Alexandr Iszajevics Szolzsenyicin-Rákosztály

8/15/2019 Alexandr Iszajevics Szolzsenyicin-Rákosztály

http://slidepdf.com/reader/full/alexandr-iszajevics-szolzsenyicin-rakosztaly 1/554

Alekszandr I. Szolzsenyi-

cin

Regény

[rk{dia Budapest, 1990



A. И. СОЛЖЕНИЦЫН – РАКОВЫЙ КОРПУС

СОБРАНИЕ СОЧИНЕНИЙ, ТОМ ЧЕТВЁРТЫЙ

World © Aleksander Solzhenitsyn, 1979

Hungarian translation

© Szabó M{ria , 1990

Fordította:

Szabó M{ria



–(3)–

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék...................................................................... 3 Első rész..................................................................................... 5

1. Dehogy r{k ........................................................................ 5 2. A tanult nem biztos, hogy okosabb is.......................... 14 3. Méhecske.......................................................................... 30 4. A betegek aggodalmai ................................................... 45 5. Az orvosok aggodalmai................................................. 62 6. A leletek története........................................................... 73 7. A gyógyít{s joga ............................................................. 89 8. Mi élteti az embert? ...................................................... 103 9. Tumor cordis ................................................................. 117 10. Gyerekek ...................................................................... 130 11. A nyírfa r{kja............................................................... 144 12. Minden v{gy visszatér ............................................... 165 13. Az {rnyak is ................................................................. 188

14. Igazs{gszolg{ltat{s ..................................................... 199 15. Mindenkinek a mag{é................................................ 211 16. Badars{gok .................................................................. 224 17. Az isszik-kuli gyökér ................................................. 232 18. „S b{r j{tszana az ifjú élet sírboltom ajtaja előtt<”

............................................................................................. 248 19. Majdnem a fény sebességével ................................... 260 20. A szépség emlékezete ................................................ 278 21. Az {rnyak oszladoznak ............................................. 293

MÁSODIK RÉSZ ................................................................. 308 22. A sivatagba ömlő folyó .............................................. 308 23. Miért éljünk rosszul? .................................................. 315 24. Vér{tömlesztés közben .............................................. 338 25. Vega .............................................................................. 354 26. Jó kezdeményezés....................................................... 368 27. Kinek mi érdekes? ...................................................... 385 28. Baj baj ut{n................................................................... 400

29. Kemény szó, l{gy szó ................................................. 415 30. Az öreg doktor ............................................................ 432 31. A piac b{lv{nyai ......................................................... 447



–(4)–

32. Vissz{j{ról .................................................................... 463 33. Boldog vég ................................................................... 478 34. Ami még nehezebb ..................................................... 491 35. A Teremtés első napja ................................................ 502 36. És az utolsó nap .......................................................... 529



–(5)–

Első rész

1. Dehogy r{k

A R{koszt{ly épülete a tizenh{rmas sz{mot viselte.

Pavel Nyikolajevics Ruszanov sohasem volt és nem

is lehetett babon{s, de a szíve mégis a gyomr{ig süllyedt,amikor a beutalój{ra ezt írt{k: 13. oszt. Igaz{n lehetettvolna annyi eszük; hogy a tizenh{rmas sz{mot valamelyik

beloszt{lynak vagy az utókezelőnek adj{k!

Most azonban az egész közt{rsas{gban sehol m{suttnem segíthettek rajta, csakis ebben a kórh{zban.

– De nekem, ugye, nem r{kom van? Ugye, nem? kér-

dezte reménykedve Pavel Nyikolajevics, és óvatosan meg-

érintette a nyaka jobb oldal{n keletkezett csúf daganatot,

amely szinte napról napra nőtt, kívülről azonban v{ltozat-

lanul {rtatlan fehér bőr fedte.

– Dehogy! Persze hogy nem – nyugtatta meg m{rvagy tizedszer Doncova doktornő, miközben lendületesír{ssal rótta tele az anamnézis lapjait. Amikor írt, föltettelegömbölyített sarkú, négyszögletes keretbe foglalt szem-

üvegét, de mihelyt abbahagyta az ír{st, levette. M{r jóvaltúl volt a fiatals{g{n; s{padt arca nagyon f{radtnak mutat-

ta.

Ez még az ambul{ns rendelésen történt, néh{nynappal ezelőtt. A R{koszt{lyra ir{nyított betegek, még hacsak az ambulanci{ra küldték is őket, az előző éjszak{trendszerint ébren töltötték az előcsarnokban. PavelNyikolajevicsnak pedig Doncova azt mondta, hogy be kell

feküdnie, mégpedig minél előbb.

Nemcsak maga a betegség – amelyre egy{ltal{n nemsz{mított, nem volt r{ fölkészülve, és két héttel ezelőtt úgy

tört r{ a gondtalan, boldog Pavel Nyikolajevicsra, mintegy hurrik{n –, de legal{bb annyira nyomasztotta az is,hogy egyszerű közemberként kell befeküdnie ebbe a kór-



–(6)–

h{zba, holott nem is emlékszik r{; mikor feküdt egy{ltal{n

közkórh{zban. L{zasan telefon{ltak – Jevgenyij Szem-

jonovicsnak, azt{n Sengyapinnak és Ulmaszbajevnek, ésők is telefon{ltak m{soknak, megprób{ltak ut{naj{rni, mitlehetne tenni, nincsenek-e ebben a kórh{zban külön kór-

termek, vagy nem lehetne-e legal{bb ideiglenesen beren-

dezni egy kis különszob{t. De az itteni zsúfolts{g miattsemmit sem lehetett elérni.

Az egyetlen, amiben meg tudtak {llapodni az igazga-tó főorvossal, hogy a beteg mentesül a felvételi iroda tor-

túr{ j{tól, a közös fürdőtől és vetkőzőtől.

Jura a vil{goskék csal{di Moszkviccsal egészen a ti-

zenh{rmas épület lépcsőjéig fuvarozta el szüleit.

A csípős fagy ellenére két nő {llt a nyitott kőtorn{-con, mindkettő agyonmosott pamut pongyol{ban; szem-

mel l{thatóan f{ztak, de azért ott {lltak.

– Kezdve ezekkel a lompos pongyol{kkal, mindenkellemetlenül hatott itt Pavel Nyikolajevicsra: a torn{c sokl{btól agyonkoptatott cementpadlója, a betegek kezétől

összefogdosott, hom{lyos kilincsek, az előcsarnok ütött-kopott padozata, a jó félmagass{gig olajzöldre m{zolt fa-

lak (ez az olajzöld szín is mintha piszkos lett volna), s azormótlan lécpadok, melyeken nem fértek el a v{rakozó b e-

tegek, ezért egy részük a földön ült: steppelt vattakab{tosüzbégek, kendős üzbég asszonyok (az öregebbje fehér, a

fiatalok lila vagy piros-zöld mint{s kendőben), s valam-

ennyien csizm{ban és kalucsniban. Egy orosz fiú egyegész padot elfoglalva feküdt földig lelógó, kigombolt ka-

b{tj{ban, csontsov{nyan, csak a hasa dagadt óri{sira, ésszünet nélkül ki{ltozott f{jdalm{ban. Ez a jajgat{s való-

s{ggal megsüketítette és annyira b{ntotta PavelNyikolajevicsot, mintha a fiú nem is maga miatt, hanem

őmiatta panaszkodnék.

Pavel Nyikolajevics megtorpant, még az ajka is elfe-

héredett.

– K{pa! Én itt meghalok – suttogta. – Menjünk visz-

sza.

Kapitolina Matvejevna megszorította a karj{t:



–(7)–

– P{senyka, hov{ mennénk vissza? És azut{n? – kér-

dezte.

– Tal{n mégis sikerül valahogy elintézni, hogyMoszkv{ba<

Kapitolina Matvejevna egészen a férje felé fordultszéles arc{val, melyet még kerekebbnek mutattak dús, rö-vid , rézvörös fürt jei.

– P{senyka! Moszkva még két hétig is eltarthat, haegy{ltal{n sikerülne. Hogy v{rhatn{nk addig? Hiszenminden reggel nagyobb!

A felesége erősen , b{torítóan megszorította a csukló- j{t. Szolg{lati és {llamügyekben Pavel Nyikolajevics ishajthatatlan volt; ann{l jobban esett neki s ann{l meg-

nyugtatóbbnak érezte, hogy a csal{di ügyeiben mindig r{- bízhatta mag{t a feleségére: minden fontos dolgot gyorsan

és helyesen intézett.

Az a fiú a padon m{r teli torokból üvöltött.

– H{tha az orvosok hajlandók voln{nak h{zhoz jön-

ni< Megfizetnénk< – ellenkezett bizonytalanul Pavel

Nyikolajevics.

– Paszik! – igyekezett meggyőzni a felesége, miköz-

ben vele együtt szenvedett. – Tudod, hogy éri magammindig azon vagyok, hogy kihívni és megfizetni. De h{tezt m{r tiszt{ztuk: ezek az orvosok nem jönnek ki, és nem

fogadnak el pénzt. És itt vannak a műszerek és Készülé-kek. Lehetetlen<

Pavel Nyikolajevics is tudta, hogy lehetetlen. Csak

azért mondta, mert h{tha mégis<

Az onkológiai rendelő főorvos{val való meg{llapo-

d{suk szerint pontosan két órakor a főnővérnek kellettvolna v{rnia őket itt, a lépcsőnél, amelyen most egy man-

kós beteg jött óvatosan lefelé. A főnővér természetesennem volt ott, és a lépcső alatti fülkéjén is lakat függött.

– Képtelenség b{rkivel is meg{llapodni! – tört kiKapitolina Matvejevna. – Csak tudn{m, miért fizetik őket!

Úgy, ahogy volt, mindkét v{ll{n egy-egy ezüstrók{-val, megindult a folyosón, ahova ki volt írva, hogy „Utcai

ruh{ban tilos a belépés!”.



–(8)–

Pavel Nyikolajevics ott maradt {llva az előcsarnok-

ban. Fejét enyhén jobbra döntve, félénken megtapintottaaz {llkapcsa és a kulcscsontja között dudorodó daganatot.Az volt a benyom{sa, hogy az alatt a félóra alatt, miótaotthon utolj{ra nézte meg a tükörben, mielőtt nyaka körétekerte a s{lj{t, még jobban megnőtt. Pavel Nyikolajevics

gyöngének érezte mag{t, és szeretett volna leülni. De apadok piszkosnak l{tszottak, r{ad{sul meg kellett volna

kérnie valamelyik kendő s mamusk{t, húzódjék kicsitodébb a térde közé szorított, mocskos batyuj{val együtt.Messziről is úgy érezte, orr{ba csap ennek a batyunak a

bűze.

Mikor tanulja meg végre a lakoss{g, hogy tiszta ésrendes kofferral utazzék? (Különben, nem mindegy most,

amikor itt ez a daganat?)

Ruszanov óvatosan a fal kiszögellésének t{maszk o-

dott, s közben egyre jobban szenvedett a fiú jajgat{s{tól ésmindattól, amit a szeme l{tott, és ami az orr{t ingerelte.Egy férfi jött be kintről, kezében egy félliteres, megcímké-

zett befőttesüveggel, amely majdnem tele volt s{rga folya-dékkal. Csak úgy csupaszon, szinte büszkén emelte magaelé, mint egy hosszú sor{ll{s {r{n kivívott korsó sört. Pon-

tosan Pavel Nyikolajevics előtt meg{llt, majdhogynemodaadta neki az üvegét, s kérdezni akart valamit, de a fó-kabőr kucsm{j{ra pillantva ink{bb m{st keresett, a man-

kós beteg felé fordult: – Jóember! Hova kell eztet vinni?

A féll{bú a laboratórium ajtaj{ra bökött.

Pavel Nyikolajevicsnak fölkeveredett a gyomra.Megint kinyílt a külső ajtó, és bejött – egy sz{l fehér kö-

penyben – egy csöppet se vonzó külsejű, lóarcú nővér.Azonnal észrevette Pavel Nyikolajevicsot, kital{lta, hogyki lehet, és odalépett hozz{.

– Elnézést kérek – , mondta a sietéstől lihegve, s

majdnem olyan piros arccal, mint amilyen kifestett sz{javolt: – Elnézést! Régóta v{r r{m? Gyógyszert hoztak, ne-

kem kellett {tvennem.

Pavel Nyikolajevics epés v{laszra készült, de mag{bafojtotta – h{la istennek, vége a v{rakoz{snak. Megérkezett



–(9)–

Jura is a bőrönddel és az élelmiszert tartalmazó szatyorral

– sapka és kab{t nélkül, ahogy az autót vezette, és nagyonnyugodtan, szőke hajtincse egy ütemre ringott a lépései-

vel.

– Menjünk! – szólt a főnővér, és a lépcső alatti fülké-hez vezette. – Tudom, Nizamutdin Bahramovics meg-

mondta, hogy a saj{t holmij{t fogja viselni, hozott mag{-val pizsam{t; remélem, még nem hordta?<

– Most v{s{roltuk. – Ez azért fontos, mert különben fertőtleníteni kelle-

ne. Itt {töltözhet.

Kinyitotta a furnérajtót, és fölgyújtotta a villanyt. A

ferde mennyezetű fülkének nem volt ablaka, s egy sereg

grafikont tűztek a fal{ra, tele színes ceruzajelekkel. Jura szótlanul bevitte a bőröndöt és kiment, Pavel

Nyikolajevics pedig bement, hogy {töltözzék. A főnővérezalatt még el akart szaladni valahova, de KapitolinaMatvejevna el{llta az útj{t:

– Hova siet olyan nagyon?

– Csak egy pillanatra<

– Hogy hívj{k?

– Mit{nak.

– Furcsa név. Nem orosz?

– Német vagyok< – Megv{ratott bennünket.

– Elnézést kérek. A gyógyszereket kellett<

– Figyeljen ide, Mita, azt akarom, hogy tudja: a fér-

jem fontos és nagyon értékes ember. Pavel Nyikolaje-

vicsnak hív j{k. – Pavel Nyikolajevicsnak< Jól van, nem fogom elfe-

lejteni.

– Tudja, {ltal{ban megszokta, hogy törődjenek vele,most pedig ez a súlyos betegség< Nem lehetne {lladóügyeletet tartani mellette?

Mita nyugtalan, gondterhelt arca még gondterhel-

tebbé v{lt. Megcsóv{lta a fejét.





–(11)–

Megnyikordult a fülke ajtaja, és Pavel Nyikola jevics

vadonatúj zöld- barna pizsam{ban, szőrmeszegélyű, meleg

h{zipapucsban lépett ki. Majdnem kopasz fején sötétpiros,

új tübite jka. Most, hogy nem volt rajta a magas gallérú té-likab{t és a s{l, különösen ijesztőnek l{tszott a nyaka olda-

l{n dudorodó ökölnyi daganat. M{r a fejét se tartotta

egyenesen, hanem kissé oldalt döntötte.

A fia bement, hogy becsomagolja a levetett ruh{it.

Felesége visszacsúsztatta retiküljébe a pénzt, és ag-gódva nézett az ur{ra.

– Nem fogsz megf{zni? A meleg köntösödet kellettvolna elhozni. Majd behozom. Itt ez a s{l – vette elő a kön-

tös zsebéből. – Tekerd a nyakad köré, nehogy meghűtsd

magad. – Bund{ j{ban, v{ll{n az ezüstrók{kkal h{romszorolyan terjedelmesnek l{tszott, mint a férje. Menj be a kór-

terembe, helyezkedj el. Rakd el az ennivalót, nézz körül,gondolkozz, mire volna még szükséged, én addig itt v{-rok. Azt{n gyere le és mondd meg; estére mindent beho-

zok.

Nem veszítette el a fejét, mindig mindenre gondol. Igazi élett{rs. Pavel Nyikolajevics szenvedő arccal és h{l{-san nézett r{, majd a fi{ra.

– Akkor h{t elutazol, Jura?

– Este megy a vonatom, apa. – Apj{val tisztelettudó-

an viselkedett, de ahogyan m{skor, ezúttal sem mutatottsemmi érzelmet. Mintha nem is érintené, hogy az apjakórh{zba került, és egy ideig nem fogja l{tni. Mintha min-

dig takarékl{ngon égne.

– Akkor h{t, fiam, ez lesz az első komoly kisz{ll{sod. Ügyelj r{, hogy mindj{rt a megfelelő hangnemben kezd-

jed. Csak semmi elnézés! Neked a nagylelkűség a legfőbb, bajod! Gondolj mindig arra, hogy te nem Jura Ruszanov

vagy , nem mag{nszemély, hanem a tör-vényt kép-vi-seled!

Érted?

Értette-e Jura vagy sem, Pavel Nyikolajevics nehezen

tudott volna most ennél ideillőbb szavakat tal{lni. Mitanővér ott tipródott – m{r régen ment volna.



–(12)–

– De hiszen itt v{rok any{val- mosolygott Jura. – Ne

búcsúzkodj, menj csak, apa.

– Fölmegy egyedül? – kérdezte Mita. – Úristen, hiszen alig {ll a l{b{n, h{t nem képes oda-

vezetni az {gy{hoz? Fölvinni a csomagj{t?

Pavel Nyikolajevics szerencsétlen arccal nézett övéi-

re, elh{rította Mita segítőkész kezét, keményen megragad-

ta a korl{tot, és elindult fölfelé. A szíve szapor{n vert, denem attól, hogy felfelé ment. Úgy rakosgatta l{b{t a lép-

csőkre, ahogy arra a hogyishívj{k< emelvényfélére szok-

tak fölmenni, hogy fejüket a b{rd al{ hajts{k.

A főnővér a beteget megelőzve szaladt föl a csomag-

gal, valamit odaki{ltott Marij{nak, és Pavel Nyikolajevics

még föl se ért a fordulóig, a lépcső m{sik oldal{n m{ris el-viharzott mellette, ki az épületből, s ezzel mindj{rt be ismutatta Kapitolina Matvejevn{nak, miféle figyelem-

mel veszik majd körül itt a fér jét.

Pavel Nyikolajevics meg lassan fölért a fordulóra,amely olyan hosszú és széles volt, amilyen csak az effélerégi épületekben szokott lenni. Ezen a lépcsőfordulón, ale-föl halad{st csöppet sem akad{lyozva, két beteg{gy {llt,s mellettük még egy-egy éjjeliszekrény is. Az egyik betegnagyon rossz {llapot ban volt, és tömlőből kapott oxigént.

Ruszanov igyekezett elkerülni pillant{s{val ezt a re-

ménytelen arcot, s merőn maga elé nézve folytatta az út j{tfölfelé. De odafönt se v{rta biztat{s. Marija nővér {llt azelőtérben. A szentképekre emlékeztetően barna és sov{nyarc{n se mosoly, se üdvözlés. Magas és sov{ny, l{pos alak-

j{t katon{san kihúzta, és azonnal megindult az előtéren {t,mutatva az utat. Több ajtó nyílt innen, de közöttük, éppen

csak szabadon hagyva a j{r{st, itt is {gyak sorakoztak. Egyablaktalan bemélyedésben nappal is örökké égő olvasó-l{mpa vil{gította meg az ügyeletes nővér íróaszta lk{j{t,kezelőasztal{t és egy faliszekrényt, hom{lyos üvegén vö-rös kereszttel. Marija nővér elhaladt a két asztal és még

egy {gy mellett, s hosszú, inas karj{t kinyújtva mutatta:

– Az ablaktól a m{sodik.



–(13)–

És m{ris elsietett. A közkórh{zak kellemetlen közös jellemvon{sa ez az örökös sietés. Soha sincs egy percnyiidejük meg{llni, beszélgetni.

A kórterem ajtaj{nak két sz{rnya {llandóan nyitvavolt, de amikor Pavel Nyikolajevics belépett, mégis meg-

csapta valami orvoss{gszaggal elegy fülledtség, amit, kü-lönösen elviselhetetlennek érzett az ő szagérzékenységé-vel.

Az {gyak a falnak merőlegesen {lltak, köztük mind-össze egy-egy éjjeliszekrénynek elegendő hely, s középüttis csak annyi szabad út maradt, hogy ketten alig fértek el egym{s mellett.

Ebben az {tj{róban egy zömök, széles v{llú, rózsa-

szín csíkos pizsam{s beteg {llt. Az egész nyaka vastagon be volt póly{zva majdnem a fülcimp{j{ig. A szoros fehérkötés miatt nem tudta forgatni súlyos, csapott fejét, ame-

lyen borzas vörös haj {gaskodott.

Ez a beteg rekedt hangon mesélt a töb bieknek, akik

az {gyakból hallgatt{k. Amikor Ruszanov bejött, fejével

együtt egész törzsét feléje fordította, és a részvét legcseké-lyebb jele nélkül végigmérte, majd így szólt:

– Még egy r{kos.

Pavel Nyikolajevics nem tartotta szükségesnek, hogyreag{ljon erre a bizalmaskod{sra. Érezte, hogy az egész

szo ba r{b{mul, de nem volt kedve hasonlóképpen végig-pillantani ezeken az isten tudja, kiféle-miféle embereken,vagy ak{r csak köszönni nekik. Csup{n a kezével jelezte avörös hajú betegnek, hogy húzódjon félre. Az elengedte

maga mellett, majd ismét ut{nafordult a törzsével.

– Hallgass ide, testvér, neked mid r{kos? – kérdezterekedt hangon.

Pavel Nyikolajevicsot, aki közben odaért az {gy{hoz,mintha f{jón végigkarcolta volna ez a kérdés. Szemét apimasz kérdezőre emelte, és b{r igyekezett fékezni mag{t(a v{lla mégis megr{ndult), méltós{ggal v{laszolta:

– Semmim. Nekem nem r{kom van. A vöröses hajú szusszantott egyet, majd szavait az

egész szob{hoz intézve közölte:



–(14)–

– Micsoda bolond! Mit gondolsz, ha nem r{kod vol-

na, minek raktak volna ide?

2. A tanult nem biztos, hogy okosabb is

Pavel Nyikolajevicsot m{r ezen az első estén, alignéh{ny óra elteltével hatalm{ba kerítette a félelem.

A daganat, ez az oly v{ratlan, értelmetlen, senkinekse haszn{ló kemény csomó úgy vonszolta be ide , ahogy a

horog vonszolja a halat, s r{parancsolta erre a keskeny,nyomorús{gos, nyikorgó vas{gyra, erre a vékony matrac-

ra. Elég volt, hogy {töltözzék a lépcső alatti fülkében, e l-

búcsúzzék övéitől s feljö j jön ebbe a kórterembe, és egész

eddigi élete bez{rult mögötte, s egy olyan mega l{zó élettört r{, hogy még nagyobb félelmet keltett benne, mintmaga a daganat. Többé nem v{laszthatta ki, mi az, amikellemes és megnyugtató l{tv{nyt nyújt; ezt a nyolc letörtlényt kellett néznie, akik most, mondhatni, egyenrangúakvele: ezt a rózsaszín-fehér csíkos, kifakult és agyonhordott,

itt-ott megfoltozott, m{sutt szakadt, szinte egyikükre seillő pizsam{t viselő nyolc beteget. Azt sem v{laszthattameg, mit akar meghallgatni, musz{j volt odafigyelnieezeknek a szedett-vedett embereknek az unalmas beszél-

getéseire, amelyekhez semmi köze, és amelyek egy csöp-

pet se érdeklik. Szívesen r{parancsolt volna a betegekre,hogy hallgassanak, különösen arra a bepóly{zott nyakú,vöröses hajú, megmozdíthatatlan fejű, tolakodó alakra,

akit mindenki csak Jefremnek hív , holott m{r nem éppenfiatal.

De Jefrem nem nyugodott, nem feküdt le, és nem

ment ki a kórteremből, hanem nyugtalanul j{rk{lt a kétsor {gy közti keskeny {tj{róban. Néha megtorpant, arcaeltorzult, mintha megdöfték volna, s a fejéhez kapott. Az-

t{n folytatta a j{rk{l{st. Majd meg{llt, éppen Ruszanov{gya előtt, egész merev törzsével keresztüldőlt az {gyt{ml{j{n, odatartotta széles, ragy{s, komor arc{t, és így

szólt: – Most azt{n kampec, professzor. Innen nem mész,

haza, értjük?



–(15)–

A kórteremben nagyon meleg volt, Pavel Nyiko-

lajevics a takaró fölött feküdt, pizsam{ban, fején a tübitej-k{val. Megigazította aranykeretes szemüvegét, és olyanszigorúan nézett Jefremre, ahogy csak tudott.

– Nem értem, elvt{rs, mit akar tőlem – mondta.

Ijesztget? Hiszen én nem kérdeztem mag{tól semmit.

Jefrem haragosan horkantott:

– Ak{r kérdezel, ak{r nem, innen m{r nem mész ha-

za. A szemüvegedet, azt hazaküldheted. Meg az új pizsa-

m{dat.

E goromba jóslat ut{n kiegyenesítette merev törzsét,és folytatta a j{rk{l{st, nem hagyta nyugodni a fene.

Pavel Nyikolajevics természetesen félbeszakíthatta és

rendre utasíthatta volna, de most valahogy nem éreztemag{ban az ehhez szükséges, m{skor megszokott erőt,amely amúgy is leapadt, a bekötözött nyakú ördög szava i-

tól pedig még kisebb lett. T{mogat{sra lenne szüksége,ehelyett a gödörbe taszítj{k! Ruszanov néh{ny óra alattelveszítette pozíciój{t, minden érdemét és a jövőre vonat-

kozó terveit, és hetvenkilónyi meleg, fehér húsú testté v{ l-

tozott, amely nem tudja, mit tartogat sz{m{ra a holnap.

A b{nat valószínűleg kiült az arc{ra, mert Jefrem az

egyik következő fordulója ut{n meg{llt vele szemben, és

ezúttal békésebb hangon szólt hozz{:

– Ha hazakerülsz is, visszajössz. A r{k szereti az embert. Akit megragad az ollój{val, hal{l{ig nem ereszti.

Pavel Nyikolajevicsnak nem volt ereje tiltakozni, s

Jefrem folytatta a j{rk{l{st. Ugyan ki fékezhette volnameg, mikor csupa szerencsétlen, letaglózott vagy nem

orosz ember feküdt az {gyakon? A túloldalon, ahol ak{lyha miatt csak négy {gy fért el, az egyik, éppen szem-

ben az övével Jefremé, a m{sik h{rmon meg csupa kölyök:a k{lyha mellett egy együgyűnek l{tszó, barna bőrű fiú,mellette egy mankós, fiatal üzbég, az ablakn{l pedig, egyfektében is összegörnyedő, s{rga arcú, gilisztasov{ny,

szüntelenül nyögő gyerek. Abban a sorban, ahol PavelNyikolajevics feküdt, balra két nem orosz beteg férfi ut{negy nyurga, rövidre nyírt hajú orosz fiú ült és olvasott,



–(16)–

jobb kéz felől pedig, az ablak melletti utolsó {gyon, egy

szintén orosznak l{tszó alak, de ki örül az efféle szom-

széds{gnak? A képe ak{r egy harami{é. Valószínűleg asz{ja bal sark{tól majdnem a nyak{ig húzódó sebhelye tet-

te, de lehet, hogy a fésületlen, szerte{lló fekete haja, vagytal{n durva, kegyetlen arckifejezése. Ez a banditaképű is akultúr{ra {csingózott: olvasott.

M{r égett a villany: két erős fényű l{mpa a mennye-

zeten. Az ablak mögött m{r besötétedett. V{rt{k a vacso-r{t.

– Van itt egy vénember – folytatta rendíthetetlenül – Jefrem – , lent fekszik, holnap lesz a műtét je. Még negy-

venkettőben kiv{gtak belőle egy semmi kis daganatot, azt

mondt{k, semmiség, menj haza, éld vil{godat. Értjük? –

Jefrem fürgén öltötte egym{sba szavait, de olyan volt a

hangja, mintha őt mag{t vagdosn{k. Tizenh{rom év telt el,m{r el is feledkezett erről a rendelőről, ivott, nőzött, bele-

való kisöreg, majd megl{tod! Most meg akkora daganatanőtt, hogy még! – Jefrem még cuppantott is az élvezettől –

Csak nehogy a műtőasztalról egyenesen a hullah{zba vi-gyék!

Jól van, elég ezekből a komor jóslatokból! – legyintett

Pavel Nyikolajevics, s elfordult, de nem ismert r{ a saj{thangj{ra, olyan panaszosan csengett.

Mindenki m{s hallgatott. Az idegeire ment ez a

csontsov{ny, nyughatatlan, szünet nélkül forgolódó fiú aszemközti sorban, az ablakn{l. Félig feküdt, félig ült, tér-

dét a melléig r{ntotta, sehogy se tal{lta a helyét, feje nemis a p{rn{n nyugodott, hanem a vas{gy t{ml{j{n. Egészenhalkan és szapor{n nyögött, arca minduntalan eltorzult,

r{ngatózott, ezzel is tanúsítva, mekkora f{jdalmai lehet-nek.

Pavel Nyikolajevics tőle is elfordult, l{b{t beledugtaa papucs{ba, és minden ok nélkül vizsg{lgatni kezdte azéjjeliszekrényét, kinyitotta és becsukta az ajtaj{t, amelymögött sűrűn egym{sra volt halmozva a sok ennivaló, az-

t{n a felső fiókot húzta ki , ahova a toalettszereit és a vil-lanyborotv{j{t tette.



–(17)–

Jefrem pedig szünet nélkül j{rk{lt, kezét összekul-

csolta a mellén, néha összer{ndult egy-egy a belsejébe ha-

sító döféstől, és csak mondta, mondta a mag{ét, minthahalott fölött zsolozsm{zna:

– Úgyhogy megette a rosseb az egészet!< Megette a

rosseb<

Halk puffan{s hallatszott Pavel Nyikolajevics h{tamögött. Óvatosan arrafelé fordult, mert nyak{nak minden

mozdulata f{jdalmat okozott, s azt l{tta, hogy a szomszéd- ja, az a félig-meddig bandita csapta össze a kiolvasott

könyvet, s szórakozottan forgatta érdes bőrű, széles kezé- ben. A sötétkék kötés t{bl{j{n és ugyanolyan színű gerin-

cén m{r megfakult aranybetűkkel az író neve volt l{tható.Hogy kié, nem tudta kibetűzni, megkérdezni pedig nemvolt kedve egy ilyen pof{tól. M{r csúfnevet is tal{lt sz{-m{ra: Csikasz. Koncra éhes Csikasz. Igaz{n illik r{.

Csikasz komor tekintettel meredt a könyvre, majd

szemérmetlenül hars{ny hangon közölte, hogy az egészkórterem hallhatta:

– Ha ezt a könyvet nem Gyomka v{lasztja ki a szek-rényből , biz’ isten azt hinném, direkt nekünk sz{nt{k.

– Hogyhogy Gyomka? Miféle könyvet? – szólalt mega maga könyvébe temetkező fiú az ajtó mellől.

– Az egész v{rosban se tal{lhatott volna ennél ideva-

lób bat. – Csikasz Jefrem széles, négyszögletes tarkój{rameredt (régóta nem nyírt haja r{lógott a kötésre), onnan

pedig tekintete annak feszült arc{ra siklott. – Jefrem! Elég

a nyavalyg{sból. Ink{bb olvasd el ezt a könyvet!

Jefrem megtorpant, mint a bika, s zavaros szemétr{meresztette.

– Minek? Minek olvassak, amikor úgyis mind meg-

döglünk nemsok{ra?

Csikasz sebhelye megvonaglott.

– Épp azért igyekezz vele, mert megdöglünk nemso-

k{ra. Nesze.

Jefrem felé nyújtotta a könyvet, de ő nem mozdult.

– Hosszú. Nincs hozz{ kedvem.



–(18)–

– T{n nem is tudsz olvasni? – Csikasz nem nagyon

l{tszott erőltetni a dolgot.

– Nagyon is tudok. Amit tudnom kell, azt mind eltudom olvasni.

Csikasz a ceruz{ja ut{n tapogatózott az ablakdesz-

k{n, a könyvet kinyitotta a végén, s egy-két helyet megje-

lölt.

– Ne félj – mormogta. – Csupa rövid történet. Pró- b{lkozz meg ezzel a néh{nnyal. Marh{ul unom a nyavaly-

g{sodat. Ink{bb olvass.

– Jefrem nem fél semmitől! – Elvette a könyvet, és az{gy{ra hajította.

Az ajtón bebicegett a mankós fiatal üzbég,

Ahmadzsan, az egyetlen jókedvű az egész szo b{ban. – Kanalat szegezz!

A k{lyha mellett fekvő, barna bőrű beteg megeleve-

nedett:

– Fiúk, hozz{k a vacsor{t!

Megjelent a fehér köpenyes ételosztó a v{lla föléemelt t{lc{val. Le jjebb eresztette, és sorra vette az {gyakat.Az ablak mellett fekvő elgyötört legény kivételével min-

denki mozg{sba lendült, elvették a t{nyérokat. Mindenk i-

nek volt külön éjjeliszekrénye, kivéve a Gyomka névrehallgató fiút; ő a csontos kazahhal osztozott rajta, akinek

sz{ja fölött csúf, sötétbarna var éktelenkedett kötés nélkül.

Nem szólva arról, hogy Pavel Nyikolajevicsnak k i-

sebb gondja is nagyobb volt most, mint hogy egyék, még asaj{t, otthonról hozott ennivalój{ból sem, ennek a vacso-

r{nak a puszta l{tv{nya – a négyszögletesre v{gott, sűrű

tejbegríz valamilyen s{rga, zselészerű m{rt{ssal leöntve ésa piszkosszürke alumíniumkan{l, amelynek nyelét kétszermegtekerték – ismételten keserűen emlékeztette arra, hov{került, és mekkora hib{t követett el alighanem, amikor be-

leegyezett abba, hogy ide feküdjék be.

De a szüntelenül nyögő fiún kívül mindenki vígannekil{tott az evésnek. Pavel Nyikolajevics nem vette kézbea t{nyérj{t, csak megkocogtatta körmével a peremét, s kö-rülnézett, kinek adja oda. Egyesek oldalt fordulva, m{sok





–(20)–

És az elkövetett hiba, a b{ntó késlekedés tudata te-

tézte a daganata miatti elkeseredését, úgy megsajdította akedvét, hogy elviselhetetlennek érzett minden zajt, kezdve

ettől a kan{lcsörgéstől, és l{tni se bírta ezeket a vas{gya-

kat, durva takarókat, falakat, l{mp{kat, embereket. Olyanérzése volt, hogy csapd{ba esett, és holnap reggelig nem

tehet semmilyen hat{rozott lépést.

Végtelenül szerencsétlenül feküdt vissza, s a hazulról

hozott törülközőt arc{ra borította, hogy eltakarja szemét afénytől és mindentől. Hogy elterelje figyelmét, maga eléidézte az otthon{t, a csal{dj{t: vajon mit csin{lhatnakmost? Jura m{r a vonaton ül. Az első valós{gos kisz{ll{sa.Nagyon fontos, hogy helyesen mutatkozzék be. De Juranem r{menős, ink{bb mamlasz; csak nehogy szégyenben

maradjon. Avieta Moszkv{ban vak{ciózik. Hogy egy kicsitszórakozzék , elmenjen egy-két szính{zba, de legfőképpenhogy körülnézzen, mit s hogyan lépjen, esetleg kapcsola-

tokra is szert tegyen, hiszen ötödéves, időben és helyesen

kell t{jékozódni az életben. Aviet{ból ügyes újs{gíró lesz ,

jó gyakorlati érzéke van, természetesen meg kell prób{lniaMoszkv{ba költözni , itt szűk neki a terep. Okosabb és te-

hetségesebb, mint b{rki a csal{dból. Pavel Nyikolajevicsminden irigység nélkül örült neki, hogy a l{nya sokkal fe j-lettebb, mint ő maga; a tapasztalata még kevés, de milyenkönnyedén, röptében fog föl mindent! Lavrik egy kis csi-

bész, nem valami jól tanul, de a sportban kimondott tehet-ség, m{r Rig{ba is elvitték, sz{llod{ban lakott, mint egyfelnőtt. M{r autót is vezet. Most j{r tanfolyamra a Honvé-delmi Sportszövetségbe, hogy megszerezze a jogosítv{nyt.A m{sodik negyedévben két elégtelenje volt, azokat ki kell

javítania. Majka pedig m{r valószínűleg otthon van, zon-

gor{zik (őelőtte senki se zenélt a csal{dban). Az előszob{- ban, pedig ott fekszik a szőnyegén Dzsulbarsz. Az elmúltévben Pavel Nyikolajevics kedvet kapott r{, hogy ő sét{ l-

tassa reggelente, ez neki is hasznos. Most majd Lavrik fog-

ja kivinni. Az a szok{sa, hogy kicsit r{uszítja a j{rókelőkre,

azt{n: „Ne ijedjen meg, fogom a pór{z{t!” De ez az egész péld{s csal{d, a jól működő életével

és kifog{stalan otthon{val együtt, a legutóbbi néh{ny napalatt valahogy elv{lt tőle, s ott maradt a daganat túlfelén.



–(21)–

Ők élnek és élni fognak, b{rmi történjék is az apjuk-

kal. B{rhogy aggódjanak, izguljanak, sírjanak: a daganatúgy közéjük {llt, mint egy fal, s ezen az oldal{n itt maradtő egyedül.

Az otthon felé sz{lló gondolatok nem segítettek;Pavel Nyikolajevics megprób{lt {tkapcsolni orsz{gos dol-

gokra. Szombaton kezdődik a Legfelsőbb Tan{cs üléssza-

ka. Semmi nagyobb horderejű nem v{rható: a költségve-

tést fogj{k jóv{hagyni. A Tajvani-öbölben lövöldöznek< Amikor ma elindult otthonról ide, a kórh{zba, a r{dióbanépp elkezdődött a nehéziparról szóló nagy besz{molóközvetítése. Itt, a kórteremben pedig még r{dió sincs, sőt a

folyosón se, szép kis dolog! Legal{bb a Pravd{t mindennap

meg kell szereznie. Ma a nehézipar, tegnap meg a hús- és

tejtermelés növelésére vonatkozó hat{rozat. Igen! Nagyonerőteljesen fejlődik a gazdas{gi élet, és természetesennagyszab{sú {talakít{sok v{rhatók a különböző közigaz-

gat{si és gazdas{gi szervezeteknél.

Pavel Nyikolajevics előtt m{r kezdett kirajzolódni,

hogy konkrétan milyen {tszervezésekre kerülhet sor köz-t{rsas{gi, illetve megyei viszonylatban. Ezek az {tszerve-

zések mindig ünnepi izgalmat keltettek, egy időre elvon-

t{k az embereket a hétköznapi munk{tól, a munkat{rsaktelefon{lgattak egym{snak, összejöttek; latolgatt{k a lehe-

tőségeket. És b{rmilyen ir{nyban történtek is az {tszerve-

zések – néha a v{rttal ellentétes ir{nyban is – , soha senkit(Őt se!) nem fokoztak le, ink{bb előléptettek.

De ezek a gondolatok se kötötték le, nem élénkítettékföl. A nyaka sajgott, az a süket, érzéketlen< daganat elő-retolakodott, és eltakarta az egész vil{got. S a költségvetés,

nehézipar, {llattenyésztés, {tszervezés – minden újból adaganat túloldal{ra került. Az innensőn pedig itt maradt ő,Pavel Nyikolajevics Ruszanov. Egyedül.

Kellemes női hang csendült föl a kórteremben. Hab{rPavel Nyikolajevics sz{m{ra ma semmi se lehetett kelle-

mes, ezt a hangot musz{j volt élveznie.

– Megmérjük a l{zacsk{nkat! – Mintha cukork{t ké-szülne szétosztani.





–(23)–

– Majd adok én neki cigarett{zni! – fenyegetőzöttZoja.

Milyen kedvesek tudnak lenni az ilyen fiatal l{nyok! Pavel Nyikolajevics élvezettel nézte feszes, kerek idomaités egy icipicit kidülledő szemét, teljesen önzetlenül gyö-nyörködött benne, és érezte, hogy megenyhül. A nővérmosolyogva nyújtotta felé a hőmérőt. Éppen a daganatafelől {llt, de még a szemöldöke rezzenésével se adta jelét,

hogy elszörnyed vagy még sose l{tott ilyet. – Nekem semmilyen kezelést nem írtak elő? – kér-

dezte Ruszanov.

– Egyelőre nem – felelte a nővér bocs{natkérő moso-

ly{val.

– Miért nem? Hol vannak az orvosok? – Az ő munkanapjuknak m{r vége.

Zoj{ra nem lehet haragudni, de h{t valaki mégiscsakvétkes abban, hogy még mindig nem kezelik őt! És csele-

kedni kell! Ruszanov megvetette a semmittevést, a ny{m-

nyila természetű embereket. S amikor Zoja visszajött a

hőmérőkért, megkérdezte tőle:

– Hol a v{rosi telefon? Hogy tal{lom meg?

Végtére most is elhat{rozhatja mag{t, s fölhívhatjaOsztapenko elvt{rsat. Ez az egyszerű gondolat visszatérí-tette Pavel Nyikolajevicsot a maga megszokott vil{g{ba.

És visszaadta a b{tors{g{t. Ismét harcosnak érezte mag{t. – Harminchét – mondta Zoja mosolyogva, és az {gy

t{ml{j{ra akasztott új l{zlapra följegyezte az első adatot. –

A telefon a felvételi irod{ban van. De most nem mehet

oda. A m{sik főbej{rat felől kell odamenni.

– M{r megbocs{sson, kisl{ny – Pavel Nyikolajevicsfölemelkedett , és szigorúbb arckifejezést öltött. – Hogy le-

het, hogy egy kórh{zban ne legyen telefon? És ha történik

valami? Péld{ul velem?

Zoja nem ijedt meg:

– Akkor {tszaladunk és telefon{lunk. – És ha hófúv{s van? Vagy szakad az eső?



–(24)–

Zoja közben m{r a m{sik {gyhoz lépett, az öreg üz-

bégéhez, és tov{bbhúzta a l{zgörbéjét.

– Nappal az épületen keresztül szoktunk odamenni. De most be van z{rva.

Kellemesnek l{tszó teremtés, de milyen szemtelen!

Anélkül, hogy végighallgatta volna őt, m{ris odébb lépett

a kazahhoz. Pavel Nyikolajevics ösztönösen fölemeltehang j{t:

– De h{t kell lenni egy m{sik telefonnak! Lehetetlen

hogy ne legyen!

– Van – felelte Zoja, m{r a kazah {gya előtt guggolva. – Az igazgató főorvos szob{j{ban.

– Akkor mi az akad{lya?

– Gyoma< Harminchat nyolc< Az, hogy a szoba bevan z{rva. Nizamutdin Bahramovics nem szereti<

És elment.

Ebben volt logika. Természetesen kellemetlen, h be-

m{szk{lnak az ember szo b{j{ba t{vollétében. De e kór-

h{zban mégiscsak meg kellene oldani valahogy< Egy pillanatig ott libegett a külső vil{gba vezető drót

de m{ris elszakadt. És megint eltakarta előle az egész vi-

l{got az {lla alatt éktelenkedő ökölnyi daganat.

Pavel Nyikolajevics elővette kis tükrét és belenézett.

Tyű, de meghízott! Még idegen szemnek is félelmet l{ t-v{ny lehet, h{t még neki mag{nak! Hisz ilyen nincs is! A

szob{ban lévők egyikének sincs! De élete negyvenöt év

alatt se l{tott senkin ilyen borzalmas csúfs{got!

M{r nem is prób{lta meg{llapítani, hogy megintnőtt-e vagy sem. Eldugta a tükröt, elővett egy kis enniva-

lót a éjjeliszekrényből, s elmajszolta.

A két legfaragatlanabb, Jefrem és Csikasz nem volt bent a kórteremben, elmentek. Az ablakn{l Azovkin újabbkitekert pozitúr{t vett fel. De legal{bb nem nyögött. Atöbbiek csöndesen viselkedtek, lapozgat{s hallatszott,

egyesek lefeküdtek aludni. Ruszanov sem tehetett m{st.Valahogy el kell tölteni az éjszak{t, és nem gondolkodni,

de majd reggel jól megmossa az orvosok fejé t. Levetkő-



–(25)–

zött, mag{ra húzta a takarót, fejére borította hazulról ho-

zott törülközőt, s megprób{lt elaludni.

De a csöndben különösen jól lehetett hallani, hogyvalaki idegesítően suttog, r{ad{sul épp Pavel Nyikola-

jevics füle mellett. Nem bírta meg{llni, elkapta arca elől törülközőt, óvatosan fölemelkedett, nehogy megf{jduljon

a nyaka, és fölfedezte, hogy üzbég szomszédja, az a so-

v{ny, majdnem barn{ra aszott, fekete szak{llú öregember

suttog maga elé. Hanyatt feküdt, két kezét a feje al{ tette, fölnézett a

mennyezetre, és halkan motyogott – csak nem im{dkozika vén bolond?

– Hé, akszak{l! – fenyegette meg ujj{val Ruszanov.

Hagyd abba! Zavarsz!Az akszak{l elhallgatott. Ruszanov visszafeküdt, és

megint arc{ra terítette a törülközőt. Mégse tudott elaludni.

R{jött, hogy a két mennyezeti l{mpa erős fénye zavarja,melyek nem hom{lyos üvegűek, s az ernyőjük se ér sem-

mit. Még a törülközőn is {tsütött a fényük. Pavel

Nyikolajevics köhintett, s újból fölt{maszkodott, vigy{zva,hogy ne f{jduljon meg a nyaka.

Proska ott {llt az {gya mellett a villanykapcsoló kö-zelében, és éppen vetkőzni kezdett,

– Fiatalember! Ugyan oltsa m{r el a l{mp{t! – ren-

delkezett Pavel Nyikolajevics.– Még nem hozt{k a gyógyszert – motyogta Proska,

de fölemelte a kezét a kapcsolóhoz.

– Mi az, hogy „oltsa el”? – mordult föl Ruszanovmögött a Csikasz. – Csillapodjék, nemcsak maga van itt!

Pavel Nyikolajevics fölült, föltette a szemüvegét, ésóvatosan megfordult; az {gybetét nagyot csikordult alatta.

– Maga pedig nem tud udvariasabban beszélni?

A faragatlan fickó elfintorította azt a ferde pof{j{t, ésmély hangon v{laszolt:

– Ne leckéztessen, én nem tartozom az appar{tus{ba.Pavel Nyikolajevics izzó pillant{st villantott r{, de erre az

alakra ez egy csöppet sem hatott.



–(26)–

– Jól van, de miért nem lehet eloltani a villanyt? –

kezdett béket{rgyal{sba Ruszanov.

– Hogy ott h{tul vakon tapogatózzanak ! – förmedt r{Kosztoglotov.

Pavel Nyikolajevics érezte, hogy nehezen kap leve-

gőt, pedig m{r azt hitte, megszokta a kórtermi klím{t. Eztpimasz alakot húsz perc alatt el kellene t{volítani kórh{z-

ból, és visszaküldeni dolgozni! De pillanatnyilag nincs a

kezében olyan eszköz, amellyel megrendszab{lyozhatn{. – De hiszen aki olvasni vagy valami egyebet akar

kimehet a folyosóra – mutatott r{ igaza tudat{ban. – Miérttulajdonítja mag{nak azt a jogot, hogy mindenki helyetdöntsön? Itt különféle betegek vannak, akik között kü-

lönbséget kell tenni< – Tesznek is – vicsorgott r{ a férfi. – Mag{ról nekro-

lógot írnak, ettől és ettől az évtől tagja a p{rtnak, bennün-

ket meg l{ b bal előre kivisznek.

Ilyen fékezhetetlen engedetlenséggel, ilyen minden

kontrollt nélkülöző önfejűséggel még sosem tal{lkozottPavel Nyikolajevics. Még zavarba is esett: mit mondhat er-

re? Csak nem fog panaszkodni annak a süldő l{nynak!

Nem maradt m{s h{tra, mint hogy maxim{lis méltós{ggal

véget vessen a vit{nak. Levette a szemüvegét, óvatosan

visszafeküdt és mag{ra terítette a törülközőt.

Forrt benne a düh és a keserűség, amiért engedett é befeküdt ebbe a kórh{zba. De még nem késő holnap sehogy kiírassa mag{t.

Az ór{ja negyed kilencet mutatott. Elhat{rozta, hogy

holnapig mindent eltűr. Majd csak elnyugszanak valami-

kor.

De megint elkezdődött a j{rk{l{s és r{zkód{s az {gy

között – nyilv{n Jefrem jött vissza. A régi deszk{k meg-

megreccsentek a talpa alatt, s ez a recsegés az a l{bain és ap{rn{n keresztül fölkúszott Ruszanovhoz. De elhat{rozta,hogy nem tesz több megjegyzést, reggeli tűrni fog.

Mennyi pimaszs{g maradt még mindig a lakoss{g- ban! Hogy lehet ezzel a teherrel {tvezetni az új t{rsada-

lomba.





–(28)–

– Furcsa. A mi időnkben volt így. Manaps{g a sr{coka technik{ért rajonganak.

– Engem nagyon izgat a t{rsadalom élete. – A t{rsadalomé? Jaj, Gyomka, a technik{val nyu-

galmasabb életed lenne. Tanuld ki ink{bb a r{diószerelést.

– Miért éljek nyugalmasan? Ha még két hónapig fek-

szem itt, pótolnom kell a kilencedik oszt{ly anyag{t. A

m{sodik félévét.

– És a tankönyvek?

– Van belőlük kettő. A térmértan marha nehéz.

– Térmértan? Hozd ide gyorsan!

Hallani lehetett, hogy a fiú elmegy, majd visszajön.

– Ez az< ez az< A jó öreg Kiszeljov. Még mindigugyanaz. A síkkal p{rhuzamos egyenes< Ha az egyenes

p{rhuzamos a sík valamely egyenesével, akkor mag{val asíkkal is p{rhuzamos< Az ördög belé, ez azt{n a könyv ,Gyomka! B{r mindenki így írna! Milyen vékony, igaz?

Mégis minden benne van!

– M{sfél évig tanulunk belőle. – Én is ebből tanultam. Csud{ra tudtam!

– Mikor?

– Mindj{rt megmondom. A kilencedik oszt{lyban

kezdtük, a m{sodik félévben< eszerint harminchétben és

harmincnyolcban. Furcsa megint kézbe venni. A mértant szerettem legjobban.

– És azut{n?

– Hogyhogy azut{n?

– Az iskola ut{n.

– Az iskola ut{n csod{latosan szép szakra jelentkez-tem: geofizik{ra.

– Hol?

– Leningr{dban.

– És?

– Az első évfolyamot elvégeztem, harminckilencszeptemberében pedig kijött a rendelet, hogy tizenkilencéves kortól kell behívni, így h{t beszippantottak a seregbe.



–(29)–

– És azut{n?

– Azut{n< letöltöttem a katonaidőmet.

– És azut{n? – Azut{n< Nem tudod, mi következett azut{n? A

h{ború.

– Tiszt volt?

– Nem. Őrmester.

– Miért? – Mert ha mindenkiből t{bornok lesz, nem marad,

aki megnyerje a h{borút< Ha egy síkkal p{rhuzamosegyenes egy m{sik, az előző síkot metsző síkban van, ak-

kor a metszésvonal< Figyelj ide, Gyomka! Tanuljuk

együtt mindennap a térmértant. Tyű, hogy fogod tudni!Rendben?

– Rendben.

(Még csak az hi{nyzik, itt, a füle mellett!)

– Majd én ór{kat adok neked.

– Rendben.

– Különben k{r ba vész az idő. Kezdjük el mostmind j{rt. Nézzük meg ezt a h{rom axióm{t. Figyeld meg:l{tszatra egyszerűek, de majd megl{tod, mindenteorém{ ban benne rejlenek, és föl kell ismerned, hogy hol.

Az első: Ha az egyenes két pontja azonos síkban van,

ugyanabban a síkban van az egyenes minden m{s pontjais. Mit jelent ez? Mondjuk, hogy ez a könyv a sík, a ceruzapedig az egyenes. Most prób{ld meg úgy elhelyezni<

R{kezdtek és még sok{ig duruzsoltak az axióm{królés következményeikről. De Pavel Nyikolajevics eltökéltemag{t, hogy tűrni fog, csak tüntetőleg h{tat fordított. Vég-

re elhallgattak, s lefeküdt ki-ki az {gy{ba. A dupla adag

altatótól Azovkin is elaludt. Ekkor azonban köhögni kez-

dett az akszak{l, akihez Pavel Nyikolajevics arccal feküdt.M{r a l{mp{t is eloltott{k, de ez csak köhögött, köhögött,mégpedig olyan ut{latosan, hosszan, sípolva, hogy attól

lehetett félni, megfullad. Pavel Nyikolajevics h{tat fordított neki. Levette a fe-

jéről a törülközőt, de nem volt igaz{n sötét: a folyosóról



–(30)–

beszűrődött a fény, behallatszott a neszezés, j{rk{l{s, avödrökkel, köpőcsészékkel való csörömpölés.

Nem tudott elaludni. Nyomta a daganat. Í gy szakadmeg egy ilyen hasznos, megfontolt élet. Annyira sajn{ltamag{t! Csak egy cseppnyi hi{nyzott ahhoz, hogy kicsor-

duljon a könnye.

S Jefrem erről az utolsó cseppről is gondoskodott. A

sötétben sem nyugodott, valami hülye történetet mesélt a

mellette fekvő Ahmadzsannak: – Minek éljen az ember sz{z évig? Kell a francnak.

Az úgy volt, hogy amikor Allah kiosztotta az életet, min-

den {llatnak adott ötven évet, és kész. Az ember jött oda

utolsónak, de addigra Allahnak m{r csak huszonöt ma-

radt.– Szóval egy negyedsz{zad? – kérdezte Ahmadzsan.

– Annyi. Az ember megsértődött: „Kevés!” Allah

mondja: „Elég!” De az ember tov{bb erősködik, hogy ke-

vés. „Akkor menj , kérj tőlük magad, h{tha lesz, sokallja amag{ét, és ad belőle.” Odamegy az ember lóhoz. „Figyelj

ide – mondja – , nekem kevés az életem, adj a tiedből.”

„Nesze, vegyél el huszonötöt.” Tov{b b megy az ember, ta-

l{lkozik a kuty{val. „Figyelj ide, kutya adj egy kicsit az

életedből.” „Nesze, vigyél el huszonötöt. Tov{bbmegy azember. Tal{lkozik a majommal. Tőle kikunyer{l huszonöt

ével. Visszamegy Allahhoz. „Te akartad – mondja ő. – Azelső huszonöt évet emberként éled le, a m{sodikban úgyfogsz robotolni, mint a ló, harmadikban ugatsz, mint a ku-

tya. A negyedikben pedig mindenki röhögni fog rajtad,mint a majmon<”

3. Méhecske

Zoja eszes és ügyes volt, s fürgén futkosott az emele-

tén az asztaltól az {gyakig, majd vissza az asztalhoz, del{tta, hogy a takarodóig nem tud végezni minden tenniva-

lóval. Erre még jobban r{kapcsolt, hogy mielőbb végezzenleolthassa a l{mp{t a férfiakn{l és a kisebbik női kórt e-

remben. A nagyban, ahol több mint harminc {gy volt, anők úgyse csöndesednek el időben soha, ak{r eloltja a vil-







–(33)–

Még sok elvégezetlen munka v{rt volna Nellire:

piszkos köpőcsészék, meg az előteret is fel lehetett volnamosni de Zoja r{nézett széles h{t{ra, és türtőztette mag{t.Még nem olyan hosszú ideje dolgozott ő sem, de m{r föl-

fedezte azt az elkeserítő elvet, hogy aki nem húz, azonnincs mit sz{mon kérni, de aki húz, az kettő helyett ishúzni fog.

Holnap reggel Jelizaveta Anatoljevna lesz szolg{lat-

ban, ma jd ő kipucol és fölmos Nelli helyett is. Most, amikor végre egyedül hagyt{k, Szibgatov föl-

fedte a keresztcsont j{t, igen kényelmetlen helyzetben be-

leült az {gy mellé tett lavórba, és így maradt. Mindenóvatlan mozdulattól belenyilallt a csontj{ba, de még elvi-

selhetetlenebb volt az az égő f{jdalom, melyet a legeny-

hébb érintés, még a fehérneművel való {llandó érintkezésis okozott a sérült helyen. Hogy mi van ott h{tul, azt őmaga sohasem l{tta, csak néha megtapintotta az ujjaival.

Tavalyelőtt hord{gyon hozt{k/be ugyanebbe a kórh{zba,mert nem tudott se föl{llni, se a l{b{t mozdítani. Akkor

sokan megvizsg{lt{k, de az {llandó kezelőorvosa LudmilaAfanaszjevna lett. És négy hónap alatt teljesen elmúlt af{jdalom! Akad{lytalanul j{rt, hajolgatott, és semmire sepanaszkodott. Amikor kiírt{k, kezet csókolt Ludmila

Afanaszjevn{nak, ő pedig figyelmeztette: „Légy óvatos,Saraf! Ne ugr{lj, ne üsd meg magad!” De ilyen munk{t

nem tal{lt, musz{j volt visszamennie kocsikísérőnek, azpedig hogy ne ugr{lna le a teherautó platój{ról a földre?Hogy tehetné meg, hogy ne segítsen a rakodónak meg asofőrnek? Mégsem volt semmi baj egészen addig, amíg ateherautóról le nem gurult egy hordó, és nem épp a f{jópontj{n tal{lta el. Az ütés helyén elgennyedt a seb. Nem

akart begyógyulni. Azóta Saraf Szibgatovot mintha oda-

l{ncolt{k volna az, onkológi{hoz.

Zoja még mindig keserű bosszúv{ggyal a szívébenült vissza az asztalhoz, még egyszer ellenőrizte, elvég-

zett-e minden előírt kezelést, és ahol még nem pip{lta ki,

vonalk{kat húzott a hitv{ny papíron szétfolyó tint{val írt sorok mellé. Annak, hogy panaszt tegyen, semmi értelme.

Meg nem is felelt meg Zoja természetének. Neki mag{nak



–(34)–

kellene boldogulnia, de éppen Nellivel nem tudott zöld{g-

ra vergődni. Aludni persze jó dolog. Egy jó takarítónőmellett Zoja maga is {taludhatn{ a fél éjszak{t. De így neki

virrasztania kell.

Az előtte fekvő papírra meredt, de hallotta, hogy

odajön egy férfi, és meg{ll mellette. Zoja fölnézett.Kosztoglotov {llt ott esetlenül, szögletes feje fésületlen,nagy keze alig fért bele a kórh{zi pizsamakab{t szűk zse-

bébe. – Rég ideje aludni – rótta meg Zoja. – Miért m{szk{l

még mindig?

– Jó estét, Zojenyka – mondta Kosztoglotov a tőletelhető maxim{lisan szelíd hangon.

– Jó éjszak{t! – mosolygott r{ futólag a nővér. – Jó es-te akkor volt, amikor a hőmérővel futkostam maga ut{n.

– Akkor még szolg{latban volt, ne vegye rossz néven.

Most pedig vendégségbe jöttem mag{hoz.

– Nocsak! – (Valahogy mag{tól adódott, hogy a sze-

me kerekre nyílt, és hirtelen repdesni kezdett a szempill{- ja; nem akarattal tette.) – Miből gondolja, hogy vendégeketfogadok?

– Abból, hogy az éjszakai ügyeletben mindig magolt,ma pedig nem l{tok tankönyveket. Az utolsó t{rgyból islevizsg{zott?

– Milyen jó megfigyelő! Levizsg{ztam. – És h{nyast kapott? Különben ez nem fontos.

– Különben négyest. Miért ne volna fontos?

– Azt gondoltam, h{tha h{rmast, és akkor kellemet-

len róla beszélnie. Most következik a vak{ció?

Zoja könnyed jókedvvel pislantott egyet. Pislantott,és nyomban {tvillant rajta: csakugyan, miért rosszkedvű?Két hét szünet következik! Valós{gos {ld{s! A kórh{zonkívül semmi dolga! Mennyi szabad ideje lesz! Az ügyele-

tek alatt is olvashat, beszélgethet, mint most<

– Teh{t jókor jöttem vendégségbe? – Nem b{nom, üljön le!



–(35)–

– Mondja csak, Zoja< ha jól emlékszem, azelőtt ja-

nu{r 25-én kezdődött a téli szünet.

– De mi ősszel gyapotot szüreteltünk. Minden évben így szoktuk.

– És még mennyit kell tanulnia?

– M{sfél évet.

– Hova küldhetik majd dolgozni?

Megvonta kerek v{ll{t. – Nagy az orsz{g<

A szeme kicsit kidülled, még amikor nyugodtan nézis, mintha nem férne el a szemhéja alatt, s kikív{nkoznéküregéből.

– Nem hagyhat j{k itt? – [ , dehogy.

– És mi lesz a csal{dj{val?

– Miféle csal{dommal? Csak nagymam{m van. Őt

meg magammal viszem.

– És a szülei? Zoja sóhajtott:

– Az any{m meghalt.

Kosztoglotov r{pillantott, és az apja felől nem kér-

dezte.

– Különben idevalósi?– Nem. Szmolenszki.

– Tyűha! És régen eljött onnan?

– Amikor evaku{ltak.

– Maga akkor< kilencéves lehetett.

– Pontosan. Két oszt{lyt, j{rtam ott. Azt{n itt ragad-tunk a nagymam{mmal.

Zoja benyúlt a fal mellé a földre tett nagy, élénk na-

rancss{rga szatyorba, elővett belőle egy kis tükröt, levetteorvosi, sapk{j{t, kicsit fölborzolta a sapka alatt lelapult ha-

j{t, és előresimította enyhe ívben lev{gott, ritk{s, arany-

szőke frufruj{t.





–(37)–

– Nem tudom. – Kosztoglotov elhúzta amúgy is fer-

de sz{j{t. – Nem tudom.

Zoja nem vette föl újra a sapk{j{t. Köpenyének felsőgombja nem volt begombolva, és kil{tszott a ruh{ja szür-

ke-arany mint{s gallérja.

– Zojenyka! Hisz én részben hivatalos ügyben jöttemmag{hoz!

– Nocsak! – rebbent egyet a l{ny szempill{ja. – Akkor

szíveskedjék a nappali hivatalos időben előadni. Most pe-

dig mars aludni< De hiszen azt mondta, vendégségbe jött!

– Vendégségbe is. De amíg még nem rontott{k el,amíg még nem véglegesen orvos, nyújtson nekem bar{ti

jobbot.– Az orvosok nem nyújtanak?

– Nekik nem olyan a kezük< Meg nem is nyújtj{kide.

Zojenyka, én soha életemben nem szerettem, ha

majmot csin{lnak belőlem. Engem itt kezelnek, de nemmagyar{znak meg semmit. Én ezt így nem bírom. L{ttammag{n{l, egy könyvet, a Kórbonctant. Jól l{ttam?

– Jól l{tta.

– A daganatokról szól?

– Igen.– Akkor legyen szíves, hozza be nekem! Bele kell

néznem, és tiszt{znom egyet-m{st. A magam sz{m{ra.

Zoja összecsücsörítette a sz{j{t, és megcsóv{lta a fe-

jét.

– A betegeknek ellenjavallt az orvosi könyvek olvas{-sa. Még mi, medikusok is, ha valamilyen betegségről tanu-

lunk, egyszerre azt képzeljük<

– M{snak lehet ellenjavallt, de nem nekem! –

Kosztoglotov r{csapott az asztalra széles mancs{val. – En-

gem m{r annyit ijesztgettek az életben, hogy semmitől se

ijedek meg többé. A megyei kórh{zban is megmondtamannak a koreai orvosnak, aki a diagnózist meg{llapította,épp szilveszterkor , és ő se akart semmit megmagyar{zni:





–(39)–

– Az a szerencsém, hogy mint kiderült, jól bírom asugarat.

– Ami ugyancsak ritka! Nagy szerencse! – bizonygat-ta hevesen Zoja.

Kosztoglotov elmosolyodott:

– Az én életem oly kevéssé bővelkedett szerencsében,hogy ezt igaz{n megérdemeltem. Még az {lmaim is olyankellemesen elmosódottakk{ v{ltak. Azt hiszem, ez is agyógyul{s jele.

– Könnyen lehet.

– Ann{l ink{bb értenem kell! Meg akarom érteni a

kezelés módj{t, és hogy mik a kil{t{sok, milyen komplik{-ciók fordulhatnak elő. Ha ennyire jól vagyok, tal{n be is

kellene szüntetni a kezelést, nem? Ezt-is tiszt{zni szeret-ném. Se Ludmila Afanaszjevna, se Vera Kornyiljevna nem

magyar{z meg semmit, úgy kezelnek, mint egy majmot.Nagyon kérem, Zoja, hozza be azt a könyvet! Nem fogomel{rulni! És esküszöm, hogy senki se fogja megl{tni n{-lam!

Olyan {llhatatosan beszélt, hogy egészen fölélénkülttőle.

Zoja habozva fogta meg az asztalfiók gombj{t.

– Itt van mag{n{l? Zojenyka, adja ide! – és m{r nyú j-totta is a kezét. – Mikor lesz legközelebb ügyeletben? – Va-

s{rnap reggeltől. – Addigra visszaadom. Rendben? [ll az alku!

Milyen b{jos és szerény ezzel az aranyszőke frufru-

j{val, ezzel a kerekre nyitott szemével!

Kosztoglotov csak azt nem l{tta, hogy neki mag{nak

hogy szét{ll a haja, ahogy elfeküdte a p{rn{n, s hogy acsak félig begombolt kórh{zi pizsamakab{tja alól kilóg a

kincst{ri darócing nyaka.

– Ez az! – lapozgatta a könyvet, a fejezetcímeket ke-

resve. – Itt mindent megtal{lok. Köszönöm. Különben,

tudja az ördög, még agyonkezelnek. Hisz nekik csak amutatók a fontosak. Én meg esetleg belegebedek. A jó or-

voss{g is lehet méreg.



–(40)–

– Na l{tja! – csapta össze a kezét Zoja. – Kellett is

mag{nak odaadni! Adja vissza gyorsan!

És maga felé húzta a könyvet előbb az egyik, majd am{sik kezével is. De Kosztoglotov erősebb volt.

– Még elszakítja! Könyvt{ri péld{ny! Adja ide! Göm-

bölyű, izmos v{lla és gömbölyű, izmos karja élesen kira j-zolódott a r{feszülő köpenyen. A nyaka se nem sov{ny, se

nem kövér, se nem rövid, se nem hosszú, éppen ar{nyos

volt.

Miközben huzakodtak, közelebb kerültek s farkas-

szemet néztek egym{ssal. A férfi szab{lytalan arca mo-

solyra derült. M{r a sebhelye se l{tszott olyan i jesztőnek,külön ben is régi, m{r majdnem fehér volt. A szabad kezé-

vel gyöngéden lefejtette a l{ny ujjait a könyvről, és suttog-va bizonygatta:

– Zojenyka< hisz maga nem a tudatlans{g, hanem afelvil{gosod{s híve. Hogy szabad megakad{lyozni az em-

bereket a fejlődésben? Csak tréf{ltam, nem teszek semmirosszat.

A l{ny is suttogva, de nyomatékosan v{laszolt:

– Azért sem érdemli meg, hogy elolvashassa, mert

annyira elhanyagolta mag{t! Miért nem jött előbb? Miértkellett megv{rni, amíg majdnem meghalj

– Tudja< – sóhajtott Kosztoglotov imm{r félhango-

san – nem volt semmilyen sz{llítóeszköz. – Miféle hely az, ahol nincs semmilyen sz{llítóesz-

köz? Ha m{s nem, h{t repülőgép! De miért kellett az utol-

só pillanatig v{rni? Miért nem mehetett {t időben valamiciviliz{ltabb helyre? Hiszen csak van ott valamilyen orvos

vagy felcser?Közben elengedte a könyvet.

– Orvos van. Nőgyógy{sz. Kettő is<

– Két nőgyógy{sz? – {lmélkodott Zoja. – H{t csupanő lakik ott?

– Ellenkezőleg, kevés a nő. Mégis két nőgyógy{szvan, m{s orvos nincs. Se laboratórium. Nem lehetett vértvenni. A vérsüllyedésem m{r hatvan volt, de azt senki se

tudta.



–(41)–

– Kész agyrém! És még maga akarja eldönteni, hogykezelteti-e mag{t vagy nem. Ha saj{t mag{t nem sajn{lja,legal{bb a csal{dj{t, a gyerekeit sz{nn{!

– A gyerekeimet? – Mintha most tért volna mag{hoz,mintha ez az egész jókedvű huzakod{s {lm{ban j{tszódottvolna le, egyszerre visszatért kor{bbi kemény arckifejezé-se és lassú beszéde. – Nincsenek gyerekeim.

– És a felesége<?

– Feleségem sincs – mondta még lassabban.

– A férfiak mindig ezt mondj{k. Akkor milyen csal{-di ügyeket készült elrendezni? Amit a koreainak mon-

dott< – Ó , azt csak hazudtam.

– H{tha nekem is hazudik most?

– Nem. Igaz{n nem. – Kosztoglotov arca még job banmegkeményedett. – Nagyon nehéz a természetem<

– Nem bírta ki szegény? – kérdezte részvevőn Zoja.

Kosztoglotov nagyon lassan ingatta a fejét.

– Nem is volt soha.

Zoja hitetlenkedve prób{lta megsaccolni, h{ny éveslehet. Sz{ja szóra nyílt, de elhalasztotta a kérdést. Megintszólni készült, és megint elhalasztotta.

H{ttal ült Szibgatovnak, Kosztoglotov pedig szem-

ben, és l{tta, amint kínlódva, két kezével fogva a derek{t,

fölt{p{szkodik a lavórból, hogy megsz{radjon. Az arcaszenvedésről {rulkodott, az elkeseredésen m{r túl volt, deörömöt se tudott kelteni benne semmi.

Kosztoglotov mély lélegzetet vett, majd kifú jta,

mintha a lélegzés is munka volna.

– De jó volna r{gyújtani! Itt tilos, ugye?

– Tilos. Mag{nak pedig a doh{nyz{s kész hal{l.

– Sehogy se lehet?

– Sehogy se. Különösen az én jelenlétemben. – De

közben mosolygott.

– Nem lehetne mégis? Egyetlenegyet?– Hogy képzeli? A betegek alszanak.







–(44)–

lyezésére, kérje mag{t hozz{nk! Nem fogj{k megtagadni.Mihozz{nk nem tagadj{k meg.

– T{n olyan rossz ott magukn{l? – Egy csöppet se. Csak az embereknek fordított e l-

képzelésük van arról, mi a jó és mi a rossz. Egy négyeme-

letes ketrecben lakni, ahol j{rk{lnak, dobognak az emberfeje fölött , és minden ir{nyból bömböltetik a r{diót, az jó.Azt viszont rettenetes szerencsétlenségnek tartj{k, ha

szorgalmas földművesként él valaki egy v{lyogfalú h{z i-kóban, a sztyepp szélén.

Egy csöppet se tréf{lt, ink{bb azzal a beletörődőmeggyőződéssel beszélt, amikor az ember még a hangja

megemelésével se kív{nja megerősíteni az érveit.

– Most akkor sztyepp vagy sivatag?– Sztyepp. Nincsenek homokbuck{k. Mégiscsak nő

valami fű. Van zsantak, az a tövises kóró, amit a tevékesznek, nem ismeri? Tüskés cserje, de júliusban rózsaszínűvir{gai vannak, sőt nagyon finom, enyhe illata is.

A kazahok sz{zféle orvoss{got készítenek belőle.

– Eszerint Kazahszt{nban van az a hely?

– Ühüm.

– Hogy hívj{k?

– Us-Terek.

– Egy aul?– Ha akarja, aul, ha akarja, j{r{si székhely. Valós{gos

szanatórium. Csak az orvos kevés. Jöjjön oda.

– Semmi m{s nem terem ott?

– Miért ne teremne? Vannak öntözött földek. Kukori-

ca, cukorrépa. A kertekben pedig minden, amit akar. Csaksokat kell dolgozni érte. Kap{val. A piacon a görögöknélmindig van tej, a kurdokn{l b{r{nyhús, a németeknéldisznóhús. És micsoda festői v{s{rok vannak, ha l{tn{!Mindenki népviseletben, és tevéken jönnek.

– Maga agronómus?

– Nem. Földmérő.

– És miért éppen ott él?

Kosztoglotov megvakarta az orr{t.





–(46)–

főorvos{val együtt, de őt hívatta NizamutdinBahramovics, az igazgató főorvos.

Csak a vizitek napjain, hetenként egyszer mondott leDoncova a röntgendiagnosztikai munk{j{ról. Különben areggel legtermékenyebb első két ór{j{t, amikor legélesebb

a szem és legtiszt{bb a fej, a soros oszt{lyos orvossalegyütt a képernyő előtt töltötte. Ezt tartotta munk{ ja leg-

bonyolultabb részének, és az eltelt több mint húsz év alatt

r{jöhetett, milyen nagy {rat kell fizetni egy téves diagnó-zisért. H{rom orvos dolgozott az oszt{ly{n, csupa fiatalnő, és hogy egyforma mértékben tegyenek szert tapaszta-

latra, és egyik se maradjon el a diagnosztika terén, körfor-

g{sszerűen v{ltogatta őket: h{rom hónap az ambulanci{n,h{rom a röntgendiagnosztikai rendelőben és h{rom a fek-

vő betegek mellett kezelőorvosként.

Gangart doktornő most éppen ezt a harmadik sza-

kaszt töltötte. Itt a legfontosabb, legveszélyesebb és egy-

ben tiszt{zatlan feladat a megfelelő sug{rdózis megv{lasz-

t{sa. Nem {ll rendelkezésre olyan képlet, amelynek segí t-

ségével ki lehet sz{mítani a besug{rz{s optim{lis intenz i-t{s{t és dózis{t, amely minden egyes daganatra nézve ha-

l{los, ugyanakkor {rtalmatlan a test többi részére nézve.Képlet nincs, csak b izonyos tapasztalat és érzék, valaminta beteg {llapot{nak mindenkori mérlegelése. Ez is műtét,ha nem késsel, hanem sug{rral végzik is, vakt{ban és idő-

ben elhúzva. Lehetetlen nem megsebezni, nem pusztítaniaz egészséges sejteket is.

A kezelőorvos többi tennivalója csak módszerességet

kív{n: időben kell elvégeztetnie és ellenőriznie a laborató-riumi vizsg{latokat, majd r{vezetnie harminc beteg kór-

lapj{ra. Egy orvos se szeret körmölni, de VeraKornyiljevna ezzel is megbékélt, mert ez alatt a h{rom hó-nap alatt saj{t betegei voltak, nem vil{gos és sötét foltoks{padt egym{sba fonód{sai a röntgenernyőn, hanem ele-

ven emberek, akik bíznak benne, akik v{rj{k a hangj{t és apillant{s{t. S valah{nyszor {t kellett adnia a kezelőorvosi

feladatokat, sajn{lkozva v{lt meg azoktól, akiknek a keze-lését még nem fejezte be.



–(47)–

Az ügyeletes nővér, Olimpiada Vlagyiszlavovna –

nagyon méltós{gteljes tart{sú, idősebb, őszülő nő, akiből,több tekintély {radt, mint némelyik orvosból – bejelentette

a kórtermekben, hogy akik sug{rkezelésre v{rnak, marad-

janak a helyükön. De a nagy női kórteremben mintha csakerre a bejelentésre v{rtak volna, nyomban egyik nő a m{-sik ut{n indult a lépcső felé, mind egyforma, szürke pon-

gyol{ban, hogy megnézzék odalent, nem jött-e még meg a

tejfölös b{csi vagy a tejes néni, vagy hogy belessenek atorn{cról a műtőbe (az ablakok fehérre festett alsó t{bl{jafölött l{tni lehetett a sebészek és a műtősnők fehér sapk{-

j{t és a vakító mennyezetl{mp{kat), vagy kimossanak egy-

egy befőttesüveget a csapn{l, vagy megl{togassanak vala-

kit.

Nemcsak a műtétre v{rók közös sorsa, hanem ezekaz agyonhordott, tiszt{n is piszkosnak l{tszó, szürke pa-

mut pongyol{k is elkülönítették a vil{gtól és megfosztot-

t{k ezeket a nőket női mivoltuktól és vonzerejüktől. Ezek-

nek a pongyol{knak egy{ltal{n nem volt szab{suk: valam-

ennyit annyira bőre hagyt{k, hogy a legkövérebb mamus-ka is össze tudja húzni mag{n, az ujjuk pedig vastag, for-

m{tlan cső. A férfiak rózsaszín-fehér csíkos pizsamaka b{t-

ja jóval csinosabban festett, a nők azonban csak ezeket a

pongyol{kat kapt{k, amelyeknek se kötője, se gombja.Egyesek fölhajtott{k, m{sok leeresztették, és mind egy-

form{n kötötte {t valamivel a derek{n s fogta össze kezé-vel a mellén, hogy ne l{tszódjék ki a h{lóinge. A betegségmegtörte nők ezekben az esetlen pongyol{kban senkinekse nyújthattak örömteli l{tv{nyt, és ezt ők is tudt{k.

A férfikórteremben viszont, az egy Ruszanovot kivé-ve, mindenki nyugodtan, szinte mozdulatlanul v{rta a vi-

zitet.

Murszalimov, az öreg üzbég kolhozőr hanyatt feküdta bevetett {gy takaró j{n, fején az elmaradhatatlan, agyon-

nyűtt, fakó tübitejk{val. M{r annak is örült, ha nem szag-

gatta mellét a: köhögés. Kezét összekulcsolta fulladozó

mellkas{n, és a mennyezet egy pontj{ra meredt. Bronz- barna bőre r{feszült a kopony{j{ra, élesen kirajzolódtakalatta orr{nak porcai, pofacsontja, ék alakú, ritka szak{ll-



–(48)–

ban végződő, hegyes {lla. Fülei elvékonyodtak, és egészenlaposan simultak a fejéhez. Nem sok hi{nyzott hozz{,hogy olyan aszott és sötét bőrű legyen, mint a múmi{k.

Mellette Jegenberdiev, a középkorú kazah p{sztornem feküdt, hanem törökülésben ült az {gy{n, minthaotthon kuporogna a nemezszőnyegen. Széles, erős tenye-

rét kerek térdére szorította, inas, makkegészségesnek l{t-

szó teste megfeszült, éppen csak megingott olykor egy k i-

csit, ahogy egy gy{rkémény vagy torony leng ki az erősszélben. V{lla és h{ta kidudorodott a csíkos kab{tból,melynek mandzsett{ja kis híj{n széthasadt erős csuklój{n.Az a kis fekély az ajk{n, amellyel beutalt{k ebbe a kórh{z-

ba, a sug{rkezeléstől jókora sötétlila varr{ terebélyesedett,eltakarta a sz{j{t, és akad{lyozta az evésben-iv{sban.

Mégsem idegeskedett, nem nyüzsgött, nem kiab{lt, hanemkomótosan, de az utolsó csöppig megette, amit a t{nyérj{-ra tettek, és ór{kig tudott ilyen nyugodtan ülni és magaelé b{mulni.

Odébb, az ajtó melletti {gyon, a tizenhat éves Gyoma

elnyújtóztatta beteg l{b{t, és egész idő alatt óvatosan si-mogatta, masszírozta tenyerével azt a mardosóan sajgórészt a l{bikr{j{n. A m{sik l{b{t behúzta, mint egy kis-macska, és beletemetkezett a könyvébe. Mindig olvasott,kivéve azt az időt, amikor aludt vagy kezelésre ment. Alaboratóriumban, ahol a vizsg{latokat végezték, a vezető

labor{nsnőnek volt egy szekrénye tele könyvvel, és Gyo-m{nak megengedték, hogy bej{rjon oda, és maga cserél-

gesse a könyveit, nem kellett megv{rnia, amikor az egészkórterem sz{m{ra cserélték. Most egy kék borítójú folyó-iratot olvasott, de nem l{tszott újnak, a színe megfakult, éseléggé el volt nyűve; új folyóiratok nem voltak a labor{ns-

nő szekrényében.

Proska is lelkiismeretesen eligazgatta az {gy{t, egyr{nc, egy mélyedés nem l{tszott rajta, s illedelmesen, tü-relmesen ült a takarón, l{b{t lelógatva, mint egy makk-

egészséges ember. Makkegészséges is volt – a kórteremben

soha semmire sem panaszkodott, a külsején sem l{tszottsemmi hiba, arca egészségesen napbarnított, homloka fö-



–(49)–

lött gondosan elrendezett tincs. Nyalka legény: egyenestmehetne a b{lba.

Mellette Ahmadzsan malmozott saj{t mag{val a ta-karóra tett t{bl{n, nem tal{lv{n mag{nak partnert.

Jefrem az abroncsba szorított nyak{val most nemtalpalt az {gyak között, hanem két pótp{rn{val a feje alatt,meg{ll{s nélkül olvasta azt a könyvet, amelyet az este,

erőltetett r{ Kosztoglotov. Igaz, olyan ritk{n lapozott,

hogy azt lehetett hinni, szunyók{l, kezében a könyvvel. Azovkin ellenben ugyanúgy vergődött, mint tegnap.

Lehet, hogy egy{ltal{n nem aludt egész éjjel. Holmija szétvolt szórva az ablakdeszk{n és az éjjeliszekrényen, az {gyaföldúlva. Homloka és hal{ntéka verejtéktől fénylett, s{rga

arca minduntalan eltorzult a belső f{jdalmaktól. Hol le-döccent a padlóra, könyökével az {gyra t{maszkodott, sígy {llt görnyedten, hol mindkét kezét a gyomr{ra szorí-totta, s így r{ntotta össze mag{t. Napok óta nem mondottsemmit, nem v{laszolt a kérdésekre. Csak akkor nyílt szó-ra az ajka, ha valami fölös orvoss{got kunyer{lt az orvo-

soktól és a nővérektől. S amikor megl{togatt{k az otthoni-ak, elküldte őket, hogy vegyenek még neki olyan gyógy-

szereket, amilyeneket itt l{tott.

Kint borús, szélcsendes, szürke nap kezdődön.Kosztoglotov visszajött a reggeli sug{rkezelésről, s ané l-

kül, hogy engedélyt kért volna Pavel Nyikolajevicstól, k i-

nyitotta maga fölött a fortocsk{t, ahonnan most nyirkos,

b{r enyhe levegő {ramlott be.

P{vel Nyikolajevics félt, hogy meghűti a daganat{t,ezért bekötötte a nyak{t, és a falhoz húzódott. Milyen ér-

zéketlen, közönyös tuskók mind! Azovkint lesz{mítva,

úgy tetszik, senki se szenved igaz{n. Miként, ha jól emlék-szik, Gorkij mondta: „Csak az méltó a szabads{gra, aki

mindennap harcba sz{ll érte.” így van ez a gyógyul{ssal

is.

P{vel Nyikola jevics m{r reggel hat{rozott lépésekettett. Mihelyt kinyitott a felvételi iroda, bement, hazatele-

fon{lt, és közölte a feleségével az éjszaka hozott döntését:minden követ meg kell mozgatni, hogy küldjék fölMoszkv{ba, itt nem szabad semmit se kock{ztatni, nem



–(50)–

sza bad v{góhídra vitetni mag{t. K{pa energikus nő, biztos

m{ris akcióba lépett. Persze hogy gy{vas{g volt megijedni

a daganattól és befeküdni ide. Ki hinné el neki, hogy teg-

nap dél óta senkise jött ide, hogy legal{bb megtapogassa a

daganat{t, csakugyan nő-e. Senki sem adott gyógyszert.Kiakasztott{k a l{zlapot, hogy port hintsenek a szemébe.No nem, a gyógyintézetekre még alaposan r{fér n{lunk az

erősítés.

Végre megjelentek az orvosok, de most se jöttek be aszob{ba: meg{lltak az ajtó előtt, és jó ideig vesztegeltekSzi bgatov {gya mellett. Ő hasra fordult, és megmutatta ah{t{t. (Kosztoglotov ezalatt a matrac al{ dugta a könyvét.)

Végre bejöttek a kórterembe: Doncova, Gangart s améltós{gteljes tart{sú, ősz hajú nővér, jegyzettömbbel akezében és törülközővel a könyökhajlat{ban. Ha egyszerre

több fehér köpeny tűnik föl, nyomban élénk figyelmet, fé-lelmet s reményt keltenek, s ann{l többet, minél fehére b-

bek a köpenyek és sapk{k, és minél szigorúbbak az arcok.Itt és most Olimpiada Vlagyiszlavovna viselkedett a leg-

szigorúbban és legünnepélyesebben: sz{m{ra a vizitolyasmi volt, mint egy szerpapnak az istentisztelet. Az a

fajta nővér, akinek szemében az orvosok fölött {llnak aközönséges embernek, aki tudja, hogy az orvosok min-

dennel tiszt{ban vannak, sohase tévednek, nem adnak

helytelen utasít{st. S ő minden utasít{st azzal a majdnem

boldogs{gnak nevezhető érzéssel jegyzett föl, melyet fiata-labb nővérek m{r hírből se igen ismernek.

De a szob{ba belépő orvosok most se siettek odaRuszanov {gy{hoz! Ludmila Afanaszjevna – egy testes,

mark{ns arcú nő, m{r őszülő, de gondosan v{gott és b e-

rakott hajjal – halk „jó reggelt!”-tel köszönt egyszerremindenkinek, meg{llt mindj{rt az első {gyn{l,Gyomk{n{l, és figyelmesen nézett r{:

– Mit olvasol, Gyoma?

(Okosabb kérdés nem jutott eszébe! Munkaidőben!)

Gyoma, sokak szok{sa szerint, nem v{laszolt, hanem

megfordította és odamutatta a folyóirat megfakult, kék borítój{t. Doncova összehúzta a szemét.

– Jaj, de régi, még tavalyelőtti! Miért érdekel?



–(51)–

– Van benne egy érdekes cikk – mondta jelentőségtel-

jesen Gyoma.

– Miről? – Az őszinteségről! – felelte még kifejezőbben. – Arról,

hogy az irodalom őszinteség nélkül<

F{jó l{b{val lelépni készült az {gyról, de LudmillaAfanaszjevna gyorsan r{szólt:

– Maradj csak. Tűrd föl.

A fiú szapor{n föltűrte a nadr{gja sz{r{t, ő pedig le-

ült az {gy szélére, és két ujj{val óvatosan tapogatni kezdte

l{b{t.

Vera Kornyiljevna Doncova mögött az {gy t{ml{j{ra

t{maszkodott, és annak v{lla fölött nézett le a betegre.

– Tizenöt kezelés, h{romezer R – mondta halkan.

– Itt f{j?

– F{j.

– És itt?

– Még odébb is f{j.

– Akkor miért hallgatsz? Micsoda hős! Mondd meg, honnantól f{j. – Lassan kitapogatta, hol f{j. – Mag{tól is

f{j? Éjszaka is?

Gyoma tiszta arc{n még egy pihe se nőtt. De szünte-

lenül feszült arckifejezése majdnem felnőttnek mutatta.

– Éjjel-nappal.

Ludmila Afanaszjevna összenézett Gangart doktor-

nővel.

– Mégis, hogy érzed, mióta itt vagy, erősödött vagyenyhült a f{jdalom?

– Nem tudom. Tal{n egy kicsit enyhült. De lehet, hogy csak képzelem.

– A vérképet! – kérte Ludmila Afanaszjevna, ésGangart doktornő m{ris {tadta a kórlapot. LudmilaAfanaszjevna elolvasta, majd a fiúra pillantott. – Étv{gyad

van?– Egész életemben im{dtam enni – felelte büszkén

Gyoma.



–(52)–

– M{r pótadagot is kap – szólt közbe any{s gyöngéd-

séggel Vera Kornyiljevna, és r{mosolygott Gyom{ra. A fiúviszonozta. – Transzfúziót? – kérdezte halkan Doncov{tól és visszavette a kórlapot.

– Igen. Akkor h{t mi legyen, Gyoma? – fordult

Ludmila Afanaszjevna ismét a fiú felé fürkésző szemmel.Folytassuk a besug{rz{st?

– Persze hogy folytassuk! – v{laszolta a fiú, és h{l{-

san nézett r{. Úgy értelmezte, hogy a műtét helyett kapja. És azt

hitte, hogy Doncova is így érti. (Doncova azonban úgy ér-

tette, hogy mielőtt megoper{ln{k a csontszarkóm{t, a be-

sug{rz{ssal el kell fojtani az aktivit{s{t és megakad{lyozni

az {ttételt.) Jegenberdiev m{r régen fölkészült, éberen figyelt, és

mihelyt Ludmila Afanaszjevna fölkelt a szomszéd {gyról,föl{llt, kidüllesztette a melléi, és katon{san vigy{zzba v{g-

ta mag{t.

Doncova r{mosolygott, közelebb hajolt a sz{j{hoz, ésmegvizsg{lta az ajk{n lévő vart. Gangart halkan sorolta az

adatokat.

– Nagyon jó! – mondta b{torítóan s a kelleténél han-

gosabban Ludmila Afanaszjevna, ahogy a m{s anyanyel-

vűekkel szok{s beszélni, – Minden a legjobb úton halad!

Nemsok{ra hazamehetsz, Jegenberdiev! Ahmadzsan tudta a kötelességét, és m{ris üzbégre

fordította a szavait. (Megértették egym{st Jegenberdievvel, b{r mind a kettő úgy érezte, hogy a m{-sik eltorzítja a nyelvét.)

Jegenberdiev bizalommal és reménységgel, sőt lelke-sen nézett Ludmila Afanaszjevn{ra, azzal a lelkesedéssel ,amelyet az ilyen egyszerű lelkek éreznek az igaz{n műveltés igaz{n hasznos emberek ir{nt. Mégis végighúzta ujj{t a

var mellett, és megkérdezte:

– Nagyobb lett? Megdagadt?

Ahmadzsan lefordította.





–(54)–

ző be, s gondterhelten megfordult, hogy a következő {gy-

hoz lepjen. Most, hogy arccal az ablaknak-{llt, s egészenközel Pavel Nyikolajevicshoz, egyszerre szembetűnt szür-

kés arcszíne és végtelenül f{radt, majdhogynem beteges

arckife jezése.

A kopasz, tübitejk{s és szemüveges Pavel Nyiko-

lajevics, ahogy ott ült szigorúan az {gy{ban, valahogy egytanítóra emlékeztetett. Nem is ak{rmilyenre, hanem egy

sok sz{z tanítv{nyt felnevelő, érdemdús tanítóra. Megv{ r-ta , amíg Ludmila Afanasz jevna odajön az {gy{hoz, akkormegigazította a szemüvegét, és megszólalt:

– Nos, Doncova elvt{rsnő, kénytelen leszek tudatniaz egészségügyi minisztériumot arról, mi folyik ezen azoszt{lyon, és telefon{lni Osztapenko elvt{rsnak.

Doncova doktornő nem rezzent össze, tal{n csak egykicsit még szürkébb lett amúgy is színtelen arca. Furcs{nmegforgatta mind a két v{ll{t, mintha elf{radtak volna va-

lami l{thatatlan j{romtól, és nem tudn{ kiszabadítani őket

belőle.

– Ha ilyen jó kapcsolatban van a minisztériummalmondta helyeslőleg – , sőt Osztapenko elvt{rsnak is tud te-

lefon{lni, boldogan kiegészítem az anyagot.

– Elég anélkül is! Ez a közömbösség, ami itt van, minden képzeletet felülmúl! Tizennyolc ór{ja vagyok itt! És

senkitől semmilyen kezelést nem kaptam! Holott én< – (Többet igaz{n nem mondhatott neki. Mag{tól is r{ kellhogy jöjjön!).

Mindenki ném{n nézett Ruszanovra. Az ütést nemDoncova fogta föl, hanem Gangart: keskeny vonall{ pré-selte a sz{j{t, fölvonta a szemöldökét, a szemét pedig ösz-

szehúzta, mint aki valami jóv{tehetetlent l{t, de nem tudjaelh{rítani.

A főorvosnő ezzel szemben Ruszanov fölé magaso-

dott, és azt sem engedte meg mag{nak, hogy elkomorod-

jék, csak megint megforgatta a v{ll{t, és halk, engedékeny

hangon így szólt: – De hiszen itt vagyok, hogy kezelésben részesítsem.



–(55)–

– Köszönöm, m{r késő! – v{gta r{ PavelNyikolajevics.

– Eleget l{ttam az itteni viszonyokból és t{vozom.Senkit nem érdekel, mi bajom, senki sem {llapítja meg adiagnózist!<

Akarata ellenére megcsuklott a hangja. Mert csak-

ugyan b{ntónak érezte a dolgot.

– A diagnózist m{r meg{llapítottuk – mondta fe-

gyelmezetten Doncova, mindkét kezével az {gy t{ml{j{rat{maszkodva. – T{voznia pedig nincs hova, ezzel a beteg-

séggel a közt{rsas{gban sehol m{sutt nem v{llalj{k a ke-

zelését.

– De hiszen azt, mondta, hogy nincs r{kom! Akkor

ismertesse velem a diagnózist! – [ltal{ban nem vagyunk kötelesek közölni a bete-

gekkel a betegségük nevét. De ha mag{nak megkönnyítiaz {llapot{t, megmondom: lymphogranulomatosis.

– Teh{t nem r{k?!

– Persze hogy nem. – Még a vita miatti természetes haragról se {rulkodott se az arca, se a hangja. Hiszen l{ttaa Ruszanov {llkapcsa alatt éktelenkedő ökölnyi daganatot.Kire haragudjék? A daganatra? – Senki se kényszerítette,hogy hozz{nk jöjjön. Ha kív{nja, akkor most, azonnal k i-

írhatjuk. De ne fele jtse el< – Habozott. Majd békítően fi-

gyelmeztette: – Nemcsak a r{kba lehet belehalni.– Mi az, meg akar ijeszteni?! – ki{ltott föl Pavel

Nyikolajevics. – Mit ijesztget? Micsoda módszer ez? ve-

szekedett élénken, de a „ belehalni” szót hallva, az egész belseje megdermedt. Valamivel enyhébben folytatta: Azt

akarja mondani, hogy olyan nagy a veszély? – Ha egyik kórh{zból a m{sikba fog v{ndorolni, ak-

kor igen. Vegye le a s{lat. És keljen föl, legyen szíves.

Levette a s{lj{t és fölkelt. A főorvosnő óvatosan meg-

tapogatta a daganatot, majd összehasonlít{sul a nyakaegészséges felét. Megkérte, hogy amennyire bírja, hajtsa

h{tra a fejét (nem nagyon bírta, azonnal megfeszült a da-

ganata), azut{n előre, balra, jobbra is.



–(56)–

No l{m! Alig tudja m{r mozgatni a fejét. Hol a moz-

g{snak az a csod{latos könnyedsége, amelyet észre se ve-

szünk addig, amíg birtokunkban van?

– Vegye le a kab{tj{t, legyen szíves!

Zöld- barna csíkos pizsam{j{nak kab{tja nagy gom-

bokkal z{ródott, és csöppet sem volt szűk, nem lehetettnehéz levetni , de amikor kinyújtotta a karj{t, a mozdulat-

ba úgy belesa jdult a nyaka, hogy akaratlanul felnyögött.

Tyű, de elfajult az ügy! A méltós{gteljes, ősz hajú nővérsegített neki ki bújni a kab{t ujj{ból.

– A hóna alatt nem érez f{jdalmat? – kérdezteDoncova. – Semmi zavarót?

– Miért, oda is {tterjedhet? – Ruszanov hangja egé-

szen erőtlenné v{lt, s most halkabban csengett, mintLudmila Afanaszjevn{é.

– Emelje oldalt a karj{t! – és erőteljesen nyomkodnikezdte a hóna alatt.

– Mivel fognak kezelni? – kérdezte PavelNyikolajevics.

– M{r megmondtam: injekciókkal.

– Hova? Bele a daganatba?

– Dehogy. Intravén{san.

– Gyakran?

– Hetenként h{romszor. Öltözzék föl. – Nem lehetne< megoper{lni?

(Azt kérdezte, „nem lehetne”, de éppen attól félt a

legjobban, hogy a műtőasztalra fektetik. Mint mind beteg,szívesebben l{tott volna b{rmilyen m{s hosszadalmas ke-

zelést.)

– A műtétnek nincs értelme. – Doncova kezét beletö-rölte az odanyújtott törülközőbe.

Az jó, ha nincs értelme! Pavel Nyikolajevics l{zasan

törte a fejét. Mégis meg kellene tan{cskozni a dolg ot K{-p{val. A kerülő akciók se olyan egyszerűek. Nincs akkora

befoly{sa, mint szeretné, és ahogy itt az imént érzékeltette.Osztapenko elvt{rsnak meg egy{ltal{n ne olyan egyszerűtelefon{lni.



–(57)–

– Jól van, majd meggondolom. Teh{t majd holnap

eldöntjük?

– Nem – mondta könyörtelenül Doncova. – Itt ésmost. Holnap szombat, holnap nem adhatjuk be az injek-

ciót.

M{r megint a szab{lyok! Mintha nem azért voln{nak

hogy {th{gj{k őket.

– Miért ne lehetne szombaton?

– Azért, mert gondosan figyelni kell, hogyan reag{l az injekció napj{n és m{snap. Az pedig vas{rnap lehetet-

len.

– Miért, olyan komoly injekció?

Ludmila Afanaszjevna nem v{laszolt. M{r odébb lé-pe Kosztoglotovhoz.

– És ha hétfőn<?

– Ruszanov elvt{rs! Maga a szemünkre h{nyta, hogy

tizennyolc óra hosszat nem kapott kezelést. Most meg haj-

landó volna v{rni hetvenkettőt? – (M{r győzött, m{r tapos

rajta, és ő nem tehet ellene semmit!) – Vagy elkezdjük agyógyít{s{t, vagy nem. Ha igen, akkor tizenegy órakormegkapja az első injekciót. Ha nem akkor az al{ír{s{valtanúsítja, hogy lemond az itt kezelésről, és még ma kiírom.De hogy h{rom nap tétlenül v{rjunk, ahhoz nincs jogunk.Amíg befejezem kórteremben a vizitet, gondolja {t és ny i-

latkozzék. Ruszanov a tenyere mögé rejtette az arc{t.

Gangart doktornő szó nélkül elment mellette majd-

nem nyak{ig szorosan z{rt köpenyében. S Olimpiada

Vlagyiszlavovna is méltós{gteljesen tov{bbhajózott.

A főorvosnőt kif{rasztotta a vita, és azt remélte, hogymajd a következő {gyn{l fölvidul.

– No, Kosztoglotov, maga mit mond nekünk?Kosztoglotov kicsit lesimította szanaszét meredező fürtje-

it, s az egészséges ember hars{ny, magabiztos hangj{n v{-

laszolt:– Pomp{san érzem magam, Ludmila Afanaszjevna!

Jobban nem is kell!



–(58)–

Az orvosok Összenéztek. Vera Kornyiljevna sz{jaenyhe mosolyra húzódott, de a szeme nevetett örömében.

– Mégis írja le szavakkal – s Doncova leült az {gy{ra – , hogy mit érez! Mi v{ltozott az elmúlt napok alatt?

– Szívesen! – felelte készséggel Kosztoglotov. – A.

f{ jdalmak m{r a m{sodik kezelés ut{n enyhültek, a ne-

gyedik ut{n pedig teljesen megszűntek. Ugyanakkor le-

ment a l{zam. Remekül alszom, napi tíz ór{t, és b{rmilyen

helyzet ben: nem f{j. Azelőtt pedig ak{rmerre fordultam,f{jt. Az ételre r{ se bírtam nézni, most meg mindent fölfa-

lok, sőt repet{t is kérek. És nem f{j semmi.

– És nem f{j? – nevette el mag{t Gangart doktorné.

– Kap is? – mosolygott a főorvosnő.

– Néha. De mit mondjak, az egész vil{gszemléletem megv{ltozott. Amikor bejöttem, majdnem hulla voltam,most pedig élek.

– Nincs h{nyingere?

– Nincs.

Doncova és Gangart ragyogó arccal nézett r{, ahogy a tan{r néz kiv{ló tanítv{ny{ra, nagyobb büszkeségetérezve az ő kitűnő felelete, mint a saj{t tud{sa és tapaszta-

lata miatt. Az ilyen tanítv{nyt musz{j szeretni.

– A daganatot érzi-e?

– M{r egy csöppet se zavar. – De érzi?

– H{t< amikor lefekszem, érzek egy kis fölösleges

súlyt, még mintha ide-oda gurulna is. De nem zavar! –

erősködött.

– L{ssuk, feküdjön le!

Kosztoglotov begyakorlott mozdulatokkal az {gyraemelte két l{b{t, fölhúzta a térdét, félretolta feje alól a p{r-

n{t, hanyatt feküdt és fölfedte a hasat.

Ludmila Afanaszjevna leült mellé, és l{gy, körkörösmozdulatokkal közeledett a daganat felé.

– Ne feszítse meg mag{t – emlékeztette, s b{rKosztoglotov is tudta, hogy nem volna szabad, mégis ön-

kéntelenül megfeszítette a testét védekezésül, és akad{-



–(59)–

lyozta a kitapint{st. A főorvosnő ujjai alatt ellazult a ha s-

fal, és tapintotta a gyomor mögött a daganat szélét, követ-

te a hat{r{t, előbb puh{n, majd erőteljesebben, végül mégerősebben.

Gangart doktornő Doncova v{lla fölött nézte.Kosztoglotov pedig őt figyelte: milyen vonzó teremtés!Szigorú akar lenni, de nem tud: hamar hozz{szokik a be-

tegekhez. Felnőtt akar lenni, de ez se sikerül neki: van

benne valami kipusztíthatatlan kisl{nyos. – V{ltozatlanul vil{gosan tapintható – {llapította

meg Ludmila Afanaszjevna. – Laposa bb lett, ez kétségte-

len Bel jebb húzódott, nem nyomja a gyomrot, ezért nemokoz f{ jdalmat! Sokkal puh{bb. De a körvonala majdnem

azonos. Megnézi?

– Minek, hisz mindennap megteszem, szüneteketkell tartani. A Westergreen huszonöt, a leukocit{k sz{m öt-

nyolcsz{z, a szegment{lis< Nézze meg maga is.

Ruszanov fölnézett a tenyeréből, és súgva kérdezte

nővértől:

– Az injekció< nagyon f{jdalmas?

Kosztoglotov is megszólalt:

– Ludmila Afanaszjevna! Még h{ny besug{rz{st ka-

pok?

– Azt most még nem lehet kisz{mítani.

– De mégis. Körülbelül mikor engednek el?

– Tessék? – Doncova fejét fölkapta a kórlapról. – Mit

kérdezett tőlem?!

– Hogy mikor enged el – ismételte meg ugyanolyahat{rozottan Kosztoglotov. Kezét a térde köré kulcsolt és

nagyon elsz{ntnak l{tszott. Doncova arc{n nyoma sem maradt az eminens tanu-

lóhun való gyönyörködésnek. Egy meg{talkodottan ma-

kacs arckifejezésű, nehéz beteggel van dolga.

– De hiszen csak most kezdem el a kezelést! – hűtötte

le. – A holnapi nappal kezdem. Ez eddig csak könnyű tü-zérségi előkészítés volt.

De Kosztoglotov nem hagyta mag{t:



–(60)–

– Ludmila Afanaszjevna, hadd magyar{zzam meg!Azt értem, hogy még nem gyógyultam meg, de nem is tar-

tok igényt a teljes gyógyul{sra.

Hogy micsoda betegek jöttek itt össze! Az egyik t i-

zenkilenc, a m{sik egy híj{n húsz. Ludmila Afanasz jevna

összevonta a szemöldökét: most csakugyan haragudott.

– Miket beszél? Egy{ltal{n norm{lis maga?

– Ludmila Afanaszjevna< – Kosztoglotov nyugod-

tan föltartotta széles tenyerét. – Ha most vit{t kezdenénk amai ember norm{lis vagy abnorm{lis volt{ról, az nagyonmesszire vezetne< Tiszta szívből h{l{s vagyok mag{nak,amiért ilyen kellemes {llapotba hozott. Most szeretnék egy

kicsit élni is benne. De nem tudom, milyen következmé-

nyei lesznek a tov{bbi kezelésnek. – Miközben beszélt,Ludmila Afanasz jevna alsó ajka egyre jobban lebiggyedt a

türelmetlenség és fölh{borod{s jeléül. Gangart doktornő-nek le-föl cik{zott a szemöldöke, pillant{sa egyikükről a

m{sikukra villant, szeretett volna beavatkozni és enyhíteni

a helyzeten. Olimpiada Vlagyiszlavovna dölyfösen nézett

le a l{zadóra. – Egyszóval nem szeretnék most túl nagy{rat fizetni azért a reményért, hogy majd valamikor élhe-

tek. Szeretnék a szervezet védekező erejére hagyatkozni.

Maga a szervezete védekező erejére hagyatkozvanégykézl{b m{szott ide, a kórh{zba! – mondta élesenDoncova, és fölkelt az {gy{ról. – Fogalma sincs, mivel j{t-

szik! Egy szót se szólok többet mag{hoz.

Férfiasan legyintett, és Azovkin felé fordult, deKosztoglotov egy buldog meg{talkodott makacss{g{valfolytatta:

– Én pedig éppen arra kérem, hogy szóljon. Lehet, hogy mag{t a kísérlet végeredménye érdekli, de én nyu-godtan akarok élni. Ha csak egy évig, is. Ennyi az egész.

– Jól van – szólt vissza Doncova a v{lla fölött. – Majd

hívatni fogom.

Lehangoltan nézett Azovkinra; még nem sikerült {t-

kapcsolnia az új arcra és ú j hangra.Azovkin nem kelt föl. Ült és fogta a has{t. Csak a fe-

jét fordította az orvosok felé. Alsó és felső ajka mintha



–(61)–

nem is alkotott volna egy sz{jat: külön-külön fejezte ki amaga szenvedését. Szemében nem l{tszott semmilyen ér-

zés, csak könyörgés – mint aki süketeknek könyörög segít-ségért.

– Hogy vagyunk, Kolja? – Ludmila Afanaszjevna

gyöngéden {tfogta a v{ll{t.

– Cefetül< – rebegte majdnem hangtalanul, csak a

sz{j{val, hogy ne fújja ki a levegőt, mert tüdejének minden

rezdülése f{jdalmat sug{rzott szét a has{ba. Fél évvel ezelőtt {sóval a v{ll{n masírozott a kom-

munista vas{rnapra igyekvő komszomolist{k élén, és telitorok ból énekelt, most pedig még a f{jdalmairól se tudotta suttog{sn{l erősebb hangon szólni.

– Akkor gondolkodjunk együtt, Kolja – szólt ugyan-olyan halkan Doncova. – Lehet, hogy belef{radt{l a keze-

lésbe. Lehet, hogy eleged van a kórh{zi levegőből. Ígyvan?

– Í gy<

– Hiszen idevalósi vagy. Pihenhetnél otthon egy ki-

csit. Akarod? Kiírunk, mondjuk, egy, m{sfél hónapra.

– Azt{n< visszavesznek?

– Persze hogy visszaveszünk. Hiszen te m{r a miemberünk vagy. Kipihened a sok injekciót. Helyette tablet-

t{kat v{s{rolsz a gyógyszert{rban, és naponta h{romszorelszopogatsz belőlük egyet.

– Szinesztrolt?

– Azt.

Se Doncova, se Gangart nem tudta, hogy Azovkin a

eltelt hónapok alatt minden nővértől, minden éjszaka i

ügyeletes orvostól még egy f{jdalomcsillapítót és még egyaltatót könyörgött ki. Mindenből még egyet azon felül,amennyit rendeltek. Ezzel a v{szonzacskóban őrzöttgyógyszertartalékkal készült föl pontosan erre a napra,

amikor majd az orvosok lemondanak róla.

– Pihenned kell, Kolenyka< Pihenni<





–(63)–

zett kiragadni a könyörgőket a hal{l karmai közül,Ludmila Afanaszjevn{nak köszönhette.

Ez a Ruszanov kínos-kellemetlenségeket okozhatmég a mam{nak. Egy fejet a helyére illeszteni művészet, le-

v{gni ann{l könnyebb.

És ha csak az egy Ruszanov voln{! De b{rmelyik ne-

kikeseredett szívű beteg megteheti. Ha egyszer elindul a

hajsza, többé nem {ll meg. A harag nem gereblyenyom ,

hanem mély bar{zda az emlékezetben. El lehet simítani , be lehet szórni homokkal, de elég megint ak{r egy részeg

ki{lt{s, hogy „üsd a doktorokat!” vagy „üsd a mérnökö-ket!” – és m{r a kezekben a bot.

A gyanakv{s foszl{nyai itt is, ott is megmaradtak ,

fel-felröppennek. A közelmúltban feküdt a kórh{zbangyomordaganattal a helyi MGB sofőrje. Oper{lni kellett

volna. Vera Kornyiljevn{nak semmi köze nem volt hozz{de egyszer éjszakai ügyeletes lévén, este a sebészeten is

vizitelt. A beteg panaszkodott, hogy rosszul alszik.

Bromuralt rendelt neki, de amikor megtudta a nővértől,

hogy kisebb kiszerelésben küldtek, azt mondta: „Adjonneki egyszerre kettőt.” A beteg elvette. Vera Kornyiljevna

föl se figyelt furcsa pillant{s{ra. Soha ki se tudódott volna,történt, ha az egyik labor{nsnő történetesen nem a lak{ s-

szomszéd ja ennek a sofőrnek. Megl{togatta őt a kórterem-

ben, és izgatottan szaladt föl Vera Kornyiljevn{hoz: sofőrnem vette be a porokat (miért kell egyszer kettőt?), nemaludt az éjszaka, és most őt faggatja: „Miért hívj{k a dok-

tornőt Gangartnak? Mit tudsz róla? Meg akart mérgezni.Foglalkozni kellene vele.”

És Vera Kornyil jevna hetekig v{rta, hogy foglalkozza-

nak vele. De ezekben a hetekben is kitartóan, tévedhetetle-nül, sőt lelkesen kellett diagnosztiz{lnia, meg{llapítaniaminden kezeléshez a szükséges sug{rdózisokat, és pillan-

t{s{val, mosoly{val b{torítania a betegeket, akik e bbe a

hírhedt r{kos körbe kerültek, miközben mindenkitől v{rtaa gyanakvó pillant{st: „Nem akarsz-e megmérgezni?”

S ami még különösen nyomasztó volt a vizit közben: Kosztoglotov, az egyik legsikeresebben gyógyuló betege,

akihez Vera Kornyiljevna valami okból különös vonzalmat



–(64)–

érzett – éppen ez a Kosztoglotov akadékoskodott, hogynem folytatnak-e vele veszedelmes kísérletet.

Ludmila Afanaszjevna is levertnek l{tszott a vizitóta, és neki is eszébe jutott egy kellemetlen eset egy Po lina

Zavodcsikova nevű rosszindulatú teremtéssel, akinek a

kisfi{t kellett megoper{lni, és ő is bent volt vele a korh{z-

ban. A műtét ut{n r{t{madt a folyosón a sebészre, és köve-

telte, hogy adjanak neki egy darabk{t a fi{ból kimetszett

daganatból. És ha nem éppen Lev Leonyidovics a sebész,meg is kapja. A nő terve az volt, hogy ezt a szövetdarabk{telviszi egy m{sik kórh{zba, hogy ellenőrizzék a diagnó-zist, és ha az nem egyezik Doncova diagnózis{val, meg-

zsarolja vagy följelenti.

Nem egy ilyen esetet őriztek valamennyien az emlé-kezetükben.

Most, a vizit ut{n meg akart{k beszélni egym{s köztazt , amit a betegek előtt nem lehetett, hogy azut{n dönt-

senek.

A tizenh{rmas épület csehül {llt helyiségek dolg{-

ban; a röntgenter{pi{nak nem is volt külön orvosi szob{ja.Nem fértek el se a „kobalt{gyú”, se a sz{zhúsz-, illetve

kétsz{zezer voltos mély ter{pi{s röntgenkészülékek keze-

lőhelyiségeiben sem. A röntgendiagnosztikai szob{ ban lett

volna hely, de ott mindig sötét van. Ezért az asztalukat,amelyiknél a folyó ügyeket intézték, a kórlapokat és m{spapírokat töltögették, a felületi ter{pi{s röntgenkészülé-kek kezelőhelyiségében tartott{k – mintha nem épp elég

émelyítő szagú, langyos röntgenlevegőt lélegeztek volna

be a munk{juk hosszú évei alatt.

Bementek és leültek egym{s mellé a durv{n gyalult ,

nagy, fiókok nélküli asztaln{l. Vera Kornyiljevna szétv{lo-gatta a fekvő betegek – a nők és a férfiak – kartonjait, az-

t{n aszerint csoportosította őket, melyiket fogja egyedül

földolgozni, és melyik felől kell közösen dönteni. LudmilaAfanaszjevna komoran meredt maga elé az asztalra, alsó

ajk{t enyhén lebiggyesztette, s halkan kopogott ceruz{j{-val.

Vera Kornyiljevna részvéttel pillantgatott felé, denem merte szóba hozni se Ruszanovot, se Kosztoglotovot,







–(67)–

ténél, és fellebbezésnek nem lehet helye Huszonhatezer R-

nyi besug{rz{s, közülük tizenkétezer egyvégtében az utol-

só menetben, ötven szinesztrolinjekció, hét vértranszfúzió,a leukocit{k sz{ma mégis csak h{romezer-négysz{z, azeritrocit{ké< Az {ttételek, ak{r a tankok, minduntalan {t-

törték a védelmet, m{r keményedtek a mediastinumban ,

megjelentek a tüdőben, gyullad{sba hozt{k a kulcscsontfölötti csomókat, és a szervezet nem segített meg{llítani

őket. A doktornők {tnézték, majd tov{bb töltögették a fél-

retett kartonokat, miközben a röntgenasszisztensnő kezel-

te a be j{ró betegeket. Most éppen egy négyéves, kék ruh{s

kisl{nyt vezetett be az anyuk{j{val együtt. A kisl{ny pofi-

j{n {tütöttek a piros érfaldaganatok: még par{nyiak még

nem rosszindulatúak, azért kell besug{rozni őket hogy nenőjenek tov{bb és ne v{ljanak azz{. Maga kisl{ny nem-

igen törődött az egésszel, nem tudta, hogy pici ajk{n tal{nm{r a hal{l embertelen súly{t hordja. Nem először j{rt itt,m{r nem félt, csivitelt, megfogdosta a nikkelalkatrészeket,

és örült ennek a csillogó vil{gnak Az egész kezelés h{rompercig tartott, de ez alatt a h{rom perc alatt sem bírt moz-

dulatlanul megülni a beteg helyre ir{nyított keskeny csőelőtt. Izgett-mozgott, jobbra-balra hajolt, az asszisztensnőidegeskedett, kikapcsolta a készüléket, majd újra meg újra

be{llította a csövet. Az anya kezében egy bab{t tartva pró-

b{lta lekötni a kicsi figyelmét, és még m{s aj{ndékokkalkecsegtette, ha nyugton marad. Azut{n egy komor képűöregasszony következett, aki sok{ig bontogatta a kendőjéts vetette le a blúz{t. Azut{n egy m{sik oszt{lyról jött {tegy szürke pongyol{s nő, sark{n elszíneződött dudorral –

a cipőjében lévő szög sebezte föl –, és vid{man beszélge-

tett a nővérrel, fogalma sem lévén arról, hogy ez a vacak,centiméteres dudor, amelyet valami okból nem akarnakelt{volítani, a rosszindulatú daganatok kir{lya: melano-

blasztóma.

A két doktornő önkéntelenül odafigyelt ezekre a be-

tegekre is, némelyiket megnézték, és tan{csokat adtak azasszisztensnőnek, s közben annyira eltelt az idő, hogy Ve-

ra Kornyiljevn{nak be kellett volna adnia az elsőembihininjekciót Ruszanovnak, előbb azonban Ludmila



–(68)–

Afanaszjevna elé tette a sz{ndékosan utolsónak tartogatottkartont: Kosztoglotovét.

– Ennyire elhanyagolt {llapot ut{n ilyen ígéreteskezdet! – mondta. – Csak nagyon csökönyös egy ember.Még képes és csakugyan nem hagyja mag{t kezelni.

– Azt prób{lja meg! – koppintott Ludmila Afanasz-

jevna. Kosztoglotovnak ugyanaz volt a baja, mint Azov-

kinnak, de olyan reményteljesen alakul a gyógyul{s fo-

lyamata! – Csak merje ne hagyni!

– Mag{nak biztos nem meri – bólintott azonnalGangart doktornő – , de én nem vagyok biztos benne, hogymeg tudom győzni. Küldjem be mag{hoz? – Egy odata-

padt porszemecskét igyekezett lepiszk{lni a körméről.

Elég bonyolult viszony alakult ki köztünk< Képtelen va-gyok kategorikusan beszélni vele. Nem tudom, miért.

*

Ez a bonyolult viszony mindj{rt a megismerkedé-sükkor kezdődött.

Borús janu{ri nap volt, zuhogott az eső. Gangartdoktornő volt az éjszakai ügyeletes. Úgy este kilenc feléfeljött hozz{ a földszinti termetes takarítónő és elpanaszol-

ta:

– Doktornő, odalent okvetetlenkedik egy beteg. Én

nem bírok vele. Micsoda dolog ez? Ha nem csin{lnak va-

lamit, még a fejünkre ülnek. Vera Kornyiljevna lement, és azt l{tta, hogy a főnő-

vér z{rt fülkéje előtt, a főlépcső mellett egy langaléta férfi

fekszik a csupasz padlón, csizm{ban, kifakult katonakö-penyben, de civil füles kucsm{ban, amely kisebb a kelle-

ténél, de azért a fejére erőltette. Feje alatt az olda lzs{kja, ésminden jel szerint aludni készül. Gangart doktornő egé-szen odament hozz{ magas sarkú cipő bújtatott karcsú l{-

b{n (mindig nagyon gondosan öltözködött), szigorúan r{-nézett, hogy m{r a pillant{s{val is megszégyenítse s kény-

szerítse, hogy keljen föl, {m az, jóllehet l{tta őt, közönyö-

sen nézett vissza r{, meg s moccant, sőt úgy rémlett, b e-hunyta a szemét.

– Kicsoda maga? – kérdezte erre.



–(69)–

– Egy ember – felelte a férfi halkan, egykedvűen.

– Van beutalója?

– Van.– Mikor kapta?

– Ma.

A padlón észrevehető nyomokból l{tni lehetett, hogyköpenye csuromvíz, ugyanígy a csizm{ja és a zs{kja is.

– Itt nem maradhat. Ezt< nem engedhetjük meg Ké-nyelmetlen is<

– Kényelmes – mondta b{gyadtan a férfi. – A szülő-haz{mban vagyok, miért szégyelljem magam?

Vera Kornyiljevna zavarba jött. Érezte, hogy képtelen

volna r{ki{ltani, föl{llítani. Meg nem is engedelmesked-nék.

Az előcsarnok felé pillantott, amely nappal mindig

tel volt l{togatókkal és v{rakozókkal, s amelynek h{rom

kerti padj{n beszélgettek a rokonok a betegekkel, kapuz{-r{s ut{n, éjszak{ra pedig ott maradhattak a vidékről jött

súlyos betegek, akiknek nem volt hova menniük. Mos csakkét pad volt az előcsarnokban, az egyiken m{r egy öreg-

asszony feküdt, a m{sikra egy tarka kendő s üzbég fiatal-

asszony fektette le bebugyol{lt kisbab{j{t, s mellé ült.

Megengedhetné, hogy az, előcsarnokban lefeküdjön

a padlóra, de azt összevissza j{rt{k, csupa piszok.Ide viszont csak kórh{zi öltözékben vagy fehér kö-

penyben szabad bejönni.

Vera Kornyiljevna megint az elsz{nt betegre pillan-

tott, akinek ijesztően lesov{nyodott arc{ról közben elsz{llta közöny.

– Nincs senkije a v{rosban?

– Nincs.

– Nem prób{lkozott a sz{llod{ban?

– Prób{lkoztam – felelte a férfi m{r f{radtan. – Ötsz{lloda van<

– Szóba se akartak {llni velem. – Behunyta a szemét, mint aki befejezte az audienci{t.



–(70)–

– Ha kicsit előbb jött volna! – fontolgatta Gangart

doktornő. – Némelyik {polónőnk befogad egy-egy beteget

éjszak{ra. Nem kérnek sokat.

A férfi behunyt szemmel feküdt.

– Azt mondja: ha kell, egy hétig fogok itt feküdni!lendült t{mad{sba a takarítónő. – A l{buk alatt! Amíg nemadnak egy {gyat!< No nézd csak! Kelj föl, ne bolondozz!

Ez itt steril hely! – prób{lt a lelkére beszélni.

– Miért van csak két pad? – csod{lkozott a doktornő. – Mintha h{rom tett volna.

– A harmadikat {tvitték oda – mutatott az asszony az

üvegajtóra.

Igaz, igaz, egy padot {ttettek oda, a kezelőhelyiségek

folyosój{ra, azoknak a betegeknek, akik ambul{ns kezeléstkapnak.

Vera Kornyiljevna kinyittatta azt a folyosót, és r{szólta betegre:

– [lljon föl, kényelmesebb helyre fektetem.

A férfi fölnézett r{, még mindig bizalmatlanul. Azt{na f{jdalomtól meg-megr{ndulva, nagy keservesen fölt{-p{szkodott. L{tszott, hogy minden mozdulat, törzséneklegkisebb fordulata is kínokat okoz neki. Amikor fölkelt,nem vette föl a zs{kj{t, most pedig újabb f{jdalmat oko-

zott volna a lehajl{s.

Vera Kornyiljevna könnyedén lehajolt, fehér kezével

megfogta az {t{zott, mocskos zs{kot, és odaadta neki.

– Köszönöm – mosolygott r{ kínkeservesen a férfi. –

Mit kellett megérnem<

Hosszúk{s, vizes folt maradt a padlón ott, ahol fe-

küdt. – Meg{zott? – fürkészte a doktornő egyre nagyobb

részvéttel. – Ott bent, a folyosón meleg van, vegye le kö-penyét. Nem r{zza a hideg? Nincs l{za?

Homlok{t teljesen eltakarta a lelógó fülű, szakadt fe-

kete kucsma, ezért a doktornő nem a homlok{hoz érintetteaz ujjait, hanem az arc{hoz.



–(71)–

Az érintés nyom{n azonnal meg{llapította , hogy l{-zas.

– Szed valamit?Most valahogy m{sképp nézett r{ a férfi: a nélkül

végtelen elidegenedettség nélkül.

– Analgint.

– Van mag{n{l?

– Ühüm. – Hozzak altatót?

– Ha lehet.

– Igaz is! – jutott eszébe. – Mutassa a beutalój{t!

Elmosolyodott-e vagy a f{jdalom parancs{ra húzó-

dott szét az ajka? – Papír nélkül visszaküld az esőbe?

Kinyitotta a köpenye felső kapcs{t, és a zubbonyazsebéből előhúzta a beutalót, amelyet csakugyan aznap { l-

lítottak ki a szakrendelőben. Vera Kornyiljevna elolvastaés l{tta, hogy az ő betege: sug{rkezelést kell kapnia. A be-

utalóval a kezében indult el az altatóért.

– Mindj{rt hozom. Menjen, feküdjön le.

– V{rjon! – élénkült föl a beteg. – Adja vissza a pa-

pírt! Ismerjük az ilyen csalafintas{gokat!

– Mitől fél? – fordult vissza feléje sértődötten a dok-

tornő. – Nem hisz nekem?

A férfi habozni l{tszott.

– Miért kell, hogy higgyek mag{nak? – morogta. –

Nem ettünk egy t{lból cseresznyét. – És elment, hogy lefe-

küdjék.

Vera Kornyiljevna megharagudott, és ő maga m{rnem ment vissza hozz{, hanem a takarítónővel küldött a l-

tatót, aki visszaadta a betegnek a beutalót is; a tetejére adoktornő ezt írta: „cito”, al{húzta és felki{ltójelet tett mel-

lé.

Csak éjszaka ment el a férfi mellett. Aludt. A pad eh-hez elég kényelmes volt, nem lehetett leesni róla: hajlítotth{ta ugyancsak meghajlított ülésben folytatódott. Vizesköpenyét levetette, de vele takarózott be: az egyik sz{ r-



–(72)–

ny{t a l{b{ra húzta, a m{sikat a v{ll{ra. Csizm{ja lelógotta pad végén. Talp{n folt h{t{n folt, fekete és vörös bőrda-

rabk{kból, orr{n, sark{n vasak.

Reggel Vera Kornyiljevna szólt a főnővérnek, hogyhelyezze el a felső előtérben.

Igaz, az óta az első nap óta Kosztoglotov sohasem

szemtelenkedett. A szok{sos v{rosi szóhaszn{lattal, udva-

riasan beszélt vele, előre köszönt, sőt jóindulatúan r{ is

mosolygott. Mégis mindig az volt az érzése, hogy egyszer csak valami furcs{t művel.

S csakugyan, tegnapelőtt, amikor vércsoportvizsg{-latra hívta, és előkészítette az üres fecskendőt,Kosztoglotov leengedte a m{r feltűrt ruha ujj{t, és kereken

kijelentette:– Vera Kornyiljevna, nagyon sajn{lom, de boldogul-

jon valahogy e nélkül a próba nélkül.

– Hogyhogy? És miért?

– M{r épp elég vért csapoltak le belőlem. Adjon az,

akinek sok van. Nekem semmi kedvem hozz{.

– Nem szégyelli mag{t? Férfi létére! – pillantott r{azzal az ősi csúfond{ros női mosollyal, amelyet ki nem

{llhatnak a férfiak.

– És azut{n?

– Ha majd kell, vér{tömlesztést kap.

– Én? M{r megbocs{sson! Miért kellene nekem a m{s

vére? A m{sét nem akarom, a, magaméból pedig egycsöppet se adok. A vércsoportomat írja föl, még a frontróltudom.

És b{rhogy győzködte, nem engedett, egyre újabb

v{ratlan érveket hozott föl. Meg volt róla győződve, hogyfölösleges az egész.

Vera Kornyiljevna végül komolyan megsértődött.

– Micsoda ostoba, nevetséges helyzetbe hoz engem?

Utolj{ra kérem<

Ez persze hiba volt: megal{zkodott előtte, hiszen mi-ért kellene kérnie?



–(73)–

A férfi azonban szó nélkül föltűrte az ujj{t, és oda-

nyújtotta a karj{t:

– Csakis mag{nak, nem b{nom, vegyen le ak{r h{-rom köbcentit, amennyit akar.

Egyszer furcsa közj{tékra került sor, megint az ő za-

vara miatt.

– Maga nem néz ki németnek – mondta Kosztoglo-

tov.

– A férje nevét viseli?

– Igen – v{gta r{ önkéntelenül.

Miért v{laszolt így? Mert abban a pillanatban b{ntó-nak érzett minden m{s v{laszt.

A férfi nem kérdezett többet.

Pedig az, apj{t” és a nagyapj{t hívt{k Gangartnak. Eloroszosodott németek voltak. Mit kellett volna monda-

nia? Azt, hogy „nem vagyok férjnél”? Hogy „sohasem vol-

tam férjnél”?

Lehetetlen lett volna.

6. A leletek története

Ludmila Afanaszjevna mindenekelőtt a kezelőhely i-

ségbe vitte be Kosztoglotovot, ahonnan csak az imént jött

ki egy beteg a kezelés ut{n. Reggel nyolc óta majdnemmeg{ll{s nélkül működött az {llv{nyra függesztett sz{z-

nyolcvanezer voltos röntgencső, és mert a szellőzőablak bevolt csukva, az egész helyiséget betöltötte a röntgen eny-

hén édeskés szagú, ut{latos melege.

Ettől a melegtől – mert annak érzékelte a tüdő (való- j{ban nem egyszerűen hő volt) – az első tíz besug{rz{sut{n undorodni kezdtek a betegek. De Ludmila

Afanaszjevna m{r hozz{szokott. Húsz év itteni munkaalatt, amikor a csövek még semmilyen védelemmel nemvoltak ell{tva (egyszer kis híj{n agyonütötte a nagyfe-

szültségű vezeték), mindennap belélegezte a röntgenhe-lyiségek levegőjét, és a megengedettnél jóval több ór{t töl-

tött a diagnosztiz{ló helyiségben. S az összes védőernyőés kesztyű ellenére valószínűleg több R-nyi sug{rz{s érte,



–(74)–

mint a legtürelmesebb és legsúlyosabb betegeket, csakezeket az R-eket senki se sz{molta és senki se adta össze.

Sietett , nemcsak azért, hogy mielőbb kijöhessen, ha-nem mert egy percig se volt szabad fölöslegesen h{tr{lta t-

ni a készülék munk{j{t. Kézmozdulattal utasította Koszto-

glotovot, hogy feküdjön föl a cső alatti kemény asztalra, éstegye szabadd{ a has{t. Valamilyen hűvös, csiklandozóecsettel végighúzott a bőrén, mintha körülrajzolna vala-

mit, és sz{mokat írna r{. Közben a röntgenasszisztensnőnek elmagyar{zta a

kvadr{nsokból {lló {br{t és hogy milyen szögben {llítsa beminden egyes negyed fölé a csövet. Majd hasra fektette

Kosztoglotovot és a h{t{n húzogatta az ecsetet.

– A kezelés ut{n jöjjön be hozz{m – mondta neki. Éskiment.

A nővér megint hanyatt fektette, a férfit, kendőketrakott a megjelölt négyzet köré, majd súlyos ólombetétesgumiból való lapokat hozott és letakarta velük mindazonszomszédos helyeket, amelyeket nem szabad hogy érjen a

közvetlen besug{rz{s. A hajlékony lapok jólesőn-súlyosansimultak a testére.

A nővér is kiment, becsukta az ajtót, és most csak avastag falba v{gott kis ablakon {t l{tta őt. Halk percegéshangzott föl, kigyúltak a figyelmeztető l{mp{k, fölizzott a

cső. S a has bőrének szabadon hagyott négyzetén, majd ahasfal rétegein és azokon a szerveken {t, melyeknek a ne-

vét tulajdonosuk se tudta, azut{n a daganatvarangy tes-

tén, a gyomron vagy a beleken {t, az artéri{kban és a vé-n{kban keringő véren, a nyiroksejteken, a gerincoszlopon

és a kisebb csontokon, újabb rétegeken, véredényeken és ah{t bőrén, majd az asztal lapj{n, azt{n a négy centi vastagpadlódeszk{n, a vakpadlón, a salak{gyon {t még lejjebb,

bele a beton-kő fundamentumba vagy mag{ba a földbezuhogni kezdtek a könyörtelen röntgensugarak, az emberiagy sz{m{ra elképzelhetetlen elektromos és m{gnesesmezők remegő vektorai, vagy a valamivel érthetőbb kva n-

tumlövedékek, amelyek mindent {tszakítanak és sz it{v{lyuggatnak, ami az útjukba kerül.



–(75)–

S ez, a roncsolandó szövetek sz{m{ra ném{n és érzé-kelhetetlenül zajló, barb{r össztűz tizenkét kezelés ut{nvisszaadta Kosztoglotov élni akar{s{t, életkedvét, étv{-gy{t, sőt még a derűjét is. A m{sodik és a harmadik besu-

g{rz{s ut{n, megszabadulva a f{jdalomtól, amely kibírha-

tatlann{ tette a létezését, megtudni és megérteni v{gyott,hogyan bomb{zhatj{k ezek a mindenen {thatoló par{nyilövedékek a daganatot anélkül, hogy érintenék a test többi

részét. Addig nem volt képes teljesen al{vetni mag{t a ke-zelésnek, amíg meg nem érti és nem bízik benne.

Ezért, igyekezett kiszedni a röntgenter{pia lényegétVera Kornyiljevn{ból, ebből a kedves asszonyból , aki m{relső tal{lkoz{sukkor , ott a lépcső alatt le tudta győzni a bi-

zalmatlans{g{t és riadt gyanakv{s{t, amikor Kosztoglotov

föltette mag{ban, hogy prób{lj{k b{r rendőrökkel, tűzol-

tókkal kir{ncig{ltatni, jósz{nt{ból el nem megy innen.

– Ne féljen, magyar{zza el – nyugtatta meg. – Én az afajta öntudatos katona vagyok, akinek érteni kell a harcifeladatot, különben nem fog harcolni. Hogy lehet az, hogy

a röntgen szétroncsolja a daganatot, de a többi szövetetnem b{ntja?

Vera Kornyiljevna érzelmeit jóval a szeme előtt el-

{rulta az ajka. Olyan érzékeny, mozgékony ajka volt, mintegy, kis sz{rnyacska. A haboz{s{t is azonnal jelezte: kétel-

kedést lehelt.

(Mit mondhatott volna neki erről a vak tüzérségről,amely ugyanolyan szorgalommal p{szt{zza a saj{t katon{-it, mint az ellenséget?)

– Ajjaj, ez nincs megengedve< No, jól van. A röntgen

természetesen mindent roncsol. Csak a norm{lis szövetek

gyorsan regener{lódnak, a daganatszövetek nem. Ak{r igazat mondott, ak{r nem, Kosztoglotovnak

tetszett.

– Hohó! Ilyen feltételek mellett hajlandó vagyok j{t-

szani. Köszönöm! Meg fogok gyógyulni!

És csakugyan szépen gyógyult. Készséggel feküdt aröntgen al{, és a kezelés alatt valós{ggal beleszugger{lta adaganat sejtjeibe, hogy végük van, „kaput”.





–(77)–

Egyébként az elmúlt tizenkét nap alatt Kosztoglotov

nemcsak az életbe – az evéshez, a mozg{shoz, a jókedvhez

– tért vissza. Ez a tizenkét nap visszaadta neki a legsze b-

bet, ami az életben létezik, és amit az elmúlt hónapok f{ j-dalmai közepette teljesen elveszített. Teh{t az ólomlap szi-

l{rdan tartja a frontot!

Mégis jó lenne addig kijutni a kórh{zból, amíg ép-

ségben van.

Észre sem vette, hogy a percegés abbamaradt, és arózsaszínűen izzó fűtősz{lak fokozatosan kihűltek. Bejötta nővér, leszedegette róla a takarólapokat és -kendőket.Kosztoglotov letette a l{b{t, és ekkor észrevette a has{n alila {br{kat és sz{mokat.

– Hogy moshatom le? – kérdezte a nővértől. – Csakaz orvos engedélyével.

– Jó kis módszer! Szóval engem egy egész hónapraelőkészítettek?

Bement Doncov{hoz. A főorvosnő a felületi ter{pi{skészülékek helyiségében tartózkodott, s orr{n a lekerekí-tett, szögletes szemüveggel nagyméretű röntgenfelvétele-

ket vizsg{lgatott a vil{gítóasztalon. Mind a két készülék kivolt kapcsolva, mind a két szellőzőablak kinyitva, és senkim{s nem volt a szo b{ ban.

– Foglaljon helyet – mondta Doncova sz{razon.

Leült. A főorvosnő még folytatta a két felvétel összehasonlí-

t{s{t.

Kosztoglotov olykor vit{ba sz{llt ugyan vele, de ez-

zel csak a kezelés utasít{sokban kidolgozott túlkap{sai el-

len védekezett. Maga Ludmila Afanaszjevna bizalmat kel-tett benne, nemcsak férfias hat{rozotts{g{val, szabatos pa-

rancsaival a röntgenhelyiség sötétjében, a kor{val és amunka ir{nti kétségtelen és osztatlan odaad{s{val, hanemlegfőképpen azzal, hogy m{r az első napon teljes bizton-

s{ggal kitapintotta a daganata körvonalait. A tapint{s pon-

toss{g{ról maga a daganat {rulkodott, amely szinténmegérzett valamit. Csak a beteg tudja fölmérni, helyesenérzékeli-e az orvos ujjaival a daganatot. Doncova úgy kö-



–(78)–

rültapogatta az övét, hogy röntgenfelvételre se volt szük-

sége.

A főorvosnő félretette a filmeket, levette a szemüveg-ét, és így szólt:

– Kosztoglotov! A maga kórtörténetében van egyigen lényeges hi{ny. Egészen pontosan kellene ismernünkaz elsődleges daganat kiindul{si helyét. – Amikor {ttért azorvosi kifejezésmódra, a beszéde mindig nagyon fölgyor-

sult: a hosszú, szakkifejezések és mondatok egy lélegzetre buggyantak ki a sz{j{ból. – Amit a tavalyelőtti műtétrőlmondott és a mostani metaszt{zis elhelyezkedése is meg-

erősíti a diagnózisunkat. Mégsem z{rhatunk ki egyéb le-

hetőséget sem. Ez pedig megnehezíti a kezelést. Azt nyil-v{n tudja, hogy most lehetetlen szövetprób{t venni ametaszt{zisból.

– H{laistennek. Nem is hagyn{m.

– Mégsem értem, miért nem kaphatjuk meg az elsőd-

leges prepar{tum szövettani leletét. Biztos benne, hogy el-

végezték a hisztológiai vizsg{latot?

– Igen.

– Akkor miért nem közölték mag{val az eredményt?– kérdezte gyorsan, pattogóan, ahogy a dolguk ut{n sietőemberek szoktak. Némelyik szav{t csak sejteni lehetett.

Kosztoglotov azonban elszokott a sietségtől.

– Az eredményt? Hogy miért nem? Tudja, olyan vi-haros események zajlottak le n{lunk, olyan cifra volt ahelyzet, hogy becsületszavamra< Egyszerűen szégyelltema biopszia felől kérdezősködni. Hiszen fejek hullottak.Meg nem is értettem , minek kellett a biopszia. – Ha

Kosztoglotov orvosokkal beszélgetett, szívesen haszn{lta aszakkifejezéseket.

– Maga persze hogy nem értette. – De az orvosoknak

tudniuk kellett, hogy ezzel nem szabad j{tszani.

– Az or-vo-sok-nak?<

Arra, az ősz csíkra nézett, amelyet a főorvosnő nemrejtett el, nem festetett be, és kissé csontos arc{nak szigorú,t{rgyilagos kifejezését fürkészte.





–(80)–

portot {llítottak össze, körülbelül hétsz{z emberből, azügynevezett renitensekből, és az én j{mbor Karl Fjodo-

rovicsom is belekerült a szór{sba. A h{lóbarakkból vittékel, még azt se hagyt{k, hogy utolj{ra megnézze a betegeit.

– Micsoda barb{rs{g!

– Ez még semmi. – Kosztoglotov a szokottn{l élén-

kebb volt. – [trohan a haverom, és megsúgja, hogy én israjta vagyok a list{n, mad{m Dubinszkaja, az egészség-

ügyi főnök beleegyezett. Beleegyezett az a dög< elnézést,holott tudta, hogy nem tudok j{rni, hogy még nem szed-

ték ki a varratokat sem. De én is tudtam, hogy ha így tesz-

nek föl a marhavagonba, a seb elgennyed, és akkor kam-

pec. Megkötöttem magam; ha jönnek értem, azt mondom:lőjenek agyon itt, az {gyban, én nem megyek sehova. Denem jöttek. Nem azért, mert mad{m Dubinszkaj{nakmegesett a szíve rajtam; ő még csod{lkozott is, hogy nemvittek el. Hanem mert a nyilv{ntartóban észrevették, hogym{r kevesebb mint egy évem van h{tra. De elkalandoz-

tam< Szóval odakecmergek az ablakhoz és kinézek. A so-

rakozóhely ott van a kórh{zbarakk mögött, úgy húsz mé-terre tőlem, s m{r hajtj{k oda a holmijukkal készenlétben{lló foglyokat, hogy a transzporttal elindíts{k őket. KarlFjodorovics megl{t az ablakban, és elki{ltja mag{t:„Kosztoglotov! Nyissa ki a szellőzőablakot!” Az őr r{üvöl-

tött: „Kuss, rohadék!” De ő: „Kosztoglotov! Nagyon fon-

tos! A szövetmetszetet elküldtem az omszki kórbonctanitanszékre hisztológiai vizsg{latra! Ne felejtse el!<” Azt{nelvitték őket. Ezek voltak az orvosaim, a maga elődei. M i-

ben vétkesek?

Kosztoglotov h{tradőlt a széken. L{tszott rajta, hogy

fölindult. Hirtelen megcsapta annak a m{sik kórh{znak alevegő je.

Doncova különv{lasztotta a fontosat a lényegtelentől(a, betegek mindig sok fölöslegeset beszélnek):

– És? Milyen v{lasz érkezett Omszkból? Közöltékmag{val?

Kosztoglotov megvonta hegyes v{ll{t.

– Senki nem közölt semmit. De én se értettem, miértki{ltotta ezt Karl Fjodorovics. Csak ősszel, m{r a sz{műze-



–(81)–

tésben, amikor m{r nagyon cudarul voltam, kezdett győz-

ködni a bar{tom, egy öreg nőgyógy{sz, hogy kérjem el azeredményt. Írtam a t{borba. V{laszt nem kaptam. Akkorír{sban panaszt tettem a l{gerek főhatós{g{n{l. Úgy kéthónap elteltével a következő v{laszt kaptam: „Iratt{rianyag{nak gondos {tvizsg{l{sa ellenére a kért lelet meg{ l-

lapít{s{ra nincs lehetőség.” Addigra m{r annyira forgott agyomrom a daganatom miatt, hogy abba is hagytam volna

a levelezést, de mert a parancsnoks{g úgysem engedettvolna el kezeltetni magam, tal{lomra írtam Omszkba, akórbonctani tanszéknek. És onnan alig néh{ny nap múlvamegjött a v{lasz. M{r janu{rban, épp azelőtt, hogy elen-

gedtek ide.

– És? És? Hol van? A v{lasz!

– Ludmila Afanaszjevna, amikor idejöttem, engem<

M{r minden mindegy volt. Meg a papíron nem voltpecsét: egyszerű levél volt a tanszéki labor{nsnőtől. Na-

gyon kedvesen megírta, hogy pontosan a megnevezett na-

pon és a megnevezett helységből kaptak egy prepar{tu-

mot, elvégezték az analízist, és az megerősíti azt, amit maga feltételez a daganat fajt{j{ra vonatkozólag. És hogyerről nyomban értesítették az anyagot elküldő kórh{zat, azaz a mi t{borunkat. Tudja, ez nagyon jól jellemzi az ot-

tani viszonyokat: a v{lasz megérkezett, de mert senkinek

se kellett, mad{m Dubinszka ja<

Nem, Doncova képtelen volt megérteni ezt a logik{t! Kezét keresztbe tette, és türelmetlenül r{csapott tenyerévela felső karj{ra.

– De hiszen ebből a v{laszból az következik, hogymag{nak azonnali sug{rkezelésre van szüksége!

– Micsod{ra? – Kosztoglotov tréf{san hunyorított. – Sug{rkezelésre?

De hiszen egy negyedór{ja magyar{zza neki< és mitsikerült megmagyar{znia? Megint csak nem ért egy szótsem az egészből.

– Ludmila Afanaszjevna! – sóhajtott fel. – Maga nemtudja elképzelni az ottani vil{got! Persze nem is nagyon

ter jesztették a hírét< Miféle sug{rkezelésre? Még f{jt az



–(82)–

oper{ció helye, ugyanúgy, ahogy most Ahmadzsannak, ésm{r visszazavartak betont teregetni. És eszembe se jutott,hogy b{rmi miatt is elégedetlenkedhetnék. Tudja, mennyitnyom egy híg betonnal teli malterosl{da, amelyet két em-

bernek kell cipelnie?

A főorvosnő lehajtotta a fejét. Mintha ő küldte volna betont cipelni. H{t igen, ennek a betegségnek a kórtörté-netét felderíteni kissé bonyolult:

– Mindegy. De h{t azon a v{laszon, amit mag{nakküldött a kórbonctani tanszék, miért nincs pecsét? Miértmag{nlevél?

– Azért is h{l{s lehetek, ha csak egy mag{nlevél is! bizonygatta Kosztoglotov. – Akadt egy jó ember: a labo-

r{nsnő. Úgy veszem észre, a nők között mégiscsak több a jó ember, mint a férfiak között< Annak, hogy mag{nlevél,a mi istenverte titkoss{gunk az oka. Meg is írja, hogy adaganatprepar{tum a beteg nevének feltüntetése nélkülérkezett be hozz{juk. Ezért nem adhatnak hivatalos in-

form{ciót, és a szövettani eredményt sem küldhetik el. –

Kosztoglotov érezte, hogy lassan elfogja az ingerültség.Ennek kifejezése minden m{sn{l hamarabb ült ki az arc{-ra. – Fontos {llamtitok!< A hülyék! Reszketnek, nehogymegtudj{k azon a tanszéken, hogy ebben és ebben a l{-gerban sínylődik egy Kosztoglotov nevű rab. Az anonimprepar{tum ott fekszik el n{luk, maga meg törheti a fejét,mivel kezeljen. Viszont a titok titok marad.

Doncova egyenesen, tiszta szemmel nézett r{. Nemhagyta mag{t eltéríteni.

– Ezt a levelet is csatolnom kell a kórtörténetéhez.

– Jól van, mihelyt visszamegyek az aulomba, elkül-

döm. – Nem, ann{l hamarabb kell. Az a nőgyógy{sz ne ke-

reshetné meg és nem küldhetné el?

– Megkeresni megkeresheti éppen. De én mikor me-

hetek haza? – nézett r{ lentről fölfelé Kosztoglotov.

– Akkor – felelte a főorvosnő jelentőségteljesen – ,amikor én szükségesnek l{tom félbeszakítani a kezelését.És akkor is csak időlegesen.



–(83)–

Ezt a pillanatot v{rta Kosztoglotov az egész beszé l-

getés alatt!

– Ludmila Afanaszjevna! Nem lehetne e helyett fel-nőtt és gyermek közötti hangnem helyett úgy beszélget-

nünk, mint felnőtt a felnőttel? Komolyan? Ma a vizitnél<

– Ma a vizitnél – borult el Doncova széles arca – ma-

ga szégyenletes jelenetet rendezett nekem. Mit akar? Föl-

izgatni a betegeket? Miket ültet a fejükbe?

– Hogy mit akartam? – Kosztoglotov higgadtan,

szintén jelentőségteljesen beszélt, és a széken is úgy ült,mint akit nem lehet elmozdítani. – Csak emlékeztetniakart arra, hogy jogom van a saj{t életemről dönteni. Azember maga dönthet az életéről. Vagy nem? Elismeri ezt

jogomat?Doncova a fakó, cikcakkos sebhelyet nézte az {ll{n,

és hallgatott. Kosztoglotov folytatta:

– Eleve helytelen a kiindulópontja: ha egyszer a b e-

teg itt van, a tov{bbiakban maguk gondolkodnak helyette.

A maguk instrukciói, a maguk eligazít{sai, a gyógyinté-zetük programja, terve és becsülete. Én pedig megint csak

egy porszem vagyok, mint a l{gerban, és megint nem függ

tőlem semmi.

– A kórh{z a műtétek előtt ír{sbeli hozz{j{rul{st kér betegektől – emlékeztette r{ Doncova.

(Most miért hozza föl a műtétet? Még egyszer sepénzért nem hagyja megoper{lni mag{t!)

– Köszönöm! Ezt is köszönöm, b{r ezt a saj{t bizton-

s{gukért teszik. De a műtéten kívül semmiről nem kérde-

zik meg a beteget, semmit nem magyar{znak meg neki! Itt

van maga a röntgen< – Kitől hallott a röntgenről? – kezdte kapisk{lniDoncova. – Csak nem Rabinovicstól?

– Nem ismerek semmilyen Rabinovicsot! – r{zta mega fejét hat{rozottan Kosztoglotov. – Az elvről beszélek.

(Igen, pontosan Rabinovicstól hallott mindenfélét aröntgen k{ros hat{saitól, de megígérte neki, hogy nem{rulja el. Rabinovics j{róbeteg volt, aki m{r több mint két-

sz{z besug{rz{st kapott, nagyon nehezen viselte el őket, és



–(84)–

úgy érezte, – minden újabb adaggal a gyógyul{s helyett ahal{l felé közeledik. Ott, ahol lakott – az otthon{ban , a

h{zban, a v{rosban – , senki se akarja megérteni: csupaegészséges ember, reggeltől estig futkosnak, és holmi rop-

pant fontosnak hitt sikerek és kudarcok j{rnak az eszük-

ben. M{r a saj{t csal{dja is belef{radt. Csak itt, az onkoló-giai ambulancia torn{c{n hallgatj{k el ór{kig a betegek séreznek együtt vele. Ők megértik, mit jelent, ha megmere-

vedik a lapocka mozgékony h{romszöge, és a besug{rz{shelyén egym{st érik a röntgen okozta forrad{sok.)

Na tessék! Az elvről beszél! M{r csak az hi{nyzott afőorvosnőnek és munkat{rsainak, hogy napjaikat a bete-

gekkel való elvi megbeszélésekkel töltsék el! Mikor ma-

radna idejük a kezelésre?

De ilyen szőrsz{lhasogatóan kív{ncsi, makacs beteg,mint ez itt, vagy Rabinovics, aki örökké a betegséglefoly{-s{ra vonatkozó magyar{zatokért nyaggatja, ötven közöttegy ha akad, és nem mindig lehet kitérni a magyar{zgat{ssorscsap{sa elől. De Kosztoglotov esete orvosilag is külön-

leges ebben a tekintetben, hogy milyen hanyagul, mond-hatni, gonoszul és összeesküvésszerűen kezelték eddig a

betegségét, amivel egészen a hal{l küszöbéig juttatt{k, il-letve taszított{k, de különleges abban is, hogy milyen

rendkívül gyorsan megindult a gyógyul{sa a röntgenb e-

sug{rz{sok hat{s{ra.

– Kosztoglotov! Tizenkét röntgenkezelés halottbólélő embert csin{lt mag{ból, h{t hogy mer kezet emelni a

röntgenre? Panaszkodik, hogy a l{gerban és a sz{műze-

tésben nem kezelték, nem törődtek mag{val, itt meg azért

panaszkodik, hogy kezelik és aggódnak mag{ért? Hol itt a

logika?– Elismerem, hogy logika nincs benne – r{zta meg

fekete tincseit Kosztoglotov. – De tal{n nem is kell, hogy

legyen. Hisz az ember nagyon bonyolult lény, miért kelle-

ne a logika segítségével megmagyar{zni? Vagy gazdas{g-

tudom{nnyal? Vagy a fiziológi{val? Igen, halottként jöt-

tem magukhoz, bekönyörögtem magam, a lépcső alatt, acsupasz padlón feküdtem, és maga ebből azt a logikai kö-vetkeztetést vonja le, hogy azért jöttem ide hogy b{rmi {ron



–(85)–

megmeneküljek. De én nem b{rmi {ron akarom. Nincs a

vil{gon olyasmi, amiért hajlandó lennék b{rmilyen {rat fi-

zetni! – Beszéde fölgyorsult, amit nem szeretett, de úgyl{tta, Doncova félbe akarja szakítani pedig még sok mon-

danivalója volt: – Azért jöttem magukhoz, hogy megköny-

nyítsék a szenvedésemet. Azt mondtam: Nagyon f{j, segítse-

nek! És maguk segítettek. M{r nem f{j. Köszönet érte! H{-l{s adósuk vagyok. De most engedjenek el! Engedjék meg,

hogy mint a kutya, elvonuljak a vackomra, kipihenjemmagam, és nyalogassam sebeimet.

– És ha majd megint sarokba szorítja a betegségmegint elvonszolja mag{t hozz{nk?

– Lehet, hogy újra elvonszolom magam.

– És mi megint be kell hogy fogadjuk? – Persze! Ebben l{tom az irgalmass{gukat. De magu-

kat mi aggasztja? A gyógyul{si ar{ny? A statisztika Ho-

gyan jegyezzék be, hogy tizenkét kezelés ut{n elengedtek,

mikor az Orvostudom{nyi Akadémia legal{bb hatvanat

javasol?

A főorvosnő ilyen összevissza zagyvas{got még so-

hase hallott. Hiszen éppen a statisztika miatt nagyon iselőnyös volna, ha most írn{k ki „erőteljes javul{s” bejegy-

zéssel , ami ötven kezelés ut{n m{r nem {llna fönn.

A férfi közben mondta, mondta a mag{ét:

– Nekem elég annyi, hogy a daganatot megh{tr{l{srakényszerítették. És meg{llított{k. Most védelembe vonult.Én is védelembe vonultam. Remek. A katon{nak akkor

van legjobb dolga, amikor védelemben van. „Végleg” úgy-

se tudnak meggyógyítani, mert a r{kosok kezelésének so-

ha sincs vége. Egy{ltal{n, minden természeti folyamatot

aszimptomatikus telítődés jellemez, amikor a nagy erőfe-

szítések m{r csak kis eredménnyel j{rnak. Eleinte a daga-

natom gyors iramban zsugorodott, most: lelassul ez a fo-

lyamat, teh{t engedjen el a vérem maradék{val.

– Kív{ncsi volnék, hol szedre össze az efféle inform{-

ciókat – húzta össze a szemét Doncova. – Tudja, gyerekkoromtól fogva szívesen bújtam orvo-

si könyveket.







–(88)–

– Őszintén szólva, nem nagyon csüngök az életemen. Nemcsak előttem nincs belőle semmi, de mögöttem sevolt. És ha megcsillan előttem a lehetőség, hogy még egyfél évig élhetek, annak is örülök. De tíz-húsz évre nem

akarok előre tervezni. Az újabb kezelés újabb kínlód{s. E l-

kezdődik a röntgen, okozta h{nyinger, h{ny{s< minek?

– Megvan! Tessék! A statisztik{nk. – És eléje tett egydupla füzetlapot. Legfölül az ő daganat{nak a neve, le j-

jebb a baloldalon: „Meghalt” , a jobb oldalon pedig: „Mégél”. És h{rom oszlopban férfinevek, különböző időpont-

okban, lila tint{val vagy ceruz{val bejegyezve. Baloldaltnem voltak javít{sok, jobboldalt pedig kihúz{sok, kihúz{-sok és kihúz{sok< – Amikor elbocs{tjuk őket, bevezetjüka jobb oldali névsorba, azt{n {tvezetjük a balra< De akad-

tak szerencsések, akik megmaradtak jobboldalt, l{tja? – Éshagyta, hadd nézze meg a névsort, és gondolkodjék el fö-lötte. – Maga csak hiszi , hogy meggyógyult – folytatta eré-lyesen. – Éppoly beteg, mint volt. Mint amikor idejött. Azegyetlen, ami kiderült, hogy a maga daganata ellen lehet

harcolni! Hogy még nincs veszve minden. És maga ebbena helyzetben kijelenti, hogy el akar menni! H{t menjen!Menjen! Ak{r ma is kiírattathatja mag{t! Én beírom ebbe anévsorba. Azok közé, akik még élnek.

A férfi nem szólt.

– No? Döntse el!

– Ludmila Afanaszjevna< – préselte ki mag{ból bé-kítőleg Kosztoglotov. – Ha ésszerű mennyiségű kezelésrevan szükség< ötre< tízre<

– Nem ötre és nem tízre! Egyre se! Vagy pontosanannyira, amennyire szükség van. Péld{ul m{tól kezdve

naponta kettőre egy helyett. És minden m{s szükségesgyógymódra! És hogy azonnal hagyja abba a doh{nyz{st!És még egy kötelező feltétel: hogy a kezelésben nemcsakhisz, hanem örül is neki! Mert csak így fog meggyógyulni!

A férfi lehajtotta a fejét. Ma bizony túl nagy r{tart{ s-

sal alkudozott. Attól félt, hogy műtétet fognak javasolni.De nem javasolt{k. A besug{rz{s folytat{s{t, üsse kő, ellehet fogadni. Kosztoglotovnak volt tartalékban egy titkosorvoss{ga: az is szik-kuli gyökér, és azt tervezte, hogy



–(89)–

majd otthon ezzel fogja gyógyítani mag{t. A gyökér: bir-

tok{ban voltaképp csak próbaképpen jött ide, az onkoló-giai rendelőbe.

Doncova doktornő pedig, l{tva, hogy győzött, nagy-

lelkűen kijelentette:

– Rendben van, nem adunk glukózt. Helyette m{s in-

jekciót kap, intramuszkul{risan.

Kosztoglotov elmosolyodott:

– Ebben engedek mag{nak.

– És kérem, siettesse azt az omszki levelet.Kosztoglotov elmenőben arra gondolt, hogy két örökkéva-

lós{g közt halad. Az egyik oldalon a hal{lraítéltek list{ja.A m{sikon az örök sz{műzetés. Örök, miként a csillagok.

Mint a galaxisok.

7. A gyógyít{s joga

Pedig ha Kosztoglotov elkezdte volna firtatni, miféle

injekció az, és mi a célja, valóban szükség van-e r{ , mor{li-san igazolható-e, ha Ludmila Afanaszjevna kénytelen lett

volna elmagyar{zni neki, ennek az új gyógymódnak a lé-nyegét és lehetséges következményeit, könnyen lehet hogyvégleg föll{zad. De mert kimerítette ragyogó érveit éppekkor h{tr{lt meg.

A főorvosnő pedig sz{ndékosan ravaszkodott, úgy beszélt az egészről, mint valami semmiségről, mert m{r belef{radt a magyar{zkod{sba, ugyanakkor biztosan tud-

ta, hogy éppen most, miut{n kiprób{lt{k a röntgen hat{s{ta betegre, eljött az ideje, hogy újabb csap{st mérjenek a

daganatra, amit a r{knak erre a fajt{j{ra különösen java-solnak a legújabb útmutatók. Előre sejtette, hogy

Kosztoglotov gyógyít{s{ban nem ak{rmilyen sikert érhet-

nek el, így h{t nem engedhetett csökönyösségének, musz{jvolt bevetnie minden eszközt, amelyben bízott. Igaz, nemvolt itt az elsődleges prepar{tum, de az ösztöne, megfigye-

lőképessége és emlékei mind azt sugallt{k, hogy a daganatpontosan az, amit feltételez, nem szarkóma és nemteratóma.



–(90)–

A daganatoknak és az {ttételeknek pontosan erről atípus{ról írta Doncova a kandid{tusi disszert{ciój{t. Illet-

ve nem folyamatosan írta, hanem valamikor elkezdte, a b-

bahagyta, megint dolgozott rajta; a bar{tai győzködték ,hogy kiv{lóan halad, de a körülmények kényszerítő ésszorító hat{s{ra m{r nem remélte, hogy valaha is meg fog-

ja védeni. Nem mintha nem lett volna elég tapasztalatavagy anyaga, éppen hogy túl sok van ebből is, abból is, s

éppen az összegyűjtött anyag és tapasztalat kényszerítettenaponta hol a röntgenernyőhöz, hol a laboratóriumba, holvalamelyik beteg{gyhoz, de arra m{r nem futotta egy em-

berre szabott erejéből, hogy a röntgenfelvételeket össze-

szedje, értékelje, mondanivalój{t megfogalmazza, rend-

szerezze, leírja, s közben még a kandid{tusi vizsg{it is le-

tegye. Kaphatott volna fél év tanulm{nyi szabads{got, desohasem gyógyultak olyan sikeresen a betegek, és soha-

sem érkezett el az a nap, amikor abbahagyhatta volna ah{rom fiatal oszt{lyos orvos konzult{l{s{t, és elmehetettvolna egy fél évre.

Ludmila Afanaszjevna azt hallotta valahol, hogy LevTolsztoj {llítólag azt mondta a b{tyj{ról: minden adotts{gamegvolt ahhoz, hogy író legyen, de hi{nyoztak belőleazok a hib{k, amelyek az embert íróv{ teszik. Valószínű-leg őbelőle azok a hib{k hi{nyoznak, amelyek az embert

kandid{tuss{ teszik. Különben sem érezte szükségét, hogy

meghallja a h{ta mögött a suttog{st: „Ez Doncova! Nem{m szimpla orvos, hanem az orvostudom{nyok kandid{-tusa!” Vagy hogy a cikkei alatt (m{r a m{sodik tucatn{ltartott, csupa kisebb cikk, de mind a lényeget érintette) ott{lljanak a neve ut{n azok az apró, de oly sokatmondó be-

tűk. Igaz, hogy egy kicsivel több pénz sohasem {rt. De ha

egyszer m{sképp alakult, így is jó.

Abból, amit tudom{nyos t{rsadalmi munk{nak ne-

veznek, disszert{ció nélkül is bőven kijut neki. A kórh{-zukban rendszeresen tartanak kliniko-pathológiai konfe-

renci{kat, amelyeken a diagnosztiz{l{s és a kezelés terüle-

tén előforduló hib{kat elemzik, előad{sok hangzanak el alegújabb módszerekről, és ezeken kötelező a jelenlét és azaktív részvétel igaz, a kezelőorvosok és sebészek ettőlfüggetlenül is naponta tan{cskoznak, elemzik a hib{kat, és



–(91)–

a legújabb módszereket alkalmazz{k, de konferenci{kra

feltétlenül szükség van. Azt{n itt vannak a röntgenológu-

sok helyi tudom{nyos t{rsas{g{nak előad{sai és demonst-

r{ciói. A közelmúltban pedig megalakult az onkológusok

külön tudom{nyos egyesülete, amelynek Doncova nem-

csak tagja, hanem titk{ra is, és ahol, mint minden új kez-

deményezés esetében, különösen nagy a nyüzsgés. Azt{nott van még az Orvostov{bbképző Intézet. És {llandó leve-

lezés a Röntgenológiai Értesítő vel, az Onkológiai Értesítő vel,az Orvostudom{nyi Akadémi{val meg az EgészségügyiT{jékoztat{si Központtal, és jóllehet úgy fest, mintha a„magas tudom{ny” kiz{rólag Moszkv{ban és Leningr{d-

ban volna jelen, ők meg itt csak úgy gyógyítgatn{nak,egyetlen nap sem múlik el anélkül , hogy: gyógyít{s mel-

lett ne törődnének a tudom{nnyal. Mint ma is. Telefon{lnia kell a röntgenológusok t{r-

sas{ga titk{r{nak a közeljövőben esedékes előad{sa miatt.És sürgősen {t kell néznie két kisebb folyóiratcikket. É v{-laszolnia egy moszkvai levélre. Meg egy m{sikra, amely

egy t{voli szűrő{llom{sról érkezett, és felvil{gosít{st kér-nek benne.

És a sebész főorvos, mihelyt végez a mai műtétekkel,

meg{llapod{suk szerint konzult{lni akar vele egyik nő-gyógy{szati betegéről. És még az ambul{ns rendelés végeelőtt meg kell vizsg{lnia az egyik oszt{lyos orvos{val

együtt azt a Tasauzból jött beteget, akit vékonybélr{k gya-núj{val küldtek hozz{juk. Végül ő maga tűzte ki m{ra azta megbeszélést a röntgenasszisztensekkel, hogyan hasz-

n{lhatn{k ki még jobban a készülékeket, hogy minél több beteget lehessen kezelni. És ne fele jtse el megnézni Rusza-

novot, aki ma kapja az első embihininjekciót; az ő betegsé-gének kezelését csak nemrég kezdték el itt, azelőtt az ilyen

betegeket fölküldték Moszkv{ba.

Ő pedig ostoba szócsat{kra fecsérli az idejét ezzel acsökönyös Kosztoglotovval, az ilyesmi módszertani szem-

pontból kész luxus! M{r a beszélgetésük alatt kétszer is

benyitottak a szerelők, akiknek valami utólagos szerelni-valójuk lett volna a kobalt{gyún. Minden{ron be akart{k

bizonyítani neki, hogy el kell végezni bizonyos, a költség-



–(92)–

vetésben nem szereplő munk{kat, s r{venni, hogy írja al{a munkalapjukat és győzze meg az igazgató főorvost. Vé-gül elcipelték oda, de a folyosón a főnővér {tadott nekiegy t{viratot, amely Novocserkasszkból jött, AnnaZacirkótól. Tizenöt éve tal{lkoztak utolj{ra, nem is leve-

leztek, pedig régi jó bar{tnők, együtt végezték el Szara-

tovban a b{baképzőt, még 1924- ben, az egyetem előtt. An-

na azt t{viratozta, hogy a legidősebb fia, Vagyim, aki egy

geológiai expedícióban vesz részt, ma vagy holnap befek-szik a kórh{zukba, és arra kérte, tartsa rajta a szemét, ésírja meg neki becsületesen, mi baja van. LudmilaAfanaszjevn{t elfogta az izgalom, faképnél hagyta a szere-

lőket, és elment, hogy megkérje a főnővért , tartsa fönnAzovkin {gy{t estig Vagyim Zacirko sz{m{ra. Mita főnő-

vér szok{sa szerint ide-oda futkosott, nem volt könnyűmegtal{lni. Amikor végre előkerült, és megígérte, hogyhelyet csin{l Vagyimnak, azzal a kellemetlen hírrel leptemeg Ludmila Afanaszjevn{t, hogy a sug{rter{pia legjobb{polónőjét, Olimpiada Vlagyiszlavovn{t tíz napra beren-

delték a szakszervezeti pénzt{rosok tov{bbképző tanfo-

lyam{ra – most kivel helyettesítse? Ez annyira megenged-

hetetlen és képtelen dolog volt, hogy a főorvosnő Mit{valegyütt azonnal {tment a nyilv{ntartó irod{ba, hogy tele-

fon{ljon a j{r{si szakszervezeti bizotts{gra, és elh{rítsa avészt. De a telefon először itt, azut{n ott volt foglalt, majd

{tpasszolt{k őket a megyei szakszervezeti bizotts{ghoz,azok meg csod{lkoztak az ő politikai értetlenségükön:csak nem képzelik, hogy a szakszervezeti pénzt{rt a sorskényére-kedvére lehet hagyni?! Úgy l{tszik, se a j{r{sia-

kat, se a megyeieket, se egyetlen rokonukat, egy{ltal{nsenkijüket sem t{madta még meg az ala ttomos r{k, és

nyilv{n azt gondolt{k, hogy nem is t{madja meg soha.Ludmila Afanaszjevna, ha m{r ott volt, telefon{lt a rön t-

genológusok t{rsas{g{nak, hogy az ottani főorvos közben-

j{r{s{t kérje, de ann{l holmi ismeretlen em berek ültek, ésaz épület egyik sz{rny{nak belső erőforr{sokból való föl-

újít{s{ról t{rgyaltak. Í gy minden megoldatlanul maradt.

Az oszt{lyra a röntgendiagnosztik{n keresztül ment visz-

sza, ahol ma nem dolgozott. Éppen szünet volt, az ered-

ményeket jegyezték föl a vörös l{mpa fényénél, és nyom-



–(93)–

ban jelentették Ludmila Afanaszjevn{nak, hogy megnéz-

ték, mennyi filmjük van még, és ha tov{bbra is ilyen for-

galmuk lesz, legföljebb h{rom hétre elég, ami m{ris készkatasztrófa, mert minimum egy hónapba telik, amíg a

rendelésüket teljesítik. Amiből vil{goss{ v{lt, hogy mégma, de legkésőbb holnap össze kell hozni a főgyógysz e-

részt az igazgatóval, ami m{r mag{ban sem könnyű, és r{kell őket venni, hogy azonnal küldjék el a megrendelést.

Azt{n a két szerelő {llta el az útj{t, és ő szó nélkül al{írta a munkalapjukat. Itt volt az ideje, hogy bemenjen a

röntgenasszisztensekhez is. Leült és elkezdett sz{molni.Ősidők óta érvényes műszaki előír{s, hogy a készülékeketegyórai működés ut{n félór{t pihentetni kell, de ezt m{rrégen fölrúgt{k, és valamennyi készülék meg{ll{s nélkül

működött kilenc óra hosszat, azaz m{sfél röntgenes mű-szakon {t. De hi{ba terhelték túl a készülékeket, hi{ba v{ l-

togatt{k alattuk gyorsan a betegeket a fürge asszisztens-

nők, így sem tudtak annyi beteget kezelni, amennyit sze-

rettek volna. Az ambul{ns betegeket naponta egyszer, a

fekvő betegek némelyikét pedig kétszer (ahogy m{tólkezdve Kosztoglotovnak is előírta) kell kezelni, hogy fo-

kozz{k a daganatra mért csap{st, egyúttal pedig növe l jékaz {gyak kihaszn{lts{g{t. Emiatt – a műszakiak h{ta mö-gött – a tíz milliamperos anód{ramot húsz milliamperosranövelték, így kétszer olyan gyorsan ment , igaz, hogy a

csövek is nyilv{n hamarabb elhaszn{lódnak. És mégsemgyőzték! Ezért Ludmila Afanaszjevna most följegyezte a

kezelőlapokra, hogy melyik betegnek és h{ny kezelés ere-

jéig engedélyezi a bőrt védő milliméteres rézszűrő elha-

gy{s{t (ezzel is felére rövidíthető a kezelés), és melyiknekelég a fél milliméter vastag szűrő.

Ezut{n fölment az emeletre, hogy megnézze, hogy

viselkedik Ruszanov az injekció ut{n. Azt{n bement a fe-

lületi ter{pi{s készülékek helyiségébe, ahol m{r ismétfolyt a sug{rkezelés, és épp neki akart l{tni a leveleinek ésa cikkeknek, amikor udvariasan bekopogott Jelizaveta

Anatoljevna, és engedélyt kért, hogy elmondhasson vala-mit.



–(94)–

Jelizaveta Anatoljevna egyszerű takarítónő volt a su-

g{rter{pi{n, mégse merészelte volna senki letegezni, Liz{-nak vagy Liza néninek szólítani, ahogy még a fiatal orvo-

sok is szólítj{k az idős takarítónőket is. Jelizaveta

Anatoljevna művelt asszony volt, az éjszakai ügyeleteknyugalmas ór{iban francia nyelvű könyveket olvasott, snem tudni miért, ilyen beoszt{sban dolgozott az onkológi-

ai rendelőben, mégpedig igen nagy igyekezettel. Igaz,

hogy m{sfél illetményt kapott, és egy ideig még ötvensz{-zalékos veszélyességi pótlékot is fizettek, de ezt a takarí-tónők esetében lesz{llított{k tizenöt sz{zalékra, JelizavetaAnatoljevna mégsem ment el.

– Ludmila Afanaszjevna – szólalt meg szinte bocs{-natkérően lehajtva fejét, ahogy a fokozottan udvarias em-

berek szokt{k – , nagyon kínos sz{momra, hogy ilyen cse-

kélység miatt kell zavarnom, de h{t egyszerűen kétségbe-

ejtő! Nincs rongy! Egy{ltal{n nincs! Mivel takarítsak?

Bizony, ez azt{n a gond. A minisztérium ell{tja arendelőt kobalt{gyúval, r{diumtűkkel, feszültségstabili-

z{torokkal, a legmodernebb transzfúziós felszereléssel ésszintetikus gyógyszerekkel, de közönséges rongyok és

seprűk sz{m{ra nem jut hely ilyen előkelő list{kon.

Nizamutdin Bahramovics meg azt felelte: „Ha egyszer a

minisztérium nem tervezte be? Azt v{rj{k tal{n, hogy a sa-

j{t zsebemből fogom megv{s{rolni?” Egy időben az elron-

gyolódott {gyneműt hasogatt{k föl rongyokk{, de a gaz-das{gi oszt{ly észbe kapott és megtiltotta, azzal gyanúsít-va meg őket, hogy majd ilyen címen ellopkodj{k az újat.Most a haszn{lhatatlan {gyneműt összegyűjtetik és leadat-

j{k egy erre a célra rendszeresített helyen, ahol egy bizott-

s{g {tvizsg{lja, jegyzőkönyvezi, és csak ezut{n hasogatj{kszét.

– Arra gondoltam – mondta most Jelizaveta

Anatoljevna – , hogyha mi, a sug{rter{pia dolgozói v{lla l-

n{nk, hogy valamennyien hozunk hazulról fejenként egyrongyot, kim{szhatn{nk a bajból<

– Mi m{st tehetünk? – sóhajtott Doncova. – Nem b{-nom. Mondja el a javaslat{t Olimpiada Vlagyiszlavovn{-

nak<



–(95)–

Hopp{! Először mag{t Olimpiada Vlagyiszlavovn{t:kell megmenteni. Hisz egyszerűen hülyeség, hogy épp alegjobb, legtapasztaltabb {polónőt tíz napra kiiktass{k amunk{ból.

És visszament telefon{lni. És megint nem ért elsemmit.

Ha m{r ott volt, megvizsg{lta a tasauzi beteget. Elő-ször ült egy kicsit a sötétben, hogy szoktassa a szemét. Az-

t{n megnézte a beteg vékonybelében a b{riumk{s{t, hol{llva, hol a vízszintesre süllyesztett védőernyőre hajolva, a

beteget az egyik, majd a m{sik oldal{ra fordította, ahogy a

felvétel kív{nta. Megtapogatta gumikesztyűs ujjaival a be-

teg has{t, és a f{jdalmat jelző jajdul{sait összevetette a ,hom{lyos körvonalú, bizonytalan foltok és {rnyékok rejt-

jeleivel, s mindezt lefordította a diagnózis nye lvére.

Valahol e tevékenységek közepette elmúlt az ebéd-

ideje is, de ahogy m{skor sem, most sem tartotta sz{mon,még ny{ron se ment ki egy kicsit a parkba, hogy legal{bbegy szendvicset bekapjon.

M{ris jöttek érte, hogy menjen {t konzult{cióra a kö-tözőbe. A sebész főorvos előbb ismertette vele a kórtörté-netet, azut{n behívt{k a beteget, és együtt megvizsg{lt{k.Doncova arra a következtetésre jutott, hogy csak teljesextirp{cióval lehet megmenteni. A mindössze negyven-

éves nőbeteg sírva fakadt. Hagyt{k, hadd sírjon néh{nypercig. „De hisz akkor vége az életemnek! Hisz akkor ott-

hagy a férjem!<”

– Ne mondja meg neki, hogy milyen műtét lesz tan{-csolta Ludmila Afanaszjevna. – Honnan tudhatn{ meg?Sohase fogja megtudni. Mag{n {ll, hogy el tudja-e titkolni

előle. Amikor az élet megmentése a cél – és az ő oszt{lyu-

kon szinte mindig az élet a tét – , Ludmila Afanaszjevna

megingathatatlan véleménye szerint minden m{s veszte-

ség indokolt.

De ma, b{rmennyit szaladg{lt is az oszt{lyon, valamiegész idő alatt zavarta a magabiztoss{g{t, a felelősségér-

zetét, az erejének tudat{t.



–(96)–

Vajon nem a saj{t gyomra t{j{n vil{gosan érzett f{ j-dalom-e? Néh{ny napig nem érezte, m{skor csak egészenhalv{nyan, ma viszont erősebben. Ha – nem lett volna on-

kológus, semmi jelentőséget nem tulajdonít neki, vagy éppellenkezőleg, minden félelem nélkül elmegy kivizsg{ltatni

mag{t. De túls{gosan jól ismerte ezt a vékony sz{lat ah-

hoz, hogy elkezdje legombolyítani a motringot, s szól jon

az övéinek, a munkat{rsainak. A régi jó „majd csak lesz

valahogy”-ra hagyatkozott: h{tha megússza, h{tha csak azidegei rakonc{tlankodnak.

Nem, nem csak ez – valami m{s is zavarta egész nap,mintha sz{lka ment volna az ujj{ba. Valami hom{lyos , de

makacs érzés. Végre most, hogy visszament a maga odú- j{ba az asztal{hoz, és keze hozz{ért a „Sug{rbetegség” föl-

iratú dossziéhoz, amelyet azonnal észrevett a tal{lékony

Kosztoglotov r{jött, hogy egész napa vele folytatott vita a

gyógyít{s joga – izgatta, sőt b{ntotta.

Még fülében csengett ez a mondata: „Maga m{r húszévvel ezelőtt is kezelt besug{rz{ssal egy ilyen Kosztoglo-

tovot, aki könyörgött mag{nak, hogy ne tegye, de h{t mag semmit sem tudott a sug{rbetegségről.”

Nemsok{ra csakugyan előad{st kell tartania a rönt-

genológusok t{rsas{g{ban „a besug{rz{s okozta késői el-

v{ltoz{sok” tém{j{ról. Majdnem ugyanarról, amitKosztoglotov h{nyt a szemére.

Csak a közelmúltban, egy-két évvel ezelőtt kezdtek

előfordulni n{la is, m{s röntgenorvosokn{l is – itt is

Moszkv{ ban is, Bakuban is – efféle, kezdetben érthetetlen

esetek. Először csak gyanakodtak. Azt{n m{r sejtették m i-

ről lehet szó. Leveleket v{ltottak, beszéltek róla – még nem

előad{sok form{j{ban, csak az előad{sok szüneteiben. Va-laki olvasott egy refer{tumot valamilyen amerikai folyó-iratban, azut{n még egyet; az amerikaiakn{l is érlelődöttvalami hasonló. Az esetek pedig szaporodtak, úja b b ésújabb betegek jelentkeztek panaszokkal, míg egyszer csak

megszületett az elnevezés: „a sug{rkezelés {ltal okozott

késői elv{ltoz{sok”, és eljött az ideje, hogy katedr{królszól janak róla, és tegyenek is valamit.



–(97)–

A lényeg az volt, hogy a tíz-tizenöt évvel kor{bban jótékony, sikeres, sőt ragyogó eredménnyel j{ró, nagy dó-zisokban adott besug{rz{s helyén utóbb v{ratlan roncso-

l{sok és elv{ltoz{sok mutatkoztak.

Nem helytelenítette, vagy legal{bbis igazolhatónak

tartotta, ha azokat a hajdani sug{rkezeléseket rosszindula-

tú daganatok ellen alkalmazt{k. Ilyen esetben mai szem-

mel nézve sem létezik m{s kiút: a beteget egyedül a su-

g{rkezelés, sőt csakis a nagy dózisokban alkalmazott keze-lés mentette meg az elkerülhetetlen hal{ltól, mert a kis dó-zisok hat{stalanok lettek volna. És a késő bbi k{rosod{ssalszembesülve is be kell l{tnia a betegnek hogy ez a k{roso-

d{s az {ra az azóta leélt és a még előtte {lló éveknek.

De akkor, tíz, tizenöt, tizennyolc évvel ezelőtt, am i-

kor nem létezett még a „sug{rbetegség” elnevezés sem, a

röntgenbesug{rz{s a modern orvosi technika olyan ny il-

v{nvaló, megbízható és abszolút eszközének, a modern

orvosl{s olyan nagyszerű vívm{ny{nak tetszett, hogy ma-

radi gondolkod{ssal, majdhogynem a dolgozók gyógyít{-

s{nak szabot{l{s{val v{dolt{k meg azt, aki tartózkodotttőle és m{s, p{rhuzamos vagy kerülő utakat keresett. Csaka szövetek és csontok azonnali erős k{rosod{s{tól féltek,

de ennek megakad{lyoz{s {t csakhamar meg is tanult{k.Nyakra-főre rendelték a sug{rkezelést! Még a jóindulatúdaganatokra is! Még kisgyerekek esetében is!

És most ezek a gyerekek, akik időközben felcsepe-

redtek, ezek a felnőtt ifjak és esetleg férjhez is ment l{nyoka kor{bban oly szorgalmasan besug{rzott helyeken mu-

tatkozó, visszafordíthatatlan roncsol{sokkal jelentkeznek.

Tavaly ősszel eljött – nem ide, az onkológi{ra, hanem

a se bészetre, de Ludmila Afanaszjevna is tudom{st szer-zett róla, és {tment, hogy megnézze – egy tizenöt éves fiú,akinek az egyik keze és l{ba elmaradt a fejlődésben a m{-siktól, ugyanígy a kopony{j{nak az egyik oldala is, amitől,ak{r alulról, ak{r felülről nézte az ember, úgy festett, mint

egy féloldalasan összezsugorított karikatúra. Ludmila

Afanaszjevna visszakereste az iratt{ri anyagban, és fölis-merte benne azt a két és fél éves kisfiút, akit az anyja isme-

retlen eredetű, de t{volról sem daganatos természetű



–(98)–

csontelv{ltoz{ssal és súlyos anyagcserezavarokkal hozott be az oszt{lyra, és a sebészek azonnal Doncov{hoz ir{nyí-tott{k, mondv{n, h{tha a röntgen segít. És Doncova e l-

kezdte kezelni, és a röntgen segített! Annyira, hogy azanya sírt örömé ben, azt mondta, soha nem fogja elfelejteni

gyermeke megmentőjét.

A fiú most egyedül jött, az anyja m{r nem élt, és sen-

ki he segíthetett rajta, senki se vehette vissza csontjaiból a

kor{bbi sug{rdózisokat. Egészen kevéssel ezelőtt, janu{r vége felé egy fiatal

anya jött hozz{juk azzal a panasszal, hogy nincs teje. Nem

is ide jött, de egyik oszt{lyról a m{sikra küldözgették, mígvégül kikötött az onkológi{n. Doncova nem emlékezett r{ ,de mert az oszt{lyon a betegek kartonjait az örökkévaló-s{gig megőrzik, bementek abba a pa jtafélébe, kotor{sztak

egy darabig, és meg is tal{lt{k a kilencsz{znegyvenegye-

sek között. Kiderült, hogy mint kicsi l{ny k erült hozz{jukés teljes bizalommal feküdt a röntgencső al{ egy jóindula-

tú daganattal, amit ma m{r senki se kezelne besug{rz{s-

sal.Doncova nem tehetett m{st, mint r{vezette a régi

kartonra, hogy a l{gy szövetek atrófi{ss{ v{ltak, s hogyminden valószínűség szerint a sug{rkezelés okozta későielv{ltoz{s.

Persze senki nem magyar{zta el sem annak a félolda-

lasra nyomorított fiúnak, sem a kisbab{ja t{pl{l{s{nak le-

hetőségétől megfosztott any{nak, hogy gyerekkorukban

nem a megfelelő kezelést kapt{k: a magyar{zat rajtuk

személy, szerint nem segíthetett, {ltal{ban véve pedig {r-

tott volna a lakoss{g körében végzett egészségügyi felvi-

l{gosít{snak.De mag{t Ludmila Afanaszjevn{t ezek az esetek

megrendítették, a jóv{tehetetlen bűn gyötrő érzését keltet-

ték benne – és épp ezen a f{jó ponton tal{lta el maKosztoglotov.

Karj{t keresztbe fonta, megmarkolta a v{ll{t, és így

j{rk{lt föl-al{ a szob{ban az ajtótól az ablakig és vissza,m{r kikapcsolt készülékek közti keskeny szabad s{von.



–(99)–

De föl szabad-e tenni így a kérdést? Hogy van-e joga

orvosnak a gyógyít{shoz? Ha így gondolkodunk, ha két-

ségbe vonunk minden, ma tudom{nyosan elfogadott

módszert azért, mert h{tha a jövőben esetleg k{rosnak mi-

nősül vagy elvetik, az ördög tudja, hova juthatunk! Hiszen

még olyan eseteket is feljegyeztek, amikor az aszpirin

okozott hal{lt: valaki bevette életében az első aszpirint ésmeghalt! Akkor egy{ltal{n nem szabad gyógyítani! Akkor

nem szabadna nap mint nap jót cselekedni!Ez a törvény valószínűleg {ltal{nos érvényű: aki cse-

lekszik , az jót is, rosszat is tesz. Csak az egyik több rosszat,m{sik több jót.

De b{rhogy prób{lta is megnyugtatni mag{t, b{rm-

ennyire tudta is, hogy ezek a szerencsétlen esetek a téves

diagnózisokkal és a túls{gosan későn vagy hib{san alkal-

mazott kezelésekkel együtt sem tesznek ki többet munk{- j{ban, mint két sz{zalékot, ezzel szemben az életbe vissza-

hozottak, a megmentettek és meggyógyítottak fiatalok ésöregek, nők és férfiak, akik ma vígan j{rnak-kelnek a me-

zőn vagy az aszfalton, szüretelik a gyapotot, röpködnek alevegőben, m{szk{lnak a t{vvezetékek oszlopain, söprikaz utc{kat vagy a pult mögött {llnak, íróasztalok mellettvagy te{zókban ülnek, a hadseregben vagy a flott{n{l tel-

jesítenek szolg{latot, és akiknek sz{ma több ezerre rúg –

nem mind felejtették el és fogj{k elfelejteni őt; de tudta azt

is, hogy ő viszont sokkal hamarabb elfelejti őket, a sikereseseteit, a nehezen kivívott győzelmeit, de hal{l{ig emlé-kezni fog arra a néh{nyra, arra, a kevés szerencsétlenre,aki a kerekek al{ került.

Ilyen saj{tos memóri{ja van.

Nem, ma m{r képtelen az előad{sra készülni, megamúgy is vége felé j{r a nap. (Vigye haza a dossziét? Egé-szen biztos, hogy hi{ba, hiszen m{r legal{bb sz{zszor vit-

te-hozta így mag{val.)

Amit viszont nem szabad elhalasztani: a két kis cikkelolvas{s{t, hogy tov{bbadhassa az Orvosi Radiológi{t. Ésv{laszolnia kell annak a tahta-kupiri felcsernek a levelére.

A hom{lyos ablak m{r kevés fényt eresztett be, ezért

meggyújtotta az olvasól{mp{t és leült.



–(100)–

Benézett az egyik oszt{lyos orvos, m{r köpeny nél-

kül:

– Még marad, Ludmila Afanaszjevna? Vera Gangart is benyitott:

– Nem jön még haza?

– Hogy van Ruszanov?

– Alszik. Nem h{nyt. De l{zas. – Vera Kornyiljevna

levetette szoros köpenyét, és szürkészöld taftruh{ban {lltott, amely túls{gosan eleg{ns volt munkaruh{nak.

– Nem sajn{lja elhordani? – intett felé Doncova.

– Mire tartogassam? – Vera mosolyogni szeretett vol-

na, de ez a mosoly valahogy keservesre sikerült.

– Jól van, Verocska, akkor legközelebb teljes adagot,tíz milligrammot adunk neki – mondta a főorvosnő azzal a

gyors beszédével, amikor a szavak csak elveszik az időt, s

közben m{r írta a levelet a felcsernek.

– És Kosztoglotov? – kérdezte halkan VeraKornyiljevna m{r az ajtóból.

– Kemény csat{t vívtunk, de veszített és megadtamag{t – nevetett fel Ludmila Afanaszjevna, és a nevetéstől

megint éles nyilall{st érzett a gyomr{ban. M{r majdnemelpanaszolta Ver{nak, neki elsőnek, összehúzott szemmelfölpillantott r{, de a szoba félhom{ly{ban megl{tta kim e-

nőruh{j{ban, magas sarkú cipőjében – mintha szính{zbakészülne. Majd legközelebb, gondolta.

Mindenki elment; csak ő maradt. Semmi értelme,hogy még egy félór{t itt töltsön ezekben a helyiségekben ,amelyeket mindennap tömérdek sug{rz{s ér, de h{t annyia dolga. A szabads{ga előtt minden évben ilyen s{padt-

szürke volt az arca, a leukocit{inak sz{ma egyenletesencsökkent egész évben, s ilyenkorra m{r kétezerre apadt;ha egy betegénél hagyn{ id{ig fajulni, az bűnös mulaszt{s

lenne. A szab{lyok szerint naponta h{rom „gyomrot” sza-

badna vizsg{lni a röntgenológusnak, ő pedig napi tízet,sőt a h{ború alatt huszonötöt is vizsg{lt. A szabads{gaelőtt neki sem {rtott volna egy vér{tömlesztés. És szaba d-

s{ga alatt sohasem sikerült teljesen regener{lódnia.



–(101)–

De a munka kényszerítő tehetetlenségi ereje nem

egykönnyen engedte el. Minden munkanap végén elkese-

redetten vette sz{mba, mi mindent nem végzett el aznap.És most, egyebek közt, újból eltűnődött Szibgatov kegyet-

len sors{n, s följegyezte, mit kell megtan{cskoznia az

egyesületükben Orescsenkov doktorral. Ahogy ő vezette

be a munk{ba oszt{lyos orvosait, ugyanúgy vezette be őt még a h{ború előtt – kézen fogva, óvatosan ir{nyítva s {t-

adva neki a széles {ttekintés v{gy{t Orescsenkov doktor„Vigy{zzon, Ludocska, soha ne legyen mag{ból szakbar-

b{r! – figyelmeztette. – Még ha az egész vil{g a szakoso-

d{s felé tart is, maga tartson ki: egyik kezével a röntgend i-

agnosztik{ba, m{sikkal a röntgen ter{pi{ba kapaszkodjék

Még ha egyedül marad is a porondon ebből a fajt{ból!” És

az öreg doktor él, méghozz{ ugyanebben a v{rosban. M{r eloltotta a l{mp{t, de visszajött az ajtóból, hogy

fölírja a m{snapi elintézendőit. M{r fölvette sötétkék, ú j-

nak a legnagyobb jóakarattal se mondható kab{tj{t, ésmég be akart nézni az igazgató főorvos szob{j{ba. De z{r-

va volt.Végre lement a két ny{rfa közötti lépcsőn, s elindult

a kórh{z fasor{ban, de gondolatai ott maradtak a munk{-n{l, és meg sem prób{lt, de nem is akart elt{volodni tőlük.Észre se vette, milyen idő van. Még vil{gos volt. A fasor-

ban sok ismeretlen arccal tal{lkozott, de itt sem ébredt föl

benne a természetes női kív{ncsis{g, hogy ki milyen ruh{tvisel, mi van a fején, a l{b{n. Összevont szemöldökkelment, és a szembejövőket éles pillant{sokkal p{szt{zta,mintha a lehetséges daganatok helyét prób{ln{ meg{llapí-tani, melyek ma még nem, de m{r holnap jelt adhatnak

magukról.

Elhaladt a kórh{zi büfé, majd az üzbég fiú mellett,aki egész nap {rulta az újs{gpapír tölcsérbe mért mandu-

l{t, s odaért a főkapuhoz.

Azt hihetnénk, mihelyt kilép ezen a kapun – amelyen

a kövér, nagysz{jú, éber port{snő csak az egészséges, sza-

bad embereket engedi ki, a betegeket, pedig hangos ki{l-t{ssal tereli vissza – , élete munk{ban töltött részéből {tkell hogy lépjen végre a maga otthoni, csal{di életébe. De







–(104)–

erővel tudott ledolgozni még egy műszakot. Fiatal kor{- ban, a K{ma mellett, hatpudos zs{kokat emelgetett, és az-

óta sem sokat veszített az erejéből; most sem húzódozott,ha segíteni kellett a munk{soknak föltenni a betonkeverőtaz {llv{nyra. Sokfelé megfordult, sokféle munk{t prób{lt,itt bontott, ott kubikolt, amott épített, tíz rubel alatt nem issz{molta a pénzt, egy fél liter vodka meg se kottyant neki,

de a m{sodik litert nem kív{nta; nem ismert maga előtt és

maga körül semmilyen korl{tot, s úgy képzelte, így is leszmindig. Bivalyereje ellenére nem vitték ki a frontra: fe l-

mentették, mert szükség volt r{ a speci{lis hadicélú épí t-

kezéseken, így nem prób{lt se sebesülést, se kórh{zat. Éssoha nem volt semmilyen betegsége, se súlyos, se j{rv{-nyos, még egy n{th{ja se. Még a foga se f{jt soha.

Tavalyelőtt betegedett meg először, és mindj{rt e b-

ben. R{kban.

Csak most dob{lózott ilyen könnyedén ezzel a szó-val, jó sok{ig mag{t is {ltatta, hogy semmiség, oda se neki,s ameddig bírta, halogatta a dolgot, nem ment orvoshoz.

Amikor pedig elment, s a rendelőket sorra megj{rva elj u-tott az onkológi{ig – ahol kivétel nélkül minden betegnek

azt mondt{k, hogy nem r{kja van – , esze {g{ban se volt bevallani mag{nak, mi a baja, nem hitt a saj{t természeteseszének, ink{bb hitt a v{gy{nak: nincs r{kja, és majdcsakmeggyógyul.

Jefremnek a nyelve r{kosodott el, ez a szapor{n per-

gő, saj{t szemével sohasem l{tott, az életben oly ügyesenforgatott nyelve, amely eddigi élete félsz{z esztendeje,alatt oly nagy haszn{ra volt: az ő segítségével harcolta kimag{nak a jó munkabért ott, ahol nem érdemelte meg. Ve-

le esküdött meg arra, amit meg se tett. Vele fogadkozott,arra, amiben nem hitt. S sz{jalt a főnökséggel. És hordta lea munk{sokat. És k{romkodott cifr{n, emlegette m{sokanyj{t s küldte élvezettel ezt-azt melegebb t{jakra. És sza f-

tos adom{kat adott elő, de politikai vicceket soha. És vol-

gai nót{kat dalolt. És sz{mos fehérnépnek hazudta az or-

sz{g sz{mtalan pontj{n, hogy nem nős, nincsenek gyere-kei, hogy egy hét múlva visszajön, és majd együtt építenek

h{zat. „Hogy sz{radna le a nyelved!” – {tkozta meg az





–(106)–

helyen, mi sem volt könnyebb, mint eltűnni ak{r Kolim{n,ak{r valahol a Kauk{zusban. Se vagyon, se otthon, se csa-

l{d nem kötötte sehova, a szabad életet szerette, meg hasok pénz csörög a zsebében. A kórh{zból pedig azt írt{k:ha nem jön mag{tól, rendőrrel {llíttatj{k elő. Ekkora ha-

talma van az onkológiai rendelőnek még azok fölött is,akiknek nincs is rakjuk!

Végre eljött. Persze még mindig megtagadhatta vol-

na a beleegyezését. De Lev Leonyidovics megtapogatta anyak{t, és keményen leteremtette a késedelemért. És job b-

ról is, balról is felv{gt{k a nyak{t, mintha bűnözők késel-

ték volna meg. Sok{ig feküdt bekötött nyakkal, és am ikor

végre kiengedték, hosszan csóv{lt{k a fejüket.

De m{r nem élvezte úgy a szabad életet, mint azelőtt:megut{lta a munk{t, a d{ridókat, az iv{szatokat, a do-

h{nyz{st. A nyaka ahelyett, hogy puhult volna, egyre ke-

ményedett, feszült és nyilallt; de még a fejében is érezte. A betegség majdnem a füléig kúszott föl a nyak{n.

Amikor úgy egy hónappal ezelőtt megint visszajött

ebbe a régi, szürkére vakolt téglaépületbe, s a két ny{rfaközött fölment a torn{c sok ezer l{b koptatta lépcsőjén , asebészek nyomban lecsaptak r{ , és megint csíkos kórh{zipizsama volt rajta, ugyanabban a kórteremben feküdt – a

műtő közelében, a h{tsó kerítésre néző ablakokkal – , ésszegény nyaka m{r a m{sodik, az előzőt is sz{mítva pedig

a harmadik oper{cióra v{rt, Jefrem Poddujev nem bírt to-

v{bb hazudni mag{nak. És nem is hazudott. Bel{tta, hogyigenis r{kos.

Most pedig egyenlőségre v{gyott, és valamennyiszomszédj{t meg akarta győzni róla, hogy nekik is r{kjuk

van. Hogy innen senki se menekülhet. Hogy ide mindenkivisszatér. Nem azért csin{lta, mert élvezetét lelte m{sokkínz{s{ban, de ők se hazudjanak, ők is nézzenek szembeaz igazs{ggal.

Megcsin{lt{k a harmadik oper{ciót, amely f{jdalma-

sabb volt és mélyebb szöveteket érintett. De a műtét ut{n,a kötözéseknél a doktorok valahogy nem l{tszottak jóked-

vűnek, idegen szavakat mormogtak egym{snak, és egyreszorosabb és szélesebb kötést raktak r{, valós{ggal össz e-





–(108)–

sük is. És a tehetetlenségükből, a végsőkig tartó ön{ltat{-sukból az derült ki, hogy bizony gyönge legények, és va-

lamit elszalasztottak az életben.

De mit?

Kölyökkor{tól fogva azt hallotta Jefrem, meg tudta is

mag{ról és haverjairól, hogy ők, fiatalok, okosabbak azöregeiknél. Az öregeik egész életükben nem jutottak elmég a v{rosba se , Jefrem viszont m{r tizenh{rom évesen

egyik helyről a m{sikra sz{guldozott, pisztolyból lövöldö-zött, ötvenéves kor{ig meg végigtapogatta az egész orsz{-got, ak{r egy menyecskét. De most, a kórteremben j{rk{l-

va, eszébe jutott, hogyan haltak meg azok az öregek őn{-luk, a K{ma vidékén, ak{r oroszok voltak, ak{r tat{rok,ak{r votj{kok. Nem berzenkedtek, nem prób{ltak elmene-

külni, nem dicsekedtek, hogy rajtuk nem fog a hal{l –

mind nyugodtan fogadta az elkerülhetetlent. Nemhogyhúzt{k-halasztott{k volna, ink{bb szép csöndben idejébenfölkészültek r{, meghagyt{k, kié legyen a kanca, kié a csi-

kó, kié a bunda, kié a csizma. És megkönnyebbülten t{-

voztak, mintha csak {tköltöztek volna égy m{sik h{zba.Közülük senkit se lehetett volna megijeszteni a r{kkal.Meg valahogy nem is lett egyiküknek se.

Itt, a kórh{zban pedig m{r az oxigéntömlőt csócs{l-

j{k, m{r a szemüket is alig tudj{k kinyitni, de a sz{jukmég mindig azt hajtogatja: „Nem fogok meghalni! Nekem,

nincs r{kom!”

Mint a tyúkok. Hisz mindegyiknek tork{n a kés, deők csak kotkod{csolnak, kapirg{lnak, keresik csőrükkel azeleséget. Ha az egyiket lev{gj{k, a többi kapirg{l tov{bb.

Így masírozott nap mint nap Poddujev a léptei alatt

meg-megroppanó régi padlón, de ettől semmivel se tudta jobban, hogyan kell fogadni a hal{lt. Ezt nem lehet kital{l-

ni. Nincs kitől megtudni. Arra meg a legkevésbé gondolt,hogy valamilyen könyvben keresse.

Valaha négy oszt{lyt j{rt ki, azut{n valamilyen építő-ipari tanfolyamot, de sohase vonzotta az írott szó: az újs{ghelyett ott a r{dió, a könyveket meg teljesen fölöslegesnek

ítélte a hétköznapok szempontj{ból, no meg azokon az is-ten h{ta mögötti helyeken, ahov{ azért szegődött el, mert





–(110)–

Csak a feje nyilallott erősen, és zavarta a gondolk o-

d{sban.

A péntek reggel borús volt és nyomasztó, mint min-den kórh{zi reggel. Ebben a kórteremben a reggelek min-

dig Jefrem komor szónoklataival kezdődtek. Ha reményé-nek, vagy v{gy{nak adott hangot valaki, Jefrem nyomban

lehűtötte és letorkolta. Ma azonban a legcsekélyebb kedvet

sem érezte, hogy kinyissa a sz{j{t, ink{bb újra elővette ezt

a nyugalmas, csöndes könyvet. Mosakodnia szinte fölös-leges volt, hiszen majdnem az egész arc{t eltakarta a kö-tés; a reggelit az {gyban is meg lehetett enni, sebészeti v i-

zit pedig ma nem lesz. S Jefrem lassan forgatta a könyvvastag, érdes papírból készült lapjait, nem beszélt, hanemolvasott és töprengett.

Lezajlott az oszt{lyos orvosi vizit, megint megmo-

rogta a doktornőt az az aranykeretű szemüveges, azt{n begazolt, és megkapta az injekciój{t; szónokolt a jogairólKosztoglotov, kiment, s visszajött; Azovkint kiírt{k, elbú-csúzott és elment, görnyedten, kezével a has{n; m{sokat

röntgenre, vér{tömlesztésre szólítottak. S Poddujev mégmindig nem kelt föl, hogy megkezdje az {gyak köztim{szk{l{st, hanem olvasott és hallgatott. A könyv beszél-

getett vele, m{sképpen és sokkal érdekesebben, mint b{rki

m{s.

Egy egész életet leélt anélkül, hogy egy ilyen komolykönyv a kezébe került volna.

Hab{r aligha kezdett volna bele, ha nem ebben az{gyban fekszik, s nem ezzel a nyakkal, amelyből a f{jda-

lom a fejébe nyilall. Ezek a rövid történetkék nemigen ra-

gadt{k volna meg egészségesen.

Még tegnap megakadt a szeme ezen a címen: „Mi él-teti az embert?” Olyan tal{ló cím volt, mintha maga Jefrem

ötlötte volna ki. Hisz miközben a padlót taposta s gondol-

kodott, megfogalmazatlanul b{r, de ugyanez j{rt az eszé- ben az utóbbi hetekben: mi élteti az embert?

Az az elbeszélés nem volt olyan rövid, de az első szó-tól valós{ggal olvastatta mag{t, s l{gyan, egyszerűen aszívébe hatolt: „Egy csizmadia a feleségével meg a gyer-

mekeivel egy parasztn{l lakott kv{rtélyon. Nem volt sem



–(111)–

saj{t h{za, sem föld je, csup{n a csizmadiamesterségbőltartotta el mag{t meg az egész csal{dj{t. A kenyér dr{gavolt, a munka pedig olcsó, így h{t amit megkeresett, aztfel is élték. A csizmadi{nak meg a feleségének csak egyközös bund{ja volt, azt is ronggy{ nyűtték<”

Mindez teljesen érthetően hangzott, ugyanígy a foly-

tat{s is: maga Szemjon szik{r volt, Mihajla, a segéd ösztö-vér, az uras{g viszont: „Ez az ember meg mintha egészen

m{s vil{gból jött volna: piros, telt az {br{zata, a nyakamint a bik{é; mintha vasból öntötték volna tetőtől talpig.Ha úgy élne, mint mi, nem gömbölyödött volna ki ennyi-

re. Az ilyen vasgyúrón a hal{l se fog ki.” *

Eleget l{tott ilyet Jefrem: ilyen volt Karascsuk, a

széntröszt igazgatója, ilyen Antonov meg Csecsov meg

Kuhtyikov is. Vajon nem kezdett-e ő is r{juk hasonlítani?

Poddujev lassan, szótagolva végigolvasta az elbeszé-lést.

Közben m{r dél felé j{rt az idő.

Jefremnek nem volt kedve se a j{rk{l{shoz, se a be-

szédhez. Mintha kifordított{k volna mag{ból, vagy valamiúj költözött volna belé. Ahol azelőtt a szemét tudta, mostnincs szeme. És ahol a sz{ja volt, nincs sz{ja.

Az első durva, felületi gyalul{st m{r elvégezte Jefremen a kórh{z. Most m{r csak folytatni kellett.

Fejét fölt{masztotta, térdét fölhúzta, r{fektette a csu-kott könyvet, és a csupasz, fehér falra meredt. Odakintszürke, fénytelen volt a nappal.

Az az őszesvörös üdülővendég a Jefremmel szem-

közti {gyon azóta aludt, hogy beledöfték az injekciót. Jó

vastagon betakart{k, ha net{n kir{zn{ a hideg. A szomszéd {gyon Ahmadzsan d{m{t j{tszottSzibgatovval. Egym{s nyelvét nemigen értették, ezért oro-

szul beszélgettek. Szibgatov úgy ült, hogy ne kelljen meg-

hajlítania és elfordítania f{jó h{t{t. Még fiata l volt, de a fe-

je bú b j{n m{r erősen ritkult a haja.

* Makai Imre fordít{sa.



–(112)–

Jefremnek még egy sz{l haja se hullott ki, olyan sű-rűn és sötéten göndörödik, hogy nem fogja a fésű. És mégsemmit se csökkent a nők ut{ni v{gya. Nem csökkent, de

minek?

H{ny nőt döntött hanyatt életében – elképzelni is ne-

héz. Az elején még sz{molta őket, külön a feleségeit, deazt{n ezzel se f{rasztotta mag{t. Az első felesége Aminavolt, egy fehér arcú, roppant érzékeny jelabugai tat{r l{ny.

Az arcbőre olyan vékony volt, hogy alig ért hozz{ csontosöklével, m{ris kiserkedt a vére. R{ad{sul nem meghu-

ny{szkodó fajta: mag{tól ment el a kisl{ny{val együtt.Azóta nem hagyta Jefrem , hogy szégyenbe hozz{k: min-

dig ő hagyta ott a nőket. Szabad v{ndoréletet folytatott:egyszer munkaerő-toborz{s, m{skor szerződés, kényel-

metlen lett volna csal{dot mag{val hurcolni. H{ziasszonyt

minden új helyen tal{lt. A többiektől pedig, akik útj{baakadtak – szabadoktól és férjezettektől –, a nevüket semindig kérdezte meg, csak fizetett a meg{llapod{s, sze-

rint. S most emlékezetében összemosódtak az arcok, visel-

kedések, szitu{ciók csak akkor ragadtak meg benne, havalami különös adódott. Így jegyezte meg mag{nak Jevdosk{t, a mérnökfeleséget, ahogy – még a h{ború alatt ,– ott {llt az, alma-atai főp{lyaudvar peronj{n a vonat a b-

laka alatt, és risz{lta a seggét. Egész {rm{dia utazott belő-lük Iljibe, hogy megnyissanak egy új b{ny{t, és sokan ki-

kísérték őket a tröszttől. Ott {llt nem messze Jevdoska e l-nyűtt férje is, és hevesen bizonygatott valakinek valamit. A

mozdony r{ntott egyet a vonaton. „Hé! – ki{ltott le Jefrem,

és lenyújtotta a kezét. – Ha szeretsz, m{ssz föl, gyere ve-

lem!” És a nő belékapaszkodott, fölm{szott hozz{ a vagonablak{n {t, a tröszt és az ura szeme l{tt{ra, és elment vele

két egész hétre. Ezt megjegyezte mag{nak: ahogy behúzta

Jevdosk{t a kocsiba.

Egyszóval Jefrem egész életében csak a ragaszkod{stvette észre a nőkben. A nőt megszerezni könnyű, de ler{z-

ni nehéz. Hab{r mindenütt az „egyenlőségről” papoltak,

és Jefrem nem tiltakozott ellene, a lelke mélyén sohase ta r-totta a nőket teljes értékű embereknek – kivéve az első fe-

leségét, Amin{t. És csod{lkozott volna, ha egy , m{sik férfi

komolyan bizonygatja neki, hogy rosszul b{nik a nőkkel.



–(113)–

De l{m, ebből a csud{s könyvből az derül ki, hogymindenben ő a hib{s.

A szokottn{l kor{bban gyújtott{k föl a villanyt.Fölébredt az a finny{s alak azzal a dudorral az {l l-

kapc{ja alatt, kidugta kopasz fejét a takaró alól, és sietveföltette az okul{réj{t, amitől úgy nézett ki, mint egy pro-

fesszor. Azonnal közölte mindenkivel az örömhírt: az in-

jekciót egész jól elviselte, azt hitte, rosszabb lesz. S m{ris

benyúlt az é j jeliszekrény fiókj{ba csibehúsért. Ezeknek a nyavaly{s kényeskedőknek csak a csibe-

húst veszi be a gyomra, vette észre Jefrem. Még a fiatal b{-r{nyhúsra is azt mondj{k, nehéz.

Jefrem valaki m{st akart l{tni, de ahhoz meg kellene

fordulnia. Mert ha egyenesen előrenéz, csak azt a finny{s gyomrút l{tja, amint a csirkecsontot szopogatja.

Megköszörülte a tork{t, és óvatosan jobbra fordult.

– Van itt egy történet – közölte hangosan. – Az a cí-me, „Mi élteti az embert?” – és elvigyorodott. – Jó kérdés,mi? Ki v{laszol r{? Mi élteti az embert?

Szibgatov és Ahmadzsan egyszerre nézett föl a d{-maj{tékból. Ahmadzsan magabiztosan, jókedvűen felelt,hiszen gyógyulóban volt:

– A bőség. Sok élelem és sok pénz.

A sereg előtt csak az aulj{t ismerte és csak üzbégül beszélt. Minden orosz szó és fogalom, a fegyelem és afesztelenség a seregben ragadt r{.

– És még? Ki tudja? – kérdezte, rekedten Jefrem.

A könyv {ltal föladott tal{lós kérdést, amely oly v{-ratlanul érte, m{snak se volt könnyű megfejteni. – Mi élteti

az embert?

Az öreg Murszalimov nem értett oroszul, pedig tal{nő tudott volna a legjobban v{laszolni. De bejött Turgun, acselédkönyves medikus, hogy injekciót adjon neki, és ő v{-laszolt helyette:

– Mi? H{t a guba! A fekete hajú Proska úgy b{mult r{juk, mint egy k i-

rakatra, még a sz{j{t is elt{totta, de nem szólt semmit.



–(114)–

– Na, mondj{tok m{r! – követelte Jefrem.

Gyomka letette a könyvét, és összehúzta a szemét,

úgy törte a fejét a kérdésen. Ami Jefrem kezében volt, aztis ő hozta a kórterembe, de nem volt kedve elolvasni: egy-

{ltal{n nem arról szólt, ami őt érdekelte – ahogy a süket

ember se a kérdésre v{laszol. Megzavarta és elgyengítette,

amikor pedig neki a cselekvéshez kell tan{cs: Ezért nem

olvasta el a „Mi élteti az em bert?” című történetet, és nem

tudta a v{laszt sem, amire Jefrem v{rt. A mag{ét prób{ltamegfogalmazni.

– Na, kölyök? – b{torította Jefrem.

– Szerintem< – kezdte lassan Gyomka, mint aki a

t{bl{n{l felel a tan{rnak, s hogy ne hib{zzon, az egyes

szavak között is gondolkodik. – Először is: a levegő. Az-ut{n a víz. Azut{n az étel.

Jefrem is ezt v{laszolta volna azelőtt, ha megkérde-

zik.

Legföljebb még hozz{tette volna: a pia. De a könyvegészen m{s ir{nyba terelte.

Cuppantott.

– Senki többet?

Proska elsz{nta mag{t:

– Jó szakma is kell.

Megint igaz: Jefrem is így gondolta egész életében.Szibgatov sóhajtott, s restelkedve bökte ki:

– A haz{ja<

– Hogyhogy? – {lmélkodott Jefrem.

– A szülőföldje< Hogy ott élhess, ahol születtél.

– Aha. H{t< ez nem olyan fontos. Én kölyökkorom- ban eljöttem a K{ma mellől, és fütyülök r{, hogy ott van-e

még vagy nincs. Egyik folyó olyan, mint a m{sik.

– A szülőföldön – makacskodott halkan Szibgatov – a

betegség se kapja el az embert. A szülőföldön mindenkönnyebb.

– Jól van. Ki még?

– Tessék? Tessék? – élénkült föl Ruszanov. – Mirőlvan szó?



–(115)–

Jefrem kr{kogva fordult felé. M{r a csirkecomb vé-gén tartott; két kézzel fogta a csontot.

Ott ültek egym{ssal szemben, mintha sz{ndékosanrendezte volna így az ördög. Jefrem összehúzta a szemét.

– Arról, professzorom, hogy mi élteti az embert.

Pavel Nyikolajevicsnak csöppet se okozott gondotkérdés, még az evést se hagyta abba:

– Ehhez nem férhet kétség. Jegyezzék meg: az emb e-

reket az eszme és a t{rsadalom érdekei éltetik.

És kiharapta azt a legízesebb porcogót a comb két ré-sze közül. Semmi se maradt a csontokon, kivéve a va stag

bőrt és az inakat. Ezt letette az éjjeliszekrényre.

Jefrem nem v{laszolt. B{ntotta, hogy a nyavaly{s

ilyen ügyesen kiv{gta mag{t. Ahol az eszmét emlegetik,ott jobb, ha ő befogja a sz{j{t.

Kinyitotta a könyvet, és újból belemélyedt. Önmagasz{m{ra kereste a helyes v{laszt.

– Miről szól a könyv? Mit írnak benne? – kérdezte

Szibgatov.Poddujev fölolvasta az első sor{t:

– ”Egy csizmadia a feleségével meg a gyermekeivelegy parasztn{l lakott kv{rtélyon<”

De nehéz lett volna az egészet hangosan fölolvasni,

ezért fölt{maszkodott a p{rn{kon, és a saj{t szavaivalmondta el Szibgatovnak, s közben maga is igyekezett mégegyszer megemészteni.

– Egyszóval a csizmadia pi{lni kezdett. Egyszer ré-szegen megy az utc{n, és fölszed egy félig megfagyottembert: Mihajl{t. A felesége mérges r{: hogy képzeli, mégegy ingyenélőt hoz a h{zhoz? De Mihajla elkezdett éjjel-nappal robotolni, míg végül jobb csizm{kat varrt a mes-

ternél is. Egyszer télen el jön hozz{juk az uras{g, hoz egydarab dr{ga bőrt, és csizm{t rendel, de kényelmes is le-

gyen, ne v{ssék el, ne fejtődjék föl a varr{sa. Ha a mester

elrontja a bőrt, a saj{t lenyúzott bőrével fizet érte. Mihajlavalahogy furcs{n mosolygott: észrevehetett valamit a sa-

rokban, az uras{g h{ta mögött. Alighogy elment az ura-

s{g, Mihajla belev{gott a bőrbe, és el is rontotta: nemhogy



–(116)–

egy p{r r{m{s csizma, legföljebb egy papucs telt volna ki belőle. A mester a fejéhez kapott: „Mit csin{lt{l, tönkreakarsz tenni?” Mire azt feleli Mihajla: „Némelyik emberegy évre valót gyűjt össze mag{nak előre, és nem tudja,hogy az estét se éri meg.” És mit tesz isten, az uras{g m{rhazafelé földobta a talp{t. A felesége elszalasztott egy kis

cselédet a mesterhez, hogy nem kell a csizma, készítsengyorsan papucsot. A halottra.

– A fenébe is! Micsoda szam{rs{g! – sziszegteRuszanov fölh{borodottan, – Nem lehet m{s lemezt föl-

tenni? Egy kilométerről bűzlik, hogy ez nem a mi erköl-

csünk! No és mi élteti az embert abban a könyvben?

Jefrem abbahagyta a mesélést, és dagadt szemét akopasz felé fordította. Az b{ntotta, hogy a kopasz kis híj{neltal{lta. A könyvben az {llt, hogy az em bereket nem az

önérdek, hanem a m{sok ir{nti szeretet élteti. Ez a nyava-

ly{s meg azt mondta: a t{rsadalom érdekei. A kettő vala-

hogy összepasszolt.

– Hogy mi? Itt az van, hogy a szeretet<

– A sze-re-tet?! Na nem, ez nem a mi erkölcsünk! – ,villogott az aranykeretű p{paszem. – Hallgass ide: ki írta?

– Tessék? – bődült el Jefrem. Mérges lett: eltérítettéka lényegtől.

– Ki írta ezt a szam{rs{got? Ki a szerzője?< Nézd

meg ott elöl, az első lapon. Mit sz{mít a név? Mi köze a lényeghez:az ő betegsé-

gükhöz? Az ő életükhöz vagy hal{lukhoz? Jefremnek nemvolt szok{sa, hogy még az író nevét is elolvassa, vagy hamégis megtette, nyomban el is felejtette.

Most mégis előrelapozott, és hangosan elolvasta: – Tolsztoj.

– Az lehetetlen! – tiltakozott Ruszanov. – Tolsztoj? Ő

csak optimista és hazafias dolgokat írt, különben ki senyomtatt{k volna. A kenyért meg az Első Pétert< H{rom-

szor kapott Szt{lin-díjat, ha nem tudn{.

– Ez nem az a Tolsztoj – szólalt meg Gyomka a sa-

rokban. – Ez itt Lev Tolsztoj.



–(117)–

– Ja, szóval nem az? – nyugt{zta Ruszanov részbenmegkönnyebbülve, részben csalódottan. – Szóval a m{-sik< Aki az orosz forradalom tükre? A pityergő Tolsztoj?H{t ő sok mindent, nagy-gyon sok mindent rosszul l{tott.A gonosszal, fiú, szembe kell sz{llni! Harcolni kell ellene!

– Én is így gondolom – felelte tomp{n Gyomka.

9. Tumor cordis

Jevgenyija Usztyinovn{nak, a sebész adjunktusnakúgyszólv{n egyetlen olyan tulajdons{ga sem volt, amit asebészeknél kötelezőnek hisznek: se kemény pillant{sa, sehat{rozott bar{zd{k a homlok{n, se elsz{ntan fölszegett,

erős {lla, amit annyiszor leírtak m{r. Ha minden sz{l haj{taz orvosi sapka al{ gyűrte, élete ötvenedik évén túl isgyakran ut{naszóltak: „Kisl{ny, legyen szíves, mondjameg!<” Ekkor h{trapillantott, és a szemét mindig da-

gadtnak, t{sk{snak, az arc{t f{radtnak l{tt{k. Ezt a be-

nyom{st élénkpirosra festett sz{j{val ellensúlyozta, de a

festést napj{ban többször meg kellett újítania, mert azegész a cigarett{ra tapadt.

Hacsak nem volt a műtőben vagy a kötözőben vagy akórtermekben, örökké cigarett{zott. Innen is, onnan isminduntalan kiszaladt, és úgy vetette mag{t a cigarett{ra,mintha meg akarn{ enni. Néha a vizitek alatt is sz{j{hozemelte a mutató- és a középső ujj{t, azt{n vitatkozhattak a

betegek, vajon nem cigarett{zott-e közben.

Lev Leonyidoviccsal, a csakugyan termetes, hosszúkezű sebész főorvossal fölv{ltva, ez a sov{ny, idősödő asz-

szony végezte az összes műtétet, amire a kórh{zuk v{lla l-

kozott: végtagokat amput{lt, légcsöveket metszett, gyom-rokat t{volított el, a medencén belül gar{zd{lkodva a bél-

rendszer minden pontj{ra eljutott, s a műtéti napok végén,mintegy levezetésképpen, egy-két elr{kosodott emlő elt{-volít{sa v{rt r{, amihez, mondhatni, virtuóz módon értett.Nem volt olyan kedd és nem volt olyan péntek, amikor neamput{lt volna néh{ny női mellet; egyszer azt mondta aműtőt takarító asszonynak, f{radt ajka közt a cigarett{val,



–(118)–

hogy ha összegyűjtenék az összes mellet, amit leoper{lt,egész heggyé {lln{nak össze.

Jevgenyija Usztyinovna egész életében sebész volt, asebészeten kívül senki nem volt és semmit nem csin{lt;mégis megjegyezte Tolsztoj koz{kj{nak, Jerosk{nak szava-

it az európai doktorokról: „Csak nyisz{ lni tudnak a bo-

londok. A hegyekben, ott igazi doktorok vannak! Ismerik a

füveket.”

És ha holnap valamilyen sug{r-, vegyi vagy gyógy-növénykúra, fény- , szín- vagy telepatikus ter{pia meg-

menthetné a betegeit kés nélkül is, és a sebészetet az a ve-

szély fenyegetné, hogy eltűnik az emberiség gyakorlat{- ból, Jevgenyija Usztyinovna egy percig se védené. Tal{néppen azért nem, mert egész életében csak vagdosott ésvagdosott, vérben és húsban turk{lt.

Az emberiség egyik szomorú fogyatékoss{ga, hogy

élete felénél nem tud megújulni az ember az{ltal, hogygyökeresen v{ltoztat a p{ly{j{n.

Rendszerint h{rmasban-négyesben viziteltek: Lev

Leonyidovics, ő és az oszt{lyos orvosok. De néh{ny na p-pal ezelőtt Lev Leonyidovics Moszkv{ba utazott mellkas-

sebészeti tov{bbképzésre. Ezen a szombaton úgy adódott,hogy teljesen egyedül lépett be az emeleti férf ikórterembe,az oszt{lyos orvosok, sőt nővérék nélkül.

Nem is ment be, csak csöndben meg{llt az ajtónyí-l{sban, és az ajtófélf{nak dőlt. A mozdulat l{nyosan hatott:

csak egy fiatal l{ny tud így odat{maszkodni, tudva, mi-

lyen előnyösen fest így: jobban, mintha egyenes h{ttal, fe-

szes v{llal, föltartott fejjel {llna.

Nekidőlt az ajtófélf{nak, és tűnődve figyelte Gyomka

j{ték{t. Gyoma a f{jó l{b{t kinyú jtóztatta, az egészségeset ,fölhúzta, és mint valami asztalra, r{tette a könyvét, akönyvre pedig négy hosszú ceruz{ból épített valamit. Ezt

az építményt figyelte Gyoma, és még sok{ig nézegette

volna, ha nem szólnak neki. Fölnézett és összefogta a ce-

ruz{kat.

– Mit csin{lsz, Gyoma? – kérdezte szomorúan Jevge-

nyija Usztyinovna.



–(119)–

– Teorém{t! – v{laszolta vígan Gyoma, a kelleténél hangosabban.

Figyelmesen fürkészték egym{st, s vil{gos volt, hogy nem a szavakban van a lényeg.

– Hiszen múlik az idő – magyar{zta Gyoma, de m{rnem olyan derűsen és nem olyan hangosan.

Az orvosnő bólintott. Még mindig az ajtófélf{nakdőlt, de nem l{nyosan, hanem f{radtan.

– Hadd nézzelek meg.

A mindig megfontolt Gyoma a szok{sosn{l élénke b-

ben tiltakozott:

– M{r tegnap megnézett Ludmila Afanasz jevna! Azt

mondta, folytatjuk a besug{rz{st!

Jevgenyija Usztyinovna bólintott. Valami szomorú b{j {radt belőle.

– Az jó lesz. De azért hadd nézzelek meg én is.

Gyoma elkomorodott. Félretette a térmértant, bel-

jebb, húzódott az {gyon, hogy helyet adjon, és térdig föl-

húzta a pizsam{t a beteg l{b{n. Jevgenyija Usztyinovna leült mellé. Majdnem a kö-

nyökéig föltolta a köpenye és a ruh{ja ujj{t. Vékony, hajlé-kony ujjai megindultak Gyoma l{bsz{r{n, ak{r két függet-

len élőlény.

– F{j? F{j? – kérdezgette.– Igen. Igen – v{laszolgatott ő egyre komorabb arc-

cal.

– Éjszaka is érzed a l{bad?

– Igen< De Ludmila Afanaszjevna<

Jevgenyija Usztyinovna megértően bólogatott, azt{n megveregette a v{ll{t:

– Jól van, kis bar{tom. Folytasd csak a besug{rz{st.És még egyszer farkasszemet néztek.

A kórteremben mélységes csönd lett, minden szavuk

hallatszott. Jevgenyija Usztyinovna fölkelt és megfordult. Ott, a

k{lyha mellett Prosk{nak kellett volna feküdnie, de teg-

nap {tköltözött az ablakhoz (pedig az a babona tartotta



–(120)–

mag{t, hogy nem jó annak a helyére feküdni, aki elmentmeghalni). A. – k{lyha melletti {gyat a csöndes, szőkeFridrik Federau foglalta el, aki nem egészen új fiú a szobalakóinak, mert m{r h{rom napja feküdt az előtérben. Mostfölkelt, kezét a pizsama varr{s{hoz szorította, és tisztelet-

tel és bar{ts{gosan nézett Jevgenyija Usztyinovn{ra. Ala-

csonyabb volt n{la.

Makkegészséges! Semmije se f{j! Az első műtéttel tö-

kéletesen meggyógyított{k. Ha most mégis visszajött aR{koszt{lyra, nem azért, mert valami panasza van, hanemtisztességből: a z{rójelentésbe beírt{k, hogy 1955. febr. 1-

jén jelenjen meg ellenőrzésre. És febru{r 1- jén – nem (ja-

nu{r 31-én és nem febru{r 2-{n, hanem pontosan febru{r1- jén – meg is érkezett onnan, az isten h{ta mögül , rossz

utakon és többszöri {tsz{ll{ssal. Úgy, ahogy a hold betartja

a holdfogyatkoz{s előre bejelentett időpontj{t.

Valami okból megint a fekvőbeteg-oszt{lyra küldték. De ma nagyon remélte, hogy hazaengedik.

Megjelent a magas, inas, eltompult szemű Marija nő-

vér , a törülközővel. Jevgenyija Usztyinovna megtörölte akezét, fölemelte – még mindig könyökig csupaszon – , ésugyanolyan mélységes csöndben végigzongor{zott az ujja-

ival Federau nyak{n. Kigomboltatta vele a kab{tj{t, meg-

tapogatta a kulcscsont mélyedéseit, meg a hóna alatt is.

Végül így szólt:

– Rendben van, Federau. Minden a legnagyobb

rendben van.

A fiú úgy földerült, mintha kitüntették volna.

– Minden rendben van – mondta a főorvosnő mégegyszer l{gyan, és megint végigszaladtak az ujjai az {llaalatt. – Még egy egészen kis műtétet csin{lunk, és kész.

– Tessék? – nyúlt meg Federau arca. – Minek, ha,

minden rendben van?

– Hogy még jobb legyen – felelte s{padt mosollyal.

– Itt? – húzta végig a fiú tenyere élét a nyak{n. L{gy

arca könyörgő kifejezést öltött. A szemöldöke egészen vi-l{gos volt, majdnem fehér.



–(121)–

– Itt. De ne nyugtalankodjék, semmivel se késett el. A jövő hét keddjére készítjük föl. – (Marija nővér följegyez-

te.) – Febru{r végén m{r haza is mehet, és soha többé nemkell visszajönnie hozz{nk.

– Csak megint „ellenőrzésre”? – prób{lt mosolyogniFederau, de nem sikerült neki.

– Legföljebb ellenőrzésre – mosolygott szinte bocs{-natkérően a főorvosnő. Mi m{ssal b{toríthatn{, mint a

maga f{radt mosoly{val? Otthagyta {llva, hogy majd ül jönle és gondolkodjék, s folytatta körútj{t. Elmentében méghalv{nyan r{mosolygott Ahmadzsanra (ő oper{lta megh{rom héttel ezelőtt a l{gyék{t), és meg{llt Jefrem előtt.

Az m{r v{rta, s a kék könyvet maga mellé hajította.

Nagy fejével, vastagon bepóly{lt nyak{val, szélesv{ll{val, fölhúzott térdével, félig ülve, félig fekve úgy fes-

tett, mint valami fantasztikus csökött lény. Fejét lehajtvanézett föl r{; és v{rta a csap{st.

Jevgenyija Usztyinovna r{könyökölt az {gy t{ml{j{-ra, s két ujj{t a sz{j{hoz emelte, mintha cigarett{znék.

– Milyen a közérzete, Poddujev?

Pont ez a kérdés hi{nyzott! Könnyű neki: szól és el-

megy, ut{na az özönvíz.

– Elegem van a vagdos{sból – bökte ki.

Az orvosnő fölhúzta a szemöldökét, mintha csod{l-

koznék: hogy lehet megelégelni a vagdos{st? Szólni nemszólt. Jefrem pedig úgy gondolta, eleget mondott.

Hallgattak, mint akik összeszólalkoztak. Mint akik

végeztek egym{ssal.

– Megint ugyanazon a helyen? – Jefrem ezt nem is

annyira kérdezte, mint ink{bb kijelentette. (Azt akarta mondani: H{t eddig mit vagdosott? Ed-

dig miért nem gondolta meg?< De ő, aki soha semmilyen

főnököt nem kímélt, aki mindenkinek a pof{j{ba v{gta,amit gondolt, Jevgenyija Usztyinovn{t kímélte. Jöjjön r{

mag{tól.) – Mellette.



–(122)–

(Minek mondjam meg neked, te szerencsétlen, hogya nyelvr{k nem azonos az alsóajak-r{kkal? Az ember elt{-volít ja az {ll alatti csomókat, és egyszer csak kiderül, hogym{r tov{bbkúsztak a mélyen fekvő nyirokutakra. Azokatnem lehetett előbb kimetszeni.)

Jefrem kr{kogott, mint aki túlerőltette mag{t.

– Nem kell. Semmi se kell.

De hiszen ő nem is nagyon beszélte r{.

– Nem akarom, hogy vagdossanak. Többé semmit seakarok.

Az orvosnő ném{n nézte.

– Írjon ki!

Jevgenyija Usztyinovna belenézett s{rg{s szemébe,amely a sok félelmen keresztüllépve egyszerre rettenth e-

tetlenné v{lt, és ő is azt gondolta: minek?, minek kínoz-

zuk, mikor a kés úgyse éri utol az {ttételeket?

– Hétfőn levesszük a kötést, majd akkor megl{tjuk. Rendben van?

(Azt követelte, hogy írja ki, de mennyire reményk e-dett, hogy azt fogja mondani: „Megbolondult{l, Poddu-

jev? Hogyhogy írjalak ki? Kezelni fogunk! Meg fogunkgyógyítani!”

De kiírja. Egyszóval kampec.)

A törzsével jelezte, hogy rendben van. Hiszen különa fejével nem tudott bólintani.

Jevgenyija Usztyinovna tov{bbment Prosk{hoz. Ő

fölpattant és r{mosolygott. Az orvosnő nem vizsg{ltamég, csak megkérdezte:

– No, hogy érzi mag{t?

– Jól – felelte még szélesebb mosollyal. – Azok a tab-

lett{k sokat segítettek.

Megmutatta a polivitaminos üvegcsét. Nem tudta,hogyan l{gyíthatn{ meg minél jobban a szívét. Hogyanvehetné r{, hogy eszébe se jusson kés al{ fektetni.

Az orvosnő egyetértően bólintott a tablett{k felé.

A férfi mellének bal oldal{ra mutatott:

– És ott? Nem szúr?







–(125)–

De az önmegnyugtat{sa nem sok{ig hatott. A dok-

tornő elment, a daganat pedig ott dudorodott az {llkapcsaalatt és nyomta, a betegek mondt{k a magukét, ott meg fölakarj{k, v{gni valakinek a teljesen egészséges nyak{t.Őneki mekkora dudora van, mégsem v{gj{k föl, nem is ja-

vasolt{k. Lehet, hogy m{r nem érdemes?

Amikor tegnapelőtt bejött a kórterembe, el se tudtavolna képzelni, hogy ilyen hamar b{rmiben is azonosulni

fog ezekkel az emberekkel.De h{t nyakakról volt szó. H{rmuknak a nyakukkal

van baja.

Fridrik Jakobovics nagyon elkeseredett. Meghallga-

tott mindent, amit tan{csoltak neki, és zavartan mosoly-

gott. Mindenki magabiztosan mondta, mit kell tennie, csakő nem l{tja tiszt{n a saj{t dolg{t. (Mint ahogy a többieksem l{tnak tiszt{n a maguk dolg{ban.) Fölv{gni is veszé-lyes, nem fölv{gni is veszélyes. M{r az előző alkalommalalaposan körülnézett, és ki is kérdezett mindenkit, amikor

az alsó ajk{t kezelték besug{rz{ssal, úgy, ahogy most

Jegenberdievét. Azóta a sz{j{n keletkezett var megvasta-godott, majd elsz{radt és lev{lt. De értette, miért v{gj{k ki

a nyaki mirigyeket: hogy ne hatolhasson tov{bb a r{k.

No de Poddujevet kétszer is megoper{lt{k, s mithaszn{lt?

És ha a r{k semerre se sz{ndékozik terjedni? Ha m{rnincs is?

Mindenesetre meg kell tan{cskozni a dolgot a felesé-gével s főleg a l{ny{val, Henriett{val, a csal{d legművel-

tebb és leghat{rozottabb tagj{val. De ő itt elfoglal egy{gyat, s a kórh{z nem fog v{rni addig, amíg megfordul a

posta (a vasút{llom{sról a sztyepp mélyére, őhozz{jukcsak hetenként kétszer viszik ki a leveleket. Föltéve, hogy

jó az út).

Kiíratni mag{t és hazautazni tan{csért ugyancsaknehéz, sokkal nehezebb, mint az orvosok meg azok a be-

tegek képzelik, akik olyan könnyen osztogatj{k a tan{csa-ikat. Ahhoz itt z{radékoltatni kell a v{rosi hatós{gn{l aszabads{gos levelét, amelyet oly nehezen tudott kitalpalni,

töröltetni az ideiglenes bejelentőt, és csak ezut{n utazhat



–(126)–

el, először abban a könnyű kab{tban és félcipőben, amimost van vele, és döcöghet a vonaton, addig a kis {llom{-sig, ahol félbund{ra és nemezcsizm{ra cseréli föl öltözetét,amiket ismeretlen jó embereknél hagyott megőrzésre –

mert ott még tél van, és dühöng a szél –, azut{n jó sz{zöt-

ven kilométert kell r{zatni mag{t a gép{llom{sig, az is le-

het, hogy nem? fülkében, hanem fönn a platón; mihelythazaérkezik, jelentést kell küldeni a megyei parancsnok-

s{gra, azt{n két-h{rom-négy hetet v{rhat az újabb t{voz{-si engedélyre, és amikor végre megjön, megint el kell ké-redzkedni a munk{ból. És mi van, ha épp megindul az ol-

vad{s, j{rhatatlann{ v{lnak az utak, és le{llnak az autók?Azut{n azon a kis {llom{son, ahol mindössze két vonat {llmeg napj{ban egy-egy percre, kétségbeesetten rohanhat

kalauztól kalauzig, hogy engedjék föl valamelyik kocsiba,és amikor megérkezik ide, újra jelentkezhet és ideiglene-

sen nyilv{ntart{sba vetetheti mag{t az itteni parancsnok-

s{gon, azt{n megint v{rhat egy két napig, amíg fölszaba-

dul egy hely a kórh{zban<

Eközben m{r Proska dolg{n vitatkoztak. És még aztmondj{k, ne legyen az ember babon{s! Minek feküdt a bba

az {gyba? Mégis gratul{ltak neki és azt tan{csolt{k , fogad-

ja el a rokkantt{ nyilv{nít{st, amíg megadj{k. Amit adnak,

vedd el! Azért adj{k, mert szükség van r{. Most megadj{k,azt{n visszaveszik. De Proska minden{ron dolgozni akart.

Dolgozhatsz még eleget, te bolond, hosszú az élet! Elment Proska az igazol{sokért. A kórterem lassan

elcsöndesedett.

Jefrem megint kinyitotta a könyvét, de hi{ba olvastaa sorokat, nem értette, s ezt nemsok{ra észre is vette.

Nem értette, mert egyre fészkelődött, izgult, nézte,mi történik a szob{ban és a folyosón. Ahhoz, hogy értse,előbb eszébe kellett hogy jusson: ő m{r nem jut el sehova.Nem v{ltoztathat semmin. Nem győzhet meg senkit.Hogy neki is m{r csak napjai vannak arra, hogy eligazod-

jék mag{n:

S csak ekkor t{rultak föl előtte a könyv sorai. Közön-

séges fekete betűkkel voltak r{nyomtatva a fehér papírra.



–(127)–

De puszt{n az olvasni tud{s nem volt elég ahhoz, hogy el-

olvass{k őket.

Amikor Proska, m{r az igazol{sokkal a kezében, boldogan jött föl a lépcsőn, a felső előtérben Kosztoglo-

tovval: tal{lkozott, és megmutatta neki:

– Nézd, még kerek pecsétet is ütöttek r{!

Az egyik papír a p{lyaudvari pénzt{rnak szólt, hogysoron kívül adjanak jegyet ennek és ennek a betegnek, akiműtéten esett {t. (Ha nem írj{k bele a műtétet, a p{lyaud-

vari pénzt{r előtt a sor végére {llítj{k, és esetleg két-h{romnapig ott ragad.)

A m{sik papír a lakóhely szerint illetékes rendelőin-

tézetnek volt címezve, és többek között ez {llt benne:

„Tumor cordis, casus inoperabilis.” – Ezt nem értem – bökdöste Proska az ujj{val. – Mi

van, ide írva, he?

– Mindj{rt gondolkodom rajta – húzta össze a szemétKosztoglotov. – Tedd el, nélküle is tudok gondolkodni.

Proska eltette az értékes papírokat, és ment csoma-golni.

Kosztoglotov meg nekit{maszkodott a korl{tnak, és

{tha jolt fölötte.

Jószerével semmit se tudott latinul, mint ahogy

semmilyen m{s idegen nyelvet se, és semmilyen tudo-m{nyt nem ismert alaposan, kivéve a topogr{fi{t, de abbólis csak a katonait, amennyit a tiszthelyettesi parancsnoki

tanfolyamon belésulykoltak. S b{r mindig és mindenüttmérgesen gúnyolta a műveltséget, se a szemével, se a fü-lével nem szalasztott el egyetlen kis morzs{t se, amivel

bővíthette ismereteit. Egy évig sikerült geofizik{t hallgat-nia harmincnyolcban, azut{n nem egészen egy évig geo-

dézi{t negyvenhat-negyvenhétben; a kettő közé esett a ka-

tonas{g , a h{ború, amelyek nemigen voltak alkalmasak atudom{nyokban való előrehalad{sra. De sohasem felejtet-

te el szeretett nagyapj{nak közmond{s{t: „A bolond ok-

tatni szeret, az okos okulni.” És még a seregben eltöltöttévek alatt is mindent mag{ba szívott, amit érdemes volttudni, fülét nyitva tartotta az okos emberek beszédére, lett



–(128)–

légyen egy m{sik ezred tisztje, vagy a saj{t szakasz{nakközkaton{ja. Igaz, úgy fordította arra a fülét, hogy ne sért-

se a büszkeségét: figyelt, de mintha valój{ban nem is ér-

dekelné olyan nagyon. De ha összeismerkedett valak ivel,

sohase sietett bemutatkozni, és nem j{tszotta meg mag{t,

ink{bb arra volt kív{ncsi, kiféle-miféle az új ismerős, hon-

nan jött. Ez hozz{segítette ahhoz, hogy sok mindent meg-

halljon és megtud jon. De a legtöbb tud{st a h{ború ut{ni

túlzsúfolt butirkai cell{kban szívhatta mag{ba. Ott min-den este professzorok kandid{tusok vagy m{s hozz{értő

emberek tartottak előad{st – az atomfizik{ról, a nyugatiépítészetről , a genetik{ról, a költészetről, a méhészetről – ,s Kosztoglotov volt a legodaadóbb hallgatója ezeknek az

előad{soknak. Még a vörös presznyabeli börtönpriccsek

alatt, meg a tehervagonok sz{lk{s padjain is, meg amikora transzportokban a csupasz földre ültették őket, meg a

l{gerbeli sorakozókon, mindenütt a nagyapj{tól hallottközmond{s szerint igyekezett pótolni azt tud{st, amit nemszerezhetett meg az egyetemi előadótermekben.

Így faggatta ki a l{gerban az egészségügyi statiszti-kust, egy idősebb, félénk embert, aki az egészségügyi rész-

legben töltögette a papírokat – de olykor forró vízért is el-

szalasztott{k – , és akiről kiderült, hogy klasszika-filoló-

gus, és antik irodalmat tanított a leningr{di egyetemen

Kosztoglotov a fe jébe vette, hogy latinul fog tanulni tőle.

Ehhez fogcsikorgató fagyban kellett j{rk{lniuk a zóna te-rületén, és se papírjuk, se ceruz{juk nem volt; az egész-

ségügyi statisztikus néha levette a kesztyűjét, és ujj{val írtvalamit a hóba. (Teljesen önzetlenül tanította: legal{bb ar-

ra az egy ór{ra embernek érezte mag{t. Meg, mivel is fi-

zethetett volna Kosztoglotov? Mégis majdnem rajtavesz-

tettek: az elh{rítótiszt külön-külön behívta és kihallgatta

őket, azt gyanítva, hogy szökésre készülnek és a környéktérképét rajzolj{k a hóba. A latint persze nem hitte el. Az

ór{k a bbamaradtak.)

Ezeknek az ór{knak nyom{n ragadt meg Koszto-

glotov fejében, hogy „casus” annyi, mint eset, az „in” fosz-tóképző; a „cor, cordis” is ismerősen hangzott, de ha neakkor se kellett hozz{ nagy fant{zia, hogy kital{lja,„cardiogram” ugyaneb ből a tőből sz{rmazik. A „tumor”-



–(129)–

ral meg a Zoj{tól kölcsönvett Kórbonctan minden oldal{n

tal{lkozott.

Így minden nehézség nélkül megértette most Proskadiagnózis{t: „oper{lhatatlan szívdaganat”.

Nemhogy oper{lni – gyógyítani se lehet semmivel,ha egyszer aszkorbinsavat rendelnek neki.

Ezért miközben {thajolt a korl{t fölött, nem a latinragondolt, hanem arra az elvre, amelyet tegnap fogalmazott

meg Ludmila Afanaszjevn{nak: a betegnek mindent tud-

nia kell.

[m ez az elv az olyan sokat prób{lt emberekre ér-

vény mint ő. De Prosk{ra?

Proska úgyszólv{n semmit se hozott ki a kórterem-

ből, hisz nem volt semmije. Szibgatov, Gyoma ésAhmadzsan kísérte le. Mind a h{rman óvatosan lépked-

tek: az egyik a h{t{t óvta, a m{sik a l{b{t, a harmadikmankóval botladozott. Proska viszont jókedvűen villogtat-

ta fehér fogait.

Ugyanígy kísértek ki egy-egy szabadulót a l{gerból,ha nagy ritk{n alkalom adódott r{.

És most mondja meg neki, hogy a kapun kívül újbólletartóztatj{k?

– Szóval mi van odaírva? – kérdezte Proska menté- ben, gondtalanul.

– A csuda tudja – húzta el a sz{j{t Kosztoglotov, ami-

től u sebhelye is félrecsúszott. – Olyan ravaszok a dokto-

rok, hogy nem lehet őket megérteni. Akkor< jobbul{st kí-v{nok!

– Nektek is, fiúk! Azt{n mars haza! A asszonyhoz!

Proska mindükkel kezet szorított, s jókedvűen h{trafor-dulva intett vissza a lépcsőről.

És magabiztosan lesietett.

A hal{lba.



–(130)–

10. Gyerekek

A doktornő éppen csak körülrajzolta ujjaival Gyomadaganat{t, {tkarolta a v{ll{t, és m{ris tov{bbment. De ez-

{ltal valami végzetes dolog történt. Gyomka megérzett va-

lamit. S reményének gyönge {gai letörtek.

Nem azonnal érezte meg; a kórteremben először

Proska dolg{t beszélték meg, majd elbúcsúztatt{k, azt{n őazt fontolgatta, hogy jó volna {tköltözni az imm{r szeren-

csés {gyra, az ablakhoz – ott vil{gosabban van; meg köze-

lebb is lenne Kosztoglotov – , amikor bejött egy új beteg.

Napbarnított, gondosan nyírt, enyhén göndörödő,szurokfekete hajú fiú volt. Kor{t tekintve jó p{r évvel túl

lehetett a húszon. H{rom könyvet szorongatott a bal hónaalatt, m{sik h{rmat a jobb hóna alatt.

– Üdv, bar{taim! – ki{ltotta el mag{t a küszöbön, és

Gyomk{nak nagyon tetszett, hogy ilyen egyszerűen ésfesztelenül viselkedik.

– Hova fekhetek?Közben azonban nem az {gyakat fürkészte, hanem , a

falakat.

– Sokat fog olvasni? – kérdezte Gyomka.

– Egész idő alatt!

Gyomka elgondolkodott.– Szakmai irodalmat vagy m{st?

– Szakmait.

– Akkor feküdjön oda, az ablak mellé. Mindj{rt {t-

húzz{k az {gyat. Miről szólnak a könyvei?

– A geológi{ról, öcsém – felelte az új fiú. S Gyomka elolvasta az egyik címét: Érclelőhelyek geo-

kémiai kutat{sa.

– Feküdjön csak maga az ablak mellé. Mije f{j?

– A l{bam.

– Nekem is a l{bam.



–(131)–

Igen, az új óvatosan rakosgatta az egyik l{b{t, pedigolyan alakja volt, hogy elmehetett volna ak{r jégt{ncosnak

is.

Az újoncnak meg{gyaztak, s mintha csak ezért jöttvolna: m{ris szétrakott öt könyvet az ablakdeszk{n, a ha-

todikba pedig azonnal beletemetkezett. Olvasott egy

ór{csk{t, nem kérdezett semmit, nem is szólt senkihez, s

ekkor az orvosokhoz szólított{k.

Gyomka is igyekezett olvasni. Először a térmértant, sközben mindenféle alakzatot prób{lt építeni a ceruz{iból De az elméleti tételek ma valahogy nem ragadtak meg a

fejében. Az {br{k pedig – egyenesekből kimetszett szaka-

szok, szab{lytalan törésvonalú síkok – mindig ugyan jut-

tatt{k az eszébe.

Könnyebb könyvet v{lasztott: az Élet vizé t valami-

lyen Kozsevnyikovtól, aki ezért a könyvért Szt{lin-díjatkapott. Gyomk{t egyszerre elfogta a félsz, amiért ilyen írólétezik. A múlt sz{zadban egy tucat író ha volt , és mind

nagyok. Ebben a sz{zadban pedig sok ezer; elég egyetlen

betűt kicserélni a nevükben, és m{ris egy új író. A könyve-iket senkinek sincs ideje elolvasni. Ha mégis elolvassa va-

lamelyiket, az az érzése, hogy nem is lett volna musz{j.Ismeretlen írók bukkantak föl, Szt{lin-díjat kaptak; majdörökre eltűntek. Majdnem valamennyi tavaly megjelent

vastagabb könyvet díjazt{k. Évente negyven-ötven díjatosztanak ki.

Ugyanígy összekeveredtek Gyomka agy{ban a cí-mek.

Sokat írtak a Nagy élet meg a Nagy csal{d című film-

ről, a kettő közül az egyik, úgymond, nagyon hasznos, a

m{sik nagyon k{rtékony, de hogy melyik, arra sehogy setudott visszaemlékezni, ann{l kevésbé, mert egyiket se l{ t-

ta. A fogalmak is összekeveredtek benne, ann{l jobban,minél többet olvasott. Alighogy megjegyezte, hogy az o b-

jektív szemléletmód azt jelenti, hogy úgy l{tjuk a dolgo-

kat, amilyenek a valós{gban, m{ris azt olvasta, hogyPanov{t amiatt szidj{k, mert „az objektivizmus ingov{-nyos talaj{ra tévedt”.



–(132)–

Pedig mégiscsak el kell igazodni, meg kell érteni ésmeg kell jegyezni.

Olvasta az Élet vizé t, és nem tudta eldönteni, hogy akönyv ilyen nyögvenyelős-e, vagy ő nincs megfelelő han-

gulatban.

Szívében egyre nőtt a pótolhatatlan veszteség nyo-

masztó érzése. Tan{csot szeretett volna kérni? Vagy pa-

naszkodni? Vagy csak egyszerűen emberségesen elbeszél-

getni, hogy őt is sajn{l j{k egy kicsit?

Természetesen olvasta és hallotta, hogy a sajn{latmegal{zó érzés – annak is, aki sajn{l, meg annak is, akitsa jn{lnak.

Mégis szerette volna, ha sa jn{lj{k.

Mert Gyomk{t soha az életben nem sajn{lta senki. Itt, a kórteremben jólesett m{sokat hallgatni és be-

szélgetni velük, de nem arról folyt a szó és nem úgy,ahogy ő szerette volna. Férfiak közt férfi módra kell vise l-

kedni.

Sok nő volt a kórh{zban, nagyon sok, de Gyomasemmi pénzért {t nem lépte volna a hatalmas, l{rm{s nőikórterem küszöbét. Ha csupa egészséges nőt gyűjtöttekvolna oda, jólesnék elmenet véletlenül bekukkantani ésegyet-m{st meglesni. De ennyi beteg nő gyűjtőhelye me l-

lett, elmenve ink{bb elfordította a fejét, nehogy megl{sson

valamit. A betegségük sűrűbb tiltó függönyt vont eléjük,mint az egyszerű szégyenérzet. Ezeknek a nőknek néme-

lyike, akikkel hol a lépcsőn, hol az előcsarnokban tal{lko-

zott , annyira nyomottnak, letörtnek l{tszott, hogy még,pongyol{jukat se fogt{k össze rendesen, úgyhogy kil{t-

szott a h{lóingük a mellükön vagy a derekukn{l. Ezek az

esetek nem örömet keltettek benne, hanem f{ jdalmat.

S mindig lesütötte előttük a szemét. És egy{ltal{nnem volt könnyű ismeretséget kötni itt.

Egyedül Sztyofa néni vette észre mag{tól. Kérdez-

getni kezdte, s végül összebar{tkoztak. Sztyofa néni m{r

anya; sőt nagyanya, megvannak rajta a nagymamas{g vo-n{sai: az arc{n r{ncok és a gyöngeségek ir{nti elnézést su-

g{rzó mosoly. Meg{lltak valahol a lépcső tetején, és sok{ig



–(133)–

beszélgettek. Soha senki nem hallgatta Gyomk{t ily hosz-

szan és ilyen részvéttel: mintha senki se {llt volna olyanközel hozz{, mint Gyomka. S ő is könnyen tudott mesélnineki mag{ról, még az anyj{ról is, és olyasmiket is amiketsoha nem mondott volna el m{snak.

Kétéves volt Gyomka, amikor a h{borúban elesett az

apja. Azt{n lett egy mostohaapja, ha nem is gyöngéd, de

igazs{gos, ki lehetett volna jönni vele, de az anyja elkur-

vult. (Ezt a szót nem mondta ki Sztyofa néni előtt , mag{- ban rég eldöntötte, hogy ez az igazs{g.) A mostohaapja

otthagyta, és jól tette. Attól fogva az anyja egy m{sra hozta

a férfiakat a fi{val közös szob{jukba , mindig ittak (Gyo-

m{t is itatni akart{k, de nem volt hajlandó), s az egyik férfiéjfélig maradt, a m{sik reggelig. Még egy spanyolfal sem

volt a szob{ban, sőt még sötét se, mert bevil{gítottak azutcai l{mp{k. S Gyomka annyira megundorodott az

egésztől, hogy mocskos disznólkod{snak érezte azt, ami-

ről remegve {lmodoztak a kort{rsai.

Így végezte el az ötödik, majd a hatodik oszt{lyt; he-

tedikben elköltözött az iskola öreg pedellus{hoz. Az iskolanapj{ban kétszer adott enni Gyomk{nak. Az anyja nem is

prób{lta visszavinni, ink{bb föllélegzett és örült.

Gyoma haragosan beszélt az anyj{ról, nem tudott

nyugodtan. Sztyofa néni meghallgatta, bólogatott, s ezzela furcsa meg{llapít{ssal nyugt{zta:

– Mindenféle ember él a kerek vil{gon. Csak egy vi-

l{g van.

Tavaly Gyoma {tköltözött a gy{ri lakótelepre, aholesti iskola is volt, meg sz{ll{st is adtak a munk{ssz{ll{son.

Eszterg{lyos tanulónak jelentkezett, azt{n levizsg{zott, és

a m{sodik kategóri{ba sorolt{k. Nem ment neki túl jól amunka, de züllött anyj{tól eltérően nem ivott, nem dano-

l{szott, hanem tanult. Tisztességesen elvégezte a nyolca-

dik oszt{lyt és a kilencedik első félévét.

Csak futballozni j{rt el néha a fiúkkal. S ezért azegyetlen kis élvezetért büntette meg a sors: a labda m eg-

szerzéséért folytatott küzdelemben valaki véletlenül tér-

den rúgta a stoplis cipőjével. Gyomka r{ se r{ntott, egydarabig s{ntik{lt, azt{n elmúlt az egész. Ősszel azonban



–(134)–

elkezdett f{jni a l{ba. Még sok{ig nem mutatta meg or-

vosnak. Azt{n hőkezelést kapott, de ettől csak rosszabblett. Kézről kézre adt{k, mint a stafétabotot, egészen a me-

gyei központig, végül ide.

És ugyan miért, kérdezte most Sztyofa nénitől, miértilyen igazs{gtalan m{r a sors is? Hisz vannak, akikkelegyebet se tesz, mint egyengeti, sim{ra var{zsolja egészéletútjukat, míg m{soké összevissza van dúlva. És még azt

mondj{k, az embertől mag{tól függ a sorsa. Tőle azt{n semmi se függ<

– Az Istentől függ – prób{lta megbékíteni szelíden

Sztyofa néni. – Az Isten mindent l{t. Bele kell nyugodni,

Gyomusa.

– Ha az Istentől, és ha ő mindent l{t, akkor miért zú-dít minden bajt egyre? Ahelyett, hogy elosztan{ valahogy.

De hogy bele kell nyugodni, azon nincs mit vitat-

kozni. Mi m{st csin{lhatna?

Sztyofa néni idevalósi volt, a l{nyai, a fiai és menyeigyakran megl{togatt{k, csomagokat hoztak. Ezek a cso-

magok nem maradtak Sztyofa néninél, megkín{lta belőlüka szomszédait, az {polónőket, néha Gyomk{r is kihívta akórteremből, s a kezébe nyomott egy-egy kemény toj{st ,pirogot.

Gyoma mindig éhes volt , soha életében nem lakott

jól. S mert örökké az evésre gondolt, még éhesebbnekérezte mag{t, mint valój{ban volt. Mégis restellte megrö-vidíteni Sztyofa nénit, és ha a toj{st elfogadta, a pirogotmegprób{lta visszautasítani.

– Vedd csak el! – biztatta ő. – Hússal van megtöltve. Addig kell megenni, amíg még nem tilos.

– Miért, azut{n nem szabad?

– Persze hogy nem! Nem tudod?

– És mi van az ut{n, hogy tilos?

– H{t farsang!

– Hisz az még jobb, Sztyofa néni! – Kinek mi a jó. De ak{r jó, ak{r rossz, vannak napok, amikor húst nem szabad enni.



–(135)–

– De a farsang is véget ér, vagy nem?

– Persze hogy véget ér! Egy hét alatt elröpül!

– És mit fogunk csin{lni azut{n? – kérdezte jókedvű-en Gyoma, miközben a finom h{zi pirogot majszolta, am i-

lyet őn{luk sohasem sütöttek.

– L{m, micsoda pog{nyok nőnek itt föl, semmit setudnak. Azt{n jön a nagyböjt.

– Az meg mire jó? Böjt is, meg nagy is<

– Azért, Gyoma, mert ha teletömöd a hasad, lehúz a

földre. Nem jó annyit enni, kell néha egy kis szünet.

– Szünet? Minek? – Ezt Gyoma sehogy se értette,mert hogy m{st se ismert, mint szüneteket. – Azért, hogymegvil{gosodjék az ember. Éhgyomorra frissebb vagy,

nem vetted észre?

– Nem én, Sztyofa nem. Soha.

M{r az első oszt{lyban, amikor még írni-olvasni se

tudott, megtanított{k r{, és jól megjegyezte és meg is érte t-

te, hogy a vall{s a nép ópiuma, h{romszorosan reakciós

tanít{s , ami csak a szemfényvesztők malm{ra hajtja a vi-zet. Éppen a vall{s miatt nem képesek még itt-ott megsza-

badulni a dolgozók a kizs{km{nyol{stól. De mihelyt le-

sz{molnak a vall{ssal, fegyvert a kézbe, és meglesz a sza-

bads{g.

Maga Sztyofa néni is – a nevetséges kalend{rium{-val, a minden mondat{ban emlegetett istenével és mégebben a komor intézményben is {llandó gondtalan moso-

ly{val, meg a pirogj{val együtt – kifejezetten reakciós je-

lenség.

Ennek ellenére most, szombat délut{n, amikor az or-

vosok elszéledtek, s magukra hagyt{k gondolataikkal a betegeket, amikor a borús nappal még hagyott némi vil{-goss{got a kórtermekben, de az előcsarnokban meg a f o-

lyosókon m{r égtek a l{mp{k, Gyoma s{ntik{lva kerestemindenütt a reakciós Sztyofa nénit, aki pedig semmilyenértelmes tan{csot nem adhatott neki azon kívül , hogy

nyugodjon bele a sors{ ba.

Csak nehogy amput{lj{k a l{b{t. Nehogy oda kelljenadni.



–(136)–

Adja? Ne adja? Adja? Ne adja?

B{r e miatt a szaggató f{jdalom miatt tulajdonkép-

pen könnyebb volna odaadni< De a szokott helyek egyikén se tal{lta meg Sztyofa

nénit. Viszont a lenti folyosón, ott, ahol kiöblösödött ésegy kis előteret form{lt, amelyet „vörös saroknak” nevez-

tek a kórh{zban, b{r ugyanott {llt a földszinti ügyeletesnővér asztala és gyógyszerszekrénye is, megl{tott Gyoma

egy l{nyt, sőt kisl{nyt, ugyanolyan agyonmosott szürkepongyol{ban, de mintha a filmv{szonról lépett volna le:fantasztikusan szőke haja még fel is volt tornyozva, és

szüntelenül hull{mzott, billegett.

Gyoma m{r tegnap is l{tta futólag, és alaposan meg-

b{multa ezt a szőke hajtornyot. Olyan szépnek tal{lta al{nyt, hogy nem merte sok{ig nézni, lesütötte a szemét ésodébb{llt. Pedig a kor{t tekintve az egész kórh{zban ő {ll-hatott hozz{ legközelebb (nem sz{mítva az amput{lt l{búSzurhant), de az ilyen l{nyok mindig elérhetetlenek voltak

sz{m{ra.

Ma m{r l{tta egyszer h{tulról. Még a kórh{zi kö-penyben is olyan volt, mint a n{dsz{l; azonnal r{ismert. Shull{mzott, billegett a fején az a szőke boglya.

Gyoma egészen biztos, hogy nem kereste most tuda-

tosan, mert nem tudta volna elsz{nni mag{t az ismerk e-

désre: a sz{ja összeragadna, mintha nyers tészt{val volnatele, és csak valami érthetetlen ostobas{got motyogna. Demegl{tta – és megdobbant a szíve. Igyekezett s{ntít{s, dö-cögés nélkül j{rni, bekanyarodott a „vörös sarokba”, és la-

pozni kezdte az egybekötött helyi Pravd{t, melyet a bete-

gek eléggé megcsonkítottak csomagol{s és egyéb szükség-

letek célj{ból. A vörös molinóval letakart asztal felét egy bronzb e-

vonatú Szt{lin-mellszobor foglalta el; a fej és a v{ll megha-

ladta az em bernagys{got. A m{sik oldalon egy takarítónő{llt, szintén termetes és vastag ajkú; épp illett Szt{lin me l-

lé. Szombat lévén nem sz{mított nagy hajsz{ra. Szétnyitottmaga előtt egy újs{got, r{szórt egy kupac napraforgóma-

got, és élvezettel köpdöste ki a héj{t ugyanoda, a keze se-



–(137)–

gítsége nélkül. Lehet, hogy csak egy percre jött ide, de se-

hogy se bírta otthagyni a napraforgómagot.

A hangszóró t{nczenét harsogott rekedten a falról.Két beteg d{m{t j{tszott az asztal sark{n.

A fiatal l{ny , akit Gyoma most a szeme sark{ból le-

sett, a fal mellett {lló széken ült, és nem csin{lt semmit, dekihúzta mag{t, fél kezével összefogta a pongyola nyak{t,amelyről mindig hi{nyzott a kötő, hacsak a nők maguk

nem varrt{k r{. Ott ült a szőke hajú, légies angyal; em berkézzel meg

se lehetne érinteni. Pedig milyen jólesnék elbeszélgetni ve-

le valamiről! Ak{r a l{b{ról<

Gyomka haragudott mag{ra, miközben az újs{gokat

nézegette. Most jutott eszébe, hogy sajn{lva az időt, ahomlok{n nem igazíttatta meg a haj{t, csak körben fölnyí-ratta géppel; most biztosan úgy néz ki, mint valami falusituskó.

Egyszer csak v{ratlanul megszólalt maga az angyal:

– Mitől vagy ilyen félős? M{sodik napja kerülgetsz,és nem mersz idejönni.

Gyoma összerezzent, s gyorsan körülpillantott. De kim{shoz szólhatott volna, mint őhozz{?

Egy kis taréj vagy bóbita rezgett a feje búbj{n.

– Tényleg ilyen ijedős vagy? Húzz ide egy széket, ismerkedjünk meg.

– Nem vagyok ijedős. – De a hangja megcsuklott,

nem csengett úgy, ahogy szerette volna.

– Hozzad m{r, és csüccs!

Fogott egy széket, és kétszeresen igyekezve, hogy ne

s{ntítson, fél kézzel odavitte, s oda{llította mellé a fa lhoz.

Kezet nyújtott.

– Gyoma.

– Aszja. – Puha kis kezét becsúsztatta az övébe, majd

visszahúzta.

Leült, s akkor vette észre, milyen nevetségesen tette:úgy ülnek egym{s mellett, ak{r egy m{tkap{r. R{ad{sulnem is l{tja jól. Föl{llt, elfordította kicsit a széket.



–(138)–

– Csak ülsz itt, és semmit se csin{lsz? – kérdezte.

– Miért ne csin{lnék? Csin{lok.

– Mit?– Hallgatom a zenét. Gondolatban t{ncolok. Te biztos

nem tudsz.

– Gondolatban?

– A l{baddal!

Gyomka tagadólag cuppantott. – Mindj{rt l{ttam, hogy nem vagy afféle dörzsölt fic-

kó. Jót csöröghetnénk itt – nézett körül Aszja – , csak nincs

elég hely. Meg miféle t{nc ez? Csak azért hallgatom, merta csönd mindig nyomaszt.

– Miért, melyik t{nc jó? – kérdezte mohón Gyoma. – A tangó?

– Ugyan, azt a nagymam{m t{ncolta! Most az igazi

t{nc a rock and roll. N{lunk még nem ismerik, csakMoszkv{ban, ott se mindenki.

Gyoma nem értette minden szav{t, de jólesett b e-

szélgetni vele és tudni, hogy jogosan nézheti. Furcsa sz e-

me volt: zöldes. De h{t a szemet nem lehet festeni, olyan,amilyen. Azért kellemes szemp{r.

– Az azt{n a t{nc! – csettintett Aszja. – Csak nem tu-

dom megmutatni, mert még én se l{ttam. És te mivel töl-

töd az időt? Énekelsz? – Dehogy. Eszemben sincs.

– Miért nem? Mi szoktunk énekelni. Amikor olyan

nyomasztó a csönd. Akkor h{t mi csin{lsz? Harmonik{-zol?

– Ne-em< – restellte el mag{t Gyomka. Hi{ba, se-hogy se ér föl hozz{. Azt mégse bökheti ki neki, hogy őt at{rsadalom élete izgatja!

Aszja egyszerűen nem értette: furcsa egy fiú, az biz-

tos!

– Tal{n atletiz{lsz? Nekem egész jól megy az ötpró- ba. Sz{znegyvenet ugrom magasba, és harminc egész kéttizedet futok.



–(139)–

– Én< nem. – Keserves dolog volt bevallania, milyen

senki a l{nyhoz képest. L{m, vannak, akik tudj{k, hogykell élni. Gyomka sohase fogja tudni. – Egy kicsit a fut-

ball<

De most ezzel is veszített.

– Legal{bb doh{nyzol? Iszol? – faggatta tov{bb mégnem teljesen reményvesztetten Aszja. – Vagy csak sört?

– Sört – sóhajtott Gyomka. (Sört se ivott soha, de h{t

nem égetheti le mag{t teljesen.)

– Jaj! – nyögött föl Aszja, mintha gyomorsz{jon ütöt-

ték volna. – Micsoda mamlaszok vagytok! Semmi sportbe-

li becsv{gy! N{lunk, a suliban is ilyenek mind. Szeptem-

berben hozz{csaptak bennünket a fiúkhoz, és a diri csupa

ütődött mamlaszt, meg persze a jeleseket hagyta meg, a belevaló sr{cokat mind {ttette a l{nyokhoz.

Nem akarta megal{zni, ink{bb sajn{lta, Gyoma még-

is megsértődött az ütődöttek miatt.

– Te h{nyadikba j{rsz? – kérdezte.

– Tizedikbe.– És megengedik, hogy ilyen frizur{t hordjatok?

– Hol engedik meg?! Harcolnak ellene. De mi is har-

colunk!

Nem lenézően, hanem tiszta szívből beszél. De még

ha gúnyolódnék, még ha ököllel menne is nekiGyomk{nak, akkor is jólesnék beszélgetni vele.

A t{nczene véget ért, s a bemondó a szégyenletes p{-rizsi szerződések elleni harcról kezdett szónokolni, amelyFranciaorsz{got veszélyes módon kiszolg{ltatja Németor-

sz{gnak, de Németorsz{gra nézve is elviselhetetlen, mert

kiszolg{ltatja Franciaorsz{gnak. – És mit csin{lsz {ltal{ban? – faggatózott tov{bb

Aszja.

– [ltal{ban eszterg{lyos vagyok – mondta fesztelen-

nek sz{nt méltós{ggal Gyoma.

De az eszterg{lyos se ejtette {mulatba Aszj{t. – És mennyit keresel? <



–(140)–

Gyomka nagyon nagyra tartotta a keresetét, mert azövé volt és életében az első. De most érezte, hogy nem fog-

ja megmondani, mennyi.

– Persze, nem sokat – bökte ki.

– Hülyeség az egész! – jelentette ki Aszja magabizto-

san. – Ink{bb sportolónak mennél! Az adotts{gaid meg-

vannak<

– Érteni is kell hozz{.

– Minek? B{rkiből lehet sportoló. Csak sokat kell edzeni. De jól meg is fizetik! Ingyenes utaz{sok, napi har-

minc rubel élelemre, sz{llod{k! Meg prémiumok! És

mennyi sok v{rost megl{thatsz!

– Te hol volt{l eddig?

– Leningr{dban, Voronyezsban<

– Tetszett Leningr{d?

– Mi az hogy! A Passz{zs! A Gosztyinij dvor! Meg a

szakboltok! Külön a harisny{knak! Külön a retikülök-

nek!<

Gyomka mindezt el sem tudta képzelni, és elfogta azirigység. Mert lehet, hogy csakugyan olyan jó mindaz,amiről ilyen b{tran mond véleményt ez a l{ny, és az, ami-

be ő kapaszkodik, reménytelenül vidéki.

A takarítónő mint egy szobor {llt még mindig az asz-

taln{l, és csak köpködte a napraforgóhéjat az újs{gra,anélkül, hogy odahajolt volna.

– Hogy lehet, hogy sportoló létedre ide kerültél?

Azt nem merte kereken megkérdezni, hogy mije be-

teg.

H{tha szégyelli.

– Ó, csak h{rom napra – legyintett Aszja. – Kivizsg{-l{sra! – Fél kezével {llandóan fognia kellett a szétnyílópongyol{t. – Micsoda vacak pongyol{t adtak, szégyellem

fölvenni! Beleőrülnék, ha egy hétig itt kellene maradnom.

És te?

– Én? – Gyomka cuppantott. Épp a l{b{ról szeretettvolna beszélni, de megfontoltan; ez a lerohan{s zavarbaejtette. – A l{ bam miatt.



–(141)–

Mindeddig ez a szó nagy és keserű jelentéssel bírt.De Aszja könnyedsége l{tt{n m{r-m{r kételkedett benne,

hogy csakugyan olyan súlyos a dolog. M{r a l{b{ról ismajdnem olyan restelkedve szólt, mint a fizetéséről.

– És mit mondanak?

– Tudod< – mondani nem mondj{k, de< le akarj{k

v{gni<

Kimondta és elboruló arccal nézett a derűs Aszj{ra.

– Miket beszélsz?! – Aszja úgy csapott a v{ll{ra,mintha régi haverok voln{nak. – Hogyhogy le akarj{kv{gni? Elment az eszük? Kezelni nem akarj{k! Semmipénzért ne hagyd! Akkor m{r jobb meghalni, mint l{b nél-

kül élni! Milyen élete van egy nyomoréknak? Az élet bol-

dogs{gra való! Persze, megint igaza van. Miféle élet v{rna r{ man-

kóval? Péld{ul most, amikor itt ül vele, hova tenné a man-

kój{t? És mit kezdene egy fal{bbal? Még a széket se tudtavolna idehozni, a l{nynak kellett volna megtenni helyette.Nem, l{b nélkül nem élet az élet.

Az élet boldogs{gra való.

– Régóta vagy itt?

– Mióta is? – tűnődött Gyomka. – H{rom hete.

– Szörnyű! – vonta föl a v{ll{t Aszja, – Micsoda una-

lom! Se r{dió, se egy harmonika. És képzelem, mikről be-

szélgettek ott a kórteremben!

És megint nem akaródzott Gyom{nak bevallani,hogy ő egész nap olvas, tanul. Semmilyen értéke nem {lltaki az összehasonlít{st Aszja szapora lélegzetével: mind el-

túlzottnak, sőt mesterkéltnek hatott.

Fölnevetett (mag{ban azonban egy csöppet se neve-tett rajta), és így szólt:

– Péld{ul azon vitatkozgatunk, hogy mi élteti az em-

bert.

– Ezt hogy érted?

– H{t hogy minek él, vagy valami ilyesmi. – Aha! – Aszj{nak mindenre volt v{lasza. – Nekünk

is kellett írni egy fogalmaz{st arról, hogy „miért él az em-



–(142)–

ber?”. De mindj{rt meg is adt{k a tém{kat: írjunk a gya-

pottermesztőkről, a fejőnőkről, a polg{rh{ború hőseiről,meg Pavel Korcsaginról, és hogy mi mit gondolunk róluk,

meg Matroszov hőstettéről, és hogy erről is mit gondo-

lunk<

– És te mit gondolsz?

– Hogy mit?< Szóval megtenném-e én is vagy nem?

Ennek mindenképpen benne kellett lenni. Persze minden-

ki azt írta, hogy megtenné, minek {ztassa el mag{t a viz s-g{k előtt? Csak Szaska Gromov kérdezte meg: „Í rhatok

m{st? Azt, amit gondolok?” „Majd adok én neked, amitgondolsz – így a tan{rnő. – Akkora karót kapsz tőlem,

hogy még!” Az egyik l{ny, tiszta röhej, azt írta: „Nem tu-

dom, szeretem-e a haz{mat vagy nem.” Erre a tan{rnő el-

kezdett h{pogni: „De hisz ez rettenetes gondolat! Hogy-

hogy nem szereted?” „Lehet, hogy szeretem – mondta a

l{ny – csak még nem tudom. Ki kellene prób{lni.” „Mit

kell kiprób{lni? A hazaszeretetet az anyatejjel kellett ma-

gadba szívnod! A következő ór{ra írd meg újra!” Külön-

ben Varangynak hívjuk. Ha bejön az oszt{lyba, sohasemosolyog. Persze nem csoda: vénkisasszony, és most ra j-tunk {ll bosszút a félresikerült élete miatt. Különösen acsinos l{nyokat ut{lja.

Aszja ezt úgy mondta, mint aki tökéletesen tiszt{banvan vele, mit ér az ő pofija. Szemmel l{thatólag még nemélte {t a betegség egyetlen f{zis{t se: nem f{jt semmije,nem kínozt{k félelmek, nem veszítette el az étv{gy{t és az{lm{t, se a frissességét, egészséges pírj{t. Csak {tszaladtide a tornaterméből meg a t{ncparkettjéről h{rom nap k i-

vizsg{l{sra.

– Vannak jó tan{raitok is? – kérdezte Gyoma, nehogyabbamaradjon a beszélgetés, mondjon még valamit, és ő

nézhesse.

– Egy sincs! Csupa fölfújt hólyag! De maga az iskola

is< Beszélni se szeretek róla.

Egészséges jókedve Gyomk{ra is {tragadt. H{l{s volta fecsegéséért, és m{r egy{ltal{n nem szégyenkezett, nemérezte feszélyezve mag{t, feloldódott. Nem akart semmi-

ben se vitatkozni, mindenben egyet akart érteni vele, még



–(143)–

ha m{s volt is a meggyőződése. Még a l{b{val is megbé-kélt volna, ha nem szaggat és nem juttatja minduntalaneszébe, hogy ő maga veszejtette el, s hogy vajon mennyit

tud belőle megmenteni? A fél l{bsz{r{t? A térdét? Vagycsak a fél combj{t? A l{ba miatt maradt a fő kérdés sz{m{-ra az, hogy „mi élteti az embert?”. Meg is kérdezte:

– Mégis, te mit gondolsz? Miért él az ember?

Nem, ennek a l{nynak minden vil{gos! R{nézett az-

zal a zöldes szemével , mint aki nem akarja elhinni, hogynem ugratj{k, hogy komolyan kérdezik:

– Hogyhogy miért? Természetesen a szerelemért! Azért, hogy szeressen!

Azért, hogy szeressen!< Tolsztoj is a szeretetről be-

szél, de milyen értelemben? Meg Aszj{ék tan{rnője is aszeretetet kérte sz{mon rajtuk, de milyen szeretetet?Gyomka megszokta, hogy pontosítsa a dolgokat, és föl-

dolgozza az agy{ban.

– De h{t< – szólalt meg rekedten, mert egyszerűnekegyszerű, de kimondani mégis furcsa – , a szerelem<

mégse az egész életre szól. Az csak néha< bizonyos élet-

kortól kezdve. És bizonyos életkorig<

– Milyen életkortól kezdve? Milyentől? – kérdezettvissza dühösen Asz ja, mintha csak Gyoma megsértettevolna. – Most kell kiélveznünk az életet, mikor m{skor? És

mi m{s van az életben a szerelmen kívül? Fölhúzott szemöldöke annyi önbizalmat fejezett ki,

hogy nem lehetett neki ellentmondani, s Gyomka nem is

mondott ellent. Különben is arra volt szüksége, hogy hal l-

gassa, nem hogy ellentmondjon.

A l{ny feléje fordult, közel hajolt, és b{r egyik kezét se nyújtotta ki, mintha a vil{g minden leomló fala fölöttnyú jtotta volna felé mind a kettőt:

– Ez mindig a miénk! Ez a jelen! Amit m{sok össze-

zagyv{lnak, arra ne is figyelj oda, mert nem érdemes. Aszerelem a fő!

Olyan fesztelenül viselkedett, mintha m{r legal{bbsz{z estét {tbeszélgettek volna. És ha nincs itt az a napra-

forgómagot köpködő takarítónő, az {polónők, a két d{ma-



–(144)–

j{tékos és a folyosón csoszogó betegek, ak{r most, itt, e b-

ben a sutban, ebben a mindkettőjüknek legszebb életkor-

ban hajlandó lenne megértetni vele, miért is él az ember.

S Gyomka még az {lm{ban is szaggató, az imént isnyilalló l{b{t is elfelejtette. Nem is létezett sz{m{ra. R{-meredt Aszja szétnyíló pongyol{j{ra, és elv{lt egym{stól akét ajka. Azt, ami olyan undort keltett benne, amikor azanyja csin{lta, most először érezte egy csöppet se bűnös,

egy csöppet se mocskos, hanem emberhez méltó és min-den rosszat feledtető cselekedetnek.

– Azt akarod mondani – kérdezte Aszja félig súgva,nevetésre készen, de részvéttel – , hogy még soha<?

Csacsik{m, még soha senkivel<?

Gyomk{nak fejébe szökött a vér, érezte, milyen forróaz arca, a füle, a homloka – mintha tolvajl{son kapt{k vol-

na. Ez a l{ny húsz perc alatt megingatta mindabban, am i-

ben évekig hiú. S mint aki kegyelemért könyörög, kisz{-radt torokkal rebegte:

– És te<

Ahogy a pongyol{ja alatt is csak a h{lóing volt, meg

a melle, a lelke, a szavai se rejtettek el semmit, mert nem

l{tta ok{t, hogy b{rmit elrejtsen:

– Hú, min{lunk m{r a fél oszt{ly! Az egyik l{ny m{ra nyolcadikban terhes lett! Egy m{sikat meg rajtakaptak,

amikor pénzért< érted? Saj{t betétkönyve volt! Hogy, de-rült ki? Benne felejtette az ellenőrzőjében, és a tan{rnőmegtal{lta. De h{t minél előbb, ann{l érdekesebb! Minekhalogassuk? Az atomkorban?!

11. A nyírfa r{kja

A szombat este a maga l{thatatlan könnyebbségévelmégis érződött valahogy a R{kkórh{z kórtermeiben, b{rnem lehetett tudni, mitől, hiszen a vas{rnap se szabadítjameg a betegeket nyavaly{iktól, még kevésbé a betegség

kínzó tudat{tól. Csak az orvosokkal folytatott beszélgeté-sektől és a kezelések nagyj{tól mentesültek, s nyilv{n en-

nek örült az emberben megbúvó örök gyermek.



–(145)–

Amikor Gyomka az Aszj{val folytatott beszélgetésut{n fölment a lépcsőn, óvatosan lépve az egyre-jobban

szaggató l{b{ra, s belépett a kórterembe, olyan élénkségetl{tott, mint még soha. Nemcsak az itteni betegek ésSzi bgatov voltak jelen, de vendégek is a földszintről, köz-

tük egy régi ismerős, Ni, az öreg koreai, akit kiengedtek a

radiológiai kórteremből (amíg tele volt a nyelve r{diumostűkkel, bez{rva tartott{k, mint kincset a bankban), meg

egészen újak. Az egyik újonc – egy igencsak tekintélyeskülsejű, dús, szürke hajú, oper{lt nyakú orosz, aki csaksuttogva beszélt – éppenséggel Gyomka {gy{n ült, s elfog-

lalta a felét. Mindenki figyelt, még Murszalimov és Jegenberdiev is, akik nem is értettek oroszul.

Kosztoglotov vitte a szót. Nem az {gy{n ült, hanem

magasabban, az ablakdeszk{n, ezzel is kifejezésre juttatva

a pillanat fontoss{g{t. (A szigorúbb nővérek nem is enged-

ték volna meg neki, de ma Turgun, a cselédkönyves medi-

kus volt ügyeletben, egy belevaló fiú, aki tudta, hogy ettőlmég nem {ll fejre az orvostudom{ny.) Egyik zoknis l{b{t

az {gy{nak t{masztotta, a m{sikat térdben behajlítva fek-tette r{, mint egy git{rt, s enyhén hint{zva, izgatottan,hangosan fejtegette a kórteremnek:

– Volt egy filozófus, Descartes-nak hívt{k. Ő mondta,

hogy „Mindenben kételked j!”.

– De ez nem vonatkozik a mi valós{gunkra! – emelte

föl az ujj{t Ruszanov.

– Persze hogy nem – pillantott r{ csod{lkozvaKosztoglotov. – Csak azt akarom ezzel mondani, hogy

nem szabad olyan vakon r{bízni magunkat az orvosokra,

mint a nyulak. Itt van ez a könyv – emelt föl az ablakdesz-

k{ról egy nagyalakú, kinyitott könyvet – , Abrikoszov ésSztrukov Kórbonctana. Egyetemi tankönyv. Az {ll benne,hogy a daganatok fejlődése és a központi idegrendszerösszefüggéséről még nagyon keveset tudnak. Pedig ez az

összefüggés egészen meglepő! Sőt kereken leírj{k – meg-

kereste a sort – , hogy b{r ritk{n, de előfordul az önerejű

gyógyul{s. Fölfogj{tok, mit mondanak? Nem gyógyít{s,hanem gyóg yul{s! Mit szóltok hozz{?



–(146)–

A kórterem mozg{sba jött. Mintha a nyitott, nagy

könyvből kézzel megfogható, sziv{rv{nyszínű lepke for-

m{j{ban maga az önerejű gyógyul{s röppent volna föl, smindenki odatartotta az arc{t és homlok{t, hogy jóték o-

nyan megérintse sz{rny{val.

– Önerejű! – r{zta nyitott tenyerét Kosztoglotov, leté-ve a könyvet, miközben a l{b{t tov{bbra is úgy tartott{,mint egy git{rt. – Ami azt jelenti, hogy valami megmagya-

r{zhatatlan okból egyszer csak elkezd visszafejlődni a da-ganat! Kisebb lesz, fokozatosan fölszívódik, és egyszercsak volt, nincs! Na?

Mindenki t{tott sz{jjal hallgatta, mint egy mesét.Hogy a daganat, az ő daganatuk, ez a pusztító, az egészéletüket fenekestül fölforgató daganat egyszer csak mag{-tól apadni kezdjen, összezsugorodjon, kisz{radjon és el-

tűnjön?

Mind hallgattak, odatartva arcukat a lepke sz{rny{-nak, csak a komor képű Poddujev alatt nyikordult meg az{gy, miközben fejét reménytelenül leszegve, rekedten ki-

bökte: – Ehhez, azt hiszem, tiszta lelkiismeret kell< Nem is értette meg mindenki, hogy v{lasznak sz{n-

ja-e, vagy csak mag{nak mondja.

De Pavel Nyikolajevics, aki ezúttal nemcsak figye-

lemmel, de még némi szimp{ti{val is hallgatta Csikaszt, a

szomszéd j{t , idegesen fordult Poddujev felé, hogy meg-leckéztesse:

– Ez megint afféle idealista badars{g! Hogy jön ide alelkiismeret? Szégyellje mag{t, Poddu jev elvt{rs!

De Kosztoglotov elértette:

– Jól mondtad, Jefrem! Nagyon jól! Minden lehetsé-ges, egy szart se tudunk. Péld{ul én a h{ború ut{n olva s-

tam valamelyik folyóiratban, tal{n a Zvezd{ ban egy érde-

kes dolgot< Hogy az ember nyaka és feje között van , va-

lamilyen agyérküszöb, és hogy addig él az ember, amígazok az anyagok vagy mikrob{k, amelyek megölnék,

fönnakadnak ezen a küszöbön, és nem jutnak be az agyba.De hogy ez mitől függ?



–(147)–

A fiatal geológus, aki mióta betette a l{b{t a kórte-

rem be, egy pillanatra se rakta le a könyvét, most is ott ültaz {gy{n, a m{sik ablakn{l, nem messze Kosztoglotovtól,és néha belehallgatott a vit{ba. Mint most is. Figyeltek azitteniek, figyeltek a vendégek. Csak Federau feküdt, ösz-

szegömbölyödve a k{lyha mellett a még makul{tlan, fe-

hér, de m{r v{g{sra ítélt nyak{val, fe jét a p{rn{j{ra hajtva.

– Attól függ, mint kiderült, hogy ezen az érküszöbön

milyen a k{lium és a n{trium ar{nya. Ha valamelyikük,most nem emlékszem, melyik, mondjuk, a n{trium vantúlsúlyban, akkor semmi se jut {t, és az ember nem fogmeghalni. Ha viszont a k{lium kerül túlsúlyba, a küszöbnem védi meg, és meghal. De mitől függ a k{lium és a n{t-

rium ar{nya? Ez a legérdekesebb! Az ember hangulat{tól!

Értitek? Teh{t ha az ember bizakodó, derűs, lelkileg erős,akkor a n{trium van túlsúlyban, és semmilyen betegségbenem halhat bele! De ha csak egy kicsit is elcsügged, azon-

nal túlsúlyba kerül a k{lium, és m{r meg is rendelheti akoporsój{t.

A geológus nyugodt arccal mérlegelte a hallottakat,mint egy tapasztalt di{k, aki körülbelül sejti, mi lesz a t{ b-

l{n a következő sorban.

– Az optimizmus fiziológi{ja – bólintott. – Mint esz-

me jó. Nagyon jó.

És mintha sajn{ln{ az elpocsékolt időt, újból belete-

metkezett a könyvébe.

Most Pavel Nyikolajevics sem tiltakozott. Csikasz ok-

fejtése tudom{nyosan hangzott.

– Úgyhogy egy csöppet se fogok csod{lkozni, ha, mondjuk, sz{z év múlva fölfedezik, hogy szervezetünk

még valamilyen céziumot is kiv{laszt, ha nyugodt a lelk i-ismeretünk, de ha valami terheli, akkor nem v{lasztja ki.És ettől a céziumtól függ, hogy a daganatsejtek tov{bb nö-vekszenek-e vagy fölszívódnak.

– Én< sok nőt tettem tönkre – sóhajtott föl rekedten

Jefrem. – Otthagytam őket faképnél a gyerekkel együtt.Sírtak< Az enyém nem fog fölszívódni.



–(148)–

– Hogy jön ez ide?! – kelt ki mag{ból Pavel Nyikola-

jevics. – Hiszen ez a legsötétebb papi maszlag! Összeolva-

sott egy csomó hülyeséget, Poddujev elvt{rs! Ideológiailaglefegyverezte mag{t! Most meg a csuda tudja, miféle m o-

r{lis tökéletesedésről prédik{l majd nekünk!

– Mit kapaszkodik bele amor{lis tökéletesedésbe?mordult r{ Kosztoglotov. – Miért kap mindj{rt gyomor-

égést a mor{lis tökéletesedéstől? Kinek {rthat az? Csakis

az erkölcsi torzszülötteknek!– Ne feledkezzék meg mag{ról! – villantotta r{

aranykeretes szemüvegét Pavel Nyikolajevics, és ebben apillanatban olyan szigorúan, olyan egyenesen tartotta a fe-

jét, mintha semmilyen daganat nem nyomn{ jobbról az {l-

l{t. – Vannak kérdések, amelyekről meghat{rozott véle-

mény alakult ki. Ezek kapcs{n maga m{r nem okoskod-

hat!

– Miért ne okoskodhatnék? – nézett vele farkassze-

met Kosztoglotov.

– Jól van, na! – kezdtek el zajongani a betegek.

– Hallgasson ide, elvt{rs – súgta a hangtalan beteg

Gyomka {gy{ról. – A nyírfagomb{ról kezdett el beszélni<

De se Ruszanov, se Kosztoglotov nem akart engedni.

Semmit se tudtak egym{sról, mégis vadul meredt egyik am{sikra.

– Ha pedig véleményt akar mondani, legal{bb azelemi t{jékozotts{ga legyen meg hozz{! – utasította rendreellenfelét, minden egyes szótagot külön megnyomva,Pavel Nyikolajevics. – Lev Tolsztoj és t{rsai erkölcsi tökéle-

tesedési elméletéről egyszer s mindenkorra megírta a vé-leményét Lenin! És Szt{lin elvt{rs! És Gorkij!

– M{r elnézést! – Kosztoglotov nagy erőfeszítésseligyekezett fékezni mag{t. – Egyszer s mindenkorra senki

nem jelenthet ki semmit. Mert akkor meg{llna az élet. És a

következő nemzedékeknek nem volna mit mondaniuk.

Pavel Nyikolajevics meghökkent. Éber, fehér fülének

felső széle enyhén kipirult, s itt-ott az arc{n is kerek pirosfoltok ütköztek ki.



–(149)–

(Itt nem ellenkezni kell, nem lagymatagon vitatkoz-

ni, hanem ellenőrizni , miféle ember ez, honnan, milyenkörből jött, és vajon nem {rtanak-e a beoszt{s{ban ezek aszembetűnően helytelen nézetek.)

– Nem {llítom – folytatta sietve Kosztoglotov – , hogy

sokat értek a t{rsadalomtudom{nyokhoz, kevés alkalmam

volt tanulm{nyozni őket. De a magam szerény eszével aztgondolom, hogy Lenin akkor helytelenítette a Lev Tolszto j

{ltal hirdetett mor{lis tökéletesedést, amikor az eltérítettea t{rsadalmat az önkény elleni harctól, az érlelődő forra-

dalomtól. Igen! De miért akarja befogni a sz{j{t annak az

embernek – és mindkét széles mancs{t Poddujev feléemelte – , aki eltűnődik az élet értelmén, amikor a hal{lmezsgyéjén {ll? Miért ingerli annyira mag{t, hogy eköz-

ben Tolsztojt olvassa? Kinek {rt vele? Vagy tal{n mag{tTolsztojt is m{gly{n kellett volna megégetni? Tal{n aKorm{nyzó Szinódus félmunk{t végzett?

(Kosztoglotov, aki csak hi{nyosan ismerte a törté-nelmet, összetévesztette a „Szent”-et a „Korm{nyzó”-val.)

Most Pavel Nyikolajevics mindkét füle bíborvörösreszíneződött. Ez m{r nyílt t{mad{s egy korm{nyintézményellen (igaz, nem hallotta tiszt{n, melyikről van szó), r{ad{-sul ilyen szedett-vedett hallgatós{g előtt, ami olyannyira

súlyosbítja a helyzetet, hogy tapintatosan véget kell vetnia vit{nak, Kosztoglotovot pedig az első adandó alkalom-

mal leellenőrizni. Ezért egyelőre nem terelte elvi síkra adolgot, s egyenesen Poddujevhoz intézte szavait:

– Olvassa ink{bb Osztrovszkijt. Több haszn{t veszi.De Kosztoglotov nem értékelte Pavel Nyikolajevics tapin-

tat{t, meg se hallotta, föl se fogta, hanem tov{bbra is a

mag{ét ha jtogatta a fölkészületlen hallgatós{g előtt: – Miért akad{lyozzuk meg az embert abban, hogy

elgondolkodjék? Végső soron miben {ll az életfilozófi{nk?„Ó, de szép az élet! Szeretlek, élet! Az élet boldogs{gra va-

ló!” Micsoda mélység! Ezt b{rmelyik {llat is elmondhatn{:a tyúk, a macska, a kutya.

– Kérem! Kérem! – Pavel Nyikolajevics imm{r nemhonpolg{ri kötelességből, nem mint a történelem szubjek-



–(150)–

tuma, hanem mint objektuma szólt. – Ne beszéljünk a ha-

l{lról! Ne is emlegessük!

– Erre engem hi{ba kér! – legyintett lap{tkezévelKosztoglotov. – Ha itt nem beszélünk a hal{lról, hol be-

széljünk? „Ó, mi örökké fogunk élni?!”

– Miért, mit javasol? – ki{ltott föl PavelNyikolajevics. – Azt, hogy {llandóan a hal{lra gondol-

junk? Hogy az a k{lium kerekedjék felül?

– Nem {llandóan – hűlt le egy kicsit Kosztoglotov,észrevéve, hogy ellentmond{sba kerül önmag{val. – Nem

{llandóan, de legal{bb néha. Az hasznos. Mert mit hajto-

gatunk egész életünkben? Azt, hogy „a kollektíva tagjavagy! A kollektíva tagja vagy!” Úgy van. De csak amíg él

az ember. Amikor eljön a hal{l ór{ja, elbocs{tjuk a kollek-tív{ból. Tagja ugyan, de meghalnia egyedül kell. A daga-

nat csak őbenne fészkel, nem az egész kollektív{ban. Ittvan péld{ul maga! Igen, maga! – bökött durv{n a mutató-ujj{val Ruszanovra. – Mondja meg nekem: mitől fél leg-

jobban a vil{gon? Attól, hogy meghal! És miről fél a leg-

jobban beszélni? A hal{lról! Minek nevezik ezt? Képmuta-t{snak!

– Értelmes keretek közt helyt{lló, amit mond – szóltközbe halkan, mégis jól hallhatóan a rokonszenves geoló-gus. – Annyira félünk a hal{ltól, hogy még azokra se sze-

retünk gondolni, akik m{r meghaltak. Még a sírokat se

gondozzuk.

– Í gy igaz – bólintott Ruszanov. – A hősök sírjait{polni kell, erről még az újs{gokban is írnak.

– Nemcsak a hősökét. Mindenkiét – mondta a geoló-gus l{gyan, mintha a hangja nem volna alkalmas a hangos

beszédre. Ő maga is vékony volt, v{ll{ban nem sejlett a fi-zikai erő. – Sok temetőnk szégyenletesen el van hanyagol-

va, ezt l{ttam az Altaj ban, meg Novoszibirszk felé

utaztam ban. Nincs kerítés, a jósz{g a sírok közt kóborol , adisznók föltúrj{k. Tal{n ilyen a nemzeti jellemünk? Nem,azelőtt tisztelték a sírokat<

– Tisztelték! – bólintott Kosztoglotov.



–(151)–

Pavel Nyikolajevics m{r nem figyelt r{juk, elvesztet-

te érdeklődését a vita ir{nt. Megfeledkezett mag{ról, s egyóvatlan mozdulattól olyan nyilall{st érzett a nyak{ban és a

fejében, hogy azonnal elmúlt minden v{gya arra, hogy

fölvil{gosítsa ezeket a tuskókat, és eloszlassa képtelen hi-

edelmeiket. Végtére is véletlenül került ebbe a kórh{z ba, s

betegségének fontos pillanatait nem velük kell megoszta-

nia. Az volt a legfőbb és legijesztőbb, hogy a daganat egy

csöppet se apadt le s nem is puhult meg a tegnapi injekció-tól. S ha erre gondolt, hideget érzett a gyomr{ban. KönnyűKosztoglotovnak a hal{lról filozof{lni, amikor gyógyuló-

ban van.

A Gyomka {gy{n ülő testes, hangtalan férfi, kezét agégéjén tartva a f{jdalom ellen, megprób{lt p{rszor köz-

beszólni, elmondani a maga véleményét vagy legal{bbfél beszakítani ezt a kellemetlen vit{t, de nem hallott{kmeg a suttog{s{t, hangosabban pedig nem tudott szólni,hi{ba helyezte két ujj{t a gégéjére, hogy tompítsa a f{ j-dalm{t, és segítsen a hangsz{lainak. A nyelv és a torok b e-

tegsége, a beszédképtelenség valahogy különösen nyo-masztó, s az egész arcra r{nyomja bélyegét. Az előbb szé-les kézmozdulatokkal prób{lta meg{llítani a vitatkozókat;most, a geológus halk szavai közben jobban hallhatt{k,meg ki is lépett az {gyak közé.

– Elvt{rsak! Elvt{rsak!< sziszegte, s ismeretlenül is

sz{nalmat keltett a tork{val. – Mire jók ezek a komor gon-dolatok? Mikor úgyis annyira nyomaszt a betegségünk.Péld{ul maga, elvt{rs! – lépett előbbre, s majdnem könyö-rögve nyújtotta fél kezét (a m{sikat a gégéjén tartotta) a

mindny{juk közül kimagasló, csapzott hajú Kosztoglotov,

mint valami istenség felé. – Olyan érdekesen kezdett be-

szélni arról a nyírfagomb{ról. Kérem, folytassa!

– Úgy van, Oleg, halljuk a gomb{t! – kérte Szibgatov.

S a bronzbarna Ni is ugyanerre kérte nehezen forgónyelvével, melynek egy darabk{ja lev{lt a kor{bbi kezelésnyom{n, a megmaradt része pedig megdagadt.

És a többiek is kérték r{.

Kosztoglotovon baljós könnyedség lett úrr{. H{nyéven {t megszokta, hogy a szabadok előtt hallgasson, kar j{t



–(152)–

h{trategye, fejét lehajtsa, úgyhogy ez m{r szinte természe-

tévé v{lt, ak{r valami veleszületett gerincferdülés, és nemtudott leszokni róla a sz{műzetés egy éve alatt sem. A ke-

zei most, a kórh{z udvar{n tett sét{k alatt is szinte maguk-

tól kulcsolódtak h{tra. És l{m, a szabad emb erek, akiknek

annyi éven {t tilos volt mint egyenrangúval beszélni vele,egy{ltal{ban komolyan megt{rgyalni b{rmit is úgy, mintegy emberi lénnyel, még kevésbé< és ez még keservesebb

volt – kezet fogni vele, vagy levelet {tvenni tőle, ezek aszabad emberek most mit sem sejtve ülnek előtte, aki az

ablakdeszk{n hanyagul elterpeszkedve okítja őket, és aztv{rj{k tőle, hogy megerősítse reményeiket. Azt is észrevet-

te Oleg, hogy ő se {llítja szembe velük mag{t, ahogyan

megszokta, hanem egyesül velük a közös bajban.

Különösen ettől szokott el: hogy egyszerre sok ember

előtt, egy{ltal{n b{rmilyen gyűlésen , értekezleten, össze-

jövetelen beszéljen. S most egyszerre szónok lett belőle. Ezolyan fantasztikus volt, mint valami mulats{gos {lom. Sahogy a jégen nem lehet lefékezni a lendületet – lesz, ami

lesz – , beszélt tov{bb a saj{t v{ratlan gyógyul{s{ból t{p-l{lkozó derűs lendülettel.

– Bar{taim! Ez egy fantasztikus história. Egy betegtőlhallottam, aki ellenőrzésre jött akkor, amikor még a beuta-

lóra v{rtam. És mert semmi veszítenivalóm nem volt,azonnal írtam egy lapot , feladóul megadva a kórh{z címét.

És ma megérkezett a v{lasz! H{rom hét se telt el, és itt av{lasz! És Maszlennyikov doktor még mentegetőzik is a

késedelem miatt, mert, mint: írja, naponta {tlag tíz levélre

v{laszol. És egy értelmes levelet nem lehet félór{n{l rövi-

debb idő alatt megírni. Így h{t napi öt ór{n {t leveleket ír!És egy vasat se kap érte!

– Ellenkezőleg, naponta négy rubelt költ bélyegre –

szúrta közbe Gyoma.

– Igen. Naponta négy rubelt. Egy hónap alatt pedigebből következően sz{zhúszat! És ezt nem kötelességbőlteszi, mert nem ez a dolga, hanem csakis a jó ügy érdeké-

ben. Vagy hogy szok{s mondani? – fordult gonoszkodvaRuszanov felé. – Humanizmusból?



–(153)–

De Pavel Nyikolajevics m{r újból a költségvetési b e-

sz{molót olvasta, s úgy tett, mintha nem hallan{.

– És semmilyen appar{tusa nincs hozz{, se segítsége,se titk{ra. Az egészet a munk{ja mellett csin{lja. És sem-

milyen dicsőségre nem sz{míthat! Hisz nekünk, betegek-

nek olyan az orvos, mint a révész: szükségünk van r{ egyór{ra, azt{n a soha viszont nem l{t{sra! Aki meggyógyul,az eldobja a levelet. A levél végén amiatt panaszkodik,

hogy a betegek, különösen azok, akiken segített, nem ír-nak neki többet. Ezért arra kér< ő kér engem , hogy írjakneki rendszeresen. Amikor térdre kellene előtte borul-

nunk!

Kosztoglotov mag{ban azt bizonygatta, hogyMaszlennyikov doktor szorgalma és önzetlensége megha t-

ja, jólesik róla beszélni s dicsérni. Teh{t ő még nincs egé-szen elrontva. De annyira m{r igen, hogy képtelen lenne

követni a péld{j{t, és nap nap ut{n m{sokért f{radozni.

– A lényeget, Oleg! – kérte Szibgatov a remény ha l-

v{ny mosoly{val.

Mennyire szeretett volna meggyógyulni! Az elkeserí-tő hónapok, sőt évek óta tartó és nyilv{nvalóan reményte-

len kezelés ellenére egyszer csak v{ratlanul és végérvé-nyesen meggyógyulni! Hogy behegedjen és kiegyenesed-

jék a h{ta, hogy kemény léptekkel j{rhasson, hogy férfinakérezhesse mag{t! „Jó reggelt, Ludmila Afanaszjevna!Egészséges vagyok!”

Mennyire szerettek volna mind tudom{st szerezi egyilyen csodadoktorról, egy gyógyszerről, amelyet nem is-

mernek az itteni orvosok! Ak{r bevallj{k, hogy elhiszik, ak{r tagadj{k, a szívük mélyén valamennyien hittek a b-

ban, hogy létezik valahol egy ilyen orvos, a gyógyfüvek-hez értő patikus vagy javasasszony, csak meg kell tudni,hogy hol, megszerezni tőle azt a gyógyszert – és meg van-

nak mentve.

Hisz az lehetetlen, hogy hal{lra voln{nak ítélve!

B{rmennyire kinevet jük is a csod{kat, amíg erősek,egészségesek vagyunk és kutya bajunk, ha életünk úgyfordul, hogy csak a csoda mentheti meg, hiszünk ebben azegyetlen, kivételes csod{ ban.



–(154)–

Kosztoglotov minden porcik{j{ban érezte azt a mohófigyelmet, amellyel minden egyes t{rsa csüggött rajta, slelkesen folytatta, és most még erősebben hitt a saj{t sza-

vainak, mint a levélnek, amikor mag{ban elolvasta.

– Hogy egészen az elején kezdjem, Saraf, az a kor{ b-

bi beteg azt mesélte nekem Maszlennyikov doktorról,hogy a Moszkva melletti alekszandrovi j{r{s hajdani zem-

sztvo-orvosa, aki évtizedekig, mert azelőtt ez volt a szo-

k{s, dolgozott ugyanabban a kórh{zban. És észrevette,hogy b{r a szakirodalomban egyre több szó esik a r{król,az ő paraszt betegei közt ez a betegség nem fordul elő. Va-

jon mi lehet az oka?

(Csakugyan, mi lehet az oka? Melyikünk nem rez-

zent össze gyerekkor{ban, szembetal{lkozva a Titokkal?Attól, hogy hozz{ért egy {thatolhatatlan, mégis puha fa l-

hoz, amelyből mintha ki{llna valakinek a v{lla vagy a csí-pője? S a mi józan mindennapi életünkben is, ahol nincshelye semmi titokzatosnak, egyszer csak megvillan előt-

tünk: Itt vagyok! Ne feledkezz el rólam!)

– <És vizsg{lni kezdte, vizsg{lni kezdte – mondtaKosztoglotov, aki sohasem mondott kétszer valamit, demost élvezetét lelte benne – , és azt a felfedezést tette, hogya parasztok sajn{lj{k a pénzt te{ra, ezért az egész környé-ken tea helyett a csag{ból főznek te{t, amit m{sképp nyír-

fagomb{nak neveznek<

– Tinóruból? – v{gott közbe Poddujev. Még abba akétségbeesésbe is, amelybe az elmúlt napokban bez{rkó-zott, és amelyet m{r elfogadott, még ebbe is betört ennekaz egyszerű, elérhető szernek a reménysugara.

– Nem, Jefrem, nem tinóruból. Tulajdonképpen nem

is gomba, hanem a nyírfa r{kja. Ha emlékszel r{, az öregnyírf{kon l{tni ilyen< csúf kinövéseket. Olyanok, mintegy csigolya, kívül feketék, belül sötétbarn{k.

– Akkor tapló? – tal{lgatta Jefrem. – Régen tüzet csi-

holtak vele.

– Lehet, hogy tapló. Egyszóval Maszlennyikov dok-tornak az jutott eszébe, h{tha ezzel a csag{val gyógyítj{kaz orosz parasztok évsz{zadok óta a r{kot, anélkül hogy

tudn{k?



–(155)–

– Vagyis profilaktikus kezeléssel? – szólalt meg a fia-

tal geológus. Egész este nem hagyt{k olvasni, de a beszél-

getés megérte.

– Csakhogy nem elég sejteni! Be is kell bizonyítani.

Sok-sok éven {t figyelni azokat, akik ezt a te{t issz{k,meg azokat, akik nem issz{k. És azokat, akiknél daganat

jelentkezik, rendszeresen itatni kell vele, és mag{ra v{llal-

ni a felelősséget, hogy m{s módon nem gyógyítja őket. És

kideríteni, milyen hőfokú vízbe és milyen mennyiségbenkell beleszórni, föl kell-e forralni vagy nem, és h{ny po-

h{rral itatni belőle, és nem lesznek-e k{ros következmé-nyei, és milyen fajt{jú daganatn{l haszn{l jobban, milyen-

nél kevésbé. Mindehhez <

– És most? Most? – kérdezte izgatottan Szibgatov. Gyoma pedig arra gondolt: tal{n a l{b{nak is hasz-

n{lna? Tal{n megmenthetné vele a l{b{t?

– Most? Most m{r a levelekre is v{laszol. Megírtanekem, hogyan kezeljem magam.

– Megvan a címe? – kérdezte mohón a hangtalan be-

teg, még sípoló tork{n tartva a kezét, de közben elővette apizsamakab{tja zsebéből a notesz{t és a töltőtoll{t. – Ésmegírta a haszn{lat módj{t? Azt nem írta meg, hogy hasz-

n{l-e a géger{k ellen is?

B{rmennyire tartani akarta is mag{t Pavel

Nyikolajevics az elhat{roz{shoz, hogy mélységes megve-téssel sújtja szomszédj{t, ezt a történetet, egy ilyen alkal-

mat nem lehetett elszalasztani. Képtelen volt elmélyedni aLegfelsőbb Tan{cs ülésszaka elé terjesztett 1955-ös {llamiköltségvetés-tervezet értelmében és adataiban. Letette azújs{got, és fokozatosan Csikasz felé fordult, azzal a nyil-

v{nvaló reménnyel, hogy az egyszerű orosz népi gyógy-

szer meg fogja gyógyítani őt, az orosz nép fi{t. Imm{rminden ellenségeskedés nélkül, nehogy fölingerelje, deazért a szab{lyos útra is emlékeztesse, megkérdezte:

– Hivatalosan is elismerték ezt a szert? Engedélyezte

valamilyen hivatal?Kosztoglotov lemosolygott r{ az ablakdeszka maga-

s{ból:



–(156)–

– Hivatalról nincs tudom{som. A levél – és meglo-

bogtatta a zöld tint{val teleírt s{rg{s papírlapot – csak a

lényegre szorítkozik, arról szól, hogyan kell összetörni,fölhígítani. De gondolom, ha a megfelelő hivatalok jóv{-hagyt{k volna, m{r ezt az italt osztogatn{k nekünk a nő-vérek. Ott kint {llna belőle egy hordóval. És nem kelleneAlekszandrovba írni.

– Alekszandrov – jegyezte föl a géger{kos. – Ir{nyí-

tósz{m? Utca, h{zsz{m? Ahmadzsan is érdeklődéssel hallgatta, még halkan le

is fordította a lényeget Murszalimovnak és Jegenberdiev-

nek. Neki mag{nak m{r nem volt szüksége erre a nyírfa-

gomb{ra, hiszen gyógyulóban volt. Csak egyvalamit nem

értett:

– Ha ez a gomba ilyen hasznos, miért nem alkalmaz-

z{k az orvosok? Miért nem veszik föl a szab{lyzatukba?

– Az hosszú út, Ahmadzsan. Egyesek nem – hisznek

benne, m{sok nem akarnak újat tanulni, ezért akad{lyoz-

z{k, m{sok meg azért, mert a saj{t szerüket akarj{k elfo-

gadtatni. De nekünk nincs v{laszt{sunk. Kosztoglotov v{laszolt Ruszanovnak, v{laszolt

Ahmadzsannak is, de a hangtalannak nem: nem mondta

meg neki a címet. Úgy tett, mintha meg se hallotta volna akérdést, de valój{ban nem akarta megadni a címet. Azért

nem, mert volt valami taszító ebben a külön ben nagyontiszteletet keltő külsejű, bankigazgatóra vagy ak{r egy kisdél-amerikai orsz{g miniszterelnökére emlékeztető figu-

r{ban. És sajn{lta a jó öreg Maszlennyikov doktort, akiismeretlen emberek levelei fölött virraszt; nem akarta,hogy még ez is a kérdéseivel bomb{zza. M{srészt nem

tudta leküzdeni sz{nakoz{s{t e sípoló gége hallat{n,amely elvesztette emberi csengését, amit egy{ltal{n nemértékelünk addig, amíg megvan. Harmadsorban, ő megtudta tenni, hogy szakértelmet szerezzen a betegségében,még a kórbonctan tankönyvét is elolvasta, minden kérdés-

re magyar{zatot kért Gangarttól is, Doncov{tól is, és m{rMaszlennyikovtól is kapott v{laszt. Miért volna köteles ő,akit annyi éven {t megfosztottak minden jog{tól, megtaní-tani r{ ezeket a szabad embereket, hogyan szabadíts{k ki



–(157)–

magukat a r{juk dőlt szikla alól? Ott, ahol az ő jelleme k i-

alakult, ez volt a törvény: „Ha tal{lsz valamit, ne mutasd

meg, ha megfú jtad, ne mondd meg.” Ha most elkezdik

mind levelekkel bomb{zni Maszlennyikovot, ő hi{ba v{rv{laszt m{sodj{ra.

Mindez nem tudatos megfontol{s volt, mindösszeannyit tett, hogy sebhelyes {ll{t Ruszanov felőlAhmadzsan felé fordította, miközben szó nélkül elsiklott a

hangtalan beteg kérdése fölött. – Haszn{lati utasít{st nem küldött? – kérdezte a geo-

lógus. A ceruza és a papír mindig ott volt a keze ügyében,így szokott olvasni.

– Vegyetek elő ceruz{t, a haszn{lati utasít{st ledikt{-

lom – jelentett be Kosztoglotov,Mozgolód{s t{madt, ceruz{t, papírt kértek kölcsön

egym{stól. Pavel Nyikolajevicsn{l semmi se volt (otthon

felejtette a rejtett hegyű töltőtoll{t; ez most a legújabb fa-

zon!), ezért Gyomk{tól kért kölcsön egy ceruz{t. Szibgatovis, Federau is, Jefrem is, Ni is hozz{készült az ír{shoz.

Amikor mindenki fölkészült, Kosztoglotov lassan dikt{ lnikezdett a levélből, azt is elmagyar{zva, hogyan kell a

csag{t megsz{rítani – nem teljesen! – , megtörni, milyenhőmérsékletű vízzel kell leönteni, meddig kell {llni hagy-

ni, mivel leszűrni, és mennyit kell inni belőle egyszerre.

Ki gyorsabban, ki ügyetlenebbül rótta a sorokat, egy-egy szón{l kérték, ismételje meg, s a kórtermet egyszerre

különösen meleg, bar{ti hangulat kerítette hatalm{ba.Néha olyan ellenségesen v{laszolgattak egym{snak, pedig

h{t min marakodhattak? Egy közös ellenségük van: a ha-

l{l, és mi oszthatja meg a földön az emberi lényeket, ha

valamennyiükkel szemben egyform{n ott a hal{l? Gyoma, befejezve az ír{st, és kor{hoz sehogy se illő

érdes hangon, lassan így szólt:

– H{t igen< De honnan vegyük ezt a gomb{t, am i-

kor nincs?

Sóhajtottak. Szemük előtt, akik régen eljöttek Orosz-orsz{gból (akadt, aki önként), vagy soha nem is j{rtak ott,fölrémlett ez a szerény, mérsékelt éghajlatú, naptól nem



–(158)–

perzselt orsz{g, a szelíd, gombanövesztő „esők, a tavaszi

olvad{s nyom{n ragacsos s{rtengerré v{ltozó mezei és er-

dei utak, a csöndes erdők, ahol annyi sok, az ember sz{-m{ra oly fontos, egyszerű fa nő. Azok, akik ott élnek, sok-

szor nincsenek is tudat{ban szülőföldjük értékének, kékvizű tengerekre, ban{nra v{gynak, pedig mi kell az em-

bernek? Az a csúf, fekete kinövés a fehér nyírfa törzsén, afa betegsége, daganata.

Csak Murszalimov és Jegenberdiev gondolta mag{- ban, hogy itt a sztyeppen és a hegyekben is meg kell len-

nie annak, amire szükségük van, mert a természet a földminden pontj{n gondoskodik arról, ami az embernek kell.

Csak tudni kell róla, és meg kell keresni.

– Meg kellene kérni valakit, hogy gyűjtse össze ésküldje el – felelte Gyom{nak a geológus. Úgy l{tszik, na-

gyon megtetszett neki ez a csaga.

Mag{nak Kosztoglotovnak azonban, aki mindezt ki-

derítette és fölkutatta, nem volt kit megkérnie Oroszor-

sz{gban, hogy keresse meg neki a gomb{t. Egyesek meg-

haltak, m{sok szétszóródtak, megint m{soktól kínos lettvolna kérnie, a többi pedig szűkagyú v{rosi népség, sohameg nem tal{ln{ azt a fajta nyírf{t, még kevésbé a csag{t.Ő maga el sem tudott volna képzelni most nagyobb bol-

dogs{got ann{l, hogy miként a kutya megy és megkeresi

az ismeretlen gyógyfüvet, ő is hónapokra elvonulhasson

az erdőbe, megkeresse s letördelje azt a csag{t, fölaprítsa,t{bortűzön megfőzze, megigya és gyógyítgassa mag{t,ak{r az {llatok. Ha hónapokig j{rhatna az erdőt, s nemvolna m{s gond ja, mint gyógyítani mag{t!<

De neki tilos az út Oroszorsz{gba.

M{sokból pedig, akiknek nem volt tilos, hi{nyzott azéletbölcsesség, az {ldozathozatal képessége, az, hogy alegfőbbön kívül minden m{st ler{zzanak magukról. Ők ott

is akad{lyt l{ttak, ahol nem volt: hogyan szereznének t{p-

pénzt vagy szabads{got egy ilyen utaz{shoz? Hogyan

rúghatn{k le életük rendjét s v{lhatn{nak el a csal{djuk-

tól? Honnan szerezzenek pénzt? Hogyan öltözzenek fölerre az útra, s mit vigyenek magukkal? Hol sz{lljanak le avonatról, s kitől tudakolj{k meg a többit?



–(159)–

Kosztoglotov még egyszer meglobogtatta a levelet shozz{fűzte:

– Azt írja itt, hogy vannak úgynevezett begyűjtők ,élelmes emberek, akik összegyűjtik, megsz{rít j{k és el isküldik, csak nagyon sokat kérnek, tizenöt rubelt-kilój{ért,egy hónap ban pedig hat kilóra van szükség.

– Milyen jogon?! – h{borgott Pavel Nyikolajevics, ésolyan főnökiesen szigorú arcot v{gott; hogy minden be-

gyűjtőnek in{ba sz{llt volna tőle a b{tors{ga. – Hogy viszir{ a lelkük, hogy ekkora pénzeket gomboljanak le azért,amit a természet ingyen ad?

– Ne odriccs! – reccsent r{ Jefrem. (Különösen ellen-

szenves módon facsarta ki a szavakat, és nem lehetett tud-

ni, sz{ndékosan-e vagy a nyelve forog rosszul.) – Azt hi-szed, csak odamész és elhozod? Zs{kkal, balt{val kell j{rniaz erdőt naphosszat. Télen meg sítalpon.

– Akkor is: tizenöt rubel kilój{ért! Rohadt spekul{n-

sok! – hajtogatta a mag{ét Ruszanov, és megint kiütköztek

arc{n a vörös foltok.

A kérdés túls{gosan elvi volt. Az évek sor{nRuszanov fejében egyre megingathatatlanabb{ v{lt az ahat{rozott meggyőződés, hogy minden hi{nynak, rosszmunk{nak, fogyatékoss{gnak, veszteségnek egyetlen okavan: a spekul{ció. Az olyan kis spekul{ciótól kezdve, hogy

mindenféle gyanús személyek újhagym{t, retket, vir{gotkín{lnak az utc{n, vénasszonyok tejet és toj{st {rulnak apiacon, aludttejet, alm{t, gyapjúzoknit, sőt még sült halatis a p{lyaudvarokon, egészen a nagyar{nyú spekul{cióig,amikor az {llami rakt{rakból teherautók viszik az {rut„feketén” valahova. Ha ezt is, azt is gyökerestül kiirtan{k,

egykettőre minden rendbe jönne, és még l{tv{nyosabbaklennének a sikereink. Abban nincs semmi rossz, ha az em-

ber magas {llami fizetéssel és magas nyugdíj jal biztosítjaanyagi helyzetét (Pavel Nyikolajevics is személyi nyugdí j-ról {br{ndozott): ebben az esetben az autónak is, a nyara-

lónak vagy kisebb vill{nak is a munka a forr{sa. Deugyanaz a m{rk{jú autó és az ugyanazon típusterv szerintépült nyaraló bűnös tartalommal telt meg, ha spekul{cióútj{n jutottak hozz{. S Pavel Nyikolajevics arról {br{ndo-



–(160)–

zott , igen, {br{ndozott, hogy vezessék be a spekul{nsoknyilv{nos kivégzését. A nyilv{nos kivégzések gyorsan ésvégérvényesen meggyógyítan{k a t{rsadalmat.

– Rendben van! – fortyant föl Jefrem. – Ne odriccs,

hanem menj oda te, és szervezd meg a begyűjtést. Ak{r {l-

lamilag. Vagy szövetkezetileg. Aki pedig sokallja a tizenötrubelt, ne rendeljen.

Gondolatmenetének ezzel a gyönge pontj{val

Ruszanov is tiszt{ban volt. Gyűlölte a spekul{nsokat, deaz ő daganata nem v{r addig, amíg az Orvostudom{nyiAkadémia jóv{hagyja ezt az új gyógyszert és amíg a Kö-zép-oroszorsz{gi Szövetkezeti Központ megszervezi azütemes sz{llít{st.

A hangtalan újonc, kezében a notesszal – mint valamitekintélyes újs{g különtudósítója – majdnem r{m{szottKosztoglotov {gy{ra, és rekedten suttogva követelte:

– A címük? A begyűjtők címe nincs benne a levélben?

Pavel Nyikolajevics is fölkészült, hogy fölírja a címet.

De Kosztoglotov valami okból nem v{laszolt. Ak{rvolt a levélben cím, ak{r nem, v{lasz helyett lesz{llt az a b-

lakdeszk{ról, és megkereste {gya alatt a csizm{j{t. Mindenkórh{zi tilalom ellenére eldugta, és a sét{ira tartogatta.

Gyoma viszont nem kérdezett semmit, hanem az é j- jeliszekrénye fiókj{ba rejtette a receptet, és óvatosan elh e-

lyezte az {gyon a l{b{t. Ilyen sok pénze nincs és nem istud szerezni.

A nyírfa segít, de nem mindenkin.

Ruszanov kínosnak érezte, hogy a Csikasszal valóösszekap{s – és e h{rom nap alatt nem az első! – ut{n eny-

nyire nyilv{nvalóan érdeklődik a besz{moló ir{nt, és acímtől függ a sorsa. S hogy némileg megenyhítse Koszto-

glotovot, tal{n nem is tudatosan, hanem ösztönösen, azt

hozta föl, ami összekapcsolta őket, és teljesen őszintén így

szólt:

– Bizony! Mi rosszabb lehet a vil{gon, mint< – (a

r{k? de hiszen neki nincs r{kja) – mint ezek a daganatok?

Egy{ltal{n a r{k?!





–(162)–

A sípoló gégéjű „különtudósító” utat engedett neki

az {gyak között, s bankigazgatói-miniszterelnöki külsejeellenére olyan rim{nkodó hangon kérdezte meg tőle,mintha Kosztoglotov vil{ghírű onkológus volna, s végér-

vényesen t{vozni készülne az épületből:

– Mondja, sz{z gégedaganat közül körülbelül h{ny-

ról bizonyosodik be, hogy r{k?

Szégyen kinevetni m{sok betegségét és b{nat{t, de a

betegséget és a b{natot is úgy kell elviselni, hogy ne fa-kasszon nevetést. Kosztoglotov r{nézett ennek az ember-

nek kétségbeesett, hal{lra rémült arc{ra, aki oly nevetsé-gesen {g{lt ma a kórteremben, s a daganata jelentkezéseelőtt minden bizonnyal csupa önelégültség volt. Még az ateljesen érthető szok{sa is, hogy beszéd közben ujjait a be-

teg gégéjén tartotta – még ez is valahogy nevetségesen ha-

tott.

– Harmincnégyről – mosolygott r{ Kosztoglotov el-

menőben.

Nem fecsegett-e túl sokat ma? Nem mondott valami

olyasmit, amit nem kellett volna?

A nyugtalan „különtudósító” azonban nem t{gítottmellőle, sietve követte a lépcsőn lefelé, s testes alakja miatt

lehajolva, a v{lla fölött sziszegte a fülébe:

– Mit gondol, elvt{rs, ha az én daganatom nem f{j, az

jót vagy rosszat jelent? Mire utal? Milyen f{rasztóak és védtelenek az emberek.

– Mi maga? – kérdezte Kosztoglotov, és meg{llt.

– Előadó. – És a nagy fülű, fakó szürke hajú férfiolyan reménykedve nézett r{, mintha orvos lett volna. –

Miféle előadó? Mi a szakterülete? – A filozófia – felelte észhez térve, méltós{gteljesen a

„bankigazgató”. Épp eleget szenvedett ma, amikor meg-

bocs{totta Kosztoglotovnak a régi filozófusoktól kölcsön-

vett, ide nem illő és pontatlan idézeteit. Nem h{nyta aszemére, mert mindenképpen szüksége volt a begyűjtő

címére.

– Előadó és pont a torka! – csóv{lta a fejét Koszto-

glotov. Egy csöppet sem érzett bűntudatot, amiért bent a



–(163)–

kórteremben nem {rulta el a begyűjtők címét. Annak a vi-

l{gnak a fogalmai szerint, amely hét éven {t nyüstölte,mint egy tiló, csak egy ostoba zöldfülű {rulta volna el acímeket: mindenki levelekkel bomb{zn{ a begyű jtőket, ésmég jobban fölvernék az {rat. De a jó embereknek egyen-

ként megmondhatja. M{r tudta, hogy annak a geológusf i-

únak, akivel még tíz szót se v{ltott, meg fogja mondani,mert tetszik neki a fizimisk{ja, meg amit a temetők vé-

delmében mondott. Gyomk{nak is megmondja, deGyomk{nak nincs pénze. (Neki mag{nak sincs.) Federau-

nak is meg lehet mondani, meg Ninek és Szibgatovnak: őkt{rsai a balsorsban. De kérje mindegyik külön, ha meg

nem kéri, az ő baja. Ez a filozófus-előadó azonban üresembernek l{tszik; va jon mit hordhat össze az előad{sain?

H{tha csak megzavarja a fejeket? És mire jó az egész filo-zófi{ja, ha ennyire elvesztette a fejét a betegsége miatt? Dehogy így összejöjjön! Hogy épp a torka!

– Jegyezze föl a címet! – vezényelt Kosztoglotov. – De

csak mag{nak!

A filozófus h{l{s sietséggel hajolt a papír fölé. Oleg ledikt{lta a címet, és gyorsan kiment, mielőtt

bez{rj{k a külső ajtót.

A torn{con nem volt senki.

Boldogan szívta be a nyirkos, hideg, mozdulatlan le-

vegőt, s meg sem v{rva, hogy kitisztuljon a tüdeje, m{risr{gyújtott – enélkül nem lett volna teljes a boldogs{ga(pedig nemcsak Doncova, hanem Maszlennyikov is meg-

említette levelében, hogy a doh{nyz{st abba kell hagyni).

Teljesen szél- és fagymentes volt az idő. Az egyik a b-

lak fényében l{tni lehetett, hogy feketén, jégtől szabadon

csillog egy közeli pocsolya. Furcsa: még csak febru{r ötö-dike van, de m{r tavasz. Nem is köd, csak valami köny-

nyed, csípős p{ra úszik a levegőben, annyira könnyű,hogy nem burkolja be, csak egy kicsit l{gyabb{, szétf o-

lyóbb{ v{ltoztatja a kinti l{mp{k és az ablakok fényét.

Tőle balra négy gúla alakú jegenyefa nyújtózott a te-tő fölé, mint négy testvér. A m{sik oldalon egy ugyanolyan

magas, de terebélyes koron{jú, mag{nyos ny{rfa {llt. Mö-götte m{s, sűrűn nőtt f{k – a park előőrse.



–(164)–

A tizenh{rmas épület korl{t nélküli kőtorn{c{ról né-h{ny lépcső vezetett le a lejtős, aszfaltozott sét{nyra, ame-

lyet kétfelől sűrűn ültetett, {thatolhatatlan bokrok szegé-lyeztek. Mind levéltelen volt most, de sűrűségük az életrőltanúskodott.

Oleg azért jött ki, hogy a parkban sét{ljon, hogyminden lépésével, ízületeinek minden hajl{s{val érzékeljeaz erőteljes j{r{s, az életben maradt ember eleven l{ba

örömét. De a torn{cról elébe t{ruló l{tv{ny meg{llította, ésott szívta el a cigarett{j{t.

Puha fényt vetettek a ritk{n {lló l{mp{k és a szem-

közti épületek ablakai. M{r úgyszólv{n senki se j{rt a sé-t{nyokon. És ha éppen nem dübörgött mögöttük a közelivasút, hallani lehetett a gyors hegyi folyócska egyenleteszúg{s{t, amely szintén az épületek h{ta mögött, a szaka-

dék mélyén zubogott és ha bzott.

Még messzebb, a folyón és a szakadékon túl egy m{-sik park kezdődött, a v{rosliget, s vagy ebből a parkból(b{r ahhoz hideg van), vagy a klub nyitott ablakaiból t{nc-

ritmusú fúvószene hallatszott. Szombat van, h{t t{ncol-nak. Valakik valakikkel t{ncolnak<

Oleg föl volt ajzva attól, hogy olyan sokat beszélt és

hogy m{sok hallgatt{k. A hirtelen visszatérő élet érzete

lengte körül – az életé, amelyről két héttel ezelőtt még azthitte, hogy örökre lesz{moltak egym{ssal. Igaz, ez az életsemmi olyat nem ígért neki, amit m{sok jónak tartanak, ésamiért ennek a nagy v{rosnak a lakói törik magukat: selak{st, se vagyont, se t{rsadalmi sikert, se pénzt – de lé-teznek m{s, természetesnek tetsző örömök is, amelyeknek

értékét nem felejtette el: az, hogy joga legyen odamenni,

ahova akar, nem ahova parancsolj{k, hogy joga legyenegyedül lenni, joga legyen nézni a csillagokat melyeket

nem halv{nyítanak el a l{ger reflektorai, hogy joga legyen

éjszak{ra eloltani a villanyt és sötétben aludni, hogy jogalegyen leveleit a postal{d{ba dobni, hogy joga legyen va-

s{rnap pihenni és megfürödni a folyóban. És még sok-sok

ilyen jog létezik. Köztük az a jog, hogy nőkkel beszélgethessen.





–(166)–

A kapuból azonnal megl{tta a villamos{t, egy sarok-

nyit szaladt ut{na, utolsónak ugrott föl, és kipirulva, li-hegve {llt meg a nyitott h{tsó peronon. A v{ros villamosaimindig lassan, hangos csörömpöléssel j{rtak, a kanyarok-

ban keservesen csikorogtak a síneken, és az ajtók nem z{-rultak-nyíltak automatikusan.

Fiatal teste élvezte a lihegést, sőt a szapora szívveréstis, mert mind a kettő hamar elmúlt, és még ink{bb érezte

sa j{t egészségét és ünnepi hangulat{t. Amíg az egyetemen tart a szünet, csak a kórh{z van,

heti h{rom és fél műszak. Igaz{n semmi, szinte pihenés.Persze még könnyebb volna munka nélkül, de Zoja m{rhozz{szokott a kettős terheléshez: m{sodik éve dolgozotts tanult egyszerre. A kórh{zi gyakorlat nem túls{gosanv{ltozatos, Zo ja nem is a gyakorlat miatt dolgozott, hanem

a pénzért: a nagyanyja nyugdíja még az üres kenyérre sevolt elég, Zoja ösztöndíja napok alatt elfogyott, az ap ja so-

ha semmit nem küldött, és Zo ja nem is kért tőle. Ilyenap{nak nem akart adósa lenni.

A vak{ció első két napj{n, az előző éjszakai ügyeletut{n se lust{lkodott;gyerekkora óta megszokta, hogy so-

hase tétlenkedjen. Először is nekiült megvarrni mag{nakegy tavaszi blúzt abból a kreppzsorzsettből, amit még adecemberi fizetéséből vett (a nagyanyja mindig azt mond-

ta: „A sz{nt ny{ron, a szekeret télen kell megjavítani” , s

ugyane közmond{s szerint a jobb ny{ri holmikat csak té-len lehetett megkapni a boltokban). A nagymama régi Singer varrógépén varrt (még Szmolenszkból hozt{k el), a

– varr{s tudom{ny{nak első fog{sait is a nagymam{j{tóltanulta, de mert ezek meglehetősen régimódiak voltak,

amit lehetett, ellesett a szomszédaitól, ismerőseitől, azok-tól, akik szab{s-varr{s, tanfolyamra j{rtak, amire neki ma-

g{nak sehogy se maradt ideje. A blúzt két nap alatt nemsikerült befejeznie, mert közben megj{rta a tisztítókat is,

míg sikerült beadnia tisztít{sra a régi tavaszi kab{tj{t. Az-

t{n kiment a piacra krumpliért és zöldségért, úgy alku-

dott, mint egy kofa, és két nehéz szatyorral tért haza (a boltokban a nagyanyja {llt sorban, de a nehéz dolgokatnem bírta-hazacipelni). Még a fürdőben is j{rt. Csak arra



–(167)–

nem maradt ideje, hogy egy kicsit heverésszen és olva s-

son. Tegnap este az évfolyamt{rsnőjével , Rit{val elment akultúrotthonba t{ncolni.

Zoja valami egészségesebbre és frissebbre v{gyott,mint ezek a klubok. De nem volt egyéb hely és alkalom,ahol fiatalemberekkel meg lehetett volna ismerkedni. Az

egyetemen is sok orosz l{ny tanult az ő évfolyamukon, defiú alig. Ezért az egyetemi t{ncmulats{gok nem vonzott{k.

Ez a kultúrotthon, ahova Rit{val elment, t{gas, tiszta, jól fűtött épület; m{rv{nylépcsők és -oszlopok, plafonig

érő bronzkeretes tükrök – az ember messziről l{thatja ma-

g{t bennük t{nc közben – , meg nagyon kényelmes, dr{gafotelok (csak sajnos, huzat védi őket, s tilos r{juk ülni).Mégsem j{rt ott szilveszter óta, mert akkor nagyon meg-

sértették. [larcosb{lt rendeztek, és díjakat tűztek ki a leg-

jobb jelmezekre. Zoja maga ügyeskedett össze egy remek

majomjelmezt pomp{s farokkal. Mindent {tgondolt: frizu-

r{t, maszkot, a színek összhangj{t, az egész nagyon mulat-

s{gosra és csinosra sikeredett, majdnem biztosra vette az

első díjat, b{r elég sok konkurense akadt. De épp a díjki-oszt{s előtt holmi bunkó suhancok bicsk{val lev{gt{k afark{t, kézről kézre adt{k s eldugt{k. Zoja sírva fakadt,nem a fiúk bunkós{ga miatt, hanem mert m indenki kine-

vette és roppant szellemesnek tal{lta a merényletet. Farokhíj{n sokat vesztett eredetiségéből a jelmez, meg Zoj{nak

is elment a kedve; végül semmilyen díjat sem kapott. Még tegnap is égett szívében a régi sértés, amikor be-

lépett a klubba. De senki és semmi nem emlékeztette aszilveszteri incidensre. Vegyes t{rsas{g gyűlt össze: külön-

féle tanszékek és évfolyamok di{kjai és gy{ri fiatalok.

Zoj{t és Rit{t egyszer se hagyt{k egym{ssal t{ncolni,azonnal szétv{lasztott{k őket, és a két l{ny h{rom óra

hosszat jó hangulatban forgott, pörgött a fúvószenekarmuzsik{j{ra. Zoja testének kellett ez a tréning, ezek a lépé-sek és forg{sok. A teste jól érezte mag{t. A t{ncosai keve-

set beszéltek, s ha tréf{lkoztak is, Zoja ízléséhez mérten

elég but{n. Azut{n Kol ja, egy építésztechnikus hazakísér-te. Útközben az indiai filmekről meg az úsz{sról beszé l-

gettek – valami komolyabb tém{ról nevetséges lett volna.



–(168)–

Amikor odaértek a kapujuk elé, ahol sötétebb volt, egy ki-

csit csókolóztak, de főleg Zoja mellének jutott ki, amelysoha egyetlen hímneműt se hagyott nyugton. Úristen,hogy megnyomorgatt{k! A fiú m{s módon is megprób{ltközelebb hatolni, Zoj{ban is valami v{gy ébredt; de köz-

ben hűvös fejjel arra gondolt, hogy k{r az időért, vas{rnap

kor{n kell kelnie – elküldte a fiút, és fölszaladt a kopottlépcsőkön.

Zoja bar{tnői, különösen a medik{k között az a nézet j{rta, hogy az élettől el kell venni mindent, amit kín{l,mégpedig minél előbb és minél többet. Ilyen {ltal{nos föl-

fog{s mellett teljesen lehetetlen volt afféle vénkisasszony-

nak megmaradni az első, m{sodik, majd a harmadik évfo-

lyamon is, csup{n az elmélet kiv{ló ismeretére szorítkoz-

va. És Zoja is végigj{rta többször és különféle fiúkkal a

közeledés fokait, amikor egyre többet enged meg az em-

ber; megélte a birtokbavételt, a hatalmat, azokat az izzóperceket, amikor az se v{ltoztathatott volna m{r a helyze-

ten, ha bomb{t dobtak volna a h{zra, majd a megnyugv{s

b{gyadt pillanatait, amikor fölszedik a földről és a székek-ről a szertedob{lt ruhadarabokat, melyeket addig sohanem l{thattak ketten együtt, de most egy csöppet se tűntfurcs{nak, hogy mind a ketten l{tj{k, s t{rgyilagosan ma-

gukra veszik őket egym{s szeme l{tt{ra.

Ez csakugyan döbbenetes élmény volt, s mire Zoja a

harmadik évfolyam elején túljutott a vénkisasszonyok ka-tegóri{j{n, kiderült, hogy ez az egész mégsem az igazi. Hi-

{nyzott belőle a tartós és tartalmas folytat{s, ami bizton-

s{got ad az élet ben, s ami maga az élet.

Zoja még csak huszonh{rom éves volt, de m{r épp

eleget l{tott s jegyzett meg mag{nak: a hosszú, őrjítő uta-z{st Szmolenszktól id{ig, először tehervagonban, azt{n

usz{lyon, majd megint tehervagonban, s valami okból kü-lönösen a vagonbeli szomszédjukat, aki sp{rg{val mérteki, mennyi hely j{r egynek-egynek a padokon, s azt {llítot-

ta, hogy Zoj{ék két centivel többet foglalnak el; az éhezés-

sel és {llandó idegfeszültséggel telített itteni h{borús éve-ket; amikor m{sról se folyt a szó, mint az élelmiszerje-

gyekről meg a feketepiaci {rakról, és amikor Fegya b{csi



–(169)–

titokban lopkodta Zoja szekrénykéjéből az ő kenyérfe j-adagj{t; végül itt, a kórh{zban a r{kbetegek iszonyú szen-

vedését, amely elől sehov{ sem menekülhetett, a pusztulóéleteket, a csüggesztő kalandokat és a könnyeket.

Mindezzel szembesítve ezek a tapogat{sok, ölelésekés a többi: csak apró édes cseppek az élet sós tengerében,melyekkel a szomj {t nem olthatja el az ember.

Azt jelenti-e az, hogy mindenképpen férjhez kell

menni? Hogy a férjhezmenés a boldogs{g? Azokról a fia-talemberekről, akikkel megismerkedett, t{ncolt, szórako-

zott, sorra kiderült, hogy egyet akarnak csak: elszórakoznivele, odabújni hozz{ – azt{n elhúzz{k a csíkot. Egym{sközt azt mondt{k: „Megh{zasodnék én, de egy-két estéremindig tal{lhatok magamnak egy jó bar{tot. Akkor meg

minek h{zasodjam meg?”

Csakugyan minek h{zasodjanak meg, amikor a nőkmanaps{g oly könnyen kaphatók? Ahogy a piacon se kér-

het bőséges felhozatal esetén h{romszoros {rat a paradi-

csomért, mert a nyak{ra rohad, megközelíthetetlen se ma-

radhat az ember, amikor körös-körül mindenki hagyja,hogy levegyék a l{b{ról.

De az anyakönyvvezető se sokat ér; erre v{ltót{rs{-nak, az ukr{n Marij{nak az esete figyelmeztette Zoj{t:Marij{ék elmentek az anyakönyvvezetőhöz, mégis egy hétmúlva faképnél hagyta a férje, és köd előtte, köd ut{na.Marija pedig hét éve neveli egyedül a gyerekét, r{ad{sul

férjes asszonynak sz{mít.

Ezért Zoja az alkoholos mulats{gokon, különösen haközeledtek a veszélyes napjai, olyan óvatosan viselkedett,

mint ut{sz az aknamezőn.

Közelebbi péld{ja is volt , mint Marija: l{tta saj{t anyja és apja pokoli életét, a veszekedéseiket, az összebékülé-seiket és különköltözéseiket, majd újbóli összeköltözései-

ket. Egész életükben csak kínozt{k egym{st. Ha megismé-telné az anyja hib{j{t, az olyan volna, mintha sósavat inna.

Ez is olyan eset volt, amikor nem haszn{l semm ilyenanyakönyvvezető.



–(170)–

Saj{t testét, testének ar{nyait, jellemét, egész életfel-

fog{s{t harmonikusnak és kiegyensúlyozottnak érezteZoja. És csakis ennek a harmóni{nak szellemében tudtaelképzelni életének folytat{s{t és kitel jesítését.

Aki pedig a kézi felderítés szüneteiben ízetlen, ban{-lis ostobas{gokat mondott neki, s majdnem szóról szóra afilmekből idézte őket, mint a tegnapi Kolja is, azonnalmegbontotta ezt a harmóni{t, és nem tetszhetett neki iga-

z{n. Így r{zatta mag{t a villamos h{tsó peronj{n – ahol a

kalauznő hangos szidalmaz{ssal leckéztetett meg egy fia-

talembert, aki nem v{ltott jegyet (az pedig hallgatta és t o-

v{bbra sem v{ltotta meg) – egészen a vég{llom{sig. A vil-lamos itt egy kört írt le, a kör túlsó felén m{r jókora tömegv{rta. A megszégyenített fiatalember még menet közbenleugrott, majd nyom{ban egy kis kölyök is. Zoja is ezt tet-

te, mert innen rövidebb volt az út.

M{r egy perccel múlt nyolc, s Zoja fut{snak eredt akórh{zudvar kanyargós aszfaltösvényén. Mint nővérnek

nem illett szaladnia, de egy medik{nak megbocs{thatóvolt.

Mire odaért a R{koszt{lyhoz, levetette a kab{tj{t,fölvette a köpenyét, tíz perccel múlt nyolc; nem is ússzameg sz{razon, ha történetesen Olimpiada Vlagyiszlavov-

na vagy Marija az é jszak{s nővér. Marija olyan haragosarckifejezéssel rótta volna meg ezért a tíz percért, minthalegal{bbis egy fél műszakot késett volna. De szerencséreTurguntól, a karakalpak medikustól kellett {tvennie azügyeletet, aki egyébként is elnéző, vele szemben pedig kü-lönösen. Most büntetésül r{ akart csapni a h{tsó felére, de

Zoja nem hagyta, mind a ketten nevettek, és még ő volt az,aki letaszig{lta a fiút a lépcsőn.

Di{knak di{k, de mint nemzetiségi k{dert m{ris kije-

lölték egy falusi egészségh{z élére, úgyhogy m{r csak né-h{ny hónapig viselkedhet ilyen szabadosan.

Turgunról Zoj{ra maradt a kezelési utasít{sok füzete,

meg még egy speci{lis megbízat{s Mita főnővértől. Vas{r-

nap nincs vizit, a kezelések egy része szünetel, szombaton

senki se kap vér{tömlesztést – igaz, nem kis munk{t jelent



–(171)–

megakad{lyozni, hogy az ügyeletes orvos engedélye nél-

kül bem{szk{ljanak a l{togatók a kórtermekbe – , így h{tMita a vas{rnapi nappali ügyeletesre h{rította soha végetnem érő statisztikai kimutat{sainak azt a részét, amellyelnem tudott végezni.

A mai napra a tavalyi, 1954. decemberi vaskos kötegkarton feldolgoz{sa maradt. Zoja ajk{t kerekre csücsörítet-

te, mintha fütyülni sz{ndékoznék, és végigpörgette ujj{val

ezeket a kartonokat, s közben azt fontolgatta, mennyi le-het, marad-e ideje a hímzésre, amikor egy hosszú {rnyékvetődött r{. Minden csod{lkoz{s nélkül fordította arra afejét (egy fejet nagyon sokféleképpen lehet forgatni), ésmegl{tta Kosztoglotovot. Frissen volt borotv{lva, majd-

nem rendesen megfésülve, csak az {ll{n lévő sebhely em-

lékeztetett haramiamúltj{ra.

– Jó reggelt, Zojenyka – mondta teljesen úriember:

módra.

– Jó reggelt – biccentette meg a fejét, mintha elége-

detlen lenne vagy kételkednék valamiben, valój{ban

azonban nem volt semmi különösebb oka. A férfi végigmérte sötétbarna, nagy szemével:

– Nem l{tom, hogy teljesítette-e a kív{ns{gomatvagy nem.

– Miféle kív{ns{g{t? – húzta föl csod{lkozva a szem-

öldökét Zoja (ezt mindig nagyon hat{sosan csin{lta). – Nem emlékszik? Én pedig magamban fogadtam is

r{.

– Arra emlékszem, hogy elvette tőlem a Kórbonctant.

– M{ris visszaadom. Köszönöm.

– Megértette? – Úgy tűnik, amit kell, azt megértettem.

– [rtottam vele mag{nak? – kérdezte Zoja minden

kacérs{g nélkül. – Akkor b{nom, hogy odaadtam.

– Dehogyis, Zojenyka! – s a tiltakoz{s jeléül kezét

éppen csak hozz{érintette az övéhez. – Ellenkezőleg, ez akönyv b{tors{got öntött belém. Aranyos mag{tól, hogy



–(172)–

ideadta. De< – pillant{s{t a nyak{ra szögezte – gombolja

ki, kérem, a köpenye felső gombj{t.

– Miért? – csod{lkozott erősen Zoja (ezt is nagyonhat{sosan csin{lta). – Nincs melegem!

– De bizony van! Egészen kipirult.

– Csakugyan – nevette el mag{t szívből: tényleg jó-lesnék kihajtani a köpeny gallérj{t, még nem hűlt le egé-szen a fut{s és a Turgunnal való évődés ut{n. És kihajtotta.

Fölvillant az aranyos-szürke ruha <

Kosztoglotov kerekre t{guló szemmel nézte, és szinte

hangtalanul jegyezte meg:

– Így jó. Köszönöm. Majd mutat belőle többet is?

– Attól függ, mire fogadott.

– Majd megmondom, de később, jó? Ma együtt le-

szünk?

Zoja úgy forgatta a szemét, mint egy baba.

– Csak ha segít nekem. Azért is van melegem, mertma sok a dolgom.

– Ha eleven embereket kell szurk{lni, abban nem,segítek.

– És a kórh{zi statisztik{ban?

– Abban a szemfényvesztésben? Szívesen< És egészkülsejével jelezte, hogy hajlandó ak{r azonnal hozz{l{tni.

– A statisztik{t különben tisztelem. Ha nem titkosít j{k. – Akkor jöjjön ide reggeli ut{n – mosolygott r{ előle-

gül Zoja.

M{r osztott{k is a kórtermekben a reggelit.

Zoja még péntek, reggel, az éjszakai ügyelet ut{n

megnézte kív{ncsis{gból Kosztoglotov kartonj{t a nyil-v{ntartó ban.

Megtudta, hogy Oleg Filemonovicsnak hívj{k (e ne-

héz fajsúlyú apai név jól illett kellemetlen vezetéknevéhez,a keresztnév viszont valamelyest enyhítette). 1920 -ban

született, és harmincnégy éves kora ellenére csakugyannőtlen, ami elég valószínűtlenül hangzott, és csakugyan

abban az Us-Terekben lakik. Rokona nincs (az onkológi{n





–(174)–

külön a nőknél és kor szerint, tízéves periódusokra bont-

va. Ugyanígy kellett földolgozni az alkalmazott kezelésektípusait és dózisait. És megint csak kategóri{k szerint bekellett írni az öt lehetséges kimenetelt, úgymint: gyó-

gyul{s, javul{s, semmi v{ltoz{s, rosszabbod{s, hal{l. Eztaz öt kimenetelt különös figyelemmel kísérte Zoja segítő-t{rsa. Azonnal észrevette, hogy alig fordult elő teljesgyógyul{s, de kevés volt a hal{los kimenetel is.

– Úgy l{tom, itt nem hagyj{k meghalni az embert. Még idejében kiírj{k – jegyezte meg Kosztoglotov.

– Mi m{st tehetnénk, Oleg? Gondolja meg. (A mun-

k{ért jutalmazta azzal, hogy Olegnak szólította. A férfiészrevette, és futó pillant{st vetett r{.) – Ha m{r l{tszik,

hogy nem lehet rajta segíteni, és m{r csak hónapjai vagyhetei vannak h{tra, miért foglalja el az {gyat? Mikor olya-

nok {llnak érte sorban, akiket esetleg meg lehet gyógyíta-

ni. Azut{n az inkur{bilis betegek <

– In< milyenek?

– A gyógyíthatatlanok. Nagyon rossz hat{ssal van-

nak a külsejükkel és szavaikkal azokra, akiket meg lehetgyógyítani.

L{m, ideült a nővér asztal{hoz, és mintha egyszerreelőbbre lépett volna t{rsadalmi helyzetében és vil{gfelfo-

g{s{ban. Az, akin m{r nem lehet segíteni, az, akinek ked-

véért nem szabad fönntartani az {gyat, nem ő; vele m{rúgy beszélnek, mint aki nem halhat meg, mint aki teljesen„kur{bilis”. Ez az egyik {llapotból a m{sikba való ugr{s,amely oly érdemtelenül, a véletlen v{ratlan szeszélyébőlengedtetett meg neki, hom{lyosan emlékeztette valamire, de most nem gondolta végig.

– Igen, mindez logikus. Azovkint kiírt{k. De tegnapa szemem l{tt{ra írt{k ki Prosk{t is, anélkül hogy b{rmit ismegmagyar{ztak, b{rmit is mondtak volna neki, és az volt

az érzésem, hogy én is részt veszek a csal{sban.

Most nem a sebhelyes felét mutatta Zoj{nak, és egy-

{ltal{n nem l{tszott keménynek az arca. Összeszokottan, bar{ti hangulatban folytatt{k a

munk{t, és m{r ebéd előtt végeztek az egésszel.



–(175)–

Igaz, Mita még egy feladatot hagyott: r{ kell vezetnia laboratóriumi leleteket a betegek l{zlapj{ra, hogy keve-

sebb cédul{t kelljen hozz{fűzni a beteg kórtörténetéhez.De ez m{r sok lett volna erre az egy vas{rnapra, s Zoja ígyszólt:

– Nagyon, nagyon köszönöm, Oleg Filemonovics!

– Ne így! Hanem ahogy elkezdte: egyszerűen Oleg.

– Most majd pihenjen ebéd ut{n.

– Sohase szoktam pihenni.

– De hiszen beteg.

– Furcsa helyzet, Zojenyka, de mihelyt maga feljön a

lépcsőn, m{ris tel jesen egészségesnek érzem magam!

– Rendben van – engedett könnyen Zoja. (Ő is ezt

akarta.) – Ezúttal a szalonban fogadom.

És arra a szob{ra mutatott, ahol az orvosi megbeszé-léseket tartott{k.

De ebéd ut{n megint ki kellett osztania a gyógysz e-

reket, meg sürgős tennivalói voltak a nagy női kórterem-

ben. Az őt körülvevő fogyatékoss{gok és betegségek kö-zepette Zoja befelé figyelt, arra, hogy neki milyen maku-

l{tlan és egészséges minden porcik{ ja, testének mindenegyes sejtje. Különös büszkeséggel érzékelte szoros kalic-

k{kba z{rt melle két halm{t: ahogy megnőtt a súlyuk,

amikor lehajolt a betegek {gya fölé, s ahogy remegtek,

amikor gyorsan j{rt.

Végre megritkultak a tennivalók. Zoja meghagyta atakarítónőnek, hogy üljön az asztalhoz, és ne engedje be al{togatókat a kórtermekbe, ha pedig van valami, szóljon

neki. Fölkapta a hímzését, és Oleg követte őt az orvosi

szo b{ba. Vil{gos, h{romablakos sarokszoba volt. Azt nem le-

hetett mondani, hogy ízlésesen volt berendezve; a bútor-

zaton vil{gosan érződött az igazgató főorvos meg a köny-

velő „keze nyoma”: a két kanapé t{ml{j{t nem lehe-

tett/lehajtani, közönséges hivatali bútordarabok voltak de-

rékf{jdító t{ml{val, s a t{mla felső részébe illesztett tükör-

rel, melyben legföljebb egy törpe nézhette volna meg ma-

g{t. Az asztalok is a lehangoló irodai szab{ly szerint vo l-



–(176)–

tak elhelyezve: vastag üveglappal fedett, masszív elnöki

íróasztal és r{ merőlegesen, mint a T betű sz{ra, hosszút{rgyalóasztal. De az utóbbit, a szamarkandi ízlésnek meg-

felelően, égszínkék plüssterítő borította, és ettől valahogyvid{mabb lett a szoba. Néh{ny kényelmes karosszék {lltszeszélyes csoportban az egyik sarokban, és ez is kellem e-

sen hatott.

Semmi se emlékeztetett kórh{zra, kivéve az Onkoló-

gus címet viselő faliújs{got, amelyet még november 7-érekészítettek.

Zoja és Oleg a szoba legvil{gosabb részében {lló ka-

rosszékekben foglalt helyet, melyek mellett még néh{nyagavé-kaktusz is zöldellt {llv{nyos tartóban, és a szélesablaküveg mögött egy tölgyfa terebélyes {gai nyú jtóztak amagasba.

Oleg nem egyszerűen leült – egész testével érzékelte

a fotel kényelmét. Hogy milyen jól követi a h{t görbületét,és még a fejét is r{hajthatja.

– Micsoda luxus! – mondta. – Ilyen élvezetben, azt

hiszem < tizenöt éve nem volt részem. (Ha ennyire tetszik neki, miért nem vett mag{nak?)

– Szóval mire fogadott mag{ban? – kérdezte Zo ja az-

zal a fejfordulattal és pillant{ssal, amely a kérdéshez i llett.

Most, amikor félrevonultak ebbe a szob{ba, és azzal

az egyetlen céllal ültek le ezekre a karosszékekre, hogy b e-szélgessenek, csakis a szavaktól, a hangnemtől, a pillant{s-

tól függött, hogy a szok{sos felületes, egyik tém{ról a m{-sikra röppenő beszélgetést fognak-e folytatni vagy lé-nyegbev{gót. Zoja minden tov{bbi nélkül hajlandó volt azelsőre, de úgy jött be, hogy előre érezte a m{sodikat.

S Oleg nem csapta be. Fejét még mindig a t{ml{rahajtva, a feje fölött elnézve, az ablaknak jelentette ki ünn e-

pélyesen:

– Arra fogadtam, vajon eljönne-e egy bizonyos

aranyszőke frufru s l{ny hozz{nk, a szűzföldre?

És csak most pillantott r{.

Zoja {llta a pillant{s{t:

– Mi v{r ott arra a l{nyra?



–(177)–

Oleg sóhajtott.

– De hiszen m{r elmondtam. Nem sok vid{ms{g. Fa-

szenes vasaló. Petróleuml{mpa. Vízvezeték nincs. Ha esik,s{r van, ha fölsz{rad, por. Az ember soha nem vehet fölegy jobb holmit.

Semmi rosszat nem hagyott említetlenül, mintha azlett volna a sz{ndéka, hogy Zoja ne tehessen ígéretet.Csakugyan milyen élet az, ha sohase lehet szépen felöltöz-

ködni? De Zoja tudta, b{rmilyen kényelmes is a v{rosiélet, nem a v{rossal kell együtt élni. S először nem azt a fa-

lut szerette volna maga elé képzelni, hanem ezt az embertmegérteni.

– Nem értem, mi tartja ott mag{t. Oleg elnevette ma-

g{t. – A belügyminisztérium!

Fejét még mindig élvezettel pihentette a t{ml{n.

– Tudja, sejtettem – mondta Zoja. – De bocs{ssonmeg, hiszen maga< orosz.

– Sz{z sz{zalékig! Attól még lehet fekete hajam,nem?

És lesimította.

Zoja megvonta a v{ll{t:

– De h{t akkor miért<?

Oleg megint sóhajtott:– Ejnye, milyen tudatlan ez a mai ifjús{g! Mi is úgy

nőttünk föl, hogy fogalmunk se volt a büntető törvény-

könyvről , s hogy miféle paragrafusok, bekezdések vannak benne, és hogyan lehet őket kiterjeszteni. De maga itt él,ennek a vidéknek a központj{ban, és fogalma sincs, mi akülönbség a kitelepítettek és az adminisztratív útonsz{műzöttek között.

– Miért, mi a különbség?

– Engem adminisztratív úton sz{műztek. Nem nem-

zetiségi okból, hanem engem személy szerint , mint Oleg

Filemonovics Kosztoglotovot, érti? – Megint fölnevetett. – Mint „tiszteletbeli polg{rt” , akinek nincs helye a becsüle-

tes polg{rok között.





–(179)–

– Nem, azt nem mondhatom, hogy mindenkit. Csak

a tizedik paragrafus alapj{n nem sz{műznek, de ha meg-

fe jelték a tizenegyedikkel, akkor m{r igen.

– Mi az a tizenegyedik?

– A tizenegyedik? – Kosztoglotov eltűnődön. –

Zo jenyka, én mag{nak m{ris túl sokat {rultam el, vigy{z-

zon, nehogy tov{bbadja, mert még mag{ra is r{húzhatj{ka vizes lepedőt. Volt egy fő büntetésem a tizedik paragra-

fus alapj{n: hét év. Tudja, akinek nyolcn{l kevesebbet a d-tak, az azt jelentette, hogy semmit se csin{lt, egyszerűenvalami légből kapott v{dat fabrik{ltak ellene. De ott van atizenegyedik is, és az m{r bűnszövetkezetben elkövetett ügy.A tizenegyedik önmag{ban nem növelné a büntetést, deha egyszer bűnszövetkezet ben voltunk, akkor szét kell

bennünket szórni örökre, m{s-m{s sz{műzetési helyekre,nehogy valaha még egyszer összegyűlhessünk a régi he-

lyen. Érti m{r?

Nem, egy{ltal{n nem értett semmit.

– Akkor az egy olyan< – prób{lt enyhébben fogal-

mazni – , hogy is mondj{k? Egy banda volt?

Kosztoglotov hangos nevetésre fakadt. De m{ris a b-

bahagyta, és elkomorodott.

– Ez jó! Ahogy a nyomozót, mag{t se elégíti ki a„bűnszövetkezet” szó. Ő is szívesebben nevezett minket

band{nak. Igen, volt egy band{nk: elsőéves főiskol{s fiúkés l{nyok band{ja. – Most csúny{n nézett r{. – Tudom,

hogy itt nem szabad, itt tilos doh{nyozni, mégis r{gyújtok, jó? Összej{rtunk, udvaroltunk a l{nyoknak, t{ncoltunk, afiúk néha politik{ról is beszélgettek. Őróla is. Tudja, voltakdolgok, amik nem tetszettek nekünk. Hogy úgy mondjam,nem voltunk elragadtatva. Ketten harcoltunk a fronton, ésvalami m{st v{rtunk a h{ború ut{n. Azt{n m{jusban, avizsg{k előtt valamennyiünket begyűjtöttek. A l{nyokat is.

Zoja zavart érzett. Megint fölvette a hímzését. A férfi

egyrészt veszélyes dolgokat mondott, amelyeket nemhogy

tov{bbadni, de meghallgatni se lett volna szabad. M{s-részt óri{si mértékben megkönnyebbült, amiért Koszto-

glotov senkit se csalt be egy sötét sik{torba, és nem tette ell{b alól.



–(180)–

Nagyot nyelt.

– Nem értem. Eszerint mégis csin{ltak valamit?

– Mit csin{ltunk? – Mélyet szippantott, és kifújta a füstöt. Amilyen nagyra nőtt ő, olyan picike volt a cigaretta.

– Hisz mondtam, hogy tanultunk. Ha az ösztöndíj enged-

te, ittunk egy kis bort. T{ncoltunk. És még a l{nyokat iselkapt{k velünk együtt. És öt évet sóztak r{juk< – Merőnnézett r{. – Képzelje mag{t az ő helyükbe. Hogy a m{so-

dik félévi vizsg{k előtt elkapj{k és bevarrj{k. Zoja letette a hímzést. Arról a szörnyűségről, amire

fölkészült, kiderült, hogy nem is olyan szörnyű, sőt vala-

hogy gyerekes.

– De maguknak, fiúknak, miért volt erre szükségük?

– Mire? – b{mult r{ Oleg. – H{t hogy< elégedetlenkedjenek. Hogy valamit

v{rjanak.

– Tényleg, miért? – nevetett föl megadóan Oleg. – Ez

nekem még eszembe sem jutott. Megint ugyanúgy gon-

dolkodik, Zojenyka, mint az én nyomozóm. Ő is ugyaneztmondta< De jó ez a fotel! Az {gyon nem lehet ilyen ké-nyelmesen ülni.

Megint elfészkelte mag{t, szívta a cigarett{j{t, és ösz-

szehúzott szemmel b{mult a széles ablakra.

Lassan m{r alkonyodott, de az egyenletesen borúsnap nem sötétedett, ink{bb vil{gosodott. Elvékonyodottvagy megritkult a felhőtakaró nyugat felől, amerre e sa-

rokszoba ablakai néztek.

Zoja csak most szúrta bele a tűt a hímzésbe, és élve-

zettel kezdett öltögetni. Hallgattak. Oleg most nem dicsér-

te meg a hímzésért, mint legutóbb. – És a maga < bar{tnője? Ő is ott volt? – kérdezte

Zoja anélkül, hogy fölnézett volna a munk{j{ról.

– Igen – mondta Oleg lassan, elnyújtva, mintha nem

egykönnyen jutna túl az első hangokon, vagy közben m{-

sutt j{rna az esze. – És most hol van?

– Most? A Jenyiszejnél.



–(181)–

Zoja gyors pillant{st vetett r{.

– És nem tudna vele kapcsolatot teremteni?

– Nem is prób{lok – felelte közönyösen. Ő az ablakot nézte, Zoja meg őt. De akkor miért nem

h{zasodott meg ott, ahol él?

– Miért, olyan nehéz volna? – fogalmazta meg ügye-

sen a kérdést.

– Akik nincsenek összeh{zasodva, azoknak majdnemlehetetlen – felelte a férfi szórakozottan. – De ink{bb arrólvan szó, hogy nincs miért.

– Van róla fényképe?

– Fényképem?! A raboknak tilos fényképet tartani magukn{l. Eltépik.

– Mégis, milyen volt?

Oleg elmosolyodott, és összehúzta a szemét.

– A haja a v{ll{ig ért, s a vége fölkunkorodott. A ma-

ga szemében mindig mosoly bujk{l, az övében pedig egykis szomorús{g< Mit gondol, lehet, hogy az ember előre

megérzi a sors{t?

– A l{gerban együtt voltak?

– Nem.

– Akkor mikor v{ltak el?

– Öt perccel az én letartóztat{som előtt< Tudja, m{- jus volt, sok{ig üldögéltünk a kertjükben. Egy óra is el-

múlt, amikor elbúcsúztunk és elmentem. A következő sar-

kon lefogtak. Ott {llt az autó a j{rd{n{l.

– És őt?

– M{snap éjszaka.

– És soha többé nem tal{lkoztak?

– De. Egyszer. A szembesítéskor. Engem m{r kopasz-

ra nyírtak. Azt v{rt{k, hogy majd egym{s ellen vallunk.De nem vallottunk.

Ujjai közt forgatta a csikket; nem tudta, hova tegye.

– Oda, ni – mutatott Zoja az elnöki asztalon {lló, csil-logóan tiszta hamutartóra.



–(182)–

Nyugat felől a felhők mindjobban elvékonyodtak, sm{r majdnem kikukkantott a halv{nys{rga napocska.Még Oleg örökké makacs arca is megenyhült fényében.

– De h{t most miért<? – kérdezősködött tov{bb,együttérzően Zoja.

– Zoja! – kezdte Oleg eltökélten, de mégis meg{llt,hogy egy kicsit gondolkodjék. – El tudja valamennyire is

képzelni, mi v{r a l{gerban egy l{nyra, ha csak egy kicsit

is, csinos? Ha m{r útközben meg nem erőszakolt{k a ra- bomobilban a köztörvényesek, amit, mellesleg, a l{gerbanis megtehetnek, akkor a l{gerbeli parazit{k, mindenféle

brig{dvezető csődörök meg élelmiszerosztók úgy intézik,hogy éppen ott legyenek, amikor meztelenül elvezetik afürdőbe. És nyomban kijelölik, hogy kié. És m{r m{snapreggel fölaj{nlj{k neki, hogy ha enged ennek és ennek, ak-

kor tiszta, meleg helyen dolgozhat. Ha pedig visszautasít- ja, úgy meghajszolj{k, hogy végül ő könyörög nekik tér-

den csúszva. – Behunyta a szemét. – Ő nem halt meg, élet-

ben maradt, szerencsésen letöltötte a büntetését. Én nem

k{rhoztatom érte, megértem. De köztünk< vége. Hallgattak. A nap teljes erővel fölragyogott, és egy-

szerre vid{m és fényes lett a vil{g. Éles, fekete kontúrok-

kal rajzolódtak az ég kékjére a park f{i, itt a szob{ban pe-

dig fölragyogott a vil{goskék terítő és Zoja aranyszőke ha-

ja.

– <Az egyik l{ny öngyilkos lett. Egy még él< A fiúkközül h{rman m{r nincsenek életben. Kettőről nem tudok.

Oldalt dőlt a fotelban, ringatózni kezdett s lassan

szavalta:

Elmúlt a förgeteg. Kevesen bírtuk épen.

H{ny nem felel hívó bar{ti szóra! Így ült ott, félrebillent fejjel, szemét a padlóra szegez-

te. H{nyfelé {llt szét s göndörödött a haja a feje búbj{n!Naponta be kellene vizezni és lekefélni.

Hallgatott, de amit Zoja hallani akart róla, m{r mind

hallotta. A legfőbbet m{r bevallotta: hogy egész életére idevan l{ncolva, sz{műzetése helyére, de nem gyilkoss{g m i-

att; hogy csakugyan nőtlen, de nem ő tehet róla, és ennyi



–(183)–

év ut{n is gyöngéden emlegeti hajdani mennyasszony{t –

nyilv{n képes igazi érzelemre.

Mind a ketten hallgattak; Zoja hol Olegra, hol a hím-zésére pillantgatott. Semmije se mondható szépnek, demost semmi csúny{t se tal{lt rajta.

A nagymam{ja szokta mondani: „Neked nem szépférfi kell, hanem jó!” A kitart{st és az erőt – mindazok

ut{n, amiken keresztülment – , a megbízható erőt most vi-

l{gosan érezte benne. Épp azt, amit az eddigi fiúi egyiké- ben se.

Öltögetett s egyszer csak megérezte mag{n a férfi fürkésző tekintetét<

Félig lebocs{tott szemhéja alól r{lesett.

A férfi most nagyon kifejezően szavalt, s közben nemvette le róla a pillant{s{t:

Kit hívjak? Kivel osszam éles {rnyú

keserves örömem, hogy életben tal{l?*

– De hiszen m{r megosztotta! – súgta Zoja, s a sz{j{-

val és a szemével egyszerre mosolygott r{. A sz{ja nem rózsaszínű volt, mégse l{tszott festett-

nek. Valahol az égőpiros és a narancss{rga között, mint alobogó l{ng.

A halv{nys{rga alkonyati fény élénkebbé var{zsoltaa férfi sov{ny, beteg arc{nak egészségtelen színét. Ebben ameleg fényben bizonyosnak tetszett, hogy nem fog meg-

halni, hogy meg fog gyógyulni.

Oleg megr{zta a fejét, mint mikor a git{ros a szomo-

rú dal ut{n valami vid{mabba kezd.

– Hej, Zojenyka, hadd legyen egyszer igazi ünne-

pem!

Elegem van ezekből a fehér köpenyekből! Mutassameg nekem az {polónő helyett a szép v{rosi l{nyt! HiszenUs-Terekben sohase l{thatok ilyet!

– De honnan vegyem mag{nak a szép l{nyt? – kér-

dezte Zoja hamisk{san.

* Részletek Szergej Jeszenyin Szovjet-Oroszorsz{g című verséből. Fordí-totta: Weöres S{ndor.



–(184)–

– Csak vegye le egy percre a köpenyét. És sét{ljon el

előttem.

Odébb sz{nk{zott a fotellal, hogy megmutassa, holképzeli el a sét{t.

– De h{t munk{ban vagyok – tiltakozott ő. – Nincs

jogom hozz{<

Vagy túls{gosan sok{ig beszélgettek komor tém{k-

ról, vagy a lenyugvó nap sugarai t{ncoltak oly vid{man aszob{ban, de Zoja mintha hirtelen belső lökést érzett vol-

na: igenis meg szabad tenni, és jó lesz!

Félredobta a hímzést, fürgén, mint egy kisl{ny, föl-

ugrott a fotelból, és m{r gombolkozott is, kicsit előrehajo l-

va, sietve, mintha nem sét{lni, hanem szaladni készülne.

– Húzza m{r le! – nyújtotta oda az egyik karj{t,mintha nem is az övé volna. Oleg meghúzta a köpeny u j-

jat, s az lecsúszott a karj{ról. – A m{sikat is! – és t{ncosmozdulattal megpördült. Oleg pedig lehúzta a köpenym{sik ujj{t is; a köpeny ott maradt a térdén, a l{ny pedig,

mint egy manöken, enyhén ringó j{r{ssal, de délcegen,

karj{t kicsit lengetve megindult előtte.

Így tett néh{ny lépést, majd megfordult, és szétt{rt

karral meg{llt.

Oleg a melléhez szorította Zoja köpenyét, minthaölelné, és elnyílt szemmel nézett r{.

– Bravó! – ki{ltotta. – Nagyszerű! Még a kék terítő ragyog{s{ban, ebben a kimeríthetet-

len üzbég kékségben is, melyet csillogóv{ var{zsolt a nap,valahogy folytatódott a megismerés, a megvil{gosod{stegnapi dallama. Visszatért hozz{ minden hom{lyos, za-

varos, csöppet se emelkedett v{gya. És a k{rpitozott bútor,a kényelmes szoba öröme az ezeréves rendezetlen, otthon-

talan, kegyetlen lét ut{n. És Zoja l{tv{ny{nak öröme, nem

a puszta gyönyörködés, hanem a megsokszorozódottöröm amiatt, hogy nem részvétlenül, hanem v{ggyal eltel-

ve gyönyörködik benne. Ő, aki egy fél hónappal ezelőtt

haldokolt!

Zoja diadalmasan csücsörítette tüzes ajk{t, s olyanhuncutul fontoskodó arccal jött visszafelé ugyanazon az



–(185)–

úton az ablakig, mint aki még valamilyen titok tudója. Is-

mét megfordult a férfi felé, és meg{llt.

Oleg nem {llt föl, ülve maradt, de haj{nak fekete bogly{ja lentről emelkedni kezdett a l{ny felé.

Oleg pedig bizonyos titokzatos jelekből – melyeket

az ember érez, de nem tud néven nevezni – fölfogta a

Zoj{ból felé {radó erőt, nem azt a fajta erőt, amelyik aszekrények elhúz{s{hoz kell, hanem amelyik viszonz{st

követel. És boldog volt, mert úgy érezte, el tudja fogadni akihív{st, meg tud vívni vele.

Az élet minden v{gya és szenvedélye visszatért agyógyuló testbe. Mind! Mind!

– Zoja! – szólalt meg k{nt{ló hangon. – Zo-ja< Tud-

ja, mit jelent a neve?– Azt jelenti, hogy élet – mondta a l{ny csengő han-

gon, mint egy jelszót. Szívesen magyar{zta el ezt. Kezévelaz ablakdeszk{ra t{maszkodott, kicsit oldalt dőlve, fél l{ b-

ra nehezedve.

– És a „zoo”-hoz, az {llati ősökhöz nem érzi néha kö-zel mag{t?

Zoja nevetéssel viszonozta a tréf{snak vélt hangne-

met:

– Mindny{jan többé-kevésbé közel {llunk hozz{juk. Élelmet szerzünk, t{pl{ljuk a kicsinyeinket. Tal{n baj?

Itt kellett volna bizony{ra meg{llnia. De úgy fölle l-

kesítette ez a szakadatlan, féktelen elragadtat{s amilyet

soha nem tapasztalt azokn{l a v{rosi fiatalembereknél,akik szombatonként ak{r t{nc közben is ölelgetik a l{ny o-

kat, hogy mindkét karj{t fölemelte, csettintett az ujjaival,

és ringatni kezdte mag{t, ahogy egy indiai filmnek a diva-toss{ lett sl{gerét szokt{k előadni:

– Avara-i-a! Avara-i-a!

De Oleg hirtelen elkomorodott.

– Ne! Ezt a dalt ne! – kérte.

Zoja karja azonnal lehanyatlott, mintha nem is ille-gette volna mag{t dalolva egy pillanattal előbb.

– ACsavargó ból van – mondta. – Nem l{tta?



–(186)–

– De l{ttam<

– Csod{latos film! Én kétszer is megnéztem! –

(Négyszer nézte meg, de restellte bevallani.) – Mag{naknem tetszett? Hisz a Csavargó sorsa a mag{é is<

– Nem az enyém – gyűrte r{ncokba a homlok{t Oleg.

Arc{ra nem tért vissza az iménti derűs kifejezés, és a s{rganap se melengette; egyszerre l{tszott rajta, hogy mégis be-

teg.

– De hiszen ő is börtönből jött ki. És tönkrement azegész élete.

– Ez szemfényvesztés. Az a fickó közönséges tolvajvolt. Közbűntényes.

Zoja kinyújtotta kezét a köpenyért.

Oleg föl{llt, kisimította a köpenyt és odatartotta,hogy fölvehesse.

– Nem kedveli őket? – Zoja egy fejbiccentéssel meg-

köszönte és m{r gombolkozott.

– Gyűlölöm. – Elnézett mellette, s az {ll{val egy apró,

kellemetlen mozdulatot tett. – Ragadozó sak{lok, parazi-t{k, akik m{sok rov{s{ra élnek. Harminc éven {t azt har-

sogt{k n{lunk, hogy {tnevelhetők, hogy „szoci{lisan köz-

el{llók”, pedig az elvi kiindulópontjuk ugyanaz, mint Hit-leré: ha téged nem< itt egy durva szó következik, de a lé-nyege az, hogy ha nem téged ütnek, ülj a fenekeden és v{rj

a sorodra, ha a szomszédodról r{ngatj{k le a ruh{t, ülj afenekeden és v{rj a sorodra. Előszeretettel rúgnak bele ab-

ba, aki m{r a földre került, azt{n pimasz módon romanti-

kus köntöst öltenek, és mi még segítünk is nekik a legen-

dateremtésben. A nót{ik még a filmekbe is bekerülnek.

– Miféle legend{k? – Zoja most lentről s egy kicsitmintha bűntudatosan nézett volna r{.

– Sz{z évig tartana elmesélni. Egyet elmondhatok, haakarja. – Most egym{s mellett {lltak az ablakn{l Oleg

minden teketória nélkül megfogta Zoja könyökét, és úgyszólt hozz{, mint egy kisgyerekhez. – Nemes lelkű bety{-

roknak adj{k ki magukat, azzal büszkélkednek, hogy a

szegényektől nem lopnak, hogy nem nyúlnak a rabokszent mankój{hoz , azaz a nyomorús{gos börtönfejadaghoz,



–(187)–

csak ami azon felül van. De negyvenhétben, a kraszno-

jarszki elosztól{gerban olyan egy se volt, akitől valamit isel lehetett volna venni. Majdnem a fél cella köz bűnténye-

sekből {llt. Ha megéheztek, az egész kenyér- és cukorfe j-adagot elzabr{lt{k a többiektől. A cella összetétele külön-

ben elég eredeti volt: a fele közbűntényes, a m{sik fele ja-

p{n, plusz mi ketten oroszok és politikaiak, én meg egyismert nevű sarkrepülő; a Jeges-tenger egyik szigete v{lto-

zatlanul az ő nevét viselte, ő meg ült. Egyszóval a közbűn-tényesek h{rom napon {t az utolsó falatig mindent elettekelőlünk is, a jap{nok elől is. Erre a jap{nok, hisz senki seértette a nyelvüket, összebeszéltek, és a negyedik éjjelnesztelenül fölkeltek, fölszedték a priccsek deszk{it, elor-

dított{k magukat, hogy „banz{j!”, és csépelni kezdték a

vag{nyokat. De még hogy! Azt l{tni kellett volna! – Magukat is?

– Bennünket? Miért? Nem mi zabr{ltuk el a kenye-

rüket. Mi azon az éjszak{n semlegesek voltunk, de bizony

örültünk a jap{n fegyverek győzelmének. Reggelre hely-

re{llt a rend, rendesen megkaptuk a kenyeret is, a cukrotis. És mit gondol, mit csin{lt a börtönhatós{g? E lvitték a

jap{nok felét, és a régi, elpüfölt közbűntényesek melléújakat raktak. Most ők estek neki a maradék jap{noknak,

lévén sz{mbeli fölényben, meg késeik is voltak, mertezeknek mindenük van. Életre-hal{lra ment a harc, de ak-

kor m{r a pilóta meg én se {lltuk meg: besz{lltunk a jap{-nok oldal{n.

– Az oroszok ellen?

Oleg elengedte Zoja könyökét, és egyszerre megme-

revedett. Az {lla jobbra, majd balra csúszott.

– Én a közbűntényeseket nem tartom oroszoknak.Fölemelte a kezét, és ujj{t végighúzta a sebhelyen, az {ll{-tól le a nyak{ig; mintha el akarn{ simítani.

– Akkor v{gtak meg engem is.



–(188)–

13. Az {rnyak is

Semmit se apadt le, semmivel se lett puh{bb PavelNyikolajevics daganata szombatról vas{rnapra sem. Erremég azelőtt r{jött, hogy fölkelt az {gyból. Az öreg üzbégébresztette föl, aki hajnaltól kezdve egész reggel olyan ut{-latosan köhögött a füle mellett.

Az ablak mögött lassan fölvirradt a borús, mozdulat-lan nappal , ugyanúgy, mint tegnap és tegnapelőtt, csakmég lehangolóbban. A kazah p{sztor m{r kora reggel fö-lült, törökülésbe rakta a l{b{t, és csak ült, mint egy tuskó.Ma nincs vizit, senkit se szólítanak a röntgenbe vagy kötö-zésre, így h{t ak{r estig kuporoghat így. Az a haramiaké-

pű Jefrem megint beletemetkezett a maga istenes Tolszto- j{ba; néha fölkelt, hogy talpaljon egy kicsit a kórteremben,

meg-megr{zva az {gyakat, de legal{bb nem kötözködöttvele többet: külön ben m{ssal se.

Csikasz kiment, és egész nap nem lehetett l{tni a kór-

teremben. A kellemes, jól nevelt fiatal geológus a szak-

könyvét olvasta, nem zavart senkit. A többiek is csöndesenviselkedtek.

Pavel Nyikolajevicsot némiképp földerítette, hogyma be fog jönni hozz{ a felesége. Persze semmilyen re{lis

segítséget nem v{rhat tőle, de m{r az is jó, hogy kiöntheti

neki a szívét: hogy milyen rosszul érzi mag{t, hogy sem-mit se segített az injekció, hogy milyen ellenszenves ala-

kok fekszenek ebben a kórteremben. M{r attól is meg-

könnyebbül egy kicsit, ha részvétet érez. Majd megkéri,hozzon be valamilyen könyvet, valami derűs, mai regényt.Meg a töltőtoll{t, hogy ne kerüljön megint olyan nevetsé-

ges helyzetbe, mint tegnap, amikor attól a kölyöktől kellettceruz{t kölcsönkérnie, hogy följegyezhesse a receptet. Igaz

is, a legfőbb: megrendeltetni azt a nyírfagomb{t.

Végtére is nincs minden elveszve: ha az orvoss{goknem segítenek, vannak m{s szerek. A fő, hogy ne veszítse

el az optimizmus{t.Lassacsk{n azért megszokta itt is. Reggeli ut{n vé-

gigolvasta Zverjov költségvetési besz{molój{t a tegnapi



–(189)–

újs{g ban. Mire végzett, meghozt{k a mait. Gyomka vette{t, de Pavel Nyikolajevics azonnal elkérte tőle, és elégedet-

ten szerzett tudom{st róla, hogy Mendès-France korm{-nya megbukott (k{r volt g{ncsot vetnie! meg a p{rizsiszerződéseket erőltetnie!). Ehrenburg hosszú cikkét tarta-

lékba tette, s belemerült a janu{ri plénumnak a hús- és te j-ipar nagyar{nyú fejlesztését célzó hat{rozata elemzésébe.

Így ütötte agyon a napj{t, amíg a takarítónő be nem

jelentette, hogy itt a felesége. A fekvő betegekhez {ltal{ban beengedték a rokonokat a kórterembe, de PavelNyikolajevics most nem érzett elég erőt mag{ban ahhoz,hogy elkezdje bizonygatni, ő fekvőbeteg, ahelyett szívesen

kimenekült egy kis időre az előcsarnokba ezek elől acsüggesztő, minden tart{sukat elvesztett betegek elől. Be-

kötötte nyak{t a meleg s{llal és lement.

Nem mindenki szereti úgy a feleségét még egy évvel

az ezüstlakodalmuk előtt is, ahogy Pavel Nyikolajevicsszerette az ő K{p{j{t. Csakugyan, egész életében nem {llthozz{ senki olyan közel, senkivel se esett olyan jól együtt

örülni a sikereknek és együtt töprengeni a bajokon. K{paigaz bar{t, nagyon erélyes és okos asszony. („A feje egy

egész tan{csi hivatallal fölér!” – dicsekedett a bar{tainak

Pavel Nyikolajevics.) Soha nem érezte szükségét, hogymegcsalja, és a felesége se csalta meg soha. Nem igaz,hogy ha egy férj följebb lép a t{rsadalmi ranglétr{n, kezdi

szégyellni a fiatals{g{t. Ők magasra h{gtak arról a szint-ről, amelyen összeh{zasodtak (K{pa munk{snő volt abbana tésztagy{rban, amelynek dagasztóműhelyében dolgozottPavel Nyikolajevics, először mint egyszerű munk{s, azt{n– még a h{zass{guk előtt – az üzemi szakszervezeti bizott-

s{gba került mint munkavédelmi felelős, majd Komszo-

mol-vonalon {tvezényelték a kereskedelmi dolgozók ap-

par{tus{nak erősítésére, újabb év múlva pedig kineveztéka gy{ri kihelyezett kilencoszt{lyos iskola igazgatój{v{), deezalatt nem v{ltak külön az érdekeik, és nem is gőzöltek

be. Az ünnepeken, ha m{r ittak egy kicsit, és egyszerűbb

emberek ültek az asztal körül, Ruszanovék szívesen emle-gették gy{ri múltjukat, és együtt fújt{k a többiekkel, hogy„Kov{cs vagyok! Ifjú a lelkem <” meg a többi indulót.



–(190)–

K{pa most az előcsarnokban, vastag bund{j{ban,v{ll{n a két ezüstrók{val, egyik kezében aktat{sk{nyi reti-

küljével , a m{sikban az ennivalóval megtömött szatyorral,

jó h{rom helyet foglalt el a padon, a legmelegebb sarok-

ban. Fölkelt, hogy megcsókolja a férjét puha, meleg ajk{-val, majd leültette a bund{ja kiterített sz{rny{ra, nehogy

megf{zzon.

– Van itt egy levél – mondta, s a sz{ja sarka megr{n-

dult. Ebből az ismerős r{ndul{sból Pavel Nyikolajevicsazonnal meg{llapította, hogy a levél kellemetlen. K{paegészében véve hidegvérű és megfontolt, de ettől az egyet-

len jellegzetes női hi b{j{tól – hogy ak{r jó a hír, ak{r rossz,azonnal, m{r a küszöbön elkottyantsa – nem bír megsza-

badulni.

– Jól van – húzta föl az orr{t Pavel Nyikolajevics – ,add csak meg a kegyelemdöfést! Ha olyan nagyon fontos,

add meg, ne sajn{lj!

De K{pa épp attól, hogy elkottyantotta, meg is nyu-

godott, és most m{r képes volt józanul beszélni.

– Ugyan, ugyan, semmi az egész! – mondta bűntuda-tos mosollyal. – No, hogy vagy? Hogy vagy, Paszik? Az in-

jekcióról mindent tudok, pénteken is telefon{ltam a főnő-vérnek, és tegnap reggel is. Ha valami rosszat mondottvolna, azonnal ide rohanok. De azt mondta, nagyon jól vi-

selted el. Igaz?

– Az injekciót nagyon jól viseltem el – bólintott PavelNyikolajevics, a tűrőképességére büszkén. – De a körül-

mények, Kapelka, a körülmények< – És egyszerre elébeugrott minden b{ntó és sértő emlék, kezdve Jefremmel ésCsikasszal, úgyhogy képtelen volt kiv{lasztani a legfőbb

sérelmét. – Ha legal{bb külön vécét haszn{lhatnék! – nyögte ki panaszosan. – Micsoda vécé van itt! A fülkéknincsenek elv{lasztva! Mindent l{tni!

(A munkahelyén Ruszanov ink{bb m{sik emeletre j{rt, csak hogy ne a közös vécét kelljen haszn{lnia.)

K{pa l{tta rajta, milyen nehezen viseli el a helyzetét,és hogy musz{j kipanaszkodnia mag{t, ezért nem szakí-totta félbe, hagyta, hogy egyre újabb sérelmeket sorolj on

elő, így fokozatosan kiadott mag{ból mindent, egészen a



–(191)–

legkevésbé megv{laszolható kérdésig, hogy „csak tud-

n{m, miért fizetik az orvosokat?”. Részletesen kikérdezte,

hogy érezte mag{t az injekció közben és ut{na, hogy mi-

lyennek érzi a daganat{t, majd kioldotta a s{lat, ő is meg-

nézte, és kijelentette, hogy véleménye szerint egy icipicit

kisebb lett.

Nem lett kisebb, ezt Pavel Nyikolajevics biztosan

tudta, mégis jólesett azt hallania, hogy mintha egy icipicit

kisebb lenne.– Mindenesetre nem nagyobb, igaz?

– Nem, dehogy! Persze hogy nem nagyobb! – bi-

zonygatta K{pa<

– Legal{bb ne nőne tov{bb! – mondta rim{nkodva

Ruszanov, s a hangj{ban könnyek érződtek. – Legal{bb nenőne tov{bb! Mert ha a következő héten is ennyit nő, ak-

kor<

Nem, azt a szót nem tudta kimondani, nem bírt le-

nézni a sötét szakadékba. De hogy milyen szerencsétlen,és milyen veszélyes ez az egész!<

– Majd holnap kapok injekciót. Azut{n szerd{n. Deha nem segít? Akkor mit tegyünk?

– Akkor Moszkv{ba mész! – jelentette ki hat{rozot-

tan K{pa. – [llapodjunk meg: ha a két következő injekciónem segít, akkor repülőgépre ülsz, és Moszkv{ba mész.

Hiszen pénteken telefon{lt{l nekem, azt{n visszavontad,de én addigra m{r fölhívtam Sengyapinékat, és elmentem

Alimovékhoz is; Alimov maga telefon{lt Moszkv{ba, és

kiderült, hogy egészen a legutóbbi időkig csak Moszkv{- ban kezelték a te betegségedet, és mindenkit oda küldtek,de most a helyi k{derek fejlesztése érdekében m{r itt isv{llalkoznak r{. Ak{rhogy vesszük, ut{latos népség ezekaz orvosok! Milyen jogon merészelnek termelési eredmé-nyekről szónokolni, amikor leven emberek vannak a ke-

zük között? Mondj, amit akarsz, gyűlölöm őket!

– Igen, igen! – bólogatott elkeseredetten Pavel

Nyikolajevics. – Én m{r meg is mondtam nekik! – A tanítókat is gyűlölöm! Mennyit gyötrődtünk ve-

lük Majka miatt! Meg Lavrik miatt is<



–(192)–

Pavel Nyikolajevics megtörölgette a szemüvegét.

– Az én időmben, amikor igazgató voltam, még meg

lehetett érteni. Akkor a pedagógusok mind ellenséges be-{llítotts{gúak voltak, nem a mi embereink, és az volt a fel-

adat, hogy megfékezzük őket. De most? Most m{r igaz{nmegkövetelhet jük tőlük, hogy<

– Hallgass ide! Nem lesz különösebb akad{lya, hogyMoszkv{ba küldjenek, még meg lehet tal{lni az ok{t és

módj{t. R{ad{sul Alimov megbeszélte, hogy majd ott elin-tézik, hogy nagyon jó helyre küldjenek. Na?< Megv{rjuka h{rmadik in jekciót?

Ilyen hat{rozottan elterveztek mindent, s PavelNyikolajevicsnak földerült a szíve. Csak ne kelljen al{za-

tosan v{rnia a hal{lt ebben a dohos lyukban! A Ruszano-vok egész életükben a kezdeményezések, a tettek embereivoltak, ennek köszönhették a lelki egyensúlyukat.

Ma nem volt miért sietniük, s Pavel Nyikolajevicsnakaz jelentette a boldogs{got, ha minél tov{bb ülhet itt a fe-

leségével, s nem kell visszamennie a kórterembe. Kicsit f{-

zott, mert gyakran kinyitott{k a külső ajtót, ezértKapitolina Matvejevna kihúzta a bund{ja alól a s{lj{t, ésaz ő v{ll{ra terítette. Szerencsére a padszomszédaik is c i-

viliz{lt, tiszta emberek voltak. Jólesett itt ülni.

Lassan, komótosan sorra vették az élet különféle

problém{it, amelyeket Pavel Nyikolajevics betegsége sza-kított félbe. Csak a Iegfőbbet kerülték, amelyik ott függötta fejük fölött: a betegség szerencsétlen kimenetelét. Ezzel

nem {llíthattak szembe semmilyen tervet, semmilyen ma-

gyar{zatot. Erre egy{ltal{n nem voltak fölkészülve m{r

csak ezért sem tudt{k elképzelni, hogy bekövetkezhet.

(Igaz, a feleségnek néha eszébe villant egy és m{s: vagyo-ni, és lak{sügyek a férje hal{la esetén, de mind a kettenannyira az optimizmus szellemében nevelkedtek, hogy

job bnak l{tt{k, ha ezeket az ügyeket egyelőre félreteszik,minthogy előzetes fontolgat{ssal, holmi dekadens vég-

rendelkezéssel nyomassz{k a hangulatot.)

Ink{bb az iparigazgatós{gi kollég{k telefonjairól,kérdezősködéséről és jókív{ns{gairól beszélgettek. Aziparigazgatós{gra tavalyelőtt helyezték {t Pavel Nyikola-



–(193)–

jevicsot a gy{ri k{deroszt{lyról. (Természetesen nem őfoglalkozott az ipari problém{kkal, az ő tud{sa nem korl{-tozódik ilyen szűk területre, arra valók a mérnökök és aközgazd{szok; ő fölöttük gyakorolt politikai ellenőrzést.)A kollég{i mind szerették, és most jólesett hallania, meny-

nyire aggódnak érte.

Az is szóba került, mire sz{míthat a nyugdíjaz{sakor.

Valahogy úgy alakult, hogy hi{ba a meglehetősen felelős

posztokon teljesített hosszú és kifog{stalan szolg{lata, éle-tének {lm{t, a személyi nyugdíjat nem valószínű, hogymeg fogj{k ítélni. Sőt az előnyös hatós{gi kiemelt nyugdí j-ra se sz{míthat, amely korkedvezménnyel j{rna és tisztes-

séges summ{t tenne ki, mert harminckilencben nem bírtaelsz{nni mag{t (pedig hívt{k), hogy egyenruh{t húzzon.

K{r. B{r lehet, hogy az elmúlt két év bizonytalan helyzetéttekintve nem is olyan nagy k{r. Tal{n többet ér a nyuga-

lom.

Szóba került köztük az is, hogy az emberek – és ezmind vil{gosabban jutott kifejezésre az elmúlt években-

jobban szeretnének élni, jobb ruh{ra, jobb és szebben be-rendezett lak{sra v{gynak. Kapitolina Matve jevna kijelen-

tette, hogy ha a férje kezelése sikerrel j{r, de – mint fi-

gyelmeztették r{ – ak{r m{sfél-két hónapig is elhúzódik, jó lenne ez alatt az idő alatt nyélbe ütni a lak{s renov{l{-s{t. A fürdőszob{ban az egyik csövet m{r régen {t kellett

volna helyezni, ugyanígy a konyhai csapot, a vécé fal{t lekellene csempézni, az ebédlőre és Pavel Nyikolajevics dol-

gozószob{j{ra pedig nagyon r{férne m{r a festés: m{sszín{rnyalatra gondol (m{r ki is nézte, milyen legyen) ésfeltétlenül arany hengerelt mint{ra, most ez a divat. PavelNyikolajevicsnak nem volt ellene kifog{sa, de nyombanfölmerült az a bosszantó probléma, hogy b{r a munk{t azingatlankezelő fogja végeztetni és fizetni, de a munk{sokegészen biztos, hogy megprób{lnak kizsarolni – nem kér-

ni, hanem kizsarolni – a „h{ziaktól” némi pénzt. Nemmintha sajn{lta volna a pénzt (illetve azt is sajn{lta!), de

Pavel Nyikolajevics sokkal fontosabbnak és elkeserítő bb-nek tartotta a dolog elvi vonatkoz{s{t: mire föl? Miért vanaz, hogy ő csak a: törvényes fizetést és prémiumot kapja,

és ezen felül nem kér és nem v{r el semm ilyen borravalót,



–(194)–

r{ad{st? Ezek a lelkiismeretlen melósok meg a bérükönfelül pluszpénzeket követelnek. Az engedékenység itt elvikérdés és tűrhetetlen, mert a korm{nyozhatatlan kispolg{-ri ösztönnek teszünk engedményt. Pavel Nyikolajevicsmindig izgalomba jött, ha ez a téma került szóba:

– Mondd, K{pa, miért ilyen h{nyavetien kezelik aprolet{r becsületet? Amikor mi még a tésztagy{rban dol-

goztunk, mi miért nem szabtunk semmilyen feltételt, és

miért nem tartottuk a markunkat? Eszünkbe se jutott!< Úgyhogy nekünk se szabadna züllesztenünk őket. Mi ez,

ha nem korrupció?

K{pa teljesen egyetértett vele, de nyomban megje-

gyezte, hogy ha nem adnak nekik mindj{rt az elején, az-

ut{n a közepén is, egészen biztos, hogy bosszút {llnak, va-

lamit rosszul csin{lnak, és a végén még ők tehetnek ma-

guknak szemreh{ny{st.

– Egy nyugalmazott ezredesről hallottam, hogy előre

ki jelentette, és ki is tartott mellette, hogy egy fitying bor-

ravalót se ad. Erre a munk{sok egy döglött patk{nyt dug-

tak a fürdőszo b{ja lefolyój{ba. Alig folyt le a víz, és azegész lak{s bűzlött.

Így h{t a renov{l{st illetőleg nem {llapodta megsemmiben. Ak{rhova nyúl az ember, mindenütt bonyolultaz élet. Nagyon bonyolult.

Ezut{n Jur{ról kezdtek beszélgetni. Ő a legnagyobbfiuk, de olyan csöndes, védtelen férfiv{ serdült, nincs ben-

ne semmi a Ruszanovok szívóss{g{ból.

Jogot végzett, sikerült is jól elhelyezni az egyetem

ut{n, de be kell vallani, hogy nem való erre a munk{ra. Seahhoz nem ért, hogy megszil{rdítsa a helyzetét, se hasz-

nos ismeretségekre nem tud szert tenni. Valószínűlegmost, ezen a kisz{ll{son is elkövet jó p{r hib{t. PavelNyikolajevics nagyon aggódott. Kapitolina Matvejevn{tpedig Jura h{zass{ga nyugtalanította. Arra, hogy tanuljonmeg autót vezetni, az apja vette r{, külön lak{sról is majda pap{ja fog gondoskodni, de hogy tudj{k szemmel tarta-

ni, és úgy ir{nyítani a h{zass{g{t, hogy ne kelljen későbbmegb{nnia? Hiszen olyan naiv, még befonja valami gy{ri

szövőnő < illetve egy szövőnővel nemigen kerülhet össze,



–(195)–

olyan helyekre nem j{r, de most, a kisz{ll{son? Egy ilyen

megfontolatlan h{zass{ggal nemcsak a maga életét tehetitönkre, hanem az egész csal{d erőfeszítéseit, évtizedeserőfeszítéseket is! Ahogy Sengyapinék kisl{nya majdnemhozz{ment a főiskol{n az évfolyamt{rs{hoz, aki faluról

jött, az anyja egyszerű kolhozparaszt< és képzeljük ma-

gunk elé Sengyapinék lak{s{t, a berendezést, meg hogymilyen magas beoszt{sú emberek j{rnak hozz{juk ven-

dégségbe, és egyszer csak megjelenik az asztaln{l egyilyen öregasszony – fehér kendőben, személyi igazolv{nynélkül – mint anyós! A fene tudja, mit gondoln{nak. Még

jó, hogy t{rsadalmi vonalon sikerült befeketíteni a vőle-

gényt, és megmenthették a l{nyukat.

M{s a helyzet Aviet{val. Avieta, Ava, Alla< Avieta a

Ruszanov csal{d szeme fénye. Apja-anyja nem emlékszik,

hogy valaha is b{natot vagy gondot okozott volna nekik,lesz{mítva az iskolai huncuts{gokat. Ava szép is, okos is,

energikus is, és nagyon helyesen fogja föl az életet. Sohanem kell-ellenőrizni, nem kell nyugtalankodni miatta, ő

nem követ el se kis, se nagy hib{t. Csak a neve miatt n e-heztel a szüleire: „Ha m{r annak idején elkövettétek ezt a butas{got, legal{bb most hívjatok egyszerűen All{nak.”

De a személyijében az {ll, hogy Avieta Pavlovna. Hiszenszépen hangzik. A vak{ciónak nemsok{ra vége, szerd{nhazaérkezik Moszkv{ból, és biztosan azonnal ide rohan a

kórh{zba. „Bizony, baj van a nevekkel: az élet követelményei

v{ltoznak, de a nevek örökre szólnak. M{r Lavrik is kezdneheztelni r{ a neve miatt. Most még csak Lavrik, senki secsúfolja még az iskol{ban emiatt, de az idén megkapja aszemélyijét, és mi lesz beleírva? Lavrentyij Pavlovics. An-

nak idején azt gondolt{k a szülei, viselje csak a miniszter,a megingathatatlan harcost{rs nevét, és hasonlítson is r{mindenben. De m{r m{sodik éve, hogy az ember óvak o-

dik hangosan kiejteni a „Lavrentyij Pavlovics” nevet. Az

az egy vigaszuk lehet, hogy Lavrik katonaiskol{ba készül,

a hadseregben pedig senki se szólítja majd a kereszt- ésapai nevén.



–(196)–

De azért az ember súgva megkérdezi, hogy mire volt jó ez az egész? Sengyapinék is azt gondolj{k, ha idegenek

előtt nem mondj{k is ki: lehet, hogy Berija kétkulacsos volt

és burzso{ nacionalista, és hatalomra tört, rendben van,

ítéljék el, lőjék agyon titokban, de miért kell ezt az egysze-

rű nép tudom{s{ra hozni? Miért kell megingatni a hitet?

Miért kell benne kétségeket ébreszteni? Végső soron meg

lehetett volna fogalmazni egy bizonyos szintig eljuttatan-

dó, de nyilv{noss{gra nem kerülő levelet, amelyben min-dent megmagyar{znak, de az újs{gokban úgy kellett vol-

na közzétenni, hogy Berija infarktusban hunyt el. És tisz-

tességgel eltemetni.

Majk{ról, a legkisebbről is szót e jtettek. Ebben az év-

ben Majka valamennyi ötöse eltűnt, s nem elég, hogy m{r

nem kitűnő tanuló, hogy lekerült a dicsőségt{bl{ról, de

még négyes e is csak mutatóban van. S mindez azért, mertaz ötödik oszt{lyba lépett. Az első négyben egész idő alattugyanaz a tanítónője volt, aki ismerte őt, ismerte a szülő-ket is, és Majka kitűnően tanult. Ebben az évben azonban

húsz külön böző szaktan{ruk van, heti egy óra jut egyre ,még arcról se ismerik a gyerekeket, hajszolj{k a tantervü-ket, és egyik se gondol arra, milyen traum{t jelent ez sze-

gény gyereknek, hogy megnyomoríthatja a jellemét. DeKapitolina Matvejevna nem sajn{ l ja a f{rads{got, majd aszülői munkaközösségen keresztül rendet teremt abban az

iskol{ban. Így beszélgettek mindenféléről több mint egy ór{n

{t, de a nyelvük b{gyadtan forgott, s ezeket a tém{kat, b{rezt nem vallott{k volna be egym{snak, egyikük se érezteigaz{n fontosnak. Pavel Nyikolajevics kedveszegetté v{lt,legbelül nem hitt a szóba kerülő emberek és eseményekrealit{s{ban, és semmit se kív{nt tenni, sőt úgy érezte, leg-

jobb volna most lefeküdni, a daganat{t a p{rn{ra fektetni,

és mag{ra húzni a takarót.

Kapitolina Matvejevna pedig alig tudott a beszélge-

tésre figyelni, mert a retiküljét égette az a levél, amelyet

K.- ból kapott ma reggel, az öccsétől, Minajtól. Ruszanovék K.- ban laktak a h{ború előtt, ott telt el az ifjús{guk , ott h{-zasodtak össze, ott született minden gyerekük. De a h{bo-



–(197)–

rú alatt ide evaku{lt{k őket, és nem tértek vissza K. -ba, a

lak{st azonban sikerült {tadniuk K{pa fivérének.

K{pa tiszt{ban volt vele, hogy a férjének most a leg-kisebb gondja is nagyobb az efféle híreknél, de h{t ezolyan hír, amit nem lehet megosztani még egy jó ismerős-

sel se. Az egész v{rosban nincs egy olyan emberük, akinekel lehetne mondani, és minden körülményt megmagya-

r{zni. Végtére ha ő volt is mindenben a férje vigasztalója,

most neki mag{nak lenne szüksége t{maszra! Nem lehetmeg otthon egyedül ennek a hírnek a terhével. A gyerekekközül is legföljebb Aviet{nak lehetne mindent elmondani

és megmagyar{zni. Jur{nak semmi esetre se! Ehhez azon-

ban meg kellene tan{cskoznia a dolgot a férjével.

De az, minél hosszabb ideje ültek itt együtt, ann{l jobban elcsüggedt, ezért Kapitolina Matvejevna egyre le-

hetetlenebbnek l{tta, hogy éppen a legfőbbről beszéljenvele.

Közeledett a l{togat{s vége, s a szatyorból elkezdtekiszedegetni s megmutatni, ami ennivalót hozott. Bund{ja

ujj{t annyira kiszélesítette az ezüstróka mandzsetta, hogyalig bírt belenyúlni a szatyor nyitott sz{j{ba.

Amikor Pavel Nyikolajevics megl{tta az ennivalókat(amikből amúgy is elég sok maradt még az éjjeliszekrény-

ében), eszébe jutott az, ami sokkal fontosabb volt sz{m{raminden ételnél is italn{l, és amivel kezdenie kellett volna:eszébe jutott a csaga! A nyírfagomba! Egyszerre, felélén-

kült, és elkezdett mesélni a feleségének erről a csod{ról;meg a levélről és az orvosról (aki lehet, hogy sarlat{n),meg hogy ki kellene sütni, kinek írhatn{nak, ki tudna sze-

rezni neki ebből a gomb{ból Oroszorsz{gban.

– De hiszen arra mifelénk, K. körül annyi a nyírfa,hogy még! Mibe kerül Minajnak, hogy szerezzen belőle?írj neki azonnal! Meg m{soknak is, hiszen vannak még ottrégi bar{taink. Segítsenek! Tudj{k meg, milyen helyzetbenvagyok!

L{m, ő maga hozta szóba Mina jt és K.-t! A levelet

mégsem vetté elő, mert az öccse szörnyen elkeseredett ki-

fejezéseket haszn{lt, csak ki-be csattogtatta retiküljénekcsatj{t, s végül belefogott:



–(198)–

– Tudod, P{sa, meg kell gondolni, hogy jó-e most

felhívni magadra a figyelmet K.-ban< Minyka azt írja<lehet, hogy még nem igaz< hogy megjelent a v{rosban<

Rogyicsev< És hogy {llítólag re-ha-bi-li-t{l-t{k< Lehet-

séges ez?

Amíg kimondta azt az ut{latos, hosszú szót, tekinte-

tét mereven a retikülje csatj{ra szegezte, s m{r hajlott r{,hogy elővegye a levelet; közben elmulasztotta azt a pilla-

natot, amikor P{sa fehérebb lett a lepedőnél is. – Mi van veled?! – ki{ltott föl. Jobban megijedt, mint

mag{tól a levéltől. – Mi van veled?!

Az ura h{trahanyatlott a t{ml{ra, és nőies mozdulat-

tal r{ngatta a nyak{n az ő s{lj{t.

– Lehet, hogy nem is igaz! – és erős kezével megra-gadta a férje v{ll{t, jobbj{ban a retiküllel, mintha a v{ll{ra

akarn{ akasztani. – Lehet, hogy nem is igaz! Maga Minyka

nem l{tta. Csak az emberek beszélik<

Pavel Nyikolajevics s{padts{ga lassan eloszlott, de aderek{ban, v{ll{ban, karj{ban hal{los f{radts{got érzett, s

a fejét egészen oldalt húzta a daganat.

– Miért kellett elmondanod? – szólalt meg nagyongyönge, szerencsétlen hangon. – Nincs még elég ba jom? S

b{r könnyek nélkül, kétszer sírósan megr{ndult a melle ésa feje.

– Ne haragudj r{m, Pasenyka! Na, ne haragudj,Paszik! – Még mindig fogta a v{ll{t, s közben neki is resz-

ketett rézvörös, göndör frizur{ja. – Én is kezdem elveszte-

ni a fejem! Gondolod, hogy elveheti Minyk{tól a szob{t?Egy{ltal{n, hova fejlődnek a dolgok? Emlékszel, m{r ha l-

lottunk két ilyen esetről<

– Hogy jön ide most az az {tkozott szoba? Vegye e l-

suttogta sírósan az ura.

– Hogyhogy {tkozott? És hogy férjen el Minyka?

– A férjedre gondolj! Arra, hogy velem mi lesz!<

Guzunról nem ír?

– Guzunról nem< De ha most mind elkezdenek

visszajönni, mi lesz ebből?<



–(199)–

– Honnan tudjam? – mondta fojtott hangon az ura. –

Milyen jogon eresztik ki őket? Hogy lehet ilyen kegyetlentraum{t okozni az embereknek?

14. Igazs{gszolg{ltat{s

Mennyire v{rta Ruszanov ezt a tal{lkoz{st! Hogymajd b{tors{got merít belőle. Ehelyett még nyomottabb

lett a hangulata; ink{bb el se jött volna K{pa. Imbolyogva,a korl{tba fogózkodva kapaszkodott föl a lépcsőn, és érez-

te, hogy egyre jobban r{zza a hideg. K{pa nem kísérhetteföl nagykab{tban; az a naplopó takarítónő direkt ott {llt ésnem engedte, így h{t K{pa őt zavarta föl az ur{val, s vitet-

te föl vele az élelemmel teli szatyrot. Az ügyeletes aszta l-

n{l a dülledt szemű Zoja nővér ült, aki az első este mégvalahogy tetszett is Ruszanovnak, de most elbarik{doztamag{t a kartonjaival, és azzal a faragatlan Csikasszal fe-

csegett, nemigen törődött a betegekkel. Ruszanov kért tőleegy aszpirint, amire ő betanult fürgeséggel v{gta r{, hogy

aszpirin csak este j{r. Azért adott egy hőmérőt, hogy mérjemeg a l{z{t. Azt{n hozott neki valamit.

Pavel Nyikolajevics úgy feküdt le, ahogy elképzelte:a daganat{t a p{rn{ra fektette (csoda, hogy ilyen puh{k ap{rn{k, nem kellett otthonról elhozatni a mag{ét), és fejérehúzta a takarót.

Úgy kavarogtak, dübörögtek, izzottak agy{ban agondolatok, hogy teste minden m{s része érzéketlennév{lt, mintha narkózisban lett volna; m{r nem hallotta aszobat{rsak ostoba fecsegését, s miközben Jefrem j{rk{l{sa

miatt együtt r{zkódott a padlóval, nem érzékelte ezt a j{r-

k{l{st se. S nem l{tta, hogy kivil{gosodott az idő, még anap is előbukkant, mielőtt lenyugodott volna, de m{r az –

épület túloldal{n. S az ór{k repülését se vette észre. E l-

aludt, tal{n a gyógyszertől, majd fölébredt – m{r égett avillany – , és megint elaludt. M{sodszor is fölébredt az é j-szaka közepén, a sötét ben és csöndben.

Érezte, hogy többé nem fog tudni elaludni, odalett az{lom jótékony takarója. Viszont a félelme teljes egészé ben



–(200)–

itt van, belemarkol ujjaival a mellkas{ba, s szorongatja, nem ereszti.

Sokféle, a végtelenségig sokféle gondolat tolult a fe- jébe, s keringeni kezdett az agy{ban, a szob{ban, az egészt{gas sötétségben.

Nem is igazi gondolatok. Egyszerűen félt. Igen, félt. Félt, hogy Rogyicsev holnap keresztültör a nővérek és ta-

karítónők b{sty{j{n, beront ide és összeveri. Nem az igaz-

s{gszolg{ltat{stól, nem a közvélemény ítéletétől, nem aszégyentől félt Ruszanov, hanem attól, hogy összeverik.Életében egyszer verték meg, az iskola utolsó, hatodik osz-

t{ly{ban: este meglesték a kapuban, hogy elagyabugy{ l-

j{k, még jó, hogy senkinél se volt kés, de egész életére

benne maradt az a szörnyű érzés: a minden ir{nyból z{po-

rozó kemény, csontos öklök ütései.

Ahogy egy halottra hosszú évekig úgy emlékszik azember, amilyennek fiatalon l{tta, még ha közben megöre-

gedett is, Rogyicsevet is olyannak l{tta most Ruszanov ho-

lott tizennyolc év ut{n megrokkanva, tal{n süketen, tal{n

hétrét görnyedve kellett hogy visszajöjjön – , mint annakidején: napbarnított vasgyúrónak, aki expanderral és súly-

zókkal edzette mag{t a közös hosszú erkélyen a letartózta-

t{sa előtti utolsó vas{rnapon. Derékig meztelenül biztattaőt:

– Paska! Gyere ide! Tapogasd meg a karom! Ne saj-

n{ld, nyomogasd meg jól! Érted m{r, mit jelent az új for-

m{tumú mérnök? Mi nem afféle angolkóros ny{picok va-

gyunk, mint Eduard Hrisztoforovics, hanem harmoniku-

san fejlett emberek! De te valahogy elpuhult{l, kiszikkad-

t{l a bőrrel p{rn{zott ajtód mögött. Gyere hozz{nk, a

gy{rba, beteszlek a műhelybe, jó? Nem akarod? Hahaha! Hahot{zva ment vissza a szob{ba, hogy megmosa-

kodjék, közben lelkesen fújta: „Kov{cs vagyok! Ifjú a lel-

kem<”

Ezt a vasgyúrót képzelte most maga elé Ruszanov,amint beront ide, a kórterembe, s nekiesik azzal a két ök-

lével. És nem bírt megszabadulni ettől a l{tom{stól.

Rogyicsevvel valaha jó bar{tok voltak, ugyanabba aKomszomol-szervezetbe tartoztak, és együtt kapt{k azt a



–(201)–

lak{st is a gy{rtól. Azt{n Rogyicsev szakérettségit tett, b e-

iratkozott a műegyetemre, Ruszanov pedig szakszervezetivonalon került a k{dernyilv{ntart{sra. Először a két fele-

ség különbözött össze, azut{n ők is. Rogyicsev gyakran

beszélt Ruszanovval sértő hangon, egyébként is túls{go-

san r{tarti lett, elt{volodott a kollektív{tól, szembe{llítottavele mag{t; az együttlak{s kezdett kibírhatatlann{ v{lni.H{t igen, minden összejött, s persze mindkettőjükben

gyakran felment a pumpa, végül Pavel Nyikolajevicsolyan bejelentést tett Rogyicsevről, hogy az egy mag{nb e-

szélgetésben helyeslőleg nyilatkozott a szétvert Iparp{rttevékenységéről, és a gy{rban k{rtevő csoportot sz{ndé-kozik szervezni.

Ruszanov csak azt kérte nagyon, hogy az ő neve se-

hol se szerepeljen az ügyben, és ne legyen szembesítés: k i-

r{zta a hideg, ha csak eszébe jutott ez a lehetőség. De anyomozó garant{lta, hogy a törvény értelmében nemszükséges fölfedni Ruszanov személyét, és nem kötelező aszembesítés, elég a v{dlott beismerő vallom{sa. Még az ő

bejelentését sem kell csatolni az ügyhöz, úgyhogy amikora v{dlott al{írja a 206. paragrafust, sehol se fog tal{lkoznia t{rsbérlője nevével.

Minden sim{n ment volna, ha nincs Guzun, a gy{rip{rtszervezet titk{ra. A hatós{gtól értesítést kapott arról,hogy Rogyicsev a nép ellensége, ezért az alapszervezet ki

kell hogy z{rja a p{rtból. De Guzun megmakacsolta ma-g{t, és elkezdett l{rm{zni, hogy Rogyicsev a mi embe-

rünk, és hogy mutassanak neki részletes bizonyítékokat.Amivel csak a saj{t fejére hozott bajt: két nap múlva éjsza-

ka őt is letartóztatt{k, s a harmadik napon sim{n kiz{rt{ka p{rtból őt is, Rogyicsevet is mint ugyanannak az illeg{lisellenforradalmi szervezetnek a tagjait.

Ruszanovot most az aggasztotta, hogy az alatt a kétnap alatt, amíg Guzunt sikerült megtörni, mégis kénytele-

nek voltak megmondani neki, hogy a terhelő anyagotRuszanovtól kapt{k. Ha teh{t Guzun tal{lkozott ott Rogyi-

csevvel mivel ugyanabban az ügyben j{rtak el ellenük, vé-gül is tal{lkozhattak), ő szólhatott Rogyicsevnek; ezért ret-

tegett most Ruszanov ettől a baljós visszatéréstől, ettől a





–(203)–

két esetben még szembesítésre is v{llalkozott, és ott fö l-

emelte a hangj{t, és ler{ntotta a leplet a bűnösökről. Deakkor szóba se jöhetett, hogy itt b{rmit is szégyellni kelle-

ne! Azokban a gyönyörű, becsületes időkben, harminchét-

ben, harmincnyolcban oly érzékelhetően kitisztult a t{rsa-

dalmi légkör, és oly könnyen lehetett lélegezni benne!Minden hazug r{galmazó, az önkritika túlha jtói meg a túlokos intellektuelek eltűntek, befogt{k a sz{jukat, megla-

pultak, az elvhű, szil{rd, odaadó emberek pedig, Rusza-nov és bar{tai, büszkén fölemelt fejjel j{rtak.

Most meg valami új, zavaros, egészségtelen időket

élünk, amikor szégyellni kell a kor{bbi, legbecsületesebb

{llampolg{ri tetteinket? Sőt félni kell a magunk sorsa m i-

att?

Félni! Micsoda képtelenség! Egész életét mérlegre té-ve se tudta mag{t Ruszanov gy{vas{ggal v{dolni. Nekisoha nem volt félnivalója! Lehet, hogy nem volt kiemelke-

dően b{tor, de olyan esetre se emlékezett, amikor gy{v{-nak mutatkozott. Nincs oka föltételezni, hogy a fronton

gy{v{nak bizonyult volna, egyszerűen nem küldték ki afrontra mint értékes, tapasztalt funkcion{riust. Nem lehet

azt {llítani, hogy elvesztette volna a fejét bomb{z{skor,vagy ha tűz üt ki, de K.- ból még a bomb{z{sok előtt eljöt-

tek, tüzet pedig soha életében nem l{tott. Ugyanígy nemfélt soha az igazs{gszolg{ ltat{stól és a törvénytől, mert a

törvényt nem szegte meg, az igazs{gszolg{ltat{s pedigmindig őt védte és t{mogatta. És nem félt soha attól sem,hogy a közvélemény leleplezi, mert a közvélemény ismindig az ő p{rtj{n volt. A megyei lapban se jelenhetett

volna meg illetlen glossza Pavel Nyikolajevicsról, mertvagy Kuzma Fotyijevics, vagy Nyil Prokofjics letiltotta

volna. A központi sajtó pedig nem ereszkedhetett le

Ruszanovhoz. Ezért a sajtótól se félt soha.

Amikor {thajóztak a Fekete-tengeren, egy csöppet sefélt a tenger mélységétől. Hogy a magass{gtól félt volna-e,

azt nem tudhatja, mert mindig volt annyi esze, hogy ne

m{szk{ljon magas hegyekre vagy szikl{kra, a munk{ja jel-legénél fogva pedig nem kellett hidat szerelnie.



–(204)–

Ruszanov imm{r hosszú évek, majdnem két évtizedóta a k{dernyilv{ntart{st intézte. Ezt a munk{t a különfélemunkahelyeken különbözőképpen nevezték, de a lényegemindig ugyanaz volt. Csak a tanulatlanok meg a kívül{ l-

lók nem tudj{k, milyen bonyolult, milyen aprólékos mun-

ka ez. Élete sor{n minden ember sz{mos kérdőívet tölt ki,és minden kérdőíven szerepel bizonyos sz{mú kérdés.Egy embernek egy kérdőív egyetlen kérdésére adott v{la-

sza m{r olyan sz{l, amely az illetőtől a k{dernyilv{ntart{shelyi központj{ig ér. Ily módon minden embertől sok sz{zsz{lacska indul ki, összességükben pedig millió a sz{muk, és ha l{tni lehetne őket, az egész eget beh{lózn{k, ha pe-

dig valós{gos anyagg{ v{ltozn{nak, se az autóbuszok , se a

villamosok, de még maguk az emberek se bírn{nak mo-

zogni, s a szél se kergethetné maga előtt az újs{gok lapjait,még a faleveleket se. De l{thatatlanok és anyagtalanok.Mégis {llandóan érezni őket. A helyzet az, hogy az úgyne-

vezett krist{lytiszta k{derlap, mint abszolút igazs{g, mintide{l – úgyszólv{n elérhetetlen. Minden eleven emberrőlmindig föl lehet jegyezni valami negatívumot vagy gyanú-sat, minden ember elkövetett valamilyen hib{t vagy eltit-kolt valamit, ha alaposabban megvakarjuk.

E l{thatatlan sz{lak szüntelen érzékeléséből termé-szetszerűleg kifejlődik az emberekben a tisztelet az ir{nt,aki ezeket a sz{lakat kifeszíti, aki ezt a rendkívül bonyo-

lult nyilv{ntart{st kézben tartja, és ettől tekintélyes szemé-lyiséggé növi ki mag{t.

Még egy – ezúttal zenei – hasonlattal élve: Ruszanovkülönleges helyzete folyt{n, mondhatni, egy soklapú xilo-

fon birtok{ba jutott, és tetszése, óhaja vagy a szükség sz e-

rint b{rmelyik lapot megüthette. S jóllehet mind f{ból ké-szült, mindnek m{s a hangja.

Vannak lapok, illetve módszerek, amelyek a legóva-

tosabb, legl{gyabb hangot adj{k. Ha péld{ul azt akartatudt{ra adni valamelyik elvt{rsnak, hogy nincs vele meg-

elégedve, vagy csak figyelmeztetni akarta, egy kicsit a he-

lyére tenni, a legkülönbözőbb módon tudott köszönni. Haaz illető köszönt (természetesen előre), viszonozhatta t{ r-

gyilagosan, {m mosoly nélkül, de föl is vonhatta a szem-



–(205)–

öldökét (ezt dolgozószob{j{ban, a tükör előtt gyakorolta be), kicsit késleltetve a v{laszt, mintha kételkednék, kell-eegy{ltal{n köszönnie ennek az embernek, méltó-e r{, éscsak ezut{n köszönt (vagy teljes fejfordulattal, vagy éppencsak, vagy egy{ltal{n nem fordulva felé). Az ilyen par{nyikéslekedés azonban mindig hat{sos. Az illető elvt{rs, ak i-

nek ilyen késéssel vagy hűvösen köszönt vissza, azonnall{zasan kutatni kezdte mag{ban, melyek azok a hib{k,

amelyeket egy{ltal{n elkövethetett. S tal{n épp ez a késle-kedés, amely bizonytalans{got keltett benne, mentettemeg attól, hogy megtegye azt a helytelen lépést, amelyre

m{r lendült volna a l{ba, s Pavel Nyikolajevics esetleg ké-sőn szerzett volna róla tudom{st.

Ennél erőteljesebb eszköz volt, ha valakivel összeta-

l{lkozva (vagy telefon{lt neki, vagy ak{r be is hívta mag{-hoz) azt mondta: „Jöjjön be hozz{m holnap tíz ór{ra!”

„Most nem lehet?” – kérdezi erre minden esetben az illető,mert mielőbb szeretné tudni, miért hívj{k, s minél előbbtúl akar lenni a beszélgetésen. „Nem, most nem lehet”

mondja l{gyan, de szigorúan Ruszanov. Nem azt mondja,hogy m{s dolga van, vagy hogy értekezletre megy, nem,semmi esetre se említ valamilyen érthető, konkrét okot,amivel megnyugtatn{ az illetőt (éppen ez a módszer lé-nyege); úgy mondja ki ezt a „most nem lehet”-et, hogy

sz{mos komoly indokot sejtessen, amelyek nem mind

kedvezők. „Miről lenne szó?” – kérdezheti meg még az il-lető, vagy mert a b{trabbak fajt{j{ból való, vagy mérhete t-

lenül tapasztalatlan. „Majd holnap megtudja” – feleli b{r-

sonyos hangon Pavel Nyikolajevics. De milyen sok idő vanh{tra m{snap tíz ór{ig! Mennyi esemény! Az illetőnek be

kell fejeznie a munkanapj{t, hazamenni, beszélgetni a csa-

l{dj{val, esetleg moziba vagy szülői értekezletre menni aziskol{ba, azt{n aludni (m{r aki tud aludni), majd reggelmag{ba kényszeríteni a reggelit, és közben egész idő alattfurk{lja és r{gja a kérdés: „Vajon miért hívat?” Ez alatt a

hosszú idő alatt sok mindent megb{n, sok mindentől tart,

és előre megfogadja mag{ban, hogy ezentúl nem fogjapiszk{lni a főnökeit az értekezleten. Azt{n amikor belép aszob{ba, lehet, hogy nincs is semmilyen ügy, csak ellen-



–(206)–

őrizni kell a születése pontos d{tum{t vagy a diplom{jasz{m{t.

S ak{rcsak a xilofon lapocsk{i, a módszerek egyre,mélyültek, vastagodtak; a legélesebb és legsz{razabb ígyhangzott: „Szergej Szergejics (ő az egész v{llalat igazgató-

ja, a helyi Gazda) arra kéri, hogy eddig és eddig a hat{ r-

időig töltse ki ezt a kérdőívet. „És< {tnyújt az illetőnek –

nem egy egyszerű k{derlapot, hanem a Ruszanov szekré-

nyében őrzött k{derlapok legteljesebbikét és legkellemet-lenebbikét, péld{ul azt, amelyet a titkosít{shoz alkalmaz-

nak. Lehet, hogy az illetőt egy{ltal{n nem sz{ndékoznak

titkosítani, sőt Szergej Szergejics nem is tud az egészről, deugyan ki fogja ellenőrizni, mikor mag{tól SzergejSzergejicstől úgy félnek, mint a tűztől?

Az illető {tveszi a kérdőívet, és még derűs arcot ismutat, de valój{ban; főleg ha valamit eltitkolt eddig anyilv{ntart{s elől, reszket belül, mint a ny{rfalevél. Mertezen a kérdőíven semmit se szabad eltitkolni. Ez egy olyan

kérdőív. A kérdőívek kérdőíve.

Éppen e k{derlap segítségével sikerült Ruszanovnakelérnie, hogy néh{ny asszony, akinek a férje az 58. para-

grafus alapj{n börtönbe került, beadja a v{lópert. B{rm i-

lyen gondosan el is tüntették ezek az asszonyok a nyomo-

kat – a csomagokat nem a saj{t nevükben, sőt nem is e b-

ben a v{rosban adt{k föl, vagy egy{ltal{n nem küldtekcsomagot – , ezen a k{derlapon olyan sűrűn sorj{ztak akérdések, hogy nem lehetett tov{bb hazudni. Csak egy résvolt ezen a sövényen: a végleges és törvényes v{l{s. R{-ad{sul a végtelenségig leegyszerűsítették a procedúr{t: a

bírós{g nem kérte az elítélt beleegyezését a v{l{sba, sőt

nem is értesítette megtörténtéről. Ruszanov fontosnak ta r-totta a v{l{st, hogy a bűnös ne r{nthassa le mocskos man-

cs{val a még nem teljesen elveszett feleségét az {llampo l-

g{ri tisztesség útj{ról. Ezeket a kérdőíveket különben nemtov{bbított{k sehova. Szergej Szergejicsnek pedig legföl-

jebb tréf{ból mutatt{k meg.

Ruszanov a maga saj{tos, titokzatos, a termelőtevé-kenységen kívül eső helyzetének h{la, megismerhette azélet valós{gos folyamatait. Azaz élet, amelyet mindenki



–(207)–

l{that – a termelés, az értekezletek, az üzemi lap jai üzemi bizotts{g hirdetményei, a juttat{sok ir{nti kérelmek, azebédlő, a klub – nem az igazi, csak a beavatatlanok hiszik

annak. Az élet valódi ir{ny{t, minden hars{nys{gtól men-

tesen, csöndes dolgozószob{kban döntötte el két-h{romegym{ssal szót értő ember, vagy egy tapintatos telefonhí-v{s. Valódi élet csordog{lt ezenkívül még a titkos papíro-

kon Ruszanov és munkat{rsai aktat{sk{j{nak mélyén, és

ez sok{ig követhette ném{n az embert; csak egy-egy pilla-natra mutatkozott meg leplezetlenül, kivicsorította a fog{t,tüzet ok{dott {ldozat{ra, majd ismét eltűnt, nem tudni,hova. S a felszínen megint nem l{tszott m{s, mint a klub,az ebédlő, a kérelmek, az üzemi újs{g, a termelés. Csak a

port{sfülke előtt elvonulók közül hi{nyzott egy-kettő:

azok, akiket elbocs{tottak, elvittek, kivontak a forgalom- ból.

A munka jellegének megfelelően volt elrendezveRuszanov munkahelye is. Mindig külön szob{ja volt:előbb csak egy fényes k{rpitosszögekkel kivert p{rn{zott

ajtóval, majd ahogy a t{rsadalom gazdagodott, egy m{so-dik ajtó került az első elé, úgyhogy egy keskeny, sötét kis belépő keletkezett. Ez a belépő l{tszatra egyszerű tal{ l-

m{ny, mélysége nem több, mint egy méter, s a l{togatólegföljeb b egy-két m{sodpercig tartózkodik benne, amíg

behúzza maga ut{n a külső ajtót, s még nem nyitja ki a

belsőt. De ezekben a m{sodpercekben, a döntő beszélgetéselőtt mintha börtönbe csukn{k: se fény, se levegő, és érzisaj{t semmiségét azzal szemben, akihez most bemegy. S

ha volt is benne b{tors{g, független gondolkod{s, itt, e b-

ben a z{rt kuckóban búcsút mond neki.

Természetesen egyszerre több ember soha nem ront-

hatott be Pavel Nyikolajevicshoz, csak egyenként eresztet-

ték be őket: kit hívtak, ki pedig telefonon kapott engedélyta belépésre.

A valós{g jelenségeinek dialektikus összefüggése kö-vetkeztében Pavel Nyikola jevics munkahelyi viselkedése

természetesen nem maradhatott hat{stalan az életform{j{-ra. Ahogy múltak az évek, ő is, Kapitolina Matve jevna is

úgy érezte, hogy nem képes elviselni a vonatok termes



–(208)–

kocsijait, de még a hely jegyeseket sem, ahova mindenféle bekecses, vödrös, zs{kos alakok nyomakodtak föl.Ruszanovék m{r csak p{rn{s kocsikban és foglalt fülkék-

ben utaztak. Természetesen a sz{llod{kban is mindig előrefoglaltak szob{t Ruszanov sz{m{ra, nehogy valaki m{st is

berakjanak hozz{. Üdülni se mentek el ak{rhova, csakis

oda, ahol ismerik és tisztelik az embert, megfelelő körü l-

ményeket teremtenek sz{m{ra, és ahol a strand és a park

is el van kerítve a köznéptől. Amikor Kapitolina Matvejev-n{nak az orvos több sét{t írt elő, teljesen lehetetlen voltm{shol sét{lnia, mint egy ilyen üdülő kertjében, a veleegyenlők között.

Ruszanovék szerették a népet, az ő nagy népüket, ezta népet szolg{lt{k, és hajlandók voltak életüket {ldozni a

népért.

De ahogy múltak az évek, egyre kevésbé tudt{k elvi-

selni a – lakoss{got. Ezt a szeszélyes, mindig kibúvót kere-

ső és követelődző népséget.

Ruszanovék megut{lt{k a villamost, a trolibuszt, az

autóbuszt, ahol mindig lökdösődnek, különösen fölsz{ l-l{skor , ahova építőmunk{sok és m{s kétkezi dolgozóksz{llnak föl piszkos munkaruh{ban, és összekenhetik azember kab{tj{t gépolajjal vagy mésszel, és ami a fő, diva t-

ba jött az az ut{latos famili{ris viselkedés, hogy megvere-

getik az ember v{ll{t, arra kérve, adja tov{bb a menetdí jat,

vagy vegye el a visszaj{ró pénzt, úgyhogy vég nélkülnyújtózkodhat előre-h{tra. Gyalog j{rni a v{rosban f{rasz-

tó is, közönséges is: nem illik a rangjukhoz. Ha a szolg{latikocsik foglaltak voltak vagy szervizbe kellett vinni őket,Pavel Nyikolajevics olykor ór{kig nem jutott haza ebédel-

ni: ott ült az íróasztal{n{l, és v{rta, mikor kap kocsit. Mim{st tehetett volna? Ha gyalog megy, b{rmikor v{ratlanincidens érheti, a j{rókelők között mindig aka dnak rosszul

öltözött, szemtelen, olykor ittas emberek. A rosszul öltö-zött ember mindig veszélyes, mert nem érzékeli a felelős-

ségét, meg nincs is sok vesztenivalója. Különben jól öltö-

zött lenne. Persze a rendőrség és a törvény Ruszanovotvédi a rosszul öltözött emberrel szemben, de ez a védelem



–(209)–

óhatatlanul mindig későn érkezik, s csak azért; hogy utó-lag megbüntesse a vétkest.

És l{m, a vil{gon addig semmitől se félő Ruszanovteljesen norm{lis és jogos félelmet kezdett érezni a züllött,ittas emberekkel szemben, jobban mondva attól, hogy be-

húznak neki egyet az öklükkel.

Azért is izgatta föl először annyira Rogyicsev vissza-

térésének híre: úgy képzelte, Rogyicsevnek az lesz az első

dolga, hogy ököllel essen neki. Nem az, hogy ak{r ő, ak{rGuzun törvényesen j{rna el ellene: a törvény szerint sem-

milyen követelésük nem lehet Ruszanovval szemben. Demi van, ha megmaradtak egészséges embernek, és közön-

ségesen szólva: be akarj{k verni a pof{j{t?

B{r ha józanul nézzük a dolgot, természetesen fölös-leges volt az első, ösztönös rémülete. Lehet, hogy nincs is

semmilyen Rogyicsev, és adja isten, hogy ne is jöjjön vissza

soha. Ezek a visszatérésekről szóló híresztelések valószí-nűleg csak legend{k, mert Pavel Nyikolajevics a maga

munk{ja sor{n egyelőre nem vett észre olyan jeleket, ame-

lyek az élet jellegének megv{ltoz{s{ra utaltak volna.De még ha Rogyicsev csakugyan visszatért volna,

akkor is K.- ba, nem pedig ide. És kisebb gondja is nagyobbann{l, mint hogy Ruszanovot keresse. Ink{bb attól félhet,azon kell lennie, nehogy megint kitegyék a szűrét K.- ból.

És ha keresni kezdi is, nem fogja mindj{rt megtal{lniaz ide vezető sz{lat. A vonat pedig h{rom nap és h{romé jszaka jön ide, s közben nyolc megyén halad {t. De mégha elvergődik is valahogy id{ig, nem a kórh{zban fogja őtkeresni, hanem otthon. A kórh{zban Pavel Nyikolajevicsteljes biztons{gban van.

Biztons{gban?< Nevetséges. Biztons{gban ezzel adaganattal?

Ha m{r ilyen bizonytalan időknek nézünk elébe, ta-

l{n jobb is, ha meghal. Jobb meghalni, mint minden visz-

szatéréstől félni. Micsoda őrület visszahozni őket! Minek?

Megszokt{k ott, megbékéltek, h{t miért engedik most ha-za őket, hogy földúlj{k m{sok életét?



–(210)–

Úgy l{tszik, mégis kiadta a mérgét, és végre el tudaludni. Igyekeznie kell minél előbb elaludni.

De ki kellett mennie. Ez a legkellemetlenebb proce-dúra ebben a kórh{zban.

Óvatosan megfordult – a daganat mint valami vas-

ököl nyomta a nyak{t – , kikecmergett a sodrony mélyedé-séből, fölvette a pizsamakab{t j{t, papucs{t, szemüvegét,és csöndben kicsoszogott.

Az asztaln{l ott őrködött a szigorú, fekete hajú Mari-

ja, és éberen a csoszog{s ir{ny{ba fordult.

A lépcső mellett {lló {gyon egy új beteg – hosszú ke-

zű, hosszú l{bú, testes görög – gyötrődött, s nyögött na-

gyokat. Feküdni nem bírt, ült, mintha nem férne el az

{gyban, és a félelemtől kit{gult szemmel követte PavelNyikolajevicsot.

A lépcsőfordulóban egy kicsire aszott, még rendesen

megfésült, de teljesen bes{rgult beteg félig ült, félig feküdtkét fölt{masztott p{rn{n, és egy s{torponyv{ból készülttömlőből folyamatosan oxigént kapott. Az éjjeliszekrényénnarancsok, sütemény, kefír, de mindez m{r mindegy volt

neki; a közönséges tiszta, ingyen levegőből nem jutott a ny-

nyi a tüdejébe, amennyi kellett volna.

Az alsó folyosón is {gyak sorakoztak. Némelyik be-

teg aludt. Egy keleties arcú, csapzott hajú öregasszony ke-

zét-l{b{t szétvetve vonaglott kínj{ban. Pavel Nyikolajevics elhaladt egy szűk kamra mellett,

amelynek egyetlen, rövid, piszkosnak l{tszó dív{ny{ra

fektették v{logat{s nélkül azokat, akiknek beöntést adtak.

Végül nagy lélegzetet véve, benyitott a vécébe. E b-

ben a vécében, ahol nem voltak fülkék, de még vécécsé-szék sem, különösen kiszolg{ltatottnak, porig megal{zott-

nak érezte mag{t. A takarítónők napj{ban többször takarí-tottak itt, mégse győzték: mindig friss h{ny{s- , vér- ésürüléknyomok éktelenítették. Hiszen ezt a vécét vadembe-

rek haszn{ltak, akik nem voltak hozz{szokva semmilyen

komforthoz, meg végsőkig elgyötört betegek. Be kellmennie az igazgató főorvoshoz, és kiverekedni, hogy aszemélyzeti vécét haszn{lhassa.



–(211)–

De Pavel Nyikolajevicsban valahogy b{gyadtan fo-

galmazódott meg ez a teljesen konkrét gondolat is.

Megint elhaladt a beöntőkamra, a csapzott hajú ka-zah vénasszony és a folyosón alvók mellett.

Majd az oxigéntömlős hal{lraítélt mellett. Fönt a gö-rög ijesztő, rekedt suttog{ssal megszólította:

– Hallgass ide, testvér! Itt mindenkit meggyógyíta-

nak? Vagy van, aki meghal?

Ruszanov vadul r{meredt – s e mozdulat közben hir-

telen belényilallt, hogy m{r nem tudja külön forgatni a fe-

jét, hogy ugyanúgy, mint Jefrem, az egész törzsével kell e l-

fordulnia. Az az iszonyatos polip a nyak{n föl egészen az{ll{ig, lefelé a kulcscsontj{ig szorította.

Sietve visszamenekült a kórterembe. Mi j{r még az eszében?! Kitől fél? Miben reményk e-

dik? Ott, az {lla és a kulcscsontja között van az ő sorsa.

Az igazs{gszolg{ltat{sa.

S ezzel az igazs{gszolg{ltat{ssal szemben nincsenek

se ismerősök, se érdemek, se védelem.

15. Mindenkinek a mag{é

– Te h{ny éves vagy?

– Huszonhat.– Hohó, az m{r valami!

– És te?

– Tizenhat. Gondold meg: hogy adhatja oda valaki

tizenhat éves kor{ban a l{b{t?

– Meddig akarj{k? – Térdig. Ennél al{bb nem adj{k, m{r l{ttam itt. De

rendszerint r{hagy{ssal csin{lj{k. Eddig, ni. Csak a csonk

lifeg.

– Majd csin{ltatsz műl{bat. Egyébként mihez akarsz

kezdeni?– Az egyetemről {br{ndozok.

– Milyen szakra gondolsz?



–(212)–

– Vagy irodalomra, vagy történelemre.

– Gondolod, hogy sikerül a fölvételid?

– Azt hiszem, igen. Sohase izgulok. Nagyon nyugodtvagyok.

– Az jó. Akkor meg mit zavar a műl{b? Tanulhatsz is,dolgozhatsz is. Még jobban is bírod a seggélést. Többre vi-

szed a tudom{nyban.

– És az életben?

– Mi van még a tudom{nyon kívül?

– H{t<

– A nősülés?

– Mondjuk, az.

– Majd tal{lsz magadnak! Minden {gra jut mad{r-ka< Még milyen alternatív{d van?

– Tessék?

– Vagy a l{bad, vagy az életed?

– Igen. B{r< tal{n mag{tól elmúlik.

– Nem, Gyoma, a „tal{n”-ra nem lehet hidat építeni. A „tal{n”- ból csak „talon” lesz. Ilyen szerencsére józanésszel nem lehet sz{mítani. Megmondt{k , milyen dagana-

tod van?

– Valami esz-a.

– Esz-a? Akkor musz{j megoper{lni. – Miért, te tudod, mi az?

– Tudom. Ha nekem mondan{k azt, hogy adjam odaa l{bam, biz’ isten odaadn{m. Pedig az én életem értelme a

mozg{s: gyalog vagy lóh{ton. Autók arra nem j{rnak.

– Miért? M{r nem is akarj{k<?

– Nem.

– Elkéstél?

– Hogy is mondjam< Nem éppen elkéstem< illetve,

részben igen. Ott ragadtam a telepen. Legal{bb h{rom hó-nappal ezelőtt kellett volna jönni, de nem akartam félb e-

hagyni a munk{t. A j{r{stól és lovagl{stól kisebesedett,

nedvezett, elgennyedt. Amikor fölfakadt, megkönnyebbül-

tem, és megint dolgozni v{gytam. Gondoltam, még v{rok



–(213)–

egy kicsit. Most m{r annyira ég, hogy legszívesebben le-

tépném a nadr{g sz{r{t vagy meztelenül ülnék itt.

– Nem kötözik {t? – Nem.

– Megnézhetem?

– Nézd.

– Huhú, milyen!< Egészen sötét.

– A természettől ilyen. A születésem óta volt ott egy nagy anyajegy. Az v{lt rosszindulatúv{.

– És ezek itt?

– H{rom sipoly. Ahol fölfakadt< Egyszóval, Gyom-

ka, az én daganatom egészen m{s, mint a tiéd. Úgy hívj{k,

hogy melanoblasztóma. Ez a nyomorult nem kegyelmez.Nyolc hónap ut{n rendszerint földobja az ember a talp{t.

– Honnan tudod?

– Még mielőtt idejöttem, elolvastam egy könyvet. El-

olvastam, és csak akkor kaptam észbe. De az a helyzet,

hogy ha kor{bban jövök is, akkor se v{llalj{k a műtétet. Amelanoblasztóma olyan rohadt valami, hogy ha csak hoz-

z{érnek a késsel, azonnal {ttételeket sarjaszt. Ő is élni akara maga módj{n, érted? Ez alatt a h{rom hónap alatt {tte r-

jedt a l{gyékomra.

– Mit mond Ludmila Afanaszjevna? Szombaton be-

hívott mag{hoz? – Azt mondta, hogy meg kell prób{lni valamilyen

aranykolloidot szerezni. Ha sikerül szerezni, tal{n meg le-

het {llítani a l{gyékban, a l{bamon meg elfojtj{k röntgen-

nel így el lehet húzni<

– Meg tudj{k gyógyítani?

– Nem, Gyomka, engem m{r nem lehet meggyógyí-tani. A melanoblasztóm{ból még senki se gyógyult ki. Al{bamat amput{lni kevés, följebb meg mit v{gjanak le?Most az a kérdés, hogyan lehet elhúzni. Mennyit nyerhe-

tek: néh{ny hónapot? Vagy évet?

– Ez azt jelenti, hogy te<

– Igen. Azt jelenti. Én ezt, Gyomka, m{r elfogadtam.

De nem az él többet, aki tov{bb él. Sz{momra most az a



–(214)–

kérdés, mit tudok még elvégezni. Musz{j valamit elvégez-

ni ezen a földön! Még h{rom év kellene! Ha h{rom évetadn{nak, semmi m{st nem kérnék. De ezt a h{rom évetnem a kórh{zban kellene töltenem, hanem kinn a terepen.

Egész halkan beszélgettek Vagyim Zacirko ablak

melletti {gy{n. Az egész beszélgetésüket csak Jefrem hall-

hatta, de ő reggel óta úgy feküdt ott, mint egy tuskó, ésnem vette le a szemét a plafonról. Tal{n még Ruszanov

hallotta őket, aki néh{nyszor rokonszenvvel pillantottVagyim felé.

– És mi az, amit el tudsz végezni? – kérdezteGyomka borús arccal.

– Prób{ld megérteni. Most egy új, nagyon vitatott el-

képzelést ellenőrzök, a központban dolgozó nagy tudósokalig hisznek benne; az a lényege, hogy a polifémérc-

telepeket föl lehet fedezni a radioaktív vizek révén. Tu-

dod, mi az, hogy „radioaktív”? Ezernyi érv létezik, és pa-

píron mindent és mindennek az ellenkezőjét be lehet bi-

zonyítani. De én érzem , vil{gosan érzem, hogy a gyakor-

latban is be tudom bizony ítani az egészet. Ehhez azonban{llandóan ott kell lenni a terepen, konkrétan: meg kell ta-

l{lni az érceket a vizek és csakis a vizek segítségével. Éslehetőleg ismételten. A munka az munka, de mire megy elaz erőnk? Péld{ul nincs v{kuumszivattyúnk. Csak ör-

vényszivattyúnk, amit csak úgy lehet működtetni, ha k i-

szívjuk belőle a levegőt. Mivel? A sz{nkkal! így jócsk{nnyeltem a radioaktív vízből. Különben is azt isszuk. A kir-

giz munk{sok azt mondj{k: az ap{ink sohase ittak a vízbőlerrefelé, h{t mi se iszunk. Mi oroszok pedig iszunk. Kü-lönben is, akinek melanoblasztóm{ja van, minek féljen a

radioaktivit{stól? Épp nekem való munka.– Nagy szam{r vagy! – jelentette ki Jefrem kifejezés-

telen, csikorgó hangon, anélkül hogy feléjük fordult volna.Teh{t mindent hallott. – Minek neked a geológia, mikormeg fogsz halni? Nem segít rajtad < Ink{bb azon törnéd afejed, mi élteti az embert?

Vagyim mozdulatlanul pihentette a l{b{t, de a fejekönnyen forgott hajlékony nyak{n. Eleven, fekete szeme



–(215)–

készségesen villant meg, puha ajka kicsit megr{ndult, s

egy csöppet se sértődötten v{laszolt:

– Én éppenséggel tudom. Az alkot{s! Az sokat segít. Se inni, se enni nem musz{j.

És megkocogtatta műanyag töltőceruz{j{val a fogait,

azt figyelve, mennyire értik a szavait.

– Olvasd el ezt a könyvet, és meg fogsz lepődni!koppintott Jefrem a kék fedélre, de még mindig nem moz-

dította el a törzsét, így nem is l{thatta Vagyimot.

– M{r megnéztem – v{gta r{ gyorsan Vagyim. – Nem

a mi korunknak szól. Túls{gosan szétfolyó. Erélytelen. Ami jelszónk: „Dolgozz többet! És ne a saj{t zsebedre!” Eny-

nyi az egész.

Ruszanov fölrezzent, bar{ts{gosan r{villantotta aszemüvegét, és fennhangon megkérdezte:

– Mondja fiatalember, maga kommunista?

Vagyim ugyanolyan készségesen és egyszerűen for-

dította felé a tekintetét.

– Igen – mondta l{gyan. – Biztos voltam benne! – ki{ltott föl diadalmasan

Ruszanov, és fölemelte az ujj{t.

Most éppen olyan volt, mint egy tanító. Vagyim r{-csapott Gyomka v{ll{ra:

– Menj vissza a helyedre. Dolgoznom kell.És a Geokémiai módszerek fölé hajolt, amelynek lapjai

közé egy papírszeletet dugott, tele apró betűs jegyzettel,

óri{si felki{ltó- és kérdőjelekkel.

Miközben olvasott, alig észrevehetően mozgott ujjaiközött a fekete töltőceruza.

Olyan elmélyülten olvasott, mint aki m{r nincs itt, dePavel Nyikolajevicsot fölb{torította a t{mogat{sa, és szere-

tett volna még több b{tors{got gyűjteni a m{sodik in jekcióelőtt, amellett végleg meg akarta törni Jefremet, hogy

ezentúl ne terjessze itt a rosszkedvét. Egyenesen r{szegez-

te a szemét, folytatta, amit elkezdett:– Az elvt{rs jó péld{t mutat mag{nak, Poddujev elv-

t{rs. Nem szabad így behódolni a betegségnek. És nem



–(216)–

szabad hinni az első kezébe kerülő vall{sos könyvnek.Maga gyakorlatilag az< – Azt akarta „mondani: „az ellen-

ség malm{ra hajtja a vizet”; a köznapi életben mindig r{lehet mutatni az ellenségre, de itt, a kórh{zi {gyakon ki az

ellenségük? – Bele kell tudni l{tni az életbe. Legfőképpen

pedig a hőstett természetébe. Mi sarkallja az embereket

hőstettekre a termelés frontj{n? Mi sarkallta a HonvédőH{borúban? Vagy péld{ul a polg{rh{borúban? Hogy éhe-

sen, rongyosan és fegyvertelenül< Furcs{n mozdulatlan volt ma Jefrem: nemhogy föl-

kelt volna s j{rk{lna az {gyak között, de mintha te ljesen

meg lenne fosztva szok{sos mozdulataitól. Azelőtt csak a

nyak{t óvta, és nem szívesen fordította el a törzsét, de ma

nem moccantotta se a l{b{t, se a karj{t, csak most, az

imént koppintott r{ ujj{val a könyv fedelére. Megprób{ l-

t{k r{beszélni, hogy reggelizzen meg, de azt v{laszolta:„Akinek üres a hasa, nem kap gyomorront{st.” Reggeli-

oszt{s előtt és ut{n is olyan mozdulatlanul feküdt, hogyha néha nem pislog, azt hihették volna, hogy kővé v{lto-

zott.De a szeme nyitva volt.

A szeme nyitva volt, s ahhoz, hogy Ruszanovot l{t-

hassa, éppen nem kellett semerre se fordulnia. Egyedül aző fehér pof{j{t l{tta a plafonon és a falakon kívül.

Azt is hallotta, mit magyar{z neki Ruszanov. Moc-

cant az ajka, és ugyanazon a rosszindulatú hangon szélaltmeg, csak még kevésbé tagoltan ejtette ki a szavakat:

– A polg{rh{borúban? Te t{n részt vettél benne?

Pavel Nyikolajevics sóhajtott.

– Maga meg én, Poddujev elvt{rs, m{r csak a korunk

miatt se vehettünk részt benne.

Jefrem elhúzta az orr{t.

– Azt nem tudom, hogy te miért nem, de én igen.

Pavel Nyikolajevics finoman összevonta a szemöldö-két a szemüvege fölött.

– Az hogy lehet?



–(217)–

– Nagyon egyszerűen – mondta lassan Jefrem, meg-

megpihenve a szavak között. – Fogtam egy pisztolyt ésharcoltam. Marha vicces volt. Nem csak én.

– De h{t hol harcolt?

– Izsevszknél. Az alkotm{nyozósokat csépeltük. Én

magam hetet terítettem le közülük. Most is emlékszem r{.

Igen, úgy rémlik, mind a hét felnőttet maga elé tudja

idézni: hogy kit hol lőtt le ő, a kölyök, a föll{zadt v{ros ut-

c{in.

Még valamit magyar{zott neki a szemüveges, de

Jefremnek mintha bedugult volna a füle, és csak néha en-

gedett be egy-egy szót.

Ahogy hajnalban kinyitotta a szemét, és megl{tta

maga fölött a csupasz plafon négyszögét, egyszerre min-den ok nélkül eléje ugrott pőrén, valamennyi részletévelegy régi, jelentéktelen és teljesen elfeledett eset.

Egy novemberi napon történt, m{r a h{ború ut{n.Esett, a hó, de mindj{rt olvadni is kezdett, az {rokból k i-

h{nyt melegebb földön pedig teljesen elolvadt. G{zveze-

tékhez {stak {rkot, s a terv egy méter nyolcvanas mélysé-gét írt elő. Poddujev l{tta, hogy nincs meg a szükségesmélység. De odajött a brig{dvezető, és pimaszul azt {llí-totta, hogy az egész hossz{ban megvan. „Minek mérics-

kélni? Csak neked lesz rosszabb!” Poddujev fogta a

mérőrudat, amelybe tíz centiméterenként vízszintes feketevonalat égettek, minden ötödiket egy kicsit hosszabbrahúzva, és elindultak, hogy lemér jék. L{buk beleragadt apuha, föl{zott talajba; rajta csizma volt, a brig{dvezetőn

bakancs. Megmérték egy helyütt – sz{zhetven volt – és to-

v{bbmentek. Odébb h{rman {stak: egy magas, keszeg fér-

fi, akinek arc{t sűrű, fekete szak{ll nőtte be, egy volt kato-na, még t{nyérsapk{ban, csak a csillagot tépték le róla, éscsupa agyag és mész volt a lakkozott ellenző és a sötétpi-

ros szegély: a harmadik, jóval fiatalabb, micisapk{t és rö-vid, szűk, kopott v{rosi kab{tot viselt, amit még iskol{s

kor{ban vehettek neki. (Jefrem tal{n most először l{ttailyen tiszt{n maga előtt ezt a hitv{ny kab{tot.) Az első ket-

tő még úgy-ahogy kapirg{lta a földet, s lendítgette a lap{-tot fölfelé, b{r a vizes föld nem v{lt le a vasról, de ez a



–(218)–

harmadik, a kölyök, csak {llt és mellét a lap{t nyelénekt{masztotta, mintha {t volna döfve, mint egy hótól fehérmad{rijesztő, s a két kezét a kab{t ujj{ba dugta. (Kesztyűtnem adtak ki nekik.) A katona, l{b{n csizma volt, a m{sikkettőén autógumiból eszk{b{lt bocskorféle. „Mit {llsz,mint egy faszent? – ordított r{ a brig{dvezető. – Szigorítot-

tat akarsz? Megkaphatod!” A gyerek csak sóhajtott és elő-regörnyedt, mintha az {sónyél még mélyebben fúródott

volna belé. A brig{dvezető adott neki egy nyaklevest, ami-től a fiú h{trat{ntorodott, azt{n megr{zta mag{t és elkezd-

te bökdösni a földet.

Nekil{ttak a mérésnek. Kétfelől az {rok szélére h{ny-

t{k a földet, így ahhoz, hogy l{thass{k,a felső rov{tk{t a

mérőrúdon, erősen le kellett hajolni. A katona l{tszólag

segített, valój{ban megdöntötte a mérőrudat, így akarv{npótolni a hi{nyzó tíz centit. Poddujev elk{romkodta ma-

g{t, kiegyenesítette a rudat, és l{tni lehetett, hogy ponto-

san sz{zhatvanöt centi.

– Hallgass ide, főnök polg{rt{rs – kérte halkan a ka-

tona. – Ezt a p{r centit engedd el nekünk. Nem bírjuk k i-{sni. Üres a bendőnk, nincs erőnk. Meg l{tod, milyen , az

idő is<

– Engem meg ültessenek le, mi? Mit ki nem tal{ ltok!

A terv az terv. És egyenes legyen az oldala, ne ilyen púpos

a közepén!

Amíg Poddujev fölegyenesedett és kiemelte a rudat ,meg a l{b{t is kihúzta a s{rból, azok ott h{rman fölnéztekr{: az egyik fekete szak{llas, a m{sik arca mint egy meg-

hajszolt lóé, a harmadiké még sosem l{tott borotv{t. A hópelyhekben hullott élettelennek l{tszó arcukra, ők pedig

fölnéztek r{. A fiúnak ekkor szétv{lt az ajka, és így szólt: – Nem baj. Te is meg fogsz egyszer halni, főnök!

Poddujev pedig nem írta meg a feljegyzést, hogy z{rj{kőket karcerba, csak pontosan kitöltötte, hogy mennyit vé-geztek, nehogy még ő húzza helyettük a rövidebbet. Havisszagondol r{, voltak ennél cifr{bb esetek is. Amellettlegal{bb tíz év telt el azóta. Poddujev m{r nem l{gerokbandolgozott, az a brig{dvezető is kiszabadult, a g{zvezetéketcsak ideiglenesen fektették le, tal{n m{r nem is tov{bbít



–(219)–

g{zt, sőt a csöveket is elvitték m{shova, de l{m, az elsőmondat, ami ma fölcsendült a fülében, ez volt:

– Te is meg fogsz egyszer halni, főnök!És Jefrem semmi olyat nem tudott ellene fölhozni,

ami nyomna valamit a latban. Mondja azt, hogy még élniszeretne? Az a fiú is élni akart. Hogy neki erős akaratavan? Hogy r{jött valamire, és ezentúl m{sként szeretne é l-

ni? A betegség fütyül r{, a betegségnek megvan a maga

terve.

Ez az arannyal cifr{zott kék fedelű könyvecske,amely negyedik éjszaka pihent Jefrem matraca alatt, vala-

mi olyasmit mondott a hindukról, hogy az ő hitük szerint

nem halunk meg teljesen, hanem a lelkünk {tköltözik va-

lamilyen {llatba vagy egy m{sik emberbe. Ez tetszett Jefremnek: jó volna legal{bb valamit megmenteni mag{- ból. Nem hagyni elpusztulni. Kicsúszni a hal{l keze közül.

Csakhogy egy fikarcnyit se hitt ebben a lélekv{ndor-

l{s ban vagy miben.

A nyak{ból a fejébe nyilallt a f{jdalom, szünet nélkülés valahogy négyesével. S ez a négy nyilall{s is azt mond-

ta:

„ Jefrem< Poddujev< Meghalt< Pont< Jefrem<

Poddujev< Meghalt< Pont<”

És így tov{bb, szünet nélkül. Mag{ban mondogatni

kezdte ő is. Minél tov{bb mondogatta, mintha ann{l jo b- ban különv{lt volna a hal{lra ítélt Jefrem Poddujevtől. Éskezdett hozz{szokni a hal{l{hoz. Mintha a szomszédja ha-

l{la lenne. És mintha annak a valaminek benne, ami úgygondol Jefrem Poddujev hal{l{ra, mint a szomszédj{éra –

mintha annak nem is kellene meghalnia.

Na de Poddujevnek? A szomszédj{nak? Annakmintha m{r nem lenne menekvés. Tal{n csak ha elkezdenéinni a nyírfatapló-te{t< De az {ll a levélben, hogy egy

éven {t kell inni megszakít{s nélkül. Ehhez sz{rított gom-

b{ból két pud, a friss ből legal{bb négy kellene. Teh{t

nyolc csomag. Meg hogy a tapló ne {lljon sok{ig, mindigfrissen szedjék. Nem lehet egy csomagban elküldeni azegészet, hanem apr{nként, havonta egyet. Ki fogja neki ezt



–(220)–

összegyűjteni és időben el is küldeni? Onnan, Oroszor-

sz{gból?

Ehhez valami közeli, jó rokon kellene. Sok-sok ember vonult {t Jefrem életén, de egyikük sekerült ilyen szoros kapcsolatba vele.

Legföljebb az első felesége, Amina gyűjthetné össze sküldhetné el. Oda, az Ur{l ba nem is írhatna m{snak, mintőneki. Ő meg azt v{laszoln{: „Dögölj meg cipőben, vén

csődör!” És igaza lenne.

Igaza lenne a szok{sos felfog{s szerint. De e szerint akékfedelű könyv szerint nem. A könyv szerint Amin{nak

meg kellene őt sajn{lnia. Sőt szeretnie kellene. Nem mintaz ur{t, hanem egyszerűen mint egy szenvedő embert. És

post{ra adni a csomagokat. Nagyon jó könyv lenne ez ha mindenki egyszerre e

szerint kezdene élni<

Ekkor hatolt bedugult fülébe az, amit épp mondott ageológus: hogy ő a munk{ért él. Jefrem pedig r{koppintott

körmével a könyvre.

Azt{n megint a maga gondolataiba mélyedt, és neml{tott, nem hallott semmit. És megint nyilallni kezdett a fe-

je.

Annyira kínozta ez a nyilall{s, hogy úgy érezte, leg-

jobb lenne nem mozdulni, nem enni, nem beszélni, nem

l{tni és nem hallani semmit.Egyszerűen megszűnni létezni.

De valaki megr{ngatta a l{b{t és a könyökét.Ahmadzsan segített a sebészeti nővérnek, aki, mint kide-

rült, m{r jó ideje ott {llt mellette, és kötözésre hívta.

S Jefremnek musz{j volt fölkelnie valami teljesen fö-lösleges dolog miatt. Tov{bbítania kellett ezt az akarat{thatpudnyi testének, megfeszítenie kezét, l{b{t, h{t{t, és anyugalom helyett, amelyben m{r kezdtek elmerülni húsba{gyazott csontjai, munk{ra kellett kényszerítenie ízületeit,fölemeltetni velük a teste súly{t, meg{llni, mint a cövek,r{húzni a pizsamakab{tot, s végigcipelni ezt a cöveket afolyosókon, lépcsőkön a teljesen hasztalan gyötrelem, a



–(221)–

kötés lefejtése, majd rengeteg méter pólya föltekerése vé-gett.

Mindez sok{ig tartott, f{jt és valami szürke zömmö-gés közepette történt meg. Jevgenyija Usztyinovn{n kívülmég két sebész volt jelen, akik maguk sohase oper{ltak; ővalamit magyar{zott, mutatott nekik, közben Jefremhez isszólt, de ő nem v{laszolt.

Úgy érezte, m{r nincs miről beszélnie velük. A közö-

nyös, szürke zömmögés minden beszédre r{telepedett. A kor{bbin{l még vastagabb abroncsba póly{lt{k.

Visszament a kórterembe. Az új kötés nagyobb volt, mint afeje, melynek csak a felső része l{tszott ki az abroncsból.

Kosztoglotov jött szembe vele. Menet közben elővet-

te a doh{nyzacskój{t. – Na? Mit hat{roztak?

Csakugyan: mit hat{roztak? – tűnődött el Jefrem. S

jóllehet a kötözőben l{tszólag semmire se figyelt oda, mostegyszerre megértette és vil{gosan felelt:

– Fordulj föl, ahol akarsz, csak ne a mi port{nkon. Federau rémülten meredt a szörnyűséges nyakra le-

het, hogy őr{ is ez v{r? – , s azt kérdezte:

– Kiírj{k?

Csak ez a kérdés értette meg végképp Jefremmel,

hogy nem fekhet vissza az {gy{ba, ahogy akarta, hanemkészülődnie kell a t{voz{sra.

Azt{n, hi{ba, hogy nem tud lehajolni, {t kell öltözniea saj{t holmij{ba.

Azt{n erőnek erejével végig kell vonszolnia testét a

v{ros utc{in.

Elrettenve képzelte maga elé, hogy mindezt meg kell tennie, nem tudni, miért és nem tudni, kinek.

Kosztoglotov nem sz{nalommal tekintett r{, hanemkaton{s együttérzéssel: ez a golyó a tiéd, a következő tal{naz enyém. Nem ismerte Jefrem múltj{t, nem bar{tkozott

vele a kórteremben sem, de tetszett neki nyers őszintesége:nem ő volt a leghitv{nyabb ember, akivel az élet összehoz-

ta.



–(222)–

– Tarts ki, Jefrem! – és odanyújtotta a kezét.

Jefrem elfogadta, s kivillantotta a fogait:

– Csal{nba nem üt a mennykő! Oleg sarkon fordult, hogy kimenjen r{gyújtani, de

bejött a labor{nsnő, aki az újs{gokat szokta széthordani, ésmert ő volt hozz{ legközelebb, neki adta oda. Kosztoglo-

tov elvette, széthajtotta, de Ruszanov fölfigyelt, és pana-

szos hangon ut{naszólt a labor{nsnőnek, aki még nem tu-

dott kisurranni:

– Halló! Hallgasson ide! Vil{gosan megkértem r{, hogy először nekem adja ide az újs{got!

Hangj{ból őszinte elkeseredés csendült ki, deKosztoglotov nem sz{nta meg, csak r{mordult:

– Miért éppen mag{nak?

– Hogyhogy miért? Hogyhogy miért? – Pavel Nyiko-

lajevics őszintén és fennhangon szenvedett, mert egyrésztvitathatatlannak érezte ezt a jog{t, m{srészt viszont képte-

len volt r{, hogy szavakban is megvédje.

Nem egyebet érzett, mint féltékenységet, ha valakim{s nyitotta ki őelőtte avatatlan kézzel a friss újs{got.

Ezek közül itt senki se értheti még az újs{gban azt, amit őért.

Úgy fogta föl az újs{got, mint nyíltan terjesztett, va-

lój{ban azonban rejtjelezett instrukciót, amely nem mond-

hat ki mindent kereken, de a hozz{értő, okos ember kü-lönféle apró jelekből, a cikkek elhelyezéséből, abból, hogymi nincs bennük, mi maradt ki, helyes képet alkothat alegú jabb ir{nyvonalról. Éppen ezért kell elsőnek neki elol-

vasnia az újs{got.

De h{t ezt itt nem mondhat ja meg! PavelNyikolajevics csak panaszkodni tudott:

– Hiszen mindj{rt megkapom az injekciót. Az injek-

ció előtt akarom megnézni.

– Injekciót? – enyhült meg Oleg. – Mindj{rt< [tfu-

totta a lapokat, az ülésszak anyag{t és a miatta h{ttérbeszorult többi közleményt. Hisz amúgy is cigarett{zni ké-szült. M{r össze is hajtotta volna a lapot, hogy odaadja,amikor hirtelen észrevett valamit, gyorsan beletemetke-



–(223)–

zett, ugyanakkor óvatos hangon egym{s ut{n többszörmegismételte:

– Ér-de-kes< Igaz{n érdekes< A Sors-szimfónia négy tompa ütése döndült el a feje

fölött – b{r a kórteremben senki se hallotta meg, tal{n nemis fogja meghallani – , h{t mi egyebet mondhatott volna

fennhangon?

– Mi van benne? – fogta el az izgalom Ruszanovot. –

Adja m{r ide!

Kosztoglotov nem sietett senkinek semmit se meg-

mutatni. Ruszanovnak se felelt. Összecsukta az újs{got, fe-

lébe, majd negyedébe hajtotta, ahogy volt, de m{r nemsimult pontosan egym{sra a hat oldal. Tett egy lépést

Ruszanov felé (az meg őfelé), és odaadta az ú js{got. Majd ki se menve , nyomban kinyitotta a doh{nyzacskój{t, ésremegő kézzel újs{gpapírból cigarett{t csavart mag{nak.

Pavel Nyikolajevics is remegő kézzel hajtotta szét azújs{got. Kosztoglotovnak az az „igaz{n érdekes”-e úgyhatott r{, mintha kést döftek volna a bord{i közé. Ugyan

mit tal{lhatott annyira „érdekesnek” a Csikasz?

Gyakorlottan futotta {t szemével a címeket, az ülés-

szak anyag{t, majd egyszer csak< egyszer csak< Mi ez

itt?!

Egy{ltal{n nem nagy betűkkel, egy csöppet se szem-

betűnően azok sz{m{ra, akik nem értik – hallatlan! hihe-tetlen! – , a Legfelsőbb Bírós{g egész testületének lev{lt{saki{ltott – igenis, ki{ltott! – felé a lapról. A Szovjetunió Leg-

felsőbb Bírós{g{é!

Micsoda?! Matulevicsot, Ulrih helyettesét? Dogiszto-

vot? Pavlenkót? És Klopovot is? De hiszen Klopov azegész Legfelsőbb Bírós{g lelke! És Klopovot is lev{ltott{k!Akkor ki fogja a k{dereket védeni?< Csupa új, ismeretlennév < Egyszerre lap{tra tették mindazokat, akik az elmúltnegyedsz{zadban az igazs{gszolg{ltat{st képviselték!

Ez nem lehet véletlen! Ez történelmi lépés<

Pavel Nyikolajevics homlok{t kiverte a veríték. Csakma reggelre sikerült megnyugtatnia mag{t, hogy mindenijedelme fölösleges, erre most<



–(224)–

– Az injekciója.

– Tessék?! – ugrott föl szinte eszét vesztve.

Gangart doktornő {llt előtte az injekciós tűvel. – Tűrje föl a pizsamaujj{t, Ruszanov. Itt az injekció.

16. Badars{gok

Kúszott. Valamilyen betoncsőben, nem is csőben, ha-nem alagútban vagy miben, a panelekből kilógtak a csu-

pasz betonvasak, néha beléjük akadt, és épp a nyaka f{jó jobb oldal{val. Hason kúszott, s legjobban a teste súly{térzékelte; amely egészen lenyomta a földre. Ez a súly sok-

kal nagyobb volt, mint testének valós{gos súlya , nem volt

hozz{szokva ehhez a roppant teherhez, amely egyszerűenlelapította. Először azt hitte, hogy a beton nyomja felülről,de nem: ilyen nehéz volt a teste. Olyannak érezte és úgyvonszolta, mint egy ócskavassal teli zs{kot. Ekkora súllyal,gondolta, nem is fog tudni föl{llni, sőt ki se tud m{szniebből az alagútból, hogy egy kis friss levegőt szívjon, s

némi vil{goss{got l{sson. Az alagút pedig nem és nemakart véget érni.

Ekkor egy hang – de hang nélkül, csak a gondolatottov{bbítva – r{parancsolt, hogy m{sszon oldalt. Hogym{szhatnék oda, mikor ott fal van? – töprengett. De azzal

a roppant súllyal, amely a földhöz lapította, szembe se tu-dott szegülni a kapott paranccsal. Kr{kogott egy kicsit,majd kúszni kezdett, és tényleg ugyanúgy sikerült mint

addig egyenesen. De alighogy beletanult, újabb parancsotkapott: kússzon a m{sik oldalra. Felnyögött és megindult

arrafelé. Ugyanolyan nehéz volt, és se a végét, se a fényt

nem l{tta. Ekkor ugyanaz a hang tiszt{n hallhatóan r{pa-rancsolt, hogy forduljon jobbra, de szapor{n. Keményendolgozott a könyökével és a l{b{val, és b{r jobboldalt {t-

hatolhatatlan fal {llta útj{t, mintha mégis sikerült volna.Ekkor azt a parancsot kapta, hogy most balra, de gyorsan,

és imm{r kétség és fontolgat{s nélkül dolgozni kezdett akönyökével bal felé – és megint sikerült. De minduntalan beakadt valamibe a nyaka, s a f{jdalom a fejéig hatolt.

Ilyen nehéz helyzetbe még sohase került az életben, és az



–(225)–

lenne a legelkeserítőbb, ha itt halna meg, mielőtt célba ér-

ne.

De hirtelen könnyebbé v{lt a l{ba, mintha levegőtpump{ltak volna belé, s fölemelkedett a földről, miközbena melle és a feje tov{bbra is a földhöz szorult. Fülelni kez-

dett, de semmilyen parancs nem hangzott el. Ekkor r{jött,hogy épp így sikerülhet kijutnia: emelkedjék csak föl a l{-

ba, akkor elkezd h{trafelé kúszni és kim{szik. És csak-

ugyan h{tr{lni kezdett, a keze segítségével – honnan lettegyszerre ennyi ereje? – egyre h{tr{bb tolta mag{t a nyíl{sfelé. A nyíl{s szűk volt, és minden vére a fe jébe tolult, m{rattól félt, hogy szétrobban, és itt fog meghalni. De még egykicsit ellökte mag{t a faltól, amely minden ir{nyból hor-

zsolta – és mégis kipréselődött.

Kint volt a csőből, valamilyen építkezés kellős köze-

pén, csak sehol egy teremtett lélek, úgy l{tszik, véget ért amunkaidő. Körös-körül s{ros, ingov{nyos föld. Leült aesőre, hogy pihenjen egy kicsit, és észrevette, hogy egy fia-

tal l{ny ül mellette piszkos munkaruh{ban, fedetlen fejjel,

szalmaszőke haja szétterül a v{ll{n, se egy fésű, se egy ha j-tű benne. A l{ny nem nézett r{, csak ült, de ő tudta, arrav{r, hogy kérdezzen tőle valamit. Először megijedt, azt{nr{jött, hogy a l{ny még jobban fél tőle. Egy csöpp kedvet

se érzett a beszélgetéshez, de a l{ny annyira v{rta a kér-

dést, hogy végül megkérdezte:

– Hol van az any{d, kisl{ny?

– Nem tudom – felelte ő, s a l{ba elé nézett, és akörmét r{gta.

– Hogyhogy nem tudod? – haragudott meg r{. Tud-

nod kell. És őszintén meg kell mondanod. És le kell írnod

mindent úgy, ahogy van< Miért hallgatsz? Még egyszerkérdezem: hol van az any{d?

– Én meg épp mag{tól akarom megkérdezni – pillan-

tott föl r{ a l{ny.

Fölpillantott r{: a szeme vizenyős volt. Megborzon-

gott, s többször {tfutott rajta, de nem egym{s ut{n, hanemazonnal és egyszerre, hogy ez itt Grus{nak, annak aprésgépkezelőnőnek a l{nya, akit azért csuktak le, mertvalami ostobas{got fecsegett a Népek Vezéréről, és hogy



–(226)–

ez a l{ny egy helytelenül kitöltött k{derlapot adott be ne-

kik, amelyen eltitkolta az anyj{t ezért ő behívatta és meg-

fenyegette, hogy lecsukatja a helytelenül kitöltött lap m i-

att, erre a l{ny megmérgezte mag{t. De most a haj{t és aszemét l{tva, úgy vette észre, ink{bb vízbe ölte mag{t.Meg azt is l{tta, hogy a l{ny is r{jött, kicsoda ő. S arra is,hogy ha vízbe ölte mag{t, és most itt ül mellette, akkor ő ismeghalt. S mindettől kiverte testét a veríték. Letörölte a

verejtékét , és azt mondta: – Micsoda hőség! Nem tudod, hol lehet egy kis vizet

inni?

– Ott – intett a l{ny a fejével.

Valamilyen teknő vagy l{da felé intett, amely zöldes

agyaggal elkeveredett poshadt esővízzel volt tele. Ekkormegint r{jött valamire: hogy a l{ny ettől a víztől fulladtmeg, és most azt akarja, hogy ő is fulladjon meg. De ha eztakarja, akkor ő mégis él?

– Figyelj ide – mondta ravaszul, hogy megszabadul-

jon tőle. – Menj, hívd ide nekem az építésvezetőt. És hoz-

zon mag{val egy p{r csizm{t, különben hogy menjek elinnen?

A l{ny bólintott, leugrott a csőről, és a pocsoly{kbantrappolva, hajadonfőtt, ugyanabban a kezesl{basban ésgumicsizm{ban, amiben az építkezéseken j{rnak a mun-

k{sl{nyok, elszaladt. Annyira megszomjazott, hogy úgy döntött, mégisiszik abból a teknőből. Ha csak egy kicsit iszik, nem {rthatmeg. Lem{szott, és csod{lkozva vette észre, hogy a s{r egycsöppet se csúszik. Ink{bb ingatagnak érezte talpa alatt a

földet. Körös-körül is minden olyan bizonytalannak l{t-

szott, messzebb pedig semmit se tudott kivenni. Í gy is el-mehetett volna, de hirtelen megijedt, hogy elvesztett egy

fontos papirost. Beletúrt a zsebeibe, egyszerre valameny-

nyibe, és még mielőtt a keze végzett volna, tudta, hogy

igen, elvesztette.

Azonnal és nagyon megijedt, mert a mostani időkben nem szabad, hogy az emberek ilyen papírokat elolvassa-

nak. Nagy kellemetlensége lehet belőle. És egyszerre eszé- be jutott, hol veszthette el: amikor kifelé m{szott a csőből.



–(227)–

Gyorsan visszament oda. De nem tal{lta meg azt a helyet.Egy{ltal{n nem, ismert r{ a helyre. Csövet se l{tott sehol.Ezzel szemben munk{sok jöttek-mentek. És ez volt a leg-

rosszabb: m{r meg is tal{lhatt{k!

Csupa ismeretlen, fiatal munk{s volt. Egy vitorlav{-szon zubbonyos hegesztő meg{llt előtte és r{meredt. M iértmered r{? Tal{n megtal{lta?

– Hallgass ide, fiú, nincs gyuf{d? – kérdezte tőle.

– De hisz nem doh{nyzol – felelte a hegesztő. (Min-

dent tudnak! Honnan tudj{k?)

– M{sra kell a gyufa.

– Ugyan mi m{sra? – faggatta a hegesztő.

Csakugyan, milyen but{n v{laszolt! Hisz ez a diver-

z{nsok tipikus v{lasza. Föltartóztatj{k, s közben előkerü l-het az a papír. A gyufa pedig épp azért kellene neki, hogyelégesse.

A hegesztő egyre közelebb és közelebb jött hozz{.

Ruszanovnak rossz előérzete t{madt, és szörnyen meg-

ijedt, mert a fiú farkasszemet nézett vele, és pattogó ha n-gon kijelentette:

– Abból ítélve, hogy Jelcsanszkaja, mondhatni, r{mhagyta a l{ny{t, arra következtetek, hogy bűnösnek érzimag{t és v{rja a letartóztat{s{t.

Ruszanovot elfogta a reszketés.

– Maga ezt honnan tudja?

(Ezt kérdezte, holott r{jöhetett, hogy a fiú az iméntolvasta el az ő feljelentését, amelyben szóról szóra ez {llt.)

De a hegesztő nem v{laszolt, hanem elment a dolg{-ra. Ő pedig elkezdett kapkodni! Vil{gos, hogy valahol itt,

a közelben hever a feljelentése, gyorsan, hamar meg kelltal{lni!

Falak között futkosott ide-oda, befordult a sarkokon,

a szíve előtte ugr{lt, s a l{ba nem érte utol, kétségbeejtő,milyen lassan mozgott! Hopp, ott a papír! Azonnal tudta,

hogy ez az. Oda akart rohanni, de a l{ba teljesen fölmond-ta a szolg{latot. Ekkor négykézl{bra ereszkedett, s főleg akezével lökdösve mag{t, megindult a papír felé. Csak ne-



–(228)–

hogy valaki előbb fölkapja! Nehogy megelőzzék és meg-

szerezzék! Közelebb, még közelebb< Végre megkaparin-

totta. Ez az! De annyi erő se volt az u jjaiban, hogy össze-

tépje, csak elnyúlt, hogy kifújja mag{t, és a papírt magaal{ szorította.

Ekkor valaki megérintette a v{ll{t. Úgy döntött, hogy

nem fordul meg, és nem engedi ki maga alól a papírt. Deaz érintés könnyű volt, női kéztől sz{rmazott, és Ruszanov

r{jött, hogy ez maga Jelcsanszkaja,– Bar{tom! – mondta l{gyan, valószínűleg egészen a

füléhez hajolva. – Bar{tom, mondja meg, hol van a l{-nyom! Hova tette?

– Jó helyen van, Jelena Fjodorovna, ne aggódjék! – fe-

lelte Ruszanov, de a fejét nem fordította felé. – Hol?

– Gyermekmenhelyen.

– Miféle menhelyen? – Nem vallatta, csak kérdezte, sa hangja szomorúan csengett.

– Biz’ isten, nem tudom megmondani. – Igaz{n v{la-szolni akart neki, de ő sem tudta: nem ő adta be, meg on-

nan tov{bb is küldhették.

– Az én nevemen? – hangzott a kérdés majdnem

gyöngéden a v{lla fölül.

– Nem – felelte sajn{lkozva. – Az a rend, hogy meg-

v{ltoztatj{k a nevet. És nem tehetek róla, ez a rend.

Feküdt és eszébe jutott, hogy Jelcsanszkijékat szintemég kedvelte is. Semmi haragot nem t{pl{lt ellenük. Csakazért jelentette föl az öreget, mert Csuhnyenko kérte r{,akinek Jelcsanszkij akad{lyozta a munk{j{t. Miut{n a fér-

jet lecsukt{k, Ruszanov őszintén gondoskodott a feleségé-ről és a l{ny{ról, és amikor az asszony a saj{t letartóztat{-s{ra v{rt, őr{ bízta a l{ny{t. Hogy adódott úgy, hogy őt isföljelentette, ez most sehogy se jutott az eszébe.

Most mégis fölnézett a földről, hogy l{ssa, de nemvolt ott, egy{ltal{n nem volt ott (hogy is lehetett volna,amikor meghalt?), viszont erősen belenyilallt a nyaka jobboldal{ba. M{shogy helyezte el a fejét, és tov{bb feküdt.



–(229)–

Pihennie kell, annyira elf{radt, mint még soha. Az egészteste szaggatott.

Valamilyen b{nyav{gatban feküdt, a szeme közben megszokta a sötétséget, és az apró szemű antracittal tele-

szórt földön észrevett maga mellett egy telefonkészüléket.Ez m{r nagyon meglepte: hogy kerül ide egy v{rosi tele-

fon? Vajon be is van kapcsolva? Akkor telefon{lhat, hogy

hozzanak neki inni. És egy{ltal{ban, vigyék kórh{zba.

Fölvette a kagylót, de a szok{sos búg{s helyett egy derűs, t{rgyilagos hangot hallott:

– Ruszanov elvt{rs?

– Én vagyok az – felelte élénken (valahogy azonnalmegérezte, hogy ez a hang „fentről” szól , nem „lentről”). –

jöj jön be a Legfelsőbb Bírós{gra. – A Legfelsőbb Bírós{gra? Igenis! Azonnal! – M{r le-

tette volna a kagylót, de észbe kapott: – Bocs{sson meg,melyik Legfelsőbb Bírós{gra? A régire vagy az újra?

Az újra – felelte a hang ridegen. – Igyekezzék! – és le-

tették a kagylót.

Ekkor eszébe jutott a bírós{g lev{lt{sa! És meg{tkoz-

ta mag{t, amiért önsz{nt{ból fölvette a kagylót. Matule-

vics m{r nincs ott. Se Klopov! És igen, Berija sincs többé<

Micsoda idők!

De mennie kellett. Mag{tól nem bírt volna föl{llni,

de mert hívatj{k, musz{j fölkelnie. Megfeszítette mind anégy végtagj{t, fölemelkedett és visszaesett, mint a kisbor-

jú, amelyik még nem tanult meg j{rni. Igaz, nem jelöltékmeg a pontos időt, de azt mondt{k: „Igyekezzék!” Végremegkapaszkodott a falban, és l{bra {llt. Í gy indult el bi-

zonytalan, gyönge l{bain, egész idő alatt a falba kapasz-kodva. Közben szünet nélkül f{jt a nyaka jobb oldala.

Ment és arra gondolt: csak nem fogj{k elítélni? E l-

képzelhető ilyen kegyetlenség: hogy ilyen régi dolgokértfelelősségre vonjanak valakit? Ja persze, a bírós{got is le-

v{ltott{k. Ez nem jelenthet jót.

Minden tisztelete mellett, amit a legfelsőbb bírói tes-

tület ir{nt érez, kénytelen lesz védeni mag{t. Védeni me-

részeli mag{t!





–(231)–

Zvejnyek lépéseihez igazította a mag{ét, és frissen, fiatalosan ment vele tov{bb. Úgy érezte, nincs még , húsz-

éves, hogy nőtlen fiatalember.

Egy nagy hivatali helyiségen mentek keresztül, aholsok-sok asztal mellett csupa régi értelmiségi ült: öreg, pó-paszak{llas, nyakkendős könyvelők, mérnökök a hajtók{-

jukon par{nyi kalap{ccsal, idős d{m{k és fiatal, térdenfelül érő szokny{t viselő, kim{zolt gépírónők. Ahogy ők

ketten pattogó lépésekkel elhaladtak mellettük, mind aharminc ember őket figyelte, némelyik még föl is emelk e-

dett, m{sok ültükben hajtottak fejet, s mindny{jan ut{nukfordított{k a fejüket, ahogy elhaladtak mellettük, svalamennyiük arc{n félelem tükröződött. Pavelnak és Jan-

nak ez hízelgett.

Bementek a következő szob{ba, köszöntek a bizott-s{g többi tagj{nak, és helyet foglaltak a vörös terítővel le-

takart aszt{l mellett.

– Eresszétek be őket! – adta ki az utasít{st Venyka, azelnök.

Elsőnek Grusa néni jött be a présműhelyből. – Te mit akarsz itt, Grusa néni? – csod{lkozott

Venyka.

– Az appar{tust tisztítjuk meg, te pedig<? T{n befu-

rakodt{l az appar{tusba?

És mindny{jan nevetésben törtek ki. IGrusa néni nem ijedt meg.

– Dehogyis. Csak tudj{tok, növekszik a kisl{nyom,nem lehetne elhelyezni az óvod{ban?

– Jól van, Grusa néni! – ki{ltotta Pavel. – Írd meg a

kérvényt, és elhelyezzük. De, most ne zavarj, most az ér-telmiséget tisztítjuk meg!

És vizet akart önteni mag{nak a korsóból, de a korsóüres volt. Intett a szomszédj{nak, hogy adj{k ide az asztaltúlsó végén lévőt. Odaadt{k, de az is üres volt.

Annyira szomjas volt, hogy égett a torka. – Vizet! – könyörgött. – Adjanak inni!



–(232)–

– Mindj{rt: – hallotta Gangart doktornő hangj{t. –

Mindj{rt hoznak vizet.

Ruszanov kinyitotta a szemét. A doktornő ott ült az {gya szélén.

– Az éjjeliszekrényemben van befőtt – mondta gyön-

ge hangon Pavel Nyikolajevics. Reszketett, szaggatott a

teste, zakatolt a feje.

– Akkor öntünk egy kis befőttlevet – mosolygott r{keskeny sz{j{val a doktornő. Maga nyitotta ki az éjjeli-szekrény a jtaj{t, elővette a befőttesüveget és a poharat.

Az ablakon s{padt alkonyi fény szűrődött be.

Pavel Nyikolajevics a szeme sark{ból nézte, ahogy a

doktornő tölt a befőttléből. Nehogy beleszórjon valamit!

A savanyk{s-édes befőttlé meglepően ízlett neki. A doktornő odatartotta a poharat, és Pavel

Nyikolajevics az egészet kiitta.

– Ma rosszul voltam – panaszolta.

– Dehogy, egész jól elviselte – ellenkezett a doktornő.

– Csak ma megnöveltük a dózist.Ruszanovba újabb gyanú döfött belé. – Minden alka-

lommal növelni fogj{k?

– Ezentúl mindig ennyit fog kapni. Megszokja, és

majd könnyebben viseli el.

– És a Legfelsőbb<? – kezdte, de elharapta.M{r összetéveszti az {lmot az ébrenléttel.

17. Az isszik-kuli gyökér

Vera Kornyiljevn{t nyugtalanította, hogyan fogja el-viselni Ruszanov a teljes dózist, ezért napközben töb bszöris benézett hozz{, és a munkaidő letelte ut{n is ott maradt.Nem kellett volna ilyen gyakran bemennie, ha Olimpiada

Vlagyiszlavovna van szolg{latban, ahogy a beoszt{s előír-

ja, de őt mégiscsak elvitték arra a szakszervezeti fejt{gító-

ra, és helyette Turgunt osztott{k be nappalra, ő pedig nemelég gondos.



–(233)–

Ruszanov elég nehezen viselte el az injekciót, b{r a

megengedhető hat{rok között. Az injekció ut{n altatót ka-

pott, és nem ébredt föl, de nyugtalanul forgolódott, vonag-

lott, nyögött. Vera Kornyiljevna mindannyiszor mellettemaradt, és ellenőrizte a pulzus{t. A beteg hol összegör-

nyedt, hol kinyújtotta a l{b{t. Arca kipirult, verejtékezett.Szemüveg nélkül, r{ad{sul a p{rn{n ez az arc elveszítettefőnökies jellegét. Megritkult ősz haja csapzottan tapadt

fejbőrére. De ha m{r egyszer bejött a kórterembe, m{s tenniva-

lókat is elintézett. Poddujevet kiírt{k; ő volt a legrégibb be-

teg, ennélfogva a kórteremfelelős, és b{r ennek a tisztség-

nek nem volt semmi értelme, mégis megkív{nt{k, hogy

legyen. Ruszanov {gya mellől a doktornő a mellette lévő

felé fordulóban bejelentette:

– Kosztoglotov, m{tól kezdve maga a kórteremfele-

lős. Kosztoglotov ruh{stul feküdt a takarón, és az újs{gotolvasta. (A doktornő m{r m{sodszor jött be, és még min-

dig az újs{got bújta. ) Mint mindig, most is t{mad{stól ta r-

tott tőle, ezért enyhe mosollyal kísérte szavait, ily módon jelezve, ő is tudja, hogy semmi értelme az egésznek.Kosztoglotov derűs arccal nézett föl az újs{gból, s mertnem tudta, mivel fejezhetné ki jobban tiszteletét a doktor-

nő ir{nt, fölhúzta túls{gosan hosszú l{b{t. Az arca megle-

pő jóindulatot tükrözött, de mondani ezt mondta:

– Vera Kornyiljevna! Maga jóv{tehetetlen erkölcsik{rt akar okozni nekem. Egyetlen főnök sem mentes a té-vedésektől, sőt olykor még a hatalom cs{bít{s{nak is en-

ged. Ezért én hosszú évekig tartó fontolgat{s ut{n meges-

küdtem magamnak, hogy soha többé semmilyen főnöki

posztot nem töltök be. – Miért? M{r betöltött? Magasat? – vette {t a doktor-

nő a tréf{s hangnemet.

– A legtöbb, amire vittem, a szakaszparancsnok-

helyettes volt. De ténylegesen több ennél. A szakaszpa-

rancsnokomat tel jes alkalmatlans{ga és fafejűsége miatttov{bbképző tanfolyamra küldték, ahonnan legal{bbisütegparancsnokként kellett hogy visszajöjjön, de m{r nem

a mi tüzéroszt{lyunkhoz. Azt a tisztet pedig, akit helyette



–(234)–

küldtek, st{tuson felül azonnal bedugt{k a politikai osz-

t{lyra. A parancsnokom nem ellenezte, mert tisztességestopogr{fus voltam, és a fiúk hallgattak r{m. Így voltam kétévig őrmesteri rangban megbízott szakaszparancsnok,

Jelectől Odera-Frankfurtig: Egyébként b{rmilyen nevetsé-gesen hangzik, ezek voltak életem legszebb évei.

Mégiscsak udvariatlannak érezte a fölhúzott l{b{t is, ezért lelógatta az {gy szélén.

– Na l{tja – s a jóindulatú mosoly nem tűnt el a dok-tornő arc{ról, se amikor őt hallgatta, se amikor maga szó-lalt meg. – Miért utasítja vissza? Majd most megint széplesz.

– Kitűnő logika! Nekem szép! És a demokr{cia? L{ b-

bal tiporja a demokr{cia elvét: a kórterem nem v{lasztottmeg, a v{lasztók még az életrajzomat sem ismerik< Kü-lönben maga sem ismeri.

– Akkor mondja el.

Halkan beszélt, és most Kosztoglotov is lehalkította a

hangj{t. Ruszanov aludt, Zacirko olvasott, Poddujev {gyam{r üres volt, szinte senki se hallotta őket.

– Nagyon hosszú történet. Amellett zavar, hogy ma-

ga {ll, én meg ülök. Így nem illik nőkkel beszélni. De ha

most vigy{zzba v{gom magam itt, az {gyak között, méghülyébben festene. Üljön ide az {gyamra, legyen szíves.

– Mennem kellene – mondta a doktornő, és leült az {gya szélére.

– Tudja, Vera Kornyiljevna, én éppen a demokr{ci{-hoz való ragaszkod{som miatt szenvedtem a legtö bbet

életemben. Megprób{ltam elterjeszteni a demokr{ci{t a

hadseregben< azaz sokat okoskodtam. Emiatt harmincki-lencben nem küldtek iskol{ra, meghagytak közlegénynek.

Negyvenben mégis eljutottam az iskol{ig, ott meg vissza-

beszéltem a följebbvalóimnak, úgy, hogy kiz{rtak. Csak

negyvenegyben végeztem el úgy-ahogy egy tiszthelyettesi

tanfolyamot a T{vol-Keleten. Őszintén szólva nagyon b{n-

tott, hogy nem vagyok tiszt, miközben minden bar{tombólaz lett. Amíg az ember fiatal, valahogy sérti az ilyesmi. Deaz igazs{got töb bre becsültem.



–(235)–

– Nekem is volt valakim – szólt közbe a doktornő, szemét a takaróra szögezve – , akinek hasonló sors jutott:

nagyon okos – ember volt, mégis közlegény maradt. Pilla-

natnyi hallgat{s telepedett közéjük. Majd fölpillantott: –

De maga ilyen is maradt.

– Közlegény vagy okos?

– Szemtelenül odamondogató. Hogy beszél, péld{ul, az orvosokkal, különösen velem?

Szigorúan kérdezte, de furcsa volt a szigorús{ga:csupa l{gys{g, ahogy minden szava és mozdulata. Nemafféle szétfolyó l{gys{g, hanem dallamos, harmonikus.

– Én mag{val? Mag{val különös tisztelettel beszélek.

Ez a legenyhébb beszédmodorom, csak maga még nem

tudja. De ha az első napra gondol, akkor fogalma sincs ,micsoda harapófogóba kerültem. M{r-m{r haldokoltam,

mégis alig akartak kiengedni a megyéből. Elvergődöm ide,itt meg a tél helyett szakadó eső fogad, nekem pedig ne-

mezcsizma van a hónom alatt, hisz mifelénk még fagyott.A köpenyemből csavarni lehetett a vizet. A csizm{t betet-

tem a csomagmegőrzőbe, és be akartam villamosozni azóv{rosba; lakott ott egy katonabajt{rsam még a frontról.Addigra teljesen besötétedett, és az egész villamos lebe-

szélt: ne menjek arra, még elv{gj{k a torkom! Az ötven-

h{rmas amnesztia óta, amikor az egész köztörvényes ban-

d{t kiengedték, sehogy se tudj{k őket újra begyű jteni.

Amellett nem is voltam biztos benne, hogy a katon{m mégmindig ott lakik. Az utc{t se ismerte senki. Elindultam

sz{llod{t keresni. Olyan szép előcsarnoka van mindnek,szinte szégyelltem belépni. Még hely is lett volna, de am i-

kor a személyim helyett a sz{műzetési papíromat adtam

oda: „Nincs! Nem lehet!”. Most mit csin{ljak? Meghalnihajlandó voltam, de mégse a kerítés tövében! Megyek

egyenesen a rendőrségre! „Hallgassanak ide: én a magukévagyok. Helyezzenek el éjszak{ra!” Az ügyeletes hüm-

mög, azt{n azt mondja: „Üljön be egy te{zóba, ott nem el-

lenőrizzük az iratokat!” De nem tal{ltam te{zót, h{t visz-

szamentem az {llom{sra. Ott aludni nem lehet, a rendőrminduntalan elzavarja az embert. Reggel bejövök ide, arendelőbe. Kiv{rom a soromat. Megvizsg{lnak: azonnal



–(236)–

befeküdni! Akkor villamossal, keresztül az egész v{roson,a parancsnoks{gra. A munkaidő tudtommal az egészSzovjetunióra érvényes, de a parancsnok fütyül r{, m{relment. Nélküle nem adnak ki semmilyen engedélyt. L e-

het, hogy visszajön, lehet, hogy nem. Elkezdtem gondol-

kodni: ha most leadom az igazolv{nyomat, az {llom{sonnem fogj{k kiadni a csizm{mat. Teh{t megint vissza az {l-

lom{sra. Minden út m{sfél óra.

– Valahogy nem emlékszem a csizm{j{ra. – Nem is emlékezhet, mert még ott, az {llom{son el-

adtam egy tat{rnak. Úgy sz{mítottam, hogy ezt a telet ki-

húzom a kórh{zban, a következőt pedig úgysem éremmeg. Megint vissza a parancsnoks{gra! Csak a villamoso-

z{sra r{ment egy tízesem. A villamostól még jó egy kilo-

méter a s{rban. Közben mindenem f{j, alig bírok menni.És mindenhov{ magammal cipelem a zs{kom. H{l’ isten-

nek megjött a parancsnok. Otthagyom z{logban a megyeihatós{g engedélyét, megmutatom a rendelőintézetük be-

utalój{t, r{írja: befekhet. Ezut{n elindulok < nem maguk-

hoz, hanem a belv{rosba. L{tom a plak{tokon, hogy aCsipkerózsika megy.

– Szóval még egy balettelőad{st is megnézett! Ha ezt

tudom, nem fektetem be. Nem {m!

– Vera Kornyiljevna, h{t nem érti? Mielőtt meghalok, még l{thatok egy balettelőad{st! De ha nem halok meg,akkor se l{thatom m{skor soha az életben! Az örökre szóló

sz{műzetésemmel. Erre, a fene egye meg, műsorv{ltoz{s

van!

A doktornő ném{n nevetett, s csóv{lta a fejét. Ez az

egész história a haldoklóval meg a balettal nagyon tetszett

neki.– Most mit csin{ljak? A konzervatóriumban egy zon-

goristanövendék vizsgahangversenyét tartott{k. De az

messze volt az {llom{stól, meg biztos nincs m{r egy fia jegy se. Az eső meg v{ltozatlanul ömlik. Az egyetlen lehe-

tőség: ha eljövök ide, magukhoz. Idejövök. Megérkezem.„Nincs hely, v{rnia kell néh{ny napot!” A betegek meg azt

mondj{k, van úgy, hogy egy hetet is kell v{rni. De hol? Mimaradt h{tra? A l{gerbeli r{menősség nélkül nem sokra





–(238)–

– A napokban sor kerül Nizamutdin Bahramovics vi-

zitjére, tudja; mi történik, ha észreveszi a csizm{j{t? Énkapok érte ír{sbeli megrov{st.

Most se követelt, hanem kért, szinte panaszkodottneki. Maga is csod{lkozott ezen a nem is egyenrangú, ha-

nem egy kicsit al{rendelt hangnemen, ami részéről szo-

k{ss{ v{lt köztük, és amire sohase volt példa m{s betegek

esetében.

Kosztoglotov megérintette széles kezével a karj{t. – Sz{z sz{zalékig biztosíthatom, hogy nem fogja ész-

revenni. Még az előcsarnokban se fogja soha l{tni ra jtam.

– És a fasorban?

– Ott meg nem fog r{jönni, hogy az ő oszt{ly{ra tar-

tozom. Tudja mit? Csak a mulats{g kedvéért írjunk egynévtelen följelentést ellenem, hogy csizm{t rejtegetek az

{gyam alatt. Még ha két takarítónővel jön is be kutatni,

akkor se fogja soha megtal{lni.

– Nem szép dolog följelentgetni! – És megint össze-

húzta a szemét.

Vajon miért festi a sz{j{t? Nem illik hozz{, lerontja a

hamvass{g{t.

– De hiszen megteszik – sóhajtott. – Méghozz{ meny-

nyien! És van foganatja. A rómaiak azt mondt{k: „Testis

unus testis nullus” , azaz: egy tanú nem tanú. De a husza-

dik sz{zadban még az az egy is sok. Egyre sincs szükség. A doktornő lesütötte a szemét. Hiszen erről nehéz

beszélni.

– És hova fogja eldugni?

– A csizm{mat? Tucatnyi helye van, az alkalomtól

függően. Mondjuk, bedugom a hideg k{lyh{ba. Vagy k i-lógatom az ablakon. Ne aggódjék!

Musz{j volt nevetni és elhinni, hogy csakugyan min-

dig kiv{gja mag{t.

– De hogy tudta megúszni, hogy le kelljen adni m{r

az első napon? – Mi sem egyszerűbb. Abban a lyukban, ahol {töltöz-

tem, egyszerűen az ajtó mögé tettem. A takarítónő pedig



–(239)–

mindent, ami elöl volt, begyömöszölt egy zs{kba, és elvitt

a központi rakt{rba. Én meg kijöttem a fürdőből, becso-

magoltam a csizm{t egy újs{gba, és elhoztam.

Ilyen csacsis{gokról beszélgettek. Múlóban a mun-

kanap, h{t miért ül itt? Ruszanov nyugtalanul aludt, vere j-tékezett, de aludt és nem h{nyt. Gangart doktornő mégegyszer megsz{molta a pulzus{t, és m{r ment volna, am i-

kor eszébe jutott valami, és ismét Kosztoglotov felé for-

dult:– Még nem adnak mag{nak pótadagot?

– Nem bizony – figyelt föl Kosztoglotov.

– Akkor holnaptól kezdve. Naponta két toj{s, két po-

h{r tej és öt deka vaj.

– Micsoda? Hihetek a fülemnek? Hisz engem soha azéletben nem tartottak ilyen jól! Különben, tudja, így igaz-

s{gos. Hisz én még t{ppénzt se kapok a betegségem alatt.

– Hogyhogy?

– Nagyon egyszerűen. Ugyanis még nem vagyok hat

hónapja szakszervezeti tag, így nem j{r semmi. – Ejnye. Hogy lehet az?

– Egyszerűen elszoktam ettől az élettől. Amikormegérkeztem a kijelölt sz{műzetési helyre, miért gondo l-

tam volna arra, hogy legelőször a szakszervezetbe kell b e-

lépnem?

Egyrészt milyen tal{lékony, m{srészt milyen élhetet-

len. A pótadagot éppen ő verekedte ki neki, nem volt va-

lami könnyű< De mennie kell, különben egész nap elfe-

cserésznek itt.

M{r az ajtón{l volt, amikor a férfi csúfond{rosan

ut{naki{ltott: – V{rjon! Maga most meg akar vesztegetni mint kór-

teremfelelőst? Majd furdalni fog a lelkiismeret, hogy m{raz első napon hagytam magam korrump{lni!

A doktornő kiment.

De a betegek ebédje ut{n musz{j volt megint meg-néznie Ruszanovot. Addigra megtudta, hogy a v{rt főor-

vosi vizitre holnap kerül sor. Í gy újabb dolga is akadt a



–(240)–

kórtermekben: ellenőrizni kellett az éjjeliszekrényeket,mert Nizamutdin Bahramovics arra volt a legkényesebb,hogy az éjjeliszekrényekben ne legyen morzsa, fölöslegesélelem, ide{lis esetben semmi, kivéve a kórh{zi cukrot éskenyeret. És a tisztas{got is nagyon szigorúan ellenőrizte,mégpedig olyan tal{lékonyan, hogy egy nő se érhetett anyom{ba.

Az emeletre fölérve h{trahajtotta a fejét, és éberen

vizsg{lgatta a helyiségek magas mennyezetének mindenpontj{t. A Szibgatov {gya fölötti sarokban mintha pókh{-lót vett volna észre (m{r vil{gosabb lett, odakint kikuk-

kantott a nap). Hívatta a takarítónőt – Jelizaveta Anatoljev-

na volt szolg{latban, valami okn{l fogva mindig ő fogta kiaz ilyen rendkívüli eseteket –; megmondta neki, hogy hol-

napra mindent le kell mosni, és fölmutatott a pókh{lóra is.

Jelizaveta Anatoljevna elővette a köpenye zsebéből a

szemüvegét, föltette és így szólt:

– Képzelje, teljesen igaza van. Micsoda szégyen! –

Levette a szemüvegét, s elindult, hogy létr{t és partvist

hozzon. Mindig szemüveg nélkül takarított. Vera Kornyiljevna ezut{n a férfikórterembe ment be.

Ruszanov ugyanabban a helyzetben feküdt, izzadt, de apulzusa lassúbb lett, Kosztoglotov pedig éppen fölhúzta acsizm{j{t és pongyol{ba bújt: sét{lni készült. Vera

Kornyiljevna bejelentette a m{snapi fontos vizitet, és min-

denkit megkért, nézze meg az éjjeliszekrényét, mielőtt ő is

ellenőrizné.

– Kezdjük a felelőssel – jelentette ki.

Nem lett volna musz{j épp vele kezdenie, de magasem tudta, miért, először oda ment.

Vera Kornyiljevna olyan volt, mint két, csúcs{valegym{sra {llított h{romszög. A dereka oly karcsú, hogy azember legszívesebben körülfogta volna a két kezével. DeKosztoglotov semmi effélét nem tett, hanem készségesenkinyitotta az éjjeliszekrényét.

– Parancsoljon.– L{ssuk csak, l{ssuk csak! – A férfi félrehúzódott, ő

pedig leült az {gyra; és elkezdte az ellenőrzést.



–(241)–

Ott ült az {gyon, a férfi pedig mögötte {llt, és most jól l{tta a nyak{t – védtelen, keskeny nyak{t – és divatja-

múlt kontyba csavart, gesztenyebarna haj{t.

Valahogy meg kell szabadulnia ettől a szédülettől. Lehetetlen, hogy minden kedves nő l{tt{n elhom{lyosu l-

jon az agya. Az előbb is itt ült, elbeszélgetett vele, elment –

ő pedig azóta egyre r{ gondolt. De sz{mít ez neki? Estehazamegy, és a férje ölelése v{rja.

Ettől meg kell szabadulni! De lehetetlen m{sképp, mint ugyancsak egy nő segítségével.

[llt és nézte a tarkój{t. Egyre csak a tarkój{t. A kö-peny gallérja h{tul el{llt, és l{tni lehetett a kidudorodócsigoly{it. Jó volna megsimogatni.

– Az éjjeliszekrénye természetesen az egész kórh{z- ban a legrendetlenebb – jelentette ki a doktornő. – Mor-

zs{k, zsírpecsétes papír, doh{nyszemcsék, ugyanott akönyv és a kesztyű. Nem szégyelli mag{t? Mindezt mégma tüntesse el!

Ő meg csak nézte a nyak{t, és nem szólt semmit.

A doktornő kihúzta a fiókot, és mindenféle aprós{gközött észrevett egy sötétbarna folyadékkal teli, féldecisüvegcsét. Szorosan be volt dugaszolva, s mellette mű-anyag kir{ndulópoh{rka és egy csöpögtető.

– Ez meg mi? Orvoss{g?

Kosztoglotov rövidet füttyentett. – Semmi különös.

– Mégis mi? Mi ilyet nem adtunk mag{nak.

– Saj{tom nem is lehet?

– Amíg az oszt{lyon fekszik, és mi nem engedélyez-

zük, természetesen nem!

– Tudja, kínos róla beszélnem< Tyúkszemirtó.

A doktornő jobbra-balra forgatta a címke nélküliüvegcsér, és megprób{lta kinyitni, hogy megszagolja, de

Kosztoglotov nem hagyta. Egyszerre mind a két súlyos te-

nyerét a kezére tette, és elhúzta azt, amelyikkel a dugótakarta kihúzni.



–(242)–

Így, örökké így érinti meg egym{st két kéz, amikorszavakkal m{r nincs mit mondani.

– Óvatosan – figyelmeztette nagyon halkan. – Értenikell hozz{. Nem szabad, hogy a kezére csöppenjen. Meg-

szagolni se szabad. És l{gy mozdulattal elvette tőle azüveget.

Végtére is, ez túlmegy minden tréf{n!

– Mi ez? – vonta föl a szemöldökét a doktornő. Va-

lami erős szer?

Kosztoglotov leült mellé, és nagyon halkan, de hat{-rozottan így szólt:

– Nagyon. Isszik-kuli gyökér. Nem szabad megsza-

golni, se sz{razon, se föloldva. Ezért van ilyen erősen b e-

dugaszolva. Ha az ember megfogja a gyökeret, azt{n nemmos kezet, elfeledkezik róla, és megnyalja a kezét, meg is

halhat tőle.

Vera Kornyiljevna megijedt:

– Minek ez mag{nak?

– L{tja, k{r volt előkotorni – dohogott Kosztoglotov. -El kellett volna dugnom < Azért, mert eddig is gyó-

gyítottam magam vele, és most is azt teszem.

– Csak ezért? – fürkészte a szemével. Most egy csöp-

pet se húzta össze, most orvos volt, csakis orvos.

De nézhet szigorúan, a szeme akkor is egészen melegvil{gosbarna.

– Csak – mondta a férfi őszintén.

– Vagy< minden eshetőségre készen? – kérdeztemég mindig hihetetlenül.

– Ha tudni akarja, amikor ide jöttem, ez is megfor-dult a fejemben. Hogy ne szenvedjek fölöslegesen. De a

f{jdalom elmúlt, nincs r{ szükség. Hanem mint orvoss{got

tov{bbra is szedem.

– Titokban? Amikor senki se l{tja?

– Mit tehet az ember, ha nem hagyj{k szabadon élni?

Ha mindenütt csak szab{lyokba ütközik?

– Egyszerre h{ny cseppet?



–(243)–

– Lépcsőzetesen. Egytől tízig és vissza, azt{n tíz napszünet. Most éppen szünetet tartok. Őszintén szólva nemis hiszem, hogy csak a röntgen miatt múlt el a f{jdalom.H{tha gyökér is segített.

Mind a ketten fojtott hangon beszéltek. – Milyen fo-

lyadékban tartja?

– Szeszben. Azaz vodk{ban.

– Maga csin{lta?

– Ühüm.

– És milyen koncentr{cióban?

– Mit mondjak? Adtak egy jó marékkal, hogy ez h{-romszor fél literre elég.

– De mennyi volt a súlya?

– Nem mérte le az illető. Csak úgy, szemmértékre a d-

ta.

– Szemmértékre? Ilyen tömény mérget? Hisz ez

aconitum! Gondolja meg!

– Mit gondoljak meg? – fortyant föl Kosztoglotov.

Prób{ljon maga meghalni egyedül az egész vil{gminden-

ségben, mikor a hatós{g nem engedi túl a falu hat{r{nse< akkor is gondolkodnék azon, hogy mi ez? És hogymennyit nyom? Tud ja, mit kaphattam volna ezért a marékgyökérért? Húsz év kényszermunk{t! Amiért önkényesen

elt{voztam a sz{műzetés helyéről. Mégis elmentem. Sz{z-ötven kilométerre. A hegyekbe. Él ott egy öregember,Kremencov, akkora szak{lla van, mint Pavlovnak. A sz{-zad eleji telepesekkel jött ide. Igazi vaj{kos. Maga gyűjti agyökeret, és maga {llapítja meg a dózist. A saj{t faluj{bankinevetik. Senki se lehet próféta a saj{t haz{j{ban. Ezzel

szemben Moszkv{ból meg Leningr{dból jönnek hozz{ azemberek. A Pravda tudósítója is el jött hozz{. Azt mondj{k,őt is meggyőzte. Most meg az a hír j{rja, hogy lecsukt{k azöreget. Mert egyes hülyék föloldott{k egy fél liter vodk{-

ban, és ott tartott{k elöl a konyh{ban, azt{n november 7-

én a vendégeknek nem volt elég az ital, és a h{zigazda h{-

ta mögött bevedelték. H{rman meghaltak. Egy m{sik he-

lyen meg a gyerekek ittak belőle. Mi köze ehhez az öreg-

nek? Figyelmeztette őket<





–(245)–

miben higgyek én? A maguk injekcióiban? Miért rendelt

ú jabb in jekciókat? Miféle injekciók ezek?

– Nagyon fontosak! Nagyon kellenek ahhoz, hogy él- jen! Mag{nak az életét kell megmenteni! – mondta Vera

Kornyiljevna különös hangsúllyal, és a szemében megin-

gathatatlan hit tükröződött. – Ne higgye, hogy m{r meg-

gyógyult!

– Pontosabban! Milyen hat{suk van?

– Minek kell azt mag{nak pontosabban tudni? Megfogj{k gyógyítani. Megakad{lyozz{k, hogy {ttételek ke-

letkezzenek. Pontosabban úgyse értené meg< Adja ide az

üveget, és becsületszavamat adom, hogy mielőtt elmegy,

vissza fogja kapni.

Farkasszemet néztek. A férfi szörnyen komikusan festett: sét{ra készen,

csillagos derékszíjjal leszorított női pongyol{ban.

Milyen makacs ez a nő! Ördög vigye az üvegcsét,nem k{r érte, otthon tízszer ennyi van ebből azaconitum ból. M{s a baj: ez a vil{gosbarna szemű, kedvesfiatal nő. Ez a szelíd arc. És hogy olyan jó beszélgetni vele.De h{t sose csókolhatja meg. És ha majd visszamegy abbaaz isten h{ta mögötti lyukba, el se fogja hinni, hogy itt ü l-

tek ilyen közvetlenül egym{s mellett, és ez a kedves, sze-

líd asszony minden{ron meg akarta őt menteni.

De éppen megmenteni nem tudja. – Mag{nak se merem odaadni – tréf{lkozott. – Még

megissza otthon valaki.

(Kicsoda? Ki inn{ meg otthon? Hiszen egyedül él. Demost ezt nem lett volna helyénvaló bevallani.)

– Jól van, egyezzünk ki döntetlenben. Egyszerűen öntsük ki.

A férfi fölnevetett. Sajn{lta, hogy csak ilyen keveset

tehet érte.

– Jól van. Kimegyek az udvarra és kiöntöm – mond-

ta. (Mégis k{r, hogy festi a sz{j{t.) – Nem, most m{r nem hiszek mag{nak. Most m{r

nekem is jelen kell lennem.



–(246)–

– Eszembe jutott valami! Miért öntenénk ki? – Ink{bbodaadom valakinek, akit maguk m{r úgyse mentenekmeg. H{tha segít rajta.

– Kinek?

Kosztoglotov Vagyim Zacirko felé intett, és még jo b-

ban lehalkította a hangj{t.

– Melanoblasztóm{ ja van, ugye?

– L{tja, most végképp meggyőzött arról, hogy ki kell önteni. Még megmérgez itt nekem valakit! Hogy vinné r{lelke, hogy mérget adjon egy súlyos beteg kezébe? És hamegmérgezi mag{t? Nem b{ntan{ a lelkiismeret?

Kerülte, hogy b{rmilyen néven szólítsa. Az egész

hosszú beszélgetés alatt egyszer se mondta ki a nevét.

– Ő azt{n nem. Kemény gyerek. – Nem, nem, nem! jöjjön, öntsük ki.

– Tudja, kitűnő hangulatban vagyok ma. Nem b{-nom, menjünk.

És elindultak az {gyak közt, majd le a lépcsőn.

– Nem fog f{zni?

– Nem, pulóver van rajtam a köpeny alatt.

Miért is mondta, hogy pulóver van a köpenye alatt?

Most kedve lenne megnézni, hogy milyen pulóver és m i-

lyen színű. De ezt se fogja soha l{tni.

Kiléptek a torn{cra. Egészen tavaszias idő fogadtaőket, aki messziről jött, alig hihette, hogy még csak febru{r2-{t írnak. Sütött a nap. A magas ny{rf{k és a kerítést sz e-

gélyező bokrok még csupaszak, de még az {rnyékos he-

lyeken is alig maradt hó. A f{k között a tavalyi lelapult fűs{rg{llott. A sét{nyok, kőlapok, kövek és az aszfalt nedve-

sen fénylettek – még nem volt ide jük megsz{radni. Aparkban a szok{sos élénk forgalom: szembe, keresztben,{tlósan és körbe. Orvosok, {polónők, takarítónők és egyébszemélyzet, ambul{ns betegek és a fekvő betegek rokonai.Két padon még ültek is. Itt is , ott is nyitva volt egy-két a b-

lak.Közvetlenül a torn{c előtt furcsa lett volna kiönteni

az üveget.





–(248)–

Kosztoglotov megcsavarta a szoros dugót, óvatosan

kihúzta, majd lehajolt (ez nagyon komikusan hatott acsizm{j{ra boruló női pongyol{ban), és félregördített egykisebb követ, amely a kor{bbi kövezetből maradhatott ott.

– Nézzen ide! Különben még azt mondja, hogy a

zsebembe öntöttem! – s fölnézett r{ guggolt{ból.

A l{b{t, azt a gazellal{b{t m{r az első alkalommal

észrevette.

A nedves gödörbe öntötte a zavaros- barna, hal{los

folyadékot. Vagy zavaros- barna éltető orvoss{got.

– Betemethetem? – kérdezte.

A nő föntről lenézett r{ és mosolygott.

Volt valami gyerekes ebben a kiöntésben és beteme-

tésben. Gyerekes, ugyanakkor esküre, titokra hasonlító. – Dicsérjen m{r meg – kérte a férfi, miközben föl-

egyenesedett.

– Megdicsérem – mosolyodott el a doktornő , de

szomorúan. – Sét{ljon.

És visszament az épületbe. A férfi elnézte fehér h{t{t. A két h{romszöget: az a l-

sót és a felsőt.

Mennyire izgatja m{r a legcsekélyebb női figyelemis!

Minden szóból többet hall ki, mint amit jelent. Sminden lépés ut{n a következőt v{rja.

Ve-Ga. Vera Gangart. Valami nem stimmelt, de most

nem foglalkozott vele. Ut{nanézett.

– Vega! Vega! – mondogatta halkan, mintha meg

akarn{ bűvölni. – Gyere vissza, hallod? Gyere vissza! Leg-al{bb fordulj h{tra!

De nem sikerült megbűvölnie. Nem fordult h{tra.

18. „S b{r j{tszana az ifjú élet sírboltom ajtaja előtt…”

Mint egy bicikli vagy egy kerék, amely ha elkezd gu-

rulni, csak mozg{s közben őrzi meg egyensúly{t, mihelyt



–(249)–

meg{ll, eldől – a férfi és nő között elkezdődött j{ték is csakfejlődésében létezhet. Ha ma egy lépéssel sem jutott to-

v{bb, mint tegnap, akkor oda a j{ték.

Oleg alig bírta kiv{rni a kedd estét, amikor Zoja is-

mét éjszak{s lesz. J{tékuk jókedvű, színes kereke musz{jhogy tov{bbforogjon ann{l, ameddig az első éjszaka, majdvas{rnap délelőtt eljutott. E forg{s minden előkészítő lö-kését érezte mag{ban, sejtette őbenne is, és izgatottan v{ r-

ta a jöttét. Először kiment, hogy az udvaron köszöntse, tudva,

melyik {tlós sét{nyon kell jönnie; elszívott két maga so-

dorta cigarett{t, de azut{n eszébe jutott, milyen hülyénfesthet ebben a női pongyol{ban: igaz{n nem úgy, ami-

lyennek l{tszani szeretne. Meg kezdett sötétedni is. B e-

ment az épületbe, levetette a pongyol{t, lehúzta a csizm{- j{t, és pizsam{ban – amely csöppet se volt kevésbé nevet-

séges – oda{llt a lépcső alj{ra. Összevissza meredező hajama, amennyire lehetett, le volt simítva.

Zoja az orvosi öltöző ir{ny{ból jelent meg, elkésve és

sietve. De inted a szemöldökével, amikor megl{tta, melles-leg, nem csod{lkozva, hanem mintegy meg{llapítva, hogyígy van rendjén, épp ide v{rta őt, itt van a helye a lépcsőalj{n.

A l{ny nem {llt meg, s Oleg, nehogy lemaradjon, el-

indult mellette, kettesével szedve hosszú l{b{val a lépcső-ket. Most nem esett nehezére.

– No, mi újs{g? – kérdezte tőle Zoja mentében, ak{r a

sz{rnysegédjétől.

Mi „újs{g”? H{t a Legfelsőbb Bírós{g lev{lt{sa! Ezvolt az újs{g. De ahhoz, hogy ezt valaki a maga teljességé-

ben fölfogja, évekig tartó előkészület kell. S Zoj{nak mostnem erre van szüksége.

– Mag{nak új neve van. Végre kital{ltam, hogy hív-

j{k.

– Igen? Hogyan? – s a l{ny fürgén kapkodta l{b{t a

lépcsőkön. – Menet közben nem lehet. Sokkal fontosabb ann{l.



–(250)–

M{r fölértek, s a férfi kissé lemaradt az utolsó lépcső-fokokon. A l{ny ut{n nézett és meg{llapította, hogy a l{baegy kicsit vaskos, tömzsi. Egyébként illett telt alak j{hoz.Ebben is volt valami saj{tos b{j. És mégis m{s hangulatotkelt egy könnyű l{b. Súlytalan. Mint Veg{é.

Csod{lkozott mag{n. Soha nem nézett, nem mérle-

gelt így – ízléstelennek tartotta volna. Soha nem csapódottígy egyik nőtől a m{sikhoz. A nagyapja azt mondta volna

r{, hogy nőfaló. De a közmond{s szerint, „éhes emberegyen, a fiatal szeressen”. Oleg fiatalon mindent elmulasz-

tott. Most pedig, ahogy az őszi növény igyekszik kiszívnia földből a maradék nedveket, hogy ne kelljen sa jn{lnia azelszalasztott nyarat, ő is sietett az élet rövid visszatérése-

kor és m{r egy ben alkony{n – persze hogy az alkony{n!

észrevenni és mag{ba szívni minden nőt, méghozz{ úgy,hogy arról hangosan nem beszélhetett előttük. M{sokn{lerősebben érezte azt, ami benne van a nőkben, mert évekig

egy{ltal{n nem l{tott nőt. Pl{ne közelről. És a hangjukat sehallotta, m{r elfelejtette, hogyan cseng.

Zoja {tvette az ügyeletet, és azonnal pörögni-forognikezdett – ak{r egy búgócsiga – az asztala, az utasít{si nap-

ló és a gyógyszeres szekrény között, majd fürgén he-

beperdült egy-egy ajtón.

Oleg figyelte, és amikor észrevette, hogy egy kisszünetet tart, azonnal ott termett.

– Semmi m{s újs{g nincs az egész kórh{zban? kér-

dezte Zoja szok{sos l{gy hangj{n, miközben kifőzte az in-

jekciós tűket a villanyfőzőn, és lereszelte az ampull{knyak{t.

– Ó, a kórh{zban ma óri{si esemény történt. Niza-

mutdin Bahramovics vizitelt.– Igaz{n? De jó, hogy nem voltam itt! És? Elszedte a

csizm{j{t?

– Azt nem, de t{madt egy kis konfliktusunk.

– Miféle?

– Az egész szörnyen fenséges volt. Egyszerre bejött vagy tizenöt fehér köpeny: az oszt{lyvezető, a főorvosok,

az oszt{lyos orvosok, még olyanok is, akiket sohase l{ttam



–(251)–

itt, és az igazgató tigrisként vetette r{ mag{t az éjjeliszek-

rényekre. De nekünk is voltak kémjelentéseink, megtettükaz előkészületeket, úgyhogy nem tal{lt semmi kedvére va-

lót. Nagyon elégedetlennek l{tszott. Közben pont rólamvolt szó, és Ludmila Afanaszjevna elkövette azt a par{nyihib{t, hogy mikor olvasta az ügyemet<

– Miféle ügyét?

– Jaj, mindig eltévesztem, h{t a kórtörténetet< Szó-

val elmondta, honnan érkezett az első diagnózis, amibőlkiderült, hogy Kazahszt{nból jöttem. „Hogyhogy? Egy

m{sik közt{rsas{gból? Nincs elég {gyunk, és még ideg e-

neket is kezel jünk? Azonnal kiírni!”

– De hiszen a kórterem fele „idegen”!

– Persze, de pont engem szúrt ki. Erre Ludmila Afanaszjevna< igaz{n nem v{rtam tőle, úgy fölborzolta a

toll{t, mint egy tyúk, ha b{ntj{k a csibéit. „Ez egy nagyon

bonyolult és fontos tudom{nyos eset! Szükségünk van r{az elvi következtetések levon{sa végett<” Csud{ra hülye

helyzetbe kerültem: a napokban én is vit{ba keveredtem

vele, követeltem, hogy írjanak ki, ő kiab{lt velem, mostmeg ennyire a védelmébe vesz. Csak annyit kellett volna

mondanom Nizamutdinnak, hogy „igen, igen”, és délrem{r el is húzhattam volna a csíkot. Mag{t se l{ttam volna

viszont<

– Eszerint énmiattam nem mondta, hogy „igen,igen”?

– Mi m{st képzel? Hisz nem adta meg nekem a cí-mét. Hogy tal{ltam volna meg?

De Zoja szapor{n ügyködött, és nem lehetett tudni,

mennyire hiszi el.

– Hogy hagyhattam volna cserben Ludmila

Afanaszjevn{t? – folytatta ismét hangosabban a férfi. –

Ülök, mint egy tuskó és hallgatok. Nizamutdin pedig:„[tmegyek a rendelőintézetbe, és azonnal hozok mag{naköt ilyen beteget! Csupa helybelit! Kiírni!” Ekkor, azt hi-

szem, butas{got csin{ltam: elszalasztottam egy ilyen a l-kalmat arra, hogy elmehessek! Megsajn{ltam LudmilaAfanaszjevn{t, aki úgy pislogott, mint akit megvertek, és



–(252)–

csak hallgatott. R{könyököltem a térdemre, megköszörü l-

tem a torkom, és hal{los nyugalommal megkérdeztem:„Hogy írhatn{nak ki, mikor a szűzföldekről jöttem?” „ Ja?

Szűzföldi? – ijedt meg Nizamutdin. (Hiszen majdnem po-

litikai hib{t követett el!) – A szűzföldektől semmit se sa jn{laz orsz{g!” És tov{bbment.

– Maga azt{n tal{lékony! – ingatta Zoja a fejét.

– A l{gerban lettem ilyen szemtelen, Zojenyka. Az-

előtt nem voltam ilyen. Egy{ltal{n, sok jellemvon{somnem a saj{tom, hanem a l{gerban szereztem.

– De a vid{ms{g{t nem, ugye?

– Miért gondolja? Azért vagyok vid{m, mert hozz{-szoktam a veszteségekhez. „Olyan furcsa, hogy itt min-

denki sír a l{togat{sokkor. Miért sírnak? Senkit se sz{m-űznek, senkinek se kobozz{k el semmijét<

– Eszerint itt marad még egy hónapig?

– Nana, ne olyan hevesen!< – De gondolom, két hé-tig biztosan. Úgy adódott, mintha szavamat adtam volnaLudmila Afanaszjevn{nak, hogy mindent eltűrök<

A fecskendő megtelt a fölmelegített folyadékkal, és

Zoja elv{gtatott.

Kellemetlen feladat v{rt ma r{, s nem tudta, mitévőlegyen. Hiszen Olegnak is be kell adnia az újonnan rendeltinjekciót. Mégpedig testének szok{sos, mindent eltűrő fe-

lébe, de a köztük kialakult hangnem miatt az injekció lehe-tetlenné v{lt: széthullott volna a j{ték. És Zoja éppúgynem akarta elveszíteni ezt a hangnemet, ezt a , j{tékot,mint Oleg. Még messzire kell gurulnia a keréknek ahhoz,hogy az injekció ismét lehetővé v{ljék – imm{r mint egy-

m{shoz közel {lló embereknél. Amikor visszajött az asztalhoz, és egy ugyanolyanin jekciót szívott föl Ahmadzsan sz{m{ra, megkérdezte:

– Maga hogy viseli el az injekciókat? Nem rugdaló-zik? Ilyet kérdezni! És éppen Kosztoglotovtól! Mikor épparra v{rt, hogy szerelmet vallhasson!

– De hisz ismeri a meggyőződésemet, Zojenyka. Énmindig szívesebben kimaradok belőle, ha lehet. De kivel hogy. Turgunnal remekül megértjük egym{st, tudniillik



–(253)–

minden{ron jól meg akar tanulni sakkozni. Meg{llapod-

tunk, hogy ha én nyerek, nincs injekció, ha ő, akkor van.De az a helyzet, hogy őt b{stya nélkül is megverem. Mar i-

j{val nem lehet: hozza a tűt azzal a faarc{val, és ha meg-

prób{lok tréf{lkozni, r{m förmed: „Kosztoglotov! Tegye

szabadd{ az injekció helyét!” Soha egyetlen fölösleges,emberi szó.

– Gyűlöli mag{t.

– Engem!

– Minden férfit.

– Ez, alapj{ban véve, tal{n jogos is. Most van ez az új nővér: vele se tudok szót érteni. És ha visszajönOlimpiada, ő azt{n egy jott{nyit se enged!

– Én se fogok engedni! – jelentette ki. Zoja, miközbenfölszívta a két köbcentit. De a hangja érezhetően elvesztet-

te hat{rozott csengését.

Elment, hogy beadja Ahmadzsannak. Oleg ismétmag{ra maradt az asztaln{l.

Volt még egy m{sik, fontosabb oka is, amiért Zojanem akarta, hogy Oleg megkapja ezeket az injekciókat.Vas{rnap óta egyre azon töprengett, megmondja-e neki

vagy se.

Mert ha egyszer csak komolly{ v{lik az, ami mostmég csak tréfa< és ennek megvan a lehetősége. Ha ezút-

tal nem a szob{ban szerteh{nyt ruhadarabok lehangolóösszekeresgélésével végződik az ügy, hanem valami tartó-sabb jön létre, és Zoja csakugyan elhat{rozza mag{t, hogy

követi a sz{műzetésbe (végtére is igazat mondott: ki tud-

hatja, miféle isten h{ta mögötti zugban v{r r{nk a boldog-

s{g?), akkor az Olegnak rendelt injekciók m{r nemcsak aférfit, hanem őt is érintik.

Ő pedig az injekciók ellen volt.

– Na? – mondta vid{man, amikor visszajött az üresfecskendővel. – Összeszedte végre a b{tors{g{t? Menjen és

legye szabadd{, Kosztoglotov, az injekció helyét! Azonnal

jövök.

De a férfi ott ült, és egy{ltal{n nem egy beteg szemé-vel nézett r{. Az injekció eszébe se jutott, hiszen m{r meg-



–(254)–

{llapodtak. Belenézett a l{ny enyhén dülledt, üregéből k i-

kív{nkozó szemébe.

– Menjünk innen valahova, Zo ja – ezt nem is mondta,hanem mély hangon dörmögte. Minél tomp{bb lett ahangja, ann{l csengőbbé v{lt Zoj{é.

– Valahova? – kérdezte ő csod{lkozó mosollyal. – A

v{rosba?

– Az orvosi szob{ba.

Zoja mag{ba fogadta, szívta, itta makacs pillant{s{t,és imm{r komolyan mondta:

– Azt nem szabad, Oleg! Sok a munk{m<

A férfi mintha nem értette volna:

– Menjünk!

– Igaz is! – jutott Zoja eszébe. – Föl kell töltenem azoxigéntömlőt annak a< – s a lépcső felé intett, tal{n a be-

teg nevét is említette; de a férfi nem hallotta. – A tart{lycsavarja nagyon nehezen forog. Majd maga meglazítja. Jö j-

jön.

S egym{s nyom{ban lépkedve, lementek a lépcső-fordulóig.

Az a s{rg{s bőrű, kihegyesedett orrú, szerencsétlentüdőr{kos ott ült az {gy{n – mindig ilyen sov{ny volt-e,

vagy a r{k r{gta le róla a húst? Annyira a végét j{rta, hogy

m{r nem is szóltak hozz{, nem kérdeztek tőle semmit avizitek alkalm{val – és hörgő tüdővel szívogatta az emel-

kedő-süllyedő oxigéntömlőt. Eddig is rosszul volt, de ma

sokkal rosszabbul, amit még a tapasztalatlan szem is

azonnal észrevett. Az egyik tömlő üresen hevert mellette,

a m{siknak is a végén tartott.

Olyan rosszul volt m{r, hogy nem is vette észre azembereket, akik elmentek vagy meg{lltak mellette.

Elvették mellőle az üres tömlőt, és folytatt{k útjukat

lefelé.

– Mivel kezelik?

– Semmivel. Inoper{bilis. A röntgen se segített. – Mellkas oper{ciót egy{ltal{n nem végeznek?

– A mi v{rosunkban még nem.







–(257)–

– L{tja, milyen következménye lehet egy csóknak is –

mondta, kicsit még lihegve, szaggatott lélegzettel Zoja.

Sapk{ja leesett, frufruja fölborzolódott. És b{r teljesen igaza volt, megint összez{rult az a j-kuk, mintha magukba akartak volna szívni valamit egy-

m{sból.

A folyosónak üvegbetétes ajtaja volt, lehet, hogy va-

laki észrevette őket a beugróban – h{t azt{n?

Amikor végre ismét behatolt a levegő a férfi tüdejé- be, tenyerébe fogta a l{ny tarkój{t, tűnődve fürkészte az

arc{t, és így szólt:

– Aranybog{r. Ez a neved. Aranybogaram.

– Aranybog{r? – nézett r{ huncutul a l{ny. Miért ne?

– Nem ijedtél meg attól, hogy sz{műzött vagyok?

Bűnöző?

– Nem – r{zta meg könnyedén a fejét.

– És hogy öreg?

– Hogy voln{l öreg?

– És hogy beteg?

A l{ny homlok{t Oleg melléhez szorította.

Oleg még jobban mag{hoz ölelte azt a két meleg,ov{lis polcot, melyekről még mindig nem tudta eldönteni,megtartan{k-e a vonalzót, és így szólt:

– Csakugyan eljönnél Us-Terekbe? Összeh{zasod-

n{nk. Építenénk magunknak egy kis h{zat<

Mindez úgy hangzott, mint az a folytat{s, amelybenZoj{nak még sohase volt része, pedig benne rejlett szorgostermészetében: a szob{ban szerteh{nyt ruhadarabok ösz-

szeszedését követő tartós, teremtő folytat{s. Szorosanhozz{simult, hogy egészen érezze az ölével, és szerettevolna kideríteni {ltala: ő az? Ő az, akitől<?

Zoja föl{gaskodott, és könyöke hajlat{ba szorította aférfi nyak{t.

– Olezsok!< Tudod, mi a lényege ezeknek az injek-ciónak?

– Mi? – dörgölte hozz{ az arc{t.



–(258)–

– Hogy is magyar{zzam meg< A tudom{nyos elne-

vezésük: hormonter{pia. Ellentétesen alkalmazz{k:a nők-

nek férfihormont adnak, a férfiaknak nőit. Föltételezik,hogy így el lehet fojtani a keletkező {ttételeket. De legelő-ször {ltal{ban elfojtj{k< érted?

– Micsoda? Nem. Nem egészen! – mondta riadtan

Oleg és hirtelen {talakult. Most a v{ll{n{l fogva tartotta,de m{r m{sképp: mintha ki akarn{ r{zni belőle az igazat.

– Beszélj! Beszélj! – [ltal{ban elfojtj{k a< nemi potenci{t. M{r az el-

lentétes m{sodlagos nemi jegyek megjelenése előtt. Hanagy dózisokban adj{k, a nőknek szak{lluk nőhet, a férfi-

aknak mellük<

– V{rj! Hogy van ez?! – bődült el Oleg, aki csak mostkezdte kapisk{lni. – Ezek az injekciók! Mit csin{lnak ve-

lem? Mindent elfojtanak?

– Nem< nem mindent. Még hosszú ideig megmarad

a libido.

– Az meg mi?

Egyenesen belenézett a szemébe, és megcib{lta a ha-

j{t. – Az, amit most érzel ir{ntam. A v{gy<

– A v{gy marad, csak a képesség szűnik meg? Í gy

van? – faggatta elképedve.

– A képesség nagyon lecsökken. Azt{n a v{gy is. Ér-

ted? – Ujj{t végighúzta a sebhelyén, majd megsimogatta ama reggel megborotv{lt arc{t. – Ezért nem akarom, hogy

beadj{k neked ezeket az injekciókat.

– H{t ez jó!< Egyszerre kijózanodott és fölegyenese-

dett. – Ez azt{n jó! Érezte a szívem, tudtam, hogy be akar-

nak húzni a csőbe, és így is lett! Legszívesebben csúny{n elk{romkodta volna mag{t,

hogy el{tkozza az orvosokat. Minden orvost. Amiért ön-

kényesen döntenek m{sok életéről. De hirtelen maga előttl{tta. Gangart doktornő derűs, magabiztos arc{t, ahogytegnap olyan heves jóindulattal nézett r{: „Nagyon fonto-

sak! Mag{nak az életét kell megmenteni!”

No l{m, Vega! Jót akar neki? S ezért csal{rd módon

ilyen sorsra k{rhoztatn{?







–(261)–

felvételek), s az albumban egym{s ut{n sorakoztak a ké-pek: az anya és h{rom fia, az anya és h{rom fia < A mama

szőke volt, a fiúk pedig mind a h{rman fekete hajúak, va-

lószínűleg annak a fogoly töröknek köszönhetően, akihajdan feleségül vette zaporozsi koz{k ükanyjukat. Ideg e-

nek nem mindig tudt{k őket megkülönböztetni a fényké-pen. Képről képre nőttek, erősödtek, túlnőtték az anyju-

kat, aki észrevétlenül öregedett, de a fényképezőgép len-

cséje előtt kihúzta mag{t, büszkén életének erre az eleventörténelmére. Közismert orvos volt a v{rosukban, sok kö-szönetet, vir{gcsokrot és édességet gyűjtött be, de hasemmi m{s hasznosat nem tett volna az életben, csak föl-

nevel h{rom ilyen fiút, akkor sem élt volna hi{ba. Mind ah{rman ugyanarra a műszaki egyetemre iratkoztak be: a

legidősebb geológus lett, a középső villamosmérnök, alegkisebb most végezte az építészetit, és a mama együtt

lakott vele.

Addig, amíg tudom{st nem szerzett Vagyim fia b e-

tegségéről. Csütörtökön kis híj{n otthagyott csapot-papot,

hogy iderohanjon. Szombaton t{viratot kapott Doncov{-tól, hogy aranykolloidra volna szükség. Vas{rnap vissza-

t{viratozott, hogy fölmegy Moszkv{ba megszerezni. Hét-

főtől ott lesz, addig, tegnap és ma remélhetőleg kiverekszi,

hogy fogadj{k a minisztériumokban és m{s fontos hely e-

ken, hogy a halott apa emlékére (akit mint a szovjethata-

lom {ltal „üldözött” értelmiségit h{trahagytak a megsz{lltv{rosban, és a németek agyonlőtték, amiért kapcsolatot

tartott a partiz{nokkal és sebesült vöröskaton{kat bújta-

tott) utaljanak ki az orsz{gos alapból aranykolloidot a fia

sz{m{ra.

Vagyim mindezt a nyüzsgést undorítónak és sértő-nek tartotta még innen, a t{volból is. Nem bírt elviselni semmilyen kivételezést, az érdemek és összeköttetéseksemmilyen kihaszn{l{s{t. M{r az is nyomasztotta, hogy a

mama előre t{viratozott miatta Doncov{nak. B{rmilyenfontosnak érezte is, hogy meggyógyuljon, semmilyen

előnyt nem akart élvezni, még szemtől szem ben a r{khal{lrémével sem. Hab{r csakhamar r{jött, hogy Doncova at{virat nélkül se {ldozott volna r{ kevesebb időt és figyel-



–(262)–

met. Csak az aranykolloidra vonatkozó t{virat{t nem kel-

lett volna elküldenie.

Ha a mama megszerzi, természetesen maga fogja el-hozni ide repülőn. De ha nem tudja megszerezni, akkor is

iderepül. Írt neki innen a csag{ról, nem azért, mintha hitt

volna benne, hanem hogy ú jabb feladatot adjon neki, s ez-

zel lekösse. Mert ha fokozódik a kétségbeesése, minden

orvosi tud{sa és meggyőződése ellenére el fog menni még

ahhoz a kuruzslóhoz a hegyekbe az isszik-kuli gyökérértis. (Oleg Kosztoglotov tegnap idejött hozz{, és bevallotta,hogy engedett egy bizonyos fehérnépnek, és kiöntötte agyökéroldatot, de m{r úgyis kevés volt, ellenben itt van az

öreg címe, vagy ha időköz ben lecsukt{k volna, hajlandó

{tadni neki a saj{t készletéből.)

A mama élete nem élet, ha veszedelem fenyegeti leg-

idősebb fi{t. A mama mindent meg fog tenni, sőt még an-

n{l is többet, fölöslegesen is. Még az expedícióba is képesut{na jönni, pedig Vagyimnak ott van Galka. Végső soron--

ahogy az elolvasott és hallott orvosi vélemények foszl{-

nyaiból kikövetkeztette – maga a daganat is a mama túl-zott agg{lyoskod{sa és előrel{t{sa miatt keletkezett: gye-

rekkora óta egy jókora pigmentfolt volt a l{b{n, s a mama,lévén orvos, tiszt{ban volt a rosszindulatúv{ fa jul{s veszé-lyével, gyakran megtapogatta, s végül ragaszkodott hozz{,hogy egy jó sebész, ezt megelőzendő, megoper{lja. Úgy

l{tszik, épp ezt nem lett volna szabad.

De még ha mostani haldokl{s{nak a mama is az elő-idézője, nem tehet neki szemreh{ny{st se szemtől szembe,se a h{ta mögött. Az ember nem lehet annyira gyakorlat i-

as, hogy mindent az eredmény alapj{n ítéljen meg; hum{-

nusabb a sz{ndék alapj{n ítélkezni. És igazs{gtalan volnamost a mam{ra haragudni a be nem fejezett munk{ja, afélbeszakadt érdeklődése, a be nem teljesülő lehetőségeimiatt. Hiszen se az érdeklődése, se a lehetőségei, se éppennek a munk{nak a v{gya nem lett volna meg, ha nincs őmaga. Akit a mama szült.

Az embernek fogai vannak, melyekkel r{g, melyeketcsikorgat, összez{r. A növényeknek nincsenek fogaik, sl{m, milyen nyugodtan élnek s halnak meg!



–(263)–

Vagyim megbocs{tott a mam{nak, de a körülmé-nyeknek nem bírt megbocs{tani. Nem bírt {teng edni ne-

kik egyetlen négyzetcentimétert se a h{mszövetéből. Ésmusz{j volt a fog{t csikorgatnia.

A fene egye meg, hogy keresztülhúzta minden tervétez az {tkozott betegség ! Hogy elg{ncsolta épp a legfonto-

sabb pillanatban!

Igaz, Vagyim gyerekkor{tól kezdve valahogy mindig

úgy érezte, hogy kevés az ideje. Idegeskedett, ha vendég jött, vagy {tszaladt a szomszédasszony és fecsegésével el-

rabolta a mama és az ő idejét. Föl volt h{borodva, hogy aziskol{ban meg az egyetemen is mindenféle összejövetelt –

ak{r munk{ról, ak{r kir{ndul{sról, mulats{gról, fölvonu-

l{sról volt szó – egy vagy két ór{val előbbre hirdettek

meg, arra sz{mítva, hogy az emberek úgyis elkésnek. Soha

nem bírta végighallgatni a r{dió félór{s híradóit, mert

mindazt, ami fontos és szükséges volt bennük, öt perc

alatt össze lehetett volna foglalni, a többi merő lőre. Felbő-szítette, hogy b{rmilyen boltba készül az ember, tízsz{za-

lékos valószínűséggel föltételezheti, hogy éppen lelt{roz-nak, {rut vesznek {t vagy műszaki okok miatt tartanak

z{rva, és soha nem lehet tudni, hogy épp melyik boltban.

B{rmelyik falusi szovjet vagy postahivatal bez{rhat mun-

kaidőben, és ezt huszonöt kilométer t{vols{gból soha nemlehet előre tudni.

Lehet, hogy ezt a mohó türelmetlenséget az apja ül-

tette el benne. Az apja se szerette a tétlenséget; emlékezettr{, hogy egyszer a térde közé szorítva csépelte el, s közbenazt mondta: „Vagyka! Ha nem haszn{lod ki a perceket, el

fogod pazarolni az ór{kat, a napokat, az egész életedet!”

Nem, nem! Ez az olthatatlan, mohó tenniv{gy{s k icsikora óta benne él az apj{tól függetlenül is. Mihelyt kezdett

ellaposodni a j{ték a sr{cokkal, nem {csorgott tov{bb ve-

lük a kapuban, nyomban otthagyta őket, és nem törődött a

csúfolód{sukkal. Mihelyt túls{gosan bőbeszédűnek tal{ltaaz elkezdett könyvet, félretette és tartalmasabbat keresett.

Ha egy film első kock{it ostob{nak l{tta (a filmekről {lta-l{ban semmit se lehet tudni előre, direkt így csin{lj{k), fü-tyült a kidobott pénzre, fölcsapta a széket és kiment, nem



–(264)–

pazarolta tov{bb az időt, és nem szennyezte a fejét. Meg-

őr jítették azok a tan{rai, akik képesek voltak tíz percekig

prédik{lni az oszt{lynak, azt{n persze nem maradt elégidejük a magyar{zatra: az egyik részét szétkenték, a m{si-

kat összecsapt{k, a h{zi feladat kijelölésére pedig m{r csaka kicsengetés ut{n kerítettek sort. Eszükbe se jutott, hogy atanulók az ór{k közti tízperceket jobban be tudn{k oszta-

ni, mint ők az egész ór{jukat.

Vagy lehet, hogy b{r még nem tudott a veszélyről,gyerekkor{tól fogva, öntudatlanul érezte mag{ban? Nemvétett semmit, mégis élete első évétől kezdve ott lebegettfölötte annak a pigmentfoltnak a fenyegetése. És amikorannyira takarékoskodott az idejével, s ezt a fukars{g{t azöccseibe is {tpl{nt{lta, amikor felnőttkönyveket olvasott,

mielőtt még elkezdte volna az iskol{t, hatodikos kor{banpedig kémiai laboratóriumot rendezett be otthon, tal{nm{r versenyt futott a majdani daganattal, de sötétben,nem l{tva az ellenséget, az meg mindent l{tott, r{vetettemag{t, és a legl{zasabb munka közben döfte h{tba. A kí-

gyó! A neve is olyan kígyószerű: melanoblasztóma.Észre se vette, mikor kezdődött. Az Altaj gerincére

szervezett expedíció közben történt. Először megkemé-nyedett a folt, azut{n f{jni kezdett, azut{n kifakadt, s ez{ l-

tal megkönnyebbült, azut{n újból megkeményedett, s anadr{gja úgy feldörzsölte, hogy alig bírt j{rni. De se az

any j{nak nem írta meg, se a munk{t nem hagyta abba, mert az anyagok első adagj{t gyűjtötte össze, amivel föl-

tétlenül Moszkv{ba kellett utaznia.

Az expedíciójuk csak a radioaktív vizekkel foglalko-

zott, semmilyen érclelőhelyet nem kértek rajtuk sz{mon.

De Vagyim, aki kor{hoz képest rengeteg szakirodalmatelolvasott, és különösen közel {llt a vegyészethez, ami elégritka a geológusok körében, vagy észrevette, vagy megse j-tette, hogy itt az érctelepek felfedezésének új módszere kí-n{lkozik. Az expedíció vezetője morgott, amikor értesültVagyim ötletéről: az expedíció vezetőjének a terv szerinti

eredmény kellett. Vagyim elkéredzkedett Moszkv{ba, de a vezető ilyen

célból nem engedélyezte. Akkor {llt elő-a daganat{val , be-



–(265)–

teg{llom{nyba ment, és eljött ide, a rendelőbe. A diagnózisut{n azonnal kezébe nyomt{k a kórh{zi beutalót, és f i-

gyelmeztették, hogy a dolog nem tűr halaszt{st. Fogta a beutalót, és azzal együtt elrepült Moszkv{ba, abban a re-

ményben, hogy az épp akkor ülésező tan{cskoz{son be-

szélhet ma jd Cseregorodcevvel. Vagyim őt mag{t sohasel{tta, csak a tankönyvét és a könyveit. Figyelmeztették,

hogy Cseregorodcev maximum egy mondatot hajlandó

végighallgatni; abból az egyből eldönti, hogy szükséges-e beszélnie az illetővel vagy nem. Vagyim egész úton ezt azegy mondatot fogalmazta mag{ban. A szünetben mutatt{k

be a tudósnak a büfé ajtaj{ban. Vagyim elhadarta a mon-

dat{t, Cseregorodcev pedig otthagyta a büfét, karon ra-

gadta őt, és mag{val vitte. Ezt az ötperces beszélgetést –

Vagyim igen hevesnek érezte – az nehezítette meg, hogynagyon gyorsan kellett beszélnie, hi{nytalanul eszébevésni a v{laszokat, s úgy csillogtatni meg saj{t erudíciój{t,hogy mégse v{gja ki minden aduj{t, hanem az utolsót éslegfőbbet megtartsa mag{nak. Cseregorodcev azonnal el-

{rasztotta ellenérveivel, melyek ből vil{gos volt, hogy a ra-

dioaktív víz közvetett jelenség, haszontalan időpazarl{sezen az alapon kutatni az ércet. Ezt mondta , de úgy fes-

tett, hogy szívesen hagyn{ mag{t meggyőzni az ellenkező- jéről; egy teljes percig v{rta is ezt Vagyimtól, de mert hi{- ba v{rta, elbocs{totta. Vagyim arra is r{jött közben, hogy

tal{n az egész moszkvai intézet akörül toporog, amit őegyedül keresgél az Altaj kövei közt.

Ennél többet nem is v{rhatott! Most kell nekifeküdni

a munk{nak!

Ehelyett azonban a kórh{zba kellett befeküdnie. És bevallani a dolgot a mam{nak. Elmehetett volna hozz{ isNovocserkasszkba, de tetszett neki itt, amellett közelebblehet a hegyeihez.

Moszkv{ban nemcsak a vizekről és az ércekről szer-

zett tudom{st.: Azt is megtudta, hogy a melanoblasztó-

m{ba bele szoktak halni. Minden esetben. Hogy néh{nyan

elélnek vele úgy egy évig, de a legtöbben nem húzz{k to-v{bb nyolc hónapn{l.



–(266)–

Nos, ak{rcsak a fény sebességét megközelítő testé, aző ideje és tömege is m{s mostantól fogva, mint m{s emb e-

reké: az ideje sűrűbb, a tömege szil{rdabb. Az évek hetek-

ké tömörültek össze benne, a napok percekké. Egész életé- ben sietett, de csak most kapcsolt r{ igaz{n. Még a hülyé- ből is lehet valamilyen tudom{ny{g doktora, ha megélhatvan évet. De ha csak huszonhetet?

Huszonhét év: éppen ennyit élt Lermontov, és ő se

akart meghalni. (Vagyim tudta mag{ról, hogy egy kicsithasonlít Lermontovra: ugyanolyan kis termetű, karcsú,könnyed, sötét hajú, kis kezű – csak a bajusz hi{nyzik.)Mégis bevéste mag{t emlékezetünkbe, és nemcsak sz{zévre, hanem örökre!

Szemtől szemben a hal{llal, ezzel az ugr{sra készülő,fekete fenevaddal, amely m{r ott lapult, ott csapkodott afark{val az {gya előtt, Vagyimnak mint az értelem emb e-

rének meg kell tal{lnia a megold{si képletet arra, hogy él-

jen együtt vele. Hogy élje le gyümölcsözően a h{tralévőhónapokat, ha csak hónapjai vannak. Meg kell vizsg{lnia a

hal{lt mint életének v{ratlan és új tényezőjét. S a vizsg{la-tot elvégezve úgy l{tta, hogy kezd hozz{szokni, sőt lassan

el is fogadja.

A legtévesebb gondolatmenet az lenne, ha abból in-

dulna ki, hogy mit veszít: milyen boldog lehetne, hov{mehetne, mit csin{lhatna, ha sok{ig élne. Helyesebb, ha

elfogadja a statisztik{t: vannak, akiknek fiatalon kell meg-

halniuk. Aki viszont fiatalon hal meg, az örökre fiatal ma-

rad a többiek emlékezetében. S ami a hal{llal farkasszemet

nézve ragyog föl, az örökre fényleni fog. Ebben egy fontos,

b{r első pillant{sra paradox saj{toss{g rejlett, melyre az

utóbbi hetek morfondíroz{sai közben figyelt föl: a tehet-ség könnyebben megérti és elfogadja a hal{lt, mint a tehet-

ségtelenség. Pedig a tehetség sokkal többet veszít a hal{ l-

lal, mint a tehetségtelenség! A tehetségtelennek föltétlenülhosszú élet kell, jóllehet m{r Epikurosz megmondta, hogyaz ostoba nem fogja tudni, mit kezdjen ak{r az örökkéva-

lós{ggal is. Persze irigységgel gondolt arra, hogy csak h{rom-

négy évig kellene kihúznia, s akkorra, a viharos, tudom{-



–(267)–

nyos fölfedezések kor{ban, egészen biztos, hogy megtal{ l-

j{k a melanoblasztóma gyógyszerét is. De Vagyim azt tűz-

te maga elé, hogy ne {br{ndozzék élete meghosszabbít{-s{ról, ne {br{ndozzék a gyógyul{sról – még az éjszakaór{it se pazarolja ilyen terméketlen dologra – , hanem szo-

rítsa össze a fog{t, dolgozzék és hagyja örökül az ember i-

ségre az érckutat{s új módszerét.

Abban reménykedett, hogy ha így kiengeszteli a vi-

l{got korai hal{l{ért, megnyugodva halhat meg. De nem is ismert élete huszonhat éve alatt ann{l

örömtelibb, testet-lelket betöltőbb érzést, mint a hasznosaneltöltött idő tudat{t. Pontosan így a legésszerűbb eltölteniaz utolsó hónapjait is.

Ezzel a heves munkav{ggyal s hóna alatt néh{ny könyvvel {llított be Vagy im a kórterembe.

Az első ellenség, amelyre sz{mított itt: a vezetékesr{dió, a hangszóró volt, és előre elhat{rozta, hogy mindenleg{lis és illeg{lis eszközzel harcolni fog ellene. Előszörmeggyőzéssel, azt{n egy tűvel {tdöfi és rövidre z{rja a ve-

zetéket, végül ak{r a konnektorokat is kitépi a falból. Amindenütt jelen lévő hangszóró, amelyet valami okból aszéles körű kultúra jelének hisznek, sokkal ink{bb a kultu-

r{lis elmaradotts{g és a szellemi tunyas{g jele. DeVagyimnak szinte soha és senkit nem sikerült erről meg-

győznie. Ez az örökös zümmögés, a kéretlen inform{ciókés nem magunk v{lasztotta zene v{ltakoz{sa (amely töb b-

nyire nem is illik a hangulatunkhoz) időrabl{s és entrópia,

a szellem szétszór{sa, ami nagyon kényelmes a v{nyadtlelkeknek, de elviselhetetlen a kezdeményezőkészeknek.Az az ostoba ember, akiről Epikurosz szólt, ha megaj{n-

dékozn{k az örök élettel, valószínűleg nem bírn{ ki m{ s-képp, mint reggeltől estig a r{diót hallgatva.

De amikor belépett a kórterembe, boldog meglepe-

téssel konstat{lta, hogy nincs r{dió! Nem l{tott sehol azegész emeleten! (Ennek a hi{nynak az volt az oka, hogyévről évre tervezték az onkológia m{s, korszerűbben föl-

szerelt helyiségekbe költöztetését – azt{n ott majd nemlesz hi{ny r{dió ban!)



–(268)–

A m{sik ellenség, amelyre fölkészült, a sötétség volt. A korai l{mpaolt{s és késői l{mpagyújt{s, a tőle messzia blak. De a nagylelkű Gyomka {tengedte az ablak melletti

helyét, és Vagyim m{r az első napon rendszert csin{lt ab-

ból, hogy a többiekkel együtt kor{n lefekszik, hajnal ban

fölébred, és mindj{rt elkezdi a munk{t – ezek a legjobb,

legcsöndesebb ór{k.

A harmadik, lehetséges ellenség a túl sok fecsegés

volt. Fecsegni persze fecsegtek itt is. De nagyj{ból és egé-szében tetszett a kórtermi t{rsas{g, elsősorban a csöndszempontj{ból.

A legszimpatikusabbnak Jegenberdievet érezte:majdnem mindig hallgat, és vastag ajk{val úgy mosolyogmindenkire, ak{r a népmesék hősei.

Murszalimov és Ahmadzsan is derék, tapintatos em-

berek. Ha üzbégül beszélgettek, egy{ltal{n nem zavart{kőt, különben is megfontoltan, nyugodtan beszéltek.Murszalimov olyan, mint egy bölcs öregember; Vagyim ahegyekben tal{lkozott ilyenekkel. Csak egyszer kelt ki

mag{ból, vitatkozott hangosan Ahmadzsannal; Vagyimmegkérte, hogy {rulja el neki, miről. Kiderült, a miatt az újdivat miatt mérgelődik, hogy több szó összevon{s{val a l-

kotnak mindenféle új neveket. Azt {llította, hogy csaknegyven igaz név létezik, ennyit hagyom{nyozott r{nk aPróféta, és minden m{s helytelen.

Ahmadzsan se {rtott a légynek se. Ha megkérte azember, hogy halkabban beszéljen, azonnal lehalkította a

hangj{t. Vagyim egyszer az evenkek életéről mesélt neki,

és valahogy fölgyújtotta a képzeletét. Ahmadzsan két na-

pig töprengett ennek a népnek sz{m{ra teljesen elképzel-

hetetlen életén, majd teljesen v{ratlan kérdésekkel {llt elő: – És mondd, milyen mundérban j{rnak azok az

evenkek?

Vagyim gyorsan v{laszolt valamit, és Ahmadzsanújabb ór{kra gondolataiba mélyedt. Majd ismét odas{nti-

k{lt, és azt kérdezte:

– És milyen azoknak az evenkeknek a napi beoszt{-sa?



–(269)–

Majd m{snap reggel:

– Mondd, milyen feladatot tűztek eléjük?

Nem volt hajlandó elfogadni azt a magyar{zatot,hogy az evenkek „csak úgy élnek”.

Halk és udvarias volt Szibgatov is, aki gyakran be jöttAhmadzsanhoz d{m{t j{tszani. L{tszott, hogy tanulatlan,

de azt tudta, hogy nem illik és fölösleges is hangosan be-

szélni. Ha összeszólalkozott valamin Ahmadzsannal, azt isvalahogy megnyugtatóan csin{lta:

– T{n igazi szőlő az, ami itt terem? T{n igazi dinnyék

nőnek itt?

– Miért, hol teremnek igaziak?

– Hol, h{t a Krímben. Azt l{tn{d egyszer!

Gyomka is rendes sr{c. Vagyim észrevette, hogy nemafféle szélkelep: gondolkodik, tanul, Kosztoglotovot kér-

dezgeti a térmértanról. Igaz, arc{ról hi{nyzik az igazi te-

hetség fénylő pecsétje, valahogy olyan borúsnak l{tszik,ha valamilyen v{ratlan gondolatba ütközik. Nehéz lesz

neki a tanul{s és a szellemi munka, de néha épp az ilyenlassú növésűekből v{lik vasgyúró.

Ruszanov se idegesítette Vagyimot. Nem ő tal{lta föl a spanyolviaszt, egész életében becsületesen húzta az ig{t.Az ítéletei {ltal{ban helyesek, csak nem tudja elég hajlé-konyan megfogalmazni őket. Úgy mondja föl , mintha be-

tanulta volna.

Kosztoglotov először nem tetszett neki: goromba és

hangoskodó. De kiderült, hogy ez csak a külső m{z, hogyegy csöppet se gőgös, ink{bb nagylelkű, csak szerencsét-

lenül alakult az élete, ezért haragszik. Valószínűleg maga

is vétkes a balsikereiben: nehéz a természete. Úgy l{tszik;meg fog gyógyulni, az egész életét rendbe hozhatn{ még,ha fegyelmezettebb volna és tudn{, mit akar. Éppen első-sorban a fegyelem hi{nyzik belőle, és ez abban fejeződött

ki, hogy kapkod, elfecsérli az idejét: egyszer minden cél nélkül sét{l, m{skor cigarett{zik, belekap valami olvasni-

valóba, de m{ris abbahagyja, és nagyon fut a nők ut{n.Nem kellett hozz{ túlzott megfigyelőképesség, hogy ész-



–(270)–

revegye: Zoj{nak is teszi a szépet meg Gangart doktornő-nek is.

Igaz, mind a kettő kedves, de ő a sír szélén semmiesetre sem pazarolja nőkre az idejét. Őt v{rja Galka az ex-

pedícióban, és arról {br{ndozik, hogy férjhez megy hozz{,de neki m{r ehhez sincs joga, s kevés jut belőle Galk{nak.

Belőle senkinek nem jut semmi.

Ez az {r, amit meg kell fizetnie. Ha hagyn{, hogy ha-

talm{ba kerítse egy szenvedély, az minden m{s szenve-

délyt kiszorítana.

Egyvalaki idegesítette Vagyimot a kórteremben:Poddujev. Poddujev erős volt és dühös, azt{n hirtelenmegsavanyodott, és lépre ment valamilyen émelygős idea-

lista hülyeségnek. Vagyim ezt ki nem {llhatta, ingereltékaz afféle híg bölcselkedések a belenyugv{sról meg a fele-

bar{ti szeretetről, meg hogy az ember {ldozza föl mag{t,és mamlasz módra csak azt keresse, hol és mivel segíthet

b{rkinek, aki épp az útj{ba kerül. És ha éppen egy boros-

t{s pof{jú naplopó vagy egy pimasz gazember? Az afféle

vizenyős, s{padt igazs{gpótlék ellentétben {llt azzal a fia-talos hévvel, azzal az égő türelmetlenséggel, ami Vagyim

maga volt, mindazzal, ami ki akart robbanni, ak{r egy lö-vés: kirobbanjon és közreadassék. Hiszen ő is arra sz{nta

mag{t, arra készült föl, hogy ne elvegyen, hanem adjon,

de nem apr{nként, nem lépésről lépésre, hanem egyszeri

hőstettel az egész népnek, az egész emberiségnek!

Örült, amikor Poddujevet elbocs{tott{k; és a tejfel-szőke Federau költözött {t a sarokból a helyére. Ez azt{n acsöndes ember! N{la csöndesebb nincs is a kórteremben.Képes egész nap egy szót se szólni: csak fekszik és szomo-

rúan néz maga elé. Nagyon furcsa emberke. Mint szom-széd ide{lis, de m{r holnaput{n, pénteken elviszik meg-

oper{lni.

Hallgattak, hallgattak, de ma valahogy mégis szóbakerültek a betegségek, és Federau elmondta, hogy volt egy

agyh{rtya gyullad{sa, amelybe majdnem belehalt.

– Mi a manó! Megütötte a fejét?



–(271)–

– Nem. Megf{ztam. Nagyon kimelegedtem, azt{n a

gy{rból autón vittek haza, és huzatot kapott a fejem. Gyul-

lad{sba jött az agyh{rty{m, elvesztettem a l{t{somat.

– Mitől melegedett úgy ki? – kérdezte Vagyim, deközben m{r a könyve felé sandított: telik az idő. De a b e-

tegségekről szóló történeteknek mindig akadt hallgatós{-ga a kórteremben. Federau megérezte mag{n a szemközti{gyon fekvő Ruszanov ma valahogy szokatlanul enyhe,

jóindulatú pillant{s{t, és ettől fogva főleg neki mesélte: – Meghib{sodott a kaz{n, és egy bonyolult forrasz-

t{sra volt szükség. De ha leengedik az egész gőzt, és a ka-

z{n lehűl, azt{n ismét be kell gyú jtani, napok telhetnek el.

Az igazgató é jszaka kocsit küldött értem, azt mondja:„Federau! Hogy ne kelljen le{llni a munk{val, végy fölvédőruh{t, és m{ssz be a gőzbe, rendben van?” Ha ez kell,

mondom , csin{ljuk meg. Közvetlenül a h{ború előtt tör-

tént, a terv feszített, musz{j volt megtenni. Bem{sztam ésmegcsin{ltam. M{sfél ór{ig tartott< Hogy tagadhattam

volna meg? Mindig legfölül volt a képem a gy{ri dicsőség-

t{bl{n. Ruszanov figyelmesen hallgatta, és helyeslően nézett

r{.

– Hogy úgy mondjam, bolsevikhoz méltó tett volt –

dicsérte meg.

– De h{t< p{rttag vagyok – jegyezte meg Federaumég halkabban, még szerényebb mosollyal.

– Volt? – igazította ki Ruszanov.

(Csak egy kicsit dicsérje meg őket az ember, m{riskomolyan veszik.)

Vagyok – mondta nagyon halkan Federau.Ruszanovnak ma semmi kedve nem volt ahhoz,

hogy m{sok helyzetén töprengjen, vitatkozzék velük, a he-

lyükre tegye őket. Ann{l sokkal tragikusabbnak l{tta a sa-

j{t helyzetét. De azt nem hagyhatja szó nélkül, ha nyilv{n-

való képtelenséget {llítanak. A geológus a könyve temet-

kezett. Ruszanov halkan, de nagyon nyomatékosan (tud-va, hogy odafigyelnek és meghallj{k) így szólt:

– Az lehetetlen. Hiszen maga német, nem?



–(272)–

– Az vagyok – bólintott Federau, s úgy tetszett, szo-

morúan.

– H{t akkor? Amikor sz{műzték, el kellett hogy ve-gyék a tagkönyvét.

– Nem vették el – csóv{lta meg a fejét Federau.

Ruszanov arca eltorzult; nehezére esett a beszéd.

– Az csak hanyags{gból történhetett, siettek, téved-

tek, nem figyeltek oda. Mag{tól vissza kellett volna adnia.

– Szó sincs róla! – Amilyen félénk volt Federau, any-

nyira megmakacsolta mag{t. – Tizennégy éve vagyok ap{rt tagja, hogy lehetne tévedés? Behívtak bennünket akerületi bizotts{gra, és elmagyar{zt{k, hogy a p{rt tagjaimaradunk, nem kevernek össze bennünket a tömeggel.

M{s a hatós{gi bejegyzés, és m{s a tagdíj. Vezető {ll{sokatnem tölthetünk be, de alacsonyabb beoszt{sokban éppen

hogy péld{san kell dolgoznunk. Ez a helyzet.

– H{t< nem tudom – sóhajtott Ruszanov. Legszíve-

sebben behunyta volna a szemét, annyira nehezére esett a beszéd.

A tegnapelőtti m{sodik injekció egy csöppet se segí-tett: a daganat se nem apadt, se nem puhult, úgy nyomtaaz {llkapcs{t, mint egy vasgöröngy. Megadóan v{rta aharmadik injekciót, és előre l{tta kínzó rém{lmait. K{p{-val megbeszélték, hogy a harmadik injekció ut{n fölmegy,

Moszkv{ba, de Pavel Nyikolajevics elvesztette harci el-sz{nts{g{t; csak most érezte meg, mit jelent az a szó, hogy„reménytelen”: oly mindegy, hogy a harmadik vagy a

tizedik injekció és hogy itt-e vagy Moszkv{ban; ha egyszer

a daganat nem akar reag{lni, akkor nem reag{l. Igaz, hogya daganat még nem a hal{l: megmaradhat, örökre elcsú-fíthat ja, rokkantt{, gyógyíthatatlan beteggé teheti, de adaganat és a hal{l összefüggését egészen tegnapig nemismerte föl, amikor az a Csikasz, aki mindenfé le orvosi

könyvet összeolvasott, el nem magyar{zta valakinek, hogy

a daganat szét{raszt ja mérgét az egész szervezetbe, azért

nem szabad megtűrni benne. Pavel Nykolajevicsba beledöfött a felismerés, hogy

egészen azért nem legyinthet a hal{lra.



–(273)–

Tegnap a földszinten saj{t szemével l{tta, amint egy,frissen oper{lt beteget letakartak lepedővel. Most fogtacsak föl azt, amit a takarítónők beszélgetéséből lesett el:

„Erre is nemsok{ra lepedő kerül! L{m, az ember a hal{lt fe-

ketének képzeli, de ez csak az első lépés feléje: a hal{l ma-

ga fehér.

Persze Ruszanov mindig tudta: mivel az emberek ha-

landók, ma jd valamikor ő is {t kell hogy adja az ügyeit.

Majd valamikor , de nem most azonnal! Majd valamikornem lesz félelmetes meghalni, de most félelmetes! Mert mi

lesz azut{n? Hogyan tov{bb? Nélkülem?

A közönyös, fehér hal{l a semmilyen alakot, csak a

semmit beburkoló fehér lepedő képében óvatosan, neszte-

lenül, papucsos l{bbal lopózott felé. Ruszanov pedig e lo-

pakodó hal{llal szemtől szemben nemhogy küzdeni tu-

dott volna – egy{ltal{n semmit se tudott ellene , se kital{l-

ni, se eldönteni, se mondani. Törvénytelenül jött, és nemvolt olyan szab{ly, olyan instrukció, amely megvédte vol-

na tőle.

Sajn{lta mag{t. Sajn{lta, hogy egy ilyen céltudatos, előretörő, sőt mondhatni szép életet, mint az övé, derékbatört ez az idegen daganat, melyet az esze nem volt hajlan-

dó szükségszerűnek elfogadni.

Annyira sajn{lta mag{t, hogy könnyek gyűltek aszemébe, és minduntalan elhom{lyosított{k a l{t{s{t.Nappal vagy a szemüvege mögé rejtette őket, vagy a n{tha

rov{s{ra írta, vagy fejére terítette a törülközőjét, de ezenaz éjszak{n sok{ig sírt csöndesen, és egy csöppet se szé-gyellte mag{t miatta. Gyerekkora óta nem sírt, m{r el is fe-

lejtette, milyen az, és még ink{bb elfelejtette, hogy a köny-

nyek, l{m, segíthetnek is. Nem t{volított{k el tőle a veszé-lyek és ba jok egyikét se – sem a r{khal{lt, sem a régiügyek bírói felülvizsg{lat{t, sem a holnapi injekciót ésújabb rém{lmokat, mégis mintha egy lépcsőfokkal följebbemelték volna ezektől a bajoktól.

Mintha vil{gosabb{ v{lt volna körülötte a vil{g.

Erősen legyengült, keveset forgolódott, kelletlenülevett. S mégis valami kellemeset is fölfedezett ebben anagy gyengeségben, b{r rossz kellemeset: a hogy a meg-



–(274)–

fagyni készülőnek sincs ereje mozogni. S mintha megbé-nult volna, vagy vastag vattaréteg burkolta volna be min-

denkori {llampolg{ri hevességét, amely nem hajlandó,megbékélni semmivel, ami rút és helytelen. Tegnap Cs i-

kasz mosolyogva hazudta a főorvosnak, hogy „szűzföldi” ,és Pavel Nyikola jevicsnak csak a sz{j{t kellett volna k i-

nyitnia, s két szót szólnia – s akkor m{ra híre-hamva sincs

itt Csikasznak.

De hallgatott, nem szólt semmit. Ami az {llam szem-pontj{ból nézve nem volt, tőle becsületes: kötelessége lettvolna leleplezni a hazugs{got. De valami okból mégsem

szólt. Nem azért, mert kifogyott belőle a szusz, vagy mertfélt Csikasz bosszúj{tól. Nem. Hanem mert valahogy nemvolt kedve megszólalni. Mintha m{r nem minden tartozna

r{, ami a kórteremben történik. Még az a furcsa érzése ist{madt, hogy ez a nagysz{jú, goromba fr{ter, aki hol nemhagyta eloltani a villanyt, hol se szó, se beszéd kinyitja afortocsk{t, hol elsőnek happolja el a friss, még érintetlenújs{got, végtére is felnőtt ember, akinek megvan a maga,

ha nem is éppen szerencsés sorsa, élje h{t le úgy, ahogyakarja.

Csikasz különben ma megint kitett mag{ért. Bejött alabor{nsnő, hogy össze{llítsa a v{laszt{si névjegyzéket (ittis készültek a v{laszt{sokra), mindenkitől elkérte a szemé-lyijét vagy a kolhoztól kapott igazol{st, és mindenki oda is

adta, csak Kosztoglotovnak nem volt semmilyen papírja. A labor{nsnő persze csod{lkozott, és a személyijét

követelte, mire Kosztoglotov elkezdett l{rm{zni, hogyigaz{n lehetne annyi politikai t{jékozotts{ga, hogy tudja: asz{műzötteknek különféle kategóri{i léteznek, de ha

nincs, telefon{l jon ide és ide; neki igenis van v{lasztó joga,de végső esetben megteheti, hogy nem szavaz.

H{t ilyen zavaros és romlott ember az {gyszomszéd-

ja, jól érezte a szíve! De most ahelyett, hogy elborzadt vol-

na, hogy miféle bűnbarlangba, milyen emberek közé ke-

rült, megadta mag{t az egész lényét el{rasztó közönynek,

legyen ak{r Kosztoglotov, ak{r Federau, ak{r Szibgatov: – Gyógyuljanak meg mind és éljenek – csak ő is élet-

ben maradjon.



–(275)–

Megint fölvillant előtte a fejére húzott lepedő.

Éljenek, és Pavel Nyikola jevics nem fogja őket fag-

gatni és ellenőrizni. De ők se faggass{k őt. Senki se v{jk{ l- jon a régmúltban. Ami volt, az volt, elmúlt, és nem igazs{-gos most azt firtatni, ki miben tévedett tizennyolc évvel ezelőtt.

Az előtérből behallatszott Nellinek, a takarítónőnekaz éles hangja; csak neki van ilyen az egész kórh{zban.

Csakis ő kérdezhette valakitől húsz méter t{vols{g ból: – Figyelj ide, az a lakkcipő mibe kerül?

Hogy a m{sik mit v{laszolt, nem lehetett hallani, de

bezzeg Nellit:

– Hű, ha én egyszer fölvenném, csapatostul tóduln{-

nak ut{nam a sr{cok! A m{sik ellentmondhatott, de Nelli csak félig, értett

egyet vele:

– Na persze! Amikor először húztam föl kapronharis-

ny{t, moccanni se mertem benne. Szergej pedig eldobta a

gyuf{t, és azonmód kiégette, a nyomorult!Bejött a kórterembe a söprűvel:

– Na, fiúk{k, aranyosk{k, tegnap nagytakarít{s volt,akkor ma elég lesz ott is, ahol a papok t{ncolnak, igaz?<

Jaj, van egy nagy újs{g! – jutott eszébe, és Federaura bök-

ve, boldogan közölte: – Az, aki itten volt, földobta a talp{t!Föl {m!

Fridrik Jakobovics, b{rmilyen fegyelmezett volt is, els{padt és összer{zkódott.

A többiek nem értették meg Nellit, mire ő megma-

gyar{zta:

– H{t az a ragy{s pof{jú! Akinek be volt kötve a nya-

ka! Tegnap, az {llom{son! A kassz{n{l! Most hozt{k befölboncolni.

– Szent isten! – nyögött föl Ruszanov. – Hogy lehet

ilyen tapintatlan, elvt{rsnő? Miért kell ilyen szomorú hí-

reket terjeszteni?



–(276)–

A kórteremben csönd lett. Sokat beszélt Jefrem a ha-

l{lról, és l{tni lehetett, hogy nem menekülhet, ez igaz.Meg{llt itt, az {gyak között, és sziszegve győzködte őket:

– Cefetül {ll a dolgunk! Marha cefetül!

De az utolsó lépését mégsem l{tt{k; és miut{n el-

ment, élve maradt meg emlékezetükben. Most pedig ma-

guk elé kell képzelni, hogy az, aki tegnapelőtt ezt a padlóttapodta, m{r a hullah{zban fekszik, a nyak{tól a l{gyék{ig

fölmetszve, mint egy szétpukkadt virsli. – Mesélhetek vígat is. Olyat, hogy hanyatt estek tőle.

Csak nem egész illendő<

– Mondjad csak! – biztatta Ahmadzsan. – Mondjad!

– Ja! – jutott Nelli eszébe. – Téged, szépségem, a

röntgenbe hívnak. Téged, téged! – mutatott Vagyimra.Vagyim letette a könyvet az ablakdeszk{ra. Óvato-

san, a kezével segítve, letette előbb a f{jó, azut{n az egész-

séges l{b{t. Ahogy elindult az ajtó felé: az alakja ak{r egyt{ncosé – csak ne lenne az a féltve óvott, fölsebzett l{ba.

Ő is hallott Poddujevről, de nem érzett sajn{latot.Poddujev nem volt értékes ember a t{rsadalom sz{m{ra,mint ahogy ez a mosdatlan sz{jú takarítónő se az. Az em-

beriség értékét nem a roppantmennyisége adja, hanem a

kiérlelődő minősége.

Megjött a labor{nsnő az újs{ggal.

Mögötte jött Csikasz. M{r kapott is volna az újs{gut{n.

– Nekem! Nekem< – kérte gyönge hangon PavelNyikolajevics, és kinyújtotta a kezét.

Meg is kapta.

Szemüveg nélkül is l{tta, hogy az első oldalt nagyfényképek és szalagcímek töltik ki teljes szélességében.Lassan fölt{maszkodott, föltette a szemüvegét, és azt l{tta,

amit v{rt: véget ért a Legfelsőbb Tan{cs ülésszaka.

A fényképek az elnökséget és az üléstermet mutat-

t{k. Nagy betűkkel hozt{k a legutóbbi fontos hat{rozato-kat.



–(277)–

Olyan nagy betűkkel, hogy nem kellett tov{bblapoz-

ni és megkeresni valahol az apró betűs, sokat jelentő köz-

leményt.

– Micsoda? Micsoda?! – tört ki Pavel Nyikola jevics-

ből, b{r a kórteremben lévők egyikének se sz{nta, és illet-

lennek érezte, hogy így csod{lkozik, még hangosan föl is

ki{lt.

Jó nagy betűkkel, az első has{bon közölték, hogy a

minisztertan{cs elnöke, Malenkov felmentését kérte, és aLegfelsőbb Tan{cs egyhangúlag teljesítette a kérését.

Ezzel végződött az az ülésszak, amelytől Ruszanovcsak a költségvetés jóv{hagy{s{t v{rta!

Teljesen elgyöngült, kezéből kiesett az újs{g. Nem

bírta tov{bb olvasni. Nem értette, mire jó ez. Nem értette a fehéren fek e-

tén megfogalmazott, közérthető mondatokat. De azt igen,

hogy ez m{r meredek! Igencsak meredek!

Mintha valahol nagyon-nagyon mélyen morg{s keltvolna a geológiai rétegek között, s egy icipicit elmozdultakvolna a helyükről – s ettől megr{zkódott volna az egész

v{ros, a kórh{z és Pavel Nyikolajevics {gya.

De a szoba és a padló meging{s{t észre se véve, pu-

ha, egyenletes léptekkel jött oda hozz{ frissen vasalt kór-

h{zi köpenyében Gangart doktornő, kezében fecskendő-

vel, arc{n b{torító mosollyal. – Akkor most megszúrjuk – szólt bar{ts{gosan.

Kosztoglotov pedig elhúzta Ruszanov l{ba mellől az újs{-got, és ő is azonnal észrevette és elolvasta azt a közle-

ményt.

Elolvasta és fölkelt. Nem bírt ülve maradni. Ő se fogta föl a hír teljes jelentőségét. De ha tegnap-

előtt lev{ltott{k az egész Legfelsőbb Bírós{got, ma pedig aminiszterelnököt, ezek történelmi lépések.

Történelmi lépések, és lehetetlen volt arra gondolnia,

hogy rossz ir{nyban.

Tegnapelőtt még a mellére szorította a kezét, nehogy

kiugorjék a szíve, és megtiltotta mag{nak, hogy elhiggye,

megtiltotta, hogy reménykedjék! Mindössze két nap telt el



–(278)–

– és ugyanaz a mennydörgéshez hasonlító négy beethove-

ni döndülés rengette meg az eget, mint egy membr{nt.

A többi beteg nyugodtan feküdt az {gy{n, és ezúttalse hallott{k meg.

Vera Gangart is nyugodtan adta be intravén{san az

embihint.

Oleg fölpattant és kirohant sét{lni.

Ki a szabadba!

20. A szépség emlékezete

Régen megtiltotta mag{nak, hogy higgyen. Nemmerte megengedni mag{nak, hogy örüljön!

Csak az újonc hiszi az első években, valah{nyszor k i-

szólítj{k a cell{ból a holmij{val együtt, hogy szabadul,csak ő hisz el minden amneszti{t jósoló suttog{st, minthaaz arkangyalok harson{j{t hallan{. De kiszólítj{k a cell{-

ból, fölolvasnak előtte valamilyen aljas irom{ny t, és be-

tuszkolj{k egy m{sik, egy emelettel lejjebbi, még sötétebb,ugyanolyan levegőtlen cell{ba. Az amnesztia pedig min-

dig elhalasztódik: a Győzelem évfordulój{tól a Forrada-

lom évfordulój{ig, a Forradalom évfordulój{tól a Legfel-

sőbb Tan{cs ülésszak{ig, amíg szét nem pattan, mint a bu-

borék, vagy csak a tolvajokra, katonaszökevényekre és

egyéb gazemberekre terjed ki – azok helyett, akik harcol-tak és szenvedtek.

S a szívnek azok a kis sejtjei, melyeket az öröm sz{-m{ra alkotott a természet, fölöslegessé v{lnak s elha lnak.

Azok pedig, amelyekben a hit lakozik, az évek múl{s{val

kiürülnek és elsz{radnak. Épp eleget hitt, épp elégszer szabadult ki s tért h{zagondolatban! Végül m{r csak a maga Szép Sz{műzetésé-

nek helyére, a kedves Us-Terekbe kív{nkozott. Igen, ked-

ves! Furcsa, de valóban kedvesnek l{tja innen, a kórh{z ból,a nagyv{rosból, ebből a bonyolult berendezésű vil{g ból,

amelyhez alkalmazkodni m{r nem érzett elég erőt, sőt v{-gyat se.



–(279)–

Us-Terek annyit jelent, mint „h{rom ny{rfa”. Arról ah{rom öreg ny{rf{ról kapta a nevét, melyeket tíz kilomé-terről, sőt ann{l is messzebbről l{tni lehet a sztyeppen.Egym{s mellett {llnak, s egy{ltal{n nem ny{rf{hoz illőenkarcsúak, ink{bb gör bék. Lehetnek m{r vagy négysz{zévesek. Amikor elértek egy bizonyos magass{got, nemnőttek tov{bb fölfelé, hanem széltében, és hatalmas {rnyé-kot vetettek a főcsatorn{ra. Azt mondj{k, több ilyen fa is

volt az aulban, de harmincegyben kiv{gt{k őket. Az úja b- bak pedig nem fogantak meg. Ak{rh{nyat ültettek az úttö-rők, a kecskék lelegelték a gyönge suh{ngokat. Csak a ka-

nadai juharf{k gyökeresedtek meg a főutc{n, a p{rtbizott-

s{g előtt.

Azt a helyet kell-e szeretni a földön, ahol sivalkodó

csecsemőként, mit sem értve, még azt sem fogva föl, amita szemünk l{tott és a fülünk hallott, vil{gra jöttünk? Vagyazt, ahol először mondt{k: Semmi baj, menjen csak kíséretnélkül! Menjen egyedül!

A saj{t l{b{n! „Vedd fel a te nyoszoly{dat és menj!”

Az első éjszaka félig szabadon! Egyelőre még szem-mel tartja a parancsnoks{g, a telepre nem engedik be, deazt megengedik, hogy szabadon, egyedül aludjon a bel-

ügyi h{tós{g udvar{n lévő fészerben. A fészerben a lovak

egész éjszaka halkan ropogtatt{k a szén{t – el sem lehet

képzelni ennél édesebb hangot!

Oleg azonban fél éjszaka nem bírt elaludni. Az udvar

kemény földje egészen fehérnek l{tszott a holdfényben.Mint egy eszehagyott j{rk{lt rajta {tlósan. Sehol egy őrto-

rony, senki sem figyeli, s a talaj egyenetlenségeiben meg-

megbotolva, boldogan j{rk{lt, fejét fölszegve, arc{t a vil{-

gos égre emelve, és csak ment, ment, mintha attól félt vol-na, hogy elkésik, mintha m{snap nem egy nyomorús{gos,isten h{ta mögötti aulba kellett volna elindulnia, hanem

egy t{gas, diadalmas vil{gba. A délvidéki korai tavasz me-

leg levegője egy{ltal{n nem volt csöndes: ahogy egy nagy

p{lyaudvar felől egész éjszaka hallani az egym{snak felel-

gető mozdonyok hangj{t, ugyanúgy hallatszott a telepminden pontja felől egészen reggelig a kar{mok és udva-

rok felől a szamarak és a tevék trombitahangú, mohó , dia-



–(280)–

dalmas bőgése p{rt kereső gerjedelmükről, életük folyta-

t{s{nak bizonyoss{g{ról. Ez a bőgés egybeolvadt azzal,ami Oleg belsejé ben harsogott.

H{t létezhet kedvesebb hely, mint az, ahol egy ilyen

éjszak{t tölt el az ember?

Azon az éjszak{n megint reménykedett és hitt – hi{- ba, hogy annyiszor megfogadta, leszokik róla.

A l{ger ut{n a sz{műzöttéletet nem lehetett kemény-

nek nevezni, jóllehet az öntözött földeken itt is kap{kkalestek egym{snak a vízért, és kegyetlenül vagdost{k egy-

m{s l{b{t. A sz{műzöttvil{g annyival t{gasabb, könnyebb,v{ltozatosabb volt! De több-kevesebb kegyetlenség itt isakadt, és nem volt könnyű a gyökérnek {ttörnie a földet, s

nem volt könnyű vizet juttatnia a gyönge sz{rnak. Még kikellett ügyeskedni, hogy ne küldjék még vagy sz{zötvenkilométerrel beljebb a sivatagba. Még keresni kellett egyagyaggal tapasztott, szalmatetős h{zat a feje fölé, s valamitfizetni a h{ziasszonynak, de nem volt miből. Meg kellettvenni a mindennapi kenyeret és még valami egyebet is az

étkezőben. Munk{t kellett tal{lni, és azok ut{n, hogy hétévig vagdosta cs{k{nnyal a földet, nem nagy kedve voltmost {sót ragadni, és elszegődni {rok{sónak. S b{r akad-

tak a faluban özvegyasszonyok, akiknek volt h{zuk, kert-

jük, sőt tehenük is, akik szívesen elfogadtak volna férjül egy mag{nyos sz{műzöttet, korainak vélte, hogy eladjamag{t, hisz az élet nem véget érni l{tszott, hanem kez-

dődni!

Azelőtt, a l{gerban, miközben azt tal{lgatt{k a fog-

lyok, hogy h{ny férfi hi{nyozhat odakint, biztosak voltak benne, hogy mihelyt elmarad mögülük az őr, övék lesz az

első nő. Úgy képzelték, keserves mag{nyukban rínak a férf i-

ak ut{n, és semmi m{sra nem gondolnak. De a telepenrengeteg sok volt a gyerek, az asszonyokat l{tszólag telj e-

sen lefoglalta ez az élet, viszont se a mag{nyosok, se a l{-nyok nem voltak hajlandók csak úgy – mind férjhez akartmenni becsületesen, és h{z{t építeni a telep szeme l{tt{ra.Az us-tereki erkölcsök még a múlt sz{zadban gyökerez-

tek.



–(281)–

S l{m, az őrök rég elmaradtak Oleg mögül, de mégmindig asszony nélkül élt, ak{rcsak a szögesdrót mögötttöltött évek alatt, pedig akadtak a telepen festő ecsetjéreméltó, hollófekete hajú görög és szorgalmas, szőke német

nők is.

A kísérőlapon, amellyel a sz{műzetésbe küldték, az

{llt, hogy örökre, és Oleg az eszével teljesen elfogadta,

hogy így is lesz; semmi egyebet nem lehetett elképze lni.

De hogy itt megh{zasodjék – arra valahogy nem vitte r{ alelke. Először azért nem, mert letaszított{k Beri j{t, aki együres b{dogb{lv{ny csörömpölő robaj{val dőlt le, és min-

denki gyökeres v{ltoz{sokat v{rt, de a v{ltoz{sok k icsik

voltak, és lassan értek el ide. Azt{n azért, mert r{tal{lt a,régi bar{tnőjére, akit Krasznojarszkba sz{műztek, és né-

h{ny levelet v{ltottak. Azt{n azért, mert egy régi lenin-

gr{di ismerős l{nnyal kezdett ellevelezni, és néh{ny hó-napig azt a reményt melengette szívében, hogy eljön idehozz{. (De ki fogja föladni a leningr{di lak{s{t, hogy eljö j-

jön hozz{ ebbe a lyukba?) Azut{n előjött a daganat, és

mindent elűzött a k i bírhatatlan f{jdalom; a nőket m{rsemmivel se l{tta vonzóbbnak, mint m{s jó embereket.

Oleg fölfedezte, hogy a sz{műzetés nem csakis és ki-

z{rólag nyomasztó {llapot, amilyennek ak{r az irodalom-

ból ismer jük (nem az a hely, amelyet szeret az ember, ésnem azok az emberek, akikkel együtt lenni szeretne), ha-

nem fölszabadító is, amiről keveset tudunk: megszabadít akétségektől, az önmagunkkal szembeni felelősségtől. Nemazok voltak szerencsétlenek, akiket sz{műztek, hanemakiknek az igazolv{ny{ba belepecsételték azt a mocskosharminckilencedik paragrafust a letelepedésről, és kényte-

lenek voltak – rettegve minden ballépéstől elutazni vala-

hova, lakni valahol és munk{t keresni, tudva azt, hogyúgyis mindenhonnan ki fogj{k rúgni őket. A sz{műzetésbeteljes jogúként érkezett a volt elítélt: nem ő tal{lta ki, hogyide jöjjön, és innen senki se kergetheti el. A főnökség dön-

tött helyette, ezért m{r nem fél attól, hogy elszalaszt vala-

mi jobb helyet, nem nyüzsög, nem keres jobb megold{st.Tudja, hogy az egyetlen lehetséges úton j{r, és ez bizak o-

d{ssal tölti el.



–(282)–

És most, a gyógyul{s kezdetén, újra szembenézve akibogozhatatlanul zavaros élettel, jó volt tudni, hogy v{rjaaz {ldott Us-Terek, ahol minden vil{gos, ahol szinte egé-szen {llampolg{rnak tekintik, és ahov{ nemsok{ra úgymegy vissza, mintha hazamenne. M{r az odatartoz{s l{tha-

tatlan sz{lai húzz{k vissza, a legszívesebben azt mondan{:min{lunk.

Annak az egy évnek a h{romnegyed részét, amely

odaérkezésétől a mai napig eltelt, {tbetegeskedte, és nem-igen vette szemügyre az ottani természet és élet saj{toss{-gait, nem is nagyon élvezhette még őket. A beteg embertúl porosnak l{tta a sztyeppet, túl forrónak a napot, túl ki-

égettnek a kerteket, túl nehézkesnek a v{lyogot.

De most, amikor felpezsdült benne az élet, ak{r az {l-

latokban, amikor megérzik a tavasz illat{t, Oleg a kórh{z-

udvar sűrű f{kkal szegett, emberekben, színekben és kő-épületekben bővelkedő ösvényeit rótta, és ell{gyultan

idézte maga elé az us-tereki vil{g minden fukar, szerénykis von{s{t. S azt a fukar vil{got kedvesebbnek érezte en-

nél, mert az övé, a sírig az övé, mindörökre az övé, mígemez ideiglenes, kölcsönvett.

Eszébe jutott a kesernyés illatú, mégis oly kedves

zsuszan. Meg a szúrós zsantak. És a kerítésekre fölfutó,még tüskésebb dzsingil, amely m{jusban bontja ki lila, or-

gonaillatú vir{gait. És a dzsídufa, melynek bódítóan fű-szeres illatot {rasztó vir{ga a kív{natos hat{rt túllépő, agyonparfümözött asszonyra emlékeztet.

H{t nem meglepő, hogy egy orosz, akit oly sok lelkisz{l fűz az orosz erdőkhöz és rétekhez, a közép-orosz-

orsz{gi természet csöndes, z{rt vil{g{hoz, és akit akarata

ellenére és örökre sz{műztek ide, m{ris ennyire kötődikehhez a szegényes, nyílt vidékhez, amely egyszer túls{go-

san forró, m{skor túls{gosan szeles, ahol egy csöndes, bo-

rús napot is felüdülésnek érez az ember, az esőt pedig ün-

nepnek, s úgy tetszik, meg békélt azzal, hogy itt éli le azéletét. És olyan fiúk ut{n v{gyakozik, mint Szarimbetov,

Tyelegenov, Maukovej, a Szkokov fivérek. S b{r még anyelvét se tudja, úgy l{tszik, m{r ehhez a néphez is kötő-dik, és valami hirtelen megérzéssel-e amikor a hamis elke-



–(283)–

veredik a fontossal – , az ősi fajok ir{nti naiv rajong{ssalegy alapj{ban véve nyíltszívű és romlatlan népnek l{tja;amely az őszinteségre mindig őszinteséggel, a rokon-

szenvre rokonszenvvel v{laszol.

Oleg harmincnégy éves. Minden főiskola csak har-

mincöt éves korig fogad el jelentkezőket. Magasabb kép-

zettségre m{r sohasem tehet szert. Ha nem, h{t nem. Csaknemrég sikerült v{lyogvetőből segédföldmérővé fölvere-

kednie mag{t. (Nem földmérővé, ahogy Zo j{nak hazudta,csak segéddé, h{romsz{zötven rubel fizetéssel.) Főnöke, a

körzeti földmérő nemigen tud eligazodni a mérőrúd sk{l{- j{n, ezért Oleg kedvére dolgozhatna, de úgyszólv{n aligvan munk{ja: minthogy a kolhozok örök haszn{latra kap-

t{k a földet (megint egy „örök”!), csak nagy ritk{n kell k i-

hasítania belőle valamit a bővülő települések sz{m{ra.Hogy lehetne összemérni az ő lehetőségeit a mirab* hatal-

m{val, aki minden porcik{j{ban érzi a talaj legkisebb lejté-sét is? Nos, tal{n évek múlva sikerül jobban elhelyezked-

nie. De miért gondol m{r most annyi melegséggel Us-

Terekre, s v{rja türelmetlenül a kezelés befejezését, hogyvisszamehessen oda, ha csak félig gyógyultan is?

Nem az volna a természetes, hogy haragudjék sz{m-

űzetésének helyére? Hogy gyűlölje és meg{tkozza? Denem, még azt is, ami a szatíra dorongj{t érdemelné – mégazt is megmosolyogni való anekdot{nak l{tja most. Péld{-

ul Aben Berdenovot, az új iskolaigazgatót, aki letépte afalról Szavraszov Varjak j{t, és behajította a szekrény mögé(mert megl{tott rajta egy templomot, és a képet vall{sospropagand{nak vélte). Meg a j{r{si egészségügyi oszt{lyvezetőjét, egy fürge kis orosz nőt, aki előad{sokat tart a j{-r{s értelmiségének, közben pedig dupla {ron adja tov{bba pult alól szerzett krepdesint a helybeli divathölgyeknek,

mindaddig, amíg nem lehet kapni a helyi boltban is. Meg

a hatalmas porfelhőt kavaró, sz{guldó mentőautót, amelyazonban sokszor nem a betegeket fuvarozza, hanem sze-

mélyautó gyan{nt a titk{rt, vagy pedig vajat és sz{raztész-

t{t sz{llít h{zhoz? Meg a törpe Orembajevnak, a kiskeres- * „Vízgazda”, „vízelosztó”, aki a földek öntözéséhez „utalja ki” a gaz-

das{goknak a vizet.



–(284)–

kedőnek a nagykereskedelmi ügyleteit: soha semmi nincsa boltj{ban, a padl{son viszont üres élelmiszeres l{d{khegyei, ő maga pedig békésen szunyók{l a bolt ajtaj{ban,mégis örökké jutalmazz{k a terv túlteljesítéséért. Lusta {t-

töltögetni, méricskélni, csomagolni. Miut{n ell{tta a ha-

talmasokat, kiszúrja azokat, akiket még méltónak tart fi-

gyelmére, és szép csöndesen fölaj{nlja: „Vigyél m{r egyl{da makarónit” vagy „vigyél egy zs{k cukrot” – de csakis

egészet! A l{d{t vagy zs{kot a központi rakt{rból egyene-sen a lak{sra sz{llíttatja, és lekönyveli mint a boltja for-

galm{t. S végül a j{r{si p{rtbizotts{g harmadtitk{r{t, ak i-

nek kedve szottyant mag{núton elvégezni a középiskol{t,de mert a matematik{ról gőze se volt, éjszaka odalopózotta sz{műzött tanító ha jlék{hoz, és vitt neki aj{ndékba egy

perzsab{r{nybőrt. Mindez azért megmosolyogni való, mert mind a l{-

ger ut{n történt, ahol farkastörvények uralkodtak. Mitnem vesz tréf{ra az ember a l{ger ut{n? Mit nem hiszüdülésnek?

Mert micsoda élvezet m{r önmag{ban is alkonyatkorfölvenni a fehér inget (az egyetlent – m{r rojtos a gallérja,és hogy milyen nadr{got és cipőt tud hozz{ felhúzni, azt

ne kérdezzék), és végigmenni a falu főutc{j{n! A n{dtetősklub előtt megpillantani a plak{tot: „Új zs{km{nyolt j{ték-

film”, meg a bolond Vaszj{t, aki mindenkit r{beszél, hogy

jöjjön a moziba. És megv{ltani lehetőleg a legolcsóbb – kétrubeles – jegyet az első sorba, a kölykök mellé. És ha-

vonta egyszer kirúgni a h{mból: csecsen sofőrök t{rsas{-g{ban fölha jtani egy korsó sört a te{zóban.

A sz{műzöttéletnek ezt a mindenben örömöt kereső,

derűs fölfog{s{t elsősorban az öreg Kadminéknak kö-szönheti. Nyikolaj Ivanovicsnak, a nőgyógy{sznak és Jelena Alekszandrovn{nak, a feleségének. B{rmi történjékis Kadminékkal a sz{műzetésben, mindig azt hajtogatj{k:

– De jó! Mennyivel jobb, mint ami volt! Micsoda sze-

rencse, hogy épp erre a gyönyörű vidékre kerültünk!

Sikerült egy cipó félbarna kenyeret szerezni? Micso-

da öröm! A könyvesboltba megérkezett a kétkötetesPausztovszkij? Micsoda öröm! Ma jó filmet adnak a klu b-



–(285)–

ban? Micsoda öröm! Jött a fogtechnikus, és megcsin{lta aműfogsort? Remek! Még egy nőgyógy{szt küldtek, szinténsz{műzött orvosnőt? Nagyszerű! Legyen övé a nőgyógy{-

szat! Végezze csak ő a tiltott abortuszokat, legal{bb Nyik-

olaj Ivanovics a belgyógy{szati teendőkre koncentr{lhat:kevesebb pénz, de több nyugalom! És micsoda élvezet a

narancss{rga-rózsaszín- barn{svörös, izzó sztyeppi alko-

nyatot l{tni! A karcsú, ősz hajú Nyikolaj Ivanovics karon

fogja a lassan elnehezülő, gömbölyded, néha m{r beteges-kedő Jelena Alekszandrovn{t, és egym{shoz igazított lé-pésekkel sét{lnak a falu szélére, hogy megnézzék a nap-

nyugt{t.

De életük akkor v{lt az örömök tarka girlandj{v{ ,amikor meg tudtak v{s{rolni egy összedűlőfélben lévő v{-lyogviskót kerttel együtt: életük utolsó menedékét, azutolsó fedelet a fejük fölé, amelyben leélhetik életük h{tra-

lévő részét, s bev{rhatj{k a hal{lt. (Előre elhat{rozt{k,hogy együtt fognak meghalni: ha az egyikük meghal, am{sik követi, mert minek és k inek éljen egyedül?) Bútorok

egy{ltal{n nem volt, ezért megkérték az öreg Homra to-vicsot – szintén sz{műzött – , építsen a szoba sark{ba egydobogófélét v{lyogtégl{ból, és ez lett a hitvesi {gy. Milyen

széles! Milyen kényelmes! Zs{kv{szonból széles matracotvarrtak, és megtömték szalm{val. A következő rendelésHomratovicstól: egy asztal. Mégpedig kerek. Homratovics

nem érti: a hetedik évtizedet tapossa, de még sohasem l{-tott kerek asztalt. Mire jó? „De igen, bar{tom! – és Nyiko-

laj Ivanovics ügyes, fehér nőgyógy{szkezével lerajzolja,milyen legyen: – Okvetlenül kerek!” A következő feladat:

petróleuml{mp{t szerezni, de nem {m b{dogból, hanemüvegből, magas l{bon, és nem hét- , hanem tízsoros béllel,

és bura is legyen hozz{!

Us-Terekben nincs ilyen, részenként sikerült megv{-s{rolni – jó emberek hozt{k messziről – , és csak azért ismegjelent a kerek asztal közepén, r{ad{sul maguk készí-tette ernyővel. Itt, Us-Terekben, 1954- ben, amikor a főv{-

rosokban m{r hangulatl{mp{kra vad{sznak, és föl van ta-l{lva a hidrogénbomba, ez a l{mpa a h{zilag fabrik{lt k e-

rek asztalon tizennyolcadik sz{zadbeli fényűző szalonn{v{ltoztatja a v{lyogkunyhót. Mekkora diadal! H{rmasban



–(286)–

körülülik az asztalt, és Jelena Alekszandrovna megindul-

tan jegyzi meg:

– Jaj, Oleg , milyen boldogan élünk most! Tudja, agyerekkoromat lesz{mítva, ez életem legboldogabb kor-

szaka!

Mert – és igaza van! – nem az anyagi jólét teszi bol-

dogg{ az embereket, hanem a szívek viszonya, és hogymilyen szemmel nézzük az életet. Ez is, az is mindig ha-

talmunkban {ll, teh{t az ember mindig boldog lehet, ha boldog akar lenni, és ebben senki sem akad{lyozhatjameg.

A h{ború előtt Moszkva mellett laktak Nyikolaj Iva-

novics anyj{val együtt, aki annyira rigorózus és kérle lhe-

tetlen volt, s a fiú annyira tisztelte, hogy az akkor még kö-zépkorú, ön{llós{ghoz szokott és m{r egyszer férjnél volt Jelena Alekszandrovna örökké elnyomottnak érezte ma-

g{t. Most az ő „középkor{nak” nevezi ezeket az éveket.Nagy bajnak kellett bekövetkezni ahhoz, hogy friss levegőtörjön be a csal{djukba.

A baj bekövetkezett, és maga az anyós idézte elő: ah{ború első évében bekopogtatott hozz{juk egy ember

minden irat nélkül, és menedéket kért. Az anyós, akiben a

saj{t csal{dj{val szembeni szigor keresztény meggyőző-déssel p{rosult, kötelességének érezte, hogy befogad ja a

dezertőrt; még csak meg se tan{cskozta a fiatalokkal. Kétéjszak{t töltött n{luk a szökevény, azut{n elment, valaholelkapt{k, s a kihallgat{s sor{n el{rulta, hol és kik fogadt{k

be. Maga az anyós m{r közel j{rt a nyolcvanhoz, őt nem b{ntott{k, de célszerűnek tartott{k letartóztatni ötvenévesfi{t és negyvenéves menyét. A kihallgat{skor először azt

tiszt{zt{k, nem rokonuk-e a szökevény, mert ha az lettvolna, az erősen enyhítette volna a dolgot: egyszerű csal{-di elfogults{gnak, érthetőnek, sőt megbocs{thatónak tün-

tette volna föl. De a szökevény senkijük se volt, ezértKadminék tíz évet kaptak, nem mint a szökevény segítői,hanem mint haza{rulók, akik tudatosan al{akn{zt{k a Vö-

rös Hadsereg erejét. A h{ború véget ért, a dezertőrt szaba-don bocs{tott{k a negyvenötös nagy szt{lini amnesztiakövetkeztében. (Majd törhetik a fejüket a történészek ,



–(287)–

hogy miért éppen a katonaszökevényeknek bocs{tottakmeg elsőnek és minden korl{toz{s nélkül.) M{r rég elfele j-tette, hol bújt el és kiket r{ntott maga ut{n a bajba.Kadminékat az amnesztia nem érintette, hiszen ők nemdezertőrök voltak, hanem a haza ellenségei. Letöltötték atíz évüket, mégse engedték őket haza, hiszen nem mag{-nyosan követték el tettüket, hanem bűnszövetkezet ben férjés feleség! – , ezért örökös sz{műzetés duk{lt nekik. Előre

sejtve az ügy ilyetén kimenetelét, jó előre kérvényezték,hogy legal{bb ugyanoda sz{műzzék őket. Mintha direktnem ellenezte volna senki, s mintha a kérés is teljességgeltörvényes lett volna – a férjet mégis Kazahszt{n déli ré-szébe sz{műzték, a feleséget pedig az északi Kraszno-

jarszkba. Lehetséges, hogy mint egyazon szervezet tagjait

kív{nt{k elv{lasztani őket? Nem, ezt nem büntetésből csi-n{lt{k, egyszerűen a belügyminisztérium appar{tus{bannem volt olyan ember, akinek az lett volna a feladata, hogy

egyesítse a h{zasp{rokat, így h{t nem egyesítették őket.Az ötvenhez közeledő, dagadt l{bú és kezű feleség a tajg{-ra került, ahol semmilyen m{s munka nincs, mint az erdő-irt{s, amit jól ismert m{r a l{gerból. (De m{ig is emlegeti a

Jenyiszej menti tajg{t – micsoda gyönyörű t{j!) Jó egy évigírogatt{k a panaszokat Moszkv{ba – mindig csak Moszk-

v{ba! – , amikor végre jött egy külön konvoj, és elhozta Jelena Alekszandrovn{t ide, Us-Terekbe.

H{t hogy ne örülnének az életnek?! Hogy ne szeret-nék Us-Tereket?! Meg a maguk v{lyogkunyhój{t?! Mifélekegyre {hítozzanak még?!

Ha örökre, h{t örökre! Legyen! Egy öröklét alatt leg-

al{bb teljesen ki lehet tanulm{nyozni az us-tereki égha j la-

tot. Nyikolaj Ivanovics kiakaszt h{rom hőmérőt, kitesz egy

üveget a csapadék mérésére, a szélerősség dolg{ban elj{r atizedik oszt{lyos Inna Strömhöz, aki az {llami meteoroló-giai megfigyelő {llom{st vezeti. Csin{ljanak ott, amit

akarnak, Nyikolaj Ivanovicsnak saj{t meteorológiai napló- ja van, irigylésre méltóan pontos statisztik{val.

Apj{tól, aki közlekedési mérnök volt, örökölte mégkisgyermekként a szüntelen munka v{gy{t és a pontoss{g,a rend szeretetét. Vaskalaposnak lehet-e nevezni Koro-



–(288)–

lenkót? De ő is azt mondta (Nyikolaj Ivanovics pontosan

tudja idézni), hogy „a rend megőrzi a lelki békét”. Egy

m{sik kedvenc mond{sa Kadmin doktornak: „A dolgok

tudj{k, hol a helyük.” A dolgok maguktól tudj{k, s nekünkebben nem szabad őket akad{lyozni.

A hosszú téli estékre van a doktornak egy kedvenc

időtöltése: a könyvkötészet. Im{d a rongyos, széteső,pusztuló könyvekből szemet gyönyörködtető köteteket

var{zsolni. Még Us-Terekben is sikerült csin{ltatnia ma-g{nak egy kötőprést és egy borotvaéles szélv{gó kést.

Mihelyt megv{s{rolt{k a kunyhót, hónapról hónapra

takarékoskodni kezdtek, amin csak tudtak, rongyosrahordt{k a régi holmijukat, csak hogy össze tudjanak szed-

ni annyit, amennyiből egy kis telepes r{diót v{s{rolhat-

nak. De még meg kellett egyezni az iparcikkboltban akurd boltossal is, hogy tegyen félre nekik elemeket, hakap, mert azok mindig külön érkeznek és elég ritk{n. Még

le kellett küzdeni a többi sz{műzött néma rémületét a ké-szülék l{tt{n: mit szól majd az elh{rítótiszt? Vajon nem –

azért vették, hogy a BBC-t hallgathass{k? De a félelmetleküzdötték, az elemeket is megvették, a készüléket be-

kapcsolt{k, és a rab füleknek mennyei muzsika csendültföl, s ahhoz képest, hogy telepes r{dióról volt szó, megle-

hetősen tiszt{n: Puccini, Sibelius, Bortnyanszkij. Minden-

nap előre kiv{lasztott{k a műsorból, mit akarnak hallani,

és bekapcsolt{k a r{diót Kadminék kunyhój{ban. Csordul-tig, sőt azon túl is tele volt a vil{guk, m{r nem kellett kí-vülről pótolni, hanem adni is lehetett a fölöslegből.

Tavasztól fogva rövidek az esték a r{dióz{shoz, vi-

szont ann{l több gondot okoz a kert. Nyikolaj Ivanovics

olyan tal{lékonyan és annyi energi{val műveli egytizedhekt{ros kertjét, hogy nyom{ba se jöhet az öreg Bolkon-

szkij herceg, a maga Liszije Górij{val és külön építészével.A kórh{zban – Nyikolaj Ivanovics annak ellenére, hogym{r hatvanéves, nagyon eleven – m{sfél st{tust l{t el, és –

éjszaka is b{rmikor elrohan, hogy levezessen egy-egy szü-

lést. Egy{ltal{ban, nem j{r, hanem sz{guld, nem szégyelliősz szak{ll{t, s csak úgy lobog a Jelena Alekszandrovna

varrta vitorlav{szon kab{tja két sz{rnya. De az {s{shoz



–(289)–

m{r nincs elég ereje: félór{t dolgozik reggel, és m{r kezdlihegni. De hi{ba f{rad el a karja és a szíve: a tervei lendü-letesek, mondhatni, eszményiek. Boldogan vezeti végigOlegot a végén két kis f{val jelzett csupasz kerten, és di-

csekszik.

– Itt, az „egész hossz{ban lesz egy ösvény. Baloldaltmajd egyszer szőlőtőkéket fog l{tni, egész biztos, hogymegfogannak. Az ösvény lugasban ér véget, igazi lugas-

ban, amilyet még nem l{tott Us-Terek! Az alapja m{r kész:ez a félkör alakú v{lyogemelvény – (szintén Homratovics

műve, de: „Minek félkör alakúra csin{lni?”) – és ezekre akarókra komló fut majd föl. Mellette doh{ny , illatozik.

Nappal ide bújunk el a hőség elől, este pedig szamov{rbólte{zunk, tessék parancsolni! (Mellesleg, szamov{ruk mégnincs.)

Hogy mi fog még teremni a kertjükben, nem tudni, csak azt, hogy mi nincs most: krumpli, k{poszta, uborka,

„paradicsom és tök, egyszóval mindaz, ami a szomszédokkert jében nő. „Hiszen azt meg is lehet venni!” – mondj{k

Kadminék. És megveszik. Az us-terekiek jó gazd{k, tehe-net, disznót, birk{t, baromfit tartanak. Kadminéktól se tel-

jesen idegen az {llattart{s, de nem praktikus form{j{tűzik: csak kuty{ik és macsk{ik vannak. Kadminék azt tart-

j{k, a tejet és a húst is meg lehet venni a piacon, de hol ve-

gyék meg a kuty{k hűségét? R{ugr{lna-e pénzért az em-

berre a lobogó fülű, fekete-fehér, mackó forma Zsuk, mega fürge, apró Tobik, aki tiszta fehér, csak a mozgékony fülekoromfekete?

Az {llatok szeretetét egy lyukas garasra se becsüljükmanaps{g; a macsk{k szeretete miatt még ki is nevetjük az

embereket. De ha kivész belőlünk az {llatok szeretete,nem elkerülhetetlen-e, hogy az embereket se szeressük?

Kadminék nem a bőrükért, hanem a személyiségü-kért szeretik a kuty{ikat. És azt a lelki jós{got, amelyet a

h{zasp{r kisug{roz, minden idomít{s nélkül, szinte azon-

nal {tveszik az {llataik is. Az {llatok nagyra becsülik, ha

Kadminék beszélgetnek velük, és sok{ig képesek hallgatniőket. Nagyra becsülik gazd{ik t{rsas{g{t is, és büszkén kí-sérgetik őket mindenhova. Ha Tobik a szob{ ban hever (a



–(290)–

kuty{k nincsenek kitiltva a h{zból) és l{tja, hogy Jelena

Alekszandrovna fölveszi a kab{tj{t és kézbe veszi a t{sk{- j{t, nemcsak azonnal kital{lja, hogy séta következik, ha-

nem fölugrik, kirohan Zsukhoz a kertbe, és m{ris kettes-

ben ügetnek vissza. A maga kutyanyelvén közölte vele,hogy sét{lni mennek, és Zsuk is fölajzva, menetkészen {llelő.

Zsuk tiszt{ban van az idő mértékével. Ha elkíséri

Kudminékat a moziba, nem fekszik le ott, a klub előtt, ha-nem elmegy, de az előad{s végére mindig visszajön. Csak

egyszer késett el: amikor mindössze öt tekerésből {llt a

film. Mennyire b{nkódott először, és mekkor{kat ugrottutóbb örömé ben!

Az egyetlen hely, ahova nem kísérik el a kuty{kNyikolaj Ivanovicsot, a munkahelye, tudv{n, hogy az nem

volna illendő. Ha pedig alkonyatt{jban kilép a kapun, éselindul fiatalos, könnyed j{r{s{val, valamilyen lelki hul-

l{mhosszakról tévedhetetlenül meg{llapítj{k, hogy szülőnőhöz készül-e (akkor nem mennek vele), vagy fürödni

(akkor vele mennek). Fürödni messzire kell menni: jó ötkilométerre, a Csu folyóhoz. Se a helybeliek, se a sz{m-

űzöttek – se a fiatalok, se a középkorúak – nem j{rnak eloda rendszeresen: messze van. Csak a kölykök és Kadmindoktor a kuty{ival. Tulajdonképpen ez az egyetlen séta,amely nem szerez közvetlen örömöt a kuty{knak: a

sztyeppi út rögös és csupa tövis, Zsuknak összevissza van hasogatva tőle a mancsa, Tobik pedig, amióta egyszermegfürösztötték, nagyon fél a víztől. De a kötelességtudatmindennél előbbre való, és a doktorral együtt becsületesenmegteszik mind a tíz kilométert. Csak a víztől úgy h{rom-

sz{z méterre kezd Tobik lemaradozni, és bűntudatosan le-

konyítja a fülét, behúzza a fark{t, majd lefekszik. Zsuk

egészen a meredek partig elmegy, ott elnyújtóztatja hata l-

mas testét, és mint egy szobor figyeli föntről a fürdőzést,

Az elkísérés kötelességét Tobik Olegra is kiterjeszti,

aki gyakran megfordul Kadminékn{l. (Végül m{r olyan

gyakran, hogy aggodalmat kelt az elh{rítótisztben, aki kü-lön-külön kivallatja őket: „Miért bar{tkoznak olyan na-

gyon? Milyen közös tém{juk van? Miről beszélgetnek?”)



–(291)–

Zsuk megteheti, hogy nem kíséri el Olegot, de Tobiknak

kötelessége, ak{r esik, ak{r fúj. Amikor odakint esik ésnagy a s{r, f{zni fog és vizes lesz a mancsa, Tobiknak na-

gyon nincs hozz{ kedve, kinyú jtóztatja előbb a mellső, az-

t{n a h{tsó l{bait, és csak azért is elmegy! Egyébként Tobika post{s is Oleg és Kadminék között. Ha azt kell közölniOleggal, hogy ma érdekes film lesz, vagy nagyon jó zeneiműsor, vagy valami fontos {ru tűnt fel az élelmiszerbolt-

ban vagy az iparcikkboltban, Tobikra fölcsatolj{k a via-szosv{szon nyakörvet, és beledugnak egy cédul{t, meg-

mutatj{k az ir{nyt, és nagyon hat{rozottan így szólnakhozz{: „Oleghoz!” És ak{rmilyen az idő, engedelmesenodaporoszk{l vékony, hosszú l{bain, ha pedig nem tal{ljaotthon, lefekszik az ajtó elé. Az a legmeglepőbb, hogy sen-

ki se tanította illeg r{, nem idomított{k be, mégis m{r azelső alkalommal megérezte ama lelki hull{mhosszak ré-vén, hogy ezt kell tennie. (Igaz, Oleg mindah{nyszoranyagilag is ösztönzi ezt a postaszolg{latot. )

Zsuk form{ra és termetre olyan, mint egy német ju-

h{szkutya, de hi{nyzik belőle azok óvatoss{ga és dühe. E l-fojtja hatalmas és erős lényének jólelkűsége. M{r elégöreg, sok gazd{t ismert, Kadminékat viszont maga v{lasz-

totta. Őelőttük a duh{nt (vagy te{zót) vezető Vaszadze tu-

lajdona volt. Vaszadze l{ncon tartotta az üres edénnyel telil{d{k mellett, s a mulats{g kedvéért néha eloldotta és r{-

uszította a szomszéd kuty{kra. Zsuk b{tran verekedett, ésrémületbe kergette azokat a lusta, s{rga ebeket. Holott va-

lój{ban jóindulatú és békés jósz{g, csak egyszerűen mu-

sz{j volt hinnie a fölöttesének. Egy ilyen eloldoz{s alka l-

m{val több koslató kuty{val együtt Kadminék kertjé ben

j{rt, és azonnal vonzalmat érzett a hely ir{nt; attól kezdvesokszor elszaladt ide, pedig nem is etették. Vaszadze el-

ment, és Zsukot sz{műzetése hű t{rs{nak, Emilij{nakaj{ndékozta, aki bőségesen ell{tta, ő mégis mindig eltéptea l{nc{t, és Kadminékhoz szökött. Emilija megsértődöttr{juk, visszavitte Zsukot, megkötötte, de ő megint eltépte

mag{t és visszaszökött. Erre egy traktorkerékhez l{ncolta.Egyszer csak Zsuk észrevette az udvarból, hogy Jelena

Alekszandrovna jön az utc{n, de sz{ndékosan elfordítja afejét. A kutya r{ngatni kezdte a dögnehéz kereket, és mint



–(292)–

egy fuvaros ló, vagy sz{z métert húzta maga ut{n; amígössze nem rogyott. Ezut{n Emilija lemondott róla. Új gaz-

d{in{l Zsuk hamarosan {tvette az ő elvont humanizmu-

sukat mint viselkedési norm{t. És a többi kutya egyszer

csak nem félt tőle többé, s a j{rókelőkkel is bar{ts{gosanviselkedett, b{r nem hízelgett nekik.

De Us-Terekben is akadnak, akik szívesen lődöznekélő célpontra. Jobb zs{km{nyt nem lelve, részegen végig-

dülöngélnek az utc{n, és sorra lelődözik a kuty{kat. M{rkétszer meglőtték Zsukot is. Azóta fél minden r{ir{nyított

csöves t{rgytól, még a fényképezőgéptől is, és nem hagyja

mag{t lefényképezni.

Macsk{ik is vannak Kadminéknak: elkényeztetett,szeszélyes, művészetkedvelő jósz{gok. De Oleg most, a

kórh{z udvar{n sét{lva, éppen Zsukot, Zsuk hatalmas, jó-s{gos fejét képzelte maga elé, mégpedig nem az utc{n, ha-

nem az ablak kereté ben, amint hirtelen megjelenik benne:

h{tsó l{b{ra {ll és, benéz, ak{r egy ember. Ami azt jelenti,hogy ott ugr{l mellette Tobik is, és m{r közeledik Nyikolaj

Ivanovics.Oleg megindultan érezte, hogy teljesen elégedett a

sors{val, teljesen megbékélt a sz{műzetéssel, m{r csakegészségért könyörög az égnek, semmilyen nagyobb cso-

d{ra nem v{r.

Jó volna úgy élni, ahogy Kadminék: örülni annak,ami van. A bölcs ember kevéssel beéri.

Ki az optimista? Aki azt mondja: {ltal{ban mindenrossz, mindenhol még rosszabb, n{lunk viszonylag jó, sze-

rencsénk van. És boldogg{ teszi az, ami van.

Ki a pesszimista? Aki azt mondja: minden a lehető

legjobb, mindenütt jobb, csak épp n{lunk rossz. És örökkékesereg a sorsa miatt.

Csak elviselje valahogy a kezelést! Csak sikerüljönkiszabadulnia ebből a csapd{ból – sug{r- és hormonkeze-

lés – , még mielőtt teljesen belerokkan. Legal{bb megőriz-

hesse azt a libidót , meg ami kell hozz{, mert anélkül< És visszamehessen Us-Terekbe. És véget vessen az

agglegényéletnek. Meg fog h{zasodni! Zoja aligha jön el



–(293)–

hozz{. Vagy ha eljönne is, csak majd m{sfél év múlva.Most megint v{rjon, egész életében csak v{rjon? Lehetet-

len.

Kszan{t is elvehetné. Micsoda h{ziasszony! Még-

hétköznap is fényesre törölgeti a t{nyérokat, v{ll{ra dobjaa konyharuh{t< valós{gos c{rnő! Az ember nem tudja le-

venni róla a szemét. Ővele biztosra mehetne: szép h{zuklenne, gyerekeik születnének.

Elvehetné Inna Strömöt is. Kicsit ijesztő, hogy mégcsak tizennyolc éves. B{r ez föl is dobja az embert. Olyan

félénken merész, olyan kihívóan tűnődő a mosolya. Ez is

földobja az embert<

Nem kell odafigyelni semmilyen föllobban{sra,

semmilyen beethoveni döndülésre! Mindez sziv{rv{nyos buborék! Meg kell keményíteni a szívét és nem hinni. Éssemmi jobbat nem v{rni az élettől.

Örülj annak, ami van.

Ha örökre , h{t örökre.

21. Az {rnyak oszladoznak

Olegnak olyan szerencséje volt, hogy a kórh{z épüle-

tének kapuj{ban tal{lkozott össze a l{nnyal. Félre{llt, smegtartotta az ajtót, de a l{ny, derek{t enyhén előredön t-

ve, akkora lendülettel jött, hogy ha nem {ll félre, tal{n felis dönti.

Egyetlen pillant{ssal fölmérte: csokol{débarna ha j{n

vil{goskék sv{jcisapka, fejét nekifeszíti a szélnek, a ka b{tjanagyon eredeti szab{sú, fantasztikus, hosszú pelerinféle,

amely a nyak{n{l egyetlen gombbal csukódott. Ha tudta volna, hogy Ruszanov le{nya, valószínűleg

visszafordul. De így elindult a megszokott ösvénye felé.

Avieta minden nehézség nélkül kapott engedélyt ar-

ra, hogy fölmenjen a kórterembe, mert az apja nagyongyönge volt, és a csütörtök l{togat{si nap. A kab{tj{t leve-

tette, és fehér köpenyt borítottak a bordó pulóverére, deolyan kicsit, hogy legföljebb gyerekkor{ban tudott volna

az ujj{ba bele bújni.



–(294)–

Pavel Nyikolajevics az előző napi, harmadik injekcióut{n csakugyan nagyon gyöngének érezte mag{t, és kisem dugta a l{b{t a takaró alól, hacsak nem végszükség-

ben. Forgolódni is keveset forgolódott, kelletlenül evett: a

szemüvegét nem tette föl, nem kapcsolódott be a beszélge-

tésekbe. Szok{sos akaratereje megingott, és teljesen {tadta

mag{t gyöngeségének. A daganat, amely először elkeserí-tette, azt{n rémületbe ejtette; {tvette fölötte a hatalmat:

m{r nem ő, hanem a daganat döntötte el, mi lesz. Pavel Nyikolajevics tudta, hogy Avieta megérkezett

Moszkv{ból, és m{r reggelre v{rta. Mint mindig, örömmelv{rta, de ma részben riadtan is: úgy döntöttek hogy K{pa

besz{mol neki Minaj leveléről, Rogyicsevről és Guzunról –

mindenről úgy, ahogy volt. Eddig nem volt értelme, hogy

tudja, de most szükség van az eszére és tan{cs{ra. Avietanagyon okos l{ny, soha semmiről nem ítélt rosszabbul,mint a szülei, sőt még jo b ban. Most mégis félt egy kicsit:vajon mit gondol erről a históri{ról? Nem fogja-e első föl-

indul{s{ban elítélni őt?

A kórterembe is úgy jött be Avieta, mintha széllelszembe jönne, nekifeszült testtel, jóllehet egyik kezébenegy nehéz szatyrot cipelt, a m{sikkal a köpenyt fogta.Friss, fiatal arca ragyogott, hi{nyzott róla az a savanyúrészvét, amellyel a súlyos betegek {gy{hoz szoktak oda-

jönni, és amelyet Pavel Nyikolajevicsnak nagyon f{jt volna

a saj{t l{nya arc{n l{tni. – Nah{t, apa! Hogy vagy, apa?! – köszöntötte élén-

ken, miközben leült az {gya szélére, és őszinte örömmel,kényszer nélkül megcsókolta előbb jobb, azt{n bal felől

borost{s orc{j{t. – Hogy érzed magad m{ma? Mondd

meg, de őszintén! Hadd halljam! Ragyogó külseje és derűsen követelő hangja némierőt öntött Pavel Nyikolajevicsba, s kicsit fölélénkítette.

– Hogy is mondjam? – kezdte lassan, gyönge han-

gon, mintha előbb önmag{val szeretné tiszt{zni. – H{t<

nem lett kisebb. Nem. De az az érzésem, mintha egy kicsitkönnyebben mozgatn{m a fejem. Egy egészen kicsit köny-

nyebben. Tal{n kevésbé nyom.



–(295)–

A l{nya nem kérdezett többet, csak óvatosan, egycsöpp f{jdalmat se okozva, széthúzta a gallérj{t, és ponto-

san középre nézett, úgy, mint egy orvos, akinek minden-

nap alkalma van összehasonlítani.

– Semmi vész! – {llapította meg. – Mindössze egymegduzzadt mirigy. Anya olyasmit írt, hogy m{r azt hit-

tem< haj jaj! Azt mondod, könnyebben mozgatod. Teh{tsegítenek az injekciók. Majd még kisebb lesz. Ha pedig fe-

leekkora lesz, egy{ltal{n nem fog zavarni, ak{r ki is íratha-tod magad.

– Csakugyan – sóhajtott Pavel Nyikolajevics. – Ha fe-

leekkora lenne, el is lehetne élni vele.

– És otthon kezeltetnéd magad.

– Azt hiszed, otthon is beadhatn{k az injekciókat? – Miért ne? Hozz{szoksz és otthon is folytathatod.

Majd {tgondoljuk és megbeszéljük!

Pavel Nyikolajevics földerült. Ak{r megengedik,hogy otthon injekciózz{k, ak{r nem, m{r az is büszkeség-

gel töltötte el, hogy ,a l{nya ilyen elsz{nt és harcra kész.Avieta lehajolt hozz{, úgyhogy szemüveg nélkül is jól l{ t-

hatta nyílt, őszinte, becsületes arc{t, amely annyi energi{tés elevenséget fejezett ki azzal a mozgékony orrcimp{j{valés szemöldökével, amely azonnal megrebbent minden

igazs{gtalans{gtól. Ki is? Tal{n Gorkij mondta: „Ha a gye-

rekeink nem jobbak n{lunk, akkor hi{ba szültük őket a vi-l{gra, és mi is hi{ba éltünk.” Pavel Nyikolajevics nem élthi{ba.

Mégis aggódott: vajon tud-e arról , és mit fog monda-

ni?

De ő nem sietett r{térni arra , még kérdezgette a keze-lésről, és hogy milyen orvosok vannak itt, az éjjelisz ek-

rényét is megvizsg{lta, megnézte, mennyit evett, mi rom-

lott meg, és berakta a frisset.

– Hoztam egy kis erősítő vörösbort, igy{l egy-egy

kupic{nyit. Vörös kavi{rt is hoztam, ugye, szereted? És

moszkvai narancsot.

– Az jó lesz.



–(296)–

Közben a l{ny körülhordozta pillant{s{t a kórter-

men, hogy kik vannak itt, és egy gyors homlokr{ndul{ssaladta tudt{ra apj{nak, hogy kibírhatatlanul primitív a kör-

nyezet , de ezt is a humoros oldal{ról kell fölfogni.

Hab{r úgy l{tszott, senki se figyel r{juk, egészen kö-zel hajolt az apj{hoz, és így folytatt{k a beszélgetést, hogym{s ne hallja őket.

Igen, apa, ez rettenetes – tért r{ Avieta nyomban a

legfőbbre. – Moszkv{ban ez m{r nem újdons{g, nagyonsokat beszélnek róla. Majdhogynem tömegesen vizsg{lj{k

felül a pereket.

–Tömegesen?

– A szó szoros értelmében. Ez most valami j{rv{ny!

Elképesztő! Mintha vissza lehetne fordítani a történelemkerekét! Ki képes r{? És ki meri megprób{lni? Jól van, a n-

nak idején helyesen vagy helytelenül elítélték őket, de m i-

ért kell most visszahozni őket? Amikor olyan f{jdalmas,gyötrelmes folyamat visszapl{nt{lni őket a kor{bbi éle-

tükbe. Elsősorban velük szemben kegyetlenség! Egyesek

meg is haltak, h{t minek megbolygatni az {rnyakat? Mi-nek megalapozatlan reményt, bosszúv{gyat kelteni a ro-

konaikban? Meg azt{n mit jelent az a szó, hogy „rehabili-

t{ció”? Hiszen nem jelentheti azt, hogy teljesen {rtatlanok!

Valami biztosan volt, legföljebb nem olyan nagy<

Hogy milyen okos! Igaz{nak milyen szil{rd tudat{-val beszél! Pavel Nyikolajevics még nem jutott el a lénye-

gig, de m{r l{tta, hogy a l{ny{ban mindig t{mogatóra ta-

l{l. Alla nem hagyja őt cserben.

– Tudsz m{r ilyen visszatérésekről? Moszkv{ba is?

– Éppen az, hogy Moszkv{ba. Éppen Moszkv{ba

jönne mind. Mint legyek a mézre. És milyen tragikus ese-

tek fordulnak elő! Képzeld el, valaki teljes nyugalomban

él, és egyszer csak beidézik oda. Szembesítésre! El tudod

képzelni?

Pavel Nyikolajevics mintha vackorba harapott volna.

Alla észrevette, de ő mindig végigmondta, amit elkezdett,nem tudott meg{llni.



–(297)–

– <És azt mondj{k neki, hogy ismételje meg, amithúsz évvel ezelőtt mondott. Most képzeld el! Ki emlékez-

het arra? És kinek jó ez? Nem b{nom, rehabilit{ljanak, ham{r annyira r{juk jött, de szembesítés nélkül! Ne tegyéktönkre az emberek idegeit! Az az ember is hazament, és

kis híj{n fölakasztotta mag{t.

Pavel Nyikolajevics verejtékben fürdött. Neki az mégcsak eszébe sem jutott, hogy szembesíteni akarhatj{k

Rogyicsevvel vagy Jelcsanszkijjal vagy ak{rki m{ssal. – És ugyan ki kényszerítette azokat a bolondokat,

hogy mindenféle r{juk terhelő hazugs{got al{írjanak?Nem kellett volna al{írni! – Alla hajlékony esze mindenoldalról körülj{rta a kérdést. – Különben is hogy szabad

fölkavarni ezt a poklot, és nem gondolni azokra, akik ak-

kor dolgoztak? R{juk is gondolni kellene! Hogy hogyan vi-

selik el ők ezeket a meglepetésszerű v{ltoz{sokat!

– Any{d elmondta neked<?

– Igen, apuska! Elmondta. De téged itt semmi se sza-

bad hogy megzavarjon! – Magabiztos, erős ujjaival v{llon

ragadta az apj{t. – Ha akarod, elmondom neked, hogy fo-gom föl én ezt az egészet: az, aki elmegy és jelez , az öntu-

datos, élenj{ró ember! A t{rsadalom ir{nti legtiszt{bb ér-

zései indítj{k erre, és ezt a nép megérti és értékeli. Az ilyen

ember egyes esetekben tévedhet. Csak az nem réved, akinem csin{l semmit. De {ltal{ban az oszt{lyösztöne vezeti,az pedig sohasem csaphat ja be.

– Nah{t, köszönöm, Alla! Köszönöm! – Pavel

Nyikolajevics érezte, hogy könnyek tolulnak a tork{ba, defölszabadító, jótékony könnyek. – Jól mondtad: a nép érté-keli, a nép megérti. Csakhogy mostan{ban elterjedt az a

buta szok{s, hogy a népet föltétlenül valahol lent kell ke-resni. – Verejtékes tenyerével megsimogatta a l{nya hűvöskezét. – Nagyon fontos, hogy a fiatalok megértsenek és neítéljenek el bennünket. Mondd, te mit gondolsz< a tör-

vényben nem tal{lnak majd olyan paragrafust, hogy mostmeg minket< engem< felelősségre vonjanak a< helyte-

len tanúskod{sért?

– Képzeld – mondta nagyon élénken Alla – , Moszk-

v{ ban véletlenül tanúja voltam egy beszélgetésnek, ahol<



–(298)–

szóval ehhez hasonló aggodalmakról volt szó. Volt ott egy jog{sz, aki elmagyar{zta, hogy az úgynevezett hamis ta-

núvallom{s mindössze két évig terjedhető büntetést vonmaga ut{n, azóta pedig ez kétszer is amnesztia al{ esett,így ki van z{rva, hogy b{rki b{rkit is felelősségre vonha s-

son érte. Úgyhogy Rogyicsev, légy nyugodt, meg se fog

nyikkanni.

Pavel Nyikolajevics úgy érezte, még a daganata is le-

apadt egy icipicit< – Milyen okos kisl{ny vagy! – mondta boldog meg-

könnyebbüléssel. – Mindig mindent tudsz. És mindigmindenre van időd és energi{d. Visszaadtad az erőmet!

És imm{r két kézzel megragadta a l{nya kezét, és

{hítattal csókolgatta. Pavel Nyikolajevics nem volt önző. Agyerekek érdekét mindig fölébe helyezte a mag{énak.Tudta, hogy semmi különösebb tehetsége nincs, lesz{mít-

va az odaad{s{t, rendszeretetét és szívóss{g{t. Az igazi k i-

teljesedés: a l{nya. És boldogon sütkérezett az ő fényében.

Alla megunta, hogy egész idő alatt fogja a v{ll{n azt

a jelképes fehér köpenyt, leejtette, elnevette mag{t, fölkap-ta és az {gy t{ml{j{ra ha jította, az apja l{zt{bl{ja fölé.Úgyse jön be se orvos, se nővér ebben a napszak ban.

S ott maradt új bordó pulóverében, amelyet még neml{tott rajta az apja. Széles, fehér csík futott végig rajta cik-

cakkban a mellén és a két ujj{n {t, egyik csuklój{tól a m{-sikig, és ez a lendületes vonal nagyon illett Alla lendületes

mozdulataihoz.

Pavel Nyikolajevics sohase dohogott, ha arra kellett a

pénz, hogy All{t szépen öltöztessék. Szereztek holmikatm{sodkézből is, importból is, és Alla merészen, büszkén

öltözködött, nem rejtve véka al{ tagadhatatlan b{jait, ame-lyek annyira összhangban voltak okos józans{g{val.

– Hallgass ide – szólalt meg halkan az apja. – Emlék-

szel, arra kértelek, tudakold meg, hogy ez a furcsa kifej e-

zés< amely oly gyakran föltűnik egyesek beszédeiben

vagy a cikkekben, ez a személyi kultusz< csak nem arra cé-loz<?



–(299)–

Elakadt a lélegzete, mielőtt egy szóval is többet ki bírt volna préselni mag{ból.

– Attól félek, hogy igen, papa. Attól félek < Péld{ulaz írók kongresszus{n többször is elhangzott. Senki se be-

szél tel jesen nyíltan, de mindenki úgy tesz, mintha értené.

– Hallgass ide, de h{t ez egyszerűen szentségtörés! Hogy merészelik?<

– Szégyen, gyal{zat! Valaki felröppentette, és azótaterjed< Igaz, hogy egyrészt azt mondj{k, „személyi kul-

tusz”, de m{srészt azt, hogy az ügy „nagy folytatója”.

Úgyhogy nem kell túlz{sba esni egyik ir{nyba sem. Egy{l-

tal{n, apa, rugalmasan kell nézni a dolgokat. Oda kell f i-

gyelni a kor követelményeire. Lehet, hogy szomorús{got

okozok neked, de ak{r tetszik nekünk, ak{r nem, mindenújabb szakasszal szinkronban kell lennünk! Volt mit l{t-

nom odafönt. Voltam írói körökben, nem is keveset; azt hi-

szed, az íróknak olyan könnyű volt {thangolódni ez alatt akét év alatt? Nagyon-nagyon nehéz volt! De milyen ta-

pasztalt, milyen tapintatos emberek ezek, és milyen sokat

lehet tanulni tőlük! Az alatt a negyedóra alatt, amióta Avieta itt ült mel-

lette, és gyors, tal{ló v{laszaival elűzte a múlt komorszörnyetegeit, és szabadd{ tette a l{tóhat{rt, Pavel Nyiko-

lajevics szemmel l{thatóan földerült, szinte egészségesebb

lett, és most egy csöppet se akaródzott arról a szégyenletes

daganatról beszélnie, sőt m{r fölöslegesnek l{tta, hogy k i-

j{rj{k egy m{sik kórh{zba való {thelyezését. Semmi m{sranem v{gyott, csak hogy hallgathassa a l{nya életvid{m

szavait, hogy beszívja azt a friss levegőt, amely Aviet{valtört be a szob{ba.

– Beszélj csak, beszélj – kérte. – Mi van ott Moszkv{- ban? Hogy utazt{l?

– Ó< – Alla úgy kapkodta a fejét, ahogy a ló a bögö-lyök elől. – H{t el lehet mondani, milyen Moszkva?Moszkv{ba élni kell! Moszkva egészen m{s vil{g! HaMoszkv{ba megy az ember, mintha ötven évvel előbbre,l{tna! Először is, Moszkv{ban mindenki a televíziót b{-mulja<

– Nemsok{ra n{lunk is lesz.



–(300)–

– Nemsok{ra! De h{t az nem a moszkvai műsorlesz<

Tudod, mintha H. G. Wells könyvében élne az ember:ülnek és nézik a televíziót! De többet mondok: az az érzé-sem< tudod, én az ilyesmit hamar észreveszem, hogynemsok{ra megv{ltozik az egész életünk. Teljesen forra-

dalmasítj{k a mindennapi életet! Most nem a hűtőszekré-nyekre meg mosógépekre gondolok, ennél sokkal erőtel-

jesebben fog megv{ltozni. Itt is, ott is csupa üveg előcsar-nokok. A sz{llod{kban egészen alacsony asztalok vannak,

mint az amerikaiakn{l, ekkor{k, ni. Először azt se tudja az

ember, hogy üljön mellé. A selyem l{mpaernyő, amilyennekünk is van otthon, kész szégyen, kispolg{ri, csakisüvegbur{t szabad venni. A t{ml{s {gy pl{ne szégyen, szé-les, alacsony dív{nyok vagy heverők vannak< Egész m{slesz tőlük a szoba. Egy{ltal{n, az egész – életstílus v{lto-

zóban van. El sem tudod képzelni. Any{val m{r beszél-

tünk róla< nekünk is sok mindent teljesen ki kell cserélni.

De n{lunk ilyesmiket nem lehet kapni.

Moszkv{ból kell hozatni< Persze, vannak nagyon{rtalmas, elítélendő divatok is, péld{ul egy nagyon züllöttt{nc, a rock and roll, el se tudom mondani< Meg azok a

borzas frizur{k, direkt összeborzolj{k, mintha most kelt

volna föl az illető az {gyból<

– Ez mind a Nyugat! Meg akarnak rontani<

– Persze, az erkölcsi hanyatl{s. Egyszer csak megje-

lenik egy teljesen ismeretlen, Jevtusenko nevű költő, olyannyurga fiú, és se értelem, se rím, csak kiab{l, gesztikul{l,de a l{nyok megvesznek érte<

Ahogy a bizalmas kérdésekről {ltal{nosabb tém{kra

v{ltott {t, egyre följebb emelte a hangj{t, s m{r az egészkórterem hallhatta. De valamennyiük közül egyedülGyomka hagyta félbe foglalatoss{g{t,és még a nyilalló f{ j-dalomról is elfeledkezve – pedig az m{r mind erőszako-

sabban taszította a műtőasztal felé – , csupa fül volt, úgyhallgatta Aviet{t. A többiek vagy nem voltak az {gyukban,

vagy nem adt{k jelét figyelmüknek, csak Vagyim Zacirkonézett föl néha az olvas{sból, és szemét Avieta h{t{ra szö-gezte. Szil{rd, íves hídra emlékeztető h{ta, melyen szoro-



–(301)–

san megfeszült a még alig hordott pulóver, egyenletesen

sötétbordó volt, csak az egyik v{ll{n fénylett egy vil{g o-

sabb folt – nem napfolt, hanem egy valahol nyitva lévő a b-

lak visszfénye.

– Ink{bb magadról beszélj! – kérte az apja.

– Ha tudni akarod, apa, nagyon szerencsés utamvolt.

Azt ígérik, hogy a verseskötetemet fölveszik a kiadótervébe! Igaz, hogy csak jövőre. De gyorsabban nem megy.Gyorsab ban el se lehet képzelni!

– Igaz{n, Alla? Lehetséges, hogy jövőre a kezünkbevehetjük a te<

– Ha nem is jövőre, de két év múlva egészen biztos!

Az örömteli hírek egész lavin{j{t gördítette r{ ma al{nya! Tudta, hogy mag{val vitte Moszkv{ba a verseit, deő mérhetetlenül hosszúnak hitte az utat ezektől a gépír{-sos lapoktól az ALLA RUSZANOVA nevét viselő kötetig.

– Hogy sikerült?

Alla önelégülten mosolygott. – Tudod, ha az ember csak úgy egyszerűen fölmegy

egy kiadóhoz a verseivel, senki se fog szóba {llni vele. Deengem Anna Jevgenyevna összeismertetett M.-mel, azut{nSz.-szel, fölolvastam nekik két-h{rom versemet, mind akettőjüknek tetszettek, azt{n telefon{ltak valakinek, m{ s-

valakinek küldtek egy cédul{t, az egész roppant egysze-

rűen ment.

– Ez csod{latos! – ragyogott föl Pavel Nyikolajevics.

Kitapogatta az éjjeliszekrényen a szemüvegét, s föl-

tette, mintha most, azonnal belenézhetne a v{gyva v{gyott

könyvbe. Gyomka életében először l{tott egy eleven költőt, sőt

nem is költőt, hanem költőnőt. Még a sz{j{t is elt{totta.

– Egyébként is alaposan körülnéztem abban az élet-

ben. Milyen fesztelen viszony van köztük! Csupa Szt{lin-

díjas, de minden teketória nélkül a keresztnevükön szólít- j{k egym{st. És milyen nyílt szívű, csöppet se beképzeltemberek! Mi azt hisszük, hogy az író ott trónol valahol a



–(302)–

felhők fölött s{padt homlokkal, megközelíthetetlenül. Szó

sincs róla! Élvezik az élet örömeit, szeretnek enni, inni, au-

tózni, és mindezt t{rsas{gban! Annyit ugratj{k egym{st,hogy az ember dől a nevetéstől. Azt mondhatn{m, vid{-man élnek. Ha meg eljön az ideje, hogy regényt írjanak,

bez{rkóznak két-h{rom hónapra a nyaralójukba, és tessék,m{r kész is! Mennyire tetszik nekem ez az ön{lló, függet-

len, szabad élet! Mindent meg fogok tenni, hogy bekerü l-

hessek az Írószövetségbe! A szakm{dban nem is sz{ndékozol dolgozni? – riadt

meg egy kicsit Pavel Nyikolajevics.

– Papa< – Avieta lehalkította a hangj{t. – Az újs{g-

ír{s, ak{rhogy is vesszük, lak{jmunka. Kapsz egy felada-

tot: erre van szükség, semmi elkalandoz{s, kérj interjútkülönféle neves emberektől. H{t össze lehet a kettőt ha-

sonlítani? Tudod, az egyik író, mihelyt az lett belőle; meg-

tanította a feleségét meg az unokahúg{t is. És most mind a

h{rman írnak!

– Ez igen!

– Mert előnyös. – Alla, én mégis félek: h{tha mégse sikerül?

– Miért ne sikerülne? Naiv vagy. Gorkij azt mondta,

minden emberből lehet író! Munk{val mindent el lehet ér-

ni. Végső esetben a gyerekek sz{m{ra írok, azt azt{n ak{r-

ki meg tudja tanulni< – Mindez, {ltal{ban véve, nagyon jó – fontolgatta

Pavel Nyikolajevics. – Persze hogy az kell, hogy az iro-

dalmat mor{lisan egészséges emberek vegyék kézbe.

– A vezetéknevem is szép irodalmi szempontból!

Nem veszek föl írói {lnevet. Külsőleg is nagyon előnyöseka tulajdons{gaim<

– Allocska, és ha mégse sikerül? Azt a sok szereplőt{br{zolni, de úgy, hogy hasonlítson<

– Van egy ötletem! Nem fogok minden egyes szerep-

lővel külön vesződni, de nincs is r{ szükség. Azt az újít{st

tal{ltam ki, hogy egyszerre egész kollektív{kat {br{zolok.Széles ecsetvon{sokkal. Végtére is az egész élet a kollektí-v{ban valósul meg, nem külön{lló személyiségekben.



–(303)–

– Í gy igaz – ismerte el Pavel Nyikolajevics. Van

azon ban még egy veszély, amire a l{nya tal{n nem figyeltfel lelkesedésében. – De mi van, ha a kritika elkezd szidni?

Hiszen az olyan min{lunk, mint az egész t{rsadalom ne-

gatív ítélete, az pedig veszélyes!

De Avieta olyan b{tran tekintett a jövőbe h{travetettcsokol{débarna fürtjei közül, mint egy amazon:

– Engem nagyon komolyan sohase fognak szidni,

mert énn{lam nem lesznek ideológiai kisikl{sok! Ami pe-dig a dolog művészi oldal{t illeti< istenem, kit nem szid-

nak? Itt van péld{ul Babajevszkij: egyszer mindenki sz e-

rint jó volt, azt{n rossz lett, mindenki h{tat fordított neki,még a leghűségesebbek is. De ez csak {tmeneti jelenség:majd meggondolj{k és visszatérnek. Az ilyesmi is azokhozaz óvatos fordulatokhoz tartozik, amelyekkel tele az élet.Péld{ul azt mondt{k: „Ne legyenek konfliktusok!” Most

meg azt mond j{k: „A konfliktusmentesség hamis elmélet!”

De ha egyesek csak a régit ha jtogatn{k, m{sok meg azújat, akkor l{tni lehetne, hogy valami megv{ltozott. De

mivel minden {tmenet nélkül egyszerre mindenki az újatfújja, észre se lehet venni, hogy megv{ltozott valami. Énazt mondom, a legfontosabb: figyel jünk oda és érzékenyenreag{ljunk az új időkre< Akkor nem fog megt{madni akritika< Igaz is, apus, könyveket kértél, hoztam neked.Mikor volna időd olvasni, ha nem most?

És sorra elővette a t{sk{j{ból:

– Ez itt a Baltikumi tavasz , ez az Öld meg , igaz, hogy

ezek versek, el fogod olvasni?

– Öld meg? Jól van, hagyd itt.

– N{lunk m{r reggel van , Fény a föld felett , A béke mun-

k{sai , Vir{gzó hegyek<

– V{rj, ezt mintha m{r olvastam volna<

A Vir{gzó földet olvastad, ez itt meg a Vir{gzó hegyek.

Itt van még Az ifjús{g velünk van , ezt mindenképp olvasdel, legjobb, ha ezzel kezded. M{r a címek is földerítik az

embert, direkt ilyeneket v{lasztottam neked. Az jó – jegyezte meg Pavel Nyikolajevics. – Valami

érzelmeset nem hozt{l?



–(304)–

– Érzelmeset? Nem, apuska. Azt gondoltam< olyan

hangulatban vagy<

– Ezt én magam is tudom. – Pavel Nyikolajevics kétujj{val a kupac felé intett. – Azért keress nekem valamit,ami a lelkemhez szól, jó?

– Jó – bólintott Avieta. – Majd beküldöm any{val a Margó kir{lynő t.

– Az jó lesz.

A l{nya búcsúzni készült.

[m Gyomka, aki a maga vack{n elkeseredett arccalkínlódott – vagy a l{b{t szaggató, szűnni nem akaró , f{ j-dalomtól, vagy mert félénk természete miatt nem mert be-

szédbe elegyedni ezzel a gyönyörű l{nnyal és költőnővel

most összeszedte „a b{tors{g{t, és megszólalt rekedt han-gon, a mondat közepén köszörülve a tork{t:

– Kérem< mondja meg, mi a véleménye az őszinte-

ség követelményéről. M{rmint az irodalomban.

– Tessék? – fordult felé élénken Avieta adakozó

félmosollyal, mert a fiú rekedtsége épp eléggé el{rulta afélénkségét. – Ide is besziv{rgott m{r ez az őszinteség?Egy egész szerkesztőséget szétzavartak miatta, és m{rmegint itt van?

R{nézett Gyomka naiv, kialakulatlan arc{ra. M{rnem maradt ideje, de nem szabad hagynia, hogy ezt a fiúthelytelen ir{nyban befoly{solj{k.

– Hallgasson ide, fiatalember! – mondta csengő han-

gon, energikusan, mintha szószékről szólna. – Aki azt a

cikket írta, mindent a vissz{j{ra fordított, vagy nem gon-

dolta végig a dolgot. Az őszinteség nem lehet egy könyv

fő kritériuma. Helytelen vagy tőlünk idegen gondolatokesetében az őszinteség csak fokozza a mű k{rtékony hat{-s{t; az őszinteség ilyenkor direkt k{ros! A szubjektív őszin-

teség az élet igaz {br{zol{s{nak ellenében hathat. Érti ezt

a dialektik{t?

Gondolatai nehezen tal{ltak utat Gyomka agy{hoz,

akinek homloka csupa r{nc lett.

– Nem egészen – vallotta be.



–(305)–

– Jó, akkor megmagyar{zom. – Szétt{rta a karj{t, s afehér cikcakk mint egy vill{m futott {t a mellén, egyik ka r-

j{ról a m{sikra. – Mi sem könnyebb, mint elővenni valamielszomorító tényt, úgy, ahogy van, és leírni. De mélyenkell sz{ntani ahhoz, hogy fölmutathassuk a jövőnek azo-

kat a hajt{sait, amelyeket még nem l{tni<

– A hajt{soknak<

– Tessék?

– A hajt{soknak maguktól kell feltörni – mondta

gyorsan Gyomka< Ha kisz{ntj{k, nem nőnek ki.

– Jó, de mi most nem a mezőgazdas{gról beszélge-

tünk, fiatalember! Igazat mondani a népnek nem annyit jelent, mint rosszat mondani, örökké a hib{kra mutogatni.

Félelem nélkül beszélhetünk a jóról is, hogy még jobb le-gyen! Honnan az úgynevezett „zord igazs{gnak” ez a ha-

mis követelése? Miért kell az igazs{gnak egyszerre zor d-

nak lennie? Miért ne lehetne csillogó, vonzó, optimista? Az

egész irodalmunknak ünnepivé kellene lennie! Az embe-

reket végül is sérti, ha olyan komor színekkel festik le az

életüket. Az tetszik nekik, ha úgy írnak róla, hogy szebbéteszik.

– Ezzel {ltal{ban egyet lehet érteni – hangzott föl egykellemes, tiszta hang. – Csakugyan, mire jó a csüggedéstterjeszteni?

Aviet{nak természetesen nem volt szüksége, semm i-lyen szövetségesre, de a sikerei arról győzték meg, hogyha szól valaki, az őt erősíti. Megfordult, s vele együtt for-

dult a v{ll{n lévő fényfolt és a fehér cikcakk. Egykorúnakl{tszó, kifejező arcú fiatalember kocogtatta meg a fog{t atöltőceruz{ja végével.

– Mert mire való az irodalom? – gondolkodott fenn-

hangon, s nem lehetett tudni, Gyomk{nak vagy All{naksz{nja-e. – Arra, hogy felvidítson, ha rossz a kedvünk.

– Az irodalom az élet tanítómestere – dörmögte köz-

be Gyomka, és elpirult a restelkedéstől.

Vagyim tarkój{ra billentette a fejét.



–(306)–

– Szép kis tanító! Jókat mondasz. Az életben vala-

hogy nélküle is eligazodnak. Tal{n az írók okosabbak n{-lunk, gyakorlati embereknél?

Vagyim meg Alla a pillant{sukkal mérték föl egy-

m{st. A pillant{suk egyenlő erőt fejezett ki: b{r korbanegym{shoz illettek, és óhatatlanul tetszeniük kellett egy-

m{snak, mindegyikük annyira a maga útj{t j{rta az élet-

ben, hogy még egy véletlen pillant{sban sem kereshették

valamilyen kaland kezdetét. – [ltal{ban erősen eltúlozz{k az irodalom szerepét

folytatta Vagyim. – Egekig magasztalnak olyan könyveket,

amelyek, egy{ltal{n nem szolg{lnak r{. Péld{ul a

Gargantua és Pantagruelt. Aki még nem olvasta el, azt gon-

dolja, hogy isten tudja, micsoda remekmű. Holott csupa

tr{g{rs{g. K{r az időért.

Az erotika nem hi{nyzik a modern szerzőknél sem –

ellenkezett szigorú arccal Avieta. – És nem is fölösleges.

Ha a leghaladóbb eszmékkel p{rosul, jobb{ tesz. Péld{-ul<

– Fölösleges – jelentette ki szil{rdan Vagyim. Anyomtatott szó nem arra való, hogy az ösztönöket csik-

landozza. Serkentőszerért menjenek a patik{ba.

Visszatemetkezett a könyvébe, s többé egy pillant{stse vesztegetett a bordó pulóveres amazonra, aki úgysem

tudja meggyőzni. Aviet{t mindig elkeserítette, ha az emberek gondola-

tai nem igazodtak a helyes és helytelen érvek két, vil{g o-

san elv{lasztható kategóri{j{ba, hanem v{ratlan {rnyala-

tokk{ oldódtak, melyek csak eszmei zűrzavart kelthetnek.

Most sem tudta, vajon ez a fiatalember mellette van-e vagy

ellene. Vitatkozzék vele vagy hagyja ennyiben?

Ennyiben hagyta, és ismét Gyomka felé fordult:

– Szóval értse meg, fiatalember, sokkal könnyebb azt{br{zolni, ami van, mint azt, ami nincs, de tudjuk, hogy

lesz. Az, amit ma szabad szemmel l{thatunk, nem feltétle-

nül igaz. Igaz az, aminek lenni kell , ami holnap lesz. A micsod{latos holnapunkat kell {br{zolni!



–(307)–

– És mit fognak majd holnap {br{zolni? – r{ncoltahomlok{t az értetlen kölyök.

– Holnap? Holnap majd a holnaput{nt fogj{k {br{-zolni. Mindig előre tekintve.

Tompa eszű gyerek, k{r volt r{pazarolnia az érveit.

Csak azért folytatta, hogy megküzdjön az igazs{g{ért atömeg körében.

– Az a cikkecske fölöttébb k{ros. Sértő módon ésdurv{n {ltal{nosítva v{dol minden írót azzal, hogy nemőszinte. Csak a ny{rspolg{rok beszélhetnek ilyen tisztelet-

lenül az íróktól< Az írókat tisztelni kell! Ők a nép nap-

sz{mosai! Az őszinteség hi{ny{val csak a nyugati írókatszabad v{dolni, mert eladj{k magukat, különben nem

vennék meg a könyveiket. Ott minden a pénz. Közben föl{llt, és most ott {llt az {gyak között délce-

gen, form{san, izmosan – az egészséges Ruszanov-fajta.

Pavel Nyikolajevics élvezettel hallgatta a Gyomk{nak tar-

tott kiselőad{s{t.

Alla megcsókolta az apj{t, és még egyszer b{torítóan

föltartotta a tenyerét:

– Harcolj az egészségedért, apa! Harcolj, gyógyulj,vesd ki magadból a daganatot! És ne aggódj semmiért! –

nyomta meg a szót. – Minden, de minden rendben lesz!

1963-1966



–(308)–

MÁSODIK RÉSZ

22. A sivatagba ömlő folyó

Kedves Jelena Alekszandrovna és Nyikolaj Ivano-

vics!Fölteszek egy tal{lós kérdést: mi ez és hol tal{ lható?

Az ablakokon r{cs (igaz, csak a földszinten, a betörök el-

len, és olyan, mintha az egyik sarokból napsugarak {gaz-

n{nak ki, meg nincsenek sz{jkosarak * se). A szob{kban{gyneművel fölszerelt {gyak. Minden {gyon egy agyon-

ijedt emberke. Reggel kiosztj{k a fejadagot: cukrot, te{t(annyiban tér el a szab{lytól, hogy lesz még egy reggeli is).

Reggel mindenki komoran hallgat, senkinek sincs kedve

beszélgetni, ann{l nagyobb a l{rma este, amikor élénk vi-

t{k folynak arról, hogy kinyiss{k-e a szellőzőablakot vagy

csukj{k be, hogy ki készülhet föl rosszabbra, ki job bra, éshogy h{ny tégl{ból épült a szamarkandi mecset. Nappalegyesével „r{ngatj{k” az embereket hivatalos „személyek-

kel való beszélgetésre, kezelésekre, rokonokkal való tal{l-

koz{sra. Sakkoz{s, könyvek. Csomagokat is adnak be, aki

kap, d{ridót csap. Egyeseknek pótfejadagot is rendelnek.

Igaz, nem a vamzeroknak (ezt bizton {llíthatom, mert én iskapok). Néha hipist rendeznek, és elkobozz{k a személyesholmikat, az ember kénytelen mindenét eldugni és harcol-

ni a séta jog{ért. A fürdő óri{si esemény, ugyanakkor készcsap{s: meleg lesz-e? elég-e a víz? kinek milyen fehérne-

mű jut? Nincs ann{l nevetségesebb, mint amikor behoz-

nak egy zöldfülű fr{jert, aki mindenféle buta kérdést teszföl, még nem sejtve, mi v{r r{<

Kital{lt{k? Persze azt mondj{k, hazudok: ha elosztó- börtön, honnan lenne {gynemű? Ha meg vizsg{lati fog-

h{z, hol maradnak az éjszakai kihallgat{sok? Föltétele-

* Oroszul namordnyik; a börtönzsargonban azt a hom{lyos üvegű drót-

h{lós ablakt{bl{t vagy furnérlemezt jelenti, amellyel a z{rk{k ablakait

még külön lefedték, hogy a rabok ne l{thassanak ki.



–(309)–

zem, hogy ezt a levelet is ellenőrizni fogj{k az us-tereki

post{n, ezért nem bocs{tkozom tov{bbi analógi{kba.

Ilyen az élet a R{kkórh{zban, ahol m{r öt hetet töl-töttem le. Néha azt képzelem, hogy visszakerültem a ko-

r{bbi életbe, amelynek sohasem lesz vége. Az a legelkese-

rítő bb, hogy hat{ridő nélkül ülök, újabb rendkívüli hosz-

szabbít{sra v{rva. (A parancsnoks{g csak h{rom hétre en-

gedett el, amit forma szerint m{r túlléptem , és ezt ak{r

szökésnek is minősíthetik, amiért ú jra elítélhetnek.) Hogymikor engednek ki, arról nem esik szó, nem ígérnek sem-

mit. A kezelési utasít{s, gondolom, úgy szól, hogy min-

dent ki kell facsarni a betegből, amit lehet, és csak akkor

engedhetik el, amikor m{r végképp nem visel el tö bbet a

vére.

Az eredmény: az a jó, vagy ahogy legutóbbi levelük-

ben nevezték: „euforikus” {llapot, amelybe a kezelés első-két hete ut{n kerültem, amikor oly boldogan tértem visszaaz életbe, teljesen elmúlt, nyoma sincs. Nagyon megb{n-

tam, hogy akkor nem ragaszkodtam hozz{, hogy írjanak

ki. Ami hasznomra v{lt a kezelésben, befejeződött, és ami ezut{n kezdődött, az csak {rt.

Naponta kétszer bomb{znak röntgensugarakkal,mindkét alkalommal húsz percig adnak h{romsz{z R-t, és

b{r rég elfelejtettem a f{jdalmakat, melyekkel Us-Terekbőleljöttem, megismertem a röntgen következtében fellépőh{nyingert (vagy tal{n az injekcióktól van, itt minden ösz-

szeadódik). Elkezd kavarogni a gyomrom, és ez ór{k!hosszat így megy. A doh{nyz{st persze abbahagytam,egyszerűen nem kív{nom. Olyan ut{latosan érzem ma-

gam: nem bírok se j{rk{lni, se ülni, hosszú kísérletezés

ut{n tal{ltam meg azt a helyzetet, amelyet úgy -ahogy elvi-selek: p{rna nélkül, hanyatt fekve, a l{bamat félig fölhúz-

va, a fe jemet kicsit lelógatva az {gyról. (Most is így írok,ezért a ceruza és a düledező sorok.) Amikor a soros „sze-

{nszra” szólítanak, és bemegyek a kezelőhelyiségbe , olyan

tömény röntgenszag fogad, hogy attól félek, elh{nyom

magam. Csak a sózott uborka meg a savanyú k{poszta se-gít, de azt persze nem lehet kapni a kórh{z épületén belül,a kapun meg nem engedik ki a betegeket: „Kérjen a roko-



–(310)–

naitól!” A rokonaimtól! A mi rokonaink, mint tudjuk,

négykézl{b ügetnek a krasznojarszki tajg{ ban. Mit tehet a

szegény rab? Fölhúzom a csizm{m, katonai derékszíjam-

mal összefogom a női pongyol{mat, és odalopózom, aholfélig kidőlt a kerítés. [tm{szok rajta, keresztülv{gok azúton, és öt perc múlva a baz{rban vagyok. Se a baz{r kö-rüli utc{kban, se a baz{rban nem kelt a külsőm se csod{l-

koz{st, se nevetést. Én ebben a mi mindenbe beletörődő

népünk egészséges lelkületének jelét l{tom. A baz{rban el-sz{ntan alkudozom, ahogy csak a ra bok képesek alkudni

(az aranys{rga, kövér tyúk l{tt{n megvetően kell morogni:Mennyiért vesztegeti, néném, ezt a hektik{s csi bét?). Hogyh{ny rubelem van és honnan? Öregap{m mondogattamindig: „Kopekből lesz a ru bel, rubelből az élet.” Okos

ember volt az öregap{m. Csak az uborka tartja bennem a lelket, semmi m{ s-

hoz nincs étv{gyam. A fejemet nehéznek érzem, egyszer elis szédültem. Igaz, a daganatom a felére apadt, a pereme

puha, én magam alig tudom kitapintani. De közben tönk-

remegy a vérem, valami különleges orvoss{got kapok,amelynek növelnie kellene a fehér vérsejtek sz{m{t (ami

ugyanakkor rossz is), és a fehér vérsejtek „provok{l{sa”

célj{ból (ilyen nyelvet haszn{lnak!) tejsavinjekciókat akar-

nak adni! Micsoda barb{rs{g! Hozzanak ink{bb egy korsófrissen fejt tejet! Többet nem hagyom magam szurk{lni.

Még vér{tömlesztéssel is fenyegetnek. Ez ellen is ti l-takozom. Az a szerencsém, hogy a vércsoportom null{s; ilyet ritk{n hoznak.

Egy{ltal{n, a sug{rter{pia vezetőjével feszült vi-

szonyban vagyok; ah{ny beszélgetés, annyi vita. Nagyon

kemény nő. Legutóbb elkezdte a mellemet tapogatni, ésazt {llította, hogy „nem reag{lok a szinesztrolra” , vagyis

hogy kibújok az injekciók alól, becsapom őt. Nagyon élet-

hűen adtam a fölh{borodottat (holott tényleg becsapom).

Az oszt{lyos orvosnak nehezebben tudok ellen{llni. Hogy miért? Mert neki nagyon l{gy a természete. (Maga

akarta egyszer kezdte elmagyar{zni nekem, Nyikolaj Iva-novics, honnan sz{rmazik ez a kifejezés: „L{gy szó csontottör.” Majd mondja el végig.) Soha nem kiab{l, de még a



–(311)–

szemöldökét se tudja amúgy igaz{n összevonni. Ha az

akaratom ellenére rendel valamit, lesüti a szemét. Erre énvagyok az, aki enged. Bizonyos részletkérdéseket nehézvele megbeszélni: még fiatal nő, n{lam fiatalabb; valahogykínosnak érzem, hogy alaposan kifaggassam. Mellesleg,

nagyon csinos. Jól emlékszem r{, azt mondta, férjnél van,és egyszer csak kiderült, hogy nincs is férje. Úgy l{ tszik,

megal{zónak tartja a l{nys{g{t, és ezért hazudott.

Amellett van benne valami iskol{s: szentül és meg-ingathatatlanul hisz a kezelés előírt módozataiban, és énnem tudok kételyt ébreszteni benne ir{ntuk. Egyébkéntsenki se ereszkedik le od{ig, hogy megbeszélje velem eze-

ket a módozatokat, és senki se hajlandó értelmes szövetsé-gest l{tni bennem. Kénytelen vagyok odafülelni az orvo-

sok beszélgetéseire, amit elhallgatnak, azt megprób{lommagamtól kital{lni, kiegészíteni, orvosi könyveket szerzekés így igyekszem tiszt{zni a helyzetemet.

Mégsem könnyű eldöntenem, mi legyen, mit volnahelyes tennem. Gyakran tapogatnak a kulcscsontom alatt,

de mennyi a valószínűsége, hogy {ttételeket fedezhetnekföl ott? Miért bomb{znak azzal a sok ezer egységnyi rönt-

gensug{rral? Tényleg azért, hogy ne kezdjen újra’ növe-

kedni a daganat? Vagy ötszörös, tízszeres r{tart{ssal dol-

goznak a biztons{g kedvéért, mint a hídépítők? Vagy csaknem mernek eltérni az érzéketlen utasít{stól? Attól félnek,

hogy elveszítik a munk{jukat? De én eltérhetnék ! Én ki-törhetnék ebből a kör ből. Csak mondj{k meg nekem az-

igazat! De nem mondj{k meg.

M{r rég összevesztem volna velük, és itt hagynékcsapot-papot, de akkor megfosztom magam az igazol{-

suktól – Igazol{s-Istentől! – , arra pedig jaj de nagy szüksé-ge van a sz{műzöttnek! H{tha a parancsnok vagy az

elh{rítótiszt holnap még h{romsz{z kilométerrel beljebbakar küldeni a sivatagba? Ha van orvosi bizonyítv{nyom,

belekapaszkodhatom: bocs{sson meg, főnök polg{rt{rs, derendszeres megfigyelésre, kezelésre van szükségem! Hogy

mondhatna le egy ilyen régi rab az orvosi bizonyítv{ny-ról?



–(312)–

Teh{t ismét tettetni, ravaszkodni, csalni, húzni-halasztani kell a dolgot, pedig mennyire unom m{r! (Mel-

lesleg, a túlz{sba vitt ravaszkod{sba is belef{rad az ember,

és hib{t követhet el. Magam idéztem fejemre a bajt azzal,

hogy odaadtam az omszki labor{nsnő levelét, amelyet a

kérésemre maguk küldtek el. Mihelyt megkaparintott{k,odatűzték a kórlapomhoz, és csak később jöttem r{, hogyezzel ugratott be a főorvosnő: most m{r teljes biztons{ggal

elrendelhette el a hormonter{pi{t, míg enélkül tal{n két-ségei lettek volna.)

Majd ha visszamegyek Us-Terekbe, az isszik-kuli

gyökérrel fogom megfékezni a daganatot, nehogy {ttéte-

leket kezdjen növeszteni. Van valami nemes az erős mé-reggel való gyógyít{sban: a méreg nem tetteti mag{t {r-

talmatlan orvoss{gnak, hanem kereken kimondja: méregvagyok! vigy{zz! vagy-vagy! Úgyhogy tudjuk, mit v{lla-

lunk.

Hisz nem akarok én olyan sok{ig élni! Minek a jövőttal{lgatni? Vagy lakat alatt éltem, vagy f{jdalmak között;

most szeretnék egy kicsit őrizet és f{jdalmak nélkül élni egyszerre mind a kettő nélkül! Ez a v{gyaim netov{bbja.Nem kív{nkozom se Leningr{dba, se Rio de Janeiróba,csak vissza a mi szerény, isten h{ta mögötti Us-Terekünk-

be. Nemsok{ra ny{r lesz, szeretnék idén ny{ron a csillagos

ég alatt, a lóc{n aludni, úgy, hogy ha éjszaka fölébredek, a

Pegazus és a Hattyú {ll{s{ból tal{lhassam ki, h{ny óravan. Csak ezt az egy nyarat érjem még meg úgy, hogy l{t-

hassam a csillagokat, hogy ne hom{lyosíts{k el őket a zó-na fényszórói – azut{n ak{r föl se ébredjek többé. És még

azt akarom, Nyikolaj Ivanovics, hogy ha megenyhül a hő-ség, lemehessek mag{val (és persze Zsukkal és Tobikkal) a

Csu partj{ra, és ott, ahol térdnél följebb ér a víz, beleülhes-

sek, l{bbal az {raml{s ir{ny{ba, és sok{ig ülhessek így,mozdulatlanul, versenyre kelve a túlsó parton {lldog{ló

kócsaggal.

A mi Csunk nem jut el se a tengerig, se egy tóig,

semmilyen nagyobb vízig. A sivatagban végzi be az életét.Nem ömlik bele semmibe; minden erejét és vizét elaj{ndé-kozza, szerteszórja útközben< Bar{taim! H{t nem olyan



–(313)–

ez, mint a mi rabéletünk, melynek nem adatott meg, hogy b{rmit is beteljesítsen, mely arra rendeltetett, hogy dicste-

lenül enyésszen el, és a legfőbb jó egy kis öböl, ahol mégnem sz{radtunk ki teljesen, s ami emlékünk marad: a kéttenyerünk be mentett víz, amit egym{snak adunk egy-egy

tal{lkoz{s, beszélgetés, segítség form{j{ban.

Egy folyó, amely a sivatagba ömlik. De az orvosokettől az utolsó kis mederszakasztól is meg akarnak foszta-

ni. Ki tudja, milyen jogon (az eszükbe se jut, hogy meg-kérdőjelezzék e jogukat), nélkülem, és helyettem döntenekegy olyan félelmetes kezelés mellett, mint a hormonter{-pia. Olyan ez, mint az izzó vas, amellyel elég, ha csak egy-

szer érnek hozz{ az emberhez, és egész életére nyomorék-

k{ teszik. Olyan mindennaposnak tetszik a kórh{z hét-

köznapjaiban.

Azelőtt is gyakran eltűnődtem rajta, most pedig kü-lönösen, hogy mi az emberi élet legmagasabb {ra. Mennyitszabad még megadni érte, és mennyit nem? Ahogy mostaz iskol{ban tanítj{k: az ember legdr{g{bb kincse az élete,

mert csak egyszer adatott meg neki. Teh{t kerül, amibekerül, kapaszkodj az életedbe. Sokunkat a l{ger tanítottmeg r{, hogy az {rul{s, a jó és védtelen emberek bajbadöntése túls{gosan nagy {r. Annyit m{r nem ér meg azéletünk. De m{r a meghuny{szkod{s, a hízelgés, a hazug-

s{g kérdésében megoszlottak a l{gerbeli vélemények,

egyesek azt mondt{k, az ilyesmi elfogadható {r, és , lehet,hogy csakugyan így van.

De hogy az életért cserébe mond jak le mindenről,ami színt, illatot, izgalmat ad neki? Érjem be az emésztés-

sel, lélegzéssel, agybeli és izomtevékenységgel? Legyek

két l{bon j{ró v{z? Nem túl nagy ez az {r? Nem nevetsé-ges? Érdemes megadni? Hét év katonas{g és hét év l{ger,a – mesebeli vagy bibliai hét év dupl{ja ut{n hagyjam ma-

gam megfosztani attól, hogy megtudhassam, hol kezdődik

a férfi és hol a nő? Nem szemérmetlenség ekkora {rat kér-

ni?

A legutóbbi levelükkel (nagyon hamar, öt nap múlvamegkaptam) alaposan fölizgattak: micsoda? geodéziai ex-

pedíció a mi j{r{sunkban? Micsoda öröm volna újra a teo-



–(314)–

dolit mellé {llni! Ha csak egy évet is dolgozhatnék ember

módj{ra! De fölvennének-e? Hiszen minden bizonnyal {tkellene lépnem a parancsnoks{g {ltal megsza bott körzethat{r{t, és különben is biztosan h{romszorosan titkos az

egész, enélkül nem megy min{lunk, én pedig pettyes va-

gyok.

A Waterloo Bridge-et meg a Róma, nyílt v{rost, amit

maguk úgy dicsérnek, én m{r aligha fogom l{tni: Us-

Terekbe nem hozz{k el, még egyszer, ahhoz pedig, hogyitt moziba mehessek, az elbocs{t{s ut{n meg kellene sz{ll-nom valahol – de hol? Amellett még nem tudni, nemnégykézl{b fogok-e innen t{vozni.

Azt írj{k, ne küldjenek-e egy kis pénzt. Megköszön-

ném. Először vissza akartam utasítani: egész életembenkerültem (és sikerült is elkerülnöm) az adóss{got. Deeszembe jutott, hogy ha meghalok, csak marad ut{nam va-

lami: az us-tereki b{r{nyködmönöm mégiscsak ér valamit!

H{t a kétméteres fekete posztó, amivel takarózom? Meg a

tollp{rna, Melnyicsukék aj{ndéka? És a h{rom l{d{ból

összet{kolt {gy? A két l{bos? A l{gerbeli bögrém? A kana-lam? Meg a vödör! A szakszaul maradéka! A fejsze! Végüla petróleuml{mpa! Micsoda meggondolatlans{g, hogynem írtam végrendeletet!

Úgyhogy nagyon h{l{s lennék, ha küldenének ne-

kem sz{zötven rubelt (nem többet!). Kérésüket, hogy sz e-

rezzek hipermang{nt, szódabikarbón{t és fahéjat, nem fe-

lejtem el. Gondolkodjanak és írj{k meg, mi kell még! Tal{nmégis jó lenne egy könnyebb vasaló? Ne féljenek, föl fo-

gom hajtani!

Nyikolaj Ivanovics meteorológiai jelentéséből l{tom,

hogy ott még elég hideg az idő, nem olvadt el a hó. Itt vi-szont olyan igazi tavasz van, hogy m{r szinte illetlen és

érthetetlen.

Jut eszembe: meteorológia. Ha l{tj{k Inna Strömöt,adj{k {t szívből jövő üdvözletemet. Mondj{k meg neki, hogy én itt róla gyakran<

Vagy tal{n mégsem kellene.

Hom{lyos érzések kavarognak bennem, magam se

tudom, mit akarok. Mit van jogom akarni?



–(315)–

De ha eszembe jut a mi vigasztalónk, az a remek szó-l{smond{s, hogy „volt m{r rosszabb is”, azonnal földerü-lök. Ha valakinek, h{t nekünk nem szabad lógatni az or-

runkat. Fogunk mi még fick{ndozni!

Jelena Alekszandrovna azt írja, két estén tíz levelet írtmeg. Én meg azt gondoltam: ki m{s törődik ennyire olyt{voli emberekkel, s ki {ldoz r{juk estét este ut{n? Azértesik jól ilyen hosszú leveleket írni maguknak, mert tudom,

hogy majd fölolvass{k egym{snak, azut{n megint, végülújra {tveszik mondatról mondatra, és mindenre v{laszol-

nak.

Maradjanak mindig ilyen jó kedélyűek és szerencsé-sek, kedves bar{taim!

Oleg<

23. Miért éljünk rosszul?

M{rcius 5-én borús nap virradt az udvarra, aprószemű, hideg esőt permetezett, de a kórteremben izgalma-

san, v{ltozatosan kezdődött az élet: Gyomka előző nap be-

leegyezését adta a műtétbe, és lement a sebészetre, s a he-

lyébe mindj{rt két új beteget raktak be.

Az első épp Gyomka {gy{t foglalta el, a sarokban, azajtó mellett. Magas, de erősen görnyedt, hajlott h{tú, ko-

r{n elnyűtt arcú férfi volt. A szeme püffedt, az alsó szem-héj a annyira lelógott, hogy a m{s embernél vízszintes,ov{lis szeme körré t{gult, a szeme fehérje egészen vörösvolt, vil{gos doh{nybarna sziv{rv{nyh{rty{ja pedig sok-

kal nagyobbnak l{tszott. Ezzel a nagy, kerek szemévelmintha szüntelenül s kellemetlen figyelemmel b{multa

volna a többieket. Gyomka az utolsó héten egészen kivetkőzött mag{-

ból: annyira szaggatott, nyilallt a l{ba, hogy nem tudottaludni, semmivel se bírt foglalkozni, és minden erejéreszükség volt, hogy visszatartsa a jajgat{s{t, nehogy zavarja

a szomszédait. Annyira elkeseredett, hogy m{r nem is l{ t-ta akkora kincsnek a l{b{t, ink{bb {tkozott nyűgnek,melytől jó lenne minél hamarabb megszabadulni. A műtét,amelyet néh{ny nappal ezelőtt még az élete végének hitt,



–(316)–

most a megmenekülést jelentette. Így v{ltoznak a mércé-ink.

De b{r a kórteremben mindenkivel megtan{cskozta adolgot, mielőtt al{írta volna a papírt, még ma is, miközben

batyuba kötötte a holmij{t, és mindenkitől elbúcsúzott,úgy forgatta a beszédet, hogy nyugtass{k és győzzék megújra. Vagyim is kénytelen volt elismételni azt, amit m{relmondott: hogy Gyomka boldog lehet, amiért ilyen köny-

nyen megússza, s hogy ő milyen szívesen cserélne vele.De Gyomka még mindig tal{lt ellenérvet:

– A csontot elfűrészelik. Egyszerűen elfűrészelik,mint egy f{t. Azt mondj{k, a legerősebb narkózisban ishallani a hangj{t.

De Vagyim nem tudott és nem szeretett senkit hosz-szan vigasztalni:

– Nem te vagy az első. Ha m{sok kibírt{k, te is kibí-rod.

Mint mindenben, ebben is igazs{gosan és egyform{nmért: mag{nak se kért vigasztal{st, és nem is viselte volnael. Minden vigasztal{sban van valami gyengeség, valamivall{sos.

Ugyanolyan fegyelmezett, büszke és udvarias volt,

mint az első napokban, csak a hegyekben szerzett barna-

s{ga kezdett s{rg{ba v{ltani, meg gyakrabban r{ndult

meg a sz{ja a f{ jdalomtól, szaladt r{ncokba a homloka atürelmetlenségtől és értetlenségtől. Amíg csak mondta,hogy legföljebb nyolc hónapja van h{tra, de közben lova-

golt, elutazott Moszkv{ba és ott Cseregorodcevvel tal{ l-

kozott, valój{ban biztos volt benne, hogy meg fogja úszni.De m{r egy hónapja fekszik itt, egy hónap eltelt a nyolc-

ból, sőt lehet, hogy m{r nem is az első hónap, hanem a

harmadik vagy a negyedik. S napról napra nagyobb f{ j-dalmat okozott neki a j{r{s; m{r nemigen tudott arról { b-

r{ndozni, hogy megint lóra ülhet s a terepet j{rhatja. M{ra l{gyéka is f{jt. A mag{val hozott hat könyv közül h{rmat

elolvasott, de valahogy kevésbé volt bizonyos benne, hogyaz egyetlen és legfontosabb feladat: a vizek segítségévelkutatni az érceket, és emiatt nem olvasott olyan elmélyül-

ten, nem tett annyi felki{ltó- és kérdőjelet. Mindig azt tar-



–(317)–

totta az élet legpozitívabb jelének, ha annyi a dolga, hogy

úgy érzi, rövid a nap. De most valahogy elég hosszúak let-

tek a napok, sőt még túl hosszúak is – csak az élet lett rö-vid. Megereszkedett benne a munkaképesség feszes húrja.M{r nem mindig ébredt föl kor{n, hogy a csöndben zavar-

talanul tanulhasson, sőt előfordult, hogy csak feküdt, méga takarót is a fejére húzta, és fölmerült benne, hogy tal{nkönnyebb volna megadni mag{t s befejezni, mint küzdeni.

Egyre jobban borzadt az itteni nyomorús{gos környezet-től, az ostoba beszélgetésektől, s legszívesebben föladtavolna péld{s fegyelmezettségét, s fölordít, mint a csapd{-

ba esett vad{llat: „Elég a tréf{ból! Ereszd el a l{bam!”

Vagyim édesanyja hi{ba j{rta meg négy magas rangúintézmény fogadóirod{j{t, nem sikerült aranykolloidot

szereznie. Oroszorsz{gból hozott mag{val csag{t, megbe-

szélte az egyik takarítónővel, hogy m{snaponként vigyena fi{nak a főzetből, majd visszautazott Moszkv{ba, ú jabb

titk{rs{gokra, ismét az aranykolloidért. Nem bírt bele-

nyugodni, hogy valahol van abból a radioaktív aranyból, s

közben az {ttételek elérik a fia l{gyék{t is. Gyomka Kosztoglotovhoz is odament, hogy tőle ishalljon egy utolsó biztat{st. Kosztoglotov rézsút feküdt az{gy{n, hosszú l{b{t fölrakta a t{ml{ra, fejét pedig lelógat-

ta a matracról. Ebben a fordított helyzetben Gyomk{t isfordítva l{tta. Kezet nyújtott neki, és halkan okította (a

hangos beszéd nehezére esett, valahogy b{ntotta a tüde- jét):

– Ne légy gy{va, Gyomka. Megjött Lev Leonyido-

vics.

– L{ttam.

– Majd ő egykettőre lekapja neked. – Igaz{n? derült föl Gyomka. – A saj{t szemeddel l{t-

tad?

– Aha.

– De jó volna! De jó, hogy id{ig kihúztam!

Igen, elég volt megjelennie a kórh{z folyosóin enneka nyakigl{b sebésznek azzal a túls{gosan hosszú kar j{val,s a betegek megerősödtek lélekben, mintha egyszerre r{-



–(318)–

jöttek volna, hogy éppen ez a hórihorgas fickó hi{nyzottnekik az egész hónapban. Ha a sebészeket először fölvo-

nultatn{k a betegek előtt, azut{n hagyn{k, hogy v{lassza-

nak, biztos, hogy mindenki Lev Leonyidovicshoz kérnémag{t. Pedig örökké olyan unott képpel j{rt-kelt, de mégezt is azzal magyar{zt{k, hogy aznap nincs oper{ció ja.

Hab{r semmivel se lett volna rosszabb Gyomka sz{-m{ra a törékeny Jevgenyija Usztyinovna, hab{r kiv{ló se-

bész ő is, mégis egészen m{s hangulatban feküdtek föl a betegek a műtőasztalra, ha ez a szőrös majomkéz fogta akést. Ak{rhogyan végződik is, megmenti-e vagy sem –

nem fog hib{zni. Ebben valahogy biztos volt Gyomka.

A beteg csak egy rövid időre kerül közel a sebészhez,

de akkor közelebb van hozz{, mint a tulajdon apj{hoz.

– Miért, olyan jó sebész? – kérdezte tompa hangonGyomka eddigi {gy{ról a püffedt szemű új beteg. Olyanreménytelennek, elveszettnek l{tszott. Annyira f{zott,hogy még a kórteremben is mag{n tartotta a pizsamaka-

b{tja fölött a nyitott, öv nélküli köpenyt, s olyan pillant{-

sokat vetett körbe, mint aki egyedül van egy mag{nyosh{zban, s valamilyen koppan{sra fölriad éjszaka, fölkel az{gyból, de nem tudja, honnan jön a baj.

– Aha! – mormogta Gyomka egyre derűsebben éselégedettebben, mintha félig megszabadult volna a műtét-

től. – Belevaló fickó! Mag{t is műteni fogj{k? Mi baja van?

– Engem is. – Csak ennyit v{laszolt az új beteg, minthanem hallotta volna a kérdés folytat{s{t. Arca nem vette {tGyomka megkönnyebbülését, mit sem v{ltozott t{gra

nyílt, merev szeme, amellyel mintha nagyon erősen b{-mult volna valamit, vagy éppen semmit se l{tott volna.

Gyomka elment, az új betegnek meg{gyaztak, s azleült az {gyra, h{t{t a falnak t{masztott, és ismét szótlanul

b{mult azzal a természetellenesen nagy szemével. Nem j{rtatta ide-oda, hanem mindig egyvalakire szögezte, éssok{ig mereven nézte. Azut{n elfordította a fejét, és egym{sikra meredt. Vagy lehet, hogy melléje. Nem moccant a

kórtermi hangokra vagy mozg{sra. Nem beszélt, nem v{-laszolt, nem kérdezett. Eltelt egy óra, és csak annyit tudtak



–(319)–

kihúzni belőle, hogy Fergan{ba való. Meg a nővértől ha l-

lott{k, hogy Sulubinnak hívj{k.

Hal{lmad{r, {llapította meg róla azonnal Ruszanov.Ez a: mozdulatlan, merev, kerek szemp{r< Amúgy se volta kórtermük valami vid{m; pont ez a kuvik hi{nyzott ne-

kik. Komoran b{mult. Ruszanovra, és olyan sok{ig nézte,hogy egyszerűen elviselhetetlenné v{lt. Mindenkire így

b{mult, mintha valamennyien valami bűnt követtek volna

el vele szemben. És m{r nem folytatódhatott a kórteremélete a kor{bbi nyugodt mederben.

Pavel Nyikolajevics a tizenkettedik injekciót kaptategnap. M{r hozz{szokott ezekhez az injekciókhoz, lidérc-

{lmok nélkül viselte el őket, de gyakran fogta el gyöng e-

ség, és f{jt a feje. A fő, hogy kiderült: nem fenyegeti a ha-

l{l; ez csak afféle csal{di p{nik volt. A daganata m{r a fe-

lénél is kisebb, és ami maradt belőle, az is megpuhult, ésha még zavarta is, m{r nem annyira, a fejét megint aka-

d{lytalanul tudta forgatni. Így csak a gyöngeség maradt.Azt pedig el lehet viselni, sőt még valami kellemes is van

benne: fekszik, olvasgatja az Ogonyokot és a Krokogyilt,iszik egy kis erősítő borocsk{t, kiv{lasztja, mire van étv{-gya; jólesnék kellemes emberekkel beszélgetni, r{dióthallgatni – de ezt majd otthon. Egyedül a gyöngeség ma-

radna – ha Doncova nem, nyomogatn{ meg keményen

minden alkalommal a hónalja alatt: minta bottal döfködné.

Keres valamit: és mivel m{r egy hónapja fekszik itt, nemnehéz kital{lni, hogy mit: egy m{sodik, újabb daganatot. Aszob{j{ba is behívta, lefektette, és ugyanolyan erősen, f{-

jón nyomogatta a l{gyék{t.

– [tterjedhet? – kérdezte riadtan Pavel Nyikola je-

vics. Egyszerre elmúlt a daganat leapad{s{ból sz{rmazó jókedve.

– Azért kezeljük, hogy ne tegye! – r{zta meg a fejét

Doncova. – De még sok injekciót kell elviselnie.

– Még egyszer ennyit? – szörnyedt el Ruszanov.

– Majd megl{tjuk.

(Az orvosok soha nem mondanak meg semmit pon-

tosan.)



–(320)–

M{r ettől a tizenkettőtől is olyan gyönge lett, m{rcsóv{lj{k a fejüket a doktorok a vérképe l{tt{n – és most

bírjon ki még egyszer ennyit? Ha nem így, h{t úgy, de a betegség csak követelte a mag{ét. A daganat leapadt, deennek se tudott igaz{n örülni. Pavel Nyikolajevics b{gyad-

tan töltötte napjait. Többnyire feküdt. Mellesleg, Csikasz ismegszelídült, abbahagyta az ordítoz{st és acsarkod{st,l{tni lehetett, hogy nem szimul{l, a betegség őt is leteper-

te. Egyre gyakrabban lógatta le a fejét, és sok{ig feküdtígy, behunyt szemmel. Pavel Nyikolajevics fejf{j{s elleniporokat szedett, zsebkendővel borogatta a homlok{t, ésszintén úgy védekezett az erős fény ellen, hogy behunyta

a szemét. Így feküdtek egym{s mellett ór{kon {t békésen,vit{k nélkül.

Közben a széles lépcsőfordulóban (ahonnan elvittéka hullah{zba azt a töpörödött alakot, aki örökké az oxigén-

tömlőt szopta) kiakasztottak egy jelszót, vörös v{szonra

ragasztott fehér betűkből, ahogy illik:

„Betegek! Ne beszéljetek egym{snak a betegségeitek-

ről!”.Természetesen a vörös v{szonra, pl{ne ilyen szembe-

tűnő helyre, illendőbb lett volna a novemberi vagy a m{juselsejei jelszavak közül kitenni valamit, de az itteni életszempontj{ból nagyon fontos volt ez a felhív{s is; PavelNyikolajevics m{r többször hivatkozott r{, s leintette a

többi beteget: ne gyötörjék m{r a lelkét!

(Egyébként az {llam szempontj{ból okosabb lenne,ha nem gyűjtenék egy helyre a daganatos betegeket, ha-

nem szétosztan{k őket a közkórh{zak között, akkor nemijesztgetnék egym{st, és nem is kellene megmondani ne-

kik az igazat. Ez sokkal hum{nusabb lenne!) A kórteremben cserélődtek a betegek, de soha nem

jöttek jókedvűen – csupa levert, csüggedt ember. EgyedülAhmadzsan villogtatta fehér fogait, aki m{r eldobta amankóit, és nemsok{ra ki is fogj{k írni, de saj{t mag{n kí-vül senkit se tudott fölvidítani, sőt tal{n ink{bb irigységetkeltett.

Egyszer csak, úgy két ór{val a komor új beteg megje-

lenése ut{n, ezen a csüggesztően borús, szürke napon,



–(321)–

amikor mindenki {gyban feküdt, az eső mosta ablakokpedig oly kevés fényt eresztettek be, hogy legszívesebbenm{r ebéd előtt fölgyújtott{k volna a villanyt, s azt kív{ n-

t{k, hogy mielőbb jöjjön el az este, egy alacsony, nagyonélénk férfi jött be a kórterem be fürge, egészséges léptek-

kel, megelőzve a nővért. Nem is bejött – beviharzott, oly

sebesen, mintha idebent m{r jó ideje fölsorakoztak volna afogad{s{ra, s bizony{ra elf{radtak. Meg{llt, csod{lkozva

vette tudom{sul, hogy mindenki b{gyadtan fekszik az{gyban. Még el is füttyentette mag{t. És derűs rosszall{s-

sal, erélyesen r{juk szólt:

– Ejnye, fiuk, mért vagytok így elk{mpicsorodva?

Mért húzz{tok be fületek-farkatok? – És b{r nem {ll-tak „fogad{sra készen” vigy{zzban, félig-meddig katon{smozdulattal fejéhez emelte a kezét: – Makszim Petrovics

Csalij vagyok! Fogadjatok szívesen! Pihenj!

Arc{n nyoma se volt a r{kosokra jellemző b{gyadt-

s{gnak, magabiztos, életvid{m mosoly ragyogott rajta, segyesek visszamosolyogtak r{, köztük Pavel Nyikolajevics

is. A sok nyavaly{s között eltöltött egy hónap ut{n az elsőnorm{lis ember!

– Így ni. – Senkit se kérdezve, gyors pillant{ssal meg-

célozta az {gy{t, és szapor{n odatalpalt. A Pavel Nyiko-

lajevics melletti {gy volt ez, melyen azelőtt Murszalimovfeküdt, és az új beteg az ő {gya felől ment oda. Leült az{gyra, meghint{ztatta, megnyikorgatta. – Amortiz{ciós ér-

ték: hat-tíz sz{zalék. Nem szórja a pénzt az igazgató.

S nekil{tott kicsomagolni, b{r a kezében semmi sevolt, csak egyik zsebében a borotv{ja, a m{sikban egycsomag nem cigaretta, hanem majdnem új j{tékk{rtya.

Elővette , megpörgette ujjaival, és értelmes szemével PavelNyikolajevicsra pillantott:

– J{tszik?

– Néha – vallotta be jóindulatúan Pavel Nyikola je-

vics.

– Preferanszot?– Ritk{n. Ink{bb dur{kot.



–(322)–

– Az nem j{ték – mondta Csalij szigorúan. – H{t ka-

szinót? F{raót? Pókert?

– Mit képzel? – legyintett zavartan Ruszanov. – Holtanultam volna meg?

– Majd itt megtanítjuk, ne féljen. Ahogy mondani szok{s: „Ha nem tudsz, megtanítunk, ha nem akarsz,kényszerítünk!”

És nevetett. Nagy, puha, enyhén piros orra volt. Deépp ez az orr mutatta bar{ts{gosnak, megnyerőnek az ar-

c{t.

– A pókern{l nincs jobb j{ték! – jelentette ki ellent-

mond{st nem tűrően. – És vakon kell licit{lni.

És mert Pavel Nyikola jevicsban m{r nem kételkedett,

tov{bbi partnerek ut{n nézett. De a közelben senki se ke l-tett benne reményt.

– Majd én! Én megtanulom! – ki{ltotta a h{ta mögül Ahmadzsan.

– Jól van – bólintott Csalit. – Csak keress valamit,

hogy itt, az {gyak között tudjunk j{tszani. Folytatta a nézelődést, megl{tta Sulubin megfagyott

pillant{s{t, megl{tott még egy rózsaszín turb{nos, vékony,konya bajszú üzbéget – mintha csupa ezüst sz{lból {llna a

bajusza –, s ekkor bejött Nelli a vödörrel és a ronggyal,hogy fölmosson, b{r nem most volt az ideje.

– Hohó! – becsülte föl azonnal Csali j. – Micsoda olt{ri

baba! Hallod-e, hol bujk{lt{l eddig? Micsoda jókat hint{z-

hattunk volna együtt!

Nelli előrebiggyesztette széles ajk{t – így szokottmosolyogni.

– Mért, még most se késő! De hisz nyavaly{s vagy,mit fic{nkolsz?

– Hasat a hasra, és nem vernek vasra! Vagy félsz tő-lem?

– Ugyan mennyi férfi maradt még benned? – mérics-

kélte Nelli.



–(323)–

– Neked még sok is! – v{gott vissza Csali j, – Gyorsan,

gyorsan, mossad m{r a padlót, hadd l{ssam a képtelen fe-

ledet is!

– Nézzed csak, azt ingyér is szabad! – nagylelkűskö-dött Nelli, és a vizes rongyot az első {gy al{ csapva, leha-

jolt.

Lehet, hogy nem is beteg ez az ember? Kívülről neml{tszott rajta semmi, az arca se {rulkodott belső f{jdalom-

ról. Vagy nagy akaraterővel visszatartja, péld{t mutatvamindenkinek, ami annyira hi{nyzott eddig a kórteremből,pedig éppen ilyennek kell lennie a mi korunkban a miszovjet emberünknek! Pavel Nyikolajevics irigyen fürkész-

te Csalijt.

– Mag{nak mi baja? – kérdezte halkan, hogy csak ők ketten hallj{k.

– Nekem? – rezzent föl Csalij. – Polipom van.

Hogy mi az a polip, egyik beteg se tudta igaz{n, deennél is, ann{l is gyakran föltűntek ilyen polipok.

– És nem f{j?

– Mihelyt elkezdett f{jni, eljöttem ide. Ki kell v{gni?

V{gj{k csak, minek húzzuk-halasszuk?

– És hol van? – kérdezte egyre nagyobb tisztelettel Ruszanov.

– A gyomromban vagy hol – mondta gondtalanul

Csalij, és még mosolygott is. – Kinyisszantj{k a gyomro-

mat! Kiv{gj{k a h{romnegyedét!

S a tenyere élével r{v{gott a has{ra, és összehúzta a

szemét.

– És azt{n? – csod{lkozott Ruszanov.

– Semmi gond! Csak a vodka beleférjen!

– De hiszen olyan jól tartja mag{t!

– Kedves szomszéd – bólogatott Csali j azzal a nyílt

tekintetű, nagy, pirosló orrú fejével – , ki nem sokat speku-

l{l, a dolga is jobban {ll. Neked is ezt tan{csolom!

Ahmadzsan odahozott egy furnérlapot. R{fektették Ruszanov és Csali j {gya szélére; egész jól odapasszolt.



–(324)–

– Egy kicsikét kultur{ltan! – örvendezett Ahma-

dzsan.

– Villanyt! – kommandírozott Csalij. Fölgyújtott{k a villanyt. Még jobb kedvük lett.

– Ki lesz a negyedik?

Negyedik valahogy nem akadt.

– Nem baj, addig magyar{zza el nekünk – Ruszanov

nagyon földerült. L{m, itt ül, l{b{t lelógatja, mint egyegészséges ember. Ha elfordította a fejét, sokkal kevésbéf{jt a nyaka, mint azelőtt. Ha csak egy furnérlap is, demintha egy kis k{rtyaasztal {llna előtte a mennyezetrőlz{porozó vid{m l{mpafényben. A piros és fekete figur{kéles kontúrjai szinte kiemelkedtek a k{rtyalapok fényes,

fehér felületéből. Lehet, hogy csakugyan úgy kell fölfognia betegséget, ahogy Csalij? Oda se neki? Minek savanyod-

jék az ember? Minek legyen tele a feje örökké sötét Mon-

dolatokkal?

– Mire v{rni még? – nógatta őket Ahmadzsan.

– H{t akkor< – és Csalij olyan gyorsan dob{lta egyik kezéből a m{sikba a lapokat, hogy egyetlen szalagnak l{t-

szottak. A szükségeseket maga elé tette, a fölöslegeseketfélrerakta.

– A j{tékban a lapok a kilencestől az {szig vesznekrészt. A színek sorrendje: treff, k{ró, kőr, pikk. – És fölmu-

tatta Ahmadzsannak a színeket. – Értitek?

– Igenis, értettem! – felelte boldogan Ahmadzsan.

Csalij jobbra- balra rakosgatta kezében a lapokat, s közbentov{bb magyar{zott:

– Minden j{tékos öt lapot kap, a többi a talon. Most

pedig a kombin{ciók sorrendje következik. Egy p{r – ésmegmutatta. – Két p{r< A sor annyi, mint öt, egym{sut{n következő lap. Így< vagy így. Azut{n a drill. A full<

– Melyikük Csalij? – kérdezték az ajtóban.

– Jelen!

– A kij{rathoz! Itt a felesége! – Szatyorral? Nem l{tta?< Jól van, fiúk, szünet kö-

vetkezik.



–(325)–

És jókedvűen, gondtalanul lesietett.

Egyszerre csönd lett a kórteremben. Égett a l{mpa,

mint este. Ahmadzsan visszament a helyére. Nelli fürgénhúzogatta a kövön a vizes rongyot; ilyenkor mindenkinekföl kellett tennie a l{b{t az {gyra.

Pavel Nyikolajevics is lefeküdt. Megint mag{n érezte

a sarokból annak a hal{lmad{rnak a pillant{s{t – mint egy

makacs, szemreh{nyó nyom{st a feje oldal{n. S hogy eny-

hítse ezt a nyom{st, megkérdezte: – Mag{nak mi a baja, elvt{rs?

De a komor vénember még egy udvarias mozdulattal

se reag{lt a kérdésre – mintha nem is őt kérdezték volna.

Kerek, doh{nybarna, gyulladt szemével most mintha el-

nézett volna a feje mellett. Pavel Nyikolajevics nem, győz-te kiv{rni a v{laszt, keverni kezdte a lakkozott k{rtyala-

pokat, és akkor egyszer csak meghallotta:

– Az a bizonyos.

Hogyhogy „az a bizonyos”? Micsoda tökfilkó! PavelNyikolajevics nem nézett többé felé, hanem hanyatt fe-

küdt, és csak feküdt és gondolkodott.

Csalij jövetele meg a k{rtya kizökkentette, pedig az

újs{gra v{rt. A mai nagyon emlékezetes nap. Nagyon fon-

tos, sokatmondó nap, és az újs{gból sok mindenre lehetkövetkeztetni, a jövőre vonatkozólag. Az orsz{g jövője pe-

dig az ő jövője is. Gy{szkerettel jelenik-e meg az egész ú j-s{g? Vagy csak az első oldal? Egész oldalas lesz-e az arc-

kép, vagy csak egy negyedoldalas? Milyen szalagcímeklesznek, és mit írnak a vezércikkben? A febru{ri lev{lt{sokóta ez különösen fontos. A munkahelyén egyesektől meg-

tudhatna egyet-m{st, de itt csak az újs{gból.

Az {gyak között ott hajlongott s forgolódott Nelli,aki egyetlen közben sem fért el teljesen. A fölmos{ssalhamar végzett, m{r be is fejezte, és kigöngyölte a futósző-nyeget.

Ekkor érkezett vissza a röntgenkezelésről Vagyim.

Óvatosan rakosgatta a szőnyegen beteg l{b{t, de asz{ja így is meg-megr{ndult a f{jdalomtól.

N{la volt az újs{g.



–(326)–

Pavel Nyikolajevics odaintette:

– Vagyim! Jöjjön, üljön ide!

Vagyim meg{llt, egy pillanatig gondolkodott, azt{nmegindult Ruszanov felé ,s a nadr{gsz{r{t megemelve,hogy ne dörzsöl jön, leült az {gy szélére.

Ruszanov észrevette, hogy Vagyim m{r kinyitotta az

újs{got: a hajt{sok nem fedték pontosan egym{st. Amintelvette tőle, azonnal l{thatta, hogy se fekete szegély, searckép az első oldalon. Közelebbről is megnézte, majdgyorsan tov{bblapozott, és még tov{bb! tov{bb! De seholnem l{tott se arcképet, se szegélyt, se főcímet – egy{ltal{nsemmilyen cikket!

– Nincs? Semmi sincs? – kérdezte Vagyimtól anélkül,

hogy megmondta volna, mi az, ami nincs.Alig ismerte Vagyimot. Ha p{rttag is, még túls{g o-

san fiatal. És nem vezető dolgozó, csak szűk területhez ér-

tő szakember. Mit lehet tudni, mivel van tele a feje? De

egyszer nagyon fölb{torította Pavel Nyikolajevicsot: a k i-

telepített nemzetiségekről beszélgettek a kórteremben, sVagyim egyszer csak fölnézett a geológi{j{ból, Ruszanov-

ra pillantott, megvonta a v{ll{t; és halkan így szólt, csakőhozz{: „Teh{t volt valami. Ok nélkül n{lunk nem telepí-tenek ki senkit.”

Ez a helyes megjegyzés azt bizonyította, hogy okos

és megingathatatlan ember.S úgy l{tszik, nem tévedett Pavel Nyikolajevics! Most

sem kellett Vagyimnak megmagyar{zni, miről van szó

mag{tól elkezdte keresni. És r{mutatott a lap alj{ra, am e-

lyet ő meg se nézett izgalm{ban.

Közönséges lapalji cikk. Semmivel se kiemelve.Semmi arckép. Mindössze egy akadémikus cikke. És az sea m{sodik évfordulóról! Nem az egész nép gy{sz{ról!Nem arról, hogy „él és örökké élni fog!”. Hanem: „Szt{linés a kommunizmus építésének kérdései”.

Ennyi az egész? Csak „kérdések”? Csak ezek a kér-

dések? Az építés kérdései? Miért éppen az építéséi?Ugyanígy írhattak volna a védőerdős{vokról is! Hol van-



–(327)–

nak a katonai győzelmek? Hol a filozófiai l{ngész? A tu-

dom{nyok korifeusa? És hol az egész nép szeretete?

Összer{ncolt homlokkal, szenvedőn pillantott aszemüvegén keresztül Vagyim sötét arc{ra.

– Hogy lehet ez? – A v{lla fölött óvatosan Kosztoglo-

tov felé nézett. Úgy l{tta, hogy alszik: a feje ugyanúgy le-

lóg, a szeme csukva. – Két hónappal ezelőtt< igaz? Ugye,

emlékszik r{? Akkor volt a hetvenötödik születésnap!

Minden úgy volt, mint azelőtt: óri{si arckép! óri{si címbe-tűk: „Lenin ügyének nagy folytatója”. Igaz?

Nem is a veszély, nem, nem az élet ben maradottakat

fenyegető veszély, hanem a h{l{tlans{g! Igen, a h{l{tlans{g

sebezte meg legf{jóbban Ruszanovot: mintha az ő saj{t,

személyes érdemeit, az ő feddhetetlenségét taposn{k,köpdösnék le. Ha a sz{zadokra szóló Dicsőségből m{r am{sodik év végén csak a csont maradt, ha a Legbölcseb-

bet, a mindenki {ltal Szeretettet, azt, akinek az ember

minden közvetlen vezetője és azoknak a vezetői mukka-

n{s nélkül al{vetették magukat, huszonnégy hónap alatt

ledönthették és eltaposhatt{k, akkor mi marad? Hol a t{-masz? És hogyan gyógyuljon meg?!

– Tudja – szólalt meg nagyon halkan Vagyim, nem-

rég hoztak egy hat{rozatot, hogy a hal{loz{si évfordulók-

ról nem fognak megemlékezni, csak a születésna pokról.De persze a cikkből ítélve<

És borúsan ingatta a fejét.

Ő is úgy érezte, mintha megb{ntott{k volna. De első-sorban a boldogult apj{t. Emlékezett r{, mennyire szeretteaz apja Szt{lint! Sokkal jobban, mint saj{t mag{t (a maga

sz{m{ra soha, semmit nem követelt). És jobban, mint Le-

nint. Sőt alighanem a feleségénél és a fiain{l is jobban. Acsal{dj{ról tudott higgadtan is, tréf{san is beszélni, deSzt{linról soha. Mindig megremegett a hangja. Egy Szt{-lin-kép függött a dolgozószob{j{ban, egy m{sik az ebéd-

lőben, egy harmadik pedig a gyerekszob{ban. Ahogy nőt-

tek a fiúk, mindig ott l{tt{k maguk fölött azt a sűrű szem-

öldököt, azt a tömött bajuszt, azt az {llhatatos arcot, am e-

lyet nem kezdhet ki se félelem, se könnyelmű öröm,amelynek minden érzése a b{rsonyos, fekete szemp{r csil-



–(328)–

log{s{ban sűrűsödött össze. Szt{lin minden beszédét elő-ször az apjuk olvasta el elejétől végig, azut{n egyes részle-

teket fölolvasott belőlük a gyerekeknek, és elmagyar{zta,milyen mély gondolatok rejlenek benne, milyen tal{lóanvannak megfogalmazva és milyen szép orosz nyelven. Ké-sőbb, „amikor m{r nem élt az apjuk, és Vagyim felnőtt, fo-

kozatosan észrevette, hogy azoknak a beszédeknek anyelve elég sz{raz, a gondolatok pedig kor{ntsem szaba-

tosak, sokkal rövidebben is ki lehetne fejteni őket, ekkorater jedelemben pedig több is elférne belőlük. Észrevette, dehangosan nem mondta ki. Észrevette, de jobban éreztemag{t, amikor a gyerekkor{ban beléoltott lelkesedéshang j{n szólt.

Még egész frissen élt emlékezetében a Hal{l napja.

Sírtak az öregek, a fiatalok, a gyerekek. A l{nyok ful-

dokolva zokogtak, a fiúk a szemüket törölgették. E ten-

gernyi könny l{tt{n úgy, rémlett, nem egy ember halt meg,hanem az egész vil{gmindenség meghasadt. Úgy rémlett,ha túléli is az emberiség ezt a napot, élete végéig úgy fog

benne élni, mint az év legsötétebb napja. És l{m, a m{sodik évfordulón még a gy{szszegélyre

is sajn{lt{k a fekete nyomdafestéket. Nem tal{ltak olyanegyszerű, meleg szavakat, mint: „két évvel ezelőtt ezen anapon hunyt el<” Az, akinek nevével mint utolsó földi szavukkal estek el a nagy h{ború katon{i.

De nemcsak azért, mert így nevelték – arról le isszokhatott volna – , hanem minden józan megfontol{s aztkövetelte, hogy tisztelni kell a Nagy Megboldogultat. H i-

szen maga volt a vil{goss{g, akiből az a biztons{g sug{r-

zott, hogy a holnap nem fog kisiklani a tegnapi kerékv{-

g{sból. Föllendítette a tudom{nyt, megszabadítva a tudó-sokat a fizetés, a lak{s kicsinyes gondjaitól. Maga a tudo-

m{ny is az ő szil{rds{g{t, az ő {llandós{g{t követelte:hogy holnap se lesz semmilyen földindul{s, ami arrakényszerítené a tudósokat, hogy elkalandozzanak fontos

és hasznos, a közösség érdekeit a legmagasabb fokon

szolg{ló tudom{nyuktól, nem kell a hétköznapok bajaival,a tudatlanok nevelésével, az ostob{k meggyőzésével tö-rődniük.



–(329)–

Vagyim egy csöppet se vid{man tette föl f{jó l{b{t az

{gy{ra.

Ekkor jött vissza Csalij , nagyon elégedetten és teleszatyorral. Miközben kirakosgatta az ennivalókat aRuszanov {gy{val ellentétes oldalon lévő éjjeliszekrényé-re, szerényen mosolygott:

– Hadd egyem tele magam még egyszer utolj{ra! Az-

t{n ki tudja, mennyi fér belém, ha csak a beleim marad-

nak!

Ruszanov nem győzte csod{lni Csalijt: milyen b{tor!

milyen optimista!

– Savanyított paradicsom! – folytatta a rakosgat{stCsalij. Mindj{rt kivett egyet puszta kézzel az üvegből, be-

kapta, hunyorított: – De finom!< Borjúhús. Csupa szaft,nincs agyonsz{rítva. – Megérintette, lenyalta az ujj{t. –

Arany női kezek!

S a kórterem többi részétől eltakarva: – de úgy, hogyRuszanov l{thassa! – betett az éjjeliszekrénybe egy féllite-

res üveget. S r{kacsintott.

– Teh{t maga idevalósi – szólalt meg Pavel Nyikola-

jevics.

– Nem én. Csak sokszor j{rtam itt kisz{ll{son.

– De a felesége itt van?

Ezt m{r nem hallotta Csalij. Visszavitte az üresszatyrot. Amikor visszajött, kinyitotta az éjjeliszekrényt,szemét összehúzva méricskélte, még egy paradicsomot

bekapott, becsukta. Az élvezettől megr{zta a fejét.

– Hol is tartottunk? Folytassuk.

Ahmadzsan eközben tal{lt egy negyediket, egy fiatal

kazahot a lépcsőfordulóból, és a saj{t {gy{n erélyesengesztikul{lva, hevesen mesélte neki oroszul, hogyan ver-

tük meg „mi oroszok” a törököket (tegnap este {tment egym{sik épületbe, és ott l{tta a Plevna bevételé t). Most mind a

ketten ide húzódtak, megint odatették a deszk{t a két {gyközé, és Csali j még vid{mabban, még fürgébben hajig{lta

ügyes kezével a k{rtyalapokat, mutatva nekik a figur{kat:

– Szóval full az, amikor az egyik színből egy p{rod, am{sikból drilled van. Érted, csecsmek?



–(330)–

– Nem vagyok csecsmek – legyintett megb{ntód{snélkül Ahmadzsan. – Csak a sereg előtt voltam csecsmek.

– Jól van, na. A következő a flöss. Amikor mind az ötegy színből van. Következik a kvint: négy egyforma, azötödik ak{rmilyen. Azut{n a kis póker. Ez egyszínű sor, akilencestől a kir{lyig. Így, ni. Vagy így< Még ennél is tö b-

bet ér a nagy póker<

Nem mintha azonnal vil{gos lett volna minden, de

Makszim Petrovics azt ígérte, hogy majd j{ték közbenminden érthetőbb lesz. De ami a fő: olyan jó szívvel, olyanőszinte, bizalmas hangon beszélt, hogy Pavel Nyikola-

jevicsnak azonnal megmelegedett tőle a szíve. Igaz{n nemremélte, hogy ilyen rokonszenves, ilyen megnyerő ember-

rel fog tal{lkozni egy közkórh{zban: l{m, m{ris összetar-

tó, bar{ti kollektív{t alkotnak, és így telik el egyik óra,egyik nap a m{sik ut{n; miért gondoljon köz ben a beteg-

ségére? És m{s kellemetlenségekre? Igaza van Makszim

Petrovicsnak!

Épp közbe akart szólni, hogy amíg nem tanulj{k meg

tisztességesen a j{tékot, ne j{tsszanak pénzben, amikorhirtelen fölhangzott az ajtóban:

– Melyikük Csalij?

– Jelen!

– Menjen a kij{rathoz! V{rja a felesége!

– Tyű, a kurva mindenit! – ki{ltotta minden harag nélkül Makszim Petrovics. – Hisz megmondtam neki, ne

szombaton, hanem vas{rnap jöjjön. Majdnem összetal{ l-

koztak!< Ne haragudjatok, fiúk!

És megint füstbe ment a parti. Makszim Petrovics ki-

szaladt, Ahmadzsan és a kazah magukkal vitték a k{rty{-kat, hogy addig is prób{lgass{k, gyakorolj{k a j{tékot.

Pavel Nyikolajevicsnak pedig újból eszébe jutott adaganata és m{rcius 5-e, a sarokból megérezte a kuvikrosszalló, merev pillant{s{t, ha pedig a m{sik oldal{rafordult, Csikasz nyitott szemét l{tta. Nem, nem aludt Csi-

kasz.

Egy{ltal{n nem aludt az egész idő alatt, és amikor

Ruszanov az újs{got zizegtette, és halkan beszélgetett



–(331)–

Vagyimmal, minden szót hallott, de sz{ndékosan nem nyi-

totta ki a szemét. Érdekelte, mit beszélnek, mit mondVagyim. M{r az újs{got se kellett mag{hoz húznia s ke-

resgélnie benne: anélkül is minden vil{gos volt.

Megint fölhangzott a dobol{s. A szíve dobolt. Azon avasajtón dörömbölt, amelynek sohase lett volna szabad

megnyílnia – de csak-csak megnyikordult! Csak-csak

megr{zkódott! S a sarokvasról peregni kezdett a rozsda.

Kosztoglotovnak nem fért a fejébe, amit a szabadonlévőktől hallott: hogy két évvel ezelőtt ezen a napon sírtakaz öregek, sírtak a fiatal l{nyok, és a vil{g mintha egyszer-

re el{rvult volna. Képtelen volt fölfogni, mert emlékezettr{, hogyan volt őn{luk. Egyszer csak nem vitték ki őketmunk{ra, és a barakkokat se nyitott{k ki, bez{rva hagyt{kőket. És a zón{n kívül is szüntelenül hallható hangszórótis kikapcsolt{k. Mindez együtt nyilv{nvalóan jelezte, hogya „gazd{k” zavarban vannak, hogy valami nagy baj érteőket. M{rpedig a „gazd{k” baja öröm a raboknak! Nemkell dolgozni, fekhetnek a priccsen, a napi fejadagjukat

megkapj{k. Először kialudt{k magukat, azt{n csod{lkoz-tak, azt{n elővették a git{rt, balalajk{t, j{rk{ltak az emele-

tes {gyak közt, tal{lgatt{k az okot. B{rmilyen elz{rt lyuk-

ba csukj{k is a rabokat, az igazs{g valamilyen módonmindig besziv{rog! A kenyérosztóból, a konyh{ból, a ka-

z{nh{zból. És l{bra kapott a hír! Kicsit bizonytalanul, de

bej{rta a barakkot, odaült a priccsekre: „Hej, fiúk! Úgy l{t-szik< az emberevő földobta a talp{t!” „Micsoda?!” „Soha

az életben nem hiszem el!” „De én igen!” „Rég itt az ide-

je!” És kitört a hahota. Hangosabban, a balalajk{n{l, han-

gosabban a git{rn{l! Egész nap és egész éjszaka nem ny i-

tott{k ki a barakkokat. M{snap reggel pedig, a mégszibériaian fagyos reggelen, fölsorakoztatt{k az egész l{-gert, ott volt az őrnagy, a két sz{zados, a hadnagyok, min-

denki. És a lesújtott, b{nattól elsötétült arcú őrnagy bele-

kezdett:

– Mély megrendüléssel< tegnap Moszkv{ban< Ne-

kik pedig szétszaladt a sz{juk, éppen csak hangosan fölnem ujjongtak. Az őrnagy, megl{tva ezt az egyre szélesedő



–(332)–

mosolyt a sok durva, kihegesedett, borost{s, sötét rabpo-

f{n, mag{nkívül elordította mag{t:

– Sapk{t< le!És a sok sz{z rab l{zasan, reszketve töprengett: nem

levenni még tilos, de levenni túlontúl b{ntó lenne. Ekkor al{ger bohóca, ez az ösztönös tréfamester , mindny{jukatmegelőzve lekapta fejéről a műszőrme „sztalink{t”, és föl-

dobta a levegőbe! Teljesítette a parancsot!

A sok sz{z rab l{tta, és ők is földob{lt{k a sapk{ju-

kat. Mind!

Az őrnagyot majdnem megütötte a guta.

És ezek ut{n Kosztoglotov most megtudja, hogy sír-

tak az öregek, sírtak a l{nyok, és mintha el{rvult volna a

vil{g< Visszajött Csalij, még vid{mabban és megint tele sza-

tyorral, de most egy m{sikkal. Valaki kuncogni kezdett, ésCsalij nevetett föl elsőnek hangosan:

– Mit csin{ljon az ember ezekkel a fehérnépekkel?

Ha nekik örömöt okoz< Miért ne vigasztaljam meg őket?Kinek {rtok vele?

Ak{rmilyen szép kisasszony, Arra v{r, hogy…

És hangos hahot{ra fakadt, megfertőzve vele hallga-

tóit is. Ruszanov is szívből nevetett – olyan mók{san sültel az egész.

– De melyik a feleséged? – kérdezte, a nevetéstőlpukkadozva, Ahmadzsan.

– Ne is mondd, bar{tom – lihegett Makszim Petro-

vics, miközben berakosgatta az ennivalót az éjjeliszek-

rénybe. – Meg kellene reform{lni a törvényt. A mohame-

d{nokn{l mennyivel hum{nusabb! Augusztus óta engedé-lyezik az abortuszt, h{t ez nagyon megkönnyítette az éle-

tet! Miért legyenek egyedül a nők? Legal{bb egyszer egyévben jö j jön el hozz{juk valaki. Annak is kényelmes, aki

kisz{ll{sokra j{r: minden v{rosban szép szob{val, csirk e-combbal v{rj{k<



–(333)–

Az ennivaló között megint föltűnt egy sötét üveg.Csalij becsukta az éjjeliszekrényt, és levitte az üres szaty-

rot. Ezt a nőszemélyt nem kényeztette el – azonnal vissza-

jött. Meg{llt a két sor {gy között, ott, ahol annak idején Jefrem is, és Ruszanovra pillantva megvakarta göndör tar-

kój{t (dús haja volt, a lennél sötétebb, a zabszalm{n{l vi-

l{gosabb).

– Falatozunk egy kicsit, szomszéd?

Pavel Nyikolajevics együttérzően r{mosolygott. Va-lami okból késett a közös ebéd, meg nem is nagyon kív{n-

ta azok ut{n, hogy Makszim Petrovics olyan élvezettel ra-

kosgatta az éjjeliszekrényébe a mag{ét. De maga MakszimPetrovics is kellemes, érzékletes l{tv{nyt nyújtott azzal aszéles, élveteg, mosolygós sz{j{val, úgyhogy egyszerre ét-

v{gya t{madt r{, hogy vele együtt üljön asztalhoz.

– Falatozzunk – nyitotta ki Ruszanov a maga éjjeli-szekrényét. – N{lam is van itt egy és m{s<

– H{t poh{r? – hajolt közelebb Csalij, miközbenügyesen {trakosgatta Ruszanov éjjeliszekrényére az üve-

gek és csomagok egy részét. – De hiszen nem szabad! – csóv{lta a fejét Pavel

Nyikolajevics. – A mi betegségünkkel szigorúan tilos<

Az eltelt egy hónap alatt senki még csak gondolni semert r{, de Csalijnak a tilosról is m{s volt a véleménye.

– Hogy hívnak? – és m{r ott volt a térde az ő térdévelszemben. Pavel Nyikolajevicsnak.

– P{sa! – Csalij bar{tilag v{ll{ra tette a kezét. – Ne

hallgass a doktorokra! Addig gyógyítnak, míg sírba jutta t-

nak. De mi élni akarunk! Mint hal a vízben!

Makszim Csalij széles, nedvesen csillogó ajkú, nagyorrú, együgyű arca meggyőződést és jóindulatot sug{r-

zott.

Szombat volt; hétfőig minden kezelés szünetel a kór-.

h{zban. A szürkülő ablak mögött szakadó eső vastag füg-

gönyt vont Ruszanov és az övéi közé. Az újs{gból hi{ny-

zik a gy{szkeretes arckép. Szívében egyre gyűlt az elkese-

redés. Az éles fényt szóró l{mpa megelőlegezte a hosszú-

hosszú estét. Miért ne ehetne, ihatna egy kicsit ezzel az



–(334)–

igaz{n kellemes emberrel? Majd azt{n pókereznek. (Ez is

ú jdons{g lesz a bar{tainak: tud pókerezni!)

Az ügyes Csali jnak m{r a p{rn{ja alatt volt az üveg. Kikaparta a dugót, és kitöltött egy-egy félpoh{rnyit atérdük magass{g{ban. Azonnal föl is hajtott{k.

Pavel Nyikolajevics hamisítatlan orosz módra azon-

nal elfelejtett minden kor{bbi aggodalmat, tilt{st, foga-

dalmat. Csak a b{nat{t akarta: leöb líteni és egy kis mele-

get erezni.

– Élni fogunk! Élni fogunk, P{sa! – mondta meggyő-zően Csalij, és mók{s arca hirtelen szigorúv{, sőt elsz{ntt{v{lt. – Dögöljön meg, aki akar, mi ketten élni fogunk!

Erre ittak. Ruszanov ez alatt az egy hónap alatt na-

gyon legyengült, semmit se ivott a könnyű vörösboron kí-vül, és most azonnal {tj{rta a forrós{g, percről percre jo b-

ban szét{radt benne, s meggyőzte arról, hogy nincs okalógatni az orr{t, hogy a R{koszt{lyon is akadnak, akik

életben maradnak és egészségesen t{voznak.

– Nagyon f{jnak azok a< polipok? – kérdezte.

– F{jdog{lnak , de én nem adom meg magam!< P{-sa! Értsd meg, a vodka nem {rthat! A vodka minden nya-

valy{t meggyógyít! Vedd tudom{sul, én még a műtét előttis fölhajtok egy kicsit! Abból az üvegből, ni. Tiszta a lkohol,

azonnal fölszívódik, nem marad ut{na semmi víz. A se-

bész kinyitja a gyomrom, és nem tal{l semmit! Én meg bevagyok csiccsentve!< Te is volt{l a fronton, tudhatod: t{-mad{s előtt mindig adtak vodk{t< Volt sebesülésed?

– Nem.

– M{zlid van! Nekem kettő is: itt meg itt.

A poharakba újabb deci került.– Nem szabad többet – tiltakozott enyhén Pavel

Nyikolajevics. – Veszélyes.

– M{r mért volna veszélyes? Ki verte beléd, hogy ve-

szélyes? Vegyél egy paradicsomot. Micsoda paradicso-

mok!Csakugyan, mi a különbség, hogy egy vagy két deci,

ha m{r úgyis {th{gta a tilalmat? Hogy kettő-e vagy két és





–(336)–

m{t akar hozni Karagand{ba. Be ne engedjék őket! Ottposztolnak a lököttek!

– Te is? Te is? – keseredett el Pavel Nyikolajevics,– Én? Dehogy. Én, P{sa, nem utazom kosarakkal.

Csakis aktat{sk{val. Vagy kofferral. Őrnagyok, alezrede-

sek verik a pénzt{r ablak{t: lej{r a kivezénylés! És nincs jegy! Nincs! Én nem dörömbölök, mégis mindig el tudokutazni. Én minden p{lyaudvaron tudom, hol kell a

forróvizeshez fordulni, hol a csomagmegőrzőhöz. Ne le-lejtsd el, P{sa: az élet mindig győzedelmeskedik!

– Különben mi a munk{d?

– Technikus vagyok. B{r nem j{rtam ki a technik u-

mot. Meg még beszerző. De úgy csin{lom , hogy a zse-

bembe is csurranjon. Ahol nem fizetnek, onnan elmegyek.Érted?

Pavel Nyikolajevics észrevette, hogy valami nemstimmel vele, nem a megfelelő ir{nyba tart, r{ad{sul nemegyenes úton. De olyan jószívű, jó kedélyű, belevaló fickóaz első az egész hónap alatt. Nem vitte r{ a lélek, hogy

megb{ntsa.

– Jól van ez így? – csak ennyit kérdezett.

– Jól bizony! – nyugtatta meg Csalij. – Vegyél egy kis

borjúhúst is. Mindj{rt kinyitjuk a kompótodat! P{sa! Egy-

szer élünk, h{t mért éljünk rosszul? Jól kell élni, P{sa ! Ez-

zel musz{j volt egyetérteni, mert igaz: csak egyszer élünk,h{t miért éljünk rosszul? Csak h{t<

– Tudod, Makszim, ezt elítélik az emberek – emlé-keztette tapintatosan.

– Az attól függ, P{sa! – felelte ugyanolyan behízelgő

hangon Makszim, és megfogta a v{ll{t. – Az attól függ,hogy nézzük. Ki így, ki úgy.

Szemedbe ment egy porszemecske

Jaj, de f{j, Imhol egy d{kó – métereske, S…!



–(337)–

– nevetett hangosan, és a Ruszanov térdét csapkodta.Ő se tudta visszatartani mag{t, és hangos nevetésre fa-

kadt:

– Micsoda verseket tudsz te! Kész költő vagy, Mak-

szim!

– És te mi vagy? Mi a munk{d?- tudakolta új bar{tja.B{rmennyire összemelegedtek is, Pavel Nyikolajevics hir-

telen lehiggadt: a rangja kötelezte.

– Afféle < k{dermunka.

Persze, szerénykedett. Ennél azért több.

– Hol?

Pavel Nyikolajevics megmondta.

– Hallgass ide! – örült meg Makszim. – El kellene he-

lyezni egy rendes embert! Ne aggódj, a beugró meglesz,

ahogy illik!

– Miket beszélsz? Hogy képzelhetsz ilyet? – sértődöttmeg Pavel Nyikolajevics.

– Mért képzelném? – lepődött meg Csalij, és szemé-

ben, az iv{stól kicsit elmosódva, megint föltűnt az élet ér-telmét fürkésző pillant{s. – Ha a k{deresek nem kérnének

beugrót, miből élnének? Miből nevelnék a gyerekeiket?Neked h{ny gyereked van?

– Az újs{got< szabadna? – hangzott föl mellettük

egy tompa, kellemetlen hang.Az a kuvik ballagott ide a sarokból nyitott köpenyé-

ben, püffedt szemében gonosz pillant{ssal.

Mint kiderült, Pavel Nyikolajevics az újs{gra ült és

összegyűrte.

– Tessék, tessék! – r{ntotta ki alóla Csalij. – Add oda,

P{sa! Vigyed, tata, ezt azt{n igaz{n nem sajn{ljuk tőled!

Sulubin borús képpel vette el az újs{got, és el akartmenni, de Kosztoglotov megfogta a köpenyét. Amilyen ki-

tartó némas{ggal b{multa Sulubin a többieket, ugyanúgykezdte figyelni őt Kosztoglotov, és most különösen köze l-

ről és jól l{tta. Ki lehet ez az ember? Ezzel az oly nem mindennapi

arccal? Úgy festett, mint egy frissen lesminkelt színész, aki



–(338)–

hal{losan elf{radt az előad{s alatt. Az elosztóbörtönökideiglenes lakóinak keresetlen bizalmass{g{val, akiktől az

első percben b{rmit lehet kérdezni, meg mindig hanyatt

feküdve, félig lelógó fejjel, minden teketória nélkül meg-

kérdezte:

– H{t mag{nak, tata, mi a munk{ja?

Sulubin nem a szemét, hanem az egész fejét fordítot-

ta Kosztoglotov felé. Nézte, mereven, egyetlen pislant{s

nélkül. Azt{n, még mindig r{b{mulva, furcs{n megtekertea nyak{t, mintha szorítan{ a gallérja, holott egy csöppet seszorította, lötyögött rajta az alsóing. Majd hirtelen v{la-

szolt:

– Könyvt{ros vagyok.

– Hol? – tette föl gyorsan a m{sodik kérdést Koszto-glotov.

– A mezőgazdas{gi technikumban.

Nem tudni, miért, tal{n a pillant{s{nak súlya, tal{n ahal{lmad{r-hallgat{sa miatt, Ruszanov szerette volna va-

lahogy megal{zni, a helyére tenni. Vagy tal{n a vodkaszélalt meg benne, amikor a kelleténél hangosabban s akelleténél meggondolatlan abból nekiszögezte:

– Persze p{rtonkívüli!

A kuvik r{meresztette doh{nybarna szemét. Egyetpislantott , mint aki nem hisz a fülének. Majd még egyet. Shirtelen kit{totta a csőrét.

– Ellenkezőleg.

És keresztülment a szob{n.

Valahogy természetellenes volt a j{r{sa is. Valaholdörzsölte valami. Vagy szúrta. Köpenye szétnyíló sz{r-

ny{val, bicegő j{r{s{val most egy nagy mad{rra emlékez-tetett, amelynek megnyesték a sz{rnytollait, hogy ne tud-

jon felröppenni.

24. Vér{tömlesztés közben

Kosztoglotov a kerti padn{l alacsonyabb, nap me-

lengette kövön ült, csizm{s l{b{t kényelmetlenül maga al{



–(339)–

húzta, hogy a térde majdnem a földet érintette. A kezét iserőtlenül lógatta le a földre. Sapk{tlan fejét a mellére ejtet-

te. Így ült ott szétnyíló szürke pongyol{j{ban, melegedett,s még a mozdulatlans{g{val és töredezett form{j{val is az

alatta lévő szürke kőre emlékeztetett. A nap fekete haj{ratűzött, sütötte a h{t{t, de csak ült, moccan{s nélkül, ma-

g{ba fogadva a m{rciusi napot, és nem csin{lt semmit,nem gondolt semmire. Elképesztően sok{ig tudott így ü l-

ni, mint aki a napsütésből facsarja ki azt, amit nem kapottmeg annak előtte kenyérben, levesben.

Kicsit messzebbről még azt se lehetett észrevenni,hogy emelkedik-süllyed-e a v{lla a lélegzés ütemére. Deoldalt se dőlt; valahogy megtartotta mag{t.

A termetes, kövér földszinti takarítónő, aki annakidején ki akarta kergetni a folyosóról a sterilit{sra hiva t-

kozva, viszont annyira szerette a tökmagot, hogy mégmost, a sét{nyon is köpdöste a héj{t, odajött hozz{, és egy

jószívű piaci kofa hang j{n r{ki{ltott:

– Papa! Nem hallod, papa?!

Kosztoglotov fölemelte a fejét, s a nappal szembenhunyorogva, összehúzott szemmel nézett föl r{.

– Menj a kötözőbe, hívat a doktornő.

Olyan jól ült itt, ebben a langyos, megkövült {llapo-

t{ban, és annyira nem volt kedve mozogni, fölt{p{szkod-

ni, mintha a gyűlölt munk{ba parancsoln{k. – Miféle doktornő?

– Nem mindegy az neked?! – emelte föl a hangj{t a

takarítónő. – Nem vagyok köteles még a kertben is keres-

gélni benneteket! Gyere!

– Rajtam nincs mit {tkötözni. Biztos nem én kellekmakacskodott Kosztoglotov.

– De igen, te! – s közben tov{bb szemezgette a tök-

magot. – Össze lehet téveszteni egy ilyen hosszú l{bú da-

rut? Egyedül te vagy ilyen n{lunk, dr{gas{gom.

Kosztoglotov sóhajtott, kiegyenesítette a l{b{t, s akezére t{maszkodva, kr{kogva, lassan fölt{p{szkodott.

A takarítónő rosszallóan figyelte.



–(340)–

– Örökké m{szk{lt{l, azt’ most nincs erőd. Feküdnikellett volna.

– Jaj, nővérke – sóhajtott Kosztoglotov, – Ha mindentelőre tudhatna az ember!

Lassan megindult az ösvényen. A derékszíj a m{rnem volt rajta, katon{s tart{s{nak nyoma se maradt, h{tameggörbült.

Valamilyen újabb kellemetlenséget v{rva v{nszorgott

a kötöző felé, s fölkészült a védekezésre, b{r még nemtudta, mi ellen.

A kötözőben nem Ella Rafailovna v{rta, aki m{rtizedik napja helyettesítette Vera Kornyiljevn{t hanem egy

fiatal, telt nő. Az arca nemhogy pirospozsg{s – tulipiros a

kicsattanó egészségtől. Most l{tta először. – Neve?! – csapott le r{, mihelyt {tlépte a küszöböt.

B{r a nap m{r nem tűzött Kosztoglotov szemébe, épp-

olyan összehúzott szemmel, kelletlenül nézett r{. Minélgyorsabban meg akarta tudni, mit akar tőle, hogy meg-

gondolhassa, de a v{lassza! nem sietett. Néha jobb, ha tit-

koljuk a nevünket, néha jobb, ha hazudunk. Még nem tud-

ta, most mi a helyes.

– Neve? – kérdezte még egyszer a telt karú doktornő.

– Kosztoglotov – vallotta be kelletlenül.

– Hol kósz{lt? Vetkőzzék le gyorsan! Jöjjön ide! Fe-

küdjön föl! Egyszerre eszébe jutott, meg l{tta is és fölfogta, hogy

mit akarnak adni! Elfelejtette, hogy ezt a kötözőben szok-

t{k csin{lni. De először is, v{ltozatlanul tartotta mag{t ah-

hoz az elvhez, hogy nem kell m{snak a vére, de a mag{é-

ból se ad! M{sodszor, ez az erőszakos nőszemély, aki mintha maga is teleitta volna mag{t a donorok vérével,egy csöpp bizalmat sem keltett benne. Vega elutazott.Megint egy új orvos, új szok{sok, új tévedések – micsoda

ördögmalom, h{t semmi se {llandó?

Komor arccal vetette le a pongyol{j{t , kereste, hova,

akaszthatn{ – a nővér megmutatta, hova – , s közben azontörte a fejét, mibe akaszkodjék, hogy ne kelljen megadni

mag{t. Fölakasztotta a köpenyt. Levetette a pizsamakab{t-



–(341)–

j{t, fölakasztotta azt is. A csizm{j{t belökte a sarokba. Me-

zítl{b ment oda a tiszta linóleumpadlón a magas, p{rn{-zott asztalhoz. Egyelőre nem jutott eszébe semmi, tudta,

hogy mindj{rt kital{l valamit.

– Az asztal fölé hajló csillogó acél{llv{nyon ott lógott

a transzfúziós készülék: gumi- és üvegcsövek, az egyikbedesztill{lt víz. Tov{bb{ néh{ny, különféle méretű – félne-

gyed-, nyolcadliteres – üvegek felfüggesztésére szolg{ló

gyűrű. Most egy nyolcadliteres volt az egyikbe beledugva.A barn{s vért részben eltakarta a vércsoportot, a donornevét és a vérvétel d{tum{t föltüntet vignetta.

Szok{s szerint azt is megnézte, amit nem kellett. Mosis mindent elolvasott, miközben fölm{szott az asztalra; de

nem dőlt h{tra, hanem nyomban kijelentette:

– Hohó! Febru{r huszonnyolcadika! Régi! Tilos föl-

haszn{lni!

– Miféle ötlet ez? – h{borgott a doktornő. – Régi vagy

új , mit ért maga a konzerv{l{shoz? A vért tö bb mint egy

hónapig el lehet tartani!

Piros arc{t a harag m{lnavörösre festette. Könyökigmeztelen karja telt, rózsaszínű és libabőrös, nem a hideg

miatt, hanem mert ilyen. S ez a libabőr valami okból vég-

képp megerősítette Kosztoglotovot abban, hogy ne adja

meg mag{t.

– Tűrje föl a pizsam{ja ujjat, és lazítsa el a karj{t! –vezényelt a doktornő.

M{r m{sodik éve végezte a transzfúziókat, de mégne tal{lkozott egyetlen beteggel se, aki ne gyanakodott

volna: mind úgy viselkedett , mintha grófi vér folynék aereiben, és isten ments, hogy m{sfajt{t keverjenek hozz{.Kivétel nélkül fönnakadtak azon, hogy nem jó a színe ,nem azonos a csoport, nem jó a d{tum, nem túl hidegvagy nem túl meleg-e és nincs-e megalvadva; volt, aki ke-

reken megkérdezte: „Rossz vért akar adni?” „Miért volna

rossz?” „Hisz r{ van írva: tilos fölhaszn{lni!” „Azért, mert

valakinek sz{nt{k, de azt{n nem volt r{ szükség.” Végülhagyj{k, hogy beléjük döfje a tűt, de magukban tov{bbdohognak: „Biztos azért, mert rossz minőségű<” Csak ha-

t{rozott fellépéssel lehet megtörni ezt az ostoba gyanak-



–(342)–

v{st. Amellett mindig sietett, mert a napi transzfúziósnorm{t elég magasan {llapított{k meg, és több helyre is

kellett j{rnia.

De Kosztoglotov is épp elég megdagadt – hemató-

m{s – kart l{tott m{r itt a kórh{zban a többszöri prób{lko-

z{s vagy kipukkadt véna miatt, meg hidegr{z{st és magasl{zat is a transzfúzió ut{n, amiért elsiették a dolgot, vagy

nem tartottak prób{t. És semmi kedvet nem érzett, hogy

r{bízza mag{t erre a dundi, rózsaszínű, libabőrös kézre. Asaj{t, röntgentől gyötört, b{gyadt, beteg vérét mégiscsak

többre becsülte a friss pótl{sn{l. Majd valahogy rendbe jönaz övé is. Ha rossz a vérképe, hamarabb ab bahagyj{k akezelést, és ann{l jobb:

– Nem! – jelentette ki, és nem tűrte föl a pizsama u j- j{t, és nem helyezte el laz{n a karj{t. – Ez a vér régi. Makülönben se érzem jól magam.

Tudta, hogy sohase szabad egyszerre két okot föl-

hozni, mindig csak egyet, de ez a kettő mag{tól kín{lk o-

zott.

A doktornő nem jött zavarba. – Mindj{rt ellenőrizzük a vérnyom{s{t – és a nővér

m{r hozta is a készüléket.

A doktornő új volt, de a nővér itteni, a kötözőből ,csak Olegnak még nem volt vele dolga. Még egészen kis-

l{ny volt, de magas termetű, sötét hajú, s a szeme jap{no-san metszett. A frizur{ja annyira bonyolult, hogy nem-

hogy a sapka, de még egy kendő se tudta volna letakarni,ezért föltornyozott haj{nak minden tincsét és kunkor{tegyenként türelmesen bepóly{lta; legal{bb egy negyed-

ór{val hamarabb kellett munk{ba jönnie, hogy így bekö-

tözze. Mindez csöppnyi haszonnal se j{rt Olegra nézve,

mégis érdeklődve nézegette azt a fehér koron{t, és meg-

prób{lta , elképzelni, milyen lehet a l{ny frizur{ja a sok kö-tés nélkül. A főszereplő persze a doktornő, ővele kell meg-

küzdenie, mégpedig tétov{z{s nélkül: tiltakozni és kifog{-solni, ő meg itt azzal vesztegeti az idejét, hogy a jap{nos

szemű l{nyt b{mulja. Mint minden fiata ll{nyban, m{rcsak a fiatals{g{n{l fogva is, volt benne valami titokzatos,



–(343)–

aminek maga is tudat{ban lehetett, mert fejének, testénekminden mozdulat{ból érződött.

Eközben Kosztoglotov karj{t elszorított{k a feketeszalaggal, és meg{llapított{k, hogy a vérnyom{sa megfele-

lő.

M{r nyitotta a sz{j{t, hogy kimondja a következő ki-

fog{st, amikor az ajtóból telefonhoz hívt{k a doktornőtFölpattant és kiment. A nővér visszatette a készüléket fe-

kete tokba, Oleg pedig még mindig hanyatt feküdt. – Honnan jött ez az orvosnő? – kérdezte.

A hang dallamos le jtése is a fiatal l{ny belső titkaiköz tartozott, aki ennek is tudat{ban volt, s miközben b e-

szélt figyelte a saj{t hangj{t:

– A vértranszfúziós {llom{sról. – De miért hoz mag{val régi vért? – prób{lta ki Oleg

a l{nyon is a kifog{s{t.

– Ez nem régi – s a l{ny puh{n elfordította a fejét, és

megj{rtatta koron{j{t a szob{ban.

Ez a fiatal l{ny tökéletesen meg volt róla győződve,hogy mindent tud, amire szüksége van.

Lehet, hogy csakugyan így volt.

A nap m{r elérte a kötöző fal{t. Még nem sütött be

közvetlenül, de a két ablak kigyúlt, és a mennyezet e ré-

szét elöntötte egy jókora fényfolt, amely visszaverődhetettvalamiről. Nagyon vil{gos lett tőle a szoba, amellett tisztaés csöndes.

Jó volt ebben a szob{ban.

Kinyílt az Oleg sz{m{ra l{thatatlan ajtó, de m{s jön be, nem az iménti.

Alig hallhatóan jött be, nem kopogta ki sark{val az„én”-jét, Oleg mégis kital{lta.

Senki m{s nem j{r így. Ő hi{nyzott ebből a szob{ból. Csakis ő!

Vega!

Igen, ő volt az. Most belépett a l{tómezejébe. Olyanegyszerűen, mintha csak nemrég ment volna ki.



–(344)–

– De h{t hol volt, Vera Kornyiljevna? – mosolygott

Oleg.

Nem ki{ltott föl, csak halkan, boldogan megkérdez-te.

Még csak föl se ült, pedig nem volt odaszíjazva azasztalhoz.

A végtelenségig csöndessé, vil{goss{ és otthonoss{

v{ltozott a szoba.

Veg{nak is volt mit kérdeznie, és ő is mosolygott:

– Rebelliskedik?

De Olegban m{r al{bbhagyott az ellen{ll{s sz{ndéka,

m{r élvezte, hogy itt fekszik ezen az asztalon, s nem olyan

könnyű lekergetni róla.

– Én? Nem, én m{r kirebelliskedtem magam< De

maga hol volt? Több mint egy hétig<

A nő az asztal fölé hajolt, és olyan tagoltan mondta,mintha egy kis but{nak dikt{lna szokatlan, új szavakat:

– Onkológiai szűrő{llom{sokat kellett beindítani.

Meg r{kellenes propagand{t folytatni. – Kinn a sivatagban?

– Ott.

– De többé nem megy el?

– Egyelőre nem. Maga meg rosszul van?

Mit mutat ez a szemp{r? Türelmet. Figyelmet. [tsu-

hanó ijedtséget. Az orvos szeme.

De mindemellett tejesk{vészínű. Mint amikor kétuj j-nyi tejet öntenek egy poh{r k{véba. Oleg egyébként m{rrégen nem ivott k{vét, nem is emlékezett a színére. De

olyan bar{ti, olyan régi bar{ts{got kifejező szemp{r! – Dehogy. Valószínűleg túls{gosan fölhevültem a

napon. Ültem, ültem, majdnem elaludtam.

– H{t szabad mag{nak a napra menni? Nem tanulta

meg, hogy a daganatoknak {rt a meleg?

– Azt hittem, csak a termofor.– A nap még ink{bb.





–(346)–

Oleg könyökig fölhúzta a pizsam{ja ujj{t, és laz{n le-

fektette a karj{t a teste mellé.

Igaz, éppen az volt örökké gyanakvó figyelméneklegkellemesebb eleme, hogy azut{n bízzon, engedjen a bi-

zalm{nak. Most tudta, hogy ez a gyöngéd, szinte a leve-

gőből gyúrt lény, aki oly halkan mozog, és minden moz-

dulat{t meggondolja, nem, fog hib{zni semmiben.

Úgy feküdt, mint aki kipiheni mag{t.

A mennyezeten lebegő gyönge, {ttört napfolt elmo-

sódó peremű, nagy körré folyt szét. Ezt a nem tudni, mirőlvisszaverődő vil{gos foltot is kellemesnek l{tta: még sze b-

bé tette a csöndes, tiszta szob{t. –

Vera Kornyiljevna eközben {rm{nyosan leszívott a

karj{ból néh{ny köbcenti vért, megpörgette a centrifug{- ban, és négy szektorr{ csapta ki egy t{nyérk{ra.

– Miért négy? – Oleg csak azért kérdezte meg, mertmegszokta, hogy mindenütt kérdezősköd jék. De mostmég ahhoz is lusta volt, hogy tudja, miért.

– Az egyiken az összeférhetőségét vizsg{ljuk, a m{-sik h{rmon a vércsoportot ellenőrizzük. A teljes biztons{gmiatt.

– Ha a vércsoport egyezik, miféle összeférhetetlenség

lehetséges még?

– Péld{ul a vérsavó összefut a donor vérétől. Ritk{n,de előfordul.

– Nocsak. És miért pörgeti?

– Hogy kicsapódjanak a vörös vérsejtek. Musz{j ma-

g{nak mindent tudni?

Éppenséggel nem musz{j. Oleg fölnézett a lassan

halv{nyuló foltra. Mindent úgysem lehet megtudni. Í gy is,úgy is tudatlanul hal meg az ember.

A fehér koron{s nővér nyakkal lefelé beillesztette az

{llv{ny gyűrűjébe , a m{rcius ötödikei üveget. Azt{n egykis p{rn{t helyezett Oleg könyöke al{. Elszorította a lkarj{t

a könyöke fölött a piros gumicsővel, és tekerni kezdte, ja-p{nos szemével figyelve, mikor lesz elég.



–(347)–

Furcsa, hogy ezt a l{nyt az imént valahogy titokza-

tosnak l{tta. Nincs benne semmi rejtélyes: közönséges fia-

tal l{ny.

Odajött Gangart doktornő a fecskendővel. Közönsé-ges fecskendő volt, {ttetsző folyadékkal megtöltve, csakmaga a tű volt különleges: nem tű, hanem h{romszögbenvégződő csövecske. Mindaddig semmi baj vele , amíg nem

döfik az emberbe.

– Jól l{tni a vén{j{t – szólalt meg Vera Kornyiljevna,miközben remegő szemöldökkel kereste. S szinte hallhatóreccsenéssel döfte a bőrbe a förtelmes tűt. – Ennyi az

egész.

Még sok mindent nem értett Oleg. Hogy miért kötöt-

ték el fönt a karj{t? Miért van a fecskendőben az a vízsze-rű folyadék? Megkérdezhette volna, de maga is törheti ra j-ta a fejét: valószínűleg azért, hogy ne {ramoljék levegő avén{ba, és a vére se folyjon a fecskendőbe.

Közben m{r csak a tű volt a vén{j{ban: a köteléketmeglazított{k, levették, a fecskendőt ügyesen elt{volítot-

t{k, a nővér odatartott egy t{lk{t az üveg al{, kifröccsen-tett egy kis vért, és a doktornő az üveg sz{j{ba illesztettcsövet összekötötte a tűvel, függőlegesen tartotta, s egy

egészen kicsit meglazította fönt a csavart.

A készülék kiszélesedő csövében buborékok emel-

kedtek föl az {ttetsző folyadékban, lassan, egyenként. Ahogy ezek a buborékok, úgy követték egym{st akérdések: miért ilyen vastag a tű? Miért fröccsentettek ki avérből? Mik ezek a buborékok? Egyetlen bolond annyittud kérdezni, hogy sz{z okos se győz r{ v{laszolni.

Ha m{r kérdez, egészen m{st szeretne megkérdezni.

A szob{ban valahogy minden olyan ünnepélyesnekl{tszott, de különösen az a halv{ny napfolt a mennyeze-

ten. A tű sok{ig benne lesz a karj{ban. Az üvegben a vérszintje majdnem semmit se süllyedt. Egy{ltal{n nem süly-

lyedt.

– Szüksége van r{m, Vera Kornyiljevna? – kérdezte behízelgően a jap{nos szemű nővérke, figyelve a saj{t

hangj{t.



–(348)–

– Nem, nincs szükségem – felelte halkan a doktornő.

– Kimennék< kimehetek egy félór{ra?

– Nekem nincs szükségem mag{ra. A fehér koron{s nővér valós{ggal kisz{guldott. Ket-

tesben maradtak.

Lassan emelkedtek a buborékok. De VeraKornyiljevna megérintette a csavart – erre abbahagyt{k.Egy se maradt.

– Elz{rta?

– Igen.

– Miért?

– Megint musz{j tudnia? – mosolygott r{. De b{torí-

tólag.Mélységes csönd volt a kötözőben: öreg falak, tömör

ajtók. Elég volt, ha a suttog{sn{l alig valamivel hangosa b-

ban beszélnek, szinte csak lehelik a szavakat. Így esett jól.

– [tkozott természetem van. Mindig többet akaroktudni, mint amennyit szabadna.

– Addig jó, amíg akarja – jegyezte meg a doktornő.Az ajka sohase maradt közömbös azir{nt, amit éppenmondott. Apró mozdulatokkal, jobb- és baloldalt m{s-

m{s, egyszer lefelé, m{skor fölfelé mutató r{ndul{sokkalt{mogatta s tette érthetőbbé a gondolatot. – Az első hu-

szonöt köbcenti ut{n hosszabb szünetet kell tartani ésmegnézni, hogy érzi mag{t a beteg. – Fél kézzel még min-

dig a cső végét fogta. És enyhe, alig észrevehető mosollyal,

bar{ts{gosan és fürkészően pillantott Oleg szemébe: –

Hogy érzi mag{t? – kérdezte föléje hajolva.

– Jelen pillanatban kitűnően.

– Ez azért túlz{s, nem?

– Igaz{n kitűnően érzem magam. Sokkal jobban a

„jól”-n{l.

– Nem érez borzong{st, kellemetlen ízt a sz{j{ban?

– Nem.

A palack, a tű és a transzfúzió képezte közös munk{- jukat egy bizonyos harmadik érdekében, akit kettenegyütt kezeltek és meg akartak gyógyítani.



–(349)–

– És nem a jelen pillanatban?

– Nem a jelenben? – Csod{latos dolog ilyen hosszan-

hosszan egym{s szemébe nézni, amikor joguk vanhozz{, amikor nincs ok félrenézni. – Egyébként nem va-

lami jól.

– Konkrétan milyen szempontból?

Részvéttel, aggódva kérdezte, mint egy jó bar{t.Mégis megérdemli, hogy megüsse. És Oleg érezte, hogynem fogja tőle megkímélni. B{rmilyen l{gy is tejesk{vé-színű szemének pillant{sa, nem kerülheti el az ütést.

– Mor{lis szempontból. Attól a tudattól, hogy túlnagy {rat fizetek az életemért. És hogy ehhez még maga ishozz{j{rul és becsap.

– Én?!

Amikor két szemp{r szakadatlanul egym{sba mé-lyed, valami egészen m{s minőség jelenik meg: olyasmit

lehet megl{tni, amit, egy futó pillant{ssal soha. Mintha a

szemek elvesztenék védőszínüket, és a teljes igazs{got lö-

vellnék ki szavak nélkül, nem bírv{n visszatartani.– Hogy tudta olyan hevesen bizonygatni nekem,

hogy az injekcióra szükség van akkor is, ha én nem értem,mit jelentenek? Mit kellene értenem? Mit kell érteni ahormonter{pi{n?

Ez persze nem volt becsületes. Nem volt becsületes,

hogy ilyen v{ratlanul lerohanta ezt a védtelen, k{vébarna

szemp{rt. De csak így lehetett igaz{n megkérdezni. A dok-

tornő szeme megrebbent, zavart tükrözött.

És Gangart doktornő< nem, Vega lesütötte a szemét.Ahogy a csatamezőről vonj{k vissza a még nem teljesen

megvert sz{zadot. A doktornő r{nézett a palackra – de h{t mit kell rajta

nézni, amikor a vér útja el van z{rva? A buborékokra né-zett – de hiszen m{r nem jönnek a buborékok.

Megnyitotta a csavart. Újból megjelentek a buboré-

kok. Épp ideje volt. Ujjait végighúzta a gumicsövön, amely a készüléketösszekötötte a tűvel, mintha siettetni akarn{ benne az



–(350)–

{raml{st. Egy kis vatt{t tett a cső vége al{, hogy egy csöp-

pet se törjön meg. Egy kis ragtapasz is akadt a keze ügyé- be, és a cső végződését odaragasztotta vele Oleg karj{hoz.Majd a csövet fölfelé {lló ujjai közé illesztette, így az ma-

g{tól meg{llt.

Most m{r nem volt szükség r{, hogy fogja, nem kel-

lett ott {llnia mellette, és nem volt musz{j a szemébe néz-

ni.

Borús, szigorú arccal egy kicsit sűrűbbre {llította a buborékok {raml{s{t.

– Í gy ni. Ne mozogjon.

És elment.

Nem a szob{ból t{vozott el, csak a l{tómezejéből. De

mert nem volt szabad mozognia, tov{bbra is l{tta a mű-szeres {llv{nyt, a barn{svörös vérrel teli palackot, a hal-

v{ny buborékokat, a napsütötte ablakok felső részét, ahatrészes ablakok tükörképét a mennyezetl{mpa te jüve-

gén s az egész mennyezetet a remegő, gyönge napfolttal.

De Vega eltűnt.

[m a kérdés leesett. Mint egy ügyetlenül, vigy{zat-

lanul {tadott t{rgy.

S Vega nem kapta el.

Tov{bbra is Olegnak kellett vele vesződnie.

Szemét a mennyezetre szögezve, lassan, fennhangontöprengett:

– Hiszen ha m{r úgyis elveszett az élet. Ha bennevan a csontjaimban a tudat, hogy örökös fogoly, rab va-

gyok. Ha a sorsom semmi jobbat nem ígér. És akkor tuda-

tosan, mesterségesen megölni bennem még ezt a lehetősé-

get is<

Minek megmenteni az ilyen életet? Miért?

Vega mindent hallott, de kívül volt a képen. Tal{n jobb is: így könnyebben beszél.

– Először megfosztattak a saj{t életemtől. Most pedig

attól a jogomtól is megfosztanak, hogy< folytassam ma-gam. Kinek és mire kellenék ezut{n? A nyomorékok leg-



–(351)–

rosszabbikaként. Mire sz{míthatok? Kegyelemre? Kö-nyöradom{nyra?

Vega hallgatott.A mennyezetre vetülő folt valami okból néha meg-

r{ndult, a széle behorpadt, vagy valamilyen r{nc szaladt

{t rajta – mintha szintén gondolkodnék s nem értené.Majd ismét mozdulatlann{ v{lt.

Vígan pattogtak az {ttetsző buborékok. A flakonbanfogyott a vér. M{r az egynegyede lefolyt. Női vér.

Jaroszlavceva Irina vére. Le{ny? Öregasszony? Di{kl{ny?Bolti eladó?

– Könyöradom{ny<

Egyszer csak Vega, anélkül hogy l{thatóv{ v{lt vol-

na, nem tiltakozott, hanem valós{ggal kitört: – De hiszen nem igaz!< Csak nem képzeli épp ma-

ga?! Ezt nem maga tal{lta ki! Valaki m{s gondolat{t sza j-kózza! Ellenőrizze csak saj{t mag{t!

Olyan vehemensen beszélt: ahogy még sohase hallot-

ta. Olyan megb{ntottan, amit nem v{rt tőle. De hirtelen félbeszakította mag{t, s elhallgatott.

– Miért, hogyan kellene gondolkodnom? – prób{ltaOleg óvatosan szóra bírni.

Micsoda csönd volt! Még a z{rt üvegben pattogó

könnyű buborékokat is hallani lehetett< Veg{nak nehezére esett megszólalnia. Minden erejét

megfeszítve hajolt {t az {rok fölött megcsukló hangja:

– Kell, hogy valaki m{sképp gondolkodjék! Ha csakegészen kevesen, ha egy maroknyian is! Mert ha csak így ,akkor kik között éljünk? Minek? És lehet-e?

Ezt az utolsó mondatot megint az {rkon {thajolva,majdnem kétségbeesetten ki{ltotta. S a ki{lt{s{val minthameglökte volna. Teljes erőből, hogy odaérjen – mereven,

nehézkesen – , ahol az egyedüli menekvés v{rja.

S ak{r a kisfiú paritty{j{ból a gyerekkart megtoldó

napraforgósz{rral kilőtt kő, sőt mint az utolsó h{borús évhosszú csövű {gyúiból óri{si dörrenéssel kirontó, sivítvasz{lló, majd a magasban nagyot csattanó lövedék, Oleg



–(352)–

felröpült, és őrült parabol{t leírva, kiszakadva a megkö-vültségből, félresöpörve a megszokottat, elsz{llt élete első,majd a m{sodik sivataga fölött, és eljutott valamilyen rég-

volt orsz{gba.

Gyerekkor{nak orsz{g{ba! Nem ismert r{ azonnal.De mihelyt megismerte pislogó, még zavaros szemével,m{ris megszégyenült – hiszen valamikor, gyerekként ő isígy gondolkodott, és most mégse ő mondja el Veg{nak,

hanem Vega kénytelen elsőként, fölfedezőként el{rulniőneki.

És még valami feltolult az emlékezete mélyéből; ha-

marabb kellett volna, hogy eszébe jusson, de végül iseszébe jutott.

Eszébe jutott, de csak lassan, fontolgatva, boncolgat-va szólalt meg:

– A húszas években zajos sikert arattak n{lunk egyFridland nevű venerológus könyvei. Akkor nagyon hasz-

nosnak tartott{k fölnyitni az emberek szemét, az egész la-

koss{gét, a fiatalokét is. Afféle egészségügyi propaganda

folyt a legmegnevezhetetlenebb kérdésekről. Valószínűlegcsakugyan szükség van r{, mert még mindig jobb, mint az{lszent hallgat{s. Az egyik könyvnek az volt a címe, hogyZ{rt ajtók mögött , a m{siké: A szerelem szenvedései. Maga<

nem olvasta őket? Ha előbb nem, m{r mint orvos?

Pattogtak a ritka buborékok. Meg tal{n a lélegzetétlehetett hallani a képen kívülről.

– Én, bevallom, nagyon kor{n, tal{n tizenkét éves ko-

romban olvastam őket. Persze a felnőttek h{ta mögött.Megdöbbentő és ki{br{ndító olvasm{ny volt. Úgy érez-

tem, legjobb volna nem is élni<

– Én is< olvastam – hangzott föl a v{lasz v{ratlanul,

érzéketlen hangon.

– Igen? Maga is? – örült meg Oleg. – Olyan követke-

zetes, logikus, c{folhatatlan materializmus, hogy< tulaj-

donképpen minek élni? Azok a pontos sz{zalékok, hogy

h{ny nő nem érez semmit, h{ny érez örömöt. Azok a tör-ténetek, ahogy a nők< önmagukat keresve, egyik kategó-ri{ból a m{sikba mennek {t< – Ahogy újra fölidézte, né-



–(353)–

h{ny mély lélegzetet vett, mintha megütötte vagy meg-

égette volna mag{t. – Az a szívtelen bizonyoss{g, hogy ah{zaséletben mindennemű pszichológia m{sodlagos, ésahogy merőben fiziológiai okokkal magyar{z minden ese-

tet, amikor „nem egyezik a természetük”. De h{t bizony{-ra maga is emlékszik r{. Mikor olvasta?

Nem kapott v{laszt.

Nem kellett volna faggatni. Valószínűleg túls{gosan

kereken és durv{n mondott ki mindent. Semmilyen gya-korlata nem volt, hogyan kell nőkkel beszélgetni.

A furcsa, s{padt napfolt hirtelen vibr{lni kezdett, itt-ott fényes, ezüst pöttyök tűntek föl benne, s végigszalad-

tak rajta. Ezekből a par{nyi, szaladó fodrokból, hull{mok-

ból végre r{jött, hogy az a rejtélyes, hom{lyos folt odaföntnem egyéb, mint egy kinti, még föl nem sz{radt pocsolyavisszfénye. Egy közönséges pocsolya tükörképe. És mosthirtelen szellő t{madt.

Vega hallgatott.

– Kérem, bocs{sson meg nekem! – restellte el mag{tOleg. Jó érzés, szinte kéjes érzés volt bocs{natot kérni tőle. – Nem jól mondtam< – Megprób{lta feléje fordítani a fe-

jét, de így se l{tta. – Hisz ez minden emberit megöl a föl-

dön. Hiszen ha al{vetem magam, ha elfogadom< Most

boldogan fogadta mag{ba kor{bbi hitét, és őt igyekezett

meggyőzni!< És Vega visszajött. Belépett a képbe, s arc{n nyoma

se volt se annak a kétségbeesésnek, se annak a nyerseség-

nek, amelyet ő l{tni vélt; nem, a szok{sos jóindulatú mo-

soly tündökölt rajta.

– Épp azt akarom, hogy ne fogadja el. Biztos voltam benne, hogy nem fogja elfogadni.

És szinte ragyogott.

De hisz ez itt gyerekkor{nak bar{tnője, iskolat{rsnő- je; hogyhogy nem ismert r{?

Szeretett volna valami nagyon bar{tit, valami nagyon

egyszerűt mondani neki, valami olyasmit, hogy „add a

praclid!”, és megszorítani a kezét: de jót beszélgettünk!

De a jobb karj{ban benne volt a tű.



–(354)–

Jó volna egyszerűen Veg{nak szólítani. Vagy Ver{-nak. De lehetetlen.

Közben a palackban kevesebb mint felére fogyott avér.

A napokban még egy m{sik testben, saj{t jellemmel,

sa j{t gondolatokkal bíró testben keringett, most pedigőbelé {ramlott {t ez a barn{svörös egészség. Csakugyansemmit se hoz mag{val?

Oleg figyelte Vega röpködő kezét: ahogy megigaz-

gat ja könyöke alatt a p{rn{t és a cső végénél a vatt{t,ahogy ujjait végighúzza a gumicsövön, és ahogy följebbemeli egy kicsit az {llv{ny felső, mozgatható részét.

Nem megszorítani, hanem megcsókolni szerette vol-

na ezt a kezet.Az se baj, ha ellentétes lenne azzal, amit mondott.

25. Vega

Ünnepi hangulatban jött el a kórh{zból, még halkandúdolt is, csukott sz{jjal, hogy m{s ne hallja. Vil{gosdrapp{tmeneti kab{tj{ban, m{r hócipő nélkül – az utc{k min-

denütt fölsz{radtak – különösen könnyűnek érezte mag{t,de főleg a l{b{t: olyan könnyedén lépkedett, hogy képeslett volna ak{r az egész v{roson {tv{gni.

Az este is olyan derült volt, mint a nappa l: hűvösö-dött, de nagyon érződött m{r a tavasz. Ostobas{g lett vol-

na fölsz{llni a fülledt autóbuszra. Gyalogolni akart.

És nekiindult.

Nincs szebb dolog a v{rosukban, mint a vir{gzó ba-

rackf{k. Egyszerre rettenetesen v{gyott r{, hogy, most,m{r a tavaszelőn megpillantson legal{bb egy vir{gzó ba-

rackf{t véletlenül, egy kerítés, egy vastag fal mögött, hacsak messziről is; ezt a légies rózsaszínt semmivel se lehet

összetéveszteni.

De kor{n volt még hozz{. A f{k éppen csak elkezdtek

a szürkéből zöldbe v{ltani: az a pillanat volt ez, amikor

m{r nem hi{nyzik a f{król a zöld, de még jóval több aszürke. S ahol a sövény mögött l{tni lehetett egy darabk{t



–(355)–

a v{ros köveitől megvédett kertből, az még csak sz{raz,vörhenyes, nagyj{ból fölkap{lt föld volt.

Kor{n volt még. Vega mindig úgy sz{llt föl az autóbuszra, mintha na-

gyon sietős dolga volna, elhelyezkedett a törött rugójúülésen, vagy a fogantyúba csimpaszkodott, s közben arragondolt: előtte az egész este, és semmihez, de semmiheznincs kedve. És minden józan ész ellenére csak agyon kell

ütnie valahogy az időt, reggel pedig egy ugyanilyen autó- busszal sietni megint munk{ba.

Most viszont nem sietett, gyalog ment, de rengeteg

mindent szeretett volna csin{lni! Egyszerre annyi tenniva-

ló jutott eszébe: otthon is, a boltokban is, a könyvt{rban is,

meg varrnivaló, vagy csak egyszerűen kellemes tenniva-lók, amelyek elvégzését senki sem tiltotta, senki sem aka-

d{lyozta, csak eddig valami miatt mindig kibújt alóluk.Most szeretett volna mindent megcsin{lni, mégpedigazonnal! Mégsem sietett, hogy ak{r egyet is azonnal, gyor-

san elintézzen; lassan ment, és élvezett minden lépést

könnyű cipőjében a sz{raz aszfalton. Elment a még nyitvalévő boltok mellett, de egyik be se tért be, hogy megvegyenvalamilyen élelmiszert vagy iparcikket, amire szüksége

volt. Elment a plak{tok mellett, de egyiket se olvasta el,pedig most épp a plak{tokat olvasta volna el szívesen.

Csak ment, ment sok{ig, és ebben lelte legfőbb élve-

zetét.

S néha mosolygott.

Szeretett volna egy vir{gzó barackf{t l{tni, de még

kor{n volt hozz{.

Tegnap ünnepnap volt, mégis milyen levertnek, mi-

lyen megvetettnek érezte mag{t. A mai pedig közönségeshétköznap, mégis milyen könnyed, boldog hangulatbanvan.

Az teszi ünneppé a napot, ha az ember úgy érzi, iga-

za van. Amikor titkolt, makacs érvei, melyeket m{sok nem

ismernek el és kinevetnek, az az egyetlen vékony sz{l,amelyen függ, egyszerre acélrúdd{ v{ltozik, és elismeri a



–(356)–

megbízhatós{g{t, és kétkedés nélkül r{bízza mag{t mégegy ilyen sokat megélt, b izalmatlan, makacs valaki is.

És az emberi meg nem értés félelmetes szakadéka fö-lött libegő függővasút kocsija sim{n siklik velünk, mertmegbízunk egym{sban.

Ez egyszerűen elbűvölte! Hiszen nem elég, ha ő tudjamag{ról, hogy nem őrült, hogy norm{lis, de m{stól is hal-

lania kell, hogy igen, nem vagy őrült, norm{lis vagy, és k i-

től hallotta?! Szerette volna megköszönni neki, hogy eztmondta, hogy így gondolkodik róla, hogy az élet szakadé-kain keresztülvergődve is ilyen maradi.

Megérdemli, hogy megköszönje neki, egyelőre azon-

ban mentegetőzni kell előtte – a hormonter{pia miatt.

Mert a férfi elveti Fridlandot, de elveti a hormonter{pi{t is. Ebben logikai ellentmond{s rejlik, de a logik{t nem a betegen, hanem az orvoson kérik sz{mon.

Ak{r van ellentmond{s, ak{r nincs, meg kell győzni,

hogy vesse al{ mag{t ennek a kezelésnek. Nem szabadvisszaadni ezt az embert a daganatnak! Egyre jobban föl-

t{madt benne a harci kedv éppen, ezt a betegét kell meg-győznie, leküzdenie az ellen{ll{s{t és meggyógyítania.[m ahhoz, hogy egy ilyen harapós, makacs embert újrameg újra meg tudjon győzni, nagyon kell bíznia saj{t ma-

g{ban. De most, hogy a férfi szemreh{ny{s{t meghallotta,egyszerre megvil{gosodott benne, hogy a kórh{zukban a

hormonter{pi{t az egész orsz{gra nézve egységes utasít{salapj{n vezették be a daganatok széles kategóri{j{ra, és-

pedig eléggé egységes indokl{ssal. Arra, hogyan v{lt be ahormonter{pia éppen a szeminóma elleni harcban, hirte-

lenében egyetlen tudom{nyos cikket sem tudott fölidézni,

holott több is létezhet, nem szólva a külföldi publik{ciók-ról. Ahhoz, hogy bizonyítani tudjon, mindent el kelleneolvasni. Eddig nem sok olvas{sra jutott ideje.

De majd most! Most mindenre lesz ideje! Föltétlenülel fogja mindet olvasni!

Kosztoglotov egyszer azt v{gta a fejéhez, hogy a ma-

ga részéről nem l{tja be, miért volna kevésbé orvos az őgyökérrel gyógyító kuruzslója, hogy ő nem úgy l{tja,mintha az orvostudom{ny matematikai sz{mít{sokat a l-



–(357)–

kalmazna. Vera akkor majdnem megsértődött, de azt{nazt gondolta: részben így is van. Vajon tudj{k-e legal{bbmegközelítőleg, hogy miközben a beteg sejteket rombolj{ka röntgennel, a rombol{s mekkora sz{zaléka érinti az

egészséges és mennyi a beteg sejteket? Mennyivel na-

gyobb biztons{ggal dolgoznak, mint a kuruzsló, aki a sz{-rított gyökérből mérleg nélkül, a mark{val adagol? Ki t u-

dott magyar{zatot adni a régi jó must{rtapaszra? Vagy:

mindenki lelkesen alkalmazta a penicillint. De megmagya-r{zta-e valaki igaz{n, mi a penicillin hat{s{nak lényege?Nem olyan ez is, mint a sötét alagút? M ilyen fontos volna

figyelemmel kísérni a folyóiratokat, olvasni és gondolkod-

ni!

Majd most mindenre lesz ideje!

L{m, milyen gyorsan, szinte észrevétlenül hazaért! Fölment a t{gas, közös verand{ra vezető néh{ny lépcsőn,amelynek korl{tj{n valakinek a szőnyegei és l{btörlői lóg-

tak, végigment a töredezett cementpadlón, fürgén kiny i-

totta az itt-ott elrongyolódott bevonatú közös ajtót, és vé-

gigsietett a hom{lyos folyosón, ahol nem mindegy, hogymelyik kapcsolót gyújtja föl, mert különböző villanyór{k-

ba vannak bekötve.

A m{sodik wertheimkulccsal a saj{t szob{ j{nak ajta-

j{t nyitotta ki, és most egy{ltal{n nem l{tta olyan nyo-

masztónak ezt a cellaméretű kamr{t, melynek ablak{t –

mint minden földszinti ablakot a v{rosban – r{cs védett a betörők ellen, és ahol most félhom{ly fogadta; a nap csakreggelente vil{gít be. Vera kab{tban meg{llt az ajtóban, ésolyan csod{lkozva nézett körül, mintha először j{rna itt.

Nagyon jól és vid{man lehet itt élni! Tal{n -csak az asztal-

terítőt kellene kicserélni. Itt-ott letörölni a port. És m{sho-v{ akasztani az alupkai sötét ciprusokat meg a Péter-P{l-erődöt, h{ttérben a fehér éjszak{val.

De amikor levetette a kab{tj{t, és kötényt kötött, elő-ször a konyh{ba ment ki. Hom{lyosan emlékezett r{, hogyelőször a konyh{ban kell valamit csin{lnia. Megvan! Be

kell gyújtani a petróleumfőzőt és főzni valamit mag{nak.

De az egyik t{rsbérlő tagbaszakadt fia, aki abbahagy-

ta az iskol{t, az egész konyh{t elbarik{dozta a motorbicik-



–(358)–

lijével, és fütyörészve szerelte, egyenként szétrakva és b e-

olajozva az alkatrészeket a konyha kövén. Ide sütött be a

lenyugodni készülő nap; még vil{gos volt tőle. Egyé bként be tudott volna valahogy préselődni és eljutni a saj{t asz-

tal{hoz. De Ver{nak semmi kedve nem volt itt vesződni,csakis a szob{j{ban és egyedül.

Meg nem is volt éhes. Egy csöppet se volt éhes! Visz-

szament a szob{j{ba, és élvezettel z{rta mag{ra az ajtót.

Semmi oka r{, hogy egy{ltal{n kimenjen ma a szob{j{ból.A t{lk{ban van még néh{ny csokol{débonbon, majd széplassan elmajszolja.

Vera leguggolt az édesanyja komódja elé, és kihúztaa nehéz fiókot, amelyikben a m{sik asztalterítőt tartotta.

De nem, előbb le kell törölgetni. Még előbb valami egyszerűbb holmit kell fölvenni.

S Vera még ezt a hol ebbe, hol abba kap{st is élvezte,

ahogy t{nc közben a lépésv{lt{st. Minden új v{lt{s élveze-

tet okozott, és olyan volt, mint a t{nc.

Vagy előbb az erődöt meg a ciprusokat kellene m{ s-

hov{ akasztani? Nem, ahhoz kalap{cs kell meg szögek, és

legkevésbé az ilyen férfimunk{hoz érzett kedvet. Marad-

janak csak egyelőre a helyükön.

Fogta a porrongyot, és halkan dúdolva j{rk{lt vele aszob{j{ban.

De majdnem azonnal beleütközött a hasas v{z{nakt{masztott színes levelezőlapba , melyet tegnap kapott. A

képes felén piros rózs{k, zöld szalagok és egy vil{goskéknyolcas. A h{toldal{n géppel írt üdvözlet. A szakszerveze-

ti bizotts{g köszöntötte a nemzetközi nőnap alkalm{ból:

A mag{nyos ember nehezen visel el minden közösünnepet. De egy mag{nyos, lassan m{r a hervad{s feléközeledő nő sz{m{ra éppen a, nőnap a legelviselhetetle-

nebb ünnep. Az özvegyek és p{rt{ban maradottak ilyen-

kor leöntenek a torkukon egy kis bort, és énekelnek, mint-

ha jókedvük lenne. Itt, az udvaron is d{ridózott tegnap

egy ilyen komp{nia. Egyetlen férj volt köztük, akit azt{n,m{r részegen, sorban mind megcsókoltak.



–(359)–

A szakszervezet különben minden irónia nélkül kí-v{nt neki sikeres munk{t és a mag{néletben boldogs{got.

Mag{nélet! Tal{n ink{bb „mag{nyélet”? Szomorú,senkinek se kellő.

Négyfelé szakította a képeslapot, és bedobta a papír-

kos{rba.

Folytatta a törülgetést, sorra véve az üvegcséket, akrími l{tképet mutató kis üvegpiramist, a r{dió mellett { l-

ló lemeztartót és a lemezj{tszó műanyag tokj{t.

Most f{jdalom nélkül meghallgathatn{ ak{rmelyiklemezt. Föltehetné ak{r azt az elviselhetetlent is: „Most is,

mint mindig, egyedül vagyok<”

De m{sikat keresett, föltette, bekapcsolta a lemezj{t-

szót, s leült az anyja mély karosszékébe, maga al{ húzvaharisny{s l{b{t.

A porrongy egyik csücske ottfelejtődött a mark{ban,s úgy lógott le a földre, mint egy z{szló.

M{r egészen bealkonyult a szob{ban, s jól l{thatóan

vil{gított a r{dió zöldes sk{l{ja. A Csipkerózsika-szvitet tette föl. Előbb az Adagio

ment, azt{n a Tündérek megjelenése.

Vega hallgatta, de nem a saj{t fülével. Azt prób{lta

elképzelni, hogyan hallgatn{ ezt az Adagiót az opera erké-lyéről, a f{jdalomtól elgyötört, bőrig {zott, boldogs{gotsohasem ismert hal{lraítélt.

Újra föltette ugyanazt a lemezt.

És megint.

Elkezdett beszélgetni, de nem fennhangon. Képze-

let ben beszélgetett Vele, mintha ő is itt ülne a kerek asztal

túloldal{n, ugyanebben a gyönge, zöldes fényben. Aztmondta neki, amit mondania kellett, majd végighallgattaőt: biztos füllel v{lasztotta ki azt, amit v{laszolhatott vol-

na. N{la nagyon nehéz előre l{tni, merre csavarja a dolgot,

de úgy tetszik, m{r kezdi megszokni.

A ma mondottakat folytatta: azzal, amit az orvos és beteg viszony{ban nem lehet elmondani, de most mégislehetett. Kifejtette neki a férfiakra és a nőkre vonatkozó te-



–(360)–

óri{j{t. A Hemingway-féle szuperférfi olyan lény, aki mégnem emelkedett föl az ember szintjére; Hemingway túls{-gosan földközeli. (Oleg erre egészen biztos közbemorogja,hogy ő semmit nem olvasott Hemingwaytől, sőt büszkénv{gja ki, hogy se a hadseregben, se a l{gerban nem volt tő-le semmi.) Egy{ltal{n nem ezt v{rja a nő a férfitól; figyel-

mes gyöngédségre és biztons{gérzetre v{gyik; védettség-

re, óvó kezekre. (Valahogy éppen a minden civil jog{tól és

lehetőségétől megfosztott Oleggal érezte volna mag{t biz-tons{gban.)

A nőkkel még jobban összezavart{k a dolgokat. A

legnőiesebbnek Carment ki{ltott{k ki. Azt a nőt, aki aktí-van keresi az élvezetet. De ez {lnő, nőnek öltözött férfi.

Itt még sok minden magyar{zatra szorul. De mert aférfi nem készült föl erre a gondolatra, úgy l{tszik, megle-

petésszerűen érte. És most töpreng.

Megint föltette ugyanazt a lemezt.

M{r egészen besötétedett. A portörlésről elfeledk e-

zett. Egyre fényesebben, egyre jelentőségteljesebben vil{-

gította be a szob{t a zöld sk{la.

Csöppnyi kedve se volt fölgyújtani a villanyt, pedig

mindenképpen meg kell néznie.

De h{t azt a keretet sötétben is biztos kézzel megta-

l{lja a falon. Gyöngéden leakasztotta, odatartotta a sk{l{-

hoz. De ha a sk{la nem bocs{tan{ is ki mag{ból csillagraemlékeztető zöldes fényét, ha most azonnal kialudna, Veraakkor is jól l{tn{ a fénykép minden részletét: azt a kisfiús,tiszta arcot, az életből még semmit se ismerő szem védte-

len derűjét, élete első nyakkendőjét a fehér ing gallérjaalatt és az első csin{ltatott öltönyét; l{m, nem sajn{lta a

zakó kihajtój{t, beletűzte a jelvényt: a fehér körben feketeprofilt. A fénykép mindössze hatszor kilences, a jelvényegészen pici, nappal mégis tévedhetetlenül l{tni, az emlé-kezetében pedig most is l{tja, hogy Lenin arca.

„Nekem m{s érdemrend nem kell” – mosolygott a

fiú. Ő tal{lta ki neki a Vega nevet. Az ag{vé életé ben egyszer vir{gzik, azt{n nemsok{ra

meg is hal.



–(361)–

Így lett szerelmes Vera Gangart is. Egészen fiatalon, még az iskolapadban.

A fiú pedig elesett a fronton. Az a h{ború pedig ak{rmilyen lehetett ezut{n: igaz-

s{gos, hősies, honvédő, szent – Vera Gangart sz{m{ra azutolsó h{ború volt. Amelyben a vőlegényével együtt őt ismegölték.

Annyira akarta, hogy most m{r öljék meg őt is!Azonnal otthagyta az egyetemet, és jelentkezett a hadse-

regbe. De mint német nemzetiségűt nem vették be.

Az első h{borús ny{r két-h{rom hónapj{t mégegyütt töltötték. De tudni lehetett, hogy a fiút hamarosan,nagyon hamar be fogj{k hívni. És most, egy nemzedékkel

később, lehetetlen b{rkinek is megmagyar{zni, hogy miértnem h{zasodtak össze. Vagy ha nem h{zasodtak is össze,hogy pazarolhatt{k el ezeket a hónapokat? az utolsókat?az egyedülieket? H{t volt még valami, amihez musz{j volttartani magukat, még akkor is, amikor minden recsegett-

ropogott s m{r-m{r összeomlott?

Igen, volt.

És most erre semmilyen mentséget nem lehet tal{lni.

Még saj{t maga előtt sem.

„Vega! Veg{m! – ki{ltotta a fiú a frontról. – Nem hal-

hatok meg úgy, hogy ne légy az enyém! Ha csak h{rom

napra is elszabadulhatnék innen! szabads{gra! kórh{zba!Azonnal összeh{zasodn{nk! Ugye? Igaz?”

„Ez ne gyötörjön téged. Soha senkié nem leszek.Csak a tied.”

Ilyen bizonyoss{ggal írt neki. De az élőnek!

De a fiú nem sebesült meg. Nem jöhetett szabads{g-ra, kórh{zba se került. Mert azonnal meghalt.

Meghalt, {m a csillaga tov{bb vil{golt. Egyre vil{-golt. De hi{ba szórja a fényét.

Nem olyan csillag, amelyiknek még sz{guld a fénye,

miközben maga m{r kihunyt. Hanem amelyik vil{gít, teljes erőből vil{gít, de a fényét senki se l{tja, és senkineksincs szüksége r{.



–(362)–

Nem vették be a hadseregbe, hogy ő is meghalhas-

son. Élnie kellett: Tanulnia az egyetemen, ahol m{r a tanu-

lócsoport felelőse lett. Első az arat{sban, a betakarít{sban,

a kommunista vas{rnapokon. Mi egyéb tennivalója lehe-

tett volna?

Az egyetemet kitüntetéssel végezte el. Orescsenkovdoktor, akinél a cselédkönyves idejét töltötte, nagyon elé-gedett volt vele (ő aj{nlotta Doncov{nak). Csak ez maradt

neki: a gyógyít{s, a betegek. Ez volt a mentőöve. Persze ha Fridland színvonal{n gondolkodik az em-

ber, ostobas{g, anom{lia, őrültség örökké egy halottra em-

lékezni, és nem keresni helyette egy élőt. Abszolút lehetet-

len, mert lehetetlen megm{sítani a szövetek törvényeit, ahormonok törvényeit, az életkor törvényeit.

Lehetetlen? De h{t Vega tudta, hogy ezek a törvé-nyek nem érvényesek.

Nem mintha egész életére kötelezőnek érezte volnaazt az ígéretét, hogy „csak a tied”. De ez is szerepet j{t-

szott benne: aki ilyen nagyon közel {ll hozz{nk, az nem

halhat meg egészen, teh{t egy kicsit l{t, egy kicsit hall, je-len van, létezik. És erőtlen, néma tanúja annak, hogy be-

csapj{k.

De h{t mit sz{mítanak a se jtfejlődés, a reakciók, a ki-

v{laszt{s törvényei, mi közük az egészhez, ha egyszer

nincs m{sik ilyen ember? Nincs! Mi köze ehhez a sejtek-nek? A reakcióknak?

Ahogy múlnak az évek, egyszerűen eltompulunk. E l-

f{radunk. Nincs igazi tehetségünk se a b{nathoz, se a hű-séghez. Engedünk az időnek. Abból nem engedünk, hogymindennap együnk és megnyaljuk az ujjunkat. Ha csak

két napig nem jutunk ételhez, a falra m{szunk, kivetkő-zünk magunkból.

Mondhatom, messzire jutott az emberiség!

Vera nem v{ltozott meg, csak elsz{llt az életkedve. Ésmeghalt az anyja is, akivel kettesben éltek. Az anyja is

azért halt meg, mert elsz{llt az életkedve: Vera mérnök b{tyj{t negyven ben letartóztatt{k. Néh{ny évig még írt.Néh{ny-évig küldték neki a csomagokat valahov{ Burj{t-



–(363)–

Mongóli{ba. De egyszer valami se füle, se farka értesítés jött a post{tól, és az anya visszakapta a csomagj{t, többpecséttel ell{tva és {thuzig{lva. Úgy hozta haza azt a cso-

magot, mint egy kis koporsót. Amikor a fia megszületett,

majdnem belefért volna ebbe a dobozba.

Ez sújtotta hal{lra az anyj{t. És hogy a menye nem-

sok{ra újból férjhez ment. Ezt egy{ltal{n nem értette azanyja. Ő Ver{t értette meg.

És Vera egyedül maradt. Persze nem igaz{n egyedül, csak mint egy a milliók

között. Annyi mag{nyos nő volt az orsz{gban, hogy azismerősökből kiindulva prób{lta fölbecsülni, többen van-

nak-e, mint a férjezettek. És ezek a mag{nyos nők mind a

kort{rsai. Tíz egym{st követő évj{rat. Azoknak a kort{rsai,akik elestek a h{borúban.

A h{ború kegyes volt a férfiakhoz, amikor elvitteőket. A nőket meg itt hagyta tov{bb szenvedni.

Aki pedig nőtlenül vergődött haza a h{ború romjaialól, az m{r nem a kort{rsai közül v{lasztott, hanem fiata-

labbat. Aki pedig egy-két évvel fiatalabb volt, az egy egész

nemzedékkel volt fiatalabb: még gyerek, akin nem g{zolt{t a h{ború.

És a nők soha hadoszt{lyokk{ nem szervezett millióiúgy éltek, hogy nem volt miért élniük. A történelem bak-

lövése. Csak azok nem voltak közülük teljesen reménytele-

nek, akik képesek voltak az életet „auf die leichte Schulter

nehmen”.*

Békés hétköznapok hosszú sora, évek teltek el, de

Vera úgy j{rt-kelt, mintha {llandóan gaz{larcot viselne,mintha fe jét örökké szorítan{ az ellenséges gumi: Végül

úgy érezte, belebolondul, elfogy minden ereje, és kétség-

beesetten letépte.

És kezdett emberibb módra élni: megengedte mag{-nak, hogy kellemes modora legyen, gondosan öltözködött,

nem kerülte az embereket.

* Gyönge v{llukra venni. (német).



–(364)–

Van valami magasztos élvezet a hűségben. Tal{n alegmagasztosabb. Még ha m{sok nem tudnak is a hűsé-günkről. Vagy nem értékelik.

Csak legal{bb mozdítson előbbre valamit!

De ha semmit se mozdít előbbre? Ha senkinek sincs

szüksége r{?

B{rmilyen nagyok is a g{z{larc kerek szemnyíl{sai,rosszul és keveset l{tni rajtuk keresztül. Most, a g{z{larcüvege mögül, Vega jobban körülnézhetett volna.

De nem nézett körül. Tapasztalatlans{g{ban f{ jónmegütötte mag{t. Óvatlans{gból rosszul lépett. Ez a rö-vidke méltatlan intimit{s nemhogy megkönnyítette, fölra-

gyogtatta volna az életét, hanem beszennyezte, megal{zta,

megbontotta, megtörte teljességét. És nem lehet elfelejteni. Nem lehet eltörölni.

Nem, az ő oszt{lyrésze nem az, hogy könnyen vegye

az életet. Minél törékenyebb valaki, ann{l több tucat, sőttöbb sz{z egyező körülményre van szüksége ahhoz, hogyegy mag{hoz hasonlóval tal{lkozzék. Egy-egy újabb egy-

beesés csak egészen kicsivel csökkenti a t{vols{got. Ezzel

szemben egyetlen eltérés azonnal tönkreteheti az egészet.És ez az eltérés mindig oly hamar következik be, oly nyil-

v{nvalóan jelentkezik. És nem volt senkije, akitől megtud-

hatta volna: hogyan tov{bb? hogy éljen ezut{n?

Ah{ny ember, annyi út. Nagyon tan{csolt{k neki, hogy vegyen mag{hoz egy

kisgyermeket. Hosszan és behatóan beszélgetett erről kü-lönféle nőkkel, és m{r-m{r meggyőzték, m{r lelkesedett,

m{r elkezdte l{togatni a gyermekotthonokat.

És mégis visszakozott. Nem bírt megszeretni egykisgyereket azonnal, elhat{roz{sból, a kil{t{stalans{gtólűzve. Ami még veszélyesebb: és ha később megszűnik aszeretete? Vagy ami még ennél is veszélyesebb: és ha felnőés idegenné v{lik?

Ha volna egy saj{t, igazi kisl{nya! (L{nya, mert azt

föl tudn{ nevelni a maga péld{j{n; egy fiút lehetetlen.)

De hogy még egyszer végigmenjen egy idegen em-

berrel ezen az ingov{nyos úton arra is képtelen volna,



–(365)–

Éjfélig üldögélt a fotelban, semmit se végezve elazok ból, amik az este szinte maguktól kín{lkoztak; mégvillanyt se gyújtott. Épp elég vil{goss{got adott a r{diósk{l{ja, és nagyon jó volt a puha, zöld fénybe és a fekete

jelekbe nézve gondolkodni.

Sok lemezt tett föl, s a legszívbemarkolóbbakat iskönnyű szívvel hallgatta végig. Még indulókat is föltett.És az indulók olyanok voltak, mint megannyi diadalme-

net, melyek valahol lent, a sötétben vonultak el előtte. Úgyült ott az ünnepélyesen magas t{ml{jú, régi karosszékben,könnyű l{b{t maga al{ húzva, mint aki győzött.

Tizennégy sivatagon vergődött keresztül – és l{m,célhoz ért. Az őrület tizennégy esztendejét küzdötte le – ésigaza lett!

Éppen ma nyert új, kerek értelmet sokéves hűsége.Majdnem-hűsége. Hűségnek lehet tekinteni. Hűségnek alegfőbben.

De éppen most nem mint mostani kort{rs{t, nemmint férfit, hanem mint a hajdani fiút l{tta maga előtt a ha-

lottat: hi{nyzott belőle az a férfias súly, amiben a nők me-nedéket l{tnak. Ez a fiú nem l{tta se a h{ború egészét, se avégét, se a r{következő súlyos éveket: védtelen, tisztaszemű ifjú maradt.

Vera lefeküdt, de nem aludt el azonnal, és nem ag-

gódott amiatt, hogy keveset fog aludni. Amikor végre el-aludt, többször fölébredt, és sok {lmot l{tott, túl sokategyetlen éjszak{ra. Némelyik egészen kusza volt, de né-melyiket igyekezett megőrizni mag{ban reggelig.

Reggel mosolyogva ébredt.

Az autóbuszon jobbról- balról nyomt{k, lökdösték,taszig{lt{k, a l{b{ra léptek, de megb{ntód{s nélkül tűrt elmindent.

Fölvette a köpenyét, és az eligazít{sra indulóbanörömmel vette észre m{r messziről a lenti folyosón aszembejövő erőteljes, kedvesen mulats{gos, gorillaszerű

Levi Leonyidovicsot, akit még nem l{tott azóta, hogy ha-zaérkezett Moszkv{ból. Ar{nytalanul súlyos és hosszúkarja lelógott, szinte lehúzta a v{ll{t, ami még jobban el



–(366)–

kellett volna, hogy csúfítsa, valój{ban azonban megszépí-tette. Lépcsőzetesen ereszkedő, boltozatos, nagyon ma r-

k{ns kopony{ja búbj{n, mint mindig, ott billegett rendet-

lenül, fölmeredő csücskökkel a benyomott tetejű fehérsipka. A szoros bebújós köpenyben úgy festett a melle,mint egy fehérre festett tank eleje. Szok{s szerint össze-

húzta a szemét, arc{n fenyegetően szigorú kifejezés ült, deVera tudta, hogy csak egy kicsikét kell elmozdulnia a vo-

n{sainak, és m{ris mosolyog. Így is történt, amikor egyszerre értek az egym{ssal

szemközti folyosók végére, és tal{lkoztak a lépcső alj{n{l.

– De örülök, hogy megjöttél! Annyira hi{nyozt{l! –

szólalt meg elsőnek Vera.

A férfi még leplezetlenebbül mosolygott, lelógó ke-zével elkapta a könyökét, és a lépcső felé fordította.

– Mitől van ilyen jókedved? Hadd örüljek én is!

– Semmi különös. Milyen volt az utad?

Lev Leonyidovics sóhajtott:

– Jó is, rossz is. Egész Moszkva zsong. – Majd mondd el részletesen.

– Hoztam neked lemezeket. H{rmat.

– Ne mondd! Miket?

– Tudod, hogy mindig összetévesztem ezeket a Saint-

Saënseket. A GUM- ban külön részleget nyitottak a mikro- bar{zd{s lemezeknek, odaadtam a list{dat, erre h{rmat akezembe nyomtak becsomagolva. Holnap behozom. Hall-

gass ide, Veruska, gyere el velem ma a bírós{gra.

– Miféle bírós{gra?

– Nem tudsz semmit? A h{rmas kórh{zból cit{ltakoda egy sebészt.

– Igazi bírós{g?

– Egyelőre csak elvt{rsi. De nyolc hónapig tartott a

nyomoz{s.

– Miért?

Az éjszakai ügyeletből fölv{ltott Zoja nővér jött le alépcsőn, és szőke pill{it meglibegtetve, mind a kettőjüknekköszönt.



–(367)–

– Meghalt egy gyerek a műtét ut{n. Én mindenkép-

pen elmegyek, amíg tart bennem a moszkvai lelkesedés, ésl{rm{t csapok. Ha egy hétig itthon van az ember, m{r be-

húzza fülét-fark{t. Eljössz?

De Ver{nak nem maradt ideje se eldönteni, se v{la-

szolni: m{r mennie kellett a huzattal letakart karosszékek-

kel berendezett, vil{goskék asztalterítő s szob{ba, az e l-

igazít{sra.

Vera nagyon becsülte kettejük bar{ts{g{t. LudmilaAfanaszjevn{n kívül Lev Leonyidovics {llt hozz{ a legkö-zelebb. Kapcsolatukban épp az ért legtöbbet, ami úgyszól-

v{n nem létezik nőtlen férfi és hajadon nő között: Lev so-

ha, egyetlenegyszer se nézett r{ m{sképp, nem tett célz{-sokat, nem lépte {t azt a bizonyos hat{rt s persze ő magasem. Kapcsolatuk veszélytelenül bar{ti volt és egy csöppetse feszült; egy tém{t mindig kerültek és soha nem beszél-

tek róla: a szerelmet, h{zass{got és mindazt, ami hozz{tartozik – mintha nem is léteznének a földön. LevLeonyidovics alighanem mag{tól r{jött, hogy éppen ilyen

kapcsolatra van szüksége Ver{nak. Ő valaha nős volt, az-t{n nőtlen, azt{n „bar{tkozott” valakivel, a rendelő női szakasza (azaz az egész rendelő) szívesen elvitatkozottazon, hogy kivel, most éppen a műtősnőre gyanakodtak.

Az egyik fiatal sebésznő, Andzselina egészen biztosra vet-

te, őt meg közben azzal gyanúsított{k, hogy mag{nak sze-

retné megszerezni.

Ludmila Afanaszjevna az egész eligazít{s alatt ra j-zolgatott, még be is szakította toll{val a papírt. Vera ezzel

szemben olyan nyugodtan ült ma a helyén, mint még so-

ha. Péld{tlanul kiegyensúlyozottnak érezte mag{t.

Az eligazít{s véget ért, és Vera a nagy női kórterem- ben kezdte a vizitet. Sok beteg volt ott, és mindig hosszanfoglalkozott velük. Mindegyik betege {gy{ra leült és meg-

vizsg{lta vagy halkan beszélgetett vele; nem kív{nta meg,hogy ezalatt az egész kórterem csöndben legyen, túls{g o-

san nyomasztó lett volna, no meg nem is lehetett megkí-

v{nni ennyi nőtől. (A női kórtermekben még tapintato-sabbnak, még körültekintőbbnek kell lenni, mint a férfiak-

n{l. Itt nem olyan kétségtelen az orvos tekintélye és rangja.





–(369)–

apad le a has, s akkor az elsza lasztott idő nyom{ba eredve,kés nélkül kell gondolatban fölnyitni, belenézni, r{jönni éskorrig{lni. Korrig{lni mint a saj{t hib{nkat. A lehető leg-

haszontalanabb dolog a műtétet követő komplik{ciót va-

lami véletlen, mellékes okra h{rítani.

Ezért v{lt szok{s{v{ Lev Leonyidovicsnak, hogymég a reggeli megbeszélés előtt beszaladjon frissen ope-

r{lt betegeihez, s legal{bb fél szemmel r{juk pillantson.

M{snap, a következő műtéti napot megelőző napon nagy-vizitet tartanak, s lehetetlen, hogy Lev Leonyidovicsnak

teljes m{sfél ór{n {t fogalma se legyen róla, mi van agyomrossal vagy Gyomk{val. Benézett a gyomroshoz, akiegészen jól viselkedett; megmondta a nővérnek, miből ésmennyit adjon neki. A szomszédos, mindössze két{gyas

szob{ba is benézett Gyomk{hoz.

A m{sik beteg m{r l{badozott, m{r fölkelt, Gyomkaellenben szürke arccal, mellig betakarva feküdt hanyatt.Tekintetét a mennyezetre szögezte, de nem nyugodtan,hanem riadtan: arc{nak minden izma megfeszült a szeme

körül, mintha valami par{nyit akarna megnézni ott fönt, de nem tudja kivenni.

Lev Leonyidovics ném{n meg{llt Gyomka közelé- ben, l{b{t kicsit szétterpesztette, hosszú kezét lelógatta, a jobbat még kicsit el is tartotta mag{tól, s félig lebocs{tottszemhéja alól úgy fürkészte, mintha azon töprengene: mitszólna egy jobbkezes horogütéshez az {llkapcs{ra?

Gyomka feléje fordította a fejét, megl{tta – és fölne-

vetett.

A sebész fenyegetően szigorú arca is halv{ny mo-

solyra derült. R{kacsintott Gyomk{ra, mint afféle beleva-

ló, értelmes sr{cra. – Szóval semmi baj? Minden rendben?

– Hogy lenne rendben? – Sok mindent fölpanaszol-

hatott volna Gyomka. De h{t mint férfi a férfinak nem pa-

naszkodhatott.

– Szaggat?– Ühüm.

– Ugyanott?



–(370)–

– Ühüm.

– Ez még sok{ig így lesz, Gyomka. Még jövőre is elő-

fordul, oda-odakapsz majd, ahol nincs Semmi. De amikorszaggat, jusson eszedbe, hogy hiszen nincs! És könnye b-

ben elviseled. A fő, hogy élni fogsz, érted? A l{ badat meg

vigye el az ördög!

Olyan megkönnyebbülten mondta ezt LevLeonyidovics! S csakugyan, vigye el az ördög azt a ny o-

morultat! M{ris könnyebb nélküle. – Majd még benézek hozz{d!

És elviharzott a megbeszélésre – utolsónak, elkésve(Nizamutdin nem szerette, ha elkéstek), sebesen sz{ntva alevegőt. A köpenye elöl egy darabból volt, de h{tul sehogy

se ért össze a két sz{rnya , a pertlik megfeszültek a zakójah{t{n. Amikor egyedül ment, mindig sietett, kettesévelszedte a lépcsőket, hosszúkat lépett, szélesen lób{lta a ke-

zét, és éppen ezekből a széles mozdulatokból ítélték úgy a betegek, hogy ő azt{n nem lopja a napot, nem mag{ra for-

dítja az idejét.

Elkezdődött az ötperces, valój{ban félór{s megbeszé-lés. Nizamutdin (szerinte) méltós{gteljesen bevonult, kö-szönt és (szerinte) kellemes hangnemben, r{érősen meg-

nyitotta az értekezletet. Szemmel l{thatólag élvezte a saj{thangj{t, minden gesztus{t és teste minden mozdulat{t

mintha kívülről figyelte volna: l{m, milyen tiszteletre mé l-tó, tekintélyes, művelt és okos ember vagyok! Szülőfaluj{- ban legend{kat költöttek róla, a v{rosban is jól ismerték,néha még az újs{gban is megemlítették.

Lev Leonyidovics az utolsó szabad székre ült le,hosszú l{b{t keresztbe vetette, szétt{rt ujjú mancs{t a ha-

s{n feszülő fehér megkötő csomója al{ dugta. Keservesenkomor képet v{gott a pilotka form{jú sapk{ja alatt, demert a főnökség jelenlétében többnyire ilyen bar{ts{gta-

lannak mutatkozott, az igazgató főorvosnak nem volt mu-

sz{j ezt mag{ra vennie.

Az igazgató főorvos nem úgy fogta föl az {ll{s{t,mint szakadatlan, éber és kimerítő kötelességteljesítést,hanem mint jutalmak, dicsőség és jogok szüntelen soroza-

t{t. Főorvosnak titul{lt{k, és ő hitt benne, hogy ettől a titu-



–(371)–

lustól csakugyan ő lett a fő az orvosok között, hogy többettud az összes itteni orvosn{l, ha mindj{rt nem is mindenrészletében, de, behatóan tiszt{ban van vele, hogyan vég-

zik gyógyító munk{jukat a beosztottai, és csak az ő ir{nyí-t{sa és korrekciói óvj{k meg őket a hib{któl. Ezért van r{szükség, hogy félór{kig tartson az ötperces megbeszélés,amit, mellesleg, a többiek is szeml{tom{st szívesen ülnekvégig. És mivel a főorvos jogai ilyen jelentősen és sikere-

sen meghaladt{k a kötelességeit, a kórh{zban is mindentov{bbi nélkül alkalmazott olyanokat – adminisztr{toro-

kat, nővéreket vagy orvosokat – , akiknek érdekében tele-

fon{ltak vagy közbenj{rtak a megyei egészségügyi osz-

t{lyról, vagy a v{rosi p{rtbizotts{gról, vagy az egyetemről(ahol, mint tervezte, nemsok{ra meg fogja védeni a disz-

szert{ciój{t), vagy akik dolg{ban egy vacsora mellett adó-dó kedvező pillanatban ígéretet tett, vagy ha az illető egyősi nemzetségnek ugyanahhoz az {g{hoz tartozott, ame-

lyikből ő is sz{rmazott. S ha az oszt{lyvezetőknek net{nellenvéleményük volt, mondv{n, hogy az új ember semmitse tud és semmihez se ért, akkor n{luk is jobban csod{lko-

zott Nizamutdin Bahramovics: „H{t taníts{k be, elvt{rsak!Hiszen azért vannak itt, vagy nem?”

Azzal az őszülő hajjal, amely bizonyos korban egy-

form{n nemes dicsfényt von a zsenik és a fafejűek, az ön-

fel{ldozók és az ügyeskedők, a szorgalmasak és a lust{k

feje köré; azzal a tekintélyt {rasztó nyugalommal, amellyela gondolkod{s kínjainak megtakarít{s{ért jutalmaz a ter-

mészet; azzal az egyenletes barnas{ggal, amely különösen

illik az ősz hajhoz, Nizamutdin Bahramovics elmondogat-

ta orvos-munkat{rsainak, mi a rossz a munk{jukban, éshogyan kell eredményesebben harcolniuk az értékes em-

beri életekért. S a merev h{tú kincst{ri kanapékon, karos-

székekben és székeken, a p{vakék terítő körül szemmell{tható figyelemmel hallgatt{k Nizamutdint azok, akiket

még nem sikerült elt{volítania, és akiket m{r föl tudottvenni.

Lev Leonyidovics jól l{thatta a helyéről a göndörHalmuhamedovot, aki mintha Cook kapit{ny utaz{s{nakillusztr{ciójaként az imént érkezett volna a dzsungelből:őserdei ind{k gubancolódtak egym{sba a fején, szénfekete



–(372)–

lencsék pettyezték bronzbarna arc{t, boldog vadember-

mosolya kivillantotta nagy, fehér fogait, csak a karika hi-

{nyzott az orr{ból. Persze nem a külsejével volt baj, nem isa szab{lyosan ki{llított orvosi diplom{j{val, hanem hogy

egyetlen műtétet se volt képes hib{tlanul elvégezni. T{nkétszer engedte oper{lni Lev Leonyidovics, de szent eskü-véssel megfogadta, hogy soha többé. Elt{volítani nem le-

hetett: ezzel al{{sta volna a nemzetiségi k{derek t{moga-

t{s{t. Í gy h{t Halmuhamedov negyedik éve vezetgeti azegyszerűbb kórtörténeteket, fontoskodó képpel vesz részta viziteken, kötözéseken, éjszakai ügyeletet tart (alszik),

sőt egy idő óta m{sfél st{tust tölt be, ami nem akad{lyozza

meg abban, hogy az egyszeri munkaidő végeztével haza-

menjen.

Még két, sebészi diplom{val rendelkező nő volt jelen:

Pantyohina, egy nagyon kövér, negyven körüli, mindigroppant gondterhelt teremtés, ugyanis két férjétől hat gye-

reket szült, de se az ell{t{sukat, se a felügyeletüket nemgyőzte. Ezek a gondok mindig ott ültek az arc{n az úgy-

nevezett munkaidőben, vagyis azokban az ór{kban is,amelyeket a fizetése ellenében a kórh{z helyiségeiben voltkénytelen eltölteni. A m{sik, a mindössze h{rom éve vég-

zett Andzselina filigr{n, vörös hajú, csinoska nőszemélyvolt, aki azért gyűlölte meg Lev Leonyidovicsot, mert

ügyet sem vetett r{, ezért ő intrik{lt ellene legink{bb a se-

bészeten. A nők egyike se volt alkalmas m{sra, mint ambul{ns rendelésre, isten ments, hogy valaha is szikét adja-

nak a kezükbe, de ugyancsak fontos okai voltak, hogy a

főorvos egyiküket se bocs{ssa el soha.

Így h{t öt sebész tartozott az oszt{lyhoz, s a műtétek

sz{m{t ehhez az öthöz mérték, de csak ketten végezték

őket.

Itt ültek a nővérek is, s némelyikük nem sokban kü-lönbözött az orvosoktól, de őket is Nizamutdin Bahra-

movics alkalmazta és védelmezte.

Néha annyira elege lett Lev Leonyidovicsnak, hogy

úgy érezte, még egy napot nem bír ki itt, legyintenie kellaz egészre és elmenni! De hova? Minden új helyen leszegy igazgató, tal{n még rosszabb, még nagyobb hólyag,



–(373)–

mint ez itt, és ott is lesznek haszn{lhatatlan orvosok igaz i-

ak helyett. M{s volna, ha {tvehetne egy klinik{t, és ott k i-

vétel gyan{nt mindent valós alapokra helyezhetne, hogyaki ott van, mind dolgozzék, s csak az legyen ott, akire

szükség van. De Lev Leonyidovics nem élvezett akkora bizalmat, hogy igazgatót csin{ljanak belőle, legföljebb va-

lahol nagyon messze, m{rpedig ide is elég messzire jött elMoszkv{ból.

Amellett egy{ltal{n nem törekedett arra, hogy vezetőlegyen. Tudta, hogy a nyomorult adminisztr{ció csak aka-

d{lyozza a hatékony munk{t. És még nem felejtette el éle-

tének azt az időszak{t, amikor l{tta az elbukottakat, és { l-

taluk megismerte a hatalom hívs{g{t: l{tott hadoszt{lypa-

rancsnokokat, akik arról {br{ndoztak, hogy b{rcsak egy-

szerű szolg{lattevők lehetnének, a legelső tulajdonképpe-

ni mesterét, Korjakovot pedig a szemétgödörből mentette

ki.

Időnként azonban valahogy megenyhültek, elsimul-

tak a dolgok, s Lev Leonyidovicsnak úgy rémlett, el lehet

viselni, nem musz{j elmenni. Ekkor meg attól kezdett fél-ni, hogy őt mag{t és Doncov{t meg Gangartot szorít j{k ki,hogy szeml{tom{st errefelé tend{lnak a dolgok, s hogy: ahelyzet ahelyett, hogy egyszerűsödnék, évről évre még

bonyolultabb{ v{lik. Ő pedig m{r nehezen viseli el az életcikcakkjait, mégiscsak közel j{r a negyvenhez, s a szerve-

zete kényelemre és {llandós{gra v{gyik. Egy{ltal{ban, értetlenül {llt szemben a saj{t életével.

Nem tudta, hogy most valamilyen hősies kitörésre van-e

szükség, vagy csak csöndesen ússzon az {rral. Nem itt ésnem így kezdte a munk{j{t – a kezdetet péld{tlan lendü-

let, jellemezte. Volt egy olyan éve, amikor csak méterek:v{lasztott{k el a Szt{lin-díjtól. [m egyszer-csak az egész,intézetük összeomlott a sietség és erőszakolts{g m iatt, s

kiderült, hogy tulajdonképpen még a kandid{tusi disszer-

t{ciój{t se védte meg. Részben Korjakov intette így annakidején: „Maga csak dolgozzon! Megírni mindig r{ér!” De

mikor ér r{? Vagy kell az ördögnek?



–(374)–

De egyetlen arcvon{sa se {rulkodott a főorvossalszem beni elégedetlenségéről; szemét összehúzta, s úgytett, mintha nagyon figyelne. Ann{l is ink{bb, mert föl-

aj{nlott{k neki, hogy a jövő hónapban végezze el az elsőmellkas oper{ciót.

Egyszer minden véget ér; véget ért a megbeszélés is.

A sebészek egym{s ut{n kiléptek a tan{cskozószob{ból, ésa fenti előtérben gyűltek össze. Lev Leonyidovics most is a

köpenyének öve al{ dugta a kezét, és mint egy szigorú éskicsit szórakozott hadvezér, mag{val vonta vizitelni a

n{dsz{lvékony, ősz hajú Jevgenyija Usztyinovn{t, a dús,göndör hajú Halmuhamedovot, a kövér Pantyohin{t, a vö-rös hajú Andzselin{t és még két nővért.

Voltak röpvizitek, amikor siettek vissza dolgozni. Mais sietni kellett volna, de m{ra lassú, {ltal{nos vizit voltelőírva, amikor egyetlen sebészeti {gyat sem szabad ki-

hagyni. S mind a heten szép lassan bementek minden kór-

terembe, fejest ugorva a sokféle gyógyszer szag{tól, a ke l-

letlen szellőztetésektől, valamint maguktól a betegektől

fülledt levegőbe. Szorosan egym{s nyom{ban oldalaztakaz {gyak közti keskeny {tj{rókban, előreengedték egy-

m{st, majd egym{s v{lla fölött v{ltottak pillant{sokat. M i-

közben körül{llt{k az {gyakat, egy, két, legföljebb öt percalatt bele kellett merülniük minden beteg f{jdalmaiba –

úgy, ahogy m{r belemerültek a kórterem fojtó levegőjébe –

a f{jdalmaiba, az érzelmeibe, a kórtörténetébe, a kezelésmenetébe, a mai {llapot{ba és mindabba, amit az elméletés a gyakorlat a tov{bbiakban tenni enged.

Ha kevesebben lennének, és ha mindegyikük a leg-

jobb lenne a maga szakterületén, s nemcsak a fizetéséért

tenné, amit tesz; ha nem harminc beteg jutna egy-egy or-vosra, és ha az utóbbiaknak nem az j{rna az eszében, ho-

gyan lehet a legegyszerűbben kitölteni a „periratot” , azaz

a kórtörténetet; ha nem emberek lennének, azaz nemolyanok, akik nem tudnak kibújni a bőrükből, s nem tud-

nak megszabadulni az emlékeiktől és sz{ndékaiktól, s

akiknek nem okoz megkönnyebbülést az a tudat, hogy őkmaguk mentesek ezektől a f{jdalmaktól, akkor tal{n kisem lehetne jobb megold{st tal{lni ezeknél a viziteknél.



–(375)–

[m ezek a feltételek nem voltak meg, de a viziteket

se, elhagyni, se m{ssal helyettesíteni nem lehetett. EzértLev Leonyidovics a megszokott rítus szerint vezette le

őket, csak az egyik szemét még jobban összehúzta, mint am{sikat, s megadóan végighallgatta az oszt{lyos orvos be-

sz{molój{t minden egyes betegről (nem fejből mondta,hanem a kezében tartott dossziéból), melyből megtudha t-

ta, hogy a beteg honnan jött, mikor feküdt be (amit a régi

betegekről régóta tudott) és milyen okból milyen kezeléstkap és mekkora dózisokban, milyen a vérképe, ki van-e je-

lölve m{r műtétre, vagy ha nem, mi az akad{lya, illetvehogy miért nem született még vele kapcsolatban döntés.Végighallgatta, sok betegnek leült az, {gy{ra, egyeseket

megkért, mutass{k meg, hol f{j, megnézte, megtapogatta,

majd saj{t kezűleg visszahajtotta a beteg takarój{t, vagym{s orvosokat is fölszólított, hogy tapints{k meg a beteghelyet.

A valóban súlyos esetekben az ilyen viziteken nem

lehetett dönteni: ahhoz ki kellett szólítani az illetőt, és, kü-

lön foglalkozni vele. A vizitek alkalm{val nem is lehetettmindent kimondani, nevén nevezni s ezért érthetően meg-

{llapodni egym{s közt. Sőt senkiről se volt, szabad el{rul-

ni, hogy a {llapota rosszabbodott, legföljebb annyit, hogy„a folyamat némileg kiéleződött”. Itt csak célz{sok hang-

zottak el, mindent {lnévvel (sőt többszörös {lnévvel) emlí-

tettek, vagy éppenséggel az ellenkezőjét mondt{k. Sohasenki nem ejtette ki azt a szót, hogy „r{k” vagy „szarkó-ma”, de még csak a betegek sz{m{ra félig-meddig m{rérthető „carcinom{”-t, „cé-er”-t vagy „esza”-t se. Ehelyett

valamilyen {rtalmatlan kifejezést haszn{ltak, úgymint:„fekély” , „gasztritisz” , „gyullad{s” , „polip”, és hogy ki

mit értett ezen, azt a vizit ut{n nyugodtan tiszt{zni lehe-

tett. Hogy azért mégis megértsék egym{st, szabad voltilyesmiket említeni: „az {rnyék megnagyobbodott a

g{toron” , „timponit” „„inrezekt{bilis” , „nem kiz{rt a let{-lis kimenetel” (azaz a beteg képes és meghal a műtőaszta-

lon). Ha mégis elfogytak a szok{sos kifejezések, LevLeonyidovics így szólt:

– Tegye félre a kórlapot!







–(378)–

– Mit mondjak? Mag{nak meg nekünk ugyanaz azérdekünk. Maga egészséges akar lenni, és mi is azt akar-

juk, hogy egészséges legyen. Teh{t működ jünk együtt ez-

ut{n is.

Az üzbégeknek a legegyszerűbb dolgokat el tudta

mondani üzbégül. Egy nagyon intelligens, szemüvegesasszonyt, akit szinte kínos volt {gyban és abban a pongyo-

l{ban l{tni, nem vizsg{lt meg a többiek előtt. Egy hétéves

kisfiúnak, aki az anyj{val együtt volt bent, nagy komolyankezet nyújtott. Megpöccintette a gyomrocsk{j{t, és együttnevettek rajta.

Csak annak a tanítónőnek adott nem éppen udvarias

A v{laszt, aki azt követelte, hogy hívjanak hozz{ ideg-

gyógy{szt konzult{cióra.

Ez a kórterem m{r az utolsó volt. Olyan f{radtan jöttki, mint egy nehéz műtét ut{n, s bejelentette:

– Öt perc cigarettaszünet.

Jevgenyija Usztyinovn{val együtt olyan mohón gyú j-tottak r{, s szívt{k le az első slukk füstöt, mintha az egészvizitjüknek ez lett volna a végcélja. (De a betegeknek sz i-

gorúan azt mondt{k, hogy a doh{nyz{s r{kkeltő és abszo-

lút ellenjavallt!)

Azut{n valamennyien bementek a t{rgyalószob{ba,körülülték a nagy asztalt, és újból elhangzottak ugyan-

azok, a nevek, amelyek a vizit közben, de az {ltal{nos ja-vul{s és gyógyul{s képe, amely a kívül{lló előtt derenghe-

tett föl a vizit közben, itt egyszerre megbomlott. A „status

idem”-es beteg inoper{bilis, a sug{rkezelés is csup{n tü-neti, vagyis az elviselhetetlen f{jdalmak enyhítését szo l-

g{l ja, gyógyul{sban nem lehet reménykedni. A kisfiú, ak i-

nek Lev Leonyidovics kezet nyújtott, gyógyíthatatlan, afolyamat {ltal{noss{ v{lt, csak a szülők nyomatékos kéré-sére tartj{k benn még egy kis ideig, és l{tszólagos sug{ r-

kezelésben részesítik, azaz nem helyezik {ram al{ a rönt-

genkészüléket. Arról az öregasszonyról, aki ragaszkodott

hozz{, hogy kopogtass{k meg, azt mondta LevLeonyidovics:

– Hatvannyolc éves. Ha sug{rkezelést alkalmazunk,tal{n elhúzhatja hetvenéves kor{ig. De ha megoper{ljuk,



–(379)–

egy évig se él. Mag{nak mi a véleménye, JevgenyijaUsztyinovna?

Ha m{r Lev Leonyidovics is lemond a sebészkésről,amelynek oly lelkes híve, mit mondhatna ő?

Pedig Lev Leonyidovics egy{ltal{n nem volt olyanlelkes híve a késnek. De szkeptikus volt. Tudta, hogy nincsaz a műszer, amellyel olyan jó lehetne l{tni, mint a kétszemével. És semmivel se lehet olyan radik{lis takarít{st

csin{lni, mint a késsel.

Arról a betegről, aki nem volt hajlandó egyedül dön-

teni a műtétjéről, s azt kérte, tan{cskozz{k meg a csal{dj{-val is, most azt mondta Lev Leonyidovics:

– A csal{dja valahol az isten h{ta mögött lakik. Amíg

kapcsolatba lépünk velük, meg amíg ide jönnek, és ki tudja, mit mondanak, meghal a beteg. R{ kell beszélni, és megkell oper{lni. Nem holnap, hanem a következő műtéti na-

pon. Persze, nagy a kock{zat. Mindenesetre fölnyitjuk, az-

t{n< lehet, hogy visszavarrjuk.

– És ha meghal a műtőasztalon? – kérdezte Halmu-

hamedov olyan fontoskodó hangon, mintha övé lenne akock{zat.

Lev Leonyidovics megmozgatta bonyolult form{jú,hosszú szemöldökét.

– ”Ha.” De ha nem prób{ljuk meg, egész biztosan. –

Kicsit tűnődött. – A hal{loz{si ar{nyunk egyelőre jó, nyu-godtan kock{ztathatunk.

Minden alkalommal megkérdezte:

– Kinek van m{s véleménye?

De egyedül Jevgenyija Usztyinovna véleményét tar-

totta, fontosnak. B{r korra, tapasztalatra és a dolgok meg-közelítésére nézve különböztek, a véleményük majdnem

mindig egyezett, annak bizonyíték{ul, hogy az értelmes

emberek könnyen szót értenek egym{ssal.

– Azon a s{rga ha jún – kérdezte Lev Leonyidovicscsakugyan nem lehet segíteni, Jevgenyija Usztyinovna?

Musz{j amput{lni?



–(380)–

– Musz{j – felelte ő, élénkpirosra rúzsozott sz{j{t le-

biggyesztve. – Még így is jókora adag besug{rz{st kell ad-

nunk ut{na.

– K{r érte – sóhajtott v{ratlanul Lev Leonyidovics, és

lehajtotta lépcsőzetes homlokú, boltozatos kopony{j{t,melyen oly, mók{san billegett a kis sapka. S mintha a

körmeit vizsg{lgatn{, óri{si hüvelykujj{t végighúzta atöbbi négy u j ja körmén, – Az ember keze is tiltakozik, ha

ilyen fiatalokét kell lev{gni< Mintha a természet ellencselekednénk.

Most a mutatóujja hegyét húzta végig a hüvelykujja

körmén. S fölkapta a fejét:

– Igaz is, elvt{rsak! Tudj{k, mi a baja Sulubinnak?

– Cé-er recti? – szólalt meg Pantyohina. – Cé-er recti, de hogyan fedeztük föl? Íme, mit ér az

egész r{kellenes propagand{nk és a szűrő{llom{saink! Jól mondta annak idején Orescsenkov egy konferenci{n: az azorvos, aki ut{lkozik attól, hogy bedugja az ujj{t a betegvégbelébe, nem orvos! Mennyire elhanyagolnak n{lunkmindent! Sulubint egyik rendelőből a m{sikba küldték,mindenütt panaszkodott a gyakori hasmenéseire, véresszékletére, majd f{ jdalmaira, mindenféle leletet csin{lta t-

tak, kivéve a legegyszerűbbet: senki se tapintotta meg u j-

jal. Dizentéria meg aranyér ellen kezelték, persze hi{ba.

Végül az onkológiai rendelőben megl{tott egy plak{tot afalon , elolvasta és értelmes lévén r{jött! És ő maga tapintot-

ta ki az ujj{val a daganat{t! Nem tudt{k volna’ megtenni

ugyanezt az orvosok egy fél évvel előbb?

– Mélyen van?

– Mindössze hét centire volt-közvetlenül a z{róizom

mögött. Még meg lehetett volna menteni az izomprést, ésember marad! Most meg m{r {tterjedt a z{róizomra, azamput{ció elkerülhetetlen, teh{t nem fogja tudni szab{-lyozni a székletürítést, az anust oldalt kell kivezetni, h{t

milyen élet az?< Olyan rendes b{csika<

Nekil{ttak, hogy összeírj{k a m{snapi műtéteket.Föl jegyezték, melyik beteget mivel kell robor{lni, kit kellmegfürdetni, kit nem, kit hogyan kell fölkészíteni.



–(381)–

– Csalijt szinte nem is kell robor{lni – jelentette ki

Lev Leonyidovics. – Gyomorr{k, és mégis kitűnő kondíci-

óban van, kész csoda.

(Ha tudta volna, hogy Csalij holnap reggel maga fog-

ja robor{lni mag{t a flask{ból!)

Beosztott{k, ki kinek assziszt{l, ki adagolja a vért. Megint elkerülhetetlenül úgy adódott, hogy Lev Leonyi-dovicsnak Andzselina fog assziszt{lni. Teh{t ő {ll majd ve-

le szemben, oldalt pedig a műtősnő nyüzsög, aki mag{tólis tudja, mikor milyen műszerre van szükség, de előbbAndzselin{ra sandít, ő meg majd dühöng, hogy miféleműtősnőjük van. Az pedig egy neb{ncsvir{g, még képes a

nem steril fonalat odaadni, és lőttek az egész műtétnek<

[tkozott fehérnépek! Még azt az egyszerű férfitörvényt seismerik, hogy ahol dolgozol, ott ne<

Azok a bugyuta szülők Andzselin{nak nevezték el a

születésekor a l{nyukat, fogalmuk sem lévén arról, micso-

da démonn{ növi ki mag{t. Lev Leonyidovics csinos, b{rkissé rókaszerű pofija felé sandított, és legszívesebben azt

mondta volna: „Hallgasson ide, Andzselina vagy Andzse-la, ahogy jobban tetszik! Maga nem teljesen tehetségtelen.Ha nem a férjfog{si kísérletekre pazaroln{; hanem a sebé-szetre fordítan{ a képességeit, egész jól tudna dolgozni.

Hallgasson ide: nem szabad összevesznünk, hiszenugyanann{l a műtőasztaln{l {llunk<”

De a nő ezt olyb{ venné, hogy belef{radt az ellen{ l-

l{sba és megadja mag{t.

Szerette volna részletesen elmesélni a tegnapi t{rgya-

l{st. De Jevgenyija Usztyinovn{nak m{r röviden besz{-molt róla a cigarettaszünetben, ezeknek a munkat{rsainak

pedig még mesélni se volt kedve. Alighogy véget ért a tervmegbeszélés, fölkelt, r{gyú j-

tott, és túlméretezett karj{t lób{lva, s szinte hasítva a leve-

gőt domború, fehér mellével, végigsietett a folyosón, aröntgenesekhez. Éppen Vera Gangartnak szeretett volnamindent elmondani. De együtt tal{lta Doncov{val a felüle-

ti ter{pi{s készülékek helyiségében: a kartonok fölé gör-

nyedtek.

– Ideje ebédszünetet tartani! – jelentette ki hars{nyan.



–(382)–

– Adjatok egy széket!

A széket maga al{ penderítette és leült. Arra készült,

hogy jókedvűen fecsegjen egy kicsit, és megjegyezte: – Miért olyan bar{ts{gtalanok ma hozz{m?

Doncova elmosolyodott, s megforgatta ujjai közöttnagy, szarukeretes szemüvegét,

– Ellenkezőleg, én nagyon is tetszeni akarok mag{-nak. Hajlandó megoper{lni?

– Mag{t? Nincs az a pénz!

– Miért?

– Mert ha net{n elv{gom a nyak{t, azt fogj{k mon-

dani, irigységből tettem, mert a maga oszt{lya sikeresebb,mint az enyém.

– Félre a tréf{val, Lev Leonyidovics, komolyan kér-

dezem.

Ludmila Afanaszjevn{ról csakugyan nehéz volt el-

képzelni, hogy tréf{l.

Vera szomorúan, fegyelmezetten ült ott, s fölhúzta a

v{ll{t, mintha f{znék.

– A napokban fogjuk megvizsg{lni Ludmila Afanasz-

jevn{t, Lev. Bevallotta, hogy régóta f{j a gyomra, de eddig

elhallgatta. Szép kis onkológus!

– Maguk meg persze minden olyan szimptóm{t ösz-

szeszedtek, ami carcinom{ra utal, igaz? – Lev Leonyi-dovics fölhúzta félelmetes, hal{ntéktól hal{ntékig érőszemöldökét. A legegyszerűbb beszélgetés közben is, am i-

kor szemernyi nevetnivaló nem volt, olyan arcot v{gott,mintha isten tudja, min mulatna.

– Még nem mindet – vallotta be Doncova.

– De péld{ul mit?

Doncova elmondta.

– Kevés! – {llapította meg Lev Leonyidovics. – Vagy

ahogy Rajkin mondan{: „Nem {z ig{zi!” Majd akkor be-

szélünk róla, ha Verocska al{írta a diagnózist. Nemsok{raön{lló klinik{t kapok, és akkor elviszem innen Verocsk{tdiagnoszt{nak. Ideadja?

– Verocsk{t? Soha! Vigyen el m{st.



–(383)–

– Nekem csakis Verocska kell! Különben minek ope-

r{ljam meg mag{t?

Mók{san nézett r{juk, és addig fecsegett, amíg kör-mére égett a cigaretta, de közben egy{ltal{n nem a tréf{n j{rt az esze. Ahogy Korjakov mondta: „A fiatalnak tapasz-

talata nincs, az öregnek ereje.” De Vera Gangart (ak{rcsakő) most van abban a korban, amikor m{r beérett a tapasz-

talat kal{sza, és még erős a sz{r is. A szeme előtt v{lt ugr i-

füles alorvosból olyan jó szemű diagnoszt{v{, hogy épp-úgy megbízhatott benne, mint Doncov{ban. Egy ilyen di-

agnoszt{val maga mellett még a legszkeptikusabb se bészis úgy élhet, mint [brah{m kebelén. Csak a nőknél ez akorszak még rövidebb, mint a férfiakn{l.

– Van egy kis tízóraid? – kérdezte Ver{tól. – Úgyseeszed meg, hanem hazaviszed. Add ide, én megeszem.

Tréfa ide, tréfa oda, csakugyan előkerült két sajtos-

vajas kenyér. Beleharapott, s közben őket kín{lta:

– Vegyetek ti is!< Egyszóval tegnap jelen voltam egy bírós{gi t{rgyal{son. El kellett volna jönnötök, nagyon ta-

nuls{gos volt! Az iskol{ban tartott{k. Vagy négysz{z ember gyűlt össze. A tény{ll{s a következő: megoper{ltakegy kisgyereket bélcsavarod{ssal. A gyerek m{r néh{ny

nappal ut{na volt, m{r j{tszott! Egyszer csak újabb rész-

beni elz{ród{s, és a gyerek meghal. Nyolc hónapon {tgyötörték azt a szerencsétlen sebészt a nyomoz{ssal, kész!

csoda, hogy tudott ezalatt oper{lni! Most azt{n a bírós{graeljöttek az egészségügyi oszt{lyról, eljött a v{rosi fősebész,és persze a t{rsadalmi v{dló az egyetemről. Az {m! És aztharsogja: „Bűnös felületesség!” Beidézik tanúnak a szülő-ket< jó kis tanúk, mi? Hogy az egyik takaró félrecsúszott,

meg m{s efféle marhas{gok. A hallgatós{g, a mi kedvespolg{rt{rsaink ott ülnek és b{mulnak: „Micsoda gazembe-

rek ezek a doktorok!” És ott ülünk köztük mi, orvosok is,

akik tiszt{ban vagyunk az egész elj{r{s hülyeségével, l{ t-

juk ezt a kivédhetetlen bűnbakkeresést , ma te vagy soron,

holnap én! De hallgatunk. Ha nem most jövök meg

Moszkv{ból, alighanem én is hallgatok. De a két pezsdítőmoszkvai hónap ut{n valahogy megv{ltoznak az ar{nyok,



–(384)–

a magunk dolg{ban is, a helybeliekben is, és a vaskorl{-tokról kiderül, hogy f{ból vannak, és azok is korhadnak.

– Föl lehetett szólalni? – Igen. Vita címén. Azt mondtam: nem szégyellik

magukat ezért a színj{tékért? Szóról szóra ezt v{gtam oda

nekik. Prób{ltak megfékezni, rendreutasítani: „Megvonjuk

mag{tól a szót!” Azt hiszik, mondtam, hogy egy jogi hi b{tnehezebb elkövetni, mint egy orvosit? Ez az egész ügy tu-

dom{nyos vizsg{lat t{rgya kell hogy legyen, nem bírós{-gié! Kiz{rólag orvosokat lett volna szabad összehívniszakszerű tudom{nyos vizsg{lat célj{ból. Mi se bészekminden kedden és pénteken kock{zatot v{llalunk, akna-

mezőn j{runk! És az egész munk{nk alapja a bizalom.

Egy any{nak r{nk kell bíznia a gyerekét, nem pedigtanúként megjelennie a bírós{g előtt!

Lev Leonyidovics most is fölindult, a hangja meg-

csuklott. Elfeledkezett a sajtos-vajas kenyér m{sik feléről,és szétszakítva a félig üres cigarett{s csomagot, kivettegyet, r{gyújtott.

– És ez még orosz sebész volt! Képzeljétek el, ha n e-

t{n német vagy, mondjuk, zsidó< – A „zs”-t csücsörítettsz{jjal, elnyújtva ejtette ki – akkor akasszuk föl, mire v{-runk? Megtapsoltak. Hogy hallgathattam volna? Ha köte-

let hurkolnak a nyakamra, el kell szakítani!

Vera döbbenten csóv{lta a fejét az elbeszélés alatt. A szeme olyan okosan figyelmes, mindent értő –

ezért is mondott el neki mindent szívesen Lev Leonyido-

vics. Ludmila Afanaszjevna viszont értetlenül hallgattavégig, s megr{zta rövid, hamuszürke hajjal koron{zott fe-

jét:

– Nem értek egyet! H{t hogy lehet velünk, orvosok-

kal m{sképp beszélni? Amikor előfordult, hogy egy törlőtvarrtak be a beteg has{ba, elfelejtette? Vagy amikor fizio-

lógiai oldatot adtak novokain helyett? Vagy úgy gipszelték be azt a szerencsétlent, hogy elhalt a l{ba? Vagy hogy egy

teljes nagys{grendnyit tévedtek a gyógyszer adagol{s{- ban? És amikor m{s csoportba tartozó vért adunk? Égési



–(385)–

sebeket okozunk? H{t hogy lehet velünk beszélni? A fü-lünket kell megcib{lni, mint a rossz gyerekekét!

– Maga a sírba visz engem, Ludmila Afanaszjevna! – s Lev Leonyidovics védekezően az arca elé tartotta szét-

terpesztett ujjú lap{ttenyerét. – Hogy beszélhet így maga?Ez a kérdés túlmutat az orvosl{s hat{r{n. Itt az egész t{ r-

sadalom jellegéért folyik a harc!

– Tudj{k, mire van szükség? Tudj{k, mire? – prób{lta

őket összebékíteni Vera Gangart, s mind a kettőjük hado-n{szó kezét elkapta. – Természetesen növelni az orvosokfelelősségét, de oly módon, hogy felére csökkentik a nor-

m{t! Sőt harmad{ra! Ór{nként kilenc beteg az ambul{nsrendeléseken, h{t föl lehet ezt fogni ésszel? Lehetőségetkell adni arra, hogy nyugodtan elbeszélgessünk a beteg-

gel, és nyugodtan gondolkozzunk. Ami pedig a műtéteketilleti, egy sebészre legföljebb napi egy jusson, ne h{rom!

De Lev Leonyidovics és Ludmila Afanaszjevna egyreújabb dolgokat vagdostak egym{s fejéhez. Ver{nak végülmégis sikerült őket megnyugtatni, s megkérdezhette:

– De mi lett a vége?

Lev Leonyidovics fölvetette a szemhéj{t és elmoso-

lyodott:

– Megvédtük! Az egész bír{skod{s füstbe ment, csakannyit szögeztek le, hogy helytelenül vezették a kórtörté-

netet. De v{rjanak, még nincs vége! Az ítélethozatal ut{nfölszólal a v{rosi tan{cs egészségügyi oszt{lyvezetője, aztmondja, rosszul neveljük az orvosokat, rosszul neveljük a

betegeket, kevés a szakszervezeti gyűlés. Legvégül követ-

kezett a fősebész. És mit vont le az egészből? Hogy az o r-

vosokat elvt{rsi bírós{g elé {llítani, elvt{rsak, jó kezdemé-

nyezés , nagyon jó kezdeményezés!

27. Kinek mi érdekes?

Közönséges hétköznap volt, közönséges hétköznapi

vizittel: Vera Kornyiljevna egyedül ment be a sug{rkezel-tekhez, s a felső előtérben csatlakozott hozz{ a nővér.

A nővér pedig Zoja volt.



–(386)–

[lldog{ltak egy kicsit Szibgatov mellett, de mert itt

minden új lépést Ludmila Afanaszjevna döntött el, nemmaradtak ott sok{ig, s bementek a kórterembe.

Kiderült, hogy pontosan egyforma magasak: ugyan-

azon a szinten van a sz{juk, a szemük, a sipk{juk. De mertZoja jóval teltebb volt, ezért nagyobbnak is tetszett. El le-

hetett képzelni, hogy két év múlva, mire belőle is orvoslesz, jóval tekintélyesebbnek fog l{tszani Vera Kornyil jev-

n{n{l. Először a túlsó soron mentek végig, s Oleg egész idő

alatt csak a h{tukat l{tta, meg a Vera Kornyiljevna sapk{jaalól kikandik{ló gesztenyebarna kis kontyot és a Zoja sa p-

k{ja alól kitüremlő aranyszőke gyűrűket.

A túlsó oldalon mindenki sug{rkezelést kapott, ezértlassan haladtak, Vera Kornyiljevna mindenki mellé leült,megnézte, elbeszélgetett vele.

Ahmadzsannak azt mondta, miut{n megvizsg{lta a bőrét, és megnézett minden adatot a kórlap j{n, egészen alegutolsó vérképéig:

– Nemsok{ra befejezzük a röntgent! Hazamehetsz!

Ahmadzsannak villogtak a fogai.

– Hol laksz?

– Karabairban.

– Nah{t, akkor oda mész.

– Meggyógyultam? – ragyogott Ahmadzsan. – Meg-

gyógyult{l.

– Egészen?

– Egyelőre igen.

– Akkor nem kell többet jönni?

– De. Egy fél év múlva visszajössz.

– Minek, ha egészen<?

– Megmutatod magad.

Így ment végig az egész soron, egyszer sem fordult

Oleg felé, egész idő alatt a h{t{t mutatta neki. És Zoja iscsak egyszer pillantott oda.

Vagyim mellett hosszan elidőzött Vera Kornyiljevna. Megnézte a l{b{t, mindkét oldalon megtapogatta a l{gyé-



–(387)–

k{t, azut{n a has{t, a csípő jét, egész idő alatt kérdezgette,

hogy mit érez, és egy egészen új kérdést is föltett: hogy

mit érez evés ut{n, különféle ételek ut{n.

Vagyim erősen figyelt, a doktornő halkan kérdezget-

te, ő halkan v{laszolt. Amikor elkezdődött a v{ratlan ta-

pintgat{s a jobb csípője t{j{n, s elhangzott az evésre vo-

natkozó kérdés, megkérdezte:

– A m{jamra kív{ncsi?

Eszébe jutott, hogy eljövetele előtt az anyja is mint-

egy véletlenül megtapogatta ezen a helyen.

– Hogy mag{nak mindent tudnia kell< – csóv{lta afejét Vera Kornyiljevna. – Ezek a mai betegek olyan művel-

tek, hogy ak{r fehér köpenyt adhatna r{juk az ember.

A fehér p{rn{ról a szurokfekete hajú, s{rg{sbarna ar-cú, egyenesen h{trahajtott fejjel fekvő Vagyim oly szigorú-an {tható tekintettel nézett fel az orvosra, ak{r egy ikonra

festett ifjú szent.

– Hiszen én mindent tudok – mondta halkan. – Elol-

vastam, miről van szó.

Annyira erőszakolatlanul, minden hangsúly nélkülmondta ezt, igényt se tartva r{, hogy a doktornő egyetér t-

sen vele vagy azonnal mindenre magyar{zatot adjon,hogy ő, szegény, zavarba jött, nem tal{lt szavakat, és úgyült ott, mint aki bűnösnek érzi mag{t. A fiú jóképű, fiatal

és valószínűleg nagyon tehetséges; egy m{sik fiatalember jutott róla az eszébe, egy ismerős, csal{d fia, aki sok{ighaldokolt vil{gos tudattal, és egyetlen orvos se tudott rajtasegíteni, és éppen őmiatta hat{rozta el az akkor még csaknyolcadikos Vera, hogy nem mérnök lesz, hanem orvos.

És most ő se tud segíteni. A Vagyim {gya melletti ablakdeszk{n egy kis üvegsötétbarna csaga-oldat {llt, melyet irigykedve csod{lt mega többi beteg.

– Ezt issza?

– Ezt.

Gangart doktornő nem hitt a csaga gyógyító erejé- ben, hiszen azelőtt sohasem hallottak, nem beszéltek róla;



–(388)–

mindenesetre {rtalmatlan szer, eltérően az isszik -kuli gyö-kértől. Ha a beteg bízik benne, m{r ettől is jav{ra v{lik.

– Mi van a radioaktív arannyal? – kérdezte. – Mégiscsak ígérik. Tal{n a napokban megadj{k – fe-

lelte Vagyim ugyanolyan fegyelmezetten és borúsan. De

persze nem egyenesen nekem, hanem a szok{sos szolg{la-

ti úton. Mondja – és most követelően nézett a doktornőszemébe – , ha< mondjuk, két hét múlva étkezik meg, a

metaszt{zisok addigra elérik a m{jat?

– Dehogy! Hogy képzeli? Persze hogy nem! – hazud-

ta nagyon magabiztosan és élénken, s úgy rémlett neki,hogy sikerült meggyőznie. – Ha tudni akarja, az hónapo-

kig tartó folyamat.

(Akkor minek tapogatta a csípőjét? Miért kérdezte, hogyan hat r{ az étel?)

Vagyim mégis hajlott r{, hogy higgyen neki.

Ha hisz, akkor könnyebb.

Mialatt Gangart doktornő Vagyim {gy{n ült, Zoj{nak

nem volt mit tennie, így ha m{r itt volt, fejét oldalt fordí-totta, és Olegnak az ablakp{rk{nyra helyezett könyve felélesett, majd onnan őr{ mag{ra, s a szemével kérdezett va-

lamit. De hogy mit, nem lehetett érteni. Kérdő szemével ésmagasra húzott szemöldökével nagyon kedvesen festett,

de Oleg kifejezéstelenül, v{lasz nélkül nézett vissza. A vi-

zitek alkalm{val szinte mindig kifogott egy-egy olyan pil-lanatot, amikor csak ő l{thatta a szemét, és ilyenkor, min t-

ha csak morzejeleket adna le, vid{m kis fényeket, az üd-

vözlés fényeit villantotta felé. De az utóbbi időben minthaelmaradtak volna ezek a t{-t{ jelek, s a ti-tik sz{ma iscsökkent,

Oleg meg volt sértődve Zoj{ra, haragudott r{ a miatta néh{ny nap miatt, amikor annyira vonzódott hozz{, ésúgy kérte, hogy engedjen, de ő nem engedett. A következőéjszakai ügyeletek alkalm{val, miközben a sz{ja és a kezemegismételte mindazt, amit azelőtt, m{r nem ugyanazt

érezte, valahogy erőszakolt volt az egész. Az utolsó ügy e-let alatt nem is ment oda hozz{ – aludt. Most pedig, ami-

kor minden elmúlt, mire való ez az elkésett szemj{ték? Ezt



–(389)–

akarta kifejezésre juttatni azzal a nagyon nyugodt tekinte-

tével. Ha valamihez, az ilyesfajta j{tékhoz m{r csakugyanöregnek érezte mag{t.

Alapos vizsg{latra készült föl ő is, levette a pizsama-

kab{tj{t, és fölkészült, hogy levegye az alsó ingét is.

De Vera Kornyiljevna, miut{n végzett Zacirkóval,megtörölte a kezét és ebbe az ir{nyba fordította a fejét,nemhogy r{mosolygott volna, nemhogy részletesen fag-

gatni kezdte volna – le se ült az {gy{ra, sőt éppen csak fu-tólag pillantott r{, mindössze annyi időre, hogy érthesse:most őróla lesz szó. De még ez a kurta pillant{s is elég volt

ahhoz, hogy Oleg észrevegye, mennyire elidegenedett. Az

a különleges öröm és derű, melyet a vér{tömlesztés nap-

j{n sug{rzott, de még a kor{bbi bar{ts{gos rokonszenv, sőta még kor{bbi figyelmes együttérzés is eltűnt belőle. Ki-

hunyt, üres lett a tekintete.

– Kosztoglotov – szólalt meg a doktornő, miközbenink{bb Ruszanovra nézett. – Ugyanazt a kezelést fogjakapni< Furcsa – pillantott Zoja felé – , milyen gyöngén re-

ag{l a hormonter{pi{ra. Zoja megvonta a v{ll{t:

– Tal{n a szervezet egyedi saj{toss{ga.

Úgy fogta föl, hogy Gangart doktornő imm{r mintnegyedéves medik{val, kollég{val konzult{l vele.

A doktornő azonban eleresztette a füle mellett, amitmondott, és nyilv{nvalóan nem konzult{ciós célból, kere-

ken megkérdezte:

– Mennyire pontosan kapja az injekciókat?

A gyors fölfog{sú Zoja enyhén fölszegte a fejét, eny-

hén elkerekítette tejesk{vészínű, kicsit dülledt, becsületescsod{lkoz{st kifejező szemét, és farkasszemet nézett adoktornővel:

– Csak nem kételkedik? Minden kezelést, ami elő vanírva, mindig pontosan< – Még egy pillanat, és egyszerűen

megsértődik. – Legal{bbis az én műszakomban<

M{s műszakokért nyilv{nvalóan nem lehet őt fele-

lőssé tenni. De ezt a „legal{bbis”-t annyira egy lélegzetremondta ki, hogy éppen ez a sietség győzte meg a doktor-



–(390)–

nőt arról, hogy Zoja hazudik. Valaki ki kellett hogy hagyjaaz injekciókat, ha egyszer nem fejtenek ki teljes hat{st!

Marija nem lehetett az. Olimpiada Vlagyiszlavovna sem

lehetett az. Zoja éjjeli műszakjai pedig, mint tudjuk<

[mde Zoja b{tor, visszav{g{sra kész pillant{s{bólVera Kornyiljevna l{tta, hogy ezt sohasem fogja tudni b e-

bizonyítani, hogy Zoja m{r eldöntötte mag{ban: ezt nekinem olvashatja a fejére senki! S Zoja elsz{nts{g{nak erejé-

vel szemben Vera Kornyiljevna nem {llta a harcot, és tehe-tetlenül lesütötte a szemét.

Mindig lesütötte a szemét, ha valami kellemetlent

gondolt valakiről. Bűntudatosan lesütötte a szemét a győz-

tes Zoja pedig tov{bb fürkészte azzal a sértődött , becsüle-

tes pillant{s{val.

Zo ja győzött, de nyomban bel{tta, hogy nem szabad

tov{bb kock{ztatnia: ha Doncova kezd el faggatózni, s a betegek valamelyike, péld{ul Ruszanov megerősíti, hogyZoja semmilyen injekciót nem ad be Kosztoglotovnak,még elvesztheti az {ll{s{t, és rossz véleményt küldenek

róla az egyetemnek< Minek a nevében kock{ztat? A j{ték nevében, melyet

m{r lényegében kimerített, új lépésre nincs lehetőség, akarika semerre se foroghat tov{bb. Az, hogy {tlépje a j{tékhat{r{t, kérje a kinevezését abba a lehetetlen Us-Terekbe,

összekösse az életét egy olyan férfival, aki< na nem, ez

akkora hülyeség volna, hogy nem is gondolt r{. Zoja pil-

lant{sa végigsiklott Olegon, s mintha ezzel a pillant{ssalm{ris megszegte volna a szerződésüket, hogy nem adja beneki az in jekciókat.

Oleg vil{gosan l{tta, hogy Vera Kornyiljevna egy pil-

lant{sra se méltat ja, csak azt nem értette, hogy miért ésmiért ilyen hirtelen. Neki úgy rémlett, hogy nem történtsemmi. Semmilyen {tmenet nem volt. Igaz, m{r tegnap iselfordította a fejét az előcsarnokban, de akkor azt gondo l-

ta, véletlenül.

Ezek a nők! M{r egészen elfelejtette, milyen a termé-szetük! Mindig így van velük: pillanatnyi föllobban{s, dealig fúj r{ az ember, m{ris kialszik. Csak férfiak közt léte-

zik tartós; egyenletes, norm{lis kapcsolat.



–(391)–

L{m, Zoja is fölrebbentette a szempill{j{t, s szemre-

h{nyóan néz r{. Elsz{llt a b{tors{ga. Ha elkezdi az injek-

cióz{st, mi kötheti össze őket, miféle titkuk lehet?

De mit akar Gangart doktornő? Hogy Oleg megkapja

az összes injekciót? Mi a csud{nak ragaszkodik hozz{?Nem túls{gosan nagy {r-e a vonzalm{ért? Menjen a<!

Vera Kornyiljevna közben m{r melegen, gondosankérdezgette Ruszanovot az {llapota felől. Ez a melegség

különösen föltűnő volt azok ut{n, hogy milyen ridegen b{nt ővele.

– M{ris hozz{szokott az injekciókhoz. Olyan köny-

nyen viseli el, hogy alighanem abba se akarja majd hagyni

tréf{lkozott.

(Hízelegj csak neki!) Miközben Ruszanov v{rta a sor{t, l{tta és hallotta

Gangart doktornő és Zoja nővér összecsap{s{t. Ő azt{n,{gyszomszéd lévén, jól tudta, hogy a l{ny hazudik a cső-döre kedvéért, hogy összeesküdött a Csíkasszal. Ha csakaz egy Csikaszról lett volna szó, Pavel Nyikolajevics alig-

hanem megsúgja az orvosoknak – no, nem nyíltan, a vizit-nél, hanem, mondjuk, az orvosi szob{ban. De Zojk{naknem akart {rtani: egy hónapi ittlét alatt is r{jöhetett, hogymég a legkisebb beoszt{sú nővér is f{jón bosszút {llhat. Akórh{znak megvan a maga saj{tos szubordin{ciója, és

amíg itt fekszik, még egy nővérrel se szabad szembek e-rülnie efféle nem is r{ tartozó semmiség miatt.

Ha Csikasz butas{gból visszautasítja az injekciókat,az ő baja. Tőle ak{r meg is dögölhet.

Mag{ról most m{r biztosan tudta Ruszanov, hogynem fog meghalni. A daganata gyorsan apadt, s boldogan

v{rta mindennap a vizitet, hogy az orvosok is megerősít-sék ezt előtte. Vera Kornyiljevna is megerősítette ma, hogy

a daganat tov{bb apadt, a gyógyul{sa jól halad, a gyönge-

ségét és a fejf{j{s{t pedig idővel le fogja küzdeni. Még kapma jd egy transzfúziót.

Pavel Nyikolajevics most nagyon tudta értékelniazoknak a betegeknek a tanúskod{s{t, akik kezdettől fog-

va ismerték a daganat{t. Ha lesz{mít ja Csikaszt, az egyet-



–(392)–

len ilyen Ahmadzsan. No meg Federau, aki a napokban

jött vissza a se bészeti kórteremből. Az ő nyaka is szépengyógyult, nem úgy, mint annak idején Poddujevé; a pólyavastags{ga kötözésről kötözésre csökkent. Federau Csalij{gy{ba került, és így Pavel Nyikolajevics m{sik {gyszom-

szédja lett.

Ami önmag{ban véve megal{zó, legal{bbis a sors

iróni{ja: hogy éppen ő fekszik két sz{műzött között. Ami-

lyen a kórh{z előtt volt , biztos, hogy elvi kérdést csin{l be-lőle: hogy szabad így összevegyíteni a vezető {ll{sú do l-

gozókat mindenféle szoci{lisan k{rtékony, sötét elemek-

kel? De ez alatt az öt hét alatt, amíg úgy vonszolta mag{-val a daganat, mintha horgot akasztott volna belé, vala-

hogy megenyhült, vagy tal{n szerényebb lett. Csikasznak

h{tat is lehet fordítani, de az most amúgy is csöndben van,keveset mozog, többnyire fekszik. Federau pedig, ha elné-ző vele az ember, tűrhető szomszéd. Először is őszinténlelkendezett azon, mennyire leapadt Pavel Nyikolajevics

daganata – a kor{bbi méretének egyharmad{ra –, és Pavel

Nyikolajevics követelésére újra meg újra megnézte, újrameg újra fölbecsülte. Türelmes, egy csöppet se pökhendi,és mindig hajlandó meghallgatni, amit Pavel Nyikolajevics

mesél neki. A munk{j{ra, érthető okokból, itt nem térhetettki, de miért ne mesélhetne részletesen az otthon{ról, ame-

lyet oly bensőségesen szeret, és ahova nemsok{ra vissza

fog térni? Ebben nincs semmi titok, és Federaunak termé-szetesen jólesik meghallgatni, milyen kellemes körülmé-nyek között élhetnek emberek (ahogy majd egyszer min-

denki fog). Negyvenéves kora ut{n b{rkiről meg lehet { l-

lapítani az otthon{t l{tva, mit érdemelt ki. S Pavel

Nyikolajevics több részletben elmesélte , milyen a lak{suk

beoszt{sa, s hogyan van berendezve az egyik , a m{sik , aharmadik szoba, mekkora az erkély, és mi van rajta. PavelNyikolajevicsnak jó memóri{ja volt, jól emlékezett mindenszekrényre és dív{nyra – hol, mikor, mennyiért vették ésmilyen előnyei vannak. Ennél is részletesebben írta le

szomszédj{nak a fürdőszob{t – hogy milyen csempévelvan borítva a fal és milyennel a padozat, milyen a l{bazat,mekkora a beépített k{d, amelynek külön t{masztéka vana fej sz{m{ra, a szappantartó pedig be van süllyesztve a



–(393)–

falba, és hogyan lehet {t{llítani a keverőcsapot a tusol{s-

hoz, és hol van a törülközőtartó. Mindez nem jelentéktelenaprós{g: hozz{tartozik az élethez, és, ugyeb{r, a lét hat{-rozza meg a tudatot, teh{t legyen a lét kellemes, akkor atudat is helyes lesz. Ahogy Gorkij mondta: „Ép testben éplélek.”

S a hirtelenszőke, színtelen arcú Federau t{tott sz{jjal hallgatta Ruszanov elbeszélését, sohase ellenkezett, még

bólogatott is, amennyire bekötözött nyaka engedte. Ez a csöndes emberke, ha német, ha sz{műzött is,

mondhatni, egész rendes ember, vele ki lehet jönni, nemzavarja a szomszéds{ga. Amellett, forma szerint, mégkommunista is. Pavel Nyikolajevics kereken meg is mond-

ta neki szok{sos őszinteségével:

– Hogy mag{t sz{műzték, Federau, az az {llamszempontj{ból szükségszerű. Érti?

– Értem, értem – bólogatott Federau a merev nyak{-val.

– M{st nem lehetett tenni.

– Persze, persze.

– Minden intézkedést-helyesen kell értelmezni, így a

sz{műzetést is. Mégiscsak értékelni kell, hogy benn ma-

radhatott a p{rtban.

– Persze! Természetesen.

– P{rtfunkciót pedig azelőtt se viselt, igaz?

– Nem viseltem.

– Mindig egyszerű munk{s volt?

– Mindig. Gépszerelő.

– Valamikor én is egyszerű munk{s voltam, és l{tja,

milyen sokra vittem!

Részletesen szóltak a gyerekekről is; kiderült, hogyFederau l{nya m{r m{sodéves a megyei tanítóképzőben.

– Na l{tja! – ki{ltott föl Pavel Nyikolajevics valós{g-

gal meghatottan. – Ezt meg kell becsülni! Mag{t sz{műz-

ték, de a l{nya főiskol{ra j{rhat! Ki {lmodozhatott volnaerről a c{ri Oroszorsz{gban? Semmilyen akad{ly, semmikorl{toz{s!



–(394)–

Most volt először ellenvetése Fridrik Jakobovicsnak:

– Csak az idei évtől fogva nincs korl{toz{s. Azelőtt a

parancsnoks{g engedélye kellett hozz{. De a főiskol{k ismindig visszaküldték a papírokat azzal a megjegyzéssel,hogy nem felelt meg a felvételin. Azt{n prób{lja ellenőriz-

ni az ember.

– De hiszen a maga l{nya m{r a m{sodik évfolyamra

j{r!

– Tudja, jól kos{rlabd{zik, azért vették föl.

– Ak{rmiért vették is föl, legyen igazs{gos, Federau. Az idei évtől kezdve pedig nincs semmilyen korl{toz{s.

Végtére is, Federau a mezőgazdas{gban dolgozik,így Ruszanovnak mint ipari dolgozónak természetesen

védnökséget kell v{llalnia fölötte. – Most, a janu{ri plénum hat{rozatai ut{n, minden

sokkal jobban fog menni – magyar{zta jóindulatúan.

– Persze, persze.

– Mert a döntő l{ncszem: instruktorcsoportok létre-

hoz{sa a gép{llom{sokhoz tartozó körzetekben. Ez majdmindent egyenesbe hoz.

– Igen, igen.

De az, hogy „igen” , kevés, meg is kell érteni, ezértPavel Nyikolajevics részletesen elmagyar{zta megértő

szomszédj{nak, miért éppen a gép{llom{sok v{lnak való-s{gos erődökké, h{la az instruktorcsoportok létrehoz{s{-nak. Megbeszélte vele a Komszomol KB kukoricatermesz-

tési felhív{s{t is: majd a fiatalok kézbe veszik idén a kuko-

ric{t, és ez is gyökeresen megv{ltoztatja a mezőgazdas{gképét. A tegnapi újs{gban az {llt, hogy {talakítj{k a mező-

gazdas{gi tervezés egész gyakorlat{t, úgyhogy még sokmindenről van mit beszélniük!

Federau nagyj{ból rokonszenves szomszédnak mu-

tatkozott, s Pavel Nyikolajevics néha egyszerűen fölolvas-

ta neki az újs{got, olyasmiket is, amit eszébe se jutott vo l-

na elolvasni, ha nincs kórh{zban: hogy miért nem lehetmegkötni a békeszerződést Ausztri{val a német békeszer-

ződés előtt; R{kosi budapesti beszédét és hogy erősödik aharc a szégyenletes p{rizsi szerződések ellen; hogy m ilyen



–(395)–

kevés és milyen liber{lis ítéleteket hoznak azok ellen

Nyugat-Németorsz{gban, akiknek részük volt a koncen t-

r{ciós t{borok működtetésében. Néha még meg is kín{ltaFederaut a saj{t élelme feleslegéből, {tengedve neki a kór-

h{zi koszt egy részét.

De b{rmilyen halkan beszélgettek, valahogy mégisfeszélyezte, hogy nyilv{nvalóan mindig odafigyel r{jukSulubin. Ez a két {ggyal odébb fekvő, ném{n és mozdulat-

lanul gubbasztó hal{lmad{r. Attól a perctől fogva, hogy ez az ember megjelent a kórteremben, sohase lehetett elfe-

ledkezni róla, hogy itt van, r{juk b{mul azzal a t{sk{sszemével, és mindent hall, sőt amikor egyszer-egyszer pis-

log, tal{n nem is helyeslőleg teszi. Jelenléte {llandóannyomasztotta Pavel Nyikolajevicsot. Megprób{lta szóra

bírni, megtudni, mi lakozik benne, vagy legal{bb azt, hogymi a baja, de Sulubin csak egy-két kelletlen szóval v{la-

szolt, még azt sem tartotta szükségesnek, hogy a dagana-

t{ról beszéljen.

Ha ült is, valahogy mindig olyan feszes pózban, nem

pihenve, mint m{sok; mintha azzal is, hogy ül, nehézmunk{t végzett volna, s Ruszanov ezt a feszességet is r i-

adt éberségnek érezte. Néha elf{radt az üléstől, fölkelt, dea j{r{s is f{jdalmat okozott neki; bicegett néh{ny lépést,meg{llt, s csak {llt félór{kig, néha ór{kig is – ez is szokat-

lan és nyomasztó volt. Amellett nem tudott a saj{t {gya

mellett {llni, mert akkor el{llta volna az ajtót, se középütt,mert akkor ott nem férnek el tőle, ezért a Kosztoglotov ésZacirko ablaka közti részt nézte ki mag{nak. Ott magaso-

dott, mint egy ellenséges őrszem, minden tevékenység fö-lé, amit Pavel Nyikolajevics űzött – ak{r evett, ak{r mon-

dott vagy tett valamit. Végtelenül sok{ig {llt így, miköz-

ben alig érintette h{t{val a falat.

A mai vizit ut{n is ezt tette. Éppen Oleg és Vagyimpillant{s{nak kereszttüzében, úgy emelkedve ki a falból, mint egy dombormű.

Oleg és Vagyim pillant{sa, az {gyuk helyzetéből kö-

vetkezően, gyakran tal{lkozott, de szólni keveset szóltakegym{shoz. Először is, mert mind a kettőjüknek kavargotta gyomra, és nehezükre esett fölöslegesen beszélni. M{-



–(396)–

sodszor, Vagyim rég belefojtotta a szót mindenkibe ezzel a

megjegyzéssel:

– Elvt{rsak, ahhoz, hogy egy poh{r vizet beszéddelföl lehessen melegíteni, halk beszéd esetében kétezer évre,hangos kiab{l{s esetében hetvenöt évre van szükség. Decsak ha közben a meleg nem t{vozik el a poh{rból. Ennekalapj{n mérjék föl, mennyi a haszna a fecsegésnek.

Amellett mindegyikük valami b{ntót mondott a m{-

siknak, ha nem is sz{ndékosan. Vagyim azt mondtaOlegnak: „Harcolni kellett volna! Nem értem, miért nemharcoltak ott!” (Ami különben helyes megjegyzés volt. De

Oleg még nem merte kinyitni a sz{j{t s elmondani, hogyigenis harcoltak .) Oleg meg azt mondta Vagyimnak: „Kinek

őrzik az aranyat? Az ap{d az életét adta a haz{ért, h{t m i-

ért nem adnak neked?”

És ez is helyes megjegyzés volt. Maga Vagyim is egy-

re gyakrabban kérdezte ezt mag{tól. De sértette, hogym{stól hallja-ezt a kérdést. Egy hónappal ezelőtt még fö-löslegesnek ítélhette az anyja igyekezetét, az apja emlékére

való hivatkoz{st pedig egyenesen kínosnak. De most, acsapd{ba szorult l{b{val, egyre jobban vergődött, s m i-

közben v{rta a mama örömteli sürgönyét, mag{ban azthajtogatta: B{rcsak sikerülne neki! Nem érezte igazs{gos-

nak, hogy az apja érdemeiért mentsék meg, ellenben h{-romszorosan igazs{gosnak érezte, hogy a saj{t tehetségé-ért tegyék ezt, amelyről azonban nem lehet tudom{sukazoknak, akik az arany fölött rendelkeznek. Olyan tehet-

séget őrizni magunkban, amely még csak most kéreget,csak bennünket feszít, kín és kötelesség, de meghalni ezzela kitörni készülő tehetséggel sokkal tragikusabb, mint

b{rki m{snak itt, ebben a kórteremben. És Vagyim mag{nyoss{ga nem azért volt olyan f{jón

lüktető, mert nem volt mellette a mama vagy G{lja, mert

nem l{togatta senki, hanem mert se a körülötte lévők, seaz orvosok, se azok, akik kezükben tartj{k a megmenekü-lését, nem tudt{k, mennyivel fontosabb lenne neki életben

maradnia, mint b{rki m{snak. Olyan hangosan dobolt ez az agy{ban, és úgy vergő-

dött reménység és kétségbeesés között, hogy kezdte nem



–(397)–

érteni azt, amit olvas. Elolvasott egy egész oldalt, és azonkapta mag{t, hogy nem érti, valahogy elnehezült, m{rnem bír úgy együttszökellni m{sok gondolataival mint

kősz{li kecske a hegyekben. Dermedten ült a könyve fö-lött; ha valaki nézte, azt hihette, hogy olvas, de nem olva-

sott.

A l{ba csapd{ba szorult, s vele együtt az egész élete.

Így ült ott, s az ablakközben ott {llt fölötte Sulubin a

maga f{jdalm{val, a maga hallgat{s{val. Kosztoglotov isném{n lógatta le fejét az {gyról.

Ór{k hosszat tudtak így hallgatni, mint a h{rom me-

sebeli kócsag.

S furcsamód épp Sulubin, h{rmuk közül a leghallga-

tagabb kérdezte meg hirtelen Vagyimtól:– Biztos benne, hogy nem gyötri agyon mag{t? Hogy

szüksége van minderre? Éppen erre?

Vagyim fölnézett. Nagyon sötét, majdnem feketeszemét úgy meresztette az öregemberre, mintha nemakarn{ elhinni, hogy éppen az ő sz{j{ból hangzott el ez ahosszú kérdés. Vagy tal{n mag{n a kérdésen csod{lkozott.

De semmi sem utalt arra, hogy a furcsa kérdés nemhangzott el, vagy hogy nem az öreg tette föl. Gyulladt,t{sk{s szemével enyhén bandzsítva, kív{ncsian nézettVagyimra.

Felelni kellett. Azt tudta, hogyan kell felelni, de vala-hogy most nem érezte mag{ban Vagyim a szok{sos rugószerű lökést, hogy feleljen a kérdésre. Úgy v{laszolt, mintaki csak a régi megszok{snak enged. Halkan, jelentőség-

teljesen:

– Ez olyan< érdekes. Semmi m{st nem ismerek a vi-l{gon, ami érdekesebb lehetne.

B{rhogy vergődött is belül, b{rhogy nyilallt, szagga-

tott is a l{ba, b{rmennyire fogyott is a végzetes nyolc hó-nap, Vagyim élvezetét lelte benne, hogy van tart{sa; min t-

ha senki fölött nem lebegne a kétségbeejtő veszély, mintha

mindny{jan szanatóriumban voln{nak, nem a R{koszt{-lyon.



–(398)–

Sulubin leverten meredt a padlóra. Azt{n mozdítha-

tatlan törzse fölött furcsa kört írt le a fejével, a nyak{t pe-

dig spir{lisan megtekerte, mintha ki akarn{ csavarni a fe-

jét, de nem tudn{. S így szólt: ,

– Az nem érv, hogy „érdekes”. Kereskedni is érdekes. Pénzt csin{lni és sz{ml{lni, vagyont gyűjteni, h{zat építeniés komfortosan berendezni szintén érdekes. Ezzel a ma-

gyar{zattal a tudom{ny még nem emelkedik az önző és

teljesen immor{lis foglalatoss{gok hosszú sora fölé. Furcsa nézőpont. Vagyim megvonta a v{ll{t.·

– De ha csakugyan érdekes? Ha semmi sincs, ami ér-

dekesebb lenne?

– Itt a kórh{zban? Vagy egy{ltal{n?

– Egy{ltal{n. Sulubin kifeszítette egyik kezének ujjait, melyek

eközben maguktól ropogtak.

– Ebből az alap{ll{sból soha nem fog semmi erköl-

csöset létrehozni.

Ez m{r igaz{n fantasztikus ellenérv! – A tudom{nynak nem is erkölcsi értékeket kell lét-

rehoznia – magyar{zta Vagyim. – A tudom{ny anyagi ér-

tékeket hoz létre. Ezért tartj{k. Mellesleg, maga milyen ér-

tékeket tart erkölcsösnek?

Sulubin egy hosszút pislantott. Majd még egyet. – Ami az emberi lelkek kölcsönös megvil{gosod{s{t

célozza – mondta lassan.

– De hiszen a tudom{ny épp ezt teszi – mosolygott

Vagyim.

– Nem a lélekét! – ingatta az ujj{t Sulubin. – Ha azt

mondja r{, hogy „érdekes”, akkor soha. J{rt valaha egy

kolhoz baromfitelepén?

– Nem én.

– Képzeljen el egy hosszú, alacsony pajt{t. Sötét,mert az ablakok akkor{k, mint egy-egy lőrés, és sűrű h{ló

fedi őket, nehogy a csirkék kirepüljenek. Egy baromfigon-dozónőre kétezer-ötsz{z csirkét bíznak. A padló földes, acsirkék szüntelenül kapirg{lnak, a levegő olyan poros,



–(399)–

hogy g{z{larcot kellene fölvenni. R{ad{sul egész idő alattfő a nyitott kondérban a romlott hering, képzelheti, m i-

csoda bűz van. V{ltót{rs nincs. A munkaidő ny{ron reggelh{romtól sötétedésig tart. Harmincéves kor{ra úgy néz kiaz a nő, mintha ötven volna. Mit gondol, ennek a barom-

figondozónőnek érdekes?

Vagyim csod{lkozva vonta föl a szemöldökét:

– Miért kellene nekem a fejemet törni ezen a kérdé-

sen?

Sulubin egyenesen r{bökött az ujj{val:

– L{tja, ugyanígy gondolkodik egy kereskedő.

– Az a szerencsétlen épp a tudom{ny fejletlensége

miatt szenved – tal{lt r{ egy erős érvre Vagyim. A tudo-

m{ny fejlődésével minden baromfitelep kényelmes és jólfelszerelt lesz.

– De maga addig is felüt reggel mag{nak h{rom to-

j{st, igaz?< Sulubin behunyta a fél szemét: a m{sikkalann{l kellemetlenebbül meredt r{. – Addig, amíg oda nemér a fe jlődés, nem volna hajlandó egy kicsit dolgozni is ott?

– Az nekik nem érdekes! – szólt közbe goromb{n fek-

téből Kosztoglotov.

Ruszanov m{r előbb is észrevette, milyen magabiz-

tosan vélekedik Sulubin a mezőgazdas{gról: egyszer a ga-

bona, kultúr{król magyar{zott valamit, mire Sulubin köz-

beszólt és kiigazította. Most úgy gondolta, döf egyet rajta: – Nem a Tyimirjazev Akadémi{n végzett véletlenül?

Sulubin összerezzent, és Ruszanov felé fordította a fejét.

– De. Ott – bólintott meglepetten.

S hirtelen felfújta, megfeszítette, majd összehúzta

mag{t, s azzal az ügyetlen, fölröppenni akaró s visszaha-nyatló mad{rmozg{ssal visszabicegett az {gy{hoz.

– Akkor miért könyvt{rban dolgozik? – szólt ut{nadiadalmasan Ruszanov.

De ő m{r visszasüllyedt némas{g{ba. Hallgatott,

mint egy tuskó. Nem becsülte Pavel Nyikola jevics az olyan embere-

ket, akiknek élete p{ly{ja nem föl- , hanem lefelé tart.



–(400)–

28. Baj baj ut{n

Lev Leonyidovics megjelenésének első pillanat{banmeg{llapította Kosztoglotov, hogy ez belevaló férfi. Nemlévén m{s dolga, alaposan megfigyelte a vizitek alkalm{-val. Ez a szemmel l{thatóan soha nem a tükör előtt föltettsipka, ezek a túl hosszú kezek, melyeket olykor ökölbeszorít és elöl z{rt köpenyének zsebébe süllyeszt, ez azenyhén csücsörített ajak – mintha füttyenteni sz{ndékoz-

nék – , ez a hatalmas erejét és félelmetes külsejét megha-

zudtoló tréf{lkozó hangnem, ahogy a betegekkel beszélge-

tett, nagyon rokonszenvessé tette Kosztoglotov szemében,szeretett volna beszélgetni vele, s föltenni néh{ny olyan

kérdést, melyre az itteni orvosnők egyike se tudott vagyakart v{laszolni.

De nem volt mikor föltegye: a vizitek alatt Lev Leo-

nyidovics senkit se l{tszott észrevenni a saj{t sebészeti be-

tegein kívül, a sug{rkezeltek mellett úgy ment el, mintha

ott se lettek volna, a folyosókon meg a lépcsőn pedig se b-

tében v{laszolt azoknak, akik köszöntek neki, de arc{rólsohase tűnt el a gondterhelt kifejezés, és mindig sietett.

Egyszer pedig Lev Leonyidovics nevetve mondta az

egyik betegre, aki először tagadott, azut{n mégis mindent bevallott: „H{t mégis köpött!” – és ezzel még jobban be-

lopta mag{t Oleg szívébe. Mert ezt a szót ebben az érte-lemben nem mindenki ismerhette és haszn{lhatta.

Az utóbbi időben Kosztoglotov kevesebbet kósz{lt akórh{z területén, így még kevesebb alkalommal tal{lkoz-

hatott össze a sebész főorvossal. Egyszer azonban úgyadódott, hogy Lev Leonyidovics a szeme l{tt{ra kulccsalkinyitotta a műtő melletti kis szoba ajtaj{t és bement, teh{tnyilv{nvalóan egyedül volt ott. S Kosztoglotov kopogott afehérre m{zolt üvegen és benyitott.

Lev Leonyidovics közben m{r leült a szoba közepén{lló egyetlen asztal melletti t{ml{tlan székre, féloldalasan,

annak jeléül, hogy nem sok{ig marad, de m{ris írt valamit.



–(401)–

– Tessék? – emelte föl a fejét, mintha egy csöppet secsod{lkoznék, csak azon tűnődnék közben, hogyan foly-

tassa az ír{st.

Soha senkinek nem ér r{! Életek fölött kell dönteniegy perc alatt!

– Bocs{sson meg, Lev Leonyidovics – szólalt megKosztoglotov olyan udvariasan, ahogy csak telt tőle. – Tu-

dom, hogy nincs ideje. De mag{t lesz{mítva nincs kitől.

Mindössze két perc< megengedi?

A sebész bólintott. L{tszott raj!a, hogy a maga pro b-

lém{j{n töpreng.

– Én most hormonkezelést kapok< szinesztrol injek-

ciókat intramuszkul{risan, az egyszeri dózis< – (Koszto-

glotovnak ez volt a módszere, és büszke volt r{, hogy azorvosokkal az ő nyelvükön és az ő precizit{sukkal beszélt,ily módon juttatva kifejezésre azt az igényét, hogy vele isőszinték legyenek.) – Az érdekelne, hogy a hormonkezeléshat{sa kumul{lódik-e vagy sem.

A következő m{sodpercek m{r nem tőle függtek, sném{n {llt, szemét fentről az előtte ülőre szegezve, ezértúgy festett, mintha meggörnyesztené hórihorgas alakj{t”.

Lev Leonyidovics homloka r{ncokba gyűrődött.

– Nem, dehogy, úgy tartj{k, hogy nem feltétlenül –

felelte. De nem hangzott végérvényes v{lasznak.

– Én valahogy mégis így érzem – ellenkezett Koszto-glotov, mintha ezt akarn{, vagy mintha m{r Lev Leo-

nyidovicsnak se nagyon hinne.

– Nem, nem feltétlenül – mondta még egyszerugyanolyan tétov{n a sebész, vagy mert ez nem az ő terü-

lete volt, vagy mert még nem volt ideje {tkapcsolni.– Sz{momra nagyon fontos, hogy tudjam – Koszto-

glotov úgy nézett s úgy beszélt, mintha fenyegetőznék – ,hogy ez ut{n a ciklus ut{n teljesen elvesztem -e a képessé-gemet< szóval a nők ir{ny{ban? Vagy csak egy bizonyos

időre? Elt{voznak-e a szervezetemből ezek a beadott hor-

monok? Vagy örökre ott maradnak? Vagy bizonyos időut{n ezt a hormonkezelést semlegesíteni lehet ellenkezőinjekciókkal?



–(402)–

– Nem, ezt nem aj{nlom. Nem lehet. – Lev

Nyikolajevics a csapzott fejű beteget nézte, de alapj{banvéve csak azt az érdekes sebhelyét l{tta. Elképzelte, m i-

lyen lehetett a friss v{g{s, mintha a sérültet most hozt{kvolna be a sebészetre, és mit kellene vele csin{lni. – Miértérdekli ez mag{t? Nem értem.

– Hogyhogy nem érti? – Kosztoglotov azt nem értet-

te, mit lehet ezen nem érteni. Vagy egyszerűen orvosi st{-

tus{hoz híven ez az akkur{tus sebész is csak belenyugv{s-ra készteti a beteget? – Nem érti?

M{r túllépték a két percet is, az orvos és beteg kap-

csolat{t is, de Lev Leonyidovics éppen azzal a szerénység-

gel, amelyet azonnal észrevett és becsült benne Koszto-

glotov, olyan bizalmasra halkított hangon, mintha régi ba-

r{tj{hoz beszélne, hirtelen így szólt, egy{ltal{n nem hiva-

talos modorban:

– Hallgasson ide, h{t azt hiszi, a nők jelentik az életegyetlen örömét? Hisz ettől rettenetesen megcsömörlik azember< Csak akad{lyozza, hogy valami komolyat telje-

síthessen< Ezt egészen őszintén, sőt kicsit leverten mondta.

Eszébe jutott, hogy élete legfontosabb pillanat{ban tal{népp e miatt a mellékes energiapazarl{s miatt nem volt ké-pes elegendő erőt fölmutatni.

De Kosztoglotov nem érthette meg őt! Most nem bír-ta elképzelni, hogy ettől az érzéstől meg lehet csömörleni.

Feje üresen ingott jobbra- balra, s a szeme is üresen meredt

r{:

– Az én életemben semmi komolyabb nem maradt.

Nem, ez a beszélgetés nem volt betervezve az onko-

lógiai kórh{z rendjébe. Nem volt szok{s, hogy az élet ér-

telméről konzult{ljanak, r{ad{sul egy m{sik oszt{ly orvo-

s{val. Benézett s szó nélkül bejött az a törékeny kis se-

bésznő, aki mindig magas sarkú cipőben s ettől enyhénimbolyogva j{rt. Egyenesen odament Lev Leonyidovics-

hoz, letett eléje egy laboratóriumi leletet, nekidőlt az asz-talnak (Oleg messziről úgy l{tta, hogy ink{bb LevLeonyidovicsnak), és minden megszólít{s nélkül aztmondta neki:



–(403)–

– Figyeljen ide, Ovgyijenkónak tízezer a leukocit{ja.Lebegő hajsz{lainak vörhenyes felhője szorosan Lev Leon-

yidovics arca előtt úszott.

– H{t azt{n? – vonta meg Lev Leonyidovics a v{ll{t. – Ez még nem jelent leukémi{t. Egyszerűen valamilyenleucocytosisra utal, amit röntgenter{pi{val el kell fojtani.

Erre a sebésznő még mondott valamit (és csakugyan

szinte r{feküdt a v{ll{val Lev Leonyidovics kezére!). A

megkezdett papír el{rvultan hevert, a tétlen toll ide-odaingott a sebész ujjai közt.

Olegnak nyilv{nvalóan ki kellett volna mennie. Éppa legérdekesebb résznél szakadt félbe a régóta tervezgetett

beszélgetés.

Andzselina megfordult, csod{lkozott, hogyKosztoglotov még mindig itt van, de a feje fölött LevLeonyidovics is őr{ nézett – némi humorral a szemében.Volt valami megnevezhetetlen az arc{ban, amitőlKosztoglotov úgy döntött, folytatja:

– Még azt is meg szerettem volna kérdezni, LevLeonyidovics: hallott-e a nyírfagomb{ról? A csag{ról?

– Igen – bólintott ő készséggel.

– És mi a véleménye róla?

– Nehezen tudn{m megmondani. Feltételezem, hogy

egyes daganatfajt{k érzékenyek r{. Péld{ul a gyomorda-

ganatok. Moszkv{ban most megőrülnek érte. Azt mond- j{k, kétsz{z kilométeres körzetben m{r mindet begyűjtöt-

ték az erdőkből, egy se maradt.

Andzselina fölegyenesedett, fogta a papírj{t, s meg-

vető arckifejezéssel kivonult, ugyanazzal a fesztelen (és

nagyon kellemes), imbolygó j{r{ssal. Kivonult, de sajnos, az iménti beszélgetést m{r meg-

zavarta: a kérdéseire Oleg részben v{laszt kapott, arra pe-

dig, hogy mit adnak hozz{ a nők az élethez, valahogy nem

lett volna helyénvaló visszatérni.

[m az a j{tékosan pajkos pillant{s, amelyet LevLeonyidovics Kosztoglotovra vetett, s ez a nagyon közvet-

len viselkedés mégis megengedhetővé tette, hogy föltegyea harmadik, szintén nem egészen {rtatlan kérdését:



–(404)–

– Lev Leonyidovics! Bocs{sson meg a szerénytelen-

ségemért. Ha tévedek, felejtsük el. Maga – hangj{t lehalkí-totta, s összehúzta a fél szemét – nem j{rt ott, ahol örökké t{ncolnak és dalolnak?

Lev Leonyidovics fölélénkült:

– De.

– Ne mondja! – örvendezett Kosztoglotov. Akkor h{tebben egyenlők! – Melyik paragrafus alap j{n?

– Nem úgy voltam ott. Hanem mint szabad ember.

– Ó, mint szabad ember< – Kosztoglotov csalódott-nak l{tszott.

Nem, egyenlőségről nincs szó.

– Miből tal{lta ki?” – kív{ncsiskodott a sebész.

– Abból az egyetlen szóból, hogy „köpött”. Meg, úgy

rémlik, azt is mondta, hogy „szajré”.

Lev Leonyidovics nevetett:

– Hi{ba, nem lehet leszokni róla.

Egyenlők vagy sem, sokkal nagyobb egyetértés voltközöttük, mint az imént.

– Sok{ig volt ott? – kérdezte, Oleg minden teketórianélkül. Még föl is egyenesedett, m{r nem l{tszott olyan

kehesnek.

– T{n h{rom évig. A sereg ut{n oda küldtek, azt{n

m{r nem könnyű elszabadulni. Ezt nem lett volna musz{j hozz{tennie. De hozz{tet-

te. Hi{ba megtisztelő, nemes szolg{lat, a rendes emberek

valahogy mégis szükségesnek érzik, hogy mentegetőzze-

nek. Valahol mélyen mégis ott lapul az emberben ez a ki-

irthatatlan indik{tor. – Mint mi?

– Mint egészségügyi vezető.

Hohó! Ugyanaz, mint mad{m Dubinszkaja: élet éshal{l ura. De ő nem mentegetőzött volna. Ez pedig eljött

onnan.– Eszerint még a h{ború előtt végezte el az egyete-

met? – kapaszkodott belé egy újabb kérdéssel, ak{r a bo-

g{ncs. Nem volt r{ szüksége, hogy tudja, csak az elosztó-



–(405)–

börtönbeli ösztön működött benne: hogy p{r pillanat alatt,

a cirkli két csapód{sa között {ttekintse a mellé vetődött

ember egész életét. – Mikor született?<

– Nem, én a negyedik évfolyam ut{n önként jelent-

keztem képesítés nélküli katonaorvosnak. – Lev Leonyido-

vics fölkelt a félig megírt papír mellől, hirtelen t{madt ér-

deklődéssel odament Kosztoglotovhoz, s az ujj{val végig-

tapogatta a sebhelyét. – Onnan van?

– Ühüm. – Szépen varrt{k össze. Szépen< Rab orvos csin{lta?

– Ühüm.

– Nem emlékszik a nevére? Nem Korjakov?

– Nem tudom, még az elosztóbörtönben történt. Ezta Korjakovot milyen paragrafus alapj{n ítélték el? – ka-paszkodott Oleg most m{r ebbe, hogy az ő dolg{t is kide-

rítse.

– Azért ült, mert az apja a c{ri hadsereg ezredesevolt. Ekkor bejött a jap{nos szemű, fehér koron{s nővér, és

{thívta Lev Leonyidovicsot a kötőzőbe. (Az oper{ltak elsőkötözésénél mindig jelen volt.)

Kosztoglotov megint összegörnyedt, és elindult a fo-

lyosón.

Még egy szaggatott vonalakkal tarkított életrajz. Sőtkettő. B{r a többit mag{tól is kital{lhatja. Milyen sokféle-

képpen jutunk oda. Nem, nem ez a lényeg, hanem hogyfekszik az ember a kórteremben, megy a folyosón, sét{l akertben, s elmegy mellette vagy szembejön egy m{sik, ésse neki, se annak nem jut eszébe, hogy meg{llítsa és r{-szóljon: „Fordítsd csak meg a hajtók{dat!” Úgy van, ott a

titkos jel! Aki viseli, az ott volt, köze volt hozz{, ismeri!H{nyan lehetnek? De mind néma. S kívülről semmit sel{tni. Jól el van rejtve.

Micsoda őrület! Azt megérni, hogy a nő akad{lly{v{ljék! Csakugyan id{ig süllyedt az ember? El sem lehetképzelni.

Egyébként nincs minek örülni. Lev Leonyidovicsnem tagadta olyan hat{rozottan, hogy hinni lehessen neki.

Ink{bb be kell l{tni, hogy minden elveszett.



–(406)–

Minden.

Mintha a kötelet életfogytiglanra v{ltoztatn{k. Élet-

ben marad, csak azt nem tudni, minek.Elfelejtette, hova indult, megtorpant a lenti folyosón,

s ott {llt céltalanul.

Valamelyik ajtóban, tőle a harmadik ajtóban megvil-lant egy derékban nagyon szorosan megkötött, nagyonismerős fehér köpeny.

Vega!

Erre jön! Légvonalban egész közel volt m{r, csak két{gyat kellett megkerülnie a fal mellett. De Oleg {llva ma-

radt, így még volt egy-két m{sodperce, hogy gondolkoz-

zék.

Az óta a h{rom nappal ezelőtti vizit óta olyan hűvösés hivatalos. Semmi bar{ti pillant{s.

Oleg először azt gondolta, vigye el az ördög, ő is ígytesz. Köszön és< Még hogy magyar{zkodjék és hízeleg-

jen!

De sajn{lta. Sajn{lta megb{ntani. És önmag{t is sa j-n{lta. Úgy fognak elmenni egym{s mellett, mint két ide-

gen?

Ő a hib{s? Nem, Vega a hib{s: becsapta az injekciók-

kal, rosszat akart neki. Ő az, aki megtagadhatn{ tőle a bo-

cs{nat{t.

Anélkül, hogy egym{sra néztek volna (de l{tt{kegym{st), egy vonalba kerültek, és Oleg , sz{ndéka ellené-re, megszólalt halkan, kérlelőn:

– Vera Kornyiljevna<

(Hülye hangnem, de jólesik.)

A doktornő ridegen fölnézett és megl{tta.

(Ugyan miért bocs{tana meg neki?)

– Vera Kornyiljevna< nem akar nekem< még egyvér{tömlesztést adni?

(Mintha megal{zkodnék. És mégis jólesik.)

– De hiszen tiltakozott ellene! – nézett föl r{ ugyan-

azzal az engesztelhetetlen, rideg pillant{ssal, de valami



–(407)–

bizonytalans{g rebbent meg a szemében. Abban a kedves,tejesk{vé barna szemében.

(Jól van, a maga szempontj{ból tulajdonképpen nemhib{s. És nem lehet ugyanabban a kórh{zban ilyen idege-

nül létezni egym{s mellett.)

– De akkor tetszett. Még szeretnék.

Mosolygott. A sebhelye ettől megtört, de rövidebblett. (Most meg kell bocs{tani, majd később tiszt{zz{k va-

lamikor. )

Valami mégiscsak {tsuhant Vega szemén. Valamimeg b{n{sféle.

– Tal{n holnap hoznak.

Valamilyen l{thatatlan oszlopra t{maszkodott, de azmintha megroggyant vagy olvadozni kezdett volna a kezealatt.

– De csak ha maga adja! Csakis maga! – követelte he-

vesen Oleg. – Különben nem hagyom!

De Vega kitért előle, nem akart l{tni többet, és ném{n

megr{zta a fejét: – Majd ahogy adódik.

És elment mellette.

Kedves, akkor is kedves.

De h{t mit akar ő? Mit akarhat életfogytiglanra ítél-

ve? Értetlenül {llt az {gyak közében, és megprób{lt visz-szaemlékezni, hova is készült.

Megvan! Gyomk{t akarta megl{togatni.

Gyomka egy kis két{gyas szob{ban feküdt, de a m{-sik beteg m{r elt{vozott, az ú jat meg csak holnapra v{rt{k

az őrzőből. Addig Gyomka egyedül van. M{r egy hét telt el, és még mindig ugyanolyan heve-

sen f{jt az amput{lt l{ba. A műtét maga a múltba m erült,de a l{ba tov{bb élt és gyötörte, mintha még mindig meg-

volna, sőt Gyomka külön-külön érezte minden egyes ujj{t.

Megörült Gyomka Olegnak – mintha a b{tyja jöttvolna el. Ők voltak a rokonai: a régi kórterembeli bar{tok.Meg még az asszonyok hoztak neki ezt-azt; ott volt szalvé-



–(408)–

t{val letakarva az éjjeliszekrényén. Kintről nem jöhettekhozz{, nem is hozhattak semmit.

Gyomka hanyatt fekve pihentette a l{b{t, illetve azt,ami maradt belőle: a fél combj{t és az óri{si kötést. De afeje és a keze szabadon mozgott.

– De rendes tőled, Oleg! – s megszorította a feléjenyúló kezét. – Ülj le, mesélj. Mi újs{g a kórteremben?

Az elhagyott emeleti kórterem volt a megszokott vi-

l{ga. Itt lent a nővérek is m{sok, a takarítónők is m{sok, arend is m{s. És egész idő alatt veszekszenek, hogy ki mitköteles és mit nem köteles csin{lni.

– A kórterem ben? – Oleg elnézte a fiú kicsire zsugo-

rodott, sz{nandó arc{t, melyről kétoldalt mély gödröket

hagyva fogyott el a hús, szemöldökcsont ja, orra és {lla k i-hegyesedett, mintha megfaragt{k volna. – Semmi különös.

– Ak{der ott van?

– A k{der? Ott.

– És Vagyim?

– Vagyim cefetül {ll. Nem sikerült aranyat szerezni. [ttételektől tartanak.

Gyomka homloka fölgyűrődött – mintha Vagyim az

öccse lenne.

– Szegény feje.

– Úgyhogy, Gyomka, vess keresztet, amiért a tiédet időben lekapt{k.

– Még n{lam is lehetnek {ttételek.

– Most m{r aligha.

Ki mit l{that előre? Még az orvosok se tudj{k: elin-

dultak-e vagy nem ezek a pusztító, mag{nyos sejtek, ezekaz ellenséges deszanthajók a sötétben? S hol kötöttek ki?

– Adnak röntgent?

– Kerekes kocsin visznek oda.

– Most m{r, bar{tom, vil{gos a jövőd: meg kell

gyógyulni, megtanulni mankóval j{rni. – Két mankóval.



–(409)–

M{r mindent {tgondolt szegény {rva. Azelőtt isolyan felnőttesen komoly volt, most még jobban megko-

molyodott.

– Hol csin{lj{k meg a mankókat? Ugyanitt?

– Az ortopédi{n.

– Legal{bb ingyen?

– Igen, megírtam a kérvényt. Miből fizetnék?

Sóhajtottak. Azoknak a belenyugvó sóhaj{val, akik évről évre semmi jót nem l{tnak.

– Hogy tudod jövőre befejezni a tizediket? – Ha be-

legebedek, akkor is musz{ j.

– De miből fogsz élni? A géphez nem {llhatsz oda.

– Megígérték a rokkants{git. A m{sodik vagy har-madik fokot, még nem tudom.

– Mit jelent a harmadik? – Kosztoglotovnak fogalma

sem volt a rokkants{gi besorol{sokról, mint ahogy m{spolg{ri törvényekről se.

– Éhen halni sok, megélni kevés.

Mindent {tgondolt m{r Gyomka, Alaposan megta-

posta az élet, de azért csak kievickél alóla.

– És az egyetem?

– Majd igyekeznem kell.

– Irodalom szakra?

– Aha.

– Hallgass ide, Gyomka, komolyan mondom, tönkre-

teszed magad. Foglalkozz r{diókkal: nyugodtan élhetsz,

és még meg is szedheted magad.

– A franc a r{diókba! – prüszkölt Gyomka, – Én az

igazs{got szeretem.

– Nah{t, majd javítod a r{diókat és igazat mondasz,te szam{r!

Nem jutottak egyetértésre. Még beszélgettek erről-arról. Szóba kerültek Oleg dolgai is. Ez is teljesen felnőttes

von{sa volt Gyomk{nak: ez a m{sok ir{nti érdeklődés. Afiatals{g többnyire mag{val van elfoglalva. Oleg pedig

úgy sz{molt be a helyzetéről, mint egy felnőttnek.



–(410)–

– Te is elég szarul {llsz – mormogta Gyomka.

– Gondolom, nem cserélnél velem, igaz?

– Tudja az ördög< Nagyj{ból az derült ki, hogy Gyomka még m{sfél

hónapig elténfereg itt a röntgennel meg a mankóz{ssal, ésm{jusra kiírj{k.

– Hov{ mész legelőször?

– Az {llatkertbe! – Gyomka fölvidult. Annyit mesélt m{r Olegnak erről az {llatkertről. Ott {lldog{ltak egym{smellett a kórh{z torn{c{n, és Gyomka teljes bizonyoss{g-

gal mutatta, hogy ott, a folyón túl, a sűrű f{k mögött bújikmeg az {llatkert. Mennyit olvasott, hallott a r{dióbanGyomka a különféle vad{llatokról, de soha nem l{tott még

a saj{t szemével se rók{t, se medvét, még kevésbé tigristmeg elef{ntot. Olyan helyeken lakott, ahol nem volt se er-

dő, se {llatkert, se cirkusz. Régóta dédelgetett {lma, hogymegismerkedjék a vad{llatokkal, s ez a v{gy semmit se

csökkent az évek múl{s{val. Valami különöset v{rt ettől atal{lkoz{stól. Azon a napon, amikor nyilalló, szaggató l{-

b{val eljött ide, hogy befeküdjék a kórh{zba, az volt az el-

ső dolga, hogy elmenjen az {llatkertbe, de épp szünnapvolt. – Tudod mit, Oleg? Hisz téged nemsok{ra kiírnak,igaz?

Oleg görnyedten ült mellette.

– Valószínűleg. A vérem nem bír ja. [llandóan kava-rog a gyomrom.

– És nem mész el az {llatkertbe?! – Gyomka ezt el

sem tudta képzelni. Különben rosszabb véleménnyel lettvolna Olegról.

– De. Valószínűleg elmegyek. – Feltétlenül menj el! Kérlek! És tudod mit, írj nekem

ut{na egy lapot, jó? Mibe kerül az neked? Én meg hogyörülnék neki! Elmész? Megírod, milyen {llatok vannak ott,

melyik a legérdekesebb, jó? így én is egy hónappal előbbfogom tudni. Elmész? Azt mondj{k, krokodilok is vannak,

meg oroszl{nok<

Oleg megígérte.



–(411)–

Elment (hogy lefeküdjék), Gyomka pedig még sok{ig

nem vette kezébe a könyvét a csukott ajtajú kis sz o b{ban.A plafonra meredt, majd az ablakra, és gondolkodott. Azablakon {t semmit se l{thatott: sugaras r{cs fedte, és akórh{z kertjének fal{ra nyílt. Még a napos csík is hi{ny-

zott most a falról, de nem l{tszott borúsnak az idő minthakönnyű f{tyolfelhő fedte volna az eget. Alighanem afféle

b{gyadt tavaszi nap volt, se nem nagyon meleg, se nem

derült, amikor a tavasz szorgalmasan, de nesztelenül vég-zi a dolg{t.

Gyomka mozdulatlanul feküdt, és kellemes dolgokra

gondolt: hogy majd az amput{lt l{b{t fokozatosan nemfogja érezni, hogy megtanul gyorsan és ügyesen mankóz-

ni, hogy milyen lesz az az utolsó {prilisi nap – egészen

ny{rias, és majd reggeltől az esti vonat indul{s{ig j{rk{ l az

{llatkertben, hogy milyen sok ideje lesz ezentúl, hogygyorsan és jól elvégzi majd a középiskol{t, és sok fontoskönyvet elolvas, azokat is, amiket eddig elmulasztott.

Nem lesznek többé ezek az elvesztegetett esték, am i-

kor a fiúk t{ncolni mennek, ő meg csak tipródik, hogy el-menjen-e, hiszen nem tud t{ncolni. Nem lesznek többéilyen gondjai. Fölgyújtja a villanyt és tanul.

Ekkor kopogtak.

– Szabad! – szólt Gyomka, (Ezt a „szabad”-ot olyan

élvezettel mondta ki. Még sohasem lakott olyan helyen,ahol kopogni kellett volna, mielőtt bejönnek hozz{.)

Az ajtó kit{rult, és Aszja jött be rajta.

Nem is bejött, hanem berontott, mintha üldöznék, deamikor becsukta maga mögött az ajtót, ott maradt, egyikkeze a kilincsen, a m{sikkal a pongyol{j{t fogta össze.

Egy{ltal{n nem az az Aszja volt, aki „ beszaladt h{-rom napra kivizsg{l{sra” , és akit ezalatt a stadion jégp{-ly{j{n v{rtak. Megs{padt és elhervadt, s még a szalmas{ r-

ga haja is, amely nem tudott ilyen gyorsan megfakulni,

sz{nalmasan lógott a nyak{ba.

A pongyol{ja viszont ugyanaz volt, az az undorító,gomb nélküli hacuka, melyet m{r isten tudja, h{nyan vi-



–(412)–

seltek, miféle katlanokban főztek ki. Most jobban illett r{,mint azelőtt.

Aszja szemöldöke aprókat r{ndult, miközbenGyomk{ra nézett: jó helyre jött-e be, ne fusson-e tov{bb?

De Gyomk{hoz sokkal közelebb {llt ez a letört Aszja,aki most nem l{tszott egy egész oszt{llyal időseb bnek, se

h{rom t{voli-utaz{ssal és bőséges élettapasztalattal gaz-

dagabbnak.

Megörült neki:

– Aszja! Ülj le! Mi van veled?

Ez alatt az idő alatt nemegyszer fecserésztek, a l{b{tis megbeszélték (Aszja keményen kitartott amellett, hogyne hagyja lev{gni). A műtét ut{n is kétszer megl{togatta,

alm{t és süteményt hozott. M{r a legelső estén is közvet-lenek voltak, de azóta még sokkal közvetlenebbé v{ltak

egym{shoz. És Aszja, ha nem is mindj{rt, de fokozatosan bevallotta neki, hogy mi a baja: a jobb melle f{j, valamilyencsomókat tal{ltak benne, röntgennel kezelik, meg tablett{-kat is adnak.

– Ülj le, Aszja! Ülj le!

Lev{lt az ajtóról, s kezét végighúzva a falon, mintha

t{maszkodna vagy tapogatóznék, odajött a Gyomka {gy{-nak fejénél {lló, t{ml{tlan székhez.

Leült.

Leült és nem Gyomka szemébe nézett, hanem mellé,a takaróra. Nem fordult felé, és ő se tudta annyira kiteke r-

ni a nyak{t.

– Mi van veled? – Eljött a napja, hogy ő az öregebb! A

fölt{masztott p{rn{ról fölemelte r{ a-fejét, csak a fejét, kü-

lönben fekve maradt. A l{nynak remegni kezdett a sz{ja széle, s verdestek

a pill{i.

– Aszenyka! – csak ennyit tudott Gyomka mondani

(annyira megsajn{lta, különben nem merte volna így szólí-

tani), mire azonnal a p{rn{j{ra ejtette a fejét, az övé mellé,s haj{nak bogly{ja a fülét csiklandozta.



–(413)–

– Na, Aszenyka! – kérlelte Gyomka, s tapogatóznikezdett a takarón: ‘a kezét kereste, de nem l{tta, nem tal{ l-

ta.

Ő pedig belezokogott a p{rn{ba.

– Mondd m{r meg, mi van veled!

De m{r mag{tól is majdnem kital{lta.

– Le-v{g- j{k!<

És csak zokogott, zokogott. Majd fölnyögött: – Ja-aj<

Gyomka még sohasem hallott ilyen keservesen e l-

nyúló jajki{lt{st.

– H{tha mégse? – prób{lta vigasztalni. – H{tha meg-

úszod anélkül? De érezte, hogy erre a jajki{lt{sra nincs vigasz.

A l{ny csak sírt, zokogott a p{rn{j{ba. M{r érezte,hogy egészen {tnedvesedett mellette.

Végre megtal{lta a kezét, és simogatni kezdte.

– Aszenyka! H{tha megúszod? – Ne-em< Péntekre tűzték ki.

És akkora nyögés szakadt ki belőle, hogy Gyom-

k{nak majd megszakadt a szíve.

Nem l{tta kisírt arc{t, csak a haja terült szét közvet-

lenül a szeme előtt. Az a puha, csiklandozó haja. Kereste Gyomka, mit mondhatna, de nem bírta ösz-

szeszedni. Csak jó erősen megszorította a kezét, hogyhagyja abba a sír{st. Jobban sajn{lta, mint saj{t mag{t.

– Miért< éljek? – zokogta Aszja. – Miért?!

S b{r erre a kérdésre elő tudott b{ny{szni valami em-

lékfélét az agy{ból, nem tudta volna pontosan megfoga l-

mazni. De ha tudta volna is, Aszja keserves jajszav{bólítélve, se ő, se m{s nem tudta volna úgyse meggyőzni. Al{ny tapasztalataiból csak az következhetett, hogy nincs

miért élnie.

– Kinek< kellek ezut{n? – zokogta el-elfúlva, vigasz-talanul. – Kinek?



–(414)–

S megint a p{rn{ba fúrta az arc{t; m{r Gyomka arc{tis el{ztatta.

– De hiszen – szólalt meg, és csak szorította, szorítot-ta a kezét – tudod, mikor h{zasodik össze két ember< Ha

egyezik a fölfog{suk< a természetük<

– Melyik bolond szeret valakit a természetéért?! –

{gaskodott föl a l{ny dühösen, ahogy a ló emeli föl mellsől{bait, még a kezét is kitépte, s Gyomka csak most l{tta

meg nedves, kivörösödött, foltos, haragos és oly sz{nni va-ló arc{t. – Kinek kellek a fél mellemmel? Kinek?! Tizenhétéves koromban? – kiab{lt vele, mintha mindenről ő tehet-

ne.

Ö pedig még a vigasztal{sban is ügyetlen volt.

– Hogy megyek majd a strandra?! – jajdult föl meginta l{ny, az új gondolattól ledöfve. – Hogyan?! – S mintha el-

törték volna a derek{t, törzse és a két keze közé szorítottfeje az {gyról a föld felé zuhant.

Egyszerre elviselhetetlennek érzett minden fürdőru-

h{t, ak{r v{llp{ntos, ak{r p{nt nélküli, egybeszabott vagy

kétrészes, minden mostani vagy jövőbeli divatot követőfürdőruh{t, narancss{rg{t vagy kéket, meggyvöröset vagytengerzöldet, egyszínűt vagy csíkos{t, h{romszög vagykerek kiv{g{sút – mindet, amit még nem vett meg, de tü-kör előtt fölprób{lt, és most m{r sohase fog megvenni.

S létezésének épp ezt az elemét – azt, hogy soha tö b- bé nem mehet ki a strandra – l{tta most a legkegyetle-

nebbnek, a legszégyenletesebbnek. Éppen emiatt vesztetteel minden értelmét az élet.

Gyomka pedig ügyetlenül, ide nem illően motyogta

fölt{masztott p{rn{ja magas{ból:

– Tudod, ha senkinek se kellesz< persze tudom,

hogy milyen vagyok én most< de én mindig szívesen el-

veszlek, ezt ne felejtsd el<

– Hallgass ide, Gyomka! – emelkedett föl s fordult fe-

lé t{gra nyílt, könnytelen szemmel Aszja, akin egy új gon-

dolat cik{zott {t. – Hallgass ide: te vagy az utolsó! Te vagyaz utolsó, aki még l{thatja és megcsókolhatja! M{r soha





–(416)–

getéseikkel, de az előcsarnokot is éppúgy ut{lta, és b{rmég nagyon gyönge volt, friss levegőre v{gyott.

Így is tettek. A daganatot könnyedén beburkolt{k as{lba, s b{r még érezte, ha mozgatta a fejét, de most sokkalkevésbé. A kórh{z ösvényein senkivel se tal{lkozhatott,vagy ha mégis, úgyse ismernék föl ebben a vegyes öltö-zékben, s Pavel Nyikolajevics minden elfogódotts{g nél-

kül sét{lt. Jura karon fogta az apj{t. Pavel Nyikolajevics

erősen r{t{maszkodott. Nagyon kellemes volt rakosgatni al{b{t a tiszta, sz{raz aszfalton, és ami a fő: ebből is a gyorsvisszatérést érezte ki – először pihenni kedves és megszo-

kott otthon{ban, azut{n az élvezettel végzett tevékenymunk{ban. Pavel Nyikolajevicsot nemcsak a kezelés f{-rasztotta, hanem ez az ostoba kórh{zi tétlenség is, az,

hogy megszűnt a hatalmas és fontos mechanizmus szük-

séges és fontos alkatrésze lenni, s emiatt úgy érezte, min t-

ha elvesztette volna minden erejét és minden jelentőségét.Szeretett volna mielőbb visszamenni oda, ahol szeretik, ésahol nélküle nem boldogulnak.

Ezen a héten v{ratlanul visszatért a hideg, eső isesett, de m{tól fogva ismét melegedni kezdett az, idő. Azépületek {rnyék{ban még hűvös volt, még a föld nyirkos

de a nap oly melegen sütött, hogy Pavel Nyikolajevics alig bírta mag{n tartani az {tmeneti kab{tj{t, és egyenként k i-

gombolta a gombjait.

Különösen alkalmasnak l{tszott a pillanat, hogy ko-

molyan beszéljen a fi{val: ez a szombat a kisz{ll{s utolsónapj{nak sz{mított, úgyhogy nem kellett munk{ba sietnie.

Még kevésbé sietett Pavel Nyikola jevics. A fia ügye ugyan-

is rosszul {llt, m{r-m{r veszélyessé v{lt – ezt érezte az

apai szív. És most, a megérkezés ut{n a fiú lelkiismeretesem volt tiszta, minduntalan félrevonta a tekintetét, nemnézett szembe az apj{val. Ez gyerekkor{ban sohasem voltszok{sa Jur{nak, aki egyenes lelkű kisfiú volt, csak azegyetemi években vette föl, és éppen az apj{val szemben.Ez a kitérés vagy szégyenlősség bosszantotta Pavel Nyiko-

lajevicsot, néha r{ is ki{ltott: „Emeld m{r föl a fejed!” De ma úgy hat{rozott, hogy tartózkodik a kemény

szavaktól, és csakis tapintatosan fog beszélni. Megkérte



–(417)–

Jur{t, mondja el részletesen, mit csin{lt, mivel tűnt ki minta közt{rsas{gi ügyészségi felügyelet képviselője azokban a

t{voli v{rosokban.

Jura mesélni kezdett, de nem valami nagy kedvvel.

Egyik eset, m{sik eset, s közben minduntalan félrevonta aszemét.

– Beszélj csak, beszélj!

Leültek egy fölsz{radt padra a napon. Jur{n bőr-

dzseki és meleg szövetsapka volt (arra nem lehetett r{-kényszeríteni, hogy kalapot hordjon), és komolynak, b{-tornak l{tszott, de a belső gyöngeség lerontotta a hat{st.

– Volt még egy eset egy sofőrrel< – mondta, s sze-

mét a földre szögezte.

– Miféle sofőrrel? – A sofőr a télen élelmiszert sz{llított a szövetkezeti

boltoknak. Hetven kilométert kellett megtennie, és félútonhóviharba került. Mindent elborított a hó, a kerekek egy

helyben forogtak, erősen fagyott, és sehol senki. Több mintegy napig tombolt a vihar. Nem bírta ki a fülkében, ot t-

hagyta a teherautót, ahogy volt, az {ruval együtt, és el-

ment sz{ll{st keresni. Reggelre elült a vihar, visszamentegy traktorral, de akkorra hi{nyzott egy l{da csőtészta.

– És a kocsikísérő?

– Az is ő volt. Egyedül j{rt.

– Micsoda hanyags{g!

– Persze.

– És eladta a saj{t zsebére!

– Apa, ez a l{da makaróni túl sokba került neki! – Ju-

ra most mégis r{emelte a szemét. Baljós, csökönyös kifej e-

zés ült ki az arc{ra. – Ezért a l{d{ért öt évet sóztak r{. Vol-

tak ott vodk{s l{d{k is, de azokból nem hi{nyzott.

– Nem szabad ilyen hiszékenynek és naivnak lenni, Jura! Ki m{s vihette el abban a hófúv{sban?

– Tal{n lovon ment arra valaki, ki tudja? Reggelre-

nem maradt nyom.– Ha nem, ő lopta is el, de otthagyta a poszt j{t! Hogy

lehet csak úgy otthagyni azt, ami az {llamé?!



–(418)–

Az ügy vil{gos, az ítélet péld{s, sőt ink{bb kevesetadtak! Pavel Nyikolajevics amiatt indult föl, hogy ez a fiaelőtt nem vil{gos, hogy meg kell neki magyar{zni. [ltal{-

ban erőtlen, de ha valami butas{got akar bebizonyítani, egyszerre olyan csökönyös lesz, mint a szam{r.

– Apa, most képzeld el: hóvihar, mínusz tíz fok, hogy

éjszak{zhatna a fülkében? Hisz ez maga a hal{l!

– Mi az, hogy a hal{l? Mi az, hogy a hal{l? Minden

őr<

– Az őrt két óra múlva lev{ltj{k.

– És ha nem v{ltj{k le? És a fronton? Ak{rmilyen idő

van, az emberek kitartanak, ha kell, meghalnak, de a

posztjukat nem hagyj{k ott! – Pavel Nyikolajevics még az

ujj{val is arrafelé mutatott, ahol kitartanak, nem mennekel. – Gondold meg, mit beszélsz! Ha ennek az egynekmegbocs{tanak, minden sofőr ott fogja hagyni a posztj{t,és az egész orsz{got széthordj{k, h{t nem érted?

Nem, Jura nem értette! Konok hallgat{s{ból tudnilehetett, hogy nem érti.

– Jól van, ez a te gyerekes véleményed, ifjúkori téve-

dés, elmondhattad valakinek, de remélem, ír{sban nem fe-

jezted ki.

A fia ném{n mozgatta agyonharapd{lt ajk{t.

– Én< ír{sban tiltakoztam. Fölfüggesztettem az ítéle-

tet.

– Fölfüggesztetted?! Fölül fogj{k vizsg{lni az ügyet?

Ajjaj! Ajjaj< – Pavel Nyikolajevics a fél arc{t eltakar-

ta a kezével. Ettől félt! Jura az ügyet is, mag{t is tönkretet-

te, sőt az apj{ra is {rnyékot vet a dolog. Pavel Nyikola-

jevicsot fölzaklatta a keserves apai tehetetlenség, amikorse az eszét, se az ügybuzgalm{t nem képes {tadni ennek asz{jt{tinak.

Föl{llt. Jura szintén, és megindultak; Jura megint be-

le akart karolni, hogy t{mogassa, de Pavel Nyikolaje-

vicsnak a két keze is kevés volt ahhoz, hogy megértesse afi{val, mekkora hib{t követett el.

Először a törvényt, a törvényességet, az alapok meg-

ingathatatlans{g{t magyar{zta el neki, melyeket nem sza-



–(419)–

bad meggondolatlanul kikezdeni, különösen akkor nem,ha az ügyészi felügyeletnél akar dolgozni az ember. El-

mondta, hogy minden igazs{g konkrét, ezért törvény ide,törvény oda, mindig tiszt{zni kell a konkrét helyzetet, akörülményeket, azt, hogy mit követel az adott pillanat.Különösen azt igyekezett megértetni vele, hogy az {llam-

appar{tus minden hatós{ga és minden {ga között szervesösszefüggés van, ezért ha az isten h{ta mögé küldik is ki

közt{rsas{gi fölhatalmaz{ssal, nem szabad túlbecsülnie mag{t, ellenkezőleg, érzékenyen sz{molnia kell a helyi vi-

szonyokkal, és ha csak nem musz{j, nem szabad szembe-

szegülni a helyi munkat{rsakkal, akik n{la jobban ismerikezeket a viszonyokat és követelményeket, és ha öt évetsóztak a sofőr nyak{ba, akkor az adott helyen erre volt

szükség. Közben beértek az épületek {rnyék{ba, majd kijöttek

belőle, egyenesen és kanyargós ösvényeken ballagtak, az-

t{n a folyó mentén. Jura hallgatta, hallgatta, csak egyszer

szólalt meg:

– Nem f{radt{l el, apa? Ne üljünk le megint? Beszélhet neki az ember! Azonkívül, hogy a fülkében

mínusz tíz fok volt, semmit se tartott fontosnak az egész-

ből.

Pavel Nyikolajevics természetesen elf{radt és ki ismelegedett a kab{tban, ezért újból leültek egy padra a sű-rű bokrok között, de csak az {gak voltak sűrűk, szabadonfújt {t köztük a szél, mert még csak a levelek csúcsai bú j-tak ki a rügyekből. Kellemesen sütött a nap. Pavel Nyiko-

lajevics séta közben nem tette föl a szemüvegét, pihentette

az arc{t, pihentette a szemét. Félig összez{rta a szemhéj{t,

és szótlanul ült a napon. Lent, a szakadékban úgy zuho-gott a folyó, mint a hegyek közt. Pavel Nyikolajevics hall-

gatta, melegedett és arra gondolt: mégis milyen jó dologvisszatérni az életbe, s biztosan tudni, hogy nemsok{raminden kizöldül, és ő élni fog, sőt jövő tavasszal is!

De teljes képet kell alkotnia Jur{ról. Össze kell szed-

nie mag{t, de nem szabad haragudnia, nehogy elijessze. S

egy kis pihenés ut{n arra kérte, hogy folytassa, meséljenm{s ügyekről is.



–(420)–

Jura, minden g{tl{soss{ga ellenére, nagyon jól tudta,

mi az, amiért az apja meg fogja dicsérni, s mi az, amiértmegszidja. M{sodiknak egy olyan esetről sz{molt be, ame-

lyet az apja csak helyeselhetett. De egész idő alatt elnézetta feje mellett; nem tanult meg hazudni, és az apja érezte,hogy még valamilyen ügyet rejteget.

– Mondj el, mondj el mindent! Hiszen értelmes tan{-csokon kívül semmi egyebet nem adhatok neked. Hiszen

jót akarok neked. Azt akarom, hogy ne kövess el hib{t. Jura sóha jtott, s belekezdett a következő történetbe.

Az ellenőrzés sor{n sok régi bírós{gi könyvet és dok u-

mentumot kellett {tnéznie, még öt évvel ezelőttieket is. Ésészrevette, hogy sok helyütt, ahol egy- , két- , h{romrubelesilletékbélyegnek kellett volna lenni, nem volt semmi. Azaz

a nyomok l{tszottak, de valaki leszedte őket. Hov{ tűnhet-

tek? Jura elkezdte törni a fejét, lapozgatta az iratokat, és azújabb iratokon olyan bélyegeket fedezett föl, amelyek egy

kicsit be voltak szakadva. És r{jött, hogy a két l{ny vala-

melyike, K{tya vagy Nyina, akiknek belépésük van ezekbe

az iratt{rakba, régi bélyegeket ragaszt föl újak helyett, s azügyfelektől kapott pénzt zsebre teszi.

– Most mondd! Ménnyi kiskapu! – csapta össze a ke-

zét Pavel Nyikolajevics. – Mennyi módja van, hogy meg-

rabolj{k az {llamot! Nem is gondoln{ az ember!

De Jura ezt a nyomoz{st csöndben folytatta le: senk i-

nek egy szót se! Elhat{rozta, hogy a végére j{r, melyik asikkasztó kettejük közül, s e célból l{tszólag udvarolnikezdett először K{ty{nak, azt{n Nyin{nak. Mind a kettőtelvitte moziba, azt{n hazakísérte; akinél értékes berende-

zést, szőnyeget l{t, az a tolvaj.

– Jól kifund{ltad – csapott a tenyerébe Pavel Nyiko-lajevics , és mosolyra derült. – Okosan! Mintha csak szóra-

kozn{l, közben végzed a dolgod. Derék dolog!

De Jura azt a fölfedezést tette, hogy ez is, az is-az

egyik a szüleivel, a m{sik a kistestvérével – szűkösen él:nemhogy szőnyegük, de sok minden egyebük sincs, aminélkül, Jura fogalmai szerint, érthetetlen, hogy tudnak él-

ni. Addig-addig töprengett, amíg elmondta az egészet a bírónak, de mindj{rt arra kérte, ne terelje törvényes útra a



–(421)–

dolgot, egyszerűen figyelmeztesse a l{nyokat. A bíró na-

gyon megköszönte Jura diszkréciój{t; a nyilv{noss{g nekise haszn{lt volna. Behívt{k először az egyik, azut{n a m{-sik l{nyt, és ór{k hosszat most{k a fejüket. Mind a kettő

bevallott mindent. Nagyj{ból havonta egy sz{zast tettekzsebre.

– Föl kellett volna jelenteni őket! Föl kellett volna je-

lenteni! – Pavel Nyikolajevics annyira elkeseredett, mintha

ő követett volna el mulaszt{st. B{r a bírót csakugyan nemszabad b{ntani, Jura ebben diplomatikusan j{rt el. – Leg-

al{bbis vissza kellett volna velük fizettetni!

Jura a végére teljesen elvesztette a kedvét. Maga seértette ezt az ügyet. Amikor bement a bíróhoz, és azt aj{n-

lotta, hogy ne csin{ljon ügyet a dologból, tudta és érezte,

hogy nagylelkűen cselekszik, és büszke volt mag{ra. E l-

képzelte azt az örömöt, amit a l{nyok éreznek majd a ne-

héz vallom{s ut{n, amikor büntetést v{rnak, és ehelyettmegbocs{tanak nekik. És a bíróval versengve szidta őket,hogy mekkora szégyen és aljass{g, amit tettek, élvezte sa-

j{t szigorú hangj{t, és a maga huszonh{rom évnyi életébőlhozott föl péld{kat: hogy mennyi becsületes embert ismer,

akiknek minden lehetőségük megvolna r{, hogy lopjanak,

mégse teszik. Jura kemény szavakat vagdosott a l{nyok fe-

jéhez, abban a tudatban, hogy majd a megbocs{t{s meg-

szépíti őket. Megbocs{tottak nekik, a l{nyok elmentek, de

az elkövetkező napokban egy{ltal{n nem azzal a ragyogómosollyal fogadt{k Jur{t, s nemhogy odamentek volnahozz{ megköszönni nemes lelkű cselekedetét – lehetőlegészre se vették. Ez megdöbbentette. Egyszerűen nem értet-

te! Még azt se mondhat ja, hogy nem tudj{k, milyen sorstólszabadultak meg. Hiszen bírós{gon dolgoznak, mindent

jól tudhatnak. Nem bírta meg{llni, odament Nyin{hoz, éső kérdezte meg, örül-e. S mit v{laszolt Nyina? Azt, hogy

„minek örüljek? M{s munk{t kell keresnem. Ebből a fize-

tésből nem tudok megélni”. K{ty{t pedig, aki különbenkellemesebb teremtés, még egyszer el akarta vinni moziba.

És mit mondott K{tya? „Nem. Én becsületesen szoktamszórakozni. Í gy nem tudok.”



–(422)–

Ezzel a rejtvénnyel jött vissza a kisz{ll{sról, és mégmindig törte rajta a fejét. A l{nyok h{l{tlans{ga mélysége-

sen b{ntotta. Tudja, hogy az élet bonyolultabb, mint ami-

lyennek nyílt szívű, elvhű gondolkod{sú apja képzeli, deúgy l{tszik, még ann{l is bonyolultabb. Mit kellett volnatennie? Nem kímélni őket? Vagy nem szólni, sőt észre sevenni ezeket az újra fölragasztott bélyegeket? Akkor mire

jó az egész munk{ ja?

Az apja nem kérdezett többet, s Jura szívesen vette, hogy hallgathat.

Az apja pedig ebből az újabb elügyetlenkedett histó-ri{ból végképp azt a következtetést vonta le, hogy ha azember m{r gyerekkor{ban nem elég gerinces, akkor nemis lesz soha. A tulajdon fi{ra nehezen tudott volna hara-

gudni, ink{bb sajn{lta. Nagyon sajn{lta.

Úgy l{tszik, túls{gosan sok{ig üldögéltek. PavelNyikolajevicsnak f{zni kezdett a l{ba, meg nagyon kív{n-

kozott m{r az {gyba. Arc{t odatartotta a fi{nak, hogymegcsókolja, elbúcsúzott tőle, és fölment a kórterembe.

A kórteremben élénk beszélgetés folyt. Igaz, a főszónoknak éppen hangja nem volt: az a tekintélyes külsejűfilozófus, a docens vitte a szót, aki annak idején bej{rthozz{juk; azóta megoper{lt{k a tork{t, és a napokban {t-

tették a sebészetről a sug{rter{pi{ra. A tork{ba elöl, a leg-

jobban l{tható helyen behelyeztek valamilyen fémszerken-

tyűt, olyasfélét, mint az úttörőnyakkendő gyűrűje. Ez adocens jól nevelt, rokonszenves ember volt, s PavelNyikolajevics nagyon vigy{zott, nehogy megb{ntsa, nel{tszódjék rajta, mennyire idegesíti ez a gyűrű ott, a tork{-

ban. A filozófus most, hogy valamennyire hallani lehessen

a hangj{t, valah{nyszor megszólalt, r{tette az ujj{t erre aszerkentyűre. Szeretett beszélni, megszokta, s most, a mű-tét ut{n alaposan kihaszn{lta a visszanyert lehetőséget.

A kórterem közepén {llt, és a suttog{sn{l valamivel

erősebb , tompa hangon beszélt:

– Hogy mi mindent hordott össze! Az egyik szob{ba

hal{los komolyan betett egy óaranyra festett garnitúr{t, négy fotelt és egy kanapét, a t{ml{k, ülések és a karf{kpedig halv{nylila b{rsonyplüssel voltak behúzva. Hogy



–(423)–

honnan szedte, tal{n a Louvre- ból? – nevetett tiszta szív-

ből. – Ugyanebben a szob{ban van még egy m{sik garn i-

túra is, k{rpitozatlan székek magas, faragott t{ml{val. A

pianínó bécsi. Az egyik asztalt csontberak{s díszíti, amiGoethe kor{ban volt divat Weimarban, de nem lehet l{tni,mert földig érő, kék-arany terítővel takarta le. A m{sikasztalon egy bronzszobor {ll: kitekert testű, meztelen nő-alak, kezében f{klya form{jú l{mp{ssal, csak épp nem ég.

A szob{hoz mérten túl nagy a szobor, majdnem a plafonigér, sokkal jobb helye volna egy parkban. Azt{n egy reg i-

ment óra: faliór{k, asztali ór{k, {llóór{k, derékmagass{gú-tól a plafonig érőig, de a legtöbb nem j{r. Valamilyen óri{simúzeumi kehely, s benne egy szem narancs. Én csak kétszob{t l{ttam, és öt tükröt sz{moltam össze: az egyik fara-

gott tölgyfa keretben, a m{sik alatt m{rv{nylapos kon-zol< És az a sok kép: tengeri t{jak, hegyi t{jak, olasz kis-v{rosi utc{k! – kacagott a filozófus.

– Honnan van ennyi mindene? – {lmélkodott Szibga-

tov, szok{s szerint két kézzel t{masztva a derek{t.

– Részben zs{km{nyolta, részben a bizom{nyibanvette. Megismerkedett ott egy el{rusítónővel, kihívta,hogy becsülje meg a bútorait, azt{n elvette feleségül. Ut{-na m{r nem volt nehéz félretétetni, ami értékes t{rgy befu-

tott.

– És ő hol dolgozik? – kív{ncsiskodott Ahmadzsan.

– Sehol. Negyvenkét éves kora óta nyugdíjas. Közben

olyan egészséges, mint a makk! Velük lakik a mostohal{-nya is a kisl{ny{val, azt{n úgy beszél velük, hogy „ez az

én h{zam! Itt én parancsolok”! A kezét a köpenye al{ dug-

ja, és úgy j{r-kel, mint egy t{borszernagy. A becsületes ne-

ve Jemeljan, de megköveteli, hogy otthon csakis Szasiknakhív j{k. És azt hiszik, meg van elégedve az életével? Nincsmegelégedve. Az piszk{lja, hogy Kiszlovodszkban a haj-

dani hadseregparancsnok{nak tízszob{s h{za van, pluszsaj{t fűtője és két autója; hol van még ettől Szasik?

Nevettek.

Hab{r Pavel Nyikolajevics se mulats{gosnak, se he-

lyénvalónak nem tal{lta ezt a históri{t.



–(424)–

Sulubin sem nevetett. Úgy nézett r{juk, mintha nem

hagyn{k aludni.

– Nevetségesnek nevetséges – szólalt meg Kosztoglo-tov a maga vack{n – , de még mennyire<

– Mikor is?< A napokban volt egy karcolat a megyei

lapban – jutott eszébe valakinek – , hogy egy illető {llamipénzből épített vill{t mag{nak, és leleplezték. Mi történt?Beismerte a hib{t , és {tadta a h{zat valamilyen gyermekin-

tézménynek. De még a p{rtból se z{rt{k ki. Csak figyelmez-tették.

– Aha! – jutott eszébe Szibgatovnak is. – De miértcsak figyelmeztették? Miért nem {llított{k törvény elé?

A filozófus nem olvasta ezt a karcolatot, és nem v{ l-

lalkozott r{, hogy elmagyar{zza, miért nem, de Ruszanovmegmagyar{zta:

– Elvt{rsak! Ha megb{nta, beismerte és még {t is a d-

ta egy óvod{nak, akkor miért kellene a végső lépéshez f o-

lyamodni? A humanit{s a mi t{rsadalmunk legfőbb<

– Nevetségesnek nevetséges – mondta a mag{étKosztoglotov – , de hogyan magyar{zn{ meg filozófiailagezt az egészet? Szasikot meg a vill{t?

A docens széles mozdulatot tett a fél kezével (a m{-sikat a tork{n tartotta):

– Ezek, sajnos, a burzso{ tudat csökevényei.

– Miért a burzso{ tudaté? – dohogott Kosztoglotov.

– H{t mi m{sé? – figyelt föl Vagyim is. Ma éppenkedve lett volna olvasni, erre az egész kórteremből kitört afecseghetnék.

Kosztoglotov fölemelkedett lógó helyzetéből, s föl-

t{masztotta fejét a p{rn{val, hogy jobban l{thassaVagyimot és a többieket.

– Ez nem burzso{ tudat, hanem közönséges emberi mohós{g. Har{csolók a burzso{zia előtt is voltak, és a bur-

zso{zia ut{n is lesznek!

Ruszanov még nem feküdt le. Az {gya mellett {llva, föntről lenézve oktatta ki Kosztoglotovot:



–(425)–

– Ha az ilyen alakokat megkaparja az ember, mindig

kiderül a burzso{ sz{rmaz{suk.

Kosztoglotov félrer{ntotta a fejét, mint aki köpni ké-szül:

– Ez az egész sz{rmaz{sügy egy hülyeség!

– Hogyhogy hülyeség?! – Pavel Nyikolajevics az ol-

dal{hoz kapott, akkor{t nyilallt. Ilyen szemtelenségre még

Csikasz részéről se volt fölkészülve.

– Hogyhogy hülyeség? – vonta föl a szemöldökét

Vagyim is.

– Úgy, hogy< – Kosztoglotov még följebb húzódott, m{r félig ült – tele beszélték vele a fejüket.

– Mi az, hogy „telebeszélték”? Tiszt{ban van vele,

miket beszél – ki{ltotta Ruszanov {tható hangon; hogyhonnan volt ennyi ereje?

– Kiknek beszélték tele? – Vagyim kiegyenesítette a

h{t{t, de a térdén még mindig ott volt a könyv.

– Maguknak!

– Nem vagyunk mi robotok! – csóv{lta a fejétVagyim szigorúan. – Nem hiszünk el ak{rmit csak úgy<

– Kik azok a „mi”? – vicsorgott r{ Kosztoglotov.

A haja csapzottan lógott a homlok{ba.

– A mi nemzedékünk!

– Akkor miért vették be ezt a sz{rmaz{si maszlagot? Hisz ez nem marxizmus, hanem rasszizmus.

– Mi-cso-da?! – Ezt m{r majdnem üvöltötte Rusza-

nov.

– Bizony az! – üvöltötte vissza Kosztoglotov.

– Hallgassanak ide! Hallgassanak ide! – Ruszanovszinte meg t{ntorodott, s két kezét a kórterem felé t{rta. –

Maguk a tanúk! Ez ideológiai k{rtevés! Maguk a tanúk!

Kosztoglotov erre fürgén lecsúsztatta l{b{t az {gyról,és karj{t könyökben behajlítva, meglendítette Ruszanov

felé, ami tudvalevőleg nagyon illetlen mozdulat, de mégmeg is toldotta azzal az útszéli, mocskos kife jezéssel, ami lépten-nyomon ott virít a kerítéseken:



–(426)–

– <! Még hogy ideológiai k{rtevés! Megszokt{k,<az anyjukat, hogy ha valamiben nem ért velük egyet azember, az rögtön ideológiai k{rtevés!

Ruszanovot annyira földúlta, annyira sértette ez aharamiatempó, az illetlen mozdulat és a szitkozód{s, hogymajdnem megfulladt. Megigazította lecsúszott szemüveg-

ét. Kosztoglotov pedig egyre hangosabban üvöltözött ,nemhogy a kórteremben, de még a folyosón is meghallot-

t{k (úgyhogy Zoja be is nézett az ajtón): – Mit hajtogatja itt, mint egy kuruzsló, ezt a „sz{r-

maz{st”? Tudja, mit mondtak a húszas években? Hogy

„mutassa a tenyerét! Mitől ilyen puha és kövér a kacsója”?

Ez volt a marxizmus!

– Én dolgoztam! Igenis dolgoztam! – ki{ltoztaRuszanov, de nem l{tta jól a sértegetőt, mert sehogy se

tudta föltenni a szemüvegét.

– Azt elhiszem! – bőgte ut{latos hangon Kosztoglo-

tov. – Azt el! T{n még egy rönköt is fölemelt valamelyik

kommunista szombaton, de persze középre {llt! Én pedig,

aki tal{n egy harmadik céhbeli kereskedő fia vagyok,egész életemben robotolok, nézze csak meg a tenyeremet,

és mégis burzsuj vagyok? M{s leukocit{kat megeritrocit{kat örököltem a pap{mtól? Ezért mondom, hogymaga nem oszt{lyalapon ítél, hanem faji alapon! Rasszista!

– Micsoda?! Mi vagyok én?! – Rasszista! Rasszista! – vagdosta hozz{ Kosztoglo-

tov, és egész hossz{ban talpra ugrott.

Vékony hangon ki{ltozott a vérig sértett Ruszanov,fölh{borodottan szólt közbe Vagyim, de nem kelt föl, ezértnem figyeltek r{, a filozófus pedig szemreh{nyóan csóv{l-

ta tekintélyes, szürke fejét, de h{t hogy hallhatt{k volnameg azt a beteg hangj{t?

[mde oda{llt szorosan Kosztoglotov elé, és amíg őlevegőt vett, odasúgta neki.

– Hallotta m{r azt a kifejezést, hogy „prolet{rdinasz-

tia”?

– Ha tucatnyi felmenője prolet{r volt is, de ő maganem dolgozott a két kezével, nem prolet{r! – harsogta



–(427)–

Kosztoglotov. – Har{csoló, nem prolet{r! Csak azért resz-

ket, hogy személyi nyugdíjat kapjon! Hallottam! – L{tva,hogy Ruszanov kinyitja a sz{j{t, gyorsan folytatta: – Maga

nem a haz{j{t szereti, hanem a nyugdíj{t! Méghozz{ minélelőbb, lehetőleg m{r negyvenöt éves kor{ban! Én megse-

besültem Voronyezsnél, mégis üres a zsebem, csak ez azegy folt h{t{n folt csizm{m van! De szeretem a haz{mat!Én egy vas t{ppénzt nem kapok erre a két hónapra, de ak-

kor is szeretem a haz{mat! Úgy hadon{szott azzal a hosszú karj{val, hogy

majdnem elérte Ruszanovot. Észrevétlenül buggyant ki belőle a düh, és úgy vetette mag{t a forrongó vit{ba,ahogy sz{mtalanszor tette a börtönbeli vit{kban, onnankív{nkoztak sz{j{ra ezek a régen hallott mondatok és ér-

vek; tal{n m{r nem is élnek azok, akiktől ott hallotta. Kép-

zeletében hirtelen elmozdult a való vil{g, ez a szűk, elz{rt,{gyakkal és emberekkel telezsúfolt kórterem z{rk{v{ v{ l-

tozott – ezért szaladtak ki a sz{j{n oly könnyen a szitkok,

sőt hajlandó lett voln{ ak{r ölre menni, ha kell.

Ruszanov valahogy megérezte, hogy Kosztoglotovkönnyen be is húzhat neki egyet fölindults{g{ban – mi az

neki? – , ezért egyszerre megjuh{szodott s elhallgatott. Dea szeme haragosan izzott.

– Nekem nem kell nyugdíj! – kiab{lt tov{bb Koszto-

glotov. – Nekem egy megveszekedett garasom sincs, és büszke vagyok r{! Nem akarok nagy fizetést! Undorodom

tőle.

– C-c! – intette le a filozófus. – A szocializmus alapel-

ve a differenci{lt bérezés.

– Menjen a francba ezzel a differenci{l{ssal! – tom-

bolt Kosztoglotov, akit m{r nem lehetett le{llítani. – Ahogy a kommunizmus felé haladunk, egyre szaporodja-

nak a privilégiumok? Ahhoz, hogy egyenlők legyünk,előbb egyenlőtlennek kell lenni? Ez a dialektika?!

Kiab{lt, de a kiab{l{stól megf{jdult a gyomra fölött,ezért kicsit lejjebb engedte a hangj{t.

Vagyim néh{nyszor megprób{lt beavatkozni, deKosztoglotov valahogy olyan gyorsan húzta elő s hajig{lta



–(428)–

feléjük újabb és újabb érveit, mint a gorodki botokat * ,

úgyhogy alig bírtak félrehajolni.

– Oleg! – prób{lta Vagyim meg{llítani. – Oleg! Mi-sem könnyebb, mint egy még csak alakulóban lévő t{rsa-

dalmat bír{lni! De nem szabad elfelejteni, hogy-mégnegyvenéves sincs.

– Én sem vagyok több ! – v{gta r{ Kosztoglotov. – Ésnekem egyre kevesebb van h{tra! Emiatt egész életemben

hallgassak?

A filozófus föltartotta a kezét, mint aki kegyelmet kér beteg tork{nak, és suttogva magyar{zta, hogy eltérő mér-

tékben j{rul hozz{ a t{rsadalmi össztermékhez az, aki akórh{z padlój{t mossa és az, aki az egészségügyet ir{nyít-

ja.Kosztoglotovnak erre is lett volna valami durvas{g a

tarsoly{ban; de egyszer csak ott termett előttük a kórterem

legt{volabbi sark{ból Sulubin, akiről mindenki elfeledke-

zett. Ügyetlenül rakosgatta a l{b{t, s úgy baktatott előreszok{sos zil{lt külsejével, szétnyíló köpenyé ben, mint akit

éjszaka, {lm{ból vertek föl. Mindenki észrevette és cso-d{lkozva b{mult r{. Meg{llt a filozófus előtt, fölemelte azujj{t, és a hirtelen be{llt csöndben ezt kérdezte tőle:

– Ismeri az Áprilisi téziseket?

– Ki ne ismerné? – mosolygott a filozófus.

– Föl tudja sorolni valamennyi pontj{t? – Fölösleges mindet fölsorolni, tisztelt elvt{rsam. Az

Áprilisi tézisek a polg{ri-demokratikus forradalomból aszocialista forradalomba való {tmenet kérdéseit t{rgyalj{k.És ebben az értelemben<

– Nah{t, van ott egy ilyen-pont – és Sulubin vastagszemöldöke le-föl j{rt gyulladt, f{radt szeme fölött –: „A

hivatalnokok fizetése ne lehessen több egy jó munk{s { t-

lagbérénél.” Ezzel kezdték a forradalmat.

– Komolyan? – csod{lkozott a docens. – Nem emlék-

szem r{.

* Orosz népi j{ték bottal és fab{bukkal.



–(429)–

– Majd ha hazamegy, ellenőrizze. E szerint a: megyei

egészségügyi oszt{lyvezetőnek nem szabadna többet kap-

nia ennél a Nellinél.

És, tiltón megbillentette ujj{t a docens orra előtt,majd visszaballagott a vack{ra.

– Hahaha! – örült meg Kosztoglotov a v{ratlan t{-mogat{snak. Nagyon jól jött neki ez az érv! – Kamelj{tok?

A filozófus zavartan igazította meg nyak{n a szer-

kentyűt.

– Na hiszen, Nelli azt{n jó példa!

– Akkor az a szemüveges takarítónő. Mégis egyfor-

m{n fizetnek mind a kettőnek.

Ruszanov leült és elfordult. Kosztoglotovot l{tni se

bírta többé, reszketett az ut{lattól (de a súlyos ökle miattnem mert adminisztratív eszközökhöz folyamodni), azt azundorító kuvikot pedig ott a sarokban nemhi{ba éreztemindj{rt olyan ellenszenvesnek – nem jutott okosabb az

eszébe, mint hogy a megyei oszt{lyvezetőt a padlófölmo-

sóhoz hasonlítsa! Minek beszéljen ezeknek?!

Egyszerre szétszóródtak mind, s Kosztoglotov senkit

se l{tott maga körül, akivel folytathatta volna a vit{t. De

m{r kikiab{lta, amit akart. R{ad{sul a kiab{l{stól nagyon

megf{ jdult a belseje, nehezére esett a beszéd.

Ekkor Vagyim, anélkül hogy fölkelt volna az {gy ból,

odaintette mag{hoz, leültette, és halkan magyar{zni kezd-te:

– Maga nem helyes mércével mér, Oleg. Megmon-

dom, hol a hiba: maga a jövőbeli ide{lhoz hasonlít min-

dent, de hasonlítsa csak azokhoz a fekélyekhez és genny-

hez, amely Oroszorsz{g egész kor{bbi történelmét jelle-mezte egészen tizenhétig.

– Akkor nem éltem, nem tudhatom. – És {sított.

– Nem kellett benne élni, könnyen meg lehet tudni. Olvassa el Szaltikov-Scsedrint, m{s segédanyagra nincs isszükség. Vagy hasonlítsa össze a képmutató nyugati de-

mokr{ci{kkal, ahol sohasem vívhatn{ ki se a jogait, se azigazs{g{t, de még az emberhez méltó életet sem.



–(430)–

Kosztoglotov még egyet {sított. Amilyen hirtelenlobbant föl benne a vitakedv , ugyanúgy ki is aludt. A tüde-

je mozg{sa nagyon megnyomta a gyomr{t vagy a dagana-

t{t. Teh{t nem szabad hangosan beszélnie.

– Maga nem volt katona, Vagyim?

– Nem. Miért?

– Hogy lehet az?

– N{lunk az egyetemen belül folyt a katonai kikép-

zés.

– Aha< Én viszont hét évet húztam le. Őrmester-

ként. Akkor még munk{s-paraszt hadseregnek nevezték.Egy rajparancsnok két tízest kapott, a szakaszparancsnokpedig hatsz{zat. Vil{gos? A fronton pedig a tisztek kiegé-

szítő élelmezést kaptak: kekszet, vajat, konzerveket, ésamikor ettek, elbújtak előlünk. Vil{gos? Mert szégyellték.És előbb nekik építettünk fedezéket, csak azut{n magunk-

nak. Ismétlem, én őrmester voltam.

Vagyim elkomorult. Ilyesmikről nem tudott, de kell,

hogy legyen racion{lis magyar{zatuk.

– Miért mondja ezt el nekem?

– Azért, mert hol itt a burzso{ tudat? Kinek a fejé ben?

Enélkül is sokfölöslegeset mondott ma m{r Oleg, devalahogy olyan keserűen megkönnyebbült hangulatbanvolt, mint akinek nincs sok vesztenivalója.

Megint hangosan {sított, és visszament az {gy{hoz. Még egyet {sított. Majd még egyet.

A f{radts{gtól? Vagy a betegsége az oka? Vagy az,hogy ezeknek a vit{knak, veszekedéseknek, terminusok-

nak, ezeknek a nekikeseredett dühös szemeknek semmi

közük a betegségéhez, a hal{llal való szembesülésükhöz?Hogy olyan az egész, mint a bék{k brekegése a mocs{r-

ban?

Valami egészen m{ssal v{gyott érintkezésbe kerülni. Valami tiszt{val. Megingathatatlannal.

De hogy hol van ilyen, azt nem tudta Oleg.Ma reggel levelet kapott Kadminéktól. Nyikolaj Iva-

novics doktor többek között felelt arra a kérdésre, honnan



–(431)–

ered az a kifejezés, hogy „l{gy szó csontot tör”. Még a t i-

zenötödik sz{zadban létezett Oroszorsz{gban egy Magya-

r{zó Paleja, egy kéziratos könyv, amelyben benne voltKitovrasz regéje. (Nyikolaj Ivanovics ismerte az összesóorosz mond{t.) Ez a Kitovrasz a messzi sivatagban élt, éscsak egyenes úton tudott j{rni. Salamon kir{ly mag{hozhívatta, csellel l{ncra verette, és elvitette követ törni. D e

mert csak egyenes ir{nyban tudott j{rni, amikor keresz-

tülvezették Jeruzs{lemen, le kellett rombolni útj{ban a h{-zakat, hogy szabadd{ tegyék az utat előtte. Egy özvegy-

asszony viskója is útban {llt. Sírva fakadt az özvegy, kö-nyörgött Kitovrasznak, hogy ne rombolj{k le szegényeskunyhój{t, és sír{sa megindította szívét: megprób{lt kitér-

ni, keresztülpréselni mag{t, addig -addig, amíg eltörtek a

bord{i. De a viskó ép maradt. Akkor mondta: „A l{gy szócsontot tör, a kemény szó haragot szít.”

Oleg most eltűnődött azon, hogy ez a Kitovrasz meg

ezek a tizenötödik sz{zadbeli krónik{sok mennyire em-

berséges emberek voltak. Mi hozz{juk képest farkasok va-

gyunk.Ki töretné el manaps{g a csontj{t v{laszul egy l{gy

szóra?

De nem ezzel kezdődött Kadminék levele. (Olegmegkereste az éjjeliszekrényén.) Ezt írt{k:

„Kedves Oleg!

Nagy b{natunk van.

Megölték Zsukot.

A falutan{cs felfogadott két vad{szt, hogy lőjék ki akuty{kat. Végigmentek az utc{ban, és elkezdtek lövöl-

dözni. Tobikot elrejtettük, de Zsuk kirontott és megugattaőket. Mindig félt még a fényképezőgéptől is, volt valamielőérzete. A szemén tal{lt{k el, a csatorna peremére z u-

hant, fejjel lefelé. Amikor odarohantunk, még r{ngatózott,akkora nagy test és r{ngatózott, iszonyú volt nézni.

Tudja, olyan üres lett a h{z. És olyan bűntudatot ér-

zünk Zsukkal szemben, amiért nem rejtettük el, nem· ta r-tottuk vissza.

A kert sark{ban temettük el, a lugas közelé ben<”



–(432)–

Oleg feküdt és maga elé képzelte Zsukot. Nem hol-

tan, nem kifolyt szemmel, nem a csatorn{ba lógó fejjel,hanem azt a két praclij{t és jós{gos, lobogó fülű nagy fejét,amellyel eltakarta Oleg kunyhój{nak ablak{t – így hívta,hogy nyisson ajtót.

A kuty{t is megölték. Miért?

30. Az öreg doktor

Orescsenkov doktor életének hetven éve és fél évsz{-zados orvosi praxisa alatt nem tudott összehozni mag{nakegy tisztességes kőh{zat, de még a húszas években sike-

rült vennie egy földszintes, kertes kis fah{zat. Azóta ebben

lakott. A h{zikó egy csöndes utc{ban {llt, amelynek nem-csak széles útteste, hanem t{gas j{rd{ja is volt, amely jó t i-

zenöt méterrel beljebb vitte a h{zakat a forgalomtól. A j{r-

d{t még a múlt sz{zadban ültetett, vastag törzsű f{k sze-

gélyezték, amelyek koron{ja a ny{ri hónapokban össze-

függő zöld tetővé fonódott össze. Valamennyinek föl{st{k

a tövét, megtisztított{k a gaztól, és kis vasr{ccsal fedték le.A ny{ri hőségben az erre j{rók nem érezték a nap hevét,még hűvös víz is folyt a j{rda melletti, kőlapokkal kirakott{rokban. Ez az ívben meghajló utca keretezte a v{ros leg-

szebb részét, s egyúttal ékes dísze volt. (Egyébként a v{-rosi tan{csban dohogtak amiatt, hogy ezek a külön{llóföldszintes h{zak túl sok helyet foglalnak el, sokba kerül akommun{lis szolg{ltat{s, ideje volna lebontani és négy-

emeletes épületeket emelni a helyükbe.)

Az autóbusz nem Orescsenkovék h{za közelében {llt

meg, s Ludmila Afanaszjevna gyalog ment od{ig. Nagyon

meleg, sz{raz este volt, még nem sötétedett, s l{tni lehe-tett, hogy a rügyeiket éppen csak kipattantó f{k éjszak{rakészülődnek, és hogy a gyertyaforma jegenyék még egy{l-

tal{n nem zöldek. Ludmila Afanaszjevna azonban nem

fölfelé nézett, hanem a l{ba elé. Egy csöppet se l{tszott vi-

d{mnak, ink{bb bizonytalannak ez az egész tavasz, s nemlehetett tudni, mi lesz Ludmila Afanaszjevn{val, mire af{k mind kibontj{k leveleiket, els{rgulnak és megkopa-

szodnak. De azelőtt is mindig annyira elfoglalt volt, hogy



–(433)–

nem jutott ideje meg{llni, h{trahajtani a fejét s fölpillanta-

ni.

Orescsenkov h{z{n egym{s mellett volt-a kisajtó és afőbej{rat; ez utóbbi régimódi osztott betétű kapu volt fé-nyes rézkilinccsel. Ilyen h{zakban a főbej{ratot többnyire

beszögezik, és a kisajtót kell haszn{lni. De itt se fű, se mo-

ha nem verte föl az oda vezető két lépcsőfokot, és fényesrepucolt{k a rézt{bl{t, melyre kalligrafikus betűkkel volt

fölvésve: Dr. D. Ty. Orescsenkov. És a villanycsengő isolyan volt, mint az új.

Ezt nyomta meg Ludmila Afanaszjevna. Lépések hal-

latszottak, és maga Orescsenkov nyitott ajtót, valaha jóminőségű, de viseletes barna öltönyben, kihajtott nyakú

ingben.

– Nicsak, Ludocska – és egy egészen kicsit megemel-

te a sz{ja sark{t, ami n{la széles mosolynak sz{mított. –

M{r v{rtam, jöjjön csak, nagyon örülök. Örülök is, megnem is. Egy ilyen öregembert aligha keresne föl jó hírrel.

Doncova telefonon kérdezte meg, hogy eljöhet-e

hozz{. Az egész kérését elmondhatta volna telefonon, deez udvariatlans{g lett volna. Most bűntudatosan bizony-

gatta, hogy különben is meg akarta m{r l{togatni; az orvos

közben lesegítette a kab{tj{t:

– Hadd segítsek , még nem vagyok teljesen roskatag!

Fölakasztotta a kab{tot a sok vendégre vagy l{toga-tóra méretezett hosszú, sötétre politúrozott előszobafalegyik fogas{ra, és végigvezette Doncov{t a fényesre keféltfapadlón. Elhaladtak a h{z legszebb, legvil{gosabb szob{-

ja mellett, ahol a zongora {llt, föl{llított kottatartój{n ny i-

tott kott{kkal, és ahol Orescsenkov nagyobbik unok{ja la-

kott: keresztülmentek az ebédlőn, melynek a most mégsz{raz szőlőind{kkal eltakart ablakai az udvarra nyíltak,és ahol egy nagy, dr{ga zenegép {llt; s ezut{n értek oda adolgozószob{hoz, melynek valamennyi fal{t könyves-

polcok borított{k, bútorzata egy régi, nehéz íróasztalból,egy öreg dív{nyból és kényelmes karosszékekből {llt.

– Nah{t, Dormidont Tyihonovics – nézett körül aszob{ban Doncova – , mag{nak még több könyve van,mint volt.



–(434)–

– Dehogy. – Orescsenkov egy tömbből faragott, nagy

fejét egészen kicsikét ingatta, mint ahogy minden mozdu-

lata takarékos volt. – Igaz, nemrég vettem vagy két tuca-

tot, s tud ja, kitől? – Jókedvűen pillantott r{, de megint csakegészen kicsikét; hozz{ kellett szokni, hogy az ember ész-

revegye ezeket a par{nyi {rnyalatokat. – Aznacsejevtől.Nyugdíjba ment, tudja, m{r hatvanéves. És ezen a naponkiderült, hogy egy{ltal{n nem röntgenológus, hogy tudni

sem akar többé az orvostudom{nyról, hogy az igazi hiva-t{sa a méhészkedés, és ezentúl csakis a méhekkel fog tö-rődni. Hogy lehet ez? Ha méhész, minek pazarolta m{sraa legjobb éveit?< Az istenért, hov{ akar ülni, Ludocska? –

kérdezte Doncov{tól, az ősz hajú nagymam{tól, minthaholmi csitri volna. – Az a fotel ott nagyon kényelmes lesz.

– Nem akarom sok{ig föltartani, Dormidont Tyiho-

novics. Csak egy percre jöttem – tiltakozott Doncova, de

azért leereszkedett abba a puha fotelba, és egyszerre meg-

nyugodott, sőt szinte bizonyosra vette, hogy most és itt alehető legjobb megold{st fogj{k v{lasztani. Az {llandó fe-

lelősségérzet terhét, az ir{nyít{s terhét és a v{laszt{s ter-hét, hogy eldönti, mi legyen az életével, még kint, az elő-szobafogasn{l levették a v{ll{ról , végleg pedig akkor szaba-

dult meg tőle, amikor belesüppedt ebbe a puha fotelba.Megnyugodva hordozta végig tekintetét a szob{n, melyet

egyébként jól ismert, és meghatottan fedezte föl a sarok-

ban a régi m{rv{nymosdót – nem modern kagylót, hanemódivatú mosdót, alatta vödörrel, szép rendesen letakarva

és ragyogó tiszt{n.

Szemét Orescsenkovra emelte, boldogan, hogy mégél, megvan, és az ő egész ijedelmét {tv{llalja mag{ra. Adoktor még {llt. Sz{legyenesen, semmi jele annak, hogyvalaha is meggörbül a h{ta, ugyanaz a feszes v{ll, ugyanazaz egyenes fejtart{s. Mindig ilyen magabiztosnak l{tszott,mintha m{sok gyógyít{sa közben ő maga sohasem bete-

gedhetne meg. [lla keskeny, gondosan nyírt, ezüstös sza-

k{llban folytatódott. Még nem volt kopasz, nem is őszült

meg teljesen, a haja kicsit ferdén elv{lasztva simult a k o-pony{j{ra, ugyanúgy, ahogy azelőtt. Az arca is a bba a tí-pusba tartozott, melynek von{sai alig mozdulnak el he-

lyükről az érzések hat{s{ra. Csak az enyhe szögben meg-



–(435)–

törő szemöldöke jelezte egészen kis mozdulatokkal a v{ l-

toz{saikat.

– Ha nem haragszik, Ludocska, én az íróasztalhozülök. Ne gondolja, hogy hivatalos akarok lenni. Csak meg-

szoktam ezt a helyet.

Hogyne szokta volna meg! Annak idején sűrűn,majdnem mindennap, azut{n ritk{bban, de még most is

jöttek ide hozz{ a betegek, s néha sok{ig ültek itt, gyöt-

relmes beszélgetést folytatva, melytől a jövőjük függött. E beszélgetések kanyarulatai közben egész h{tralévő életük-

re beléjük vésődhetett a sötétbarna tölgyfa peremmel ha-

t{rolt asztal zöld posztója, vagy a régi, faragott nyelű pa-

pírv{gó kés, a kis nikkellapocska (a torok megvizsg{l{s{-hoz), a rézfedelű tintatartó, vagy a méregerős, sötétbordó,kihűlt tea a poh{rban. A doktor ott ült az asztaln{l, néhafölkelt, odament a mosdóhoz vagy a könyvespolchoz, ha

úgy érezte, hogy a betegnek meg kell szabadulnia a pillan-

t{s{tól, és gondolkod{sra van szüksége. Egyé bkéntOrescsenkov doktor sohasem vonta félre ok nélkül mindig

egyform{n figyelmes szemét, nem szegezte az asztalra és apapírjaira; egy percre sem engedte ki l{tóköréből a p{c i-

enst vagy a beszélgetőpartnert. Ez a szemp{r volt a leg-

főbb műszere, amellyel a betegeit vizsg{lta vagy a tanít-v{nyait vizsg{ztatta, s tov{bbította nekik a maga döntésétvagy akarat{t.

A sok üldöztetés közben, amelyet Dormidont Tyiho-

novics hosszú élete sor{n elszenvedett – kilencsz{zkettő- ben azért, mert forradalm{r volt (börtönbe is csukt{k egyhétre di{kt{rsaival), azt{n azért, mert a boldogult apja papvolt, azt{n meg azért, mert ő maga az első vil{gh{borút

ezredorvosként harcolta végig a c{ri hadseregben, sőt nemközönséges ezredorvosként, hanem, mint tanúk {llított{k,az ezred p{nikszerű menekülésekor lóra pattant, megfor-

dította az ezredet, és újból t{mad{sba vitte ennek az impe-

rialista tus{nak a közepébe, a német munk{sok ellen;

mindeme üldöztetés közben makacsul védelmezte azt a

jog{t, hogy mag{npraxist folytathasson, b{r egyre sz igo-rúbban tiltott{k mint a meggazdagod{s forr{s{t, munkanélküli jövedelemszerzést, amely lépten-nyomon szüli a



–(436)–

burzso{zi{t. Néh{ny évre kénytelen volt leszerelni az or-

vosi t{bl{t és ajtót mutatni a betegeknek, b{rmennyire kö-nyörögtek, és b{rmilyen rosszul voltak is, mert a szom-

széds{g{ban önkéntes és fizetett spicliket {llítottak lesbe,akik be{rult{k volna a pénzügyi oszt{lynak, de maguk a

betegek se tudt{k befogni a sz{jukat, ez pedig azzal a ve-

széllyel fenyegetett, hogy elveszti az {ll{s{t, de még azotthon{t is.

Holott egész tevékenységében éppen a mag{npraxis jog{t becsülte legtöbbre. E nélkül a vésett t{bl{cska nélkülúgy érezte mag{t, mintha illegalit{sban élne, mintha ide-

gen nevet viselne. Elvből nem szerezte meg se a kandid{-tusi, se a nagydoktori fokozatot, mondv{n, hogy a disszer-

t{ció egy{ltal{n nem bizonyítja a mindennapos gyógyító-

munka sikerét, hogy a beteget még feszélyezi is, ha az or-

vosa professzor, és azt az időt, amit a disszert{ció megír{-s{ra pazarolna, jobb, ha egy új elj{r{s megismerésére for-

dítja. Az itteni orvosegyetemen eltöltött jó harminc év alattdolgozott a belgyógy{szaton, a sebészeten, az urológi{n, a

gyermekklinik{n, a j{rv{nykórh{zban, de még a szemé-szeten is, és csak ezut{n lett röntgenológus és onkológus.A sz{ja biggyesztésével – de csak egy milliméternyivel –

fe jezte ki véleményét „a tudom{ny érdemes művelőiről” ,és azt mondogatta, hogy akit m{r az életében valaminekaz „érdemes művelőjévé” neveznek ki, annak vége, mert a

dicsőség éppúgy akad{lyozza a gyógyít{sban, ahogy egytúls{gosan eleg{ns ruha a mozg{sban. Az „érdemes” em-

ber kísérettel vonul, és meg van fosztva a tévedés, a nemtud{s jog{tól, de még attól is, hogy elgondolkodjék, meg-

csömörlik és ellustul, vagy lemarad, de eltitkolja, miköz-

ben mindenki csod{t v{r tőle.

Ezt nem akarta Orescsenkov. Csak ajtaj{n azt a kisrézt{bl{t, és hogy b{rki becsöngethessen hozz{.

Olyan szerencsésen alakult, hogy egyszer megmen-

tette egy nagyon magas {ll{sú itteni vezetőnek m{r-m{rhaldokló fi{t. Egyszer pedig mag{t egy vezetőt – nem ezt,

hanem egy m{sikat. És még néh{nyszor egy-két fontoscsal{d egy-egy tagj{t. Mindezt itt, ebben a v{rosban,ahonnan ki sem tette a l{b{t. Ez alapozta meg a hírét az it-



–(437)–

teni befoly{sos körökben, és vonta köré a védettség vala-

miféle bűvkörét. Lehet, hogy egy tiszt{n orosz v{rosbanez se könnyítette volna meg a sors{t, de ebben a simulé-konyabb keleti v{rosban valahogy megtehették, hogy nevegyék észre: megint fölszerelte a t{ bl{t, és megint fogad

betegeket. A h{ború ut{n m{r sehol se dolgozott {llandó jelleggel, de több kórh{zba bej{rt konzult{lni, részt vett atudom{nyos egyesületek ülésein. Í gy hatvanötödik évétől

kezdve akad{lytalanul folytathatta azt az életet, amelyetegy orvos sz{m{ra helyesnek tartott.

– Azért jöttem el mag{hoz, Dormidont Tyihonovics,hogy nem jöhetne-e el megvizsg{lni az én gyomor- és bél-

traktusomat. Arra a napra tűzzük ki, amelyik megfelel<

Az arca szürke, a hangja gyönge volt. Orescsenkov

nyugodt, figyelő szemmel nézett r{, megtörő szemöldöke

egy milliméternyi csod{lkoz{st se fejezett ki.

– Kétségtelenül, Ludmila Afanaszjevna. Ki fogjuk v{-lasztani a napot. Azért mégis szeretném hallani, milyentüneteket tapasztalt. És hogy mit gondol maga.

– A tüneteket mindj{rt megnevezem, de hogy mitgondolok< Tudja, igyekszem nem gondolkodni. Azaz túl-

s{gosan sokat gondolok r{, alig alszom éjszaka, de az vo l-

na a legjobb, ha én nem tudnék semmit. Komolyan. Dön t-

sön maga. Ha be kell feküdnöm, befekszem, de tudni nemakarom. Ha a műtőasztalra kell feküdnöm, jobb, ha nemismerem a diagnózist, hogy ne kelljen arra gondolnom

műtét közben, vajon mit csin{lnak ott bent, mit vesznekki< de hiszen érti, nem?

A nagy karosszék tette-e, vagy az erőtlenül leejtett

v{lla – most nem l{tszott nagynak. Egészen összement.

– Érteni lehet hogy értem, Ludocska, de nem osztom. Miért gondol mindj{rt műtétre?

– De h{t mindenre föl kell <

– Akkor miért nem jött hamarabb? Mag{nak igaz{n

tudnia kell<

– Jaj, Dormidont Tyihonovics! – sóhajtott Doncova. Ilyen az élet, az ember örökké lót-fut, persze hogy hama-

rabb kellett volna< Azért ne higgye, hogy annyira elha-



–(438)–

nyagoltam! – Újra gyorsan, szakszerűen beszélt. – De mi-

csoda igazs{gtalans{g, hogy engem, az onkológust éppegy onkológiai betegség t{madjon meg, mikor oly jól is-

merem valamennyit, mikor tiszt{ban vagyok minden kísé-rőjelenségével, következményével, szövődményével<

– Nincs ebben semmi igazs{gtalans{g. – Dormidont

Tyihonovics mély, erőteljes hangja tele volt meggyőző erő-vel. – Ellenkezőleg, a legnagyobb mértékben igazs{gos. A

leghat{sosabb próba az orvos sz{m{ra, ha a saj{t szakterü-letére eső betegség t{madja meg.

(Hol itt az igazs{g? Azért vélekedik így, mert ő nem beteg.)

– Emlékszik P{nya Fjodorovn{ra? Az {polónőre? Ő

mondta, hogy „jaj, m{r megint olyan bar{ts{gtalan vagyoka betegekhez! Ideje, hogy megint befeküdjek a kórh{zba”!

– Sohase gondoltam, hogy ennyire meg fog viselni! –

Doncova idegesen ropogtatta az ujjait.

Ezekben a percekben mégsem érezte olyan kétségbe-

esettnek mag{t, mint az elmúlt napokban.

– Teh{t miket figyelt meg mag{n?

Belefogott a besz{molóba, először csak nagy vona-

lakban, de az orvos a részleteket is tudni akarta.

– De Dormidont Tyihonovics! Egy{ltal{n nem sz{n-

dékoztam elrabolni az egész szombat estéjét! Ha úgyis

megröntgenez<

– Nem tudja, milyen eretnek vagyok? Hogy húszévig dolgoztam röntgen nélkül? És hogy {llítottuk föl adiagnózisunkat, Ludocska? Nagyon egyszerűen: úgy,hogy egyetlen szimptóm{t se hagytunk figyelmen kívül,

mindet sz{mít{sba vettük, mégpedig a megjelenés sor-rendjében. És nem külön kerestük a diagnózist minden

egyes szimptóm{ra, hanem egyszerre az összesre! És ezvolt a helyes elj{r{s, galambom! Pontosan ez! A röntgennelúgy van az ember, mint a fénymérővel vagy az ór{val:amikor ott van n{la, teljesen elfelejti, hogy kell szabad

szemmel meg{llapítani az expon{l{si időt és érzésre, hogyh{ny óra van. De ha nincs, hamar megtanulja újra. Az or-

vosnak nehezebb volt, a betegeknek könnyebb: kevesebb



–(439)–

volt a vizsg{lat. Mert hogyan fejlődik az orvostudom{ny?Maroksz{m meríti, meregeti az ú jat, siet, és ami régi, de jó,kifolyik az ujjai között.

Doncova beszélni kezdett, közben csoportosította, differenci{lta a tüneteket, és kényszerítette mag{t, hogy nehagyja ki azokat a részleteket, amelyek súlyosabb diagnó-zisra utalhatnak. (Pedig nagyon szerette volna kihagyni s

azt hallani: „Semmiség, Ludocska, kutya baja.”) Ismertette

a vérképét; bizony, rossz vérkép, és a vérsüllyedés is ma-gas. A doktor szó nélkül végighallgatta, majd újabb kérdé-seket tett föl. Néha bólintott, mint aki azt mondja: teljesenérthető” b{rkinél előfordulhat, de az a „semmiség” még-

sem hangzott el. Doncova agy{n {tvillant, hogy lényegé- ben m{r alighanem készen van a diagnózissal, hogy ak{r

most megkérdezheti tőle, nem kell megv{rnia a röntgent.De attól, hogy így egyszerre, kereken megkérdezze, s ak{rigaz, ak{r nem, megtudja a feltételezett diagnózist – ettőlnagyon félt. Feltétlenül el kell od{znia a dolgot, enyhítenia v{rakoz{s néh{ny napj{val!

Milyen bar{ti hangnemben szoktak beszélgetni a tu-dom{nyos üléseken! S l{m, most eljött, bevallotta, hogy

beteg – mintha valamilyen bűnt vallott volna be – , ésazonnal vége az egyenrangús{gnak< Nem, nem az

egyenrangús{gnak van vége, ilyesmi sohasem {llt fönn ta-

n{r és tanítv{ny között, ennél rosszabb történt: vallom{s{-

val kiz{rta mag{t az orvosok nemesi rendjéből, és {tkerülta betegek adóköteles alsóbb rendjébe.

Igaz, Orescsenkov doktor nem aj{nlotta föl, hogymost, mindj{rt megtapintja a beteg helyet. Tov{bbra is úgy

beszélt vele, mint vendégével. Úgy tetszik, egyszerre mind

a két rend tags{g{t fölkín{lta neki, de ő annyira összetört,hogy képtelen volt a régi módon viselkedni.

– Tulajdonképpen Verocska Gangart is van m{rolyan diagnoszta, hogy nyugodtan r{bízhatn{m magam –

hadarta Doncova, ahogy a sűrűn bet{bl{zott munkanap-

okon megszokta. – De mert itt van ön, Dormidont Tyiho-

novics, úgy döntöttem<

– Szép dolog volna, ha megtagadn{m a segítséget avolt tanítv{nyaimtól – mondta még mindig figyelmes für-



–(440)–

készés közben Orescsenkov. Doncova most rosszul l{tta,de m{r két éve fölfedezte kitartó tekintetében a mag{baz{rkóz{s {llandó visszfényét. Azóta volt így, hogy meghalt

a felesége. – És ha net{n mégis< beteg{llom{nyba kellene

mennie egy kis időre? Verocsk{t aj{nlan{ a helyére?

(„Beteg{llom{nyba mennie.” A legenyhébb megfo-

galmaz{st v{lasztotta! Akkor h{t< akkor h{t mégis vanvalami?)

– Igen. Teljesen megérett r{, hogy elvezesse az osz-t{lyt.

Orescsenkov bólintott néh{nyat, és megsimogattakis, félkör alakú szak{ll{t:

– Megérni megérett, és a férjhez menés?

Doncova megr{zta a fejét. – Az én unok{mn{l is ez a helyzet. – Orescsenkov

minden ok nélkül lefojtotta a hangj{t. – Nem tal{l mag{-nak senkit. Nem könnyű ügy.

Megtörő szemöldöke egy icipici moccan{ssal fejezte

ki aggodalm{t. Ragaszkodott hozz{, hogy ne halogass{k: m{r hétfőn

megnézi Doncov{t.

(Ennyire sürgős?)

Be{llt az a csönd, amikor mag{tól kín{lkozik az alka-

lom, hogy az ember föl{ll jon, köszönetet mond jon és elbú-csúzzon. S Doncova föl{llt. De Orescsenkov megmakacsol-

ta mag{t: meg kell innia vele egy csésze te{t!

– Egy{ltal{n nem kív{nom! – bizonygatta Ludmila

Afanaszjevna.

– De én igen! Épp itt az ideje, hogy megte{zzam!

(Mégiscsak vissza akarja húzni a betegek bűnösrend jéből a reménytelenül egészségesekébe!)

– A fiatalok itthon vannak?

A „fiatalok” körülbelül annyi idősek lehettek, mintLudmila Afanaszjevna.

– Nincsenek. Az unok{m se. Egyedül vagyok.



–(441)–

(De a l{togat{s hivatalos részét mégis a dolgozószo-

b{ban bonyolított{k le. Mert csak itt érvényesül igaz{n aszuggesztivit{sa. )

– Még f{radni is akar miattam? Szó se lehet róla!

– Semmi szükség r{. Tele a termosz. A r{gcs{lnivalót

meg a t{nyérokat, nem b{nom, vegye elő maga a poh{r-

székből.

[tmentek az ebédlőbe, és megte{ztak a négyszögle-

tes tölgyfa asztaln{l, amelyen nyugodtan t{ncolhatott vol-

na egy elef{nt is, csak kérdés, hogy melyik ajtón fért volna be? A szintén jó sok évet megért falióra még nem mutatottkésői időt.

Dormidont Tyihonovics kedvenc unok{j{ról kezdett

mesélni. Nemrég végezte el a konzervatóriumot, gyönyö-rűen zongor{zik, okos, ami nem olyan gyakori a muzsiku-

sok között , és még b{jos is. Megmutatta a legújabb fény-

képét is, de nem beszélt túls{gosan sokat, nem akarta le-

kötni az unok{j{val Ludmila Afanaszjevna egész figyel-

mét. De h{t ő amúgy se tudta volna r{sz{nni az egész fi-

gyelmét semmire se, mert az m{r darabokra tört, és nem tudta újból összeilleszteni. Milyen furcsa itt ülni és gond-

talanul szürcsölni a te{t azzal az emberrel, aki m{r magaelőtt l{tja az őt fenyegető veszély méreteit, aki tal{n m{relőre ismeri a betegsége tov{bbi lefoly{s{t is, de l{m, egyszót se szól róla, csak közelebb tolja a süteményes t{nyért.

Neki is lett volna oka, hogy meséljen, de nem az el-

v{lni készülő l{ny{ról – ez túls{gosan f{jt – , hanem a fi{-ról. A fia m{r a nyolcadik oszt{lyig jutott, de egyszer csakkijelentette, hogy nem l{tja értelmét a tov{bbtanul{snak!És se az apja, se az anyja nem tal{lt megfelelő ellenérveket:

minden érvük visszapattant róla: „Művelt emberré kellv{lni!” „Minek?” „Mert a kultúra a legfőbb!” „A legfőbbaz, hogy jól éljen az ember!” „De iskol{zotts{g nélkül nemlehet jó szakm{d!” „Nem is kell!” „Akkor miből fogszmegélni?” „Mindig tal{lok valamit. Csak érteni kell hoz-

z{”< Gyanús t{rsas{gba keveredett. És Ludmila Afa-

naszjevna aggódott.

Orescsenkov arc{n olyan kifejezés jelent meg, mintha

anélkül, hogy hallotta volna, régóta ismerné ezt a históri{t.



–(442)–

– Tudja, az ifjús{g egyéb nevelői között még egy na-

gyon fontosat elveszítettünk: a h{ziorvost! A l{nyoknak t i-

zennégy, a fiúknak tizenhat éves korukban feltétlenül elkell beszélgetniük az orvossal! De nem egyszerre negyvenm{sik gyerek jelenlétében az oszt{lyban (b{r még így se –

beszélgetnek), nem is az iskolaorvosi rendelőben, ahol h{-rom perc jut egyre. Hanem azzal a doktor b{csival, akinekkisgyerekkoruk óta mutogatt{k a f{jó torkukat, és aki

együtt te{zgatott a csal{ddal. Ha most ez az elfogulatlan, jós{gos és szigorú doktor b{csi, akit nem lehet meghatni

se nyafog{ssal, se könyörgéssel, mint a szülőket, bez{ r-

kóznék a fiúval vagy l{nnyal a rendelőjébe? És valamilyen

furcsa beszélgetést kezdeményezne, egyszerre szégyellnivaló és érdekes dolgokról, miközben anélkül, hogy a fiatal

egyetlen kérdést is föltenne, mindent kital{lna, és mag{tólv{laszolna a legfőbbekre és legnehezebbekre? Sőt lehet,hogy még egy újabb ilyen beszélgetésre is behívn{? H i-

szen nemcsak a hib{król, a hamis föll{ngol{stól, szerveze-

tük tönkretételétől óvhatja meg őket, hanem helyrebillent-

heti, tiszt{ra moshatja az egész vil{gképüket. Mihelytmegértésre tal{lnak abban, ami legfőképpen aggasztjaőket, amire l{zasan keresik a v{laszt, m{r nem fogj{k úgyl{tni, hogy végzetesen félreértik őket m{s kérdésekben is.Ettől a perctől fogva jobban megértik majd a szüleik érveitis.

Maga Ludmila Afanaszjevna juttatta erre a gondolat-ra a fia említésével. És mert a fia dolga még nincs megold-

va, nem {rt, ha meghallgatja és elgondolkodik azon, ho-

gyan vonatkoztassa a hallottakat a fi{ra. Orescsenkov kel-

lemes, ízes hangon beszélt, melyet még nem v{ltoztatott

recsegőssé az öregség, s tiszta, eleven szeme is fokozta

meggyőző erejét. De Doncova észrevette, hogy percrőlpercre jobban elhagyja az az {ldott nyugalom, amely adolgozószoba foteljében ülve fogta el, és valami iszaposcsüggedés {rasztja el a mellét, mintha elvesztett vagy mostveszítene el valamit, miközben hallgatja ezt a megfontolt

beszédet, s hogy föl kellene {llnia és gyorsan elmennie,hab{r azt se tudja, hogy miért, hova és mivel.

– Igaza van – mondta ehelyett hangosan – , a szexu{-lis nevelést nagyon elhanyagolj{k min{lunk.



–(443)–

– Mert úgy vélik, hogy a gyerekeknek ak{rcsak az {l-

latoknak, maguktól kell mindenre r{jönniük. H{t úgy is jönnek r{, mint az {llatok. Min{lunk fölöslegesnek tartj{k,hogy óvj{k őket a perverzióktól, mert adottnak veszik,

hogy egy egészséges t{rsadalomban minden gyerekneknorm{lisnak kell lennie , így egym{stól kell megtudniukmindent, titkon, eltorzítva. Az élet minden m{s területénszükségesnek tart juk a gyerekeink ir{nyít{s{t, csak ezen a

téren nem: ez „szégyellnivaló”. És néha olyan felnőtt nőveltal{lkozik az ember, akinek az érzékeit még sohase tettékprób{ra, csak azért, mert a férfi nem tudja, hogyan kell vi-

selkedni az első éjszak{n.

– H{t igen<

– Igen! – Észrevette az {tsuhanó zavart, a türelmetlen

tan{cstalans{got Doncova arc{n, de ahhoz, hogy hétfőn aröntgenernyő elé {lljon ő, aki nem akar tudni semmit, ép-

pen nem arra van szüksége, hogy ezen a szombat estén ú j-ra meg újra fölidézze mag{ban a tüneteket, m{sfelé kellterelni a gondolatait, és miről lehet egy orvossal legjobban

elbeszélgetni? – Egy{ltal{n, a h{ziorvos a legfontosabbakegyike az életben, de kiirtott{k. A h{ziorvos olyasvalaki,

aki nélkül egy fejlett t{rsadalomban nem lehet meg a csa-

l{d. Ahogy az anya ismeri minden csal{dtag ízlését, ő istud ja, melyiknek mire van szüksége. A h{ziorvoshoz senkise szégyell b{rmilyen csekély panasszal elmenni, nem úgy,

mint a rendelőbe, ahol sz{mot kell kérni és v{rakozni, ésahol kilenc beteg jut egy ór{ra. M{rpedig minden elha-

nyagolt betegség ilyen csekély panaszokból fe jlődik ki. Ésh{ny felnőtt vergődik ném{n most, ebben a percben is, fo-

galma sem lévén, hol tal{lhat olyan orvost, olyan megértőlelket, akinek elmondhatn{ legtitkosabb, sőt ak{r szé-gyellni való aggodalmait? Hiszen m{r egy ilyen orvos föl-

kutat{sa is, aki felől még egy jó bar{ttól se mindig lehettan{csot kérni, nem lehet hirdetést föladni az újs{gban,éppolyan intim dolog, mint a p{rkeresés! De manaps{gmég egy jó feleséget is könnyebben tal{l, mint egy ilyen

orvost, aki hajlandó csakis vele foglalkozni, annyi ideig,ameddig kell, és aki teljesen megérti.



–(444)–

Ludmila Afanaszjevna a homlok{t r{ncolta. Abszt-

rakciók. Neki ezzel szemben a tünetek és megint csak atünetek j{rtak az eszében, s a legkedvezőtlenebb hadrend-

be készültek sorakozni.

– No igen, de h{ny h{ziorvosra volna szükség? Ezm{r aligha, férne bele a mi {ltal{nos és ingyenes egész-

ségügyi ell{t{sunkba.

– Az {ltal{nosba még tal{n beleférne. Az ingyenesbe

m{r nem. – De az ingyenesség a legfőbb vívm{nyunk<

– Olyan nagy vívm{ny-e? Mert mit jelent az „ingye-

nesség”? Hiszen az orvos nem ingyen dolgozik. Csak nem

a beteg fizeti, hanem a költségvetés, ami egyébként

ugyanazoktól a betegektől sz{rmazik. Ez az egészségügynem ingyenes, hanem személytelen. Ha a pénz a betegek-

nél maradna, ők tízszer is meggondoln{k, de ha szükségétl{tj{k, ötször is el jönnének.

– De h{t ez meghaladn{ az erejüket.

– Megette a fene az új függönyt meg a m{sodik p{r

cipőt, ha nincs egészség! Most tal{n jobb? Nem tudjuk,mennyit volna hajlandó fizetni egy igaz{n alapos vizsg{la-

tért, de nincs is hova mennie: mindenütt a mutatók, nor-

m{k, kérem a következőt! És főleg miért mennek? Igazol{-sért, t{ppénzbe vételért, felmentésért. Az orvosnak meg az

a dolga, hogy leleplezze őket. Orvos és beteg mint egym{sellenségei< miféle orvosl{s ez? De vegyük csak a gyógy-

szereket< A húszas években minden gyógyszert ingyenadtak. Emlékszik r{?

– Igaz{n? Rémlik valami. Elfelejti az ember.

– Tényleg elfelejtette? Minden ingyen volt. És meg kellett v{ltoztatni. Miért?

– Sokba került az {llamnak? – préselte ki mag{bólDoncova, és hosszan pislogott.

– Nemcsak ezért. Hanem mert nem volt értelme. A

beteg minden gyógyszert kiv{ltott, hiszen nem került

semmibe, azt{n kidobta a felét. Egyébként nem {llítom,hogy minden kezelésért pénzt kellene kérni. De az alapel-

l{t{sért igen. Majd ha a betegnek be kell feküdnie a kór-



–(445)–

h{zba, ha különféle készülékeket kell igénybe vennie a ke-

zeléshez, az m{r úgy igazs{gos, hogy ingyen legyen. Demi van a maguk kórh{z{ban is? Ketten oper{lnak, a m{sikh{rom meg csak t{tja a sz{j{t. A fizetésüket úgyis megka p-

j{k, h{t minek nyugtalankodn{nak? De ha a pénzt a beteg-

től kapn{k, és senki se menne hozz{juk, akkor majd igye-

kezne a maguk Halmuhamedovja! Vagy Pantyohin{ja.Ak{r így, ak{r úgy, Ludocska, de az orvosnak a betegek-

ben keltett benyom{stól kellene f üggenie. A népszerűségé-től. De n{lunk nem függ tőle.

– Isten ments, hogy valamennyitől függjünk! Péld{ul

afféle bajkeverő intrikusoktól, mint Polina Zavodcsikova<

– De igen, tőle is.

– Ez megal{zó. – Miért, jobb a főorvostól függeni? És miért becsüle-

tesebb a kassz{ból venni föl a pénzt, mint egy hivatalnok?

– De vannak {m olyan szőrsz{lhasogató betegek is,mint Rabinovics vagy Kosztoglotov, akik mindenféle el-

méleti kérdéssel nyúzz{k az embert. Musz{j mindenre v{-laszolni?

Egyetlen r{nc se moccant Orescsenkov boltozatoshomlok{n. Mindig tiszt{ban volt Doncova korl{taival, sezek nem voltak szűkek: egyedül is {t tudott gondolni ésmeg tudott oldani nagyon nehéz eseteket. Legal{bb, két-

sz{z igen nehezen diagnosztiz{lható esetről tanúskodnaka folyóiratokban megjelent szerény publik{ciói. M{rpedigéppen ez a legnehezebb az orvosl{sban. Miért kellene tőleerejét meghaladó dolgot követelni?

– Igen. Mindre v{laszolni kell – bólintott nyugodtan.

– De h{t mikor jut mindenre idő? – élénkült föl egy-szerre Doncova. Könnyű Orescsenkovnak: itt j{rk{l pa-

pucsban a szob{j{ban. – Van fogalma róla, micsoda iramotdikt{lnak manaps{g az egészségügyi intézményekben? Amaga idejében nyoma se volt ennek. H{ny beteg jut maegy orvosra?!

– Helyes alapell{t{s mellett kevesebben lesznek, éskevésbé lesznek elhanyagoltak – h{rította el Orescsenkov. – De a körzeti orvosnak is csak annyi betege szabad hogy



–(446)–

legyen, amennyit be/tud fogadnia memóri{ja, és tud{sa.Majd akkor komplex módon fogja kezelni. Csak az éppenaktu{lis betegségre figyelni: ez felcserszint.

– Jaj, istenem – sóhajtott Doncova f{radtan. Minthaaz ő mag{nbeszélgetésük b{rmit is v{ltoztathatna vagy ja-

víthatna a dolgok menetén. – A beteget komplex módon

kezelni, ez félelmetesen hangzik.

Orescsenkov is l{tta, hogy meg kell {llni, {m öreg-

kor{ra a bőbeszédűség vétkébe esett. Doncov{t, és miközben fölkelt az asztal mellől, arra

gondolt, hogy tal{n mégsem {ll még olyan rosszul a szé-n{ja, ha meg kell is oper{ltatni mag{t.

– Micsoda lelkiismeretlenség! Eljöttem mag{hoz a

nyavaly{mmal, és meg se kérdezem, hogy {ll a maga egészsége! Hogy van?

Az orvos ott {llt vele szemben, egyenesen, sőt délce-

gen, még egy csöppet se könnyező szemmel, mindent ha l-

ló füllel; el se lehetett hinni róla, hogy jó huszonöt évvelidősebb őn{la.

– Egyelőre nincs semmi bajom – felelte a doktor, ha

nem is meleg, de jóindulatú mosollyal. – Elhat{roztam,hogy egy{ltal{n nem leszek beteg, mielőtt meghalok.Ahogy mondani szok{s: egyszer majd nem kelek fel reg-

gel.

Kikísérte, visszajött az ebédlőbe, és leült a hajlítottfekete f{ jú, n{dazott, sok-sok év alatt elkoptatott t{ml{júhintaszékbe. Csak egy kicsit billentette meg, ahogy leült, s

amikor abbamaradt a hint{z{s, nem hint{ztatta meg újra.Ebben a saj{tosan lebegő helyzetben maradt és nem moz-

dult sok{ig.

Mostan{ban gyakran kellett így pihennie. És ahogy a

teste igényelte a regener{lód{snak ezt a módj{t, a belsejeis megkövetelte, különösen a felesége hal{la óta, hogyminden külső hangtól, beszédtől, szakmai gondolattólmentesen – még attól is, ami orvoss{ tette – , ném{n mag{-

ba mélyedjen. Mintha azt követelte volna a belseje, hogylemossa mag{t, {ttetszővé v{ljék. Cs{k ez a néma mozdu-



–(447)–

latlans{g, ez a teljes mentesség még a futó gondolatoktól isadhatta meg neki ezt a tisztas{got és teljességet.

Ilyen percekben a lét egész értelmét – az ő hosszúmúltj{t és rövid jövőjét, a boldogult feleségéét, még azunok{j{ét is, egy{ltal{ban minden emberét – nem abban

l{tta, amit {llandóan csin{ltak; ami a fő foglalkoz{suk ésérdeklődésük legfőbb t{rgya volt. Hanem abban, meny-

nyire tudt{k megőrizni magukban – ön{llóan, sértetlenül

és makul{tlanul- az örökkévalós{g mindenkiben elrejtettképét.

Olyannak, mint az ezüst hold képe a nyugodt tóban.

31. A piac b{lv{nyai

Valamilyen belső feszültség keletkezett s telepedett

meg benne, de nem f{rasztó, hanem örömteli feszültség.Még azt is pontosan érzékelte, hogy hol: a mellkasa elején,a bordacsontjai alatt. Ez a feszültség enyhén feszítette, mint a forró levegő, kellemes nyilall{sokat okozott, sőthangot is adott, de nem földi hangot, amelyet fölfog a fül.

M{sfajta érzés volt ez, nem az, ami az elmúlt hetek-

ben Zoj{hoz vonzotta esténként – az nem a mellében ke-

letkezett.

Úgy hordozta s őrizte mag{ban ezt a feszültséget,

hogy egész idő alatt figyelt r{. Most eszébe jutott, hogy eztis ismerte fiatal kor{ban, de azut{n teljesen elfelejtette. M i-

féle érzés ez? Mennyire tartós? Nem csalóka? Teljes egé-szében az előidéző nőtől függ, vagy a titoktól is, attól,hogy a nő nem lett az övé, nem tartozik hozz{, majd elosz-

lik az érzés?

Egyébként annak a kifejezésnek, hogy „az övé” , most

nem volt sz{m{ra értelme.

Vagy mégis? Egyedül ez a mellét feszítő érzés ma-

radt a reménye, ezért is őrizte annyira. Életének legfőbbtartalm{v{, legfőbb díszévé v{lt. Csod{lkozott, hogy jött

létre: Vega jelenléte az egész R{koszt{lyt érdekessé, szí-

nessé v{ltoztatta, csak amiatt nem szikkadt ki ez az osz-



–(448)–

t{ly, hogy ők ketten jó bar{ts{gban voltak. Pedig Oleg na-

gyon keveset l{tta; néha éppen csak egy pillanatig. Az el-

múlt napokban még egyszer kapott tőle vért. Megint jólelbeszélgettek, igaz, nem annyira fesztelenül, mert mostott volt a nővér is.

Mennyire elv{gyott innen, most pedig, amikor lassan

közeledett az elbocs{t{s időpont ja, m{r sajn{lta is. Us-

Terekben nem fogja többé l{tni Veg{t. Hogy fogja elvisel-

ni?Ma, vas{rnap nem remélhette, hogy l{tni fogja. Me-

leg nap volt, sok napsütéssel, mozdulatlan levegővel,amely azért {llt meg, hogy mindjobban fölmelegedjék.Oleg kiment, hogy sét{ljon egyet az udvaron, nagyokat lé-legzett az egyre sűrűbb melegből, és megprób{lta elkép-

zelni, hogyan tölti ő ezt a vas{rnapot. Mit csin{l?

B{gyadtan mozgott, nem úgy, mint azelőtt; m{r nemlépkedett olyan peckesen a kijelölt úton, sarkon fordulva

az ösvény végén. Óvatosan, lassan rakosgatta a l{b{t, leültegy-egy padra, s ha m{s nem ült ott, el is nyúlt rajta.

Ma is görnyedt h{ttal ballagott szétnyíló pongyol{j{- ban, minduntalan meg{llt, fölemelte a fejét, hogy fölnéz-

zen egy-egy f{ra. Némelyik m{r félig-meddig kizöldült,m{sok csak negyedrészt, a tölgyek pedig még egy{ltal{nnem. De minden olyan jó volt!

Sok helyütt előbújt m{r ném{n, észrevétlenül a fű,sőt itt-ott annyira megnőtt, hogy ha nem olyan élénkzöld,tavalyinak hihette volna az ember.

Az egyik nyitott, napsütéses fasorban Oleg Sulubint

pillantotta meg. Egy rissz-rossz, keskeny deszk{jú, t{ml{t-

lan padon ült, a combj{ra nehezedve; h{tul is, elöl is leló-

gott róla, összefűzött ujjú kezét meg a két térde közé szorí-totta. Az {rnyéktól élesen elv{ló fényben olyan volt azon a

mag{nyos padon lehajtott fejével, mint a reménytelenségeleven szobra.

Oleg szívesen odaült volna mellé: még egyszer sem

tal{lt alkalmat r{, hogy értelmesen elbeszélgessen vele,pedig szeretett volna, mert a l{gerból tudta: aki hallgat, azőriz mag{ban valamit. Meg az-is vonzotta és kív{ncsiv{lette, hogy az ő oldal{n szólt bele a vit{ba.



–(449)–

Mégis úgy döntött, hogy elmegy mellette: ugyanon-

nan ismerte és vallotta minden ember jog{t az egyedüllé t-

re. S nem lett volna képes megsérteni.

Elment h{t mellette, de lassan taposta csizm{j{val akavicsot, készen arra, hogy meg{lljon, ha meg{llítj{k.Sulubin észrevette a csizm{j{t, a csizm{ról följebb emelte aszemét. Közönyösen, mintha csak azt konstat{ln{: de h i-

szen ugyanabban a kórteremben fekszünk. Oleg még két

lépést tett meg, amikor Sulubin, félig kérdező hanglejtés-sel, fölaj{nlotta:

– Nem akar leülni?

Sulubin l{b{n se egyszerű kórh{zi mamusz volt, ha-

nem kérges papucs, így h{t nyugodtan sét{lhatott s üldö-

gélhetett. A feje ellenben fedetlen volt, szürke haja ritk{scsomókba tapadt össze.

Oleg visszafordult, leült, mintha mindegy volna ne-

ki, hogy tov{bb megy-e vagy leül , sőt- jobban esnék leülni.

B{rmelyik végéről kezdi is, nekiszögezhetnéSulubinnak a fő kérdést, amelyre v{laszolva mindent el-

{rul mag{ról az ember. Ehelyett azonban csak ennyit kér-

dezett:

– Akkor h{t holnaput{n, Alekszej Filippics?

V{lasz nélkül is tudta, hogy holnaput{n. Az egészkórterem tudta, hogy Sulubin műtétjét holnaput{nra tűz-

ték ki. A hangsúly az „Alekszej Filippics”-en volt, ahogy akórteremben még senki se szólította a hallgatag Sulubint.

Úgy hangzott el, ahogy egyik veter{n szól a m{sikhoz.

– Még egyszer utolj{ra sütkérezem a napon – bólin-

tott Sulubin.

– Nem utolj{ra – mormogta Kosztoglotov.S miközben Sulubinra sandított, {tgondolta, mégis

lehet, hogy utolj{ra. Sulubin erejét nagyon al{{sta, hogykeveset evett, kevesebbet, mint amennyire étv{gya lettvolna: vigy{zott, hogy később kevesebbet kelljen szenved-

nie. Kosztoglotov m{r tudta, milyen betegsége van, és

most azt kérdezte:

– Abban maradtak, hogy oldalt vezetik ki?



–(450)–

Sulubin összecsücsörítette a sz{j{t, mintha cuppan-

tani készülne, de csak bólintott.

Hallgattak.– Sokféle r{k van – szólalt meg Sulubin, s nem

Olegra nézett, hanem maga elé. – Sőt az egyikből kifejlőd-

het egy m{sik. És minden rosszn{l van még rosszabb. Azén esetem olyan, hogy senkivel se lehet megbeszélni, meg-

tan{cskozni.

– Tudja, az enyém is ilyen.

– Nem, ak{rmit mond, az enyém rosszabb! Az én be-

tegségem valahogy különösen megal{zó. Különösen sértő.És a következményei is. Ha életben maradok, és még ez isnagy kérdés, kellemetlen lesz mellettem {llni vagy ülni,

úgy, mint maga most. Mindenki igyekszik majd két lépést{vols{got tartani. Vagy ha valaki közelebb jön is, én fo-

gom azt gondolni: hiszen alig viseli el, mag{ban biztosmeg{tkoz. Azaz egy{ltal{n nem megyek majd emberek

közé.

Kosztoglotov eltűnődött, s közben halkan füttyentge-

tett, nem a sz{j{val, hanem a fogaival, ahogy szórakozot-

tan kifú jta a levegőt összez{rt fogsora között.

– [ltal{ban nehéz eldönteni, kinek rosszabb. Mégnehezebb, mint: amikor a sikereket kell összemérni. Min-

denkinek a maga baja a legnagyobb. Én péld{ul elmond-

hatn{m magamról, hogy ritka balszerencsés életem volt.De honnan tudhatom, hogy a mag{é nem volt-e még rosz-

szabb? Hogyan {llapíthatn{m meg kívül{llóként?

– Ne is prób{lja, mert biztos, hogy téved. – Sulubin

mégis feléje fordította a fejét, és egészen közelről nézett r{azzal a túls{gosan kifejező, kerek, véreres szemével. Egy-

{ltal{n nem annak az élete a legnehezebb, aki lemerül atenger be, vagy a föld alatt b{ny{szik, vagy vizet kutat asivatagban. Azé a legnehezebb, aki valah{nyszor kijön ah{zból, mindig beveri a fejét a szemöldökf{ba, mert túlalacsony< Maga, ha jól vettem ki, a fronton volt, azt{n

ült, igaz?



–(451)–

– Plusz nem vettek föl a főiskol{ra. Plusz nem lehet-

tem tiszt. Plusz örökre sz{műztek. – Oleg tűnődő hangon,panasz nélkül sorolta. – Plusz még a r{k.

– A r{k tekintetében kvittek vagyunk. De ami a tö bbit

illeti, fiatalember<

– Miféle fiatalember vagyok én?! Arra gondol, hogy a

nyakamon a fejem még az eredeti? Hogy nem fordított{k

ki az irh{mat?

– <Ami a többit illeti, azt mondom mag{nak: magalegal{bb kevesebbet hazudott, érti? Kevesebbszer hajlítot-

ta meg a gerincét. Ezt becsülje meg! Mag{t letartóztatt{k, bennünket meg arra kényszerítettek a gyűléseken, hogydolgozzuk meg mag{t. Mag{t elítélték, velünk pedig meg-

tapsoltatt{k a nyilv{noss{gra hozott ítéleteket. Sőt nemelégedtek meg a tapssal, a kivégzésüket kellett követel-

nünk. A kivégzésüket! Emlékszik, mit írtak az újs{gok?Hogy „a nép egy emberként ugrott talpra, amikor tudo-

m{st szerzett a péld{tlanul aljas gaztettekről.” Tudja, mit

ér ez az „egy emberként”? Hiszen minden ember m{s, és

most egyszerre „egy emberként”< Tapsolni úgy kell,hogy jó magasra emeljük a kezünket, hadd l{ssa a szom-

szédunk is, meg az elnökség is. Ki az, aki megunta az éle-

tét? Ki {llt ki a maga védelmében? Ki ellenkezett? Holvannak most? Gyima Olickij péld{ul tartózkodik, nemszavaz ellene, de tartózkodik, amikor megszavazz{k aziparp{rt agyonlövetését. „Magyar{zza meg! – ki{ltozz{k. –

Magyar{zza meg!” Föl{ll és „elfúló hangon kijelenti: „Azt

gondolom, a forradalom tizenkettedik évében a büntetésm{s módszereit is meg lehetne tal{lni<” Ni, a gazember!

Az ügynök! A szekértoló! És m{snap reggel idézést kap a

GPU-hoz. És többé soha az életben< És Sulubin most is olyan ijesztő spir{lt írt le a nyak{-

val, a fejével pedig egy kört. Közben úgy ült a padon, akezét előre, a fenekét h{tralógatva, mint egy nagy, nyugta-

lan mad{r a rúdon.

Kosztoglotov nem hagyta mag{t levenni a l{b{ról:

– Ez attól függ, Alekszej Filippics, hogy ki milyen

sz{mot húz. Maga a mi helyünkben ugyanolyan m{rtírlenne, mi meg ugyanolyan opportunist{k a mag{éban.



–(452)–

Csak tudja, a magafajt{knak is kijutott, ha belel{ttak adolgokba. Ha kor{n fölismerték. Annak pedig, aki hitt,könnyű dolga volt. Ha véres lett is a keze, nem vette észre.

Az öreg fürkésző pillant{st vetett r{:

– Ki az, aki hitt?

– Péld{ul én. Egészen a finnek elleni h{borúig.

– Mennyire hitt? Mennyire nem l{tott bele? Mit lehet

sz{mon kérni egy kölyöktől? De azt képtelen vagyok elis-

merni, hogy az egész népünk egyszerre elveszítette a jó-zan eszét. Nem! Azelőtt előfordult, hogy ak{rmit papolt isa torn{cról az uras{g, a parasztok csak óvatosan, a szak{l-

lukba mertek vihogni de azért az uras{g is l{tta, az intézőis észrevette. Azt{n amikor ott volt az ideje, hogy köszön-

teni kellett, „egy emberként” hajoltak meg előtte. Azt je-lenti ez, hogy hittek az uras{gnak? Milyen embernek kellahhoz lenni, hogy higgyünk? – tört ki belőle mindjobban

az ingerültség. Olyan arca volt, amelyik örökké elmozdul,v{ltozik, eltorzul az erős érzelmek hat{s{ra, egyetlen vo-

n{sa se marad nyugton. – Hogy elhiggye az ember, hogy

minden professzorból, minden mérnökből k{rtevő lett?Hogy a polg{rh{ború legjobb hadoszt{lyparancsnokaibólegytől egyig német meg jap{n kém? Hogy az egész leninig{rda csupa gazember? Hogy minden bar{tja és ismerősea nép ellensége? Hogy orosz katon{k milliói {rult{k el ahaz{t? Hogy egész népek, a csecsemőktől az aggasty{no-

kig, az ő biztons{g{ra törnek? Mindezt elhiszi? Akkor őmicsoda? Bolond?! Teh{t az egész nép csupa bolondból{ll? M{r megbocs{sson! A nép okos, de élni akar. A nagynépek ezt a törvényt követik: túlélni és megmaradni! És hamajd a történelem mindny{junkat kérdőre von a sír szé-

lén, hogy „ki volt{l?”, csak Puskin szavaival v{laszolha-tunk:

… és minden ő selemmel

Csak zsarnok, rab vagy {ruló

Förtelmes korunkban az ember.*

Oleg összerezzent. Ne ismerte ezeket a sorokat, deazt a szívbe markoló igazs{got hallotta ki belőlük, amikor

* Pór Judit fordít{sa.



–(453)–

a költő is, az igazs{g is a maga meztelen valós{g{ban t{-rulkozik föl.

Sulubin fenyegetőleg r{zta felé a mutatóujj{t: – A bolondnak nem juttatott helyet a versében. Pedig

tudta, hogy akadnak bolondok is. Nem, mi h{rom közöttv{laszthatunk. Ha pedig tudom, hogy börtönben nem ül-

tem, és biztos vagyok benne, hogy zsarnok sem voltam,

akkor< – Sulubin nevetett, s a nevetése köhögésben foly-

tatódott. – Akkor<

A köhögés ütemére előre-h{tra himb{lta mag{t:

– Gondolja, hogy ez, az élet könnyebb a mag{én{l?

Egész életemben féltem, most pedig szívesen cseré lnék.

Kosztoglotovnak is megnyúlt az arca, és ő is úgy

himb{lta mag{t előre-h{tra a keskeny padon, mint egyföl borzolt tollú mad{r a rúdon.

Előttük a földön élesen kirajzolódott behúzott l{bú, ferde, fekete {rnyékuk.

– Nem, Alekszej Filippics, maga somm{san és túl

keményen ítél. Én azokat tartom {rulóknak, akik följelen-téseket irk{ltak, akik tanúnak jelentkeztek. Ilyenek ismilliósz{m voltak. Két vagy mondjuk, h{rom rabra egy

besúgót sz{míthatunk? És m{ris megvannak a milliók. Demindenkit {rulónak minősíteni, az azért túlz{s. Puskin is

túlzott. A f{k eltörnek a viharban, a fű meghajlik , eszerint

a fű el{rulja a f{t? Mindenkinek csak egy élete van. Magamondta, hogy a nép törvénye a túlélés.

Sulubin egész arca r{ncokba gyűrődött, annyira,hogy egészen kicsi lett a sz{ja, a szeme pedig eltűnt. Nagy ,kerek szeme egyszerre nem volt sehol, csak a vaksi, csupa

r{nc bőre.Majd újból kisimult. Ugyanaz a kivörösödött fehérjé-vel keretezett, doh{nys{rga írisz, de most mintha tiszt{ra

most{k volna.

– Vagyis a velünk született ny{jösztön. A félelem,

hogy egyedül maradunk. Kívül a kollektív{n. Ez sem új.

Francis Bacon m{r a tizenhatodik sz{zadban beszélt azidolumokról. Azt mondta, hogy az emberek nem hajlandóka tiszta tapasztalatra hagyatkozni, könnyebb nekik, ha elő-



–(454)–

ítéletekkel szennyezik be. Ezek az előítéletek az idolumok.Az emberi nem b{lv{nyai, ahogy Bacon nevezte őket. A

barlang b{lv{nyai<

Azt mondta: „a barlang b{lv{nyai”, és Oleg maga eléképzelte a barlangot: középütt a tűz, az egészet betölti afüst, a vademberek húst sütnek, s a barlang mélyén, a fél-

hom{ly ban ott {ll a kékes b{lv{ny<

– A szính{z b{lv{nyai<

Hol a b{lv{ny? Az előcsarnokban? A függönyön?Nem, illendőbb, ha a szính{z előtt, a kis park közepén.

– Mik a szính{z b{lv{nyai?

– Azok a m{soktól sz{rmazó tekintélyes vélemények, melyeket az ember szívesen elfogad, ha meg akarja ma-

gyar{zni azt, amit ő maga nem élt {t. – Jaj de sokszor van így!

– Előfordul, hogy ő is {télte, de akkor is kényelme-

sebb, ha nem mag{nak hisz.

– Ilyeneket is l{ttam.

– A szính{z b{lv{nyai közé sz{mítom a tudom{ny érveivel való túlzott egyetértést is. Amikor az ember ön-

ként mag{ra v{llalja m{sok tévedéseit, Olegnak ez nagyon

tetszett:

– Ez jó! M{sok tévedéseinek önkéntes v{llal{sa! Igen!

– És végül itt vannak a piac b{lv{nyai. Hohó! Ezt a legkönnyebb elképzelni. A l{rm{s baz{ri

tolong{st és a fölébük magasodó alab{stromb{lv{nyt.

– A piac b{lv{nyai az emberek kölcsönös függésébőlés cinkoss{g{ból keletkező tévedések. Olyan hib{k, me-

lyek amiatt h{lózz{k be az embert, hogy olyan megfoga l-

maz{sokat haszn{l, amelyek erőszakot tesznek a józanészen. Péld{ul: a nép ellensége! Nem a mi emberünk! [ru-

ló!< És m{ris mindenki visszahőköl.

Sulubin hol az egyik, hol a m{sik kezét kapta föl, ígyadott nyomatékot ki{lt{sainak, s ezzel megint arra a meg-

nyesett sz{rnyú mad{rra emlékeztetett, amely esetlenülprób{l fölrepülni.



–(455)–

H{tukra tűzött a m{r-m{r ny{riasan meleg nap; amég ritka {gak nem adtak {rnyékot, még mindegyik elkü-lönült, nem ért össze a zöldjük. A még nem déliesen izzóég megőrizte derűs kékségét a lassan úszó nappali felhők

fehér foszl{nyai között. De Sulubin vagy nem l{tta, vagynem hitte el, s kezét a feje fölé emelve r{zta az ujj{t:

– És valamennyi b{lv{ny fölött ott a félelem ege!

A félelem szürke fellegekkel terhes ege. Tudja, estén-

ként néha vihar nélkül is olyan sötétszürke, vastag felhők torlódnak össze az égen, kor{n besötétedik, az egész vil{g

olyan bar{ts{gtalann{ v{lik, az ember legszívesebben el-

bújna a h{zban, minél közelebb a tűzhöz és az övéihez. Énhuszonöt évig éltem ilyen ég alatt, és csak az mentett meg,

hogy meghajlottam és hallgattam. Huszonöt évig hallgat-

tam, de lehet, hogy huszonnyolcig is, sz{molja össze, hol a

feleségem, hol a gyerekeim miatt, hol a saj{t bűnös teste-

mért. De a feleségem meghalt. De a testem egy szarral telizs{k, amelyen oldalt lyukat fognak v{gni. De a gyereke-

imből érthetetlenül, megmagyar{zhatatlanul kérges szívű

felnőttek lettek. A l{nyom eddig h{rom levelet írt, nemide, hanem haza, két év alatt összesen h{rmat, ezt is azért,mert a p{rtszervezet követelte tőle, hogy normaliz{lja az

apj{val való kapcsolat{t, érti ezt? A fiamtól még nem köve-

telték ezt sem<

Sulubin le-föl r{ngatta borzas szemöldökét, s földúltarc{t Oleg felé fordította – megvan, kicsoda! Az őrült mol-

n{r a Sellő ből: „Miféle moln{r vagyok én? Holló va-

gyok<”

– M{r nem is tudom: lehet, hogy csak {lmodtam agyerekeimet? Lehet, hogy nem is voltak gyerekeim?<

Mondja, mi az ember? Tuskó? Annak a tuskónak édesmindegy, hogy egyedül hever-e vagy m{s tuskók mellett.Én meg úgy élek, hogy ha elvesztem az eszméletemet, el-

esem, meghalok, még a szomszédok se fedeznek föl napo-

kig. És figyeljen ide! – Megragadta Oleg v{ll{t, mintha fél-

ne, hogy különben nem hallja meg. – Még mindig vigy{-

zok, körülkémlelek, hogy nincs-e a közelben valaki ide-gen. Amit itt a kórteremben mondtam, azt nem mernémelmondani odahaza, Kokind{ban! Se a munkahelyemen!



–(456)–

Amit most mondok, azt is csak azért mondom el mag{-nak, mert m{r a műtő felé gurítanak. De még így se te n-

ném egy harmadik jelenlétében. Nem én! L{tja, id{ig jutot-

tam< Pedig mezőgazdas{gi akadémi{t végeztem. Meg

felsőfokú p{rtiskol{t. Többféle tém{ból tartottam előad{-sokat, még Moszkv{ban. De elkezdtek dőlni a f{k. A m e-

zőgazdas{gi akadémi{n kidőlt Muralov. A professzorokat

tucatsz{m söpörték ki. Be kellett vallani a hib{kat? Én be-

vallottam. Meg kellett tagadni? Megtagadtam. Néh{nysz{zalék mégiscsak megúszta? Én benne voltam ebben anéh{ny sz{zalékban. Tal{ltam egy csendes kikötőt: bele-

temetkeztem a biológi{ba. Azt{n ott is elkezdődött a tisz-

togat{s, de még mekkora! Kisöpörték a biológiai tanszé-keket. Ab ba kell hagyni az előad{sokat? Rendben van, a b-

bahagytam. Elmentem asszisztensnek, kevéssel is beértem. Milyen könnyen ömlött a szó a kórterembeli nagy

hallgatag sz{j{ból! Mintha egész életében m{st se tett vol-

na, mint szónokolt.

– Bezúzt{k a nagy tudósok tankönyveit, megv{ltoz-

tatt{k a tanterveket, rendben van, egyetértek, majd újakalapj{n fogunk tanítani. Azt tan{csolt{k, hogy az anatómi-

{t, a mikrobiológi{t, a szenzopatológi{t alakítsuk {t egy

tudatlan agronómus és a kertészeti: gyakorlat alapj{n. Él-

jen, nekem is ez a véleményem, egyetértek! Nem elég, mégaz asszisztensi {ll{s{t is adja {t! Rendben van, nem vita t-

kozom, majd módszertannal fogok foglalkozni. De nemelég az {ldozat, ezt is elveszik tőlem. Rendben van, elme-

gyek könyvt{rosnak. Könyvt{rosnak a messzi Kokind{-

ba< Mennyit h{tr{ltam! De életben maradtam, de a gye-

rekeim elvégezhették a főiskol{t! Erre a könyvt{rosoknak

titkos list{kat küldenek, hogy semmisítsék meg a genet i-

kai tém{jú könyveket, lévén {ltudom{ny! Név szerint

ezeknek és ezeknek a könyveit! Tal{n bizony újdons{g eznekünk? Nem én magam jelentettem ki egy negyedsz{-zaddal előbb a törtmat tanszéken, hogy a relativit{selméletellenforradalmi maszlag? És össze{llítom a list{t, a p{r t-

szervezet és a hatós{g jóv{hagyja, mi pedig bedugjuk ak{lyh{ba a genetik{t! a baloldali esztétik{t! az etik{t! a k i-

bernetik{t! az aritmetik{t!



–(457)–

És még nevetett is az őrült holló!

– < M{gly{k az utc{n? Ugyan, minek nekünk ilyen

fölösleges dr{ma? Mi szép csöndben bedugjuk a k{lyh{ ba,még meleget is ad! L{tja, hova szorítottak: mögöttem m{rcsak a k{lyha maradt! Viszont fölneveltem a gyerekeimet.

A l{nyom, aki egy j{r{si újs{g szerkesztője, ilyen lírai ver-

seket ír:

Nem, én nem fogok megh{tr{lni! S bocs{natot sz{m nem esdekel.

Ha harcba hívnak, indulok csat{zni, S mit sz{mít, ha öklöm ap{mat éri el.

Úgy lógott rajta a köpeny, mint két erőtlen sz{rny.

– H{t igen< – Csak ennyit bírt mondani Kosztoglo-

tov. – Igaza van, mag{nak se volt könnyebb. – Nem bizony. – Sulubin kifújta mag{t, megnyugo-

dott ültében, és valamivel nyugodtabban folytatta: –

Mondja, mi a magyar{zata a korszakok v{ltakoz{s{nak atörténelemben? Ugyanann{l a népnél alig tíz év alatt kifu l-

lad minden t{rsadalmi energia, megszűnnek a b{tors{gimpulzusai, illetve megv{ltozik az előjelük, a gy{vas{gimpulzusaiv{ v{lnak. Hiszen én tizenhét óta bolsevik va-

gyok. Milyen b{tran kergettem szét Tambovban az eszer-

mensevik dum{t , pedig nem volt m{s fegyverünk, mint akét ujjunk: a sz{nkba dugtuk, és nagyokat füttyentettünk.

Részt vettünk a polg{rh{borúban. És egy csöppet se féltet-tük az életünket! Sőt boldogan {ldoztuk föl a vil{gforrada-

lomért! Mi történt velünk? Hogy adhattuk meg magun-

kat? És minek? A félelemnek? A piac b{lv{nyainak? Aszính{z b{lv{nyainak? Rendben van, én kisember vagyok,de Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja? Ő nem vet-

te észre, nem l{tta? Miért nem emelte föl ő a szav{t? M i-

lyen sokat jelentett volna az ő megnyilatkoz{sa, még ha azéletébe kerül is! Igen, tal{n mind magunkba sz{lltunk vol-

na, megmakacsoltuk volna magunkat, és akkor nem foly-

tatódik< H{t Ordzsonikidze? Hiszen ő sas volt! Se

Schlüsselburg, se a kényszermunka nem tudta megtörni,mi tartotta vissza attól, hogy legal{bb egyszer, egyetlen-

egyszer nyilv{nosan fölszólaljon Szt{lin ellen? De ink{bb



–(458)–

titokzatos körülmények között meghaltak vagy öngyilko-

sok lettek, most mondja meg nekem, h{t b{tors{g ez?

– Én mag{nak, Alekszej Filippics? Én? Ezt magya-r{zza csak meg maga.

Sulubin sóhajtott, és megprób{lt v{ltoztatni a helyze-

tén. De így is, úgy is f{jt.

– Engem m{s érdekel. Itt van maga, aki m{r a forra-

dalom ut{n született. De ült. Vajon csalódott-e a szocia-

lizmusban? Vagy nem?

Kosztoglotov bizonytalanul mosolygott.

– Nem tudom. Ott néha annyira dühös voltam, hogy b{rmire hajlandó lettem volna.

Sulubin fölemelte a fél kezét, gyönge, beteg kezét,mellyel a padra t{maszkodott, és Oleg v{ll{ra tette.

– Fiatalember! El ne kövesse ezt a hib{t! Nehogy azta következtetést vonja le a szenvedéseiből és ezekből a ke-

gyetlenévekből, hogy a szocializmus a hib{s. Azaz b{rmitgondoljon is, a kapitalizmust örökre elvetette a történelem.

– Ott< ott min{lunk úgy gondolkodtak, hogy a ma-g{nv{llalkoz{sban nagyon sok jó van. Könnyebben lehet

élni, érti? Mindig minden van. Mindig tudja az ember, mit

hol tal{l.

– Hallgasson ide: ez kispolg{ri gondolkod{s! A ma-

g{nv{llalkoz{s nagyon rugalmas, ez igaz, de csak szűkkorl{tok között jó. Ha a mag{nv{llalkoz{st nem szorít juk

harapófogóba, farkasemberek fejlődnek ki belőle, tőzsde-

lovagok, akik nem ismernek hat{rt v{gyaik és mohós{gukkielégítésében. Még mielőtt gazdas{gilag kimondt{k azítéletet a kapitalizmus fölött, m{r rég elítélték erkölcsileg!

Réges-rég! – De tudja – r{ncolta a homlok{t Oleg – , olyan em-

bert, aki nem ismer mértéket a mohós{g{ban és v{gyai k i-

elégítésében, őszintén szólva köztünk is épp eleget l{tok.És a legkevésbé sem a kisiparosok között, akiknek min-

denféle tal{lm{nyaik vannak. Vegyük csak Jemeljan-

Szasikot<

– Úgy van! – Sulubin keze egyre súlyosabban nehe-

zedett Oleg v{ll{ra. – Mert szocializmus, de milyen? Túl-



–(459)–

s{gosan hirtelen vettünk fordulatot, azt képzeltük, elég, hamegv{ltoztatjuk a termelési módot, m{ris megv{ltoznakaz emberek is. Egy fenét! Egy fikarcnyit se v{ltoztak meg.Az ember biológiai típus. Ezer évek kellenek hozz{, hogymegv{ltozzék.

– Akkor h{t milyen a szocializmus?

– Hogy milyen? Nagy kérdés. Azt mondj{k, „demok-

ratikus”, de ez felületi jelző: nem a szocializmus lényegére ,

hanem csak a bevezetési form{j{ra, az {llamberendezésreutal. Ezzel csak bejelentik, hogy nem fognak nyakazni, de

egy szó sincs arról, hogy mire fog épülni ez a szocializ-

mus. De nem is az {rubőségre lehet építeni a szocializ-

must, mert ha az emberek barmok maradnak, ezeket az

{rukat is összetaposs{k. De az sem szocializmus, am elyik

szüntelenül gyűlöletet prédik{l, mert a t{rsadalmi életnem épülhet gyűlöletre. Akit éveken {t gyűlölet fűtött, az

képtelen egyik napról a m{sikra kijelenteni, hogy most az-

t{n slussz! Hogy eleget gyűlöltem, m{tól fogva csak szere-

tek. Nem, az ilyen gyűlölködő is marad, mindig tal{l vala-

kit a közelben, akit gyűlölhet. Biztos nem ismeri Herwegh-nek ezeket a sorait:

Wir haben lang genug geliebt…*

– Und wollen endlich hassen! – folytatta Oleg. –Hogyne ismerném! Tanultuk az iskol{ban.

– Úgy van, az iskol{ban tanult{k. De h{t ez rettene-tes! Erre tanított{k magukat az iskol{ban, ahelyett hogyerre tanított{k volna:

Wir haben lang genug gehasst,

Und wollen endlich lieben!**

A fenébe a gyűlöletükkel! Végre szeretni akarunk!Ilyennek kellene lennie a szocializmusnak!

– Tal{n keresztényinek? – tal{lgatta Oleg.

– Keresztényinek? Ezek túls{gosan nagy szavak.Hogy azok a p{rtok, amelyek ezt a nevet v{lasztott{k

azokban a t{rsadalmakban, amelyek Hitler és Mussolini

* Elég sok{ig szerettünk m{r / gyűlölni akarunk végre.** Túl sok{ig gyűlöltünk / szeretni akarunk végre.



–(460)–

rendszeréből kiszabadultak, kikből és kikkel fogj{k fölépíte-

ni ezt a szocializmust, fogalmam sincs. Amikor Tolsztoj a

múlt sz{zad végén elhat{rozta, hogy gyakorlatilag ülteti ela t{rsadalomban a kereszténységet, az öltözetét elfogadha-

tatlannak ítélte a kor, a tanít{s{nak semmi köze nem volt a

kor valós{g{hoz. Én azt mondan{m, éppen Oroszorsz{-gunk sz{m{ra, a mi bűnb{natunkkal, gyón{sainkkal és l{-zad{sainkkal, a mi Doszto jevszkijünkkel, Tolsztojunkkal

és Kropotkinunkkal, csak egyetlen valódi szocializmus lé-tezik: az etikus szocializmus! És ez teljesen re{lis.

Kosztoglotovnak elborult az arca.

– De hogy értsük és milyennek képzeljük el ezt azetikus szocializmust?

– Nem nehéz elképzelni! – élénkült meg újra Sulubin,de most hi{nyzott belőle a holló-moln{r zaklatotts{ga. De-

rűsebb lett és l{tszott, hogy nagyon szeretné meggyőzniKosztoglotovot. Olyan tagoltan beszélt, mintha ór{t tarta-

na: – Olyan t{rsadalmat kell fölmutatnia vil{gnak, amely-

ben minden emberi kapcsolat, az alapok és a törvények az

etikumból következnek, és csakis abból! Minden elképz e-lés: hogy hogyan neveljük a gyerekeket? mire készítsük fölőket? mire ir{nyuljon a felnőttek munk{ja? mivel töltsék kia szabad ide jüket? Mindez csak az erkölcsi követelmé-nyekből következhet. A tudom{nyos kutat{sok? Csakisazok engedhetők meg, amelyek nem tesznek k{rt az er-

kölcsben, elsősorban maguknak a kutatóknak az etikuss{-g{ban. Ugyanígy a külpolitik{ban. B{rmilyen hat{r kérdé-sében nem azon kell törni a fejünket, mennyire gazdagítvagy erősít vagy növeli a presztízsünket ez vagy az a lé-pés, hanem hogy mennyire etikus.

– Ez azt{n aligha lehetséges! Még kétsz{z év! De v{r- jon – r{ncolta a homlok{t. – Valamit mégsem értek. Hol itt

a materi{lis alap? A gazdas{gnak, hogy is mond jam<

előbb kell meglennie, nem?

– Előbb? Kinél hogy. Péld{ul Vlagyimir Szolovjovelég meggyőzően fejtegeti, hogy a gazdas{got is erkölcsialapokra lehet helyezni.

– Micsoda? Előbb az erkölcs, azt{n a gazdas{g? –

képedt el Kosztoglotov.



–(461)–

– Igen! Figyeljen ide, maga orosz létére persze egysort se olvasott Szolovjovtól!

Kosztoglotov elhúzta a sz{j{t. – De legal{bb a nevét hallotta?

– A sitten.

– És Kropotkintól olvasott-e valamit? Legal{bb a Köl-

csönös segítség mint természettörvényt?

Kosztoglotov megint elhúzta a sz{j{t. – Persze, hiszen Kropotkinnak nincs igaza, minek ol-

vasni? H{t Mihajlovszkijt? Persze hogy nem, hiszen meg-

c{folt{k, azut{n betiltott{k és z{rolt{k.

– Mikor olvastam volna? Mikor? – futotta el a méregKosztoglotovot. – Egész életemben robotolók, most megazzal kínoznak, hogy olvastad? olvastad? A seregben setehettem le egy percre se az {sót, a l{gerban még kevésbé,a sz{műzetésben meg a kap{t, h{t mikor olvastam volna?

Sulubin kerek szemű, bozontos szemöldökű arc{raizgatott, zaklatott kifejezés ült ki:

– Hogy mi az etikus szocializmus? Hogy az emberekne a boldogs{gra törekedjenek, mert ez is a piac b{lv{nya, hanem a kölcsönös jóindulatra. Az {llat is boldog, miköz-

ben szétmarcangolj a zs{km{ny{t. Jóindulatra csak az em-

berek képesek egym{s ir{nt. Ez a legtöbb, amit elérhetnek!

– Nem, a boldogs{got ne b{ntsa! – tiltakozott Olegélénken. – A boldogs{got csak hagyja meg nekem. Leg-

al{bb erre a néh{ny hónapra, mielőtt meghalok. Különbenmi a b{natos<

– A boldogs{g délib{b – bizonygatta fogyó erejévelSulubin. Egészen els{padt. – Én péld{ul neveltem a gyere-

keimet, és boldog voltam. Ők meg a lelkembe tiportak.Pedig én ennek a boldogs{gnak az érdekében égettem elaz igazs{got tartalmazó könyveket. Pl{ne a „jövendő ge-

ner{ciók boldogs{ga”< Ki tudhatja előre, hogy miből {ll?Ki beszélt ezekkel a jövendő gener{ciókkal? Ki tudja, m i-

lyen b{lv{nyokat fognak ők im{dni? Annyit v{ltozott a boldogs{g fogalma a sz{zadok folyam{n, hogy senki seveheti mag{nak a b{tors{got, hogy előre meghat{rozza.Attól nem leszünk boldogok, ha fehér kenyéren taposunk,



–(462)–

és belefulladunk a tejbe. De m{r ma azok lehetünk, hamegosztozunk m{sokkal a szűkölködésben. Ha csak a„boldogs{ggal” és a szaporod{ssal törődünk, értelmetle-

nül népesítjük be a földet, és egy félelmetes t{rsadalmathozunk létre< Nem érzem jól magam< Le kell feküd-

nöm<

Oleg nem vette észre, mennyire vértelenné és élette-

lenné v{lt Sulubin amúgy is elkínzott arca.

– Jöjjön, Alekszej Filippovics, kapaszkodjék a karom- ba!

Sulubinnak fölkelnie se volt könnyű ültéből. Egészen

lassan indultak vissza. A tavasz súlytalans{ga vette körülőket, de mindkettőjüket mérhetetlenül lehúzt{k a csontja-

ik, még megmaradt húsuk, a ruh{juk, l{bbelijük, még amindent el{rasztó fényözön is; minden mérhetetlen súllyal nehezedett r{juk.

A beszédbe belef{radva, ném{n ballagtak.

Csak a R{koszt{ly torn{c{nak lépcsője előtt, m{r azépület {rnyék{ban emelte föl fejét az Olegra t{maszkodóSulubin: fölnézett a ny{rf{kra, a derült, tavaszi ég dara b-

k{j{ra, és így szólt:

– Csak ne haljak meg a műtőasztalon. Félek< B{rm-

ennyit élt is az ember és b{rmilyen kutyamód is, mégisszeretne<

Azt{n fölmentek az előcsarnokba, és megcsapta őketaz elhaszn{lt, rossz szag. Lassan, egyenként kapaszkodtak

föl a lépcsőfokokon.

Oleg megkérdezte:

– Hallgasson ide, mindezt az alatt a huszonöt év alatt

gondolta ki, amíg hajlott gerinccel h{tr{lt? – Igen. H{tr{ltam és gondolkodtam – felelte kifeje-

zéstelen hangon, egyre gyöngébben Sulubin. – Bedugtam

a k{lyh{ba a könyveket és gondolkodtam. Miért? A gyöt-

rődésemmel, az {rul{sommal annyit se érdemeltem, hogyegy kicsit gondolkodjam?



–(463)–

32. Vissz{j{ról

Azt, hogy amit az ember oly mértékben, mondhatnikeresztül-kasul ismer, ennyire kifordulhat önmag{ból, ésegészen új és idegen arc{t mutathatja, mégsem képzelte

volna Doncova. Imm{r harminc éve foglalkozik m{sok be-

tegségeivel, jó húsz évet töltött el a röntgenernyő előtt, o l-

vasott belőle és a filmekből, az eltorzult , könyörgő sze-

mekből, összevetette mindezt a leletekkel és a könyvekkel,cikkeket írt, vitatkozott a kollég{ival és a betegeivel, ésegyre megc{folhatatlanabbnak érezte a maga tapasztalat{tés kialakított véleményét, egyre összefüggőbbnek az or-

vostudom{nyt. Van etiológia és patogenezis, vannak szim-

ptóm{k, van diagnózis és lefoly{s, kezelés és profilaktikaés prognosztika, de a betegek ellen{ll{sa, kétségei és fé-lelmei, b{r érthető emberi gyöngeségek, és részvétet kelte-

nek az orvosban, a módszerek mérlegelésekor mit semsz{mítanak, a logikai négyzetekben nincs sz{mukra hely.

Mindeddig minden emberi test teljesen egyforma

fölépítésű volt sz{m{ra: ahogy azt az egységes anatómiaiatlasz leírja. Egyforma volt az életfolyamatok és az érzéke-

lés fiziológi{ja is. Mindarra, ami norm{lis és ami eltér anorm{listól, ésszerű magyar{zatot adtak a megfellebbez-

hetetlen kézikönyvek.

És egyszer csak néh{ny nap leforg{sa alatt a saj{t tes-te kibillent ebből a nagy és összefüggő rendszerből, nek i-

ütődött a kemény földnek, és egy szervekkel teletömött,védtelen zs{kk{ v{lt; olyan szervekkel, amelyek mind-

egyike b{rmelyik pillanatban megbetegedhet és följa jdul-

hat.

Néh{ny nap leforg{sa alatt minden kifordult mag{- ból, és ami tov{bbra is ismert, sokszor tanulm{nyozottelemekből {llt, egyszerre ismeretlenné és ijesztővé v{lt.

Amikor a fia még kicsi volt, képeket nézegettekegyütt, és a legegyszerűbb h{ztart{si eszközök – te{skan-

na, szék, kan{l – szokatlan szemszögből lerajzolva fölis-merhetetlenné v{ltak.





–(465)–

ismét oda{lljon az ernyő mögé, igyon a b{riumk{s{ból ésfölfeküdjön a felvételekhez.

Csak ez a vizsg{lat nem a szok{sos t{rgyilagoscsönd ben folyt le, melyet rövid vezényszavak szakítanakmeg; Orescsenkov egész idő alatt tréf{lkozott, s megjegy-

zéseket tett, hol fiatal segítőt{rsaira, hol Ludmila Afanasz-

jevn{ra, hol saj{t mag{ra: elmondta, hogyan vezették kimég di{kkor{ban botr{nyokoz{sért az akkor még fiatal

Művész Szính{zból. A sötétség hatalm{nak bemutatój{n tör-tént, és Akim olyan természethűen trombit{lt a zsebken-

dőjébe, és olyan hozz{értéssel tekerte föl a kapc{j{t, hogyDormidont és bar{tja elkezdett hangosan pisszegni. Azóta,

mondta, valah{nyszor eljut a Művész Szính{zba, mindigattól fél, hogy fölismerik és megint kivezetik. Valamenny i-

en igyekeztek minél többet beszélni, hogy ne legyenek

olyan nyomasztóak a szünetek ezek között a néma vizsg{-latok között, De Doncova jól hallotta, hogy Gangart eről-

ködve, sz{raz torokkal beszél – őt azt{n igaz{n ismerte!

De hiszen éppen ezt akarta! A b{riumk{sa ut{n meg-

törölte a sz{j{t, és még egyszer kijelentette: – Nem, a betegnek nem kell mindent tudnia. Mindig

ez volt a véleményem, és most is ez. Majd amikor megbe-

szélik a dolgot, kimegyek a szob{ból.

Elfogadt{k ezt a rendet, és Ludmila Afanaszjevnakiment. Megprób{lta elfoglalni mag{t, hol a röntgenlabo-

ratóriumban, hol a kórtörténetekkel, sok dolga lett volna,de ma valahogy egyikre – se tudott koncentr{lni. Azt{nmegint hívt{k, és dobogó szívvel ment be, azt v{rva, hogymajd örömteli szavakkal fogadj{k, Verocska Gangartmegkönnyebbülten öleli {t és gratul{l – de semmi ilyesmi

nem történt, újabb vezényszavak, forgat{sok és vizsg{la-tok következtek.

Ludmila Afanaszjevna eleget tett minden fölszólít{s-

nak, s közben akaratlanul is elgondolkozott ra jtuk, kereste

a magyar{zatot.

– Hiszen úgyis l{tom a módszerükből, hogy mit k e-

resnek bennem! – tört ki mégis belőle.

Úgy vette észre, arra gyanakszanak, hogy a daganat

nem a gyomorban, nem is a gyomorkimeneten, hanem a



–(466)–

gyomorsz{jon van, és ez a legsúlyosabb esetek egyike,mert ha műtétre kerül sor, részben föl kell nyitni a mel l-

kast is.

– Nos, Ludocska – búgta a sötétben Orescsenkov – ,maga a korai fölismerés híve, és még sincs megelégedve amódszerrel? Ha akarja, v{rhatunk még h{rom hónapot,akkor hamarabb meg tudjuk mondani<

– Nem, köszönöm szépen ezt a h{rom hónapot!

Nem akarta megnézni a legfőbb, nagyméretű rönt-

genfelvételt se, amelyik a nap végére készült el. Valahogylefoszlottak róla a szok{sos hat{rozott, férfias mozdulatok,mag{ba roskadva üldögélt a fényes mennyezetl{mpa alatt{lló széken, és v{rta Orescsenkov végső döntését nem a

diagnózis{t, hanem a döntését. Nos h{t, nos h{t, tisztelt kolléganő – szólalt megOrescsenkov, enyhén elnyújtva a szavakat – , a hírességekvéleménye eltérő.

Ő maga egyre csak figyelte megtörő szemöldöke alólDoncova zavarodotts{g{t. Több erőre sz{mított ebben amegprób{ltat{sban a hat{rozott, hajthatatlan orvosnőtől.V{ratlan elernyedése újból megerősítette abban a vélemé-nyében, hogy a mai ember tehetetlen a hal{llal szemben,hogy teljesen fegyvertelenül kénytelen szembenézni vele.

– Ki gondol rosszabbra? – prób{lt meg mosolyogni

Doncova.(Azt szerette volna, ha nem ő!)

Orescsenkov szétterpesztette az ujjait:

– A maga kisl{nyai. L{tja, hogy nevelte őket? Én min-

denesetre jobb véleménnyel vagyok mag{ról. – Sz{ja sarka

egy egészen kicsit, de jóindulatúan elmozdult. Vera Gangart olyan s{padtan ült ott, mintha felőle

hat{rozn{nak.

– Köszönöm szépen – mondta némileg megköny-

nyebbülve Doncova. – Teh{t?

H{nyszor v{rt{k ez alatt a kortynyi szünet alatt a be-tegek tőle a döntést, és ez mindig az ésszerűségre, az ada-

tokra épülő, logikusan fölfogható és keresztül-kasul ellen-



–(467)–

őrzött döntés volt. S l{m, mekkora hordónyi félelem rejtő-zött ebben a kortyban!

– Nos h{t, Ludocska – búgta megnyugtatóan Ores-csenkov – , tudja, milyen igazs{gtalan a vil{g. Ha maganem a miénk volna, akkor most ezzel az alternatív diagnó-zissal együtt {tadn{nk a sebészeknek, akik fölv{gn{k, s ham{r fölv{gt{k, ki is vennének valamit. Vannak olyansemmirekellők, akiknek a hasüregből musz{j valami szu-

venírt magukkal hozni. Fölv{gn{k, azt{n kiderülne, kinekvolt igaza. De h{t maga a miénk. A moszkvai RadiológiaiIntézetben pedig szintén ott vannak a mi embereink:Lenocska meg Szerjozsa. Így h{t azt gondoltuk, el kénemennie hozz{juk. Mit szól hozz{? Elolvass{k a levelünket,és ők is megnézik. Nő a vélemények sz{ma. Ha föl kell

v{gni, ott ahhoz is jobban értenek. Egyé bként is minden

jobb ott, nem igaz?

(Azt mondta: ha föl kell v{gni. Azt akarta ezzelmondani, hogy h{tha nem musz{j? Vagy nem< ink{bbazt, hogy rosszabb a helyzet< )

– Teh{t – mondta hangosan – a műtét annyira bonyo-lult, hogy nem merik itt elvégezni?

– Ugyan, dehogy! – ki{ltott föl elkomorult arccalOrescsenkov. – Ne keressen a szavaim mögött többet, mintamit mondtam. Egyszerűen a lehető legjobb helyre akar-

juk beprotezs{lni. Ha nem hiszi, tessék, ott a felvétel – in-

tett az asztal felé – , nézze meg maga is.

Milyen egyszerű volna! Csak érte kellene nyúlnia éselemezhetné.

– Nem, nem – emelte maga elé tiltakozón a kezét

Doncova. – Nem akarom.

Teh{t így döntöttek. Beszéltek a főigazgatóval.

Doncova fölment a közt{rsas{gi egészségügyi minisztér i-

umba. Ott csod{latosképpen egy percig se halogatt{k adolgot, azonnal megkapta az engedélyt és a beutalót. S

egyszerre kiderült, hogy tulajdonképpen semmi se tartja

vissza a v{rosban, ahol húsz éve dolgozik. Jól tudta Doncova, amikor mindenki elől eltitkolta a

f{jdalmait, hogy elég egy embernek szólni, és m{ris meg-



–(468)–

indul minden föltartóztathatatlanul, és semmi se függ tőle.

Minden tartósnak, öröknek hitt sz{l nemhogy napok –

ór{k alatt elszakad.

Ő, aki annyira nélkülözhetetlen volt a kórh{zban is,otthon is, m{ris nélkülözhetővé v{lt.

Mi, akiket annyi sz{l köt a földhöz, egy{ltal{n nem

{llunk olyan biztosan rajta!

Miért is késlekedjék? Még ugyanazon a szerd{nmegcsin{lta az utolsó vizitjét Gangarttal, akinek {tadta asug{rter{pia vezetését.

Ez a vizit reggel kezdődött, és majdnem ebédig tar-

tott. Hab{r nagyon reménykedett Verocsk{ban, akiugyanúgy ismerte az összes {llandó beteget, mint ő , de

amikor megkezdte körútj{t, és azzal a tudattal haladt {gy-tól {gyig, hogy aligha tér vissza hozz{juk egy hónapn{lhamarabb, sőt lehet, hogy egy{ltal{n nem tér vissza, na-

pok óta először nyerte vissza valamelyest a derűjét és er e-

jét. Visszatért az érdeklődése és gondolkodóképessége.Valahogy azonnal leh{mlott róla az a reggeli sz{ndéka,

hogy mielőbb {tadja a dolgokat, rendbe tegye az utolsópapírokat és hazasiessen csomagolni. Annyira megszokta,

hogy mindenben maga mondja ki az utolsó szót, hogy masem tudott elmenni egyetlen beteg {gya mellől se anélkül,hogy legal{bb egy hónapra szóló prognózist alkosson ma-

g{ban: hogyan halad előre a betegség, milyen új gyógy-

módokra lesz szükség, s milyen v{ratlan intézkedésekrekell-fölkészülni. Majdnem úgy ment kórteremről kórte-

remre, mint azelőtt, s ezek voltak a megkönnyebbülés elsőór{i az utolsó napok forgatag{ban.

M{r hozz{szokott a keserűséghez.

Ugyanakkor mintha m{r meg lett volna fosztva orvo-si jogaitól, mintha diszkvalifik{lt{k volna valamilyenmegbocs{thatatlan tettéért, amit szerencsére még nem kö-zöltek a betegekkel. Meghallgatta őket, intézkedett, utasí-tott, l{tszólag mindentudó pillant{ssal nézett a betegre, s

közben a hideg futkosott a h{t{n, amiért m{r nem merdönteni m{sok élete és hal{la fölött, mert néh{ny napmúlva ő is ilyen tehetetlenül és elbutultan fog feküdni egym{sik kórh{zi {gyon, alig törődve a külsejével, s arra v{ r-



–(469)–

va, mit mondanak majd a n{la öregebbek és tapasztalta b-

bak. És félni fog a f{jdalmaktól. Meg tal{n amiatt is kese-

reg majd, hogy nem a megfelelő kórh{zba feküdt be. S ta-

l{n azt fogja képzelni, hogy nem a megfelelő módon keze-

lik. És mint a boldogs{g netov{bbj{ról {lmodozik arról aköznapi jogról, hogy megszabadulhasson a kórh{zi pi-

zsam{tól, és este hazamehessen.

Ezek merültek föl benne, és megint csak akad{lyoz-

t{k abban, hogy a szok{sos hat{rozotts{ggal gondolkod- jék.

Vera Kornyiljevna pedig minden öröm nélkül vettemag{ra a terhet, amelyre egy csöppet se v{gyott ezen az{ron. Sőt egy{ltal{n nem v{gyott r{.

A „mama”, ahogy Doncov{t hívt{k, nem üres szóvolt Vera sz{m{ra. Tőle sz{rmazott a legsúlyosabb diag-

nózis a h{rom közül, ő sz{mított gyötrelmes műtétre,amelyet tal{n ki sem bír majd a krónikus sug{rbetegségtől legyengített szervezete. Most ott lépkedett mellette, és arragondolt, lehet, hogy ez az utolsó alkalom, és hosszú éve-

ken {t fog nélküle elmenni ezek mellett az {gyak mellett, smindannyiszor égő f{jdalmat okoz neki annak emléke, aki

orvost csin{lt belőle.

S ujj{val észrevétlenül szétkente a könnyeit.

Holott éppen ma minden eddiginél jobban oda kel-

lett figyelnie, nem volt szabad megfeledkeznie egyetlenfontos kérdésről sem, hiszen ez a félsz{z élet most neh e-

zedik először teljes súly{val az ő v{ll{ra, és többé nem leszkitől kérdeznie.

Így folyt le ez a félnapos vizit, riadalmak és szerte-

szaladó gondolatok között. Először a női kórtermeket vet-

ték sorra. Azut{n valamennyi, az előtérben és a folyosónfekvő beteget. Természetesen Szi bgatov mellett is meg{ll-tak.

Mennyi munk{t fektettek ebbe a csöndes tat{rba! És

csak néh{ny hónapnyi haladékot nyertek, s ezek is micso-

da hónapok voltak: ez a nyomorús{gos tengődés az előtérsötét, szellőzetlen sark{ban. Szibgatovot m{r nem bírta ela keresztcsont ja, csak úgy tudta megtartani mag{t függő-leges helyzetben, ha a h{t{ra tette két erős kezét, az egész



–(470)–

sét{ja annyiból {llt, hogy bement a szomszéd kórterembe,

leült, s meghallgatta, miről beszélgetnek; csak annyi friss

levegőhöz jutott, amennyi a t{voli szellőzőablakon {t elju-

tott hozz{, s az eget a mennyezet helyettesítette.

De még ezért a nyomorús{gos életért is, amely sem-

mit se tartalmazott a kezelési műveleteken, az {polónők éstakarítónők veszekedésein, a sov{ny kincst{ri koszton és a

dominój{tszm{kon meg a szaggató h{tf{jdalmon kívül

még ezért a nyomorús{gos életért is h{l{t sug{rzott kínok-tól gyötört szeme minden vizit alkalm{val.

S Doncova arra gondolt, ha félreteszi megszokottmércéjét, és {tveszi Szibgatovét, akkor ő még boldog em-

ber.

Szibgatov pedig m{r meghallotta valahonnan, hogyLudmila Afanaszjevna ma vizitel utolj{ra.

Nem szóltak semmit, csak úgy pillantottak egym{ s-

ra, mint két jó bar{t, mint vereséget szenvedett, de hű szö-vetségesek, mielőtt a győztes korb{csa egyiküket erre,m{sikukat arra kergeti.

„L{tod, Saraf – mondta Doncova szeme – , én megtet-

tem , amit tudtam. De én is megsebesültem, én is elesek.”

„Tudom, any{m – v{laszolta a tat{r szeme. – Aki

szült, az se tett többet értem. De h{t én nem tudlak tégedmegmenteni.”

Ahmadzsannal ragyogó eredményt ért el: még idő- ben érkezett, nem volt elhanyagolt eset, mindent az elmé-letnek megfelelően csin{ltak, és az elmélet minden tekin-

tetben igazolta mag{t. Összesz{molt{k, mennyi besug{r-

z{st kapott, és Ludmila Afanaszjevna kijelentette:

– Elbocs{tunk! Ezt m{r reggel kellett volna, hogy a főnővér tudt{raadhass{k és kihozathass{k a ruh{j{t a rakt{rból, de

Ahmadzsan most is – imm{r mankó nélkül – lerohant

Mit{hoz. Egyetlen estét sem volt hajlandó itt tölteni, hanem musz{j: v{rj{k a bar{tai az óv{rosban!

Vagyim is tudta, hogy Doncova {tadja az oszt{lyt és

Moszkv{ba utazik. Ez így történt: tegnap este egyszerre

két t{virat érkezett az anyj{tól: neki és Ludmila Afanasz-



–(471)–

jevn{nak, hogy az aranykolloidot föladt{k a kórh{zuk cí-mére. Vagyim azonnal lebotork{lt; Doncova az egészség-

ügyi minisztériumban volt, de Vera Kornyiljevna m{r l{tta

a t{viratot, gratul{lt, és azonnal bemutatta Ella Rafai-lovn{nak, a radiológusuknak, aki majd most kezelni fogja,mihelyt ideér hozz{juk az aranykolloid. Ekkor jött meg azösszetört Doncova, ő is elolvasta a t{viratot, és azzal a re-

ményvesztett arckifejezésével igyekezett b{torítóan bólin-

tani Vagyimnak.Vagyim tegnap mérhetetlenül örült, nem bírt elalud-

ni, de ma reggel elgondolkodott: vajon mikorra ér ide azaz arany? Ha az anyja kezébe adt{k volna, m{r ma itt len-

ne. De így meddig lesz úton? h{rom napig? vagy egy hé-tig? Ezzel a kérdéssel fogadta az {gy{hoz lépő orvosokat.

– A napokban! Egészen biztos, hogy a napokban! –

jelentette ki Ludmila Afanaszjevna. (De mag{ban jól is-

merte ezeket a napokat. Tudott olyan esetről, amikor amoszkvai intézet a rjazanyi kórh{z sz{m{ra küldött vala-

milyen m{s prepar{tumot, de valamilyen csitri azt írta a

feladóvevényre: Kazanyba, a minisztériumban meg – merta minisztérium nélkül semmi se történhet – Kazahnak ol-

vast{k, és tov{bbküldték Alma-At{ba.)

Hogy meg tudja v{ltoztatni az embert a jó hír!Ugyanazok a fekete szemek, amelyek az utóbbi időbenolyan komoran sötétlettek, most reménnyel eltelve csillog-

tak, ugyanaz a duzzadt sz{j, sark{ban a m{r-m{r örökre bevésődött ferde bar{zd{val, most ismét kiegyenesedett ésmegfiatalodott, s az egész frissen borotv{lt, tiszta, fegye l-

mezett és udvarias Vagyim úgy ragyogott, mintha szüle-

tésnapja volna, és reggel körülrakt{k volna aj{ndékokkal.

Hogyan veszíthette el annyira a lelki erejét, hogyan v{lhatott ilyen gyöngévé az elmúlt két hétben? M ikor az

akarat a megmenekülés, az akarat minden! Most azt{nkezdődhet a versenyfut{s! Most csak egy a fontos: hogy azarany előbb megtegye ezt a h{romezer kilométert, mint az

{ttétek a maguk harminc centi jét. Akkor az arany megtisz-

títja az {gyék{t. Megvédi a teste többi részét. A l{b{t pe-dig, nos, a l{b{t föl is {ldozhatja. Vagy h{tha visszafordul

a folyamat? Végtére is milyen tudom{ny tilthatja meg ne-



–(472)–

künk, hogy higgyünk? Ha visszafordul a folyamat, a ra-

dioaktív arany még a l{b{t is meggyógyíthatja<

Az lenne igazs{gos és ésszerű, ha éppen ő maradnaéletben! Belenyugodni a hal{lba, hagyni, hogy a fekete fe-

nevad hal{lra harapja, ostoba, dekadens, méltatlan gondo-

lat volt! Tehetségének tudata megerősítette abban a hitben,hogy meg fog gyógyulni, igenis, meg fog gyógyulni! Féléjszaka nem aludt a feszítő, boldog izgalomtól: megpró-

b{lta elképzelni, hol lehet most az az ólomtokocska,amelyben az aranyat hozz{k neki: a poggy{szkocsiban?

vagy a repülőtérre viszik? vagy m{r a repülőgépen van?Szemével megprób{lta {thidalni a h{romezer kilométeressötét éjszak{t, és siettette, legszívesebben még az angyalo-

kat is segítségül hívta volna, ha léteznének angyalok.

Most, a vizit közben gyanakodva figyelte, mit fognak

csin{lni az orvosok. Nem mondtak semmi rosszat, sőt vi-

gy{ztak, hogy az arcukkal se fejezzék ki, de azért megta-

pogatt{k. Igaz, nemcsak a m{j{t, hanem különféle hely e-

ken, s közben jelentéktelen szavakat v{ltottak. Vagyim

mag{ban mérte, nem tapogatj{k-e hosszabban a m{j{t,mint a többi szervét.

(Ők pedig l{tt{k, milyen tudni v{gyó, éber beteg, ésminden ok nélkül végigfutottak ujjaikkal még a lépén is,de a fő cél mégis az volt, hogy ellenőrizzék a m{j elv{lt o-

z{s{t.)

Sehogy se sikerült gyorsan végezni Ruszanovvalsem, aki elv{rta a neki j{ró plusz figyelemadagot. Azutóbbi időben nagyon megenyhült az orvosai ir{nt: nemérdemes orvosok, ugyan nem is docensek, de tény, hogymeggyógyított{k. Nyak{n a daganat egészen ellapult, el-

halt, nem f{jt. Valószínűleg kezdetben sem {llt fönn olyannagy veszély. Fölfújt{k a dolgot.

– Nah{t, elvt{rsak – jelentette ki – , belef{radtam azinjekciókba. M{r több mint húszat kaptam. Nem lehetneabbahagyni? Vagy otthon folytatni?

A vérképe csakugyan elég rossz, pedig négyszer vé-geztek transzfúziót. Az arca is s{rga, elgyötört, össze-

aszott. Még mintha a tübitejk{ja is túl nagy lenne neki.



–(473)–

– Egyébként köszönöm, doktornő! Akkor, az elejénnem volt igazam – vallotta be becsületesen Doncov{nak.Mindig szívesen beismerte a hib{it. – Meggyógyított, kö-szönet érte.

Doncova bizonytalanul bólintott. Nem szerénységé- ben, nem zavar{ban, hanem mert Ruszanov föl se fogta,mit beszél. A daganat még több helyen föl fog lobbanni a

mirigyekben. A folyamat gyorsas{g{tól függ, hogy egy{l-

tal{n életben lesz-e egy év múlva.Ahogy, mellesleg, ő is.

Ő is, Gangart is kíméletlenül megnyomogatt{k a hó-na meg a kulcscsontja alatt. Ruszanov még össze is r{n-

dult, olyan erősen nyomogatt{k.

– Nincs ott semmi! – bizonygatta. M{r vil{gosan l{t-ta, hogy csak ijesztgették ezzel a betegséggel. De ő keményem ber, könnyen {tvészelte. Erre a keménységre, amelyetcsak most fedezett föl mag{ban, különösen büszke volt.

– Ann{l jobb. De nagyon figyelnie kell mag{t,Ruszanov elvt{rs – mondta Doncova. – Adunk még egy

vagy két injekciót, azt{n alighanem elbocs{tjuk. De min-

den hónapban be kell jönnie felülvizsg{latra. Vagy ha fö l-

fedez mag{n valamit, még hamarabb.

A jókedvét visszanyert Ruszanov azonban a maga

tapasztalat{ból tudta, hogy ezek a kötelező megjelenések

és felülvizsg{latok csak arra kellenek, hogy kipip{ l j{k, be-írj{k a statisztik{ba. S m{ris ment, hogy megtelefon{ljahaza az örömhírt.

Kosztoglotov következett. Vegyes érzelmekkel v{rta

őket: egyrészt megmentették, m{srészt tönkretették.Egyenlő ar{nyban keverték össze a mézet k{tr{nnyal, ésmost se megenni nem lehet, se kenésre nem jó.

Amikor Vera Kornyiljevna egyedül jött oda hozz{,akkor Vega volt, és b{rmilyen hivatalos hangnemben kér-

dezgette, b{rmit rendelt is neki, csak nézte őt, és örült. Azelmúlt héten valahogy teljesen megbocs{totta neki azt a

k{rt, amit a testében okozott. Valahogy bel{tta, hogy jogavan rendelkezni a testével, és ez olyan melengető érzésvolt. Valah{nyszor odajött hozz{ a vizitek sor{n, szerette



–(474)–

volna megsimogatni azt a kis kezét, vagy odadörgölnihozz{ az arc{t, mint egy kutya.

De most ketten jöttek, most csak az instrukciók {ltalgúzsba kötött orvosok voltak, és Oleg nem bírt megszaba-

dulni az értetlenségtől és megb{ntotts{gtól.

– Hogy van? – kérdezte Doncova, miközben leült az{gy{ra.

Vega pedig ott {llt mögötte, és halv{nyan mosoly-

gott. Visszatért az az igénye, sőt ink{bb szükséglete, hogyvalah{nyszor l{tj{k egym{st, legal{bb egy icipicit moso-

lyogjon r{. De ma mintha valami f{tyolon keresztül l{tta

volna a mosoly{t.

– Nem valami jól – felelte f{radtan Kosztoglotov, és

lecsüngő helyzetéből föltette fejét a p{rn{ra. – Ha együgyetlen mozdulatot teszek, újabban szorít{st érzek itt, ag{tor t{j{n. Egy{ltal{ban, az az érzésem, hogy túlkezeltek.Kérem, fejezzék be.

Nem a kor{bbi hévvel követelte, hanem valahogy

közönyösen, mintha m{sról volna szó, s annyira nyilv{n-

való lenne, hogy fölösleges bizonygatni.

De Doncova se mondott ellent, ő is elf{radt:

– Ahogy gondolja. Hiszen mag{ról van szó. De a ke-

zelése még nincs befejezve.

A bőrét vizsg{lta a besug{rz{s területének peremén.

Bizony, a bőre a kezelés befejezéséért ki{ltott. A felületi r e-akció még fokozódhat is a kezelések befejezése ut{n.

– M{r nem naponta kétszer adnak neki? – kérdezte.

– M{r csak egyszer – v{laszolta Gangart.

(Ilyen egyszerű szavakat mondott: mint „m{r csak

egyszer”, közben kicsit kinyújtotta a nyak{t, s ettől úgytetszett, valami kedveset mond, ami meg kell hogy indítsa

a szívét.)

Furcsa, eleven sz{lak, mint hosszú női hajsz{lak, kö-tötték össze Ver{t ezzel a betegével. És egyedül őneki f{jt,

ha megfeszültek s elszakadtak ezek a sz{lak, a férfinaknem, körülöttük pedig senki se l{tta. Azon a napon, am i-

kor Vera tudom{st szerzett a Zoj{val való éjszakai enyel-

gésekről, mintha egy egész csomóval téptek volna ki fejé-



–(475)–

ből. Tal{n jobb lett volna akkor véget vetni az egésznek.

Ezzel a r{nt{ssal eszébe juttatt{k azt a törvényt, hogy a

férfiaknak nem kort{rs kell, hanem fiatalabb. Nem lettvolna szabad megfeledkeznie róla, hogy az ő ideje lej{rt,végképp lej{rt.

De a férfi ezut{n oly feltűnően gyakran került a sze-

me elé, annyira leste a szav{t, olyan szívesen beszélgetett

vele s nézte őt. S a hajsz{lak egyenként újra feléje kapasz-

kodtak és ismét kifeszültek. Miféle sz{lak ezek? Megmagyar{zhatatlanok és cél-

szerűtlenek. Nemsok{ra elmegy, és erős markok fogj{k otttartani. És csak akkor jön el újra, ha majd nagyon rosszullesz, ha a hal{l kényszeríti r{. De minél egészségesebb,ann{l ritk{bban. Vagy soha.

– Mennyi szinesztrolt adtunk neki? – kérdezteLudmila Afanaszjevna.

– Többet, mint kellett volna – v{laszolta ellenségesen

Kosztoglotov, még mielőtt Vera Kornyiljevna megszólal,

hatott volna, és konokul meredt r{. – Egy egész életre elég

volt.

M{s időkben nem hagyta volna szó nélkül Ludmila

Afanaszjevna ezt a goromba feleletet, és alaposan m eg-

mosta volna a fejét. De most elhagyta minden akaratereje,

alig bírta befejezni a vizitet. Most, amikor kívül került

munkakörén és búcsút vett tőle, tulajdonképpen nem istudott ellenkezni Kosztoglotovval. Csakugyan barb{r ke-

zelést kapott.

– Adok mag{nak egy tan{csot – mondta béküléke-

nyen, úgy, hogy a kórteremben ne hallj{k. – Ne törekedjékminden{ron csal{di boldogs{gra. Még hosszú évekig lesz

kénytelen teljes értékű csal{d nélkül élni. Vera Kornyiljevna lesütötte a szemét.

– Mert ne feledje: a maga esete nagyon el volt hanya-

golva. Későn jött hozz{nk.

Kosztoglotov tudta, hogy rosszul {ll a szén{ja, de

most, hogy kereken a szemébe mondt{k, elt{totta a sz{j{t.



–(476)–

– H{t< – morogta. De m{ris megtal{lta a vigasztalógondolatot. – H{t igen, gondolom, erről odafönt is gon-

doskodnak majd.

– Folytassa, Vera Kornyiljevna, a thesant és apentaxilt. Egyébként azonban el kell engednünk pihenni.Figyeljen ide, Kosztoglotov: fölírunk mag{nak h{rom hó-napra elegendő szinesztrolt, most lehet kapni a gyógyszer-

t{rakban, v{ltsa ki és föltétlenül oldja meg az otthoni keze-

lést. Ha ott nincs, aki beadja injekció form{ j{ban, kérje ta b-lett{ban.

Kosztoglotov sz{ja m{r szóra nyílt, hogy eszébe jut-

tassa: először is, neki nincs semmilyen otthona , m{sodszor,

nincs pénze, harmadszor, nem olyan bolond, hogy széplassan meggyilkolja mag{t.

De a főorvosnő arc{t olyan színtelennek, olyan elkín-

zottnak l{tta, hogy meggondolta mag{t, nem szólt semmit.

Ezzel véget ért a vizit.

Futva jött vissza Ahmadzsan: sikerült, kihozz{k azegyenruh{j{t. Még ma együtt fog inni a haverj{val! A z{ró-

jelentést meg a többit majd megkapja holnap. Annyira fölvolt ajzva, olyan sebesen és hangosan beszélt, ahogy mégsohase hallott{k. Olyan erőteljesen és biztons{gosan moz-

gott, mintha nem is betegeskedett volna itt velük két hó-napon {t. Szeme úgy izzott sűrű, sötét kefehaja, szurokfe-

kete szemöldöke alatt, mintha becsípett volna, és szinteremegett, amiért mindj{rt l{tni fogja a kinti vil{got. Ro-

hant összepakolni, abbahagyta, elrohant megkérni, hogy aföldszinti kórtermekkel egy időben kaphassa meg azebéd jét.

Kosztoglotovot behívt{k a röntgenbe. V{rt, majd föl-

feküdt a készülék al{, azut{n kiment a torn{cra, hogy megnézze, mitől ilyen komor az idő.

Az egész eget elborított{k a gyorsan úszó, szürkegomolyfellegek, mögöttük egy kiadós esőt ígérő vastag,lila felhő közeledett. De nagyon meleg volt, csak tavaszi

esőt hozhatott.



–(477)–

A sét{ból így nem lett semmi, megint fölment a kór-

terembe. M{r a folyosóról meghallotta Ahmadzsan izga-

tott besz{molój{t:

– Kutya legyek, ha nem jobb ell{t{st kapnak, mint a

katon{k! Legal{bbis nem rosszabbat! Egy kiló húsz a fe j-adagjuk! Pedig ink{bb szarral kéne etetni őket. Mert dol-

gozni, azt nem! Mihelyt kivisszük őket a zón{ba, szétfu-

tódnak és egész nap bújnak meg alszanak!

Kosztoglotov ném{n meg{llt az ajtónyíl{sban.Ahmadzsan a lehúzott {gy fölé magasodott összekötözöttkis batyuj{val , fehér foga villogott, s kezével hadon{szva,magabiztosan fejezte be utolsó történetét a kórteremnek.

A kórterem teljesen {talakult: m{r nem volt itt se

Federau, se a filozófus, se Sulubin. Ezt a történetetKosztoglotov valahogy sohase hallotta Ahmadzsantól arégi összetételű kórteremben.

– És nem építenek semmit? – kérdezte halkan. – Az

égvil{gon semmi se emelkedik a zón{n belül?

– Éppenséggel építenek< – Ahmadzsan kicsit zavar-

ba jött. – De rosszul.

– Miért nem segítetek nekik? – kérdezte Kosztoglo-

tov még halkabban, mintha kisz{llt volna belőle az erő.

– A mi szersz{munk a puska, az övéké a lap{t! – v{g-

ta r{ derűsen Ahmadzsan.

Oleg úgy nézte betegt{rsa arc{t, mintha most l{tn{ először. Nem igaz: mintha éveken {t l{tta volna a bundagallérja mögött, kezében géppisztollyal. Milyen őszinte,egyenes lelkű ez az Ahmadzsan, akinek az esze nem értföljebb a dominón{l.

Ha hosszú évtizedekig nem hagyj{k elmondani azt,hogy mi van valój{ban, visszafordíthatatlanul megtéved-

nek az emberi fejek, és egyik honfit{rs nehezebben ért szóta m{sikkal, mint egy marslakóval.

– Hogy képzeled ezt? – szívóskodott Kosztoglotov.Hogy embereket szarral kelletetni? Csak vicceltél, igaz? –

Egy csöppet se vicceltem! Azok nem emberek! Azok nem

emberek! – bizonygatta hevesen Ahmadzsan.



–(478)–

Azt remélte, hogy Kosztoglotovot is meggyőzheti,ahogy a többi hallgatój{t. Igaz, tudta, hogy Oleg sz{m-

űzött, de a l{gereiről nem tudott.

Kosztoglotov Ruszanov {gya felé sandított: nem ér-

tette, miért nem fogja p{rtj{t Ahmadzsannak. De Rusza-

nov nem volt a kórteremben.

– Én meg azt hittem, katona vagy. L{m, miféle sereg-

ben szolg{lt{l – mondta elnyújtva. – Szóval Berij{t szolg{l-

tad?

– Nem ismerek semmi Berij{t! – ki{ltott föl a haragtólpaprikavörösen Ahmadzsan. – Hogy ki {ll fölül, ahhoznekem semmi kőzöm. Letettem az esküt és szolg{ltam. Hatéged raktak oda, te is szolg{lsz.

33. Boldog vég

Aznap csakugyan eleredt az eső. És esett egész napés éjjel, r{ad{sul fújt a szél, egyre hidegebb lett, csütörtök-

reggel m{r havas, eső esett, s mindazok, akik korai tavaszt jósoltak, és kinyitott{k az ablakot – mint péld{ul Koszto-

glotov – , elnémultak. De csütörtök délre elolvadt a hó, e l-

{llt az eső és elült a szél, borús és mozdulatlan, hideg ég borult a vil{g fölé.

Alkonyatkor keskeny, arany csík jelent meg a nyugati

ég alj{n. Viszont péntek reggel, amikorra kiírt{k Ruszanovot,

felhőtlen nap virradt r{juk, s m{r a reggeli nap elkezdtefölsz{rítani a nagy pocsoly{kat az aszfalton és a p{zsitot

{tszelő ösvényeket.

Mindenki érezte, hogy ez most m{r az igazi és visz-szavonhatatlan tavasz kezdete. És {tv{gt{k az ablakrése-

ket lez{ró papírcsíkokat, elhúzt{k a tolóz{rakat, kinyitot-

t{k az ablakokat – a megsz{radt gitt a padlóra pergett, atakarítónőknek kellett összesöpörni.

Pavel Nyikolajevics nem adta be a holmij{t a rakt{r-

ba, nem vett igénybe kórh{zi holmit, így a nap b{rmelyszak{ban módj{ban volt t{vozni. Reggel jöttek érte, mind-

j{rt reggeli ut{n.



–(479)–

Méghozz{ ki jött? Lavrik vezette a kocsit, aki az elő-ző napon kapta meg a jogosítv{ny{t. Ugyanaznap kezdő-dött az iskolai szünet, Lavrik sz{m{ra di{kmurikkal,Majk{nak kir{ndul{sokkal, ezért a két kisebbik gyerek u j-

jongott örömében. Velük kettőjükkel, az idősebbek nélkül jött el Kapitolina Matvejevna. Lavrik kijelentette, hogy ez-

ut{n megkocsik{ztat ja a bar{tait: musz{j megmutatnia,milyen magabiztosan vezet Jurka nélkül is.

S mint egy visszafelé forgatott filmben, minden for-dítva történt, s mennyivel vid{mabban! Pavel Nyikolaje-

vics pizsam{ban ment be a főnővér kamr{ j{ba, és szürkeöltönyben jött ki. A jókedvű Lavrik, ez a ruganyos, csinos

ifjú, aki új kék öltönyében egészen felnőttnek l{tszott vol-

na, ha az előcsarnokban nem kezd el Majk{val huzakodni,

most egész idő alatt az autó kulcsait csörgette.

– Valamennyi a jtót bez{rtad? – kérdezte Majka.

– Be.

– Föltekerted az ablakokat?

– Menj ki, nézd meg.

Majka kiszaladt, majd vissza, csak úgy lobogtak feke-

te fürt jei.

– Minden rendben – jelentette. De m{ris ijedt arcot ,v{gott: – A csomagtartót is bez{rtad?

– Menj ki, nézd meg.

Erre megint kiszaladt.

Az előcsarnokon {t most is vitték a laborba a s{rgafolyadékkal teli üvegeket. Most is tele voltak a padok e l-

gyötört, arc nélküli betegekkel, akik a fölszabaduló he-

lyekre v{rtak; egyesek kínlódva nyúltak el a padokon. De

Pavel Nyikolajevics most egyenest elnézően szemlélte ezta l{tv{nyt: ő b{tor férfi, ő nem hagyta mag{t legyűrni.

Lavrik hozta a bőröndjét. K{pa barackszínű, óri{sigombokkal csukódó {tmeneti kab{tban, rézvörös sörényekeretében az örömtől megfiatalodott arccal, megbocs{tóan

bólintott a főnővérnek, és karj{t az ura karj{ba fűzte; am{sik karj{ba Majka csimpaszkodott.

– Na nézd csak, milyen sapk{ja van! Új sapka! Csí-kos!



–(480)–

– P{sa! P{sa! – ki{ltott ut{nuk valaki.

Csalij jött a sebészeti folyosó felől. Remekül nézett ki,

m{r a s{rgas{ga is eltűnt. Csak a csíkos pizsama és a kór-h{zi papucs jelezte, hogy beteg.

Pavel Nyikolajevics jókedvűen szorította meg a ke-

zét. – Hadd mutassam be, K{pa, a kórh{zi front hősét!

Kivették a gyomr{t, ő meg csak mosolyog.

Csalij a bemutatkoz{skor délcegen összecsapta a bo-

k{j{t, s fejét kissé félrebillentette, részint tiszteletteljesen,

részint j{tékosan.

– A telefonsz{modat, P{sa! Add meg a telefonsz{-modat!

Pavel Nyikolajevics úgy tett, mintha az ajtóval bíb e-

lődne, és nem hallotta volna. Derék ember ez a Csali j, demégis m{s körhöz tartozik, m{s fogalmai vannak, tal{nnem is kellett volna ennyire összebar{tkozni vele.Ruszanov törte a fejét, hogyan utasíthatn{ vissza minél ta-

pintatosabban.

Kimentek a torn{cra, és Csalij azonnal fölbecsülte a Moszkvicsot, amellyel Lavrik m{r meg is fordult. Fölmér-

te, s nem azt kérdezte, hogy „a tiéd?”, hanem mindj{rt azt:

– Mennyi van benne?

– Még tizenötezer se!

– Akkor mitől ilyen hitv{ny a gumija?– Ilyen volt a széria. Ilyenre csin{lt{k azok a derék

munk{sok.

– Szerezzek neked?

– Tudsz?! Makszim!

– Na hallod? Fél kézzel. Írd föl te is a sz{momat – bökdöste még Ruszanov mellét. – Amint kiengednek in-

nen, egy héten belül garant{lom!

Nem volt m{r szükség ürügyre! Sőt! PavelNyikolajevics kitépett egy lapot a notesz{ból, és r{írta amunkahelyi meg az otthoni telefonsz{m{t.

– Minden rendben! Majd telefon{lunk egym{snak! –

búcsúzott el tőle Csalij.



–(481)–

Majka lehuppant az első ülésre, a szülők h{tul sz{ll-tak be.

– Tartjuk a bar{ts{got! – ígérte Csalij búcsúzóul. Be-csapódtak az ajtók.

– És élünk! – ki{ltotta még Csalij, és köszönésképpenfölemelte ökölbe szorított kezét.

– Na? – vizsg{ztatta Lavrik Majk{t. – Mit csin{ljakmost? Begyújtsam?

– Nem! Előbb ellenőrizd, nincs-e sebességben! – ha-

darta Majka.

Elindultak, itt-ott szétfröccsentették a pocsoly{kat, saz Ortopédia épületénél bekanyarodtak. Egy szürke pon-

gyol{s, csizm{s, nyurga beteg sét{lt lassan, pont az asz-

faltút közepén. – Dud{lj r{ jó erősen! – szólt előre Pavel Nyikola-

jevics. Lavrik egy rövidet, hangosat dud{lt. A nyurga alak

félreugrott és h{trafordult. Lavrik g{zt adott, és alig tízcentire húzott el mellette.

– Magamban Csikasznak neveztem el. Ha tudn{tok,milyen kellemetlen, irigy alak. De hiszen te l{ttad, K{pa. –

Mit csod{lkozol, Paszik? – sóhajtott K{pa. – Ahol boldog-

s{g van, ott irigység terem. Ha boldog akarsz lenni, nemúszhatod meg irigyek nélkül.

– Oszt{lyellenség – morogta Ruszanov. – M{s körül-

mények között<

– Miért mondtad azt, hogy dud{ljak r{? – nevetett

Lavrik, s egy pillanatra h{trafordult. – El kellett volna g{-zolni.

– Ne merd forgatni a fejed! – ijedt meg Kapitolina

Matvejevna.Csakugyan, az autó megfarolt.

– Ne merd forgatni a fejed! – ismételte meg Majka, éscsengő kacag{sban tört ki. De nekem szabad, ugye mama?

– És h{tranézett, egyszer a jobb, m{sszor a bal v{lla fölött.

– Majd nem hagyom, hogy l{nyokkal furik{zzon, akkormegtanulja!





–(483)–

– Holnap kiírnak.

– Nagyon örülök neki! – Mit{nak jó szíve volt, csak

első pillant{sra l{tszott haragosnak. – Nem ez a gondom. Hanem hogy a nap folyam{nsok elintéznivalóm van a v{rosban, este pedig m{r el kellutaznom. A ruh{kat azonban nagyon későn hozz{k el arakt{rból. Hogy lehetne megoldani, Mitocska , hogy m{rma megkaphassam a holmimat, elrakjam valahova, hol-

nap pedig jó kor{n felöltözhessem és elmehessek?

– [ltal{ban tilos – sóhajtott Mita. – Ha Nizamutdin

megtudja<

– Nem tudja meg! Bel{tom, hogy szab{lytalan, de

h{t, Mitocska, m{sképp nem élhet az ember!

– És ha mégse írj{k ki holnap? – Vera Kornyiljevna egészen biztosra mondta.

– Mégis tőle mag{tól kellene tudnom.

– Jól van, m{ris bemegyek hozz{.

– Hallotta a hírt?

– Nem. Miféle hírt?!

– Azt mondj{k, az év végére mindny{junkat elen-

gednek! Nagyon makacsul tartja mag{t a hír! – Csúnya ar-

ca hihetetlenül megenyhült, mihelyt ezt a hírt szó ba hozta.

– Kiket? Magukat?

– Bennünket is, magukat is! Nem hiszi? – és aggoda-lommal v{rta, mi az ő véleménye.

Oleg megvakarta a feje búbj{t, elhúzta a sz{j{t, a fél szemét egészen behunyta.

– Elképzelhető< Nincs kiz{rva. De ha tudn{, hogy

én h{ny ilyen küblihírt hallottam m{r! Hajjaj! – De most egészen biztosra mondj{k! – Annyira akar-

ta hinni, hogy nem lehetett neki ellentmondani.

Oleg előrebiggyesztette az alsó ajk{t és eltűnődött.

Persze m{r jó ideje érlelődik valami. A Legfelsőbb Bírós{g

repült. Csak túls{gosan lassan megy: az egész hónapbansemmi m{s nem történt; megint elsz{llt a hite. Túls{gosanlassú a történelem a mi életünkhöz, szívünkhöz képest.



–(484)–

– Adja az Isten – mondta ink{bb neki. – Azt{n mitfog csin{lni? Elmegy innen?

– Nem tudom – felelte majdnem hangtalanul Mita, sszéles körmökben végződő ujjait az elnyűtt kartonokrafektette.

– Maga Szalszk környékére való, nem?

– De.

– Ott tal{n jobb?

– Szabads{g van – súgta.

Tal{n abban reménykedett, hogy a szülőföldjén mégtal{l mag{nak férjet?

Oleg elment, hogy megkeresse Vera Kornyiljevn{t. Nem mindj{rt sikerült: hol a röntgenszob{ban volt, hol asebészeknél. Végre megl{tta, amint Lev Leonyidoviccsal

megy valahova a folyosón, és ut{nuk eredt.

– Vera Kornyiljevna! Zavarhatom egy pillanatra? Jó-lesett szólnia hozz{, olyasmit mondani, ami csak neki szól,s közben észrevette, hogy a hangja is m{s, mint amikor a

többiekkel beszél. A doktornő h{trafordult. Az elfoglalts{g lendületét

oly híven jelezte törzsének fordulata, a kéztart{sa, gond-

terhelt arckifejezése. Mégis rögtön meg{llt, erre késztette amindenki ir{nt megnyilv{nuló figyelmessége.

– Tessék? S nem tette hozz{, hogy „Kosztoglotov”. Mostan{-

ban harmadik személyben csak az orvosok és a nővérekelőtt e jtette ki a nevét. Szemtől szemben soha.

– Vera Kornyiljevna, volna egy-nagy kérésem< Nem

mondhatn{ meg Mit{nak, hogy holnap biztosan kiírnak?

– Miért?

– Nagyon fontos volna. Tudja, nekem még holnap es-

te el kell utaznom, ahhoz pedig<

– Menj előre, Ljova! Mindj{rt jövök én is!

És Lev Leonyidovics tov{bbment szok{sos görnyedt

tart{s{val és imbolygó j{r{s{val, a köpenye zsebébe du-

gott kézzel, a h{t{n megfeszülő pertlikkel. VeraKornyiljevna pedig így szólt Oleghoz:



–(485)–

– Jöjjön be hozz{m.

És előrement. Könnyedén, hajlékony j{r{ssal.

A röntgenkészülékekkel telezsúfolt helyiségbe vezet-te, ahol Oleg annak idején oly sok{ig vitatkozott Donco-

v{val. S ugyanahhoz a durv{n gyalult asztalhoz ült le, sneki is helyet mutatott. De Oleg {llva maradt.

Senki m{s nem volt a szob{ban. A nap ferde, aranyp{szm{ban vetődött be ide, és még vissza is verődött a ké-szülékek nikkelezett alkatrészeiről. Olyan fényesség volt,hogy hunyorítania kellett, s egyszerre jókedve lett.

– És ha holnap nem lesz r{ időm, hogy kiírjam? H i-

szen tudja, hogy még az epikrízist is meg kell írni.

Oleg nem tudta eldönteni, hogy hivatalosan beszél-e

vagy ugrat ja egy kicsit.– Epi< mit?

– Az epikrízist. Z{rójelentést. Amíg az nincs kész,nem lehet kiírni.

Mennyi munka nyomja ezt a gyönge v{llat! Minden-

ütt v{rj{k, mindenhov{ hívj{k, és még ő is lefoglalja, megazt az epikrízist is meg kell hogy írja.

De itt ült és ragyogott. Nem csak ő , nem csak az a jó-indulatot, sőt gyöngédséget sug{rzó pillant{sa; a visszave-

rődő éles fény sugarai nyitott legyezőként fogt{k körül tö-rékeny alakj{t.

– Mindj{rt el akar utazni?

– Nem én akarok, én boldogan maradnék. De nincs

hol éjszak{znom. Az {llom{son nem akarok még egyszer.

– Igaz, maga sz{llod{ba se mehet – bólintott a dok-

tornő. S elkomorult. – De k{r, hogy az a takarítónő, akinél

a betegek meg szoktak sz{llni, ma nem jött munk{ba, be-

teg. Most mit csin{ljunk? – mondta lassan, s az alsó fogso-

r{val megharapd{lta felső ajk{t; közben az előtte lévő pa-

pírra firk{lt. – Tudja, tulajdonképpen< megalhatna< n{-lam is.

Tessék?! Mit mondott? Jól hallotta? Ha megismétel-né<



–(486)–

A doktornő arca szemmel l{thatóan kipirult. Tov{b b-

ra is kerülte, hogy a szemük tal{lkozzék. De a hangja egé-szen természetesen csengett, mintha teljesen mindennapi

eset volna, hogy a beteg az orvos{n{l éjszak{zik:

– Éppen holnap rendkívüli napom lesz: délelőtt csakkét ór{t leszek bent, azut{n otthon, és csak ebéd ut{n me-

gyek el újra< Ismerősöknél is éjszak{zhatom.

Most pillantott r{ először. Arca izzott, de a szeme {r-

tatlanul nézett r{ vissza. Jól értette? Méltó arra, amit fö l-aj{nlott?

Oleg egyszerűen nem értette. Tal{n meg lehet érteni,

ha egy nő így beszél? Ez nagyon sokat jelenthet, de lehet,

hogy sokkal kevesebbet. De nem töprengett, nem volt ide-

je töprengeni: olyan tiszta szemmel nézett r{ s v{rt. – Köszönöm – préselte ki mag{ból. – Ez< csod{latos.

– Teljesen elfelejtette, mire tanított{k sz{z évvel ezelőtt, még gyerekkor{ban: hogy udvariasan, tisztelettudóan kell

v{laszolni. – Nagyon, nagyon jó volna< De nem fosztha-

tom meg< Nem visz r{ a lélek<

– Ne nyugtalankodjék – mondta Vega b{torító mo-

sollyal. – Ha két-h{rom napra van szüksége, majd kital{-lunk még valamit. Hiszen sajn{lja, hogy el kell mennie in-

nen, vagy nem?

– Persze hogy sajn{lom. Igen! Csak akkor az

elbocs{tópapírra nem a holnapi, hanem a holnaput{ni d{-tumot kell r{írni. Különben a parancsnoks{g felelősségrevon, hogy miért nem megyek el. Még újra lecsuknak.

– Jól van, majd elmism{soljuk valahogy. Teh{t szól jak

Mit{nak még ma, írjam ki holnap, de az igazol{st {llítsam

ki holnaput{nra? Milyen bonyolult ember maga!

De a szemében nem l{tszott aggodalom e bonyoda l-

mak miatt: a szeme nevetett.

– Én vagyok bonyolult? A rendszer bonyolult! Ne-

kem még igazol{sból se elég egy, mint m{snak, nekem ket-

tő kell.

– Minek?

– Az egyiket elteszi a parancsnoks{g az elutaz{som

igazol{s{ra, a m{sik nekem kell.



–(487)–

(A parancsnoks{gnak nem biztos, hogy odaadja,majd kiab{lni fog, hogy csak egyet kapott, de szükség vanegy tartalékra, nem?)

– Sőt egy harmadik is kell az {llom{sra. – Vega né-h{ny szót írt egy papírlapra. – Itt a címem. Magyar{zzamel, hogy jut el oda?

– Odatal{lok, Vera Kornyiljevna.

(Csakugyan komolyan gondolta? Igaz{n meghívjamag{hoz?)

– És< – még néh{ny előre kitöltött, hosszúk{s papír-

lapot mellékelt a címhez. – Itt vannak azok a receptek,

amelyeket Ludmila Afanaszjevna említett. Néh{ny közü-lük azonos, hogy megismételhesse.

Azok a receptek! Azok.Vega úgy beszélt róluk, mint valami jelentéktelen do-

logról. Kis kiegészítés a címhez. Két hónapja kezeli, deúgy ügyeskedett, hogy erről egyszer se beszélt vele.

Valószínűleg tapintatból.

Közben m{r föl{llt. M{r elindult az ajtó felé. V{rja amunka. V{rja Ljova.

Oleg ekkor az egész szob{t betöltő fényben megl{tta

hófehér, karcsú, törékeny alakj{t; először l{tta ilyennek

ilyen megértőnek, bar{ts{gosnak, először érezte, hogy<

szüksége van r{. Most először!

Egyszerre ő is jókedvű lett és nagyon őszinte.

– Vera Kornyiljevna! Miért haragudott r{m olyan so-

k{ig? – kérdezte.

Vega mosolyogva s valahogy bölcsen nézett r{ afénykörből.

– Tal{n nem követett el semmit?

– Nem.

– Az égvil{gon semmit?

– Az égvil{gon semmit.

– Prób{ljon visszaemlékezni. – Nem emlékszem semmire. Legal{bb célozzon r{!

– Mennem kell<



–(488)–

Kezében ott volt a kulcs. Be kellett z{rni az ajtót. Éselmenni.

Pedig milyen jó volt vele! Legszívesebben egész napitt maradt volna.

Vega filigr{n alakja elt{volodott a folyosón, ő meg ott

maradt {llva, s ut{nanézett.

Azonnal visszament sét{lni. Odakint tombolt a ta-

vasz, alig bírt betelni vele. Két óra hosszat j{rk{lt mindencél nélkül, s szívta, szívta mag{ba a levegőt, a meleget.M{r sajn{lta itthagyni ezt a parkot is, ahol pedig fogolyvolt. Sajn{lta, hogy nem lesz itt, amikor kinyílnak a jap{n

ak{cok, amikor kibomlanak a tölgyf{k első levelei.

Ma valahogy h{nyingere se volt, és gyengének se

érezte mag{t. Ma boldogan kap{lgatn{ a friss földet. V{-gyott valamire, de nem tudta, mire. Észrevette, hogy a hü-velykujja mag{tól simít végig a mutatóujj{n, mintha ciga-

rett{t sodorna. Nem, még ha {lm{ban is csak ez kísértene!Abbahagyta, és kész!

Miut{n kisét{lta mag{t, bement Mit{hoz. Mita deréknő: m{r ki is hozta Oleg holmij{t, és eldugta { fürdőszo-

b{ban, a fürdőszobakulcs pedig ann{l az idős takarítónő-nél lesz, aki este lép szolg{latba. De még ma, a munkaidőle j{rta előtt men jen {t Oleg az ambulanci{ra, és kérje el az

összes igazol{st.

Most m{r nem volt visszaút, m{r csak ki kellett hogyírj{k, s mehet.

Ha nem is utolj{ra, de az utolsó alkalmak egyikeként

ment föl a lépcsőn.

Fönt Zoj{val tal{lkozott.

– Hogy {llnak a dolgai, Oleg? – kérdezte Zoja feszte-lenül.

B{mulatos természetességgel tért {t: erre a fesztelenhangnemre. Mintha soha nem lett volna köztük semmi: se

a becenevek, se a Csavargó ból való t{nc, se az oxigéntömlő.

És alighanem igaza van. Örökké emlékeztesse r{?

Örökké emlékezzék? Duzzogjon?

Valamelyik éjszakai ügyeletétől kezdve Oleg nemtébl{bolt a közelében, hanem lefeküdt aludni. Valamelyik



–(489)–

estétől kezdve Zoja, mintha mi sem történt volna, megje-

lent az in jekciós tűvel, ő pedig megfordult fektében, éshagyta, hogy belédöfje. És az, ami növekvőben, duzzadó-

ban, feszülőben volt köztük, mint az az oxigéntömlő, me-

lyet akkor este kétfelől fogva vittek vissza, szép lassanapadni kezdett. És semmivé lett. S maradt a bar{ts{gosüdvözlés: „Hogy {llnak a dolgai, Oleg?”

Hosszú kezével a székre t{maszkodott, előrebillen-

tette csapzott hajú fejét: – A leukocit{k sz{ma kétezer-nyolcsz{z. Röntgent

m{r m{sodik napja nem kapok. Holnap kiírnak.

– M{r holnap? – rebbentek meg az aranyos pill{k. –

Remek! Gratul{lok!

– Van mihez?– Maga h{l{tlan! – csóv{lta a fejét Zoja. – Emlékezzék

vissza az első itt töltött napj{ra. Gondolta volna akkor,

hogy egy hétnél tov{bb húzza?

Ez is igaz.

Mégiscsak kedves l{ny Zojka: dolgos, jókedvű,őszinte: ami a szívén, az a sz{j{n. Ha elfelejti azt a feszé-lyező érzést, hogy mintha becsapt{k volna egym{st, hatiszta lapot nyit, mi az akad{lya, hogy jó bar{tok legy e-

nek?

– Í gy igaz – mosolygott.

– Í gy bizony – mosolygott vissza a l{ny.

Arról a hímzőfonalról nem tett említést.

Ennek is vége. Hetenként négyszer jön be ezut{n is.

Folytatja a magol{st. Néha hímez. Bent a v{rosbanpedig el{lldog{l majd valakivel a sötétben, t{nc ut{n.

Nem szabad haragudni r{ amiatt, hogy huszonh{-rom éves, és egészséges minden porcik{ja.

– Minden jót! – mondta Oleg minden sértődöttségnélkül.

És m{r ment is tov{bb. A l{ny azonban, megint azona könnyed, fesztelen hangon, ut{naszólt: – Halló, Oleg!

H{trafordult.

– Lesz hol aludnia? Írja föl a címemet!



–(490)–

(Micsoda? Ő is?)

Értetlenül b{mult r{. Ez m{r túl sok volt ahhoz, hogy

fel tudja fogni.– Nagyon jó helyen lakom, egészen közel a villa-

mosmeg{llóhoz. Ketten vagyunk a nagymam{mmal, dekét szob{nk is van.

– Nagyon köszönöm – és zavartan vette {t a papír-

szeletkét. – De aligha< Majd megl{tom<

– És ha mégis? – mosolygott r{ a l{ny.

Ami azt illeti, a tajg{ban könnyebb eligazodni, mint a

nőkön.

Kettőt lépett, és megl{tta Szibgatovot, amint szomo-

rúan feküdt a kemény deszk{kon, az előtér sötét kuckój{-

ban. Ide még a mai tomboló nap sugarai is megtizedelve jutottak el.

Szibgatov hanyatt feküdt, s szemét a plafonra szö-gezte. Nagyon lefogyott ez alatt a két hónap alatt.Kosztoglotov leült az {gya szélére.

– Saraf! Az a makacs hír j{rja, hogy az összes sz{m-űzöttet elengedik! A különlegeseket is meg az admi-nisztratívokat is.

Saraf nem fordította Oleg felé a fejét, csak a szemét.És mintha semmi se jutott volna el hozz{, csak a hang.

– Hallod? Minket is, titeket is. Biztosra mondj{k. DeSaraf nem értette.

– Nem hiszed?< Haza fogsz menni?

Szibgatov visszafordította szemét a plafon felé. Kö-zönyös ajka szétv{lt:

– Nekem kor{bban kellett volna.

Oleg kezét a kezére tette, amely úgy pihent a mellén, mint egy halotté.

Nelli szaladt el mellettük fürgén, be a kórterembe:

– Nem maradt itt t{nyér? – Körülpillantott. – Hé, tekócos! Miért nem ettél? Gyorsan ürítsd ki a t{nyért, r{dv{rjak?

L{m, Kosztoglotov elmulasztotta az ebédet, észre se

vette, annyit szaladg{lt. Csak egyet nem értett:



–(491)–

– Nem mindegy neked?

– Hogy volna mindegy? Most én vagyok az ételosztó!

közölte Nelli büszkén. – Nem l{tod, hogy tiszta köpeny van rajtam?

Oleg fölült, hogy elköltse az utolsó kórh{zi ebédjét.

A röntgen alattomosan, ném{n és l{thatatlanul kiége-

tett belőle minden étv{gyat. De a börtöntörvény szerint

semmilyen ételt nem szabad otthagyni.

– Gyorsan, gyorsan! Igyekezz! – pattogott Nelli.

Nemcsak a köpenye, a frizur{ja is m{s volt.

– Ni, hogy megv{ltozt{l! – csod{lkozott Kosztoglo-

tov.

– Na hallod! Majd bolond leszek h{romsz{zötvenért

egész nap a padlón csúszni-m{szni! És még mellékessincs!

34. Ami még nehezebb

Amint valószínűleg a kort{rsait túlélő öregeknél szokott föllépni az a szívf{jdító hi{nyérzet – „ideje, bizony,

ideje elmenni nekem is” – , ezen az estén Kosztoglotov se bírta m{r ki a kórteremben, pedig megint minden {gy fog-

lalt volt, s az emberek itt is emberek voltak, és megint újrafölvetődtek ugyanazok a kérdések: r{k vagy nem r{k?

meggyógyítj{k vagy nem? milyen m{s szerek segíthetnek?

Estére, utolsóként Vagyim ment el: meghozt{k azaranykolloidot, ezért {ttették a radiológiai kórterembe.

Olegnak nem, maradt m{s h{tra, mint sorra venni az{gyakat, és fölidézni mag{ban, ki feküdt itt kezdettől fog-

va, és h{nyan haltak meg. Úgy festett, hogy nem is sokan.Olyan fülledt volt a levegő a kórteremben, s olyan

meleg odakint, hogy Kosztoglotov a résnyire nyitott a b-

lakn{l feküdt le aludni. Az ablakdeszka fölött bezúdult r{a tavaszi levegő. Tavaszi éledés hangjai hallatszottak akórh{z kerítéséhez lapuló régi kis h{zak par{nyi udvaraifelől is. Ezeknek az udvaroknak az életét nem lehetett l{tnia téglafalon {t, de most jól hallatszott egy-egy ajtócsapó-d{s, részeg ordít{s, gyereksír{s, vagy valami torz hangú



–(492)–

gramofonlemez, később pedig – m{r takarodó ut{n – egy

erőteljes, mély női hang, amint azt énekli, ki tudja, jókedv-

ében-e, vagy keservében:

S egy fiatal b{ny{szlegényt ,Vittem az {gyamba én…

Minden nóta ugyanarról szól. Minden embernekugyanaz j{r az eszében. Olegnak pedig valami m{sra kel-

lene gondolnia<

Éppen ezen az éjszak{n, amikor reggel kor{n kellettkelnie, és jó lett volna kímélnie az erejét, sehogy se bírt e l-

aludni. Ezerféle fontos és kevésbé fontos gondolat go-

molygott az agy{ban: a Ruszanovval folytatott befejezet-

len vit{ja, meg hogy mit nem mondott végig Sulubin, m i-

lyen érveket kellett volna felsorakoztatnia Vagyimmalszemben, és a megölt Zsuk okos feje és Kadminék élénkarca a petróleuml{mpa s{rga fényében, amikor majd elé-

bük t{lalja milliónyi v{rosi élményét, ők pedig besz{mol-

nak arról, mi újs{g az aulban, meg hogy milyen zenei,ad{sokat hallgattak meg azóta, és az alacsony mennyezetűkunyhó mintha maga volna a vil{gegyetem h{rmuk sz{-m{ra, azt{n a tizennyolc éves Inna Ström szórakozottanfensőséges mosolya (akinek most m{r a közelébe se mermajd menni), és ez a két meghív{s, két nő meghív{sa, hogy éjszak{zzék n{la – ez sem hagyta nyugodni: egy{lta-

l{n, hogyan kell ezt az egészet helyesen értelmezni?Abban a jeges vil{gban, amely Oleg lelkét form{lta-

préselte, nem létezett olyasmi, mint „önzetlen jós{g”. S

Oleg egyszerűen elfeledkezett róla, hogy létezhet. Mostpedig b{rmivel ink{bb meg tudta volna magyar{zni ezt akét meghív{st, mint merő jós{ggal.

Vajon mire gondoltak? Mit kellene tennie? Sehogy se

tudta eldönteni.

Egyik oldal{ról a m{sikra, a m{sikról az egyikrehengeredett, miközben ujjai a l{thatatlan cigarett{t nyo-

mogatt{k.

Fölkelt és kiment, hogy j{rjon egyet. Az előtér félhom{ly{ban, mindj{rt az ajtón{l ott ült a

padlóra letett lavórj{ban Szibgatov, szívósan védve a ke-



–(493)–

resztcsontj{t, de m{r nem azzal a türelmes reménykedés-

sel, mint azelőtt, hanem kétségbeesett reménytelenséggel.

Az ügyeletes nővér asztalk{j{n{l, Szibgatovnak h{t-tal, egy keskeny v{llú, alacsony, fehér köpenyes nő hajolt al{mpa al{. Nem a nővérek valamelyike – ma éjszakaTurgun az ügyeletes, aki valószínűleg m{r békésen alszikaz orvosi értekezletek színhelyéül szolg{ló szob{ban, ha-

nem az a furcsa, jól nevelt, szemüveges takarítónő, Jeliza-

veta Anatoljevna. M{r az este elvégzett minden munk{t,és most itt ült és olvasott.

Az alatt a két hónap alatt, amit Oleg itt töltött, ez azértelmes arcú, szorgalmas, gyors fölfog{sú takarítónőnemegyszer csúszott-m{szott az {gyaik alatt, és mosta apadlót, miközben ők, betegek, a feje fölött feküdtek; odébbrakta, majd visszatette Kosztoglotov eldugott csizm{j{t, deegyszer se szitkozódott miatta, vizes ronggyal végigtörölte

a falakat, kiürítette a köpőcsészéket és addig dörgölteőket, amíg nem csillogtak, hordta a betegeknek a cédul{k-

kal ell{tott üvegeket, s mindazt, ami nehéz, ut{latos és

piszkos, és amit a nővérek nem kötelesek kézbe venni. Minél odaadóbban végezte a munk{j{t, ann{l kevés-

bé vették észre az épületben. – M{r kétezer évvel ezelőttmegmondta valaki, hogy akinek szeme van, nem biztos,

hogy l{t.

De a nehéz élet elmélyíti a l{t{s képességét. S voltakitt olyanok, akik azonnal fölismerték egym{st. Jóllehetnem volt rendszeresítve köztük se v{ll-lap, se formaruha,

se karszalag, könnyen fölismerték egym{st – mintha va-

lamilyen fénylő jel vil{gítana a homlokukon, vagy minthastigm{kat viselnének a tenyerükön és a l{bfejükön. (Való-

j{ban rengeteg ismertetőjegy volt: egy-egy elejtett szó, sennek a szónak a lejtése, két szó között egy ajakr{ndul{s,egy mosoly, amikor m{sok komolyak, vagy komolys{g,amikor m{sok nevetnek.) Ahogy az üzbégek vagy akarakalpakok minden nehézség nélkül fölismerték egy-

m{st a kórh{zban, ugyanúgy ezek is azt, ak ire ak{r csak

egyszer is r{vetődött a szögesdrót {rnyéka. Kosztoglotov és Jelizaveta Anatoljevna is m{r régen

fölismerte, régóta megértő mosollyal üdvözölte egym{st.



–(494)–

Beszélgetni azonban valahogy egyszer se adódott al-

kalmuk.

Oleg most odament az asztal{hoz, hallhatóan cso-szogva papucs{val, nehogy r{ijesszen.

– Jó estét, Jelizaveta Anatoljevna!

Szemüveg nélkül olvasott. H{trafordult, és m{r ez afejfordulat is valami megnevezhetetlen {rnyalattal eltértattól, ahogy akkor tette, ha szolg{latilag szólított{k.

– Jó estét! – mosolygott egy idős d{ma méltós{gteljesmosoly{val, aki kedves vendéget fogad otthon{nak meg-

bízható födele alatt.

Jóindulatúan, r{érősen fürkészték egym{st.

Ebben az fejeződött ki, hogy b{rmikor szívesen segí-

tenének is egym{son. És hogy nem tudnak segíteni.

Oleg lejjebb hajtotta csapzott fejét, hogy jobban l{t-

hassa a könyvet.

– Megint francia? Ki írta?

A különös takarítónő l{gyan ejtette ki az l-t:

– Claude Farrère.

– Honnan veszi ezeket a francia könyveket?

– A v{rosban van idegen nyelvű könyvt{r. Meg egy

öreg nénitől is kapok.

Kosztoglotov úgy sandított a könyvre, mint mad{r amad{rijesztőre.

– Miért mindig franci{kat olvas?

A szeme és az ajka körüli, sug{r alakban szétszaladór{ncok a kor{n kívül sok szenvedésről és okoss{gról {rul-

kodtak.

– Így nem f{j annyira – v{laszolta. A hangja mindighalk, a kiejtése l{gy.

– Miért kellene félni a f{jdalomtól? – ellenkezett

Oleg. Nehezére esett sok{ig {llni. Az asszony észrevette,

és odahúzott neki egy széket. – Mióta is? Tal{n m{r kétsz{z éve sóhajtoznak n{-

lunk, hogy ó, P{rizs! P{rizs! M{r zúg a fülem tőle – doho-



–(495)–

gott Kosztoglotov. – Minden utc{ jukat, minden kocsm{ju-

kat illik ismerni! Én azért se v{gyom P{rizsba!

– Egy{ltal{n nem? – mosolygott r{ az asszony, s ővisszamosolygott. – Jobb a parancsnoks{g sz{rnyai alatt?

A nevetésük egyforma volt: éppen csak belekezdtek,m{r abba is hagyt{k.

– Igaz{n nem v{gyom oda – dörmögte Kosztoglotov.

– Az a csicsergő beszédük, az izgékonys{guk, a könnyel-

mű csapong{suk< Szeretném kijózanítani őket, hogy hé, bar{taim! h{t a melóval mi lesz? mit szóln{tok az üres fe-

kete kenyérhez?

– Ez nem igazs{gos. Ha a fehérhez szoktak hozz{, nyilv{n megérdemlik.

– H{t< lehetséges. Lehet, hogy az irigység beszél be-lőlem. Mégis jólesnék kijózanítani őket.

Kosztoglotov ültében jobbra- balra dőlt, mintha nyo-

masztan{ túls{gosan hosszú törzse. Minden {tmenet nél-

kül, természetesen és kereken megkérdezte:

– Mag{t a férje miatt? Vagy önmag{ért<? Az asszony ugyanolyan őszintén és azonnal v{la-

szolt, mintha csak a szolg{lati beoszt{sa felől kérdeztékvolna:

– Az egész csal{dot együtt. Hogy kit miért, nem lehet

tudni.

– És most mind együtt vannak?

– Ó, dehogy! A l{nyom meghalt a sz{műzetésben.

A h{ború ut{n jöttünk ide. Innen vitték el a férjemeta m{sodik menetre. L{gerba.

– És most egyedül van?

– A kisfiammal. Nyolcéves.

Oleg az arc{t nézte, amely nem kért sz{nalmat. Hi-

szen t{rgyilagos beszélgetést folytattak.

– M{sodj{ra negyvenkilencben?

– Igen.– Így szok{s. Melyik l{gerba?

– U.p. Tajset.



–(496)–

Oleg ismét bólintott.

– Így szok{s. Ozerlag *. Lehet, hogy egészen a Lén{-

n{l van, de az utolsó posta Tajset. – Maga is volt ott? – Az asszony mégsem bírta visz-

szagyűrni a reménységét!

– Nem, csak ismerem. Hisz {llandóan költöztetik az

embereket.

– Duzarszkij. Nem tal{lkozott vele? Sehol?

Mégis reménykedik. Hogy tal{lkoztak. Hogy mind-

j{rt mesélni fog róla.

– Duzarszkij< – Oleg csettintett. – Nem, nem tal{l-

koztam vele. Mindenkivel nem lehet tal{lkozni.

– Évente két levél! – panaszkodott az asszony.

Oleg bólintott , így szok{s.

– De tavaly csak egy jött. M{jusban. Azóta semmi!

És m{r reszketett, m{r csak egyetlen sz{l tartotta. Egyetlen sz{l! Nő<

– Ne tulajdonítson neki jelentőséget! – magyar{ztaOleg magabiztosan. – Mindenkitől évi két levél, tudja,h{ny ezret tesz ki? A cenzúra meg lusta. A szpasszki l{-gerban egyszer egy k{lyh{s, szintén elítélt, rendbe tetteny{ron a k{lyh{kat, és a cenzorok k{lyh{j{ban legal{bbkétsz{z el nem küldött levelet tal{lt. Elfelejtették elégetni.

B{rmilyen l{gy hangon magyar{zta is, ő meg m{rrég mindenhez hozz{ kellett hogy szokjon, most mégiseszelős rémülettel nézett r{.

Úgy volna megszerkesztve az ember , hogy nem lehet

leszoktatni a csod{lkoz{sról?

– Eszerint a kisfia a sz{műzetésben született? Bólintott.

– És most a maga fizetéséből kell fölnevelni? Jobbmunk{ra nem veszik föl? Mindenütt elutasítj{k? Miféleólban laknak?

L{tszólag kérdezett, de a kérdései nem voltak kérdé-sek. A csömörig vil{gos volt az egész.

* Tóvidéki l{ger.



–(497)–

Jelizaveta Anatoljevna a bekötetlen, vastag, eleg{n-

san kis alakú, nem hazai papírra nyomott, enyhén hull{-mos szélű könyvecskén tartotta a sok mos{stól, durvafölmosórongyoktól, forró víztől agyon{zott, kisebesedett,

kék foltos kezét.

– Ha csak az ól volna a baj! A baj az, hogy a gyerek

egyre okosabb lesz, mindent megkérdez. Hogy nevel jem?

Zúdítsam r{ a teljes igazs{got? Hiszen abba egy felnőtt is

belerokkan! Beletörik a gerince! Vagy titkol jam el, békít-sem meg ezzel az élettel? Helyes-e? Mit mondana az apja?

És sikerülne-e, hiszen neki is van szeme és l{t<

– Zúdítsa r{ az igazs{got! – Oleg keményen r{tenye-

relt az asztalt fedő üveglapra. Mintha ő maga tucatnyigyereket vezetett volna be az életbe, méghozz{ mindenhiba nélkül.

Az asszony kezét fejkendője alatt a hal{nték{ra szorí-totta, és riadtan nézett Olegra: f{jó ideghez ért!

– Olyan nehéz apa nélkül nevelni egy fiút! Hiszen

ahhoz kemény tart{s, biztos ir{nytű kell. Honnan ve-

gyem? Az ember minduntalan letéved az útról<

Oleg hallgatott. Azelőtt is hallotta, hogy így van, denem tudta fölfogni.

– Ezért olvasok régi francia regényeket, igaz, hogycsak éjszakai szolg{latban. Nem tudom, hogy elhallgat-

nak-e valami fontosat vagy nem, hogy akkor is ilyen ke-gyetlen volt-e az élet a falakon kívül. Nem tudom, s ettőlmegnyugszom.

– Narkotikum?

– Jótétemény – hajtotta félre fehér ap{caarc{t. – Nem

ismerek m{s olyan könyvet, amelyik ne idegesítene. Azegyik! hülyének nézi az olvasót. A m{sik legal{bb nem ha-

zudik, s ezért az író szörnyen büszke mag{ra. Behatóankutatj{k, hogy melyik dűlőúton hajtott végig ezernyolc-

sz{z-nem-tudom-h{nyban a nagy költő, konkrétan milyenhölgyről emlékezik meg ezen meg ezen a lapon. Lehet,

hogy nem volt könnyű kideríteni, de milyen veszélytelen!Ők szerencsésen v{lasztottak. Csak a ma élőkhöz, a maszenvedőkhöz nincs egy szavuk se.



–(498)–

Fiatal kor{ban Lilj{nak szólíthatt{k. Azon az orr-

nyergen még nem hagyott nyomot szemüveg. A fiatal l{nykacérkodott, vihogott, kacagott, életét orgon{k, csipkék

meg a szimbolist{k versei töltötték be, és egy cig{nyasz-

szony se jósolt neki olyasmit, hogy majd takarítónőként

végzi valahol [zsi{ban.

– Minden könyvbeli tragédi{t nevetségesnek érzekahhoz képest, amit mi élünk {t – mondta Jelizaveta Ana-

toljevna. – Aid{nak megengedték, hogy lemen jen az im{-dott férfi sírkamr{j{ba, s vele együtt haljon meg. Nekünkmég azt se engedik meg, hogy valamit megtudjunk róla.Tal{n ha elmennék abba az Ozerlagba<

– Ne menjen. Úgyse érne el semmit.

– <A gyerekek az iskol{ban Anna Karenina boldog-talan, tragikus, tönkretett, meg mit tudom én, milyen éle-

téről írnak dolgozatot. De boldogtalan volt-e Anna? A

szenvedélyt v{lasztotta, és ezért a szenvedélyért fizetett.Hisz ez boldogs{g! Szabad, büszke ember volt. De amikor

békeidőben {llítanak be köpenyek és cs{kók abba a h{zba,

amelyben születtünk és születésünktől fogva lakunk, ésr{nk parancsolnak, hogy huszonnégy ór{n belül hagyjukel ezt a h{zat, de még a v{rost is, és csak azt vihetjük ma-

gunkkal, amit a két gyönge karunk elbír?

Ah{ny könnyet ezek a szemek el tudtak sírni, m{rrég elsírt{k, aligha lehetett még egyet kipréselni belőlük.Tal{n csak az Utolsó Ítélet hallat{n képesek még egyszer

föllobbanni.

– < Amikor kit{rjuk az ajtót, és behívjuk a j{rókelő-ket az utc{ról, hogy h{tha vennének valamit, illetve de-

hogy! vetnének néh{ny garast kenyérre! És jönnek a jó

szimatú kereskedők, akik a vil{gon mindent tudnak, csakazt nem, hogy majd r{juk is lecsap a mennykő! És azany{nk zongor{j{ért nem restellik a sz{zadrészét adni an-

nak, amennyit ér, és a kisl{nyunk, masnival a haj{ban, le-

ül, hogy meg egyszer, utolj{ra j{tsszék valamit Mozarttól,de elsírja mag{t és kiszalad< Minek olvassam én el ú jra

az Anna Kareninat? Nekem ennyi is elég! Hol olvashatnék

mirólunk? Tal{n majd sz{z év múlva?



–(499)–

Jóllehet a szava m{r-m{r ki{lt{sba csapott, de sok-

sok év félelmein edzett fegyelme visszatartotta: nem ki{ l-

tott, ez nem ki{lt{s volt. S nem is hallotta m{s, csakKosztoglotov.

Meg tal{n Szibgatov a lavórj{ban.

Nem sok {rulkodó jel volt a szavaiban, de Koszto-

glotovnak éppen elég.

– Leningr{d? – tal{lta ki Oleg. – Kilencsz{zharminc-

öt?

– Kital{lta!

– Melyik utc{ban lakott?

– A Furstatszkaj{n – mondta panaszosan, mégis szik-

r{nyi örömmel Jelizaveta Anatoljevna. – És maga?

– A Zaharjevben! Egészen közel!

– Közel< Maga h{ny éves volt akkor?

– Tizennégy.

– Semmire se emlékszik?

– Kevésre.

– Nem emlékszik? Mintha földrengés lett volna: a la-

k{sok t{rva-nyitva, ak{rki be jöhetett, elvihetett, amit

akart, senki nem kérdezett semmit. Hiszen a v{ros egyne-

gyedét kitelepítették. Nem emlékszik r{?

– De, emlékszem. De szégyellem bevallani: akkor

nem ez l{tszott a legfontosabbnak. Az iskol{ban elmagya-r{zt{k, miért van r{ szükség. Hogy mi a haszna.

Az öregedő takarítónő úgy kapkodta a fejét, mintegy szoros zabl{jú lovacska.

– Mindenki a blok{dról beszél; a blok{dról hősköl-

teményeket írnak! Arról szabad. Mintha a blok{d előtt semmi se történt volna!

Igen. Szibgatov akkor is ugyanígy {ztatta a kereszt-

csontj{t, ugyanennél az asztaln{l ült Zoja és Oleg, ésugyanennek a l{mp{nak a vil{g{n{l beszélgettek – mi

m{sról, mint { blok{dról?

Hiszen a blok{d előtt nem történt semmi abban a v{-rosban.



–(500)–

Oleg sóhajtott, {ll{t tenyerébe t{masztotta, és zavar-

tan nézett Jelizaveta Anatoljevn{ra.

– Szégyen, gyal{zat – mondta halkan. – Miért va-gyunk nyugodtak egészen addig, amíg nem r{nk és sze-

retteinkre sújt le a vill{m? Miért ilyen az emberi termé-szet?

Most azért is szégyellte mag{t, hogy a pamíri csú-csok fölé emelte ezt a tal{nyt: mi kell a nőnek a férfitól?

miből nem éri be kevesebbel? Mintha erre volna kihegyez-ve az élet. Mintha ezen kívül nem volna se kín, se örömebben az orsz{gban.

Szégyellte, mégis jóval nyugodtabbnak érezte mag{t.Ahogy keresztülzúdult rajta a m{sok baja, mintha elmosta

volna az övét. – Néh{ny évvel előbb az arisztokrat{kat telepítettékki Leningr{dból – idézte föl Jelizaveta Anatoljevna. – Szin-

tén vagy sz{zezer embert. Olyan nagyon odafigyeltünk r{?Pedig miféle arisztokrat{k maradtak ott addigra? Szegé-nyek meg öregek, magatehetetlenek. Tudtunk róla, l{ttuk,

de mit törődtünk vele? Nem minket b{ntottak. – A zongor{ikat persze megvették?

– Igen, megvettük. De meg {m.

Most jól l{tta Oleg, hogy még ötvenéves sincs. Az ut-

c{n mégis öregasszonynak l{tszott. Fehér kendője alól ki-

lógott öregesen ritka, dacosan egyenes sz{lú haja. – Magukat miért telepítették ki? Mit mondtak?

– Miért? Mint t{rsadalmilag veszélyes vagy k{rtevő

elemeket. Csak úgy, ítélet nélkül.

– Mi volt a férje?

– Semmi. Fuvol{s a filharmonikusokn{l. Ha berú-gott, szívesen filozof{lt.

Olegnak eszébe jutott a boldogult anyja: ő is ilyen

kor{n megöregedett, mindenért lelkesedő entellektüelvolt, és ugyanilyen tehetetlen az ura nélkül.

Ha egy helyütt lakn{nak, egyben-m{sban segíthetne ennek az asszonynak. Péld{ul a fia nevelésében.



–(501)–

De ak{rcsak a m{s-m{s sejtbe tartozó méheknek, mindegyiküknek megvan a maga dolga.

– Egy ismerős csal{dban – mesélte most m{r nek i-szabadulva a hallgatag lélek – felnőtt gyerekek voltak, egyfiú és egy l{ny, mind a kettő lelkes komszomolista. És egy-

szer csak az egész csal{dot ki akarj{k telepíteni. A gyere-

kek berohannak a Komszomol kerületi bizotts{g{ra: „Véd-

jetek meg!” Megvédünk, mondt{k, itt egy papír, írj{tok r{:

„Kérem, hogy a mai naptól fogva ne tekintsenek X. Y. fi{-nak, illetve l{ny{nak, akiket megtagadok mint t{rsadalm i-

lag k{ros elemeket, és ígérem, hogy a jövőben nem v{lla-

lok közösséget, nem tartok semmilyen kapcsolatot velük.”

Oleg összegörnyedt, csontos v{lla ki{llt, feje a mellé-re lógott.

– És sokan megírt{k?

– Igen. De ezek ketten azt mondt{k: még gondolko-

dunk rajta. Hazamentek, bedobt{k a tűzbe a tagkönyvü-ket, és nekil{ttak csomagolni.

Szibgatov mocorogni kezdett. Belekapaszkodott az

{gyba és lassan, keservesen föl{llt.

A takarítónő fölugrott, hogy kivigye a lavórt.

Oleg is föl{llt, s mielőtt lefeküdt volna, lement, le ke l-

lett mennie a lépcsőn.

A lenti folyosón elhaladt a mellett az ajtó mellett,

ahol Gyomka feküdt. Egy frissen oper{lt beteget tettek behozz{, aki azonban hétfőn meghalt, ezért Sulubint helyez-

ték el mellette a műtét ut{n.

Ezt az ajtót csukva tartott{k, de most résnyire nyi tva

volt. A sötétből rekedt hörgés hallatszott ki. Nővér nem

mutatkozott: vagy m{s betegekkel volt dolga, vagy aludt. Oleg jobban megnyitotta az ajtót, s beosont. Gyomka

aludt. Sulubin hörgött a f{jdalomtól.

Oleg egészen bement. A félig nyitott ajtón bevetődött

némi fény a folyosóról.

– Alekszej Filippics!A hörgés abbamaradt.

– Alekszej Filippics! Rosszul van?



–(502)–

– Mi van? – Ez is úgy tört föl, mint egy hörgés.

– Rosszul van? Hozzak valamit? Gyújtsam föl a l{m-

p{t? – Ki az? – Rémült lihegés és köhögés.

– Kosztoglotov. Oleg. – M{r ott volt mellette, föléje

hajolt, és hom{lyosan ki tudta venni Sulubin súlyos fejét ap{rn{n. – Mit hozzak? Hívjam a nővért?

– Sem< mit – préselte ki mag{ból Sulubin.

M{r se nem köhögött, se nem hörgött. Oleg egyre jobban ki tudta venni a fejét, még csapzott haj{t is a p{r-

n{n.

– Nem halok meg teljesen – suttogta Sulubin. – Nem

teljesen<

Félrebeszélt.

Kosztoglotov kitapogatta forró kezét a takarón, eny-

hén megszorította.

– Élni fog, Alekszej Filippics! Ne hagyja mag{t!

– Csak egy szil{nk? Egy szil{nk? – suttogta a beteg.

Ekkor jött r{ Oleg, hogy Sulubin nem beszél félre, még fölis ismerte őt, és a műtét előtti utolsó beszélgetésükre utal.Akkor mondta: „Néha egész vil{gosan érzem, hogy ami

bennem van, az nem egészen én vagyok. Van bennem va-

lami kiirthatatlan, valami magasabb< A Vil{gszellem pa-

r{nyi szil{nkja. Maga nem érzi ezt?”

35. A Teremtés első napja

Kora reggel, amikor még mindenki aludt, Oleg ha l-

kan fölkelt, rendbe tette az {gy{t, ahogy kellett, a papla n-

huzatot négyfelől beha jtotta, és nehéz csizm{j{ban l{buj j-hegyen lépkedve, kiment a kórteremből.

Az ügyeletes nővér asztal{n{l, sűrű fekete hajú fejéta nyitott tankönyvre hajtva, aludt Turgun.

A földszinti öreg takarítónő kinyitotta Olegnak a

fürdőszob{t, ahol {töltőzött a maga holmij{ba, amelye kéthónap alatt valahogy idegenné v{lt: a régi, buggyos kato-

nai csizmanadr{gba, félgyapjú zubbonyba, köpenybe.



–(503)–

Mindez évekig hevert a l{gerek rakt{raiban, így nem vise-

lődött el egészen. A kucsm{ja m{r civil holmi, Us-Terek-

ben vette, de kicsi volt, szorította a fejét. Meleg nap ígér-

kezett; Oleg úgy hat{rozott, hogy nem veszi föl olyan lettvolna benne, mint egy mad{rijesztő. A szíjjal se a köpenyétszorította le, hanem a zubbonyt alatta, úgyhogy ak{r fris-sen leszerelt vagy a fogd{ból megszökött katon{nak hihet-

ték. A sapka a zs{kj{ba került, ebbe a régi, zsírpecsétes,

egy helyütt a t{bortűztől meg is égett, m{sutt, a szil{nkütötte lyuk helyén foltozott zs{kba; ezt a frontról haza-

mentett zs{kot a nagynénje adta be csomagban a börtön-

be, Kosztoglotov maga kérte épp ezt, a l{gerba nem akartsemmi jó holmit vinni.

De a kórh{zi öltözék ut{n még ettől is megjött az ön-

bizalma, jókedve t{madt, s úgy tetszett, még egészsége-

sebb is lett.

Kosztoglotov sietett, hogy mielőbb elmenjen, nehogy

valami visszatartsa. A takarítónő kihúzta a kapu p{ntj{ ba

dugott lécet, és kiengedte.

Kilépett a torn{cra – és meg{llt. Mélyet szippantottaz üde, még semmitől föl nem kavart, be nem szennyezettlevegőből. Fölemelte a fejét, és egy fiatal, zöldellő vil{gotl{tott. Az eget rózsaszínűre festette az imént fölkelt nap.Még magasabbra emelte a fejét, és aprólékos, sok évsz{za-

dos munk{val körbeszegett, pelyhes felhők rajait l{tta fö l-

sorakozni az égen, de csak arra a néh{ny percre, amígszétoszlanak és csak ama keveseknek, akik fölemelik a f e-

jüket – lehet, hogy az egész v{rosban egyedül Oleg

Kosztoglotovnak!

S a felhők kiv{g{sai, csipkéi, tollai, habja mögött ott

úszott még jól l{thatóan a fogyó hold fényes sarlója. A Teremtés reggele! A vil{g újj{teremtődött, csak

azért, hogy megmutassa mag{t Olegnak: Menj! Élj!

Csak a tükörfényes hold nem volt m{r fiatal, nem az,amelyik a szerelmeseknek vil{gít.

Oleg a boldogs{gtól földerülő arccal, mosolyogva – nem valakire, csak az égre és a f{kra – s eltelve azzal a ko-

ra tavaszi, kora reggeli boldogs{ggal, amely az öregeket és



–(504)–

a betegeket élteti – végigment az ismerős fasoron. Senkivelse tal{lkozott, kivéve a söprögető öreg udvarost.

Visszafordult a R{koszt{ly felé. A gúla alakú jeg e-nyef{któl félig eltakarva magasodott a szürke épület,melynek tégl{i pontosan egym{sra illesztve {llt{k a sarat,mit sem öregedve az eltelt hetven év alatt.

Újra elindult, és elbúcsúzott a kórh{zudvar f{itól.

A juharf{kon m{r ott függtek a bimbós fürtök. Az el-

ső vir{got az alicsafa hozta: fehér vir{gokat, de a fa magazöldesfehérnek l{tszott a levelektől.

Barack ellenben itt egy se volt. Pedig azt mondj{k,m{r vir{gzik. Az óv{rosban l{tni belőlük.

A Teremtés első napj{n ki bír józanul cselekedni?

Oleg, minden tervét fölrúgva, azt a csacskas{got tal{lta ki,hogy most azonnal, kora reggel bevillamosozik az óv{ros-

ba, hogy megnézze a vir{gzó barackf{kat.

Kiment a tiltott kapun, és megl{tta a majdnem üresteret a villamos hurokv{g{ny{val, ahonnan a janu{ri eső-

ben bőrig {zva; csüggedten és reményvesztetten jött beugyanezen a kapun, hogy meghaljon.

Kijönni a kórh{zkapun – vajon m{s-e ez, mint ami-

kor a börtönből jött ki?

Janu{rban, amikor kiverekedte a beutalót,a csöröm-

pölő, döcögő, dugig tömött villamos még jobban elgyötör-

te. Most meg, az ablak mellett ülve, még a villamos-csikorg{st is zenének hallotta. A villamosoz{s az élet, aszabads{g egy fa jt{ja volt sz{m{ra.

A villamos fölkapaszkodott a folyócsk{n {tívelő híd-

ra. Odalent vékony törzsű fűzf{k hajlongtak a parton, {ga-

ik belelógtak a sebes foly{sú s{rg{sbarna vízbe, és m{r bi-zakodón zöldelltek.

Kizöldültek a j{rd{kat szegélyező f{k is, de csak any-

nyira, hogy ne takarj{k el a földszintes h{zakat, amelyeket

komótos emberek építettek komótosan tartósra. Olegirigykedve nézte őket: milyen szerencsések lehetnek azok,

akik ezekben a h{zakban lakhatnak! Fantasztikus negye-

dek követték egym{st: széles j{rd{k, széles úttestek. De



–(505)–

melyik v{rost nem l{tja szépnek az ember ilyen rózsaszínűhajnalon?

A kép fokozatosan v{ltozott: az utc{k összébb szű-kültek, sietősen fölhúzott épületek következtek, melyeknem versengtek a szépségért és tartóss{gért; ezek m{r va-

lószínűleg közvetlenül a h{ború előtt épültek. És itt Olegegy ismerősnek tetsző utcanevet olvasott le.

Honnan ismerős? Hiszen itt lakik Zoja!

Elővette az érdes papírból készült noteszt, megkeres-

te benne a h{zsz{mot. Kinézett az ablakon, és ahogy lassí-tott a villamos, megl{tta mag{t a h{zat is: egyemeletes,minden ablaka m{s, a kapuja {llandóan nyitva vagy vég-

leg kiemelték; bent az udvaron még két sz{rnyépület l{ t-

szott.Teh{t valahol itt lesz{llhatna.

Egy{ltal{n nem otthontalan ebben a v{rosban. Meg-

hívt{k ide. Egy l{ny hívta!

De ülve maradt, és szinte élvezte a csörömpölést ésdöccenéseket. A villamos még mindig nem telt meg.Oleggal szemben egy szemüveges, öreg üzbég ült; nemegyszerű embernek, ink{bb öreg tudósnak l{tszott. Ami-

kor elvette a kalauznőtől a jegyet, összesodorta és a fülemögé dugta. Egész úton ott meredezett a fülé mögött a ró-zsaszínű papírcsövecske. És ez a kedvesen primitív l{ t-

v{ny még jobb kedvre derítette Olegot, miközben beértekaz óv{rosba.

Az utc{k még jobban összeszűkültek, a kis h{zak

egym{shoz szorultak, v{ll a v{ll mellett, majd eltűntek ró-luk az ablakok is, vastag, tömör vert agyag kerítésfalakat

lehetett l{tni, s ha egy-egy lakóh{z fölébük magasodott, az

is ablak nélküli, sima h{t{t mutatta. A kerítésfalakat ala-

csony ajtók vagy alagutak törték meg, olyan alacsonyak,

hogy csak meghajolva lehetett bemenni. A villamos lép-

csőjétől csak egy ugr{s v{lasztotta el a j{rd{kat, melyekszintén nem voltak szélesebbek egy lépésnél. Az utca a vil-

lamos al{ hanyatlott.



–(506)–

Valószínűleg ez volt az az óv{ros, ahova Oleg ké-szült. Csakhogy semmilyen fa nem nőtt a csupasz utc{-kon, nemhogy vir{gzó barackf{k.

Nincs értelme tov{bbmenni. Oleg lesz{llt.

Ugyanazt l{thatta most is, csak a maga lassú j{r{s{-hoz igazodva. És a villamoscsörömpölés híj{n hallani lehe-

tett valamilyen kalap{l{st. Mintha vasat ütnének. Csak-

hamar észrevett egy fekete-fehér tübitejk{s üzbéget, aki

fekete vatt{zott köntöst viselt, derek{n széles, rózsaszínűkötővel. Ott guggolt az úttesten, az egyv{g{nyú villamos-

síneken, és kalap{ccsal egyengette a kapa lekerekített va-

s{t.

Oleg meghatottan {llt meg: nesze neked atomkor-

szak!Ak{rcsak Us-Terekben, itt is oly ritka a fém a h{ztar-

t{sokban, hogy az üzbég nem tal{lt jobb helyet, mint asínt. Figyelte, befejezi-e a következő villamosig. De az üz-

bég egy csöppet se sietett, gondosan egyengette a vasat, ésamikor felzümmögött lentről a villamos, h{tr{bb húzódott

egy fér lépéssel, megv{rta, amíg elmegy, majd újból lek u-porodott a sín mellé.

Oleg nézte az üzbég türelmes h{t{t, derek{n a rózsa-

színű kötőt (amely egészen mag{ba szívta az imm{r kékég iménti rózsaszínjét). Két szót nem tudott volna vele v{ l-

tani a nyelvén, mégis testvérének érezte a munk{ban. Kora tavaszi reggelen a kapa vas{t egyengetni – mi

ez, ha nem a visszatérő élet?

De jó!

Lassan ment, s csod{lkozott: hol vannak az ablakok?

Szeretett volna benézni a falak – mögé. De a kertajtókcsukva voltak, tolakod{s lett volna benyitni. Hirtelen egyelején-végén vil{gos {tj{róhoz ért. Lehajolt és a nyirkos

alagúton {t bement az udvarba.

Az udvar népe még nem ébredt föl, de l{tni lehetett,

hogy itt folyik az egész élet. A fa alatt földbe {sott pad,

asztal, szertedob{lt gyerekj{tékok – teljesen modern j{té-kok. Ugyanitt volt az élet vizét adó artézi kút. Mellette a



–(507)–

mosóteknő. És körben sok-sok ablak, és mind ide nézett,

az udvarra. Az utc{ra egy se.

Tov{bbhaladva az utc{n, még egy udvarba bementegy ugyanolyan kis alagúton {t. És ott is ugyanez a képfogadta, csak egy lila köntösű, fiatal üzbég nő, akinek vé-kony fekete hajfonata a csípőjét verdeste, huzakodott egycsapat kisgyerekkel. L{tta Olegot, de nem l{tszott észre-

venni. Oleg visszament az utc{ra.

Mindez annyira nem orosz volt! Az orosz falvakbanés v{rosokban legal{bb a tiszta szob{k ablakai az utc{ranéznek, és az ablak függönye és vir{gcserepei mögül lesi ah{ziasszony – mint valami erdei magaslesről – , miféle em-

berek j{rnak az utc{n, ki kihez megy be s miért. De Oleg

azonnal megértette és elfogadta a keleti gondolkod{st: énnem vagyok kív{ncsi r{, te hogy élsz, de te se less be hoz-

z{m!

A l{gerévek ut{n – amikor az ember mindig szem

előtt van, örökké megmotozva , {tvizsg{lva és figyelő pil-lant{sok kereszttüzében – v{laszthat-e ennél jobb életfor-

m{t a volt rab?Egyre jobban tetszett neki az óv{rosban.

M{r előbb is észrevett a h{zak közti résben egy mégnéptelen te{zót; a tulajdonos éppen akkor ébredhetett föl.Most még egyet fedezett föl az utca fölé emelkedő tera-

szon. Itt m{r üldögélt néh{ny férfi, bordó és kék szőnyeg-szövésű tübitejk{ban meg egy színes hímzésű fehér tur-

b{nos öregember. De nő egy se. S Olegnak eszébe jutott,hogy azelőtt se l{tott soha nőket a te{zókban. Nem volt

kint t{bla, hogy nőknek tilos a bemenet, csak nem hívta beőket senki.

Oleg eltűnődött. Minden új volt neki új életének ezenaz első napj{n, mindent meg kellett emésztenie. Azzal,hogy a férfiak csak egym{ssal j{rnak össze, azt akar j{k-e

kifejezni, hogy életük fő része nők nélkül zajlik?

A korl{t mellé ült le. Innen jól lehetett l{tni az utc{t.

A forgalom megélénkült, de semmi jele a v{rosias sietség-nek. A j{rókelők r{érősen ballagtak. A te{zóban is végtelennyugalommal üldögéltek.



–(508)–

Úgy érezte, hogy Kosztoglotov őrmester, Kosztoglo-

tov elítélt, miut{n leszolg{lta, letöltötte, amit az emberekköveteltek tőle, megszenvedte, amit a betegség r{mért, –

janu{r ban meghalt. Most pedig egy új Kosztoglotov jött kia gyöngeségtől imbolygó l{b{n a kórh{zból, egy „tengő-

lengő k{kabendő” Kosztoglotov, ahogy a l{gerban mond-

t{k, nem a teljes élet, csak afféle r{ad{s-életdarabka remé-nyében, ahogy a napi fejadaghoz tűzték hozz{ egy fenyő-

p{lcik{val a súlykiegészítést, mely l{tszólag a fe jadaghoztartozott, mégis külön darabka volt.

Ebbe a kicsike, hozz{toldott, m{sodj{ra kapott életé- be belekezdve, Oleg azt akarta, hogy ne hasonlítson azeddig leélt tulajdonképpeni életére. Nem akarta még egy-

szer elhi b{zni.

De m{r a te{skanna kiv{laszt{s{ban is tévedett: nemkellett volna okoskodni, a közönséges, jól bev{lt feketébőlkellett volna tölteni. Ő viszont az egzotikum kedvéért azöldből töltött, amely, mint kiderült, nem volt se erős, sefrissítő az íze se igazi teaíz, a csészébe került tealeveleket

pedig sehogy se akaródzott lenyelni, ink{bb kiköpte vol-na.

Közben jogaiba lépett a nappal, magasabbra kúszotta nap; Oleg m{r szívesen evett is volna, de ebben a te{zó-

ban semmi se volt a kétféle forró te{n kívül, s azok is c u-

kor nélkül.

De {tvéve az itteni r{érős tempót, nem kelt föl, nemment el ennivalót keresni, hanem ülve maradt, csak elfor-

dította a székét. És ekkor a te{zó terasz{ról megpillantott aszomszédos z{rt udvarban egy {ttetsző, súlytalan, rózsa-

színű gömböt, olyat, mint a pitypang pelyhe, csak jó hat

méter {tmérőjűt. Ilyen nagy és ilyen rózsaszínű vir{gotmég sohase l{tott.

Csak nem barackfa?

Í me a jutalma annak, hogy nem sietett! Teh{t sohaserohanj előre, mielőtt nem néztél volna körül ott, ahol vagy.

Odament egészen a korl{thoz, és innen föntről nézte, nézte az {ttetsző, rózsaszínű csod{t.



–(509)–

Ezzel aj{ndékozta meg mag{t a Teremtés első nap-

j{n.

Ahogy egy északi h{z szob{j{ban ott {ll a földíszített,gyertyafényes kar{csonyfa, ebben a vert agyag falakkalkörülz{rt, csak az ég felé nyitott szűk udvarban – ahol úgyéltek az em berek, mint egy szob{ban – egyetlen faként eza vir{gzó barack {llt, alatta gyerekek csúsztak-m{sztak, segy zöldvir{gos fekete kendőt viselő asszony kap{lgatta a

földet. Oleg jobban odanézett. A rózsaszín csak az összkép:

a bimbók sötétbordók, a nyíló vir{gok felülete rózsaszín,de amelyik m{r teljesen kinyílt, olyan fehérnek l{tszott,mint az alma- vagy a meggyfa vir{ga. Így {llt össze az a

fantasztikusan finom rózsaszín, melyet Oleg megprób{ltteljesen fölinni a szemével, hogy majd sok{ig emlékezzékr{, s elmesélhesse Kadminéknak.

Csod{ra v{gyott – és megtal{lta a csod{t.

Még sokféle öröm v{rt r{ ezen a napon, az éppencsak születő vil{gban!

A holdsarló m{r egy{ltal{n nem l{tszott.

Oleg lement a lépcsőn az utc{ra. Fedetlen fejét kezd-

te égetni a nap. Venni kell egy fél kiló fekete kenyeret, el-

majszolni csak úgy, üresen, és bevillamosozni a v{rosköz-

pontba. A civil ruha vidította-e föl annyira, minden-, eset-

re nem kevergett a gyomra, s egészen könnyedén j{rt. Ekkor észrevett egy boltot, amely úgy mélyedt a fa l-

ba, hogy nem törte meg az utca vonal{t. A ferdén lejtő

napvédő v{szon, melyet két rúd tartott, úgy feszült előre,mint egy sapkaellenző. Az ellenző alól kékesszürke füst

bodorodott. Olegnak mélyen le kellett hajolnia, hogy be-

férjen az ellenző al{, de alatta se tudta kinyújtani a nyak{t.

Az egész pultot elfoglalta a hosszú rostély. Egy he-

lyütt tűz izzott alatta, a v{lyú többi részét fehér hamu bo-

rította. A tűz fölött vagy m{sfél tucat hosszú nyelű alumí-niumny{rs sorakozott r{tűzött húsdarabk{kkal.

Ez a saslik! – tal{lta ki Oleg. Még egy fölfedezés azújonnan teremtett vil{gban: a saslik, amelyről annyi szóesett a börtönbeli gasztronómiai beszélgetések sor{n. De



–(510)–

maga Oleg életének harmincnégy éve alatt egyszer se l{-tott saslikot, se a Kauk{zusban, se m{sutt: éttermekbensohasem j{rt, a h{ború előtti népélelmezési étkezőkbenpedig csak töltött k{poszt{t meg gyöngyk{s{t lehetettkapni.

Saslik!

Milyen ínycsiklandó a hús és a füst együttes illata!

A hosszú p{lc{kra tűzött hús nemhogy megégettvolna, még csak sötétbarn{ra se sült, hanem gyöngéd ró-zsaszínű volt, ahogy elkészült. A zsíros kerek arcú, komó-tos mozg{sú boltos némelyiket megfordította, m{sokat atűzről a hamu fölé tolt.

– Mennyi? – kérdezte Kosztoglotov.

– H{rom – felelte {lmosan a boltos. Oleg nem értette: h{rom mi? H{rom kopek túl kevés,

h{rom rubel túl sok. Lehet, hogy h{rom p{lc{t ad egy ru-

belért? Ez a kínos tudatlans{g mindenütt gond ba ejtette,

amióta kijött a l{gerból: sehogy se tudta fölfogni az {rar{-nyokat.

– Mennyit ad, h{rom rubelért? – prób{lta kiv{gnimag{t.

A boltos lusta volt v{laszolni, a végénél fogva meg-

emelte az egyik p{lc{t, meglengette Oleg előtt, majd visz-

szatette sülni.

Egy p{lca h{rom rubel? Oleg megcsóv{lta a fejét. Ezm{s nagys{grendhez tartozik. Az egész mai napra öt ru-

belt sz{nt. De hogy szerette volna megkóstolni! Szemévelfölbecsülte valamennyit, hogy v{lasztani tudjon. Demindegyik egyform{n cs{bítónak l{tszott.

H{rom sofőr v{rakozott a közelben , teherautójuk ott{llt az utc{n. Egy asszony is odajött, de a boltos mondott

neki valamit üzbégül, mire bosszúsan elment. A boltospedig valamennyi p{lc{t egyetlen t{nyérra rakta, csakúgya mark{ból megszórta apróra vagdalt hagym{val, megegy üvegből fröcskölt r{ valamit. Oleg ebből r{jött, hogy

azok a sofőrök elviszik az egészet. Fejenként hatot!

Ezek megint azok a hom{lyos, megtoldott {rak ésmegtoldott keresetek, amelyek mindenütt uralkodnak, de



–(511)–

Oleg elképzelni se tudta ezeknek a told{soknak a mérté-két, még kevésbé fölérni hozz{juk. Ezek a sofőrök itt f e-

jenként tizennyolc rubelt befalnak, és lehet, hogy ez mégnem is az igazi reggelijük. A bérükből nem telhet erre azéletre, de h{t a saslikot nem is azoknak {rulj{k, akik bér-

ből élnek.

– Nincs több – mondta a boltos Olegnak.

– Hogyhogy nincs? Egy{ltal{n nincs? – Oleg ször-

nyen elkeseredett. Miért kellett fontolgatnia! H{tha ez voltéletében az első és utolsó alkalom!

– M{ma nem hoztak. – A boltos eltüntette munk{ jamaradv{nyait, s úgy l{tszott, le akarja ereszteni az ellen-

zőt.

Oleg ekkor a sofőröknek kezdett el könyörögni: – Testvérek! Adjatok {t egy p{lc{t! Testvérek! Csak

egyet!

A sofőrök egyike, egy erősen lebarnult, lenszőke fiú

intett:

– Vidd!Még nem fizettek, s azt a zöld papírpénzt, amelyet

Oleg a biztosítótűvel letűzött zsebéből vett elő, a boltoskézbe se vette, csak besöpörte a pultról a fiókba, ahogy amorzs{t söprik a szemétbe.

De a p{lca Olegé volt! Katonazs{kj{t a poros j{rd{racsúsztatva, két kézzel fogta meg a fémp{lcik{t, megsz{-molta a húsdarabk{kat – öt volt meg egy fél hatodik – , ésneki{llt, hogy leharapja őket, de nem {m egy egészet egy-

szerre, csak apr{nként. Tűnődve evett, ahogy a kutyaeszik, miut{n elcipelte a konc{t a biztons{gos sarokba;

azon tűnődött, milyen könnyű fölszítani a v{gyakat, s m i-lyen nehéz kielégíteni. H{ny éven {t hitt a föld legdr{g{bbaj{ndék{nak egy falatnyi fekete kenyeret! Az imént akartvenni mag{nak reggelire – de l{m, orr{ba kúszott a sültkékesszürke füstje, megsz{nt{k egy fal{snyival, és m{rislenézi a kenyeret<

A sofőrök végeztek a maguk hat ny{rs{val, begyú j-tott{k a motort, elviharzottak – de Oleg még mindig a ma-

ga porciój{t r{gcs{lta. Külön ízlelgetett minden falatot az



–(512)–

ajk{val és a nyelvével: hogy milyen szaftos a gyönge hús,

milyen jó az illata, milyen jól eltal{lt{k a sütést, és mennyiismeretlen íz rejtőzik még minden egyes darabk{ban. Sminél jobban behatolt a saslik rejtelmeibe, minél jobbanélvezte, ann{l hat{rozottabban érezte, hogy – Zoj{hoz nemvezet út. A villamos mindj{rt elviszi a h{za mellett, s nemfog lesz{llni. Ez éppen a saslik evése köz ben v{lt teljesennyilv{nvalóv{ sz{m{ra.

Ugyanazon az úton vitte a most m{r zsúfol{sig meg-telt villamos visszafelé, amelyiken idejött a v{rosközpon t-

ba. Oleg r{ismert Zoja meg{llój{ra, és még két meg{llótutazott. Nem tudta, hol lenne a legjobb lesz{llnia. Egyszer

csak egy asszony kintről, a j{rd{ról újs{gokat kezdett b e-

adogatni a villamos ablak{n, s Olegnak kedve t{madt

megfigyelni, hogy csin{lja: gyerekkora óta nem l{tott utca i

rikkancsot (utolj{ra akkor, amikor Majakovszkij főbe lőttemag{t, és a rikkancsfiúk a különsz{mot lobogtatva roha n-

g{ltak a v{rosban).

De ez itt egy idősebb orosz nő volt, egy csöppet se

fürge, nem is mindj{rt tudta összeszedni a visszaj{rópénzt, de a tal{lékonys{ga kisegítette, s minden villamos-

n{l sikerült eladnia jó p{r péld{nyt. Oleg el{lldog{lt mel-

lette, figyelte, hogy csin{lja.

– Nem kergetik el a rendőrök? – kérdezte.

– Még nem vettek észre – s az újs{g{rusnő megtöröl-

te az arc{t.

Kosztoglotov régen nem l{tta mag{t, el is felejtette,milyen. Ha egy rendőr megnézi, biztos, hogy elsőnek tőlekéri el az igazolv{nyt, nem az újs{g{rusnőtől.

Az elektromos utcai ór{k még csak kilencet mutat-

tak, de m{r olyan meleg volt, hogy Oleg kikapcsolta a kö-penye felső kapcsait. Lassan ballagott a napos oldalon,

nem b{nta, ha megelőzik és lökdösik, és hunyorgó szem-

mel mosolygott a napra.

Még annyi sok öröm v{rt ma r{!

Annak a tavasznak napja ez, amelyet nem reméltmegérni. És b{r körülötte senki sem örült annak, hogy ővisszatért az életbe, még csak nem is tudott róla senki – de



–(513)–

a nap, az tudott, ezért Oleg őr{, a napra mosolygott. Mégha a következő tavasz nem jön is el soha, ha ez lesz azutolsó, akkor is r{ad{s-tavasz. Köszönet érte!

A j{rókelők közül senki se örült Olegnak, de ő min-

denkinek örült. Örült, hogy visszatérhetett közéjük. Ésmindahhoz, ami az utc{n volt. Semmit se l{thatott érdek-

telennek, csúny{nak vagy rossznak ebben az újonnan te-

remtett vil{g{ban. Eddigi életének hónapjai, évei nem

mérkőzhetnek meg ezzel az egyetlen nappal, minden na-pok legcsod{latosabbik{val.

Papírpoh{rban fagylaltot {rultak. Oleg m{r nem isemlékezett r{, mikor l{tott ilyen poh{rk{kat. Újabb m{sfélrubel: fene b{nja! A megégett, keresztüllőtt zs{k a h{t{n,mindkét keze szabad, s Oleg, a fagylaltot nyalogatva, méglassabban folytatta útj{t.

Megl{tta egy fényképész kirakat{t az {rnyékban.Oleg a vaskorl{tra t{maszkodott, és sok{ig b{multa a k i-

rakatba kitett kiglancolt életet, a megszépített arcokat, fő-leg persze a l{nyokat, kiv{lt mert belőlük volt a legtöbb.

Először mindegyik fölvette a legjobb ruh{j{t, azt{n a fény-képész jobbra- balra forgatta a fejüket, és vagy tízszer {the-

lyezte a l{mp{kat; azt{n csin{lt néh{ny felvételt, kiv{lasz-

totta közülük a legjobbat, kiretus{lta, azut{n minden tucat

l{ny közül kiv{lasztott egyet-egyet, és így {llt össze ez akirakat; Oleg tudta ezt, mégis jólesett néznie és elhinnie,

hogy ilyen l{nyokból {ll az élet. K{rpótl{sul minden elmu-

lasztott évért és mindazokért, akikre m{r nem futja életé- ből, mindazért, amitől most meg van fosztva, nézte, egyrecsak nézte őket szégyentelenül.

Elfogyott a fagylalt, el kellett volna dobni a poh{rk{t ,

de olyan helyes és gusztusos volt, hogy arra gondolt, jólesz belőle inni útközben. És bedugta a zs{kj{ba. Bedugta

a fap{lcik{t is, h{tha az is jó lesz valamire.

Most egy gyógyszert{r elé ért. A gyógyszert{r isrendkívül érdekes intézmény! Kosztoglotov nyomban

bement. Egész nap képes lett volna, nézni az egym{s mel-

lett sorakozó, téglalap alakú, tiszta pultokat. A kirakottt{rgyak egytől egyig fantasztikusnak tetszettek a l{gerlakószemében: évtizedeken {t nem l{thatott ilyesmit abban a



–(514)–

vil{gban, s ha l{tta is némelyiket valaha, a szabad életben,most nem emlékezett a nevükre, vagy hogy melyik mire

jó. Barb{r tisztelettel b{mult a nikkelezett, üveg és mű-anyag form{kra. Azt{n zacskókba mért gyógyfüvek kö-vetkeztek; a csomagol{son ott volt a haszn{lati utasít{s.Oleg nagyon bízott a füvekben, de vajon melyik az, ame-

lyik neki kellene? Azt{n a tablett{k polcait nézte végig:mennyi új, soha nem hallott név! Maga ez a gyógyszert{r

is a megfigyelések és gondolatok egész univerzum{t kín{l-ta Olegnak. De sóhajtva ment egyik pulttól a m{sikig, éscsak egy vízhőmérőt kért, tov{bb{ szódabikarbón{t és hi-

permang{nt, amivel Kadminék bízt{k meg. Hőmérő nem

volt, szódabikarbóna nem volt, a hipermang{nért h{rom

kopekot kellett fizetni a pénzt{rn{l.

Azt{n be{llt az {razó előtti sorba, és vagy húsz per-

cig {llt ott, közben levette h{t{ról a zs{kot, és alig kapottlevegőt a fülledt melegben. Mégiscsak habozott: ne vegye-

e meg az orvoss{got? Bedugta az ablakon a Veg{tól kapotth{rom egyforma recept egyikét. Remélte, hogy ebből sem

lesz; és akkor megszűnik az egész probléma. De volt. Az ablak mögött sz{moltak, majd fölírt{k egy papírra: ötven-

nyolc rubel és valamennyi kopek.

Oleg még föl is nevetett, annyira megkönnyebbült, ésotthagyta az ablakot. Hogy az életben lépten-nyomon ül-

dözi ez az ötvennyolcas sz{m, azon egy csöppet se csod{ l-

kozott. De hogy sz{zhetvenöt rubelt kelljen letennie ezérta h{rom receptért, az mindennek a teteje. Ennyi pénzbőlegy hónapig is megél. Mindj{rt össze akarta tépni a recep-

teket, s bedobni a köpőcsészébe, de eszébe jutott, hogy,

Vega sz{monkérheti tőle, ezért visszadugta a zsebé be.

Sajn{lta otthagyni ezeket a tükörsima gyógyszert{ri felületeket. De a nap m{r dél közelében j{rt és hívta, őthívta. Örömeinek napja.

Még sok öröm v{r ma r{!

Nem sietett. Egyik kirakattól a m{sikhoz ment, úgykapaszkodott minden kiszögellésbe, mint a bog{ncs. Tud-

ta, hogy lépten-nyomon meglepetések v{rj{k.

És csakugyan megl{tott egy post{t, az ablakban ezzel

a rekl{mmal: „Prób{lja ki a telefotót!” Elképesztő! Azt,



–(515)–

amiről tíz évvel ezelőtt a fantasztikus regényekben írtak,

m{r a j{rókelőknek kín{lj{k. Oleg bement. Egy list{t l{tottarról a körülbelül harminc v{rosról, ahova telefotót lehet

küldeni. Oleg törte a fejét, hogy kinek küldhetne és hova.De ezeknek a föld egyhatod{n szétszórt nagyv{rosoknak

egyikében sem emlékezett egyetlen emberre se, akinekörömöt szerezhetne a keze von{s{val.

Hogy mégis megtudjon valami közelebbit, odament

a kis ablakhoz, és azt kérte, mutassanak neki egy blanket-t{t, és hogy mekkora betűkkel kell kitölteni.

– Elromlott – felelték az ablak mögül. – Nem műkö-dik. Ó, szóval nem működik? Vigye el a manó! Még vala-

hogy jobb is. Nyugodtabb.

Tov{bbment, olvasgatta a plak{tokat. Van a cirkuszés van néh{ny mozi. Mindegyikben ment valami a nappalielőad{sokon, de h{t erre nem pazarolhatja el ezt a napot!

melyet a vil{gmindenséggel ismerkedni kapott aj{ndékba.

Ha itt maradhatna néh{ny napra a v{rosban, akkor

még a cirkuszba sem volna vétek elmenni, hiszen olyan,

mint egy gyerek, hiszen csak az imént született. Eljött az idő, amikor m{r nem illetlenség Veg{hoz

be{llítani.

Ha egy{ltal{n elmegy<

Hogy tehetné meg, hogy ne menjen el? Vega a bar{t-

ja. Őszinte szívvel hívta. Még zavarba is jött. Ő az egyetlenrokon lélek az egész v{rosban, hogy tehetné meg, hogynem megy el hozz{?

A szíve mélyén ez volt az egyetlen v{gya. Még akkor

is, ha emiatt nem nézheti meg a v{ros kín{lta mindensé-

get. Valami mégis visszatartotta, és egyik érvet a m{sikut{n v{gta hozz{: h{tha még kor{n van? h{tha még hazase érkezett? vagy nem volt ideje rendet rakni?

Majd később.

Minden kereszteződésben meg{llt és töprengett: ho-

v{ is kellene menni? mit nem szabad elszalasztani? Senk i-

től nem kérdezett semmit, tal{lomra v{lasztott az utc{kközül.



–(516)–

Így tal{lt r{ egy italmérésre: nem boltra, ahol üveges

italokat {rulnak, hanem italmérésre, melyben hordók {ll-nak. Félhom{lyos, nyirkos, savanyú levegőjű helyiségre.Egy borpincére. A bort hordókból töltötték a poharakba.Egy poh{r olcsó bor két rubelba került. A saslikhoz képestigaz{n olcsó! És Kosztoglotov a zsebe mélyéről elővett egyújabb tízest.

Semmilyen különös ízt nem érzett, de az italtól el-

szokott fejé m{r a poh{r felénél szédülni kezdett. És ami-kor kiment, ettől az enyhe szédülettől még könnyebbnekérezte az életet, pedig az m{r reggel óta kegyes volt hozz{.Olyan könnyedén és kellemesen érezte mag{t, hogy úgy

érezte, semmi se ronthatja el a kedvét. Mert ami az életbenrossz, azt ő m{r mind {télte, letöltötte, ami ezut{n jön,csak jobb lehet.

M{ra még sok örömöt v{rt.

Ha még egy ilyen italmérés kerülne az útj{ba, mégegy poh{rral megihatna.

De nem került.

Ehelyett sűrű tömeg {llta el az egész j{rd{t, úgyhogy

le kellett lépnie az úttestre, hogy megkerülhesse. Oleg azt

gondolta, baleset történt. De nem: mindenki a széles ajtó- ban végződő lépcső felé fordulva v{rakozott. Kosztoglo-

tov fölnézett és elolvasta: Központi [ruh{z. Így m{r telje-

sen érthető volt: valami fontosat fognak adni. De mit?Megkérdezte egy embertől, még egytől, egy harmadiktól,de mindenki csak a v{ll{t vonogatta értelmes v{lasz h e-

lyett. Csak annyit sikerült megtudnia, hogy pillanatokon

belül ki fognak nyitni. A sors keze. Oleg is befurakodott a

tömegbe.

Néh{ny perc múlva két férfi kit{rta a széles ajtót, ésrémült elsz{nts{ggal prób{lt{k mérsékletre inteni az elsősort, majd úgy ugrottak félre, mintha lovasok elől mene-

külnének. Az első sorokban {lló, többnyire fiatal férfiak ésnők olyan szilajul rontottak be az ajtón, majd tov{bb azemeletre vezető lépcsőhöz, ahogy akkor rohann{nak ki azépületből, ha hirtelen tűz ütne ki. A többi is a nyomukbaeredt, és kor{tól és erejétől függően szintén a lépcső felérohant. Az emberfolyam egyik {ga a földszinten folyt szét,



–(517)–

de a fő sodra az emelet felé csapott föl. Ebben a rohambanlehetetlen volt nyugodtan fölmenni, és a csapzott hajúOleg, h{t{n a zs{kkal, szintén fut{snak eredt (a tömegben

„katon{nak” szidalmazt{k).

Fönt azonnal szétv{lt a csapat, és óvatosan véve akanyart a síkos parketton, h{rom különböző ir{nyba sza-

ladt. Olegnak egy pillanat {llt csak rendelkezésére, hogyv{lasszon. De hogy tudott volna fontolgatni? Tal{lomra

követte a legelsz{ntabbakat. A kötött{ruoszt{lyon fölsorakozó, egyre növekvő

sorban tal{lta mag{t. A vil{goskék köpenyes el{rusítónőkazon ban oly nyugodtan j{rk{ltak és {sítoztak, mintha nemis l{tn{k ezt a tolong{st, és egy unalmas, üres nap elé néz-

nének.

Oleg kilihegte mag{t, és megtudta, hogy női pulóve-

reket vagy szvettereket v{rnak. Halkan k{romkodott, és

ki{llt a sorból.

Vajon merre vette útj{t a folyó m{sik két {ga? Olegm{r nem tal{lta meg. Mindenfelé nagy, volt a nyüzsgés,

minden pult előtt {lltak. Az egyik előtt többen tolongtak,mint a többinél, h{t azt gondolta, itt. Ide meg olcsó mély-

t{nyérokat v{rtak. M{r csomagolt{k is ki a l{d{ból. Ennekm{r volt értelme. Us-Terekben nincsenek mély t{nyérok,Kadminék csorba t{nyérból esznek. Nem lenne rossz egytucat ilyen t{nyért hazavinni. De mind eltörne, mire haza-

ér.

Ezek ut{n összevissza j{rk{lt az {ruh{z két szintjén.

Megnézte a fotóoszt{lyt. A pultok tele voltak olyan gépek-

kel és tartozékokkal, amilyenekhez a h{ború előtt lehetet-

len volt hozz{jutni. Cs{bítóan csillogtak, és pénzt követe l-

tek. Ez is egyik gyerekkori beteljesületlen {lma voltOlegnak: a fényképezés.

Nagyon tetszettek neki a férfi ballonkab{tok. A h{bo-

rú ut{n arról {br{ndozott, hogy vesz mag{nak egy ilyencivil köpenyt: azt gondolta, ez való igaz{n egy férfinak. De

most h{romsz{zötven rubelt kellett volna leszurkolni érte.Egy tel jes havi munkabérét. Oleg innen is tov{bbment.



–(518)–

Sehol nem vett semmit, és olyan érzése volt, minthatele volna a zsebe, de nem lenne szüksége semmire. A boris jókedvűen melegítette.

Habselyem férfiingeket is {rultak. A „habselyem” el-

nevezést ismerte: valah{ny us-tereki asszony meghallotta

ezt a szót, rohant a boltba. Megnézte, megtapogatta az in-

geket: tetszettek neki. És gondolatban megvett egy fehéralapon zöld csíkosat. (Hatvan rubel ba került, ennyit nem

adhatott érte.) Amíg az ing fölött töprengett, odajött egy eleg{ns

kab{tot viselő férfi, de nem ezek, hanem a selyemingekérdekelték, és udvariasan megkérdezte az el{rusítónőtől: –

Mondja, van ebből ötvenes méretben harminchetes gallér-

ral?

Olegot mintha pofon v{gt{k volna. Nem, mintha re-

szelővel kezdték volna r{spolyozni egyszerre mind a kétoldalról! Bőszen megfordult, és erre a frissen borotv{lt,sehol meg nem karcolt, fehér inges, nyakkendős, filckala-

pos férfira meredt, de úgy, mintha csakugyan fültövön

v{gta volna, s most majd eldöntik, melyikük repüljön le alépcsőn.

Micsoda? Emberek lövész{rkokban rohadtak, embe-

reket közös sírokba vagy a sarki fagyban szűk gödrökbedob{ltak, embereket előszörre, majd m{sodszorra, majdharmadszorra is l{gerokba csuktak, egyik helyről a m{sik-

ra hajtottak marhavagonokban, emberek inuk szakadt{igcs{k{nyoztak, hogy meg tudjanak szerezni egy foltozottlélekmelegítőt, ez a finny{s alak itt meg nemcsak az inge,de még a gallérja méretére is emlékszik?!

Ez a gallérméret porig sújtotta Olegot. Eszébe nem

jutott volna, hogy még egy inggallérnak is külön sz{malehet! Visszafojtotta megsebzett nyögését, és otthagyta azingeket. Még a gallér sz{m{t is tudja! Mire jó az ilyen kif i-

nomult élet? Minek térjen vissza hozz{? Aki az inggallérjasz{m{t is meg akarja jegyezni, annak el kell felejtenie va-

lami m{st. Valami sokkal fontosabbat.

Egyszerűen kisz{llt belőle az erő e miatt a gallérmé-ret miatt.



–(519)–

A h{ztart{si cikkek oszt{ly{n eszébe jutott, hogy hanem kérte is r{ kifejezetten Jelena Alekszandrovna, demindig arról {br{ndozott , hogy lesz majd egy könnyűgőzvasalója. Oleg azt remélte, hogy ez sem lesz, mintahogy m{s se, ami kellene, és egyszerre megszabadul asúlytól a lelkiismerete is, a v{lla is. De az el{rusítónő r{-mutatott a pultra kitett vasalóra.

– Biztos, hogy könnyű? – kérdezte, miközben bizal-

matlanul méregette a súly{t a kezében. – Miért csapn{m be? – húzta el a sz{j{t az el{rusító-

nő. Egy{ltal{ban olyan metafizikus , olyan t{volba révedővolt a tekintete, mintha nem is valós{gos v{s{rlók j{rk{ l-

n{nak, hanem megfoghatatlan {rnyalakok lebegnénekelőtte.

– Nem hiszem, hogy be akarna csapni, de h{tha té-ved? Az el{rusítónő kénytelen-kelletlen visszatért ebbe amulandó vil{gba, és a maga sz{m{ra elviselhetetlen erőfe-

szítéssel odébb tett egy materi{lis t{rgyat, hogy egy m{si-

kat rakjon elé. Arra m{r nem maradt ereje, hogy szóban is

elmagyar{zzon valamit. S m{ris visszasz{llt a metafizikavil{g{ba.

Nos, az igazs{g megértésének módja az összehason-

lít{s. Az előbbi csakugyan könnyebb volt vagy egy kilóval.A kötelesség azt dikt{lta, hogy vegye meg.

B{rmennyire elgyöngítette is a fiatal l{nyt a vasalóodacipelése, még ki kellett {llítania f{radt ujjaival a sz{m-

l{t és elhaló hangon közölnie: vigye a csomagolóba ellen-

őriztetni. (Mit kell ellenőrizni? vagy kit? Olegnak fogalma

sem volt róla. Jaj de nehéz visszatal{lni ebbe a vil{gba!)Csak nem fog ja ő, l{b{val a földet érintve, elcipelni ezt a

könnyű vasalót még a csomagolóba is? Oleg valós{ggal bűnösnek érezte mag{t, amiért kizökkentette {lmatag el-

mélkedéséből.

Amikor a vasaló m{r a zs{kj{ban lapult, a v{llaazonnal megérezte a súly{t. Melege lett a köpenyben, mie-

lőbb ki kellett mennie az {ruh{zból.

Ekkor megl{tta mag{t a plafontól a földig érő óri{sitükörben. B{r egy férfinak nem illik b{mulni mag{t, deekkora nagy tükör egész Us-Terekben nincs. És tíz éve



–(520)–

nem l{tta mag{t tetőtől talpig. Nem törődött vele, mitgondolnak róla, s megnézte mag{t előbb messziről, azt{nközelebbről, azt{n egészen közelről.

Hi{ba képzelte mag{ról, semmi katon{s nem maradt

m{r benne. Csak messziről hasonlított ez a köpeny kö-penyre és ez a csizma csizm{ra. Amellett a v{lla rég előre-

görnyedt, s a gerince sem bírja egyenesen megtartani.Sapka és derékszíj nélkül nem katon{nak nézett ki, ink{bb

szökött rabnak vagy holmi falusi tanítónak, aki v{s{rolnivagy valamit eladni jött a v{rosba. De ahhoz legal{bb egykis elsz{nts{g kell, Kosztoglotov viszont elkínzottnak,szakadtnak, elhanyagoltnak l{tszott.

Jobb lett volna, ha nem l{tja meg mag{t. Amíg neml{tta, azt hitte mag{ról, hogy szilaj harcos, a j{rókelőkreleereszkedően nézett, a nőkre pedig úgy, mint aki egyen-

rangú velük. Most meg ha ezzel a borzalmas zs{kkal a h{-t{n, amely rég nem katonazs{k, ink{bb koldustarisznya,ki{llna az utc{ra, és kinyújtan{ a tenyerét, biztos hogy be-

lepottyantan{nak egy-két kopekot.

Ő pedig Veg{hoz akart elmenni. Hogy mehetne elhozz{ ilyen külsővel?

Egy kicsit toporgott, majd {tment a rövid{ru- vagy

aj{ndékoszt{lyra, ahol főleg nőknek való holmikat kín{ l-

tak.

És ott, a sok nő között, akik csivitelve v{logattak,prób{ltak föl s adtak vissza mindenféle ékességet, ez azarca alsó felén sebhelyes, félig katona, félig koldus meg-

{llt, és bamb{n b{mészkodni kezdett.

Az el{rusítónő elvihogta mag{t – vajon mit akar v{-s{rolni a falusi bab{j{nak? – és oda-odanézett, nehogy el-

csórjon valamit. De ő nem kért semmit, nem vett a kezébe semmit.

Csak {llt és bamb{n b{mészkodott.

Ez az üvegektől , kövektől, fémektől és műanyagholmiktól csillogó oszt{ly úgy tolult leszegett bikafeje elé,

mint egy foszforral bekent sorompó. Ezt a sorompót nem bírta {ttörni a homlok{val.



–(521)–

Egyszer csak” r{jött valamire. R{jött, hogy mekkora boldogs{g ékszert venni egy nőnek, és r{tűzni a mellére,vagy r{kapcsolni a nyak{ra. Amíg nem tudta, amíg nememlékezett r{, nem volt vétkes. De most egyszerre met-

szőn belév{gott, hogy ettől a pillanattól fogva nem mehetel úgy Veg{hoz, hogy ne vigyen neki valami aj{ndékot.

Aj{ndékot viszont nem tudna, nem is merne adnineki.

A dr{ga holmikra r{néznie is k{r. Az olcsókhoz megmit ért? Vajon szépek-e ezek a brossok, vagy ezek a bizto-

sítótűre fölfűzött csipkés függők, péld{ul az a szikr{zóüvegdarabk{kkal kirakott hatszögletű ott?

Vagy lehet, hogy ízléstelen, baz{ri holmi? Lehet,

hogy egy jó ízlésű nő kezébe venni is szégyellné? Lehet,hogy rég nem visel senki ilyesmit, kiment a divatból?Honnan tudhatn{ ő, mit viselnek, mit nem?

Azut{n hogy festene: be{llít éjszak{ra, és fülig vörö-sen {tnyújt egy brossot?

Egyik tal{ny a m{sik ut{n, s úgy megütötték, mint a

gorodki botjai.

Szeme előtt egyre bonyolultabb{ v{lt a vil{g, amely-

ben ismerni kell a női divatot, ki kell tudni v{lasztani a

megfelelő ékszert, tisztességesen kell kinézni a tükörbenés emlékezni kell az inggallérja méretére< Vega ebben a

vil{g ban él , mindent tud és jól érzi mag{t benne.Zavar és csüggedés fogta el. Ha elmegy hozz{, akkor

éppen most kell, most van itt az ideje!

De képtelen volt r{. Elvesztette a lendületét. Félt. Kö-zéjük {llt az {ruh{z.

S ebből az {tkozott pog{ny templomból, ahov{ nem-rég ostoba mohós{ggal ,a piac b{lv{nyainak engedelmes-

kedve rohant be, leverten és olyan elgyötörten ballagott ki,

mintha ezer rubelt szórt volna el, mintha minden oszt{-lyon fölprób{lt s becsomagoltatott volna mag{nak valamit,és most kofferok és csomagok egész hegyét cipelné gör-

nyedt h{t{n. Pedig csak egy vasalót vett.



–(522)–

Annyira elf{radt, mintha m{r ór{k óta v{s{rolt és v{-s{rolt volna, csupa hívs{gos holmit; hov{ tűnt a rózsaszí-nű hajnal, amely egy egészen új, gyönyörű életet ígért?Azok a mívesen kidolgozott, pelyhes felhők? És az elő-

előbukkanó holdsarló?

Hol v{ltotta aprópénzre érintetlen hajnali lelkét? Az{ruh{zban. Vagy még előbb elitta a borral. Vagy ann{l iselőbb megette a saslikkal.

Meg kellett volna néznie a vir{gzó barackf{t, s ut{nanyomban rohanni Veg{hoz.

Olegnak nemcsak a kirakatok és plak{tok b{mul{s{tól kavargott a gyomra, hanem az utcai tolong{stól is; agondterhelt és jókedvű emberek egyre sűrűsödő tömegé-

től. Jó lett volna ledőlni valahol az {rnyékban, egy patakpartj{n – feküdni és megtisztulni. Hov{ mehetne még av{rosban? Az {llatkertbe, amire Gyomka kérte.

A vad{llatok vil{g{t valahogy érthetőbbnek vélte.Nekivalóbbnak.

Az is nyomasztotta Olegot, hogy melege lett a kö-penyben, de ahhoz se volt kedve, hogy a karj{n vigye. E l-

kezdett kérdezősködni, hogyan juthat el az {llatkertbe. Takaros, széles, csöndes utc{k vezették oda, a j{rd{k kő-lapokkal voltak kirakva, terebélyes f{k borultak föléjük. Se

boltok, se fényképek, se szính{zak, se italmérések. A vi l-

lamosok is valahol messzebb csörömpöltek. Szép, csöndes, napos idő volt itt, a nap melege ke-

resztültört a f{k koron{j{n. Kisl{nyok ugróiskol{t j{tszot-

tak a j{rd{n. Az előkertekben a h{ziasszonyok pal{nt{katültettek vagy karókat tűztek a futónövények mellé.

Az {llatkert mellett a gyerekek birodalma volt, h i-

szen vak{ció van, s micsoda szép idő!

Bement az {llatkertbe, és mit l{tott meg elsőnek? A

muflont. Kifutój{ban meredek szikla szökött a magasba,

mögötte mély szakadék. S éppen ott {llt vékony, érős l{ba-

in, pat{j{t a szakadék peremének feszítve, büszkén, moz-

dulatlanul, fején fantasztikus szarv{val, amely hosszú voltés csavart, mintha két csontszalagból sodort{k volna ösz-

sze. Nem szak{lla volt, hanem dús sörénye, amely egész a



–(523)–

térdéig lógott kétoldalt, mint egy sellő haja. [m annyi

méltós{g volt benne, hogy ez a haj nem tette se nőiessé, se

nevetségessé.

Aki a muflon ketrece előtt {llt, m{r nem remélte,hogy mozdulni l{tja biztosan {lló pat{j{t a sima szirten.Régóta {llhatott így, mint egy szobor, mint e szikla folyta-

t{sa; és amikor nem lebegtette a szak{ll{t a szél, úgy tűnt,hogy nem is él, hogy csal{s az egész.

Oleg öt percig {llt ott, és csod{lattal eltelve ment t o-v{bb: a muflon nem moccant! Ezzel a jellemmel ki lehet

bírni az életet.

Egy m{sik fasor kezdetén az egyik ketrec előtt élénk-

séget vett észre; különösen a gyerekek vih{ncoltak jóked-

vűen. Valami eszeveszetten rohang{lt odabent, de egyhelyben. Kiderült, hogy egy mókus a kerékben, melyhez

az orosz szól{smond{s az örökké nyüzsgő, mag{t ha jszolóembert hasonlítja. De a szól{s eredete rég elmosódott, nem

lehetett – érteni, mit keres benne a mókus, m inek a kerék.Itt viszont a maga valós{g{ban l{tszott: Volt a mókusket-

recben fatörzs is, fönt szövevényes {gak, de a fatörzs mel-lett nagy ravaszul fölfüggesztették ezt a kereket: a nézőkfelé nyitott dobot, melynek pereméhez lécek voltak erősít-ve, amitől olyan lett, mint egy végtelen, z{rt lépcső. És amókus r{ se nézett a fatörzsre, se az ugr{ndoz{sra cs{bító{gakra, hanem bebújt a kerékbe, jóllehet senki se kénysze-

rítette, csalétekkel se csalta be – csak a l{tszólagos cselek-

vés és l{tszólagos mozg{s hamis eszméje vonzotta. Való-színűleg lassan kezdte, kív{ncsis{gtól űzve, és még nemtudva, milyen kegyetlen j{ték ez (először nem tudta, az-

ut{n m{r hi{ba tudta, mégis ezerszer beugrott neki!). És

felpörgött a kerék, s őrjítő sebességgel forgott. Az eszeve-szett rohan{sban forgott a mókus kis vörös teste is, ak{r azorsó, lobogott vastag, barn{svörös farka, a keréklépcső lé-cei eggyé olvadtak a gyors forg{stól. Minden erejét belead-

ta a kis {llat, majd beleszakadt a szíve, mégsem jutott föl-

jebb egyetlen lépcsőfokkal se.

Aki Olegot megelőzőleg {llt ide, az is m{r azt a vadrohan{st l{tta. Oleg percekig nézte és ugyanaz folytató-dott. Nem volt olyan külső erő a ketrecben, amely meg{ l-



–(524)–

líthatta volna a kereket, vagy kimenthette volna belőle amókust, benne pedig nem volt annyi értelem, amely aztsugallhatta volna: „Hi{bavaló!” Csak egyetlen nyilv{nvaló

kiút létezett: a mókus hal{la. Oleg nem akart addig ott {ll-ni. Tov{bbment. Ezzel a két, sokatmondó képpel a bej{rat-

tól jobbra és balra, e két egyform{n lehetséges létform{valfogadta az itteni {llatkert kis és nagy l{togatóit.

Oleg elment egy ezüst, majd egy arany, majd egy kék

és vörös tollú f{c{n mellett. Elgyönyörködött egy p{vanyak{nak leírhatatlan türkizkékjében, méteresre terjesz-

tett, rózsaszínű- és arany rojtos fark{ban. Az egyszínűsz{műzetés és az egyszínű kórh{z ut{n szeme dúsk{lt a

színekben.

Itt nem volt hőség: az {llatkert t{gas helyet foglalt el,s m{r a f{k is adtak némi {rnyékot. Oleg mindjobban

megnyugodva haladt el egy egész mad{rfarm – andalúziaityúkok, toulouse-i és holmogori lib{k – mellett, s fölka-

paszkodott a dombra, ahol a darvakat , héj{kat , sasokat

tartott{k. Legfölül, a szikla csúcs{n, magasan az { llatkert

fölött, s{torként föléjük boruló ketrecben laktak a fehér fe- jű keselyűk, melyeket felirat híj{n sasoknak lehetett volna

hinni. Olyan magasra tették őket, amilyen magasra lehe-

tett, de a’ dróth{ló alacsonyan volt a szikla fölött; ott kín-

lódtak alatta ezek az óri{si, komor madarak, ki-kiterjesztették sz{rnyukat, verdestek egyet-kettőt, de re-

pülni nem volt hova.

Miközben nézte, hogy gyötrődnek a keselyűk, magais megmozgatta, feszítgette a lapock{j{t. (Vagy tal{n a va-

saló húzta le a v{ll{t?)

Mindenről újabb és újabb gondolatok, magyar{zatok

ébredtek benne< A ketrecen fölirat: „A fehér bagoly ne-hezen viseli el a rabs{got.” Teh{t tudj{k! És mégis bebör-

tönzik!

Miféle elfajult fattyú viseli el jól arabs{got?

Egy m{sik fölirat: „A tarajos sül éjszakai életmódotfolytat.” Mi is tudjuk: este fél tízkor hívatnak, és hajnalinégykor engednek el.

„A borz mély és bonyolult föld alatti üregekben él.”

Ez való nekünk! Derék borz, mi m{st tehetnél? Még a po-



–(525)–

f{ja is csíkos, tiszt{ra olyan, mint egy kényszermunk{s ru-

h{ja.

Ilyen kitekerten fogott föl itt mindent Oleg; valószí-nűleg nem lett volna szabad idejönnie, mint ahogy az {ru-

h{zba se.

M{r sok idő eltelt a napból, de valahogy elmaradtaka beígért örömök.

Oleg a medvékhez ért. Egy fekete bund{jú, fehérnyakkendős mackó a r{cson kívüli h{lót bökdöste orr{val.Hirtelen fölugrott, és mellső mancsaira függeszkedett.Nem is nyakkendője volt, hanem mintha papi kereszt ló-gott volna l{ncon a nyak{ban. Fölugrott és ott maradt lóg-

va! Mi m{st tehetne kétségbeesésében?

A szomszéd ketrecben a nősténye gubbasztott bocs{val. Az ez ut{n következőben egy barna szőrű med-

ve gyötrődött. Nyugtalanul toporgott, j{rk{lni akart a ket-

recben, de éppen csak meg tudott fordulni, mert a ketrec

egyik fala alig h{rom testhossznyira volt a m{siktól.

Úgyhogy medvemérték szerint nem is z{rka volt,hanem boksz.*

A l{tv{nyt élvező gyerekek azt mondogatt{k egym{sközt: „Figyeljetek ide! Dob{ljuk meg kővel, majd azt hiszi,cukor!”

Oleg nem vette észre, milyen szemmel nézik őt a

gyerekek. Ő is egy létsz{m fölötti, ingyen vad{llat volt itt, csak nem l{tta mag{t.

A fasor levezetett a folyópartra. Itt tartott{k a jeges-

medvéket, de legal{bb kettőt együtt. Kifutójukban kiöblö-södött a csatorna és jeges t{rozót form{lt, ebbe ugrottak be

percenként, hogy fölfrissüljenek, azt{n kim{sztak a ce-mentteraszra, kinyomt{k mancsukkal pof{jukból a vizet,és rótt{k-rótt{k a víz fölé emelkedő teraszt. Hogy érezhe-

tik itt magukat sarki medve létükre ny{ron, negyven fok

melegben? H{t ahogy mi a sarkkörön túl.

A legzavarbaejtőbb az volt az {llatok fogs{g{ban,

hogy ha Oleg a p{rtjukra {ll, és, tegyük föl, ereje is van

* Mag{nz{rka.



–(526)–

hozz{, akkor sem törhetné be a ketrecüket, hogy kiszaba-

dítsa őket. Mert szülőhaz{jukkal együtt az ésszerű sza-

bads{g eszméjét is elvesztették. És v{ratlan kiszabadul{-suk csak még szörnyűbb lenne nekik.

Ilyen badars{gok jutottak Kosztoglotov eszébe. Any-

nyira megkavart{k az agy{t, hogy semmit se tudott naivanés elfogulatlanul szemlélni. B{rmit l{tott is az életben,

minden szürke kísérteteket és föld alatti morajt é bresztett

benne.Elhaladt a bús szarvas mellett, amely legjobban

szenvedett a sz{guld{s hi{ny{tól, majd az indiai szent ze-

bu és az aranynyúl mellett, azut{n újból fölkapaszkodott,most a majmokhoz.

Gyerekek és felnőttek vih{ncoltak a ketrecek előtt,etették a majmokat. Kosztoglotov el se mosolyodott,ahogy elment mellettük. Ezek a primitív örömeikkel ésgondjaikkal elfoglalt szomorú lények, melyek fejét minthagéppel nyírt{k volna egyform{ra, annyira emlékeztették

sok kor{bbi és valahol még ma is raboskodó ismerősére,

hogy némelyiküket még mintha föl is ismerte volna. Egy mag{nyos, t{sk{s szemű, tűnődő csimp{nz,

amely tétlenül lógatta kezét a két térde között, Sulubinraemlékeztette – ő ült néha ilyen pózban.

Ezen a derült, meleg napon Sulubin élet és hal{l kö-

zött vergődik kórh{zi {gy{n. Kosztoglotov nem gondolta, hogy valami érdekesetl{that a majmok között, ezért elsietett mellettük, még ré-zsút le is akarta rövidíteni az utat, amikor az egyik t{vo-

labbi ketrecen megl{tott valamilyen hirdetményt, amelyelőtt többen {lltak.

Odament. A ketrec üres volt, az egyent{bl{ra az voltr{írva: „Macacus Rhesus.” A sebtében föltűzött papírlaponpedig ez {llt:

„Az itt lakó nőstény majom megvakult egy l{togatóértelmetlen kegyetlensége miatt. Egy gonosz ember do-

h{nyt szórt a mak{kómajom szemébe.” Olegot mintha fejbe verték volna. Mindeddig a min-

dentudó lenéző mosoly{val arc{n j{rt-kelt, de most szere-



–(527)–

tett volna fölüvölteni, ordítani, hogy az egész {llatkertmeghallja: mintha a doh{nyt az ő szemébe szórt{k volna!

Miért? Csak úgy – de miért? Minden ok nélkül – demiért?!

Főleg gyerekes naivit{s{val markolt szívébe a köz-

lemény. Arról a büntetlenül t{vozó, ismeretlen emberrőlnem {llítja, hogy antihum{nus. Nem {llítja, hogy az ame-

rikai imperializmus ügynöke. Csak annyit mond róla,

hogy gonosz. Ez döbbentette meg: miért gonosz? Mert„csak úgy”? Gyerekek! Ne v{ljatok gonosz felnőttekké.Gyerekek! Ne b{ntsatok a védteleneket!

Kicsik és nagyok elolvast{k egyszer, még egyszer, éscsak {lltak és nézték az üres ketrecet.

Oleg pedig tov{bbcipelte zsírpecsétes, megpörkölő-dött, keresztüllőtt zs{kj{t a vasalóval a hüllők és a ragado-

zók birodalm{ba.

Tobzosk{k hevertek a homokban, mint megannyiegym{shoz szoruló, pikkelyes kő. Vajon hogy mozogtak

szabadon?

Egy óri{si, vasszürke, lapos pof{jú kínai alig{tor l{- bai mintha kifordultak volna ízületeikből. Az volt odaírva,hogy nagy melegben nem mindennap eszik húst.

Lehet, hogy ez az ésszerű {llatkerti vil{g a maga ké-szen odat{lalt ételeivel tökéletesen kielégíti?

A hatalmas tigriskígyó mintha egy fa vastag, halott{ga lett volna. Teljesen mozdulatlanul hevert, csak apró,hegyes nyelvével csapkodott ide-oda.

Üvegtető alatt tekergett az afrikai szarvas vipera.Közönséges viper{ból több is volt.

Semmi kedvet nem érzett, hogy nézze őket. Ink{bb amegvakított mak{kó arc{t prób{lta maga elé képzelni.

M{r a ragadozók ketrecsor{n{l j{rt. Pomp{s, dússzőre különböztette meg egym{stól a p{rducot, a hiúzt, aszürkés drapp pum{t és a fekete pettyes, s{rga jagu{rt.

Kétségtelenül rabok, szenvednek a szabads{g hi{ny{tól,Oleg mégis olyan szemmel nézte őket, mint a köztörvé-nyeseket. Mégiscsak tudni lehet, ki valóban bűnös. L{m,oda van írva, hogy egy jagu{r havonta sz{znegyven kiló



–(528)–

húst fal föl. Ezt a mennyiséget el se lehet képzelni! Friss,véres húsból! A l{gerba nem is hoznak ilyet. Csak belsősé-get meg inakat. Egy kilót brig{donként.

Oleg emlékezett két őrök nélkül, szabadon mozgófogatosra, akik saj{t lovaikat rabolt{k meg: az ő zabjukat

ették, így maradtak életben.

Azut{n megl{tta tigris őuras{g{t. A bajusza, igen, a bajusza {rulta el ragadozó volt{t. A szeme s{rga< Oleg

elszédült, és gyűlölettel meredt a tigrisre. Egy öreg politikai fogoly, aki hajdan Turuhanszkban

töltötte sz{műzetését, az újabb időkben pedig Oleggal

hozta össze a sors a l{gerban, azt mondta neki, hogy de-

hogy volt neki b{rsonyos fekete a Szeme. S{rga volt!

A gyűlölet valós{ggal odaszögezte a tigris ketreceelé. Csak úgy, csak úgy < Mégis miért? Miért?!

Fölkavarodott a gyomra. Elege volt az {llatkertből. Menekülni akart innen. Az oroszl{nokhoz m{r oda sement. Tal{lomra elindult a kij{rat felé.

Egy zebra tűnt föl; Oleg éppen csak r{sandított és to-

v{bbment.

[m hirtelen megtorpant egy csoda előtt.

Annyi nyomasztó vérszomj ut{n a lelki szépség cso-

d{ja előtt: egy vil{gosdrapp nilgau antilop {llt ott könnyű,form{s l{bain, éberen föltartott fejjel, de a félelem minden

jele nélkül, egészen közel a r{cshoz, és nagy, bizalomteli,kedves – igen, kedves! – szemével Olegot nézte.

A hasonlós{g olyan nagy volt, hogy nem lehetett el-

viselni! És nem vette le róla szelíden v{dló tekintetét.

Mintha azt kérdezné: „Miért nem jössz? Hisz m{r elmúlt

dél? Miért nem jössz h{t?” K{pr{zat volt, a lélekv{ndorl{s csod{ja, mert hisz

szeml{tom{st azért {llt itt, mert őt v{rta. S alighogy oda-

ment hozz{, m{ris azt kérdezte kicsit v{dló, de megbocs{-tó szeme: „Nem jössz el? Tényleg nem jössz el? Pedig énv{rtalak<”

Miért nem ment el hozz{?

Megr{zta mag{t, és a kij{rathoz sietett.



–(529)–

Még otthon érheti!

36. És az utolsó nap

Most nem tudott se mohón, se haraggal gondolni r{,most gyönyörűség volt odamenni és a l{ba elé feküdni,mint egy kutya, mint egy szerencsétlen, megvert kutya.Lefeküdni a padlóra, és a l{b{ra lihegni, mint egy kutya.

Ez volna az elképzelhető legnagyobb boldogs{g. De ezt az {llati egyszerűséget – hogy odamenjen, és

se szó, se beszéd odavesse mag{t a l{ba elé – természete-

sen nem engedheti meg mag{nak. Udvarias, mentegetőzőszavakat kell mondania, és ő is udvarias, mentegetőző

szavakat fog mondani, mert ilyen bonyolultt{ v{ltak a dolgok sok ezer év alatt.

Most is maga előtt l{tta, ahogy tegnapszétfutott a píraz, arc{n, amikor így szólt: „Tudja, tulajdonképpen mega l-

hatna n{lam is. Nyugodtan!” Ezt a pirul{st kell jóv{tenni,tréf{val elütni, elh{rítani, nem szabad hagyni, hogy még

egyszer zavarba jöjjön, ezért úgy kell megfogalmazni azelső mondatokat , hogy udvariasan, ugyanakkor humoro-

san hangozzanak, enyhítsék azt a szokatlan szitu{ciót,hogy be{llít az orvos{hoz, egy fiatal, mag{nyos nőhöz, éssz{ll{st kér, tőle éjszak{ra. Pedig nem volt kedve kiötlenisemmit, csak meg{llni az ajtóban és r{nézni. És okvetlenülmindj{rt Veg{nak szólítani: „Vega! Itt vagyok!”

Mégis fantasztikus, mérhetetlen boldogs{g leszegyütt lenni vele – nem a kórteremben, nem a kezelőben,hanem egy egyszerű lakószob{ban, és beszélgetni vele va-

lamiről, mindegy, hogy miről. Biztos, hogy sok hib{t fog

elkövetni, sok oda nem illőt fog mondani, hiszen teljesenelszokott az emberi nem életétől, de a szemével csak kitudja fejezni majd: „Sz{nj meg engem! Hallgass meg, sz{njmeg! Oly rossz nekem nélküled!”

Hogyan pazarolhatott el ennyi időt? Miért nem ment

el m{r régen, azonnal Veg{hoz? Most fürgén, haboz{snélkül igyekezett hozz{, csak attól az egytől félt, hogy el-

szalasztja. Fél napig csavargott a v{rosban, m{r többé-



–(530)–

kevésbé kiismerte mag{t, és tudta, merre kell mennie. Ésment is.

Ha rokonszenvesek egym{snak. Ha olyan jólesikegyütt lenni és beszélgetni. Ha majd egyszer meg is fog-

hatja a kezét, {tölelheti a v{ll{t, és közelről belenézhet aszemébe – kevés lenne ennyi? De hiszen több ann{l, sok-

kal több hogy lenne kevés?

Zoj{val persze kevés lenne. De Veg{val? A nilgau an-

tiloppal?

Hiszen csak az imént képzelte el, hogy két tenyereközé fogja a kezét, és m{ris megpendültek a húrok a mel-

lében, és elfogta az izgalom: hogy is lesz?

Még hogy kevés?

Egyre jobban izgult, ahogy közeledett az otthon{hoz. A legvalódibb félelem volt ez, de boldog, tikkasztó

félelem. M{r a félelmétől is boldog volt!

Csak az utc{k nevét figyelte menet közben, m{r nemvette észre a boltokat, kirakatokat, villamosokat, embere-

ket, amikor egyszer csak megl{tott a sarkon – a nagynyüzsgésben nem tudta mindj{rt kikerülni – egy öregasz-

szonyt, aki vir{got {rult. Kis kék vir{gokból kötött csok-

rokat.

Kiürített, {tgyúrt, alkalmazkodóv{ tett emlékezeté-nek, leg belső sark{ban se maradt meg az {rnyéka se an-

nak, hogy ha nőhöz megy, vir{got illik vinni. Végleg ésírmagostul kiirtotta mag{ból, mint ami nem is létezik a vi-

l{gon. Nyugodtan ment a v{ll{t lehúzó elnyűtt, agyonfol-

tozott zs{kj{val; és a legcsekélyebb kétely se lassította le

lépteit.

De akkor megl{tta a vir{gokat. S ezeket a vir{gokatvalami, okból valakiknek {rult{k. Homloka fölgyűrődött.S a kéretlen emlék lassan fölemelkedett a homlok{hoz,mint víz befúlt a zavaros vízből. Igaz! Igaz! Abban a régi,sosemvolt vil{gban, ifjús{g{ban vir{got volt szok{s vinnia nőknek.

– Ez milyen vir{g? – kérdezte restelkedve.

– Milyen, h{t ibolya! – felelte az asszony sértődötten.– Egy rubel csokorja.



–(531)–

Ibolya? Az a bizonyos költői ibolya? Valahogy nemilyennek emlékezett r{. A sz{r{nak vékonyabbnak, hosz-

szabbnak kellene lenni, a vir{gj{nak meg olyan harang

form{júnak. De lehet, hogy rosszul emlékszik. Vagy tal{nez valami itteni fajt{ja. Mindenesetre semmi m{st nem{rultak. És ha m{r eszébe jutott, nemcsak lehetetlennekérezte, hogy vir{g nélkül {llítson be, hanem szégyenletes-

nek is.

De mennyit illik venni? Egy csokorral? Túls{gosan kevésnek l{tszott.

Kettővel? Az is szegényes. H{rommal? Néggyel?Nagyon dr{ga. A l{gerbeli tal{lékonys{g kattant a fejében,mint egy sz{mológép, és vill{mgyorsan kisz{mította, hogyle kellene alkudni két , csokrot m{sfél rubelra, vagy ötötnégyre, de ez a pontos sz{mológép mintha nem neki mű-ködött volna. Elővett két rubelt, és szó nélkül odaadta.

Elvett két csokrot. Finoman illatoztak. De nem úgy,mint ifjús{ga iboly{i, a költők iboly{i.

Így szagolgatva még csak vihetné, de csak úgy a ke-

zében szörnyen nevetségesen festett: leszerelt, beteg kato-na sapka nélkül, zs{kkal és iboly{val. Jobb, ha eldugja aköpeny ujj{ban, és így viszi észrevétlenül.

Ott van Vega h{zsz{ma!

Azt mondta, be kell menni az udvarba. Bement.

Azut{n balra. (A mellét elöntötte a forrós{g.)

Hosszú, közös, cementpadlós, nyitott gang, melyetaz udvar felől vasrudakból összehegesztett korl{t v{lasz-

tott el. A korl{ton takarók, matracok, p{rn{k szellőztek, az

egyik rúdtól a m{sikig kifeszített kötélen {gyhuzatok sz{-radtak.

Mindez csöppet se vallott arra, hogy itt laknék Vega. Túls{gosan nehéz megközelíteni. De h{t nem ő tehet róla.

Ott tov{bb, a kiaggatott holmin túl lesz az ő ajtósz{ma, azajtó mögött az ő vil{ga. Csak az övé.

[tbújt a lepedők alatt, és megkereste az ajtót. Egyikolyan, mint a m{sik. Drapp festés, itt -ott m{r leh{mlott. Zöld postal{da.



–(532)–

Oleg előhúzta a köpenye ujj{ból az iboly{t. Lesimí-totta a haj{t. Izgult – és örült az izgalm{nak. Milyen leszorvosi köpeny nélkül, otthoni környezetben?

Nem, nem azt a néh{ny utc{nyi t{vols{got tette megaz {llatkerttől id{ig, az orsz{g végtelen orsz{gút jait tapos-

ta nehéz csizm{j{val – kétszer hét évig! – , míg végre lesze-

relték, és eljutott eddig az ajtóig, ahol tizennégy éven {tném{n v{rta a nő.

Középső ujj{t az ajtóhoz emelte, hogy kopogjon. De még nem is tudott tisztességesen kopogni, amikor

kinyílt az ajtó (észrevette? az ablakból?), és az ajtó nyíl{-s{hoz képest igen nagy, élénkpiros motorbicikli gurult ki,

egyenesen neki, nyom{ban egy termetes, kerek képű,

szeplős, h{mló orrú kamasszal. Még csak meg se kérdezte,mit keres itt Oleg, kihez jött, csak tolta előre a motort; úgyl{tszik, nem szokta meg, hogy kitérjen, és Oleg volt az, akifélre{llt.

Oleg végre r{jött, kije lehet ez a fiú az egyedül élőVeg{nak, és miért tőle jön ki. Hisz nem felejthette el telj e-

sen, még ennyi év alatt sem, hogy az emberek többnyirenem egyedül laknak, hanem t{rsbérlőkkel! Nem felejthetteel, de nem volt köteles emlékezni r{. A l{gerbeli barakkut{n a szabads{g a barakk teljes ellentéteként jelenik meg,

semmi esetre se t{rsbérlet form{j{ban. Még Us-Terekben is

mind külön laknak az emberek, azt se tudj{k, mi a t{rsbér-

let.

– Mondja< – fordult a fiúhoz. De az elgurította a

motort a fölteregetett lepedők alatt, és m{r a lépcsőn mentvele lefelé; a kerekek minden lépcsőfokon nagyot döccen-

tek.

De az ajtót nyitva hagyta. Oleg hat{rozatlanul bement. A megvil{gítatlan fo-

lyosón még egy ajtó és még egy és még egy l{tszott; m e-

lyik lehet az övé? Egy nő jelent meg a félhom{lyban, nemgyújtotta föl a villanyt, és nyomban ellenségesen kérdezte:

– Kit keres?– Vera Kornyiljevn{t – mondta szokatlanul restel-

kedve.



–(533)–

– Nincs itthon! – v{gta r{ élesen az asszony anélkül,hogy próbaképp lenyomta volna a kilincset. És Oleg felényomult, arra kényszerítve, hogy h{tr{ljon.

– Kopogjon be hozz{ – tért mag{hoz Kosztoglotov.

Egészen ell{gyult attól, hogy mindj{rt l{tni fogja Ve-

g{t, de a t{rsbérlőnő ugat{s{ra ő is vissza tudott ugatni. –

Ma nem dolgozik.

– Tudom. Itt volt. Elment. – Az alacsony homlokú,lapos arcú nő kív{ncsian méricskélte.

Észrevette az iboly{t. M{r késő lett volna eldugni.

Ha nincs a kezében az ibolya, úgy viselkedhetne,mint m{s: bekopoghatna, fesztelenül beszélgethetne,megkérdezhetné, régen ment-e el, hamar visszajön-e,

hagyhatna-e üzenetet (vagy tal{n ő hagyott neki?). De az ibolya valahogy szerelmes bolondd{, küldönc-

cé, kéregetővé v{ltoztatta.

És a lapos arcú teremtés elől visszalépett a gangra.

Ő pedig, miközben lépésről lépésre szorította vissza

t{maszpontj{ról, egy pillanatra se vette le róla a szemét. Valami kidudorodik ennek a csavargónak a zs{kj{-

ból, nehogy még elcsórjon innen is valamit!

Fülrepesztő pukkan{sokkal gyulladt be a kipufogó-dob nélküli motor az udvaron, de m{ris lefulladt, megint

begyulladt és megint lefulladt. Oleg hat{rozatlanul toporgott.

Az asszony ingerülten figyelte.

Hogyhogy nincs itthon Vega, amikor megígérte?Igaz, kor{bbra v{rta, és elmehetett valahova. Milyen f{ j-dalmas. Nem kudarc, nem csalód{s – f{jdalom.

Visszahúzta kezét az iboly{val együtt a köpeny ujj{- ba.

Úgy festett, mintha hi{nyoznék a keze.

– Visszajön vagy m{r dolgozni ment?

– Elment – pattogta a nő. De ez nem felelet.



–(534)–

Mégis ostob{n festhet, ahogy itt {ll az asszony előttés v{r.

R{ngatózott, köpködött, lövöldözött a motorbicikli,majd elnémult.

A korl{ton tömött p{rn{k hevertek. Szalmazs{kok.

Tükrös huzatú paplanok. Nyilv{n szellőzni rakt{k kiőket, a napra.

– Mire v{r, polg{rt{rs?

Ezek miatt a nehézkes {gyneműb{sty{k miatt se tu-

dott Oleg gondolkodni.

A lapos arcú nő r{meredt és ő sem hagyta gondol-

kodni.

Az az {tkozott motorbicikli meg a lelkét hasogatta. Sehogy se gyulladt be.

S Oleg h{tr{lni kezdett a p{rnab{sty{k elől, oda

ahonnan jött. Mint akit kidobtak.

Legal{bb ezek a p{rn{k ne lettek volna – két sarkuklelóg, mint a tehén tőgye, a m{sik kettő fölmered, mint

egy-egy obeliszk – , ha nincsenek ezek a p{rn{k, képes lettvolna gondolkodni, valamilyen elhat{roz{sra jutni. Nem

lett volna szabad mindj{rt így elmenni. Vega biztos vissza-

jön még! Mégpedig hamarosan. És ő is sa jn{lni fogja. Igen.

De a matracokban, p{rn{kban, tükrös huzatú papla-

nokban, lepedőz{szlókban az a makacs, évsz{zados ta-pasztalat testesült meg, amelynek felrúg{s{ra most nemérzett erőt mag{ban. Nincs joga hozz{.

Éppen, most. Éppen neki.

A mag{nyos férfiember el tud aludni csupasz rönkö-kön, néh{ny sz{l deszk{n is, amíg hit vagy becsv{gy fűti.

Csupasz priccsen alszik a rab is, akinek nincs m{s v{lasz-

t{sa. És a rab nő, akit erőszakkal v{lasztottak el tőle.

De ahol egy férfi és egy nő meg{llapodott, hogyegyütt lesznek, ezek az idegen, puha pof{k követelőzőenv{rj{k a magukét. Tudj{k, hogy nem tévedhetnek.

És az erejét meghaladó bevehetetlen erőd alól, h{t{na vasalóval, a köpeny ujj{ba rejtett kezével, Oleg kit{ntor-



–(535)–

gott a kapun, miközben a p{rnab{sty{k diadalmasan gép-

pusk{ztak a h{t{ba.

Nem gyulladt be az a nyomorult!A kapun kívül tomp{bban hallatszottak a robban{-

sok, s Oleg meg{llt, hogy v{rjon még egy kicsit.

Még nem vesztette el a reményt, hogy kiv{rhatja Ve-

g{t. Ha visszajön, musz{j erre jönnie. Egym{sra moso-

lyognak, és örülni csak fognak egym{snak: „Jó napot!”

„Tudja-e<?” „ Jaj de nevetséges<”

Ő meg előhúzza a köpeny ujj{ból az összenyomott, hervadt iboly{kat.

Megv{rhatja, s akkor együtt mennek vissza az ud-

varba, de akkor megint nem kerülheti ki ezeket a pöffesz-

kedő, öntelt b{sty{kat. Kettejüket együtt nem is engedik be.

Ha nem ma, majd egyszer Vega is, a könnyű léptű,légies, tejesk{vébarna szemű, minden földi hívs{gtól men-

tes Vega is kihozza ide, a gangra a maga pihekönnyű, e l-

bűvölően puha {gyneműjét. Mad{r nem tud meglenni fészek, asszony puha {gy

nélkül.

Légy h{romszorosan örökkévaló, légy h{romszoro-

san magasztos lélek – nincs hova lenned az éjszaka nyolcór{ja elől.

Az elalv{sok elől.

Az ébredések elől.

Kigurult! Kigurult a kapu alól a bíborpiros motorb i-

cikli, mentében még megszórta golyókkal Kosztoglotovot,s a szeplős orrú fiú diadalmas tekintettel nézett végig az

utc{n.

Kosztoglotov megverten elkullogott.

Előhúzta köpenye ujj{ból az iboly{t. Ez volt az utolsópillanat, amikor még oda lehet aj{ndékozni valakinek.

Két kis üzbég úttöről{ny jött szembe vele, egyform{nfekete copfjuk szorosabbra volt fonva, mint a villanyzsi-nór. Oleg a jobb és bal kezében odanyújtott nekik egy -egy

csokrot:



–(536)–

– Vegyétek el, kisl{nyok!

Meglepődtek. Összenéztek. Majd őr{. Mondtak va-

lamit egym{snak üzbégül: L{tt{k, hogy nem részeg, nemfogja őket moleszt{lni. Sőt tal{n azt is kital{lt{k, hogy akatona b{csi b{nat{ban adja oda nekik a vir{got.

Az egyik elvette és bólintott. A m{sik is elvette és bó-lintott.

És elsiettek. A v{lluk összeért, és élénken beszélget-

tek. Olegnak m{r csak a pecsétes, {tizzadt zs{k maradt a

h{t{n.

Újra {t kellett gondolnia, hol éjszak{zzon.

Sz{llod{ba nem mehet!

Zoj{hoz nem mehet.

Veg{hoz sem mehet.

Azaz mehetne. Igen. És Vega örülne neki. Vagy nem

mutatn{, hogy nem örül.

De még kevésbé szabad, mintha tiltva volna. Vega

nélkül ez az egész gyönyörű, gazdag, milliós v{ros olyan

lett, mint a h{t{n a súlyos zs{k. Furcsa volt arra gondolnia,hogy ma reggel még annyira tetszett neki, s szeretett volna

tov{bb itt maradni.

Az is furcsa, hogy minek örült annyira ma reggel. Azegész gyógyul{sa hirtelen megszűnt csod{nak, különleges

adom{nynak tetszeni. Alig ment egy kereszteződésnyit, érezte, hogy éhes,hogy a csizma feltörte a l{b{t, hogy elf{radt, és hogy amég mindig eleven daganat ide-oda gurul a belsejében.Egyszerre az lett a leghőbb v{gya, hogy mielőbb elutaz-

zék. – De az Us-Terekbe való, mag{tól értetődő visszatérés

se cs{bította m{r annyira. R{jött, hogy még jobban le fogjanyomni a b{nat.

Egyszerűen nem tudott elképzelni olyan helyet,olyan dolgot, ami föl tudn{ vidítani.

Kivéve azt, ha visszamehetne Veg{hoz.

És a l{ba elé vethetné mag{t: „Ne kergess el! Ne!Nem vagyok bűnös!”



–(537)–

De ezt még kevésbé szabad, mintha tiltva volna.Megkérdezte egy j{rókelőtől, h{ny óra van. Mindj{rt h{-rom. Musz{j valamilyen elhat{roz{sra jutnia.

Megl{tta azt a villamost, amelyről tudta, hogy a pa-

rancsnoks{ghoz visz. Megkereste a legközelebbi meg{llót.

S a villamos, különösen a fordulókban – mintha ma-

ga is súlyos beteg volna – fülsértő csikorg{ssal vonszolta

tova a szűk, kövezett utc{kon. Belekapaszkodott a bőrfo-

gantyúba, s lehajolt, hogy kil{sson az ablakon, de seholsemmi zöld, csak a szűk utc{k kövezete és a m{lló falakmaradoztak el mellőle. Fölvillant egy nappal is j{tszó sza-

badtéri mozi plak{t ja. Jó lenne megnézni, hogy csin{lj{k,de valahogy kialudt az érdeklődése a vil{g újdons{gaiir{nt.

Vega büszke: kibírta a mag{ny tizennégy évét. Denem tudja, milyen az, ha csak fél év is, amikor együtt va n-

nak, és még sincsenek együtt.

R{ismert a meg{llóra, lesz{llt. Még m{sfél kilométert

kell gyalogolnia egy széles, csüggesztő gy{rv{rosi utc{n.

Az úttest mindkét s{v j{ban egym{st érték a dübörgő te-herautók és vontatók, a j{rda hosszú kőfal mellett haladt,

majd keresztezte az üzemi vasúti síneket, azt{n szénra-

k{sok következtek, azt{n végül földszintes fabarakkok,

amiket „ideiglenes felvonul{si épületeknek” neveznek, az-

t{n tíz, húsz, sőt harminc évig is {llnak. Most legal{bbnem volt akkora s{r, mint janu{rban, amikor, szakadt az

eső, amikor Kosztoglotov először kereste meg az itteni pa-

rancsnoks{got. Mégis csüggesztően sok{ig: kellett gyalo-

golni; alig hitte el, hogy ez az utca ugyanab ban a v{rosbanvan, ahol a körutak, a vastag törzsű tölgyek, a magasba tö-

rő jegenyék és a barackfa rózsaszínű csod{ja. B{rmennyire győzködte is mag{t Vega, hogy így kell,

így helyes, így jó, ann{l erőszakosabban fog kitörni ké-sőbb.

Vajon milyen elgondol{sból dugt{k el ide, messze a

központtól a v{ros összes sz{műzöttjének sors{t kezébentartó parancsnoks{got? Végre itt van: barakkok, piszkos{tj{rók, kitört, furnérral bedeszk{zott ablakok és sok -sok

kiakasztott fehérnemű között.



–(538)–

Oleg emlékezett annak a parancsnoknak a visszata-

szító arckifejezésére, aki munkaidőben még csak nem isvolt a helyén, és hogyan, fogadta őt, amikor előkerült.Ezért most lelassította lépteit a barakk folyosój{n, hogyz{rkózott{ és magabiztoss{ rendezze arcvon{sait. Soha-

sem engedte meg mag{nak, hogy mosolyogjon a börtön-

őrökre, még ha ők mosolyogtak is. Kötelességének tartottaemlékeztetni őket r{, hogy mindenre emlékszik.

Kopogott , bement. Az első szoba teljesen üres és ko-pasz volt, csak két hosszú, t{ml{tlan, kecskel{bú pad {llt

benne s a korl{t mögött egy asztal, amelynél valószínűlegaz itteni sz{műzöttek havi kétszeri jelentkezésének rítus{t

bonyolított{k le.

Most senki se tartózkodott itt. A „parancsnok” felira-

tú következő ajtó nyitva volt. Oleg közelebb ment, hogyl{ss{k, s szigorúan megkérdezte:

– Szabad?

– Tessék, tessék – invit{lta egy nagyon kellemes, ör-

vendező hang.

Mi ez? Ezzel a hangnemmel még sohasem tal{lkozott

az NKVD szerveinél. Bement. Az egész szob{ban egyedüla parancsnok ült az íróasztal{n{l. De nem a kor{bbi, az asejtelmesen titokzatos fafej, hanem egy majdnem értelm i-

séginek l{tszó és csöppet se pökhendi örmény, és nem

egyenruh{ban, hanem jól szabott civil öltönyben, amelysehogy se illett ehhez a siv{r külv{rosi barakkhoz. Az ör-

mény olyan jókedvűen nézett r{, mintha az volna a mun-

k{ja, hogy szính{zjegyeket osszon szét, és örülne neki,hogy Oleg megfelelő megrendeléssel jött.

A l{gerélet ut{n Olegnak nem sok oka volt, hogy sze-

resse az örményeket: kevesen lévén, féltékenyen vigy{ztakegym{s érdekeire, és mindig a legjobb rakt{rosi, kenyér-

osztói, sőt zsíradagolói helyeket szerezték meg. De haigazs{gos akart lenni, nem haragudhatott r{juk: nem őktal{lt{k ki ezeket a l{gereket, nem ők tal{lt{k ki ezt a Szi-

béri{t, és miféle eszme nevében kellett volna megtagadni-

uk egym{stól a segítséget, idegenkedni az üzleteléstől ésink{bb cs{k{nnyal csapkodni a jeges földet?



–(539)–

Most, hogy megl{tta a kincst{ri íróasztal mögött ezta vid{m, jóindulatú örményt, melegen gondolt vissza ép-

pen az örmények csöppet se kincst{ri, gyakorlatias sze l-

lemére.

A parancsnok, meghallva Oleg nevét és hogy ideig-

lenesen van itt nyilv{ntart{sba véve, kövérkés termete el-

lenére könnyedén és készségesen föl{llt, és keresgélnikezdett az egyik szekrény kartonjai között. Közben, mint-

ha csak szórakoztatni akarn{, szüntelenül mondott vala-mit, vagy semmitmondó indulatszavakat, vagy neveket –

azokat a neveket, amelyeket a szab{lyzat szerint a legsz i-

gorúbban tilos m{sok előtt kiejteni:

– L{ssuk csak < mindj{rt< Kalifotidi<

Konsztantinidi De h{t üljön le, legyen szíves< Kulajev<

Karanurijev Hopp, beakadt a sarka< Kazmakomajev<

Kosztoglotov! – és, megint az NKVD összes szab{ly{valellentétben, nem kérdezte; hanem maga mondta meg a ke-

reszt- és apai nevét: – Oleg Filemonovics?

– Igen.

– Aha. Janu{r huszonharmadik{tól az onkológi{nkezelték< – S fölemelte a papírokról élénk, emberséges

szemét: – Hogy van? Jobban?

És Oleg érezte, hogy m{ris meghatódott, hogy m{r atorka is kapar egy kicsit. Milyen kevés kell hozz{! Csak

annyi, hogy emberséges embereket ültessenek ezekhez azut{latos asztalokhoz, és m{ris egészen m{s az élet. És m{r

ő is természetes hangon v{laszolt:

– Hogy is mondjam? Részben jobban, részben rosz-

szabbul. – (Rosszabbul? Milyen h{l{tlan az ember! Mi le-

het rosszabb ann{l, mint egy kórh{z padlój{n feküdni, és a

hal{lra v{rni?) – Egészében véve jobban. – Akkor jó! – örvendezett a parancsnok. – De miért

nem ül le?

A szính{zjegyek ki{llít{sa mégiscsak némi idői igé-nyelt. R{ kellett ütni a pecsétet, r{írni tint{val a d{tumot,

azt{n még bevezetni egy vastag könyvbe, egy m{sikbólpedig kihúzni. Az örmény mindezt jókedvűen és mindennehézség nélkül végezte el, azt{n kiadta Oleg igazolv{-



–(540)–

ny{t az utaz{si engedéllyel, és miközben feléje nyújtotta,sokatmondó pillant{s kíséretében, egészen civil módra és

valamivel halkabban így szólt:

– Ne b{nkódjék. Nemsok{ra véget ér ez az egész.

– Mi? – b{mult el Oleg.

– Hogyhogy mi? A jelentkezések. A sz{műzetés. A

pa-rancs-nok-s{-gok! – szótagolta, és gondtalanul mosoly-

gott.

(Nyilv{n volt m{r a tarsoly{ban valami kellemesebb

munkalehetőség.)

– Tessék? M{r van<, utasít{s? – Oleg igyekezett mie-

lőbb minél több inform{ciót kicsikarni.

– Utasít{s nincs – sóhajtott a parancsnok. – De van-

nak jelek. Biztosan tudom. Meglesz! Tartson ki, és gyógy-uljon meg. Visszakerülhet még a norm{lis életbe.

Oleg keservesen elmosolyodott:

– Kikerültem én m{r a norm{lis életből.

– Mi a képzettsége?

– Semmi.

– Nős?

– Nem.

– Akkor jó! – mondta meggyőződéssel a parancsnok.– A sz{műzetésbeli feleségektől később többnyire elv{ l-

nak, az pedig nagy hercehurca. Maga meg kiszabadul, ha-zamegy és megh{zasodik.

– Ha így van, köszönöm – {llt föl Oleg.

A parancsnok jóindulatúan bólintott búcsúzóul, de

kezet mégse nyújtott.

Miközben Oleg végigment a két szob{n, azon tűnő-dött: mitől ilyen ez az ember? Ilyennek született? Vagymert így fordult a szél? [llandó itt, vagy csak ideiglenes?Vagy direkt ilyeneket neveznek most ki? Nagyon fontos

lett volna megtudni, de h{t mégse mehet vissza hozz{ ,hogy megkérdezze.

Megint el a barakkok mellett, {t a síneken, a szénra-

k{sokon, a hosszú gy{rv{rosi utc{n, de most jókedvűen,gyorsabban, egyenletesebben. Hamarosan levetette a me-



–(541)–

leg miatt a köpenyét – és fokozatosan szétfröccsent, szerte-

folyt benne az a vödörnyi öröm, melyet a parancsnok löty-

tyintett belé. Csak fokozatosan jutott el az egész a tudat{-ig.

Azért fokozatosan, mert Oleget leszoktatt{k róla,hogy higgyen az ilyen asztalokn{l ülő embereknek. Hogy-

ne emlékezett volna a különböző hivatalos személyek,sz{zadosok és őrnagyok {ltal terjesztett hazugs{gokra,

hogy, úgymond, széles körű amneszti{t készítenek elő apolitikai foglyokra nézve?! Mennyire hittek nekik! „Maga

a sz{zados mondta nekem!” Pedig csak parancsot kaptak,

hogy öntsenek reményt a csüggedőkbe – hogy jobban

húzzanak! hogy teljesítsék a norm{t! hogy legal{bb élniakarjanak!

De ebben az örményben legföljebb az lehetett gya-

nús, hogy a posztj{hoz képest túls{gosan t{jékozott. Kü-lönben, nem valami effélét v{rt ő maga is az újs{gok ala p-

j{n?

Úristen, de hiszen épp ideje! Hiszen régen itt az ide-

je! Az ember belehal a daganatba, h{t hogyan élhetne azorsz{g, amikor tele van l{gerekkel és sz{műzetésekkel?

Most megint szerencsésnek érezte mag{t. Végül isnem halt meg. És nemsok{ra jegyet v{lthat egész Lenin-

gr{dig.

Leningr{dig! Csakugyan odamehet még egyszer ésmegsimogathatja az Izs{k-székesegyh{z oszlop{t? Bele-

szakad a szíve!

Mit neki az Izs{k? Most mindennek Vega lépett a he-

lyébe. Szédítő! Ha csakugyan< ha komolyan< hisz ez

többé nem fantazmagória! Ak{r itt is élhet! Vele!

Veg{val élhet. Élhet! Vele együtt! M{r attól is szétpat-

tan a melle, hogy elképzeli!

Hogy örül majd, ha most odamegy és elmondja neki! Miért ne mondan{ el? Miért ne menne oda? Ki m{snakmondja el a vil{gon, ha nem neki? Kit érdekelhet még az ő

szabads{ga? M{r ott volt a villamosmeg{llón:{l. Csak v{lasztani

kellett: az {llom{sra? vagy Veg{hoz? És sietni, hiszen



–(542)–

megint elmegy otthonról. M{r nem {llt olyan magasan anap.

És megint elfogta az izgalom. A szíve Veg{hoz húzta. És semmi se maradt a parancsnoks{ghoz vezető úton ösz-

szeszedett okos érvekből.

Miért kellene kerülnie őt, mint valami bűnösnek? be-

szennyezettnek? Hiszen gondolnia kellett valamire, ami-

kor kezelte. Hiszen hallgatott , bement az ernyő mögé,

amikor vit{ba sz{llt vele, amikor arra kérte, hogy hagyja abba azt a kezelést.

Miért ne menne el hozz{? Miért nem tudnak fölül-

emelkedni? Tal{n nem emberek? Vega, igen, Vega egészen biztosan az.

És m{r furakodni kezdett a felsz{ll{shoz. Mennyiengyűltek össze a meg{llóban, és mind pont erre a villamos-

ra akart fölsz{llni! Olegnak egyik kezében a köpeny, a m{-sikban a zs{k, nem tudott megkapaszkodni, annyiranyomt{k, hogy föllódított{k, előbb a peronra, azt{n be akocsiba.

Minden oldalról lökdösve, két fiatal, egyetemista-

forma l{ny közé szorult. Egyik szőke, m{sik fekete. Olyanközel {lltak hozz{, hogy alighanem érezték a leheletét.Szétt{rt karja annyira bepréselődött, hogy nemhogy a j e-

gyét nem tudta megv{ltani a mérges kalauznőtől, de még

mozdítani se tudta egyik kezét sem. A köpenyt fogó balj{-val mintha a fekete- hajút ölelte volna mag{hoz. A szőké-hez meg teljesen odanyomt{k, a térdétől az {ll{ig érezteminden porcik{j{t, s neki is éreznie kellett őt. A legforróbbszenvedély se forraszthatta volna őket jobban egym{shoz,mint ez a tömeg. A l{ny nyaka, füle, hajtincsei valós{ggal

belényomódtak, az – elnyűtt posztón {t belé{ramlott a me-lege, puhas{ga, fiatals{ga. A fekete hajú tov{bb csacsogott

különféle főiskolai ügyekről; a szőke abbahagyta a felelge-

tést.

Us-Terekben nincs villamos. Tal{n csak a rabomobil- ban préselődtek ilyen szorosan egym{shoz. De ott nemmindig nőkkel. Ezt a mostani érzést évtizedeken {t nemtartotta fönn semmi; ann{l elemibb, ann{l erősebb voltmost!





–(544)–

A p{lyaudvar előtti tér tolong{s{ban kérdezősködött,egyesektől helytelen v{laszt kapott, végül mégis megtal{ l-

ta azt a fedett piachoz hasonlító pavilont, ahol a t{vols{givonatokra adt{k ki a jegyeket.

Négy pénzt{rablak volt, és mindegyik előtt sz{zöt-

ven-kétsz{z ember {llt. De biztos voltak még, akik csaksort foglaltak, és elmentek valahova.

Erre a l{tv{nyra,< a napokig tartó p{lyaudvari

sorban{ll{sokra – olyan jól emlékezett, mintha nem is lettvolna t{vol. Sok minden megv{ltozott a vil{gban – m{s adivat, m{sok az utcai l{mp{k, m{s a fiatalok viselkedése – ,de ez itt ugyanolyan, mint régen, és így volt negyvenha t-

ban is, harminckilencben is, harmincnégyben is, harminc-

ban is. Élelmiszerektől roskadozó kirakatokra még emlé-kezhetett a NEP idejéből, de elérhető p{lyaudvari pénzt{-rakat el se tudott képzelni; az utaz{snak ezt a nyomasztóterhét csak azok nem ismerték, akiknek {llandó vagy a l-

kalmi utaz{si igazolv{nyuk volt.

Most őneki is volt igazolv{nya, ha nem is éppen

irigylésre méltó, de megfelelő. Fülledt hőség volt, elöntötte a veríték, de még a szo-

ros prémsapk{t is elővette a zs{kj{ból, és föltette a fejére,mint egy form{zóf{ra. A zs{kot a v{ll{ra akasztotta. Aztsugallta az arc{val, hogy még két hét se telt el azóta, hogya műtőasztalon feküdt Lev Leonyidovics kése alatt, és e b-

ben az elkínzott {llapotban, hom{lyos tekintettel csörtetettelőre a sorok előtt, közelebb a pénzt{rablakhoz. M{sok is{lltak m{r ott hasonló sz{ndékkal, de nem tolakodtak az

ablakhoz, nem verekedtek, mert ott {llt egy rendőr.

Itt, mindenki szeme l{tt{ra vette elő f{radt mozdulat-

tal a köpeny belső oldal{ra varrt zsebből az igazol{s{t, és bizalommal nyújtotta oda a rendőr elvt{rsnak.

A rendőr – nyalka, bajuszos üzbég, olyan, mint egyfiatal t{bornok – fontoskodó arccal olvasta el, és közölte asor élén {llókkal:

– Ezt itt előrevesszük. Műtötték. És mutatta, hogy {lljon be harmadiknak.



–(545)–

Oleg elkínzottan pillantott új sorszomszédjaira, demeg se prób{lt benyomulni, csak meg{llt oldalt lehajtottfejjel. Egy kövér, öreg üzbég, r{pillantva barna, karim{s

b{rsonysapk{j{nak bronzos {rnyék{ból, maga húzta be asorba.

Jó dolog a pénzt{r közelében {llni: l{tni a pénzt{ros-

nő ujjait, amint kidob{lja a jegyeket, az utasok izzadt mar-

k{ban a gyűrött papírpénzt, melyet jó előre elővettek fe-

neketlen zsebükből vagy az övük al{ varrt tasakból, halla-ni a félénk kéréseket és a pénzt{rosnő könyörtelen elutasí-tó v{laszait, l{tni, hogy halad az ügy – nem is lassan.

Olegra került a sor, hogy behajoljon az ablakon: –

Kérek egy termes fapadost Han-Tauig.

– Meddig? – kérdezte a pénzt{rosnő. – Han-Tauig.

– Soha nem hallottam – vonta meg a v{ll{t a nő, és

lapozgatni kezdett a böhöm nagy menetrendben.

– Mért kérsz termest, fiacsk{m? – szólalt meg mögöt-

te egy asszony. – Műtét ut{n termest? Ha fölm{szol, föl-

szakadnak a varrataid. Kérj hely jegyest.

– Nincs pénzem< – sóhajtott Oleg.

Ez igaz is volt.

– Nincs ilyen {llom{s! – ki{ltotta a pénzt{rosnő, és becsapta a menetrendet. – M{shova kérjen!

– Hogyhogy nincs? – mosolyodott el gyöngén Oleg.

M{r egy éve megvan, onnan jöttem ide. Ha ezt tudom,

megőrzöm a jegyet, hogy megmutassam.

– Nem ismerem! Ha nincs a menetrendben, akkor { l-

lom{s sincs!

– De hisz a vonatok meg{llnak! – vitatkozott Oleg

hevesebben, mint egy frissen oper{lttól telhet. – Mégpénzt{r is van!

– Polg{rt{rs, ha nem v{lt jegyet, men jen odébb! A

következő!

– Igaza van, minek húzod az időt? – zúgt{k h{tul he-lyeslőleg. – Vegyél, ahova adnak! Most műtötték, azt mégkukacoskodik!



–(546)–

Tyű, mekkora kedve lett volna most Olegnak vitat-

kozni! Körbemenni, megkeresni az utasforgalmi felelőst,az {llom{sfőnököt! De szívesen betörte volna ezeket a k o-

nok fejeket, hogy bebizonyítsa az igaz{t, még ha csak eztaz icipici igaz{t is! Hogy legal{bb ebben érezze: ő is valaki!

De itt a kereslet-kín{lat vastörvénye, a sz{llít{si tervvastörvénye uralkodik. Az a jószívű asszonys{g, aki r{akarta beszélni a hely jegyre, m{r nyújtotta is előre a pé n-

zét a v{lla mellett. A rendőr, aki az imént betette a sorba,m{r emelte a kezét, hogy kitessékelje a sorból.

– Onnan csak harminc kilométert kell mennem, am{siktól meg hetvenet! – panaszkodott még az ablakba,de ez – l{gernyelven szólva – a zöldfülű f r{jer panasza

volt. Gyorsan hangot v{ltott: – Jól van, adjon Csuig.

Ezt az {llom{st fej ből is ismerte a pénzt{rosnő, tudta

az {r{t, jegy is volt még – igaz{n örülhetett. Oleg p{r lé-péssel odébb ment, és ellenőrizte a lyukaszt{st , a

kocsisz{mot, a jegy {r{t, a visszakapott pénzt. Majd lassanelindult.

Ahogy t{volodott azoktól, akik frissen műtött beteg-nek tudt{k, fokozatosan kiegyenesítette a derek{t, levetteelnyűtt sapk{j{t és visszadugta a zs{kba. Két ór{ja maradta vonat indul{s{ig. Jólesett a jeggyel a zsebében eltölteni.Most m{r ünnepelhet: elnyalhat egy fagylaltot ami Us-

Terekben m{r nem lesz, ihat kvaszt (az se lesz). És vehetfekete kenyeret az útra. El ne fele jtse a cukrot. Forró vizetfolyat az üvegbe (saj{t vize lesz – nagy dolog!). De herin-

get semmi esetre se. Mennyire m{s ez, mint a transzportokSztolipin-vagonjai! Nem lesz motoz{s besz{ll{skor , nem

terelik őket rabomobilokba, nem ültetik a földre őrök gyű-

rűjében, nem kell két napon {t szom jazni. És ha még sike-rül egy felső polcot is szerezni, ahov{ a csomagokat rak-

j{k, és teljes hossz{ban elnyúlhat, hiszen ott nem ketten,

nem h{rman lesznek, hanem csak ő! Fekhet, és nem fogf{jni a daganata. H{t nem ez a boldogs{g? Boldog ember.Mire panaszkodhat?

R{ad{sul a parancsnok is elejtett valamit az amnesz-

ti{ról<



–(547)–

Elérkezett h{t a rég v{rt boldogs{g! De Oleg vala-

hogy nem érzékelte.

Végtére is ott van L jova, akivel m{r tegeződnek. Megmég valaki. Vagy ha nem, annyi lehetőség adódhat! Egy-

szer csak berobban egy ember a m{sik életébe.

Amikor ma reggel megl{tta a hajnali holdat, méghitt. De a hold csorba volt.

Ki kell menni a peronra, jóval előbb, mint bemond j{ka besz{ll{st: m{r akkor ki kell figyelni a kocsit, amikorüresen betolj{k a szerelvényt, odarohanni és sort fogni.Oleg megnézte a menetrendet. Volt egy ellenir{nyú vonat,a hetvenötös, amelyre m{r meg kellett hogy kezdjék a be-

sz{ll{st. Úgy tett, mintha futott volna id{ig, lihegve odato-

lakodott az ajtóhoz, és lépten-nyomon megkérdezte (a pe-ronellenőrtől is), miközben jól l{thatóan fölmutatta a je-

gyét:

– A hetvenötös m{r, bent van?< A hetvenötösre m{rföl lehet<?

Szörnyen ijedtnek l{tszott, hogy lekési a hetvenötöst,és az ellenőr, anélkül hogy megnézte volna a jegyét, meg-

taszította a h{t{n lógó m{zs{sra hízott zs{kot.

Kint a peronon nyugodtan sét{lt, meg{llt, letette azs{kot egy falkiszögellésre. Eszébe jutott egy m{sik, ha-

sonlóan mulats{gos eset Szt{lingr{dból, még harminck i-

lencből, utolsó szabadon töltött napjai egyikéről, m{r aRibbentroppal kötött szerződés ut{n, de még Molotov b e-

széde, a húsz éven aluliak mozgósít{s{nak elrendeléseelőtt. Azon a ny{ron leeveztek a bar{tj{val a Volg{n, Szt{-lingr{dban eladt{k a csónakot, vonaton kellett visszautaz-

ni, hogy hazaérjenek a tanév kezdetére. Rengeteg holmi-

juk volt az evezőstúra miatt, alig bírt{k el a két kezükben,r{ad{sul a bar{tja v{s{rolt egy hangszórót valamilyen is-

ten h{ta mögötti falu boltj{ban – Leningr{dban épp nemlehetett kapni. A jókora tölcsérnek nem volt doboza, és a

bar{tja félt, hogy összenyomj{k a tolong{sban. Bementek a

p{lyaudvarra, és azonnal az egész csarnokot betöltő ha-

talmas sor végén tal{lt{k magukat, jókora fakofferok, ba-

tyuk, dobozok között; lehetetlen volt-előbbre jutni, és az aveszély fenyegetett, hogy két éjszak{t fekhely nélkül kell



–(548)–

eltölteniük. A peronra az istennek se engedtek ki senkit.Oleg ban hirtelen vil{goss{g gyúlt: „El bírod cipelni azösszes cuccot, ha utolsónak érsz is ki?” Kikapta bar{tja ke-

zéből a hangszórót, és könnyed léptekkel odament a z{rtszolg{lati kij{rathoz. Az üvegen {t fontoskodva integetett

a hangszóróval a forgalmistanőnek. Az kinyitotta az ajtót.„Még ezt kiviszem, és kész” – mondta Oleg. A nő bólin-

tott, mintha Oleg egész nap hangszórókkal m{szk{lt volna

itt. Betolt{k a vonatot, elsőnek ugrott föl r{, és nyombanlefoglalt két felső polcot.

Semmi se v{ltozott e tizenhat év alatt.

Oleg föl-al{ j{rk{lt a peronon, és m{s ravaszokat isl{tott, akik szintén nem a maguk vonat{hoz jöttek ki, ésmost v{rtak a holmijukkal egyetemben. Nem voltak keve-

sen, de a peron mégis jóval kevésbé volt zsúfolt, mint a p{-lyaudvar és a környező parkocsk{k. Gondtalanul sét{ltaka hetvenötös utasai is, fesztelen, jól öltözött emberek,akiknek sz{mozott helyük volt, amit senki m{s nem fog-

lalhatott el. Voltak köztük nők vir{gcsokorral, férfiak sö-

rösüveggel, volt, aki lefényképezett valakit. Egy megköze-líthetetlen és majdnem, érthetetlen élet. A meleg tavasziestén ez a tetővel védett, hosszú peron valamilyen gyerek-

kori fekete-tengeri emléket idézett, tal{n MinyeralnijeVodit.

Oleg észrevette, hogy a post{nak a peron felől is van

bej{rata, sőt kint a peronon is {ll egy négy oldal{n lejtősasztal a levélírók sz{m{ra.

Egyszerre belésajdult, hogy hiszen ezt kell tenni. És jobb most, amikor még nem tört össze, nem halv{nyult el.

Benyomakodott a zs{kj{val, vett egy borítékot, nem

is, kettőt, két lap papírral és még egy levelezőlapot is,majd visszament a peronra. A vasalót és két cipót rejtőzs{kot a l{ba közé {llította, nekit{maszkodott az írópult-nak, és a legkönnyebbel kezdte: a levelezőlappal.

„Szervusz, Gyomka!

Voltam az {llatkertben! Mondhatom, érdekes hely! Még sose l{ttam ilyet. Föltétlenül menj el te is. Jegesmed-

vék – el tudod képzelni? Krokodilok, tigrisek, oroszl{nok.Sz{nj r{ egy egész napot. F{nkot is {rulnak. Ne hagyd ki a



–(549)–

muflont. Ne siess, {llj ott egy darabig, és gondolkodj. Hamegtal{lod a nilgau antilopot, ott is. Sok majom van, jólfogsz szórakozni. Csak egy hi{nyzik, a mak{kó, mert va-

lami gonosz ember doh{nyt szórt a szemébe. Csak úgy.Semmiért. Ettől megvakult.

Nemsok{ra indul a vonatom, sietek. Gyógyulj megés légy férfi. Bízom benned!

Alekszej Filippicsnek kív{nj minden jót a nevemben.

Remélem, hogy ő is meg fog gyógyulni. Üdvözöl Oleg”

Könnyen ment az ír{s, csak a toll maszatolt, vagy el-

görbült, vagy elromlott a hegye, beleakadt apapírba, föl-

szakította, a tint{ból mindenféle szöszmösz tapadt r{,

úgyhogy minden igyekezete ellenére elég ijesztő külsejűresikeredett a levél:

„Zojenyka, méhecske!

H{l{s vagyok, amiért megengedte, hogy a sz{jammal

érintsem az igazi életet. E néh{ny este nélkül úgy éreznémmagam, mint akit megraboltak.

Maga józanabb volt n{lam, így én most lelkiisme-

retfurdal{s nélkül utazhatok el. Hívott, hogy menjek elmag{hoz, de nem mentem.

Köszönöm! De azt gondoltam, maradjunk ann{l, amivolt, ne rontsuk el. Örökké h{l{san fogok emlékezni min-

denre.

Őszintén és becsületesen kív{nok mag{nak boldogh{zass{got!

Oleg”

Ak{rcsak a belső börtönben: ott is ilyen undorító tin-

t{t adtak a kérvényír{si napokon, a toll se volt különb, apapír pedig kisebb, mint egy levelezőlap, a tinta folyt, { t-

ütött a papíron, írj, akinek akarsz és amiről akarsz.

Oleg {tolvasta, összeha jtotta, betette a borítékba, leakarta ragasztani (gyerekkor{ból emlékezett egy detektív-

regényre, melyben a borítékok elcserélésével kezdődött a bonyodalom), de nem tudta! Csak egy sötétebb csík jelezte

a boríték szélén azt a helyet, ahol az orsz{gos szabv{nyszerint ragasztónak kellene lennie, de persze nem volt.





–(551)–

Most, amikor elutazom (és ha befejeződik a sz{m-

űzetés, nem magukhoz jövök vissza ellenőrzésre és tov{ b-

bi kezelésre, teh{t búcsúzom, el{rulom mag{nak: akkor is,

amikor a legemelkedettebb dolgokról beszélgettünk, s én becsületesen el is hittem, hogy így van, egész idő alatt sze-

rettem volna ölbe kapni és sz{jon csókolni!

Így {llunk.

És most engedély nélkül is csókolom.

Ugyanolyan volt a m{sodik boríték is: sötétebb csík,de semmi ragasztó. Oleg valahogy mindig azt gondolta,

nem véletlen.

Közben a h{ta mögött – hohó! oda az egész stratégia!

betolt{k a szerelvényt, és fut{snak eredtek az emberek.

Fölkapta a zs{kot és a borítékokat, benyomult a pos-t{ra:

– Hol a ragasztó? Kisl{ny, van ragasztójuk? Ragasz-

tó juk!

– Mindig elviszik! – magyar{zta hangosan a l{ny.

R{nézett, habozott, majd mégis kiadta az üveget: – Itt, előttem ragassza le! Ne vigye el!

A sűrű, sötét ragasztómassz{ban az iskolai ecset vé-kony, sötét nyelét rég belepték a r{tapadt és friss ragasztó-csomók. Szinte – nem volt hol megfogni, és csak úgy lehe-

tett kenni vele, ha az ember az ecset nyelét húzogatta vé-gig a boríték szélén, ak{r egy fűrészt. Azt{n az ujj{val le-

törölte a fölösleget. Lenyomta. És megint letörölte az ujj{-val, ami a papír alól kitüremlett.

Közben m{r rohantak az emberek!

Vissza a ragasztót a l{nynak, zs{kot a kézbe (egész

idő alatt a l{ba közé szorította, nehogy megfújj{k), levele-

ket a l{d{ba és fut{s!

L{tszólag a végét j{rja, l{tszólag semmi ereje, de fus-

sunk, ha futni kell! Előrerohant, {tv{gva azok előtt, akik afőkapun futottak ki, súlyos csomagokat vonszolva a pe-

ronról a sínekre, majd föl a m{sodik peronra, odarohant amaga kocsij{hoz, és körülbelül huszadikként {llt be a sor-

ba. Vagy ha a m{r ott {llókat utolérik a t{rsaik, egye fene,



–(552)–

harmincadikként! M{sodik polc nem lesz, de nem is kell ahosszú l{ba miatt. De a csomagtartón kell, hogy jusson

hely.

Mindenkinél egyforma kosarak, sőt vödrök is – csak

nem az első zöldfélék? Csak nem abba a Karagand{ba,hogy – mint Csalij mesélte – korrig{lj{k az ell{t{s hib{it?

Az ősz hajú, öreg kalauz kiab{lt, hogy {lljanak! sorba

a kocsi mellett, ne tolakodjanak, jut hely mindenkinek. De

ez utóbbi nem hangzott valami meggyőzően, s Oleg mö-gött egyre nőtt a sor. Azonnal észrevette”, amitől tartott:

hogy egyesek sor nélkül akarnak előrefurakodni. E lsőnekegy elmebajos külse jű alak, akit a hozz{ nem értő bolond-

nak hitt volna – hadd menjen előre – , de Oleg az elmebajos

m{za alatt észrevette a sum{kolót , aki rendszerint így akarr{ijeszteni embert{rsaira. Az üvöltöző nyom{ban a csen-

desek is nyomakodni kezdtek: ha neki szabad, nekünkmiért nem?

Persze Oleg is előretolakodhatott volna így, és meg-

lenne a v{gyott csomagtartó, de annyira torkig lett vele az

elmúlt évek alatt, hogy szeretett volna végre becsületesen,szép sorban célhoz érni, ahogy az öreg kalauz akarta.

Az öreg mégse engedte föl az elmeba jost, aki m{r amellét öklözte, és olyan féktelenül k{romkodott, mintha

ezek voln{nak nyelvünk legközkeletűbb szavai. A sorbanegyüttérzően súgt{k:

– Hadd menjen! Hisz beteg!

Erre Oleg meglódult, néh{ny hosszú lépéssel az őrültmellett termett, és dobh{rty{j{t nem kímélve, beleordította fülébe:

– Hé! Én is onnan jöttem!

Az elmebajos megtorpant, megdörzsölt a fülét:

– Honnan?

Oleg tudta, hogy gyönge a verekedéshez, hogy fogy-

t{n az ereje, de a két hosszú karja szabad volt, az őrültnek

meg egyik kezét lefoglalta a kos{r. És az őrült fölé hajolva,

most egészen halkan, tagoltan így szólt:

– Ahol kilencvenkilenc sír, egy nevet.



–(553)–

A sor nem tudta, mitől gyógyult ki egyszerre az el-

mebajos, de l{tt{k, hogy lehiggadt, pislant egyet, és azt

mondja a nyakigl{b köpenyesnek:

– De hisz nem szóltam semmit, nem b{nom, sz{llj föl

te!

De Oleg ott maradt mellette és a kalauz mellett. In-

nen biztosan föl fog férni. De a többi tolakodó szépen h{t-

rament.

– Tessék! – mondta sértődötten az őrült. – Mi v{rha-

tunk.

Jöttek a kosarakkal és vödrökkel. A zs{kv{szon borí-t{s alól itt-ott kil{tszott a nagy szemű, hosszúk{s, lil{s-

rózsaszín retek. H{rom közül kettőnek Karagand{ba szólt

a jegye. H{t ezek kedvéért szedte rendbe a sort Oleg! Fö l-sz{lltak rendes utasok is. Péld{ul egy kék kosz tümkab{tosnő. Mihelyt Oleg fölsz{llt, föllendítette mag{t az elmebajos

is.

Oleg végigsietett a kocsin, és észrevett egy mégmajdnem üres csomagtartót.

– Í gy, ni! – mondta hangosan. – Ezt a kosarat odébbtoljuk.

– Hova? Minek? – kérdezte riadtan egy s{nta, deegészségesnek l{tszó utas.

– Azért – közölte m{r föntről – , mert az embereknek

nincs hova feküdni. A csomagtartót fürgén berendezte mag{nak: fejtől

odatette a zs{kot, de előbb kivette a vasalót, a köpenyt le-

vetette, kiterítette, a zubbonyt is levetette, r{simította: ittfönt mindent lehet. És elnyúlt, hogy lehűtse mag{t.

Negyvennégyes csizm{ba bújtatott l{ba féll{bsz{rtólaz {tj{ró fölé lógott, de ilyen magasan senkit se zavart.

Lent is elrendezkedtek, lehiggadtak, ismerkedtek.

Az a s{nta, közlékeny utas azt mondta, azelőttsegéd{llatorvos volt.

– Miért hagytad abba? – csod{lkoztak.



– Na hallj{k! Üljek a padra minden elhullott b{r{ny

miatt? Hogy mitől döglött meg? Ink{bb vagyok rokkant,

és zöldséget sz{llítok! – magyar{zta hangosan a s{nta.

– Ugyan! – legyintett a kék kab{tos nő. – Az Berija

alatt volt, hogy a zöldség meg a gyümölcs miatt fogdost{kössze az embereket. Most csak az iparcikkek miatt.

A nap m{r bizony{ra utolsó sugar{t küldte a földre,de azt is eltakarta az {llom{sépület. A kupé alsó részén

még vil{gos volt, de itt fönt félhom{ly. A foglalt fülkék ésp{rn{s kocsik utasai a peronon sét{ltak, itt bent ültek az

Documents

Alexandr Iszajevics Szolzsenyicin-Rákosztály