Atomenergia: piszkos, veszélyes és drága / 1

シ ャ ド ウ ラ ン ドa

rn

ye

kv

ila

g

..

.

1 An American Chernobyl: Nuclear Near Misses as U.S. Reactors Since 1986

シャドウランド

ウウラランンドド

Az atomreaktorok eredendően nem bizton-ságosak. Az 1986-os csernobili után a 2011. márciusi fukusimai atomkatasztrófa ismét felfedte a reaktorok alapvető hibáit, és a nuk-leáris biztonság felügyeletének nagyon súl-lyos intézményi hibáira is felhívta a fi gyelmet. Ezen hibák egy részét az atomenergia-ipar és a szabályozó hatóságok újra és újra elkövetik a világ minden táján – holott fő feladatuk éppen a lakosság megóvása lenne a balesetektől. Ennek eredményeként a világ reaktorainak közelében élő emberek milliói vannak ve-szélyben.

Japánban a reaktorok biztonságát felügyelő intézmények emberi hibái vezettek a fukusi-mai katasztrófához. A reaktorokat üzemeltető Tokiói Elektromos Művek, a TEPCO, valamint a japán kormány már a katasztrófát megelőző években is teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy a Fukusima Daiicsi atomerőmű technikailag nem eléggé felkészült a földren-gések és a szökőárak lehetséges kockázatai-nak kezelésére; ennek ellenére fi gyelmen kívül hagyták az erről szóló fi gyelmeztetéseket.

Az atomenergia kockázataiMind a csernobili, mind a fukusimai katasz-trófák esetében hatalmas mennyiségű radio-aktív anyag került a légkörbe, emberek százezreit veszélyeztetve. A Csernobil körüli 30 km-es lezárt zónából kitelepített emberek a mai napig nem térhettek vissza, a környék továbbra is tiltott terület. Japánban legalább 150 000 embernek kellett elhagynia a Daiicsi atomerőmű körüli szennyezett területeket. A szakértők szerint az ottani 20 km-es kitele-pítési zóna évtizedekig lakhatatlan marad. A magas sugárszennyezés és a munkanélkü-liségtől való félelem visszatartja az embereket attól, hogy visszatérjenek sok, a zónán kívüli szennyezett területre is.

Az atomreaktorok mindig ki lesznek téve az emberi hibák, a tervezési hiányosságok, a ter-roristatámadások és a természeti katasztrófák halálos kombinációja jelentette fenyegetés-nek. Az egyik tanulság, amit az újabb és újabb nukleáris balesetekből levonhatunk: a nuk-leáris ipar kockázatbecslései nem veszik fi -gyelembe az intézményi hibákat, holott a reak-torbalesetek elsődleges okozói az emberi és intézményi hozzáállásban gyökereznek. Ilyen intézményi hibák sorozata idézte elő a Fuku-sima Daiicsi erőmű katasztrófáját is, többek között a nukleáris ipar önmagát ellenőrző rend-szere, túlzott magabiztossága, és a nukleáris kockázatokra eredendően legyintő hozzáállá-sa, illetve a tudományos bizonyítékok fi gyel-men kívül hagyása. Az atomipari önellenőrzés számos helyen hasonlóképpen működik a világon.

A világ legkülönbözőbb atomerőműveiben előfordulnak nukleáris balesetek és „haj-szál híján” esetek, azaz súlyos balesetközeli helyzetek, amikor majdnem leolvadnak a reak-torzónában elhelyezkedő fűtőelemek. Cserno-bil óta egyedül az Egyesült Államokban közel 200 „hajszál híján” balesetközeli helyzet állt elő az USA Nukleáris Szabályozó Bizottsága sze-rint.1 2003-ban a Francia Nukleáris Biztonsági Hivatal mozgósította a katasztrófa-elhárítási központját, miután az ország egyik délnyugati atomerőművénél két reaktort fenyegetett áradás. 2007-ben egy japán földrengés tüzet okozott, ami miatt az ország nyugati partján fekvő egyik atomerőmű hét reaktora leállt. Több mint két év kellett ahhoz, hogy az első reaktor újraindulhas-son, és több reaktor a mai napig sem üzemel.

Az atomipar nyerészkedik, az emberek szenvednekHa atomkatasztrófa történik, a lakosság háromszorosan fi zeti meg az árát. Először is az emberek élete és egészsége kerül ve-szélybe a radioaktív anyagok nagy mennyiségű kibocsátása miatt. Másodszor: emberek tö-megeinek élete derékba törik: el kell hagy-niuk otthonaikat, ideiglenes szállásokat kell kialakítaniuk ellentételezés, kárpótlás nélkül, és munkanélküliek maradnak. Csa-ládok szakadhatnak szét. A szülők kénytele-nek azzal a folyamatos aggódással élni, hogy gyermekeik egészsége sérülhet. Harmad-szor: az atomkatasztrófa tragikus hatásait elszenvedő emberek az adóikon keresztül is fi zetik a katasztrófa teljes költségeit, a sérült reaktorok leszerelését és a kártalanítást.

Általánosságban a kormányok és az országos atomenergiai szabályozó hatóságok, hivatalok a nukleáris iparág profi tját előbbre helyezik az emberek védelménél. Az atomerőművek üzemeltetői szinte kivétel nélkül fel vannak mentve az erőműveik által okozható balesetek teljes költségeinek megtérítése alól. Nem kell olyan biztosítást fi zetniük, amely a katasztrófák teljes költségét fedezné, részben mert egy ilyen biztosítás túl drágává tenné az atomenergiát. Az üzemeltetők pénzügyi felelőssége szinte minden esetben csak jóval a katasztrófák való-di költségei alatti szintig terjed.

Greenpeace Magyarország Egyesület, Budapest - 1143, Zászlós utca 54.www.greenpeace.hu/energiaforradalom www.antiatom.blog.hu

Greenpeace Magyarország Egyesület, Budapest - 1143, Zászlós utca 54. www.greenpeace.hu/energiaforradalom www.antiatom.blog.hu

Az atomreaktorok költségeiAz atomreaktorok megépítése nagyon sokba kerül. A kezdeti tervektől az üzembe helye-zésig akár egy évtized, vagy jóval több idő is eltelhet. A költségek túllépése és a késések teljesen megszokottá váltak a reaktorok épí-tésekor. A francia atomipari óriás, az Areva új reaktorokat épít Finnországban és Fran-ciaországban. Mindkét projekt esetében a költségek kb 3-3 milliárd euróval emelkedtek, az eredetileg tervezett árnak közel kétsze-re-sére, és a reaktorok építése még messze áll a befejezéstől. Ez a jelenség szinte mindegyik reaktorépítési projektnél megismétlődik a világon.

Radioaktív hulladék:a hosszú távú problémaA reaktorok üzemeltetésének kockázatain felül számottevő rizikófaktort jelentenek a kiégett fűtőelemek és az egyéb radioaktív hulladékok is. Az atomenergia immár 60 éves történelme ellenére a mai napig a világ semelyik részén sincs megoldás a radioaktív hulladékok biz-tonságos, hosszú távú tárolására. A sugárzó hulladékot jelenleg ideiglenes létesítmények-ben tárolják, és mindössze leginkább viták vannak a hosszú távú elhelyezésről.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) becslése szerint az atomipar minden egyes évben körülbelül egymillió hordónyi „ala-csony és közepes aktivitású radioaktív hulla-dékot” és 50 000 hordónyi még veszélyesebb, „magas aktivitású radioaktív hulladékot” ter-mel. És ha ez nem lenne elég, mindezeken kívül a reaktorok kiégett fűtőelemeket is ter-melnek, ami szintén magas aktivitású hul-ladék. A legveszélyesebb hulladékokat több százezer évig kéne kockázatmentesen tárolni, mielőtt biztonságosnak lehetne őket tekinteni.

A nukleáris ipar számos kormány által támo-gatott megoldási javaslata az, hogy a radio-aktív hulladékot mélységi geológiai tárolókba kell eltemetni. Annak ellenére, hogy az ipar már évtizedek óta vizsgálja ezt az ötletet, egy-etlen ilyen tároló sem épült még meg.

A kiégett fűtőelemek egy részét újra feldol-gozzák, ami azt jelenti, hogy a plutóniumot és a fel nem használt uránt különválasztják a többi hulladéktól azzal a szándékkal, hogy később újra felhasználják azokat az atomerőművekben. Valójában az „újrafeldolgozás” és az „újra-hasznosítás” szavak félrevezetőek, mivel a

visszanyert anyag jókora részét nem hasz-nálják újra. A kiégett fűtőelemek „újrafeldol-gozása” nemcsak, hogy egyáltalán nem csök-kenti a bennük lévő radioaktivitás mértékét, hanem még jobban szétteríti azt, például a természetbe történő kibocsátásokkal, illetve mivel az eljárás során a bevitt anyagnál na-gyobb mennyiségű, különböző típusú hulla-dékok keletkeznek.

Atomreaktorok és az éghajlatváltozás:A nukleáris ipar gyakran hangoztatja, hogy az atomenergiára szükség van az éghajlatvál-tozás elleni küzdelemben. Igazából viszont az atomenergia egy drága és veszélyes elterelés az éghajlatváltozás valódi megoldásaitól. Az atomerőművek üzemeltetése megakadályoz-za a megújuló energiák nagy mennyiségben történő beépítését a villamosenergia-háló-zatba. Az üvegházhatású gázok kibocsá-tásának csökkentését célzó vállalások csak a megújuló energiák és az energiahatékonyság alkalmazásával teljesíthetőek. Az atomener-giára költött minden egyes forint az éghajlat-változás valódi megoldásaitól ellopott pénz.

Az atomenergia nem járható út az éghajlat-változás megfékezéséhez – egyszerűen túl keveset, túl későn és túl drágán tudna csak hozzátenni a harchoz. Az atomenergia a leg-jobb esetben is csak elhanyagolható részben járulna hozzá a kibocsátások csökkentéséhez. Még ha meg is négyszereznénk a világ reakto-rainak a számát, ami amúgy egy teljesen irreá-lis elképzelés, az is legfeljebb csak egy 6%-os csökkentést eredményezne a világ CO2-kibo-csátásában. Ráadásul e csökkenés túl későn is érkezne a hosszú atomerőmű-építési idők miatt, jóval túl azon a határidőn, amelyet az éghajlatkutató tudósok a katasztrofális éghaj-latváltozás elkerülése érdekében végrehaj-tandó kibocsátás-csökkentésekre megállapí-tottak.

Atomenergia: piszkos, veszélyes és drága / 2

シ ャ ド ウ ラ ン ドa

rn

ye

kv

ila

g

..

.

シャドウランドンンドド

Szennyezett táj CusimábanEgykoron fi noman metszegetett, azóta elburjánzott fák és növények sorakoznak egy magánkertben a Namie körzethez tartozó Cusima faluban. A kertészt a falu többi lakójához hasonlóan már régen evakuálták. A sugárzási szint 10 mik-rosievert/óra, a normális 125-szöröse. A fukusimai atomkatasztrófa előtti megszokott szint 0,08 mikrosievert volt óránként.

© R

ober

t Kno

th /

Gre

enpe

ace

Greenpeace Magyarország Egyesület, Budapest - 1143, Zászlós utca 54.www.greenpeace.hu/energiaforradalom www.antiatom.blog.hu

Greenpeace Magyarország Egyesület, Budapest - 1143, Zászlós utca 54. www.greenpeace.hu/energiaforradalom www.antiatom.blog.hu