Ím, bevallom, hogy nyomorultan,Mit sem remélve, mit se várva,Még mindig van az én lelkemnekSzárnyakat adó büszke álma.És bár elõttem vak sötétségÉs bár elõttem mit se látok:Még mindig meg tudok én vetniEgy nálam is bénább világot!Ím, bevallom, hogy nem hiábanVergõdtem, nyögtem, vártam, éltem,Megleltem az igaz világot,Megleltem az én dölyfös énem,Megleltem, ami visszaadja,Amit az élet elragadt:Annyi szenny közt a legtisztábbat:Ím, megtaláltam magamat!...Ím, megtaláltam s a piacraKivonszoltam, hol áll a vásár:Ez én vagyok, hitvány és büszke,Érints, vevõ és hullj reám, sár!

760

... Még egyszer meghajolni késztetA lelkem régi, színes álma,Még egyszer, ím, tárva elétek,Ami az enyém, ami drága,Piacra vont az ifju évekBénán is büszke ifjusága...

ÉJIMÁDÓ

I.

Leplét bár váltva öltse, vesse:Az én világom nincs már messze.Az én világom el fog jönni:Hajnaltalan csodás világ lesz,Az éj sohsem fog elköszönni...Egére nem lesz csillag hintve,Én leszek minden gyöngye, kincse,Én leszek célja, üdve, átkaÉs mégis ez lesz legjobb, legszebb:Minden világoknak világa...

Akkor már nem lesz semmi multam,Feltámadok, bár el se multam,Reménykedem, bár mit se várok,Elzúghatnak mögöttem békénA többi napderûs világok...Nem törtetek célra, titokra,Nem lesz szükségem asszonyokra,Nem keresem, aki megértett,Én leszek a szent különélet,A hazug fények megvetõje,A nagy sötétség, szent sötétségTapadó, bárgyu szeretõje.Köröttem nem lesz semmi kétség,Csak nagy sötétség, szent sötétség...... Az éjszakában állva, fázvaVárlak, szerelmetes világom,Minden világoknak világa...

II.

... Fény ad színt a darabka kõnek,Fény ad színt minden agyvelõnek.A fény teremtett, fény teremtFejet zsibbasztó végtelentS egyetlen egy kis, balga órát,Amelyben nyíló tubarózsákVad illatába olvadunk...A fénytõl élünk s fény vagyunk...

761

... Hejh, temetõ! Valamikor mégNap volt a lelkem, fény az álmaS íme, most a nagy világosságKerget belé az éjszakába...... Légy áldott, legvalóbb legendaS a szent fény, mely most visszahoz;Az... az! A sötét volt az elsõ,Fényt sohse látott szent kaosz.A nincs volt az elsõ igazság,Önmagátszülte szent erény,A tagadás az elsõ istenS elsõ hazugság volt a fény.Színben pompázik, hazug álmok,Gyötrõdõ gondok gondozója,Hogy káprázón agyamba szállott:Elkárhozás volt az az óra...Azóta nincs már semmi új fény,Nem érzek semmi meleget,Sóvárgom a nagy éjszakákba,Várom a barna felleget,Multát a színnek, fénynek, vágynak,Borultát a nagy éjszakának...

III.

Hullj, hullj az asztalomra,Nyárnak hulló virága,Vadgesztenyék virága...Ott a bokroknak aljánCsiklandott lány kacajja,Párzó, bujálkodó vágyGyalázza meg az estét,Az édes nyári estét...Majd lesz est még sötétebb,Lehull a nyár virága,A gesztenyék virága.Köd fekszi meg a bokrot,Hideg lesz majd az esteS elmulnak a szerelmek...Hullj, hullj az asztalomra:Szeretem a virágot,Az elmuló virágot.Ilyen szép nyári esténNagy oktondin kiporzikS lehull az asztalomra...Az a ficánkoló lány,Ott a bokroknak aljánFázódva jár a ködbe',Ha jön sötétebb esteS elmulnak a szerelmek...

762

Nem hull majd asztalomraVadgesztenyék virágaS az õszi csöndes estenÉn maradok meg itt csak...Begázolok a ködbe,A sötét, lomha ködbe,Átgázolom a bokrot,A száraz, árva bokrotS bekiáltom a csöndbe:Az édes, szörnyû csöndbe:Elmultak a virágok,Elmultak a leányok:Én itt vagyok, maradtamÉs úr vagyok a csönden.

CSÓKOK

Lásd »A csókok átka« címen az »Új versek« kötetben

MESÉK

Ne csókolj, Miriám. Ártalmas éj ez,Én ismerem rég. Vissza�vissza térSzomorú, bús, igaz mesékkel.Ne csókolj, Miriám, csúf ez éjjelÉs csókot adni vissza nem tudok,Nem csörtet, álmos testemben a vér.Mesélni kell ilyenkor, Miriám,Árnyak kerengnek, rémülök, futok,Fogj át, öledbe hajtom a fejem,Jaj, jaj, az a sok kínos szerelem,Amely ûz, hajt olyan régóta már.Ne csókolj, Miriám, Margit és Erzsi vár.

Akkoriban mondatott én rólam sok dicséret és gáncsoló szó.Mondatott, hogy nagytehetségû ifjú lennék, de szörnyûképensemmisem leszek, mivelhogy szertelenségrõl adtam tanúbizony-ságot.

Nem adtam én ellenben e beszédekre semmit. Hajszolt, ûzött arosszba kergetõ démon, s úgy hitték, hogy megöl az éjszakázás,mivel éjszakánként a mámort kerestem, s nappal álmos voltamés buta.

763

Mámor�árus helyeken pedig csak rossz leányokkal beszéltem én,és néha undorodtam magamtól, mert eszembe jutott, hogy e rosszleányok bemocskítanak.

Május volt, és a kertben ismertem meg Erzsit és Margitot.

Õk tiszta lányok voltak, és én nem tudtam ennek folytán velükbeszélni.

Hogy ott ültek a rózsák bokra alatt, csak néztem õket. Tudtam,hogy õk tiszták, és áhitottam fehér kezüket megcsókolni...

... Akkor éjjelen még nagyobb volt fejemben és szívemben amámor...És szomjas voltam tiszta kezek csókolására, és reszketve gon-doltam Erzsire és Margitra.

Égett az ajkam, szorult a torkom. Szerettem volna belekiáltani azéjszakába, hogy én egy tiszta leányt szeretek.: Erzsit vagyMargitot...

Így jött elõmbe boros pohárral az ifjú, ki szintén ott ült velünk apadon; a rózsák bokra alatt. Lázasan, susogva kérdeztem tõle:

� Te is szeretsz?

� Igen...

� Tiszta lányt?

Súgva szólt:

� Erzsit...

S én leborultam az ifjú vállára... Lázban égve nyögtem:Szeretem én is! Én is!... A tisztát, a szentet, Margitot...

Margit és Erzsi... Jaj, Melanie is jön,Ne csókolj, Miriám, hallod: ugat,Beszélek véle, beszélek róla,Ne csókolj, Miriám, hallod: ugat,Õ volt az én királynõm...

Hogy unottan köszöngetek nektek az utcán, ismerõs idegenek,mit gondoltok rólam?...

Sápadt vagyok, nehéz járású, alázatos... Mit gondoltok rólam?...

Kacagtok, fitymáltok, míg mellettetek elbotorkálok... Honnan istudnátok, hogy ez a sápadt, lomha, vézna ifjú egy számûzött ki-rályfi?...

764

... Az voltam én! Rongyos cipõjû, foltozott könyökû, hatalmaskirályfi. Rózsás volt az arcom, ragyogó fekete a két nagy szemem,hullámmal csapódott fehér homlokomra fekete hajam... S a trón,a trón!Hatalmas aranytrón ragyogott felém. Nagy volt birodalmam,csodásan mesés nagy. A szívem, a szívem...

Az volt a legtelibb szív minden szívek között... Királynõje is volt!Megálljatok.

... Hogy ott tanítottam a kis szobában, aztán bealkonyult, szomorúvoltam volt nagyon. Künn kigyúltak, a lámpák s az én nagyszemeim belemeredtek az emberes utcába. Mellettem a leckéjétdarálta a fiú, kiért négy forintot fizettek nekem... Aztán nagyonkeserûnek éreztem a szívemet....

Sohase fognak az én szemeim úgy eltévedni, mint akkor. Sohasefog az szívem olyan keserû lenni, mint akkor. Sohase látom megén többé Melaniet, ki nénje azon fiúnak, kiért négy forintotfizettek nekem...

És nem tudom õt elbeszélni nektek. Szõke volt a haja, és könnyvolt a szemében, és én nem láttam õt csak messzirõl...

És hogy nagy szemeimmel néztem a setétet, és hogy keserû voltaz én szegény szívem, azt nem tudhatta Melanie, mert hogy nemõ fizette ki nékem a négy forintokat...

Én ott a setétben láttam a trónt. Aranyból való trónt, mely várreám, királyfiára... Csakhogy nekem a víz még bemegyen a cipõm-be, és négy forintból nem csinálnak új ruhát. De végre is királyfivagyok, és majd meglát engem Melanie, és virág lesz a hajában,s könnytelen lesz a szeme...

Így gondolám, míg nagy szemeim belemeredtek a setétbe, dekiszakadt a lárma a közelsõ szobából. Mintha ugatott volna szûkölõkutya, mintha a szívembe harapott volna valaki, és ijedten rán-togattam a leckehadaró fiú karját.

� Ki az?...

Szólt a fiú:

� Melanie sír. A néma...

... És akkor éjszaka lidérc ült reám, s egy kutya harapta a szívemet.Aranyból való trónon láttam magamat. Jobbomon ült Melanie,a néma, és igen�igen sírt...

765

Most csókolj, Miriám!Óh, gonosz éjjel,Bús éjjele bús, való meséknek,Miriám, gyújtsd fel a vérem,Jaj, jönnek a mesék, Miriám, Miriám...

ÓDA A BETÛKRÕL

Lázas napok emléki egyre tünnek,Az utcákon zászló nem lengedez:Tudjátok�e, hogy nem piros betüs ünnep:Fekete betük ünnepe ez...Tudjátok�e, hogy zajban ünnepelniNincsen jogunk s nekünk nem is lehet:Mi éjben, félve gyujtjuk a világotS jégtengerbõl csaljuk a meleget.Mi féltve õrzünk minden kis parázst is,Oh, mert nékünk kihûlni nem szabad,Száz istenük lehet a lármázóknak �Nekünk egy: a megváltó gondolat...... A bálványok vajjon mibõl kapnánakSzent gerjedést, vad honfiharagot,Jelszavakat, hahogyha nem volnánakApró, kiformált ólomdarabok.Tömjént nem kaphat egyetlenegy bálvány,Bölccsé, bolonddá válni nem lehet �Mi ünnepeltetjük a világot:ólombetûk és éji emberek:Mienk az ország, hatalom, dicsõség,Mienk a küzdés, bénaság, nyomor,Mienk a zsongó dalos; szeretõ szívS a romlást kérõ, éhezõ gyomor.Minden mienk és semmink a világon,Mienk az élet legmaróbb sora,Nincs több joga senkinek a munkára,De ünnepelni sincsen több joga!...... Légy üdvözölve szent, termékeny éjjel,Mikor világot gyújtunk a világnak,Mikor az eszmék szállnak szerte�széjjel,Mikor a betûk megváltást csinálnak,Mikor cseppenként szikkad ki a vérünk,Tüdõnk fullad, égõ pokol agyunk,Légy áldva, nagy nap!... NyomorultakÉs dicsõek te általad vagyunk!...Mi vagyunk isten kiválasztott népe,Kik, íme, most fennen büszkélkedünk,Akiknek szívük csupa tiszta béke,De harcolunk és megfeszíttetünk...... Rendelteték... Betöltjük rendelésünk,

766

Leszünk a megváltásért áldozatS krisztusi szívvel megimádjuk,Mi reánk sujt: a súlyos átkokat.S a fórumon mikor elült a lárma,A szíveinkben gyúlnak szent tüzekS megáldjuk üdvünk, kárhozásunk,Megáldjuk a fekete betüket!...

A LÁPON

Lásd Vízió a lápon címen az Új versek kötetben

KRISZTUSOK MÁRTIRJA

Lásd A krisztusok mártirja címen az Új versek kötetben

VÉN FAUN DALA

Pogányok üdve: érlelõ nyár,Nyüzsgõ világ, por és salak �Én, bús faun, karom kitáromÉs áldalak, megáldalak.Sugáros útjaid bejárom,Ha sugár nincsen is velem:Én vagyok a legvígabb koldusAki dalol � az útfelen...Pán ébred. E fáradt világra

Egy új világ reszketve készül,Egy új világ karját kitárjaS mi meghalunk ez öleléstül.Jön új világ: Jön a szilajság,Jön a gyönyörök új világa,Örök nyara lesz majd a vérnekS júniusnak örök virága.Óh, szent pogányság, jövel, jövel már,Várnak a bénák és az épek,Én legjobban, ki nem tudom, csak:Hiszem azt, hogy szép az élet...

767

HIDEG MÁJUS

Nem tudom én, hisz május volna most is,Van most is asszony, fény, illat, meleg,Elvétve tán nyit orgonavirág is,Vannak tán most is ifjú emberek,Józan eszét tán most is elhajítjaMámoros éjjel egy�egy szeladon: �De mégis, mégis, nem lángolunk, mint régen,Olyan ész nélkül, olyan szabadon...

Virágos ágyon nincs kedvünk pihenni,Ha est közelg s a vén nap búcsuzik,Csillagsugáros éjjel nem zokog felA naiv, balga, édes naktmuzik...Más a virág, nem bódít most az illat,Ki álmodoz most május éjjelén?.Egy csöppnyi flirt s haza sétál az ifjú,Mert május van, de õ fáradt, szegény...

Járom a korzót, kergetem az álmot...Mennyi szép asszony, nyíló szép leány!...Borulj rám, álom, borulj a szívemre,Tégy eszelõssé, úgy, mint hajdanán!...� Mily édes arc!... Milyen termet!... Utána,Májusnak ifja lettem újra én!...... Ej, mért fárasszuk halálra magunkat,Aludjunk inkább május éjjelén...

AZ UTOLSÓ RÉSZLET

Részletekben halok meg: érzem.Talán egy kissé gyorsan éltem,Vagy a szívem volt kissé nagy tánÉs hogyha megtelt néha adtán,Csupán az élet pillanatján,A perc üdvén csüggött a lelkem...

Mindegy. Sorsom megérdemeltem...Csalóka álmok léha bábjaNyûgként minek jön a világra?...Kinek nem kell a tucat�élet,Egész szépen aludni térhet,Ha elhamvasztja önnön lángja,Ha nincs tüdõje s nincs több álma...

768

... Ablakomon beárad fojtónA ködös õsz hûs levegõje...Kinézek: egy szemetes udvar,Középen egy pár cserje nõve.

A lomb, levél lehullott régen...Egy pár hervadt, fonnyadt levélenMégsem adott túl még a cserje,A többi már a sárba verve...

Azt mondják, hogy így õsszel olvadA lélek át az elmulásba,Az elfonnyadt ifjú arcokbólIlyenkor lesz halotti lárva,Ilyenkor lesz múlttá az élet...

Engem nem köt semmi igéret,A nagy mindegyre esküszöm már,Óh, de az az utolsó részlet:Attól, csupán csak attól félek...

Ha feltámadnak mind az álmok,Ha fölkeresnek mind az árnyak �Óh, e rémes elszámolásnakÓrájától reszketve félek!

De, hajh, az örök csendes éjetNagy kínnal kell megérdemelni:És én meg fogom érdemelni!...

A HALOTTAK

Akik lakoznak csendben valahol,Szomorú fûz akikre ráhajol,Akiknek sírján halvány mécs lobog,A gyötrõdést azok már rég feledték:Mi sírva élünk, õk meg boldogok...

Nádas, fehér ház szûk kis ablakánNéznétek csak az én édes anyám!...Pedig elõtte mécses sem lobog...Óh, de akik csak halottat siratnak,Mellette mégis százszor boldogok...

769

TOVÁBB...

Tarlott, összeégett mezõkönEl�messzeszáll a gépdübörgés,Megáll a messzi tanya�ember:Sóhajtás ez vagy lassú hörgés?...Tán kárhozott lelkek siratjákAz összeégett föld porát?...A kattogó tengelyt mi érte?...Tovább!... Tovább!...

A pihenésre nincsen óra,A könnyülésre nincsen álom,Útjelzõ a nagy ismeretlenS kherub�poroszló a határon.Árnyék, patak hiába csábítLemosni hosszú út porát,Hívó ajk nincs... Csak futni, szállniTovább!... Tovább!...

Alant a kék tenger morajlik,Fent végtelenség kékje int,Az elhagyott, messze tanyákrólÁtok a szél is, mely legyint,Elõl a szörnyû rejtelmességRajzolja titkos sátorát,Hátha lesz egy kõpárna benne!...Tovább!... Tovább!...

LÁZBAN

Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:Szerelmes szívvel, álmodozva járok...Május sugarát itta bé a lelkem �Májusi fényben gyógyulásra leltem,� Még csak kétszer láttam...

A sarkon állok lázban égve. Várva,Merrõl villan meg hófehér ruhája,Várom a régi, ifjú vággyal, kedvvel,Várom a régi diák�szerelemmel �� Még csak kétszer láttam...

Kigyúl az arcom, elfog az igézet,Újjászülettem, megváltott az élet,Kinek még tegnap nem volt vágya semmi,Ifjú, szerelmes trubadur fog lenni �� Még csak kétszer láttam!...

770

HAZUGSÁG NÉLKÜL

Hogy ámítni nem tudtuk egymást,Friggyé ez úgy sem válhatott,Én a nõt nem láttam sehol sem,Te meg a férfiállatot.Két sáppadt, fáradt ember üdvétEgymásra lelve sem leli,Hejh, édesem, kár volt ily ifjanHazudni elfelejteni!...

Csak annyit tudtál volna szólni:� Én ifjam, szép vagy és deli...És én bár súgni bírtam volna:� Enyém légy, tested vágyteli!Talán egy kéjes pillanatraFelébred két test, két halott,Hejh, de mert hazudni nem tudtunk,Friggyé ez még sem válhatott!...

ÁLDOMÁS

Áldomást tartok.Künn, vaksötétben zivatar harsog.Olyan, milyenben kõtáblát kapottNépösszetartó, nagy eszû Mózes...Az asztalomon gyilkoló szesz...

Ennek a gyilkos, butító lénekNagy szerepet szánt a balga élet,Öntudatrabló egyedül itt lenn,Ami felséges, uralja minden,Az alkohol a romboló isten!...

A földön mindig éltek emberek,Tudásra vágyók, telhetetlenek,Nagy agyvelõk, ferdült koponyacsontok,Voltak a földön mindig�mindigVilágmegváltó, balga gondok.

De volt a világon megváltó mámor,Volt butitó szesz, parányi sátor,Hol mámoros fej kõpárnát kapott,Hol elbutultak felséges agyok...

771

Kik a tömegnek széles vállán ültek,Kik Pantheonba, Parnasszra kerültek,Jámbor merengõk, hízó testek voltak,Kik alkudozva írtak és csaholtak.A nagy tudóktól nem maradtak tettek,Õk a nagyságnak mártírjai lettek.Csodás fejük oly rémes lázban égett,Mihez jeget nem adhatott az élet,Szemük olyan kegyetlen tisztán látott,Hogy pokolnak látták meg a világotS kik rátermettek messiási sorsra:Belefúltak mámorba, alkoholba.

Züllött nagyok, mártírjai az agynak,Ez éjszakát ti értetek virrasztom,Bizsereg már a mámor agyvelõmben:Én sem hiszem, hogy valaha virradjon.Ferdült agyaknak mindig egy a sorsa,Bolondok háza vagy a zsibbadt mámor,Nõni fog a ti számotok sokáig,Felejtett, züllött félisteni tábor.

A lázas agy butuljon el örökre,Nagy gondolatra szükség nincsen itt, �E gyilkos szeszt tireátok köszöntöm,Nyugalmatokra: elzüllött zsenik!...

FUIMUS

De jó, ha elszállt minden álmunk,Ha nem tudunk senkit szeretni,Ha érzéketlen kõvé váltunk,Ha nincs reményünk s nincs több álmunk.

Hullhatnak forró könnyek értünk:Nem érezzük terhét a vádnak,Hitvány ellen nem forr a vérünk,Csókot, ütést egyként nem érzünk.

Mit sem várva, mitõl sem félveÁllunk ez õrült forgatagbanS ha eltipornak összetépve:Voltunk... aztán... mindennek vége.

772

MISZTÉRIUM

Csak az a mély és szent igazság,Amit magába rejt a lélek,Idétlen semmi, játszi hívság,Amit leírok, elbeszélek.Rendelteték, hogy néhány ember.Tépõdjék, sírjon mindhiábaS hogy meg ne értsék... Néhány emberEzernyi éve így csinálja...

Rendelteték, hogy dalba sírjaNéhány szegény bolond a lelkétÉs hogy úgy sírja mindig dalba,Hogy soha�soha meg ne fejtsék,Hogy amíg jár�kél a világon,Álmodozó bolondnak hívják,Hogy a lelkét borítsa ködlõ,Dalokban zsongó, játszi hívság.

Óh, én tudom, hogy gyönge szómbanCsak gyáva vágy az, ami vadság,Hisz lelkem minden pillanatjaRomlást hozó, csodás igazság.Ködön keresztül, vaksötéten,Meg nem fejtett titkokba látokS átkozottként kell rejtegetnemEzer csodás, igaz világot.

Nagy éjeken szeretnék szólni:Nem, nem birok tovább bilincset,Nem, nem birok tovább titkolniEnnyi világot, ennyi kincset.Világrontó nyilatkozásnakÉgbõl lopott lángjától égek!...... S miket leírok, elpanaszlok ��Csak szóba ömlõ semmiségek!...

STRÓFÁK

I.

Viaskodik, csatáz a lelkem,Hogy önnön�gyászát csak hazudja,Hogy útja a bolondok útjaÉs én magam még meg se leltem...

773

Viaskodik, csatáz a felhõ,Hogy õ eget bevenni jött elS a szomjas földre hull özönnel,Ha perce, a lehullás, eljõ.

A felhõ csak úgy sejt az égrül,Én már vagy kétszer belenéztemS nem láttam mást a ködnél mégsem.

Lehullani csatázás nélkül:Ez nagy!... S így szólni a viharban,Lehullottam, de � így akartam.

II.

Én édes, elsõ asszonyom,Tudásnak érett almafája:Te bûnöd az én Gascogne�om!...

Ki asszonycsókot kért s kapott már,Sem bolond, sem bölcs nem lehet,Gõggel telt lelke csak sajog, vár...

Én édes, elsõ asszonyom,Te általad lettem futó bölcs,Te bûnöd az én Gascogne�om!...

BÉKESSÉG ÜNNEPÉN

Békesség most tinéktek, emberek.Örvendezzél, derék világ,Hangozzatok, jámbor legendák,Zsolozsmák, bibliák, imák.Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,Bóduljunk tömjénnek szagán!...Szép dolog ez!... Így kell csinálniMinden karácsony�éjszakán...Hejh, szép az istenes legenda,A csillag, a jászol, az élet,Ki lehetne még vele húzniTalán még néhány ezer évet...Békesség hát néktek, emberek,Örvendezzék a vak, a béna:A jászol benne van a legendábanS a jászolban benne a széna...Különben is az élet csupa vígság,Útvesztõkbõl csillag vezet ki,A pásztorok és bölcs királyokSzinte futnak �� egymást szeretni

774

S a betlehemi félhivatalosbanMiként egykor meg vala írva:Mindenkit jászolánál várjaAz arany, a tömjén, a mirrha...Örvendezzél, derék világ,Harsogjatok, jó, égi villik,Örvendezzél, derék világ,Te meg vagy váltva tudniillik.Lobogj, kis gyertya! Meg nem árthatEnnyi kis fény tán a világnak.Odakint szörnyû nagy a kétség,Odakint szörnyû a sötétség.Odakint szörnyû vaksötétbenSirály sikoltoz, vércse vijjog,Bagoly huhog, kóbor eb szûköl...Odakint valami nagy titkotRejteget a sötét világ,Jó lesz mormolni szaporábbanA szent zsolozsmát, bibliát.A föld könnyektõl terhesült megS a terhesült föld ing, remeg,A vajudó kínnak gyümölcseNem lehet más, csak szörnyeteg...Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny voltÉs rettentett a földgolyón,Vad orkánban kitörni készül,Világot törve, rombolón,Évezredes tragédiánakBosszuló vége fenyeget,Vad�éhesen, vad harcra készenÁllnak iszonyú seregek...A Messiást nem várják immár,Nem kell többé a Messiás,Hazug a megváltás meséje,Szentségtelen a szentirás,Hazug minden, amit az emberÉvezredekkel istenné tett,Csak egy igazság � közös jussúS egyenlõ végû � ez az: élet...Ám ne nézz ki az éjszakába,Örvendezzél, derék világ,Hangozzatok, jámbor legendák,Zsolozsmák, bibliák, imák,Ne halljátok a föld�dübörgést,Menjen tovább a szürke élet,Közelg a földi végitélet...Addig lobogj csak, kicsi gyertya,Harsogjatok csak, égi villik,Örvendezzél, derék világ,Te meg vagy váltva tudniillik.

775

ZSÓKA BÚCSÚZÓJA

Akihez szólott a legelsõ nóta:Zsóka menyasszony, férjhez megy a Zsóka...Még kurta szoknyás lány volt egy pár éveÉs nemsokára a más felesége...Így van megírva pár rövidke sorba,Mintha ez olyan természetes volna.Az a reporter mit tudta, hogy ebbe'Egy kész regény van végleg eltemetve,Bevégzett regény, be nem végzett álom:Zsóka volt az én elsõ ideálom...

Megejt varázzsal édes, ifju emlék,Mintha most ismét az a régi lennék,Mintha még mindig könnyû vón' a nótaMintha még mindig hû lenne a Zsóka,Mintha még mindig tudnék szõni álmot...... Pedig meghaltak mind az ideálok...Ahogy elhangzott az az elsõ nóta;Édes kis Zsókám, haldoklom azóta,Reményem, álmom mind, mind semmivé lett,Meghalt. Magával. Maga volt az Élet...

Maga férjhez megy, édes kicsi Zsóka,Mást fog ölelni, másé lesz a csókja...Óh, legyen boldog majd avval a mással,Ölelje Magát olyan forró vággyal,Ahogy én egykor átölelni vágytam,Szerelem�éhes, boldog, ifju vágyban...Haljon el most már minden emlék, nóta,Feledjünk mindent: menyasszony a Zsóka...

ÉLES SZEMMEL

A világ az izmos butáké,Kik hangulatban, hitben élnek,A magamfajta nyomorékokCsak vizsgálódnak és henyélnek,Annyi édes, színes hazugságKörnyékezi szegény szívünket,Mért nem vagyunk hivõ buták mind,Éles szemmel vajjon ki büntet,Nyomorékokat, bennünket?

776

Szamár hirben, dús hangulatbanMásoknak lelke, teste épül,Minket vad kerubok ûztek kiA hazugságok édenébõl,Hitünk nincsen, hogy szebbnek várjukA jövõ percet, mint a tüntetS a mult örökre hal meg nékünk...Éles szemmel vajjon ki büntet,Nyomorékokat, bennünket?

KIHÛLVE

Rövid a szívnek ifjusága...Egy erõs érzés megvisel már,Kifáradok hamar a vágyba'Egy vágyam erõs: nyugalom...

Az egek ostromlásán kezdjük,Óh, mint tudunk égni, szeretni!És elkopunk, mint a fatengely,A szívünk egy kiégett katlan,Nincs benne láng: csak pernye, semmi...

Aki úgy látja a világot,Mint én � s óh, jaj, magát is benne,Nincs elmúlás, halál, enyészet,Amely annak fájdalmas lenne...Ahogy van: minden úgy van rendbe,Elég, hogy élünk!... Mért kivánjunk élni?...Fáradtan oly jó nyugalomra vágyni...

De néha mégis oly jó volna égni!...Lángolni, mint kölyök�korombanÉs miként akkor: bízni és remélni...Meglegyint késõi fuvalmaA lezajlott ifjú viharnak;Ha látom, hogy vannak még karokS azok ölelni engem akarnak...

... Ilyenkor szeretnék szeretni,De nincs már nékem semmi lángom,Egy erõs érzés megvisel már,Én már csak a nyugvásra vágyom...S hogy el tudnék akkor pihenni,Ha mindenki rugna, utálna!...Rövid a szívnek ifjusága...

777

A KENYÉR

Mit esdve kért a jámbor názáréthi,Ma száz és száz átkozva, sírva kéri.Nem változtunk mi emberek: magunk,De, jaj, sokan, nagyon sokan vagyunk,Halk sóhajban ezreknek vádja reszket:Ma nem egy váll hurcolja a keresztet...

Szent õrület, felséges, bamba, léha,Embernek lelke, életnek babérja,Amit lövell gyötrõdõ ember�elme,Embernek lángja, vágya, gerjedelme,Mit a tudat, az eszmélés felér:Mind testi tûz, mind gerjedés, kenyér!...Teremtõ tûz, versenyre, síkra késztõVagy megtörõ, siránkozó, emésztõ...

Mit esdve kért a jámbor názáréthi,Ma száz és száz átkozva, sírva kéri...Ki bámulója földi szépnek, nagynak,Hivõje diadalmas akaratnakS kenyér�tûztõl, teremtõ tûztõl lángol:Hallgassa meg, mit ezrek jaja vádolS a lelkét ossza, vágja ketté néha,Közös babér az életnek babérja.

FARSANGI DAL

Szép úri nép, didergõ itt a fény,Szükség van itt vidám harangozóra...Lecsúszott vén napunk az ég ivén:Szép úri nép, hisz ez farsangi óra,Édes, pogány, vidám farsangi óra...

Szép úri nép, néhányan itt vagyunk,A lelkünk vers, a lelkünk csupa ének,A lelkünk, hej, régibb, mint mink magunk,Nagy Pán sípjában ez vala az életS azóta él a vers és száll az ének...

Szép úri nép, kegyes szívvel fogaddAz élet ez örök farsangolóit,Ha tapsra készt', nincs nálunk boldogabb,Akár borús, akár tréfás bohó itt,Családjuk egy s még mindig egyre hódít.

778

Szép úri nép, hej, fordult a világ!...Kihuny a gáz... Õs Hellász napja éget,Amerre nézek, fény, dal és virág,Olimpiának síkja, szines élet,Virágesõ hull s mámort zeng az ének...

Szép úri nép, a vér csodás, nagy úr,A vérbõl az életnek titka árad,Hiába nyit virág s az ég azúr,Hideg a fény, a vérünk hogyha bágyadt:A vérbõl az életnek titka árad...

Szép úri nép, hallatszik a zene!Szaturnusz hív ünnepre deli népet,Egy mennyország minden asszony szeme,Milyen vágyó, milyen erõs legények,Éljen a vér, a kedv, a mámor, ének!...

Szép úri nép, mámorban hinni jó,Mámorban hinni földi, boldog, édes,Mámort tanít a tarka hisztrió,A dal, a hit, a mámor üdvösséges,A dal örök, csupán az óra véges...

Szép úri nép, arcod megváltozott,Emlékezünk, mi már régente élünk:Farsangi nap mikor leáldozott,Óh, mint gerjedtél vágyra, dalra vélünk,Emlékezünk, mi már régente élünk.

Szép úri nép, bágyadt a vér s ideg,Olimpiának szentelt síkja néma,A lelkünket fagyasztja a hideg,Szaturnuszhoz hiába hív poéma,Vidám, pogány, farsangi óra néma.

Szép úri nép, jambus�dal száll feléd,Szájam sövényén egy�egy szava reszket:Mikor eldobtad a mámor egét,Ez a mi népünk ezer édent vesztett,Mi vonszoljuk, hej, a te bús kereszted!

Szép úri nép, didergõ itt a fény,Szálljon csoda e kis harangozóra,Frissülj meg, vér, te bágyadt, lomha, vén,Fakadj ki multból, valamelyik óra,Édes, pogány, vidám farsangi óra!...

779

Szép úri nép, néhányan itt vagyunk,A szó, a dal legyen a régi máma,Szent mámorral teljék fáradt agyunk,Ez a világ ma itt a Pán világa,Mi dédapánk, a nagy Pánnak világa...

Szép úri nép, ez itt egy más világ,Az idõbõl kitépett ez az óra,Sirász e hely, hull reánk a virág,A mult s jövõ jöttek találkozóraS nagy Pán vigyáz e szép találkozóra!...

JELENTÉS

Bús, sáppadó poéta�ember,Édes, bús nóták dalolója,Még egy tavaszt várt türelemmel.S ahogy megjött a fecske, gólya,Ahogy az élet újra támadt,Elébe nyargalt a halálnak,Meghalt, amikor minden éled,Csak azért, mert hát: szép az élet!

Tele volt a szíve még dallal,Csak a tüdõje volt a fogytán,Nem harcolt, szegény diadallal,A fátum ujjong összerogytán.Bús, sáppadó poéta�emberSzívében dallal, szerelemmel,Nagy szomjúsággal sírba lépettCsak azért, mert hát: szép az élet!

SZÍVEK

Lásd Szívek messze egymástól címen az Új versek kötetben.

FANTOM

Lásd Az én menyasszonyom címen az Új versek kötetben.

780

DANKÓ

Kanyargó Ér mentén fekete, magyar földVolt az én testemnek életet adója,Földbõl élõ ember az édes apám is,Olyan rég nem szóltam magyar szóval róla.Magyar ott a síkon, szívig magyar minden,Magyar a vér is még az én ereimben,Hej; hogy olyan ritkán emlékszem meg róla,Hej, hogy messze tõlem az Ér�mosta róna!...Nem tehetek róla...Én rólam talán ezt eleve rendelték,Fáradt volt a lélek, hogy belémlehelték,Novemberi nap volt, sárgult már a róna,Nincs bennem elég tûz, nem tehetek róla!

Én bennem csak vágy van, messze�messzeszálló,Valami névtelen, valami borzalmas,Valami sóvárgó...Úgy�úgy agyonhajszol, úgy�úgy kerget innen,Úgy�úgy húz magához az idegen isten;Keletrõl szakadt törzs napnyugatra szállnék,Fénynek teremtõdtem s árnyék lettem... árnyék...Nincs bennem magyar tûz � mea culpa � nincsen...

*

Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten!...Kanyargó Ér mentén... Óh, szállj csak rám, álom! �Lássam meg a multat. Aranyozott szárnyonBorulj rám: hadd tudjak gyermekmódra sírni,Szálljon meg oly kéj, mit nem lehet elbírni...

Tele van a szívem... Holdas enyhe éjjel,Mámorossá tesznek erõs vadvirágok,Kábultan pihenve hallgatok egy nótát,Gyermek szemeimbõl a könnyû szivárog,Egyszerre szakad rám kárhozat és éden,Leányok nótáznak csendes faluvégen,Reszket mellettem a vadba oltott rózsa...Óh, szent, égbõl lopott, magyar lelkû nóta...

Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten,Akinek a lelke elvágyódik innen,Akit kerget, hajszol sóvár, beteg vágya,Akinek a lelke magyar földön árva,Megmenti, megtartja a te magyar lelked,A te nagy bánatod, a te nagy szerelmed,A te duhajságod, a te kacagásod...Visszaadtál nekem egy vesztett világot!...

781

*

Kanyargó Ér mentén fekete, magyar földVolt az én testemnek életet adója,Földbõl élõ ember az édes apám is,Olyan rég nem szóltam magyar szóval róla.Visszajött az ûzött, agyonhajszolt lélek,Amit csak álmodtam, amibe' csak hittem!..Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten,Hogyne szeretnélek, hogyne szeretnélek...

LÓTUSZ

Lótusz�virág, lótusz�virág,Szent kelyhedet megcsókolom, lásd,Aztán felhõzni kezd a lelkem,Aztán keserû záport hullat,Lótusz�virág, lótusz�virág...Én feledésre sohse leltem,Én siratom az örök romlást,Én siratom a napkeletet,Siratom a Gangesz partját,Honnan romlásra elkerültünk,Lótusz�virág, lótusz�virág...A mi hazánk ez sohasem volt,Mi csak romlásra éltünk itten,A fény és illat buja álmátElvette egy kegyetlen istenS mi már csak sirattuk az álmot.E világ nem a mi világunk,Megöltek a hideg virágok,Megöltek engem s téged is,Lótusz�virág, lótusz�virág...Szent kelyhedet megcsókolom, lásd,Megsiratom az örök romlástS veled hal meg szent napkeletreVágyódva, sírva, összeesveAz én idegen lelkem is,Lótusz�virág, lótusz�virág!

782

TÉMÁK

Ez még a régi barna éjjel,Meredten fekszik lomha szárnya,Nincs kóbor lelke, nincsen árnya...Ez még a régi barna éjjel...Csak az én fáradt lelkem tépiSötét, nehéz, bús fátyolát.Hejh, régi útja már ez néki,Ûzi tovább az éjszakábaEgy elromlott, zakatoló szív...Ûzi tovább...

De hajnalok feslését érezemS szárnyverését jövendõ, nagy hiteknek,Az én hitem fog virágozni, fog még.Lesz még hitem, pokolgyújtó, merész,Szent grádusán megáll a gyönge ész:Az én hitem nem erkölcs, nem szokás,Az én hitem csodás, nagy álmodás,Az én hitem több, mint egy kurta óra,Mely összegyûjt színháztalálkozóra,Az én hitem új földre nyit kaput,Az én hitem pusztítni, ölni tud,Keserû könnyel színig telt kehely...Az én témáim nem pihentek el...

... Azuba jõ... Zsidó leány, szegény,Leroskadott a tenger fövenyén,A vére lüktet, harmatteste reszket...Aki hurcolta a súlyos keresztet,A Messiás kenetje, szava hõjeA szeretõjét rabolták el tõleS csináltak egy jámbor, papos világot,Mely megöli a vágyat és az álmot,Ez a bús lány rekedt hangon kiáltja:No, szép világ, hát most meg vagy�e váltva?

És a sziget... Óh, milyen régi témám!...Két jóbarát s két asszony menedéke,Nem tud róluk a nyüzsgõ földnek népeS õk együtt ülnek epekedve, némán...Idehozta elgyötrött lelkük álmaS visszavágynak a rossz, lármás világba...S a többi mind!... Milyen merész, nagy álmok,Azt hiszem, hogy majd csak egyszer kiállokS zászlót fogok, ha senki sem követ:Idenézz! Tömeg!...

783

*

De most még...Ez még a régi, barna éjjel,Meredten fekszik lomha szárnya,Nincs kóbor lelke, nincsen árnya,Ez még a régi, barna éjjel...

A KÖNNYEK ASSZONYA

I.

Én, a siratlan fájdalomnakSzegény, bolond, kopottas hõse,Hirdetem, íme, mindeneknek:Nincs más valóság, csak a könny...Ott hömpölyög holdfényben a folyó,Tengert keres, rejtett, sötét vizût,Két remegõ, bús árny úszik azon:Én, a siratlan fájdalomnakSzegény, bolond, kopottas hõseS a könnyek asszonya...

II.

Lásd A könnyek asszonya címen az Új versek kötetben.

III.

Egy kis világ, egy bús, kis világ széthull,Fehér, sistergõ lángban elég,Áldott, szent asszony, csodálatos asszony,E láng nem sérti, bántja szemét?Mert akkor... Akkor csöndes elmulás lesz,Sötét órában. Nem lesz fény, zsivaj,Meg ne rebbenjen két, könnyben úszó szem:Nincs semmi baj...

IV.

Add a kezed, most induljunk csöndben...Nem!... Rohanjunk, míg vágyunk nem lohad,Kocsinkon függöny, a szívünk könnyben,Míg emberek közt száguld a vonatS kiszállunk majd egy csodálatos tájon,Hol semmi sincs, csak illat és meleg:Fölszikkasztjuk a könnyeinketS megengeded, hogy szeresselek...

784

A KÖTETEKBENMEG NEM JELENT VERSEK

785

MÁRCIUS 20

Ezeréves létünk ünnepélyén,Az örömnek víg zaja közöttIsmét eljött a gyásznap, amelyenKossuth apánk sírba költözött.Akkor egy bús nemzet zokogásaKísérte a legnagyobb magyart,Ki nem halt meg, örökre fog élni,Míg magyar szív dobogása tart.

Most örömzajt fojt el a gyász napja;Nem zavarja azért ünnepünk.Egy ezredév dicsõ ünnepélyétNem zavarja, ha mi könnyezünk.Hisz ez a könny nem a bánat könnye,Csak az emlék szent áldozata;Nem keressük »holtak közt az élõt«,Mert hisz él Õ; míg él e haza!

E szent napon nagy szelleme elõttLeborúl az ünneplõ magyar,Megcsókolja a szentelt sírhantot,Amely testet, múlandót takar;Könnyeibõl új erõt merítve,Megreszketve szólt kérõ szava:Áldd meg e hon méltó ünnepélyét,Legyen boldog e szegény haza!

Szilágy, 1896 március 22

»A BÁNAT DALAI«�BÓL

Mikor megláttalak, új életre keltem,Kínos élet zordon multját elfeledtem,Megnyílott elõttem a bezárult éden,Újra fellobogott elhamvadt reményem.� Rózsaszinû felhõk úszkáltak az égen.

Ha néha hányt�vetett kétkedés hulláma,Boldoggá tett szemed bíztató sugára.Óh, hogy hittem én e csalfa, bolygó fénynek...... Rabszolgája lettem csapodár szivének...� Hittem a mosolygó, rózsaszinû égnek.

786

Amikor elváltunk, szívem fénylõ lángjaKialudt örökre sötét éjszakába'...Komor bánattá vált tündöklõ reményem,Fojtogató kínná égõ szenvedélyem...� Sötét, bús fellegek nyargaltak az égen.

1896 augusztus 2

KÉT DAL

Mosolygásnak, kacsintásnakHittem én még valaha,Nem jött akkor ajkaimraKeserûség dallama,Tündérálom voltál nékem,Életemnek hajnala!

Oh, de borus, oh, de sötét,Vígasztalan a jelen...Ifjúkorom boldogságaCsak kínzó seb szívemen,Égõ pokol és kárhozatAz én egész életem!

1897 január 3

A 2. dal megjelent Ady elsõ kötetében, a Versek�ben Láttalak címen.

HA...

Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,Oh, de megátkoznád csalfa hûtlenséged!Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:Letûnt boldogságom sötét fejfájára.

Oh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,Lihegõ ajkaim nem átkot szórnánakCsak örökre Téged, Téged csókolnának.

Oh, ha tudtad volna, mennyi dicsõt, szépetDalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,Nem törted vón' össze sóvárgó, bús lantom:Elmerengnél sokszor annyi édes hangon!

787

Oh, ha Te éreznéd azt a sötét átkot,Mely elrabolt tõlem egy tündérvilágot:Megtörne a szíved, megtörne a lelked,El nem bírnád soha azt a nagy keservet!

Vándorlok kifosztva mindenbõl, mi drága,Fenyeget egy élet sivár éjszakája...Gyenge rózsatõrõl hova lett a rózsa?...� Verje meg az Isten, ki letépte róla!

1897 április 4

KÖNNYCSEPPEK

I.

Hajadnak ékét adtad át:Nem boldogít már e virág,Éjszín hajadnak illatárjaMár nem bódít el... mindhiába!

Azt a virágot add nekem,Mely ott hervad el kebleden,Én könnyeim öntöm le rája...Ez a virág a hit virága.

II.

Talán nem is a földön jártam:A nõkben tiszta angyalt láttam,Glória volt fejök felett,Õk hozták földre az eget.

Most sétálok a sétatéren,Amennyi szép lány, mind megnézem,De jót egyrõl sem gondolok �Hiszen csak gyönge nõk azok!

III.

Ne félj, kis lány, nem írok márBús�szerelmes verseket,Már ezután csak a borról,A mámorról verselek.

Mióta kijózanodtam,Megszerettem én a bort,Adieu hát, gyermek�szerelem,Üljük meg reá a tort!

1897 május 16

788

DALOK

I.

Kivirított, illatozikA jázminfa virága,Nem adok én, mért is adnékValamit a világra?Beszélhetnek énfelõlemAkármit az emberek:Vétkezik a gerlemadár,Ha párjáért kesereg?

Sírok én is, siratgatomBoldogságom; hiába,Nem fog az már újra nyílni,Mint a jázmin virága.Ha látnátok, mikor könnyemAz arcomon lepereg,Tudom, hogy megsajnálnátok,Gonosz nyelvû emberek.

II.

Nem is olyan rossz az a sors,Amilyennek mondják,A csalódott embereknekJól viseli gondját:Ha valakit hûtelenülElhagyott a párja,Vigasztalást mindig találJó borban az árva.

III.

Szerelemrõl, csalódásrólMindig szólt az ének,Amióta szép leányokÉs poéták élnek.Mert hogyha a szép leányokHívek lettek volna,�� Csendes fészek a boldogság ��Nem lenne most annyi költõS annyi rossz, bús nóta.

1897. október 10

789

TEMETÉS

Temetek, gyászom van, lélekölõ gyászom,Temetem elhervadt, boldog ifjuságom,Amennyi örömet nyújtott hébe�hóba,Azt mind belezárom sötét koporsóba...� Szól a harang búsan, végsõt üt az óra.

Nincs ember szivében oly keserû bánat,Mint az én szivemben. Elnémítja számat...Itt rebeg ajkamon az utolsó nóta,Aki nekem dalolt lenn a koporsóba� Szól a harang búsan, végsõt üt az óra.

Ki fog majd dalolni boldogságról nékem?Ki ad majd szárnyakat a göröngyös élten?Ki ad szent álmokat a rideg valóra?...Minden kincsem ott van, ott a koporsóba� Szól a harang búsan, végsõt üt az óra.

Sötét koporsó, bár mindenem elzártad,Szivem szeretni vágy, ne vidd el e vágyat!Szeretni vágy szívem minden kis atomja,Szerelmi vágy nélkül az élet mi volna?� Szól a harang búsan, végsõt üt az óra.

Temetek. Temetem éltem ifjuságát,Temetem szívemnek minden édes vágyát.Oh, de megsiratnám � hogyha könnyem volna �Kedves halottaim, ott a koporsóba...� Szól a harang búsan, végsõt üt az óra.

1898. június 26

BÉKE

Hágában konferenciáznak,Párisban helyreállt a csend.Nálunk csak úgy dühöng a béke,Csendes, nyugodt a parlament.A vén világrész vesztét érzi,Minden lecsendesült, nyugodt,Ilyen botrányos békességrõlA történet még nem tudott.

790

Észak ködös, fagyos mezõjénEgy nép rabláncban görnyedez,A germánok büszke CezárjaSzabad sziveknek tõrt szegez,A gall hajó hullámban táncol,Egy uj Marseillaise hangja cseng,Kenyeret kér a népek ezre �S mégis dühöng a béke, csend.

Farkasszemet néznek egymássalOrszágok, népek, nemzetek,Ezer törekvés, ezer eszmeIgázza le a szellemet;Földrészünkön nagy tisztulás kell,Vihar, mely messze�messzezeng,Harc kell, mely igaz békét szüljön,Mert most hazug a béke, csend!...

1899. június 15

PUSKIN

Oroszországban egy vasuti igazgató megtiltottaa tisztviselõknek, hogy Puskin ünnepeltetésében résztvegyenek, mert Puskin nem volt � vasúti tisztviselõ.

Dicsõ poéta, büszke lélek,Tudsz�e mirólunk valamit?...Ohajtod�e megtudni vajjon,E hitvány földön mi van itt?...Megsajnálsz�e néha bennünket,Kik küzdünk, bízunk s álmodunkS a dicsõségrõl álmodozvaÉletet, lelket áldozunk.

Tudod�e, hogy a költõ sorsa� Mi régen volt � még mindig az �Hiába gyújt fel égi lángot,Leroskad, elvész az igaz.Gúny, megvetés az osztaléka,Lenézi minden kis parány,Vegetáló, tucat�emberhadIrígyli rongyát is talán!...

791

Száz év után még most sem értnek,Anyégin fennkölt dalnoka!Emlékedet sárral dobáljaA korlátoltságnak kora.Lángszellemednek büszke röptétA kor követni képtelen,Filiszteri, dohos büróbanSzámodra hála nem terem.

Oh, nagy poéta, büszke lélek,Ki gyûlölted a tömeget,Ha új bolygódról letekintesz,Bizonnyal most is megveted...De nekünk a szívünket tépiEz a hálátlan nemzedék,Mely nyomorultul meggyalázzaA Puskin drága, szent nevét!...

1899. július 17

FINÁLE

I.

Nem vagyok én mesebeli poéta,Egy�egy nagy mondást nem hiszek vakon...Bizzak, daloljak?... Gyenge remény a,Hogy amit írok, magam olvasom...Nem élek én hazug álom�világot,Amit én érzek, földi és való:Nem boldogít az, hogy a földi pálmaCsupán a sírontulra foglaló.

Az élet harca hangol engem dalra,Az ember�állat marja szívemet;Közöttük vágyom én a diadalra,A sír nekem csak nyugvóhely lehet...Mit ér nekem halál után a pálma,Ha míg dalolok, nem hallják dalom:Sivár életért engem nem pótolhatMajd egy babéros, díszes sírhalom!..

II.

Egészen más, búsabb az én regém,Bolond fejjel eszményért éltem énS amig javítni vágytam a világot,Leköptek üres, bomlott fejü bábok...

792

A nadrágom nem volt vasalva nap�nap,Pedig ez kell a világi uraknak.Egy fej, mely hazug törvényekkel él,A legeslegjobb ajánló levél.

III.

Le is tört végképp minden büszkeségem,Jégember lettem, fáradt, elkopott,Nincs eszmény, mely még tettre lelkesítsen,Nem bánom, a világ bármint forog.Még itt vagyok, nyüzsg a világ körültem,Ember kidõlhet, ember újra kezdS mi sok szamárnak oktalan boldogság,Nekem immár elnémitó kereszt!...

1899. augusztus 26

TATJÁNA ÍRT...

Tünedezõ alkonyvilágnálOlvasgatom a levelet...Tatjána sír, sirat egy titkot,Egy vágyat, amely elveszett.Úgy fáj nekem az, amit õ ír,Könnye az én szivemre hull...... És mégis, mégis levelénekUjjongok mondhatatlanul...

Kis levelét kibontom százszor...Tatjána sír, gúnytól remeg...Oh, kinyílott szûz leány�álom,Mennyivel tartozom neked!...Tatjána sír... Van még Tatjána,Rajongó lelkû, hófehér,Aki szeret félõn, titokban,Ki szeret � a szerelemért...

Tatjána sír. Siratja titkát,Egy álmot, amely elveszett,Egy titkot, melyet most vallott beS melyet már régen érezek!...Közel voltam a kárhozathoz,Mely felé asszony�kéz dobott �Az õ aggódó lelke volt tán,Amely a szirten átfogott...

793

Én nem tudom, rózsás az arca,Vagy halvány, sápadt, vértelen.Csak azt tudom, hogy lelke tiszta,Szivében dal van s szerelem...Én Tatjánám, ne félj a gúnytól,Ne sirasd azt a levelet:Megmentetted az én hitetlen,Veszendõ, bûnös lelkemet!...

1899. augusztus 30

NÁSZUTAZÓK

Ne szóljatok bûnös beszéddel,Istentelenség itt a gúny.Mért rágódtok a hervadhatlan,Az örökké zöld koszorún?...Magatokhoz mért rántjátok le,Ki mindnyájunk közt legnagyobb,Aki felett örök ifjúság,Örök poézis s fény ragyog...

... Az a lány legyen százszor áldott,Aki lelkét ejtette meg,Aki fényes napot varázsoltA csendes, néma est felett.Ne érje gúny a nászok nászát,A sors választott öregét,Ne sértsétek a legutolsó,De talán legcsodásb regét!...

1899. szeptember 1

A SÁRBAN

Az elsõ dal egy lányról szólott.Fehér lány volt, ki félve adtaA könnyfakasztó, szûzi csókot.

Aztán más lányról énekeltem...Jéghideg volt mindkettõnk ajka,Fáradtak voltunk mindaketten.

És ismét égtem izzó vágyba'...Feltámadt szívvel bandukoltam,De nem találtam egy leányra...

794

Most már elhagytak mind az álmok,A dal kihalt, szivem üres lett,Köröttem bor s festett leányok...

1899. szeptember 5

FELEDJETEK!...

Feledjetek, hisz jól tudtok feledni,Szivetekben már nem gyúl láng soha,Stréberkedõ, nyomorult gyászmagyarkákMit néktek az aradi Golgota?...Bánjátok is, hogy az a tizenháromBolondul, balgán, könnyen elveszett?...Borítsátok, borítsátok a fátyolt,Nyomorult módra csak feledjetek!...

De lesz még itt a bosszú órájáig,Lesz még itt szív, mely sohasem feled,Hallunk mi még, hallunk zsoldos nyöszörgéstA vértanúknak sírhelye felett.Lesz még itt ünnep, melynek órájábanA büntetõ Igazság karja ver �És büszkén tûzzük azt a híres fátyoltA tizenhármak oszlopára fel.

1899. október 4

OKTÓBER

Elnézem az õszi rózsát,Bús halottját dérnek�fagynak...Ne higgyetek a mosolygó,Ködöt bontó õszi napnak!

Október egy szeretkezõ,Flastromos, vén, kacér asszony ��Hazug fénnyel azért csábít,Hogy fagyával elhervasszon.

1899. október 19

795

HALOTTAK NAPJÁN

Halottja van mindannyiunknak,Hisz percrõl�percre temetünk,Vesztett remény mindenik percünkÉs gyászmenet az életünk.Sírhantolunk, gyászolunk mindig,Temetkezõ szolgák vagyunk!� Dobjuk el a tettetõ álcát:Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétekUndorít meg e sárgolyón...Hulló levélt hányszor feledtetA megváltó, a gyilkos ón!...Óh, hányszor kell a sírra néznünk,Hogy vigasztaljuk önmagunk �� Dobjuk el a tettetõ álcát:Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

1899. november 1

A VÉG UTÁN

Elhitetem magammal olykor,Hogy sorsom az elõdök sorsa.Ha elromolt tüdõm, gerincem,Bejutok én is a sorba.Sok szépet írnak majd felõlemÉs kapkodni fogják a könyvem,Sõt, hogyha lesz egy kis szerencsém:Síremlékhez juthatok könnyen.

Megtesznek a magyar költészetKorán lefutott csillagának,Ki sok reményt cipelt magávalS kiért jogos a könny, a bánat.»Mi lehetett vón' még belõle?...«Majd fogja a riporter írni;Szóval: lesz majd csõstõl dicsõség,Nincs hát okom panaszra, sírni...

796

... De azután eszembe ötlik:Pár kurta sor, mit eddig írtam,Néhány könnycsepp... Milyen kevés ezÉs fél lábam immár a sírban.Nem olvassák, el is felejtik,Velem együtt hal meg e pár sor;Az életrajzom ennyi lesz csak:Született és meghalt a jámbor...

1899. november 23

KARÁCSONY

Ma tán a béke ünnepelne,A Messiásnak volna napja,Ma mennyé kén' a földnek válni,Hogy megváltóját béfogadja.Ma ugy kén', hogy egymást öleljékSzivükre mind az emberek �De nincs itt hála, nincs itt béke:Beteg a világ, nagy beteg...

Kihült a szív, elszállt a lélek,A vágy, a láng csupán a testé;Heródes minden földi nagyság,S minden igazság a kereszté...Elvesztette magát az ember,Mert lencsén nézi az eget,Megátkozza világra jöttét �Beteg a világ, nagy beteg...

Ember ember ellen csatázik,Mi egyesítsen, nincsen eszme,Rommá dõlt a Messiás háza,Tanítása, erkölcse veszve...Oh, de hogy állattá süllyedjen,Kinek lelke volt, nem lehet!...Hatalmas Ég, új Messiást küldj:Beteg a világ, nagy beteg!...

1899. december 23

797

SZAKÍTS, FELEDJ!

Ha van lelked a szakításhoz,Ha van erõd a feledéshez:Szakíts, feledj!...Úgy sem volt az szerelmi mámor,Csak egy szeszély, mit szít a távol.� Isten veled!...

Bolondság volt ez is, mint minden.Silányság volt ez is, mint minden,Álom csupán...S én, aki mindent elvesztettem,Hogy' rohantam e lehetetlenÁlom után!...

Befejeztük kis regényünket,Bevégeztem már minden álmom:� Isten veled!...Hogy ki vagyok, tudod Te, édes,S ha van erõd a feledéshez,Szakíts, feledj!...

1899. december 31

BLAHÁNÉ

Szépséges nagyasszony,Tündére ennek a csodás kis világnak,Ahol élünk gyönge, kicsiny hittel, kedvvel,Birkózunk idegen, dölyfös istenekkel,Vérrel, igazán, itt, csak Téged imádnak,Csak Téged imádnak.E szomorú földbõl, e vérittas földbõl,E fáradt világból Te hoztál ki lelket,Bátorságos szívvel csak azóta vallunkGyermeki szerelmetE szomorú földnek, e vérittas földnek,Ahol fiatalon dõlnek ki a tölgyekS bimbóidejükben hullnak le a rózsák...Oh, mennyi sok emlék, óh, mennyi valóság,Szépséges nagyasszony, mennyit sírtál értünkS mennyit mosolyogtál,Mintha e fáradt, bús édes kis világnakA tündére volnál,Jóságos tündérünk,A mi magyar vérünk, a mi tisztább vérünk.Talán soká, egyszer az lesz ez a fajta,Amivé ez a szent, buja föld akarta

798

S akarja szent, termõ tavaszokkor tenni:Fogunk mi még hinni, fogunk mi szeretniS nótás, szent asszonyról fog szólni az ének:Valánk egy idõben bús, fáradt szegényekS jött közénk egy asszony,� Soha igazabbat, soha jobbat, szebbet! �Oh, be nagyon kellett,Oh, be nagyon kellett ez a csoda�asszony,Hogy ebbõl a földbõl életet fakasszonS magyar legyen értünk,Szépséges nagyasszony,Mi szent magyar vérünk, a mi tisztább vérünk:Ha itt több lesz a vér, ha itt több lesz a hit,Teáltalad élünk,Ezer év mulva is Terólad mesélünk!...

1903. március 31

ÚTI NÓTA

Ugy járok az azúr parton,Mint királyfi... Azaz pardon:Mint új rangu magyar báró,Pénzözönben, fényözönbenNyakig járó.

Meg is ismer tán a tenger:Sápadt ember, álom ember,A vagyona néhány nótaS ez is nyomja egy bizonyosIdõ óta.

Így van, így van... Ezt se költöm...Odahaza, magyar földönKelletlen a régi fajta,Új tábor van rangra, pénzre,Könyvre, dalra...

Ki itt jár az azúr parton,Azt sem tudja, merre tartson,Nem új magyar s nem is báró:Régi magyar, ennélfogvaVilág�járó...

1904. október 20

799

BOLDOG ÖRVÉNY

Valaki (szeme lélekbontó)Kérdett valamit s így feleltem:� Ez a pánteon akkor épült,Mikor örvényben élt a lelkem,Amikor még deszka�királynõkKoronázták meg minden álmom...Ne féljen, édes, nem lesz többéIlyen bolond véráradásom.Nem kerüli lelkem az örvénytMa sem, ha a vágy odavonja,Minden csatázó léleknek vanEgy masztiksz�szagu panteonja,De az enyém nehéz, vasajtós,Vashomlokára odavésve:Meg nem nyilik, mert becsapódottValamikor, anno: Irénke...

Valaki (szeme könnyet ontó)Sóhajtva, búsan ennyit mondott:

� Maguk hozzánk akkor kerülnek,Ha már nem vadak, nem bolondok...Amíg örvénybe tudnak szállni,Hiába intünk mi utánuk,Deszkakirálynõk koronájátRagyogja be a legszebb álmuk.Amikor már reánk kerül sor,Pogány, lázongó vérük lomha,Mindegyiküknek megtelt immárA maga kisded panteonja...

... Mért rabolnak ott meg bennünket?Mért szomjasak ott annyi vérre?� Oh, boldog örvény!... Maga ott jártValamikor... Boldog Irénke...

1904. november 17

800

A CÁRI ÁGYÚ FILOZOFÁL*

A dolog nagyon egyszerû,Nekünk egy bölcs úr így beszélte:»A cári ágyú bús nagyon,Mert Napkeleten szégyen érte.Máskor, ha szólt, rengett a Föld,És gõgösen zúgott a Néva,Most, ha bömböl, leszegezikS ki is kacagják néha�néha.A cári ágyú így dohog:� Mért visztek engem Napkeletre?Az orosz ágyúnak ma márCsak itthon van ereje, kedve,Gyujtsatok a szívembe itt,Hol a céltábla nem japáni,Próbálgassátok sûrüen:Meglássátok, fogok találni!...

»�y.«

Budapesti Napló, 1905. január 22

NOÉ BÁRKÁJA**

Volt egyszer egy hajó,Tarka népû bárka,Szél�bali özönvízOmlott, csapott rája �Mokra s kuruc mennykõTüzét mind ráhordta,Noé bárkájánakCímezte, csufolta.

Hajh, hajh! Hol e hajó?Tréfás kedvû átok:Most a bal�vizekenKeres Ararátot.A régi bárkánakFérgesét kiszedteS még tarkább sereggelSzáguld vad vizekre.

* Bizonyosra vehetõ, hogy e vers Adytól van. A gõgösen zúgott a Néva nagyonadysan hangzik s a cím is Ady�gyanús. A célzások az orosz�japán háborúras az oroszországi belsõ zavarokra vonatkoznak.** Ez a vers is ugyanazzal a betûjelzéssel jelent meg, mint az elõzõ s mindenvalószínûség szerint Ady�vers. A célzások a zagyva összetételû elvtelen koalícióraés Kossuth Ferencre vonatkoznak.

801

Negyvennyolcas tigrisÉs disszidens fóka,Éjszakai bagolyÉs nemzeti róka,Szárnyaló turulokÉs csökönyös rákok,Ilyen Noé�bárkátTán Noé se látott.

Rajt' a szõlõ�tõ is,Negyvennyolcas tõke,(Régi, nemes nektártKapunk�e még tõle?)Kossuth�Noé visziVadvizeken át is,Hajh, de kár, hogy visziA filoxerát is.

»�y.«

Budapesti Napló, 1905. január 25

A MÁRCIUSI VÉNEKHEZ

Nagy, lelketlen hûhótokonLegyen eggyel több ének:Ím, itt a dal, ím, itt a dal,Oh, márciusi vének.

Nos, agg rímek, feszüljetekSemmiséges magasra:Ki gondol itt, ki gondol ittBecsületes tavaszra?

Volt itt tavasz valamikor,Itt egyszer tüzek égtek,Nem éltek itt, nem éltek ittÖrökkön bárgyu vének.

Vörös volt itt a büszke szín,Tüzes, magyar sugárzás,Forradalom, forradalom,Bíboros eszme�párzás.

Új mámoroknak tûz�leveVolt, amit akkor ittak,Ti pocsolyát, ti pocsolyát,Vén márciusi ifjak.

802

A trágyadombon nyit virág,Korhadt fát gyújt a szikra,Itt csupa mult, itt csupa multA lelkek álma, titka.

Vén, álmos kenyér�bakterekKántálnak itt az éjbenÉs álmosan és álmosanZendül a bamba éljen.

Senki sem tudja, mit akar,Mit akarhat, mit várhat.Ki érti itt, ki érti ittA tavaszi csodákat?

Törjetek ránk, vad ifjuság,Cikkázó csoda�rémek,Reszkessenek, reszkessenekA márciusi vének.

Kérõdzni lomhán, nyálasan,Ez tán az ökrök dolga,Ha nincs magunknak tavaszunk,Pusztuljunk a pokolba.

1905. március 15

A TARKA BLÚZ

Télen a büszkeNyári leányok,Hideg leányokNyomába ûznekEngem az álmok.Hiába hívnakA forró, csúnya,Téli leányok.Csóktalan ajkkalEgyedül járok,Muló Májustól,Nyiló Májusig,Csókok haváig.Vágyva, keresveEgyedül járok.És jõ a Május,A tarka blúzos,Világos blúzosMájus jõ egyreÉs én hiába

803

Várok a szebbre,Mert szépek egyigMájusi blúzban.Május: a végzet,A téli leányMind nyári leányS mind, mind Igézet.És rám se néznek.Nekem hidegek,Másoknak forrók,Másoknak szépek.(Oh, másoké eSzép, tarka blúzos,Kegyetlen Május,Oh, másoké eSzép, tarka blúzosSzerelmes Élet,Nagyszerü Élet...)

1905. május 7

HENRIK ÚR LOVAGOL

Heine sírjánál ma éjfélkorFehér paripa nyihog,Zörgõ csontos gazdáját várja:Henrik úr lovagolni fog.

Páris felett száll. Csörgõ sapkás,Szent Páris kacag és mulat,Mint akkor, amikor temettékVitézlõ Henrik urat.

Vágtat némán jó Heine Henrik,Tetszik neki a dolog,Rossz gerincével táncokat lejtÉs Párisra lemosolyog.

Dalokat hall és könnyeket sejt,Lány hull ifjú karjaibaS viszi tovább Henrik úr vázátA hófehér paripa.

Keserû levében a vén FöldNo, lám, most is úgy forog,Miként ezelõtt ötven évvelÉs Heine Henrik mosolyog.

804

A nap lemegy és feljön ismét,A lángész most is nagy szamár,Õsz után rendszerint a tél jönÉs a tavaszra nyár.

Csalnak a nõk ma is, mint máskorS mi férfiak is csalunkÉs mégis legnagyobb erényünk,Hogy szeretünk és meghalunk.

A Rang s a Pénz ma is csak bárgyúÉs hinni ma is bajos,Parfümöt még Nietzsche sem izzadtS a tömeg ma sem illatos.

Egész világot benyargalja.Egy óra. Tovább nem mehet.De Germániát elkerülteS nem látott németeket.

Leszáll a fehér paripáról,Fáradt szegény Henrik úr,Áttekint a Zola sírjáraÉs hull a könnye, hullva hull.

Se nem pogány, se nem keresztyén,Ma is csak kerge a világ.»Szunnyadjunk még vagy ötven évig,Aludjunk. Jó éjszakát.«

Üreges szemét veti búsanS átnéz országok felett:»Milyen szép lehet Németország,Milyen nagy és nemes lehet.«

»Várnak reám. Hívnak. SzeretnekÉs dalolják minden dalom...«Egy óra. Ásít koszorútlanÉs kacag a sírhalom.

Budapesti Napló, 1906. február 16

805

(MEDVE) MIKLÓSNAK � BANDI

Jó lesz, ugye, hogyha nem írokE rímes könyvbe még új rímet, sokat?Ugy�e, mi ketten értjük egymást:Fáradtak, könnyesek, jók, bolondosak?Megöltünk ezer bús nótát már.Megölni való lesz még áldozat?Sorsunk nézzük, ha egymást nézzük mi:Fáradtak, könnyesek, jók, bolondosak.Ugy�e, megtartjuk mi majd egymást,Ha nem irok s nem ölök már dalt,Csak alszom mélyen, mosolygón sokat.

Kolozsvár, 1906. március

MEDVE MIKLÓSNÉNAK

Ezek a Halál ritmusáraKészült, nyugtalan dalok:Magának, Paula, ezeknélVígabbakat akarok.Nagy, eleven, pogány nótákatVagy boldogan csendeseket:Szeretném boldognak látni,Akiket szeretek.

Kolozsvár, 1906. március

A PÉNZ

I.

ÚJ HELÉNACécile, ballagj csak velem:Börtön vár és szerelem.

Bús szíved másért eped:Mindegy. Én megvettelek.

Kalitkád ékes csoda:Másé nem leszel soha.

Nem csókol meg soha más:Való leszek s látomás.

806

Cécile, ballagj csak velem:Börtön vár és szerelem.

II.

LÁBÁN HÍVÁSAÓhajt az álmom s eltûr a testem,Sok juhu Lábán,Lipótvárosnak leánya Pesten.

Külömb vagyok én sok hiu másnál:Gyere, rút Lábán,Melegem ágyán sohase fáznál.

Én megbocsátom csúnya növésed:Sok juhu Lábán,Mert sok a juhod, mert sok a pénzed.

Nagy, új szerelmi tüzekkel várlak:Gyere, rút Lábán,Sok a te pénzed: nagyon kívánlak.

Budapesti Napló, 1906. március 25

INTERMEZZO

Ezer dalnak szent Viselõse,Új érzések bolondos hõse:Megállok. Lehajtom fejemS rívó kacajjal kérdezem:Kinek, minek, meddig, mivégre?Szakadjon itt meg. A Pénz éhe,Épp ez a nagy kín fojtogat.Tûrtem, vártam én már sokat.Nincs ennek semmi büszke célja,Csak épp, hogy lázas voltam néha.A nagy láz sok mindent akarS az ember gyarló és � magyar.Másoknak nõ a kedve, hája.Enyém: a vágyak gyehennája.Agg szívem gyötrelemben égS amit elért, már � nem elég.Pénzt, csókot, hírt, semmit sem bírni?Miért errõl még dalt is írni?Beteg vagyok. Kínok, dalok.És unom már. Én meghalok.

Budapesti Napló, 1906. április 15

807

KLEOPÁTRA HÍVÁSA

Rólad álmodom:Kincses szerelem sátra.Légy védõ asszonyom,Óh, Kleopátra.

Kösöntyûd aranyS én kiállok a gátra.Légy védõ asszonyom,Óh, Kleopátra.

Léda elûzneS nem vagyok bátrak bátra.Légy védõ asszonyom,Óh, Kleopátra.

Megyek bízóanS nem nézek soha hátra:Légy védõ asszonyom,Óh, Kleopátra.

Budapesti Napló, 1906. május 6

FARSANG A DUNA�TÁJON

Brahma, Jézus, Allah, MózesS az egész szentséges holmiLepotyogtak a SionrólÉs eljöttek Hunniába farsangolni.

A Tátra is csörgõ sapkátCsapott, ime, vén fejéreS a külön magyar TeremtõPojácának kiöltözve áll az élre.

Minden móka. S egye fene,Kit búsítnak csalfa gondok.Igy van ez jól. HunniábanFarsangolnak az istenek s a bolondok.

Hunniának fáj a tréfa?Kedves ország, sohse fájjon,Éljen, éljen a bolondság.Farsang van most, nagy farsang a Duna�tájon.

PárizsBudapesti Napló, 1907. január 20

808

KÖSZVÉNY�ORSZÁG MÁRCIUSA

Március�Isten keresésreIndít ma minden friss szelet:Volt egy ország valaha, régen,Negyvennyolcnak nagy idejébenS ez a szép ország elveszett.

Az élén jártunk a világnak,Micsoda áldott, nagy tusák,Föltört a hunn szívbõl a láva,Mi voltunk a világ JapánjaAkkor s maga az � Ifjuság.

Nép volt az és nem rongyos horda,Az márciusban nem aludt:Sziken nõtt piros csoda�rózsa.Bámult is a vén Európa.Rómák lettek a hunn faluk.

Mennyit tudtunk és mennyit mertünk.Bús egek, hát mi lett velünk?Barmok, akik mindent megszoknak,Helótái puhult latroknak:Ezek vagyunk, ezek leszünk.

Grófok hû nyája, Köszvény�ország,Pupákok, senkik és vakok,Új ifjaink bódítva állnak,Mária�zsoltárt kornyikálnakS lesik az úri abrakot.

Sodomás bölcs, komisz, vén kasznár,Pimasz pap, lelketlen cseléd,Mágnás�úr, zsivány oltja, oltja,Hogy föl ne csapjon nagy�lobogva,A régi március hevét.

Bús Hunnia, podagra�nemzet,Kis Köszvény�ország, baj vagyon:Ma március van. Csúzod óvjad,Húzd magadra a takaródat,Szelek járnak víg hajnalon.

Kossuth népe, Petõfi népe,Ma március van, ha tudod,Ha nem tudod, óh, meg ne kérdezdUrad, bíród, sorsod, köszvényed:Kegyelmes Franz von Kossuthot.

Budapesti Napló, 1907. március 15

809

A PAPOK ISTENE

Én véreim, búsak, szegények,Tudom én azt, hogy kell az ének,Kell a zsoltár, kell a fohász,Kell a hit, de ne higyjetekSoha a papok istenének.

Tõle jött minden kénes átkunk,Sok meg nem hallott imádságunk,Földi poklunk, õs kárhozás,Szolga�voltunk, szegény sorunkÉs hogy mi még mindég csak � várunk.

Ne dõljünk a szent Kába�kõre,Várjon égi csodát a dõre.Nekünk az élet a malaszt,A mi üdvünk a változás,A mi imánk: mindig elõre.

Én véreim, búsak, szegények,Tudom én azt, hogy kell az ének,Kell a zsoltár, kell a fohász,Kell a hit, de ne higyjetekSoha a papok istenének.

Népszava, 1907. április 24

A LEGJOBB CSÓKOK

Nem búsulok én Ilka után,Utca adta és visszavette.Emlékezem: csóknál az utcátIlka mindig jobban szerette.

Ilka az utca leánya volt,Aki gyorsan, szívesen hódolt,De régi, csókos korszakombanIlka mégis legjobban csókolt.

Csók és élet nem komoly dolog,De én fázom mindig miatta.Csók és élet: mikor pénzem volt,Legjobb csókjait akkor adta.

Páris, május 3Budapesti Napló, 1907. május 5

810

HÁBOROG A SÍR

Háborog az ezeréves sír,Hunnia, ez a sóhaj�bánya,Háborog és bús halottjaitKihányja.

Millió fehér csont meséli,Mit tettek a párducos õsök,Hogy itt mennyi kín, bú, mennyi vérEsõzött.

Ebben a szomorú országbanMinden tisztes gondolat: átokS hulljon véresen, bûnös urak,Reátok.

Vakuljatok meg, ne lássátokA bosszút és a temetõket,A Dávid szent parittyáivalJövõket.

Szolgasereget, udvarnépet,Gyüjtsetek koncra, úri hitben.Kit ámíttok, az sincs veletek:Az Isten.

Az Isten, akihez szegõdtökS a levegõ: bosszúra válhat.Sorsotok: epe, vad gyûlölet,Utálat.

Óra ütött, betelt a mérték,Most kezdjük az új ezer évet:Grófok, latrok, már tátong a sírFelétek.

Népszava, 1907. július 7

ZIKCENE, ZAKCENE, SATÖBBI

Rossz szívem és százszor rossz véremDobog, zuhog, mindig fehéren.

Dobog, zuhog, egy kicsit kábaÉs vár valamit mindhiába.

Várja a nagy, nagy, nagy idõket,Várja az új, királyi nõket.

811

Ami szépség van, ami álom,Azt mind, azt mind náluk találom.

Zikcene, zakcene, félek,Övék a sors, a nõ, az élet.

Budapesti Napló, 1907. augusztus 25

UTAZÁS A MÚLTBAN

Hadd idézgessék õk a Multat,Mulassanak a nyomorultak.

Ahol a föld mi vérünk issza,Szekerezzünk a Multba vissza.

Fussunk velük targoncán ülve,Bús emlékekre felkészülve.

Mióta õk éltek és voltak,Mindig minket ûztek, gyilkoltak.

Csak menjünk, hogyha õk akarják,Járjuk a Mult vén birodalmát.

Gyalázott pór szüzek holttestén,Százszor elszántott koldusmesgyén.

Fájdalom�csúcson, bánat�völgyön,A fölfalatott Dózsa Györgyön.

Jobbágy ifjún vagy banyán által,Menjünk, urak, minket nem átall.

Fölmutatjuk � sírjukból intnek �Szomorú mártir�õseinket.

Mióta csak éltünk és lettünk,Ti éltetek és mi szenvedtünk.

Menjünk, urak, vissza a Multba,Ti akarjátok újra, újra.

Mi késni a Multban se késünk.Egy biztos: a mi nagy ütésünk.

Népszava, 1907. szeptember 22

812

AZ ELÛZÖTT KÖNNY

Dacos arccal, száraz szemekkelNézni be a világba könnyebb,Nékünk volt egy hazug barátunkS elûztük: a Könnyet.

Ugy�e jó volt, amíg mi sírtunk?Nyugodt volt a nagyúri asztal.Minket pedig tápláltak szépenPappal és malaszttal.

Bérenc a Könny és mi elûztükS hogy elûztük, azóta látunk,Oh, Könny, te emberdüh�sikkasztó,Áruló barátunk.

Nem akarunk olcsón enyhülni,Nem akarunk mi elcsittulni,Könnynél a vér százszor, ezerszerSzebben tud hullni.

Nagy idõk érkeznek, fölöttünkKészülõ, nagy harcok dörögnek.Nem kell a Könny. Ugy�e, testvérek,Mi nem sírunk többet?

Népszava, 1907. november 3

EGY MEGTALÁLT KÖNYV

Zsibbadt sokáig olvasatlanul(Inni, vadászni sokkal könnyebbMagyar kastélyban) s végül kidobtákBûnöknek bûnösét: a könyvet.

Jó könyv volt: elmés, szép Voltaire�kötet:Nagy rombolások szent harctevõje.(Egykoron volt még a magyar úrnakTisztessége és agyvelõje.)

Ma már a kastély únja a betût,Retteg a könyvtõl s hunn trágyadombokVárják Voltairetõl egészen máig,Aki könyvekben nagyot mondott.

813

S a trágyadombnál elment valaki,Egy szennyes zubbony, egy éhes elmeS Isten bárányát, Voltaire ó könyvét,A trágyadombról fölemelte.

Belenézett és megdördült az ég,Dühtõl gyultak föl bús, izzadt orcák,Hajh, fázni fog még e könyvtõl, tûztõlA papos, úri Magyarország.

Népszava, 1907. december 22

RÉVÉSZ BÉLÁNAK

Az éjszakán, nagy hangszerünkön,Várva, remegve feszül a húr.Sugdosódnak az éji manók:Hol a karmester úr?

Bús emberek éji csapatjaVár... a sok gethes hangulat.Választ kérünk, meddig várjuk mégA karmester urat?

1906.�1907. évekbõl

AZ ÉLET VÕLEGÉNYEI

Mi nem vagyunk ifjak, se vének:Az Élet võlegényei vagyunk.Oda se nézünk ezer évnek,Dacos és keserû võlegények.

Tudjuk, hogy nem hiába várunk:Az Élet võlegényei vagyunk.Keblet, hitet nyiltan kitárunk:Mienk lesz a mi szép mátka�párunk.

És ha ezerszer meg kell halnunk?Az Élet võlegényei vagyunk.S ha ezerszer kell hitet vallnunk?Mégis meglesz a mi lakodalmunk.

Népszava, 1908. 11. sz.

814

KACAG A FÖLD

Nagyot kacag tavaszkor a Föld,Ha kitelelt, földetlen gazdák,Gazdagok gazdái, magyarok,Ekéiket beleakasztják.

Nagyot kacag tavaszkor a Föld,Nagyúrtól, paptól így tanulta:Milyen jó bolond is a paraszt,Új tavaszkor robotol újra.

Nagyot kacag tavaszkor a Föld:Ezer úrnak kell a kincs télreS ezer éve ezért robotolSok�sok millió cseléd�féle.

Népszava, 1908. március 8

AZ ÚJ HITVALLÁS

Ahogyan azt kevesen járják,Én megjártam becsületesenTarkult eszmék Kálváriáját.

S már ott tartok, ahol elhagynakÖnzõ, utas, bolond ideákS nem kivánok semmit � magamnak.

Már nem súgom, immár kiáltom:Uj táborok, jõjve jõjjetek.Gyõzelmetek hallva: megáldom.

Népszava, 1908. május 10

FÖLDRENGÉS ELÕTT

Testvéreim, reánk most az IdõbõlVészes csodák, gyönyörû napok hullnak.Emeljétek föl az arcotokat,Most, most, mikor a bajok sokasulnak.

Ingnak a házak, menjünk az utcára,Ott zúg a Sors s táncos vér�jelek intnek.Amink van, vigyük az utcára ki:A rongyainkat és a sebeinket.

815

A rongyainkat és sebeinket,Bús szemeink évezred�törte fényét,Kemény öklünket, igazunk, hitünk,Forró, varas szánk bosszúlihegését.

Karddal, korbáccsal, ónnal, lópatávalHa jönnek, álljunk, most végre megálljunk.Nyög, reng a Föld, rosszabbul nem lehet,Nekünk semmink sincs, hátunkon a házunk.

Reng a Föld és vadul ölet az úr�had.Rengjen a föld s a dölyfös had ölessen.És mégis más lesz a magyar világ,Az utcákon már a Jövendõ lebben.

Testvéreim, megmart, szegény szivünketRakjuk rá izzadt, büszke homlokunkra,Vagy bércet szül vagy mély sírt most a Föld:Földrengés lesz, legyen talpon az utca!

Népszava, 1908 október. 4

BARNA ÉG ALATT

Nyáron hirtelen barnaságJön néha valahonnan.Csupa nagy gyász a Föld s az ÉgS a szívem félve, reszketõnTéli tempókra dobban.

Szapulva hull hideg esõ,Csepegõ, furcsa árnyak,Apró, fagyos, téli manókRedõs, forró homlokomonNagy próba�táncot járnak.

Ilyenkor mindent jól tudok,Kegyetlenül, sötéten,Hidegen látom sorsomat,Célomat s balga végemetOtt fönn a felhõs Égen.

Barnán, felhõsen néz a nyárReám, szegény balograS itt van már a homlokomonKorán�kötötten, fagyosanA tél jégvirág�csokra.

816

Virágos, szegény homlokomMögött mély, barna eszmékS egy szörnyû gondolat�verem,Megsiklanak a lábaimS már mintha esnék, esnék.

Vasárnapi Újság, 1909, 3. sz.

A KÉTSÉGBEESÉS DALA

Mit eddig kaptunk Scythiától,Halálnak sok, életnek kevés.Bajtársaink, most jön a java:A kétségbeesés.

Most már nem kell komédiázni,Langyos cselekvés, menj tovább,Csináljuk kissé komolyabbanEzt a komédiát.

Meg akarnak fojtani minket?Járjunk a gyilkosok elõtt.Raktáron néha mi is tartunkEgy kis szívet s velõt.

Csacsik, hogy hozzák ezt a dolgot:Zsandárt küldnek ránk ittasan.Coki, nagyúr, az én fajtámnakLesz és igaza van.

Népszava, 1909. március 7

BOLDIZSÁRNAK

Úgy szerettél, amilyen voltam,E nagy Krisztus�hasonlóságod,Hajh, titkon, sokszor kicsufultam.

Anyák és bölcsek így szeretnek.S hogy mint az anyám úgy szerettél,Mondhatnék�e bánóbbat, szebbet?

S mondhatnék többet vallomásnak:Én gyermeknek, jónak születtem,Csak az Élet lovalt be másnak.

Páris, 1909. április 25(Kollányi Boldizsárnak, a Holnap II. szerkesztõjének,Az Illés szekerén dedikációja.)

817

EMLÉKSOROK A HOLNAP II�BE

Megáldott, kinek asszonya jó,S az is, kinek rossz asszonya van,De asszonnyal és asszony nélkülAsszony�vágyó szegény emberBal és boldogtalan.

Budapest, 1909. június 16[Dedikáció, Erdélyi Hírlap (Arad) 1925. február 1.]A versnek egy olyan változatát is ismerjük, amelybena második sor S az is szavai helyett Boldog álls a negyedik sor Asszony�vágyó kezdete helyettAsszony�váró van.

LUKÁCS HUGÓNAK:

Nem illedelmes a mi életünk,De így indultunk, tehát így megyünk.Buta másokként élni nem tudunk,Tehát: hozzájuk nem hasonlitunk.Békét magunknak s másnak nem hagyunk,Tehát: sebzettek mindig mi vagyunk.Jogunk van hinni rangot, istenit,Tehát: rajtunk már zuhany se segit.Nagy önszerelmû balga istenek,Tehát: meghalunk mint kóbor ebek.

Kolozsvár, 1909. június vagy júliusÚjság, 1932. szeptember 25

PÁRIS MENEKÜL ELÕLEM

Inog minden s én botorkálónLépek a ködbe, hóba, fagybaS valaki menekül elõlemS mintha néha visszakacagna.

Jaj, hiszen ez szent�maga Páris,Mely most elõlem kacagva fut, szállS amit én kapkodva elérek:Hideg zsivaj és fagyos utcák.

S a kacagás is egyre halkabbÉs én egyre gyávábban lépek:Elõttem nagy sírok tárulnak,Vörös ölûek, szörnyü mélyek.

818

Már lábaimnak nincs hol állni,Már fejemet senki se fogja.Már nem tudom, hogy melyik percbenZuhanok le megtántorodva.

Páris, 1910 .január végeVörös Lobogó, 1919. január 31

ENGEM FÉLIG SZERETTEK

Még egy kis felednivalóm vanS csak addig fognak tudni rólam,Míg ezt az egyet is lerázom:Engem mindig félig szerettek.

Nekem nincs semmi tartozásom,Könnyû lehet az elmúlásom,Engem mindig félig szerettekS ezért nem jár emlék, se hála.

Engem mindig félig szerettek,Van jogom, hogy gonosz lehessekS úgy haljak meg, hogy nagyon fájjon,Kik szivüket úgy óvták tõlem.

Ez az egyetlen tartozásomS ezt az egyet játszva lerázom.Engem mindig félig szerettekS én nem szerettem senkit, senkit.

Páris, 1910. január végeVörös Lobogó, 1919. január 31

LÁNYOS ANYA IZENETE

Jöhetsz, siess, leáldozóra botlottA híres nyári nap,Holnap, ha akarod, szeretlekBüszkén egy lány miatt.Tizenöt évig rejtegettem,Csúfoltam is a nagy valót,Nem váltott meg a házasságos,Férjes és lanyha csók.Tegnap fojtogatott a nyáréj,LeskõdtemS a szomszéd szoba,Kis lányomé,

819

Könnysóhajos volt.Álmatlan ostobaLevelet írt az én kis lányom,A kis fehér, édes szamárS egy piros arcú, kis diák úrMilyen boldog ma már.Én nem mertem,Én sohse mertemS a csók várni nem szokott,Gyere, mert temet már a lányomS csókolni nem fogok.Jöhetsz, siess,Leáldozóra botlottA híres nyári nap �Holnap, ha akarod, szeretlekBüszkén egy lány miatt.

Híd, 1940. október 18Medgyaszay Vilma emlékezéseibõl.A vers kabaréversnek készült, de nem került mûsorra.

RÉVÉSZ BÉLÁNAK

A Minden�Titkok titkaTalán az Éj, hol ittaBorát a torkunk,Szépségét a lelkünk,Hol együtt loholtunkS hol egymásra leltünk.

Révésznek � Ady, Bpest, 1911. jan. 9.,dedikáció A Minden titkok versei�hez

ITT A NAGY HARC

Tavasz van és a lázadókatImádta mindig az élet, a láz.Jaj annak a magyar hajónak,Mely olcsón és mindent elmagyaráz:Jaj százszor a megbocsátónak.

Engesztelhetlenül úgy fussonMinden bilincselt, bántott, bús magyarHajója, hogy büszkén eljussonVíg partra, melyet tört szíve javallPerlõinket perlõ nagy jusson.

820

Hiszen õk már úgyis inognak,Már küldik a kegyes üzenetet,Nagy harcba fogni úgyse fognakEzek a zagyva úri seregek,Rablói száz elrablott jognak.

Trónjukon már vitázva ülnekS már nem kacagják gõggel a tavaszt.Persze hogy meg nem szelídülnek,Werbõczi fajától ki várja azt?Eddig csak zsandárokat küldtek.

De vér serked bõrük�alatta,Itt a tavasz, hol panaszkodnak is,Jön az úri, bosszús »ebadta«,Jön a prédikáció, mely hamisS jön a mi bosszús vágyunk�adta.

No, végre hát, õk védekeznek,A hóhérok, akiknek lelke sincs,Adván módját amaznak s eznek,Lóg hangosan róluk a vén bilincs:Ok, félõk, legtöbbet vétkeznek.

Tavasz van, ezerszer pusztuljonMinden alkuvás, minden habozásÉs ezerszer egymásra hulljonMinden régiség és minden szokás:Most már nincs, hogy ki elõl bujjon.

Ez a magyar teljesedettség:Itt a tavasz és itt a diadal,Minden hitetlenség betegség.És magyarul sokszor szent az a dal:Itt a nagy harc, hát tessék, tessék.

Népszava�melléklet, 1911. május 1

»ADÁNAK«

Halkult, rejtõ és becézõ szavak,Ti akkor is mellette lesztek,Midõn gazdátoknak már nem szabad.

Nyugtassátok és ölelgessétekÉrintés nélkül, mint a sóhaj,De mámoritóan, mint a vétek.

821

Amikor majd nem is gondol rátok,Szegény gazdátok fojtott álmátÁlmaiba bemuzsikáljátok.

S a szíve majd riadtan megremegÉs szemeibe kapcsolódnakNagy távolból a leghivebb szemek.

Budapest, 1912Pesti Napló, 1933. december 24

BE GYÖNYÖRÛ TAVASZ�ÉJJEL

Akár erre, akár arra,(Be gyönyörû tavasz�éjjel)Csak szívünkben fölkavarvaMehetünk,Akár erre, akár arra.

Vagy ezt mondod, vagy azt mondod,(Be gyönyörû tavasz�éjjel)Be fájnának most a gondok.Jól vigyázz.Vagy ezt mondod, vagy azt mondod.

Ha szeretsz, ha nem szeretsz még,(Be gyönyörû tavasz�éjjel)Én szeretni úgy szeretnékValakit,Ha szeretsz, ha nem szeretsz még.

Talán igen, vagy talán nem.(Be gyönyörû tavasz�éjjel)Reszketve szólok, hogy: ámen,Legyen úgy,Talán igen, vagy talán nem.

1913Nyugat, 1919. február 16. március 1. sz.

822

A KURUC HALÁLA

Ha a vitéz megkopikÉs ha rongyos rajta a ködmön,Vitézzé válik legott,Hogyha megint a régi köd jön.Be szép ködök, be szép idõkValának akkorS a béna aggkorMilyen vidáman emlékezik.

Ha labanc lesz a kuruc,Hogy tud mosolyogni magában,Igy szól: kuruc a karom,Hát hadd legyen labanc a lábam.Be szép ködök, be szép idõkValának akkorS a béna aggkorMilyen vidáman emlékezik.

Ha rokkant már a vitézS készülget a csúnya halálra,Megdörzsöli a szemétS hunyorgat ravaszul a bálra:Be szép ködök, be szép idõkValának akkorS a béna aggkorMilyen vidáman emlékezik.

1913.Nyugat, 1919. február 16. március 1. sz.

EGY NAPLÓ KEZDETEMondjuk: január huszonkilencedik napján

Rend, félelem, szanatórium,Elmaradt csókok s duplával ígértek:Értek�e valamit s mennyit értek?

Ma verseket írtam: kelletettS így írtam a verseket már régóta,Mert olcsó a nótás és a nóta.

Bocsánat: jött négy�öt s több levélS kik írták tegnap, arra nem gondoltak:Mi volt nekem a Tegnap és Holnap.

823

Este: hazug, jó és szép szökés.Barátok, kik jó szóval megadnakAmit a nõk tettként megtagadnak.

Nyugat, 1914. február 1

LEGENDA AZ ÚR�ZSIVÁNYRÓL

Nagy, száraz testét föltaszítja,Melyben beteg ingerek élnek.Fajtája és lakája romlottS hozsánnát zeng neki:Ez a Férfiú, ez a szittya.

Így találta meg ez a nemzetMindig a maga megváltóját,Így: vesztve önös hóbortokbaFelejtette magátS élt mindig úgy, mint másnak tetszett.

Kár, kár, de talán kiheverjük:Kihevertünk sok martalócot:Van valami ebben a földben,Mi mégis összekötS az úr�zsiványt majd együtt verjük.

Most áll, ágál, prüszköl, parancsolS táborunk új, szedett és félénkS hogy ez a Jövõ, õ nem látja:Oh, hályogos szemek,Kikben a Mult lõréket pancsol.

��������������������������

Nagy, száraz testét föltaszítjaÉs ez a gémberedett ország,Míg a maga erejéhez jut,Egy csöppet hisz nekiS aztán � hólyag volt � fölhasítja.

Világ, 1914. február 22

824

FÉNYLIK A TENGER

Sohse hittem, hogy dolgainkatRossz szemével igazán látja,Mégis:Beszéljen a Gondviseléssel,Ha a Gondviselés barátja.

A Gondviselés okos istenS talán õt is gonddal cipelte.Mégis:Viseli annak is a gondját,Aki minden bentrõl kiverve.

A Gondviselés még hinárzikLovas lábainak alatta,MégisMár hangzik az õs�új kiáltás:Üdvözlégy thalatta, thalatta.

A tenger, a milliók lelke,Már melegen fénylik elõttünk,MégisÕ régi�bután hadonászikS mosolyogja Dózsa�elõdünk.

Õrültje a Gondviselésnek,Semmit se bír már tisztán látni,Mégis,Ha szánjuk is, kímélnünk nem kell:Rosszabb nem jön nála, akárki.

Hogy fog õ még alkura lépniUtáltak és féltek hadával,MégisA Gondviselés elpártolniTõle, a dühödttõl, nem átall.

Keseredten miként bámulhat,Rossz szemei miként merednek:Mégis,Ha tíz életet tízszer élne,Jön, itt van már tenger eretnek.

Világ, 1914. június 7

825

ZUBOLY (BÁNYAI ELEMÉR)EMLÉKTÁBLÁJÁRA

Zuboly, nézz bennünket!Te szabad hajdúságodS halálos nagypéntekedÉl tovább és lüktetEreinkben, valónkbanS mikép te mondtad: Jól van.

1915. vagy �16.�bólNyugat, 1919 február 16. március 1. sz.

JÁTÉK A SORSSAL

Bekötöttem a szemedÉs most találj hát meg, Sors:Húnyósdi, buvósdiMásképpen nem lehet,Nem lehet és nem lehet.

Lenyelem csábos szavadÉs hiába beszélsz, Sors,Kurjongni, kiáltniMár régen nem szabad,Nem szabad és nem szabad.

Én tudom és jól tudom,Hogy engem is célzolsz, Sors,Kapósdi, futósdi:Utamat befutomS állok a kereszt�uton.

(Ha labda is vagyok,De a játékbólKi lehet állni.)

Világ, 1916. július 15

ÁTKOZOTT A GONDOLAT

Óh, átkozott a csúf Gondolat,Szörnyû szépsége az Embernek,Kit most nagyszerûen levernekBûnei.

826

Óh, Ember, aki senki se vagy,Mért akarsz még te senkibb lenni,Rabolni, ölni s enni s enniMért akarsz?

Óh, Ember, gondolj csak egy kicsitVagy egy nagyot voltodnak vesztén,Zsidó vagy Alláh�s vagy keresztyén:Lakolál.

Óh, Ember, jönnek a bajokÉs te csupán ostoba voltálS ledõl bizony most minden oltár,Ami volt.

(Jaj, be baj, jaj, be nagy�nagy kár.)

Világ, 1916. augusztus 6

MINDEN CSAK VOLT

Minden csak volt: ma nincs semmi.Lenni?Kell az ördögnek ma: � lenni.Minden csak volt, ma nincs semmi.

Bilincselten, rabon, zártan,VártamS bús vagyok a mártírságban:Nem ezt vártam rabon, zártan.Vártam jó emberesebbet,SzebbetS hû életem mindig messzebb,Hogy kapjon emberesebbet.

Világ, 1916. augusztus 15

827

DEDIKÁCIÓ:

A Minden�titkok: titkok maradnak �S minden�titok, és: így van rendjén,De jó néha titkot ostromolni,Nagy magunk�ámításba keveredvén.

Milyen titkot ostromlok én most tán?Avagy nincs a titkoknak titka? �:Valaki a szívemen átsétáltS ezt a zokszót akarta, hívta, hívta.

1917. novemberVasárnapi Újság, Kolozsvár, 1924. július 20

SZEGÉNY JÓ FIAIM

Hány tavaszon küldtem bárhonnanNektek a sok hitetõ verset,A Jövõt prédikáltam nektekS most a jelen be másként lobban,Másként gondoltam, szebben, jobban.Jaj, golyózáporba áztattátokÜstökötöket és fejemet.Fejem, fejem, bús felelõs, te,Miért adtál ifjaknak hiteket,Mikor a világ csak hitegetS én nem láttam, hogy a Föld por és rongy.Drágáim, árváim, fiaim, Tik,Kikkel, jaj, hogy most sem lehetek,Hol jártok vén bolond fejemmelS ama nagyszerû kegyelemmel,Hogy a Halált ifjan éritek.Drágáim, árváim, fiaim, Tik,Az Élet csakugyan menekül?Hol jártok, vagytok s kik � éltek � még?

Pesti Napló, 1917. augusztus 12

828

ÉLETRAJZI ADATOK

1877 � November 22-én született a Szilágy megyei Érmindszenten.Apja Ady Lõrinc, anyja Pásztor Mária.

1883 � Öt éven át az elemi iskolát végzi szülõfalujában.

1888 � Gimnáziumi tanulmányainak kezdete a nagykárolyi piaris-táknál, s 1892�ig tanul ott.

1892 � A gimnázium négy felsõ osztályát végzi, és 1896-banérettségizik Zilahon, a Wesselényi Kollégiumban.

1896 � Két éven át megszakításokkal joghallgató Debrecenben ésBudapesten; közben díjnok a temesvári táblánál és egy zilahi ügyvédiirodában.

1898 � Szeptembertõl a következõ év decemberéig újságíróDebrecenben több lapnál.

1899 � Június második felében megjelenik elsõ kötete, a Versek.

1900 � Az év elejétõl 1903 októberéig újságíró Nagyváradon, elõbba kormánypárti Szabadság-nál, majd a Nagyváradi Napló-nál.

1903 � Március elsõ felében elõször megy külföldre: Bécs, Velence.Augusztus második felében megismerkedik Brüll Adéllal (Lédával).Szeptember végén megjelenik a Még egyszer.

1904 � Februártól a következõ év januárjáig elsõ párizsi útja.

1905 � Januártól 1906 júniusáig a Budapesti Napló szerkesztõségébendolgozik.

1906 � Február elején megjelenik az Új versek kötete. Júniustól akövetkezõ év júniusáig második párizsi útja. Szeptembertõlnovemberig földközi�tengeri utat tesz Lédával.

1907 � Júniustól 1908 februárjáig a Budapesti Napló szerkesztõségébendolgozik.

1907 � December végén megjelenik a Vér és arany.

1908 � Január 1-én megindul a Nyugat, melynek kezdettõl fogvamunkatársa. Februártól májusig Érmindszenten és Budapestentartózkodik. Április elején Nagyváradon részt vesz a Holnap irodalmitársaság megalakításában és egy versantológia elõkészítésében.Májustól szeptemberig harmadik párizsi útja. December másodikfelében megjelenik Az Illés szekerén.

1909 � Januártól májusig negyedik párizsi útja. Június végétõlaugusztus elejéig a kolozsvári idegklinikán gyógykezelik. Augusztus9�étõl szeptember közepéig Lédával Rheinfeldenben üdül. Szeptem-ber közepétõl decemberig Érmindszenten és Budapesten él. Decem-ber közepén megjelenik a Szeretném ha szeretnének. Decembertõl akövetkezõ év májusáig ötödik párizsi útja.

829

1910 � Júniusban Budapesten tartózkodik, júliusban és augusztusbanÚjtátrafüreden és a Csorba�tónál pihen. Szeptembertõl a következõév januárjáig Érmindszenten és Budapesten van. Decembertõl a Világmunkatársa; a hónap közepén megjelenik A Minden-Titkok versei.

1911 � Januártól márciusig hatodik párizsi útja. Májusban hetediks egyben utolsó párizsi útja. Júniusban Firenzében és Rómában vanLédával. Júniustól augusztusig Érmindszenten él. Szeptember köze-pén Lédával Prienben és Münchenben. Szeptember végétõla következõ év februárjáig Érmindszenten és Budapesten tartózkodik.

1912 Január végén megjelenik A menekülõ Élet. Február közepétõljúliusig a Városmajor Szanatóriumban gyógykezelik. Áprilisban végle-gesen szakít Lédával. Júliustól decemberig közli a Nyugat a Margitaélni akar címû elbeszélõ költeményét. Õsszel átmenetileg szakít a Világ-gal, és a Népszava munkatársa lesz.

1913 � Márciustól július elejéig a Graz melletti Maria�Grünbengyógykezelik. Március végén megjelenik A magunk szerelme. Júniustóloktóberig Érmindszenten él. Októbertõl a következõ év márciusáigrövid megszakítással Budapesten él. Elõbb a Magyar Király szállodá-ban, majd novembertõl a hûvösvölgyi Park Penzióban lakik. Decem-berben az Új Szent János kórházban, januárban a városligeti ParkSzanatóriumban gyógykezelik.

1914 � Február elején megjelenik a Ki látott engem? Márciusban azAdriai�tengerhez utazik. Március végétõl április elejéig Budapestentartózkodik. Április 23-án Csucsán személyesen is megismerkedikBoncza Bertával (Csinszkával), aki már évek óta levelezett vele. Júniuselején megkéri Csinszka kezét. Június végén részt vesz Nagyváradona Polgári Radikális Párt gyûlésén; itt éri Ferenc Ferdinánd meggyilko-lásának híre. Júliusban és augusztusban menyasszonyával együtt azárvaszék engedélyének megszerzésén fáradozik, mivel Boncza Miklósmegtagadta beleegyezését a házassághoz. Szeptember elsõ felébenBudapesten van, elõször a háború kitörése óta.

1915 � Márciusig Érmindszenten és Csucsán tartózkodik. Március28�án Budapesten tartja eskövõjét Boncza Bertával, miután azárvaszék megadta az engedélyt. A házaspár ettõl fogva Csucsán lakik.Az év õszén és telén Rákosi Jenõ támadássorozatot indít Ady ésa Nyugat többi írója ellen. Decemberben másodszor sorozzák, ésa katonai behívás veszélye fenyegeti.

1916 � Márciustól júniusig Budapesten van, április közepétõl a Város-major Szanatóriumban gyógykezelik.

1917 � Január elején meghal apósa, Boncza Miklós. Május közepétõljúnius közepéig Balatonfüreden pihen Csinszkával. Az év õszénfeleségével Budapestre költözik. November közepén költöznek bea Veres Pálné utca 4. szám alatti lakásukba.

1918 � Június végétõl október végéig Csucsán nyaralnak. Augusztusvégén megjelenik A halottak élén, négy és fél év óta az elsõ verseskötete.(A kötetbõl kimaradt versek 1923-ban Az utolsó hajók címmel jelennekmeg.) Október végén feleségével Budapestre érkezik. November 16-án,

830

súlyos betegen, jelen van a köztársaság kikiáltásán a parlamentben.Ugyanezen napon jelenik meg az utolsó verse, az Üdvözlet a gyõzõnek.November 18-án a Nemzeti Tanács üdvözli betegágyánál.

1919 � Január közepén beszállítják a városligeti Liget Szanatóriumba,s ott január 27�én reggel meghal. Január 29�én temetik a NemzetiMúzeum elõcsarnokából.

ADY ENDRE ÖSSZES VERSEI,SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ � BUDAPEST � 1977 alapján

831

Betûrendes mutató

A »DIES IRAE« . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 591A »NEM TUDOM« . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 674»A BÁNAT DALAI«�BÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 785A BEFALAZOTT DIÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68A BÉKÉS ELTÁVOZÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339A BÉLYEGES SEREG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113A BÖLCSESÉG ÁLDOZÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 494A BOZÓT LEÁNYA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466A BÛNÖK KERTJÉBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 623A CÁRI ÁGYÚ FILOZOFÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800A CIGÁNY VONÓJÁVAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 517A CIVÓDÓ MAGYAR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 298A CSALÓ VITORLÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 650A CSATATÉR HÕSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163A CSILLAG�LOVAS SZEKÉRBÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 660A CSILLAGOK CSILLAGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155A CSODÁK ESZTENDEJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 320A CSODÁK FÖNTJÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 608A CSÓK�CSATATÉR LOVAGJAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226A CSÓKOK ÁTKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37A CSONTVÁZAK KATHEDRÁLISÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . 456A DÁL-KISASSZONYOK NÁSZA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190A DÉLIBÁB ÜZENETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156A DUNA VALLOMÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71A FAJOK CIRKUSZÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 302A FAJTÁM SORSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 571A FAJTÁM TAKARÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 678A FEHÉR CSÖND . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9A FEHÉR KENDÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170A FEHÉR LÓTUSZOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174A FEKETE HÚSVÉT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 555A FEKETE ZONGORA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61A FIAIM SORSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57A FIAM BÖLCSÕJÉNÉL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342A FOGYÓ HOLD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 615A FÖLD ÉBRESZTÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 558A FÖLDI KUNYHÓBAN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 686A FÖL-FÖLDOBOTT KÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195A FÖLTÁMADÁS SZOMORÚSÁGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278A FONTAINEBLEAU�I ERDÕBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163

832

A GARE DE L'EST�EN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32A GAZDAGSÁG ÁLMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88A GRÓFI SZÉRÛN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153A GYÁVA HATALMASOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 480A GYÁVASÁG ISTENESSÉGE. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 666A GYERMEKSÉG ELÉGIÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 512A GYÜLEKEZET SÁTORÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271A HADAK ÚTJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151A HÁGÁR OLTÁRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225A HAJNALOK MADARA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48A HALÁL AUTOMOBILJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60A HALÁL LOVAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169A HALÁL PITVARÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245A HALÁL ROKONA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55A HALÁL: PIRKADAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261A HALÁL�ÁROK TITKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74A HALÁL�TÓ FÖLÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140A HALOTTAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 768A HALOTTAK ÉLÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 584A HARCOK KÉNYSZERÜLTJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 576A HARCUNKAT MEGHARCOLTUK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215A HARMADIK EMELETRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283A HARMINCADIK ANDRÁS�NAP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172A HATALMAS TÉL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 242A HIVALKODÓ EMBER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 593A HÕKÖLÉS NÉPE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 528A HOLD MEGBOCSÁJT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 598A HOLNAP ELÉBE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118A HOLNAPUTÁNI ASSZONYKÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 282A HORTOBÁGY POÉTÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18A HÓSEÁS ÁTKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 509A HOSSZÚ HÁRSFA�SOR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 521A HOTEL�SZOBÁK LAKÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53A HÓVÁR�BÉRCEK ALATT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 230A JÉGCSAP�SZÍVÛ EMBER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173A JELEN HAJÓJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 688A JELEN MUZSIKÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 662A JÉZUSKA TISZTELETÉRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248A JÖVENDÕ FEHÉREI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235A KALOTA PARTJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 629A KARÁCSONY FÉRFI�ÜNNEP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82A KÉK TENGER PARTJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48A KENYÉR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 777A KÉNYSZERÛSÉG FÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 490A KÉTSÉGBEESÉS DALA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 816

833

A KEZDET SIRATÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 695A KEZEK BÁBJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45A KIMÉRÁK ISTENÉHEZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271A KÍSÉRÕ HÁZAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 678A KIÜRÍTETT ÁGYASHÁZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 447A KÖDBE�FÚLT HAJÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55A KÖNNYEK ASSZONYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6A KÖNNYEK ASSZONYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 783A KÖNNYEK HASZNA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233A KRASZNA VÖLGYÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600A KRISZTUSOK MÁRTÍRJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21A KÜRTÖSÖK SZAVA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138A KURUC HALÁLA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 822A LÁPON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 766A LÉDA ARANY�SZOBRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106A LÉDA SZÍVE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14A LEGFÕBB VÁRTA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 549A LEGHASZTALANABB ÁLDOZAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 670A LEGJOBB CSÓKOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 809A LEGJOBB EMBER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181A LEGOKTALANABB SZERELEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 691A LEGSZEBB ESTE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 348A LEGSZENTEBB CSÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150A LELKEDDEL HÁLNI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146A LELKEK TEMETÕJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22A LELKEM KÁNAÁN�MAGVAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 370A LÓ KÉRDEZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 458A LÓRI CSÓKJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227A MA KIEBRUDALTJAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232A MAGUNK SZERELME . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 437A MAGYAR MESSIÁSOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67A MAGYAR TANÍTÓKHOZ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 382A MAGYAR UGARON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25A MAGYAR VIGASSÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137A MÁJUS: SZABAD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 651A MARADANDÓSÁG VÁROSÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176A MÁRCIUSI NAPHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 299A MÁRCIUSI VÉNEKHEZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 801A MARGITA FIA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 414A MÁSIK KETTÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9A MEGABRONCSOZOTT LÉLEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 333A MEGÁTKOZOTT EMBER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293A MEGCSÚFOLT EMBER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 698A MEGHÍVOTT HALÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322A MEGNÕTT ÉLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 596

834

A MEGÕSZÜLT TENGER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 335A MEGSZÉPÍTÕ FÁTUMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 454A MEGUNT CSATAZAJ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 429A MENEKÜLÕ ÉLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 354A MENEKÜLÕ LOVAS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 453A MENTÕ GLÓRIA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216A MESE MEGHALT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43A MESEBELI JÁNOS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 573A MEZÕHEGYESI HÁBORÚ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 479A MI GYERMEKÜNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5A MI HÁBORÚNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 658A MI NÁSZNAGYUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141A MINDEGY ÁTKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 625A MINDENT HURCOLVA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 657A MINDSZENTI TEMETÕBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 306A MOSTI MÁRCIUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 568A MÛHELYBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 756A MULTAK ÁLMÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 730A MULTÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 746A MUSZÁJ�HERKULES . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178A NAGY ÁLOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57A NAGY CETHALHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127A NAGY HÍD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 613A NAGY HINTA�JÁTÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 577A NAGY HITETÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 605A NAGY KÉZ TÖRVÉNYE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116A NAGY PÉNZTÁRNOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85A NAGY POSVÁNYON ÁT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 647A NAGY SZERELEMBÕL... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 744A NAGYRANÕTT KRISZTUSOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 356A NAP RAVASZKODÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289A NÉMA MADARAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95A NÉMULÁS BOSSZÚJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A NINCSEN HIMNUSZA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171A NYÁRI DÉLUTÁNOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76A PAPOK ISTENE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 809A PARASZT NYÁR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167A PATYOLAT ÜZENETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352A PÉNZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 805A PERCEK ARATÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53A PERC�EMBERKÉK UTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 484A PIROS RÓZSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 627A PLATÁN�FA ÁLMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58A PÓCSI MÁRIA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 310A RABBISÁG SORSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 597

835

A RÁKÓCZI VÉN HARANGJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 708A RÉG�HALOTTAK PUSZTÁJÁN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57A RÉGI CSAPSZÉKBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 507A RÉGI ISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 694A RÉGI SEREGLÉSEK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 575A RÉM�MESÉK UHUJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292A RÉMNEK HANGJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 560A RÉMÜLET IMÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 358A ROTHSCHILDÉK PALOTÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182A SÁRBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 793A SÁRGA LÁNG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42A SÁTÁN KEVÉLYE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 338A SION�HEGY ALATT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125A SIRATÓ SIRALMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 563A SORSOM ELLOPÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 319A SZAJNA PARTJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34A SZAMARAS EMBER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 625A SZEMEIM SORSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 678A SZEMEINK UTÓDJAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 534A SZEMEMET CSÓKOLD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106A SZENT LOB . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 674A SZENVEDÉSNÉL TÖBBET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 622A SZÉP HÚSVÉT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 597A SZÉPÍTÕ ÖREGSÉG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 460A SZERELEM EPOSZÁBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 285A SZERELMESEK HOLDJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143A SZERELMETLENSÉG ISTENÉHEZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275A SZÉTSZÓRÓDÁS ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 611A SZÍV KOMÉDIÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161A SZIVÁRVÁNY HALÁLA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219A SZÛZ PILÁTUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 332A TÁBOR�TÛZ MELLETT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 565A TARKA BLÚZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 802A TAVALYI CSELÉDEKHEZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 372A TAVASZI SZÍV . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 617A TAVASZI VIHARBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170A TAVASZNAK ALKONYATA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 360A TÁVOLI SZEKEREK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 336A TE MELEGSÉGED . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141A TÉL ASZTALÁNÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 508A TÉLI MAGYARORSZÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136A TENGER ÁKOMBÁKOMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213A TISZA�PARTON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20A TITOK ARAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 607A TÍZÉVES ÉVA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224

836

A TÓ NEVETETT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12A TÚLSÓ PART. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 448A TÛNÕDÉS CSOLNAKJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 328A TÜRELEM BILINCSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277A TÛZ CSIHOLÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 476A TÛZ MÁRCIUSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373A TÛZ ÜNNEPÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 652A VÁLLAD, A VÁLLAD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 465A VÁR FEHÉR ASSZONYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5A VÁROS LEÁNYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 347A VÁR�ÚR SZEMÉREMÖVE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 334A VÉG UTÁN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 795A VÉN CSAVARGÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 346A VÉN KOMORNYIK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207A VÉRES ZAVAROK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 673A VERSELÕ ASSZONYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184A VESZÉLYEK ISTENE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 428A VIDÁM ISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127A VISSZAHOZOTT ZÁSZLÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 430A VISSZAJÁRÓ MÁJUSOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 433A VÖRÖS NAP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148»A XXX�IK SZÁZADBÓL« . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 490A ZOZÓ LEVELE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93ABSOLON BOLDOG SZÉGYENE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97AD AZ ISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 533»ÁDÁM, HOL VAGY?« . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122»ADÁNAK« . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 820ADD NEKEM A SZEMEIDET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100ADJA AZ ISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 604ADJON ISTEN MINDENKINEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 249AGG NÉRÓ HALÁLA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115AHOL ÁRGYILUS ALSZIK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111AKARLAK, HÁT HAZUDJUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 541AKÁRMILYEN CSÚNYA ÉLETET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 290AKAROM: TISZTÁN LÁSSATOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213AKI HELYEMRE ÁLL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217AKI MAGÁNAK ÉL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 544AKIK HELYÉN ÉLTEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 494AKIK MAJD ELKÍSÉRNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177AKIK MINDIG ELKÉSNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75AKIKNEK DAJKÁJA VAGYOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112AKIT EGYSZER MEGLÁTTUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 326AKIT ÉN CSÓKOLOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161AKKOR SINCSEN VÉGE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 637ALÁZATOSSÁG LANGY ESÕJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245

837

ÁLCÁS, VÉN VALÓMMAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185ÁLDÁSADÁS A VONATON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 348ÁLDASSÁL, EMBERI VEREJTÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238ÁLDOMÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 770ÁLDOTT, FALUSI KÖD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240ÁLDOZÁS ATILLA SÍRJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ÁLDOZÁS PIROS KEDVVEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 620ÁLMODIK A NYOMOR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236ÁLMODOM... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 746ÁLMOK UTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 738ÁLMOM: AZ ISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128ÁLOM ÁLOM HELYETT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79ÁLOM EGY MÉHESRÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116ALSZIK A MAGYAR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 640ANYA ÉS LEÁNYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 378APÁMTÓL, ANYÁMTÓL JÖVÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239ARAT A MAGYAR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 526ÁSÍT A TÜKÖR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 591ASSZONY ÉS TEMETÕ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 345ASSZONYOK A PARTON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83ÁTKOZOTT A GONDOLAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 825AZ ÁGYAM HÍVOGAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 264AZ ÁHÍTOTT CSÖMÖR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80AZ AKARAT CSELÉDJEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 555AZ ALVÓ CSÓK�PALOTA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82AZ ALVÓ KIRÁLYLEÁNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46AZ ANGYALOKNÁL BECSÜLETESEBBEN . . . . . . . . . . . . . . 466AZ ANTI�KRISZTUS ÚTJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246AZ ANYÁM ÉS ÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51AZ ÁRADÁSOK UTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 492AZ ÁRULÁS NYARA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324AZ ÁRVASÁG KERTJEIBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 512AZ ASSZONY JUSSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145AZ AVAR�DOMB KINCSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72AZ EDDIG ÁMENE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 358AZ EGYEDÜLISÉG VIGASZA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 489AZ EGYENES CSILLAG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 326AZ ÉJ ZSOLTÁRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294AZ ÉJSZAKAI ISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128AZ ELÁTKOZOTT VITORLA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216AZ ELBOCSÁJTOTT LÉGIÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111AZ ÉLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 734AZ ÉLET BOSSZÚJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166AZ ÉLET VÕLEGÉNYEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 813AZ ÉLETEM KERTJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 325

838

AZ ELHAGYOTT KALÓZ�HAJÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 630AZ ELJÁTSZOTT ÖREGSÉG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 367AZ ELMARADT SZOMORÚSÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294AZ ELREJTETT ARCOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 320AZ ELSÕ ASSZONY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162AZ ELSÕSÉG JÓSÁGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220AZ ELSÖTÉTÜLT UTCÁN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291AZ ELSÜLLYEDT UTAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 242AZ ELTÉVEDT LOVAS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 574AZ ELÛZÖTT KÖNNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 812AZ ELVESZETT CSALÁDOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 515AZ ELZÁRT KIRÁLY�LYÁNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339AZ ÉN BÛNÖM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177AZ ÉN HADSEREGEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315AZ ÉN INGOVÁNYOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 489AZ ÉN KÉT ASSZONYOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111AZ ÉN KOPORSÓ�PARIPÁM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61AZ ÉN MAGYARSÁGOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135AZ ÉN MENYASSZONYOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39AZ ÉN SÍRÁSOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118AZ ÉN TESTAMENTUMOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184AZ ÉN VIRÁG�HALMOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293AZ ÉRTÕL AZ OCEÁNIG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119AZ HALOTTAS ÜNNEP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . AZ IDEGEN ARCOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324AZ IDÕ ROSTÁJÁBAN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 510AZ IDÕK KEDVELTJEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 634AZ IFJÚ RAJNÁNÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259AZ IGAZI MESSIÁSODÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 684AZ IGAZI SZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 568AZ ISMERETLEN ADA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 449AZ ISTEN BALJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122AZ ISTEN HARSONÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129AZ ISTEN�KERESÕ LÁRMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274AZ ISTENNEK VISELÕSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363AZ ÍTÉLET ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 677AZ IZGÁGA JÉZUSOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 523AZ ÓPERENCIÁS TENGEREN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 340AZ ÖREG ÁRVASÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 594AZ ÖREG HÁZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 684AZ ÖREG KÚNNÉ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239AZ ÖREG SZAKÁLAS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 309AZ ÖRÖK GYERMEKSÉG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 387AZ ÖRÖK HALÁL�MENET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222AZ ÖRÖKKÉ ELVÁLTAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 362

839

AZ ÖRÖMTELENSÉG ÖRÖME . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291AZ ÕS KAJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77AZ ÕSZ DICSÉRETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 599AZ ÕSZ MUZSIKÁJA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 584AZ ÕSZ SZERELMEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 343AZ ÕSZI LÁRMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59AZ ÕSZI RÓZSÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155AZ ÚJ HITVALLÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 814AZ ÚJ KÍSÉRTET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 377AZ UNDOR ÓRÁIBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 503AZ ÚR ÉRKEZÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123AZ ÚR ILLÉSKÉNT ELVISZI MIND... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121AZ URAKNAK URA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253AZ UTCA ÉNEKE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152AZ ÜTÉSEK ALATT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 569AZ UTOLSÓ HAJÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 704AZ UTOLSÓ HÍDFÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 588AZ UTOLSÓ KURUC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304AZ UTOLSÓ MOSOLY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15AZ UTOLSÓ REGGELEN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168AZ UTOLSÓ RÉSZLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 767AZ UTOLSÓ SEREG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 497ÁZOTT SZÉNA�RENDEK FÖLÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216AZUBA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 748AZUTÁN VÉGE VOLNA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 467

BAJVÍVÁS VOLT ITT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268BALZSAM TÜNDÉR POSTÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 689BÁNTOTT, DÖFÖLT FOLYTON A PÉNZ IS... . . . . . . . . . . . 427BARANGOLÁS AZ ORSZÁGBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 473BARNA ÉG ALATT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 815BÁTOR JAJ NÉLKÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 623BE GYÖNYÖRÛ TAVASZ�ÉJJEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 821BE SZÉPRE�NÕTTÉL BENNEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 544BECÉZÕ, SIMOGATÓ KEZED . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550BÉKE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 789BÉKESSÉG ÜNNEPÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 773BERCSÉNYI MARSAL HUSZÁRJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 687BESZÉLGETÉS A BOSZORKÁNNYAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . 451BESZÉLGETÉS A SZÍVEMMEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 700BESZÉLGETÉS EGY SZEKFÛVEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62BETEG EMBER FOHÁSZA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 669BETEG SZÁZADOKÉRT LAKOLVA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 500BETEG SZÍVEMET HALLGATOD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 635BETEMETIK A TAVAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204

840

BIHAR VEZÉR FÖLDJÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102BIZTATÓ A SZERELEMHEZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197BLAHÁNÉ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 797BÓBISKOLVÁN LEHAJTOTT KARDOMON . . . . . . . . . . . . . 592BÖLCS MARUN MESÉJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107BOLDIZSÁRNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 816BOLDOG ÖRVÉNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 799BOLDOG ÚJ ÉVET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 663BOLDOGOK AZ ÖREGEDÕK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255BOLOND, HALÁLOS ÉJ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208BOLYONGÁS AZUR�ORSZÁGBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81BOSSZÚS, HALK VIRÁGÉNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 351BÚCSÚ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 726BÚCSÚ SIKER�ASSZONYTÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19BUDAPEST ÉJSZAKÁJA SZÓL. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209BÚGNAK A TÁRNÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42BUJDOSÓ KURUC RIGMUSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189BUJKÁLÁS A SZÁNALOMTÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 314BUKDOSIK A LELKEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 314BÚS AHASVÉROK MÁJUSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234

CATULLUS KÖLTÖ HALÁLA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210CERUZA�SOROK PETRARCA KÖNYVÉN . . . . . . . . . . . . . . 614CIFRA SZÛRÖMMEL BETAKARVA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 633

CSABA ÚJ NÉPE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 380CSAK EGY PERC. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89CSAK JÖNNE MÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13CSAK LÁTNI AKARLAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 281CSÁK MÁTÉ FÖLDJÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153CSAK ROSSZABB VOLNÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 556CSENG AZ ÉLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80CSÉPEL AZ IDÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172CSILLAGOS, VÉN CSATALOVAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 530CSÓK AZ ÁJULÁSIG. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143CSÓKOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 762CSÓKOK ÉS SZABADÍTÁSOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 647CSÓKOKBAN ÉLÕ CSÓKTALANOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137CSOLNAK A HOLT�TENGEREN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97CSUKOTT SZEMÛ CSÓKOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144CSUPÁN MAGAMTÓL BÚCSÚZOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 463

DAL A BOLDOGSÁGRÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 671DAL A BOLDOGTALANSÁGRÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 598

841

DAL A HAZUGSÁG�HÁZRÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 478DAL A RÓZSÁRÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 721DALOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 788DALOK A LABDATÉRRÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 330DALOK TÜZES SZEKERÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109DANKÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 780DE HA MÉGIS? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 636DEDIKÁCIÓ: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 827DÉLIBÁB�ÕSÖM KÖD�VÁROSBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70DIVINA COMOEDIA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 709DÓZSA GYÖRGY LAKOMÁJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148DÓZSA GYÖRGY UNOKÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156DRÁGA, HALOTT NÉZÉSEKKEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 367DUDORÁSZÓ, RÉGI NÓTA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223DÜHÖDT, HALÁLOS HARCBAN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 350DURUZSLÁS A JÉGVEREMBÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256DÚS LOVAG NÁSZA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94

E NAGY TIVORNYÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 561E NÉHÁNY DALBAN... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 708ÉG EGYSZER... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 759ÉGÕ TÛZBEN DIDEREGVE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215EGY AVAS KÉRDÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252EGY CSÓKODÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 716EGY CSÚF RONTÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67EGY HÁBORÚS VIRÁGÉNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 696EGY HARCI JÉZUS�MÁRIA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132EGY ISMERÕS KISFIÚ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52EGY JÖVENDÕ KARÁCSONY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117EGY JÖVÕ KÖLTÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70EGY KEVÉSNYI JÓSÁGÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274EGY KOPORSÓ FELETT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 757EGY MEGÍRATLAN NAPLÓBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212EGY MEGTALÁLT KÖNYV . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 812EGY ÓCSKA KONFLISBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10EGY PÁRISI HAJNALON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27EGY RÉGI KÁLVIN�TEMPLOMBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125EGY RÉGI SZÍNÉSZ�LEÁNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158EGY RÉGI�RÉGI FÛZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239EGY STÁJER DOMBON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 520EGY SZÉP LEÁNYHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 719EGY TEMPLOM�ALAPÍTÓ ÁLMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307EGY UTOLSÓ ÉGI HÁBORÚ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 365EGY VIDÁM TOR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173EGYEDÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 727

842

EGYEDÜL A TENGERREL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103EGYRE HOSSZABB NAPOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 262EGYSZER VOLT CSAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 570ÉHES A FÖLD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 654ÉJIMÁDÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 760EL A FALUBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18ELADÓ A HAJÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315ELBOCSÁTÓ, SZÉP ÜZENET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 442ELDÖNTI A SORS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 344ÉLES SZEMMEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 775ÉLET HELYETT ÓRÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 522ÉLET, ÉLET, ÉLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 661ÉLETBÉREM SÍRVA PANASZLOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 551ÉLETEM APADÓ ERE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313ÉLETESNEK LÁTOM MAGAMAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 673ELFÁRASZT A VÁRÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 578ELFOGYNI AZ ÖLELÉSBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197ELHAGYOTT A FÉLELEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 327ELHANYAGOLT, VÉRES SZÍVÜNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 566ELILLANT ÉVEK SZÕLÕHEGYÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54ELINDULT EGY LEÁNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228ELMENNI TÁVOLRA, PUSZTULNI. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 572ÉLNI, MÍG ÉLÜNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307ELSÕ SZERETÕM ÖLÉBEN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256ELSZÁLLNAK A LEPKÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 366ELTAGADOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 718ELTEMETEM SZEMEM LÁTOTTJAIT . . . . . . . . . . . . . . . . . . 545ÉLÜNK VAGY NEM? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 576ELÛZÖTT A FÖLDEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23ELVÁLUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 754ELVESZETT HIT: ELVESZÍTLEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 533EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 557EMLÉKEZÉS EGY NYÁR�ÉJSZAKÁRA. . . . . . . . . . . . . . . . . . 554EMLÉKEZÉS MÁRCIUS IDUSÁRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 669EMLÉKEZÉS NAGY HALOTTRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 587EMLÉKEZÉS TÁNCSICS MIHÁLYRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149EMLÉKSOROK A HOLNAP II�BE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 817ÉN BÚS IBOLYA�VETÉSEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 617ÉN ERÕSZAKOS IFJÚSÁGOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 439ÉN FÁRADTAM EL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 492ÉN FIATAL MARADOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179ÉN JÓ HISZEKEGYEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 658ÉN KIFELÉ MEGYEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185ÉN NEM VAGYOK MAGYAR? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70ÉN RÉGI MÁTKÁM. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147

843

ÉN SZÉP VILÁGOM... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 716ÉN, SZEGÉNY MAGAM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 387ÉNEK A PORBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19ÉNEK A VISZTULÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112ÉNEK ARATÁS ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 470ENGEM FÉLIG SZERETTEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 818ENYHE, ÚJÉVI ÁTOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 477EPILÓGOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 723ERDÕBEN, ESÕS DÉLUTÁNON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 488ÉRTED . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 716ÉS MÉGIS KIKIÁLTOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 539ÉS MÉGIS MEGVÁRTALAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 629ÉS MOST MÁR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 611ÉS SEHOGYSE VAGYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 454ÉSAIÁS KÖNYVÉNEK MARGÓJÁRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 602ESTE A BOIS�BAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32ÉSZAKI EMBER VAGYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203ESZE TAMÁS KOMÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192EZÜST PATKÓS PARIPÁlNKON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 362EZVORÁSZ KIRÁLY SÍRIRATA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204

FÁJDALMAS, BÚS KITÉRÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 262FÁJLALOM A FAJTÁM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 674FAJTÁDDAL EGYÜTT ÁTKOZLAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 389FANTOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 779FÁRADTAN BIZTATJUK EGYMÁST . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 573FARSANG A DUNA�TÁJON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 807FARSANGI DAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 777FEDJÜK BE A RÓZSÁT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243FEHÉR ASZTAL BÚCSÚZTATÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313FEHÉR LYÁNY VIRÁG�KEZEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224FEKETE HOLD ÉJSZAKÁJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103FEKETE VIRÁGOT LÁTTÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 468FELEDJETEK!... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 794FELELET AZ ÉLETNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 332FELESELÉS EGY ASSZONY�VERSSEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . 540FÉLHOMÁLYBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 750FÉLIG CSÓKOLT CSÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7FÉLREVERT HARANGOS NAPOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 388FÉNYLIK A TENGER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 824FINÁLE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 791FINITA... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 753FOGOLY A VÁRTORONYBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 366FÖL, FÖL, URAM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 486FÖLDRENGÉS ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 814

844

FÖLKELÉSEK ÉS FELEDKEZÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 436FÖLSZÁLLOTT A PÁVA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65FORRÓ SZOMJAKBAN EMLÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 420FUIMUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 729FUIMUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 771FUTÁS A GOND ELÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92

GÁLÁS, VASÁRNAPI NÉP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300GÉMEK AZ OLIMPUSZ ALATT. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64GÓG ÉS MAGÓG FIA VAGYOK ÉN... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4GONOSZ CSÓKOK TUDOMÁNYA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159GONOSZAK A HALOTTAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180GÕZÖSRÕL AZ ALFÖLD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297GYÁVA BARLA DIÁK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65GYÛLÖLET ÉS HARC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 536

HA A SZEMEM LEFOGTÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118HA CSÓKOKAT HALLOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162HA FEJEM LEHAJTOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40HA HOLTAN TALÁLKOZUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143HA MESSZEBBRÕL NÉZEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 641HA SZERETLEK... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 743HA TANULTUNK ZSOLTÁROKAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 312HA TÁVOLRÓL NÉZEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175HA VÉRHARMAT KELL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 541HA VISSZAJÖNNE MARGITA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 409HA... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 786HÁBOROG A SÍR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 810HADD SZENVEDNÉK ÉRTE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 686HAJH, ÉLET, HAJH . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 435HAJH, GYEREKEK!... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 724HAJH, ÕSZI MAGYARSÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 298HAJLONGNI EMERRE, AMARRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 306HAJNALLAL A HAJNALNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 542HAJÓ A KÖDBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191HAL HELYETT KÍGYÓT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 513HALÁL A SÍNEKEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56HALÁLBA VIVÕ VONATOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146HALÁLVIRÁG: A CSÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160HALK, BÁNATOS SZÖKÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 282HALOTTAK NAPJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 795HALOTTAN ÉS IDEGENEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 586HAMVAZÓSZERDÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 736HARC A NAGYÚRRAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43HARC ÉS HALÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 364

845

HARCOS EMBER SZÍVE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175HARCOS ÉS HARC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 656HARCOS GYULAI PÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194HÁRMAN A MEZÕN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135HÁROM BAUDELAIRE�SZONETT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29HÁROM ÕSZI KÖNNYCSEPP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60HÁT AHOGYAN A CSODÁK JÖNNEK ... . . . . . . . . . . . . . . . 553HÁT EZÉRT BOLONDULTUNK? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 504HÁT IMÍGYEN SÍROK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 455HAVASOK ÉS RIVIÉRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90HÁZ JEGENYÉK KÖZÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 571HAZA... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 754HAZAMEGYEK A FALUMBA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108HAZAVÁGYÁS NAPFÉNY�ORSZÁGBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . 63HAZUGSÁG NÉLKÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 770HÉJA�NÁSZ AZ AVARON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17HELÉNA, ELSÕ CSÓKOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223HENRIK ÚR LOVAGOL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 803HEPEHUPÁS, VÉN SZILÁGYBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64HERVADÁSKOR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 725HIÁBA HIDEG A HOLD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200HIÁBA KÍSÉRTSZ HÓFEHÉREN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8HIDEG KIRÁLY ORSZÁGÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171HIDEG MÁJUS. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 767HIMNUSZ A TAVASZNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 596HISZEK HITETLENÜL ISTENBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 269HÍVEN SOHASE SZERETTEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158HOGY DÉLRE JUSSUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 639HOGY KEVESEN VAGYUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 676HOGY MA VAGYUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 470HOLNAP IS ÍGY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 461HOLNAP TALÁN ELKÜLDÖM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 467HOLNAPRA GYÓGYULÓ BÁNAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 438HOSSZÚ AZ ERDÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218HOZSÁNNA BÍZÓ SÍRÓKNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 602HULLA A BÚZA�FÖLDÖN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 584HUNN, ÚJ LEGENDA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 487HUNYHAT A MÁGLYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7HÛSÉG ARANYOS KORA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 446HÛVÖSVÖLGYEMBÕL SEBTEN, ROHANÓN . . . . . . . . . . . 640

IDÕ ELÕTT ELMÚLNI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178IFJÚ KAROK KIKÖTÕJÉBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 462IFJÚ SIRÁLYI KEDVEK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 538IFJÚ SZÍVEKBEN ÉLEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 593

846

IFJUSÁG BABONÁS HITÉVEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 688IGAZ, UCCAI ÁLMOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 469ÍGY SZALADSZ KARJAIMBA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202ÍGY SZÓLNA A SZÓM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108ÍGY VAN MAGYARUL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 672IHAR A TÖLGYEK KÖZT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22ILOSVAI SELYMES PÉTER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139IMA BAÁL ISTENHEZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11IMÁDSÁG A CSALÁSÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 447IMÁDSÁG HÁBORÚ UTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124IMÁDSÁG ÚRVACSORA ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246INTERMEZZO . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 806INTÉS AZ ÕRZÕKHÖZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 563INTÉS SZEGÉNY LEGÉNYEKNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 668ISMERETLEN ÁTOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 731ISTEN DRÁGA PÉNZE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 273ISTEN, A VIGASZTALAN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130ISTENHEZ HANYATLÓ ÁRNYÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 360ITT A NAGY HARC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 819ITT, A BOZÓTBAN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303ITTHON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 728ITTHON AZ ÚRFI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 654

JÁRTAM MÁR DÉLEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46JÁTÉK A SORSSAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 825JÁTÉK, JÁTÉK, JÁTÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 519JÁZMIN NYITOTT... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 745JÉGPÁLYÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 730JEHAN RICTUS STRÓFÁIBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30JELENTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 779JÓ CSÖND�HERCEG ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73JOBB NEM VAGYOK... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 757JÖJJ, LÉDA, MEGÖLELLEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101JÖN A SZABADULÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 671JÖNNEK JOBB NAPOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 672JÓSÁG SÍRÓ VÁGYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296JÚDÁS ÉS JÉZUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88

KACAG A FÖLD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 814KACAGÁS ÉS SÍRÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166KAIN MEGÖLTE ÁBELT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 276KÁR A VOLTÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 697KÁR VOLNA ÉRTED . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 616KARÁCSONY. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 710KARÁCSONY. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 796

847

KATÓ A MISÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229KÁVÉHÁZBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 739KÉRDÉS KÉK SZEMEKHÖZ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 445KERESZTTEL HAGYLAK ITT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98KESERÛ IMÁDSÁGOK MYLITTÁHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . 546KÉSZÜLÉS TAVASZI UTAZÁSRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600KÉT DAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 786KÉT HAJDANI SZERETÕK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99KÉT KURUC BESZÉLGET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 498KÉT KURUC BESZÉLGET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 579KÉT KURUC BESZÉLGET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 702KÉT KURUC BESZÉLGET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 704KÉT SÍR MELLETT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 683KÉT SZENT VITORLÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199KÉTFÉLE VELSZI BÁRDOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 525KÉTKEDÕ, MAGYAR LELKEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 579KEVÉS BESZÉLGETÉS MAGAMMAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 683KEZDENEK NYAKUKBA VENNI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265KI AD TÖBBET ÉRTE? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110KI ELVESZTI HARCÁT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 317KI LÁTOTT ENGEM? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 483KI VÁRNI TUD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 615KICSODA BÜNTET BENNÜNKET? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 606KIDALOLATLAN MAGYAR NYARAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . 376KIHÛLVE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 776KÍN ÉS DAC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 531KINCS GYULA EMLÉKÉNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 589KIS NÕI CSUKÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 515KIS, FALUSI HÁZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140KIS, KARÁCSONYI ÉNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 353KIS, KÉK DEREGLYE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 543KISVÁROSOK ÕSZI VASÁRNAPJAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211KISZAKADT, BÚS NÓTA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 701KLEOPÁTRA HÍVÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 807KOCSI�ÚT AZ ÉJSZAKÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 257KOLDUS HÍVÉSNEK ÁTKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 682KÖLTÕK TAVASZKOR ÉNEKELNEK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 644KÖLTÖZÉS ÁTOK�VÁROSBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20KÖNNYCSEPPEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 787KÖNYÖRGÉS EGY KACAGÁSÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274KÖNYÖRGÉS VÍG HALÁSÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251KÖNYÖRGÕ, MÁJUSI LEVÉL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 516KORÁN JÖTTEM IDE. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21KOSSUTH HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN . . . . . . . . . . . . . 736KÖSZÖNET AZ ÉLETÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 330

848

KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM . . . . . . . . . . . . . . . 359KÖSZÖNTÕ AZ ÉLETRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 435KÖSZVÉNY�ORSZÁG MÁRCIUSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 808KÖVETELEM A HOLNAPOT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 665KÖVETELÕ ÍRÁS SORSUNKÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 703KÖZEL A TEMETÕHÖZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54KRISZTUS�KERESZT AZ ERDÕN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123KRISZTUSOK MÁRTIRJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 766KRÓNIKÁS ÉNEK 1918�BÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 581KÜLDÖM A FRIGY�LÁDÁT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232KURUC ÁDÁM TESTVÉREM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194KURUCOK ÍGY BESZÉLNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 567

LAKODALMI KÖSZÖNTÕ TÁVOLBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . 684LÁNYOS ANYA IZENETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 818LÁTTALAK... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 719LÁTTAM REJTETT TÖRVÉNYED . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 595LÁZÁR A PALOTA ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86LÁZBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 769LÉDA A HAJÓN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10LÉDA A KERTBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101LÉDA AJKAI KÖZÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142LÉDA PÁRISBA KÉSZÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15LÉDÁVAL A BÁLBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100LÉDÁVAL A TAVASZBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142LEGENDA AZ ÚR�ZSIVÁNYRÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 823LEGYETEK EMLÉKEZÉSSEL HOZZÁM . . . . . . . . . . . . . . . . . 681LELKEK A PÁNYVÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21LELKEM SZERELMES FATTYAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 263LENNI KELL, LENNI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180LESZ MÁS LAKODALOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 532LEVÉL A SORSOMHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 685LEVÉL A VÉGEKRÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 565LEVÉL IFJÚ TÁRSAKHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 645LEVÉL�FÉLE MÓRICZ ZSIGMONDHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . 383LÓTUSZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 781LOVATLAN SZENT GYÖRGY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 385LUKÁCS HUGÓNAK: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 817

MAG HÓ ALATT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 567MAGYAR FA SORSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132MAGYAR JAKOBINUS DALA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131MAGYAR VÉTKEK BÍBORBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221MAGYAR�BÁNÓ MAGYAR AGGYAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . 385MAI ASSZONYOK UDVARÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222

849

MAI PRÓFÉTA ÁTKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 562MÁJUSI ZÁPOR UTÁN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165MAMMON�SZERZETES ZSOLTÁRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96MÁR ELÕRE RENDELTETTEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 621MARADHATSZ ÉS SZERETHETSZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110MÁRCIUS 20 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 785MARGITA ÉLNI AKAR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 394MARGITA ÉS OTTOKÁR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 403MARGITA ÉS SORSUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 417MARGITA PÁRISBA JÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 397MÁRIA ÉS VERONIKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105MÁSOKÉRT HALUNK MEG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235MÁTYÁS BOLOND DIÁKJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66MEDVE MIKLÓSNÉNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 805MEG AKARLAK TARTANI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13MÉG EGYSZER JÖNNE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 652MÉG FÁJOBB KÖNNYEK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 614MÉG MINDIG HÁBORÚ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 440MEGÁLLT A SORS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 481MEGÁRADT A TISZA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66MEGCSÓKOLOM CSÓK�KISASSZONYT . . . . . . . . . . . . . . . . 59MEGINT NAGY VIZEKRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 484MEGINT PÁRIS FELÉ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206MEGINT SOKAN NÉZNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 485MEGKÖSZÖNÖM, HOGY VAGY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 546MEGMARADOK VIRÁGOS MEZÕKÖN . . . . . . . . . . . . . . . . . 626MEGÖLELNÉM A LYÁNYOD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198MEGÖLTEM EGY PILLANGÓT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47MÉGSEM, MÉGSEM, MÉGSEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 620MENEKÜLÉS AZ ÚRHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 603MENEKÜLÉS ÚRI VIHARBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237MENEKÜLJ, MENEKÜLJ INNEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63MERT ENGEM SZERETSZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6MÉRT IS TETTEM? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134MERT MÁSOKÉRT CSATÁZTAM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316MERT SENKI JOBBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459MERT TÚLSÁGOSAN AKARLAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 464MESE SZÉP CSÍNY�ORSZÁGBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 388MESÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 762MESÉT MONDOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 732MI KACAGUNK UTOLJÁRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 472MI KÖT IDE?... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 727MI LESZ HOLNAP? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169MI URUNK: A PÉNZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92MIDÁSZ KIRÁLY SARJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

850

MIKOR MARGITA VISSZAJÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 412MIKOR PÁRISBÓL HAZAJÖTTÜNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 400MIKOR SZULAMIT ALSZIK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 464MILÁNÓ DÓMJA ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196MILYEN AZ ÕSZ?... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 720MINDEN AZ ÉLETÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 666MINDEN CSAK VOLT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 826MINDEN NAGY MEGÚJHODOTTSÁGOM . . . . . . . . . . . . . . 633MINDEN RÉM RIOGAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 523MINDENT MÁSKÉPPEN SZERETNÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323MISZTÉRIUM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 772MONDJAM EL SZÓBAN? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 514Mondjuk: január huszonkilencedik napján . . . . . . . . . . . . . . . . 822MOROGNAK A VÉNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183MOST KÖVETELLEK MAGAMNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 538MOST MÁR MEGÁLLHATOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 495MOST ÖLELNE VALAKI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 285MOST PEDIG ELNÉMULUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265MOSTOHÁIM A BETÛBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75MUTAMUR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 722

NAGY FURDALÁSÁRA LELKEMNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . 662NAGY LOPÁSOK BÛNE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 502NAGY SÍRKERTET MÉRÜNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295NAGY SZÁRAZSÁG IDEJÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 698NAGYON KÖZELBE KERÜLTÜNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 545NÁSZUTAZÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 793NE HAGYJUK EL MAGUNKAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 457NE LÁSSATOK MEG. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44NE SÚJTS BÉNASÁGGAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252NÉGY-ÖT MAGYAR ÖSSZEHAJOL. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192NÉHAI VAJDA JÁNOS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136NEKÜNK MOHÁCS KELL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139NEM ADOM VISSZA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277NEM CSINÁLSZ HÁZAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 610NEM ÉLEK ÉN TOVÁBB... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 711NEM ELÕSZÖR SÍROK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210NEM FELELTEM MAGAMNAK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 692NEM HAGYOM ABBAN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 537NEM JÁTSZOM TOVÁBB . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258NEM JÖN SENKI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146NEM MEHETEK HOZZÁD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101NEM NAGY DOLOG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 506NEM SZÁNATOM MAGAM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 491NEM... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 743

851

NÉZNI FOGUNK, HEJHAJH . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231NÉZZ, DRÁGÁM, KINCSEIMRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 636NINCS ITT ORSZÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 639NINCSEN, SEMMI SINCS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 675NÕ VAN MELLETTEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 518NOÉ BÁRKÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800NÕ�KERGETÕ, FÉNYES HAZUGSÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . 441NÓTA A HALOTT SZÛZRÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51NÓTÁK PIROS ÕSSZEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 589NÓTÁZÓ, VÉN BAKÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 557NYÁRDÉLUTÁNI HOLD RÓMÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . 337NYÖGÖK S MIND TERHEMMEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 623

OBSITOS VITÉZ NÓTÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305OBSITOT SE KAPOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 583ÓDA A BETÛKRÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 765ÓH, BÚJNI BARLANGOKBA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 692ÓH, ÉLETEK ÉLETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 392ÓH, FAJTÁM VÉRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 632ÓH, FURCSA ÉLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 518ÓH, NAGYSZERÛ SZERELEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 450OKTÓBER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 794OKTÓBERBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 742OND VEZÉR UNOKÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189ÖREG LEGÉNY SZERELME . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459ÖREG ÖCSÉM MONDJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 693ÖREG SUHANC VÁGYAKOZÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 281ÖREGSZÜNK, ÖREGSZÜNK, ÖREGSZÜNK . . . . . . . . . . . . . 518ÕRIZEM A SZEMED . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 635ÖRÖK HARC ÉS NÁSZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98ÖRÖK VÁGY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 734ÖRÖKKÖN ÍGY VOLT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 507ÖRÖM�VÁROS VOLT A HAZÁM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85»ÖRVENDEZZ, IFJÚ, IFJÚSÁGODBAN« . . . . . . . . . . . . . . . . . 270ÖSSZEBÚVÓ FÉLELEM ÓRÁI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 618ÕSZ FELÉ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 714ÕSZBEN A SZIGET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199ÕSZI ÉJSZAKÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 741ÕSZI, FORRÓ VIRÁG�HALMON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 241ÕSZI, PIROS VIRÁGOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 543ÕSZÜLÕ ERDÕK RETTEGÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 549ÖZVEGY LEGÉNYEK TÁNCA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73

PANNONIA GRÓFNÕ SZEKERE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154PAP VAGYOK ÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114

852

PAPP VIKTOR VALCERÉHÖZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 648PÁRIS MENEKÜL ELÕLEM. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 817PÁRIS, AZ ÉN BAKONYOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69PÁRISBAN JÁRT AZ ÕSZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52PAUL VERLAINE ÁLMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34PÉNZ A REMETESÉGBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91PÉNZ ÉS KARNEVÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94PIMASZ, SZÉP ARCCAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303PIROS GYÁSZ ÜNNEPÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 646PROLETÁR FIÚ VERSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237PUSKIN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 790

RÁD EMLÉKEZTEM... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 744RÁZD MEG SZÍVEDET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 391RÉGI ÉNEKEK EKHÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 479RÉGI NEGÉDESSÉGEM MEGHALT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 667RENDBEN VAN, ÚRISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247RENGJ CSAK, FÖLD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 472RETTEGEK AZ ÉLETTÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40RETTEGÉSBEN A FALU. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240RÉVÉSZ BÉLÁNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 813RÉVÉSZ BÉLÁNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 819ROHANUNK A FORRADALOMBA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 474RÖPÜLJ, PIROS SÁRKÁNYOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 438RÖVID, KIS BÚCSÚZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 424RÓZSALIGET A PUSZTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77RUTH ÉS DELILA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145

SZAKÍTS, FELEDJ! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 797SZÁZ HÛSÉGÛ HÛSÉG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 432SZEGÉNY JÓ FIAIM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 827SZEGÉNY LEGÉNY BOTJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 679SZEGÉNY ZUBOLY EMLÉKÉRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 589SZEGÉNY, ÁRVA RIGÓIM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 318SZELÍD, ESTI IMÁDSÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250SZENT ANTAL TISZTELETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 676SZENT JÚNIUS HÍVÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102SZENT LEHETETLENSÉG ZSOLTÁRJA . . . . . . . . . . . . . . . . . 434SZENT LÉLEK KARAVÁNJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 471SZENT LÉLEK ÜNNEPÉRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 653SZENT LIBER ATYÁM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 699SZENT MARGIT LEGENDÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68SZÉP A SZÉP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 680SZÉP AZ ÉLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 682SZÉP VOLTÁL VOLNA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 390

853

SZÉP, MAGYAR SORS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 381SZERELEM ÉS RAVATAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 659SZERELMEK AZ ÕSZBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 406SZERENCSÉS ESZTENDÕT KÍVÁNOK . . . . . . . . . . . . . . . . . 510SZERESS ENGEM, ISTENEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126SZÉTVEREK MAJD KÖZTETEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214SZÍNHÁZBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 715SZÍVEDET ISTEN SEGÍTSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342SZÍVEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 779SZÍVEK MESSZE EGYMÁSTÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36SZOMORÚ HITVALLÁS MAGAMHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . 587SZÜRET AZ ATHOSZHEGYEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164

SAJNÁLOM SZEGÉNY FIÚKAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 622SAPPHO SZERELMES ÉNEKE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231SÁRBAN VESZETT HÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76SEM UTÓDJA, SEM BOLDOG ÕSE... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188SENKI ÉLÕNEK ELLENSÉGE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289SEREGÉLY ÉS GALAMB . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181SEREGESEN SENKIK JÖNNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 369SÉTA BÖLCSÕ�HELYEM KÖRÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201SÍPJA RÉGI BABONÁNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 502SÍRÁS AZ ÉLET�FA ALATT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84SIRASSON MEG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 707SIRATÓ EMBER DALA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258SÍRNI, SÍRNI, SÍRNI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58SÍRVA GONDOLOK RÁ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 648SÓHAJTÁS A HAJNALBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36SOK SIKERT ÉRJEN!... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 752SORSUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 714SÖTÉT VIZEK PARTJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74STRÓFÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 772STRÓFÁK MÁJUS ELSEJÉRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 700

TALÁLKOZÁS EGY GÉPKOCSIVAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283TALÁLKOZÁS EGY SENKIVEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 448TALÁLKOZÁS GINA KÖLTÕJÉVEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24TALÁN HELLÁSZ KÜLDÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 618TARARRAROM, HAJH, TARARRAROM . . . . . . . . . . . . . . . 260TATJÁNA ÍRT... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 792TAVASZ A FALUBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168TAVASZ VAN, ÚRFI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 493TÁVOLRÓL A MOSTBA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 624»TE ELÕTTED VOLT« . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 604TEGNAPBA ÉLNI BELÉ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 696

854

TEGNAPI TEGNAP SIRATÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 560TEGNAPI, VÉN RIADÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 673TÉLBE�HULLÓ EMBER VÁGYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 336TÉLI ALKU SZEMEMMEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 457TÉMÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 782TEMETÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 789TEMETÉS A TENGEREN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49TEMETETLENÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 718TESTEM, VITÉZ PAJTÁSOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 321TÉVEDTEM ÉS TÉVEDVE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 686TEVELED AZ ISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 390THAISZOK TAVASZI ÜNNEPE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95TILTAKOZNI ÉS AKARNI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 433TÖBB BIZODALOM VÁGYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 577TORONY AZ ÉJSZAKÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 585TÖRTÉNELMI LECKE FIÚKNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 379TOVÁBB A HAJÓVAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 627TOVÁBB... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 769TÛNNEK A LYÁNYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 349TÜRELMETLEN, JÓ BARÁTAIMHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . 369TÜZES SEB VAGYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8TÜZES TRÓNOD KÖRÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 537ÜDVÖZLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 738ÜDVÖZLET A GYÕZÕNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 705

UGRANI MÁR: SOHA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 624ÚJ ARATÓ�ÉNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 583ÚJ KÖNYVEM FEDELÉRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176ÚJ MAGYAR BUKOLIKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373ÚJ MARQUIS�K NYAK�TILÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 680ÚJ S ÚJ LOVAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 660ÚJ TAVASZ EZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 542ÚJ TAVASZI SEREG�SZEMLE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 475ÚJ VÁRAK ÉPÜLTEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156ÚJ VIZEKEN JÁROK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49ÚJ, VIRÁGOS IFJÚSÁGGAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 429UJJAK A SZAJNÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205ÜLJ TÖRVÉNYT, WERBÕCZI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 499ÜLÖK AZ ASZTAL�TRÓNON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84ÜNNEP A DOMBON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 642URAM, OSTOROZZ MEG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128URAM, SEGÍTS BENNÜNKET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 664ÚRI SZÛZ DICSÉRETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160UTÁLATOS, SZERELMES NÁCIÓM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 505UTÁLNAK, DE CSODÁLNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 310

855

UTÁLNI S NEM TÖRÕDNI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 679UTAZÁS A MÚLTBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 811ÚTI NÓTA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 798UTÓLSZOR MÉG PÁRISBA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 496ÜZENET AMERIKAI VÉREIMHÖZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 507ÜZENET EGYKORI ISKOLÁMBA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 535ÜZENET KÖLTÕCSKE MIHÁLYNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . 368UZSORÁS KHIRON KERTJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90UZSORÁS KÖLCSÖNÖK VÁLTÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 615

VAD SZIRTTETÕN ÁLLUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8VÁGTATÁS A HOLDNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 631VAGY MEGÖLNI VALAKIT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 685VÁGYNI HOGY SZERETNÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 486VAJJON MILYENNEK LÁTTÁL? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 650VALAKI UTÁNAM KIÁLT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255VALAKI ÚTRAVÁLT BELÕLÜNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 444VALAKI, VALAKI EMLEGET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 284VALAMI MÉG KÉSZÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212VALAMIKOR LÁNYOM VOLTÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99VÁLASZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 717VÁLASZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 735VÁLASZ BAJNOKI HÍVÁSOKRA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 529VÁLASZÚTON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 713VALLOMÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 740VALLOMÁS A SZERELEMRÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 632VÁLOGATÁS A TEMETÕBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363VAN OLYAN PERC... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 715VÁNDOR, TÉLI HOLD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 619VÁRÁS A TAVASZ�KUNYHÓBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81VARJAK, SZENT MADARAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233VÁRNAK A TÁBOROZÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 564VÁRNAK REÁNK DÉLEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16VÁROM A MÁSIKAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144VÁROS MEGVÉTELE UTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 431VÉN DIÁK ÜDVÖZLETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133VÉN FAUN DALA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 766VÉN FAUN ÜZENETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16VÉN, BOLOND ÚR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 391VENDÉGSÉG BOTTYÁN VEZÉRNÉL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 524VÉR ÉS ARANY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91VÉR: ÕS ÁLDOZAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 663VÉRES PANORÁMÁK TAVASZÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 527VÉRESRE ZÚZOTT HOMLOKKAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 559VÉRMUZSIKÁS, CSODÁLATOS HARC . . . . . . . . . . . . . . . . . 449

856

VEZEKLÕ VIGADOZÁS ZSOLTÁRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250VIDÁM TEMETÉS ÉNEKE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 432VÍG ÚRFIAK BORA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113VIGASZTALÓ BESZÉD ÁLMAIMBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . 667VIHAR ÉS FA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 656VIRÁG�FOHÁSZ VIRÁGOK URÁHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248VIRÁGOS KARÁCSONYI ÉNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 607VITÉZ MIHÁLY ÉBRESZTÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 374VÍZIÓ A LÁPON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38VOLT EGY JÉZUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 609VÖRÖS SZEKÉR A TENGEREN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45VÖRÖS TELE�HOLD EMLÉKE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 613VULKÁNOK ÉS SZÍVEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 693

ZENDÜLÉS VÁRAM ALJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 371ZIKCENE, ZAKCENE, SATÖBBI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 810ZILAHI EMBER NÓTÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193ZUBOLY (BÁNYAI ELEMÉR) EMLÉKTÁBLÁJÁRA . . . . . . . 825ZÚG�ZENG A JÉGCIMBALOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205ZUHANÁS A SEMMIBE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456ZSÓKA BÚCSÚZÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 775

857

Tartalom

ÚJ VERSEK � 1906GÓG ÉS MAGÓG FIA VAGYOK ÉN... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

LÉDA ASSZONY ZSOLTÁRAIA MI GYERMEKÜNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5A VÁR FEHÉR ASSZONYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5MERT ENGEM SZERETSZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6A KÖNNYEK ASSZONYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6FÉLIG CSÓKOLT CSÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7HUNYHAT A MÁGLYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7HIÁBA KÍSÉRTSZ HÓFEHÉREN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8VAD SZIRTTETÕN ÁLLUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8TÜZES SEB VAGYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8A FEHÉR CSÖND . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9A MÁSIK KETTÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9EGY ÓCSKA KONFLISBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10LÉDA A HAJÓN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10IMA BAÁL ISTENHEZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11A TÓ NEVETETT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12MEG AKARLAK TARTANI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13CSAK JÖNNE MÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13A LÉDA SZÍVE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14LÉDA PÁRISBA KÉSZÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15AZ UTOLSÓ MOSOLY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15VÉN FAUN ÜZENETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16VÁRNAK REÁNK DÉLEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16HÉJA�NÁSZ AZ AVARON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

A MAGYAR UGARONA HORTOBÁGY POÉTÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18EL A FALUBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18BÚCSÚ SIKER�ASSZONYTÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19ÉNEK A PORBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19A TISZA�PARTON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20KÖLTÖZÉS ÁTOK�VÁROSBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20LELKEK A PÁNYVÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21KORÁN JÖTTEM IDE. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21A KRISZTUSOK MÁRTÍRJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21A LELKEK TEMETÕJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

858

IHAR A TÖLGYEK KÖZT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22ELÛZÖTT A FÖLDEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23TALÁLKOZÁS GINA KÖLTÕJÉVEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24A MAGYAR UGARON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

A DALOLÓ PÁRISEGY PÁRISI HAJNALON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27HÁROM BAUDELAIRE�SZONETT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29JEHAN RICTUS STRÓFÁIBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30ESTE A BOIS�BAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32A GARE DE L'EST�EN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32PAUL VERLAINE ÁLMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34A SZAJNA PARTJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34

SZÛZ ORMOK VÁNDORASÓHAJTÁS A HAJNALBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36SZÍVEK MESSZE EGYMÁSTÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36A CSÓKOK ÁTKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37VÍZIÓ A LÁPON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38AZ ÉN MENYASSZONYOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39HA FEJEM LEHAJTOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40RETTEGEK AZ ÉLETTÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40MIDÁSZ KIRÁLY SARJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41BÚGNAK A TÁRNÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42A SÁRGA LÁNG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42A MESE MEGHALT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43HARC A NAGYÚRRAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43NE LÁSSATOK MEG. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44A KEZEK BÁBJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45VÖRÖS SZEKÉR A TENGEREN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45AZ ALVÓ KIRÁLYLEÁNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46JÁRTAM MÁR DÉLEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46MEGÖLTEM EGY PILLANGÓT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47A KÉK TENGER PARTJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48A HAJNALOK MADARA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48TEMETÉS A TENGEREN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49ÚJ VIZEKEN JÁROK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49

VÉR ÉS ARANY

A HALÁL ROKONAAZ ANYÁM ÉS ÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51NÓTA A HALOTT SZÛZRÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

859

PÁRISBAN JÁRT AZ ÕSZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52EGY ISMERÕS KISFIÚ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52A HOTEL�SZOBÁK LAKÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53A PERCEK ARATÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53ELILLANT ÉVEK SZÕLÕHEGYÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54KÖZEL A TEMETÕHÖZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54A HALÁL ROKONA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55A KÖDBE�FÚLT HAJÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55HALÁL A SÍNEKEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56A NAGY ÁLOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57A RÉG�HALOTTAK PUSZTÁJÁN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57A FIAIM SORSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57A PLATÁN�FA ÁLMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58SÍRNI, SÍRNI, SÍRNI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58AZ ÕSZI LÁRMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59MEGCSÓKOLOM CSÓK�KISASSZONYT . . . . . . . . . . . . . . . . 59A HALÁL AUTOMOBILJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60HÁROM ÕSZI KÖNNYCSEPP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60AZ ÉN KOPORSÓ�PARIPÁM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61A FEKETE ZONGORA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61

A MAGYAR MESSIÁSOKBESZÉLGETÉS EGY SZEKFÛVEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62HAZAVÁGYÁS NAPFÉNY�ORSZÁGBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . 63MENEKÜLJ, MENEKÜLJ INNEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63HEPEHUPÁS, VÉN SZILÁGYBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64GÉMEK AZ OLIMPUSZ ALATT. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64GYÁVA BARLA DIÁK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65FÖLSZÁLLOTT A PÁVA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65MÁTYÁS BOLOND DIÁKJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66MEGÁRADT A TISZA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66A MAGYAR MESSIÁSOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67EGY CSÚF RONTÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67SZENT MARGIT LEGENDÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68A BEFALAZOTT DIÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68PÁRIS, AZ ÉN BAKONYOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69EGY JÖVÕ KÖLTÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70DÉLIBÁB�ÕSÖM KÖD�VÁROSBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70ÉN NEM VAGYOK MAGYAR? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70A DUNA VALLOMÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71AZ AVAR�DOMB KINCSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72

AZ ÕS KAJÁNÖZVEGY LEGÉNYEK TÁNCA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73JÓ CSÖND�HERCEG ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73

860

A HALÁL�ÁROK TITKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74SÖTÉT VIZEK PARTJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74MOSTOHÁIM A BETÛBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75AKIK MINDIG ELKÉSNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75A NYÁRI DÉLUTÁNOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76SÁRBAN VESZETT HÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76RÓZSALIGET A PUSZTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77AZ ÕS KAJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77ÁLOM ÁLOM HELYETT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79AZ ÁHÍTOTT CSÖMÖR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80CSENG AZ ÉLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80VÁRÁS A TAVASZ�KUNYHÓBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81BOLYONGÁS AZUR�ORSZÁGBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81A KARÁCSONY FÉRFI�ÜNNEP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82AZ ALVÓ CSÓK�PALOTA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82ASSZONYOK A PARTON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83

MI URUNK: A PÉNZSÍRÁS AZ ÉLET�FA ALATT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84ÜLÖK AZ ASZTAL�TRÓNON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84A NAGY PÉNZTÁRNOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85ÖRÖM�VÁROS VOLT A HAZÁM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85LÁZÁR A PALOTA ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86A GAZDAGSÁG ÁLMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88JÚDÁS ÉS JÉZUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88CSAK EGY PERC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89HAVASOK ÉS RIVIÉRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90UZSORÁS KHIRON KERTJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90PÉNZ A REMETESÉGBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91VÉR ÉS ARANY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91MI URUNK: A PÉNZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92FUTÁS A GOND ELÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92A ZOZÓ LEVELE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93PÉNZ ÉS KARNEVÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94DÚS LOVAG NÁSZA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94A NÉMA MADARAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95THAISZOK TAVASZI ÜNNEPE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95MAMMON�SZERZETES ZSOLTÁRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96

A LÉDA ARANY�SZOBRACSOLNAK A HOLT�TENGEREN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97ABSOLON BOLDOG SZÉGYENE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97KERESZTTEL HAGYLAK ITT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98ÖRÖK HARC ÉS NÁSZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98

861

VALAMIKOR LÁNYOM VOLTÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99KÉT HAJDANI SZERETÕK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99ADD NEKEM A SZEMEIDET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100LÉDÁVAL A BÁLBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100JÖJJ, LÉDA, MEGÖLELLEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101NEM MEHETEK HOZZÁD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101LÉDA A KERTBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101SZENT JÚNIUS HÍVÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102BIHAR VEZÉR FÖLDJÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102EGYEDÜL A TENGERREL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103FEKETE HOLD ÉJSZAKÁJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103MÁRIA ÉS VERONIKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105A LÉDA ARANY�SZOBRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106A SZEMEMET CSÓKOLD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106BÖLCS MARUN MESÉJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107

A HOLNAP ELÉBEHAZAMEGYEK A FALUMBA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108ÍGY SZÓLNA A SZÓM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108DALOK TÜZES SZEKERÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109KI AD TÖBBET ÉRTE? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110MARADHATSZ ÉS SZERETHETSZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110AZ ÉN KÉT ASSZONYOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111AZ ELBOCSÁJTOTT LÉGIÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111AHOL ÁRGYILUS ALSZIK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111AKIKNEK DAJKÁJA VAGYOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112ÉNEK A VISZTULÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112VÍG ÚRFIAK BORA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113A BÉLYEGES SEREG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113PAP VAGYOK ÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114AGG NÉRÓ HALÁLA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115ÁLOM EGY MÉHESRÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116A NAGY KÉZ TÖRVÉNYE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116EGY JÖVENDÕ KARÁCSONY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117AZ ÉN SÍRÁSOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118A HOLNAP ELÉBE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118HA A SZEMEM LEFOGTÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118AZ ÉRTÕL AZ OCEÁNIG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119

862

AZ ILLÉS SZEKERÉN � 1908AZ ÚR ILLÉSKÉNT ELVISZI MIND... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121

A SION�HEGY ALATT»ÁDÁM, HOL VAGY?« . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122AZ ISTEN BALJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122KRISZTUS�KERESZT AZ ERDÕN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123AZ ÚR ÉRKEZÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123IMÁDSÁG HÁBORÚ UTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124EGY RÉGI KÁLVIN�TEMPLOMBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125A SION�HEGY ALATT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125SZERESS ENGEM, ISTENEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126A NAGY CETHALHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127A VIDÁM ISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127ÁLMOM: AZ ISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128URAM, OSTOROZZ MEG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128AZ ÉJSZAKAI ISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128AZ ISTEN HARSONÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129ISTEN, A VIGASZTALAN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130

TÉLI MAGYARORSZÁGMAGYAR JAKOBINUS DALA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131EGY HARCI JÉZUS�MÁRIA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132MAGYAR FA SORSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132VÉN DIÁK ÜDVÖZLETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133MÉRT IS TETTEM? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134HÁRMAN A MEZÕN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135AZ ÉN MAGYARSÁGOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135NÉHAI VAJDA JÁNOS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136A TÉLI MAGYARORSZÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136A MAGYAR VIGASSÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137A KÜRTÖSÖK SZAVA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138NEKÜNK MOHÁCS KELL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139ILOSVAI SELYMES PÉTER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139KIS, FALUSI HÁZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140A HALÁL�TÓ FÖLÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140

LÉDA AJKAI KÖZÖTTA TE MELEGSÉGED . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141A MI NÁSZNAGYUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141LÉDÁVAL A TAVASZBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142LÉDA AJKAI KÖZÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142

863

HA HOLTAN TALÁLKOZUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143CSÓK AZ ÁJULÁSIG. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143A SZERELMESEK HOLDJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143VÁROM A MÁSIKAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144CSUKOTT SZEMÛ CSÓKOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144RUTH ÉS DELILA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145AZ ASSZONY JUSSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145HALÁLBA VIVÕ VONATOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146NEM JÖN SENKI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146A LELKEDDEL HÁLNI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146ÉN RÉGI MÁTKÁM. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147

AZ UTCA ÉNEKEDÓZSA GYÖRGY LAKOMÁJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148A VÖRÖS NAP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148EMLÉKEZÉS TÁNCSICS MIHÁLYRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149A LEGSZENTEBB CSÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150A HADAK ÚTJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151AZ UTCA ÉNEKE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152CSÁK MÁTÉ FÖLDJÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153A GRÓFI SZÉRÛN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153PANNONIA GRÓFNÕ SZEKERE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154AZ ÕSZI RÓZSÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155A CSILLAGOK CSILLAGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155ÚJ VÁRAK ÉPÜLTEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156A DÉLIBÁB ÜZENETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156DÓZSA GYÖRGY UNOKÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156

HALÁLVIRÁG: A CSÓKHÍVEN SOHASE SZERETTEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158EGY RÉGI SZÍNÉSZ�LEÁNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158GONOSZ CSÓKOK TUDOMÁNYA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159HALÁLVIRÁG: A CSÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160ÚRI SZÛZ DICSÉRETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160AKIT ÉN CSÓKOLOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161A SZÍV KOMÉDIÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161AZ ELSÕ ASSZONY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162HA CSÓKOKAT HALLOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162A CSATATÉR HÕSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163A FONTAINEBLEAU�I ERDÕBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163SZÜRET AZ ATHOSZHEGYEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164MÁJUSI ZÁPOR UTÁN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165

864

HIDEG KIRÁLY ORSZÁGÁBANAZ ÉLET BOSSZÚJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166KACAGÁS ÉS SÍRÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166A PARASZT NYÁR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167TAVASZ A FALUBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168AZ UTOLSÓ REGGELEN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168MI LESZ HOLNAP? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169A HALÁL LOVAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169A FEHÉR KENDÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170A TAVASZI VIHARBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170HIDEG KIRÁLY ORSZÁGÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171A NINCSEN HIMNUSZA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171CSÉPEL AZ IDÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172A HARMINCADIK ANDRÁS�NAP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172A JÉGCSAP�SZÍVÛ EMBER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173EGY VIDÁM TOR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173A FEHÉR LÓTUSZOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174

A MUSZÁJ�HERKULESHARCOS EMBER SZÍVE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175HA TÁVOLRÓL NÉZEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175ÚJ KÖNYVEM FEDELÉRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176A MARADANDÓSÁG VÁROSÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176AKIK MAJD ELKÍSÉRNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177AZ ÉN BÛNÖM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177A MUSZÁJ�HERKULES . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178IDÕ ELÕTT ELMÚLNI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178ÉN FIATAL MARADOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179GONOSZAK A HALOTTAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180LENNI KELL, LENNI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180A LEGJOBB EMBER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181SEREGÉLY ÉS GALAMB . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181A ROTHSCHILDÉK PALOTÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182MOROGNAK A VÉNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183A VERSELÕ ASSZONYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184AZ ÉN TESTAMENTUMOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184ÁLCÁS, VÉN VALÓMMAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185ÉN KIFELÉ MEGYEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185

865

SZERETNÉM,HA SZERETNÉNEK � 1909

SEM UTÓDJA, SEM BOLDOG ÕSE... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188

ESZE TAMÁS KOMÁJAOND VEZÉR UNOKÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189BUJDOSÓ KURUC RIGMUSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189A DÁL-KISASSZONYOK NÁSZA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190HAJÓ A KÖDBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191NÉGY-ÖT MAGYAR ÖSSZEHAJOL. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192ESZE TAMÁS KOMÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192ZILAHI EMBER NÓTÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193KURUC ÁDÁM TESTVÉREM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194HARCOS GYULAI PÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194A FÖL-FÖLDOBOTT KÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195

KÉT SZENT VITORLÁSCSÓKOKBAN ÉLÕ CSÓKTALANOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196MILÁNÓ DÓMJA ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196BIZTATÓ A SZERELEMHEZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197ELFOGYNI AZ ÖLELÉSBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197MEGÖLELNÉM A LYÁNYOD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198ÕSZBEN A SZIGET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199KÉT SZENT VITORLÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199HIÁBA HIDEG A HOLD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200SÉTA BÖLCSÕ�HELYEM KÖRÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201ÍGY SZALADSZ KARJAIMBA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202

A VÉN KOMORNYIKÉSZAKI EMBER VAGYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203EZVORÁSZ KIRÁLY SÍRIRATA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204BETEMETIK A TAVAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204UJJAK A SZAJNÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205ZÚG�ZENG A JÉGCIMBALOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205MEGINT PÁRIS FELÉ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206A VÉN KOMORNYIK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207BOLOND, HALÁLOS ÉJ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208BUDAPEST ÉJSZAKÁJA SZÓL. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209CATULLUS KÖLTÖ HALÁLA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210NEM ELÕSZÖR SÍROK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210KISVÁROSOK ÕSZI VASÁRNAPJAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211

866

A HARCUNKAT MEGHARCOLTUKVALAMI MÉG KÉSZÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212EGY MEGÍRATLAN NAPLÓBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212AKAROM: TISZTÁN LÁSSATOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213A TENGER ÁKOMBÁKOMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213SZÉTVEREK MAJD KÖZTETEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214A HARCUNKAT MEGHARCOLTUK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215ÉGÕ TÛZBEN DIDEREGVE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215AZ ELÁTKOZOTT VITORLA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216ÁZOTT SZÉNA�RENDEK FÖLÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216A MENTÕ GLÓRIA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216AKI HELYEMRE ÁLL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217HOSSZÚ AZ ERDÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218A SZIVÁRVÁNY HALÁLA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219AZ ELSÕSÉG JÓSÁGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220MAGYAR VÉTKEK BÍBORBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221

A HÁGÁR OLTÁRAAZ ÖRÖK HALÁL�MENET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222MAI ASSZONYOK UDVARÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222DUDORÁSZÓ, RÉGI NÓTA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223HELÉNA, ELSÕ CSÓKOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223FEHÉR LYÁNY VIRÁG�KEZEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224A TÍZÉVES ÉVA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224A HÁGÁR OLTÁRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225A CSÓK�CSATATÉR LOVAGJAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226A LÓRI CSÓKJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227ELINDULT EGY LEÁNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228KATÓ A MISÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229A HÓVÁR�BÉRCEK ALATT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 230NÉZNI FOGUNK, HEJHAJH . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231SAPPHO SZERELMES ÉNEKE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231

A JÖVENDÕ FEHÉREIKÜLDÖM A FRIGY�LÁDÁT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232A MA KIEBRUDALTJAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232A KÖNNYEK HASZNA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233VARJAK, SZENT MADARAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233BÚS AHASVÉROK MÁJUSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234A JÖVENDÕ FEHÉREI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235MÁSOKÉRT HALUNK MEG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235ÁLMODIK A NYOMOR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236PROLETÁR FIÚ VERSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237MENEKÜLÉS ÚRI VIHARBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237ÁLDASSÁL, EMBERI VEREJTÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238

867

ÁLDOTT, FALUSI KÖDAPÁMTÓL, ANYÁMTÓL JÖVÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239EGY RÉGI�RÉGI FÛZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239AZ ÖREG KÚNNÉ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239RETTEGÉSBEN A FALU. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240ÁLDOTT, FALUSI KÖD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240ÕSZI, FORRÓ VIRÁG�HALMON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 241AZ ELSÜLLYEDT UTAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 242A HATALMAS TÉL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 242FEDJÜK BE A RÓZSÁT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243

RENDBEN VAN, ÚRISTENA HALÁL PITVARÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245ALÁZATOSSÁG LANGY ESÕJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245IMÁDSÁG ÚRVACSORA ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246AZ ANTI�KRISZTUS ÚTJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246RENDBEN VAN, ÚRISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247VIRÁG�FOHÁSZ VIRÁGOK URÁHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248A JÉZUSKA TISZTELETÉRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248ADJON ISTEN MINDENKINEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 249VEZEKLÕ VIGADOZÁS ZSOLTÁRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250SZELÍD, ESTI IMÁDSÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250KÖNYÖRGÉS VÍG HALÁSÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251NE SÚJTS BÉNASÁGGAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252EGY AVAS KÉRDÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252AZ URAKNAK URA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253

EGYRE HOSSZABB NAPOKVALAKI UTÁNAM KIÁLT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255BOLDOGOK AZ ÖREGEDÕK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255ELSÕ SZERETÕM ÖLÉBEN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256DURUZSLÁS A JÉGVEREMBÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256KOCSI�ÚT AZ ÉJSZAKÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 257NEM JÁTSZOM TOVÁBB . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258SIRATÓ EMBER DALA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258AZ IFJÚ RAJNÁNÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259TARARRAROM, HAJH, TARARRAROM . . . . . . . . . . . . . . . 260A HALÁL: PIRKADAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261EGYRE HOSSZABB NAPOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 262FÁJDALMAS, BÚS KITÉRÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 262LELKEM SZERELMES FATTYAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 263AZ ÁGYAM HÍVOGAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 264KEZDENEK NYAKUKBA VENNI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265MOST PEDIG ELNÉMULUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265

868

A MINDEN�TITKOKVERSEI � 1910

BAJVÍVÁS VOLT ITT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268

AZ ISTEN TITKAIHISZEK HITETLENÜL ISTENBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 269»ÖRVENDEZZ, IFJÚ, IFJÚSÁGODBAN« . . . . . . . . . . . . . . . . . 270A GYÜLEKEZET SÁTORÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271A KIMÉRÁK ISTENÉHEZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271ISTEN DRÁGA PÉNZE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 273KÖNYÖRGÉS EGY KACAGÁSÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274AZ ISTEN�KERESÕ LÁRMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274EGY KEVÉSNYI JÓSÁGÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274A SZERELMETLENSÉG ISTENÉHEZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275KAIN MEGÖLTE ÁBELT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 276

A SZERELEM TITKAIA TÜRELEM BILINCSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277NEM ADOM VISSZA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277A FÖLTÁMADÁS SZOMORÚSÁGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278ÖREG SUHANC VÁGYAKOZÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 281CSAK LÁTNI AKARLAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 281HALK, BÁNATOS SZÖKÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 282A HOLNAPUTÁNI ASSZONYKÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 282TALÁLKOZÁS EGY GÉPKOCSIVAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283A HARMADIK EMELETRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283VALAKI, VALAKI EMLEGET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 284MOST ÖLELNE VALAKI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 285A SZERELEM EPOSZÁBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 285

A SZOMORÚSÁG TITKAIA NAP RAVASZKODÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289SENKI ÉLÕNEK ELLENSÉGE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289AKÁRMILYEN CSÚNYA ÉLETET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 290AZ ÖRÖMTELENSÉG ÖRÖME . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291AZ ELSÖTÉTÜLT UTCÁN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291A RÉM�MESÉK UHUJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292A MEGÁTKOZOTT EMBER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293AZ ÉN VIRÁG�HALMOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293AZ ELMARADT SZOMORÚSÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294AZ ÉJ ZSOLTÁRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294NAGY SÍRKERTET MÉRÜNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295JÓSÁG SÍRÓ VÁGYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296

869

A MAGYARSÁG TITKAIGÕZÖSRÕL AZ ALFÖLD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297HAJH, ÕSZI MAGYARSÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 298A CIVÓDÓ MAGYAR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 298A MÁRCIUSI NAPHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 299GÁLÁS, VASÁRNAPI NÉP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300A FAJOK CIRKUSZÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 302ITT, A BOZÓTBAN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303PIMASZ, SZÉP ARCCAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303AZ UTOLSÓ KURUC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304OBSITOS VITÉZ NÓTÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305HAJLONGNI EMERRE, AMARRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 306A MINDSZENTI TEMETÕBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 306ÉLNI, MÍG ÉLÜNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307EGY TEMPLOM�ALAPÍTÓ ÁLMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307

A DICSÕSÉG TITKAIAZ ÖREG SZAKÁLAS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 309UTÁLNAK, DE CSODÁLNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 310A PÓCSI MÁRIA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 310HA TANULTUNK ZSOLTÁROKAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 312ÉLETEM APADÓ ERE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313FEHÉR ASZTAL BÚCSÚZTATÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313BUJKÁLÁS A SZÁNALOMTÚL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 314BUKDOSIK A LELKEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 314ELADÓ A HAJÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315AZ ÉN HADSEREGEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315MERT MÁSOKÉRT CSATÁZTAM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316KI ELVESZTI HARCÁT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 317SZEGÉNY, ÁRVA RIGÓIM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 318

AZ ÉLET�HALÁL TITKAIA SORSOM ELLOPÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 319AZ ELREJTETT ARCOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 320A CSODÁK ESZTENDEJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 320TESTEM, VITÉZ PAJTÁSOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 321A MEGHÍVOTT HALÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322MINDENT MÁSKÉPPEN SZERETNÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323AZ ÁRULÁS NYARA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324AZ IDEGEN ARCOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324AZ ÉLETEM KERTJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 325AKIT EGYSZER MEGLÁTTUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 326AZ EGYENES CSILLAG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 326ELHAGYOTT A FÉLELEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 327A TÛNÕDÉS CSOLNAKJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 328

870

A MENEKÜLÕ ÉLET � 1912

A SZÛZ PILÁTUSKÖSZÖNET AZ ÉLETÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 330DALOK A LABDATÉRRÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 330FELELET AZ ÉLETNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 332A SZÛZ PILÁTUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 332A MEGABRONCSOZOTT LÉLEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 333A VÁR�ÚR SZEMÉREMÖVE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 334A MEGÕSZÜLT TENGER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 335TÉLBE�HULLÓ EMBER VÁGYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 336A TÁVOLI SZEKEREK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 336NYÁRDÉLUTÁNI HOLD RÓMÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . 337A SÁTÁN KEVÉLYE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 338AZ ELZÁRT KIRÁLY�LYÁNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339A BÉKÉS ELTÁVOZÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339AZ ÓPERENCIÁS TENGEREN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 340

ASSZONY ÉS TEMETÕSZÍVEDET ISTEN SEGÍTSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342A FIAM BÖLCSÕJÉNÉL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342AZ ÕSZ SZERELMEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 343ELDÖNTI A SORS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 344ASSZONY ÉS TEMETÕ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 345A VÉN CSAVARGÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 346A VÁROS LEÁNYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 347A LEGSZEBB ESTE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 348ÁLDÁSADÁS A VONATON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 348TÛNNEK A LYÁNYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 349

ISTENHEZ HANYATLÓ ÁRNYÉKDÜHÖDT, HALÁLOS HARCBAN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 350BOSSZÚS, HALK VIRÁGÉNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 351A PATYOLAT ÜZENETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352KIS, KARÁCSONYI ÉNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 353A MENEKÜLÕ ÉLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 354A NAGYRANÕTT KRISZTUSOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 356A RÉMÜLET IMÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 358AZ EDDIG ÁMENE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 358KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM . . . . . . . . . . . . . . . 359ISTENHEZ HANYATLÓ ÁRNYÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 360A TAVASZNAK ALKONYATA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 360

871

HARC ÉS HALÁLEZÜST PATKÓS PARIPÁlNKON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 362AZ ÖRÖKKÉ ELVÁLTAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 362AZ ISTENNEK VISELÕSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363VÁLOGATÁS A TEMETÕBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363HARC ÉS HALÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 364EGY UTOLSÓ ÉGI HÁBORÚ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 365ELSZÁLLNAK A LEPKÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 366FOGOLY A VÁRTORONYBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 366DRÁGA, HALOTT NÉZÉSEKKEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 367AZ ELJÁTSZOTT ÖREGSÉG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 367ÜZENET KÖLTÕCSKE MIHÁLYNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . 368TÜRELMETLEN, JÓ BARÁTAIMHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . 369SEREGESEN SENKIK JÖNNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 369A LELKEM KÁNAÁN�MAGVAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 370ZENDÜLÉS VÁRAM ALJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 371

SZÉP, MAGYAR SORSA TAVALYI CSELÉDEKHEZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 372ÚJ MAGYAR BUKOLIKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373A TÛZ MÁRCIUSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373VITÉZ MIHÁLY ÉBRESZTÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 374KIDALOLATLAN MAGYAR NYARAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . 376AZ ÚJ KÍSÉRTET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 377ANYA ÉS LEÁNYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 378TÖRTÉNELMI LECKE FIÚKNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 379CSABA ÚJ NÉPE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 380SZÉP, MAGYAR SORS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 381A MAGYAR TANÍTÓKHOZ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 382LEVÉL�FÉLE MÓRICZ ZSIGMONDHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . 383MAGYAR�BÁNÓ MAGYAR AGGYAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . 385LOVATLAN SZENT GYÖRGY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 385

SZOMORÚ ÓDÁK VALAKIHEZÉN, SZEGÉNY MAGAM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 387AZ ÖRÖK GYERMEKSÉG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 387FÉLREVERT HARANGOS NAPOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 388MESE SZÉP CSÍNY�ORSZÁGBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 388FAJTÁDDAL EGYÜTT ÁTKOZLAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 389TEVELED AZ ISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 390SZÉP VOLTÁL VOLNA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 390VÉN, BOLOND ÚR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 391RÁZD MEG SZÍVEDET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 391ÓH, ÉLETEK ÉLETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 392

872

MARGITA ÉLNI AKAR � 1912MARGITA ÉLNI AKAR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 394MARGITA PÁRISBA JÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 397MIKOR PÁRISBÓL HAZAJÖTTÜNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 400MARGITA ÉS OTTOKÁR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 403SZERELMEK AZ ÕSZBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 406HA VISSZAJÖNNE MARGITA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 409MIKOR MARGITA VISSZAJÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 412A MARGITA FIA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 414MARGITA ÉS SORSUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 417FORRÓ SZOMJAKBAN EMLÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 420RÖVID, KIS BÚCSÚZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 424

A MAGUNK SZERELME � 1913BÁNTOTT, DÖFÖLT FOLYTON A PÉNZ IS... . . . . . . . . . . . 427

A VISSZAHOZOTT ZÁSZLÓA VESZÉLYEK ISTENE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 428A MEGUNT CSATAZAJ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 429ÚJ, VIRÁGOS IFJÚSÁGGAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 429A VISSZAHOZOTT ZÁSZLÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 430VÁROS MEGVÉTELE UTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 431SZÁZ HÛSÉGÛ HÛSÉG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 432VIDÁM TEMETÉS ÉNEKE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 432A VISSZAJÁRÓ MÁJUSOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 433TILTAKOZNI ÉS AKARNI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 433SZENT LEHETETLENSÉG ZSOLTÁRJA . . . . . . . . . . . . . . . . . 434HAJH, ÉLET, HAJH . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 435KÖSZÖNTÕ AZ ÉLETRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 435FÖLKELÉSEK ÉS FELEDKEZÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 436A MAGUNK SZERELME . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 437RÖPÜLJ, PIROS SÁRKÁNYOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 438HOLNAPRA GYÓGYULÓ BÁNAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 438ÉN ERÕSZAKOS IFJÚSÁGOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 439MÉG MINDIG HÁBORÚ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 440

IMÁDSÁG A CSALÁSÉRTNÕ�KERGETÕ, FÉNYES HAZUGSÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . 441ELBOCSÁTÓ, SZÉP ÜZENET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 442VALAKI ÚTRAVÁLT BELÕLÜNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 444KÉRDÉS KÉK SZEMEKHÖZ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 445

873

HÛSÉG ARANYOS KORA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 446A KIÜRÍTETT ÁGYASHÁZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 447IMÁDSÁG A CSALÁSÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 447TALÁLKOZÁS EGY SENKIVEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 448A TÚLSÓ PART. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 448AZ ISMERETLEN ADA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 449VÉRMUZSIKÁS, CSODÁLATOS HARC . . . . . . . . . . . . . . . . . 449ÓH, NAGYSZERÛ SZERELEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 450BESZÉLGETÉS A BOSZORKÁNNYAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . 451

HÁT IMÍGYEN SÍROKA MENEKÜLÕ LOVAS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 453A MEGSZÉPÍTÕ FÁTUMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 454ÉS SEHOGYSE VAGYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 454HÁT IMÍGYEN SÍROK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 455A CSONTVÁZAK KATHEDRÁLISÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . 456ZUHANÁS A SEMMIBE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456TÉLI ALKU SZEMEMMEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 457NE HAGYJUK EL MAGUNKAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 457A LÓ KÉRDEZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 458

IFJÚ KAROK KIKÖTÕJÉBENÖREG LEGÉNY SZERELME . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459MERT SENKI JOBBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459A SZÉPÍTÕ ÖREGSÉG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 460HOLNAP IS ÍGY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 461IFJÚ KAROK KIKÖTÕJÉBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 462CSUPÁN MAGAMTÓL BÚCSÚZOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 463MERT TÚLSÁGOSAN AKARLAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 464MIKOR SZULAMIT ALSZIK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 464A VÁLLAD, A VÁLLAD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 465A BOZÓT LEÁNYA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466AZ ANGYALOKNÁL BECSÜLETESEBBEN . . . . . . . . . . . . . . 466HOLNAP TALÁN ELKÜLDÖM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 467AZUTÁN VÉGE VOLNA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 467FEKETE VIRÁGOT LÁTTÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 468

SZENT LÉLEK KARAVÁNJAIGAZ, UCCAI ÁLMOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 469HOGY MA VAGYUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 470ÉNEK ARATÁS ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 470SZENT LÉLEK KARAVÁNJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 471RENGJ CSAK, FÖLD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 472MI KACAGUNK UTOLJÁRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 472

874

BARANGOLÁS AZ ORSZÁGBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 473ROHANUNK A FORRADALOMBA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 474ÚJ TAVASZI SEREG�SZEMLE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 475A TÛZ CSIHOLÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 476ENYHE, ÚJÉVI ÁTOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 477DAL A HAZUGSÁG�HÁZRÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 478A MEZÕHEGYESI HÁBORÚ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 479RÉGI ÉNEKEK EKHÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 479A GYÁVA HATALMASOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 480MEGÁLLT A SORS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 481

KI LÁTOTT ENGEM? � 1914KI LÁTOTT ENGEM? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 483

KÉNYSZERÛSÉG FÁJAMEGINT NAGY VIZEKRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 484A PERC�EMBERKÉK UTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 484MEGINT SOKAN NÉZNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 485FÖL, FÖL, URAM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 486VÁGYNI HOGY SZERETNÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 486HUNN, ÚJ LEGENDA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 487ERDÕBEN, ESÕS DÉLUTÁNON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 488AZ EGYEDÜLISÉG VIGASZA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 489AZ ÉN INGOVÁNYOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 489»A XXX�IK SZÁZADBÓL« . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 490A KÉNYSZERÛSÉG FÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 490NEM SZÁNATOM MAGAM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 491AZ ÁRADÁSOK UTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 492ÉN FÁRADTAM EL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 492TAVASZ VAN, ÚRFI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 493A BÖLCSESÉG ÁLDOZÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 494AKIK HELYÉN ÉLTEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 494MOST MÁR MEGÁLLHATOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 495UTÓLSZOR MÉG PÁRISBA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 496AZ UTOLSÓ SEREG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 497

SÍPJA RÉGI BABONÁNAKKÉT KURUC BESZÉLGET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 498ÜLJ TÖRVÉNYT, WERBÕCZI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 499BETEG SZÁZADOKÉRT LAKOLVA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 500AZ HALOTTAS ÜNNEP

(Mikes énekelhette volna) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 501

875

NAGY LOPÁSOK BÛNE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 502SÍPJA RÉGI BABONÁNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 502AZ UNDOR ÓRÁIBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 503HÁT EZÉRT BOLONDULTUNK? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 504UTÁLATOS, SZERELMES NÁCIÓM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 505NEM NAGY DOLOG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 506ÖRÖKKÖN ÍGY VOLT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 507ÜZENET AMERIKAI VÉREIMHÖZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 507A RÉGI CSAPSZÉKBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 507A TÉL ASZTALÁNÁL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 508A HÓSEÁS ÁTKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 509SZERENCSÉS ESZTENDÕT KÍVÁNOK . . . . . . . . . . . . . . . . . 510AZ IDÕ ROSTÁJÁBAN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 510

AZ ELVESZETT CSALÁDOKAZ ÁRVASÁG KERTJEIBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 512A GYERMEKSÉG ELÉGIÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 512HAL HELYETT KÍGYÓT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 513MONDJAM EL SZÓBAN? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 514KIS NÕI CSUKÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 515AZ ELVESZETT CSALÁDOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 515KÖNYÖRGÕ, MÁJUSI LEVÉL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 516A CIGÁNY VONÓJÁVAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 517NÕ VAN MELLETTEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 518ÖREGSZÜNK, ÖREGSZÜNK, ÖREGSZÜNK . . . . . . . . . . . . . 518ÓH, FURCSA ÉLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 518JÁTÉK, JÁTÉK, JÁTÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 519EGY STÁJER DOMBON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 520A HOSSZÚ HÁRSFA�SOR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 521ÉLET HELYETT ÓRÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 522

VÉRES PANORÁMÁK TAVASZÁNMINDEN RÉM RIOGAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 523AZ IZGÁGA JÉZUSOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 523VENDÉGSÉG BOTTYÁN VEZÉRNÉL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 524KÉTFÉLE VELSZI BÁRDOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 525ARAT A MAGYAR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 526VÉRES PANORÁMÁK TAVASZÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 527A HÕKÖLÉS NÉPE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 528VÁLASZ BAJNOKI HÍVÁSOKRA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 529CSILLAGOS, VÉN CSATALOVAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 530KÍN ÉS DAC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 531LESZ MÁS LAKODALOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 532AD AZ ISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 533

876

ELVESZETT HIT: ELVESZÍTLEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 533A SZEMEINK UTÓDJAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 534ÜZENET EGYKORI ISKOLÁMBA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 535GYÛLÖLET ÉS HARC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 536

ÕSZI, PIROS VIRÁGOKTÜZES TRÓNOD KÖRÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 537NEM HAGYOM ABBAN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 537IFJÚ SIRÁLYI KEDVEK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 538MOST KÖVETELLEK MAGAMNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 538ÉS MÉGIS KIKIÁLTOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 539FELESELÉS EGY ASSZONY�VERSSEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . 540HA VÉRHARMAT KELL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 541AKARLAK, HÁT HAZUDJUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 541ÚJ TAVASZ EZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 542HAJNALLAL A HAJNALNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 542ÕSZI, PIROS VIRÁGOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 543KIS, KÉK DEREGLYE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 543AKI MAGÁNAK ÉL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 544BE SZÉPRE�NÕTTÉL BENNEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 544ELTEMETEM SZEMEM LÁTOTTJAIT . . . . . . . . . . . . . . . . . . 545NAGYON KÖZELBE KERÜLTÜNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 545MEGKÖSZÖNÖM, HOGY VAGY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 546KESERÛ IMÁDSÁGOK MYLITTÁHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . 546ÕSZÜLÕ ERDÕK RETTEGÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 549A LEGFÕBB VÁRTA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 549BECÉZÕ, SIMOGATÓ KEZED . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550ÉLETBÉREM SÍRVA PANASZLOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 551

A HALOTTAK ÉLÉN � 1918HÁT AHOGYAN A CSODÁK JÖNNEK ... . . . . . . . . . . . . . . . 553

EMBER AZ EMBERTELENSÉGBENEMLÉKEZÉS EGY NYÁR�ÉJSZAKÁRA. . . . . . . . . . . . . . . . . . 554AZ AKARAT CSELÉDJEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 555A FEKETE HÚSVÉT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 555CSAK ROSSZABB VOLNÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 556NÓTÁZÓ, VÉN BAKÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 557EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 557A FÖLD ÉBRESZTÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 558VÉRESRE ZÚZOTT HOMLOKKAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 559A RÉMNEK HANGJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 560

877

TEGNAPI TEGNAP SIRATÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 560E NAGY TIVORNYÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 561MAI PRÓFÉTA ÁTKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 562

MAG HÓ ALATTA SIRATÓ SIRALMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 563INTÉS AZ ÕRZÕKHÖZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 563VÁRNAK A TÁBOROZÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 564A TÁBOR�TÛZ MELLETT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 565LEVÉL A VÉGEKRÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 565ELHANYAGOLT, VÉRES SZÍVÜNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 566MAG HÓ ALATT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 567KURUCOK ÍGY BESZÉLNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 567AZ IGAZI SZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 568A MOSTI MÁRCIUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 568AZ ÜTÉSEK ALATT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 569EGYSZER VOLT CSAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 570

AZ ELTÉVEDT LOVASHÁZ JEGENYÉK KÖZÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 571A FAJTÁM SORSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 571ELMENNI TÁVOLRA, PUSZTULNI. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 572FÁRADTAN BIZTATJUK EGYMÁST . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 573A MESEBELI JÁNOS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 573AZ ELTÉVEDT LOVAS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 574A RÉGI SEREGLÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 575A HARCOK KÉNYSZERÜLTJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 576ÉLÜNK VAGY NEM? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 576A NAGY HINTA�JÁTÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 577TÖBB BIZODALOM VÁGYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 577ELFÁRASZT A VÁRÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 578KÉTKEDÕ, MAGYAR LELKEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 579KÉT KURUC BESZÉLGET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 579KRÓNIKÁS ÉNEK 1918�BÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 581

A HALOTTAK ÉLÉNOBSITOT SE KAPOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 583ÚJ ARATÓ�ÉNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 583HULLA A BÚZA�FÖLDÖN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 584AZ ÕSZ MUZSIKÁJA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 584A HALOTTAK ÉLÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 584TORONY AZ ÉJSZAKÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 585HALOTTAN ÉS IDEGENEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 586SZOMORÚ HITVALLÁS MAGAMHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . 587

878

EMLÉKEZÉS NAGY HALOTTRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 587AZ UTOLSÓ HÍDFÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 588SZEGÉNY ZUBOLY EMLÉKÉRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 589KINCS GYULA EMLÉKÉNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 589NÓTÁK PIROS ÕSSZEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 589A »DIES IRAE« . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 591ÁSÍT A TÜKÖR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 591BÓBISKOLVÁN LEHAJTOTT KARDOMON . . . . . . . . . . . . . 592

A MEGNÕTT ÉLETIFJÚ SZÍVEKBEN ÉLEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 593A HIVALKODÓ EMBER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 593AZ ÖREG ÁRVASÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 594LÁTTAM REJTETT TÖRVÉNYED . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 595HIMNUSZ A TAVASZNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 596A MEGNÕTT ÉLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 596A SZÉP HÚSVÉT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 597A RABBISÁG SORSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 597A HOLD MEGBOCSÁJT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 598DAL A BOLDOGTALANSÁGRÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 598AZ ÕSZ DICSÉRETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 599A KRASZNA VÖLGYÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600KÉSZÜLÉS TAVASZI UTAZÁSRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600

ÉSAIÁS KÖNYVÉNEKMARGÓJÁRA

ÉSAIÁS KÖNYVÉNEK MARGÓJÁRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 602HOZSÁNNA BÍZÓ SÍRÓKNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 602MENEKÜLÉS AZ ÚRHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 603ADJA AZ ISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 604»TE ELÕTTED VOLT« . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 604A NAGY HITETÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 605KICSODA BÜNTET BENNÜNKET? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 606A TITOK ARAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 607VIRÁGOS KARÁCSONYI ÉNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 607A CSODÁK FÖNTJÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 608VOLT EGY JÉZUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 609NEM CSINÁLSZ HÁZAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 610A SZÉTSZÓRÓDÁS ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 611ÉS MOST MÁR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 611

CERUZA�SOROKPETRARCA KÖNYVÉN

A NAGY HÍD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 613VÖRÖS TELE�HOLD EMLÉKE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 613

879

CERUZA�SOROK PETRARCA KÖNYVÉN . . . . . . . . . . . . . . 614MÉG FÁJOBB KÖNNYEK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 614KI VÁRNI TUD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 615UZSORÁS KÖLCSÖNÖK VÁLTÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 615A FOGYÓ HOLD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 615KÁR VOLNA ÉRTED . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 616ÉN BÚS IBOLYA�VETÉSEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 617A TAVASZI SZÍV . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 617ÖSSZEBÚVÓ FÉLELEM ÓRÁI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 618TALÁN HELLÁSZ KÜLDÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 618VÁNDOR, TÉLI HOLD. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 619

TOVÁBB A HAJÓVALMÉGSEM, MÉGSEM, MÉGSEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 620ÁLDOZÁS PIROS KEDVVEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 620MÁR ELÕRE RENDELTETTEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 621SAJNÁLOM SZEGÉNY FIÚKAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 622A SZENVEDÉSNÉL TÖBBET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 622A BÛNÖK KERTJÉBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 623NYÖGÖK S MIND TERHEMMEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 623BÁTOR JAJ NÉLKÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 623UGRANI MÁR: SOHA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 624TÁVOLRÓL A MOSTBA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 624A SZAMARAS EMBER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 625A MINDEGY ÁTKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 625MEGMARADOK VIRÁGOS MEZÕKÖN . . . . . . . . . . . . . . . . . 626A PIROS RÓZSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 627TOVÁBB A HAJÓVAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 627

VALLOMÁS A SZERELEMRÕLA KALOTA PARTJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 629ÉS MÉGIS MEGVÁRTALAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 629AZ ELHAGYOTT KALÓZ�HAJÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 630VÁGTATÁS A HOLDNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 631ÓH, FAJTÁM VÉRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 632VALLOMÁS A SZERELEMRÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 632MINDEN NAGY MEGÚJHODOTTSÁGOM . . . . . . . . . . . . . . 633CIFRA SZÛRÖMMEL BETAKARVA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 633AZ IDÕK KEDVELTJEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 634ÕRIZEM A SZEMED . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 635BETEG SZÍVEMET HALLGATOD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 635DE HA MÉGIS? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 636NÉZZ, DRÁGÁM, KINCSEIMRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 636AKKOR SINCSEN VÉGE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 637

880

AZ UTOLSÓ HAJÓK � 1923NINCS ITT ORSZÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 639HOGY DÉLRE JUSSUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 639HÛVÖSVÖLGYEMBÕL SEBTEN, ROHANÓN . . . . . . . . . . . 640ALSZIK A MAGYAR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 640HA MESSZEBBRÕL NÉZEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 641ÜNNEP A DOMBON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 642KÖLTÕK TAVASZKOR ÉNEKELNEK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 644LEVÉL IFJÚ TÁRSAKHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 645PIROS GYÁSZ ÜNNEPÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 646CSÓKOK ÉS SZABADÍTÁSOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 647A NAGY POSVÁNYON ÁT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 647PAPP VIKTOR VALCERÉHÖZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 648SÍRVA GONDOLOK RÁ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 648A CSALÓ VITORLÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 650VAJJON MILYENNEK LÁTTÁL? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 650A MÁJUS: SZABAD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 651MÉG EGYSZER JÖNNE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 652A TÛZ ÜNNEPÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 652SZENT LÉLEK ÜNNEPÉRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 653ITTHON AZ ÚRFI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 654ÉHES A FÖLD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 654VIHAR ÉS FA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 656HARCOS ÉS HARC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 656A MINDENT HURCOLVA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 657ÉN JÓ HISZEKEGYEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 658A MI HÁBORÚNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 658SZERELEM ÉS RAVATAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 659A CSILLAG�LOVAS SZEKÉRBÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 660ÚJ S ÚJ LOVAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 660ÉLET, ÉLET, ÉLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 661A JELEN MUZSIKÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 662NAGY FURDALÁSÁRA LELKEMNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . 662BOLDOG ÚJ ÉVET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 663VÉR: ÕS ÁLDOZAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 663URAM, SEGÍTS BENNÜNKET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 664KÖVETELEM A HOLNAPOT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 665A GYÁVASÁG ISTENESSÉGE. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 666MINDEN AZ ÉLETÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 666RÉGI NEGÉDESSÉGEM MEGHALT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 667VIGASZTALÓ BESZÉD ÁLMAIMBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . 667INTÉS SZEGÉNY LEGÉNYEKNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 668BETEG EMBER FOHÁSZA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 669EMLÉKEZÉS MÁRCIUS IDUSÁRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 669

881

A LEGHASZTALANABB ÁLDOZAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 670JÖN A SZABADULÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 671DAL A BOLDOGSÁGRÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 671JÖNNEK JOBB NAPOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 672ÍGY VAN MAGYARUL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 672TEGNAPI, VÉN RIADÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 673A VÉRES ZAVAROK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 673ÉLETESNEK LÁTOM MAGAMAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 673A SZENT LOB . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 674FÁJLALOM A FAJTÁM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 674A »NEM TUDOM« . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 674NINCSEN, SEMMI SINCS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 675SZENT ANTAL TISZTELETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 676HOGY KEVESEN VAGYUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 676A NÉMULÁS BOSSZÚJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 677AZ ÍTÉLET ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 677A SZEMEIM SORSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 678A FAJTÁM TAKARÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 678A KÍSÉRÕ HÁZAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 678SZEGÉNY LEGÉNY BOTJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 679UTÁLNI S NEM TÖRÕDNI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 679ÚJ MARQUIS�K NYAK�TILÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 680SZÉP A SZÉP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 680LEGYETEK EMLÉKEZÉSSEL HOZZÁM . . . . . . . . . . . . . . . . . 681ÁLDOZÁS ATILLA SÍRJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 681SZÉP AZ ÉLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 682KOLDUS HÍVÉSNEK ÁTKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 682KEVÉS BESZÉLGETÉS MAGAMMAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 683KÉT SÍR MELLETT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 683LAKODALMI KÖSZÖNTÕ TÁVOLBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . 684AZ IGAZI MESSIÁSODÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 684AZ ÖREG HÁZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 684LEVÉL A SORSOMHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 685VAGY MEGÖLNI VALAKIT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 685HADD SZENVEDNÉK ÉRTE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 686TÉVEDTEM ÉS TÉVEDVE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 686A FÖLDI KUNYHÓBAN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 686BERCSÉNYI MARSAL HUSZÁRJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 687IFJUSÁG BABONÁS HITÉVEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 688A JELEN HAJÓJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 688BALZSAM TÜNDÉR POSTÁJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 689A LEGOKTALANABB SZERELEM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 691ÓH, BÚJNI BARLANGOKBA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 692NEM FELELTEM MAGAMNAK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 692ÖREG ÖCSÉM MONDJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 693

882

VULKÁNOK ÉS SZÍVEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 693BABITS MIHÁLY KÖNYVE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 694A RÉGI ISTEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 694A KEZDET SIRATÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 695TEGNAPBA ÉLNI BELÉ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 696EGY HÁBORÚS VIRÁGÉNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 696KÁR A VOLTÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 697NAGY SZÁRAZSÁG IDEJÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 698A MEGCSÚFOLT EMBER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 698SZENT LIBER ATYÁM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 699BESZÉLGETÉS A SZÍVEMMEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 700STRÓFÁK MÁJUS ELSEJÉRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 700KISZAKADT, BÚS NÓTA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 701KÉT KURUC BESZÉLGET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 702ELÉGEDETLEN IFJÚ PANASZA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 702KÖVETELÕ ÍRÁS SORSUNKÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 703KÉT KURUC BESZÉLGET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 704AZ UTOLSÓ HAJÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 704ÜDVÖZLET A GYÕZÕNEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 705

VERSEKSIRASSON MEG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 707E NÉHÁNY DALBAN... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 708A RÁKÓCZI VÉN HARANGJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 708DIVINA COMOEDIA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 709KARÁCSONY. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 710NEM ÉLEK ÉN TOVÁBB... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 711VÁLASZÚTON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 713SORSUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 714ÕSZ FELÉ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 714SZÍNHÁZBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 715VAN OLYAN PERC... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 715ÉRTED . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 716ÉN SZÉP VILÁGOM... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 716EGY CSÓKODÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 716VÁLASZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 717TEMETETLENÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 718ELTAGADOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 718LÁTTALAK... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 719EGY SZÉP LEÁNYHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 719MILYEN AZ ÕSZ?... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 720DAL A RÓZSÁRÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 721

883

MUTAMUR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 722EPILÓGOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 723HAJH, GYEREKEK!... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 724HERVADÁSKOR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 725BÚCSÚ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 726EGYEDÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 727MI KÖT IDE?... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 727ITTHON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 728FUIMUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 729A MULTAK ÁLMÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 730JÉGPÁLYÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 730ISMERETLEN ÁTOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 731MESÉT MONDOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 732ÖRÖK VÁGY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 734AZ ÉLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 734VÁLASZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 735HAMVAZÓSZERDÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 736KOSSUTH HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN . . . . . . . . . . . . . 736ÜDVÖZLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 738ÁLMOK UTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 738KÁVÉHÁZBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 739VALLOMÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 740ÕSZI ÉJSZAKÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 741OKTÓBERBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 742HA SZERETLEK... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 743NEM... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 743RÁD EMLÉKEZTEM... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 744A NAGY SZERELEMBÕL... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 744JÁZMIN NYITOTT... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 745A MULTÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 746ÁLMODOM... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 746AZUBA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 748FÉLHOMÁLYBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 750SOK SIKERT ÉRJEN!... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 752FINITA... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 753HAZA... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 754ELVÁLUNK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 754A MÛHELYBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 756EGY KOPORSÓ FELETT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 757JOBB NEM VAGYOK... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 757

884

MÉG EGYSZERÉG EGYSZER... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 759ÉJIMÁDÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 760CSÓKOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 762MESÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 762ÓDA A BETÛKRÕL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 765A LÁPON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 766KRISZTUSOK MÁRTIRJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 766VÉN FAUN DALA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 766HIDEG MÁJUS. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 767AZ UTOLSÓ RÉSZLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 767A HALOTTAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 768TOVÁBB... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 769LÁZBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 769HAZUGSÁG NÉLKÜL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 770ÁLDOMÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 770FUIMUS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 771MISZTÉRIUM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 772STRÓFÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 772BÉKESSÉG ÜNNEPÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 773ZSÓKA BÚCSÚZÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 775ÉLES SZEMMEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 775KIHÛLVE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 776A KENYÉR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 777FARSANGI DAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 777JELENTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 779SZÍVEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 779FANTOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 779DANKÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 780LÓTUSZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 781TÉMÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 782A KÖNNYEK ASSZONYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 783

A KÖTETEKBENMEG NEM JELENT VERSEK

MÁRCIUS 20 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 785»A BÁNAT DALAI«�BÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 785KÉT DAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 786HA... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 786KÖNNYCSEPPEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 787DALOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 788

885

TEMETÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 789BÉKE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 789PUSKIN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 790FINÁLE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 791TATJÁNA ÍRT... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 792NÁSZUTAZÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 793A SÁRBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 793FELEDJETEK!... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 794OKTÓBER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 794HALOTTAK NAPJÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 795A VÉG UTÁN. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 795KARÁCSONY. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 796SZAKÍTS, FELEDJ! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 797BLAHÁNÉ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 797ÚTI NÓTA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 798BOLDOG ÖRVÉNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 799A CÁRI ÁGYÚ FILOZOFÁL* . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800NOÉ BÁRKÁJA** . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800A MÁRCIUSI VÉNEKHEZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 801A TARKA BLÚZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 802HENRIK ÚR LOVAGOL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 803(MEDVE) MIKLÓSNAK � BANDI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 805MEDVE MIKLÓSNÉNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 805A PÉNZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 805INTERMEZZO . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 806KLEOPÁTRA HÍVÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 807FARSANG A DUNA�TÁJON . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 807KÖSZVÉNY�ORSZÁG MÁRCIUSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 808A PAPOK ISTENE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 809A LEGJOBB CSÓKOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 809HÁBOROG A SÍR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 810ZIKCENE, ZAKCENE, SATÖBBI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 810UTAZÁS A MÚLTBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 811AZ ELÛZÖTT KÖNNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 812EGY MEGTALÁLT KÖNYV . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 812RÉVÉSZ BÉLÁNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 813AZ ÉLET VÕLEGÉNYEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 813KACAG A FÖLD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 814AZ ÚJ HITVALLÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 814FÖLDRENGÉS ELÕTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 814BARNA ÉG ALATT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 815A KÉTSÉGBEESÉS DALA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 816BOLDIZSÁRNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 816EMLÉKSOROK A HOLNAP II�BE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 817LUKÁCS HUGÓNAK: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 817

886

PÁRIS MENEKÜL ELÕLEM. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 817ENGEM FÉLIG SZERETTEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 818LÁNYOS ANYA IZENETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 818RÉVÉSZ BÉLÁNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 819ITT A NAGY HARC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 819»ADÁNAK« . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 820BE GYÖNYÖRÛ TAVASZ�ÉJJEL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 821A KURUC HALÁLA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 822EGY NAPLÓ KEZDETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 822LEGENDA AZ ÚR�ZSIVÁNYRÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 823FÉNYLIK A TENGER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 824ZUBOLY (BÁNYAI ELEMÉR) EMLÉKTÁBLÁJÁRA . . . . . . . 825JÁTÉK A SORSSAL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 825ÁTKOZOTT A GONDOLAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 825MINDEN CSAK VOLT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 826DEDIKÁCIÓ: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 827SZEGÉNY JÓ FIAIM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 827

Életrajzi adatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 828

Betûrendes mutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 831