AlKotmánytörtÉnEt, AlKotmányElmÉlEt, AlKotmányos … Olasz_alkotmany_tordelt.pdf · az alapjogok és az államszervezet alapvető szabályai. E tárgyköröket rész-ben leíró,

DIKÉJog- és állambölcseleti értekezések EgrEsI KAtAlIn

Az olasz alkotmányAlKotmánytörtÉnEt, AlKotmányElmÉlEt,

AlKotmányos rEnDElKEzÉsEK

gondolat KiadóBudapest, 2013

A kötet megjelenését a széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolája támogatta a „Tehetséggondozási rendszer és a tudományos-képzési műhelyek fejlesztése a Széchenyi István Egyetemen” című (TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0010 sz.) projekt ke-retében. A mű megírását az Universitas–Győr Alapítvány Kuratóriuma által biztosított (a TÁMOP 4.1.1/A-10/1/KONV-2010-0005 pályázati konstrukció részét képező) Nemzetközi vendégoktatói ösztöndíj 2011 tette lehetővé.

A Diké sorozatot alapította és gondozza Takács Péter.A művet szakmailag lektorálta Kukorelli István.

© Egresi Katalin, 2013

Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás,illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.

www.gondolatkiado.hugondolatkiado.blog.hufacebook.com/gondolatkiadotwitter.com/gondolatkiado

A kiadásért felel Bácskai Istvánszöveggondozó simon AdriMűszaki szerkesztő Pintér LászlóA sorozat borítóját Bajtai zoltán tervezteTördelő Lipót Évanyomta és kötötte a rolling-site nyomda

IsBn 978 963 693

E kötet szerzője magyar nyelven az elsők között vállalkozik az olasz alkot-mányos rendszer monografikus feldolgozására. A mű középpontjában az 1948. január 1-jén hatályba lépett köztársasági alkotmány áll, amelynek a kézirat lezárásakor hatályos szövegét a szerző a mellékletben közli.

A könyv első, alkotmánytörténeti és közjog-filozófiai részében az 1948-as alkotmányhoz vezető hosszú történelmi folyamatról olvashatunk. Az alkotmányjog-tudomány nézőpontjából különösen tanulságos az olasz po-litikai és közjog-tudományi gondolkodás főbb doktrínáit bemutató rész. A könyv ezáltal nem csak a hatályos alkotmányt értékeli, hanem a politi-kai és jogi tanok történetét is adja, beavat bennünket az olasz jogi kultúra, jogállamfelfogás és alkotmányfilozófia rejtelmeibe.

Az olasz alkotmány a neolatin alkotmányozás egyik jó példája, amely nagy figyelmet szentel a társadalompolitikai, a gazdasági-szociális kap-csolatoknak. Első paragrafusa nem véletlenül szól a következőképpen: „Olaszország munkára alapozott demokratikus köztársaság.” A szerző ala-posan körbejárja ezeket az alapelveket.

A könyv szerkezetileg az alkotmány szabályozási logikáját követi. A mo-dern polgári alkotmányoknak két fő klasszikus szabályozási tárgyköre van: az alapjogok és az államszervezet alapvető szabályai. E tárgyköröket rész-ben leíró, részben kritikai értékelő alapon nagyon precízen mutatja be a könyv. Kirajzolódik előttünk az olasz állam szervezete, az olasz alkotmá-nyos berendezkedés egésze. A könyvön jól átjön mindaz, ami sajátosan olasz, vagyis az „olasz modell”. Igaz ez az összehasonlító alkotmányjog nézőpontjából is; például a kétkamarás parlament, a klasszikus bizalmi szavazás, a regionalizmus és a helyi autonómia, az állam és az egyház vi-

TArTAlomszonyának tárgyaláskor. Az is látható, hogy mindez hol helyezkedik el az általános európai alkotmányos rendszerben.

A könyv műfaját tekintve szakkönyv, rendkívül informatív kézikönyv és jól tagolt, táblázatokkal színesített tankönyv egyben. Jó szívvel ajánlom az olvasóknak.

Budapest, 2013. július 6.Kukorelli Istvánegyetemi tanár

Előszó 11

AfElvilágosultAbszolutizmustól ARisoRgimEntopolitikAimozgAlmáig 13

A felvilágosodás politikai reformtörekvései ésalkotmánytervei 14Anapóleoniidőszakésarestaurációitáliaialkotmányai 25

AstAtutoAlbERtinótólAköztáRsAsági AlkotmánymEgszülEtéséig 47

Az1848/49-esforradalmihullámalkotmányozási folyamata és az itáliai alkotmányok 47A nemzeti egység megszületése 53A nemzeti egység közjogi és politikai dilemmái 57Aliberálisérabukásaésafasizmusközjogijellemvonásai 69Afasizmusbukásátólaköztársaságialkotmánymegszületéséig 82

AzolAszpolitikA-ésközjogtudományi gondolkodásAlkotmánydoktRínái 100

Amateriálisalkotmánydoktrínájánakelőfutárai 101santiRomanoközjogtudományaésazinsitucionalizmus jogelmélete 109

8 tArtAlom tArtAlom 9

A közjog helye és tematikája a fiatal Santi Romano munkásságában 109Az institucionalizmus 115A közjogtudomány tematikája az érett santi romano munkásságában 118A formális és a materiális alkotmány megkülönböztetése Costantinomortatimunkásságban 126A jog , a jogrendszer és az állam fogalmi megalapozása 127A formális és a materiális alkotmány elmélete Mortati gondolatmenetében 130Az alkotmányozó hatalom természete, tipizálása, legitimációja és helyessége 136

AlkotmányosAlApElvEkésAlApéRtékEk 142

Amodernalkotmányosságklassszikusalapelvei 145Azegyénszemélyéhezéstársadalmimivoltáhoztartozó alapelvek 149Aformálisésamateriálisegyenlőségdilemmái 152Amunkaalapelve 154területiegység,helyiautonómiaésaközigazgatási decentralizáció 155Akisebbségekvédelme 162Azállamésazegyházviszonyaésalaicitásalapelve 164Azitáliaijogrendszerviszonyaanemzetközijoghoz ésazEurópaiuniójoganyagához 167Az olasz jogrendszer jogforrási hierarchiájának elemei 169Az Európai Unió joga és a jogforrási hierarchiában elfoglalt helye 174

AlApjogokésAlApvEtőkötElEsségEk REndszERE 180

Apolgárikapcsolatokjogai 183Azerkölcsiéstársadalmikapcsolatokjogai 189gazdaságiésszociálisjogok 192Apolitikaikapcsolatok 200

AzolAszAlkotmányállAmszERvEzEti REndElkEzésEi 208

Atörvényhozásszerveésatörvényalkotásfolyamata 212A parlament összehívása, feloszlatása, működésének meghosszabbítása és megszűnése 213A kétkamarás rendszer sajátosságai 215A törvényalkotás folyamata és a parlament egyéb funkciói 220Aköztársaságielnök 224Avégrehajtóhatalomjellegeésszervezetrendszere 229A kormány általános jellemvonásai és funkciói 230A miniszterelnök alkotmányos jogállása és jogkörei 233A központi közigazgatás területi szervei 235Az Alkotmánybíróság szervezete, összetétele éseljárásánaktípusai 236Az Alkotmánybíróság hatáskörei, eljárásának és döntéseinek fő típusai 237Az alkotmányvédelem eljárási vetülete a 138. § tükrében 243Aterületidecentralizációalkotmányosjogállásúszervei 246A régiók típusai, statútumai és hatáskörei 248Az állam és régió közötti kapcsolat szervezeti rendje 251regionális szervek típusai és létrehozásuk közös szabályai 253A regionális szinthez köthető jogforrások 254A régión túli helyi autonómiák 255Alkotmányosjogállásúkisegítőszervek 258Azigazságszolgáltatásszervezetistruktúrájának alapvonalai 259

záRógondolAt 263

fElhAsználtiRodAlom 265

mElléklEt. AzolaszköztársaságAlkotmánya 269

Előszó

Alkotmányról, különösen egy külföldi állam alkotmányáról írni nem köny-nyű feladat. Az alkotmány írott normaszövege mögött összetett, nem kis ellentmondásokkal terhelt folyamatok állnak történeti, filozófiai és jogi értelemben egyaránt. Nincs ez másként Olaszország 1948. január 1-jén hatályba lépett köztársasági alkotmányával sem, amely a II. világháború utáni korszak nyugat-európai demokratikus államai számára mintaérté-kűnek számított. Megértése szempontjából mélyrehatóan elemezni kell a 18. századi felvilágosodástól napjainkig tartó csaknem két évszázad filo-zófiai nézőpontjait, majd közjogtudományi doktrínákat tartalmazó elméle-teit, amelyek az állam, a jog, az alkotmány és az alkotmányosság paradigmá-jában világítanak rá a modern európai alkotmány problematikájára. Nem árt megvizsgálni azokat a politikai eseményeket és újkori itáliai alkotmá-nyokat sem, amelyek közrejátszottak ennek a kiemelkedő közjogi doku-mentumnak a megszületésében. Mindazonáltal a történeti és filozófiai perspektívákon túl a jogi szöveg elemzésével – az alapelveknek, az alapvető jogoknak és kötelességeknek, valamint az államszervezeti rendelkezések tük-rében – a jogtudomány és az olasz Alkotmánybíróság döntésein keresztül a jogi jelentéstartalom is feltárulhat.

A szerző célja egy módszerét tekintve szintetikus jellegű alkotmány-történeti, politikafilozófiai és alkotmányelméleti-alkotmányjogi néző-pontokon nyugvó monográfia megalkotása volt, amely a felsőoktatásban tananyagként is használható. A mű igyekszik bemutatni azokat a törté-neti előzményeket, amelyek elvezettek az 1948-as alkotmány megszü-letéséhez. Különösen nagy figyelmet szentel az Alkotmányozó Gyűlés másfél éves munkájának, illetve az azt övező politikai eseményeknek, ám nem feledkezik meg a Risorgimento mozgalma által sarkallt előzmé-nyekről, valamint a Statuto Albertinónak az európai alkotmányok között

12 ELőSzó

elfoglalt szerepéről sem. A történeti elemzésen túl részletesen elemzi a közjogtudományi gondolkodás 19/20. század fordulóján kialakult nézeteit, majd a formális és materiális alkotmány közötti különbség alkotmányjo-gi doktrínáját, amely Costantino Mortati munkásságának köszönhetően a mai napig meghatározza az olasz alkotmányelméletet. A könyv második fele az alapelvek és alapvető jogok rendszerének elméleti elemzésén túl bemutatja a demokratikus politikai rendszerek szempontjából leginkább meghatározónak tartott elvek alkotmánybírósági értelmezését is.

A mű elsősorban olasz nyelvű szakirodalomra támaszkodik. Hozzá kíván járulni a magyar jogtudományi gondolkodás meglehetősen részleges és hi-ányos eredményeihez, továbbá a történelemtudományban a politikai ese-mények bemutatásra támaszkodó írásokon túl a modern olasz állam egyes – a liberális, a fasiszta és a demokratikus – fázisainak alkotmánytörténeti elemzéséhez. Ez egyben lehetővé teszi, hogy a jogi oktatásban mind ez idáig bemutott angol, francia és német jogállamiság koncepciói mellett az olasz politikai valóság jogi vetülete szintén megismerhetővé váljék. Eb-ben nagy segítséget nyújtott a tavaszi szemeszterekben olasz nyelven tar-tott szemináriumokon már előzetesen elkészített vázlatok anyaga is.

A monográfia a TÁMOP: 4/1.1/A-10/1. KONV-2010-005 pályázati konstrukció keretében készült. A szerző ezúton szeretne köszönetet mon-dani a római „La Sapienza” Egyetemen a 2010/2011. tanév tavaszi sze-meszterében eltöltött időszakért, a nemzetközi vendégoktatói ösztöndíj keretében a Politikai Tudományok Tanszékének – mindenekelőtt Carlo Mongardini professzor úrnak – szakmai segítségéért; a győri Universitas Alapítvány támogatásért, amely lehetővé tette a külföldi kutatómunkát és tapasztalatszerzést, valamint a széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karának. A szerző külön köszönettel tartozik Ta-kács Péter és Kukorelli István közreműködéséért és a mű megszületését ösztönző hasznos tanácsaiért.

A szerzőGyőr, 2013. január–április

AfElvilágosult AbszolutizmustólARisoRgimEntopolitikAimozgAlmáig

„Egy ilyen, egyöntetűen nagy többséggel elfogadott alap-törvény a nemzet életében egészen biztosan pozitív tény. Ám a többség ekkora dimenziója, a rendkívül nagy idológiai különbség miatt csak egy lassú és kölcsönös meggyőzésen, az egyik fél részéről a másiknak tett engedményeken, hall-gatólagos egyezségeken keresztül valósult meg. Alkotmá-nyunk egy történelmi kompromisszum gyümölcse volt.”1

(NORBERTO BOBBIO)

BEVEzETÉS • Norberto Bobbio neves olasz jogfilozófus fenn idézett so-rai egy olyan alkotmányozási folyamatra utalnak, amely példaértékű kon-szenzusról szól három politikai eszmerendszer: a konzervatív-katolikus, a liberális és a baloldali szocialista-kommunista ideológiák között. Ezek mindegyike megjelent az Alkotmányozó Gyűlést alkotó pártok képében és az alkotmány szövegében. Nem véletlen, hogy Bobbio hosszan foglal-kozik ennek a jelenségnek a természetével. Nézete szerint a közös el-vekben és értékekben megjelenő társadalmi-politikai egység nem jöhe-tett volna létre, ha nem „…hosszú, nehéz és néha már megkopott viták eredményeként: egy kompromisszumként, amely mindig magában fog-lalja a kezdeti egyetértés hiányát és a közvetítés révén elért egyezséget egyaránt.”2 Olaszország előtt 1945-ben két út állt. A restauráció szellemi-ségében visszatérni a statuto Albertinóhoz és a monarchia közjogi rend-szeréhez, vagy új alkotmányt elfogadni új politikai intézményeken és ér-tékeken keresztül. Az utóbbi melletti elkötelezettség valódi fordulat volt az olasz történelemben, amelynek eléréséhez rendkívül hosszú utat járt be az itáliai társadalom.

A felvilágosodás európai térhódítása és a francia forradalom utáni év-tizedekben a félsziget a jogi és politikai partikularizmus állapotában volt. Jól érzékelhető ez a széttagoltság az 1815-ös bécsi kongresszust követő ál-lami és hatalmi központok nagy számában, amit délen nápoly központtal

1 Bobbio, N. Dal fascismo alla democrazia. I regimi, le idologie, le figure e le culture politiche (a cura di Michelangelo Bover)o, Baldini Castoldi Dalai. Milánó, 2008. 166. o. A monográfiában található fordítások a szerző saját fordításai.

2 Bobbio, N. Uo. 161. o.

14 A fELVILÁGOSULT ABSzOLUTIzMUSTóL A RISORGIMENTO POLITIKAI MOzGALMÁIG A fELVILÁGOSOdÁS POLITIKAI REfORMTöREKVÉSEI ÉS ALKOTMÁNyTERVEI 15

a Szicíliai Kettős Királyság, középen a Pápai Állam és kisebb hercegségek – mint a Toszkán Nagyhercegség vagy a Pármai, illetve Modenai Herceg-ségek –, északon a Habsburg Birodalom és a Szárd (Piemonti) Királyság al-kotott. A területi széttagoltság mögött meghúzódó társadalmi struktúrát az arisztokrácia és a katolikus klérus dominanciája mellett egy kialakulóban lévő és a politikai közéletben egyre nagyobb szerepet követelő polgárság jellemezte. A 19. század első évtizedeiben a napóleoni háborúkkal kap-csolatos állásfoglalások, illetve a konzervatív, rendies jellegű gondolatok jegyében megfogant restaurációs törekvések jellemezték az alkotmánnyal összefüggő politikai gondolkodást. Ezek a gondolatok persze nem a sem-miből keletkeztek, hiszen a mediterrán világban sem hiányoztak a felvilá-gosodás politikafilozófiai programjai, az általuk ihletett elsőalkotmányok és alkotmánytervezetek.

A felvilágosodás politikai reformtörekvései és alkotmánytervei

A fELVILÁGOSOdÁS POLITIKAfILOzófIÁJA • Az alkotmányról foly-tatott diskurzus a XVIII/XIX. század fordulóján rendkívül tarka képet mutatott, ám egyaránt fellelhetőek voltak benne a francia és angolszász felvilágosodás eredményei.3 Ebből a szempontból meg kell említeni Giu-seppe Gorani munkásságát.4 A szerző rendkívül mozgalmas, utazásokkal tarkított életében több művet szentelt a modern állam és az alkotmá-nyosság témaköreinek. Bár nem tekinthető szisztematikus gondolkodó-

3 Ghisalberti, Carlo: La storia costituzionale d’Italia 1848/1994. Laterza, Bari, 2–3. o.4 Gorani, Giuseppe (1740 /Milánó/ – 1819 /Genf/): mindkét ágon nemesi család sarja,

felmenői a milanói bíróságon tevékenykedtek, egyik keresztapja tábornoki rangot kapott. A szent Barnabás rend által alapított milanói Imperial College-ban tanult, majd anyja aka-ratával szembeszállva az egyházi pályával szemben külföldre ment. A hétéves háborúban Ausztria oldalán harcolt, majd porosz hadifogságba került. Ezt követően egy évet töltött Berlinben, majd Magdeburgba, Tilszitbe és Königsbergbe költözött, ahol találkozott I. Kant porosz filozófussal. Az 1760-as években a német kameralisztika és a természetjogi gondolkodás hatása alá került. Visszatérve Milanóba, meg akarta valósítani utópisztikus ál-lamideálját, majd ennek kurdarca után Konstantinápolyba, a Balkán-félszigetre, Spanyol-országba és Észak-Afrikába utazott. Több ízben politikai szerepet vállalt, és diplomáciai szolgálatot látott el – pl. a portugál miniszterelnök udvarában vagy Mária Terézia mellett –, de kritikai megjegyzései miatt kegyvesztetté vált. A francia felvilágosodásban egy ide-ig együtt dolgozott az enciklopédistákkal, majd a Vèrri fivérek által alapított „Il Caffè” című lapban is szerepet játszott. In Dizionario Biografico degli Italiani – Enciclopedia italiana (direttore Raffaele Romanelli), online: www.treccani.it

nak, ami részben kalandos életútjának köszönhető, a társadalom fejlődése szempontjából több kérdésben mondta el haladónak tekinthető nézeteit. Az 1760-as évek elején támogatta Korzika, szardínia és Elba szigetein egy brit mintájú alkotmányos monarchia bevezetését, amelynek célja az alattvalók boldogságának biztosítása volt. Utópisztikus terveinek kudar-ca után, eltávolodva a politikai közélettől, 1768 nyarán Milánóban az „Il Caffè” közegében, amely a francia enciklopédisták törekvéseihez hason-ló, felvilágosult gondolatokat közlő sajtótermék volt, kezdett el dolgozni „Az igazi despotizmus” (Il vero despotismo) című művén. Ebben Gorani szembeszállt a feudális kiváltságokkal, mint a hatalom valódi despota és romboló tényezőivel és megfogalmazta egy morális és racionális társada-lom eszméjét. Ahogy kortársai, ő is hitt a társadalom erkölcsi és szellemi megújításának a lehetőségében. Sőt a társadalom jobbíthatóságáról szóló nézetei kifejezetten közel álltak Kant felvilágosodással kapcsolatos gon-dolataihoz.

A kiváltságokkal és az ezen alapuló önkénnyel szemben már a francia forradalom kitörése előtt támogatta a szabad politikai és társadalmi köz-életet, amit az egyesülési szabadság biztosításával kívánt elérni. 1771-ben Genfben publikálta „Az adók a természet rendje szerint” (Le imposte secon-do l’ordine della natura) című írását, amely egy valódi gazdaságtudomány létrehozását sürgette. Ezen a ponton a szerző a francia Quesnay és Mi-rabeau közgazdasági nézeteivel értett egyet abban a tekintetben, hogy egyetlen, a nettó termékre kivetett adó bevezetését követelte, amit a földbérlőtől a tulajdonosig minden polgár jövedelme alapján kellett volna fizetni. Gazdasági nézete mögött az a politikafilozófiai gondolat húzódott meg, hogy a modern társadalom önszerveződésének alapja a tulajdonosok együttműködése.

A francia forradalom kitöréskor Gorani kifejezetten támogatta a poli-tikai és polgári szabadságjogokat, ami megmutatkozott az 1789-es Politi-kai és Polgári Jogok Nyilatkozata iránti elkötelezettségében. Párizsi tar-tózkodása alatt élénk figyelemmel kísérte a politikai folyamatokat, részt vett a politikai klubok tanácskozásain. Érdeklődését jól érzékelteti, hogy a forradalom első éveiben számos cikket és röpiratot készített. A jakobi-nus terror hatására, részben szembefordulva a forradalom eredményeivel, visszatért az alkotmányos monarchia gondolatához. Gorani szerint az állam alapjai a tulajdon, a vallás szabadsága, illetve a cenzuson és műveltségen alapuló természetes arisztokrácia. Elutasította a köztársasági államformát, de támogatta a hatalmi ágak megosztását, amelyben a monarchának szá-mos előjogot és hatáskört szánt, továbbá kiállt a kétkamarás, azaz a ne-


mesi-arisztokratikus alapon szerveződött felsőház és a képviseleti alapú alsóház mellett.

gorani egyik legmeghatározóbb kortársa Dalmazzo Francesco Vas-co közjogász5 eljutott a rousseau-i népszuverenitás eszméjén keresztül a közvetlen és a képviseleti demokrácia közötti különbség mélyreható elemzéséig. Törekvései között szerepelt egy Korzika szigetére vonatkozó alkotmányos terv kidolgozása, valamint rousseau és montesquieu gon-dolatainak megismertetése az észak-itáliai felvilágosult arisztokratákkal. őt elősorban az a probléma érdekelte, hogy melyik kormányforma felel meg a társadalom adott állapotának. Az 1765-ben publikált Suite du „Cont-ract social” művében Rousseau társadalmiszerződés-elméletét elemezve kiindulópontja a francia filozófusnak az ember eredeti szabadságáról és függetlenségéről alkotott felfogása volt. Az itáliai szerző elutasította az egyén teljes függetlenségének a lehetőségét. Nézete szerint a természeti állapotban élő emberek közötti viszonyokban létezik egy kötelezettség formájában megjelenő természeti törvény, amely szerint senki nem árthat másoknak. Az egyéni szabadság elvének a mások szabadsága meg nem sértésével való párhuzamba állítása Vascónál a liberális negatív szabadság-fogalom korabeli megelőlegezése volt. Bár a szerző a természeti törvény eredetét nem kutatta, azt vallotta, hogy az ember lelkében élő kötelesség figyelmeztet az emberek szabadsága közötti határvonalak felismerésére. Ez a meglátása a természeti törvénynek erős morális színezetet adott, amit további hedonista-utilitarista jelentéstartalommal egészített ki, az-által, hogy azt állította: az ember lelkében élő parancs egyúttal hozzásegít a boldogság eléréséhez is.

Ugyanakkor az egyéni szabadság az emberi boldogságon túlmenően nála a társadalmi szerződést is legitimálta. Sőt a természeti állapotból a szerződés megkötésével politikai-jogi kontextusba kerülő egyén számára minden olyan törvény vagy törvényhozó aktus érvénytelen, amely az em-ber szabadságát sérti. Nagyon fontos kiemelni továbbá azt a tényt is, hogy a politikai hatalom érvényességét nem a választások biztosítják, hanem a természetes és polgári szabadság(jogok) garantálása, tehát a választásokkal hatalomra került kormány illegitimnek tekintendő, ha nem tartja tisztelet-ben az egyén szabadságát biztosító jogokat. Ugyanakkor Vasco Rousseau gondolatmenetét támogatva egy erős kormány mellett tette le a voksát,

5 Vasco, dalmazzo francesco (1732–1794) piemonti felvilágosult filozófus, reformista gondolkodó. In Dizionario Biografico degli Italiani, uo. www.treccani.it

amit azzal az indokkal támasztott alá, hogy a kormányzó hatalom túl sok személy közötti megosztása gyengíti a kormányt.

Néhány évvel később az 1768-as munkájában. A „Megjegyzések Mon-tesquieu törvények szelleméről” (Note allo „Spirito delle leggi” di Montes-quieu) tagadta, hogy az államok közötti lényegi különbség a monarchikus, az arisztokratikus és a demokratikus kormányformák között húzódna meg. Nézete szerint az igazi különbség abban áll, hogy a kormány a természeti törvény alapján álló jogalkotó aktusok fölött vagy alatt helyezkedik el.6

A hatalmi ágak egymáshoz való viszonyát, a politikai intézmények tí-pusait a Korzikára vonatkozó alkotmányos tervében fejtette ki. Ennek kapcsán a monarchia államformáját támogatta, de egy sor demokratikus mechanizmust iktatott az általa felvázolt politikai rendszerbe: pl. a király általános gyűlés (assemblea generale) általi kinevezési jogát, amiben a rousseau-i általános akarat megtestesülését látta. Az általános gyűlés ak-tusai mint az állam legfőbb törvényhozó szervének döntései az uralkodó-ra nézve is kötelezőek voltak. Nála a monarcha Goranival szemben nem rendelkezett semmilyen, a törvényhozáshoz kapcsolódó jogkörrel, sőt a társadalmi szerződés be nem tartása esetén a végrehajtással összefüggő jogkörei is az általános gyűlésre szálltak. Ugyanakkor azt Vasco is érzé-kelte, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás lehetősége a politikai rendszer makroszintjén nem alkalmazható, ezért terveit módosítva az általános gyűlést csak kisebb közösségi – városi – szinten tartotta kivitelezhetőnek. A törvényhozó szerv működésében egy kétszintű szerv ötletét támogatta, amelyben a lokális általános gyűlések fölé képviseleti alapú nemzeti gyű-lést helyezett volna, ám a kettő közötti kapcsolatrendszert már nem dol-gozta ki. Ugyancsak megtalálható alkotmánytervében a népszuverenitás elve, amelyet abban realizált, hogy a nép a törvényhozó hatalom birtokosa. Az általa felvetett kérdésre adott válasza pedig úgy foglalható össze, hogy a legjobb kormányforma az, amelyben a hatalom a néptől ered, de az egyes ember szabadsága mindenképpen biztosított.7

Agostino Paradisi,8 a modenai egyetem közgazdász professzora Vasco nézeteit fejlesztette tovább. Nála a liberális negatív szabadságfogalom az

6 Rother, W. felicità e libertà – concetti principali della filosofia politica dell’illuminismo italiano. In Giornale di filosofia, Filosofia italiana, 2010. 9. o.

7 Uo. 9. o.8 Paradisi, Agostino (1736 /Vignola/–1783 /Reggio nell’Emilia/) költő és közgazdász, a

modenai egyetem professzora. Közgazdasági nézeteiben a francia fiziokrata tanításokat követte. Költeményei vallási, filozófiai és társadalmi kérdésekről szóltak. Két esszét írt a szépművészetek helyzetéről: „Levél a tudományok és a művészetek jelen állapotáról


utilitarizmussal karöltve jelent meg. Az egyetemi tanár már külön tudo-mánynak nevezte a társadalom politikai berendezkedésével és gazdasági állapotával foglalkozó ismereteket. A politikafilozófiai tanoktól független önálló politikatudomány igénye nézete szerint az államra vonatkozó elmé-leteket foglalja magában: „a politika az írányítás tudománya, … az állam tudománya”.9 Az államot azonban két típusba sorolta: a szolgaság állama vagy más néven természeti állam és a politikai állam kategóriájába. Az előbbi a tökéletes szabadság és egyben a tökéletes szolgaság állapota, ami a természeti jog megalapozására szolgál. Paradisi az angolszász ésa francia társadalmi szerződésekkel ellentétben nem a természeti állapot és a tár-sadalmi szerződések által létrehozott állam közötti különbséget tartotta fontosnak, hanem sajátos módon a természeti törvényt és a pozitív tör-vényt, ami mögött más-más állameszme húzódott meg. Hogyan? A termé-szeti állapotban a természetes szabadság és egyenlőség uralja az emberek közötti viszonyokat, ezek természeti törvény formájában jelennek meg, és lehetőséget adnak egy fiktív állam, a „szabadság-szolgaság” államának posztulálására. A politikai állam ugyan nem tagadja a természeti állapot törvényeit, sőt ahogy Vasco esetében, úgy Paradisinél is megjelenik az az igény, hogy az állam törvényei a természeti törvényekre támaszkodjanak, mégis a két szint között nála lényegi különbség van. A természeti állam alanya: az ember, a politikai államé: az állampolgár. Az előbbi a közössé-gi viszonyrendszerében arra van kötelezve, hogy megfigyelje/érzékelje a természeti törvényt, az utóbbi arra kötelezett, hogy kövesse és betartsa az állam törvényeit.

A modenai professzort két elődjével szemben valójában a természeti és politikai állapot közötti jogi különbségek érdekelték. Nagyon szemlé-letesen írta le, hogy az állampolgár emberi mivolta nem szűnik meg, így a természeti törvény sem válik érvénytelenné a pozitív törvénnyel szem-ben, ám az ember másokkal szembeni passzív magatartásával szemben az állampolgár több aktív magatartást tanúsító, jogszabálykövető lény. Ettől függetlenül a politikai állam alapja az emberi mivolt tiszteletben tartá-sa, azt egyetlen állam sem semmisítheti meg. Ugyanakkor a természeti állapottal szemben a politikai törvények célja már nem csupán a szabad-ság és egyenlőség átültetése, hanem a boldogság elérése. A politikai állam

Itáliában” /Epistola sopra lo stato presente delle scienze e delle arti in Italia/ (1767), ill. „Metafizikai tanulmány a rajongásról a szépművészetekben” /Saggio metafisico sopra l’enthusiasmo nelle belle arti/. In Dizionario Biografico degli Italiani, uo. www.treccani.it

9 Rother, W. Uo. 9–10. o.

törvényének a szabadság megőrzésével kell biztosítania az állampolgárok boldogságát.

Jól látta azonban a jogi és a tényleges szabadság közötti különbséget. Az állampolgár jogi értelemben vett szabadságát nem kizárólag természe-tes jogainak alkotmányban való rögzítése, hanem az államhatalmi ágak el-választása biztosítja. Kerülve a hatalomkoncentráció minden lehetőségét, Paradisi egy olyan államot vázolt fel, amelyben a szuverén hatalom füg-getlen minden személyes hatalomtól, azaz 1. általános: az állam minden tagját megilleti, 2. oszthatatlan és 3. az állam javát szolgálja, ami nála a közboldogság szinonimája volt. Ez utóbbi az utilitarista filozófia jegyében az egyes állampolgárok összességének boldogságában ragadható meg.10

Érdekes módon Agostino Paradisi nem nevezte meg azt az állam- vagy kormányformát, amelyet támogatott, vagy a társadalom fejlődése szem-pontjából hasznosnak tartott. Elsősorban azt vizsgálta, hogy a despotiz-mus hogyan kerülhető el, azt azonban több ízben hangsúlyozta, hogy a demokrácia utópikus volta ellenére is a lehető legjobban egyezteti össze a természeti állapotból eredő szabadságot és egyenlőséget az állampolgárok össszességének boldogságával.

Francesco Maria Gianni11 az itáliai felvilágosodás politikus személyisége volt. Elsősorban a gazdasági és pénzügyi reformok érdekelték, ennek ér-

10 Uo. 10–11. o.11 Gianni, francesco Maria (1728 /firenze/–1821 /Genova/) felvilágosult közgazdász

és politikus. Számos közhivatal és politikai tisztség betöltője, a Toszkán Nagyhercegség pénzügyi és kereskedelmi reformjainak az elkötelezett híve. Gyermekkoráról és iskolai éveiről nem maradtak fenn emlékek. Első közmegbízatása 1750–1754 között a pénzügyi hivatalok számvitelének felügyeletére felállított hivatal vezetése volt, amit 1754-től 1759-ig a Pisai Vámhivatal igazgatói pozíciójának betöltése követett. 1753. december 26-án kö-tött házasságot Maria Alessandra de’ Medicivel, egy gazdag firenzei patrícius és szenátor család lányával. 1760-ban szenátor, 1764-től Siena pénzügyeinek kiküldött felügyelője volt. 1769-ben részt vett a Kereskedelmi Kamara felállításában, az ezt követő évben pedig főintendássá nevezték ki. Végül 1789-ben államtanácsos lett, aminek Napóleon 1799-es megjelenése vetett véget. Számos gazdasági és politikai reformjavaslatot tartalmazó írásai közül néhány fontos műve: „A nemzeti gazdagság 3 érvére vonatkozó gondolatok és fel-jegyzések” /Memorie e pensieri per formare tre ragionamenti sulla ricchezza nazionale/ (1791), az „Elmélkedések a közadók és közbevételek elméletéről és gyakorlatáról” /Meditazione sulla teoria e sulla pratica delle imposizioni, e tasse pubbliche/ (1792), vagy a „Történelmi feljegyzések Toszkána adósságának megszüntetéséről” /Memoria istorica dello scioglimento del debito pubblico della Toscana/ (1793). Halála után jelent meg po-litikafilozófia munkája, a „feljegyzések a Pietro Leopold nagyherceg által elgondolt kor-mány alkotmányáról, amely toszkán királyságának történetéül szolgáljon” /Memorie sulla costituzione di governo immaginata dal granduca Pietro Leopoldo da servire all’istoria del suo regno di Toscana/. In Dizionario Biografico degli Italiani, 54. szám (2000) 1–19. o.


dekében a Toszkán Nagyhercegség helyi szintű képviseleti hatalomgya-korlásának az elkötelezett híve. Annak ellenére, hogy életrajzírói szerint nem járt neves toszkán iskolákba, vagy a méltán népszerű pisai egyetem-re, mégis jelentős politikai karriert futott be közgazdasági ismereteinek és gazdasági reformjavaslatainak köszönhetően. Erre jó példa 1750. május 27-i kinevezése a pénzügyi hivatalok számvitelének ellenőrzésére felál-lított hivatalba, amit a pisai vámügyi hivatal igazgatói pozíciójának meg-szerzése követett. Ezt követően 1759-ben már a selyemgyártás főfelügye-lőjeként a firenzei és a toszkán manufaktúrák igazgatásának legnagyobb hatású tisztviselőjévé vált, ami lehetővé tette számára, hogy a nagyherceg-ség kormányszervei és a 18. századi gazdasági elit közötti kapcsolatokban közvetítő szerepet töltsön be. Természete azonban már saját korában is komoly kritikai megjegyzéseket kapott. Állítólag maga a nagyherceg Piet-ro Leopold írta róla 1774-ben, hogy „nagyon tehetséges ember, ügyes és éleslátó, a pénzügyek és tanácsadás területén nagy képességekkel rendel-kezik, de jó megjelenése ellenére forrófejű, bosszúálló, általánosan utált személyiség, mivel az újdonságok egyik legnagyobb támogatója, de rosz-szul bánik az emberekkel, rágalmaz és lebecsül mindenkit”.12

Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy kormányzati tisztviselőként milyen reformtörekvései voltak, javaslatai mögött milyen politikai nézetek hú-zódtak meg. Tervei között túlsúlyban álltak a gazdaság és vámpolitika megreformálására vonatkozó elképzelések. Az 1770-es években Tosz-kánában élénk vita folyt a rendkívül kaotikus vámilletékek és vámköte-lezettségek rendszerének új alapokra helyezéséről. A vita egyik iránya a Toszkán Nagyhercegség területi sajátosságait figyelembe vevő privilé-giumok megőrzését támogatta a belső vámok megtartásával, illetve ezek összehangolásával. A másik javaslat a belső piac egységesítésére és libera-lizálására törekedett a toszkán mezőgazdasági, ipari zónák kiváltságainak eltörlésével. Ebben a helyzetben Gianni az 1769-ben felállított Kereske-delmi Kamara segítségével egy köztes javaslatra tett kísérletet. Olyan fog-lalkoztatási reformot sürgetett, amely a két irányzattal szemben egyfelől a manufaktúrák lokalizációját erősítette volna, de az adott iparágon belül az ágazat koncentrációját támogatta. Ezzel a lépéssel nem szüntette vol-na meg a helyi sajátosságok meglétét, de törvényhozási úton biztosíthatta azt a kincstári bevételt, ami a kaotikus vámok miatt legtöbbször elmaradt, vagy csak részben teljesült. Ezt követően már szenátorként és általános főintendánsként képviselte álláspontját, szembenállása a liberális szabad-

12 Uo. 6. o.

kereskedelmi nézőpontokkal szemben viszont egyre erőteljesebbé vált. Az 1770-es évek végén részt vett az első kataszteri bizottság felállításában, amely nagy lépés volt a fiziokrata eredetű, egységes, földre kivetett adók gondolatával, majd támogatta a közadósságok „privatizációját” a közhiva-talok javainak eladásával.

A gazdasági reformokban játszott kulcsfontosságú szerepe tette lehe-tővé, hogy 1777-ben kidolgozza a nemzeti és civil milíciák működésére vonatkozó tervét, amit egy alaptörvény megalkotásának tervei követtek. A toszkán nagyherceg ugyanis giannit bízta meg az állam alkotmányának kidolgozásával. Ez több ízben, többek között 1789-ben, a francia forrada-lom kitörésekor ismét felvetődött. Ekkor azonban államtanácsosként a bel-politikai ügyekbe már sokkal aktívabban szólhatott bele. Ebből a tervből maradt fenn a „Toszkán államok megalakulásának ediktuma”, amelynek bevezető gondolatai számos érdekes alapelvet tartalmaztak.13 gianni az alaptörvényt az állami létezés alapjának tekintette. A nagyherceg legitimi-tását a nemzet általi elfogadás aktusában jelölte meg, ám ezt összekötötte a szuverén hatalomgyakorlás alkotmányos korlátainak a gondolatával. Az alkotmány nézete szerint az a dokumentum, amely az alattvalók, illetve a szuverén állam közötti kölcsönös kapcsolatot a rájuk vonatkozó jogokkal és kötelességekkel együtt határozza meg a közösség egésze számára.

Az alkotmányterv bevezetőjében a közérdek eszméje és a közjó ideája elsőbbséget élvezett az egyéni boldogsággal szemben, amit a szerző egy történelmi hasonlattal erősített meg. Szembeállítva a Mediciek „boldog-talan időszakával”, politikai hatalomért folytatott érdekharcaikat Pietro Leopold nagyhercegi működésével hangsúlyozta, hogy a jó állam alapjai a közbiztonságban, az alattvalók boldogságában és a közjó megvalósításában állnak. Az uralkodó legitim hatalomgyakorlása szempontjából a dokumen-tum kiemelkedő passzusa az alattvalók „jó kormányzáshoz való jogának” biztosítása (16. §). A jó kormányzáshoz való jog tartalmi összetevői pedig: az általános biztonság, az alapelvek állandósága, a nép javainak békés él-vezete, az ipar és az egyén szabadsága, és az alattvalói képességeknek a kibontakozásában rejlenek.

Ezekben az elvekben etikai tartalommal ugyan, de megjelentek a ké-sőbbi liberális nézetek egyes elemei. Az iparűzés és kereskedelem sza-

13 Gianni, francesco Maria: A toszkán államok megalakulásának ediktuma. Bevezetés. In Le costituzione italiane, a cura di A. Aquarone. M. d’Addio e G. Negri, Edizioni Comunità, Milánó, 1958. Az alkotmányterv szövege a torinói egyetem jogi karának alkotmányjogi tanszékén elektronikusan is elérhető: www.dircost.unito.it


badsága, a magántulajdon tiszteletben tartása, vagy az államnak a közbiz-tonság fenntartására vonatkozó feladatai mind a klasszikus liberalizmus alapelvei voltak. Bár az alaptörvény egésze inkább a felvilágosult abszolu-tizmus légköréről árulkodik, a haladóbb gondolatok sem mellékesek.

A nagyherceg jogköreit Gianni az alábbiakban rögzítette: a fegyveres erők parancsnoka (42. §), a katonai hivatalnokok (43. §), a bírák (44. §), a miniszterek (45. §) és közhivatalok tisztviselői megválasztásának joga (46. §), továbbá az érsekek és püspökök megválasztásának a joga (48. §). Legfontosabb jellemvonása a kinevezési funkciókon túl a végrehajtó ha-talommal való közvetlen kapcsolatának a megteremtése, amit az sem el-lensúlyozott, hogy a dokumentum a törvényhozó hatalomban támogatta a képviseleti elv bevezetését. A törvényhozó hatalmat az általános gyűlés (Assemblea Generale) gyakorolta volna, ám tagjainak megválasztása egy többlépcsős folyamat eredménye volt. Gianni szerint az adott község által választott polgárokból álló megyei szintű gyűlések szavazatai alapján le-het az általános gyűlésben képviselővé válni, amely így a Toszkán Nagy-hercegség teljes területi alapú képviseletének érvényesülését biztosította (51. §).

Az alkotmányterv kidolgozásával egy időben a nagyhercegség pénz-ügypolitikájának teljes körű reformjába is belefogott. Bár ez a momen-tum nem tartozik szorosan a felvilágosodás államra és alkotmányokra vo-natkozó politikafilozófiai problematikájához, mégis figyelemre méltó az a gondolatmenet, ami ebben a „komplex reformcsomagban” megjelent. Gianni a helyi mezőgazdasági termékek piaci helyzetét védve elvetet-te a földekre kivetett adókat, amit három szinten próbált ellensúlyozni. A nagyhercegség bevételét egyenlő mértékben a 1. közvetett adókra, 2. a vámilletékekre és 3. az egyedárusítási jog jövedékeire alapozta. Ezt követ-te a közadósságok privatizációja korábbi ötletének újbóli megfogalmazása, majd egy új vámtarifa bevezetésének terve, amely a kereskedelmi mérle-gen alapulva a fogyasztási javakra kivetett behozatali vámokkal szemben tette szabaddá a toszkán termékek exportját. Hivatali és politikai karrier-jének Napóleon 1799-es megjelenése vetett véget. (Az Etruria Királyság megszületésével Giannit az Államtanácsból is kizárták.)

Szintén a toszkán területeken tevékenykedett Giovanni fantoni14 lel-kes fiatal és antiklerikális költő, aki szépirodalmi tevékenysége mellett

14 fantoni, Giovanni (1755 /fivizzano/–1807 /fivizzano/): a család harmadik fiúgyerme-keként szülei egyházi pályára szánták. Tanulmányait a Benedek-rend egyik iskolájában kezdte meg, de természetével nem fért össze a szerzetesi élet önmegtartóztatása és en-

politikafilozófiai elképzelésekkel is rendelkezett. Személyiségéről sokat elárul egyik utolsó levele, amelyben az alábbi gondolatokat fogalmazta meg önmagáról: „Szeretem az embereket… javukat kívánom minden cél nélkül, barátnak tekintem őket, de nem járok a kedvükben, megértést és sajnálatot tanúsítok irántuk, segítek nekik, ahogy tudok; ugyanakkor saját hibáim által eltávolodom tőlük, nem bírálom és nem különböztetem meg őket, ám megpróbálom kiérdemelni a bizalmukat. … Ez az én titkom, amit kevesen ismernek.”15

Kalandos élete során Toszkánából indulva megfordult Rómában és Ná-polyban, ám az 1797-ben Velencében kiadott „Alkotmány és alkotmányos tett” című írását Lombardiának szánta. Ebben a dokumentumban kortár-saihoz hűen arra kereste a választ, hogy milyen típusú kormányzás egyez-tethető össze a kormányzottak boldogságával.16 Elképzelésében a francia forradalom emberi és polgári jogainak összessége iránti elkötelezettség keveredik már romantikus szentimentalizmusával. fantoni elfogadta az ember természetes jogaira irányuló nézőpontot. Az alkotmányterv pream-buluma e jogokhoz csatolta a közboldogság mint társadalmi cél elvét. Ezen túlmenőn a kormányzás céljai közé sorolta a természetes jogokon túl a szo-ciális(!) jogok biztosításának feladatát is. Mit jelentettek a költő számára a szabadság, az egyenlőség, a tulajdon és a biztonság elvei? A szabadság az ember önkibontakozásának lehetősége, amennyiben nem árt mások-nak. Az egyenlőség az ember természete szerinti állapot és a törvény előtti egyenlőséget, továbbá a közhivatalokhoz való hozzájutás egyenlő lehető-ségét biztosította a tehetség és erényesség függvényében. A biztonság a társadalmi együttműködés elve alapján az egyén személyiségének, jogai-

gedelmességre alapozott nevelési rendszere. Iskolai tanulmányait követően firenzében kapott egy rövid ideig titkári állást, majd beiratkozott a Torinói Reálakadémiára. Egyre nagyobb és veszélyesebb szerelmi kalandjai miatt apja Pietro Leopold toszkán nagyher-ceg segítségét kérve Portoferraio várába zárta be. 1785-ben Maria Carolina meghívására Nápolyba érkezett. A „Società di raggi” tagjaként korán szembehelyezkedett a feudális kiváltságokon alapuló tradicionális nézetekkel. Emiatt kétszer is letartóztatták. A francia forradalom eszméi iránt elkötelezett poéta kezdetben a jakobinus diktatúrát is támogat-ta, később a napóleoni időszakban elhatárolódott ettől. 1805-ben a carrarai Szépművésze-ti Akadémia titkári tisztségét töltötte be. In Dizionario Biografico degli Italiani, 44. kötet (1994). 1–6. o.

15 Uo.16 Un italiano (Giovanni fantoni), Costituzione e Atto costituzionale, in Risposta al

quesito: „Quale dei governi liberi convenga alla felicità dell’Italia. In A. Saitta (a cura di): Alle origini del Risorgimento: i testi di un celebre concorso (1796). Istituto storico italiano per l’età moderna e contemporanea, Róma, 1964. 1. kötet. 183–187. o.

24 A fELVILÁGOSULT ABSzOLUTIzMUSTóL A RISORGIMENTO POLITIKAI MOzGALMÁIG A NAPóLEONI IdőSzAK ÉS A RESTAURÁCIó ITÁLIAI ALKOTMÁNyAI 25

nak és javainak védelmét garantálta. Az alapelveken túlmenően fantoni tervében helyet kapott a véleménynyilvánítás- és sajtószabadság, az egye-sülési szabadság, a hit és egyéb kultuszok szabad gyakorlása, az önkényes letartóztatás tilalma, az ártatlanság vélelme, illetve a bírói út igénybevé-teléhez való jog. Kora gondolkodásának szempontjából kiemelkedőnek tekinthető, hogy fantoni támogatta a gyengék és elesettek biztosítását és a munkahelyek biztosításának gondolatát, továbbá az ingyenes és egyenlő közoktatást, amely nélkül „…minden kormány csupán csontváz, és min-den nép csak a ravaszok játékainak kitett bábuk tömege”.17 A szerző a társadalmi biztosítás gondolatát a társadalom részéről fennálló szent adós-ságnak tekintette, amellyel a közösség tartozik az egyénnek. Tekintettel antiklerikális voltára és az európai felvilágosodásban megjelenő deista és ateista tendenciákra, nem hagyhatóak figyelmen kívül a vallással kapcso-latos nézetei sem. fantoni a vallást az ember szükségletének és a köz-nevelés alapjának tulajdonította. Ugyanakkor megkülönböztett egy ún. racionális-morális vallást – vagy ahogy ő nevezte, társadalmi vallást – a dogmatikus elemeket tartalmazó „egyéb kultuszoktól”. Az előbbi gyöke-re az erkölcsben, azaz azokban a kötelességekben áll, amelyekkel az em-ber a hazájának és önmagának tartozik. A vallás lényegének erkölcsi alapú változata azonban nem teszi lehetővé az ember számára az isteni szféra megragadását. Ez utóbbit szolgálják az egyén privát szférájában szabadon gyakorolt kultikus szertatások, amelyek irányában a társadalmi vallásnak toleránsnak kell lennie.

Végül a felvilágosodás egyik legbefolyásosabb észak-itáliai képviselői a Vèrri18 család tagjai voltak. ők a Habsburg dinasztia és a gazdag lombard polgárság összefogásának elkötelezett híveként kívánták megreformál-ni a 18. századi dinasztikus politikai rendszert. Hatásuk azonban messze túlmutatott politikai terveiken. Tevékenységük a kevésbé ismert itáliai felvilágosodás egyik kiemelkedő momentuma volt, ahol az apa Gabriele

17 fantoni, Giovanni, uo. 184. o. 18 Vèrri, Pietro (1728 /Milánó/–1798 /Milánó/) közgazdász és irodalmár, független gon-

dolkodó, a lombard társadalmi és gazdasági fejlődés híve, mérsékelt reformista. A milanói barnabitáknál, majd jezsuitáknál tanult. Részt vett a hétéves háborúban. Tanulmányait már fiatalon a lombard gazdasági struktúra megújításának szentelte, gazdasági elméletei tele voltak morális elemekkel. Művei: (1763) Tanulmány a milanói kereskedelem nagyságáról és hanyatlásáról az 1750-es évekig és Elmélkedések a boldogságról. 1764-ban a reformtanács tagja és tanácsosa. A Pugni Társaság tagjaként 1764–1766 között szerkesztője az „Il Caffè” című lapnak. A francia forradalom időszakában a felvilágosult abszolutizmussal szemben egy alkotmányos politikai rendszer támogatója volt. In Dizionario Biografico degli Italiani,, uo. www.treccani.it

Vèrri milánói származású jogtudósként magas bírói tisztséget töltött be, ám három fiával – Pietróval, Carlóval és Alessandróval – szemben konzer-vatívnak tekinthető. A fiúk együttműködtek az „Il Caffè” című lapban, amelyet Pietro alapított, és méltatlanul maradt ki az európai felvilágosodás dokumentumai közül. A mindössze két évig, 1764–1766 között működő lap milánói székhelyét Pietro Bresciába tette át annak érdekében, hogy a Habsburg cenzúrát kijátszva a lapban haladó gondolatokat lehessen kö-zölni. Testvére, Alessandro irodalmárként közel 30 szócikket szerkesztett, ezek közül egyesek forradalmi jellegű tartalommal rendelkeztek. Cesa-re Beccaria barátjaként Párizsban és Nagy-Britanniában is élt egy ideig, ahol a politikai rendszerek eltérő sajátosságait tanulmányozta. A másik fiú-testvér, Carlo politikai tisztségeket töltött be, az itáliai köztársaság (1802–1806) törvényhozó testületének tagja és prefektus volt, a restauráció évei-ben azonban visszavonult a politikai élettől. Gondolatai rendkívül messze álltak az apa dinasztikus nézeteitől.

Anapóleoniidőszakésarestaurációitáliaialkotmányai

Az ELSő ÚJKORI ITÁLIAI ALKOTMÁNyOK • Az igencsak eklektikus politikafilozófiai tabló mellett az első alkotmányok szintén tarka képet mutattak. A francia forradalom éveiben az 1793-as, majd 1795-ös francia alkotmányok mintájára az itáliai félszigeten is megszaporodott a köztársa-sági alkotmányok száma, amelyek egészen napóleon bukásáig hatályban voltak. Az 1794-es nápolyi és bolognai összeesküvéseket követően nőtt a francia forradalom eszméi átültetésének vágya. A brit alkotmányos monar-chiának a felvilágosodás korszkában népszerű ideáját a népszuverenitás eszméje, a polgári társadalom és a politikai hatalom szétválasztásának az igénye, a hatalommegosztás elve és a francia alkotmányok Alpokon túli importálásának a vágyai váltották fel. Az első ún. „köztársasági” minial-kotmányok mögött azonban olyan gazdasági, társadalmi és kulturális el-maradottság húzódott meg, amelyek nem tették lehetővé a francia minta teljes adoptálását. Bár az itáliai polgárság fiatal rétegében lelkes támoga-tókra talált az ötlet, a köztársasági alkotmányok mindenütt szemben álltak a néppel, és így túlságosan erőtlennek bizonyultak.19

19 Ghisalberti, uo. 6. o.


A számos alkotmány közül érdemes összevetni három: a bolognai (1796), a Ciszalpin Köztársaság20 (1797) és a római (1798) alkotmányok alapelveit, szerkezetét és normaszövegének hangsúlyos, elsősorban a hatalmi ágak szétválasztását garantáló intézményi rendszerét. A dokumentumok szem-betűnő vonása, hogy ezek mindegyike rendkívül hosszú, több száz pa-ragrafusól álló közjogi dokumentum volt, rendkívül érdekes és izgalmas párhuzamokkal, valamint intenzív francia politikai hatásokkal.

Az alábbi táblázat a három alkotmány legfontosabb alapelvi és közjogi intézkedéseit tartalmazza.

Bologna alkotmánya(1796)

A Ciszalpin Köztársaság első alkotmánya

(1797)

Római alkotmány(1798)

Az ember és az állampolgár jogai és kötelezettségeiAlapelvek: szabadság, egyenlőség, biztonság, magántulajdon védelmejogok:1. polgári szabadság, negatív szabadság formájában: mindent szabad, ami másnak nem árt2. egyenlőség: törvény előtti egyenlőség3. biztonság: jogbiztonság formájában4. igazságszolgáltatási eljáráshoz tartozó jogok garantálása: ártatlanság vélelme, önké-

nyes letartoztatás tilalma, stb. 5. a közhivatal-viseléshez való jog és a közmegbízatás nem tulajdona az azt betöltő sze-

mélynek

Aszuverenitásazállampolgárokegyetemességétilletimeg.A törvény az általános akarat, azaz az állampolgárok nagyobb hányadának, illetve kép-viselőinek a kifejeződése.

kötelességek:1. társadalom irányában: védelem, szolgálat, törvényeknek való alávettség, a társadalom

szerveinek tisztelete 2. családi kötelezettségek: jó apa, jó fiú, jó férj, jó barát, jó testvér 3. a tulajdon védelme, amely a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, továbbá az

egész társadalom működésének alapja4. a haza szolgálata és védelme

20 A Ciszalpin Köztársaság az Alpokon túli területek megnevezésére szolgált, és két, Napóleon által meghódított terület, a Transzpadániai és Ciszpadániai Köztársaság összevo-násából keletkezett. A terület képezte alapját az 1802-es Itáliai Köztársaságnak. Külpoliti-kai értelemben a köztársaság létrejöttének alapja Lombardia osztrák fennhatóság alól való elcsatolása. fővárosa Milánó volt. A kifejezést használja diószegi István: A hatalmi politika másfél évszázada 1789–1939. História – MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 1994. 29. o., ill. Európai közigazgatás- és alkotmánytörténet. Az itáliai állam(ok) alkotmányfejlődése (19–20. század). debreceni Jogi Műhely.

Az állam területi beosztása

bolognavárosésaterülete

1. város közigazgatási alapja: 53 parókia

2. a terület közigazgatási alap-ja: 367 parókia

3. a város parókiái: 16 régióra oszlanak

4. a terület parókiái: 65 kan-tonra oszlanak

Ciszalpinköztársaságegyésoszthatatlan.

1. 11 területi egység: (di-partimento)

2. dipartimento részei: ke-rületek (distretto)

3. a kerületek városokra (comuni) tagolódnak

róma területe

1. 8 területi egység: (dipar-timento)

2. dipartimento részei: kan-tonok és a városok

Az állampolgárság alapja és a választójog feltételei

állampolgárság alapja:

1. a Köztársaság területén születés és tartózkodás, továbbá a 21. életév betöl-tése. Az állampolgár kül-földön született gyermeke is állampolgár.

2. Külföldi esetén az állam-polgárság a 21. életév betöltése mellett 10 év egy helyben lakással és a javak köztársaság területén való birtoklásával együtt szerez-hető meg.

3. A joggyakorlás feltétele: a parókia által a polgárokról vezetett jegyzékben törté-nő regisztrálás.

4. A kormány kiküldetési vagy felhatalmazási szán-déka hiányában 10 évet meghaladóan külföldön tar-tózkodó személy elveszíti állampolgárságát és az azzal járó jogokat.

5. köztársaság terülén születés és tartózkodás, továbbá a 20. életév betöltése. Az állam-polgár külföldön született gyermeke is állampolgár.

1. Külföldi esetén meg-szerzi az állampolgár-ságot az a 20. életévét betöltő ,nagykorúvá vált személy, aki megsza-kítás nélkül 7 éven át a köztársaság területén lakik azzal a kifejezett nyilatkozatával, hogy itt szándékozik maradni, és 200 munkanapnak megfelelő jövedelemmel vagy megfelelő pénzügyi háttérrel rendelkezik.aki 7 évig valamely

napidíjas foglalkozást gyakorolt.

aki 7 év katonai szolgá-lat után egy ciszal-pinnal való házasság-kötést követően és 1 éve a köztársaság területén valamely foglalkozást gyako-rolt.

A kormány kiküldetési vagy felhatalmazási szándéka hiányában 7 évet meghaladóan külföldön tartózko-dó személy elveszti állampolgárságát és az ezzel járó jogait.

1. köztársaság területén születés és tartózkodás, továbbá a 21. életév betöltése vagy egy éve a köztársaság területén tar-tózkodás és adófizetési kötelezettség teljesítése.

2. Külföldiek esetén előírt feltételek: 7 év egy hely-ben lakás, 21. életév be-töltését követően 14 évig a köztársaság területén lakás, adófizetés, vagy meghatározott javakkal rendelkezés, vagy mező-gazdasági/kereskedelmi tevékenység folytatása, vagy házasságkötés a köztársaság területén élő személlyel, és az itt-tartózkodás jegyzék-ben való kinyilvánítása.

A kormány kiküldetési vagy felhatalmazási szán-déka hiányában 7 évet meghaladóan külföldön tartózkodó személy el-veszti állampolgárságát és az ezzel járó jogait.


bizottságok (Comizii)

1.általánosbizottság: a parókia területén lakó polgárok testülete. fel-adata 10 polgáronként 1 tag választása a dekúriális bizottságba.

2.dekúriálisbizottság:a régiókban és kantonok szintjén szervezett válasz-tási bizottság. feladata a választási bizottság tagjai-nak megválasztása.

3.választásibizottság: a ré-giók és kantonok választói-ból álló testület. Nem lehet a választási bizottság tagja az a személy, aki a 25. élet-évét nem töltötte be, és a joggyakorláshoz szükséges egyéb feltételekkel, mint pl. 200 líra éves jövedelem-mel vagy meghatározott javakkal, állami fizetéssel nem rendelkezik.

gyűlések(Assemblee)

Elsődlegesgyűlések: az adott kerületben élő polgárok testülete. Hatás-körei:1. az alkotmány megvál-

toztatásának megszöve-gezése és elfogadása

2. választások tartása az alkotmányban előírtak szerint.

választásigyűlések: minden elsődleges gyűlés által 200 polgáronként kinevezett választóból álló testület, amelynek tagjait minden évben újra kinevezik a két év utáni újrakinevezés tilalmával.Hatáskörei: 1. megválasztja: a törvény-

hozó testületek tagjait, a Semmitőszék tagjait és helyetteseit, az esküd-teket, a dipartimento tisztségviselőit, a bünte-tő bíróság elnökét, köz-vádlóját és igazgatóját, a polgári bíróság bíráit és helyetteseit.

Revíziósgyűlések: al-kotmány módosításában szerepet játszó testületek

bizottságok(Comizii)

minden kantonban leg-alább 450, legfeljebb 900 tagból álló bizottság mű-ködik. Hatáskörei:1. az alkotmány megváltoz-

tatásának megszövegezé-se és elfogadása

2. választások tartása az alkotmányban előírtak szerint.

választásigyűlések: minden 200 polgáronként kinevezett választóból álló testület. A gyűlés vá-lasztja meg a törvényhozó tanácsok tagjait, a legfőbb ügyészség tagjait, esküd-teket, a dipartimentók tisztségviselőit, a büntető bíróságok elnökét és ír-nokát, a polgári bírákat és a cenzúra ítélőszékeinek elnökét.

törvényhozóhatalomszervei

360 tagú, a választási bizott-ság által választott tagokból álló kétszintű testület:1. Nagyobb Tanács (Consig-

lio Maggiore) : 300 tagképviselőség életkori mini-

muma: 30. életév betöltése,2. Kisebb Tanács (Consiglio

Minore): 60 tag,

képviselőség életkori mini-muma: 35. életév betöltése.

Min. 40, max 60 tagú Szeniorok Tanácsa – tagja lehet minden 40. életévét betöltött személy, ami alól mentesül a házas vagy özvegy személy, illetve az, aki közvetlenül a válasz-tását megelőző 15 évig a köztársaság területén lakik.Nagytanács: 30. életévét betöltött és a választást megelőzően 10 évig a köztársaság területén lakó állampolgár.

Két, egymástól független tanácsból áll:1. a 8 évre választott szená-

tus és 2. a 6 évre választott triu-

bunátus.

mindegyik dipartimento hozzájárul mindkét szerv tagjainak kinevezéséhez, akik viszont a nemzetet és nem az adott területi egy-séget képviselik.minden két évben a szená-torok 1/4-ét és a tribunok 1/3-át újra kell választani. Tribunátus létszáma: 72 fő, választhatóság feltétele 25. életév betöltése és a köz-társaság területén 3 éven át tartózkodás. Legalább 36 fő kell a határozatképes-séghez.Szenátus tagja: a 35. élet-évét betöltő személy, vagy házas, illetve özvegy, vagy a Köztársaság területén a választásokat megelőző 5 évben lakó állampolgár. A határozatképesség felté-tele 18 fő szavazata.


végrehajtóhatalom

konzulokhivatala

9 tagú, a törvényhozó testület által választott intézmény (a nagyobb tanács titkos szava-zással létrehoz egy a konzu-lok számát tartalmazó kettős listát, amelyből a Kisebb tanács titkos szavazással vá-lasztja meg a konzulokat).A tagok 1/3-át évente újra-választják.A törvényhozó testület tagja nem választható konzullá – a hatalmi ágak szétválasztá-sának elvét alkalmazza az alkotmány.

5tagúdirektórium

A törvényhozás által ki-nevezett tagokból áll.Választási eljárás:1. a Nagytanács min-

den tagja négy tagból álló listán jelöli meg a lehetséges direktorok személyét, akik közül egy speciális eljárással, a kicédulázással

2. a szavazatok abszolút többségét megszerző személyek válnak ta-gokká.

5tagú,atörvényhozótanácsokáltalválasztottkonzulbólállókonzuli

Hivatal

feltétele: 33. életév be-töltése, házas vagy özvegy státus.Hatáskörei:1. tábornokok, kapitányok

szintjén álló hivatal-nokok kinevezése és visszahívása,

2. miniszterek kinevezése és visszahívása,

3. dipartimento questorai-nak kinevezése,

4. egyéb állami szervek tisztségviselőinek ki-nevezése

végrehajtóhatalomterületi,közigazgatásiszervei

Városi Testület: a törvény-hozó szerv által választott 30 tagból álló szerv.feladatkörei:a törvények végrehajtása,a piacokra, az élelmezésre, az utcákra, az iskolákra, a hidak-ra, a gyárakra, a közellátással és egyéb gazdasági tevékeny-séggel foglalkozó társasá-gokra, hivatalokra vonatkozó rendelkezések végrehajtása.

A dipartimentóban 5 tagú központi közigazgatási szerv, a községi szinten minden kerületben 3 tagból álló szerv. feladatkörei:törvényhozó és direktoriá-lis aktusok végrehajtása.

A dipartimentóban három-tagú, 25. életévét betöltött tagokkal rendelkező köz-ponti közigazgatási szerv.A helyi, megyei szintű köz-igazgatási kantononkban és a 100 ezer lakossal rendel-kező városokban legalább három területi központi államigazgatási szervnek kell működnie.mindkét szinten a Kon-zulok Hivatala kinevezési jogkörrel rendelkezik egy konzuli prefektus szemé-lyéről. A megye a diparti-mentónak, ez utóbbi a minisztereknek alávetett szervként funkcionál.

Az igazságszolgáltatásra vonatkozó közös rendelkezések és alapelvekA végrehajtástól és törvényhozástól különálló autonóm hatalmi ág,

bírák a törvénynek vannak alávetve.

mindkét alkotmány rendelkezik:

külön polgári és büntetőjogi bíróságokról, a római a büntető bíróságot a cenzúrabírósággal együtt tárgyalja.A Ciszalpin Alkotmány a fellebbviteli bíróságról a római alkotmány az esküdtekről rendelkezik,továbbá a két közjogi dokumentumban megtalálható a Legfelsőbb Bíróság intézménye is.

Egyéb állami szervek

pénzügyek,közterhekésAdókellenőrzőszerve:5 tagból álló, a törvényhozó testület által választott speci-ális bizottság.nemzetikincsekálla-mi szerve: 5 tagból álló, a törvényhozó testület által választott felügyelői szerv.számvevőszék:a költség-vetési törvény elfogadásának a jogával rendelkező 5 tagból álló, a törvényhozó testület által választott testület.oktatás állami szerve: 8 tagból álló, a törvényhozó testület által nyolc évre vá-lasztott képviselőkből álló 8 testület.

A két alkotmány közös vonása a közoktatás külön fejezetbe foglalása, amely az erkölcsi, az aritmetikai ismeretek, az írás és olvasás képességeinek elsajátítását tekintette az elemi oktatás fő feladatának. Bár itt külön közigazgatási szervről nem található rendelkezés, ám a tudományok és művészetek nemzeti támogatásának elve és a nemzeti ünnepek megtartásának joga egyaránt szerepelnek a dokumentumokban.A pénzügyek fejezetben található:1. a közterhekről való döntés a törvényhozó tanácsok

feladata volt,2. a nemzeti kincsek és pénzügyek védelme és fel-

ügyelete tekintetében a római alkotmány a konzulá-tus által kinevezett 3 questor tisztségét vezette be, a Ciszalpin Alkotmány ezt a kérdést a Direktórium hatáskörébe utalta.


Az alkotmány módosításának eljárási szabályai

A Kisebbik tanács által meg-jelölt indokokkal a nagyob-bik Tanácsnak terjeszti elő javaslatát. Ez utóbbi dönt a javaslat ratifikálásáról a kö-vetkező hat évben. Három év elteltével, amennyiben a Nagyobbik Tanács úgy látja, hogy a módosítás szükséges, akkor meg megjelölni a re-form szempontjából releváns alkotmányi rendelkezéseket.A Törvényhozó Testület által reformra indoklással kijelölt részt a Konzulok Hivatalához terjesztik elő, amely késleke-dés nélkül dönt a választási bizottságok összehívásáról. A bizottságok egy 30 tagú ja-vaslattételi joggal rendelkező újabb bizottságot választanak, amelynek tagjai sem a tör-vényhozói, sem a végrehajtói testületeknek nem lehetnek tagjai. Javaslataikat a Konzu-lok Hivatala által megfogal-mazott irat kézhezvételétől számított 30 napon belül kell megtenniük, majd három napon belül titkos szavazás-sal a szavazatok többsége alapján döntenek. A döntést a Konzulok Hivatala két napon belül közzéteszi.

A szeniorok tanácsának javaslata majd a javaslat Nagytanács általi elfoga-dását követően, ameny-nyiben 9 év múlva 3-3-3 egymást követő ratifikálás után a Direktórium négy hónapon belül összehívja a revíziós gyűlést. Minden dipartimento 4 tagot de-legál, a törvényhozás szer-veire vonatkozó választási szabályok alapján. Jogköre kizárólag az alkotmány-módosításra vonatkozó rendelkezésekre terjed ki javaslattételi joggal. Működésének időtartama maximum 3 hónap lehet. Közvetlenül irányítja az Elsődleges Gyűlés szöve-gezési munkálatait, majd szavaz az alkotmány mó-dosításáról.

A szenátus javaslattételi jogának elfogadásáról a Tribunátus dönt. A ja-vaslat ratifikálását követő 7. évben ,amennyiben a szenátus javaslatát meg-újítja és a Tribunátus ismét jóváhagyja, a reviziós gyű-lés összehívására kerül sor, amelyet dipatimentóként 5 polgár képvisel, a törvény-hozás szerveire vonatko-zó választási szabályok alapján. Jogköre kizárólag az alkotmány vizsgált ren-delkezéseire vonatkozik. Működésének időtartama maximum 3 hónap lehet. Közvetlenül irányítja az elsődleges gyűlés szöve-gezési munkálatait, majd szavaz az alkotmány módo-sításáról.

In Az Alpokon túli köztársaságok alkotmányainak szövege. In Raccolta di costituzioni italiani, 1. kötet. Tipografia Economica Torino, 1852, míg a bolognai és római alkotmányok szövege In A. Aquarone, M. d’Addio e G. Negri: Le costituzioni italiane. Edizioni Comunità, Milano, 1958.

A három fenn bemutatott alkotmány számos határozott és rokon jellem-vonással rendelkezik. Ezekben a köztársaságokban a 18/19. század fordu-lóján francia mintára megjelentek az első generációs polgári és politikai jogok, illetve a hatalmi ágak megosztásának elve mentén, a törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás külön szervei. A fenn ábrázolt alkot-mányok mindegyike, ugyancsak francia hatásra, pontos hatáskörökkel el-

látott területi közigazgatási szervekről és speciális feladatok ellátására, pl. oktatásra vagy pénzügyekre szakosodott állami szervekről rendelkezett. Érdekes közös jellemvonás továbbá, hogy ezek a közjogi dokumentumok módosításuk tekintetében merevek voltak, mert az alkotmány módosítá-sát hosszú, több évi tartó eljáráshoz kötötték.

Ugyanakkor a napóleoni hadjáratok nem csupán a jog kodifikációjának igényét és az írott alkotmányok szellemiségét hozták el az itáliai félsziget számára, hanem a politikai hatalomgyakorlásban is visszafordíthatatlan fo-lyamatokat eredményeztek. Napóleon másfél évtizedének (1800–1815) eredménye a „köz” állami és centralizált természetének megerősödése volt, amely később a Risorgimento politikai mozgalmának és nemzeti egység programjának alapjait biztosította.21 Ezen a ponton a modern olasz alkotmányosság egyik szembetűnő sajátosságának lehetünk tanúi. A fran-cia és az angol mintával szemben, ahol feudális partikularizmust a francia politikai nemzet eszméje, illetve a brit alkotmányos monarchia politikai intézményrendszere számolta fel, az itáliai politikai valóságban a repub-likánus alkotmányok gyengesége és a napóleoni hadjáratok következté-ben egy, a közügyeket centralizáló, államközpontú szemlélet érvénye-sült. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a születőben lévő polgárság az államigazgatásban vállalt szerepén keresztül kívánt beleszólni a politikai döntéshozatalba az arisztokrácia és a klérus politikai kiváltságaival szem-ben, és erről nem volt hajlandó lemondani a restauráció éveiben sem. Sőt a napóleoni hadjáratok következtében 1802-ben megszületett az Itáliai Köztársaság, majd 1805-ben az Itáliai Királyság. Mindkét dokumentum tartalmazott a fenn bemutatott három alkotmányhoz képest további új-donságokat. Az előbbi ntézményi tekintetben egyrészt felállította a kül-ügyi és diplomáciai feladatokat ellátó Államtanács kormányzati szervét, a törvényhozás háromszintű szervrendszerét: a Törvényelőkészítő Bizottsá-got, a Szónokok Kamaráját és a Törvényhozó Testületet, amelyek között a munkamegosztást jól érzékeltette a három testület neve, tehát az első a törvény megszövegezését, a második annak megvitatását, a harmadik pe-dig a jogszabály megszavazását végezte el. Törvénykezdeményezési joga a köztársasági elnöknek és a minisztereknek volt. A köztársasági alkotmány ugyanakkor egy 600 fős elektori-testületi kollégiumnak biztosította a tes-tületi tagok kinevezését. Ezzel szemben az 1805-ös dokumentum már a királyt teljes helyettesítési jogkörrel rendelkező alkirály intézményét hív-ta életre, az Államtanács pedig megkapta a törvényelőkészítéssel kapcso-

21 Ghisalberti, C., uo. 6. o.


latos jogköröket, amely azzal a következménnyel járt, hogy megszűnt a három jogszabályalkotással kapcsolatos bizottsági rendszer. A kinevezés joga a királyt és helyettesét illette meg. Ugyanakkor ebben a közjogi do-kumentumban jelent meg a francia közigazgatás területi és hatalmi egysé-geinek a direkt átültetése. Az ország területét dipartimentókra osztották, amelynek élén a prefektus és annak helyettese állt. A prefektus a mai napig jelen van a központi közigazgatás helyi szerveként az állami szerve-zetrendszerben, a 19. század elején viszont nagyban hozzájárult a közigaz-gatási monarchia eszméjének a kidolgozásához, amit az 1820-as és 1830-as európai forradalmi hullámok sem tudtak megsemmisíteni.22 mit jelentett ez az eszme a politkai gyakorlatban? Mivel a népszuverenitás és a fran-cia forradalom eszméi Napóleon bukása után „szalonképtelenné” váltak az európai államok uralkodói előtt, az itáliai félszigeten egy olyan monar-chikus államberendezkedés képe bontakozott ki, amelyben a korona – a nemesség – és a polgárság közötti kiegyezés vágya fogalmazódott meg. Ebben az alkotmányos vízióban a koronát illette meg a politikai döntés-hozatal joga, míg a közigazgatás, az állami szervek működésében szerepet kaphatott a nemesség mellett az itáliai polgárság is.

Ugyanakkor a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus előtt 1812-ben két további jelentős alkotmány született. Az 1812-es cádizi spanyol liberális alkotmány megszüntette a feudális kiváltságokat és deklarálta a törvény előtti egyenlőséget. A forradalmi megmozdulások során kelet-kezett dokumentumot VII. ferdinánd ugyan visszavonta, ám az 1820-as forradalmi hullámban kénytelen volt ezt ismét visszaállítani. Hatása nem maradt el, a spanyol alkotmányt adoptálta az 1820-as első forradalmi hul-lám idején a Szicíliai Kettős Királyság és 1821-ben Szardínia.

1812-ben, a többi alkotmánytól teljesen eltérő módon született Szicília alkotmánya. Először július 25-én a közjogi dokumentum alapjait rögzítet-ték, majd később, augusztus 10-én a parlament fogadta el a végleges szö-veget. A dokumentum alapelveit és egyes rendelkezéseit tekintve teljesen eltért a fenn elemzett köztársasági alkotmányoktól. Az alapok rögzítésé-nek célja a törvény szövege szerint a visszaélések leküzdése, a törvények színvonalának javítása és az állam, illetve az alattvalók boldogságának biz-tosításában állt. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a dokumentum Szicília nevét és nem a Szicíliai Kettős Királyságot viselte, ahogy a ké-sőbbi 1820-as és 1848-as alkotmányos karták. Ennek oka a sziget autono-mista törekvéseiben kereshető, a királyságban ugyanis komoly ellentétek

22 Ghisalberti, C., uo. 9–10. o.

uralkodtak mind politikai, mind társadalmi- és gazdasági vonatkozásban a Szicília és a Nápoly környéki területek között. Mindez előrevetítette a nemzeti egység egyik legnagyobb dilemmáját, amellyel a risorgimento mozgalmának is szembesülnie kellett. Az 1812-es karta rögzítette a ka-tolikus vallás kizárólagos jellegét, továbbá a hatalmi ágak elválasztásának egyes elemeit. Ez azt jelentette, hogy a törvényhozás esetében a norma-szöveg explicit módon kinyilvánította, hogy a törvényalkotás joga kizáró-lag a Parlamentet illeti. Az uralkodó a végrehajtó hatalom letéteményese volt, az igazságszolgáltatás pedig szintén önálló hatalmi tényezőként sze-repelt a szövegben.23 A törvényhozás szerve kétkamarás formában műkö-dött: a felsőházként funkcionáló bárókból és egyházi személyekből álló Pari’k kamarája mellett az alsóházban, azaz a Városok Kamarájában a kép-viseleti elv érvényesült. A képviseletiség az ország területén a népesség arányában valósult meg. A sziget egyes kerületei két, Palermo városa hat, Katania és Messina 3 képviselőt küldhetett az alsóházba.

Az alkotmányozás sorát az 1814-es francia alkotmánylevél zárta, amely szintén az uralkodó által adományozott karta volt, és figyelmen kívül hagyta a köztársaság, illetve a császárság vívmányait. Tartalmazta többek között az isteni legitimációra való hivatkozást, az állampolgári jogegyenlő-ség, a személyes szabadság, továbbá a sajtó- és vallásszabadság elvét, ám hatalmi szerkezetét tekintve az angol alkotmányos monarchia modelljét követte.24

Az első forradalmi hullámban, 1820-ban került sor a cádizi alkotmány adoptálására. A Szicíliai Kettős Királyságban elfogadott és az uralkodó ál-tal kibocsátott dokumentum számos figyelemre méltó elemmel rendelke-zett.25 Alapelvei között rögzítette a szabad és független nemzet eszméjét, a nemzet szuverenitását, a katolikus vallás kizárólagosságát és az emberi jogok és kötelességek rendszerét. Ez utóbbi tekintetében a polgári sza-badságról, a magántulajdon védelméről rendelkezett, míg kötelességeken a hazaszeretetet, a haza védelmét, az alkotmány iránti hűséget, a törvé-nyekkel szembeni engedelmességet, az állami szervekkel szembeni tisz-teletet és a közterhekhez való arányos hozzájárulást rögzítette. fontos to-

23 La costituzione di Sicilia del 1812. In A. Aquarone, M. d’Addio e G. Negri: Le costituzioni italiane. Edizioni Comunità, Milánó, 1958. www.dircost.unito.it

24 Az 1814-es francia alkotmány főbb rendelkezéseit lásd részletesebben Mezey Barna–Szente zoltán: Európai parlamentarizmus és alkotmánytörténet. Osiris Kiadó, Bp. 2003. 266–267. o.

25 Costituzione del Regno delle due Sicilie (1820). In A. Aquarone, M. d’Addio e G. Negri: Le costituzioni italiane, uo. www.dircost.unito.it


vábbá, hogy az alkotmány 19. §-a a kormányzás céljának a nemzet boldog-ságát jelölte meg azzal a kiegészítéssel, hogy ez nem zárja ki a politikai társadalom egyéb céljait, pl. a jólétet. Ebben a motívumban a felvilágosult abszolutizmus felülről, az uralkodó irányából kiinduló „jóléti szolgáltatá-sait” kell érteni. Az államforma az örökletes és mérsékelt (!) monarchia volt, amelyben a törvényhozás az arányos választási rendszeren nyugvó Parlamentet illette meg a királlyal együtt, a végrehajtás pedig az uralko-dóban öltött testet. Külön érdekessége az alkotmánynak, hogy a képvi-selőválasztás menete 1. a parókia, a 2. választási kerület és a 3. megye szintjén felállított választási bizottságok feladata volt. Ezen túlmenően a dokumentum rögzítette a nemzet képviseletének elvét a Parlament mű-ködésében. Az állami szervek sorában újdonság volt az állami titkárok: igazságügyi, külügyi, pénzügyi, belügyi és egyházmegyei, valamint hábo-rús és tengeri ügyekre szakosodott rendszere, továbbá az uralkodó által kinevezett 24 tagú Államtanács. Ezen túlmenően az alkotmány módosítá-sával összefüggő eljárásban elismerte az állampolgárnak a parlament és a király előtti panasztételi jogát.

A fenn elemezett alkotmányok szervesen illeszkedtek az itáliai félsziget partikuláris és széttöredezett politikai valóságába. Bár a megfogalmazott és egyes rendelkezésekben modernnek tűnő alapelvek, valamint a poli-tikai rendszerek tényleges működése között nem kis távolság volt, a Ri-sorgimento mozgalma építhetett az első közjogi dokumentumokban meg-jelent alkotmányos elvekre. Ez persze a restauráció éveiben, különösen az első forradalmi mozgalom leverése után elsőre kivitelezhetetlennek tűnt, a politikafilózófiát igencsak eluralták a pesszimista és szentimentális gon-dolatok, az olasz egység megvalósítása folyamatában mégis előbukkantak a korábbi alkotmányos tapasztalatok.

A dinasztikus restauráció és a romantika korszakának konzervatív poli-tikai törekvései

A RESTAURÁCIó IdőSzAKA ÉS A ROMANTIKA POLITIKAfILOzófIÁJA • A napóleoni időszak bukása után nem lehetett többé semmissé tenni sem a felvilágosodás eszméit, sem a modern alkotmányos alapelveket. Jól iga-zolják ezt az 1848 előtti időszak itáliai filozófusai, amelyet a magyar szak-irodalom szívesen sorol a Risorgimento mozgalmának a gyűjtőneve alá, ám a bécsi kongresszustól számított három évtized legalább annyira tarka képet mutatott, mint a korábbi időszak. Bár a Habsburg Birodalom által létrehozott Szent Szövetségi Európa konzervatív alapon szerveződött újjá a dinasztikus legitimitás, a keresztény vallás értékei és a tradíciók alapján,

a forradalmi hullámok jelezték, hogy sem a liberális eszmék térhódítása, sem a nemzetteremtés vágya nem lesz hosszú távon feltartóztatható. Még-is kezdetben úgy tűnt, mintha az itáliai politikai gondolkodásban a kon-zervatív tendenciák erősödtek volna meg.

A restaurációs légkör egyik első teoretikusa egy neosztoikus gondolko-dó, Ugo foscolo számára megszűnt a politika világa és a 18. század haladó eszméinek teljes köre.26 már az 1802-ben publikált Jacopo ortis utolsó levelei című írása is a forradalmi törekvésekkel szembeni teljes apátiáját tükrözte. Ebben a jakobinus politika válságából kiinduló szerző a cselek-vés lehetetlenségéről, a tehetetlenség érzéséről és a világgal szembeni kö-zönyösségről értekezett. A felvilágosodásnak a haladásban és az európai civilizáció felsőbbrendűségébe vetett hitében csalódott szerző egy pesszi-mista és nihilista hangulatot kölcsönzött kora gondolkodásának. Termé-szetesen ennek a borúlátásnak konkrét okai voltak. Az egyik calabriai író, Vincenzo Cuoco egy tanulmányában elítélte azt a felfogást, hogy a nép-szuverenitás eszméje elhozza a nép számára a hatalomban való részvétel lehetőségét. Cuoco „A történelmi tanulmány az 1799-es nápolyi forrda-lomról” című írásában27 rendkívül élesen bírálta a francia társadalom által a forradalom során születő új politikai elit és a nép közötti szakadékot. Miért? Nézete szerint a forradalom szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavai alatt biztosított politikai és polgári szabadságjogok világában, a polgári társadalom és a politikai állam szétválasztásában megtestesülő ki-váltságok nélküli modern társadalomban a kormányzás továbbra is szűk rétegre korlátozódott. Következtetései a modern politikai valóság egy le-hetséges következményére: a társadalom és a politikai elit közötti leküzd-hetetlen szakadékra utaltak.

Ebből a nézőpontból érthetővé válik, hogy foscolo művének figurá-ja, Ortis miért választotta az öngyilkosságot. A közösség ügyeinek meg-oldásában való részvétel lehetetlensége értelmetlenné és egyúttal elvisel-hetetlenné tette számára az életet. Csalódottsága abban a hitben, hogy a haza az igazságosság és a szabadság helye, az életből való elmenekülést eredményezte.

Ugyanezt a hangnemet ütötte meg Alessandro Manzoni egyik első írásá-ban, az 1822-ben keletkezett Adelchiben.28 Bár a szerző az első ízben 1827-

26 La libertà dei moderni. Filosofie e teorie politiche della modernità 1789–1989, Dalla Rivoluzione francese alla caduta del muro di Berlino. Napoli, Liguori, 2003. 190–192. o.

27 Uo. 190. o.28 Uo. 194. o.


ben, majd 1840-ben publikált Jegyesek (Promessi sposi) miatt vált igazán ismertté, ezt megelőzően is alkotott olyan műveket, amelyek a politikával szembeni kritikus beállítottságáról tanúskodnak. Az Adelchi főszereplője egy haldokló ember, aki kijelenti, hogy az ERő uralja a világot. Az erő az alapja a jognak is. Mit jelent ez az ember hétköznapi világában? Azt, hogy a boldogság nem érhető el a földi életben, nem biztosítja ezt a munka, az alkotás sem. Ugyanakkor apolitikus magatartása foscolóval szemben más elméleti alapon nyugodott. Manzonit elsősorban az érdekelte, hogy mi az állam létezésének alapja. Elutasítva az igazságosság kivívásának lehetősé-gét, nézete szerint a felvilágosodás észközpontúsága és a társadalmi jóról alkotott felfogása egyszerűen hamisnak bizonyult. A kérdés ebből követ-kezően az, hogy ha nem látta biztosítottnak a szabad és egyenlő embe-rek társaságát, akkor Adelchi számára ugyanaz az út létezett, mint Jacopo Ortisnak? A tér és idő felfüggesztésén, a történelmen és a földi világon túli igazságosság mellett van-e kiút az emberek közötti rossz megváltoz-tatására? Manzoni válasza egyértelműen az igen, ám ezt csak a Jegyesekben fejtette ki. Itt az isteni gondviselés győzedelme elhoztza a földi boldogság lehetőségét. Igaz, ebben a motívumban már nem kizárólag a felvilágoso-dás hideg racionalizmusával való szembenállás jelent meg, hanem a ro-mantika irányzatának érzelemközpontú és misztikus beállítódása. Miért? A 17. században Lombardiában játszódó történetben két fiatal, Renzo és lucia harcolt a boldogságért, ám a történet mögött egy mélyebb tartalom húzódik meg. Manzoni életművének egyik értelmezője, Giovanni Mac-chia „Manzoni és a regény útja” című írásában azt állítja, hogy a regény az erők harcáról szól: a törtÉnElEm folyamatába állított gonosz és a jó között zajlik, amelyben az egyetlen cselekvő tényező a GONdVISELÉS. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez a problematika nem teljesen ismeretlen a romantika írói számára. Eötvös József: A falu jegyzője vagy a realista angol regényíró Charles Dickens is egyaránt a jó és a gonosz karakterek közötti harcban ábrázolta regényhősei életét.

Macchia Manzoni alkotását egész egyszerűen a „halál regényének” ne-vezte.29 Mit hordozhat ez az üzenet a nemzeti egység feladata előtt álló itáliai társadalomra nézve? A történelem az egyéni tragédia színtere, amely képes tönkretenni az egyes életeket. Mivel az ember élete törékeny és kiszolgáltatott, nem áll módjában az állam irányítása. Az emberiség nem képes egy igazságos társadalom létrehozására, önmaga megváltása rajta kí-vül álló erők függvénye. Ebből pedig az következik, hogy nemcsak az

29 Uo. 193. o.

egyénnek, hanem a nemzetnek is szüksége van megváltásra, azaz Itália egysége akkor következhet be, ha saját katolikus tradícióját középpontba állítva egyfajta lelki és vallási megújulással mintegy „elfogadja” azt az is-teni gondviselés oldaláról.

Manzoni ezzel az üzenettel a katolikus vallás dogmatikáját és az erre alapozott vallásos hit megújulását állította a nemzetteremtés problema-tikájának középpontjába. A kortárs európai filozófiai gondolkodás pers-pektívájában ebből a programból több következetést vonhatunk le. A mű egyfelől szervesen illeszkedik a romantikus irracionalizmus emberi sor-sokról alkotott víziójába, amennyiben az élet lényegét nem a világ – és ezen keresztül a társadalom, az állam és a politika – racionális megismeré-sében és tökéletesítésében, hanem az érzelmeknek való kiszolgáltatottság vallásos hit általi megszüntetésében ragadta meg. Az ember szakadatlan vágya a transzcendens világ felé a valóságban tapasztalható rosszal szem-ben tökéletlenségeire, hibáira, akaratának elégtelenségére hívta fel a fi-gyelmet. Másfelől a Manzoni-problematika a restauráció éveiben kibonta-kozó konzervativizmus itáliai jelenlétére is utal. Nem szabad elfeledkezni arról a tényről, hogy az európai konzervatív eszmerendszer alapjai francia és német nyelvterületeken már megjelentek, többek között de Maistre vagy de Bonald, Adam Müller vagy Novalis írásaiban. A Jegyesek szerző-je maga is a tradicionális konzervatív értékek irányába, talált kivezető utat, és ebbe helyezte bele a nemzetépítés programját.

Az olasz konzervatív gondolatokkal tarkított romantika harmadik alak-ja, giacomo leopardi már két kortársához képest optimista gondolko-dónak tekinthető. Az 1824-ben megjelent „Értekezés az itáliaiak szoká-sainak jelen állapotáról” című esszéje az emberi szolidaritásba vette hit iránti elkötelezettségről szól. A szerző visszatérve a felvilágosodás azon gondolatához, hogy az embernek joga van a boldogságra, ami természe-tesen szembeállítható az emberi szenvedéssel és a rosszal, azt állította, hogy ez az ellentét a társadalmi keretek között feloldható. Nincs szük-ség a Manzoni által kínált transzcendens világ felé menekülni, mert az emberek együttműködésére alapozott társadalom(ideál) képes ezt a ki-békíthetetlennek tűnő ellentétet feloldani. Itália problémáját nem az em-beri természet tökéletlenségében látta, hanem egy valódi társadalom hiá-nyában. A Risorgimento politikai programja felé tekintve megállapítható, hogy Leopardi szerint a nemzeti egység megteremtésének előfeltétele a társadalmi egységben – azaz a közös értékeken – alapuló társadalom alap-pillérén teremthető meg. Természetesen a szerző nem tagadta a kortársak által érzékelt társadalmi konfliktusok és az ellentétes érdekek jelenlétét


az emberek közötti kapcsolatrendszerben, ám arra hívta fel a figyelmet, hogy a középkori és újkori társadalom közötti különbség lényege nem az előbbi forma puszta lebontásában áll, hanem egy új társadalom megte-remtésében. Máig ható üzenete lehet az, amit a modernizációról mondott: „Az észak-itáliai társadalomban végbement modernizáció folyamata az élet régi formáinak lebontására korlátozódott, de nem sikerült a társadalmi kapcsolatok új rendszerének megteremtése.”30 A szerző szerint a feudális kiváltságokon alapuló középkori társadalommal szemben az újkor embere egy „vákuumhelyzetben” találta magát. A régi modell helyett nincsenek készen az új társadalom alapjai, holott a francia forradalom egyik eszméje, a testvériség képes lenne egy szolidaritás alapú új közösségi kapcsolat-rendszer megteremtésére.

Természetesen a fenn taglalt nézetek mellett az 1840-es években po-litikai elemeket tartalmazó filozófiai elképzelések is születtek. Vincenzo Gioberti az 1843-ban publikált „Az itáliaiak erkölcsi és polgári elsőbbsé-géről” Manzoni apolitikus nézőpontjának a politikai valóságra való kive-títéseként értékelhető.31 A torinói születésű politikus előbb párizsi, majd brüsszeli emigrációjában (1835–1845) értékelte kora társadalmának lehe-tőségeit az egységes nemzet megteremtésének feladatában. Gioberti a nemzeti állam alapjának két pillérét a politikai és katonai erővel rendelke-ző Piemont vezető szerepében és a politikai-eszmei erőt jelképező katoli-kus egyház együttműködésében képzelte el. A katolicizmus az ő esetében szintén fontos szerepet töltött be a politikai folyamatok megítélésében.

Katolicizmusa komoly támogatóra talált kortársa Antonio rosmini ser-bati nézeteiben. Rosmini az 1848-as forradalmi hullám során fogalmazta meg alkotmányos terveit az egységes Itália számára, alkotmánykoncep-cióján túlmenően jelentős filozófiai elmélettel is rendelkezett. Rosmini a mai modern katolikus olasz politikai filozófiai gondolkodás egyik ünne-pelt alakja. Munkássága kezdetén, 1822-ben közzétette a kanti filozófia ismeretelméletét bíráló „Új tanulmány az ideák eredetéről” című írását, amit 1839-ben a „Politikafilozófia”, majd 1841-ben a „Jogfilozófia” kö-vetett. Érdekes módon a metafizikai művében megfogalmazott ismeret-elméleti nézetei szoros összefüggésben álltak a társadalomról és államról alkotott elképzeléseivel.

A szerző a kanti transzcendentális filozófia egyik alappillérét a „ding an sich” és a „ding für uns” közötti különbséget azzal utasította el, hogy

30 Uo. 197. o.31 Uo. 200. o.

bevezette a létezés formáinak rendszerét. Rosmini azt állította, hogy a megismerés számára megjelenő valóság mögött egy olyan intellektuális percepció van, amely két összetevőből áll: 1. a szubjektum dologra vo-natkozó intuíciójából és 2. a létezés ideájának velünk született egységes intellektuális formájából. A létezés ezen eszméje mindennemű emberi megismerés általános alapja, mögötte a feltétlen és abszolút létező Isten valódi létezése húzódik meg. Ebben egyértelműen kimutathatóak Szent Ágoston filozófiájának illuminációra vonatkozó tanításai. Isten abszolút léte és az emberi létezés általános eszméje között a létezés három mód-ja áll: 1. az ideális létezés, 2. a valódi létezés és 3. a morális létezés. Ezen módozatok kötik össze a létezés fogalmát az igazsággal és a jóval, amelyek egyúttal lehetővé teszik az ember számára a morális cselekvés lehetősé-gét. Ismeretelméleti koncepciója a transzcendencia iránti elkötelezettség-ről és a létezés hierarchikus felfogásáról árulkodtak.

Ezek a motívumok jelentek meg alkotmánykoncepciójában is, amely-ből meglepően sok elem visszaköszön a Statuto Albertino egyes rendelke-zéseiben. Az 1848-as forradalom évében keletkezett alkotmányterv alap-elvei és az állampolgárokra vonatkozó jogok és kötelességek rendszere konzervatív mentalitásról árulkodnak. A dokumentum egyes pontjainak részletes áttekintése előtt életművének egyik meghatározó értelmezője, Rodolfo Mondolfo az alábbi motívumokban foglalta össze a katolikus fi-lozófus törekvéseit: „Rosmininél a megismerés és a hatalom felülről jön, és a megjövendölt demokratizáció, azaz az egyház és a nép közösségének összekapcsolása az oligarchiát erősítette. A hierarchia koncepciója a ha-talmat felülről hozza el, ami nem tette lehetővé a hatalom egy nagyobb, tényleges, alulról támogatott megnyilvánulásának eltérő irányát, sem a társadalomról alkotott eszmében, sem a polgári társadalom viszonyrend-szereiben. Ahol a Rosmini által támogatott állam lényegében antidemok-ratikus, ott is megengedhető azonban egy parlamentáris rendszer.”32 mit jelent ez az első látásra ellentmondásosnak tűnő gondolat? A demokrácia és a parlamentre alapozott politikai rendszer összekapcsolása az egyház és a nép közötti kötelékkel, illetve a hierarchia fogalmával alkotmányter-vének normatív szövegében ért egységes egésszé. A nemzet alkotmánya nála a nép vallásos érzésein alapuló közjogi dokumentum volt, amelyben az elesettek és a hatalommal rendelkezők egysége hierarchikus rendet eredményez. Amennyiben megvizsgáljuk az alapelvek rendszerét, ez a

32 Uo. 200. o.


vonás szembetűnőnek látszik.33 Rosmini a dokumentum 2. §-ában az em-ber elidegeníthetetlen jogait a természethez és az értelemhez kapcsolta. Ezt követően a 3. § rendelkezett a katolikus egyház szabadságának bizto-sításáról, amit az államformáról és az egyes állami intézmények működé-sének alapelveiről szóló rendelkezések követtek.

A szerző az alkotmány tagolásában a szöveg elején tárgyalta az uralkodó személyét és jogköreit, majd utána taglalta az állampolgári jogok rend-szerét és a többi államhatalmi szerv működését. Rosmini, ahogy kortársai közül sokan, a monarchikus államformát támogatta, az államhatalmi ágak szempontjából kiemelkedő szerepet szánt az uralkodónak. Az uralkodó szent és sérthetetlen személye egyben a végrehajtó hatalom megtestesí-tője volt, a parlamenttel együtt a törvényhozó hatalomnak is részét képez-te. Ezek az ún. uralkodói előjogokban, mint a törvényhozás szerveinek az összehívásában, a törvénykezdeményezésben és a törvényszentesítés jogköreiben ragadhatók meg. Ezen túlmenően a király volt a végrehajtás feje, őt illette meg az állami tisztségviselők széles körű kinevezési joga, pl. a miniszterek kinevezése és elmozdítása.

Az alkotmánykoncepció legtanulságosabb része az állampolgárok jogai-ra vonatkozott. Szemben a felvilágosodás programjával és a napóleoni al-kotmányokkal, az ember a 21. § alapján a királynak alávetett, de szabad állampolgár. A szabadság tartalmának megragadása nála nem a liberális ún. negatív szabadságfogalomban érhető tetten, hanem a bíróságok előtti egyenlőségben. Az igazságszolgáltatási eljárásra vonatkozó garanciákban látta az egyéni szabadság biztosításának a lehetőségét. Ezt követte a tu-lajdon szentsége és állam általi védelme, majd a politikai jogok: a nagy-korúság eléréséhez kötött ún. petíciós jog, a gyülekezési jog, az egyesülési jog és a sajtószabadság, az oktatás szabadsága, a szabad kereskedelem és az iparűzés, valamint a közhivatalokhoz való hozzájutás az állampolgár ké-pességei alapján. Ezt követően Rosmini a katonai szolgálat kötelező voltát támogatta, majd rátért az arányos választási rendszer és a cenzusos válasz-tójog bevezetésére. Ezt a katalógust végigtekintve nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy hiányzik az individuális szabadság és ez egyenlőség fogalmának általános fogalmi megragadása és a vallásszabadság elve. Az alkotmánykoncepció második fele a törvényhozásra és az igazságszolgál-tatásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazta. (Rosmini a kétkamarás és választáson alapuló törvényhozást támogatta, ahol a tulajdon és az adó-

33 Progetto di Costituzione di Antonio Rosmnini (1848) In A. Aquarone, M. d’Addio e G. Negri: Le costituzioni italiane, uo. www.dircost.unito.it

fizetési kötelezettség alapján létrehozott kistulajdonosok és nagytulajdo-nosok kamaráiban egyenlő arányban vettek volna részt a képviselők.) Az igazságszolgáltatásban egy 15 tagú, a politikai vádak tárgyalására szakoso-dott Legfelsőbb Bíróság intézményének alapelveit dolgozta ki, amely a két törvényhozási kamara bármelyike által vád alá helyezett miniszterek-kel szemben folytatott eljárást.

A RISORGIMENTO POLITIKAI PROGRAMJAI: MAzzINI, BALBO, ROSSI, CAVOUR • A Risorgimento meghatározó képviselői a fenn elemzett és nem lebecsülendő teoretikai beállítottságú, romantikus és katolikus kon-zervatív filozófusokkal, regényírókkal szemben szorosan kötődnek a po-litikai élethez. Giuseppe Mazzini, a fiatal Itália (Giovine Italia) alapítója és Camillo Benso conte di Cavour, aki Cesare Balbóval együtt 1847-ben a Risorgimento nevű lapot alapította, konkrét, társadalmat mozgósító po-litikai programokat adott saját kora számára. Nem szabad megfeledkezni azonban arról, hogy a risorgimento egy olyan összetett mozgalom volt, amely magában foglalta a restaurációs törekvésű, dinasztikus európai ha-talmakkal szembeni ellenállás egy sor típusát. A mozgalom szerves részei-nek tekinthetők a carbonarik (szénégetők) titkos társaságai, amelyek az 1820-as forradalmi hullámban alakultak meg, majd megjelentek a ligúr, a toszkán és az emiliai területeken. A carbonari mozgalom belső mozgató-rugói tekintetében ugyanakkor nem kis különbség van a déli területeken a tekintetben, hogy vidéken vagy Nápolyban tevékenykedtek. Az eltérés az egyes forradalmi hullámokban tisztán érzékelhető. A vidéki szénégető mozgalom a közigazgatási decentralizáció híve volt, amelyben az idegen – francia – közigazgatással szembeni gyűlölet öltött testet, s ez az elége-detlenség a politikai rendszer szintjén a függetlenséget és a helyi vezetés megvalósítását jelentette. Ezzel szemben Nápolyban a mozgalom egy ún. mérsékelt konstitucionalista törekvésben ragadható meg, mivel néhány szabadkőműves tagja a kormány és a város magas tisztséget betöltő funk-cionáriusaival állt kapcsolatban. A nápolyi vonal nem szállt síkra a köz-pontosítással szemben. Benedetto Croce olasz politikfilozófus a mozga-lom kettősségét úgy jellemezte, hogy a vidékies és 19. századi romantikus ideálokkal fűtött egyénekkel szemben mindvégig jelen volt a kormány-zásban is szerepet játszó felvilágosult, 18. századi „állampolgári” törek-véseket megjelenítő városi elem is.34 Tény, hogy a szénégetőkből nőtt ki

34 Costituzione del Regno delle due Sicilie (1820). In A. Aquarone, M. d’Addio e G. Negri: Le costituzioni italiane, uo. www.dircost.unito.it


a Risorgimento radikálisabb, alulról építkező, demokratikus eszmék iránt elkötelelezett és marsigliában 1832-ben alapított Fiatal Itália mozgalom, amely többszörös feloszlatása és tagjainak bebörtönzése ellenére 1848-ig működött. A szervezet célja egy demokratikus és egységes olasz köztár-saság megteremtése volt, a szabadság, az egyenlőség és a nemzeti egység alapelveinek megvalósításával.

Mazzini a monarchia kibékíthetetlen ellenfeleként egyik, a „Gondola-tok az európai demokráciáról” című írásában gyakorlati politikai progra-mot fogalmazott meg az itáliai társadalom számára. őt elődeivel szemben nem az érdekelte, hogy az emberi boldogság a politikai valóságon belül vagy kívül található meg, hanem a politikát az emberi és társadalmi élet-hez szorosan hozzátartozó jelenségként meghatározva, a politikai rendszer megreformálására és a nemzeti egység mielőbbi megteremtésére foku-szált. Pontosan érzékelte a kor kihívásait, amit mi sem bizonyít jobban, mint alábbi sorai: „Korunk demokratikus tendenciája a motorja annak a törekvésnek, hogy a nép osztályai részt vegyenek a politikai életben – nem egy utópikus álom többé, nem egy bizonytalan előrejelzés, hanem tény, jelentős európai tény, amely minden emberi elmét foglalkoztat, ha-tással van a kormányok irányvonalaira, kihívás minden ellenzékre.”35

mazzini nem mondott le a politikáról, nem bízta a politikai rendszer reformját egy transzcendens eredetű gondviselésre, de nem látott ben-ne egy hierarchikus, egyházra alapozott vezetéssel megvalósuló lassú re-formfolyamatot sem. A társadalmat kívánta bevonni a politikai irányításba, amelyet egyben a nemzetteremtés alapjának is tekintett. Mazzini útja, az alulról jövő reformokat képviselte, ahol a nép képviselőit illeti meg a po-litikai irányítás és hatalomgyakorlás lehetősége. Sőt a szabadság – mint a kiváltságok nélküli társadalomban önmagát megvalósító egyén fogalma – új jelentéstartalommal rendelkezett, magában foglalta az idegen uralom alóli felszabadítás lehetőségét. Nincs egyéni szabadság a társadalomban, ha nem létezik független és szabad nemzet. Teljesen természetesnek tar-totta az egység forradalmi megvalósításának útját, amivel viszont szembe-került Cavour politikai törekvéseivel.

Cavour ugyanis támogatta Mazzini függetlenségi törekvéseit, de nem értett egyet sem a köztársasági Itália, sem az alulról építkező reformfo-lyamatok megvalósíthatóságának radikális törekvéseivel. Nem véletlen, hogy éppen ezért lett a risorgimento mérsékelt szárnyának egyik legbe-folyásosabb tagja. Mellőzve az 1850-es évek külpolitika történeti esemé-

35 Le libertà dei moderni, uo. 203. o.

nyeinek bemutatását, inkább Cavour és Balbo politikai gondolatmeneté-nek fejlődésvonalát és azt az intellektuális közeget kell bemutatni, amely ezt a mérsékelt jelzőt alátámasztja.

Cesare Balbo számos művet szentelt a politikai rendszer reformjának. Az 1844-es „Itália reményei” vagy az 1847-es „Politikai levelek” egy foko-zatosan megvalósuló képviseleti rendszer melletti érveket tartalmaztak.36 A fokozatosság a politikai életben érvényesülő kiváltságok törvényhozás általi lebontását célozta meg, ám ebben a folyamatban a forradalom lehe-tőségét teljes mértékben kizárta. „A képviseleti monarchiáról Itáliában” című írása egyenesen az alkotmányos monarchia melletti elkötelezettség-ről tanúskodott. Ezekből a gondolatokból nyilvánvalóvá vált, hogy a Ri-sorgimento piemonti iránya egy monarchikus államberendezkedést tar-tott megfelelőnek az itáliai félsziget számára, amit az 1848. március 4-én kihirdetett alkotmány, a Statuto Albertino valósított meg (lásd következő fejezet).

Ebbe a koncepcióba szervesen illeszkedett Cavour egyik legismertebb, 1848. március 10-i cikke, a „Statuto Albertino és a haladó pártok”,37 ami a monarchikus politikai rendszerbe illeszkedő, képviseleti alapú parlament eszméjét és a törvényhozás hatalmi ágakon belüli túlsúlyát, illetve ennek alkotmányban rögzített garanciáit támogatta. Számára a képviseleti elv ér-vényesülése volt a biztosítéka annak, hogy az ország saját belügyeinek intézését nem egy szűk kisebbség valósítja meg, hanem abban a nemzet képviselete jelenik meg. Ugyanakkor az újkori alkotmánytörténet egyik professzora, Carlo Ghisalberti felhívta a figyelmet arra, hogy Cavour nem egyszer támadta a választójog kiszélesítését (!). Arra hivatkozott egyfelől, hogy annak „jóságát a tapasztalat nem igazolja”, másfelől „nem felelne meg a nemzet jelenlegi intellektuális állapotának”.38 Cavour a társadalmi elmaradottság miatt a politikai rendszer megreformálásának feladatát egy szűk társadalmi rétegre bízta.

Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az 1840-es években már erőteljesen foglalkoztatta Cavourt a gazdasági fejlődés politikai rendszerre gyakorolt hatása. Ez megmutatkozott abban, hogy 1842-ben a szubalpin agárszövetség, 1844-ben a genovai bank, 1847-ben pedig a torinói bank megalapításában vállalt komoly szerepet. A for-radalom előestéjén a következő sorokat írta le: „Egy nép gazdasági viszo-

36 Ghisalberti, uo. 19–20. o. 37 Uo. 51. o.38 Uo. 55. o.

46 A fELVILÁGOSULT ABSzOLUTIzMUSTóL A RISORGIMENTO POLITIKAI MOzGALMÁIG

nyai annyiban kedvezőek, amennyiben a haladás rendezett módon valósul meg. Mindazonáltal az ipar fejlődéséhez és prosperálásához szükség van a szabadságra. Nem kételkedhetünk abban, hogy egy államban a legálta-lánosabb és leggyorsabb fejlődési folyamatok szabadok, ám hektikusak, még nyugalmi állapotban is ki vannak téve a növekedésnek és hanyat-lásnak. … Teljesen meg vagyunk győződve ennek igazságtartalmáról… őszintén kijelentjük, hogy az itáliai politikai Risorgimento, hazánk ke-reskedelmének és iparának kétségkívül egy új fejezetét jelenti.”39 Cavour tehát a politikai reformok gondolatát összekötötte a félsziget gazdasági és társadalmi fejlődésével, ami ezekben az években is csak az északi terüle-tekre korlátozodótt.

A Risorgimento, annak ellenére, hogy az 1840-es évek politikai gon-dolkodását áthatotta, a társadalmi mentalitásban érzelmi szinten volt ké-pes felszínre hozni és megerősíteni a nemzeti egységbe vetett hitet, ami a partikularizmust megjelenítő, egymással rivalizáló és viszálykodó kis ál-lamokkal szemben óriási előrelépés volt. Ugyanakkor nem volt mentes a belső ellentmondásoktól, attól, hogy egy egységes állam víziója mögött milyen politikai-közjogi rendszer álljon. Ezt az 1850/60-as években meg-jelenő alkotmányjogi viták hűen tükrözik. Nem véletlenül jellemzi Ghi-salberti az alkotmányos liberalizmus cavouri irányát egy eredetét tekintve oligarchikus, célkitűzéseit illetően pedig demokratikus mozgalomnak.40

39 Crisafulli, Vezio: Profili costituzionali di una rivoluzione mancata. In Il 1848. Raccolta di saggi e testimonianze. Quaderni di rinasciata. 1. szám, 1948, 61. o.

40 Uo. 55. o.

AstAtutoAlbERtinótól AköztáRsAságiAlkotmánymEgszülEtéséig

Az1848/49-esforradalmihullámalkotmányozásifolyamata és az itáliai alkotmányok

Az 1848/49-ES ALKOTMÁNyOK • A harmadik forradalmi hullám az itáliai félsziget államai számára alkotmányok és statútumok egész sorát hozta el, amelyeket a 20. századi olasz közjogi gondolkodás számos képviselő-je igen mélyrehatóan elemzett. Az egyes alkotmányok normatív szövege mögött sajátos társadalmi és gazdasági körülmények, illetve nagyhatalmi összefüggések álltak. Az elemzők közül kiemelkedik a köztársasági Olasz-ország egyik nagyhatású alkotmányjogásza, Vezio Crisafulli, aki az 1848-as eseményeket úgy jellemezte, hogy az Appennini-félszigeten nem egy al-kotmányos mozgalom volt kibontakozóban, hanem egy félbeszakadt al-kotmányozó folyamat. Ez azt jelentette, hogy a társadalmi elmaradottság és az egyes államok törekvéseit befolyásoló nagyhatalmi konstellációk el-lenére nem kizárólag az uralkodók által kibocsátott, a restaurációs alkot-mányokat adoptáló, konzervatív karták születtek, hanem a Risorgimen-to mozgalmának eszméibe ágyazott komplex alkotmányozó tevékenység folyt, amelynek csúcspontjai a szicíliai események, továbbá a toszkán és római alkotmányozó gyűlések eredményeként elfogadott rövid életű al-kotmányok voltak.41

Időrendi sorrendben haladva az első forradalmi mozgalom 1848. január 12-én Szicíliában tört ki, s így a január 29-én született alkotmányos karta a többi, később keletkezőtől eltérő markáns jellemvonásokkal bírt. A Szi-cíliai Kettős Királyság a forradalmi megmozdulások során mindig élen járt a politikai változások közjogi megoldásainak kidolgozásában, ez alkalom-mal azonban új jellemvonások jellemezték. Az alkotmány alapelvei kö-zött még az 1820-as szövegben is megtalálható állam- és kormányforma állt, azaz az államot a dokumentum örökletes és alkotmányos monarchia-

41 Crisafulli, Vezio, uo. 49. o.

48 A STATUTO ALBERTINóTóL A KözTÁRSASÁGI ALKOTMÁNy MEGSzüLETÉSÉIG Az 1848/49-ES fORRAdALMI HULLÁM ALKOTMÁNyOzÁSI fOLyAMATA 49

ként határozta meg, de már a képviseleti elv beiktatásával (1. §). Ezt kö-vette a normaszövegben a katolikus vallás kizárólagosságának elismerése (2. §), továbbá az egyes hatalmi ágakra vonatkozó rendelkezések. A tör-vényhozás jogköre az uralkodó és a kétkamarás, nemzetinek nevezett(!) parlament között oszlott meg, amelyben az egyik a felsőházként működő Pari’k kamarája, a másik a képviselőház volt. Az előbbi a király által élet-hosszig kinevezett személyekből állt. A kinevezés jogi feltételei között életkori, vagyoni és tisztséggel összefüggő korlátok egyaránt találhatóak. A felsőház tagja lehetett: a 30. életévét betöltött, állampolgársággal ren-delkező, legalább nyolc éve háromezer dukát jövedelemmel bíró személy, illetve az államtanácsosok és államtitkárok, a legalább három év szolgá-lattal rendelkező nagykövetek és hat évig diplomáciai funkciót ellátó mi-niszterek, a püspökök és érsekek, ám a számuk nem haladhatta meg a 10 főt, a legfőbb katonai tisztviselők: pl. tábornokok, vagy a legalább 5 évig képviselőház-elnöki funkciót betöltő személyek, az igazságszolgáltatás legmagasabb tisztségviselői, pl. a Legfelsőbb Bíróság elnöke és ügyésze, a Számvevőszék elnöke, a polgári bíróságok elnökei végül az egyes akadé-miák elnökei (47. §).

Ezzel szemben az ötéves ciklusban tevékenykedő képviselőház a nem-zet egészét képviselő személyekből tevődött össze, akiket arányos vá-lasztási rendszer szerint választottak meg. A választójog gyakorlásának feltételei a 25. életév betöltése mellett vagyoni és műveltségi cenzuson alapultak. A januári alkotmány érdekessége, hogy a törvény által megha-tározott jövedelmi határ mellett az akadémiák tagjai, az egyetemi kated-rával rendelkező professzorok, a polgármesterek, a dekurián alapuló terü-leti egységek állami vezetői és közhivatalokat ellátó személyek lehettek képviselők (56. §). Az uralkodó a végrehajtó hatalom letéteményeseként a korszakban szokásos jogkörökkel rendelkezett, pl. háborúindítás joga, fegyveres erők parancsnoka, illetve széles körű kinevezési jogot gyakorolt. A törvényhozáshoz kötődő jogok tekintetében fontos rendelkezésnek te-kinthető, hogy amennyiben feloszlatta a képviselőházat, a választások cél-jából összeülő képviselőház újbóli összehívására maximum 3 hónap állt rendelkezésre (64. §). A másik igen jelentős motívuma a szicíliai alkot-mánynak e tekintetben abban állt, hogy a törvény szentesítésének meg-tagadása esetén nem lehetett ugyanazon évnek ugyanabban az ülésszaká-ban ismétélten napirendre tűzni az adott kérdés tárgyalását (65. §).

A végrehajtásban a miniszterek felelősségére vonatkozóan a király által aláírt miniszteri aktusokat az adott államtitkárnak kellett ellenjegyeznie (72. §). A végrehajtás központi szerve a 24 tagú Államtanács volt, a király

kinevezési jogköre mellett. Az alkotmány az igazságszolgáltatás önálló-ságát is biztosította. Az egyén szabadságjogai tekintetében a személyes szabadságot, a magántulajdont és egyes polgári jogokat garantált. Kieme-lendő ebből a szempontból a sajtószabadságra vonatkozó rendelkezés, mi-vel annak lényegét az alkotmány abban a motívumban ragadta meg, hogy a törvény csak a vallást, az erkölcsöt, a közrendet, a királyi családot, az idegen szuverén hatalmakat és családjaikat sértő dolgokat bünteti, nem egyes érdekeket. Ugyanakkor a közelőadások erkölcsileg sértő voltát szin-tén szankcionálták (30. §).

Mely tényezőkben állt a szicíliai közjogi helyzet sajátossága? Crisafulli gondolatmenetét idézve a korábbi forradalmi hullámokhoz hasonlóan a szigeten egy nagyon erős autonomista hangulat uralkodott a Bourbon ural-kodóval szemben, amelynek időnként a szeparatista formája is megjelent. Bár a köztársaság államformája itt közjogi értelemben nem volt megvaló-sítható, mégis a januári események után, 1848. március 25-én összehívott Parlamentban a genovai herceg július 10-i Szicília királyává választásáig, ruggero settimo elnöksége alatt egy sor republikánus tendencia jelent meg. Crisafulli nézete szerint ez a néhány hónap az itáliai forradalmi moz-galom egyik legfejlettebb formája volt.42 A kialakult alkotmányjogi hely-zet társadalmi hátterét tekintve a Bourbonok „rossz kormányzásával” szembeni ellenszenvre építő szicíliai nemesség és a kis- és középpolgár-ság kompromisszuma volt, amely némi konzervatív jelleget kölcsönzött a mozgalomnak. Ezzel a politikai haladás konzervatív jellegű társadalmi mozgatórugókkal ötvöződött.

A király megválasztása július 10-én újabb alkotmányt eredményezett. Ez már a szicíliai független királyság kikiáltását deklarálta! Elnevezését tekintve a dokumentum egy alapstatútum (statuto fondamentale), amely-ben a királyra vonatkozó legfontosabb „korlátozás” abban állt, hogy nem lehet más ország uralkodója vagy kormányzója. A karta modern elvei kö-zött szerepelt a szuverenitás szicíliai állampolgárok közösségébe helye-zése és az államhatalmak delegált voltának az alkotmány szövegébe való beemelése. Igen fontos különbsége a törvényhozó hatalomra vonatkozó rendelkezésnek a király feloszlatási jogának megszüntetése, illetve a par-lament által elfogadott törvénnyel szembeni egyszerű vétójoga. Bár az ál-lampolgárok jogaira vonatkozó rendelkezések a törvény végén találhatóak, ezek köre mégis kiszélesedett. Megszűnt pl. a sajtószabadságra vonatkozó fenn említett korlátozó rendelkezés. A jogokról szóló fejezet élére került

42 Uo. 52. o.

50 A STATUTO ALBERTINóTóL A KözTÁRSASÁGI ALKOTMÁNy MEGSzüLETÉSÉIG Az 1848/49-ES fORRAdALMI HULLÁM ALKOTMÁNyOzÁSI fOLyAMATA 51

a kiváltságok eltörlésére vonatkozó rendelkezés, és a szabadság általános, a felvilágosodás által használt meghatározása. Az alkotmány ekkor rögzí-tette először a „mindent szabad, ami másnak nem árt” rendelkezést, ami mint negatív szabadságfogalom már a francia forradalom által aspirált al-kotmányokban egy ideje jelen volt (93. §).

Az első szicíliai alkotmányt statútumok egész sora követte: február 10-én a nápolyi, február 15-én a toszkán, március 4-én a piemonti, március 15-én a IX. Pio pápa által kibocsátott római, amelyet 1849-ben újabb al-kotmány váltott fel. Ezek mindegyike az 1814-es francia restaurációs alkot-mány mintáját követte, azaz oktrojált, az uralkodó által kibocsátott közjogi dokumentumok voltak, és egy általános modellt tükröztek. A katolikus vallás uralkodó volta mellett – amely a toszkán és a piemonti szövegben lehetővé tette más kultuszok tolerálását – a végrehajtó hatalom a királyban öltött testet a miniszterek kinevezési jogával és az uralkodónak való fele-lősséggel, a törvényhozás pedig a kétkamarás parlament és a király között oszlott meg. E tekintetben a pápai, 1848-as római alkotmány képezett ér-dekes kivételt. Mivel a szuverenitás alanya itt a pápa volt, ezért a katolikus állam és a katolikus egyház vezetőjeként megkettőződött szuverenitással rendelkezett, amely a törvényhozásban kiegészült két „különös” jogával:

1. a törvényt kihirdetése előtt a kardinálisok kollégiuma elé vihette el-lenőrzés céljából, másrészt

2. a parlament nem tehetett javaslatot egyházi ügyekre vonatkozó jogi szabályozás tárgyában, vagy olyan szabályozási tárgykörben, amely a katolikus egyházzal és alapelveivel nem állt összhangban.43

A római alkotmányozási folyamatot az 1849-es közjogi dokumentum zárta, melyet már egy Alkotmányozó Gyűlés fogadott el. Ezzel a közjogi aktus-sal mondta ki egyúttal IX. Pio pápa tényleges és ideiglenes uralmának megszűnését a római államban. (1. §). További különlegessége, hogy a 3. § a római államot tiszta demokráciának nevezte, és államformáját Római Köztársaságként határozta meg! Bár a végső szöveget július 1-én egyhan-gúlag fogadták el, másnap a francia csapatok megjelenése véget vetett az alkotmányozó tevékenységnek. Az alkotmány normaszövege ugyanakkor tartalmazta az egyenlőség, szabadság és testvériség elvét, a vallásszabadsá-got, az egykamarás, általános választójog alapján választott képviselőházat és egy háromtagú konzulátusnak hívott államfői tisztséget. A konzulokat

43 Uo. 55. o.

a parlament 2/3-os többséggel választotta volna, és mind a törvényhozás, mind a miniszterek felé megállapította felelősségüket.44

összességében véve ezek a dokumentumok a monarchikus és arisztok-ratikus alapelvek kompromisszumán alapuló, a demokratikus elvet formá-lisan és félénken alkalmazó alkotmányok voltak.45

A stAtUto AlBErtIno KözJogI KArAKtErE • Az alkotmányos kar-ták és statútumok közül kiemelkedik a Statuto Albertino, amely az egyet-len 1848 után hatályban maradt közjogi dokumentum volt. A történelmi események részletező bemutatása mellőzésével a piemonti statútum ki-emelkedő szerepét a Szárd-Piemonti Királyság különös történelmi helyze-tének, nagyhatalmi politikában játszott szerepének és gazdasági adottsága-inak, illetve az ipar és a kereskedelem fejlődését kihasználó polgárságnak köszönhette. Az „alkotmányt” Carlo Alberto király 1848. március 4-én bo-csátotta ki alattvalói számára, amely először a Szárd-Piemonti Királyság, majd később az egységes Olaszország alkotmánya lett. A dokumentum a kortárs európai példákkal szemben nem az alkotmány vagy az alaptörvény elnevezést kapta, aminek indoka éppen az azoktól való teljes elkülönülés volt. A statútum történetéhez hozzátartozik, hogy február 8-án jelent meg első ízben 14 cikk formájában, s már tartalmazta a politikai rendszer leg-fontosabb alapelveit, majd az ún. Konferencia Tanács (Consiglio di Con-ferenza) öt egymást követő ülésén elfogadva március első napjaiban lépett hatályba. Az Isten kegyelméből (per la grazia di dio) kiadott dokumentum az alattvalókhoz, és nem az állampolgárokhoz szólt. Első paragrafusa meg-erősítette a római katolikus vallás kizárólagos szerepét az államban, azzal a kikötéssel, hogy egyéb az alaptörvénnyel összhangban álló kultuszokkal szembeni toleranciát is tartalmazott. Az állam közjogi berendezkedése te-kintetében a statútum a képviseleti alapú monarchikus kormányformáról rendelkezett (2. §). Alapelvei között szerepeltek az alábbiak:

1. a törvényhozó hatalom a király és a törvényhozás két házával együt-tesen gyakorolható (3. §),

2. az uralkodó személye szent és sérthetetlen (4. §). Jogkörei (5–8. §): a, végrehajtó hatalom,b, államfői jogkörök,c, fegyveres erők parancsnoka,

44 Uo. 63. o.45 Uo. 57. o.

52 A STATUTO ALBERTINóTóL A KözTÁRSASÁGI ALKOTMÁNy MEGSzüLETÉSÉIG A NEMzETI EGySÉG MEGSzüLETÉSE 53

d, háború kinyilvánításának és békekötésnek a joga, kereskedelmi szerződések és szövetségek kötése azzal a kitétellel, hogy erről a törvényhozást értesíteni kell. Az olyan szerződések, amelyek az or-szágra nézve pénzügyi terheket jelentenek, vagy az állam területi változásaival állnak összefüggésben, a törvényhozó szervek együtt-működésével együtt köthetőek meg.

e, Állami tisztviselők kinevezési joga, rendeletalkotási jog, törvény végrehajtására vonatkozó rendeletek kibocsátása,

f, törvényszentesítési és -kihirdetési jog, g, büntetés megváltoztatásának és a kegyelem gyakorlásának a joga.

3. A törvényhozás szervei: 1. képviselőház (Camera dei deputati) és a 2. királyság szenátusa (Senato del Regno). A két szerv egymáshoz való viszonyát az európai joggyakorlattal való összhang jellemezte. A kép-viselőházban a korlátozott választójog mellett érvényesülő képvise-letiség elve alapján választották meg a képviselőket. A képviselővé választás alapja a 30. életév betöltése, továbbá a politikai és polgári jogokkal való rendelkezés volt. Ebben az időszakban a választójog egy választási kollégiumon alapuló, proporcionális jellegű választási rendszerben valósult meg. A Statuto Albertino már olyan alapelve-ket rögzített, mint a kötött mandátum tilalma vagy a mentesség elve. A képviselők az egész nemzetet jelenítik meg. A képviselet időtarta-ma 5 év volt. Ugyanakkor már ebben az időszakban voltak a képvise-lőháznak az alkotmány által garantált tisztviselői: elnök, elnökhelyet-tesek és titkárok. A szenátus az uralkodó által élethosszig kinevezett, 40 év feletti személyekből állt: érsekek, püspökök, a képviselőház elnöke(!), miniszterek, miniszteri titkárok, nagykövetek, bíróságok elnökei meghatározott idő után, államtanácsosok, ügyvédek, tábor-nokok és magas katonai tisztviselők, királyi akadémia tagjai, azon személyek, akik a haza szolgálatában kiemelkedő érdemekkel ren-delkeznek, a közoktatási legfelsőbb tanács tagjai, illetve a három éve háromezer líra adót fizető személyek. A királyi hercegek 21. életévük betöltése után teljes jogú tagjai lettek a szenátusnak, rangban a sze-nátus elnöke után következtek.

4. A minisztereket a király nevezte ki és hívta vissza. A törvény nagyon röviden, csak említés szintjén rendelkezett a miniszteri felelősség és ellenjegyzés jogköreiről.

5. Az igazságszolgáltatás esetében csupán alapelvek találhatók:a, az ítélkezés a király nevében történik,b, a bírákat az uralkodó nevezi ki,

c, törvény rendelkezik a bíróságok szervezetéről,d, bírói út igénybevételének joga, illetvee, különbséget tett polgári és büntető igazságszolgáltatás között.

6. Rendkívül szűk volt az állampolgárok jogainak és kötelességeinek rendszere, bár a statútum elején az alapelvek után találhatók az erre vonatkozó rendelkezések. A közjogi dokumentum megemlíti a tör-vény előtti egyenlőséget, a személyes szabadsághoz való jogot, a ma-gánlakás sérthetetlenségének jogát, a sajtószabadságot azzal a kikö-téssel, hogy a vallási és egyéb liturgikus témájú könyvek a püspök előzetes engedélyéhez kötöttek, a magántulajdon sérthetetlenségét, a gyülekezési jogot, illetve a közhivatalok betöltését a törvényi felté-telek megléte mellett.

7. Az uralkodó családra vonatkozó jogok: • az uralkodó 18 éves korában válik nagykorúvá,• nagykorúság hiányában a trónöröklés sorrendjében őt követő leg-

közelebbi rokona a herceg, amennyiben 20. életéve betöltése után látta el a kormányzói feladatokat.

• Amennyiben a herceg is kiskorú, akkor az uralkodó távolabbi roko-na az uralkodó nagykorúságáig tölti be a kormányzói tisztséget.

• férfiági rokon hiányában az anyakirályné,• az anyakirályné hiányában a miniszterek által tíz napon belül ösz-

szehívott parlament két háza együttesen nevezi ki a kormányzót.• Ha az uralkodó nagykorú, de fizikai képtelenség miatt nem tud-

ja az uralkodói feladatok ellátni, akkor ugyanezeket a szabályokat kell alkalmazni.

8. Az ország területe megyékre és városokra tagolódott. Ez a nemzeti egység utáni olasz államban a gyakorlatban a francia minta átültetését jelentette. A megyét prefektus, a központi közigazgatás területi szer-ve vezette, míg a városokban a városi tanács választott testülete és a a prefektus által kinevezett polgármester tisztsége különíthető el.

A nemzeti egység megszületése

A STATUTO ALBERTINO HATÁLyÁNAK KITERJESzTÉSE • Ahhoz, hogy az 1848. március 4-én született piemonti statútum az egységes Olaszor-szág alkotmánya legyen, meg kellett valósítani a politikai egységesülés jogi kereteit. A Statuto Albertino hatályának kiterjesztése, illetve az állami apparátus kiépítése az egész félszigeten nem kis dilemmák elé állította a

54 A STATUTO ALBERTINóTóL A KözTÁRSASÁGI ALKOTMÁNy MEGSzüLETÉSÉIG A NEMzETI EGySÉG MEGSzüLETÉSE 55

közjogászokat. Arról nem is beszélve, hogy az olasz jogi kódexek megalko-tása is váratott magára. Az első és legfontosabb kérdés a piemonti vezetés számára annak az eldöntése volt, hogy szükséges-e egy külön alkotmá-nyozó gyűlés felállítása annak érdekében, hogy a statútum az olasz állam alkotmányává váljon. Az 1848-as forradalom alkotmányozó tapasztalatai ugyan nem sok eredménnyel kecsegtettek, mégis nem kevés követője és ellenzője akadt ennek a gondolatnak. A támogató vélemények mondani-valója abban foglalható össze, hogy a Statuto Albertino módosítása az erre a célra összehívott szervvel új karaktert kölcsönözhetne a közjogi dokumen-tumnak. Ezzel szemben 1857/1858 fordulóján Melegari, a torinói egyetem neves alkotmányjogásza elutasította az elképzelést, amit azzal indokolt, hogy a statútum hatályának a kiterjesztése a rendes törvényhozás kere-tei között erősítené a mérsékelt liberális erők által képviselt parlamenti omnipotencia eszméjét, másrészt pedig nem szakítaná szét a nemzet és a korona stabil szövetségét: „…a Statuto Albertino által létrehozott hatal-mak a szuverenitás teljességével rendelkeznek, ha megengednénk egy felsőbb hatalomnak (az alkotmányozó gyűlésnek – a szerző megjegyzése) e hatalmak alá vagy fölé rendelését, akkor megszüntetnénk azokat, ami a korona és a nemzet közötti stabil szövetségében törést jelentene, és meg-szüntetné szabadságunk jogi alapjait.”46

természetesen Cavour környezete számolt azzal, hogy ha nem sike-rül ezt a parlamenti omnipotenciát megőrizni, akkor egy olyan egységes állam jöhet létre, amely a liberális ideológiától eltérő új állami intézmény-rendszert hoz létre. Ezzel pedig veszélybe került volna a kontinuitás és a fokozatos politikai fejlődésről vallott elképzelés. Ebből következően az 1859. április 23-án elfogadott törvény erősítette a kormány hatalmát, ami látszólag ellentmondott a Risorgimento mozgalmában kifejetett álláspont-nak. Valójában azonban másról volt szó. A nemzeti egység létrehozásában a politikai döntéshozatal egysége kulcsfontosságú tényező volt.

Ezt követően, 1859–1860 között megszülettek a legfontosabb kódexek, mint a polgári eljárásjogi, a katonai büntetőjogi, a büntetőjogi és büntető eljárásjogi, a közigazgatási, az igazságszolgáltatási és az igazságszolgáltatás rendjére vonatkozó, továbbá a közoktatás, a közbiztonság, az egészség-ügy, a közmunka, a közpénzügyek és a bányászatra vonatkozó törvények. A lázas törvényalkotási munka csúcspontja az 1860. december 17-én elfo-gadott választójogi törvény volt, amely már a nemzeti parlament összehí-vására készült. A kormány új törvények iránti elkötelezettségével párhu-

46 Ghisalberti, uo. 89. o.

zamosan megindult az egyes területek annektálása. Lombardia esetében az annexió ideiglenes kommisszáriusok által ment végbe, a Habsburg köz-igazgatás szerveinek megszüntetését és a piemonti közigazgatás „expor-tálását” külön kinevezett kormányzó segítette, ami centralizációs tenden-ciákat erősített. Az 1859. november 10-i zürichi egyezmény ugyanakkor érvényesnek nyilvánította az 1848-as népi döntést a szardíniai királysággal való fúzióról, így sikerült egy „népi alapot” csempészni az annexió merev centralizációs sémájába. Rendkívül fontos megemlíteni azt, hogy Lom-bardia esete nem vált mintává a többi terület annektálásánál. Miért? Az itáliai félszigeten lévő államok egységesítése többlépcsős úton, egymástól eltérő sajátosságokkal rendelkező államok fúziójával valósult meg.

1. Az első fázisban, 1859/1860 között különböző ideiglenes és autonóm kormányok alakultak. Elemezve a területi egyesítésre vonatkozó olasz nyelvű forrásokban található kifejezéseket, találkozhatunk a na-póleoni időszak alkotmányaiból ismert bizottságok (i comitati) vagy ettől eltérően a kormány tanácsai (le giunte di governo), a kormány-zók (i governatori – pl. Emilia és Romagna), a kormányzati bizottsá-gok (le commissioni governative), a királyi megbízottak (i regi com-missiari) vagy a diktatúrák (le dittature – pl. Modena, Párma, Szicília) kifejezéssel egyaránt.

2. A második fázisban hozták létre a kormány rendkívüli hatalmának delegációján alapuló regionális helyhatóságokat, aminek célja a szárd állam közigazgatásától való függés biztosítása volt. Itt már nem az au-tonómia, hanem a centralizáció érvényesült. A külügyek és hadügyek intézése a piemonti kormány kezében maradt.

3. A harmadik fázisban, 1861. február 14-én az Olasz Királyság prokla-málására került sor, amit népszavazás előzött meg.

Ugyanakkor az egyes területeknek feltett, a népszavazás alapjául szolgá-ló kérdések között nem kis eltérés található.47 Az 1860. március 11–12. között Toszkánában és az Emilia-Romagna területére vonatkozó kérdés így hangzott: „Viktor Emanuel király alkotmányos monarchiájával való egység vagy külön királyság? (Unione alla monarchia costituzionale del re Vittorio Emanuele o regno separato?)”, amit az 1860. november 4–5-i népszavazáson Umbria és Marche tartományaiban megismételtek. Ezzel szemben 1860. október 21-én a déli területeken feltett kérdés a következő volt: „A nép akarja-e Itália egységét és oszthatatlanságát Viktor Emanuel

47 Uo. 98. o.

56 A STATUTO ALBERTINóTóL A KözTÁRSASÁGI ALKOTMÁNy MEGSzüLETÉSÉIG A NEMzETI EGySÉG KözJOGI ÉS POLITIKAI dILEMMÁI 57

alkotmányos királlyal és legitim utódaival? (Il popolo vuole l’Italia una ed indivisibile con Vittorio Emaneuele re costituzionale e i suoi legittimi dis-cendenti?)” A megkülönböztetés mögött a déli szeparatista tendenciáktól való félelem húzódott meg. Ez ebben az időszakban már nem kizárólag a szicíliai autonóm törekvésekben öltött testet, hanem a Mazzini-féle re-publikánus vonal is elsősorban az Appennini-félsziget déli részein talált követőkre.

Ezt követően 1860. december 27-én feloszlatták a Szárd-Piemonti Ki-rályság parlamentjét, és sor került a választások kiírására 1861. január 27-én. Sem a szenátus, sem a képviselőház összehívása nem váratott sokat magára, február 26-án az előbbi, március 14-én az utóbbi ült össze. A prok-lamálás jogi módja szintén vitákat váltott ki. Cavour álláspontja szerint a népszavazás ugyan hatékony eszköze annak, hogy a beleegyezéssel legi-timitást kölcsönözzön a politikai változásnak, ám nem alkalmas arra, hogy az alkotmányban leírt intézményeket, azok formáit és eljárásait módosítsa. Ebből a szempontból ragaszkodott a nemzeti parlament döntési jogkö-rének érvényesítéséhez. Ám ezen a szinten újabb vitát generált annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az állami egység szentesítését parlamenti törvényjavaslat vagy miniszteri törvénytervezet formájában fogadja el a tör-vényhozás. Cavour az utóbbi mellett érvelt, ami az 1850-es évek piemonti gyakorlatát erősítette, és az azzal való folytonosságot támasztotta alá. Ezen a ponton nehéz dönteni álláspontjának következetességéről. Amennyiben a Balbo és Cavour által az 1840/50-es években keletkezett írásokból indu-lunk ki, egyértelműen látható, hogy mindkét politikus a parlament hatal-mi ágakon belüli túlsúlyának megteremtéséért fáradozott, ebben értettek egyet, mert a törvényhozó szervet látták a modern képviseleti állam alap-pillérének. Az egység gyakorlati kivitelezésében azonban egyre világosab-bá vált, hogy az erős végrehajtó hatalomtól várják az olasz állam nagyobb megrázkódtatások és válságok nélküli megteremtésének a kivitelezését. Ez azonban a jövő politikai fejlődése szempontjából nem volt probléma-mentes. Mivel a kormány tagjai az uralkodónak és nem a nemzeti parla-mentnek tartoztak felelősséggel, a végrehajtó hatalom esetleges túlsúlya éppen a parlamenti omnipotencia vágyát semmisítette meg.

Az új állam születésének kinyilvánítása mellett fontos kérdéseket ve-tett fel az uralkodó elnevezése. A szentesített formula: „II. Viktor Ema-nuel Itália királya (Vittorio Emaneule II. re d’Italia)”, amit a képviselőház egyhangúlag, a szenátus két ellenszavazattal fogadott el. A királyi családon belüli folytonosságra utalt, hogy nem az új állam első királya lett Viktor Emanuel, hanem megőrizte a II. jelzőt, továbbá nem az itáliaiak királya,

hanem Itália királya lett. A korona és a nemzet egységét erősítette az „Is-ten kegyelméből és a nemzet akaratából” kifejezés is.48

Az újonnan létrejött nemzeti állam számos kihívással állt szemben. Az első probléma rögtön a közigazgatás, az állami apparátus modelljének meg-szervezése körül bontakozott ki. Voltak az államigazgatás regionális szin-tű megszervezésének követői (pl. farini vagy Minghetti miniszterelnök), illetve a centralizációnak (pl. Ricasoli miniszterelnök és a cavouri poli-tikai mentalitás követői) egyaránt hívei. Három kulcsfontosságú döntés már az utóbbi irányzat melletti elkötelezettségre utalt. Az 1861. október 9-i törvény a kormánynak széles körű jogokat biztosított a közigazgatásra vonatkozó új, organikus törvények koordinálására. 1862. augusztus 4-én sor került az Állami Számvevőszék felállítására, amely Cavour azon elkép-zelését valósította meg, hogy hogyan kell koncentrálni az előzetes, illetve represszív jellegű kontrollt egy egységes szerv által a közigazgatás feletti felügyeleti joggal kombinálva.49 Ez utóbbi azt a célt szolgálta, hogy a költ-ségvetésben előirányzott kiadások összhangban álljanak az állami szervek rendelkezésére álló közpénzek felhasználásával. Az 1865. március 20-i tör-vény pedig külön közjogi kódexszel biztosította a közigazgatás egységesí-tését. A kódex olyan alapvető törvényeket tartalmazott, mint a közmunka, a közegészségügy, a városi és megyei igazgatás, az Államtanács, illetve a közigazgatási peres ügyek kérdésköre.50

A nemzeti egység közjogi és politikai dilemmái

A STATUTO ALBERTINO Az EGySÉGES OLASz ÁLLAM ELSő ÉVTIzE-DEI BEn • Az egységes olasz állam megteremtését és a Róma 1871-es fő-várossá válását követő évtizedeket az olasz szakirodalom számos jellemző-vel illeti. Nevezik ezt a Risorgimento államának, a liberális állam korszakának, vagy éppen a korszak egyik legtöbbet kinevezett miniszterelnökéről, Gi-ovanni Giolittiről – akinek személye és kormányzati tevékenysége mai napig viták kereszttüzében áll – giolittiánus korszaknak. A történeti rész-letek bemutatásának mellőzésével az 1919-ig tartó közel öt évtized szá-mos érdekes vonással rendelkezik, amennyiben a statuto Albertino által megteremtett közjogi rendszer és a politikai folyamatok, továbbá a politi-

48 Uo. 101. o.49 Uo. 109. o.50 Uo. 114. o.


kai rendszer és a társadalom közötti kapcsolatokat elemezzük a pártok és politikai ideológiák szintjén. Carlo Ghisalberti alkotmánytörténész kon-cepcióját követve ezt a fél évszázados korszakot több részre oszthatjuk. Mivel az olasz államban a századforduló környékén jelentek meg az első osztályalapú pártok, ezért az 1870/1880-as éveket a Risorgimento libe-rál-konzervatív politikai eszmerendszere alapján álló, a nemzeti egységet a politikai életben realizáló kormányok tevékenységében összegezhetjük. Az 1870-es évek elején az ún. történelmi jobb (la destra storica) az 1880-as években a történelmi bal (la sinistra storica) közötti nagyon relatív par-lamenti váltógazdaság valósult meg. A parlamenti képviselőcsoportokból és meghatározó személyiségekből álló bal- és jobboldali pártok nagyon messze voltak az egyes társadalmi rétegektől. A történelmi bal és jobb egyetértett az olasz nemzeti egység programjában, a modern állam szer-kezetéről azonban eltérő elképzeléseik voltak. Ezek parlamenti szavaza-tokban történő realizálása mindig attól függött, hogy az aktuális kormány képes-e a szavazatok többségének megszerzésére. Szinte forgatókönyvvé vált az uralkodó által kinevezett miniszterelnök lemondása egy-egy kardi-nális kérdésben megrendezett szavazás előtt, majd néhány hónapon belül többsége kialakítását követően a politikai életbe való visszatérése.

Ráadásul a nemzeti egység első évtizedét még a katolikus egyház és az állam közötti kapcsolatok rendezetlensége is terhelte. A pápa tiltakozását fejezte ki Róma elfoglalása és a szekularizációs törvények miatt. IX. Pius elutasította az 1870-es jogait és anyagi biztonságát biztosító garanciális tör-vényeket, majd 1874-ben Non expedit kezdetű enciklikájában megtiltotta a katolikusok politikai életben való részvételét, ami hosszú évtizedekre lehetetlenné tette a katolikus pártok és érdekképviseleti szervek létrejöt-tét. Ennek ellenére számos katolikus vett részt a történelmi jobb politikai célkitűzéseinek a megvalósításában. A Vatikán foglyának tekintett pápák a politikai-közjogi rendszer szempontjából egy kardinális, ám megoldatlan kérdést jelentettek az egész korszakban.

Az első jobboldali kormányok munkáját az 1874-es vasutassztrájkok zár-ták, amelyek az iparág államosítása körüli viták következtében alakultak ki. Amíg a történelmi jobb az államosítást támogatta a magántőke teljes kizárásával, addig a bal ezt elutasította. Mivel a jobboldal javaslata meg-bukott a parlamentben, a nemzeti kormányzás első évtizede is véget ért. Ezt követően a történelmi bal évtizede következett, amit új politizálási stílusként „transzformizmusnak” (l’epoca del trasformismo) nevez az olasz politikatudomány. A bal vezéregyéniségének, depretisnek a taktikájáról elnevezett korszakban a történelmi jobb és bal belső széttagoltsága miatt

a kormányfő célkitűzése az ellenfél legyőzése volt. Ez azzal a következ-ménnyel járt, hogy az ellenzék „kiiktatása” a reformok szükséglete elé ke-rült. Mindezt az 1848-ból a Szárd-Piemonti Királyságból öröklött választá-si rendszer alapján a két fordulóból álló és egy képviselő megválasztására jogosító kerületi rendszerben kellett biztosítani, ahol a második forduló a két legtöbb szavazatot elérő politikus között zajlott le. A kétpártrendszer akkor működött volna jól, ha sikerült volna legyőzni a Risorgimento két szárnyán belüli belső feszültségeket.

Ez az 1870/1880-as évek fordulóján a két párt frakciókra és egyes sze-mélyiségek körül képződő csoportokra oszlása miatt már nem volt kivite-lezhető. Sőt, a jobboldalon a regionális széttöredezettség is érvényesült. depretis parlamenti forradalma ennek megszüntetésére irányult volna, amiért képes volt beáldozni a baloldali politika gazdasági reformokat is, pl. a vasútra vonatkozó privatizációs programot. A korszak közjogi vitái-nak egyetlen eredménye az 1882-es választójogi reformban öltött testet. Ekkor első ízben lehetett szavazni a képviselőket jelölő listákra. Tekin-tettel a parlament rendkívüli belső tagoltságára, a politizálás egyik straté-giai alapköve a különböző orientációjú frakciók pillanatnyi összefogása, egységesítése volt.51 Amennyiben ezt kiegészítjük a miniszterek uralkodó felé való felelősségének a jogintézményével, a liberális olasz állam egyik legellentmondásosabb vonásával állunk szemben. A kormányalakításra igen kis hatást gyakorló, számos csoport- és frakcióérdekre tagolt parla-ment nem lehetett a végrehajtás megfelelő ellenpólusa, mivel képtelen volt egy adott kormányt úgy leváltani, hogy az egy másik politikai alter-natívát eredményezzen. Ugyanakkor a parlamenti többség megszerzése érdekében manipuláló és pillanatnyi szövetségeket összekovácsoló mi-niszterelnökök nem voltak képesek egy parlamenti ciklust megszakítás nélkül kitölteni. Ráadásul lemondásuk formálisan mindig parlamenten kí-vüli politikai válságokat eredményezett, mert nem igényelte a parlamenti bizalom megvonását. Mindemellett a kormánytagok az uralkodó felé való viszonyukban rendkívül függő helyzetben voltak, kinevezésük és visz-szahívásuk egyaránt a király kezdeményezésétől függött. Nem véletlen, hogy az 1880-as évek második felét a történelmi balhoz tartozó Crispi és di Rudinì autoriter és a fennálló közjogi rendszert konzerváló technikái

51 Il sistema politico italiano a cura di Cotta. Maurizio–Vezichelli, Luca, Il Mulino, Bolo-gna, 2008. 158. o.


jellemezték, amely szükségszerűen maga után vonta a liberális állambe-rendezkedés első válságát.52

Ebben a közegben kezdte működését Giovanni Giolitti, aki 1903–1914 között több alkalommal töltötte be a miniszterelnöki tisztséget. Színre lé-pése a nemzeti egység évtizedeiben újabb fejezetet nyitott. Az 1860-as évekből öröklött közjogi rendszer mellett neki kellett szembenéznie a századforduló társadalmi és gazdasági változásaival, a politikai gondolko-dás új, a Risorgimentóhoz már nem köthető elemeivel és az osztályalapú pártok megalakulásával. Tevékenysége ebből következően egy érdekes paradoxonnal írható le. Giolitti évtizede a Risorgimentón alapuló közjo-gi rendszer és az attól teljesen eltérő politikai-társadalmi valóság közötti egyensúlyozásáról szólt. Hogy mennyire tudott megfelelni ennek a ki-hívásnak, az az olasz történészek között a mai napig vita tárgyát képezi. Közjogi programja két motívumban öltött testet: a Statuto Albertino re-formja és az államigazgatás centralizálása. Giolitti elképzelésének közép-pontjában a végrehajtó hatalom közjogi helyzetének két pilléren nyugvó megváltoztatása állt:

1. Egyfelől a miniszterelnök erős pozíciója mellett támogatta a Minisz-tertanács kollegiális alapú testületté válását. A kormányon belül a miniszterelnöknek mint a kormányt irányító közjogi méltóságnak az egységes irányítás és kormányprogram szimbólumává kell válnia. Ugyanakkor igyekezett a kormány és az uralkodó közötti közjogi helyzet megváltoztatására. Nézete szerint a hatalmi ágak megosztá-sában a parlament és a kormány viszonyát kell szorosabbra fűzni az uralkodóval szemben, ami hosszú távon azt jelentette volna, hogy a végrehajtó hatalom szerveként működő kormány a parlamentnek tar-tozik felelősséggel.

2. A másik pillér az állami szervek hatásköreire, továbbá szerepére vo-natkozott. Az állami szervezetrendszer egészére vonatkozó centralis-ta irányvonal nem engedett semmiféle decentralizációs és autono-mista törekvésnek. Az államigazgatással szembeni követelményeket a hatékonyság és a szervezettség motívumában látó kormányzati po-litikus minden szinten és szektorban érvényesíteni akarta az állami akarat egységességét. Ezt a törekvését azzal támaszotta alá, hogy a századforduló éveiben megnövekedett gazdasági és társadalmi fel-adatok állami megoldást igényeltek. (Erre jó példa 1906-ban a Víz-ügyi Hivatal vagy a Társadalombiztosító Intézet felállítása.)

52 Ghisalberti, C., uo. 202–222. o.

Giolitti elképzeléseinek egyik legnagyobb hátulütője az volt, hogy a po-litikai rendszer megreformálásához szüksége lett volna egy szilárd parla-menti többségre, de ezt az elmúlt évtizedek tapaszatalatai alapján nem tudta megvalósítani. Másfelől az államigazgatás centralizációja mögött a gazdaságpolitika alapvetően liberális maradt. Igaz, akadtak e téren kivé-telek. A bankszektorban például a német mintára megszervező olasz kor-mányok vegyes bankrendszert hoztak létre, amely beruházási és keres-kedelmi hiteleket egyaránt nyújtott. A Banca d’Italia a szilárd pénz, a líra aranyparitását biztosította. A gyapjú- és selyemiparban, illetve a kohászat-ban magas vámfal biztosította ezen iparágak termékeinek védelmét.

Ennél jóval összetett problémát jelentett a századforduló sztrájkjai mö-gött álló szociális gondok sora. A társadalmi feszültségek tekintetében ki-emelendő az analfabetizmus rendkívül nagy aránya és az olasz nyelvis-meret hiánya. Az előbbi 1900–1901-ben 56%-os volt az északi és középső területeken, délen pedig elérte a 70%-ot.53 Az utóbbi a rengeteg dialektus miatt inkább hivatalos és irodalmi nyelvnek minősült. Ezt kiegészítet-te két további tény. Egyrészt a közel 30 millió lakosból kb. hárommillió fő rendelkezett szavazati joggal, másrészt az elemi oktatás és alapszintű egészségügyi szolgáltatások hiánya tovább rontotta az olasz társadalom jó részének életszínvonalát. Ráadásul a gazdasági és társadalmi problémák megoldását felkaroló érdekképviseleti szervek útjában számos jogkorlá-tozó intézkedés állt.54 találóan jegyzi meg az egyik olasz történész, hogy a haza kifejezés üres szó volt a néptömegek számára, mert a társadalom jó része a nyelvtudás, írás-olvasás elsajátításának hiányában nem ren-delkezhetett semmilyen racionális, jól felismert közösségi tudattal.55 Az 1901/1902-es sztrájkok hatására 1902-ben munkásvédelmi intézkedések sorát hívták életre: csökkentették a munkaidőt, bevezették a kötelező va-sárnapi pihenőnapot, a kötelező balesetbiztosítást és az Országos Mun-kástanácsba bevonták a munkavállalói érdekeket.56 Mindezt 1904-ben az általános iskolai kötelező oktatás korhatárának 12 életévben való rögzítése követte, amit nem kis vita előzött meg a parlamentben, s ez jól szimbo-lizálta a politikai gondolkodásban végbement változásokat.57 A felsorolt

53 Colarizi, S. La storia del Novecento Italiano. Cent’anni di entusiasmo, di paure, di speranza. Burizzoli, Milánó, 2010. 7. o.

54 Ghisalberti, C., uo. 264. o. ill. Colarizi, S., uo. 7–10. o.55 Colarizi, S., uo. 7–8. o.56 Colarizi, S., uo. 33–41.o.57 A közoktatási törvény kidolgozója Vittorio Emanuele Orlando oktatási miniszter volt.

A vita lényege abban foglalható össze, hogy az iskolai oktatásnak milyen szerepe van a


intézkedések azonban szervesen illeszkedtek a századforduló európai államainak gazdaságpolitikai törekvéseibe. Akár a Német Császárságot, akár az Osztrák–Magyar Monarchiát vizsgáljuk meg, mindenütt a liberá-lis gazdaságpolitikákkal karöltve járó „szociális olajcseppek” politikájá-nak lehetünk tanúi. Az itáliai helyezet specifikuma inkább a félsziget déli részének óriási mértékű lemaradásában öltött testet, aminek leküzdése érdekében az 1900-as évek első évtizedében számos, de csak részleges eredményekkel járó kormányzati intézkedés született. Többek között az út- és vasúthálózat kiépítése, a malária népbetegsége elleni harc, a nápolyi ipar fejlesztéséért induló beruházások, továbbá a Basilicata térségére ki-dolgozott agárreformok, vagy a csatornázási munkálatok sorolhatóak ide, amelyek az itáliai félsziget két területe közötti különbségeket sem tudták mérsékelni.58

A gazdasági és társadalmi változások mögött nem hagyhatók figyelmen kívül a politikai gondolkodásban bekövetkező igen jelentős átalakulások sem, hiszen ezen a ponton a politikai és közjogi rendszer válságtüneteinek speciális vonásait lehet érzékelni. A Risorgimento által megfogalmazott eszmék a századforduló éveire végbemenő változások miatt kiüresedetté váltak. Jól észlelhető ez az 1892-ben megalakult Szocialista Párt (Partito socialista – Ps) tevékenységében, amelynek elméleti irányvonalai a 19. szá-zad utolsó harmadában Filippo turati és Arturo labriola politikai törek-véseiben jelentek meg. Ezt követte a pártszerveződésben több évtizedes késéssel megjelenő politikai katolicizmus, amely ugyanakkor már a párt-alapítást megelőző évtizedekben, az 1880-as évektől Giuseppe Toniolo, Romolo Murri, majd az 1910-es évektől don Luigi Sturzo gondolataiban

társadalmi-politikai elit kitermelésében. A parlamenti képviselők egyik szárnya, Giovanni Gentile, Salvemini és G. Lombardo Radice egy teljesen új Itália új elitjének megterem-tését tartották az oktatási reform fő céljának. Salveminitől származik a Giolittire aggatott „rosszéletű” (malevita) kifejezés, ami jelezte, hogy a századforduló első éveiben már for-málódóban van egy antigiolittiánus értelmiségi réteg. Ez a csoport szembeszállt az előző évtizedek társadalmi érdektelenséget mutató, közjogi problémák megoldását elodázó és leválthatatlan liberális politikai elitjével. Uo. 37. o.

58 A két térség közötti különbséget jól érzékeltetik az alábbi adatok: a mezőgazdasá-gi termelés 50%-át a déli, 43%-át az északi területek tették ki, amely utóbbi esetében a padani síkság az 1 hektárra eső nettó termék 35%-át produkálta. A nettó ipari termék tekintetében a déli területekre eső arány csupán 19–25% között mozgott. Az ipar egyetlen központja ebben az időszakban Nápoly volt. Ezzel szemben északon a Milánó–Torino–Genova háromszögben igen intenzív ipari termelés bontakozott ki, mind a vasút, mind a nehézipar és vegyipar vonatkozásában. Ezekben az években jött létre a fiat, a Pirelli és az Edison, továbbá a Terni és Ilva kohászati Társaság. Uo. 35. o.

öltött testet. A politikai katolicizmus csak 1913-tól a Patti Gentiloninak nevezett dokumentumtól indult útjára, amely engedélyezte a katolikusok politikai életbe való visszatérését. A konzervatív párt, a Partito popolare (Pp) Sturzo vezetésével azonban csak 1919-ben jött létre, annak ellenére, hogy már 1906-ban a katolikus olaszok három szervezete is megalakult: 1. a népi unió, 2. a gazdasági és társadalmi unió, amely nemzeti alapú, mes-terségek szerint tagolt föderációt kívánt létrehozni, és 3. a választási unió. A párt ugyanakkor megalakulását követően jelentős mértékben változta-tott a szavazatok arányán.

A szocializmus és a katolicizmus mellett viszont feltűnő volt a liberális párt hiánya. Bár számos liberális folyóirat és törekvés látott napvilágot, a politikai párt csak 1921-ben született meg, s a fasizmus térhódítása miatt egyáltalán nem tudott komoly tényezővé válni. A liberális korszakot a nacionalizmus szárnypróbálgatásai és a radikális szocializmus törekvései zárták. Az egyes irányzatokban közös vonás csupán a Giolitti korszakkal szembeni ellenszenv, egyfajta antigiolittiánus hangulat intenzív megjele-nése volt.

A szocializmus a politikai gondolkodás szintjén már a párt megalapí-tása előtti évtizedek sajtótermékeiből visszatükröződik. 1875-ben a Mi-lánóban alapított „Nép” (La Plebe) napilapot követte az Andrea Costa által 1880-ban életre hívott „A szocializmus nemzetközi folyóirata” (Ri-vista internazionale del socialismo) és 1881-ben az „Előre! (Avanti!) című hetilap. A Nép a köztársasági és Mazzini gondolatmentére építő, haladó szellemiségű fiatal értelmiségiek sajtóorgánuma volt. Reflektált az 1871-es párizsi kommün eseményeire és az anarchizmus egyre erőteljesebben megjelenő ideológiájára. Ezekben az években bontakozott ki a demok-ratikus szocializmus olasz változata, amelynek célja abban összegezhető, hogy a politikai párt és érdekképviseleti szervek kiépítésén keresztül kell a munkásrétegek mindennapi életének részévé válni, ám szociális és gaz-dasági problémáikat a fennálló politikai intézményi kereten belül, a po-litikai rendszer felszámolása és a forradalom eszközének igénybevétele nélkül kell megoldani. Ez az ún. evolucionista út az első szocialista politi-kusok közös jellemzője volt. Egyik meghatározó alakjuk, Costa pl. 1882-től parlamenti képviselő, 1908–1910 között a képviselőház alelnökeként tevékenykedett, komoly szerepet játszott a munkásmozgalom ideológiai megalapításában és a törvényalkotásban egyaránt. Ez a parlamenti szerep-vállalás ezekben az évtizedekben teljesen idegen és elképzelhetetlen volt az európai baloldali munkásmozgalom képviselői részéről. Éppen ebből kifolyólag joggal vetődhet fel az a kérdés, hogy mely gyökerekből alakult


ki a szocializmus a fiatal olasz nemzetállam életében? Benedetto Croce az „Olaszország története 1871-től 1915-ig” (Storia d’Italia dal 1871 al 1915) című munkájában a következőképpen jellemezte: „A szocialisták olyan emberek voltak, akik köztársasági, demokrata és liberális gondolkodó-ként kezdték, ugyanúgy a Risorgimento patriótái voltak ötven évvel ko-rábban, és most az új feltételek között és az új problémák előtt szocialis-tákká váltak.”59

Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a gazdasági mo-dernizáció éppen ezekben az években vette kezdetét, s ezzel a folyamat-tal, illetve a kapitalista gazdaságot kísérő szociális problémákkal az itáliai szocializmus első generációja filippo Turati és Claudio Treves szembe-sültek. (Turati társa Anna Kulisciof – akit, az olasz szocializmus signo-rájaként tartottak számon – pedig a feminista nőmozgalom egyik itáliai megalapítója.)60 Amíg az előbbit minimalista, az utóbbit maximalista po-litikusnak nevezi az olasz politikai gondolkodás, mivel Turati elsősorban a munkabérek javításáért, a munkavállalók érdekeiért szállt síkra, treves pedig a tömegek megszervezését, sztrájkmozgalmait támogatta a szocia-lizmus mint végső cél megvalósítása érdekében.61 természetesen ezek a reformtörekvések valamennyi, a századforduló alapuló szociáldemokrata párt programjaiban megjelentek. Olaszországban azonban a helyzet sajá-tosságát a déli területek gazdasági fejlődésben elmaradt mezőgazdasági dolgozói jelentették. A Mezzogiorno lakossága ellenállt minden tartós érdekképviseleti szerv kiépítésének és a párttagsággal együtt járó köte-lezettségnek, így a mozgalomba való beszervezésük hiánya az első szocia-lista generáció legnagyobb problémája volt.

A gyakorlati kérdések mellett a baloldali ideológia egyik legnagyobb hatású alakjának Arturo Labriola tekinthető. Az aktív politikai szerepet vállaló Labriola az első világháborúba való belépés egyik legnagyobb propagálója, 1920–1921 között a Giolitti-kormány munkaügyi miniszte-re, majd 1946-tól képviselőházi politikus, ezt követően pedig szenátor. Elméleti munkái közül a Karl Max értékelméletéről és az 1899-1909-es évtizedről írott könyvei emelkednek ki. Legfőbb gyakorlati törekvése a szervezett munkásság érdekében létrehozott autonóm kormányzás volt. Az elképzelés mögött álló elmélet Hegel módszerének és Marx monis-ta látásmódjának az elutasításából tevődött össze. Labriola szerint a mo-

59 Le libertà dei moderni, uo. 229. o.60 Colarizi, S., uo. 40. o.61 Le libertà dei moderni, uo. 230. o.

dern világ egymástól különböző és differenciált formákból álló struktu-rált rendszer, eredetét tekintve mélyen pluralista jellegű. Ezzel egyrészt elutasította Marx alapfelépítmény-elméletét, másrészt Hegel dialektikus módszerét. Nézete szerint a történelem lényege a különböző „világlátá-sok” sokféleségét hordozó alanyok közötti konfliktusban áll, s ez az em-beri cselekvések szintjén soha nem redukálható le egyetlen zárt egységre. A történelemből csupán a konfliktusok megléte, nem annak az eredmé-nye olvasható ki. Ugyanakkor mélyen bírálta Turati kormánnyal szem-beni, kompromisszumokat elfogadó álláspontját. Az 1900-as évek elején bevezetett szociális reformok nyomán a kormányt aktívan támogató Tura-tival szemben Labriola követelte, hogy a Szociaista Párt ne kompromittál-ja magát az együttműködéssel.

Az 1800-as évek utolsó évtizedeiben a társadalom megszervezésének másik mélyen gyökerező ága a katolicizmusban rejlett. Giuseppe Toniolo, a Katolikus Unió megalapítója 1888-ban anonim módon tette közzé „Az érvek és elképzelések az olasz katolikusok társadalmi cselekvése és törek-vései számára (Ragioni e intendimenti degli studi e dell’azione sociale dei cattolici d’Italia)” című művét, amelyet a szociális katolicizmus általános elméleteként tartanak számon.62 A szerző ebben az írásában alapozta meg a társadalom organikus és korporativista tanait. Rendkívül fontos műről van szó, hiszen az 1874-es pápai tiltás ellenére a katolicizmus társadalmi problémákkal szembeni megoldáskeresését latolgató szerző egy vertiká-lisan szervezett társadalmi modellt dolgozott ki. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a katolikus egyház több évtizeddel később a „Quadragessimo anno” kezdetű, 1931-es enciklikájában írt először a kor-porativizmus eszméjéről. Ezt Toniolo már az 1880-as években felvázolta. nézete szerint a hierarchikus társadalom rendjében a spirituális értékeket tükröző korporációk közvetítő kapocsként funkcionálnak az egyes társadal-mi rétegek között. Az állam ebben a rendben a társadalmi tömeg integráló faktora, a tekintetben, hogy egyrészt kormányzati mechanizmusok egész sorával korrigálja a tőkés gazdaság torzulásait a gyenge és elesett rétegek irányában, másrészt egy olyan gazdaságpolitikát teremt meg, amelynek pillérei a társadalom nagyobb jólétét és a széles rétegek társadalmi életbe való bekapcsolását teszik lehetővé. Ez a konkrét politikai programban azt jelentette, hogy Toniolo erős, a gazdasági folyamatokba beavatkozó állam-tól várta a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások kiépítését. ő maga ki is dolgozta az erre irányuló javaslatait. Támogatta például a munkaválla-

62 Uo. 236. o.


lók törekvéseit a magasabb munkabér és alacsonyabb munkaidő, továbbá a szociális biztosítás kiépítése érdekében, a kis- és középrétegek tulajdo-nát védő állami intézkedéseket, továbbá a latifundiumok terjeszkedésé-nek és a pénzügyi körök parazita (!) viselkedésének a korlátozását.

A katolicizmus másik képviselője, Romolo Murri püspök doktrinális szempontból a tomizmus irányzatának híve volt. Pályájának érdekessé-ge, hogy a római Sapienza Egyetemen hallgatta Labriola előadásait, így a szociális kérdés árnyaltabb megközelítésére is lehetősége nyílott. ő te-remtette meg a társadalmi kapcsolatokon alapuló kereszténydemokrácia olasz eszméjét, amely az irányítása alatt álló „Társadalmi kultúra (La cul-tura sociale)” című folyóiratban nagy hangsúlyt kapott. Művei közül ki-emelkedik az 1897-es „Katolikusok és a politikai kérdés olaszországban (I cattolici e la questione politica in Italia)”. Támogatta az egyházi rendtől független autonóm önszerveződés eszméjét. Elméletének középpontjá-ban Aquiniói Szent Tamás középkori filozófiájának a modern társadalom igényeihez való igazítása állt. Természetesen ez az igény nem volt példa nélküli ebben az évtizedben. XIII. Leó pápa a neotomizmus jegyében maga is erre kereste a választ a Rerum Novarum kezdetű enciklikában. Murri nézete szerint az ipari társadalom szociális feszültségei modern esz-közökkel oldhatók meg. A szerző keresztény pártok és szakszervezetek felállítását sürgette az állam közvetítő funkciójának előmozdításával. fon-tos azonban összevetni tanításait Toniolo doktrínájával. Murri nem az erős állam híve volt, az államnak csupán közvetítő szerepet szánt a társadalmi konfliktusok feloldásában, ő sokkal inkább az alulról építkező érdekkép-viseleti szervek mellett kötelezte el magát.

A politikai katolicizmus harmadik alakja, a Partito popolare 1919-es egyik alapítója, sturzo a liberális korszak egyik legaktívabb katolikus poli-tikusának tekinthető. Murri nézeteit ő ültette át a politikai valóság talajára. Műveit azonban már az olasz fasizmus időtartama alatt eltöltött száműze-tésében írta, ahonnan 1946-ben visszatérve szenátori kinevezést kapott.63 Ugyanakkor politikai törekvései az 1910-es években jól tükrözték a poli-tikai katolicizmus kardinális problémáit, az állam és egyház viszonyának rendezetlenségét, egy katolikus párt felekezetközi társadalmi bázisának a megteremtését, majd parlamenti erővé tételét a szocializmus térhódításá-nak megállítása érdekében. Ebben a kontextusban Sturzo programjának három eleme volt:

63 Uo. 240. o.

1. sprirituális értelemben elismerte a katolikus egyháznak a hívek fölöt-ti vezető szerepét,

2. bírálta a liberális állam államigazgatási centralizmusát, és támogatta a föderatív államszerkezet létrehozását, amely képviseleti jellegű, he-lyi szintű autonóm szervekből állna, különös tekintettel a déli terüle-tek paraszti lakosságára, ahol a konzervatív párt alapítója, éppen úgy, mint a szocialista politikusok, érzékelte az érdekképviseleti szervek kiépítésének nehézségeit,

3. a gazdasági életben az állami beavatkozás híveként a magántulajdon mellett a kollektív tulajdoni formák bevezetését sürgette.

sturzo programjának egyik legmeghatározóbb elemét az állam és egyház viszonya képezte. Sturzo személy szerint olyan kapcsolatrendszert tartott elfogadhatónak, amely a laikus állam és a katolikus erkölcsiség kettős pil-lérein nyugodva lehetővé teszi a laikus érzelműek megnyerését.

A politikai gondolkodás harmadik pillére az olasz nemzeti egység öt-venedik évfordulója előtti évben megalakult Olasz Nacionalista Párt volt. A párt mögött álló elméleti csomópontokat azonban nem könnyű meg-ragadni. A szocializmusnak és a katolicizmusnak ugyanis legalább a po-litikai rendszer és a társadalmi-gazdasági-szociális reformokban letisztult alapgondolatai tekintetében egyetértés volt. Az olasz nacionalizmus egyik alapítója, Luigi federzoni viszont elsősorban a történelmi jobb szárnyára épített, de meg akarta nyerni a giolitti politikai rendszerével szemben tiltakozók táborát is. Ennek az elképzelésnek a nehézségei az 1913-as vá-lasztásokat követő egyik parlamenti vitában láthatóvá váltak. federzoni a nacionalistákat a liberálisok „kis avantgárd csoportjának” nevezte, amely a nép szükségleteinek és érzéseinek közvetlen megújításával lendületet adhat a Risorgimento örökségének.64 Ez azonban nem létezett ebben a korszakban. Liberális gondolkodók voltak, pártjuk azonban nem. Ebben a kontextusban úgy tűnt, hogy a nacionalizmus törekvése szerint a libe-rális ideológia megújítója akart lenni, a politikai pártok tablójáról hiányzó liberális párt megteremtését tűzte ki célul. A nacionalista érzületű politi-kusoknak ráadásul kapóra jött az egyre expanzívabb olasz külpolitika, az 1911-es líbiai háborút kifejezetten támogatták, aminek legjobb bizonyíté-ka az 1911-es firenzei „A nemzeti eszme” című folyóirat háborút dicsőítő cikkei voltak. Ugyanakkor azonban a liberalizmus és a nacionalista párt nem tekinthetőek azonos kategóriának. Számos liberális politikus és teo-

64 Uo. 242. o.

68 A STATUTO ALBERTINóTóL A KözTÁRSASÁGI ALKOTMÁNy MEGSzüLETÉSÉIG A LIBERÁLIS ÉRA BUKÁSA ÉS A fASIzMUS KözJOGI JELLEMVONÁSAI 69

retikus egyetértett abban, hogy Itáliának szüksége van a liberális eszmék megújításával kitermelt liberális érzelmű elit kinevelésére, ám ezt nem a nacionalista tendenciák egyoldalú érvényesítésével képzelték el. Elegen-dő ezzel kapcsolatban megemlíteni a Benedetto Croce által megalapított „La Critica”, lapot, amely szöges ellentétben állt a Giovanni Papini és Giuseppe Prezzolini által alapított „Il Leonardo” vagy az Enrico Corra-dini vezette „Il Regno” nevű sajtóorgánumokkal. Mindhárom folyóirat arra kereste a választ, hogy a társadalom és a nemzetek kulturális meg-újulásának vágya hogyan hozható kapcsolatba, ám erre nem feltétlenül adott mindenki liberális értékeken nyugvó válaszokat. Croce az ebből az időből szóló írásaiban például a Risorgimento liberális és nemzeti eszméi-nek megújítását egy új kiművelt réteg megteremtésében látta. Az állam eszméje viszont nála a politikai és társadalmi erők közvetítéseként jött létre, amely nem volt összeegyeztethető a nemzeti érdek és egység egyol-dalú akár az állami apparátuson, akár egyes pártok akaratának összességén nyugvó ideájával. A civil társadalmon alapuló állam ezáltal nem a társada-lom előfeltétele, hanem a társadalmi kapcsolatrendszer összműködésének a végeredménye.65 Az Il Leonardo ezzel szemben kifejezetten a liberális polgárság lerombolását tartotta elsőrendű politikai feladatnak. Crocével szemben erősen kritikus volt a demokrácia irányában.

Ugyanakkor a líbiai háború az Olasz Szocialista Pártot is szétszakította, ami az 1911-es pártkongresszuson láthatóvá vált. A nacionalizmus kérdé-sében megosztott baloldali politika berkeiben a miniszteriálisoknak hívott Bissolati és Bonomi vezetett szárnyával szemben turati csoportja nem tá-mogatta az olasz külpolitikai törekvéseket. Az 1912-ben alapított Olasz Reformista Szocialista Párt (Partito socialista reformista italiano – Psri) egészen az 1914-es világháború kitöréséig különálló politikai erőként mű-ködött.

Ráadásul a háború előtti években jelent meg Benito Mussolini a „fiatal és mérges szocialisták” táborában,66 aki az „Avanti!” című lap élén ak-tív szerepet játszott az 1912-es erőszakos megmozdulásokban: Rómában, Pármában és Raguzában, majd az 1913-as általános sztrájk meghirdetésé-ben és az 1914. június első hetében lezajlott „vörös hét” eseményeiben, amelynek során egy sor városban kiáltották ki a köztársaságot, mialatt szá-mos középületet romboltak le.

65 Uo. 243–244. o. 66 Colarizi, S., uo. 48. o.

Ezek a radikális baloldali törekvések a századforduló második évtize-dében rendkívül sok ideológiai összetevőből táplálkoztak. Eklektikus voltukat bizonyítja, hogy a nacionalista vonások mellett a forradalmi szin-dikalista és anarchista eszmék egyes elemei is jelen voltak bennük. A for-radalmi szindikalista mozgalom egyik feje, Alceste de Ambris, szakítva a marxizmus ideológiájával, a sztrájk, a bojkott és a szabotázs eszközei-re támaszkodva a politikai hatalom megszerzését sürgette.67 Az anarchis-ta malatesta pedig londoni emigrációjából hazatérve aktívan részt vett az Avanti! hasábjain és a vörös hét eseményeiben egyaránt.68

milyen következményekkel járt a társadalom ideológiai megosztottsága és a merev, megújulásra képtelen, közel fél évszázados alapokkal rendel-kező közjogi rendszer? Az I. világháborút követő első évek megmutatták, hogy végzetes és visszafordíthatlan változások következtek be. A törté-nelmi helyzet furcsasága, hogy ebben közrejátszott a liberális éra utolsó közjogi aktusa, az 1913-ban elfogadott választójogi törvény, amelynek kö-szönhetően minden 21. életévét betöltött írni-olvasni tudó férfi, továbbá a 30. életévet betöltött, katonai szolgálatot teljesítő analfabéták számára biztosították a szavazati jogot. Ez azt jelentette, hogy a korábbi 3 millió 300 ezer lakossal szemben (9,4%) 8 millió 600 ezer ember (24%) szavaz-hatott. A törvény a közjogi rendszer és a politikai valóság rendkívül nagy távolsága, továbbá az antigiolittiánus politikai irányzatok fokozatos és in-tenzív térhódítása miatt radikális változást indított el a politikai rendszer-ben, amely az I. világháború végére maga alá temette a teljes liberálisnak nevezett politikai és közjogi intézményi struktúrát.

Aliberálisérabukásaésafasizmus közjogi jellemvonásai

A STATUTO ALBERTINO A LIBERÁLIS POLITIKAI RENdSzER VÁLSÁ-GÁNAK ÉVEIBEN ÉS A fASIzMUS POLITIKAI RENdSzERÉBEN • Az első világháború előtti politikai rendszer 1919–1922 közötti összeomlását a háború eseményei katalizátorként működve gyorsították fel. A hatalmas anyagi és emberi áldozatot követelő négy éves vérontás, az ezzel karölt-ve járó gazdasági és szociális problémák egész sora, továbbá az 1915-ös antant-egyezményben az olaszoknak tett ígéretek be nem váltása miatt

67 Uo. 49. o.68 Uo. 49–50. o.


érzett harag együttes tényezői úgy omlottak a politikai rendszer egészére, hogy maga alá temették a több évtizedes közjogi gyakorlaton nyugvó li-berális rendszer egészét. Az 1913-ban kibővített választójog és a politikai ideológiai széttagoltság következtében az 1919-es választásokon világosan érzékelhetővé váltak a belpolitikai válság jelei. Ez alkalommal mutatko-zott meg, hogy a háború előtti kormányoknak semmilyen valódi politikai ellenzéke nem volt, a politikai szervezettség tekintetében pedig óriási kü-lönbség húzódott az északi és déli területek között.

A politikai valóság és a közjogi rendszer között óriási szakadék táton-gott. Ez az 1919-es szavazatok arányában jól látszott. A korábbi kormányzó erők a háború előtti utolsó választáson elért 67%-kal szemben már csak 38,9%-ot kaptak, ellenben a szocialisták a szavazatok 32,2%-át, a frissen megalakult néppártiak pedig 20,5%-át szerezték meg.69 Ez azt jelentette, hogy a bal- és jobboldal együttesen messze több képviselői helyet tudha-tott magának az I. világháború végén, mint a liberálisnak nevezett törté-nelmi bal és jobb parlamenti pártjai.

A politikai válságot tovább mélyítette, hogy a választást követő, az olasz történészek által vörös éveknek nevezett 1919–1921 közötti két évben jelentősen radikalizálódott a politikai tabló. A bal- és jobboldali erősza-kos megmozdulások nagy száma egyértelműen jelezte a megoldásra váró problémákat és azok elégtelen kormányzati kezelési módszereit. A kon-zervatív eszmerendszer részéről XV. Benedek pápa a szocializmus előre-törésétől való félelem jegyében már 1918-tól szorgalmazta a katolikusok politikai életbe való mielőbbi bekapcsolódását. A katolikus egyházfő tá-mogatta a Néppárt megalakulását, majd az 1920-ban kiadott „Manifesto ai lavoratori italiani” (Az olasz dolgozók manifesztuma) című dokumentum programját. Ez utóbbi igen éles kritikát fogalmazott meg a háború előtti rendszerrel szemben. A manifesztum a liberális, illetve a szocialista társa-dalomszervezési és gazdasági modell helyett egy ún. harmadik út meg-teremtését sürgette, amely a munkavállalók korporatív szervein alapuló, katolikus eszmerendszerű, hierarchikusan szervezett társadalom 1880-as évekből származó gondolatát vette alapul. Ezt a korporatív társadalomké-pet a Néppárt első, 1920-as kongresszusa kiegészítette a vegyes tulajdoni formák eléképzelésével, amely a magántulajdon tiszteletben tartása mel-lett lehetőséget látott a föld korlátozott kisajátítására a meg nem művelt vagy rosszul művelt területeken a társadalmi haszon biztosítása céljából.

69 Uo. 104. o.

A konzervatív törekvésekkel párhuzamosan indult útjára a kommuniz-mus párttá szerveződése, amely 1921-re fejeződött be. Ideológiai alap-ja 1918-ban a bolsevik hatalomátvételt követően, a szocialista párt ber-keiben kiadott „fare come Russia” (Cselekedjünk, ahogy Ororszország) című manifesztum volt. A radikális szocialisták ugyancsak a liberális poli-tikai rendszert tették felelőssé a háború kirobbantásáért. Bár a szocialista párton belül a háború utáni néhány évben megmaradt a Turati vezette reformista vonal, a kommunista párt megalakulását nem tudták megaka-dályozni.

Ugyancsak a liberális éra válsága jelent meg mussolini vezetésével a „fascio di combattimento” mozgalmában. Politikai-eszmetörténeti szem-pontból a mozgalom alapjai Mussolini egyik 1919-es cikkéig nyúltak visz-sza, amit az „Il Popolo d’Italia” folyóiratában közölt a haza ellenségeiről. Az egykori szocialista politikus a szocializmus és a liberális politikai elit együttes hibái és bűnei elemzése közben meghirdette a nemzeti forra-dalom eszméjét. A szocializmus internacionalista forradalmi törekvései-vel szembeállított új Olaszország eszméje az ország spirituális és anyagi felemelkedését tűzte ki célul. A cikk radikális hangneme jelentős hatást gyakorolt az identitásukat kereső fiatalokra, a háborúból hazatért katonák-ra, a társadalmi problémáktól szenvedő szocialistaellenes rétegekre, vagy a rend iránt vágyakozó és a szocializmus térhódításával szemben tehetet-len kormányokkal szemben álló polgárság egyes rétegeire. Nem véletlen, hogy 1920-tól az észak-olasz városokban, milanóban és Ferrerában, véres antiszocialista megmozdulások zajlottak. A mindennapos erőszak, amely a háború négy évében beépült a társadalom tudatába, most a squadris-mo – azaz a squadrok militáns katonai egységeinek – a mozgalmában élt tovább. Ezeknek az egységeknek a központja egy-egy jelentős, szocialis-ta szavazatokkal rendelkező városban volt található (pl. Bologna, ferrara, Ravenna, Cremona, Ancona, vagy Milano) ahonnan vidékre szervezett, rajtaütésszerű „büntetőhadjáratok” során semmisítették meg a szocializ-mussal szimpatizáló munkakamarákat, szakszervezeteket és pártközpon-tokat. A squadrok vezetőiként működő „ras” olyan helyi hatalmasságnak számított, amely jelentős mértékben közrejátszott a fasiszta Párt 1921-es megalakításában.

A bal- és jobboldalon radikalizálódó társadalom erőszakos megmozdu-lásainak felszámolására az uralkodó Giolittit kérte fel kormányalakításra. A hosszú ideig kormányon lévő politikus ez alkalommal már képtelen volt a belpolitikai válság felszámolására. Az 1921-es választások eredménye jól tükrözte a politikai tabló teljes megváltozását. A Nemzeti Blokk tá-


borában 35 képviselői helyet szerző fasiszták mellett 122 szocialista, 15 kommunista és 197 néppárti politikus állt szemben a hagyományos li-berális parlamenti elittel.70 Giolitti eredeti elképzelése szerint a fasiszta szervezetek terjedése megállítható, ha a fasciókat sikerül beilleszteni a parlamenti életbe. Ebben a háború előtti időszak manipulatív taktikáihoz való visszatérés motiválta, ám nagyot tévedett. A fasciók és a mögötte álló militáns szervezetek nem voltak azonosíthatóak az 1914 előtti parlamenti pártok közötti harcok és kompromisszumok rendszerével. Ezeket a radi-kális szervezeteket nem lehetett konszolidálni. Ráadásul a kommunisták, a Turati vezetett mérsékelt vonalat nem követő szocialisták és a néppárti-ak a kormánypolitika valódi ellenfelei voltak, amihez az egykori politikus egyáltalán nem volt hozzászokva. Igaz, 1921 végén megalakult a demokra-ták parlamenti csoportja orlando, giolitti és nitti vezetésével, amely 1922 elején Bolognában a Liberális Párt (Pli) létrehozásában játszott szerepet. A liberális politikai erő azonban ekkor már nem lehetett a kormány szilárd parlamenti bázisa.

A politikai események radikalizálódása mögött egy gyenge és erőtlen közjogi rendszer állt. A könnyen megváltoztatható, rugalmas alkotmány nem jelentett semmilyen biztosítékot a politikai rendszer megváltoztatá-sával szemben, s ez a fasiszta Párt malmára hajtotta a vizet. Ebben a hely-zetben Mussolini 1922-es római menetelése – Marcia su Roma –, majd október 30-i miniszterelnökké történő kinevezése elkerülhetetlennek lát-szott. Mussolini ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalatából jól tudta, hogy hatalomra jutásának első éveiben először a squadrokkal és az ellenzékkel kell leszámolnia, amennyiben egy gyökeresen új és stabil politikai-közjogi rendszert akar teremteni. Ebben a törekvésében az 1922–1925 közötti te-vékenységét a történeti részletek ismertetése nélkül négy lépésben lehet körvonalazni.

Először a squadrokkal számolt le, akik komoly veszélyt jelentettek hatalmának megőrzésére. A mozgalom katonai, agresszív jellege állandó veszélyforrást jelentett számára. Ezt követte az ellenzéki politika teljes felszámolása, majd a fasiszta Nagytanács 1922 végi felállítása és az 1923-ban elfogadott Acerbo törvény keretei között a választójog szabályainak megváltoztatása.

A törvény alapján Mussolini elképzelésének megfelelően csak listákra lehetett szavazni, és a választásokon 25%-ot elérő párt megkapta a parla-

70 Uo. 136. o.

menti helyek kétharmadát.71 Ennek és az erőszakos választási kampány-nak köszönhetően az 1924-es választásokon a fasiszta párt már 4,5 millió szavazattal rendelkezett, ami az összes voks 64%-át jelentette.

Parlamenti többséggel a háta mögött Mussolini 1925–26-ban hajtotta végre a politikai rendszer fasizálásának közjogi fordulatát. Az 1925. de-cember 24-i 2263. számú törvény a kormányfő jogköreiről, illetve az 1926. január 31-i 100. számú törvény a végrehajtó hatalom által kibocsátott jogi normákról jelentős változást eredményeztek a hatalmi ágak egymáshoz való viszonyában. Miért? A kormányfőről szóló rendelkezés megváltoz-tatta jogállását a kormánytagokhoz való viszonyában, amire 1922 előtt a „primus inter pares” volt jellemző, most egy hierarchikus rendben felette állt a minisztereknek, továbbá közvetlen irányítása alatt állt a miniszté-riumok egy része a neki közvetlenül alárendelt államtitkárokon keresz-tül. Továbbá a kormányfő javaslatára királyi rendelettel határozták meg a minisztériumok számát és feladatkörét, illetve maga a miniszterelnök határozta meg a parlamenti ülés napirendjét. Ezen túlmenően a minisz-tériumra ruházták azt a jogot, hogy az egyes törvényjavaslatok ismételt vizsgálatát kérje a parlamenttől egy háromhónapos időintervallumon be-lül. Az alkotmánymódosítással megszűnt a parlamenti kormányzás, hiszen a kormány csak az uralkodónak tartozott felelősséggel. Az 1926-os ren-delkezés a kormányt királyi rendeletek kiadására hatalmazta fel, továbbá kiterjesztette a kormány lehetőségeit a rendkívüli állapot bevezetésére, ami szintén növelte jogalkotói hatáskörét, szemben az egyre inkább el-gyengített parlamenttel.

A törvényhozás instrumentalizálásával párhuzamosan az ellenzéki poli-tikai erők likvidálására került sor, amit a politikai és polgári szabadságjogok korlátozása, majd megszüntetése kísért. 1928-ban a fasiszta Nagytanács „alkotmányossá tétele” az állami szervek fasizálásának egyik utolsó fázisa volt. Az 1928. december 9-i 2693. számú törvény és az azt követő 1929. december 14-i 2099-es jogszabály ezt a szervet közvetlenül a kormányfő alá rendelte az alábbi jogkörökkel: tanácstagok kinevezése, összehívása és napirendjének meghatározása. Ugyanakkor minden alkotmányjogi rele-vanciával rendelkező ügy a Nagytanács elé került kötelező véleményezés-re. Még ebben az időszakban ismételten változott a választójogi törvény. 1928-tól a képviselőjelölteket a munkaadók és munkavállalók konföderá-ciói által összeállított listákról a fasiszta Nagytanács választotta ki. Ekkor már kizárólag igen és nem szavazattal lehetett voksolni a teljes listákra.

71 Ormos Mária: Mussolini. Kossuth Kiadó, Budapest, 1987. 188. o.


Ezzel a döntéssel az egypártrendszeren túlmutató komoly közjogi válto-zás következett be. A fasiszta kormány közjogiasította az általa preferált érdekképviseleti szerveket más szervek rovására.

A fasiszta rendszer közjogi jellegének kiépítésével párhuzamosan ezek-ben az években született meg a totális állam mítosza, Giovanni Gentile, Alfredo Rocco és Giuseppe Bottai munkásságának köszönhetően. Gentile a fasizmus ideológiájának három képviselője közül a legteoretikusabb gon-dolkodónak tekinthető.72 Gentile filozófiai programja az 1923-ban Mus-solininek címzett leveléből világosan körvonalazható. A szerző a történel-mi jobb által megjelenített risorgimento mozgalmára alapozott értékei és az új, második világháború közötti korszakot összekötötte: „Meg vagyok győződve arról, hogy a Risorgimentót vezető történelmi jobb, a törvénye-ken alapuló szabadság liberális felfogása csak egy erős államban, egy eti-kai realitásként felfogott államban, nem a ma önnel szemben megjelenő liberális erőkben ölt testet.”73 Gentile megkísérelte a nemzeti egység 19. századi programját az állam új eszméjének szolgálatába állítani. Miben állt ennek az új mítosznak a lényege? Az állam hegeli filozófiából vett etikai valóságában, ám Gentile keményen bírálta Hegelnek „A szellemfilozófia alapvonalai” című művében megfogalmazott gondolatait. Tulajdonkép-pen a Hegel-kritika keretei között jutott el a totális állam eszméjéhez. Hogyan? Az 1931-ben publikált „Az állam fogalma Hegelnél” című írásá-ban a német filozófusnak a család és társadalom szintetikus egységeként felfogott államot mint tökéletes metafizikai és erkölcsi valóságot Gentile alkalmatlannak tartotta arra, hogy megjelenítse az állam valódi lényegét. Ezt ő a nemzeti közösség életében látta, amely kizárja a nép különböző megnyilvánulási formáit és eltérő kulturális-társadalmi meghatározottsá-gát. Nála a nemzeti élet az állam tevékenységében öltött testet, a politika kizárólag az államhoz kötődött. Nem ismerte el az állam mögött húzódó társadalmi érdekeket és plurális értékeken alapuló törekvéseket. „A nép akarata a nemzetben jelenik meg, a nemzet az állam. Így az állam azonos

72 Giovanni Gentile (1875 /Castelvetrano, Trapani/–1944 /firenze/): egyetemi docens, 1903-ban filozófiatörténetet tanított a palermói és a pisai egyetemen. 1917-ben a római egyetemre tette át székhelyét. 1922-ben szenátor, 1922–1924 között közoktatási miniszter-ként tevékenykedett, 1925-ben megalapította az Itáliai Encikopédiát. A partizánok ölték meg. főművei: Rosmini és Gioberti (1897), Marx filozófiája (1899), Az állam általános elmélete mint tiszta tény (1916), A jogfilozófia alapjai (1916). Utolsó, posztumusz kötete az 1946-ben megjelent A társadalom struktúrája és genezise. In Le libertà dei moderni, uo. 260. o.

73 Le libertà dei moderni, uo. 261. o.

a politikával.”74 Később végrehajtotta az állam fasiszta párt alá rendelését, így az állam totális valóságát az egyetlen párt elve alá helyezte.

Alfredo Rocco75 Gentiléhez hasonló módon interpretálta a háború utáni olasz társadalom és politikai rendszer válságát. Még az első világháború alatt kezdett publikálni nacionalista hangnemben, aminek következtében 1919-ben arra meglátásra jutott, hogy az állam válságban van. A válságot összekötötte az előző század politikai rendszerének és a liberális ideoló-giának a csődjével: „Az állam válságban van, napról napra a kisebbségek-ben, a pártokban, a szervezetekben, a ligákban és a szakszervezetekben oldódik fel … az állam egyre felgyorsultabb mértékben veszti el a szuve-renitásának kellékeit … az egyén és a csoport önvédelmének elve, amely minden primitív és szervezetlen társadalomban uralkodik, győzelmét ün-nepli. Ezekben a polgári jogot és közjogot számtalan esetben megsértő konfliktusokban az állam semleges módon létezik.”76 Ebben a helyzetben elutasította az egyénre alapozott társadalom és a szervezetlen, elszigetelt egyénekből álló tömegtársadalom modelljét. Bár a szerző elismerte a tö-megtársadalmat mint a modern társadalom megkerülhetetlen és uralkodó-vá váló tényezőjét, ezt nem a képviseleti demokrácia politikai modelljével állította párhuzamba, hanem egy erős államnak alárendelten szemlélte. Hogyan ment végbe ez a folyamat? Az új állam eszméjének első eleme a tömeg(társadalom) hatékony alárendelése volt az állam akaratának. Ebben a vonatkozásban az állam szuverenitása és a liberális rendszer összeegyez-tethetetlen: „…a liberális állam törékeny képződmény, konkrét tartalom-nak és saját eszméknek a hiányától szenvedő organizmus, az országban élő és ható erőkhöz képest külsődleges tényező, immár képtelen uralkodni a társadalom létező erői felett, sőt ezen erők uralkodnak felette”.77rocco Mussolini római menetelését forradalomnak nevezte, egy új korszak el-jövetelét látta benne. Annak a lehetőségét, hogy sikerül a liberalizmus tár-sadalomban okozott atomizáló törekvéseit a társadalom megszervezésével új pályára állítani. Az 1925–1928 között alkotott jogszabályokat támogató szerző a politikai rendszer kopernikuszi fordulataként élte meg a végre-

74 Uo. 263. o.75 Alfredo Rocco (1875 /Nápoly/–1935 /Róma/), jogász, a nacionalizmus mozgalmának

egyik meghatározó irányítója. A fasizmusban a Képviselőház elnöke, majd igazságügy-mi-niszter. fő művei: „Mi a nacionalizmus? (1914) és „Az állam átalakulása” (1927) In Le libertà dei moderni, uo. 264. o.

76 Emilio Gentile: Il mito dello Stato nuovo. Dal radicalismo nazionale al fascismo. laterza, 1999. 194. o.

77 Uo. 204. o.


hajtó hatalom megerősödését. Sőt, a kormányfőben az országban létező politikai, gazdasági és morális erők vezetőjét látta. Elméletének csomó-pontját a fasizmus történelmi küldetéséről írott sorai jelentik: újraalkotni az erős államot, győzelemre juttatni a szervezettség elvét, amely nem ke-vesek kiváltságán, hanem a tömegen és a tömeg állami életben való rész-vételén nyugszik.78

A fasizmus totális államának harmadik, kevésbé ismert alakja Giusep-pe Bottai.79 ő az erős állam ugyancsak lelkes támogatójaként, azt fokoza-tos és korlátozott keretek között rendezett vitákon keresztül elért kon-szenzusban kívánta megvalósítani. Nehezen értelmezhetőek a faiszmus politikai rendszerrel kapcsolatban kidolgozott, eklektikus nézetei. A „La Patria” hasábjain 1922-ben közzétett „Új feladat” című írásában a szer-ző a fasizmus eljövetelét a történelem menetéből és a dolgok folyásából olvasta ki. „A cél felé sétálunk, nem futunk. Az egyik lépés a másik mö-gött módszerével, mindig a nagylelkű agarak sarkában vagyunk, amelyek a menetelésben vezetnek, de türelmeseknek kell lennünk. Mindezt a történelem módszerével tesszük, a történelem ritmusa szerint.”80 Ebben a mentelésben Bottai a hatalom megszerzését csak az első állomásnak tar-totta, ezt követően a rendszer kiépülésében fontos szerepet szánt a folya-matos kritikának. Nézete azonban tarthatatlan volt. A fasizmus ideológiája kizárólagosságának a keretei között erőltetett, a totális állam fenntartása és megújulása szempontjából meghatározó vitának a szerző által javasolt eszköze minden józan meglátást nélkülözött. A politikai és polgári szabad-ságjogokat likvidáló rendszerben, valódi politikai pártok és érdekképvis-leti szervek hiányában nem volt miről és nem volt kivel vitatkozni. A to-tális állam természete kizárta az ellenvélemény lehetőségét és a politikai rendszer megújítását. Ennek ellenére a szerző „lelkes” cikkeket szánt a generációk feladatának tartott fasizmus kiépítése témakörének. A totá-lis állam jellemvonásai közül annak az embereket és osztályokat nevelő funkcióját emelte ki. Szerinte a totális állam a modern tömegtársadalom

78 Uo. 207. o.79 Giuseppe Bottai (1895 /Róma/–1959 /Röma/) 1924-ben képviselő, 1929–1932, illetve

1936–1943 között két alkalommal miniszter. A pisai és a római egyetemen a korporáci-ós jog professzora. Részt vett a Carta del Lavoro kidolgozásában, ugyanakkor elvetette Mussollini II. világháborús külpolitikáját. Emlékeit a „Húsz év és egy nap” című írásában és Naplójában tette közzé. In Dizionario Biografico degli Italiani. www.treccani.it

Életrajzírója, Sabino Cassese szerint Bottai a fasizmusban létező különböző tendenciák, elemek és szituációk közötti közvetítőnek tekinthető. Emilio Gentile, uo. 211. o.

80 Uo. 219. o.

fejlett formája, amit a közszektorba és a gazdasági életbe beavatkozó állam képéből olvasott ki. Ugyanakkor a fasizmust a liberális kapitalizmus és a bolsevik megoldás mellett az ún. harmadik útnak tartotta, amely két motí-vum együttesében öltött testet. Egyfelől a gazdaság és a közigazgatás köz-ponti tervezésében és programozásában, azaz a technokrata szerepében, másfelől a társadalom Rocco filozófiájában is látható megszervezésében. „A technokrata a gazdasági világ integrális racionalizációjának funkcióját hajtja végre miközben alkalmazkodik az ipari állam szükségleteihez és lel-kiismeretesen részt vesz a politikai közösség életében. … a közösségében, amely a teljes társadalom etikai-politikai lényegében testesül meg, vagyis az állampolgárok által kifejezett és realizált politikai és gazdasági erők-ben. A fasiszta állam egysége gazdasági, politikai és morális. Közigazgatási jellemvonásán túl az állam az intellektuális és morális reform szervező-je-harcosa, az organikus szabadság fejlődésének záloga, amely a csoport és a csoportok közötti együttműködésen keresztül az állami tekintély és akarat formájában nyilvánul meg.81 Az állam pillére tehát az állami akara-tot megjelenítő technokrata pozíciójában ragadható meg. Bottai tagadta az individualizmus minden formáját. A totális állam külső formáját a nemzeti államban látta, amelyben – ahogy Gentile politikai filozófiájában – a Ri-sorgimento elvesztett öröksége testesül meg.

A fasizmus rendszere közjogi és ideológiai alapjainak lerakása után, 1929-ben született meg a katolikus egyház és az állam három részből álló lateráni paktuma.82 A dokumentum a köztársasági alkotmány alapelvi feje-zetében is megemlítésre kerül, így tartalmi összetevői elengedhetetlenül fontosak az olasz közjogi rendszer, továbbá a közjogi gondolkodás – lásd következő fejezet – megértése szempontjából. A paktum egyezményből, konkordátumból és pénzügyi egyezményből tevődött össze.

1. Az egyezményben az állam elismerte a pápát Vatikán urának. Ezzel az aktussal létrejött a „Vatikán város állama” nemzetközi jogalanyisá-ga. Itt rögzítette a katolicizmus államvallás jellegét is.

2. A konkordátum az egyház belügyi önállóságának elveit rögzítette. Ebben az egyházat illette meg az egyházi ügyekben az igazságszol-gáltatás joga, spirituális hatalmának szabad gyakorlása, továbbá rög-

81 Uo. 221–222. o.82 A paktum elemeit lásd: La costituzione esplicata. La Carta fondamentale della Repubblica

spiegata Articolo per Articolo. Esselibri–Simone, Nápoly, 2010. 40–41. o., ill. Mezey Barna–Szente zoltán: Európai parlamentarizmus és alkotmánytörténet, uo. 428. o., ill. Ormos Mária: Mussolini, uo. 242–244. o.


zítette az olasz püspökök pápa általi jóváhagyáshoz kötött kinevezési jogát, a vallásoktatás kötelező iskolai bevezetését és a kötelező egy-házi esküvőt.

3. A pénzügyi egyezmény a nemzeti egység létrehozáskor kisajátított egyházi javakért fizetett jelentős összegű kártérítésről rendelkezett.

Végül a fasiszta korszak jelentős közjogi vívmányának tekinthető az 1930-as években kiépülő korporatív társadalomszerveződési elveken nyugvó társadalommodell. Közvetlen előzménye az 1926. évi április 3-i, 563. szá-mú törvény, amely megtiltotta a sztrájkot és a munkabeszüntetés minden formáját, felállította továbbá a munka hivatalát, amely a szakszervezeti el-lentéteket volt hivatva feloldani. A törvény értelmében létrehozott kor-porációk, a munkaadók szakszervezeti szövetsége és a munkások közötti koordinációt biztosító központi szervekként működtek. Közjogi rendszer-be ültetésük egy évvel később, 1927-ben történt meg, a Munka Alkot-mányában (Carta del Lavoro), ahol közjogi karakterrel rendelkező állami szervekként határozták meg. A fasizmus által elismert szakszervezetek ál-lami kontroll alá kerültek, a munkaszerződések megkötése és hatálya az állam irányítása alá került. A liberális eszmék képviseleti elvét teljesen megsemmisítő korporációk központi irányítása 1931-től az ezért felelős minisztérium irányítása alá került.

A gazdasági válság idején a korporatív rendszer két elemmel bővült, 1930-től a Korporációk Nemzeti Tanácsa az egyes szakmák közötti koor-dinációért felelt, míg a Központi Korporatív Bizottság az adminisztratív teendőket látta el, és a bürokrácia szerveként működött. A folyamat vég-pontjának az 1934-as alkotmánymódosítás tekinthető. Ekkor a korporá-ciók az alkotmányos intézmények rangjára emelkedtek. Hogyan minő-síthetőek ezek a szervek a fasiszta állam berkein belül? „A közigazgatási bürokrácia védelmével körülbástyázva, a korporációk híján voltak minden tényleges autonómiának a hatalommal szemben rendkívül funkcionális jellegük miatt, mind a gazdasági kezdeményezés, mind a szakszervezeti képviselet terén gyengék voltak.”83

A fasizmus politikai rendszerének záróakkordja az 1943-as fegyverszü-netet követő északi Olasz Szociális Köztársaság (Repubblica Sociale Ita-liana) létrehozása volt, amely Hitler bábállamaként működött 1943–1945 között. Az állam fővárosáról, Salóról elnevezett köztársaság közjogi doku-mentuma abból a szempontból érdekes, hogy a könnyedén megváltozta-

83 Uo. 370. o.

tott, a politikai rendszer fasizálásához alkalmazkodó statútummal szemben ez a fasizmus „mintadokumentumának” számít, tartalmazza és összegzi az elmúlt időszak ideológiai és közjogi elemeit. Az „alkotmány” szövege so-kat elárul arról, hogy mussolini mely motívumokat tekintett az általa el-képzelt totális állam alapelveinek és politikai intézményeinek.

A dokumentum első – a nemzetről és az államról szóló – fejezete, az olasz nemzetet politikai és gazdasági organizmusként definiálva, az álla-mot szociális köztársaságnak nevezte (2. §). Az állam legfontosabb céljai között szerepelt: Olaszország szabadságának, valamint a dolgozó nép spi-rituális és morális felemelkedésének a biztosítása, ami egyben a nemzet gazdagságát és a nemzet felemelkedéséhez a jövedelem arányában való hozzájárulás szükségességét külön kihangsúlyozta. A célok rangsorolása szempontjából kiemelendő a 3. §-ban alkalmazott kifejezések értékkon-textusa. Az alkotmány szövege szerint a szabadság forrása: Isten, a közös történelem és az élő nemzeti lelkiismeret. Szintén az első fejezet tartal-mazta a katolikus vallás államvallás jellegét és az állam és egyház viszo-nyát a lateráni paktumok szellemiségében.

A közjogi dokumentum államszervezeti részei tekintetében a 10. § rög-zítette a nemzeti szuverenitás elvét, amit a nemzet két legfőbb szervé-nek az alkotmányba illesztése követett: a népnek és a Köztársaság ducéja tekintetében (11. §). Nem tűnik egyszerűnek a nép nemzeti szervként való definiálása. Egy konzervatív organikus felfogáshoz közelítő álláspont húzódik meg azon rendelkezés mögött, hogy a nép integráltan, organikus módon és állandó jelleggel vesz részt az állam életében, azaz közreműkö-dik a nemzet céljait előmozdító intézmények és intézkedések meghatáro-zásában. Hogyan teszi mindezt?

1. Egyrészt az alkotmányozó gyűlésen és a képviseleti elven nyugvó Munkakamarán keresztül,

2. továbbá az erkölcsi, politikai és gazdasági érdekeit tömörítő szerve-ken –organizmusokon – belüli aktív politikai és morális tevékenység-gel. Ez a fasizmus korporativizmuseszméjének továbbélését jelen-tette.

A törvényhozásban az 50 ezer állampolgáronként 1 képviselőt választó ta-gokból álló Alkotmányozó Gyűlés feladata az alkotmány módosítása. Mus-solini saját politikai tapasztalatából tudhatta, hogy az alkotmány könnyű megváltoztathatósága könnyen teheti az ország legfontosabb dokumentu-mát a politikai erők játékszerévé. Az alkotmányozó testület összehívására és napirendjének meghatározására a duce volt jogosult (16. §). Mivel a


szerv célja a nemzet „élő erőinek” megjelenítése, ezért tagjai lehettek egyfelől a legfontosabb állami tisztviselők, pl., kormánytagok és bírák, il-letve a választott képviselők, azaz a munkavállalók, az állami hivatalno-kok, a katonák, a nemzeti háborúban elesettek családjai, a népes családok, a külföldi olaszok és más, a törvény által elismert rétegekből származó személyek.

A Munkakamarába a 18. életévet betöltött személyek választhattak 100 ezer lakosként 1 képviselőt az általános választójog alapján (17. §). A Ka-marának a törvényalkotás folyamatában együtt kellett működnie a du-céval és a kormánnyal. A duce mint államfő az állam egységében meg-testesült nemzeti egység szimbóluma, akit az Alkotmányozó Gyűlés öt év időtartamra választott, a tisztségben újraválasztható volt. Az öt évet a dokumentum szövege szerint mussolini kitörölte és hét évre emelte, to-vábbá kiegészítette az egyszeri újraválasztás lehetőségével. Jogköreit négy csoportra oszthatjuk (39–48. §):

1. A duce legfontosabb jogkörei közé tartozott a végrehajtás, amit közvetelenül és a kormányon keresztül gyakorolt (43. §). Ez utób-bi fejeként ő nevezte ki és hívta vissza a miniszterelnököt, aki neki tartozott felelősséggel, továbbá a miniszterelnök javaslatára a minisz-terek kinevezési joga is megillette. Normaalkotási jogát az alapján csoportosíthatjuk, hogy a minisztertanács meghallgatásához vagy határozatához kötött esetekről van szó. Az előbbi esetben a törvény végrehajtására, a végrehajtó hatalomra tartozó döntések meghozata-lára és az államigazgatás működésének, szervezetének, továbbá más, a törvény által megjelölt közjogi entitásokra vonatkozóan. Az utóbbi esetben a törvény által a kormányra delegált hatáskörben, illetve a szükség- és a rendkívüli állapotokban.

2. A törvényhozással kapcsolatos jogai a Kamara összehívásában, na-pirendjének megállapításában, a dolgozók és a Kamara közötti ér-dekellentét esetén annak feloszlatásában, majd három hónapon belüli ismételt összehívásában, a kormány törvényjavaslatainak az előterjesztésében, illetve a törvény kihirdetésének jogában összegez-hetők:

3. állami tisztségviselők kinevezési joga,4. egyéb jogok: fegyveres erők főparancsnoka, háborúindítás joga, nem-

zetközi szerződés megkötésének joga, kegyelemgyakorlás, lovagi rendek alapítása és statútumuk meghatározása.

A salói alkotmány igen nagy teret szentelt a nemzedékek védelmének, a nevelés és oktatás kérdéskörének a nemzetgazdaság szervezetének és az egyes szakmai szervezeteknek. Érdemes a normaszöveget a mögötte meghúzódó értéktartalom szempontjából számos ponton idézni.

1. A nemzedékek védelme érdekében a népességnövekedést a Köztár-saság fejlődése céljából alapvető szükségletnek tartó dokumentum az állami demográfiapolitikát három célból támogatta: a 72. § alapján a számbeli növekedés, a morális és fizikai egészség és a nemzedékek tisztaságának biztosítása érdekében. Ebben a családot a nemzet alap-egységének tartotta.

2. A nevelést politikai, morális és társadalmi szempontokból kiindulva határozta meg. A nép politikai nevelésének alapjait a köztársasági fa-siszta pártba helyezte (77. §). Az oktatásban előírta az elemi iskolai oktatás kötelező voltát (82. §).

3. A IV. fejezetben található nemzeti gazdálkodás struktúrájára vonat-kozó rendelkezések a termelés és a munka alapján oszthatók két rész-re. A 102. § a nemzeti szempontból egységes termelés kategóriáját az egyesek jólétének és a nemzet hatalma fejlődésének szolgálatába állította. A 103. § a Köztársaság céljának a gazdasági függetlenséget jelölte meg. Az alkotmány előnyben részesítette az egyéni megta-karításon és munkán alapuló magántulajdon elvét. A termelés egyes szektorait tekintve kiemelte a mezőgazdasági termelés védelmét, amelyet a nemzetgazdaság a nemzedékek morális-fizikai egészségé-nek érdekeként határozott meg (106. §). A társadalmi haszon alapján azonban nemzetgazdasági szempontból megengedte a magántulaj-don kisajátítását. A termelés mellett a munka a produktív gazdaság alapja volt. Az erre vonatkozó fejezet egyaránt használja a munka fo-galmát kötelességként és jogként. Az előbbi értelemben a munka azt jelentette, hogy az állampolgár politikai és polgári jogainak alapja a munkavégzés (115. §), míg a munkához való jogot a Köztársaság kö-telezettségként ragadta meg, azaz az állam feladata volt egyrészt a termelés megszervezésén és növelésén keresztül, másrészt a munka-helykínálat ellenőrzésén és meghatározásán keresztül az állampolgár munkához való jogát biztosítani (116. §). A munkaidőt heti 44 órában és napi 8 órában, a heti pihenőidőt 1 napban maximálta.

4. A magán- és közvállatokra vonatkozóan az állam ellenőrzési jogát ik-tatta törvénybe. Megállapította többek között, hogy minden vállalat vezetője politikai és jogi értelemben is felelős az állam felé, mind a

82 A STATUTO ALBERTINóTóL A KözTÁRSASÁGI ALKOTMÁNy MEGSzüLETÉSÉIG A fASIzMUS BUKÁSÁTóL A KözTÁRSASÁGI ALKOTMÁNy MEGSzüLETÉSÉIG 83

termelés, mind a vállalat szempontjából (126. §). Az állami vállalatok vezetőjének kinevezési joga a kormányt illette meg (127. §).

5. A nemzeti szakmai szervezet működésével kapcsolatban a munka-vállalók, a munkások, az alkalmazottak, a vezetők, a kézművesek, a vállalkozók, a művészek és a professzionális munkát végzők számá-ra írta elő a szakmai szervezethez tartozás kötelezettségét. A szervet foglalkozási áganként külön szekciókra osztotta. A szervezeti tagság a politikai közéletben való részvétel alapja volt (136. §). Kizárólagos joggal rendelkezett az adott foglalkozási ággal kapcsolatos érdekek meghatározására, képviseletére és érvényesítésére. fontos eleme volt a szakmai szervezeti rendszernek a hozzárendelt hatáskörök so-kasága: normatív, pénzügyi, érdekegyeztetési és konzultatív jellegű feladatokat egyaránt ellátott. A szervezeten belüli jogilag vitás kérdé-sekre a rendes bírói szervezet részének tekintett háromtagú Munka-ügyi Bíróságot hozta létre (141–142. o.).

A dokumentum további érdekességének tekinthető, hogy az emberi jogok és kötelezettségek a normaszöveg közepén helyezkedtek el az államszer-vezeti részek után. Az állam területi alapjait a városokban és megyékben jelölte meg (85. §). Az alkotmány a salói köztársaság bukásával érvényét vesztette. Az ország északi területének visszafoglalása a fasiszta rendszer teljes bukásával járt, és egy új korszak eljövetelét hozta magával.

Afasizmusbukásátólaköztársasági alkotmány megszületéséig

Az ÁTMENET ÉVEI (1943–1945) ÉS A KözTÁRSASÁG KIKIÁLTÁSA • 1943. július 25-én a fasiszta Nagytanácsban Mussolini leváltása egy korszak vé-gének közjogi záróakkordja volt. A Badoglio marshall vezette kormány ugyan még a statuto Albertino szellemiségében a királytól kapta kineve-zését, feladata már a háború lezárása volt. A kinevezést követő hónapban – augusztus 2-án – véget ért a XXX. törvényhozási ciklus, feloszlatták a fasciók és Korporációk Kamaráját, illetve a fasiszta Nagytanácsot. Célul tűzték ki négy hónapon belül új választásokat kiírását a képviselőház és a szenátus tagjainak megválasztására.

Mindezen közjogi intézkedések mögött fontos és megoldásra váró problémák húzódtak meg, amelyeket még a háborúra tekintettel sem le-hetett félresöpörni. Az uralkodó felelőtlenségével szemben álló minisz-

teri felelősség intézménye, a hatalmi ágak között súlytalanná váló parla-ment, a statútum könnyű módosíthatósága és az alkotmányos garanciák teljes hiánya mellett joggal vetődött fel a kérdés: kit terhel a fasizmus által létrehozott politikai intézményekben elkövetett tettekért, valamint a II. világháborúban folytatott német szövetségi külpolitikáért a felelősség? Az uralkodó, III. Viktor Emánuel meg volt győződve arról, hogy a fasisz-ta államszervek tisztviselőit és minisztereit terheli a felelősség az elmúlt húsz évért. ugyanakkor a politikai események és a szerveződő antifasiszta koalíció politikai erői erről egészen más véleményen voltak.

Mivel 1943. szeptember 8-án Olaszország fegyverszünetet kötött, majd október 11-én hadat üzent a németeknek, akik erre az ország északi részé-nek katonai megszállásával válaszoltak és a fogságból kiszabadított duce segítségével létrehozták a salói szociális köztásaságot mint bábállamot, az ország súlyos harcok elé nézett. Az északi németek által megszállt terüle-tekkel szemben a déli országrészeken a szövetséges amerikai–angol csapa-tok tartózkodtak. Első pillantásra úgy tűnhetett, hogy a közjogi problémák megoldásának nem érkezett el az ideje. Mindenesetre az uralkodó nagyot tévedett, ha azt hitte, hogy a területi és politikai széttagoltság közepet-te a háború lezárása utáni időszakra átmentheti tisztségét. Szándékait jól tükrözte, hogy 1943. október 21-én az augusztus 2-i királyi dekrétum ér-telmében a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal vette fel a kapcsolatot az általános választások kiírása érdekében. Az uralkodói elképzelésekkel szemben az antifasiszta koalíció által létrehozott Nemzeti felszabadító Bizottság (Comitato della liberazione nazionale – Cln) az uralkodó eltávo-lítása mellett döntött. Ennek jeleként 1944. április 12-én fiát nevezték ki ideiglenes jelleggel helytartónak, amelynek célja pontosan az volt, hogy az uralkodót távol tartsák a politikai élettől. Természetesen a helytartóság közjogi intézménye nem volt idegen az olasz politikai életben. Egyrészt az 1848–1861 közötti időszakban, igaz ekkor még a Szárd-Piemonti Király-ság területén, később pedig az I. világháború alatt is alkalmazták. Ennek az intézménynek az újbóli alkalmazása egyfelől magában hordozhatta an-nak a lehetőségét, hogy a külpolitikai események lezárását követő olasz állam visszatér a monarchia államformájához, de egyúttal és az események előrehaladtával ez egyre világosabbá vált, annak az elképzelését is, hogy a monarchiával az olasz politikai élet végérvényesen le fog számolni.

A kialakult politikai és közjogi helyzet akkor érthető meg igazán, ha a Cln-t alkotó pártok törekvéseit elemezzük. Húsz év diktatúra után, szö-vetséges és elnyomó csapatok jelenléte mellett az olasz társadalom először a Badoglio-kormány alatt élhetett a szabad véleménynyilvánítás jogával,


illetve a politikai események alakításának a lehetőségével, s ezt az újjá-szerveződő politikai pártokon belül tehette meg. Kikből állt a a bizottság? 1. a kereszténydemokratákból (democrazia cristiana – dc), 2. az Olasz Szociáldemokrata Pártból (Partito socialista di unità proletaria – Psiup), 3. az Olasz Kommunista Pártból (Partito comunista italiano – Pci/), 4. a liberálisokból (Partito liberale e democrazia del Lavoro – PldL) és 5. az Akciópártból (Partito d’Azione).84 természetesen egy sor kisebb és rövid-életű egyéb demokratikus, republikánus és radikális törekvéseket megfo-galmazó pártok, továbbá a monarchia intézményét propagáló erők, illetve politikai mozgalmak is megalakultak, mégis leginkább ez az öt párt hatá-rozta meg az átmeneti évek politikai eseményeit.

Az átmenet politika- és alkotmánytörténeti szempontból fontos forrásai között fennmaradt egy olyan ötpárti levelezés a bizottsági tagokhoz írt nyílt levelek formájában, amelyben az egyes pártok az aktuális politikai problé-mákon keresztül elemezték a fegyverszünetet követő események mene-tét. A levelek fő vitatémája abban foglalható össze, hogy a lépésről lépésre felszabadított északi területeken, hogyan és milyen hatáskörökkel hozha-tók létre a nemzeti felszabadító bizottság helyi részlegei: az Észak-Itáliai Nemzeti felszabadító Bizottság (Comitato della liberazione nazionale di Alta Italia – Clnai), ám hangvételük és határozott véleményformáló jelle-gük miatt az átmenet első igazi politikai diskurzusának „termékeivé” vál-tak.85 A levelek sorát az Akciópárt nyitotta 1944. november 20-án, amit az Olasz Kommunista Párt november 26-i levele követett. Az írások történeti háttere szempontjából megemlítendő, hogy mire a politikai vita megin-dult, fontos események zajlottak a háború menetében. Róma 1944. június 5-i felszabadítása és a Bonomi-kormány június 18-i kinevezése Mussolini eltávolítását követően radikális változások előszeleinek tekinthetők. Bo-nomi kinevezése ugyanis közjogi értelemben új korszakot szimbolizált. személye a kormány és a korona közjogi kapcsolatrendszerének meg-változására utalt, mivel ő nem a Statuto Albertino értelmében felfogott kormányfő volt, azaz nem az uralkodó első minisztere, hanem a Cln-é.

84 Il sistema politico italiano, uo. 66. o. ill. Colarizi, Simona: Storia politica della Repubblica 1943–2006. Laterza, Róma––Bari, 2010. 14. o.

85 Cinque lettere: 1. Lettera aperta del Partito d’Azione a tutti i partiti aderenti al comitato di liberazione nazionale. 2. Lettera aperta del Partito Comunista Italiano ai partiti e alle organizzazioni di massa aderenti al CLNAI 3. dichiarazione del PSIUP sulla politica del CLN, 4. d. C. – Osservazioni alla dichiarazione del P. S. sulla politica del C.L.N. 5. Lettera P.L.I. In Archivio delle costituzioni storiche www.dircost.unito.it (Università di Tori-no, dipartimento di Scienze Giuridiche)

A kormányon belüli eltérő felfogások Olaszország közjogi és politikai be-rendezkedéséről azonban jelentősen megnehezítették Bonomi helyzetét. A miniszterelnök a kormányzó hatalmak mérsékelt és legális felfogásának híveként azt vallotta, hogy az államforma és a kormányzati szisztéma te-kintetében csak a jövőben kell dönteni. A felszabadító harcok közepette nem látott lehetőséget mély és radikális alkotmányjogi reformokra. Ezzel szemben a Nemzeti felszabadító Bizottság baloldali politikai erői a re-formok mielőbbi megvalósítását sürgették. A kormány mérsékelt szárnya kísérletet tett a politikai feszültségek leküzdésére, ennek egyik lépése jú-lius 15-én a képviselőház és a szenátus elnökeinek kinevezése volt, Vitto-rio Emanuele Orlando és Tomasi della Torretta márki személyében. En-nek látszólag semmi értelme nem volt, hiszen a törvényhozás egyik háza sem működött, ám a szándék mögött határozott üzenet állt.86 Az átmeneti korszakban két olyan politikus-jogász támogatását biztosította, akik a libe-rális korszak meghatározó személyisége voltak, tehát személyük radikális szakítást jelentett a fasizmussal, de várakozó álláspontot a radikális refor-mok irányában.

Ebben a politikai környezetben kezdődött meg az antifasiszta pártok vitája. Leveleik az ország területi megosztottságát és politikai helyzetét elemezve a Cln-re váró feladatokat rangsorolták. Az Akciópárt, amelynek alapja a szociálliberális eszméket kifejzésre juttató „Igazság és Szabad-ság” (Giusitizia e Libertà) nevű, 1929-ben a száműzetésben élő és fasiz-musellenes politikai erőket tömörítő mozgalom volt, például a dél-közép és északi területek közötti különbségből kiindulva arra a következtetés-re jutott, hogy az előbbi már a fasizmus eljövetele előtt is tekintélyelvű struktúrával rendelkezett, amit Mussolini hatalomra kerülése csak meg-erősített. A képviseleti jellegű politikai intézmények elégtelen és gyenge volta könnyű prédát jelentett a fasiszta párt számára. A fasizmus bukását követően ezeken a területeken a legnagyobb probléma éppen az állam-igazgatás és a társadalom közötti szakadék áthidalása lesz. Az észak-itáliai állami apparátus helyzetét a párt még kritikusabban látta. „Minden egyes nappal a fasiszta állam egyre inkább a káosz és a szétesés állapotába kerül, bűnöző bandák egész komplexuma sanyargatja a lakosságot, és viszályt szít közöttük. Észak-Itália, amely a legnépesebb, legfejlettebb és politikai értelemben a legmeghatározóbb része olaszországnak, nem rendelkezik többé legitim közigazgatási és politikai apparátussal.”87 Ebből követke-

86 Ghisalberti, C. 398. o. 87 Uo. 2. o.


zően a bizottság feladatát a közigazgatás újjászervezésében jelölték meg. A PdA a Cln legfőbb problémáját abban összegezte, hogy ez a szerv a pártok puszta koalíciójaként nem rendelkezik semmilyen munkaszerv-vel, amely képes lenne az észak-itáliai területek régióinak kormányzását biztosítani, nincs kapcsolata a társadalommal, nincs szervezett hálózata az egész újjászervezendő területre tekintettel, és nem áll rendelkezésre semmilyen olyan eszköz, amellyel kontrollálhatná tényleges működését, illetve jogszabályt bocsáthatna ki.88 Egyes bizottságainak működése pedig túl bizonytalan ahhoz, hogy a jogalkotás vagy jogalkalmazás folyamatában aktívan közreműködhetne. A baloldali, progresszív párt nem kis iróniával összegezve a tényleges politikai helyzetet, azt állította, hogy 1944 végén Olaszországban az antifasiszta demokratikus mozgalom egy paradox elő-adását kísérhetjük végig, amelyben az állam újjászervezése a régi állami apparátus mintájára történik, ám ez elfogadhatatlan. Ezzel az összegzéssel nyugodtan állítható, hogy az átmeneti évek talán legnehezebb problémá-jával került szembe az antifasiszta koalíció, s az Akciópárt ezt kitűnően érzékelte. A fasiszta rendszer államapparátusa – a társadalomtól teljesen elszigetelt módon – nem alkalmas az állami szervrendszer újjáépítésére, viszont ennek kiépülése éppen a századelő liberális közjogi berendezke-dése erőtlenségének a következménye volt. Ebben a helyzetben a Cln legfontosabb politikai küldetése egy a társadalom felé nyitott és elköte-lezett irányvonal kidolgozása. A kormánytól delegált hatalom birtokában a végrehajtó hatalom helyi szervei kiépítése segítségével kell biztosítani az állami élet megszervezésének teljes feladatát. A PdA szerint ezen fel-adatok az alábbi szempontok alapján csoportosíthatók:

1. a még megszállás alatt álló területeken az áldozatok segítése, a harc mielőbbi befejezése, a fasiszta és náci erők üldözése, továbbá a fel-szabadítás utáni legális kormányzás feltételeinek a megteremtése a cél,

2. a felszabadított területeken a kormányzat és államigazgatás összes alapproblémájának megoldása, azaz az állami szervek felállítása, a szükséges pénzügyi reformok meghozatala, a náci és fasiszta bűnö-sök üldözése, a Nemzetek Szövetségével való együttműködés, az ál-lami szervek és az érdekképviseletei szervek közötti kapcsolat meg-teremtése az adott szervek hatásköreinek pontos körülhatárolásával, továbbá a partizán fegyveresek megszervezése a náci ellenállás le-verésére.89

88 Uo. 3. o.89 Uo. 5. o.

Ugyanakkor a Cln helyi szervei a római kormány által delegált hatalom he-lyi képviselőinek tekintendők, működésük addig az időpontig tart, amíg egy egységes olasz kormány nem lesz képes az ország irányítására. A nyílt levél kiemelkedően fontosnak tartotta Olaszország közjogi megújulása szempontjából a demokratikus politikai rendszer központi elemének szá-mító képviseleti jellegű intézmények megteremtését. Ennek a törekvé-sének az alábbiakban adott hangot „…nem engedhető meg, hogy az olasz kormány folytassa azt, amit elődei mind ez idáig tettek, hogy ne rendel-kezzen semminemű képviseleti szervvel, és így képtelenné váljon az or-szág valódi szükségleteivel szembesülni”.90

Hasonlóan radikális hangnemben elemezte az ország helyzetét az Olasz Kommunista Párt. Az illegalitásban tevékenykedő és a fasiszta rendszerrel radikálisan szembenálló politikai erő elsősorban a Cln működési zavaraira hívta fel a figyelmet. A párt tagadta a nemzeti felszabadító bizottsági pár-tok közjogi jellegét és célkitűzéseit: „A húsz évig tartó fasiszta illegalitás alatt álló olasz nép abban a különleges helyzetben volt, hogy a Cln a pár-tok kezdeményezésére és koalíciójaként az antifasiszta harc fő motorja és szervezője, amit mi sem akarunk tagadni, ám a demokratikus küzdelmek-ben újjászületett nép egyetlen pártkoalícióra sem bízhatja a felszabadító harcok vezetését és önmaga kizárólagos képviseletét.”91 A kommunista párt tehát a társadalom és a politika közötti kapcsolat megszervezését tar-totta rendkívül kiemelkedő feladatnak, ebből a szempontból támogatta a Clnai helyi szerveinek a társadalom teljes képviseletét visszatükröző jelle-gét, ám a felszabadító harcokon túlmenően nem kívánta ezeket az ország demokratikus újjáépítésébe bekapcsolni. A pártvezetés nézete szerint a fasizmus politikai rendszere által elnyomott nép rengeteg áldozatot hozott a felszabadító háborúkban, ezért nem zárható ki a politikai rendszer alap-jainak lerakásából sem. Ebben a vonatkozásban sürgették a nők és fiata-lok helyi közügyekben való aktív szerepvállalását. Konkrét elképzeléseik közé tartoztak:

1. a Cln kormányzati és közigazgatási hatalmának a helyi szintű kép-viseleti szervek által történő kiépítése,

2. a felszabadítást követően azonnali választások kiírása,3. Cln képviseleti és választott szervei területi alapjainak meghatározá-

sa a városrészek, a falvak és az üzemek alapegységeiben,4. a helyi szervek közvetlen népi ellenőrzésének a biztosítása

90 Uo. 8. o. 91 Uo. 10. o.


5. a nők, fiatalok, szakszervezetek és az értelmiségi réteg érdekképvise-letének becsatornázása a Clnai helyi szerveibe,

6. a Cln-t alkotó pártok közül valamelyik politikai erő monopolhelyze-tének vagy túlsúlyának elkerülése, amely magában hordozta annak a lehetőségét, hogy a Cln pártokon nyugvó politikáját végső soron közvetlen népi mozgalommal helyettesítsék,

7. a tisztviselők és a funkcionáriusok leválthatóságának a biztosítása a helyi szervekben,

8. a Clnai feladatai a még elfoglalt területeken:• szükséges intézkedések megtételének joga a háború eredményes

befejezéséhez, a lakosság és a nemzeti erőforrások mozgósításához a felszabadító harcok sikerének biztosítása érdekében, illetve

• a nemzeti szolidaritás eléréséhez szükséges intézkedések végre-hajtását biztosító jogszabályok kihirdetése.

Az Olasz Szocialista Párt levele már a Cln konkrét szervezeti átalakítá-sának kérdéskörét feszegette, illetve összegezte a Nemzeti felszabadító Bizottság egységesen vállalt céljainak újbóli és világos megfogalmazását. Ahogy a másik két politikai erő, úgy a szocialisták is a bizottságnak a po-litikai rendszerben betöltött gyenge szerepéről vallott állásfoglalásukat taglalták. Ebben elsősorban a politikai akciók mögött álló koherens irány-vonal hiányát látták kiemelkedően fontosnak. Mit jelentett ez a politi-kai programjuk szintjén? Nézetük szerint a felszabadító harcok a nemzeti egység jegyében zajlottak. A harc nemcsak a nemzetiszocialista erőkkel, hanem a népakarattal szemben álló minden reakciós erővel szemben foly-tatandó, azaz az olasz baloldali párt a Clnai feladatának tartotta a monar-chikus törekvésekkel szembeni határozott és egységes fellépést. Ebből a törekvésből világosan látszott, hogy a Bonomi kormány mögött álló poli-tikai erők egy része valóban összekötötte a háború befejezését a közjogi rendszer teljes megújításával. „A monarchia kérdése többé már nem az Alkotmányozó Gyűlés összehívásának alárendelt kérdés, a monarchia ma újból az olasz élet reakcionárius tényezője. Közömbösnek maradni ezek-kel a tényekkel szemben azt jelenti, hogy a Cln elmenekül a felelősség elől, és saját tehetetlenségéről tesz tanúbizonyságot.”92 A szocialista párt osztotta a kommunisták azon álláspontját, hogy a fasizmus újjáéledésének lehetőségével szemben folytatott harcban közvetlen népi irányításra van

92 uo. 18. o.

szükség. Ahhoz azonban, hogy a Cln megfeleljen a fenn vázolt céloknak, a Psiup kétszintű szervezeti reformot sürgetett.

1. A helyi szervek képviseleti jellegének megerősítését és a társadalmi érdekképviseleti szervekkel való kapcsolatát, továbbá

2. támogatta a Cln bizottsági rendszerének kidolgozását. Ezen a téren a pénzügyi, a katonai, a szakszervezeti, a női és fiatal szervezetek kér-déseivel foglalkozó, a professzionális és szakmai szervezetek ügyei-ben kompetens, a propagandaügyi és a biztosítási-segélyezési ügyek megvitatására szolgáló bizottságok felállítását tűzte ki célul. Hatáskö-rük a szocialista párt szerint az adott probléma megoldásához szüksé-ges információk begyűjtése, feldolgozása és a Cln felé közvetítése,

3. az egyes területeken működő regionális szintű Cln és a Clnai mint döntéshozó testületek felelősségének deklarálása a harc irányítá-sában.

A kereszténydemokraták két rövid levélben reagáltak a baloldali pártok ja-vaslataira. Az 1945. január 12-i dokumentum összefoglalóan tartalmazta az Akciópárt és az Olasz Kommunista Párt felvetéseire adott válaszokat. Eb-ben támogatták a Cln helyi szerveinek megerősítését és együttműködé-sük előremozdítását az észak-olasz régiókban. Egyetértettek a Clnai-nak a Cln regionális szerveit koordináló és irányító szerepeivel, ám ez alka-lommal újra hangot adtak a helyi autonómia elve elismerésének. Ugyan-akkor nem értettek egyet a pártoknak a nemzeti Felszabadító Bizottság tevékenységére vonatkozó kritikáival. A kereszténydemokrácia elismerte annak a szükségességét, hogy a bizottságnak szüksége van politikai egy-ségre, nemcsak a háború befejezése és a megszállt területek felszabadítása érdekében, hanem az ország demokratikus újjáépítése végett, ami húsz év egypártrendszer után éppen a szabad véleménynyilvánításban és a politi-kai nézetek összeütköztetésében öltött testet. Ezek mindegyike egyben a legnagyobb politikai értéknek tekinthető. A fasizmus totális rendsze-rével szemben az autonóm pártszerveződést olyan alapvető motívumnak tekintették, amelyet nem lehet kikapcsolni a demokratizáció folyamatá-ban. Szervezett politikai erő és politikai konszenzus nélkül nem létezik demokratikus politikai rendszer. Amennyiben a pártok sajátos, egymástól különböző karaktere a Cln-ben megszűnik, helyi szenten pedig a pártbeli különbségek helyébe egy homogén, pártnélküli politikai mozgalom lép, nincs akadálya egy új totális politikai rendszer létrehozásának. A február 24-i szocialista pártnak adott válaszában a kereszténydemokrácia elvetette az államforma kérdésének azonnali megoldását, a párt a választásokat kö-


vetően összehívandó Alkotmányozó Gyűlésre hagyta a közjogi kérdések eldöntését.

Végül a nyílt levelek sorában utolsóként 1945. feburájában a liberálisok szólaltak meg. Az Olasz Liberális Párt két alapvető célt fogalmazott meg, majd a kialakult politikai helyzet intézményi problematikájához szólt hoz-zá. A jelen legfontosabb feladatainak egyértelműen:

1. a német nemzetiszocialisták kiűzését, az ország felszabadítását és a fasizmus maradványainak felszámolását, illetve

2. egy liberális értékekeken nyugvó képviseleti és demokratikus poli-tikai rendszer létrehozását támogatták. Ez utóbbi némi magyarázatra szorul. A Pli a demokratikus legalitás talaján álló jelzőtlen szabadság fogalmában látta a demokrácia kibonatkozását lehetségesnek a „…számos (igazi) szabadság egyikének a megvalósulásával”93 szemben, emlékeztetve ezzel a különböző totalitárius és filototalitárius szabad-ságfogalmakra.

államszervezeti kérdésekben a liberálisok az alkotmányos legalitás tala-ján álltak. Ezzel erősítették a kereszténydemokrácia törekvéseit, mivel az államforma kérdésében és a politikai intézmények létrehoztala tekinte-tében nem akartak alkotmányos törést. Ezeket a kérdéseket egy szabad választásokon alapuló népképviseleti szervnek kell eldöntenie. Támogat-ták a politikai pártok egységes nézőpontjának kialakítását a nemzeti célok tekintetében. Az Alkotmányozó Gyűlés összehívásáig a felszabadított te-rületeken lehetőséget láttak egy francia mintájú konzultatív gyűlés össze-hívására. Ez a szerv a Cln helyett töltené be ideiglenesen a törvényhozás funkcióját, míg a megszállt területeken a Clnai kormányzati pozíciójának elismerését sürgette. Az ország területi integritásának helyreállítása utáni fázisban a hatalmi ágakon belüli széttöredezettség elkerülése érdekében a felszabadító bizottságok összeolvadását látták jó megoldásnak.

A liberálisok levelének fontos eleme volt a helytartóságról alkotott ál-láspont. Mivel az alkotmányos legalitás folytonosságának a talaján álltak, ezért nézetük szerint a helytartónak lehet és kell gyakorolnia az alkotmá-nyos keretek közötti funkcióikat, ezért egyértelműen a Bonomi-kormány mérsékelt iránya mellett álltak ki. Támogatták viszont a szocialistáknak a bizottsági rendszer kiépítésére vonatkozó elképzeléseit.

A fenn elemezett levelezés számos tanulsággal szolgál. Politikai szem-pontból valóban elkezdődött a fasizmus rendszerének lebontása. A kü-

93 Uo. 28. o.

lönböző pártok megalakulása, aktuális politikai és közjogi kérdésekben kialakult álláspontja, a köztük lévő viták mind azt igazolták, hogy a tár-sadalom autonóm politikai önszerveződése immár visszafordíthatatlan fo-lyamat, s ez alapja lehet egy gyökeresen új, demokratikus politikai rend-szernek. A felszabadító harcok közepette, a széttagolt területű országban ismét megjelent a közéleti kérdések nyílt megvitatása iránti igény. Az 1943–1945 közötti időszak azonban sok tekintetben képlékenynek bizo-nyult. Az eltérő álláspontok arra utalhattak, hogy a fasizmus diktatórikus berendezkedésével való szembenállás eredményezheti a régi Itáliához való visszatérést és annak elutasítását is. Nem lehet persze nem figyel-men kívül hagyni a már kialakult és közösen megvallott értékeket sem, amelyek vissza fognak tükröződni a köztársasági alkotmány alapelveiben. A baloldali, a liberális és a kereszténydemokrata erők egyaránt egyetértet-tek a társadalom és a politikai pártok közötti kapcsolat megteremtésében, a politikai konszenzus szükségességében és a képviselet elvében, ame-lyet a demokratikus politikai rendszer alapjának tartottak. Ezek az érté-kek előrevetítették a jövőben egy értékalapú politikai kompromisszum megteremtésének a lehetőségét.

A Cln hatásköreivel kapcsolatos pártok közötti vita mögött mindeköz-ben nagyon változékony politikai szituáció állt. Bonomi a kormányon belüli ellentétek miatt 1944. november 26-án lemondásra kényszerült, amelyet még a régi rend értelmében az uralkodót helyettesítő helytartó-tól eredő, december 8-i újbóli kinevezése követett. Nem lehet ebben a közjogi helyzetben nem észrevenni annak átmeneti jellegét. A Nemzeti felszabadító Bizottságra támaszkodó első Bonomi-kormánnyal szemben a második ciklus alapjául szolgáló kinevezés éppen a Korona kezdeménye-zési jogán nyugodott, ami akár visszalépésnek is tűnhetett.94 A helyzet át-hidalására Bonomi 1945. április 5-én a háború előtti liberális politikai rend-szer egykori képviselőiből, a pártok képviselőiből, a szakszervezetekből, a partizánokból és katonaviseltekből álló Nemzeti Konzultáció (Consulta nazionale) összehívása mellett döntött, amely ténylegesen csak szeptem-ber ült össze. A véleményező testület a kormány munkáját segítette volna az állami szervek valamennyi szektorában, továbbá hozzájárult volna az ál-lamigazgatásra vonatkozó alapvető jogszabályok megalkotásához, ám ösz-szetételét tekintve a konzultáció sem volt képes a képviseletiség elvének megvalósítására. Bonomi ez alkalommal sem tudta megvalósítani sem a Cln, sem a kormány egységét, így pár hónapos tevékenységét a június 19-



én kinevezett ugyancsak gyenge ferruccio Parri kormánya követte. Parri az Akciópárt embere volt, a partizánok vezetője és az antifasiszta ellen-állás szimbóluma. Eredménytelensége egyaránt köszönhető kormányzati tapasztalatlanságának és a belpolitika egyre növekvő megosztottságának, ami az északi területek felszabadítása után vált igazán szembetűnővé. Mi-vel nem állt mögötte széles politikai támogatottság, a partizánok rokon-szenve kevésnek bizonyult a kihívások megoldásához.

Valódi változást de Gasperi 1945. december 10-i kinevezése hozott. A kereszténydemokrata politikus célja a szabad választások kiírása és a politikai rendszer stabilitásának megtartása mellett a II. világháború utáni olasz állam közjogi rendszere alkotmányos előfeltételeinek megteremté-se volt. Az intézkedések sorából kiemelkedett az 1946. március 10-i kor-mányrendelet, amelyben az elkövetkező hónapok „közjogi menetrendjé-nek” kialakítása történt. A rendelet értelmében:95

1. a nép dönt az államformáról népszavazás által,2. az államforma kérdésében való döntéssel egyidejűleg rendezik meg

az első országos szabad választásokat az 1945. évi általános, egyenlő, titkos és mindkét nemre kiterjedő választójog alapján (az olasz törté-nelemben ekkor szavazhattak először nők),

3. majd az általános választásokon alapuló Alkotmányozó Gyűlés feladata lesz a nép által választott államforma megerősítése, az államfő szemé-lyének megválasztása és az alkotmány megszövegezése. Tevékenysé-gének időtartama ezen feladatok megvalósításával megszűnik,

4. az Alkotmányozó Gyűlést követően kiírt választások eredményeként összehívott új parlament veszi át a törvényhozás feladatkörét,

5. az Alkotmányozó Gyűlés összehívásáig a kormány látja el ideiglenes jelleggel a törvényhozás feladatát, kivéve a nemzetközi szerződések ratifikálását, a választási törvény elfogadását és az alkotmány meg-szövegezését illető hatásköröket,

6. a rendelet értelmében az ideiglenes államfői teendőket a miniszter-elnök látja el.

de Gasperi kormánya az országos választásokat megelőzően 1946. tava-szán rendezte meg a helyi közigazgatási választásokat mintegy próbaként a politikai erők helyzetének felméréséül. Már itt lehetett érzékelni azt a mély és radikális fordulatot, amely az elkövetkező másfél évet jellemezte. Ez egyúttal arra is választ adott, hogy a fasiszta kormány által kinevezett


polgármesterekkel (podestà) szemben mennyire nyitott és szervezett a társadalom arra, hogy maga döntsön a városvezetésről. Ennek sikere inspi-rárólag hatott az 1946. június 2-ára kiírt népszavazásra és a parlamenti vá-lasztásokra. A népszavazáson a köztársaság államformája melletti elkötele-zettség jegyében az olasz társadalom végérvényesen szakított a monarchia államformájával. Ez a döntés számszerűen kifejezve: 12 717 923 szavazat (54,26%) a köztársaság államformája, és 10 719 284 szavazat (45,74%) a monarchia mellett.96

A számok egyfelől azt jelentették, hogy a társadalom többsége köztár-sasági keretek között képzelte el a politikai rendszer működését, ám nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy közel 46%, tehát majdnem a sza-vazók fele a kontinuitás talaján állt, s így nem a monarchikus rendszert tette (tehette) felelőssé a fasiszta politikai rendszer hibáiért. Arról nem is beszélve, hogy ez a politikai pártok tablóján is látható volt. Az öt nagy párt mellett ugyanis a világháború végén szerveződött meg a Qualunque-simo politikai mozgalma, amely a qualunque – bárki – kifejezésből ere-dően az utca emberének álláspontját tükrözte, s abból az érzelmi válságból táplálkozott, amely a rend és stabilitás iránt vágyódó dél-itáliai lakosság-ban jelent meg a pártok pluralizmusának és ellentéteinek a szövetében. A mozgalmat a déli területeken 1944-ben Guglielmo Giannini színmű- és újságíró alapította.97 Mindemellett szintén ezekben az években szervező-dött meg a monarchisták tábora, amely csekély számban ugyan, de meg-jelent az Alkotmányozó Gyűlés összetételében.

Az ALKOTMÁNyOzó GyŰLÉS öSSzEHÍVÁSA ÉS Az ALKOTMÁNyOzÁS FolyAmAtA • Az 1946. június 2-i szavazás eredményeként június 25-én ült össze az Alkotmányozó Gyűlés, amely június 28-án megválasztotta az első, ideiglenes köztársasági elnököt Enrico de Nicola személyében. A ke-reszténydemokrata politikus 504 érvényes szavazatból 396-ot kapott.98 Az elnöki intémzény államhatalmi ágakon belül betöltött szerepe azonban az alkotmány megszövegezésével együtt az Alkotmányozó Gyűlésre hárult, amelynek összetételét az alábbi diagram szemléleti.

Az ábrán látható, hogy a három legnagyobb politikai erő a keresztényde-mokrácia, a szociáldemokrácia és a kommunizmus. Egyúttal ők képezték a de Gasperi vezette első kormány bázisát. Ideológiai értelemben rend-

96 Uo. 409. o.97 Colarizi, S., uo. 25. o.98 Ghisalberti, C., 410. o.


kívül széttagolt törvényhozó testületről van szó, hiszen a bal- és jobboldal kettősségén túl egyéb progresszív, továbbá jobboldali radikális elemek is megjelentek a törvényhozás munkájában. Az Akciópárt és a Köztársasá-gi Párt az antifasiszta ellenállás két alapvető tényezőjének számított, ám az utóbbi addig játszhatott meghatározó szerepet, amíg a köztársaság ál-lamformáját nem deklarálták. Az Akciópárt csekély, 4,1%-os arányát el-lensúlyozta, hogy a párt egyik legtehetségesebb politikus-jogásza Piero Calamandrei akítvan részt vett a bizottsági munkák során az alkotmány megszövegezésében. feltűnő viszont, hogy a párt kis arányához képest magasabb a Qualunquesimo szélsőjobboldali politikai mozgalmának ará-nya. A szavazók 5,4%-ának szemében a fasizmus politikai rendszere to-vábbra is kívánatos volt Olaszország számára. A szavazóbázis tekintetében fontos megjegyezni, hogy ismét a déli területekről érkezett a mozgalom támogatottsága. A Liberális Nemzeti Blokk a Liberális Pártból és a Mun-ka demokratikus Pártjából tevődött össze. Ez utóbbi vezetője éppen az átmeneti évek miniszterelnöke, Bonomi volt. Csekély támogatottságát annak köszönhette, hogy csupán a társadalmi elit progresszív nézeteket valló tagjait tudta maga mögé állítani. A Szabadság Nemzeti Blokkja pedig a monarchia iránt elkötelezettek központjának tekinthető.

Az Alkotmányozó Gyűlés ideológiai összetételéről megállapítható, hogy a kereszténydemokrata, a szocialista-kommunista és a liberális eszme-

rendszer képviselői kaptak helyet. de Gasperi első, 1947 májusáig tartó kormányában pedig ezen ideológiáknak az együttes jelenléte figyelhető meg. A kormányfő 1947 tavaszán az Egyesült Államokban tett látogatását követően a baloldalt kizárta kormányából. Ráadásul 1947-ben a pártokon belüli ellentétek is kiéleződtek. A vita a kereszténydemokrácián belül a liberális-katolikus de Gasperi és Giuseppe dossetti között tört felszínre. dossetti a katolicizmust szociális irányba kívánta továbbfejleszteni. Párt-szakadáshoz vezető politikai ellentétek voltak a szocialista párton belül is. 1947. januárjában a Saragat vezette csoport kiválásával létrejött az Olasz dolgozók Szocialista Pártja (Partito socialista dei lavoratori italiani – Psli) és a Nenni vezette Olasz Szocialista Párt (Partito socialista italiano – Psi). A szocialista táborban nem kis vitát váltott ki a szovjetunióhoz és a kom-munista pártokhoz fűződő viszony tisztázása. Saragat eszménye egy nyu-gat-európai szociáldemokrata párt létrehozása volt, ami a szovjet blokkal szembeni ellenállást vonta maga után.

Az Alkotmányozó Gyűlés elnökévé Meuccio Ruinit, titkárává Tomaso Perassit, a kor neves jogászait választották. Az alkotmány megszerkesztése egy közel másfél éves munka eredménye volt. Amiben az egyes politikai erők egyetértettek, az a három eszmerendszert tükröző alapelvek sziszte-matikus kidolgozása, a köztársasági elnök formális funkciónak a rögzítése, a kormány kollegiális testületként való megjelenítése, a végrehajtó hata-lom parlament előtti felelőssége, valamint a kétkamarás parlamentnek az államhatalmi ágakon belül kiemelkedő szerepe. Emellett fontosnak tar-tották a statuto Albetinóval szemben az alkotmány merev jellegének és az alkotmány védelmét szolgáló alkotmányos garanciáknak a rögzítését. Ez utóbbi tekintetében az Alkotmánybíróság komoly nóvumnak számított, a régiókra alapozott területi beosztás pedig az államhatalom központi és he-lyi szintjei közötti viszonyrendszerben jelentett nagy előrelépést.

A politikai pártok álláspontjai mögött komoly jogászi-szakmai munka folyt. Ebben a vonatkozásban ki kell emelni a közigazgatási jogot okta-tó nápolyi professzor, Ugo forti elnöksége alatt működő államszervezeti rendelkezéseket kidolgozó bizottságot (forti Bizottság), amely a gazdasá-gi, illetve a munkával összefüggő problémákkal foglalkozó bizottságokkal együtt dolgozott. A forti Bizottság 1945 novembere és 1946 júniusa kö-zött öt albizottság tevékenységében konkretizálódott. Az egyes albizott-ságok az alábbi témákban szerveződtek meg: alkotmányossági problémák, az állam szervezetrendszere, a lokális autonómiák, a közjogi entitások és az egészségügy. Az alkotmányos problémákkal foglalkozó albizottságban kifejezetten professzionális egyetemi oktatói pályán dolgozó professzo-

Az Alkotmányozó Gyűlésben részt vevő politikai pártok és az 1946. június 2-i országos választásokon elért eredmények

%-ban kifejezett arány alapján


rok, illetve bírák vehettek részt, többek között Costantino Mortati, Vezio Crisafulli, Piero Calamendri, Massimo Severo Giannini.

A bizottság munkája időben rendkívül behatároltnak tekinthető. Még-sem ez, hanem az Alkotmányozó Gyűléssel való kapcsolata lehet érdekes. Ezzel összefüggésben Pietro Nenni, az alkotmányozásért felelős miniszter annak az álláspontjának adott hangot, hogy a bizottság feladata az állami rendre vonatkozó problémák tanulmányozása és tanulmányok összegyűj-tése, nem pedig az alkotmány sémájának az elkészítése. Mit jelentett ez a baloldali kormányzati tisztviselő szájából? Az alkotmány végső soron olyan dokumentum, amelyben az 1946. június 2-iki választásokkal életre hívott Alkotmányozó Gyűlésnek kell döntenie, tehát elsősorban politikai döntés produktuma.99

Az alkotmányozás munkájában az Alkotmányozó Gyűlés kebelében jött létre a politikai erőviszonyokat tükröző 75-ök bizottsága, amely 1946 júniusa és decembere közt működött, tevékenysége az alkotmány meg-szövegezésében állt. A 75-ök bizottságának elnökévé Meuccio Ruinit vá-lasztották. A bizottság három albizottsága:

1. Az ún. első bizottság, amely a kereszténydemokrata Umberto Tupini elnöksége alatt 18 taggal működött, s az alapvető jogok és kötelessé-gek fejezetének kidolgozásában vett részt.

2. Az ún. második bizottság, amely a kommunista Umberto Terracini alatt 38 taggal működött, a köztársaság alkotmányos rendjének ki-dolgozásában volt illetékes.

3. És az ún. harmadik bizottság, amely a szocialista Gustavo Ghidini el-nöksége alatt 18 taggal működött, és a gazdasági és szociális kapcso-latokkal összefüggő rendelkezéseket dolgozta ki.100

Ruini a munka megkezdésekor két követendő célt tűzött ki. Leszögezte, hogy az alkotmánynak egyszerűnek, teljesnek és a nép embere számára is érthetőnek kell lennie, továbbá az alapvető kérdésekben egyetértésre kell jutni. Ez utóbbiak közé tartozott az alkotmány rugalmas vagy merev mivoltának eldöntése, a parlamenti szisztéma egy- vagy kétkamarás jelle-gének meghatározása, a preambulum létrehozásának szükségessége vagy szükségtelensége, illetve a kormányforma.101

99 Enzo Cheli: divergenze nella storiografia e linee di una possibile ricerca. In I giuristi alla Costituente – Il contributo italiano alla del Pensiero – Diritto (2012)

100 Uo.101 Uo.

Mivel az első és a harmadik albizottság között jelentős rokonság volt, ezért a munka összehangolására – tulajdonképpen a szövegezés tisztázá-sa érdekében - egy további 18 tagú koordinatív bizottságot állítottak fel, amely az egész szövegezési munka lelke, motorja lett. Közvetítő kapocs-ként jelent meg a bizottságok és az Alkotmányozó Gyűlés között. Tag-jai jórészt ismert bal-és jobboldali politikusok voltak, mint pl. Piero Ca-lamandrei, gaspare Ambrosini, Aldo moro, giuseppe Dossetti, tomaso Perassi, vagy az alkotmányjogász Costantino Mortati.

Jól jellemzi az alkotmányozás ezen fázisát értékelő alkotmányjog pro-fesszor, Enzo Cheli, aki szerint a normaszöveg egyes részein kifejezetten kimutathatóak az adott jogtudós-politikus nézetei. Amennyiben ezeket be akarjuk azonosítani, akkor az állapítható meg, hogy pl. a civil kapcsola-tokban szereplő állampolgári jogok fejezetét a kereszténydemokrata Gior-gio La Pira vagy a szocialista Lelio Basso, a törvényhozásra és a kormány-formára vonatkozó rendelkezéseket Costantino Mortati, az alkotmányos rendre, azaz az Alkotmánybíróságra és az alkotmányvédő garanciákra vo-natkozó normákat Piero Calamandrei és a kereszténydemokrata Giovanni Leone személyisége inspirálta.102

A köztársasági alkotmány egyes cikkeinek parlamenti vitája 1947. már-cius hónapban kezdődött, a szavazás június 21-től a zárószavazásig, decem-ber 22-ig tartott, amit néhány napon belül, december 27-én a kihirdetés követett. A szavazás végeredménye egyáltalán nem árulkodott a közben zajló politikai ellentétekről. Az olasz társadalomtudósok által büszkén han-goztatott 90% annak a bizonyítéka volt, hogy az 1948. január 1-én hatályba lépett új köztársasági alkotmányt a politikai elit egyöntetűen támogatta. Az alkotmány szerkezeti egységei az alábbiak:

1. tizenkét alapelv,2. az alapjogok és alapvető kötelezettségek rendszere egy sajátos lo-

gikai rendszerben és filozófiai perspektívában. A jogok generációit alapul véve az olasz alkotmány szövege az egyén személyéből indul ki, s fokozatosan halad a polgári kapcsolatoktól az etikai-társadalmi kapcsolatokon keresztül a gazdasági és politikai kapcsolatrendszerek felé, azaz a személyhez fűződő szabadságjogokon keresztül a gazda-sági, szociális és kulturális, majd politikai jogokig és az alapvető köte-lességekig.

102 Uo.


3. A Köztársaság rendjére vonatkozó rendelkezések tekintetében:• a parlament és a törvényalkotás menete,• a köztársasági elnök,• a kormány: Minisztertanács , a közigazgatás és egyéb szervek,• a bíráskodás: az igazságszolgáltatás szervei és szabályai,• a régiók, tartományok és községek,• és az alkotmányos biztosítékok: Alkotmánybíróság és az alkot-

mány módosítása, alkotmányos törvények következnek.

A közjogi dokumentum végén az átmeneti és záró rendelkezések találha-tók.

A köztársasági alkotmány igazi újdonsága, hogy a Statuto Albertinóval szemben merevnek tekinthető, mivel rögzíti az alkotmány módosításának eljárását és az alkotmány szövegében elhelyezett ún. örökkévalósági klau-zulát, amelynek kiterjesztő értelmezésével az alkotmány egyes rendelke-zései nem vethetőek alá semmilyen alkotmányos revíziónak. Ugyanakkor számos szerző, többek között Norberto Bobbio jogfilozófus, illete Rober-to Bin és Giovanni Pitruzella alkotmányjogászok egyaránt hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy azok a rendkívüli történelmi körülmények, ame-lyek ezt a kompormisszumot létrehozták, ma már nem ismételhetők meg az olasz belpolitikai életben.103

Szükséges megemlíteni, hogy az alkotmány értékelésekor a kortársak közül akadtak bírálók is. Salvemini104 a Levelek Amerikából (Lettera dall-’America) címmel megjelent írásában a kompromisszum helyett a „pate-raccio” (összejátszás vagy összebeszélés) kifejezést használta. Benedetto Croce liberális filozófus éppen a szöveg koherenciájának és harmóniájának a hiányáról panaszkodott a parlamenti vita kezdeti hónapjaiban: „A há-rom kormányon lévő párt már nem egy diszkurzuson alapuló egyezségben van, hanem a szavak és a tények diszharmóniájának csodálatos egyezsé-

103 Bobbio, N., uo. 173. o. és Bin Roberto-Pitruzzella Giovanni, uo. 123. o. 104 Gaetano Salvemini (1873 /Molfetta/–1957 /Sorrento/), olasz szocialista párti politikus.

Származásából kifolyólag a déli területek gazdasági fejlődéséért és lakosságának szociális érdekvédelméért szállt síkra. Bírálta Giolitti politikáját, az északi területek munkásságára koncentráló gazdaságpolitikát és az északi ipari munkásság egyoldalú beavatakozásának az elvét. A fasizmussal szembenálló politikus az 1920-as években emigrációba kényszerült: franciaországban, Angliában és az Egyesült Államokban tevékenykedett, ahol az állam-polgárságot is megkapta. Egyik alapítója a Giustizia e Libertà fasizmusellenes mozgalom-nak. 1933-tól a Harvard Egyetemen tanított, ahonnan 1948-ben tért vissza Olaszországba. Dizionario Biografico degli Italiani, www.treccani.it

gében, … amelyben minden párt a maga malmára hajtja a vizet.”105 Piero Calamandrei az egyes cikkekben testet öltő kompromisszumot egy olyan középkorú, őszülő hajú élvhajhász sikeréhez hasonlította, akinek egy idős és egy fiatal szeretője is van: a fiatal az ősz hajszálait, az idős pedig a feke-téket szakítja ki, úgyhogy szép lassan megkopaszodik. Nézete szerint az alkotmány is így lett kopasz.106

105 Uo. 173. o.106 Uo. 174. o.

A MATERIÁLIS ALKOTMÁNy dOKTRÍNÁJÁNAK ELőfUTÁRAI 101

AzolAszpolitikA- ésközjogtudományigondolkodásAlkotmánydoktRínái

Az olAsz AlKotmányJogI gonDolKoDás ElmÉlEtI IrányAI És TUdOMÁNyOS PROBLEMATIKÁJA • A modern olasz közjogtudomány a 19/20. század fordulóján, az egységes olasz nemzet megteremtését köve-tő évtizedekben erőlteljes német hatásoktól átitatva alakult ki. A német hatás elsősorban Georg Jellinek „Allgemeine Staatslehre” című munkájá-ban kifejtett nézetek átültetésének köszönhető. A német államtudományi gondolkodásnak az államról, az alkotmányról és az állami intézmények jogi természetéről szóló tanításai komoly követőkre, majd bírálókra talál-tak az itáliai félsziget alkotmányjogászai között. Ugyanakkor Jellinek csak egy szelete volt az adaptációnak. A történeti jogi iskola, továbbá az olasz politikatudomány – mindenekelőtt Gaetano Mosca – munkássága egy-aránt formálta az alkotmányról alkotott közjogi nézeteket.107 Az előbbi az állam, a jog és az alkotmány vizsgálatának történeti perpesktívájában öltött testet, az utóbbi pedig különösen Costantino Mortatinál a közjog-tudomány elméleti megalapozásában játszott komoly szerepet. Ezeknek a nézőpontoknak az együttes jelenléte első látásra az olasz közjogi gondol-kodást kissé eklektikussá tette, ám az itt elemzett szerzők mindegyike az alkotmány fogalmának és természetének bemutatásán túl komoly jog- és államelméleti tudással rendelkezett.

107 A közjogtudományi gondolkodás egyes irányzatainak mélyreható elemzése töb-bek között az alábbi művekben találhatók meg: fulco Lanchester: Pensare lo Stato: I giuspubblicisti nell’Italia unitaria. Róma, 2004, vagy Paolo Grossi: Scienza giuridica italiana. Un profilo storico 1860–1950. Milánó, Giuffrè Kiadó, 2000. ill. Luigi ferraioli: La cultura giuridica nell’Italia nel Novecento. Bari, Laterza, 1990.

Amateriálisalkotmánydoktrínájánakelőfutárai

orlAnDo És mosCA AlKotmányFElFogásA • A német államtudo-mányi gondolkodás eredményeinek első értelmezője a Jellinek államta-nát olasz nyelvre fordító Vittorio Emanuele Orlando volt.108 tudományos munkásságában két meghatározó vonás érvényesült. Az egyik az olasz al-kotmány és az alkotmány rendelkezéseiből következően a politikai rend-szer működésében tapasztalható jellemvonások szigorúan jogtudományi eszközökkel való vizsgálata, a másik a fiatal politikatudomány első ered-ményei – G. Mosca – nézeteinek a tanulmányozása. Orlandót Moscához még a palermói egyetemi évektől kezdődően komoly barátság fűzte.109 Tudományos problematikájának egyik elemezője szerint Orlando néze-tei négy fogalom köré csoportosíthatóak: a szuverenitás elmélete, a végre-hajtó hatalom elmélete, a képviseleti kormányzás elmélete és a hatalmi ágak megosztásának az elmélete.”110 Egyik fiatalkori műve, az 1894-ben publikált „Az alkotmányjog alapelvei” (Principi di diritto costituzionale) az államszuverenitás-, illetve államszemélytan megalapozására törekedett. Hogyan? A szerző abból indult ki, hogy az állam közjoga a politikai intéz-mények összességére vonatkozó jogi normákból áll, ez azonban történel-mi korszakonként különböző formákat ölthet. Ez egyúttal azt jelentette, hogy az állami intézmények tudományos igényű vizsgálata csakis a jogtu-dományon ezen belül a közjogon keresztül történhet, amit minden mate-riális – filozófiai, etikai, politikai stb. – tartalomtól meg kell tisztítani, ám a közjog maga is történeti képződmény, így rögtön a jogtudomány ezen ágának megalapozásánál Orlando a történeti jogi irányvonalat is átültet-te. A közjogtudomány középpontjában az állam áll, amelynek központi eleme a végrehajtó hatalom, ez ugyanis egyben a szuverenitás ideájának

108 Vittorio Emaneuele Orlando (1860–1952) az olasz közjogi gondolkodás egyik meg-határozó alakja. A francia politikafilozófiai iskolával szemben a német közjogtudomány képviselőinek műveit, nézeteit, jogi fogalomkészletét és módszertanát ültette át az olasz jogi gondolkodásba. Az I. világháborút megelőző évtizedekben parlamenti képviselőként, illetve több alkalommal miniszterként, pl. oktatási miniszterként, vett részt az egyes kor-mányok munkájában. 1917-ben miniszterelnöki tisztséget töltött be, majd a Párizs környé-ki béketárgyalások olasz küldöttségében is szerepet vállalt. A fasizmus idején visszavonult a politikai közszerepléstől. In Dizionario Biografico degli Italiani, uo. www.treccani.it

109 A barátságról G. Mosca politikai realizmusát elemző egyik szerző írt részletesebben. In Portinaro, Pierpaolo: Il realismo politico. Laterza, Róma–Bari, 1999.

110 Alberto Massera: Orlando, Romano, Mortati e la forma di governo. In Forme di stato e forme di governo: Nuovi studi sul pensiero di Costantino Mortati a cura di Mario Galizia. Giuffrè, Milánó, 2007. 770. o.

102 Az OLASz POLITIKA- ÉS KözJOGTUdOMÁNyI GONdOLKOdÁS ALKOTMÁNydOKTRÍNÁI A MATERIÁLIS ALKOTMÁNy dOKTRÍNÁJÁNAK ELőfUTÁRAI 103

konstitutív eleme is. Rögtön az államfogalom megalapozásánál kizárta Jel-linek államra vonatkozó kettős tanának társadalmi vetületét. Miért? „Az állam az elsődleges jogforrás … a szuverenitás az államhoz tartozik, és tar-talmazza az állam teljes jogát”.111 A szuverenitás ugyanakkor az állam jogi személy mivoltában nyer megerősítést, ez utóbbi pedig három lényeges elemmel rendelkezik. Ezek 1. az állam, amelyhez a személy mivolt hoz-zátartozik, 2. a közösség jogi lelkiismerete/jogtudata, amely az állam jogi személyiségének alapja, és 3. a végrehajtó hatalom, amely ezt ténylegessé teszi a kormányon mint eszközön keresztül. Ezzel a szuverenitás, illetve a személy mivolt szerves összefüggésben áll az állam végrehajtó hatalmának szervi oldalával.

Orlando eme nézetrendszerének számos tanulsága van. A szerző gon-dolatmenete szervesen illeszkedik ahhoz a konzervatív idológiában kiala-kult és a történeti jogi iskolához kötődő 19. század közepi törekvéshez, amely a jog személy tanítására fokuszálva egyúttal az állam organikus el-méletét fejette ki. Orlando az államszuverenitás-tételt összekötte az állam jogi személy mivoltával, s ebben ugyancsak a német közjogi gondolko-dás egyes elemeit vette át. Nézetei szoros rokonságot mutatnak Gerber „A német államjog rendszerének alapvonalai” című írásával, ahol a szerző szintén olyan tudomány megteremtésére törekedett, amelyben az állam organikus és jogi jellemvonása egyaránt megtalálható. Másfelől Orlandó-nál a szuverenitás és a politikai intézmények történeti kontextusba állítása szembehelyezkedett azon természetjogi ihletésű és társadalmi szerződés tanokkal, amelyek az állam-fogalom deduktív megalapozására törekedtek. Ez egyúttal az olasz közjogtudományi gondolkodás egyik meghatározó jellemvonásává vált, az Orlando munkásságát követő évtizedekben jelen volt az olasz alkotmányjogi doktrínákban. Az sem elhanyagolható, hogy a szerző a végrehajtó hatalom középpontba állításával a liberális nézetek által kiemelkedően fontosnak tartott képviseleti alapú kormányzást és a törvényhozó hatalom elsődlegességét nem tartotta fontosnak. Ez mutat-kozott meg a hatalmi ágak szétválasztásáról vallott felfogásában. Gondo-latmenetében az állami hatalom egységes, a hatalmi ágak csupán ennek az egységes hatalomnak a funkcionális kivetülései, az állam saját szervei révén valósítja meg a törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás feladatát. Ez természetesen eredhetett a 19. század második felének olasz politikai valóságából, de Mosca nézeteiből is, aki ezekben az években bí-ráló hangvételű írásokat tett közzé a képviseleti kormányzásról. Orlando

111 Le libertà dei moderni, uo. 222–223. o.

művében a kormány minden állami tevékenység valódi és organikus szin-tézise.

Az olasz közjogász államtanának ugyancsak Gerber felfogásával roko-nítható nézete a közösség lelkiismeretének felvetése. Szinte szó szerinti átvételnek minősül azon meglátása, hogy a nép az államban jut el a jog-közösség tudatához, amely az állam jogi személyiségének alapja.112 Sőt Or-lando ezen túlmenően feszegeti a jó kormányzás és a történelmi fejlettség közötti kapcsolatokat is: „…a kormányforma a nemzetek életében nem csupán egy szabad választás hatása, hanem egy adott társadalom törté-nelmének, etnológiai és gazdasági feltételeinek meghatározott és szük-ségszerű következménye, függ a szokások, az érzelmek és az előítéletek mennyiségétől és minőségétől egyaránt.”113

Hogyan jön létre az állam, és milyen elemekkel rendelkezik? 1. Meghatározott számú ember (család) állandó kapcsolata egy megha-

tározott, rögzített területtel (ellentétben a nomád törzsekkel).2. A politikai engedelmesség viszonyrendszere egyik oldalon a szuverén

hatalommal, másik oldalon az alattvalókkal (ellentétben azon patriar-kális, római gentes, kelta vagy hasonló nemzetségi alapú csoportok-kal, ahol szintén jelen van az engedelmesség ténye, ám vérrokonsági alapon).

3. Ahol az emberi szükségletek kielégítésében álló közösségi kapcsolat-rendszer politikailag szervezett társadalommá válik, ott a jogok vé-delmében létrejön az állam.114

Az állam tehát meghatározott területen élő, az állami hatalomnak enge-delmeskedő, politikailag szervezett társadalom, a nép politikai közössége. Az állam funkcióját tekintve a társadalmi kapcsolatok sokféleségében, a társadalmi osztályok és individuumok hajlamainak és erőinek végtelenül nagyszámú és sokféle megnyilvánulásában integráló és jogokat védő sze-repet tölt be. Érdekek integációja egyfelől, jogvédelem másfelől. Mindkét funkció az állami szervek tevékenységén keresztül ölt testet. Hogyan? Az állam saját szervei révén a köztük lévő funkcionális munkamegosztásban integrál és szintetizál, amely lehet akár jogszabályalkotás, akár jogszolgál-tatás. Ebben a „munkamegosztásban” Orlando elismeri a képviseleti ala-

112 Államelmélet (szerk. Takács Péter, H. Szilágyi István, fekete Balázs) uo. 41.o., ill. Alberto Massera, uo. 773–774. o., ill. Le libertà dei moderni, uo. 223. o.

113 Uo. 772. o.114 V. E. Orlando (1894): I principi di diritto costituzionale. firenze, G. Barbèj-t. A, 14–15. o.


pon nyugvó törvényhozó hatalomnak a hatalmi ágak közötti jelenlétét, de véleménye szerint ez a modern történelem – tehát egy adott korszak – ki-fejeződése. A képviseleti elvnek nála nincs politikai konnotációja. A kép-viseleti kormányzás csupán egy technikai fogalom, alapja a választójog, amelynek általános voltát veszélyesnek és tévesnek tartja. Érdekes az al-kotmány alapelveiről szóló művében gondolatmenetének megindokolása. A nép organikus történeti egységének pozitív jogi alapja a közjog, de ez utóbbi az állam saját céljainak kivetülése, amely lehet a nép irányában jogokat biztosító vagy éppen szabályozó, vagy a népet kötelező jellegű, ám mindig, minden esetben az állami hatalom áll mögötte. Amennyiben ezt a törvényhozás hatalmi ágára vetítjük rá, és a nép viszonyát vizsgáljuk meg a parlamenti képviselők megválasztásához, továbbá a parlament mű-ködéséhez, akkor Orlando szerint a francia konsitucionalizmus egyik leg-nagyobb jogi tévedésével állunk szemben, ha ennek politikai jelentéstar-talmat tulajdonítunk. A törvényhozó hatalom egy képesség megjelölésére szolgál, a nép – illete képviselőinek – azon képessége, hogy elkerülje a társadalmi érdekek önkényes hatásának kockázatát a kormányzást alkotó intézményekre.115 Képviseleti kormányzás nélkül az állami hatalom jogal-kotó funkciója nem a választók akaratának intézményesített orgánumában jelenne meg, hanem önálló és az állami hatalomtól független életet élő testté válna! Így Orlando nem véletlenül jut el az államcentrikus gondol-kodásában az állami hatalom legmarkánsabb kifejeződési formájának, a kormánynak mint a végrehajtó hatalom szervének a középpontba helye-zéséhez. Az államforma szempontjából a monarchiát előnyben részesítő szerző a koronának szintén fontos szerepet tulajdonított, amennyiben azt az állami hatalom egységének megszemélyesített formájaként definiálta. A monarcha az állami szervezet stabilitásának eleme.116 Végső soron a mo-narchia közjogi értelemben dualista koncepcióját kidolgozó szerző szerint: a monarchikus politikai rendszerben a királyi előjogok biztosítják a monar-chikus elv érvényesülését, a kormány pedig az állami intémzények jogi tevékenységének funkcionális egységét.117

Orlando művének szemléletes része az újkori itáliai alkotmányosság sa-játosságait taglaló fejezete. A szerző saját hazája alkotmányos fejlődésének egyik legnagyobb problémáját a partikularizmusban látta. Úgy vélte, hogy a modern állam és az alkotmányos politika hiányzik az itáliai történelmi

115 V. E. Orlando, uo. 16. o.116 Alberto Massera, uo. 776. o.117 V. E. Orlando, uo. 19. o.

tradíciókból. Miért? „dél-Itáliában a monarchia formájának időtállósága és túlsúlya egy alapvetően képviseleti kormányformára vágyó szicíliai al-kotmánytörekvéssel inkább az angol jogfejlődés sajátosságaira emlékez-tet. Az északi részek ezzel szemben a városok köztársasági formájával és a kis signoriák feudális elemeinek felbomlasztásával jellemezhetők.”118

Pályatársa és barátja, Gaetano Mosca csak részlegesen tartozik a közjogi gondolkodás tablójához. A magyar politikatudományi gondolkodásban119 elsősorban az elitelmélet miatt ismertté vált társadalomtudós több kiadást megért műve, „A politikatudomány elemei” (Elementi di Scienza politi-ca) miatt kerülhet megemlítésre, mert az állam és társadalom kapcsolatá-ról írott sorai a materális alkotmány doktrínájának megértéséhez elenged-hetetlenül fontosak.120 A 20. századi alkotmányjogban megjelenő és Carl Schmitt politikai államfogalmától elhatárolódó olasz közjogi gondolkodás Mosca tanításaira épített az állam jogi jelenségén túlmutató motívumok felvázolásában. Gaetano Mosca az európai kapcsolatokkal rendelkező palermói egyetem diákjaként az újkori társadalmi valóság és a politikai rendszer közötti kapcsolatokat vizsgáló társadalomtudósok és közjogászok között kezdett el foglalkozni tudományos kérdésekkel. ő maga kezdeti éveiről és a megfigyeléseit motiváló tényezőkről a következőket jegyezte fel: „…valójában két motívum vezetett; az egyik a történelem tanulmá-nyozása, amelyből a jelen kor társadalmi tényei megismerhetőek, a má-sik az emberek és dolgok tanulmányozása. Minden, ami körülöttem tör-tént, a tanulmányaim szempontjából jónak tekinthető: habár általában a nagy igazság nem ismerhető meg, mégis teljes mértékben igaz, hogy az ember elszakadva mindazon dolgoktól és aggodalmaktól, amelyek vele történnek, állandó odafigyeléssel rendkívül érdekes észrevételekre tehet szert, amelyekkel ezen dolgokat és embereket jobban látja másoknál. Így tettem én is diákként társaim és professzoraim között, mint katona a ka-szárnyában, szemléltem mindenféle embert: hivatalnokokat, bírókat, kép-viselőket, munkásokat, parasztokat, ahogyan az ügyeimet intéztem, vagy velük együtt utaztam … minden társadalmi tényt és minden véleményt

118 V. E. Orlando, uo. 25. o.119 Az eliteleméletekre vonatkozóan lásd többek között Bayer József: A politikai gondol-

kodás története. Osiris Kiadó, Budapest, 1998, vagy Paczolay Péter – Szabó Máté: A politika-tudomány kialakulása. A politikaelmélet története az ókortól a huszadik századig. rejtjel Kiadó, Budapest, 2006.

120 Gaetano Mosca: (1858 Palermo-1941 Róma): jogász, filozófus, a torinói, a Milánói és a római egyetemen tanított. 1908-ban parlamenti képviselő, a kolóniák ügyeiért felelős államtitkár, 1919-től szenátor. In. dizionario Biografico degli Italiani. www.treccani.it


megpróbáltam tudományos értelemben összehangolni, szintetizálni, hogy kinyerhessek belőle általános látásmódokat, és végül, amikor a legkevésbé vártam, siker koronázta a tevékenységem. A rendszerem készen volt.”121 Mosca célja tehát a társadalomtudomány általános fogalomkészletének és módszerének megteremtése volt a politikai rendszer tanulmányozása szempontjából, amely a kezdeti években a parlamentarizmus kritikáján keresztül jelent meg. Módszere lényegesen különbözött Orlandóétól, őt a közjog és az általános államtudomány nem érdekelte. Annál jobban sze-rette volna megragadni az állam lényegét társadalomtudományi szemszög-ből. Ezt először „A kormányok és a parlamentáris kormányzás elmélete” (Teorica dei governi e dei governo parlamentare) című írásában egy mar-káns motívumban, a kormányzók és kormányzottak viszonyában látta áb-rázolhatónak. Ugyanis minden társadalmi konstrukció rendelkezik a kor-mányzók kisebbségben lévő csoportjával, amely a nép nevében gyakorolja hatalmát és a kormányzónak alávetett kormányzottak széles tömegével. Ebből a megfigyelésből hozta létre a politikai osztály fogalmát, amely em-berek azon csoportjaként határozható meg, akik a társadalom irányítását és a kormányzás tevékenységét végzik. Ez a modern államban már nem egy személyhez, hanem egy morális felsőbbséggel rendelkező, összehan-goltan cselekvő csoporthoz kötődik, amely mindig győzedelmeskedik a tömeggel szemben. A tömeg Mosca politikatudományában nem csupán egy szervezetlen massza, hanem izolált, elszigetelt individuum. Mosca szerint az emberiség és az egyes nemzetek története a kormányzók, azaz a politikai irányítás története. Viszonylag fiatalon, az 1880-as évek végére eljutott arra a felismerésre, hogy a politika a politikai osztály szervezeté-nek tanulmányozása.122

„A politikatudomány elemei” című főművében ugyanakkor már be-hatóbban elemzi az egyén, a társadalom és az állam viszonyát. Kiinduló tézise az emberiség tagoltsága, illetve a csoportképződés törvényszerűsé-geinek a feltárása. Nála az emberiség érdekei, szokásai, érzésvilága és hite alapján osztható társadalmi csoportokra. Az egyén és a társadalmi csoport közötti kapcsolat azonban kettős: az ember a közös testvériség (fratellan-za comune) érzése alapján egyesül másokkal, míg szenvedélyei, illetve többé-kevésbé ellentmondásos és taszító érzései alapján különül el más csoportoktól. Tehát az egyénben megtalálható a másokkal való egyesülési

121 Pierpaolo Portinaro: uo. 3.o.122 Ez később Mortati alkotmányelméletében a materiális alkotmány alapja lesz!

és elhatárolódási szándék, amely mindennemű társadalmi kapcsolatrend-szer alapja.

Ugyanakkor joggal vethető fel a kérdés: mi biztosítja a rendet és formát egy összeegyeztethetelen érdekek és érzések konglomerátumának tekin-tett társadalomban? Mosca válasza a korábban már bemutatott politikai osztály fogalmában, továbbá a politikai formulában és a jogi védelemben ölt testet. Ugyanakkor a politikai furmula fogalmának segítségével részle-tesen elemezi azt, hogy a politikai osztály sohasem a nyers erőszak útján biztosítja a kormányzó hatalom megtartását, hanem igényt tart egyfajta legális és morális bázisra, amely az osztály által irányított társadalom ál-talánosan elismert és elfogadott hitén alapul. A kormányzók hatalmának elfogadása szempontjából a palermói származású politológus szembeállítja a premodern és modern politikai rendszereket. Bírálta a francia forrada-lom azon tételét, hogy az ember veleszületett jogokkal rendelkezik: „Az emberi jogok csupán annak kifejeződései, ami a jelenben történik. Ezen jogok velünk született jellege az emberi gondolkodás hipotézise. … A sza-badság a művelt és domináns osztály legnagyobb részének véleménye, amely az újkori társadalomban nem egyesek önkényének, hanem a tör-vényeknek van alávetve.”123 Az egyenlőség esetében tagadta annak bár-minemű gazdasági vonatkozását. Az egyenlőség reális értelmét abban a motívumban látta, hogy az emberek többé-kevésbé nagy csoportja vesz részt a parlamenti képviselő-választásokon. Ez azonban a többségi elvhez és nem az egyenlőség valódi fogalmához vezet.

A konszenzus elérése bekövetkezhet a jogi védelem kategóriája által is, amelyben a jog elismeri minden egyes állampolgár szabadságát, poli-tikai véleményformálásának autonómiáját. A jogi védelem Moscánál azt a folyamatot jeleníti meg, amelynek során az absztrakt és természetes ér-telemben felfogott egyén mintegy „átfordul”, transzformálódik a jogilag szabályozott alany fogalmába, magatartását a jogi normákhoz igazítja.124

Joggal vetődik fel a politika törvényszerűségeinek és a politikai rend-szer alapvető kategóriáinak vizsgálata után, hogy mi az állam? „Az állam összes meghatározása közül a legjobbnak az tűnik, hogy az állam egy nép politikai és jogi szervezete egy meghatározott területen, de ez bizonyá-ra még magyarázatra szorul. A magyarázat az állam és társadalom közötti különbségben áll. Ha az állam a társadalom politikai irányításában részt

123 Uo. 5. o.124 G. Mosca: (1908): Appunti di diritto costituzionale. Milánó, Società Editrice Libreria,

8. o.

108 Az OLASz POLITIKA- ÉS KözJOGTUdOMÁNyI GONdOLKOdÁS ALKOTMÁNydOKTRÍNÁI sAntI romAno KözJogtUDományA És Az InsItUCIonAlIzmUs JogElmÉlEtE 109

vevő elemek összessége, akkor az állam lényege nem a társadalmon kívül kereshető. Állam és társadalom szétválasztásának az államfogalom meg-ragadása szempontjából nincs jelentősége.125 Mosca szerint: „Az a kérdés, ami a leginkább érdekli a társadalomtudósokat, nem más, mint az állam beavatkozása a társadalom életébe. Ezért megpróbáljuk bemutatni, hogy ez nem egy kérdés, hanem kérdések egész sora. … Nagyon jelentéktelen az a látásmód, amely a társadalomban és az államban két egymástól telje-sen elkülönült, különböző, gyakran antagonista entitást lát. … Mindenek-előtt azt kell tisztáznunk, hogy mit értünk a társadalom, és mit az állam fogalma alatt. A jogi kódexek szabályai és a közigazgatási jog feltételei alatt az állam egészen biztosan egy különálló jogi élettel bíró, a közös-ség érdekeit megjelenítő és a közvagyont igazgató entitás, és mint ilyen szemben áll a privát érdekkel és más jogi entitásokkal. Politikai értelemben azonban az állam ugyanakkor mindazon társadalmi erők szervezete, amelyek politikai jellemvonással bírnak. Ez a valódi nézőpont, ahonnan a társadalmi tudományoknak szemlélniük kell az államot, habár századunk veszélyes hibája, hogy megtiltja a politikai problémák helyes értékelését, kizáró-lag az adott jelenség jogi jellegű megítélése miatt.” Mosca szemszögéből nincs az állam és a társadalom között ellentmondás, az állam a társadalom része. Szimbolikus értelemben az emberi testben az agy az állam, a test a társadalom, amely nélkül nem létezik az állam.

Mosca egy kisebb írásában szintén foglalkozott a modern alkotmányok tipizálásával, ám ebben nem haladta meg kortársait. Az újkori alkotmá-nyosságot két részre osztó szerző megkülönböztette az írott és íratlan al-kotmányokat. Ez utóbbi tekintetében csupán az angolszász jogfejlődésé-ről értekezett, ahol a politikai reformok a korábban létező intézmények fokozatos átalakulását tette meg az alkotmányosság alappilléreinek, míg az európai országok alkotmányos kartáiban csupán a politikai rendszerben végbemenő radikális megújulás kezdetét látta.126

125 G. Mosca: Elementi di scienza politica. Uo. 146–147. o. 126 G. Mosca: Appunti di diritto costituzionale, uo. 52–53. o.

santiRomanoközjogtudománya ésazinsitucionalizmusjogelmélete

sAntI romAno mUnKásságA • A palermói származású közjogtudós a 20. századi olasz jogtudomány egyik meghatározó gondolkodója.127 Mun-kássága kezdetétől bírálta a felvilágosodás szekularizált természeti jogi ta-nait és a társadalmi szerződéselméleteket egyaránt, mivel ezek a jogi gon-dolkodás számára a jog eszközeivel nem megragadható politikai filozófiai aspektusokat tartalmaztak. Korai éveinek egyik neves olasz értelmezője, Fioravanti maurizio, santi romano teoretikai irányultságával kapcsolat-ban azt is megemlíti, hogy a fiatal jogász igen korlátozott érdeklődést mu-tatott az állam általános tana iránt, s ezzel az általa egyébként igen tisztelt Jellinek állam kettős természetére vonatkozó tanításait is megkérdőjelez-te.128 Ez az elutasítás az élete végén publikált alkotmányjogi művében szintén tetten érhető, ahol megismételte a jogra és az államra vonatkozó filozófiai nézőpontok kizárását a közjogtudományi gondolkodásból.129 Bár az institucionalizmus egyik meghatározó alakjaként tartják számon, hosszú utat járt be az intézményelmélet kidolgozásáig.

A KözJOG HELyE ÉS TEMATIKÁJA A fIATAL sAntI romAno mUnKásságáBAn

Santi Romano egyik első munkája, az 1903-as modenai egyetem alkot-mányjogi kurzusán „Alkotmányjog és más jogi tudományok” /Il diritto cos-tituzionale e le altre scienze giuridiche/ címmel tartott megnyitó előadása

127 Santi Romano (1875 /Palermo/–1947 /Róma/) 1896-ban szerzett jogi diplomát a pa-lermói egyetemen, ahol évekig oktatott, majd 1906-tól a modenai egyetem alkotmányjogi, 1909-ben a pisai egyetem közigazgatási jogi, 1925-ben a milanói egyetem alkotmányjogi és 1928–1943 között a római „La Sapienza”egyetem alkotmány-és közigazgatási jogi profesz-szora. Tudományos karrierje mellett 1923–1925 között a pisai, 1925–1928 között a milanói egyetem jogi karának dékánja. 1928–1944 között az Államtanács elnöke. Számos parla-menti bizottság tagja, pl. 1935-ben a polgári jogi-polgári eljárásjogi és tengeri jogi kérdése-ket tárgyaló, 1938-ban a Korporációk és fasciók kamaráival, 1939–1944 között a szenátorok kinevezésével foglalkozó, majd 1939–1940-ben a külügyi bizottság tagja. Tanítványai közé tartoztak olyan neves közjogászok, mint Carlo Esposito, Vezio Crisafulli vagy Massimo Severo Giannini.

128 fioravanti, Maurizio: Per l’interpretazione dell’opera giuridica di Santi Romano. Nuove prospettive della ricerca. In Quaderni fiorentini per la storia del pensiero giuridco moderno. 10. szám (1981). Giuffrè, Milánó, 1981. 195. o.

129 Santi Romano: Principii di diritto costituzionale generale. Giuffrè, Milánó, 1947. 11. o.


volt, amelyben a német közjogi gondolkodásból átvett jogi módszerrel azt vizsgálta, hogyan tisztíthatók meg a jogi tudományok a nem jogi – első-sorban filozófiai, politikatudományi, szociológiai, etikai és természetjogi – tanoktól. A jogi tudományok (és ezt következetesen többes számban használta a szerző) egy olyan módszertani és tematikai rendszerezésével állunk szemben, amelynek törzsét – központi részét – az alkotmányjog képezte, míg minden más jogi diszciplínát ebből vezetett le. Ez azzal a következménnyel járt, hogy nem csupán a világos alkotmányos alapok-kal rendelkező közigazgatási jog, büntetőjog vagy nemzetközi jog, hanem a magánjogi diszciplínák is az alkotmányjogból nyerték létalapjukat. Az alkotmányjog kiemelt helyét az biztosította, hogy a közjog általános alap-elveinek szisztematikus rendszerét tartalmazza, az alkotmányjogász feladata az ezzel összefüggő dogmatikai konstrukciók megalkotása. Santi Romano már 1903-ban rámutatott arra, hogy az alkotmányjog feladata a teljes és hatá-lyos jogrendszer alapproblémáinak megoldása „…absztrakt elvek kidol-gozása, alapvető intézmények ábrázolása és a teoretikus konstrukciók”130 megalkotása a pozitív jog alapján.

A megnyitó előadás egyben kijelölte számára az elkövetkezendő évek tudományos problematikáját. A szerző az alanyi közjogok, az állami szer-vek, a törvényhozás korlátai és az alkotmányos rend tényleges létrejötté-nek jogdogmatikai problémáival kezdett foglalkozni. Szintén egyik korai írása volt az 1897-ben megjelent „Az alanyi közjogok elmélete” /La teo-ria dei diritti pubblici subiettivi/, amelyet éppen öt évvel Jellinek műve után publikált. A közjogi jogalanyiság problematikájának kiindulópontja a jogviszony meghatározása volt. A fiatal szicíliai jogász a magánjogi jog-viszony mintájára abból indult ki, hogy a „…jogviszony legalább két jog-alany szembenállását feltételezi”.131 Ez azonban még nem ad magyaráza-tot az állam és az állampolgár, illetve egyéb az állam szuverenitása alatt álló közjogi jogviszonyok elhatárolására. A közjogi jogalanyiság problémá-ját a szerző 1. az állami szervek és 2. a hatáskörök szintjén oldotta meg. Az állam az állampolgár és más jogi személyek irányában mindig a maga konkrétságában, azaz meghatározott hatáskörrel rendelkező állami szerv-ként jelenik meg.132 mivel santi romano nem ismerte el az emberi jogok prestatuális, természeti eredetét, ezért az állampolgár alanyi közjogainak határát az államon belül oldotta fel. Átültetve Jellinek önkorlátozásra vo-

130 fioravanti, Maurizio: uo. 193. o.131 Uo. 198. o.132 Uo. 199. o.

natkozó elméletét az állami szervekre, santi romano azt állította, hogy az egyéni szabadságok „…eredetüket az állam önkorlátozásából, pontosab-ban azokból a korlátokból nyerik, amelyeket a parlament a közigazgatás-sal szemben támaszt”.133 Az önkorlátozó hatalom tehát az állami szervek szintjén érvényesül, így az egyéni szabadságok nem valamely fizikai vagy jogi képesség gyakorlásában ragadhatók meg, hanem abban a lehetőségben, hogy az ál-lam szervei által az állampolgárral szemben felállított illegitim akadályokat el kell hárítani. Az állampolgár joga abban jelenik meg az állammal szemben, hogy az egyik állami szerv az állam másik szervének veti alá magát, azaz az állam önmagát szervein és azok hatáskörein keresztül meghatározott jogi aktus kibocsátásával korlátozza. Így a közjogi jogviszony az állampolgár és az állam törvény által kötelezett egyes állami szerve között értelmezhető.

Nem véletlen, hogy ezek után Romanót különösen a törvényhozó hata-lom korlátai kezdték érdekelni, hiszen a parlament a legfőbb államhatalmi szerv mivoltából kifolyólag egyedül képes megakadályozni a közigazgatá-si és kormányzati szervek illegitim aktusait. Melyek lehetnek a törvény-hozás, a törvényhozó aktusának korlátai? Milyen korlátokat állíthatunk fel a törvényhozóval szemben, ha alkotmányozó hatalomként ragadjuk meg? A probléma megoldásának kezdeti sémája megtalálható az 1901-es „Az alkotmányos rend tényleges létrejötte és legitimációja” /Instaurazione di fatto di un ordinamento costituzionale e la sua legittimazione/ című írá-sában. Ezt a tanulmányát egy erőteljes kritikával indította, amely a ter-mészetjogi és szerződéstanokkal szemben leszögezi, hogy az egyéni jo-gok állam előtti prestatuális léte nem igazolható. Miért? „A jog csak az, ami rendelkezik azzal az erővel, hogy pozitív joggá váljon és parancsoljon, a tisztán racionális elvek nem rendelkeznek ezzel az erővel… nevezhe-tőek akár teoretikus, filozófiai vagy természetes értelemben vett jognak, de azáltal, hogy a joghoz ezeket a mellékneveket társítjuk, valójában azt mutatjuk meg, hogy nem jogokról beszélünk.”134 Ez a gondolat előrevetí-tette a jog intézményi felfogását és a jogrendszer államhoz kötését. Ekkor azonban még kizárólag az állam és a jog közötti azonosság feltételezésig jutott el, amit később az intézmények pluralitásának gondolata irányában módosított.

Ebből az következik, hogy a palermói jogász nem ismerte el a természetes jogokat a törvényhozói aktus korlátaiként. Nem támogatta a társadalmi szerző-désekben megtalálható társadalmi konszenzus kategóriáját sem. Santi Ro-

133 Uo. 201. o.134 fioravanti Maurizio, uo. 205. o.


mano kiindulópontja Jellinek „általános államtanának” egyik gondolata volt. Egy meghatározott állam és alkotmányos rendjének tényleges létre-jötte a német közjogi gondolkodó szerint pusztán tényleges természetű, mert ezen a ponton hiányzik az állam jogi jellege. Az állam létrehozásának ezt a pillanatát a jog eszközeivel nem lehet megragadni. A palermói jogász részben méltatta Jellinek ezen meglátását, mert nézete szerint a német tudós tabula rasát hajtott végre a természetjogi és kontraktualisztikus ta-nokkal szemben, ám vitatta a német közjogtudós azon nézőpontját, hogy az állam létrejötte nem határozható meg jogilag. Ha ez igaz lenne, nem lehetne a törvényhozás jogi határait megragadni az alkotmányozó hatalom viszonylatában. Santi Romano szerint az állam létrejötte szükségszerű. ám „…ha egy állam vagy kormánya ténylegesen létezik, akkor léteznie kell a jognak is, amely ezen alapszik és ebből származik: az utóbbi (jog) az előbbi (állam, kormány) lényeges eleme, így az előbbi nem fogható fel az utóbbitól elszakítva. Ha a jog létezésében kételkedünk, akkor az állam és kormánya létezésében is kételkednünk kell.”135 Az állam és a jog romano elméletében szükségszerűen „azonos genetikai pillanatnak” a termékei. Az állam létrejötte maga is normatív aktus, nem fogadható el annak ter-mészetjogi vagy szerződéstani megalapozása, de nem a „semmiből” jön létre. Miért? A jog szempontjából nincs törés, nincs tabula rasa az új állam és a régi állam között. Az új államnak az alkotmányozás momentumában, abban a „pillanatban”, amikor új jogi intézményeket alkot új jogi normák-kal, már rendelkezik jogi intézmények és normák olyan komplexumával, amit kénytelen a sajátjaként elismerni. Természetesen a „kapott normá-kat és intézményeket” a törvényhozó módosíthatja és módosítja, de az átvett és alkotott új normák egy és ugyanazon állam jogrendszerébe tar-toznak. Így az alkotmányozó hatalom nem „teljesen szabad”: „…a nor-mák és intézmények egy komplexumát az új rend a sajátjának kell hogy elismerje, mert ezek nélkül nem tudna létrejönni”.136

Ebből következik, hogy Santi Romano nem kedvelte az alkotmányozó hatalom kifejezést sem. Szerencsésebbnek tartotta a „rendkívüli törvény-hozó hatalom” kifejezést.137 Ebben a nézőpontban a jog organikus szem-lélete, a történeti jogi iskola jogfelfogása jelent meg, s az sem véletlen, hogy Santi Romano a brit jogfejlődést tartotta a modern alkotmányosság mintájának. Mivel a jogfejlődés kontinuitása szükségszerű, a szükségsze-

135 Pinelli Cesare, uo. 2. o. 136 Uo. 4. o.137 uo. 1. o.

rűség kategóriája válik az állam normatív lényegének egyik komponensévé. Legfőbb funkciója, hogy a politikai hatalom hordozóit arra kényszerítse, hogy az állami alapvető intézményeit és normáit ne tagadják meg. Így az állami szuverenitás a törvényhozásban nem egy magasabb jogforrásban ta-lálja meg önmaga korlátját, mint az igazságszolgáltatás vagy a végrehajtás, hanem a szükségszerűség fogalmában: „A jogalkotó ekkor olyan szituációval találja magát szemben, amelyben nem feltalálja a jogot, hanem elfogadja és kinyilvánítja azt, amely az általános tudatban található, oly módon, hogy kényszerítő erővel rendelkezik, és kizárja az intellektuális és személyes közvetítést.”138

Az olasz jogtudós szükségszerűség-kategóriájának beillesztése egy olyan dogmatikai konstrukcióba, amely a pozitív jog talaján állva ki akar zárni minden államon túli tényezőt, meglehetősen nehézkes, és számos következménnyel járt. Egyfelől a szerző maga is több alkalommal – jog-elméletében és késői alkotmányjogi könyvében – a szükségszerűségről jogforrásként nyilatkozik. Másfelől az írott alkotmányt nem tekintette a törvény felett álló ún. „magasabb jogforrásnak”. Sőt a szükségszerűség ka-tegóriája töltötte be azt a funkciót is, hogy az olasz alkotmány – a Statuto Albertino – normáinak módosítására a törvényhozó hatalom feljogosítva legyen. A szükségszerűség mint jogforrás a törvényhozó hatalom jogi ak-tusai felett állt. Ráadásul Santi Romano az általános tudatot sem az állam, hanem csak a társadalom kontextusába ültetve tudta értelmezni, hiszen a társadalom organikus termékeként fogta fel. Ez azonban már elvezet ezen időszak utolsó két, 1909-ben megjelent kisebb a „Jog és alkotmányos he-lyesség” /diritto e correttezza costituzionale/ és a „Modern állam és válsá-ga” /Lo Stato moderno e la sua crisi/ írásához, amelyben a társadalom és a jog közötti alapvető kapcsolatot akarta a jog eszközeivel megteremteni. Ezekben az években, módosítva a német közjogi gondolkodás pozitív jogra alapo-zott jogtudományi módszerét, a századforduló olasz társadalmának válto-zásait akarta a jogi gondolkodás világába beültetni. Az állami szuverenitás teljességéről és az államszemély kategóriáról vallott nézetei nem voltak összeegyeztethetőek a szindikátusok, a szakszervezetek és egyéb társa-dalmi egyesületek pluralizmusával.

Az előbbi tanulmány arra kereste a választ, hogy az alkotmányos helyes-ség, azaz a méltányosság, a jóhiszeműség és a politikai műveltség szabályai – ahol teljes mértékben hiányzik a jogi normák kötelező ereje – hogyan jelenik meg, és milyen funkciót tölt be a jogi normák és jogintézmények

138 Maurizio fioravanti: uo. 210. o.


világában? Nézete szerint minden jogrendszer rendelkezik a politikai szo-kások számára fenntartott ún. szabad terekkel. Az itt megjelenő nem jogi szabályok, az új jogintézményekbe beépülve konszolidálják az intézmé-nyeket, és olyan szokásokká alakulnak, amelyek normatív erővel fognak rendelkezni, így ezek az alkotmányjog világán kívülről jövő változások-nak a bizonyítékai. Egyúttal az alkotmányos helyesség szabályai közvetítő kapcsot jelentettek a társadalmi élet és a jogrendszer között.

részben a rigorózus jogtudományi módszerét ért hatások miatt, santi romano korai munkásságának záróakkordja az egyik legtöbbet publikált értekezése a modern államról és annak válságáról, amely a jog institucio-nalista felfogásának közvetlen előzményeként fogható fel. A pisai éveiben keletkezett írás megalkotására az olasz társadalomban végbemenő komoly változások és a francia szociológiában megjelenő, a szindikalizmust elem-ző szociológiai írások gondolatmenete sarkallta.139 romano tudományos programjának ez a része abból a szempontból is érdekes, hogy itt szakí-tott a német közjogtudomány programjával, és nyitott a szociológia irányá-ba. Az állam olyan társadalmi kihívás előtt állt, amit a közjogtudomány a francia forradalom „örökségével” nem tudott megoldani. Santi Romano ezt úgy érzékelte, hogy az államfejlődés középkori és modern változatát összevetve arra a következtetésre jutott, hogy a középkori állam nem te-kinthető politikai egységnek, a modern állam területi értelemben vett politikai egységugyan, de személytelen volta csakmeghatározottelemeire redukálja ezt az egységet. „A francia forradalom erőszakos csapása és hibái lerombolták azokat az intézményeket, amelyeket évszá-zadokon keresztül a különböző nemzetek dolgoztak ki, és az ezek romjain felemelkedő új intézmények, úgy tűnik, hogyfőlegatörvényhozóisze-szélymágikuspálcájánakköszönhetőenkeltekéletre.”140

santi romano a modern állam absztrakt entitásként való megjelenését abból a szerinte téves, a francia forradalomból eredő alkotmányjogi kon-

139 A francia szociológia egyik meghatározó alakja, Leon duguit 1909-ben írt „Le droit social, le droit individuel, et la transformation de l’Etat” című művében a szindikalizmus megjelenésével eljutott arra a következtetésre, hogy az állam személyisége és szuverenitá-sa veszélyes és hamis idea. Állam nem létezik, csak kormányzottak jogok nélkül. Számára a szindikalizmus nem doktrína és nem párt volt, hanem olyan tény, amit figyelembe kel-lett venni: szervezeti értelemben vett hatalmi képződmény a közszolgáltatások teljesítése érdekében. Sabino Cassese: Lo Stato moderno e la sua crisi a un secolo dalla prolusione pisana di Santi Romano. Roma 2011. november 30. Consiglio di Stato, Associazione Italiana dei Costituzionalisti. Conclusioni alla Giornata di Studio. 7. o.

140 Santi Romano: Lo stato moderno e la sua crisi. Giuffrè, Milánó, 1969. 1. o.

zekvenciából eredeztette, hogy a politikai állam és a civil társadalom me-rev kettéválasztásával a politikus világa a kormányzók és kormányzottak összességéből állt. Kik a kormányzottak? Az állampolgárok és a területi alapon szervezett entitások (városok, megyék és régiók) – ez utóbbi ké-sőbb a jogelméletben külön helyet kapott –, tehát az állammal szemben „csak” az állampolgár és a területi entitások állnak. Ez képezi a repre-zentativitás alapját a parlament képviselőházában. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy nőtt a szakmai vagy érdekalapú társadalmi szervezetek aránya, s itt elsősorban a szindikátusokról és korporációkról tett említést, amelyek a társadalom új reprezentációját jelenítik meg, s hosszú távon a társadalom új tagozódását eredményezik. Ez a társadalmi mozgalom Santi Romano szerint önálló struktúrával és szabályokkal ren-delkezik, ami könnyen konfliktusba kerülhet az állam jogrendszerével. Az állam monista, jogtudományi felfogásával szembeállítva a társadalmi pluralizmust, a szicíliai jogtudós az államfogalom újragondolását tartotta célszerűnek. Ugyanakkor műve végkifejlete egy erős állam képét vetítet-te előre, mert az államban egy olyan, magasabb szervezetet látott, amely a társadalmi szervezetek partikuláris érdekeit általános érdekké transzfor-málva jelenítette meg.141

Az InstItUCIonAlIzmUs

Santi Romano 1917/1918-ban, máig legnépszerűbb és legtöbbet idézett „A jogrendszer. Tanulmányok a jog fogalmáról, forrásairól és jellemvoná-sairól” /L’ordinamento giuridico. Studi sul concetto, le fonti e i caratteri del diritto/ című művében fejtette ki a jog intézményi elméletét, amely a jog normatív és természetjogi megközelítésével a jog fogalmát és funkci-óját új perspektívában elemezte. A mű több kiadást ért meg. Első ízben a toszkán egyetemek Annalésének két számában jelent meg, majd 1946-ban firenzében, amelyben a szerző kiegészítette korábbi gondolatait.142

Elméletének kiindulópontja az intézmény fogalma. A jog elsődlegesen nem norma, nem magatartási szabály, nem előírás, hanem intézmény. A jog nem magyarázható a társadalom, azaz a szervezett társadalom világától el-különülten. Az intézmény nem hozza létre a jogot, hanem maga a jog, ami azzal a latin aforizmával írható körül, hogy UBI SOCIETAS IBI IUS E UBI IUS

141 Santi Romano, uo. 22–23. o.142 fioravanti, Maurizio, uo. 1. o.


IBI SOCIETAS. A jog és az intézmény közötti fogalmi azonosság megterem-téséhez Romano a korai írásiban elemzett szükségszerűség kategóriáját ál-lítja teóriája középpontjába. Az intézmények abból a szükségszerűségből erednek, hogy a társadalmi igényeket és szükségleteket autonóm módon egységes együttes igénnyé kell szervezni. Ahol nincs intézmény, ott „csu-pán” társadalmi kapcsolatok működnek, amelyek a társadalmi tények és a szociológia vizsgálódási területére tartoznak. A jogi normák az intézmé-nyek szerves részei, ezért leglényegesebb tulajdonságuk az intézménye-sített voltuk. Az állam mint jogi intézmény csupán egy az intézmények világában. Ezek pluralitását az olasz közjogtudós kifejezetten elismerte.

A szükségszerűség kategóriájának a jog fogalmába ültetése több követ-kezménnyel járt: egyfelől az egyén nem értelmezhető a jog szempontjá-ból individuumként, az egyénnek nincs státusa, nincsenek jogai és kö-telezettségei. Az ember a szervezett társadalom, az intézmény részeként válhat a jog szempontjából relevánssá. Mivel az állam is intézmény – jogi intézmény –, a jogok prestatuális jellege nem igazolható. A jogot Romano mindig a statale – állami – jelzővel látta el. Másfelől a szükségszerűség a jog elsődleges forrása, ez tesz minden társadalmi szervezetet végső soron a jogrendszer részévé.

1917-es műve különös hangsúlyt fektetett a társadalmi rendszer és a jogrendszer fogalmi meghatározásának eltérő voltára. Az előbbi az autonó-mia és az egység, az utóbbi az egység és az individualitás jellemvonásaival rendelkezik. Mit jelentenek ezek a tulajdonságok, és hogyan kapcsolha-tó össze a két rendszerfogalom egymással? A társadalom különböző tár-sas/civil entitásokból, korporációkból, szervezetekből álló komplex egész, amely önálló módon szerveződik. Romano maga is több alkalommal hang-súlyozta, hogy a modern társadalom autonómiafoka a különböző korábbi társadalmi formációkkal szemben igen magas. Ugyanakkor ezek az auto-nóm társadalmi szervezetek kívülről egy önmagában és önmagáért való egységet képeznek. A jogrendszer ebből az egységes egészként megjele-nő és autonóm társadalmi rendszerből absztrakció útján előállított konk-rét és effektív egység. Ez azt jelenti, hogy egy jogrendszer a társadalmi rendszerhez viszonyítva szintén rendelkezik az egység jellemvonásával, de individualizáltan, azaz a társadalomtól elkülönülten jelenik meg a jo-gász számára. A társadalmi intézmények/szervezetek/entitások/testek saját rend-je, tevékenysége jelenik meg a jogrendszerben, azaz a társadalmi rendszer a jogrendszerben immanens módon van jelen.

Nagyon fontos kiemelni azt, hogy Romano jogi doktrínájában a szük-ségesség fogalma nem csupán a jog és a társadalom közötti ekvivalencia

létrehozására szolgál, hanem ebből ered egy másik fontos alapelv is. A jog nem a társadalom terméke, hanem a létező társadalmi erők struktúrája állandó szervezettel. A jog egyúttal a társadalmi tudatból kiindulva meg-határozott társadalmi szituációk szabályozó struktúrája. A palermói jogász gondolatmenetére azonban mindvégig jellemző maradt a társadalmi tény és az intézmény fogalmi szétválasztása.Az intézmény nála nem minden vagy bármely társadalmi erő által szervezetten jelenik meg a jog számára, hanem csak azon társadalmi erők által, amelyek arra hivatottak, hogy szer-vezettek legyenek. A társadalmi tényhez az élet, az intézményhez az élet és a vitalitás kategóriái rendelhetők hozzá .

Ezáltal a jog az emberi szervezetek belső (nem külső!) formája. Miért? Santi Romano a valóság (la realtà) fogalmát két szinten ragadta meg: az ún. valódi valóság (la realtà reale) és a társadalmi valóság (la realtà socia-le), amelyek mindegyike a jogi valóság részét képezi. Amikor a társadalmi valóság az élet és a vitalitás együttességében ölt testet, már valódi valós-sággá válik, azaz már több mint társadalmi tény, már intézmény és így a jogi valóság számára megragadható. A jog mint valódi valóság szervezi és szabályozza a társadalmi valóságot, nem csupán intézmény, hanem egy-úttal ugyanazon társadalom szervezete, struktúrája, pozíciója, amelyben megvalósul, és egységgé válik.

A jog tehát az intézmény lényege is, minden intézmény vitális elve, vagy más szóval élve lelke. Ezáltal a szicíliai közjogász a jog ontológiai alapját ugyan a társadalmi valóságba helyezte, de leválasztotta a társadalmi tények világától.

fontos továbbá, hogy a jogszerűség kritériuma nála intézmény egyúttal. A jogszerűség, mielőtt normává válna, már az intézményhez, vagyis annak szervezetéhez tartozik. „A jog a ténnyel születik, saját karaktere a szerve-zetben ragadható meg, ebben a normák csak mintegy manifesztációk. … a szervezet nem lehet a pusztán a normák komplexuma.”143

Institucionalizmusának másik jellemvonása a jog funkciójának megha-tározása. Santi Romano a normativizmussal szemben nem a jog stabili-záló funkcióját emelte ki, hanem a jog szabályozó jellegét hangsúlyozta: „Amikor a jogban a stabilizáló, normalizáló funkció jelenik meg, akkor ez konzerválja a társadalmi viszonyokat. … egy jogrendszer, ha nem teljesen rosszul működik, akkor egyik oldalon rendelkezik ugyan ezzel a funkció-val, de másik oldalon mindig megvan a lehetősége annak, hogy működése

143 Santi Romano: L’ordinamento giuridico. Studi sul concetto, i fonti e i caratteri del diritto. e. 1917.


és struktúrája akár mély és radikális változásoknak adjon helyet, hogy megújuljon. Mint minden épületnek, a jognak is van alapzata, falai, teteje, amelyek biztosítják a zártságát és állandóságát, de vannak ajtói, ablakai, vezetékei és ventilátorai is, amelyek a külső világ felé nyitva tartják a jog épületét, és a változások minden léte-ző módján, elemeiben folyton megújulnak, hol gyors, hol lassú folyamatok által.”144

A KözJogtUDomány tEmAtIKáJA Az ÉrEtt sAntI romAno mUnKásságáBAn

santi romano halála évében kiadott, a korábbi tudományos eredményeit szintetizáló műve egy olyan szintetikus alkotmányjogi monográfia, amely a közjogtudomány rendszertani helyének meghatározásával, majd a jog-ról alkotott institucionalista felfogásának az újraértékelésével foglalkozva immár külön fejezetet szánt az államfogalom kibontásának. Korai éveivel szemben a szerző, ugyan az alkotmányjog keretei között, de egy komplex fogalmi elemezés segítségével ábrázolta az állam általános elméletét, majd az állam egyes szerveinek természetét.

A mű Bevezetése az alkotmány és az alkotmányjog közötti különbség elemzésével indul. Maga a szerző az alkotmány fogalmát három értelem-ben használta, ezek egyike sem állt távol az olasz alkotmányjogi gondol-kodástól. Részben a Jellinektől eredő hagyományra támaszkodva Santi Romano megkülönbözteti az írott és íratlan alkotmányt.

1. A formális vagy instrumentális alkotmány az a dokumentum: karta, statútum vagy törvény, amely a materiális alkotmány formája, külső megjelenése.

2. A materiális alkotmány annak az intézményesített rendnek (l’assetto) vagy rendszernek (l’ordinamento) a megfelelője, amely meghatározza az állam önmagában és önmagáért való pozícióját, illetve az állam kü-lönböző elemeinek (szerveinek) a kölcsönhatását, az állam egész te-vékenységét, továbbá az állami funkciókat azok számára, akik 1. az ál-lamtól függnek és 2. az állam részét képezik. Ebben az értelemben az alkotmány és az alkotmányjog ekvivalens kifejezésnek tekinthetőek.

3. Az alkotmány harmadik értelme azzal a közvetlen tevékenységgel jellemezhető, amelyben egy állam, egy új politikai rendszer létrejön. Ebben az esetben az alkotmányozó hatalom és materiális alkotmány közötti azonosságról van szó, ám a szerző hangsúlyozza azt, hogy az

144 Pinelli, Cesare, uo. 12. o.

alkotmányozás pillanatában a materiális alkotmány korábban létező jogi normákra támaszkodva, azokat jogrendszere részévé téve hozza létre új intézményes rendjét. Ez a következtetés, megismételve ko-rábbi műve gondolatmenetét, világosan látszik az államra vonatkozó nézeteiből is (lásd alább).

Az alkotmányjog mint a közjog fókuszában álló jogág lehet 1. partikuláris, 2. összehasonlító és 3. általános alkotmányjog. Az előbbi az egyes állam, pl. az angol, a francia, a német vagy az olasz materiális alkotmányait vizsgálja. Az összehasonlító alkotmányok az egyes állami alkotmányok közötti hasonlósá-gok és különbözőségek megvilágítására tettek kísérletet. Az általános alkot-mányjog (il diritto costituzionale generale) elhatárolva a filozófiai és politikai látásmódtól, általános jogialapelvek, tipikuskategóriák, fogalmak ki-dolgozását valósítja meg. Santi Romano visszatérve az 1903-as módszertani művének gondolataihoz az általános és különös alkotmányjogot genus–spe-cies viszonyba állítva kizárólag a pozitív jog területén belül tartja számon.

Ugyanakkor a mű első részében található, a korai éveire egyáltalán nem jellemző érdeklődés, az állam komplex fogalma felé. Az állam szinteti-kus fogalmát nélkülözhetetlennek tartotta az állami szervek működésé-nek közjogi bemutatása előtt. Az állam fogalma a pozitív jog előterében található.

Az következő oldalon lévő ábra szemlélteti az államfogalom megalkotá-sának fő irányait és egyes elemeit.

A szerző az államfogalom kibontását három szinten: 1. általános fogalmát illetően, 2. a tárgyi jog rendjében és 3. a jogalanyok rendjében oldotta meg. Az állam általános fogalmában áttekintette a görög filozófiától a modern fi-lozófiai irányzatokig jelen lévő fogalmi elemeket. Célja csupán az volt, hogy érzékeltesse a jogtudományi gondolkodás számára irreleváns állameszme valamilyen idealizált, racionális vagy eszményített voltát. A jog az állam meghatározása szempontjából a hatályos, pozitív jogon túl csak a jogrend-szer, a jogi személy és a szuverenitás elméleti kategóriával írható le. Ebből a szempontból az állam általános fogalma az institucionalista jogfelfogásból ismert intézmény vagy jogrendszer fogalmával azonosítható. Az állam nem in-dividuumok sokasága, hanem elkülönült, saját és konkrét létezéssel, struk-túrával és szervezettel bíró intézmény. Lényegi eleme a kormányzás, amely nem más, mint az állam önmagát irányító tevékenysége szervei által.

Az intézmények az érett jogtudós szerint két szinten csoportosíthatók: 1. Léteznek egyenlő és autoriter intézmények. Az előbbi esetében a

kormányzás egyenlő mértékben tartozik minden, az intézményt al-


kotó hatalomgyakorló alanyra, míg az utóbbi esetben egy vagy né-hány alany felsőbb pozíciójából adódóan gyakorolja azt az intézmény más alanyai vonatkozásában.

2. Léteznek autonóm és nem autonóm intézmények. Az autonómia fokmerője abban áll, hogy az intézmény kormányzása külső alany-(ok)tól függ, vagy sem.

Ebben a csoportosításban az állam autoriter és autonóm jogi intéz-mény. Az államfogalom részét képezi az intézményi jellege mellett – ahogy Jellineknél is – a területe és a népessége. Az intézmény genus-fogal-mához képest a szuverenitás mint „differentia specifica” három jelentéssel társul az államfogalomhoz:

1. egyfelől az alávetett pozícióra utal a kormányzók és kormányzottak között a kormányzottak oldaláról jelen lévő helyzetre,2. másfelől a kormányzás teljes hatalmát a kormányzottak felett, azaz a szuverén hatalom természetét jelenti,

3. harmadrészt a szuverén hatalom birtokosainak, a kormányzóknak a vi-selkedését.

összességében az állam általános és szintetikus fogalma nem más, mint „…területileg szuverén, vagyis eredeti jogrendszer, illetve területileg szu-verén jogi személy”.145

Az alkotmányjog számára érdekesebb az állami szféra objektív rendjé-nek kibontása. Santi Romano kiindulópontja a tárgyi jog által szabályo-zott területek a „matéria” bemutatása. Rendkívül izgalmas művének ez a része, mert ezt a problematikát csak úgy tudja megoldani, ha az állam jogon kívüli entitásából indul ki. Elismerve az állam politikai jellegét azt állította, hogy a jogi szabályozás tárgya a taxatívan fel nem sorolható állami célokban ragadhatóak meg, amelyek lehetnek az 1. állam saját céljai, vagy 2. más jogalanyok állam által védett általános céljai és 3. olyan absztrakt és személytelen célok, mint az állam büntető vagy polgári eljárások so-rán használt kifejezésekben érvényre jutó „törvény nevében történő igaz-ságszolgáltatás” elve. Ezeket a célokat mindig területileg és időben meg-határozott módon valósítja meg. A célfogalom tehát nem az intézményi jogelméletből, hanem a politikum államfogalomhoz rendeléséből állt elő. Ebben a fejezetben ismételte meg azon korai tanítását is, hogy a pozitív jog világában minden jogi szabályozás alapja a közjog, még a magánjogi jogügyletek és jogviszonyok alapja is a közjogban található.

Az állami rend teljessége szempontjából külön kell elemezni az intéz-mények és normák világát, mert ebben számos, az olasz alkotmányjogi gondolkodást jellemző új motívum van. Az állam intézményi voltának 1917/18-ból származó taglalása új elemekkel bővült. Az állam területén belül működő, önálló struktúrával és különböző célokkal rendelkező in-tézményeket több csoportra bontotta.146

1. Az állami intézmények egyik csoportjába azok az entitások tartoznak, amelyek az állami struktúra integráns részeiként rendelkeznek bizo-nyos fokú autonómiával, de nem az állammal, hanem annak valamely más szervével szemben. Pl. a Korona, a törvényhozás házai vagy a mi-niszterek, továbbá az állami intézmények, mint pl. iskolák, könyvtárak, vasúttársaságok és postai szolgáltatást biztosító állami intézmények.

2. Az állam segéd-, illetve államhoz tartozó intézményei. Közös eredő-jük a területi mivolt. Az előbbiek a városi, megyei vagy regionális entitások, az utóbbira a koloniális és gyarmati birtokok hozhatóak fel példaként. Ezek a szervek az állam intézményének helyi szervei, az állami jogrendszer területi megvalósítói.

145 Santi Romano: Principii di diritto costituzionale generale. Giuffrè, Milánó, 71. o.146 Santi Romano, uo. 80. o.


3. Eredeti intézmények, azok az entitások, amelyek nem az állami jog-rendszer, hanem saját, az államtól független jogrendszeren alapulnak: • a nemzetközi közösség, • az olyan államkapcsolatok, mint a föderáció vagy a konföderáció,

illetve • az állam és a katolikus egyház viszonya.

Ezeknek az intézményeknek a szerző külön fejezetet szentelt. Santi Ro-mano intézményi jogfelfogása itt is a pluralizmusról árulkodik, ám nem probléma nélküli az ún. eredeti jogrendszerek jogdogmatikai konstrukci-ójába ültetése.

1. A nemzetközi közösség: azon államok uniója, amely tagjainak egy-máshoz való viszonyát, a nemzetközi jog általános szabályai alapján szabályozza.

2. Az államokközöttinemzetköziuniók (föderáció vagy konföderá-ció): azon államok uniója, amely tagjainak egymáshoz való viszonyát az unió szabályai határozzák meg.

3. Az államésegyházuniója(katolikusegyház): „ahol a konkordá-tum-elv szabályozza a két intézmény kapcsolatát”.

Az állam mindhárom típusú közösség tagja, de ezeknek a közösségeknek a viszonylatában az államnak nincs a jogrendszerükre 1. azonnali és 2. köz-vetlen hatása. Az állam a nemzetközi közösség és az egyház jogrendsze-rének egymáshoz való viszonyát 1. a kölcsönös függetlenség és 2. az el-választás elvei jellemzik.

A három elválasztott jogrendszer függvényében a normák lehetnek: 1. állami jogi normák, 2. a különös autonómiával rendelkező, államon belüli intézmények által kibocsátott normák, 3. a nemzetközi közösség, a föde-ráció vagy az egyház normái, 4. nem jogi: erkölcsi, szokás, illetve az alkot-mányos korrektség normái, amelyek jogi normák alapján jogi hatásokkal és jelentőséggel bírnak.147

Az institucionalizmus következtében a jogi normát a jogrendszer fontos elemének tekintette, de az adott intézmény integráns része. Az intézmé-nyesített normákat ezek után több csoportra bontotta:

1. akaratlagos vagy akarati elemet nélkülöző aktusok (ius volontarium vagy ius involontarium),

2. írott vagy íratlan jog: ius scriptum vagy ius non scriptum.

147 Santi Romano, uo. 81–82.

santi romano szerint a modern állam írott és akaratlagos jogi normatípu-sa a törvény. Jogdogmatikai konstrukciójában a törvény: a törvényhozás funkciójával rendelkező szervek /alanyok által kibocsátott akarati aktus, amely mint egy előzetes-absztrakt és általános akarat a jövőben bekövet-kező konkrét akaratra vonatkoztatható.”148A törvény tehát a jelen, a jogal-kotó tudat szabályozási szükséglete szempontjából általános akarat, a jövő szempontjából konkrét akarat. Tovább elemezve Romano álláspontját, az állam keletkezésére vonatkoztatva az állam tényleges létrejöttével járó tör-téneti folyamatban megjelenő jogi normák – mint törvények – magukban foglalhatnak nem kifejezetten proklamált és formalizált jogi normákat.

A nem akaratlagos normák lehetnek: 1. alap- és általános elvek, 2. szo-kások és 3. a szükségszerűség kategóriája.149 Az előbbiek az írott alkotmá-nyokkal rendelkező jogrendszerek szempontjából rendkívül fontosak, mert biztosítják azt, hogy az állam mint jogrendszer ne merüljön ki pusztán törvé-nyekben, ahol az alaptörvény csak egy a törvények között. A szokások mint az „opinio iuris” megnyilvánulásai a törvényekhez való viszonyukban lehet-nek: 1. secundum legem (törvény szerint), 2. contra legem (törvény ellené-ben) vagy 3. praeter legem (törvényt megelőző) jellegűek. Alkotmányjogi relevanciája az íratlan alkotmányok szempontjából nélkülözhetetlen, amit Santi Romano az angol jogfejlődéssel szimpatizálva nagyra értékelt.

A korai munkásságából jól ismert szükségszerűség kategóriája mint írat-lan jogforrás „a társadalmi szükségletek kényszerítő és kifejezett igényé-ből származik”, amely „meghatározott viselkedést ír elő a hatályos intéz-mények védelmében”.150 A szükségszerűséget meg kell különböztetni a szokásoktól és a kormánynak az alkotmányokban meghatározott kivételes helyzetekben és szükséghelyzetekben alkotott jogszabályaitól. A szoká-sokhoz képest a szükségszerűség azonnali cselekvést igényel, és nem kell hosszabb idő a legitimációjához. A kormány kivételes helyzetben hozott intézkedéseivel szemben a szükségesség akkor lép elő a jogrendszerben ha: 1. az írott törvények hiányoznak, 2. a törvény az adott szituációhoz ina-dekvát módon viszonyul, és 3. amikor nem állnak fenn az alkotmányban meghatározott kivételek és szükséghelyzet körülményei.

santi romano ismét elemezte az alkotmányos helyesség normát, ami-nek korai éveiben önálló tanulmányt szentelt. Itt kategorizálva ezeket a normákat rámutatott arra, hogy olyan politikai szokásokról van szó, amit

148 Santi Romano, uo. 82. o. 149 Santi Romano, uo. 90–92. o. 150 Santi Romano, uo. 92. o.


vagy 1. az államok egymás irányában tanúsítanak, vagy 2. a közfunkciót betöltő személyek viselkedésében: tapintatában, bölcsességében, gon-dosságában nyilvánul meg. Ezek a normák teszik az adott személyt po-litikussá. Lényegüket tekintve nem jogi normák, mert hiányzik belőlük az institucionális elem, nem található meg bennük a szokások opinio iuris eleme sem, de jogi jelentőségüket azáltal nyerik el, hogy a jogi norma több irányban kapcsolatba kerülhet velük: 1. legitimálhatja az adott jogi normát, 2. maga a jogi norma védi az adott szabályt, vagy éppen 3. egy jogi norma megalkotását segítik elő.151

Végül a mű általános, elméleti részének végén az állami szférát a jog-alanyok rendjében is elemzés tárgyává tette. Az alkotmányjogász számára a kiindulópontokat a közjogi jogviszony alanyainak a meghatározása és a jogviszony tartalmi elemeinek a bemutatása és tipizálása jelentette. Ez utóbbiak 1. a közhatalom, 2. a közjogok és kötelességek, illetve 3. a legi-tim érdekek. A közjogi jogviszony központi fogalma a személy kategóriá-ja. Személyről beszélhetünk fizikai (állampolgár, külföldi állam állampol-gára és hontalan) és jogi vonatkozásban. Közjogi értelemben jogi személy az állam, amely a jogrendszert a maga egységében jeleníti meg, és a leg-általánosabb érdekek kezelése az alapvető célja. Jogi személy az állam se-gédszerve. Ennek két szükséges kritériuma: az államtól eredő köztevé-kenység folytatása és a magánjogi értelemben vett jogi személy mivolt. Ez utóbbi Santi Romano nézetrendszerében egyúttal az alapja annak, hogy köztevékenységet folytathasson! Mind a fizikai, mind a jogi személyek rendelkeznek közjogi értelemben vett jogképességgel, amelyet a magán-jogi jogképesség alapján a szerző abban vélte felfedezni, hogy egyrészt közjogi hatalmak, jogok és kötelességek címzettjei lehetnek, illetve hatal-makat, jogokat gyakorolhatnak, vagy kötelességeket teljesíthetnek.

Érdekes jogelméleti nézőpont húzódik meg a közhatalom és közjogok kategóriája mögött. Santi Romano szerint a kettő közötti különbség a jog-viszony eltérő voltában áll. Közhatalom nyilvánul meg abban, hogy az ál-lam törvényalkotó szerve révén törvényt alkot az állampolgárok számára. Ebben a viszonyban az államnak mint törvényalkotónak nem keletkezik „igénye” az állampolgárral szemben, az állampolgárnak pedig kötelezett-sége az állammal szemben. Az igény és a kötelezettség alapja egyaránt a megalkotott törvény, így ez a jogviszony absztraktnak tekinthető az állam vonatkozásában, mely így mintegy „idegenként”, külső tényezőként vi-selkedik. A közjog konkrét jogviszonyban ölt testet, amelyben az egyik fél

151 Santi Romano, uo. 93. o.

– az állampolgár – igényével szemben az állam, az állami szerv kötelezett. Az állam a jogviszony szempontjából itt immanens elem.

A közhatalmak, a közjogok és a kötelességek fő csoportjait az alábbi táblázat mutatja.

KözHATALMAK KözJogoK KötElEzEttsÉgEK

1. hatalom az állam kormányzására – leg-nagyobb és komplex hatalom

1. személyiségi jogok – magánjo-gi személyiségi jogok analógiá-jaként:• státushoz kötött jogok:

állampolgársághoz• személyek köztitulusaihoz

való jog (akadémikus, város-név, Királyság, Birodalom, lovagi cím stb.)

• jogi személy területi szer-veinek/entitásainak joga a személy mivolthoz

1. személyhez fűződő kö-telezettségek• állampolgár• közszemély-betöltő

kötelezettségek

2. állami segédszervei hatalma mind köz-, mind magán entitás-ként

2. állami tevékenységhez kötött és funkcionális jogok: • ius ad officium: a funkció

megszerzéséhez való jog• ius in officium: jog a funkció

megtartásához• politikai jogok

2. funkcióhoz kötött vagy funkcionális kötelezett-ségek

pl. köztisztviselő kötele-zettségei

3. „mindenki”, aki az állam vagy valamely szervének intézkedé-sét kezdeményezi: pl. bírósághoz fordulás az ítélet kieszközlése érdekében

3. jog meghatározott szolgáltatás-hoz, pl. az állam joga az adók-hoz való hozzájutáshoz, vagy az állampolgár katonai szolgálata teljesítéséhez, vagy az iskolai kötelezettség állampolgár általi kitöltéséhezállampolgár részéről: postai szolgáltatáshoz, iskolai felvé-telre, tulajdonának kisajátítá-sakor a kártalanításhoz vagy a nyugdíjhoz

3 szolgáltatások nyújtásá-nak kötelezettsége, pl. adófizetés, katonai szolgálat, isko-lalátogatás

4. valódi közjogok – állami impérium domínium formája: gyarmatok, kolóniák felett

4. valódi kötelezettségek: kolóniák kötelezettsége a kolóniát létrehozó állam felé

126 Az OLASz POLITIKA- ÉS KözJOGTUdOMÁNyI GONdOLKOdÁS ALKOTMÁNydOKTRÍNÁI A fORMÁLIS ÉS A MATERIÁLIS ALKOTMÁNy MEGKüLöNBözTETÉSE 127

A formális és a materiális alkotmány megkülönböztetése Costantinomortatimunkásságban

CostAntIno mortAtI • A calabriai származású alkotmányjogász, akit „az alkotmány atyjaként” vagy egyes életrajzokban „a nők alkotmányjo-gászaként” emlegetnek, az olasz 20. századi közjogi gondolkodás egyik legmeghatározóbb alakja volt. Rendkívül hosszú élete során megélte a li-berális állam és a fasizmus politikai rendszerének bukását, majd az átme-net éveit és az alkotmányozás másfél éves folyamatát, illetve a köztársasági olasz állam közjogi és politikai rendszerének kibontakozását.152 Tudomá-nyos problametikája szervesen illeszkedik a modern jogtudomány – min-denekelőtt Hans Kelsen és Carl Schmitt – eredményeihez. Ezzel párhuza-mosan életútja is érdekes. A dél-itáliai albán – vagy helyi névvel arbëreshë – közösség tagjaként gyermekkorától kettős kulturális közegben nőtt fel. Szülőhelye, Cosenza a nyelvi, vallási és tradícióit tekintve erős identitás-tudattal rendelkező albán közösség dél-itáliai központjának tekinthető. Ugyanakkor az itáliai félsziget déli részén található Calabriát már a giolitti-ánus időszakban a társadalmi és gazdasági elmaradottság jellemezte, ami-nek megoldásával a liberális állam kormányai sikertelenül próbálkoztak. Ez persze nem jelentette azt, hogy a tudományos élet elmaradt az északi területek fejlettségétől. Sőt, a nápolyi és a palermói egyetemen rendkívül élénk közjogi diskurzus folyt a liberális állam közjogi problémáiról és a Statuto Albertinóról. E tekintetben Calabria több neves alkotmányjogászt adott Olaszországnak. Mortati személyiségét azonban az emelte ki kortár-sai közül, hogy az albán és olasz kultúra határain felnövekedve, világlátá-sának formálásában a kettős kulturális kötöttség mindvégig meghatározó maradt. Ráadásul egy olyan jogászról van szó, aki a jogi diploma megszer-zése mellett a politikai tudományokból és a filozófia tudományából szin-tén diplomával rendelkezett. A közjog iránti elkötelezettségében komoly

152 Costantino Mortati (1891 /Cosenza/ – 1985 /Róma/) a közjog és összehasonlító al-kotmányjog professzora több itáliai egyetemen, többek között a római Sapienza Egyetem tanára. Kereszténydemokrata politikus, az Alkotmányozó Gyűlés és a 75. bizottságának tagja, 1960–1972 között az olasz Alkotmánybíróság bírája. A nők alkotmányjogásza elne-vezést azzal érdemelte ki, hogy alkotmánybíróként lelkes szószólója volt a nők közéleti tisztségek betöltéséhez szükséges jogi akadályok leküzdésének, mivel ők az 1960-as évek gazdasági fellendülése ellenére sem indulhattak egyenlő esélyekkel ezeknek a tisztségek-nek a betöltésében. Mortati két jogszabály – egy 1919-es törvény és egy 1920-as rende-let – eltörlésében játszott szerepet, amelynek következtében az Alkotmánybíróság 1960. május 13-i döntés értelmében a fenn említett jogszabályok megsemmisítésével ezek az akadályok a nők előtt megszűntek.

teoretikai műveltsége segítette, elméleti beállítottságát igazolja, hogy Carl Schmitt és Hans Kelsen állam- és jogtudományi műveit bírálva egy új ál-lam- és jogfelfogást próbált kidolgozni, miközben elődeinek Orlandónak és Santi Romanónak a tanításait is beültette, ez utóbbinak insitiucionalista felfogását több művében bírálta. Mindemellett munkásságában az olasz jogelméleti gondolkodásban meghatározó szerepet játszó jogi formaliz-mussal szembeni erős kritikai beállítódás érvényesült.153

Mortati alkotmányjogi doktrínájának elemzéséhez először a jogra és az államra vonatkozó nézeteit szükséges áttekinteni. Ebben a szélesebb perspektívában helyezhető el a formális és materiális alkotmány különb-ségéről szóló elmélete, amely 1940-ben publikált monográfiájában talál-ható.

A Jog , A JogrEnDszEr És Az állAm fOGALMI MEGALAPOzÁSA

A jogfogalom megragadásában a calabriai jogász az ember szükségletki-elégítő természetéből indult ki. Az ember racionális és szabad lény, képes szükségleteinek, illetve ezen szükségeletek kielégítését szolgáló eszkö-zöknek a felismerésére, ám ennek során szüntelenül akadályokba ütkö-zik, amelyek a természeti – fenomenológiai (jelenségek) – világból és saját belső világának, akaratának – deontológiai – törvényeiből kiindulva nem teszik mindig lehetővé számára a szükségeletek által vezérelt cselekvés megvalósítását. Az első esetben egész egyszerűen az embernek a termé-szeti világgal szembeni esetlensége, a második esetben lelkiismerete nem engedi – mintegy szankcionálva az embert – céljai elérését. Az egyén tár-sadalmi kapcsolatrendszerében azonban szükségleteinek egy része kielé-gíthetővé válik azáltal, hogy az ember kilép individuális elszigeteltségé-ből, és a társadalmi érdekek, illetve értékek homogenizálásával létrejött rendben a közösségi eszközökkel biztosítja ezeket. Ebben a folyamatban a rend megteremtésében és biztosításában jelenik meg a jogfogalom lé-nyege az autoritas jellemvonásában. A jog legtágabb értelemben a társadal-mi kapcsolatrendszert szabályozó és a társadalmi rendet biztosító mechanizmus, amely: „…a társadalom minden egyes tagjától elszakadt autoritas jellem-vonásában az adott csoport törvényét juttatja érvényre ellenszegülő tagjai-

153 Costantino Mortati: Costituzionalista calabrese (szerk. fulco Lanchester). Nápoly, 1989.


val, a szabálysértőkkel szemben, a kötelesség teljesítésének elmaradását helyettesítő vagy kielégítő mértékben és ebben az értelemben újrainteg-rálja a megsértett rendet”.154 A társadalmi kapcsolatrendszer kontextusába helyezett autoritasként felfogott jog a következő elemekkel rendelkezik:

1. az együttműködést igénylő közérdekek által legalizált alanyok cso-portja, vagy legalább ezen csoport egyes tagjai tevékenységeinek ugyanezen érdekek kielégítése céljából történő összehangolása,

2. a csoporttagok magatartásainak értékelését biztosító alapelvek,3. az alapelvek által minősített, a csoporttagok egymás közötti és az au-

toritással való interkaciókban megnyilvánuló kapcsolatok összessége, illetve ugyanezen kapcsolatokból keletkező szituációk, amelyek le-hetnek aktívak vagy passzívak, igények és követelések, illetve jogok és kötelezettségek,

4. széles értelemben vett társadalmi autoritás, amely a csoport hatal-mában megnyilvánuló és megvalósított objektív akarat, függetlenül egyesek akaratának önkényétől és részlegességétől,

5. az autoritas által a rendet védő eszközök összessége, amely a csoport céljai-nak megfelelő magatartásokat jutalmazza, az ellenszegülőket szank-cionálja.155

Ebből következően a jog materiális és instrumentális elemek összessége-ként ragadható meg. Az előbbiek a csoportérdekekből kialakult, homoge-nizált közösségi érdekekben, az utóbbiak a fenn felsorolt öt elemben ölte-nek testet. Ezen elemek öszessége egyben a jogrendszer alkotóelemeinek is tekinthetők.

Mortati nézete szerint a jogrendszer elsődleges eleme a norma, mint prius elsőbbséget élvez abban a vonatkozásban, hogy a társadalom tagjai-nak magatartását és viszonyrendszerét ruházza fel jogi relevanciával, illet-ve meghatározza az alanyoknak az adott társadalomhoz tartozását. Ugyan-akkor joggal vethető fel a kérdés, hogy mi biztosítja a normák jogi értékét, mi teszi lehetővé integrációjukat a jogrendszerben? Ezen a ponton Mor-tati az intézmény fogalmát vette alapul: az intézmény a jogrend alapja és szabályozó faktora, hiszen ez utóbbi nemcsak a közösségi szükségletek materiális rétegéből áll, hanem a csoport tagjainak strukturált kapcsolat-rendszeréből is. A jog intézményi volta biztosítja a jogrend szilárd és szük-séges szerkezetét azáltal, hogy erővel vagy éppen ellenerővel ruházza fel

154 Mortati, C. (1951): Istituzioni di ordinamento giuridico. CEdAM, Padova, 1951. 5. o. 155 Uo. 5–6. o

a csoportkapcsolatokat, a kapcsolatokban megnyilvánuló közösségi csele-kedetek és az azokra adott reakciók, továbbá a cselekedetek közösségi célokra irányultsága is intézményi vonatkozásban értelmezhetőek.156

Így Costantino Mortati egyaránt szembeszállt a normativista és institu-cionalista felfogással. A calabriai jogtudós szerint a normativizmus a tár-sadalmi valóság elől szökik meg, az institucionalizmus pedig a társadal-mi-politikai ágyazottsággal a jogászi módszert utasítja el. Ez számára a jogi jelenség szükségtelen és egyoldalú redukálását jelentette volna.

Államelmélete a jogról alkotott felfogását követően a politikai rendszer-ről szóló fejtegetései részeként jelenik meg. Első benyomásra az állam-mal kapcsolatos meglátásai nem képeznek szisztematikus egységet. Az állam fogalmának a jogrendszert követő fejezetbe való elhelyezése arról árulkodik, hogy nem tulajdonít nagyobb jelentőséget az államfogalom ki-dolgozásának. Az állam politikai rendszerként való megjelenítését az tet-te indokolttá, hogy első ízben ezt a közösségi célokhoz való viszonyában ragadta meg. Az állam más politikai entitástól abban különbözik, hogy az egyes partikuláris célokkal szemben általános célokat jelenít meg, amelye-ket szervei révén valósít meg. Az állam céljai tehát felette állnak az egyes társadalmi rétegek céljainak, továbbá szintetikus egységbe foglalják az ún. ágazati célokat, mint pl. a gazdasági, a kulturális, a szociális vagy egyéb célokat. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi rejlik az állam általános cél-jai mögött, azaz mi biztosítja azt, hogy az állam jeleníti meg az általános célokat és nem más szervezet vagy intézmény? Mortati kiindulópontja az állam – stato – fogalmában benne rejlő status fogalom lényegének a meg-ragadása. Amennyiben a status nem más, mint „időben és térben állandó jelleggel egységben jelen lenni”, akkor az állam egy adott területen élő emberek közössége, ám ez még nem teszi alkalmassá a társadalomtól vagy egyéb emberi közösségi kapcsolatoktól való megkülönböztetést. Mortati ezen a ponton teljes mértékben átvette mosca nézetét az állam és társa-dalom viszonyáról. A calabriai jogász ezt az adaptációt egy másik, az alkot-mányozó hatalomról írott művében mutatta be részletesen. Az állam társa-dalomtól való „elkülönülésének pillanata” a következőképpen írható le. „Ahhoz, hogy egy állam a differenciálatlan társadalom keblén létrejöjjön, vagy egy korábban már létező meghatározott típust felváltson, elengedhe-tetlen, hogy egy meghatározott területen élő társadalmi közösségben va-lamiféle erőeloszlás valósuljon meg, vagy a már létező erőviszonyok rend-szerében változás következzen be, ami képes feltétlenül és a legfelsőbb

156 Uo. 8–9. o.


szinten, legalább az átlagos engedelmesség meghatározott terminusain keresztül megnyilvánulni.157 Az állam tehát előfeltételez egy differenciá-latlan társadalomtól elkülönült politikailag szervezett társadalmi egységet. Ezt támasztja alá azon meglátása is, hogy az állam stabilan rögzített poli-tikai elvek rendszere körül rendezett struktúra, amely elveket a minden-kori politikai elit jeleníti meg, illetve 1940-es művében a pártot tartotta az alapelvek végső alapjának (lásd alább).158

A FormálIs És A mAtErIálIs AlKotmány ElmÉlEtE mortAtI gonDolAtmEnEtÉBEn

Az állam Mortatinál megalapozott politikai felfogása jól elhatárolható a kelseni normatív államfelfogástól, és különbözik a schmitti politikai ál-lamfelfogástól is, ám ez utóbbival mutat némi rokonságot. Mortati 1940-es művében mindkét szerzőt komoly kritikával illette. Miért? Hans Kelsen osztrák jogtudós 1926-os „Az államelmélet alapvonalai” című munkájában az állam lényegét a normatív rendben ragadta meg: „Ha azt kutatjuk, hogy milyen értelemben beszélünk általában az államról, s különösen milyen értelemben használja az általános államtan ezt a fogalmat, akkor minde-nekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy az a rend, amelyet államnak ne-vezünk, a normatív rend értelmével bír. Csakis ennek a feltételezésével érthetünk meg bizonyos, az állam természetére vonatkozó, folytonosan ismételt állításokat anélkül, hogy valami misztikus értelmet kellene neki tulajdonítanunk. Így mindenekelőtt azt az állítást, hogy az állam lényegi-leg tekintély, s hogy ezért viszonya azokhoz az emberekhez, akiknek ma-gatartását rendje szabályozza, fölé-, illetőleg alárendeltségi viszony, ezek az emberek pedig az állam »alattvalói«. Az állam mivoltát nem is foghatjuk fel anélkül a gondolat nélkül, hogy az állammal szemben kötelezettségek állnak fenn, s hogy azok az emberek, aki az állam kötelékébe tartoznak, bi-zonyos meghatározott magatartásra vannak kötelezve egymással szemben. Az államot csakis akkor bírjuk az emberek felett álló tekintély gyanánt elfogadni, ha olyan rendet látunk benne, amely az embereket meghatá-rozott magatartásra kötelezi, vagyis ha az emberi magatartást szabályozó

157 Mortati, C. (1972): Studi sul potere costituente e sulla riforma costituzionale dello stato. Milánó, Giuffré, p. 12.

158 Uo. 13. o.

normák rendszerének tekintjük.”159 mortati ezzel szemben az államban általános céllal rendelkező politikai entitást látott, amely az államot elsődle-gesen a különböző és egymással ellentétes érdekek harmonizálását meg-valósító, autoriter és szuprematív képződménynek látta, amely egy adott területen kizárólagosan minden más szervvel szemben képes biztosítani a társult/közösségi viszonyok szisztematikus egységét. Ebből következik, hogy az állam funkciója a homogenitás megteremtése a diffúz és széttagolt társadalmi kapcsolatok szövetében, megjelenési formája a politikai akarat, amely meghatározza a társadalom tagjai közötti viszonyok és értékek dif-ferenciációját, az egyes akaratok alá- és fölrendelésének mechanizmusait, azaz az irányítás és az engedelmesség komplex viszonyrendszerét.

Tulajdonképpen a két szerző – Kelsen és Mortati – államra vonatkozó nézeteinek viszonyában két eltérő nézőpontot látunk. „Mindkét jogtudós az alkotmányjog teoretikusa, egyetemi professzor, közigazgatási tisztség-viselő, bíró, politikus és mindenekelőtt alkotmánybíró, a jogászok ugyan-azon elméleti és gyakorlati tapaszatalataival rendelkezett, a két gondol-kodó nyomai kronológiai értelemben párhuzamosan haladtak, ideológiai vonatkozásban azonban szemben álltak, ami különösen jelentőssé teszi a kettőjük közötti vitát.”160 nem véletlen, hogy mortati a kortárs jogtudó-sok közül leginkább Kelsent bírálta.

Kettőjük vitájának megértése szempontjából az alkotmányról vallott nézetek csupán a nézőpontok különbségének egy szeletét képezik. Maga Kelsen sem tagadta az állam nem jogi jellemvonásait, csak azt a jogtu-dományi gondolkodás számára irrelevánsnak tartotta. Mortati ugyancsak elismerte az állam normatív vonatkozásait, de az államfogalom kifejtésé-hez nem tartotta ezt elégségesnek. A nézőpontbeli különbség lényege, hogy Kelsen a jogtudományi megismerés objektivitásának és tárgyszerű-ségének biztosítása érdekében a valódi, a természettudományi egzaktság szintjére emelt jogtudományában nem tolerálta a tiszta jogászi megisme-rést zavaró transzcendens vonatkozásokat, azaz a világ metafizikai értel-mének vallási vagy szekularizált természetjogi feltételezéseit, illetve a

159 Államtan. Írások a XX. századi általános államtan köréből. (szerk. Takács Péter) Bu-dapest, Szent István Társulat, 2005. 92. o., ill. Hans Kelsen állam- és jogtudományát lásd bővebben in Hans Kelsen jogtudománya. Tanulmányok Hans Kelsenről (szerk. Cs. Kiss Lajos). Gondolat, Bp. 2007.

160 Vittorio frosini–francesco Riccobono: Mortati e Kelsen. In Forme di stato e forme di governo. Uo. 594. o.


metajurisztikus társadalmi és kulturális összefüggéseket.161 Ezt a kelseni tudományos problematikát Mortati „A materiális alkotmány” című művé-ben hosszan bírálta. A kritikát több szinten fogalmazta meg. Amennyiben a jogi megismerés alapjául szolgáló normát vesszük alapul, Mortati szerint a norma nem a jogpozitivizmus értelmében vett absztrakt forma, hanem konkrét következményekkel járó parancs. A normák nem foghatóak fel csupán egy konkrét jogrend jogi részeként, mivel egyúttal nélkülözhe-tetlen eszközei is annak a mecchanizmusnak, amellyel ez a rend megva-lósul.162 Ezen a ponton a két szerző gyökeresen eltérő módon viszonyul a normának a tényhez való kapcsolatában. Sein és Sollen viszonyában Kel-sennél a normatív rend jelenti a választóvonalat. A norma jogi érvényes-ségét és deontikus logikai valóságának eredetét a jogrendben veszi fel, vagyis a Sein meghatározatlansága és képlékenysége a Sollenben szűnik meg. A norma ebben az értelemben forma. Mortati esetében a norma a matéria kifejeződése, azaz abban a folyamatban leli meg formáját, amely-ben a Sein Sollenné válik, és a jogi bizonyosságot magára ölti. Ebben az értelemben a norma statikus ábrázolása Kelsen, dinamikus változatának képviselője Mortati lenne. Ebből következően az alkotmány mint jogi norma eltérő jellevonással bír. Kelsen nézeteiben az alkotmány a jogrend alapja, formális értelemben határozható meg. Az alkotmány a végső nor-ma, az alapnorma, amelyből minden más jogi norma érvényességét nyeri. Nála „…az alkotmány doktrínája a jogrendként felfogott állam intellektu-ális épületének része”,163 míg Mortatinál az alkotmány nemcsak formális, hanem materiális értelemben is létezik. Ez utóbbi kontextusban az alkot-mány a politikai célok és jogi normák konverziója és közvetítése. Érdekes módon Kelsen is használja mindkettőt, de az 1945-ben keletkezett „Az állam és jog általános elmélete” című művében az alábbi gondolatmene-tet vetette papírra: „az alkotmány formális értelemben ünnepélyes doku-mentum, normák összessége, amelyek akkor módosíthatóak, ha speciális előírásoknak felelnek meg, ezek funkciója pedig a normák módosításá-nak nehezebbé tétele. Az alkotmány materiális értelemben azon normák-ból áll, amelyek az általános jogi normák, különösen a formális törvények megalkotását szabályozzák.”164

161 Cs. Kiss Lajos: A tiszta jogtudomány eszméje és hivatása. In Tanulmányok Hans Kelsenről. Hans Kelsen jogtudománya. Szerk. Cs. Kiss Lajos, Gondolat Kiadó, Budapest, 2007. 127. o.

162 Mortati, Costantino: La costituzione in senso materiale. Giuffrè, Milánó, 1940. 96–97. o.163 Vittorio frosini – francesco Riccobono, uo. 596. o.164 Vittorio frosini – francesco Riccobono, uo. 596–597. o.

A kelseni állam- és jogfelfogás mellett a 20. századi államtudomány másik meghatározó képviselője, Carl Schmitt az állam fogalmának meg-alkotásához elengedhetetlennek tartotta a politikai fogalmának előfelté-telezését. Schmitt – ahogy Mortati is – az állam szó szerinti és történelmi megjelenésében a népek különös minőségű állapotát, státusát látta. A két szerző kiindulópontja tehát közös. Ráadásul mindketten a modern liberá-lis állam válságával szembesülve nem a jogi normák és a jogrend fogalmán keresztül ragadták meg az állam lényegét, hanem egy kelseni értelemben vett metajurisztikus, politikai tartalmon keresztül. Ahogy részben Mortati, úgy Schmitt is azt állította, hogy „…a társadalom demokratizálódásának, a modern tömegdemokráciának az a fejlődéstörténeti, strukturális jellegze-tessége és szerepe, hogy felszámolja a liberális, 19. századra jellemző, tipi-kus megkülönböztetéseket és depolitizálásokat, vagyis a vallási és politikai, a kulturális és politikai, a gazdasági és politikai, a jogi és politikai, a tudo-mányos és politikai szembeállításait és elválasztásait”.165 Mindkettőjüknél megszűnik a társadalom és a politika szétválasztása, de az olasz jogtudósnál ez az elitelméleten alapuló, a társadalomból közös értékek mentén szerve-ződő politikai hatalmat megszerző elitben ölt testet, míg Schmittnél a társa-dalom átpolitizálását megvalósító totális állam mítoszában. Következtetése-ik azonban eltérőek. Schmitt azt állította, hogy a népről és státusról alkotott elképzelés valamennyi ismertetőjegye a politikai, további jelentéstartalma által érhető el, a politikai pedig a barát-ellenség sajátos, végső megkülön-böztetésében rejlik. Erre vezethető vissza minden specifikus értelemben vett politikai cselekvés. Az állam a nép politikai egysége.

A német államjogász különbséget tett a szuverén döntésen alapuló alap-törvény és annak normatív tartalma között, ám a calabriai jogásznál a döntés és norma közötti viszony más dimenzióban érvényesült. ő a tömegtársada-lom korában a pártokat jelöli meg a döntés alanyaiként, amelyek a szuve-rén állami akarat és a normák közötti közvetítő szerepet töltik be. A liberá-lis képviseleti állammal szemben a társadalom tagjait a pártok szervezik és mozgósítják különböző ideológiai orientációk alapján. A politikai identitás alapja a párt által meghatározott értékek köre, az egyén társadalmi kapcso-latrendszeréből a párton keresztül ragadható meg a politikai számára. Ter-mészetesen Mortati elvetette a fasizmus pártközpontú, egyetlen pártra ala-pozott szemléletét, ő a pártok alkotmányossá tételének a híve volt. A párt egyéneket integráló és szervező funkciója mellett az adott közösség politi-kai irányvonalának meghatározásában játszik szerepet.

165 Cs. Kiss Lajos: A totális állam elmélete és mítosza. In Világosság, 2010. ősz, 24. o.


Mortati három szempont alapján bírálta Schmittet. Először nézete sze-rint a nép bizonytalan fogalma nem alkalmas a fundamentális döntés ala-nyának pontos meghatározására. Ebből következően joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha az adott nép nem érte el a politikai egység szintjét, nem rendelkezik alkotmánnyal?

másodsorban, amíg schmitt a szuverén politikai döntésével teszi lehe-tővé a politikai rend megteremtését, a döntés megelőzi a normát. Szuve-rén az, aki kivételes állapotban dönt. A döntéssel konstituált alkotmány egyben a politikai cselekvés alapja, tehát a német filozófusnál a kivételes állapot felől nézve lesz az alkotmány politikai dokumentum. Mortatinál viszont a ténylegesség a jogrendszer érvényességéhez kapcsolódik. Miért? A ténylegességet a politikai szuverénhez, a jogrendszer érvényességét a döntés normatív formájához kötötte. A szuverén akarata a materiális al-kotmányban a domináns erők (plurális pártok) konkrét szervezetében ölt testet, pontosabban ezeknek a szervezett erőknek az értékei, alapelvei és közös céljai rendszerében. Csakhogy a schmitti szuverén jog világán kí-vül áll, irracionális jellemvonás, semmiféle jogi tartalomra nem vezethető vissza. Mint az állam lényegi alapja ad életet az alkotmányosan felfogott politikai egységnek. Mortatinál a döntés az alkotmányban realizálódik, az állam első alapját jeleníti meg, és ebben a formában nem más, mint egy alapnorma: döntési, választási és parancsolási jellemvonások együttesével. A döntés a jog része, alapnorma, de nem kelseni értelemben vett hipote-tikus jellemvonással bír, hanem tényleges a materiális alkotmányban ölt testet. Mint alapnorma speciális: egy társadalmilag meghatározott veze-tő csoport (tehát a politikai elit – illetve ennek szervezete, a párt) által feltételezett értékek összessége. Így a materiális alkotmány a politikai erők individualizációjának a helye, egyben a politikai irányítás megje-lölésre szolgál. Ezáltal a norma és a döntés a jogrendszer két létmódja és önkifejeződésének két formája. Harmadsorban további lényegi kü-lönbség, hogy Mortati a politikai lényegét nem a barát-ellenség megkü-lönböztetésben álló konfliktusalapú politikai cselekvésben látta, hanem olyan legális rendben, amelyben a társadalom differenciált, interszubjek-tív kapcsolatainak az egysége valósul meg, az értékek rendszere körül ta-lálható hierarchikusan szervezett erőviszonyok között. A politikai lényegi eleme ezen erőviszonyok meghatározott értékalapú rendje, s ebben nem a schmitti homogén nép kategóriája, hanem a pártok játszották a fő moz-gatórugót.

Az alábbi összefoglaló ábra tükrözi Mortati a materiális alkotmányról vallott elméletének elemeit és ezek viszonyrendszerét.

A calabriai szerző 1940-es műve tehát az alkotmányban olyan normatív – formális értelemben vett – dokumentumot, alaptörvényt látott, amelyben van egy komoly, szociológiai és politikai értelemben vett jogon túli tarta-lom. Minden alkotmány a jogi normák mögött álló értékek, elvek és célok együttese, amelynek eredője a politikai közösség, megjelenítője az adott közösség politikai elitje. Az alkotmány tehát ebből a szempontból nézve nemcsak alaptörvény, hanem politikai dokumentum is. Mint ilyen, egy sajátos történelmi korszak eredménye, amelyből világosan látszik, hogy az adott közösség mely értékeket tartja követendőnek. Természetesen ezen értékek a legközvetlenebb módon az alapelvekben öltenek testet, ám közvetetten megtalálhatók pl. az államszervezeti rendelkezések között is. A parlament jogköreinek megerősítése a kormánnyal szemben például a képviseletiség elvének tiszteletben tartásáról árulkodik, a helyi autonó-miák szervei hatáskörének rögzítése mögött az önkormányzatiság eszmé-je áll. Szociológiai vonatkozásban pedig az állam és társadalom struktú-rarendszere közötti kapcsolatról tesz tanúbizonyságot. E tekintetben az olasz közjogtudományi gondolkodás a mai napig őrzi a Moscától eredő és Mortatinál az államról alkotott, határozott álláspontban testet öltő nézetet, miszerint az állam a politikailag szervezett társadalom által ragadható meg, így az alkotmány végső soron a társadalom közös értékrendjének vissza-tükröződése. „Egy ünnepélyes, a jövő felől védett dokumentum, amely tele van ígéretekkel, változásokkal, programokkal és reményekkel, ezen akaratlagos célok megvalósításában szükséges intézmények megjelölésé-vel.”166 A célok változhatnak, de az újkori alkotmányosság alapvető érté-kei változatlanok.

166 R. Bin–G. Pitruzzella, uo. 105. o.


Az ALKOTMÁNyOzó HATALOM TERMÉSzETE, TIPIzÁLÁSA, LEGITIMÁCIóJA ÉS HELyESSÉGE

Az alkotmányozó hatalom természetének a calabriai szerző külön művet szentelt. Az alkotmány minden történetileg létező állam egyediesítésének a szimbóluma. Az alkotmány az állam fenn elemzett attribútumai alapján első látásra a politikai egységnek az alapdokumentuma, s ebben a funda-mentális jellemvonásában különbözik a többi állami aktustól. Ebből Mor-tati szerint levezethető az alkotmány szuprematív jellege, hiszen egyfelől nincs olyan magasabb rendű jogi dokumentum, amelyből az alkotmány levezethető lenne, másfelől minden más állami aktust az alkotmány lát el a jogforrási hierarchiában elfoglalt helyét biztosító szükséges kritériu-mokkal. Az alkotmány logikai és temporális értelemben elsőbbséggel bír, amelynek értelmezési kerete a jogon kivüli szférából ered. „Mivel az al-kotmány normatív jelleggel bír, nem csupán egy tényleges valóság, egy meghatározott pillanatban létező társadalmi rend kifejeződése, hanem an-nak az igénynek a megnyilvánulása, amely stabilan és tartósan biztosítja ezt a rendet azokkal szemben is, akiktől az állam akarata ered.”167 állam és alkotmány viszonya végső soron jogon kívüli folyamatokra vezethető vissza, amit a calabriai jogász a társadalmi erők belső disztribúciójából, il-letve ezen erők mögött álló szükségletekből és érdekekből vezet le. Az alkotmány meghatározott érdekeket és szükségleteket hordozó társadal-mi erők speciális és tipikus dokumentuma egy konkrét rend alapvető cél-jaiban kifejezve.

Mortati külön elemezte az alkotmányozó hatalom természetét, továb-bá annak alanyi és tárgyi vetületét. A calabriai jogász különbséget tesz az alkotmányozó sajátlagos és nem sajátlagos értelme között. Az előbbi az állam ún. első (originális) keletkezését jelenti, a második az alkotmány-nak az alkotmány szövegéből eredő módosítását, illetve revízióját. Nézete szerint csupán a sajátlagos értelem visz közel az alkotmány helyes meg-közelítéshez.

Amennyiben az alkotmányozó hatalom mint az állam keletkezését/lét-rejöttét kifejező hatalom áll előttünk, akkor egy eredeti és legfelső aka-ratként fogható fel. Miért? A probléma megoldásában Mortati az állam keletkezésének pillanatát igyekszik teoretikus szinten megragadni. „Az alkotmányozó hatalom terminusa, a differenciálódás ezen folyamatának

167 Mortati, Costantino: Studi sul potere costituente e sulla riforma costituzionale dello Stato. Giuffrè, Milánó, 1972. 10–11. o.

aktív oldala, amelyből a magatartások egységesítésének centrumaként fel-fogható politikai eszméje ered. … az alkotmányozó hatalom önkifejező-dése pillanatában megvalósítja azt a rendet, amelynek hordozója, azonos-sá válik az állammal, az alkotmányozó hatalom állammá, jogilag szuverén szervezetté válik.”168

Az állam eredetét tekintve nem pusztán normatív vagy merőben tény-leges képződmény, hanem a „normatív tény” kategóriájával írható le. Az állam és joga egy és ugyanazon pillanatban keletkezik, amely az alkotmá-nyozó hatalom természetében látható leginkább. Mortati ezzel kifejezet-ten bírálta nemcsak Kelsen, hanem Jellinek és Romano de facto és de iure közötti különbségek figyelembevételén alapuló elméleteit. Elvetette az állami rend pusztán formális koncepcióit: „…amennyiben az állam nor-mák összességével azonosítható, és az alkotmány alkotmányos törvényre redukálható, akkor irreleváns lesz mindaz, ami az alkotmányt megelőzi”.169 A jogi formalizmus megfosztja az alkotmányt valódi és hatékony alapjától, hiszen deduktív logikai alapon már nem vezethető vissza semmilyen vég-ső jogi kritériumra. Ezzel szemben, ha az alkotmányozó hatalmat úgy fog-juk fel, mint az államot keletkeztető originális-önteremtő akaratot, akkor megragadjuk annak lényegi motívumait is. Így kijelenthető, hogy min-den állam rendelkezik alkotmánnyal, akár írott, akár íratlan formában. Az alkotmányozó hatalom önteremtő mivolta a döntés aktusában nyilvánul meg. A döntés logikai értelemben (és csakis logikai értelemben) két egy-mást követő momentumban ölt testet: 1. az állam keletkezését biztosító akaratban, és 2. az államnak meghatározott jellemvonásokat biztosító aka-ratban.170

Az alkotmányozó hatalom tipizálásának motívumai az alábbiak szerint csoportosíthatók:

1. Az előző rend akaratának előírt formái szerint vagy azzal többé-ke-vésbé ellentétesen. Ez alapján az alkotmányozó szerv: a) régi rend egy vagy több szerve (pl. parlament és/vagy uralkodó), b) egy idegen állam vagy más, az államhoz viszonyított külső faktor közreműködé-sével, c) ex-nuovo szerv alapján.

2. Az alkotmányozó hatalom aktusainak jogi természete (szigorúan po-zitív jogi talajon állva). Az államot mindig a politikailag szervezett társadalom valamely „egyezménye” vagy „paktuma” hozza létre,

168 Uo. 13. o.169 Uo. 16. o.170 Uo. 18. o.


ám Mortati itt nem a természetjogi vagy társadalmi szerződés tanaira gondol, hanem a politikai erők oldaláról érkező, az alkotmányozást közvetlenül megelőző aktusra, amely lehet a) különböző ellentétes csoportok által kidolgozott vagy egyes cso-

portok által kidolgozott, de mások által ratifikált alkotmány,b) paritásos vagy relatív egyenlőtlenség alapján tevékenykedő részek

által létrehozott dokumentum. Ebben az értelemben beszélhe-tünk feudális vagy osztályállamról, illetve föderatív államról,

c) egyes személyek vagy csoportok által deklarált paktum: brit emig-ránsok egyezsége az Amerika felé tartó hajókon.

3. Az alkotmányozó hatalom erőszakos vagy békés módja (pl. forrada-lom, államcsíny, hatalom jogtalan megszerzése, alkotmányrevízió előre nem látott módon).

4. Az alkotmányozás folyamatából következő változások jelentősége alapján. Ezen a ponton azt kell észrevenni, hogy az alkotmányozás maga is egy sor elasztikus vonással bír, amit a döntésként felfogott al-kotmányozó hatalom szemszögéből nézve szabadon hagyott terület-nek tekinthetünk. Ez abból adódik, hogy a pozitív rendben az alkot-mányban meghatározott államforma és kormányforma között ellentét lehet az intézményi kapcsolatok összességében (pl. az USA alkotmá-nyában a hatalmi ágak merev szétválasztásának legyőzése a parlament állandó bizottságainak munkájában részt vevő miniszterek által, ami a törvényhozás és a végrehajtás közötti elkülönülést csökkenti).

5. A formális értelemben vett alkotmányozó hatalom alapján történő ti-pizálás. Ebben az esetben arról van szó, hogy az alkotmányozó hata-lom milyen eljárási és szervezeti keretek között nyilvánul meg: pl. az 1848-as Statuto Albertino kidolgozása a konferenciatanácsok intéz-ményesített rendszerén keresztül.

Mortati elméletének külön részét képezte az alkotmányozó hatalom le-gitimációjának és helyességének a problémája. A legitimációt a szerző az ideiglenes és végérvényes rend viszonyában értelmezte, s ezzel arra a kö-vetkeztetésre jutott, hogy az antedatálás általános elve, az új rendnek az alkotmányozás kezdetére visszavezetett érvényességi igénye önmagában véve helyes, de tisztázásra szorul. Az ideiglenes rend csak úgy tudja az al-kotmányozás feladatát ellátni, amennyiben már rendelkezik az érvényes-ség tulajdonságával. A legitimáció a két rend viszonyában az ideiglenes kormány cselekedeteinek az értékelése, de nem ebben az előkészítő pe-riódusban feltételezett jog, hanem az utána bevezetett végérvényesnek

tekintett rend joga alapján. Ebben az esetben a legitimáció elismerési je-lentéstartalommal bír, egy létrehozott tényleges szituáció deklaratív aktu-sában nyilvánul meg. Amennyiben ezt tagadnánk, akkor az „alkotó” és az „alkotott mű” közötti viszony értelmezhetetlenné válna.

Ám a legitimáció ilyen megközelítése szempontjából különbséget kell tenni az ideiglenes rend kormányának összetétele felől. Ez utóbbi ugyanis lehet egy meghatározott politikai ideológiai alapján létrejött egyetlen poli-tikai osztály kifejeződése, és lehet koalíciós alapú. A kettő közötti lényegi különbség abban áll, hogy az előbbi esetében az alkotmányt előkészítő szakaszban legalább annyira harmonikusan realizálódnak a kormányzati vagy törvényhozói intézkedések, amennyiben az alkotmányos berendez-kedés egésze előkészített. Itt a diszharmónia minimuma mellett az ideig-lenesség utólagos jogi elismerését el is mulaszthatják. Az utóbbi esetben az új állam alkotmánya csak negatív tartalmú egyezmény alapján jöhet létre, amely csupán a régi rend felszámolására irányuló konszenzusban, nem pedig a materiális jellegű alapelvekben ölt testet, hiszen ezekben olyan ellentétek feszülhetnek az egyes politikai erők között, amelyek az alkotmányozás egész folyamatát veszélyeztethetik.

Ugyanakkor nem támogatja az ideiglenes rend alkotmányozó szerve (orgánuma) és az állam közötti időbeli vagy bármilyen más természetű kü-lönbségét, ami annak köszönhető, hogy Mortati az alkotmányozás eredeti/sajátlagos folyamatában a differenciálatlan társadalom politikai egységét már megelőlegezte. Az alkotmányt létrehozó ideiglenes állami szerv és az állam egyidejű és azonos természetű kategóriaként értelmezendő!

Az adott rendhez tartozók – alattvalók, vagy modern terminológiával élve, kormányzottak – engedelmességének biztosítása azonban nem me-rül ki az állami irányítást biztosító kizárólagos állami erőszak-apparátus lé-tében, vagy az államot jellemző általános cél és állami szervek közötti össz-hang meglétében, hanem rendelkezik egy ún. többletmotívummal, amely az állami szervezet és a jogrendszer által konkrétan követett célok jóságá-nak az elismerésében rejlik. Ez utóbbi szorosan kötődik az ember spirituá-lis lényegéhez. Az ember nemcsak racionális, hanem értékelő lény, képes a létező és fennálló rendet egy ideális rendhez viszonyítani. Ez utóbbi az ember univerzális céljaiban ölt testet, amelynek megvalósításában az ál-lam pusztán eszköznek tekinthető, mivel az ember önmegvalósítását a tár-sadalmi rend keretei között biztosítja. A helyesség problematikájában azt kell elemezni, hogy a pozitív jogi formák által kielégített érdekek és egy magasabb, az emberi méltóságból eredő igazságosság közötti ellentmon-dásnak milyen okai lehetnek, és hogyan oldhatók fel? Mortati nem tagad-


ja, hogy ebben az esetben természeti jog és pozitív jog összeütközésének tanúi vagyunk, ami kettőjük viszonyában egy sajátos kettős ellentmondást rejt magában. Miért?

1. A természetjogi normák mindig saját alapvető céljaival összhangban értelmezhetők.

2. Interpretációjuk végső soron azon állami szerv által valósul meg, amely azt megfogalmazza konkrét pozitív jogi formában.171

Ráadásul Mortati a természeti jog vonatkozásában figyelembe veszi az adott történelmi tapasztalat meglétét. Nézete szerint a jogrendszerben mindig a domináns társadalmi tudat fejlettségének egy meghatározott foka érhető tetten. Mit jelent ez az alkotmányozás sajátlagos értelmének a folyamatában? Az alkotmányozás motorjaként megragadott csoportok mindig az általuk megjelenített alapelvek konkrét jogi aktusba történő transzformálását végzik el, tehát a helyesség elvont fogalmát csak meg-határozott jogrendszerben teszik meg, ami történelmi korszakonként igen különböző volt. A kereszténységben az ember méltósága az ember spiri-tuális lényegében, a földi életen túlmutató transzcendens emberi célban, az ennek a célnak való megfelelésben, az Isten előtti egyenlőségben és az üdvözülés lehetőségében öltött testet. Ebben a vonatkozásban az állam és az állami hatalom helyessége a keresztény célok függvényében mérhe-tők le. Amennyiben ezt a modern népszuverenitás eszméjébe fordítjuk át, akkor a nép konszenzusa lesz a helyesség fokmérője, amit a maga konk-rétságában nem könnyű megragadni, mégis a népfogalomnak a politikai hatalomgyakorláshoz fűződő kapcsolata alapján éles határvonal húzható a középkor és a modernitás között. Az előbbi esetében a hatalomgyakorlás letéteményese a kiváltságokkal rendelkező nemesi és egyházi réteg volt, amely belső természetét tekintve nem egyesekből állt, hanem társadalmi testként volt értelmezhető. A modern kor embere az állampolgár egyedi-ségében ölt testet, amely az állammal szemben nem közösségi rendként jelenik meg, hanem politikai jogokkal – mindenekelőtt választójoggal – rendelkező individuumként. Ez azonban rendkívül hosszú fejlődési fo-lyamaton ment át, hiszen a 18/19. századi „harmadik rendnek” tekintett, cenzusos választójog által korlátozott intellektuális és professzionális pol-gárságon keresztül a 20. században az általános választójoggal rendelkező tömeg képében jelent meg.

171 Uo. 54. o.

A nép és a kormányzók viszonyában fontos faktort képeznek a pártok, amelyeket Mortati mind a demokratikus politikai rendszerek működése, mind az alkotmányozás folyamata szempontjából rendkívül fontosnak tar-tott. Elméletében „a pártok meghatározott és általános politikai koncep-ciók hordozói, az állampolgárokat csoportokká szervező politikai szerve-zetek, amelyek képesek az individualista atomizmus megszüntetésével a kollektív érdekek és az egységes akarat kifejezésére, illetve létrehozatalá-ra, végül pedig a többség megszerzésével ezen akarat érvényesítésére az állami tevékenység szövetébe ágyazott politikai irányvonalak meghatáro-zásán keresztül”.172

A pártoknak a népakarat kifejezésében játszott szerepével Mortati a nép fogalmán túl elemezte a népszuverenitás szervezeti oldalát a többségi és a képviseleti elv viszonyrendszerében. Az alkotmányozó hatalom helyessé-ge problematikájában ugyanis fontos lehet annak a tisztázása, hogy ameny-nyiben a nép akarata az alkotmányozás ún. helyességi fokmérője, akkor ez milyen formában és hogyan jelenik meg. Tekintettel arra, hogy a nép egy-hangúsága gyakorlatilag nem biztosítható az alkotmányozás folyamatában, a többségi elvet veszi górcső alá. A többségi elv egy demokratikus politi-kai rendszerben a nép konszenzusát jelenti négy együttes relációban:

1. a nép lehetséges egységén és harmóniáján alapuló többség, amely a közügyek iránti elkötelezettségben és a politikai irányvonalak meg-határozása iránti igényben ölt testet,

2. a választójog gyakorlása által megvalósult többség,3. azon fékek és egyensúlyok rendszere, amely meggátolja a többség

zsarnokká válását, és4. azon feltételek tiszteletben tartása, illetve garanciája, amely biztosítja

a mindenkori kisebbség számára a többséggé válás lehetőségét.173

Ezen négy feltétel együttes jelenléte kell ahhoz, hogy a népszuverenitás a többségi elvben helyesen realizálódjon. Az alkotmányozó hatalom mögött álló népszuverenitás konkrét megnyilvánulási formái: 1. a referendum/közvetlen hatalomgyakorlás, illetve 2. a képviseleti alapú alkotmányozó szerv/közvetett hatalomgyakorlás. Ez utóbbi lehet kizárólagos, de lehet a referendummal együtt alkalmazandó többség is.

172 Uo. 85. o.173 Uo. 72. o.

A fORMÁLIS ÉS A MATERIÁLIS ALKOTMÁNy MEGKüLöNBözTETÉSE 143

AlkotmányosAlApElvEkésAlApéRtékEk

Az ALAPELVEK OSzTÁLyOzÁSA • A köztársasági olasz alkotmány tizen-két, a közjogi dokumentum egészét átható alapelv koherens rendszerbe foglalt csoportjával kezdődik. Az alapvető jogokat és kötelességeket, il-letve az államszervezeti rendelkezéseket megelőző fejezetben az alkot-mányozó atyák komoly politikafilozófiai és értéktartalommal rendelkező általános elvekben foglalták össze a társadalmi együttélésnek és a demok-ratikus politikai rendszernek a közösség egésze számára elfogadható alap-pilléreit, amelyek egymással is szoros összefüggésben állnak, továbbá az alkotmány egyes rendelkezéseit szintén szimbolikus keretbe foglalják. Az alkotmány tartalmazza az újkori alkotmányosság klasszikus alapelveit, illetve ezen túlmenően sajátos, az olasz jogrendszerre jellemző elveket rögzít. A 18. századi felvilgosodás politikafilozófiai törekvéseinek, majd a francia forradalomnak köszönhetően Európa-szerte megjelentek az alkot-mányos kartákban azok a magas szintű értéktartalommal bíró alapelvek, amelyek mára már a jogállam klasszikus kritériumainak tekinthetők. Ilyen a népszuverenitás vagy a hatalommegosztás elve, az alapvető emberi jogok elismerése és védelme, a törvények uralma és az egyenjogúság elve.174 Nincs ez másként az olasz köztársasági alkotmányban sem. Az alapelvek-nek és alapértékeknek ebbe a csoportjába tartozik a köztársasági állam-forma, a demokrácia, illetve a hatalmi ágak megosztása – amely expressis verbis nincs az alkotmány normatív szövegében, de egyes paragrafusaiból kiolvasható –, az emberi méltóság ún. perszonalista elve, illetve részben az egyenlőség diszkrimináció tilalmával összefüggő cikke. Ezzel párhuza-mosan speciálisan az olasz jogrendszerre jellemző elvek a munka, illetve a szolidarista elv, amit az Alkotmánybíróság joggyakorlata az egyenlőség

174 Alkotmánytan I. (szerk. Kukorelli István). Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 29–31. o.

materiális elvével kötött össze. Két további és jelentős jogszabályi válto-záson átesett elvek: a területi egység elve és a nemzeti identitás, továbbá a helyi autonómiák előmozdítása/elismerése és a közigazgatási decent-ralizáció. Ezen túlmenően az olasz alkotmány tartalmazza a pluralizmus elvét, a kulturális fejlődés, technikai és tudományos haladás védelmét, a kisebbségek védelmét, illetve a laicizmus elveit. Az első rész utolsó cik-kelyeiben található a belső jogrendszernek a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaihoz, illetve az Európai Unió jogrendszeréhez való vi-szonyára, valamint az állam szimbólumára – az olasz zászlóra – vonatkozó rendelkezés is.

A köztársasági alkotmány szerkezeti megoldása a második világháború után újdonságnak számított. A Statuto Albertino ugyan a dokumentum első részében tartalmazott néhány, az állam- és kormányformára, illetve a hatalmi ágak egymáshoz való viszonyára vonatkozó általános elvet, to-vábbá a normaszöveg közepén rögzített polgári és politikai jogokat, az eu-rópai jogfejlődésben végbement változások, illetve a két világháború között a demokratikus politikai rendszerekkel szemben kiépülő totális diktatúrák arra ösztönözték az alkotmányozó atyákat, hogy alapelvi szinten fogalmaz-zák újra az ember, a társadalom és az állam egymáshoz való viszonyát. Cos-tantino Mortati jogrendszerről írott könyvében maga is arra figyelmeztetett, hogy az újkori európai állam- és jogfejlődés abba az irányba mutat, hogy az alkotmány ismerje el az alapvető emberi jogokat, alkotmányos garan-ciákkal védje az állampolgárt az állami hatalom beavatkozásától, és tegye lehetővé az állampolgár politikai közéletben való egyenlő részvételét.175

Az alkotmány szerkezete szempontjából fontos, hogy már a szövegezési munkálatok alatt elvetették a külön preambulum szükségességét. Ehe-lyett az alapelvek rövid és szabatos megfogalmazása mellett döntöttek, növelve azok súlyát az alkotmány normaszövegében.

Az alapelvek magas szintű értéktartalmuk mellett jogelméleti szem-pontból is meghatározóak. Az olasz közjogi gondolkodás a jogi normákat duálisan szemléli, amennyiben ezeket 1. a szabályok (regola), vagy 2. az alapelvek (principi fondamentali) általános fogalma alá sorolja. Az alapel-vek általánosan megfogalmazott és materiális elemekkel rendelkező jogi normák, amelyek lehetővé teszik, hogy az alkotmányt nem csupán jogi dokumentumnak – normaszövegnek, a jogforrási hierarchia csúcsán álló jogszabálynak – nevezzük, hanem politikai és szociológiai értékeket/as-pektusokat tükröző dokumentumnak. Az alapelvek szabályokkal szembe-

175 Costantino Mortati: Istituzioni di ordinamento giuridico. Uo. 144–145. o.

144 ALKOTMÁNyOS ALAPELVEK ÉS ALAPÉRTÉKEK A MOdERN ALKOTMÁNyOSSÁG KLASSSzIKUS ALAPELVEI 145

ni sajátosságai, hogy szintetikus egységbe foglalják az emberi együttélés alapvető és védendő értékeit, illetve érdekeit.

Ebben a vonatkozásban az olasz Alkotmánybíróság 1988/1146. számú határozata alapján létezik az értékeknek egy legfelsőbb és megmásíthatat-lan köre, amelyek nélkül az emberi társadalom és a demokratikus politikai rendszer megszűnne létezni.176 A megváltoztathatatlanság kifejeződhet az alkotmány normaszövegében explicit vagy implicit módon. Az előbbire példa az alkotmány 139. §-a, mint örökkévalósági klauzula, amely alapján a köztársaság államformája nem lehet alkotmányos revízió tárgya. Ebben a motívumban az a szándék fejeződik ki, hogy az 1946. június 2-i nép-szavazás eredményeként megszületett köztársaságot a demokrácia meg-másíthatatlan alapértékének tekintik. Implicit módon a köztársaság örök voltából kiinduló, kiterjesztő jogértelmezés szerint nem semmisíthetőek meg sem az 1. §-ban található demokratikus elv, sem a pluralizmus elve, amely alapja az egyesülési és gyülekezési szabadságnak, a politikai pártok létrehozásának, illetve a területi autonómiáknak, valamint a gondolat- és lelkiismereti szabadságnak. Nem semmisíthető meg a 2. §-ban a perszo-nalista és szolidaritáselvekben megfogalmazott megmásíthatatlan emberi jogok rendszere sem. Ezeket az AB-döntés a legfelsőbb értékek lényegé-hez tartozó, ún. szilárd tartalomnak minősítette.

Ugyanakkor az elvek általános jellegével szemben annak konkrét tar-talma a szabályokban ölt testet. Amíg az elvek a maguk absztrakt voltá-ban feltétel nélkül érvényesülnek, nem állnak egymással hierarchikus vi-szonyban, addig konkrét szabályokban már konkurálhatnak egymással. Az összeütközés tárgya lehet egyfelől: I. ugyanazon jog különböző jogalanyok közötti élvezete, II. a különböző, nem homogén érdekek köre, vagy III. a védendő egyéni és közösségi érdekek megléte. Ebben az esetben az egy-mással konkuráló szabályok az olasz Alkotmánybíróság által kidolgozott speciális jogtechnikai megoldásban a jogok mérlegének – bilanciamento dei diritti – nevezett eljárásban három lépcsőben mérhetők össze:

• a törvényben megfogalmazott cél legitimitásának vizsgálata, azaz a törvény által védett jog vagy érdek legitim-e, vagy sem – törvényi védelemlegitimitásánakmegléte/hiánya,

• törvény által kitűzött céllal összhangban áll vagy sem – ésszerűség kritériuma,

176 La costituzione esplicata. La Carta fondamentale della Repubblica spiegata Articolo per Articolo. Esselibri–Simone, Nápoly, 2010. 21. o.

• arányosság követelménye: azaz a legkisebb áldozat árán kell a törvényben kitűzött célnak megvalósulnia – arányosság krité-riuma.177

Az alapelvek jogelméleti megközelítése szempontjából érdekes adalék-nak tekinthető, hogy az olasz Alkotmánybíróság működésének kezdete, 1956 előtt, az alkotmány alkalmazásának első éveiben használták az előíró normák (norme percettive) és a programnormák (norme programmatiche) közötti megkülönböztetést.178 Ez arra utalt, hogy a rendes bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban az alapelveket nem alkalmazták köz-vetlenül, mivel azokat úgy értelmezték, hogy általános jellegű tartalmuk miatt a törvényhozás szerve irányában megfogalmazott iránymutatók (pl. az alkotmányban megfogalmazott egészséghez való jog olyan programnor-ma, amely feltételezi külön törvényhozói aktus meglétét, pl. a társadalom-biztosítási törvény vagy az egészségügyi ellátásra vonatkozó törvény előíró normáit). A bíró a programnormákat jogszabály-értelmező tevékenysége keretei között legfeljebb iránymutatóként használhatta.

Amodernalkotmányosságklassszikusalapelvei

A KözTÁRSASÁG, A dEMOKRÁCIA ÉS A HATALMI ÁGAK MEGOSzTÁSÁ-NAK ELVEI • Az alkotmányos alapelvek első csoportjába a politikai rend-szer minőségét meghatározó elvek tartoznak. Rendszertani helyük szem-pontjából az olasz alkotmány sajátossága, hogy a köztársaság az átmeneti és záró rendelkezések előtti utolsó cikkelyben található, a demokrácia az első fejezet első paragrafusában, míg a hatalmi ágak megosztására vonatkozó rendelkezések az államszervezeti fejezet egyes cikkeiből olvashatók ki.

A köztársaság genus-fogalmának differencia specificája a demokratikus elv, amely a népszuverenitásban, annak képviseleti jellegű és közvetlen gyakorlásában, továbbá a hatalommegosztásben ölt testet. Állam- és kor-mányforma az alapelvek szintjén szorosan összetartoznak. Az 1. § jogelmé-leti hátterét vizsgálva a köztársaság és a demokrácia Mortati feljegyzései alapján abból a szempontból különíthető el a többi alapelvtől, hogy ez a politikai rendszer eszmei erejének (idee forze) tekinthetők a pluralizmus-sal és a perszonalista elvekkel együtt.

177 R. Bin-Giovanni Pitruzzella, uo. 508–510. o.178 R. Bin–Giovanni Pitruzzella, uo. 126. o.

146 ALKOTMÁNyOS ALAPELVEK ÉS ALAPÉRTÉKEK A MOdERN ALKOTMÁNyOSSÁG KLASSSzIKUS ALAPELVEI 147

A demokrácia specifikus elve ugyanakkor már tartalmaz egy speciális, az olasz jogrendszerre jellemző további elvet. Az alkotmányozó a munka értékének első helyre emelésével, amely egyébként később egy külön alapelvben és az állampolgári jogok és kötelességek fejezetben egyaránt megtalálható, joggal veti fel a kérdést, hogy miért válhatott a demokráciá-ról szóló cikkely részévé? A bizottsági feljegyzések alapján a nép politikai kategóriája mellett a közjogászok támogatták azt, hogy egy paragrafuson belül az egyén nem csupán a politikai hatalomgyakorlás alanyaként és cím-zettjeként jelenjen meg a nép formájában, hanem társadalmi kontextusá-ban is. A politikatudományi gondolkodás Moscától eredő felfogása szerint az állam és társadalom merev szétválasztása a politikai rendszer szintjén nem támogatható. Az egyén a társadalom tagjaként vesz részt a politikai döntéshozatalban. A demokrácia értéke nemcsak politikai rendszer mű-ködésében fejeződik ki, hanem társadalmi szinten is megragadható. Sőt, a totális diktatúrák történelmi tapasztalata azt mutatta, hogy a nép puszta tömegként való megragadása képes a nem demokratikus politikai rend-szerek legitimálására.

Amennyiben az állam úgy határozza meg önmagát, hogy munkán alapu-ló demokratikus köztársaság, akkor bekapcsolja az egyént a politikai rend-szerbe annak társadalmi mozzanatán keresztül. A modern társadalomban a munka jelenti a társadalmi kapcsolatrendszer és érdektagozódás alapját, de egyúttal homgenizáló tényező a különböző premodern korszakokat jel-lemző kiváltságokkal szemben. A munka tehát a nép elvont politikai ka-tegóriájának ellenpólusa a társadalom oldaláról. Nem hagyható figyelmen kívül azonban az a körülmény, hogy a bizottsági szöveg szerint a baloldali pártok a munka helyett a munkavállaló kifejezést ültették volna be a szö-vegbe, de ez az elképzelés tizenkét szavazattal alulmaradt a munka kife-jezésével szemben.179 E mögött az az érv állt, hogy amennyiben az állam a munkavállalókon keresztül szólítja meg a társadalmat, akkor automatiku-san kizárja a többi társadalmi réteget.

A munka kiemelt értékének a társadalmi mozzanaton túl van egy továb-bi értelmezési lehetősége. Az alkotmányjogi szakirodalomban vita tárgyát képezi, hogy mennyiben tekinthető az olasz állam szociális jogállamnak. Magában hordozza-e az első cikkely a jogállam materiális értéktartalmát, vagy sem? A Roberto Bin – Giovanni Pitruzzella szerzőpáros szerint az explicit kifejezés hiányában is szociális államnak tekinthető Olaszország, a munka kifejezése tehát önmagában alkalmas arra, hogy a liberális állam-

179 Mortati, Costantino: Principi fondamentali. zanichelli, Bologna, 1975. 16. o.

mal szemben ragadja meg az állam lényegét.180 A kiterjesztő értelmezés ugyanakkor a többi cikkel, azaz a 2. §-ban található szolidarista elvvel, to-vábbá a 3. § 2. bekezdésében rögzített szubsztanciális egyenlőség elvével, valamint a gazdasági kapcsolatok részben található második generációs jogok segítségével együtt válik az állam szociális minőségének alapjává. Ebben az esetben a munka megjelenítése a politikai rendszert meghatá-rozó alapelvben egyaránt utal az állam egyik aspektusára, mert kifejezi a gazdasági folyamatokba be nem avatkozó állammal szemben az államnak a piacgazdaságból eredő szociális problémákat korrigáló jellegét.

Az 1. § 2. bekezdésének népszuverenitás-kategóriája hosszabb termino-lógiai vita következményeként született meg. A 19/20. század fordulóján, az olasz közjogi gondolkodásban kibontakozott államszuverenitás-tanok miatt, az Alkotmányozó Gyűlés úgy döntött, hogy a szuverenitást nem az államba, nem a nemzetbe, hanem a népbe helyezi. A bizottsági vita során azonban két kifejezés használata között bontakozott ki éles vita. Az egyik verzió a népszuverenitás néptől eredését (emanare ige használatával), a másik a népszuverenitás néphez tartozását (appartenere ige használatá-val) tartotta célravezetőnek. Végül a vitában a második variáció győzött az alábbi indokokkal. A szuverenitás dinamikus felfogása, azaz a néptől való kiindulása magában hordozhatja annak a lehetőségét, hogy egy idő után a hatalom más birtokosára tolódhat át. Amennyiben a szuverenitást valami-hez tartozónak minősítjük, úgy azt a jelentéstartalmát támogatjuk, hogy nem a keletkezését, hanem az állapotát rögzítjük: a néphez van rendelve, mert a néphez tartozik, és a jövőben is a néphez fog tartozni.181

természetesen a népszuverenitás általános kategóriájának egyes meg-nyilvánulási formáit az alkotmány politikai jogai tartalmazzák, mind a kép-viseleti, mind a közvetlen hatalomgyakorlás formáinak alkotmányossá té-telében. Az alapelv értelmében:

1. a nép gyakorolja a hatalmat választópolgárként a választásokon ke-resztül megválasztott képviselők és szenátorok útján,

2. politikai pártokat hoz létre, és3. közvetlenül: népszavazás, népi kezdeményezés és népi petíció út-

ján.

180 R. Bin – G. Pitruzzella, uo. 53. o.181 Mortati, C: Istituzioni di ordinamento giuridico. Uo. 152–153. o.

148 ALKOTMÁNyOS ALAPELVEK ÉS ALAPÉRTÉKEK Az EGyÉN SzEMÉLyÉHEz ÉS TÁRSAdALMI MIVOLTÁHOz TARTOzó ALAPELVEK 149

Végül a demokratikus politikai rendszer szerves része a hatalmi ágak meg-osztásának az elve, amit az alkotmány explicit módon nem tartalmaz, az alapelvekről szóló fejezetben nem kerül megemlítésre, az egyes államha-talmi szervek hatásköreire vonatkozó rendelkezésekben azonban követ-keztetni lehet a létére. Ezek:

1. törvényhozás esetében abban a két motívumban jelenik meg, hogy egyfelől a törvényhozás a parlament mindkét házának együttes fel-adata (70. §), másfelől a törvényhozás csak korlátozott időre, megha-tározott tárgykörben és az alapelvek és irányelvek együttes rögzítésé-vel ruházható át a kormányra (76. §),

2. a köztársasági elnökre vonatkozó rendelkezések között, azt jelenti, hogy az elnök az államfő és a nemzeti egység képviselője (87. §),

3. a kormányra vonatkozó rendelkezések között a kormány összetéte-lére, felelősségére és működésére vonatkozó szabályokban ölt testet. Az alkotmány kimondja, hogy a kormány a tanács elnökéből és a mi-niszterekből áll, ők alkotják a Minisztertanácsot (92. §), a Miniszter-tanács elnöke a kormány általános politikájának az irányítója és fele-lőse, a miniszterek e tekintetben az egységes politikai irányvonalhoz való hozzájárulásukkal összehangolják és segítik a kormány munkáját (95. §),

4. az igazságszolgáltatás hatalmi ágán belül a nép nevében történő igaz-ságszolgáltatás elvét (101. §) és a bíró törvény alá vetését, illetve el-mozdíthatatlansága (107. §) alkotmányos garanciáit.

A fenn elemzett klasszikus demokratikus alapelveknek van egy további lehetséges olvasata. A demokrácia politikatudományi felfogásában rendkí-vül nagy szerepet játszik a részvételi alapon nyugvó demokrácia eszméje (l’idea della democrazia partecipativa). Ez mindenekelőtt Norberto Bob-bio jogfilozófus munkásságának köszönhető, ám mára a politikatudomány-ban önálló témává vált. A demokráciának ez a modellje azt hangsúlyozza, hogy az egyén nemcsak állampolgárként, politikai jogaiból kifolyólag vesz részt a közügyek intézésben, hanem a társadalmi tagságából eredően. A demokrácia ilyen széles, politikai rendszeren túlmutató jelentéstartal-ma lehetővé teszi a klasszikus liberális negatív szabadságforgalomra építő képviseleti demokrácia eszméjének a továbbfejlesztését. Miért? Bobbio szerint a demokrácia egy „végtelen menetelés” az állampolgári részvétel és felelősség pilléreinek megteremtésével. 1. Nyitó – átmeneti – fázisa a politikai rend konszolidálódása, amelyet a politikai intézmények létre-hozása (az államhatalmi ágak elválasztása és az emberi jogok garantálását

biztosító intézmények megteremtése) követ, majd 2. a kultúrák és vallá-sos hitek szintjén egy mentalitásbeli változás folyamata a tolerancia, az ér-dekegyeztetés és a vitában kialakított kompromisszumkötés kultúrájának az elsajátításával, végül pedig 3. a gazdasági fejlődés és a társadalmi jólét elérése, a szociális problémák differenciált megoldásának megvalósításá-val. Tény, hogy a demokrácia ilyen tág értelmezésében az alkotmány biz-tosítja az ennek eléréséhez szükséges jogokat, annak érvényesíthetőségét, illetve az egyes államhatalmi szervek pontosan rögzített hatásköreit. Az első három alapelv a részvételi demokrácia politikai és társadalmi oldalát egyaránt megalapozza.

Azegyénszemélyéhezéstársadalmimivoltához tartozó alapelvek

A PERSzONALISTA ÉS A SzOLIdARISTA ELV • A köztársasági alkotmány 2. §-a az ember individuális, személyi mivoltának és társadalmi kapcsolat-rendszerének alapértékeit tartalmazza. Rendkívül fontos a két mozzanat együttes megjelenítése, mert az egy sajátos antropológiai felfogást rejt ma-gában. Miért? A felvilágosodás politikai filozófiája, majd a francia forrada-lomból eredő első generációs polgári és politikai jogok, illetve klasszikus liberális nézetek az ember személy mivoltára helyezték a hangsúlyt az ön-megvalósítás és önkibontakozás megvalósításában. Ebből kifolyólag a sza-badság az egyénhez kötődött, amit pontosan tükröz Imanuel Kant jogról alkotott nézetrendszere. A porosz felvilágosult filozófus szerint: „A jog az egyik ember önkényének a másik ember önkényével való összeegyezteté-se a szabadság általános törvénye szerint.”182 Az ebből eredő szabadság-fogalomnak a másoknak való nem ártással történő azonosítása az alapja az első generációs jogoknak. Ezek a jogok azonban az ember személyéhez, az emberi természethez kötődnek. A személy mivolt ugyancsak a kanti filozófia alapján összeköthető az ember „értékességével”, azzal, hogy az ember soha nem lehet eszköz, mindig célként tételezett. Az ember mivolt kiemelkedő szerepe az újkori alkotmányosság emberi méltóság kategóri-ájának az alapjává vált. Az olasz alkotmány az ember méltóságát azonban nem pusztán az individuumhoz kötötten, hanem társadalmi közegében is megragadja.

182 Fejezetek a jogbölcseleti gondolkodás történetéből (szerk. Szabó Miklós). Prudentia Juris 12. Miskolc, 1999. 63. o.

150 ALKOTMÁNyOS ALAPELVEK ÉS ALAPÉRTÉKEK Az EGyÉN SzEMÉLyÉHEz ÉS TÁRSAdALMI MIVOLTÁHOz TARTOzó ALAPELVEK 151

A két elv együttes jelenléte azt a nézetet erősíti, hogy az ember sze-mélyiségének kibontakoztatása egyénként és a társadalom tagjaként is megilleti, ez a joga összhangban áll a szolidaritáson alapuló, az alkotmány későbbi helyein megfogalmazott kötelezettségekkel. Individuum és tár-sadalom, szabadság és kötelezettség egymással hierarchikus viszonyban nem álló oldalai az emberi élet jogi megragadásának.

Az alapelv történetéhez tartozó érdekes adalék, hogy a normaszöveg kapcsán komoly vita folyt arról, hogy a demokratikus politikai rendszer-ben élő embert milyen kontextusban határozzák meg. A totális diktatúrák bukása után fontos lehetett az egyén államhatalommal szembeni védel-me, ám éppen az autoriter rendszerek hívják fel a figyelmet arra, hogy az atomizálódott, társadalmi kapcsolatrendszeréből kiszakadt emberek tö-mege könnyen felhasználható. Így a két elv egymást kiegészítő funkciója mellett döntöttek és szerkesztették egy cikken belül. Sőt, a perszonalista és a szolidarista elv az Alkotmányozó Gyűlést meghatározó politikai esz-merendszerek közötti együttműködés bizonyítéka volt. „Emögött a ren-delkezés mögött nem pusztán az alkotmány különböző koncepciói, nem csupán a jog különböző víziói, hanem és mindenekelőtt két különböző po-litikai cél húzódott meg: a baloldal részéről elkerülni, hogy a törvényhozás az egyén jogai nevében akadályokat gördíthessen a gazdasági és társadal-mi megújulásban, a katolikusok részéről, pedig elérni jogok sorozatának egészével azt, hogy az ember ne kerüljön veszélybe az állami hatalommal szemben. Ebben a kettős célban jól megfértek egymással a klasszikus li-berális örökségnek tekinthető polgári jogok más, a gazdasági tervezéssel összefüggő jogokkal, mint az adók kivetésének joga, a munkaválasztás szabadsága vagy a megtakarításhoz való jog; az öröklési jog és a köz- és magániskolákkal párhuzamosan létesíthető nevelési központok felállítá-sának a joga, vagy egyes szervek jogképessége biztosításának a joga és a közhivatal-viseléshez való jog.”183

Ebből a szempontból a 2. § a következő fejezetben található és ott rend-szerezett emberi jogok alapjának tekinthető, mivel megalapozza nemcsak az egyénhez fűződő jogokat, hanem a gazdasági és társadalmi jogokat, va-lamint a politikai jogokat egyaránt. A politikai ideológiákon túl az olasz jogfilozófiai gondolkodás egyik meghatározó teoretikusa, Giuseppe Ca-pograssi éppen az ember társadalmi kapcsolatrendszerének hangsúlyossá tételével nevezte a cikkelyt a „társadalom nagy energiaközpontjait” (le grandi centri di energia sociale) magában foglaló alkotmányos rendelke-

183 Mortati, C.: Principi fondamentali. Uo. 51. o.

zésnek.184 Az egyén ezekben az ún. energiaközpontokban képes az ön-megvalósításra és a szolidaritásból eredő kötelezettségek teljesítésére. A normaszöveg ugyan a társadalmi szervezet (formáció) kifejezést hasz-nálja, ám ezt is szélesen kell értelmezni, mert az alkotmányjogi szakiro-dalom nemcsak az egyesületi tagságokat, az adott egyházhoz, párthoz és érdekképviseleti szervezethez való tartozást, hanem a családi kapcsolatot szintén a társadalmi méltóság alapjának tekinti.

A szolidaritásból eredő kötelezettségeket az alkotmány későbbi rendel-kezései tartalmazzák. Ide tartoznak mindenekelőtt a munka alapelvében megnyilvánuló kötelezettségek, azáltal, hogy az egyénnek a munkáján keresztül kell hozzájárulnia a társadalom anyagi és szellemi fejlődéséhez, a haza védelme (52. §), a közteherviselési kötelezettség (53. §) és a köz-társasághoz, valamint az alkotmányhoz és a törvényekhez való hűség (54. §). A kötelezettségek felsorolása már ezen a ponton jól tükrözi, hogy az al-kotmány egészét átható elvekről van szó, a szolidaritás elve a munka alap-elvével, illetve a kötelezettségek egész rendszerével egyaránt érintkezik.

Jogdogmatikai szempontból a 2. § számos további kérdést vet fel. Az ember sérthetetlen voltában milyen konkrét jogok foglalhatók bele? Min-denekelőtt az ember életéhez és fizikai integritásához, a névviseléshez, a róla készült képhez fűződő jogok, valamint a privát élethez való jog. A példálózó felsorolás több szempontból is mérlegelhető. Ezen jogok köre bővíthető-e, vagy sem? Az olasz alkotmányjogban az élethez és a méltó-sághoz fűződő jogok elsőbbsége tekintetében Giancarlo Rolla alkotmány-jog-professzor által képviselt uralkodó doktrína szerint az emberi méltóság a demokratikus és szociális jogállam antropológiai előfeltétele, a jogi nor-ma értelmezésének általános kritériuma, és minden az egyén személyisé-gének fejlődésével összefüggő jog alkotmányos alapja.185 Ebből az követ-kezik, hogy a 2. § egy ún. nyitott norma az európai jogfejlődés tendenciái miatt az legújabb generációs jogok alapja is egyben. Bin-Pirtuzzella állás-

184 Giuseppe Capograssi (1889 /Sulmona/–1956 /Róma/): a jogfilozófia professzora Sassari, Macerata, Nápoly, Padova és Róma egyetemein. A katolikus perszonalizmus fi-lozófiai irányzatának egyik követője, alkotmánybíró. főműve: A jogtudomány problémá-ja (1937, 1962), amely a jogi tapasztalat kérdéskörét feszegeti. Halála után jelent meg a Gondolatok Giuliának (Pensieri a Giulia) című könyve, amely az egzisztencialista nap-lók sorába tartozik, és a későbbi feleségének 1918–1924 között írt leveleit tartalmazza. In Dizionario Biografico degli Italiani, www.treccani.it. A társadalmi méltóságra vonatkozó gondolatait lásd in Diritto costituzionale, a cura del Prof. Federico del Giudice, XXV. Edizione, Giuridiche Simone, Nápoly, 2010. 143. o.

185 Uo. 146. o.

152 ALKOTMÁNyOS ALAPELVEK ÉS ALAPÉRTÉKEK A fORMÁLIS ÉS A MATERIÁLIS EGyENLőSÉG dILEMMÁI 153

pontja szerint emiatt a jogok nyitott katalógusaként értelmezendő.186 Az Alkotmánybíróság 1991/366. számú döntése értelmében a 2. §-on alapuló emberi jogok lényeges tartalmuk tekintetében nem módosíthatóak, mivel magukban foglalják a mindenkori demokratikus rendszer alapját képező személy mivolt feltétel nélküli értékét.187

Az alkotmányvédő testület az emberi méltósággal összefüggő dönté-seket összefoglaló tanulmányban ugyancsak hangúlyozza az emberi mél-tóság személyhez és társadalmi kontextushoz kötött egyenlő súlyú viszo-nyát. Az AB megállapította ezen elv filozófiai és etikai értéktartalmát. Ezekben a jelentéstartalmakban manifesztálódik a méltóság széles ér-telemben felfogott jogi formája. Az AB ugyancsak az ember kanti érte-lemben megfogalmazott személy mivoltában és annak öncél jellegében látta a méltóságfilozófia megalapozását, utalva a fogalomban meglévő er-kölcsi tartalomra. A méltóság kiteljesedése első szinten az ember életé-ben, második szinten az előbbihez szorosan kapcsolódva társadalmi kap-csolatrendszerekben megy végbe. Amennyiben a társadalomban való megnyilvánulását tesszük vizsgálat tárgyává, úgy az összekapcsolható az egyenlőség formális és materiális vetületével. Ebbe pedig beletartozik a Welfare State, a jóléti állam követelményének megvalósítása, amely egyik fő motorja a társadalmi méltóságnak.188 természetesen konkért jo-gokra lebontva a jóléti szolgáltatások saját jogi tartalommal és korlátok-kal rendelkeznek, alapelvi szinten azonban közös eredőjük a társadalmi méltóság fogalma.

Aformálisésamateriálisegyenlőségdilemmái

Az EGyENLőSÉG ELVE • Az alkotmány 3. §-a tartalmazza a formális és materiális egyenlőség alapelvét. A formális egyenlőségre vonatkozóan a jogalkotó csupán példálózó felsorolást ad, a legfontosabb diszkrimináci-óhoz vezető tárgyköröket, mint a nemi, a faji, nyelvi, vagy a politikai és vallási különbségek miatt előforduló hátrányos megkülönböztetést sorolja fel. Ezzel szemben a szubsztanciális egyenlőség követelménye már nem jogként, hanem a Köztársaság feladataként meghatározottan jelenik meg,

186 Uo. 146. o. 187 Uo. 147. o.188 La dignità dell’uomo quale principio costituzionale. In www.cortecostitizionale.it

és ezen a ponton a normaszövegben az első paragrafusban található „mun-ka” kifejezéssel szemben, amely a társadalom homogenitását biztosította, az Alkotmányozó a „dolgozó” kifejezést használja, megjelölve ezzel azt a réteget, amely a leginkább ki van téve a hátrányos megkülönböztetés egyes eseteinek.

Az egyenlőség elvének specialitása, hogy a legtöbb alapelvvel érintke-zik. Amennyiben az ember személyi és társadalmi méltóságára vonatkoz-tatjuk, azt mondhatjuk, hogy ebben a társadalom minden tagja egyenlő méltóságú személynek tekinthető. Ha a kisebbségek védelmével állítjuk párhuzamba, akkor az adott kisebbséghez tartozás szintén lehet diszkrimi-natív intézkedés tárgya, és ebben a külön jogi normában megfogalmazott alkotmányos alapelvben az egyenlőség komoly szerephez jut. Végül, ha a laicizmus elvét vesszük alapul, akkor a vallásos és nem vallásos életforma, illetve a katolikus és nem katolikus felekezetek közötti egyenlőség kö-vetelményei egyaránt fontosak lehetnek. Az alkotmány későbbi rendel-kezései között pedig az igazságszolgáltatás és a közigazgatás működésé-vel kapcsolatban nyer értelmet. Az előbbi esetében az alkotmány a bírák egyenlő alávetését tartalmazza a törvény előtt (101. §), az utóbbi pedig a közigazgatás pártatlan működésének az elvét rögzíti (97. §).

Az eredetileg az állampolgárokra alkalmazott alapelvet az Alkotmány-bíróság 1960. évi 120. számú döntés értelmében határozata a külföldiekre és a hontalanokra egyaránt kiterjesztette. Jóval összetettebb a materiális egyenlőség fogalma, amely az alkotmány normaszövege szerint állami fel-adatként meghatározott alapelvként funkcionál. Tekintettel arra, hogy a társadalom számos területén pl. az oktatásban, az egészségügyi ellátás-hoz való hozzáférésben, a munkavállalás, vagy éppen a közéleti funkciók betöltésével kapcsolatban jelenhet meg, ezért konkrét tartalmi elemei a jogalkalmazás során alakultak ki. Amennyiben az Alkotmánybíróságnak a szolidaritással és a materiális egyenlőséggel kapcsolatban hozott rend-kívül széleskörű döntéseinek csupán a főbb irányait vizsgáljuk meg, már akkor láthatóvá válik, hogy a diszkrimináció egyik legfontosabb területe a munka világa. Az AB által alkalmazott jogtechnikai megoldás ugyanak-kor az ésszerűség kritériumában ölt testet, a taláros testület minden eset-ben azt vizsgálja, hogy a megkülönböztetés indoka ésszerű-e a jogalkotói diszkrecionalitás szempontjából vagy sem. Nem alkotható ugyanis olyan jogszabály, amely nem tartalmaz ésszerű indokokat az adott területen be-vezetendő korlátozások tekintetében.

A formális és a materiális egyenlőség fogalmának egymáshoz való vi-szonyát találóan a Bin–Pitruzella szerzőpáros a következőképpen jellemzi:

154 ALKOTMÁNyOS ALAPELVEK ÉS ALAPÉRTÉKEK TERüLETI EGySÉG, HELyI AUTONóMIA ÉS A KözIGAzGATÁSI dECENTRALIzÁCIó 155

„…amíg a formális egyenlőség tiltja a diszkrimináció előidézését szolgáló cselekedeteket, addig a szubsztanciális egyenlőség megédesíti a kivétele-ket nem ismerő kemény törvényeket.”189

Amunkaalapelve

A munka kiemelkedően fontos szerepet tölt be az alapelvek sorában. Az alkotmány eltérő helyein való elhelyezése arra utal, hogy a társadalmi élet egyik legalapvetőbb faktora, a 4. §-ban azonban jog és kötelezettség együtteseként jelenik meg.

Az alkotmányozó szándéka ebben az esetben az volt, hogy a munkát a jogrendszer központi elemévé tegye, a nemzeti politika számára pedig vezető kritériumként szolgáljon. Ennek tudható be az, hogy a köztársa-ság igyekszik elkerülni a politikai állam és civil társadalom közötti szaka-dékot, elszakadva a liberalizmus negatív szabadságfogalmától. Arról nem is beszélve, hogy ez nemcsak a köztársaság jogrendszerének, hanem az egyén társadalmi méltóságának az alapja. Ugyanakkor nem áll szemben a magántulajdon védelmének és a gazdasági kezdeményezés szabadságá-nak alkotmányos jogaival.

mortati nézete szerint a munka „az ember személyisége kibontakozá-sának, továbbá a társadalmi és materiális fejlődésnek az eszköze, … így az első szociális jognak tekinthető. Biztosítja az egyén autonómiáját és füg-getlenségét, és mint ilyen, minden más alkotmányos jog gyakorlásának biztosítéka.”190 Jogként a tevékenység szabad megválasztását, kötelezett-ségként pedig a szolidaritás elvéből következően a társadalmi fejlődés-hez való aktív, a munkavégzés keretei között történő hozzájárulást jelenti. természetesen az állampolgár ezt a jogát és egyben kötelességét akkor tudja megvalósítani, ha az állam biztosítja számára a megfelelő munka-lehetőséget. Ez a normaszövegben az állam részéről a munkavállalást aka-dályozó feltételek leküzdéseként jelenik meg. Mivel az alkotmányjogban uralkodó felfogás szerint az olasz köztársaság szociális államnak tekinthe-tő, az ebben a paragrafusban megfogalmazott állami szerepvállalás szintén ezt a jellemvonását erősíti. Az alkotmányozó szándéka szerint az állam fel-adata a gazdasági életbe való beavatkozáson keresztül az egyén munkához jutásának előmozdítása.

189 R. Bin–Giovanni Pitruzzella, uo. 485. o.190 Mortati, C. Principi fondamentali, uo. 455. o.

területiegység,helyiautonómia ésaközigazgatásidecentralizáció

A TERüLETI EGySÉG ÉS A dECENTRALIzÁCIó ELVEI • A legdinami-kusabb és legellentmondásosabb alapelv-párosítás az ország területi egy-sége és oszthatatlansága, amelyet az Alkotmányozó Gyűlés a helyi auto-nómiák, illetve a decentralizáció elvének előmozdításával együtt kívánt érvényre juttatni. Ugyanakkor a két alapelv egymáshoz való viszonya te-kintetében külön kell választani az alkotmányozás folyamatában kialakult és hosszú történeti előzménnyel rendelkező elméleti irányokat a 2001-ben elfogadott jelenleg is hatályos normaszövegtől. Mivel az alapelvek rögzítése után a területi autonómiák szervi oldalának kialakítása hosszú ideig váratott magára, ezért ezen a ponton nem elhanyagolhatóak azok a történeti részletek, amelyek nagy segítséget nyújtanak az állam területé-vel összefüggő alkotmányos problémák megértésében.

Az itáliai félsziget több évszázadon keresztül a területi széttagoltság ál-lapotában élt. Nem véletlen, hogy a nemzeti egység megvalósítása előtt már az 1840/50-es években különböző elképzelések láttak napvilágot. Ezek sorában a föderatív államszerkezeti megoldás csupán kivételnek számított. Rosmini és Gioberti az egységes olasz állam föderatív megszer-vezésének hívei voltak. Később Cavour kormányának belügyminiszte-re, Minghetti 1861-ben előterjesztett törvénytervezete kifejezetten tar-talmazta a régió létrehozásának gondolatát. Itt a régió fogalma az ország földrajzi, gazdasági és társadalmi különbségein alapult, és az ország har-monikus, rendezett fejlődése zálogaként jelent meg. A javaslat azonban nem emelkedett törvényerőre, mivel a parlamenti szavazáson megbukott, így a Statuto Albertino hatályának kiterjesztésével lekerült a napirend-ről. A statútum nem szentelt túl nagy figyelmet az állami hatalom területi megosztásának. A 19. századi, ún. unitárius állam eszméjének elfogadásá-val a frissen életre hívott politikai és közjogi egységben az alkotmányos karta csupán az államigazgatás községi és megyei szintjéről tett említést az általános rendelkezések között, amennyiben megállapította, hogy e két szint intézményeit és kerületeit, továbbá a községi szintű rendfenntar-tást egyaránt törvény szabályozza.191 Ez persze nem jelentette azt, hogy a

191 Az erre vonatkozó rendelkezések a Statuto Albertino 74. és 76. §-ában találhatóak: 74. §: „A községi és megyei intézményeket, illetve a községek és megyék kerületeit tör-vény szabályozza”, 76. §: „A községi milícia a törvény által meghatározott alapokon jön létre.” In La costituzione esplicata, uo. 393. o.


közjogi normák mögött álló elképzelések egységesek lettek volna. Az I. világháborúig tartó korszakot nyugodtan jellemezhetjük a regionalizmus és regionalizmusellenesség harcaként, amelyben az előbbiek a Minghetti által megfogalmazott különbségek és a harmonikus fejlődés előmozdítása végett támogatták, az utóbbiak pedig hevesen ellenezték a régiók kiala-kítását, mivel abban a nagy fáradsággal létrehozott nemzeti egység meg-bontását látták.192

Természetesen ebben az időszakban fogadták el a helyi közigazgatási törvényt. Az 1865. évi 2248. számú törvény a helyi szintű állami hatalom képviselőit a prefektus (prefetto) és a polgármester (sindaco) tisztségében rögzítette. A prefektus a belügyminiszter bizalmi embereként az állami közigazgatás teljes jogkörű helyi képviselője volt, míg a polgármester egy kettős jellemvonással rendelkező személyként a hierarchikusan szerve-zetett közigazgatási gépezet utolsó lépcsőfoka, valamint a helyi közösség képviselője volt.193 Ez utóbbi motívumot az 1888-as Crispi miniszterel-nök nevéhez fűződő törvény tovább erősítette azzal, hogy egyrészt a helyi választásokat az országos politikai választások rangjára emelte, a polgár-mesteri tisztség betöltését pedig választásokhoz kötötte. A századforduló környékére kialakult a megyei szintű kormány intézménye (Giunta pro-vinciale amministrativa), amely a prefektus által elnökölt testületként a községi szintű szervek ellenőrzésével az állami hatalom helyi bázisának tekinthető. Giolitti hosszú, másfél évtizedes kormányzása a helyi szolgál-tatások állami megszervezésén keresztül a decentralizáció minden lehe-tőségét megszüntette, amely az I. világháború előtti utolsó törvényben világosan látszott. Az 1915. évi 148. törvény községi szinten 1. a polgár-mestert, 2. a végrehajtó hatalom letéteményeseként működő kabinetet, és 3. a helyi jogalkotó hatáskörrel rendelkező tanácsot jelölte meg.

fontos jogtörténeti adalék, hogy a fasizmus hatalomra jutása előtt egy kisebb, 1921-es törvény már rendelkezett a Trentino-Alto Adige és Vene-zia Guilia területén létrehozandó regionális autonómiáról, ám ez a háború utáni olasz annexió következményének tekinthető. A jogalkotót az a féle-lem motiválta, hogy az újonnan Olaszországhoz csatolt területek a nemze-tiségek nagy száma miatt el akarnak majd szakadni az olasz államtól.

192 Diritto Regionale (a cura della dott.ssa Alessandra Pedaci),, XV. kiadás. Esselibri–Simone, Nápoly, 2011. 9. o.

193 Diritto degli Enti Locali (a cura delle dott.sse Giovanna Basile-Anna Cacace), XIX. kiadás, Esselibri–Simone, Nápoly, 2010. 7. o.

A fasizmus két világháború közötti időszaka az etatizmus eszméjén és az 1920-as évek végétől egyre erősödő hódító, expanzív és kolonizációs célú külpolitikáján keresztül nem tűrt el semmilyen területi decentralizációs törekvést. Az 1925. évi 1949. számú törvény Róma városára vonatkozóan felállította a kormányzóság (Governatorato) intézményét, amely a királyi rendelettel kinevezett, jogalkotó és közigazgatási hatáskörrel rendelkező kormányzóból és kormányzóhelyettesből álló szerv volt. Ezen túlmenően a belügyminiszter javaslatot tett az említett jogszabály alapján a királyi rendelettel kinevezhető tizenkét tagú tanácsadó testület felállítására. Az 1926. évi 237. számú törvényben az ötezer fő alatti lakossal rendelkező te-lepülések három szervét (a polgármestert, a kabinetet és a tanácsot) egyet-len szervbe olvasztották. Ez az ún. podestà a királyi rendelettel öt évre kinevezett személy a megyei szintű, neki alárendelt tanácsadó testület-tel a végrehajtó hatalom teljes jogú képviselőjeként működött. A podestà rendszert minden községre kiterjesztették, ám a lakosság számától füg-gően több helyettese lehetett.

A II. világháborút követő időszakban a korábbi történelmi tapasztala-tokkal szemben felmerült az állam területi tagozódásának újragondolása. Természetesnek tűnt, hogy a fasiszta diktatúra által életre hívott, a köz-ponti hatalomtól függő helyi „hatalmasságok” helyett az alkotmány szint-jén kell rendezni az állam területi beosztását és az állami hatalom területi szintű megosztásának kérdéseit, mindezt azonban a demokratikus poli-tikai rendszer keretei között, segítve az állampolgár helyi szintű képvi-seletének megvalósítását, illetve a közigazgatás működésének szakszerű megszervezését. Az 1948-as alkotmány alkotóinak egyfelől arról kellett dönteni, hogy az állam unitárius vagy föderatív szerkezetű legyen. Az al-kotmányozó atyák egyértelműen az unitárius állam gondolatát támogat-ták. Ez jutott kifejezésre az ország egysége és oszthatatlansága elvben. Az Ambrosini194 által vezetett, a régiók létrehozására irányuló albizottságban azonban komoly vita bontakozott ki arról, hogy az állami hatalom területi alapú decentralizációja milyen szinteken és szerveken keresztül valósul-jon meg. Itt kellett arról dönteni, hogy a régió az állam területéhez viszo-nyítva milyen jellemvonásokkal bírjon. A vitában felmerült álláspontok

194 Gaspare Ambrosini (1886–1985): jogász, politikus, jogtudós, a palermói egyetem al-kotmányjog-professzora, majd a II. világháború után a római egyetem tanára. A keresz-ténydemokrata párt képviselőjeként aktív szerepet játszott az Alkotmányozó Gyűlés mun-kájában, 1948–1953 között parlamenti képviselő, 1955-től alkotmánybíró, majd 1962–1967 között az Alkotmánybíróság elnöke. In Dizionario Biografico degli Italiani, uo. www.treccani.it


felvázolása ugyanakkor nem nélkülözhető, mert az érvek és ellenérvek rendszere hozzásegíthet az olasz közjogi gondolkodás dilemmáinak meg-értéséhez.

Costantino Mortati feljegyzései alapján az albizottsági munka folyama-tában a következő álláspontok bontakoztak ki. Az 1946. július 29-i ülésén maga mortati a decentralizáció elvét a régiók megvalósításával összekötve az alábbi motívumok miatt támogatta:

1. A közigazgatás helyi érdekek figyelembevételével történő megszer-vezése és decentralizálása kettős célt szolgál: az állampolgárok politi-kai nevelését és a helyi igények kielégítését.

2. A szabadság egyik legfontosabb garanciája a helyi közösség önigazga-tásában áll.

3. A regionális sajátosságok figyelembevételével felállított intézmé-nyek, továbbá a régiók közötti egyensúly biztosítását figyelembe vevő alkotmány képes a társadalom helyi érdekeire kellőképpen ref-lektálni

Mortati szerint ezek a motívumok Olaszország politikatörténetéből világo-san kiolvashatók!195 A kereszténydemokrata képviselő itt az itáliai félszi-get közötti gazdasági és társadalmi különbségek meglétére gondolhatott, amely a korábbi évtizedekben az északi fejlett és a déli fejletlen területek közötti különbségekben öltött testet, továbbá a kormánypolitikáknak az ezzel kapcsolatos kudarcaira. Mortati határozottan támogatta egy valódi re-gionális autonómia alkotmány által garantált megvalósítását. Sőt kifejtette az autonómia biztosításának legfontosabb, alkotmány által garantált esz-közeit is, mint pl. egy a régiók közötti hatásköri összeütközések feloldásá-ra illetékes bírói szervezet felállítását, az önkormányzáshoz szükséges és elégséges pénzügyi autonómia biztosítását, vagy az állam központi szervei irányából érkező külső kontroll csökkentését. Ez utóbbi nézete szerint azt jelentette volna, hogy a helyi szervek által kibocsátott jogi aktusok legiti-mitásának vizsgálatát az adott szerven belül egy másik – felsőbb – szinten kellene orvosolni az államhatalom központi – külső – szervével szemben, s lehetőséget kell adni a népnek arra, hogy a kontroll részévé válhasson, pl. népi akciók, népi kezdeményezések révén. Határozottan ellenezte a regionális szintű központosítást, mivel ez nézete szerint csak az állami bü-rokrácia veszélyes központosítását vonta volna maga után. Ez azt jelen-

195 Costantino Mortati: Studi sul potere costituente e sulla riforma costituzionale dello Stato. Raccolti scritti, I. kötet. Giuffrè, Milánó, 1972. 873–874. o.

tette, hogy a régión belüli területi tagozódás és a területi szintű szervek irányában egyaránt a decentralizáció elkötelezett híve volt. E tekintetben a város és megye szintjén érvényesülő autonómia gondolata mellett a ké-sőbbi üléseken kiállt, sürgette a hatáskörök pontos rögzítését.

Amennyiben az állami hatalom központi szerveinek helyi szintű szerve-ihez való viszonyát vizsgáljuk, úgy Mortati a delegálás elvét tartotta meg-felelőnek, mivel az állami feladatok helyi szintű megoldása megkettőzte a hivatalok és tisztviselők számát, ami mögött az az álláspont húzódott meg, hogy a helyi szervekben dolgozó állami hivatalnokok személyében jobban kifejeződhetne az adott térség sajátossága. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy Mortati mit „hagyott volna” az állam kizárólagos hatáskörében? Né-zete szerint ide tartozott a gazdaságpolitika nemzeti céljainak kialakítása a gazdasági tervezés folyamatát tekintve. Álláspontjával szemben számos ellentétes, az állam unitárius voltát erősítő törekvések álltak. Bozzi a régi-ók opcionális megvalósítását támogatta az állami hatalom strukturális egy-ségének a biztosításával.196

Ezt követően, az 1946. szeptember 14-i újabb albizottsági ülésen már a regionális decentralizáció egyes, konkrét elemeinek megfogalmazása következett. Az ülésen egyfelől elfogadták azt az elképzelést, hogy he-lyi szintű szervek számára pontosan körvonalazni kell az intézményi de-centralizáció, továbbá a gazdasági önállóság határait. Ennek érdekében Einaudi – köztársasági elnök – a régiók határainak rögzítését sürgette. Itt vetődött fel a régiók megjelenítése a törvényhozás egyik kamarájában. Ér-dekes, a jövőbe mutató elv volt a régiók fokozatos megszervezésének a gondolata, amit a bizottság azért fogadott el, mert nem látta megvalósít-hatónak a területi szervek azonnali alkalmazkodását a megállapított állami feladatokhoz.

Az 1947. január 17-i ülésen ugyanakkor a regionális különbségek kerül-tek napirendre. A bizottság egyik tagja, Laconi197 különbséget tett valódi

196 Aldo Bozzi (1909 /Róma/–1987 /Róma/): a római Sapienza Egyetemen szerzett jogi diplomát. 24 éves korától a bíróságon dolgozott, amit a harmincas éveiben az államtanácso-si kinevezés követett. 1946-ban az Alkotmányozó Gyűlés tagjaként, liberális politikusként vett részt az alkotmányos karta megszövegezésében. 1952–1960 között először a községi tanács tagja, majd Róma tartományi tanácsának tagja. 1953–1987 között a liberálisok szí-neiben parlamenti képviselő. A liberális párt 1987-ben köztársasági elnöki tisztségre je-lölte, de ezt a tisztséget nem nyerte el. Életrajzi adatait lásd részletesebben: In Dizionario Biografico degli Italiani. www.treccani.it, régiókkal kapcsolatos álláspontját lásd Costantino Mortati, uo. 873. o.

197 Renzo Laconi (1916–1967): a Cagliari Egyetemen tanult filozófiát, majd a fasizmus időszakában, firenzében tanári állást vállalt. Később, rokonszenvezve a kommunista esz-


és ún. művi – mesterségesen – kialakított régiók között. Az előbbire hozta fel példaként a szigeteket, mint Szicíliát és Szardíniát, vagy a többnyelvű területeket, míg az utóbbira az itáliai félsziget túlnyomó részét, ahol a re-gionális határok kialakítása inkább a jogalkotói szándék következménye. Az utóbbiak esetében nem támogatta a regionális rendszer kiépítését ab-ból az indokból, hogy a törvényhozó hatalom kizárólagos állami szerepe szempontjából a regionális szintű jogalkotás ezt az egységet bontaná meg. laconi például azzal érvelt, hogy a regionális szervekre telepített jogal-kotásnak egyenes következménye lenne a föderatív államszerkezet lét-rehozása, amely anarchiát eredményezne, és az állam unitárius karakterét veszélyeztetné.198 Togliatti a kommunista párt politikusa a déli területek – Mezzogiorno – vonatkozásában látta a regionális elv gyakorlati kivitele-zését lehetetlennek a gazdasági és társadalmi elmaradottság miatt.199 mor-tati az ellentétes álláspontokkal szemben a decentralizáció szükségessé-gét hangsúlyozta, sürgette a törvényhozás helyi szintű megvalósításának igényét a különböző régiók strukturális különbségeinek összeegyezte-tésével. A calabriai alkotmányjogász elgondolása mellett szólt az az érv, hogy a helyi szintű autonómia valóban előmozdíthatja az állampolgárok közügyek iránti érdeklődését, amely bármely politikai szabadságjog aktív gyakorlásának az alapja. Ez a szemlélet annyiban érvényesült, hogy az autonó-mia helyi szintű megvalósításának elvét az alkotmányelmélet a következő évtize-dekben összekötötte a társadalmi méltósággal és a pluralizmus alapelveivel.

Hogyan hozható kapcsolatba a méltóság, a pluralizmussal és a területi autonómiával? Amennyiben a törvényhozás helyi formáiban a társadalom tagjai vesznek részt a képviseleti elv érvényesülésével, vagy éppen köz-

mékkel, 1942-ben csatlakozott az Olasz Kommunista Párthoz. Sassariba visszatérve 1944-től a helyi felszabadítási bizottság tagja volt, aktívan részt vett a baloldali párt életében, ahol a regionális autonómia kérdésében osztotta a pártvezetés álláspontját. Ennek egyik legfontosabb állomása volt az 1945. december 29.–1946. január 5. között Rómában meg-rendezett nemzeti kongresszus, ahol a Togliatti vezette párt az állam föderatív megszer-vezését elutasító határozatában csak Szardínia és Szicília szigeteire vonatkozóan fogadta el a regionális autonómia megvalósítását. A pártkongresszus ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az autonómia nem önérték, hanem a radikális gazdasági és társadalmi átalakulás eszköze, amelynek kezdőlépése a mezőgazdasági reform kell hogy legyen. laconi nagy szerepet játszott abban, hogy az Alkotmányozó Gyűlés által elfogadott szardíniai statútumban megjelenjen az állam és régió közötti egyenjogúság elve. Az alkotmány hatálybalépését követő időszakban a kom-munista párt parlamenti képviselőjeként fokozatosan a regionális autonómia gondolata mellett állt ki. In Dizionario Biografico degli Italiani, 63. kötet, 2004. www.treccani.it

198 Costantino Mortati, uo. 880. o.199 Uo. 881. o.

vetlen hatalomgyakorlás formájában, akkor az az egyén önkibontakozása, személységének fejlődése szempontjából fontos állomás lehet. Az egyén nem csupán individuumként és a társadalmi közösség/csoport tagjaiként, hanem a helyi közösségi tagjaként is megvalósítja önnmagát, ami ezt je-lentette, hogy a területi autonómia a perszonalizmus-elv egyik következ-ménye. A fasizmus több mint két évtizedes etatizmusa miatt elengedhe-tetlen volt a terület autonómia a demokratikus politikai rendszer kiépítése szempontjából. Nem véletlenül látta ebben Mortati a demokrácia egyik legnagyobb biztosítékát. A pluralizmussal való kapcsolat pedig az állami hatalom helyi szintű megosztásának olvasataként jelent meg.

Végül a 75-ök bizottsága elé került koncepcióban az alkotmányozó atyák támogatták a régióknak az alkotmány normaszövegébe illesztését a regionális szintű törvényhozás speciális jellemvonásainak megjelölésével. Ez utóbbi azt jelentette, hogy az állam és régió közötti hatáskörmegosztás-ban dönteni kellett az alábbi kategóriák között: 1. teljes vagy kizárólagos, 2. konkuráló vagy megosztott, illetve 3. integráló vagy végrehajtó jellegű legyen a régió törvényalkotási jogköre. A döntés értelmében a regionális törvény az alkotmányban rögzített alapelvek és alkotmányból eredő tör-vények korlátai között – azaz azokat végrehajtva – az állami törvényekkel versengő, konkuráló jellemvonással bírt. Ennek a felfogásnak lett a kö-vetkezménye, hogy az olasz jogforrási hierarchiában a regionális törvény autonóm jogforrásként szerepel (lásd alább).

Az albizottsági vitákat követően az alkotmány ötödik paragrafusában együtt jelent meg az ország egységének és oszthatatlanságának elve a he-lyi autonómiák előmozdításának a feladatával és a közigazgatási decent-ralizáció elvével, amely a következő évtizedekben igen jelentős válto-záson ment át. Az alkotmányjogi viták befejezését követően a gyakorlat elmaradt az alkotmányozók szándékától. Nem véletlenül hívja az olasz alkotmányjog az ezt követő évtizedeket (1948–1970) a régiók nélküli re-gionalizmus korának. Az alkotmányba ugyan bekerültek az egyes területi egységek, de az állam és régió viszonya egyértelműen az unitárius állam iránti elkötelezetettségről tanúskodott. A központi és a helyi közigazgatás régiók nélkül szervezdött meg. Kizárólag a speciális jogállású régiók, a szi-getek és a nyelvi kisebbségeket is tartalmazó északi hegyvidéki régiók alakultak meg.

Az alkotmány eredeti rendelkezéseit tekintve az ország területét a köz-ségek, a tartományok és a régiók képezték, a regionális szint alatt álló közigazgatási egységek közvetlenül állami irányítás alatt álltak. A régi-ók törvényhozási jogkörére vonatkozóan jellemző volt, hogy semmilyen

162 ALKOTMÁNyOS ALAPELVEK ÉS ALAPÉRTÉKEK A KISEBBSÉGEK VÉdELME 163

területen nem rendelkeztek saját és kizárólagos kompetenciákkal. A re-gionális törvényhozás kereteit a nemzeti érdek, más régiók érdekei és az állam által kötött nemzetközi szerződések képezték. Az állam minden területen törvényességi kontrollt gyakorolt felettük, ami a gyakorlatban a kormány által delegált kormánybiztos személyében öltött testet. A köz-igazgatási feladatok ellátására vonatkozóan nem rendelkeztek pénzügyi autonómiával, így a központi kölségvetésből kaptak meghatározott össze-get a feladatok ellátásához. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az elmaradott déli területek jelentős állami szubvenciót kaptak, az 1950-es évek egyik legnagyobb kormányzati kezdeményezése, a „Cassa per il Mezzogiorno” pénzügyi támogatást nyújtott a felzárkózáshoz. Ebből következően érthető, hogy a regionalitás teljes körű megvalósításánának éppen a déli részek voltak a legnagyobb ellenzői, mivel ebben azt a törek-vést látják, hogy az állam magára hagyja a fejletlen területeket.

Ugyanakkor az 1948-as alkotmány már a megszületésekor tartalmazta a három legfontosabb szervet: a regionális tanácsot mint a törvényhozás szervét, a regionális kabinetet mint a végrehajtás szervét és a kabinet el-nökét, aki a régiót képviselő személy. Ezzel szemben a tartományok és községek hatáskörmegosztását és szerveit a dokumentum nem rögzítette.

Az 1948-as megoldást követően az állam komptetenciájában maradt az új régiók létrehozása és a meglévő régiók határainak megváltoztatása. További jelentős hátrányt jelentett, hogy az Alkotmánybíróság az első években egyoldalúan nemzeti érdeket képviselt. Ráadásul a kétkamarás törvényhozás szervében sem jelent meg kezdetben a regionalitás elve.

A változás szele az 1970-es évektől kezdve érződött, a rendes jogállású régiók kialakításával és az 1980-as évektől útjára indult kétkamarás bizott-ságok tevékenységének köszönhetően nőtt a regionalizmus iránti elköte-lezettség a politikai elit egyes részeiben, amely az ezredfordulón radikális változásokat eredményezett (lásd az államszervezeti fejezetben).

A kisebbségek védelme

Az alkotmányozó hatalom a kisebbségek kategóriájának alkotmányos alap-elvek közé ültetését számos szempontból indokoltnak tartotta. Egyrészt történeti okokból, hiszen már a nemzeti egység létrehozásának évtizedei-ben számos más nyelvet beszélő népesség élt az ország egyes területein: Alto-Adigében német, Valle d’Aostában francia, friuli-Venezia Giulia te-rületén szlovén, a déli területeken pedig jelentős számú albán és görög

kisebbség. A fasizmus politikai rendszere ugyan a különböző nyelveket beszélő lakosságot elnyomó politikával próbálta asszimilálni, ennek egyik eszközeként a vezetéknevek olaszosítását használta.

Az 1948-as alkotmány összhangban a pluralizmus és az egyenlőség el-vével egyértelműen támogatta a nyelvi kisebbségek alkotmányos védel-mét. Az eltérő etnikumokat azonban nyelvükön keresztül ragadja meg, a nyelvhasználatot tekinti a kisebbségi lét alapjának. Az alapelvvel szem-ben 1999-ig nem létezett a nyelvi kisebbségek helyzetére vonatkozó egy-séges szempontokat tartalmazó törvény. Az 1999. évi 482. törvény rög-zítette a történelmi kisebbségek típusait: katalánok, albánok, németek, görögök, szlovének, horvátok, franciák, provance-i franciák, szárdok, friuli nyelvjárást használók, rétoromán és okszitán nyelvet beszélők, akik részé-re biztosította nyelvük és kultúrájuk védelmét, az iskolai, az egyetemi és a közigazgatási szinten egyaránt. Mindemellett támogatta ezen közösségek tradícióinak megőrzését. Két régió nyelvi kisebbsége privilegizált hely-zetben van. A 2001. 3. számú törvény értelmében Valle d’Aosta a francia, Trentino Alto Adige a német nyelvet használhatja a régió nevében.

Az Alkotmánybíróság számos döntésében értelmezte a nyelvi kisebb-ségek védelmének elméleti összetevőit. Az 1988/768, az 1995/261. és az 1996/15 határozatok mindegyike ennek alkotmányos alapelvi mivoltát rögzítette. Az 1995-ös döntés elemezte a nyelvi kisebbségek védelmét szolgáló garanciák egyes típusait. A taláros testület rögzítette, hogy a kép-viselet elvének megvalósításával az adott kisebbségnek lehetősége nyílik arra, hogy a helyi törvényhozói szervek munkájában megjeleníthesse ér-dekeit.

Az alkotmányvédő testület 1996-os döntésében azt hangsúlyozta, hogy a 20. századi zárt nemzeti államokkal szemben a kisebbségek alkotmányos védelme biztosítja a fasizmus által képviselt nacionalizmussal szembeni legfontosabb garanciát. Miért? A kisebbségek védelmének alkotmányi szintű elismerése teszi lehetővé az elzárkózásra és megkülönböztetésre épülő nacionalista eszmerendszerekkel szembeni leszámolást. Az elvet azonban az Alkotmánybíróság összekötötte a pluralizmus és az egyenlő társadalmi méltóság elveivel. Az előbbi lényegét abban látta, hogy a plurá-lis értékrend egyik megnyilvánulása éppen a nyelvi különbözőségekben fejeződik ki. Ez egyben a kollektív és individualista identitás egyik meg-határozó alapja. Az egyenlőség elvének klauzulája pedig maga is tartal-mazza a tiltott klasszifikációk között a nyelvi megkülönböztetés tilalmát. Sőt ezzel a megközelítéssel az AB kiállt amellett, hogy az olasz alkotmány alkalmazkodik azon szupranacionális tendenciához, amely állami keretek

164 ALKOTMÁNyOS ALAPELVEK ÉS ALAPÉRTÉKEK Az ÁLLAM ÉS Az EGyHÁz VISzONyA ÉS A LAICITÁS ALAPELVE 165

között támogatja az eltérő identitású emberi csoportok egymás mellett élését. Itt a bíróság az olasz állam által 1977-ben ratifikált 1966-os Politi-kai és Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára hivatkozott. Állást foglalt abban a kérdésben, hogy az alkotmányban és a regionális statútu-mokban megfogalmazott elvek kettős természetűek. Általános tartalmuk megvalósítása mindig konkrét jogszabályi formában és közigazgatási in-tézkedéseken keresztül megy végbe, amelyek mögött lényegét tekintve politikai kezdeményezések állnak. Ugyanakkor példaértékű álláspontot foglalt el az alapelv és az azt megvalósító konkrét jogszabály viszonyára vonatkozóan: „Az alapelveket tartalmazó normák valódi és tényleges al-kotmányos jogokat proklamálnak, amit nem lehet a politikai-közigazgatási autoritás jövőbeni beavatkozására redukálni, ahogy az a pusztán program normáknak nevezett alapelvekből következne. Az alkotmányos normák-ból mindig és szükségszerűen ered egy azonnali operativitást igénylő »mi-nimális védelem« követelménye, amely mentes a politikai valóságtól, és a jogrendszer alkotmányos értelmezéséből meghatározható.”200

Ami viszont jövőbe mutató problémát vet fel, az a migrációs hullám kö-vetkeztében megjelenő új kisebbségek helyzetének alkotmányjogi ren-dezése. Az 1990-es években rögzített jogszabályok ugyanis csak a törté-nelmi kisebbségekre vonatkoznak.

Azállamésazegyházviszonyaésalaicitásalapelve

Az ÁLLAM ÉS EGyHÁz VISzONyA ÉS A LAICITÁS ELVE • A katolikus egyház kiemelkedő szerepe a 19. századi alkotmányos karták többségé-ben kimutatható volt. A dinasztikus-monarchikus elvet alkalmazó közjogi dokumentumok már a politikai egység előtt számos alkalommal elismer-ték a katolikus vallás kizárólagosságát. Az 1861 utáni időszakot az állam és az egyház viszonyának közjogi rendezetlensége jellemezte, ez az 1929-es lateráni paktum aláírásával oldódott meg.

Az alkotmányos alapelv sajátossága, hogy a katolikus egyház és az ál-lam viszonyát a lateráni paktum szellemében rögzítette, amely egyúttal a szuverenitás korlátozásának egyik, a közjogi dokumentumban előfor-duló esete. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az 1929-es konkordátumot az 1984. február 18-án aláírt újabb egyezmény, amely

200 sent. 15/1996. www.cortecostituzionale.it

szintetizálta a II. vatikáni zsinat (1962–1965) által képviselt értékeket a köztársasági alkotmányban kifejezett egyenlőség és semlegesség elveivel, tovább lépett a lateráni paktum egyes pontjain. Az új konkordátum három részből állt: preambulumból, egyezményből és protokolláris szabályokból. A preambulum rögzítette azokat a jogi és vallási szempontú változásokat, amelyek az olasz társadalomban a lateráni paktum óta eltelt ötven évben végbementek, különös tekintettel az elvilágiasodásra és a tömegtársada-lommal együtt járó materializálódásra. Az egyezmény számos fontos alap-elvet deklarált. Kimondta:201

1. Az állam semlegességét minden vallási témájú ügyben – ez a laicitás irányába történő komoly elmozdulás volt, a korábbi államvallási fel-fogást tükröző alkotmányi rendelkezésekkel szemben.

2. Teljes körű autonómiát az egyházi szervezetrendszer kialakítására – ez az állam bárminemű kinevezési jogát szüntette meg az egyházi tisztviselőkre vonatkozóan.

3. Az egyházi szervek privilégiumának megszüntetését.4. A vallási oktatás megszüntetését a közoktatási intézményekben.

Az új konkordátum laicitást előtérbe állító rendelkezései szempontjából fontos annak tisztázása, hogy ez milyen viszonyban áll az alkotmány 7. §-ával. Az alkotmány ugyanis nemcsak a konkordátumelvet teszi alkotmá-nyossá, hanem az egyház függetlenségét és szuverenitását is rögzíti, ame-lyet a többi vallási felekezet egyházával szemben nem biztosított. Ennek oka az állam és az egyház meghatározásában áll. Jogelméleti szempontból a Santi Romano közjogi könyvében található különbségtétel szolgálhat a vizsgált paragrafus alapjául. Az institucionalizmus olasz teoretikusának nézeteiben az állam: a terület az állampolgár és a főhatalom három jel-lemvonásában meghatározva a politikai hatalom olyan szervezeti formája, amely az egy adott területhez kötődő állampolgárok fölöttt kizárólagosan rendelkezik az állami erőszak alkalmazásának legitim monopóliumával. Az egyház az állammal és a nemzetközi közösségekkel együtt originális – eredeti – intézményi rend, amit az alkotmányozó is elismert. Az egy-ház mint intézmény formálisan az államtól „független és külső tényező”. A szuverenitásban megnyilvánuló függetlenség saját spirituális rendjére, belső igazságszolgáltatására és tevékenységére vonatkozik. Ezen túlme-nően a katolikus egyház a „Vatikán város állama” elnevezéssel a nemzet-

201 La costituzione esplicata, uo. 41. o.

166 ALKOTMÁNyOS ALAPELVEK ÉS ALAPÉRTÉKEK Az ITÁLIAI JOGRENdSzER VISzONyA A NEMzETKözI JOGHOz 167

közi jog önálló alanya. Mind az intézményi önállóság, mind a nemzetközi jogalanyiság hozzájárul az állam és egyház elválasztásához. Így a három jogrendszert megjelenítő: állam, katolikus egyház és nemzetközi közös-ség szuverénnek tekinthető belső intézményi rendjében anélkül, hogy a másik rendjét korlátozná, az állam területén belül azonban az egyház és a nemzetközi közösség tagjaként vállalt kötelezettségek a szuverenitás kor-látozását jelentik (lásd a jogrendszerek viszonyáról szóló fejezetet).

további lényeges alkotmányos rendelkezés a paktum módosíthatósá-gának problémája, amely az alkotmányozó szándéka szerint nem igényli az alkotmányos törvény módosítására vonatkozó eljárás – 138. § – alkal-mazását. A paktum-elv (principio pattizio) az államok közötti bilateriális nemzetközi kapcsolatok modellje alapján a két fél elfogadásától vagy mó-dosítási szándékaitól függ, és nem vonatkozik a más felekezetek, illetve az állam közötti kapcsolatok jellegére. Ez utóbbiban az intesának nevezett egyezményeket használják.

A katolikus egyház és az állam közötti paktum módosításának az Al-kotmánybíróság által vannak határai, a jogrend által elismert és védett legfelsőbb értékek tekintetében. Ezeket a paktum nem sértheti és nem semmisítheti meg. A katolikus egyház mellett egyéb felekezetek egyhá-zai külön az állami jogrenddel nem ellentétes statútumot hozhatnak lét-re. A statútum lényegében a felekezeti kérdésekben való önkormányzás és önigazgatás kifejeződése. Azt az olasz közjogi szakirodalom is elismeri, hogy a konkordátum és az intesa közötti megkülönböztetés diszkrimina-tív, és ezáltal az egyenlőség alapelvébe ütközik. Ezt azzal a körülménnyel indokolják, hogy az állam jóval később rendezte viszonyát a nem katolikus felekezetekkel, pl. az 1980-as években a baptista egyházzal, 1995-ben a lu-theránus evangélikusokkal, 2007-ben a mormonokkal, a Jehova tanúival, a hindu és buddhista felekezetekkel. Az intesa jogi természetéhez tartozik, hogy az erre vonatkozó törvény elfogadása után nem módosítható egy-oldalúan az állam részéről. Az egyezeményben foglaltak megváltoztatása viszont új egyezemény megkötésének szükségességével jár együtt.202

A laicitás elve az Alkotmánybíróság gyakorlatában bontakozott ki. Az al-kotmányvédő testület az elmúlt évtizedekben kidolgozta azokat az irány-vonalakat, amelyben a laicitás tartalma más alapelvekkel karöltve jelenik meg. Az AB 1995. évi 440. sz. határozatában rögzítette a laicitás elvét, és a

202 Uo. 160. o.

vallási pluralizmushoz kötötte. Ebben azt mondta ki, hogy minden ember hitét, amely egy vallásos felekezethez tartozást fejez ki, egyenlő védelem-ben kell részesíteni. Eszerint a modern államban rögzített lelkiismereti szabadság egyik legfontosabb következménye a különböző vallási feleke-zetekhez tartozás által megvallott hitek egyenlősége. Ugyanez a döntés rögzítette az eltérő kultuszok megkülönböztetésének tilalmát. A különbö-ző kisebb vagy nagyobb számú felekezethez tartozás nem szolgálhat sem-miféle, a vallásos hit kinyilvánítását lehetővé tevő rítusok közötti meg-különböztetés alapjául. Ezt követően az 1996. évi 334. számú határozat az állam laicitásának biztosítékát abban látta, hogy vallás és a vallásokból eredő morális kötelezettségek nem lehetnek az állami célok érvényesíté-sét szolgáló eszközök. Végül a 2000. évi 8. számú döntés a törvényhozás számára rögzítette a pártatlanság és az egyenlő távolság elveit a vallási fe-lekezetekre vonatkozó jogszabályok tekintetében.

A fent említett döntésekben közös vonás, hogy a laicitás elve a vallásos hitre vonatkoztatott, azl alkotmány alapelvi szinten kifejezetten a vallásos felekezetek törvény előtti egyenlőségét ismeri el.

Az itáliai jogrendszer viszonya a nemzetközi joghozésazEurópaiuniójoganyagához

Az alapelvi fejezet utolsó cikkei a belső jog és a nemzetközi jog viszo-nyára vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák, amely később az Európai Unió joganyagával való összhang biztosításának eszközévé vált. Az olasz belső jogrendszernek a nemzetközi joghoz és az Európai Unió joganyagá-hoz való viszonya szempontjából döntő jelentőséggel bír a jogforrási hie-rarchia bemutatása és egyes elemeinek az elemzése. A szuverenitásnak az alkotmány normaszövegéből eredő korlátozása a belső jogrendszerben jelenik meg. Az alkotmányozó a nemzetközi jognak az állami jogrendszer-hez való viszonya szempontjából két elvet rögzített, az egyik a nemzetközi jog általánosan elismert normáihoz való alkalmazkodás, a másik a háború eszközének a kizárása. Az előbbit az alkotmány regionális szinten is rög-zíti, amennyiben a helyi szintű törvényhozási funkciók szempontjából a nemzetközi kötelezettségeket szintén a szuverenitás korlátjának tekinti. Ugyanakkor az olasz Alkotmánybíróság a két jogrendszer összeegyezteté-sére egy sajátos jogtechnikai megoldást dolgozott ki:

1. Az alkotmány hatálybalépése előtt keletkezett nemzetközi jogi nor-mák elsőbbséget élveznek a belső joggal szemben.


2. Az alkotmány hatálybalépése után elfogadott nemzetközi normák el-lenben nem ütközhetnek a belső jogba, és nem válthatják fel az olasz jogrendszer alapelveit: az emberi méltóságra vonatkozó egyenlőség elvét és az ember elidegeníthetetlen jogait.203

A nemzetközi jogi normák olasz jogrendszerbe ültetésének két módja van. A 10. §-ban található, a nemzetközi jog általános szabályai automati-kusan, azaz a törvényalkotó szerv közreműködése nélkül válnak a nemzeti jog részévé, tehát nincs szükség külön jogalkotó általi transzformálásra. A jogforrási hierarchiában (lásd alább) a törvény feletti szinten helyezked-nek el. Ezzel szemben a nemzetközi egyezmények átültése végrehajtási utasítással történik (ordine d’esecuzione), amely lehet rendes törvény, al-kotmányos törvény vagy közigazgatási aktus.204 Jogforrási hierarchiában elfoglalt helyük függ az őket átülltető jogszabályok formájától. Végül a nemzetközi normák egy részét, amely lehet akár szokásjogi, akár szerző-dési jellegű, belső jogi normákba kell transzformálni. Ebben az esetben csak a nemzeti jogi norma keretei között állapíthatnak meg jogokat és kö-telezettségeket.

Az Európai Unió joganyaga a három – maastrichti, nizzai és lisszabo-ni – szerződéseket követően az alkotmány ezen két paragrafusa alapján értelmezhető. A joganyag egyes elemei tekintetében ugyanakkor jelen-tős jogtudományi szintű doktrinális vita és alkotmánybírósági jogértele-mező tevékenység áll rendelkezésre. Amennyiben az uniós jogot elsődle-ges (alapító szerződések) és másodlagos jogforrásokra (rendelet, határozat, irányelv, vélemények, ajánlások és iránymutatások stb.) bontjuk,205 úgy elmondható, hogy az olasz jogi szabályozás szerint a három szerződés olasz jogrendszerbe illesztése ún. „rendes törvénnyel” – legge ordinaria – tör-tént. Ez azért fontos, mert az egyik alkotmányjogász, Carlo Esposito né-zete szerint a szerződések ratifikációja az alkotmányos törvény formáját igényelné. A Santi Romano tanítványi köréhez tartozó palermói jogtudós szerint a közösségi szerződések által a szuverenitás meghatározott nem nemzeti intézményekbe és tárgykörökbe transzformálódik, ez pedig csak a jogforrási hierarchiában, az alkotmány szintjének megfelelő helyen és

203 Az Alkotmnybíróság 1979. évi 48. számú határozatának egyes elemeit lásd Costituzione esplicata, 48. o.

204 Diritto costituzionale XXV. uo. 132–133. o.205 Várnay Ernő – Papp Mónika: Az Európai Unió joga. ComLex Kiadó, Budapest,

2006.

formában kaphat helyet. Ezzel szemben a többségi elmélet szerint a ren-des törvény formája elegendő, azzal a feltétellel, hogy az alkotmányban van egy olyan norma – ez a 11. § /szerző megjegyzése/ –, amely alkotmá-nyos színezetet biztosít a ratifikációs törvényeknek és az egyezmények végrehajtásának.

Az OLASz JOGRENdSzER JOGfORRÁSI HIERARCHIÁJÁNAK ELEMEI

A szuverenitás korlátozása nem érthető meg a jogforrási hierarchia belső tagozódásának áttekintése nélkül. Maga az olasz jogtudomány egy elsőd-leges és másodlagos jogforrási szint megkülönböztetésre épülő klasszifiká-ciót alkalmaz, az alapján, hogy az alkotmány módosíthatósága szempontjá-ból az egyes jogszabályok hol helyezkednek el, s ezt a megkülönböztetést differenciálja tovább. Ez alapján az olasz jogrendszer tagozódása az aláb-biakban foglalható össze:206

1.elsődlegesjogforrásfelettiszint: alkotmányt módosító jogforrások: alkotmányos törvények, Európai Uniós jog, nemzetközi jog általáno-san elismert szabályai,

2.elsődleges jogforrások: azon jogforrások, amelyek sem az alkot-mányt, sem a felső szinten található jogforrásokat nem módosíthat-ják: rendes törvények (leggi ordinarie),, törvényhozás által delegált (átruházott) hatalom keretei között alkotott rendeletek (decreti legis-lativi), törvényi rendeletek (decreti leggi),

3.másodlagosjogforrások: a rendes törvények alá rendelt jogszabá-lyok: kormányzati, regionális és lokális rendelkezés (regolamenti go-vernativi, regionali e locali),

4.másodlagosjogforrásiszintalattijogforrások: azon jogforrások, amelyek nem módosíthatják a másodlagos jogforrásokat: miniszteri rendeletek (regolamenti ministeriali)

5.szokásjoginormák:a nem írott jogforrások összessége.

A legfelső szinten elhelyezkedő alkotmányos törvény kifejezést az olasz alkotmányjog több értelemben használja. Alkotmányos törvénynek tekin-tendők egyfelől az alkotmányt módosító törvények, és más:

1. az alkotmányban kifejezetten ezzel a névvel illetett törvények, pl. a 132. §-ban vagy a 137. §-ban megfogalmazott esetben. Az előbbi a ré-

206 Diritto costituzinale, XXV. 81–82. o.


giók egyesítésére vagy új régió létrehozására vonatkozó törvényeket jelenti, míg az utóbbi az alkotmányossági ügyek kezdeményezésé-nek feltételeit, formáját és határidejét rögzítik, valamint

2. minden olyan törvény, amelyet a parlament a 138. § alapján fogad el (lásd 5. fejezet).207

A rendes törvény az olasz jogrendszerben azon jogszabályok összefoglaló neve, amelyeket a kétkamarás parlament fogad el és a köztársasági elnök hirdet ki, tehát a két eljárási jellegű kritérium együttes jelenléte szüksé-ges a jogi norma ezen típusának megalkotásához. Az alkotmányjog egy-aránt használja a formális törvény – legge formale – kifejezést a rendes törvény mellett, ami összefoglaló neve az alkotmányos törvénynek és a rendes törvénynek, és a jogszabály formájára utal.

Végül, de nem utolsósorban létezik a törvényeknek egy speciális for-mája, a taglia-leggi, amelyet egy ghilliotin eljárásnak nevezett speciális folyamatban, az 1970. január 1. előtt keletkezett és még hatályban lévő normatív aktusok revízójára kidolgozott egyszerűsítő sémában fogadnak el minden, az állampolgárokat, a vállalkozásokat és a közigazgatás egé-szének működését érintő kérdésekben. Tulajdonképpen ez a jogrendszer korszerűsítését szolgáló mechanizmus szakít azzal a korábbi jogtechnikai megoldással, hogy az egyes szektorok törvényei vagy kódexei alapján ren-dezze a jogági joganyagot, sokkal radikálisabb, az egész jogrendszert érin-tő változásokat vezetett be. Ennek eredményeként 2008-ban több mint 30 ezer törvényhozó rendelkezést érvénytelenítettek.208

Ezzel szemben törvényerejű jogi aktusok lehetnek: A. törvényeket megsemmisítő referendumok, B. átruházott/delegált törvényerejű rendeletek (decreti legislativi),C. törvényerejű rendeletek (decreti legge), d. a kormány háború esetében alkotott rendeletei, és E. speciális jogállású régiók statútumának végrehajátását szolgáló tör-

vényerejű rendeletek.

A delegált hatáskörben hozott törvényerejű rendelet az alkotmányból eredő, a törvényhozó szerv által a kormányt felruházó tevékenység ered-ményeként alkotott jogi norma. Az alkotmány 70. §-a alapján ebben az

207 Uo. 85. o.208 Uo. 100. o.

esetben a kormány rendelkezik a törvényhozás jogkörével, de az alkot-mányban előírt korlátok alapján:

a) csak és kizárólag formális törvénnyel történhet a jogkör átruházása, b) a jogkör címzettje a kormány egésze – testületi mivoltában –, és nem

az egyes miniszterek, c) az átruházási törvénynek tartalmaznia kell a az alkotmány 76. §-ában

megfogalmazott követelményeket: azaz nem lehet általános és meg-határozatlan időtartamú – mindig meghatározott esetekre és időtar-tamra kell vonatkoznia –, valamint tartalmaznia kell az alapelveket és irányelveket. A törvényerejű rendeletek ezen típusának sajátos el-járása van. Az adott miniszter vagy miniszterek javaslatára előterjesz-tett javaslatot a Minisztertanácsnak kell elfogadnia, majd a köztársa-sági elnöknek kihirdetnie, a hivatalos lapban (Gazzetta Ufficiale) a d.lgs. monogrammal ellátva jelenik meg. Ennek a jogforrási típusnak az érdekessége, hogy az utóbbi években a parlament két szempont alapján alapján alkalmazza. Egyfelől megfigyelhető, hogy valamilyen reform esetében a törvényhozás a kormánytól várja a régi és az új jog-szabály összeegyeztetésének a megszövegezését, vagy éppen az új reformra vonatkozó törvény átmeneti rendelkezéseinek vagy végre-hajtásának a kidolgozását. Előfordul, hogy egy bizonyos tárgykörben létező és hatályos joganyag egységes szövegbe foglalása szintén ezen a módon történik.209

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi nem lehet delegáció tárgya? Cos-tantino Mortati nézete szerint a hatáskör-átruházás legfontosabb eleme a diszkrecionalitás kizárása kell hogy legyen. Ez azonban formai követel-mény, az alkotmányban rögzített minimális kritériumok eleget tesznek a tilalomnak. Konkrét tartalmi vonatkozásban kizárt a delegálás a kormány bármely jogi aktusának elfogadását tartalmazó jogi aktus kibocsátására, il-letve ezen jogi normák törvénnyé alakítására, hiszen az a két hatalmi ág egybefonódását eredményezné. Nem lehet a hatáskör-átruházás tárgya a köztársasági elnök azon jogköre sem, amely a nemzetközi szerződések ratifikálására vonatkozik, vagy a költségvetés elfogadása, illetve a 138. § paragrafus hatálya alá eső alkotmányos törvények elfogadására vonatko-zó eljárás, továbbá kizárólag a törvény által szabályozandó, alkotmányban rögzített tárgykörök egyike sem.

209 Uo. 357–358. o.


A törvényerejű rendeletek másik formája az. ún. decreti-legge, a kor-mány által a rendkívüli és szükséghelyzetben alkotott jogi aktusok össze-foglaló neve, amely a hivatalos lapban való közzétételét követően azonnal hatályba lép. A jogi norma megalkotásának eljárási kellékei 1. a miniszter-tanácsi döntés, 2. a köztársasági elnöki kihirdetés és 3. a hivatalos lapban való közzététel. Ezen túlmenően a jogszabályra vonatkozó 1988. évi 400. számú törvény, az ún. 400-as törvény előírja ezen jogszabály minimális formai kellékeit: a jogszabály megnevezése mellett a preambulumnak tar-talmaznia kell 1. a szükséghelyzet megnevezését, 2. azt a tényt, hogy a Minisztertanács elfogadta, illetve 3. a parlament elé terjesztést tartalmazó klauzulát egyaránt.210 Ez utóbbi azt jelentette, hogy a jogszabály hivata-los lapban való közzétételt követő hatvan napon belül hatályát vesztette, amennyiben a parlament nem alkotott törvényt. A törvényerejű rendele-tek ezen típusának köszönhetően létezik egy speciális törvényi forma is, az ún. átváltoztató törvény (legge di conversione). Abban az esetben, ha a jogszabály törvénnyé alakítása nem következik be, akkor a törvényerejű rendelet úgymond lejár. Erre a decadenza kifejezést használja az olasz al-kotmányjog a megsemmisítés (annullamento) és az érvénytelenítés (abro-gazione) helyett, így az a jogilag paradox helyzet áll elő, hogy a jogszabály összes joghatása, tehát a megítélt dolog is megszűnik, azaz visszaható ha-tályú megszűnésről van szó. Ennek a szituációnak a kezelésére már maga az olasz alkotmány is tartalmaz egy jogtechnikai megoldást: a parlament törvény fomájában szabályozhatja az így keletkezett jogviszonyokat.

A törvényerejű rendeletnek nehéz a jogi természetét pontosan meg-ragadni. Carlo Esposito nézete szerint ezen jogforrások illegitim aktusok, mivel a kormány ezzel a tevékenységgel, a parlament szerepét átvéve le-rontja annak az alkotmányos rendelkezésnek az érvényét, mely szerint a törvényhozás a parlament két házára vonatkozik.211 A jogtudós a hatalmi ágak elválasztásának elfogadása szempontjából egy másik formulát aján-lott: a kormány rendkívüli és szükséghelyzetben ideiglenes intézkedé-seket hozhat saját felelőssége terhére, de ezzel nem ismeri el ennek el-sődleges jogforrási jellegét. Az alkotmányjog Esposito nézetével szemben viszont az alkotmányból eredő, elsődleges jogforrást lát a törvényerejű rendeletben.

A speciális statútumú régiók esetében a törvényerejű rendeletet a köztársasági elnök adja ki a Minisztertanács elfogadását követően. Ezt a

210 Uo. 362. o.211 Diritto costituzionale, XXV. kiadás, 108. o.

kormányzati döntést megelőzi a kormánytagokból és a regionális tanács tagjaiból álló paritetikus bizottság felállítása. A jogforrás ezen típusának sajátossága, hogy nem szükséges a jogszabály kibocsátásához a parlament hozzájárulása.

A másodlagos jogforrások közé tartozik a regolamento elnevezés alatt szereplő szabályok köre, amelynek jelentéstartalma számos értelmezési lehetőséget rejt magában. Az uralkodó alkotmányjogi tipológia szerint a regolamento több csoportba osztható:

1. tágabb értelemben ide tartoznak az alkotmányos jogállású szervek szabályai, tahát a parlament, az Alkotmánybíróság, a köztársasági el-nök és a minisztertanács,

2. a végrehajtó hatalom által kibocsátott jogszabályok, más néven ren-delkezések, amelyek a tradicionális alkotmányjogi doktrína alapján a közigazgatás diszkrecionális hatalmának a bizonyítékai, ám a moder-nebb felfogások szerint csupán a törvény által biztosított, a végrehajtó hatalom szerveinek kompetenciájába tartozó jogalkotó tevékenység eredményének tekinthetők.

Az 1989/400-es törvény alapján öt jogszabálytípust kell megkülönböz-tetni:212

1. Kormányrendeletek, amelyek lehetnek I. a törvény-, illetve törvény-erejű rendeletek és közösségi jogszabályok végrehajtását szolgáló rendeletek, II. eredeti jogalkotó hatáskörben alkotott rendeletek, III. a törvények és törvényerejű rendeletek integrációját és végrehaj-tását elősegítő rendeletek, amelyek nem vonatkozhatnak a regionális szintre, továbbá a közigazgatás működésére és szervezetére vonatko-zó törvények.

2. A delegált rendeletekre vonatkozó eljárási szabályokat a 2009. évi 69. számú törvény tartalmazza. Az illetékes parlamenti bizottság megelő-ző véleményt követően a parlamenti indítvány megtételétől számított 30 napon belül, illetve a Minisztertanács döntése és az Államtanács meghallgatása után köztársasági elnöki rendelet alapján alkotható meg. Célja az alkotmány által a törvényhozásnak fenntartott tárgy-körök kivételével az adott tárgykör szabályozásának meghatározása és az azzal kapcsolatos hatályos normák megsemmisítése.

3. Miniszteri és miniszterközi rendeletek, amelyek a törvény felhatal-mazása alapján a kormányrendelettel nem ellentétes jogszabályok.

212 Uo. 124–125. o.


4. A miniszteri hivatalok szervezetére vonatkozó rendeletek.5. A joganyag rendezésére vonatkozó rendeletek, amely a fenn említett

2009-es jogszabály alapján a kormány hatályos rendelkezéseinek idő-szaki felülvizsgálatára vonatkoznak.

A szokásjogi normák az olasz jogtudományban komoly szakirodalommal rendelkeznek. Alapvetően két csoportra bonthatók:

1. lehetnek állandó és időben ismétlődő egységes magatartások (ún. materiális, vagy más néven objektív szokásjogi normák),

2. lehet egy meggyőződés (közvélemény – opinio iuris ac necessitatis) az adott jogi norma tiszteletben tartására vonatkozóan (ún. spirituális, vagy más néven alanyi jellegű szokásjogi normák).

Ettől eltérő csoportosításban külön léteznek alkotmányos szokásjogi nor-mák, amire az olasz közjogban megfelelő példa lehet a köztársasági elnök azon aktusa, amelynek során a pártok titkáraival talákozik a kormányala-kítással kapcsolatban.213

Az Alkotmánybíróság az 1981. évi 129. számú határozatában az alkotmá-nyos szokásjogi normákat a jogforrási hierarchia rangjára emelte, és ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy amennyiben kitöltik az alkotmány hiányait, akkor alkalmazhatók az állami szervek hatásköri összeütközései vizsgála-tánál és a legitimitásra vonatkozó döntésekkel kapcsolatos eljárásban.214

Az EURóPAI UNIó JOGA ÉS A JOGfORRÁSI HIERARCHIÁBAN ELfOGLALT HELyE

Bonyolultabb az Unió jogának felső szinten való elhelyezése. Miért? A meghatározó alkotmányjogi doktrína az Unió és olaszország viszonyára a „két jogrendszer közötti integráció” kifejezés használja, amelynek sajá-tos formulája a „koordináló és kommunikáló jogrendszerek” – ordinamen-ti coordinati e communicanti – jelzőket kapta, ám ez csupán a legújabb doktrinális megközelítés. Az Alkotmánybíróság a kezdeti években, az Európai Gazdasági Közösség kezdeti időszakában a két jogrendszer teljes elválasztására törekedett. Ezt támasztja alá az 1964. évi 14. számú határo-zat, amelyben a bírói testület a nemzeti törvényhozó hatáskörébe utalta a

213 Uo. 129–130. o214 sent. 129/1981. www.cortecostituzinale.it

korábban létező közösségi normák módosítását és megsemmisítését, amit azzal indokolt, hogy az olasz állam a Közösség irányában nem kötelezett, hanem felhatalmazott, így a szuverenitás korlátozása kvázifakultatív jelle-gű. Ezzel szemben tíz évvel később, az 1975. évi 232. számú döntésében az alkotmány 11. §-ából levezetve ettől eltérő álláspontra helyezkedett. Itt már az olasz alkotmány fenn említett cikkéből levezetett, a közöségi szerződésből eredően fenntartott kompetenciákat állapított meg, amelyek egyúttal a nemzeti törvényhozás korlátainak tekinthetők. Ezt az Alkot-mánybíróság annyiban finomította, hogy a közösségi normák után meg-alkotott nemzeti törvények nem módosíthatják, nem semmisíthetik meg, nem integrálhatják és nem helyettesíthetik a közösségi jogot, ellenkező esetben egyúttal az alkotmány 11. §-át is megsértik.

Ezekben az években kezdődött az ún. Granital-ügy,215 amelynek rend-kívül hosszú, több mint tíz évig tartó elhúzódása miatt az alkotmányvédő testület jelentős mértékben változtatott a két jog közötti visznyrendsze-ren. A történelminek is nevezett 1984. évi 170. számú határozat,216 dek-larálta a két jogrend koordinációjának szükségességét 1. az autonómia és 2. az elválasztás elvei alapján. A látszólag egymásnak ellentmondó elvek mögött egy határozott elképzelés állt: „A közösségi jogforrások nem szük-ségszerűen a belső jog forrásai … ezek az aktusok azon jogrendszernek vannak alávetve, amelyhez tartoznak, de alkalmazásuk az olasz jogrend-szerben valósul meg. Így a szerződésből eredő tárgykörökben a közösségi normák azonnali hatállyal rendelkeznek, függetlenül attól, hogy a nem-zeti törvények ezen normák előtt vagy után keletkeztek, ezért ezen tör-vényeket a rendes bíróságoknak nem kell alkalmazniuk. Ezzel tehát az Alkotmánybíróság kimondta a közösségi normákkal ellentétes nemzeti

215 A Granital-ügy az alábbiakban foglalható össze: Az olasz vállalkozás a Kanadából im-portált árpa vámtétele miatt keveredett vitába. 1972-ben a vámot terhelő adó mértéke alig több mint 360 000 ezer líra összegű volt, ám a vám mértékére vonatkozó nemzeti és közös-ségi jogszabály között ellentét húzódott meg, amit az Európai Gazadsági Közösség Bírósága kifogásolt. A vámokról rendelkező nemzeti törvény az Alkotmánybíróság elé került, ahol az ügy csak 1984-ben fejeződött be. Az EGK Bírósága a közösségi jog elsőbbsége mellett érvelt, amelynek az olasz jogforrási hiererchiában is ki kell fejeződnie, s ez azt jelentette, hogy az ellentétes nemzeti törvényeket meg kell semmisíteni. Az ügy két szempontból is komoly tanulsággal bírt. Egyrészt nem lehetett tovább halogatni a közösségi jog és a belső jog viszonyának tisztázását, másfelől ezen ügyek nem húzódhattak el több évtizedig. In Bin–Pitruzzella, 414–415. o.

216 A közösségi jog és az olasz jog viszonyának magyar feldogozását lásd bővebben Chronowski Nóra: Integrálódó alkotmányjog. dialóg-Campus, Budapest–Pécs, 2005, ill. Várnay Ernő–Papp Mónika: Az Európai Unió joga, uo.


törvények alkalmazásának tilalmát (la disapplicazione della normative na-zionale contrastante).

A döntés értelmében a két jogrendszer viszonyára a dualizmus jellem-ző, amelynek részletszabályait az 1989. március 9-én elfogadott, 86. szá-mú la Pergola törvény tartalmazza. A jogszabályt több ízben, 2005-ben és 2009-ben is módosították. A 2009. évi 88. számú törvény újdonsága abban ragadható meg, hogy szakított a korábbi évek szemléletével. Ez a törvény már nem csupán a közösségi normák olasz jogrendszerben alkalmazha-tóságának feltételeit tartalmazza, hanem Olaszországnak a közösség jog-alkotó tevékenységében való részvételének módját, mivel meghatározza az állam, a régió és az autonóm tartományok (Trento és Bolzano) törvény-hozási kompetenciája szempontjából a közösségi normákkal összefüggő eljárások menetét. Ez az alábbi folyamatban ragadható meg:

1. a Minisztertanács elnöke vagy a közösségi politikákért felelős minisz-ter az Európai Unió szervei által kibocsátott jogi aktusokról az állami jogalkotás kompetenciájába tartozó tárgykörökben informálja a ka-marákat, a régiókat és az autonóm tartományokat,

2. majd együttműködik az érintett helyi szervekkel a két jog harmoni-zációjának biztosításában,

3. és erről, illetve a megkezdett munkáról és azok eredményeiről négy-havonta tájékoztatja a helyi szerveket. Ugyanez a régiókra is vonat-kozik, amennyiben a saját törvényhozási kompetenciájukba tartozó ügyekben segítik elő a jogi harmonizációt, majd az eredményekről tájékoztatják a minisztertanács elnökét vagy a közösségi politikáért felelős minisztert.

4. A Minisztertanács elnöke vagy a közösségi politikákért felelős mi-niszter a külügyminiszterrel, illetve az adott ügyben érintett minisz-terekkel minden év január 31-ig a parlamentnek megküldi törvényja-vaslatát, amelynek eredményeként megszületik a közösségi törvény (legge comunitaria).217

217 A 2009. évi július 7-i 88. számú törvény a kormány és a közösségi törvény tartalmára vonatkozóan az alábbi követelményeket írja elő. A kormány törvényjavaslatának tartalmaz-nia kell: a közösségi joggal való összhangra történő hivatkozást, illetve megvalósításának aktuális állapotát, különösen tekintettel az Európai Bíróság által megállapított közösségi jogsértésekre, azon irányelvek listáját, amelyeket a közigazgatásban végrehajtott, azon jog-szabályok listáját, amelyben a közösségi jog transzformálása megtörtént, és azon normatiív aktusok listáját, amelyeket az egyes régiók és autonóm tartományok a hatáskörükbe tarto-zó ügyekben megvalósítottak, illetve ezen területi egységek éves törvényeit. A közösségi törvénynek tartalmaznia kell: a közöségi joggal ellentétes jogszabályok módosításait, illet-

A nemzeti jogrendszer és az EU jogának viszonya szempontjából rend-kívül fontos vonás, hogy az európai normativa nem része a belső jognak, nincs alávetve az állam törvényeinek és törvény erejű jog aktusainak, de a két jogrendszer között nincs „igazi és valódi” konfliktus, mert mindegyik, a belső és európai uniós jogforrások is érvényesek és hatályosak a saját jogrendszerük feltételei alapján. A szerződés aláírásával és ratifikálásával az olasz törvényhozás elismerte az európai intézmények hatásköreit meg-határozott területeken jogi norma kibocstására, amelyek közvetlenül (di-rettamente) érvényesülnek, denemnemannakköszönhetően,hogyatörvényerejévelbírnak,mertezspeciálisanazolaszjogrendszerrevonatkozókategória,hanemazért,mert a szerződés ruházza felőketjogierővel. Ezáltal a közösségi szerződés jelöli ki és osztja szét a két jogrendszer közötti kompetenciákat.

Az olasz bíróság eljárásában észlelt közösségi normákkal szembeni jog-szabály esetében az Alkotmánybíróság már ellentmondásosabban fogal-mazott. A bírónak az előbbi pontból kifolyólag azt a normát kell alkalmaz-nia, amely az ügyben relevanciával bír. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy a vizsgált eset kapcsán a közösségi szerződés értelmében az Európai Unió joganyagának kell érvényesülnie, akkor a közösségi normát alkalmazza, viszont a nemzeti jogot nem. Ugyanakkor az előbbi eset nem vonja maga után a nemzeti jog megsemmisítésének vagy alkotmányellenességének vizsgálatát. Milyen következményt hordoz a döntés magában? A Bíróság itt a non-applicazione azaz a nem-alkalmazás elve mellett döntött, ami nem volt azonos a disapplicazione kifejezés jelentéstartalmával, ami a Bin–Pitruzzella szerzőpáros szerint alkalmas lehet egy „teoretikai bot-rány” kibonatkozására!218 Miért? A disapplicazione szó jelentéstartalma az AB szerint magában foglalja annak a lehetőségét, hogy a bíró, aki az alkotmány 101. §-ának 2. bekezdése értelmében kizárólag a törvénynek van alávetve, dönt az adott jogszabály érvényességéről, abban az értelem-ben, hogy alkotmányellenesnek minősíti, és az Alkotmánybírósághoz for-dul ennek eldöntése érdekében. A non-applicazione viszont egy szűkített jelentéstartalommal csupán azt hordozza magában, hogy a szerződés által meghatározott kompetenciák alapján a bíró egész egyszerűen félreteszi

ve azok hatályon kívül helyezését, a régiókra és autonóm tartományokra vonatkozó alap-elveket a területi egységek hatáskörébe tartozó törvényhozási tárgykörben, illetve ezen alapelvek megvalósításának garanciáit a közösségi célok tükrében. In L. 7 luglio 2009. n.88. In Altalex – hivatalos olasz jogszabálygyűjtemény.

218 Bin–Pitruzzella, uo. 416. o.


a nemzeti jog normarendszerét annak érdekében, hogy a közösségi jo-got alkalmazhassa. Ez a vékony határvonal az Európai Bíróság megítélése szempontjából igencsak vitatott, mert amennyiben a jogalkalmazó szerv eltekint az adott ügyben a nemzeti jog alkalmazásától, attól még lehetővé teszi a közösségi joggal szemben álló nemzeti jogszabályok érvényességét és hatályosulását a belső jogban!

Később, 1994-ben már az Alkotmánybíróság előtt az ún. via principale eljárás keretei között (lásd később) is meg lehetett támadni az állam ré-széről azon regionális törvényeket, amelyek a közösségi normákkal ellen-tétesek voltak, vagy fordítva: a régiók is a bírói testülethez fordulhattak a közösségi normát sértő állami törvényekkel szemben. Az alkotmány 2001-es reformja értelmében megváltozott regionális szintű alkotmányos nor-mák természetesen felvetették annak a lehetőségét is, hogy a bírói eljárás keretei között folyó eljárásban alkalmazott törvény közösségi normával ellentétes volta esetén igénybe vehető-e az alkotmánybírósági kontroll. Az ún. via incidentale eljárásban való alkotányossági vizsgálat lehetősége azonban megoldatlan maradt. Az alkotmányvédő testület a 2005. évi 206. számú döntésében az Alkotmánybíróság csupán az előbbi, a via principale eljárásról nyilatkozott, így nyitva hagyta a közössségi jog elsődlegessége kérdésének teljes körű eldöntését (lásd az Alkotmánybíróságra vonatkoz utolsó fejezetet – a szerző megjegyzése).

Jelenleg a belső normák és a közösségi normák közötti viszonyra vonat-kozó kép elemei a következőekben foglalhatók össze:

1. Rendes törvény és az EU közvetlenül alkalmazandó normáinak ösz-szeütközése esetében az 1984/170. döntés alapján a közösségi jog al-kalmazandó. Ez csak a közvetlenül alkalmazandó normákra vonatko-zik, és minden jogalkalmazó szervre egyaránt kötelező.

2. A rendes törvény és a nem közvetlenül alkalmazandó EU normák összeütközése esetében, nincs a közösségi normának „közvetlen ha-tálya”, így alkalmazható a belső jog helyettesítőjeként az „eset sza-bálya” alapján, ami azt jelentette, hogy a bíró az előtte fekvő ügy-ben, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a két jogi norma között ellentét merült fel, akkor az Alkotmánybírósághoz fordul a belső jogszabály alkotmányossági vizsgálata tárgyában, az alkotmány 11. §-ának meg-sértésére hivatkozva. Ez azt jelenti, hogy az olasz állam a szuverenitá-sa korlátozása és kötelezettségei teljesítése tekintetében megsértette a szerződésből eredő és alkotmányban rögzített követelményt.

3. A törvényhozási szint alatti normák és az EU normáinak összeütközé-se esetében nem állnak fenn a „kompetenciakritérium” és a „nem al-

kalmazhatóság” elvei. Itt a közösségi szerződést formális törvénnyel, tehát a közösségi norma betartását biztosító belső jogszabállyal lehet elérni, az ellentmondás feloldása a jogforrási hierarchia alapul véte-lével történik, hiszen itt a közigazgatás valamely intézkedése vagy jogszabálya sérti meg a közösségi jogot. Az olasz alkotmányjogászok szerint ugyanakkor ebben az esetben vigyázni kell a két jogrendszer összeütközésének elvével, mert az adott közigazgatási jogszabály va-lójában „csupán” egy felsőbb szintű jogszabállyal ütközik!219

4. Az alkotmányos normák és az európai normák között konfliktusban viszont az AB különbséget tett az előbbire vonatkozóan az alkotmá-nyos alapelvek és az ún. alkotmányos részletszabályok között. A meg-különböztetés relevanciája szinte kivétel nélkül az állami és a regio-nális szint közötti hatásköri összeütközésekben érhető tetten. Ám a probléma sokkal bonyolultabb, ha a közösségi norma alkotmányos alapelvet sért. Miért? A közösségi jogot az olasz jogtudomány egy el-választott – másik – jogrendszer normatív tényeinek – fatti normativi – minősíti, amelynek alkotmányosságát nem lehet problémamente-sen vizsgálni. Az EU Bírósága számára az olasz alkotmány külsőd-leges jogforrásnak minősül, míg az olasz Alkotmánybíróság számára csak az alkotmányban rögzített jogi aktusok, azaz a törvények és a törvényerejű jogi aktusok (lásd alább) esetköreiben megengedhe-tő az alkotmányossági felülvizsgálat. A szó szoros értelmében tehát az olasz jogrendszerbe transzformált törvényi formájú jogi aktusok esetében megengedett a vizsgálat, ami viszont a közvetlenül alkal-mazandó aktusokra nem érvényes. Rááadásul az olasz jogalkalmazó pedig nem vizsgálhatja, illetve nem kezdeményezheti egy másik jog-rendszer jogforrásai legitimitásának vizsgálatát.

219 Uo. 418. o.

Az ITÁLIAI JOGRENdSzER VISzONyA A NEMzETKözI JOGHOz 181

AlApjogokésAlApvEtőkötElEsségEkREndszERE

Az ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK ÉS KöTELESSÉGEK RENdEzÉSI ELVEI ÉS TÍPUSAI • A köztársasági alkotmány alapelvi rendelkezéseket tartalma-zó fejezetét a jogok és kötelességek szisztematikus rendszere követi. Az alkotmányozó a normaszöveg megfogalmazásakor sajátos rendezési elvet követett. A jogokat a kötelességekkel együtt tárgyalva az egyén kapcso-latrendszere alapján rendezte el. A modern jogfejlődés időrendi sorrend-jében haladva először a személyhez kötődő szabadságjogokkal és az első generációs polgári jogokkal összefüggő jogokat helyezte el, amit az ún. etikai és társadalmi kapcsolatokon nyugvó jogok követtek. Az elneve-zés alapját az alapelvek között előkelő helyen található ember társadal-mi méltósága és az abból levezetett alkotmányjogi doktrína szolgáltatta. Az olasz alkotmányjogban azáltal, hogy a méltóságnak nem kizárólag az egyén személyi mivoltához kötődő tartalma van, hanem egyúttal az ember társadalmi mivoltához, a közösségi kapcsolatrendszeréhez tartozik, a jog-alkotó szükségesnek látta ezen jogok társadalmi és erkölcsi kontextusának hangsúlyozását. Ezt követően a gazdasági kapcsolatokon nyugvó jogok, azaz a második generációs jogok következnek. A jogok csoportosításának utolsó eleme pedig a politkai jogok és egyben az állammal szembeni kö-telességek rendszere. Amennyiben az állampolgári jogoktól a politikai jogokig tartó fejlődési ívet vesszük alapul, úgy megállapítható, hogy az alkotmányozó atyák szándéka az állampolgár személyi mivoltának tiszte-letben tartása mellett az ember társadalmi tagságából eredő jogainak és kötelességeinek a hangsúlyozása volt. Amennyiben azt vizsgáljuk, hogy jogok és kötelességek ilyen elrendezése hogyan viszonyul az alkotmányos alapelvekhez, akkor azt állíthatjuk, hogy a perszonalizmus és a szolidariz-mus kettőségének szintetikus egysége tükröződik vissza. Tulajdonkép-

pen valamennyi jogban vagy az ember személyi mivolta, vagy társadalmi kötelekéből eredő közösségi/szolidaritási mivolta testesül meg.

A jogok és kötelességek rendszerét Costantino mortati az alábbi össze-foglaló ábrában szemléltette:

In Costantino Mortati: Studi sul potere costituente e sulla riforma costituzionale dello Stato. Raccolti scritti I. Giuffrè, Milano, 1972. 618–619. o.

A kereszténydemokrata politikus és alkotmányjogász számára az alapvető különbséget a személyhez – annak individuális és közösségi mivoltához fűződő – jogai és a közjogok közötti megkülönböztetés adta. Az általa be-mutatott jogok „listája” az 1948-as alkotmányban tulajdonképpen válto-zatlanul tükröződik vissza. Mortati rangsorolása ugyanakkor jogelméleti szempontból érdekes lehet. A jogok csúcsán az élethez való jog foglal he-lyet, de az emberi méltóság nélkül, amit az ún. eljárási jogokkal kapcso-latos személyes szabadságjogok követnek. Ebből következően ő az éle-tet tartotta a jogok alapjának és ezzel azt az alkotmányelméleti doktrínát követte, hogy a méltóság az antropológiai előfeltétele bármiféle emberi jognak. A személyhez fűződő jogok közül az ember fizikai mivoltát, majd szellemi/gondolati, végül pedig társas mivoltát vette számba. Ennek a ti-pológiának a következtében kerültek előtérbe az ember testéhez tarto-zó lakóhellyel, illetve tartózkodással, emigrációval stb. kapcsolatos jogok. Ami viszont az alkotmány szövegével ellentétes, az az első generációs jo-gok egy részének, mint pl. az egyesülési és gyülekezési jognak a család, a

182 ALAPJOGOK ÉS ALAPVETő KöTELESSÉGEK RENdSzERE A POLGÁRI KAPCSOLATOK JOGAI 183

munka, a tulajdon, az adózás után kövekező pozíciója. Ez a rangsorolás a keresztény-konzervatív szemlélet sajátos megfogalmazása, a Rerum No-varum enciklikában meghirdetett három alappillérnek az ember önmeg-valósításával kapcsolatos elhelyezése. XIII. Leó pápa 1891-ben a modern társadalom embere szempontjából három alapértéket fogalmazott meg: a hit/lelkiismeret, a család és a tulajdon/munka.

Az élethez és a személyhez kapcsolódó jogokat a státusjogok és a névvi-selési jogok követték, ami az olasz alkotmányban szintén más rendszertani helyen áll. Mortatinál az állampolgárság a fizikai értelemben megragadott ember és a társadalmi ember után következik, az egyén harmadik attri-bútuma. A névviselés csupán olyan jog, amely magán- és jogi személyre egyaránt vonatkozva a másoktól való megkülönböztetés miatt releváns, s a sorrend alapján a jogok végén helyezkedik el. A szerző a politikai jogokat csupán funkcionális jogoknak nevezte, és a személyhez fűződő jogokhoz képest teljesen külön csoportba helyezte. Az 1948-as alkotmány szintén más dimenziót adott ennek a jogcsoportnak, kiegészítetve azt a pártokkal összefüggő jogokkal.

A közjogok rendszere az állampolgár és állam viszonyában érvényesül. Ugyancsak jogelméleti szempontból tanulságos, hogy mortati nézeteiben a közjog alapja a kötelesség, amelynek két változata van: a közérdekkel összefüggő kétirányú kötelességek az állam és az állampolgár között, il-letve a valódi közjogok és monopoljogok, amelyben santi romano állás-pontját vette át (lásd az alkotmányelméleti fejezetet).

Ami feltűnő, az az egyenlőség hiánya. Mortati határozottan azt az állás-pontot képviselte, hogy az egyenlőség a modern állam formális elve: „…meghatározza a különböző jogok létmódját, jogi szempontból feloldódik a tárgyi jog értelmezésében azáltal, hogy mindenkire azonos módon al-kalmazzák, amennyiben nem áll elő a különbség valamely esetköre. Nem annyira önmagában vett jog, hanem a jogok egy aspektusa, amely alapján az adott jog védelmét az adott helyzetben biztosítani kell.”220 A keresz-ténydemokrata politikus nézete szerint az egyenlőség helye a merev al-kotmányokban az alapelvek között van. Szemantikai értelemben tagadja az egyenlőség a priori formuláját, mivel a meg nem engedett megkülön-böztetés csak a posteriori és szintetikus értelemben adott, azaz mindig utólag ragadható meg, és ebből az időbeli megkésettségből ered, hogy meghatározása az adott helyzettől függően mindig valami többlet-jelen-

220 Mortati, uo. 620. o.

téstartalmat kölcsönöz. További jellemvonása, hogy az egyén társadal-mi kapcsolatrendszereiben nyilvánul meg, ami az állam és egyes ember szembenállásában válik értelmezhetővé.

Apolgárikapcsolatokjogai

ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK • A jogok első fejezete az ember személyi mi-voltából eredő jogokat és az állampolgársággal összefüggő rendelkezése-ket tartalmazza két nagyobb csoportban. A fejezet első felében az ember személyes szabadságával összefüggő jogok felsorolása található, amit ezen jogok gyakorlását lehetővé tevő jogok típusai követnek. Mivel ebben a fe-jezetben rendkívül sok, ún. első generációs jog került rögzítésre, ezért az elemzés az Alkotmányozó Gyűlés munkája szempontjából kiemelkedően fontosnak tartott jogok bemutatására szorítkozhat.

Az egyes jogok tartalmának és határvonalainak alkotmányos kimunká-lása szempontjából első helyen a büntetőeljárással összefüggő eljárási ga-ranciák álltak. Ezek az alábbiak:

1. a rendőri szervek ideiglenes intézkedése foganatosításához csak rö-vid, maximum 48 óra álljon az igazságügyi hatóság értesítésére;

2. a többség támogatta azt a javaslatot, hogy az igazságügyi hatóság szá-mára a letartóztatás érvényesítésére halasztást nem tűrő időpontot ál-lapítson meg; illetve

3. a rendőrségi és igazságügyi szervek tisztviselőinek felelősségét rög-zítse a normaszöveg.

Az első elv változtatás nélkül jelent meg az alkotmány szövegében. A második elv az albizottság tagjai között eltérő formákban jelent meg. Az egyik álláspont szerint a letartóztatásról szóló döntés előtt meg kell állapí-tani egy ún. közbenső szakaszt, amely azt a célt szolgálná, hogy a hatóság meggyőződhessen a letartóztatás megalapozottságáról, ellenkező esetben az csak mechanikusan működik. A tisztviselők felelőssége rögzítésének szintén két lehetősége adódott a vita során. Egyfelől annak az elvnek a rögzítése, hogy a tisztviselőknek az eljárás megindításával, illetve az elő-zetes letartóztatással összefüggő, felróható cselekedetek iránti felelősség megállapítható legyen, másfelől pedig a büntetőeljárási szabályok be nem tartásából eredő károkért való kártérítésben felelősséggel tartozzanak a le-tartóztatottal szemben. A vita végeredményeként a bizottság támogatta a személyi szabadság sérthetetlenségének generálklauzuláját, azzal a ki-tétellel, hogy csak törvény alapján és a hatóság indoklásával ellátott ha-


tározat alapján történjen. Az igazságügyi hatóságot 48 órán belüli értesí-teni kell a rendőri intézkedés megtételéről, illetve ezen intézkedéseket 48 órán belül jóvá kell hagyni, különben ennek hiánya az érvénytelenség jogkövetkezményét vonja maga után. Ezt a rövid időtartamot a végleges normaszövegbe teljes egyetértéssel ültették át. A felelősséggel kapcsolat-ban csupán egy általános formula található az alkotmány ezen részében, amely alapján a fizika vagy pszichikai erőszakot büntetendőnek tartja a letartóztatottal szemben.

Ugyanakkor a fejezet záró rendelkezései viszont kiterjesztő értelemben az állam és a közintézmények tisztviselőinek, alkalmazottainak a jogsza-bályok megsértésével megvalósított jogi aktusaiért való közvetlen felelős-ségéről és az ezzel okozott károkért való kártérítési felelősségről rendel-keznek.

A magánlakás sérthetetlenségének jogával összefüggésben az albizott-ság két álláspontot alakított ki. Az egyik elfogadott javaslat szerint a sért-hetetlenség rögzítését követően az ez alóli kivételeket kell pontosan rög-zíteni. Ezek az alábbi motívumok: 1. bűncselekmény tettenérése és 2. a törvény által taxatívan felsorolt esetek köre. Szemlét és házkutatást csak az érintett, annak hiányában családtagja, vagy a családtagok hiányában két szomszéd jelenlétében lehet tartani. Ezzel szemben a kisebbségi véle-mény a kivételek között csak a tettenérést és a törvény által előírt esetek kifejezését akarta az alkotmányba foglalni azzal a kiegészítéssel, hogy a magánlakásba való belépést csak a közrendvédelmi indok teheti szüksé-gessé.221 Nagy vitát váltott ki a levelezés és közlés formáinak szabadsága és sérthetetlensége, mivel a politikai okokból történő lehallgatások, a magán-titok megsemmisítése a fasiszta rendszer egyik mindennapos tevékenysé-ge volt. Az alkotmányozó atyák maximális sértetlenséget akartak a postai és egyéb kommunikációs eszközökön keresztül megvalósuló közlésre. Itt két érdek összeütközösének problémáját kellett feloldani. Az egyén ré-széről el kellett kerülni annak a lehetőségét, hogy közlésének bármely formáját lehallgassák, másfelől pedig a bűncselekmény elkövetői oldaláról a társadalom azon érdekét is biztosítani kellett, hogy a bűnelkövető minél hamarabb a rendőrség kezére kerüljön, ami a telefontársaságokon keresz-tül történő ellenőrzés révén valósulhatott meg. Végül a közös álláspont a kommunikáció szabadsága két általános garanciájának rögzítésében öltött

221 Uo. 628. o.

testet: a titkossághoz való jog és a cenzúra tilalmának rögzítésével.222 Ez utóbbi viszont nem ezen a ponton került a szövegbe.

nagyon érdekes a szabad mozgáshoz való jog és a lakóhely megválasz-tásának szabadságára vonatkozó bizottsági javaslat. Az olasz alkotmány-jogászok ezt a jogot a hivatás megválasztásának jogával kötötték össze. Indoklása a következőképpen foglalható össze: „a foglalkozás megválasz-tásának szabadsága magában foglalja a gazdasági tervek formájában meg-fogalmazott termelés kollektív megszervezése minden formájának a tilal-mát, amellyel a lakóhely szabad megválasztása is korlátozva lenne. Ezért az albizottág a lakóhely megválasztása és az ország bármely területén való tartózkodás szabadsága szempontjából csak a törvény által előírt általános elveket, mint pl. egészségügyi, vagy közrendi okokat tart elfogadható-nak.”223 Ráadásul ezek a jogok összefüggésben állnak az állampolgár jogi egyenlőségével és az egyenlőség alapelvével, pontosabban az egyéni sza-badság egyenlő mértékű garantálásával. Amennyiben a szabad mozgás-hoz való jog, vagy a lakóhely szabad megváltoztatásának joga az általá-nos formulákon túl sérül, az állampolgár alkotmányban garantált jogainak gyakorlása is veszélybe kerül. Ehhez szorosan kapcsolódott két politikai jellegű probléma. Az egyik az emigráció kérdésköre, a másik az állampol-gársághoz való jog. A fasizmus az előbbit megtagadta, az utóbbit pedig ön-kényesen politikai okokból elvette. Ugyanakkor az állampolgárság elvesz-tésére vonatkozó újkori alkotmányokban érdekes és megszokott formula volt az ország elhagyását követően egy bizonyos idő eltelte után (általában 7–10 év) az állampolgárság elvesztése. Most az alkotmány gyökeresen el-térő elveket tartalmazott, s ezekben nagy egyetértés volt a bizottsági ta-gok között. Az ország területe elhagyásának jogát rögzítette a törvény által meghatározott esetek kivételével, az állampolgárságra vonatkozóan pedig kimondta, hogy attól senki nem fosztható meg politikai okokból.

A véleménynyilvántás szabadságának rögzítése rendkívül sok és össze-tett elemmel bír. Alapelvi szinten kapcsolódik a pluralizmushoz, hiszen a társadalomban kialakult vélemények közötti különbség rendkívül nagy lehet. Ugyanakkor a 21. §-ban megfogalmazott jog nem azonos a 15. §-ban található közlés szabadságára vonatkozó joggal. A véleménynyilvánítás szabadsága magában foglalja azt a motívumot, hogy a vélemény az embe-rek egy nagyobb csoportjához jut el, így nemcsak a véleményben kifeje-zett gondolatot, hanem az azt közlő eszközöket is védeni kell.

222 Uo. 632–633. o.223 Uo. 629. o.


Itt az albizottsági munka során azokat az általános elveket és szempon-tokat rögzítették, amelyet a normaszövegnek tartalmaznia kellett. A véle-ménynyilvánítás szempontjából

1. azon eszközök felsorolása, amelyeken keresztül a vélemény megnyil-vánul,

2. az ezen eszközök használatára vonatkozó előzetes engedélyek tilal-ma,

3. elengedhetetlen a cenzúra tilalmának általános elvi szintű rögzítése4. 2–3. pont alóli kivételek rangsorolása,5. a visszaélések jogkövetkezményének rögzítése,6. a sajtótermékekre vonatkozó különleges garanciák normaszövegbe

való bevezetése.

A bizottság által szerkesztett normaszöveg végleges és egységes változata rögzítette a véleménynyilvánítás szabadságát és a cenzúra, illetve előzetes engedélyezés tilalmát.

A véleménynyilvánítás szabadságának korlátaira vonatkozó joggyakor-lat mára már számos általános kritériumot tartalmaz, amelyek határát ké-pezik a gondolat közlésének. Az egyik ilyen elv az ember becsületének megőrzése, amely a 2. és 3. §-ban található perszonalista és szolidarista elvből vezethető le. Eszerint az ember privát szféráját, becsületét és mél-tóságát sértő kijelentések nem férnek bele ebbe a szabadságba. Nehezeb-ben megfogható a „buon costume” kategóriája, amely a közízlésnek felel meg a „buon costume” kategóriája, amely a közízlésnek felel meg. Az AB 1965. évi. 9. számú döntésében világosan leszögezte, hogy: „a közízlés azon előírások együtteséből áll elő, amelyek a társadalmi viszonyokban meghatározott magatartást írnak elő, s az ilyen magatartások figyelmen kívül hagyása, különösen a szexuális szemérem megsértése mind a családi élet, mind a fiatalok morális érzésének területén utat nyit a közízléssel el-lentétes rossz szokásoknak és a szokások perverziójához vezet, ellentétes magatartások túlsúlyba kerülésével jár együtt.224 Bár az Alkotmánybíróság elismerte, hogy a közízlés tartalma nem határozható meg kategorikusan, ami részben a szokások történelmi változásának köszönhető, hiszen mind a kultúra, mind a társadalmi közeg változik, mégis létezik a szeméremnek egy közös érzése, amely nem szeghető meg a társadalom tagjai által. Ami az alkotmánybíróság érvelési logikájában figyelemreméltó az a vélemény-nyilvánítás szabadságának határait kijelölő közízlés fogalmának társadalmi

224 La dignità dell’uomo quale principio costituzionale: uo. 38. o..

méltóságba helyezése. E tekintetben a taláros testület határozottan síkra szállt amellett, hogy a közízlés fogalma nem egy individuális érték, nem az egyéni szabadságjogok puszta együttéléséből eredő kategória, hanem a közösségre vonatkozó általános érték, amely legfőképpen egy történel-mi pillanatban meghatározott szexuális szokásokkal kapcsolatos erkölcsi tartalomban ölt testet. Ezen túlmenően a közrend, a haza védelme és a hazaárulás számít az alkotmánybíróság által meghatározott határok alap-pilléréül.

fontos személyhez fűződő jog volt a lelkiismereti és vallási szabadság. Ennek rögzítése a modern társadalom együttélése szempontjából nél-külözhetetlen, hiszen a vallásos hit egyéni és kollektív formában törté-nő kinyilvánítása nemcsak az újkori politikai filozófiai gondolkodás egyik legkorábbi eredménye, hanem az alkotmányok egyik alapvető joga. Kap-csolata az emberi méltósággal az olasz Alkotmánybíróság gyakorlatában számos határozatban megtalálható. A bizottsági javaslat megszerkesztése során nem ennek a jognak az általános szintű kinyilvánítása okozott gon-dott, hanem az 1929-es lateráni paktum 5. §-a, amely az egyházi tisztvise-lőkre vonatkozó tilalmat tartalmazott. Ez vetette fel annak a problémáját, hogy a vallásos hit kinyilvánítása és az állami tisztségek közötti ellentétet hogyan lehet feloldani. Az albizottság álláspontja szerint a generálklauzula alkalmazásával az alkotmány elkerüli az állam és egyház között ebből ere-dő esetleges konfliktusokat. Az alkotmányozó atyák arra is javaslatot tet-tek – de ez a normaszövegben nem érhető tetten –, hogy hivatali tisztség betöltése esetén ugyanazt az esküt tegye le hívő és nem hívő egyaránt.

A vallásgyakorlás joga magában foglalja a vallási kultuszok szabad gya-korlásához való jogot és a vallásos szervezetekben való szabad részvétel jogát. A végleges normaszöveg e tekintetben egyetlen korlátot ismer el, a közerkölcsöt. A felekezetek közötti egyenlőséget ugyanakkor azzal kíván-ja biztosítani, hogy a vallási szervezetek közötti különbségtételt megtiltja az egyház jellege és kultikus célja szempontjából. A szervezeti-intézmé-nyi jelleg irreleváns a jogképesség, az egyházalapítás és a tevékenység céljából.

Az alapelvekkel szemben a vallásos hit megvallására vonatkozó ren-delkezés sokkal inkább megfelel az egyházak közötti különbségtétel el-kerülésének. A vallás szabadsága ugyanakkor az Alkotmánybíróság dön-téseiben komoly fejlődésen ment át. Első ízben az 1973. évi 14. számú határozat vezette vissza az alkotmány 2. §-ában található elidegeníthe-tetlen jogokra, azaz a perszonalista alapelvre, ami azt jelentette, hogy az emberi méltóság perszonális formájának egyik konnotációja a vallás sza-

188 ALAPJOGOK ÉS ALAPVETő KöTELESSÉGEK RENdSzERE Az ERKöLCSI ÉS TÁRSAdALMI KAPCSOLATOK JOGAI 189

badságában áll.225 Ezt követően az AB a 3. §-ban található alapelvvel való kapcsolatát is hangsúlyozta, és az 1979. évi 117. számú ítéletben már a nem hívők csoportjára szintén kiterjesztette. A lelkiismereti szabadság, mint az emberi méltóság megnyilvánulása nem csupán azokra vonatkozik, akik valamilyen vallásos hitben élnek, hanem a vallástalanokra is. Sőt ez a döntés hangsúlyozta, hogy a vallási szabadság lényegi tartalma nem lehet állami bevatkozás tárgya, az állami jogalkotás nem csorbíthatja a valamely hit megvallásával összefüggő kultusz gyakorlásához való jogot.

Ezen a ponton szintén joggal vetődik fel a laikus állam alapelvével való viszony problémája. Az AB már az 1989. évi 203. számú határozatában el-ismerte, hogy a laicitás elve konkurál az alkotmány emberi méltósággal összefüggő vallásszabadsági jogával. Az állam laikus jellege a köztársasági alkotmányból levezethető legfelsőbb elvek közé tartozik. Konkrét tartal-ma megnyilvánul abban, hogy az egyes vallások között nincs különbség az állam előtt (egyenlőség követelménye), illetve a vallásos hitek sokféle-ségében (pluralizmus elve). Attól viszont nem lehet eltekinteni, hogy az állam a katolikus vallás oktatását kétféle mérce alapján méri: 1. a vallási kultúra formai értéke szempontjából a katolicizmus a civil társadalomban érvényesülő vallási pluralizmus egyik formája, illetve 2. az olasz nép törté-nelmi öröksége. A két mérce viszonya a genus (pluralizmus) és a species (történelmi örökség) kategóriái alapján írható le.226

Az állampolgári jogok első generációs csoportjába sorolhatók a részvételi demokrácia eszméje szempontjából kardinális jogok, mint pl. az egyesülé-si és gyülekezési jog, amelyeket sem az I. világháború előtti monarchikus politikai rendszer, sem a fasizmus nem ismert el. A gyülekezési jog jog-történeti érdekessége, hogy a Statuto Albertino 32. §-a megkülönböztetve annak nyilvános helyen és a magánszférában történő gyakorlását, az előb-bit a rendőrségi törvénynek rendelte alá, az utóbbit pedig alkotmányos szinten elismerve a törvény keretei közötti vélte szabályozhatónak. Mivel mindkét jog a részvételi demokrácia legfontosabb pillérének számít, az al-bizottsági munka során egyöntetűen támogatták ezek alkotmányjogi meg-jelenítését, korlátozásuk tekintetében pedig csak általános tilalmakat tar-tottak szükségesnek megfogalmazni. A gyülekezési jog esetében pédául

225 Az itt felsorolt alkotmánybírósági döntések az Olasz Alkotmánybíróság honlapján található „I diritti fondamentali nella giurisprudenza della Corte costituzionale” című ösz-szefoglaló dokumentumban is megtalálhatók. In www.cortecostituzionali.it

226 Uo.

elegendő volt a hatóság előzetes értesítése, illetve a gyűlések megtartása tilalmának bizonyított biztonsági vagy közérdekű oka. Az egyesülési jog-nál csupán a titkos és politikai célt szolgáló szervezetek, továbbá a büntető törvénykönyvbe ütköző szervezetek létrehozását tiltották.

A fejezet záró részében a személyi szabadság különös csoportja találha-tó, amit az olasz alkotmányjog az alkotmányban található alapvető jogok intézményi garanciáinak és előfeltételeinek nevez. Ezek:

1. jogképesség, állampolgárság és névviseléshez való jog,2. a legális szolgáltatások és kötelezettségek teljesítése, azaz az állam

csak és kizárólag törvény alapján követelhet bármilyen anyagi vagy személyi szolgáltatást. Ez az állam által önkényesen kivetett adók és terhek tilalma, amely itt az egyén személyes szabadságához tartozik,

3. bírósgához fordulás joga,4. törvényes bírótól való elvonás tilalma a „nulla pona sine lege” és a

„nullum crimen sine lege” elvvel együtt,5. halálbüntetés tilalma,6. állami tisztviselők felelőssége,7. kiadatás általános tilalma és a politikai okból történő kiadatás tilalma.

Ezen garanciák rendszertani elhelyezésének oka, hogy az ún. civil kapcso-latokon nyugvó tipológia szerint a személyes szabadság tartalmi összete-vőinek rangsorolása után az egyén szabadságának érvényesítését lehetővé tevő jogokra vonatkoznak.

Azerkölcsiéstársadalmikapcsolatokjogai

Az ERKöLCSI ÉS TÁRSAdALMI KAPCSOLATOK JOGAI • Ebben a cso-portban a család, a munka–hivatás–oktatás, az egészséghez való jog és az új generációs jogok közül a környezetvédelem kapott helyet. Mivel az al-kotmányozó a családot az emberi társadalom alapvető egységének tartot-ta, pontosabban a társadalmi méltóság megvalósítása pillérének, ezért en-nek kiemelt jelentőséget tulajdonít a jogok között. A családra vonatkozó rendelkezések két szinten jelennek meg. A 29. § meghatározza azt, hogy mit ért a család fogalma alatt: házasságon alapuló természetes köteléket, amelynek keretei között rögzíti a házastársak erköcsi és jogi egyenlősé-gét, a szülők kötelességét és jogát a gyermeknevelésre, illetve a házassá-gon kívül született gyermekek jogi védelmének összeegyeztetését a teljes jogú családtagokkal. A 30. § az I. világháborút lezáró nemzetközi szerző-

190 ALAPJOGOK ÉS ALAPVETő KöTELESSÉGEK RENdSzERE Az ERKöLCSI ÉS TÁRSAdALMI KAPCSOLATOK JOGAI 191

désekben is kiemelt csoportok a gyermekek, a fiatalkorúak és az anyák védelmét, illetve – különös tekintettel a nagycsaládokra – a családalapítás védelmét rögzíti. A család természetes közösségként való megragadása abból következik, hogy a társadalom alapsejtjeként léte nem az államból eredeztethető, így széles körű autonómiával kívánták felruházni. Az alkot-mányos szabályozás szempontjából a házassági kötelék nélküli családok megítélése lehet érdekes. Tekintettel arra, hogy ezen közösségek száma Olaszországban is folyamatosan nő, ezért a házasokat megillető jogok ki-terjesztése indokolt. Amennyiben az alkotmány 2. §-ában megfogamazott elv alapján vizsgáljuk a két csoport közötti viszonyt, úgy az alkotmányozó szándéka arra irányult, hogy minden olyan társadalmi formát, amelyben az ember önmagát megvalósíthatja, védeni kell, akkor nincs különbség akö-zött, hogy valaki házassági kötelékben él, vagy sem. Ráadásul a 3. §-ban található egyenlőség elvének tiszteletben tartása szintén ezt teszi indo-kolttá.

A fejezetben található másik lényeges és jelenleg dinamikusan fejlődő jog az egészséghez fűződő jog. Az egészség védelme két formában jelenik meg a normaszövegben: 1. alapvető jogként és 2. közösségi érdekként. Ezen túlmenően az alkotmány rendelkezik a betegek ingyenes orvosi el-látásáról és az orvosi kezelésen való részvétel önkéntességéről.

Az egészség fogalmi összetevőinek kidolgozása több szempontból prob-lematikus, s erre az utóbbi évek jogalkalmazása világított rá. Az egész-ségben okozott károk szempontjából különbség van a biológiai kár (danno biologico) és az ember személyiségét érintő erkölcsi kár (danno morale) között, amelyekhez viszonyítva az 1980-as években jelent meg az igen-csak vitatott egzisztenciális kár (danno esistenziale) fogalma. A fogalom meghatározására a Legfelsőbb Bíróság több döntésében tett kísérletet, amelyek közül kiemelkedik a 2000/7713. számú ítélet. Ez a kár új fogal-mát annak hatásai felől közelítette meg. Az ilyen típusú kár objektíven ak-kor ragadható meg, ha azt vizsgáljuk meg, milyen változások következtek be az egyén személyiségében, amelyek korábban nem voltak jelen, és az alkotmány 2. §-ában foglalt önkibontakozás lehetőségét gátolják. Ehhez hasonló a 2006/13456. számú döntés is, amely azt állította: „…ha az egyén személyisége negatív irányban módosul, és ez a családi és családon kívü-li kapcsolatrendszerében észrevehetővé válik”.227 Az új kárfogalom egyik legnagyobb ellenzője Guilio Ponzanelli bresciai jogászprofesszor a bioló-

227 domenico Chindemi: Il danno morale ed il danno esistenziale dopo le sentenze di San Martino. www.altalex.it

giai és morális károkkal szembeni jogi elhatárolásra nem lát semmiféle garanciát.228 Ugyanakkor a jognak érzékelnie kell azt, hogy az egészséghez való jog, amelyet a korábbi évtizedekben a veszélyes üzemekben dolgo-zók fizikai egészségének megőrzéséhez, vagy speciális csoportokhoz, mint pl. a terhes nőkhöz és az anyákhoz, illetve a gyermek testi és lelki egész-ségéhez kötötten alkalmaztak, jelentős mértékben átértelmezésre szorul. Sőt az új generációs jogok közül az egészséges környezethez való joggal is összekapcsolható.

Az egészséghez való jog összetevőit az Alkotmánybíróság több irányban fejtette ki.229 Az 1990. évi 307. és 455. számú határozataiban azon túl, hogy nem csupán közösségi érdekként, hanem az egyén alapvető jogaként rög-zítette, megalapozta az egészséghez való jog teljes körű védelmét. Ezt a védelmet konkrétan az egyén pszichofizikai integritásában, az egészség-ügyi kezelésekkel kapcsolatos álláspontjaiban, továbbá az egészséges kör-nyezethez való jogban bontotta ki.

A személyhez fűződő egészség a fenn elemzett károk klasszicizálása szempontjából sem elhanyagolható. Az egyén egészségének jogi tartalma túlmutat fizikai épségén. Miért? Az 1991. évi 336. számú és 485. számú döntésekben az egészség biológiai kárral összefüggő, illetve arra redukált jelentéstartalmát az alkotmányvédő testület abból a szempontból tartotta kevésnek, hogy az ember önmegvalósítása nem kizárólag a produktív-ter-melő tevékenységben nyilvánul meg, hanem minden olyan helyzetben és kapcsolatrendszerben, mint pl. a lelki, a kulturális, az érzelmi, a társadalmi vagy a sporttal összefüggő szférában. Ezek mindegyike az emberi termé-szethez kapcsolódik, ezért védendő az egyén lelki egészsége is. Sőt, az 1994. évi 218. számú határozat az élethez, a környezethez és a munkához kapcsolódó feltételeket is aszerint rangsorolta, hogy milyen feltételek hi-ánya kockáztatja az ember jólétét, azaz jó közérzetét.

Az egészségügyi ellátást az AB az alkotmány által védett egészséghez való jog magjának tekintette, amelyről nem lehet lemondani. Ezen jog lé-nyegét a testület abban a motívumban rögzítette, hogy az alkotmány alap-ján nem történhet olyan törvényhozói aktus, amely ennek a védelemnek a hiányát rögzítené. Ezen túlmenően minden más eleme az egészséghez

228 Guilio Ponzarelli: Sei ragioni per escludere il risarcimento del danno esistenziale. Courtesy IPSQA, Danno e responsabilità, 2000. 7. szám, 693.

229 Az itt felsorolt alkotmánybírósági döntések az Olasz Alkotmánybíróság honlapján találhatók. „I diritti fondamentali nella giurisprudenza della Corte costituzionale” című összefoglaló dokumentumban is megtalálhatók. In www.cortecostituzionali.it

192 ALAPJOGOK ÉS ALAPVETő KöTELESSÉGEK RENdSzERE gAzDAságI És szoCIálIs JogoK 193

való jognak az egyéb, alkotmány által védett jogok és érdekek összeveté-sével dönthető el.

Legalább ekkora jelentőséggel bír az 1987. évi 640. számú döntés, mi-vel ez az egészséghez való jogot összekötötte az egészséges környezethez való joggal. Nagyon érdekes ebben a vonatkozásban az AB érvelése: „a környezet az életminőség meghatározott elemeként védendő … védelme nem esztétizált vagy naturális elvont célszerűségből történik, hanem ab-ból az igényből ered, hogy az ember természetes közege, amelyben él és cselekszik, mind a közösségnek, mind az állampolgároknak szükséges”. Ennek függvényében az egészséges környezet abszolút és elsődleges ér-tékként ragadható meg. Magában foglalja a természet megőrzését és a természet feltételeinek jobbítását (pl. víz, levegő, talaj és terület minden egyes elemében), továbbá az élővilág védelmét.

gazdaságiésszociálisjogok

GAzdASÁGI KAPCSOLATOK JOGAI • A második generációs gazdasági és szociális jogok az alkotmány szövegében együtt szerepelnek, a szakszer-vezetek alapítására vonatkozó rendelkezésekkel, a sztrájkjoggal, továbbá a tulajdonhoz és a megtakarításhoz való joggal. Ezek a jogok képezik az alkotmány ezen fejezetének nagyobbik részét, ami az olasz közjogi rend-szer egyik specifikuma. A fejezet egészén érződik a három nagy ideológia kompromisszuma, mivel a magán- és köztulajdon kettősége, a munkavál-laló védelme, a magántulajdon és köztulajdon védelme vagy a vállalkozás szabadságának az elismerése a konzervatív, szocialista és liberális eszme-rendszer egy-egy pillérét jeleníti meg. Az alkotmány nóvuma a szövetke-zetek támogatása és a kisiparosság védelme, valamint fejlődésének tövé-nyi szintű előmozdítása.

A munkához való jogban egy sor elv található: a munka minden formá-jának védelme, a dolgozók szakmai képzése és fejlődése, a munka meny-nyiségével és minőségével arányos jövedelem, a napi munkaidő törvényi maximumának meghatározása, illetve kiskorúak esetén a minimális élet-kor meghatározása, heti pihenőidőhöz és évi fizetett szabadsághoz való jog, a dolgozó nő és férfi közötti egyenlőség az azonos munka esetén járó fizetésekre vonatkozóan, a kivándorlás szabadsága és az olaszok külföldön végzett munkájának védelme. Mindemellett nők esetében fontos azon munkakörülmények kialakítása, amellyel a családi és munkahelyi kötele-zettségeknek is eleget tudnak tenni.

A munkavállalók világában kiemelt szerepe van a szakszervezetekre vonatkozó jogi szabályozásnak és a sztrájkjognak. Ugyanakkor nem hagy-ható figyelmen kívül, hogy a szakszervezeti mozgalom fejlődéstörténete a 19/20. század fordulójáig nyúlik vissza. Három nagy érdekképvisele-ti szervezet: 1. a CGL – Conferenza Generale del Lavoro, a munkások szakszervezeteként 1906-ban jött létre, 2. az UIL – Unione Italiana del Lavoro, a CGL-ből való kiválásnak köszönhetően 1914-től képviselte a munkavállalók egy csoportját, 3. a CISL – Confederazione Italiana dei Lavoratori, a munkavállalók szakszervezeteként működött 1918-tól. Bár a fasiszta korporációk ezeket a szervezeteket felszámolták, az 1944. évi ró-mai paktum értelmében létrejött egy egységes, munkavállalókat tömörítő szervezet, amelynek működése az állam egész területére kiterjedt, ez a CGIL – Confederazione Generale Italiana dei Lavoro, azaz a Munka Ál-talános Olasz Konföderációja. A szervezet baloldali szocialista és kommu-nista irányultsága miatt 1950-tól a konföderáció a fenn említett három ágra szakadt szét a szervezeti struktúra vonatkozásában. A CISL a katolikus eszmék mentén, az UIl a szocialisták, szociáldemokraták és köztársasá-giak támogatásával szervezte sorait.

Az alkotmányban garantált szakszervezeti szabadság több összetevő-ből áll:

1. szabadon lehet ugyanazon foglalkozási ágban több szakszervezetet létrehozni,

2. szabadon lehet azokhoz csatlakozni, vagy abból kilépni, 3. szabadok a szakszervezetek az állami beavatkozástól, és 4. szabadon folytathatják tevékenységüket a dolgozók érdekében.

Elismerésük alkotmányból eredő feltételei a belső szervezetükre vonat-kozó demokratikus elveket tartalmazó alapokmányban és a nyilvántartás-ba vételben realizálódik. A szakszervezeti mozgalom egyik legnagyobb érdeme a munkavállalók érdekeit védő kollektív szerződések megkötésé-ben ragadható meg, amelyre vonatkozóan az alkotmány az érdekelt felek-re való kötelező voltát ismeri el.

A szakszervezeti mozgalom az alkotmányos szabályozás után dinami-kus fejlődésnek indult. Ebben kiemelkedő szerepe van az 1970-es Statú-tumnak. Kivívásában nem kis szerepet játszottak az 1968/69-es radikális hangvételű diák- és munkásmegmozdulások. A Munkavállalók Alapok-mányának tekintett 1970. évi 300. számú törvényt a szakirodalom mél-tán nevezi mérföldkőnek. A hat fejezetre tagolható dokumentum rögzíti többek között a legfontosabb alapelveket, a szakszervezeti szabadságot,


a szakszervezeti tevékenységet, amelyeknek a jogszabályi részletektől mentes ábrázolása azért fontos, mert jól jellemzi az olasz munkavállaló érdekérvényesítésének speciális vonásait. A jogszabály külön rögzíti a dolgozó méltóságának és szabadságának védelmét, majd a dolgozók kol-lektív védelmének elvét a munkahelyen szervezett szakszervezetek esz-közén keresztül. Az emberi méltóság tehát kollektív formában ölt testet, a munkavállalók érdekérvényesítését szolgáló szakszervezetek tükrében. A szakszervezet egyúttal a szabadság legfőbb garanciája, amit a törvény összeköt a munka védelmével annak érdekében, hogy a munkaadó és a munkavállaló közötti erőviszony egyenlőtlenségeit kiküszöbölje. Mit je-lent a szakszervezeti szabadság és tevékenység doktrinális szempontból ezen a jogszabályi szinten? „A munkavállalók statútuma a dolgozók védel-me érdekében alkotott igazi és tényleges törvényhozási erődítmény, amely egyrészről a munkaadók jogosítványaival szembeni pontos határokat jelöli ki, másfelől, elismerve a munkavállaló munkaadóval szembeni gyengesé-gét, jogai gyakorlásának legteljesebb körű garanciáját biztosítja.”230

A dokumentum normatartalma szempontjából érdemes felsorolni a szakszervezeti szabadság és tevékenység alapelveinek rendszerét.

szakszervezeti szabadság szakszervezeti tevékenység

1. szakszervezet létrehozásának szabadsá-ga, ahhoz való csatlakozás és a szak-szervezeti tevékenység folytatásának szabadsága

képviseleti jellegű szakszervezeti tevé-kenység a munkahelyen

2. minden olyan munkaadói aktus vagy paktum tilalma, amely diszkriminatív céllal a szakszervezetben való részvételt vagy az ahhoz való csatlakozást tiltja

a munkavállaló azon joga, hogy gyűlést tartson a szakszervezetet és munkát érintő tárgykörökben

3. a munkaadó által diszkriminatív jelleg-gel létrehozott gazdasági egyezmények tilalma

népszavazás kezdeményezése a szakszer-vezeti kérdésekben

4. a munkaadó által pénzügyi eszközökkel vagy más módon alkotott szakszerveze-tek vagy a szakszervezeteket helyettesí-tő egyéb szervezetek felállítása

szakszervezeti vezetők számára nyújtan-dó garancia az illegitim elmozdításssal szemben

230 Compendio di diritto sindacale (a cura delle dott.sse Alessandra Marano Mariarosaria Solombrino). IV. kiadás, Esselibri–Simone, Nápoly, 2010. 31. o.

szakszervezeti szabadság szakszervezeti tevékenység

5. a munkavállaló védelme az illegitim el-bocsátásokkal szemben, amennyiben az elbocsátás ilyen módon történik, akkor a munkavállaló reintegrálásának, azaz munkahely biztosításának és kártérítésé-nek kötelezettsége

a szakszervezeti döntések és egyéb szöve-ges tartalmú anyagok munkahelyen törté-nő kifüggesztésének lehetősége

szakszervezeti hozzájárulások és tagdíjak beszedése

a munkahelyen külön helyiség használa-tának joga

In Compendio di diritto sindacato (a cura d F. del Giudice–F. Mariani) XV., Simone–Esselibri, Nápoly, 2010. 224. o. 33–34. o

A táblázatban felsorolt alapelvek sajátossága, hogy számos, a munkaadókat tiltó formában jelenik meg, tehát a szakszervezet szabadságának tartalmi elemei a munkaadói és vállalkozói szféra számára tilalmat fogalmaznak meg. A törvény külön nevesíti számos helyen az alkotmányos alapelvek között ugyancsak megtalálható diszkrimináció tilalmát.

Ezt követően a CGIL, a CISL és az UIL 1972-ben megkötötte a föde-ratív egységről szóló paktumot, amely a szakszervezeti direktívák alkalma-zásának egységességét ismerte el, de nem hozta el a három szakszervezet szervezeti egységét. Az 1970-es évek végének gazdasági és belpolitikai krízise után a szakszervezeti mozgalom egyik legnagyobb hatású akciója a fIAT által bejelentett, 14 ezer főt érintő elbocsátás volt, amelynek követ-keztében Torinóban közel 40 ezer ember vonult fel. A sztrájk több mint 35 napig tartott.231 Az akció következménye a föderatív egység felszámolá-sa volt. Az 1990-es évektől kezdve sorra születtek a kormány és a szakszer-vezetek közötti paktumok. Ezek mutatták a szakszervezeti mozgalomban bekövetkező változások előjeleit. A 2002-es „Paktum Olaszországért” pél-dául a szociális dialógus elvét jelentítette meg, amelyben a CgIl nem vett részt, az 1970-es törvényben az elbocsátásokkal kapcsolatos alapelvek kormány általi megváltoztatásának szándéka miatt. Ugyanakkor a szak-szervezetek identitásának meghatározása a jelen kor egyik legnagyobb kihívása. Mivel a 2008-as gazdasági világválsággal megváltoztak a munka-körülmények és a munkavállalás típusai, továbbá az állam szerepe is meg-változott,, ez a jövőben új kihívások elé állthatja az olasz szakszervezeti mozgalmat.

231 Uo. 13. o.


A szakszervezeti mozgalom mellett a második generációs jogok sorában kiemelkedő sztrájkjogra vonatkozóan az alkotmány szűkszavúan a törvé-nyi szabályozás követelményét rögzíti. Ezzel szemben az Alkotmányozó Gyűlésben jelentős doktrinális álláspont született ebben a kérdésben. Az Akciópárt vezető jogásza, Piero Calamandrei a sztrájkhoz való jogot, kiindulási pontként és végpontként értelmezte. Miért? Kiindulási pont, amennyiben ennek a jognak a gyakorlása jövőbeni törvényi szintű szabá-lyozás tárgya kell hogy legyen. Végpont, amennyiben az előrelépés po-litikai-történeti funkciójával bír, szemben a korporatív rend elnyomomó politikájával; nem jogot hoz létre, hanem megállapít egy ténylegesen már létező jogot.232 figyelemre méltó azonban, hogy 1990-ig nem született a sztrájkjog korlátozásának általános alapelveit rögzítő törvény. A negyven-éves szünetnek köszönhetően joggal vethető fel a kérdés: mi az oka ennek a több évtizedes hallgatásnak? Valószínű, hogy az okok egyaránt megta-lálhatóak a szakszervezetek felfogásában, illetve a II. világháború után ki-alakult politikai erőviszonyokban. A szakszervezetek frissen „visszanyert” szabadságuk miatt távolságtartóak voltak minden, a tevékenységük sza-badságát korlátozó intézkedésnek. Az egyes kormányok pedig nem tartot-ták szükségesnek ennek törvényi szintű megvalósítását.

Ez azonban nem jelentette azt, hogy a sztrájkjog tartalmának jogtudo-mányi vagy alkotmánybírósági értelemezése is váratott volna magára. Az alkotmányvédő testület egyik viszonylag korai, 1974. évi 1. számú dönté-sében a sztrájkra vonatkozóan kijelentette, hogy „a sztrájk a munkaválla-lók többségének döntésén alapuló munkától való kollektív tartózkodása az adott foglalkozási kategória professzionális érdekeinek védelmében”.233 Ebben a vonatkozásban fontos, hogy a sztrájkjognak az alapvető jogok ezen fejezetében található rendelkezése értelmében „címzettjei” kizá-rólag a beosztotti munkakörben dolgozók (lavoro subordinato) rétege, nem pedig az egyéb, autonóm vagy szabad foglalkozású munkavállalói kategóriák voltak, ezért az utóbbiak esetében az alkotmányból eredő jog-gyakorlás alapja nem a 40. §, hanem a 19. §, a gyülekezési jogról szóló cikk. Ehhez kapcsolódóan fontos és tisztázandó doktrinális problémának tekinthető, hogy a joggyakorlás címzettje a munkavállaló vagy a szakszer-vezet. Az alkotmány hatálybalépését követően kizárólag a szakszerveze-tet illette meg a sztrájkhoz való jog gyakorlása, jelenleg azonban az egyes munkavállalót is megilleti. Az egyik mérvadó doktrína szerint viszont a

232 Uo. 209. o.233 sent. 1/1974. (C.c.) www.cortecostituionale.it

sztrájkjog egyéni, amennyiben a címzettet nézzük, és kollektív, amennyi-ben annak gyakorlása megvalósul.234 tartalma tekintetében a sztrájkjog felfogható közjogi jellegű szabadságjogként, mivel egyfelől megtiltja az ál-lamnak olyan jogszabályok megalkotását, amelyek ennek gyakorlását nem teszik lehetővé, másfelől a munkaadó sem foganatosíthat büntető jellegű intézkedéseket (pl. elbocsátás) a sztrájkban részt vevő munkavállalókkal szemben. A tekintetben, hogy az egyes szabadságjogokhoz való viszo-nyában mely motívumok képezik a sztrájkjog lényegi sajátosságait, nem csekély ellentmondás van. Amennyiben azt a vonását emeljük ki, hogy a gyengébb fél – azaz a munkavállaló – érdekeit védi az erősebbel szemben, akkor ebben a jogban az egyenlőség elve, annak materiális jellege mani-fesztálódik. Vannak, akik azt emelik ki, hogy a munkavállaló oldaláról ez az ún. „potestas”-jogok csoportja, mivel a munkaadóval szemben a mun-kavállalók „hatalmának” kifejeződéseként ragadhatók meg, igaz, csak a munkavállalással összefüggő érdekek védelmében, ami azt jelenti, hogy a potestas nem terjeszthető ki egyéb, pl. politikai célok szolgálatában. Ez-zel az állásponttal szemben Calamandrei pontosan a sztrájkjog politikai funkcióját hangsúlyozta, ezért politikai jogként szintén értelmezhetőnek tartotta. Eszerint a sztrájk eszköze lehetőség a politikai életbe való be-kapcsolódásra. Amennyiben más, gazdasági természetű kontraktuális jog-gal vetjük össze, akkor a sztrájkjog inkább egy adott jogviszony időleges felfüggesztésében tér el a többi jogtól. Miért? A munkavállaló a sztrájkba lépéssel a munkaszerződésben foglaltak teljesítését függeszti fel, amellyel szemben a munkaadónak nincs joga fellépni. A sztrájkjog természetéhez legközelebb annak szociális vonatkozásaira figyelmeztető elméleti irány-vonal áll. Azáltal, hogy a munkavállalók tilakoznak valamivel szemben a szociális egyenlőtlenség leküzdésére tesznek kísérletet, természetesen annak kollektív konfliktusos formájában.

A sztrájk különböző tartalmi összetevőinek ismertetése után annak kor-látai is tipizálhatók. Ezeket az Alkotmánybíróság jogértelmező tevékeny-sége fejlesztette ki az elmúlt évtizedekben. A sztrájknak vanak külső és belső határai egyaránt. Az előbbiek más, az alkotmány által védett érdekek lehetnek, amelyeket tovább lehet bontani alanyi és tárgyi vonatkozásban. Alanyi vonatkozásban az egyes foglalkozási ágakra, illetve egyes jogokra vonatkozóan állapíthatók meg a korlátok. Az előbbire példa a katonák, a fegyveres erők és az állam rendőri szerveihez tartozók köre. A katonák és fegyveres erők alkalmazásában állók esetében a megengedhetőség aka-

234 Compendio di diritto sindacale, uo. 272. o.


dályát nem az képezi, hogy speciális szervek alkalmazottai, hanem az a tény, hogy az alkotmány által garantált értékek védelme tartozik feladat-körükbe: pl. a nemzet védelme, a személyek fizikai integritásának vagy a szabadságnak a védelme. Ennek ellenére az AB az 1981. évi 121. határo-zatában elismerte ezen alkalmazottak „egyet nem értésének békés kife-jezését”, és ebben a vonatkozásban illegitimnek tartotta azt a büntetőjogi jogszabályt, amely tíz vagy annál nagyobb létszámú munkavállaló felől ér-kező, a szolgálatával összefüggő tiltakozását szankcionálta. A tengerészek esetében az AB 1962. évi 124. számú határozata megengedte a sztrájkjog gyakorlását, amennyiben az felsőbb szintű jogi normákban kifejezett ér-deket nem sért. Az egyes foglalkozási ágakra vonatkozó korlátok tekinte-tében az alkotmányvédő testület által kifejlesztett joggyakorlat tehát az adott szakma által védett értékeket veszi alapul, amennyiben ezek maga-sabb rendűek, akkor a sztrájkhoz való jog korlátozható.

A külsődleges, de objekív határok felállítása esetében azt kell mérlegel-ni, hogy a sztrájk milyen célokat szolgál. Megengedhetők-e a nem gazda-sági jellegű érdekek védelmére indított sztrájkok, vagy sem? Az AB 1974. évi 1. számú döntése értelmében minden a gazdasági kapcsolatok körébe tartozó fejezetben található, az alkotmány által védett érdek, érték és ja-vak legitim céljait képezik a sztrájknak. A kérdés e tekintetben az, hogy a sztrájk három gyakran alkalmazott formája: 1. a politikai, 2. a szolidaritás célzatú és 3. a tiltakozó jellegű mennyiben tekinthetők alkotmányosan le-gitimnek. A politikai sztrájkokra vonatkozóan az 1974. évi 290. számú hatá-rozat deklarálta annak legitim voltát(!), ezáltal a nem munkaszerződésből eredő célok megvalósításáért indított sztrájkokat sem lehetett büntetni. A szolidaritási sztrájkok abban az esetben megengedhetők, ha a sztrájkot indítók által védett érdekek szakmai jellegűek, és a szolidaritás, illetve az eredeti célok között megfelelés mutatható ki.235 Végül nem lehet tagadni az egy vagy több munkaadó által a munkavállalókkal szembeni retorzió ellen irányuló sztrájkok létjogosultságát sem.

A sztrájk belső korlátai tekintetében a sztrájkkal okozott kárfogalom és a sztrájk genus fogalma alá tartozó különböző, tiltakozást kifejező formák említendőek meg. A sztrájkkal okozott kár helyessége és helytelensége közötti határvonal meghúzásának általános elve, hogy a sztrájkban megfo-galmazott legitim cél megvalósításához szükséges káron nem terjedhet túl a munkaadónak okozott kár. Ezzel szemben a tiltakozás extrém formái is belső korlátot képezhetnek, mivel nem a szorosan vett sztrájk fogalma alá

235 Compendio d diritto sindacale, uo. 218. o.

tartoznak, azaz nem a munkavállalók összehangolt és folyamatos tiltakozá-sában öltenek testet. Ilyen lehet például a meglepetésszerű és rögtönzött sztrájk, vagy a rövid megszakításokkal ismétlődő tiltakozás.

A sztrájkjog törvényi szintű szabályozásában, részben az Alkotmány-bíróság jogfejlesztő jogértelmezése következtében fontos állomásnak tekinthető az 1990-ben elfogadott törvény, amely az elégséges szolgálta-tások biztosításának kötelezettségéről rendelkezett. Az 1990/146. számú törvény kötelezi a sztrájkjogukat gyakorló munkavállalókat azon minimá-lis szolgáltatások biztosítására, amelynek valamely az alkotmány által ga-rantált jog gyakorlásával függnek össze. Az alkotmányjog álláspontja sze-rint a törvény 1. §-ában található felsorolás taxatívnak tekinthető. Ezek: az élet, az egészség, a szabadság, a szabad mozgás, a társadalombiztosítás szolgáltatásainak igénybevétele és az egészségügyi ellátás, a kommuniká-ció szabadsága és az oktatáshoz való jog. A szolgáltatás biztosítása szem-pontjából nincs különbség annak magán- és közjellege között. Ugyan-akkor ennek a feladatnak a megvalósítását és a felelősséget a jogalkotó az érdekképviseleti szervek és a közszolgáltatást biztosító közigazgatási szerv között megkötendő egyezményekre és szerződésekre telepítette.236 Ezek az egyezmények konkretizálják a törvény általános elveit, amennyi-ben rögzíteniük kell:

1. a sztrájk esetén biztosítandó elégséges szolgáltatások körét és mérté-két,

2. a sztrájkolók és a munkaadók közötti érdekegyeztetés szünetelése során alkalmazandó eljárásokat, amelyek kötelezik mindkét felet a sztrájk első bejelentését követően,

3. azt a minimális időintervallumot, amely a tiltakozás és a következő akció között van.

Az 1990-es törvény vívmánya, hogy a beosztotti munkakörön túl kiterjed a kisvállalkozókra, az autonóm dolgozókra és a szabad professzionális ka-tegóriába sorolt munkavállalókra egyaránt.

236 Uo. 224. o.

200 ALAPJOGOK ÉS ALAPVETő KöTELESSÉGEK RENdSzERE A POLITIKAI KAPCSOLATOK 201

Apolitikaikapcsolatok

POLITIKAI JOGOK • Ebben a fejezetben azok a jogok találhatók, ame-lyeken keresztül a nép, mint politikai közösség vesz részt a politikai aka-ratképzésben. Az örökkévalósági klauzulaként meghatározott köztársaság államformája a népszuverenitás közvetett és közvetlen gyakorlásában teljesedik ki. Ezek konkrét politikai jogokon keresztül érvényesülnek. A képviseleti és közvetlen hatalomgyakorlás mindkét formája az újkori politikailozófiai gondolkodásban a felvilágosodás óta kiemelt szerepet töltött be az itáliai félsziget gondolkodói között. Az alkotmányozás folya-matában meghatározó szerepét annak köszönhette, hogy a fasizmust kö-vetően létrehozott demokratikus politikai rendszer szempontjából ezek a jogok nélkülözhetetlenné és megkerülhetetlenné váltak. Ráadásul 1945. évi általános, titkos, egyenlő és mindkét nemre kiterjedő választójog a társadalom minden rétege számára lehetővé tette a képviselő-választást. Ugyanakkor az olasz politikai rendszer egyik sajátossága, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás formái, különösen a népszavazás kiemelten fontosnak és gyakran igénybe vett megoldásnak tekinthetők.

Az alkotmány a választójogon és a népszavazáshoz való jogon túl tartal-mazta az egyesülési jog elismerésén keresztül a pártalapítás jogát, továbbá a petíciós jogot és a népi törvénykezdeményezés jogát. Ezeket az alábbi összefoglaló ábra tartalmazza:

lajdonképpen a párt működésének lényegét ragadta meg, hiszen ezek a szervezetek a politikai hatalom megszerzéséért indulnak a választásokon. Az alkotmány ezzel kapcsolatban az állampolgár szabad pártalapítási jo-gát állapítja meg, amelynek célját a politikai életben való részvételben jelöli meg. Mivel a pártalapítás az egyesülési jogból vezethető le, ezért az ott található korlátozó rendelkezések itt is alkalmazandóak. Az albizottság szövegezési munkálatai során a „demokratikus módszerekkel” kifejezést arra tekintettel ültették be a szövegbe, hogy ezzel kifejezzék a politikai életben való részvétel békés jellegének követelményét. Mortati nézete szerint a politikai véleményformálásra gyakorolt fizikai és morális erőszak a fasiszta párt hatalomra kerülésében a squadrismo képében öltött testet. E történelmi tapasztalattal való határozott szembenállás vezette az alkot-mányozó szándékát a pártalapítás és a demokratikus módszer összekap-csolásában. A pártok létrehozásának egyetlen ideológiai korlátja ezáltal a fasiszta párt újbóli létrehozásának tilalma volt. Az alkotmányozó hatalom szándéka ellenére a II. világháború utáni első évtizedekben a qualunque-simo politikai mozgalma mégis képes volt a társadalom egy részében kö-vetőkre találni.

A politikai jogok közül kiemelkedik az aktív és passzív választójog. fon-tos megemlíteni, hogy az alkotmány normaszövege a szavazást állampol-gári kötelezettségként határozza meg. Az alapvető jogokról szóló fejezet-ben csupán a választójog gyakorlásának korlátai kerültek megemlítésre, azaz a polgári jogképesség hiánya, a jogerős büntetőítélet és a törvény által meghatározott erkölcsi méltatlanság esetei. Ezzel szemben a választójog életkori határai a törvényhozás szerveire vonatkozó szabályok között fog-lalnak helyet.

A választójog gyakorlása mögött álló választási rendszer a II. világhábo-rút követően három alkalommal, 1953-ban, 1993-ban és 2005-ben jelentős változáson ment át. Az 1953-as törvény, az ún. legge Scelba a keresztény-demokrácia nagy arányú választási vereségének köszönhetően bevezet-te a többségi elvet, és ezzel felülírta az alkotmányozónak az arányosság követelményére vonatkozó szándékát. Ezt követően az első köztársaság bukásához kötődő második „reform” az 1993-as törvény volt, amely ve-gyes-többségi elvet alkalmazott. Ez azt jelentette, hogy a képviselőválasz-táson a választópolgár két szavazólappal rendelkezett, az egyiken képvi-selőt választott, ahol a jelölt az érvényes szavazatok relatív többségével mandátumhoz jutott (töbségi elv alkalmazása), míg a másikon pártlistára adott le szavazatot. A parlamenti helyek elosztásában 472-t az egyéni vá-lasztókerületekben indult jelöltek szereztek meg, míg a fennmaradó 25%-

A pártalapítás jogának elismerése mögött meghatározó politikaelméletek álltak. Giovanni Sartori a demokráciáról írott művében a pártokat olyan politikai csoportnak nevezte, amely megjelenik a választásokon, és ezál-tal képes arra, hogy jelöltjeit a közhatalom birtokába juttassa. Sartori tu-


on a nemzeti listán a 4%-os küszöböt elérő jelöltek az arányosság követel-ményének megfelelően osztoztak. A szenátorok választása esetében már csak egy szavazólapon történt a választás. 236 mandátumot a kamarának megfelelő szabályok alapján többségi elv szerint választottak, míg az ará-nyosság a csatolt, egy képviselő választására jogosult csoportokat tartalma-zó regionális listák között érvényesült.237

Az utóbbi, Parcellumnak nevezett 2005/270. törvény értelmében a rendszer alapja a proporcionalitás lett, a többség díja (premio di maggio-ranza) technikájának alkalmazásával. Az arányosság a korábbi jogszabály többségi elvét váltotta fel az alábbiak szerint. A képviselőházi választáso-kon 27, a szenátusi választásokon 20 választási kerületet állapítottak meg. A mandátumok elosztásának alapja a legutóbbi népszámlálási adatok alap-ján megállapított összeg, amelyet a képviselőház esetében 618-cal (mivel 12 képviselő megválasztása külföldön történik), majd a hányadosok és a legmagasabb maradékszámok kiegészítő elveinek alkalmazásával állapít-ják meg. A parlamenti többség megszerzéséhez 340 képviselői helyre van szükség, a legtöbb szavazatot megszerző párt vagy pártkoalíció, ameny-nyiben ezt a számot nem éri el, megkapja a fennmaradt helyeket. Ezen túlmenően van egy differenciált választási küszöb, amely a koalíciós listák esetében 10%, a koalícióhoz nem csatlakozó pártoknál 4%, a csatlakozó pártoknál 2%. A szavazás nem jelöltekre, hanem listákra történik.

A szenátusi választásokon a regionális elv alkalmazásával állapítják meg a szétosztandó helyeket. 315 szenátorból 6-ot külföldi választókerületben választanak meg. Itt a többség díja elv helyett a regionális koalíció díja elvet alkalmazzák, amely alapján a legtöbb szavazatot megszerzett koa-líció megkapja a helyek 55%-át. A választási küszöb a koalíciók esetében 20%, koalíció nélküli pártoknál 8%, míg a koalícióhoz csatolt pártoknál 2%. A speciális statútummal rendelkező régióknál egy további küszöb be-vezetése is a választási rendszer részét képezi, itt 20%-os küszöböt kell elérnie a nyelvi kisebbségek védelmét szolgáló koalíciós és nem koalíciós listáknak egyaránt.

Az alábbi összefoglaló táblázat tartalmazza az egyes állami szervek szint-jén megvalósított szavazási fordulókat, a szavazatok leadásának módját és a választási elveket.

A jelenleg hatályban lévő választási rendszerek az egyes állami szervek vonatkozásában

237 Il sistema politico italiano, uo. 103. o.

Állami szerv Szavazási for-dulók száma

Szavazat és szavazatlapok

száma

Elvek

községi tanács és pol-gármester 15 ezer lakos alatt

egy egy szavazat – egy űrlap

többségi elva helyek 2/3-ának kiosztása a győztes lista számára

községi tanács 15 ezer lakos felett

egy két szavazat – egy űrlap

arányos atöbbség díja elv alkalmazásá-val = amely a győztes polgár-mester jelöltet tartalmazó listának jár

tartományi tanács egy két szavazat – egy űrlap

arányos atöbbség díja elv alkalmazásá-val = amely a győztes elnököt jelöltet tartalmazó listának jár

polgármesterek (15 ezer feletti lakosú községekben) és a tar-tományok elnöke

kettő egy szavazat – egy űrlap

kétturnusos többségi elvet alkalmazó pótszavazással

regionális tanács és a régió elnöke

egy Két szavazat – egy űrlap

arányos (80%) a megyei lis-tákra vonatkoztatva,többség díja (20%) alkalma-zása a győztes elnökjelöltet tartalmazó listáraa választási küszöb: 3%

képviselőház egy egy szavazat – egy űrlap

arányos és differenciált vá-lasztási küszöb, az alapján, hogy a pártlista koalíciós lista része (2%) vagy sem (4%)többség díja elv alkalmazása

szenátus egy egy szavazat – egy űrlap

arányos, differenciált válasz-tási küszöbbel és a regionális többség díjával

Európai Parlament egy egy szavazat – egy űrlap

5 nagy választási körzetben megvalósuló arányos rendszer választási küszöbbel (érvé-nyesen megszerezett szavaza-tok 4%)

In La costituzione esplicata. La Carta fondamentale della Repubblica spiegata Articolo per Articolo. Esselibri–Simone, Nápoly, 2010. 48. o.

Az alábbi táblázatból látszik, hogy nem kizárólag országos, hanem helyi szinten és az európai parlamenti választásokon egyaránt az arányosság el-vét használják. Ez alól kivétel csupán a tizenötezer feletti lakosnál na-


gyobb községek polgármesterének és a tartományi elnököknek a megvá-lasztása. Szintén általános szabály a többség díja elv valamilyen formában történő alkalmazása, amelynek célja egyértelműen a legtöbb szavazatot szerzők számára a helyek több mint 50%-ának biztosítása az adott szinten. Ennek jelentősége egy polarizált, több párttal rendelkező döntéshozó tes-tületi összetételnél látszik, amelyben a pártok koalíciós partnerrel együtt is nehezen jutnak parlamenti többséghez.

A képviseleti elv érvényesülésével párhuzamosan az olasz politikai és közjogi rendszer meghatározó eleme a népszavazás. Az alkotmányjo-gászok között nincs egyetértés a tekintetben, hogy a képviseleti elvvel szemben mennyiben képezi a demokratikus politikai rendszer alapját a közvetlen hatalomgyakorlásnak ez a formája. Annak ellenére, hogy a poli-tikai gyakorlat azt mutatja, hogy az olasz társadalom szívesen él e jogával, az egyes elméletek nem feltétlenül tartják „áldásosnak”. Vezio Crisafulli az első köztársaság egyik meghatározó közjogásza szerint a népszavazás jogszabályt megsemmisítő változata a jogrendszer megújításának lehető-ségét hordozza magában. Crisafulli kifejezetten pozitívan értékeli a de-mokratikus rendszer szempontjából, „negatív törvényhozást” lát megtes-tesülni benne. Mortati a képviseleti elv és a közvetlen hatalomgyakorlás viszonyában a népszavazás lényegét a törvényhozás feltartóztatásában lát-ja, amelynek során a pillanatnyi többség önkénye a jövőbeni parlamenti jogalkotást egy meghatározott irányban gátolja meg, azzal a tudattal, hogy a törvényhozás képviseleti szerve nem mehet szembe a nép akaratával. Egy harmadik felfogás szerint viszont a népszavazás a politikai kontroll in-tézménye, a nép ellenőrzi a kamarák döntését abból a szempontból, hogy ez összhangban áll-e a népakarattal.238

A referendum intézménye az 1970/352. számú törvénnyel jelent meg, amikor a válásról szóló törvény tárgyában népszavazást tartottak. Az al-kotmány parlamentre vonatkozó rendelkezései között szerepel a törvény vagy törvényerejű jogi aktusok teljes vagy részbeni megsemmisítésének lehetősége, amennyiben 500 ezer választópolgár vagy öt regionális tanács ezt kezdeményezi. A népszavazás funkciója a hatályban lévő jogszabály megsemmisítésére irányul. Jogi természetét tekintve az Alkotmánybíró-ság 1987. évi 29. számú döntése alapján autonóm, a jogforrási hierarchi-ában a rendes törvény szintjén álló jogforrásnak minősül. A népszavazá-son való részvétel feltételei megegyeznek a képviselőházi választásoknál

238 Diritto costituzionale, XXV. kiadás. Uo. 114. o.

támasztott követelményekkel. Eljárásjogi értelemben a népszavazást a Semmítőszéknél legalább tíz személynek kell kezdeményeznie, megje-lölve azt a jogszabályt vagy jogszabályi helyet, amelyre vonatkozik. A til-tott tárgyköröket az alkotmány szabályozza. Nem lehet népszavazást kérni adóügyi, költségvetési tárgykörről, közkegyelemről és büntetés elenge-déséről, továbbá nemzetközi szerződések ratifikálására vonatkozó esetek-ben. A Semmítőszék ezt a hivatalos lapban közzéteszi, majd három hóna-pon belül össze kell gyűjteni az aláírásokat. Minden év szeptember 30-ig az aláírásokat, az aláíró állampolgárok választási jogosultságának igazolását és a referendum iránti kérelmet letétbe helyezik a Semmitőszék Közpon-ti Hivatalánál, majd az Alkotmánybíróság megvizsgálja a népszavazás al-kotmányos legitimitását. Erről szóló határozatát február 10-ig közzéteszi. A köztársasági elnök a minisztertanács határozata alapján kijelöli a nép-szavazás időpontját április 15. és június 15. között valamelyik vasárnapra. A népszavazás érvényes és eredményes, ha a szavazáson részt vesz a jogo-sultak többsége, és a javaslat megszerezte az érvényes szavazatok többsé-gét. Amennyiben a népszavazás nem eredményes, akkor erről elegendő egy egyszerű közlés a hivatalos lapban, ha igen, akkor a köztársasági elnök rendelettel semmisíti meg az adott jogszabályt vagy annak megfelelő ré-szét. Sikertelen népszavazás esetén öt éven belül nem lehet ugyanabban a tárgykörben népszavazást indítványozni.

A referendum ezen formája regionális szinten is létezik. A rendes statú-tummal rendelkező regiókban a regionális tanács tagjainak nem kevesebb mint két hónapon belül megrendezett szavazásán a tagok abszolút több-ségével elfogadott statútumot népszavazás tárgyává lehet tenni a statútum közzétételét követő három hónapon belül, amennyiben a választópolgá-rok 1/5-e vagy a tanács tagjainak 1/5-e azt indítványozza.

A népszavazásnak számos egyéb kategóriáját ismeri az alkotmányjog. 1. Az alkotmányos törvényekre vonatkozó és alkotmányt módosító törvé-nyek esetében a 138. § értelmében lehet népszavazást tartani (lásd ké-sőbb), amelynek felfüggesztő hatálya van. 2. Regionális szinten az ún. territoriális referendum a régió, a tartomány és a község határainak mó-dosítására jogosít fel, amennyiben a javaslatot az illető területen népsza-vazással támogatják. Ugyancsak ez vonatkozik a területi egységből való kiszakadás, illetve a másik területhez csatlakozás esetében. 3. Ettől elté-rő típusú népszavazási mód az. ún. konzultatív jellegű referendum, ame-lyet a régió alkalmaz új községek létesítésére, körzetük vagy elnevezésük megváltoztatásakor. A konzultáció abban nyilvánul meg, hogy a regionális szerv csupán meghallgatja az érintett lakosságot.


A közvetlen hatalomgyakorlás másik két lehetséges módja a népi petí-ció és a népi törvénykezdeményezés joga. Az előbbi az egyes állampolgár-hoz kötődő, formai kötöttség nélküli jog. Célja törvényhozási intézkedés kezdeményezése vagy közös szükségletek előterjesztése. A népi törvény-kezdeményezés feltétele az 50 ezer választó által cikkekbe szerkesztett törvényjavaslat Parlamentbe történő benyújtása, amely bármelyik kamara felé történhet. A jogintézmény lényege a kollektivitásban rejlik, egyéni formában ezzel nem lehet élni. A parlamentre azonban egyik jog gyakor-lásából sem következik jogalkotási kötelezettség.

A politikai jogok gyakorlásának fontos problémája a nők és férfiak egyenlősége a közhivatalok elérésében, amely a választójog kivívása után egy ideig váratott magára. Ebből a szempontból híressé vált az 1995/442. számú alkotmánybírósági ítélet, amely illegitimnek minősítette a választá-si listákról szóló törvényben elfogadott, nemi megkülönböztetésen alapu-ló kvótákat. Az Alkotmánybíróság döntésében először az olasz alkotmány 3. §-a 3. bekezdésében megfogalmazott törvény előtti egyenlőség alapel-vét és az 51. § 1. bekezdésében található egyenlőség elvét értelmezve nyi-latkozott az egyenlőség fogalmáról.239 Az Alkotmánybíróság döntésében a törvény előtti egyenlőség elvét a bírói testület úgy értelmezte, hogy jogi-lag irreleváns minden olyan szabály, amely a nemre vagy egyéb különb-ségre tekintettel keletkezik: „…a nemek közötti egyenlőség nem zárhatja ki a politikai tisztségek betöltéséből az egyik vagy másik nemet. Ebből következően az olyan választási kvóta, amely valamelyik nemnek a parla-mentbe jutását megtiltaná vagy korlátozná, nem legitim.

Ám a passzív választójog elemzése tekintetében az olasz alkotmány 51. §-ának 1. bekezdése alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy „az abszolút egyenlőség elve nem jelentheti, a nemi alapú megkülönböztetés során alkalmazott azon kvótákat, amellyel hátrányos helyzetű csoportok érdekében bármely más állampolgár alapjogának gya-korlását korlátozzák”. Az 1995-ös döntés tehát még a formális egyenlőség talaján állt, mivel a nők politikai-közéleti funkciókhoz való hozzájutását a parlamentbe jutás egyenlő feltételeinek megteremtésében látta, de ellen-zett minden olyan kvótát, amely a női nem hátrányának a leküzdését szol-gálná. Ez a típusú egyenlőség a kiindulási pont és nem az eredményben való egyenlőség formájának az előtérbe állítása. A nemi különbségtétel megszüntetése az Alkotmánybíróság szempontjából abban áll, ha a poli-

239 La Costituzione Esplicata. IX. edizione, Gruppo–Edfitorale Esselibri–Simone, Napoli, 2010. 3. III. 51.

tikai választások alkalmával egyenlő „versenyfeltételeket” biztosítunk mindegyik nemnek, de ha a nők aránya a parlamentben a férfi képviselők száma alatt marad, akkor a társadalom által előtérbe állított két „jó” közül, azaz hogy kvótákkal segítjük a nemi viszonyok kiegyenlítődését, vagy a választójogát mindenki korlátozás nélkül gyakorolja, az utóbbit kell vá-lasztani. Ugyanakkor a 2003-as alkotmánymódosítás mind a politikai jogok fejezetében, mind a regionális szinten az alkotmány szövegébe iktatatta a férfiak és nők esélyegyenlőségének állami feladatát, amely a formális egyenlőséggel szemben minden olyan jogalkotói kezdeményezést támo-gat, amely a nők számára a közéleti tisztségek betöltését segíti elő.

A politikai jogok fejezetét az állampolgárnak a szolidaritáson alapuló kötelezettségei zárják. Ezek: 1. a haza védelme, 2. az adófizetési köte-lezettség, 3. a közterhekhez való arányos hozzájárulás a progresszivitás elveinek megvalósításával, továbbá 4. a Köztársaság iránti hűség és 5. az alkotmány, valamint a törvények betartásának kötelezettsége. Az alkot-mány külön nevesíti a közhivatalt betöltő személyek feladataikhoz fűződő kötelezettségeit, illetve eskütételi kötelezettségét.

A POLITIKAI KAPCSOLATOK 209

AzolAszAlkotmányállAmszERvEzEtiREndElkEzésEi

Az 1948-as köztársasági alkotmány jelentős változást hozott az alapelveken túl a hatalmi ágak egymáshoz való viszonyában, illetve az ezekhez tartozó szervek közötti közjogi kapcsolatrendszerben.240 nem véletlen, hogy a tár-sadalomtudományi gondolkodás ezt a korszakot a modern kori történelem harmadik fázisának tartja. A Statuto Albertino közjogi dokumentumán nyugvó liberálisnak nevezett giolittiánus korszak (1861–1919/21), majd az azt követő fasiszmus politikai rendszere (1922–1943) és az átmenet, illetve az alkotmányozás folyamatán túl az 1948-as alkotmány hatálybalé-pésétől kezdődő korszakban az olasz állam megvalósította a parlamentáris demokrácia politikai rendszerét. Ezt a korszakot 1993-ig a különböző párt-koalíciókból álló kormányzás időszakának nevezhetjük. Első évtizedeit, a centrizmus éveit (1948–1960) a kereszténydemokrácia hegemóniája jel-lemezte, amelyet fokozatosan először a balközép évei (1960–1970) majd a balközéptől a nemzeti szolidaritás –irányába való elmozdulás (1970–1979) követett. A több évtizedig tartó első köztársaság utolsó periódusában a balközép kormányzás és az ötpártiság évei (1979–1987) már a politikai rendszer válságának tüneteit hordozták magukban. Ugyanakkor az alkot-mányozás folyamatában jelentős szerepet játszó politikai pártok bonyolult és összetett koalíciója nem elégséges a II. világháború utáni korszak le-

240 Az 1948-as olasz alkotmányon alapuló államszervezeti rendelkezések magyar nyel-vű feldolgozását lásd in Európai kormányformák rendszertana (szerk. Chronowsyk Nóra – drinóczy Tímea) HVG–ORAC, Budapest, 2007. Az Olasz Köztársaságra vonatkozó fejezet szerzője: drinóczy Tímea: uo. 366–387. o.

Az olasz alkotmányjogi tankönyvek és monoráfiák közül a szerző az alkotmány szöve-gén túl esősorban R. Bin–G. Pitruzzzella: Diritto costituzionale. G. Giappichelli Kiadó, To-rino, 2011. című könyvére és a könyv interneten elérhető bővített kiadására támaszkodik: www.diritto-manuali.com

írásához. A politikai folyamatok mögött komoly, az alkotmányban megfo-galmazott közjogi változások álltak. Ezek a köztársasági elnök jogállására, a parlament és a kormány meghatározására, illetve hatásköreinek pontos rögzítésére, az igazságszolgáltatási alapelvek és szervezetrendszer alkot-mányos vonásaira, az alkotmányvédelemre, továbbá az állami intézmény-rendszernek a területhez való viszonyára vonatkoznak és vezettek be nó-vumokat.

A köztársaság államformájának örökkévalósági klauzulaként történő rögzítésével az államszervezet egyik kiemelkedő intézménye a meghatá-rozott időtartamra választott köztársasági elnök lett, aki az alkotmányban pontosan rögzített jogkörökkel rendelkezik. Az államfő nevezi ki a kor-mányt, amelynek rendelkeznie kell a parlamenti bizalommal, de ugyan-akkor joga van a parlament feloszlatására. Ezen túlmenően számos kont-roll- és egyensúlyteremtő funkciója van, mint pl. az üzenetküldés vagy a felfüggesztő hatályú vétójog.

A kétkamarás parlament, amely az alkotmány államszervezeti rendel-kezéseinek egyik leghosszabb részét teszi ki, alkotmányos jogállását te-kintve: összetett, azaz a két kamara közötti teljes egyenjogúsággal/egyenlő-séggel rendelkező, kollegiális, azaz tagjai és a két kamara nem individuális értelemben, hanem testületként cselekszik, és képviseletei szerv, azaz a választói testület akaratát juttatja érvényre. A törvényalkotás mellett alap-vetően a politikai kontroll, az igazságszolgáltatás és egyes tisztségviselők megválasztásának jogköreivel rendelkezik, az előbbi a kormány irányában, az utóbbi az alkotmányban rögzített szabályok értelmében a köztársasági elnökkel szemben érvényesíthető, a választási funkció pedig a legfonto-sabb állami szervekhez kötődik. Jelentősége a második világháborút köve-tően a végrehajtó hatalommal szemben megnőtt, ami doktrinális szinten abban fejezhető ki, hogy a népszuverenitás gyakorlásában részt vevő álla-mi szervként egyrészt szorosan kötődik az olasz kormányformához, tehát az állami irányításban szerepet játszó szervek közötti hatalommegosztás-ban vesz részt, másfelől az államformához, amennyiben a parlament fejezi ki a kormány és az állampolgárok közötti kapcsolatot. Ezen túlmenően a kétkamarás parlament az állam többi szervéhez való viszonyában ugyan-csak összetett, némely szerv a parlamentnek köszönheti eredetét, vagy legalább részben a parlament által befolyásolt szervnek tekinthető.241

Ezzel szemben jóval szűkebb a végrehajtó hatalomra vonatkozó alkot-mányos rendelkezések köre. Tulajdonképpen csak a kormány összeté-

241 Diritto costituzionale, XXV. kiadás, uo. 275–276. o.

210 Az OLASz ALKOTMÁNy ÁLLAMSzERVEzETI RENdELKEzÉSEI A POLITIKAI KAPCSOLATOK 211

telére, a kormánytagok jogállására és a kormánnyal szembeni parlamen-ti bizalomra vonatkozó rendelkezéseket, illetve a központi közigazgatás alapelveit tartalmazza. A kormány alkotmányos jogállású, összetett, rész-leges és meghatározott funkciókkal rendelkező szerv.242 Összetett abban a vonatkozásban, hogy több, autonóm hatáskörrel rendelkező szervből tevő-dik össze, amelyek egy része az alkotmányból (Minisztertanács, miniszte-rek, a Minisztertanács elnöke), másik része az alkotmányban kifejezetten meg nem nevezett, ám a gyakorlatban vagy a rendes törvényeknek és a szokásjognak köszönhetően alakult ki. Részleges a tekintetben, hogy a par-lamenti többség akaratát tükrözi vissza, annak bizalmával kell rendelkez-nie. A törvényhozó szervvel szemben itt nem értelmezhető a „kisebbsé-gek” fogalma. Funkcióit tekintve: 1. a politikai irányítás, 2. meghatározott jogi normák vonatkozásában a jogszabályalkotás, 3. a végrehajtás – tágabb értelemben az államigazgatás –, és 4. szorosabb értelemben a közigazgatá-si szervek feletti ellenőrzés jogkörei jellemzik. Az Alkotmányozó Gyűlés fő törekvése a korábbi két korszakkal szemben a parlament és a kormány viszonyában egyértelműen az előbbi jogköreinek erősítése volt, elkerülve annak lehetőségét, hogy a végrehajtó hatalom túlsúlya veszélybe sodor-ja a fiatal képviseleti demokrácia egész közjogi rendszerét. A végrehajtó hatalomnak a törvényhozás jogköreivel szembeni súlytalansága az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben átalakult. Ez többek között annak a je-lenségnek tulajdonítható, hogy a parlament egy sor kérdésben jogalkotói hatáskörrel ruházza fel a kormányt.243

A II. világháború utáni időszak kifejezetten jelentős vívmánya az al-kotmányos biztosítékok és az alkotmányvédelem szabályainak a közjogi dokumentumba való beépítése volt. Az Alkotmánybíróság felállítása és az alkotmány 138. §-ában található, az alkotmány módosítását lehetővé tevő eljárás pontos rögzítése, amely az alkotmányt merevvé tette a Statuto Albertino rugalmas voltával szemben, a történelmi kompromisszum ter-mékének tekinthető. Természetesen az örökkévalósági klauzulák módo-síthatatlanok, az alkotmányos törvények (leggi costituzionali) bevezetése azonban a jogforrási hierarchia szempontjából komoly relevanciával bírt.

Ezen túlmenően az igazgságszolgáltatás hatalmi ágára vonatkozóan szá-mos, a nyugat-európai alkotmányosság szempontjából meghatározó jogál-

242 Uo. 326. o.243 Mandák fanni: Il trasferimento dei poteri dal Parlamento al Governo – Le riforme dei re-

golamenti parlamentari negli ultimi tre decenni. XXV Convegno Annuale Societa Italiana di Scienza Politica. 1–26. o. http://www.sisp.it/files/papers/2011/fanni-mandak-1130.pdf

lami alapelv rögzítése történt meg, amelyek egyrészt a bíróság szervezet-rendszerére, másrészt az igazságszolgáltatás eljárására vonatkoznak.

1. A szervezettel összefüggő alapelvek: a nép nevében történő igazság-szolgáltatás, a bírák törvény alá rendelése, rendkívüli vagy különbíró-ságok létesítésének tilalma, a népi részvétel lehetőségének törvény általi meghatározottsága, a bírák pályázati úton való kinevezése, vagy a bírák elmozdíthatatlansága,

2. az igazságszolgáltatással összefüggő, az alkotmányban rögzített eljárá-si jogokon túlmutató alapelvek: a tisztességes eljárás útja, független és pártatlan bíró előtti tárgyalás, a fegyverek egyenlőségének elve, a vádlottal összefüggő elvek, a bírói határozat indoklásának kötele-zettsége, illetve a jogokat vagy jogos érdekeket sértő közigazgatási aktusokkal szembeni bírói jogvédelem lehetősége.

Az alkotmány a bírósági szervezetrendszer típusai mellett megemlíti az ügyész intézményét is. Mindamellett a közjogi dokumentum tartalmaz alkotmányos jogállású, ún. kisegítő szerveket (gli organi ausiliari), mint a Gazdaság és Munka Nemzeti Tanácsa, a Számvevőszék és az Állam-tanács.

Végül, de nem utolsósorban az Alkotmányozó Gyűlés szándékainak megfelelően a képviseleti demokrácia egyik legmeghatározóbb, de jelen-tős változáson – alkotmánymódosításon – átment eleme a helyi autonómi-ák alkotmányos jogállásának elismerése volt, amelyek közül a legkardi-nálisabbnak a régiók tekinthetők, mind az állammal szembeni hatásköri, mind szervezeti vonatkozásban. Az alkotmányjogi szakirodalom ugyanis az olasz államot az állami területhez való viszonya alapján regionális állam-nak (Stato regionale) tartja, megkülönböztetve azt a föderatív struktúrájú államoktól. Miben áll a föderáció és a regionális állam közötti különbség doktrinális értelemben? A föderatív állam az írott és merev állami alkot-mány és a saját alkotmánnyal rendelkező területi politikai entitások által meghatározott, az állam alkotmányából eredően a központi állam és a te-rületi államok között hatásköröket megosztó jellegű állam, ahol a törvény-hozásban a kétkamarás parlament egyik háza a tagállamokat jeleníti meg, illetve a tagállamok részt vesznek az alkotmány módosításában, amely for-mai szempontból lehet az egyik kamara részvételével lefolytatott eljárás, illetve az Alkotmánybíróság általi konfliktusfeloldás. Ezzel szemben a re-gionális államban az állami alkotmány ismeri el a területi entitásokat, ez ruházza fel politikai autonómiával, és biztosítja a statútumalkotás jogát. Itt hiányzik a törvényhozásban a régiókat tükröző második kamara, a kom-

212 Az OLASz ALKOTMÁNy ÁLLAMSzERVEzETI RENdELKEzÉSEI A TöRVÉNyHOzÁS SzERVE ÉS A TöRVÉNyALKOTÁS fOLyAMATA 213

petenciák megosztása az állam és a területi politikai entitások alapján az állami alkotmányban történik, végül az Alkotmánybíróság az állam és a régió közötti konfliktus feloldásában a nemzeti érdeket juttatja érvényre, elismervén a regionális kompetenciákat.244

Ugyanakkor az alkotmányjog elméleti megközelítése és a valóság kö-zötti határvonal nem ennyire éles. A föderális és regionális állam gyakorla-ta közötti különbség nehezen ábrázolható, a regionális állam az olasz gya-korlatban számos föderatív elemmel bír. Ebből következően létezik egy másik, a fenn bemutatotthoz képest eltérő tipizálás. Ez alapján különbség van 1. az unitárius állam, 2. az erős politikai decentralizáción alapuló ál-lam és 3. a korlátozott politikai decentralizációt megvalósító állam között. Egy másik tipológia különbséget tesz a duális föderalizmus és a koopera-tív föderalizmus között. Az előbbi jellemzője a liberális tapasztalat, amely alapján a föderatív állam és a tagállamok között erős, interferencia nélküli kompetenciamegoszlás figyelhető meg, míg az utóbbi esetében inkább a pluralista demokráciában jelen lévő közhatalmak feladatainak növekedé-sével járó kooperatív és összetett munkamegosztásról van szó a központi állam és a tagállamok (vagy régiók) között.245 Ezekben az esetekben az olasz állam inkább a korlátozott decentralizációt megvalósító állam, illetve a kooperatív föderalizmus irányában mozdult el a 2001-es alkotmánymó-dosítás óta.

Atörvényhozásszerveésatörvényalkotásfolyamata

A PARLAMENTRE VONATKOzó ALKOTMÁNyOS SzABÁLyOK • A két-kamarás parlament a 630 képviselőból álló képviselőházból (Camera dei deputati) és a 315 fős szenátusból (Senato) tevődik össze. A képviselők és szenátorok megválasztása esetén eltér az aktív és passzív választójog élet-kori határa. A képviselőválasztás alapja (aktív választójog) a nagykorúság, azaz a 18. életév, a képviselővé választás (passzív választójog) alapja a 25. életév betöltése. A szenátorok megválasztásánál az aktív választójog alsó életkori határa a 25. életév, a passzív választójogé a 40. életév. A szenátorok megválasztásánál ugyanakkor az alkotmány két, a másik kamarától eltérő speciális elvet alkalmaz, az egyik a regionalitás érvényre juttatása, amely alapján minden régióból minimum 7, Molise régiójából 2, Valle d’Aostából

244 R. Bin–G. Pitruzzella, uo. 95–96.245 Uo. 96. o.

1 szenátort kell választani. Másfelől vannak ún. nem választott szenátorok. Ezek egyik csoportját a köztársasági elnök által életük végéig kinevezett öt személy képezi, akik magas szintű társadalmi, tudományos, művészeti vagy irodalmi érdemeiknek köszönhetik kinevezésüket, másrészt a köz-társasági elnökök hivatali idejük letelte után szintén életük végéig szená-torok maradhatnak, kivéve, ha tisztségük lemondással szűnt meg.

A PARLAMENT öSSzEHÍVÁSA, fELOSzLATÁSA, MŰKödÉSÉNEK MEGHOSSzABBÍTÁSA ÉS MEGSzŰNÉSE

A parlament működése szempontjából az összehívásnak és feloszlatásnak számos alkotmányból eredő változata van. Az előbbihez négy esetkör tar-tozik:

1. A kezdeti, azaz a parlamenti választást követő első ülés, amit a köz-társasági elnök jelöl ki a választást követő 20 napon belül a választási bizottságok összehívásáról szóló rendeletében.

2. Hivatalból: február és október első munkanapján.3. Rendkívüli esetben: a kamarák elnöke, a köztársasági elnök vagy a ta-

gok 1/3-ának kezdeményezésére. Ekkor az egyik kamara rendkívüli ülésre hívása maga után vonja a másik kamara hivatalból történő ösz-szehívását.

4. Elnapolási indítvánnyal összefüggő eset: a parlament összehívása ugyan-azon kamara által történik, amelyik az elnapolásra vonatkozó, a parla-menti munkát időlegesen felfüggesztő parlamenti indítványt előter-jeszti. Ekkor a parlament egy másik ülésszakra történő összehívásáról van szó.

A parlament rendkívüli ülésre történő összehívása a két kamara elnökei-nek, a köztársasági elnöknek vagy a képviselők egyharmadának kérésére történik.246

Az összehívással szemben speciális szabályok vonatkoznak a parlament feloszlatására vagy megbízatásának meghosszabbítására. Az alkotmány lehetővé teszi az egyes kamarák külön és együttes feloszlatását, anélkül hogy ezt expressis verbis rögzítené. Így a kamarák feloszlatásának három esetkörét az alkotmányos gyakorlat alakította ki.

246 Diritto costituzionale, XXV. kiadás, uo. 238. o.


1. Abban az esetben, ha a Képviselőház és a Szenátus között feloldha-tatlan politikai ellentét alakul ki, vagy

2. amennyiben nincs stabil politikai többség a parlament tevékenysé-gének zavartalan folytatásához, vagy

3. bármely okból az országban létező politikai erők viszonyában meg-szűnik a képviseletiség elve, azaz a parlament már nem tükrözi vissza a választásokon elért eredmények alapján a politikai pártokban meg-jelenő képviseletet az egyes parlamenti csoportokban.

Ez utóbbi két eset éppen a politikai rendszer pártviszonyainak szétta-goltsága miatt gyakori jelenség volt. A több, egymástól eltérő ideológia működtette pártokból álló parlament számos esetben – az 1946–47-es al-kotmányozó folyamatot és az 1970-es évek elejének időszakát leszámítva – instabil parlamentet eredményezett. Az ötéves választási ciklusban nem egyszer fordult elő a kormány támogatottságának megszűnése. Természe-tesen ennek gyakorisága nem az alkotmány rendelkezéseiből, hanem a politikai erőviszonyokból következett. Az Alkotmányozó Gyűlésnek ép-pen az volt a célja, hogy elkerülje a Statuto Albertino hibáit, azaz az erős kormánnyal szembeni súlytalan parlamentet, továbbá a fasizmus törvény-hozást likvidáló közjogi megoldását. Az alkotmányozó jogászgeneráció a II. világháború után egy olyan politikai rendszert kívánt megteremteni, amelyben a parlament játszik nagyobb súlyt a végrehajtással szemben, ez azonban a politikai pártok széttagoltsága miatt nem mindig valósult meg.

A feloszlatás alóli egyetlen kivétel az ún. „fehér szemeszter” (semestre bianco). A köztársasági elnök mandátumának utolsó hat hónapjában nem oszlathathatja fel a kamarákat, kivéve, ha ez az időszak részben vagy egész-ben egybeesik a törvényhozás utolsó hat hónapjával. A feloszlatás fontos eleme a kamarák elnökeinek meghallgatása. Az alkotmányos rendelkezés célja a köztársasági elnök megválasztásával függ össze. Amennyiben az el-nök feloszlatja a törvényhozás szervét, megválasztása lehetetlenné válna, elnöki megbízatásának meghosszabbítása pedig illegális lenne. Az alkot-mánynak ez a rendelkezése – 88. § – az 1991. évi 1. számú alkotmányos törvénnyel változott meg, annak érdekében, hogy Cossiga elnök számára lehetővé tegye a parlament feloszlatását, amelynek törvényhozási ciklusa éppen az államfői mandátum végével esett egybe.

A kamarák működésének meghosszabbítása ugyanakkor a választásokat követő, az új kamarák összehívásáig tartó időszakra vonatkozik, ami nem lehet 90 napnál hosszabb. Az alkotmányos rendelkezés célja a törvényho-zás folyamatosságának biztosítása. Ugyanakkor fontos kiemelni azt, hogy

bármelyik kamara megbízatásának meghosszabbítására csak törvény alap-ján vagy háború esetén kerülhet sor.

A parlament mandátuma lejártának esetei:247

1. törvényhozási ciklus lejárta (vagy a kamarák előzetes feloszlatása),2. önkéntes lemondások, amelynek során a lemondási nyilatkozatokat

annak a kamarának kell elfogadnia, ahová az illető személy tartozik,3. választás érvénytelensége a választási tanács által megállapított vá-

lasztási szabálytalanság miatt,4. a kamarák által bejelentett (!) olyan esetek, amelyek az összeférhe-

tetlenség, vagy a képviselővé, illetve szenátorrá válás feltételeinek nem felelnek meg, mint pl.a) a megválasztás feltételeinek megsértése,b) a választási kampányra vonatkozó normák megsértése,c) a választási kampány során a jelölt a jogszabályban megállapított

költségek maximumát túllépte, amit az 1993. 515. számú törvény rögzít,

d) parlamenti tisztségek összeegyeztethetetlenek más tisztségekkel,5. halál.

A KÉtKAmArás rEnDszEr sAJátosságAI

A kétkamarás rendszer szimmetrikus voltát négy nagy hangsúllyal rendel-kező motívum érzékelteti.

1. Amennyiben a két kamara szervi összetételét: bizottsági, tanácsi és hivatali rendszerét vizsgáljuk, megállapítható, hogy a 14 állandó bi-zottság mind a képviselőház, mind a szenátus esetében a törvényho-zási tárgykörök egyensúlyát tükrözik.

2. A törvényhozási ciklusok tartama a II. világháborút követően nyert véglegesen rögzített szabályozást. Az első törvényhozási ciklusban (1948–1953) csupán a gyakorlat alapján történt meg a két kamara fel-oszlatása, az 1963-as alkotmányos reformot követően azonban végér-vényesen öt évben rögzítették a két kamara működése időtartamának végét. Ez a reform abból a szempontból bírt nagy jelentőséggel, hogy amennyiben valamelyik kamara előzetes feloszlatása megtörtént (pl. 1972–1992 között erre számos példa akadt), akkor a másik testület

247 Uo. 299.


működése is véget ért, annak ellenére, hogy az alkotmány 88. §-a le-hetővé teszi a törvényhozás egyik szervének feloszlatását.

3. Számos hasonlóság figyelhető meg a két ház elnöki hivatalának fel-építésében.

4. A kamarák adminisztratív struktúrája, illetve szervezeti rendje rend-kívül egybevágó. Ezt az egyik szerzőpáros homokóra-struktúra-ként248 írta le, amelynek lényege, hogy a képviselőház és a szenátus működésének középpontjában a politikai apparátust az adminisztra-tív feladatokat ellátó tisztviselőkkel összekötő általános titkárság áll. A parlament adminisztratív gépezete a hivatalokra osztott parlamenti szolgáltatásokban ölt testet.

Az olasz parlament belső szervezeti struktúrája

Képviselőház szenátus

Elnökség Hivatala

elnök (1)elnökhelyettesek (4)questorok (3)titkárok (16)

elnök (1)elnökhelyettesek (4)questorok (3)titkárok (10)

Parlamenti csoportok vezetőinek konferenciája

képviselőház elnöke és a 14 csoport vezetői szenátus elnöke és a 11 csoport vezetői

állandó bizottságok

alkotmányjogiigazságügyikülpolitikai

védelmiköltségvetési és kincstári ügyek

pénzügyikulturáliskörnyezeti

közlekedésitermelői tevékenység

munkaügyiszociális ügyi

mezőgazdaságiEurópai uniós politikák

I.II.III.IV.V.VI.VII.VIII.IX.X.XI.XII.XIII.XIV.

alkotmányjogiigazságügyi

külügyi és emigrációsvédelmi

költségvetésipénzügyi kincstári ügyek

közoktatási és kulturális javakközmunkák, kommunikáció

mezőgazdasági-, agrár és élelmiszeripariipar, kereskedelem, turizmus

munkaügyi és társadalombiztosításiegészségügyi és higiéniai

területi, környezeti és kulturális javakEurópai uniós politikák

248 Il sistema politico italiano, uo. 162. o.

tanácsok

szabályozási tanácsválasztási tanácsok

felhatalmazási bizottságok

szabályozási tanácsválasztási és parlamenti immunitással foglalkozó tanácstörténelmi archívum és könyvtárügyi bizottság

Egyéb bizottságok

speciális bizottságokvizsgálóbizottságtörvényelőkészítő bizottság

speciális bizottságok (az ún. átalakító tör-vényeket vizsgáló bizottságok) *vizsgálóbizottságok

1. alkotmányos törvények által elrendelt kétkamarás bizottságok **2. kétkamarás felügyeleti és ellenőrző és irányítási jogkörrel rendelkező bizottságok3. kétkamarás vizsgálóbizottságok4. kétkamarás konzultatív bizottságok5. kétkamarás vegyes bizottságok

In Il sistema politico italiano (a cura di Maurizio Cotta –Luca Verzichelli), Il Mulino, Bologna, 2008. 161. o. *A képvielőház speciális bizottsága a jogforrási hierechiában decreto-legge törvényerű rendeletnek nevezett jogszabály törvénnyé alakításával foglalkozik. ** a kétkamarás bizottságoknak számos fajtája létezik. Ezek a XV. törvényhozási ciklusban (2006–2011) az alábbiak:1. csoportban: a regionális ügyekkel illetve az államfő vádaláhelyezési ügyével foglalkozó bizottságok;2. csoportban: a gyermek, a hírközlési, a közrendvédelmi, a társadalombiztosítási és segélyezési, a

Schengen/Europol egyezmények, illetve az adónyilvántartási/adókönyvi ügyek biztottságai;3. csoportban a maffiaellenes és a hulladékgyűjéshez kötött illegális tevékenységekkel foglalkozó bi-

zottságok;4. csoportban a törvényhozás egyszerűsítését szolgáló bizottságok;5. csoportban a polgári ügyekre vonatkozó kompenzálással foglalkozó bizottság.

In La costituzione esplicata. La Carta fondamentale della Repubblica spiegata. Articolo per Articolo..Esse-libri–Simone, Nápoly, 2010. 55. o.

Az alábbi ábrán világosan látszik, hogy a parlament mindkét házának belső szervezete az elnökből és az elnöki hivatal tagjaiból tevődik össze, amelyet a kamara tagjai választanak meg. A tisztviselőkre vonatkozó szabályokat a parlament szabályzata tartalmazza. A hivatalok esetében a hivatalviselők száma csak a titkárok esetében tér el, a szenátusban 4-gyel kevesebb tit-kár működik. Kiemelendő a két kamara elnöki tisztsége, amelynek jog-történeti érdekessége, hogy az első köztársaság időszakában (1948–1993 között) az egyik személy mindig a parlamenti többség, a másik az ellenzék vezetője volt.249 A képviselőház elnökét első körben a tagok 2/3-ának több-

249 Uo. 283. o.


ségével, második körben a jelen lévők 2/3-ával, majd harmadik körben már csak a szavazatok abszolút többségével kell megválasztani. A szenátus elnökének megválasztásához a tagok abszolút többségének megszerzése szükséges. Amennyiben ezt a második körben sem tudják biztosítani, ak-kor a második szavazást követő napon (!) a jelen lévő szavazatok abszolút többsége elegendő.250

A parlament működésében rendkívül fontos szerepet játszanak a par-lamenti csoportok. Ezeket a közjogi gondolkodás az államközösség és az államszemély fogalmakhoz kötődő szerveknek nevezi. Miért? Az egyes csoportok a politikai pártok kivetüléseiként az állam társadalmi aspektu-sához tartoznak. Ám a parlamentben való jelenlétük és tevékenységük alapján az állam intézményi és személyi voltához kapcsolódnak. Mortati nézete szerint a parlamenti csoportok kettős értelemmel bírnak: egyfelől a politikai pártok vezetésének kifejeződései, másfelől a parlament belső szervei, ahol a kamarákra tartozó döntéshozatali folyamat előkészítő szer-veiként funkcionálnak.251

A parlamenti csoportok megalakulásának menete abban foglalható ösz-sze, hogy a képviselőházban az első ülést követő két napon belül a kép-viselők az általános titkárnál jelzik, hogy mely csoporthoz kívánnak tar-tozni, a szenátusban az első ülést követő három napon belül a szenátus elnökségén jelölik meg a csoport nevét. Ez az eljárás elméletileg lehetővé teszi, hogy a parlament tagjai a választási listától független csoporthoz ke-rüljenek. A képviselői csoportok estében legalább 20 fő, a szenátoroknál legalább 10 fő kell az érvényességhez. A parlamenti csoportok konferenci-ája mint speciális kollegiális alapú testület a parlamenti szabályok alapján a politikai programról való döntésben, a munkarendről való döntésben és a tárgyalásokon zajló viták megszervezésében játszik szerepet. A parlamen-ti csoportok ugyancsak meghatározó szerepet töltenek be a tanácsok és bizottságok munkájában.

A tanácsoknak három fő típusa létezik:1. A szabályozási tanács a parlament mindkét ágának elnökei által kine-

vezett 10 tagból álló szerv, amely a parlamenti csoportokat követően jön létre. feladatköre a két ház szervezeti és működési szabályának elkészítése, az egyes bizottságok közötti konfliktus megoldása, vagy a szabályzat módosításával kapcsolatos vélemények megvitatása.

250 Uo. 281–282. o.251 Diritto costituzionale (a cura del Prof. Federico del Giudice) XXV. Edizione, Editore

Simone–Esselibri, Nápoly, 2010. július. 286. o.

2. A választási tanácsok a képviselőház 30, a szenátus 23 tagjából álló testületei, amelyek a választások szabályosságát, illetve a képviselők és szenátorok tisztségeivel kapcsolatos összeférhetetlenségi ügyeket, továbbá megválaszthatóságuk feltételeit és a mandátumok érvényes-ségét vizsgálják.

3. A felhatalmazási tanács csak a képviselőház esetében működik. A 21 képviselőből álló és a képviselőház elnöke által választott tagok a büntető eljárás alá tartozó és a személyes szabadság megvonásával járó ügyek megvitatására ülnek össze.

Ezen túlmenően bármelyik kamara közérdekű ügyekben a képviselőcso-portok arányait tükröző bizottságokat hozhat létre, amely nyomozást és vizsgálatot az igazságügyi hatóságok jogköreivel és korlátai figyelembe-vételével végzi.

fontos eleme a parlamentre vonatkozó szabályozásnak az együttes ülés esetköreinek alkotmányban való rögzítése. Ezek az alábbiak:

1. a köztársasági elnök megválasztása,2. a köztársasági elnök eskütétele,3. a köztársasági elnök vád alá helyezésekor alkotmánysértő cselekede-

te és hazaárulás miatt,4. a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács tagjai egyharmadának a

megválasztása,5. az alkotmánybírák egyharmadának megválasztása, és 6. egy speciális eljárás esetén: a köztársasági elnök felelősségre voná-

sakor az alkotmánybírák mellé, a parlament által kilenc évente ösz-szeállított listáról kisorsolt 16, szenátornak is választható állampolgár megválasztása.


A TöRVÉNyALKOTÁS fOLyAMATA ÉS A PARLAMENT EGyÉB fUNKCIóI

A parlament legfontosabb jogkörét képező törvényalkotás folyamata az alábbi ábrán foglalható össze.

A törvényalkotás folyamatának („la navetta legislativa”) sematikus ábrája

A navettának nevezett törvényalkotási folyamat a rendes törvények megalkotásának menetét ábrázolja a törvénykezdeményezésre jogosul-tak körének bemutatásától a közársasági elnök által történő kihirdetésig. A törvényjavaslatot a törvénykezdeményezésre jogosultak alkotmányban meghatározott köre: 1. a parlament mindkét háza, 2. a kormány, 3. a re-gionális tanács, 4. a Cnel (Consiglio nazionale economico e lavoro – Gaz-daság és Munka Nemzeti Tanácsa), illetve 5. a nép, azaz 50 ezer választó által aláírt, cikkekbe szerkesztett tervezet előterjesztésével nyújthatja be bármely kamarához. A tervezet megvitatása azonban többféle és bonyo-lult szisztéma alapján történik. Mivel a törvénykezdeményezést, a terve-zet megvitatásának, elfogadásának, majd kihirdetésének fázisai követik, már maga az alkotmány írja elő, hogy a kamarák bármelyikéhez benyújtott tervezetet első szinten nem a kamarák, hanem a bizottságok vizsgálják. Ebből az következik, hogy nem lehet a törvényjavaslat vizsgálatát közvet-lenül a kamarák elé utalni. A bizottsági „eljárás” viszont különböző lehet.

1. A „procedimento ordinario”, azaz a rendes eljárás az alkotmányban meghatározott kizárólagos tárgykörökben mindenképpen alkalma-zandó. Ezek az alkotmányos és választási ügyekre vonatkozó tárgykö-rök, a delegált törvényhozási tárgykörök, a nemzetközi szerződések ratifikálására felhatalmazó, valamint a pénzügyi mérlegeket jóváha-gyó törvényjavaslatok. A bizottsági vizsgálat lényege, hogy a kamara elnöke által meghatározott, az adott ügyben kompetens bizottság(ok)ban először a bizottság elnöke, vagy az átala megbízott személy meg-jelöli azokat az általános irányvonalakat, amelyről a bizottság általá-nos vitát tart. Ezt követően vitát folytatnak a törvényjavaslat egyes cikkei, illetve azok módosításai felett. Ebben a fázisban kijelölhető egy olyan bizottság is, amely a törvényjavaslat szövegének javítását végzi, illetve segít összehangolni a különböző politikai álláspontokat és egymással ellentétes jogszabályhelyeket. A törvényjavaslat szöve-gének általános és cikkenkénti megvitatása után következik a szava-zási procedúra három olvasatban, ami a kamarák előtti szavazásokban ölt testet. Az első olvasatban kérni lehet a cikkenkénti szavazástól való eltekintést, ebben az esetben a folyamat véget ér. A második ol-vasatban a törvényjavaslat egyes cikkeiről, azok módosításáról, illet-ve az egyes cikkek szövegének végső változástáról szavaznak, majd a harmadik olvasatban a zárószavazásban a jogszabálytervezet teljes szövegéről.

2. Ettől a modelltől eltér az ún. decentralizált vagy bizottsági eljárás (procedimento decentrato o in Commissione), amelynek során az il-In

Il s

iste

ma

polit

ico

italia

no (

a cu

ra d

i Mau

rizi

o C

otta

– L

uca

Verz

iche

lli).

Edi

tore

Il M

ulin

o, B

olog

na, 2

008.

164

. o.


letékes bizottság(ok) tárgyalják és szavaznak az adott törvényjavas-latról. Jogtörténeti érdekessége, hogy ez a típus a fasizmus politikai rendszeréből ered, amelyben a bizottsági munka tulajdonképpen „elnyeli” a törvényalkotás egész folyamatát. fontos eleme ennek a szisztémának, hogy az alkotmányban rögzített kizárólagos tárgy-körökben nem alkalmazható, illetve a bizottságnak tükröznie kell a parlamenti csoportok arányosságát. Ugyanakkor nagy különbség van a szenátus és a képviselőház között. Az előbbi esetben a bizottság kijelölése az elnök feladata, az utóbbi esetben az elnök csak javas-latot tehet, amely akkor válik határozattá, ha egy képviselő sem kéri a kamara előtti szavazást ebben az ügyben. A törvényjavaslat végső elfogadása esetén még ekkor is joga van 1. a kormánynak, 2. a kamara tagjai egytizedének, illetve 3. a bizottsági tagok 1/5-ének arra, hogy a kamara vitassa meg és szavazza meg, ilyenkor a rendes eljárás szabá-lyai fognak érvényesülni.

3. Végül a harmadik, az alkotmányból hiányzó, de a parlamenti szabá-lyozás alapján bevált modell az ún. procedimento misto, azaz vegyes eljárás. Ebben az esetben a parlamentre marad a végszavazás, a vita és a módosításokról való szavazás a bizottságokban koncentrálódik.

A törvényjavaslat elfogadását követően a köztársasági elnök előtt két út áll. Egyfelől köteles a parlament által elfogadott törvényt egy hónapon belül kihirdetni, vagy indoklással ellátott üzenetben a kamarákhoz kül-di vissza ismételt tárgyalásra, amelyet az újbóli szavazást vagy változtatás nélküli elfogadását követően haladéktalanul ki kell hirdetnie. A kihirde-tés után a törvényt rögtön, de legkésőbb 30 napon belül közzé kell tenni. Amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a közzétett jogszabály 15 napon belül lép hatályba.

A törvények közül kiemelkedik a költségvetési és pénzügyi mérlegről szóló törvény elfogadásának alkotmányi és jogszabályi karaktere. Az alkotmány két megszorítást tartalmaz. 1. A költségvetési törvénytervezetet kizárólag a kormány terjesztheti elő. Az általános jellegű alkotmányos rendelkezé-seken túl az 1978. évi 468. törvény különbséget tesz az ún. éves és a több évre szóló költségvetési törvény között.252 A két különböző típusú törvény ezt követően nem kis problémát okozott a mindenkori pénzügyi politi-ka céljainak individualizációjában, illetve a célhoz rendelt költségvetési eszközök kiválasztásában. Tekintettel arra, hogy az egyes kiadásokhoz

252 Uo. 311–312. o.

rendelt költségvetési összegek között nem kis különbség volt a megvaló-sítandó célok alapján, s egyes esetekben rendkívül nehéz volt elhatárolni azt, hogy egyéves vagy többéves időtartam alatt valósuljon meg, ezért a kormány az 1988. évi 62. számú törvénnyel bevezette a gazdasági-pénz-ügyi progamdokumentumot (documento di programmazione economi-co-finanziaria – dPEf), amit a kormánynak minden év június 30-ig be kell mutatnia a parlamentnek. Ezáltal a parlament megismeri azokat a cé-lokat és a hozzá rendelt kiadásokat, amelyek meghatározzák a kormány gazdasági és pénzügyi politikájának fedezetét.

2. A második megszorítás a pénzügyi mérleg elfogadásáról szóló törvény-nyel függ össze, amelyben nem lehet jóváhagyni új vagy nagyobb kiadá-sokat, illetve adókat. Ezzel kapcsolatban az 1978/468. törvény új eszközt vezetett be a pénzügyi törvény fogalmába, amely lehetővé tette, hogy a költségvetésben megjelölt bevételeket és kiadásokat módosítani lehes-sen. Ezt a kormánynak szintén közzé kell tennie a dPEf-ben.

A törvényalkotáson kívül a parlament számos egyéb jogkörrel rendelke-zik. Ezek közül kiemelkedik a kormány politikai ellenőrzése, amelynek módszerei: a kérdés, az interpelláció, a vizsgálati biztottság eszköze, az indítvány és a határozat. A kérdés (interrogazione) a kormányhoz intézett, írásbeli formájú aktus, amelynek forrása a parlamenti szabály. A kérdésre a kormány tagja nem köteles választ adni, illetve olyan válasz is adható, amelyben a válaszadás időpontját jelöli meg. Ez utóbbi gyakori alkalma-zása miatt a képviselőház 1983-tól, a szenátus pedig 1988-tól bevezette az azonnali válaszadással járó kérdést különleges politikai aktualitással bíró vagy sürgős ügyek tekintetében.253 Az interpelláció (interpellazione) a kormánypolitika szándékainak megismerésére szolgáló tényre vagy meg-határozott helyzetre vonatkozó írásbeli kérdés. Az indítványt (mozione) a parlamenti csoport elnökének vagy a képviselőház 10, a szenátus 8 tag-jának kell kezdeményeznie, célja a kamara előtti vita és döntés elérése a kormány tevékenységével kapcsolatban. Ebben az esetben a kormány bizalmi szavazással reagálhat a kialakult helyzetre. Amíg az indítványban a képviselők és szenátorok, addig a határozathozatalra vonatkozó javas-lat esetében a bizottságok játszanak szerepet. A határozatra (risoluzione) vonatkozó javaslat lényege egy határozott irányvonal kinyilvánítása vagy meghatározása. A bizottság ezzel az eszközzel a kompetenciájába tartozó ügyekben elérheti, hogy a kormány aktuális irányvonalára hatást gyako-roljon. Alkalmazása poltikai kockázattal járhat, mert maga után vonja a

253 R. Bin–Giovanni Pitruzzella, uo. 227. o.

224 Az OLASz ALKOTMÁNy ÁLLAMSzERVEzETI RENdELKEzÉSEI A KöztársAságI ElnöK 225

kormány szektorális/ágazati politikájának széttöredezését. Végül, de nem utolsósorban maga az alkotmány ad lehetőséget mindkét kamarának a vizsgálóbizottság felállítására is, amely lehet kétkamarás formában meg-valósuló testület is. A bizottság a közérdekű kérdésekben vizsgálódhat és nyomozhat az igazságügyi hatóságokra vonatkozó korlátokkal és hatáskö-rökkel. A bizottság összetétele szempontjából fontos, hogy minden eset-ben tükröznie kell a parlamenti csoportok arányát.

Ugyancsak lényeges parlamenti funkciónak tekinthető a legfontosabb közjogi tisztségek megválasztására vonatkozó hatáskör. A parlament vá-lasztja meg 1. a köztársasági elnököt, 2. 5 alkotmánybírót, 3. a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács 8 tagját, 4. a személyes adatatok védelmének a biztosát, 5. a közigazgatási igazságszolgáltatás elnöki tanácsának négy tagját, illetve 6. a köztársasági elnök vád alá helyezési eljárásának meg-indításához szükséges listát kilenc évente. Innen választják ki azokat a személyeket, akik részt vesznek az alkotmánybírósági eljárásban. Végül, de nem utolsósorban a parlament alkotja meg az önmaga működésére vo-natkozó szabályokat.

A köztársasági elnök

A KözTÁRSASÁGI ELNöK JOGÁLLÁSA, MEGVÁLASzTÁSÁNAK SzABÁ-lyAI És JogKörEI • Az államfői feladatokat ellátó köztársasági elnök a parlament együttes ülésén, hét év időtartamra választott személy. Meg-választásának feltételei: 1. az 50. életév betöltése, a 2. politikai és polgári jogokkal való rendelkezés, 3. állampolgárság, 4. hűségeskű letétele meg-választását követően a parlament együttes ülésén.

mivel a parlament által választott közjogi méltóságról van szó, ezért a választási fordulóknak és az ott elért szavazatoknak rendkívül nagy sze-repük van. A parlament szenátusa régiónként 3 küldöttel (Valle d’Aos-ta 1 küldöttel) vesz részt a szavazáson, akiket a nemzeti kisebbségek képviseletének figyelembevételével a régiók tanácsai választanak meg. A regionalitás elve tehát az elnök megválasztásakor meghatározó szerepet tölt be.

Az együttes ülésen történő, titkos szavazás első két fordulójában az alkotmány 2/3-os többséget ír elő, amit a harmadik fordulótól abszolút többségre csökkent. Az államfő megválasztásának időpontját a korábbi köztársasági elnök megbízatása időtartamának lejárta előtt harmic nappal kell kitűzni. Az alkotmányos rendelkezés értelmében a képviselőház el-

nökének feladata a parlament együttes ülésre történő összehívása. Ameny-nyiben ez az időpont a kamarák feloszlatásának időpontjára esik, vagy a törvényhozó szervek megbízatása lejártáig három hónapnál kevesebb idő van hátra, akkor az újonnan összehívott kamarák első ülésétől számított tizenöt napon belül kell a köztársasági elnök megválasztását elrendelni.

Érdemes áttekinteni az 1946–2006 között megválasztott elnökök név-sorát, a szavazatok arányát és a fordulók számát.

A második világháború utáni köztársasági elnökök neve, pártbeli hovatartozása, mandátumának időtartama és parlamenti támogatottsága

köztársasági elnök párt választási fordulók

mandátum szavaza-tok %-ban kifejezve

szavazatokszám szerint

Enrico de nicola ‒ 1 1946. június– 1947. december

77,4 405

luigi Einaudi PLI* 4 1948. május–1955. május

59,4 518

giovanni gronchi dC* 4 1955. május–1962. május

78,9 658

Antonio segni DC 9 1962. május–1964. december

52,6 443

giuseppe saragat PSdI *

21 1964. decem-ber–1971. decem-ber

68,9 646

giovanni leone DC 23 1971. decem-ber–1978. június

52,0 518

Sandro Pertini PSI* 16 1978 július–1985. június

83,6 832

Francesco Cossiga DC 1 1985. júni-us–1992. április

76,6 752

Oscar Luigi Scalfaro DC 16 1992. május–1999. május

67,1 672

Carlo Azeglio Ciampi ‒ 1 1999.május–2006. május

71,4 707

giorgio napoletano dS* 4 2006. május– 54,3 543

In Diritto costituzionale (a cura del Prof. Federico del Giudice), XXV. Edizione, Editore Simone–Esselib-ri, Nápoly, 2010. július, 372. o. (PLI –Liberális Párt, dC –Kereszténydemokrata Párt, PSdI – Szociáldemokrata Párt, PSI – Szocia-lista Párt, dS – Baloldali demokraták)

226 Az OLASz ALKOTMÁNy ÁLLAMSzERVEzETI RENdELKEzÉSEI A KöztársAságI ElnöK 227

A táblázatból látszik, hogy rendkívül nagy különbség van az egyes fordu-lók tekintetében. Amíg Einaudi, Gronchi és Napoletano négy fordulóval szerezte meg az elnöki tisztséget, sok esetben igen nagy számú szavazási fordulókat kellett tartani. E tekintetben a szélső változatot 1970-es évek köztársasági elnöke, Giovanni Leoni személye jelentette, aki a 23. szava-zást követően vált államfővé. Rendkívül hosszú szavazási procedúra előz-te meg a szocialista Saragat köztársasági elnökségét, aki a II. világháború utáni mérsékelt baloldali politikai gondolkodás kiemelkedő alakja volt. Enrico Nicola személye az ideiglenesség miatt fontos, ő a köztársaság ki-kiáltását követően válhatott a tisztség birtokosává, megbízatása azonban csak az alkotmányozás időtartamára vonatkozott. A szavazatok 77,4%-ának megszerzése azonban arról árulkodik, hogy rendkívül nagy támogatást tudhatott magáénak.

Az államfők személyén túl fontos a jogkörök bemutatása. Mivel a mo-narchia időszakában az uralkodó a végrehajtó hatalom meghatározó fi-gurája volt, az alkotmányozó számára lényeges alkotmányjogi problémát jelentett a tisztség erős vagy gyenge közjogi volta közötti döntés. Az alkot-mányban rögzített jogkörök alapján az olasz köztársaság politikai rendszere a gyenge közjogi jogosítványok mellett kötelezte el magát. Ezt bizonyít-ja, hogy jogköreinek gyakorlása miniszteri ellenjegyzéshez, törvényerejű vagy egyéb törvény által megjelölt aktusok esetében a minisztertanács elnökének ellenjegyzéséhez kötődik.

Ugyanakkor az alkotmányjogászok között nem kis doktrinális diszhar-mónia van a tekintetben, hogy mit jelenít meg az elnök jogintézménye. Carlo Esposito az államfőről írott esszéjében a köztársasági elnök leg-hangsúlyosabb jellemvonását az állam válsághelyzetében vagy válságos időszakaiban megnyivánuló kivételes és időszakos jellegű irányítási te-vékenységben látta. Ezzel szemben más szerzők a „normál állapotban” találják meg a köztársasági elnöki intézmény speciális jellemvonásait. Se-rio Galeotti szerint az államfő az alkotmány legfőbb garanciája, míg Paolo Barille – Piero Calamandrei tanítványa – és a Ciampi-kormány minisz-tere a politikai-intézményi irányítás címzettjeként és az alkotmány által meghatározott alapvető értékek legfőbb védelmezőjeként ábrázolta ezt a tisztséget. Antonio Baldassare alkotmányjogász és az Alkotmánybíróság elnöke pedig az alkotmányos rend szabályozó szerveként határozta meg. Ezzel függ össze az az uralkodó nézet is, amely szerint az államfő neutrális jellege a politikai erők fölött álló alkotmányos rendszer egységének szim-bólumaként jelenik meg. Ezt Martines az alábbi szemléletes hasonlattal

fogalmazta meg: „Az elnök sohasem a rész, de mindig az alkotmány egy része.”254

A doktrínák mögött álló alkotmányi rendelkezés a köztársasági elnök-ben a nemzeti egység szimbólumát látja. Jogkörei az egyes hatalmi ágak-hoz való viszony alapján csoportosíthatóak:

1. A törvényhozáshoz kapcsolódó jogkörök: üzenetet küldhet a kamarák-nak, kitűzi a parlamenti választásokat, megállapítja az új kamarák ösz-szehívásának első napját, jóváhagyja a kormány által kezdeményezett törvényjavaslatok előterjesztését, kihirdeti a törvényerejű rendelete-ket, feloszlathatja a parlamentet, népszavazást tűz ki és kinevez 5 szenátort.

2. Végrehajtással összefüggő jogkörök: kinevezi a kormányfőt, a minisztere-ket és az állami tisztségviselőket, miniszteri ellenjegyzéssel ellátott rendeletet bocsát ki, kinevezi a CNEL szakértőit, a fegyveres erők főparancsnoka, kihirdeti a hadiállapotot, a Legfelsőbb Védelmi Ta-nács elnöke, ratifikálja a nemzetközi szerződéseket és fogadja a dip-lomáciai személyeket, nagyköveteket, illetve feloszlatja a regionális tanácsokat az alkotmányban előírt esetben, valamint köztársasági cí-meket adományoz.

3. igazságszolgáltatással összefüggő jogkörök: a Legfelsőbb Igazságszolgál-tatási Tanács elnöke, kinevez 5 alkotmánybírát, egyéni kegyelmet gyakorol, és csökkenti a büntetéseket.

Hivatalának megszűnése után hivatalból élete végéig szenátori címet kap. Tisztsége megszűnésének esetei: 1. a hétéves mandátum lejárta, 2. halála, 3. lemondása, vagy 4. huzamosabb idejű akadályoztatás. Amennyiben az utóbbi három körülmény áll fenn, a képviselőház elnökének kell tizenöt napon belüli időpontra kitűzni az új választásokat. A lemondás a köztár-sasági elnök indoklás nélküli és ellenjegyzést nem igénylő aktusa, amely nem vonható vissza. A lemondás parlament felé történő benyújtásának időpontjában az elnök megbízatása megszűnik, függetlenül a kamarák elfogadásától!255 Az akadályoztatás tekintetében az alkotmányjogi szak-irodalom különbséget tesz rövid idejű és tartós jellegű között. Az előbbi körbe sorolják az ország területétől való távollétet – pl. Saragat, Cossiga, Scalfaro, Ciampi és Napoletano esetében –, a rövid idejű betegséget, vagy az alkotmány megsértésével összefüggő cselekedetet, amikor a vád alá he-

254 Diritto Costituzionale, uo. 370. o.255 Uo. 374. o.

228 Az OLASz ALKOTMÁNy ÁLLAMSzERVEzETI RENdELKEzÉSEI A VÉGREHAJTó HATALOM JELLEGE ÉS SzERVEzETRENdSzERE 229

lyezés miatt nem tudja feladatkörét ellátni. A tartós akadályoztatás ennél nehezebben határozható meg, így itt a mérvadó kritérium kizárólag a köz-társasági elnök jogköreinek gyakorlásában való akadályoztatás lehet.

Ugyancsak komoly vitát vált ki az alkotmányjogászok között az alkot-mánysértés meghatározása. Mivel a közjogi dokumentum az államfőnek erre irányuló cselekedetére a megcsalás (tradimento) kifejezést használ-ja, ezért ennek a tettnek csupán körülírása lehetséges. A közjogi szakiro-dalom elismeri, hogy az alkotmány megsértése meghatározatlan fogalom, amely lehetőséget teremt a diszkrecionalitás igen széles körű alkalmazá-sára, mégis doktrinális szinten létezik egy általánosan elfogadott nézet, amely szerint ez a magatartás kétirányú lehet:

1. „…minden olyan bűnös szándékú magatartás, amely az állam külső és belső személyiségét megsértve, a köztársaság iránti hűség köteles-ségének megszegésében realizálódik, illetve

2. alkotmány elleni támadás, amely irányulhat közvetlenül az alkotmá-nyos intézmények vagy az alkotmány megsértésére: pl. az állam al-kotmányának vagy az államformának a törvény által meg nem enge-dett módon való megváltoztatására.”256

további nehézséget okoz a magatartás jogi megítélése azáltal, hogy az erre vonatkozó tényállás nem található meg a büntető törvénykönyvben, így nem alkalmazhatóak a „nullum crimen sine lege”, illetve „a nulla pona sine lege” büntetőeljárás-jogi alapelveinek garanciái sem. A fenn már idé-zett Martines szerint az olasz alkotmányban ebből következően van egy komoly törés a köztársasági elnök magatartását rögzítő 90. § és az alkot-mány 25. – a legalitás elvét rögzítő – §-a között.257 Ez utóbbi éppen az egyén állampolgári jogait rögzítő fejezetben található, és az egyén szemé-lyes szabadságával összefüggő első generációs jogokhoz tartozik: minden egyén csak a törvény alapján és csak olyan bűncselekményért büntethető, amit a törvény hatálybalépése után követett el.

256 Uo. 376. o. 257 Uo. 376. o.

Avégrehajtóhatalomjellegeésszervezetrendszere

A KORMÁNy ALKOTMÁNyOS JOGÁLLÁSA, TÁGABB ÉS SzŰKEBB JELEN-tÉstArtAlmA • A korábbi történelmi tapaszatalatokkal szemben a kormány az alkotmányban igen röviden szabályozott alkotmányos szerv. A kormány az alkotmányos karta rendelkezése alapján a tanács elnöké-ből és a miniszterekből áll, ezek együtt alkotják a Minisztertanács ot. Alkotmányjogi értelemben ezt nevezhetjük a szűk értelemben vett kor-mánynak.

Ezzel szemben a kormány tágabb értelme magában foglalja 1. a tanács elnökhelyettesét, 2. a tárca nélküli minisztereket, 3. az államtitkárokat, 4. a kabinettanácsot és 5. a minisztériumközi bizottságok szerveit egyaránt. A kabinettanács 1983-ban létrehozott kisegítő jellegű szervként működik, döntési jogkör nélkül. A Minisztertanács elnökének és elnökhelyettesé-nek politikai tevékenységében működik közre. Az 1998. évi 400. törvény értelmében helyettesítési jogkörrel bír a minisztertanács elnökének az alkotmányban rögzített általános feladata tekintetében. A Kabinettanács tagjait a miniszterelnök nevezi meg a minisztertanács meghallgatását kö-vetően.

A tárca nélküli minisztereket a Minisztertanács elnökének javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. funkciójuk tekintetében fontos, hogy politi-kai feladataik vannak, ám külön minisztérium nélkül, nem rendelkeznek közigazgatási feladatokkal, így nem viselhetnek felelősséget sem ezekért. Jelenleg: az esélyegyenlőségi miniszter, a régiókkal való kapcsolatokban illetékes miniszter, a közigazgatási és innovációs miniszter, a parlament-tel való kapcsolatban illetékes miniszter, az európai politikák minisztere, a föderális reformok minisztere, a fiatalok ügyeiben illetékes miniszter, a turizmus ügyében illetékes miniszter, a kormányprogram végrehajtásában illetékes miniszter és a normatív joganyag egyszerűsítésében illetékes mi-niszter sorolható ide.258

Ugyancsak tágabb értelemben vett szerve a kormánynak az alkotmány-ban meg nem nevezett, kollegiális jellegű és több miniszterből álló mi-niszteri és minisztériumközi bizottságok rendszere. A miniszteri bizott-ságokat a minisztertanács vagy a minisztertanács elnökének rendeletével hozzák létre, míg az utóbbiakat parlamenti törvénnyel. Céljuk a közigaz-gatás egyes szektorai munkájában való közreműködés. A miniszteri bi-zottságok csupán a kormány döntéseinek előkészítésében és az adott ügy

258 Diritto amminstrativo, uo. 111. o.


tanulmányozásában játszanak szerepet, míg a minisztériumközi bizottsá-gok lehetnek vizsgálati és konzultatív jogkörrel rendelkező szervek, illet-ve irányító-döntéshozó szervek saját hatáskörükbe tartozó ügyekben jogi aktusok kibocsátásának jogával. Ezek jelenleg:

1. a CIPE (Comitato Interministeriale per la Programmazione Econo-mica), azaz a gazdasági programokért felelős testület,

2. a CICR (Comitato Interministeriale per il Credito e Risparmio), azaz a hitel és megtakarítás ügyeivel foglalkozó bizottság,

3. a CISR (Comitato Interministeriale per la sicurezza Repubblica), a köztársaság biztonságával foglalkozó bizottság és a

4. CIACE (Comitato interministeriale per gli affari comunitari europei), az európai uniós ügyekért felelős bizottság.

Az államtitkárok alkotmányos jogállása hiányzik. A rájuk vonatkozó sza-bályokat a 400-as törvény tartalmazza. funkciójuk tekintetében miniszte-reket helyettesítő személyeknek tekinthetők, akiket a köztársasági elnök nevez ki a minisztertanács elnökének javaslatára a minisztertanács meg-hallgatását követően. Mivel hivatalba lépésük egyik feltétele a minisz-tertanácsi beleegyezés, ezért a kormányhoz szorosan kötődő szervként a kormánnyal együtt szűnik meg megbízatásuk. Ez azt jelenti, hogy a kor-mánnyal szembeni bizalmatlansági indítványt követően az államtitkárok-nak is le kell mondaniuk!259

A KORMÁNy ÁLTALÁNOS JELLEMVONÁSAI ÉS fUNKCIóI

A kormány mint a végrehajtás és a központi közigazgatás szerve politik1ai tekintetben jelentős, a választási rendszerrel összefüggő változáson ment át a második világháború utáni évtizedekben. 1993-ig az arányos választási rendszer következtében egyetlen párt sem volt képes az abszolút többség megszerzésére, így az első négy és fél évtizedet a koalíciós kormányok határozták meg. Ennek megfelelően a kormány tagjai kinevezésére vonat-kozó alkotmányos gyakorlat alapján az államfő konzultált az egyes győztes pártok vezetőivel. A konzultáció során meghallgatta a két kamara elnö-keinek és a parlamenti csoportoknak a véleményét, de jelentős diszkre-cionalitással bírt a kormány vezetőjének kinevezésében. A miniszterelnök kinevezését megelőzően a tisztségre esélyes, a parlamenti többség bizal-mát maga mögött tudó személy egyúttal bemutatta a miniszterek nevét

259 Uo. 345–347. o.

tartalmazó listát is a köztársasági elnöknek. Az ily módon megválasztott kormány tagjai a parlament előtti esküjükkel és a parlament bizalmi sza-vazásával kezdhették meg működésüket. Az 1993-as választójogi refor-mot követően, a többségi elv alkalmazása meglehetősen leegyszerűsítette a kormány kinevezésének procedúráját. A választásokon győztes pártok kisebb száma miatt a pártokban vagy a kis létszámú koalíciókban jól meg-határozott politikai vezetők voltak, akiket szinte automatkusan nevezett ki a köztársasági elnök, mivel könnyebben körvonalazódott a parlamenti többség.

A kormány egymástól jól elhatárolható funkciókat lát el. Mint a végre-hajtás fő szerve:260

1. Politikai és alkotmányos funkciókat gyakorol, amennyiben törvénykez-deményezési joga van, részt vehet a kamarák ülésein, a Miniszter-tanács ülésein és döntésein keresztül meghatározza a kormány álta-lános irányvonalát, kapcsolatot tart a külföldi államokkal és az EU szerveivel, vagy az Alkotmánybíróság előtt előmozdítja a regionális törvény alkotmányellenességének döntését.

2. Kivételes törvényhozási funkciókat gyakorol, amennyiben egyfelől a par-lament korlátozott időre, meghatározott tárgykörben alap- és irány-elvek rögzítésével a kormányra ruházza a törvényhozási feladatokat, illetve amennyiben rendkívüli és sürgős esetben törvényerejű ren-deleteket alkot, és ezt a kamaráknak haladéktalanul bemutatja a ren-delet törvénnyé alakítása céljából. Ugyancsak ebbe a körbe tartozik a kamarák által kihirdetett hadiállapotot követően a kormánynak adott felhatalmazás.

3. Tágabb értelemben vett közigazgatási funkciókat gyakorol, amennyiben állami tisztviselőket nevezhet ki (az Államtanács, a Számvevőszék vagy a Cnel elnökét), illetve megsemmisíti az állami szervek által ki-bocsátott illegitim közigazgatási aktusokat.

4. Szűkebb értelemben vett közigazgatási funkciókat gyakorol, amennyiben feloszlathatja a városi és megyei tanácsokat, elmozdíthatja a polgár-mestereket, továbbá az egyes minisztériumok számára tevékenysé-gükhöz kapcsolódó jogi aktusokat bocsáthat ki.

A kormány kulcsfigurája a Minisztertanács elnöke (más szóval a miniszter-elnök), akit a köztársasági elnök nevez ki. A minisztereket a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára nevezi ki. A kormány kinevezését kö-

260 Uo. 350. o.


vetően az államfő előtt tesz esküt, majd az alkotmányos rendelkezés értel-mében megszerzi mindkét kamara bizalmát. Ennek jogszabályi feltételei, hogy a hivatalba lépést követő 10 napon belül meg kell jelennie a parla-mentben a bizalom megszavazása érdekében. Az alkotmány rögzíti a kor-mány megbízatásának megszűnési esetei közül a parlamenttel összefüggő megszűnéseket. Ez az 1948 utáni közjogi rendszer legnagyobb újdonsága volt, hiszen az I. világháború előtti miniszterelnökök döntő többsége az uralkodó általi menesztéssel távozott a posztjáról. Az egyik legnagyobb közjogi novum tehát a parlamenti bizalom megvonása a konstruktív bizal-matlansági indítvány formájában.

Az alkotmány rendelkezése szerint a bizalmat mindkét kamara indok-lással ellátott és név szerint megszavazott indítvánnyal vonja meg, ami egybeesik a bizalom megadásának eljárási követelményeivel. A bizalmat-lansági indítványt a kamara tagjai legalább egytizedének kell alárínia, és ez három hónapon belül nem bocsátható vitára. Ezt az ún. bizalmatlansági indítványt alkalmazta a törvényhozás 1998-ban Prodi miniszterelnök meg-buktatásakor.

Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az a politikai gyakorlat, ami-kor a parlament hallgatólagosan vonja meg bizalmát a kormánytól. Ez a kormánytöbbség elvesztésének egy sokkal gyakoribb esete. Bár az ún. al-kotmányon kívül található politikai indokú lemondásokat a szakirodalom fakultatív jellegűnek nevezi, mégis részét képezi az olasz közjogi valóság-nak. Ezen túlmenően az alkotmány által rögzített esetnek tekinthető, ha a kormány kinevezése után nem kap bizalmat a parlamenttől.

Az alkotmányelmélet összegyűjtötte a kormány megbízatása megszű-nésének egyéb, ún. extraparlamentáris eseteit is. Ezek pl.

1. a Minisztertanács elnökének lemondása, halála vagy súlyos beteg-sége;

2. az Alkotmánybíróság olyan tartalmú döntése, amelynek értelmében a kormány politikai irányvonalának megvalósítása ellehetetlenül;

3. a kormány és a köztársasásági elnök közötti feloldhatatlan konflik-tus;

4. a parlamenti csoportok magatartásának megváltozása;5. az új köztársasági elnök megválasztása a kormánytól eltérő több-

séggel;6. a parlamenti pártok szerveinek magatartása és a párt által megfogal-

mazott politikai programok közötti konfliktus esetén.261

261 Uo. 330. o.

A mInIsztErElnöK AlKotmányos JogállásA És JogKörEI

Az alkotmány külön nevesíti a miniszterelnök tisztségét, aki a kormány ál-talános politikájának irányítója és egyben felelőse. A tisztség jogi temésze-tét, tevékenységét, jogköreit és felelősségét az alábbi ábra tartalmazza.

A miniszterelnök pozíciójának jogi természete, tevékenysége, jogkörei, illetve felelősségének típusai

pozíciójánakjogi természete

A miniszterelnök a miniszterekhez képest szuprematív jellegű, de nem hierarchikus értelemben:• a miniszteri hatáskörök nem olvadnak be a miniszterelnök hatás-

körébe• a miniszterek együttesen felelnek a Minisztertanács és egyénileg

a saját ágazati aktusaikért

Tevékenysége és jogkörei

1. A kormány általános politikai irányítása• a kamarákkal való kommunikáció a kormány összetétele és a kor-

mány összetételében való változások okán• a kamarák bizalmának megszerzése• törvényjavaslatok benyújtása a kamaráknak• általános politikák megtervezése, és ezen politikákban való döntés• szektorális politikák koordinálása és megvalósítása• esélyegyenlőségi politikák előmozdítása és koordinálása a diszkri-

mináció megelőzése és leküzdése érdekében2. A kormány közigazgatási és politikai vezetése egységének megtartása• kormány tevékenységének irányítása• a kormány közigazgatási és normatív tevékenységének összehan-

golása3. Miniszterek tevékenységének előmozdítása• politikai és közigazgatási irányelvek a miniszterek felé• előmozdítja a miniszterek tevékenységét• átülteti azon irányelveket, amely a közhivatalok pártatlanságát, ha-

tékonyságát és megfelelő működését biztosítják, előmozdítva ezen elvek fejlődését

• biztosítja a közhivatalok tevékenységének összhangját a kormány politikai és közigazgatási irányvonalának megfelelően

4. a köztársasági elnökkel való kapcsolata• kormány által benyújtott törvényjavaslatok államfő általi előzetes

jóváhagyása• a törvényerejű rendeletek és egyéb kormányzati jogi aktusok ki-

bocsátásával összefüggő jóváhagyás• miniszterelnöki ellenjegyzés


a törvény alkotmányellenességét az alkotmány 3. és 138. §-ára helyezve mondta ki. Mit jelentett a taláros testület döntése az alapelvek és az alkot-mányos törvények vonatkozásban? A törvény abból a szempontból nem egyeztehető össze az alkotmány 3. §-ával, hogy sérti az igazságszolgáltatás előtti egyenlőség elvét, mivel egyes személyeket kivesz alóla, és a kivétel nem a 138. §-ban található alkotmányos törvénnyel történt.

Az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakat megkerülve a Berlus-coni-kormány 2010. április 7-i 51. számú törvénnyel lehetőve tette, hogy a bírósági meghallgatástól ezek a személyek akadályoztatásuk miatt legi-tim módon távolmaradjanak. A jogszabály alapján a bíró a fél kérésére egy másik időpontot tűzhetett ki a meghallgatásra, amennyiben a Miniszter-tanács elnöke igazolta, hogy az akadályoztatás folyamatos, és összhangban van a kormányzati tevékenységgel.

A KözPONTI KözIGAzGATÁS TERüLETI SzERVEI

A PREfEKTUS ÉS A PREfEKTUS HIVATALA • A végrehajtó hatalom he-lyi, territoriális szervei a prefektus (prefetto) és a prefektus hivatalai (pre-fetture-uffici). Az államigazgatás területi szintű működésének szerve a francia közigazgatás mintájára jött létre. A prefektus a belügyminisztertől közvetlenül függő bürokratikus szerv, amely a kormány általános képvise-letében jár el. A köztársasági elnök rendeletével kinevezett tisztségviselő kinevezése azután történik, hogy az államfő a Minisztertanács határoza-tát követően meghallgatja a belügyminisztert. Ebből következően fontos, hogy a prefektus rendelkezzen a kormány bizalmával. Az 1999. évi 300. számú törvényerejű rendelet (d. Lgs.) alapján a prefekturát a kormány területi szerveként minden, a kormány által gyakorolt funkció megilleti, a kormánynak fenntartott kizárólagos jogkörök, mint pl. a külügy, az igaz-ságügy, a védelem, a gazdaság, az oktatás, illetve a kulturális tevékenység és javak ügyei kivételével. feladatai alapvetően két nagy nagy csoportba sorolhatók, egyfelől az államigazgatás, másfelől a közrend és közbiztonság biztosítása, amelyek megvalósítása érdekében koordinálja az adott terü-leten lévő hivatalok közigazgatási tevékenységét, illetve együttműködik más állami szervekkel. A prefektura székhelye a régiók központjában ta-lálható, így kapcsolatban áll a területi autonómia ezen formájával. A kap-csolat intézményi kivetülése a 2003. évi 131. törvény alapján létrehozott autonómiák rendszerével való kapcsolatért felelős állami képviselő tiszt-sége (Rappresentante dello Stato per i rapporti con il sistema delle auto-

Tevékenysége és jogkörei

5. az Európai Unióval és az egyéb alkotmányos jogállású szervekkel való kapcsolata

• a kormány nevében a parlamenttel, más alkotmányos jogállású szervekkel, az európai intézményekkel, a regionális entitásokkal és vallási felekezetekkel egyetértésben gyakorolja és valósítja meg ezen kapcsolatok ápolását

• EU-politikák és a kormány politikájának összehangolása• az EU jogszabályaival ellentétes állami jogszabályok illegitimitá-

sa alkotmánybírósági felülvizsgálatának megindításában működik közre az 1953. évi 87. törvény értelmében

• régiókkal és helyi autonómiákkal való együttműködés, és ennek érdekében a kormányzati akciók koordinálása

6. tárca nélküli miniszterek felügyeletével összefüggő tevékenység7. reziduális tevékenység• Kabintettanács összehívása• a miniszterközi bizottságokban való részvétel• a Tanács Elnöki Hivatalának irányítása• a törvény által ráruházott jogkörök gyakorlása

felelőssége

1. politikai: a kormány egészének tevékenységéért való felelősség2. jogi:• polgári: alanyi jogok megsértéséért• büntető:1, a funkciójával összefüggésben elkövetett bűncselekményekért2, bárki által elkövethető bűncselekményekért

In Diritto pubblico e costituzionale, Ipercompendio (a cura di Prof. federico del Giudice) IV. Edizione, Editore Simone–Esselibri, Nápoly, 2011. 84–86. o.

A miniszterelnök a táblázatban rangsorolt jogkörök alapján a miniszterta-nács szuprematív jellegű, alkotmányos jogállású szerve. Az utóbbi években a felelősséggel kapcsolatban azonban számos és fontos jogszabályi változás történt, ami az egyes Berlusconi-kormányok tevékenységéhez kötődik. A 2008. évi 14. számú törvény (lodo Alfo) értelmében felfüggeszthetővé vált a büntetőeljárás a magas szintű állami tisztséget betöltő személyek-kel – a képviselőház és a szenátus elnökével, a köztársasági elnökkel a hazaárulás és alkotmánysértés esetét kivéve, a minisztertanács elnökével és az Alkotmánybíróság elnökével – szemben. A törvény közvetlen előz-ménye egy 2003-as jogszabály volt, amely a mandátum teljes időtartamára blokkolta az összes büntetőeljárást ezekkel a személyekkel szemben, ám ezt az Alkotmánybíróság 2003/24. számú határozata alkotmányellenesnek nyilvánította. A 2008-as törvény ismét megvalósította a korábbi jogszabály törekvéseit azzal az indokkal, hogy az ilyen tisztségeket betöltő szemé-lyek rossz fényben feltüntetése az adott tisztség intézményi jellegének súlyát csökkenti. Az Alkotmánybíróság újabb, 2009/62. számú döntésében

236 Az OLASz ALKOTMÁNy ÁLLAMSzERVEzETI RENdELKEzÉSEI Az ALKOTMÁNyBÍRóSÁG SzERVEzETE, öSSzETÉTELE ÉS ELJÁRÁSÁNAK TÍPUSAI 237

nomie), aki az állam és a régiók közötti egyezményekből eredő feladatok megvalósításában játszik szerepet. A képviselő feladatait a prefektus látja el, így tulajdonképpen feladata egy része jelenleg a regionális és állami kapcsolatok kialakításában merül ki. A prefektus a regionális szinten túl a tartományokban is megtalálható.

Végül az államigazgatás kissé ellentmondásos személye a polgármester, aki kettős jogi természetűnek tekinthető. Az intézmény elsősorban a helyi autonómiával áll összefüggésben, de egyúttal a „kormány emberének” is tekinthető. Ez utóbbi minőségében közvetlenül a prefektustól, illetve raj-ta keresztül a belügyminisztertől függ, és ebben a minőségében az alábbi jogkörökkel rendelkezik:262

1. a törvényből és egyéb, a másodlagos jogforrási szinten álló rendelke-zésből kifolyólag jogi aktusok kibocsátása a közrend és közbiztonság tárgyában,

2. a közrend és közbiztonság tárgyában a törvény által rábízott funkciók gyakorlása,

3. a közrend és közbiztonság felügyelete, amellyel kapcsolatban előze-tes tájékoztatási kötelezettsége van a prefektus felé,

4. népességstatisztikai nyilvántartások vezetése,5. minden olyan megelőző és sürgős intézkedés, amely a lakosságot és a

közbiztonságot veszélyeztető helyzetek elkerülését szolgálja.

Az Alkotmánybíróság szervezete, összetételeéseljárásánaktípusai

Az ALKOTMÁNyBÍRóSÁG ÉS Az ALKOTMÁNyBÍRÁK MEGVÁLASzTÁ-sánAK szABályAI • Az alkotmányvédelem intézményi biztosítékát je-lentő szerv, az Alkotmánybíróság tényleges működését 1956-ban kezdte meg.263 A tizenöt tagból álló testület tagjainak egyharmadát a parlament együttes ülése választja meg, egyharmadát a köztársasági elnök nevez ki, egyharmadát a legfelsőbb szintű rendes és igazgatási bíróságok nevezik ki. Az alkotmánybíróvá válás feltételei, hogy a jelölt a legfelsőbb szintű rendes és igazgatási bírói tevékenységet folytasson, vagy jogi tárgyakat

262 Uo. 131–135. o.263 Az Alkotmánybíróság működése és hatáskörei tekintetében magyar nyelven lásd

Paczolay Péter: Alkomtánybíráskodás – alkotmányértelmezés. Rejtjel, Politológia Könyvek 15. Budapest, 2003. 92–99. o.

oktató egyetemi tanár legyen, vagy legalább húszéves gyakorlattal ren-delkező ügyvédként működjön. Megbízatásuk 9 évre szól, amelynek le-teltével funkciójuk megszűnik. Megválasztásukat követően a kamarák elnökeinek jelenlétében esküt tesznek az alkotmányra és a törvényekre a köztársasági elnök előtt. Az Alkotmánybíróság saját tagjai közül 3 éves időtartamra elnököt választ. Ez a tisztség az alkotmánybírói mandátum időtartama alatt újraválasztást tesz lehetővé. Az intézmény költségvetési és igazgatási autonómiát élvez, székhelye Rómában, a Palazzo della Con-sultában található.

Az alkotmányvédő testület működése szempontjából a személyi össze-tételről, párhuzamba állítva az európai alkotmánybíróságokkal, a politikai erők fényében elmondható, hogy az ugyanolyan beállítottságú, vagy az adott politikai beállítottsághoz közel álló bírák kinevezésére került sor, ahogyan Németországban, Spanyolországban vagy franciaországban.264

Az alkotmánybírósági eljárásban született döntésnek két formája van: a sentenza az eljárás végén hozott, azt lezáró és meg nem támadható határo-zat (ítélet), míg az ordinanza minden más, az eljárás közben felmerült, bár nem kizárólag eljárási kérdés eldöntésére szolgáló határozat (végzés).

Az ALKOTMÁNyBÍRóSÁG HATÁSKöREI, ELJÁRÁSÁNAK ÉS döNTÉSEINEK fő TÍPUSAI

Mely ügyekben és milyen eljárás keretében vannak jogkörei az olasz Alkot-mánybíróságnak? Alapvetően négy különböző hatáskör sorolható ide:265

1. az állam és a régió törvényei, illetve törvényerejű aktusai alkotmá-nyos legitimitásának kérdésében való döntés;

2. hatásköri összeütközések és konfliktusok az államhatalmi ágak szer-vei, az állam és a regionális szervek, illetve a régiók között;

3. a köztársasági elnökkel szembeni vád tárgyában történő döntés;4. törvényt vagy törvényerejű jogszabályt részben vagy egészben ha-

tályon kívül helyező népszavazás megengedettsége tárgyában. Ez utóbbi az 1953/1-es törvénnyel vált az Alkotmánybíróság hatásköré-nek részévé.

264 Paczolay, uo. 62. o.265 Diritto costituzionale, XXV. kiadás, uo. 421. o.


Az első esetkör, a jogszabályok alkotmányos legitimitásának megállapítása egy komplex, a jog-és politikaelméleti szempontból is megragadható ha-táskör. Jogi értelemben ez a hatáskör „negatív törvényhozásnak” minősül, politikai értelemben pedig a parlamenti többség akaratával szemben az el-lenzéket védő jogtechnikai garancia.266 Az Alkotmánybíróság ezen eljárása alá vonható jogszabályok köre:

1. alkotmányos törvények és az alkotmány módosítását tartalmazó tör-vények formai hibák alapján, azaz a 138. §-ban rögzített eljárás meg-szegése szempontjából, illetve a jogrendszer alkotmányban rögzített, valamint az Alkotmánybíróság által meghatározott legfelsőbb érté-kekkel való összhang értelmében,

2. az állam rendes törvényei anyagi és formai hibák alapján egyaránt,3. törvényerejű rendeletek,4. a köztársasági elnöknek a speciális autonómiákra és a régiók statútu-

maira vonatkozó rendeletei,5. regionális törvények, illetve Trento és Bolzano tartományok törvé-

nyei,6. regionális statútumok, mivel ezeket a regionális tanács fogadja el,7. törvényt vagy törvényerejű jogszabályt részben vagy egészben hatá-

lyon kívül helyező népszavazás megengedettsége tárgyában.

Az eljárás típusát tekintve lehet a kizárólag a kormány, a régió és az auto-nóm tartományok számára fenntartott via principale (via d’azione), amely az Alkotmánybíróság közvetlen és azonnali megkeresését teszi lehetővé. Ezzel szemben a via incidentale a rendes és az igazgatási bíró által felfüg-gesztett eljárást követően kerül az Alkotmánybíróság elé. Ez utóbbi 1989-ig az ügyek 87,5%-át tette ki.267

Az előbbi esetköreit az alkotmány szövege a 127. §-ban tartalmazza. Amennyiben a kormány úgy ítéli meg, hogy a regionális törvény túllép-te a régió hatáskörét, a törvény közzétételétől számított 60 napon belül alkotmánybírósági felülvizsgálatot kérhet. Ugyanezt, ugyanezekkel a fel-tételekkel megteheti a régió is, amennyiben az állami törvény vagy más törvényerejű aktus, illetve más régió törvénye megsérti saját hatásköreit. A 2003/131. számú törvény az alkotmányos felülvizsgálat lehetőségét meg-nyitotta a helyi autonómiák számára egyaránt. Sőt, a regionális törvénnyel

266 Uo. 422. o.267 Paczolay Péter, uo. 66. o.

szemben a kormány az állami, városi és helyi autonómiák konferenciaja-vaslatára is felülvizsgálathoz folyamodhat.

Az eljárás menete a következő: kérelemmel indul, amelyről az állam kezdeményezésekor a Minisztertanács dönt, a régió fellépése esetében pedig a regionális kabinet a fenn említett hatvan napon belül, amit le-tétbe kell helyezni az Alkotmánybíróság hivatalánál a döntést követő tíz napon belül. A 2003. évi 131. törvény az eljárásban két új elemet iktatott be. A sürgősség felmerülésekor a bíróság a letétbe helyezéstől számított 90 napon belülre tűzi ki annak megvitatását, illetve amennyiben úgy ítéli meg, hogy a megtámadott aktus vagy annak egy része veszélyezteti a köz-érdeket vagy a köztársaság jogrendjét, továbbá az állampolgárok joginak gyakorlását, akkor felfüggeszti annak végrehajtását. A felülvizsgálat jogi természetét tekintve utólagos, és kizárólag a hatáskör túllépése tágyában állapíthatja meg az alkotmányellenességet. Az alkotmányvédő testület el-járása egyúttal absztrakt eljárás, mert a megtámadott rendelkezésnek csak a formális vonatkozásait vizsgálja, tekintet nélkül a jogszabály gyakorlati megvalósulására.

A via incidentale eljárásban a büntető, polgári vagy közigazgatási ügyek-ben eljáró bíró (giudice a quo) függeszti fel az eljárást a felek kérésére, vagy hivatalból, amennyiben törvény vagy törvényerejű jogi aktus alkotmány-ellenességét észleli.268 A bíró az Alkotmánybírósághoz indoklással ellátott dokumentummal fordul. Az AB előzetesen dönt a bíró legitimitásáról és az alkotmányossági kifogás relevanciájáról. Ezt követően kétféle döntést hozhat. Amennyiben a bíró kérését megalapozatlannak tartja, elutasítja az alkotmányellenesség megállapítását; ellenkező esetben elismeri a bíró által kétségessé tett jogi norma alkotmányellenességét, így a vizsgált jogi norma nem alkalmazható.

A jogszabály legitimitásáról való döntés (sentenza) típusai doktrinális értelemben több csoportba oszthatóak. Tény, hogy az alkotmányvédő tes-tületnek mindkét eljárási típusban arról kell dönteni, hogy az adott jogi norma az alkotmány szempontjából legitim-e, vagy sem, az ítéletek köre azonban tovább tipizálható.

A döntés tartalmi vonatkozásban három alapvető családba sorolható:1. Meg nem engedettségről rendelkező döntések (sentenza di inam-

missibilità) meghozatalakor a bíróság valamilyen feltétel meglétének hiányában nem tud döntést hozni, és ezt jelenti ki határozatában.

268 Az eljárást magyar nyelven feldolgozta Ádám Antal: Alkotmányi értékek és Alkotmánybí-ráskodás. Osiris Kiadó, Budapest, 1999.


Ezek egyaránt lehetnek alanyi vagy tárgyi feltételek, mint pl. a via incidentale eljárásban a relevancia hiánya, vagy a kérdés a testület szerint politikai természete miatt nem tárgyalható.

2. Elutasítító határozat (sentenza di rigetto), amelynek során a bíróság a felvetett kérdést nem találja megalapozottnak. A döntés specifiku-ma, hogy az AB nem a legitimitásról dönt, hanem kizárólag az „a quo bíró” által felvetett kérdésről határoz. Ebből következően ennek a típusnak nincs erga omnes hatálya, egyetlen jogi hatása kizárólag an-nak megakadályozása, hogy a bíró ugyanazt a kérdést ugyanabban az eljárásban ismételten megfogalmazza.

Ezen a csoporton belül viszont egy sajátos fajtája a határozatnak az ún. értelmező elutasító határozat, amelynek során a bíróság abból a szempont-ból tartja megalapozatlannak a bíró által felvetett kérdést, hogy az annak helyetelen értelmezésén alapul. Ilyen esetben az alkotmányvédő testület a kétségesnek tartott jogszabály alkotmánnyal összhangban való értelme-zését végzi el. Hatálya inter partes jellegű, az ügyben eljáró bíróra vonat-kozik.

Jogelméleti szempontból ez utóbbi típusba tartozó döntés azonban ér-dekes szituációt eredményez. Miért? Egyfelől az ügyben eljáró bíró felfüg-gesztette az eljárást, mert alkotmányos szempontból kétségesnek tartotta az adott jogszabály alkalmazását. Ugyanakkor az alkotmány értelmében a bíró a törvénynek van alárendelve. Miután kézhez veszi az Alkotmány-bíróság megfelelő értelmezését tartalmazó döntését, már nem folytathatja az AB-határozattal szemben az eljárást, ebben a vonatkozásban már csak racionális szempontból is kötve van a keze. Az eljáró bíró irracionálisan viselkedne az AB határozatának elutasítása esetén, ám amennyiben en-nek megfelelően cselekszik, akkor az alkotmányvédő testület alá rendeli magát.

A helyzet ellentmondásának feoldására dolgozta ki az olasz joggyakorlat az élő jogot (diritto vivente), amelynek segítségével a Legfelsőbb Bíró-ság és a rendes bírók egységesen tagadják az AB ilyen típusú határozatá-nak tevékenységüket gátló hatását.269 Ebből következően az AB az alkot-mánykonform értelmezést erre az élő jogra, azaz a korábbi joggyakorlat korlátjára tekintettel hajtja végre, azaz az értelmezés nem mond ellent

269 Az élő jog Olaszországban kialakult jogalkalmazó szerepéről lásd magyar nyelven Sólyom László: Az Alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. osiris Kiadó, Budapest, 2001. 179. o.

a joggyakorlatban korábban kialakult és elfogadott élő értelmezésnek. Az alkotmánykonform értelmezés és az élő jog dilemmája a bíró jogal-kalmazó tevékenységének természetére hívja fel a figyelmet. A konti-nentális jogcsaládhoz tartozó olasz jogrendszerben egyfelől érvényesülnie kell annak a szemléletnek, hogy az írott jogot alkalmazó bíró, a „törvény szájaként” nem rendelkezhet jogalkotó funkciókkal. Ugyanakkor a jog-szabály-alkalmazás egyben annak értelmezése is, amelyben az autonó-miafoka attól függ, hogy a joggyakorlatban kialakult bírói jogértelmezés és az alkotmánybíró jogértelmező tevékenysége közül melyik tekinthető elsődlegesnek. Nyilvánvalóan két egymásnak ellentmondó helyes alkot-mányértelmezés nem létezik egy jogrendszeren belül. Tény az is, hogy az Alkotmánybíróság intézménye mindenütt az alkotmány értelmezésének különleges és egyben legmagasabb szintű, a bírói szervezetrendszertől el-különült alkotmányvédő testülete. Viszont az is tény, hogy az eljáró bíró nem egy weberi értelemben vett paragrafusautomata. Az élő jognak a ki-alakult joggyakorlatban létező értelmezése segít abban, hogy a két bírói szerv ne helyezkedjen egymással szembe. Jelenleg az AB által használt értelmező-elutasító határozat már ritkának minősül, amennyiben mégis ehhez az eszközhöz nyúl a testület, akkor azt az alkotmányjogi doktrí-na kétféle elnevezéssel illeti: sentenza correttiva, amennyiben az élő jogot megerősíti, illetve azt alátámasztja, vagy sentenza adeguatrice, amennyiben az élő joggal szemben vagy attól függetlenül alkotmánykonform értelme-zést valósít meg.

3. A határozatok harmadik csoportjába tartozik a vizsgált jogszabály-ra vonatkozó, azt alkotmányos értelemben illegitimnek minősítő döntés (sentenza di accoglimento), amely erga omnes hatályú. Típusait tekintve lehet 1. részleges jellegű, azaz csak a jogszabály egy részének alkotmány-ellenességét állapítja meg, 2. helyettesítő jellegű, vagyis az alkotmányel-lenesség deklarálásán túl arról is határoz, hogy a megtámadott rendelkezés helyett milyen rendelkezésnek kell állnia, 3. kiegészítő jellegű, amely az alkotmányellenes rész vagy jogszabály tekintetében az alkotmánnyal való összhangról is állást foglal. További esete lehet ennek a határozatnak, ha a bíróság csupán a megtámadott jogszabály visszamenőleges hatásai tekin-tében jelenti ki az alkotmányellenességet, vagy alapelvi szinten „korri-gál”, azaz a törvényalkotási mechanizmust vezérlő alapelveket igazít ki.

A fenti eljárástípusoktól teljesen eltér a köztársasági elnök vád alá he-lyezése, ahol az Alkotmánybíróság vádtanáccsá alakul további 16 laikus személlyel kibővülve, akiket a parlament együttes ülésén kilenc évente összeállított listáról sorsolnak ki.


Ugyancsak az AB hatáskörébe tartozik a referendum megengedettsége tárgyában való döntés. Eljárási menete abban foglalható össze, hogy az Alkotmánybíróság elnöke által január 20-ig meghatározott tanács segít-ségével és az ügy előadójának megnevezésével veszi kezdetét. A tanács meghallgatja a regionális tanácsok delegáltjait, vagy az ötszázezer aláíró személy képviselőjét és a Minisztertanács elnökét. Ezek a személyek az ügyről feljegyzéseket készítenek és részt vehetnek a vitában, sőt az adott ügyben érdekelt pártok, szervezetek, szakszervezetek vagy bizottságok ugyancsak rendelkeznek ezekkel a jogokkal. Az alkotmányvédő testület minden esetben sentenza formájában dönt, amit a következő február 10-ig közzé kell tenni a hivatalos lapban. A testület döntésében kizárólag a megengedhetőség vagy a meg nem engedhetőség kinyilvánítására korlá-tozza önmagát.

Végül az Alkotmánybíróság eseteinek leggyakoribb változata az állami szervek, illetve az állam és régiók, valamint régiók közötti hatásköri ösz-szeütközéseknek a vizsgálata. Az állami szervek közötti konfliktus akkor merül fel, ha két szerv kompetenciájába tartozó ügyben meg kell állapí-tani, melyiké az adott hatáskör. Az eljárás az érintett szerv kérelmére in-dul, amelynek egyfelől tartalmazni kell a konfliktussal kapcsolatos érvek összefoglalását, másfelől az(okat) az alkotmányos normá(ka)t, amely(ek) szabályozzá(k) a vizsgálandó tárgykört. Az AB hivatalában elhelyezett kérelmet a hivatalos lapban is közölni kell. A testület döntése először a konfliktus megengedhetőségére vonatkozik, amit „ordinanza” formájá-ban bocsát ki. Amennyiben megengedhetőnek tartja a kérelem tárgyát, meghatározza azokat a szerveket, amelyek érdekeltek lehetnek a konf-liktusban. Ezen szerveknek szintén joguk van meghatározott időn belül kérelmet benyújtani a bíróság felé. Az AB végső határozatában arról dönt, hogy melyik szervet illeti meg az adott hatáskör.

A régiók és az állam közötti hatásköri vitákban ettől eltérő vonás, hogy az érdekelt által benyújott kérelemnek tartalmaznia kell, hogy 1. mely hatáskörét sértették meg ténylegesen, és 2. mely konkrét (!) hatáskörről van szó. A régió esetében a kérelem előterjesztője a regionális kabinet elnöke a végrehajtó testület döntését követően, az állam esetében a Miniszterta-nács elnöke vagy az ügyben érintett és delegált miniszter. Az Alkotmány-bíróság ebben az esetkörben azt állapítja meg, hogy mely szinthez tartozik a hatáskör, ami azzal a következménnyel jár, hogy a másik fél részéről kibocsátott aktust megsemmisíti.

Az ALKOTMÁNyVÉdELEM ELJÁRÁSI VETüLETE A 138. § TüKRÉBEN

Az Alkotmánybíróság előtt folyó eljárások mellett az alkotmányvédelem másik fontos eleme az alkotmányos törvényekre vonatkozó eljárás.

Az alábbi ábra az alkotmányos törvények speciális körére vonatkozó al-kotmányos szabályok összefoglalását tartalmazza.

In R. Bin– G. Pitruzzella: Diritto costituzionale. G. Giappichelli, Torino, 2011. 333. o.

Az ábra az alkotmány védelmét szolgáló 138. §-ban rögzített eljárás me-netét tartalmazza. Az Alkotmányozó Gyűlés kompromisszumának egyik legnagyobb eredménye éppen az alkotmány módosíthatóságának kérdése volt. Az alkotmány módosítására vonatkozóan a 75-ök bizottsága egyet-értett abban, hogy az ország legfontosabb közjogi dokumentuma merev legyen, így csak kivételes esetben lehessen megváltoztatni a normaszö-veget. Az alkotmányvédelem egyik biztosítékának az eljárás pontos rögzí-tését tekintették. Ugyanez a szabályozás vonatkozott az ún. alkotmányos törvényekre.

Az ábra felső része azt mutatja, hogy az alkotmányt és az alkotmányos törvényeket csak abban az esetben lehet módosítani, ha azokat két, leg-alább háromhónapos szünettel tartott ülésen vitatják meg, és a második szavazásnál mindkét kamara tagjainak abszolút többségével fogadja el. Az


ábra második fele az ily módon elfogadott törvények népszavazásra küldé-sének esetét modellezi. Amennyiben a törvény közzétételétől számított három hónapon belül 1. valamelyik kamara tagjainak 4/5-e, 2. ötszázezer választópolgár vagy 3. öt regionális tanács kéri a népszavazás megtartá-sát, az elfogadott törvényt nem lehet kihirdetni. Ez alól az Alkotmányozó Gyűlés egy kivételt engedett meg. Ha a törvény a második szavazásnál megkapja mindkét kamarában a tagok szavazatának 2/3-át, akkor nincs helye népszavazásnak.

Az alkotmányt módosító törvényt és az alkotmányos törvényeket szin-tén a köztársasági elnök hirdeti ki, és a hivatalos lapban kell közzétenni.

Érdemes megvizsgálni az 1948–2010 közötti időszak alkotmányt módo-sító törvényeit, amelyeket az alábbi táblázat tartalmazza.

Alkotmányos törvények Olaszországban 1948–2007 között

1948–1963között: 1. Az első 5 alkotmánymódosító törvényt az Alkotmányozó Gyű-lés vezette be, ezek közül az első 1948/1. az Alkotmánybíróságra és az alkotmányos legitimitásra vonatkozott, 2. további négy a speciális statútummal rendelkező régiókra vonatkozott, míg 3. más alkotmányos törvények az alkotmány egyes rendelkezéseit pontosították, mint pl. az 1958/1. törvény, amely az átmeneti rendelkezések időtartamát módosította.

1963/2 – a Szenátus mandátumának időtartamát azonosította a Képviselőházéval

1963/3 – létrehozta Molise régióját, és ezzel módosította a szenátorok megválasztásának regionális szabályait

1967/1 – kizárta, hogy a genocídium bűncselekményét elkövető kiadatását meg lehes-sen tagadni a 10. § 4. bekezdése és a 26. § alapján

1967/2 – módosította a bírák megválasztásának időtartamára vonatkozó 135. §-t

1989/1 – megszüntette a miniszterek büntetőjogi cselekedeteinek Alkotmánybíróság előtti megítélését (96, 134, 135. §)

1991/1 – fehér szemeszterre vonatkozó rendelkezések beültetése a köztársasági elnök és a parlament mandátuma lejártának utolsó hat hónapjára vonatkozóan (88. §)

1992/1 – amnesztiára és a büntetés elengedésére vonatkozó törvények elfogadásában a 2/3-osság követelményének bevezetése (79. §)

1993/3 – csökkentette a parlamenti immunitást (68. §)

1999/1 – bevezette a „helyes eljárás” alapelvét ( 111. §)

1999/2 – a regionális kabinet elnöke közvetlen megválasztásának módját változtatta meg

2000/1 – külföldi választási kerület bevezetése a külföldön tartózkodó olasz állampolgá-rok választójoga gyakorlásának biztosítása érdekében

2001/1 – módosította a külföldi választókerületekben megválasztható képviselők és sze-nátorok számát

2001/2 – a speciális statútumú régiók, illetve Trento és Bolzano autonóm tartományok elnökének közvetlenül történő megválasztása

2001/3 – az alkotmány V. fejezetének átfogó reformja

2002/1 – megszüntette a XIII. átmeneti rendelkezés azon hatásait, amely megtiltotta a savoyai-ház visszatérését olaszországba

2003/1 – lehetővé tette a nők politikai képviseletének egyenlőbb esélyekkel történő megvalósítását

2007/1 – halálbüntetés eltörlésével módosította az alkotmány 27. §-át

In Roberto Bin – Giovanni Pitruzzella: Diritto costituzionale. Editore Giappichelli, Torino, 2010. 118–119. o.

A több mint hatvanéves időintervallumban elfogadott, alkotmányt módo-sító alkotmányos törvények száma 34. A törvények jó része az állam terü-leti beosztásának és a közigazgatás szervezetrendszerének megváltoztatá-sára irányult. Ugyanakkor az időbeli megoszlásuk tekintetében a második köztársaságban nőtt ezen törvények száma, amelynek okai egyértelműen a politikai rendszer megváltozásában kereshetőek. 2000 után az alkotmány-reform egyik lépése a külföldi választókerületek kialakítása volt, mind a szenátorok, mind a képviselők megválasztása esetében. Legalább ekkora jelentőséggel bírt a 2003. 1. számú alkotmányos törvény, amely a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség előmozdításának alkotmányba foglalását rögzítette a közhivatalok és választott tisztségek betöltésével kapcsolat-ban. Ez a módosítás összhangban állt az alapelvek között található egyen-lőség elvének materiális változatával, és hozzájárult ahhoz, hogy a társa-dalmi kapcsolatokon keresztül értelmezett önkibontakozás szempontjából csökkentse a férfi és nő közötti különbségeket. Ugyanezt a módosítást az állami szint mellett regionális szinten is beiktatták.

A legjelentősebb alkotmánymódosításnak a politikai jogok gyakorlására vonatkozó fenti törvényekkel szemben az V. fejezetet módosító 2001. évi 3. számú alkotmányos törvény tekinthető, amelynek köszönhetően a ré-gió, a tartomány, a község és a nagyváros területi alapegységei az állammal együtt a köztásaság területi beosztásának alapegységeivé váltak, illetve a régiók állami szervekhez való viszonyában kialakított hatáskörei új meg-világításban jelentek meg a közjogi dokumentumban. Ezt az alkotmányos jogszabályt a november 8-i hatálybalépése előtti napon referendum erősí-tette meg. Az alkotmánymódosítás újabb hulláma 2004-ben következett volna, amely a Berlusconi-kormány idején közel 50 ponton akart változ-tatni a köztársaság államszervezetére vonatkozó fejezeten, mindezt az el-lenzékkel való egyeztetés nélkül. A parlament 2005-ben ugyan elfogadta

246 Az OLASz ALKOTMÁNy ÁLLAMSzERVEzETI RENdELKEzÉSEI A TERüLETI dECENTRALIzÁCIó ALKOTMÁNyOS JOGÁLLÁSÚ SzERVEI 247

a változtatást, de a második szavazáson ez már nem ment át. Így a 2006. június 25–26-i népszavazáson az állampolgárok maguk dönthettek ennek a sorsáról, ám a szavazók 61,7%-a döntött az elutasítás mellett.270

Aterületidecentralizációalkotmányosjogállásúszervei

A 2001-ES ALKOTMÁNyOS REfORM KOVETKEzTÉBEN KIALAKÍTOTT TERüLETI ENTITÁSOK, ÁLLAMI SzERVEK ÉS ALAPELVEK • A területi decentralizáció az egyik legfontosabb alkotmányos törekvés volt, jelenlegi szervi és hatásköri formáját az ezredforduló után érte el. Az ország területi beosztását a 114. § tartalmazza. Ez alapján a köztársaság községre (comu-ne), tartományra (provincia), nagyvárosra (città metropolitana), régióra (re-gione) és államra (stato) bontható. A fent idézett cikkely az 1990-es évek második felében a XIII. törvényhozási ciklusban, a balközép kormányzás időszakában (1996–2001)271 változott meg. A 2001. évi 3. számú alkot-mányos törvény értelmében az állam területi egységeire vonatkozó ún. V. fejezet jelentős módosításon ment át. A változás egyrészt tetten érhető a szövegben használt kifejezésekben, másrészt a helyi szintek egymás-hoz való viszonyának megváltozásában. A korábbi „ripartizioni territoriali della Repubblica” kifejezéssel, amely a „köztársaság területi alapegysé-gei”-nek felelt meg, az új normaszöveg már a „costruire” – alkotni – igét alkalmazta, és a köztársaság egyik részének tekinti az államot, amely így a többi területi egységgel került azonos megítélés alá. A szövegben vég-rehajtott módosítások az államnak a területéhez való kapcsolatát változ-tatták meg. A reform előtt az állam a köztársaság kizárólagos intézményi kivetülése volt saját területén, most az új normaszöveg arra utal, hogy egy entitás a többi területi entitás mellett. Ezt az értelmezési lehetőséget az Alkotmánybíróság kizárta. A 2003/274. számú döntés értelmében az állam az egyetlen szuverén entitás, amely az alkotmány 5. §-ában található egy-ség és oszthatatlanság elvéből vezethető le. Az alkotmányvédő testület jogértelmezése szerint ez a cikkely biztosítja a nemzeti politika egységé-nek elvét (il principio di una politica nazionale unitaria). Az állam mint szuverén területi entitás a címzettje az alábbi jogköröknek: 1. az alkotmá-

270 drinóczy Tímea: Alkotmányreformok Olaszországban 2000-től. In Debreceni Jogi Mű-hely, 2008/2. sz.

271 Il senso delle Costituzioni a cura di Carlo Mongardini. Bulzoni Kiadó, Róma, 2008. 19–20. o.

nyos revízió eljárásának lefolytatása, 2. az alkotmányban meghatározott rendkívüli helyzetekkel összefüggő jogalkotói hatáskör, míg a törvény-hozással kapcsolatos funkciókat meghatározott feltételekkel a régiókkal együtt gyakorolja.272 Ezt az álláspontot osztja az egyik meghatározó al-kotmányjogi doktrína. Giancarlo Rolla szerint az állam unitárius jellege az alábbi vonásokban foglalható össze:

• a risorgimento által teremtett és elért politikai egység biztosításá-ban,

• a jogrendszer egésze szintjén, ami azt jelenti, hogy az ország terüle-tén hatályban lévő jogszabályok közös értékeken alapulnak,

• az állami egység dimenziójában, azaz az állam területén minden ál-lampolgárra egyformán vonatkozik az alkotmányban biztosított jogok élvezete és a szolidaritásból eredő kötelezettségek teljesítése.273

A területi beosztás mellett a 2001-es alkotmányos törvény alapján kike-rült a korábbi normaszövegből a nemzeti érdek általános fogalma, továbbá újrarendezték a 117. §-ban a hatásköri megosztás új szabályait. Az alkot-mányozó eredeti szándéka az volt, hogy taxatívan felsorolja a régiók hatás-köreit, így a maradék kompetenciákat az államhoz csatolta. A reform után a jogalkotói megoldás ennek a helyzetnek a fordítottja. Az állam területi kompetenciái taxatívan felsoroltak, míg a régiók kapták meg a „maradék” kompetenciákat, azaz ami nem tartozik az állami központi szerveinek fel-adatkörébe, az mind a régió feladata. Így az új kihívások által generált új feladatok automatikusan a régiókhoz kerülnek.

Az alkotmányos törvény további nóvuma, hogy elismerték a régiók kül-politikára vonatkozó hatásköreit. Szintén fontos és új elemnek tekinthető a közigazgatási funkciók központi és helyi szintű megosztása, amely a 1. szubszidiaritás, a 2. differenciálódás és a 3. megfelelés elvein keresztül valósul meg. A szubszidiaritás elve alapján a közügyek intézése először az állampolgárokhoz legközelebb eső szinten jelenik meg, a felsőbb szintek-re csak a helyi forrásokból és helyi szervek által meg nem oldott feladatok tartoznak. A differenciálódás elve alapján a feladatokkal és hatáskörökkel

272 Az Alkotmánybíróság, megvizsgálva az alkotmány 114. §-ában felsorolt területi egy-ségek egymáshoz való viszonyát, arra a következtetésre jutott, hogy az állam és a többi te-rületi egység a köztársaság jogrendszerének egésze tekintetében nincs azonos pozícióban. Az állam és az alkotmányban felsorolt területi egységek közötti különbség abban áll, hogy az állam az 5. §-ban megfogalmazott egységből és oszthatatlanságból eredően különbözik a többi területi entitástól. 274/2003. Corte costituzionale. In www.cortecostituzinale.it

273 La costituzione esplicata, uo. 36. o.


rendelkező helyi szervek működésének alapja a különbségek (ezek lehet-nek demográfiai, strukturális, szervezeti vagy területi jellegűek) figyelem-bevétele, míg a megfelelés elve mint új elv azt jelentette, hogy a helyi szintre telepített feladatokat a megvalósítandó cél és eredmény vonatko-zásában a legmegfelelőbb szervezeti struktúrával kell biztosítani. A 2001-es változás értelmében megszűnt továbbá a helyi autonómiák regionális szintű kontrolljának korábbi rendszere. Sőt az alkotmányos törvény hozta létre a helyi autonómiák tanácsait mint jogalkotó szerveket.

Ugyancsak ezzel az alkotmányos törvénnyel rendelkezett a jogalkotó Róma városának alkotmányos jogállásáról. Róma az alkotmányos törvény felhatalmazása alapján megalkotott 2009/42. számú törvény értelmében olyan területi entitás, amelynek határai megegyeznek a város határaival. A főváros speciális, az alkotmány által meghatározott korlátok között sta-tútumalkotási, közigazgatási és pénzügyi autonómiával rendelkezik. A vá-rosi tanácsnak külön elnevezése van: assemblea capitolina.274

A RÉGIóK TÍPUSAI, STATÚTUMAI ÉS HATÁSKöREI

Jelenleg az alkotmány szövegéből kiolvasott kompetenciamegoszlások és területi szervek alapján a régióknak két típusa létezik: 1. a szigetekből és határ menti területekből álló különleges statútummal rendelkező: Szicília, Szardínia, Trentino-Alto Adige, friuili–Venezia Guilia és Valle d’Aosta régiója, illetve 2. a 15 rendes statútummal rendelkező (Piemont, Lombar-dia, Veneto, Liguria, Emilia-Romagna, Toszkána, Lazio, Umbria, Marche, Abruzzo, Molise, Campania, Puglia, Basilicata, Calabria). Ezen túlmenően az alkotmányban szerepel két autonóm tartomány: Trentino és Bolzano.

A statútumok közötti közjogi különbség lényege abban áll, hogy a spe-ciális statútumú régiók alkotmányos törvényen alapuló autonómiában ré-szesülnek, míg a rendes statútumú régiók esetében az alkotmány csak azt írja elő, hogy a régió kormányformáját, valamint szervezetének, működé-sének alapelveit az Alkotmánnyal összhangban kell tartani. Így különbség

274 Róma mint főváros a következő közigazgatási funkciókkal rendelkezik: 1. történel-mi, kulturális, környezeti és folyami javainak értékesítése, 2. társadalmi és gazdasági fejlő-dés előmozdítása, különös tekintettel a termelői és turizmus szektorokra, 3. városi fejlődés és területi tervezés, 4. köz- és magánépületek, 5. városi szolgáltatások, különös tekintettel a közlekedés megszervezésére, a minisztertanács elnökségével és Lazio régióval együtt-működve, 6. a polgári védelem megszervezése, illetve 7. az állam és a régió által a fővárosra telepített feladatok ellátása. In Diritto amministrativo, uo. 155. o.

van a két típus autonómiája között. A speciális statútumú régiók alapok-mánya az állam alkotmányos törvénye által elfogadott statútum, míg a ren-des statútumú régiók esetében az alapokmány regionális törvény.275

A statútumok tartalmi elemei szempontjából különbség van aközött, hogy mit szabályozhatnak, és mit nem. Ezt az alábbi táblázat szemlélteti:

A regionális statútum szabályozási tárgy-körei

A regionális statútum által nem szabályoz-ható kérdések

1. a regionális tanács elnökének megvá-lasztása

2. a regionális kormányszervek megbízatá-sának megszűnése az összeegyeztethe-tetlenség kivételével

3. a regionális székhely megválasztása, amennyiben erről törvény nem rendel-kezik

4. regionális kormányszervek közötti kapcsolat: pl. a regionális tanács ille-tékessége, a tanács tevékenységével kapcsolatos jogi aktusok: indítványok, interpellációk, kérdések, a regionális ka-binet kompetenciái és ennek szabályai, a regionális programokkal foglalkozó szervek, illetve regionális pénzügyek kérdésköre

1. a regionális szintű alkotmány által meg-határozott kormányszervek típusa és száma

2. az alkotmány 121. §-ában meghatározott funkciók megosztása

3. a választási rendszerre vonatkozó szabá-lyok, pl. regionális kabinet elnökének és tisztviselőinek a választási szabá-lyai. Ezzel összefüggésben a 2004. évi 165. törvény rögzítette a választhatóság feltételeit és az összeférhetetlenségi szabályokat négy fontos motívummal kiegészítve a helyi szintű választási rendszert:•az elnök mandátumának lejárta után

azonnal nem választható újra•meghatározta mely regionális szervek

dönthetnek az összeférhetetlenségi és választási feltétetelekről

•meghatározta a helyi választási rend-szer alapelveit

•a régiók választott testületeinek idő-tartamát öt évben állapította meg

In Diritto pubblico e costituzionale, Ipercompendio (a cura di Prof. federico del Giudice) IV. Edizione, Editore Simone–Esselibri, Nápoly, 2011. 131. o.

A régió jogi természetét tekintve alkotmányos jogállású, általános – politi-kai – célokkal rendelkező területi entitás. Alkotmányos jogállása helyi és állami szinten egyaránt biztosított, mivel saját lokális szervein keresztül, illetve az alkotmányban meghatározott feltételek alapján az állam közpon-ti szerveiben is megjelenik.

A statútum tartalmi elemein túlmenően meghatározó a törvényhozási tárgykörök szétosztása az államhatalom központi és helyi szintjei között,

275 Uo. 138. o.


illetve a regionális jogszabályok jogforrási hierarchiában elfoglalt helye. Az előbbi tekintetében 1. a kizárólagos, 2. a konkuráló és 3. a maradék-elv alapján tehetünk különbséget, amelyet a 117. cikk tartalmaz. Az ál-lam kizárólagos hatáskörében maradtak a kül- és bevándorláspolitika, a menekültügy, a Köztársaság és a vallási felekezetek közötti kapcsolatok, a nemzetközi kapcsolatok, a biztonságpolitika, az állami fizetőeszközök-kel kapcsolatos kérdések, az állami szervek és a hozzájuk tartozó válasz-tási törvények, a közrend és közbiztonság ügye, az állampolgársággal és családi állapottal kapcsolatos államigazgatási ügyek, az igazságszolgálta-tás, az oktatás általános szabályozásának kérdése, a társadalombiztosítás, a vámok és a határvédelem, illetve a statisztikai és informatikai adatokkal összefüggő szabályozás. Ezek a nemzeti dimenzióba tartozó ügyek a régió számára érinthetetlenek. Ugyanakkor a régiók és az állam konkuráló tör-vényalkotási joga egy sor meghatározó elemet tartalmaz, amelyek között olyan jelentős kérdések szerepelnek, mint a régiók nemzetközi és EU-val való kapcsolatai, vagy éppen a foglalkoztatáspolitika, továbbá oktatás és szakképzés területei vagy a hitelezési bankok. Ezen túlmenően minden, az állam hatáskörébe nem tartozó új szabályozási tárgykör a maradékelv alapján automatikusan a régióhoz kerül.

A konkuráló hatáskörök tekintetében kiemelendő, hogy maga az alkot-mány írja elő, hogy az alkotmányban rögzített alapelvekkel összhangban kell állnia a jogalkotásnak. Amennyiben a regionális törvényeket jog-elméleti szempontból vizsgáljuk, fontos megemlíteni, hogy ezek a de-centralizációt érvényesítő jogi aktusok számos korláttal bírnak. Egyfelől összhangban kell állniuk az alkotmánnyal, az Európai Unió normáival, a jogrend általános elveivel, továbbá kizárólag az adott területen belül al-kalmazhatóak és az alkotmány által meghatározott tárgykörökben, ami az 1990-es években kétségkívül jelentős mértékben bővült, mindenekelőtt a maradékelv új megfogalmazásával. Ugyancsak fontos korlát az olasz Al-kotmánybíróság azon döntése, amely szerint ahol a törvénynek fenntartott szabályozás elve (il principio della riserva di legge) érvényesül, ott az állam törvényeire kell gondolni, tehát ezt az elvet nem lehet regionális szinten érvényesíteni.

A törvényhozási tárgykörök tekintetében, amennyiben az állam kizáró-lagos jogköreit vizsgáljuk meg, ott fontos a régiók pénzügyi helyzetének kiegyenlítésére vonatkozó tétel. Ez a régió pénzügyi autonómiája szem-pontjából bír relevanciával. A regionális autonómia ezredforduló utáni legfontosabb eleme ugyanis a pénzügyi önállóság deklarálása volt, amely először a 2009-es 42. számú törvénnyel fiskális föderációt valósított meg.

Különbséget kell azonban tenni az általános és különleges pénzügyi au-tonómia között. Az előbbi esetében a pénzügyi autonómia a régiókon túl vonatkozik a községekre, tartományokra és nagyvárosokra egyaránt. Mit jelent ez a gyakorlatban? Egyfelől önálló pénzügyi forrásokkal rendelkez-nek, azaz saját adókat vetnek ki, és saját bevételekhez jutnak, másfelől arányosan részesednek a központi adókból. Ezen túlmenően az alkotmány meghatároz egy kiegyenlítő alapot, amely alapján a gyengébb anyagi tel-jesítőképességgel rendelkező lakosú régiók támogatást kaphatnak. Ebből az alapból kell a helyi autonómiával együtt járó feladatok teljes ellátását biztosítani.

A különleges pénzügyi autonómia ellenben az adott terület erőforrá-saihoz kötött. Több típusa létezik. Az adott területen megvalósítandó fel-adathoz, amit csak ott lehet megvalósítani, az állam kiegészítő támogatást adhat. Ezzel szemben mivel az igazgatási feladatok ellátásában a községtől induló szubszidiaritás elve érvényesül, azaz a helyi feladatok elsősorban a községre tartoznak, s csak ezt követően kerülnek a tartomány, a nagyvá-ros, és végső soron az állam hatáskörébe, az egyes régiók közötti különösen nagy gazdasági és társadalmi fejlettségbeli eltérések miatt fontos a szoli-daritás elvének alkotmányos szintű megfogalmazása. Ez utóbbi abban ölt testet, hogy az állam járulékos forrásokat utalhat ki a fejlődés előmozdítása érdekében, ami lehet az állam különleges tevékenysége is.

Végül a pénzügyi autonómia utolsó lépcsőfoka a 2010. évi 85. számú törvényhozás által a kormánynak delegált rendelet volt, amely a 2009/42. törvény végrehajtását realizálta az állami és helyi autonómiák vagyonának pontos elhatárolásával, annak érdekében, hogy a lokális szintű vagyont könnyebben hasznosítani lehessen a helyi közösségek érdekében. Ezek az adott terület vízkészletére, ásványkincseire, regionális érdekeltségű re-pülőterekre és más, a törvény által ki nem zárt állami ingó vagyonokra vo-natkoztak. Így nemcsak fiskális, hanem az állami vagyon tekintetében is megvalósulni látszik a föderáció.

Az ÁLLAM ÉS RÉGIó KözöTTI KAPCSOLAT SzERVEzETI RENdJE

Az állam és a régiók közötti kapcsolat koordinálására vonatkozóan az al-kotmány csak egy parlamenti bizottságról tesz említést, ami a 126. § értel-mében a képviselőkből és szenátorokból álló testület. A testület vélemé-nyét az alkotmányellenesen működő regionális tanács feloszlatását, vagy a regionális kabinet elnökének felmentését elrendelő indoklással ellátott


köztársasági elnöki rendelet előtt kell kikérni. Ez a testület egyébként az erről rendelkező 1970. évi 775. számú törvény alapján 20-20, a kamarák elnökei által a parlamenti csoportok arányosságára tekintettel kinevezett képviselőkből és szentárokból áll. Mint véleménynyilvánító fórumnak a törvényerejű rendelettervezetekkel és törvényjavaslatokkal, a gazdasági és pénzügyi programdokumentumokkal és a koordináló, továbbá irányítá-si jellegű aktusokkal kapcsolatban vannak konzultatív jogkörei. A 2001-es jogszabály-módosítást követően a testület részt vehet azon közpénzügyi és konkuráló törvénytervezetek vitájában is, amelynek következtében ké-pes a jogszabály megváltoztatását megakadályozni. Ez azt jelenti, hogyha ezekben a tárgykörökben a testület támogató vagy ellenkező véleményen van, és a jogszabályt szövegező bizottságban a testület álláspontját nem fogadják el, akkor a parlamentnek abszolút többséggel kell szavaznia az adott tervezetről.276

Ezen túlmenően működik a konferenciák rendszere. Számos, az állam kizárólagos kompetenciájába tartozó kérdéskörben, pl. az emigrációt, a közrendet és a közbiztonságot illetően a régiók – főleg a déliek – érintet-tek, hiszen az ezzel járó problémák elsősorban területi szinten csapódnak le. Ennek a problémának az áthidalására született meg a kétpólusú, ál-landó konferenciák intézményi rendje, amely három különböző formában működik:277

1. Állam–régió konferencia: a tanács elnöke által összehívott régió, a re-gionális tagokból, az autonóm tartományok – Bolzano és Trentino – elnökeiből, továbbá az érintett miniszterekből álló testület feladata közös egyezmények kötése.

2. Állam–város és lokális autonómiák konferenciája. Ez a Miniszterta-nács Elnökségén felállított testület koordináló feladatok megvalósí-tására jött létre 1996-ban.

3. Egységes konferencia: az előbbi két konferencia tagjaiból álló testü-let, amelynek célja mind a régió, mind egyéb helyi közösségi érde-kek állami közreműködéssel való megoldásának kidolgozása.

276 Diritto regionale, uo. 227–228. o.277 Uo. 140. o.

REGIONÁLIS SzERVEK TÍPUSAI ÉS LÉTREHOzÁSUK Közös szABályAI

Regionális szinten a választópolgárok testületére vonatkozó szabály ab-ban foglalható össze, hogy minden nagykorú és a politikai jogokat gya-korló állampolgár, aki a régió területén lakik, és az adott régió községi szinten vezetett választói névjegyzékében szerepel, választójoggal rendel-kezik. A regionális tanács (consiglio regionale) gyakorolja a törvényhozó hatalmat, amelynek tagjait öt évre választják. A regionális tanács a rendes statútumú régiókban minimum 30, maximum 80 tanácsosból áll a lakos-ság számának figyelembevételével. Az alsó határ az egymillió fővel nem rendelkező régiókra vonatkozik, míg a felső a több mint hatmillió lakost számlálókra. A tanács tagjainak megválasztását az 1995/43. évi választá-si törvény módosította. Jelenleg egy arányos és többségi elvet alkalmazó vegyes rendszer szerint választják, mivel a tagok 4/5-ét a tartományi lis-tákról arányosan, 1/5-ét a regionális listákról a többségi elv alkalmazásával választják meg. Kiegészítő elvként a többség elsőbbsége (premio di mag-gioranza) is érvényesül, amelyet a választásokon a legtöbb szavazatot elért regionális listákról lehet elnyerni. A regionális tanács a törvényalkotáson kívül ellátja az elnök és a reginális kabinet fölötti politikai ellenőrzést, el-fogadja a költségvetési és zárszámadási törvényt, és egy sor más jogkörrel rendelkezik. Pl. törvénykezdeményezési joga van, részt vesz a köztársasá-gi elnök megválasztásában, szerepet játszik a népszavazásokon (lásd ké-sőbb), és az alkotmányból eredően véleménynyilvánítási joga van a régiók egyesítéséről vagy új régiók létrehozásával kapcsolatos ügyekben, továbbá a tartományi keretek régión belüli megváltoztatásában (132–133. §).

A regionális kabinet (giunta regionale) a régió végrehajtó szerve, amely-nek tagjait az elnök nevezi ki, a regionális kabinet elnökét (Presidente della regione) pedig a nép közvetlenül választja meg, kivéve, ha a sta-tútum másként rendelkezik. Az elnök a régiót képviselő funkcióján túl a kabinet ülésein elnököl, amely feladat nagyban hasonlít a miniszterel-nök és a Minisztertanács viszonyához. Ezen túlmenően meghatározza a regionális kabinet általános irányvonalát, és azokért felelősséggel tartozik, kihirdeti a regionális törvényeket és rendeleteket, valamint ellátja a régi-ók számára átruházott igazgatási feladatokat. Néhány régióban az elnököt egyúttal kormányzónak hívják, jelezve ezzel azt, hogy a regionális köz-


igazgatás vezetője.278 Személye a tanács 1/5-e által prezentált bizalmatlan-sági indítvánnyal elmozdítható.

A régiók esetében rendkívül fontos a törvényhozói és közigazgatási ak-tusok feletti ellenőrzés joga.

1. Az igazgatási aktusok fölötti törvényességet decentralizált formában állami szerv látja el. Elsőfokú szinten a regionális közigazgatási bíró-ságok (TAR), másodfokon az Államtanács jár el.

2. Ezen túlmenően az alkotmány elismeri a regionális tanács aktusai fe-letti célszerűségi ellenőrzést is.

3. Végső soron a törvényt vagy alkotmányt sértő regionális tanácsot a köztársasági elnök oszlathatja fel.

A REGIONÁLIS SzINTHEz KöTHETő JOGfORRÁSOK

A regionális szintű jogszabályok a jogforrási hierarchiában speciális helyet töltenek be. Egyrészt megkülönböztethetők 1. a fenn elemzett statútum, 2. a regionális törvény és 3. a regionális szintű rendelkezés típusai. A sta-tútumok megalkotásának eljárása a speciális és rendes régiók vonatkozá-sában jelentősen eltér. A speciális régió és a két autonóm tartomány sta-tútuma formáját tekintve alkotmányos törvény, amely a 2001. évi 2. számú alkotmánymódosító törvény értelmében jelentős változáson ment át. Ezt a változást a közjogtudomány „lefokozásnak” hívja, mivel a kormányzás formájára és a választási rendszerre vonatkozóan – tehát a statútum egyes részei tekintetében – regionális törvény az alapokmányt módosíthatja. Így a statútum korábbi alkotmányos rangja csökkent, annak ellenére, hogy a 2001-es jogszabály értelmében sem vethető alá népszavazásnak. A rendes régiókra vonatkozó szabályozás ugyancsak radikálisnak tekinthető, mivel a regionális tanácstagok abszolút többségével elfogadott regionális tör-vénnyel az alapokmány már módosítható, ha azt két egymást követő leg-alább két hónap különbséggel megtartott szavazás megerősíti. További fontos változás, hogy a kormány a rendes régió statútumát az AB előtt köz-vetlenül megtámadhatja a megjelenéstől számított 30 napon belül, három hónapon belül pedig a választópolgárok 1/5-e vagy a regionális tanács tag-jainak 1/5-e referendum tartását javasolhatja. Ez utóbbi megerősítő vagy felfüggesztő hatályú lehet. A rendes régió alapokmánya formális értelem-ben megerősített regionális törvény.

278 Ipercompendio, uo. 138. o.

A regionális törvény (legge regionale) megalkotása az alkotmányban vi-szonylag röviden szabályozott kérdésnek tekinthető. formai vonatkozás-ban rendes törvénynek minősül. A törvénykezdeményezésre jogosultak köre a regionális kabineten és a regionális tanácstagokon túl a statútum-ban meghatározott alanyok lehetnek. Elfogadásuk a regionális tanácshoz köthető, ahol általános szabály a relatív többség elve, ám a statútum tar-talmazhatja a szavazás minősített eseteinek körét. A törvényt a kabinet elnöke hirdeti ki a B.U.R.-ban, a regionális hivatalos „lapban” (Bollettino ufficiale regionale).

A regionális szintű rendelkezés mint a helyi autonómia másodlagos jogforrása viszont az állam kizárólagos hatáskörébe nem tartozó tárgykö-rök tekintetében illeti meg az egyes régiókat. Az alkotmány értelmében a régió elnökének joga a rendelkezések kibocsátása, amit a statútum ki-egészíthet azzal, hogy mind a kabinetnek, mind a tanácsnak biztosítja a jogszabálykibocsátás kompetenciáját. Altípusait tekintve elkülöníthető 1. végrehajtási, 2. integratív és 3. delegált rendelkezés, amely a régió alapok-mánya által a regionális tanácsra delegált jogszabályalkotás hatáskörében ölt testet. A regionális rendelkezés a jogforrási hierarchiában a regionális törvénynek és az állami törvénynek alávetett jogforrásnak minősül. Állami törvény és regionális rendelkezés viszonyára az jellemző, hogy az előbbi határozza meg a konkuráló törvényhozási tárgykörökre vonatkozó, illetve a kizárólagos állami jogszabályalkotási tárgykörbe tartozó, de a régiónak delegált hatásköröket illető alapelveket.

A RÉGIóN TÚLI HELyI AUTONóMIÁK

A helyi szintű állami szerveket a 2000/267. számú a törvényhozás által a kormányra delegált rendeletben állapították meg. Ez a rövidítése alapján tUEl-nek nevezett jogszabály a község, a tartomány és a nagyváros ese-tében jelöli meg a törvényhozás és végrehajtás szerveit, megválasztásának módját és hatásköreit.279

Az alkotmányjogi gondolkodás szerint a község: eredeti (originális) enti-tás, amely általában egy történelmileg meghatározható városi centrumhoz kapcsolódva, a közigazgatási feladatokat és szolgáltatásokat az állampolgár érdekében valósítják meg. A tartományok: közvetítő entitások, mivel a régió és a község közötti koordináció érdekében jöttek létre, amelyet né-

279 Uo. 143. o.


hány közigazgatási feladat és szolgáltatás egészít ki. A nagyvárosok a tar-tományok speciális típusainak tekinthetők, mert a községekkel szemben a gazdasági élet és közszolgáltatások nagyobb fokú integrációjának meg-valósítására képesek, ám a vonzáskörzetükben való községekkel együtt(!) jelenítik meg az állam felé a helyi érdekek összességét. Ide sorolható To-rino, Milano, Velence, Genova, Bologna, firenze, Róma, Nápoly és Bari. A nagyvárosok a tartományok funkcióival rendelkeznek, s amennyiben területe nem azonos a megye területével, akkor új megyei határok és in-tézmények megállapítására kerül sor, azaz a nagyváros egyben egy új me-gye területének minősül.

A helyi autonómiák két további különálló altípusát képezik a hegyvi-déki zónák és a szigetek. A hegyi zónáknál a községek „alkotmánya” a regionális tanács elnökének intézkedésével jön létre, állami szervei tekin-tetében egy 1. képviseleti szervvel és egy, 2. a polgármesterből, illetve a községi tanácsokból álló végrehajtó szervvel rendelkezik. Ezeket a szabá-lyokat kell kiterjeszteni a szigetek és szigetcsoportok községeire. Ez utób-bi esetében tehát a törvény nem tartalmaz új szabályokat.

Végül létezik a községek uniója is, amely egy vagy több község egyesü-lésének jogi formája a hatáskörükbe tartozó, de község feletti szint meg-valósítását igénylő, közös feladatok elvégzésére. Az unió úgy jöhet létre, ha az abban részt vevő község tanácsai elfogadják az egyesülésről szóló statútumot. Az Unió elnöke az érdekelt községek polgármestere által vá-lasztott személy, míg a másik két szerv – a tanács és a kabinet – a társult községek ilyen típusú szerveinek megválasztott tagjaiból állnak.

A községek és tartományok statútumalkotási és szabályozási autonómi-ájának elismerése az 1990-es évekig váratott magára. A jogalkotó először az 1990. évi 42. törvényben ismerte el ezen két területi egység jogát a sta-tútum létrehozására, majd a 2001-es alkotmányos reform keretében rögzí-tette ezen területek autonóm voltát, kiegészítve a területi egységek sorát a nagyvárosokkal. A község szervei a tanács, a kabinet és a polgármester. A községi tanács (consiglio comunale) a politikai és közigazgatási irányítás és ellenőrzés szerve. A községi kabinet (giunta comunale) a végrehajtás szerve, a polgármestert (sindaco) kettős jellemvonással bír. Egyfelől a he-lyi autonómia egyik garanciája, elnököl és összehívja a községi kabinetet, teljes felelősséggel tartozik a helyi közigazgatásért, másfelől a központi kormány hivatali funkcióit ellátó személy. Személyét a választói testü-let által közvetlenül választják, de a lakosság számának arányában eltérő elvek alkalmazásával, a 15 ezer lakos alatti területeken a többségi elvet alkalmazzák. A polgármestert egyetlen listáról a szavazatok többségével

választják meg. A 15 ezer lakosnál nagyobb községek esetében vegyes, azaz az arányos és a többségi elvek együttes alkalmazásával választják a tanácstagokat. A polgármester két mandátum után nem választható újra. Mandátuma öt évre szól. A kabinet tagjait a polgármester választja, szintén öt év időtartamra.

Ugyanezek a választási módszerek érvényesülnek a tartományokban az-zal a különbséggel, hogy a tanács és a kabinet mellett a tartomány elnöke a harmadik állami szerv. Itt az elnököt általános és közvetlen választójoggal választják meg. Érdekessége a helyi szerveknek, hogy a kabinetek mind községi, mind tartományi szinten az ún. maradékelv alapján kapják meg hatásköreiket. Ezen túlmenően a tartomány elnöke általános igazgatót nevezhet ki (direttore generale). funkciója bizalmi jellegűnek tekinthe-tő, határozott idejű, de az elnöki mandátumnál nem hosszabb időtartamú munkaszerződéssel rendelkezik. Az általános igazgató feladata a neki alá-rendelt megyei igazgatók (i dirigenti provinciali) irányítása és koordinálá-sa. Mivel e funkció az elnök diszkrecionális jogköréből keletkezik, ezért az elnök dönthet úgy is, hogy az általános igazgató helyett tartományi tit-kárt /segretario provinciale/ nevez ki. Ugyanez a községi szinten ugyan-csak érvényesül, csak ott a polgármester nevezi ki ezeket a személyeket. tulajdonképpen a titkár mindkét szinten egyaránt a közigazgatási és jogi feladatok összehangolását végző személy, elkészíti a kabinet és a tanács üléseinek jegyzőkönyveit, megköti a közigazgatási szerződéseket és ellát-ja a helyi statútum által hatáskörébe utalt feladatokat. Amelyik községben vagy tartományban van általános igazgató, ott a titkár legfeljebb a „köz-igazgatás korrekt és legális működését segítő feladatokat látja el”.280

Ahogy regionális szinten, úgy itt is vannak elkülöníthető jogforrások, amely lehet statútum vagy rendelkezés. A statútum a nagyvároskat, tar-tományokat és községeket megillető alapokmánynak tekinthető, amely az alkotmányban meghatározott alapelvekkel összhangban áll. A rendel-kezések kibocsátásának joga ugyanezen helyi autonómiákat illeti meg a közigazgatási funkciók szervezetére és feladataira vonatkozóan.

280 Diritto amministrativo, uo. 151. o.

258 Az OLASz ALKOTMÁNy ÁLLAMSzERVEzETI RENdELKEzÉSEI Az IGAzSÁGSzOLGÁLTATÁS SzERVEzETI STRUKTÚRÁJÁNAK ALAPVONALAI 259

Alkotmányosjogállásúkisegítőszervek

Az alkotmány tartalmaz olyan állami szerveket, amelyek speciális hatás-körrel rendelkeznek, és a mai napig meghatározzák az állami élet egyes területeit. A Gazdaság és Munka Nemzeti Tanácsa (Cnel) a termelők ka-tegóriáinak szakértőiből és képviselőiből álló tanácsadó szerve a törvény-hozásnak és a kormánynak egyaránt. Jogköreit tekintve nem csupán kon-zultatív jogosítványokkal bír, hanem törvénykezdeményezési joga is van. Részt vesz a gazdasági és társadalmi témájú törvényalkotás folyamatában vélemények, tanulmányok és felmérések készítésével, amit akár a kama-rák, akár a kormány, akár a régiók vagy autonóm tartományok indítványoz-hatnak. Ezen túlmenően a gazdasági és pénzügyi miniszter időszaki és programjellegű jelentéseit vizsgálja, amelynek során lehetősége van arra, hogy ugyanabban az ülésszakban a miniszteri jelentéssel kapcsolatos ér-tékelést benyújtsa. Ebben a tárgykörben a közösségi politikákra irányuló miniszteri direktívákat szintén vizsgálhatja.

A Legfelsőbb Védelmi Tanács (Consiglio supremo di difesa) az államfő elnöklése mellett konzultatív és döntéshozó jogkörrel rendelkező alkot-mányos jogállású szerv. Az Államtanács (Consiglio di Stato) a közigazgatás törvényességét biztosító jogi és igazgatási tanácsadó szerv. Az egyik köz-igazgatás-tudományi doktrína szerint az államtanács esetében nem helyes kisegítő szervről beszélni, mivel ennek lényege éppen az autonómiában rejlik.281 Konzultatív jogköre alapján a jogi és közigazgatási kérdésekben egyaránt fakultatív és kötelező érvényű véleményeket adhat ki. fakulta-tív véleményt a régiók, kötelezőt pedig meghatározott jogi normák alapján és esetekben lehet kérni, pl. a kormány vagy egyes miniszterek norma-tív jogi aktusainak kibocsátása érdekében.282 Ezen túlmenően másodfokú igazságszolgáltatási szervként a regionális közigazgatási bíróságok (TAR) döntéseivel szembeni fellebbviteli szervként működik.

A Számvevőszék (Corte dei conti) a kormány aktusai felett törvényes-ségi felügyeletet gyakorló szerv. Utólagosan ellenőrizheti az állami költ-ségvetés kezelését, és részt vehet az állami intézmények pénzügyeinek ellenőrzésében a törvény által meghatározott esetekben, az ellenőrzés eredményéről azonban jelentéstételi kötelezettsége van a parlament felé.

281 Diritto amministrativo, uo. 118. o.282 Uo. 119. o.

A Számvevőszék ezen túlmenően eljár az állami számvitelt érintő és egyéb törvényben meghatározott ügyekben. Mind az Államtanács, mind a Szám-vevőszék esetében az alkotmány expressis verbis mondja ki ezeknek a szerveknek a kormánnyal szembeni függetlenségét.

Azigazságszolgáltatásszervezetistruktúrájánakalapvonalai

Az IGAzSÁGSzOLGÁLTATÁS SzERVEzETE • Az igazságszolgáltatás ha-talmi ágán belül az alkotmány az alapelveket és az igazságszolgáltatás szer-vezeti alapjait taglalja. Az alkotmány különbséget tesz a rendes és a speci-ális igazságszolgáltatás formái között.

A rendes bíróságok két részre oszlanak: a polgári és a büntető ügyekben eljáró bíróságokra. Egyes elemei a következőek:

1. Giudice il pace – békebíró: polgári és büntető ügyekben egyaránt hatáskörrel rendelkező monokratikus szerv; döntése megtámadható a törvényszék előtt.

2. Tribunale – törvényszék: monokratikus vagy testületi formában, büntető és polgári ügyekben eljáró szerv, döntése fellebbezhető.

3. Corte d’Appello – fellebbviteli bíróság: testületben eljáró másodfokú szerv.

4. Corte d’assise és Corte di assise di appello – esküdtszéki bíróság és esküdtszéki fellebbviteli bíróság, amely a legsúlyosabb büntető-ügyekben esküdtszékkel eljáró bírói szerv elsőfokon, illetve másod-fokon.

5. Corte di Cassazione – Semmítőszék (Legfelsőbb Bíróság), a római székhelyű harmadfokon eljáró szerv a törvény és az eljárási norma egységes értelmezését biztosítja, lehetősége van arra, hogy a legiti-mitási kérdésekben döntsön.

6. Tribunali per i minorenni és a Tribunale di sorveglianza – fiatalko-rúak bírósága és a felügyeleti bíróság, amelyek mindegyike a bírói szervezeti struktúrába integráltan működik.

260 Az OLASz ALKOTMÁNy ÁLLAMSzERVEzETI RENdELKEzÉSEI Az IGAzSÁGSzOLGÁLTATÁS SzERVEzETI STRUKTÚRÁJÁNAK ALAPVONALAI 261

A bírói szervezetrendszer az ügyészi tisztséggel kiegészítve az egyes terü-leti szinteken az alábbi ábrában összegezhető.Területi szintek Vád szervei bíróiszerv(polgáriés

büntetőügyekben)

megyeivagyalacsonyabbszinten

Köztársaság ügyésze Törvényszék / Esküdt-bíróság

regionális Köztársaság főügyésze fellebbviteli Bíróság / fel-lebbviteli Esküdtbíróság

nemzeti (I) Köztársaság főügyésze a Semmítőszéknél

Semmítőszék

nemzeti (II) Köztársaság főügyésze a Semmítőszéknél

A Semmítőszék egyesített szekciói

In Il sistema politico italiano, Mulino, Bologna, 2008. 235. o.

A táblázatból látszik, hogy az olasz bíróság megyei, regionális és nemze-ti szintekre osztható a területi illetékesség szempontjából. A polgári és büntetőügyekben eljáró békebíró az olasz igazságszolgáltatás egyik érde-kessége. A békebíró mint a polgári és büntetőügyekben egyaránt eljáró, továbbá polgári ügyekben az érdekegyeztetést megvalósító személy olyan olasz állampolgár is lehet, aki képes a törvény által előírt feltételek mel-lett, érett kulturális és jogi tapszatalata alapján méltóságteljesen betölteni ezt a funkciót.283 Ez egyúttal azt jelenti, hogy ez a tisztség kivételnek szá-mít a bírói pálya szempontjából, mert itt az állás betöltéséhez alkotmány-ban előírt pályázati út nem szükséges.

A vád szempontjából fontos elemnek tekinthetők a nyomozó szervek, így a főállamügyészség (Pubblico Ministero – PM), amelynek független-ségét az alkotmány biztosítja. Ezt az Alkotmánybíróság 1991. évi 88. szá-mú határozatában úgy értelmezte, hogy a vád képviselete megköveteli ennek a szervnek a függetlenségét, ami a váddal kapcsolatos jogköreinek elengedhetetlen feltétele. A függetlenség egyúttal az előfeltétele annak is, hogy a vád kizárólagos címzettje legyen. Az ügyészi szervezet szempontjá-ból fontos, hogy a Semmítőszék mellett nemcsak az általános ügyész, ha-nem egy másik intézmény is működik. A Maffiaellenes Nemzeti Igazgató (direzione nazionale antimaffia) maffiallenes nemzeti feladatokat ellátó ügyészből és helyetteseiből áll, feladatköre pedig a szervezett bűnözés-

283 Uo. 289. o.

sel kapcsolatos felmérések koordinálása, különösen az igazságszolgáltatás kerületi szintjére telepített hivatalokkal. A maffiatevékenységgel össze-függő másik nyomozó hatóság a Belügyminisztériumnál működik (dire-zione investigativa antimaffia). Ennek a szervnek a feladata a bűnüldözés koordinálásának biztosítása, a szervezett bűnözéssel kapcsolatos megelőző vizsgálódás, illetve a maffia típusú bűncselekményekre vonatkozó rend-őrségi nyomozások megvalósítása.284

A speciális bíróságok esetében meg kell különböztetni a közigazgatá-si bíróságokat, amelyek első fokon a regionális közigazgatási bíróságokat (TAR), másodfokon az Államtanácsot jelentik. A Számvevőszék kizáró-lagos hatáskörrel jár el a számvitelt érintő ügyekben. Mindkét esetben, a Számvevőszék és az Államtanács döntései ellen egyaránt a Semmítőszék-hez lehet fordulni, ám kizárólag hatásköri ügyekben. A katonai bíróságok egyfelől a háború idején a törvény által meghatározott feltételek mellett és hatáskörökkel végeznek igazságszolgáltató tevékenységet, másfelől bé-keidőben a fegyveres erőkhöz tartozó személyek bűncselekményei ese-tében járnak el. Ezen csoport utolsó elemei az állampolgár és az állam pénzügyi igazgatási tevékenysége között felmerült vita esetében járnak el megyei és regionális szinten. Az ún. adó- és pénzügyekkel foglalkozó bíróság a speciális bírósági típus egy külön fajtáját képezik.

Az igazságszolgáltatás szervezeti oldala szempontjából alkotmányos jogállású szerv a Legfelsőbb Igazságszolgáltatatási Tanács (Consiglio Su-periore della Magistratura – CSM). Személyi összetételét tekintve: elnö-ke a köztársasági elnök, hivatalból tagja a Semmítőszék első elnöke és főügyésze, tagjainak 2/3-át a kinevezett bírák választják meg különböző csoportokból, egyharmada pedig a parlament együttes ülésén választott jogi tárgyakat oktató egyetemi tanárok vagy tizenöt éves gyakorlattal ren-delkező ügyvédek közül kerül ki, azzal a kikötéssel, hogy a választott ta-gok mandátuma 4 évig tart az újraválasztás lehetősége nélkül. A választott tagok száma 24 fő.

Az igazságszolgáltatás működése szempontjából az utóbbi évek egyik legnagyobb vitatémája a bírók kinevezése körül alakult ki, amely nem kis jogszabályváltozáson ment keresztül. Az ügyészi szervezethez tartozó nyomozó vagy az ítélőbíró „karrierje” közötti elválasztás a szakmai kritéri-umok figyelembevételével a 2005. évi 154. számú, ún. Castello-törvényv-

284 R. Bin–G. Pitruzella, uo. 284. o.

262 Az OLASz ALKOTMÁNy ÁLLAMSzERVEzETI RENdELKEzÉSEI

ben valósult meg. A jogszabály alapján a jelöltnek a pályázat beadásakor el kellett dönteni, hogy melyik utat választja. Ezt a metódust a 2006. évi 269. számú, ún. Mastella-törvény radikálisan megváltoztatta. A jelölt tel-jes karrierjének időtartama alatt maximum négy alkalommal válthat a két típus között, azt követően, hogy legalább öt évet töltött el folyamatosan az egyik tisztségben, aminek módját a törvény szabályozta. A pályázó pl. a nyomozó bírói tevékenységének kötelező, törvény által előírt időtartamá-nak letelte után megpályázhatja az ítélőbírói tisztséget, amennyiben részt vett egy professzionális kurzuson, és megkapta a Legfelsőbb Igazságszol-gáltatási Tanács beleegyező véleményét.285

285 Uo. 286. o.

záRógondolAt

A felvilágosult és a francia hatásokat tükröző itáliai alkotmányoktól az 1948. január 1-jén hatályba lépett köztársasági alkotmányig rendkívül hosszú utat járt be az olasz társadalom. A monográfia elején idézett Nor-berto Bobbio jogfilozófus gondolatai mellett, az alkotmánytörténet egyes állomásainak bemutatása és az egyes korszakok mögött kibontatkozó poli-tikafilozófiai elméletek és közjogi doktrínák után méltán idézhetem Carlo Ghisalberti alkotmánytörténeti művének zárógondolatait: „Az alkotmány szövege nem elég a demokrácia létrehozásához. Ez csak a nép tudatában és a kodifikált elvekben megszületett értékek visszavonhatatlanságában él. Ez a tudat nem lehet az Alkotmányozó Gyűlés által elfogadott törvény azonnali következményeként előálló egyezmény sem. Egy ideje már le-áldozott annak a felvilágosult és racionalista eredetű illúziónak, hogy egy alkotmányos charta megszövegezése, illetve alkalmazása elegendő a li-berális garanciák biztosítására és a nép demokratikus perspektíváinak a megvalósítására. Egyöntetű vélemény, hogy a képviseleti intézmények a polgári műveltségen, a közoktatáson, az egyéni és közösségi jóléten, a tolerancián és mások véleményének tiszteletben tartásán, mindenekelőtt pedig a közös konszenzus pillérein nyugszanak.”286

Olaszország újkori alkotmánytörténete a fenn idézett folyamatot tükrö-zi. A jogi és politikai partikularizmusból nemzeti egységgé formálódó or-szágban az első egységes alkotmány a Statuto Albertino volt, amely hosszú évtizedeken keresztül mutatott rá arra, hogy a közjogi alapokon nyugvó államszervezeti elvek és állami intézmények, illetve a politikai és társadal-mi valóság közötti szakadék milyen naggyá szélesedhet. A liberális állam

286 Ghisalberti, C. uo. 431. o.

264 zÁRó GONdOLAT

első válságától kezdve a fasizmus kialakulásáig tartó évtizedekben egy sor elméleti törekvés és közjogi doktrína feszegette a jog és a politika, az állam és a társadalom határait. Ezt követően a fasiszta diktatúra által könnye-dén a politikai rendszer aktuális igényeinek megfelelően megváltoztatott statútum, majd a salói fasiszta köztársaság alkotmánya arra is rávilágított, hogy az alkotmány normatív szövege hogyan válhat egy liberális és de-mokratikus értékeket lábbal tipró politikai rendszer jogi alapjává. Nem véletlen, hogy ebben a történeti kontextusban alakult ki a jogi formaliz-mussal szembeni mély kritikai beállítódás, és ez vezetett az olasz közjogi gondolkodás máig tisztelt alakjának, Costantino mortatinak a materális alkotmányt kifejtő elméletéhez. Munkássága ugyanakkor egy, a totális di-katúrából a demokráciába átmenő társadalom politikai elitje számára tar-talmazott komoly, a jövőre irányuló figyelmeztetést.

Az 1948-as köztársasági alkotmány már a II. világháború utáni liberá-lis európai demokráciák mintaértékű közjogi dokumentuma volt. Rangját nem csupán a normatív szöveg, hanem a mögötte meghúzódó hosszú tár-gyalások eredményeként kimunkált különleges kompromisszum biztosít-ja. Éppen ez teszi az európai közjogi, alkotmánytörténeti és jogelméleti gondolkodás számára különösen fontossá ennek a néhány évnek a tanul-mányozását.

fElhAsználtiRodAlom

Alkotmánytan I. (szerk. Kukorelli István). Osiris Kiadó, Budapest, 2005.Alapjogok. Alkotmánytan II. (szerk. Sári János). Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Ádám Antal: Alkotmányi értékek és Alkotmánybíráskodás. Osiris Kiadó, Budapest, 1999.Államelmélet: Az államelmélet, állambölcselet és a politikai filozófia történetének vázlata (szerk. Ta-

kács Péter). Miskolci Egyetem Kiadása, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2000. Államelmélet I. A modern állam elméletének előzményei és történeti alapvonalai (szerk. Ta-

kács Péter). Szent István Kiadó, Budapest, 2007.Államelmélet. Fejezetek és előadások az állam általános elmélete köréből (szerk. Takács Péter – H.

Szilágyi István – fekete Balázs). Szent István Társulat Kiadó, Budapest, 2012. Államtan. Írások a XX. századi általános államtan köréből (szerk. Takács Péter). Szent István

Társulat Kiadó, Budapest, 2005.Ansaldo, Giovanni: Il ministro della buona vita. Giovanni Giolitti e i suoi tempi. le lettere, Fi-

renze, 2002.Barbera, Augusto – fusaro, Carlo: Corso di diritto pubblico. Il Mulino, Bologna, 2010. Bayer József: A politikai gondolkodás története, Osiris Kiadó, Budapest, 1997.Bin Roberto – Pitruzzella Giovanni: Diritto costituzionale. G. Giappichelli, Torino, 2011.Bobbio Norberto – Matteucci Nicola – Pasquino Gianfranco: Il Dizionario di Politica. UTET,

Torino, 2004. Bobbio Norberto: Dal fascismo alla democrazia. I regimi, le idologie, le figure e le culture politiche (a

cura di Michelangelo Bovero). Baldini Castoldi dalai, Milánó, 1997. Brucker Balázs: Regionalizmus és európaizáció Olaszországban. IdEA Program, Pécs, 2004.Cassese, Sabino: Lo Stato moderno e la sua crisi a un secolo dalla prolusione pisana di Santi Roma-

no. Róma, 2011. november 30 .Consiglio di Stato, Associazione Italiana dei Costituziona-listi. Conclusioni alla Giornata di Studio.

Carl Schmitt jogtudománya. Tanulmányok Carl Schmittről (szerk. Cs. Kiss Lajos). Gondolat Ki-adó, Budapest, 2004.

Cheli, Enzo: divergenze nella storiografia e linee di una possibile ricerca. In I giuiristi alla Costituente – Il contributo italiano alla storia del Pensiero – Diritto (2012)

Chronowsky Nóra: „Integrálódó” alkotmányjog. dialóg Campus, Budapest–Pécs, 2005.Cinque lettere: 1. Lettera aperta del Partito d’Azione a tutti i partiti aderenti al comitato di

liberazione nazionale. 2. Lettera aperta del Partito Comunista Italiano ai partiti e alle or-ganizzazioni di massa aderenti al CLNAI 3. dichiarazione del PSIUP sulla politica del

266 fELHASzNÁLT IROdALOM fELHASzNÁLT IROdALOM 267

CLN, 4. d.C. – Osservazioni alla dichiarazione del P.S. sulla politica del C.L.N. 5. Let-tera P.L.I. In Archivio delle costituzioni storiche www.dircost.unito.it /Università di Torino, dipartimento di Scienze Giuridiche/

Colarizi, Simona: La storia del Novecento Italiano. Cent’anni di entusiasmo, di paure, di speranza. Burizzoli, Milano, 2010.

Colarizi, Simona: Storia politica della Repubblica 1943–2006. Laterza, Róma–Bari, 2010.Compendio di diritto sindacato (a cura di F. del Giudice–F. Mariani). XV., Simone–Esselibri,

Nápoly, 2010. Compendio di Diritto del lavoro e della Previdenza Sociale (a cura delle dott.sse Cristina D’Agosti-

no – Alessandra Marano – Mariarosaria Solombrino). III. kiadás, Esselibri–Simone, Nápoly, 2010.

Crisafulli, Vezio: Profili costituzionali di una rivoluzione mancata. In Il 1848. Raccolta di saggi e testimonianze. Quaderni di rinasciata. 1. szám, 1948.

diószegi István: A hatalmi politika másfél évszázada. História – MTA Történettudományi In-tézet, Budapest, 1994.

Diritto pubblico e costituzionale, Ipercompendio (a cura di Prof. Federico del Giudice). IV. Edizione, Editore Simone-Esselibri, Nápoly, 2011.

Diritto costituzionale (a cura del Prof. Federico del Giudice). XXV. Edizione, Giuridiche Simone, Nápoly, 2010.

domenico Chindemi: Il danno morale ed il danno esistenziale dopo le sentenze di San Martino. www.altalex.it

drinóczy Tímea: Alkotmányreformok Olaszorságban 2000-től. Debreceni Jogi Műhely, 2008/2.Európai kormányformák rendszertana (szerk. Chronowsky Nóra – drinóczy Tímea). HVG–O-

rac, Budapest, 2007. Fejezetek a jogbölcseleti gondolkodás történetéből (Szerk. Szabó Miklós). Prudentia Iuris, 12. Mis-

kolc, 1999.ferraioli, Luigi: La cultura giuridica nell’Italia nel Novecento. Bari, Laterza, 1990. fioravanti, Maurizio: Per l’interpretazione dell’opera giuridica di Santi Romano. Nuove

prospettive della ricerca. In Quaderni fiorentini per la storia del pensiero giuridico moderno. 10. szám (1981), Giuffrè, Milano, 1981.

Forme di stato e forme di governo. Nuovi studi sul pensiero di Costantino Mortati (a cura di Mario Galizia). Editore Giuffrè, Milano, 2007.

frivaldszky János: Természetjog. Eszmetörténet. Szent István Társulat, Budapest, 2001. Galli, Giorgio: Storia delle dottrine politiche. Bruno Mondadori, Milano, 2000.Gentile, Emilio: La vita italiana. Il partito e lo Stato nel regime fascista. Editore Carocci, róma,

2008.Gentile, Emilio: Il mito dello Stato nuovo. Dal radicalismo nazionale al fascismo. Editore later-

za, Róma–Bari, 1999. Ghisalberti, Carlo: Storia costituzionale d’Italia 1848–1994. Laterza, Bari, 2010.Grossi, Paolo: Scienza giuridica italiana. Un profilo storico 1860–1950. Milano, Giuffrè, 2000.Hof, Ulrich im: A felvilágosodás Európája. Atalntisz Kiadó, Budapest, 1995.XX. századi Egyetemes Törénelem (szerk. diószegi István, Harsányi Iván, Németh István) Ko-

rona Kiadó, Budapest, 1997. 1–2. kötet.Janazzo, Antonio: Il liberalismo italiano del Novecento. Da Giolitti a Malagodi. Editore rubetti-

no, Soveria Mannelli (Catanzaro), 2003.Il senso delle costituzioni (a cura di Carlo Mongardini). Bulzoni, Róma, 2008.

Il sistema politico italiano (a cura di Cotta, Maurizio–Vezichelli, Luca). Il Mulino, Bologna, 2008. Kelsen, Hans jogtudománya. Tanulmányok Hans Kelsenről (szerk. Cs. Kiss Lajos). Gondolat Ki-

adó, Budapest, 2007.La costituzione esplicata. La Carta fondamentale della Repubblica spiegata Articolo per Articolo. Es-

selibri–Simone, Nápoly, 2010. La libertà dei moderni. Filosofie e teorie politiche della modernità 1789–1989. Dalla Rivoluzione

francese alla caduta del muro di Berlino. Liguori, Nápoly, 2003.Lanchester, fulco: Pensare lo Stato: I giuspubblicisti nell’Italia unitaria. Róma, 2004.Lanchester, fulco: La dottrina costituzionalista italiana tra il 1948 e il 1954. In Quaderni Fio-

rentini (28), 1999. 749–785. o.Le costituzione italiane (a cura di A. Aquarone). M. d’Addio e G. Negri, Edizioni Comunità,

Milano, 1958.Le democrazia italiana: forme, limiti, garanzie (a cura di Roberto Cerreto). Italianieuropei, róma,

2010.Legislazione e Previdenza Sociale, Manuale Teorico Pratico (a cura di F. del Giudice – F. Mariani –

M. Solombrino). XXII. kiadás, Esselibri–Simone, Nápoly, 2010. Majoros István – Ormos Mária: Európa a nemzetközi küzdőtéren. osiris Kiadó, Budapest,

2003.Mandák fanni: Il trasferimento dei poteri dal Parlamento al Governo – Le riforme dei regolamentiparlamentari negli ultimi tre decenni. XXV Convegno Annuale Societa Italiana diScienza Politica. 1–26. o. http://www.sisp.it/files/papers/2011/fanni-mandak-1130.pdfMelis, Giudo: Il Consiglio di Stato ai tempi di Santi Romano. www.giustiziaammnistrativa.itMezey Barna – Szente zoltán: Európai parlamentarizmus és alkotmánytörténet. osiris Kiadó,

Budapest, 2003.Modernità totalitaria. Il fascismo italiano (a cura di Emilio Gentile). Editore laterza, róma,

2008. Mola, Aldo A.: Giolitti. Lo statista della nuova Italia. Oscar Mondadori, Milano, 2009. Mongardini, Carlo: Pensare la politica. Per una analisi critica della politica contemporanea. Bul-

zoni, Róma–Bari , 2011.Mortati, Costantino: La costituzione in senso materiale. Giuffrè, Milano, 1940. Mortati, Costantino: Principi fondamentali. zanichelli, Bologna, 1975.Mortati, Costantino: Studi sul potere costituente e sulla riforma costituzionale dello Stato. Giuffrè,

Milano, 1972.Mortati, Costantino: Istituzioni di ordinamento giuridico. CEdAM, Padova, 1951.Mortati, Costantino costituzionalista calabrese (szerk. fulco Lanchester). Nápoly, 1989. Mosca, Gaetano: Elementi di scienza politica. fratelli Bocca, Torino, 1923.Mosca, Gaetano: Gli appunti di diritto costituzionale. Società Editrice Libreria, Milano, 1908.Mosca, Gaetano: Scienza politica e regime rappresentativo nell’età contemporanea (a cura di C.

Mongardini). Bulzoni, Róma, 1995.Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban (szerk. Trócsányi László – Badó Attila). KJK–Ker-

szöv, Budapest, 2005. Orlando, Vittorio Emaneuele: I Principi di diritto costituzionale. G. Barbèj –t. A, firenze,

1894.Ormos Mária: Mussolini. Politikai életrajz. Kossuth Kiadó, Budapest, 1987.Ormos Mária: Politikai eszmék és gyakorlatok a 20–21. században. napvilág Kiadó, Budapest,

2009.

268 fELHASzNÁLT IROdALOM

Paczolay Péter – Szabó Máté: A politikatudomány kialakulása. A politikaelmélet története az ókor-tól a huszadik századig. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2006.

Paczolay Péter: Alkotmánybíráskodás – alkotmányértelmezés. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2003.Pinelli, C.: La costituzione di Santi Romano e i primi maestri dell’età repubblicana. In La

rivista di AIC – Associazione Italiana dei Costituzionalisti. Róma, 2012/2. számPonzarelli, Guilio: Sei ragioni per escludere il risarcimento del danno esistenziale. Courtesy

IPSQA, Danno e responsabilità, 2000. 7. szám, 693. Portinaro, Pierpaolo: Il realismo politico. Laterza, Róma–Bari, 1999. Rother, Wolfgang: felicità e libertà – concetti principali della filosofia politica dell’illuminis-

mo italiano. In Giornale di filosofia, Filosofia italiana. 2010. Santi Romano: Lo stato e la sua crisi. Giuffrè, Milano, 1969.Santi Romano: Corso di diritto costituzionale. CEdAM, Padova, 1940.Santi Romano: Osservazioni sulla completezza dell’ordinamento statale. In www.giustizia-

amministrativa.itSanti Romano: Principii di diritto costituzionale generale. Giuffrè, Milano, 1947.Sartori Giovanni: A demokrácia. Osiris Kiadó, Budapest, 1999.Sólyom László: Az Alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest,

2001. Szigeti Péter – Takács Péter: A jogállamiság jogelmélete. Napvilág Kiadó, Budapest, 1998.Szigeti Péter: Norma és valóság. Válogatott tanulmányok a jogelmélet, az alkotmányjog és a politika-

elmélet köréből. Széchenyi isván Egyetem, MTA Politikai Tudmányok Intézete, Universi-tas–Győr Kht, Győr, 2006.

Tóth Judit – Legény Krisztián: Összehasonlító alkotmányjog. CompLex Kiadó, Budapest, 2006.

Várnay Ernő – Papp Mónika: Az Európai Unió joga. CompLex Kiadó, Budapest, 2006.

***

Enciclopedia italiana on-line: www.treccani.it.I diritti fondamentali nella Giurisprudenza della Corte costituzionale. www.cortecostituzio-

nale.itLa tutela dei „soggetti deboli” come esplicazione dell’istanza solidaristica nella giurispru-

denza costituzionale a cura di Bellocci, Mario e Passaglia, Paolo, www.cortecostitizonale.itfamiglia legittima, figli naturali, adozioni e rapporti di fatto, a cura di M. Bellocci, www.cor-

tecostituzionali.itLa dignità dell’uomo quale principio costituzionale, a cura di M. Bellocci, e P. Passaglia,

www.cortecostituzionali.itTutela della vita privata: realtà e prospettive costituzionali, a cura di M. Bellocci, S. Magna-

nesi, P. Passaglia ed E. Rispoli: www.cortecostituzionali.itALTALEX: az olasz jogszabályok hivatalos elektronikus portálja

mElléklEt

AzolaszköztársaságAlkotmánya287

Azideiglenesállamfő,

figyelembe véve az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1947. december 22-én tartott ülésén hozott határozatát, amely jóváhagyta az Olasz Köztársa-ság alkotmányát a XVIII. záró rendelkezésekre tekintettel,

a következő szövegben kihirdeti az Olasz Köztársaság Alkotmányát.

Alapelvek

1. § (1) Olaszország munkára alapozott demokratikus köztársaság.(2) A szuverenitás a népet illeti, amely azt az Alkotmány által meghatá-

rozott formában és keretek között gyakorolja.2. § A Köztársaság elismeri és biztosítja az ember sérthetetlen jogait,

amely mint egyént, vagy mint olyan társadalmi szervezet tagját illeti meg, amelyben személyisége kibontakozik, és megköveteli a politikai, gazdasá-gi és társadalmi szolidaritásból fakadó megmásíthatatlan kötelezettségek teljesítését.

287 Az itt közölt szöveg a következő kiadványon alapul: Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban (szerk. Trócsányi László – Badó Attila). KJK–Kerszöv, Budapest 2005. 785–811. o. Ennek szövegét a módosítások függvényében korrigáltam. Az alkotmány olasz nyelvű változata vonatkozásában a következő kiadványt vettem alapul: La costituzione esplicata: La Carta fondamentale della Repubblica spiegata Articolo per Articolo. 9. kiadás. Esselibri–Simone, Nápoly, 2010.

270 mEllÉKlEt Az olAsz KöztársAság AlKotmányA 271

3. § (1) Minden állampolgár egyenlő társadalmi méltósággal bír, nemre, fajra, anyanyelvre, vallási, politikai hovatartozásra, személyi és társadalmi körülményeire tekintet nélkül a törvény előtt egyenlő.

(2) A köztársaság feladata, hogy megszüntesse azokat a gazdasági és tár-sadalmi akadályokat, amelyek ténylegesen korlátozva az állampolgárok egyenlőségét és szabadságát meggátolják a személyiség kibontakozását és minden dolgozó tényleges részvételét az ország politikai, gazdasági és tár-sadalmi életében.

4. § (1) A Köztársaság elismeri minden állampolgár munkához való jo-gát, előmozdítja azokat a feltételeket, amelyek ezt a jogot ténylegessé te-hetik.

(2) Minden állampolgár kötelessége, hogy saját lehetősége és választá-sa szerint olyan munkát végezzen vagy olyan tevékenységet folytasson, amely elősegíti társadalom anyagi és szellemi fejlődését.

5. § Az egy és oszthatatlan Köztársaság elismeri és támogatja a helyi autonómiákat, az állami közszolgáltatás területén megvalósítja a legszé-lesebb igazgatási decentralizációt, jogalkotásának elveit és módszereit az önkormányzatokat a decentralizáció igényeinek megfelelően alakítja.

6. § A Köztársaság megfelelő szabályokkal védi a nyelvi kisebbsége-ket.

7. § (1) Az állam és az egyház saját rendjükben egymástól függetlenek és szuverének.

(2) Viszonyukat a Lateráni Egyezmény szabályozza. Az Egyezmény a felek által elfogadott módosításához nem szükséges az alkotmánymódosí-tási eljárás betartása.

8. § (1) A törvény előtt minden vallási felekezet egyformán szabad. (2) A katolikusoktól eltérő vallási felekezeteknek joguk van saját statú-

tumaik szerint működni, ha azok az olasz jogrenddel nem ellentétesek. Az államhoz való viszonyukat a képviseletükkel kötött megegyezés alapján törvény szabályozza.

9. § (1) A Köztársaság előmozdítja a kultúra fejlődését, a tudományos és technikai kutatást.

(2) Védi a környezetet, óvja nemzeti és művészeti értékeit. 10. § (1) Az olasz jogrendszer alkalmazkodik a nemzetközi jog általáno-

san elismert szabályaihoz. (2) A külföldi jogi helyzetét a nemzetközi egyezményeknek és szabá-

lyoknak megfelelően törvény szabályozza.

(3) Az a külföldi, akit hazájában meggátoltak a demokratikus szabadság-jogok gyakorlásában az olasz alkotmányban biztosított feltételek mellett a Köztársaság területén menedékjogot élvez.

(4) Politikai bűncselekmény miatt külföldi nem adható ki.11. § Olaszország elutasítja a háborút mint más népek szabadságának

megsértését és a nemzetközi viták békés megoldásának eszközét; más ál-lamokkal egyenlő feltételek mellett hozzájárul szuverenitása korlátozásá-hoz egy olyaan rendszer létrehozása érdekében, amely biztosítja a békét és a nemzetek közötti igazságosságot, valamint előmozdítja és támogatja az ilyen céllal alakult nemzetközi szervezeteket.

12. § A Köztársaság zászlója a zöld trikolór, amely egymás mellett függő-legesen elhelyezkedő, egyenlő nagyságú zöld, fehér és piros sávokból áll.

i.állampolgárokjogaiéskötelességei

1. fEJEzET POLGÁRI KAPCSOLATOK288

13. § (1) A személyes szabadság sérthetetlen.(2) A személyek fogva tatása, zaklatása, megmotozása, illetve a szemé-

lyes szabadság bármilyen más módon való korlátozása csak törvényben meghatározott esetekben és csak az igazságügyi indoklással ellátott hatá-rozata alapján lehetséges.

(3) Törvényben külön meghatározott sürgős és rendkívüli esetekben a rendőri szervek ideiglenes intézkedéseket foganatosíthatnak, amelyekről 48 órán belül értesíteni kell az igazságügyi hatóságokat. Ha ezek újabb 48 órán belül az intézkedéseket nem hagyják jóvá, visszavontnak, illetve semmisnek kell őket tekinteni.

(4) A szabadságában bármilyen módon korlátozott személyekkel szem-ben alkalmazott fizikai vagy pszichikai erőszak büntetendő.

(5) Törvény határozza meg az előzetes letartóztatás leghosszabb lehet-séges időtartamát.

288 A jogok generációit alapul vevő alkotmányjogi doktrína alapján az ebben a fejezetben található jogok, kötelességek csoportosításának alapja, a társadalomra vonatkozó speciális kapcsolatrendszer, így mindegyik rész a „rapporti”, ’kapcsolatok’ kifejezést tartalmazza. Ez az első alcsoportban az ember személyéhez fűződő jogokat, az első generációs polgári jogokat és az eljárási jogokat foglalja magában.


14. § (1) A magánlakás sérthetetlen.(2) Magánlakásban szemle, házkutatás vagy lefoglalás csak a törvény-

ben meghatározott esetekben és módon végezhető, a személyi szabadság védelmére előírt biztosítékok betartásával.

(3) Az adóügyi és gazdasági céllal vagy közérdekből és egészségügyi okokból tartandó vizsgálatot és szemlét külön törvények szabályozzák.

15. § (1) A levelezés és a közlés minden egyéb formájának szabadsága és titkossága sérthetetlen.

(2) Ezek korlátozása csak az igazságügyi hatóságok indoklással ellátott határozata alapján, a törvényben előírt biztosítékok betartása mellett le-hetséges.

16. § (1) Törvény által biztonsági vagy egészségügyi okok miatt, álta-lánosan megjelölt területek kivételével minden állampolgár szabadon mozoghat és tartózkodhat az ország területének bármely részén. Politikai okok miatt semmilyen korlátozás nem alkalmazható.

(2) Minden állampolgár szabadon elhagyhatja a Köztársaság területét, és oda szabadon visszatérhet, a törvényben meghatározott esetek kivéte-lével.

17. § (1) Az állampolgároknak joguk van békésen és fegyver nélkül gyü-lekezni.

(2) A gyűléseket, még ha nyilvános helyen tartják is, nem kötelező előre bejelenteni.

(3) Közterületen tartandó gyűlésekről a hatóságokat előzetesen értesí-teni kell, ezek a gyűlések megtartását csak bizonyított okból vagy köz-érdekből tilthatják meg.

18. § (1) Az állampolgárok jogosultak szabadon, előzetes engedély nél-kül szervezeteket létrehozni, olyan céllal, amit az egyénnek a büntető tör-vénykönyvek nem tiltanak.

(2) Tilos a titkos és az akár csak közvetetten is politikai célt szolgáló ka-tonai jellegű szervezetek létrehozása.

19. § (1) Mindenkinek joga van arra, hogy szabadon megvallja vallá-sát akár egyénileg, akár csoportosan, terjessze annak tanait, részt vegyen annak zártkörű vagy nyilvános szertartásain, ha ezek nem ellentétesek a közerkölccsel.

20. § Valamely egyesület vagy intézmény egyházi jellege vallásos vagy kultikus célja nem lehet oka sem különleges törvényi korlátozásoknak, sem megalakításukkal, jogképességükkel, vagy bármely más tevékenysé-gükkel kapcsolatos különleges adóztatásnak.

21. § (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy szóban, írásban vagy a köz-lés bármely más módján gondolatait szabadon kinyilvánítsa.

(2) A sajtóközleményeket nem lehet előzetes engedélynek vagy cenzú-rának alávetni.

(3) Sajtótermék lefoglalására csak az igazságügyi hatóság indoklással ellátott határozata alapján kerülhet sor, a sajtótörvény által kifejezetten megjelölt bűncselekmények esetében, vagy ha az ugyanennek a törvény-nek a felelősök feltüntetésére vonatkozó szabályait szegik meg.

(4) Kifejezetten sürgős esetben, amikor az igazságügyi hatóság azon-nali beavatkozása nem lehetséges, a rendszeresen megjelenő sajtótermék lefoglalását a büntetőügyi rendőrség tisztjei is végrehajthatják, akiknek azonban a tényt azonnal, de legkésőbb 24 órán belül jelenteniük kell az igazságügyi hatóságnak. Ha ez utóbbi az intézkedést 24 órán belül nem hagyja jóvá, azt visszavontnak és semmisnek kell tekinteni.

(5) Törvény általános jellegű normákkal előírhatja, hogy a rendszeresen megjelenő sajtó pénzügyi forrásait nyilvánosságra kell hozni.

(6) A közerkölccsel ellentétes sajtóközlemény, előadás vagy nyilvános-ságra hozatal bármely formája tilos.

22. § Politikai okok miatt senki sem fosztható meg jogképességétől, állampolgárságától és nevétől.

23. § Semmilyen személyi vagy anyagi jellegű szolgáltatás nem kény-szeríthető ki, ha a törvény nem írja elő.

24. § (1) Bárki bírósághoz fordulhat jogainak vagy jogos érdekeink vé-delmére.

(2) A védelemhez való jog az eljárás bármely szintjén és szakaszában sérthetetlen.

(3) A kellő vagyonnal nem rendelkezők számára a megfelelő intézmé-nyek biztosítják, hogy bármely más bíróság előtt eljárni és védekezni tud-janak.

(4) A bírói tévedések orvoslásának módjait és feltételeit törvény hatá-rozza meg.

25. § (1) Senkit nem lehet törvényes bírájától elvonni.(2) Mindenki csak törvény alapján büntethető, és csak olyan cselekmé-

nyért, amit a törvény hatálybalépése után követett el. (3) Biztonsági intézkedéseket csak a törvényben meghatározott esetek-

ben lehet alkalmazni.26. § (1) Állampolgár kiadatására csak az ezt kifejezetten előíró nemzet-

közi egyezmény alapján kerülhet sor. (2) Politikai bűncselekmény miatt nincs helye kiadatásnak.


27. § (1) A büntetőjogi felelősség egyéni. A vádlott nem tekinthető bű-nösnek a jogerős ítélet meghozataláig.

(2) A büntetés nem lehet ellentétes az emberi méltósággal, és az elítélt átnevelésére kell irányulnia.

(3) Halálbüntetésnek a hadiállapotra meghatározott esetek kivételével nincs helye.

28. § Az állam és a közintézmények tisztviselői és alkalmazottai a bün-tető, polgári és igazgatási törvények szerint közvetlenül felelősek a jog megsértésével hozott aktusaikért. Ezekben az esetekben a polgári jogi fe-lelősség kiterjed az államra és a közintézményekre is.

2. fEJEzET ETIKAI ÉS TÁRSAdALMI KAPCSOLATOK

29. § (1) A Köztársaság elismeri a család mint házasságon alapuló termé-szetes közösség jogait.

(2) A házasság a törvény által a családi egység biztosítékaiként rögzített korlátokkal a házastársak erkölcsi és jogi egyenlőségén alapul.

30. § (1) A szülők kötelessége és joga, hogy eltartsák, tanítassák és ne-veljék gyermekeiket, a házasságon kívül születetteket is.

(2) Ha a szülők erre nem képesek, feladataik ellátásáról törvény rendel-kezik.

(3) A törvény biztosítja a házasságon kívül született gyermekeknek a teljes családtagjaik jogával összeegyeztethető összes társadalmi és jogi vé-delmet.

(4) Az apaság bizonyításának szabályait és korlátait törvény állapítja meg.

31. § A Köztársaság anyagi támogatással és más intézkedésekkel segíti a családalapítást és az ezzel kapcsolatos feladatok ellátását, különös tekin-tettel a nagycsaládokra. Védi az anyaságot, a gyermekeket és a fiatalokat, és ennek érdekében meghozza a szükséges intézkedéseket.

32. § (1) A Köztársaság alapvető és egyéni jogként és közösségi érdek-ként védi az egészséget, és biztosítja a betegeknek az orvosi ellátást.

(2) A törvény rendelkezésein túlmenően senki sem kötelezhető meg-határozott orvosi kezelésre. A törvény egyetlen esetben sem sértheti meg az ember személyiségének tiszteletéből eredő korlátokat.

33. § (1) A nűvészet, a tudomány és az oktatás szabad.

(2) A Köztársaság meghatározza az oktatásra vonatkozó általános szabá-lyokat, létrehozza a különböző fajtájú és szintű állami iskolákat.

(3) A természetes és jogi személyek jogosultak arra, hogy állami segít-ség nélküli iskolákat és más oktatási intézményeket alapítsanak.

(4) A törvénynek az egyenlőségért folyamodó nem állami iskolák jogai-nak és kötelességeinek meghatározásakor biztosítania kell azok részére a teljes szabadságot, tanulóiknak pedig az állami iskolák tanulóival való azo-nos bánásmódot.

(5) A különböző fajtájú és szintű iskolákba való felvételhez, az iskolai tanulmányok befejezéséhez és a tanult foglalkozás gyakorlásának engedé-lyezéséhez állami vizsgát kell tenni.

(6) A főiskoláknak, egyetemeknek és akadémiáknak az állam törvényei által meghatározott keretek között joguk van saját szabályokat alkotni.

34. § (1) Az iskola mindenki számára hozzáférhető.(2) A legalább nyolv évig tartó alapfokú oktatás kötelező és ingyenes.(3) A tehetségeseknek és az arra érdemeseknek akkor is joguk van a

legmagasabb szintű iskolákba eljutni, ha nem rendelkeznek az ehhez szükséges anyagi eszközökkel. A Köztársaság ezt a jogot pályazati úton megítélt ösztöndíjakkal, családi pótlékokkal és egyéb intézkedésekkel ér-vényesíti.

3. fEJEzET GAzdASÁGI KAPCSOLATOK

35. § (1) A Köztársaság védi a munka minden formáját és összes meg-nyilvánulását.

(2) Gondoskodik a dolgozók szakmai képzéséről és fejlődéséről.(3) Előmozdítja és támogatja a munkához való jog biztosítását célzó

nemzetközi egyezményeket és szervezeteket.(4) A törvény által a közérdek védelmében meghatározott kötelezettsé-

gek teljesítése mellett elismeri a kivándorlás szabadságát, és védi az olasz munkát külföldön.

36. § (1) A dolgozónak joga van olyan jövedelemre, amely megfelel vég-zett munkája mennyiségének és minőségének, és mindenképp elegendő, hogy magának és családjának szabad és méltó életet biztosítson.

(2) A napi munkaidő leghosszabb időtartamát törvény határozza meg.(3) A dolgozónak joga van a heti pihenőidőhöz, az évi fizetett szabad-

sághoz, és ezekről nem mondhat le.


37. § (1) A dolgozó nőt ugyanazok a jogok, s azonos munka esetén ugyan-az a fizetés illeti meg, mint a férfiakat. A munkakörülményeknek lehető-vé kell tenniük, hogy elsődleges családi funkcióját elláthassa, az anya és gyermek számára pedig megfelelő védelmet kell biztosítani.

(2) Törvény határozza meg a fizetett munka végzéséhez szükséges leg-alacsonyabb életkort.

(3) A Köztársaság különleges szabályokkal védi a kiskorúak munká-ját, és egyenlő munka esetén biztosítja számukra az egyenlő bérhez való jogot.

38. § (1) Minden munkaképtelen és a megélhetéshez szükséges eszkö-zökkel nem rendelkező állampolgárnak joga van az állami támogatásra és eltartásra.

(2) A dolgozóknak joguk van arra, hogy baleset, betegség, rokkantság, öregség és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén biz-tosítva legyenek számukra a megélhetéshez szükséges eszközök.

(3) A megváltozott munkaképességűeknek és rokkantaknak joguk van az oktatáshoz és szakmai képzéshez.

(4) A jelen cikkben meghatározott feladatokat állami intézmények vég-zik.

(5) A magánbiztosítás szabad.39. § (1) A szakszervezeti tevékenység szabad.(2) A szakszervezeteket nem lehet másra kötelezni, mint a törvényben

meghatározott módon történő, helyi vagy központi hivatalok általi nyil-vántartásba vételre.

(3) A nyilvántartásba vétel feltétele, hogy a szakszervezetek alapokmá-nyai belső szervezetüket demokratikus alapon rögzítsék.

(4) A nyilvántartásba vett szakszervezetek jogi személyek. Taglétszá-muk arányának megfelelően képviseltetve magukat, közösen köthetnek olyan kollektív szerződéseket, amelyek az adott szakmában mindenkire kötelezőek.

40. § A sztrájkjog az ezt szabályozó törvények keretei között gyakorol-ható.

41. § (1) A gazdaságban a magánkezdeményezés szabad. (2) Ez nem lehet ellentétes a társadalmi hasznossággal, és nem károsít-

hatja a biztonságot, a szabadságot és az emberi méltóságot.(3) Törvény határozza meg a terveket és végrehajtásuk megfelelő ellen-

őrzését annak érdekében, hogy a magán és állami gazdasági tevékenység társadalmi célok elérésére irányuljon.

42. § (1) A tulajdon köztulajdon vagy magántulajdon. A gazdasági javak tulajdonosai az állam, a jogi és természetes személyek. A törvény elismeri és biztosítja a magántulajdont, meghatározza megszerzésének és használa-tának módjait és korlátait, a társadalmi rendeltetés biztosítása és mindenki számára hozzáférhetővé tétele céljából.

(2) A törvényben meghatározott esetekben kártalanítás ellenében a ma-gántulajdon közérdekből kisajátítható.

(3) A törvényes és végrendeleti öröklés szabályait és korlátait, valamint az állam örökléssel kapcsolatos jogait törvény állapítja meg.

43. § Közérdekből a törvény eredetileg fenntarthat, vagy kártalanítás el-lenében történő kisajátítás útján az államra, jogi személyre, dolgozók vagy fogyasztók csoportjára ruházhat át olyan vállalatokat vagy vállalattípuso-kat, amelyek létfontosságú szolgáltatásokat végeznek, energiaforrások fe-lett rendelkeznek vagy monopolhelyzetben vannak, és termékük olyan szükségleti cikk, amelyet közérdekből feltétlenül biztosítani kell.

44. § (1) A föld ésszerű kihasználása és méltányos társadalmi körülmé-nyek kialakítása érdekében a törvény kötelezettségeket ír elő, és korláto-kat állapít meg a földmagántulajdonra, régiónként és mezőgazdasági öve-zetenként megszabja a földterület nagyságának felső határát, előmozdítja és kötelezővé teszi a talajjavítást, a nagybirtok átalakítását és a termelő egységek rekonstrukcióját, segíti a kis- és középgazdaságokat.

(2) A törvény a hegyi területek javára kedvezményes intézkedéseket hoz.

45. § (1) A Köztársaság elismeri a kölcsönös segítségen alapuló és spe-kulációs célokat mellőző szövetkezet társadalmi rendeltetését. A törvény előmozdítja, és alkalmas eszközökkel segíti terjedésüket, és megfelelő el-lenőrzéssel biztosítja eredeti jellegük és céljuk megtartását.

(2) Törvény rendelkezik a kisiparosság védelméről és fejlődéséről.46. § A munka gazdasági és társadalmi felemelése érdekében és a ter-

melői igényeknek megfelelően a Köztársaság elismeri a dolgozók azon jogát, hogy a törvényben meghatározott módon és keretek között részt vegyenek az üzemek igazgatásában.

47. § (1) A Köztársaság bátorítja és védi a takarékoskodás minden for-máját, szabályozza, összehangolja és ellenőrzi a hiteltevékenységet.

(2) Segíti a lakosságot, hogy takarékbetétjei révén lakáshoz, mezőgaz-dasági termelőeszközökhöz jusson, és közvetlen vagy közvetett módon az ország nagy termelőegységeinek részvényesévé váljon.


4. fEJEzET POLITIKAI KAPCSOLATOK

48. § (1) Minden nagykorú állampolgár, férfi és nő egyaránt, választó-jogosult.

(2) A szavazat személyes és egyenlő, szabad és titkos. A szavazás állam-polgári kötelesség.

(3) A szavazati jogot csak a polgári jogképesség hiánya, jogerős büntető ítélet és a törvény által meghatározott erkölcsi méltatlanság esetei korlá-tozhatják.

(4) A törvény meghatározza, hogy milyen feltételek mellett és módon gyakorolhatják a külföldön tartózkodó állampolgárok a választójogot. Eb-ből a célból a kamarákba történő választás során külföldi választókerületet kell létrehozni, amelyben a megszerezhető helyek számát alkotmányos törvény határozza meg, a törvényben meghatározott elvekkel összhang-ban.

49. § Minden állampolgár szabadon alakíthat pártot abból a célból, hogy demokratikus módszerekkel részt vegyen a nemzeti politika alakításá-ban.

50. § Minden állampolgár petíciót terjeszthet be mindkét háznak, tör-vényhozó intézkedés kérése, vagy közös szükségletek előterjesztése cél-jából.

51. § (1) A törvényben meghatározott feltételek megléte esetén minden női és férfi állampolgár betölthet közhivatalokat és választott tisztsége-ket. Ebből a célból a Köztársaság megfelelő intézkedésekkel előmozdítja a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséget.

(2) A közhivatalok és választott tisztségek betöltése céljából törvény a nem a Köztársaság területén élő olaszokat az állampolgárokkal egyenlő jogúvá teheti.

(3) Akit köztisztségre megválasztottak, annak biztosítani kell a feladat ellátáshoz szükséges időt, és joga van előző munkaviszonyának fenntartá-sához.

52. § (1) A Haza védelme az állampolgárok szent kötelezettsége.(2) A katonai szolgálat, a törvényben meghatározott módon és keretek

között, kötelező. E kötelezettség teljesítése miatt nem származhat hát-rány az állampolgárok számára sem a munkahelyén sem a politikai jogok gyakorlásában.

(3) A fegyveres erők rendszere a Köztársaság demokratikus szellemé-hez igazodik.

53. § (1) Anyagi lehetőségeinek megfelelően mindenki köteles hozzá-járulni a közterhek viseléséhez.

(2) Az adórendszer a progresszivitás elvén alapul.54. § (1) Minden állampolgár kötelessége, hogy hű maradjon a Köztársa-

sághoz, és tiszteletben tartsa az Alkotmányt és a törvényeket.(2) A közhivatalt betöltő állampolgárok kötelesek feladataikat fegyel-

mezetten és becsülettel ellátni, és a törvényekben meghatározott esetek-ben esküt tenni.

ii.Aköztársaságszervezete

1. fEJEzET ApARlAmEnt

A Kamarák

55. § (1) A Parlament a Képviselőházból és a Köztársaság Szenátusából áll.

(2) A Parlament együttes ülésre csak az Alkotmány által előírt esetek-ben ül össze.

56. § (1) A Képviselőház tagjait általános és közvetlen választás alapján választják.

(2) A képviselők létszáma hatszázharminc, ebből tizenkettőt a külföldi választókerületből választanak.

(3) Képviselőnek megválasztható minden választópolgár, aki a választás napján betöltötte 25. életévét.

(4) Az egyes választókerületekben megszerezhető mandátumok számát úgy állapítják meg, hogy a Köztársaság lakosainak legutóbbi népszámlá-lás szerinti létszámát elosztják hatszáztizennyolccal, és a mandátumokat arányosan a hányadosok, illetve a legmagasabb maradékszámok alapján állapítják meg.

57. § (1) A Köztársaság Szenátusát a régiómegoszlás alapján választják meg, a külföldi választókerületek számára fenntartott helyek kivételével.

(2) A szenátorok létszáma háromszáztizenöt, ebből hatot a külföldi vá-lasztókerületben választanak.

(3) Egyetlen régiónak sem lehet hétnél kevesebb szenátora, Molise-ben kettő, Valle d’Aostában egy szenátort választanak.


(4) A régiók között a mandátumok elosztása az előző cikk rendelkezé-seinek alkalmazásával a régió lakosainak a legutóbbi népszámlálás szerinti lélekszámához viszonyítva a teljes hányadosoknak és a legmagasabb ma-radékoknak megfelelően arányosan történik.

58. § (1) A szenátorokat a 25. életévüket betöltött választópolgárok vá-lasztják, általános és közvetlen választójog alapján.

(2) Szenátornak választható az a választópolgár, aki betöltötte a 40. élet-évét.

59. § (1) A Köztársaság volt elnökei, a lemondás esetét kivéve, hivatal-ból életük végéig szentárorok.

60. § (1) A Képviselőházat és a Köztársaság Szenátusát öt évre választ-ják.

(2) Bármelyik kamara megbizatásának meghosszabbítására csak törvény alapján és csak háború esetén kerülhet sor.

61. § (1) Az új kamarák megválasztását az előző megbízatásának lejártá-tól számított 70 napon belül kell megválasztani. Az új kamarák első ülését a választásoktól számított 20 napon belül kell megtartani.

(2) Az új kamarák összeüléséig a hatásköröket az előző kamarák gyako-rolják.

62. § (1) A kamarák február és október első munkanapján hivatalból összeülnek.

(2) Bármely kamara rendkívüli ülésre hívható össze elnökének, a köz-társasági elnök vagy tagjai egyharmadának kezedeményezésére.

(3) Amennyiben az egyik kamarát rendkívüli ülésre összehívták, hiava-talból össze kell hívni a másikat is.

63. § (1) Mindkét kamara tagjai közül megválasztja az elnököt és az el-nöki hivatal tagjait.

(2) Amennyiben a Parlament együttes ülést tart, az elnöki és az elnöki hivatali teendőket a Képviselőház ebbéli tisztségviselői látják el.

64. § (1) Tagjai szavazatának abszolút többségével mindkét kamara megalkotja ügyrendjét.

(2) Az ülések nyilvánosak. Bármelyik kamara és az együttes ülésre ösz-szehívott Parlament zárt ülés tartásáról határozhat.

(3) A két kamara és a Parlament határozatai nem érvényesek, ha az ülé-sen tagjai többsége nincs jelen, és a határozatokat nem a jelenlévők több-ségének szavazatával hozzák, kivéve, ha az Alkotmány a határozat érvé-nyességéhez eltérő többséget ír elő.

(4) A kormány tagjai – abban az esetben, ha nem tagjai a kamaráknak – jogosultak, ilyen irányú kérés esetében kötelesek részt venni az üléseken. Kérésükre minden esetben szót kapnak.

65. § (1) Törvény határozza meg a képviselői és szenátori megbízatással való összeférhetetlenség és a meg nem választhatóság eseteit.

(2) Senki nem lehet egyidejűleg mindkét kamara tagja.66. § Mindkét kamara megvizsgálja tagja mandátumának érvényessé-

gét, és dönt a meg nem választhatóság és összeférhetetlenség utólag fel-merült eseteiben.

67. § A Parlament minden tagja a nemzetet képviseli, és feladatait man-dátumának korlátozása nélkül gyakorolja.

68. § (1) A Parlament tagjai a feladatok gyakorlása során leadott szavaza-taik és kifejtett véleményük miatt nem üldözhetők.

(2) Annak a kamarának hozzájárulása nélkül, amelynek tagja, a Parla-ment egyetlen tagja ellen sem lehet büntetőeljárást indítani, nem lehet letartóztatni vagy személyes szabadságától más módon megfosztani, nem lehet házkutatásnak vagy motozásnak alávetni, kivéve, ha olyan bűncse-lekmény elkövetésén érték tetten, amelynél az őrizetbe vétel kötelező.

(3) Hasonló hozzájárulás szükséges a Parlament bármelyik tagja elleni jogerős ítélet végrehajtásával kapcsolatos letartóztatásához vagy fogva tar-tásának fenntartásához.

69. § A Parlament tagjainak jövedelmezését törvény állapítja meg.

A törvényalkotás menete

70. § A törvényhozás feladatát a kamarák együtt gyakorolják. 71. § A törvénykezdeményezés joga a kormányt, a Parlament minden

tagját és az alkotmányos törvény által feljogosított intézményeket és szer-veket illeti meg.

(2) A nép a törvénykezdeményezést a legalább ötvenezer választó által cikkekbe szerkesztett tervezet előterjesztése útján gyakorolja.

72. § (1) A törvényjavaslatot bármelyik kamarához be lehet nyújtani, azonban ügyrend szerint először egy bizottság, utána az a kamara vizsgálja és fogadja, amelyhez benyújtották, először szakaszonként, majd záró sza-vazással.

(2) A sürgősnek minősített törvényjavasalatok elfogadására az ügyrend rövidített eljárást állapít meg.


(3) Az ügyrend meghatározhatja, hogy a törvényjavaslatok tárgyalását és elfogadását milyen esetekben és formákban végzik el a képviselőcsopor-tok arányát visszatükröző bizottságok, ideértve az állandó bizottságokat. A törvényjavaslat a végső elfogadása előtt ezekben az esetekben is a ka-mara elé kerül, ha a kormány, a kamara tagjainak egytizede, vagy a bizott-ság tagjainak egyötöde azt kéri, hogy maga a kamara vitassa és szavazza meg, vagy a végső elfogadás egyszerű szavazással történjen. Az ügyrend meghatározza a bizottságok munkája nyilvánosságra hozatalának formáit.

(4) A kamara előtti közvetlen vitát és a kamara általi elfogadását mindig meg kell tartani az alkotmányi és választási vonatkozású törvényhozó ha-táskör átruházására irányuló, valamint a nemzetközi szerződések ratifiká-lására felhatalmazó és a pénzügyi mérlegeket jóváhagyó törvényjavaslatok esetében.

73. § (1) A törvényeket az elfogadásuktól számított egy hónapon belül a köztársasági elnök hirdeti ki.

(2) Ha mindkét kamara abszolút többséggel kijelenti a törvény sürgős-ségét, akkor azt a benne meghatározott időpontig ki kell hirdetni.

(3) A törvényeket a kihirdetés után haladéktalanul közzéteszik, és az ettől számított 15. napon lépnek hatályba, kivéve, ha az adott törvény más időpontot állapít meg.

74. § (1) A törvények kihirdetése előtt a köztársasági elnök indoklással ellátott üzenetben kérheti a kamaráktól, hogy hozzanak új döntést.

(2) Amennyiben a kamarák nem változtatják meg döntésüket, a tör-vényt ki kell hirdetni.

75. § (1) Népszavazást kell tartani egy törvény vagy törvényerejű jog-szabály részleges vagy teljes hatályon kívül helyezéséről, ha azt ötszázezer választópolgár vagy öt régió tanácsa kéri.

(2) Nem lehetnek a népszavazás tárgyai az adóügyi, a költségvetési, a közkegyelemről és a büntetés elengedéséről szóló, a nemzetközi szerző-dések ratifikálására felhatalmazó törvények.

(3) A népszavazáson részt vehet minden olyan állampolgár, aki részt ve-het a képviselőházi választásokon.

(4) A népszavazásra terjesztett javaslatot elfogadottnak kell tekinteni, ha a szavazáson részt vett a jogosultak többsége, és a javaslat megszerezte az érvényes szavazatok többségét.

(5) A népszavazás lefolytatásának szabályait törvény állapítja meg.76. § A törvényhozási feladatokat a kormányra csak korlátozott időre,

meghatározott tárgykörben, az alap-és irányelvek rögzítésével lehet átru-házni.

77. § (1) A kormány a kamarák felhatalmazása nélkül nem hozhat tör-vényerejű rendeleteket.

(2) Amennyiben rendkívüli és sürgős esetben a kormány saját felelőssé-gére törvényerejű rendeletet hoz, azokat törvénnyé alakítás céljából még aznap be kell mutatnia a kamaráknak, amelyek ebből a célból öt napon belül akkor is összeülnek, ha előzőleg feloszlatták.

(3) A kormány rendeletei a kibocsátásra visszamenő hatállyal érvény-telenek, ha a közlésüktől számított 60 napon belül nem válnak törvénnyé. A kamarák megfelelő törvényekkel szabályozhatják a törvényekké nem vált rendeletek alapján keletkezett jogviszonyokat.

78. § A kamarák hirdetik ki a hadiállapotot, és adják meg a kormánynak a megfelelő felhatalmazást.

79. § (1) Közkegyelmet és büntetések elengedését a mindkét kama-ra kétharmados többségével elfogadott parlamenti törvény ad, a szavazást cikkenként és egészében kell lefolytatni.

(2) A közkegyelmet vagy a büntetés elengedését biztosító törvény meg-jelölheti alkalmazás határidejét.

(3) A közkegyelem vagy a büntetés elengedése semmilyen esetben sem alkalmazható azokra a bűncselekményekre, amelyeket a javaslat be-nyújtása után követtek el.

80. § A kamarák megfelelő törvényekkel felhatalmazást adnak a politi-kai természetű, a választott bírósági és jogi szabályozásra irányuló, a terü-letváltozást eredményező, a pénzügyi terhekkel járó vagy törvénymódosí-tást igénylő nemzetközi szerződések ratifikálására.

81. § (1) A kamarák minden évben elfogadják a kormány által előter-jesztett költségvetést és a pénzügyi mérleget.

(2) A költségvetés ideiglenes alkalmazása csak törvény alapján, és ösz-szesen legfeljebb négyhónapos időtartamra engedhető meg.

(3) A pénzügyi mérleg elfogadásáról szóló törvényben nem hagyhatók jóvá újabb adók és kiadások.

(4) Minden újabb törvénynek, mely új vagy nagyobb kiadásokat irányoz elő, rendelkeznie kell a megvalósításához szükséges eszközökről.

82. § (1) Bármelyik kamara vizsgálatot indíthat közérdekű kérdések-ben.

(2) Ebből a célból tagjai közül a képviselőcsoportok arányát visszatük-röző bizottságokat hozhat létre. A vizsgálóbizottság a nyomozást és a vizs-gálatot ugyanolyan hatáskörrel és korlátokkal végzi, mint az igazságügyi hatóságok.


2. fEJEzET A KöztársAságI ElnöK

83. § (1) A köztársasági elnököt a Parlament választja meg tagjai együt-tes ülésén.

(2) A választáson régiónként három küldött vesz részt. Ezeket a régió tanácsai választják oly módon, hogy a nemzeti kisebbségek képviselete is biztosítva legyen, Valle d’Aosta csak egy küldöttel rendelkezik.

(3) A köztársasági elnököt titkos szavazással választják, a gyűlés kéthar-mados többségével. A harmadik forduló után elegendő az abszolút több-ség.

84. § (1) Köztársasági elnöknek megválasztható minden olyan állam-polgár, aki betöltötte az 50. életévét, és rendelkezik a polgári és politikai jogokkal.

(2) A köztársasági elnök fizetését és juttatásait törvény állapítja meg.85. § (1) A köztársasági elnököt hét évre választják.(2) Harminc nappal a köztársasági elnök megbízatásának lejárta előtt a

Képviselőház elnöke együttes ülésre hívja össze a Parlamentet és a régiók küldötteit az új köztársasági elnök megválasztása céljából.

(3) Amennyiben a kamarákat feloszlatták, vagy megbízatásuk lejártáig három hónapnál kevesebb idő van hátra, a választást az új kamarák első ülésétől számított tizenöt napon belül kell megtartani. Eddig az ideig a köztársasági elnök hivatalban marad.

86. § (1) Akadályoztatás esetén a köztársasági elnök feladatait minden esetben a szenátus elnöke látja el.

(2) Huzamosabb ideig tartó akadályoztatás, halál vagy lemondás esetén a Képviselőház elnöke tizenöt napon belüli időpontra kitűzi az új köz-társasági elnök megválasztását; amennyiben a kamarákat feloszlatták vagy megbízatásuk lejártáig három hónapnál kevesebb idő van hátra, a hosz-szabb határidőt kell betartani.

87. § (1) A köztársasági elnök az államfő, és képviseli a nemzet egy-ségét.

(2) üzenetet küldhet a kamaráknak.(3) Kitűzi a parlamenti választásokat és az új kamarák első ülésnapját.(4) Jóváhagyja a kormány által kezdeményezett törvényjavaslatokat a

Parlamentben.(5) Kihirdeti a törvényeket, kibocsáthat törvényerejű rendeleteket és

más utasításokat.(6) Az Alkotmányban meghatározott esetekben népszavazást tűz ki.

(7) A törvényben meghatározott esetekben kinevezi az állami tisztvise-lőket.

(8) Megbízza és fogadja a diplomáciai képviselőket, amennyiben szüksé-ges, a kamarák jóváhagyása alapján ratifikálja a nemzetközi szerződéseket.

(9) A köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka, a törvény alap-ján létrehozott Legfelsőbb Védelmi Tanács elnöke, kihirdeti a kamarák ál-tal kinyilvánított hadiállapotot.

(10) A köztársasági elnök a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács elnöke.(11) Egyéni kegyelmet gyakorol, és csökkenti a büntetéseket.(12) Adományozza a Köztársaság kitüntetéseit.88. § (1) A köztársasági elnök a Parlament elnökeinek meghallgatása után

feloszlathatja akár az egyik, akár mindkét kamarát.(2) Ez a hatáskör az elnöki ciklus utolsó hat hónapjában nem gyakorol-

ható, kivéve, ha ez részben vagy teljesen egybeesik a törvényhozó ciklus utolsó hat hónapjával.

89. § (1) A köztársasági elnök aktusai nem érvényesek, ha azokat az elő-terjesztő miniszterek nem ellenjegyezték, akik ezzel a felelősséget átvállal-ják.

(2) A törvényerejű és az egyéb törvény által megjelölt aktusokat a Minisz-tertanács elnökének is ellenjegyeznie kell.

90. § (1) A köztársasági elnök a hazaárulás és az alkotmánysértés esetét kivéve nem felelős az ebben a minőségben végzett tevékenységért.

(2) A hazaárulás és az alkotmánysértés miatt a köztársasági elnököt a par-lament együttes ülése, a szavazatok abszolút többségével helyezheti vád alá.

91. § A köztársasági elnök hivatalba lépése előtt a Parlament együttes ülésén hűségesküt tesz a Köztársaság és az Alkotmány tiszteletben tartá-sára.

3. fEJEzET AkoRmány

A minisztertanács

92. § (1) A Köztársaság kormánya a Tanács elnökéből és a miniszterek-ből áll, akik együtt alkotják a Minisztertanácsot.

(2) A köztársasági elnök nevezi ki a Minisztertanács elnökét, majd ja-vaslatára a minisztereket.


93.§ A Minisztertanács elnöke és a miniszterek hivatalba lépésekor es-küt tesznek a köztársasági elnök előtt.

94. § (1) A kormánynak rendelkeznie kell mindkét kamara bizalmával.(2) A bizalmat mindkét kamara indoklással ellátott és név szerint meg-

szavazott indítvánnyal adja meg vagy vonja vissza.(3) A bizalom elnyerése céljából a kormány megalakulásától számított

tíz napon belül megjelenik a kamarák előtt.(4) Nem jelent lemondási kötelezettséget az, ha egyik vagy mindkét

kamara a kormány javaslata ellen szavaz.(5) A bizalmatlansági indítványt legalább a kamara tagjai egytizedének

alá kell írnia, és nem bocsátható vitára a benyújtástól számított három hó-napon belül.

95. § (1) A Minisztertanács elnöke irányítja a kormány általános politi-káját és viseli érte a felelősséget. A miniszterek tevékenységének támoga-tásával és összehangolásával biztosítja a politikai és igazgatási irányvonal egységét.

(2) A miniszterek együttesen felelnek a Minisztertanács és egyénileg a saját ágazati aktusokért.

(3) A Minisztertanács belső rendjét törvény szabályozza, mely meghatá-rozza a minisztériumok számát, feladatát, szervezetét.

96. § A Minisztertanács elnöke és a miniszterek, abban az esetben is, ha lemondtak, a hivataluk során elkövetett bűncselekményekért a Köztársa-ság Szenátusa vagy a Képviselőház felhatalmazására rendes bíróság előtt vonhatók felelősségre, az alkotmányos törvényben meghatározott szabá-lyokkal összhangban.

A közigazgatás

97. § (1) A közhivatalokat a törvényi rendelkezések alapján úgy szer-vezik meg, hogy biztosítva legyen a gyors ügyintézés és a közigazgatás pártatlansága.

(2) A hivatalok belső szervezetében minden tisztviselőnek saját hatás-köre, feladata és felelőssége van.

(3) A közigazgatási munkaköröket a törvényben meghatározott esetek kivételével pályázattal kell betölteni.

98. § (1) A köztisztviselők a nemzet kizárólagos szolgálatában állnak.(2) Amennyiben tagjai a Parlamentnek, magasabb tisztségbe csak a

rangsor szerint léptethetőek elő.

(3) Bírák, aktív szolgálatban lévő hivatásos katonák, közrendőrök és rendőrtisztviselők, külföldön lévő konzuli és diplomáciai képviselők poli-tikai pártokba való belépésére vonatkozóan a törvény korlátokat állapíthat meg.

Egyéb szervek

99. § (1) A Gazdasági és Munka Nemzeti Tanács a törvény által megha-tározott módon a termelő kategóriák szakértőiből és képviselőiből áll, oly módon, hogy a képviseleti arányok kialakításánál figyelembe kell venni az egyes kategóriák mennyiségi és minőségi jelentőségét.

(2) A törvényben meghatározott tárgyakban és feladatokon belül a ka-marák és a kormány tanácsadó testülete.

(3) Törvényt kezdeményezhet és közreműködik a gazdasági és társa-dalmi törvényhozásban, a törvényben meghatározott alapelvek mellett és korlátok között.

100. § (1) Az Államtanács jogi-igazgatási tanácsadó szerv, amely biztosít-ja a közigazgatás törvényességét.

(2) A Számvevőszék előzetes törvényességi ellenőrzést gyakorol a kor-mány aktusai felett, és utólagosan is ellenőrizheti az állami költségvetés kezelését. A törvényben meghatározott esetekben és módon részt vesz az állam által rendszeresen támogatott intézmények pénzügyeinek ellen-őrzésében. Az ellenőrzés eredményeiről közvetlenül a kamaráknak tesz jelentést.

(3) Az előző két intézmény és tagjai kormánnyal szembeni függetlensé-gét törvény biztosítja.

4. fEJEzET A BÍRÁSKOdÁS

Az igazságszolgáltatás szervezete

101. § (1) Az igazságot a nép nevében szolgáltatják.(2) A bírák csak a törvénynek vannak alávetve.102. § (1) Az igazságszolgáltatási feladatot az igazságszolgáltatás meg-

szervezéséről szóló szabályok által létesített és szabályozott rendes bíró-ságok gyakorolják.


(2) Rendkívüli vagy különleges bíróságok nem létesíthetőek. Csak a rendes bíróságok mellett állíthatóak fel meghatározott tárgyakra szako-sított ágazatok, beleértve a bíróság szervezetén kívül álló, arra alkalmas állampolgárok részvételét.

(3) Törvény határozza meg a nép közvetlen részvételének eseteit és formáit az igazságszolgáltatás gyakorlásában.

103. § (1) Az Államtanács és az igazgatási ügyekben eljárni jogosult egyéb szerve hatásköre a jogos érdekeknek és a törvényben megjelölt esetekben az alanyi jogoknak a közigazgatási szervekkel szembeni védel-mére terjed ki.

(2) A Számvevőszéknek az állami számvitelt érintő és a törvényben kü-lön meghatározott más ügyekben van hatásköre.

(3) A katonai bíróságok háború idején a törvényben meghatározott ha-táskörrel rendelkeznek. Békeidőben hatáskörük csak a fegyveres erők tagjai által elkövetett katonai bűncselekményekre terjed ki.

104. § (1) A bíróságok minden más hatalomtól független, önálló szerve-zetet alkotnak.

(2) A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács elnöke a köztársasági el-nök.

(3) Hivatalból tagja a Semmítőszék első elnöke és főügyésze.(4) Tagjainak kétharmadát a kinevezett bírák választják a különböző

csoportokból, egyharmadát a Parlament együttes ülése választja a jogi tár-gyakat oktató egyetemi tanárok és a legalább tizenöt éves gyakorlattal ren-delkező ügyvédek közül.

(5) A Tanács a Parlament által jelölt tagok közül egy elnökhelyettest választ.

(6) A Tanács választott tagjainak megbízatása négy évre szól, és közvet-lenül nem választhatók újra.

(7) Hivatali idejük alatt nem szerepelhetnek a szakmai névjegyzékek-ben, nem lehetnek tagjai a Parlamentnek vagy valamelyik tartományi ta-nácsnak.

105. § Az igazságszolgáltatás szervezetéről szóló jogszabályok alapján a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács dönt a bírák kinevezéséről, beosz-tásáról, áthelyezéséről, előléptetéséről és fegyelmi eljárás alá vonásáról.

106. § (1) A bírák kinevezésére pályázati úton kerül sor.(2) Az igazságszolgáltatás szervezetéről szóló törvény megengedheti az

egyes bírák által betölthető bármely tisztségre tiszteletbeli vagy választott bírák kinevezését.

(3) A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács jelölése alapján, érdemei elismeréseként semmítőszéki tanácsosnak meghívhatók a jogi tárgyakat oktató egyetemi tanárok és a felsőbb szintű jogszolgáltatás különleges névjegyzékébe bejegyzett, legalább tizenöt éves gyakorlattal rendelkező ügyvédek.

107. § (1) A bírák elmozdíthatatlanok. Hivatalukból felmenteni vagy felfüggeszteni, őket más bírósághoz vagy beosztásba áthelyezni csak a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács az igazságszolgáltatás szervezeté-ről szóló törvényben meghatározott okokon alapuló döntése alapján, az előírt védekezési lehetőség biztosítása mellett, vagy saját hozzájárulásuk-kal lehet.

(2) A fegyelmi eljárást az igazságügyi miniszter kezdeményezheti.(3) A bírákat csak feladataik alapján lehet megkülönböztetni. (4) Az ügyészt az igazságszolgáltatás szervezetéről szól jogszabályban

felsorolt biztosítékok illetik meg.108. § (1) Az igazságszolgáltatás szervezetéről és a bíróságokról szóló

szabályokat törvény állapítja meg.(2) Törvény biztosítja a különleges hatáskörű bírók, a melléjük rendelt

ügyész és az igazságszolgáltatás gyakorlásában részt vevő külső személyek függetlenségét.

109. § A bíróság közvetlen utasítási jogkörrel rendelkezik az igazságügyi rendőrség felett.

110. § A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács hatáskörét nem érintve az igazságügyi minisztert illetik meg az igazságszolgáltatás szervezetével és működésével kapcsolatos feladatok.

Az igazságszolgáltatás szabályai

111. § (1) Az igazságot törvényben meghatározott tisztességes tárgyalás útján szolgáltatják.

(2) Minden tárgyalás független és pártatlan bíró előtt a fegyverek egyen-lőségén alapul. Törvény biztosítja az eljárás ésszerű határidejét.

(3) Büntető tárgyalások során a törvény biztosítja, hogy a vádlott a lehető legrövidebb időn belül teljes körű tájékoztatást kapjon az ellene felhozott vádak természetéről és okairól, oly módon, hogy ideje és lehetősége le-gyen a védekezéshez való felkészülésre. A vádlott kérdéseket tehet és te-tethet fel a bíróságon ellene tanúskodó személyeknek. Igényelheti, hogy a mellette tanúskodó személyeket a vád tanúival azonos módon idézzék


és vizsgálják, és igényelheti, hogy minden mellette szóló bizonyítékot ér-tékeljenek, továbbá igénybe veheti tolmács segítségét, amennyiben nem érti vagy nem beszéli az eljárás nyelvét.

(4) Büntetőeljárás során a bizonyítás csak a fegyverek egyenlősége elvé-nek figyelembevételével történhet. A vádlott bűnössége nem tekinthető bizonyítottnak tanúvallomása alapján, ha a tanú szabad akaratából, szán-dékosan elkerüli a vádlott vagy a védelem keresztkérdéseit.

(5) Törvény meghatározza, milyen esetekben sérti a bizonyítás a fegy-verek egyenlőségének elvét, akár a vádlott jóváhagyásával, akár bizonyí-tott vétség eredményeként.

(6) Minden bírói határozatot indokolni kell.(7) A rendes vagy különleges bírói szervek által hozott, a személyi sza-

badság ellen irányuló intézkedések és ítéletek ellen, törvénysértés miatt minden esetben fellebbezni lehet a Semmítőszékhez. E szabály alól csak a katonai bíróságok háború esetén hozott döntései képeznek kivételt.

(8) Az Államtanács és a Számvevőszék döntései ellen a Semmítőszék-hez csak hatásköri kérdésekben lehet fellebbezni.

112. § Az ügyész bűnüldöző tevékenységet végez.113. § (1) A jogok és jogos érdekek közigazgatási aktusok elleni védel-

me a rendes és igazgatási bíróságok előtt minden esetben megengedett.(2) Ezen jogi védelem nem zárható ki, és nem korlátozható sajátos esz-

közökre vagy tárgyakra.(3) A törvény meghatározza azokat a szerveket, amelyek a törvényben

megjelölt esetekben és hatállyal megsemmisítik a közigazgatás aktusait.

5. fEJEzET RÉGIóK, TARTOMÁNyOK ÉS KözSÉGEK

114. § (1) A Köztársaság községekből, tartományokból, nagyvárosokból, régiókból és államból áll.289

(2) A községek, tartományok, nagyvárosok, és régiók önálló egységek, amelyek saját staútumokkal, hatáskörökkel és faladatokkal rendelkenek, az Alkotmányban meghatározott évekkel összhangban.

289 A 114. §-nak létezik egy ettől eltérő fordítása, ahol a szerző a provincia kifejezést nem tartománynak, hanem provinciának fordítja, a città metropolitana kifejezést nem nagyvá-rosként, hanem metropoliszként. In Brucker Balázs: Regionalizmus és európaizáció Olaszor-szágban. IdEA Program, Pécs, 2004.

(3) A Köztársaság fővárosa Róma. Jogállását törvény szabályozza.115. § (Hatályon kívül helyezve)116. § (1) friuli-Venezia Giulia, Szardínia, Szicília, dél-Tirol és Valle

d’Aosta az önállóság különleges formáit és feltételeit élvezi, alkotmányos törvényen alapuló statútumaikkal összhangban.

(2) dél-Tirol régió és az önálló Trento és Bolzano tartományokból áll.(3) Az érintett régió kezdeményezésére, az érintett önkormányzatok-

kal való tárgyalást követően állami törvény az autonómia egyéb formáit és feltételeit is régiókhoz utalhatja, a 119. cikkben meghatározott elvekkel összehangban. Ezen formák és feltételek érintik a 117. cikk (3) bekezdés-ben – tekintettel l) és r) pontokra – meghatározott ügyeket. Ezen törvényt a kamarák többségével hagyják jóvá, az állam és az érintett régió közötti egyezmény alapján.

117. § (1) A törvényhozó hatalmat az állam és a régiók gyakorolják, az Alkotmánnyal, az Európai Unió által meghatározott korlátozásokkal és a nemzetközi kötelezettségekkel összhangban.

(2) Az államnak kizárólagos törvényhozási hatásköre van a következő ügyekben:

a) az állam külpolitikája és nemzetközi kapcsolatai, az állam és az Eu-rópai Unió viszonya, a menedékjog, és az Európai Unióhoz nem tartozó állampolgárok jogállása;

b) bevándorlás;c) a Köztársaság és a vallási felekezetek viszonya;d) honvédelem, fegyveres erők, nemzetbiztonság, fegyverek, lőszerek

és robbanóanyagok;e) pénz, megtakarítások védelme, pénzpiac, versenyvédelem, valuta-

rendszer, állami adóztatási és számviteli rendszer, régiók pénzügyi hely-zetének kiegyenlítése;

f) állami szervek és megválasztásuk szabályai, országos népszavazás és Európai Parlamenti választások;

g) az állam és az országos közszervek szervezete és igazgatása; h) törvény, rend és biztonság, a helyi igazgatási rendőrség kivételével;i) állampolgárság, a személyi állapot és a lakóhely bejegyzése;j) igazságszolgáltatási és eljárási törvények, polgári és büntető törvé-

nyek, igazgatási törvényszékek;k) azon polgári és szociális jogok alapszintjeinek meghatározása, ame-

lyeket az ország egész területén biztosítani kell;l) az oktatás általános szabályai; m) szociális biztonság;


n) választási rendszer, a község, tartomány, nagyváros helyi önkormány-zatának alapvető funkciói;

o) vámok, államhatár védelme és nemzetközi megelőző intézkedések;p) súlyok, mérőeszközök és időstandardok, az állami regionális és helyi

igazgatási adatok informatikai, statisztikai és információtechnikai kérdé-seinek összehangolása, szellemi tulajdon;

q) környezetvédelem, a természetes környezet és a nemzeti örökség védelme.

(3) Az állam és a régiók párhuzamos hatáskörébe tartoznak a követke-ző ügyek: régiók nemzetközi és Európai Unióval való kapcsolata; külke-reskedelem; munkavédelem, munkabiztonság; oktatás, az iskolák, és más intézmények önállóságának megsértése nélkül, a szakképzés kivételével; szakmák; tudományos és technikai kutatás és a termelő szektor innováci-ójának támogatása; egészségvédelem; élelmiszerek; sportszabályozás; ka-tasztrófaelhárítás; földhasználati szabályozás és tervezés;kikötők és polgári repülőterek; nagyobb szállítások és navigációs hálózatok; média-kommu-nikáció-szabályozás; energiatermelés, -szállítás és nemzeti felhasználás; kötelező és egységes nyugdíjrendszer; a közszféra költségvetési szabályai-nak harmonizálása, közfinanszírozás és az adózási rendszer összehangolá-sa; a környezeti és kulturális örökség, illetve kulturális tevékenység támo-gatása és szervezése; takarékpénztárak, mezőgazdasági együttműködési bankok, regionális bankok; regionális mezőgazdasági és földfejlesztési hitelintézetek. A párhuzamos hatáskörű ügyekben a régiók rendelkeznek törvényalkotási jogkörrel, az alapelvek alapul vételével, amelyek az állam számára vannak fenntartva.

(4) A régió rendelkezik minden olyan törvényhozási hatáskörrel, amely nincs kifejezetten az állam számára fenntartva.

(5) A hatáskörükbe tartozó ügyekben a régiók és Trento és Bolza-no önálló tartományok részt vesznek minden olyan döntésben, amely a közösségi jog alakítására vonatkozik. A régiók és az önálló tartományok biztosítják a nemzetközi kötelezettségek és az Európai Unió aktusainak végrehajtását, az állami törvényben meghatározott felügyelet mellett. Az állami törvény meghatározza azokat az eljárási szabályokat, amelyek men-tén az állam a régiók helyett eljárhat, abban az esetben, ha az nem látja el kötelezettségeit.

(6) Másodlagos törvény kibocsátásának joga az államot illeti meg azok-ban az ügyekben, amelyek kizárólagos hatáskörébe tartoznak, kivéve, ha ezt a hatáskört a régióra átruházta. Minden más esetben a másodlagos törvény kibocsátásának joga a régiót illeti meg. A községeknek, tartomá-

nyoknak és nagyvárosoknak szabályozó jogkörük van a számukra kijelölt feladatok szervezése és ellátása végett.

(7) A regionális törvény által előírt minden akadályt elhárít a férfi és női egyenlőség teljes megvalósulása elől a társadalmi, kulturális és gazdasági életben, és a férfiak és nők számára egyenlő hozzáférést biztosít a válasz-tott hivatalokhoz.

(8) Regionális törvény ratifikálja azokat a régiók közötti egyezménye-ket, amelyek feladataik hatékonyabb ellátását célozzák, ideértve a közös intézmények létrehozását.

(9) A hatáskörükbe tartozó ügyekben a régió más államokkal egyezmé-nyeket, más államok területi egységeivel megállapodásokat köt, az állami törvényben meghatározott esetekben és módon.

118. § (1) Minden igazgatási funkció a községre tartozik, kivéve, ha az a tartomány, nagyváros, régió vagy az állam elé utalt, annak egységes gya-korlása céljából, a szubszidiaritás, a differenciálás és a megfelelés elveinek megtartásával.

(2) A községek, tartományok és nagyvárosok saját igazgatási funkcióval rendelkeznek, amelyek mellé az állam és a régió törvény útján, hatáskö-reik figyelembevételével, feladatokat utalhatnak.

(3) A 117. cikk (2) bekezdése b) és h) pontokban meghatározott ügyek esetében az állam és a régió összehangolásának módját állami törvény ha-tározza meg, amely meghatározza továbbá a kulturális ügyek védelmére vonatkozó ügyek megállapodásainak és összehangolásának módjait.

(4) A szubszidiaritás elvének megtartásával az állam, a régiók, a nagy-városok, a tartományok és községek támogatják az állampolgárok önálló kezdeményezéseit, azok egyéni és együttes formáit, a közérdek ellátásá-nak céljából.

119. § (1) A községek, tartományok, nagyvárosok és régiók pénzügyi önállóságot élveznek, bevételekre és kiadásokra tekintettel.

(2) A községek, tartományok, nagyvárosok és régiók önálló forrásokkal rendelkeznek. Meghatározzák és behajtják saját adóikat és bevételeiket, az Alkotmánnyal és a közpénzügyek és az adózási rendszer elveivel össz-hangban. Területükhöz mérten részesednek az állami adókból származó bevételekből.

(2) Állami törvény kiegyenlítő alapot határoz meg azon területek támo-gatására, ahol a lakosság anyagi teljesítőképessége alacsonyabb, a juttatás korlátozása nélkül.


(4) Az előző bekezdésben meghatározott forrásokból származó alapok alkalmasak arra, hogy biztosítsák a községek, tartományok, nagyvárosok és régió számára a kijelölt feladatok teljes ellátását.

(5) A gazdasági fejlődés, társadalmi összefogás és szolidaritás biztosí-tása, a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek elhárítása, az emberi jo-gok gyakorlati érvényesülésének elősegítése, a rendes feladatokon kívüli egyéb feladatok ellátása céljából az állam járulékos forrásokat utalhat ki, vagy különleges tevékenységének útján támogathat meghatározott közsé-geket, tartományokat, nagyvárosokat és régiókat.

(6) A községek, tartományok, nagyvárosok és régiók saját vagyonnal rendelkeznek, amelyet számukra az állam törvényben meghatározott ál-talános feltételek mentén kell kiutalni. Kizárólag pénzügyi beruházás cél-jából köthetnek hitelszerződéseket. Ezen hitelekkel az állami garancia-vállalás kizárt.

120. § (1) A régió nem szabhat ki import-export vámot, a régiók közötti tranzitvámot, és nem fogadhat el semmilyen olyan rendelkezést, amely bármilyen formában akadályozza a régiók között a személyek és áruk sza-bad mozgását, vagy korlátozza a munkához való jogot a nemzet bármely területén.

(2) A régió, nagyváros, tartomány vagy község hatóságai helyett a kor-mány eljárhat, amennyiben azok megsértik a nemzetközi jogrendet vagy szerződéseket, vagy közösségi jogot, amennyiben a közbiztonság súlyosan veszélyeztetett, és amennyiben ilyen helyettesítés szükséges a nemzeti jog gazdasági egységének, különösen a jóléti életszínvonallal kapcsolatos polgári és szociális jogok védelme céljából, a helyi önkormányzatok hatá-rai figyelembevételének mellőzésével.

(3) Törvény meghatározza a megfelelő eljárásokat a helyettesítési hatás-köröket a szubszidiaritás és tisztességes együttműködés elvei által megha-tározott keretek közötti gyakorlásának biztosítását.

121. § (1) A régió szervei: a regionális tanács, a regionális kabinet és an-nak elnöke.

(2) A régió tanácsa gyakorolja a regionális törvényhozó hatalmat, és minden más, az Alkotmányban vagy törvényben meghatározott hatáskört. A kamaráknál törvényt kezdeményezhet.

(3) A regionális kabinet a régió végrehajtási szerve.290

290 Az alkotmányban használt giunta regionale kifejezés, amely a régió végrehajtási szerve más szövegben végrehajtási bizottságként szerepel. In. Brucker Balázs: Regionalizmus és európaizáció Olaszországban. IdEA Program, Pécs, 2004.

(4) A regionális kabinet elnöke képviseli a régiót, meghatározza a re-gionális kabinet általános irányvonalait, és azokért felelősséggel tarozik; kihirdeti a regionális törvényeket és rendeleteket, és ellátja az állam által a központi kormányzás rendelkezéseivel összhangban a régiónak átruházott igazgatási feladatokat.

122. § (1) A választási rendszert, az elnök, a regionális kabinet és a re-gionális tanács tagjai választási kizárásának és összeférhetetlenségének számát és eseteit regionális törvény állapítja meg, az állami törvényben meghatározott keretek között és az alapelvek figyelembevételével, amely szintén meghatározza a választott szervek megbízatási idejét.

(2) Senki sem lehet tagja egyidejűleg a regionális tanácsnak, a regioná-lis kabinetnek, a Parlament bármelyik házának, más regionális tanácsnak vagy regionális kabinetnek, vagy az Európai Parlamentnek.

(3) A regionális tanácsnokok nem vonhatók felelősségre a hivataluk gyakorlása során kifejtett véleményük és leadott szavazataik miatt.

(4) A végrehajtó hivatal elnökét és tagjait a regionális tanács közvetle-nül választja, kivéve, ha regionális statútum eltérően nem rendelkezik. A megválasztott elnök kinevezi és felmenti a regionális kabinet tagjait.

123. § (1) Minden régiónak statútuma van, amely meghatározza a régió kormányformáját és szervezetének, működésének alapelveit, az Alkot-mánnyal összhangban. A statútum szabályozza a regionális törvényekkel és igazgatási döntésekkel kapcsolatos népszavazást és népi kezdeménye-zést, valamint regionális törvények és rendeletek kihirdetését.

(2) A statútumot a regionális tanács fogadja el és módosítja, tagjai több-sége által kétszer jóváhagyott törvénnyel; a két szavazás között két hó-napnak kell eltelnie. Ezen törvényt nem kezdeményezheti kormánybiz-tos. Közzétételét követő harminc napon belül a központi kormányzat az Alkotmánybíróság előtt kezdeményezheti a regionális statútum alkotmá-nyossági felülvizsgálatát.

(3) A statútumot népszavazás elé kell terjeszteni, amennyiben a köz-zétételtől számított három hónapon belül ezt a régió választópolgárainak egyötöd része, vagy a regionális kabinet egyötöd része kéri. A népszavazás elé terjesztett statútumot csak akkor lehet kihirdetni, ha azt az érvényes szavazatok többsége megerősíti.

(4) Minden régió statútuma tanácsot biztosít a helyi önkormányzatok számára, amelyek a régió és a helyi hatóságok közötti közvetítő szervként működnek.

124. § (Hatályon kívül helyezve)


125. § (1) A régió igazgatási aktusai feletti törvényességi ellenőrzést de-centralizált formában, a köztársasági törvények által előírt módon és kere-tek közötti állami szerv látja el. A törvény meghatározott esetekben lehe-tővé tesz célszerűségi ellenőrzést abból a célból, hogy indokolt kérésre a régió tanácsa vizsgálja felül határozatát.

(2) A közigazgatási törvénynek megfelelően minden régióban működ-nek elsőfokú igazgatási bíróságok. Ezek csoportjai a régió székhelyén kí-vül is működhetnek.

126. § (1) A köztársasági elnök indokolt rendelettel elrendelheti a re-gionális tanács feloszlatását és a regionális kabinet elnökének felmenté-sét, amennyiben alkotmányellenesen jártak el, vagy a törvényt súlyosan megsértették. A feloszlatás vagy felmentés nemzetbiztonsági okokból is elrendelhető. A rendelet meghozatala előtt ki kell kérni a regionális ügyek bizottságának véleményét, amely szenátorokból és képviselőkből áll, és a köztársasági törvénnyel összhangban alakul meg.

(2) A regionális tanács bizalmatlanságot nyilváníthat a kabinet elnöké-vel szemben, tagjai egyötöde által aláírt, indokolt nyilatkozattal, amelyet név szerinti szavazáson a tagok többsége fogad el. A nyilatkozatot a beter-jesztéstől számított három napon belül nem lehet vitára bocsátani.

(3) Az általános és közvetlen választáson megválasztott elnökkel szem-beni sikeres bizalmatlansági indítvány, megfosztás, állandó akadályozta-tás, halál, vagy lemondás maga után vonja a regionális kabinet lemondását és a tanács feloszlását. Ugyanezt a joghatást váltja ki az, ha a tanács tagjai-nak többsége lemond.

127. § (1) Amennyiben a kormány meglátása szerint a regionális tör-vény túllépte a régió hatáskörét, a törvény közzétételétől számított hatvan napon belül alkotmányossági felülvizsgálatot kezdeményezhet az Alkot-mánybíróságnál.

(2) Amennyiben a régió meglátása szerint az állami törvény vagy más tör-vényerejű aktus, vagy más régió megsérti saját hatásköreit, a törvény vagy más törvényerejű aktus közzétételétől számított hatvan napon belül alkot-mányossági felülvizsgálatot kezdeményezhet az Alkotmánybíróságnál.

128. § (Hatályon kívül helyezve)129. § (Hatályon kívül helyezve)130. § (Hatályon kívül helyezve)131. § A következő régiók léteznek:

Piemonte lazio

Valle d’Aosta Abruzzo

Dél-tirol molise

Veneto Campania

friuli-Venezia Giulia, Puglia

liguria Basilicata

Emilia-romagna Calabria

toscana szicília

Umbria szardínia

marche

132. § (1) Alkotmányos törvény a régió tanácsának meghallgatása után elrendelheti két régió egyesítését, vagy legalább egymillió lakossal ren-delkező új régiók létesítését, ha ezt legalább a lakosság egyharmada kéri, és a javaslatot az érdekelt lakosság többsége népszavazás útján támogatja.

(2) Az érintett tartomány vagy tartományok, valamint az érintett község vagy községek lakossága többségének népszavazáson kifejezett egyetér-tésével, a regionális tanács véleményének kikérését követően állami tör-vény lehetőséget adhat tartományoknak és községeknek valamely régió-ból való kiszakadásra és másikhoz csatlakozásra.

133. § (1) Egy régión belül a tartományi keretek változását és új tarto-mány létesítését a községek kezdeményezésére, a régió véleményének kikérését követően köztársasági törvény rendeli el.

(2) A régió az érdekelt lakosság meghallgatását követően saját területén új községet létesíthet, megváltoztathatja körzetüket és elnevezésüket.

6. fEJEzET ALKOTMÁNyOS BIzTOSÍTÉKOK

Az Alkotmánybíróság

134. § Az Alkotmánybíróság határoz:a) törvények és más állami és regionális törvényerejű jogszabályok al-

kotmányossági felülvizsgálatáról;b) az állam és a régiók, valamint a régiók közötti hatásköri vitában;c) a köztársasági elnök vád alá helyezéséről, az Alkotmány rendelkezé-

seivel összhangban.


135. § (1) Az Alkotmánybíróság tizenöt bírából áll, tagjainak egyharma-dát a köztársasági elnök, egyharmadát a Parlament együttes ülése, egyhar-madát a legfelsőbb szintű rendes és igazgatási bíróságok nevezik ki.

(2) Az Alkotmánybíróság bíráit a legfelsőbb szintű rendes és igazgatási bíróságok akár már nyugdíjban lévő bírái, a jogi tárgyakat oktató egyetemi tanárok és a legalább húszéves gyakorlattal rendelkező ügyvédek közül választják ki.

(3) Az Alkotmánybíróság minden tagjának megbízatása az eskütételtől számított kilenc évre szól, és nem nevezhető ki újra.

(4) A határidő leteltével a bírák megbízatása és funkciója megszűnik.(5) Az Alkotmánybíróság saját tagjai közül a törvényben meghatározott

szabályok szerint elnököt választ, aki három évig marad tisztségben, és újraválasztható, ha az alkotmánybírói megbízatására megállapított határ-idő ezt lehetővé teszi.

(6) Az Alkotmánybíróság bírája nem lehet tagja a Parlamentnek, vagy valamelyik régió tanácsának, nem folytathat ügyvédi gyakorlatot, és nem töltheti be a törvényben meghatározott tisztségeket és hivatalokat.

(7) A köztársasági elnök elleni felelősségre vonási eljárás során az Al-kotmánybíróság rendes tagjain kívül részt vesz egy olyan listáról kisorsolt tizenhat, szenátornak is választható állampolgár, amelyet minden kilenc évben a Parlament állít össze a rendes bírák kinevezésére vonatkozó sza-bályok betartásával.

136. § (1) Ha az Alkotmánybíróság megállapítja egy törvény vagy tör-vényerejű jogszabály alkotmányellenességét, az a határozat közzétételét követő napon hatályát veszti.

(2) Az Alkotmánybíróság döntését közzé kell tenni. és meg kell külde-ni a kamaráknak és az érintett régiók tanácsának, hogy azok, amennyiben szükségesnek látják, az alkotmányos keretek között eljárhassanak.

137. § (1) Törvény határozza meg az alkotmányjogi ügyek kezdemé-nyezésének feltételeit, formáit és határidejét, valamint a bírák független-ségének biztosítékait.

(2) Törvény szabályozza az Alkotmánybíróság megalakításához és mű-ködéséhez szükséges egyéb körülményeket.

(3) Az Alkotmánybíróság határozata ellen nincs helye fellebbezésnek.

Az alkotmány módosítása. Alkotmányos törvények

138. § (1) Az Alkotmányt módosító és egyéb alkotmányos törvényeket mindkét kamara két, legalább három hónapos szünettel tartott ülésén vi-tatják meg, és akkor tekinthető elfogadottnak, ha a második szavazásnál megkapják mindkét kamara tagjai szavazatának abszolút többségét.

(2) Az ilyen törvényeket népszavazásra kell bocsátani, ha azt annak köz-zétételétől számított három hónapon belül valamelyik kamara tagjainak egyötöde, ötszázezer választópolgár vagy öt régió tanácsa kéri. A népsza-vazásra bocsátott törvényt nem lehet kihirdetni, ha nem kapta meg az ér-vényes szavazatok többségét.

(3) Nincs helye népszavazásnak, ha a törvényt a második szavazásnál mindkét kamarában a tagok kétharmados többséggel fogadták el.

139. § A köztársasági államforma nem lehet alkotmánymódosítás tár-gya.

átmeneti és záró rendelkezések

I. Az Alkotmány hatálybalépésével az Ideiglenes Államfő felveszi a köztársasági elnök címet, és gyakorolja annak hatásköreit.

II. Ha a köztársasági elnök választásának idejére nem alakult meg az összes régió tanácsa, a választáson csak a két kamara tagjai vesznek részt.

III. A köztársaság első Szenátusának megalakításakor a köztársasági elnöki rendelettel szenátorrá nevezi ki az Alkotmányozó Gyűlés azon tag-jait, akik rendelkeznek a szenátorrá választás törvényi feltételeivel, és

a) a Minisztertanács elnöke, vagy a törvényhozás elnökei voltak;b) tagjai voltak a Szenátusnak;c) akiket az Alkotmányozó Gyűlést is beleértve háromszor megvá-

lasztottak;d) akik megbízatását a Képviselőház 1925. november 9-i ülése szün-

tette meg;e) akik a különleges fasiszta bíróságok által az állam védelmében ho-

zott ítélet alapján öt évnél nem rövidebb fegyházbüntetést töltöttek le.A köztársasági elnöki rendelettel szintén szenátornak nevezi ki a felosz-

latott Szenátus tagjait, akik részt vettek a Nemzeti Tanácsban.A szenátorrá nevezés jogáról a kinevezési okmány aláírása előtt le lehet

mondani. A politikai választáson való jelölés elfogadása szenátorrá való ki-nevezés jogáról való lemondásnak minősül.


IV. Az első Szenátus megválasztásánál Molise önálló régióként szere-pel, annyi szenátort választ, amennyi őt a lakosság létszámának megfele-lően megilleti.

V. Az Alkotmány 80. §-a az államra pénzügyi terheket rovó vagy tör-vénymódosítást igénylő nemzetközi szerződésekre vonatkozó rendelke-zése a kamarák összehívásának napján lép hatályba.

VI. Az Alkotmány hatálybalépésétől számított öt éven belül az Állam-tanács, a Számvevőszék és a Katonai Bíróságok kivételével felül kell vizs-gálni a különleges jogalkalmazó szerveket.

A fenti határidőtől számított egy éven belül a 111. §-sal kapcsolatban törvénnyel kell visszaállítani a Legfelsőbb Katonai Bíróságot.

VII. Mindaddig, amíg nem születik meg az Alkotmánynak megfelelő új bírósági szervezeti törvény, a hatályban lévő jogszabályokat kell alkal-mazni.

VIII. A régiók tanácsai és a tartományi választott igazgatási szervek vá-lasztását az Alkotmány hatálybalépésétől számított egy éven belül kell ki-tűzni.

A közigazgatás minden ágában köztársasági törvények határozzák meg a régióról átruházott állami feladatokat. Mindaddig, amíg nem történik in-tézkedés a helyi szervek igazgatási funkciójának újrarendezését és elosz-tását illetően, a tartományok, községek megtartják jelenlegi funkciójukat, és gyakorolják azokat is, amelyekre őket a régió felhatalmazta.

Köztársasági törvény szabályozza az aktív központi állományú hivatal-nokok és tisztviselők áthelyezését a régiókba, ha ezt az új rendszer szük-ségessé teszi. Saját hivatalaik létrehozásánál a régióknak, a kényszerhely-zet eseteit kivéve, személyi állományukat az állami központú állományú és helyi hivatalnokokból kell kialakítani.

IX. A Köztársaság az Alkotmány hatálybalépéstől számított három éven belül a helyi autonómia igényeinek és a régiókra átruházott hatás-köröknek megfelelően alakítja át törvényeit.

X. friuli-Venezia Giulia régióra a 116. §-ban meghatározott rendel-kezések helyett a második rész V. fejezetének általános szabályait kell ideiglenesen alkalmazni, a 6. § által a nemzeti kisebbségek védelméről szóló rendelkezések tiszteletben tartásával.

XI. Az Alkotmány hatálybalépésétől számított öt éven belül alkotmá-nyos törvénnyel, akár a 132. § (1) bekezdésében felsorolt feltételek mellő-zésével is, minden esetben az érintetett lakosság véleményének meghall-gatását követően a 131. § felsoroltakon kívül újabb régiók is alakíthatók.

XII. Tilos a fasiszta pártok bármilyen formában történő újjászervezése.

A 48. § rendelkezéseitől eltérően az Alkotmány hatálybalépését követő öt évnél nem hosszabb időre a törvények ideiglenesen korlátozzák a fa-siszta rendszer vezetőinek szavazati jogát és választhatóságát.

XIII. (Hatályon kívül helyezve)XIV. A nemesi címek nem elismertek.Az 1922. október 28. előtt már létező nemesi utóneveket a név részének

kell tekinteni. A Szent Mauritius rend gyógyító rendként fennmarad, és a törvényben

meghatározott módon működik.A Nemzeti Tanács megszűnéséről törvény rendelkezik.XV. Az Alkotmány hatálybalépésével az ideiglenes államfőről szóló

1944. június 25-i 1512. számú kormányzói törvényerejű rendelet törvény-erőre emelkedik.

XVI. Az Alkotmány hatálybalépésétől számított egy éven belül intéz-kedni kell a korábbi, kifejezetten vagy hallgatólagosan hatályon kívül nem helyezett alkotmányos törvények felülvizsgálatáról és az Alkotmány-nyal való összehangolásáról.

XVII. 1948. január 31-ig az Alkotmányozó Gyűlés elnöke összehívja a testületet, a Köztársaság Szenátusának választásáról, a különleges regioná-lis statútumokról és a sajtóról szóló törvények megalkotása céljából.

Az új Parlament megválasztásáig az Alkotmányozó Gyűlést össze lehet hívni, ha az 1946. március 16-i 98. számú törvényerejű rendelet 2. cikk (1) és (2) bekezdés, valamint a 3. cikk (1) és (2) bekezdés által a hatáskörükbe utalt kérdésekről kell dönteni.

Ebben az időszakban az állandó bizottságok folytatják működésüket. A jogalkotással foglalkozó bizottságok a hozzájuk érkezett törvényjavas-latokat esetleges észrevételeik és módosítási javaslataik csatolásával meg-küldik a kormánynak.

A képviselők írásban megválaszolandó kérdéseket intézhetnek a kor-mányhoz.

Az Alkotmányozó Gyűlés elnöke összehívja a testületet a (2) bekezdés-ben meghatározott kérdések miatt a kormány vagy legalább kétszáz kép-viselő indoklással ellátott kérelmére.

XVIII. Jelen Alkotmányt az Ideiglenes Államfő az Alkotmányozó Gyű-lés által történő elfogadástól számított öt napon belül kihirdeti, és 1948. január 1-jén lép hatályba.

Az Alkotmány szövegét 1948 végéig ki kell tenni minden község város-házájában, hogy azt az állampolgárok megismerhessék.

302 mEllÉKlEt

Az állami pecséttel ellátott Alkotmány bekerül a Köztársaság törvényei-nek és rendeleteinek hivatalos gyűjteményébe.

Az Alkotmányt mint a Köztársaság alaptörvényét hűen kell tisztelnie minden állampolgárnak és az állam összes szervének.

Documents

AlKotmánytörtÉnEt, AlKotmányElmÉlEt, AlKotmányos … Olasz_alkotmany_tordelt.pdf · az alapjogok és az államszervezet alapvető szabályai. E tárgyköröket rész-ben leíró,