Farsang időszakát hagyományosan vízkereszt (január 6.) napjától húshagyókeddig számoljuk Magyarországon, immár a 15. század óta. A szó eredetén máig vitatkoznak, de a ’vidámkodás’ és a pajzánko-dás egyaránt szerepel a jelentésváltozatok között. Tudjuk, hogy már Mátyás király idején is szokás volt az álarcos táncmulatságok szerve-zése, mely aztán a nemesség és a pórnép közt is elterjedt, s alakítot-ta ki a maga szokásrendjét.

A farsangi maskarázást persze nem eredeztethetjük szi-gorúan csak január 6-tól, hiszen elég, ha a karácsonyi bet-lehemezésre, vagy éppen a karácsony másnapján tartott hagyományos regölésre gondolunk. Ez utóbbi bizonyos vidékeken áttevődött január 1-jére, újévköszöntő jelle-get is kapott (pl.: csényei újesztendei regölés, közreadta: Volly István, 1938), illetve a jókívánságok sorolása mel-lett bizonyos „összepárosító” tartalmat is nyert, hiszen az egymáshoz vonzódó legényeket, lányokat ekkor szokták összeregölni. Az, hogy a jókívánságok sorolása közben minden „dolgot” a lehető legegyszerűbben a nevén nevez-tek, ez csak növelte a hatást, és ma sem találunk ebben semmi kivetnivalót.

A farsangi maskarázás nem csak a bálok idejére kor-látozódott, hiszen számos helyen jártak kifejezetten erre az időszakra termett rigmusokkal � atal � úk, legények, s a köszöntő végén nem maradt el a jókedvű köszöntők meg-vendégelése sem.

„Hipp, hopp fársáng! Itt ölték az ártányt,nem adják a máját, csak a szalonnáját!Kelj föl, gazda, kelj föl, száll az Isten házadrasereg angyalával, rakott asztalával, teli poharával.”

(Kákicsi farsangoló – Volly Istvántól)

Faluhelyen szintén a farsangi időszak esti időtöltése volt a tollfosztás, melyre gyerekkoromból még én is emlékszem. Ismerős asszonyok jöttek hozzánk, fosztották a tollat, beszélgetéssel, később pedig már – ma így mondanánk – háttér-televíziózással múlatták az időt. Ilyenkor jártak az „őtöztetők”, ahogy ezt Csöngén mondták, akik észrevét-lenül lopóztak be a tollfosztó szobába, szétfújták a tollat, bekenték korommal az óvatlanokat, és villámgyorsan tá-voztak. Maskarába öltöztek természetesen, néha a fér� és női szerepek felcserélődtek. Igazából persze nem haragu-dott senki az „őtöztetőkre”, és legalább volt mit emleget-ni a tollfosztás utolsó estéjén tartott „vígző” alkalmával, mely vendégséggel, eszem-iszommal zárult.

A farsangi szokások sorából kiemelkedik február 3-án Szent Balázs ünnepe. Hagyományosan torokbetegségek elleni védelmet tulajdonítanak neki, a római katolikus egyház erre való hivatkozással liturgiája részévé tet-te a Balázs-áldást, beemelve őt a 14 segítő szent sorába. A legenda szerint egy fuldokló gyermeken segített, eltá-

volítva a halszálkát a torkából, de a takácsok is védőszent-jüknek tekintik, mint ahogy – Szent Ferenchez hasonlóan – őt is emlegetik az állatok patrónusaként. Mindenesetre a ma is élő szertartás, az X alakban tartott gyertyaszen-telői gyertya mellett elmondott áldás őrzi emlékét. Neves költőnk, Babits Mihály – nem véletlenül – emelte a szentet az irodalmi megjelenítés szintjére, Balázsolás című versé-ben. A Balázs-járás népszokása szerte a Kárpát-medence magyarságának körében elterjedt, és az egyházi szokás-nak megfelelően a szent közbenjárását kérték a házigaz-dára és családjára, s természetesen ez a szokás is egyfajta adományozásra történő felhívással zárult. A szereplők néhol csak egyszerű ruhában, másutt katonai maska-rában, különböző rangok szerint felosztva a szerepeket keresték fel a háziakat. Kiss Kálmán Noszlopon gyűjtöt-te azt a balázsolást, melynek egyik szereplője egyenesen Toldi Miklós volt ’gyenyerális’ rangban. (Magyar Népköl-tési Gyűjtemény VIII. kötet, Dunántúli gyűjtés, Budapest, Athenaeum kiadás, 1806)

A maskarázás egyik – szintén régmúltra visszatekintő – megnyilvánulása a tréfás – természetesen szerepcserés – lakodalmak rendezése, melyek közül kiemelkedik az Őrségben, Hetésben és Szlovéniában, a Muravidéken is rendezett rönkhúzás. A tréfás esküvő nemcsak a mulato-zásra, de a falu viselt dolgainak humoros formában törté-nő kibeszélésére is remek alkalmat szolgáltat, s mára igazi idegenforgalmi látványossággá vált.

A farsangi időszak leglátványosabb eseménye a mo-hácsi busójárás, ez azonban már külön fejezetet érdemel.

30

ROZMÁN LÁSZLÓ

FARSANGI VIDÁMKODÁS – A TAVASZ ÍGÉRETE A TÉLBEN