Embed Size (px)
Citation preview
Az Európai Unió 8 tagállama hulladékgazdálkodási
képesítési-, és országos szakképzési rendszerének
elemző vizsgálata
Összehasonlító jelentés
2013.08.31.
A JELENTÉS JELLEGE: Záró jelentés (Eredmények 4.1)
A PROJEKT CÍME: Szilárdhulladék-kezelő létesítmény vezetők
európai képesítési rendszerének kialakítása SWFM-QF
PROJEKT KÓD: 528022-LLP-1-2012-1-GR-LEONARDO-LMP DÁTUM: 2013. 08.31.
SZERZŐK: Jens Hofmann
Sigmar Kühl KAPCSOLAT: Jens Hofmann
[email protected] +49 (0) 351 4445 768
Borítókép: Települési szilárd hulladék mennyisége [kg/fő] kezelési technológiák szerint (2010)
A projekt jellemzői
A projekt az Európai Bizottság pénzügyi támogatásával valósul meg. Jelen publikáció a szerzők szakmai álláspontját tükrözi.
A Bizottságot semminemű felelősséget nem terheli e publikációban szereplő információk
bármilyen további felhasználásával kapcsolatosan.
1
Es wurden keine Einträge für das Inhaltsverzeichnis gefunden.
Tartalom
1. Vezetői összefoglaló ........................................................................................................... 2 2. Bevezetés: a jelentésben szereplő EU-s fókuszországok áttekintése ................................. 4 2.1 A felmérés ......................................................................................................................... 4 2.2 Jegyzet az országos hulladékgazdálkodási ágazat fejlettségi állapotáról ......................... 4 2.3 A jelentés szerkezete ........................................................................................................ 4 3. A hulladékhierarchia bevezetése az országos törvényekben: a törvényi változások eredményeznek gazdasági és strukturális változásokat, vagy fordítva? ................................. 5 4. Az ágazati szövetségek az erőforrás-takarékosabb hulladékgazdálkodási iparnak eredményei vagy fő hajtóerői? ............................................................................................... 12 5. Az országos hulladékgazdálkodási ágazat szereplői: vezetők vagy követők? ................... 13 6. Milyen képesítések számítanak? ....................................................................................... 14 7. Munkaerő-piac – megterhelő vagy kifizetődő? ................................................................... 22 8. Oktatás és képzés – igény alapú és megfizethető? ........................................................... 27 9. Összefoglalás és az országok áttekintése ......................................................................... 34 10. Mellékletek
2
A következő jelentés nyolc EU-tagállam – Bulgária, Németország, Görögország, Magyarország, Olasz-ország, Litvánia, Lengyelország és az Egyesült Ki-rályság – hulladékgazdálkodási képesítési-, és or-szágos szakképzési rendszereit elemzi és veti össze. A jelentés a technikusi (EQF 4) és a vezetői (EQF 6) képesítési szintre összpontosít.
A szükséges adatokat főként nyolc, hulladékgazdál-kodási létesítmények, szövetségek és képzési szol-gáltatók körében végzett országos felmérés szolgál-tatta, amely lehetővé tette első kézből származó információk gyűjtését és a naprakész betekintést a gyakorlati szakmai ismeretek és készségek körébe, valamint a piaci feltételekbe és a szakképzési kíná-latba.
Főbb eredmények
Bulgária
Az országnak fel kell zárkóznia. A hulladék-újrahasznosítás 3%-os aránya (2010-es adat), a nagy mennyiségű veszélyes hulladék, valamint a szakképzés hiánya és a szakképzési szakemberek számára tartott mindössze 1-2 napos hulladékgaz-dálkodási képzések óriási lehetőségeket kínálnak a szakosodott képzési szolgáltatások számára. Külö-nösen az egészségügyi és biztonságtechnikai, va-lamint hulladék-, és környezetgazdálkodási eljárások igényelnek figyelmet. A képzési kínálatnak tartal-maznia kell továbbá jogi, műszaki, szociális, gazda-sági és környezetvédelmi témákat is. Az árképzést a technikusok és vezetők havi fizetéséhez és béréhez kell igazítani (350, illetve legalább 483 euró). A kon-kurencia (vagyis az aktuális szakképzési ajánlatok) csekély. A hulladékgazdálkodási létesítmények ve-zetői számára indítandó szakképzésekhez elenged-hetetlennek a felsőoktatással való együttműködés.
Németország
Németország a hulladékgazdálkodási képzések terén igen fejlett. Kétféle foglalkozási profilhoz léte-zik speciális képzési tanterv: az „újrahasznosítási és hulladékgazdálkodási technikus”, és a „minősített újrahasznosítási, hulladékgazdálkodási és köztiszta-sági szolgáltató szakember” (vezetői szint).
A képzések iránti érdeklődés főként az olyan törvé-nyi kötelezettségekből fakad, mint pl. a veszélyes hulladékokkal foglalkozó hulladékgazdálkodási biz-tosok képzése. Így érdekes lehet az egészségügyi és biztonsági, valamint hulladékgazdálkodási eljárá-sok területe. A 2015-re kötelezővé váló biohulladék-gyűjtés miatt a biológiailag lebomló anyagok kezelé-se iránti növekvő kereslet a növények fermentálása és komposztálása terén további lehetőségeket kínál.
A képzési kínálat a résztvevők számára megfizethe-tő; ráadásul azt a munkáltatók és harmadik felek is támogatják pénzügyileg. Ami a továbbképzések, vagyis a vezetői képzések biztosítását illeti, úgy tűnik, a munkafolyamat-orientált kínálatok és az online, illetve mobil tanulási lehetőségek további bevezetése a jövőben előnyt jelent majd az első belépők számára.
Görögország
Görögországban az újrahasznosítás mértéke 15%. Szilárd hulladékoknál a hulladéklerakás 80% fölött van. A szilárd hulladékkal foglalkozó szakemberek számára a következő témák érdekesek: az üzleti/ vállalati szervezet és vezetés elvei, tárgyalási kész-ségek, kommunikációs készségek, projekt- és pénz-ügyi menedzsment, környezetvédelmi válságkezelés, hulladékgazdálkodási eljárások országos szintű előírása, környezetgazdálkodási rendszerek, vala-mint berendezések karbantartása. Az alacsony tu-dásszint miatt a következő témák is érdeklődésre tarthatnak számot: szilárd hulladékkal kapcsolatos európai jogszabályi keret, felügyeleti és környezet-védelmi paraméterek, hulladékgazdálkodási folya-matok és technológiák műszaki követelményei, vészhelyzeti felkészültség és tervezés elvei, vala-mint hulladékgazdálkodási berendezések műszaki követelményei.
A megfizethető és munkafolyamat-orientált képzé-sek biztosításához ésszerűnek tűnik a görög Mun-kaügyi és Szociális Minisztériummal, az EOPEPP-al és egyetemekkel folytatott együttműködés.
1. Vezetői összefoglaló
3
Magyarország
A legnagyobb érdeklődésre a jogi, műszaki, szociális, gazdasági és környezetvédelmi témák tarthatnak számot. A képzéseknek megfizethetőnek kell lenniük, mivel a felmérés eredményei szerint azokért főként maguk a résztvevők fizetnek. A képzési díj techniku-si szinten 2000 eurót, vezetők képzése esetén 4000 eurót is elérhet. Speciális képzések kialakításához szükség van a felsőoktatási intézményekkel való együttműködésre. A jelenlegi oktatási kínálatban mintegy 17 BSc képzés szerepel, főként környezet-védelmi mérnöki és környezetgazdálkodási területen.
Olaszország
Az elemzett EU-tagállamok közül 21%-kal (2011-es adat) Olaszországé volt a harmadik legmagasabb újrahasznosítási arány. Vonzók a képzések az egészségügy és biztonság, a hulladékminimalizálási technológia, valamint a hulladék-, és környezetgaz-dálkodási eljárások terén. Különösen a vezetőképző vagy vezetők számára tartott továbbképzések érde-kesek, ami annak köszönhető, hogy egy „települési hulladékgazdálkodási menedzser” akár havi 24.000 eurót is kereshet. A képzések ára lehet magasabb, mint a kelet-európai országokban. A képzéseken való részvétel vonzó lehet a végzettséggel elérhető jobb kereseti lehetőség miatt, és azért is, mert a képzési díjat főként a munkáltatók fizetik (a felmérés eredményei szerint). A képzések alatt szoros együttműködésre van szükség a helyi hatóságokkal. Ők felelősek például a képzések minőségbiztosítá-sáért és akkreditációjáért. A hulladékgazdálkodási területen négy mesterképzést is találunk.
Litvánia
Az ország mérete jelent némi korlátot. A célközön-ség létszáma meglehetősen alacsony lehet a jelen-tésben szereplő többi EU-s fókuszországhoz képest. Azon résztvevők számára, akik először kapcsolód-nak be hulladékgazdálkodási képzési programokba, legalább 3 napos (24 tanórás) képzéseket javasol-nak. A hulladékgazdálkodási eljárásokkal kapcsola-tos képzési területek iránt komoly érdeklődés ta-pasztalható. A jogszabályi előírásokban jelenleg gyenge a lefedettsége a preventív-,fenntarthatósági-,környezetgazdálkodási-, termék-életciklus elveknek.
Csak egyetlen regisztrált képzési program létezik (a vilniusi Gediminas Műszaki Egyetemen). Az online képzések érdekesek lehetnek, alkalmazásuk lehető-ségét meg kell vizsgálni. Litvániában nincs állami támogatás hulladékgazdálkodási képzésekre. A felmérés eredményei azt mutatják, hogy az esetek több mint 50%-ában a munkáltatók állják a képzési költségeket.
Lengyelország
A következő képzési területek kiemelt érdeklődésre tartanak számot: egészségügy és biztonság, hulla-dékminimalizálási technológia, hulladékkezelési és környezetvédelmi eljárások, valamint az IPCC-előírások gyakorlati alkalmazása. A felmérés ered-ményei szerint a jogszabályi lefedettség megfelelő. A hulladékgazdálkodás egyes témakörei megjelen-nek a szakmai alapképzésben a középiskola felső tagozatán, az egyetemeken (környezetmérnöki és környezetvédelmi alap- és mesterképzésben), vala-mint rövidebb képzésekben is. Munkafolyamat-orientált kínálatokhoz szükség van az egyetemekkel és képzési szolgáltatókkal folytatott együttműködés-re. A kurzusoknak megfizethetőknek kell lenniük, mivel a munkáltatók csak igen ritkán állják a képzési költségeket, további finanszírozás pedig csak projek-teken keresztül érhető el (a felmérés eredményei). A képzések árát a minimális havi fizetést figyelembe véve kell meghatározni.
Egyesült Királyság
A második legmagasabb újrahasznosítási arányt (25%) az Egyesült Királyságban figyelhetjük meg. A legnagyobb érdeklődésre az egészségügy és biz-tonság, a hulladékminimalizálási technológia, a hul-ladék-, és környezetgazdálkodási eljárások, valamint a környezetvédelmi hatásvizsgálatok technológiája terén igényelt készségek tarthatnak számot. Hulla-dékgazdálkodási területen széles kínálatot találunk (80 regisztrált program és 200 képesítés érhető el).
4
A jelentésben szereplő fókusz országok többségé-ben az EU-s követelményeknek eleget tevő, megfe-lelő hulladékgazdálkodás kialakítása még jelentős erőfeszítéseket igényel. Az összes érintett – tehát a helyi önkormányzatok, a nyilvánosság, illetve a kellő tapasztalattal és szakismerettel rendelkező vállalko-zások – közötti szoros együttműködés elengedhetet-len. Ez a strukturális változás új üzleti lehetőségeket kínál például a logisztika, a hulladékkezelés és az újrahasználat terén, míg a nyilvánosság figyelme elsősorban a termelt hulladék mennyiségének csök-kentésére és az újrahasznosítás fokozására irányul.
A sikeres hulladékgazdálkodás naprakész és kép-zett munkaerőt igényel technikusi és vezetői szinten, a közüzemi hulladékgazdálkodásban és magáncé-geknél egyaránt.
E jelentés nyolc fókusz ország – Bulgária, Német-ország, Görögország, Magyarország, Olaszor-szág, Litvánia, Lengyelország és az Egyesült Királyság – aktuális hulladékgazdálkodási képesíté-seit és országos szakképzési rendszereit (VET-rendszer) elemzi és veti össze.
A szükséges információk nagy részét az SWFM országos jelentések szolgáltatták. Valamennyi jelen-tés statisztikai és általános jellegű adatokat nyújt az országos hulladékgazdálkodási ágazat aktuális helyzetéről, valamint az országos szakképzési rend-szerekről.
2.1. A felmérés
Valamennyi országban felmérésre került sor a hulla-dékgazdálkodási cégek, szövetségek, hatóságok és képzési szervezetek körében, hogy a szakmai köve-telményeket, a képesítéseket, valamint a technikusi és vezetői szintű szakképzési kínálatot első kézből származó információk támasszák alá.
A (cégek, szakképzési szolgáltatók, szövetségek számára összeállított) strukturált kérdőívek szüksé-ges adatainak és információinak gyűjtésére főként a fókuszcsoportokkal tartott e-mailes és telefonos kapcsolattartás útján került sor. A litván projektpart-ner által kialakított strukturált kérdőívet néhány or-szágban a megfelelő SWFM-QF projektpartner mó-dosította, hogy az jobban megfeleljen az ország igényeinek. Az összes partnerországot figyelembe véve az átlagos visszaküldési arány jónak mondható, közel 30%-os.
Elküldve Vissza-küldve
Vissza-küldés aránya
Bulgária 200 200 100,00%
Német-ország
616 68 11,04%
Görög-ország
800 104 13,00%
Magyar-ország
200 82 41,00%
Olaszor-szág
500 85 17,00%
Litvánia 200 68 34,00%
Lengyel-ország
620 93 15,00%
Egyesült Királyság
600 50 8,33%
1. táblázat: A kvantitatív felmérési eredmények áttekintése
2.2. Jegyzet az országos hulladékgazdálkodási ága-zat fejlettségi állapotáról
Az EU környezetvédelmi jogszabályai kötelezettsé-geket rónak ki a tagállamokra, például hulladékcsök-kentés és újrahasznosítási célok tekintetében az országos hulladékfolyam kezelésében.
Közvetlen összefüggés prognosztizálható az EU-csatlakozás óta eltelt idő és az újrahasznosított hul-ladék mennyisége között, valamint várható a hulla-déktermelés szétválása a GDP alakulásától.
2. Bevezetés: A jelentésben szereplő EU-s fókusz országok áttekintése
5
Tehát azoknál az országoknál, amelyek viszonylag friss EU-tagállamok, mint Bulgária (2007), Magyar-ország (2004), Litvánia (2004) vagy Lengyelország (2004) alacsonyabb újrahasznosítási arány várható, mint mondjuk Németországban, Görögországban, Olaszországban vagy az Egyesült Királyságban.
Az EU hulladékcsökkentési előirányzatainak teljesí-tését célzó, változó jogszabályi környezet az orszá-gos hulladékáram kezelésének (fokozatos) átalaku-lásához vezet, de új üzleti lehetőségeket is kínál, különösen multinacionális vállalatok és szakképzési szolgáltatók számára.
2.3. A jelentés szerkezete
A jelentést kulcskérdések strukturálják. Így köny-nyebb lesz eligazodni a jelentésben, és könnyebb lesz összehasonlítani az EU-s fókusz országokat is az európai és az egyes országos jogi, politikai, gaz-dasági és oktatási háttérrel. Az aktuális igények elemzésével megjósolhatók a szakképzés és a hul-ladékgazdálkodási ágazat jövőbeli fejleményei.
A jelenlegi képesítések és a szakmai igények között hézag várható. A szakképzési kínálatok csak rész-ben vagy egyáltalán nem fedik le a technikusok és a menedzserek aktuális igényeit az országos hulla-dékgazdálkodási ágazaton belül.
Az európai jogszabályi keret, és annak beillesztése az országos környezetvédelmi törvényekbe
Az EU-s alapító tagállamokra és a csatlakozó orszá-gokra egyaránt vonatkoznak a nemzetek feletti regi-onális irányelvek. A kohéziós politikához tartozik az EU-s költségvetés jelentős része, és a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alapok pénzügyi támogatásá-val a kevésbé fejlett tagállamoknak lehetősége nyílik a többi EU-tagállamhoz való a konvergencia megva-lósítására.
Az uniós szakpolitika egy fontos célja a fenntartható fejlődés elveinek bevezetése, ám a környezetvédel-mi cselekvéstervek között az EU környezetvédelmi szakpolitikájának egyik fontos eleme a hulladékgaz-dálkodás. Az operatív célkitűzések között szerepel a hulladéktermelés felszámolása annak forrásánál, valamint a természeti erőforrások hatékony felhasz-nálásának támogatása azok ismételt felhasználásá-nak, különösen újrahasznosításának elősegítésével.
A környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási kérdé-seket az EU-s szintű stratégiai dokumentumok is tükrözik (lisszaboni stratégia 2000, az EU megújított fenntartható fejlődési stratégiája 2006, közösségi
stratégiai iránymutatások 2007-2013, az Európai Unió hatodik környezetvédelmi cselekvési programja 2002-2012, valamint az Európa 2020 stratégia).
A hulladékgazdálkodási kérdéseket uniós szinten szabályozó főbb jogszabályok egyebek között: a hulladékról szóló 2008/98/EK irányelv, a hulladékle-rakókról szóló 99/31/EK, illetve a hulladékégetésről szóló 2000/76/EK irányelv, valamint a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irány-elv. Az irányelvek kötelezik a tagállamokat az irány-elvek rendelkezéseinek országos jogszabályokba való bevezetésére a hulladékgazdálkodás területén.
A 2008/98/EK keretirányelv a következő határokat jelölte ki az EU-tagállamok, így Bulgária, Németor-szág, Görögország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Lengyelország és az Egyesült Királyság számára is:
• 2015-ig legalább az olyan hulladékok, mint a fém, papír, műanyag és üveg szelektív gyűjtésének bevezetése;
• 2020-ig a kommunális hulladék (különösen papír, fém, műanyag és üveg) teljes tömege legalább 50%-ának újrahasználata és újrahasznosítása;
3. A hulladék-hierarchia bevezetése az országos törvényekben: A jogszabályi válto-
zások eredményeznek gazdasági és strukturális változásokat, vagy fordítva?
6
• 2020-ig gondoskodni az anyagok újrahasználatáról, újrahasznosításáról és egyéb felhasználásáról, beleértve a nem veszélyes építkezési és bontási hulladék visszatöltési célú hasznosítását, a teljes tömeg legalább 70%-ában.
A hulladéklerakókról szóló 99/31/EK irányelv a következő célokat tűzte ki a tagállamok számára: a biológiailag lebomló hulladék teljes mennyiségének legfeljebb 35%-a (tömeg alapján) kerülhet hulladék-lerakókba (2016-ban).
A hulladékégetőkről szóló 2000/76/EK irányelv bevezet néhány szigorú feltételt a hulladékégető erőművek üzemeltetése és kibocsátási szintjei kap-csán, hogy a lehető legnagyobb mértékben csök-kenthető legyen a hulladék égetésével kibocsátott anyagok káros hatása. Az irányelv azt is előírja, hogy az égetés során termelt hőt a lehető legna-gyobb mértékben vissza kell nyerni.
A csomagolásról szóló 94/62/EK irányelv a csoma-golóanyagok súlyának és volumenének csökkenté-sére tesz javaslatot, és arra kötelezi a tagállamokat, hogy előzzék meg a csomagolási hulladék termelő-dését, vezessenek be programokat a csomagolási hulladék begyűjtésére a felhasználóktól és a szelek-tív hulladékból, és hogy az irányelvben rögzített korlátokon belül alakítsanak ki rendszereket a cso-magolóanyagok visszanyerésére vagy újrafelhasz-nálására.
Az irányelvek előírásai részben vagy egészben megvalósulnak az országos jogszabályokban is, pl.:
- Bulgáriában (Hulladékgazdálkodási törvény (2012) és a Környezetvédelmi törvény);
- Németországban (2013-as német újrahasznosí-
tási törvény, valamint a törvény általános rendel-kezéseit részletező számos rendelet, például a következő területeken: a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzése, illetve annak újra-hasznosítása; leselejtezendő járművek; hulladék-lerakók; elektromos és elektronikus berendezé-sekről szóló törvény; biológiai hulladék;
- Görögországban (50910/2727/2003 számú közös miniszteri rendelet „a szilárdhulladék-gazdálkodás intézkedéseiről és feltételeiről – or-szágos és regionális tervgazdálkodás” – Orszá-gos hulladékgazdálkodási terv)
- Magyarországon (1995. évi LIII. törvény a kör-
nyezet védelmének általános szabályairól, 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról, Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) és a kapcsolódó Országos Hulladékgazdálkodási Terv)
- Olaszországban („Környezetvédelmi törvény:
152/061 rendelet) - Litvániában (Országos Hulladékgazdálkodási
Terv 2007-2013; készül az új terv) - Lengyelországban (a hulladékról szóló törvény és
a települések tisztaságának és rendjének fenntar-tásáról szóló törvény)
- Az Egyesült Királyságban (Anglia és Wales: pl. a
2006-os SI 937 Hulladékgazdálkodási (Anglia és Wales) jogszabályok, a 2012/19-es WEEE irány-elv, a hulladékról szóló 2012 SI 1889-es (Anglia és Wales) módosított jogszabályok; Skócia: pl. a 2010 SI 1095-ös, selejtezendő járművekről szóló (gyártói felelősségvállalás) módosított jogsza-bályok: Észak-Írország: pl..
A hulladékgazdálkodási hierarchia a legkívánato-sabbtól a legkevésbé kívánatosig írja le az intézke-déseket.
1. Megelőzés – azt jelenti, hogy az intézkedésre már azt megelőzően sor kerül, hogy az adott anyag vagy termék hulladékká válna, és így csökkenthető a hul-ladék mennyisége vagy annak káros hatásai;
1 22/97 visszavont rendelet; a 152/06-os rendeletet ké-sőbb a 2008. január 16-i 4-es számú rendelettel módosí-tották.
7
2. Előkészítés újrahasználatra – minden olyan fo-lyamatra vonatkozik, aminek köszönhetően az egyes anyagokból vagy termékekből nem hulladék lesz, hanem újra használhatók eredeti rendeltetésük sze-rint;
3. Újrahasznosítás – bármely olyan visszanyerési folyamat, amelynek köszönhetően a hulladékból ismét az eredeti célokra vagy más célokra használt anyag lesz, beleértve a szerves anyagok újrahasz-nosítását is. Ebbe nem tartozik bele az energiater-melés és a hulladék üzemanyaggá alakítása;
4. Egyéb visszanyerési folyamatok, köztük az ener-gia-visszanyerés – elsősorban a hulladék hőkeze-lését jelenti, amelynek során elektromosság és hő termelődik, valamint a hulladék üzemanyaggá alakí-tását;
5. Környezetvédelmi szempontból helyes hulladékle-rakás – minden egyéb olyan hulladékgazdálkodási folyamat, ami nem jár visszanyeréssel és megfelel a környezetvédelmi követelményeknek, pl. hulladékle-rakók.
Az irányelv kötelezi a tagállamokat a környezetvé-delmileg hatékony hulladéklerakás és hasznosítás megfelelő szintű biztosítására.
A hulladékfolyam kezelésére gyakorolt hatások
A hulladékfolyamokról szóló irányelvek bevezetése jelentős előnyöket hozott az újrahasznosítási ágazat számára a minimális újrahasznosítási célok megál-lapításával.
A hulladékfolyam-irányelvek lehetővé tették a közha-tóságok számára a hulladékgyűjtés és kezelés költ-ségeinek csökkentését az érintett hulladékfolyamok kapcsán.
A hulladéktermelés 2010-ben (millió tonnában kife-jezve – Eurostat) következőképpen alakult:
Bulgária: 164,8 Németország: 327,23 Görögország: 65,24 Magyarország: 12,87 Olaszország: 126,15 Litvánia: 4,32 Lengyelország: 150,57 Egyesült Királyság: 230,12
A fő hulladékfolyamok összetételét az 1. ábra mutat-ja.
8
A fókusz országok többségében a fő hulladékáram nagy mennyiségét teszi ki a kommunális hulladék. Az egyik kivétel Bulgária, ahol a veszélyes hulladék mennyisége négyszerese a kommunális hulladéknak. Tömege alapján a csomagolási hulladék a harmadik helyet foglalja el a hulladékáramokban. A leselejtezendő járművek, akkumulátorok, illetve az elektromos és elektronikus berendezésekből szár-mazó hulladék mennyisége egyik országban sem haladja meg a 4%-ot.
A hulladékfolyam egyes elemeinek kezeléséhez szükség van bizonyos infrastruktúrára. A 2. ábra2 áttekintést ad a hulladékkezeléshez és lerakáshoz szükséges infrastruktúráról. A megkülönböztetett hulladékkezelési struktúra az országos fejlettség állapotát tükrözi. A létesítmények száma (többé-kevésbé alacsony vagy magas szin-ten) megfelel a szükséges kapacitásoknak, az egyes országoktól függően. Egy-egy különálló újrahasznosító létesítmény – pl. leselejtezett járművek számára – megléte egy új EU-tagállamban már az EU-irányelvek hatását jelzi.
2 Megjegyzés: Egyesült Királyság – csak 2012-es adatok
állnak rendelkezésre; Magyarország: Az újrahasznosító létesítmények száma nem teljes; Bulgária: nem áll ren-delkezésre adat a komposztáló létesítményekről.
1. ábra: A főbb hulladékáramok metrikus tonnában kifejezve, egyéb hulladék és ásványi eredetű hulladékok nélkül (2010, Eurostat)
9
A nyolc EU-tagállam közül az Egyesült Királyság, Németország és Olaszország a hulladékhierarchia valamennyi szintjét megvalósította. Görögországban és Magyarországon a hulladékhasznosítási opció: az új anyagok előállítása nem szerepelt sem az ide-vágó jogi dokumentumokban, sem az országos je-lentésekből származó információk között. Így feltéte-lezhető, hogy ez az opció e két országban nem elér-hető. Lengyelország, Bulgária és Litvánia a megelőzésre, az újrahasználatra, az újrahasznosításra és a hulla-déklerakásra tett intézkedéseket. Visszanyerési opciók: az új anyagok és az energia előállítása való-színűleg hiányzik.
A hulladéklerakók száma a komposztáló és újra-hasznosító üzemekhez képest jól illusztrálja az újrahasználatra vonatkozó intézkedések fontosságát. Azokban az országokban, ahol a hulladéklerakás dominál – pl. Bulgária, Görögország, Litvánia és Olaszország – további intézkedésekre van szükség az EU-s csökkentési arányok eléréséhez. Ez további nyomást jelent majd a cégek, közhatósá-gok és a politika, valamint a képzési szolgáltatók számára.
2. ábra: A hulladékgazdálkodási létesítmények száma 2010-ben (különböző források; az egyedülálló létesítmények kapacitását nem tükrözi)
10
Az újrahasznosítás mértékére gyakorolt hatások
A kitűzött csökkentési célok eléréséhez majdnem mindegyik EU-s fókuszországban további lépésekre van szükség. A fő hulladékáramok elemzése alapján (lásd 1. ábra) e jelentés valamennyi országában a kommunális hulladék aránya a legnagyobb.
Egyes országokban drámai minőségi változásra van szükség a hulladékgazdálkodás megszervezésében és módszereiben, különösen Bulgáriában, ahol 2010-ben az újrahasznosított kommunális hulladék mennyisége nem volt mérhető.
Lengyelországban például a szemétlerakás csök-kentése igényel további erőfeszítéseket. Hulladékle-rakókat kell bezárni és rekultiválni. Az illegális sze-métlerakás megelőzéséhez mindenkit, különösen a vidéki területek lakóit be kell vonni a hivatalos kom-munális hulladékgyűjtés rendszerébe. A korszerű infrastruktúra kialakítása – pl. a hulladék mechani-kus és biológiai vagy hőkezelését biztosító berende-zéseké – elengedhetetlen.
A felzárkózáshoz pl. Németország mellé szorosabb együttműködésre van szükség a helyi önkormány-zatok és olyan vállalkozások között, amelyek birto-kában vannak a kellő tapasztalatnak és szakismere-teknek.
Az új EU-tagállamok (amelyek 2004 óta csatlakoz-tak) hasonló problémákkal állnak szemben a hulla-déklerakás csökkentése és az újrahasznosítási arány növelése kapcsán.
A régebbi EU-tagállamok közül Görögországnak kell csökkentenie magas, 82%-os (2011-es adat) kom-munálishulladék-lerakási arányát, valamint növelnie jelenlegi komposztálási (3%) és újrahasznosítási (15%) arányát.
Úgy tűnik, a hulladéklerakási adó kellőképpen hoz-zájárul ahhoz, hogy elterelje a hulladékot a lerakók-tól. A hulladék mechanikai és biológiai kezelésére újonnan tervezett és megépített üzemek ezzel egy-idejűleg a hulladék biológiailag lebomló részét terelik majd el a hulladéklerakókból, és fokozzák az anya-gok visszanyerését.
3. ábra: A kommunális hulladék újrahasznosítási arányai (komposztálás nélkül) %-ban kifejezve 2011-ben (Eurostat)
11
Olaszország jó úton jár ahhoz, hogy 2020-ra elérje a kommunális hulladék megjelölt újrahasznosítási arányát. A kommunális hulladék újrahasznosítási arányának növelése különösen Dél-Olaszországban fontos. Szicíliában a hulladéklerakás aránya 93%. Ezzel szemben az észak-olaszországi Lombardiá-ban az újrahasznosítás mértéke 45%.
Az Egyesült Királyságnak a kommunális hulladék 50%-os újrahasznosítási célarányát kell elérnie 2020-ra. 2010-ben az újrahasznosítás növekedési mértéke lelassult. A jövőben lassú növekedés várha-tó a gazdasági válság óta a helyi költségvetéseket sújtó takarékossági intézkedések miatt. Emiatt kevés lehet a rendelkezésre álló idő a szükséges, szerves hulladékot újrahasznosító és visszanyerő létesítmé-nyekbe való beruházásra és azok megépítésére.
Németország majdnem elérte az 50%-os kitűzött újrahasznosítási célt. A 2020-ra a kommunális hulla-dék 100%-ának teljes hasznosítására vonatkozó cél ambiciózusnak tűnik. Ez az újrahasznosítási arány további növekedését fogja eredményezni. A biohulladék 2015-re megvalósítandó kötelező gyűj-tése a biológiailag lebomló anyagokat közvetlenül átirányíthatja a mechanikai és biológiai kezelést (MBT) végző üzemekből a biogázt termelő fermentá-ló és komposztáló üzemekbe. Közép- és hosszú távon sor kerülhet az MBT üzemek bezárására.
A nemzeti gazdaságokra gyakorolt hatások
Az egyik fő eredmény, amellyel az EU-direktívák sikeressége mérhető, a hulladéktermelés és a GDP növekedési mértékének elválása.
A 4. ábra e jelentés fenntartható hatását illusztrálja az EU-tagállamok többségében 2006 és 2010 között. A hulladéktermelés aránya egy országban (Olaszor-szág) nőtt mérsékelt GDP-növekedés mellett, egy másikban (Bulgária) pedig igen nagymértékű GDP-növekedés mellett. Egyes országokban - Németországban, Magyaror-szágon, Litvániában és Lengyelországban – a hulla-déktermelődés csökkent. Ez azt jelenti, hogy keve-sebb hulladékot termeltek, a gazdaság pedig növe-kedett. Az Egyesült Királyságban a hulladéktermelés növekedési mértékének csökkenése nagyobb volt, mint a GDP csökkenése.
12
4. ábra: Szétválasztó hatás (%-ban): GDP-növekedés, hulladéktermelődés csökkenése (forrás: EUROSTAT)
13
Konklúzió: az EU-s jogszabályok hatása
Az irányelveknek a jelentésben szereplő EU-tagállamokra nézve a hulladékgazdálkodás terü-letén óriási gazdasági, műszaki és politikai kö-vetkezményei vannak. Egyértelmű: a nagyobb mértékű újrahasznosításra és csökkenő hulladékle-rakásra törekvő gazdaságra való átállásnak az EU-direktívák adtak lökést. Németországban például a környezetvédelmi jogszabályok bizonyos mértékig magasabb szintű kötelezettségeket róttak ki a hulla-dékok újrahasznosítására, mint amit az EU-irányelvek megköveteltek. A kommunális hulladék 64%-os újrahasznosítása ezt jól illusztrálja.
Az EU-direktívák mögött található fő filozófia az, hogy a hulladék nem egyszerűen hulladék, hanem egy (újrahasznosítható) erőforrás.
Az új környezetvédelmi jogszabályok folyamatos betartatása minden egyes tagország hulladékgaz-dálkodási ágazatában a köz- és magánszféra tartós átalakulásához vezet. Az újrahasznosítás növekvő szintjének kezeléséhez korszerűsített hulladékkeze-lő infrastruktúrára van szükség.
Ezen túlmenően a hulladékáram irányelvek gyártói felelősségvállalásra és egyéb jogszabályi követel-ményekre vonatkozó előírásainak betartása a ma-gánszektor számára jelentős adminisztratív költsé-geket generált, jóllehet, az ilyen költségek bizonyos mértékig beépülnek a piacra kerülő termékek árába.
A szétválasztó hatás Görögország esetében nem figyelhető meg a 2006-2010 közötti időszakban. A hulladék mennyisége hatszor olyan gyorsan nőtt, mint a GDP.
Az EU-direktívák egyik fontos hozadéka a gazdasági növekedés elválása a hulladéktermeléstől. A maga-sabb szintű éves növekedés már nem jelent szük-ségszerűen több hulladékot például a fokozottabb ipari tevékenység miatt.
A változó környezet a hulladékgazdálkodási létesít-mények üzemeltetéséhez képzett és friss tudással rendelkező szakembereket igényel, technikusi és vezetői szinten egyaránt. Ennek egy plusz eredmé-nye a képzett dolgozók iránti verseny lesz; emellett új munkahelyek is létrejöhetnek. A gyakorlatias, és ezért kompetencia-orientált képzés iránti igény nyil-vánvaló.
A hulladékgazdálkodási ágazat jogi, gazdasági, poli-tikai és műszaki tényezői közti dinamika olyan átala-kulási folyamatot indít el, amely bizonyos mértékig önmagát serkenti. A cél egy, az erőforrásokkal taka-rékoskodó, és egyúttal növekvő gazdaság felé muta-tó, felfelé törekvő spirál.
14
4. Az érdekvédelmi szövetségek az erőforrás-takarékosabb hulladékgazdál-
kodási iparnak eredményei vagy fő hajtóerői?
Az érdekvédelmi szövetségek a változás eredmé-nyei, hajtóerői és egyes esetekben kerékkötői is, attól függően, hogy mekkora befolyást szereztek. A szövetségek fő feladata a tagok érdekképviseletével történő lobbyzás.
Feltételezhető, hogy az országos hulladékgazdálko-dási ágazatok jelenlegi szövetségeinek felépítése még meglehetősen fiatal. Így többnyire heterogén felépítésről van szó. Németországban is heterogén szövetségi felépítést találunk. Vannak kizárólag köz- és magáncégeket tömörítő szövetségek, illetve bi-zonyos hulladékfolyamokhoz vagy végtermékekhez kötődő szövetségek. A német hulladékgazdálkodási ágazat érdekeit Európában összefogó ernyőszerve-zet kiépítésének első tendenciái már sejthetők.
Az e jelentésben szereplő EU-tagállamok mindegyi-kében található legalább egy szövetség, amely a teljes országos hulladékgazdálkodási ágazatot kép-viseli. A kisebb uniós országokban kevésbé gazdag a felhozatal szövetségek terén, ráadásul a szövet-ségek felépítése is differenciált.
Többségük egy-egy adott hulladékfolyamra és vég-termékre koncentrál. Ráadásul főként vállalatokat képviselnek. Azokban az országokban, ahol a hulla-dékgazdálkodást részben vagy egészében közszol-gáltató cégek szervezik és végzik, megtalálhatók a közületi hulladékgazdálkodási szövetségek (pl. Né-metország, Litvánia, az Egyesült Királyság és Len-gyelország).
A legtöbb szervezetnél erős a nemzeti hangsúly, és főként kormányzati tagjaik stb. érdekeiért lobbyznak. Ennek oka a kis- és középvállalkozások szerkezete és a földrajzi fókuszú, valamint állami tulajdonban lévő hulladékgazdálkodási cégek. Ez középtávon megakadályozhatja a nemzetközi tendenciákat, kü-lönösen a kisebb EU-tagállamokban. Csak egyetlen olyan szövetség van, amelyik európai szinten a mul-tinacionális cégekre is egyértelműen odafigyel.
A jövőben az országos szövetségi struktúra széle-sebb differenciálása várható a hulladékfolyamok és végtermékek tekintetében, különösen a fiatalabb EU-tagállamokban
5. ábra: A szövetségek száma és fókusza
15
5. Az országos hulladékgazdálkodási ágazat szereplői: vezetők vagy követők?
Úgy tűnik, a szövetségek is az EU-direktívák ered-ményei. Egyes országok, ahol a nemzeti érdekvé-delmi szövetségek felépítése diverzifikáltabb, inkább hajtóerőként szolgálnak az EU jogalkotásának válto-zásaiban, hogy üzleti lehetőségeket biztosítsanak külföldön, miközben az Európai Unió fenntartható fejlődésre vonatkozó célkitűzéseit is teljesítik.
Az aktív szereplők mindegyik országban vállalatok és helyi hatóságok, amelyek főként helyi szinten végzik a hulladékgazdálkodást.
Bulgáriában állami, helyi és települési szinten egyéb vállalatokkal együtt közcégek felelnek a hulladék ártalmatlanításáért, kezeléséért és a hulladéklerakó-kért. További befolyást gyakorolnak még nem kor-mányzati szervezetek és érdekvédelmi szövetségek.
A hulladékgazdálkodási szövetségek számáról és elsődleges fókuszáról az 5. ábra nyújt áttekintést. A számadat képet ad az országos szövetségek felépí-téséről, de a teljesség igénye nélkül.3
Litvániában a szakosodott cégek között 10 Regioná-lis Hulladékgazdálkodási Központ koordinálja a hul-ladék gyűjtéséhez, szortírozásához és újrahasznosí-tásához fűződő intézkedéseket.
A Regionális Szilárdhulladék-gazdálkodási tervek-ben lefektetett célok és célkitűzések megvalósításá-ban a görög Szilárdhulladék-gazdálkodási Ügynök-ségek játszanak aktív szerepet. A helyzet némileg hasonlatos Litvániához, ám Görögországban a regi-onális újrahasznosítási programokat szervező cégek bizonyos fokig aktívabb szerepet játszanak a hulla-dékkezelésben, mint Litvániában.
A hulladékgazdálkodási szövetségek számáról és elsődleges fókuszáról az 5. ábra nyújt áttekintést. A
3 Magyarországon például a Környezetvédelmi Szolgálta-
tók és Gyártók Szövetsége található.
számadat képet ad az országos szövetségek felépí-téséről, de a teljesség igénye nélkül.
A közszféra Olaszországban 4000 kisebb közüze-mével fontos szerepet játszik a hulladékgazdálko-dásban. Ezzel szemben Lengyelországban, az Egyesült Királyságban és Németországban a hulla-dék gyűjtését, kezelését stb. végző magáncégek játszanak aktívabb szerepet. Ezek olyan feladatokat végeznek el, amelyeket az állami tulajdonban lévő cégek nem tudnak teljesíteni. Németországban kb. 1600 állami és magántulajdonban lévő cég található; Lengyelországban ez a szám meghaladja a 7600-at. Nyilvánvaló, hogy a köz- és magánszféra, illetve a hulladékcsökkentési és újrahasznosítási célok köl-csönösen egymást ösztönzik.
16
6. Milyen képesítések számítanak? E fejezet a bolgár, német, görög, magyar, olasz, litván, lengyel és egyesült királyságbeli szilárdhulla-dék-kezelő létesítmények szakembereinek aktuális képesítéseiről, tudásáról, készségeiről és kompe-tenciáiról ad áttekintést. A „szakemberek” kifejezés technikusokat és vezetőket takar.
Az alábbi adatok az EU-fókuszországokban végzett felmérés eredményein alapszanak. A könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért az adatok pont-számokat kaptak (lásd I. melléklet). A nagy jelen-tőség 3-asnak felel meg, a közepes jelentőség 2-nek, a kis jelentőség pedig 1-nek.
I. A tudás fontossága
A felmérés aktuális betekintést tesz lehetővé az ismeretek olyan szempontjaiba, amelyekre az országos hulladékgazdálkodási ágazatokban szük-ség van. A felmérés a következők tekintetében szolgál ada-tokkal:
1. Jogi szempontok: országos törvényi előírások, EU-s törvényi előírások, hulladékgazdálkodási szak-politikai elvek, valamint a hulladékgazdálkodási eljá-rások országos követelményei;
2. Környezetvédelmi szempontok: környezetvédelmi hatásfelmérés, a környezetgazdálkodási rendszerek elvei és a környezeti számvitel elvei; IPPC elvek és hulladék / szennyezés-megelőzési elvek;
3. Műszaki szempontok: a hulladékosztályozás elvei, a berendezések és a technológia műszaki követel-ményei, a legkorszerűbb technológiák és felügyeleti követelmények;
4. Szociális szempontok: a vészhelyzeti felkészült-ség elvei és megelőző jellegű javító intézkedések tervezése, egészségügy és biztonság;
5. Gazdasági szempontok: fenntartható fejlődés, a termék-életciklus elvei, társadalmi felelősségvállalás és a vállalati szervezet és vezetés elvei.
A 6. ábra a jelentésben szereplő fókuszországok vonatkozásában hasonlítja össze az ismeretek fon-tosságát a fent említett 5 szempont szerint. A meg-adott számok az egyes pontozott elemek számtani átlagát mutatják ezen az öt szemponton belül. Rész-letes áttekintés a II. mellékletben található.
Bulgáriában valamennyi szempont nagy jelentőségű, mivel nem működik szakképzés, és csak legfeljebb 1-2 napos kurzusok állnak rendelkezésre. Ahhoz, hogy az EU hulladékcsökkentési és újrahasznosítási céljainak megvalósításával lépést lehessen tartani, ez a fajta tudás alapvető fontosságú. Többé-kevésbé nagy jelentőséggel bírnak a jogi szempont-ok Görögországban és Litvániában, szemben a né-metországi, magyarországi, olaszországi, lengyelor-szági és egyesült királyságbeli inkább közepes jelen-tőséggel.
Bulgária kivételével a műszaki és szociális szem-pontok valamennyi államban közepes jelentőségűek. Magyarországon nagyok az eltérések a kis jelentő-ségű környezetvédelmi és gazdasági szempontok, illetve a közepes jelentőségű jogi és műszaki szem-pontok között. Olaszországban, Németországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban az összehasonlításban szereplő valamennyi szempon-tot inkább közepes jelentőség jellemzi. Úgy tűnik, az Egyesült Királyságban a jogi szempontok a legke-vésbé fontosak.
Görögországban a gazdasági és környezetvédelmi szempontok jelentősége kicsi, míg a műszaki és szociális szempontoké közepes. Hasonló a helyzet Litvániában, ám ott a jogi és a gazdasági szempont-ok különbsége nagy.
17
6. ábra: A pontokkal értékelt tudás áttekintése a nyolc EU-tagállamban jogi, műszaki és szociális, gazdasági, valamint környe-zetvédelmi szempontok szerint [a jobb áttekinthetőség érdekében a műszaki és szociális szempontok együtt szerepelnek] Valamennyi EU-s fókuszországban nagy jelentősége van a tudásnak a következők kapcsán:
1. Országos törvényi előírások és hulladékgaz-dálkodási szakpolitikai elvek (kivéve Magyaror-szágon és Olaszországban);
2. Egészségügy és biztonság, felügyeleti köve-telmények, a hulladékosztályozás elvei, a vész-helyzeti felkészültség elvei és megelőző jellegű javító intézkedések tervezése;
3. Környezetvédelmi hatásfelmérések.
Mindegyik országban meglehetősen kicsi a környe-zeti számvitel elveinek jelentősége.
II. A témakörök lefedettsége
Hogy betekintést nyerhessünk országos szinten az ismeretek fontosságába, megvizsgálásra került egy-egy témakör lefedettsége. A 7. ábra a szóban forgó országok közti különbségeket illusztrálja, valamint egy adott országon belül egy-egy szempont fontos-ságát és lefedettségét.
Érdekesség, hogy Bulgáriában a műszaki/szociális szempontok magasabb pontszámot kaptak, mint a többi uniós államban. Azonban a következő témák-nál – és különösen a műszaki és szociális szem-pontok jelentőségében és lefedettségében – hézag található: a berendezések és a technológia műszaki követelményei, valamint a legkorszerűbb technoló-giák.
18
7. ábra: Az ismeretek (jogi, műszaki és szociális szempontok) jelentőségének és lefedettségének összehasonlítása [a jobb áttekinthetőség érdekében a műszaki és szociális szempontok együtt szerepelnek]
A műszaki és szociális szempontok kapcsán hason-ló eredmények születtek Magyarországon, ám itt a lefedettség kis mértékű, míg a következő területeken közepes szintű jelentőséget tapasztalunk: hulladék-osztályozás, a berendezések és a technológia mű-szaki követelményei, a legkorszerűbb technológiák, a vészhelyzeti felkészültség elvei, felügyeleti köve-telmények, valamint egészségügy és biztonság.
A gazdasági témakör, a vállalati szervezet és igaz-gatás elvei a témakörök lefedettségének értéke sze-rint szintén alacsony értékelést kaptak.
A többi EU-s fókuszországban többnyire azonos a lefedettség és a tudás jelentősége. Olaszországban a műszaki és szociális szempontok terén hézag található a tudás közepesre értékelt jelentősége és a tényleges lefedettség (kis jelentőségű) között. A 8. ábra alapján Magyarországon és Görögország-ban meglepően alacsonyan értékelik a gazdasági és környezetvédelmi szempontokat.
Az Egyesült Királyságban meglehetősen nagy a hézag a gazdasági és környezetvédelmi szempont-ok jelentősége és lefedettsége között. Ennek oka az adatok egyenlőtlensége (az elemzett témakörök lefedettségéről kevés az adat).
19
8. ábra: Az ismeretek jelentőségének és lefedettségének összehasonlítása (gazdasági és környezetvédelmi szempontok)
A jelentésben szereplő többi EU-tagállam esetében nincs nagy eltérés a lefedettség és a fontosság kö-zött. Érdekességként megjegyezzük, hogy Görögor-szágban és Litvániában a környezetvédelmi szem-pontok magasabb pontszámot kaptak, mint a gazda-sági szempontok.
Az ismeretek jelentőségének és a lefedettségének témakörönkénti összehasonlítása a III. mellékletben látható.
III. A készségek fontossága
A készség egy tanult képesség egy előre meghatá-rozott eredmény elérésére. A felmérésben a követ-kező gyakorlati készségek kerültek részletesebb vizsgálatra:
1. Hulladékgazdálkodási eljárások,
2. Környezetgazdálkodási eljárások,
3. Egészségügyi és biztonsági eljárások,
4. Hulladékminimalizálási technológia,
5. Életciklus-felmérési módszerek,
6. Környezetvédelmi hatásfelmérés módszerei,
7. Az IPPC-engedélyek igénylésének fejlesztése.
A 9. ábra az egészségügy és biztonság nagy jelen-tőségét mutatja csaknem minden államban.
20
9. ábra: A készségek fontossága (főként műszaki és szociális szempontok; Görögország és Magyarország tekintetében nin-csenek adatok)
Életciklus-felmérések tekintetében a készségek meglehetősen alacsony vagy közepes figyelmet kapnak. A hulladékminimalizálás készségei közepes fontosságúak; egyedül az Egyesült Királyságban értékelték igen nagyra a jelentőségüket.
A 10. ábra a hulladékgazdálkodási eljárások köze-pes, illetve nagy jelentőségét mutatja. A környezet-gazdálkodási eljárások, a környezetvédelmi hatás-felmérések módszerei és az IPPPC-engedélyek igénylésének fejlesztése közepes jelentőséget kap-tak.
Az Egyesült Királyságban és Bulgáriában a környe-zetvédelmi eljárások igen fontosak.
A technikusok és vezetők valós igényeivel kapcsola-tos információgyűjtéshez összehasonlításra van szükség az aktuális készségek és a készségek fon-tossága között.
21
10. ábra: A készségek fontossága (gazdasági és jogi szempontok; Görögország és Magyarország tekintetében nincsenek adatok)
A 11. ábra azt mutatja, hogy a jelenlegi készségek általában alacsonyabb pontszámot kaptak, mint amekkora a fontosságuk. Láthatók a ki nem elégített igények.
Olaszországban nagy a hézag az egészségügyi és biztonsági eljárások terén abban az értelemben, hogy a jelenlegi készségek közepes jelentőséget kaptak, míg a készségek fontossága igen nagy. Hasonló képet mutat a hulladékminimalizálás terüle-te, az életciklus-felmérés módszerei és a környezet-gazdálkodási eljárások.
Bulgáriában kisebb hézag található a jelenlegi készségek és a készségek fontossága között a hul-ladékgazdálkodási eljárások területén. Lengyelor-szágban valamennyi készség kapcsán kisebb hé-zagokat látunk. Nagyobb az eltérés a környezetvé-delmi hatásfelmérés területén, mivel a jelenlegi készségek közepesnek tartott fontosságukhoz ké-pest alacsony értékelést kaptak. Litvánia jogi és gazdasági területen még magasabb értékekről szá-mol be a jelenlegi készségek kapcsán, mint az egyes készségek fontossága terén. Az Egyesült Királyságban és Németországban nem számoltak be nagy különbségekről.
22
11. ábra: A jelenlegi készségek és a készségek fontosságának összehasonlítása (műszaki és szociális szempontok) 12. ábra: A jelenlegi készségek és a készségek fontosságának összehasonlítása
(jogi és gazdasági szempontok)
23
Magyarországon és Görögországban nem álltak rendelkezésre összevethető adatok.
A görög felmérés a vezetők jelenlegi készségszintjét valamennyi területen meglehetőségen közepes fon-tosságúként értékelte.
További érdekes témakörök: 1. Tárgyalási készségek, 2. Berendezések karbantartása, 3. Kommunikációs készségek, 4. Beszámolók készítése, 5. Projektmenedzsment, 6. Pénzügyi menedzsment (költség-előny elem-zés), 7. Környezetvédelmi válságkezelés, 8. Környezetvédelmi tudatosság oktatása, 9. Veszélyes hulladékok címkézése és szállítása
Konklúzió: a képesítések és készségek hatása
A tudás és a készségek iránti ki nem elégített igé-nyek lehetőségeket nyújtanak továbbképzések szá-mára. Ugyanakkor világosan látható az egyes or-szágok hulladékgazdálkodási ágazatának fejlettsége a jelentésben szereplő többi fókuszországhoz ké-pest.
Tudás tekintetében nagy fontossággal bírnak a jogi témák, a hulladék kezelése és az egészségügyi és biztonsági előírások teljesítése, valamint a vészhely-zeti intézkedések és a környezetvédelmi hatásfelmé-rések. Az egyes országok között főként a jogi szem-pontok területén tapasztalhatók eltérések, illetve néhány országnál (Magyarország és Görögország) a gazdasági és környezetvédelmi szempontoknál is.
Bulgáriában a jogi és műszaki/szociális szempontok tekintetében található hézag az ismeretek fontossá-ga és az adott ismeretek lefedettsége között.
Magyarországon a műszaki és szociális témaköröket nem fedik le olyan mértékben, ahogy fontosságuk megkívánná.
Az EU-s fókuszországokban a gazdasági és környe-zetvédelmi témakörök között jó az egyensúly. Az egyetlen kivétel Olaszország, ahol a következő té-máknál nagyobb hézagot találunk: a vészhelyzeti felkészültség elvei, felügyeleti követelmények, illetve egészségügy és biztonság.
A készségek fontossága és a jelenlegi készségek közötti nagy különbségek alapján a következő kész-ségek oktatása tűnhet érdekesnek:
Bulgária: hulladékgazdálkodási eljárások,
Olaszország: egészségügy és biztonság, hulladék-minimalizálás, az életciklus-felmérés módszerei, illetve környezetgazdálkodási eljárások;
Lengyelország: környezetvédelmi hatásfelmérés;
Egyesült Királyság: életciklus-felmérés.
Németországban és Litvániában nem tapasztalható nagy hézag.
A kevés rendelkezésre álló adat miatt a görögorszá-gi és magyarországi helyzetet nem letetett részlete-sen kiértékelni. A görögországi felmérési adatok alapján azonban megállapítható, hogy a pénzügyi és projektmenedzsment, valamint a tárgyalási kész-ségek fejlesztése területén még vannak lehetőségek.
24
7. Munkaerő-piac – megterhelő vagy kifizetődő?
I. A fizetések szintje A nagyobb mértékű újrahasznosítás több képzett hulladékgazdálkodási szakembert igényel. Ők na-gyon fontosak a hulladékcsökkentési célok teljesíté-séhez. A képzett munkaerő bevonzásának egyik, talán legfontosabb paramétere a fizetések szintje. A fizetések szintje a 8 fókuszország, illetve még a technikusok és vezetők között is eltérő.
A 13. ábra a hulladékgazdálkodási vezetők és tech-nikusok havi fizetését mutatja be. Az egyes fókuszországok között óriási különbségek vannak. Litvánia és Bulgária esetében csak az átlag havi keresetre vonatkozó adatok voltak elérhetők. Az adatok azt mutatják, hogy a technikusok és vezetők ezekben az országokban jóval kevesebbet keresnek, mint máshol.
Az összegyűjtött adatok szerint legjobb esetben a fizetési szint csaknem 50%-ára van lehetőség (Len-gyelországgal szemben Görögország).
Valamennyi országra jellemző, hogy a vezetők leg-alább 50%-kal keresnek többet egy technikus átlag bruttó fizetésénél. Nagy egyenlőtlenség figyelhető meg Olaszországban és Németországban. Ez utób-biban egy vezető havonta csaknem ötször, Olaszor-szágban pedig akár 19-szer annyit kereshet, mint egy technikus. Így Olaszországban havi bruttó 24 000 eurós fizetéssel a „városi hulladékciklus-menedzserek” keresnek legjobban. Németországhoz hasonlóan a képesítéssel rendelkező munkaerő fizetése általában magasabb az országos átlagnál. A hulladékgazdálkodási ágazat tehát vonzó lehet a legképzettebb munkaerő számára.
25
13. ábra: A hulladékgazdálkodás területén dolgozó technikusok és vezetők havi fizetései (euróban)
II. Verseny a munkaerőért
Vannak, akik úgy vélik, a legtöbb problémát a de-mográfia okozza vagy oldja meg. A hulladékgazdál-kodási ágazatban, különösen a nyugat-európai fókuszországokban, mint Németország és az Egye-sült Királyság, harc folyik a tehetségekért.
A 14. ábra a felmérés eredményeit mutatja be. Ezek igen egyértelműen mutatják a munkaerőért folyó verseny tendenciáját.
Németországban a válaszadók több mint 50%-a mondta azt, hogy igen erős a verseny. Hasonló a helyzet az Egyesült Királyságban (a 14. ábrán nem szerepel). Nem meglepő, hogy az összes többi or-szág (Bulgária (a 14. ábrán nem szerepel), Litvánia, Lengyelország) közepes fontosságot jelez a hulla-
dékgazdálkodási szakemberek bevonzása kapcsán, technikusi és vezetői szinten egyaránt.
26
Úgy tűnik, Olaszországban más a helyzet. 41% nyi-latkozott úgy, hogy a képzett munkaerőért folyó ver-seny alacsony szintű, és mindössze 36% vélte kö-zepes, és 24% nagy jelentőségűnek a kérdést.
Az aktuális helyzet azt jelzi, hogy Németországban és az Egyesült Királyságban versengenek a képzett munkaerőért. A magasabb vagy hasonló szintű havi fizetések segítenek a kulcsfontosságú munkaerőt odavonzani.
A többi országban a havi bérek és fizetések leg-alábbis a közelében lehetnek az országos átlagnak. Olaszországban a toborzási gondok nem tűnnek annyira nagy jelentőségűnek, mint Németországban és az Egyesült Királyságban.
14. ábra: A felmérések eredményei szerint a munkaerőért folyó verseny (Görögország és Magyarország tekintetében nincse-
nek adatok). Bulgária átlagosan közepes jelentőségről számolt be, az Egyesült Királyság nagy jelentőségről.
III. A munkaerő cserélődése
A 15. ábra a munkaerő cserélődésének felmérés szerinti mértékét mutatja a hulladékgazdálkodási létesítményekben, technikusi és vezetői szinten. A felmérés kis-, közép- és nagyvállalatok válaszaira épült.
Érdekesség, hogy Lengyelország az elmúlt három évre vonatkozóan 5-10, sőt akár 10 vagy több dol-gozó cserélődését jelentette. A hulladékgazdálkodá-si ágazatnak az EU-direktívák újrahasznosítási célki-tűzéseihez fűződő korszerűsítése fontos hajtóerő lehet ennek fejlesztésében.
A német hulladékgazdálkodási ágazatot az elmúlt három év során átlagosan 5-10 csere jellemezte.
Csak az Egyesült Királyság teljes hulladékgazdálko-dási ágazata évente 900 új alkalmazottat igényel a növekedés fenntartásához.
27
Bulgáriával összevetve, ahol átlagosan kevesebb mint 5 alkalmazott cserélődött le, Olaszországban és Litvániában nem látható egyértelmű tendencia az alacsony (<5), a közepes (5-10) és a magas (>10) cserélődési arányra.
Összesítésben kifejezve a cserélődési arány Len-gyelországban volt a legmagasabb; ezt követte Né-metország, majd Litvánia. Az egy lakosra eső cseré-lődési arány Litvániában (3 millió lakos) Lengyelor-szághoz (38 millió lakos) és Németországhoz (80 millió lakos) viszonyítva a legmagasabb. E három
országnál közvetlen összefüggés van a munkaerőért folyó verseny és az aktuális cserélődési arányok között.
A számok jól mutatják az országos hulladékgazdál-kodási ágazat átalakulását és a demográfiai ténye-zőket.
15. ábra: A cserélődő alkalmazottak száma az elmúlt három évben a felmérés eredményei alapján (Görögország, Magyarország és az Egyesült Királyság tekintetében nem állt rendelkezésre adat)
IV. Munkafeltételek
A képzett munkaerő bevonzásának és megtartásá-nak fontos tényezői a munkafeltételek. Ez a minimá-lis munka- és egészségvédelmi normák teljesítését jelenti. Emellett az állások vonzerejét a fizetések szintje és a vállalati kultúra is befolyásolja.
A 16. ábra a munkafeltételek helyzetét mutatja be Németországban, Görögországban, Magyarorszá-gon, Olaszországban, Lengyelországban és Litváni-ában.
Németország és Magyarország jó munkafeltételekről számolt be a megkérdezett hulladékgazdálkodási létesítményekben. Lengyelországban a nagyon jó vagy jó munkafeltételek vannak túlsúlyban. Az Egyesült Királyságban (a 16. ábrán nem szerepel) jók a munkafeltételek. Görögország, Olaszország és Litvánia csak kielégítő munkafeltételekről számol be.
28
A rossz munkafeltételek viszonylag ritkának tűnnek, kivéve Olaszországot. A megkérdezett hulladékgaz-dálkodási létesítmények dolgozóinak több mint 20%-a számolt be rossz munkafeltételekről. Bulgáriában (a 16. ábrán nem szerepel) csak a hulladéklerakók-nál rosszak a munkafeltételek; a gyűjtő és szortírozó létesítményeknél kielégítők a feltételek, az újrahasz-nosító létesítményekben pedig jók.
A 8 EU-s fókuszországban átlagosan jó vagy kielégí-tő munkafeltételek uralkodnak. A rossz munkafelté-telek viszont nem feltétlenül járnak együtt a munka-erő nagyobb mértékű cserélődésével (Bulgária és Litvánia). Ezekben az országokban több az olyan alacsony képzettségű dolgozó, akik elfogadják a rossz feltételeket és az alacsony fizetést, csak hogy legyen munkájuk.
16. ábra: Munkafeltételek 6 EU-tagállamban a felmérés eredményei szerint (%-ban)
Konklúzió: a munkaerő-piaci feltételek hatása
29
Az EU hulladékcsökkentési és újrahasznosítási cél-jainak megvalósítása a jelentésben szereplő fókuszországokban kihatással van az országos munkaerőpiacokra is. Ez a lökés ösztönzi a változást és lehetővé teszi egy versenyképes munkaerőpiac kialakulását egész Európában. Ehhez idő kell, külö-nösen azokban a tagállamokban, amelyek viszony-lag frissen (2004 és 2007 között) csatlakoztak az EU-hoz.
A fizetések szintje jól mutatja egy-egy ágazat vonze-rejét. Jó bruttó (vezetői) fizetéseket főként a nyugati és déli EU-tagállamok jelentettek. A képzett munka-erő bevonzásához és a változás kezeléséhez szük-séges a magas szintű fizetés.
Alacsony bér- és fizetési szintet főként az új EU-tagállamokban találunk. Itt a beszámolók szerint a munkafeltételek is rosszak vagy kielégítők, a mun-kaerő cserélődése és a munkaerőért folytatott ver-seny pedig alacsony szintű.
Az egyik kivétel Lengyelország. Itt az országos át-laggal versenyképes bérek és fizetések várhatók. Ezek azonban alacsonyabbak, mint Nyugat-Európában, dacára annak, hogy jók a munkafeltéte-lek, a munkaerőért folytatott verseny pedig közepes vagy magas szintű.
Jó munkafeltételeket, magas béreket és fizetéseket, illetve a technikusokért és vezetőkért folytatott har-cot főként az olyan országokban találunk, mint Né-metország és az Egyesült Királyság.
Valamennyi elemzett államnak meg kell küzdenie a változással, néhánynak gazdasági, másoknak de-mográfiai értelemben. Így fontos a hulladékgazdál-kodási dolgozók és vezetők képzése.
30
8. Oktatás és képzés – igény alapú és megfizethető?
A következő fejezet a szakképzési ajánlatok és to-vábbképzési szolgáltatások számába, költségeibe és színvonalába enged bepillantást nyerni. Most a technikusi és vezetői szintekre összpontosítunk. Elemzésre került valamennyi EU-tagállam érintettje-inek pozíciója az akkreditációs, képesítési és minő-ségbiztosítási folyamatokban.
I. Szakképzési rendszerek
E jelentés valamennyi fókuszországára jellemzők a szakképzési kínálatok akkreditációjában, a képesí-tésben és minőségbiztosításban részt vevő intéz-mények. Az egyetemi kurzusok/tanulmányok is elemzésre kerültek.
a) Akkreditáció Mindegyik országban találunk speciális akkredi-tációs testületeket. Egyes országokban az ille-tékes testületek inkább országos, míg más ál-lamokban inkább helyi szinten működnek. Az Egyesült Királyságban Angliának, Észak-Írországnak, Skóciának és Wales-nek is van akkreditációs testülete. Hasonló a helyzet Olaszországban, ahol regionális hatóságok mű-ködnek. Magyarországon felnőttképzési akkre-ditációs szervezetet találunk; Lengyelországban nincs akkreditációs testület a hulladékgazdál-kodási képesítések megszerzéséhez.4 Németországban az illetékes testületek inkább helyi jellegűek. Itt a német szövetségi kormány az átfogó akkreditációs testület, ám regionális szinten találunk szakmai vagy tanúsító közpon-tokat is.
4 A harmadfokú képzésért a lengyel akkreditációs bizott-ság (Polska Komisja Akredytacyjna – PKA) felelős.
Görögországban csak az EOPPEP állami szer-vezet jogosult a szakképzési központok és szakmai közoktatási intézmények akkreditáció-jára.5
b) Képesítés
A képesítő intézmény szerepe eltér a képzést biztosító intézményektől és képesítést odaítélő bizottságoktól. Az Egyesült Királyságban a fő képesítő testületek a hulladékgazdálkodási ágazatban a Hulladékgazdálkodási Képző és Tanácsadó Bizottság (WAMITAB), Skóciában pedig a Skót Képesítési Ügynökség (SQA) és a WAMITAB. Ezek mellett működik még a Közös Képesítési Tanács (JCQ), amely az Egyesült Királyság hét legnagyobb képesítő intézményét képviseli. Németországban a helyi kereskedelmi kamarák, Olaszországban pedig a szakképzési intézmé-nyek ítélik oda a képesítéseket. Az egyetemek és a főiskolák valamennyi elem-zett EU-tagállamban tudnak hulladékgazdálko-dási végzettséget biztosítani. Az olyan iskola-rendszerrel rendelkező országokban, mint Ma-gyarország és Lengyelország, a szakközépisko-lák is adnak képesítést.
c) Minőségbiztosítás6
Egy bizonyos színvonal biztosításához szükség van minőségbiztosítási intézkedésekre. Ezt a feladatot erre szakosodott szervezetek végzik.
5 Bulgáriában nincs szakképzési rendszer, és ezért akkre-ditációs testület sem. Litvánia tekintetében nem áll ren-delkezésre információ. 6 Litvánia tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Bulgáriában nincs nemzeti szakképzés.
31
Az Egyesült Királyságban négy szervezet7 – Angliá-ban a Qfqual, Észak-Írországban a CCEA, Skóciá-ban az SQA, Wales-ben pedig a DCELLS – felel a minőségbiztosításért.
Görögországban csak egyetlen szervezet van, az Országos Szakképesítési és Pályaorientációs Szer-vezet (EOPPEP).
Magyarországon a felnőttképzési akkreditációs tes-tület felel egy adott minőségi norma biztosításáért.
Olaszországban a regionális szervezet felügyeli a minőségbiztosítást. Hasonló rendszer működik Né-metországban, ahol helyi (a német szövetségi fog-lalkoztatási ügynökség által) tanúsított szervezetek felügyelik a minőségbiztosítási feladatokat.
Lengyelországban léteznek szakmai alapképzésre szakosodott szervezetek országos szinten (országos oktatásügyi bizottság), regionális szinten (az iskolai szuperintendáns (kurátor) által képviselt regionális hatóságok), illetve kerületi szinten (kerületi foglalkoz-tatási bizottságok, a kerületi hatóságok).
A felsőoktatás területén a Lengyel Akkreditációs Bizottság (Polska Komisja Akredytacyjna – PKA) játszik döntő szerepet a tanulmányok színvonalának felmérésével. A hulladékgazdálkodás területén a képesítések tanúsítását egy bizottság végzi (5 tag-gal, szakemberekkel) az elvárt színvonal biztosítá-sához.
7 Ofqual (Office of the Qualifications and Examinations Regulator); CCEA (Council for Curriculum, Examinations and Assessment); SQA (Scottish Qualifications Authority); DCELLS (Department for Children, Education, Lifelong Learning and Skills).
II A szakképzési programok színvonala
A szakképzési programok kapcsán első kézből, az ügyfelektől és képzőktől származó információk lehe-tővé teszik a képzések során megoldandó problé-mák tüzetesebb vizsgálatát.
A 17. ábra azt mutatja, hogy Olaszországot és Bul-gáriát kivéve a szakképzési programok terjedelmét és tartalmát nagyrészt jónak ítélik meg a válaszadók. Az utóbbi országról szóló információk alapját 1-2 napos kurzusok értékelése adta.
Az elméleti és gyakorlati képzés integrációja Német-országban, az Egyesült Királyságban, Lengyelor-szágban és Görögországban jó pontszámokat kapott. Meglepő módon Magyarországon és Olaszország-ban az integráció meglehetősen alacsony szintű. Hasonló eredményről számolt be Bulgária.
A nyolc EU-tagállamban további minőségi szem-pontok is elemzésre kerültek. A 18. ábra a képzési anyagoknak, az oktatók képzettségének és a képző intézmények színvonalának az értékelését mutatja
32
17. ábra: A szakképzési programok érzékelt színvonalának értékelése 8 EU-tagállamban (az elméleti és gyakorlati képzés terjedelme/tartalma és integrációja), a felmérés eredményei szerint
18. ábra: A szakképzési programok érzékelt színvonalának értékelése 8 EU-tagállamban (képzési anyagok és képző létesítmények színvonala, az oktatók képzettsége), a felmérés eredményei szerint
33
Az egyes országok között nyilvánvaló különbségek tapasztalhatók. Az Egyesült Királyságban és Görög-országban mindhárom fent említett minőségi ténye-ző jó minősítést kapott.
Lengyelországban és Litvániában a képző létesít-mények érzékelt színvonala Olaszországhoz képest viszonylag alacsony. A dél-európai országban a képzési anyagok színvonalát és az oktatók képzett-ségét is viszonylag alacsonynak találták.
Magyarországon csak az oktatók képzettségét érté-kelik jónak.
Meglepő módon Németországban az oktatók kép-zettségét és a képző létesítmények színvonalát a képzési anyagokkal szemben meglehetősen ala-csonynak érzékelik.
A hulladékgazdálkodás területén működő országos szakképzési rendszer hiányában Bulgáriában a kép-zési anyagok, az oktatók és a képző létesítmények értékelése alacsony.
III. A szakképzési programokban való részvétel költ-ségei
A szakképzés fontos terület, ám megfizethetőnek is kell lennie. Ezért elengedhetetlen a hulladékgazdál-kodásban dolgozó technikusok és vezetők havi bé-rének és fizetésének összehasonlítása.
Az összegyűjtött adatok szerint a szakképzés költ-ségei valamennyi országban megfizethetők. Úgy tűnik, ezek a költségek kifizetődnek. Németország-ban 100 eurót, míg Bulgáriában és Litvániában 150 eurót kell fizetni naponta és személyenként.
A finanszírozás fő forrása a munkáltató (pl. Német-országban, Olaszországban és Litvániában).
A 19. ábra azt szemléleti, hogy mennyiben térnek el a szakképzési költségek a különböző országokban. Úgy tűnik, hogy néhány kelet-európai EU-tagállamban a technikusok szakképzési költsége magasabb, mint Nyugat-Európában.
19. ábra: A technikusi szakképzési programok megfizethetősége (az átlag havi fizetések összevetése a programok költségével)
34
20. ábra: A vezetői szakképzési programok megfizethetősége (az átlag havi fizetések összevetése a programok költségével)
A vezetői szintet jobban megvizsgálva világosan kiderül, hogy a továbbképzésbe stb. való befektetés kifizetődik. Németországban egy vezető havi szinten háromszor annyit kereshet, mint amennyi a tovább-képzés összköltsége volt.
Olaszországban a különbség még nagyobb, 25-szörös. A több országban is jó befektetésnek bizo-nyulhat a vezetői továbbképzés. Lengyelország, Görögország, Litvánia és Bulgária esetében csak az átlag havi keresetre vonatkozó adatok voltak elérhe-tők. IV. Hajlandóság/érdeklődés a szakképzésben való részvétel iránt
A szakképzési programokban való részvétel hulla-dékgazdálkodási technikusok és vezetők számára valamennyi országban megfizethető. Ezért a részvé-tel iránti érdeklődés várhatóan közepes vagy magas szintű.
A részvételre való általános hajlandóság az elemzett EU-tagállamokban Bulgária kivételével (nincsenek adatok) a jelentések szerint jó. Meglepő módon Né-metországban szinte azonos mértékben oszlik meg az alacsony, a közepes és a magas szintű hajlandó-ság.
A 21. ábrán látható eredmények egyértelműen mu-tatják a hajlandóságot továbbképzések stb. elvégzé-sére.
Néhány országban a következő akadályok nehezítik a szakképzésen való részvételt (felmérési eredmé-nyek):
Németország: büntetőjog, csődtörvény, a német hulladékgazdálkodási törvényhez fűződő kötelezett-ségek;
35
21. ábra: Hajlandóság a szakképzésben való részvételre 7 EU-tagállamban
Magyarország: pénzügyi források; a rendelkezésre álló információk (több gyakorlati tudásra van szük-ség, új/frissített anyag hiánya), időhiány;
Olaszország: kulturális problémák, nincs irányított szándék a dolgozók képzésére;
Litvánia: több gyakorlat-orientált, valós eset, a kis piac miatti gyenge verseny;
Lengyelország: időhiány, költségek, képzés finanszí-rozása, a képzések gyakorlatiassága;
Egyesült Királyság: egy-egy vállalkozás anyagi hely-zete.
V. Szakképzési kínálatok
A 22. ábra áttekintést nyújt az azonosított ajánlatok számáról hulladékgazdálkodási vezetők számára.
Nyilvánvaló, hogy egyes országokban nagy a kínálat, míg máshol csak egy-két ajánlat érhető el. Meglepő módon az online kurzusok száma még mindig ala-csony. A kurzusok többsége regisztrált képzés.
36
22. ábra: A vezetői szakképzési ajánlatok azonosított száma (felsőoktatás is)
Konklúzió: oktatás és képzés
Az akkreditáció, a képesítés és a minőségbiztosítás folyamata szinte mindegyik EU-s fókuszországban intézményesített. A kínált szakképzési programok színvonalának értékelése a gyenge és a jó között mozog. Ez további lehetőséget ad fejlesztésekre.
A technikusok és a vezetők számára megfizethető a szakképzési programokban való részvétel. A prog-ramokban való részvételre mutatott hajlandóság közepes szintű, azonban a szakképzési kínálat és a szolgáltatás módja fejlesztésre szorul (online tanu-lás).
37
9. Összefoglalás és az országok áttekintése
Ország
Újrafel-haszná-lás (%)
Infrastruktúra (2010) Jelentőség Lefedettség Képességek Munkaerő piac VET
VET költségek Érdeklődés
Bulgária 3
302 hulladéklerakó 1 égető mű 25 újrahasznosító
Jogi Műszaki társadalmi Gazdasági Környzeti
Alacsony: műsza-ki és társadalmi (követelmények és technológia)
Magas: egészség és biztonság, hulladék és környezet eljárások
Szakember: 358 l/hó Vezető: min. 483 l/hó verseny: közepes csere arány: 5, utolsó 3 évben munka feltételek: rossz (lerakó), elégedett (gyüjtő), jó (újrahasznosító)
nincs VET csak 1-2 napos kurzusok Színvonal: alacsony javaslat (felső oktatás) hulladék menedzsment előadók megfizethető nincs adat
Németország 45
1180 hulladéklerakó 2029 komposzt telep 668 égető mű 1708 újrahasznosító
Közepes: jogi, műszaki, társadalmi gazdasági és környezeti
Alacsony: műsza-ki és társadalmi
Magas: egészség és biztonság, hulladék eljárások
Szakember: 3200 l/hó Vezető: min. 15000 l/hó verseny: magas csere arány: 5-10, utolsó 3 évben munka feltételek: jó
Jó minőség: kivéve oktatók, lehetőségek javaslat: szakember: 12 vezető: 3 megfizethető
nincs tenden-cia: alacsony - magas
Görögország 15
79 hulladéklerakó 5 komposzt telep 1 égető mű 142 újrahasznosító
Magas: jogi Közepes: műszaki és társadalmi
Közepes: jogi, műszaki és társadalmi Alacsony: gazda-sági és környezeti
Speciális: tárgyalási, pénzügyi, projekt-menedzsment, környezeti válság, veszélyes anyag jelölés és szállítás
Szakember: 1750 l/hó Vezető: min. 2900 l/hó verseny: nincs adat csere arány: nincs adat munka feltételek: elégedett
Jó minőség Javaslat: 1 online, 1 regisztrált megfizethető közepes
Magyarország 17
72 hulladéklerakó 40 komposzt telep 17 égető mű
Közepes: műszaki és társa-dalmi
Alacsony: műsza-ki, társadalmi, jogi, gazdasági és környezeti nincs adat
Szakember: 700 l/hó Vezető: min. 800 l/hó
Jó minőség: kivéve elmélet, gyakorlat integráció megfizethető Közepes
Olaszország 21
190 hulladéklerakó 250 komposzt telep 45 égető mű 3014 újrahasznosító
Közepes jelentős érdeklődéssel: jogi, műszaki, társadalmi Közepes: gazdasági és környezeti
Alacsony: műsza-ki, társadalmi, gazdasági és környezeti
Magas: egészség és biztonság, hulladék-csökkentés, környzeti technológi-ák
Szakember: 1286 l/hó Vezető: min. 24000 l/hó verseny: alacsony - közepes csere arány: 5-10, utolsó 3 évben munka feltételek: általában elégedett
Jó minőség: kivéve elmélet, gyakorlat integráció, tananyag, oktatók Javaslat: 19 regisztrált, 17 egyéb, 9 online megfizethető
közepes – magas
Litvánia 9
11 hulladéklerakó 17 komposzt telep 3 égető mű 40 újrahasznosító
Magas: jogi és környezeti
Alacsony: gazda-sági és környezeti
Magas: menedzs-ment eljárások
Szakember: 650 l/hó Vezető: min. 650 l/hó verseny: közepes csere arány: 5-10, utolsó 3 évben munka feltételek: általában elégedett
Jó minőség: kivéve elmélet gyakorlat integráció, lehetősé-gek Javaslat: 1 regisztrált megfizethető
közepes – magas
38
Lengyelország 11
666 hulladéklerakó 56 égető mű 1795 újrahasznosító és komposzt Magas: környezeti
Alacsony: műsza-ki, társadalmi, gazdasági és környezeti
Magas: egészség és biztonság, hulladék-minimalizálás, környezet me-nedzsment, IPCC fejlesztés
Szakember: 1313 l/hó Vezető: min. 2321 l/hó verseny: közepes csere arány: 5-10, utolsó 3 évben munka feltételek: általában elégedett
Jó minőség: kivéve a lehetősé-geket Javaslat: 15 regisztrált, 15 egyéb, 11 online megfizethető Közepes
Anglia 25
725 hulladéklerakó 203 komposzt telep 101 égető mű 2341 újrahasznosító
Magas: műszaki, társadalmi, gazda-sági és környezeti
Alacsony: jogi, gazdasági és környezeti
Magas: egészség és biztonság, hulladék-minimalizálás, környezeti hatás
Szakember: 2416 l/hó Vezető: min. 4360 l/hó verseny: magas
Jó minőség: kivéve a lehetősé-geket megfizethető Közepes
39
9. Mellékletek
I. melléklet:
Az összehasonlító jelentés az egyes országos jelen-tésekből (képesítési és szakképzési jelentések) származó adathalmazok százait reprezentálja.
A teljes jelentésben a következő szabályokat alkal-maztuk:
I. Az egyértelműség előnyt élvez
Az egyértelműség érdekében képesítésenként és országonként az adathalmazok átlagértékeit mutat-juk be. Ez behatárolja az alsó és felső értékeket, akármilyen nagy eltéréseket is említsen a szöveg az átlagértékektől.
II. A jelentőség súlyozása
A megadott számok értékekben megadott eredmé-nyeket mutatnak, ahol a kis jelentőség 1-es értékű, a közepes 2-es értékű, a nagy jelentőség pedig 3-as.
Így tehát ha 39 válaszadóból 1 értékelte a kritériu-mokat kis jelentőségűnek, 11 közepesnek 27 pedig nagy jelentőségűnek, akkor a végső érték számítása a következő: [1+(11*2)+(27*3)]/39 = 1,53.
Ha a vezetői és a technikusi szinthez is rendelkezés-re álltak az értékek, akkor e két különálló szám átla-ga került kiszámításra, amennyiben mindkét kép-zettség végső értékére szükség volt.
III. Arányok (%) helyett pontos számok
Úgy véljük, hogy az értékekkel megadott eredmé-nyek (1 - alacsony, 2 – közepes, 3 - magas) segítik az összehasonlító jelentés olvasóit abban, hogy gyorsabban, és ezáltal jobban megértsék a bemuta-tott eredményeket. Az értékelt adatok így egy kissé inkább értelmezett eredményeket mutatnak, mint a százalékos értékek.
40
I. A tudás jelentősége
1. Jogi szempontok
II. MELLÉKLET - Képesítések
41
I. A tudás jelentősége
2. Gazdasági szempontok
42
I. A tudás jelentősége
3. Műszaki és szociális szempontok
43
I. A tudás jelentősége
4. Környezetvédelmi szempontok
44
45
III. melléklet:
A tudás/témák jelentőségének és lefedettségének
összehasonlítása
46
47
48
49
50
51
52
53
54
