1

����������������������������������������

2

Pándaravásziní

Tartalom

Amitábha (2006. november 17-18-19.) ...............................................................................................................................................................3 Motiváció igazítás .........................................................................................................................3

- Amitábha órája ..................................................................................................................................................3 (Kapcsolódó meditáció I.) ............................................................................................................................................................................... 4

A formai vonások jelentései ..........................................................................................................4 - A kéztartása........................................................................................................................................................4 - Szukkhavati, Amitábha tiszta világa ...............................................................................................................4 - A halmazat, szamdzsnya ..................................................................................................................................5 - Pratyavéksaná dzsnyána, a megkülönböztetés bölcsessége........................................................................5 - Elszennyezett formája, a vágy.........................................................................................................................7 - Amitábha kisugárzása.......................................................................................................................................8

(Kapcsolódó meditáció II.) ............................................................................................................................................................................. 8 - Amitábha magszótagja, a HRÍH.....................................................................................................................8

Szégyen.......................................................................................................................................................................................................... 8 Szenvedélyes szeretet ...................................................................................................................................................................................... 9 Hobbi............................................................................................................................................................................................................ 9 (Kapcsolódó meditáció III.) ............................................................................................................................................................................ 9

- A hozzá tartozó elem, a tűz.......................................................................................................................... 10 - Neve................................................................................................................................................................. 10 - Kísérő Bódhiszattvák, Gíta és Alóka.......................................................................................................... 10

(Kapcsolódó meditáció IV.) .........................................................................................................................................................................10 - Negatív érzelmek elfogadása........................................................................................................................ 11 - Előképek.......................................................................................................................................................... 12

(Kapcsolódó meditáció V.)...........................................................................................................................................................................12 - A krízis bardója .............................................................................................................................................. 12 - A hozzá tartozó torokcsakra és a beszéd teremtő ereje........................................................................... 13 - Miért vizualizálunk egy Buddhát magunk előtt? ....................................................................................... 14 - Amitábha vizualizációja ................................................................................................................................ 15 - Hordozó állata, a páva átalakító ereje ......................................................................................................... 15

(Kapcsolódó meditáció VI.) .........................................................................................................................................................................15 - Amitábha a hétköznapokban ....................................................................................................................... 15 - Amitábha és Avalókitéshvara....................................................................................................................... 17

A fő gyakorlat .............................................................................................................................. 17 (Kapcsolódó meditáció VII.)........................................................................................................................................................................18

Kapcsolódó meditációk............................................................................................................... 18 I. Leltár............................................................................................................................................................... 18 II. Kisugárzás .................................................................................................................................................... 18 III. Világító HRÍH............................................................................................................................................ 18

3

IV. Forró HRÍH ............................................................................................................................................... 19 V. Amitábha szeretete...................................................................................................................................... 19 VI. Amitábha pávái .......................................................................................................................................... 20 VII. Fő gyakorlat .............................................................................................................................................. 21

Amitábha (2006. november 17-18-19.)

Motiváció igazítás Öregkorban már nem tudjuk magunkat rászoktatni egy rendszeres gyakorlásra. Például, ha azt szoktuk meg, elalváskor álomba zuhanunk, mert ezt szoktuk meg, egyfajta öntudatlanság lép fel, jönnek a fantáziaképek, érzelmi hullámzások. Ezt az energiát összegyűjthetnénk, irányíthatnánk és éjszakai gyakorlásba fektethetnék. Évtizedes gyakorlással ki lehetne építeni, hogy beinduljon az éjszakai gyakorlás. A hétköznapi, szükségszerű tevékenységek energiáját is megtanulhatjuk terelni. Ha a tevékenységeket mint szellemi gyakorlatot kezdjük tekinteni, nehéz helyzetekben is, mint például betegség, öregség, rá tudunk hagyatkozni a becsiszolódott gyakorlási mintákra, így amikor majd olvasni sem tudunk, mert hályog van a szemünkön, meg beszélgetni sem, mert süketek leszünk, a befelé fordulási folyamatok a szellemi érésünket fogják szolgálni. Akik nem gyakorolnak be egy ilyen szellemi mintát és nem ismerik a felébredett tudatra való ráirányulást, közvetlenebbül ki lesznek téve karmikus múltjuk feszültségeinek, és náluk sokkal inkább a karmikus tendenciák fogják meghatározni a változás irányát, mint azoknál akik egész életükben a szellemi mélységet akarták gyakorolni, és irányítani az energiákat. Vizsgáljuk meg a saját helyzetünket. Milyen hajlamok vezérelnek, milyen a szellemi úthoz való viszony, az erre való ráirányulás erős-e, be vannak-e járatódva a minták, amik a szellemi út felé fordítják az energiákat, vagy a karmikus minták és világi ösztönzések hatása alatt vagyunk-e jobban.

- Amitábha órája

A naplemente órája Amitábha ideje. Az esti szürkület titokzatos, az ember leül és csöndben marad. Érdemes befelé fordulni és az Amitábha gyakorlatára emlékeztetni magunkat. Ez egy szemlélődő időszak, visszatekinthetünk az eltelt napra, a belső tekintetünk elé idézhetjük mindazon fontos dolgokat, amik aznap történtek. Miután ez az állapotfelvétel megtörtént, az ember beleengedi magát egy nyugodt meditációba, ami átmenetet képez a nappal és este között. A nap tevékenységei nyugvóponton vannak, de még sincsenek olyan távolságban tőlünk, hogy elfeledtük volna. Légzésszünet, a tevékeny időszak és az éjszaka nyugalma között. Egy ideális időszak a szemlélődéshez. Ha megvan ez a szokásunk, idővel észrevehetjük, hogy ebben az időszakban nemcsak a nap merül alá kint, hanem ez a külső, kozmikus folyamat egyre inkább bennünk is kivált egy rezonanciát, ráhangolódást, ami a gyakorlásunk évei során lassan megtelik azokkal az élményekkel és tapasztalatokkal, amelyeket ezekben az órákban gyűjtöttünk. Idővel a puszta nézelődés állapotában megtanuljuk magunkat és másokat árnyalt módon, finoman szemlélni, együttérzően, de ugyanakkor valósághűen és mélyreható módon. Ha belépünk az öt Tathágata mandalájába, összekapcsolhatjuk az adott Dhjáni Buddha óráját a rá vonatkozó gyakorlással. Például hajnalban a Vadzsra családhoz tartozó Vadzsraszattva gyakorlatát végezhetjük, ebédszünetben pedig Ratnasambhava gyakorlatát, az ő adománya az étel. Ha ezt életgyakorlattá tennénk, megtanulnánk úgy látni az életünket, hogy ennek az öt Tathágatának a mandalájában mozgunk és kifejlesztenénk az ő tulajdonságaikat a mi tudatunkban és akkor a mindennapok kényszerű rutinja nemcsak külső kényszer lenne, hanem mindegyik rutintevékenység lehetőséggé válna,

4

hogy összekapcsolódjunk ezeken keresztül a Dhjáni Buddha gyakorlásunkkal. Kössük össze a napszakokat egy-egy Buddha tulajdonságával. Mi lesz más akkor, ha rendszeresen, szisztematikusan meditálunk a Buddha tulajdonságokról, miben más a felébredett tudat minősége? Ha évek során a Dhjáni Buddhák tulajdonságait magunkévá tesszük, akkor észre fogjuk venni a hétköznapi helyzeteinkben is, hogy hogyan tudunk egyre közelebb kerülni ehhez a felébredett tudathoz, hogyan segítik ezt a másokkal való találkozások, vagy a hétköznapi tevékenységek, és ekkor a meditáció és az élet nem szigetelődik el, nem akadályozzák egymást. Észrevesszük, hogy a szamszárikus örvénylés végtelen sok lehetőséget kínál számunkra, például átláthatjuk mindazon jelenségek, események függő természetét, amelyekbe belekerülünk és nem csak megértjük az ürességet, hanem minden történésben ezt látjuk, amikor megjelenik már ezt fogjuk látni bennük.

(Kapcsolódó meditáció I.)

A formai vonások jelentései

- A kéztartása

Amitábha ajándéka az üresség látásának képessége. Szemlélődésre, időzésre invitál. Ez a nézelődés nem passzivitás, a szemlélés a tevékenység sajátos formája, aktív, azt jelenti, hogy abbahagyjuk az elterelő, szétszóró tevékenységeket. Amikor túrázunk vagy sétálunk, ami egy kellemes mozgás a friss levegőn, és a tájat fel szeretnénk venni magunkba, akkor nem elég átrohanni rajta, meg-megállunk, letelepszünk, elnyugszunk, ha szép helyen időzünk, az energiáinkat a környezet szemlélésére tudjuk terelni. Ha volt ilyen élményünk, akkor sokat megértettünk már Amitábha energiájából. Amitábhát ugyanabban a tartásban ábrázolják mint Buddhát: ölében összetett kéz, jobb tenyér a bal tenyéren, mindkettő felfelé, nyugvó, semmittevésben pihen A mozgás fontos tehát, és bár az ábrázolásokban félreértik Amitábha passzív tartását,. ez a tartás a világosság mindenfelé szétterjedésére utal, út és gyümölcs egybeesik ebben a tartásban. A tevékenység és az abból fakadó gyümölcs nem különböznek többé egymástól. Amikor mi cselekszünk a cselekvésünk és az eredménye nem áll ellentmondásban ugyan, de nem is illeszkedik tökéletes összhangban egymáshoz. Amitábha ezt a képességét a tökéletes szemléletének köszönheti, ami a fényteli aspektusból fakad. Ennek révén a nyugalom, amit sugároz nem álmos, hanem kiegyensúlyozott, ahol a tevékenység nem akcionizmus, hanem csak úgy és annyit cselekszik, ami összhangban van a helyzettel, és azzal amit a tudata felismert és a cselekvése illeszkedik ehhez.

- Szukkhavati, Amitábha tiszta világa

Igyekezzünk egyelten pillanatra sem elszakadni Amitábhától, a Buddháktól vagy a Bodhiszattváktól, akikről eddig meditáltunk. Az elképzelés, hogy a mindenséget sok Buddhával és Bodhiszattvával népesítjük be, a mahajana buddhizmus ismertető jegye. Ha az ember segítő erők jelenlétében érzi magát, az nagy segítség lehet a hétköznapokhoz. Amitábha nem zárja ki, hogy más Buddhák tudatában legyünk. Amitábha Buddha 48 fogadalmában arról beszél, hogy a mérhetetlen nagy mindenségben nagy számú Buddha és Bodhiszattva létezik, s ezeknek a Buddháknak megvan a Buddha tartománya, és a Bodhiszattvák felkeresik ezeket a Buddha-tartományokat a gyakorlásuk során. Amitábha tisztelete és az ő Sukkhavati tartományában való újjászületés, nem zárja ki a többi Buddha világot, hanem magában foglalja azokat és amikor Amitábha Buddha a fogadalmát letette,

5

tudta, hogy nem különleges valaki, hanem egyike a számos Buddháknak, akik a maguk világát megteremtették. Mi magunk is hozzájárulhatunk egy ilyen tiszta tartomány megteremtéséhez a magunk szerény képességeivel. Amikor korunkban egy ilyen tiszta világot próbálunk teremteni, előfeltétel, hogy felismerjük, hogy a környezetünkben sok lénynek azért lenne szüksége örömre, békére és nyugalomra, mert ilyenkor a a legjobb feltételek teljesülnek ahhoz, hogy egy szellemi gyakorlási utat végigjárjanak. Milyen előfeltételekre van szükség egy olyan térnek a megteremtéséhez, ahol kiküszöbölve a zavaró befolyásokat, megélhető a harmóniában való baráti együttlét, és ahol akadálymentesen tudjuk képezni, kifejleszteni a megfelelő képességeket. Akik Amitábha birodalmába születnek, arany színben ragyognak, és itt nincsenek alsóbb létsíkok, pokol, prétavilág, állatok világa, csak istenek és emberek világa, tehát olyan létezést tesz lehetővé a lényeknek, ahol nem kell alsóbb világok szenvedését elviselni. A bháva csakrájában csak öt létsík játszik szerepet, nem kerülnek szóba az aszúrák. A leghatalmasabb sziddhi, a leghatalmasabb erő, amire Amitábha Buddha tiszta világában szert tehetnek, akik odakerülnek: a feltétel nélküli szeretet, nem az alacsonyabb szintűek, mint a repülés, vagy a vízen járás. Az Amitáyur szútra keletkezésekor olyan szörnyű volt a helyzet (Bimbiszára király, Vaidéti a felesége és Ajata, a fiuk esete), hogy ezek alapján az Amitábhán való meditáció bármilyen borzasztó körülménytől megmenthet. Amitábha 48 fogadalma között szerepel, hogy csak azok vannak kizárva a tiszta földjéből, akik az öt főbűn valamelyikét elkövették. A többieknek ígérik a Sukkhavatit, ha hívják Amitábhát. Gyakorlatilag nincs olyan rossz, amit hogy ha valaki elkövetett, és Amitábha gyakorlatával fohászkodik, ő ne tisztíthatna meg.

- A halmazat, szamdzsnya

Amikor Amitábha gyakorlatát végezzük, tudni kell, hogy hozzá kapcsolódik a samdzsnya szkandha, ami az érzékelésnek felel meg. Ez a létünknek az a tartománya, amely összekapcsol bennünket a világgal. Azt is szoktuk mondani, hogy észlelés, de ez a halmazat minden érzékelési folyamatot magában foglal. - A forma érzékelést, ami a látáson keresztül megy végbe, - a hangészlelést, ami a halláson keresztül megy végbe, - az illatok érzékelését, ami a szagláson keresztül megy végbe, - íz érzékelését, ami az ízlelésen keresztül megy végbe, - a tapintáson keresztül megismerhető dolgokat, - a gondolati képződmények megismerését, amely az elmén keresztül megy végbe. Amitábha nem egy olyan Buddha, aki elfordul a világtól. Amitábha órájában, a csendben és nyugalomban megteremtjük a lehetőséget, hogy az összes érzékelési csatornát kinyissuk az érzékelés számára, így precízen, éberen tudunk érzékelni. Az éberséget az érzékszerveken keresztül, például fejleszthetjük úgy, hogy a szertartáson minden történést olyan árnyaltan figyelünk meg, ahogy csak lehetséges. Mit veszünk észre eleinte a Púdzsából és aztán idővel milyen sok árnyalat tűnik fel, amikor gyakorlottabbak vagyunk. Jól megválasztva a gyakorlás tárgyát nem fogunk a vágyaink, ragaszkodásaink csapdájába esni.

- Pratyavéksaná dzsnyána, a megkülönböztetés bölcsessége

Az érzékelő képességet arról ismerjük meg, hogy mindig különbségek érzékelésén alapul. A gong hangja a nem hanghoz vett különbözőségéből áll. Észlelés azáltal történik, hogy az ember különbséget tesz. Minél finomabban ki tudjuk venni a különbségeket, annál finomabbá válik az érzékelő képesség. Ezt a képzést szór szerint is vehetjük, mert a hallás is iskolázható. Amikor a gyerekeket zeneileg is képzik, az egyre finomabbá váló hallás, az egyre finomabbá váló megkülönböztetés képessége az iskolázáson keresztül nem csak a hallást fejleszti, hanem ez áttevődik más területekre is. A képességeink fejlesztése saját erőfeszítéseink révén jön létre, de a képességek mindenkiben bennerejlenek. Ha kifejlesztjük ezeket, olyannyira a vonásaink lesznek, hogy mindig kísérni fognak, pozitív vagy negatív értelemben.

6

Amitábha megkülönböztető bölcsességét jól meg lehet érteni a forma és színérzékelés példáján keresztül. A magyar nyelvben a színmegjelölések szegényesek, Japánban például 60 ezer fölötti sárga árnyalatot különböztetnek meg. Amitábha megkülönböztető látása precízen látja meg a pici árnyalatokat, ezzel szemben a hétköznapi érzékelésünk elmosódott. Egy fogalomban összefoglalunk olyasmit, ami különböző. Az észlelésnek a kifinomultsága azáltal jöhet létre, hogy gyakoroljuk azt, hogy minél tisztább figyelemmel tapasztaljuk azt, amit észlelünk. Minél kifinomultabb az érzékelés, minél több különbséget veszünk észre, annál inkább közelítünk a valóság sokféleségéhez. Az ízérzékelés is jó példa, az indiai konyha ízvilága jóval árnyaltabb az európai konyhák hat alapízéhez képest. Van, hogy az ízérzékelés eltompul öregkorra, de nem az öregedés miatt, hanem az észlelési folyamatainkban nem vagyunk jelen. Amitábha bölcsessége nem fér össze a kapkodással, figyelmetlenséggel, vagy hogy sok dolgot csináljunk egyszerre, ahelyett, hogy egy tevékenységnek szentelnénk magunkat. Ha nem használjuk ki az adódó lehetőségeket a ragaszkodás nélküli érzékelésre, elveszítjük a lehetőséget, hogy a nap 24 órájában tudjunk gyakorolni. Hogy viszonyul a megkülönböztetés bölcsessége a lényegi azonosság bölcsességéhez, ahol azt próbáltuk felfedezni, ami mindannyiunkat összeköt, ahol megtanultuk, hogy feladjuk a különbségtételt és a diszkriminációt; nem ellentmondás ez? Nem, mert ez a két bölcsesség a személyiség két különböző összetevőjére vonatkozik. Az azonosság bölcsességnél másfelé tekintünk, mint a megkülönböztető bölcsességénél. Ha a lények azonosságáról beszélünk, a lényeget tekintve vagyunk azonosak. Ha meghalunk abban a pillanatban nem fontos, hogy nagyok voltunk, vagy kicsik, szőkék vagy barnák, férfiak vagy nők, matekot vagy nyelveket tanultunk, már csak az a fontos, hogy a meghalási folyamatban milyen fokú tudati tisztaságot tudunk fenntartani, hogy az átmenetet irányítsuk. A tudati tisztaság köt össze mindnyájunkat. Ahhoz lehet ezt hasonlítani, hogy a hallási képesség eleve ott van mindenkinél, ez Ratnasambhava azonosság bölcsessége, de sokéves gyakorlás kell a nyelv elsajátításához, ez pedig Amitábha megkülönböztető bölcsességéhez tartozik. A régi és új élet közötti átmenetben a saját tudatunkban is fel fognak merülni ezek a bölcsesség aspektusok. A tudatunk irányultsága és hogy merre megyünk, azon múlik, hogy ezekben a bölcsességekben felismerjük-e a lehetőséget, hozzá tudunk-e kapcsolódni a bölcsességek világosságához, vagy úrrá lesz rajtunk a félelem és újabb problémák irányába terelődünk. A Tathágata Mandaláról folytatott meditáció a halára való legjobb felkészülés, ez nemcsak képzeleti játék, mégha tényleg szépek is. Hogy történik a kibontakoztatás, finomítás. A fejlődéslélektanban például a differenciálódás akkor tud végbemenni, ha a baba kapcsolatba kerül a környezetével, azonban ha nincs érintkezési lehetőség, elszigeteltségben nem kapunk lehetőséget az érzék és tárgya közötti kapcsolat tapasztalására, és akkor az érzékelés nem tud árnyalttá válni, bár az alapvető képességek adva vannak. Megtörténhet, hogy az összes érzékelési képesség fogyatékossá válik. Az gondolkodás is egy ilyen érzékelési képesség. Ha az érzékei nem kapnak ingert, akkor a gondolkodás is fogyatékos marad. Az érzékeinknek a tárgyakkal való érintkezése nélkül a megkülönböztető bölcsesség nem valósítható meg. Nincs nirvána szamszára nélkül. Amitábha képes a legkisebb részletet is érzékelni, és átlátni az okokat, ami miatt olyan a lény, amilyen. Emellett, ezen az észlelésen keresztül nincs félreértés, előítélet, hanem olyan megértés van, amely mindent méltányol, mert figyelembe vesz minden sajátos körülményt. Ez egy mindent átlátó tudás. Kerüljük az olyan viselkedést, amellyel árthatunk magunknak. Ha magunknak negatív karmát teremtünk, akkor akadályozzuk meg az ilyen magatartást, ehhez mindig bölcsesség kell. A megkülönböztető bölcsességet nem leszünk képesek azonnal kifejleszteni. Előfeltétel a megkülönböztető bölcsességhez a szeretettel áthatott tiszta látás (Aksobhya), hogy a másikat magunkkal azonosnak tekintjük (Ratnasambhava), és a megértésünk ebből bontakozik ki. Ez a megértés tele van még személyes tapasztalattal, összehasonlítással, még nagyos sok személyes van benne, nem karmamentes a cselekvés. Amogasiddhi karmamentes cselekvésében már nincs benne az önmagára

7

vonatkoztatás, megfeledkezik róla. Üdvös magatartás is teremt karmát. Végig kell menni a mandalán a karmamentes tetthez, a mandala egészében értelmezhető, még akkor is, ha minden körbejárásnál csak egy szintig tudunk eljutni.

- Elszennyezett formája, a vágy

Ha az érzékeinknek a tárgyakkal való érintkezése nélkül a megkülönböztető bölcsesség nem valósítható meg, akkor ez azt jelenti, hogy bele kell zuhanni a szamszárába és fenékig megtapasztalni? Nem egészen, hanem úgy értelmezhetjük, hogy ha kerüljük az érintkezést az érzékelés tárgyaival, az nem vezet Amitábha bölcsességéhez. A tantrában az érzékileg tapasztalható világ a megszabadulás eszköze. Az éberséget csak az érzékszerveinken keresztül tudjuk gyakorolni. Hogy legyünk éberek, ha nincs semmi, amit érzékelünk? Kell egy tárgy az érzékeléshez, és ahhoz, hogy egyre éberebben megismeressük. Amitábha bölcsessége belemegy az érzéki tárgyak világba, de ez egy veszélyes út. A veszélye abban áll, hogy valóságosnak érzékeljük, amit tapasztalunk, és beleragadunk a ragaszkodás-elutasítás kettősségébe. Ezért a képzés során megtanuljuk érzékelni a függő természetet, nem ragadunk bele a jelenségekbe, de ez feltételezi, hogy végigjárjuk az utat és nem elégszünk meg a felszínes érzékeléssel. Amitábhának az elvakult aspektusa az érzelmi mérgek közül ezért a vágy és ragaszkodás. Aki a tantrikus utat járja és az éber érzékelés gyakorlatát műveli, az olyan, mintha állandóan pengeélen táncolna, mindkét oldalra csak lezuhanni lehet, nagyon könnyű elbukni, könnyen lezuhanhatunk a vágy, mohóság, kötődés mélységeibe. Ha a kígyó belemegy a bambuszcsőbe, akkor csak két irány van. Ehhez hasonlóan vagy végigmegy a gyakorló és felszabadul vagy a pokolra jut. Ezek a figyelmeztetések indokoltak. A bukás olyankor történik, amikor nem értette meg valaki a gyakorlatot. Az érzékelés kifinomultabbá válásánál az éberség csiszolásáról van szó, és nemcsak játékból, önmaga kedvéért gyakoroljuk ezt, hanem azért, hogy képessé váljunk magunkat, másokat optimálisan segíteni, képessé váljunk a lények különböző szükségleteit, helyzetét megérteni és a feltételeket, ami által kialakult. A vakságba merül szemlélet, ami Amitábha mérge, sajátos, olyan méreg, amit nem kerülni igyekszünk, és ami elriaszt és félünk tőle, hanem még többet akarunk belőle és vakká tesz minket, ismétlési kényszerekbe visz, és megerősíti azokat. A modern ipar jól bánik ezzel, felgerjeszti a vágyat, hogy még többet vásároljanak az emberek. Másik példa: az embert a rágák olyan hangzásba burkolják, ami mágikus és egyre többet és többet akarja hallani. A rágáknál a zenésznek az a feladata, hogy hangulatokat ábrázoljon és váltson ki, sok köze van az emóciókhoz, amelyek ismétlésre törekszenek és amelyekben elveszhetünk, és ebben az értelemben kell érteni a vágyat, ami Amitábha megkülönböztető bölcsességével legyőzhető. A megszabadulás útja abban rejlik, hogy beleengedi magát a szamszárába, a rága hallgatásába, mert csak akkor tudja érzékelni a hangok finomságait, ha a dallamok visszatérésén keresztül beleengedi magát ebbe a zenébe. Csak így lehet a ragaszkodást legyőzni, mert az abban a szakaszban alakul ki, ahol az éberség csökken és a figyelem nem a különbségekre irányul, hanem összemosódik a figyelmünk, a hangok nem kivehetőek, és itt van az a pillanat, amikor foglyul esünk. A tantra útja az, hogy felismerjük a saját észlelésünk elmosódott jellegét és éberséggel szétoszlatjuk. Ezzel az éberséggel győzzük le a ragaszkodást és a vágyat. Amitábha bölcsessége nagyon szoros kapcsolatban van az emberi élettel. Azért nagyon sajátosan emberi, mert az embereknek, a karmikus hajlamokból fakadóan, amik az ember-létet eredményezték, adódik az a fajta szenvedélyes részvétel képessége, amely alacsonyabb szinten a szenvedés megragadásának szokásában van, hogy szenvedélyesen megragadjuk a dolgokat. Az emberi társadalom a mohóság általi vezetettségére épül és arra ösztönöz, illetve azon keresztül manipulál. Olyan illúziót tart fenn, hogy a mohóság ilyen kiélésén keresztül fejlődést érhetünk el. A mohóság nem fejlődéshez vezet, maximum néhányan meggazdagodnak, hanem a természeti erőforrások

8

gátlástalan kirablásához. A mohóság mérsékelhető és megszűntethető. Az ellenméreg ugyanolyan fajtájú mint a főméreg. (mohóság, vágyak: lásd még Bardó c. alatt) A ható erő potenciálját kell megváltoztatni, hogy megváltozzon az irány, a vágyak vaksága a saját kívánságait veszi csak figyelembe. A vadzsrajána nem veti el a részvételt, a belebocsátkozást, a készséget, hogy részt vegyünk a mindennapi életben, ilyen szenvedélyességről csak akkor beszélhetünk, ha fennáll a belebonyolódás veszélye.

- Amitábha kisugárzása

Gyakoroljunk úgy, hogy az segítsen abban, hogy az életünk Buddha tanainak kifejezője legyen. Nyugaton kisebbségben vagyunk, ezért fontos, hogy azok, akik körülöttünk vannak észrevegyék, hogy másképp viselkedünk. Anélkül is észrevehető ez, hogy tudnák, hogy mi buddhisták vagyunk. Rácsodálkoznak, hogy éberen végezzük ma munkánkat, vagy a másik embert képesek vagyunk figyelmesen hallgatni, így felmerülhet bennük a vágy, hogy megtanulják az éberséget. A Dharma felmutatásának ez lenne a helyes útja. A Dhjáni Buddhák olyan lények, akik a tökéletes tulajdonságokat oly módon sugározzák magukból, hogy mély benyomást gyakorolnak ránk, és ennek hatására mi is szeretnénk kifejleszteni ezeket a tulajdonságokat.

(Kapcsolódó meditáció II.)

- Amitábha magszótagja, a HRÍH

Amitábha, éppúgy mint Maitreja, a szeretetnek egy speciális aspektusát testesíti meg. Amitábha bídzsájából megérthetjük a rá jellemző szeretet természetét. Amitábha fogadalmai között szerepel, hogy akik Amitábha birodalmába születnek, arany színben ragyognak, és itt nincsenek alsóbb létsíkok, pokol, prétavilág, állatok világa, csak istenek és emberek világa, tehát olyan létezést tesz lehetővé a lényeknek, ahol nem kell alsóbb világok szenvedését elviselni. A bháva csakrájában csak öt létsík játszik szerepet, nem kerülnek szóba az aszúrák. Magszótagja a HRÍH, amiben az a fajta szenvedélyesség fejeződik ki, amely a lények szenvedésének megszűntetésére irányul. (HRÍH - ÆiH)

A magszótag piros színű, a vér színe, rendkívül eleven és erőteljes szín. A magszótag egy piros binduból keletkezik, amely ennek a fajta szeretetnek a még nem kiforrott formáját mutatja. A HRÍH a hiri szóból származik, ami azt jelenti, hogy elpirulni. Különöző okokból szoktunk elpirulni. 1. Szégyen 2. Szenvedélyes szeretet 3. Segítő részvét bevállalása, belebocsátkozás, hobby.

Szégyen

Például amikor hibázunk, belátjuk, hogy valamit jobban is csinálhattunk volna. A viselkedésünk nem felelt meg a saját normáinknak, tehát elpirultunk. Ebben a belátásban a valóság meglátása történik, olyan bepillantás ez, amelynél felismerjük az eltérést, a széttartást aközött ahogy élünk és a tudásunk között. Ebből a belátásból pozitív esetben belátás születik, hogy változtassunk a viselkedésünkön, és azt hozzáigazítsuk a saját felismerésünkhöz. A jobbik tudásunk ellenére a következményekről való megfeledkezés miatt alakult ki ez a hibás magatartás. Ennek a tökéletes szemléletnek a kifejlesztéséhez hozzátartozik, hogy az ember felismeri, amikor a magatartása eltér a kívánatostól, és tisztában van a következményeivel. Milyen körülmények között lehet a legkönnyebben kiterjeszteni ezt a korlátolt szemléletmódot? Hogyan tágítsuk egyre szélesebbre a távolabbi következményekről való tudást, az általunk teremtett körülmények hullámveréséről való tudást?

9

Szenvedélyes szeretet

Sok szülő képes túlnőni önmagán, amikor a gyerekéről van szó és a szívükkel látnak, és intuitív módon kerülik az olyan helyzeteket, ami árthatna a gyereknek, és ráérez mire van szüksége. Ha tényleg szeretünk másokat, az kinyitja a szívünket az ő függőségükre és megadja az erőt, hogy olyan feltételeket teremtsünk nekik, ami nekik és nekünk is üdvös. A piros HRÍH, annak a szeretetnek a kifejeződése, ami szenvedélyes, a rága értelmében. Olyan szenvedély, ami nem az önző céljainkra irányuló előnyökre összpontosul, hanem szenvedélyesen a lények javát tartja szem előtt. Ez olyan helyzet, hogy a Dunába beleesik valaki és bár hideg a víz, és kellemetlen és veszélyes, de mégsem tudunk mást tenni mit megmenteni az illetőt. Egy anya is gondolkodás nélkül a gyereke után ugrik, ha az beleesik a vízbe. A szenvedélyesség az erős együttérzésre utal, nem tart távolságot, nem tudja kivonni magát a helyzetből. Ez nem távolból ható szeretet, amit Ratnasambhava esetében átéltünk. Ratnasambhava a korlátlan bőségből mindent rendelkezésünkre bocsátott, mint a nap, ami mindent megad, egyformán süt, nem tart vissza semmit, de nem tudjuk elképzelni, hogy Ratnasambhava lejön ide, és a szenvedélyes részt vesz. Ratnasambhavánál a kiegyensúlyozottság, felülemelkedettség jellemző, hogy felette áll mindennek, Amitábhánál máshogy van. Amitábha is odafordul minden lényhez részvétével, de ez az odafordulás nagyon bemozduló, megindult odafordulás, olyan amiben dinamizmus, mozgás van, az ő eleme a tűz, ami forró. Maitreja a szeretetnek megint egy másik megközelítése. Az alakja a nap színében ragyog, aranyszínű, Buddha kisugárzása is az volt. A Maitreja Prodzsekt az ázsiai megközelítés példája, ahol az eltúlzott méretekkel igyekszenek lelkesedést ébreszteni Maitreja alakja iránt, a prodzsekt mögött megbízható csoport áll, érdemese figyelemmel kísérni, támogatni. Nyugaton a szobrokhoz képest fontosabb a gyakorlók attitűdje, az amit mások felé közvetítünk. Ha a viselkedésünkön keresztül a Maitreja szeretetét meg tudnánk jeleníteni, akkor ezzel átültethetnénk Govinda vízióját a gyakorlatba. Építsük ki magunk körül a tevékeny szeretet egy mandaláját. A mandala egy energiamező, a megvilágosodott lények és energiák olyan világot teremtenek, amelyben lehetséges, hogy a tagok a megvilágosodott tudat felé fejlődjenek. A Maitréja szeretet sugárzása, amit a Maitréja Bódhiszattva testesít meg, a feltétel nélküli szeretet, ami annak a képességnek a kifejeződése, amely nemcsak minden jelenség ürességére, feltételektől való függésére utal, hanem minden lény feltételektől való függésére is.

Hobbi

Akkor is elvörösödünk, amikor arról a fajta szenvedélyes belebocsátkozásról van szó, amikor valaki szenvedélyesen követ egy hobbit, és beleveti magát egy feladatba, és lelkesedéssel foglalkozik az adott dologgal, a németek azt mondják: lángba borul a feje. Vagy amikor egy gyerek kap egy érdekes játékot. Egy felnőtt akkor vörösödik el, ha teljes erőfeszítésével olyat old meg, amit fontosnak vél. A vér odaáramlását az erőfeszítés, az önmagunk bevetése, az erőlködés is létrehozza. Az aktivitás Amitábha körében úgy jelenik meg, mint a mindennapi élet szükségleteinek kielégítésében való részvétel. Ha úgy veszünk részt a hétköznapi életben, mint egy hobbiban, abban életerő és vitalitás lesz, ha valaki ennek hiányát érzi, vizualizálja a HRÍH-t. A HRÍH felveszi magába a tüzes életerőt, amelyet a vér és a piros szín testesít meg, és aztán ezt árasztja.

(Kapcsolódó meditáció III.)

10

- A hozzá tartozó elem, a tűz

Amitábha eleme a tűz, Amitábha tüze a részvét tüze. Ez a fajta tüzesség a HRÍH szótagban is benne van, amelynek a hangzói között ott van a RAM, amely a tűz magszótagja. Ez egy olyan bídzsa, ahol nem látható a bindu. Ez a bídzsa is a magból bontakozik ki, amit a szívünkben hordozunk. A HRÍH a pránát, a vájut kétszer is tartalmazza, egyszer a há-nál, egyszer a végén lévő torok há-nál, ami az utánlégzés, rálégzés. (Az áh hangzó torok há-ja is a torokcsakrával van kapcsolatban). A HRÍH a torokcsakrához kapcsolódik, ami csak akkor tudja létrehozni a beszédet, ha abban a levegő elem befolyásra jut. Az elemek közül tehát a levegő tartozik a torok csakrához, de nem anyagi értelemben, hanem a mozgó elem életenergiáját, életerejét fejezi ki. Amitábha alakja tehát nagyon energiával telített. Olyan embereknek van hajlama az Amitábha gyakorlatokra, akik nagy vitalitással rendelkeznek. Gondoljunk csak Padmaszambhavára, aki hallatlan tetterőt fejlesztett ki, izzott az energiától, és szokatlan módszerekkel hozta el Tibetbe a tantrikus buddhizmust, olyan fény volt, ami másokban is világosságot gyújtott. Az Amitábha gyakorlatok az iráni tűz-vallás és tűz-kultuszok hatására alakulhattak ki. Amitábha tüzének nem az égés folyamatához van köze, hanem a világítás funkciójához, itt a tűz fény minősége, a világító jellege válik fontossá. A neve is erre utal. A tűz, a fény a gyémánt-látás képessége, a HRÍH-ben a h hangzóhoz kapcsolódik, ami a mozgás eredménye. A világosságnak a mozgás, az hogy szétterjed, a természetéhez tartozik. A fényenergia, ami a dolgokat láthatóvá teszi, mindenhová eljut a térben, és ahogy hozzáér a dolgokhoz, azok láthatóvá válnak. A megvilágosodás valami olyan tehát, ami mozgást feltételez. A menedékvételnél is menedékért megyünk, nem maradunk állva egy pillanatra sem, hanem túlmegyünk azon, amit egy pillanatban átéltünk, anélkül, hogy állva maradnánk, vagy leállnánk abban. A megvilágosodási élmény nem rögzíthető, nem megragadható, ezért nem elérhető a megvilágosodás, nem tudunk fényt gyűjteni kintről zsákokban és bevinni az ablak nélküli házba (tudatba) és ott kiborítani, így nem lesz világosság (sildai polgárok esete). Ide kapcsolható az, amit a kéztartásáról fentebb említettünk.

- Neve

A-mitá-bha = A (fosztóképző) – mitá (nem mérehtő) – bha (fénysugár, ragyogás, ami fényt teremt). Amitábha = mérhetetlen ragyogás, világítás, amely minden dolgot láthatóvá tesz. A látás funkciójához kapcsolódik. A tűznek a szemhez is köze van, az oltáron, az első szinten a fény átlényegítést fejez ki, a látóképességét a gyémánt-látás képességébe.

- Kísérő Bódhiszattvák, Gíta és Alóka

A mozgásban levés tulajdonságát a kíséretében is felfedezhetjük. Gíta a dal istennője kíséri. A dal lényege szerint hang, az pedig rezgés, olyan energiák rezgése, amely egyre jobban besűrűsödik és bizonyos jelenségformákká alakul át. A mindenség a hanghullámokból, a hangnak nevezett energetikai elvből formálódott ki, amit a náda jelképez. A náda, ami rezgésre irányuló tendencia, binduvá sűrűsödik, és amikor a bindu gerjesztett állapotban kerül, szétrobban, és ebből formálódik ki minden alak, és létrejön a világ. Az óind filozófia a hangot tekinti a teremtő erőnek. Az emberi síkon a torokcsakrában hozzuk létre a hangokat. A világot a hangzás által kiformálódó nyelven keresztül, a nyelv által, nyelvi értelmezéseken keresztül teremetjük meg.

(Kapcsolódó meditáció IV.)

11

- Negatív érzelmek elfogadása

A IV. kapcsolódó meditációhoz: a világosság, ami magunkban van, abból részesítjük a többieket. A felajánlást is úgy gyakoroljuk, hogy azzá változzon a felajánlás tárgya, ami a másiknak üdvös, ami ennek a különös lénynek maga felől nézve a legmegfelelőbb, nem akarjuk a saját nézőpontunkat ráerőltetni. Meg kell tanulni különbséget tenni, mert az, hogy önmagunkban pozitív hozzáállást fejlesztünk ki, nem jelenti azt, hogy mindent el kell tűrnünk. A művészet abban áll, hogy a negatív, vagy nem kívánatos viselkedéseket indokoltan visszautasítjuk, de átlátjuk, hogy a másik viselkedése hogyan kondicionálódott, a kényelme, figyelmetlensége miatt, vagy a negatív környezet miatt. Ha visszautasítjuk valakinek a hibás cselekvését ne az agressziónk működjön benne, mert ha elragad minket az indulat, nem fogunk tudni hatni az illetőre, hogy megváltoztassa a viselkedését. Úgy visszautasítani valamit, hogy ne legyünk agresszívek, az nehéz. Az őszinteség abban áll, hogy ilyen helyzetekben vegyük észre, hogy harag gerjed bennünk, ne leplezzük el magunk előtt ezt a valóságot, mintha csupa szeretettel lennénk tele, amikor ott az indulat. Ha az ember ön-idealizálással elfedi ezt a valóságos reakciót, akkor nem tudjuk megoldani a helyzetet. Gyakorlással a haragot, sértettséget könnyedén fel tudjuk oldani, ehhez eleinte vannak trükkök. 1. Kezdjünk tudatosan mélyen lélegezni. 2. Kezdjük valami szépre emlékeztetni magunkat, egy virágra, stb. 3. Képzeljünk el egy Buddha alakot és a haragunkat ajánljuk fel neki. (Felajánlásnál valamit elengedünk, elválunk tőle. Mi még nem tudjuk üdvösen hasznosítani a haragot, de Buddha jól tudja használni, ki tudja fejleszteni a tükörszerű bölcsességet, képes pozitív nyersanyagként hasznosítani azt. Sokkal jobban tapadunk a negatív érzelmi mintákhoz, mint a pozitívakhoz. Az hogy felajánljuk, nem jelenti, hogy Buddhának szüksége van rá, sem pozitív, sem negatív felajánlásra nincs szüksége. A fontos az, ami történik bennünk. Nem a címzett miatt adunk, Buddha nem köszöni meg, hanem hogy a saját ragaszkodásunkat megszűntessük. Ha valaki negatív érzelmekhez tapad és ismételgeti, igyekezzen elengedni, de jól nézzük meg, hogy kinek a lábai elé helyezünk egy ilyen dührohamot. Földanya képes a szart is humusszá alakítani, ekkor a folyamat üdvös. De a negatívumok elérhetnek egy olyan fokú merevséget, amit a természet is nehezen tud újrahasznosítnai, veszélyes a negatív dolgokat ilyen fokú bemerevedésig magára hagyni. Nem tudja a természet újrahasznosítani például a műanyagokat, mérgeket, amik leképezik az emberi attitűdöket: az emberi mohóságot, ami nem fogadja el a változást, és megmérgezi a természetet.) Az agresszió erőteljes motorja lehet a tisztánlátásnak, ne szégyelljük magunkat az ilyen érzelmek miatt, hanem tekintsük ezt úgy, mint egy jó alkalmat a gyakorlásra. Ez is hozzátartozik a saját valóságunk tisztán látásához. Önmagunkkal szemben is bizonyos igényeket támasztunk, hogy milyennek kellene lennünk, ilyenkor ha agresszívek vagyunk, megmagyarázzuk utólag. A gyerekek például provokálják a szülőket, és szembesítik őket azzal, hogy hol is tartatnak valójában. Adjuk fel az elképzelést, hogy milyennek kellene lennünk. Nem mondhatjuk meg milyennek kellene lenni, ez nem az a vallás. A pillanatnyi állapot nem játszik szerepet, abban az állapotban végezheti mindenki a gyakorlatot, ahol éppen van. A buddhizmus emberképe más mint a mi nyugati kultúránk emberképe. A buddhizmusnak pozitív emberképe van, ami feltételez egy alapvető elfogadást. Minden nem-üdvös rárakódás, ami az alapvetően jó természetet elhomályosítja, gyakorlással lepucolható. Az a fajta követelés, hogy valaki más legyen, mint amilyen, nem sok embert változtatott meg. Érdemi változás utánzással, nem elvárással és követeléssel történik. A gyakorlásban nem emberi példákat választunk, aminek határai vannak, hanem képeket, amelyek tökéletességeket testesítenek meg és évszázadok óta beváltak, mert számos generáció gyakorolta azokat. Ahogy őket vizualizáljuk, mi magunk is elkezdünk átalakulni. A Buddha tehetségét áthozzuk önmagunkra. Ha egy terembe az ember behoz egy fényforrást, ott többé nincs sötétség. Csere-elv: a nem kívánt mintákat kicseréljük a kívánt mintákra, mert amikor az üdvös minták erősek, akkor a nem-üdvösek feleslegesség válnak. Saját magunkkal szemben is türelmesnek kell lenni, hogy ne támasszunk olyan elvárásokat, amelyeknek nem tudunk megfelelni. De vannak olyanok, amelyeknek most is meg tudunk felelni. Iskolázhatjuk az éberségünket. A tanulási folyamatokat kis dolgokkal kell kezdeni. Gyakran az önmagunkkal szemben támasztott követelményeket túl magasra tesszük és az egyszerűeket, amikre meg képesek volnánk, azt meg

12

kihagyjuk. Ha a reális szinten gyakorolunk, akkor tényleg fejlődnek a képességeink és egyre nehezebb helyzeteket is sikerrel oldhatunk meg.

- Előképek

A nyugatiak közül sokan csodálkoznak, hogy a vadzsrajánában milyen sok képet használunk. Nyugaton is használunk képeket, olyanokat, amelyek belénk vésődnek és áthatják a viselkedésünket, hogy kívánatos magatartás-formákat előhívjanak belőlünk, például ilyenek a reklámok. A reklámirodákban pszichológus-gárda vizsgálja a hatásmechanizmusokat, akár azt is, hogy a színekhez milyen magatartásminták társulnak. A vadzsrajánában, amikor belső látomásokat alkalmazunk, mesterkélt képzelődésnek hathatnak, de a képek nem úgy jöttek létre, hogy valaki megkonstruálta azokat, hanem a tapasztalatokból születtek, éppúgy, ahogy a hirdetési ipar képei. Az egész tantrikus út a képeken keresztül történő átváltozás módszere, amelyhez hangok is kapcsolódnak, szóképek és rituálék is, amelyekkel az a cél, hogy a magatartásunkat üdvös módon tudjuk megváltoztatni. Hagyni kell, hogy hassanak, meg kell tapasztalni, hogyan hatnak. A vizualizált képek olyan ügyes módszerek, amelynél egy bizonyos módszer szerinti felhasználás átvezet egy olyan tudatállapota, amelyet célzottan elő szándékozunk hívni, és elő is tudunk hívni és amelyek jelentőséggel bírnak a saját mindennapjainkban. Ezen kívül a Tathágata Mandala összefüggésében is jelentőséggel bírnak, amennyiben segítik a halálra való előkészületet Azokat az érzelmeket, amelyeket a Tathágata Mandalájában megismerünk és ott megjelennek, a halálban csak akkor tudjuk átalakítani, ha még az életben begyakoroltuk az átalakítást. A képek először emlékeztetnek az átlényegítés szükségességére. Majd jellegzetes pontokon megszilárdítjuk a képeket, ezek a pontok végigkísérik a vizualizációnkat. Ilyen pont lehet a HRÍH magszótag alakja, a fényt adó tűz alakjában, ami a piros binduból lobbant fel, a tűz elemen kívül pedig még a tér elem elképzelése is bekapcsolódik. Tér, náda, bindu, magszótag, Buddha.

(Kapcsolódó meditáció V.)

- A krízis bardója

Fontos, hogy napi gyakorlattá tegyük a menedékvételt és a tiszteletadást, ez az első lépés (ngöndro menedékfája). Miért fontos intenzív mélyen gyökerező gyakorlatot felépíteni, még a formálisat is? Üdvös szokás lesz a tudatunkban, egy gyakorlás, amely előhív a tudatunkban bizonyos élményeket, amelyeket korábban tapasztaltunk. A formulák, a menedékvétel, a mantrák, a képek, például a végtelen nyitott tér képe, vagy egy Buddha képe, vagy a bídzsák az ajtók a tudatban. Ha nem kötjük a tudatunkat ezekhez az üdvös dolgokhoz, nem integráljuk a tanultakat, a Dharma különböző ösvényeit a tudatban, akkor elsodródhatunk, eltévedhetünk nehéz szituációkban, még akkor is, ha komolyan akarunk gyakorolni, mert ezek nélkül az üdvös szokások nélkül nem leszünk képesek azt megtenni ezt az öregség betegség, fájdalom miatt. A tudat összekapcsolódik bizonyos gyakorlási formákkal, amivel irányíthatjuk a tudatot, ami kondícióban tartja és támogatja azt. Ezen kívül a személyes megfigyelések és tapasztalatok, a körülmények, amik között élünk, nagyon gyakorlatias tanítás lehet számunkra. Az öt Tathágata Mandalája egy gyakorlat, amely főleg a bardó szituációkhoz kapcsolódik. A bardó akárhol bekövetkezhet, a krízis bardója nemcsak a halálban következhet be. A krízis az, amikor nagy változások történnek, és ez maga a bardó. A halál nemcsak a fizikai halált jelentheti, hanem bizonyos körülmények, elvárások remények halálát is. Mindnyájan a bardóban élünk, sok a változás, ezért is fontos mindenkinek a gyakorlásban gyökerezni, ami tovább visz. A Dharma jelentése: ami visz minket, a hordozó, a támogatás értelmében, mint ahogy a föld támogat minket és egy biztonságos pont. A bardó tanításokban az áll, hogy amikor elterelődünk a bardó állapotban, megjelenik a mohóság mérge. A negyedik napon, amikor megjelenik ez a méreg, minden egy nem tiszta, hanem homályos, tompa, nagyon

13

sárgás fényben fog feltűnni. A sárgás a préta világ fénye. Hasonlítható ez ahhoz, amikor van egy homályosan megvilágított szoba, mondjuk sólámpák világítanak, nagyon kényelmesen ül az ember a félhomályban, kellemesen fűtött a szoba, csábító zene szól, finom ételek vannak az asztalon, még finom magyar bor is, talán inni is kéne, hogy igazán élvezzük, eltűnnek a nehézségek, a munkahelyi problémák a háttérben. Az emberek többsége szeretne belemerülni ebbe a kényelmes, könnyű szituációba, ebbe az atmoszférába, ami a bardóban is meg fog jelenni. De a sólámpák ionizált levegőt hoznak létre, veszélyes bízni ebben a hangulatban, érzésben, kényelemben, könnyűségben. Ami rejtve van e mögött a kellemes kép mögött, az a préta világ, ahová a mohóság mérge vezet, amit nem lehet kielégíteni, hanem újabb kielégítendő vágyakat szül, a kívánságaink kiterjednek, és ha egy kielégül, azonnal jön egy újabb. Miért mennek az emberek ebbe a préta világba önként? Mert félnek a világosságtól, ahol napvilágra kerülnének azok a rejtett fátylak, amelyeket a tudatlanság tett a szemükre. Amitábha élénk, piros színe megmenthet a préta világtól, a mohóság mérgétől. Amitábha gyakorlata megelőzeti a mohóság kifejlődését. A kínai kommunista, elnyomó vezetés jobban fél a nyugati préta világtól, mint a buddhizmustól, nem félnek úgy az „ópiumtól” (a vallás a népek ópiuma), mint a mohóságtól. Talán ez a nagy ország meg tud változni, és nem esik a fogyasztás csapdájába. A krízis bardójában sok ember úgy reagál, hogy kielégítik a vágyaikat, elmennek vásárolni, kielégítik a megragadást és ez a préták módja. Nem szeretjük széles fényben látni a problémát, az túl sok, túl erős, jobban szeretjük elfedni azzal, hogy kielégítjük a kívánságainkat és a rövidtávú örömöket választjuk, amelyek olyan dolgok rövid ideig tartó birtoklását jelenti, amire nincs is szükségünk. Az ötödik kabát, bár már van négy, vagy a tizedik ruha. Nem lenne probléma, ha igazán kielégülnénk és abbamaradnának a kívánságok. Amikor pedig keletkezik egy újabb krízis, ugyanazt a mintát követjük, és a tudatunkban a krízis mintaismétléshez vezet. Emberi világiunkban préta-szerű jellegzetességek, késztetések léteznek. Amíg van hajlam a préta-szerűségre a tudatunkban, amit fel tudunk fedezni, és ami csak krízishelyzetben jön elő, veszélyben vagyunk, mert a bardóban a préta világok áldozatul eshetünk. Azt gondolhatjuk, hogy nem közvetlenül kártékony egy ilyen szokás, pedig káros lehet a saját spirituális fejlődésünk szempontjából. Fontos, hogy élvezzük azt a keveset, ami van, hogy élvezzük az élet apró örömeit, hogy kiélesítsük a samdzsnyát, az érzékelést, hogy élvezni tudjunk bármit, ami egyszerű vagy komplikált, de Amitábha gyakorlásával párhuzamosan elégedjünk meg kicsivel. Gána csakra púdzsa: ez nemcsak egy ünnep, ez edzése is ennek a fajta tiszta és éles érzékelésnek, hogy még a legegyszerűbb ételt is, vagy bármit, amit kapunk, ezzel a fajta tiszta érzékeléssel élvezzük.

- A hozzá tartozó torokcsakra és a beszéd teremtő ereje

Ha megnézzük, hogy hogyan jönnek létre, hogyan manifesztálódnak a dolgok, akkor sok hasonlóságot látunk a modern fizika és a buddhista szemlélet között. Az anyag az energia rezgése által jön létre, a rezgés mindig ugyanaz, de az amplitudó más. A különböző anyagok létrejötte attól függ, hogy milyen a rezgésszámuk. A különbségeket a rezgésszám különbözősége okozza, és a képesség, hogy felismerjük a különbségeket, a levegő azon tulajdonságától függ, amit mozgásnak hívunk. A prána, levegő természete nem az oxigén, amit belélegzünk, hanem a mozgás. A prána elem megismerése, vagyis annak a tanulmányozása, elsajátítása, hogy ezek a mozgáskülönbségek, rezgésszám különbségek hogyan hozzák létre a különböző manifesztációkat, képessé tesz minket a megkülönböztető tudat megismerésére, a bölcsesség létrehozására. Amitábha természetéhez tartozik, hogy ő a torok csakra ura. A tűz elemhez kapcsolódik, de nem a szívcsakra ura, hanem a torokcsakráé. Amitábha azért a levegő csakrának az ura, mert azt képes átalakítani. A torok csakra átalakítása az Amitábha Buddhán való meditáláson keresztül lehetséges. Ezért fontos megfigyelni a torokcsakra tevékenységét az Amitábha gyakorlatok alatt.

14

A torok csakra fő tevékenysége a beszéd létrehozása. A beszéd a negyedik sílával kapcsolatos. A negyedik sílát általában azért gyakoroljuk, hogy üdvös beszédet alakítsunk ki, ami nem sért másokat. Fontos gyakorlat, hogy ne okozzunk másoknak fájdalmat és tisztelettel, éberen beszéljünk, tisztelve és becsülve a másikat. Ezen kívül van egy mélyebb szintje a beszéd üdvös használatának. Amikor használjuk a beszédet a tudat konkrét lesz, mások számára hozzzáférhető realitás, amit lehet ellenőrizni, amit le lehet írni, aztán anyagivá válik, Manapság a papír korában élünk, a mindennapi életünk valósága, amiben megtervezzük, létrehozzuk és használjuk az anyagi dolgokat, a szavak használatával történik. A beszéd hozta létre a környezetünket, úgy ahogy az még nem történt meg azelőtt. Ha a beszédünket használjuk, nemcsak azt kell tudni, hogy sérthet másokat, hanem hogy azt a világot is létrehozza, ami a holnapé. A formált szavakkal vagy tiszta Buddha birodalmat vagy poklot hozunk létre. A Bódhiszattva fogadalmak a kezdőpontjai a tiszta Buddha világ megteremtésének. A szavak, amiket mondanak, pont ezt a valóságot teremtik. Sok kiváló gondolatunk lehet a tudatunkban, de ha nem tudjuk azokat szavakká formálni, amelyeket kommunikálunk is, csak fantáziák maradnak. Ezért fontos, ha komolyan érdekel minket egy bizonyos valóság megteremtése, hogy megtaláljuk a megfelelő gyökereit, magvait, bídzsáit annak a világnak, amit teremteni szeretnénk. Elsajátítani a beszédnek ezen teremtő képességét, azt jelenti, hogy valaki a maga urává válik. Nekünk embereknek az Amitábha Buddhán való meditálás lényeges, mert mi vagyunk az egyetlen lények, akiknek ilyen megkülönböztető nyelve van, amit lehet úgy használni, hogy azzal létrehozhatunk valóságokat, amelyek komplikáltak és sokszínűek. Ha vizualizáljuk Amitábhát, tudatában kell lennünk ennek a teremtő erőnek.

- Miért vizualizálunk egy Buddhát magunk előtt?

1. Tisztelet kifejezése. Mindig ezzel a meditációval kezdjük, mert tisztelegni szeretnénk a Buddha előtt, mint az ideális emberi lény előtt, aki kifejlesztette a teljes ember potenciálját ahhoz, hogy Buddhává váljon. Amitábha végtelen hatalommal és élettárral rendelkezik. Amitábha valamikor ember volt, mint mi, Dharmakara néven volt Bódhiszattva szerzetes. 48 Bódhiszattva fogadalmat tett, azokat eonokon keresztül tanulta. 2. Potenciál. Mindenki kifejlesztheti ezeket a képességeket és bár bennünk van a mag, még nem sikerült a Buddhaságot manifesztálni, ezért is vizualizáljuk a Buddhát magunk előtt. Amitábhához egy nyílt piros lótuszvirág kapcsolódik, ez azt jelenti, hogy ki tudjuk nyitni a lótuszt. Azonban mi még nem vagyunk olyan tiszták mint egy lótuszvirág, ami a víz fölé emelkedett, és a lótuszvirágunk gyökerei a piszkos vízbe vannak ágyazódva. 3. Odaadás. Az ideálisra tekintünk, hogy inspiráljon, hogy ugyanazt tegyük. E cél felé segít kifejleszteni az odaadást, ha a tiszteletadást énekeljük Buddhának. Ha nem építünk fel egy erős kapcsolatot a tudatáramlásunkban, nem leszünk képesek megfelelően vizualizálni. Ez nem képességek kérdése, és nem elég a technikát tudni, hanem odaadás kérdése. 4. Pozitív érzelmek. Azon eseményekre emlékszünk, amelyekhez erős érzelmi töltés kapcsolódik. Az érzelmek nem rosszak, ezek adják a képességet, hogy vizualizálni tudjunk, hogy kifejlesszük a szeretetet, együttérzést. 5. Éberség. Amitábha transzcendens Buddha, mindenhol jelenlévő, aki segít bárhol, mint Tárá. Akik őt gyakorolják, nem feledkeznek meg róla egy pillanatra sem. Bár az életük nehéz, a tudatuk hátterében mindig jelen van ez a tisztelgés Amitábha előtt. Tibetben az Avalokiteshvara mantráját recitálják, azaz folyamatosan recitálják befelé a tiszteletadást.

15

- Amitábha vizualizációja

Egy páva-pár viszi a piros lótusz-trónust. Egészítsük ki ezzel a vizualizációnkat és érezzük a bizalmat, hogy a mérgeinket át tudjuk alakítani a pávatoll különböző színeivé. A pávák bírnak öt Dhyáni Buddha mindegyikének a színével. Amitábha kezei egymáson, dhjáni mudrában, teste könnyű, áttetsző, nem csont hús és vér. Vagy megjelenik azonnal a vizualizáció spontán egészben, vagy apránként építjük fel. Ha erős a kapcsolatunk egy ilyen Buddhával, képesek vagyunk látni az egész testet spontán, kísérettel együtt, erőfeszítés nélkül, éppúgy, ahogy egy szeretett embert könnyen látunk magunk előtt, amikor rágondolunk. Ha nincs meg ez a kapcsolat, célszerűbb ha kifejlesztjük az odaadást, ismerősség érzést, a kapcsolatot, minthogy próbálunk egy mesterséges képet létrehozni. Nem szobor, élő realitás, olyan valóságos, mint a minket körülvevő világ, mert csak így tud kísérni minket, máskülönben ottmarad szobornak az oltáron. Mindenhová velünk jöhet, elkísérhet, védhet nehéz helyzetben és veszélyben. Nagyon veszélyes képet vagy szobrot használni a vizualizációnál, ha még azt hisszük, hogy az egy szobor és nem egy Buddhának a megtestesülése. Amikor szobrot festenek, a szemekkel keltik életre és onnantól kezdve élőnek tekintik és olyan tisztelettel bánnak vele, mintha igazi lenne. A nyugatiaknak nehéz ez az átalakítás, nekünk egyszerűen még nem élő. A meditációnak egy következő lépése az, amit a múlt mestereinek a történeteiben találhatunk, amikor a szobor életre kelt meditáció alatt, megmozdította a kezét, elkezdett a gyakorlóra mosolyogni, vagy ajándékot adott. Az OM AMITÁBHA HRÍH mantra recitálásakor érezzük a minőségeket, amiket ezek a szavak megidéznek, ezek nemcsak szavak. OM: egyetemes erő, korlátlan ragyogása a fények, ami megtölti az egész univerzumot. HRÍH: a szeretet ereje, Amitábhában és a mi szívünkben.

- Hordozó állata, a páva átalakító ereje

A negatív befolyások átalakítása a belátás tisztaságává ez tipikusan jellemző Amitábhára. A piros trónusát állat viszi: elsajátította az ösztönös állati hajlamok átalakítását, megfékezését. Egy páva-pár viszi a trónust. Mi a jelentése ennek a hordozó állatnak? A tollai színesek, gyönyörű ragyogó, fényes. A páva-párból a hím mutatja az egész tökéletességét, a női: a viselkedése olyan, hogy fel akarja gerjeszteni a vágyat, és a vágy a mérgező formája Amitábha megkülönböztető bölcsességének. Át lehet alakítani ezen bölcsességgel a vágyat, a páva az átalakítás szimbóluma. Ez egy misztikus madár, ragyogó színei azáltal keletkeznek, hogy a mérgeket képes átalakítani, azt tanítja az ikonográfia, hogy a mérget a megvilágosodás gyönyörévé tudjuk változtatni. Ne szó szerint vegyük ezt és használjuk a mérgeket, gondolván, hogy úgyis át tudjuk alakítani. Addig, amíg a testhez vagyunk kötve óvatosan kerülni kell a mérgeket. A páva vizualizációja nem veszi el a mérget, amit a testünkbe beengedtünk Az emberi testünket karban kell tartani, hogy képesek legyünk kitisztítani a nádikat és csakrákat.

(Kapcsolódó meditáció VI.)

- Amitábha a hétköznapokban

Minden Dhjáni Buddhának köze van egymáshoz, nem elszigeteltek. A mandalában való körbejárás egységet alkot, egyben van értelme, egy napciklus, egy egész nap is egységet képez, még akkor is, ha ezen belül vannak olyan hangsúlyos tevékenységek, amik azt a látszatot keltik, mintha azok magukban lennének. Az öt Tathágata mandalájának az is az értelme, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy amikor a köztes létbe kerülünk, felbukkannak majd az élményeink között mind tiszták, mind mérgezettek. Ez a hangosan

16

elhúzó repülő jó példa volt arra, hogy a jelenségekre különbözőképpen is reagálhatunk. Minden hang mantra, ez nem azt jelenti, hogy vegyük körbe magunkat berregő repülőgépekkel, hanem a gyakorlat lényege itt az, hogy a saját beállítottságunkat változtassuk meg, és akkor a reakciók is megváltoznak. Hogyan bánjunk emberekkel, akik bocsátanak ki magukból hangokat, ráadásul olyat is, ami kellemetlen. Ha minden Amitábha Buddha beszéde lenne, amit mondanak nekünk, akkor máshogy reagálnánk a minket fájdalmasan érintő szavakra. Vilma köhögése: Amitábha Buddha beszél. Fokozatosan felépítünk egy olyan gyakorlatot, amely egész nap kísér minket, éjszaka is és amelyet olyannyira begyakorlunk, hogy még akkor is támaszkodhatunk erre a gyakorlatra, amikor öregek és betegek leszünk, és tudatosul a vég. Akkor tudnak ezek a gyakorlatok segíteni, ha bevisszük a hétköznapokba, és amikor a mohó vágy úrrá lesz rajtunk, Amitábhához fohászkodunk, a mantrájával hívjuk, és ez bennünk olyan reakciót vált ki, hogy szinte látjuk Amitábha piros sugárzó fényét, ami megoldás lehet a dolgok átlátásához, ami átvilágítja a dolgok összetettségét, függő természetét, összefüggéseiben teszi láthatóvá azokat és megmutatja a vágyak birtokba vételének a következményeit a következő életeinkre. Lehet, hogyha ezt látnánk, elmenne a kedvünk a vágyak realizálásáról, és inkább lemondanánk, mert látnánk, hogy ezzel a kellemetlen következményektől óvjuk meg magunkat. Egy átfogóbb belátás irányába vezethet el, amely minden olyan tényezőt figyelembe tud venni, ami szerepet játszik a dologban. A bardóban bizonyos jelenségek olyan érzelmeket hívnak elő, amelyek karmikus mintázata eleven bennünk. Nehéz előre megjósolni, nem lehetünk biztosak benne, hogy egy kritikus helyzetben mi fog a tudatban felmerülni, ezért fontos, hogy ilyenkor egy olyan gyakorlatra tudjunk támaszkodni, amit ismerünk s jól be van gyakorolva. Olyan Buddha tulajdonságra támaszkodjuk, amely biztonságosan véd és ilyen helyzetben ezeket a riasztó jelenségeket fel tudja venni magába, és üdvös jelenségekké tudja transzformálni. A világosság útja nemmindig könnyű, a ngöndro-ban ha a Vadzsraszattva gyakorlatot intenzíven végezzük, akkor ennek tükrében, illetve Aksóbhja tükrében sokminden felmerül, olyanok is, amik nem éppen hízelgőek ránk nézve, de van realitásuk. Az Amitábha Buddha meditációja fejleszteni fogja, hogy tisztán legyünk képesek belenézni ebbe a tükörbe. A Buddhák a három idő ismerői. Ez azt jelenti, hogy tudja mitől olyan a jelen, amilyen, átlátta a létesülést, ezért a jelenét úgy alakítja, hogy az ne váljék egy olyan jövő okává megint, amely a jelenben elkövetett nem üdvös cselekedetek miatt nem üdvös irányt vesz. A buddhista tudata tehát nemcsak a jelenre irányul, hanem a három idő ismerői. A jelenben a három idő egybeesik, a három időben egyszerre való létezésről van szó, mind a három idő, a múlt gyümölcse és a jövő csírája a mostban sűrűsödik össze. A jövőmet csak most tudom alakítani. Lehet, hogy elégedetlenkedik valaki és arra hajlik, hogy mást hibáztasson, azért amit át kell élni, mert nem ismeri fel a saját részét benne, hogy hogyan volt az oka annak. Buddhának ez a bölcsessége tudja, hogy hogyan keletkezett a most, enélkül sokminden, ami történik érthetetlen maradna nekünk. Ha a gongot, minden fényt, gyertyát, amit meggyújtunk, a hajnalban előtörő pirkadatot, vagy a villanyt úgy tudjuk látni, mint esélyt arra, hogy a látásunk kifinomultabbá, árnyaltabbá váljon, akkor ezek a dolgok emlékeztetni fognak az éberség elengedhetetlenségére, felszólítások lesznek, hogy a valóságnak megfelelően járjunk el. A szammá ditthi a tökéletes szemlélet a nemes nyolcrétű ösvény egyik összetevője, ami a kezdő és végpontja is ennek az ösvénynek, és minden fény egy ilyen egyre teljesebb szemlélet lehetőségét kínálja. Amitábha az a Buddha, aki a szammá ditthi felé vezető úton velünk van és támogat. Amikor a bardóban Avalókitéshvara megjelenik, aki megment minket, akkor rábízhatjuk magunkat, de ha intenzíven gyakoroljuk az öt Tathágata meditációt, akkor képessé válhatunk az érzelmeket a felmerülésük pillanatában átlátni, felismerni az ilyen szennyezett vágy lényegét, természetét és felfedezni a megkülönböztető észlelés tiszta világosságát. A hétköznapokban gyakorolhatjuk úgy a gyakorlatot, hogy amikor egy vágy vagy megragadás impulzus elhatalmasodik rajtunk, akkor mi ezt egy felszólításnak tekintjük arra, hogy közelebbről is megnézzük ezt. Megtörténhet, hogy az ilyen, eredetileg akadálynak tekintett érzelem is a gyakorlás kioldójává válik, ez is hozzátartozik ezeknek a mandala gyakorlatoknak az értelméhez.

17

A mandala gyakorolható kísérők nélkül is, és ha csak az öt Tathágatát vizualizáljuk, az önmagában is ideális védelmet nyújt a bardó veszélyeivel szemben. A Tathágata Mandala szádhana egyetlen istenségével fel lehet oldani az öt mérget, egy szádhanán belül. Az, hogy itt öt istenség szerepel, biztosítás, ötszörös háló. A köztes létben felbukkannak olyan élmények, ahol valamilyen másik szennyezett érzelem is elő fog kerülni, nemcsak a domináns. Nincs értelme a gyakorlatok között rangsort felállítani, mert a gyakorló hajlamain múlik, hogy a gyakorlatok közül melyiket szeretné egy bizonyos időszakban különös intenzitással gyakorolni. Jobb egy szádhanát intenzíven sokáig gyakorolni, mint sok szádhanát felületesen. Ha valaki komolyan gyakorol egy szádhanát, inkább folytassa azt, felfedezve annak mélységét. A vadzsrajánában a szádhanák alapját az öt Tathágata Mandala képezi, és ennek egy-egy részletét finomítják, tehát ezen az alapon fejlődtek ki. A vadzsra családhoz tartozik például Vadzsraszattva, Vadzsrajógini. Másfelől ezekben a gyakorlatokban mindig benne van az egész, és ezért nem kell aggódni, hogy csak egy gyakorlatot végzünk és elszalasztanánk valamit. Csak jobban meg kell vizsgálni és tudatossá tenni, hogy mi minden van egy ilyen gyakorlatban. Minden összefügg mindennel, és ha alaposan megismerjük ezt a mandala gyakorlatot, átlátjuk a különböző szádhanák közötti összefüggéseket és egyre árnyaltabban tudjuk majd szemlélni az egyéb gyakorlatainkat.

- Amitábha és Avalókitéshvara

Amitábha nirmánakája emanációját, azaz a megvalósulás szintjét Avalókitéshvara képviseli. Amitábha Dharmakára Bódhiszattva korában Lókéshvara Buddha előtt tette le a fogadalmát. Az Amitábhát kísérő Bódhiszattvák: Vadzsrapáni és Avalókitéshvara, de Amitábhának nincs rögzített rendszere, nem mindig ugyanazok a kísérői. Lényeges, hogy a kísérői az átható látásnak, az átfogó szemléletnek a kísérőjelenségei. Akik kifejlesztik ezt a megkülönböztető látást, mindent meg fognak érteni, és ebből a megértésből fakadóan felébred bennük az együttérzés, hogy úgy segítsenek, mintha ezer karuk lenne. Az hogy Avalókitéshvara legfelső feje Amitábhához tartozik arra utal, hogy az elsődleges történés itt a látás, ebből indul ki minden, és nem a részvétből. Az együttérzés a látásból keletkezik. A mindent felölelő látást lassan tudjuk kifejleszteni, ehhez nekünk is szükségünk van Avalókitéshvara együttérző támogatására. Mi nem várjuk, hogy kívülről megmentsen valaki minket, hanem biztosabb, ha a saját gyakorlataink átváltoztató erejére bízzuk magunkat, ezért nem tölt be Avalókitéshvara meghatározó szerepet. Ha követjük az elmélkedési sorozatot, bennünk fog együttérzés ébredni, tehát pont fordítva.

A fő gyakorlat Van, hogy valami olyan történik gyakorlás közben, ami nem szabályos, de fontos és érdemes utánamenni, de ezzel együtt a gyakorlat irányát nem változtatjuk meg. Ez az egyéni tempó és lefolyás más és más mindenkinél, illetve a felmerülő különböző dolgok is szerteágazóak egy-egy embernél. Más dolgok merülnek fel és kerülnek előtérbe különböző alkalmakkor, de az irány helyes legyen, azaz: - legyen résztvevő elem, szenvedélyes érdeklődés az iránt, amit látunk, ez a színben fejeződik ki, - legyen tiszta látás elem, a látni akarás, a készség, nyitottság arra, hogy az ellentétes nézőpontokat megengedve vagyunk képesek látni a dolgokat, is-is szemléletmód, - legyen átlényegítés elem: a mérgező emóciókat felszabadító belátássá alakítsuk át. Ha ez a három elem találkozik, egymást követően megjelenik, akkor a gyakorlás programját jól végrehajtottuk, ekkor erősítjük a látási képességünket és más szemmel tanulunk meg látni. Nem keletkezik isteni szem egyből, de növekedni fog a képesség, hogy meglássunk olyat, ami a közönséges tekintet előtt rejtve marad.

18

(Kapcsolódó meditáció VII.)

����������������������������������������

Kék bindu: Fehér félhold: Sárga vonal: Piros HA: Zöld ú:

Dharmadhátu bölcsessége - Vairocana Aksobhya tükörszerű bölcsessége (Locana bölcsessége fehér) Ratnasambhava bölcsessége, mindegyik lény valódi természetét tekintve azonos Amitábha megkülönböztető bölcsessége, mely az egyéni különbségeket a természetünk azonossága alapján teszi, de értékeli a különbségeket Amogasiddhi bölcsessége, karmagerjesztés nélküli cselekvésre képes

Kapcsolódó meditációk

I. Leltár

- Lehiggadás, légzés érzékelése, kössük össze a tudatunkat a légzés olyanságával. - Elfogadó állapotban vegyük szemügyre, hogy hol tartunk. Ha most ez az életünk utolsó órája, milyen állapotban vagyunk? Milyen üdvös szellemi képességeket fejlesztettünk ki, milyen jó szokásokra tettünk szert, amelyek minden szabad percben eszünkbe jutnak a nap során. Viszont mi hiányzik, amit fejleszteni kellene, mire volna szükség, hogy a Dharma álljon mindig a középpontban, hogy ne az érzelmeink hullámzása hányjon-vessen, vagy a testi állapotaink? - Miben vagyunk megalapozódva? Mit vált ki, ha stressz alatt vagyunk, mit oldanak ki az ilyen helyzetek? Tényleg Amitábhára függesztjük a tekintetünket, amikor feszültség van? Őseredeti természettel összhangba hozzuk magunkat ilyenkor? Tényleg tudjuk ezt? Hogy sikerült az utóbbi hónapokban a kihívásokat kezelni, hozzájárultak-e az éberség növekedéséhez, vagy a szétszóródás felé tereltek minket? Ha megvan ez a leltár, akkor ez tisztázni fogja, hogy hol kell gyakorolni. - Ha ezt felismerjük, össze kell válogatni olyan gyakorlási utakat, amelyek ilyen helyzetekben segítenek, hogy a Dharmára tudjunk irányulni. Ehhez először fel kell ismerni, hogy hol vannak hiányok, mit kell pótolni. Amitábha útja a látás útja, és mi is ezzel kezdjük, szemügyre vesszük saját magunkat.

II. Kisugárzás

- A Dhjáni Buddhák olyan lények, akik a tökéletes tulajdonságokat oly módon sugározzák magukból, hogy mély benyomást gyakorolnak ránk, és ennek hatására mi is szeretnénk kifejleszteni ezeket a tulajdonságokat. Az elsajátítás készségét három recitációban juttatjuk kifejezésre: háromszoros menedékvétel, Panycsa Síla, Bodhicsitta kifejlesztése. - Majd megpróbáljuk életre kelteni magunkban a vers négy tulajdonságának valamelyikét, és ezt próbáljuk sugározni magunkból. - Mivel Amitábha azt a fajta szenvedélyességet jelenti, ami negatív értelemben a vágy, pozitív értelemben minden lény iránti szenvedélyes szeretet, ezért kifejlesztjük ezt a korlátlan, minden akadályon áthatoló szeretetet azon lények irányába, akikkel valamilyen módon kapcsolatban vagyunk. Az itt ülők, szülők, gyerekek, állatok, sít. Saját korlátolt lényünkön túlsugárzik, és fény formájában kilép belőlünk és más emberekbe is behatol, úgy ahogy az előbb minket átjárt. A szeretet sugárzásától áthatva tudjunk megjelenni másoknak. (Buddha első tanítását nem az aszkéta társának adta, hanem két üzletembernek, akiknek tanácsot adott, mert e kettőnek feltűnt Buddha sugárzó alakja.)

III. Világító HRÍH

- A szívünkben a saját szenvedélyességünket egy borsószemnyi piros golyócska formájában elképzeljük a szívközpont közepén, ez a bindu egy félhold kelyhében foglal helyet. - A RAM betű hatására a bindu fellángol, felveszi a tűz tulajdonságát, nemcsak a melegségét, hanem azt is, hogy világosságot gerjeszt, fényt sugároz.

19

- A légzés fújtatásával legyezzük az izzásba jövő bídzsát. Ezt a H hang fejezi ki: ahogy a légzés szellője megérinti a bídzsát, magasra csapnak a lángok és az Í erejével ez a fény felfelé tör és a fejünk koronájáig sugárzik. A szívünkben ébredő szenvedélyes hevet felfelé emeljük a koronáig és ott ez a hév és világosság megerősíti a tiszta tudat megkülönböztető képességét. Eközben ismételhetjük a HRÍH-t magunkban. Összefoglalva: a bindut vizualizáljuk, a légzés erejével lobbantjuk lángra és vezetjük felfelé a szótag ismételgetése által. - Eléri a fejtetőt a fény és olyan fényben világít, ami a valóságnak megfelel és nincs benne belevetítés.

IV. Forró HRÍH

- Felvesszük Amitábha tartását, ölben a kéz. A szívünkben a saját szenvedélyességünket HRÍH alakban vizualizáljuk a szívközpont közepén. A légzésünk erejével, fújtatásával, ami az életerőnk, legyezzük, felhevítjük a HRÍH-t, és a RAM lángjára eresztjük a lehelletünket. - A HRÍH vörös fényben kezd világítani, izzani, átlátszó. Ez a vörösen izzó HRÍH a minden lény iránti szenvedélyes szeretetet testesíti meg, fényt kezd sugározni magából. - Hagyjuk, hogy ebben a szeretettel áthatott fényben különböző lények bukkanjanak fel a lelki szemeink előtt, és ha felbukkannak, megkíséreljük őket más megvilágításban látni, mint ahogy azt megszoktuk. A többi lényt általában úgy érzékeljük, hogy a tetteiket magunkra vonatkoztatjuk. Ezt kivesszük és úgy próbáljuk látni őket, ahogyan olyanná lettek, amilyenek éppen, a saját feltételeik függvényében. Ő is, én is bizonyos feltételek függvényében lett olyan. Ha mindent a maga függőségében látunk, az képessé tesz, hogy a dolgokat úgy fogadjuk el, ahogy vannak. Lehet, hogy a lény szeretet nélküli viselkedést tanult meg, a szeretetlenség pedig egy sebzettség eredménye és nem a másik lényéhez tartozik. Azért durva, mert sérült valahol. Az ő valódi természetét jobban jelzi, hogy boldogságra vágyik. - Ezt úgy próbáljuk kielégíteni, hogy a fényt, ami a szívünkben gerjedt és a HRÍH-ből sugárzik, továbbadjuk. Kinyitjuk minden pórusunkat, hogy ez a belső fény ki tudjon sugárzódni, és meghívjuk a lényeket, hogy melegedjenek meg az Amitábha fénnyel áthatott sugárzásban, amely belső magja a HRÍH. Úgy sugározza a HRÍH ezt a kimeríthetetlen energiát, hogy soha nem fogy el. - Képzeletben szemléljük, ahogy átjárja, beburkolja a lényeket ez a fény, feltölti őket a szeretet és elfogadottság élményével, de ugyanakkor eltöltődnek azzal a képességgel is, hogy ebben a piros fényben, önmagukat és világukat egyre világosabban átlátják, így átváltoznak Amitábha sugárzó világosságává. - A meditáció végére minden, ami eszünkbe jut aranyló pirosas sugárzássá változik, és ez visszasugárzódik ránk, de ezt mi újra felvesszük magunkba és tovább üldögélünk a szeretettel átitatott fényben, ameddig csak lehet. Eleinte újból felmerülnek tárgyak, és amíg nincs vége a meditációs időnek, mindent, ami felbukkan, sugározzunk be és változtassuk fénnyé és pihenjünk a tiszta, mindent látó észlelésnek a világosságában. A szeretetteli odaadás teremti a melegséget, világosságot, ez a szeretet másik oldala, ami hőt teremt. (Vizualizáljuk a fényteli jelleget, világosság minőséget, és ezt a fényt olyan energiaként képzeljük el, ami mozgásban van, terjed, mindent átjár, amivel kapcsolatba kerül és fénybe meríti. A régiek megfigyelték, hogy a lenyugvó nap az egész világot piros fénybe meríti, és a dolgok elkezdenek világítani, mintha belülről sugároznák a fényt, és a lenyugvó nap fénysugarai, amikor eltalálják a dolgokat, átváltoztatják azokat. A fényátvitel segítségével láthatóvá próbálunk tenni egy olyan folyamatot, ami nem látható, mert a bensőnkben játszódik. Az átlényegítő energia átvitelénél azt képzeljük, hogy a gyógyító energia áteshet a többi lényre, átruházható, felgyújtható másban is, mint ahogy a nap sugarai elérik, bevilágítják és átlényegítik a dolgokat.)

V. Amitábha szeretete

- A teret nem mint ürességet képzeljük el, hanem egy olyan térként, amit eleve energia hat át, és ez az energia fényszerű, és ez önmagában jelzi számunkra a Buddha természetét, a mozgó jellegét, tehát mozgás fejeződik ki. - Alkossunk magszótagot a fénnyel áthatott térből: a tér egyszercsak elkezd vibrálni, a vibráló fényből formálódik ki egy fénygolyóbis, a fénygolyóbis örvénylő mozgásából bontakoztassuk ki a HRÍH szótagot. A világmindenség is hasonlóan fejlődik ki, a térben energia mozog, binduvá sűrűsödik, és az elkezd örvényleni. - Hangosan recitáljuk, saját légzésünk ritmusában a HRÍH-t, és ezen keresztül elérjük, hogy a HRÍH elkezd fényleni, ragyogni.

20

- Ahogy a HRÍH ragyog, sugárzik, lassan alakot ölt egy Buddha, meditációs tartásban. Mintha fényfelhő képződne a HRÍH-ből, és aztán az alakot ölt és láthatóvá válik a Buddha a térben előttünk. A lemenő nap piros sugárzása és a lemenő nap nem mindig ugyanolyanok. Reméljük a Buddha is minden nap más lesz, megőrzi az élő jellegét, és láthatóvá teszi nekünk az aranyos pirosnak minden árnyalatát. A Buddha alak test-színe átlátszó, fény-szerű marad és nagyon finom is, másfelől átható is. - Átható a szín, abban az értelemben, hogy a fény, ami az alakból sugárzik, bennünket és mindenki mást is a környezetünkben áthat. El lehet képzelni, hogy az előttünk lebegő Amitábha szívéből előtör a fény és megérinti a saját szívünket és abból kiindulva átjár bennünket. A fény szétterjedését úgy segítjük, hogy magunkat átjárhatóvá tesszük, mint a teret, és ezt a fényt magunkon keresztül tovább sugározzuk a környezetbe. Előhozzuk a szeretetet piros HRÍH formájában a szívünkben, ami fénnyel megtölti a testünket azt sugározzuk a lények felé. Emlékezzünk rá, amikor mástól kaptunk szerető kedvességet, és ezt a piros sugarat a szeretettel küldjük el annak, aki előttünk ül, érintse meg a szívét, és töltse tele a testét ezzel a fénnyel, és ha egy másik emberrel szeretnénk ugyanezt elvégezni, félretesszük az előzőt és a következő személyen meditálunk. (A maitrí konkrét legyen, ha mindenki felé küldjük, az homályos, a mindenki, az senki. Lássunk magunk előtt az illetőt. A tiszta szeretet nem függ feltételektől, nem deprimált, bár látjuk a másik hibáit, fogyatékosságait, de ez a szeretet élő. Olyan személy legyen, akit nem ragadunk meg, mert a mettát nem szabad keverni a megragadással, ezért ne alkalmazzuk a metta bhávanát partnerek között, akik megragadó kapcsolatban élnek, ezt csak akkor tehetjük, ha a megragadást megszűntettük. Kerüljük el a nehézségeket, ne alkalmazzuk megragadó kapcsolatokra, zavarhatja a békés tudatunkat. Van más lehetőség is ilyen esetekben: jókívánságok küldése, vagy gyakorolhatjuk a muditát egy ilyen emberrel.) - Feloszlatás: ebben a fényben Amitábha Buddha és mi is szétoszlunk és visszatérünk a fénnyel telített térbe, ahonnan indítottuk a meditációt, ahol is a meditációs idő végéig időzünk. - Amikor a gong megszólal, megpróbáljuk a teret átható fényt a szívünkbe visszagyűjteni, felvesszük ismét magunkba ezt a telített teret. A fény, ami visszatér binduként marad a szívünkben, és este, amikor hazatérünk, ott munkál, tele leszünk részvéttel, együttérzéssel, így fogjuk érzékelni a környeztet, így fogunk elaludni, hogy a piros fénygolyóbisra összpontosulunk.

VI. Amitábha pávái

- Kék tér - Náda - Piros bindu - PAM - Világító piros lótusz - Lótusz termőjén HRÍH - HRÍH fényt sugároz, amely ebben a vibráló fényenergiában Amitábha Buddhává változik. - Amitábha Buddha színe olyan, mint a lenyugvó nap vöröses aranyszínű ragyogása, amely naplementekor beragyogja a tájat. Egy páva-pár viszi a piros lótusz-trónusát, mintha a trónus lebegne a térben felénk a hordozóival. Amitábha teste könnyű, áttetsző, nem hús, csont és vér, keze egymáson Dhjáni mudrában. A fényteste fénysugarakat bocsát ki, nehéz a fénytestét látni ebben a sugárzásban. Amikor a Buddha felénk lebeg, felajánljuk a fejünk koronáját, hogy ott foglaljon helyet. - Amikor ez a vizualizáció stabil és tiszta, elkezdjük a tiszteletadást énekelni Amitábhának, OM AMITÁBHA HRÍH. - Ahogy az idő megy, a vizualizáció marad és megkísérlünk mindent ebben a ragyogásban szemlélni, ami Amitábhából árad. Elképzeljük, hogy minden érzékelt dolgot átjár ez a ragyogás, a világosságot saját éberségünk erősítésére használjuk. Amíg Amitábha a korona csakránkon van, tiszta érzékelést fejlesztünk ki, tisztán érzékelünk mindent, ami a tudatunkban megjelenik, és elhatározzuk, hogy gyakoroljuk, hogy minden jelenséget tisztábban érzékeljünk, meglazítjuk a köteléket, amelyet a tárgyakhoz kapcsolódó fogalmainkkal alkottunk, és próbáljuk kifejleszteni a kívánságot, hogy ezen előítéleteket, koncepciókat feloldjuk úgy, hogy Amitábha tiszta fényében szemlélünk mindent. Amitábha tiszta piros fényében látjuk a jelenségek különböző speciális jellegzetességeit, képessé válunk különbséget tenni mindenben, igyekszünk ezt fenntartani, nem megszakítani. Ebben a boldogító állapotban mantrázunk: Namo Amitábha, Namo Amitábha, Namo Amitábha.

21

VII. Fő gyakorlat

- Tér, bídzsája az A (A) (Minden a tudat teréből keletkezik, mi magunk vagyunk a világ teremtői, ez teszi lehetővé a tiszta

látást, mert végig tudatában vagyunk annak, hogy ez az egész világ nem önmagából adódóan van, hanem a keletkezéséből, azaz a tőlünk való függésében jött létre, és ha mi teremtjük, akkor fel is tudjuk oldani.) - Bindu (Az üres tér fényszerű, és ez az oka minden képződménynek, ami ebben a térben felbukkan, kialakul. A fény vibrálva, forogva összesűrűsödik binduvá.) - PAM, lótuszbimbó, lótusz kinyílik (A bindu kicsit megmozgatja magát, nyújtózkodik jobbra-balra, aztán átváltozik pam-má. Ez a látomás abból a tudásból születik, hogy a tudatunknak megvan az a képessége, hogy dolgokat hordjon ki, szüljön. Ez a jelenségek létrehozásának képessége fejeződik ki a következőkben: PAM, lótuszbimbó, lótusz kinyílik.) - HRÍH (A kinyílt lótusz alkalmas a HRÍH befogadására, megjelenik a termőjén, a lótuszból és a szótagból is fény sugárzik. Nem a szótag az érdekes, hanem a lényeg, Amitábha lényege, belső energiája.) - Amitábha (Ebből a fénysugárból áll össze, ebben jelenik meg Amitábha alakja. Amitábha lótusszal a kezében, pávák hordozzák, lótuszon ül, HRÍH szótag a szívében.) - Namo Amitábha (Ha tiszta a kép, recitálás. Addig recitáljuk, amíg ki nem alakul, hogy Amitábha jelen van. A hódolás meghívás is, hogy jöjjön hozzánk és a vendégnek a legjobb helyet kínáljuk, a koronacsakránkat.) - Amitábha a koronacsakránkon. (Amitábha kedvesen ránkmosolyog, örül, hogy hívjuk és végezzük a gyakorlatot és szívesen jön, helyet foglal, velünk egy irányban ül.) - Kiárasztja a fényt, beburkol minket, a fény feltölti a testet (Átruházza a pratyavéksaná dzsnyánát, az egyidejű spontán átlátását annak, hogy minden függő természetű, ami nyomán együttérzés ébred minden lény iránt, aki a függőségi háló fogságába esett, ez a fény feltölti a testet. OM AMITÁBHA HRÍH) - Feloszlatás (Amitábha alakját a fejünk felett fénnyé olvasztjuk, ekkor nem kell recitáció, ez a fény a szívünkig árad és a szívben megjelenik egy kicsi HRÍH, és ezzel térünk vissza a hétköznapokba. A tiszta szemlélet bölcsségét, mint drágakövet kell őrizni, nem elég erre az, hogy éberek vagyunk és tisztán látunk, inkább Amitábhát hordjuk a szívünkben, ez a Mani. Azért célszerű ezzel visszatérni, mert ebből tiszta, mértéktartó, az egyes helyzeteknek megfelelő látás fakadhat. Elalvás előtt is tudatosítsuk a HRÍH-t, úgy hogy szemléljük.)

Avalókitéshvara, Kuanjin

22

����������������������������������������