Arisztotelész: Poétika

Arisztotelész a Poétikában a költészettel és ennek műfajaival foglalkozik. Pontosabban azzal, hogy melyik

műfaj milyen hatással rendelkezik, és hogyan kell létrehozni az elbeszéléseket úgy, hogy értékes műalkotás

szülessen. Továbbá tárgyalja a mű felépítését, hány részből és milyenekből álljon.

1. Az utánzás és módjai

A költészet lényegét kutatva megállapítja, hogy az eposzírás, a tragédiaköltészet, a komédia, a

dithürambosz-költészet mind utánzás. Véleménye szerint a műfajok 3 tekintetben különböznek

egymástól: ,,más eszközökkel, mást és máshogyan utánoznak”. A más eszközökkel való utánzás azt jelenti,

hogy milyen eszközöket választunk pl. a dithürambosz-költészet létrehozására.

Mást utánozni annyit jelent, mint nálunk jobb vagy rosszabb cselekvő embert utánozni. ,,Ebben különbözik

a tragédia is a komédiától: ez hitványabbakat, az meg jobbakat akar utánozni kortársainknál”- írja

Arisztotelész.

Az utolsó különbség a műfajok között abból ered, hogy egy költő hogyan ábrázol egy tárgyat. Az egyik

költő a műalkotásban önmagát is megszólaltatja és más személyeket is, míg a másik költő alkotásában csak

ő maga szólal meg.

(Előfordulhat, hogy A személy és B személy ugyanazzal az eszközökkel utánozza ugyanazt a tárgyat,

mégsem lesz ugyanolyan a műalkotás, mert mindketten máshogyan ábrázolnak.)

2. A költészet eredete

A költészetet természeti okok hozták létre. Mindenekelőtt az utánzás. Ez vele született tulajdonsága az

embernek. A költészet úgy fejlődött ki, hogy a kiváló jellemek előbb utánoztak, majd rögtönöztek. Azért is

vált szét a költészet, mivel a költőknek sajátos jelleme volt: ,,a komolyabbak a szép tetteket és a kiváló

emberek tetteit utánozták, ők hozták létre a hőskölteményeket, a közönségesebbek pedig a hitványakét

utánozták, és fejlesztették ki a gúnydalt.

(A gúnyversben a iamboszt (jambust) alkalmazták, ezért nevezték a gúnydalt iambosznak. A iambosz az

irodalmi köztudatba azért ment át versmértékként, mert az ókoriak a lírai ágakat versmérték szerint

különböztették meg.)

A komoly tárgyak elsőrendű költője Homérosz volt. Ő jelölte ki elsőként a komédia formáját is.

3. A tragédia és komédia eredete és fejlődése

A tragédia és a komédia dór találmány. A ,,komédiá”-ra a megaraiak tartanak igényt (arra hivatkozva, hogy

náluk a 6. sz. -ban alakult ki a komédia jellegzetesen népi műfaja), és a szicíliaiak is (mert onnan való

Epikharmosz, az 5. sz.-ban működő költő, aki drámáival a későbbi klasszikus vígjáték, az athéni ókomédia

egyik elődje volt). A ,,tragédiá”-t a peloponészosziak igénylik a magukénak”.

Kezdetben a tragédia és komédia is rögtönző jellegű volt. A tragédiát a dithürambosz énekesei, a komédiát

pedig phallikus dalok előadói fejlesztették ki.

Arisztotelész: Poétika

A tragédia életében fontos lépések:

- Aiszkhülosz a színészek számát egyről kettőre emeli és csökkenti a kar szerepét, valamint a párbeszédet

állítja a középpontba.

- Szophoklész bevezeti a három színészt és díszletezést.

Megváltozik terjedelme és jellege is, előbb rövid történetekből és nevetséges helyzetekből áll,

szatírjátékszerű és táncos jellegű, majd magasztossá válik versmértéke kezdetben tetrameter, később

iambosz.

A komédia változásai nem ismeretesek. Nem tudjuk, ki alakította ki az álarcokat, a prológust, a színészek

számát... Ennek oka, hogy a komédiát kezdetben nem vették komolyan, mégpedig nevetséges jellege

miatt. ,,Költött mesét először Epikharmosz és Phormisz alkalmazott.

A komédia eredetileg Szicíliából származott: az athéniak közül elsőként Kratész (az attikai ókomédia első

jelentős képviselője) kezdte elhagyni a személyes gúnyolódó jelleget, hogy párbeszédet és cselekményt

alkalmazzon. ,,Mikor a tragédia és komédia már kifejlődött, a költők az iamboszok helyett komédiákat,

illetve az eposzok helyett tragédiákat kezdtek írni.”

4. A tragédia

Arisztotelész meghatározása szerint a tragédia ,,komoly, befejezett és meghatározott terjedelmű

cselekmény utánzása (nem az emberek, hanem tettek és az élet utánzása). Szereplői cselekvő emberek.

Egyes részei énekelt, mások szavalt versek. A tragédia tehát verses dráma.

Alkotóelemei:

-történet (cselekmények összekapcsolódásából áll, nélküle nem létezik tragédia, ez a legfontosabb)

-jellemek (másodrendű, a jól megrajzolt jellem gyönyörködtet)

- nyelv és nyelvezet (szavak által való közlés és versmértékek alkalmazása)

-gondolkodásmód (képesség annak kifejezésére, ami lehetséges és helyzetnek megfelelő)

-díszletezés (figyelemfelkeltő szerepe van)

-zene (ének).

További fontos tényezők:

-fordulat (a végbemenő dolgok ellenkezőjükre való átváltozása a szükségszerűség

- felismerés (a tudatlanságból a tudásba való átváltozás)

-szenvedés (pusztító és fájdalmas cselekmény)

Arisztotelész: Poétika

Ezek által hat a tragédia az emberi lélekre.

A történet

A hagyományos történeteket nem szabad megváltoztatni. Egyes mozzanatokat azonban meg lehet.

A történet terjedelme

A történetnek mindig van kezdete, közepe és vége. Csak meghatározott rendben szabad a történetet

megalkotni.

A történeteknél megfelelő terjedelem szükséges, ,,amekkora terjedelmen belül végbemegy a

szerencsétlenségből a szerencsébe, vagy a szerencséből a szerencsétlenbe való átfordulás”, az a jó határ.

(Tehát ne legyen se túl rövid, se túl hosszú a történet, áttekinthető nagyságúnak kell lennie.)

A történet egysége

Ahhoz, hogy egy történet egész legyen a cselekmény részeinek jól összekapcsoltnak kell lennie. (Ha egy

részt kiveszünk a cselekményből és az nem befolyásolja a történetet, akkor ez a rész nem is része az

egységnek.)

A történet fajtái

A történetek lehetnek egyszerűek és bonyolultak. Az egyszerű cselekmény folyamatos és egységes

menetében fordulat vagy felismerés nélkül következik be a változás. A bonyolult cselekményben a változás

felismerés, fordulat vagy mindkettő következtében jön létre. Ennek magától, a cselekmény szerkezetéből

kell létrejönnie úgy, hogy az előzményből szükségszerűen következzék be.

A jellem

Itt négy dologra kell törekedni:

- derék legyen,

- hőshöz illő legyen,

- hagyományhoz hasonló legyen,

- következetes legyen.

A jellemeknél is törekedni kell a szükségszerűségre és valószínűre.

A gondolkodásmód

A gondolkodásmódba tartozik mindaz, amit beszéd által kell elvégezni: a bizonyítás, a cáfolás, az érzelmek

felkeltése, a nagyítás, a kicsinyítés. Felidézésüknek magyarázat nélkül kell kialakulnia.

Arisztotelész: Poétika

A nyelv

A nyelv kiválósága abban nyilvánul meg, hogy világos, de nem közönséges. A beszéd részei: a betű,

szótag, kötőszó, névelő, névszó, ige, ragozás, mondat.

A tragédia felosztása terjedelem szerint:

prologosz (az a zárt része a tragédiának, amely a kar bevonulását megelőzi)

epeiszodion (zárt rész, két teljes kardal között foglal helyet)

exodosz (zárt rész, nincs utána kardal)

kardal (khorikon), lehet: felvonuló (parodosz), álló (sztaszimon), színpadi dalok és kettősök (kommoszok).

A felvonuló - a teljes kar első megszólalása, az álló- a kar anapesztus és trocheus nélküli dala, a kommosz a

kar és színpadi személyek közös dala.

A tragédia szerkezetének bonyolultnak és félelmetesnek, szánalmat keltő események utánzásának kell

lennie. A félelem és a szánalom létrejöhet a dráma látványából vagy a cselekményből. (Az utóbbira kell

törekedni, hogy a hallgatót az események rendítség meg és indítsák szánalomra.) Ez a történés képezi a

tragédia lényegét, a részvét és félelem hatást vált ki a nézőben, ,,katarzist” (katharszisz: megtisztulás vagy

érzelmeink megnemesítése) visz végbe.

A tragédia részei

A tragédia egyik része a bonyodalom, másik a megoldás. A bonyodalomnak a kezdettől a változás

bekövetkezéséig tartó időszakot értjük. Pl. az az időszak, amikor a szerencséből szerencsétlenség

következik be. Megoldásnak nevezzük a változás kezdetétől a végéig tartó időszakot.

A tragédia fajtái

Négy fajtája ismeretes:

-bonyodalmas (lényege a fordulat vagy felismerés),

-szenvedélyes,

-jellemábrázoló,

- csodás.

7. A költő feladata

A költőnek nem az a feladata, hogy megtörtént eseményeket mondjon el, hanem olyanokat, amelyek

megtörténhetnek, amelyek lehetségesek. A történetírót ez különbözteti meg a költőtől: az előbbi

megtörtént, az utóbbi lehetséges eseményeket örökít meg.

Arisztotelész: Poétika

A költőnek a történetet úgy kell megszerkeszteni, hogy az a lehető legszemléletesebbek legyen. A

szereplők magatartásába is bele kell helyezkednie. Először fel kell vázolni a történeteket, aztán epizódokkal

ellátni, végül megírni a művet.

8. Az eposz és tragédia viszonya

,,Az eposz megegyezik a tragédiával abban, hogy komoly tettek vagy emberek versmértékben történő

utánzása. Különböznek viszont versmértékben, (az eposzé egyfajta és elbeszélő jellegű”, a tragédia

párbeszédre épülő) és terjedelemben. (Az eposzban sok mindent lehet végigvinni, mert elbeszélés, a

tragédiában nem fér el több cselekmény egyszerre történő utánzása.) A drámában az epizódok rövidek, az

eposz viszont általuk lesz teljes. Az eposzban és tragédiában is alkalmazni kell a csodás elemet (,,az eposz

azonban jobban elbírja az ésszerűtlenséget, ami a csodálatost előidézi”).

Az eposz

Az eposzban az eseménysorozatot drámaian kell megszerkeszteni, vagyis egy egységes és teljes

cselekmény köré (aminek eleje, közepe és vége van) kell építeni. Ugyanolyan fajtái és alkotórészei vannak

(az éneken és látványosságon kívül), mint a tragédiának.

A tragédia és eposz hatása

A tragédia nemcsak mozgás, hanem olvasás útján is megteszi hatását, úgy, mint az eposz. Arisztotelész

szerint a tragédia mégis értékesebb az eposznál. Ezt a következőkkel indokolja:

- az epikusok utánzása kevésbé egységes,

- a tragédiában megvan a látványosság és a zene, amik leginkább élvezetet keltenek,

- a tragédia szemléletes a felismerés és cselekmények következtében,

- a tragédia rövid terjedelemben éri el hatását, mint az eposz.