2222

Akinek sikerültA patika a 400-as fôúttól nem messze, egy takaros kis saroképületben található. A vezetôre egy kicsit várnunk kell: mint kiderül, banki ügyeket volt kénytelen hosszasan intézni telefonon. A megnyerô külsejû fiatal hölgy dinamizmusa mögött azért észrevehetôek az elmúlt napok éjszakai ügyeletének nyomai…

Gondolom, hosszú utat tett meg, amíg vezetô lett: honnan jön, és volt-e elôzmé-nye mindennek a családban?Innen, Vecséstôl néhány kilométerre, Pilisrôl származom, édesapám és a testvérem is kétkezi, gyári munkás, édesanyám ház tartásbeli – csak én lettem ilyen „fekete bárány” a családban. Kitûnô tanuló voltam az álta lános iskolában, és a tanáraim szorgalmazták a továbbtanulást, így kerültem Monorra, a József Attila Gimnáziumba. Már kisiskolás

koromban is fôként a reál tárgyak érdekeltek, jó matekos voltam, úgyhogy amikor másodév végén dönteni kellett, hogy milyen fakultációt válasszak, kézenfekvô volt a mate matikafizika párosítás. A biológiát, amit egyébként sokan választottak a tanulótársaim közül, én is szerettem, de úgy voltam vele, hogy azért azt könyvekbôl olvasva, nagy szor galommal egyedül is jól meg lehet tanulni. És a kémia?!A kémiát a gimnázium elsô két évében „kivégeztük”, és kész… Alapvetô elképzelésem a továbbtanulással kapcsolatban az volt, hogy mindenféleképpen az egészségügyben szeretnék tevékenykedni; eredetileg gyógy tornász szerettem volna lenni. Ezt az akkori fôiskolai karon oktatták, az osztályfônököm viszont szóvá tette, hogy szerinte nem lenne helyes, ha egy ilyen jó képességû tanuló „csak” egy fôiskolát jelölne meg – jelent kezzek a budapesti egyetemre is. Mivel a fô iskolára is és az egyetemre is ugyanazon tantárgyakból (fizikából és biológiából) kellett fel vételizni, adott volt a lehetôség a jelent kezésre mindkét intézménybe. Azt éreztem,

Beszélgetés dr. Cselovszki Erika gyógy szerésszel, a vecsési Hanga Patika vezetôjével

23

hogy az orvosi hivatás nem nekem való, a fog orvosi pálya szintén nem vonzott, így aztán kizárásos alapon maradt a gyógyszerész karra jelentkezés. Akkoriban azt sem tudtam, eszike vagy isszák a gyógyszerészetet, szerintem akkor még életemben nem is voltam patikában… így utólag szerintem bele sem gon doltam, milyen lesz majd az életem gyógyszerészként. Szóval tudatosságról nem igazán beszélhetünk. Így aztán, gondolom, azon kevesek közé tartozom, akik némi csaló dással vették tudomásul, hogy felvételt nyertek a hôn áhított egyetemre.De ezek szerint mégiscsak belevágott. Könnyen megszerette a vegyszerek illa-tát?Persze, hogy belevágtam, mit volt mit tenni?! Gondoltam, jól tudom a fizikát, a biológiát, majd csak lesz valahogy… Csakhogy nem erre volt szükség, mert a kémiát zúdították ránk, méghozzá alaposan. A laborral, az ottani munkával, a vegyszerekkel, az illatokkal viszont hamar megbarátkoztam. Egyszer csak elkezdtem kifejezetten élvezni: rájöttem, hogy jó helyre kerültem, ez a megfelelô szakma számomra. Analitikai versenyen indultam, elvállaltam a szerves kémia tanszéken az évfolyamfelelôs posztját és így tovább – szóval megtaláltam a helyem gyógyszerésztanulóként. Emlékszem, amikor államvizsgáztunk, technológiából a professzor úr amolyan beug ratós kérdéseket tett fel, amelyekkel azt akarta felmérni, hogy mögé látunke a dolgok nak, mennyire sajátítottuk el a szakma rejtelmeit, értjüke, amit csinálunk, vagy csak gépiesen dolgozunk, és azt mondta nekem: „Maga még sokra fogja vinni ebben a szakmában.” Hát, végül is ennyire vittem…Azért én ezt nem becsülném le… De hol és hogyan kezdett?Már az egyetem alatt férjhez mentem, az utolsó évben megszületett a kislányunk is, ez erôsen meghatározott mindent. Villamos mérnök férjem is akkor végzett, Monoron laktunk, úgyhogy az államvizsgás gyakorlatot is ott végeztem, a központban levô nagy, most Paracelsus névre keresztelt gyógyszer tárban. Hamar megszerettem az ottani munkát, a gyakorlati idô letelte után pedig felajánlották, hogy ha megtetszett a patikai élet, maradjak az államvizsga után is a gyógyszer

tárban. Igen ám, de addigra már megszü letett a kisfiunk is, ez a patika viszont ügyeleti szolgálatot látott el, amibe nekem is be kellett kapcsolódni. Nem volt könnyû döntés, de a férjem is vállalta, hogy támogat, a kolléganôk is segítettek, úgyhogy belevágtam az „ügyeletes patikusságba”. Öt évig koptattam a tárát Monoron, és amint lehetett – 1997 decem berében –, elmentem szakvizsgázni gyógyszerügyi szervezésbôl. Rögtön a következô év tavaszán a tiszti fôgyógyszerész asszony szólt, hogy Vecsésen jogutód nélkül elhunyt egy idôs gyógyszerész, ki vállalná el a ha tósági vezetôi posztot. Rajtam kívül senkit sem ambicionált ez a lehetôség, én viszont igent mondtam…Akkor már rögtön ebbe a patikába ke-rült?! Nem, az akkori – sok évtizedes múlttal rendel kezô – Jakabházy Patika ennek az utcának a másik végén volt. Ide kerültem tehát vezetônek, viszont nekem csak tára mögötti tapasztalataim voltak, vezetôi tudásra csak el méletben tettem szert. A szakvizsgára készülés folyamán sok mindent megtanultam, és ezeket próbáltam meg alkalmazni ekkor a gyakorlatban. Ezzel talán még megbirkóztam volna, de ez a gyógyszertár sajnos föld rajzilag nem valami kedvezô helyen feküdt. Eléggé távol esett a fôbb útvonalaktól, rá adásul nem is vezetett hozzá aszfaltozott út, úgyhogy ha esett, akkor a sár miatt, ha pedig száraz volt, akkor a kátyúk miatt volt nehéz megközelíteni. Csak a nagyon elszánt emberek jártak hozzánk… Mivel ügyeletet itt is el kellett látni – lévén három patika a tele pü lé

23

24

sen –, minden harmadik héten ott kellett alud nom, a két kisgyerek meg otthon, szóval nem volt könnyû, és ehhez képest nem is volt elég rentábilis. Elhatároztuk a férjemmel, hogy kiaknázva a terület adta lehetôségeket, inkább bele kellene vágnunk valami másba: megfelelô ingatlant keresni egy jobb helyen, hitelt felvenni és megnyitni egy saját patikát. A férjem módszeresen végigjárta a szóba jöhetô településrészeket, míg végül ez az ingatlan – akkoriban családi ház – megfele lônek bizonyult. Hitelt vettünk fel, és szakmunkások segítségével, valamint soksok kétkezi munkával kialakítottuk a jelenlegi patikát. Egy évvel a hatósági kinevezésem után – 1999 nyarán – már mint személyi jogos, nyitottuk meg ezt a gyógyszertárat …És tényleg bevált ez a hely, rögtön meg-találták a betegek az új gyógyszertárat?Igen, nyugodtan mondhatom, hogy gyorsan népszerûek lettünk, hamarosan bôvítenünk kellett a létszámot, mert a forgalmunk is a többszörösére nôtt. Igyekeztünk az akkori szûkös kereteink ellenére is viszonylag széles termékpalettát tartani. Azt gondolom, hogy egy gyógyszertár fejlôdése szempontjából elengedhetetlen és meghatározó a meg felelô, gondos készletezés. Mi a kollégák kal számon tartjuk azt is, ha valakinek,

mondjuk, csak háromhavonta kell egy doboz drága gyógyszer, és annak bizony itt kell lennie, amikor a beteg jön érte. A másik a megfelelô árpolitika: sajnos, az árrés egyre csökken, de akkor sem tehetünk mást, mint hogy igyekszünk a lehetô legalacsonyabb áron adni a készítményeket, és így, a várhatóan nagyobb forgalom révén mégiscsak talpon maradhatunk. Mert az emberek, akiknek szin tén egyre jobban számít, hogy mi menynyi be kerül, bizony veszik maguknak a fáradságot, hogy körbejárják Vecsést – ami azért nem olyan óriási település – , és ott veszik meg a keresett terméket, ahol a legolcsóbb. Amikor pedig harmadszor is azt tapasztalják, hogy nálunk kapnak meg valamit a legjobb áron, akkor már nem is indulnak máshová. Gondolom, a helyi orvosokkal is jó kap-csolat alakulhatott ki, és az is számít…Hogyne, folyamatos kapcsolatban vagyunk, mindig adódik valami megbeszélni való. Az orvos ideszól telefonon, ha visszamennek a betegek azzal, hogy nem találnak egy gyógyszert, vajon tényleg hiánycikke, mik a helyettesítés lehetôségei, kiválthatóe egyegy gyógy szerkészítmény természetes alapú étrendkiegészítôvel…, folytathatnánk a sort vég nélkül. Persze, a legfontosabb azért magukkal a betegekkel való jó kapcsolat – én legalábbis így gondolom –, és ezért meg is teszünk mindent, amit csak tudunk. Nem ritka, hogy ha például vissza kell jönnie valakinek egy nagyobb adag pelenkáért vagy magisztrális gyógyszerkészítményért, és ez problémát jelent neki, mi zárás után be teszszük a kocsiba, és kivisszük házhoz. Nekünk ez természetes: nem fásultunk el, jól esik, hogy segíthetünk, hiszen ennek a munkának a szakmaiságon túl ez a lényege. Van-e esetleg valami specialitásuk is, amit átlagon felül nyújtanak a betegek-nek, patikába betérôknek?Az egyik a homeopátiás szerek területe, amelybôl igen széles kínálattal rendelkezünk. Jó kapcsolatunk alakult ki homeopátiával dolgozó orvosokkal, akik természetesen hozzánk irányítják a pácienseket, hiszen tudják, hogy nálunk fogják a legnagyobb valószí nûséggel megkapni az adott készítményt. Ha pedig éppen egy új szert kezdenek el al kal

24

25

mazni, akkor megteszik, hogy ideszólnak telefonon, figyelmeztetve a várhatóan megnövekvô keresletre. Így nekünk is van idônk a beszerzésre, a betegnek sem kell napokat várnia a szükséges gyógyszerre. Egy másik különleges területünk az állatgyógyászat: jó kapcsolatot építettünk ki a közelünkben rendelô állatorvosokkal, akik elsôsorban házi kedvencekkel foglalkoznak, de haszonállatok számára is tartunk szereket, úgyhogy nem ritka, hogy a környezô településekrôl is érkeznek hozzánk vásárlók.Talán mindennek is köszönhetô, hogy be-levághattak egy budapesti patika meg-nyi tá sába is, ha jól tudom?Így van, két évvel ezelôtt lehetôségünk nyílt, hogy Budapesten, a VI. kerületben átvegyük egy gyógyszertár mûködtetését, amely anyagi problémák miatt bezárásra kényszerült. Kiderült, hogy a patikát az adott helyen a magas bérleti díj miatt nem lehet rentábilisan üzemeltetni, ezért körülnéztünk a környéken, és találtunk is egy megfelelôbb üzlet helyiséget a közelben, amely kedvezôbb lehetôségekkel kecsegtetett. Úgy gondoltuk, érdemes belevágni az áthelyezésbe. Szépen ki

alakítottuk a gyógyszertárat, a régi beren dezés használható részét átvittük, és ugyanazon a néven megnyitottuk a „régiúj” patikát, amelyet egy kedves pesti kolleganôm vezet. Mivel a nyitási feltétel részét képezte, hogy két kilométeres körzetben vállalnunk kellett az ingyenes kiszállítást, adott volt a kihívás, hogy ebbôl az egyébként nem túl hálás feladatból elônyt faragjunk. A környék lakos ságának az ellátásán túl megkerestünk fogászatokat, magánklinikákat is – ma már igen szép számmal szállítunk és készítünk különbözô készítményeket nagy felhasználóknak is. A lakossági házhozszállítást termé sze tesen reklámozni kellett: jártuk szórólapokkal a környéket, szerencsére meg is lett az eredménye, a patika „beindult”. Persze, ez nem azt jelenti, hogy kényelmesen hátra lehet dôlni a karosszékben, még ma is meg kell küzdenünk minden egyes nap a fenn ma radá sért, fel kell vennünk a versenyt az igen erôs konkurenciával. Ma már nem veszek részt a budapesti munkában úgy, mint az elsô idôkben, de hát, ahogy érkezésükkor is látták, van azért elég intéznivaló így is…

László István

25