�� ���� ���������� ������ �������� �������� ����� ����. �������� • ���. �������� ��. (��.) ����

Mozart, Koncz Zsuzsa, Nightwish

avagy mit hallgatnak a tanszékvezetők

Fülhallgatós hallgató ������� ������� ����

������ �����, ������ �������, ������� ������Egyik borús hétfő délután az albérletben üldögélve, a rádióban fel-

csendült a mindenki által jól ismert Máté Péter-dal: Zene nélkül mit érek én? Ez a gondolat szöget ütö� a fejünkben, s elgondolkodtunk raj-ta, vajon hogyan viszonyulnak iskolánk nagyon elfoglalt tanszékvezetői a muzsikához. Ezért bekopogtunk néhányukhoz, hogy kiderítsük, mik vagy kik a kedvenceik. Nos, a pale�a egész színesre sikerede�, kezdvea komolyzenétől a táncdalokon át a rockig.

Folytatás a 4. oldalon

Agria Media 2006 ����� ������

2006. november 6-án és 7-én ismét a Líceum ado� o�hont Az AgriaMedia konferenciának.

A rendezvény pontos címe Agria Media 2006 Információtechnikai Ok-tatástechnológiai Konferencia és Ki-állítás volt. A konferencián iskolánk tanárai, és Magyarország neves ku-tatói melle� a külföldi résztvevőkelőadásokkal, kiállítási anyagokkal, valamint szakmai fórumon oszto�ákmeg egymással a téma aktuális kér-

déseit. Öt földrész húsz országából közel 200 résztvevő érkeze�.

A konferencia fogadását 6-án este a Gárdonyi Géza Színházban tartot-ták, ahol első ízben adták át az Agria Média díjat. Gál Gregor festőművész alkotását 2006-ban prof. dr. Anuwar Ali, a malajziai Open University Távoktatási Egyetem elnöke, va-lamint dr. Mohamed Rabie Nasser, a Mansurai Delta Academia rektora kapták. A Lyceum Pro Scientiis Ala-pítvány díját – az Eszterházy Károly

Emlékérem aranyfokozatát – vehet-ték át továbbá Marina Stock McIsaac (leköszönő ICEM-elnök), Richard Cornell (korábbi ICEM-elnök, tisz-teletbeli tag) és Asgeir Gudmundsson (korábbi ICEM-elnök, tiszteletbeli tag).

A konferencia programja kulturá-lis programmal is kiegészült, mely-nek célja, hogy az Egerbe látogató kollégák a szakmai megújulás mel-le� a város hangulatával megismer-kedve térjenek haza.

Végy ajándékot a neten, aztán hívd meg mobilon a szent családot, de elő�e menj el egy bankba és vegyél fel valamibazi hitelt, amit jövő karácsonyig nyögsz…

Könyvkupacok, cukorkás papír és csoki hegyek… Vizs-gák és egy kis karácsony. November 27-től december 23-ig hangulatos fényben apró házikók a Dobó téren, Katona té-ren. Szerencsés esetben némi hóesésben elkap valami lágy hangulat, és a kereskedők örömére minden vacak ránk sóz-ható… De a reklám szerint úgyis minden férfi borotvátakar, a nők meg alig várják, hogy valaki meglepje őket egy újabb méregdrága parfümmel, amitől biztos hányingert kapnak és alig tudják fedni mosolyukkal majdnem kitörő örömüket.

Si�y-su�y meg is vagyunk. Vagy nem? A minap lá�amegy hirdetést… Rendelhetünk karácsonyra szent családot. Mondom: mi a fene? Olvasom a leírást: a család megjön, Mária megszüli a Jézuskát a karácsonyfa elő�, majd továbbimegegyezés alapján még az ajándékokat is kiosztják.

Szóval a Mikulás is lejárt lemez… Ez már sok nekem. De bevillan egy kép és illatok. Az apukámmal kártyázunk, anya süti a halat, aztán jó körülményesen és meglehetősen gics-csesen feldíszítjük az apuval a fenyőt, aminek ugyan hullo�egy hét múlva a levele, mint az állat, de még ma is érzem az illatát és emlékszem a csendre, ahogy néztük a remekmű-vünket. Mosolygok egyet a kirakat elő� állva, ahol a töké-letes műfa áll szigorúan szerkeszte� színösszeállításban, ési� most eldöntöm: karácsonykor hazamegyek vidékre a szü-leimhez egy üveg borral és egy csomag kártyával…

Varga Mónika

Gondolatok a karácsonyrólAz év legszebb ünnepe. A szeretet ünnepe. A robo�al

teli hétköznapok után végre együ� a család. Ilyenkor min-denki boldogabb egy kicsit. Talán még egymásra is jobban odafigyelünk. Legalábbis ajándékokat biztosan veszünk,hogy a másik tudja, hogy fontos nekünk. Vagy azért, mert tudjuk, hogy mi is kapunk valamit. Persze mindenki azt állítja, hogy nem ez a lényeg. De azért mégis… minél praktikusabbat, minél egyedibbet, minél nagyobbat, mi-nél drágábbat, hogy a másiknak jól elakadjon a lélegzete a kicsomagolásnál. Meg mert a reklámokban is mindig ezt látjuk. És az áruhitel igazán megéri. Ráadásul a plázák már novemberben karácsonyi díszben várják az egymást taposó tömeget. Nem lehet elég korán elkezdeni a beszer-ző körutat, nehogy lefelejtsünk valakit a listáról! Még a végén azt hihetné, hogy nem szeretjük eléggé… Előfor-dulhat, hogy a vásárlási lázban még Jézus születéséről is elfelejtkezünk. De csak egy egészen picit. A karácsonyfa feldíszítésekor biztosan eszünkbe jut. Hiszen Ő hozza a fa alá azt a bizonyosat. Legalábbis nekem ezt mondták gye-rekkoromban. És én elhi�em. Persze azért mindig rajzol-tam anyáéknak is valamit. Hátha ők nem kapnak semmit a Jézuskától. Hogy ők is örüljenek. Volt, hogy egész nap a rajzlapok fölö� görnyedtem, hogy valami igazán szépetadhassak nekik. Mert megérdemlik. És ők mindig nagyon örültek a rajzoknak. Pedig nem is rohangáltam érte hete-kig félig sokkos állapotban a sablonplázákban. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy nem a Jézuska hozza az ajándéko-kat. De tudtam valami sokkal fontosabbat…

Fajt Mónika

A Pale�a karácsonyi irodalmi összeállítással (5–8. oldal) kíván minden kedves olvasójának békés karácsonyt, boldog új évet és sikeres vizsgaidőszakot!

Piros pólósok a tudományért Szakkolis napokat éltünk november 13–15. közö�

Teaosztás �������

������� – ���� – �������Amint az asztalokhoz értem, ki-

nyúlt egy kéz a párás légből és a tenyerembe nyomo� két decit abugyogó főzetből, meg egy hét-fői programlapocskát. Nagysze-rű, gondoltam, legalább haszno-san töltöm a szemináriumok közé szorult lyukasórákat.

A gond csak az volt, hogy a nap-tárakban már javában a „kedd” betűsor villogo�. Tehát lemarad-tam a kezdésről, de sebaj: begyűj-tö�em a hétfő információit és be-levete�em magam a maradéknegyvennyolc óra programkaval-kádjába.

Folytatás a 9. oldalon

Már megint teát osztanak a „B”-ben. Vajon még mindig tagtoborzás céljá-ból mérik a jófajta mézes-ciromosat a Kepes György Szakkollégium vörös tri-kós aktivistái? Kíváncsiságom a teaforralók ködében pislogó hallgatótársak felé hajto�.

2006 novemberében lejárt az egri FHÖK (Főiskolai Hallgatói Önkormányzat) elnö-kének második ciklusra vonatkozó meg-bízatása is, így a főiskolás szervezet élére új ember állt. Országh Ákos korábbi elnö-köt november 20-tól Sass Dániel váltja fel, ennek apropójából kerestük meg Danit és te�ük fel kérdéseinket neki. Ki is tehát azEszterházy Károly Főiskola újonnan vá-laszto� FHÖK-elnöke?

Interjúnk a 3. oldalon

���� �����A november 13-tól december 4-ig

tartó Heves Megyei Közgazdasági Napok nyitóelemeként a Gazda-ságtudományi Intézet konferenci-át rendeze� november 13-án a „B”épületben. A plenáris ülésen Szlávik János és Zám Éva tarto� előadásta regionális versenyképesség té-nyezőiről és problémáiról. Ez után négy szekcióban vita�ák meg a leg-fontosabb kérdéseket a verseny-képességről, a társadalmi felelős-ségről, az állam és a versenyszféra

kapcsolatáról és az oktatás fontos-ságáról. A jelenlévők közö� vol-tak diákok, tanárok, más intézmé-nyekben oktatók és szakemberek is. A tanszékek – annak érdekében, hogy minél több diák vegyen részt a konferencián – tanítási szünetet rendeltek el. A hallgatóság tagjai számos témában tájékozódha�akés tudásukat hasznos ismeretekkel bővíthe�ék. Az előadók közö� vol-tak amerikai és francia tanárok, és természetesen főiskolánk oktatói is tarto�ak prezentációkat.

Regionális versenyképesség

Új elnök az FHÖK élén

����. december2Hírek

Október 11–15. közö� Pusztai Csaba (Közgazdaságtan Tanszék) a németországi Saarbrückenben elő-adásával részt ve� az EASY-ECOkonferencián, aminek fókuszában a fenntartható fejlődés értékelé-sének módszerei álltak. A konfe-rencia fő szervezője a Bécsi Köz-gazdaságtudományi Egyetem és a Regional Environmental Center (REC) volt, a vendéglátó pedig a Saarbrückeni Egyetem.

***Október 19-én rendezték meg a

Food-Teszt élelmiszer-tudományi ta-nulmányi versenyt a Líceum dísz-termében, az Egerfood Regionális Tudásközpont szervezésében. A ta-nulmányi versenyen 16 egri alap- és középfokú oktatási intézmény négy-fős csapata szerepelt. A felkészülésü-ket a szervezők által készíte� 60 ol-dalas információs anyag segíte�e. Averseny célja az új információkra leg-inkább fogékony 14 év körüli korosz-tály korszerű élelmiszerbiztonsági, élelmiszeripari, és gyártástechnológi-ai tájékozo�ságának fokozása volt atudatos fogyasztói magatartás kiala-kulásának és egy magasabb szintű életminőségre való törekvés elősegí-tése melle�. A verseny hagyomány-teremtő céllal jö� létre, hiszen azEgerfood projekt alapvető célkitűzé-se az élelmiszerbiztonsági informáci-ók hatékony disszeminációja, illetve a fogyasztói tudatformálás.

A versenyt az egri Andrássy György Közgazdasági Szakközépis-kola csapata nyerte.

***Július 31. és augusztus 2. közö�

a Collegium Budapest, a European Office of Aerospace Research andDevelopment, az Office of NavalResearch és United States Air Force Research Laboratory közös szervezésében rendezték meg a Social Networks and Complexity című műhelykonferenciát, melyen Pusztai Csaba képviselte a főisko-lát. A szakmai találkozón a dina-mikus tarsadalmi halózatok és az azokhoz kapcsolódó emergens komplex jelenségek kutatásának anomáliát vita�ák meg.

***Október 20-án a Helyőrségi

Klub rendezésében az egri székes-egyházban, az 50. évforduló alkal-mából hangzo� el Hidas Frigyes Requiem című műve az Egri Hely-őrségi Zenekar, az EKF összevont női- és vegyeskara, valamint a EKF Gyakorlóiskolájának gimnáziumi leánykara, és a Honvéd Művész-együ�es férfikara tolmácsolásá-ban. Szólót énekelt Udvarhelyi Bog-lárka tanársegéd, karigazgatóként közreműködö� Vass Márta.

***Pusztai Csaba 2006. július 9–14.

közö� részt ve� az ISSS (Inter-national Society for the Systems Sciences) 50. jubileumi konferen-ciáján Rohnert Parkban, Kaliforni-ában, ahol Sustainability Planning and its Role in Creating Capacity for Learning: A Complex Adaptive Systems Perspective címmel elő-adást tarto�.

***Október 20–22. közö� rendezték

meg Egerben az Éneklő Magyar-ország Regionális – Nemzetközi Kórustalálkozót. Ezen az Ének-zene Tanszék oktatói különböző feladatokat lá�ak el. Kis Katalin a zsűriben, Barta Anna a Cantus Agriensis kórus tagjaként, Dudás Anna az Agria Vegyes Kar vezető-jeként ve� részt.

���� ����Sokan úgy vélik a főiskolán,

hogy két szakest szoko� a legél-vezetesebb lenni, mégpedig a tör-ténelem és a pedagógia szakest (valamint a tavalyi évtől az angol szakest is fejlődő tendenciát mu-tat). Nos, ez évben is összegyűltek a pedagógia szakos hallgatók és tanárok, hogy november 13-án ki-rúgják a HK oldalát.

Az egy órás csúszás ellenére, szép számmal jelentek meg a „pedesek”, különösen a harmadévfolyam, és

sajnos negatív rekordot állíto� felaz első évfolyam, mivel mindössze hárman te�ek eleget „köteleze�sé-güknek” (ezúton is továbbítanám a három hölgynek a másik három évfolyam elismerését). Miután min-denki elfoglalta helyét és magáévá te� egy kevés italt, megkezdődö�az évfolyamok ádáz küzdelme a Vándorkupáért.

A káka helye� a spage�in is cso-mót kerestek a versenyzők, vala-mint az is bebizonyosodo�, hogyegy tálnyi citromra a málnás sör a

legjobb. Sikerült a szakestnek a leg-több rózsaszínű bugyit prezentálnia (gyűjteni kelle�), de meztelen fel-sőtestek és tangabugyi terén is jól teljesíte� a sztriptíz versenyszámala�. Üde színfoltja volt az esténeka párostánc-verseny, amit két min-denre elszánt, jóképű fiatalember-nek sikerült győztesként abszolvál-nia. Volt még mesemondás, smin-kelés (bekötö� szemű versenyzősminkelte párját), kutyacsont ado-gatása szájból-szájba, valamint az el-sősök felavatása. De tanúi lehe�ünkannak is, hogy aki ezresért nyúl, az néha krémesbe csap. A versenyt – jogosan és megérdemelten – a ne-gyedik évfolyam nyerte, de a másik három évfolyam is szépen teljesíte�.Fair küzdelem volt!

A versengés után egy önfeledt táncmulatságban folytatódo� azeste. Senkit nem érdekelt, hogy ki melyik évfolyamhoz tartozik, ho-mogén társaságként ropta a táncot az egész bagázs a kilencvenes évek slágereire, egészen fél ke�őig. Ámekkor még nem mindenkinek ért vége� a buli, sokan mentek továbbegy másik szórakozóhelyre. Így mu-lat hát a Neveléstudományi Tanszék színe-java!

Így mulat a Neveléstudományi Tanszék színe-java!

Pedagógia szakest

������� ������

2004 májusa óta ad o�hont főisko-lánk „B” épülete a Europe Direct – Európai Uniós Információs Pont iro-dájának. Miszné Mestellér Zsuzsát, az iroda vezetőjét kértem, válaszoljon néhány kérdésemre, hogy kicsit köze-lebbről is megismerhessük munkáju-kat.

����� ������– Mi az iroda feladata, szerepe a

megyében?– Tájékoztatni Heves Megye la-

kóit az Európai Unióról. Lakossá-gi, szakmai fórumokat, rendezvé-nyeket szervezünk, illetve jelen vagyunk a megye jelentősebb ki-állításain, vásárain egy-egy infor-mációs standdal. Kapcsolatban állunk a megye oktatási intézmé-nyeivel, részükre vetélkedőket, előadásokat egyéb programokat biztosítosítunk.

– Azon kívül, hogy a főiskola épü-letében működnek, más módon is kap-csolódnak az intézményhez?

– Természetesen. Részt veszünk a főiskola rendezvényein, és várjuk a hallgatóit, tanárait a mi program-jainkon. Különösen szoros a kap-csolat az Európai Uniós ismerete-ket oktató tanszékekkel. Ezen túl sok hallgató teljesíti szakmai, intéz-ményi gyakorlatát irodánkban.

– Milyen hasznos szolgáltatáso-kat tudnak nyújtani a hallgatók szá-mára?

– Irodánk számos közérthető kiadvánnyal rendelkezik az EU- val kapcsolatban, szakkönyveket kölcsönözhetnek az érdeklődők, melyet elsősorban a szakdolgo-zók vesznek igénybe, számuk-ra hozzáférést biztosítunk az EU hivatalos weboldalához és egyéb szakmai adatbázisokhoz is.

– Hogy látja, igénybe veszik az iroda adta lehetőségeket, információ-kat a hallgatók?

– Egyre többen keresnek meg minket, de még mindig sokan vannak, akik nem tudnak rólunk. Úgy vélem, akinek szüksége van az EU-val kapcsolatban informá-ciókra, az megtalál bennünket, és mi természetesen igyekszünk se-gíteni nekik.

Megkérdeztük

EIP-Iroda

����� ������– Mióta rendeznek versenyt a jó helyesíróknak?– Iskolánkban már évtizedekkel ezelő� is ösz-

szemérték tudásukat a legjobbak. A miniszté-rium pedig 1987-ben kérte fel az egri főiskolát, hogy legyen az országos döntő házigazdája. Így 2007 áprilisában az ország legjobbjai találkoznak majd i�, a Papp István Teremben.

– Hányan ve�ek részt az idei háziversenyen?– Tizenkilencen. Ez az előző évekhez képest

elég csekély létszám. – Mi a véleménye a mezőnyről?– Az igazság az, hogy egyre kevesebb a tehet-

séges helyesíró. A középiskolából érkezők kész-sége jóval fejletlenebb, mint régebben. Ezt talán modern világunk számítógépeinek is köszön-hetjük. És kifejeze�en örülök annak, hogy idéna negyedévesek állnak a dobogón.

– Tanárnő szerint milyen a jó helyesíró?– Ez ado�ság is. De kellő mennyiségű gya-

korlással fejleszthető, így egy közepes tehetsé-gű hallgatóból is lehet jó helyesíró. Egy jó he-lyesíró fejle� memóriával rendelkezik és vi-

zuális típus. Egyszerűen csak „lefényképezi” a problémás szót, és utána soha nem fogja el-téveszteni. Előnyben vannak, akiknek a másik szakjuk matek, vagy idegen nyelv. A metekosok fejle� logikával rendelkeznek, ami elengedhe-tetlen, illetve a nyelv szakosok a rengeteg filoló-giai munka során megtanulnak pontosan írni. És még egyszer szeretném kiemelni a gyakorlás jelentősségét.

***De vajon mennyit gyakoroltak a versenyzők?

Lássuk a dobogósokat!Az első díjat – messze kiemelkedő teljesít-

ménnyel – Juhász Péter, IV. éves magyar–etika szakos hallgató vehe�e át. A második helyeze�Baranyai Szabina Mária, IV. éves magyar–német szakos hallgató le�, a harmadik helyezést pedigCsontos Annamária, IV. éves magyar–történelem szakos hallgató érte el.

Juhász Pétert, a verseny első helyeze�jét kér-deztem.

– Milyen ambíciókkal indultál a versenyen?– Csak tapasztalatszerzés céljából indultam.

Nem nyerni jö�em, de nagyon örülök, hogy vé-gül enyém le� az első hely.

– Mennyit készültél a versenyre? Van-e valami módszered a helyesírás tanulására?

– Ez tulajdonképpen több év munkája. Min-dig részt ve�em ezeken a versenyeken, tavalymár a második helyezést is elértem. Tanulási módszer? Konkrét módszerem nincsen. Szerin-tem a figyelmesség a legfontosabb. Jó, ha nyito�szemmel jár az ember a nagyvilágban, és kriti-kusan figyeli a helyesírást a környezetében. Ésaz is fontos, hogy ha valamiben nem vagyok biz-tos, annak rögtön utánajárok.

– Hogyan látod, nehéz volt az idei tollbamondás?– Kellőképpen nehéz volt, gördülékeny, jó

szöveg. Mindenféle probléma felmerült benne.– Utolsó kérésként: mit szólsz ahhoz, hogy te kép-

viseled az EKF-et az országos döntőn?– Így elsőre nagyon örülök neki. De már előre

látom, hogy az elkövetkezendő időszakban ke-mény felkészülés vár rám.

Péter eddig is nagyon sokat foglalkozo� he-lyesírással, sok-sok gyakorlás árán vi�e el azelső díjat, ami helyesíráshoz kapcsolódó szak-könyveket is tartalmazo�.

Első helyezése fényes bizonyítéka annak, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét.

Főiskolai helyesírási versenyA Papp István Anyanyelvi Napok keretében helyesírási versenyt rendeze� iskolánk Magyar Nyelvészeti Tanszé-

ke. A megmére�etés 2006. november 8-án este családias légkörben zajlo�. A versenyt dr. Zimányi Árpád, az illeté-kes tanszék vezetője barátságos szavakkal nyito�a meg. A versenyről dr. Bozsik Gabriellát, a szervezőt kérdeztem.

Limnológiai és Vízimadár KonferenciaAugusztus 26–30. közö� a SIL (The Societas Interna-

tionalis Limnologiae) Aquatic Bird munkacsoportja főis-kolánk Álla�ani Tanszékén rendezte meg az V. Nemzet-közi Limnológiai és Vízimadár Konferenciát. A rendez-vény alapvető célkitűzése, hogy nemzetközi szinten előse-gítse a vízimadarak iránt érdeklődő, vizekkel foglalkozó biológus és ökológus szakemberek, illetve a madarászok közö�i kommunikációt. Az egri konferenciára 60 résztve-vő regisztrálta�a magát. Több mint tíz ország (USA, Né-metország, Egyesült Királyság, Finnország, Izland, India, Csehország, Hollandia, Magyarország) kutatói ve�ekrészt a négynapos rendezvényen. Különösen örvendetes volt a fiatal kutatók nagyszámú részvétele. A rendezvényelső napján a résztvevőket a főiskola részéről prof. Mátyás Ferenc tudományos és nemzetközi rektorhelye�es, vala-mint prof. Andrikovics Sándor, az Álla�ani Tanszék vezető-je, az összejövetel szervezője, majd Eger Önkormányzata részéről dr. Horuczi Csaba alpolgármester köszöntö�e.

A rendezvényen 27 előadás hangzo� el és 30 poszter

bemutatására került sor. A szakmai program rendkívül hasznos és egyben látványos része volt a Hortobágyra szerveze� kirándulás, ahol a résztvevők közelebbről ismegcsodálha�ák a nemzeti park méltán híres madárvilá-gát. A konferenciát az Aggteleki Nemzeti Parkba szerve-ze� fakultatív kirándulás zárta. A résztvevőket a KoronaHotelben és főiskolánk új apartmanjaiban szállásolták el. A konferencia után a visszajelzések igazolták az érezhető nagy szakmai sikert, amihez a tudományos megbeszélé-sekre, vitákra kitűnően alkalmas egri környezet nagymér-tékben hozzájárult. A szakmai tanácskozás elismertsé-gét mutatja az is, hogy az MTA Acta Zoologica folyóira-ta 2007-ben egy kötetét teljesen a rendezvényen elhang-zó előadások és poszterek cikkváltozatainak közlésére szánta. Egyes cikkek és összefoglalók megjelentetésére az egyik legrégibb magyar folyóirat, az Aquila is jelentkeze�.A rendezvény nem jöhete� volna létre, főiskolánk és kü-lönösen a rektor úr sokoldalú támogatása, anyagi segítsé-ge nélkül, amit a szervezők i� is megköszönnek.

������� ����

����. december 3Hírek

2006. november 7-én 14 órától A játéktervezés pszichológiája cím-mel dr. Mérő László, és Informá-ció, evolúció, társadalom címmel dr. Holovács József tarto� előadásta Matematikai és Informatikai In-tézetben.

***A Matematikai és Informati-

kai Intézet vezető munkatársa, dr. Holovács József tanszékveze-tő egyetemi tanár, az Ungvári Nemzeti Egyetem adományozá-sában 2006. október 23-án Doctor Honoris Causa megtisztelő címet szerze�.

Az egyetem a kitüntete� sze-mélyt több éves nemzetközi tu-dományos munkásságának és az egyetem érdekében kifejte� tevé-kenységének elismeréseként ju-talmazza ilyen címmel.

***Dr. Dávid Árpád részt ve� az

Erlangenben (Németország) ren-deze� 5. Nemzetközi Bioeróziós Konferencián október 29.–novem-ber 3. közö�, ahol előadásokat tar-to� és posztereket mutato� be.

Előadások: Activity of Predato-ry Gastropods in the Shells of Sar-matian Age Bivalves (Verpelét, Hun-gary), Bioerosion in the Shells of Late Eocene Gastropods (Gánt, Hunga-ry) – társszerző: Kaló Alexandra, III. évf. földrajz–környezetvédelem sza-kos hallgató.

Poszterek: Clionid Borings in Opercula of (Turbo) sp. (Gastro-poda, Prosobranchia), (Mathesons Bay, New Zealand), Occurence of (Semidendrina) isp. at a Dalma-tian Coastal Area (Croatia, Solta) – társszerző: Lengré Szilvia, végze�földrajz–biológia szakos hallgató, Palaeoichnology of a Late Eocene Rocky Shore (Bükk Mountains, Hungary) – társszerző: Várhegyi Ive� Ágnes, végze� földrajz szakoshallgató.

***Jakus Ágnes kommunikáció–ma-

gyar szakos hallgató (felkészítő ta-nára Tomesz Tímea főiskolai tanár-segéd) második helyezést ért el a retorikai konferenciával egybekö-tö�, november 10–11. közö� meg-rendeze� Országos Kossuth LajosSzónokversenyen.

A megmére�etés egyik külön-díját szintén egy EKF-es i�ú, Bokor Ágnes kommunikáció–német sza-kos hallgató hozta haza (felkészítő tanára dr. Aczél Petra főiskolai do-cens). A vetélkedőt az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának díszter-mében tarto�ák az ELTE BTK Fő-iskolai Magyar Nyelvtudományi Tanszéke, valamint az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finn-ugor Intézete és az Anyanyelvápo-lók Szövetsége rendezésében.

***Dr. Zachar József egyetemi ta-

nár (Modernkori Magyar Történe-lem Tanszék) 2006. november 18-án Szabadkán az Észak-Bácskai Mayar Pedagógusok Egyesülete, a Zürichi Magyar Történelmi Egye-sület és a Kodolányi János Főis-kola közös szervezésében végze�kétéves, A történelemtanítás tar-talmi és módszertani megújítása című tanári továbbképzés záró-vizsgájának elnökeként részt ve�az oklevélkiosztó ünnepségen.

Ezt követően – még aznap –Magyarkanizsán a Rákóczi Szö-vetség Elhallgato� múlt címűelőadássorozata keretében tarto�előadást 1956 magyar örökségé-ről.

����� ����The EKF received the winner’s plaque of the

‘Stars of Eger 2006’ competition. The Localpa-triot Association of Eger made a public opin-ion poll where Eger citizens claimed that the College is considered to be the most precious institution in Eger. The award was given by László Habis, the mayor of the city.

***The renovated version of George Kepes’ Gar-

den of Flames’ was exhibited in the House of Arts in Eger on the occasion of the artist’s birth’s 100th anniversary.

The original work of art was made in Bos-ton in the 70’s. It’s a constellation consisting of several hundreds of gas flames. The PhysicsDepartment’s teachers take a huge part of the renovation.

***The American Department welcomed the

delegation of the Valdosta State University

led by Luis Levi. In the conference they talked about the improvement of the relationshit be-tween the universities.

***Dr. András Tarnóc gave a lecture titled ‘Mul-

tiple Border Crossings in Mary White Row-landson’s Captivity Narrative’ in the confer-ence of Hungarian American Association in Pécs on 6–7 of October.

***The Department of Economics opened the

‘Office of Carreer Building’ in “B” the build-ing. The office helps the graduates and theones who starts their carreer in findig jobs ortrainings and it has a database where students are allowed to search jobs or possibilities.

***A more than half billion worth investment

was opened in the Lyceum. The government and other foundations sponsored the modern-izing constructions. The reconstruction includ-

ed three sections: the renovation of the chapel, the developing of Regional Research Centre and the restoration of the technological in-frastructure of the school. In the ceremony dr. Zoltán Hauser and dr. Lajos Kis-Tóth welcomed the guests, then the state secretary talked. Fi-nally, the tutors of the Music Department gave a concert.

***Dr. Sándor Forgó received a prize given by

the teachers and researchers of the communi-cation technologies’ association’s congress in the U. S. A. the AECT gave the appreciation according the international relation building and the IT teaching.

The ceremony was held in the Fairmont Ho-tel, Dallas.

***The Freshmen’s Ball was held on 14 October.

More than 800 guests appearde in the event, where the Freshers had to take the oath and then they were led into the secrets of wine-drinking. Finally, the Queen of Ball was elect-ed and there was tombola.

English block

������ �����– Kérlek, mutatkozz be pár szó-

ban!– Sass Dániel vagyok, 1985. jú-

lius 15-én szüle�em Debrecen-ben. Jelenleg szülővárosomtól 20 km-re, Hajdúszoboszlón lakom. Középiskolai tanulmányaimat a hajdúszoboszlói Hőgyes Endre Gimnázium és Szakközépiskola hatosztályos képzésében végez-tem, kiváló eredménnyel. 2004-ben a kezdeti bizonytalanságok után határozo� szándékkal nyúj-to�am be jelentkezésemet az egriEszterházy Károly Főiskola mű-velődésszervező–testnevelés sza-kára. Jelenleg a testnevelés szako-mat „jegelve” harmadéves műve-lődésszervező vagyok.

– Miért éppen Egerre ese� a vá-lasztásod?

– Ebben a párosításban egye-dül az egri főiskolán találtam meg a számomra érdekes szakokat. Természetesen az osztálykirándu-lásokból megmaradt egri emlék-képek is voltak annyira felejthe-tetlenek, hogy hallgatóként is sze-re�em volna az i�eni élet részeselenni. Úgy érzem, ez a vágyam teljesült is. Talán néha még túlsá-gosan is…

– Hogy kerültél kapcsolatba a HÖK-kel? Milyen pozícióid voltak az elmúlt időben?

– Már idekerülésem elő�, a gó-lyatáborban felkelte�em az akko-ri Hallgatói Önkormányzat figyel-mét, de komolyabb kapcsolatba csak tavaly kerültem a HÖK-kel, művelődésszervező szakomnak köszönhetően.

Kezdetben az Almagyardombi Kollégium Kollégiumi Bizo�sá-gának tagjaként kezdtem meg a ténykedésemet a hallgatói érdek-képviseletben, majd nem sokkal ezután a TTK Kari Hallgatói Ön-kormányzatának le�em kulturá-lis referense. Innen tulajdonkép-pen egyenes volt az utam a Főis-kolai Hallgatói Önkormányzatba, ahol majd egy évet dolgoztam ta-nulmányi elnökhelye�esként.

– Miért döntö�él úgy, hogy aktí-vabban részt akarsz venni a HÖK és a főiskola életében?

– Nekem soha nem volt elég az, amit éppen csinálok. Mindig többre és többre vágytam. Mivel köztudo� volt, hogy Ákos be kí-vánja fejezni elnöki munkáját, ko-molyan elkezdtem gondolkodni

azon, hogy megpályázom a meg-üresedő posztot. Úgy éreztem, hogy kellő önbizalommal, elhiva-to�sággal és természetesen HÖK-ös társaim támogatásával képes leszek betölteni ezt a teljes odafi-gyelést és kitartást igénylő pozí-ciót.

– Örülsz, hogy megválaszto�akHÖK-elnökké?

– Mivel megpályáztam az Esz-terházy Károly Főiskola Hallgatói Önkormányzatának elnöki pozí-cióját, természetesen nagy öröm-mel és hálával töltö� el, hogy bi-zalmat szavaztak nekem. Mind-amelle� persze, hogy örülök az„elnöki széknek”, ez komoly fe-lelősséget is jelent számomra. A munka iránti maximális elhiva-to�ságomnak és kitartásomnakköszönhetően biztos vagyok ab-ban, hogy ténykedésemmel nem keltek csalódást az engem meg-választóknak és a hallgatóknak sem.

– Mennyiben változo� az életed,napirended, iskolai tanulmányaid mi-óta megválaszto�ak elnökké?

– HÖK-elnöknek lenni nem mindennapi dolog. Ez megmu-tatkozik az én mindennapjaim-ban is, hiszen a folyamatos elfog-laltságaim mia� már legtöbbszörnem órára rohanva tartok a főis-kola épületeibe. Ez nem azt jelen-ti, hogy órákon a hátsó sorokban jegyzetelve már nem vagyok je-len, csupán azt, hogy ezek a pil-lanatok kicsit ritkábbak le�ek. Et-től függetlenül természetesen tu-dom, hogy mik a feladataim i� afőiskolán…

– Milyennek látod az egri HÖK-öt? Miben lehetne erősebb, mely terü-letek azok, amikkel elégede� vagy, és miben tudsz te hozzájárulni a HÖK sikeresebb működéséhez?

– Az egri Eszterházy Károly Fő-iskola Hallgatói Önkormányzata – köszönhetően elődeimnek – or-szágszerte elismert önkormány-zatként működik. Úgy gondolom, hogy elég erős ahhoz, hogy ne kelljen komoly változásokat vég-rehajtani a jövőben. Olyan stabil lábakon álló rendszer irányítását vehe�em át Ákostól, mely már je-lenleg is nagy segítséget nyújt a főiskolán tanuló hallgatók részé-re. Akkor mondhatjuk egy HÖK-ről, hogy sikeresen működik, ha a hallgatók bizalommal fordulhat-nak hozzánk a különböző prob-

lémájukkal, és azokat képesek va-gyunk kezelni és megoldani. Úgy érzem, a jelenlegi önkormányzat is sikeresen működik, de azon le-szek, hogy mindezek megtartása melle� tovább tökéletesítsem ahallgatói érdekképviseletet.

– Vannak már konkrét elképzelése-id? Milyen céljaid vannak HÖK el-nökként rövid és hosszú távon?

– Egy elnöki pályázat megírá-sa után komolyan kérdezed, hogy vannak-e ötleteim? Természete-sen vannak. Tele vagyok ambíció-val, tervekkel, viszont ezekről még nem szívesen beszélnék.

Gyökeres változásra senki se szá-mítson, hiszen, mint azt már ko-rábban említe�em, egy jól működőHallgatói Önkormányzatot vehet-tem át.

– Lehet-e számítani a főiskola éle-tében jelentős változásokra?

– Valóban nagy változások elő�áll a főiskola, mint azt a legtöbben minden bizonnyal tudják is, hiszen a média kiemelten foglalkozik mos-

tanság a felsőoktatást érintő refor-mokkal. Amennyiben a kérdésed arra vonatkozo�, hogy az új HÖKelnöknek köszönhetően lesz-e ko-moly változás, el kell, hogy keserít-sek mindenkit, hiszen a válaszom: nem!

– Biztos te is hallo�ál már sok kri-tikát a HÖK-kel kapcsolatban. Meny-nyire látod ezeket reálisnak? Mi az, amit jogosnak tartasz, és mennyire kell ezeket figyelembe venni?

– Valóban lehet hallani különbö-ző negatív, illetve pozitív megnyil-vánulásokat egyaránt a HÖK-kel kapcsolatban, de nem igazán kívá-nok erre reagálni. Sajnos vannak, akik nem értékelik, hogy mekko-ra könnyebbség nekik a Hallgatói Önkormányzat működése. Soha sem leszünk tökéletesek, mert biztos lesz mindig olyas alaki, aki nem az általa elképzelteknek meg-felelően jut majd támogatásokhoz, vagy nem a számára legkedvesebb zene fog szólni a Hallgatói Klub-ban. De így van ez rendjén…

Új elnök az FHÖK élén: Sass Dániel

����� �����

������� ����

����. december4

Folytatás az 1. oldalrólNem meglepő módon, a komoly-

zene volt a legtöbbet említe� műfaj.Mozart, Beethoven, Bach, Vivaldi tar-toznak a favoritok közé, de a nagy orosz Rahmanyinov neve is felme-rült dr. Holovács József tanszékveze-tő úrnál. Egy másik orosz zeneszer-ző, Csajkovszkij főként a Történelem Tanszéken közkedvelt. A Közgaz-daságtan Tanszéket pedig az oszt-rákok hódíto�ák meg, ugyanis dr. Kádek István kedvencei közé többek közö� Händel és Haydn tartozik.

Többen említe�ék az operát ésaz opere�et is, de a musical is nagykedvenc. Dr. Kiss A�ila kedvencei az olasz operák közül Puccini és a fran-cia Berlioz művei. Dr. Makai János szívesen hallgatja a Nabbuccóból a Rabszolgák kórusát. Dr. Harsányi Mihály számára felejthetetlen él-mény volt Az operaház fantomja, valamint a Rómeó és Júlia budapesti előadása.

Egyes hangszerek hangja is rabul ejte� néhány tanszékvezetőt. Dr. Kaló Ferenc Edvin Marton hegedű-

játékát szereti, míg dr. Varga Gyula Szabó Dénes hegedűművész muzsi-káját kedveli. Ugyanakkor dr. HonfiLászló Gheorghe Zamfir román pán-sípművész játékát hallgatja szíve-sen.

A sok komolykodás után evez-zünk egy kicsit a könnyűzene te-rületére. Dr. Harsányi Mihály ve-zetés közben nem veti meg Robbie Williams, az 50 Cent vagy Rúzsa Magdi számait sem, azonban a 60-as, 70-es, 80-as évek zenéit részesíti előnyben: a Beatles, a The Doors, Joe Cocker és Simon and Garfunkel is a nagy kedvencek közé tartozik.

Több tanszékvezetőnk gyerme-kei révén jártas a mai könnyűzene világában. Így például dr. Makai János is ily módon ismerte meg a Quimby-t és a Balkán Fanaticot. Ugyanígy került kapcsolatba dr. Kiss A�ila Beyoncé, Shakira és a Black Eyed Peas zenéivel. De ő maga jobban kedveli Ákos, a NOX vagy a Co�on Club Singers dalait.

Azonban a legtöbben, ha nosz-talgikus hangulatban vannak, elő-

veszik fiatalkoruk nagy slágereit.Ráczné dr. Horváth Ágnes Máté Péter, Koncz Zsuzsa és Presser Gábor dalait, dr. Rákos Etelka Cseh Tamás és Máté Péter slágereit, Kristonné dr. Bakos Magdolna pedig Kovács Kati és Komár László lemezeit hallgatja szívesen.

Akkor most keményítsünk be egy kicsit, hogy ez se hiányozzon a re-pertoárból, mivel a Genesist, a Deep Purple-t, az Omegát és az Eddát is megemlíte�ék ebben a kategóriában.

Dr. Szentesi Zsolt zenei ízlésvi-lágában megfér egymás melle� aklasszikus és a progresszív (Jethro Tull, Yes, Klaus Schulze, Tangerine Dream), illetve a metál zene, úgy-mint a Nigtwish és a Rhapsodhy.

Most egy kis betekintést nyerhet-tünk, hogy egy-egy szigorú öltöny vagy kosztüm mögö� milyen ze-néért dobog tanszékvezetőink szí-ve. Megismerhe�ük őket egy kicsitcivilben. Úgyhogy ezek után ne le-pődjünk meg, ha a tanszékvezetői iroda elő� várakozva, az ajtó mögülBeethoven vagy éppen Doors hallat-szik ki.

Mozart, Koncz Zsuzsa, Nightwishavagy mit hallgatnak a tanszékvezetők

Ho Si Minh-től a funkcionális élelmiszerekig

������ ����� – ������� ������– Lezárult az Egerfood RET első

éve. Az eddig elért eredmények közül, melyeket emelné ki leginkább?

– Mindenképpen fontos elmon-dani azt, hogy egy nyertes pályá-za�al indult a projekt, melyet azEKF 16 egyetem melle� egyedü-li főiskolaként nyújto� be és megis nyert. Ennek eredményekép-pen lehetőség nyílt, a legfejle�ebbbioszernzoros technikát alkalma-zó analitikai műszerek kifejlesz-tésére, új élelmiszerbiztonsági pa-raméterek kidolgozására, illetve a minőség és az eredetiség igazolá-sára. Ez az új rendszer lesz alkal-mas arra, hogy a manipuláció jele-it kimutassa és így azokat vissza-szorítsa.

Fontosnak tartom megemlíteni még az öt korszerű laboratóriumot is, (melyből ke�ő analitikai, egy-egy bioszenzor-fejlesztő, egy mo-lekuláris biológiai és egy mikrobi-ológiai labor), amelyekben a leg-modernebb és legszerteágazóbb vizsgálatokat tudjuk elvégezni.

A kutatás-fejlesztési tevékeny-ségek végrehajtására öt platfor-mot hoztunk létre, melyek külön-böző specifikus feladatokat lát-nak el. Ezek közül az első és talán a legfontosabb a nyomonkövetési és termelési technológiai fejlesz-tési platform, amelynek eredmé-nyei a leginkább életszerűbbek a fogyasztók számára. A máso-dik illetve a harmadik platform, az analitikai kutatások illetve a bioszenzor fejlesztések arra irá-nyulnak, hogy új módszereket és új, a gyakorlatban, a terme-lés helyszínén is alkalmazható új

műszereket, eljárásokat dolgoz-zunk ki. A negyedik platform te-rülete az informatikai fejlesztés, az ötödiké pedig a marketing: a disszemináció és az oktatás.

Az erőfeszítéseink eredményes-ségét mutatja az is, hogy az eddi-gi fejlesztéseinkből három benyúj-to� szabadalom születe�.

– Vannak-e egyéb terveik a szaba-dalmaztato� termékeikkel kapcsolat-ban a saját felhasználásukon túlme-nően?

– A projekten belül létrejö� azEger Innovations K�., mely a prog-ram keretében létrehozo� szellemijavak és termékek jogát hivato�kezelni, ezzel gazdálkodni és en-nek piaci értékesítését is vállalni. Munkálkodunk rajta, hogy a létre-hozo� szabadalmak és egyéb fej-lesztések minél szélesebb körben nyerjenek alkalmazást. Hosszú tá-von az jelentheti a fennmaradást és fejlődést a kutatási profil számára,ha a kidolgozo� eredményekbőlgyakorlati haszon is jelentkezik.

– Az eddigi vizsgálatok hat ter-mékre terjednek ki. Kaptak-e már megbízást újabb termékekre, illetve jelezték-e már újabb partnerek a csat-lakozási szándékukat?

– A program életképességét is jelzi, hogy minden előzetes kérés és direkt információtovábbítás hiányában is már öt cég jelezte, hogy érdeklik az i� folyó munkákiránt, és szívesen alkalmaznák ezt a nyomonkövetési rendszert, amit mi kidolgoztunk. (Az eddig vizs-gált termékpályáink: Egri Bikavér bor, Detki háztartási keksz, Hűtö�friss réteslap, Tót csípős kolbász, Csiperke gombakonzerv, Halkon-

zerv). A nyomonkövetés egy ve-zérmotívuma a projektnek, mert a kutatások eredményeképpen a közeljövőben várhatóan akár a mobiltelefon (wap) segítségével is lekérhetők lesznek a mindenki által érthető és használható infor-mációk az ado� élelmiszerről, atermesztéstől egészen az üzletek polcáig végigkövetve a terméket.

– Milyen képzési programot dol-goztak ki arra, hogy a tudásbázisukat kamatoztatni tudják?

– Három különböző oktatást szerveztünk a program köré, ezek a felsőfokú szakképzés, az akkre-ditált felnő�-továbbképzés és egyjoint master képzés – amelyre a Socrates–Erasmus program kereté-ben nyertünk támogatást francia és szlovén partnerekkel közösen –, ez egyetemi szintű élelmiszerbizton-sági képzést jelent.

– Megrendezték az ország első élelmiszerbiztonsági tanulmányi ver-senyét „Food-Teszt” címmel a 14 éves korosztály számára. Terveznek-e a jövőben hasonló versenyeket ugyan-ezen vagy más korosztály számára?

– Komolyan gondoljuk, hogy ne csak magunknak kutassunk, hanem az ismereteket – mivel ezek nagyon alapvető informá-ciókat jelentenek – széles körben megismertessük. A jövő évben szeretnénk ezt a versenyt megyei, majd később országos szintűvé emelni.

– Kapcsolatban állnak külföldi egyetemekkel is. Miben nyilvánul meg ez a partneri viszony?

– A világ kutatóinak nagy ré-sze az együ�működésben gon-dolkozik, mert ismerik a saját kor-

látaikat. A mi kutatásaink világ-szinten nagyon frekventáltak és ezért ésszerű volt, hogy például a bioszenzor kutatásainkhoz ke-ressük a kapcsolatokat. Példa nél-küli együ�működésünk van pél-dául a Római Egyetemmel, a Lund Egyetemmel (Svédország), velük szerveztünk közös nemzetközi workshopot, illetve ha közös mun-ka van, az eredményeit közösen publikáljuk.

Ugyanez igaz a hazai kutatások-ra is. Magas szintű kutatások foly-nak Debrecenben, Szegeden és Bu-dapesten; ezekkel az intézetekkel és az o� dolgozó kollégákkal szin-tén együ�működési megállapodá-sokat kötve és az erőforrásokat in-tegrálva jutunk még jobb eredmé-nyekhez.

– Sok sikert kívánunk a további kutatásokhoz és gratulálunk az eddig elért eredményekhez!

***Reméljük, a Főiskola ezentúl

nemcsak a nagy hagyományok-kal rendelkező pedagóguskép-zésre lehet büszke, hanem egy olyan fogyasztóközpontú, komp-lex nyomonkövetési rendszerrel és élelmiszerbiztonsági technoló-giával rendelkező központra is, mit az Egerfood RET.

A nagy hagyományokkal rendelkező Eszterházy Károly Főiskola, melynek alapítása a 18. századba nyúlik vissza, a hazai felsőfokú tanárképzés egyik jelentős intézménye. A tanári szakok, szinte minden változatán működik képzés, sőt több szak esetében elsőként indíto� programot a hazai tanárképzésben. Hasonlóképpen elsőként indult el az intézményberkein belül egy 21. századi kutatási tevékenység is, az Egerfood Regionális Tudásközpont. E projekt ahhoz járul hozzá, hogy a hazánkban előállíto� élelmiszerek versenyképességét növeljék. A következőkben erről a projektről olvasha�ok egyinterjút, melyet dr. Kiss A�ila menedzser-igazgatóval készíte�ünk.

Hogy tudd, kit kell kérdezni: Felvételi Iroda (36) 520-424 – (36) 520-400/2170 – www.tik.ektf.hu – felvi@ektf.hu

November 8-án a Politológia Tan-szék TDK-háziversenyt rendeze�,amelyen hat hallgató tarto� előadástnépes közönség elő�. A bemutato�dolgozatok rendkívül széles skálán mozogtak a politikatudományon belül, a politikai kommunikációtól a külpolitikai kérdések elemzésén keresztül a politikai mozgalmak be-mutatásáig. A dr. Jenei György által vezete� zsűri két dolgozatot találtérdemesnek az OTDK-n való rész-vételre.

Az első helyezést Tóth László IV.

éves gazdaságismeret–kommuniká-ció szakos hallgató érte el, Praktikák és taktikák a politikai kommuniká-cióban; A Gyurcsány–Orbán tv-vita tanulságai című dolgozatával. A második helyeze� Tóth Péter V. éves történelem–kommunikáció szakos hallgató le�, az Új dimenziók az iz-raeli–palesztin konfliktusban címűdolgozatának bemutatásával. A Po-litológia Tanszék a TDK-ban végze�munka elismeréséül okleveleket és ajándékkönyveket ado� a dolgoza-tokat bemutató hallgatóknak.

Politológia házi-TDK

November 22-én este lelkesen igyekeztem a másodéves amerika-nisztikások által tető alá hozo� há-laadó rendezvényre. A tavalyi parti emlékeit felidézvén (bor, vacsora, bor, tánc, bor…), hálaadásra készen léptem a „B” épületbe. A nagyelő-adóhoz közelítve már megütö�e fü-lem a bentről áradó zene, a hifit ke-zelő srácok a kezdeti botlások után (Boney M, ABBA) biztos kézzel vá-loga�ak a repertoárból. Hála isten-nek (ez i� a kikacsintás helye) ze-néből kaptunk bőven, hisz Ludányi Katalin, Pálóczi Péter és Ézsiás A�ilaismere�erjesztő beszédeit követőenzenés előadás keretében tárult elénk a telepesek bimbózó barátsága az indiánokkal, majd egy táncot is elő-adtak a szervezők. Még ki sem hűlt a parke�, mikor a táncosok helyétátve�ék a felszolgálók, akik hatal-mas tálcákkal a kezükben tarto�akfelénk. A bőséges vacsora elfogyasz-tását és leöblítését követően – az értékes nyeremény reményében – minden erőnkkel a láto�akkal kap-csolatos kvíz helyes kitöltésén fára-doztunk, ami azért nagy szó, mert ekkorra már az elfogyaszto� hegyléhatására bizony nehezen tudtuk rendezni gondolatainkat. Ennek meg is le� az eredmény(telenség)e,idén sem az én csapatom nyerte a hőn áhíto� tortát. Szomorkodninem volt időnk, irány a táncparke�.A talpalávalót továbbra is a pult mö-gö� ülő – immáron pirospozsgásarcú és csillogó szemű – fiúk szol-gálta�ák. Az est végén mindenkibőven pakolhato� táskájába a meg-maradt finomságokból, majd men-tünk, amerre még lá�unk…

Hálaadás

�������

����. december 5

Dömény Veronika

61.

Karácsonyi mellékletVálogatás a főiskola hallgatóinak irodalmi munkáiból

I.Remegő kézzel gyújto�a meg az első sötétvörös gyer-

tyát. A láng felsercent egy pillanatra, majd egyenlete-sen tovább ége�. Bal kezét homlokához emelte, az asztalfölé hajolt.

Mintha… mintha elveszíte� volna valamit. Percekóta cikázo� a tekintete a lap és a láng közö�. Lap, láng,lap, láng. Nem juto� eszébe, mitől lehet hiányérzete. Apapír krétafehéren meredt rá. Írt valamit, visszaolvasta. Aztán kihúzta. Re�entő közhelyes – gondolta.

Valami hiányzik.Összegyűrte a lapot, eldobta. Kihalt és hideg volt minden tárgy, amihez hozzáért.

Ránéze� az órára, az pökhendin, sérte� képpel gúnyo-lódo�: megint átcsúsztál a mérhetetlen 61. percbe.

Hogyan? Miért kerültem megint…?Én válla fölö� áthajolva kémleltem arcát.

II.61. perc: valami új eljövetele, várakozás, reflektálás.

Puhatolózás az események felé. Szárnytátás, küzdés. Kilépés a kerek egészből, mókuskerékből. Építkezés min-den 61. perc. Lüktető halántékkal, befelé forduló szavak-kal. Próbálkozás földről az égbe hullani.

Gyulladt sóhajokat gyógyítgatsz magadban, amiket újra és újra átélsz.

Naponkénti kínzások. Elmehetnél, ha tudnál magad elő�. Remény ez a perc, hogy talán elzárkózhatsz a küz-dés, építkezés, próba és gyulladások elől.

Ami mind te vagy. Vagy lehetnél. Nem a lényeged, csak egy-egy burok, ami lény(eg)edhez vezet. Amit csak letépni lehet, finoman és elővigyázatosan nem megy.

61. perc: vihar. Én-tisztító. Hogy magad maradj, én nélkül. Ha kritikát kapsz, ha megsértenek, az én kezd szurokpofával méltatlankodni, orrát húzza. Sértődések, gennyek, finnyáskodás van benne. Hogy veled, éppenveled…? De nem vonul arrébb. Majd bolond lenne. Ké-nyelmesen berendezte már helyét magadban. Ötcsilla-gos, úszómedencés lakosztály van benned örökös szálló-vendéged számára. Szegény barátom!

Hajnalban kelsz, elkészíted a reggelijét. Egész nap ki-szolgálod, napestig gürcölsz érte. Másnap újból pereg ugyanaz a történet. Levakarhatatlan. Vagy majdnem az.

Ha felismered, hogy minden 61. perc harc ellene, már jó útra léptél.

III.Szeretem a régi könyveket. Történetük van, mint si-

mogatás egy kedves arcra, olyanok.Az elnyű� könyvekbe kerülnek apránként, percről

percre olvasóik sorsa. Kutyahűségük van. Melle�ed téb-lábolnak éjjelenként, lámpád fénye melle�.

Nem szöknek meg. Akkor állnak odébb, ha elkerge-ted őket.

Ha viszont rátalálsz a titkukra, belső világ tárul eléd.

A régi könyvek hűek.

IV. Kezeimben a szavak rejlenek, gondolatok töredékei,

néhány szilánk az életből. Bevackolom magam szavaim mögé, úszom bennük. Ilyenkor, téli napokon beléjük burkolózom, magam köré tekerem őket. Amikor lezárom a szemem, őket látom, nem egyenként, hanem sorokban, oldalakban. Leírom őket. Felfénylenek a lapokon. Nem morcosak, nem húzódoznak, ilyenkor mutatják meg magukat igazán. Alakíthatók lesznek.

A szavak olyanok, amilyenekké formálom őket. De ha nem érzik magukat a helyükön, zúgolódni kez-

denek, becsapo�nak érzik magukat.Önkényesek, nem engedelmeskednek. Elszürkülnek,

kifolynak ujjaim közül. Feszengnek, hogy írok róluk. Hálátlanok, hálátlanok vagytok, szavak! Lázadók!

V.Újabb csöpögős napra ébredt. Feje zúgo� a tegnap

megélt perctől.A világ komor és merengő le�, mint bukástól félő diák

vizsga elő�. Elindult a buszmegálló felé. Kényelmesensétált, tudta, nem kell kapkodnia. A szavak előbb-utóbb úgy is odaérnek, ahol a helyük van. Melle�e az embereksemmitmondóan beszélge�ek. A város arca hamuszür-kén borult fölé.

VI.Az első mondat súlya borzonga�a meg. Körülnéze�,

majd le a földre, mintha o� keresné az elvesze� monda-tot. A zsebében kotorászo�. Nem volt sehol. Ez hiányoz-na?

Megint zsebébe nyúlt. Szipogo�.Odasétáltam hozzá. Ijedten néze�. Érthetetlennek

tarto�a, hogy kerültem oda.Nem szálltunk fel a buszra, gyalog indultunk haza-

felé.O�hon maga elé te� pár lapot. Az asztal fölé hajolt

és írni kezde�:„Remegő kézzel gyújto�a meg az első sötétvörös

gyertyát.”Áthajolok a válla fölö� és megnézem. Elmosolyo-

dom.Nem, ezzel még nincs vége – mondom.

Bölkény Gábor

Az első karácsonyokKarácsonykor szüle�emdecember 25-én éjjelúgy mondjáknem én vagyok az egyetlende csak magamról tudok biztosatmagamról sem

Köszönöm mindenkinekaki azóta ünnepli születésnapomatúgy mondjáknem az enyémet nem azótade csak azóta tudok biztosatazóta sem

Jézus volt az első vagy első elő�ikarácsonyi születésűúgy mondjáktehát lehet mendemondade én létezemtalán én sem

Posta Marianna

Fénykép(p)enHisz annyi minden van egy képen:A mozdulat, hogy félrenéztem;a tekintet, hogy messze láss, konoklomok minden zugban a folytonidőa meztelenséget viselő ruhafoszlány a lábon;befő�esüveg alján a tavalyi nyár.Megkerülünk.Aminek éle van, csak táncolni hagy rajta.Tükröd öl meg, túlszeret.A gondolat, hogy én is veled emlékezem a fákra, ahogy lombkoronáig vízben állva peregnek a levelek, ahogy füröszti magát a lepke hernyókorára emlékezve... Árnyékok redőnyteste és velem a többi árnyék... ím bolyong mindenféle téridom, hisz súlya van, élsz, aminek éle van, csak táncolni hagyj rajta!mi szakadni látszik, amúgyis csak látszat,az összetartozás:én hasonlítok, te hasonlítasz rátok:Hisz annyi minden van egyképpen.Megkerülünk.

����. december6Domján Veronika

Felfelé vonom, olyan mozdula�alLevonatát őrzöm e vékony cellafal mögö� és ala�a

gázló nyakát nem szegi, kivonatát őrzöm e mocsok le-dér grimasz kopár tű fonál nyomatékkal kérem vetkőz-ze le gátlásaimat amennyiben kitoloncolt legyen vége a nesztelen lépte most fog ölelni vagy ölni mögö�emáll, hallom hogy mozdul és nem tudom meghatározni mi olyan ocsmány az egészben hogy össze kell szorít-sam a fogam ha egyet lép hozzám most közelebb, ösz-szekoccan a fogunk és fájhat nyomban fésűs ujjaival ír a nyakamra aztán felfejti indítékaimat és mindig ez a morózus lehetetlen arc amelyet meg kell tekinteni, le-hetetlen elodázhatatlan csodálatos o�honos simogatáselfordíto� arcomat érzem simítja szemével odaképzelahol kitagado� az érintés mely nem őszinte, ahol a sze-memnek kell lenni azon a ponton elmerül és nem ve-szem észre hogy kezével int

felfejthető mostNem akarok beszélni indítékaival és indulataimmal

kifent éllel nézhet mindhiába sínbe te� szemeim elken-dőzik

elmondhatatlan biztonságot árasztó hely az az utca ahol jártam, benéztem egy ablakon és minden csalá-dias volt és mindig hideg míg lá�am napra nap ételtaz asztalra te�ek öblös tálban forró leves pörgő gőzemamának kanállal nem tud magától enni nem tud ma-gától öltözni és pisilni a kicsi meg szaladna mert mi-

kor csend van úgy érzi ráborul a nagymama szemfö-dele aztán olyan nyugodt lesz, nem fog eltörni nyoma-tékkal jelen lesz, elhallgat mondat közepén észrevétlen kiiktatódik aztán keserves gurgulázik lefonja ereszté-kein a nevetést kerít egy arcot elékerülni oda leülni szemközt harisnyát lehánt és nem fáj egyetlen mozdu-lat sem amellyel

kémény tüszőgyulladás kikeményíte� inggallér ésing maga kuglóf serpenyő anya télikabát

felfelé vonom olyan mozdula�al göndör simogatás-sal idomhoz hajlo�an simán csúsztatva arcomat az ar-cán

üresség odaképzel ahol kitagado� az érintésgurgulázik öltözni és pisilni folyton szólni kell de nem

mindig hallom feltehetően akkor mit csinál elengedi és vár hogy tisztába tegyem? akkor bocsánatot kér bár nem is ezt mondaná és miközben a fal szakadásait nézi meg-foghatatlanul átsuhan az agyán egy csók emléke

bocsáss meg fiam ne tessék csak egyegy olló kell el kell vágni a körékörénk horgolt hallgatástúgy kell tartani biztos fogással holo�lehántani göndör simogatássalhozzád indulmegindul kezem hogy felfelé vonjam forró arcát csi-

títani

Magolcsay Nagy Gábor

cím nélkülhatalmas volt a nyár de mostmint egy türelmes beteg derékig vetkőzö� a télmarabutollas pelerinje ala�igyekszik feltárni mindenét mint a szerelmeseka hópelyhek besárgulnak a forróvérűek ala�és túl közel csapódnak be mint a karácsonytúl közel hogy tapintatos legyek furcsa természetű ionok rohangálnak közö�ünkhűségesek és méltatlanok mint a szemeda kurváknak van ilyen kiolthatatlanul lángoló tekintetükutazz el téged még várnak a kövekmenj és vidd magaddal a december piros betűithisz mindez csak felnyito� árnyékledőlt kapuk tavaszi reménységekinek a története ez az ünnep mondd kinek az emléke a szeretet fölgombolyítom az időt így lesz simulékony és vérszegényfényképeim a sátán tojásai anyám esküvője karonülő tegnapom

Tóháti Zsuzsa

Kedves Idegen!Mit is adhatnék karácsonyi meglepetésként neked, aki fella-

poztad ezt az oldalt? Nem tudhatom, számodra mit jelent ez az ünnep. Fényeket? Gyerekzsivajt a feldíszíte� fenyő körül és szí-nes ajándékokat? Bejgliillatú szobát és bejgliillatú nagymamát? Esetleg régi, elhalványult emlékeket idéz, illatokkal és színek-kel? Netán szomorú pillanatokat? Magányos estén, könnyes szemmel néze� hóesést? Mit adhatnék hát neked, Kedves Ide-gen? Mivel csalogathatnám elő a kellemes élményeket, az ünnep meghi�ségét és fényeit? Kaphatnál tőlem jókívánságokat, száz-szor elismételt, kopo� szavakat, amik szembejönnek veled az ut-cán, rád köszönnek a kirakatokból, árulják őket a címlapokon. Ezek helye� én mit adhatnék neked?

Most is bizonyára sietsz valahová, fejedben száz meg száz do-log, elintézésre váró feladat fordul meg. Állandó időhiányban szenvedsz. Nem csak te. Még sokan mások. Elszaladsz te is a csendes hóesés, a meleg fények melle�. Elszaladsz te is a barátokmelle�. Elszaladsz te is az ünnep melle�. Minek tudnál így hátigazán örülni, Kedves, rohanó Idegen?

Állj meg egy kis időre, ülj csak le nyugodtan. Élvezd ki a me-legséget, a mosolyokat; örülj nekik szívből! Nézz szét! Az ün-nep o� van körülö�ed. Megbújik a világító lámpák közö�, a hó-pelyhekben. Megbújik a teáscsészédben, az emberek arcán. Az ünnep mi vagyunk, az ünnep te vagy. Pihenj hát egy kicsit. Állj meg és ünnepelj! Ünnepeld az embereket, a barátokat, a pillana-tot! A karácsony csak a tiéd, és mindenkié. Mit is adhatnék így hát neked, Kedves Idegen?

Dömény Veronika

AjándékI.írnék róladha értenéd elfordulásombana miértet

II.hiába futsz félreírt sorokbaamikor nem nézünk egymás szemébe többéfurcsa féloldalasjátékba kezdünka te az énmeg az örökké

III.tiltakozni sincs erődúgy lesz már elalvás elő�felvillan az a fél mosolys te nem jöhetsz velem

Dömény Veronika

Fagyo� levélMintha egy darab időt szakíto�am volna ki a létezés kenyeréből. Reményből.A természet eltávolít magamtól, beleold a téli fák törzsébe, majd tovább. Ne tovább.Fagyo� levél rezgése, pórusaim rajtuk keresztül próbálnak élni. Kilépni.Barátkozom az embernélküliséggel. Nem félek. Élek.Ringat az élet bölcsője, dúdolok le nem hullo� utakat. Dalokat.A vándorlás során nem kopik el a cipőm, a cél nem engedi. Keresi.A csúcsokat szél borítja, o�hont ölt az alkonyat. Sokat.Faerekben már nem tapogatható ki a lüktetés. Kevés.Átjárható lesz az o�, kivágható szavak keresnek rendet. Csendet.Leveszik glóriájukat az angyalok Isten elő�. Előbb.Tisztelet hajtja őket, nem kényszer. Érzel.

�������� ���������

����. december 7

„Nehéz volt a sorsa,nehéz volt maradni,

de ő ezt a földet nem tudtaElhagyni

Miértre a választ a szívébenhordta,

a csalogató szókkal így kelt ő birokra.”

A fent idéze� részlet az általamnem ismert nagyapám emlékére íro� versből való. Ez a versszak hí-ven tükrözi nagyapámnak a hazá-jához fűződő, minden áldozatot vállaló szeretetét, mely a szárma-zása mia� őt ért üldöztetés ellenéreis megmaradt. Ezt a magyarságtu-datot továbbadta édesanyámnak is, akinek a visszaemlékezései alapján döntö�em úgy, hogy a dolgozatomcélja az 1956-os sátoraljaújhelyi ese-mények bemutatása lesz. Munkám-ban nem csak a történelmi hiteles-ségre törekedtem, hanem inkább az emberek emlékeit, élményeit hallgat-tam meg és szembesíte�em az álta-lam feltárt történelmi tényekkel.

Nagyapám 1956 tavaszán került, családjával együ� Sátoraljaújhely-re, ahol vasúti mérnökként kapo�állást. Ekkor még nem tudha�ák,hogy alig néhány hónapon belül be-lesodródnak az egész országot meg-rázó történelmi eseményekbe.

1956. október 23-án ebben a csen-des kis városban még nyoma sem volt a forradalmi készülődésnek. Az emberek csak a rádiókból értesül-he�ek a budapesti eseményekről,arról, hogy a diákok tüntetést szer-veznek. A nagyszüleim aggodalom-mal ültek a rádió elő� és hallga�áka híradásokat fővárosban történtek-ről, sőt, titokban a Szabad Európa rádióból is próbáltak értesüléseket szerezni. Másnap reggel az izgalom kivi�e őket az utcára és akkorra márlá�ák, hogy megmozdult a város.

Október 24-én reggel kis létszámú tüntetés zajlo� a Kossuth-szobornál.Később az emberek átvonultak a diáko�hon elé, ahol az önkényural-mi jelképek, a vörös csillag eltávo-lítását követelték. A megmozdulás szónoka Kummer Károly, az Útfenn-tartó Nemzeti Vállalat tisztviselője volt. A hangulat nem volt harcias, inkább a budapesti történések lob-banto�ák lángra bennük is a cselek-vés vágyát.

Az elkövetkező napokban felgyor-sultak az események. Középpontba került egy személy, az előzőekben csak békés szónokként megszólaló, nagyapám szerint is erős egyéniség, a harmincas éveiben járó Kummer Károly. Az ő személye is jól példáz-za, hogy egyszerű emberből is lehet vezér a történelmi események ha-tására. A helyi forgatókönyv szinte teljes másolata volt a fővárosinak, azzal a kivétellel, hogy i� nem vol-tak véres harcok. Október 26-án dél-elő� a tüntetők szétverték a szovjetemlékművet, leverték a középületen lévő vörös csillagokat és zászlókat. Ezek után a járási tanács és a párt-bizo�ság egyes vezetői a járási ta-nács épületében felvete�ék a mun-kástanács választásának gondolatát. A másnap este tartandó gyűlés elő�azonban megjelent Kummer is, aki bejelente�e, hogy átveszi a hatal-mat. Szinte ezzel egy időben nem-zetőrség megszervezéséhez láto�.Maga köré gyűjtö� egy csoportot,köztük sok fiatalt, amellyel a köz-biztonságot próbálták fenntartani.

Október 28-án délelő� a városi ta-nács helyiségében a forradalomban

részt vevők munkástanácsot szer-veztek. Kummert a polgárőrség pa-rancsnokává választo�ák. Ezutána rendőrkapitányságra vonultak, ahol a rendőröket a munkástanács elismerésére szólíto�ák fel. Miutána rendőrtiszt-helye�esek csatlakoz-tak a tüntetők eme csoportjához, Kummer a városi rendőrkapitány-ság épületét lefoglalta és a csoport-jával együ� o� helyezkede� el.Megszervezte a közel 200 főnyi vá-rosi polgárőrséget, amelyek őrszaka-szokba osztva a város 6-7 felállítási helyén 24 órás váltással teljesíte�ekszolgálatot. Feladatuk a rend és a közbiztonság fenntartása volt.

Eközben az utcákon egyre többen és többen jelentek meg, mint a forra-dalom elköteleze� hívei. Ment a ta-lálgatás, hogy vajon sikerül-e kivív-ni a szabadságot az elnyomó szovje-tekkel szemben. Sokan csatlakoztak a helyi felkelők csoportjához, fegy-vereket és élelmet gyűjtö�ek. Devoltak olyanok is, akik félelmükben inkább bezárkóztak az o�honukba,és onnan köve�ék – rádión keresz-tül – az eseményeket.

Az újonnan csatlakozók közö�találhatjuk a helyi események má-sik fontos szereplőjét, Józsa Györgyöt is. Az ő személye jelenti számomra azt a képet, amit korábban elképzel-tem egy fiatal forradalmárról. Egészegyénisége olyan volt, amivel én is azonosulni tudok. Nem véletlenül csöppent bele a forradalmi cselek-ményekbe, hanem tudatosan ve�részt azokban. Az 1948-ban a rend-őrségen megkínzo� (kezét-lábátösszekötözték és gumibo�al ütö�éka talpát) diák olthatatlan gyűlöletet érze� a rendszer minden megnyil-vánulásával szemben. Nagy lelke-

sedéssel láto� hozzá feladataihoz:iratokat, élelmiszert, fegyvereket szállí�a�ak vele. Őrségekre is járt,például a rendőrségre – akkor még leventepuskával, mint a diákok, ké-sőbb kapo� komolyabb fegyvert.Ezek melle� ő vi�e ki a város kom-munista vezetőit az ellenállók tá-borába – később ez volt az egyik fő vádpont ellene.

Kummer és társai október 30-án gyűlést tarto�ak, amelyre meghív-ták a városban lévő üzemek küldöt-teit is. Ezen a gyűlésen a küldö�ekpénzt ajánlo�ak fel élelmezésre. Anemzetőrség részére külön konyhát állíto�ak fel, a költségeket részbena felajánlo� összegből, másrészt azakkor megindult élelemgyűjtésből fedezték.

Ugyanezen a napon Miskolc-ról néhány fegyveres jelent meg a városban, majd ezen személyek a nemzetőrökkel együ� a járási párt-bizo�ság épületébe mentek, aholtöbb személyt is letartózta�ak. Szá-mos államvédelmi iratot is lefoglal-tak, amelyek a hálózati személyek-kel voltak kapcsolatosak. Ezeket az iratokat Kummer (és többek közö�Józsa is) a városi munkástanács épü-letébe vi�e.

Eközben Józsát Kummer helyet-tesévé választo�ák, mintegy elis-merve munkáját. A felkelők székhe-lye ekkor még a rendőrkapitányság épületében volt, de a szovjet csapa-tok bevonulásának hírére november 4-én elhagyták a várost. Kummer a nemzetőröket a szovjetek elleni harcra szólíto�a fel és embereivel aKőkapu elnevezésű magaslati üdü-lőbe vonultak vissza. Hozzájuk csat-lakozo� a sárospataki nemzetőrségegyik szakasza is.

I� jegyezném meg a legfontosabbdolgot: sem ezen esemény elő�, semutána nem került sor erőszakos cse-lekményre. Ezt az akkori helyi szá-zados is elismerte, kiegészítve, hogy belőle inkább derűt, mintsem fé-lelmet válto�ak ki ezek a forradal-márok. Ezek a re�ege� partizánok(később így nevezték őket) még egy pofont sem adtak senkinek. Rendel-

keztek ugyan két gépágyúval, de ezek közül az egyik javíthatatlan volt, így csak egyet tudtak használ-ni. A későbbi híradások 150-200 em-berről beszélnek, valójában körül-belül 40 emberből állo� a Kummer-csoport – többen nem is fértek volna be a kőkapui kastélyüdülőbe.

Számos mendemonda kering ar-ról, hogy az ellenállók raboltak, fosz-

toga�ak, zsarolták a boltosokat és anépet. Nagyszüleim visszaemléke-zései és számos adat is cáfolja ezt a megállapítást, az igazság az volt, hogy az emberek önként gyűjtö�ekélelmiszert a felkelőknek. Volt azon-ban olyan boltos is, aki saját boltját rabolta ki, majd követelte a kártérí-tést – utólag.

A budapesti véres megtorlások híre megrémiszte�e a város lakóit,többek közt a nagyszüleimet is. Édesanyám elmondása szerint egy-re tovább ültek éjszakánként a rádió elő�, aggódva hallgatva a hol jó, holrossz híreket. Nagyapám a család tiltakozása ellenére felutazo� Buda-pestre, hogy meggyőződjön a való-ságról. Napok múlva tért csak haza, mivel a vonatok szinte alig közle-kedtek. Édesanyám gyermek lété-re nem érthe�e, mi történik akkor,csak a szomorúságot érezte, és csak a kis kitűzhető Kossuth-címernek örült, amelyet az édesapja hozo� afővárosból, melyet mind a mai na-pig őriz.

A szovjet csapatok bevonulása után Kummerék a járási pártbizo�-ság néhány tagját letartózta�ák ésKőkapura vi�ék magukkal. A fog-lyokkal az volt a céljuk, hogy egy esetleges szovjet támadás során megfelelő tárgyalási alapot szolgál-tathassanak. Eközben a nemzetőrök röplapokat hordtak szét, amelyek-ben segítséget kérnek a város lako-saitól és egyben biztosítják is az em-bereket, hogy megvédik őket. A fel-hívás folytán a környező községek-ben nagyobb mennyiségű élelmi-szert gyűjtö�ek össze, amit a Józsaveze�e csoport Kőkapura szállíto�.

A pesti forradalom vérbefojtása után az orosz csapatok felfedezték a Kőkapu környékén állomásozó for-radalmár egységet. November 9-én egy szovjet páncélos egység jelent meg Sátoraljaújhelyben. A tankok nagy riadalmat okoztak a vasútállo-más (i� laktak nagyszüleim is) előt-ti téren, amelyet teljes egészében elfoglaltak. Bár békésnek tűntek, a lakosok féltek és éjszakánként a kör-nyező házak kapuit eltorlaszolták és láncra zárták. A szovjet csapat pa-rancsnoka azonnal kapcsolatba lé-pe� Kummerrel és felszólíto�a arra,hogy haladéktalanul tegyék le a fegyvert. Az ellenállás vezetője egy nap gondolkodási időt kért, ám mi-vel 11-én újabb csapatok érkeztek, Kummer jobbnak lá�a, ha megadjamagát. Kijelente�e, hogy aki akar aztovább folytathatja a harcot.

A megállapodás értelmében az újhelyiek és a szerencsiek fegyve-reik letétele után szabadon haza-mehe�ek. Ám voltak olyanok, akiktovább folyta�ák a bujkálást. Ezek-hez a vakmerő ellenállókhoz tar-tozo� Józsa György, aki átve�e a csoport vezetését. Beljebb vonultak a hegyekbe, magukkal vi�ék az ál-lamiratokat is. A kislétszámú egység Rostallón át Istvánkútra vonult, ahol végül lete�ék a fegyvert. Kummerezután egy rövid ideig a városban bujkált, majd a megtorlástól félve nyugatra menekült. 1957-ben az úgyneveze� Kummer-perben távol-létében halálra ítélték.

Józsa György már nem volt ilyen szerencsés. Azt hi�e, bocsánatosbűn, amit te�ek, valahogy majdmegússza, hiszen Kummert is el-engedték. Amikor a barátait kezd-ték letartóztatni, már nem tudo� el-menekülni, mert a határokat lezár-

ták. Az ÁVO ügynökei beköltöztek a házába, ahol félelemben tartva a családot várták, hogy hazajöjjön. És persze haza is ment – azonnal elfog-ták. A kertben találtak egy fegyvert is, amely lehet, hogy az övé volt, de – ismerve a ÁVO módszereit – lehet, hogy csak az ügynökök rejte�ék el.

A Miskolcon tarto� tárgyalás so-rán halálra ítélték, és április 12-én – pár órával vakbélműtétje után(!) – kivégzik. Ezután az egész csalá-dot megfigyelték, akik dolgoztak,azokat kirúgták állásaikból. De nem csak azokat érte el a megtorlás min-denkit utolérő csápja, akik közvet-lenül és aktívan részt ve�ek a forra-dalmi eseményekben, hanem azo-kat is, akik szemlélők voltak, vagy éppen származásuk mia� azt gon-dolták róluk, biztosan részt ve�ekaz ellenállásban. Ilyen indokkal „ra-cizták” ki nagyapámat is az állásá-ból, aki teljes rehabilitálásáig a pá-lyamunkások ellenőrzését végezte mérnökként.

Voltak – országszerte – akik meg-úszták a felelősségre vonást, mert a jól bevált módszert alkalmazták: önkritikát gyakoroltak. Egy ilyen eset felmentő indoklásából idéznék most: a sátoraljaújhelyi származású Prágay Zoltánt az államrend meg-döntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétele mia� elítél-ték, ám a későbbiekben felmentet-ték az alábbi indoklással: „Az első-rendű vádlo�nak a Kádár-kormánymelle�i kiállása, a pártbizo�sággalvaló kapcsola�artása és a tényállás-ban rögzíte� egyéb pozitív maga-tartásai (a Kádár-kormány elisme-rése érdekében szólalt fel) a vádlo�össztevékenységét egységesen ér-tékelve azt mutatják, hogy a vád-lo� az események zűrzavara foly-tán megtévedt dolgozó.” (Forrás: Prágay Zoltán bírósági ítélete. Bf. II. 1334/1959/19. szám, Miskolc.)

Eddig tarto�ak az élmények, ésa tények ismertetését is lassan befe-jezném. A dolgozatom írása közben éltem és éreztem át, hogy milyen ereje volt ennek a kisvárosunkban csendesen lezajló, de Európában nagy visszhangot kiválto� forrada-lomnak. Most érte�em meg azt is,hogy milyen nehéz lehete� azok-nak tovább élni, akik elveszte�éka reményeiket, hiszen nem tudhat-ták, hogy 33 év után teljesülni fog az álmuk. Sokan elmenekültek az országból, de – nem megmegkér-dőjelezve a disszidálók hazafiassá-gát – azok, akik i�hon maradtak, ahazájuk feltétlen szeretetéről te�ektanúbizonyságot. Ilyen volt a nagy-apám is…

„Ha egyszer majd én kérdek,már tudom a választ,szemem biztosan találja atámaszt,Hisz van egy tanítóm,ha nem is a mából,Nagyapám néz reámKödök távolából…”

***A dolgozat megoszto� első helye-

zést ért el az EKF Történelemtudo-mányi Intézete és a Kulturális prog-ramigazgatóság által meghirdete�pályázaton. A versrészletek Szűcs Alfréd: Üzenet című verséből szár-maznak, amely a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Általános Iskola 2004-es jubileumi évkönyvében je-lent meg.

Szűcs Alfréd

Fiatalok a forradalomban – ’56 ahogy én látom

Józsa György

��������

����. december8

1956. október 5., LétavértesAz átlagos októberi időjáráshoz

képest ma különösen hűvös van. Sötétek a felhők az égen és a szél is egész nap verte az ablakokat. Ha most esni kezd, valószínűleg napokig abba sem hagyja. A szü-ret már szeptember közepén el-kezdődö�, mintha előre gondol-tuk volna, hogy megzavarja va-lami.

1956. október 6.Egész nap ese�… Semmilyen

kerti munkát nem tudtam elvé-gezni. Ma teme�ék újra Rajkot. Alfonz Pesten van, azt mondta elmegy a temetésre és beszámol majd nekünk arról, hogy milyen volt. Különös helyzet állt elő. El-gondolkodtató, hogy némelyek mit meg nem engednek maguk-nak… bizonyára sok embernek semmi keresnivalója Rajk temeté-sén a történtek után…

A faluban is megváltoztak az emberek. Van, akire rá sem le-het ismerni néhány hete, néhány napja. Pletykák keringenek régi ismerősökről, pár�agokról. Azthiszem, senki nem bízik i� mársenkiben.

1956. október 14.Alfonz és Juli hazajö�ek Pest-

ről. A hétvégét vidéken akarják tölteni, de lehet, hogy tovább is a faluban maradnak. Sokak szerint biztonságosabb most távol a fő-várostól. Alfonz szerint forr a le-vegő Budapesten. Rajk temetésén ezrek ve�ek részt, ez már magá-ban egy kisebbfajta tüntetés… Al-fonz megemlíte�e, hogy tavasz-szal kilép a pártból, de valószínű-nek tartja, hogy még hamarabb… Mondtam neki, hogy ne legyen bolond, ezért még be is zárhat-ják… Juli egyfolytában igazat ad neki… Egész nap a rádiót hallgat-juk. Imre is átjön néha, hogy meg-hallgassa a híreket. „Megrendült a szocializmus! Nézzétek meg, Lacikám! Annyi a szovjet befolyás-nak, a pártnak! Már a tanácsban is erről beszélnek. Én sem mara-dok sokáig se tsz-tag, se pár�ag,elég volt!” Ilyeneket mond az én jó Imre barátom, nem is gondol a következményekre… Ő is csak a tsz-ből tartja el a gyerekeit. Nem tudja az ember, mit tegyen ilyen zavaros időkben… Kinek mond-hatja el a valós véleményét és ki-nek kell megjátszania magát.

1956. október 20.A Szabad Európa egyre nyug-

talanítóbb tényeket közöl. A leg-különbözőbb csoportok gyüle-keznek a fővárosban és mára már vidéken is, hogy tüntetéseket szervezzenek a kormány ellen. A legtöbb egyetemen diákok szer-vezik a megmozdulásokat, Juli is részt akar venni a pesti egyetem tüntetésén. Már beszélt Alfonz-zal a visszautazásról. Szerencsére Alfonznak több esze van és ma-radásra bírta – eddig… Teljesen megrészegült az iskolatársai leve-leitől. Meg akarják váltani a vilá-got…

1956. október 22.Juli visszautazo� Pestre. Senki-

nek nem szólt, hajnalban indult el. Már este összepakolta a bőröndjét. Alfonz és én reggel ve�ük észre.

Hagyo� egy levelet, miszerint nemmaradhat ki ebből a hazafias meg-mozdulásból, o� kell lennie, ahola barátai vannak, ahol Magyaror-szág népének most lennie kell… Azt ígérte, vigyáz magára és amint tud, hazautazik. Mari azóta sír. A kicsi Éva nem tudja, mi lelte az any-ját, így hát ő is sír vele. Imre tegnap este átjö� Szabad Európát hallgat-ni. Vele jö� Józsi is a feleségével. Kérdezték, hogy hol van Juli. Al-fonz rávágta, hogy lement a Tiszá-hoz meglátogatni a nagyanyjukat. Este, amikor ke�en maradtunk averandán, azt mondta, hogy ezt lát-ta a legjobb megoldásnak. Nem le-het tudni, hogy kinek lehet beszélni családi dolgokról... Különben is, Jó-zsit egyre többször látják bemenni a Tanácsba…

1956. október 23.Ma érkeztek haza a kormány-

és pár�agok Jugoszláviából. Va-lószínűleg nem számíto�ak arra,ami o�hon várta őket. Budapes-ten hatalmas tömegek gyűltek össze ma, hogy tiltakozzanak a kormány és a rendszer ellen. Nagy Imrét akarják miniszterelnöknek a tüntetők, ki akarják léptetni az országot a Varsói Szerződésből, pontokat gyűjtö�ek össze, melye-ket mind meg akarnak valósítani. A rádiót hallga�uk, amikor Józsifelpa�ant és elrohant, se szó, sebeszéd. Azóta se lá�uk. Imre aztmondta, holnaputánra gyűlést hívnak össze a pár�agoknak. Akinem megy el, arról már meg is ál-lapíto�ák, merrefelé húz… Marimég mindig nincs jól, felzaklatják a pesti hírek. A rádióban hol for-radalomról, hol ellenforradalom-ról beszélnek. Hol diákoknak, hol csőcseléknek hívják a tüntetőket. Szörnyű belegondolni, hogy hová fajulhatnak ezek a megmozdu-lások, ráadásul Julika is o� vanvalahol Pesten. A faluban sincs már nyugalom. Sötétedés után is látni kisebb csoportokat, főleg fiatalokat. Állítólag lista készüla létavértesi pár�agokról és kor-mány-szimpatizánsokról. Imre a mielőbbi kilépésről beszél nap-hosszat, Mari csak a kezét tördeli és Julit emlegeti. A kicsi Éva még most sem ért semmit…

1956. október 24.Ma kora reggel óta a rádiót hall-

gatjuk. Imre átszaladt hajnalban. Azt mondta, nem tanácsos ma ki-mozdulni i�honról, tele van a falukilépe� pár�agokkal és tüntetőfiatalokkal. A holnapi gyűlés is el-marad, a tanácselnök Debrecenbe utazo�. Teljes a káosz, fejetlenséguralkodik a faluban, az országban. Tegnap éjjel Pesten már lő�ek is.Halo�ak és sebesültek is vannak.A diákok is fegyverekhez juto�ak.Sportegyesületekből és rendőrök-től szerezték őket. Szovjet emlék-műveket döntö�ek le és jelszava-kat skandálnak, amiket a délutáni órákban már mi is hallani véltünk a faluban. „Le a vöröscsillaggal!” meg „Ruszkik haza!”. A falu fő-terén álló szovjet emlékszobrot is ledöntö�ék. Imre sötétedés utánátjö� elmondani, hogy miket hal-lo�. Két kölyök döntö�e le a szob-rot. Az egyik Szabó fiú volt, a má-sikat nem ismerjük. Alfonz sem bír már sokáig i�hon maradni. Afejébe ve�e, hogy Juli után megy

Budapestre. Mari egész álló nap kérlelte, hogy legalább ő marad-jon i�hon.

Imre szerint vidékre is ki fog terjedni ez a mozgalom, ami már nem is mozgalom, hanem harc. A felkelők különböző épületeket foglaltak el, leszedték a falakról a Lenin-képeket, felgyújto�ák aMarx-könyveket. A Sztálin-szob-rot is ledöntö�ék Pesten, és ahogytudták, darabokra verték… A Sza-bad Európa amerikai csapatokról és nyugati közbenjárásról beszél, miszerint Magyarországnak most ki kell tartania, amíg meg nem érkeznek a katonák, hogy felsza-badítsák az országot a szovjet el-nyomás alól. A kormány a szov-jetektől vár segítséget. Tankok és fegyveres csapatok jelentek meg a fővárosban, hogy szétverjék a forradalmárok tömegeit. Szörnyű érzés keríte� hatalmába, de Marifelé nem mutatom. Juliról már há-rom napja nem tudunk semmit… a levelében azt írta, hogy egy is-kolatársánál fog megszállni… Re-mélem, semmi baja nem ese�.

1956. október 25.Őrizeteseket és letartóztato�

embereket szabadíto�ak ki Pes-ten, ezzel lényegesen megnő� afelkelők száma. Az ÁVO ellen in-dulnak a kiszabadíto� háborúsbűnösök és őrizetesek. Nagy Imre kijelentése szerint a „tömegek”legtöbb követelését teljesíteni fog-ják. A felkelők a fővárosban zász-lókat égetnek, melyeken szov-jet-szellemű jelképek vannak. A harcok még mindig nem csilla-podnak, Juliról azóta sincs hír. Al-fonz egyre elszántabban hajtogat-ja elutazásának tervét. A faluban szinte megállt az élet. Az embe-rek nem mernek az utcára lépni, persze a lázongó fiatalokat és avolt pár�agokat leszámítva. Van-nak, akik eltűntek. A Szabó fiút ésa másik gyereket keresik, mióta ledöntö�ék a szobrot. Imréékkelsem találkoztam napok óta. Már a rádióhíreket meghallgatni sem jár át. Mintha el lennénk vágva a külvilágtól… a rádión kívül már sehonnan sem jönnek hírek. A szomszédok mind bezárkóztak. Mi is napok óta a házban ülünk, Mari a kis Évával tölti minden idejét. Én Alfonzzal beszélem meg a napi eseményeket. Juliért aggó-dunk mindannyian, de egyikőnk sem mutatja a másiknak. Elural-kodna rajtunk a kétségbeesés…

1956. október 27.Ma rendkívüli hírként közöl-

ték, hogy Nagy Imre megalakí-to�a „nemzeti kormányát”. Vég-re valami változás. Nagy említést te� a Varsói Szerződésből való ki-lépésről is. Talán – ezek szerint – eredményeket hoznak a harcok és az emberéletek… A faluban forra-dalmi tanács alakult. A tanács régi tagjai elmenekültek, a pár�itkáris Debrecenbe utazo� az elnökután.

1956. november 1.Nagy Imre bejelente�e Magyar-

ország kilépését a Varsói Szerző-désből. A vidéki forradalmi ta-nácsok és forradalmi bizo�ságoklegtöbbje elfogadta az „új” kor-mányt. Végre enyhültek a harcok Pesten. Imre a napokban ismét

megjelent. Rengeteg halo�ról ésmegtorlásokról beszélt. Már ko-rántsem olyan lelkes, mint néhány hé�el ezelő�. A falu élete kezdvisszarázódni a régi kerékvágás-ba. Vannak, akik eltűntek, van-nak, akik hirtelen nézeteik meg-változásáról beszélnek. Józsiról Imre sem tud semmit. Mióta el-rohant egy este tőlünk, senki sem lá�a. Sem őt, sem a családját. Al-fonz tegnap este Budapestre uta-zo�. Mitsem ért Mari napokon áttartó könyörgése. Meg akarja ta-lálni Julit. Ha nem félteném Marit és Évát annyira, valószínűleg én is vele tarto�am volna. Kezdünkbelefáradni a hírek kutatásába… Juliról nincs semmi. Tegnapelő�levelet adtam fel a postán. Juli ba-rátnőjének pesti lakására címez-tük. Mindenképpen hírt kell kap-nunk róla… őrjítő ez a tehetetlen-ség. Ahogy a postáról tarto�amhazafelé a néptelen utcán, vala-honnan lövést hallo�am. Egészenközelről jö� a hang. Gyorsíto�ama lépteimen. Miközben körülnéz-tem, néhány férfit lá�am meg azutca végén. Ahogy felém fordul-tak, meglá�am az egyik kezében afegyvert. Felismerhe�ek, mert el-indultak az irányomba és valamit kiabáltak. Futásnak eredtem és még éppen időben értem haza… Ismét lövések zaja hallatszo�…A kiáltásokból csak a „párt” és a „kommunista” szavak voltak ért-hetőek… Imrének beszámoltam az esetről. Azt mondta, azokat ke-resik, akik még mindig nem lép-tek ki a pártból… Szovjetbarátok-nak és kommunistáknak tartják őket…

1956. november 5. A szovjetek engedélyt kaptak

a kommunista országoktól az in-tervencióra. Tegnap szovjet csa-patok indultak az ország ellen, hogy megbosszulják a magyar forradalmat… Tankok lepték el Budapestet. A romok közö� mégmindig találni holtakat. A Szabad Európa egyre ritkábban sugároz jó híreket. Most már Juli és Alfonz is távol van tőlünk. Bizonytalan minden… A Szabó fiút és a társátletartózta�ák a szobor ledöntésé-ért.

1956. november 28.A forradalmat leverték. Végle-

gesen. Most következnek a meg-torlások. Félünk. Alfonz az eluta-zása után pár nappal hazajö�. Ju-lit kereste két nap és két éjszaka, megállás nélkül. A barátnője la-kását zárva találta. Kopogtatásra valami nesz szűrődö� ki, majda villanyt lekapcsolták. Alfonz a kulcslyukon át su�ogta, hogynem kell félnie, ő csak Juli báty-ja, a húgáért jö�. Nem volt válasz.Alfonz reggelig ült a lépcsőház-ban, de Juli barátnője nem nyi-to� ajtót. Azután elindult az ép-pen folyó harcok irányába a pesti utcán. Végül Juli iskolájába ment be. Egy teremben összegyűjtö�ékaz iskola halo�jait. I� kapo� hírtJulikáról. Julika nyolc nappal ko-rábban elese� a harcok során. AzÁVO csapata lő�e le. Hat golyótkapo� a mellébe.

Elfáradtunk.Most várunk. Egy jobb Magyarországra.

***A történet második helyezést

ért el az EKF Történelemtudomá-nyi Intézete és a Kulturális prog-ramigazgatóság által kiírt pályá-zaton.

Tóháti Zsuzsa

Rekviem – Magyarország

����� ����

��������

����. december 9

Folytatás az 1. oldalrólAz első napon – a szokásokhoz híven – teával

ébreszte�ék a Líceumban kóválygó hallgatókat. A ne-dűhöz azonban jóslás is járt, már ha valaki kíváncsi volt gyorsvonatszerűen száguldó jövője rejtelmeire. A titko-kat egy idős hölgy árulta el a tenyerüket elétáró i�aknak.Ez a szolgáltatáscsemege a második és a harmadik na-pon is a rendelkezésünkre állt a „B” épületben.

A rendezvény valódi nyitánya Bíró János magyar sza-kos hallgató nyelvészeti előadása volt, melyet mozgal-masabbnál mozgalmasabb programok köve�ek. Első-ként a Starlight hip-hop csapat táncshow-ját, majd egy shotokan karate- és egy capueira bemutatót láthato� anagyérdemű a Líceum aulájában. Őket az EKF pom-pom lánycsapata köve�e dinamikus bemutatójával.

Délután a Hallgatói Klubban feLugossy László, Mun-kácsy-díjas képzőművész muta�a be nemrég megjelentkönyvét, mely a Kék Pánik Kávéház címet viseli. A szer-ző szerint a kötet a hülyeség kiskönyve, egyfajta adalék a világ abszurditásához.

A bemutatóval párhuzamosan, a Líceumban folyta-to� vitát a jelenlegi droghelyzetről Hegedűs Gyula szo-ciológus, dr. Szigethy Anna addiktológus és Kovács Irén rendőr alezredes, a bűnmegelőzési osztály vezetője. A szóváltás alapja egy dokumentumfilm volt, melynekképkockáit Varga Tibor főiskolai hallgató formálta meg. A vitázók véleménye szerint ilyen alkotásokat gyakrab-ban kellene vetítenie a magyar tévécsatornáknak, hogy a mostaninál is hatékonyabbá váljon a preventív munka. Este az Anzix nevű budapesti együ�es ado� koncerteta Globe-ban.

A keddi nap szinte teljes egészében a művészeteknek adta önmagát. Napközben teaosztás, kézműves foglal-kozás és különböző dekortechnikák kipróbálása zajlo�a „B” aulájában. A foglalkozás gyermekkorom játszóhá-zait idézte, amikor nemcsak hogy elkészíthe�em egy re-mekművet, de haza is vihe�em azt.

Lengyel László világutazó, olajkutató mérnök indiai útibeszámolóját a programot felügyelő szakkolisokon kívül nemigen köve�e figyelemmel más. Előzménye a késői hirdetés volt, következménye pedig az érdektelen-

séget számontartó szegénységi bizonyítványunk újabb megrovással való gazdagodása le�. Este annál többenvoltak a Hallgatói Klubban Csontó Lajos grafikus, fotó-és videóművész előadásán, aki egy kivetítő segítségével muta�abealkotásait,önmagát. (ARajzTanszékenis taní-tó képzőművésszel készíte� interjú hamarosan olvasha-tó a Pale�ában.) Őt néhány rajzos hallgató performansz-csemegéje köve�e, amelyen azt figyelhe�ük meg, hogykét fiatalember, Tisch Bálint és Hetényi Zsolt epilálja egy lány lábszárait. Nem mellékes, hogy a szőrtelenítés után felrajzolták az eltűntete� szőrszálak helyét. A csupaszítóműveletet követően Tóth Péter és Bihari Renáta fotóiban mártózhato� meg a műkedvelők tekintete. Az alkotásokazt szemlélte�ék, ahogy a férfi a látja a nőt és a nő önma-gát. Vagyis merőben másképp.

A szerdai nap menüjéből Dúl Antal teológus a „nor-mális emberről” szóló előadása melle� Klicsu Ferenc kommunikáció–történelem szakos hallgató kommen-tált prezentációját emelném ki. A Szabolcs megyében élő kutató a ’90-es évek vége óta gyűjti a II. világháború magyar katonáit megörökítő fotográfiákat. A képekenszökdécselve leperegtek elő�ünk őseink küzdelemmelteli napjai: az ágyútöltés óvatosságot követelő mozdulat-sorától, az étlen-jégben menetelő hadifoglyok tekergőző oszlopain át, a családjához hazatérő, csillogó szemű tisz-tig. A képek készítői, tulajdonosai közül ma már nincs e földön mindenki, de szellemük tovább él az i�ú gyűjtőelőadásaiban.

Ezen a napon volt sörpörgő verseny (sörivás és sza-ladgálós vetélkedő) is, amelyre hétfőn még volt igény, ám ez szerdára elapadt. A programok kellő hirdetésé-nek hiányára hivatkozva Posta Mariann pedig lemond-ta zenés kötetbemutatóját. A megkérdeze� hallgatókreakcióit összegezve ez le� volna a szakkolis programokegyik legkerese�ebb előadása.

A napot és egyben a rendezvényfüzért perzselő latin party zárta a Globe-ban. A tulajdonos szerint nem min-dennapi tömeget képeztek a főiskolások a kétszintes szórakozóhelyen aznap este.

Remek lenne, ha jövőre ugyanez megvalósulna az elő-adótermekben is. Pont.

Piros pólósok a tudományért Szakkolis napokat éltünk november 13–15. közö� ����� �����

Izgalmas előadássorozaton ve-he�ek részt 2006. október 27–28-án azok, akik ellátoga�ak a HevesMegyei Önkormányzat épületének Barkóczy-termébe. A dr. Kozári József és dr. Mózes Mihály szervezésében, az 1956- os forradalom 50. évfordu-lója tiszteletére megrendeze� kétna-pos történészkonferencián számos elismert történész ve� részt. Az elő-adássorozat ünnepélyes megnyitó-val ve�e kezdetét, amelyben ünnepiköszöntőt mondo� dr. Habis László, Eger polgármestere.

A konferenciát dr. Hauser Zoltán, az EKF rektora nyito�a meg.

Az első nap első előadását dr. Mózes Mihály, iskolánk Bölcsészet-tudományi Főiskolai Karának dé-kánja tarto�a Diplomácia és forra-dalom címmel. Előadásában a nagy-hatalmak viselkedését és reakcióit muta�a be az 1956-os forradalomkapcsán. A következő előadó, dr. Romsics Ignác A magyar állam és tár-sadalom 1956-ban címmel tarto�ameg előadását, amelyben a forrada-lom társadalmi és gazdasági előz-ményeit, illetve a forradalom céljait vázolta fel. Dr. Zachar József a ma-gyarországi orosz fegyveres fellépés és a világpolitikai események közöt-ti összefüggésekre világíto� rá. Dr. Vadász Sándor a forradalom olasz-országi, romániai és lengyelországi visszhangját muta�a be a korabelisajtó alapján. A napot dr. Németh Ist-ván előadása zárta, amelyben a két német állam és az 1956-os forrada-lom kapcsolatát muta�a be. Ezt kö-vetően a vendégek fogadáson vehet-tek részt a Megyeházán.

A konferencia második napját szintén főiskolánk egyik tanára nyi-to�a meg. Dr. Bartók Béla az ellen-forradalmi korszakot a kortársírók, és költők művei alapján muta�a be.Dr. Nagy József A falvak társadalma a forradalomban című előadásában a falusiaknak a forradalom ala� bekö-vetkeze� reakcióval ismerkedhete�meg a hallgatóság. A következő elő-adó a konferencia főszervezője, dr. Kozári József volt, aki a főiskolánk és annak hallgatóinak forradalmi szerepvállalását muta�a be a kora-beli források alapján. A konferencia második napjának előadássoroza-tát dr. Ködöböcz Gábor zárta, aki mint irodalomtörténész és főiskolánk ta-nára, Nagy Imrének a magyar iroda-lomban betöltö� szerepéről beszélt.A konferencia résztvevői voltak még dr. Vida István, dr. Gergely Jenő, dr. Simándi Irén, dr. Pál-Antal Sándor, dr. Cseh Zita és dr. Kanyó Tamás. A kon-ferenciát annak elnöke, dr. Mózes Mihály zárta. Összegző beszédében egyenként értékelte az elhangzo�előadásokat, és mint elmondta, az előadásokból egy konferenciaköte-tet állítanak majd össze. A rendkívül részletes, a történészekre jellemző alapossággal és a forradalom sok-oldalú megközelítésével megren-deze� konferencia így nemcsak ajelenlévők, hanem azon érdeklődők számára is elérhető lesz, akik nem tudtak részt venni annak előadásso-rozatán. A színvonalas tudományos ülés nemcsak a történészek és törté-nelem szakos hallgatóknak, hanem a történelem iránt érdeklődőknek is felejthetetlen élményt nyújto�, illet-ve hasznos információkkal szolgált.

A történész szemével

����� ����� �����Egy nem éppen rózsásra sikere-

de� zéhá után bandukolok lefelé aLíceum lépcsőin. Bámészkodom, nézek jobbra, nézek balra, hátha jön valami ismerős, barát, akivel megoszthatnám dolgozatom siker-telenségét. Nincs szerencsém, a töb-biek biztosan az esti ramazurira ké-szülődnek. Mindjárt fél öt. Semmi kedvem még hazamenni. Talán be kellene ülni a folyóirat-olvasóba. Épphogy kanyarodnék el a könyv-tár felé, ismerős jel bukkan föl a horizont szélén: egy lány termé-szetellenes pózban tartja a kezében csokiszeletekkel jól megpakolt hab-szivacs tálcáját.

Olykor olajozásra szoruló agyke-rekeim sikerrel stimulálnak jelen-tést a nagy buksimban – i� bizonyvéradás van. Stólbucis effektus keríthatalmába: napilapok vagy szen-

vedés? Szenvedés vagy napilapok? Annak a kiságyban álló kislánynak a félő-reménykedő arca ugrik be, akit éveken keresztül látha�ak so-kan a Vöröskereszt plakátjain. Biz-tos lehet ma vagy harminc éves. Győznek az érzelmeim. Bemegyek a terembe, talán cselekszem ma va-lami jót.

Első stáció a még fájdalommen-tes személyazonosítás és a donor-alkalmassági kérdőív kitöltése. Az-tán jön a vércukormérés. Megböki a jobb középső ujjam az amúgy ked-ves (és milyen kommunikatív!) asz-szony. Hirtelen összerándulnak és elernyednek hátsó fertályom izmai. A negyedik állomáson az orvos megméri a vérnyomásom, érdeklő-dik az egykor bennem lakozó para-zita (orrpiercing) születésnapjáról, sőt, bebizonyítja lakóhelyem folk-lórjában való jártasságát („Szeretem

a tardonai papot…” – szinte dalol-ja). Tőle két, azonnali fogyasztásra javallo� kekszet kapok, míg a kö-vetkező asztalnál ülő hölgytől egy felcímkéze� műanyag zsákot.

Már nincs visszaút. A közelebbi ápolónő le is csap az utóbbi ajándék-ra, majd némi vénatanulmányozás után előkészíti a tűt. Belehuppanok a kínosan kényelmes (kényelmesen kínos) székbe, befeszítem a karom. Oda sem nézek, és már bennem van az idegen fémtest. Mélybordó sejt-jeim új lakóhelyükre migrálnak, és én, a jó költöztető nyomogatom a hemoglobin alakú pumpát.

– Fáj? – kérdezi a negyvenes nő-vér.

– Nem! – hazudom, mert éget, gyötör, és elszívja az erőmet.

Az asszonnyal felszínesen meg-tárgyaljuk az iskolás ügyeket. El-mondom, hogy amikor az előző szakmámra tanultam, idős betege-ket gondoztunk egy ápolási osztá-lyon. Annyira belemerünk az egész-ségügy időszerű témáiba, hogy ész-re sem veszem a kínzást. A tű kihú-zása sem fáj annyira. Végeztünk.

Kapok a sebemre egy bőrirritáló tapaszcsápokkal felszerelt va�acso-mót. Aztán furcsa dolog történik. Az ápolónő belenéz a szemembe, és (vajon hanyadjára már?) elrebe-gi: „Köszönöm a véradást!” Szavai nem gépiesek, hanem hitellel teliek, sőt megnyugtatóak. A mondat üte-me beleivódik a szürkeállomá-nyomba, még ma is pontosan em-lékszem rá.

Átveszem a kalóriaadagomat. Kissé legyengülve távozom a Lí-ceumból, abban a reményben, hogy ma legalább nem voltam a magyar társadalom élősködője. A kezem-ben furcsán tarto� csokoládécsoma-gommal pedig büszkén hirdetem az egri utcákon, hogy vért adni jó!

Adj vért!

�������

������ �����Ismered, igen, egészen biztosan isme-

red azt az érzést... azt a pillanatot, ami-kor először kezd havazni azon télen. Per-sze, erre azt mondod, hogyne, ismered a havazást, a hóseprést is, meg a lehetetlen közlekedést, meg a csontodig hatoló hide-get. De én most valami egészen másról beszélek. Azt hiszem, egyszerűen kije-lenthetem, nem szeretem a telet. Sem a hideget, sem egyéb más velejáróját ennek a mogorva évszaknak. Kivéve azt a napot, vagy inkább csak azt a pár órát, amikor leesik az első hó.

Három éve volt az egyik legszebb „első hó”-élményem. Csütörtök volt. Unal-mas, mint bármelyik másik. Aznap dél-után moziban voltam. A film elég felejt-hető volt, szinte türelmetlenül vártam, hogy vége legyen. Azt hiszem, az elsők közö� voltam, akik elhagyták az épületet.És odakinn a levegőben már o� volt az abizsergés… az a hó-illat. Az égen tömö�,nehéz, szürke felhők, telis-tele puha pihék-kel, és az embernek az az érzése támadt, hogy bármelyik percben szétrepedhetnek.

Az utcán mindenfelé azt találga�ák, esikvajon még ma este, vagy talán már csak holnap?

Soha olyan lassan nem mentem még hazafelé, annyira akartam, hogy láthas-sam az elő hóesést. Az út azonban nem tarto� örökké. Kissé csalódo�an bár, de el-könyveltem, hogy Holle anyó az idén nél-külem rázza ki a dunnáit. Aztán nem is gondoltam rá többet, elfelejte�em az egé-szet. Az éjszaka közepén felriadtam vala-mire, talán egy zajra, talán csak rosszat álmodtam. És akkor, ahogyan o� feküd-tem álmatlanul, akkor juto� eszembe újraa hó. A délutáni csalódo�ság még mun-kált bennem, de győzö� a kíváncsiság, éskinyito�am az ablakot. Hát, úgy tűnik,az időjárás becsapta az érzékeket, gondol-tam, nyoma sem volt ugyanis a puha, fe-hér pelyheknek.

Ismét csak csalódo�an készültem be-csukni az ablakot, de a mozdulat meg-állt a levegőben. Egy kóbor pihe ugyanis a párkányomra hullt. Aztán még egy. És egyre több és több. És szép lassan havazni kezde�… először azon a télen. Hihetetlenboldogságot éreztem, nem múlt hát el nél-külem, felébreszte�, megvárt. Gyönyörűvolt, és akkor, o�, csak az enyém. Hát er-ről az érzésről beszélek. Ismered, ugye?

Első hó

����� ����

�������

����. december10

���� ������Annak ellenére, hogy túl va-

gyunk az október 23-i megemlé-kezéseken, a Goda Krisztina ren-dezte Szabadság, Szerelem című filmnek köszönhetően újra átél-hetjük (és átérezhetjük) az 1956-os forradalom megindító pillanatait. Bár sokan rásütik a filmre a „holly-woodi romantikus akciófilm” bé-lyeget, a történet mégis nézők százezreit vonzza a mozikba. És nem véletlenül. A producer (And-rew G. Vajna) exbarátnőjét, Dobó Katát leszámítva kitűnő színészi játékot láthatunk, többek közö� afőhőst alakító Fenyő Ivántól vagy Csányi Sándortól. Nem beszélve az olyan „mellékszereplőkről”, mint Bánsági Ildikó (Karcsi édes-anyja), Gesztesi Károly (az edző) vagy Haumann Péter (Feri bácsi). A

mindannyiunk által ismert törté-net a magyar vízilabda-válogato�és legjobb játékosuk életén keresz-tül elevenedik meg elő�ünk.

A csapat a vízben küzd a szov-jetek ellen az aranyért, az ország pedig Budapest utcáin a szabad-ságért. És közben két fiatal egy-másba szeret. A film a választás-ról szól, arról, hogy hogyan váltak hétköznapi emberek hősökké. Ar-ról, hogy „néha vissza kell ütni.” Ha Amerikában forga�ák volna,biztosan happy enddel végződne. De a forgatókönyvet nem most írták, hanem 50 évvel ezelő� író-do�. Az élet írta. Ez a mi történel-münk. A magyaroké. Ahogy ez a poénokkal, robbantásokkal, lát-ványos és romantikus jelenetek-kel tarkíto�, szomorúan végződőfilm is.

Filmkritika

Szabadság, szerelem

������� ������Egyszer egy királyfi mit gondolt magába’– hogy

gondolta, nem is értem –, lelkes csapatával magazint alapíto�. A magazinhoz jogi, gazdasági há�érkéntegyesületet, s így jö� létre 2005 decemberében – többéves jogi keret nélküli működés után – a Part Egri Kulturális, I�úsági és Környezetvédelmi Egyesület,valamint online kulturális havilapja, a Part Magazin. (A szervezetet a bíróság 2006. februárban jegyezte be.) A királyfi Törőcsik Gábor volt, társai, az egyesület alapító tagjai pedig Dudás Tamás, Farkas Tamás, Hacsi Tamás, Hetesy Kornél, Ivády Péter, Krecz Izabella, Kusper Judit, Molnár Péter és Szlaukó Mónika.

Csak remélem, hogy az alapító tagokat nem sér-tem meg vele, egészen biztos vagyok viszont abban, hogy Törőt heves tiltakozásra fogja késztetni általam oszto� „titulusa”. Mégis megkockáztatom, mert úgyérzem, szerényen vállalt, ám óriási szerepe és a vég-telenségig önfeláldozó munkája okán kijár neki eny-nyi tisztelet (nem megkülönböztetés).

Azt is el kell árulnom továbbá, az első mondat-béli értetlenkedésem nem valódi. Nagyon is értem, ho-gyan gondolták, sőt éreztem én – és még sokan má-sok – is azt a hiányt, melynek pótlását akkor ők el-határozták. A „kultúrában érinte� fiatal egriek” céljaúj színfoltot hozni Eger és környékének i�úsági kul-turális életébe, új szemléletmóddal belevonni az ed-dig távol maradó fiatalságot, felkelteni bennük az ér-deklődést kultúrájuk, városuk és környezetük iránt. Megmozgatni és bemutatni a fiatalok kreativitását,közösséget építeni, összefogni a különböző kulturá-lis területen egymástól elszigetelten működő egyé-neket, csoportokat.

A Part Egyesület ez egri elektronikus zenei szcé-nából nő� ki (több tagja az Urban Breakdown dj-je,mc-je, illetve annak baráti köréhez tartozik), s bár ez a vonal is tovább él (az egyesület az UBD jogi hát-tere is), a közösség tevékenysége mára messze nem csak a zenéről szól. A zenés-táncos rendezvények, koncertek melle� szerveznek még kiállításokat, szín-házi és mozielőadásokat, szakmai találkozókat, va-lamint környezetvédelmi és városi akciókat. Utóbbi első példája a szeptember 22-én megrendeze� helyiCritical Mass, a kétkerekű közlekedésért küzdő bi-ciklis felvonulás, mely kétszázat is meghaladó részt-vevőivel azonnal sikeresnek bizonyult; az egyesü-let legnagyobbnak nevezhető rendezvénye, a Trans Europe Express pedig éppen nemrég, november 4-én zajlo� le, méghozzá harmadik alkalommal.

A fentiekhez hasonló programszervezés melle�céljuk még bemutatkozási lehetőséggel támogatni a fiatal művészeket, zenészeket, távlati terveik közö�pedig olyan nagyívű elképzelések szerepelnek, mint

hozzájuk hasonló hazai és külföldi csoportokkal való kapcsolatépítés, tapasztalatcsere, sőt, közös progra-mok megvalósítása, valamint saját i�úsági bázishelykiépítése (kiállító térrel, színházi- és koncer�erem-mel, klubhelyiséggel) s hozzá még egy helyi közös-ségi rádió létrehozása.

Létezik az egyesületnek még egy fő tevékenysége, mely már most is működik, és már most is nagysze-rű. Ez a Part Magazin (aPart Magazin), egy interne-tes – a tervek szerint később nyomtato� – egri kultu-rális, programajánló magazin, melyet teljes mérték-ben fiatalok készítenek, természetesen fiataloknak.A tematika a kulturális és városi élet szinte minden területét felöleli; ajánl, értékel, beszámol, kritizál, to-vábbá fórumot és megnyilvánulási lehetőséget biz-tosít. A www.partmagazin.hu weboldalon találunk Urban rovatot (városi mindennapok, öko témák), Kult rovatot (irodalom, színház, mozi), Visual ro-vatot (minden, mi szemnek ingere), valamint Zene rovatot – ezek általában havonta frissülnek. A nyi-tóoldalon az érdekesnek, izgalmasnak tarto� prog-ramokat ajánlják a szerkesztők (Prog rovat), ami pe-dig abszolút naprakész, precíz összeállítás, gyakran olyan információkkal, amit sehol másu�, vagy csakjóval később találhatunk meg. Muszáj megemlíte-nem: nem profi újságírói, vagy írói teljesítmény az,amit a Partban olvashatunk, hiszen „egyszerű” civil kezdeményezés ez, melynek bárki résztvevője, alakí-tója lehet – de nem is ez a cél. A maximalisták számá-ra nehezen fogadható el az ilyesfajta működési mód, ám mostanában kezdem megtanulni: olykor jobb, ha megcsinálsz valamit félig – ezzel hasznára válva a többieknek –, mintha annyira törekedsz a tökéletes-ségre, hogy végül csak sokára, vagy el sem készíted.

Kicsit meseszerű történet ez, a királyfi és a többiek.Úgy tűnhet, hogy valami egészen óriási dologhoz, mint egy online magazin kiadása, vagy akár egy vá-ros kulturális életének felfrissítése, ilyen pici kell: pár lelkes ember, meg egy egyesület alapítása. Nos, egy-részt igen! Ennyi kell, kérem. Lépni egyet, és kész. Másfelől viszont, egy percre se feledjük, amit jelen-leg csinálnak, nem más, mint karitatív szociális mun-ka. S hol másu� kelthetne ez nagyobb „felháboro-dást” – hülyék ezek? –, mint felsőoktatásunk drága jó, kredithajhászásra szoktató kontextusában, ahol a lelkes főiskolás kultúremberkék lassan moziba meg színházba is csak akkor látogatnak, ha kredit jár érte. De értetlenkedés helye� ajánlanék én két másik hoz-záállást, a Parthoz hasonló karitatív szociális rejté-lyek megfejtésére.

Ha érdektelen vagy: gratulálj és kívánj sok sikert, ennyi elég; ha többre vágysz, érdeklődsz, segíteni akarsz: szállj be magad is!

Patakparton, nagy hajóval

�������� ������Sajnos a papírforma borult,

ugyanis Fázsy Anikó, a lap főszer-kesztője lemondta a meghívást, így Ponyi László, a Művész Mozi vezetője és Szíjártó Imre vendég-szerkesztő celebrálta a találkozót. Szíjártó tanár úr elmondta, hogy másfél évig dolgozo� az össze-állításon, melyben megtalálha-tók többek közö� Vajdovich Györ-gyi vagy Győri Zsolt tanulmányai, Vlagyimir Szorokin filmnovellája,vagy a szerkesztő dolgozata, aki Platonov elbeszéléseit vizsgálta meg az orosz rendezők filmjein.Megtudha�uk, hogy a szerkesztéssorán megpróbálta feltérképezni a film és az irodalom gyümölcsö-

ző kapcsolatát, ami cseppet sem egyszerű feladat, kiváltképp, ha valamilyen egyensúlyt akar lét-rehozni a műfajok közö�. Vagyislegyen benne szépirodalom, in-terjú, esszé, de mégis kerek egész legyen, melynek iránya, logikája van és kapcsolódik a mai magyar szellemi élethez is. Az előadás után a közönség is kifejthe�e vol-na véleményét e rendkívül sok-rétű témáról. Mivel az nagyrészt passzív maradt, így nem maradt más hátra, mint hogy a gyakor-latban is megvizsgálják a litera-túra és a mozgókép viszonyát egy kosztümös angol filmben, melyetdíjmentesen tekinthete� meg anagyérdemű.

A Nagyvilág a Művészetek Házában

A Művészetek Háza a Nagyvilág című folyóirat „Film és irodalom” számá-nak szentelt egy estét november 14-én. A lapot Szíjártó Imre, a szám vendég-szerkesztője muta�a be.

�������Rendkívüli lapmenedzsment órát tarto�ak a negyedik, kommunikáció szakosévfolyam újságíró-palántái november 20-án. A „B” épület falai helye� az EgriNyomdát hajto�ák uralmuk alá egy szemináriumi foglalkozás erejéig, aholnyomon követhe�ék, hogy hogyan lesz a számítógépes tervből olvasásra késznapilap. A látogatáson szemügyre ve�ék a gyárban található, muzeális értékűnyomógépeket, sőt, kezükben tarto�ák a következő havi buszbérlet nyers válto-zatát is

November 16-án a Magyar Tu-domány Ünnepe alkalmából a Politológia Tanszék konferenciát rendeze�, Politikusok és köztiszt-viselők munkamegosztása cím-mel. A program előadói voltak: Stumpf István, a Századvég Poli-tikai Iskola Alapítvány elnöke, Győri Enikő, a Magyar Országgyű-lés tanácsadója, Balás István, a He-ves Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője, Habis László, Eger Me-gyei Jogú Város polgármestere, Horváth Viktor, az NFÜ Közigaz-gatási Operatív Program IH igaz-gatóhelye�ese, Ráczné dr. Horváth Ágnes, az EKF Politológia Tan-székének tanszékvezető főiskolai tanára. A konferencián az OTKA T047043 kutatói pályázat eredmé-nyeit is ismerte�ék az előadók. Akonferenciát Eger Város Önkor-mányzata is támoga�a a SzakmaiProgramok – 2006 című pályázata keretében.

Konferencia

������� �����Eszméletlen pörgés november 10-én a Másban. A 30y játszik, és ne-

künk tényleg teljesen Mindegy, hogy almát vagy körtét… érezni hagyjuk, hisz partizni jö�ünk és már a kezdés is nagyon nagy. Én is kezdem akkor az-zal. Szóval indítunk egy Biztos, hogy hős-sel. Ez a mi szánkat is elhagyja, jó sokszor az első taktusok után. Mert tudjuk a szöveget. Ezen, és a nagy érdeklődésen színpad és tánctér egyaránt meglepődik, nem is kicsit. Az-tán megegyezünk, hogy magasztaljuk picit a VIVA TV-t, hisz az új klip azért dobja a banda popularitását. Bár lehet nem eléggé, hisz Mester Tomit nem sikerült még megelőzni. Sebaj fiúk, meg lesz az, majd Kibogozzuk. Aztán persze néha Sötét van, de ez kapóra jön annak, például, akinek a Szíve éppen másik embert próbál fel. Majd jön egy „non-stop” nóta, és esz-mefu�atás arról, hogy Mi az, hogy boldog. Rövid a koncert, túl hamar vége van. Hát összeszedjük, amink van, és indulhat mindenki tovább bulizni. A végére egyértelmű: Szívünk máj le�, és most az a funkciója, hogy elválasszonegymástól jót és rosszat. Szerinted? Milyen volt?

30y koncert

Hallgatói kezdeményezéssel, Kepes Szabadegyetem néven új tanegységet hirdetnének február-tól a Szakkollégium tagjai. Ha a főiskola vezetősége beleegye-zik a tárgy bevezetésébe, akkor a következő szemeszterben (a kb. negyvenfős limiten belül) bárki jelentkezhet a rajzos kóddal futó vizuális kurzusra. A tervek sze-rint az órákat hétfő esténként, a Zsinagóga Galériában tartanák.

Új tanegységDr. Aczél Petra főiskolai docens

(Kommunikáció Tanszék) a Ma-gyar Tudomány Ünnepe sorozat keretén belül két előadást tarto�2006. november 15-én Miskolcon a városi TIT és a Pedagógiai Inté-zet szervezésében. Az első A be-folyásolás logikája: csúsztatások a nyilvános kommunikációban, a második Vázlat vagy kivonat? A retorikai funkciók a szövegszer-kezetben címmel hangzo� el.

Csúsztatások

�������

����. december 11

���� ���������Kevés olyan kiemelten szeren-

csés város van, mint Eger. A szín-házbarátok egy héten át – novem-ber 5–12. közö� – minden este csil-lapítha�ák drámaéhségüket „kor-társ” megközelítésű előadásokkal. Ráadásul mindezt egy olyan im-pozáns épületben tehe�ék, mint aGárdonyi Géza Színház.

A stúdiószínháziság magában foglalja a kísérletező kedvet, a for-ma megbontását, az új értelmezé-sek, „új színházi nyelvek” hang-súlyozását a közönség fejbevágá-sa érdekében. Kezdve azzal, hogy belépünk a nézőtérre, és át kell gázolnunk a díszleten, hogy elfog-lalhassuk ülőhelyünket, amelyről az előadás ala� kiderül, hogy aszínművészek „szájában” van. Így olyan balesetek is történhetnek, hogy a tisztelt nézőt megdobálják jéggel, mogyoróval, hagymahéjjal, leöntik whiskyvel, vagy szörnyet-hal ijedtében, amikor a dulakodóelőadók épp elzuhannak melle�e.A Nem félünk a farkastól után már megtanultam, hogy nyito� szívvelfigyeljek, így látni is fogok, nem-csak nézni. Egy alkoholgőzös, hu-moros, titkokkal teli darabban is meg lehet ragadni az egyéni tra-gédiát. A fiatal házaspár naivitása,tapasztalatlansága síkra száll az évekkel, a mindent kipróbált idő-sebb házaspárral. Átértékelődik a főiskolás agyban a jövőről és a há-zasságról kialakíto� kép, új árnya-latokat kap. Érthetetlen viszont az Eastwicki boszorkányok előzetese, semmi sátáni nem volt ugyanis az előadásban, csupán mai. Ezután a darab után voltak a fejemben a leg-kevésbé komor gondolatok. Mire a kiképzés véget ért, a záródarabban (Peer Gynt) már az sem hökkente�meg, hogy három órán keresztül egy hárfát, egy lépcsőt és egy for-gószínpadot bámultunk díszlet-ként, himbálózó hímtagokat és ta-kargato� női emlőket jelmezként.Azt fejtegetni, hogy vajon ezzel vagy amazzal mit akartak a tuda-tunkba ültetni, teljesen hiábavaló. Ugyanis az értelmezések és jelen-tések mezeje gyakorlatilag vég-

telen, mindenki azt gondol, amit akar. A lényeg a néző asszociációi-ban rejtőzködik, a manapság any-nyira kívánt szellemi szabadság-ban: a rendező nem kényszeríti gondolatainkat kalickába, sémá-ba. Viszont ráébredünk, hogy nem is olyan egyszerű egyedül. Töb-bet dolgozunk, mint általában, de ez édes izzadságot szül, amint átértelmezzük egész életünket, tet-teink, szavaink, gondolataink sú-lyát. Minden ciráda és antijelmezellenére mindenki kiszűri a maga igazságát, megtalálja a rá vonat-kozó tanítást. Én azt, hogy szánal-mas Peer inkább menne a muszlin reverendás Ördöggel a kénköves pokolba, minthogy a tökéletesen á�etsző esőkabátos Gomböntő be-öntse a selejtfémek közé. Tragikus ön- és énkeresés a pesti kritikusok által az évad legjobb férfi színészé-nek ítélt Gyabronka Józse�ől, meg-ható anyáskodás Csákányi Esztertől az évad legjobb előadásának ítélt darabjában, a Peer Gyntben. Mi ez, ha nem kiemelt szerencse?

A XVIII. Stúdiószínházi Feszti-vált a verseny eredményének ki-hirdetése zárta. Mert ilyen előadá-sokat a város nevében illik megkö-szönni. Kitüntetés Egernek, hogy Budapest és Gödöllő után vendé-gül látha�a a határon inneni és túliszínházak legjavát. A díjkiosztót megtisztelte jelenlétével Batiszta Katalin, aki a fesztivál ötletét tizen-nyolc éve megfogalmazta. A díja-kat Habis László, Eger polgármeste-re adta át Koltai Tamás zsűrielnök beszéde után. A zsűri – Koltai melle� Szűcs Katalin és Szabó István – teljes egyetértésben a következő-ket döntö�ék: 300 ezer forintot kapa beregszászi Illyés Gyula Színház A Pityu bácsi fia című előadásáért,szintén annyit a Szabadkai Nép-színház Magyar Tagozata a Záróra című darabjáért. 400 ezer forintot adnak a Krétakör Színháznak a Peer Gynt „redukált, mégis lá�atólátásmódjáért”, és 500 ezer forintot a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Akadémiai Műhelyének a Valahol Szecsuánban című reme-kéért.

Stúdiószínházi esték �������� �������

Ördögjáték. Az eddigi három is-tendráma folytatásaként Háy Já-nos negyedik darabja az ördögjáték megjelölést kapta. Szegvári Menyhért rendezésében láthatjuk az 1972-ben játszódó művet. A darab lassú, nin-csenek nagy horderejű történések, a kacagtató párbeszédek közben jelen

van egy bizonyos komorság. Az a bizonyos rossz előérzet. Az előadás végéig o� lesz ugyan a humor aszínpadon, de ezzel együ� is egyresötétebb a kép.

A fővárosba költözö� Pityu (Venczel Valentin) gyökértelennek tűnik, hiába a család, az angyalföl-di apró garzon, a drága bútorok. El-

vesze� mindkét helyen, Pesten éppúgy, mint falun. Az egyetlen kap-csolata vidékkel a házi kolbász, amit az unokatestvérétől szerez, és ami-nek egyébként – stúdiószínpadi elő-adásról lévén szó – az első sorban is érezni lehet az illatát. Az atmoszféra tehát meg van teremtve.

’72 lehete� az a kor, amikor el-kezdődö� a főváros, a fejlődés, acivilizáció istenítése. De úgy tűnik, a részletekben az ördög lakik. Jani (Sata Árpád) és Marika (Nádasy Eri-ka) kapcsolata, életük vidéken na-gyobb tartást ad a lét elviseléséhez, mint a pesti magány. Ez a nagyvá-rosi látogatás, a metrózás ala� érző-dik a legerőteljesebben. A szereplők játéka meggyőző, a hétköznapokat adják vissza, pontosan kimérve azt, ami kell, de nem teátrálisan előad-va. Előadásuk visszafogo�, pon-tos és erről Csík György minimalista díszlete sem vonja el a figyelmet. Agyerek (Veres József) és Laci (Liktor Balázs) dialógusai, de egész színpa-di megjelenésük is karakteres és hu-moros. A darab vége nyitva hagyja a kérdést, hogy Pityu bácsi fiának (Ko-vács Bálint) a tragédiája vajon szán-dékolt, tudatala�i bosszú, sorsszerűtörténés, vagy kiderül, hogy a rész-letekben tényleg az ördög lakik.

A Pityu bácsi fia

��� �����

����� �����A jazz fénye világíto�a be a Hallgatói Klub egyhangú falait november huszon-ke�edik napján. Az új erőre kapó zenei stílus kedvelői többek közö� a Jazz-sze-rű Plussz nevű formáció dallamait élvezhe�ék azon a hangulatos estén…

Van nekünk egy Győri ZsuzsinkSzép, okos, ügyes vagy kislányom, de énekelni soha nem fogsz megtanulni…

����� ������– Mikor kezdtél el énekelni? És miért

pont Piafokat?– Egyszer meghallga�am Vári

Éva Piaf-műsorát. Szerelem volt első hallásra. Megve�em az elsőPiaf-albumot… azóta kb. 280 san-zonja megvan. Először csak dúdol-ga�am. Aztán elmentem egy ének-tanárhoz, akivel már két éve dolgo-zom együ� heti rendszerességgel.

– Hogyan kaptál felkérést a tavalyi Francia napok megnyitására?

– 2004-ben készíte�em el az Őszisanzon estemet, ami Ady-versekből és Piaf-dalokból épült fel. Ezt lá�a afrancia tanárom, aki által meghívást kaptam a Francia Intézet egy talál-kozójára. Innen jö� az ismeretség ésa későbbi felkérés.

– Mik a terveid a közeljövőben?– Budapesten a Francia Intézet

minden évben szervez egy sanzon-versenyt. Be kell küldeni egy demót, az alapján döntik el, hogy ki ve-het részt. Ha jól tudom, Alföldi Ró-

bert felügyeli a rendezvényt. Erre szeretnék benevezni, bekerülni és márciusban megnyerni…

– Távoli jövő?– A színjátszó körben érzem ma-

gam o�hon. Jelentkezni szeretnékmajd a Színművészetire, ha nem sikerül, akkor stúdiószínpadon, de színésznő leszek!

Szülei korai jóslata ellenére Győri Zsuzsa magyar szakos hallgatónk bárhol je-lenik meg, hangja mindig osztatlan sikert és lenyűgözö� közönséget hagy magaután. Idén a Francia napokon rendeze� Ki mit tud? különdíjasa le�, de már ta-valy is látha�uk a rendezvényen, a megnyitó est főszereplőjeként Piaf-dalokaténekelve káprázta�a el a Művelődési Központ dísztermében összegyűlteket.

������� ������Főiskolánk Francia Tanszéke ismét kite� magáért. Az Egri

Francia Klubbal és a Bartakovics Béla Művelődési Központ-tal karöltve november 20–22. közö� rendezték meg – immá-ron harmadízben – a Francia Napokat Egerben. A háromnapos kulturális rendezvénysorozatra bárki ellátogathato�, aki csakegy kicsit is érdeklődik a francia kultúra iránt. Zene, mozi, ver-seny és költészet; a repertoár kellően széles volt, a színvonal pedig igen magas.

A rendezvénysorozat megnyitójára hétfő este, a Líceum nemrégiben felújíto� kápolnájában került sor. A lenyűgözőfestményekkel ékesíte� helyiségben összegyűlt népes közönsé-get először a városi Idegenforgalmi és kulturális iroda vezetője, Protovinné Zsilinszky Erzsébet köszöntö�e nyitóbeszédében,akit Laurent Alberti, a Budapesti Francia Intézet igazgatóhe-lye�ese követe�. Végül főiskolánk tudományos és nemzetközirektorhelye�ese, dr. Mátyás Ferenc mélta�a pár szóban a ren-dezvényt.

Az est fénypontja pedig minden kétséget kizáróan az az egyedülálló hangverseny volt, amelyre már oly sokan vár-tak. Különleges volt az alkalom, hiszen első ízben hallha�a anagyközönség a kápolnába visszaállíto�, kalandos életű orgonahangjait. Réz Lóránt orgonaművész és Almássy Zsóka ének-művész pedig – akik egyébként főiskolánk tanárai is – a szó szo-ros értelmében elvarázsolták a közönségüket. Műsoruk átfogta a francia orgonamuzsikát a korabarokktól egészen napjainkig, érintve a legnagyobb zeneszerzőket. A hangverseny után a le-nyűgözö� vendégek egy igen jókedélyű burgundiai borkóstolómelle� oszto�ák meg egymással az élményt.

A keddi nap könnyed szórakozást ígért. Délután francia

helyesírási versenyt rendeztek a Bartakovics Béla Művelődési Központban, melyen középiskolások, majd külön egyetemi és főiskolai hallgatók is részt vehe�ek. Estére pedig a mozikedvelőkszállták meg a Művészetek Házában a Művész Mozit, ahol a „Négy évszak kis falumban” című roppant humoros, könnyed francia filmvígjátékot vetíte�ék, feliratozva. Egy provence-i fa-lucska szeretnivaló, egyszerű észjárású lakóival, mindennapi ügyes-bajos dolgaival ismerkedhe�ünk meg ebben a nehezenkategorizálható filmben. Mondhatni, áldokumentumfilm, ahola lakosok eljátsszák életüket, úgy, ahogy azt valóban élik is. Lá-zadó festőművész, teliholdkor vérfarkasnak öltöző és az erdő-ben vadász ismerősüket riogató felnő�ek – no, ez azért rosszulis elsülhet, ha annál a bizonyos ismerősnél o� van dédelgete�sörétespuskája is… – és meg nem érte� költő, mind-mind kü-lön világ, kiket mégis összekötnek mindennapjaik a kis falujuk-ban, távol mindentől.

A rendezvénysorozat záró napjára a Bartakovics Béla Mű-velődési Központban került sor, ahol „Ki mit tud?” címen elő-ször i�ú tehetségek mutatha�ák meg magukat a világnak. Volt,aki francia verset szavalt, volt, aki hangszeres tudásával szóra-kozta�a a közönséget, de például az elsős francia szakos hallga-tók egy igen humoros és ötletes produkcióval rukkoltak elő.

Este hét órakor aztán ugyani� került sor a keddi helyesírásiverseny, valamint a délutáni Ki mit tud? győzteseinek a ki-hirdetésére, majd zárásként Dunai Tamás, ismert színművész adta elő Francia szavakat (is) fúvok című verses-zenés műso-rát. A zenész-színész hamar belopta magát a nézők szívébe közvetlen stílusával. Műsora élvezetes volt, hol hangszeren ját-szo�, hol verseket szavalt, hol pedig csak mesélt magáról, Fran-ciaországról, és közben az ember szinte teljesen a hatása alá ke-rült. Bámulatos produkció volt!

Így ért hát véget a harmadik Francia Napok Egerben. A ha-talmas érdeklődés és az egyre színvonalasabb rendezvények lát-tán azt hiszem, jövőre (is) valami egészen egyedülálló prog-ramsorozatra számíthatunk. Très bien!

Francia napok

�������

����. december��������12

������� ������� – �� ���� �������� �������� �����. Főszerkesztő: ����� ���� • Főszerkesztő-helye�esek: ������� �������, ���� �����, ���������� ����� • Olvasószerkesz-tő: ���� ��������� • Tervezőszerkesztő: ��������� ����� • Munkatársak: �������� �����, ����� ��������, ������ �����, ������ ������, �������� ������, ����� ������, ������ ����, ���� �����, ������ �����, ������ ������, ������ �����, ���� ������, ������ ������, ������� ������, ����� ������, ����� ����� �����, ������ �������, ������ ���������, ����� ������, ������ �������, ������� �����, �������� �������, ������� ��������, ������� �����, �������� ���������, ����� ��������, ������� �����, ������ ���, ������ �����, ���� ������, ���� �����, ���� �������, ���� �����, ���� ����, ����� �����, �������� �������, ������� ������ ������, ����� ����� �����, ������� �������, �������� ����, �������� �����, ������� �����, ���� ���������, ������ ������, ������� ������, �������� ���������, ���������� �����, ���������� ����, ������� ����� ������, ����������� �����, ������ �����, ������ �����, ����� ������� ���������, ������� �����, ��������� ����� ����, ����� �����, ����� ���������, ������ �����, ������ ������, ���� ������, ����� ������, ���������� ������. Hirdetésszervező: �������� ����� • Kiadja az Eszterházy Károly Főiskola • Felelős kiadó: Líceum Kiadó • A szerkesztő-ség címe: Eszterházy Károly Főiskola, Kommunikáció és Médiatudományi Tanszékcsoport, 3300 Eger, Egészségház u. 4. Tel.: (+36 36) 520–400/3018 E-mail: bbe@ektf.hu • Nyomdai munkák: B. V. B. Nyomda és Kiadó K�., Eger, ügyvezető: �������� ������, tel.: (+36 36) 518–413 • Megjelent 5000 példányban • ISSN 1589–0147.

������ ������Amint az képünkön is látható, a Líceumi Pale�a annyira népszerű újság, hogymég Svájcban, a Genfi-tó partján is akadnak olvasói...

HírekA Nemzeti Kutatási és Techno-

lógiai Hivatal (NKTH) pályáza-tán a természe�udományok terü-letén a főiskoláról ke�en nyertekegyéni Öveges József-ösztöndíjat: dr. Hoffmann Miklós, a Matemati-ka Tanszék tanára és dr. Szilágyi Ibolya, a Matematika Tanszék ad-junktusa.

***Társadalom és jelek címmel

megjelent a Magyar Szemiotikai Tanulmányok 10–11. kiadványa a Líceum Kiadó gondozásában. A kötet több mint harminc tanul-mányt tartalmaz, melyek közö�olvasható dr. Aczél Petra főiskolai docens, dr. Bencze Lóránt egyete-mi tanár, dr. Andok Mónika címze-tes főiskolai tanár, Tomesz Tímea főiskolai tanársegéd, Viszlay Ani-ta főiskolai tanársegéd, valamint dr. Varga Gyula tanszékvezető fő-iskolai tanár tudományos mun-kája is.

***Dr. Vermes Albert, az Angliszti-

ka Tanszék docense a Fordítás-oktatás Európai Uniós szaknyelvi kommunikáció részterületi specia-lizáción belül anglisztika alapsza-kon az Eszterházy Károly Főisko-lán című pályázatával elnyerte az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságának (OMAI) Felsőok-tatási Pályázati Osztálya által kiírt Kiegészítő Posztdoktori Ösztöndí-jat a 2006/07-es tanévre.

***Dr. Kádár Judit (Amerikanisztika

Tanszék) és dr. Kaló Krisztina (Fran-cia Tanszék) 2006 júniusában Brno-ban eltöltö� egyhetes kutatásáhoze hónapban támogatást nyertek el a Canadian Embassy Discretionary Fund-tól.

A kutatás célja a csehországi Masaryk Egyetemen az egyéni kutatómunka melle� a kanadaiprogram fejlesztése volt.

***2006. október 26. és 28. közö�

dr. Kádár Judit részt ve� a Debrece-ni Egyetemen szerveze� Central-European Association of Canadian Studies (CEACS) Konferenciáján. Előadásának címe: Trans-Cultural Hybridity in Suze�e Mayr’s MoonHoney (1995).

***November 5–7. közö� rendez-

ték meg Poznanban az Utak a sza-badsághoz című nemzetközi kon-ferenciát. A résztvevők Lengyel-országból, Ukrajnából, Oroszor-szágból, Belorussziából, Német-országból, Szlovákiából, Csehor-szágból és Magyarországról ér-keztek.

Az alternatív kultúrával, cenzú-rával, kulturális politikával foglal-kozó konferencián dr. Szíjártó Imre, a Közművelődési és Andragógiai Tanszék docense lengyel nyelvű előadást tarto� A filmcenzúra a kelet- és kelet-közép-európai or-szágokban 1945–1990. címmel.

***Lapunk következő száma 2007.

február közepén jelenik meg.

�������� ������Trallala lallala la. Értesítjük az uta-

zóközönséget és a vonatra várakozó-kat, hogy a menetrend szerint 11:20-kor Füzesabonyig közlekedő személy-vonat technikai okok mia� előrelátha-tólag ötven percet késik. Kérjük türel-müket, és megértésüket.

Ezt leszámítva gond nélkül el-juto�am Füzesabonyig. O�, röpkeegy óra után végre felszállha�ama Szerencs felé közlekedő menet-rend szerinti másodosztályúra. Hétvége lévén a kabinok tömöt-tek, a folyosón a füstöt motorfű-résszel sem lehet elvágni. Az aka-dálypályaként elő�em tornyosulóemberek „Mi a francot csinálsz?” felkiáltással üdvözölnek engem és a csomagom, miután megkísér-lek átszlalomozni közö�ük. Sze-rencsére egy pu�onyos nénike leakar szállni Miskolcon, így már Mezőkövesdnél szedelőzködik és ő is szlalomozni kezd. Nehogy ne érkezzen leszállni.

Ülök! Velem szemben hatvan körüli bácsi. Egyik kezében jóko-ra szelet kenyér, a másikban egy fél rőf kolbász, mellyel hevesen gesztikulál, és teli szájjal ecseteli feleségének, hogy a malac etetése-kor mi a helyes moslék-táp arány. Az asszony fekete alapon fehér papucsállat-mintás o�honkábanés mamuszban próbálja túlkiabál-ni apjukot és a vonatot.

Melle�em egy ötvenes férfi ri-kító, püspöklila öltönynadrágban és kötö� pulóverben. Felakaszto�zakóján diszkréten megvillan a Vörös Október Ruhagyár emblé-mája. Érzelemtől és borvirágtól csillogó arccal meséli a melle�eülő kb. 17 éves fiúnak, amikor ’82-ben a tsz-busszal strandra ment a brigád. A fiú közben a mobil-ját nyomogatja, a fülhallgatójából

pedig valami nagyon vad és han-gos zene szűrődik ki.

– Megfogtam a köcsögöt, és ütni kezdtem! – szűrődik át a szomszéd kabinból. Nem, nem egy népi zenekar utazik o�, hanemvalaki a hétvégi diszkóélményeit meséli.

Az ablaknál idősödő férfi, sörtkortyolva réved ki az ablakon. Ölében bulvárlap, rajta hatalmas betűkkel a főcím: Ufóval szeret-keztem! Kisvártatva csíkos, meg-erősíte� polietilén szatyrábólzsebrádiót vesz elő, és dacolva utastársaival ordí�atni kezdi a Jóebédhez szól a nótát. A Száztagú Cigányzenekar ritmusában robog velünk a vonat. Csihuhu.

Jönnek-mennek az állomások. Mindegyik csúnya, kocka épület, melle�e kocsmával. Mintha nemcsak a térben haladnánk, hanem az időben is. Visszafelé. Az uta-sok is váltakoznak. Fel- és leszáll-nak, cserélődnek. Idesanyám, mér nem szeretsz… – buggyan ki az éneklő folklór egy felszálló fia-talemberből. Ruházatára a spor-tos elegancia jellemző: melegítő és makkoscipő. Nyakában vastag lánc. Olyan, amit a búcsúban há-rom pálcára raknak a céllövöldé-ben.

Japánban a közlekedési minisz-ter benyújto�a lemondását egykéső vonat mia� – mondja a híre-ket a zsebrádió. Keserűen felne-vetek.

Újabb állomás. Erősen sminkelt fiatal lány száll fel. Miniszok-nyában és kis topban van. Szája érzékien rúzsozva, parfümfelhőt húz maga után. Mégsem hat. Or-dít róla is a reménytelenséggel és kilátástalansággal agyoncsapo�másodosztály érzése, mely elnyeli őt is, engem is, mindenkit.

Portrék a másodosztályról

����� �����Egy est a nyelvért, egy nyelv az estért! Ezzel a szlogennel hirde�ék a 2006. no-vember 21-én a Hallgatói Klubban megrendeze� Novemberfest-et. A rendezvénycsaládiasra sikerede�, azonban a csekély számú közönség igen jól érezte magát. Ahangulat felfokozásához bizonyára az ingyen sör és virsli is hozzájárult, a sváj-ci és lichtensteini fotók sorozata után, amelyet a megjelent hallgatóság a Német Tanszék vezetője és a néhány tanár társaságában csodálhato� meg

Vesz a maci egy mikrobuszt, és meghívja a barátait egy kis pik-nikre. Mivel a busz hétszemélyes, a maci magával viszi még a rókát, a farkast, a sünit, a mókust, a va-kondot és a nyuszikát. Szépen be-csomagolnak mindent, beszállnak a mikrobuszba, és elindulnak.

Egyszer csak látják, hogy o� álla hal az út szélén, és stoppol. A

maci megáll, és kiszól neki, hogy nem tudják fölvenni, mert már minden hely foglalt. Erre a hal megkéri, hogy hadd szálljon be mégis, legföljebb nem fog tudni leülni. A többiek beleegyeznek.

Ahogy mennek tovább, egyszer csak felkiált a nyuszika:

– Odanézzetek! A nyolcadik utas, a hal, áll!

Havi humor

������� ������� ����A Líceumi Pale�a szerkesztősége minden kedves hallgatónak sok sikert kívána téli vizsgaidőszakhoz, a tanároknak pedig kitartást a véget nem érő vizsga-napokhoz

Többezer kollokvium várható

Vizsgaidőszak