2. tétel: Arany János balladáiVázlat:/// Ez a vázlat elég hosszú, de sokkal részletesebb, és főként érthetőbb mint a kidolgozás. /// /// Nem kell minden balladát ilyen részletesen elemezni. Elég egyet nagyon részletesen, és a többit rövidebben. ////// A kidolgozás része az Ofőtől származik. ///A balladák szerkezetére tudjatok példát mondani!

Gregus Ágoston: "Tragédia dalban elbeszélve."A három műnem ötvözete:

lírai: versben íródik, és lírai monológokat tartalmaz epikai: történetet mesél el drámai: párbeszédeket tartalmaz, és sokszor tragikus

Jellemzői:

cselekménye sűrített előadásmódja szaggatott az embereket kiélezett lelkiállapotban mutatja be témái általában a szerelem dolgai tragikus vagy komikus (víg) balladai homály egyetlen jelenetre összpontosít

Története:

19.sz.-ig: népballadák 19.sz.-tól: betyárballadák, műballadák (romantika)

Arany János balladáiArany János a ballada műfajt Európában is elismert rangra emelte. A ballada műfaja végigkíséri Arany egész életművét. Arany rejtőzködő alkat, ezért balladáiban bontakozik ki.Felvállalja a nemzeti költő szerepét. Balladáiban a nemzeti megmaradás, helytállás és hűség problémáit fogalmazza meg.

Érettségin a következő szempont szerint kell csoportosítani a balladákat (azon kívül, hogy tudod, hogy melyik ballada Arany melyik "korszakába" tartozik):

Szerkezetük szerint három csoportra bonthatóak:

egyszólamú: Hídavatás kétszólamú: Szondi két apródja, Tengeri hántás körkörös: Ágnes asszony, Vörös Rébék

Mindegyik típusból egy balladát kell részeletesebben elmondani. A részletes elemzéseket lentebb olvashatod.

Balladakorszakok, és balladákI.: Szalontai balladák (1847-48): románcos balladák Pl.: A varró leányok: kiforratlan

II.: Nagykőrösi balladák (1852-57): történeti balladák

rejtett párhuzam a szabadságharc utáni elnyomással megoldáskeresés a kor problémáira bűn és bűnhődés motívuma (-->>Dosztojevszkij) skót, és székely balladákból merít

Ágnes asszony: körkörös szerkezetű in medias res kezdés lélektani ballada: a bűn értelmetlensége, és a bűnhődés folyamata áll a középpontban népi verselés: ütemhangsúlyos, félrímes, felező nyolcas (ezt megtöri az anapesztusos könyörgés) a versszakok végén könyörgés, refrén A bíróság döntésének többféle értelmezése:

o babonás hit: az őrültség valamilyen szent dolog, ezért az őrülteket békén kell hagynio isten büntetése, az isteni akaratnak való engedéso a lelkiismeretére bízzák, a megbolondulás a bűntetése 3 részből áll:1. 1.-7.vsz.: a mosás2. 7.-19.vsz.: a börtön3. 19.vsz.-tól a végéig: újra otthon mosás, és fehér motívum - bűnhődés Orbán János Dénes parafrázisa (Egy ballada redukciója): a tanulság örök érvényű; ugyanaz modern formában

Szondi két apródja:

még az ellenség is dicséri Szondit, elismeri nagyságát történelmi háttér több helyszín párhuzamos szerkesztés a török monológja - a zsarnokság természetrajza a két apród a hűség mintaképei eltérő stílusok: keleties nyelvezet; metaforák, képek a muzulmán képzetkörből az apródok része a siratóénekekhez hasonló a megkegyelmezés eltérő jelentéseo Szondi: Istenre hagyatkozáso Török: életben hagyás Felépítés:o 1.-2.vsz.: alapszituáció, előrevetítéso 3.vsz.: a szultán kédése, és kéréseo 4.vsz.: a török követ feleleteo 5.vsz-tól: feleselő építkezés a végén átok rejtett párhuzam: a Bach korszak belső ellentétei: leigázott, és leigázandó

Walesi bárdok:

Keletkezésének háttere (Ferenc József MO.-i látogatása) rejtett utalás Arany korára gabona - életjelkép "elmúlt csatában a derék" - utalás a szabadságharcban elesett Petőfire néhol gúnyos hangvétel átok: a magyar mitológiában mindig beteljesül -->> erkölcsi igazságszolgáltatás a végén,

hisz nem maradhat el a bűntetés skót balladaforma (Chevy Chase) -->> Szózat "tere" - inverzió: megfordított szóalak (teher) elöször léptet, majd vágtat Edward - fokozás

III.: Őszikék korszak (1877): 

népi, misztikus, babonás motívumra való építkezés erkölcsi szigor nagyváros-ellenesség a polgári világból való kiábrándultság

Tengeri hántás:

a ballada műfaj keletkezését is bemutatja vele a megesett lány története bűnlavina népies téma, és keret (kukorica hántás) ritmusa: adoniszi sor 2 szólamú: az egyik a narrátor minden 5. sort kiemel, a jelenbe helyez, és ezzel megszakítja, szaggatja a történést

(refrénszerű) 1.vsz.: helymegjelölés, helyzetmegjelölés, színek éjszakai történések: balladai homály, sűrítés ugyanaz a történet kimenete, mint az Ágnes-asszonyban repülő zenészek - népi motívum

Híd-avatás:

valóságháttér: a Margit-híd avatása, divattá vált az öngyilkosság babona (, mint népies elem): az új hidat az öngyilkosok avatják fel véleményt mond a saját koráról: szembeállítja a városi rohanó, és a vidéki nyugodt életet keret: a fiú útja haláltánc - Vijjon híd jelkép - híd a halál, és az élet között erősen tárgyias stíulusú egyszólamú a végén elhallgatás időmértékes, jambikus verselés; a b a b b minden öngyilkos, és minden halál különböző - sokszínűség, seregszemle az erkölcsi világrend megbomlása okozza az öngyilkosságokat

. 

Vörös Rébék:

bűnlavina vörös szín - démon varjú - a néphit szerint egy boszorkány (a vers népi babonára épül), tárgyiasított rossz "hess madár" - (reménytelen) sátán űzés, és refrén egyben keretes vers hasonlít Poe költeményeire lélektani vers körkörös felépítés "most" - időmegjelölés élőbeszédet idéz fel Felépítés:

o 1.-5.vsz.: szinesztézia, és enjambement, ami az időtlenséget jelképezio 6.-11.vsz.: balladai homályo 12.vsz.: dani sorsának beteljesüléseo 13. vsz.: keret

Tetemre hívás:

kereszt, és ráütő rím (a b a b b) témája a bűn és bűnhődés, akár a többi balladának nagy részét az apa igazságkeresése teszi ki helyszín, nevek, régies kifejezések - akusztikus hatás, és általánosító jelleg daktilusokból áll - dallamos, néhol megtorpantja, néhol felgyorsítja ezeket babona: a halott sebe vérezni kezd a gyilkos közelében tragédiába végződő szerelmi játék Abigél a 6. gyanúsított - a 6-os szám a sátán száma (szintén babona) kacag és sír - kettősség a bűn nem maradhat bűnhődés nélkül az apa magatartása megkérdőjelezhető

Kidolgozva:A balladaA ballada verses kisepikai, nép- és műköltészeti műfaj. Az eseményeket, előzményket, okokat nagyrészt drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg. Cselekménye sűrített, a lényeget emeli ki, gyakran egyetlen jelenetre összpontosít, másrészt mindent elhagy, ami a lényeg szempontjából nem nélkülözhetetlen. Így előadásmódja szaggatott; az időbeli kihagyások, a térbeli váltások, az elhallgatás egyaránt jellemzi. A műfaj lényeges vonása, hogy az embereket kiélezett lelkiállapotokban, lélektani szituációkban ábrázolja, gyakran a megzavart emberi lélek magatartását mutatja be. Legjellemzőbb témái a hűség és hűtlenség, féltékenység, házasságtörés, általában a szerelem problémái. A drámai építkezés leggyakrabban tragikus jellegű, nem kivételes azonban a komikus sem. A népballada kései műfaj, a középkor végén jelent meg, a legrégibb feljegyzések a 15. századból valók. Csak énekes formában élt, gyakori külső jegye a sor- és versszakismétlés. Európa közös népköltési műfaja. Az ún. régi stílusú balladák a 19. század előtt keletkeztek, s megőrizték a műfaj klasszikus jellemzőit, a három műnem elemeinek jelenlétét, a tisztán tragikus vagy komikus jelleget (Júlia szép leány, Kádár Kata, Kőműves Kelemenné, Görög Ilona). Az új típusú balladák fénykorukat a 19. században élték, elsősorban a betyárballadák voltak gyakoriak (Angyal Bandi, Sobri Jóska, Rózsa Sándor). A ballada iránti érdeklődés a folklórkultusz függvényében, a (pre)romantika korától jelentkezik. A romantikus műballada-szerzőknek főleg a dán és skót népballadák szolgáltak mintául (ezekben sok a tündéries és a hősepikai elem), a spanyoloknál a románcos jellegű változat volt a meghatározó.

Arany János balladáiA ballada műfaja végigkíséri Arany egész életművét, annak legfontosabb pontjain jelenik meg. Ennek alkotás-lélektani oka, hogy Arany rejtőzködő alkat, személyiségét mintegy elrejtheti a ballada epikuma mögé. Eszmetörténeti, kultúrtörténeti okként említhetjük, hogy Petőfi és Vörösmarty halála után fölvállalja az alkatától idegen, de erkölcsi szempontból kikerülhetetlen feladatot, a nemzeti költő szerepét. Balladáiban a nemzeti megmaradás, helytállás és hűség problémáit fogalmazza meg. A bukás után a műfaj lehetőséget teremt ezek áttételes, ám kihallható megfogalmazására. A kortársi megítélés a balladákat tartotta az életmű csúcsának, de már a XIX. század végén megfogalmazódott az a vélemény is, mely a balladákban a magyar líratörténet megkésettségét látta (lásd: Arany - Baudelaire párhuzam). Ez a felfogás erősödött fel a Németh G. Béla-iskola tanulmányaiban is, mely az Arany-balladákat az életmű második vonulatába helyezte. A balladák újraértékelése a Babits-kutatáshoz kötődik. Ekkor merült fel, hogy a balladák valójában túllépnek a romantika ihlet-költészetén, én-líráján, szerves forma elképzelésén, s Arany valójában kísérletet tesz egy objektív, tárgyias költészet létrehozására. Ezt jelzi a sokszor kimódoltnak ható szerkesztés, a szavak akusztikus és vizuális hatásának fölerősítése, a rendkívül sokféle verselés. Ily módon az Arany-balladák nem a megkésettség művei, hanem párhuzamosan futnak az európai líratörténet Mallarme, Rilke, T. S. Eliot, Ezra Pound nevével fémjelezhető vonulatával, melynek a magyar irodalomban Babits volt a képviselője és összegzője (Nemes Nagy Ágnes V. László elemzése). 

Balladakorszakok, és balladákI. 1847-48 között, Szalontán zömmel románcos balladák születtek (A méh románca, Szőke Panni, A tudós macskája, Rákócziné). A varró leányok(1847) egyszerre bravúros és kiforratlan. Az egymás után megszólaló öt lány, ahogy közeledik a menet, úgy szolgál egyre több információval, egészen a tragikus zárlatig. Arany modern vágástechnikát alkalmaz, a későbbi balladákhoz viszonyítva viszont nem tudja művészileg megoldani az átvezetést, a történet keretbe helyezését. 

II. A nagykőrösi korszak (1852-57) balladái többnyire történeti jellegűek (A hamis tanú, Rozgonyiné, Török Bálint, Az egri leány, Mátyás anyja, Szibinyáni Jank, Bor vitéz, Pázmán lovag, Both bajnok özvegye). Arany olyan szituációt választ ki a históriából, mely párhuzamba állítható a levert szabadságharc utáni állapottal, s rajtuk keresztül Arany feleletet adhat a kor problémáira. Legfontosabb témái: a zsarnokság, az elnyomáshoz való viszony, a zsarnokság természetrajza, a hazához, az eszmékhez való hűség, a költők és írástudók felelőssége. A balladák nagy része egyben lélektani jellegű is. Középpontjukban a bűn és bűnhődés problémája áll. A kérdés fölvetése és a probléma megoldása .

Arany szerint a bűn magában hordozza a büntetést, mert a személyiség széthullásával jár. Ezt jelzik a balladákban a bűnösök víziói és hallucinációi. Dosztojevszkijhez hasonlóan vallja, hogy a polgári világ feladata nem az intézményesített büntetés, az erőszakra történő intézményesített erőszak válasz, hiszen meg kell szakítani az emberiség történetének, mint erőszakláncolatnak a folyamatát. A feladat az, hogy teret engedjünk a fölismert bűn után a bűnhődés folyamatának, biztosítsuk ennek lezajlását. (Ezt ismeri fel az Ágnes asszonyban a bíróság, mikor szabadon engedi az asszonyt.) Szerkesztésre nézve többnyire skót-székely típusúak, gyakran tudatosan túlbonyolítottak, Babits szavával „iparművészeti remekek”.

Az V. László (1853) két szálon futó apokrif története a menekülés mozzanatában összetalálkozik, majd szétválik. A király menekülése kettős: a térben megtett útnál fontosabb a lelkiismeret elől való menekülés. Arany rendkívüli módon felfokozza a szavak akusztikai hatását, bravúrosan játszik a csönddel, a félcsönddel és a zajjal, egészen a mennydörgésszerű robajig. A lélektani hatást erősíti fel a szcenírozás, az éjszaka, mely szintén jelképes értelmű, a lélek sötétjére utal; ugyanígy a vihar is, mely tárgyiasítja a belső lélekállapotot. A vers jambikus lejtése, a funkcionális helyeken ennek megváltoztatása is a drámai-akusztikus hatást erősíti.

Az Ágnes asszony (1853) verselése a népi témához adekvát ritmus, felező nyolcas. Csak a refrént írja anapesztusokban, fölidézve ezzel az antik siratóénekeket. A refrén ily módon az egyedi esetet általános érvényűvé tágítja, könyörgéssé Ágnes asszonyért, az áldozatért és valamennyiünkért. Arany ily módon beilleszti balladáját az irodalom azon meghatározó vonulatába, mely szerint a művészet igazi célja a könyörgés artikulációja a kegyelem jegyében. A bűn értelmetlensége tükröződik a büntetés illetve a bűnhődés folyamatának értelmetlenségében. Ágnes asszony a Danaida-sors megtestesítője és újkori példázata. De míg az antik monda alakjai föloldozást nem kapnak, a keresztény-kálvinista Arany világképében mi csak a bűnhődés fázisát, annak végpontjáig követjük nyomon, a lehetséges folytatás, a kegyelem gesztusa már túl van a vers világán. Arany kivételes lélektani hitelességgel ábrázolja az elme tisztánlátásáért folytatott küzdelmet, az állandó önreflexiót, mely paradox módon már szimptómája az elme megbomlásának. Hatásosan él a folyamat bemutatásában a poliszémák és a homonimák stilisztikai lehetőségeivel.

A Zách Klára (1855) hatástörténeti szempontból kísérteties rokonságot mutat Katona Bánk bánjával. Erzsébet királyné alakjában ugyanazt a kettősséget látjuk, mint Gertrudiséban, az „úgy engedélyezem, hogy nem engedélyezem” magatartásforma megtestesülését. Valószínűleg nem csak véletlen egybeesésről van szó, hanem tudatos újrafeldolgozásról, hiszen a mű a Bánk bán tanulmányok után íródott. A ballada híven tükrözi Arany bűnkoncepcióját. Az erkölcsi törvény legkisebb megsértése is lavinaszerűen görgeti majd maga előtt a továbbiakat, szinte lehetetlen kilépni ezután a bűn ördögi köréből. A balladák sokszínűségét, formagazdagságát példázza az imitált, archaikus hang.

A Szondi két apródja (1856) első két versszaka az alapszituációt teremti meg a helyszínnel, a két dombbal, előre érzékeltetve a párhuzamos szerkesztést és történetmondást. A harmadik versszak a szultán kérdése és kérése, a negyedik a török követ felelete, s ezzel elindítja Arany az egymással feleselő építkezést. Az idézőjelbe tett strófák a török csábítását tartalmazzák, közte pedig a két apród énekét halljuk. A két szöveg Szondi hőstettének felidézésében találkozik, majd elválik egymástól. Arany a török monológjában a zsarnokság természetrajzát tárja elénk, melyben az objektivitás látszata és a hízelkedő elismerés után a nyers erőszak jelenik meg. A két apród alakjában a zsarnokságnak meg nem hajoló hűség jelképét láthatjuk. A két beszédmód stílusában is eltér egymástól, a török szavaiban Arany egy elképzelt keleties nyelvi gazdagságot mutat föl, a metaforák, képek a muzulmán képzetkörből valók. Bravúros az anapesztusok használata. A versláb zeneisége a követ beszédének megnyerő dallamosságát hangsúlyozza, az apródoké a siratóénekekkel rokon. Arany ismételten felhasználja a poliszéma világképi lehetőségét: a kegyelem a török követ szájában a megkegyelmezést, az életben hagyást jelenti, Szondinál az Istenre való ráhagyatkozást és bizalmat.

Ferenc József magyarországi látogatásakor Aranyt is fölkérték üdvözlővers írására. Arany kitért a feladat elől, s asztalfiókjának írta meg a balladát, A walesi bárdokat 1857. Nagy erővel ismétli meg a Szondi két apródja üzenetét, a zsarnokkal való erkölcsi szembenállás kötelező parancsát. Arany az „adjátok meg a császárnak, ami a császáré” tanítás alapján mutatja be a montgomery-i lakoma lefolyását, a király azonban a zsarnokság természetéből fakadóan teljes alávetettséget kíván. Ezt tagadják meg az urak és a bárdok is. A verselés adekvát a témához, ugyanakkor tudatosan idézi fel a

Szózatot is.

III. Az Őszikék (1877) korszakban előtérbe kerül a népi, misztikus, babonás motívumra való építkezés. Fölerősödik az erkölcsi szigor, s megjelenik a nagyváros-ellenesség, a polgári világból való kiábrándultság érzése.

A népi témájú ballada, a Tengeri-hántás (1877) sajátossága, hogy benne Arany a ballada műfaji keletkezéstörténetét is bemutatja; az elbeszélő feladata, hogy kukoricahántás közben szórakoztassa a résztvevőket, ugyanakkor erkölcsi tanítást is adjon a fiataloknak. A megesett lány konvencionális története Arany erkölcsi felfogásának szigorodásáról tanúskodik, s a bűnértelmezés a lavina-effektus már megismert módszerén alapul. A strófák 5. sora vagy jelképesen értelmezi a történetet, vagy kapcsolatot teremt a hallgatósággal, hangulatilag erősítve föl a történetet. A büntetés most is az elme megbomlása, a hallucináció és vízió, s ennek következménye a halál.

A Híd-avatás (1877) című ballada alapját az a babona adja, miszerint az új hidat az öngyilkosok avatják fel. Arany a polgári világ, a szabad verseny, a haszonelvűség korának kárvallottjait, seregszemléjét mutatja föl. A célnélküliség, az erkölcsi világrend megbomlása következtében értelmetlenné válik az ember élete, nemre és korra való tekintet nélkül. Stilisztikai bravúr, hogy minden egyes öngyilkosság egyedi módon ábrázolódik, s a haláltáncot idéző megoldásokban az utolsó megnyilatkozások az egész emberi sors tragikumát képesek felidézni.

A népi babonás, pogány motívumra való építkezés és a lélektani analízis pontossága egyszerre jellemző a Vörös Rébék (1877) című balladára. Az erkölcsi világrend illetve a fölhalmozódott erkölcsi tapasztalat megsértése indítja el most a bűn lavináját. A bűn, a kísértés, a rossz tárgyiasul a varjúban, mely örökké az emberrel marad, reménytelen küzdelmet folytat az ember a tőle való megszabadulásért. Ezt jelzi a refrén mágikus ráolvasás jellege, valamint az elbeszélő utalása: „Száll a lelke, vég nélkül”. Nyilvánvaló Vörös Rébék alakjában a poe-i tárgyiasító szándék, illetve a megalkotottságra való törekvés, a homonimákkal való játék, a szólások stb.

A Tetemre hívásban (1877) a bűn az élet játékként való felfogása, ezért bűnhődik Benő és Kund Abigél is. A bűnhődés folyamata, illetve a büntetés a korábbi balladáknak megfelelően történik. A történet nagyobb részét azonban az apa kérlelhetetlen igazságkutatása teszi ki, s e bizonyosságkeresésben hasonlóságot mutat fel fiával is. Talányos Arany viszonya az apához, hiszen értelmezhetjük úgy, hogy a világ nem épülhet bűnre, nem maradhat megtorlatlanul az erkölcsi világrend megsértése, ugyanakkor a se istent se embert nem ismerő magatartásban van valami démonikus és erkölcsileg kérdéses is. A Tetemre hívás az egyik legtudatosabban megalkotott ballada. A fölütés nem csupán a helyszín bemutatása és propozíció, hanem egyúttal dantei rájátszás is, az eltévedtség és zűrzavar tárgyiasítása is. A helyszín és a nevek kiválasztása az általánosító jellegen túl az akusztikus hatás függvénye, mint ahogy ezt erősítik a tudatosan kiválasztott régies kifejezések is. A vers zeneiségét az egyik legdallamosabb versláb, a daktilus biztosítja. Ezeket hol megtorpantja, hol fölgyorsítja Arany.

Arany János a ballada műfajt Európában is elismert rangra emelte.