2008.

Az erózió elnevezés latin eredetű erodare (≈kirágni) szóból ered.

Az eróziónak van természetes formája, amely a hegypusztulás, völgyképződés, feltöltődés folyamataiban jelentkezik. Ez a természetes erózió a föld kérgének kialakulása óta tart. Zavartalan természeti körülmények között lassan megy végbe, egyensúly alakul ki a mállás, a talajképződés és az anyag elhordása között.

Az emberi tevékenység (erdőirtás, túllegeltetés, talajművelés, közlekedés) hatására kialakuló talajpusztulás a gyorsított erózió.

Természeti tényezők: heves eső, hirtelen hóolvadás, lejtő tulajdonságok (meredekség, hosszúság,

alak, kitettség) a talajfelszín növénnyel való fedettsége a talaj víznyelő-vízáteresztő képessége a talaj aktuális nedvességi állapota

Emberi tevékenységgel összefüggő tényezők: okszerűtlen területhasználat nem megfelelő művelési ág túl nagy táblaméret nem megfelelő agrotechnika.

A vízerózió elsősorban a hegy- és dombvidékek talajait pusztítja,

de kisebb mértékű vízerózió síkvidékeken is előfordulhat.

HEFOP 3.3.1.

Dombvidéken sokkal nagyobb lehetőség van a nagy energiájú vízfolyások kialakulására.

A lejtőn lefolyó víz energiájától és a talaj ellenállásától függően különböző eróziós formák alakulnak ki. Mezőgazdasági területen az eróziós képződményeket művelhetőség szempontjából különböztetjük meg:

HEFOP 3.3.1.

HEFOP 3.3.1.

Az esőcseppek ütőhatásából ered. Másként hat nedves és száraz talajon. Ha a cseppek kiszáradt talajfelszínt nedvesítenek meg, a hirtelen nedvesség hatására a talajmorzsák robbanásszerűen esnek szét.

A csepperózió

HEFOP 3.3.1.

A talajfelszínen a cseppek ütőhatására eliszapolódott felületű mikrokráterek jönnek létre

Az adott területre eső csapadék hatására alakul ki, amikor még lényeges hozzáfolyás nincs, de a talaj már nem képes elnyelni a csapadékot.

A leggyakoribb eróziós forma. A talaj egyenletesen mosódik le, kezdetben nem is vehető észre. Rendszerint lassú lefolyású.

A nedves talajt érő újabb csapadékterhelés hatására alakul ki a mikroszoliflukció, amikor az elfolyósodott talajfelszín pépszerű állapotban, összefüggő rétegben mozog a lejtő alja felé.

HEFOP 3.3.1.

Akkor alakulnak ki, amikor a felülről lefolyó víztömegek egyesülnek és már nem egyenletesen hatnak a talajfelszínre.

HEFOP 3.3.1.

barázdás erózió: 15-20 cm mélységű és szélességű, még akadálytalanul átművelhető

árkos erózió: mélysége 30-50 cm, a talajművelést még lehetővé teszi, de nyomai már nehezen tüntethetők el,

vízmosásos erózió: a vonalas eróziónak erősen kifejlett formája, amely már megakadályozza a szintvonalas művelést, és a vízmosások közötti területre korlátozza a gazdálkodást.

HEFOP 3.3.1.

HEFOP 3.3.1.

barázdás erózió: 15-20 cm mélységű és szélességű, még akadálytalanul átművelhető

árkos erózió: mélysége 30-50 cm, a talajművelést még lehetővé teszi, de nyomai már nehezen tüntethetők el,

HEFOP 3.3.1.

Vízmosásos erózió

A vonalas eróziónak erősebben fejlett formája, ahol az összegyűlt víz vízmosáshálózatot alakít ki.

A mély árkok már megakadályozzák a szintvonalas művelést is, és a vízmosások közötti területre korlátozzák a gazdálkodást.

- sík, vagy hullámos felszínalakulat, meredeksége nem haladja meg az 5%-ot. A felületi víz elmozdulása, energiája csekély, ritkán lép fel felületi rétegerózió

- enyhén lejtős az 5-12 %-os meredekségű felszín, a felületi víz elmozdul

- közepes lejtésű a 12-17%-os lejtésű terület, itt a talajok vízelnyelése már nem elegendő a teljes csapadékmennyiség talajba juttatására, a keletkező lefolyás felgyorsul

- erősen lejtős területeken a lejtési százalék 17-25%, mind a felületi vízlepel, mind az erekben egyesült vízfolyások energiája jelentősen nagyobb

- meredek lejtőkön a lejtési százalék 25%-nál nagyobb - legnagyobb a talajpusztulás veszélye.

HEFOP 3.3.1.

HEFOP 3.3.1.

Közvetlen, közvetett

Helyi hatások (on site)

Távolabbi hatások (off site)

HEFOP 3.3.1.

Helyszíni (Onsite) Távolabb (Offsite)

Közvetlen

A termőréteg-csökkenése

Textura és szerkezet

Az altalaj felszínre kerül

Kedvezőtlen textúra, kémiai tulajdonságok, tápanyagok eróziós formák

Anyaglerakódás (szedimentáció)

Épületek, utak károsításaCsatornák feltöltése

Közvetett

TápanyagveszteségNitrát, Foszfát

Többlet művelésTovább növekvő erózió

A vizek eutrofizálódásaN, P, algásodás

Tároló kapacitás csökkenésevízminőség

A vízerózió elleni műszaki védekezés: táblásítás, úthálózat műszaki létesítmények

Vízerózió elleni védekezés agrotechnikai elemei.

A műszaki védekezés tárgykörébe tartozik a táblásítás,

a területi vízrendezés és a vonalas terepalakulatok

(vízmosások) és tereptárgyak (vízelvezetők, utak) vízeróziót csökkentő kiépítése.

HEFOP 3.3.1.

Vízeróziótól veszélyeztetett területen a hosszabb oldalukkal a lejtő irányára merőlegesen elhelyezett táblák kialakítása szükséges. A talajvédelmi táblák méretei a lejtőviszonyoktól függően változó (7. táblázat).

A táblák lehetnek négyzet alakúak. Ez esetben a szintvonalakat nem teljesen követik, és lehetnek szintvonal követőek, aminek a szabálytalan táblaalak lehet a következménye.

HEFOP 3.3.1.

A terület lejtése

Megengedhető táblaszélesség

% m

5,1-12 200-300

12,1-17 150-200

17,1-25 100-150

HEFOP 3.3.1.

A táblák kialakításával szorosan összefügg a táblaközi úthálózat kialakítása. A mezőgazdasági utak szélessége a használattól függően 3-8 m

Az utakat a szállítási szempontok mellett a táblásítás, talajvédelem érdekeivel összhangban kell tervezni.

A lejtő irányú utak legnagyobb esése 7-12% lehet.

HEFOP 3.3.1.

vízszintes: irányelv: vonalas létesítmények mellett (pl. csatorna, vasút) ill. művelési ág határon vezessük

magassági (= hossz-szelvény tervezés): terepet kövesse, terepből kiemelve (max. 0,5-1,5m), vízvezetés biztosítása (útárok)

HEFOP 3.3.1.

HEFOP 3.3.1.

- ki kell emelni a terepből: kötött talajok esetén 20cm, homok talajok esetén 10cm

- meg kell oldani a teljes víztelenítést (oldalárok)

- a járófelület kátyúmentes legyen, megfelelően tömörítve, oldaleséssel kialakítani

- rendszeres karbantartás

HEFOP 3.3.1.

az eredeti talajon végzett tereprendezéssel és a föld tömörítésével,

ha a szállítási feladat szükségessé teszi kémiai stabilizálással,

A földutak stabilizálására leggyakrabban égetett meszet vagy mészhidrátot alkalmaznak.

HEFOP 3.3.1.

A földutak stabilizálására

HEFOP 3.3.1.

Útstabilizálás vessző pallóval

HEFOP 3.3.1.

Az eróziós talajveszteséget meghatározó tényezők közül elsősorban a lejtőhosszúság (USLE L-értéke) és

a lejtőhajlás (USLE S-értéke) tényezőt változtatjuk meg.

HEFOP 3.3.1.

A lejtőre merőlegesen kialakított, a víz visszatartását szolgáló terephullámok

A sánc szerepe :-a lejtőn mozgó víz útjának megszakítása,-az összegyülekezett víz beszivárogtatása és a -víztöbbletek vízlevezetőkbe való továbbítása.

HEFOP 3.3.1.

A teraszlap dőlésszöge és az ezzel járó vízvisszatartó képesség növekedés szerint a terasz lehet: lejtőirányban dőlő, vízszintes és ellenesésű

HEFOP 3.3.1.

Tereplépcső kialakítása meredek lejtőjű terep hajlásszögének csökkentése

Folytonos terasz

Megszakításos terasz

HEFOP 3.3.1.

Mezőgazdasági művelés szerint a sáncok lehetnek:

átművelhetők: a sáncrézsű hajlása <25%

nem átművelhetők

HEFOP 3.3.1.

Vízszintes sánc: a rétegvonalakkal párhuzamosan építik ki. Célja a lejtőn lefolyó teljes vízmennyiség megfogása. Ez csak olyan jó vízáteresztő képességű talajon alakítható ki, ahol biztosítva van a sánc által megfogott vízmennyiség talajba szivárgása.

Lejtős sánc: iránya a szintvonalakkal hegyes szöget zár be, ezzel lehetővé teszi a víz egy részének lassított lefolyását. A sánc maximális lejtése 8% lehet.

HEFOP 3.3.1.

földrézsűs és

támfalas kiképzésű

HEFOP 3.3.1.

A teraszolás tipikusan szőlő és gyümölcs ültetvények telepítéséhez végzett felszínalakítás.

Szőlők esetén 12%-nál, gyümölcsös esetén 17%-nál meredekebb lejtőkön folyamatos teraszok kialakítására van szükség.

Gyümölcsösben 12-17% lejtőn megszakított teraszokkal mérsékelhető a felszíni víz elfolyása.

HEFOP 3.3.1.

Lejtős területen a talajba beszivárogni nem tudó vízfeleslegek kártétel nélküli levezetését felszíni vízelvezető hálózattal és esetenként felszín alatti drénezéssel, illetve a két eljárás kombinációjával lehet megoldani.

A felszíni levezető hálózat főbb elemei az övárkok és övcsatornák, amelyek a szintvonalak mentén kis eséssel épülnek meg. Szárazságra hajló éghajlatunkon nem kell feltétlenül törekedni minden víz azonnali elvezetésére. A vízvisszatartást szolgálják az övcsatornákhoz kapcsolódó csapadéktároló medencék. Az övcsatornák vizét a terület legkisebb lejtésű részein lejtőirányú keresztcsatornák vezetik le a domblábi területeken lévő befogadó csatornákba.

HEFOP 3.3.1.

A táblaméret Kémiai és mechanikai talajjavítás Talajművelés A termesztett növények szerepe

HEFOP 3.3.1.

A mezőgazdasági eljárások egy része a talaj vízbefogadó képességének javításával járul hozzá a vízerózió mérsékléséhez

minden olyan talajjavítási, talajművelési eljárás, amely a talajok peptizációját mérsékli, a talaj vízbefogadó képességét javítja, egyben erózió elleni talajvédelmi módszer is.

HEFOP 3.3.1.

Az erodáltságtól függően a felső rétegek mésztartalmában nagy különbségek lehetnek.

Ezért itt különösen fontos lehet a talajviszonyokhoz alkalmazkodó, precíziós talajjavítás elvének betartása.

A domb felső vízválasztó szakaszában és a lejtő alján általában mésztrágyázás szükséges, ugyanakkor

A legjobban erodált középső szakaszokon a nagy mésztartalmú C-szint kerülhet a felszínre, ezért itt a meszezés szükségtelen.

HEFOP 3.3.1.

A talaj vízvezető makropórusai arányának növelésével segíti elő a víz gyorsabb beszivárgását

Erózióveszélyes területeken a mélyebben lévő tömör rétegek mélylazítóval történő átlazítására kell törekedni. A mélylazítást nem feltétlenül szükséges a teljes területen elvégezni. Jó hatású lehet a szintvonalakat követően a lejtőszakasz 1-1 sávjában elvégzett mélylazítás is. A lazító a kevésbé erodálódó rögök felszínre hozásával és a víznyelő képesség javításával az eróziónak jobban ellenálló felszínt hoz létre.

HEFOP 3.3.1.

A talajművelés az erózió elleni védekezés egyik leghatékonyabb eszköze, de a rosszul végzett talajművelés az erózió egyik fő okozója lehet.

Legfontosabb alapelv, hogy minden műveletnek lejtő irányára merőlegesen kell történnie. Leghatékonyabb, ha a munkagépek követik a szintvonalakat.

HEFOP 3.3.1.

Sima helyett hullámos talajfelszínt kell kialakítani. A talaj felső 10-15 cm-es rétegét érintő művelés

esetén nagy az erózió veszélye, ezért erózióveszélyes területeken a tárcsa és a kultivátor önálló alkalmazását kerülni kell. Ezeket az eszközöket középmély lazítással, 3-4 évenként periodikus mélyműveléssel kell kombinálni.

Erózióveszélyes területeken a barázdaszelet fordítása a domb irányában történjen. 12%-nál meredekebb lejtőn váltvaforgató eke nem nélkülözhető.

A lejtő irányába húzódó mélyedések (keréknyom, osztóbarázda) vízgyűjtőként viselkednek, ezért ezeket azonnal el kell munkálni.

HEFOP 3.3.1.

Erózióveszélyes területeken különös jelentősége van a magas tarlót, illetve mulcsot hagyó betakarítási módok, és a mulcsrétegbe történő direktvetési technológiák alkalmazásának.

Az esőcseppek ütőerejét mérséklő mulcsréteg az erózió elleni védekezés egyik legfontosabb eszköze

HEFOP 3.3.1.

A talajtakarás időtartama és mértéke szerint vannak: jó talajvédő hatású

növények: gyepek, évelő pillangósok,

közepes talajvédő hatású növények: őszi vetésű gabonák, őszi és tavaszi takarmánykeverékek,

gyenge talajvédő hatású növények: egyéves pillangósok,

rossz talajvédő hatású növények: kapásnövények.

HEFOP 3.3.1.

10-12%-nál meredekebb lejtőkön szalagos növénytermesztési módot szükséges alkalmazni. A szalagokban felváltva, jó, közepes és gyenge talajvédő hatású növényeket lehet termeszteni.

HEFOP 3.3.1.

Olyan talajvédő növ.termesztési gyakorlat, amelynek során ugyanabban a táblában váltakozó sávokban különböző növényeket termesztünk. Az erózió elleni védekezés céljából a sávok párhuzamosak a szintvonalakkal.

HEFOP 3.3.1.

A 25%-nál meredekebb lejtőkön az erózió elleni védekezés erdészeti megoldásokkal lehetséges: az erdő csökkenti a gyors hóolvadást, mérsékli a felületi vizek kialakulásának

veszélyeit, csökkenti a vízfolyás sebességét, mérsékli a talaj átfagyásának mélységét, javítja a talaj szerkezetét