Az ezotéria kivitelezése 2. kötet - mek.oszk.humek.oszk.hu/00100/00110/pdf/ezkivit2.pdf · KUN ÁKOS AZ EZOTÉRIA KIVITELEZÉSE (IIIIII. kötet) Mottó: „Korunk embere nem hisz

KUN ÁKOS

AZ EZOTÉRIA KIVITELEZÉSE

(IIIIIIII. kötet) Mottó: „Korunk embere nem hisz a pokolban,

csak megvalósítja.” Feleki László

Kezünkben tartjuk, vagy a markunkba ragadtuk a világot?

2/243

Kun Ákos: Az ezotéria kivitelezése - II. kötet → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

A hátsó borító szövege (2. Kötet):

Ez a kötet rámutat arra, hogy jelenlegi viselkedésünk nem más, mint egy groteszk haláltánc.

Nem csak önmagunkat pusztítjuk egyre eszelősebben, hanem a környezetünket is. Ennek legújabb állomása a Golf-áramlás leállása, melynek következtében Európa északi államaira új jégkorszak vár, míg a trópusi államokat az elsivatagosodás teszi lakhatatlanná. Viselkedésünk láttán a Minden-ható elszabadította az „Apokalipszis lovait”. Már közel van a végkifejlet, Isten büntető bolygója, a Nibiru. Ezért megindult a katasztrófa előtti válogatás, a Bibliában leírtak szerint mindnyájan „meg-mérettetünk”. A helyüket, életcéljukat nem találó emancipált nők szemét a IV. fejezet nyitja fel. Itt ismerhetjük meg az antigravitációs hajtóművek legegyszerűbb, és legolcsóbb változatának működé-si elvét is. Végül a Földön kívüli civilizációk rádöbbentettek bennünket arra, hogy űrkutatásunk nem más, mint óvodás gyermekek nevetséges játszadozása. A mind gyakoribb balesetek, tragédiák oka, hogy az űrkorszak kezdete után fél évszázaddal még mindig ágyúgolyóként lőjük ki asztronau-táinkat a kozmoszba.

3/243


III. FEJEZET

Azt mondják, hogy a XXI. század első évtizede a döntéseké. Az elkövetkező években olyan dön-téseket kell hoznia az emberiségnek, amelyek rendkívüli mértékben befolyásolják a jövőjét. Ne fe-ledjük! A meg nem hozott döntések is döntések. A nemtörődömség, a hitetlenség, az új felismerések figyelmen kívül hagyása beleragasztja civilizációnk „szekerét” a jelenlegi kátyúba, ami a bukásun-kat fogja eredményezni.

Kiegészítő természetgyógyászati módszerek

A rohanó élet, a türelmetlenség a medicinára is átterjedt. Arra törekszünk, hogy ezt a helytelen

gondolkodásmódot, hajszolt életritmust ráerőszakoljuk a gyógyulási folyamatokra is. Nem hagyjuk, hogy a szervezetünk önmagát gyógyítsa, különféle vegyszerekkel, antibiotikumokkal megpróbáljuk a gyógyulást felgyorsítani. Ezzel a kétes értékű tevékenységgel azonban nem sokat nyerünk, viszont annál többet veszítünk. Orvosi körökben ismert mondás, hogy: „A náthából gyógyszerrel 1 hét, gyógyszer nélkül 7 nap alatt lehet felgyógyulni”. Az antibiotikumok nyakra-főre való szedésével csak azt érjük el, hogy a szervezetünk immúnissá válik velük szemben, és amikor valóban szükség lenne rájuk, nem tudnak hatni a fertőző mikrobákra. Ráadásul a rezisztens vírusokat, baktériumokat cseppfertőzés útján továbbadjuk, és egyre több lesz a semmivel sem kezelhető betegek száma.

Ugyancsak sok kárt okoz a lázcsillapítók használata. Sok anya enyhe hőemelkedés esetén is azonnal lázcsillapítót ad a gyerekének, meggátolva ezzel, hogy a beteg szervezete a testhőmérséklet megemelésével elpusztítsa a mikrobákat. A lázcsillapítók és antibiotikumok együttes alkalmazásá-val lehet, hogy meggyógyul a gyerek, de a legkisebb meghűlés vagy fertőzés esetén ágynak esik, mert nem hagytuk az immunrendszerét megerősödni, a szervezete nem képes ellenállni a kóroko-zóknak. Az ember akkor válik egészségessé, a betegségekkel szemben ellenállóvá, ha az immun-rendszere fokozatosan erősödik. Ezt a különböző gyermekbetegségek átvészelése alakítja ki, így egyáltalán nem baj, ha a gyerekünk megbetegszik. Azért is fontos az immunrendszer edzése, mert a fehérvérsejtek megjegyzik az egyszer már átélt betegségek kórokozóit. Így újbóli támadásuk során azonnal támadásba lendülnek, és anélkül hogy tudnánk róla, ártalmatlanná teszik a betolakodókat. Ennek köszönhető, hogy a gyermekbetegségeket csak egy alkalommal kapjuk el. Ezért a magas lá-zat a jól bevált hideg vizes borogatással, vagy hideg (folyamatosan lehűtött vizű) kádfürdővel kell csökkenteni. Lázcsillapítót csak tartósan fennálló, vagy igen magas (40 oC feletti) láz esetén kell al-kalmazni, a test túlhevülésének elkerülése érdekében.

Mind gyakoribb jelenség az is, hogy a szülők karrierféltésből alkalmaznak gyógyulásgyorsító módszereket. A hétvégén megbetegedő gyermeküknek benyomnak egy lázcsillapító kúpot, hogy hétfőn becsempészhessék a bölcsődébe, óvodába, ne kelljen vele otthon maradni. Ez a nagyfokú fe-lelőtlenség a későbbiek során fogja megbosszulni magát. Önmagunkat be tudjuk csapni, de a termé-szetet nem. Ezek a manőverek oda vezetnek, hogy a bujkáló kór benne marad a gyerekben. Az or-vostudomány korábbi tapasztalatai alapján köztudott, hogy a legegyszerűbb nátha is komoly szö-vődményeket okozhat, ha nem kúrálják ki. Amennyiben a betegség megjelenése után azonnal láz-csillapítót vetetünk be a gyerekkel, akkor a szervezete nem tudja legyőzni a kórokozókat. Tovább lappanganak benne. Pár nap múlva újra kitörnek rajta, de az ismételt lázcsillapító következtében to-vábbra sem pusztulnak el. Ez a folyamat végül oda vezet, hogy szövődmény alakul ki, az egyébként ártalmatlan vírus szívizomgyulladást okoz. A baj háromnapos otthonmaradással, a beteg gyerek ápolásával megelőzhető lett volna, de manapság sok szülőnek fontosabb a karrierje, mint a gyereke egészsége. Sajnos a jelenlegi kórházi gyakorlatra is jellemző a lázfóbia. Ha a betegnek 37,4 oC-os hőemelkedése van, a nővér már hozza is a lázcsillapítót. Nem engedik a beteget meggyógyulni. Mi-re hazaengedik, kimarja a gyomrát a sok vegyszer. Örülhet, ha megússza a kezelést gyomorfekély nélkül.

Nem kis méretékben gátolja a gyerek immunrendszerének megerősödését a nyugati országokban mind inkább megnyilvánuló piszokfóbia. Sok szülő valósággal idegrohamot kap, ha a gyereke egy

4/243


piszkos tárgyat vesz a kezébe, vagy ha a játszótéren, homokozóban némi föld, illetve homok kerül a szájába. Az aggodalom abból a szempontból helytálló, hogy a többnyire fertőzött talajtól a gyerek nagy valószínűséggel megbetegszik, de ha nem hagyjuk, hogy megbetegedjen, akkor mitől fog megerősödni a természetes védekező rendszere? Az a gyerek, akit a „széltől is óvnak”, akit soha nem engednek megbetegedni, annak nemhogy megerősödni, de kialakulni sem tud az immunrend-szere; ami felnőtt korára (amikor már nem lesz aki lépten-nyomon vigyázzon rá) igen nagy veszélyt jelent számára. A szülők otthon is agyonfertőtlenítik a lakást, nehogy a padlón játszva „megfertő-ződjenek” a gyermekeik. Ennek folytán azonban nem egészségesek, hanem egyre betegebbek lesz-nek. Tehát nem csak a koszos, hanem a túl tiszta lakás is kiváltó oka lehet az allergiának.

Ezt felismerve angol orvosok „piszokinjekcióval” oltják be az asztmás gyerekeket. A „kosz” hasznosságát már a tudomány is hangoztatja. Német, osztrák és svájci egyetemek közös vizsgálatai kimutatták, hogy azoknak a parasztcsaládok gyermekei, akiket első életévükben az anyjuk naponta legalább 20 percre magával vitt az istállóba, gyakorlatilag védettek az allergiával és az asztmával szemben. Az agyonfertőtlenített városi lakásban nevelt gyerekek immunrendszere viszont annyira gyenge, hogy a legártalmatlanabb kórokozó is ledönti őket a lábukról. A rossz állapotban levő im-munrendszer depressziót is kiválthat. A gyenge immunrendszer ugyanis nem képes elegendő szero-tonint előállítani, melynek hiánya a depresszió egyik oka.

A fertőzések elleni túlzott védekezés autoimmun-betegséget is kiválthat. Amennyiben a szervezet nem képes nap mint nap megküzdeni a mikrobákkal, akkor önmaga ellen fordul. Elkezdi támadni a saját egészséges sejtjeit. A „steril” gyerekkornak azonban van egy veszélyesebb következménye is: a rákkal szembeni csekély ellenállás. Amerikai orvosok által végzett felmérések szerint a rákos be-tegek többsége nem esett át a szokásos gyermekbetegségeken. A láz ugyanis a kezdődő rák sejtjeit is elpusztítja. A gyors, magas lázroham felturbózza az immunrendszert, és ennek során sok mindent eléget. Valósággal nagytakarítást végez a szervezetben, elpusztítja az oda nem való idegen sejteket. Közbevetőleg megjegyezve az immunrendszer milliárdnyi különböző immunsejtből és antitestekből áll. Egy felnőtt ember esetében ez kb. 2 kilogrammot tesz ki, feltéve, ha hagyjuk kialakulni őket. Az agyondédelgetett gyerekek közül felnőtt korban sokan meghalnak olyan betegségekben, amelyeket az ép immunrendszerű emberek könnyedén átvészelnek. Nem véletlen, hogy régen a szegény gye-rekeknek „kutya bajuk” sem volt. A nyomorral küszködő szüleiknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy gyermekeik minden apró sérüléseire, hasfájására, nyavalygására figyeljenek, így jobb híján a természet gyógyította őket. Ettől olyan erőssé vált a természetes védekező rendszerük, hogy sokan közülük még télen is mezítláb jártak, mégsem betegedtek meg.

Ez a spártai nevelési mód persze veszélyeket is hordoz magában. Ha a betegség nem az elvárható módon zajlik, ha a gyerek nincs túl rajta néhány nap alatt, vagy ha gyanús tünetek (pl. tetanuszfer-tőzésre utaló bőrfoltok) jelennek meg a testén, azonnal orvoshoz kell fordulni. Kullancscsípés ese-tén sem árt az orvosi vizsgálat, de nem érdemes túldramatizálni a dolgot. Igaz, hogy világszerte 30 ezer ember fertőződik meg a Lyme kórokozójával, de a kullancs 24 órán át csak szívja a vért. Így a benne levő fertőzött vér nem kerül a szervezetbe. Amennyiben otthon alaposan átvizsgáljuk a gye-rek bőrét, és a kullancsot szakszerűen eltávolítjuk, akkor igen kicsi a fertőződés veszélye. (Minden-esetre a sokat túrázó családok jól teszik, ha jó előre beszerzik a gyógyszertárakban kapható kul-lancskanalat, hogy ne utólag kelljen szaladgálni érte. Aki nem bízik a kézügyességben, haladéktala-nul vigye el a gyereket az orvosi ügyeletre.) Ennél is kisebb veszélyt jelent a kutyaharapás, mivel a városokban nagyon ritka a veszett kutya. A veszettség elleni szérumot háromszor kell beadni, és miután ez kisebb fajta fertőzést kelt a szervezetben, igen nagy sokkot okoz a gyereknek. Így sok szülő inkább vállalja a kockázatot, vagy mindenáron megpróbálja felkutatni a sérülést okozó kutya tulajdonosát, hogy rendelkezik-e oltási bizonyítvánnyal. Mindezen izgalmak könnyen elkerülhetők, ha megtanítjuk gyermekeinket az állatokkal szembeni helyes viselkedésre, és szabadban tett túrák esetén a célszerű öltözködésre. A kisebb betegségekből tehát nem érdemes ügyet csinálni, a súlyos betegségekkel szemben pedig legjobb módszer a megelőzés.

☯

5/243


Az immunrendszer erősítésének van egy sajátos módja is, a sajátvér terápia. A sajátvér terápia (SVT) nem új eljárás. Évtizedekkel ezelőtt nálunk is gyakran alkalmazták. Az antibiotikumok és a szteroidok azonban kiszorították. Az SVT az immunrendszer erősítése révén fejti ki gyógyító hatá-sát. Erről először G. Bier számolt be 1905-ben, csonttörések gyors gyógyításával kapcsolatban. A saját vér immunstimuláló hatása a beteg vénájából levett vér visszainjekciózásával alakul ki. A visz-szaadás a farizmába, vagy a bőr alá történik. Azt nem tudjuk, hogy milyen alapon fejti ki hatását, de miután beteg saját vére kerül vissza, ezért az eljárás teljesen veszélytelen. Hatásfoka növelhető, ha a levett vért különféle gyógynövényekkel, szervkivonatokkal kombinálják. Újabban oxigénnel dúsít-ják a visszaadandó vért, ami mobilizálja az érfalra tapadt koleszterint, és normalizálja a vérzsírszin-tet. (A sportolók doppingolásra használják ezt az eljárást, mert az oxigénnel dúsított vér növeli az izomerőt.) A természetgyógyászok daganatos betegek immunrendszerének erősítésére is alkalmaz-zák az SVT-t. Ismert még a homeopátiás eljárás, amikor a levett vérből energetizált cseppeket ké-szítenek. Ezt a különleges homeopátiás szert immungyenge gyereke kezelésére fejlesztették ki. A sajátvér terápia fő alkalmazási területe az allergiák, bőrgennyesedések (akné, furunkulosok), ekcé-mák, pszoriázis, krónikus légúti fertőzések, asztma és daganatok utókezelése, de gyakran használják reumás ízületi gyulladás kezelésére is. Ezt az eljárást szintén kúraszerűen célszerű alkalmazni, egy-két injekció nem hoz kielégítő eredményt.

☯ A XIX. század legdivatosabb méregtelenítő eljárása a Kneipp-féle ülőfürdő volt. A XX. század-

ban a bőrön át történő méregkiválasztás szerepét a finn eredetű szauna vette át. Sajnos csak kevesen tudták alkalmazni, mivel meglehetősen beruházás-igényes. Lényegesen többen hozzájuthatnak a XXI. század találmányához, az infraszaunához. Közkedveltségét fokozza a kis mérete. Amíg a ha-gyományos szaunában tartózkodók 80-90 oC-on olvadoznak, az infrakamrában 40-70 oC-os meleg van. Így izzadás közben kevésbé terhelődik a szív. A kisugárzott hő összetétele is kedvezőbb. A szoláriumhoz hasonló fénycsövekből a napsugárzással megegyező összetételű infrasugarak áradnak a kabinba. Ettől a bőr egyenletesen felmelegszik, és a pórusok kitágulnak. Az infrasugarak a vér-erekkel átszőtt bőrrétegen át 4 cm mélyen hatolnak a testbe. Ott hőenergiává alakulnak, és a vér-áram útján gyorsan eloszlanak az egész testben. A felmelegedés hatására gyorsul a vérkeringés, ami-től fokozódik a sejtek anyagcseréje. A kiválasztódási folyamat felélénkülése következtében intenzí-vebbé válik a salakanyag-eltávolítás. Sok savas anyag távozik a szövetekből a bőrön át, mely által csökken a szervezet pH-értéke. A pH-szint optimalizálódása miatt enyhülnek, vagy akár meg is szűnnek a gyulladásos betegségek, testünk immunrendszere aktiválódik. Öngyógyító erőink növe-kednek, a vegetatív funkcióink stabilabbá válnak.

Az infraszauna használata nagyon egyszerű. Csupán 15-20 percet kell a telefonfülkénél nem sokkal nagyobb méretű kabinban eltölteni, majd rövid hidegzuhany, és legalább fél órás pihenés következik. Az izzasztást érdemes még egyszer megismételni. Szaunázás előtt itt sem szabad inni, hogy a sűrűsödő vér minél mélyebb szövetekből tudja kiszívni a salakanyagot. Utána viszont sokat kell inni, hogy az utánverítékezés és a bővebb vizeletürítés a vérben maradt méreganyagokat is el-távolítsa. Az infraszaunában a vérben felgyülemlett salakanyagok bőrön át történő távozása is más-ként zajlik. Amíg a száraz szaunában a verejtéknek csupán 3%-a salakanyag, és a 97%-a víz, az infrakamrában 80% vizet vesztünk. A maradék 20% a megnyíló faggyúmirigyeken át koleszterin, tejsav, zsírfelesleg, nehézfémek és egyéb méreganyag formájában távozik a szervezetből. Ily mérté-kű salakanyag-eltávolítást csak a maratoni futáshoz hasonló megerőltető testedzéssel lehetne elérni, melynek elviselésére kevés ember képes. Emellett 6-800 kcal energiát égetünk el, kényelmesen, ülő testhelyzetben.

Az infraszauna nem csak egészségünk megőrzésére, immunrendszerünk erősítésére, a gyulladá-sok, az allergia megszüntetésére alkalmas, hanem hatékony stresszoldó kúra is. A pikkelysömör, ak-né, ekcéma és egyéb betegségek gyógyítására is kiváló. Sokan használják a narancsbőr kezelésére, a bőr feszesebbé, üdébbé varázsolására. A mozgásszervi problémákkal küszködőknek is hatásos ki-egészítő terápiája. Ez a kúra a vérnyomásingadozásban és visszérbetegségekben szenvedőkre is ke-vésbé veszélyes, mint a hagyományos, magas hőmérsékletű szaunákban tartózkodás. A szaunázást

6/243


érdemes egy alapos masszázzsal összekötni, amely tovább fokozza a hatást, és oldja a stresszt. Ná-lunk is készítenek infraszaunát, és többféle méretben rendelhető meg. Érdeklődés: Studio Vitalis kft, 9400. Sopron, Batsányi u. 9. Tel: (06-99)-505 962. Honlap: http://www.cegbongeszo.hu/term-ceg-hu/Goztuskabin-4394.htm Alkalmi kúraként is igénybe vehető az infraszauna oxigénterápiával, hypoxittréninggel és komplex cellulitkezeléssel kombináltan. Bejelentkezés: Tel. 345 8562 és 345 8566.

☯ Jelenleg világszerte több milliárd dollárt költenek allergia elleni szerekre. Az erre a célra szolgá-

ló hisztaminkészítmények azonban nem gyógyítják az allergiát, hanem csak a tüneteit enyhítik. A hisztamin pedig beépül a májba, ami egy idő után súlyosan károsítja ezt a létfontosságú szervet. A baleseti statisztikák elemzése során kiderült az is, hogy az antihisztamin álmosító hatása miatt több ezren haltak meg az utakon, sőt nem egy repülőgép zuhant le azért, mert a pilóta útközben elaludt. Az allergia tünetei csak egy módon enyhíthetők mellékhatás-mentesen: a bioenergia egyensúlyba hozásával. Ennek ősi módja az akupunktúra. Ez a módszer viszont nagy szakértelmet igényel, ezért házilag nem alkalmazható. Otthon is használható azonban a bioenergia-szabályozás legújabb eljárá-sa, a magnetopresszúra. Az ehhez szükséges mágnesrúd pár ezer forintért beszerezhető, és életünk végéig kitart. Nem használódik el, nem megy tönkre. Alkalmazása rendkívül egyszerű, és nem igé-nyel külön időt. Nem kell eljárni kezelésre sem. Olvasás vagy tévénézés közben is alkalmazható. Nem okoz fájdalmat, fertőzést, és nem hagy maga után maradandó nyomot, bőrsérülést. Néhány he-ti használat után tartós javulás, sőt végleges gyógyulás is elérhető vele. A kezdőknek ehhez már csak egy bőrellenállás-mérőt kell venni, hogy megtalálják a meridiánpontjaikat. Ennek megvásárlá-sa sem jelent túl nagy anyagi terhet, mert az előállítási költsége nem több néhány ezer forintnál.

A meridiánpontokat hegyes tárgyakkal, ujjal, ultrahanggal, lézerfénnyel és árammal is lehet in-gerelni. Nagy hátrányuk ezeknek a módszereknek, hogy a kezelés egyoldalas. Csupán beadni lehet velük energiát, elvonni nem. A manapság méregdrágán árusított elektrostimulációs készülékektől sokan csodát várnak, holott még a meridiánok teljes körű kezelésére is alkalmatlanok. Teljes, tehát energiaelvételt is lehetővé tevő kezelést csak mágnesrúddal lehet végezni. A mágnesterápia nem ismeretlen eljárás a gyógyításban. Korábban is alkalmaztak permanens mágneseket az egészség helyreállításra, de nem meridiánpontokat kezeltek vele, hanem a beteg szervet sugározták be. A po-laritásra sem ügyeltek, mivel nem voltak tisztában a mágnesterápia működési mechanizmusával. Ha nem használt a kezelés, maximum annyit tettek, hogy fordított pólussal megpróbálták még egyszer a besugározni a testrészt. Fogalmuk sem volt arról, hogy milyen kölcsönhatás megy végbe a szerve-zetben áramló bioenergia, és a mágneses monopólusok között. Az „Ezoterikus körkép” azonban fel-tárta ezt a kapcsolatot, így már semmi akadálya sincs a különféle mágnesek tudatos használatának. Az akupunktúrás pontok legtökéletesebb befolyásolási módja a megnetopresszúra. A meridiánok-ban ugyanis szubatomi energia áramlik, ami nem más, mint Yin- és Yang jellegű mágnesáram. En-nélfogva a mágneses bipólusnak tekinthető mágnesrúd alkalmazása a kezelés természetes és legha-tékonyabb módja.

A magnetopresszúrával könnyen felszámolható egy másik népbetegség is, a krónikus székreke-dés. A helytelen táplálkozás, a mozgáshiány következtében világszerte több száz millió ember szen-ved ebben a civilizációs betegségben. Más megoldás híján a legtöbbjük hashajtót szed. A statiszti-kai felmérések szerint az emberiség jelenleg több pénzt költ hashajtókra, mint vitamintablettákra. Pedig ezekből is rengeteg fogy. A hashajtók szedése szintén számos mellékhatással jár, ráadásul fenn-áll a hozzászokás veszélye. Emiatt fokozatosan emelni kell a dózist, ami végül tönkreteszi a bélflórát. Minderre semmi szükség sincs. Az emésztőrendszer működése ugyanis energiaegyensúlyunk meg-bontásával fokozható, illetve lassítható. Így a hasmenés is megszüntethető.

A székrekedés többnyire a vastagbél meridián 2-es (szedáló), 11-es (tonizáló) és a gyomorveze-ték St-25-ös, valamint a vesemeridián 1-es (szedáló) pontjainak kezelésével szüntethető meg. Attól függően, hogy ez a három meridián energiával telített vagy energiahiányos, a mágnesrúd Yang, il-letve Yin végét kell rászorítani ezekre a pontokra. Miután mind a négy pont ülő testhelyzetben is el-érhető, ez a kezelési mód is könnyen, akár tévénézés közben is alkalmazható. A székrekedés és a

7/243


vele járó aranyér megszüntetésnek leghatékonyabb módja a vastagbélvezeték tonizáló pontjának (LI-11) kezelése.1 Mivel a bajt többnyire energiatelítettség okozza, a mágnesrúd Yang (fehér) végé-vel vonjunk ki energiát ebből az akupunktúrás pontból. Amennyiben ez nem használ, vegyük keze-lésbe a vastagbél meridián szedáló pontját (LI-2) a mágnesrúd Yin energiát kisugárzó fekete végé-vel. Ha bármelyiknél rosszabbodást tapasztalunk, ne keseredjünk el. Ez jó jel, megtaláltuk a haté-kony pontot. Ilyenkor semmi mást nem kell tenni, mint megfordítani a mágnesrudat, és folytatni a kezelést.

Jellemző ennek a módszernek a hatékonyságára, hogy túlkezeléssel hasmenés is előidézhető ve-le. Az évek óta fennálló székrekedés az ellenkezőjére is fordítható, minden káros következmény nél-kül. Ez lehetővé teszi a gyors anyagcsere általi fogyást. A vastagbél meridián energiatúltengésének vagy hiányának rendezése megszünteti a végbélkiöblösödést is. A székrekedés kellemetlen kísérő jelensége az aranyér a lép-hasnyálmirigy vezeték szedáló pontjának kezelésével is felszámolható. Az aranyér és a székrekedés megszüntetése érdekében jó eredményt lehet elérni a GV-1 pontból tör-ténő energiaelvonással is. A farkcsont alatti mélyedésbe nyomjuk bele a mágnesrúd Yang (fehér) vé-gét.

A krónikus székrekedés oka lehet még a fokozott vizeletkiválasztás. Ilyenkor a vesék szinte per-cek alatt kihajtják a szervezetbe került folyadékot. A víz nem jut el a vastagbélbe, és kiszárad a vég-bél. A belek perisztaltikus mozgása nem képes érvényesülni, nem tudja a salakanyagot eltávolítani a szervezetből. A vese zavart működése sokszor annak tudható be, hogy a székünk egy vízér felett van, és a belőle kiáramló Yin sugárzás elvonja az energiát vesemeridiánokból. Ez ellen a veseveze-tékek szedálásával (K-1 pontba való energiabeadással) védekezhetünk. Ezt a kezelést mindaddig folytassuk, amíg a vizelési inger 4-5 óránként jelentkezik. A vesevezeték energiaáramlásának hely-reállításával a megivott folyadék nem szalad át rajtunk, nem távozik pár perc múlva vizeletként a szervezetből, hanem jut belőle a végbélbe is, ahol felhígítja a székletet. Ez a kezelés a prosztata-gyulladásban szenvedőknek is jót tesz, mert csökkenti a WC-re szaladgálások számát.

Ezek a módszerek azonban csak akkor segítenek, ha ép a bélflóránk. Egy komoly betegség ese-tén alkalmazott antibiotikus kezelés nem csak a fertőző baktériumokat pusztítja el, hanem a bélflóra hasznos baktériumait is. Ez szintén krónikus székrekedést okoz. Ezzel az orvosok is tisztában van-nak, ezért az antibiotikum mellé felírnak bélflóra-visszatelepítő tablettát, illetve folyadékot is. Ha ezt elmulasztották, mi is gondoskodhatunk emésztésünk rendezéséről. Erre a célra nem érdemes használni az agyonreklámozott Normaflore probiotikumot, mert ez csak egyféle baktériumot (Bacillus clausii) tartalmaz. A bélflóra tejes helyreállításához komplex spórákra van szükség. Erre legalkalmasabb az orvosok által is ajánlott Protexin Balance, amely hét probiotikus baktériumot tar-talmaz. Vény nélkül kapható. A 60 db kapszulát tartalmazó doboz ára: 3700 Ft. (Nem muszáj el-használni az összeset. Ha rendeződött a probléma, a maradékot tegyük el. Szükség esetén később folytathatjuk vele a kezelést.)

A természetgyógyászok a Probiosan probiotikumot ajánlják. A Probiosan édesvízi Chlorella pyrenedoisa algát tartalmazó, inulinnal valamint hatékony probiotikus anyagokkal (Lactobacillus acidophilus és Enterococcus faecium baktériumokkal) gazdagított bioinformációs készítmény. Jóté-konyan hat az emésztésre, valamint elősegíti a bélmikroflóra regenerálódását. Korlátozza a bélgyul-ladást, székrekedést vagy a hasmenést okozó patogén baktériumok tevékenységét. Erős méregtele-nítő hatása van, és hatékonyan alkalmazható a különböző allergiákkal és a fáradtsággal szemben. Ösz-szetett hatása annak tudható be, hogy a Probiosan szerves kötésű B-vitaminokat, C- és E-vitamint, ásványi anyagokat és nyomelemeket (foszfor, kálium, magnézium, kalcium, vas, mangán és cink), aminosavakat, rostokat és klorofillt is tartalmaz. A bélflóra regenerálásán kívül ösztönzi az immun-rendszer működését, csökkenti a koleszterinszintet, javítja a bélrendszer kiválasztó tevékenységét. A 90 darabos Probiosan tabletta gyógynövénybolti ára 5200 Ft. Az Interneten is megrendelhető. Ingyenes szállítással 4900 forintba kerül: Webcím: http://www.herbaline.hu/emesztes-gyomor-bel/probiosan-

1 Az egyes akupunktúrás pontok helyét elektrostimulációs készülék nélkül is könnyen megtaláljuk az Ezoterikus körkép című könyvemhez mellékelt akupunktúrás térképek segítségével. A mappa letöltési címe: http://kunlibrary.com

8/243


tabletta-90db?gclid=CPDk9sC0os0CFdEy0wodz-kNGA Ajánlott adagolása: napi 3 tabletta, étkezés után.

Továbbfejlesztett változata a Probiosan Inovum kapszula, amely a bélflóra regenerálására 10 faj-ta baktériumtörzset tartalmaz. A probiotikus és prebiotikus baktériumok mellett inulin, béta-glükánok és kolosztrum található benne. (Az inulin a vastagbélben úgynevezett prebiotikumként, azaz a probiotikumok tápanyagforrásaként működik. Segíti a jótékony baktériumok növekedését, szaporodását és kolonizációját, és megakadályozza a káros baktériumok sokasodását. Szervezetünk nem képes lebontani, ezért egyfajta rostanyagként támogatja a megfelelő székletürítést, mindemel-lett erősíti az immunrendszert. A késői laskagombából kivont béta-glükánokkal megelőzhetjük a fertőző betegségeket, köztük a gombás fertőzéseket. A kolosztrum előtej, amely a gyermek megszü-letése után termelődik a tejmirigyekben. Erősíti az immunrendszert és a pszichikai ellenálló-képes-séget. Emellett pontosítja a tájékozódó képességet, és élesíti a látást.) A Probiosan Inovum a vas-tagbél, a vékonybél, a húgyhólyag, a máj és az epehólyag energetikai pályáit is harmonizálja. A 60 kapszula gyógynövénybolti ára 5500 Ft. Az Egészség Plázában 4950 forintba kerül. Cím: 1024. Budapest, Retek utca 19. Tel: 06 (70) 639-3928. Vidékre 900 forintért házhoz szállítják. Webcím: http://www.egeszsegplazabudapest.hu/emesztes-gyomor-bel/energy-probiosan-inovum-kapszula-60db Egyébként ezek a bélflóra regeneráló spórák hasmenés esetén is hatásosak. (Alkalmazásuk előtt olvassuk el a mellékelt tájékoztatót!)

A széklet felpuhulásával megszűnik a szelesség. Az emésztés élénkülésével megszűnnek az aranyeres panaszok, és megindul a fogyás is. A derekunkra rakódott zsírpárnák fokozatosan leapad-nak. Ennek előfeltétele azonban, hogy ne együk túl magunkat. Az anyagcserénk fokozódásával járó étvágynövekedés fülakupunktúrával csökkenthető. A vesemeridián az allergia gyógyításában is cso-dákra képes. Ha már végigpróbáltuk a szakirodalom által ajánlott összes pontot, vegyük kezelésbe a vesemeridián végpontját. A 27-es pontba történő energiabeadás, illetve energiaelvétel egyik napról a másikra megszünteti, illetve elviselhető szintre csökkenti a virágporallergiánkat.

A magnetopresszúra a cukorbetegség leküzdésében szintén segít. Mint később látni fogjuk, a másodlagos cukorbetegség fő kiváltó oka az elhízás. A túlzott szénhidrát-, és zsírfogyasztás követ-keztében a szervezet érzéketlenné válik a hasnyálmirigy által termelt inzulinnal szemben. Így nem képes a szükséges cukorfelvételre serkenteni a sejteket. Ezáltal az emésztőrendszerben levő sok cu-kor és szénhidrát nem tud lebomlani, és zsírrá alakul a szervezetben. Ez ránk rakódva tovább fokoz-za az elhízást. Mellesleg ez a fő oka annak is, hogy sok ember 40-50 éves kora után elhízik. Sem-mivel sem eszik többet, mint korábban, de a hasnyálmirigy kimerülése és az általa termelt hormon-nal szembeni érzéketlenség miatt a táplálék szénhidrát-tartalma nem tud kellő hatékonysággal le-bomlani, és zsír formájában elraktározódik a szervezetben. (Mellesleg a zsírlerakódás fokozódásá-nak másik oka a pajzsmirigy hormontermelésének csökkenése, ami gyomormeridián 2-es pontjának tonizálásával fokozható.)

A magas inzulinszint miatt a sejtek védekezni kezdenek a beléjük pumpált túl sok cukor ellen, és kialakul az inzulinrezisztencia, vagyis a sejtek ellenállnak az inzulin sejthártya nyitogató kísérletei-nek. Ám mivel az agy érzékeli, hogy a vérben ott a sok cukor, utasítja a hasnyálmirigyet, hogy még több inzulint termeljen. A sejtek viszont egyre jobban ellenállnak. Egy ponton aztán a hasnyálmi-rigy feladja a küzdelmet, és a tartósan magas vércukorszint elkezdi káros hatását (vakság, érszűkü-let, stb.). A lép-hasnyálmirigy meridián tonizálásával, az energiaszint növelésével azonban a has-nyálmirigy működése fokozható. Így megindul a lassú fogyás, ami diétával párosítva megszünteti a cukorbajt is.

Azok kedvéért, akiknek még nem voltak ilyen problémáik érdemes megemlíteni, hogy a has-nyálmirigy egy hosszan elnyúló szerv a gyomor alatt, melynek fő feladata az inzulin nevű hormon termelése. Az inzulin segítségével a sejtek felveszik a vérben feloldott cukrot, hogy aztán energia-forrásként használják fel. Inzulin nélkül a cukor nem tud felszívódni a szervezetben, csak pang a vérben. A vércukorszint növekedése egy bizonyos szint felett súlyos rosszullétet (kómát), végül ha-lált okoz. Ezt az állapotot hiperglikémiának nevezik. Az alacsony vércukorszint, a hipoglikémia is problémát okoz. Ez azonban nem halálos, többnyire szédülést vált ki, és kevés szőlőcukor fogyasz-tásával megszüntethető. Emiatt a cukorbetegeknek nem csak napi inzulininjekcióra van szükségük,

9/243


hanem rendszeresen (naponta hatszor) enniük kell egy keveset, hogy vércukorszintjük 4-8 mmol/liter között legyen.

Az 1-es számú, vele született cukorbetegséggel szemben a 2-es számú, szerzett cukorbetegség következményei nem ilyen veszélyesek. Kezeléséhez többnyire inzulininjekcióra sincs szükség. Ez a betegség a súlyfelesleg leadásával, egészséges táplálkozással és sok mozgással jól kézben tartható. Ha súlyosabb a helyzet, sokat segít az akupunktúra, illetve a magnetopresszúra. Cukorbetegség ese-tén leghatékonyabb kezelési pontok a gyomor meridián: 36 és 38, a húgyhólyag meridián: 60 és 64, valamint az epehólyag meridián: 34-es pontja. Ajánlatos bevonni a kezelésbe a lép-hasnyálmirigy meridián 6-os pontját is, ami a szakirodalom szerint a cukorbaj fő gyógyító pontja.

A hasnyálmirigy kezelésénél két dogra kell ügyelni. Ha acetonszagú a verítékünk (a hónaljunk), az orrváladékunk vagy a vizeletünk, akkor a hasnyálmirigy nem elég aktív, túl sok a cukor a vérben. A hyperglikémia tipikus tünete még a gyakori és nagy mennyiségű vizelés, a fáradékonyság, vala-mint az éjszakai vádligörcsök. (Bonyolítja a diagnózist, hogy férfiaknál prosztatanagyobbodás, nőknél pedig inkontinencia esetén is gyakori a vizelés. Ezekben az esetekben azonban viszonylag kevés vizelet ürül, és nem keletkezik szomjúságérzés.) Ha szédülünk, vagy éjszaka izzadunk, akkor sok az inzulin a vérünkben. Hipoglikémia esetén gyors segítségként ekkor is jól jön a szőlőcukor-tabletta, vagy egy kanál méz2. (Ebben az esetben sem biztos, hogy cukorbetegséggel állunk szem-ben, mert szédülést okozhat az alacsony vérnyomás, vagy a hirtelen vérnyomáscsökkenés is. Az éj-szakai izzadás pedig klimax idején gyakori. Hirtelen vérnyomáscsökkenésből eredő szédüléskor se-gít, ha leülünk és felpolcoljuk a lábunkat.) A különféle meridiánok eltérő módon szabályozzák a hasnyálmirigy inzulintermelő hatásfokát. Ezért a kezelés módját és ideális helyét csak próbálgatás-sal tudjuk meghatározni. Ha súlyosabbá válik az állapotunk, fordítsuk meg a mágnesrudat, és ellen-kezőleg kezeljük a meridiánpontot. (Nagyon fontos, hogy egyszerre csak egy pontot kezeljünk, és jegyezzük fel, hogy melyik pontot és hogyan kezeltük. Figyelmetlen, felelőtlen kezelés esetén nem tudjuk helyrehozni a bajt. Ilyenkor már csak a szőlőcukor vagy az inzulininjekció segít.)

A 2-es számú cukorbetegség sajnos egy alattomos, lappangó kór. A betegek fele nem is tud róla. Ezért nem árt figyelni a szervezetünket. Ha 40 éves kor felett gyakran izzadunk, szédülünk, vagy zsibbadnak a lábujjaink, haladéktalanul vizsgáltassuk ki magunkat, méressük meg a vércukorszin-tünket. Az idejében felismert cukorbetegség jól kezelhető, de ha már elkezdenek feketedni a lábuj-jaink, már csak az amputálás mentheti meg az életünket. Az akupunktúrás kezelés önmagában nem megoldás, mert a hasnyálmirigyet nem lehet a végtelenségig terhelni. A cukorbetegséget kiváltó okokat kell megszüntetni, tartós gyógyulás csak egészséges életmódra való átállással lehetséges. Az egészségtelen életmód miatt a 2-es számú cukorbetegek száma az egész világon drámaian nö-vekszik. Az akupunktúrával szemben a magnetopresszúra nagy előnye, hogy lehetőséget ad a szedáló pont ellenkező előjelű kezelésére. Jelen esetben ez igen hasznos, mivel a bokánál található Sp5 pont szedálása (a mágnesrúd Yin végével történő energiaelvonás) nem csak a lép-hasnyálmirigy meridián energiaszintjét növeli, hanem megszünteti az aranyeret és a székrekedést is. Ezáltal mér-séklődik a zsírfelhalmozódás, ami kevesebb terhet ró a hasnyálmirigyre. (Mivel az Sp5 szedáló pont, ellenkezőleg kell kezelni. Ha tonizáljuk, csökken a hasnyálmirigy energiaszintje, ha szedáljuk, akkor nő.)

A cukorbetegség leküzdésében szükség van a szervezet fokozott vitaminozására is. Különösen a C-vitamint kell pótolni, mert a magas vércukorszint gátolja a sejtekbe jutását. A C-vitamin pótlása lassítja a cukorbetegség szövődményeinek kialakulását is, és mérsékli a glukóz szorbittá alakulását. Ez segít megtartani az érfalak rugalmasságát. Egy perui gyógynövény a Pasuchara (Szent Róbert gyógyfű) alkalmazásával kevésbé fenyeget bennünket a hasnyálmirigy kimerülése, a 2-es számú cukorbetegség kialakulása. Hatóanyaga gátolja az inzulin fehérjékhez való kötődését. Ezáltal több aktív inzulin marad a vérben. Emellett javítja a sejtek cukorfelvételének hatékonyságát, ami csök-kenti a vér cukortartalmát. Cukorbetegeknél alkalmazva jelentősen mérsékelhető a beadandó hor-mon adagja. Különösen hatásos a diabéteszt megelőző állapot, a cukorintolerancia megszüntetésére.

2 A méz legalább 30%-ban glükózt, és 40%-ban ugyancsak könnyen felszívódó fruktózt tartalmaz.

10/243


A legolcsóbb megelőzési mód azonban a helyes táplálkozás, és a sok mozgás. A cukorbetegek többsége 2-es számú cukorbetegségben szenved. Ez fajta cukorbetegség viszont jól kezelhető. Kez-deti stádiumban könnyen visszaszorítható, sőt megszüntethető. Aki érzékeli magán a cukorbetegség kezdeti jeleit, az felejtse el a húst3, a cukrot, a fehér lisztet és az alkoholt. A szervezetet mérgező hús helyett fogyasszon szóját, finomliszt helyett pedig használjon teljes kiőrlésű lisztet. Aki a teljes kiőrlésű lisztet korpa ízűnek tartja, vásároljon Graham-lisztet.4 Édesítőszerként pedig használjon gyorsan lebomló mézet. (Ezeknek az élelmiszer-alapanyagoknak a magas vitamin- és ásványanyag-tartalma egyéb betegségeinkre is jótékony hatást gyakorol.)

Nagyon fontos még a visszafogott táplálkozás és a sok mozgás. A 2-es számú cukorbetegségben szenvedők nagy része elhízott. Betegségük kialakulásának fő oka a kövérség, a zsírpárnák formájá-ban megnyilvánuló súlyfelesleg. Amíg ettől a tehertől nem szabadítják meg a testüket, állapotuk minden kezelés ellenére súlyosbodni fog. A hasnyálmirigy fokozott inzulintermeléssel megpróbálja ugyan a zsír formájában elraktározódott szénhidrátfelesleget lebontani, de ez a kimerüléséhez vezet. A hasnyálmirigy kimerülés esetén pedig kialakul az 1-es számú cukorbetegség, ami elkerülhetetlen-né teszi a rendszeres inzulinadagolást. Az 1-es számú cukorbetegség pedig súlyos szövődmények-hez vezethet, melynek következménye érelmeszesedés, magas vérnyomás, impotencia, vakság, láb-amputálás és mindezek következményeként 10-15 éves élettartamcsökkenés lehet.

A magnetopresszúra igen hatékonynak bizonyult még a lumbágó és a migrén kezelésében. Nagy előnye a magnetopresszúrának, hogy semmilyen mellékhatása nincs, és nem áll fenn a hozzászokás veszélye. Ártani sem tudunk vele, mert ha túl sok energiát vittünk be, illetve vontunk ki, a mágnesrúd megfordításával a felesleg elvonható, illetve a hiány pótolható. (A megnetopresszúra működési elve, és alkalmazási szabályai az „Ezoterikus körkép” I. – II. – III. és VI. fejezeteiben ta-lálható.)

Ugyancsak sokakat érintő időskori betegség a prosztatanagyobbodás. 50 év felett minden máso-dik férfi jóindulatú prosztatanagyobbodásban szenved, 70 év felett pedig alig akad olyan férfi, aki-nek ne lennének ilyen gondjai. A gyakori vizelési inger, és a vizelet égető, csípő érzése azonban könnyen megszüntethető a befogadó vezeték 2-es és 3-as pontjainak kezelésével. A gyógynövények közül a kisvirágú füzike5 a legalkalmasabb ennek a betegségnek a gyógyítására. Igen hatékony még a hidegen sajtolt tökmagolaj, amely legegyszerűbben nyers tökmag formájában fogyasztható, de kapszulázva gyógyszertárakban is kapható. A legújabb kutatások szerint a prosztatanagyobbodás megakadályozására leghatékonyabb növény a fűrészpálma vagy más néven amerikai törpepálma6. Hatása azon alapul, hogy csökkenti a tesztoszteronszintet, ami a prosztatanagyobbodás fő okozója. A terméséből készült gyümölcskivonat nem drága. A 90 db kapszulát tartalmazó Saw Palmetto (90 kapszula) ára 2370 Ft. Gyártó: VitaKing. Házhoz szállítás esetén legolcsóbban a Gyógyexpressz webáruházban szerezhető be. Cím: http://www.argep.hu/trend/SAWP/Saw-palmetto-vitaking.html (Egy kapszula hatóanyag-tartalma: 540 mg.) Klinikai vizsgálatok alapján rendszeres szedése 50%-kal csökkenti az éjszakai vizelések számát, és 40%-kal mérsékli a hólyagban visszamaradt vizelet mennyiségét. A tesztoszteronszint csökkentésével mellékhatásként fokozza a természetes hajnöve-kedést, segít megőrizni a hajat. Ráadásul serkenti az immunrendszer működését. Az sem közömbös előnye, hogy a törpepálma-fogyasztás nem okoz szexuális zavarokat. A gyógyszerekkel ellentétben nem idéz elő impotenciát és libidócsökkenést. A tapasztalatok szerint még hatékonyabbá válik a fű-részpálma, ha szelénnel és likopinnal kombinálva szedik.7

3 Sokan nem tudják, hogy a húsfogyasztás is fokozza az inzulintermelést, és túlzásba vitele kimeríti a hasnyálmirigyet. A fehérjebevitel elengedhetetlen, hogy új sejtek alakuljanak a szervezetünkben, amihez energia szükséges. Ezt a szerve-zet fokozott cukortermeléssel biztosítja, amit az inzulinnak kell a sejtekbe építeni. A túl sok fehérje azonban kimeríti a hasnyálmirigyet. Emiatt megemelkedik a vércukorszint, és kialakul a 2-es számú cukorbetegség. A helyzetet súlyosbítja a hús magas zsírtartalmából eredő elhízás. (Még a színhús is 40%-nyi rejtett zsírt tartalmaz.) 4 A bioboltokban meglehetősen sokba kerülnek ezek a lisztek. A Tesco áruházban azonban olcsón beszerezhetők. 5 Epilobium parviflorum 6 Serenoa repens 7 Az Egészségkímélő ételek ínyenceknek V. fejezetében részletes tájékoztatót kaphatunk erről a pálmafajtáról. Az Eg-zotikus gyümölcsök és zöldségek című albumban képeket is találunk róla.

11/243


Amennyiben a prosztatanagyobbodás más betegségekkel (pl. veseelégtelenség, húgyhólyaggyul-ladás, magas vérnyomás, mozgásszervi panaszok, kopaszodás8, őszülés) társul, akkor komplex gyógymódra van szükség. Erre a célra legalkalmasabb a 15-féle gyógynövényt tartalmazó Renol. Bioinformációs, széles spektrumú, regeneráló készítmény, amelyet a fitoterápia, az aromaterápia, a kristályterápia és a biorezonancia legújabb ismeretei alapján fejlesztettek ki. Ezt a magas koncent-rációjú terméket (30 ml koncentrátum egyenértékű 400 ml klasszikus kivonattal) különleges techno-lógiával állítják elő. Nem tartalmaz alkoholt, cukrot, ezért cukorbetegek is használhatják, és nincs benne semmilyen mesterséges adalékanyag vagy színezék. Kizárólag a legtisztább forrásokból származó gyógynövényekből speciális úton nyert kivonatot tartalmaz. A Renol illóolajai (kardamom, citrom, ánizs, kámfor, gyömbér, grépfrút, vasfű, guajakfa, boróka, kubebabors, mandarin) előnyösen egészítik ki a 15-féle gyógynövény harmonizáló és regeneráló hatását, jótékonyan befolyásolják a vizeletkiválasztó rendszer és a nyirokrendszer működését, illetve a vérnyomást. A Renolban lévő, ásványi anyagokból származó információk sorában többek között megtalálhatók a jáspis, a molda-vit, a fluorit és az ezüst rezgései.

A Renol elsősorban a vese, a húgyhólyag, a lép és a hármas melegítő ín-izomzat energetikai pá-lyáját, valamint a szívburok oldalágát harmonizálja. Így elősegíti azoknak a problémáknak a megol-dását is, amelyek az említett meridiánokkal kapcsolatban álló szervek nem megfelelő működéséből erednek. (Például a vese- és a húgyhólyag-meridián elégtelen működése összefügg a torokgyulla-dással, híg orrváladékkal, orrvérzéssel, könnyezéssel, magas lázzal, nyugtalansággal, szívfájda-lommal, hideg lábakkal, gerinc- és ízületi fájdalommal.) Adagolása során tartsuk be a mellékelt tá-jékoztatóban leírtakat. Használat előtt a készítményt minden alkalommal alaposan fel kell rázni (legalább 21-szer). Ezzel dinamizáljuk az információs összetevőket, és növeljük a szer hatékonysá-gát. Az Energy Pentagram által gyártott Renol csepp fitotékákban szerezhető be. Legolcsóbban az Egészség Plázában kapható. Ára 7125 Ft. Cím: 1024. Budapest, Retek utca 19. Tel: 06 (70) 639-3928. Vidékre 900 forintért házhoz szállítják. Webcím: http://www.egeszsegplazabudapest.hu/vese-hugyutak/renol-koncentratum-30ml?gclid=CIGVnrPjos0CFcrjGwodxHAAnw

A prosztatanagyobbodás közvetlen oka nem a tesztoszteronszint növekedése, hanem a tesztoszte-ron dihidrotesztoszteronná alakulása, amiért az 5-alfa-reduktáz enzim a felelős. A dihidrotesztoszte-ron váltja ki a prosztatanagyobbodást, sőt a hajhullást is. A fejtetőn, homlokon, halántékon lévő hajhagymák ugyanis dihidrotesztoszteron (DHT) érzékenyek. Hatására idővel elvékonyodnak, vé-gül teljesen eltűnnek. A hajhullás felgyorsul, mert a hajszálak növekedési fázisa egyre rövidebb lesz. Tehát a kopaszodás megállítása, hatékony visszafordítása az 5-alfa-reduktáz enzim blokkolá-sával vagy a DHT eltüntetésével lehetséges. A tesztoszteron vegyszeres csökkentése, blokkolása nem jó megoldás, mert létfontosságú a szervezet megfelelő működéséhez. Ha a hajhullás nem vita-minhiány vagy valamely gyógyszer mellékhatásaként állt elő, akkor, szinte biztos, hogy a DHT okozza. Férfiak esetén az esetek 95 százalékában androgén alopéciáról (AGA) van szó. Már ráné-zésre is könnyen megállapítható a hajhullás oka. Foltos hajhullás esetén valamilyen betegség áll a háttérben. A dihidrotesztoszteron által kiváltott androgén alopécia tipikus megjelenési formája a homlokon vagy a fejtetőn történő kopaszodás, ami 60 éves kor felett minden második férfinál bein-dul. Ezzel együtt megjelennek a prosztatanagyobbodás okozta vizelési problémák is.

☯ A legújabb kutatások kiderítették, hogy nincs értelme különféle „csodaszerekkel” kísérletezni,

mert ezek többsége teljesen hatástalan. Férfiak esetén a kopaszodás oka szinte minden esetben az androgén alopécia, ezért a hajhagymák különféle szerekkel, kivonatokkal való táplálása tejesen ha-tástalan. Ez a típusú hajhullás nők esetén is előfordul, de náluk nem kopaszodás, hanem diffúz haj- 8 Egy blog bejegyzés: Megértem a kétségbeesésed, én is hasonló gondokkal küzdöttem egy éve. Hozzád hasonlóan MINDENT kipróbáltam, ami csak létezik, a vitaminoktól kezdve a samponokig és hajszeszekig. Végül egy természetgyógyász ismerősöm segí-tett, aki közölte, hogy „a haj a vese virága”. Ha a vesének baja van, a haj is kihullik. Az Energy termékcsaládból aján-lotta a RENOL cseppeket, ami a vese erősítését szolgálja. Igaz, hogy eléggé drága, de szerintem nagyon jó. Három hó-nap kellett hozzá, de a hajam már alig hullik és a fejem tetején „antenna”-szerű új hajak meredeznek!

12/243


hullás (hajritkulás, hajszálvékonyodás) formájában nyilvánul meg. A menopauza beálltával ugyanis a szervezetükben leáll a progeszterontermelés, így nincs ami közömbösítse a nők testében is megta-lálható tesztoszteron hormont. A 5-alfa-reduktáz enzim blokkolásának jól bevált szere a minoxidil, 5%-os oldatban. Több változatban forgalmazzák. Legolcsóbb és leghatékonyabb (nem 2%, hanem 5% hatóanyagtartalmú) a Foligain P5. Ára 6.300 Ft. (3 x 60 ml flakont tartalmaz, ami 3 havi adag.) Rendelés: http://www.drogeriaplusz.hu/foligain_p5 (Naponta kétszer kell használni. Reggel és este, elindulás, illetve lefekvés előtt fél órával.) A minoxidol segítségével megállítható az androgén allopáciából eredő kopaszodás, de van egy hátránya. Ha egyszer elkezdjük használni, nem lehet ab-bahagyni. A kezelés leállítása után ugyanis visszaáll az eredeti állapot. Részletes tájékoztató a ha-tásmechanizmusról: http://drogeriaplusz.hu/?module=cikkek&cat=&cikk_id=3 További tájékoztatás: http://drogeriaplusz.hu/?module=cikkek&cat=&cikk_id=4

Szerencsére megszabadulhatunk ettől a tehertől. Egy kínai származású amerikai professzor ugyanis megtalálta a dihidrotesztoszteron természetes közömbösítő szerét egy kínai gyógynövény-ben9. Szülőfalujába hazalátogatva feltűnt neki, hogy senki sem szenved hajhullásban és őszülésben. Még a 90 éves embereknek is dús, sötét hajkoronájuk van. Hosszú faggatózás után rokonai elárulták az általuk használt gyógynövény nevét. Amerikába visszatérve dr. Ai Xin Chan hosszas kísérlete-zésbe kezdett, és 20 éves kutatómunka eredményeként létrehozta a FulFix hajnövesztőt. Ez a komp-lex szer fő hatóanyaga mellett különböző más gyógynövény-kivonatokat, valamint vitaminokat és aminosavakat is tartalmaz, ezért a kiserkent haj a kezelés abbahagyása után sem hullik ki. Használata elkerülhetővé teszi a méregdrága hajhagyma-átültető műtétet. A 100%-ig természetes szérum nem tartalmaz semmilyen vegyi anyagot (szulfátot, szintetikus illatanyagot, szintetikus festéket, formal-dehidet, kőolajszármazékot, tartósítószereket). Forgalmazáshoz az összes hatósági engedélyt besze-rezték. A szer minden teszten jól szerepelt.

Használata során először a fejbőr szöveteit normalizálja, majd csökkenti a DHT szintjét. Aztán a hajtüszők elkezdik elraktározni a vitaminokat és enzimeket, hogy a haj növekedni tudjon. Eredmé-nyeként új, egészséges hajszálak serkennek, amelyek sokkal erősebbek, vastagabbak lesznek, mint a korábbi haj. A hajnövekedés is felgyorsul. Minderre nem kell évekig várni. Egy hónap után megáll a hajhullás, és elkezdődik az új haj serkenése. Az eredeti hajszín is helyreáll, és a hajszálak fényes-sé, ragyogóvá válnak. (Csak az új hajszálak színeződnek vissza. A régi hajszálak kihullása után azonban az egész hajkorona visszanyeri eredeti színét.) Emellett nedvesen tartja a hajat a gyökerek-től a hajvégekig, ezért nem lesz töredezett. A fejbőr sem zsírosodik be olyan hamar.

Különleges összetétele folytán ez a szer nem olcsó. Egy 50 milliliteres palack 10 600 forintba kerül. Rendelési cím: http://www.fulfixcomplex.com/hu5FvcQwe/ Futárposta viszi házhoz, a szállí-tás ingyenes. Két darab vásárlása esetén az ára palackonként 9200 Ft, míg három darab vásárlása esetén palackonként 84 300 Ft. Rendelési cím: http://www.fulfixcomplex.com/hu2ZaSrRQ/step2.php A szóróflakonos szérumot hetente kétszer kell használni, hajmosás után. Előtte jól rázzuk fel. A tö-rölközővel megtörölt vizes fejbőrbe kell bedörzsölni, és nem szabad leöblíteni. (Utána a megszokott módon száríthatjuk, formázhatjuk a hajunkat.) A kúra teljes időtartama 2-3 hónap. A szer hatékony-ságára jellemző, hogy a szállító 100%-os visszafizetési garanciát vállal rá.

Aki ezt a termékismertetőt elolvassa, azt gondolhatja: Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen! Igaza van. Az ezotéria, a természetgyógyászat sikamlós terület. Ezért ebben a szakmában sok a szerencse-lovag, a szélhámos. Leleplezésük nagyon nehéz, mert ezen a szakterületen nincsenek egzakt mód-szerek, melyekkel a valótlan állítások egyértelműen kiszűrhetők lehetnének. Így mindenki azt mond, amit akar, a becsapott páciens pedig utólag már futhat a pénze után. Csupán egy módon győ-ződhetünk meg egy termék használhatóságáról, ha az Interneten átböngésszük a független blog-bejegyzéseket. Ne a termékismertetők után található blogokat, mert ezeket barátokkal, ismerősök-kel, illetve bértollnokokkal íratják, jó pénzért. Ezekben az egekig magasztalják a terméket, hogy minél többen megvegyék. A fogyasztók által írt, elfogultsággal nem vádolható honlapokon található blogbejegyzésekből azonban kiderül, hogy a Fulfix is egy nagy átverés. Csak azért hagytam meg itt, hogy lássuk, hogyan zajlanak ezek a manőverek. A független vélemények között csupán egy-kettő 9 Fallopia multiflora

13/243


található, akik azt mondták, hogy valamit használt. A többi hozzászóló szidta, és teljesen hatásta-lannak tartotta.

A Nők Lapja Café vitafórumán az egyik hozzászóló alaposan utánajárt a dolgoknak, és egy tu-catnyi országban elolvasta a blogbejegyzéseket. Kiderült, hogy mindenütt szóról szóra az amerikai blogok szövege olvasható. A hihetőség érdekében a hozzászólók angol neveit lecserélték helyi ne-vekre. A forgalmazó még azt a fáradságot sem vette, hogy országonként más-más szöveggel etesse a népet. A „blogozók” arcképét azonban lecserélték Internetről leszedett helyi lakosok képeire. Azonban itt sem voltak elég körültekintőek. Az egyik képen ugyanis egy jól ismert pedofil bűnöző látható. (A Google képtárában ezt találták meg a legkönnyebben, és nem vették maguknak a fárad-ságot, hogy a hozzá tartozó honlapon elolvassák, hogy valójában kiről van szó.) Az üzletmenet fel-lendítése érdekében időnként egy-egy hazai hírességet is rávesznek arra, hogy jó pénzért dicsérje a terméküket. Arra azonban ügyelnek, hogy olyan dús hajú médiasztárt válasszanak, akinek semmi szüksége hajnövesztő szerre. Így a kipróbálás során nem jön rá, hogy őt is átverték. A saját tapasz-talatom is ezt a sajnálatos tényt támasztja alá. Én négy palackkal vásároltam ebből a csodaszerből, és ezt negyvenezer forintom bánja. Egyetlen egy új hajszálam sem nőtt tőle, sőt még az a pár szál hajam is kihullott tőle, ami a fejem tetején díszelgett. A hatóságok semmit sem tudnak tenni elle-nük, mert ez a szer egyetlen boltban, patikában sem kapható. A gyanútlan megrendelőknek házhoz szállítják.

A ricinusolajat viszont sokan dicsérik. Ez a patikában kapható filléres szer intenzív hajnöveke-dést vált ki. Persze ez sem mindenkinél, de egy próbát megér. Először forró vízbe állítva fel kell melegíteni az olajat, kb. 20-30 millilitert. (Állítsuk bele az olajosüveget a tűzről levett forró vízbe.) Utána vigyük fel a haj tövére, dörzsöljük bele a fejbőrbe, majd húzzunk úszósapkát vagy egy nylon zacskót a fejünkre. (Van, aki egy tojássárgáját is kever az olajba.)10 Végül tekerjük körbe felmelegí-tett törölközővel, és néhány óráig hagyjuk rajta. (Kezelés előtt nem kell megmosni a hajunkat. Ha a dunsztkötés alatt erőteljesen bizsereg a fejbőrünk, ez jó jel.) A kezelés után babasamponnal kétszer megmosva távolítsuk el az olajat a hajunkról. Ezt a kezelést hetente egyszer kell végezni. Már né-hány hét után szép fényes és puha lesz a hajunk, s megindul a hajnövekedés. A sűrű olaj nem tömíti el a hajhagymákat, ezért egy idő után új hajszálak is nőnek a kopaszodó területen.11 Kemoterápia után is nagyon hatásos. Csodákra azonban a ricinusolaj sem képes. Ha a fejbőr már kifényesedett, ott már csak a hajátültetés segít. (A médiasztárok szempillanövesztésre is használják a ricinusolajat. Este, lefekvés előtt fültisztító pálcikával felviszik a felső és az alsó szempillájuk, tövére, és másnap reggel lemossák. Felülről kenegessük, hogy a szemünkbe ne kerüljön. Néhány heti kezelés után több millimétert nőtt a szempillájuk.)

Az ezoterikus ismeretek gyarapodásával mind többen vannak, akik piramisvízzel kezelik a ko-pasz fejbőrüket. Megbízható forrásból vásárolnak egy mini piramist. Betesznek alá egy pohár vizet, és pát nap múlva ezzel az energetizált vízzel naponta háromszor bedörzsölik a fejbőrüket. Ettől né-

10 Erre a célra háztáji állattartásból származó biotojást használjunk. (A piacon, az őstermelőktől szerezhető be.) Mellesleg a Bánfi hajszesz is így készül, de abban tormakivonat is van. Egyesek termelői virágmézet, illetve élesztőt is adnak hozzá. (A mézes változatot a ricinusolajjal együtt kell melegíteni. Az élesztőt és a tojássárgáját a felmelegített olajhoz kever-jük. Valódi, hamisítatlan méz a piaci őstermelőknél szerezhető be.) A vállalkozó szelleműek 5 csepp A vitamin olajjal, 5 csepp Vigantol olajjal és egy E vitamin kapszulából kinyert olajjal turbózzák fel az olajat. Mások egy Panthenol (B-5 vitamin) tablettát is feloldanak benne. Ettől még erősebbé válnak a hajszálak. (A sokféle változatból látható, hogy mennyi minden okozhat hajhullást. Többek között a vitaminhiány is. Ezért érdemes vitaminpótló szerek adagolásával is kísérletezni. A tehetősebbek aloe vera kivonatot használnak dúsításra, de olyan is akad, aki ricinusolaj helyett extra szűz olívaolajat használ.) Ezen túlmenően gócok a szervezetünkben (pl. begyulladt fogak, mandulagyulladás, arcüreggyulladás, májgyulladás), vérszegénység, hormonzavar vagy lelki betegség is okozhat hajhullást. Ezért ha a ricinusolajtól még jobban hullik a hajunk, keressük fel a szakrendelést, és kérjünk egy alapos kivizsgálást. (Az első kezelésnél mindig sok haj kihullik a fejbőr dörzsölése miatt. Naponta kb. 50 elöregedett hajszálunk kihullik. Az olaj bedörzsölése során ezek a meglazult hajszálak is kihullanak. Ettől nem kell megijedni. Ne féljünk, nem fenyeget bennünket a megkopaszodás veszélye. Csak akkor kell abbahagyni ezt a kezelést, ha többheti kezelés után is erősen hullik a hajunk. Ekkor valami komolyabb egészségzavar áll a háttérben. 11 Étolajat ne tegyünk bele, mert az eltömíti a hajhagymákat, és mikrohullámú sütőben se melegítsük, mert a benne elnyelődött elektromágneses energia nem tesz jót a hajhagymáknak.)

14/243


hány hét után felélednek a hajhagymáik, és újra kinő a hajuk. Mások megisszák ezt a vizet. Ez is hasonló hatást gyakorol a hajhagymákra.

Az őszülés visszafordítására is létezik egy egyszerű és olcsó megoldás, a kókuszolajos bedörzsö-lés. Ezt az ősi, házilagos módszert a Srí Lankán (Ceylon) élők több száz éve használják, amitől gyönyörű a hajuk. Tartós alkalmazása esetén a haj kevésbé töredezik, kevésbé hullik és lelassul az őszülés. Használata rendkívül egyszerű. Hajmosás előtt melegítsük fel a kókuszolajat, és masszíroz-zuk be a hajunkba. Ne csak a fejbőrbe, hanem a hajszálainkba is. Hagyjuk rajta legalább 10 percig, majd mossuk le meleg vízzel. Ha hajunk túl zsíros maradt, kíméletesen mossuk meg samponnal. Néhány hét után már szemmel látható lesz az eredmény.

☯ Angelina Jolie elárulta fantasztikus fogyásának titkát – áll a Facebookon is terjedő, hírnek álcá-

zott hirdetésben. A titok nyitja persze nem más, mint az amerikai doktor csodaszere, a Nidora, ame-lyet most bárki megrendelhet, akciós áron. Azt hihetnénk, senki sem dől be egy olyan ajánlatnak, amely heti nyolc kiló fogyást garantál, amelyhez hangsúlyozottan nem kell más, mint a csodapor, amely elveszi az étvágyat, mozgásra semmi szükség. A színésznő és a mellé tett számtalan „civil” – akik természetesen szintén e szernek köszönhetően fogytak tíz-húsz kilót néhány hét alatt annak sulykolása, hogy erre bárki képes és még az önbecsülést is visszaadja –, sok naiv olvasót elcsábított.

A közösségi oldalakon, fórumokon az elmúlt másfél-két hétben több topikban kitárgyalták az ér-deklődök és a pórul járt vásárlók a termék használhatóságát. A reakciókból egyértelműen kiderült, nincsenek elégedett vásárlók. Mit lehet tenni? Nagyjából semmit. A csodaszert áruló Nidora LLC nevű cég 2012-ben jött létre és Wilmingtonban van bejegyezve. Tulajdonosi háttere nem ismert, magyarországi fiókteleppel nem rendelkezik. Sem telefonon, sem levélben nem lehet kapcsolatba lépni a társasággal, kizárólag e-mailen érhető el. A terméket utánvéttel kell kifizetni, s aki hajlandó volt odaadni érte az akciósan „csak ma” 10 600 forintot, az azt már soha nem fogja visszakapni – hiába emeli ki csupa nagybetűvel a garantált pénzvisszafizetés lehetőségét a cég.

A hatóságok sok mindent nem tehetnek, hiszen nem gyógyhatású készítményről és nem magyar cégről van szó. A gyógyhatású szereket az Országos Élelmezés és Táplálkozástudornányi Intézetnél kell bejelenteni az első forgalomba hozatal előtt. Ez alól hangzatos szövegekkel lehet kibújni. Tipi-kusan ilyen a kezelés megkezdéséhez ajánlott készítmény vagy a közérzetjavító, illetve ehhez hason-ló kifejezés. Tulajdonképpen a gipszet is el lehetne adni, csak jó szlogent kell találni hozzá – érzé-keltette egy szakértő, mennyire könnyű átverni a fogyasztókat kamu termékekkel. A már kifizetett vételárat lehetetlen visszaszerezni, hiszen nem magyar cégről van szó – persze még ez esetben is elég nehézkes volna a behajtás.

A wilmingtoni cég mögött ugyanakkor biztosan magyar magánszemélyek állnak. A fogyasztó-védőkhöz a Nidorával kapcsolatban eddig nem érkezett bejelentés, s általában hasonló termékekkel kapcsolatban is csak évi öt-tíz jelzés jön, tudtuk meg a hatóságtól. Ennek valószínűleg nem az oka, hogy nincs kifogás, hanem inkább az, hogy a fogyasztók tisztában vannak azzal: reménytelenül át lettek verve. Amit a hatóságok tehetnek, az legfeljebb a megelőzés: minek szabad hinni, és adott terméknél mire kell figyelni. Mert rosszabb esetben betegséget is okozhat egy-egy termékösszetevő.

A fogyasztók becsapására számos trükk és eszköz bevethető. A cégek akár több embert is foglal-koztathatnak csak azért, hogy a különböző fórumokon, csetszobákban gyártsák a pozitív üzeneteket, siker sztorikat és jó tapasztalatokat – számolt be egy hasonló terméket értékesítő cég korábbi alkal-mazottja. A Nidora is rengeteg pozitív történetet mutat be, hivatalosnak tűnő weboldaláról és a kri-tikák javát eltüntetik. Rossz tapasztalat nincs, csak enyhén kritikus hangvételű hozzászólás. A cég hirdetése ráadásul több weblapról is bejön, ezek között olyan függetlenség látszatát keltő cím is van, mint effektivfogyas.hu vagy e-dieta.net. Ezek egyébként semmilyen tartalommal nem rendelkező fantom weblapok, csak a hirdetés érhető el valamennyi menüpontból. Népszabadság, 2014. május 19. (9. oldal)

15/243


Agykontrollsikerek A gyakorlati tapasztalatok alapján a fizikailag alkalmazható gyógymódok közül a magneto-

presszúra a leghatékonyabb, az autogén módszerek között pedig az Agykontroll a legtökéletesebb. Mind többen sajátítják el, és használják ezt az eljárását mindennapi problémáik megoldásra. Amíg a fizikai gyógymódok csak a test regenerálására alkalmasak, az Agykontrollal egyéb gondjaink is megoldhatók. Széleskörű hatékonyságának bizonyítására idézzünk néhány olvasói levelet az Elixír magazin Alfajárók című mellékletéből.

Kezdjük egy fiatal újságírónő élménybeszámolójával: „Éppen egy évvel ezelőtt a férjemmel egy

öreg Trabantban érkeztem a tanfolyamra, a táskánkban néhány vajas zsemlével, és otthon elkészített teával. Kiadós veszekedés után voltunk, mert naponta anyagi gondokkal néztünk farkasszemet. Csu-pán tervekkel és ábrándokkal rendelkeztünk, a megvalósulás legcsekélyebb reménye nélkül. Ráadá-sul egészségügyi problémákkal küszködtem, pajzsmirigy-műtét előtt álltam. Gyakori láz, ízületi fáj-dalmak, hormonális problémák, depresszió gyötört. A pajzsmirigyem extrém méretűre nőtt, már nyelni is alig bírtam. A járás nehezemre esett, nagyon meghíztam, a legegyszerűbb fizikai megter-helés is kimerített. Népszerű magazinoknak dolgoztam ugyan, de anyagilag nem voltam sikeres a munkámban. Írásaim komoly szakmai sikert és olvasói elismerést hoztak, de a csekély honoráriu-mok a költségeimet sem fedezték. Már azon gondolkoztam, hogy abbahagyom az egészet, és három eltartandó gyermekemre való tekintettel elhelyezkedek valahol titkárnőként, egy közepes fizetés reményében.

Ekkor jutott eszünkbe az agykontrolltanfolyam. Gondoltam mit veszíthetünk. Házaspárként még kedvezményt is kaptunk a részvételi díjból. Az első »házi feladat« az volt, hogy fogalmazzuk meg, és írjuk le a céljainkat. Akkor még játéknak tekintettem a dolgot, és arra gondoltam: Ha már ját-szom nagyvonalú leszek. A józan ész határain belül kívánhatok bármit? Jó akkor leírom és kiteszem a falra, hogy főszerkesztő vagyok a saját lapomnál. Nincs kiadóvállalatom? Nincs bankbetétem, gaz-dag rokonom? Hitelképes sem vagyok? Nem baj, hiszen játszom, és a játékban ugye minden lehet-séges. Naponta a céljaimmal keltem, feküdtem. Rendszeresen végeztem a gyakorlatokat. Agykont-rollt végzett barátainkkal kis csoportot alkottunk, és hetente összejártunk gyakorolni. Mások számá-ra nevetségesnek tűnő álmainkat osztottuk meg egymással. Közös programozással bátorítottunk mindenkit. Erősítettük egymásban a kitartást, a hitet és az erőt.

A dolgok egyszer csak megváltoztak körülöttünk. Szaporodtak a »szerencsés véletlenek«, a ki-sebb célok hamar elérhetővé váltak. Egyikünket kigyógyítottuk az influenzából, aztán álmatlanságot szüntettünk meg, fogyást idéztünk elő, házassági konfliktusokat rendeztünk, és elértük egy adóhiva-tali büntetés elengedését. Ezt követően komolyabb célokat tűztünk ki magunk elé. Persze nem vár-tuk, hogy ölünkbe hulljon a siker. Én is napról napra intenzívebben, és egyre nagyobb örömmel dolgoztam. Terveket készítettem, embereket kerestem fel, tanácsokat kértem, gondolkodtam, és köz-ben szorgalmasan végeztem az Agykontroll gyakorlatokat. Nem bántam meg. Nagyszerű dolgok történtek velünk az elmúlt évben. Saját lapot alapítottam, melynek meglehetősen találó címére is az Agykontroll segítségével tettem szert. Főszerkesztőként tehetséges embereket foglalkoztatok. A fér-jemmel saját kiadóvállalatot hoztunk létre. Minden nap élvezettel és elégedetten teszem a dolgomat. Vállalkozásunk napról napra gyarapszik, kiváló megbízásokkal látnak el bennünket komoly üzlet-emberek. A bevételekből folyamatosan építjük a következő lépcsőfokokat, és gyarapítjuk családunk bőségét. Sorra valósultak meg az egy évvel ezelőtt kitűzött céljaim. A semmiből indultunk. Csak hi-tünk és ötleteink voltak, és csupán az Agykontroll állt mellettünk. Sokan, akik az elején kinevettek bennünket, most sorra keresnek fel, és azt kérdezik: Hogyan?

Az egészségi állapotom már a tanfolyam ideje alatt jelentősen javult. A pajzsmirigyem teljesen visszahúzódott. A depresszióm eltűnt. Fizikai és szellemi teljesítőképességem jelentősen megnőtt. Már 8 kilóval vagyok könnyebb, műtétről szó sincs, tejesen egészségesen dolgozom napi 10-12 órát. Kapcsolataim mind családon belül, mind a tágabb környezetemben sokkal rendezettebbek. Nyugodtabb, megértőbb, megfontoltabb lettem. Nagyszerű emberekkel ismerkedtem meg, akiktől sokat tanulhatok. Mindig azt vonzom magamhoz, aki magán- és üzletemberként a következő lép-

16/243


csőfokot segíti megmászni. Mostanában ha valami problémám adódik, szinte csak meg kell rendelni a megoldást, és már jön magától. Szükségem van egy építkezési vállalkozóra? Lekésem a buszt, stoppolok, és egy építkezési vállalkozó vesz fel. Mire odaértünk, már meg is kötöttük az üzletet. Szükségem van egy új ügyfélre? »Véletlenül« a kezébe kerül a lapom, megkeres, és máris megkap-tam a megbízást. Tanácsra van szükségem a továbbképzéshez? Meghívást kapok egy tanfolyamra, ahol éppen a legmegfelelőbb információkat kapom. Kevés a tudásom egy feladat megoldásához? Szinte azonnal a kezembe kerül egy könyv, amelyből pótolhatom a hiányosságaimat. A legjobb do-log, amit önmagamért tehetek: az Agykontroll rendszeres használata. Ha változtatni akarunk az éle-tünkön, azt belül, a fejünkben kell elkezdeni. Erre ébreszt rá bennünket az Agykontroll.”

Más családok egzisztenciájában is jelentős fordulatot hozott az Agykontroll: „Egy bútoripari vál-

lalatnál dolgoztam tisztviselőként, minimálbérért. Két diplomával rendelkező feleségem munkanél-küli volt, és így neveltük két kiskorú gyermekünket. Az ő 5000 forintos munkanélküli segélye semmire sem volt elég. Ezért nyugdíjas szüleim támogattak bennünket még 5000 forinttal. Emellett az anyósoméknál laktunk, négyen egy szobában. Sehogy sem sikerült kitörni ebből a lehetetlen helyzetből. Évekig próbálkoztam munkahelyváltással, de eredménytelenül. Elkeserítő és kilátásta-lan helyzetemben nem egyszer gondoltam arra, hogy ennyire jutottunk féléletnyi munkával. Akkor jött az Agykontrolltanfolyam. A szorgalmas programozás eredménye az lett, hogy hat hónap után sikerült munkahelyet változtatnom. Először titkár, majd ügyvezető igazgató lettem. A feleségem egy évvel később végezte el a tanfolyamot. Három hónap múlva már egy ismert újság rovatvezető-jeként dolgozott. Nyomasztó anyagi gondjaink megszűntek, magasabb életminőségbe léptünk.”

A legtöbben egészségük visszaszerzésére használják ezt a módszert. Kilátástalan esetekben szin-

te felülmúlhatatlan a hatása, mivel a gyógyíthatatlan betegségek terén az Agykontroll csodákra ké-pes. A sok közül lássunk pár példát erre is: „Nyolc éve küszködöm pszoriázissal (pikkelysömör). Eddig már vagyonokat költöttem arra, hogy kigyógyuljak belőle. Két hete elkezdtem programozni az Elmetükre-technikával, hogy elmúljon a betegségem. Jelenleg teljesen tünetmentes vagyok. Az életvitelem, a táplálkozási szokásaim nem változtak, a káros szenvedélyem ugyanúgy megvan. Semmi mást nem tettem, mint programoztam. Most már hiszem és tudom, hogy egészségem helyre-állításhoz az Agykontroll az út.”

Rengeteg embernek okoz gyötrelmet egy másik nehezen gyógyítható bőrbetegség, az ekcéma is. Egy agykontrollos így szabadult meg ettől a nyavalyától: „10 éve tartó kínzó ekcémám mindkét láb-fejemet beborította. Nagyon sokat szenvedtem vele, mert csúnyán gennyedzett, állandóan kirepede-zett, csupa seb volt. Orvostól orvosig jártam vele, különböző gyógyszerekkel és krémekkel kezel-tem, de a sebeimet semmi sem mulasztotta el. Amikor visszamentem felülvizsgálatra, a legtöbb he-lyen azt mondták, hogy tanuljak meg élni vele. Volt olyan telem, hogy nejlonzacskót kellett a lá-bamra húzni, hogy csizmába bujtatva be tudjak járni a munkahelyemre. Hála azonban az Agykont-rollnak, már hosszú ideje teljesen tünetmentes vagyok. Az Elmetükre-technikával és a laboratóriu-momban gyógyítottam magam. Képzeletben lézeres kezelést, és különböző borogatásokat alkalmaz-tam.”

Az alkoholisták és a „láncdohányosok” is végleg megszabadulhatnak a szenvedélyüktől:

29 éves vagyok. Már tizenéves koromban rászoktam az italra. A lakóhelyemen rengeteg alkoholista él. Munkatársaim többsége sem veti meg a piát. Az agykontrolltanfolyam elvégzése előtt már ko-moly egészségügyi problémákkal küzdöttem. Többször kezeltek Tegretollal, Rivotrillal, de sajnos a kezeléseket követően hamarosan újra inni kezdtem, és mindig többet. A Rendőrtiszti Főiskolán pe-dig elértem a mélypontot. Alkohol nélkül egyetlen napot sem tudtam elképzelni. Egy budapesti rendőrtisztházaspártól hallottam először az Agykontrollról, ők javasolták, hogy végezzem el a tan-folyamot. 2006 áprilisában ezt meg is tettem. Itt ismertem meg a szokáskontrollt. 2006. május má-sodikának reggelére programoztam, hogy akkortól nem kívánom a piát. Sikerült! (A sikeres prog-ramozás ellenére teljes absztinenciát javaslok hasonló helyzetben lévő társaimnak, mert vélemé-nyem szerint kis mennyiség elfogyasztása után is bekövetkezhet visszaesés.) A tanfolyam előtt há-

17/243


rom italfajtát kombináltam: sör, whisky és mézes pálinka. Minden nap kikészültem, sokszor a bará-taim vittek haza. Ma már egyáltalán nem iszom és a dohányzásról is leszoktam, pedig naponta több mint két dobozzal szívtam. A főiskola befejezése után szeretném e témakörben bővíteni az ismere-teimet. Célom, hogy egyre több olyan embernek tudjak segíteni, akik hasonló problémákkal küzde-nek.

Mind több áldozata van a kábítószer-élvezetnek. A közfelfogás szerint ebből a függőségből nincs

menekvés. Pedig van: „Az 1960-as évek elején sokan kísérleteztek a tudatállapotot megváltoztató szerekkel, mint pl. az LSD, és a marihuána. Ki akarták deríteni, hogyan működik az agy. Én is kö-zéjük tartoztam. Ám annyira hozzászoktam a szerekhez, hogy végül a heroin karjaiban találtam ma-gam. Sok éven át naponta kellett beadni magamnak nem egyszer napi 200 dollár értékű adagot. Va-lósággal a kábítószer rabjává váltam. Létezni sem tudtam nélküle. Egy idő után már nem a feldo-bottság miatt injekciózza magát az ember, hanem azért, hogy egyáltalán életben maradjon. Közben számtalan orvoshoz fordultam, pszichiáterhez is jártam, kórházba is befeküdtem. Mindenütt könyö-rögtem, hogy szabadítsanak már meg ettől a szenvedélytől. A költséges elvonókúrák ellenére sehol sem tudtak velem jelentős eredményt elérni. A drogklinikák betegeinek 95%-a egy idő után újra a kábítószernél köt ki. Ekkor láttam meg egy újsághirdetést a Silva-féle Agykontrollról. Ott tanítottak meg a saját agyam irányítására. Ezzel a módszerrel 30 nap alatt meg tudtam szüntetni a heroin iránt érzett csillapíthatatlan vágyamat. Azóta »tiszta« vagyok. Már évek óta nem nyúlok kábítószerekhez. Mellesleg a heroin után a dohányzásról is leszoktam az Agykontroll segítségével.”

A legtöbb siker a rákgyógyítás terén születik: „A meditálás mindennapjaim részévé vált. Ennek

hatására ige jó volt a közérzetem. Egy rutinvizsgálat során azonban kiderült, hogy a jobb oldali pe-tefészkemnél egy 5 cm átmérőjű ciszta található. Nagyon megijedtem. Az ismerőseim próbáltak megnyugtatni. »Nem nagy dolog, majd megműtenek.« Mit mondjak, 23 évesen nem erről álmodoz-tam. Amint megtudtam a diagnózist, reggel és este gyógyítottam magam. Lementem szintemre, és elképzeltem, hogy egy ágyon fekszem, és egy röntgenszerű gép hajlik a hasam fölé, ami gyógyító lézerfényt bocsát ki. Láttam, mint a cisztám napról napra zsugorodik, majd végül eltűnik. Két hét múlva kíváncsian mentem az orvoshoz, ahol valóban csoda történt. A doktor hitetlenkedve meredt az ultrahangos vizsgáló készülék képernyőjére, és így szólt: Nincs itt semmi!”

Egy erős dohányos nem volt képes felhagyni káros szenvedélyével, annyit azonban megtett az egészsége érdekében, hogy rendszeresen eljárt tüdőszűrésre. 24 évi dohányzás után kb. 1 cm átmé-rőjű csomót találtak a bal tüdejében. Sürgősen beutalták mammográfiás vizsgáltra. Ő azonban nem ment el. Helyette elkezdte önmagát gyógyítani a nemrég elsajátított Elmetükre-technikával. Egy év múlva újra hívták vizsgáltra. Amikor elárulta, hogy nem ment el kezeltetni magát, a doktornő cso-dálkozott rajta, hogy még él. Elővette a friss röntgenfelvételt, és kereste a tovább növekedett cso-mót. Egy idő után megszólalt: „Nem találom. Nem értem hová lett”. Én tudom – feleltem. „Agy-kontrollal elmulasztottam”. Nagyon elcsodálkozott.

Kiderült, hogy a jobb vesémben rosszindulatú daganat van. Azonnal műteni kellett. Vasárnap

már a kórházban feküdtem, s másnapra, hétfőre tűzték ki a műtétet Vasárnap jött az altatóorvosnő, felkészíteni a műtétre. Meglátta az agykontrollos könyvemet és CD-met. Megkérdezte: Elvégezte a tanfolyamot? Mondtam, igen. Erre megkért, segítsek a nagy műtétemnél az orvosoknak, mivel nagy vérveszteség várható. Három adag vért rendeltek a műtéthez. Tudni kell, hogy ráadásul vérszegény voltam. Programoztam, hogy nincs nagy vérveszteség, és minden rendben zajlik. Programoztam és programoztam. A műtét után mondja az adjunktus úr: Ilyent még nem láttunk Nagy műtét volt, mégis alig láttunk vérzést! Nem kellett vért adni! Faragó Margit.

Akkor sem reménytelen a helyzet, ha valaki már fél lábbal a sírban van: „Többliternyi folyadék

gyülemlett fel a mellkasomba, ami miatt majdnem megfulladtam. A kórházi CT-vizsgálat kétököl-nyi méretű daganatot mutatott ki a hasamban. Ráadásul a magas lázam miatt nem tudtak megműte-ni. Közben a daganatom érezhetően nőtt. Más akkor a volt, mint egy gumilabda. Nem sok jóval ke-

18/243


csegtetett az a körülmény sem, hogy testvéreim közül többen daganatos betegségben haltak meg. Két nővérem mellrákban, három másik testvérem pedig hasi rákban hunyt el. Mindnyájan a negy-venes-ötvenes éveikben jártak. Csak akkor csillant fel némi remény, amikor az orvosaim azt mond-ták: Talán még ki lehet venni a daganatot. A műtéti altatásból felébredve az első kérdésem az volt: Sikerült? Sajnos nem! – hangzott a válasz. Felnyitották a hasamat, majd rögtön vissza is varrták. A hasi tumor annyira összekapaszkodott a környező szervekkel, hogy képtelenség volt kioperálni. Ha-zaküldtek meghalni.

Mielőtt elvittek volna, megkérdeztem a doktor urat, árulja el, hogyan néznek ki a rákos sejtek. (Végső kétségbeesésemben ugyanis elhatároztam, hogy magam próbálkozom a gyógyításommal. Régebben olvastam az Agykontroll című könyvet, így tisztában voltam vele, hogy ez nem lehetet-len.) Az orvos azt felelte, hogy leginkább a buborékokhoz hasonlítanak. Mivel akkor már le tudtam menni alfa szintre, lelki szemeimmel láttam, hogy nagyszájú falósejtek egymás után kapják be eze-ket a buborékokat. A tökéletesebb programozás érdekében megkértem a fiamat, hogy szerezze be nekem az alapgyakorlatról szóló kazettát is. Az Elmetükre-technikával elképzeltem magamat, hogy keményen dolgozom otthon a kertben. Kapálok, majd össze-vissza futkározok a kutyámmal. Köz-ben levegőt is alig tudtam venni, és a mellkasomban a folyadék folyamatosan újratermelődött. En-nek ellenére még véletlenül sem mondtam, hogy lehetetlen. Állapotom ellenére képzeletben egész-ségesnek láttam magam. Egy idő után tényleg éreztem, hogy »nap mint nap egyre jobban és jobban vagyok«.

Ezért elhatároztam, hogy elvégzem az agykontrolltanfolyamot. Akkor már 15 kilót fogytam, és annyira gyenge voltam, hogy a fiamnak kellett elvinnie. Erős fájdalmaim miatt fájdalomcsillapítót is kellett szednem. Ott tanultam meg igazán programozni. Ezt követően rohamos javulás ált be az állapotomban. A következő CT-vizsgálaton már a nyomát sem találták a ráknak. Az igaz, hogy szinte egyfolytában programoztam. Nem volt vesztegetni való időm, mert a testvéreimmel két-három hó-nap alatt végzett a rák. A laboratóriumomban egy speciális tust alkottam, amiből lézersugarak jöttek ki. Amikor az orvosom meglátta a felvételt, összecsapta a kezét, és azt mondta: Ez világcsoda! Ilyen még nem volt, hogy valaki ennyire súlyos, operálhatatlan hasi tumorból egy-két hónap alatt rendbe jöjjön. Aztán hozzátette még, hogy erről tanulmányt fog írni.”

Talán a legszörnyűbb eset ez volt: „Kint voltunk a telkünkön. Egész nap főztem, takarítottam,

tettem a szokásos dolgomat. Jó volt a közérzetem, nem is sejtettem, hogy mi vár rám. Betegségem első jele akkor mutatkozott, amikor éjjel kimentem a fürdőszobába, és az ajtó előtt elájultam. Ha-mar magamhoz tértem, és mivel ismét jól éreztem magam, nem hívtunk orvost. Továbbra is a meg-szokott módon teltek a napjaim. Három nap múlva azonban már a vécéről sem tudtam felállni, olyan iszonyatos fájdalmaim voltak. Úgy éreztem, kiszakadnak a beleim. Szerencsére a mentőautó percek alatt kiért. A kórházban rögtön rohantak velem a röntgen osztályra. Mind az ultrahang vizs-gálat, mind a hasi röntgen negatív lett. Az állapotom azonban olyan rohamosan romlott, hogy az or-vosok azonnali hasműtétet javasoltak. A feltárás során megszületett a diagnózis is: teljes bélelzáró-dás, és a vastagbélben egy szétszakadt sérv.

A műtét után megkönnyebbültem, úgy gondoltam túl vagyok rajta. Két nap múlva azonban ismét erős fájdalmaim voltak. A kezelőorvosom azt mondta, hogy tűrjek nyugalommal, később jobb lesz. Én tűrtem, de a beleim nem. Egyik pillanatról a másikra sugárban kezdett ömleni az orromon, a számon a bélsár. Üvöltöttem, és fuldokoltam. Szétszakadtak a két napja műtött beleim. Aki élt és mozgott körülöttem, rohant. Futva vittek a műtőbe. Az újabb több órás hasi műtét alatt kétszer be-állt a klinikai halál. A következő napot az intenzív osztályon töltöttem, morfiumtól kábán. Ekkorra már a kislányom kivételével a családom is lemondott rólam. Tele voltam aggatva csövekkel, szon-dával, és folyamatosan kaptam a morfiumot. A környezetemből csak egy-egy pillanatra észleltem valamit. A szám félrecsúszott, a nyelvem kilógott. 36 kiló szerencsétlenség voltam. Egy hét után is csupán néhány percre tértem észhez. Ennek során történt, hogy az orvosok megálltak az ágyam vé-génél, és azon tanakodtak, hogy ismét meg kellene műteni, de akkor már műhasfal kell, amit nem fogok kibírni. A beszélgetést hallva akadozó nyelvvel megszólaltam: Mához egy hétre hazamegyek.

19/243


Szánakozva néztek rám, és szóltak a nővérkének, hogy hozzon még egy adag morfiumot. Ezt azonban már nem engedtem beadni. Bár elmondta, hogy e nélkül mi vár rám, tudatában akartam lenni annak, hogy mi történik velem. Azért is szükségem volt az éber állapotra, mert a kislányom szinte mindig velem volt, és tartotta bennem a lelket. Egyfolytában programozott a gyógyulásom érdekében. Olyan eltökélt volt, hogy egy idő után már hittem neki, bíztam benne. Vágytam a gyógyulásra, és kész voltam a vele való együttműködésre. Élni akartam. Ezért is mondtam az orvo-saimnak, hogy meg fogok gyógyulni. Tudtam, hogy nem fekhetek itt bábként, nagyon meg kell dol-goznom a felépülésért. Amíg nem voltam tudatomnál, a lányom egyoldalúan beszélgetett velem. Csupa pozitív dolgokat mondott nekem, biztatott a gyógyulásra. Reggel 7-től este 8-ig vigasztalt, hogy: Ne add fel! Egyre jobb színed van. Vagy: Már csak két napot kell aludnod, hogy kivegyék az első csövet belőled. Amikor úgy érezte, hogy már összecsuklik a fáradtságtól, segítségül hívta az agykontrollos társait, akik távprogramozással közreműködtek a gyógyulásomban.

Ahogy tisztult az elmém, egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy valamit nekem is tennem kell magamért. Miután a kislányommal együtt én is elvégeztem az agykontrolltanfolyamot, nem okozott nehézséget a programozásba bekapcsolódni. Már hajnalban elkezdtem, és napi 6-7 órát dol-goztam magamon. Kis manó képében végigjártam a beleimet, és feltérképeztem a kárt. Aztán kü-lönböző módszerekkel (takarítóként, festőként) elkezdtem rendet csinálni a szervezetemben. A szükséges eszközök képzeletbeli megteremtése során rábíztam magam a megérzéseimre. Próbáltam minden negatív gondolatot, kétséget kizárni az agyamból. Az eredmény nemsokára megmutatko-zott. A lányom segítségével, szondákkal és csövekkel feldíszítve kimentem a folyosóra. Az éppen akkor odaért professzori vizit dermedt arccal meredt ránk. Másnap a kislányom egy négylevelű ló-herével nyitott be a kórterembe. »Neked találtam« – és a kezembe nyomta.

Az orvosok továbbra is értetlenül, hitetlenkedve, de csodálattal nézték furcsa sétáimat a folyo-són. A következő héten már drukkoltak is nekem, hogy az adott napon tényleg haza tudjak menni. Estére azonban begennyesedett a sebem. Napi háromszori tisztításra volt szükség, amikor elérkezett az előre beharangozott időpont. A kezelőorvos szinte sajnálkozva mondta, hogy »azért ne kesered-jen el, a sebe gyorsan gyógyul, ezért ha nagyon akarja, holnap már hazamehet. Amit ön csinált, az már így is maga a csoda«. Egy óra múlva nyílt a kórterem ajtaja, és az osztályos orvos a következő-ket mondta: Elnézést asszonyom, de nagy baj van. – Majd kivert a hideg verejték. Mi jöhet még? Nem volt még elég? Aztán így folytatta: Hat rohamkocsi érkezett egy tömegbalesetből. Szükségünk lenne az ágyára. Emiatt mégis csak hazakerültem az általam megjövendölt napon. Az orvosom ellá-tott instrukciókkal és gyógyszerekkel, majd végül átölelt, és ezt mondta: Én nem tudom, hogy mit csinált, azt sem, hogy hogyan, de csodálom önt. Otthon teljesen felépültem, és ma már a halálos be-tegségem csupán egy kellemetlen emlék.”

Olyanok is vannak, akik öntudatlanul alkalmazzák az Agykontrollt, anélkül, hogy korábban hal-

lottak volna róla. A laikus alkalmazás is hatásosnak bizonyult: Gabriella, egy kétgyermekes anyuka, aki az egészségügyben dolgozott, fürdés közben furcsa

csomót vett észre a mellén. Mint nem sokkal később kiderült, emlőrákja volt. A műtét, a többszöri kemoterápia és sugárkezelések ellenére a rák tovább terjedt a testében. Egy év múlva áttétet találtak a veséjében, a tüdejében, és az agyában is. A 179 centiméter magas fiatalasszony 32 kilósra fogyott. Morfiumon élt, az orvosok nem adtak neki többet néhány napnál. Gyermekei jövőjére gondolva azonban elhatározta: meggyógyul. Kérte, hogy adjanak neki kevesebb morfiumot, hogy írni tudjon. 773 darab A5-ös méretű iskolásfüzetet írt tele ezzel a szóval: „meggyógyulok”. Bárki érdeklődött a hogylétéről, csak annyit felelt: meggyógyulok. Minden nap többször elképzelte, ahogy vidáman hintáztatja gyermekeit a közeli játszótéren. Megmagyarázhatatlan módon a daganatok lassan eltűn-tek a szervezetéből. Később visszament a szakemberhez, aki a rákot diagnosztizálta nála. Az orvos nem akart hinni a szemének. Azt hitte, hogy kísértetet lát. Gabriella jelenleg boldog és egészséges családanya, aki korábban nem gyakorolta az Agykontrollt, ám később elment egy tanfolyamra, és a módszer lelkes híve lett. Hiszi, hogy agyunk programozható, és a pozitív megerősítések segítségé-

20/243


vel mindenki gyógyíthatja magát, avagy egyszerűen csak szebb lehet az élete. Minden napot hála-adással kezd, és minden terve megvalósításához az Agykontroll segítségét veszi igénybe.

Szakmai körökben is nagy port kavart az az eset, amikor egy sánta nő ezzel a módszerrel 4 cen-timéterrel meghosszabbította a lábát: „Csípőbetegségem miatt két nagy műtétet hajtottak végre raj-tam gyerekkoromban. Ennek során a bal csípőízületemet merevíteni kellett. Mindezek hatásra 17 éves koromra 4 centiméterrel rövidebb lett a bal alsó végtagom. Mivel a beteg oldalon kevésbé nő a csont, az orvosok azt mondták, hogy ez a helyzet csak rosszabbodni fog. Húsz éven át éltem így, és hordtam állandóan magasított talpú ortopéd cipőt. Ilyen állapotban érthető, hogy mindjárt az elsők között elvégeztem az agykontrolltanfolyamot. Éreztem, hogy rajtam csak ez segíthet. Minden áron meg akartam szabadulni a testi torzulásomtól, mivel az állapotom szörnyű terhet jelentett számom-ra. A megszerzett tudás, és az elszántság végül is meghozta a várt eredményt. Másfél éves kitartó programozás eredményeként fokozatosan megszűnt a két lábam közötti hosszkülönbség.

Reggel, délben, este, sőt sokszor még éjszaka is programoztam a célom elérése érdekében. Egy idő után azt vettem észre, hogy az ortopéd cipőim zavaróan »magassá« váltak. Úristen! Nő a beteg lábam! – hasított belém a gondolat. Egyébként fél évig semmi változás sem történt, mert nem tud-tam magam egészségesen elképzelni. Lelki szemeimmel görbének, rövidebb lábúnak láttam ma-gam. Csak kis lépésekben, apránként sikerült megváltoztatni a magamról kialakított képet. Olyan mélyen gyökerezett bennem a »nyomorék Gabi« énkép, hogy sokáig még alfában sem sikerült hi-bátlannak látni a testemet. Amikor elkezdtem hinni állapotom megváltoztathatóságában, még min-dig csak képzeletben tudtam szebben járni. Az Elmetükre-technika, és a laboratóriumi képernyő al-kalmazása akkor hozott jelentős javulást, amikor már képes voltam magam egészségesnek elkép-zelni. Miután a lelki szemeimmel láttam, hogy olyan csodálatosan járok, mint egy zerge, a valóság-ban is könnyebb lett a járásom. A végén lekaptam a lábamról a cipőt, és örömömben sírni kezdtem az előszobai tükör előtt. Szembe néztem magammal, és azt mondtam, hogy: Ez nekem többé nem kell! Ezt követően elégettem mind a nyolc ortopéd cipőmet. Néhány milliméternyi különbség még van ugyan a két lábam hossza között, de ez már nem akadályoz abban, hogy normál cipőket hord-jak. Melegen ajánlom mindenkinek az Agykontrollt, mert ez egy igazi kincs.”

Nem kevésbé meghökkentő Székács Ferenc egri asztalos története, akit Vallon úti műhelyében

dolgozva csonkolásos baleset ért. Bal kezének nagyujja a megmunkált deszkával együtt a gyalugép alá csúszott, és az levágott belőle egy centiméternyi darabot. Székács úr nem nyugodott bele, hogy rokkanttá vált, hanem Agykontroll-ismereteit felhasználva öngyógyításba kezdett. Az Elmetükre technikát alkalmazva ujjának hiányzó része visszanőtt. Alig két hónap alatt új csonthártya és köröm képződött rajta. A levágott ujjbegy étertestére visszamaterializálta a hiányzó szöveteket. A korábbi és az új röntgenfelvételek egyértelműen igazolják a „csodát”. Az orvosok érdeklődésére elmesélte, hogy mindezt az Agykontrollnak köszönheti, majd hozzátette, hogy „ez a tanfolyam volt élete leg-jobb befektetése”. A róla szóló riportból az is kiderül, hogy az orvostársadalom és a gyógyszergyár-tó lobbi azért nem támogatja az Agykontroll széleskörű terjedését, mert ez rontja az „üzletüket”. Ha az emberek önmagukat is meg tudják gyógyítani, sőt sokkal többre képesek, mint az orvosok, akkor a betegellátásban dolgozók munkanélkülivé válnak. Ennél is megbocsáthatatlanabb következmény, hogy a befektetők elvesztik a gyógyszergyártásból eredő hatalmas profitjukat.

Nem mondható mindennaposnak ez a gyógyulási mód sem: „1992-ben egyszerre kaptam szívin-

farktust és tüdőembóliát. Az agykontrolltanfolyamot 1993-ban végeztem el. Ez volt életem legjobb befektetése. Minden nap legalább egyszer elcsendesedek, relaxálok, de napközben többször is el-mondom magamban gondolatban azt a megerősítést, hogy: Egyre jobban vagyok! Azóta semmi problémám a szívemmel. 1994-ben egy rutinvizsgálaton kiderült, hogy a koleszterinszintem 8,6 ami igen magas. Azonnal elkezdtem tevékenykedni a képzeletbeli laboromban. Gondolatban borecetes infúziót adtam be magamnak, és azzal mostam át az ereimben csörgedező véremet. Ezt a játékot naponta többször is megismételtem. A negyedik napon, amikor éppen alfában voltam, és elkezdtem alkalmaznia a borecetes infúziót, hirtelen erős vizelési ingerem támadt. Olyan intenzív nyomást

21/243


éreztem a hólyagomban, hogy abba kellett hagyni az alfázást. Szaladtam a WC-re, és ahogy megin-dult a vizeletem olyan érzésem támadt, mintha sűrű olajat pisilnék. Kb. 1 dl, sűrű, sárga, olajos vi-zelet csillogott a kagylóban. Alig tudtam kisikálni utána a vécécsészét, olyan csúnya nyomot ha-gyott benne. Néhány nap múlva visszamentem az orvosomhoz, hogy ellenőriztessem a koleszterin-szintemet. Az eredmény 6 mmol/l lett! Az orvos kérdőn nézett rám: – Hát ezt hogy csinálta? Azóta időnként – amikor éppen eszembe jut – tisztogatom a véremet és az ereimet. Jelenleg 5,0 a kolesz-terinszintem. Mindez annak ellenére történt, hogy a táplálkozásomat nem változtattam meg. Most is ugyanazt eszem, mint amikor még magas volt a koleszterinszintem.”

Az Agykontroll az allergia felszámolása terén is igen hatékonynak bizonyult. A legtöbb siker a virágporallergia megszüntetése során történt. A legérdekesebb esetekről azonban az ételallergiával kapcsolatban számoltak be: „Gyermekkorom óta allergiás voltam a tojásra. Eleinte kis mennyiséget még fel tudott dolgozni a szervezetem, csak akkor keletkeztek rajtam kiütések, ha sokat ettem belő-le. A helyzet azonban idővel egyre súlyosabbá vált. Annyira, hogy már az orvosok által felírt gyógy-szerek sem segítettek. Ekkor, végső elkeseredésemben elővettem a régebben már olvasott Silva-köny-vet, hogy megpróbálkozzak az Agykontrollal. Az Elmetükre-technikát alkalmazva a képernyőmön naponta háromszor megjelenítettem egy nagy adag tojásos ételt, amit képzeletben jóízűen falatoz-tam. Aztán láttam magam, hogy a bőröm másnap is ugyanolyan sima, nem jelenik meg rajta kiütés. Emellett képzeletben olyan injekciókat adtam be magamnak, amelyek segítették feldolgozni a fe-hérjét. Egy hónap múlva kíváncsi voltam az eredményre. Megettem egy adag tojásos ételt. Nagy meglepetésemre a szervezetem nem reagált rá. Ezt követően még két ízben programoztam, majd be-fejezésül képzeletben kezet fogtam a tojásokkal, és örök barátságot kötöttünk. Már évek óta nyu-godtan ehetek bármilyen tojásos ételt. A tojásfehérje feldolgozása ma már semmilyen gondot nem okoz a szervezetemnek.”

Komplex betegségek esetén sem reménytelen a helyzet: „28 éves koromban gyógyíthatatlan be-

tegségem alakult ki. Bőr-, ízület- és vesekárosodás okozta tünetektől szenvedtem. Vérképem bor-zasztóan rossz volt. Féléves kórházi kezeléssel sem sikerült megállítani a további romlást, ezért le-százalékoltak. Alig kezdtem el dolgozni, máris nyugdíjas lettem. Rokkantnyugdíjas. Az orvosom azt tanácsolta, hogy tanuljak meg élni ezzel a betegséggel. Én azonban nem tudtam belenyugodni ebbe a helyzetbe, és folyton-folyvást a gyógyulás lehetőségét kerestem. Amikor megjelentek az Agykontroll és a Gyógyíthatsz című könyvek, rögtön lecsaptam rájuk. Elolvasásuk után azt gondol-tam, hogy: Istenem! Ha ennek csak a fele igaz, nyert ügyem van! Nem csak a fele volt igaz, hanem minden. Sőt a leírtaknál többet is elértem. Ezen az úton elindulva legyőztem minden betegségemet. Hitemnek és a programozásoknak köszönhetően ma már nem szedek gyógyszereket, és a leleteim kiválóak. Az orvosom azt mondta, hogy még ilyet nem látott. Visszamentem dolgozni, és senki sem hiszi el rólam, hogy milyen beteg voltam.”

Vicces történetekben sincs hiány: „Korábban gyakran mondogattam, hogy: Ha én ezt megoldom,

abba biztosan belekopaszodok. Nem csoda, hogy a hajam nagyon hamar elkezdett hullani. A külön-féle vizsgálatok nem tudták kideríteni az okát. A vitamintabletták szedése semmit sem segített. Ké-sőbb, agykontrollosként már rádöbbentem gondom valódi okára. Sürgősen abbahagytam a negatív programozást, és Elmetükre-technikával naponta háromszor programoztam magamnak, hogy a ha-jam dús, erős szálú. Sikerült! Üstököm ismét a régi.” Az Agykontroll a férfiak házimunkára serken-tésére is alkalmas: „Kíváncsiságból elkezdtem programozni a férjemet. Ő német fiú, foglalkozása favágó. Vidéken lakunk, és itt nem szokás, hogy a férfiak házimunkát végezzenek. Ennek ellenére többször elképzeltem alfában a 100 kilós »erdei mackó« férjemet az én kis köténykémben, amint mosogat. Három nap múlva így brummogott hozzám: Olyan fáradtnak nézel ki kicsim, ma én mo-sogatok. Nyolc éve vagyunk házasok, és ez idő alatt ez volt az első alkalom, hogy az ő kezébe járt szaporán a mosogatószivacs. Remélem nem utoljára.”

22/243


Külföldről is érkeznek beszámolók. Egy Torontóban élő asszony így bánt el az epekövével: „Gyakran kínzott az epegörcs. Végül nem bírtam tovább, be kellett mennem a kórházba. Ott reggel-től késő délutánig vizsgáltak, majd közölték velem, hogy epekövem van. Hazaküldtek mondván, hogy keressek egy sebészt, és operáltassam meg magam. Egy ilyen komoly műtét errefelé nem ol-csó dolog. Miután már régóta készültem haza, nem halogattam az utazást. Műtétre azonban Ma-gyarországon sem volt szükség. Otthon hallottam erről a kurzusról, és elvégeztem. Utána elképzel-tem, hogy kapszulákban kis manókat nyelek le. Az első csákánnyal szétverte a nagyobb köveket. A később érkező törpék egyre kisebbre törték azokat, majd az utolsó kávédarálóval porrá őrölte. Így a kövek könnyen távoztak az epehólyagomból.” (Mellesleg ugyanezt meg lehet tenni vesekövek ese-tén is.)

Ha nem túl nagy a kő, ki is csalogatható: „Vesemedence-gyulladással bekerültem a kórházba, ahol a röntgen két meglehetősen nagy követ mutatott ki a vesémben. Az orvosok műtétet javasoltak. Én azonban 10 nap haladékot kértem, és a fiatal orvosok legnagyobb derültségére már a kórházban neki-álltam a programozásnak. Alfa állapotban megkerestem a két követ, és rábeszéltem őket, hogy jöj-jenek ki, mondván »Jóval kellemesebb itt kint a fényben, mint ott bent a sötétben«. Eléjük álltam, és mutattam a vesevezetéken át a kivezető utat. A húgyhólyagomba érve félreálltam, és vártam mi tör-ténik. A két vesekő engedelmesen követett. Még a kristályosan csillogó felületüket is láttam, amikor belepottyant a hólyagomba. Ezt közöltem az orvosommal is, aki mosolyogva küldött ellenőrző rönt-genre. A felvételt vizsgálva döbbenten állapította meg, hogy a kövek már nincsenek a vesében. Ezt követően hazamentem, és háromnapi koncentrált agykontrollozás után a kövek a WC-kagylóban kö-töttek ki.

A csontritkulásommal kapcsolatban is biztató eredményt értem el. Miután már nyugdíjas vagyok, a háziorvosom évente elküld általános kivizsgálásra, ahol nagyfokú csontritkulásra derült fény. A csontvesztés közel 45%-os volt, ami nagyon veszélyesnek számít. Mint köztudott a csontritkulás gyógyíthatatlan betegség, egyelőre csak az állapotromlás állítható meg. A kapott hormontartalmú tabletta is csak lassította a további leépülést. Mivel nem vágytam arra, hogy hátralevő éveimet ágy-ban vagy tolószékben töltsem, elkezdtem újra programozni. Megmagyaráztam a testemnek, hogy mi a baj, és megkértem az egészségemre felügyelő kis katonákat a közreműködésre. Rávettem őket, hogy árgus szemekkel figyeljék a gyógyszer működését, hogy csak ott fejthesse ki a hatását, ahol kell. Semminemű mellékhatást nem engedélyeztem. Utána képzeletbeli műszerembe betápláltam az ideális csontsűrűséget. Aztán beállítottam a programot, hogy mindaddig építi és szaporítja a csont-sejteket, amíg ezt a szintet el nem éri. Felszólítottam szervezetem dolgos kis törpéit, hogy szorgal-masan gyűjtsék össze a rossz helyre rakódott meszet, és keverjék össze a laboratóriumomban talál-ható jó fajta csontenyvvel, valamint a szükséges szerves anyagokkal, és kis kannácskáikkal öntöz-zék be a porózus csontrészekbe. Jelen pillanatban ott tartok, hogy a csontritkulás 15%-kal csök-kent.”

A legnagyobb kétkedést orvosi körökben váltja ki az Agykontroll: „A méhszájamon keletkezett

hámfelrakódás miatt állandó orvosi ellenőrzés alatt álltam. Az orvosom már korábban is gyakran mondogatta, hogy jó lenne ezt eltávolítani, mert komoly betegség alakulhat ki belőle. A műtétnek azonban még a gondolatától is irtóztam, azért húztam-halasztottam a dolgot. A következő felülvizs-gálaton azonban közölte velem az orvosom, hogy a felrakódás tovább nőtt. Ezért nem szabad to-vább várni, mert fennáll az elrákosodás veszélye. Megijedtem, de haladékot kértem, hogy megpró-bálhassam Agykontrollal rendbe hozni magamat. Orvosom furcsán nézett rám. Miután hosszú ideje barátok is vagyunk, így fogalmazott: Ági! Ennél értelmesebbnek gondoltalak! Ennek ellenére el-kezdtem programozni, de valahogy nem teljes gőzzel. Az egy hónap múlva végzett kontrollvizsgá-lat nem mutatott javulást, így a műtét elkerülhetetlennek tűnt. Ettől pánikba estem. Nagy nehezen kiharcoltam még egy hét haladékot, és most már teljes odaadással programoztam a gyógyulást.

A laboratóriumi képernyőmön egy lézerkészüléket képzeletem el, ami fokozatosan elvékonyítot-ta a hámfelrakódást. Eközben gyakran elképzeltem magam tejesen gyógyultan, egészségesen. Elér-kezett az utolsó kontrollvizsgálat ideje. A nőgyógyászom már notesszel a kezében várt: – Ágika, melyik napon fekszel be a kórházba? –Talán előbb meg kellene vizsgálnod! Nem sok értelmét látta,

23/243


de a kérésemre megtette. Rutinszerűen kereste a kóros elváltozást, de nem találta. Először a szem-üvegét törölte meg, majd a vizsgálóműszer lencséjét. Végül ezt mondta: Ez érthetetlen, de hála Is-tennek tejesen rendben vagy! Határtalan volt az örömöm. Egyszerre két sikert értem el. Nemcsak a műtétet úsztam meg, hanem felkeltettem az orvosom érdeklődését is a Silva-módszer iránt.”

A sok szülés következtében köldöktől lefelé megnyílt a hasfalam, és már kezdett továbbszakadni

felfelé is. Arról nem is beszélve, hogy kialakult egy hüvelykujjbegynyi köldöksérv is. Minden olyan orvosi vizsgálatnál, amikor a hasamat is megvizsgálta az orvos közölte, hogy meg kellene operál-tatnom, mert tovább fog szakadni. Ez a negatív „programozás” még siettette is a folyamatot, mert amikor hasizomerősítő felüléseket végeztem, kezdett valami kitüremkedni és furcsa, izomrepedés-szerű tüneteket észleltem. Megvallom megijedtem. Nekiláttam a helyreállításnak. Szintemre men-tem, és elképzeltem egy „varrókészletet”, ami az emberi test varrására alkalmas. Amikor annak ide-jén varrni tanultam, mutattak nekünk egy kelmeegyenesítő öltést, ami a széthasadt ruhadarab meg-javítását szolgálja. Ezzel az öltéssel kezdtem képzeletben kijavítani a hasfalamat. Az öltés kezdeté-nél és végénél hagytam egy-egy cérnadarabot azzal a céllal, hogy szükség esetén még tudjak feszí-teni a varráson. Még kb. három alakommal mentem alfába, és húztam szorosabbra az öltést. Kis idő múlva ellenőriztem szintemen a szétvált izomszélek összeforrását, és amikor már befejezettnek lát-tam a gyógyulást, kiszedtem a „varrást”. Nem sokkal később észrevettem, hogy a köldöksérvem is teljesen elmúlt, visszahúzódott! A következő vizsgálaton, ahol az orvos megtapogatta a hasamat, és megnyugodva közölte: „Látom, megfogadta a tanácsomat, és végre megoperáltatta a hasfalát.” Ek-kor azonban hirtelen elakadt a szava, mert nem látott műtéti heget. Eldicsekedtem a módszerrel. Nagyon csóválta, hitetlenül rázta a fejét, de az eredmény ott volt, megkérdőjelezhetetlenül.

A legtöbben a fogorvosi kezeléstől félnek: „Az Agykontroll megismerése előtt a fogorvosi szék

számomra az univerzum legkerülendőbb pontja volt. Most már más a helyzet. Nyolc fogamra kellett koronát rakni. Amíg korábban a fúrógép hangjától is pánikba estem, most injekció nélkül csiszolták le az összes fogamat. A fájdalmat Agykontrollal szüntettem meg. A doktor úr nagyon csodálkozott rajtam. Az egyik fogamat azonban menthetetlennek ítélte, és ki akarta húzni. Kértem, hogy várjunk még vele pár napot, valamit ki akarok próbálni. Látta, hogy nagyon ragaszkodom a természetes fo-gaimhoz, ezért próbatömést alkalmazott. Az eljárás nem vált be, ettől még érzékenyebb lett a fo-gam. Ekkor bedobtam apait, anyait. Három este alkalmaztam az Elmetükre-technikát. Képzeletben átlátszóvá tettem a szuvas fogamat, majd feltöltöttem tisztító folyadékkal, ami feloldotta a tönkre-ment fogbelet. Aztán képzeletben egy injekciós fecskendővel leszívtam a zavaros folyadékot. A nyolcadik leszívás után megtisztult a fogam, és megszűnt a fájdalom. A doktor úr hiába ütögette a fémszondájával, egyáltalán nem fájt. Bár már hallott az Agykontrollról, nem akarta elhinni, hogy én hoztam rendbe. De a probléma megszűnt, így ezt a fogamat is véglegesen betömhette, és felrakhatta rá a koronát.”

Ha valamelyik eljárás nem válik be, ne keseredjünk el. Próbálkozzunk más módszerrel. Egy fia-

tal nő félholtan feküdt a kórházban. A korábban tanultak alapján oly módon próbálta gyógyítani he-veny vastagbélgyulladását, hogy törpék tisztítják, súrolják a beleit. Ennek során azonban nem javult az állapota. Ezt követően megváltoztatta a gondolati képet, ám az új módszer sem hozott ered-ményt. Ekkor az jutott eszébe, hogy háborút indít a kórokozók ellen. Ellazulva, mély tudatszinten naponta küldte csatába seregeit, és színes képek formájában vizualizálta a küzdelmet. Az érzékletes megjelenítés sikerrel járt. Orvosai legnagyobb meglepetésre nemsokára gyógyultan távozott a kór-házból.

Egy másik hölgy is csak harmadik nekifutásra ért el sikert. Először ő is a kis törpékkel próbálko-zott, akik üvegmosó kefével tisztogatták az ereit. Bár kitartóan programozott, a kívánt javulás még-sem mutatkozott. Erre módosított a stratégián, de mindhiába. Végül az az ötlete támadt, hogy min-den egyes vörösvértestét megkérte: a beteg ereken keresztülutazva gyógyítsák azokat. Ezt követően gyorsan visszahúzódtak a hatalmas, dudoros visszerei a lábán.

24/243


Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a gyógyító eljárásnak valamilyen mértékben összhangban kell állnia azzal az eljárással, amit a láthatatlan segítőink hajtanak végre rajtunk a tényleges gyógyításunk során. Azt nem várják el tőlünk, hogy pontosan tudjuk, hogy a betegségün-ket hogyan kell gyógyítani, de azt igen, hogy legalább hasonló módon imitáljuk a menetét. Pl. ha vészes vérszegénységben szenvedünk, hiába küldjük a kis törpéket ereket takarítani, mert nem a vérereinkkel van a baj. A vashiány pótlása, a vörösvértestek szaporítása ily módon nem oldható meg. Aki idegenkedik a hagyományos orvosi kezeléstől, annak is célszerű legalább egy kivizsgálá-son részt venni, hogy tudja mi a baja. A pontos diagnózis tudatában sokkal könnyebb kidolgoznia a célravezető stratégiát, mint a vaksötétben tapogatózni. Ha végképp nem boldogulunk, kérdezzük meg a laboratóriumi tanácsadóinkat. Ők tudják, hogy mi a megoldás.

A balesetek megelőzése érdekében is érdemes pontosan programozni, nehogy úgy járjunk, mint ez az aggódó szülő: „A feleségem új autót vett, és a 17 éves fiam elkérte tőle kipróbálásra. Miután csupán 3 napja rendelkezik jogosítvánnyal, nagyon nyugtalan voltam, hogy valami baja esik. Mivel nem sikerült lebeszélnem a sétakocsikázásról, lementem alfába, és azt programoztam, hogy sértet-lenül hazaér. Így is lett. Neki nem esett semmi baja. A kocsin azonban két horpadás volt. Azt ugyanis elfelejtetem programozni, hogy az autó is épségben maradjon.”

Vigyázzunk, mert az Agykontrollban a negatív programozás is hat. Jóval intenzívebb, mint az

önszuggesztió: „Agykontrollt végzett kolléganőmet tanfolyamra küldték, de a vizsgáktól nagyon félt. Reggel,

induláskor az járt a fejében, bárcsak eltörné a kezét, akkor nem tudna tesztet írni. Túl jós sikerült a programozás. Az Oktatási Központ lépcsőjén legurulva nem csak a kezét, hanem a lábát is eltör-te…”

Különösen fontos a körülmények pontos megismerése elveszett tárgyak, állatok, személyek ke-

resése során. Ezt támasztja alá az alábbi beszámoló is: „Vidékről hívtak fel telefonon, hogy segítsek egy elveszett kutya megtalálásában. Gazdája elkeseredettségét átérezve elkapott a »vadászösztön«. A telefonkagylót a kezemben tartva alfába mentem, és kértem a kutyus adatait. Soha nem jártam az illető lakhelyén, ennek ellenére bevillant egy utcarészlet, amit részletesen leírtam a telefonálónak, és megjelöltem, hogy melyik ház, melyik lakásában található a jószág. Fél óra múlva újra hívtak. Minden stimmelt, az utca, a ház, a lakás, a kutya fajtája. Csak éppen nem ez volt a keresett eb. Ki-derült, hogy rosszul adta meg a kutya életkorát. Újabb esettanulmányba kezdtünk. Most másik kép, egy játszótér ugrott be. Ezt is részletesen ismertettem. Még azt is elmondtam, hogy a mérleghinta egyik végén hiányzik a faülőke. A cím közlésekor azonban zavarba jöttem, mert az illető azt állítot-ta, hogy azon a környéken nincs is játszótér. Ennek ellenére elment a megadott címre. Fel-alá járkált a környéken, majd benézett egy sövénykerítés mögé. Ott meglátta az általam említett játszóteret, a mérleghintával, és a hiányzó faülőkével együtt. Azért nem tudott róla, mert ez a kis játszótér egy katonatisztek számára épített lakónegyedben állt. Ott búslakodott a kutyája egy fa alatt. Mindketten örömmámorban úsztunk, amikor visszahívott.”

Imádom a lovakat, és sokat járok közéjük. Egy alkalommal egy csikó ki volt kötve, mert kóliká-

tól szenvedett. Vergődött. Az állatorvos nem sok reményt fűzött az életben maradásához. Hazasiet-tem, a laboromba mentem, és gyógyítani kezdtem. Bementem a belébe, ahol egy sötét fal fogadott. Csákánnyal bányásztam a falat, nagyon sokáig. Már azt gondoltam, nem jó helyen járok, amikor egy pici lyukon fényességet láttam. Sikerült az akadályt megszüntetni. Kitalicskáztam a „cuccot” a végbeléhez, majd kimostam a beleit. Ennek végeztével láttam, hogy boldogan ficánkol. Felhívtam a gondozót, mi van a lovacskával. Képzeld, éjjel 2 órakor kimentem megnézni, s életemben annyi trágyát nem láttam, mint amennyi kijött ebből a lóból. Azóta is jól van és egészséges: Márta.

Az Agykontrollal állatokat is lehet gyógyítani: „Szandra lova megbetegedett, kólikás lett. Az ál-

latkórház orvosa így szólt a szomorú lányomhoz: »Mit akar, Nem látja, hogy a ló haldoklik? Kár bele a gyógyszer!« Az orvos magatartása rettenetes dühöt váltott ki belőlem. Utólag azonban örülök

25/243


neki, mert ha normálisan viselkedik, valószínűleg elfogadom a tényt, hogy az állat menthetetlen. Így azonban harcba szálltam vele. Azonnal elkezdtem agykontrollozni. A laboratóriumomban napi 12 üveg infúziót adtam neki, az ultra tanfolyamon tanult módon. A kislányom pedig reggel 7-től es-te 10-ig egyfolytában pozitív állításokat mondott a lónak. Kézrátételes gyógyítást is alkalmaztunk. Reikisek távkezelték, az ivóvizét programoztuk, majd Elmetükre technikát alkalmaztunk. Lovunk anyagcseréje teljesen felborult a betegségtől. A trigliceridszintje 0,5 helyett 13, a pulzusa pedig 30 helyett 120 volt. A vércukra felment 9-re. Háromhetes küzdelem után azonban meggyógyult, bol-dogan vittük haza. Ezt követően az állatok gyógyítását tovább folytattuk. Eddig öt reménytelennek tartott lovat mentettünk meg. Azt tapasztaltuk, hogy a hatékony programozáshoz tudnunk kell mi-lyen laborértéket akarunk elérni. Csupán az a kívánság, hogy a „laborérték jó legyen” nem elegen-dő. Újabban az ügetőre vagy az állatkertbe bennünket hívnak, ha nagy a baj. A történtek hatására az Üllői úti Lókórházban már két állatorvos is elvégezte az Agykontrolltanfolyamot.”

Egyik kedvenc ismerősöm családjában élő cicus úgy ugrott le a szekrényről, hogy megütötte

magát. Egyre rosszabbul volt. Nem evett, nem mosakodott, ami a cicáknál rossz előjel. Jó néhány nap múlva vitték csak orvoshoz, aki megállapította, hogy eltört a gerince. Mivel nem vitték orvos-hoz most már olyan helyzet alakult ki, hogy még műtéttel sem tud segíteni. Egyet lehet tenni, el kell altatni, mert a teljes lebénulás vár a cicára. A család hallani sem akart erről! Ekkor szereztem tudo-mást az esetről. Nekem is van cicám, így el tudtam képzelni, mit éreznek. A következőt tettem: la-boratóriumomban megjelenítettem a törött gerincű állatot, majd a törés két végét alaposan megcsi-szoltam, hogy jó érdes legyen a felület. Ezt követően „bioragasztóval” bekentem, majd összenyom-tam, végül rugalmas kötszerrel körbefogtam őket.

Naponta ellenőriztem, hogy nem mozdult-e el a két felület, és megigazítottam a kötést. Mindezt egészen addig, amíg már azt nem érzékeltem, hogy a törött rész masszívan összeragadt. Ekkor el-képzeltem, hogy megindul a csontképződés, és a cica szervezete átvette a gyógyulás további irányí-tását. Nem szóltam az ismerősömnek, csak vártam a híreket. Kb. 2 hét múlva kaptam az elsőt, a cica eszeget, és ami nagyon fontos: mosakszik. Hiszen ha nagy a baj, a macska nem mosakszik. Tovább tevékenykedtem alfában. Hamarosan újabb hír érkezett: vánszorogva ugyan, de már néhány lépést megtett. Ekkor árultam el, hogy gyógyítom. Nem akarom szaporítani a szót, most hétvégén már ar-ról számoltak be, hogy a cica remekül van, és már a kedvenc székébe is fel tud ugrani.

Ne feledkezzünk el a rendszeres továbbképzésről, tudásunk fejlesztéséről se. Ismereteink kibőví-

tésének leghatékonyabb módja az Ultra tanfolyam elvégzése. A 2 napos továbbképző tanfolyamon megtudjuk, hogy melyek az igazán hatékony programozás titkai; Mik az egészség helyreállításának lelki vonatkozású titkai. Megtanulhatjuk még hogyan oldhatunk meg 72 óra alatt megoldhatatlannak tűnő helyzeteket; Hogyan lehet az Agykontroll alapjaira másokat is megtanítani; Miként lehet tár-gyakat mentális energiával feltölteni; Hogyan lehet csapvízből gondolati úton döbbenetesen hatásos gyógyszert előállítani; Miként lehet a kezünkből kiáramló energiával fantasztikusan hatékonyan gyógyítani; Hogyan lehet pecek alatt maximálisan energikussá válni; Miként lehet távolról, egyszer-re több tucatnyi ismerőst gyógyítani; Beszélgetés közben hogyan lehet szubjektív kommunikációval hatni a beszélgetőpartnerünkre, és így segíteni neki; Végül azt is elsajátíthatjuk, miként lehet elérni, hogy az adósunknak eszébe jusson megadni a tartozását; Továbbá hogyan vonzhatjuk magunkhoz azokat az érdeklődőket, akiknek a leginkább szükségük lenne az eladásra kínált ingatlanunkra, vagy az általunk gyártott termékekre, illetve szolgáltatásainkra. Az Ultra tanfolyamra csak az Agykont-roll tanfolyamot végzettek jelentkezhetnek. A részvételi díj kb. fele az alaptanfolyam díjának.

A kazettákon forgalmazott tanfolyamokból is sokat profitálhatunk: „Megvettem az Elménk uni-verzális ereje című kazettasorozatot. Tudtam, hogy bízhatok az ajánlásukban, mert amit eddig taní-tottak, az úgy működött, ahogy ígérték. Azt azonban nem sejtettem, hogy egy szuperszonikus repü-lőt kapok! Olyan gyors és hatalmas pozitív belső változásokat indított le bennem, hogy időnként csodálkozva kérdem magamtól – Valóban én vagyok ez az ember?”

26/243


Mint tudjuk az Agykontrol szabályait könyvből is el lehet sajátítani, de a tanfolyamot végzett ismerősünktől is megtanulhatjuk: „Egy fiatal kollégám megkérdezte tőlem, hogyan szabadulhatna meg a pattanásaitól. Ránézve kisé zavarba jöttem. Az arca, a nyaka, a homloka zsúfolásig tele volt pattanásokkal. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy több száz pattanás csúfította el az arcát, és közü-lük sok gennyes volt. Azt válaszoltam, hogy »programozz magadnak gyógyító vizet«. Röviden el-mondtam a módszert, aztán meg is feledkeztem a dologról. A másnapi értekezleten odajött hozzám a barátom és megkérdezte, hogy láttam-e a fiatal kollégát. Igen látom, ott ül előttem – válaszoltam. – De láttad az arcát? Felálltam, és odamentem a fiúhoz. Csaknem tátva maradt a szám. Olyan tiszta és sima volt az arcbőre, mint a baba popsija. Orvosilag elképzelhetetlen, hogy valakinek egyetlen éjszaka alatt ennyire rendbe jöjjön a bőre. Ilyen súlyos bőrbajok után még teljes gyógyulás esetén is marad valami nyom vissza. A csúnya hegek azonban teljesen begyógyultak. Álmélkodva kérdez-tem, hogy mit tett az arcával. Megfogadtam a tanácsodat – hangzott a válasz. Megmostam az arco-mat életenergiával telített vízben, és ettől teljesen elmúltak a pattanásaim. Erre csak annyit tudtam kinyögni, hogy én nem azt mondtam, hogy meggyógyulsz, hanem azt, hogy ez talán segít. Ő azon-ban nagyon hitt ennek a módszernek a hatékonyságában. Gondolom előtte más sok mindent kipró-bált, és ez volt az egyetlen reménye. A hit pedig mint tudjuk önmagában is hegyeket mozgat. Hátha még Agykontrollal is kombinálják.”

Az elfáradt szervek energiával való feltöltése meghosszabbítja az életünket. Néhány éve barát-

nőm édesanyját szívinfarktus érte. Beszállították a kórházba. Sűrűn egymás után még három infark-tus következett. A kezelőorvos közölte, hogy sajnos tehetetlenek, és a beteg élete már csak néhány óra. Ezért értesítették a családtagjait, hogy elbúcsúzhassanak tőle. Ekkor hívott a barátnőm, és kérte a segítségemet. Azonnal alfába, illetve a laboromba mentem, és megjelenítettem az idős asszonyt. Vizualizáltam a szívét. Olyan volt, mint egy élettelen, nehéz kődarab. Aztán elkezdtem beszélni hozzá, hogy: „Még nincs itt az ideje, hogy befejezd az életedet. A családnak szüksége van rád, az unokáid kicsik még, kell nekik a nagymamai szeretet” Hozzátettem, hogy: „Az történjen, ami min-denki számára a legjobb.” Ezzel egyidejűleg az Ultra tanfolyamon tanult módon feltöltöttem a szí-vét energiával. Erre a kezemben tartott szív hirtelen kitágult, mint amikor valaki mély levegőt vesz, majd „kiengedte a levegőt”. Utána nagyon lassan elkezdett pulzálni. Kezdetben csak gyengén, majd egyre lendületesebben dobogott. Amikor meggyőződtem róla, hogy szabályosan és egyenletesen dolgozik, visszatettem a szívet a helyére, kikísértem Joli nénit a laboromból, kijöttem alfából, és iz-gatottan vártam a fejleményeket. Este 7 órakor, amikorra az orvos jelezte a szomorú véget, csörgött a telefon. A gyomrom összeugrott. A barátnőm hívott. Köszönés nélkül belekiáltotta a telefonba: „Úgy is tudom, hogy te csináltál valamit, mert anyu egyszer csak megszólalt, hogy enne egy kis húslevest.” Hamarosan kikerült az intenzív osztályról, és a mai napig köztünk él. Azóta a barátnőm és a családtagjai is elvégezték az Agykontroll tanfolyamot, és sikerrel alkalmazzák a tanultakat.

Az apró sikerekről szóló beszámolóknak se szeri, se száma: „Két éve ínhüvelygyulladást kaptam,

melynek következtében csúnya dudor éktelenkedett a kezemen. Annyira szégyelltem, hogy társa-ságban eldugtam a kezemet. Mivel ez nem lehet megoldás egy életen át, elkezdtem programozni. Néhány nap után arra ébredtem, hogy eltűnt a dudorom. A fiam a mai napig csóválja a fejét, ha a kezemre néz.”

A sokféle gondok egyike így nyert orvoslást: „A lábkörmeim nagyon gombásak voltak. Alfában, a laboromban különleges gyógyszert kotyvasztottam, amivel naponta kenegettem a körmeimet. Per-sze csak képzeletben. Igaz hogy 8 hónapig tartott a gyógyulás, de sikerült. Újra felmerek venni vé-kony harisnyát.”

A csontritkulás megszüntetése sem lehetetlen. 28 éve rendszeresen járok reumatológiára és gyógyfürdőkbe, csontritkulás és meszesedés miatt. Két évvel ezelőtt 164 centiméterről 158 centimé-terre mentem össze, és egy púp nőtt a hátamon. Háromszori Elmetükre gyakorlat után azonban ki-egyenesedett a hátam, és megszűnt a púpom. Amikor elmentem megröntgeneztetni, a kezelőorvo-som nagyon csodálkozott a változáson. A magasságom újra 164 cm.”

27/243


Sajnos elég rossz a csontrendszerem, hosszú évtizedes huzavona, szenvedés után belementem, hogy megoperálják a gerincemet. Attól kezdve évente vettem részt fürdőkúrákon speciális gyógy-kórházakban, hogy többet ne keljen átélnem a sok szenvedést. Egyik alkalommal egy csontsűrűség-vizsgálatot is végeztek, és megállapították, hogy beindult a csontritkulás. Ez a 40-es éveim elején történt. Egy pillanatra megijedtem, majd eszembe jutott, hogy „hát miért vagyok én agykontrollos? Itt a következő feladat!” Lementem szintemre, kivetítettem magam elé a csontvázamat, és elképzel-tem, hogy az olyan, mint egy lisztszíta, ezernyi, parányi lyukkal. Majd hívtam az apró manókat, akik az égből lekért, csodálatosan összeállított anyaggal elkezdtek dolgozni. Mindegyik lyukacskát betapasztották, majd az anyagot szépen elsimították. Csak néztem, hogy milyen gyönyörű lett a csontvázam. Sehol semmi hiba! Ezt követően visszahelyeztem csontvázamat a testembe. Nagyszerű érzés volt tudni, hogy immár egészséges vagyok, és ezt százszázalékosan el is hittem!

Egy ideig még naponta eszembe jutott, hogy teljesen egészséges a csontvázam, majd el is felej-tettem. Egy év múlva megint mentem fürdőkúrára, ahová vinni kellett a régi leleteket. Újra elren-delték a csontritkulás-vizsgálatot. Majd visszavittem a leletet a főorvoshoz, aki csak nézte, és elkez-dett érdeklődni, hogyan élek. Sokat mozgok, úszom, mit eszem? Nem értettem, mire a sok kérdés, majd azt mondta, hogy hihetetlen, de a csontrendszerem állapota sokkal jobb, mint az előző évben volt. Ilyen nem szokott előfordulni. Amikor befejeződött a fürdőkúra, a kerületi orvoshoz is vissza kellett vinni a zárójelentést és leleteket. Újra elkezdődött a kérdésözön, mert ő is észrevette a válto-zást. Tehát mindenkit csak biztatni tudok, hogy alkalmazza a tanfolyamon elsajátított technikákat, segítsen magán és embertársain!

Aki már szenvedett égési sérülést, az tudja igazán értékelni ezt a csodával határos gyógyítási

módot: „Tavaly végeztem el a tanfolyamot. Nem sokkal utána lobogó, forró vízzel leforráztam a kezem. Azonnal azt mondtam magamban: Elmúlt, nem fáj! Nem hólyagosodott fel, nem lett vörös, mintha semmi sem történt volna. Este a családom tagjai sem tudták megmondani, melyik kezemmel történt a baleset.”

Az Agykontroll alkalmazása nincs korhoz kötve. Gyerekek is nyugodtan használhatják: „Az unokám 8 éves kislány, és elvégezte a gyermekagykontroll-tanfolyamot. Azóta hatalmasat változott, természetesen előnyére. Önbizalma megnőtt, és nagyon jó tanuló lett. Dolgozatírásnál sikeresen al-kalmazza a Három Ujj technikát. Osztályából azóta sok gyerek elvégezte a kurzust, és osztályfő-nökük rendkívül büszke a tanítványaira.”

14 éves voltam, amikor az orvosok pajzsmirigy-nagyobbodást, valamint göbös elváltozásokat di-

agnosztizáltak nálam. Állandó hormonkezelést írtak elő, és a műtét is szóba került. Mivel anyukám Agykontroll-tanfolyamot végzett úgy döntött, hogy ne szedjem tovább a gyógyszert. Helyette min-den este agykontrolloztunk. Ott ült az ágyam mellett, és kérte, hogy behunyt szemmel képzeljem a nyakamat szobornak, amiről együtt lesimogatjuk „lefaragjuk” a strúmámat, ami egyre kisebb lesz, végül egészségessé válik a pajzsmirigyem. Megmondom őszintén nem igazán hittem abban, hogy ez használ, sőt néha kifejezetten untam. Anyu azonban kitartó volt. A legközelebbi kontrollon a doktornő alig hitte el, hogy valaha is bármilyen panaszom volt. Most én járok Agykontroll-tan-folyamra az anyukámmal, és ezúton is nagyon köszönöm neki, hogy meggyógyított.

A gyerekek gyógyításra is használják ezt a módszert: Benjámin fiam 2001 decemberében, 7 és

fél évesen végezte el a gyermekagykontrollt. 2002 márciusában egy térdprobléma miatt végzett röntgenvizsgálat kapcsán kiderült, hogy a sípcsontjában galambtojásnyi ciszta van, ami miatt elője-gyezték műtétre. Azt tanácsolták, ne is menjen iskolába, mert ha megműtik, úgyis ismételnie kelle-ne a tanévet. Benjámin senkinek sem árulta el, hogy elmetükre-technikával a laborjában (titkos kuckójában) gyógyítja magát. Három hónap múlva összepakoltuk a kórházban szükséges ruhákat, és bementünk az Ortopédiai Klinikára. Feltűnt, hogy a fiam milyen nyugodt, sőt engem nyugtatga-tott, hogy ne izguljak, jó lesz a röntgene. Az összes orvos összeszaladt, mert eltűnt a cisztája! Akkor árulta el, mit csinált. Többet kontrollra sem kellett mennünk.

28/243


Kisfiam két hónapos korában elájult. A kórházban a kivizsgálás során megállapították, hogy per-cenként 300-at ver a szíve. Ennek okát az egyhónapos vizsgálat sem tudta kideríteni, Ekkor erőt et-tem magamon, és a kórház folyosóján szintemre mentem. Az orvosnak elmondtam, hogy az esetta-nulmány során lelki szemeimmel egy kis húskinövést láttam a szíven belül. Az orvos persze nem hitte el, de azért ultrahanggal másnap megvizsgálta a kisfiam szívét. Kiderült, hogy igazam volt, egy 8 × 2 mm-es szívizomkinövés okozza a bajt. Az orvos közölte, hogy szívműtétre van szükség. Ijedtségemben – több társammal együtt – programozással 8 hét alatt eltüntettük a kinövést. Az or-vosok ezt már végleg nem értették. Fiacskám ma már 4 éves, s a pszichikus gyógyítás óta egyszer sem jelentkezett rosszulléte.

Azok is képesek Agykontrollal gyógyítani magukat, akik még soha sem hallottak erről a mód-

szerről. Egy kislány a leukémia egyik kivételesen súlyos formájában szenvedett. Az orvosai közöl-ték a szüleivel, hogy maximum két hete van hátra. Ekkor a gyerek azt találta ki, hogy minden este, fürdéskor elképzeli, hogy a kádban levő víz az élet vize, ami a bőre apró lyukacskáin keresztül be-áramlik a testébe, és ő meggyógyul, életre kel. Az orvosok értetlenül állnak a tény előtt, hogy a kis-lány még mindig él, és leletei hónapról hónapra jobbak lesznek.

Emilyvel könnyekkel küszködve közölte az orvosa, hogy agydaganata van. A röntgenfelvétel azt

is kimutatta, hogy a műtéti beavatkozásra nincs lehetőség. Betegsége annyira előrehaladott állapot-ban van, hogy már csak két hete van hátra. A fiatal amerikai nő maga is meglepődött azon, hogy milyen higgadtan vette tudomásul az iszonyatos bejelentést. Bár kifelé menet kissé elsírta magát, de a kocsiban már határtalan nyugalom árasztotta el a testét és a szellemét. Minden pénzét kivette a bankból, repülőre ült, és Kalkuttába utazott. Egy olcsó külvárosi szállodában kivett magának egy szobát 13 napra. Maga sem tudta, hogy pontosan mit miért tesz, mégis elképesztően magabiztosnak érezte magát. A padlóra feküdt, majd mormolni kezdte magában, hogy meg akar gyógyulni. Időn-ként felkelt, megtornáztatta elzsibbadt tagjait. A negyedik napon zsongást érzett a fejében, mintha meleg vízbe mártott kendőt tekert volna köré. A 13. nap hajnalán olyan erősnek és egészségesnek érezte magát, mint még soha korábban. Hazautazott, és kérte orvosát, hogy ismét röntgenezze meg. Az új felvételeken a kóros elváltozás nyomát sem lehetett látni.

Emily később is eredményesen alkalmazta az „Elmetükre” gyakorlat autodidakta úton elsajátított módszerét. Egy motorbaleset során alaposan összetörte magát. A kórházban azt mondták neki, hogy legalább 3 hónapig nem kelhet fel. Erre elkezdte alkalmazni a jól bevált módszert. 9 nap múlva saját lábán távozott a kórházból. A hölgy mit sem tud az Agykontrollról. Gyógyulását annak tulajdonítja, hogy: „Irtó erős az akaratom. Indiában öntudatlanul cselekedtem, a kórházban viszont már direkt hipnotizáltam magam. Erősen, nagyon erősen gondoltam az összezúzott tagjaimra, és egy vörösen izzó burkot képzeltem köréjük. Közben pedig halálos lelki nyugalommal ismételgettem, hogy meg fogok gyógyulni. Szerintem az ember képes tudatosan hatnia testére. Remélem, hogy előbb-utóbb sokan jutnak ennek a képességnek a birtokába. Nincs ebben semmi varázslat, nem csupán a test hat a lélekre, hanem a lélek is a testre.” Nos, hát így is lehet magyarázni José Silva öngyógyító módsze-rének hatásmechanizmusát.

Sokan küzdenek látási problémákkal, és mind többen költenek egy vagyont a lézeres szemműté-

tekre. Az agykontrollosok másként járnak el: „14 éves koromtól szemüveget hordtam, és négyéven-ként egyre erősebb lencsét írt fel az orvosom. Az agykontrolltanfolyam elvégzése után két és fél hónapig programoztam ez ügyben. Elképzeltem, hogyan működik az egészséges szem, vizualizál-tam magamat szemüveg nélkül, és alfában sokszor átéltem annak örömét, hogy nagyszerűen látok messzire. Mivel a vágyam és az elvárásom nagyon erős volt, elértem a célomat. Egy idő után döb-benten vettem észre, hogy tökéletesen látok szemüveg nélkül is.”

Súlyosabb esetekben is érdemes próbálkozni: „Az egyetemi éveim alatt derült ki, hogy belső szemtengelyferdülésem van. Erre mindkét szememre cilinderes szemlencsét írtak fel. A későbbiek során e nélkül az utcára sem tudtam kimenni. A tanfolyam elvégzése után elkezdetem alkalmazni az »éleslátás« cseppeket, illetve azt programoztam magamnak, hogy minden pislogás után a szemem

29/243


olyan jól fókuszál, mint egy fényképezőgép. Ma már szemüveg nélkül is jól látok. Megvizsgáltat-tam a szemem műszerekkel is. Megállapították, hogy a rövidlátásom és a szemtengelyferdülésem megszűnt. Amikor elárultam a fő-orvosnak, hogy minek köszönhetem a gyógyulásomat csak annyit mondott, hogy: Rómába is száz út vezet.”

Úgy tűnik, hogy költséges fogyasztószerekre sincs szükség: „Amikor az agykontrolltanfolyamra

jelentkeztem 100 kilogrammnál is többet nyomtam a mér-legen. A megszerzett tudás birtokában rögtön elkezdtem programozni. Egy év alatt több mint 20 kilogrammot fogy-tam. Elmetükre-technikával értem el a célomat. Pozitív állí-tást is használtam. Minden étkezés előtt elmondtam, hogy a most elfogyasztandó ételből a szervezetem csak annyit hasz-nál fel, amennyi az egészséges működéshez szükséges. Azóta is tartom a súlyomat.”

Valószínűleg a hajfestékgyártásnak is bealkonyul: „El-kezdett őszülni a hajam, és a bajuszom is. Nekifogtam prog-ramozni, hogy sötétebb legyen. 2 hónap után a bajuszom már befeketedett. Mintha befestettem volna.”

Az Agykontroll a rég várt gyermekáldást is meghozza: „34 évesen mentem férjhez. Hét éven át hiába vártuk a gyermekáldást. A kórházi kivizsgáláson közölték velünk, hogy immunológiai okok miatt soha sem lehet gyerekünk. Ezt követően állított be a férjem az Agykontroll és a Gyógyíthatsz című könyvekkel. Azonnal ta-nulmányozni kezdtem őket. Amikor először programoztam, a viráporallergiámat akartam megszün-tetni. Legnagyobb meglepetésemre nem a kívánt kép jelent meg, hanem egy édes kisbabát láttam magam előtt. Rögtön hagytam az allergiámat, és a teherbeesésem ügyében kezdtem el szorgoskod-ni. Képzeletben egy egész hadsereget mozgósítottam a méhemben, akik mindenféle technikai új-donsággal nekiláttak engem gyógyítani. Ez a csata háromnegyed óráig tartott. Utána feltettem a kérdést a tanácsadóimnak, hogy mi legyen az elpusztult ellenféllel. Azonnal megkaptam a választ, hogy végezzek hüvelyöblítést. A szintemről kijőve ezt meg is tettem. Pontosan 9 hónap múlva meg-született az egészséges Bálint fiam. Amikor 3 éves lett, mind gyakrabban mondogatta, hogy szeret-ne egy »rózsaszínű« kistestvért. Ekkor megint rászántam egy órát a programozásra, és 9 hónap után megszületett Anna lányom, aki rózsaszínűbb már nem is lehetett volna. A terhességem alatt ezzel a technikával azt is megtudtam, hogy milyen nemű a magzat. A tanfolyamot csak jóval később végez-tem el, két döbbenetes sikerrel a hátam mögött.”

A szülő nők is gyakran alkalmazzák ezt a módszert: „Első gyermekem születésekor borzasztóan

féltem a szülési fájdalomtól. Úgy döntöttem, hogy teszek ellene. Ellazult állapotban elképzeltem, hogy egy nagyon rugalmas gumicsövet, amin keresztül minden ellenállás nélkül megszületik a gyer-mekem. Gondolatban egész terhességem alatt dédelgettem ennek a könnyű szülésnek a gondolatát. Éjjel egyperces fájdalmakra ébredtem, amelyek valójában nem fájtak, csak a méhösszehúzódások miatt nem tudtam kényelmesen feküdni. Rohantunk a kórházba, és úgy szültem meg a babát, hogy szinte észre sem vettem. Az orvos nem akarta elhinni, hogy egy órával az első gyermekem megszü-letés előtt én még békésen aludtam az ágyban, és semmilyen fájdalmat nem éreztem.”

Gyerekek gyógyításnál nagyon fontos a fájdalomcsillapítás is: „Óvónő vagyok, és egyszer az

udvaron az egyik 3 éves kislány elesett. A fehér harisnyája kiszakadt, és azonnal vérezni kezdett a térde. Föléje tettem a kezemet, és a kesztyűérzéstelenítést alkalmazva ezt mondtam: Elmúlt! Nem fáj! Nem vérzik! A kislány abbahagyta a sírást, és kérte, hogy nézzük meg a térdét. A seb rózsaszí-nű volt, és egyáltalán nem vérzett. Boldogan elmosolyodott, és így szólt: Ezek szerint csak a haris-nyám vérzett.”

30/243


Már a nagymamáknak sem idegen az Agykontroll: „A napokban történt, hogy a másfél éves unokám megfogta a forró kályhacsövet, mire majd elájult a fájdalomtól. A kesztyűérzéstelenítés technikájával pár perc alatt szó szerint meggyógyítottam.”

Az Agykontroll elsajátítása nem függ a kortól. Gyerekek is elvégezhetik a tanfolyamot. Még

hozzá nem is akármilyen eredménnyel. Erről számol be egy hálás mama: Nagyon köszönöm, hogy ilyen örömben részesítettétek a lányomat, Esztert. A gyerektanfolyam

óta nem bír magával Hol az ébredését állítgatja, hol azt látom, hogy a három ujja össze van téve, hol meg törökülésben ül a szobájában csukott szemmel. „Ez az én gyerekem?” – kérdezgetem magam-tól. Aki eddig úgy tett-vett, sürgölődött, mint a sajtkukac; ha valakivel beszélgettem folyton belebe-szélt, stb. Teljesen kicserélték! Most megvárja, amíg befejezem a mondókámat. Nem hisztizik a hú-gával, hanem kedvesen, kérve szól hozzá, ha nem tetszik neki valami. Őrületes! Titkon reméltem, hogy a tanfolyam elvégzése után lesz rajta változás, de hogy ekkora, azt még álmomban sem remél-tem!

Gyógyítani nem csak önmagunkat lehet, hanem másokat is. Így azok számára is elérhető ez a

módszer, akik nem végezték el az agykontrolltanfolyamot, vagy nem képesek alfába merülni: „Az egyik unokám koraszülöttként, nyolc hónaposan jött a világra, nagyon betegen. Az aorta nagymérvű szűkülése következtében semmi esélye sem volt az életben maradásra. Négynapos korában egy spe-ciális mentőautóval, inkubátorban, lélegeztető gépen tartva vitték a fővárosba megoperálni. A műté-tet követő éjszaka leállt a szíve. Újraélesztették, majd ötnapos korában újabb műtét következett, mi-vel időközben az aorta másik ága is beszűkült. Az operációk után mindössze 1720 grammra csök-kent a súlya. A fiam és a menyem teljesen össze volt törve. Amikor visszaszállították a helyi kór-házba, megállapították, hogy az agykamrákban nagy mennyiségű agyvíz van. Ekkor újra a főváros-ba vitték, hogy az agyát lecsapolják. Közben tüdőgyulladást kapott, ami késleltette a műtétet. Ami-kor visszahozták jobboldali lágyéksérve lett, amit itt operáltak meg. Alig hogy túljutottunk ezen, a bal oldalán is lágyéksérv keletkezett, amit már csak a fővárosban tudtak megoperálni. Viszonylagos felépülése után közölték velünk, hogy a szív két pitvara között 5-6 milliméteres lyuk tátong. Ezt már nem tudtuk elviselni. Úgy döntöttünk, hogy az agykontrollosokhoz fordulunk. Egy havi talál-kozójuk során nyolcszázan programozták az unokám gyógyulását. Állapota rohamosan javult. A kontrollvizsgálaton nem találták a szívén a lyukat. Végre élet költözött bele. Igaz hogy 16 hónapos kora ellenére úgy néz ki, mint egy 8-9 hónapos gyerek, de már formálja a szavakat, saját erejéből hasra fordul, és a karjaival kitámasztja magát. A legjobb úton halad, hogy felépüljön, és normális emberé fejlődjön.”

A gyógyíthatatlannak hitt cukorbetegség ellen is sikerrel vehetjük fel a küzdelmet: „A bátyám-

nak sorozatosan 19 mmol/l körül volt a vércukorszintje. Ezért beutalták a kórházba, hogy inzulinra állítsák át. Nagyon sajnáltam őt, mert a másik bátyámnál láttam, hogy ez mennyi kényelmetlenség-gel, és kötöttséggel jár. Másnap reggel elmentem a templomba, meggyóntam, megáldoztam, és imádkoztam a testvéremért. Utána hazamentem, és leültem meditálni. Soha ilyen jól még nem sike-rült a relaxálás. Megjelent előttem a bátyám fehér hasnyálmirigye, csúnya, nagy fekete foltokkal. Megkértem a mindig segítőkész manócskáimat, hogy csiszolják le a fekete foltokat, amit azok meg is tettek, és az így hófehéren csillogóvá vált. Utána meglátogattam a testvéremet a kórházban. Ezzel fogadott: Képzeld, lement a cukrom 3,6-ra! A biztonság kedvéért még pár napig bent tartották, majd hazaengedték. Megúszta a mindennapi szurkálást. Nem mertem elárulni, hogy mit tettem, mert fél-tem, hogy kinevet. Én azonban szilárdan hiszem, hogy az imádság, és az Agykontroll segítetett rajta.”

Testvérem alkoholista volt. Elmetükre-technikát alkalmaztam, és éjszakai gondolati üzenetkül-

dést. Természetesen orvoshoz is vittem, és ő szintén le akart szokni az alkoholról. Az éjszakai üze-netküldésben nagyon szépen beszéltem vele, és próbáltam elmagyarázni, hogy miért lenne neki jó, ha nem inna alkoholt. Öt éve egy csepp alkoholt sem iszik, még a pálinka szagától is undorodik! Ez

31/243


kb. fél éves, kitartó programozás eredménye. Nagyon örül az egész család, a nővérem élete teljesen megváltozott! Hozzáteszem, keményen ivott, töményet is, és naponta többször.

Van aki csak azért végzi el a tanfolyamot, hogy valakin segítsen: „A kurzusra jelentkezésem oka,

hogy a fiamon szerettem volna segíteni, aki már nyolc éve lisztérzékeny volt. Nem sokkal az agy-kontrollos kezeléseim megkezdése után már bármit ehetett. Hála Istennek és az Agykontrollnak, az-óta is tökéletesen jól van.”

Mind több családban okoz gondot a gyerekek allergiája: „A lányom súlyos porallergiában szen-vedett. Teljesen bedugult az orra. Már mindent megpróbáltunk, de csak a száján keresztül tudott le-vegőt venni. Sok kínlódás után lementem alfába, és egy képzeletbeli kis járművel behatoltam a lég-úti rendszerébe. Megdöbbentő látvány fogadott. A járatot szorosan a falához tapadó paplanszerű szövet zárta el. Szívós munkával elkezdtem ezt az anyagot a kezemmel leválasztani az orrüreg falá-ról. Egy órán át kínlódtam vele. Ezt követően teljesen megdöbbentem, amikor a kislányom boldo-gan újságolta, hogy már kap levegőt az orrán keresztül.”

Segíteni bárkin lehet, nemcsak a családtagokon: „Kolléganőm egyik reggel szinte derékszögbe

görbülve nyitott be hozzám. Lumbágó – válaszolta kérdésemre. Ritkán jön, de ha elkap, két hétig fogva tart. Este képzeletben beinvitáltam a laboromba. Gerince úgy jelent meg, mint egy bonyolult elektromos rendszer, rengeteg piros és kék dróttal. Az egyik kék drót kilazult a helyéről, és beszo-rult. Az elmetükre-technikával alkotott csavarhúzóval kipiszkáltam, majd visszaillesztettem a helyé-re. Meghúztam a csavarokat is, hogy szorosan tartsanak. Még gépzsírral is bekentem, hogy jobban forogjanak a csigolyák. Ezután elképzeltem a kolléganőmet, amint kiegyenesedik, örömében ugrál, és azt mondja: Elmúlt a lumbágóm! Másnap egyenes derékkal érkezett, és amikor megkérdeztem hogy van, ugrálni kezdett, majd felkiáltott: Elmúlt a lumbágóm!”

A gyógyító képességnek hamar híre megy: „A szomszédom megkért, hogy segítsek a 13 éves

kislányán, aki leukémiás. Megrázott a dolog, mivel ez én lányunokám is ennyi idős. Az esettanul-mány során egy kórházi ágyba kapaszkodó, sovány, kopasz, teljesen leromlott fizikai állapotú kis-lány jelent meg előttem. Intuitív vérvizsgálata 18 ezer fehérvérsejtszámot mutatott ki. Laboratóriu-momban csontvelőcserét végeztem, és »fehérvérsejtcsapdát« operáltam a májába, hogy a véráramba csak 4 ezer egészséges sejt jusson. A többi pedig a véren és a vesén át távozzon a vizelettel. Aztán az Elmetükre képernyőjén elképzeltem őt, amint hosszú, fekete, göndör hajjal mosolyogva tesz-vesz, jól érzi magát. Ezt a programozást néhány hónapon át folytattam. Ennek köszönhetően már jól van, és a vérképe is remek.

A gyors segítség is gyakran elkel: „Egyik reggel a kolléganőm kétségbeesve keresett fel: „Lá-nyának elfolyt a magzatvize, de a baba még mindig nem fordult meg, ezért az orvos császármetszést határozott el. Azonnal szintemre mentem, és beszéltem a babával. Elmondtam neki, hogy minden-kinek az lenne a legjobb, ha megfordulna, és természetes úton jönne a világra. El is képzeltem, hogy megfordul, és megszületik. Két óra múlva a boldogságtól sírva újságolta a kolléganőm, hogy a kis-baba megfordult, és gyorsan megszületett. Az orvos azóta sem érti a dolgot.”

Úgy is meggyógyíthatunk valakit, hogy nem ismerjük, soha nem láttuk: „A tanfolyam utolsó

napján esettanulmányi feladatként egy 50 év körüli hölgy vizsgálatát kaptam. Az azonosításnál si-került 100%-os találatot elérnem, és utána gyógyítottam is őt a laboromban. Kellemes érzés fogott el közben. Egy hónappal később az Agykontrollklubban egy asszony lépett elém, és közölte, hogy ő volt az, akit gyógyítottam. Elmondta, hogy 20 éve fájó ízületei tökéletesen rendbe jöttek, és ezt na-gyon-nagyon köszöni. Amit ekkor éreztem, az szavakkal leírhatatlan. Szívből kívánom ezt az érzést minden agykontrollos társamnak.” Akinek egyetlen agykontrollos ismerőse sincs, az Interneten kér-het segítséget. A http://www.esettanulmanyok.hu honlapon sok agykontrollos gyógyítja ismeretlen embertársait. A nyitó oldal tetején kattintsunk az Eset megadása webkapocsra, és töltsük ki a meg-jelenő űrlapokat. A gyakorló agykontrollosok a Feladványok kérése webkapoccsal megnyitható

32/243


oldalon kérhetnek esettanulmányt, vagyis gyógyítandó beteget. Az esetmegadás végén célszerű a kérdőív URL címét kimásolni a böngésző címsávjából. Ezzel ugyanis a későbbiek során módosít-hatjuk a diagnózist, illetve gyógyulásunk után törölhetjük magunkat a nyilvántartásból.

Egy tanárnő a diákjainak segít ezzel a technikával: „A továbbképzés során elvégeztem a Tanít-hatsz jobban! nevű tanfolyamot. Biológia-kémia szakos tanárnő vagyok, és középiskolában tanítok. Ez a két tudományág nem tartozik a diákok kedvenc tantárgyai közé. Ezért gyakran előfordult az órán, hogy nem figyeltek, vagy beszélgettek. Amikor elkezdtem alkalmazni a tanultakat, megszűn-tek a fegyelmezési gondok. Minden órámat azzal kezdem, hogy relaxáltatom a diákjaimat. Alfában elképzeltetem velük a megtanulandó tananyagot. Azóta gyorsabban haladunk a tanulásban, és a dolgozatok átlaga két egész jegyet javult. Dolgozatírás előtt most már kifejezetten követelik a 2-3 per-ces relaxációt, hogy nyugodtabbak legyenek, és jobban produkáljanak. A tanulóknak annyira tetszik ez a tanítási módszer, hogy a máskor lustálkodók is úgy jelentkeznek, majd kiesnek a padból. Egyéb-ként én is jobban élvezem az órákat, és napi 6-7 óra tanítás után sem érzem magam fáradtnak.”

Még hatékonyabbá válik a tanár-diák együttműködés, ha a tanuló is elvégezte az agykontroll-tanfolyamot: „Dolgozatot írtunk matekból. Az óra végére nagyon elfáradtam, és már nem volt ked-vem kiszámolni a hiányzó részleteket. Ezért összeérintettem a három ujjamat, és a szintemen képze-letben megkérdeztem a tanító nénitől, hogy mit kell beírnom. Ő gondolatban »válaszolt«, én meg beírtam az így kapott számokat. A legjobb az volt, hogy amit a szintemen tudtam meg, az pontos volt, amit kiszámoltam, abban viszont akadtak hibák.”

Mások közreműködésének eredménye ez a siker is: „Lányom panaszkodott, hogy a főnöke – aki

igen jómódú vállalkozó – soha nem ad jutalmat, akármennyire is jól végzik a munkájukat. Kará-csony előtt 3 héttel elkezdtem az illetővel a laboratóriumomban kedvesen beszélgetni. Elmondtam neki, hogy milyen rendesek és szorgalmasak a beosztottai, s hogy az ő munkájuk révén jut nagy jö-vedelemhez. Javasoltam, karácsony előtt jutalmazza, meg őket. Így ő is jól jár, mert még odaadób-ban fognak dolgozni, ami még több hasznot hoz neki. (Egyébként a szóban forgó főnökkel szemé-lyesen soha nem találkoztam.) Háromszor hívtam be így a laboromba, és ott 2-3 percig beszélget-tem vele. Az eredmény: Karácsony előtt 2 héttel 10-50 ezer forintos pénzjutalmakat osztott szét az alkalmazottainak, és a nőknek még ajándékkosarat is mellékelt.”

A hivatalos tudomány természetesen az Agykontrollt is elutasítja, ezt a módszert is kuruzslásnak,

szélhámosságnak nyilvánítja. Az orvostudomány képviselőit azonban gyakran zavarba hozzák az eredményei: „Kisfiam kéthónapos korában elájult. A kórházi kivizsgálás során megállapították, hogy időnként 300 a pulzusa. Ezt követően egy hónapig vizsgálták, de nem tudták kideríteni a baj okát. Amikor értesítettek, hogy vigyem haza, a kórház folyosóján szintemre mentem. Utána el-mondtam a vizsgálatot végző orvosnak, hogy az esettanulmány során lelki szemeimmel egy kis húskinövést láttam a szíven belül. Nem hitte el, amit mondtam, de azért ultrahanggal megvizsgálta a fiam szívét. Kiderült, hogy igazam volt, a jelzett helyen egy 8 × 2 mm-es szívizomkinövés okozta a bajt. Ezt követően nem engedtem, hogy megműtsék. Nekiálltam, és programozással nyolc hét alatt eltüntetem a kinövést. Utána visszamentünk felülvizsgálatra. Az orvosok ekkor már végleg nem ér-tették, hogy mi történt. Fiam most 4 éves, és azóta egyszer sem jelentkezett a betegsége.”

A különféle esettanulmányok összegzése után szinte mindenkiben felmerül a gyanú, hogy itt

komoly erők tevékenykednek a háttérben. A túlvilági szellemek, az őrangyalaink szinte arra várnak, hogy segíthessenek nekünk. A sorozatos sikereknek híre megy, és valósággal kiprovokálják a rászo-rulókból a segítségkérésnek ezt a módját. A láthatatlan szellemvilág közvetlenül nem avatkozhat ugyan bele az életünkben, sőt tudati fejlődésünk jelenlegi szintjén már arra sincs lehetőség, hogy látható formában megnyilvánuljanak előttünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek. Az erre szolgáló módszerekkel bármikor kapcsolatba léphetünk velük. Az egész emberiséget ma már nem oltalmazzák, de az arra érdemesektől továbbra sem tagadják meg a segítséget. Ez a fajta segítség-nyújtás sohasem harsány, és tolakodó. Nem erőszakol ránk semmit, és a legkevésbé sem tuszkolja a

33/243


szánkba a „sült galambot”. Csupán lehetőséget teremt nekünk a cselekvésre, az általuk előidézett helyzeti előny kihasználására.

Megnyilvánulási módját egy vidéki építkező esete is jól érzékelteti: „A tetőszerkezeti munkánk-hoz szükségem volt egy kihúzható, hosszú létrára. A szomszédomnál érdeklődve kiderült, hogy ilyen csupán egy van a faluban, a helyi asztalosnál. Miután nemrég költöztem ide, senkit sem ismer-tem. Ilyen körülmények között csak egy módon léphettem vele kapcsolatba, Agykontrollal. Leültem az előszobám pamlagára, és szintemre jutva előadtam a kérésemet. Kb. 20 perc után azzal a biztos tudattal tértem vissza az éber állapotba, hogy ezt lerendeztem, a gond meg fog oldódni. Így tettem a dolgomat tovább. Másnap reggelizés közben hallottam, hogy egy autó a házunk előtt pöfékelve megállt. Tulajdonosa többször is megpróbálta beindítani, de nem boldogult vele. Erre kiszállt belő-le, és felnyitotta motorháztetőt. Kimentem, hogy segítsek neki. A bemutatkozásnál kiderült, hogy a helyi asztalossal van dolgom. Rögtön kapcsoltam, és közöltem vele, hogy a kocsinak semmi baja. A lefulladás egészen más okra vezethető vissza. Hitetlenkedve csukta le a motorház fedelét. Még na-gyobb volt a csodálkozása, amikor a kocsi az első pöccentésre beindult. Ezt követően előadtam a ké-résemet. A létrát természetesen megkaptam, és eggyel gyarapodott az ismerőseim száma a faluban.”

Egy osztrák barátommal pár éve elterveztük, hogy egyik vasárnap Ausztriában megmásszuk a

Schneeberg-et. Az autót a hegy északi oldalán hagytuk és megindultunk gyalog felfelé. Elég sok időbe telt mire felértünk, ugyanis bele-bele feledkeztünk a csodálatos tájba, és hát én először vettem részt ilyen túrán. Majd amikor felértünk a kb. 2100 méter magas hegycsúcsra, egy kis ebéd, pihenő után máris jöttünk vissza, de ekkor már a kis hegyi vonattal, mely kb. 5 km/h-s sebességgel közle-kedett lefelé a déli oldalon. Jól elszámoltuk magunkat az idővel. Amikor leértünk, taxival kellett visszamennünk az északi oldalhoz a kocsiért, majd irány Sopron, a vasútállomás, mert az esti vonat-tal mindenképpen el kellett jönnöm, hogy hétfőn munkába tudjak állni. Több mint 100 kilométerre volt Sopron, és az autóban egyre mondta a közlekedési híradó, hogy „Achtung, Achtung, stb. Ma-gyarország felé sokat kell várakozni a határnál!” Barátom javasolta, hogy maradjak Ausztriában, és másnap jöjjek haza, de én kértem, hogy csak figyelje az utat és vezessen.

Elkezdtem a programozást, melynek során alfában tisztítottam az utat, az államhatárt. Csodák csodája, senki sem volt a határnál, simán átmentünk. Barátom csodálkozott, de megjegyezte, hogy hiába a sietség, mert a vonat 15 perce elment. Én csak kértem, hogy vezessen! Megérkeztünk a pá-lyaudvarhoz, ránézett az órájára és mondta, hogy nincs értelme kiszállni. Szóltam, hogy vegyük ki a csomagot és fussunk a vonathoz. Határozottságomat látva szó nélkül tette, amit mondtam. A pálya-udvaron az ajtónál álló vasutastól megkérdeztem, hogy a Budapest felé elment-e már a vonat? Azt felelte: nem, mert elromlott a mozdony!? Ekkor még megvettük a jegyeket, megkerestük a vonatot, felszálltam rá, és máris fütyült a kalauz. Elindult a szerelvény. Barátom álmélkodva integetett, és viccesen felkiabált, hogy intézzem el, hogy visszafelé is üres legyen a határ. Gyorsan leültem, alfá-ba merültem, és kitisztítottam neki a határt. Amikor hazaértem, barátom felhívott, és csodálkozva mesélte, hogy a határ visszafelé is üres volt.

Még azt szeretném elmondani, hogy a programozásnál nem én választottam meg a módot, ho-gyan érjem el a vonatot. Jó agykontrollos lévén nem tettem volna ilyent. Én csak nagy hittel tudtam, hogy elérem a vonatot. A többit az égiekre bíztam. Tökéletesen működött a HIT, VÁGY, ELVÁ-RÁS hármas. Köszönöm Istenem a bizonyságot! Amit nagyon akarunk, azt el is érhetjük, és mint láthatjuk rövid idő alatt.

Ma már olyanok is vannak, akik komplex módszerként alkalmazzák ezt az eljárást, életük szinte

minden problémáját Agykontrollal oldják meg. Az Agykontroll parapszichológiai képességekkel felruházó hatását támasztja alá a következő történet: „Egy varrodád üzemeltetünk, és egyik délután nem indultak el a gépek. Ki kellett hívni a szerelőt. Sokáig kereste, de nem találta a hibát. Kínlódása láttán gondoltam lemegyek alfába, és megvizsgálom a berendezést. Megérzésem azt súgta, hogy a főkapcsolóban van a hiba. Elmondtam a férjemnek, aki idegesen leintett, hogy ne okoskodjak. A szerelő este tízkor feladat a küzdelmet, nem boldogult a feladattal. Megkértem, hogy mielőtt el-

34/243


megy, szedje szét a kapcsolót. Szétbontotta, és megtalálta benne a hibát. Egész éjjel dolgoztunk, és behoztuk a lemaradást.

A másik sikerélményem az öreg falióránkhoz fűződik. Szintemre mentem, és kitisztítottam a po-ros alkatrészeket. A családom tudomást szerezve a próbálkozásomról feszülten figyelt. Kinevettek, mert nem történt semmi. Az óra továbbra is állt. Erre kimentem a konyhába. 10 perc múlva utánam kiabáltak, hogy jöjjek azonnal, mert az óra megindult. Azóta is egyfolytában jár.”

Aki nem képes magán ily módon segíteni, mások közreműködését kéri: „Felhívott egy kedves

ismerősöm, és megkért nézzem meg mi a hiba a családi házuk fűtésrendszerével, ugyanis időnként leáll. Amikor alfában megnéztem a házat, láttam a délre néző szobaablakot, és a ház északi részén a kazánt. Megvizsgáltam a vízvezetéket, és az kattant be, hogy kitűnő. A termosztát működését is jó-nak találtam. Amikor a kazánt vizsgáltam azt érzékletem, hogy a meleg víz nem tud továbbmenni, kb. 1 méter magasból visszaesik. Nem értek hozzá, de bekattant, hogy az a kifejezés, hogy „tűsze-lep”. Fogalmam sem volt, hogy van-e ilyen alkatrésze a kazánnak. Mindenesetre közöltem az isme-rősömmel, hogy mire jutottam. Hamarosan jött a köszönő telefon, hogy valóban a tűszelep volt a rossz, és már meg is javították.”

Az Agykontroll határtalan lehetőségeivel tisztában levők már szerelőt sem hívnak az elromlott

készülékek javításához: „Kapcsolóhiba miatt két éven át csak úgy tudtuk a tévénket elzárni, hogy a hálózati csatlakozóját kihúztuk a konnektorból. A tanfolyam elvégzése után lementem alfába, és megkerestem a hibát, majd nekiálltam a képzeletbeli megjavításának. A kontakthibás érintkező fe-lületet »összeforrasztottam«, és képzeletben többször kipróbáltam, hogy működik-e az ily módon megreparált kapcsoló. Úgy láttam minden rendben van. Ezt követően kijöttem béta szintre, és a va-lóságban is kipróbáltam, hogy működik-e a kapcsoló. Működött!!! Döbbenetes élmény volt. Fél évig hibátlanul látta el feladatát, majd megint elromlott. Ekkor ismét »gyógyítottam« a laboromban, és azóta kifogástalanul működik. Ezt követően már minden elromlott készüléket így javítottam. A tévékapcsoló után sikeresen rendbe hoztam a hűtőszekrényt, a hajszárítót, a magnót, a villanybojlert és a telefonüzenet-rögzítőt.”

Egy vidéki utam során hangoskodó, kulturálatlan társaság ült körém, akik primitív viselkedésük-

kel nagyon zavartak. Gondoltam zenehallgatásba menekülök előlük, de lemerült az iPodom. Na-gyon mérges lettem, hogy ilyen nincs. Nem létezik, hogy akkor hagy cserben, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá. Kezembe vettem, lementem alfába, és elkezdtem tölteni az akkumulátorát. A művelet olyan jól sikerült, hogy az 5 órás utat végig bírta. Később felkeresett a barátnőm, hogy könyvelő apjának a számítógépe elromlott, és senki sem tudja megjavítani. Már több szervizben is voltak, de nem tudnak segíteni. A merevlemez ment tönkre, amit ki lehet ugyan cserélni, de a régi lemezről az adatokat nem tudják átmásolni. Itt csak egy adatmentő cég segíthet, de az meg százez-rekbe kerül. Erre nincs pénzük, ezért bajban vannak, mivel az elmúlt évek teljes könyvelése rajta van. Nagy pácba került a család, és én voltam az utolsó reményük. Látva a helyzet komolyságát mondtam, hogy ígérni nem tudok semmit, de ami tőlem telik, azt megteszem.

Amikor elhozták a tönkrement winchestert fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek vele. Gondol-tam nincs mit vesztenem. Kezem közé vettem, és alfában elkezdtem energiával besugározni. Köz-ben elképzeltem, hogy újra működik. Amikor visszaadtam, én lepődtem meg a legjobban. A számí-tógépbe rakva elindult a lemez. Meglett rajta az összes adat. Örömkönnyekkel a szemükben kérdez-ték, hogyan csináltam. Miután nem tudtam rá válaszolni, azt mondtam, hogy csupa szívből. Tanulva az esetből a megnyílt merevlemezről azonnal biztonsági másolatot készítettek. Jellemző ennek a módszernek a hatásosságára, hogy a megjavult merevlemezt nem kellett lecserélni. A mai napi mű-ködik.

(Megjegyzés: A tárgyenergetizálást az Ultra tanfolyamon tanítják. Így aki kedvet érez hozzá, ott elsajátíthatja. Arra azonban ne számítsunk, hogy ezt a módszert pénzért, vállalkozói alapon is hasz-nálhatjuk. Istennel ugyanis nem lehet üzletet kötni, még kevésbé közös vállalkozást indítani. Az el-romlott készülékek nem attól javulnak meg, hogy valaki besugározza őket szubatomi energiával.

35/243


Ezzel csupán a szándékunkat nyilvánítjuk ki a szellemvilág felé, hogy szeretnénk, ha ez a készülék megjavulna. A javítást magasan fejlett szellemek végzik, ha jónak látják. Mivel egy bonyolult ké-szülék, berendezés hibájának a felderítése sok időt, vesződséget és nagy szakértelmet igényel, felte-hetően nem folytatnak hibakeresést. Inkább visszamennek az időben arra az időpontra, amikor a ké-szülék még jól működött, és áthozzák az étertestét. Aztán átmaterializálják a javítandó tárgyat, amely ily módon pillanatok alatt, szinte varázsszóra megjavul.)

Az újsághirdetés is kimegy a divatból. A szüleim lakást szeretnének venni. Gondoltam, mi lenne,

ha alfában adnék fel hirdetést. Lementem a laborba, és háromféleképpen küldtem hirdetést: palack-postával (mivel tengerparton van a laborom); postagalambbal; és e-mailben, a képzeletbeli képer-nyőmön át. Két nap múlva, laboromba érve borítékot „találtam” az asztalomon. A benne lévő papí-ron egy nevet, telefonszámot, valamint lakásadatokat (alapterület, szobaszám, cím, ár stb.) „láttam”. Ezeket az adatokat feljegyeztem immár valódi papírra, majd megmutattam anyának. Ő föltárcsázta a számot. Egy hölgy vette fel a telefont. Anya mondta, hogy kit keres, mire a hölgy: – Igen, én vagyok. – Nem tudom, jó helyen érdeklődöm-e lakásvásárlás ügyében? – Igen, jó helyen. Kiderült, hogy a lakás minden adata egyezett az általam a laborban látottakkal! Látni kellett volna anya arcát... A hölgy végül megkérdezte, honnan tudjuk a telefonszámot és az adatokat, mert még nem is hirdették meg, hiszen csak most épülnek a lakások. Még az ár is stimmelt!

Az agyunkkal az időjárást is befolyásolni tudjuk: „Az egyik legnagyobb élményem az időjárás

megváltoztatásával kapcsolatos. Egy táborban vakációztam. Sátorban aludtunk, és bizony nagyon hűvös volt a levegő. Az égen sötét felhők gyülekeztek, és nem úgy nézett ki, hogy a rossz idő hamar elmúlik. Ekkor leültem a szemközti hegyoldalra, és a szintemre menve elhatároztam, hogy a táboro-zás idejére szép időt programozok. Ellazulás után gondolatban tűzijátékként szétszóródó virágokkal lőttem szét a felhőket. Ahogy a gyakorlat végére értem, kisütött felettünk a nap, és a felhők körben széthúzódtak! Olyan volt, mintha mesefilmet látnék! Ezt követően máskor is próbálkoztam hasonló gyakorlatokkal, de azt tapasztaltam, hogy az elvárás csak akkor teljesül, ha nagyon fontos a cél el-érése; Ha nincs más megoldás, és az ügy érzelmileg is érint. Hiába szeretném, hogy az eső elálljon, ha a közelben található erdészház, ahová behúzódhatok. Általunk is kivitelezhető, egyszerű, kézen-fekvő megoldás esetén nem működik a dolog, máskor viszont azonnal.”

Egy „álomkórban” szenvedő hölgy az Ébredéskontrollnak vette legnagyobb hasznát: „Nagyon

sokat alszom. Már az is előfordult, hogy 32 órából csak 5-öt töltöttem ébren, Miután egyedül élek az volt a legnagyobb problémám, hogy nincs aki reggelente felrázzon. Négy ébresztőórát használ-tam, amelyek különböző időpontokban csörögtek, csipogtak, zörögtek. Miután ezek sem tudtak észhez téríteni, vettem egy ébresztős rádiót. Még így is sokszor egy órás késéssel érek be a munka-helyemre. Nálam úgy kezdődik a reggel, hogy az első vekker reggel ötkor szólal meg. Ezt követi a rádió, hogy a hangosra állított műsor hallatán elkezdődjön az ébredés folyamata. Ennek ellenére mindig visszaalszom. Ezért félóránként megszólaló újabb ébresztőórák igyekeznek kiverni az álmot a szememből. Így nem csoda, hogy szinte mindig elkések a munkahelyemről. Ezen a tarthatatlan ál-lapoton segített az Agykontroll. Beprogramoztam magamnak, hogy a megadott időpontban ébredjek fel. Azóta magától felpattan a szemem anélkül, hogy egyetlen vekker is megszólalna. Csodálatos! Mindez csendben, észrevétlenül zajlik, nem kapok frászt a csörömpöléstől.”

Alfában a nekünk kárt okozókat is jobb belátásra lehet bírni: „Nemrég ellopták az öcsém lezárt

Yamaha típusú robogóját az udvarunkból. Elmetükre-technikával vizualizáltam, hogy megkerült a járgány, és éjszakánként kitartóan üzentem szubjektív kommunikációval. Szeretettel kértem az eltu-lajdonítót, hogy adja vissza a motorkerékpárt. A következő szombaton egy ismeretlen férfi telefo-non közölte, hogy a postaládába bedobott kulccsal a megadott helyről elhozhatjuk a motort. A vizu-alizált cél valósággá vált, a robogó újra az udvarban áll, a család nagy örömére.”

36/243


A szubjektív kommunikáció az agresszióval szemben is eredményes. Sokan használják szomszé-

daik lecsendesítésére: „A mellettünk levő bérházban lakik egy részeges, munkanélküli fiatalember. Egész nap bömbölteti a zenét. Este 10 óra után is olyan hangerővel hallgatja, hogy a lakók nem tud-nak aludni. Ezért gyakran kihívták a rendőrséget. Az egyik veszekedés, kiabálás után eszembe jutott a tanfolyamon tanult szubjektív kommunikáció. Elalvás előtt beprogramoztam magamnak, hogy ak-kor ébredjek fel, amikor a rendzavaró fiatalember a legfogékonyabb a gondolati üzenetvételre. Haj-nali 4 órakor ébredtem, és gondolatban beszéltem vele. Egyenlő félként kezelve őt azt mondtam ne-ki, hogy »Jó lenne, ha halkabban hallgatnád a zenét. Akkor a rendőrség nem zaklatna állandóan, és a környékbeliek is jobban szeretnének«. Szeretettel, és segítőszándékkal javasoltam, hogy szerezzen be egy fejhallgatót. Az üzenetküldést követő napokban csend lett. Öt nap múlva azonban megint hangosan szólt a zene. Ekkor gyorsan a szintemre mentem, és üzentem neki, hogy ezt már egyszer megbeszéltük, legyen szíves lehalkítani a magnót. Még kis sem jöttem alfából, amikor teljesen megszűnt a zenebona. Ezt követően soha többé nem volt gond a hangerővel.

A legérdekesebb ebben az egészben az, hogy egy héttel később odajött hozzám egy 25 év körüli srác, és zavartan megkérdezte, hogy szeretem-e a kemény stílusú zenét. Elmondta, hogy ő az, aki mindig nagyon hangosan hallgatta a számokat. Szeretne ezért bocsánatot kérni, és ígérte, hogy töb-bé nem teszi. Nagyon meglepődtem, mert senkinek sem beszéltem a programozásról, és a fiatalem-bert sem ismertem személyesen.” Ez is azt bizonyítja, hogy itt nem telepátiáról van szó. A szubjek-tív kommunikáció során a lelkünk kivetül a testünkből, és szemtől szembe találkozik a másik féllel. Így nem csoda, hogy a beszélgető partnerünk felismer bennünket.

A kisebbik lányom 14 éves sem volt még, amikor egy 21 éves kábítószeres srác zaklatni kezdte.

Heteken át mindennap követte, és egyre durvább volt vele. Már a rendőrség segítségét kértem, de azt mondták, nem tehetnek semmit, amíg tettlegességig nem fajul a dolog. Akkor jutott eszembe, hogy éjszaka üzenjek a fiúnak. Elmondtam, hogy nem haragszom rá, de nagyon kérem, ne zaklassa többé a lányomat, búcsúzzon el tőle békével. Igyekeztem szeretettel megfogalmazni a kérésemet. A lányomnak nem szóltam, de másnap már alig vártam, hogy hazaérjen az iskolából. Csodálkozva mesélte, hogy a fiú bocsánatot kért tőle, és azt mondta, többé nem fogja zaklatni. Azóta sem láttuk.

Ma már nyugdíjas tanár vagyok, de az agykontrolltanfolyam elvégzésekor, 1991-ben, még taní-tottam. Az iskolánkban az volt a szokás, hogy becsengetéskor az osztályok a folyosón sorakoztak. Az én folyosómon két nyolcadik osztály (kb. 60 kamasz) tartózkodott, és üvöltött, mint a sakál. Már vagy 3 napja azt programoztam, hogy ha összeteszem a három ujjamat, akkor a gyerekek csende-sedjenek el. Ahogy mentem órára, kb. a folyosó közepén eszembe jutott: kipróbálom, működik-e már a módszer. Összeérintettem a három ujjamat. Abban a pillanatban olyan csönd lett, mint amikor a karmester leinti az énekkart. A gyerekek csendben bevonultak az osztályba, nekem pedig a füle-mig szaladt a szám a boldogságtól.

Már a bűnüldözés sem folyik a megszokott módon: „Rendőr vagyok, és néhány hónapja agy-

kontrollos is. Egyik éjjel ügyeletes voltam, és álmosan vártam, hogy végre megvirradjon. Egyszer csak kétségbeesett férfi rohant be az őrsre. – Segítsen biztos úr! Ellopták a teherautómat! Tele van almával. Valamilyen műszaki hiba miatt néhány kilométerenként leállt, és csak negyedóra múlva indult el újra. A város határában ismét lerobbant. Otthagytam, s elmentem telefonálni szerelőért. Mire visszamentem már csak hűlt helyét találtam a lezárt járműnek. Ráadásul a kesztyűtartóban hagytam 300 ezer forintot! Nyugodjon meg uram – feleltem. Megkísérlek Agykontrollal utánajárni a dolognak. (Mit mondjak, furcsán nézett rám a pasas.) Laboromba mentem a tanácsadóimmal kon-zultálni, akik egy szóval feleltek a kérdésemre: szegfű. Menjen a Szegfű utcába! – mondtam a cso-dálkozó sofőrnek. Kissé megnyúlt képpel távozott. Gondolom még nem volt része efféle rendőri in-tézkedésben. Néhány óra múlva egy láda almával állított be, amit a kapitányság dolgozóinak hozott köszönetként. Megtalálta a kocsiját a megadott helyen. A jelek szerint a tolvajnál is lerobbant a jár-gány. Ahhoz már nem volt mersze, hogy ő is szerelőt hívjon. Inkább otthagyta. És micsoda mázli!

37/243


Elfelejtette átkutatni a járművet. Nem nézett be a kesztyűtartóba sem, így a pénz is megmaradt. Az eset óta még nagyobb kedvvel gyakorlok.”

Újabban már rendőr sem, kell a bűncselekmények felderítéséhez: „Betörtek a nővérem üzletébe.

Akkoriban váltottak alkalmazottakat. Egyiküket sem ismertem. Nővérem megkért, nézzem meg al-fában ki követte el a rablást. Csupán annyit közölt, hogy betörtek az üzletbe. Szintemre mentem, és azt láttam, hogy éjjel a templomnál egy magas, szőke hajú nő áll, majd elindul a bolt felé. Kulccsal ment be oda. A cipőjét letette, mivel esett az eső. Gondolkodás nélkül, egyenesen a márkás ruhák-hoz ment. Vállfástól elrakott néhányat. Utána a pult mögé lépett, de onnan nem vett el semmit. Ezt követően kijött az üzletből, és visszazárta az ajtót. Amikor ezt elmondtam a nővéremnek, azonnal beültetett a kocsiba, és elmentünk a boltba. Mindhárom alkalmazott bent dolgozott. Egyikükben fel-ismertem az alfában látott személyt. Kiderült, hogy a legapróbb részletekig minden úgy történt, mint ahogy a szintemen láttam!”

A profi agykontrollosok gyakran tesznek említést efféle jelenségekről: „A rendszeres agykont-

rollozás kapcsán igen erős látnoki képesség fejlődött ki bennem. Ha valaki beszél egy személyről, megmondom hogy néz ki az illető. Azt is előre megérzem, hogy melyik focicsapat hány gólt fog rúgni. Emiatt gyakran kérdezik a véleményemet a gyerekeim. Ilyenkor a két kezemen összeteszem az első három ujjamat, várok egy fél percet, és a gondolat beugrik.”

Szép számmal akadnak olyanok is, akinek az életét menti meg a gyakorlás során kifejlődő meg-érzés: „Egy alkalommal munkába menet egy kukoricás mellett vezetett az út. Egyszer csak beugrott egy kép, hogy őzike. Azonnal rátapostam a fékre. Tévedtem. Nem őzike volt, hanem egy hatalmas szarvas ugrott elő, és rohant át előttem az úton.”

A tanfolyam után kifinomult veszélyérzet már egy egész család életét is megmentette: „Hazafelé tartottunk a kocsival. Szakadt az eső. Hirtelen olyan érzésem támadt, hogy meg kell állnom, mert történni fog valami. Kiszálltam és körbejártam az autót, hogy talán valami műszaki zavar támadt. Elromlott valami alkatrész, ami végzetes balesetet okozhat. Ránézésre azonban minden része hibát-lannak tűnt. Aztán egy éles fékcsikorgásra figyeltünk fel. A következő kanyarban egy őrült tempó-ban száguldó srác megcsúszott a kocsijával, és átvágódott a mi oldalunkra, és két fa között landolt. Apám sápadtan szólalt meg: Ha nem állsz meg, ez pontosan nekünk jön.”

Egy másik agykontrollos megérzése a szeretteire korlátozódik: „A tanfolyam elvégzése óta meg-

érzem a férjem és a lányom érkezését. Szinte látom a fejemben, hogy most fordul be a sarkon, most megy el a szomszéd előtt, majd a kapuhoz ér. Abban a pillanatban valóban kinyílik az ajtó, és meg-érkezik. Számomra ez igen felemelő érzés.” Olyan agykontrollosról is tudunk, aki időutazást élt át az ellazulás során: „Miközben az ideális partner megtalálása érdekében programoztam, eszembe ju-tott egy szimpatikus férfi ismerősöm. Szerettem volna megtudni, hogy milyen lenne vele élni. A szintemen azonban nem a valószínűsíthető jövő jelent meg, hanem a múlt. A Rousseau korabeli Franciaországban találtam magam, ahol boldog házasságban éltem ezzel a férfival. Egy kastélyban laktunk, és sok gyerekünk volt. Most már értem, hogy miért érzem magam ennek a férfinak a társa-ságában úgy, mintha évszázadok óta ismernénk egymást. Ebből a kapcsolatból olyan intenzitással áradt a harmónia, hogy napokig úgy éreztem, mintha a föld felett lebegnék. Ezt mások is észrevet-ték, mert ösztönösen jöttek hozzám a belőlem kisugárzódó energiával feltöltődni.”

A makkegészséges és sikeres emberek jobb híján elveszett tárgyak keresésére használják ezt a technikát: „A feleségem elvesztette az egyik kedvenc fülbevalóját. Kétségbeesve panaszolta, hogy nincs meg. Ez azért volt számára annyira fájó, mert nem csak egy ékszerről volt szó, hanem egy pó-tolhatatlan emlékről. Nagyon megsajnáltam őt. A szintemre mentem, és elképzeltem, hogy megtalá-lom a fülbevalóját. Utána kocsiba ültem, és elindultam azon az útvonalon, ahol a feleségem szokott járni. Hopp, egyszer csak megálltam az autóval. Magam sem tudom, hogy miért éppen akkor. Ki-szálltam, és ott hevert az úton. Csak le kellett hajolnom érte. Feleségem öröme határtalan volt.”

38/243


A rejtélyes megtalálási esetek szinte vég nélkül sorolhatók: „Franciaországban töltöttük a sza-badságunkat. Az egyik benzinkútnál tankolva csak 20 kilométer után vettem észre, hogy nyitva van a tank. Visszamentünk, hátha ott maradt a tanksapka. Nem volt náluk, így valahol útközben veszít-hettük el. De hol? Több városon is keresztülhajtottunk, és az útelterelések miatt azt sem tudtam, hogy merre jártunk. Kiszálltam és idegesen vakargattam a fejemet. Erre a feleségem megszólalt, hogy nyugodjak meg, majd ő lemegy alfába, és megkeresi. Egy szavát sem hittem, amikor közölte, hogy egy térnél hagytuk el. Más választás nem lévén elindultunk vissza, és egy nagy térnél, az egyik kanyarban azt mondta, hogy itt van, ez az a hely. Kiszálltunk, de sehol sem találtuk. Végül az úttesttől 10 méterre leltünk rá, egy messziről láthatatlan gödörben. Az éles kanyarban lerepülve gu-rult ilyen távol. Hagyományos módon, az utat végigvizslatva sohasem találtunk volna rá.”

Az állatok megrendszabályozására is alkalmas ez az eljárás: „Van egy madarunk, egy kakadu.

Nagyon szeretjük, de egy idő után már azon gondolkoztunk, hogy visszaadjuk a tenyésztőnek, mert egész nap rikácsol. Tegnap alfába merülve megüzentem neki, hogy szeretjük, de ha továbbra is így ordítozik, el kell búcsúznunk egymástól. Este, amikor hazaérkeztem némán üldögélt a kalitkájában, és egész este meg sem szólalt.”

Ezen a módon a szomszédok állattartásából eredő problémák is könnyen leküzdhetők: „Panel-házban lakunk. A felettünk lakó lány vásárolt egy kiskutyát. A kutyus éjszakánként sírt, ugatott, hi-ányolta az elszakított családját. A vékony falak miatt mi sem tudtunk aludni. Elhatároztam, hogy lemegyek alfába, és szeretettel elbeszélgetek vele. Szintemre jutva megüzentem neki, hogy »Az új gazdádnál nagyon jó helyed van. Szeret téged. Ha félsz ugorj be az ágyába. Biztosan nem fog érte haragudni.« Másnap megszűnt a nyüszítés. Amikor összetalálkoztam a gazdájával a lépcsőházban, érdeklődtem a kutyája felől. Megtudtam, hogy Szundi most már megnyugodott. A múltkor váratla-nul beugrott az ágyába, és azóta együtt alszanak. Pedig van neki saját kosara is.”

Vidéken élünk, és anya tyúkokat is tart. Húsvét közeledtével azonban nem igazán akartak tojáso-

kat tojni, így a mami többször is üzent nekik, hogy jobb lesz ha tojnak, mert ha nem, hamarosan a fazékban végzik... Nos a pipik hogy, hogy nem, de megfogadták a jó tanácsot, és az azóta minimum napi 8 tojás kerül a kosárba!

A jobb belátásra bírás nem minden állatnak tetszik: „Anyukámnak van egy önérzetes és erősza-

kos macskája. A legkellemetlenebb szokása az volt, hogy egész éjszaka mászkált a lakásban. Emiatt anyukám nem tudott rendesen aludni. Az agykontrolltanfolyam elvégzése után megüzentem a macs-kának, hogy maradjon nyugton a lakásban, hagyja anyukát aludni. Másnap reggel megkérdeztem, hogyan viselkedett a macska. Anyukám örömmel újságolta, hogy reggel fél hétig aludt, mint a bun-da. Úgy látszik, hogy az állatoknak nincsenek kétségeik ennek a jelenségnek a létéről, sőt azt is pontosan tudják, hogy kivel állnak szemben. Ennek tudható be, hogy a mi macskánk zokon vette a lelkére beszélést, mert amikor a közelébe mentem, két napig felállt a szőre, és karmolt, harapott. Később azonban megbékélt velem. Most már jó barátságban vagyunk, és anyukámnak nyugodtak az éjszakái.”

A szubjektív kommunikáció nem csak az állatokra, hanem a növényvilágra is hat. Ennek bizo-

nyítéka egy amatőr kertész esete, aki nem akarta elhinni, hogy a növényekkel lehet beszélgetni: „Amikor azt hallottam a tanfolyamon, hogy a növényeket is növekedésre lehet bírni kedveskedés-sel, szeretettel, azt mondtam, hogy: Ez kamu! Hülyeség! Ennek ellenére később kipróbáltam. Volt néhány satnya kis virágpalántám, amelyeket éppen ki akartam dobni. Ekkor eszembe jutott az El-metükre-technika. Kárörvendve gondoltam arra, hogy ezeken már az efféle csoda sem tudna segíte-ni. Már előre mosolyogtam rajta, hogy mekkora felsülés lesz ebből. Megvallom őszintén, hogy még elő is segítettem a kudarcot. A négy satnya palántát kiültettem kertem napfényszegény, árnyékos, és soha nem trágyázott végébe. Aztán nap mint nap kuncogva mentem el mellettük. Jót derültem rajta, hogy az egyiket még a vakondok is kitúrta. Na gondoltam, most majd elválik, hogy mire képes az Agykontroll. A tanultak szerint elkezdetem őket becézgetni. Reggelente munkába menet elköszön-

39/243


tem tőlük, hazaérve pedig üdvözöltem, és simogattam őket. Nem kapáltam, nem öntöztem, csak biz-tattam őket a fejlődésre. Ennek ellenére a kis korcsok gyors növekedésnek indultak. Mint a mellé-kelt fényképen is látható, három hónap múlva már kétszer akkorák lettek, mint a gondosan ápolt társaik. A levelik is üdébbek, zöldebbek, majd kicsattannak az egészségtől. Csak azt tudnám, hogy mitől, hiszen még vizet sem adtam nekik. Az irántuk érzett szereteten kívül semmit sem kaptak.”

Akár beszédbe is elegyedhetünk a növényeinkkel: „Egyik virágom majdnem elpusztult. Lemen-

tem szintemre, és megkérdeztem tőle mi a baja. Ez a szó ugrott be »mész«. Kis meszet kevertem a földjébe, és teljesen rendbe jött.”

A kertünkben tengődő gyümölcsfára is hatást gyakorolhatunk: „Van egy 9 éves almafám, amely még soha nem termett. A télen eszembe jutott, hogy valamit csinálni kellene vele. Az Elmetükre-technika fehér keretes képében elképzeltem, hogy tele van virágokkal, és később gyümölccsel. Így is történt. Tavasszal a fám hófehér ruhába öltözött, és most roskadoznak az ágai a gyümölcstől. Fi-nom savanykás almát termett. Permetezés nélkül, gyönyörű egészséges gyümölcs piroslik rajta.”

2005-ben költöztünk. Új házunk kertjében van egy barackfa, amely az előző tulajdonos elmon-

dása szerint már 12 éve nem terem. 2006 márciusában, az Agykontroll-tanfolyamon a sárgabarackfa virágba borulását programoztam. Még most 2008-ban is esszük a terméséből készített lekvárt. Tavaly nem termett egy szemet sem. Így kénytelen vagyok újra programozni, mert már fogytán a lekvár.

Két cseresznyefa áll a kertünkben. Az egyik tavasszal, amikor virágoztak, erős fagy pusztított

mifelénk. Gondolatban elképzeltem, hogy kellemes hőmérsékletű energiabúra védi a fagytól az egyik cseresznyefát. A környéken az évben sehol, senkinek sem termett cseresznyéje. A nem prog-ramozott fánkon sem volt termés. Amelyikre viszont naponta gondoltam szeretettel, és kellemes hőmérsékletű energiaburát képzeltem köré, az rengeteg, nagy szemű cseresznyét hozott!

Nem mindennapi eredményről számolt be egy fiatalasszony is: „Nekem az életmódomat változ-

tatta meg az Agykontroll. A rossz szülői példa hatására már 14 éves koromban elkezdtem inni és dohányozni. Ráadásul szüleim állandó veszekedése miatt nyugtatókat szedtem. Mindemellett rám tört a depresszió. A közérzetem pocsék volt, a munkahelyeimről gyakran kirúgtak, sehol sem talál-tam megnyugvást. 24 évesen férjhez mentem, hátha ez segít. Nemsokára teherbe estem, de csak a szülésig, illetve a szoptatás végéig tudtam megállni, hogy nem ittam. Aztán sajnos visszaestem, sőt még súlyosabb állapotba kerültem. A végén az önpusztító életmódba csaknem belehaltam, és a gye-reknevelésben sem tudtam helyt állni. Ekkor a férjem válaszút elé állított. Vagy elvégzem az Agy-kontroll tanfolyamot, vagy elválik tőlem. Bár nem hittem benne, beiratkoztam erre a kurzusra.

Nem bántam meg. A hatására teljesen megváltoztam. Többféle programozási módszerrel sorra szüntettem meg a bajaimat, életemet megkeserítő szenvedélyeimet. Először az ivást hagytam abba. Az italnak még a gondolatát is megutáltam. Utána leszoktam a dohányzásról, és abbahagytam a nyugtatók szedését. Ezek után elmúlt a depresszióm, és a házasságom tökéletesen rendbe jött. A munkahelyemen vezető beosztásba kerültem, a kisfiamnak pedig igyekeztem a lehető legjobb anyu-kája lenni. Nem csak én lettem kiegyensúlyozott és boldog, hanem másokkal is sokkal kedvesebb és megértőbb lettem. Majdnem mindent elveszettem, de az Agykontroll segítségével visszakaptam az életemet, és a férjemnek is lett végre egy igazi, rendes felesége. Köszönöm.”

Végül zárjuk az élménybeszámolókat néhány nem mindennapi esettel, ami megerősíti, hogy az

Agykontroll számára nincs lehetetlen: „A tanfolyamon hallottam, hogy egy sánta nő lábhosszabbí-tással hozta rendbe a járáshibáját. Én a nemi szervemmel értem el ugyanezt. Kicsi volt. Sokat gon-doltam a célomra, gyakran programoztam, hogy nagyobb legyen. Kitartásomat siker koronázta. Na-gyon vágytam a célom elérésére, és most büszke vagyok az eredményre. Nem kell többé szégyen-keznem a „férfiasságom” miatt. Hidd el! Nyugodtan tedd közzé!”

40/243


Nem reménytelen a mellnövelés sem: „Két évvel ezelőtt a 35. születésnapomon kissé szomorúan tapasztaltam, hogy a testem követi az idő múlását, ellentétben a lelkemmel. Miután két fiút táplál-tam anyatejjel, ez a melleimen is meglátszott, amit egyébként soha nem bántam. Nem keseredtem el, inkább elindultam vásárolni. Megláttam egy gyönyörű kebelféket, ami a mellemnek nagy volt. Mivel kisebb számút nem lehetett kapni, hát megvettem. Képtelen voltam otthagyni a szép ruhada-rabot. Útközben arra gondolta, hogy most kipróbálom a jó öreg Agykontrollt, hátha segít. Esténként a szintemre mentem, és elkezdtem a kebelfeszítő és -növesztő programot. Laboromban a mini had-seregem a mellizmaimat erősítette. Az izmokat először átvizsgálták, helyenként izomerősítő kotyva-lékkal bekenték, majd trambulinként használva ugráltak rajtuk, így erősítve őket. Elmetükre techni-kával elképzeltem, hogy 2-3 hét elteltével kebleim egyre feszesebbek, és gyönyörűen gömbölyöd-nek a csodamelltartómban. Naponta testápoló folyadékkal is bekentem őket, és közben elképzeltem, hogy egyre erősebbek, keményebbek.

Az eredmény döbbenetes lett. Párom szerint sokkal feszesebb a mellem, mint egy húszéves lá-nyé. Édesanyám egyszer öltözködés közben meglátott, és ijedten csapta össze a kezét: Éva! Csak nem plasztikáztattad a melleidet? Az 5 centiméterrel nagyobb melltartó most éppen jó. A progra-mozást azóta csak a fürdés utáni mellbalzsamozásra korlátoztam, és időnként felkeresem a laboro-mat. Ott átvizsgál a hadseregem, és szorgos segítőim apró korrekciókat végeznek. A 38. születésna-pomhoz közeledve maximálisan elégedett vagyok a melleimmel. Sokkal feszesebbek, mint tiné-dzserkoromban voltak. Most indítom a fenékfeszítő programomat.”

A meditálásoknak, az agykontrollgyakorlatoknak van egy pozitív mellékhatása is: „Amióta hasz-nálom az Agykontrollt, a kisugárzásom is más lett. Ezt az állatok és a növények is megérzik, az embe-rekről nem is beszélve. Másként viselkednek velem. Azelőtt védtelenséget sugároztam, ami ebben a »civilizált« világban a legtöbb emberből agresszivitást vált ki. Régen anyu kimenekítette a virágokat a szobámból, mert elpusztultak. Most meg behordja őket hozzám, mert valóban gyönyörűen virítanak itt. Talán ők is érzik ezt a nyugalmat, és szeretetet, amit a rendszeres meditálás hozott ki belőlem.” Összeg-zésként megállapíthatjuk, hogy az Agykontroll nem csodaszer, de általa csodákra lehetünk képesek.

Az egészségtelen életmód meghatározása

A betegségek visszaszorítását, az egészséges életmód szorgalmazását felfogásbeli különbségek is

hátráltatják. Hol húzzuk meg a határvonalat a káros szenvedélyek megítélésében? A kábítószer-élvezetnél, az alkoholfogyasztásnál, a dohányzásnál, a húsevésnél? Mik azok a szenvedélybetegsé-gek, amelyeknek a káros következményeit a társdalom még el tudja viselni? Korábban csupán a ká-bítószer-élvezet volt az a szenvedély, amit mindenki egyöntetűen elítélt, és minden józan ember visszautasított. Mára némileg javult a helyzet, mert az ivás és a dohányzás a pár évvel ezelőtti meg-tűrt kategóriából átkerült a hivatalosan üldözendő szenvedélyek közé. Miután a kormányok rájöttek arra, hogy a szesz- és dohányáruk után kivetett jövedéki- és fogyasztási adó az emberek egészségé-ben okozott kárt sem fedezi, korlátozó intézkedésekkel próbálják visszaszorítani ezen szenvedélyek rabjainak számát. Törekvésük mellett teljes mellszélességgel kiállnak az orvosok is, mivel ők köz-vetlen közelről tapasztalják az alkoholfogyasztás és a cigarettázás következményeit.

Nem ilyen egyértelmű a kép a húsevés terén. Ez esetben a hivatalos körök még nem látták be, hogy ez az újkorban széles körűvé vált táplálkozási szokás milyen kárt okoz a szervezetben. Az or-vostársadalom sem egységes a húsevés ártalmainak megítélésében. A rákos betegek számának me-redek emelkedése ellenére sok orvos még most is elengedhetetlennek tartja a húsfogyasztást mond-ván, hogy a szervezet csak ily módon jut elegendő fehérjéhez, és B12 vitaminhoz. Ez persze nem igaz, mert mint tudjuk a szója 2,5-ször több fehérjét tartalmaz, mint a hús, B12 vitamin pedig a to-jássárgájában és számos növényben is található. Ugyanakkor elismerik, hogy a vastagbélrák túl-nyomórészt a helytelen táplálkozásnak tudható be.

Nem tartják tudományosan megalapozottnak azt a széleskörű tapasztalatokon alapuló felismerést sem, hogy a cukorbetegség fő kiváltó oka a túlzott fehérje- és szénhidrátfogyasztás. A cukorfogyasz-tás, a finomított fehér liszt használata teszi az egészséges embereket cukorbeteggé. A folyamatot si-etteti a kemizálásból eredő nyomelemhiány, az a mind inkább megnyilvánuló jelenség, hogy a mé-

41/243


reganyagokkal telítődött talajból nem képesek az ásványi anyagok felszívódni a zöldségbe-gyü-mölcsbe. Különösen a cink és a króm elégtelen bevitele befolyásolja hátrányosan az inzulin terme-lődését és hasznosulását a szervezetben. A cukorbetegség másik kiváltó oka a húsfogyasztás, és a túltápláltság. Tulajdonképpen nem a hús váltja ki a 2-es számú, vagyis a helytelen táplálkozásból eredő cukorbetegséget, hanem a hús zsírtartalma. A húsban jelentős mennyiségben megtalálható ál-lati zsiradék telített zsírsavtartalma megnöveli a koleszterinszintet, és a szénhidrátok túlzott fo-gyasztásával párosuló magas koleszterinszint vezet cukorbetegséghez.

A 2-es számú diabétesz kialakulásához a XX. század divatja, a gyakori étkezés is nagymértékben hozzájárult. Az orvosok által még ma is propagált napi ötszöri étkezés ugyanis megemeli a vérben a trigliceridszintet, és inzulinrezisztenciát okoz. A túl gyakori étkezés a májat zsírkiválasztó géppé változtatja. A közvetlen kiváltó ok a szervezet természetes szabályzó mechanizmusának felborulása. Minden étkezésnél inzulin kerül a vérbe. Ez a hormon nem csak a glukóz-anyagcserét szabályozza, hanem étkezés után megállítja a máj zsírkibocsátását, védve az ereket a zsírplakkok lerakódásától. A gyakori evéssel, a különféle sznekkek csipegetésével azonban folyamatosan inzulin áramlik a máj-ba, melynek hatására érzéketlenné válik a hasnyálmirigy szabályozó hormonjával szemben. Miután nem hagyjuk pihenni, a zsírfeleslegtől étkezési szünetekben megszabadulni, felborul a természetes ritmusa. Úgy próbál védekezni a megállás nélküli táplálkozás ellen, hogy a mind nagyobb mérték-ben felhalmozódó zsírt folyamatosan kibocsátja magából. Ezt észlelve a hasnyálmirigy még több inzulint termel, hogy megállítsa a májat. Erre a máj a trigliceridtermelés fokozásával reagál, ami inzulinrezisztenssé teszi az izom- és zsírsejteket is. A hyperinzulinizmus oda vezet, hogy a szinte szünetmentes étkezések során elfogyasztott zsírok nem bomlanak le, hanem zsírpárnák formájában elraktározódnak.

Ezzel egyidejűleg a túltöltődött zsírsejtek zsírsavakkal árasztják el a vért. A telített zsírsavak az-tán eldugaszolják a vérereket, melynek egyik következménye a magas vérnyomás, a szívtrombózis. Emellett mintegy védekezésként elkezdik gyilkolni a hasnyálmirigy inzulinkiválasztó sejtjeit, így próbálván leállítani a gerjesztés folyamatát. Az eredmény az lesz, hogy az inzulinszint lezuhan, és még az étkezési szünetekben is magas lesz a vér cukortartalma. A folyamat rohamléptekkel halad előre, és nagyon hamar kialakul a szerzett cukorbeteg-ség. Ekkor már hiába változtatunk az életmódunkon, mert a hasnyálmirigy elhalt sejtjeit nem lehet regenerálni. A végkifejlet után már csak a napi több-szöri inzulininjekció tartja életben a túlzott táplálkozás és a mozgáshiány áldozatát. Ha ezt nem kapja meg, kó-mába zuhan, ami gyors intézkedés hi-ányában a halálát okozza. A cukorbe-tegeknek a természetes úton történő gyógyulásra sincs esélyük, mivel az egyenletes vércukorszint biztosítása ér-dekében naponta legalább ötször kell enniük, vagyis most már életük végéig olyan táplálkozást kell folytatniuk, ami a betegségüket kiváltotta. Mellesleg az érintettek 95%-a 2-es számú cukorbe-tegségben szenved. Jelenleg 246 millió cukorbeteg van a világon, és az előrejelzések szerint számuk 2025-re 380 millióra nő.

☯

42/243


A fejlett ipari országokban az elhalálozások okai között jelenleg a negyedik helyen tartják szá-mon a gyógyszerek mellékhatásait. Emiatt a gyógyszergyárak ellen indított perek rohamosan sza-

porodnak. A gyógyszervegyészek és a befektetők is egyre megoldhatatla-nabb jogi, etikai és tudományos konf-liktusokkal szembesülnek. Tudományos szempontból mind nyilvánvalóbbá vá-lik számunkra, hogy az általuk kínált vegyszerek csak a szimptómákat szün-tetik meg, illetve csillapítják, de nem pusztítják el a betegség gyökerét. Eti-kai szemszögből vizsgálva ezen a helyzeten azért sem tudnak változtat-ni, mert a betegség terjedése, a bete-gek számának növekedése alapfelté-tele az iparág növekedésének. Ez a helyzet azonban előbb-utóbb a gyógy-szergyártók meghasonlásához vezet, mert közülük mind többen jönnek rá arra, hogy nekik valójában nem az az érdekük, hogy az embereket gyógyít-sák, hanem az, hogy még betegebbé

tegyék. Erre pedig kiválóan alkalmasak a jelenlegi vegyi alapú gyógyszerek, mivel az eredeti be-tegségre utaló tünetek csillapítása mellett számos mellékhatást váltanak ki a szervezetben. Ezekre az orvosok még több gyógyszert írnak fel, ami hosszú távon biztosítja a gyógyszeripar fenn-maradást, és fejlődését.

Az orvosok többsége pedig cinkosságot vállalt a gyógyszer lobbival. Nem gyógyítják meg a be-teget, hanem kezelik. Életben tartják, mert az elhúzódó gyógyítás sok pénzt jelent. Olyanok, mint az ügyvédek. Gaz-dag ügyfeleik perét évtizedekig el-nyújtják, mert belőlük élnek. Ha fél év alatt megnyernének egy pert, fel-kopna az álluk. Aki nem tart velük, azt kiközösítik, ellehetetlenítik, elüldö-zik erről a pályáról. Régebben draszti-kusabb módszerek alkalmazásától sem riadtak vissza. A német származású dr. Max. Gersont pl. pályája csúcsán megmérgezték új hazájában, Ameriká-ban. Az volt a megbocsáthatatlan bűne, hogy gyógyítani akart. Ennek a rend-szernek azonban már jól láthatók a korlátai. Az évről évre növekvő gyógy-szerfogyasztás oly nagy terhet ró a tár-sadalombiztosításra, ami összeomlás-sal fenyegeti. Emellett az agyonmérge-zett emberek egyre betegebbek lesznek, mind nagyobb a munkaidőkiesésből eredő népgazdasági kár.

Az orvostudomány kb. 30 ezer betegséget, szindrómát tart számon, és ez a szám folyamatosan növekszik. Nem csak a gyógyszergyártók, hanem az orvosok érdeke is az, hogy a betegek száma növekedjen. Ma már alig van egészséges ember. A Der Spiegel című folyóirat szerint a 83 milliós Németországban, a világ egyik leggazdagabb és egészségmegőrzésre legtöbbet költő államában a

43/243


20 leggyakoribb kórformában 200 millióan szenvednek. Tehát átlagosan 2,5 betegség jut minden egyes állampolgárra. Másutt sincs másképp, csak a szegényebb államok nem képesek finanszírozni, gyógyítani a betegségek mindegyikét. Nem tudnak eleget áldozni a csontsűrűségmérésre, a csont-ritkulás megakadályozására. A koleszterinszint csökkentésére, a depresszió visszaszorítására, a premenstruációs szindróma kezelésére, a női és férfi klimaktérium tüneteinek enyhítésére. Az ehhez szükséges méregdrága mérőműszerek és gyógyszerek beszerzését csak a gazdag országok engedhe-tik meg maguknak. Így a kevésbé szerencsés helyre született emberek kénytelenek együtt élni a ná-luk is jelentkező bajokkal.

Nem kis mértékben járult hozzá az egészségpénztárak csődjéhez a táppénzzel való visszaélés. Németországban pl. kihasználva az állam nagyvonalúságát sokan Mallorcán, illetve a Kanári-szige-teken „kúráltatták” magukat. Egy német férfi bordélyházi számláját akarta kifizettetni a társadalom-biztosítással. Amikor megtagadták a költségtérítést, felháborodottan közölte, hogy: „A testi-lelki jó-létéhez szüksége volt a szexre.” Ezt követően bíróság elé vitte az ügyet. A bíró úgy döntött, hogy az örömtanyai kiadásait az amúgy is magas szociális segélyéből kell kigazdálkodnia. Erre a férfi fel-lebbezést nyújtott be az ítélet ellen. Németországban egyébként a munkanélkülieknek a lakástól a berendezésen át a születésnapi pénzajándékig minden alanyi jogon jár még akkor is, ha egymás után utasítja vissza a felkínált állásokat. Jelentősen növeli az egészségügyi kiadásokat, hogy a nyugati orvosok Hippokratészre tett esküjüket félreértve nem hagyják meghalni a beteget. Ha valakit haldo-kolni látnak, eszeveszett futkosás tör ki kórházban. Tucatnyi orvos és ápolónő rohan a távozóban le-vő emberhez, majd teletömik vegyszerekkel, elektrosokkal bombázzák, és mindenféle műszereket aggatnak rá. Ez a technohisztéria csak akkor ér véget, amikor már minden orvos megtette a magáét. Egy idő után rájönnek, hogy Isten akaratával ők sem tudnak szembeszállni, és műszereiket lekap-csolva végre békén hagyják a beteget, engedik, hogy a természet és a karma törvényeinek eleget té-ve meghalhasson.

A gyógyászati kiadások csökkentésének másik útja a jóval kevésbé költséges természetgyógyá-szat alkalmazása. Ausztrália lakossága már arra a meggyőződésre jutott, hogy a magasra szökő egészségügyi kiadások miatt a természetes gyógymódok nem alternatívaként merülnek fel, hanem az egyetlen járható utat jelentik. Nálunk is sok embert foglalkoztat a természetes gyógymódokra va-ló átállás. Az érdeklődők társadalmi megoszlása azonban meglehetősen sajátos, és elgondolkodtató. Magyar statisztikai felmérések szerint az ezotéria, a természetgyógyászat és az egészséges táplálko-zás iránt érdeklődők 72%-a nő. Közülük 41% középiskolát, 48% pedig főiskolát, egyetemet végzett. A legmeglepőbb adat, hogy az orvosoknak és a természetgyógyászoknak csupán 2-2%-a látogatja a természetgyógyászattal foglalkozó internetes portálokat. Úgy látszik az orvosokat nem érdekli ez a téma, a természetgyógyászok pedig azt gondolják, hogy már így is eleget tudnak róla. Náluk jóval lelkesebbek azok, akiknek a természetgyógyászat a hobbijuk. Az arányuk 54%. Egészségmegőrzés céljából az emberek 30%-a érdeklődik e téma iránt.

Környezeti ártalmak

Sajnos az amerikai politikusokat a Schwartz-jelentés sem tudta gyors cselekvésre bírni a környe-

zetvédelem terén, pedig ennek elkészítését a Pentagon rendelte meg. A 2004-ben született jelentés szerint 2010-ben radikális fordulat következik be a Föld klímájában. A magyar származású Peter Schwartz rámutatott arra, hogy az elmúlt néhány év alatt oly mértékben növekedett a Föld átlaghő-mérséklete, hogy 2010-re eléri azt a szintet, ami visszafordíthatatlan változást idéz elő Európa és az egész világ időjárásában. Az Északi-sarkvidék jéghegyeinek rohamos olvadása következtében oly mértékben felhígul a Jeges-tenger sótartalma, hogy leáll a Golf-áramlás. Mint tudjuk a Golf-áramlat télen felfelé halad, és a Mexikói öböl térségéből meleg vizet szállít északra. Ennek köszönhető, hogy télen elviselhető klíma uralkodik Skóciában, Izlandon, Grönland szigetén és egész Skandiná-viában. Hőkiegyenlítő hatása annak tudható be, hogy másodpercenként 55 millió köbméter vizet szállít, ami ezerszer több, mint a világ 20 legnagyobb folyójának vízhozama. A Golf-áramlás enyhí-tő hatás a Balti államokban és Kanadában is érezteti hatását. Nyáron ennek éppen ellenkezője zajlik. Ez a több száz kilométer széles vízfolyam leadja a magával hozott hőt, lehűl, és emiatt lesüllyed a

44/243


tenger fenekére, majd elindul lefelé. A legnagyobb forróságban ér a trópusi tengerekhez, ahol hűti a levegőt, és elviselhetővé teszi a környező országok klímáját. Ez a környezeténél magasabb, illetve alacsonyabb hőmérsékletű óriási folyam kihatással van a légkörre is. Az eltérő hőmérsékletű levegő még 10 km magasságban is érezteti a hatását, befolyásolja a felhőképződést és a csapadékhullást.

Mostanában azonban a jéghegyekből kiszabaduló óriási mennyiségű édesvíz annyira felhígítja a tengervizet, oly mértékben lecsökkenti a sós víz fajsúlyát, hogy a Golf áramlat által szállított na-gyobb sótartalmú és ezért nehezebb meleg víz egyre kevésbé tud a felszínen maradni. A felhígult vizű térségbe érve mind jobban lesüllyed, ezért nem tudja a felette húzódó légkörnek leadni a hőjét. A viharok által felkorbácsolt tenger felszínre hozza ugyan a meleg víz egy részét, de ez meg lehűlés után nem tud elég mélyre süllyedni. A Golf-áramlatot fenntartó gigantikus szivattyú működésének motorja ugyanis a fajsúlykülönbség. Amikor a Grönlandi-tenger felszíne megfagy, a jégből kiválik a só, és hozzáadódik a Golf-áramlat lehűlt vizéhez. Ettől az általa szállított víz nehezebbé válik, és lesüllyed a tenger fenekére. A helyére beáramlik a környező víz. Ezáltal egy óriási, 35 millió ton-na/s vízhozamú szivattyú alakul ki, ami mozgásban tartja az északi és déli tengerek vizét. Ez a hőkicserélő folyamat azonban egyre rosszabb hatásfokkal zajlik, mert rohamosan csökken a motor hatásfoka. A globális felmelegedés következtében mind rövidebb időszakra fagy be a tenger észa-kon, felhígulása miatt pedig egyre kevesebb a víz sótartalma.

A Golf-áramlás lanyhulása, leállása következményeként elmarad a felmelegedés, Skandinávia klímája egyre hidegebb, lesz. En-nek a folyamatnak az eredménye-ként 2030-ra, 2040-re ismét jég-korszak köszönt a skandináv álla-mokra, ami kipusztítja a növény-zetet, lehetetlenné teszi a mezőgaz-dasági termelést. Ezért Finnország, Svédország, Norvégia és Izland la-kói kénytelenek lesznek a délebbi országokba költözni, ami óriási de-mográfiai feszültségeket fog okoz-ni Európa mérsékelt égövi államai-ban. Ezzel egyidejűleg a trópusi or-szágok valósággal elégnek, mivel a Golf-áramlat megszűnése miatt nem lesz, ami hűtse őket nyáron. Ezek-ben az államokban az állandósult aszály, a krónikus élelemhiány fog tragikus helyzetet teremteni. Ennek következtében a déli országokból és megindulnak az éhező népek a kontinentális országokba, mivel a továbbiakban a Föld két féltekéjé-nek már csak ez a két keskeny övezete lesz alkalmas az életre.

Ez a folyamat nem csak Európa országait fogja sújtani, hanem kiterjed az egész világra. A Golf-áramlat ugyanis az egész világ klímáját befolyásolja, mivel van még két ága. A második ága a Me-xikói-öbölből lefelé haladva megkerüli Afrikát, és az Indiai-félszigetnél visszatér. A harmadik ága Afrika alatt válik el a második ágtól, és Ausztráliát megkerülve a Csendes-óceánba torkollik. Ott megfordul, és Ausztrália felett, a trópusi tengerekben felmelegedve szintén meleg vízként áramlik vissza. A három ág a Mexikói öbölben egyesül ismét. Itt éri el hőmérsékletének maximumát, és a Grönlandi-tengerben működő legnagyobb szivattyú húzó erejének engedelmeskedve elindul felfelé. Ettől kezdve már nem melegszik, hanem melegít, visszafelé pedig nem csak az Atlanti-óceán trópu-si országait hűti, hanem az összes déltengeri államot. A kontinensek hőmérsékletének szabályozása mellett az egész világot átszelő Golf-áramlat jelentősen csökkenti a levegő széndioxid-tartalmát is.

45/243


A Grönlandi-tenger, az Indiai-óceán és Csendes-óceán vízpumpái együttesen 20%-nyi szén-dioxi-dot vonnak ki a légkörből azáltal, hogy a környezetükhöz tartozó több ezer négyzetkilométernyi vízfelület lesüllyedése során magukkal viszik a tengerfenékre a felszínükön elnyelődött gázmennyi-séget. Ennek elmaradása gerjeszti az üvegházhatást, ami sietteti a klímaösszeomlást. Az időjárás megváltozásának már most is tapasztalható megnyilvánulása a szárazság és a gyakori szélviharok. A több oldalról is ható pozitív visszacsatolás egyre intenzívebb lesz, és a szakértők számításai szerint 2010 után már lehetetlenné válik a káros folyamat megállítása. Ezt követően már nulla szennyező-anyag-kibocsátás esetén sem csökken a légkör széndioxid-tartalma, mert minden téren felborul a ter-mészet egyensúlya.

Ekkor már csak egy dolgot lehet tenni, menekülni a még lakható életterekbe. A mérsékelt égöv alá szorult több milliárd embernek azonban még annyi élelem sem jut, mint amennyit korábban az őslakosság termelt magának. A jövőben ugyanis napirenden lesznek az időjárási szélsőségek. Ta-vasszal, a gyümölcsfák virágzása idején a zord éghajlatú Skandináviából érkező hideg légtömegek totális fagykárt okoznak, míg nyáron a trópusokról jövő forró légáramlat felperzseli a gabonatáblá-kat. Ez a folyamat már el is kezdődött, mert a meteorológiai feljegyzések szerint a világ mezőgaz-daságát még soha nem érte akkora fagy- és aszálykár, mint az elmúlt 4 év alatt. Így az emberiséget nem csak az elviselhetetlen időjárás fogja sanyargatni, hanem oly mértékű éhínség üti fel a fejét, ami az özönvíz óta nem fordult elő a Földön.

Feltehetően a 10. bolygó i. e. 23 100-ban történt látogatása volt az oka a neandervölgyi ősember hirtelen kipusztulásának is. A Nibiru nem csak a Mu-kontinenst süllyesztette el, hanem kiváltott egy pólusváltást is, melynek következtében Európában bekövetkezett a jégkorszak. Ez az özönvízig, a Föld tengelyének 15°-os megdőléséig tartott. Ez nagyjából visszaállította a korábbi állapotot, amely most ismét veszélybe került a Golf-áramlás leállása miatt. A neandervölgyi ősemberek után most mi fogunk megfagyni, kipusztulni. A mi helyzetünket súlyosbítja, hogy az óriási népsűrűség miatt megállíthatatlanná vált a környezetszennyezés. Emiatt a Déli- és az Északi-sark feletti ózonlyuk mind jobban kitágul. Kiterjed a kontinentális éghajlat alatti országokra is. A megnövekedett ultra-ibolya sugárzás néhány évtized alatt ebben az övezetben is kiöli az életet. Először a növények, utána az állatok, végül az emberek fognak elpusztulni. A folyamatot gyorsítja a kozmikus sugárzás foko-zódása. Ez ellen eddig a földgolyót körülvevő mágneses erővonalak védtek bennünket. A Föld mág-neses védőpajzsa azonban folyamatosan gyengül. Az utóbbi kétezer évben 60%-kal lett gyengébb.

Mindezek következtében már ennek az évszázadnak a végére halott bolygóvá válik a Földünk. Északon az örök tél, délen az elviselhetetlen hőség és az elsivatagosodás teszi lehetetlenné az életet. A széndioxid-felvevő és oxigéntermelő flóra megszűnésével megindul a légkör felbomlása, és bolygónkról való leszakadása. A gyors melegedés következtében oly mértékben megnő a levegő-molekulák kinetikus energiája, hogy legyőzve a gravitációt kiszakadnak a Föld vonzáskörzetéből, és elillannak a világűrbe. Ezt követően olyan lesz a bolygónk, mint a Mars. Északon és délen két jégsapka, közötte pedig sivatag. Légköre szintén nem lesz. Maximum néhány szén-dioxid molekula utal arra, hogy itt valamikor virágzó élet volt. Lehet, hogy a marslakók is azt csinálták, amit mi? A NASA tudósai szerint a marsszondák által szolgáltatott bizonyítékok alapján egyre valószínűbb, hogy 250 ezer évvel ezelőtt volt élet a Marson. Nem tartják kizártnak azt sem, hogy a marsi élet na-gyon hasonlított a miénkhez.

Boldogságkeresés

Az előző fejezetekből kiderült, hogy a boldogság nem pénz kérdése. Minden jel arra vall, hogy a

szabadidő mennyisége sem befolyásolja a boldogságot. Legalábbis erre utal, hogy a technikai fejlő-dés mind több kellemetlen tevékenység alól szabadít fel bennünket, mégsem leszünk általa boldo-gabbak. Régen nem segítették a családokat a gépek. Az asszonyok fateknőben mostak, súrolókefé-vel. Gumikesztyű hiányában agyonmarta kezüket a lúgkő. Vízvezeték nem lévén a mosáshoz szük-séges vizet az udvari ásott kútból merték, és derékroppantó cipekedéssel, 25 literes fazekakban, sparherden melegítették. Az erősen szennyezett ruhaneműt fafűtéses katlanra helyezett üstben kifőz-ték, és mosósulyokkal verték. A padlásra felhurcolt és kötélen szárított ruhát 4-5 kilós faszenes va-

46/243


salóval vasalták, amit nem hőfokszabályzó tartott melegen, hanem állandóan lóbálni kellett, hogy a parázs lángra lobbanjon.

Sütésnél-főzésnél nem csak egy gombot kellett elfordítani a tűzhelyen, hogy meggyulladjon a gáz, vagy meginduljon a fűtőáram. A régi tűzhelyeket használat előtt fával, szénnel vagy rengeteg szemetet okozó kukoricaszárral vagy kukoricacsutkával fel kellett fűteni, és munka közben gondos-kodni kellett róla, hogy a tűz ne aludjon ki. Ugyanezt kellett tenni a szobai kályhával is, ha nem akartak megfagyni. A kályhában összegyűlt hamut természetesen minden nap el kellett távolítani, és be kellett készíteni a másnapi tüzelőt, valamint a gyújtósként szolgáló aprófát, hogy száradjon. A gyújtósfát fejszével aprították a pincében vagy a szeneskamrában, gyakran –20 °C-os hidegben. Mi-re végeztek vele, szálkák fúródtak a vízhólyagoktól sebes tenyerükbe, miközben a szénpor beivó-dott izzadt bőrükbe. Vidéken ennél is rosszabb volt a helyzet, mert a ház urának napokon át görcsös tuskókkal kellett birkóznia, hogy előteremtse a szén meggyújtásához szükséges aprófát. A szegé-nyek alacsony fűtőértékű barnaszénnel vagy szénporral fűtöttek, mely után naponta koromtalanítani kellett a kályhát. Ha nedves volt a szén, órákig füstölt a kályha. Az ablakot hiába nyitották ki, mert miután a településen mindenki szénnel fűtött, a sok kéményből annyi füst került a levegőbe, hogy a környéket megülte a szmog.

Ezzel azonban nem merült ki ez a tevékenység, mivel a vaskályhákat és az ormótlan sparherdet havonta egyszer ki kellett tisztítani. Nem csak a tűztérre rakódott kormot kellett lekotorni, hanem szét kellett szedni a kályhacsöveket, és kukoricaszárral, vagy jobb esetben a kéményseprők által használt kefével ezek belsejéről is el kellett távolítani a kormot. A koromszemcsék eközben minden-felé szálltak, bele a háziasszony szemébe, hajába, bőrére, ruhájára. Ezután nem szaladhatott a fürdő-szobába, hogy lemossa magáról a szennyet, mert nem volt fürdőszoba. Mosakodni lavórban kellett, meglehetősen kellemetlen akrobatamutatványok közepette. Mindezek ellenére a nők még saját munkájuk gyümölcsét sem élvezhették. Vidéken az asszonyok a háromfogásos ebéd elkészítése után nem ülhettek oda az asztalhoz, hanem kikeményített kötényükben, tiszta konyharuhával a kezükben álltak a konyha sarkában. Szótlanul várták, amíg uruk túljutott az egyes fogásokon, és máris ott termettek felszolgálni a következőt. Nekik csak a maradék jutott, amit a család távozása után, a konyhaasztal sarkán, észrevétlenül fogyasztottak el. Az ebédnek minden nap pontosan délre el kel-lett készülnie anélkül, hogy bárki a családban besegített volna a nyersanyagok előkészítésébe. Ezt csak úgy tudták megtenni, hogy már hajnalban felkeltek.

A hűtőszekrény télen a két ablak köze, nyáron egy kútba leeresztett vödör volt. Mivel ennek a módszernek a hatékonysága nem túl jó, minden nap főzni kellett (méghozzá naponta kétszer) ha nem akartak romlott ételt enni. Ehhez természetesen naponta be is kellett vásárolni. Ez nem kocsi-val történt, mint manapság, hanem gyalog, mindkét kézben hatalmas cekkereket cipelve. A mosoga-tás is meglehetősen fáradságos volt, mert nem hogy mosogatógép, de korszerű tisztítószerek sem voltak. A zsíros edényeket egy darab ronggyal, homokkal és leforrázott fahamuból szűrt lúggal kel-lett tisztára varázsolni. Ez azért sem volt könnyű, mivel teflonbevonat hiányában az étel gyakran vastagon ráégett a lábasokra, fazekakra. Miután mosogatni minden nap kellett, védőkesztyű hiányá-ban az erős lúgtól kirepedezett az asszonyok keze. A takarítás seprővel, szőnyegporolóval, valamint egy vödör vízzel, hipóval és felmosóronggyal történt, mert nem volt se porszívó, se szőnyegtisztító gép. A poroláshoz a feltekert szőnyeget ki kellett vinni az udvarra, feldobni a porolóállványra, és egy fűzfavesszőből font porolóval legalább fél óráig püfölni, hogy kiszálljon belőle a por. Ha nem fújt a szél, a por belement az ütlegelő szemébe, szájába, hajába is. A szőnyegtisztítást követte a pad-lóviasszal való beeresztése, majd kézzel-lábbal történő fényesre kefélése, mivel akkortájt még a padlókefélő gépet sem találták fel, nem is szólva a legújabban alkalmazott kopásálló padlólakkról.

Hetente egyszer be kellett fűteni a kemencét is, mert a boltokban nem árultak kenyeret. A tésztát hajnali 3 órakor kellett bedagasztani, mert mire megkelt, kisült, és lehűlt a kenyér, dél lett. A da-gasztást nem segítették gépek, a tésztát addig kellett gyömöszölni, amíg nem kezdett el „csöpögni a padlás”, azaz amíg a háziasszony homlokáról nem gördültek le izzadságcseppek. A befőzést sem segítették különféle háztartási gépek, mindent kézzel kellett csinálni. A lekvárkészítés, a savanyítás, a zöldségek-gyümölcsök téli tárolása akkoriban nem kedvtelés, hanem létszükséglet volt, mivel nem lehetett a boltokban mirelit termékeket, meg különféle félkész- és készételeket kapni. Még a

47/243


mostanában újra divatba jött gyógynövényeket is saját kezűleg szedték a mezőn, és otthon kiszárí-tották, hogy télen legyen mivel kúrálni a családot. Mindemellett az előző nemzedékek felneveltek még minimum 6 gyereket. Nem volt azonban ritka a 12 gyerekes család sem, mivel fogamzásgátlók hiányában ismeretlen fogalom volt a születésszám-szabályozás. A legmeglepőbb ebben az egészben az, hogy a korábbi nemzedékeknek tengernyi teendőjük mellett mindenre maradt idejük. Hétvége-ken fontak, szőttek, ruhát varrtak, hímeztek, és vendégségbe jártak, ahol énekeltek, adomáztak. So-ha nem mulasztották el a vasárnapi istentiszteletet, az ünnepi körmeneteket. Szakítottak időt húsvéti locsolkodásra, pünkösdikirály-választásra, szüreti mulatságra, karácsonyi betlehemezésre.

Ezzel szemben a jelenlegi nemzedéknek semmire sincs ideje, még ünneplésre sem. Pedig az idő-felszabadító technikai eszközök serege (automata mosógép, szárítógép, gáztűzhely, villanytűzhely, konyhai szagelszívó, grillsütő, mikrohullámú sütő, hőtárolós villanykandalló, központi fűtés, gőzö-lős villanyvasaló, porszívó, takarítógép, mosogatógép, hajszárító, villanyborotva és különféle kony-

hai robotgépek) állnak a rendelkezé-sünkre, mégsem érünk rá semmire. Arra sem hivatkozhatunk, hogy túl sok időt töltünk a munkahelyünkön, mivel az elmúlt 200 év során a 80 órás munkahét 36 órára csökkent. Ennek ellenére állandó időhiányban szenvedünk. Még az egy szem gyer-mekünket sem érünk rá felnevelni. Néha lehajolunk hozzá kegyesen: „kérdezz csak, de lehetőleg gyorsan!” A válaszadáshoz azonban már nincs türelmünk, percek alatt idegesek le-szünk. Mintha valami belülről űzne, hajtana minket. Képtelenek vagyunk kézbe venni és végigolvasni egy köny-vet, már az újságot is csak átlapoz-zuk, nem tudunk elmélyedni sem-miben. A sikerközpontú világ, a pénz-hajhászás, a lazítást nem tűrő kar-rierépítés elvonja figyelmünket az

élettől. Fokozottan sújtja ez a helyzet a nőket. Nekik ugyanis az emancipáció következtében nem csak a

munkahelyükön kell megállni a he-lyüket, hanem otthon is. Hiába vál-laltak munkát, a családban betöltött szerepük nem szűnt meg. Biológiai okok folytán a gyereküket továbbra is nekik kell megszülni, szoptatni, gondozni, sőt sokszor felnevelni. Ez a tevékenység teljes embert kíván, nem lehet mellette szakmai karriert építeni. Ahogy a közmondás tartja: „Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni”. A legtöbb nő azonban nem azért megy el dolgozni, mert szakmai érvényesülésre vágyik, hanem így próbál segíteni a család szűkös anya-

48/243


gi helyzetén. Ez a szemlélet azonban alapvetően téves, mivel nem veszi figyelembe a munkavállalás-ból adódó egyéb hátrányokat.

A munkába járás egy nő számára rengeteg járulékos költséggel jár. A legkisebb kiadással kezdve, hetente szükség van egy harisnyára. Minimum félévente vásárolni kell egy új ruhát és egy új cipőt, mert azt a nőt, aki nem újítja fel rendszeresen a ruhatárát, a kolléganői kiutálják maguk közül. Ma már jól kell kinézni a munkahelyen, ezért havonta legalább egyszer el kell menni fodrászhoz, koz-metikushoz, manikűröshöz. Ehhez járul a kollégák és a főnökök névnapi, születésnapi megajándé-kozása. Jelenlegi pénzközpontú világunkban már nem illik filléres dolgokat adni, ezért az ünnep-ségszervezők meglehetősen magas összegeket gyűjtenek be erre a célra. Ha a „buli” munkaidőn túl, egy nyilvános szórakozóhelyen történik, akkor a horribilis vendéglői számla arányos részét is áll-nunk kell. A nagyságrendekkel megnövekedett étel- és italárak miatt nem kis gondot okoz a napi ét-kezés megoldása. Az üzemi étkezdék „kimentek a divatból”, így az ebédelés csak egy közeli étte-remben bonyolítható le, ami a mai inflációs árak mellett önmagában felér egy anyagi csőddel. Ak-kor sem járunk jól, ha valamely kifőzdéből rendelünk pizzát, vagy valamilyen hidegtálat, mert ek-kor meg szállítási költséget kell ráadásul fizetnünk. Arról nem is szólva, hogy ha napközben vala-melyik kollégánk meghív bennünket a büfébe egy kávéra vagy egy szendvicsre, azt illik viszonozni. Mindezt tetézi az utazási költség, ami a drasztikusan megnövelt jegyárak következtében szintén te-temes költség. Amennyiben valaki vidékről jár be, a bérlet ára elérheti a nettó fizetését is, ami eleve meghiúsítja a munkavállalást.

A fenti kiadások azonban még helybeli munkavállalás esetén is elviszik a fizetés felét, a másik felét pedig az adóhivatal és a társadalombiztosítás teszi zsebre jövedelemadó, illetve betegség-biztosítás címén, ami egyébként a dolgozó férje után a feleségnek családtagként is járna. Ezek után a fáradt, agyonstrapált nőre rászakad az otthoni munka minden terhe, a férje – rezsiköltség ki-egyenlítése után – megmaradt fizetését pedig félkész ételekre, konzervekre, ruhatisztítóra és egyéb olyan dolgokra költi, amelyeket ő is meg tudna csinálni, ha lenne rá ideje. A nagy rohanásban azon-ban nem csak erre nincs ideje, hanem arra sem, hogy nevelje a gyerekeit, elbeszélgessen velük, és időnként egy könyvet vegyen a kezébe. Az értelmetlen hajszában képtelen megtapasztalni női mi-voltát, nem tudja beteljesíteni, megélni biológiai adottságaiból eredő valódi szerepét a családban.

Akinek nincs megfelelő szakmai képzettsége, vagy nem sikerül szert tenni jól fizető állásra, an-nak nem érdemes munkát vállalnia. Azt az összeget, amit egy iparvállalat futószalagja mellett bér-rabszolgaként robotolva kézhez kap, otthoni munkával is megkeresheti. Aki ugyanis dolgozik, az nem ér rá kimenni a piacra olcsó zöldséget, gyümölcsöt vásárolni. Nincs ideje arra, hogy felkutassa a különböző élelmiszerek legolcsóbb beszerzési forrását, sőt sokszor még főzni sem ér rá. Így kény-telen megvenni a szupermarketek méregdrága fagyasztott élelmiszer-alapanyagait, félkész ételeit, konzervjeit, vagy ami még rosszabb éttermi étkezésre kényszeríti a családtagjait. Ily módon akkora többletkiadás keletkezik a családi költségvetésben, amely eléri, sőt meg is haladhatja a feleség nettó keresetét. Családanyaként járulékos hátrányként jelentkezik még, hogy a gyermekei neveletlenül nőnek fel. Emellett nincs aki megteremtse a „családi tűzhely” melegét, ami jelentősen hozzájárul a válások számának növekedéséhez, a család széthullásához. (1938 és 1997 között megtízszereződött a válások száma.) Jelenleg tehát óriási áldozatot vállalnak a nők semmiért, mert amit „nyernek a ré-ven, azt elveszítik a vámon”. Aki nem a szakmai érvényesülést tekinti életcéljának, vagy nincs olyan tehetsége, amelynek révén kiugró keresetet érhet el, jobban teszi, ha otthon marad. Amennyi-ben komolyan veszi a háztartást, a háziasszonyként rá váró feladatok ellátását, anyagilag semmivel sem jár rosszabbul. Ezen felül egyben tarthatja a családját, és semmi sem gátolja meg abban, hogy biológiai késztetésének eleget téve teljes életet éljen. A munkanélküli feleségek és családtagjaik tehát ne azon keseregjenek, hogy nincs állásuk, mert ha lenne se sok örömük, hasznuk származna belőle.

Arra sincs remény, hogy ez a helyzet változni fog. Az ezoterikus ismeretek terjedésével, a tudati felvilágosítás előretörésével mind több munkahely fog megszűnni a világban. A jövőben ugyanis egy-re kevesebb ember fog haszontalan kacatokat vásárolni, megszűnik a fogyasztási őrület. Ezzel egyide-jűleg ugrásszerűen megnő a tartós fogyasztási cikkek minősége, melyek eredményeként a jelenlegi 8-10 év helyett 20-30 évig is használhatók lesznek. Ez tovább csökkenti a meglevő gyártókapacitást, ami tömeges elbocsátásokkal jár. Ebből a helyzetből csak egy módon menekülhetnek ki, ha elkezdik

49/243


önmagukat foglalkoztatni. Ne sajnál-tassák magukat naphosszat a társada-lom kitaszítottjaiként, hanem vegyék kezükbe életük irányítását, és haszno-sítsák a meglevő képességeiket. Tölt-sék be azt a szerepet, amelyet termé-szetes adottságaik révén évmilliókon át betöltöttek. Hosszú távon jobban járnak vele, mint emancipált társaik idegtépő szélmalomharcaikkal, a karrier és a csa-lád közötti őrlődésükkel.

A túlélés másik lehetősége, az önel-látásra való berendezkedés. Azok a csa-ládok, ahol mindkét szülő munkanél-küli, jól teszik, ha mihamarabb vidék-re költöznek, ahol legalább az élelmü-ket meg tudják termelni. Jelenleg ne-vetséges összegekért lehet földet, tágas parasztházat vásárolni vidéken. Szorgal-mas munkával ezek a házak rendbe hoz-hatók, modernizálhatók, a hozzá tartozó hatalmas kertben pedig minden megterem, amire egy családnak szüksége van. Aki nem fél a munkától, az a korábbinál jóval magasabb életszínvonalat teremthet magának ezeken a parasztportákon; arról nem is szólva, hogy a tiszta levegő, a csend és a természet közelsége ideális életkörülményeket teremt a gyermeknevelésre. Ma még a legtöbb ember azért ide-genkedik a vidékre költözéstől, mert ezekben az olcsó, tanyaszerű épületekben nincs villany, ami el-zárja őket a kultúra legfőbb forrásától, a televíziótól, és nélkülözniük kell a korszerű főzési-, hűtési és fűtési lehetőségeket is. Ez a probléma azonban néhány év múlva megoldódik. A szabadenergia hasznosításán alapuló készülékek bőségesen ellátják ezeket az épületeket is villanyárammal. Ezt kö-vetően már a tehetősebb rétegek is tömegesen fognak vidékre költözni, ami jelentősen felveri az in-gatlanárakat. Ekkor már késő lesz a kapkodás. Azok a szegények, akik nem ébredtek fel idejében, végleg a városokban ragadnak, és megindul a gettósodás. Ez a sok nyugati nagyvárosban már be-indult folyamat oda vezet, hogy az egészségtelen levegőjű, zsúfolt zajos városmag fokozatosan le-pusztul, és arra a sorsra jut, mint New York bűnözőkkel teli hírhedt negyede, a Harlem.

Fejlődésünk buktatói Az előző fejezetben láttuk, hogy igazán nagy pénzeket csak pénzügyi manipulációkkal, tőzsdei spe-

kulációkkal, banki tranzakciókkal lehet keresni. A pénzemberek nem vállalkozásokba fektetik tőkéjü-ket, hanem a virtuális gazdaságban forgatják. Így nincs ami pezsgést hozna a reálgazdaságban, újí-tásra, hatékonyságra serkentené a vállalkozókat. Minek kockázatosan vállalkozni, ha banki manőve-rekkel, ingatlanspekulációs ügyletekkel sokkal nagyobb pénzeket lehet leakasztani. Ezért a pénz egyre kevésbé tölti be társadalmi munkamegosztás-szervező szerepét. A spekulációs tőke azonban teljesen feléli azokat az alapokat, amelyekre épül, és mind jobban veszélyezteti a reálgazdaság mű-ködőképességét. A jövedelemként elkönyvelt nyereség ugyanis nem valódi haszon, hanem virtuális tőke. Nincs mögötte áru, valódi szolgáltatás. Emiatt a reálgazdaság válságban van.

A bankok a kamatlábakat a sikerágazatok teherbírásához igazítják, és nincsenek tekintettel a tel-jes foglalkoztatottság megteremtésére. A jelenlegi pénzügyi játékszabályok nem teszik lehetővé, hogy kevés nyersanyagból és sok munkával ipari termék készüljön. Ez az áru megfizethetetlen. A felvett kölcsönökre épülő aránytalanul magas kamatok arra ösztönzik a vállalkozókat, hogy bonyo-lult gépekkel, energiafaló technológiákkal váltsák fel a munkást. A befektetett tőke határidőre tört-énő visszafizetése nem arra készteti őket, hogy mind több alkalmazottat vegyenek fel, hanem hogy a már meglevőktől is megszabaduljanak. A megmaradó alkalmazottak bérét pedig minimumra szorít-

50/243


ják. Az újkori vállalkozók már nem osztják Henry Ford 1910-ben tett kijelentését, mely szerint: „Meg kell fizetnem a munkásokat, hogy majd meg tudják ven-ni az általuk gyártott autó-kat.” A másik kijelentése: „Ha jól tartom őket, minden-nap megfelelő kondícióban fognak dolgozni, és a maxi-mumot nyújtják a munkapad mellett. Éhező munkásokkal nem lehet termelni.” Azok a vállalatok, amelyeknek a rész-vényei a tőzsdén is szerepel-nek, különösen rá vannak szorítva arra, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a leg-nagyobb profitot produkál-ják. Ha nem ezt teszik, a bankok kivonják pénzüket a vállalkozásukból, ami elke-rülhetetlen csődöt eredmé-

nyez. Ezáltal rá vannak kényszerítve az alkalmazottak kiszipolyozására, a Föld erőforrásainak minél gyorsabb kirablására. Az erőforrások újratermelésének költségeit nem tudják elviselni, mert akkor nem lennének képesek a magas banki kamatlábakat kitermelni.

A kamatos kamat az erőforrások mértéktelen kihasználására, a természet kizsarolására készteti a termelőt. A jövedelmekhez kö-tött adózás lehetetlenné tesz min-den „szelíd” technológiát, ami ke-vés nyersanyagot és energiát, ámde sok munkát és odafigye-lést igényel. Az egyre szűkülő piacon saját maga alatt vágja a fát az a vállalkozó, aki túlságo-san hosszú életű termékeket gyárt. Ez az eldobható, egyszer haszná-latos termékek kora. A csomago-lás is egyre nagyobb szerepet kap a különféle áruk versenyképessé-gében. A hamar elromló termé-kek és a vég nélküli folyamban gyülemlő csomagolóanyagok ha-talmas szemétsáncokként veszik körbe a településeket. Az erdő-ket, a termőföldeket, az élővize-ket, és a fosszilis energiahordo-zókat néhány évtized alatt felza-bálja a gazdaság. Az erdőktől meg-fosztott területeken egyre szélső-ségesebbé válik az éghajlat, meg-indul a talaj gyors eróziója, és za-varok támadnak a Föld globális önszabályozó rendszerében. Mind nagyobbá válik az ózonlyuk, tovább fokozódik az üvegházhatás, és

51/243


megállíthatatlanná válik a tengerszint emelkedése. A bioszféra egyre jobban pusztul. A nagyvárosok fokozott levegő- és víz-szennyezése komolyan veszélyezteti az ott élők egészségét is. A körn-yezetszennyezés azon-ban a vidéken élőket sem kíméli. A globális-sá vált gazdaság ugyan-is a világméretű szállí-tási és közlekedési igé-nyeit csak a motorizá-ció fokozásával képes kielégíteni. Ehhez új utakra, és még több le-vegőszennyező gépjár-műre van szükség. A globalizációért is a mul-tinacionális tőkét teszik felelőssé. Gyakori vád, hogy a tömegtermelés megöli az egyedit, a helyi sajátosságokat tükröző kézzel készített termékeket; és általánossá válik a tömegfogyasztás. A bankok által kikényszerített profithajsza eredményezte a genetikai manipulált növények termesztésbe vételét is.

A termelés és a fogyasztás felkorbácsolása ellenére a bankkamatokkal versengő vállalatok egyre kevésbé képesek megállni a helyüket. A kisebbek sorra elvéreznek, és felvásárolják őket a még ver-senyben levők. Ezáltal ők egyre nagyobbra nőnek. Ma már egy-egy iparágat csupán néhány mul-tinacionális cég tart a kezében. Ezeknél a mamutvállalatoknál az alkalmazottak résztevékenységet végeznek. Mechanikus rutinmunkára vannak kényszerítve. Csupán egy apró mozzanatot, a termék előállításának egyetlen fázisát bízzák rájuk. A fogaskerékszerűen összekapcsolódó nagy szerkezet-ben az ember robottá, jelentéktelen kis csavarrá válik, aki könnyen pótolható. A túlhierarchizált rendszerben nincs mód a kreatív önmegvalósításra, az ész és a kéz harmonikus együttműködésére, a teljesség átélésére. Henri Bergson találóan így fogalmazta meg ezt a folyamatot: „Az ember a szer-számkészítő állat szintjéről a szerszámkészítő szerszám szintjére süllyedt.” Ilyen körülmények kö-zött érthető korunk munkavállalója elidegenedett a munkájától. Önértékelési zavarai a szociális rend széteséséhez, a külsődleges értékek hajszolásához, és faji-, etnikai-, vallási gyűlölködéshez vezettek.

Az elidegenedés társadalmi szinten is megnyilvánul. Az iparosodás- és a munkaerő-igény foko-zódásával, az emberek tömegével vándoroltak el a falvakból. A nagyvárosokba költöztek, ahol senki nem ismert senkit. Ezáltal az áttekinthető falusi közösségi viszonyok felbomlottak. A közösségi szellem megszűnt, és vele veszett a hagyomány, a közösségi szolidaritás. Ma már olyan mértéket öltött az elidegenedés, hogy az emberek a közvetlen szomszédaikat sem ismerik. Ünnepeink is kiüresedtek, „elgagyisodtak”. A közösségek erózióját fokozza, hogy az egyén bekerül a nagy ter-melő-szolgáltató rendszerekbe, ahol csak úgy tud boldogulni, ha igazodik az általuk diktált játék-szabályokhoz. Ezért kölcsönöket vesz fel házépítéshez, gépkocsivásárláshoz, gyermekei tanít-tatásához. A bankok természetesen a magánszemélyeknek is kamatot számítanak fel; sőt tőlük töb-bet kérnek, mint a vállalkozóktól, mert nagyobb a kockázat, és hosszabb a futamidő. Ezzel az egyén is részévé válik a pénzvilág által ránk erőltetett rendszernek, és idővel önmagától is elidegenedik. A kamatos kamattal állandó versenyfutásban lévő embernek nincs ideje a saját belső lelki és szellemi szükségleteinek kielégítésére. Pénzkereső géppé válik, akinek legfőbb feladata, a felvett kölcsönök határidőre való visszafizetése, a kapott összeget többszörösen meghaladó kamatos kamatok kiter-melése.

52/243


A mindennapi hajsza, a megél-hetési gondok és a követhetetlen minták miatt érzett csalódottság az-tán pattanásig fokozódó társadalmi feszültségeket okoznak. Ezt sokan önpusztításban vezetik le, mely által soha nem tapasztalt mértéket öltött az alkoholizmus és a kábítószer-él-vezet. A szenvedélybetegségek mel-lett fokozódik a bűnözés, és a csa-ládon belüli erőszakos cselekmé-nyek száma. Az óriási terhek, a nagy-fokú bizonytalanság, a munkanél-küliség réme világszerte rendkívüli nyomást gyakorol az emberekre. A The Global and mail című napilap szerint: „Minden ötödik kanadai azt panaszolja, olyan feszült, hogy már az öngyilkosságot fontolgatja, hogy megszabaduljon a nyomás alól. A XX. század végére a túlhaj-szoltság, a környezet által kiváltott pszichés teher oly nagy súllyal ne-hezedik az emberekre, ami már meg-haladja a fizikai és lelki tűrőképességüket.”

Az állam sem igyekszik gyökeres megoldást keresni a pénzügyi visszásságok megszüntetésére, a társadalmi feszültségek feloldására. A politikusok nem azon törik a fejüket, hogyan kellene a tőkét az emberi munka és találékonyság finanszírozására fordítani, hogyan lehetne a tömegtermelést humanizál-ni. Megelégszenek a tüneti kezelés-sel. Az adózás szabályainak megvá-ltoztatásával próbálják a foglalkozta-tásból eredő társadalmi feszültsége-ket csökkenteni. Arányos közteher-viselés címén az adókat a jövedel-mekhez kötötték. Ezzel azonban nem sikerült a munkaerőpiacot megmoz-gatni. Csupán annyit értek el vele, hogy kissé fékeződött a szegényebb néprétegek leszakadása. A bajokat előidéző bankok is kényszerpályán mozognak. Ha nem igazítják a ka-matokat a legjövedelmezőbb ágaza-tokhoz, termelési módokhoz, akkor a betétesek kiveszik pénzüket, és más, jövedelmezőbb befektetés után néz-nek, ami egyet jelentene a tönkremenetelükkel. A jelenlegi gazdasági- és pénzügyi rendszerben vi-szont a természet, az emberiség megy tönkre, ami civilizációnk megszűnését eredményezi. Ez azonban megengedhetetlen, mivel fajunk fennmaradása fontosabb, mint a bankárok haszna, jövedelmük vég nélküli gyarapítása.

53/243


A közgazdászok szerint nincs kiút, a kamatos kamat végig fogja kísérni az emberiség történel-mét. Ez azonban nagy tévedés. A kamatos kamat ugyanis viszonylag új találmány. Az emberiség év-milliókon át jól megvolt pénz és pénzkölcsönzés nélkül. A történelem előtti időkben cserekereske-delmet folytatott, ami több szempontból is előnyösebb volt, mint a jelenlegi rendszer. Miután az árú hamar romlott, gyorsan kopott, nem lehetett visszatartani, mint a pénzt. Ezért kamatot, felárat sem lehetett szedni utána. A termelő igyekezett minél hamarabb túladni az árun, miközben ő is könnyen hozzájutott az általa hiányolt javakhoz. Sem kereskedő, sem bankár nem ékelődött be az áruértéke-sítő folyamatba, nem élősködött senki a termelőkön, a szolgáltatást kínálókon. Ezért viszonylag könnyen hozzá lehetett jutni mindenhez. Semmiért nem kellett irreálisan sokat dolgozni, mert csak az áru előállításának közvetlen költségét kellett ellentételezni.

Ez a rendszer egyébként még ma is él. Vidéken mind a mai napig fennmaradt a „kaláka” szokása, ami nem más, mint kölcsönös szívességek visszatérő láncolata. Nálunk a házépítő kaláka a legelter-jedtebb, amikor rokonok, barátok, ismerősök ingyen elmennek egymáshoz segíteni, remélve, hogy a megsegített majd nekik is viszonozza a szívességet. Régebben igen elterjedtek voltak az arató és szőlőszüretelő kalákák is. Más országokban azonban létezik a kalákának szabályozottabb formája is. Az ausztráliai Victoriában működik egy szervezet, a Bendigo Home Builder’s Club, amely kiszélesí-tette ezt a rendszert, és az elszámolás megkönnyítése érdekében bevezette a munkaegységet. A ta-goknak évi 5 dollár klubtagsági díjat kell fizetniük, ami fedezi a hírlevél nyomdai és postaköltségét. Ezen keresztül minden tag adhat, és ha már legalább 60 órát ledolgozott, akkor kaphat is építőipari segítséget. A csereegység a ledolgozott munkaóra, amelyet azonos értékűnek tételeznek fel. A mun-kaszervező tartja számon az egyes tagok „folyószámláján” levő hitelezett illetve kölcsönvett órákat, és toborozza a munkásokat egy-egy kalákához.

A kalákának az a hátránya, hogy csak egyféle szolgáltatásra korlátozódik, holott az igény jóval szélesebb körű. Egy-egy közösségen belül sokféle tevékenység folyik. Minden emberben más-más képesség szunnyad. Van aki kiváló biozöldséget termel, más finom szilvalekvárt tud főzni, vagy remek kosarakat fon. Az értelmiség között sokan a könyveléshez értenek, vagy kitűnő nyelvérzékük van, és angol nyelvleckéket tudnának adni. A barkácsoláshoz értők szinte minden háztartási gépet képesek megjavítani, de nincs aki igénybe vegye a képességeit, mert nem tudja a munkáját megfi-zetni. A kisembereknek nincs pénzük egymás szolgálatainak megfizetésére, holott nagy szükségük lenne rá, és bátorságuk sincs szívességet kérni egymástól. Ezt a problémát hivatott megoldani a vi-szonossági cserealapon működő közösségi barter klub. Itt is mindenkinek van folyószámlája, amely-re rávezetik az elvégzett munkaórát. Ebben a rendszerben azonban a munkaórákat nem egységesen kezelik, hanem kvalifikáltsági kategóriák szerint súlyozzák. A barter klub gyakorlatilag a közössé-gen belül megtalálható bármilyen képességnek piacot tud találni. Ilyen rendszerek működnek Ang-liában, ahol általában hírlevélben hirdetik meg a kínálatot. Az eladók, ill. vásárlók egymás közt ál-lapodnak meg a szolgáltatás értékében, amit aztán rávezetnek kinek-kinek a folyószámlájára. Ilyen hírlevél például az „Exchange and Mart”.

A legfejlettebb azonban a „Szívesség bank”-rendszer. A kezdeményezés kis közösségekből in-

dult, ahol mindenki ismeri a másikat. Az egy kerületben, faluban élők jól ismerik egymást. A roko-nok, barátok, kollégák el sem tudnák titkolni egymás elől a személyes problémáikat. Az egy temp-lomba, sportklubba járók, vagy valamely kisebbséghez tartozók is tisztában vannak a másik gondjai-val. Az is kiderült, hogy sok esetben képesek lennének egymáson segíteni. Igen ám, de hogyan számoljuk el az egymásnak tett szívességet, hogyan viszonozzák a másik munkáját? Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha „Szívesség bankot” alapítanánk? Ez a rendszer is hírleveleket bocsát ki, amelyben közzé teszik, hogy ki milyen árut, szolgáltatást keres, illetve kínál. A havonta megjelenő hírlevél tanulmányozása után az egyik tagtárs felkeresi a másikat, és személyesen megköti vele az üzletet. Ezt követően a vevő az áru értékével tartozni fog a banknak, az eladó pedig ugyannyival hi-telezőjévé válik.

A korábbi rendszerrel szemben az a különbség, hogy itt az elszámolás nem súlyozott munkaegy-ségben történik, hanem pénzben. Na nem kézzel fogható, valódi pénzben, hanem annak megfelelő értékű elszámoló egységben. A tengerentúli angolszász országokban ez az elszámolási egység a

54/243


„zöld dollár”. Ezt az egységet vezetik rá a „Szívesség bank” központjában nyitott kartotékokra, tele-fonos vagy szóbeli közlés alapján. Ez bank főként abban tér el a hagyományostól, hogy itt a tagok tartozásainak és követeléseinek egyenlege mindig nulla, hiszen pénz valójában nincs forgalomban, az áruk és szolgáltatások csak cserélődnek. Ezáltal nem képződik haszon. Nincs kölcsönadható, ki-helyezhető tőke, így nem lehet kamatot szedni. Nincs kamatos kamat, ami megnyomorítaná az em-bereket. Ebben a rendszerben senkit sem nyomaszt az adósság, nem küldenek senki nyakára végre-hajtót. Ezzel a helyzettel persze vissza is lehet élni. Itt is akadhatnak notórius nemfizetők, akik csak igénybe veszik mások munkáját, de nem akarnak fizetni érte. Ezért a legtöbb „Szívesség bank” kor-látozza a tartozás maximális értékét, és aki nem hajlandó törleszteni, azt kizárják a rendszerből. Várható, hogy idővel itt is létrehoznak egy feketelistát, ahol a megbízhatatlan ügyfelek nevét tünte-tik fel, és a listát egymás között kicserélik.

Ez a pénz nem több, mint információ az értékek forgalmáról. Nem lehet tehát spekulációs céllal kibocsátani, leértékelni, felvásárolni, a kamatlábak befolyásolására használni. Az áramlását semmi-lyen hatalom nem képes kívülről befolyásolni. A zöld dollár természetes módon keletkezik, mert a rendszer minden tagja valóságos értéket hoz létre. Itt csak az emberi teremtő erő hozhat létre beté-teket, a spekuláció nem. Ez a pénz önszabályozó, mivel a tartozás és a követelés értékváltozása szo-rosan követi egymást. A zöld dollár nem inflálódik, és nem lehet ellopni sem. Ennélfogva ezt a ban-kot nem lehet, nem érdemes kirabolni. Együtt létezhet a meglévő pénzrendszerrel, hiszen a „Szíves-ség bank” minden tagja részt vesz a normál gazdaság vérkeringésében is. A zöld dollár technikailag is sokkal egyszerűbb a hivatalos pénznél, mert nem kell valóságos bankjegyet nyomtatni, kezelni, szállítani stb. Ezáltal hatalmas összegek takaríthatók meg.

Ez a rendszer számos angolszász országban a futótűz gyorsaságával terjed. Főleg a munkanélkü-liség által sújtott területeken népszerű. A feltalálója is egy munkanélküli, Michael Linton volt. A ka-nadai Courtenaz városában próbálkoztak vele először, 1983-ban. A rendszert LETS-nek (Local Employment and Trade System)12 nevezték el. A zöld dollár alapja jelen esetben a kanadai dollár. Sajnos ez nem bizonyult szerencsés választásnak, mivel mint minden nemzeti valuta, a dollár is inf-lálódik. Ennek következtében a zöld dollár is veszít vásárlóerejéből. Az infláció arra ösztönözte a LETS tagjait, hogy minél később fizessék vissza tartozásaikat, hiszen annál kevesebbet kellett tör-leszteni. Erre az Amerikai Schumacher13 Társaság kidolgozta a SHARE14 rendszert, amelyben a zöld dollár értékét nem a nemzeti valutához, hanem valamely helyi termékhez, például a tűzifához köti. Tűzifát főleg kiskeresetűek vásárolnak, így nem tudják emelni az árát, mivel a vevőkörük nem tudná megfizetni. Csökkenteni sem lehet, mert az erdők területe rohamosan csökken, egyre keve-sebb a kitermelhető fa a világban. Ennélfogva a tűzifa ára évek óta változatlan, nem követi a pénz-ügyi spekulációkat. Ezzel a módszerrel biztosíthatóvá vált a zöld dollár stabil vásárlóértéke. A LETS és a SHARE gyorsan terjed Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon. Az Egyesült Királyság legkiterjedtebb rendszere Stroudban15 működik, és van egy rendszer a dél-angliai Tetnes-ben is. Új-Zélandon az elmúlt másfél évben 10 körzetben szervezték meg a „Szívesség bank”-rendszert. Aucklandban16 a túlzott adóssághalmozást 500 dolláros felső korlátozással tartják kordá-ban. Ez nem a csereügyletek maximumát határolja be. Aki ennél nagyobb forgalmat kíván lebonyo-lítani, annak előtte meg kell hiteleznie az árut, szolgáltatást, és utána „levásárolhatja” az ellenértékét.

A „Szívesség bank”-rendszer társadalmi kihatásai is igen kedvezőek. Ez a természetes elszámo-lási rendszer elősegíti, hogy a közösség végre önmagára találjon. Mivel itt minden üzlet, megálla-podás személyes kapcsolatfelvétel útján köttetik, ismeretségek sűrű szövevénye jön létre. A közös-ségben élők lassan megismerik egymást. Barátságok alakulnak ki, amelyek később kiszélesedve rend-szeres öszszejövetelekhez vezetnek. Ezáltal nő a közbiztonság, az utcák, terek egyre biz-tonságosabbak, otthonosabbak lesznek. Megoldódik a gyerekek, és az idős szülők felügyelete is. A

12 loukl imloiment end treid szisztem 13 súmahher 14 seö(r) 15 sztráud 16 óklend

55/243


hírlevélben közölt ajánlatlista böngészése során rengeteg ötlet merül fel, amivel hasznára válhatunk környezetünknek. Ezzel tovább bővül a kínálat, még több ember kapcsolódhat be a cserekereskede-

lembe. A zöld dollár kez-deményező- és teremtő ener-giákat szabadít fel, miköz-ben növeli az egyének és családok önértékelését, ön-állóságát. A kiegyensúlyo-zott gazdaságban az embe-rek önértékelése ahhoz a munkához kötődik, amit a munkahelyükön végeznek. Ezért a munkanélküliek sú-lyos lelki válságba kerül-nek, önértékelési zavarok-kal küszködnek. A szíves-ségi alapon működő gaz-daságban azonban ismét megtalálják a helyüket. Meg-szűnik a munkahelyvesztés miatti értékcsökkenés, feles-

legesség érzete. Ezen túlmenően javul az áru, szolgáltatás minősége is. Miután a munkavállaló személyesen is-

meri azt, aki a munkájának hasznát látja, nagyobb szeretettel és odaadással dolgozik. A jelenlegi globalizált világunkban a munkás még abban sem lehet biztos, hogy munkájának gyümölcse a saját hazájában marad. Ma már szinte minden termék több ezer kilométerrel odébb, vagy egy másik kon-tinensen kerül értékesítésre. Ezért az áru előállítója teljesen elidegenedik a munkájától. Nem adja bele szívét lelkét az általa előállított termékbe. Robot módjára, a technológiai előírásokat szem előtt tartva dolgozik. A normál gazdaság elidegenedett viszonyai közt nincs helye az adakozás örömének. Ez az érzés csak a „szívességek” piacán élhető át.

A „Szívesség bank”-rendszer csak akkor válik működőképessé, ha adómentesen tevékenykedhet. Ezt a politikusok is felismerték. Új-Zélandon egy minisztériumi állásfoglalás alapján jelenleg mind a társadalombiztosítási-, mint a jövedelemadó-fizetési kötelezettség alól mentesek a zöld dolláros tevékenységek. Kanadában csak a szakmaszerűen folytatott tevékenység körében szerzett zöld dol-lár adóköteles, egyéb munkavégzés zöld jövedelme adómentes. (A vállalkozók eladhatják az általuk termelt árut a „Szívesség bankoknak”, illetve végezhetnek szolgáltatást a szervezet tagjainak, de az ebből származó jövedelmet el kell könyvelniük.) Az ÁFA-köteles termékek esetén a zöld dolláros árhoz hozzáteszik az ÁFA-t közönséges dollárban. Egyébként is elég gyakori, hogy valamely ter-méknek részben zöld, részben hivatalos pénzben számított ára van. Általánosan használt pénzben a költséget, zöld pénzben a hozzáadott értéket fedezik. Magyarország azonban még nem tart itt. Ná-lunk a szívességek láncolatát fekete gazdaságnak tekintik, és hivatalból üldözik a résztvevőit. Az adótörvény a természetbeni jövedelmekre csak külön meghatározott esetekben biztosít adókedvez-ményt. Jelenleg tehát a zöld forintban szerzett jövedelmek a pénzbeli jövedelmekkel azonos elbírá-lás alá esnek. A jövedelem-nyilvántartással járó könyvelési terhek, az adóbevallás bonyolultsága, va-lamint a jelentős jövedelemelvonás viszont életképtelenné teszi ezt a rendszert. A jelenlegi törvé-nyek kisvállalkozókká minősítenék a „Szívesség bankok” résztvevőit, amit nagyon kevesen vállal-nának.

Pedig a „Szívesség bankok” létrejöttének támogatásával, adómentessé tételével az állam is sokat nyerne. A 32%-os munkanélküliség mind nagyobb súllyal nehezedik a társadalomra. A különböző se-gélyek, a megélhetési bűnözés okozta károk, és az általános demoralizálódás alapjaiban fenyegeti a gazdaságot. A költségvetésre is rossz hatást gyakorol. A jelenlegi 1 millió 700 ezer inaktív ember munkába állítása, értelmes tevékenységgel való ellátása viszont megfordítaná a kedvezőtlen folya-

56/243


matot. A „Szívesség bankok” révén százezrek tennének szert jelentős jövedelemre, ami felpezs-dítené a gazdaságot. Megszüntetné a nyomort, a nélkülözést, csökkentené a bűnözést. A normál gaz-daságban tevékenykedőket ezzel nem érné kár, mert a munkanélküliek számukra fizetésképtelenek, csupán önmagukat látják el. A társadalom viszont sokat nyerne általa.

A könnyen megszerezhető zöld forint olyan hatást váltana ki a gazdaságban, mint a II. világhá-ború alatt kibocsátott adópengő. Mivel az ostrom alatt az emberek egyre nehezebben éltek, nem tud-tak eleget tenni adófizetési kötelezettségeiknek. Az adópengő azonban megoldotta ezt a problémát. Miután a polgárok nem tekintették valódi pénznek, igyekeztek megszabadulni tőle. Ezért az állami bevételek ugrásszerűen megnőttek. Megszűnt a nyomasztó költségvetési hiány, volt miből fedezni a közkiadásokat. Ez a tevékenység közgazdaságilag pénzhígításnak tekinthető, de a célt tekintve ered-ményesnek bizonyult. Már csaknem száz éve a valódi pénz sem más, mint egy darab papír. Az arany-alap megszüntetése óta a készpénz értéke csupán a belefektetett bizalmon alapul. Az emberek azért fo-gadják el munkájuk ellenértékeként, mert bíznak a továbbadhatóságában, az árucikkekre, szolgáltatá-sokra cserélhetőségében. Az állam számára pedig a pénz az ország működtethetőségét jelenti. Tel-jesen mindegy, hogy mi van rányomva a bankjegynek nevezett papírra, a lényeg az, hogy az embe-rek elfogadják. Ha forog a pénz, pezseg a gazdaság is. A pénznyomdák üzemeletetésének nem az a célja, hogy minél több bankó álljon az állami bankok trezorjaiban, hanem, hogy mozgassa a gazda-ságot. Erre a célra megfelelt a sokak által értéktelennek tekintett adópengő is.

Egyébként ez a fajta fizetés eszköz nem új találmány. Először Ausztriában jelent meg 1932-ben, a nagy gazdasági világválság következtében súlyos munkanélküliséggel sújtott Wörgloban. Az ille-tékesek rávették a kereskedőket, hogy fogadják el a közmunkák ellenértékeként kibocsátott helyi pénzt. Mivel mindenki szabadulni igyekezett ettől a nem túl értékállónak tekintett pénztől, élénk volt a kereslet minden iránt. A pénz gyorsan forgott. A válság ellenére a városban ugrásszerűen meg-nőtt a foglalkoztatottság. Az adófizetéssel sem volt gond. Sőt olyasmi történt, amire még nem volt példa. Mindenki sietett előlegben befizetni az adóit. Így nem a polgárok tartoztak az államnak, ha-nem az állam nekik. A helyi kereskedések felvirágoztak. Egy idő után több osztrák város is érdeklő-dött a rendszer átvétele iránt. Az országos méretű sikert az akadályozta meg, hogy monopóliumát féltve az Osztrák Nemzeti Bank leállíttatta az akciót. Hasonló pénzt bocsátottak ki Chicagóban is a világválság alatt, amit 1943-ig használtak. A svájci Baselben 1935-ben bevezetett adóbankó még az 1970-es években is forgalomban volt.

A „Szívesség bank”-rendszer létrehozása azért is előnyös lenne, mert segítené a munkanélkülie-ket „talpra állni”, és visszailleszkedni a normál gazdaságba. Erről az alapról indulva sokan közülük annyira megerősödnének, hogy önálló vállalkozásba kezdenének. Terjeszkedésük során alkalmaz-nák munkanélküli társaikat, és ekkor már az államnak is jelentős haszna származna belőlük. Ha a kormány nem akarja támogatni őket, legalább hagyja, hogy a saját erejükből talpra álljanak. A nyo-morgó milliók számára óriási segítség lenne, ha az állam engedné őket ennek a rendszernek a kere-tein belül boldogulni. Az államkincstárnak ebből nem keletkezne semmi kára, hiszen a munkanélkü-liek milliói egyébként sem fizetnek adót. A financiális alapokon álló gazdaságra is jó hatást gyako-rolna ez a rendszer, mert a „Szívesség bankok” barterkereskedelem formájában nagy mennyiségű árut vehetnének át a gyáraktól, és olcsó, színvonalas termékekkel láthatnák el az áruházláncokat. Különösen a biotermékek piacán lenne nagy jövője ennek a rendszernek. A biozöldségek, -gyümöl-csök termelése meglehetősen munkaigényes feladat, ezért a nagyüzemi gazdaságok egyelőre nem vállalkoznak rá. Az eszköz- és nyersanyagigénye is minimális. Nincs szükség drága gépekre, mű-trágyára, növényvédő szerekre. Csupán munka és idő kell hozzá, aminek a munkanélküliek nincse-nek híján. A biotermékek termelésének, piacra jutásának elősegítésével jelentően javulna a lakosság egészségi állapota, ami nagymértékben csökkentené a költségvetési kiadásokat.

Igen nagy hasznát látnák ennek a rendszernek a társadalomból kivonulók is. Mint tudjuk mind többen vannak, akik megundorodva a pénzközpontú, anyagias világunktól vidékre költöznek, és a világtól elzárva, kis közösségekben élnek. A nagyvárosoktól távol, egyszerű falusi körülmények kö-zött teremtenek maguknak új világot. Az Egyesült Államokban ezeket a közösségeket a Rainbow Fa-mily nevű szervezet fogja össze. Ők azonban csak a letelepedésüket tudják segíteni, működtetni nem képesek a közösségeket. Egyébként ezeket az ökofalvakat sokan a fenntartható civilizáció kísérleti mo-

57/243


delljeinek tekintik. Ezért hatóságilag nem gátolják a létrehozásukat, egyénileg pedig sokan irigylik őket, hogy volt bátorságuk otthagyni a „civilizációs vívmányokat”, és kiköltöztek a „vad természetbe”.

A Szívesség bankrendszer az elsődleges gazdaság helyettesítésére is alkalmas. Amikor az ezred-fordulón összeomlott az argentin pénzügyi rendszer, a lakosság fele elszegényedett. A pezó teljesen elértéktelenedett, és befagyasztották a bankbetéteket. Mivel az állam nem működött, az emberek el-kezdtek saját maguk által készített termékeket és szolgáltatásokat cserélni egymással. Az állam te-hetetlensége láttán az emberek átvették, és működtetni kezdték a bezárt gyárakat, és népkonyhákat szerveztek. Egy idő után a cserevaluta a créditos a pezó alternatívájává nőtte ki magát. A válság te-tőpontján már 8000 kör működött az országban, 3 millió taggal. Családtagokkal együtt 10 millió ember élt ily módon. A végén már a központi bank is fontolóra vette, hogy ezt a zöld valutát elisme-rik hivatalos fizetőeszköznek, sőt maga is áttér rá. Mindezek következtében az argentin gazdaság normalizálódott. Ekkor a crédidost be lehetett váltani pezóra, melynek következtében a cserekeres-kedők száma negyed millióra esett vissza. Előtte azonban megmentette az argentin gazdaságot a to-tális bukástól, a lakosság teljes elnyomorodásától, az éhhaláltól.

Azért is szükség lenne ennek a rendszernek a széleskörű elterjesztésére, mert a túlpörgetett gaz-daság előbb-utóbb összeomlik. Ezt vagy a rohamosan növekvő környezetszennyezés miatt be-következő környezeti katasztrófák, vagy az egyre súlyosabbá váló gazdasági recesszió fogja kiváltani. Jelenlegi állapotában a világgazdaság olyan, mint egy rákos daganat. Felépítése, csápjai folytán élősködik a természeten, és a Föld éltető erőin. A rákos sejtek azonban csak addig képesek növekedni, szaporodni, amíg a gazdatestet el nem emésztik. Ez óhatatlanul be fog következni, mert a természet pusztítása nem folytatható a végtelenségig. A körülmények azonban arra vallanak, hogy erre nem fog sor kerülni, mivel az elmélyülő recesszió folytán a gazdasági összeomlás jóval hamarabb bekövetkezik. A bizonytalan jövőtől való félelem egyre jobban csökkenti a fogyasztói kedvet, mérsékli a költekezést. A fogyasztás csökkenésével mind nagyobb mérvűvé válik a leépítés, a munkanélküliség. A munkanél-küliek számának rohamos növe-kedésével tovább csökken a fize-tőképes kereslet, ami egy olyan negatív spirált indít be, amely gazdasági káoszhoz, teljes pénz-ügyi összeomláshoz vezet. Egy idő után a befektetők elvesztik bizalmukat az értékpapírok, a rész-vények és a pénz iránt, ami alap-jaiban rombolja szét a jelenlegi gazdaságot.

Az is lehet, hogy a kegye-lemdöfést egy kozmikus jelen-ség, a 10. bolygó visszatérése által kiváltott pólusváltás fogja megadni a jelenlegi pénzrend-szernek. Az ezzel járó katakliz-ma egy csapásra elértékteleníti a pénzt, és minden értékpapírt. Hasonló helyzet áll elő, mint a két világháború után, amikor egy gyors hiperinfláció vetett véget a korábbi pénzvilágnak, tette tönk-re az előző rendszer kiváltságo-sai által felhalmozott vagyono-kat. Most azonban nem lép új pénz a régi helyébe, mert a sorozatos földrengések és szökőár folytán tönkremegy a teljes infrastruktúra. Nem lesz mivel új pénzt nyomni, és az sem lesz, aki kezelje a pénzt, mivel nagyon sokan el fognak pusztulni. Az élet azonban nem állhat meg, a széttöredezett vi-

58/243


lággazdaságnak továbbra is működnie kell, csak más alapokon. Miután a pénz megszűnik, az arany és egyéb tárgyak elveszítik értéküket, visszatér a barterkereskedelem. Az áruk és szolgáltatások cse-réje lesz ismét a gazdaság mozgató rugója. A nemzetállamokat biorégiók hálózata fogja felváltani, amelyet nem a financiális gondolkodás, hanem a közösségért érzett felelősség fog mozgatni. Az erre való felkészülésnek kitűnő módja a zöld dollárra épülő „Szívesség bank”-rendszer.

Könnyen lehet, hogy az illetékesek által ferde szemmel nézett, fekete gazdaságnak titulált rend-szer fogja megmenteni civilizációnkat a bukástól, az állati szintre való visszasüllyedésétől. Az is el-képzelhető, hogy ezt követően, tanulva az előző rendszer hibáiból, a pénz nem tér többé vissza a gazdaságba. A későbbi fejlett társadalmak egyfajta elszámolási rendszerre fognak átállni, amelyben pénznek, kölcsön adható tőkének többé nem lesz szerepe. Ekkor megvalósul az emberiség régi ál-ma. Megszűnik az ember ember általi kizsákmányolásának lehetősége. Mindenki az általa előállított javak arányában részesül a haszonból, senkinek sem lesz olyan eszköz a kezében, amelynek átadá-sával, kikölcsönzésével másokon élősködhetne. Az egészséges gazdaságban a pénz szerepe a mű-ködtetés, az információ-közvetítés. Mozgásban tartja a társadalmat, tájékoztat a termelt javak kere-settségéről, a piacot alkotó közösség kollektív értékrendjéről, a javak előállítására fordított erőfeszí-tések mértékéről, a felhasznált erőforrások értékéről. Beteg az a gazdaság, ahol a pénz a kincskép-zés a társadalmi különbségek konzerválásának és szélesítésének eszköze. A természetet kizsaroló, egy szűk réteg gazdagodását szolgáló pénzügyi, gazdasági rendszer pusztulásra van ítélve, ami elke-rülhetetlenül be fog következni.

Ezt sokan látják, tudják, és mind gyakrabban figyelmeztetik a politikusokat, hogy zsákutcában halad a gazdaság. A közgazdászok és az ökológusok évek óta szorgalmazzák a gazdaság átállítását a növe-kedésalapú pályáról a fenntarthatóra. A természet rohamos pusztulása, a környezetszennyezés, a glo-bális felmelegedés egyaránt arra figyelmeztet, hogy a növekedés nem tartható fenn tovább. A növe-kedési kényszer a kapitalizmus alapeleméből, a kamatos kamatból származik. Az exponenciálisan növekvő kamatterhek kényszerítik a gazdasági rendszert állandó növekedésre, nem véve tudomást a fizetőképes kereslet, és a környezet korlátairól. A kamat nélküli piacgazdaság nem új találmány. Működési alapjait már 1916-ban lefektette Silvio Gesell17: A természetes gazdasági rend szabad föld és szabad piac révén című könyvében. A Gesell által ajánlott forgásbiztosított pénzt az 1930-as nagy gazdasági világválság idején több országban is bevezették. Mindenütt teljes sikert aratott. Pá-lyafutása azonban nem tartott sokáig, mert az ellenérdekelt jegybankok nyomására Németország-ban, Svájcban és Franciaországban is külön törvényekkel tiltották be ezt a reményteljes gazdasági kísérletet.

2000-ben magyar közgazdászok kidolgozták a Gesell-féle elvek hazai alkalmazásának lehetséges forgatókönyvét, amely „A fennmaradás társadalmi programja” címmel könyv alakban is megjelent. Bevezetéséről azonban hallani sem akar a pénzvilág. Ezen a helyzeten csak egy módon lehet változ-tatni, valódi népképviselettel. A szükséges változások következetes végrehajtásának előfeltétele, hogy a választott képviselővel szerződést kössenek. Ez lehetővé tenné, hogy a választók az ígéreteit be nem tartó szerződésszegő képviselőt visszahívják, és másikat állítsanak a helyére. A gazdaság új pályára állításához szükséges lépések kezdeményezése és a reformtörvények elfogadásához elenged-hetetlen országgyűlési támogatás csak a visszahívhatóság garanciája mellett biztosítható. E nélkül a politika irányítói továbbra is a nagytőke, és a szűk befektetői körök érdekeit fogja képviselni. A ha-talom a pénz uszályába kerül, a profithajsza kiszolgálója marad.

A másik megoldás a diktatúra bevezetése lenne. Ez a kormányzási mód azonban eddig mindenütt kudarcot vallott. A diktátorok a legcsekélyebb mértékben sem törődtek a néppel. Mind a gazdasá-got, mind a környezetet saját önös érdekeiknek vetették alá. Ez most sem lenne másként. Továbbra is a csak a saját gazdagodásuk és hatalmi vágyuk kiélése érdekelné őket. Pozíciójuk megtartása ér-dekében az elnyomástól, a tevékenységüket bírálók üldözésétől, sőt a tömeggyilkosságoktól sem ri-adnának vissza. Még sok száz évnek el kell telnie ahhoz, amíg civilizációnk olyan magas erkölcsi szintre emelkedik, hogy a jelenlegi meglehetősen lassú, bürokratikus és költséges demokráciát is-mét felválthatja a monarchia. 17 szilvio gezell

59/243


Ez a rendszer nem a korábbi arisztokrácia visszaállítása lesz. Ez az uralkodói jog már nem fog öröklődni. A mindenkori uralkodó kiválasztás útján kapja a megbízatást. A megfelelő embert azon-ban nem a nép fogja megválasztani, az erre a posztra ácsingózók közül. A hatalmat a bölcsek taná-csa adományozza a Teremtő által kiválasztott legalkalmasabb személynek. A szakértők által segített egyszemélyes döntés, a rendeleti úton történő kormányzás rendkívül hatékony, és nagyon olcsó ál-lamigazgatási forma, de csak akkor biztonságos, ha olyan személy kezében összpontosul a hatalom, aki képességeit tekintve kimagaslik a környezetéből, és a legcsekélyebb mértékben sem törődik a saját érdekeivel. Ilyen ember jelenleg nincs a világunkban, így meg kell tartani a demokráciát, de valódi népképviselettel. A szükséges változások bekövetkezésének előfeltétele, hogy polgárok ural-ma ne csak képviselőik parlamentbe juttatásáig, a hatalomváltás megtörténtéig tartson, hanem a kor-mányzási ciklus végéig fennmaradjon.

A bankrendszer megreformálásának más módjai is vannak. Léteznek kamatmentes kölcsönt

nyújtó bankok is. Közülük legismertebb a szegények bankjának nevezett Grameen Bank18. Létrejöt-tének története szinte regénybe illően megejtő. 1974-ben a bangladesi Csittagongi Egyetem tanára, Muhammed Junus azon tépelődött, miért kell a környező falvakban élő embereknek éhen halniuk. Hiába vált függetlenné a hazája, az egyszerű emberek élete semmit sem javult. Sokáig töprengett rajta, hogy a látástól vakulásig dolgozó szorgos emberek miért nem tudnak megélni a munkájukból, miért fenyegeti őket állandóan az éhhalál. Elhatározta, hogy alaposan megvizsgálja ezt a dolgot, és kideríti a bajok okát. Ellátogatott az egyik faluba, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzen. Ott megszólított egy asszonyt, aki ülőkéket készített bambuszból. Miután egész nap dolgozott, és az árut viszonylag jó áron el tudta adni, úgy tűnt, hogy a jövedelméből képes normális életviszonyokat teremteni magának. A körülményei azonban nem erre vallottak. Leírhatatlan nyomorban élt, és még annyi pénze sem volt, hogy napjában egyszer jóllakjon. Kiderült, hogy az ülőkékért kapott pénzt szinte teljes egészében elveszi tőle a bambuszkereskedő, uzsorakamat fejében. Neki ugyanis nincs egy garasa sem, így nem tud fizetni a nyersanyagért. Ezt tudta a kereskedő is, ezért minden egyes vásár-lásnál olyan magas kamat fejében adott neki kölcsönt, ami a teljes hasznot elvitte.

A további faggatózás során Junus megtudta, hogy az asszonynak csupán 20 centre lenne szüksé-ge, hogy a zsámolyhoz szükséges anyagot megvegye. Ezt követően a haszonból már függetleníteni tudná magát, sőt a jövedelme biztosítaná a tisztességes megélhetését is. E sorstragédiát hallva a tanár arcát elöntötte a szégyenpír. Külföldet megjárt szakember volt, így tudta, hogy a nyugati nagyvárosokban ennyi pénzt a koldusok kalapjába sem mernek beledobni az adako-zók, mert attól tartanak, hogy le-köpik őket, vagy mellétesznek 1 dollárt, és szánakozó tekintettel visszaadják. A világ másik felében pedig 20 centen múlik egy ember élete. Ekkor már sejtette, hogy nem egyedi esettel áll szemben. Felkereste a falu elöljáróját, és megkérte írja össze, hogy kinek mennyi pénz kellene élete legnagyobb problémájának megoldásához. Nemsokára kiderült, hogy 42 szeren-csétlen emberről van szó, akiknek összese 27 dollárra lenne szükségük. „Amikor ezt megtudtam, életem legnagyobb megdöbbenése ért. Restelltem magam, hogy egy olyan társadalom tagja vagyok, amely nem képes 42 dolgos, ügyes embernek 27 dollárt rendelkezésére bocsátani. Szégyenemtől úgy 18 gremin benk

60/243


igyekeztem megszabadulni, hogy elővettem a pénztárcámból 27 dollárt, és odaadtam az emberek-nek.”

Mivel könyöradományt nem voltak hajlandók elfogadni, azt mondta nekik, hogy kamatmentes kölcsönként adja. Valójában azonban ajándéknak szánta, így a visszafizetés időpontját sem közölte. Azt mondta, hogy „majd ha módjuk lesz rá megadják” A falubeliek megdöbbentek, hogy valaki annyira megbízik bennük, hogy pénzt ad nekik. Ráadásul nem kér se kamatot, se biztosítékot a visz-szafizetésre. A környékbeli bankok mindegyike elutasítóan reagált, amikor hitelért fordultak hozzá-juk. Miután nem tudtak semmit felajánlani jelzálogként, hitelképtelennek nyilvánították őket. Egyéb teendői miatt Junus már el is felejtette ezt a dolgot, amikor legnagyobb meglepetésére, nem is olyan sokára a teljes összeget visszaküldték neki. Ez még jobban megdöbbentette. Ekkor született meg benne az elhatározás, hogy pályát módosít, és bankár lesz. Nem azért, hogy a kamatos kamatokon ő is meggazdagodjon, hanem azért, hogy a sok szerencsétlen emberen segítsen. Az általa 1976-ban megalapított Grameen Bank ugyanis nem kért kamatot a kihelyezett pénzért. Néhány dolláros köl-csönöket folyósítottak falusi asszonyoknak, azzal a feltétellel, hogy a befolyt jövedelmükből kis összegekkel, heti rendszerességgel törlesztik az adósságukat. Miután a kölcsönt visszafizették, egé-szen más emberekké váltak. Magukra találtak, visszanyerték emberi méltóságukat.

Napjainkban a Grameen Bank Banglades 70 ezer falujában működik, és 6 millió ügyfele van. Ezek 93%-a nő. Ezen túlmenően az 1100 bankfiók 12 ezer alkalmazottnak biztosít munkát, megél-hetést országszerte. Tőkekihelyezésük már évekkel ezelőtt túllépte az 1 milliárd dollárt. Átlagban évi 120 dollár kölcsönt biztosítanak személyenként, melynek segítségével az emberek beindíthatják üzleti vállalkozásaikat. Nem igazolódtak be azok a félelmek, mely szerint a szegények megbízhatat-lan adósok. Eddig a kölcsönök 95%-át visszafizették. A mikrohitelek megtérülési rátája 98% felett van. Ez az arány sokkal jobb, mint a normál bankszféra mutatói. A Tehetős vállalkozóknak kölcsön-ző bankok ennél sokkal nagyobb arányú veszteséget kénytelenek leírni a behajthatatlan tartozások miatt. Így is lehet pénzt kölcsönözni. Úttörő munkásságának elismeréseként Muhammed Junus 2006-ban megkapta a Nobel-békedíjat. (A díj odaítélésekor már 7 millió szegény, bangladesi asszo-nyon segített. Összesen 6 milliárd dollárt adott nekik kölcsön.)

Szerencsére példamutató tevékenységét több pénzember követte, így ma már 58 országban mű-ködik a szegények bankja, köztük olyan országokban is, mint az USA, Kanada, Franciaország és Hollandia. Eddig világszerte 150 millióan vettek fel mikrohitelt. Erre szükség is van, mert a világon 1,2 milliárd ember él napi 1 dollár alatti jövedelemből. Többségük nem azért szegény, mert lusta, mihaszna. A körülményeik teszik lehetetlenné boldogulásukat. Szá-mukra leküzdhetetlen akadályok miatt tettvágyuk hamvába hal. Vi-lágméretű összefogással, a tehető-sek segítségnyújtásával azonban felszámolható a méltánytalan sze-génység. Minden törekvő ember-nek joga van képességeinek meg-felelő szinten élni. A világ javai erre lehetőséget adnak. Csak az el-osztás módján kell egy kicsit vál-toztatni, hogy mindenki esélyt kap-jon a boldogulásra. Az élet hálója mindannyiunkat összeköt, és a másoknak nyújtott segítség előbb-utóbb kamatostól megtérül. Ez a haszon rendszerint jóval maga-sabb, mint a pénzéhes bankárok által kizsarolt kamatos kamat.

Nem mindig volt ez így. A középkorban az egyház tiltotta a kamatszedést Ez a tilalom 1139 és 1500 között volt érvényben. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban jól prosperált a gazdaság.

61/243


Számos európai várost alapítottak ebben az időszakban, sok csodás katedrálist építettek, és a népes-ségszaporodás is jelentős volt. Aztán a mohóság, a haszonszerzés ördöge eluralkodott az emberisé-gen, és a XVI. század közepétől egyre intenzívebbé vált a kamatra kölcsönzés. Pedig Isten kezdettől fogva tiltotta a kamatszedést. A Biblia szerint Jézus ezt mondta a kamattal kapcsolatban: „…és ad-jatok kölcsönt, semmit érte nem várván, és a ti jutalmatok sok lesz.” A muzulmán országokban pe-dig mind a mai napig tiltják a kamatszedést. A nyugati világban azonban erősen tartja magát a ka-matos kamatra történő kölcsönzés rendszere. Akadnak ugyan kezdeményezések, amelyek megpró-bálnak változtatni ezen a helyzeten, de példamutatásuk egyelőre nem talál követőkre. Közülük leg-ismertebb a svéd JAK Bank, amely csupán 1,7% kamatot számít fel a kihelyezett kölcsönök után. (Nagybankok esetén a kamatot nem lehet teljesen kiiktatni a rendszerből, mert a fenntartási költsé-geket valakinek fizetni kell.) Sajnos ez a kölcsönzési módszer nem terjedt el széles körben. A ban-kok ugyanis nem hajlandóak lemondani a kamatos kamat által biztosított extra haszonról, és a banki alkalmazottak is ragaszkodnak az átlagjövedelem háromszorosát is elérő fizetésükhöz. A bankárok (elnökök, igazgatók) évi jövedelme pedig az átlagfizetés százszorosát is meghaladja, ezért egyálta-lán nem szorgalmazzák pénzintézményeik önköltséges működtetését.

A nagyvilág pénzpiaca sajnos nem a fenntarthatóság irányába halad, sőt különböző pénzügyi manő-verekkel megpróbálták még magasabbra sró-folni a profitjukat. A pénzvilág résztvevői a leg-csekélyebb mértékben sem törődtek a közgaz-dászok figyelmeztetéseivel és tanácsaival. Tovább folytatták banki manővereiket, és felelőtlen ingatlanspekulációs ügyleteket. En-nek eredményeként 2008 októberében kez-detét vette egy világméretű gazdasági válság. Az Amerikából kiindult pénzügyi krízis meg-rendítette az európai és ázsiai tőzsdéket is, melynek következtében az 1929-33-as vál-sághoz hasonló helyzet alakult ki. Bár most a kormányok garantálták a lakossági bankbeté-tek értékét, mégis befagyott a hitelpiac. A vál-lalkozók nem jutottak kölcsönökhöz, az em-berek pedig visszafogták fogyasztásukat. En-nek következtében sorra álltak le az üzemek, és világszerte emberek millióit bocsátották el. Ez tovább csökkentette a vásárlóerőt, ami újabb gyárak, szolgáltatások tönkremenetelét eredményezte. Találóan foglalja össze ezt a helyzetet Tóth Levente „Aranyborjú a vágóhí-don” című írása:19

Ha lenne bennem csöppnyi vállalkozó szel-lem, most létrehoznám a Ciha Alapkezelőt. Ez semmi mást nem kínálna a világ megviselt befektetőinek, mint hogy a hozzá beadott készpénzt párnacihában tartja, és amikor az ügyfél kéri, hiánytalanul visszaadja – mindenféle hozam nélkül. A múlt héten még kiröhögtek volna az ötlettel, de most lenne rá kereslet, hiszen ez már vonzó ajánlatnak számít a piacon. Amikor a szemünk láttára válnak köddé dollármilliárdok, akkor nem bukni vagy csak kicsit veszteni – maga a gyönyör. A helyzet már annyira bonyolult, hogy végletesen leegyszerűsíthető. Ilyenkor egyszeriben érthetővé válnak azok a szavak, amelyeket tegnap még a brókerek érthetetlen halandzsájának hittünk. Ha azt olvastuk, likviditásbőség, már lapoztunk is. Mára kiderült, hogy érdemes lett volna jobban figyelnünk, mert ez lett minden baj okozója. Nem olyan bonyolult ez, az iskolás gyerek is megérti. Likviditásbőség az, amikor tocsogunk a pénzben, 19 Népszabadság, 2008. szeptember 20. (3. oldal)

62/243


annyi van belőle, hogy már szinte el sem tudjuk költeni. Ezért hülyeségeket veszünk belőle, vagy sokkal többet adunk valamiért, mint amennyit ér.

Ha ezt a világ teszi, óceánnyi tőke keres magának befektetési lehetőséget. Mindenre pénzt adnak olcsón, mindenbe befektetnek drágán, majd a szerzeményeket egyre újabb és újabb dobozokba csomagolják és rakják át, hogy aztán mások is örömmel vegyenek belőle. Mindenért egyre többet adnak, és a nagy haszonnal eladók még drágábban vesznek újra. Létrejön egy földgolyónyi virtuális vagyontömeg, amely azonban nem ér többet annál, mint amennyit az első alkalommal adni kellett volna érte. De ezt már senki sem látja át, hiszen annyi helyen szeletelték fel, keverték össze, rakták át és csomagolták be, hogy szinte lehetetlen visszabogozni, mink is van valójában, és miért is ér az annyit. Na, ezt nevezték eddig származékos ügyleteknek, korszerű pénzügyi instrumentumoknak. Ma meg orbitális bukásnak. A befektetők elhitték, hogy a pénzből vég nélkül lehet egyre több és több pénzt csinálni, elvakította őket a saját maguknak állított aranyborjú fénye.

Aztán valaki egy kis szobában lekapcsolta a villanyt, mert nem tudta fizetni az árát. Aztán abban a bankfiókban is kihunytak a fények, ahol neki hiteleztek. Most pedig azokban a megingathatatlannak hitt fellegvárakban sötétülnek el az ablakok sorra, amelyekben ezeknek a bankoknak adtak pénzt az újabb és újabb kölcsönökre. Ezt mondták tegnap subprime20 válságnak. Ma pe-dig a végjáték kezdetének. A nagy villanyoltásnak, ami után hirtelen minden világos lett mindenkinek. Aki-nek eddig nem lett hamuvá a pénze, az vasmarokkal tartja, és legszíve-sebben nem ad belőle senkinek, hi-szen már tudja, holnap bárkiből ál-dozat lehet – belőle is. A legna-gyobb most csak annyiban külön-bözik a legkisebbtől, hogy sokkal nagyobbat bukhat. Aki meg elhitte, hogy összekuporgatott pénzével sem-mi más dolga sincs, mint részvé-nyek-be fektetni, az most cidrizik. A Bahamák helyett a végrehajtót látja lelki szemei előtt. Ha pedig valaki azt mondja, tudja, mi következik, és mikor lesz ennek vége, az hazudik. Az istenként imádott aranyborjút meg már vinnék haza kilóra.

Könyvajánlat

Sokan irigylik a gazdagokat, mert sok pénzük van. A nagy vagyon azonban nem marad meg, mert a

környezetükben élők gondoskodnak a megcsapolásáról. A gazdagok egymást kifosztva igyekszenek még gazdagabbá válni, de ez nem sikerül, mert az újabb meggazdagodásra vágyók őket is kifosztják. Ennek módját jól érzékelteti Po Bronson: Bankvilág vitriolban című könyve. A regény szerint a lá-tástól vakulásig robotoló befektetési bankárok nem csak gazdagok, hanem nyomorultul boldog-talanok is. Ezért felkeresik pszichiátereiket, akik csillagászati összegű óránkénti honoráriumért végig-hallgatják és megnyugtatják őket, hogy nem bolondultak meg. Miután nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel, felhívják adó- és befektetési tanácsadóikat, akik busás haszonért tippeket adnak nekik. Az

20 szábpráim Subprime jelzáloghitel: a kockázatosabb adósoknak nyújtott magasabb kamatú hitel.

63/243


ötlet azonban nem mindig válik be, és ha igen, akkor sem hoz sokkal több hasznot, mint amennyit a tanácsadó kért érte. A kemény gürcölés, az ál-landó időhiány következtében zá-tonyra fut a befektetési bankár házas-sága is. Ekkor felkeres egy válóperes ügyvédet, aki méregdrága honoráriu-mért elvállalja, hogy a felesége ügy-védje annyival kevesebbet fog kipré-selni belőle, amennyi az ő tiszteletdí-ja lesz. És így tovább. A tarhások egy-mást kopasztják meg, és a végén sen-ki sem jár jól.

☯ A világgazdaság jelenlegi pénz-

központúsága, a különféle pénzügyi tranzakciók végső haszna a viccbeli helyzethez hasonlít. Két bróker sétál a parkban. Az egyik meglát egy ku-tyagumit a gyep szélén.

– Ha megeszed, fizetek neked tízmilliót! A másik nem tud ellenállni a csábító ajánlatnak, és undorát leküzdve legyűri a torkán. Mennek to-vább, és találnak még egy kutyagumit. Erre a másik:

– Figyelj! Ha te is megeszed, és is fizetek neked tízmilliót. Mivel a kollégája is meglehetősen pénzéhes, ős is legyűri. Ekkor észbe kapnak. Így szól az egyik: – Látod milyen hülyék vagyunk. Megettük a kutyaürüléket, és nem kerestünk semmit. Mire a másik bróker: – Na igen, de közben húszmilliós forgalmat bonyolítottunk!

Földön kívüli üzenet

Az „Ezoterikus körkép”-ből megis-merhettük a gabona- jég- és hókörök keletkezésének történetét, fajtáit. Rend-kívül változatosságuk és bonyolultságuk ellenére mindmáig nem sikerült felkel-teniük tudósaink figyelmét. Létrejöttük-kel kapcsolatban sokan a légáramlatokra, illetve hamisítók közreműködésére gya-nakszanak. Műszeres mérésekkel azon-ban egyértelműen meg lehet különböz-tetni az UFO-k által készített valódi áb-rákat a hamisítványoktól. Eddig azt hit-tük, hogy ezekkel a piktogramokkal el-sősorban a föld alá kényszerült előző civilizációk akarják felhívni magukra a figyelmet. A 2002. augusztus 24-én ké-szült gabonaábra azonban egyértelművé tette, hogy a földönkívüliek is üzengetnek nekünk ily módon. Az angliai Crabwood

64/243


melletti búzatáblában egy szauroid jellegű ufonauta arcképe, és egy üzenetrögzítő ko-rong látható. A hatalmas kép és a korong digitalizált információi a fény-árnyék hatás alapján váltak plasztikussá, ahol a fényt az elhajlított búzaszálak jelenítették meg. A korong kísértetiesen hasonlít az általunk hasz-nált CD-lemezre, és a számítástechnikában legelterjedtebb ASCII-kódolással rögzítették rajta az információt. A korong közepéből spirális vonalban kifelé haladva egyesek és nullák, vagyis digitális jelek hosszú sorát kapjuk. Dekódolás után egy betűhalmaz ke-letkezett, amely angol nyelvű értelmes mon-datokká állt össze. Kiderült, hogy egy üze-netről van szó, melynek magyar nyelvű fordí-tása a következő:

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Rengeteg szenvedés vár rátok, de még van időtök! EELRIJUE A Jók léteznek! Minden erőnkkel a hazugságok ellen vagyunk! Üzenet vége!”

Az EELRIJUE valószínűleg az üzenetet továbbító civilizáció neve. A különleges piktogram körül ezúttal sem találtak embertől származó nyomot, semmi sem utalt a hamisításra.

A jelekből ítélve ez az üzenet válasz arra a dezinformációs maszlagra, amely jelenleg vészes se-bességgel terjed az Interneten. A démonvilág ismét hatalmába kerített egy amerikai médiumot, és rajta keresztül igyekszik a világunkat szellemileg tovább fertőzni. A http://www.zetatalk.com honla-pon közzétett üzenetek tartalma egy szinten áll a „Beszélgetés Istennel, -Jézussal” stb. irományok-kal. Naprendszerünk 10. bolygójának mostanában várható visszatérését kihasználva hamis informá-ciók garmadát zúdítják ránk. Azokat az információkat, amelyek megfelelnek a valóságnak, már is-merjük. Az általunk nem ismert jelenségek magyarázata azonban nem más, mint ködösítés, szándé-kos félrevezetés. Megtévesztő ostobaságok tömkelege. Az egyes szakterületekre lebontott tájékozta-tás valójában tudományos köntösbe öltöztette zagyvaságok halmaza, amelynek semmi köze sincs a valósághoz.

A NASA által Planet-X néven nyilvántartott bolygó tényleg létezik. Legutóbbi földközeli tartóz-kodását korabeli történelmi beszámolók, és kőbe vésett ábrák örökítették meg. Az i. e. 1570 körüli időből származó sumér kőtáblák azonban nem említenek egész világra kiható kataklizmát. A Nibiru földközelsége, a Nappal és a Földdel való együttállása valószínűleg csak a mágneses pólusok né-hány száz kilométerrel való odábbtolódását okozta. Az északi pólus Grönlandról átkerült jelenlegi helyére, Kanada északi szigeteire. Ez persze nem jelenti azt, hogy a mostani látogatása során nem jön közelebb a Földhöz, és nem okoz nagyobb kárt. A pusztítás lehetősége fennáll, mivel feltehető-en ez az Ószövetség által is említett égitest törte darabokra korábban a Merkúrnál valamivel na-gyobb Phaeton bolygót. Ez a Mars és Jupiter közötti planéta jelenleg romokban, kisbolygóövezet-ként nyilvántartva kering a Naprendszerben.21 Ha most közelebb jön hozzánk, vonzóerejénél fogva pólusváltást idéz elő a Földön. Ez minden épületet romba döntő gigantikus erejű földrengéseket, a tengerpartokat több száz kilométeres szélességben végigtaroló hatalmas szökőárt, emberek százmil-lióinak elpusztulását, és az infrastruktúra teljes összeomlását fogja okozni az egész világban.

21 A sumér agyagtáblák szerint a Phaeton bolygó vagy, ahogy ők nevezték a Tiamat pusztulását a Nibiru okozta, amikor egy ízben olyan közel ment naprendszerünk ötödik bolygójához, hogy darabokra zúzta. Az atlantiszi aranylemezek sze-rint nem a Nibiruval ütközött, mert akkor szanaszét repült volna a bolygóközi térben, hanem annak Északi szél nevű bolygójával.

65/243


Az ősi írások alapján a Nibiru újbóli visszatérése 2030. körül várható. A földönkívüliek szerint eddig 4 pólusváltás történt a Földön, és ez 25 ezer évenként előfordul. Ez azt jelenti, hogy a Nibiru minden hetedik látogatása során kerül olyan közel a bolygónkhoz, hogy elferdíti a forgástengelyét. Sajnos ez nem úgy megy végbe, hogy az egész földgolyó forgástengelye megdől. A felszíni beha-tással ellentétben ez esetben nem fordul el a Föld tengelye. A Nibiru által kiváltott rendkívül erős gravitációs erő a nagy sűrűségű belső magra gyakorol hatást. Elhaladása során megragadja, majd el-fordítja a kb. 10 km vastag, vagyis arányaiban csupán tojáshéj vastagságú kéreg alatt. Amennyiben a Föld forgásirányával szemben közelít meg bennünket, akkor meg is állítja a tengely körüli forgá-sát, és továbbhaladva ellenkező irányba indítja el. Ebben az esetben a tehetetlenségi erő is fokozza a földköpeny elcsúszását. Ez olyan erős rázkódásokat vált ki a felszínen, ami minden elképzelhető mér-téket meghaladó hevességű földrengéseket, megfékezhetetlen magmakitörést, kivédhetetlen hamu- és tűzesőt, valamint áthatolhatatlan füstöt eredményez szerte a világon. Nagy a valószínűsége annak, hogy az emberek többsége már a vulkánkitörések pillanatában meg fog halni. 1883-ban a Krakatau tűzhányó kitörésekor 20 kilométeres körzetben 200 dB hangnyomást mértek. 160 dB erejű robaj már átszakítja a dobhártyát, a 190 dB-es lökéshullám pedig az ember tüdejét is szétroncsolja, és a levegő véráramba kerülése halálos tüdőembóliát okoz. Több tűzhányó egyidejű kitörése tovább fo-kozza a hangnyomást, amit már az agy sem bír károsodás nélkül elviselni. Nem is szólva a pokoli hang- és fényeffektus okozta ijedtségről, rémületről, ami sok embernél szívinfarktust vált ki.

Tovább fokozza a ránk leselkedő veszélyt, hogy a Napot megkerülve a 10. bolygó visszatér, és ekkor szintén földközelben fog mellettünk elhaladni. Ez duplájára növeli a tragédia bekövetkezésé-nek valószínűségét. Az ókori Egyiptomban Manetheon így fogalmazta meg ezt az univerzumban meglehetősen gyakori jelenséget: „Ahogy a vasat magához vonzza a mágnes, úgy hat egyik égitest a másikra. Felülkerekedve rajta tehetetlen vergődésre kényszeríti.” (Sokan 12. bolygóként emlege-tik a Nibirut. Ez a tévedés arra vezethető vissza, hogy a sumér kőtáblákon a Nap és a Hold is egy-egy bolygóként szerepel. Egyébként a Nibiru azt jelenti, hogy a kereszteződés bolygója. Másik je-lentése: vörös bolygó. A sumér kőtáblákon található feljegyzések szerint a belsejében egy igen fej-lett civilizáció, az anunakik élnek. Ezek az isteneknek tartott lények 3657 évenként térnek vissza hozzánk, hogy döntsenek az emberiség sorsáról.)

Ez a mindent megragadó erő olyan intenzív, hogy egész kontinenseket is képes megsemmisíteni. Atlantisz elsüllyedésének okát, idejét már sejtjük, de senki sem ismeri a 150 ezer évvel ezelőtt ke-letkezett, és 75 ezer évvel ezelőtt fénykorát élt Mukulia megsemmisülésének körülményeit. Lehet, hogy i. e. 23 100-ban, a legutolsó pólusváltás okozta a Mu-kontinens elsüllyedését, és 64 millió em-ber halálát. Ha igen, akkor most mi vagyunk soron. Mivel jelenleg egyetlen kontinens alatt sincs ha-talmas gázzárvány, bennünket nem fenyeget az elsüllyedés veszélye, de a sorozatos földrengések így is iszonyatos károkat és veszteséget fognak okozni nekünk. Hogy ennek során hová kerül az Északi- és a Déli-sark, szinte kiszámíthatatlan, mert ilyenkor gyakori a kontinensvándorlás is. Ez tovább növeli a földrengések intenzitását. Pólusváltás okozta kontinensvándorlásra utal az Andok felgyűrődése, a Titicaca-tó felemelkedése, és a Himalája kialakulása is. Nem kizárt a vízözön veszé-lye sem.

A Nibiru óriási gravitációs vonzásánál fogva több száz méterre felhúzhatja az óceánok vizét. Mi-után a Holddal ellentétben a Marduknak is nevezett bolygó nem halad szinkronban a Földdel, nem csak megemeli a vizek szintjét, hanem megfogja, lelassítja, vagy magával húzza. Miután a Föld az egyenlítője mentén 1660 km/h-ás sebességgel kering a saját tengelye körül, mindkét hatás kataszt-rofális következményekkel járhat. A lelassuló vagy felgyorsuló vízhegyek valósággal leborotválják a Föld felszínét. Olyan iszonyatos pusztítást végeznek, amelyekhez képest a szökőár csak ártalmat-lan vízcsobogás. 2004. karácsonyán a délkelet-ázsiai cunamit egy 9-es erősségű földrengés váltotta ki az Indiai-óceán mélyén. Az általa keltett hullámok magassága csupán 10 méter magas volt, mégis közel 250 ezer ember halt meg 12 ország partvidékén, és 1,5 millió vált hajléktalanná.

A nagyfokú pusztítás arra vezethető vissza, hogy a 10. bolygó tömege 23-szor nagyobb a Föld-

nél. Az ebből eredő gravitációs erő könnyen elképzelhető, amikor vonzóerejénél fogva már a Föld tömegének egynyolcadát kitevő Hold is több méterrel képes megemelni a világtengerek szintjét. A

66/243


közelgő katasztrófából eredő pánikszerű félelmet használják ki a sátáni erők, hogy újabb félreveze-tő, fejlődésünket akadályozó információkat juttassanak el hozzánk. Kerestek egy valós veszélyt, a Nibiru közeledését, és ebbe a témába csomagolták bele a sok „tudományos” maszlagot, ezoterikus „ismeretet” amit szeretnének velünk elhitetni. Ezekből a kapcsolódó „információkból” azonban semmi sem igaz. Az egész egy nagy átverés, néhány apró részlettől eltekintve minden szava hazug-ság. Az olvasótábor növelése érdekében még fokozták is a riadalmat azzal, hogy a 10. bolygó meg-jelenését 2003 májusára jósolták. Ekkor azonban csak egy nagyméretű üstökös közelítette meg a Földet, amely károkozás nélkül elhaladt mellettünk. Sajnos a szennyirodalomnak ez a „gyöngy-szemét” már 19 nyelvre – köztük magyarra – is lefordították, és mind több embert mételyeznek meg vele. Erre született válaszként a „hírharangként” felhasznált kis szürkék valódi üzenete, hogy tartózkodjunk a hamis prófétáktól.

Apokalipszis Sajnos ez nem jelenti azt, hogy a Nibiru nem létezik, és nem következik be a megjövendölt

pusztulás. A Nap és egy közeli csillag, a Nemezis által rendkívül elnyújtott pályára kényszerített 10. bolygó valóban úton van, és néhány évtized múlva belép a Naprendszer belső bolygói közé. Ennek pontos idejét nem ismerjük, de nagy valószínűséggel még a jelenlegi nemzedék életében bekövet-kezik a már 2000 évvel ezelőtt megjósolt esemény. A mostani istentagadó világban nem divat a Bib-liát forgatni, pedig nagyon hasznos olvasmány. Nem csak az örök emberi értékek megtartására, az erkölcsi értékek megóvására int, hanem utalások formájában megtalálható benne a sorsunk is. Kép-letes leírások ismertetik az akkori emberekkel, hogy mi vár ránk a XXI. század elején, vagyis a mi nemzedékünkre. A sorok közé rejtett megjegyzések annyira árulkodóak, hogy jelenlegi ismereteink fényében egyértelmű, mi fog történni. Az előbbiek alapján már világos, hogy a megjövendölt vég-ítélet hogyan fog végbemenni.

A végítélet említésekor mindenkinek János evangélista látomásai jutnak eszébe a Jelenések könyvéből. Ebben a pusztulást az Apokalipszis lovain érkező angyalok hozzánk ránk, akik égi har-sonák rivalgása közepette érkeznek a Földre. Az egymást követő csapások természetét hét pecsét őrizte. Az első öt pecsét a csapást megelőző szenvedések állomásait ismerteti. A misztikus köntösbe öltöztetett allegorikus kifejezésmód azonban sokak számára hihetetlenné teszi a jövendölések meg-történtét. Miután nem történik utalás semmilyen konkrét eseményre, az emberek víziónak, egy pró-féta rémálmának tekintik az egészet. Pedig a hatodik pecsét által őrzött titok felfedése már sejteti, hogy valójában mi vár ránk: „És láttam, amikor felbontotta a hatodik pecsétet. Nagy földrengés tá-madt, és a Nap olyan lett, mint egy fekete szőrcsuha, a Hold pedig olyan, mint a vér. Az ég csillagai lehullottak a Földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor a nagy szél rázza. Az ég elhúzódott, mint egy felgöngyölődő tekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A Föld ki-rályai, a fejedelmek, a vezérek, a gazdagok, a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokba és a hegyek szikláiba.” (Jelenések könyve, 6. fejezet, 12-15. bekezdés)

A különféle betegségek, járványok, háborúk formájában megnyilvánuló megelőző csapások tehát egy világméretű, mindent elpusztító földrengésben fognak kicsúcsosodni. „Az ég elhúzózott, mint egy felgöngyölődő tekercs” megjegyzésből az is kiderül, hogy a földrengést a földkéreg elcsúszása fogja kiváltani. (János evangelista úgy látta, hogy az ég húzódik el tőlünk, de ez érzéki csalódás. Az ég marad a helyén, és mi húzódunk el alatta a földkéreggel.) A kataklizma mértéke a hetedik pecsét felbontása után derül ki: „A hetedik angyal is kiöntötte a poharát a levegőbe, és hatalmas hang szó-lalt meg a szentélyből, a királyi szék felől: Megtörtént. Ekkor villámlás, zúgás és mennydörgés tá-madt, és olyan nagy földrengés, amilyen még nem volt, amióta ember született a Földre. Ekkora földrengés, ilyen nagy! A nagy város három részre esett szét, a népek városai leomlottak...És eltűnt minden sziget, a hegyek sem voltak találhatók sehol.” (16. fejezet, 17-20. bekezdés)

Ezekből a kijelentésekből teljesen egyértelmű, hogy a pusztulásunkat nem haragvó égi angyalok fogják kiváltani oly módon, hogy ránk szakítják az eget, vértengerré változtatják a tengereket, és különféle rontásokat hoznak ránk. Ennek semmi értelme sem lenne, mivel a globális pusztítás sok-kal egyszerűbben előidézhető. Erre a célra az Úr már a Teremtés kezdetén létrehozott egy bolygót,

67/243


amely az égimechanikai törvényeket követve kiváltja a kívánt hatást. Az előző rovatban leírtak alap-ján sejthetjük, hogy ez a hatás sokkal rettenetesebb, mint ami az Apokalipszisben le van írva. A me-taforákba rejtett következmények csupán érzékeltetni kívánják azt az iszonyatos csapást, amit át kell élnünk.

A kataklizma pontos lefolyását nem ismertették, mivel az akkori technikai szinten ezt senki sem értette volna meg. Amikor még a középkorban is ott tartottunk, hogy a Föld lapos, és körülötte fo-rog a Nap, hogyan tudták volna megmagyarázni a 2000 évvel ezelőtt élt embereknek, hogy a nap-nak van egy olyan bolygója is, amely elnyújtott ellipszis pályán kering, ezért évezredekig nem lát-ható. Utána mi értelme lett volna a Nibiru és a Föld gravitációs együtthatóit, és az ebből fakadó égimechanikai behatásokat taglalni. Kellően egyszerűen, és hosszasan magyarázva lehet, hogy a műveltebb emberek megértették volna, hogy miről van szó. Az ilyen jellegű felvilágosítás azonban a fejlődés törvényébe ütközik, ezért szigorúan tilos. Gondoljunk csak arra, hogy ha akkor pontos ismeretek birtokába jutunk, 1500 évvel később Kopernikusz hogyan fedezte volna fel, hogy a Föld gömbölyű, és a Nap körül kering. Ha már akkor tudtuk volna azt, amit most, akkor mi értelme lett volna Galilei és Giordano Bruno megszületésének. Az ő világra jöttük és munkásságuk nélkül pedig hogyan születtek volna meg a személyük köré fűződő kulturális alkotások? Az ilyen közlések telje-sen megváltoztatnák a történelmünket, ami tévútra terelné a civilizációnkat. Ezzel a mennyei erők nagyon is tisztában vannak, ezért az egyetlen amit tehettek, hogy egy szép, és sokáig hihető mesét körítettek a várható események köré. A szellemi felvilágosodás, a tudomány fejlődése, a természeti ismeretek szaporodása következtében azonban ezt a mesét egyre kevesebben hitték el. Pedig a vízió valós jövendöléseket tartalmaz, csak nem a konkrét tartalmát kellene nézni, hanem a benne rejlő üze-netet. Az ugyanis máig élő, és érvényes.

Sőt nem csak érvényes, hanem tele van árulkodó részletekkel. A 16. fejezet 8. bekezdésében pl. ez olvasható: „A negyedik angyal is kiöntötte poharát a Napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket annak tűző sugarával. Az emberek gyötrődtek a nagy hőségben, és káromolták az Is-tent, akinek hatalma van a csapások fölött.” A napi híradásokat hallgatva nem nehéz kitalálni, hogy itt az aszályos időjárás mind gyakoribbá válásáról van szó.22 Az aszály következtében a folyóink is ki fognak száradni. Erre szintén „A harag hét poharának kiöntése” című rész utal: „A hatodik an-gyal is kiöntötte poharát a folyamra, az Eufráteszre, és kiszáradt a vize.” (16. fejezet, 12. bekezdés) A zsidó nép által jól ismert Eufrátesz helyett nem említhették az elmúlt években kiszáradt folyókat, melyek egyike Kínában, a másik Oroszországban van, sőt az Aral-tó is közel van a teljes kiszára-dáshoz. (Nem felejtsük el, hogy Kínát csak Marco Polo fedezte fel Európa számára, és Oroszország akkor még nem is létezett.) A hatodik pecsét feltörése már burkoltan utal a katasztrófa utóhatása-ként fellépő egyik fizikai jelenségre is. Pólusváltás esetén megszűnik a Föld mágneses védőköpe-nye, valamint az ózonréteg. Emiatt a Nap ultraibolya sugarai hosszú éveken át akadálytalanul ér-keznek bolygónk felszínére, ami többek között még elviselhetetlenebb hőséget okoz. A jelenlegi helyzet azonban csak a kezdet, mert a katasztrófa után világszerte sorra száradnak ki a folyók.

A Bibliában még az is le van írva, hogyan fognak viselkedni az emberek a vészterhes időkben. Pál apostol Timóteushoz írt második levelében ez áll: „ Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napok-ban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, isten-káromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhe-tetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalko-dottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megtartják ugyan, de annak erejét megtagadják.” (3. fejezet, 1-5. bekezdés)23. Nos, nem ilyenek vagyunk? Mai szóhasználattal élve azt is mondhatnánk, hogy a jóslat telitalálat. Mintha csak a napilapokat olvas-nánk. Egy kortárs író sem jellemezhetne bennünket találóbban. Ne felejtsük el, hogy mindezt 2000 évvel ezelőtt írták rólunk. Ez is növeli a végítélet bekövetkezésének bizonyosságát. Mi emberek meg tudnánk mondani, hogy 2000 év múlva, a negyedik évezred végén hogyan fognak viselkedni

22 Európában ez a csapás égeti fel már évek óta Spanyolország és Portugália erdeit, és Franciaországban emiatt halt meg több ezer ember hőgutában. 23 Ez az idézet megtalálható a III. kötet V. fejezetének Apokalipszis című rovatában is, más összefüggésben.

68/243


az emberek? Nyilván nem. Erre csak Isten képes. Pál apostol sem bocsátkozott jóslásokba. Azt írta le, amit Isten sugallt neki. Már csak azért sem tehette, mert az ilyen hosszú időre szóló jövendölés meglehetősen kockázatos vállalkozás. Ha csak egy évszázadot téved, már nem igaz az egész. A XIX. században mi még meglehetősen istenfélő, erkölcsös emberek voltunk.

Továbblapozva a Bibliában kiderül, hogy mit fogunk tenni közvetlenül a katasztrófa előtt. Péter apostol második levelében ezt írja: „Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfo-lódok támadnak, akik mindenből gúnyt űznek. Akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezge-tik: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van...De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj. Ekkor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a Föld és a rajta levő alkotások is megégnek.” (3. fejezet, 1-11. bekezdés) Ez az üzenet még egyértelműbbé teszi, hogy eget-földet megremegtető (más források szerint a Richter-skála szerint 15-ös erősségű) földrengéssorozat vár-ható, és az intenzív vulkáni tevékenység következtében minden el fog égni a föld felszínén. (Ne fe-lejtsük el, hogy a Richter-skála logaritmikus. Egy 9-es erejű földrengés pusztító hatása pl. tízszerese a 8-asnak. Civilizációnk írott történelmében 9-esnél nagyobb fokozatú földrengés még nem fordult elő a Földön. A 15-ös fokozatú földrengés ereje a 9-es egymilliószorosa.) Az Újtestamentum arról is beszámol, hogy mit fognak tenni a földrengéseket és a tűzözönt túlélők, a lassú halálra ítéltek: „Az emberek gyötrődtek a nagy hőségben, és káromolták Isten nevét, akinek hatalma van ezen csa-pások fölött, de nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki...Kínjaik és fekélyeik miatt káromol-ták a menny Istenét, de nem tértek meg cselekedeteikből.” (Jelenések könyve 16. fejezet, 9-11. be-kezdés)

Csak az nincs sehol leírva, hogy mindez pontosan mikor következik be. Pedig ezt már akkor is sokan firtatták. A végítélet időpontjáról ez olvasható Máté evangéliumában: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem ismeri. Sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Ahogyan Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert mint ahogy azokban a na-pokban, az özönvíz előtt ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába. Semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem ragad-ta.” (24. fejezet, 36-39. bekezdés). A csillagászok sem tudnak felvilágosítással szolgálni, mert ezt a kettőscsillag által vezérelt bolygót egyelőre nem látják. A Nemezisnek nevezett másik nap csupán 3 fényévnyire van tőlünk, mégsem látható. Ennek oka, hogy a másik csillag egy törpecsillag. Mivel a belsejében ne indult be a fúziós reakció, láthatatlan. Ráadásul jelenleg egy sűrű kozmikus felhőben tartózkodik, amely teljesen eltakarja. A Nibirut is ez a kozmikus felhő takarja el, ami szintén felénk tart. Így mire áthatol rajta ez a titokzatos planéta, és láthatóvá válik, már túl közel lesz hozzánk ah-hoz, hogy bármit tehetnénk ellene.

Rádiócsillagászati eszközökkel24 azonban megtalálható, sőt már meg is találtuk. A NASA 1988-ban bejelentette, hogy felfedezték az X bolygót. Ezt a nyilatkozatot azonban később visszavonták. Sokak szerint ezt a pánik elkerülése érdekében tették. 1999-ben egy brit csillagász, John Murray25 is felfedezte a Nibirut. Az Open University kutatója egy Jupiter nagyságú bolygót talált az OORT felhő-ben, tőlünk 30 ezer Nap-Föld távolságra. Kollégái azonban lehurrogták, mivel szerintük ilyen távol-ságban már oly csekély a Nap gravitációs ereje, hogy nem képes megtartani egy ekkora bolygót. Arra azonban nem gondolnak, hogy az elnyújtott pálya oka a Nibiru kettős csillag körüli keringése. Moz-gását egy másik csillag, egy barna törpe is befolyásolja. Ennek a gyanúnak az igazolása minden bi-zonnyal nem okozna gondot a csillagászoknak, mivel a NASA Kepler nevű szondája nemrég felfe-dezte a Kepler-16b bolygót, amely ugyancsak egyszerre két nap körül kering. Technikai lehetőségünk tehát adott az X bolygó hivatalosan felfedezésére, a kérdés csupán az, hogy valóban meg akarjuk-e ta-lálni.

A pontos időpont eltitkolásának, a bizonytalanságban tartásnak most is ugyanaz az oka, ami az előző civilizációk pusztulásakor volt: a kiválasztódás elősegítése. A tájékozatlanság elűzi a félel-

24 A rádiótávcső nem a csillagok fényét, hanem az általuk kibocsátott elektromágneses sugárzást érzékeli. A kihűlt bolygókat a takaró hatásuk alapján érzékelik. 25 Kiejtése: dzson möri

69/243


met, és előhozza az emberekből a valódi énjüket. Így ki-ki aszerint él és cselekszik, amit jónak lát, ami a belső indíttatásából fakad. Ha az emberek pontosan ismernék az ítélet napját, meglennének győződve a bekövetkezéséről, akkor hirtelen „megjavulnának”. Ez érthető, hiszen mindenki félti az életét, senki sem akar elpusztulni, tűzhalált halni. A várható kataklizma fizikai lefolyásának pontos ismerete, természeti törvényekkel alátámasztott magyarázata esetén megértené, hogy milyen nagy veszély leselkedik rá. Arra is hamar rájönne, hogy miután semmit sem tud tenni ellene, megmene-külésének egyetlen esélye, hogy elhiszi ami a Bibliában áll, és megpróbál erkölcsös életet élni.

Az ok-okozati összefüggés tudatosodása után mindenki igyekezne jó útra térni. Csupán önzésből, számításból, saját érdekei által vezérelve istenfélővé válna. Az ily módon történő megjavulás azon-ban nem megtérés lenne, hanem színjáték. Pusztulásuk elkerülése érdekében az emberek igyekez-nének féken tartani állati ösztöneiket, alantas lelki világukat. Így nem lehetne elválasztani a „kon-kolyt a búzától”. Nem tűnnének ki a jók a gonoszak közül, nem válna egyértelművé, hogy kit érde-mes megmenteni. Életképes civilizációt pedig csak életképes egyedekből lehet létrehozni. Világunk továbbviteléhez tiszta lelkű, makulátlan jellemű emberekre van szükség, hogy ne burjánzon tovább a bűn, az erőszak. A selejt romba dönti, elpusztítja környezetét. Nem képes értékteremtésre, fejlő-désre. Az evolúció is csak úgy tudja fenntartani a fejlődést, hogy időről időre kiválogatja a legkivá-lóbb egyedeket, a selejtet pedig elpusztítja.

Éppen ezért a Mindenható sem nagyon szorgalmazza a jó útra térést. Az utolsó napokban, a vá-logatás idején, a megmentésre érdemesek nevének „élet könyvébe” való beírásakor már az imádság, sem segít. Az Úr ugyanis meglehetős szigorral és következetességgel ítéli meg az embereket. A Je-lenések könyvében ezt üzente nekünk: „Aki gonosz, legyen gonosz ezután is; és aki bűntől szeny-nyes, legyen szennyes ezután is. Aki pedig igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, le-gyen szent ezután is. Az átlagembereket sem akarja mindenáron jobb belátásra bírni. Róluk másutt így szólt: „Rátok, akik nem fogadjátok el a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátáni világ mélysé-geit nem vetek más terhet; de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök.” Az üzenet így zárul: „Íme eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint.” (22. fejezet, 11-12 bekezdés.)

Praktikus oka is van a globális kiválasztódás érvényre juttatásának. Isten belelát ugyan a lel-künkbe, így meg tudja ítélni, hogy kiben mi lakozik. 7 milliárd ember jellemének vizsgálata azon-ban még neki is sokáig tartana, és sok visszás helyzetet teremtene. Hiába az igazságos döntés, ha az érintettek ezt nem látnák be. Mit válaszolna Isten arra a sokak által feltett kérdésre, hogy: Miért ve-tettél engem a pokol tüzére? Azt, hogy: Mert úgy gondoltam, hogy rászolgálsz. Nem egyszerűbb hagyni, hogy a bűnös lelkek tényleg rászolgáljanak a büntetésre, a kiselejtezésre. Cselekedeteik tu-datában már nem fognak kérdezni semmit. Ezért Isten Jánosnak is megtiltotta, hogy részletes ma-gyarázattal szolgáljon az általa látottakról. „Amikor a hét mennydörgés hangján megszólaló angyal részletes felvilágosítással szolgált a kezében tartott könyvből, írni akartam, de hallottam egy hangot az égből: Pecsételd le amit a hét mennydörgés mondott, de ne írd le!” (Jelenések könyve 10. feje-zet, 1-4. bekezdés) A Biblia a búza és a konkoly példázatával világítja meg a végítélet szükségessé-gét: „A búzatáblából nem lehet a gazt egyenként kigyomlálni, mert közben összetaposnánk az érté-kes növényt. Eljön azonban az aratás ideje, amikor a termés betakarításra kerül. Ekkor már elvé-gezhető a válogatás, melynek során a búza a csűrbe kerül, a kirostált konkoly pedig a tűzre vettetik.”

Az Ezoterikus Világ folyóirat Életképek című rovatában olvasható cikkek hű képet adnak arról, hogyan zajlik a kirostálódás, miként selejtezzük ki magunkat. Viselkedésünkkel, cselekedeteinkkel, ösztöneink szabadjára engedésével önmagunkat minősítjük. Senki sem kényszerít bennünket a rossz útra. Az emberek többsége „önként és dalolva” masírozik a pokolba. Tömegesen adják el lelküket a Sátánnak, a sok pénz, a luxus életvitel, és az élvezetek mértéktelen habzsolása reményében. Arra azonban nem gondolnak, hogy mindezért az életükkel, lelki üdvösségükkel fognak fizetni. Bűnre való hajlamunkra jellemző, hogy valaki már a Miatyánkot is átírta: „És ne vígy minket a kísértésbe, mert megyünk mi magunktól is.”

Pontos évszámmal Jézus sem szolgált a végítélet bekövetkezésével kapcsolatban, de néhány prak-tikus, életvédelmi tanáccsal igen. Amikor a tanítványai az olajfák hegyén megkérdezték tőle, hogy mi lesz a jele a világ végének, ezt válaszolta: „Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híre-

70/243


ket. Vigyázzatok meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie. De ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad. Lesznek éhínségek és földrengések mindenfelé. A vajúdás kínjainak kezdete ez...Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást...Amikor meg-látjátok a pusztító utálatosságot...meneküljetek a hegyekbe. Aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit. Aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza ruháját. Jaj a terhes és a szop-tatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy a menekülésetek ne télen legyen...Mert nagy nyomorúság lesz akkor. Olyan, amilyen a világ kezdete óta nem volt, és nem is lesz.” (Máté evangéliuma, 24. fejezet, 6-21. bekezdés) Ez az intelem olyan, mint egy katasztrófa-elhárító utasítás földrengések idején. Mit kell tenni, amikor megmozdul a Föld? Azonnal ki kell menekülni az épület-ből. Akik földrengésveszélyes körzetekben laknak, ilyenkor fejvesztve hagyják el a házaikat. Ahogy Jézus mondta ilyenkor az is jobb, ha valaki a ház tetején van, és nem alatta. Ha össze is dől az épület, nem rá dől. Ha már nem tudott elmenekülni a házrengetegből, egy kis szerencsével lerepül a házte-tőről.

Az is világos, hogy miért jobb, ha a katasztrófa nyáron következik be, és nem télen. Miután min-den épület összedől, és megszűnik a fűtés, semmi sem védene meg minket a fagyhaláltól. Persze ne felejtsük el, hogy amikor nálunk nyár van, a déli féltekén éppen tél. Ezért az emberiség földrengé-seket túlélt hányadának fele, fagyhalálra ítéltetett. A másik részét pedig – a már említett okok miatt – az elviselhetetlen hőség fogja tizedelni. Az éhínségről, az állapotos asszonyok, és a kisgyermekes anyák kínjairól, valamint egyéb szörnyűségekről pedig már nem is érdemes beszélni. Ez mindenki számára nyilvánvaló. Az afrikai éhezőkről szóló híradások már adtak némi ízelítőt erről az állapot-ról. Az éghajlati viszonyokon túlmenően a föld felszínének arculata is átalakul. Edgar Cayce láto-másai szerint: „Európa felső része egy szempillantás alatt megváltozik. Amerika nyugati részein a Föld szétdarabolódik. Japán nagy része a tenger alá kerül.”

Mivel az univerzumok eónok óta ismétlődő pusztulása és újbóli kialakulása hasonló módon tör-ténik, a fejlődés, a változás csupán minimális. Ezért nagy valószínűséggel meg lehet jósolni, hogy most nálunk mi fog történni. Miután a fejlett Földön kívüli civilizációk bepillantást nyerhetnek az előző univerzumok történelmébe, tudják, hogy mi lesz a sorsunk. Földünkre látogatásuk során isme-reteiket megosztották velünk. A bibliai prófétákhoz hasonlóan az India népét támogató, fejlődésüket segítő istenek már évezredekkel ezelőtt elárulták, hogy a „vaskorban” mi vár ránk. Ezeket a jöven-döléseket annak idején lejegyezték, így fennmaradtak az utókor számára. Nem biztos, hogy most is ugyanaz fog történni, mint az előző univerzumban. Napjaink eseményeit látva azonban egyre szem-beötlőbb a hasonlóság. Ahogy haladunk a vég felé, mind nyilvánvalóbb, hogy mi is ezt az utat jár-juk. Mi sem tudjuk elkerülni elődeink sorsát. Hiába kaptunk mi még az előző világkorszakban élők-nél is több lehetőséget civilizációnk megmentésére, egyiket sem használtuk ki.

Az ősi hindu iratok szerint a közeledő világvége biztos jele az, hogy a birodalmak urai elveszítik józan eszüket. A fejedelmek és a hatalmasságok könyörtelen adókat vetnek ki. Nem védik meg az alattvalóikat, és semmibe veszik spirituális kötelezettségeiket. Az egykori védelmezők lassan fe-nyegető rémséggé változnak. A hibás politikai döntések, a kirobbanó háborúk miatt éhínségek tör-nek ki. Hatalmas népvándorlás kezdődik, és az éhezők elözönlik azokat a földeket, ahol még van mit enni. A hétköznapi életet megnehezíti a gyorsan terjedő feszültség, idegesség és gyűlölet. Az emberek már nem tanúsítanak megértést egymás iránt. A legkisebb vélt vagy valós sértés is elegen-dő egy vad veszekedés vagy éppen verekedés kirobbanásához. A nők ugyanolyan durvák és erősza-kosak lesznek, mint amilyenek régen a társadalomból kitaszított férfiak voltak.

Az elme és a bölcsesség már nem szab korlátokat a zsigeri indulatok számára. Az erőszak beköl-tözik az otthonok falai közé is. Pokollá válik a gyengék, az öregek és a magatehetetlenek élete. Az emberek egy része ragadozóként viselkedik. Aki nem tudja megvédeni magát, attól mindent elvesz-nek. Vannak birodalmak, ahol az erőskezű urak még egy darabig fenn tudják tartani a rendet, ám az ő világuk is megváltozik. Ami nem hasad szilánkokra, az belülről szétrohad. A leggyávábbak hirde-tik magukról, hogy igazi hősök, a valódi hősöket pedig kitaszítják maguk közül. Végül már nekik sem lesz kiben bízniuk. Eljön a családok széthullásának időszaka is. Mindenki magára marad, a túl-élésért vívott küzdelemben, még a családtagok is egymás torkának esnek. Idejétmúlttá válik a tudás és a hűség. Helyükbe lép a gyönyörök kergetése, és már semmi sem korlátozza az emberek kéjvá-

71/243


gyát. Hamar felnő az a nemzedék, amelyik számára már az erkölcstelenség lesz a természetes. Ahogy minden széthullik, úgy az emberek mind jobban kezdenek hasonlítani az állatokra. Az em-berek csupán az ösztöneikre hallgatva cselekszenek. A kéjsóvárság, a paráználkodás időszakait csak a vérontás és az erőszak fellángolásai szakítják félbe.

Ekkor már senki sem figyel a bölcs gurukra. Elhallgatnak, vagy erőszakkal elhallgattatják őket. Saját tanítványaik is ellenük fordulnak. A pokoli démonok követői maguk mellé állítják az ember-tömegeket. Pokollá változtatják a világot, és ennek súlyos következményei lesznek. Az ég nem nézi sokáig tétlenül azt, hogy a Földön eluralkodott a becstelenség és az erkölcstelenség. Az isteni hata-lom növekvő haragját jelzik, hogy a káli juga időszakában egyre kiszámíthatatlanabbá válik az idő-járás. Már nem lehet megbízni az életet adó monszunesők érkezésében. Mind gyakoribbá válnak a szárazságok és a viharok. A káli juga kezdetén összeomlik az indiai kasztrendszer. A halandók el-fordulnak az istenektől. Az emberek elfelejtik a Mindenható igazi nevét, és már nem ajánlanak fel áldozatokat az isteneknek. Nem ismerős? Mintha már térdig járnánk ebben a korban. Még nem me-rültünk el benne, de nem sok választ el bennünket tőle.

Markandéja ókori próféciája szerint a káli jugában terjed az őszintétlenség. Romlik az ember, és eszményei egyre alantasabbak lesznek. Már csak a hírnév kedvéért gyakorolják az adakozást és az áldozatokat. Mind több lesz a bestiális ember. Bűnözők jutnak hatalomra. Egyre kevesebb lesz az erényes ember, és mind több a gonosz. Eluralkodik a hitetlenség, a vallástalanság. Annak érdeké-ben, hogy az emberek ne érezzék maguk körül az általános rothadás szagát, és ne zavarja őket a természet rendjének megbomlása miatt mind silányabbá váló termés rossz íze, az ízlelő- és szagló-képességük csökken, majd megszűnik. A tehenek egyre kevesebb tejet adnak, kevesebb lesz a gyü-mölcs és a virág is. Ezzel szemben rohamosan szaporodnak a varjak. Csapatostól sötétítik el az eget, miközben kárognak. Jelzik a közelgő véget. Ennek során az emberek tömegesen halnak éhen. A megélhetésüket féltők mindenfelé halomra ölik egymást. Az életben maradtakon állandó fáradtság lesz úrrá, és különféle betegségek pusztítják őket. Mindenütt a káosz és zűrzavar uralkodik. A jóér-zésű emberek megundorodnak az élettől, és azt kívánják, hogy bárcsak meghalnának.

Mindezek ismeretében mit lehet mondani? Ez a végzetünk. Semmit sem tehetünk ellene. Úgy tű-nik, mintha a Nibiru Isten pallosa, büntető bolygója lenne. Ezt Jézus is tudta. Erre utal az előbb idé-zett megjegyzése: „Amikor meglátjátok a pusztító utálatosságot...” Mi más lehetne az a szörnyű-ség, ami a nappali égbolton is látható lesz. A halálbolygót azért hozta létre a Teremtő, hogy időn-ként megtisztítsa vele Földet. Egy előre megtervezett forgatókönyv szerint minden civilizációt alá-vet egy alapos rostálásnak, és csak a javát engedi tovább élni, fejlődni. Most mi kerültünk sorra. Ami azt illeti valóban ránk férne egy megújulás. A jelenlegi úton haladva ugyanis a teljes rothadás vár ránk. Rászolgáltunk tehát a büntetésre, soraink megritkítására. Csak senki nem szeret a veszte-sek közé tartozni. Ami azt illeti, nem is szükségszerű a kataklizma bekövetkezése. A 10. bolygó ugyanis 3600 évenként meglátogat bennünket. Eddig kétszer járt a közelünkben, és mindegyik ta-lálkozást megúsztuk. Tehát nem minden alkalommal pusztítja el az emberiséget. Fizikailag megvan a lehetőség a találkozás végzetessé válásának elkerülésére. Ez csupán időzítés kérdése. Egyébként már a múltban is történtek ilyen beavatkozások. Csillagászati megállapítások szerint a Nibiru kerin-gési ideje 3600 és 3700 év között ingadozik. Az égi-mechanikai törvények szerint azonban a boly-gók keringési ideje meglehetősen stabil. Föld keringési idejéből is tudjuk, hogy ez a paraméter nem szokott magától változni. Az eltérés valószínűleg külső befolyásolásnak tudható be.

Ha az istenek úgy döntenének, hogy érdemes bennünket megmenteni, most sem kellene mást tenniük, mint lelassítani a halálbolygót. Egy égitest felgyorsítása vagy lelassítása már a földönkívüli civilizációknak sem okoz technikai problémát. Ez esetben a Nibiru akkor lépne be a Naprendszerbe, amikor mi éppen a Nap túlsó oldalán vagyunk. Így semmi sem történne. A nagy távolság miatt csu-pán egy nappali égbolton is látható érdekes látványban lenne részünk. Visszatérésekor, kb. 7 év múlva sem esne bántódásunk, mert ekkorra bolygónk visszajutna a korábbi helyére, azaz megint a Nibiru keringési pályájának átellenes oldalára kerülnénk. Ezt a kegyet azonban ki kell érdemelni. Ahhoz hogy Isten megkegyelmezzen nekünk, teljes mértékben, és maradéktalanul meg kellene vál-toznunk. A dolgok jelenlegi állását látva ennek esélye a nullával egyenlő. Mindenesetre a sorsunk rajtunk múlik. Ezt erősítik meg a földönkívüliek is a következő üzenetükkel: „A jövő olyan, mint a

72/243


víz. A jelen egyfajta kompresszorként működik, amely a múlt jegévé fagyasztja a jövő vizét. Min-den embernek megvan a lehetősége, hogy jó irányba fordítsa a dolgokat, mielőtt a jövőnk múltunk-ká válna a jelen iránti közömbösségünk miatt.”

A Földön kívüli civilizációk sem tudják, hogy pontosan mi vár ránk. Éppen ezért nincsenek ké-szen kidolgozott ki- és visszatelepítési terveik. A kontaktoktól származó információk szerint: „Az emberek szabad akarata kihat a végkifejletre, és sok változást eredményezhet.” Ez is azt bizonyítja, hogy lényegében tőlünk, a viselkedésünktől függ, hogy valójában mi fog történni velünk. A be nem avatkozás szabálya különben sem teszi lehetővé az interplanetáris segítségnyújtást. A nálunk fejlet-tebb civilizációk nem téríthetik le pályájáról a 10. bolygót, és nem telepíthetik át a Föld teljes lakos-ságát más bolygókra. Csupán egy biztonsági tartalékot, a népesség javát viszik el egy időre, hogy ha mindenki elpusztul, legyen aki folytassa a civilizációnkat. Az álláspontjuk az, hogy: „Az élet egy tanulási folyamat a fejlődésben levő lelkeknek. Az emberiségnek fel kell emelkednie arra a szintre, ahol mi állunk. A korábban általunk is átélt katasztrófák kiváló lehetőséget teremtenek arra, hogy az emberek megtanulják segíteni egymást a nehéz időkben.” A Földön kívüli civilizációk tehát úgy vélik, hogy ez egy jó lecke lesz számunkra, és nem akarnak megfosztani bennünket a tanulás lehe-tőségétől. Az igaz, hogy rengeteg tapasztalatra fogunk szert tenni, de milyen áron?

Csupán egyetlen vigaszunk lesz, hogy a katasztrófa lezajlása után a Sátán „megkötöztetik”, és a megmaradók számára elkezdődik egy ezer évig tartó nyugalmas időszak, amikor külső erők nem rongálják ezt a világot. Ebben a korszakban csak mi árthatunk önmagunknak. Tévedéseinkért, hibá-inkért, civilizációnk romlásáért nem okolhatunk többé senkit, mi leszünk önmagunk legnagyobb el-lensége. Ez lesz a bizonyítás időszaka, hogy érünk-e valamit, képesek vagyunk-e felnőni a kozmi-kus társadalmak sorába. Ebben az időszakban fognak tömegesen megmutatkozni a föld alatti, és a Földön kívüli civilizációk előttünk, és a viselkedésünk alapján döntik el, hogy befogadnak-e ben-nünket a galaktikus társdalomba. A „felnőtté váláshoz” minden segítséget megadnak nekünk. A ka-tasztrófa előtt kimentett embertömeg képzésével és visszatelepítésével egy olyan indító lökést kap az erkölcsi és technikai fejlődésünk, ami nagyban elő fogja segíteni a talpra állásunkat, történel-münk megfelelő mederbe terelését.

Menekülés, menekítés Sajnos nagyon kicsi a valószínűsége, hogy az emberek jobb belátásra térnek, és viselkedésükkel

kiérdemlik civilizációnk maradéktalan megmentését. Szinte biztos, hogy a bibliai prófécia válik va-lóra, és a Jelenések könyvében leírtak szerint csupán a töredékük kerül kimentésre. Az ismert ada-ton kívül valamivel nagyobb arányban fognak erre méltó embereket kimenteni a Földön kívüli civi-lizációk. A szakirodalom szerint a Hold túlsó oldalán kialakított kéreg alatti bázisra, illetve a Mars egyik bolygójára, a Phobosra viszik őket. Ez a mesterséges bolygó korábban a bajba került marsi civilizáció kimentésére szolgált. Most felújítva ránk vár. Az együttes akciók eredményeként meg-mentett emberek száma azonban nem éri el a fél milliót sem. Mi lesz a visszamaradt 7 milliárddal? Ők csupán a szerencséjükben, a puszta véletlenben bízhatnak? A vízözön után is életben maradt kb. 5 millió ember a Föld akkori, 500 milliós népességéből. Vajon a tűzözönben mekkora a megmene-külési arány? Még az egy ezreléket sem éri el? Nem túl biztató perspektíva.

Szerencsére a Földön kívüli civilizációk ennek a problémának a megoldásában is segítettek ne-künk. A nálunk fejlettebb fajok már sok kataklizmát átéltek, így kellő tapasztalatuk van a túlélés te-rén is. Az indiai pálmalevélkönyvtárakban található ősi iratok szerint több ezer évvel ezelőtt a földönkívüliek egy csoportja repülő szerkezeteken érkezett hozzánk. Itt tartózkodásuk csupán átme-neti volt. Önként vállalt küldetésük egy gigantikus óvóhely létrehozása volt. Amint elkészültek a művükkel, távoztak a bolygónkról. A dolog úgy tudódott ki, hogy 1963-ban az utrechti egyetem bir-tokába került egy régi kínai kézirat, amit egy gyűjtő adományozott az intézménynek. Az egyetem sinológusai lefordították a szöveget, de nem sokat értettek belőle. Olyan meseszerű kifejezések vol-tak benne, mint „föld alatti kígyó, amely háromfelé ágazik”, vagy a „homály hosszan tartó világa”, és „ágas-bogas utak a sötétség birodalmában”. Mivel nem sokat tudtak kezdeni, félretették a kézira-tot. Ezt követően azonban egymás után érkeztek a hírek az ázsiai országokból különböző alagutak-

73/243


ról, barlangokról. Az egyes törzsek, népek legendái arról is szóltak, hogy ezekbe a hatalmas jára-tokban egész hadseregek masíroztak be, majd néhány nap múlva egy másik országban bukkantak fel. De mi értelme van föld alatti csatornákban, sötétben botorkálva közlekedni, amikor az ellensé-ges ország a föld felszínén is elérhető? Nos mint később kiderül ennek oka az volt, hogy hamarabb, kevesebb fáradsággal odaértek. A „komoly” kutatók persze ezeket a történeteket a legendák világá-ba sorolták, és úgy vélték, hogy az egyszerű emberek dús fantáziájának, illetve a természettudomá-nyos ismeretek hiányának tudhatók be. Szerintük évezredekkel ezelőtt élt babonás őseink sok min-dent kitaláltak, aminek semmi köze a valósághoz.

Mint annyiszor, most is bebizonyosodott, hogy tévedtek. A kíváncsiságuk úrrá lett rajtuk, mely által bizonyosságot nyertek. 1971-ben két német kutató felfogadott két bennszülött kísérőt, és a Hi-malája nyugati részén lehatoltak az egyik „föld alatti kígyóba”, a „homály világába”. Csak negyedik látogatásuk során sikerült elnyerniük az ott élő törzs bizalmát. Ekkor árulták el nekik, hogy a falu-juk határában van a „sárkánytűz alagutak” egyik lejárata. Az alagútrendszert azonban nem derítet-ték fel, mert kísérőik erről lebeszélték őket. Elmondták, hogy: „A járatok több helyen elágaznak, és könnyű bennük eltévedni. Ennél is nagyobb baj, hogy néhol teljesen váratlanul tűz zúdul a hívatlan látogatóra.” Európába visszatérve beszámoltak felfedezésükről. Miután hivatásos kutatókról volt szó, nem vádolhatták őket fantáziatúltengéssel. Ezt követően elkezdték módszeresen feldolgozni a szakirodalmat.

Egy tádzsikisztáni legendából megtudták, hogy a sárkánytűz-alagutak behálózzák egész Ázsiát. Átvezetnek a kínai Nagy Fal alatt, és egyik kijáratuk Pekingben van. Ezt a jelenlegi kommunista re-zsim vezetői jól tudják, ezért gondosan befalaztatták, nehogy a rendszer ellenségei oda menekülhes-senek. Afganisztánban is van egy lejárata az alagútrendszernek. 1983-ban az utrechti egyetem kuta-tói az islamabadi egyetemmel közösen kutatóexpedíciót szerveztek a megtalálására. A jelek szerint rábukkantak, mivel nyomtalanul eltűntek. Beludzsisztán tartományból indultak, Nord Kundi városá-ban még megvoltak, majd nyomuk veszett. Valahol a közelben megtalálhatták a lejáratot, és feltehe-tően eltévedtek a szövevényes járatokban. A környékbeliek szerint azonban az alagutak „őrei” vé-geztek velük. Az is lehet azonban, hogy a falak nyílásain át minden oldalról rájuk zúduló lángnyel-vek végeztek velük. Úgy tűnik, hogy ezekbe a járatokba nem célszerű avatott kísérő nélkül lehatolni.

Ezt bizonyítja Lionel Chatelot francia régész sikeres felderítő expedíciója is. Ő már az előkészí-tésben is körültekintően járt el. Tisztában volt vele, hogy ezt az alagútrendszert nálunk fejlettebb lé-nyek őrzik, akik nem szeretik a kincskeresőket, a hívatlan látogatókat, az idő előtti titokfelfedőket. Ezért előbb az ő jóindulatukat kell elnyerni, hogy avatott kalauzra tehessen szert. Ennek érdekében az 1990-es évek elején nyomozásba kezdett, és a néphagyományokat jól ismerő szakértőket keresett fel. Nagyban segítette őt ebben, hogy beszélte az itteniek nyelvét. Ők elmondták neki, hogy: „Vala-ha régen élt egy különös nép a környéken. Nem a Földön születtek, és nem is itt haltak meg. Csak ide költöztek egy időre, mert valamit építettek a bolygón” És mit építettek? – érdeklődött a régész. „Nagy alagutakat és barlangokat, ahol minden ember elfér majd, ha jön a nagy csapás!” – szólt a válasz. Chatelot sejtette, hogy jó nyomon jár, és érezte, hogy neki sikerül feltárni a titkot. A falusiak megmutatták neki az alagút egyik kijáratát. Várt három napot, amíg egy vallási ünnep következté-ben iráni régésztársai mind hazautaztak, majd némi élelemmel, zseblámpákkal, hegymászó csá-kánnyal és kötelekkel felszerelkezve bemerészkedett az alagútba.

Nagy meglepetésére és szerencséjére egy szakállas férfit talált a bejáratnál. Szemmel láthatóan várta őt. Némán üdvözölték egymást, aztán az önkéntes kísérője elindult előtte. Eleinte félhomály-ban botorkáltak, majd a régész zseblámpát gyújtott. Döbbenten látta, hogy az alagút olyan széles és magas, hogy egy teherautó is könnyen végigmehetne benne. Ezt az is lehetővé tenné, hogy a padlózat „lecsiszolt kőből volt”. Ennél is jobban meglepte, hogy az alagút falai teljesen simák voltak. Egyál-talán nem tűnt természetes képződménynek. De akkor miért nem látszanak a vésőnyomok? – csodál-kozott. Miután mindez hosszú kilométereken át tartott egyre jobban megerősödött benne a gyanú, hogy ezt a kemény kőzetbe vájt alagutat aligha emberi kéz készítette. Meggyőződést az is alátá-masztotta, hogy egyes helyeken csupa korom volt a kőfal és a padló. Mintha valami nagy tűz égett volna benne. A remete jelekkel mutatta, hogy a tűzsárkány itt fújta ki a lángokat. Az áldozattá vált vakmerő vándorok nyomai is fellelhetők voltak félig elégett emberi csontok formájában. Már több

74/243


órát gyalogoltak, amikor az idegen felemelte a kezét, és megálljt parancsolt. A távolból furcsa zaj hallatszott. Erre a remete futásnak eredt. Chatelot utána iramodott. Az alagút egyik elágazásához ér-ve kiderült a sietség oka. Valóságos orkánszerű huzat száguldott végig az előző járaton. Ha nem elég gyorsak, biztosan elsodorta volna őket.

Már vagy 10 kilométert gyalogoltak, amikor egy újabb elágazás következett. Kísérője azonban ragaszkodott az eredeti járathoz, a másikra ügyet sem vetett. Látszott rajta, hogy jól ismeri a bar-langrendszert, tudja, hogy merre jár. A harmadik elágazás után aztán végre egy kijárathoz értek. Ott annyira erős volt a huzat, hogy egymásba kellett kapaszkodniuk, nehogy elsodorja őket. A keskeny nyíláson kibújva egy napos hegyoldalon álltak. A régészt nagyon meglepte, hogy a nap éppen akkor kelt fel. Nem értette a dolgot, hiszen délelőtt indultak, jó néhány órát meneteltek, így már estének kellene lennie. Végül a remete levezette őt a völgybe, majd hirtelen eltűnt. Nyoma sem maradt. Chatelot egy darabig kiáltozott utána, de hiába. Észrevette, hogy éppen egy ösvény elején áll. Elin-dult hát rajta, és eljutott egy faluba. Itt megtudta, hogy nem pár órát, hanem két és fél napot töltött a hegy belsejében. Legalábbis ennyi idő telte el a néhány órás gyaloglásuk alatt. A két falu pedig lég-vonalban is legalább 65 kilométerre volt egymástól. Pár óra alatt képtelenség ilyen hosszú utat gya-log megtenni.

Ezt követően tovább folytak a kutatások. A szóbeli legendák és írásbeli források alapján egyre terebélyesebbé vált az alagútrendszer. Az idegenek nem csak néhány száz kilométernyi alagutat váj-tak ki nekünk. A kelt-kínai tengerparttól Mongólia felé is húzódik egy ága. Ebből ágazik el egy hosszú járat a Tibet és Nepál alatti barlangrendszerig. Innen tovább nyúlva elér Indiáig és Pakisztá-nig. A sok ezer kilométernyi mesterséges alagútrendszer Irán, Tádzsikisztán és Kirgízia alatt is megtalálható. Ezeknek a járatoknak mindegyike kapcsolódik egy másik ághoz, így az egész rend-szer össze van kapcsolva. A számítások szerint már az eddig felderített barlangrendszerben közel 2 milliárd ember férne el. Ezoterikus források szerint Dél-Amerika alatt is húzódik egy kiterjedt alag-útrendszer. Ezt állítólag az atlantiszi civilizáció hozta létre hasonló módszerekkel. Jelenleg civilizá-ciós értékeik megőrzésére használják. Ennélfogva ez is szigorú őrizet alatt áll. Több beszámoló utal arra, hogy Európa alatt is található egy több ezer kilométer hosszú alagútrendszer. Ezt a föld alatt élő fejlettebb népcsoportok közlekedési utakként használják.26

Nekünk tehát nem kell mást tenni, mint használatba venni ezeket a kiterjedt alagútrendszereket. Az itt hagyott, ki nem mentett emberek számára ugyanis a megmenekülés egyetlen lehetősége a

26 Ezekről a föld alatti járatokról részletes tájékoztatást kaphatunk Bácsi Bogi cikkéből: Hihetetlen magazin, 2018 szep-tember (45-63 oldalak).

75/243


föld alá költözés. A földrengés hatása a föld felszínén a legerősebb. Minél lejjebb hatolunk a föld alá, annál kisebb a kilengés, és ezáltal a rombolás mértéke. A sziklába vájt alagutak nem csak a be-omlástól védenek, hanem a tűz- és hamuesőtől is. A lejáratok befalazásával a kéngőzős levegő leju-tása is megakadályozható. A hatalmas üregekben több napra elegendő oxigén van. Ez kevésnek tű-nik ugyan, mivel a meggyulladt épületek és erdők még hetek múlva is lángolni fognak, de ne feled-kezzünk el az idődilatációról. A barlangjáratok falának és padlózatának simasága arra utal, hogy ezeket a folyosókat szubatomi energiakéssel vájták ki, és a törmeléket dematerializálták. A belül ki-termelt kőzetnek ugyanis a járatok környezetében semmi nyoma sincs. Ha kihordták volna, biztosan nem viszik a több kilométerrel odébb levő völgyekbe csak azért, hogy eltüntessék tevékenységük nyomait. A nagy intenzitású pozitív szubatomi energia elnyelődött a falakban is, ami azt a járulékos hatást eredményezte, hogy ezekben a barlangokban lerövidül az idő. Így néhány napi lent tartózko-dás alatt a föld felszínén több hét telik el. Ennyi idő alatt már kialszanak a tüzek, és lehullik a per-nye a talajra, vizekre. Eső is eshet, ami kimossa a levegőből a port és egyéb szennyeződéseket. Az elhasznált levegő kiengedése, és a friss beengedése során sem kell az összes nyílást megnyitni, ha-nem csak azokat, ahol a legtisztább a levegő. Két nyílás szabaddá tétele már elegendő ahhoz, hogy kereszthuzat keletkezzen, és felfrissüljön a levegő. Nem ártana tehát ezeket az alagutakat minél előbb feltérképezni, és lakhatóvá tenni. Ebben már nagy gyakorlatunk van, mert a hidegháború évei-ben a nagyvárosok alatti metróalagút-rendszert úgy építették meg, hogy atombombatámadás esetén légoltalmi menedékhelyként is használható. Megfelelő kialakításuk és élelemmel, ivóvízzel való feltöltésük esetén szinte az egész emberiség megmenthető lenne.

Kényes témák Ezt a társadalom visszásságait bíráló rovatot abban a szellemben folytassuk tovább, hogy a prob-

léma feltárása fél győzelem, mert már tudjuk, hogy milyen hibát kell leküzdenünk. Mind nagyobb mérete-ket ölt társadalmunkban a nagyzási mánia. A sznobok örömére a bor-bélyműhelyt ma már hajstúdiónak nevezik, a szatócsboltból pedig hi-permarket lett. Ha munkahelyet aka-runk változtatni, akkor egy magára valamit is adó cégnél már nem a sze-mélyzetis foglalkozik az ügyünkkel, hanem a „humán erőforrások me-nedzsere”. A ranglétra legalján ál-lóknak sem lehet panaszuk a titu-lusukra. A multinacionális vállala-toknál a képzettség nélküli betanított munkásokat is operátoroknak neve-zik. A fuvarozással, áruszállítással kapcsolatos papírmunka végzőit pe-dig logisztikai adminisztrátoroknak hívják. A portások input-output ma-nagerek lettek. Ha így haladunk tovább, a szemétszállítókat hulladékelhelyezési logisztikai mana-gernek, míg a postás bácsit nemsokára senior executive distributor projectmanager-nek tituláljuk. Már vicc is született a nagyzolási mániánkról:

– Mi a foglalkozása? – Gazdálkodó vagyok. – És az apja mi volt? – Földműves. – És a nagy-apja? – Paraszt.

A kivagyiság sajátos megnyilvánulása az anglománia. Mind többen vannak, akik lassan elfelejte-nek magyarul. Lépten-nyomon angol kifejezésekkel dobálóznak. Ráadásul sok esetben rosszul, pon-

76/243


tatlanul használják őket. Anglomániájuk annyira elhatalmasodott rajtuk, hogy lassan már Szűz Mária nevét is „Méri”-nek fogják ejteni. Újabban már nem számít komolynak az olyan cég, amelynek a ne-vében nem szerepel a „trade”, az „uni”, a „multi”, az „inter”, a „mega”, a „transz”, a „komplex” vagy a „global” szócska. Ha kimegyünk az utcára a boltok feliratai alapján akár Amerikában is érezhetnénk magunkat, mivel minden cégtáblán angol felirat virít. „Hadd lássa az utca népe milyen menők va-gyunk!”

Már a használt holmit sem bizományi áruházakban adják el, hanem Second hand boutigue-ban. A magyarosított butik szó ugyanis nem vált ki tolongást a bolt előtt. Arról nem is szólva, hogy mit szólna a barátnőnk, ha arra a kérdésre, hogy „hol vetted ezt a cuki trikót?” – azt válaszolnánk, hogy „a sarki használtcikk üzlet turkálójában”. Ma már az éttermet sem restaurant-nak titulálják, mert ebből túl sok van. Újabban ristorante a neve. Bár e két elnevezés egyike sem angol, de elég idegen ahhoz, hogy az átlagember ne értse. Aki ragaszkodik az angol nevekhez, járjon a Steak Houseokba

ebédelni. A bevásárló központok Shopping centerek lettek, az üzlet-házakból pedig plaza-k. A küllemük-re kényes hölgyek Fitness salonok-ba, Turbo solariumokba, illetve Bea-uty farmokba járnak. Eközben a fér-jük valamelyik business clubot lá-togatja. A titulusuk manager, még akkor is, ha valójában közönséges ügynökök. Egyébként a különféle ter-mékekkel házalókat régen vigécnek hívták. Ez a német eredetű szó azon-ban időközben meglehetősen rosz-szalló értelművé vált. Ma már a leg-alacsonyabb rang ezen a téren a ter-mékmenedzser. Még szerencse, hogy az írásmódja magyarosodott. Így ha nem is érti az átlagember, legalább el tudja olvasni, hogy mi áll a név-kártyán. A ferde hajlamúaknak sem kell már annyira szégyenkezniük, mivel nem kukkoldába járnak, ha-nem a Peep show-ba. A lerészegedés sem akkora szégyen, ha valaki nem

a sarki kocsmában rúg be, hanem a Wine store-ban. A kitűnni vágyás nem csak a felső-, hanem az alsó néprétegeket is megfertőzte. Korlátozott anyagi

lehetőségeik folytán ők a gyermekeiknek adott nevekkel próbálnak kiemelkedni a környezetükből. Ennélfogva mind gyakoribb közöttük a világhírű modellek nevét viselő Szindi, Klaudia, Nikolett. Fejlettségi szintjüket illetően azonban egyáltalán nem szolgáltak rá ezekre az előkelőséget sugalló, pozitív képzettársításra késztető nevekre, mert nem hogy szépen mozogni, de normálisan járni sem tudnak. Járás közben a saját lábukban is megbotlanak, és hasra esnek. A felkapaszkodási vágy ily módon való erőltetése nevetségessé teszi ezt a réteget. Emellett az esetlen manökenpalántákat lép-ten-nyomon csúfolni fogják az iskolában. Sok egyéb bajuk mellett még a lényüktől idegen nevük miatti gúnyolódást is el kell szenvedniük. Különleges név adásával senkit sem lehet kiemelni hátrá-nyos helyzetéből. A Hortenzia, az Anasztázia, a Vilhelmina, az Eufrozina, az Imola, a Szimonetta, a Petronella vagy a Roxána szép nevek, de csak a maguk környezetében; abban a nyelvi közegben, ahol keletkeztek. Tőlünk azonban teljesen idegen. Arról nem is szólva, hogy nem ártana a kereszt-nevet összehangolni a vezetéknévvel. Enyhén szólva nevetséges a Mucsai Ulysses név. A Kolompár Elektra név is lépten-nyomon megütközést fog kiváltani viselőjének környezetéből.

77/243


Attól senki sem lesz különb, hogy különleges nevet hord. A név szoros kapcsolatban áll a sze-méllyel. Ez a transzcendentális kapcsolat annyira széleskörű, hogy még a számmisztika is befolyá-solja. Ha valakire olyan nevet erőltetnek, amely távol áll a személyiségétől, ez egész életen át gon-dot fog okozni neki. Különleges nevét úgy fogja viselni, mint a koldus a királyi palástot. Messziről jól mutat, de közelről nézve kikandikál alóla a koldusgúnya. A mások szerepében való tetszelgés, a majmolás lehetetlenné teszi önmaguk vállalását. Az idegen eredetű névvel elveszítik személyiségü-ket, családi identitásukat. Akit más bőrébe bújtatnak, az nem tudja a saját életútját járni. A fejlődés, az óhajtott szintre való felemelkedés csak az ezzel járó nehézségek vállalásával érhető el. Az érintett szülők tehát jobban tennék, ha a saját köreikre jellemző, évszázadokon át használt neveket adnák a gyermekeiknek, hogy ezáltal azzá válhassanak, aminek születtek.

Sajnos ezen a téren is egyre jobban megnyilvánul az anglománia. Ennélfogva lassan az egész tár-sadalmunkból kikopnak a régi magyar nevek. Pedig nincs miért szégyenkeznünk, mert több mint ezer éves történelmünk során országunk legjobbjai gyarapították a tősgyökeres magyar nevek rang-ját, becsületét. Szent László királyunk pl. az erényekben és erkölcsi értékekben ugyancsak bővelke-dő lányának a Piroska nevet adta. Neki megfelelt az ősi, ízig-vérig magyar név; pedig egy király-lány bármilyen nevet viselhetett volna. Az egzaltált emberekre is jellemző az extravagáns nevek vá-lasztása. Főleg az angolszász országokban sok szülő nevezi el a gyermekét kontinensekről, városok-ról, tájegységekről. Amerikában, a korlátlan szabadság hazájában a lányok fiúnevet, a fiúk pedig lánynevet is kaphatnak. Ebből aztán sok félreértés adódik. Arról nem is szólva, hogy ezeket a gye-rekeket állandóan csúfolják az iskolában. Biztos nem fog örülni a nevének egy médiában sürgő-forgó londoni mesterszakács kislánya sem, akit Poppy Honey (Mákos-Mézes)-re kereszteltek.

Érdekes hírek Az apokaliptikus állapotok láttán mind több intelem születik, egyre többen próbálják a társada-

lom tudati fejlődését helyes irányba terelni. A felvilágosító irodalom gyarapodása ellenére azonban az emberek életszemlélete, gondolkodásmódja semmit sem változott. Továbbra is a haszonlesés, a harácsolás, az élvezetek hajszolása a legfőbb életcéljuk. A mindenáron való profitteremtésnek oly-kor vannak humoros megnyilvánulásai is. Szlovákiában egy úriember bement az újonnan nyílt lu-xusáruházba. Miután mindent nagyon drágának talált, csak egy szappant vásárolt. Az eladónő azon-ban hozzácsomagolt egy óvszert is a szappanhoz, ajándékként. Csodálkozott rajta, mert ilyen cse-kély értékű vásárlásnál nem szoktak ajándékot adni. Amikor megkérdezte, hogy miért kapta, a vá-lasz így hangzott: „Hogy ne szaporodjanak el az ilyen vevők”.

☯ Néhány évszázad múlva úgy fognak emlékezni korunk emberére, mint aki egész nap a tévé előtt

ült, és csak akkor volt hajlandó felállni a karosszékéből, ha megéhezett. Sok ember napi mozgása a tévé és a hűtőszekrény, illetve a mellékhelyiség közötti stafétázás-ból áll. Eszükbe sem jut, hogy lemenjenek a közeli parkba egyet sétálni. A mozgás-hiány miatt aztán egyre kövérebbek és enerváltabbak lesznek. Ezen a helyzeten próbál segíteni egy brit áruházlánc, amely fogyást előidéző vásárlókocsival lepte meg a vásárlóit. A fogyasztó kocsit ugyanúgy kell használni, mint a hagyományosat, de ennek lehet szabályozni a kerékellenállá-sát. Így egyre nehezebb tolni. A megiz-

78/243


zasztott vásárlók pulzusát egy műszer mutatja. A kocsira felszereltek egy sebességmérőt és egy kalo-rimétert is. Ezen a bevásárló ellenőrizheti, hogy mennyi kalóriát égetett el. Nálunk biztosan nem rendszeresítik ezt a kocsit, mert a pulzusszámláló már az árak láttán is kiakadna.

☯ Ma már megerőltető tornagyakorlatok és testsanyargató diéta nélkül is le lehet fogyni egy kínai

szappan segítségével. Ez a tengeri moszatból készített kozmetikai termék azon kívül, hogy tisztítja a bőrt, csökkenti az alatta levő zsírok mennyiségét. Ugyanúgy kell használni, mint a többi szappant, de beszappanozás után célszerű pár percet várni, amíg a tengeri moszat hatóanyagai felszívódnak a bőrbe, és utána lemosni. Fokozza a hatékonyságot, ha azt a részt ahol fogyni akarunk, pár percig masszírozzuk. A szappant Japánba is exportálják, ahol a nagy sikerre való tekintettel hamarosan hi-ánycikk lett. Emiatt egyre többen utaznak Kínába és Tajvanra, hogy beszerezzék ezt a természetes fogyasztószert. Japánban azonban a szappanra is vonatkoznak a szigorú árubehozatali megkötések. A hírek szerint a tokiói repülőtéren már több mint tízezer elkobzott szappan vár a sorsára.

☯ Ahelyett, hogy visszatérnénk a természetes életmódra, különböző pótmegoldásokat alkalmazunk.

Köztudott, hogy a csontritkulás megelőzésének leghatékonyabb módja a mozgás. Korunk embere azonban annyira ellustult, hogy már csak azt a néhány métert hajlandó megtenni, ami a tévé és a hűtőszekrény között van. Ezért Clinton Rubin amerikai biomérnök feltalálta a rázógépet. A NASA támogatásával létre-hozott gép percenként 90 rezgéssel finom vibrációnak teszi ki a csontokat. A vibrációs terápiának nagy sikere van, mert nem kell mozogni, csak rá kell állni egy asztalra. A tudományos vizsgálatok során az is kide-rült, hogy a csontritkulást leginkább az em-ber sarkára irányuló terhelés akadályozza meg. Ez azt jelenti, hogy megerőltető torna-gyakorlatokra sincs szükség. Már az is ele-gendő lenne, ha újra elkezdenénk járni. Ha így haladunk tovább, tudományos módsze-reinkkel talán azt is sikerül kideríteni, hogy az időnkénti séta, az otthonról való kimoz-dulás jótékony hatást gyakorol a szerveze-tünkre. Ezt ugyan gyakran hangoztatják a természetgyógyászaink is, de mi csak a mű-

szereinknek hiszünk. A tényeknek fittyet hányva kizárólag a tudományosan igazolt állításokat fogadjuk el. Még a kézzel fogható, szemmel látható bizonyítékokat sem vesszük figyelembe. Ha majd egy neves professzor megvizsgálja az eredményt, és hivatalosan kijelenti, hogy azt látjuk, amit látunk, majd akkor elhisszük. Addig minden amit látunk, szemfényvesztés.

☯ Japánban már kapható az ultrahanggal tisztító mosógép. A japán Sanyo Electric Co. által kifej-

lesztett ASW-ZR típusú kavitációs mosógép most vált piacértetté. Jellegzetessége, hogy mosópor nélkül, szupergyors légbuborékok segítségével végzi a tisztítást. Ezt egy speciális kompresszor teszi lehetővé, ami a dob alján nagynyomású sűrített levegőt juttat a mosóvízbe egy bonyolult fúvóka-rendszeren keresztül. Így milliónyi apró légbuborék keletkezik, amelyek hangsebességgel oszlanak szét a mosógép dobjában. A légbuborékok megmozgatják a ruhákat, és keletkező légbuborékok szét-pukkanása ultrahangimpulzusokat kelt, amelyek lelökik a szennyeződést a ruháról. Annak érdeké-ben, hogy ne kötődjenek újra a textíliához, a dob oldalára egy elektrolizáló kamrát szereltek, mely-

79/243


nek elektródái között a folyamatosan áramló vízből ózon keletkezik. Ez meggátolja a szennyeződés vizes oldattá alakulását, és újbóli felrakódását. Mivel a csapvíz klórt tartalmaz, az újfajta mosógép tisztító mechanizmusa elektrolízissel is kiegészül. Két elektróda a mosóvíz egy részét oxigénre és hidrogénre bontja. Amikor a hidrogén érintkezésbe kerül a vízzel, hipoklórsav keletkezik, amely a légbuborékok segítségével szinte átlövi a textilanyagot. Eközben kioldja a maradék szennyező anyagokat is belőle, és az ózonnal együtt elpusztítja a baktériumokat. Sajnos ez a módszer egyelőre csak átlagosan szennyezett ruhák tisztítására alkalmas. Az erősen szennyezett munkaruhák tisztítá-sához mosóport is kell adagolni a vízbe. Az újfajta mosógép ára kb. 1000 dollár.

☯ Korunk túlzásba vitt testkultusza már a gyermeklányokat is megfertőzte. 14 - 13, sőt 12 éves

amerikai tinédzser lányok körében szinte járványszerűen terjed a plasztikai műtétek iránti igény. Túl nagy fenék, túl kicsi kebel, vagy a kelleténél nagyobb orr – és máris szaladnak, hogy szikével kor-rigáltassák magukat. A szülők még ha akarnák se tudják megakadályozni ezt a folyamatot, mert ser-dülő lányaik társaik példáját követve kierőszakoskodják tőlük az operáció költségeit. Az amerikai plasztikai sebészek adatai szerint tavaly 171 ezer, 18 éven aluli végeztetett magán plasztikai műtétet.

☯ Az újgazdag állattartóknak már a drága kutya- és macskaeledel sem jó. Az ő igényeik kielégítés-

re nemrég „cicaéttermet” nyitottak Manhattan-ben, ahol a macskáknak különleges kulináris élveze-tekben lehet részük. Két menükártyát kapnak a vendégek, az egyik a gazdié, a másik a cicáé, de ehetik ugyanazt a fogást is. Ha pl. a lazacból és rákból készült „álom áramlat” ételt kapja a cica, a gazdája is lazacot és rákot rendelhet. Az első cicaétterem megnyitójára több ezer ember ment el, és a nagy sikerre való tekintettel világszerte sorra nyílnak a franchise27 alapon működtetett hasonló ét-

termek. Mellesleg egyetlen ebéd árából Indiában egy hattagú csa-lád egy hétig megélne.

☯ A sikeren felbuzdulva Moszk-

vában kutyaéttermet nyitottak. Előételként carpacciót friss csir-ke- vagy borjúhúsból, főétel-ként pedig főtt marhabélszínből készülő tatárbifszteket zöldség-ágyon szolgálnak fel az ebek-nek. Egy komplett ebéd 6-7 ezer forintnak megfelelő rubelbe ke-rül a gazdiknak. Ennek ellenére tömve van az étterem vendégek-kel. A Groom Room macskák fo-gadására is felkészült. Arra is volt

gondjuk, hogy a hajléktalanokat elűzzék a környékről, nehogy megzavarják a vendégeket, amint nyálcsorgatva figyelik a furcsa dínomdánomot.

☯ Manapság Japánban gyerek helyett inkább ölebet tartanak. Mivel divathóbortról van szó, a ku-

tyáknak is meg kell felelniük a cukiság mánia szigorú követelményeinek. Dizájnerek által kutyák-nak tervezett ruhák, napszemüvegek és táskák, szépségszalonok, oxigénterápia, stresszoldó tréning és még kutyáknak szóló étterem is található Tokióban. Csirkemájpástétom organikus zöldségekkel,

27 frencsájz = vállalkozási tapasztalatok átadása és az új vállalkozás elindítása meghatározott részesedés fejében.

80/243


grillezett marhahússal és hamburgerrel. Mindez átszámítva négyezerötszáz forintért, az ember szá-jában pedig a menü hallatán összefut a nyál. Kis szépséghiba, hogy a finomságokat a tokiói étte-remben csak kutyáknak szolgálják fel. Ahogy a kedvencnek készült epres, tejszínhabos, áfonyás szülinapi tortát is, ötezer forintért. Ha ez nem lenne elég a hétvégi kényeztetésből, akkor a kutyák-nak szóló szépségszalonban egy szőrfényesítő kúrával is meg lehet toldani az előbbieket, további ti-zenötezer forintért. Ha pedig valaki attól fél, hogy a kis négylábú családtag megbetegszik, akkor bi-zony jól jön az állategészségügyi biztosítás, amiből már több mint félmilliót kötöttek Japánban.

A százhuszonhatmillió lakosú szigetországban közel huszonhétmillió kutya és macska van, más-félszer annyi, mint tizenhat éven aluli gyermek. Mind az egyedül élő idősek, mind a gyermektelen fiatal párok, de az elfoglalt karrieristák is szívesen vásárolnak kisméretű háziállatokat, akiket aztán a végletekig kényeztetnek. A tokióiak imádják a kawaii, azaz a „cuki” dolgokat, és ebből a háziál-latok sem maradhatnak ki. Mindennapos, hogy a tokiói utcákon babakocsihoz hasonló „kutyako-csit” tol a gazdi, amelyben vidáman ül az uszkár vagy a csivava napszemüveggel a fején, és Prada vagy Hermés kistáskával az oldalán. Nagy esélye van, hogy Csokinak vagy Gesztenyének hívják a kedvencet, akire a gazdik az átlagos, tizenkét évnyi kutyaélet során közel hatmillió forintot költe-nek. Hatalmas, éves szinten tizenötmilliárd dolláros üzlet a japán háziállatipar, amely ráadásul fo-lyamatosan növekszik. Csak kutyaételekre évi hárommilliárd dollárt költenek a szigetországban.

Természetesen minden időszaknak megvan a maga kedvenc állatkája. Most éppen a helyi mobil-szolgáltató, a Softbank reklámjaiban szereplő fehér Akitáért rajong mindenki, amely ősi japán fajta, de a kilencvenes években egy tévéműsornak köszönhetően a szibériai husky volt a legkelendőbb. Sajnos a mozgás- és térigényes huskykból sokat „meguntak” és kidobtak a gazdáik, amelyek aztán kutyatelepeken végezték. A nagy japán kutyaimádat árnyoldala ugyanis az, hogy a „használt”, megunt kutyáknak sajnos alig van üzleti értékük. 2008-ban például százhúszezer volt kedvencet dobtak ki, amelyeket csak nagyon rövid ideig tartottak a menhelyeken. Ha néhány napon, héten be-lül nem jelentkeznek értük, elgázosítják őket. Míg Nagy-Britanniában az árván maradt négylábúak csak tíz, addig Japánban a hetven százalékát altatják el végleg.

Erre találta ki néhány leleményes japán, hogy az állatokat ne csak megvenni, hanem bérelni is lehessen. Az egyik legjobb ismerkedési fogásként ismert kutyasétáltatást így csak az arra szükséges időszakban kell alkalmazni és igénybe venni. Egy öleb egynapi tarifája Tokióban kb. tizenkétezer forint, míg egy golden retrieveré húszezer forint. Oszakában két órára már háromezer forintért is le-het bulldogot kölcsönözni. A kutyauszodai belépő vagy a kutyaéttermi számla, illetve az ajándékba vett műszőr kutyakabát természetesen ezen felül jön még. Palanovics Norbert, Tokió – Népszabadság, 2010. december 17. (8. oldal)

☯ Már nálunk is vetítik a mozik egy osztrák filmrendező, Ulrich Seidl „Kánikula” című filmjét. Ez

a rendhagyó alkotás kendőzetlenül, és sokkoló módon ábrázolja a kispolgári jólét árnyékos oldalát, a jóléti nyomort. A tömött hűtőszekrények előtt zajló zsíros jólét következményeit. A jómódtól meghájasodott női- és férfitestek gusztustalan látványát. Érzékletesen mutatja, hogy milyen egy tár-sadalom, ahol a gazdaság virágzik, és a hatalom a háttérben, senkit sem háborgatva, diszkréten teszi a dolgát. A polgár pedig magára maradva, kertvárosi házában, remek fizetéssel, a szabadság óriásira nőtt terében rémülten kutat kapaszkodó után. Nem tudja mit kezdjen önmagával, a rászakadt magas életszínvonallal, és korlátlan szabadsággal. Miután semmi értelmes dolgot nem tud kitalálni, enge-delmeskedik az ösztöneinek. Agyonzabálja magát, belemerül az élvezetekbe, és igyekszik minél többet magába gyömöszölni a rendelkezésére álló javakból. Ettől aztán nem csak a teste folyik szét, hanem elhájasodik a lelke is, és különböző betegségektől gyötörten ugyanolyan nyomorultul pusztul el, mint a kevésbé szerencsés országokban élő szegény társa. A különbség csupán annyi, hogy az ő idő előtt tönkrement testét díszes koporsóba fektetik.

Maradandó haszna nem származik a gondtalan jólétből, a háborítatlan szabadságból, mert nem tudja kihasználni a helyzeti előnyét. Önépítés helyett önpusztítást végez. Mentségére legyen szólva, hogy egyfolytában kutat valamilyen kapaszkodó, erkölcsi útmutató után, hogy hasznos életet élhes-sen, de ilyet a jelenlegi erkölcsileg lepusztult világunkban nem talál. Az állam sem igyekszik vál-

81/243


toztatni ezen a helyzeten. Úgy hogy hiába állnak egymás mellett a gondosan ápolt tipp-topp villák, hiába tornázzák egyre feljebb a GDP-t az ország politikusai, a polgárok semmivel sem boldogab-bak, semmivel sem élnek tartalmasabb életet, mint a szegény országokban tengődők. Érdekes mó-don nyilvánul meg ennek a filmnek a sokkoló hatása a fejlődő államokban. A világ árnyékos olda-lán élő mozinézők kezdetben morgással, felhördüléssel kísért rácsodálkozással szemlélik a jólét számukra ismeretlen megnyilvánulásait, de a film végén már egyre kevésbé vágynak erre az életre.

☯ A mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem mindent elkövet annak érdekében, hogy egyre gyen-

gébb minőségű étel kerüljön az asztalunkra, minél hamarabb megbetegedjünk. A lánc a termőföldek műtrágyázásával, és a vegyszeres permetezésével kezdődik. A termés éretlenül való leszedésével folytatódik, hogy könnyebben tudják szállítani, sokáig lehessen raktározni. A feldolgozás során az-tán még több méreganyag kerül bele, hogy silány minősége ellenére elfogadható íze és állaga le-gyen, és hosszú ideig tárolhatóvá váljon. Az agyontartósítószerezett terméket a kereskedelem még a szavatossági idő lejárta után is forgalmazza, és ha felengedett visszafagyasztja. Az egészség elleni merényletek sorát a fogyasztó tetézi be, amikor a megvásárolt élelmiszert alumínium edényben, vagy mikrohullámú sütőben melegíti fel. Miután egyre inkább profitérdekelt értékrendszer irányítja az élelmiszerellátásunkat, remény sincs arra, hogy ez a helyzet megváltozzon. A vádakra felhozott gazdasági ellenérv: „Nem mindenki betegszik meg az agyonvegyszerezett termékektől; ha meg igen, ott van rá a gyógyszer.” Ez aztán valósággal megpecsételi a gyanútlan polgár sorsát, mivel a gyógyszerek is vegyi anyagokból készülnek, így helyzete még súlyosabbá válik.

A megoldásban szemléletváltásra van szükség, de ennek végbemenetelére egyre kisebb a re-mény. A média ugyanis mind jobban elzárkózik az olyan információk közlésétől, amelyek kellemet-len következményekkel, elkerülhetetlenül bekövetkező szenvedésekkel riogatják az olvasókat, hall-gatókat, nézőket. Optimista hangvételű írásokkal, műsorokkal próbálják ellátni az előfizetőket, hogy ne csökkenjen az eladott példányszám, illetve a reklámbevételek szempontjából döntő hallgatottsá-gi-, nézettségi index. A pénz- és haszonelvű médiairányítás semmibe veszi, elhallgattatja az igazsá-got. A probléma csak akkor kerül felszínre, amikor tömeges mérgezések, elhalálozások következnek be, de ekkor már késő a cselekvés.

☯ Ma már köztudott, hogy a klímaváltozás fő oka a légkör szén-dioxid-tartalmának növekedése.

Ezen a kutatók a légkörbe került gáz elnyeletésével próbálnak segíteni. A Science című tudományos folyóirat beszámolója szerint a legújabb eljárás globális méretekben is hatékony lehet. A módszert az Antarktisz övező vizeken próbálták ki, biztató eredménnyel. 2002-ben a kaliforniai tengerbioló-giai intézet munkatársai több mint másfél tonna vas-szulfátot öntöttek a tengerbe, majd úszó robo-tokkal mérték a szén áramlását és mennyiségét. A megfigyelések igazolták az elvárásaikat: a vízben megnőtt a biomassza mennyisége, ami többek között halott alga és halürülék formájában a tenger-fenékig süllyedt. Méréseik szerint a tengervízbe juttatott egyetlen vasatom tízezer–százezer szén-atomot von ki a légkörből, méghozzá növényi planktonok segítségével. A megnövelt vastartalmú vízben ugyanis a mikroorganizmusok szaporodásnak indulnak, és a légkörből kivont szenet beépítik a szervezetükbe, majd életük végén (saját testükkel együtt) a tengerfenékre süllyesztik. Ha mindezt sikerülne iparszerűen alkalmazni, akkor a planktonok érzékelhető mértékben csökkenthetnék a lég-köri szén-dioxid-mennyiségét. Már az is 15%-kal csökkentené az atmoszféra jelenlegi szén-dioxid-tartalmát, ha csak az Antarktiszt körülvevő tengerekben használnák ezt az eljárást.

A módszernek vannak ellenzői is, akik arra figyelmeztetnek, hogy nem lehet büntetlenül bele-nyúlni a globális szénkörforgásba. A kutatók azzal próbálták eloszlatni az aggályokat, hogy ők csak az óceán eredeti vastartalmát állítják helyre. A vas létfontosságú a növények növekedéséhez. Az óceánba a szél juttatja el a vasban gazdag termőtalajt a szárazföldről. Ám az utolsó jégkorszak óta a sós vizekben jelentősen csökkent a vas mennyisége, ezért mérséklődött a levegő szén-dioxid-tartal-mát lebontó planktonok száma is. A magyarázat nem mindenkit nyugtatott meg, de a lehetőség túl-ságosan ígéretes ahhoz, hogy elméleti kockázatok miatt elvessék. Jelenleg egy többnemzetiségű

82/243


tengerbiológus-csapat dolgozik a helyszínen, és megpróbálják felmérni a beavatkozás káros mel-lékhatásait. A német Alfred Wegner Központ várhatóan 2004 végén közli majd a megismételt vizs-gálat eredményeit.

A világban már régóta alkalmaznak egy másik széndioxid-csökkentő eljárást, a tengervízben va-

ló elnyeletést. Norvégiában az állami olajtársaság az Északi-tengeren kitermelt földgázból évtizedek óta kivonja a szén-dioxidot, és visszapumpálja a tengerfenék alatti üregekbe. Ebből kiindulva java-solják amerikai geológusok, hogy az elmúlt 150 év alatt felhalmozódott szén-dioxidot vonjuk ki a levegőből, és nagy nyomáson folyékony halmazállapotúvá alakítva juttassuk a tengerek, óceánok mélyére. A több kilométer magas vízréteg súlya, valamint az áramlatok sokáig a tenger fenekén tar-tanák a kivont gázt. A számítások szerint 300 év alatt csak 20%-nyi térne vissza belőle a légkörbe. Azt azonban nem vették figyelembe a kutatók, hogy a rengeteg elnyeletett szén-dioxid savassá ten-né az óceánok élővilágát. A mélytengeri élőlényeket minden bizonnyal megviselné, ha a megszo-kott sós víz helyett szénsavban kellene élniük. A szódavíz nem csak az emberi szervezetben okoz károkat, hanem a halakéban is. Ráadásul nekik az éltető oxigént is a szénsavból kellene kivonni. Ezzel a technológiával a szárazföldi állatok után a tengeri állatok élőhelyét is tönkretennénk. Nem is szólva a szén-dioxid légkörből való kivonásának, cseppfolyósításának, és tenger mélyre pumpálá-sának költségeiről.

Érdekes, hogy milyen találékonyak tudunk lenni az olyan kárelhárítási eljárások kidolgozás te-rén, amelyek újabb, még nagyobb károkat okoznak. Az eszükbe sem jut az illetékeseknek, hogy a kiváltó okot, a széndioxid-szennyezést szüntessék meg. Új alapokra kellene helyezni az energiater-melést és meg kellene szüntetni a közlekedés környezetszennyező hatását. Erre már 80 éve megvan a lehetőségünk. A tudomány irányítói és a politikusok azonban minden olyan technikát kapásból el-vetnek, amely semmilyen környezetszennyezést nem okoz. Kifejezetten allergiásak az olyan energia használatára, ami nem csak környezetbarát, hanem ráadásul ingyen van. Jelenlegi világunk olyan benyomást kelt, mintha a Sátán fizetett szolgái irányítanák, akiknek az a feladatuk, hogy minél ha-marabb, és minél nagyobb mértékben tönkretegyék.

☯ Mint minden válságnak, a globális felmelegedésnek is megvannak a haszonélvezői, akik a bajból

is tetemes jövedelmet kovácsolnak maguknak. A környezetvédők figyelemfelkeltő tiltakozásait ki-használva egy élelmes vállalkozó elkezdte palackozni a sarki jégtáblákból olvasztott vizet. Az Új-Foundlandon élő Ronald Stamp halkereskedőnek nem volt szüksége túl nagy tőkére vállalkozása beindításhoz, mert a grönlandi jéghegyekről leszakadó jégtömbök ott úsztak el az ablaka előtt. Csu-pán annyi a teendője, hogy beül a csónakjába, és egy motoros láncfűrésszel szállítható darabokra szabdalja a jégtáblákat. Az otthon, kisipari módszerekkel felolvasztott jeget a helyi palackozó üzem tulajdonosával szövetkezve Iceberg water néven forgalmazza. A kétségtelen tisztasága miatt igen kapós vizet eddig csak Kanada legnagyobb áruházláncában lehetett kapni, de a nagy érdeklődésre való tekintettel már gondolnak az exportra is. A következő piac Nagy-Britannia lesz, ahol literje 1,2 fontba (kb. 450 Ft) fog kerülni. Környezetünk állapotát tekintve a nyersanyag-utánpótlásra nem lesz gondjuk. Egyetlen hátránya ennek a víznek, hogy nem túl ízletes. Miután csapadékvízről van szó, hiányzanak belőle az ásványi sók. Arra azonban jó, hogy rászoktassa az embereket arra az időszak-ra, amikor csak ez marad számukra, mert a természetes vízforrásokat teljesen elszennyezik. Sokan nem is sejtik, hogy ez a folyamat mennyire előrehaladott állapotban van. A Földön már most több mint 1 milliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, és 3 milliárd ember környezetében nincs megoldva a szennyvízelvezetés. Nehezíti a megoldást a pazarlás is. Az utóbbi 30 évben az emberiség vízfel-használása harmincszorosára nőtt. A városi vízfogyasztás 40%-a azonban pazarlás következménye.

☯ A The Lancet folyóirat beszámolója szerint az oxfordi egyetem tudósai széleskörű felmérést vé-

geztek a vitamintabletták hatásosságáról. Ennek során Rory Collins professzor és munkatársai arra a meghökkentő következtetésre jutottak, hogy csak a szigetországban 10 millió ember szed vitamin-

83/243


tablettákat teljesen feleslegesen. A gyógyszergyárak által készített és agyonreklámozott szintetikus vitamintabletták nem őrzik meg az egészséget, így puszta pénzpocsékolásnak tekintendők. Komoly betegségek, mint pl. a rák, agyvérzés és szívproblémák ellen semmiféle védelmet nem nyújtanak, megelőző hatásuk a nullával egyenlő. Nagy-Britanniában évi 175 millió fontot, az Egyesült Álla-mokban pedig 6,5 milliárd dollárt költenek antoxidánsokra, amelyek természetes állapotukban ké-pesek a betegségek megelőzésére. Szintetikus változatuk, a C-, az E-vitamin és a béta-karotin tab-letta azonban nem gyakorol a szervezetre semmilyen hatást.

Ezt a megállapítást egy 5 éven át folytatott vizsgálat alapján vonták le. A vizsgált személyek egyik fele különböző vitamintablettákat, a másik placebót szedett. A felmérés szerint a vitaminokat szedett személyek ugyanolyan védtelennek bizonyultak a súlyos betegségekkel, továbbá a szem- és csontproblémákkal szemben, mint a kontroll csoport tagjai. A 40-80 év közötti pácienseket szívro-hamra-, agyvérzésre hajlamosak, és érrendszeri panaszokkal küszködők, valamint cukorbetegség-ben szenvedők közül választották ki. A vizsgálat végkövetkeztetése az volt, hogy az emberek job-ban járnának, ha a pénzüket friss gyümölcsre és zöldségre költenék. A friss gyümölcs fogyasztása azért is hatékonyabb, mert a bennünk zajló biokémiai hatások kölcsönösen erősítik egymást. Ennek tudható be az is, hogy a mesterségesen előállított vitaminokból jóval többre van szüksége a szerve-zetnek, mert hiányzik belőlük a hatóanyagtársuk. Ezek többnyire enzimek, melyek nélkül nem tud-nak felszívódni a vitaminok. Ez az oka annak, hogy egy almából több vitamint tud a szervezet ki-nyerni, mint amennyi egy multivitamin tablettában található, holott tömegét tekintve egy tabletta sokkal több vitamint tartalmaz, mint egy alma.

Milliárdos bevételeit féltve a gyógyszer lobbi azonnal reagált a nyilvánosság elé tárt felmérésre. Szerintük a vizsgálatot szűk körben, s veszélyeztetett emberekkel végezték, és nem hagytak elég időt a vitaminok hatásának kibontakozására. Úgy látszik a szintetikus vitaminok „kibontakozásához” nem elegendő 5 év. Egyébként nem a vitamintablettákkal van a baj, hanem a táplálkozási módunk-kal. A vitaminok csak enzimek jelenlétében tudnak felszívódni. A civilizált ember azonban szinte kizárólag főtt, sült, illetve gyárilag agyonmanipulált táplálékon él. Ezekben azonban nincsenek en-zimek, mivel ezek az aminosavakból álló természetes vegyületek nem bírják a hőkezelést. 40-50 oC felett elpusztulnak. Enzim csak a nyers táplálékban található. Aki viszont kellő mennyiségű friss zöldséget-gyümölcsöt fogyaszt, annak nincs szüksége mesterséges vitaminkészítményekre, mivel ez a táplálék vitaminokkal is bőségesen ellátja.

Más kutatók szerint az A-vitamin elővitaminjaként ajánlott szintetikus béta-karotin nemhogy megelőzi, hanem egyenesen elősegíti a rák kialakulását. 1981-ben Sir Richard Peter angol tudós ál-latkísérletek során megállapította, hogy a sárga és piros színű zöldségek színanyaga a béta-karotin segít megelőzni a rákos megbetegedéseket. Miután az emberre is kedvező hatást gyakorolt a provi-tamin fogyasztása, lecsaptak a hírre a gyógyszergyárak, és elkezdték ontani a szintetikus béta-karo-tint. Ezzel egyidejűleg évtizedeken át akkora reklámhadjáratot folytattak, olyan hévvel bizonygatták az antioxidánsok hatásosságát, hogy az illetékesek elfelejtették megvizsgálni, vajon mindez igaz-e a szintetikus vitaminokra is. Most a táplálkozástudományi szakemberek bepótolták a mulasztást. A statisztikai adatok évtizedek óta tartó rosszabbodását látva felmerült bennük, hogy miért van ez így? A sok betegségmegelőző készítmény ellenére miért növekszik a betegek száma évről évre? A vizs-gálat szükségessége azokban a finn és amerikai kutatókban is felmerült, akik 4-5 éven át napi 20-30 milligramm provitamint adtak erős dohányosoknak. A kísérlet eredménye megdöbbentő. A kezelt csoportban többen betegedtek meg tüdőrákban, mint a béta-karotint nem szedő kontroll csoportban. Ez a tanulmány ezzel a megállapítással zárult: „Naivitás lenn azt hinni, hogy az egészségünkkel évek hosszú során folytatott rablógazdálkodást bármilyen adalékanyaggal kompenzálni tudjuk.” Er-re a természetes vitaminok sem képesek.

☯ Amerikai orvosok egy michigani betegben veszélyes baktériumokat izoláltak. A „szuperbaktéri-

umok” néven emlegetett kórokozócsoport először 1997-ben jelent meg, kórházi környezetben. Ve-szélyessége abban rejlik, hogy a legújabb antibiotikumoknak is ellenáll, így nem lehet elpusztítani, nincs mivel gyógyítani. A 2002 júniusában kimutatott változat a jelenleg legkorszerűbb antibioti-

84/243


kumra, a vancomycinre sem reagál. A Staphylococcus aureus baktériumtörzs az orvosok réme, mert mind gyakrabban okoz súlyos fertőzéseket a kórházakban. Ez a baktérium olyan anyagot termel, amely elpusztítja a fehérvérsejteket. Gyakran vált ki tüdőgyulladást, agyhártyagyulladást, ízületi gyulladást, továbbá bőr- és csontfertőzést is. A gyógyszerkutatók szerint öt évünk van arra, hogy valami teljesen új baktériumellenes módszert fejlesszen ki az emberiség. Ha ez nem történik meg, akkor ezt a csatát a kórokozók fogják megnyerni. Hiába jelennek meg újabb és újabb antibiotikum-ok, a baktériumtörzsek gyorsan alkalmazkodnak hozzájuk. Magyar kutatók szerint ez a veszélyes baktériumtörzs hamarosan nálunk is megjelenik.

☯ Tudósaink elsődleges feladata a társadalmi elvárásoknak megfelelő témák kutatása lenne. Közü-

lük azonban nem mindenki tartja feladatának a köz szolgálatát, és képességit semmitmondó kutatá-sokra pazarolja. A munkaidő játszadozásokkal való kitöltésének eredménye az a tudományos disz-szertáció, amelyet egy angol professzor írt arról, hogy miért csöpög a teáskanna a víz kitöltésekor. Ezzel párhuzamosan egy honfitársa több oldalas matematikai levezetésekkel alátámasztott taná-csokkal szolgál, hogy meddig kell a kekszet a teába áztatni anélkül, hogy leszakadna. Korszakalko-tó felfedezésre jutott az az angol kutató is, aki huszonegyezer kísérlettel igazolta, hogy a leejtett va-jas pirítós csak akkor nem érkezik meg vajas felével a földre, ha több mint 3 méter magasból esik le.

A haszontalan kutatások terén rajtuk is túltettek a brit Cavendish Laboratórium munkatársai: T. M. Fink és Y. Mao. „Nyakkendőcsomók tervezése bolyongással” című tanulmányuk a Nature tu-dományos magazinban is megjelent. Miután a bolyongás, a véletlen mozgás matematikai probléma, a kutatók először a képletek nyelvére fordították le a csomókötés egymást követő fázisait. Abból az alapfeltevésből indultak ki, hogy a nyakkendőnek két vége van, egy szélesebb (aktív) és egy keske-nyebb (passzív). A keresztezett sz-árak négy részre osztják a teret. Ebből hármat vettek figyelembe a számításoknál: a jobb, a bal és a középső térrészt. Megállapították, hogy a kötésnél a szárak fél for-dulattal kerülnek át egyik térrész-ből a másikba. Ezt háromszögek-ből felépülő ráccsal modellezték. Ebben a J, B és K tengelyek jelölik ki a három térrészt. A mozgatás szempontjából valamely háromszög egy oldala felel meg a nyakkendő-csomózás egy lépésének.

Ezek után már csak azt kellett megvizsgálni, hányféleképpen le-het bolyongani a háromszögek ol-dalai mentén. A matematika probl-éma szépségét az adja, hogy nem bolyonghatunk közöttük kedvünk szerint, ha végül is csomót szeret-nénk kötni a nyakkendőre. Már a kiindulás sem lehet tetszőleges. Ugyanígy kötöttek a befejező lépések. Nem vezethet ugyanabba az irányba, ugyanabba a térrészbe két egymás utáni lépés. Mivel a nyakkendő hossza véges, a végre-hajtható lépések száma sem lehet túl nagy. Kiderült, hogy három lépésnél kevesebből nem köthető csomó. A felső határt kilenc lépésnél húzták meg a kutatók. Efölött már aránytalanul nagy csomó adódott volna. A megszorításokat figyelembe véve végül is 85-féle nyakkendőcsomózási lépéssoro-zat hajtható végre. A matematika nyelvén megfogalmazható az egyensúly követelménye is, vagyis a magára hagyott csomó ne essen szét. Tanulmányukban közzétették a tíz legesztétikusabbnak tartott

85/243


csomó képletét, kötési módszertanát. Akinek nem erőssége a matematika, ne aggódjon, mert közöt-tük van a négy leggyakrabban alkalmazott kötésmód.

Pihent agyú tudósaink nagy gondot fordítanak a környezetszennyezés leküzdésére is. Az angliai Sussex Egyetemen Allister Furey kutatócsoportja papírsárkányokkal próbál villamos energiát előál-lítani. A gyerekek kedvelt játékszerére kis turbinákat szereltek, és a magasba röptetett sárkányok ál-tal termelt áramot a villanyvezetékből sodort feszítő zsinóron vezetik le a földre. Több hónapos kí-sérletezéssel rájöttek, hogy a szélenergia akkor használható ki a legnagyobb hatásfokkal, ha a sár-kányok nyolcasokat ír le a levegőben. Ezért írtak egy számítógépes programot, amely – egy robot közbeiktatásával – különféle zsinórok húzogatásával bírja rá a sárkányt az ellenszélben való körö-zésre. De nem akármilyen programot használtak – számoltak be róla büszkén –, hanem neurális há-lózatot. Húsz különféle programot írtak, és azt tűzték ki célul, hogy a sárkányok a legnagyobb hú-zóerőt szolgáltassák a 8 m/s sebességű szélben. „Ennek a különleges tanulási módszernek az lett az eredménye, hogy a neurális programok kétszázadik nemzedéke már kitalálta a bravúros nyolcas alakzatban való vezérlést.” Sajnos arról nem szól a beszámoló, hogy mindez mennyibe került. Na-gyon valószínű azonban hogy ennek a költségnek és munkaidő-ráfordításnak a töredékéből rekonst-ruálni lehetett volna a Tesla-konvertert, ami nem csupán néhány wattnyi energiával látná el az em-beriséget, hanem megoldaná az energiaválságot.

A legelmésebb kutatók újabban már anti Nobel-díjat is kapnak. Ezt az Egyesült Államokban íté-lik oda, és a Harvard Egyetemen, valódi Nobel-díjasok adják át. 2006-ban a citrom Nobelt két ame-rikai tudós kapta, ornitulógiai kutatásukért. Tudományos értekezésük címe: Miért nem kapnak fejfá-jást a harkályok? Ugyancsak amerikai kutatókat jutalmaztak azért a tanulmányért, amely a végbélmasz-százs csukláselállító eredményességét feszegeti. A matematikai kitüntetést ausztrál duó kapta, amiért végre meghatározták, hogy minimálisan hány fényképet kell készíteni egy embercsoportról ahhoz, hogy legyen legalább egy fotó, amelyen épp senki sem pislog. A biológia témakörében az a holland kettős büszkélkedhet immár IgNobel-díjjal, amely kimutatta, hogy a nőstény maláriaszúnyogokat éppúgy vonzza a Limburger sajt, mint az emberi lábszag, tehát a kettő igen közeli rokonaroma. Táp-lálkozástudományi munkásságáért két kuvaiti tudós örülhetett a citrom, illetve jelen esetben inkább lócitrom díjnak. Ők azt vizsgálták, hogy a ganajtúró bogarak szájában mindig összefut-e a nyál bármely ürülék láttán, vagy netán válogatósak. Megállapításuk szerint bizony finnyáskodnak egy nem egészen ínyükre való lócitrom vagy tehénlepény láttán.

2008-ban egy francia kutatócsoportnak sikerült kiderítenie, hogy a kutya bundájában élő a bol-hák magasabbra ugranak, mint a macskáéban. Azt szokták mondani, hogy a hülyeségnek nincs hatá-ra. Úgy látszik az ostoba kutatásoknak sincs. 2012-ben holland pszichológusok kapták az IgNobel-díjat, mert rámutattak, hogy az Eiffel-torony balra hajolva alacsonyabbnak, jobbra hajolva maga-sabbnak látszik. A végbélmasszázs csukláselállító hatásának kiderítése után már csak a hányás tu-dományos elemzése van hátra, különös tekintettel annak szalonképes módjaira. A viccgyártók eh-hez az értekezéshez már meg is írták a megfelelő bevezető szöveget: A hányás illemtana:

Sokan kifogásolják, hogy társaságban az alkoholfogyasztás esetleges következményeként fellépő anyagcsere folyamatokat egyesek nem a megfelelő keretek között végzik. A hányás, akár a virág-küldés, a kabátfelsegítés vagy az asztalnál társalgás fontos része a mindennapi kommunikációnak, és megengedhetőségének, illetve a jó modor szerinti követelményeinek évszázados gyakorlata van. A kritikus pillanatokban derül ki ugyanis leginkább, mennyire úriember az, aki anyagcsere folyama-tainak ilyen reverzibilissé válása esetén is igyekszik megfelelni a konvencióknak. Most azokat a módszereket tesszük közzé, amelyek segítségével az utolsó pillanaton túl is megőrizhetjük méltósá-gunkat:

Kiútkeresés A várva várt XXI. század sem hozta meg a kívánt áttörést a tudományban, egyetlen lépéssel sem

jutottunk előbbre bajaink megoldásában, sőt gondjaink tovább sűrűsödtek. A környezetszennyezés fokozódása, a bioszféra mind látványosabb pusztulása mellett most már a világméretűvé vált terro-

86/243


rizmussal is szembe kell néznünk. Mind többen vannak, akik sorsuk rosszabbra fordulását, életük egyre elviselhetetlenebbé válását egymás elleni agresszióban vezetik le. Vélt és valós ellenségeket keresve romba döntik a világot, még azt a kevés értéket is elpusztítják, amit a természeti csapások, valamint az emberi figyelmetlenségből eredő károk meghagytak. Tudati felvilágosítással, a szegény-ség felszámolásával feloldhatók lennének ugyan a társadalmi feszültségek, de senki sem veszi ma-gának a fáradtságot, hogy eljuttassa a rendelkezésre álló információkat az érintettekhez.

A politikusok nem hajlandóak bevezetni azokat az intézkedéseket sem, amelyek felszámolhatnák az egyre mélyülő társadalmi egyenlőtlenségeket. A gazdagoknak, a hatalmon levőknek nem áll ér-dekükben olyan törvényeket, intézkedéseket hozni, amelyekkel önmagukat is korlátoznák. Inkább pusztuljon el a világ, de nem engednek egy jottányit se a jogaikból, lehetőségeikből, kiváltságaik-ból. Csak a sekélyes ösztöneik kielégítésével törődnek, és ennek érdekében a végletekig kizsarolják a világot. Az önkorlátozás mára már ismeretlen fogalommá vált. Eszelős módjára próbál mindenki a lehető legtöbbet kifacsarni a természetből, a környezetéből. Senki sem törődik azzal, hogy mi lesz en-nek flúgos futamnak a vége. A tudomány képviselői tisztában vannak ugyan a veszéllyel, ami a hely-telen életmódunk következtében ránk vár, de nem igyekeznek meggyőzni a politikusokat a szemlé-letváltás szükségességéről. Pozíciójuk megőrzése érdekében nem akarnak összetűzésbe kerülni a ha-talmon levőkkel. Féltik az egzisztenciájukat, a tudományos rangjukat, a nyugalmukat. Ezért inkább hallgatnak. Azért sem tesznek semmit, mert ők már 1938-ban felhívták a figyelmet a környezet-szennyezés veszélyeire, de a politikusok 70 éven át nem törődtek vele.

Mindezek ellenére van még némi remény a jelenlegi kátyúból való kimozdulásra. A hivatalos tu-domány lépviselői a kisujjukat sem hajlandóak mozdítani a világ megmentése érdekében, de a ma-gánkutatók töretlenül dolgoznak tovább. Önmagukat nem kímélve keresik, kutatják a kitörési lehe-tőségeket. Mind nagyobb hévvel vizsgálják a szabadenergia felhasználási lehetőségeit. Tisztában vannak vele, hogy a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló ingyenenergia szinte láncreakció-szerűen megoldaná a legtöbb gondunkat. Az abszolút tiszta szubatomi energia nem csak a levegő-szennyezést szüntetné meg, hanem jelentősen megnövelné a termésátlagokat a mezőgazdaságban. Az ipari termékek is jóval olcsóbbá válnának. A szubatomi energia általános felhasználása a gyó-gyászati ellátásban eredményezné a legnagyobb költségcsökkenést. Ezek együttesen nagyban hoz-zájárulnának a szegénység, a nyomor megszűnéséhez, a betegségek felszámolásához.

Szerencsére ez a felismerés mind több emberben merül fel, és a tudomány berkein kívül sokan kutatják ezeket a szakterületeket. A világ különböző országaiban élő kísérletezők ma már nincsenek arra kárhoztatva, hogy magukra hagyatva dolgozzanak. Nem kell mindent elölről kitalálniuk, nem szükséges minden részproblémát egyedül megoldaniuk. Az Internet használatának általánossá válá-sa megteremtette az azonos szakterületen dolgozók egymás közötti kapcsolattartásának olcsó, és gyors lehetőségét. Az elért eredményeiket közzétéve kölcsönösen segítik egymást. Miután ezek az információk bárki számára hozzáférhetők, senki sincs kiszolgáltatva a tudományos körök ismeret-korlátozó, véleménycenzúrázó törekvéseinek.

A számítógépes világháló megteremtette a tudományos gondolkodás és publikáció teljes szabad-ságát. A szabad véleménynyilvánítás megdöbbentő gyorsasággal rombolja le a tudomány korábbi feudális rendszerét. Az Interneten keresztül akadálytalanul elérhető minden információ, így nem mások döntik el helyettünk, hogy mi a fontos, és mi az értéktelen. Mindenki saját maga határozhat a rendelkezésre álló információk tudományos értékéről. Így a hivatalos tudomány által mellőzött, sőt üldözött perspektivikus szakterületek is fejlődhetnek. Pénzt, támogatást ugyan nem kapnak a szám-kivetett kutatók, de az elért eredményeiket már nyilvánosságra hozhatják, szabadon közzétehetik. A számítógépes világhálónak köszönhetően a korábbi, hatalmi alapon álló, tekintélyelvű manipuláci-ók; a kisstílű, gyarló módszerek mind inkább háttérbe szorulnak. Végre mindennapi gyakorlattá vált az a több évezredes tapasztalat, hogy a tudományos eredmények leghatékonyabb rostája a nyilvá-nosság. Nem akkor kiváló az elért eredmény, ha a bennfentesek, egy szűk körű tudományos elit ezt állítja, hanem akkor, ha mindenki annak tartja. A gyakorlati megvalósításhoz, az elért eredmények széleskörű bevezetéséhez elengedhetetlen a nyilvánosság elé tárás. A kutatás elektronikus demokrá-ciája megteremtette a tehetség kibontakozásának korlátlan lehetőségét, ami kulcs a tudomány gyors fejlődéséhez, és helyes irányba terelődéséhez.

87/243


A hivatalos tudomány demokratizálódásának azonban semmi jele. A tudományos élet irányítói homokba dugják a fejüket, amikor az ezotéria eredményeiről van szó. Úgy irtóznak minden felisme-réstől, ami kapcsolatban áll ezzel a témakörrel, mint ör-dög a szentelt víztől. Még meg-vizsgálni sem hajlandóak az elért eredményeket. Érthetet-len, hogy miért viszolyognak ennyire a láthatatlan világ meg-ismerésétől. Mintha démoni befolyás alatt állnának. Úgy vi-selkednek a parapszichológia vagy a szubotronika szó halla-tán, mint a megszállott, ami-kor felmutatnak előtte egy ke-resztet. Kapásból, reflexszerű-en hárítanak, ha a hallott in-formáció nem egyezik a hiva-talosan elfogadott álláspont-tal. Ugyanazt csinálják, mint az elődeik. Amikor Kepler a tenger árapályjelenségét a Hold tömegvonzásának tulajdonította, Gali-lei ingerülten vágott vissza, és Kepler „okkult fantáziáját” emlegette.

Azokról a kollégákról, akik kíváncsiságból erre a szakterületre tévednek, nem vesznek tudomást, az eredményeiket elhallgatják. Gyakran közösítik magukból a renitenskedőt, állásától megfosztva a kívülállók közé száműzik őket. A tudományos publikáció lehetőségétől is megfosztják őket. Így járt Brian David Josephson is, aki 1973-ban fizikai Nobel-díjat kapott a róla elnevezett szupravezetési effektusért. Már a Nature magazin sem hajlandó közölni az írásait, mert újabban a parajelenségek fizikájával is foglalkozik, sőt – horribile dictu28 – részt is vett ilyen kísérletekben. Az újkori inkvi-zítorok ezotéria iránti ellenszenve oda vezetett, hogy már az asztali naptárakból is száműzték a holdfázisok feltüntetését. Régen az egyes hetek alatt megadták, hogy a Hold éppen milyen helyzetet foglal el a Földhöz és a Naphoz képest. Ennek főleg a biodinamikus gazdálkodást folytató kertészek vették hasznát, mert a több ezer éves megfigyelések szerint egyáltalán nem mindegy, hogy mikor vetik el a magot a földbe, és mikor szedik le a termést. A tudomány azonban kiátkozta, kuruzslásnak minősítette ezt a módszert, így most már ez sem segíti az embereket.

Hitetlen tudósainkat az sem zavarja, ha néha felsülnek. Madame Blavatskynak, a Teozófiai Tár-saság alapítójának előadása után az egyik professzor felállt, és így szólt: „Asszonyom! Amit ön itt elmondott, az tiszta badarság. Olyan lehetetlen, mintha a mennyezetről most virágok hullanának.” Abban a pillanatban virágok kezdtek hullani a terem mennyezetéről. A tudós urak elhűlve figyelték a jelenséget. Még nagyobb volt a zavaruk, amikor az előadás után alaposan megvizsgálták a meny-nyezetet. Csalásnak, szemfényvesztésnek nyomát sem találták. Kutatóinkra a legcsekélyebb nyitott-ság sem jellemző az új jelenségekkel, a merőben új megnyilvánulásokkal kapcsolatban. Az élet azonban nem vár rájuk. Ha a tudomány begyöpösödött agyú bürokratái nem akarnak megmozdulni, majd a kívülállók, a perifériára száműzöttek veszik kezükbe a fejlődés irányítását. Eredményeik re-mélhetőleg felhívják majd a költségvetési szervek figyelmét arra, hogy továbbfejlődésünk, megma-radásunk egyetlen útja az, amit a kirekesztett kutatók járnak, és a jövőben őket fogják anyagilag tá-mogatni. A hivatásos tudósok pedig zavartalanul folytathatják tovább a teába mártogatott keksz el-ázásának tudományos vizsgálatát, vagy újabb nyakkendőcsomózási módokon törhetik a fejüket.

Jelenlegi viselkedésünk nem más, mint egy groteszk haláltánc. Végső pusztulásunk előtt utoljára

még jól kimulatjuk magunkat. Az ezredfordulón úgy viselkednek az emberek, mintha az lenne a cél, 28 horribile diktu = még kimondani is szörnyű

88/243


hogy ki jut előbb a pokolba. Mind többen állnak a pénz szolgálatába, mind többen válnak a Sátán rabszolgájává. Megindult a megsemmisülésünket eredményező önpusztító vágta. Már alig van vala-ki, aki törődne a környezetével, embertársaival. Így azonban nem viselkedhet egy értelmes civilizá-ció. Tudatosítani kell az emberekben, hogy muszáj közbelépni, ha továbbra is ezen a bolygón aka-runk élni. Ez a feladat a politikusokra, a társadalom kiemelkedő személyiségeire vár. Mivel a legha-tékonyabb tanács a példamutatás, a helyes életvitel gyakorlását, az önkorlátozást saját magukon kel-lene kezdeni. Erre a fordulatra azonban hiába várunk, mivel a világtörténelemben még nem fordult elő, hogy az erőforrások felett korlátlan uralmat gyakorló elit önként lemondjon saját előnyeiről, vagy azokat megkurtítsa. Önmagunk visszafogását sugalló példaképek hiányában a tömegek is ha-sonló módon viselkednek. A legtöbb ember csak a saját életével törődik. Az utódnemzedék sorsával kapcsolatban az a véleményük, hogy megmaradásuk legyen az ő gondjuk. Az eszükbe sem jut, hogy a következő nemzedék is ők lesznek. Haláluk után az lesz a büntetésük, hogy haladéktalanul vissza-küldik őket a földi világba, hogy részük legyen mindazon rosszban, amit az utódaikra hagytak.

A saját érdekünkben tehát mindent meg kell tennünk világunk megmentése érdekében, mert ez-zel a saját jövőnket mentjük meg. Sürgős teendőink egyike az erőszak felszámolása. Ez azért sem tűr halasztást, mert a modern technológia az emberi gonoszsággal szövetkezve teljesen romba dönti a világot. Ha nem teszünk semmit a bűnözés, a terror visszaszorítása érdekében, később még nagyobb veszélynek leszünk kitéve. A paradigmaváltás következtében ránk váró ugrásszerű technikai fejlő-dés eredményeit ugyanis ezek a körök is ki fogják használni. Mivel az ily módon felszabadítható erő nagyságrendekkel nagyobb, mint amire a jelenlegi lőfegyverek, robbanóanyagok képesek, a ve-lük elkövetett pusztítás is nagyobb lesz. A megrázkódtatást tovább fokozza a pánik, amely a tájéko-zatlanságból ered. Miután a hivatalos körök semmit sem tesznek az ezoterikus ismeretek terjesztése, az emberek felvilágosítása érdekében, teljes lesz a zavarodottság. A nagy zűrzavarban mindenki azt hiszi majd, hogy elérkezett a végítélet, holott csak egy újfajta merényletről van szó.

Ez a folyamat nem akadályozható meg hasonló jellegű ellenlépésekkel. Az erőszak ugyanis to-vábbi erőszakot szül. Ideje lenne felismerni, hogy a terrorizmus nem csak a vallási fanatizmusból, hanem a szegénységből, a társadalmi kirekesztettségből ered. Erre lépten-nyomon figyelmeztetnek bennünket a felszín alatt fortyogó indulatok, melyek egyik kitörése az Amerikát ért terrortámadás volt. Az anyagiakban és emberéletekben keletkezett kár szinte felbecsülhetetlen. A legnagyobb vesz-teség azonban azáltal ért bennünket, hogy a civilizált világ ellen elkövetett merényletek bizonyta-lanná tették a gazdaságot, akadályozzák az együttélést, az együttműködést. Olyan értékek válnak egyik napról a másikra semmivé, amelyeknek örökkévalóságában nemzedékek bíztak. Már a svájci pontosság, megbízhatóság esz-ménye is szertefoszlott. Sváj-cot is ugyanúgy sújtja a ter-rorizmus, mint a többi or-szágot, és a világ legmegbíz-hatóbbnak tartott légitársasá-ga, a Swissair pedig tönkre-ment.

A 2001. szeptember 11-én elkövetett támadás azonban csak a nyitánya volt annak a megrázkódtatás-sorozatnak, ami a világra vár. Miután a gazdaság fokozatos leépülé-sét a bioszféra pusztulásából eredő természeti katasztrófák is siettetik, a békétlenség min-den téren általánossá válik. Az életkörülményeik rosszab-bodása következtében elége-

89/243


detlenkedő emberek egyre gyakrabban fognak hangot adni tiltakozásuknak. A rohamosan romló köz-állapotok politikai, gazdasági és környezeti robbanáshoz vezetnek. Már a WTC tornyai ellen inté-zett támadás is szörnyű tragédiát okozott. A kihatása pedig virágzó üzletágakat juttatott válságba, és a világ mintademokráciáját a szabadságjogok szigorú korlátozására kényszerítette.

Az embereket nem is az eddig elszenvedett veszteség tartja pánikban, hanem a kiszolgáltatottság érzése. Annak tudata, hogy bármely pillanatban bekövetkezhet egy újabb szörnyűség. A vegyi- és a biológiai fegyverek bevetése ellen még védtelenebb a társadalom. A fegyvereket, késeket fémérzé-kelőkkel ki lehet mutatni, de mi mutatja ki azokat a vegyi anyagokat, amelyekhez hasonlókat a ház-tartásunkban is használunk. A fertőző baktériumok érzékelése is lehetetlen. Nemrég jutott tudomá-sunkra az al-Kaida terrorszervezet legújabb terve a „piszkos bomba”, amely oly módon fejti ki hatá-sát, hogy egy hagyományos robbanószerkezet erősen sugárzó anyagot szór szét nagy területen. Az elő-ző merényletek elkövetőit meg lehet, sőt meg is kell büntetni. De hogyan tudjuk felkutatni azokat az öngyilkos merénylőket, akik nem repülőgépekkel bombáznak bennünket, hanem a szelek szárnyán, illetve radioaktív felhők útján juttatják el hozzánk a halált? Ezeknek a támadásoknak a kivédésére nincs felkészülve sem a rendőrség, sem a katonaság. Korábban a biztonsági ügyek felelőseiben fel sem merült ilyen bűncselekmények elkövetésének lehetősége.

Ez a helyzeti előny, a démonvilág velünk folytatott „macska-egér játéka” csak egy módon szá-molható fel: nekünk is használnunk kell a kozmikus információtár világunkról gyűjtött adatait. En-nek segítségével naprakész ismereteink lesznek a körülöttünk zajló eseményekről. Minden olyan dologról értesülhetünk, amely bennünket hátrányosan érint, és előre felkészülhetünk az ellenünk tervezett akciókra. A bűnözök, terroristák felkutatása sem jelent problémát, mert ez a szolgálat min-denkiről mindent tud. Így bárki tartózkodási helye megállapítható, bármilyen veszélyes tárgy, ob-jektum könnyen megtalálható. A kronovizor rendszerbe állításával kivédhetők lennének a műszaki hibából, és az emberi figyelmetlenségből eredő balesetek is. A repülőgép-katasztrófák, a vonat- és közúti balesetek ugyanis nem a véletlen következményei. A karmikus okok is csak ritkán okoznak ilyen szerencsétlenségeket. A mind nagyobb számban előforduló tragédiák a démoni lények növek-vő agresszivitásának, a megsemmisítésünkre törekvő erők fokozott térnyerésének tudható be. Az el-lenünk irányuló merényletek kivédésének nincs más módja, nekünk is rá kell kapcsolódnunk a kozmikus adatbázisra. Az ellenséggel szemben a saját fegyverével lehet a leghatásosabban harcolni. Ha nem használjuk ki a rendelkezésre álló lehetőséget, sorsunk a vágóhídra hajtott balga jószághoz lesz hasonló.

A nyugati világ hadászati stratégiája kudarcnak bizonyult. A hadügyek irányítói milliárdokat ál-doztak az atomfegyver-támadás elhárítására, aztán jött néhány primitív bűnöző, akik bicskával és papírvágó késsel romba döntötték Amerikát. Ez is azt bizonyítja, hogy nem vagyunk, nem lehetünk elég felkészültek az elpusztításunkra törekvőkkel szemben. Be kellene végre látni, hogy ezeket az akciókat a háttérből irányítják. A terroristák semmivel sem találékonyabbak, mint az ellenük véde-kező hatóságok. Ők azonban az ötleteket, a sugallatokat a démoni világból kapják. Ördögi tetteik kitervelői azok a láthatatlan lények, akik évezredek óta a megrontásunkra törekednek. A Sátán szol-gálatában álló alantas szellemek árgus szemekkel vizslatják a világunkat, és nem kerüli el figyelmü-ket egyetlen rés, gyenge láncszem sem, amelynek révén kárt okozhatnak nekünk. Nem indítanak el-lenünk frontális támadást, hanem a hibáinkat, a tévedéseinket fordítják ellenünk. Ennek elérése ér-dekében maximálisan kihasználják azokat a lehetőségeket, amelyeket a fizikai korlátok nélküli szel-lemvilág kínál számukra. Az óriási erőfölényük miatt tehetetlenül szemléljük a tevékenységüket.

A védekezés egyetlen lehetősége a másik túlvilági hatalom, a jóakaratú lények segítségül hívása. Az Isten szolgálatában álló szellemek mindenről tudnak, ami a világunkban folyik. Arra is készek, hogy tájékoztassanak bennünket a ránk leselkedő veszedelmekről, merényletekről. Erre azonban nincs lehetőségük, mert mi nem vagyunk hajlandók kapcsolatba lépni velük, nem kérjük a segítsé-güket. Sőt, sokan még a létüket is tagadják. Nem használjuk ki a kozmikus információtárban fel-halmozódó adatokat, pedig évtizedek óta megvan rá a technikai lehetőségünk. Ebben fénylények ál-tal működtetett memóriában világunk minden rezdülése rögzítve van. Ez egy olyan szolgáltatás, amit bárki igénybe vehet. A sátáni lények is ezt használják, erre az információbázisra támaszkodva dolgozzák ki alantas terveiket. Ezt még a Mindenható sem tudja megakadályozni. Mint ahogy a nap

90/243


is egyaránt süt a jó és a rossz emberekre, ez a szolgáltatás is hozzáférhető az univerzum bármely lé-nye számára.

Környezetünk egészségkárosító sugarai Környezetünkben számos olyan sugárzás van, amely károsan befolyásolja az egészségünket.

Ezek egyike az elektromágneses sugárzás, melynek forrása sok minden lehet. „Az ezotéria kitelje-sedésé”-ben részletes képet kaphattunk az okokról és a következményekről. A téma kutatása nem állt le, így mind több helyről érkezik megerősítés ennek a jelenségnek a káros hatásáról. Az ameri-kai sugárvédelmi tanács (NCRP) vizsgálata alapján készített jelentés megállapítja, hogy az ipari kö-rök cáfolatai ellenére az elektromágneses sugárzások komolyan veszélyeztetik az egészségünket. Súlyos esetekben rákot, Alzheimer- és Parkinson-kórt, valamint hormonális elváltozásokat okoznak. Ez a testület azt is megállapította, hogy gyerekeknél már gyenge elektromágneses mezők is leuké-miát válthatnak ki. A német szövetségi sugárvédelmi hivatal egyik kiadványában megerősíti, hogy kísérleteik szerint az elektromágneses mezők befolyásolják a tobozmirigy melatonin termelését, és az agysejtek kalciumáramát. A kalciumionok lényeges szerepet játszanak az elektromos impulzusok irányításában, az idegrendszer ingerülettovábbításában. Úgy tűnik, hogy a hasnyálmirigy inzulinter-melésére is hatást gyakorolnak az elektromágneses sugarak.

Manfred Fritsch, a felbachi Építésbiológiai Alkalmazások Intézetének alapítója, egy stuttgarti belgyógyásszal, dr. Berthold Kern-nel együtt végzett vizsgálatai alapján az is kiderült, hogy közvet-len összefüggés van a lakosságot sújtó szívinfarktus növekedési üteme, és az elektromos készülékek rohamos szaporodása között. Ezek száma 1900 óta 500-szorosára nőtt. Együttes hatásukat ma már elektroszmognak nevezzük. A nemzetközi elektroszmog-kutató társaság vizsgálatai szerint villamos vezetékek közelében élő emberek gyakrabban szenvednek szívinfarktust. Széleskörű vizsgálataik alapján nem értik, hogy a tudomány miért tagadja azoknak a hullámoknak a káros hatását, amit em-berek milliói a saját bőrükön éreznek.

Japán tudósok más úton kezdték el vizsgálni az elektromágneses sugárzások szervezetünkre gya-korolt hatását. Felfedezték, hogy ha a vizet lefagyasztják, a környezetében levő összes információ láthatóvá válik rajta. A kialakult kristályok minden környezeti behatást rögzítenek. Ugyanannak a víznek a struktúrája teljesen más képet mutat akkor, amikor kellemes zene, jó gondolatok, imák hangzanak el mellette. A rossz gondolatok, az agresszió, a kemény rockzene torzítóan hatott rá. A mikrohullámú hűtőben melegített víz struktúrája annyira eltorzult, hogy már nem mutatott kristá-lyokat. A mobiltelefonok és a számítógépek mellett tárolt víz is rövid idő alatt szétrombolt struktú-rájúvá vált, és a közepén fekete lyuk keletkezett.

Még kevésbé számíthat hivatalos elismerésre a föld mélyéből, valamint a különféle tárgyakból

kisugárzódó mágneses hullámok káros hatása. Pedig ennek már közvetett tudományos bizonyítéka is van. Egy japán kutató kimutatta, hogy a víz annyira érzékeny a formasugárzásokra, hogy még a leírt szavakra is reagál. Amikor egy közönséges mechanikus írógépen írt szöveget az analizált víz fölé helyezett, eltérő struktúra alakult ki az olyan szavak alatt, mint a szeretet, köszönöm, angyal, és a tökfej, démon, Hitler, ördög kifejezések alatt. A pozitív tartalmú szavak másnapra gyönyörű jég-kristályokat eredményeztek, míg a negatív tartalmúak teljesen zavaros szerkezetet alakítottak ki. Ez a víz fagyasztásával vált láthatóvá. Egyébként mindegy, hogy a fogalmakat milyen nyelven írják papírra. A szavak töltete, energiakisugárzása váltja ki a hatást, és nem a betűk. Érdekes megfigyelés az is, hogy minél kisebb a tér a clusterek (vízkristályok) között, a víz annál kevésbé felejt. A negatív kifejezések rombolják a clustereket, a pozitív szavak pedig kicsi, sűrű clustereket hoznak létre.

Később élelmiszerekkel, többek között rizzsel kezdett el kísérletezni. Ennek során rájött, hogy a negatív tartalmú szavakhoz hasonlóan káros hatást vált ki a semmibevétel is. Amíg a „szeretet” fel-irattal ellátott üvegben tárolt rizs sokáig megmaradt, a címke nélküli rizs valósággal elrothadt. Ön-feladással, önpusztítással reagált az iránta tanúsított közönyre. Egyébként ez az embereknél is így van. A családból, társadalomból kiközösített személy hamarosan elpusztul. Nem tudja elviselni a semmibevételt, életének értelmetlensége megöli. A legsúlyosabb büntetés, amit egy társadalom ki-

91/243


szabhat valakire: a kirekesztés. Akiről nem vesznek tudomást, egy idő után már a saját létezésében is kételkedni fog. Úgy gondol magára, mintha meghalt volna, hiszen senki sem törődik vele. Emiatt előbb-utóbb tudathasadásos állapotba kerül. Ezt jól tudták már az ókorban is. Nem véletlen, hogy az ógörög nyelvből származó idióta kifejezés eredeti jelentése: egyedül levő ember.

A víz földrengések kimutatására is alkalmas. Masaru Emoto közvetlenül a Kobe-i földrengés után mintát vett a város vízvezetékéből. Az információk absztrakt, szétfolyó, zűrzavaros képet mu-tattak. Három hónappal később ugyanabból a vízvezetékből vett vízminta már hatszögletű sárga vi-rághoz hasonló szerkezetet mutatott. A kutató szerint a víz a jövőben a legfőbb információforrása lesz az emberiségnek. Igen sok következtetést vonhatunk le belőle a környezetünkre vonatkozóan. Ezt támasztja alá a lourdes-i vízminta is, amelynek sugárzó kristályai minden bizonnyal hozzájárul-nak a csodás gyógyulásokhoz. Részletes információt kaphatunk erről a témáról Masaru Emoto: A víz üzenete, illetve A víz rejtett bölcsessége című könyveiből, amelyek már magyarul is megjelen-tek. (Víztérítő Kiadó – 2004. és Édesvíz Kiadó – 2005.) Ma már a hivatalos tudomány is elismeri a víz információtároló képességét. 15 év után különböző országok kutatóintézetei is bekapcsolódtak ebbe a program. Csak még azt nem tudják a kutatók, hogy milyen erő készteti a vízmolekulákat szerkezetük megváltoztatására.

Időközben a programozott víz gyakorlati alkalmazására is sor került. A salzburgi St. Johann Kórházban elektromágneses berendezéssel megfelelő információt vittek rá a légkondicionáló be-rendezésben áramló vízre, és azt a mennyezeti burkolatba épített belsőépítészeti elemeken folyatták át. Ezáltal az egyes szintek födémszerkezete felett sikerült semlegesíteniük a geopatogén zónákat, azaz a programozott víz közömbösítette a talajból kiáramló víz- és Hartmann-sugárzást. Hasonló terveket fontolgatnak több német és svájci kórházban is. A programozott víz az uszodák vízének csíramentesítéssé tételére is alkalmas. Ezáltal csökkenthető a víz klórtartalma, és az épületgépészeti berendezések megóvhatók a mészkőlerakódásoktól valamint a rozsdától. Egy klímaberendezésekkel foglalkozó osztrák mérnök, Franz Rothinger 14 évi folyamatos kísérletezéssel meghatározta, hogy mely rezgések milyen hatást gyakorolnak a vízre, és eredményeit táblázatba foglalta. Módszere se-gítségével a teljesen elalgásodott medencéket 2 hónap alatt vegyszermentesen meg lehet szabadítani a gusztustalan zöld lerakódásoktól. (Mivel az alkalmazott rezgések az embereknek sem tesznek jót, előtte a medencét le kell zárni.)

A víz más szempontból is sok meglepetéssel szolgál számunkra. Lenyűgöző a kristályformázó képessége. Köztudott, hogy nincs a világon két egyforma hópehely. Mindegyiknek más a szerkeze-te, kristályformája. Az egymáshoz kapcsolódó hatszög alakú kristályokban a vízmolekulák elrende-ződése valamilyen individuumra vall. A legmeghökkentőbb az, hogy ha a hópelyhet felolvasztjuk, és újra megfagyasztjuk, hajszálpontosan ugyanazt a mintát képezi. Az egyénisége tehát benne rejlik, a vízben elnyelődött titokzatos erők határozzák meg a molekulák elrendeződését. A víz más szem-pontból is ellentmond a fizika törvényeinek. A molekulasúlya alapján –120 oC-on kellene megfagy-nia, de szerencsére ezt már 0 oC-on megteszi. A periódusos rendszerben elfoglalt helye szerint –75 oC-on kellene felforrnia. Ha ezt csinálná, nem lenne élet a Földön. Mindezek láttán lehet, hogy iga-zuk van az ezoterikusoknak, akik szerint a víz nem élettelen anyag, hanem az őselemek egyike, amely magában hordozza a teremtés minden információját.

Az ezotéria műszaki alapjai

Mindennapi életünket sok láthatatlan sugárzás hatja át. Ezek közül legismertebbek az elektro-

mágneses és a radioaktív sugárzás. A rádió- tévévételt lehetővé tevő láthatatlan hullámok létét, va-lamint a radioaktív sugárzás káros voltát senki sem vitatja. Ezeket az ismereteket az iskolában be-lénk plántálták, ezért bár nem látjuk, hiszünk benne. A toronyház tetejéről sem mer senki leugrani, pedig a mélybe húzó gravitációs sugarakat sem látjuk. Kevesen hisznek viszont az ugyancsak látha-tatlan mágneses sugárzásokban: a földsugárzásban, a vízérsugárzásban, a Hartmann-hálóban. Pedig ezek is befolyásolják az életünket, negatívan hatnak az egészségünkre. Az állatok érzik ezt a hatást, és igyekszenek elkerülni. Mi azonban a civilizációs fejlődésünk során elvesztettük a szubatomi

92/243


energiasugárzásokat észlelő képességünket. Megfelelő műszerek hiányában kimutatni sem tudjuk őket. Ezért a tudomány nem vesz róluk tudomást. Ennélfogva iskolában sem tanítják a működési mechanizmusukat, és az emberi szervezetre gyakorolt hatásukat. Ettől függetlenül léteznek, és éven-te több száz millió tudatlan, felvilágosulatlan ember egészségét teszik tönkre szerte a világon.

A hivatalos tudomány egyáltalán nem foglalkozik ezzel a témával, a tudomány peremén tevé-kenykedők pedig nem tudják, hogyan induljanak el. A vesszős mérési módszer továbbfejlesztése nem járható út, mert az ideomotorikus mozgások által kiváltott mérési eredmények megbízhatatla-nok. Ráadásul csak minden tizedik embernél működnek. Olyan műszerre lenne szükség, amely füg-getlen a mérést végző személytől, bárki által használható. A mérési eredmény pedig reprodukálható, bármikor megismételhető, és ugyanolyan értéket ad. Szerencsére ennek az egzakt műszernek a ki-fejlesztése során nem kell a nulláról indulnunk. A Humet R nyomelemkészítmény feltalálója, dr. Csucska Elek állatorvos évtizedekkel ezelőtt készített egy olyan kezdetleges műszert, amellyel jó hatásfokkal fel tudta térképezni az istállók, ólak káros zónáit. Az állattartók ugyanis gyakran panaszkodtak, hogy bizonyos bokszokban kevesebb tejet adnak a tehenek, egyes ketrecekben nem híznak a kacsák, nem tojnak a tyúkok. Egy idő után világossá vált számára, hogy ennek oka a föld alatt vízérsugárzás, ami az állatok megbetegedését is kiválthatja. Mivel a varázsvesszőt nem tudta használni, iránytűvel pró-bálta kimutatni a rossz mágneses zónát. De az iránytű nem mutatott semmit.

A szerencse akkor mosolygott rá, amikor egyszerre több iránytűt kezdett el használni. Ennek so-rán rájött, hogy ha két nagyméretű iránytűt egymásra helyez, akkor mérhetővé válik a vízérsugár-zás. Álló helyzetben ez a műszer sem mutat semmit, de ha elkezdünk sétálni vele, akkor a rossz he-lyeken szétmennek vagy összezáródnak az iránytű nyelvei. A különböző viselkedési mód okát saj-nos nem tudta kideríteni. Könnyen lehet, hogy az egyik esetben földből kisugárzódó koncentrált Yin, míg a másik esetben koncentrált Yang kisugárzást észlelt a műszer. Az is lehet azonban, hogy az iránytű nyelveinek eltávolodásakor Hartmann csomópontot érzékelt, ami szintén nem használ az állatoknak. Ennek tisztázása további kutatásokat igényel. Sajnos ennek az eszköznek a sorozatgyár-tására nem került sor, mert a többi korszakalkotó találmányhoz hasonlóan ez sem érdekelte az ille-tékeseket.

A földből kiáramló sugárzásoknál is kevésbé ismertek a formasugárzások. A formasugárzás vagy más néven idomsugárzás a tárgyakból kiáramló jótékony vagy káros sugárzás. A formasugárzás nem a tárgyak saját kisugárzása. Körülöttünk nincsenek olyan nagyméretű objektumok, amelyek számottevő saját sugárzással rendelkeznének. A Föld tömegvonzásához képest a bennünket körül-vevő tárgyak gravitációs kisugárzása szinte nullának tekinthető. Az éteri vázuk által keltett kisugár-zásuk úgyszintén elenyésző. Az élő szervezetek, így pl. az emberi test bioenergia-kisugárzása jóval felülmúlja az élettelen tárgyak kisugárzását. A körülöttünk levő tárgyak csak abban az esetben képe-sek intenzív energiát kisugározni magukból, ha összegyűjtik a környezetből. Az „Ezoterikus kör-kép”-ből tudjuk, hogy ha egy kovácsoltvas virágállvány vízér felett helyezkedik el, már ez is okoz-hat oly mértékű káros sugárzást, ami megbetegíthet bennünket. A formasugárzások kétféle módon nyilvánulnak meg. Az egyik, hogy a magukba gyűjtött föld-, vízér-, Hartmann-csomópont és egyéb káros sugárzást koncentráltan kisugározzák magukból. Ez történik akkor, amikor a kovácsoltvas vi-rágtartó rúdjára kettéfűrészelt gyűrűt hegesztenek úgy, hogy a félkörök háttal illeszkednek egymás-hoz. Ilyenkor a virágállvány által összegyűjtött káros mágneses hullámok a félkörívek két nyúlvá-nyán koncentráltan kisugárzódnak. Ha ezek a nyúlványok tartósan a székünk, ágyunk felé irányul-nak, akkor is megbetegszünk, ha a káros sugárzás forrása tőlünk pár méterre van.

A formasugárzás, illetve idomsugárzás másik leggyakoribb megnyilvánulási módja a kioltás. A virágállványnál ez akkor nyilvánul meg, amikor körgyűrűt erősítenek a tartórúdra. Ebben az esetben a fémszerkezet által összegyűjtött sugarak nem szóródnak szét, hanem a körgyűrű belsejébe kon-centrálódnak, ahol kioltják egymást. Az ily módon készült lakberendezési tárgyak tehát semlegesí-tik lakóhelyünk káros sugarait. A formasugárzás káros vagy jótékony hatása nagymértékben függ a szimmetriától is. Tapasztalataink alapján tudjuk, hogy páratlan számú hengeres testek esetén felerő-södnek, páros számú hengerek között viszont kioltódnak. Az aszimmetrikus kialakítású épületek is felerősítik az alulról feltörő sugarakat, míg a szimmetrikus kialakításúak nagyban semlegesítik őket.

Ennek alapján megállapítható, hogy az aszimmetrikus formákat kedvelő modern építészet is

93/243


nagyban hozzájárult az emberiséget sújtó betegségek rohamos növekedéséhez. Ezek a hatások csak azért nem váltak egyértelművé, mert nem minden esetben nyilvánulnak meg. Ha a helytelenül ter-vezett lakberendezési tárgyak vagy épületek közelében nem találhatók káros sugárzások, akkor eze-ket nem gyűjtik magukba. Ennélfogva kisugározni sem tudják. Ilyenkor a közelben tartózkodók nincsenek veszélyben. Ezért nem váltak annyira nyilvánvalóvá a formabontás, a helytelen irányza-tok, divatáramlatok káros következményei. A Földön kívüli civilizációk már régóta tisztában van-nak azzal, hogy a szögletes formák, a metsző élek meggátolják az energiák áramlását, és káros su-garakat bocsátnak ki. Ezért ők lekerekített élű házakban, harmonikus alakzatot alkotó épületegyüt-tesekben laknak. Sehol egy csúcs, kiszögellés. Épületeik dómszerűek, kupolával fedett kisebb-nagyobb csarnokok. Mentesek a káros kisugárzástól, és a kupola által keltett piramishatás jótékony energiával sugározza be a lakóteret.

A formasugárzásoknak (idomsugárzásoknak) vannak speciális megnyilvánulásai is, amelyek rit-kán fordulnak elő a környezetünkben. Ez részben szerencse, részben szerencsétlenség. Szerencsét-lenség, mert a pozitív hatását nem élvezhetjük. Miután nem élünk piramis alakú épületekben, így nincs részünk mindazon pozitív hatásokban, amelyek a piramisalakzat belseje gyakorol az élő szer-vezetre. Szerencse is, mert a Yang energia-túltengésben szenvedők hosszú távon nem tudnák elvi-selni ezt a környezetet. Fejfájásra, rosszullétre, szervi panaszokra hivatkozva hamar kimenekülné-nek belőle. Ezek a rendkívül erős formasugárzások korlátlan ideig csak az élettelen tárgyakra és a romlandó anyagokra gyakorolnak pozitív hatást. A tartósan Yang jellegű energiasugárzás hatására felerősödnek bennük a mechanikai feszültségek. Ezáltal pl. a kicsorbult borotvapenge éle kiegyene-sedik, ismét éles lesz. Az élelmiszerekben levő mikrobák pedig elpusztulnak. A többlet Yang ener-gia túltölti a meridiánjaikat, és a felborult energiaegyensúly következtében életképtelenné válnak. A számunkra kedvező hatás tehát a vírusok, baktériumok megsemmisülése révén jön létre. Ebben a formában koncentrálva az erős formasugárzás nem oltódik ki, hanem tartósan fennmarad. A geo-metriai alakzat által határolt térből azonban nem lép ki.

A piramis effektus formasugárzása rendkívül erős, de van egy nagy hátránya, hogy égtájfüggő. Csak abban az esetben képes az éteri sugárzását kellő hatékonysággal összegyűjteni, ha a szemközti éleit észak-dél, illetve kelet-nyugat irányba tájoljuk. Tájolástól mentes formasugárzó viszont a kúp. Ez is nagy térségből gyűjti össze a szubatomi energiát, majd a kúppalást mentén irányítva a csúcsán kisugározza. A piramis, a félgömb alakú kupola, vagy a kúp ugyanis nem csak arra képes, hogy ma-gába gyűjtse az energiát, hanem arra is, hogy kisugározza. A mindennapi életben azonban ez nem képes megnyilvánulni. Egy olyan hatalmas építményt, mint a Kheopsz piramis nem lehet a csúcsára állítva megépíteni, mert nem lenne stabil. Haszna sem sok lenne, mert az összegyűjtött energiát a föld mélyébe sugározná. A földtörténeti ókorban végbement kéregfelgyűrődések következtében föld mélyében is kialakultak olyan geológiai anomáliák, ahonnan pozitív energia áramlik ki. Ezeket a jó-tékony hatású gyógyító helyeket az őseink jól ismerték, és ki is használták. Ők kihegyezett végű kőoszlopokat használtak a koncentrálásukra. Ezeknek a földbe ásott kőoszlopoknak dőlve, vagy több kőoszlop által bezárt területen tartózkodva gyógyították magukat. A nálunk fejlettebb civilizá-ciók már céltudatosan alkalmazzák a formasugárzásokat, és a segítségükkel erős koncentráló hatást váltanak ki. Ennek egyik felhasználási módjáról lesz szó a következőkben.

Technikai újdonságok

Az ellenirányú mágneses gerjesztésen alapuló szubatomi energiasokszorozó készülékek speciális kiviteli módja a Hamel29-féle imbolygó kúpos reaktor. Ennél a megoldásnál a gerjesztés nem elekt-romos árammal vagy elektromágneses erővonalakkal történik, hanem formasugárzással (idomsu-gárzással). A körkörösen elhelyezett permanens mágnesek által szolgáltatott energiát mértani ido-mok (jelen esetben 0,25 mm vastag alumínium lemezből készített kúpok) gyűjtik össze, és koncent-ráltan kisugározva továbbadják. A 2. ábrán vázolt szerkezet nem más, mint az ellenirányú mágneses

29 Kiejtése: hamel

94/243


gerjesztés rendkívül szellemes és hatékony multiplikálása. Zseniális módja a szabadenergia egysze-rű és olcsó megsokszorozásának30.

A kaszkádba kapcsolt gerjesztésen alapuló hajtómű megismerésének története rendkívül kalan-dos. A titokba való beavatás 1975. október 21-én kezdődött, amikor a kanadai Ontario államban élő háborús veteránt, David Hamel-t hozzánk hasonló kinézetű földönkívüliek elrabolták. Felvitték őt egy repülő csészealjra, ahol részletesen megmutatták neki a jármű hajtóművét. A reaktor két egy-más felett elhelyezett kúpból, és egy golyóból állt. A kúpok gyorsan rezegtek, közöttük nagy sebes-séggel levegő áramlott, a golyó pedig körben mozgott a felső kúppal összekapcsolt kör alakú leme-zen. A kúpokat alulról és oldalról egymást taszító mágnesek és gránitgolyók támasztották meg, le-hetővé téve a rezgésüket. Az UFO burkolatán sok ponton levegőztető nyílások voltak. Ezeken áram-lott ki- és be a kúpok között gyorsan mozgó levegő. A nyílások nyitásával és zárásával lehetett irá-nyítani a járművet. Az idegenek részletesen elmagyarázták a hajtómű működését, és sok hasznos in-formációt közöltek az előállításával kapcsolatban. Eközben nagy távolságokat tettek meg, bizonyít-va a hajtómű erejét, és használhatóságát. Hamelnek a következő hónapokban többször is látomásai voltak. Ezek során az idegenek a korábbi oktatást egészítették ki.

Az útmutatások alapján Hamel nekiállt és megépítette a szerkezet. Több kisebb modell után a prototípust egy 200 literes vashordóba építette bele. Gerjesztés céljára 3 db alumínium kúpot hasz-nált. A kúpok pereme használt biciklikerekekből készült. Ezekhez szegecselte hozzá a vékony alu-mínium lemezből hajlított kúpokat. A hordóba beépített egy fa-vázat is, amihez három egymás alatt elhelyezett vasgyűrűt szerelt. A vasgyűrűkre és a bicikliabroncsokból készült peremekre szigetelő szalaggal állandó mágneseket erősített. A mágnesek taszítása folytán a kúpok szabadon lebegtek. Nyugalmi helyzetben a csúcsaik sem értek hozzá az alattuk levő kúphoz. A szerkezet aljára került a hajtómű lelke, az energiakibocsátó bázisoszcillátor. Ez két farostlemez közé helyezett három gránit-golyóból, és két mágneskorongból állt. A legfelső kúp tetejét lezárta, és a fedőlemezre is ráépített egy mágneskorongot. Ezzel szemben elhelyezett egy ugyanolyan mágneskorongot, amelyet a hordó tetején fúrt nyíláson át kivezetve egy menetes rúdhoz erősített.

A reaktor aktiválása, a gerjesztés megindítása ezekkel az állandó mágnesekkel történt. A me-netes rúd forgatásával leengedett felső, destabilizáló mágnes taszító hatásánál fogva kibillentette az alsó mágneskorongot hordozó első kúpot, ami mozgásba hozta a többi kúpot. A levegőztető nyílá-sokon át betekintve látta, hogy a kúpok mozgása nem volt intenzív, csupán kis amplitudójú rezgést végeztek. Miután semmi különös nem történt, otthagyta a berendezést, és lefeküdt, hogy majd reggel folytatja a kísérleteket. Az éjszaka azonban nagy csattanásra ébredt. A műhelybe átrohanva látta, hogy a berendezés darabokra szakadt, és roncsai mindenfelé szétszóródtak. Minden bizonnyal az történt, hogy a reaktor időközben begerjedt, és súlytalanná válva nekivágódott a mennyezetnek. Ezt követően gondosan ügyelt arra, hogy a reaktort aktivált állapotban ne hagyja felügyelet nélkül. Egy évvel később már jól irányítható repülő berendezést is tudott építeni. Ezt már nem a műhelyben, ha-nem egy szabadban emelt állványon próbálta ki. Aktiválása után a szerkezet körül erős plaz-maképződés lépett fel, ami először vöröses, majd zöldes, végül kékesfehér árnyalatú volt. Ekkor a berendezés felemelkedett az állványról, és elrepült. Az eseményt Hamel lefilmezte. Egyes kockái a róla írt könyvben is megjelentek. A kísérleteknek hamar híre ment, és Hamel a környék legismer-tebb embere lett.

Munkája azonban nem aratott osztatlan elismerést. A szomszédai meglehetősen ellenségesen szemlélték tevékenységét, mivel a szerkezete nagyon zavarta a rádió- és tévévételt. Ezért 1980-ban úgy döntött, hogy elköltözik arra a távoli farmra, amelyet még a földönkívüliek mutattak neki a ma-gasból. Útközben betért a montreali találmányi hivatalba, és az ott történt incidens fordulópontot ho-zott a dolgok további menetében. Már évek óta küldözött különböző leírásokat a berendezéséről a találmányi hivatalnak, hogy szabadalmaztassa azokat. A hivatalban azonban azzal fogadták, hogy

30 Ha az ábra nem jelenik meg, váltsunk át Oldalkép, illetve Nyomtatási elrendezés nézetre. Kisméretű monitoron az ábra részletei nehezen láthatók. Ezen úgy segíthetünk, hogy rákattintunk, majd a bal egérgombbal megcsípjük és kijjebb húzzuk a szélét és az alját. Ily módon A/4-es méretig felnagyíthatjuk. A mellette levő szöveggel ne törődjünk, az automatikusan áttördelődik.

95/243


semmiféle anyagot nem kaptak tőle, csak az újdonságvizsgálat díja érkezett meg, de mivel nincs mit szabadalmaztatni, ezért ezt azonnal visszafizetik neki. Hamel erre dührohamot kapott, és majdnem összeverekedett a hivatalnokokkal. Végül a biztonsági őrök távolították el az épületből. Ezt követő-en megfogadta, hogy soha semmilyen szabadalmaztatással nem próbálkozik. Nem zárja el a nyilvá-nosság elől a találmányt, nem csinál belőle ipari titkot. Bárkinek megmutatja, akit érdekel, és min-den információt megad, hogy mások is megépíthessék a szerkezetet. Elhatározásához ma is tartja magát. Akik meglátogatják egybehangzóan állítják, hogy valóban szívesen megmutatja a beren-dezését, és azok részletrajzait. Semmit sem titkol el.

Ezzel a lépésével Hamel felbecsülhetetlen szolgálatot tett a tudománynak. A szabaddá vált információk következtében ugyanis az egész világon megindultak a kutatások, a repülés meg-reformálásával kapcsolatos fejlesztések. Az 1990-es évektől az elért eredmények felkerültek a számítógépes világhálóra is, ami tovább növelte a kutatásokba bekapcsolódók számát. A kísér-letezők nagy száma miatt 2000 elején egy levelezőlistát is létrehoztak a „Hamel technológiára” vonatkozó információcsere megkönnyítése érdekében, ami a következő URL címen található meg: http://www.egroups.com/group/hameltech Ennek a webhelynek a felkeresése mindenki számára ta-nácsos, aki be akar kapcsolódni a fejlesztésekbe. Az itt található beszámolók tanulmányozásával ugyanis elkerülhetők a mások által elkövetett hibák, buktatók, és nem kell mindent elölről kezdeni. Arra azonban számítsunk, hogy meglehetősen nagy anyagról van szó. Csupán a 2001-ben felhelye-zett levelek száma meghaladja a 4400-at. Jellemző az érdeklődés fokozódására, hogy 2002 augusz-tusában már 7500 levélnél tartottak. Ezeknek a tanácsoknak az elolvasása biztonságtechnikai szem-pontból is hasznos. Többek között felhívják a figyelmet arra, hogy az aktivált berendezés meg-érintése szigorúan tilos, sőt a közelébe menni sem tanácsos.

Sajnos a szerkezet működési mechanizmusát kezdetektől fogva homály fedi, ami főleg azért hát-rányos, mert akadályozza a célirányos fejlesztést, és az alkalmazásba vételt. Miután erre vonatko-zóan nem kaptunk semmilyen felvilágosítást az idegenektől, ezt nekünk kell kitalálni. Az ezotériá-ban elért eddigi eredményeink alapján szinte biztos, hogy itt az ellenirányú mágneses gerjesztés spe-ciális megvalósítási módjáról van szó. A gerjesztést forgástestekből kialakított, és kaszkádba kap-csolt formasugárzók végzik. A kúp alakú formasugárzók az energiát nem a térből, hanem az olda-lukra szerelt permanens mágnesek befelé sugárzó mágneses erővonalaiból gyűjtik össze. Ennélfogva a felső kúp Yang, a középső Yin, az alsó pedig ismét Yang energiával telített.

Ez az elrendezés azonban önmagában még nem működőképes. Az ellenirányú gerjesztéssel történő energiasokszorozás előfeltétele ugyanis, hogy legalább az egyik mágnesnek ellenkező irányú folya-matos mozgást kell végeznie. Szerencsére ez itt magától megvalósul. A kúpok lebegése, súrlódás-mentes felfüggesztése következtében a bennük áramló mágneses hullámok mozgásba hozzák őket. A szubatomi energiahullámok ugyanis nem egyenes vonalban terjednek, hanem spirálszerűen örvény-lenek. A Yang jellegű sugárzás az óra járásával ellenkező, azaz pozitív irányú örvénylő mozgást vé-gez, míg a Yin jellegű örvénylés mozgása az óra járásával megegyező irányú. Így a két spirál-mozgás beleindukál egymás mágneses mezejébe. A folyamat eredményeként erősítik egymást. A fel-ső Yang energiával telített kúp még pozitívabb, míg az alatta levő negatívabb lesz. Ez a megnöveke-dett energiasugárzás adódik át az alsó, szintén Yang energiával telített kúpnak, ahol tovább erősödik. Végül intenzív Yang jellegű energiasugárzás éri a bázisoszcillátor felső korongjának Yin felületét. Az alsó kúp körkörös mozgása következtében itt is teljesül az ellenirányú gerjesztés két feltétele, az el-lentétes polaritás, és a folyamatos mozgás. Ezáltal a bázisoszcillátor felső mágneskorongjában igen erős Yin jellegű energia keletkezik, ami még mindig nem sugárzódik ki, hanem továbbadódik a bá-zisoszcillátor alsó mágneskorongjának. Mivel az alsó mágneskorong oly módon van elhelyezve, hogy vonzásban áll a felsővel, az utolsó energiasokszorozásnál is biztosítva van az ellentétes polari-tás. A másik feltétel, a folyamatos mozgás azáltal jön létre, hogy a felső mágneskorong szabadon elmozdulhat. A három gránitgolyón gördülve körkörös mozgást végez az alsó, rögzített mágnesko-rong felett.

Mint a szabadenergia-termelő szerkezetek többsége, ez is csak rezonanciafrekvencián képes nagy energiakifejtésre. A destabilizáló mozgás sebességének, frekvenciájának tehát meg kell egyeznie a kúpok rezonanciafrekvenciájával. A hatékony működés másik feltétele, hogy az egyes kúpokban ör-

96/243


vénylő energia maximális mértékben beleindukáljon az alatta levő kúp energiamezejébe. Ez a köve-telmény akkor teljesül, ha a két energiahullám keresztezi egymást. (Ez a jelenség hozza létre a caduceus31 tekercsnél is az energiatöbbletet.) Az örvénylő hullámok csak akkor képesek bizonyos szögben keresztezni egymást, ha a kaszkádba kapcsolt kúpok forgásuk során ellenkező irányban dől-nek meg. Ez a követelmény látszólag nehezen valósítható meg, mert két egymásba rakott kúp esetén a felső balra dőlése esetén az alsó is balra dől. Egy szellemes ötlet, a „kúp a kúpban” kialakítás azon-ban megoldotta ezt a problémát. Ennek lényege, hogy a földönkívüliek az alsó kúpokba beépítettek egy belső kúpot is. Ennek nyílásszöge jóval nagyobb, mint a külsőké, ezáltal a dőlésszög megválto-zik. A felső kúp balra dőlésekor az alatta levő jobbra dől. Fontos a belső kúp nyílásszögének értéke is. Ha kicsi, nem billen át a holtponton a mechanizmus, dőlésiránya nem vált át ellenkező irányba. Ha túl nagy, akkor meg az alsó kúp dőlésszöge nagyobb lesz, mint a felsőé, ami szintén lerontja a mág-neses örvények egymásba fordulásának szimmetriáját, és ezáltal az energiakeltés hatékonyságát. Patronálóink utólagos tanításaik során még a nyílásszög ideális értékét is megadták nekünk. Ez a külső kúpnál 53o, a belső kúpnál 90o.

Az optimális beállítás, és az ötfokozatú energiasokszorozás végeredményeként olyan erős mág-neses sugárzás alakul ki a szerkezetben, amely ionizálja a körülötte levő levegőt, és megindul a plaz-

maképződés. Miután az egész mec-hanizmus úgy van kialakítva, hogy legalul Yang jellegű pólus talál-ható, így a szerkezetből végső so-ron antigravitációs energia áramlik ki. Ennek tudható be, hogy fel-emelkedik a levegőbe, súlytalanná válik. De nemcsak önmagát teszi súlytalanná, hanem jelentős terhet is képes magával emelni, ami azt eredményezi, hogy repülőgépek haj-tóműveként is használható. Nagy előnye ennek a hajtóműnek, hogy lehetőséget ad az irányváltásra is. Nincs szükség oldalirányú szub-atomi energiakisugárzásra, amely az impulzusmegmaradás elve alap-ján rakétaként megfelelő irányba fordítja a járművet. Ezt itt a le-vegőztető nyílások nyitásával és zárásával oldják meg. Miután a hajtómű belsejében erős levegő-áramlás lép fel, az oldalablakok nyitásával megváltozik a szélirány is, ami valószínűleg megdönti a kúpokat. Ezáltal nem koncentrikus körök formájában gerjesztik a bá-zisoszcillátort, hanem aszimmetri-kusan. A gerjesztés oldalirányba tolódik. Így ha a metszeti rajz szim-

metriatengelyéhez képest a gerjesztés a bal oldalon megy végbe, a bázisoszcillátor bal oldalán áramlik ki több energia. Ez kihat a jármű haladási irányára is. A tolóerő bal oldali növekedése jobb-ra dönti a járművet, ami irányváltást okoz. Ennek a jelenségnek a kihasználása során tehát semmi

31 kadukeusz

97/243


mást nem kell tenni, mint a járművet irányító botkormányra rászerelni egy olyan mechanikát, ami a kívánt elfordulással ellentétes oldalon nyitja meg a hajtómű egyik levegőztető nyílását.

Mivel az eddigi kísérletek egyértelműen bizonyítják, hogy ez a fajta hajtómű működik, az aero-dinamikai repülést hamarosan felváltja az antigravitációs lebegtetéssel kombinált szubatomi sugár-meghajtás. Ez az újfajta impulzusmeghajtás a jelenleginél nagyságrendekkel nagyobb utazósebes-séget eredményez majd. Ugyanakkor nem igényel üzemanyagot, ami radikálisan csökkenteni fogja az utazási költséget. Az utazási idő, és -költség csökkenésén kívül megszűnik az aerodinamikai re-püléssel együtt járó zaj. Ennek előfeltétele, hogy az egész járművet körbevegyük egy plazmaburok-kal, amelynek műszaki megteremtése a szubatomi energiakeltés jelenségének megértése és birtok-bavétele után valószínűleg nem jelent különösebb nehézséget. Azért sem, mert ez a hatás a fiziku-sok, a rakétatervező mérnökök előtt már ismert, mivel az ionhajtóműnél is érvényesül. A jármű kö-penye mentén mikrokisülések jönnek létre, és a keletkezett ionok által kialakított „plazmaköpeny” légellenállás-csökkentő hatású. Nem elhanyagolható előnye még a szubatomi mágneses sugárnyalá-bot kibocsátó hajtóműnek, hogy olcsó. Ezáltal akár kettőt-hármat is be lehet építeni a repülőgépek-be. Így ha valamelyik felmondja a szolgálatot, át lehet állni a tartalék hajtóműre.

Mivel az örvénylő erővonalak visszahatnak az őket létrehozó mechanizmusra is, a kúpokat, és a bázisoszcillátor felső mágneskorongját nem kell forgatni. Ezek a tehetetlenségi erő folytán ma-guktól is mozgásba jönnek. Emiatt teljesen felesleges a Steve Thompson -féle motoros hajtás, ahol a felső kúpot egy villanymotorra erősített kereszttengely tartja forgásban. Érdekes megoldás azonban a bolygókúpos reaktor energiaforrásként való hasznosítása. Chris Felton egy dróthurkot helyezett a bázisoszcillátor közelébe, és ily módon kicsatolta, villamos energiává alakította a be-lőle kiáramló erős mágneses sugárzást. Az így kinyert árammal izzólámpát és vasalót működte-tett. C. Felton több fényképet is közzétett az általa kialakított készülékről. Ezek, valamint a 2. áb-rán látható 45GD típusú berendezés részletes tervrajza J. Szymanek honlapján található: http://members.nbci.com/_XMCM/undergsci Mellesleg a hatásfok növelése érdekében hurok he-lyett patkó alakú elektromágnest kellene alkalmazni. Ez esetben a bázisoszcillátor mindkét oldalá-nak energiasugárzását hasznosítani lehetne. Célszerű lenne a reaktor mágnespólusait is átforgatni. Ebben az elrendezésben nem fenyegetne a felemelkedés veszélye, sőt a szerkezet egyre jobban oda-tapadna a talajhoz. Az ellenirányú mágneses gerjesztés részletes működési leírása az „Ezoterikus körkép” VII. fejezetében található. Aki behatóan szeretné tanulmányozni ezt a témát, Egely György: Bevezetés a tértechnológiába című művének 3. kötetében a részleteket is megtalálja.

☯ Sajnos a földönkívüliek ritkán segítenek, de mindig kéznél van legfőbb tanítónk a természet.

Nem véletlenül tanácsolja a Biblia: „Kérdezd csak meg a barmot, az is megtanít rá, és az ég madarai hirdetik majd neked. Tanítód lesz mi földön csúszik-mászik, a tenger halai elbeszélik neked.” Tudó-saink közül már eddig is sokan megfogadták ezt a tanácsot, és számtalan találmány alapul a termé-szetben megfigyelt jelenségek lemásolásán.32 A Kaliforniai Egyetem mérnökei most egy rendkívül érdekes fizikai jelenség, a mikrogravitáció gyakorlati alkalmazását tűzték ki célul. A gravitációnak ezt a sajátos formáját kohéziónak, illetve intermolekuláris erőnek is nevezik. Mint tudjuk a mikro-gravitáció, vagy ahogy a tudományos világban nevezik a van der Waals erők33 akkor lépnek fel, ha az egyes atomok, molekulák nagy felületen érintkeznek egymással, vagy nagyon közel állnak egy-máshoz. Az utóbbi eset tipikus megnyilvánulási formája a kapilláris erő. Szilárd anyagoknál az ato-mok szoros illesztése, és ezáltal a közöttük fennálló gravitációs vonzás maximális érvényre juttatása csak pozitív szubatomi energiabesugárzással, vagyis az anyag felpuhításával lehetséges. 32 A legújabb felismerés, hogy a madarak úgy akadályozzák meg az ütközést a levegőben, hogy mindig jobbra kerülik egymást. Ezt az előírást mi is bevezethetnénk a repülésben. Ha ezt a szabályt belesulykolnák a leendő pilótákba, repü-lőgépeink nem ütköznének össze. A robotpilótákba pedig be lehetne táplálni ezt a programot. 33 A tudósok szerint a van der Waals erők gyenge elektromos erők, melyek a molekulák kiegyensúlyozatlan töltéseiből eredő dipólusok között lépnek fel. Ez a magyarázat azonban nem állja meg a helyét, mert ezek az erők mágnesezhető és nem mágnesezhető anyagoknál (pl. műanyagoknál) egyaránt működnek. A mikrogravitációnak semmi köze sincs a mágnesességhez, még kevésbé az elektromossághoz.

98/243


Az „Ezoterikus körkép VII. fejezetéből tudjuk, hogy a gravitációs erő semlegesítésével a felületi egyenetlenségek kiegyenlíthetők, a két szilárd anyag egymásba gyúrható. Az éteri részecskék kivo-nása után az újra érvényesülő gravitációs vonzás egyben tartja a két anyagot. Olyan erős kötés jön létre közöttük, ami a legjobb ragasztó hatásfokát is meghaladja. Ez a hatás az illeszkedő felületek tökéletes egymáshoz csiszolásával is megoldható lenne. Jelenleg azonban a legprecízebb polírozó-gépünk sem képes olyan sima felületet előállítani, ahol a felületi atomok egymás mellett helyezked-nének el. Még a mikroszkóp alatt simának tűnő felület is telis-tele van kristályszemcsényi egyenet-lenségekkel. Emiatt az atomoknak csak egy kis hányada képes közvetlenül érintkezni egymással, ami nem hoz létre akkora kohéziós erőt, hogy a két anyag egymáshoz tapadjon.

A szoros illeszkedés azonban más módon is létrehozható. A megoldást a természet tálcán kínálja nekünk. Az evolúció, a túlélésért folytatott több évmilliárdos küzdelem rákényszerítette az élőlé-nyeket minden létező fizikai jelenség kihasználására. A legújabb fizikai kutatások kiderítették, hogy a mikrogravitációt is alkalmazza egy gyíkfaj, a gekkó. Arisztotelész már az ókorban megfigyelte, hogy a gekkó könnyedén fel- és leszalad a falakon, és akár egy ujjal is képes lógni a mennyezeten. Ezt a képességet igen találékony módon érte el. Miután a mászó felület leutánzása számára is meg-oldhatatlan feladatnak bizonyult, más úton közelítette meg a problémát. Gondolta ha nem tudja a lábai alatt levő felület egyenetlenségeit lemásolni, alkalmazkodik hozzá. Olyan talpfelületet alakí-tott ki, amely rugalmasan idomul a fal vagy egyéb felület érdességéhez. Ezt oly módon teszi, hogy sörtevégeket növesztetett a talpain, amelyek benyúlnak a legapróbb mélyedésbe is, és szoros kon-taktust teremtenek a tartófelülettel.

Az ujjain sávokban fodrozódó sörtéket úgy kell elképzelni, mint a borz szőréből készült borotva-ecsetet, amelybe rendkívül vékony és puha szálak ezrei találhatók. A gekkó lábujjainak sörtéi ennél is finomabbak. A kis hüllő talpán négyzetmilliméterenként kb. 14 ezer finom szőrszál található, és minden egyes miniatűr ecset tetszőleges irányba képes meghajolni. A mikroszkópos felvételek ki-mutatták, hogy valamennyi ujján 2 millió sörtéből álló, szorosan egymás mellé zsúfolt keresztirányú sörtesorok vannak. Az egyes sörték hossza csupán 0,1 milliméter, és mindegyik sörte végéből több ezer parányi, 0,2 mikrométer hosszú spatula ágazik szét. A rendkívül vékony szálak következtében az egyes sörték szabad szemmel nem is láthatók. A gekkó ujjai úgy néznek ki, mint a karfiol rózsái. Csupán bársonyos tapintása utal rá, hogy itt nem bőrfelületről van szó, hanem rendkívül finom szálú kefefodrokról.

Mivel ránézésre ez nem állapítható meg, a kutatók évszázadokon át találgatták, hogy mi okozza a gekkó bármilyen felülethez való rendkívül erős tapadását. Először azt hitték, hogy a karfiolszerű sávok nem mások, mint tapadó korongok. A békák és egyes rovarok lábához hasonlóan vákuum ke-letkezik a lábuk alatt, ami megtartja őket. Nem találták azonban a szivárgásmentes vákuum létreho-zásához szükséges folyadékfilm-termelő mirigyeket. Arra is gondoltak, hogy valamilyen ragadós anyag kiválasztásával kémiai kötés jön létre a talp és a felület között. A víztaszító és nedvszívó felü-letetek váltogatása után azonban ez a feltételezés is megdőlt, mivel a gekkó minden anyaghoz egy-formán jól tapadt. Megnövelt szubatomi energiát sem bocsátott ki magából, pedig erre a legtöbb élő szervezet képes. Ez esetben nem pozitív, hanem negatív energiára van szükség, mivel az intenzív gra-vitációs kisugárzás minden anyaghoz könnyen odatapasztaná. Ennek ki-bekapcsolgatása azonban fejlett agyat, és állandó odafigyelést igényelne.

A gekkó ennél jóval egyszerűbb megoldást választott. Mikroszkópos méretű sörtéivel teljesen körbeveszi a mászó felület minden egyenetlenségét, és maximálisan kihasználja annak gravitációs vonzását. Ily módon nem lehet ugyan tökéletes tapadást, teljes eggyé válást elérni, de most nem is ez a cél. A gekkónak csak annyi vonzóerőre van szüksége, hogy ne essen le a falról. Ezt sikerült ez-zel a módszerrel elérnie. Sőt túl is teljesítette a saját súlyának biztonságos megtartáshoz szükséges követelményt. A gekkó talpán levő összes sörte együttesen 125 kilogrammnyi terhet is képes meg-tartani. Ha le akarjuk szedni a falról, egy-egy ujjának a leválasztásához akkora erő kell, amennyi a kórházi ragtapasz bőrfelületről való letépéséhez szükséges.

Nem csoda, hogy a Berkley Egyetem mérnökei nagy fantáziát látnak a jelenség gyakorlati al-

kalmazásában. Ronald Fearing és Metin Siiti atomi erőmikroszkóppal próbálja a sörtevégek geo-

99/243


metriáját leutánozni. Szilikonkaucsuk és poliésztergyanta felületekből nanocsúcstömböket faragtak ki. A még kezdetleges modellek is egyértelműen igazolták, hogy a mikrogravitáció kihasználásában az anyag nem játszik szerepet. Kizárólag a tapadó felület geometriája határozza meg a vonzó, illetve megtartó erő mértékét. Időközben a pittsburghi Cornegie Mellon Egyetemen működő NanoRobotics laboratórium kifejlesztette az első mesterséges gekkótalpat, amely négyzetcentiméterenként 29 ezer „ragasztóelemet” tartalmaz. Miután ezeknek a nyúlványoknak a működését is a mikrogravitáció idézi elő, egyformán tapadnak bármilyen felülethez. A felület nedvessége sem számít, és képes ugyanolyan erővel ismételten odatapadni. A mesterséges gekkótalp az élet minden területén alkal-mazható lesz. A hadiipar és az űrkutatás is élénken érdeklődik utána, mivel a víz alatt, és a világűr-ben is használható. A víz alatt ugyanis nem lehet ragasztókötést alkalmazni, légüres térben pedig nem működik a vákuumtalp. A mikrogravitáció azonban az egész univerzumban működik.

Még a háztartásban is nagy hasznát lehetne venni, mert az egyes berendezési tárgyak bármilyen felülethez biztonságosan rögzülnének anélkül, hogy nyomot hagynának maguk után. Pl. a virágváza talpára erősítve az asztal sarkának meglökésekor nem dőlne el, és nem borulna ki belőle a víz; illet-ve nem esne le, és nem törne össze a váza. A konyhai készülékek rögzítéséhez sem kellene tükörsi-ma felületet keresni, ahol a vákuumtalp működésbe hozható, mert bárhol stabilan megállnának. En-nek jelenségnek a kihasználásával a szappantartót sem muszáj a csempéhez rögzíteni. Csupán oda kellene nyomni a tapadókoronggal. Csempetisztításkor nem szükséges kerülgetni, mert egy pillanat alatt le lehetne tépni, majd visszanyomva újra rögzülne. Ezen túlmenően ezernyi más helyen tud-nánk alkalmazni, jelentősen megkönnyítve, és biztonságosabbá téve az életünket.

Egyébként a mikrogravitáció megnyilvánulásának van egy harmadik formája is, ami hártyavé-konyságú anyagoknál lép fel. Sokan tapasztalták már, hogy amikor háztartási polietilénfóliát hasz-nálnak, nagyon óvatosan kell bánni vele, mert könnyen összetapad. Ha valamelyik széle visszahaj-lik, úgy rátapad a fólia másik felére, hogy levakarni sem lehet róla. Ennek nem az az oka, hogy a műanyag fólia ragadós. Az összetapadást az idézi elő, hogy a rendkívül vékony anyag nem akadá-lyozza meg a fólia atomjainak szoros egymás mellé kerülését. Az atomok gravitációs vonzásának engedelmeskedve a két anyag egymáshoz tapad, kitöltik egymás egyenetlenségeit. Az építőipar már évezredek óta kihasználja ezt a jelenséget a paloták és a muzeális jellegű épületek aranyozásánál. A belsőépítészek nem ragasztóval kevert finom aranyport kennek a faburkolatokra és a gipszstukkók-ra, hanem egyezred milliméternél is vékonyabb aranyhártyát borítanak rá. A csipesszel óvatosan felhelyezett lemezeket a biztonság kedvéért száraz ecsettel átsimítják. Ez az „aranyfüst” réteg olyan erősen rátapad a hordozó felületre, hogy többé nem lehet eltávolítani. Nincs az az erős ragasztó, ami szilárdabb és időállóbb kötést tudna létrehozni, mint a kohézió. Egyébként 1 uncia (28,3 gramm) aranyból több mint 30 m2 aranyfüst készíthető.

Egy véletlen felfedezés folytán a mindennapi gyakorlatban is hasznát vesszük ennek a jelenség-nek. Ólmos esőben a nők kiselejtezett harisnyát húznak a csizmájukra, így nem csúsznak el a lefa-gyott utakon. A harisnya vékony szála, apró szemei ugyanis kitöltik a jégfelület egyenetlenségeit, behatolnak a jégkristályok közé, és ezáltal a mikrogravitáció hozzátapasztja a lábat a csúszós úthoz. A gekkótalp laboratóriumi kikísérletezése és gyári sorozatgyártása esetén azonban már sokkal eszté-tikusabban is megoldhatjuk ezt a problémát. Ezzel a mikroporózus anyaggal fogjuk bevonni a hóta-posó csizmák és egyéb téli cipők talpát, mely által olyan stabilan fogunk közlekedni télen is, mint a gépkocsik a hólánccal. A legújabb hírek szerint Andre Geim nanotechnológus és kutató társai már ki is fejlesztettek egy több millió poliamid szállal borított rugalmas felületet. A mikron (ezredmilli-méter) vastagságú szálak alkotta felület tapadási tulajdonságai megegyeznek a gekkótalppal, de gyártási költségei olyan magasak, hogy egyelőre csak egy 1 cm2-es darabot tudtak előállítani. Szá-mításaik szerint egy 200 cm2-es (tenyérnyi) felület könnyen meg tudna tartani egy embert is a pla-fonon.

A mikrogravitációnak a súrlódásban is szerepe van. Két egymáshoz préselt anyag nem csak azért nem csúszik el egymáson, mert felületi egyenetlenségük ezt megakadályozza. A molekulák egy-máshoz szorítása során fokozott gravitációs vonzás lép fel az atomok között, ami tovább növeli a

100/243


súrlódási erőt. A mikrogravitációnak a ragasztás hatékonyságában is szerepe van. Mint tudjuk két anyag egymáshoz ragadását az adhézió34 teszi lehetővé, amikor ragasztónak nevezett folyékony anyaggal töltjük ki a két anyag felületi egyenetlenségei közötti teret. A ragasztó molekulái mindkét anyag molekuláira rásimulnak, és adhéziós kötés jön létre közöttük. Szuperragasztók esetén ez oly erős lehet, hogy a két anyag többé nem választható el egymástól. Erőszakos szétválasztás esetén a ragasztó letép egy réteget valamelyik anyagról, és így válik el tőle. Kemény anyag (pl. fémek ese-tén) a ragasztó törik el. A ragasztó ugyanis többnyire műanyag, melynek szilárdsága sokkal kisebb a fémeknél. Azért hogy ez ne történjen meg, a legtöbb gyártó szigorúan előírja, hogy a ragasztót (pl. a ciánakrilát-tartalmú pillanatragasztót) a lehető legvékonyabb rétegben kell felvinni a ragasztandó felületre. Ezzel az előírással viszont öntudatlanul is tovább növelték a szuperragasztók hatékonysá-gát. A ragasztás szilárdságát ugyanis a mikrogravitáció is segíti. A szoros egymáshoz illesztés, a préseléses szárítás során a két anyag molekulái a lehető legközelebb kerülnek egymáshoz, és gravi-tációs vonzás alakul ki közöttük. A ragasztóanyag megszilárdulása után a két anyag már nem tud el-távolodni egymástól, így a mikrogravitáció tartósan növeli a tapadást.

Ezt a jelenséget használta ki célirányosan két amerikai kutató a vízhatlan ragasztószalag kifej-lesztése során. A mikrogravitáció nagy előnye, a vízhatlanság. A legtöbb ragasztóanyag ugyanis csak száraz felületen alkalmazható. Vizes felületről leválnak, a víz megakadályozza az adhéziós kö-tés létrejöttét. A mikrogravitáció viszont vízben is működik. Miután a gravitációs hullámok minden anyagon áthatolnak, a vízmolekulák jelenléte nem jelent akadályt. Ennek alapján Robert Langer és Jeffrey Karp olyan sebtapaszt fejlesztettek ki, amely nyílt sebekre és a belső sérülésekre egyaránt használható. Ezt a ragasztószalag felületének speciális kiképzése teszi lehetővé. A két kutatónak nanotechnika segítségével sikerült leutánozni a gekkótalpat, és ezáltal a korábban használt szövet-barát ragasztószalagok tapadása duplájára nőtt. A nedves közegben is működő mikrogravitációs ta-padás következtében az újfajta szalagragasztó olyan helyeken is használható, ahol a hagyományos sebvarrás alig alkalmazható (pl. vékonybél- és érszakaszoknál) vagy gyomorfekély okozta gyomor-átfúródásoknál. Mivel az újfajta ragasztószalag vékony és rugalmas, a sérült szakasz valósággal be-pólyázható.

☯ Az előző fejezetben áttekintettük az elektromotoros repülőgépek és gépkocsik kivitelezésének

elméleti lehetőségeit. Most nézzük meg, hogy ez hogyan valósult meg a gyakorlatban. Egy európai autóipari szakember nyilatkozata szerint gépjárműhajtás céljára az elektromotor a tökéletes megol-dás, mert egyetlen motor sem képes az üzemanyagot olyan hatásfokkal mozgási energiává alakítani, mint a villanymotor. Ráadásul működése nem jár melléktermék-kibocsátással, ezért a környezetre nem gyakorol semmilyen hatást. Még hőt sem termel, mert olyan teljesítményű elektromotort építe-nek a gépkocsikba, ami teljes terhelés esetén sem melegszik. A villanymotor további előnye a rob-banómotorral szemben, hogy a teljes indítónyomaték rendelkezésre áll. Még álló helyzetben is, ezért az elektromotorok sebességváltó nélkül használhatók. Nem igényelnek kenőolajat, hűtést és ki-pufogót sem. Az üzemanyagköltségük pedig csupán negyede a benzines járműveknek. Az E-autók egyetlen hátránya a magas áruk.

A potenciális vásárlókban persze felmerül a kérdés, hogy miért ilyen drága, amikor negyedannyi alkatrész sincs benne, mint a robbanómotoros gépkocsikban. A magas ár oka az akkumulátorban keresendő. A viszonylag hosszú út megtételéhez lítium-ion cellák szükségesek, melyek legalább egy nagyságrendekkel drágábbak a hagyományos ólomakkumulátornál. Áruk jelenleg 1200 euró ki-lowattóráként, és egy átlagos E-autóba min. 16 kWh-nyi akkumulátort építenek be. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg 40 000 euróba kerülő elektromotoros gépkocsi árának csaknem fele az akkumulátor ára. Ez a többletköltség az alacsony üzemeltetési költség folytán csökken ugyan, de nagyon las-

34 Az adhézió jelensége, létrejöttének oka ma még nem tisztázott. A fizikusok jelenlegi magyarázata szerint adhézió akkor lép fel, ha két anyag összetapadása a felületi energia csökkenésével jár. A többi gyenge kölcsönhatáshoz hasonlóan valószínűleg az adhézió jelensége is szubatomi alapokra vezethető vissza.

101/243


san.35 Olyan lassan, hogy a megtérülési idő meghaladja a jármű amortizációs idejét. A lítium-ion akkumulátort ugyanis 2400 töltés után cserélni kell. Átlagos használat esetén ez 300 ezer kilométer megtétele, illetve 3 év után következik be, míg a gépkocsi élettartama min. 10 év.

Nem gyorsítja az E-autók terjedését az sem, hogy egyetlen feltöltéssel csupán 60-80 kilométert lehet velük megtenni. Utána 8 órás feltöltést igényelnek. Sok országúti benzinkútnál lehetőség van ugyan egy 25 perces gyorstöltésre, de ez csak 80%-ra képes feltölteni az akkumulátort. Ezen a hely-zeten a gyártók új, nagyobb kapacitású, illetve gyorsabban tölthető akkumulátorokkal próbálnak se-gíteni, de ezekről a találmányokról hamar kiderül, hogy előállítási költségük még a lítium-ion ak-kumulátornál is nagyobb. Pedig a gyártóknak már csak ezzel az egy problémával kell megküzdeni-ük. Az elektromos gépjárművek általános elterjedését, a robbanómotoros gépjárművek teljes lecse-rélését a fejlesztési idő nem hátráltatja, mivel ezek a járművek évtizedek óta léteznek. (Gyártásuk azért sem okoz gondot, mert a világ első autói elektromos meghajtásúak voltak. A XIX. század vé-gén még kétszer annyi villanyautó közlekedett, mint benzines.) Minden komolyabb autógyárnak van legalább egy elektromos modellje, amit sorozatban gyártanak. Csak nem tudják eladni, leg-alábbis nem olyan darabszámban, mint szeretnék. Mindezen nehézségek miatt a repülőgépek elekt-romotorral történő hajtása teljesen lehetetlen. A több száz tonna súlyú utasszállító repülőgépekbe annyi akkumulátort kellene beszerelni, hogy a hatalmas súly miatt a földről felemelkedni sem tud-nának. Nem is szólva a költségekről.

A technika jelenlegi állása mellett az akkumulátoros repülőgépeknek nemhogy a felszállásuk, de még a földön maradásuk is megoldhatatlan. Egy 200 utast 3000 kilométerre szállító sugárhajtású repülőgép összsúlya 155 tonna, amiből 58 tonnányi az üzemanyag. Ha ezt a gépet elektromos haj-tással szeretnénk a levegőbe emelni, akkor akkumulátorainak súlya 3000 tonnát tenne ki. Ilyen sú-lyú repülőgép alatt már a kifutópálya is beszakadna. Hiába jók a villanymotorok, hiába képesek tö-kéletesen kiváltani a légcsavaros repülőgépek robbanómotorját, ha a tápenergia-ellátásuk jelenleg megoldhatatlan. Ez főként annak tudható be, hogy az alternatív megoldások rendkívül rossz hatás-fokúak. Amíg 1 kilogrammnyi kerozin energiatartalma 42,8 megajoule, ugyanolyan tömegű hidro-géncelláé 1,62, míg a lítium-ion akkumulátoré csupán 0,72 megajoule. Ezen a kedvezőtlen arányon sokat javít a villanymotor magas hatásfoka. Amíg egy légcsavaros repülőgép a benzinnek csupán 20%-át képes hasznosítani, a villanymotor hatásfoka több mint 80%. Ez még a 40% hatásfokú su-gárhajtású repülőgépek hatásfokát is jóval meghaladja. Ez azonban nem képes kiegyenlíteni a „zöld” energiaforrások nagyon alacsony hatásfokát.

Az alapanyag beszerzése is egyre nagyobb gondot jelent. Amíg csak a laptopokba, kamerákba, mobiltelefonokba használtak lítium-ion akkumulátorokat, viszonylag olcsón hozzá lehetett jutni az előállításukhoz szükséges nyersanyaghoz. A gépjárművek hajtásához azonban nagyságrendekkel nagyobb tömegű akkumulátorokra van szükség, ami a lítium-karbonát tonnánként árát 2400 dollár-ról 5500 dollárra emelte a világpiacon. Ráadásul a kitermelési lehetőségek is szűkösek, a források kimerülőben vannak. A lítiumbányák többsége Chilében és Kínában található, és a kínai illetékesek nemrég bejelentették, hogy a világpiac hosszú távon ne számítson erre a nyersanyagra, mert a ki-termelt mennyiséggel a fokozódó hazai igényeket kívánják kielégíteni.

Az akkumulátoros autók töltése is nehézkes. A legnagyobb baj vele, hogy lassú. Jelenleg egy gépkocsi akkumulátorának teljes feltöltéséhez 8-10 óra kell, míg egy benzines autó 3-4 perc alatt te-letankolható. Létezik ugyan gyorstöltési lehetőség is, de ez nem tölti tele az akkumulátort, és köz-ben károsítja. A gyorstöltés során ugyanis erősen melegedik, ami nem használ az élettartamának. Mivel az akkumulátorok nincsenek szabványosítva, be kell építeni a gépkocsiba az egyenirányítót is. Ezért az út menti töltőállomások szintén váltakozó áramú hálózati feszültséget szolgáltatnak. Pe-dig sokkal olcsóbb lenne a töltőoszlopokat ellátni egyenirányítóval, mint minden gépkocsiba beépí-teni egyet. Mellesleg jelenleg ezek csatlakozói sem egységesek. Így azonban otthon is feltölthetjük gépkocsink akkumulátorát, csak be kell dugni a konnektorba. Igen ám, de mit csináljanak azok, akik egy tömbház 7-8-9. emeletén laknak? Kérjék meg a földszinti lakót, hogy: Ugyan engedje már meg, hogy naponta feltölthessem az akkumulátoromat az áramával? Vagy lógassanak ki egy 20 méter 35 A benzin ötször annyiba kerül, mint a villanyáram.

102/243


hosszú kábelt a járdán át a gépkocsiparkolóig. Hatékony töltés egyébként csak háromfázisú hálózat-ról lehetséges, mert egy fázis nehezen bírja a terhelést. De hány háztartásban van ipari áram? Még nehezebb a helyzet Amerikában, ahol a hálózati feszültség 110 V. Emiatt a töltési idő duplájára nő. Tovább bonyolítja a töltést, hogy egyes országokban (pl. Japánban) a hálózati áram frekvenciája nem 50, hanem 60 Hz.

Nem szabad elhallgatni, hogy a lítium-ion akkumulátornak van egy veszélyes tulajdonsága is, a robbanékonyság. Ha a jármű ütközése ese-tén megsérül az akkumulátor, akkor a kiöm-lő elektrolit felrobban és heves lánggal ég. Olyan magas hőfokon, hogy mindent hamu-vá éget a környezetében. Nálunk 2018-ban a Pécs-Pogány repülőtéren tesztrepülés köz-ben lezuhant a Magnus Aircraft Zrt. által gyártott eFusion típusú légcsavaros kis-repülőgép. A fedélzetén tartózkodó két be-repülőpilóta szénné égett. A gép roncsai is a felismerhetetlenségig összeégtek. Ezért aki egy akkumulátorral hajtott elektromo-toros gépkocsiba vagy repülőgépbe ül, úgy érezheti magát, mint aki időzített bombán ül. Mellesleg lítium-ion akkumulátorral mű-ködő okostelefonok is robbantak már fel, súlyos sérüléseket okozva. Ehhez még leejteni sem kellett a készüléket. Az illető a farzsebében hordta, ahol túlmelegedett, felpúposodott, majd felrobbant. Szakértők szerint ezek az eseteket túl-melegedés „termikus elszabadulás” miatt történtek.

A tömegközlekedés villamosítása is égető probléma. A vasút villamosítása részben megoldódott

a felsővezeték-rendszerrel. (Azért részben, mert a mellékvonalakon sok országban még mindig dí-zelmozdonyok járnak, a fővonalakon pedig az áramot többnyire füstölgő hőerőművek szolgáltat-ják.) A metró szerelvények alulról, vezetősínekről kapják az áramot. Az autóbuszok villamosítása azonban továbbra is megoldatlan. Miután dízelolajjal üzemelnek, a benzines járműveknél sokkal jobban szennyezik a levegőt. Az ésszerű megoldás itt is a villamosítás lenne. Ezeknek a nagytöme-gű járműveknek a mozgatásához azonban igen nagy akkumulátorra van szükség, ami nagyon drága. (Egy elektromos busz akkumulátora 300 ezer dollárba kerül, és 5 tonna súlyú.) A személygépko-csikban alkalmazott akkumulátorok pedig néhány kilométer megtétele után lemerülnek. A buszok akkumulátor nélküli villamos táplálása csak kötött pályás rendszerben oldható meg.

Ennek megvalósítására tett kísérletet az ElectRoad izraeli cég. Tel Avivban építettek egy kísérle-ti autóbusz útvonalat, ahol az elektromágneses indukció hajtja az elektromotoros autóbuszt. (Ehhez hasonló megoldást alkalmaz a Qualcom és a KAIST cég is.) A telepítési folyamat egy aszfaltmaró géppel kezdődik, ami egy 8 cm mély vályút készít az útfelületbe. Egy mögötte haladó jármű rézte-kercseket helyez a vályúba, majd egy harmadik jármű aszfalttal feltölti a vályút. Az út mellett pedig valós idejű kommunikációt lehetővé tevő intelligens invertereket telepítenek. Az út felszíne alatt ha-ladó tekercsbe váltakozó áramot vezetnek, és az általa keltett mágneses erővonalak beleindukálnak a busz aljában helyezett nagyméretű elektromágnesbe. A mágneses indukció által keltett áramot az-tán a villanymotorba vezetik.

Az elgondolás zseniális, de két dologra nem gondoltak a tervezők. Az egyik az áramellátás biz-tosítása, a másik az elektroszmog. Ebből az elsőt kilőtték azzal, hogy a buszok hajtásához szükséges áramot nem erőművekből, hanem napelemekkel biztosítják. (Ez tovább növeli a költségeket, mert a napelemes energiatermelés jóval többe kerül, mint az erőművi.) Sokkal nagyobb gond az elektro-szmog. A környezetszennyezés ma még nem eléggé tudatosult módja ugyanis itt fokozottan fennáll. Azt a tervezők is sejtették, hogy itt olyan erős mágneses kisugárzás lép fel, ami komoly veszélyt je-lent a járműben utazókra. Ezt a veszélyt úgy küszöbölték ki, hagy vaslemezt helyeztek a busz aljába

103/243


és oldalába, amely leárnyékolja az elektromágneses erővonalakat. Az út mentén haladókat azonban mi védi meg az elektromágneses kisugárzástól? Az úttestben húzódó nagyteljesítményű indukciós tekercsek által keltett térerő valószínűleg nagyobb, mint ami a nagyfeszültségű távvezetékek alatt mérhető. Ez ugyan a távolság növelésével négyzetesen csökken, de egy nagyvárosban nem lehet az utcákat szélesíteni. A járdák közvetlenül az út mentén vannak. Ráadásul a buszsáv a járda mellett halad.

Ha a nagyvárosokot, metropoliszokat behálózzák ezekkel az áramindukáló tekercsekkel, akkor olyan mértékű elektroszmog keletkezik, ami nagyságrendekkel meghaladja az eddigit. A rádió- és tévéadók, a mobiltelefonálást biztosító mikrohullámú reléállomások, a nagyfeszültségű villamos távvezetékek, és az otthoni villamos készülékek üzemeltetése során már jelenleg is akkora káros su-gárzás éri a szervezetünket, amit az immunrendszerünk alig tud kivédeni. Sokan tovább növelik a terhelést Wi-Fi és Bluetooth készülékek használatával, okostelefonjuk vezeték nélküli töltésével. Még a fürdőszobában sincsenek biztonságban, mert ott meg az elektromos fogkeféjük akkumulátora töltődik indukciós úton. Egyesek okostelefonjuk antennájának mikrohullámú kisugárzásával sem tö-rődnek, oly annyira, hogy egész nap fülre akasztható miniatűr telefonkészüléket (headset) használ-nak, hogy ügyfeleikkel állandó kapcsolatban álljanak.

Nem számolnak a fokozott sugárveszéllyel, amit az elektromágneses sugárzás jelent. Otthon éte-leiket mikrohullámú sütőn készítik, vagy azzal melegítik fel. Bár a mikrohullámú sütők kisugárzása sem csekély, a fő veszélyt az jelenti, hogy az ételben elnyelődik a mikrohullámú sugárzás, ami szer-vezetükbe jutva rákot (többnyire vérrákot okoz). A rákos sejteket az immunrendszer igyekszik el-pusztítani, de egy idő után elfárad, és feladja a küzdelmet. A modern korunk vívmányait előszere-tettel használók azzal nyugtatják magukat, hogy a hatósági vizsgálatok szerint ezek a készülékek ár-talmatlanok. Valóban ártalmatlanok, ha egyenként vizsgálják őket, de mi van akkor, ha ez az összes sugárforrás és készülék egyszerre működik körülöttünk? Már pedig a gyakorlati életben ez a helyzet. Mellékhatásként a növekvő elektroszmog álmatlanságot okoz. Világszerte százmilliók szenvednek a kialvatlanság miatt.

Egyre növekvő elektroszmogban élünk, ezért soha nem volt annyi rákos megbetegedés a világon, mint napjainkban. A középkorban a rák szinte ismeretlen betegség volt, Olyan kevesen haltak meg rákban, hogy ennek a betegségnek nevet sem adtak. Jelenleg világszerte 18 millió ember betegszik meg rákban, és közük 9 millió meghal. Ez a szám azonban később meredeken emelkedni fog. Arra ugyanis senki sem gondol, hogy a mikrohullámú sugárzás a radioaktív sugárzáshoz hasonlóan ku-mulálódik. Akik most hetvenkedve használják mikrohullámú készülékeiket, 20-30 év múlva olyan sugárterhelésre tesznek szert, hogy semmi sem neti meg őket a leukémiától vagy az agydaganattól. Tömegével fognak sorba állni a rákkórházak előtt, hogy bejussanak.

Ez a veszély azonban egyelőre nem izgatja az illetékeseket. Azt gondolják, hogy ez a jövő prob-lémája. A telavivi próbajárat sikerét látva a brit kormány elkötelezte magát egy hosszú távú elekt-romos infrastruktúra kiépítése mellett. Jóváhagyták a Highways England elektromos autópálya pro-jektjének támogatását, és a vezeték nélküli töltési technológia kifejlesztését. A következő öt évben 500 millió fontot költenek a környezetbarát közlekedési technológiák fejlesztésére. (Ennek a pénz-nek az 1 százalékából rekonstruálni lehetne a Tesla-konvertert.) Félő, hogy az izraeli és a brit példa világszerte számos követőre talál, és ebbe az egész emberiség bele fog pusztulni. Ezen az úton ha-ladva egyetlen egészséges ember sem lesz a világon.

Az univerzumban a fejlett civilizációk nem használnak elektromágneses hullámokat. Készülékei-ket, berendezéseiket, járműveiket tisztán mágneses sugárzás működteti. Járműveik vezérléséből pe-dig már elektromos áramot is kiiktatták. Az UFO-kat üvegszálas kábeleken továbbított fotonsugár-zás irányítja. A fotonokra ugyanis az elektronokkal ellentétben nem hat a mágneses sugárzás, ezért ezeket a járműveket nem lehet sugárfegyverekkel megbénítani. Ha koncentrált mágneses sugárzás éri őket, nem zuhannak le. A rádió- és tévéadókat, valamint a telefonhálózatot pedig teljesen fel-számolták. A fontos hírek telepatikus úton jutnak el hozzájuk.

Ettől a szinttől mi még messze vagyunk, és a jelenlegi hozzáállásunkkal valószínűleg sohasem jutunk el idáig. Civilizációnk nemhogy az elektromosságtól, az elektromágnesességtől sem tud el-szakadni. Pedig az elektromágneses hullámok többet ártanak, mint használnak. Tisztán mágneses

104/243


hullámokat alkalmazva sokkal hatékonyabbá válnának a szerkezeteink, készülékeink, járműveink. Nem is szólva a híradástechnikáról, ahol mágneses hullámokkal kommunikálva az információáram-lás sebessége 12 nagyságrenddel meghaladná a jelenlegit. Ha a nagyvárosokban elektromotoros bu-szokkal kívánjuk felváltani a jelenlegi füstölgő járműállományt, használjuk a jól bevált trolit. A tro-libuszok felsővezetéke alig valamivel több elektromágneses sugárzást kelt, mint a lakásunkat behá-lózó elektromos vezetékek. Telepítésük és üzemeltetésük is olcsóbb, mint a most alkalmazni kívánt rendszeré. Az igazi megoldás azonban az ingyenenergia használata lenne, de ez senkit sem érdekel. Zavarja a döntéshozókat, hogy az éteri energiával hajtott járművek nincsenek útvonalhoz kötve, a legcsekélyebb mértékben sem szennyezik a környezetet, és üzemanyaguk bárki számára ingyenes. Az energiakészlet pedig kimeríthetetlen.

Sokan az üzemanyagcellák megjelenésétől várták az elektromotoros gépkocsik térhódítását. Ki-

derült azonban, hogy az üzemanyagcellák még a lítium-ion akkumulátornál is drágábbak. Egy ilyen jármű hússzor annyiba kerül, mint a benzinmotoros modell. Tulajdonképpen nem az üzemanyagcel-lák előállítási költsége nagy. Az aránytalanul nagy drágulás a működési módjukban keresendő. Amíg az akkumulátor rövid ideig képes névleges terhelhetőségének a tízszeresét is elviselni, az üzemanyagcella nem terhelhető túl. Ezért annyit kell belőlük a gépkocsiba építeni, amennyi az in-duláshoz szükséges. Egy gépjármű álló helyzetből történő elindításhoz hatszor annyi energiára van szükség, mint az utazósebesség tartásához. Ezért az üzemanyagcellás gépkocsikba nem 16 kWh ka-pacitású tápáramforrást raknak, mint az akkumulátoros autókba, hanem egy 100 kWh kapacitású „erőművet”. Az utazósebesség elérése után ebből a 100 kW-nyi energiából 84 kW, vagyis névleges kapacitásának több mint 80%-a kihasználatlan marad, de nem tudnak ellene tenni semmit. Ha ennél kevesebbet tesznek bele, a jármű nem indul el.

A lítium-ion akkumulátor az indítás időtartamára képes tízszer annyi áramot is szolgáltatni, mint amennyire tartósan képes, de az üzemanyagcella ezt nem tuja megtenni. Az üzemanyagcella ugyan-is nem tárolja, hanem előállítja a villamos energiát. A begyújtása után ad csak áramot, és csupán annyit, amennyire képes. Az el nem használt áram pedig benne marad a rendszerben. Nem halmo-zódik, nem tárolódik, egyszerűen elvész, kihasználatlan marad. Ezen a helyzeten lehetne ugyan ja-vítani azzal, hogy az utazósebesség elérésekor a kihasználatlan energiával akkumulátort töltenének, amit aztán a következő indításnál használnának fel, de ehhez csaknem akkora kapacitású lítium-ion akkumulátorra lenne szükség, mint az előző megoldásnál. Ez további 15 000 euróval növelné a gyártási költséget.

További hátránya az üzemanyagcellás megoldásnak, hogy a hidrogénellátó hálózat kiépítése meglehetősen bonyolult és költséges. Az akkumulátoros gépkocsik töltéséhez csak egy konnektor kell, így éjszakánként otthon is elvégezhető. A cseppfolyós hidrogént azonban a benzinhez és a dí-zelolajhoz hasonlóan időszakosan ki kell szállítani a kutakhoz. Ehhez speciális járművekre, tároló-tartályokra és adagoló kutakra van szükség, melynek kiépítési költségét a gépjármű-tulajdonosokkal fizettetik meg. A metanollal működő üzemanyagcella elterjedése némileg javít ugyan a helyzeten, mert a metanol hasonlóan szállítható és adagolható, mint a benzin. A gépkocsik gyártási költsége azonban nem csökken, mert a metanolos üzemanyagcella is drága.

A biogázzal hajtott autókkal szerzett tapasztalatok is meglehetősen lehangolóak. Az autógyártók most turbófeltöltőkkel próbálja javítani a negatív összképet. A pesszimista nyilatkozatokhoz az is hozzájárul, hogy a biogáz előállítása meglehetősen költséges. Jelenleg csak állami támogatással, a jövedéki adó elengedésével versenyképes. Használatának általánossá válásával azonban az egyes országok költségvetése bajosan tudna lemondani az üzemanyagra kivetett adókról. A biogázra tör-ténő átállás sem váltaná ki az üzemanyag-ellátás egyszerűsödését. Továbbra is szükség lenne kúthá-lózatra. A változás csupán annyi lenne, hogy a kútkezelők nem folyékony szénhidrogént töltenének a gépkocsik tankjába, hanem kicserélnék a kiürült gázpalackot.

Az üzemanyagcellás E-autó egyetlen előnye, hogy ezek az áramtermelő egységek kevés helyet foglalnak. Nem nagyobbak, mint egy kisméretű bőrönd. Ezért felszabadul a csomagtartó. Ez a je-lenleg tesztüzemben futtatott jármű már teljes mértékben megegyezik a Tesla-féle elektromos autó-val, mivel a Tesla-konverter is ekkora helyet foglalt. A XXI. század elején tehát elérkeztünk arra a

105/243


szintre, ahol az 1930-as években álltunk. Most már semmi mást nem kell tenni, mint az üzemanyag-cellákat tartalmazó blokkot kidobni, és helyére a Tesla-konvertert berakni. Aztán jöhet az autóipar rég várt korszakváltása, amit az energiafelhasználás forradalmi átalakulása követ. A Tesla-konverter ugyanis megoldja az üzemek, a közintézmények, és a családi házak energiagondjait is, ráadásul in-gyen. Ezt követően megszűnik a környezetszennyezés, és talán megállítható lesz a természet pusz-tulása. Igen ám, de a Tesla-konverter létezéséről senki sem tud, aki meg hallott róla, nem hisz ben-ne. A médiák sem foglalkoznak vele, mert félnek, hogy nevetségessé válnak miatta. Ezért tovább folyik a toporgás, a kiútkeresés, különféle elméletek kidolgozása, melyek aztán a gyakorlatban nem válnak be. Az egyedül üdvözítő megoldás pedig senkit sem érdekel. Senki sem veszi magának a fá-radságot, hogy legalább megpróbálja feléleszteni a Tesla-konvertert 80 éves „Csipkerózsika álmából”.

Ókori technika újkori rekonstruálása „Az ezotéria kiteljesedése” elolvasása után már egyáltalán nem hihetetlen számunkra a levitáció

előidézése. Tudjuk, hogy az atlantiszi civilizáció gerjesztett kristállyal tette súlytalanná a nehéz kö-veket, míg másutt telekinézist alkalmaztak. Úgy tűnik, hogy a pozitív szubatomi energiarészecskék nehéz tárgyakban való elnyeletése formasugárzókkal irányított koncentrált földsugárzással is elő-idézhető. A különböző geológiai anomáliák következtében ugyanis a földből nem csak Yin jellegű sugárzás áramlik, ki, hanem Yang jellegű sugarak is. Ebben semmi hihetetlen sincs, hiszen a Föld a Sarkoknál intenzív mágneses sugarakat bocsát ki magából. A helyi mágneses mezőket gerjesztő lá-vamozgások is hasonló erőteret gerjesztenek. Ahol feltör a koncentrált Yin energia, ott a Yang pó-lus kisugárzásának is felszínre kell törnie. Ezek a sugarak összegyűjtve és megfelelően irányítva súlytalanságot is képesek előidézni. Ezt a jelenséget a geomantiában jártas elődeink ismerték, és gyakran alkalmazták hatalmas kőtömbök mozgatására. Bármilyen meglepő ezt az ősi technikát a XX. században ismét használták.

Erre a floridai Homesteadben került sor. Ennek a városnak a nevezetessége a korall kastély. A lá-togatókat már a kapuban megdöbbenti az a 9 tonnás kőtömb, amely acél tengelyén egyensúlyozva egy autóból kiszerelt sebességváltó csapágyain gördül. A 2 méter magas és ugyanilyen széles kőka-pu egy könnyed érintésre nyílik, mintha súlytalan lenne. A kapun belépve egy erődítményszerű vár-ban találjuk magunkat. Hátul egy torony emelkedik a magasba, melynek egyik szobájában találha-tók azok a primitív szerszámok, amelyekkel az alkotója ezt a hatalmas épületkomplexust létrehozta. Néhány fűrész, lánc, különböző méretű fúrók, kalapácsok, véső, feszítővasak és ékek. Darunak, csi-gáknak és egyéb emelő szerkezeteknek nyoma sincs. Maga a torony is egy 245 tonnás építmény, amelyet 4-9 tonnás, kocka alakú kövekből emeltek. Csak a tető 30 tonna, precízen illesztett kőda-rabokból összerakva. Az udvaron féltonnás hintaszékek, szintén kőből. A 25 szék körül asztronómi-ai szimbólumok, bolygók, holdak és csillagok láthatók.

Úgy néz ki ez a sokak által látogatott turistalátványosság, mint egy kőkori csillagvizsgáló. Ezt a benyomást erősíti meg az a 8 méter magas és 20 tonna súlyú távcső, amely szintén kőből lett kifa-ragva. Még a kereső szálak is láthatók benne. A Polaris csillagra van irányítva. Mellette egy napóra, megjelölve rajta a téli és a nyári napforduló időpontja. Nem messze tőle egy egymásba épített me-dencerendszer látható. A 315, a 155 és a 45 centiméter átmérőjű medencék elrendezése a naprend-szert szimbolizálja. A belső kört a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars; a középsőt a Jupiter, a Sza-turnusz és az Uránusz; a legnagyobbat pedig a Plútó alkotja. A kastély érdekességei közé tartozik még egy fél tonnás asztal, egy 12 méter magas földbe süllyesztett obeliszk és egy 30 tonnás kőfal. Eddig nincs semmi különös ebben az épületegyüttesben. Tudjuk, hogy Amerikában sok különc mil-liomos található, akik jó néhány meghökkentő kastélyt építettek maguknak. Gondoljunk csak az aranypolgárként emlegetett William Randolph Hearstre36, a sajtómágnásra, aki a 97 ezer hektáros kaliforniai birtokán felépíttette Sanadut37, a legendás kastélyt, ahová imádott szeretőjét zárta.

36 vilj(e)m rendolf hő(r)szt 37 szanadu

106/243


Ennek a kastélynak az építője azonban nem volt milliomos. Az 1920 és 1940 között készült épü-letegyüttes létrehozója egyetlen ember volt: Edward Leedskalnin. Leedskalnin Rigában született, ahonnan az I. világháború elől Kanadába emigrált. Favágóként dolgozott, de tüdőbajt kapott. Ezért a szubtrópusi éghajlatú Floridába költözött, ahol 12 dollárért vásárolt egy telket, és felépített rajta a korall kastélyt. Eleinte senki sem törődött vele, de később mind többen csodálkoztak rajta, hogy egy kis termetű, 60 kilós, tüdőbajos férfi, hogy képes több tonnás köveket egyedül mozgatni, és a helyé-re rakni. Ráadásul az iskolázottsága is rendkívül alacsony volt. Még szakmunkás képzettséggel sem rendelkezett. Primitív szerszámait is maga készítette. Egyetlen szállító járműve egy gumitömlő nél-küli, abroncsokon guruló bicikli volt. Fokozta a személye körül rejtélyt, hogy mindig éjjel dolgo-zott. Nem azért, mert álmatlanságban szenvedett. Nem akarta, hogy kilessék a titkát. Ha valaki megjelent az építkezés helyszínén, abbahagyta a munkát, és udvariasan elbeszélgetett a látogatóval. Mindaddig szóval tartotta, amíg el nem ment. A több tonnás köveket szinte koromsötétben darabol-ta, és emelte fel a helyükre. Nem szorult senkinek a segítségére.

A környéken élők csak ámultak, hogy daru nélkül hogyan kerülhettek az építkezéshez használt hatalmas kőkockák egymásra. Végül kíváncsi fiatalok lebbentették fel a fátylat a titokról. Egy hold-világos éjszaka kilesték, hogy a hatalmas kőkockák a levegőben lebegtek, és lassan a helyükre re-pültek. Persze senki sem hitte el a történetüket, azt hitték, hogy csak lódítanak. Már majdnem elké-szült a mű, amikor a kastélyt lebontatták. 1936-ban a város elkezdett terjeszkedni, és a korallkövek-ből készült komor épületegyüttes útban volt. Ezért Leedskalnin kénytelen volt lebontani, és 15 ki-lométerrel odébb újra felépíteni a kastélyát. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor segítséget hívott. A kövek szállításhoz egy traktorost fogadott fel, utánfutóval. A sofőrt azonban elküldte, nem lehetett jelen a rakodásnál. A délelőtt odaállt traktorosnak azt mondta, hogy jöjjön vissza délután, addigra talán végez a felpakolással. Egy ízben azonban a sofőr a vezetőülésen felejtette az ebédjét, és fél óra múlva visszament a járműhöz. Legnagyobb megdöbbenésre az utánfutó már csaknem tele volt. 30 perc alatt még daruval sem lehetett volna ennyi súlyos kőkockát felrakni, nemhogy a Leedskalnin által használt primitív láncos emelőkkel. (Ez is azt bizonyítja, hogy földből feltörő energiát hasz-nált, ami csak az építkezés gondosan kiválasztott helyszínén állt rendelkezésre. Útközben nem. Így a két helyszín között kénytelen volt hagyományos szállító eszközöket igénybe venni. Az egyiptomi piramisépítők viszont telekinézist alkalmaztak, mert nekik a kőtömbök szállításánál is szükségük volt az éteri energiára.) Ily módon 1 hónap alatt átszállította a várat az új helyére. Tekintettel az éj-szakai műszakra újbóli felépítése 4 évig tartott.

Aztán megnyitotta a látogatók előtt. Csupán minimális belépti díjat szedett, hogy minél többen megcsodálhassák a művét. A látogatók már messziről rácsodálkoztak a 6 tonnás blokkokból készült 2,5 méter magas és 1 méter széles kőkerítésre. Az ehhez használt kőkockák kétszer olyan súlyúak, mint a Kheopsz piramis elemei. Ám hiába faggatták Leedskalnint az építés módjáról. Csak annyit közölt sejtelmesen, hogy újra felfedezte az ősi egyiptomiak tudását, a piramisok készítésének titkát. Aztán a gravitáció és a bolygók által kibocsátott kozmikus sugárzás között fennálló fizikai törvé-nyeket emlegette. Azt állította, hogy tudja hogyan építkeztek az ősi megalitvárosokat létrehozó in-diánok. Gyakorlati bemutatót azonban nem volt hajlandó tartani. 1953-ban aztán elhunyt a mester, és magával vitte titkát a sírba. Hátrahagyott könyvtára tele volt kozmikus energiával, gravitációs mezőkkel és elektromágnesességgel foglalkozó művekkel.

A korall kastély körüli rejtélyek felkeltették a hivatásos építészek és a parajelenségekkel foglal-kozó kutatók figyelmét is. Amikor megpróbálták kideríteni az építkezés körülményeit, minden raci-onális magyarázat megbukott. Az 1970-es években még egy buldózert is a helyszínre vittek, hogy megkíséreljék a legnagyobb, 30 tonnás követ odébb tenni. Meg sem tudták mozdítani. Az alternatív magyarázatot keresők már valamivel előbbre jutottak. Ők a Föld rejtett energiavonalainak felhasz-nálását gyanították. Rámutattak arra, hogy Leedskalnin nem véletlenül választotta tervei megvalósí-táshoz Floridát. Ezen a félszigeten ugyanis igen erős energiacsomópontok találhatók. Ezeket való-színűleg a Florida alatti kiterjedt barlangrendszerek gerjesztik. A szakkönyvek alapján Leedskalnin minden bizonnyal rájött a koncentrált energiakisugárzások felhasználási módjára. Ezek irányításra feltehetően formasugárzókat használt. Erre utal, hogy a kövek darabolásánál ugyanolyan mértani arányokat használt, mint a hajdani piramisépítők Egyiptomban. Az is lehet, hogy a szögek, formák,

107/243


arányok összefüggésben állnak a kozmikus energiákkal. Ez a történet is azt bizonyítja, hogy a levitáció egyáltalán nem ördöngös jelenség. Kiváltásának számtalan módja van. Csupán meg kelle-ne vizsgálni őket. Aztán a legmegfelelőbbet kiválasztva mi is alkalmazhatnánk az építkezéseinknél.

Kiegészítések

Az ezredfordulón nem történt meg a régóta várt paradigmaváltás. Ezért a fejlesztők, konstruktő-rök pótcselekvést folytatnak. Nem azt gyártják, amire a vásárlóknak legnagyobb szükségük lenne, hanem azt, ami az ipari, kereskedelmi körök profitját növeli. A multinacionális iparvállalatok és a kereskedelmet uraló áruházláncok nyereséghajhászása, kielégíthetetlen pénzéhsége arra készteti az innovációban tevékenykedőket, hogy a már meglevő termékek szolgáltatásainak növelésével érjék el a kívánt megújulást. A kereslet folytonos növekedését azáltal próbálják biztosítani, hogy kihasz-nálják az emberek újdonság iránti vágyát. Az utóbbi évek fogyasztói magatartása azonban azt bizo-nyítja, hogy nincs értelme az erőltetett technológiai megújulásnak. A folytonos fejlesztés kö-vetkeztében technikai eszközeink mind bonyolultabbak és drágábbak lesznek. A vásárlók viszont nem hajlandóak az elvárt ütemben lecserélni készülékeiket, amelyeknek egyetlen hibájuk, hogy van náluk tökéletesebb is.

Emiatt rekedt meg a digitális rádiózás, ez lassítja a digitális televízió széleskörű elterjedését. Nem aratott sikert a 3D-s televízió sem. 2010-ben hatalmas reklámkampánnyal vezették be, és a gyárak elkezdték ontani a passzív és aktív szemüveggel nézhető 3D-s okostévéket. 2013-ban aztán lefulladt a kampány. Először az amerikai ASPN állította le 3D csatornáját, majd a FIFA is közölte, hogy felülvizsgálja a 2014-es labdarúgó világbajnokság 3D közvetítését. Úgy néz ki, hogy már a fontosabb meccseket sem fogják három dimenzióban közvetíteni. Az utolsó szöget a BBC verte be-le a 3D koporsójába, amikor bejelentették, hogy mégsem indítják el saját 3D-csatornájukat. Az in-dok: a felhasználók nem érdeklődnek a 3D iránt.

Hiába adottak a technikai feltételek, ha nincs rá kereslet. Az átlagnézőnek megfelel a jelenlegi technikai színvonal is. Sokan azt tartják, hogy minek a legújabb, méregdrága csúcskészüléket meg-

venni, ha azokon is ugyanazok a szín-vonaltalan műsorok, és állandó ismét-lések láthatók. Újabban már az ismét-lést is ismétlik. Egy éven belül két-szer-háromszor is levetítik ugyanazt a filmet. Mivel a többi tévécsatorna is ezt teszi, szinte havonta ostromolnak bennünket az unalomig ismert kópiák. Nincs hová menekülni előlük. Ha egy film véletlenül kimarad a sorozatos is-métlésből, az szenzációszámba megy. A minap a Magyar Televízió bemon-dója azzal a megjegyzéssel ajánlott a nézők figyelmébe egy filmet, hogy „eddig csak egyszer vetítették le”. Már a könnyű szórakozást ígérő esztrád-műsorok sem eredményeznek kikap-csolódást. A sok bárgyú kijelentés, és ostoba megnyilatkozás után nem cso-da, hogy nap mint nap ilyen kritikák

jelennek meg az újságokban: „Az együgyű beszélgetésre invitált színművészeink úgy ripacskodnak, mintha otthon, a fürdőszobában illegetnék magukat a tükör előtt. A fél ország kénytelen nézni a kí-nos attrakciókat, leplezetlen igénytelenségüket, miközben hitetlenkedik a színvonaltalanságot enge-délyező szerkesztők szakmai dilettantizmusán. Ahelyett, hogy figyelmeztetnék a résztvevőket a művé-szi jó ízlésre, boldogan elsüllyednek velük a nívótlanságban. Nem csoda, hiszen ők is ugyanazt a le-

108/243


vegőt szívják, mint az ízlésterroristáknak is nevezhető megúszó művészeink. A kis energia, gyors pénz, múló szégyen keveréke táplálja szinte mindnyájukat.”

Egy másik kritikusunk szerint: „Büfészínészeink agyonpózolják az amúgy is gyenge lábakon álló produkciót. Megjátszott érdeklődés, közhelyes szellemeskedés, jópofizás, hamis kacarászás, gondo-kat szőnyeg alá seprő kedélyeskedés jellemzi minden megnyilvánulásukat. A komolynak szánt tár-salgást is rátelepszik az üresség, a vergődés és a ripacskodás. Nincs egy őszinte mondat, egy szín-vonalas poén. A műsorvezető, mint egy vándorcirkusz kopott manézsmestere erőlködik, hadovál. Szemmel láthatóan szeretne már túl lenni az egészen. Ráadásul mindez olyan díszletek között zajlik, mintha egy vasárnap délelőtti gyermekműsorban lennénk. Harsány színek ízléstelen, giccses beren-dezési tárgyak, és folyton változó, ide-oda cikázó, szemkápráztató fényeffektek próbálják elterelni a nézők figyelmét a színvonaltalan társalgásról.” Amikor már mindenki azt hitte, hogy ezt a szintet nem lehet alulmúlni, a kereskedelmi csatornák nálunk is elkezdték sugározni a Big Brother kukkoló show-t. Ezt az emberek alantas ösztöneire építő, gusztustalan, perverz műsort már a mértéktartó médiakritikusok is minősíthetetlen kultúrmocsoknak bélyegezték, és megállapították, hogy megin-dultunk az evolúciós fejlődésben, visszafelé. Ha véletlenül műsorra tűznek egy jó filmet, azt éjszaka vagy hajnalban sugározzák. Ezért a korán kelő, másnap munkába igyekvő emberek nem tudják megnézni. Sajátos műsorszerkesztő politikájukat azzal indokolják, hogy a tartalmas alkotások ma-napság csak egy szűk réteg igényeit elégítik ki. A rétegműsorok pedig nem sugározhatók fő adás-időben, mert ez jelentősen csökkentené a nézettségi indexet, ami a reklámbevételek elmaradást eredményezné.

A zenekritikusok sem szorgalmazzák az egyre tökéletesebb HiFi-csodák megvásárlását, mert nem lehet kihasználni őket. A műsor ugyanis, amit hallgathatnánk rajta, nincs összhangban a mű-szaki színvonallal. A popvilág egy neves személyisége, így nyilatkozott a jelenlegi helyzetről: „Ma már a zenét sem bakelit lemezen hallgatjuk, sercegő tű közvetítésével. De mit ér az egész, ha a tech-nikai tökéletesség tartalmatlansággal párosul. A mind hosszabb játékidőt unalomig ismert panelok-ból összetákolt dalocskák töltik ki. Ehhez a rágógumizenéhez már hangszereket sem használnak. Előállításuk szintetizátorokkal törté-nik. Fő zenei motívumok a dobgépek monoton, agyzsibbasztó dübörgése. A legtöbbször azonban csak agyon-hangszerelt, agyonmarketingelt, jel-legtelen zenei motívumok sorjáznak a lemezen. Van aki primitív ordítozás-sal, vad artikulációkkal próbálja fel-dobni dalai lagymatag stílusát. Má-sok érzelmek kicsikarásával szeret-nének sikert elérni. Színvonal hiá-nyában azonban nem érik el a cél-jukat. A »nyáltengerben tocsogó« hall-gató nem képes elérzékenyülni a pro-dukció hatására.”

A parttalan tökéletesítések, a vég nélküli funkcióbővítések legújabb megnyilvánulása, az interaktív tele-vízió kifejlesztése. Ez egy szoftver, melynek segítségével a néző otthon-ról megváltoztatja a kameraállást, mó-dosíthatja a színpad mögötti kulisszát, stb. Az ehhez szükséges egység ára csaknem eléri a tévéké-szülék árát. A nézők zöme azonban nem kíván beavatkozni a filmkészítés munkájában. Ezt a felada-tot rábízza az erre hivatott rendezőre, operatőrre, díszlettervezőre.

A túlfejlesztések legújabb eredménye a 4G-s okostelefon. Sokan már a szupermobiloknak neve-zett harmadik generációs készülékeket is idegenkedve fogadták mondván, hogy telefonáláshoz elég

109/243


volt a 2G-s is. A szélessávú 4G-s okostelefonokat azzal reklámozzák a telefontársaságok, hogy min-denre képes, amire egy asztali számítógép. Valóban lehet vele internetezni, zenét hallgatni, filmet nézni, sőt tévézni. De mindezt csak minimális szinten, és nagyon drágán. Kis mérete miatt az okos-telefon csak korlátozott mértékben képes kielégíteni az igényeket. Ezért a felhasználók nem törik ma-gukat agyon ezért a lehetőségért. Már a mobilozás megszállottjai is kezdik belátni, hogy ez a parányi készülék valójában semmire sem jó. Zenét csak tömörítve lehet rajta hallgatni, a weblapok korlátozot-tan jelennek meg rajta, filmnézés közben pedig a csöppnyi képernyő kukkolásától kigúvad a szemük. Ráadásul a nagy adatforgalom okozta megterhelés miatt a készülék akkumulátora már egy napig se bírja a terhelést. Mind többen látják be, hogy zenét hallgatni HIFI tornyon, internetezni asztali számí-tógépen vagy laptopon, filmet nézni pedig nagyképernyős televízión kell. Minőségi fényképeket, rö-vid videókat sem lehet okostelefonnal készíteni, mert ehhez tüköraknás fényképezőgép kell.

Az okostelefon komolytalan emberek idétlen játszadozása. Ez a parányi készülék csak arra jó, hogy gerincferdülést, nyakcsigolya-elcsúszást okozzon és tönkretegye a szemünket. Mikrohullámú ki-sugárzása pedig egy idő után rákot és agydaganatot okoz. A mobil-szolgáltatók Nyugat-Európában sem értek el sikert a „forradalmian új” technológiával. Előbb a szolgáltatásokat, a tartalmat kellett volna bővíteni, mert e nélkül nem lehet megteremteni a fogyasztói igényt egy jóval drágább hálózat haszná-latára. A pangásba, az eladások csökkenésbe belejátszik a recesszió is. A gazdasági válság, az egy-mást érő terrorcselekmények miatti létbizonytalanság visszafogja az emberek költekezési kedvét. Mindenki fél a jövőtől, a munkanélküliségtől, az elszegényedéstől, ezért tartalékolják a pénzüket. A bizonytalan jövőre való tekintettel a bankszámlájukon gyűjtik a megtakarításaikat.

☯ „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek IV. fejezetéből tudjuk, hogy a XX. század elején élt nagy elődö-

ket a század közepén tevékenykedő második generáció váltotta fel. Őket követte a harmadik gene-ráció. Az apokalipszis korá-ban előre haladva a XX. szá-zad végén már a harmadik szinten álló lelkek sem kíván-koztak tömegesen a földi vil-ágba. Így a XXI. század ele-jén elárasztott bennünket a színvonaltalan lelkek áradata. Ez magával hozta a bűnözés mértéktelen elharapódzását, és a kultúra elsekélyesedését. Az előbbi következményeit naponta hallhatjuk, láthatjuk a rádió és a tévé híradásaiban. A kultúrában megnyilvánuló elkorcsosodásunk elsőként a kritikusoknak tűnt fel. A kult-

urális alkotások hivatásos bírálói mind gyakrabban tesznek ilyen kijelentéseket: „Jelentéktelen kor kez-dődik.” Mások így siránkoznak: „A klasszikus kultúra helyét elfoglalta a show-biznisz »bigbrotheres« világrendje. A szórakoztatás, a kikapcsolódás minden területén hódít a lumpenkultúra.” A sok primitív ember alacsony színvonalú szórakozást igényel, és számbeli fölényük folytán kulturális szintjüket rá-erőltetik a rohamosan fogyatkozó színvonalas rétegre. Ahelyett hogy megpróbálnának felemelkedni hozzájuk, lerántják őket a maguk szintjére. Ezáltal egész civilizációnk elsüllyed a mocsárban.

Lagzi Lajcsi műsorában pl. egy Fekete Pákó nevű bunkó azt üvölti a Magyar Televízió főműsor-időben sugárzott szórakoztató esztrádjában, hogy: „Add ide a didit, a didit add ide.” Közben egy festett hajú buta, szőke bombázó meglehetősen méretes mellei után kapkod, és magán kívül vonag-lik. Akinek ez nem tetszik, átkapcsolhat valamelyik kereskedelmi csatornára. Ott azonban rosszabbul jár, mert ezek a társaságok a Big Brother show-val, vagy a Győzike Reality komédiával szó-

110/243


rakoztatják a jobb sorsra érdemes közönséget. Ez utóbbi show a roma közösség szellemi és kulturá-lis színvonalára igyekszik lehúzni a tévénézőket, de erre nem nagyon van szükség, mert aki ezeket a műsorokat nézi, az már eleve ezen a szinten áll.

A bunkók számának gyarapodásával változik a példakép is. Évszázadokkal ezelőtt Zrínyi Ilona volt a nemzet hőse, eszményképe. Ma már a valóságshowból ismert Kismocsok a bálvány. Ennek az áldatlan állapotnak a kialakulásában nagy szerepet játszott a média. A kultúra profitérdekelt irányí-tói azt a kevés értéket is besározzák, bemocskolják, ami a nagy elődöket követő hullámvölgyben még fellehető. Nem tisztelik a tehetséget, nem törekszenek maradandó értékek létrehozására. Azt a néhány tehetséges embert, aki valamilyen tévedés folytán ebbe a korba született, színvonaltalan produkciókra kényszerítik. Az indok: „A rétegműsorokból nem lehet megélni. A kultúra művelőinek a közízlést kell kiszolgálni.” Miután a közízlés egyre alacsonyabb szintre süllyed, lesilányítja vagy elnémítja a tehetségeket.

A rohamosan csökkenő tömegigény kielégítése nem okoz túl nagy erőfeszítést a kultúra jelenlegi

patrónusainak, mert a primitív tömegek valójában nem is akarnak szórakozni. Az alacsony színvo-nalon álló lélek nem tudja elviselni a nála fejlettebbeket, ezért nem kíváncsi rájuk. Ezek az emberek csupán a balhé kedvéért járnak a szórakozóhelyekre. Egymást akarják szórakoztatni, a maguk módján. Ezért sosem egyedül, hanem bandákba verődve látogatják a szórakozóhelyeket, ahol előbb utóbb el-kezdenek kötözködni, verekedni. A futballmeccseket, és egyéb sportrendezvényeket sem azért ke-resik fel, hogy élvezzék a sportolók játé-kát, hanem azért, hogy botrányt kelthes-senek, hogy az egymást heccelő össze-tűzésekben kitombolhassák magukat.

Intellektuális környezetbe cseppenve sem képesek türtőztetni magukat. A szín-házakban először füttykoncerttel helyet-tesítették az általuk konzervatívnak tartott tapsot, újabban pedig úgy hujjognak, mint majmok a fán. Lassan ők válnak a darab főszereplőivé, ugyanis a leglehetetlenebb időpontokban tör ki rajuk a szereplési vágy. Ilyenkor egymást gerjesztve kurjongatnak, hogy minél több ember figyelmét tereljék magukra. A rosszalló tekintetek nem za-varják őket, hiszen éppen az a céljuk, hogy kavarodást szítsanak, zavart keltse-nek. Persze honnan is tudnák, hogy mi-ként kell kulturáltan viselkedni, amikor manapság az ifjúsági szórakozóhelyek inkább hasonlítanak egy woodoo szertar-tásra, mint diszkóklubra. A tetszésnyil-vánítás helyes módjára akkor sem len-nének képesek, ha erre hajlandóak lenné-nek, mivel a darabból nem értenek sem-mit. Még a jelenleg oly gyakori gügye, színvonaltalan és alpári stílusú előadás is meghaladja az ér-telmi szintjüket, fogalmuk sincs arról, mi zajlik a színpadon. Mindez nem vet jó fényt az ifjúságra, mert alapot ad az általánosításra.

Sokak szerint a mai fiatalok a pillanat bulistáivá váltak. Minden napra kell valami program, buli, koncert, de legalább hangos háttérzene. Nagy szorongást keltene bennük, ha néhány órát egyedül, csendben kellene eltöltenünk. Ez esetben ugyanis hamar rádöbbennének, hogy belül mennyire üresek. Szakadt, tépett farmerjükben, agyontetovált testükkel, orrukba akasztott karikákkal és egyéb testék-szerekkel úgy néznek ki, mint a bazári majmok. Valószínűleg soha nem néznek a tükörbe, mert ha

111/243


végignéznének magukon, siralmas látványban lenne részük. Külsejük nem éppen civilizált emberre vall. Sajnos a belső értékeik is hasonló szinten állnak. Ezt tükrözi a külsejük. A lelki megfelelési kényszer miatt igazítják a külsejüket a belsőjükhöz.

☯ Az előző fejezetekben tudomásunkra jutott, hogy a sátáni erők előszeretettel fordítják ellenünk

technikai eredményeinket, hogy gátolják a valódi fejlődésünket. Fő céljuk az ismeretanyag felhígí-tása, a hasznos információk elrejtése. Hogyan lehet a létfontosságú ismerteket hozzáférhetetlené tenni az emberek számára? Megsemmisíteni nem szabad, mert akkor nem valósulna meg a szabad akaratból eredő döntési jog. Az ember nem hibáztatható olyan fejleményekért, amelyek azért alakul-tak ki, mert nem volt tudomása tettei következményeiről. A sors tehát időről időre biztosítja nekünk a továbbfejlődésünkhöz, a jó úton haladáshoz szükséges ismerteket. Gondoskodik róla, hogy fellép-hessünk a fejlődés éppen időszerű lépcsőfokára. A Sátánnak viszont az az érdeke, hogy ne találjuk meg ezeket a lépcsőfokokat. Sőt egy olyan lépcsősort helyez előtérbe, amely nem felfelé, hanem le-felé visz minket. Ennek a lépcsőnek a fokait az emberi ostobaság, szűklátókörűség és önteltség al-kotják. A gonosz erők elhitetik velünk, hogy akkor fogunk haladni, attól válunk korszerűvé, ha vég nélkül szaporítjuk az információforrásainkat, ha határtalanná duzzasztjuk a médiát. Mi ezt készsé-gesen elhittük, és óriási lendülettel meg is valósítottuk. Közben olyan frázisokat pufogtattunk, mint: „A demokrácia előfeltétele az információ szabad áramlása.” Vagy: „Minden embernek joga van az igényeinek megfelelő szórakozáshoz, ezért minél több rétegműsort kell létrehozni.” Az eredmény: Amíg a Magyar Televíziónak a rendszerváltás előtt csupán két csatornája volt, és mindenki azt néz-te, most 50 magyar nyelvű, és 200 külföldi tévécsatorna között válogathatunk. Mivel a legújabb di-gitális műholdak lehetővé teszik a többnyelvű szinkronizálást, a magyar nyelven is követhető kül-földi műsorok száma rohamosan nő.

Mit tesz ilyenkor az átlagpolgár? Leül a fotelba, és találomra kiválaszt egy csatornát a sok közül. Miközben belefeledkezik a Való Világ vagy a Big Brother lélekmérgező kukkolásába, nem is gon-dol arra, hogy egy másik csatornán olyan ezoterikus műsor megy, amely választ adna súlyos egész-ségügyi vagy lelki gondjaira. Azokhoz sem jutnak el a létfontosságú ismertek, akik műsorújságból választják ki a megnézni érdemes csatornákat. A felpörgetett életritmussal járó állandó elfoglaltság, a hétköznapok fojtogató ölelése ugyanis nem teszi lehetővé, hogy tévét nézzenek, rádiót hallgassa-nak. Ha időnként adódik is lehetőségük 1-2 órás szórakozásra, akkor sem mennek semmire a céltu-datos műsorkereséssel. Az óriási programválaszték következtében 3-4 érdekes műsor is megy egy-időben. Most melyiket válasszák? Melyikről maradjanak le? Egyet még fel tudnak venni videomag-nóval a kieső műsorok közül, de mikor érnek rá megnézni? Nem csoda, hogy sokan már feladták a küzdelmet. Ha akad egy kis szabadidejük, azt nem információszerzéssel, hanem zenehallgatással töltik. Bekapcsolják valamelyik kereskedelmi rádiócsatornát, közben bosszankodnak a félig leját-szott számok közé beékelt bárgyú reklámok miatt.

Hasonló a helyzet a nyomtatott sajtóval. Amíg a rendszerváltás előtt alig kéttucatnyi újság, folyó-irat állt rendelkezésre, mára a számuk meghaladta a 750-et. A legtöbb újságárus ennek csak a töre-dékét rendeli meg, mivel az összeset raktározni sem tudná, nemhogy kirakni a standjára. Könnyen kitalálhatjuk, hogy melyik lapokat fogja előnyben részesíteni. Nem azokat, amelyekben használható információk vannak. Ezek ugyanis rétegkiadványok, amelyek egyre kevesebb embert érdekelnek, így nem lehet jól eladni őket. Még kaotikusabb állapotok uralkodnak az Interneten. Itt csupán a weblapok száma eléri a 235 milliárdot. Százezer élet is kevés lenne ahhoz, hogy mindegyiket átnéz-zük, és eldöntsük, hogy számunkra melyik hasznos. Ez az esetben a sátáni erők a felhígítás módsze-rét alkalmazták. Túltengő véleménynyilvánítási szabadságunkra alapozva rábírták a szolgáltatókat az Internet ingyenessé tételére. Ezt követően a feltűnési viszketegségtől szenvedőktől kezdve a gra-fomániásokig rászabadítottak mindenkit a világhálóra, hogy hozzanak létre minél több weblapot. Ezáltal az a kevés használható információ, ami felkerült az Internetre elvész a tartalmatlan szóten-gerben. Miután témafigyelő rendszer nincs, ismeretválogató, információszerző szakemberek sem állnak rendelkezésre, mindenki vakon tapogatva halad ebben a hatalmas labirintusban. Nem csoda, hogy hamar zsákutcába jut. Mindezek következtében oda jutottunk, hogy mára a tömegtájékoztatás

112/243


képtelen betölteni eredeti szerepét. Áttekinthetetlenné, és használhatatlanná vált. A sátáni erők aka-ratának megfelelően ma már csak egyetlen feladatot lát el kitűnően: életünk megzavarását, fejlődé-sünk lehetetlenné tételét. Valódi, előrevivő fejlődés helyett visszafelé húzó álhaladást kényszerít ránk, amely végül a teljes romlásba taszít bennünket.

☯ Az élet minden területére kiható reformok elmaradásában nagy szerepe van az elavult oktatási

rendszernek is. A pedagógiában uralkodó állapotok miatt aggódók évek óta hangoztatják, hogy jelen-legi iskoláinkban az aktív, érdeklődő, kreatív gyerekből unott, passzív „tanulógépet” faragnak. Az illetékesek azonban mindaddig nem törődtek az intelmekkel, amíg nyilvánosságra nem került az OECD megbízásából készített iskolai felmérés. Ebből 32 országra kiterjedő, több mint százezer di-ák bevonásával készült jelentésből kiderült, hogy a magyar diákok rendkívül rossz teljesítményt nyújtottak. A szövegértés terén a 19, a matematikában pedig a 21. helyen végeztek. A korábbiaktól eltérően ez nem egy szokványos ismeretfelmérő teszt volt. A vizsgáztatók nem arra voltak kíváncsi-ak, hogy a tanulók mennyi ismeretet sajátítottak el, milyen a magolóképességük.

A felmérést a Pisa-teszt alapján vé-gezték. Ez a módszer nem az olva-sás- és íráskészségre, nem is az isko-lai órák alatt emlékezettbe vésett in-formációk mennyiségére kíváncsi, ha-nem arra, hogy a diákok mennyit ér-tettek meg belőle. Nem a tételes tu-dást, hanem a praktikus problémameg-oldó képességet vizsgálták. A nagy sikerű teszt kidolgozója szerint: „Aki nem tud problémákat megoldani, a problémákat érthetően elmagyarázni, az jövőképtelen. Nem fog tudni alkal-mazkodni a szakmai, családi és társa-dalmi elvárásokhoz.” A tesztet alkal-mazók szerint a szövegértés három dolgot jelent: információszerzést, az információ értelmezését, majd össze-hasonlítását a valósággal. A matema-tikai és természettudományos ismere-

tek sem képletetek papagájszerű felmondását jelenti, hanem reális ismeretek, mindennapi prob-lémák kreatív megoldását. A Pisa tesztet már a XXI. század oktatási filozófiája szerint állították össze. Az információs társadalom nem arra kíváncsi, hogy az oktatás ürügyén mit táplálnak a fejekbe, ha-nem hogy mi jön ki belőle; felnőtté válva mire tudják használni a diákok, amit megtanultak. A Pisa-teszt arra is kitért, hogy az oktatásra fordított összegek nincsenek szoros összefüggésben az elért eredményekkel. Később az Oktatásügyi Minisztérium ellenőrző felméréseket folytatott. Ebből az is kiderült, hogy az általános iskolát végzett 15 éves gyerekek egynegyede funkcionális analfabéta, az-az tud olvasni, de nem érti, hogy mit olvas. Mi még a sorok között is tudtunk olvasni, a jelenlegi plázageneráció már a sorokat sem képes megérteni.

Ez a felmérés alaposan felbolygatta a közvéleményt is. Évtizedek óta büszkék vagyunk a magyar diákok felkészültségére, a magyar oktatási rendszer kiemelkedő eredményeire. Erre minden okunk megvolt, hiszen a magyar szakemberek kiválóságát a világ minden országában elismerik. A három-szintű iskolarendszer kiváló alapozó munkáját bizonyítja a 13 Nobel-díjas tudósunk is, ami egy 10 milliós országtól, illetve egy 16 milliós nemzettől szép teljesítmény. Erre napvilágra kerül egy teszt, amelynek alapján még a közismerten alacsony szinten álló amerikai alapfokú oktatás is megelőz bennünket. Az Egyesült Államokba delegált tudósítóink évtizedek óta panaszolják, hogy az átlag amerikainak fogalma sincs arról, hogy hol van Magyarország. Pedig Európa kellős közepén, a kon-

113/243


tinens földrajzi középpontjában élünk. A diplomások közül sem ismeri mindenki hazánkat. Sokan csak annyit tudnak rólunk, hogy sok magyar él az Egyesült Államokban. (Mellesleg 1,5 millió ame-rikai vallja magát magyarnak, illetve magyar származásúnak.) Kétségtelen hogy az Amerikában élők földrajzi ismeretei, tárgyi és műveltségbeli tudása nem éri az európai iskolákban nevelkedettek szint-jét, ennek ellenére jobban megállják a helyüket az életben. Életszemléletük példával szolgálhatna sok nemzet számára.

Az amerikai átlagpolgár meglehetősen naiv; a körülötte levő tárgyakkal, az emberekkel kapcso-latos életszemlélete rendkívül leegyszerűsített; a világképe túlzottan egyoldalú. Hajlamos arra, hogy mindent a saját szemszögéből ítéljen meg. Ehhez jelentősen hozzájárul a neveltetése; a magabiztos, öntudatos, célirányos viselkedésre szoktatása. Már kiskorában az agyába vésték, az iskolai osztály-termekben feliratok sulykolták belé, hogy: „You are the best”38 (Te vagy a legjobb). Teljesítmény-orientáltsága nem engedi, hogy az élet egyéb megnyilvánulásainak figyelmet szenteljen. A „who cares”39 (kit érdekel) attitűd állandó vágtázásra, a cél minél rövidebb úton történő megközelítésére sarkallja. A racionalitásba, a nyitott társadalom erejébe vetett makacs, szinte már vak hite, és önfe-ledt életigenlése azonban elismerésre méltó. A „Go ahead and do it”40 (Ne vacakolj, cselekedj) men-talitása csodákat művelt ezen a földrészen. Az amerikaiak nem csak mondják, hanem el is hiszik, hogy a határ a csillagos ég.

Ez a törekvés szövi át mindennapi életüket. Az úton felbukkanó nehézségeken hanyag gondta-lansággal túlteszik magukat. Nem törődnek az akadályokkal. Ha nem tudják legyőzni, akkor megke-rülik őket. Minél nagyobb a kihívás, annál nagyobb buzgalommal törekszenek a győzelemre. A szü-letett amerikai nem sokat „vacakol”. Ha nem tudja se kibogozni, se szétvágni a „gordiuszi csomót”, akkor átlép rajta. Gondolja a gondok majd menet közben megoldódnak. Ha meg nem, ráér a végén is visszatérni hozzájuk. Nagyobb távlatból szemlélve jobban látja a baj okát, így gyógyírt is könnyebben talál rá. Ám vannak olyan problémák is, amelyeket nem lehet átlépni. Ilyenkor szárnyat növeszt, és át-repüli. Az Egyesült Államok csupán kétszáz éves. Ezért a nemzetek között kamasznak számít. Sokak szerint ebből származik a hetvenkedése, az erőfitogtatása, és a túlzott önbizalma. Az Újvilágban szü-letők nem rendelkeznek több ezer éves kultúrával. Az átlag amerikainak nincs olyan kifinomult ízlése, mint a római kori szobrok között felnőtt olasznak, nincs olyan műveltsége, mint a nagy klasszikusok irodalmi örökségével körülvett franciának, de azt tudja, hogy sopánkodással nem megy semmire.

A nálunk alkalmazott poroszos oktatási mód eredménytelensége nem a diákok lustaságának tud-

ható be, hanem a helytelen tantervnek. Egy friss felmérés szerint az iskolapadban ülő gyerekek az otthoni házifeladataikra fordított idővel együtt többet dolgoznak, mint a felnőttek a munkahelyei-ken. Nem véletlen, hogy már nem csak ők, hanem a szüleik és a ta-náraik is panaszkodnak a diákok túlterhelése miatt. A rossz ered-mény tehát nem a tananyaghiányra vezethető vissza, hanem arra, hogy nem megfelelő ismereteket táplá-lunk gyermekeink fejébe. Nem az a baj, hogy sokat tanulnak a gye-rekek az iskolában, hanem az, hogy sok feleslegeset. A túlterhe-lésük abból adódik, hogy hiába-való terheket rakunk rájuk. Ahe-

38 ju ár de best 39 hú keö(r)sz 40 gó öhed end du it

114/243


lyett hogy készségeket sajátíttatnánk el velük, gondolkozni tanítanánk meg őket, lexikális tudást sulykolunk a fejükbe.

Ennek eredményeként szinte semmit sem tudnak, amire a mindennapi életben szükségük lenne. Helyette „betonfenekű magológépeket, két lábon járó lexikonokat” nevelünk belőlük. Az integrál és differenciálszámításra pl. már a középiskolában megtanítják a diákokat, holott az egyetemen sincs igazán szükség rá. Jelenleg ilyen tananyaggal tömik a középiskolás diákok fejét matematikaórán: „Az exponenciális függvények szerepe az irracionális kitevőjű hatványok értelmezésében.” Aztán másnap becsapják őket a zöldségpiacon, mert nem tudnak két számot összeadni fejben. A korszerű oktatás jegyében ugyanis ma már az általános iskolák alsó tagozatában is engedélyezik a zsebszá-mológép használatát. A közoktatás jelenlegi állapota nagyon hasonlít ahhoz az újságkarikatúrához, amelyben egy általános iskolás gyerek így szól az apjához: „Apa! Azt mondtad, hogy te mindig ki-tűnő voltál az iskolában. Akkor légy szíves segíts, elakadtam az empirokriticista filozófusoknál.”

A túlterhelés, a rengeteg különóra miatt a gyerekek nem tudnak mozogni, játszani, futkározni sem. Sokat ront az erőnlétünkön, az egészséges fejlődésükön, hogy már az általános iskola alsó ta-gozatában erőltetik, illetve megengedik nekik a számítógép-használatot. A fiatal, kialakulóban levő szervezetnek fokozottan árt az elektromágneses kisugárzás, a szem túlerőltetése, kifárasztása. Mivel a szabadidejűket a számítógép előtt ülve töltik, nem fejlődnek az izmaik, nem erősödik meg a csont-rendszerük. Görbe hátú, horpadt mellű felnőttek lesznek belőlük. A túlterhelésnek és a mozgáshi-ánynak tudható be, hogy a diákok több mint 40%-a folyamatosan fáradt, 35%-ának pedig gerincfer-dülése, hanyag tartása vagy más mozgásszervi elváltozása van. A fokozott leterhelés azonban egyál-talán nem látszik meg a teljesítményükön. Soha nem volt ennyi funkcionális analfabéta az ország-ban, mint manapság. A nemzetközi statisztikai nyilvántartások szerint Magyarországon megszűnt az analfabetizmus. Valóban. Az általános tankötelezettség minden szülőt kötelez arra, hogy a gyerekét iskolába járassa. Ezért fizetni sem kell, mivel az alap- és középfokú oktatás nálunk is ingyenes. Az iskola elvégzése után azonban az emberek 25%-a nem tud olvasni. Ismeri ugyan a betűket, el is tud-ja olvasni a szöveget, de nem érti. Hiába kezdik el a gyerekek betűvetésre tanítását már az első osz-tályban, az általános iskola hatodik osztályában a diákok többsége nem képes folyamatosan olvasni.

Ennek oka a jelenlegi oktatási módszerekben keresendő. A XX. század első felében még kiváló-an működött a tanítási rendszer. A II. világháború után a modernizálás jegyében először a játékos ele-meket hagyták el az általános iskolák első osztályának tananyagából. Aztán jött az óraszámcsökken-tés, majd 1963-ban a „beszéd- és értelemgyakorlatok” tantárgy felszámolása. Ezt betetőzte a „han-goztató-, elemző-, összetevő” vagyis a szótagoló módszerrel való szakítás. Helyette bevezették a szó-képelemzést, ami oda vezettet, hogy egy 1969-ben végzett felmérés szerint a magyar gyerekek az utolsó helyen végeztek az olvasás gyorsaságában, és a szöveg megértésében. A probléma tehát nem új keletű, a szakemberek tisztában vannak a gondok okaival, de még sem tesznek ellene semmit.

Arra sem hajlandóak, hogy

körülnézzenek a nagyvilágban, és a másutt jól bevált módszere-ket, technikai megoldásokat al-kalmazzák. Első osztályos gyer-meküket látva a szülők minden évben szörnyülködnek, hogy 6-7 éves kisdiákok testsúlyuk egy-negyedét meghaladó táskák alatt görnyedeznek. Jelenlegi oktatá-si rendszerünk már a betűvetés elsajátításának időszakában annyi plusz terhet rak rájuk, ami egy tucatnyi könyv magukkal cipe-lését teszi szükségessé. Ezen a téren más országokban sem jobb

115/243


a helyzet. Az Egyesült Államokban azonban már évtizedek óta megtalálták a megoldást erre a prob-lémára. Az iskola folyosóin lemezszekrények sorakoznak. Minden tanulónak van egy biztonsági kulccsal vagy lakattal zárható rekesze. (Sok helyen számkombinációs zárt használnak, így a diákok a kulcsot sem tudják elhagyni.) Alulra a ruháit, tornafelszerelését rakja, felülre pedig a tankönyveit. Óra előtt kiveszik azokat a könyveket, füzeteket, amelyekre éppen szükségük van, a tanítási nap vé-gén pedig csak azt a néhány holmit viszik magukkal, ami a házi feladat elvégzéséhez szükséges. Ez egy kis szatyorban is elfér. Még külön legyártatni sem szükséges ezeket a lemezszekrényeket, mert ilyeneket használnak a munkások a gyárak öltözőiben, az orvosok a kórházakban. Készen kapható, csak meg kell rendelni, és az alagsori- vagy a földszinti folyosókon elhelyezni.

Rengeteget árt az iskolai nevelésnek az átlagost normává emelő oktatási törvény is. Mint ahogy nincs két egyforma gyerek, úgy nincs két egyforma képességű diák sem. Ezért a nevelésükben egyéni bánásmódot kellene alkalmazni az uniformizálás helyett. Már az általános iskola felső tagozatában szelektálni kellene őket, hogy a képességeiknek megfelelő színvonalú oktatásban részesüljenek. Min-den diákot addig kell terhelni, amíg lehet, amit még el tud viselni. A jó képességű, kiugró tehetségű tanulókat nem az átlaghoz kell idomítani, hanem ki kell emelni őket. Vagy erre a célra létrehozott speciális iskolákban, vagy különórákon gondoskodni kell képességeik kibontakoztatásáról. Ha a gyengébb képességű gyerekek számára van felzárkóztató iskola, miért nincs nálunk tehetséggon-dozó oktatás? A fejlett nyugati országokban ez már bevett gyakorlat. Politikusaink attól tartanak, hogy ezek az iskolák elitképzővé válnak. Rossz értelemben vett elitképző akkor válik belőlük, ha csak a tehetős, gazdag szülők gyermekei jutnak be ezekre a helyekre. Nem a drága magániskoláknak kell ezt a feladatot ellátni, hanem az ingyenes közoktatás keretén belül kell megvalósítani. Így talán nem kallódnak el a nemzet ifjú tehetségei, és lesz, aki felemelje az országot a jelenlegi siralmas gaz-dasági helyzetéből.

Ehhez a törvények módosítása és a költségek fedezése mellett megfelelő színvonalú tanárokra is szükség lenne. A Pisa-tesztben első helyezést elért Finnországban az oktatás reformját a pedagó-gusképzés megreformálásával kezdték. Évtizedek óta olyan tanárokat képeznek, akiknek szemlé-letében első helyen a gyerek áll. Differenciálta fejlesztik a diákok képességeit, megosztják a fi-gyelmüket a különböző képességű és mentalitású gyerekek között. Egy hasonlattal élve ideje lenne nálunk is átérni az oktatásban a „nagyüzemi növénytermesztésről a kertészkedésre”. Mint mindent ezt is fordítva csináltuk. A mezőgazdaságban felszámoltuk a jól működő nagyüzemi gazdálkodást, és most egyéni gazdák százezrei túrják gazdaságtalanul a nadrágszíj méretű parcelláikat. Az oktatásban pe-dig az egyénre szabott nevelés helyett futószalagon ontjuk a munkaerőpiac által nem sokra értékelt átlagdiákokat.

Uniformizálásra törekvő oktatási rendszerünk teljesen kiöli a gyerekek-ből a kreativitást, az eredetiséget, a felfedező készséget. A lexikális tudás-ra alapozott oktatást folytatóknak nem ártana elgondolkodni Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas professzor intel-mén: „A gyerek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani.” A memori-záló helyett át kell térni az értelmező oktatásra, melynek során a gyerekek megtanulják kiválasztani a fontos, számukra hasznos információkat. Az általános iskolákban vissza kell állni a hangoztató-elemző-összetevő-értel-mező módszer alkalmazására. Az el-ső 6 hétben ritmusos, hangképzéses játékokat kell játszani, amelyek kifej-

116/243


lesztik a belső hallást, a helyesírás alapjait. Aztán jöhet a kép és a szöveg, az elemzés, az összeolva-sás, majd az értelmezés. A gyerekkel minden egyes alkalommal meg kell beszélni, hogy mit olva-sott, így a felső osztályokban már nem lesznek szövegértési gondjai, és értelmezni tudja a világot.

Sokat ront a helyzeten a diákok tanu-láshoz való hozzáállása is. A korszellem-hez igazodva nem a tudás megszerzésére törekednek. A tudományokban való elme-rülés helyett a versenyszellemet favori-zálják. A hangsúly nem a tanuláson, az is-meretszerzésen van, hanem a minél jobb érdemjegyek elérésén. A fő cél nem a világ megismerése, hanem az előírt pontszám el-érése, hogy bejuthassanak az egyetemekre. Ott aztán tovább folytatódik a hajsza a kiváló minősítésért, és az ezzel járó jól jövedelmező állásajánlatokért. Az életben sem a szaktudásuk gyarapítása, elmélyíté-se révén próbálnak érvényesülni, hanem a gyors karrier, a könnyű siker útját választ-ják. A pénz fogságába kerülve az anyagiak gyarapítása válik életcéljukká. Miután a karrierépítés lefoglalja minden idejüket, le-

maradnak a párkeresésről, a családalapításról. Így életük delén túljutva kiégett, életunt, magányos, bol-dogtalan emberekké válnak. Hiába a sok pénz, az összehordott javak, életük vakvágányra fut.

☯ A sátáni erők egyik győzelmet a másik után aratják felettünk. A kis lépések taktikája ismét ered-

ményesnek bizonyult világunk felmorzsolásában. Az előző fejezetekben már kaptunk némi ízelítőt a megrontásunkra törekvő módszereikből. Ennek során különösen nagy gondot fordítanak az erkölcsi törvények lerombolására, a megtartó erők szétzúzására. Ennek leghatékonyabb módja, hogy ezek a törvények nem kerülnek átadásra. Amennyiben a jövő nemzedéke nem ismeri meg társadalmunk íratlan szabályait, nem is fognak alkalmazkodni hozzá. A háttérben munkálkodó erők ismeretének hiányában a démonvilág ezt a célt sokszor játszi könnyedséggel éri el. Ennek egyik példája az aláb-bi eset. Egyik városunkban hitoktatást szerveztek az általános iskolák alsó tagozatában. A tanítással megbízott plébánosnak nem volt nehéz dolga az osztályok létrehozásával, mivel a polgári kormá-nyok alatt ismét divatba jött a vallásosság, vagy legalábbis az új elvárásokhoz igazodás.

Az első hittanórán azonban két neveletlen, elkényeztetett nebuló összeveszett, és elkezdték pü-fölni egymást. Az atya megpróbálta lecsendesíteni őket, de nem járt sikerrel. Erre elvesztette türel-mét, és egy-egy pofonnal térítette jobb belátásra a renitenskedőket. A gyerekek nagyon meglepőd-tek, mert manapság alig van részük effajta nevelési módszerben. Az érintettek nem is hagyták any-nyiban a dolgot, és otthon elpanaszolták a szokásostól eltérő bánásmódot. Erre a szülők felbőszült fúriaként rontottak be az iskolába, és feljelentették a papot a gyerekek bántalmazása címén. „Milyen jogon meri megütni a fiamat?” – üvöltötték magukból kikelve. A hír futótűzként terjedt, és másnap az összes szülő kivette a gyerekét a vallásoktatásból. Ebben az iskolában most már senki sem jár hit-tanórára. De valószínűleg templomba sem. A 7-8 éves gyerekek lelkében oly mély nyomot hagyott ez a botrány, a szüleik által gerjesztett egyházellenes kirohanás, hogy felnőtt korukban sem fogják átlépni egyetlen templom kapuját sem. Ők életük végéig ateisták maradnak. Semmi sem lesz, ami visszatartsa őket a bűnözéstől, semmilyen gátlás nem fejlődik ki bennük, ami emberhez méltó vi-selkedésre ösztönözné őket.

Ebből is látszik, hogy milyen könnyű rajtunk győzelmet aratni. Ostoba, beszűkült agyú gondol-kodásunk következtében lépten-nyomon „magunk alatt vágjuk a fát”. Ha csak a kisujját megmozdít-ja valamelyik ördögfajzat, mi máris ugrunk, és engedelmeskedünk az akaratának. Teljesen híján va-

117/243


gyunk a megfontoltságnak, a bölcs belátásnak. Modern nevelési elveinkkel erkölcsi fertőbe, teljes pusztulásba taszítjuk a jövő nemzedékét. Eközben fennen hirdetjük, hogy mi milyen humánusak vagyunk, megvalósítottuk az erőszakmentességet az oktatásban is. Csak az a baj, hogy az eredmény nem éppen megnyugtató. Az erkölcsi gátlásoktól mentes nemzedék mind több bűncselekményt kö-vet el, és terroristaként lángba borítja a világot. Semmi sem tartja vissza őket a túszszedéstől, a so-rozatos robbantásoktól, embertárasaik tömeges legyilkolásától.

Ha gyerekkorukban beléjük verték volna a helyes viselkedés íratlan szabályait, ha istenfélőkké váltak volna, most lenne ami távol tartsa őket a sátáni késztetés által kiváltott állati viselkedéstől. Nevelés hiányában nem alakult ki bennük semmiféle erkölcsi fékrendszer. Tetteiket kizárólag a ha-verok ösztönzése, uszítása irányítja. Ide vezettek a modern nevelési elveink. Ez lett az eredménye annak, hogy „a gyerekeink nyakába dobtuk a gyeplőt”. Most szembesülnünk kell engedékenységünk következményeivel. A dr. Spock által megtévesztett korunk megalkotta a 11. parancsolatot: „Tisz-teld fiadat és lányodat, hogy hosszú, szorongásmentes életük legyen a Földön.” Nem is szoronganak az általunk teremtett kényelmes helyzetben. Hálából jó megfricskáznak minket. Ettől még a felnőttek iránti tisztelet sem tartja vissza őket. Miért is tartaná, hiszen ezt sem neveltük beléjük. Egyébként is mit tiszteljenek rajtunk? Nem csak a világot tettük tönkre, hanem a jövő nemzedékét is. Neveletlen-né, erkölcstelenné tettük az ifjúságot. A fiatalok erkölcsi tartásának hiánya már kora gyerekkorban megnyilvánul. Egy 4 éves linzi kisfiú telefonon feljelentette a nagymamáját a rendőrségen, mert nem ízlett neki a főztje. Sérelmezte, hogy a nagyi megdorgálta őt, amiért nem akarta megenni az ételt. Manapság a Mikulás bácsi sem kérdezheti meg a kisgyereket, hogy: „Jó voltál?” Egy újságkarikatú-rát idézve így szólt az önérzetes válasz: „Már a kérdés is sérti a személyiségi jogaimat.”

Svédországban már külön törvény tiltja a gyerekek bántalmazását. A nevezetes cikkely így szól: „A gyermeknek joga van gondoskodáshoz, biztonsághoz és jó neveléshez. A gyermeket személyi-ségének és sajátosságainak tiszteletben tartásával kell kezelni, és nem szabad testi fenyítéssel vagy más megalázó cselekvéssel sújtani.” Az 1979-ben született törvény tehát egyértelműen és mindenki tudomásra hozza: Gyereket verni tilos! Most készül a gyermekverést tiltó törvény szigorítása. Ez kimondja, hogy a gyermek bántalmazása még a testi erőszaknál is súlyosabb bűncselekmény, kü-lönösen, ha a gyermekhez közel álló felnőtt követi el. Ha tehát egy anya a pimasz gyerekét felképe-li, és ezért a sértődött kamasz feljelenti, több éves börtönre számíthat. Amikor a törvény megszüle-tett, a svéd szülők felháborodásukban a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordultak személyiségi jo-gaik korlátozását sérelmezve. Sokra azonban nem mentek vele, mert a bíróság kimondta, hogy: „A gyermek joga a biztonsághoz és a bántalmazás nélküli élethez előbbre való, minden jognál.”

A nyugati demokráciákban mindenütt ez a helyzet. Így elkényeztetett, életképtelen ifjak, és neve-letlen bűnöző palánták tömege szabadul a társadalomra. Nálunk most terjesztették a Parlament elé az új gyermekvédelmi törvényt, melynek alapeszméje, hogy: „A gyereknek joga van verés nélkül fel-nőni.” Egyúttal arról is dönteni kellene, hogy a már tervbe vettek mellé hány új börtönt kell még építeni. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy mind több szülőnek megy el a kedve a gyerekne-veléstől, nem vállalkoznak gyermeknemzésre. A demokratikus országok pedig szépen kihalnak, az életképtelen törvényeikkel együtt.

☯ „Az ezotéria kiteljesedése” előrevetítette, hogy milyen következményekkel fog járni a fiatal

nemzedék nevelésének elmulasztása. Az erkölcsi gátlás hiánya elállatiasította a fiatalokat. Bűnözők módjára tombolnak a társadalomban, mi pedig döbbenten szemléljük mulasztásunk következmé-nyeiről. A randalírozás a béke szigetének számító Svájcot sem kerülte el. A zabolátlan tombolás, a gyanútlan járókelők provokálása mind gyakrabban torkollik fegyveres fenyegetésekbe, brutális rab-lótámadásokba. A romanshorni pályaudvaron pl. 15-18 éves suhancok hasonló korú fiatalokra tá-madtak. Késsel megfenyegették őket, elvették a pénzüket, és egyiküket arra kényszerítették, hogy hitelkártyájáról az összes pénzt kivegye. A zsákmány megszerzése után kereket oldottak, de előtte még puszta szórakozásból agyba-főbe verték őket. Egy 40 éves férfit Bern óvárosában támadtak meg bandába verődött fiatalok. Az áldozat életveszélyes állapotban került kórházba. Napokig kó-mában volt, és most újra kell tanulnia beszélni. Németországban már leánybandák is garázdálkod-

118/243


nak. Esténként csoportosan erő-szakoskodnak a járókelőkkel. A rendőrség szerint a 13-14 éves lá-nyok még a fiúknál is brutálisab-bak. Egy serdülő kislány az any-jára is rászabadította a bandáját. Az asszonyt leütötték, és elrabol-ták az autóját, hogy Olaszország-ba utazhassanak. Nehezíti az elle-nük való fellépést, hogy a 14 éven aluliak Németországban sem bün-tethetők, és ha nevelőotthonba dug-ják őket, azonnal megszöknek.

Svájcban a legsúlyosabb társa-dalmi válságként emlegetik a fia-talok között terjedő, és mind bru-tálisabb erőszakot. A baseli állam-ügyész is elismerte, hogy egyre durvább bűnesetekkel van dol-guk. A tettesek kihallgatásakor ki-derül, hogy a brutalitásnak nincs különösebb oka, és a bűnöző fia-talok legtöbbször nem is fogják fel cselekedetük súlyát. A pszic-hológusok úgy vélekednek, hogy a fiatalkorú bűnözők személyisé-gében „különös torzulás figyelhe-tő meg, mintha eltűntek volna belő-

lük bizonyos fékező mechanizmusok”. Pár évvel ezelőtt a bűnözőkben is volt betyárbecsület, a földön fekvő áldozatot nem bántották. Manapság viszont szinte kéjjel verik, rugdossák a tehetetlen embert. Nem elégednek meg a zsákmánnyal, utána még bántalmazzák, megalázzák a sértettet. Mindezt azért, hogy az áldozat érezze: kiszolgáltatott, s azt tesznek vele, amit akarnak. Előfordult olyan eset is, ami-

kor egy rablás után a földön fekvő sér-tettet levizelték. Nem ritka jelenség az sem, hogy a védtelenség, a kiszolgáltatott-ság láttán fékezhetetlen állati ösztönök törnek rájuk, és addig ütlegelik áldoza-tukat, amíg el nem vérzik, bele nem pusz-tul a sérüléseibe. A lousannei egyetem kriminológusa szerint a brutalitás egész Európában elharapódzott. Ő az okot ab-ban látja, hogy „a fiatalok magaviseleté-ből nyomtalanul eltűnt a másik ember iránti tisztelet, és az erőszak az önmeg-valósítás perverz formája lett”.

Mindez olyannyira váratlanul érte a

hatóságokat, hogy nem tudnak mit kez-deni a jelenséggel. Svájcban mindössze 25 olyan intézmény van, amely alkal-mas kiskorú bűnözők fogadására, de még ezekben sincs elegendő szakképzett

119/243


személyzet az elmulasztott nevelés pótlására. Az új nemzedékből ugyanis nem tűnt el az erkölcsi ér-zék, mert nem is volt bennük. Önmegvalósító, karrierista, szüleik nem vették maguknak a fárad-ságot, hogy beléjük neveljék. Az állandó pénzhajhászás során erre már nem jutott idejük. Így aztán a legtöbb kiskorú bűnöző vagy pszichiátriai intézetbe kerül, vagy a felnőtt bűnözők számára létesítette börtönökben köt ki. Onnan aztán profi bűnözővé kiképezve szabadul, hogy még több kárt tehessen a társadalomban. Az ily módon keletkező nemzeti összkár nagyságrendekkel több, mint amennyibe a fiatalok nevelése került volna. Amit a szülők nagy gonddal felépítettek, létrehoztak, azt most a ne-veletlen utódaik lerombolják, tönkreteszik, mert annakidején senki sem magyarázta el nekik a he-lyes viselkedés módját.

☯ Kamarás István szociológus és tanszékvezető tanár szerint: „A mai diákok sokkal többet tudnak

földünk ásványkincseiről, mint az érzésekről, az érzelmekről. Jóval többet a vegyértékekről, mint az emberi értékrendről, az erkölcsi vagy esztétikai értékekről. Egyre jobban ismerik a testükben munkál-kodó géneket, de egyáltalán nem ismerik az emberi vágyak hátterét, az emberi cselekvés mozgató-rugóit. Ezek ugyanis nem a testben, hanem a lélekben rejlenek. Tudnak valamit az egészségről, de alig valamit az ember egész voltáról. Elég sokat a jólétről, de jóval kevesebbet a jóllétről. Egy érett-ségiző diák fel tudja írni a táblára az etilmetilketon szerkezeti képletét, ám a személyiség szerkeze-téről fogalma sincs. Ezért mind önismereti, mind társadalomismereti érdekből itt lenne az ideje az „Emberismeret” tantárgy bevezetésének. Helyükre kell tenni a reklámok, a tömegmédiumok, és a közismert személyek által sugallt eszméket, elveket; értékelni kell a kapott minták alapján kialakí-tott viselkedési normákat, életvezetési formákat. Az új tantárgy bevezetésének szükségszerűsége nyilvánvaló, mert támaszt, fogódzót kínál; tájékozódási pontot nyújt ebben a sok mindenre csábító világban.

A közoktatás azonban ezt a tárgyat nem akarja, nem hiányolja. Az elmúlt 6 évben mintegy 300 iskola tantestületével és 1000 iskolaigazgatóval találkoztam. Mindig ugyanaz történt. Hamar egyet-értettünk abban, hogy az iskolának többet kellene tanítani az emberekről, az életünket átszövő kér-désekről, választásaink és döntéseink lehetséges következményeiről. Abban is egyetértünk, hogy er-re a célra nagyon alkalmas ez a tantárgy. Amikor azonban a bevezetési módjára térünk át, azonnal makacs ellenállást, de legalábbis tehetetlenséget tapasztaltam. Ki tanítsa? Hol van erre szaktanár? Honnan és kitől vegyünk el órát, hogy az amúgy is túlterhelt diákokra ne rakjunk még nagyobb ter-het? – kérdezték az igazgatók. Talán az osztályfőnöki óra alkalmas lenne erre, de akkor meg mikor tudják megbeszélni a tanulók személyes problémáit, az osztály egészét érintő ügyeket, és hogyan kerítenek sort azoknak az ismereteknek az átadására, amelyet eddig az osztályfőnöki óra keretein belül tettek meg? Jelenleg tehát azokra a tanárokra tartanak legkevésbé igényt az iskolák, akikre a legnagyobb szüksége lenne az oktatási rendszernek.

Ez a visszás helyzet csak a nemzeti alaptanterv átalakításával oldható fel, amely a minisztérium feladata lenne. A politikusok azonban legszívesebben az egyházakra hárítanák át ezeknek az isme-reteknek a közvetítését. Az előző kormány is csak addig jutott el ezen a téren, hogy »a hívő tanuljon hittant, a nem hívő pedig etikát«. Így csupa félemberek kerülnének ki az iskolapadokból. Az általá-nos műveltséghez ugyanis hozzátartozik a vallásismeret is, a vallásos szülők gyermekeit pedig nem lehet megfosztani a világi oktatás által nyújtott erkölcstan tanításaitól, a modern társadalom etikai értékeinek megismerésétől. Nálunk évtizedeken át úgy kaptak érettségi bizonyítványt a diákok, hogy nem részesültek a legalapvetőbb vallásoktatásban sem. Így sokan nem ismerik a világvalláso-kat, nem tudják mi a hit, a Bibliáról meg csak annyit tudnak, hogy az valami érthetetlen szenteskedő könyv, amelyet ájtatos vénasszonyok szoktak magukkal vinni a templomba.

Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát belátva a szakemberekben már 1996-ban felmerült, hogy ideje lenne ezen a helyzeten változtatni. Hosszas, kitartó szervező munkájuk eredményeként ma már ott tartanak, hogy a világon elsőként nálunk kezdték meg az erre a célra alkalmas szaktanárok kép-zését. A Veszprémi Egyetemen alapszakként vehető fel az etika, az ember- és társadalomismeret. 2003-ban végre ezen szakon is elkezdődött a nappali oktatás. A hallgatók részéről óriási az érdeklő-dés. A korábbi levelező tagozatra pedagógusok, művelődésszervezők, lelkészek jelentkeztek, de

120/243


akadt egy rendőr is, aki ifjúságvédelemmel foglalkozik. A végzősök azonban nem tudnak elhelyez-kedni, mert az iskolák részéről nincs meg a fogadókészség. Pedig ez a tantárgy csak heti egy órát igényelne. Bevezetésével elkerülhetők lennének a jelenlegi oktatásban oly gyakran tapasztalt hibák, mint a moralizálás, a pszichologizálás, a szociologizálás. A gyerekeknek nem lelki beszédet kell tar-tani, nem pszichikai nyomással kell őket a jó útra kényszeríteni, hanem el kell nekik magyarázni a társadalmi jelenségek okát; azt, hogy cselekedeteiknek mi az indítéka, és milyen következmények-kel fog járni a jövőjükre nézve. Az erre vállalkozó oktatóknak nem lesz könnyű dolguk. A hatékony neveléshez alapos, átfogó és pontos ismeretekre van szükség. Mi azonban önmagunkról, az univer-zum működéséről még szinte semmit sem tudunk.”

☯ Mind többen ismerik fel, hogy nagy baj van gyermekeink nevelésével. Az új nemzedékek egyre

silányabbá válásában nagy szerepet játszik a nevelés hiánya, illetve az elavult nevelési módszerek. A nemrégiben nyilvánosságra hozott Pisa-teszt eredménye egyértelművé tette az iskolai nevelés, a magyar oktatási rendszer kudarcát. Szakértők szerint radikális fordulatra van szükség ezen a téren is. A nevelési szemlélet megváltoztatását már az óvodában el kell kezdeni. Ennek érdekében két év-vel ezelőtt egy nagyon érdekes modellt honosítottak meg az egyik győri óvodában, amely saját konf-liktusaik értelmes megoldására készíti fel a gyerekeket. Ez a külföldön már bevált módszer a játék-szermentes óvoda elnevezést kapta. A szülők egy része élénken tiltakozott. Nem csoda, hiszen ko-rábban mindenütt a játékszerek nevelő hatásáról hallottak, s úgy érezték, ettől fosztják meg gyere-keiket a kísérletre benevező óvodák.

A modell lényege vázlatosan a következő: A gyerekek pár hónapra „elküldik” az óvodából nya-ralni a játékszereket, s építőkockák, autók, babák nélkül maradnak. Így önmagukkal kell kezdeni valamit. A tapasztalatok szerint felépítik saját kis társadalmukat, figyelnek egymásra, megoldják a kialakult konfliktusokat, közösséget alkotnak. Nem menekülnek a felmerülő gondok elől, hanem a maguk kis közösségében megoldják azokat. Megismerik önmaguk képességeit, határait, a közös-ségben betöltött szerepüket. Észrevétlenül kialakítják saját mozgásterüket, szabadságukat, miköz-ben megtapasztalják reális korlátaikat is.

Az oktatási reform már a csecsemőkre is kiterjed. A Doman-módszert követők 6 hónapos babá-kat tanítanak olvasni, egyszerre több nyelven. Ekkor persze még nem nyil-vánul meg az eredmény, de amikor eljön az ideje, a gyerekek a tanult nyelveken kezdenek el beszélni, majd olvasni. Az amerikai Glenn Doman 40 évvel ezelőtt agysérült gyerekeket kezdett el tanítani. A mozgásterápiával foglalkozó orvos egy idő után rájött, hogy a módszer egészsé-ges gyerekek esetén is jól alkalmazható, sőt a fél éves korban kezdődő tanítás szinte zsenit csinál belőlük. A módszer alkalmazói naponta 10 percig szavakat vagy képeket ábrázoló kartonokat pörget-nek a bab szeme előtt, és a rajtuk látható dolgokat tényszerűen közlik vele. Az egyik édesanya őslények képeivel kezdi a tanítást. Elmagyarázza, hogy melyik a Bron-tosaurus és a Tyrannosaurus. Ragadozók vol-tak-e vagy növényevők. Aztán tantárgyat vált. Biológiaóra következik. A kartono-kon emberi szerveket mutat a csöppség-nek. Megmagyarázza, hogy melyik a máj,

121/243


a szív, a tüdő, és elmondja, hogy mi célt szolgálnak a szervezetünkben. Utána pöttyök segítségével számolni tanítja, így a gyerek rögtön halmazelméletben gondolkodik. Nem iskolában, drukk és fele-lési kényszer közepette tanul meg összeadni, kivonni, hanem számolás nélkül figyeli a mennyiséget. A kiborított gyufásdobozt látva sem kezdi el a gyufaszálakat összeszámolni (hiszen valójában nem is tud számolni) hanem látja a tartalmát. Így később nem mechanikusan számol, mint egy kalkulá-tor, hanem logikai alapon keresi a lehetséges végeredményt. A rögzült képekben gondolkodva cél-ratörően számol. Nem tesz kitéréseket, nem merül el a jelentéktelen számokban, és egy esetleges számolási hiba nem rontja el a végeredményt. A várható összeg ugyanis kép formájában ott van a fejében, és ha nem azt kapja, utánaszámol.

A hagyományos nevelési elveket valló szülők „tente baba tentét” tanítanak a kisbabájuknak, a Doman-módszer hívei pedig azt, hogy ki volt II. Katalin cárnő. A gyerekben mindkettő rögzül. Nincs szó erőszakos tanításról, minden áron való zsenivé nevelésről. A csecsemő agya robbanássze-rűen fejlődik, és a tanítás nem tart tovább 10 percnél naponta. Ezek a gyerekek nem kézzelfogható tudással, hanem stimulált aggyal ülnek be az iskolapadba. Számukra a tanulás nem fáradságos munka, hanem játék, élvezet. Miután kicsi korukban játszva tanították őket, az iskolát is úgy fogják fel, mint egy érdekes játékot. Kezdettől fogva tanultak, így ösztönösen tanulnak tovább. Nem éri őket sokk az általános iskola első osztályában. Nem érzik hogy véget ért az önfeledt játék időszaka, és jön a kemény tanulás. Még jobban is járnak, mint a társaik, mert hamarabb végeznek a házi fel-adattal, és a fennmaradó idejükben játszhatnak.

Érdekes tapasztalat még, hogy a több nyelven vagy pl. hangkazettákkal taní-tott babák később könnyebben tanulnak idegen nyelveket, és akcentus nélkül ej-tik ki a szavakat. A következetes neve-lés, az állhatatos tanítás később mindig meghozza a gyümölcsét. Amerikai ku-tatók kiderítették, hogy a zsenik több-sége nem csak a tehetségének köszön-heti világraszóló eredményeit, hanem szülei áldozatos nevelésének. Közismert hogy Mozartot édesapja, Edisont pedig édesanyja kora gyermekkorától fogva tanította. Nálunk a három Polgár lány bravúros szereplése, a sakkvilágverse-nyeken elért aranyérmeik is főként édes-apjuk gondos nevelésének tudható be. E nélkül csak közepes eredményt értek volna el, míg a fáradságot nem ismerő lelkiismeretes nevelés az általános ké-

pességű gyerekből is zsenit farag. Ez esetben azonban a tanítást már a baba születése után el kell kezdeni. Vannak kismamák, akik már a hasukban levő magzathoz is beszélnek. Számos bizonyíték van róla, hogy ez a fajta foglalkozás sem hiábavaló. A hathónapos magzat már érti, ami az anyjával történik, és hallgat a szavára. Anyja közlendője szinte telepatikusan rögzül benne, és később emlék-szik rá.

Budapest, 2002. augusztus

122/243


IV. FEJEZET Sajnos az elmúlt évben sem változott semmi a világunkban, sőt a körülmények még rosszabbá

váltak. A kívánt irányváltás helyett egyre mélyebbre süllyedünk a magunk által létrehozott posvány-ban. Így maximális sebességre kapcsolt az apokalipszis gépezete. Sokan tagadják, hogy zuhanunk a szakadékba. Mások szerint csak a vak nem látja, hogy mi folyik a világban. Környezetünkben kö-rülnézve egyértelműen látszik, hogy teljes intenzitással zajlik a megmérettetés. A túlvilági hatalmak ingerek, befolyások és lehetőségek halmazát zúdítják ránk, hogy élesen elkülönüljön egymástól az érték és a szemét. Elindult a katasztrófa előtti válogatás. Az elkövetkező években dől el, hogy a vi-lágméretű pusztulás előtt kit érdemes megmenteni, és kit hagynak majd a sorsára. Most válik el, hogy milyen élet vár ránk itt a Földön, és hová kerülünk majd a túlvilágon. A nyomás igen nagy, az alantas, gonosz erők mindent megtesznek azért, hogy mindenkit letérítsenek a helyes útról, aki még nem állt a szolgálatukba. Egyre nehezebb életviszonyainkat kihasználva látszatmegoldásokat, gyors kitörési lehetőségeket kínálnak fel, amellyel romlásba taszítanak bennünket. A démonvilág által elénk tárt kapaszkodók ugyanis a rothadás szellemével vannak átitatva, elindítják a megtévedt em-bereket az erkölcsi ellehetetlenülés útján.

Főleg a keveset szenvedett, és élettapasztalatok nélküli fiatalok vannak kitéve a kísértésnek. A tudatlan, felvilágosulatlan, földhözragadt tömegek ösztönösen megragadják a nem várt „szerencse” üstökét, és ezzel egy olyan mocsárba vetik magukat, amely egyre lejjebb húzza őket az erkölcsi posványba. Csak a végén döbbennek rá, hogy az általuk választott út teljes pusztulásba vezeti őket. Eközben magukkal rántják a környezetüket is, akik példaképnek tekintették őket, és melléjük sze-gődve átvették a gondolkodásmódjukat, utánozták az életvitelüket. Mindezek arra vallanak, hogy megindult az emberiség kettéválasztása Jókra és Rosszakra. Most dől el, hogy kik lesznek a kivá-lasztottak, a megmentésre méltók, és kik fognak elemésztetni. A rossz úton járókat, az önmagukat romlásba döntőket sorsukra hagyják, és az általuk tönkretett világgal együtt fognak elpusztulni. Mint ahogy a Biblia írja: „Megméretik az embernek fia, és ki mint vetett, úgy arat”. Egy erdélyi költőnk sorait idézve: „Lyukasztják már odafent a rostát, hogy az értéktelen, a szemét maradéktala-nul áthulljon rajta.” Az erkölcsi züllés rohamos növekedését jól érzékeltetik a teljes erőbedobással folytatott reality show műsorok. Nálunk két országos csatorna is sugározza fő műsoridőben a Big Brother és a ValóVilág adásait, amelyek a nézők több mint 70%-át kötik le. A siker okát kutató szo-ciológusok szerint nincs messze az idő, amikor megismerkedhetünk a homoszexuálisok, és a transz-vesztiták vagy a sorozatgyilkosok dolgos hétköznapjaival.

A ValóVilág játékosai már meg is tették az első lépést efelé, mert főműsoridőben az önkielégítés módszertanára okították a nézőket, majd az anális szex örömeiről cseréltek eszmét. Ezt követően két leszbikus nő „aktív” tusolását közvetítették a tévékészülék előtt kukkolóknak. Később a teljes körű tájékoztatás érdekében beköltöztettek a házba egy pornószínészt, aki szintén főműsoridőben pro-dukálta magát. Az egyik nőhiányra panaszkodó játékos pedig eltölthetett egy éjszakát az önként je-lentkező (a portán tülekedő) nők egyikével, akiről utólag kiderült, hogy prostituált. A kitörő botrány után az adásért felelősek azzal mentegették magukat, hogy a nemzeti-, nyelvi-, etikai különbözősé-gek mellett szükség van a szexuális másság minél szélesebb körű elfogadtatására is. Ha huzamosabb ideig tart az a felvilágosítás, és kíváncsiságból sokan kipróbálják a bemutatott viselkedésmintákat, hamarosan az egész társadalom szexuális aberráltakból fog állni. A jelenlegi helyzethez képes Szo-doma és Gomora zárdai állapotoknak minősül.

A műsorok folytatását engedélyező médiabizottság nem vette figyelembe a magyarországi ke-resztény egyházak közös tiltakozását sem, amelyben követelték a „lélekromboló, az emberi szemé-lyiséget erkölcsi értékeiben pusztító” adások megszüntetését. Az egyházi vezetők levelükben kifej-tették még, hogy ezek az »együtthálunk-együtthányunk« típusú műsorok „az erkölcsi tartás levet-kőzése és a bűntudat teljes megszüntetése mellett a jó értelembe vett szeméremérzet kiiktatására tö-rekszenek”. Az erkölcsi értékek megtartására irányuló felhívás a tévénézők táborában is süket fülek-re talált. A fergeteges sikerre való tekintettel a műsorkészítők meghirdették a Big Brother adás má-sodik fordulóját, amelyre 20 ezren jelentkeztek. A felvételi vizsgán többek között ilyen kérdésekre kellett válaszolni: Fontos önnek a vallás? Milyen gyakran él szexuális életet? Milyen gyakran masz-

123/243


turbál? Milyen állat szeretne lenni, és miért? Hogy a több mint 80 kérdésre adott vála-szokat milyen súlyozással vették figyelembe nem tudjuk. Az eredmény alapján azonban sejthetjük, hogy mit tartottak fontosnak. A második adásba ugyanis már bűncselekmény-ben közreműködők is bekerülhettek a be-kamerázott házakba. A „Kismocsok” bece-nevű játékost a rendőrség a ValóVilág vil-lájából vitte el kihallgatásra egy okiratha-misítási ügyben. Ez azonban a műsor szer-vezőit nem aggasztotta, sőt szerették volna elérni, hogy a rendőrségi kihallgatás a villá-ban, élő adásban történjen.

Időközben elindult a Sexbrother szolgál-tatás. Így akiket nem elégítenek ki a Big Brot-her szexjelenetei, nézheti a pornó valóság-show műsorát. Egyelőre csak emelt díjas MMS mellett kukkolható, mobiltelefonon. Ha még nem rendelkezünk képtelefonnal, ne ro-hanjunk beszerezni. Csupán idő kérdése, hogy a minden igényt kielégítő kereskedelmi tele-víziók mikor fognak bekapcsolódni a kemény pornót népszerűsítő valóságshowk közvetí-tésébe. Az elektronikus média már gondos-kodott róla, hogy a nézők ne unjanak rá a Big

Brother típusú kukkoló showkra. A Ships of Fools41 internetes portál létrehozói Noé Bárkája cím-mel valóságshowt működtetnek az Interneten. Bárki jelentkezhet játékos-nak. Mindössze két feltételnek kell megfelelnie: Kapcsolatban kell állnia Istennel, és megfelelő bibliai isme-retekkel kell rendelkezni a feladatok megoldásához. A titokszoba szerepét az árbockosár tölti be, ahol a játé-kosok a Nagy testvér helyett magával az Úristennel oszthatják meg problé-máikat. A kiszavazás hasonlóképpen történik, mint a televíziós műsorok-ban. A résztvevők négynaponta ki-jelölik egy utastársukat, majd a kö-zönség dönt arról, kinek kell elhagy-nia a hajót. Az érdeklődők a neten követhetik az eseményeket. Az utolsó „hívő” aki felérkezik az Ararátra, fel-veheti a 666 dolláros főnyereményt.

Ezekhez a műsorokhoz a mintát a nyugati kereskedelmi tévécsatornák szolgáltatják. A londoni Channel 4 Big Brother sorozatában egy transzvesz- 41 sipsz ov fúlsz

124/243


tita, két homoszexuális, és egy biszexuális férfit, valamint három leszbikus nőt zártak egy „háztar-tásba”. Miközben nemi életük bizarr részleteit ecsetelték, néhány pohár alkohol felhajtása után

egymásnak estek. A károm-kodások, rasszista megjegy-zések és ökölcsapások után a csapattagok gyilkossággal fe-nyegették egymást. Az ese-mények odáig fajultak, hogy a show történetében először másfél órára meg kellett sza-kítani az adást.

Az elállatiasodás fokódá-sával, a nézők tűrőképessé-gének növekedésével a va-lóságshowk szervezői vérsze-met kaptak, és a korábbiak-nál is undorítóbb ötletekkel álltak elő. Ausztrál tévépro-ducerek pl. azzal állítottak be egy melbourne-i drog- és al-

koholelvonó klinika vezetőjéhez, hogy egy Big Brother típusú showt szeretnének készíteni, mely-nek szereplői az intézet gondozottai lennének. Háromszor is felkeresték a rehabilitációs intézet veze-tőjét, és megpróbálták rávenni arra, hogy bekamerázzák a klinikát, és a nézők hetente kiszavazhassák a legszerencsétlenebbnek látszó beteget. A CBS televízió ötlete a fegyencsziget. Ehhez keresnének egy lakatlan szigetet, ahol életfogytiglani börtönre ítélt rabokat engednének szabadon. Őket közis-mert médiaszereplők vennék üldözőbe, és fegyverekkel lemészárolnák őket. A hajtóvadászatot élő adásban közvetítenék a nézőknek. Akit nem tudnak levadászni, vagyis az utolsó életben maradt lesz a nyertes, megkapja a kitűzött pénzjutalmat.

Aki azt hiszi, hogy ennél mélyebbre már nem lehet süllyedni, téved. Az amerikai NBC csatorna mintájára a magyar RTL Klub elkezdte a tévé által bátorság-próbának, a médiahatóság által viszont egyszerűen undormány-show-nak nevezett Fear Factor (A rettegés foka) című műsort. A vetélkedő során tarantula pókokat kell egyik üvegládából a másikba átpakolni, de közben a játékos-nak minden állatot tíz másod-percre a szájába kell venni. Utána bikahere, marhabél, epe, halszósz, marhaszem, disznóháj, szemfolya-dék, marhaagyvelő alapanyagok-ból készült háromnegyed literes „Rettegés foka” koktélt kell elfo-gyasztani. A próba sikertelennek minősül, ha a játékos egy percen belül kiköpi vagy kihányja az italt. A végén a sztárokat üvegkoporsóba, fehér patkányok közé fektették összebilincselt kézzel. A médiaha-tóság szerint az ilyen típusú műsorok azt sugallhatják, hogy az emberi méltóság nem sérthetetlen, sőt, bizonyos ellenszolgáltatásért megvásárolható. Tenni azonban nem tudnak ellene semmit, mert eze-ket az üzelmeket tételesen nem tiltja a törvény. A jogalkotók ugyanis annak idején nem gondoltak arra, hogy a XXI. század embere állattá válik. Így a műsor zavartalanul folytatódhat.

125/243


Közel az idő, amikor valamelyik kereskedelmi televízióban bemutatják az első pedofil reality show-t, vagy egy olyan vetélkedőt, ahol a remélt nyeremény fejében ember állattal közösül, ürülé-ket fogyaszt vagy nyilvánosan kiontja a saját belét. A mélylélektan és a társadalmi visszásságok ku-tatói rámutattak a valóságshow műsorokba való tülekedés okaira is: „Ha valaki bekerül a médiába, akkor bekerül mindenhová. Nem baj, hogy csak szellenteni tud. Sőt, jó nagyokat kell szellenteni, és nemsokára megrohanják a sztárújságírók, sztárinterjúért. A korunk értékrendjéhez igazodó ifjú titán ezzel már megtette az első lépést a világhírnév felé.” Utána semmi mást nem kell csinálni, mint fi-gyelni a Big Brother showt, és a bemutatott életmintákat követve eredményesen tovább lehet halad-ni. Hogy hová? Hát oda, ahová az általunk létrehozott társadalom tart. A végső pusztulásba.

Eközben a megtartó erők némán figyelnek. Ők nem kínálnak semmit az egyre fogyatkozó tábo-ruknak. Csupán türelemre, kitartásra intenek. Nem kínálnak gazdagságot, gyors karriert. Nem is lenne értelme, hiszen a kataklizmával járó általános pusztulásban ezek az értékek is megsemmisül-nek. Ebben a világban maradandó értéket csak a lelkünkben teremthetünk, amihez viszont nem kell pénz, hírnév, hatalom. A túléléshez türelemre, állhatatosságra, alázatra és hitre van szükség. A ben-nünket figyelő mennyei hatalom nem hagyja a lelki értéket elpusztulni. Ép és tiszta lélek esetén a sanyarú testi létre megújulás, boldog jövő vár a létezés valamelyik szintjén. A megmentésre érde-mesek azonban csupán a töredékét alkotják civilizációnknak. Az emberiség túlnyomó része a vesz-tébe rohan. Hogy ebben a tragikus helyzetben mit lehet tenni? Sajnos nem sokat. A rossz oldalra áll-tak esetében a meggyőzés már nem segít. Kevés ember van, aki hajlandó lenne beismerni a tévedé-sét, és főleg akkor nem, ha tudja, hogy ez a tévedés az életébe, lelki üdvösségébe kerül. Egyébként sem lehet kiszállni ebből a „hajóból”. Aki egyszer eladta a lelkét a pénz ördögének, a könnyű érvé-nyesülést kínáló démoni hatalomnak, azt ezernyi szállal köti magához ez a világ. Ha valaki meg-próbál kitáncolni belőle, az életével, testi épségével fizet érte, ami szintén nem túl vonzó jövő.

Az általános értékválsággal küszködő világunkban nem könnyű a tájékozódás. Sokakban joggal merül fel, hogyan lehet felismerni egy kezdeményezés, egy megnyilvánulás indíttatását. Honnan de-rül ki, hogy isteni eredetű pozitív cselekedettel állunk szembe, vagy csak a Gonosz fejedelme nyert egy újabb csatát felettünk. Kellő élettapasztalat és éleslátás híján valóban nehéz ezt eldönteni, de annyi bizonyos, hogy ami tolakodik, ami hívatlanul is előtérben van, az szinte biztos, hogy a Sátán műve. Az érték sohasem nyomul. Sőt az esetek többségében egyáltalán nem tud érvényesülni. A go-nosz hatalom kihasználva az emberi ostobaságot, szűklátókörűséget elfojt, megbénít minden pozitív kezdeményezést. Romlásnak indult világunkban egyre ritkábban fordul elő, hogy a valódi érték fel-színre kerül, képes megnyilvánulni. Amit könnyen megkapunk, az csak talmi érték lehet, vagy ké-sőbb nagy árat kell fizetnünk érte. Az élet egyik alaptörvénye, hogy mindenért, ami értékes meg kell küzdeni. Minél értékesebb valami, annál inkább. Mivel a valódi érték sok munka, kitartás és teljes odaadás révén jön létre, csak nehezen, és nagy áldozatok árán érhető el.

A helyzet reménytelensége ellenére nem szabad karba tett kézzel figyelni az eseményeket. Még nem vált mindenki foglyává a Gonosz birodalmának, még nem sikerült mindenkit alantas céljaik szolgálatába állítaniuk. A legtöbb ember a tájékozatlansága, lelki fejlődésének alacsony szintje miatt kerül a démonvilág hálójába. Felvilágosítással, a gyanútlan lélek „felrázásával” sok embert meg le-het menteni az értelmetlen pusztulástól. Világméretű összefogással még a civilizációnkat is megóv-hatjuk az apokalipszis borzalmaitól, habár erre egyre kisebb az esélyünk. Mindenesetre amennyiben nem nézzük tétlenül környezetünk romlását, rohamos lepusztulását, még minden megtörténhet. Ne hagyjuk vesztükbe rohanni embertársainkat. Ha látjuk, hogy a hozzánk közel állók, vagy a jobb sorsra érdemes emberek tévútra tértek, figyelmeztessük őket. Lehet, hogy ezt nem fogják megkö-szönni nekünk, sőt elmebetegnek néznek, vagy fanatikusnak, sarlatánnak bélyegeznek bennünket, de ha nem teszünk semmit a sátáni késztetés ellen, a pokol urai akadálytalanul, elveszejtik a világot. Mindannyiunkról bebizonyítják, hogy méltatlanok vagyunk isteni származásunkra, és egész civili-zációnk kárhozatra ítéltetik. Minél többen szegülünk ellen a Gonosz akaratának, annál nagyobb a túlélés lehetősége. Ha többen lesznek az önmagukat megtartók, mint az elveszejtők, akkor nem biz-tos, hogy a Mindenható pusztulásba engedi a fajunkat. Megtisztulásra irányuló igyekezetünket látva lehet, hogy kegyelmet kapunk.

126/243


Azért is érdemes minden erőnket latba vetni a körülöttünk élők lelkének megmentése érdekében, mert soha nem tudhatjuk, hogy kit mentünk meg. Lehet egy olyan személyt, akinek igen nagy sze-repe lesz újbóli felemelkedésünkben. Ne feledjük az ősi arab mondást: „Aki egy embert megment, az a világot menti meg.” Még egy primitívnek tűnő ember megmentése is hasznos lehet. Ha másért nem, a génállományáért. Megeshet, hogy 60-80 generáció múlva, a következő kataklizmától való megmeneküléshez egy olyan génre lesz szükség, amit ő hordoz magában. Ezt csak úgy tudja to-vábbadni, eljuttatni jövőbeli utódjának, ha életben marad. Jézus génjei, nevelésének, viselkedésének meghatározói 72 generáción át öröklődtek. Ha annak idején ebből a láncból csak egyetlen szem ki-esik, ez megakadályozta volna a Megváltó megszületését.

Fejlődésünk buktatói

A lélek felrázása, a gyanútlan lelkek felébresztése nem könnyű feladat. Kevesen vállalkoznak rá, és aki megteszi sem jár eredménnyel. A környezetében élők ugyanis agyonhallgatják az intelmeit, különböző szempontok alapján figyelmen kívül hagyják bölcs meglátásait. Ennek módjáról igen jel-lemző esetet közöl Tőzsér Árpád a Népszabadságban: „Ismét vége egy évnek. Néhány nap, s itt az újév. Az újságírók és az elektronikus sajtó, egyszóval a médiavilág számára megint időszerűek a művészfélék. Az időszerűt ezúttal szó szerint kell érteni. Megjelenik majd egy riporter, és arra kéri a mestert, mondjon valamit a múló időről. Az író azon töpreng, hogy miért alakult ez így, miért az író lett az „idő-szakos”, miért őt kérdezik, ha az időről akarnak hallani. Pedig nem új keletű a dolog, az író már régen is idő-szakos volt. A bibliai próféták, az első valamire való írástudók matuzsálemi kort értek meg, hogy minél több időről mesélhessenek hitelesen, a szemtanú hihetőségével. Proust42 hét könyvben kereste az eltűnt időt. Talán még most is keresné, ha 51 éves korában el nem viszi a szívbaj, és az asztma.

Az idő értékelése manapság megváltozott. Az olvasó már nem vevő az időre. A szentimentális újságírók még azt hiszik, hogy igen, de a public relation- és a show business43 szervezők már tud-ják, hogy az idő a nosztalgia szinonimája, és mint ilyen eladhatatlan. Kérdezzék meg a vállalkozót, hogy számára mi az idő? Természetesen pénz, másodpercekben mérve. Kérdezzék meg a politikust. Neki az idő határidő. A tárgyalások kezdete, időtartama. „Kivel mennyi ideig tudom elhitetni a fon-tosságomat.” Végül kérdezzék meg a hajléktalant, mi az idő? Azt fogja mondani: „Az idő tél vagy nyár”. A szegények számára az idő az időjárás. Az író elhatározza, hogy ezúttal másfajta időről fog beszélni a riporternek. A legmaibb időről. Elmondja, hogy a napokban Pesten, a Nyugati pályaudva-ron látott egy féllábú hajléktalant. A mankóján ingadozott, mikor hátulról nekirontott egy rikácsoló, feltehetően hasonlóképp hajléktalan némber – talán az élettársa – és jól fenéken rúgta. Erre a sze-rencsétlen teljes hosszában elvágódott a piszkos, hókásás kövezeten. Elmondja, hogy a pozsonyi Várborozóban nemrég „reneszánsz lakoma” volt, hazai szlovák és magyar értelmiségiek és politiku-sok részvételével. A politikusok kiállhatatlan pöffeszkedése közepette az egyik írókolléga megje-gyezte: Miért olyan nagy ezeknek a mellényük? Semmivel sem politizálnak eredményesebben, mint ahogy a kommunista diktatúrában mi, az írók politizáltunk. Csak a fizetésük nagyobb, és az irodal-mi műveltségük kisebb.

A mester tehát elhatározza, hogy ezúttal a jelenről fog a riporternek beszámolni, amikor csönget-nek. A riporter valóban megjelenik. Ezúttal tévékamera van a kezében, és azt szeretné hallani, hogy közelgő Európai Uniós tagságunk alkalmából mi a véleménye a csatlakozásról egy írónak. Az írót meglepi a kérdés. Nem erre készült, és olyasmit válaszol, hogy őt nem érdekli ez uniós cécó, s a csatlakozástól nem vár semmit. Esetleg ha majd a határok csakugyan megszűnnek, szívesen lépné át szabadon, félelem és útlevél nélkül a magyar-szlovák határt, otthon a szülőfalujánál. Ott ahol vala-mikor nem volt határ, majd egyszer csak lett. Falujában megszűntek a magyar iskolák, és ő magyar-országi iskolákba kényszerült. Aztán a riporter elmegy, és az író másnap hiába nézi meg a tévéhír-

42 pruszt 43 páblik rilésön, só biznisz

127/243


adót követő összeállítást. Az ő nyilatkozatát kihagyták. Az író ír, és a médiamunkás is teszi a dolgát. Felülír. Átírja az időt, a tárgyát. A média lenyomatává teszi, korunk szokásaihoz igazítja az embert, és történetét.

☯ Társadalmunk mélyrepüléséhez, szakadékba zuhanásunkhoz nagyban hozzájárult a szakmai di-

lettantizmus is. Ez törvényszerű, mivel az ország, a világ irányítását minden téren szakmailag hozzá nem értő pancserek, szemfényvesztő kóklerek veszik át. A folyamat lezajlását Cserhalmi Imre újságíró ismerteti a Kolleginák kerestetnek! című cikkében: „Sokak ízlését sérti az a szubkulturális üzleti te-vékenység, amelyet a hazugságok jellegzetes bombasztikusságával valóságshownak neveznek. Nyilvánvaló, hogy e műsorok exhibicionista szereplői éppen úgy manipuláció áldozatai, mint a né-zők, ám ez utóbbiak tömeges jelenléte valamiféle társadalmi szükségletről árulkodik. E szükséglet ki-elégítése a média lehetőségeinek, szerepének rendkívül gyors és ijesztő növekedéséről, változásáról árulkodik.

Most nem e műsorok – még kevésbé a szerencsétlen, saját kiszolgáltatottságukat felfogni képte-len szereplői – ellen szólok, hanem valaminek a védelmében, ami sokkal több, és fontosabb. A szakmám becsületéről van szó. Először akkor döbbentem meg, amikor egy nagy tapasztalatú kiadó ve-zetőjének elégedett mosolyát láttam, amelyet abból az alkalomból mutattak meg nekünk, hogy Zsa-nettet egy országos napilap főszerkesztője újságírói közé szerződtette. Hogy Zsanettnek, a Big Brot-her cirkusz egyik szereplőjének mihez van tehetsége és mekkora, azt heteken át tanulmányozhatta az ország. Tollforgatására nem emlékszem. Feltehetően a titokszobában, vagy a nézőknek meg nem mutatott helyen és módon gyakorolta magát az újságírás különféle műfajaiban. Ezt követően az igé-nyes szerkesztői feltételeknek eleget téve, kimagasló színvonalú írásművei alapján kinevezték szak-mai közösségük tagjává havi 400 ezer forintos fizetéssel. (Ez a mérnöki átlagfizetés kétszerese.) Nem sokkal később Nórikát, a két lábon járó Bűbájt az RTL Klub szerkesztő-riporterének ne-vezték ki, arra hivatkozva, hogy jók a kommunikációs képessé-gei. Amikor ilyen brutálisan szem-besülünk a kiválasztás szempont-jaival, mindjárt jobban értjük, hogy miért tart a hazai televízió-zás ott, ahol tart. Ennek láttán azt ajánlja az ember ennek a te-levíziós csatornának, hogy a pros-tituáltak köréből frissítse állomá-nyát. Ezzel nem a tényleg ked-ves és szerelmes Nórira céloz-tam, de ha náluk ez a szakmai-etikai követelmény szintje, ak-kor jól járnak a kurvákkal. Az ő kommunikációs képességeik vi-tán felül állnak. Gyorsabb és kéz-zelfoghatóbb profitot hoznának, mint holmi szerkesztő-riporterek.

Mit szólnának hozzá, ha azt hallanák, hogy egy sebészeti klinikára adjunktusnak nevezték ki János bácsit, a disznóvágások si-keres böllérét, mert kiválóan kezeli a kést. Avagy egy ügyvédi irodához ügyvédként szerződtetnék Mari nénit, a piaci kofát, a környék pletykafészkét, mivel konfliktushelyzetekben mindenkit túlkiabál,

128/243


lehengerel a dumájával. Ez ugye nonszensz. Zsanett meg Nóri szerződése miért nem? Egyes szakmai „műhelyek” gátlástalanul lejáratják a hivatásunkat. Bárkit alkalmaznak, csak némi pluszprofit szár-mazzon belőle. Amíg sok fiatal éveken át széles körű műveltség, szakmai gya-korlat megszerzésén fáradozik, készül a hivatásának érzett újságírói pályára, a szakma felelős posztján szorgoskodó üzletemberek, vagy inkább húskeres-kedők azt a látszatot keltik, hogy a mi szakmánk csak ennyi. Műveléséhez csupán ismeretség szükséges. A mű-veltség, tehetség, kulturáltság, tájéko-zottság, tudás – felesleges komp-likációk.” Idézzünk egy mondatot a későbbi hozzászólásokból is: „Kisko-romban a médiában szerettem volna dolgozni. Most már nem.”

Az esetet a többi újságíró sem hagy-

ta szó nélkül. Szigethy András más szemszögből világította meg a dolgo-kat: „Egy bulvárlap öles, egész cím-oldalon végigfutó betűkkel közli, hogy Zsanett az újságírójuk lett. Alatta kis kockában: ma veszi át Kertész Imre az irodalmi Nobel-díjat. Ki is az az ember ott, Zsanett címlap-sztorija alatt? Mindegy, nem fontos. Zsanett a fontos, aki újságíró lett. Móricz, Ady, Kosztolányi, Karinthy volt e szakmában az elődje. Most viszont Zsanett az újságíró. Gratulálok! Sokan fogják ol-vasni az írásait. Ehhez is gratulálok előre. Mert a siker biztos. Most a Zsanettek évadja van. Ker-tész? Ugyan már. Ő csak Nobel-díjat kapott.” Egy életen át szenvedett, dolgozott, mire 75 éves korá-ban elérte ez a megtiszteltetés. Zsanett most 22 éves. Az iskolai házi feladatán kívül soha semmit nem írt, ha egyáltalán azt is megírta. Egyébként Zsanettnek már meg is jelent az első cikke a legnagyobb példányszámban megjelenő bulvárlapunkban. Így kezdődik: Kérdezgetik, hogy mi van Szabi és köz-tem? A nagy büdös semmi! „Mi van velünk? Értékválság, értékváltás, századváltás, évezredváltás, vagy csak ennyire meghülyültünk? Árak, életmód, rohanás, pénz. Az utóbbi hiányában gyakran volt részem a kommunizmus évtizedeiben is. Most azonban van benne valami lesújtó, valami szégye-nletes. Nem tudsz elég pénzt keresni. Mulya vagy, élhetetlen. Nem vagy elég kreatív, elég lendületes. Mert hogy mindennek egyetlen értékmérője lett: a pénz. Tudsz elég pénzt keresni, vagy nem. Mutasd meg a vagyonodat, megmondom ki vagy. Minél ügyesebben lavíroz valaki a jog útvesztőiben, minél csalafintább módon lop, annál nagyobb tisztelet, csodálat övezi. Nem a tudás, a becsület, az erkölcs az érték, hanem a bármi áron megszerzett pénz. Hogyan tudtunk idáig zülleni, egymásra figyelésből, szociális érzékenységből, segítőkészségből? Röviden: emberségből?”

☯ Mostanában nem csak életünk minősége romlik fokozatosan, hanem az általunk vásárolt árucik-

keké is. Már a márkás termékekben sem lehet bízni, világszerte folyik a márkasvindli. Mind több le-leplező újságcikk jelenik meg az iparban folytatott üzelmekről. Az első botrány az autóiparban ta-pasztalt visszásságok miatt tört ki. Az újságírók eleinte óvatosan fogalmaztak. Csak célozgattak rá, hogy értesüléseik szerint egy híres német autógyár gépkocsijainak alkatrészeit „egy gyorsan fejlődő országban gyártják, amely a kevés bérért, szorgalmasan dolgozó munkásairól nevezetes”. Később kiderült, hogy más neves autógyárak is tőlük vásárolják a részegységeket. Emiatt a világmárkák „goodwill” értéke rohamosan romlik. A globalizáció következtében az emberek már nem azt kapják, amire számítanak. Az évtizedekkel ezelőtt Németországban, német munkások által, német alapos-

129/243


sággal készített termékek újabban Kínában készülnek. Ma már a német gépkocsik alkatrészeinek csupán 20-25%-át gyártják helyben. Ráadásul nem a legfontosabb alkatrészeket, hanem a legterje-delmesebbeket. Ugyanez a helyzet a számítógépiparban. A komputerek fémházát többnyire abban az országban készítik, ahol összeszerelik. Kínából importálva ugyan fél áron is megkapnák, de a terjedelmes pléhkasznik rengeteg helyet foglalnak a teherhajók rakodóterében, ezért viszonylag ala-csony áruk miatt nem kifizetődő a szállításuk. Többe kerülne a fuvardíj, mint a rakomány értéke.

Mind gyakoribb jelenség, hogy a márkatulajdonos csupán a nevét adja a termékhez. Ezt könnyen megteheti, mert az emberek még mindig azt hiszik, hogy a márkanév a termékekben megtestesülő sok évtizedes gyártási tapasztalat, termelési kultúra megtestesítője; a minőség és az igényesség ga-ranciája. Ez azonban egyre kevesebb termékre jellemző. A holland Philips pl. évek óta nem gyárt sem videomagnót, sem HiFi autórádiót. A nevével ellátott termékekkel azonban gyakran találkozha-tunk az elektronikai szaküzletek polcain. A gyártás egy olcsón dolgozó, név nélküli üzemben, bér-munkában folyik. Hogy hol, azt senki sem tudja. A távol-kelti bérmunkában történő gyártás mér-tékére jellemző, hogy a laptop-ok, notebook-ok 90%-a Tajvanon készül. De ők is csak összeszerelik ezeket a készülékeket. Az alkatrészeket a többi ázsiai „kistigrisek”-nek nevezett országból szerzik be. Még ha akarná sem teheti meg egyetlen neves cég sem, hogy otthon, önmaga állítsa elő a ter-mékeit. A hazai munkaerő ugyanis nagyon költséges, és az öldöklő konkurenciaharcban a drága ter-mék eladhatatlan.

Az még a jobbik eset, ha a nyugati gyártó egy kelet-európai országot választ magának. A német Salamander AG pl. szinte egész gyártóbázisát áthelyezte Magyarországra. Ezt a döntésüket nem bánták meg, mert mint a világhírű cipőgyár vezetői nyilatkozták: a magyar munkaerő semmivel sem rosszabb, mint a német. A munkabérek azonban nálunk is évről évre növekednek, és a gyilkos ár-harc előbb-utóbb a Távol-Keletre kényszeríti az évekkel ezelőtt ide települt multinacionális cégeket is. Ennek már most is számos jele van. Szinte nincs olyan hét, hogy a média ne adna hírt egy újabb gyárbezárásról, áttelepítésről. A legújabb fejlesztésű termékek is csak addig maradnak a hazai ösz-szeszerelő üzemekben, amíg kiérlelődik a gyártástechnológiájuk. Utána már csomagolják is össze a gépeket, és küldik a Távol-Keletre. Másodvonalbeli vagy kifutóban levő termékeket már csak a fej-lődő országokban gyártanak. Ezért tapasztalható a korábbi típusú készülékeknél olyan intenzív ár-zuhanás. Ez önmagában nem baj, de az ázsiai munkások gyakorlatlansága, alacsonyabb munkakul-túrája miatt ezeknek a termékeknek a minősége, megbízhatósága is romlik. Olcsó ugyan, de már nem olyan jó.

A fokozódó gazdasági nehézségek, a politikai bizonytalanság, a nagyarányú munkanélküliség kö-vetkeztében rohamosan csökken a vásárlőerő, ami kikényszeríti az árak és ezáltal a termelési költ-ségek csökkentését. Ha ez így folytatódik, végleg búcsút mondhatunk a minőségi terméknek. A már-kás termékekért fizetett jóval több pénzünkért is csak „gagyit”, jó esetben átlagos minőségű árut kapunk. Ma már a divatvilág olasz csillagai is Kínából szerzik be az alapanyagot, sőt sok esetben ott is varratják meg a kollekciót. Sok nő nem is sejti, hogy a több ezer dollárért vásárolt divatos ruha nem más, mint néhány dolláros ócska rongy. A sok pénzt a belevarrt emblémáért, a ráhímzett már-kanévért kérik. A divatdiktátorok azzal érvelnek, hogy a „márkás ruhánál azt az életérzést kell meg-fizetni, amit a divatház közvetít”. Érdekes, hogy a vásárlók többségét ez nem zavarja. A sznobokat nem érdekli, hogy az áru használati értéke. Ők csak azzal törődnek, hogy milyen márkanév villog rajta. Minél többet kell érte fizetni, annál jobb. Hadd pukkadozzanak az ismeretségi körükbe tarto-zók, hogy nekik erre is telik.

A minőségromlás már ennél fontosabb területeken is fájdalmas veszteségeket okoz a fogyasztók-nak. Egy példát kiragadva korábban a számítógépek merevlemeze 10 évig is használható volt. Ezért sokan éjjel-nappal bekapcsolva tartották a komputerüket. Ezt most már nem tehetik meg. A gyilkos ár- és működésisebesség-verseny következtében a winchesterek minősége annyira leromlott, hogy a gyártók már csak 1 év garanciát biztosítanak rá az eddigi 3 év helyett. Arra azonban ügyelnek, hogy a garanciaidőn belül ne menjen tönkre. Tapasztalatok szerint a meghibásodás 13 hónap után szokott bekövetkezni. A minőséggel együtt a régi bevált típusok komfortja is megszűnik. A legújabb, 7200 fordulat/perc sebességű merevlemezek pl. meglehetősen zajosak az alacsonyabb fordulatszámú előd-jeikhez képest. Újabban már hivatalosan is engedélyezik a hamisítást, támogatják a minőségrontást.

130/243


Az Európai Unió most fogadott el egy törvényt, amely engedélyezi a kakaóvaj helyett növényi olaj-jal készített hamisítvány csokoládéként való forgalmazást. Ha ez így megy tovább, néhány éven be-lül teljesen elönti a világot a sok használhatatlan kacat, a színvonaltalan, semmire sem jó bóvli, az élvezhetetlen élelmiszer.

Mindez fokozottan sújtja a Kelet-európai országokat. Nemrég kiderült, hogy a nagy nyugati élelmiszergyárak kétféle minőségű árut állítanak elő: jó minőségűt a nyugati fogyasztóknak, és egy csökkent értékűt a kelet-európai országoknak. Miután már tőlünk is egyre többen utaznak nyugatra, sok turistának feltűnt, hogy pl. Németországban, Franciaországban, Belgiumban ugyanaz a csoko-ládé sokkal finomabb, mint nálunk. Mindkettőt ugyanaz a cég gyártja, ugyanazok a szupermarketek árulják, mégis a nálunk kapható csokoládé íze meg sem közelíti a nyugati változatét, állaga pedig olyan, mintha fűrészport rágnánk. A panaszok szaporodásával a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség szé-leskörű vizsgálatot indított ebben az ügyben, melynek végén megállapították, hogy nem csak az élelmiszerek terén tapasztalható jelentős minőségkülönbség, hanem szinte minden árucikknél. Pl. a nyugaton forgalmazott mosóporok is jóval több hatóanyagot tartalmaznak, mint amit hozzánk kül-denek. A jelentés nyilvánosság elé tárása nagy botrány okozott. Ennek ellenére semmit sem tehe-tünk ellene, mert az egyes árucikkek beltartalmi értéke megfelel a csomagoláson feltüntetett érté-keknek. A több száz bevizsgált árucikk között csupán egy akadt, ahol nem tapasztaltak minőségi különbséget. A svájci Milka csokoládé a nyugati országokban is ugyanolyan, mint nálunk.44

A botrány kirobbanása után semmi sem történt. A nyugati élelmiszergyártók továbbra is csök-kent beltartalmú árut szállítottak a kelet-európai országoknak. Egy idő után nekik is feltűnt, hogy moslékkal etetik őket. Ekkor már elemi erővel tört ki a felháborodás. Az országokon átívelő bot-rányt a Szlovák Fogyasztók Szövetsége robbantotta ki 2017 februárjában. Vizsgálatuk megállapítot-ta, hogy az élelmiszeripari multinacionális vállalatok rosszabb minőségű árut visznek a szlovák bol-tokba is, mint amit pl. Ausztriában adnak el. Ugyanazzal a márkajelzéssel árult kólában Szlovákiá-ban több a cukor, felvágottban kevesebb a hús, a fűszerekben kevesebb az íz és magasabb a törme-lékanyag. Az üdítőitalokban több tartósítószer és mesterséges édesítőszer van. A sajtoknál alacso-nyabb a szárazanyag arány. A csomagolt teák kevésbé voltak illatosak és ízletesek, hústermékekben pedig kevesebb a hús. A Knorr termékeknél a minőségrontás mellett jelentős súlycsonkítást is ta-pasztaltak. A nyugati mosóporok pedig jobban tisztítanak, és egy csomag tovább kitart belőlük.45 Ezek azonban csak kiragadott példák. A több száz termék egyenkénti vizsgálata során az ellenőrök megállapították, hogy azok az anyagok, amelyek finommá, egészségessé teszik az élelmiszereket a keleti változatokból hiányoztak, vagy kevesebbet tettek bele. További vizsgálatok arra is fényt derí-tettek, hogy a nálunk kapható nyugati élelmiszerek nem csak gyengébb minőségűek, hanem eseten-ként drágábbak is, mint Németországban vagy Ausztriában.

Ezt a botrányt széleskörű vizsgálat követte, melynek során kiderült, hogy az összes kelet-európai országban ez a helyzet. Több száz árucikket vizsgáltak meg, és mindenütt silányabb minőségű volt, mint a nyugati országokban kapható változat. A vizsgálati eredmény, és a lakosság felháborodása láttán a politikusok is léptek, és az ügyet az Európai Bizottság elé vitték. Tiltakoztak az ellen, hogy az Európai Unióban másodrendű polgároknak tekintenek bennünket. Az uniós bürokraták azonban a fülük botját sem mozgatták. Most azzal vannak elfoglalva, hogy a nyakukra ment másfél millió me-nekültet hogyan tudnák szétosztani a kelet-európai országok között. Végső elkeseredésükben a kele-ti országok politikusai azt próbálták elérni, hogy azonos csomagolásban ne lehessen eltérő minősé-gű terméket forgalomba hozni, vagy a hozzánk küldött terméken tüntessék fel, hogy csökkent bel-tartalmi értékű. Ennek a követelésnek sem lett eredménye. A profithajsza nem ismer erkölcsi törvé-nyeket. Ebben a világban mindenki úgy ügyeskedik, ahogy tud.46 44 A Milka csokoládégyárat egy svájci cukrász alapította. A gyártás Ausztriában történik, svájci hagyományokkal. 45 A nyugati élelmiszergyártó gátlástalan üzelmeiről a Magyar Nemzet napilap is beszámolt. A sokakat felháborító, cikk itt olvasható: https://mno.hu/hetvegimagazin/termektesztunk-mivel-etet-bennunket-a-nyugat-1355270 46 Ennek a helyzetnek csak az élelmes vállalkozók örülnek. Már van olyan nagykereskedés Budapesten, amelyik kifeje-zetten a nyugati boltok polcaira szánt termékeket kínál. Vásárlóközönségük rohamosan nő, mert mint mondták: „Min-denki tudja, hogy ezek sokkal jobb minőségűek, mint amit nekünk gyártanak.” Az osztrák határ közelében élők lakos-ság pedig rendszeresen ellátogat Bécs külső, bevásárló negyedébe, ahol egy-két hónapra elegendő árucikket „tankol-folytatását lásd a következő oldal alján �

131/243


Mindezek láttán egyértelműen látszik, hogy az ipar sem tudja magát kivonni az általános érték-válság alól. Aki megpróbálkozik vele, azt a többiek tönkreteszik, alacsony áraikkal lesöprik a piac-ról. Úgy tűnik, hogy egyirányú utcában haladunk. Az élet minden területén rohanunk a végzetünk felé. Megállni, megfordulni és tolatni tilos! Csak egyet tehetünk: a tempót felvéve a forgalom irányá-ba haladunk. Sokan a globalizáció vádolják bajainkért. Azt mondják, hogy a világméretű verseny te-szi tönkre a nemzeti ipart és a mezőgazdaságot. A világgazdaságtól való elzárkózás, a belterjes gaz-dálkodás azonban oda vezet, ahol most Japán áll. A hazai termelők védelme és a külföldi vetélytár-sak hiánya miatt a japánok a rizsért ma nyolcszor, a marhahúsért és gyümölcsért ötször, az utazá-sért, a ruháért és telefonhívásokért pedig három-négyszer annyit fizetnek, mint az amerikaiak. En-nek tudható be az is, hogy Tokió a világ legdrágább városa. Így hiába dolgoznak a japánok annyit, hogy szinte belerokkannak, mégsem élnek jobban, mint az amerikaiak. A magas árak elviszik a ma-gas fizetéseket.

Mások a gazdasági rendszert, a kapi-talizmus könyörtelen törvényeit vádol-ják mindezen visszásságokért. Szerin-tük a kapitalizmus felszámolásával min-dezen problémák megszűnnének. Va-lószínűleg. De arra már nem tudnak válaszolni, hogy milyen társadalmi rendszer vegye át a helyét. A globali-zációellenes mozgalmak romantikus, antikapitalista, harmadikutas álforradal-márai; a tüntetéseket Interneten szerve-ző mobiltelefonos modern Don Quijoték sem tudják megmondani, hogy milyen társadalmi rendszert kellene építeni. A kapitalizmus nem egy tökéletes rend-szer, de legalább működőképes. Nem úgy, mint a kommunizmus. Bírálói sze-rint a kapitalizmus legnagyobb baja, hogy nem emberközpontú, nem humá-nus. Kíméletlenül eltapossa azokat, akiknek nem sikerült bejutniuk az élvonalba.

☯ Zsurnalisztáink elvégezték az elmúlt évtized értékelését. Ránk nézve nem túl hízelgő a vélemé-

nyük: A XX. század vége a „percemberek” a „pillanat bulisták” világa volt. Az „itt és most” kizáró-lagosságában hittek, és a jelennek éltek. Csupán arra figyeltek, hogy hol lehet egy kis többletbevé-telre szert tenni, és ezt rögtön sekélyes vágyaik kielégítésére költeni. A „gyorsan szerezzük meg”, az „azonnal járjunk jól” szemlélet irányította őket, mással nem törődtek. Ez szülte aztán az egymás iránti türelmetlenséget, a látszatmunkát, a látszattevékenységet, az irodalomban pedig a sekélyes műveket. A Jelszavuk az volt, hogy minél kevesebb munkával, erőfeszítéssel minél gyorsabban, és minél nagyobb haszonra szert tenni. A hasznot azonnal felmarkolni, a sikert elkönyvelni. Ebben az időszakban láttak napvilágot ezerszámra azok a szakácskönyvek is, amelyek teljesen használha-tatlanok voltak. Szerzőik még annyi fáradtságot sem vettek, hogy legalább egyszer kipróbálják a be-léjük dobált recepteket. A hasukra ütöttek, és találomra leírták, amit jónak láttak, és már szaladtak is a kiadóba tartani a markukat a honoráriumért. Modern világunkban a szexualitás is elvesztette misz-tikus erejét. Akárcsak az élet más területein itt is két szempont érvényesül: a méret és a teljesítmény.

nak”. A nyugati országokban dolgozók sem üres kézzel jönnek haza rokonlátogatásra. Némelyikük tetemes mennyiségű terméket pakol a kocsijában, amit aztán a helyi piacon árul. Hamar eladja, mert már mindenki tudja, hogy jobb minősé-gű, mint ami itt kapható.

132/243


Csak reménykedni lehet benne, hogy egyszer véget ér a mennyiségnek a minőség felett aratott dia-dala.

A gazdasági rendszer lassan szabályozhatatlanná válik. A technikai fejlődés mind jobban háttér-be szorítja a munka értékét, és két csoportra osztja az emberiséget: gazdagokra és szegényekre. Az

első csoportba tartozók azok, akik be-fektetőként vagy tulajdonosként irá-nyítják a világgazdaságot. A második csoportnak az alantas, kiszolgálói te-vékenység jut. Nálunk is ez a helyzet. Hivatalos kimutatás szerint több mint 3 millió ember él létminimum alatt, azaz Magyarország lakosságának egy-harmada szegénynek minősül. Mind-ezt betetézi az oktatás csődje. Mind több ember vall köpönyegforgató el-veket. Fennen hangoztatják, hogy a be-csület fontos dolog. Majd így foly-tatják: de én rugalmasan kezelem, mert legfontosabb a túlélés. Az emberek több-ségének egyre nagyobb erőfeszítést kell tenni a puszta életben maradásért. A gazdagok mind nagyobb részt mar-kolnak ki maguknak a világgazdaság-ból, a szegények között pedig egyre jobban terjed a bűnözés, a kábítószer-használat. A kiválasztódás folyamatá-ban sokan közönyösen szemlélik em-bertársaik tömeges kiselejteződését.

Úgy gondolják, hogy vesztesekre is szükség van, hogy kitűnjön a nyertesek kiválósága. Közben a sötétség új alakot öltött, világosságnak álcázza magát. Ennek a sajátos filozófiának egyik megnyil-vánulása: „Ha én meggazdagszom, ezzel másoknak is jót teszek, mert munkát teremtek, lehetőséget mások megélhetéséhez.” Újkori farizeusunk azt már elhallgatja, hogy mások munkájáért éhbért fi-zet, bérrabszolgaként dolgoztatja, kizsákmányolja őket. Így valójában nem ő tesz velük jót, hanem eltartatja magát velük, még hozzá nem is akármilyen szinten.

Ma már a belső értékek senkit sem érdekelnek. Valószínűleg azért nem, mert nem is léteznek. Az értékes generáció már kihalt, a színvonaltalan lelkek jelenlegi ára-data pedig nem rendelkezik sem-milyen belső értékkel. Manapság az elit közé tartozás előfeltétele az osto-baság, a bárgyúság és a bunkóság lett. A kereskedelmi televíziók (ga-gyitévé) bűzös csatornái okádják magukból a szellemi szennyet, a barbárságot, az erőszakot, a sarla-tánságot és a kuruzslást. Szellemi középkor köszöntött be újra. A vi-lág mentalitása a csőcselék szín-vonalává korcsosul, és nincs aki megállítsa ezt a folyamatot. A polit-ikusainktól nem várhatunk semmit. Őket csak a hatalom megszerzése és

133/243


megtartása érdekli. Folyik az ön- és közámítás. A statisztikai adatok koz-metikázásával, félremagyarázásával pró-bálják elterelni a figyelmet az egyre mélyülő válságról. A hazai gazdasági helyzet, a jelenlegi kormány tehetetl-ensége láttán újságíróink úgy látják, hogy: „Elment az utolsó vonat. Már csak a sínek felszedése, és a talpfák elégetése van hátra. A hátralevő idő csupán csúszda a vég felé.”

Világgazdasági viszonylatban sem jobb a helyzet. Az információs forra-dalom adta eszközrendszer és a tudo-mány gyors fejlődése nem szűkítette, hanem szélesre nyitotta az „olló két szárát” vagyis a fejlett és a fejlődő országok közötti különbséget. A világ 200 leggazdagabb emberét nem za-

varja, hogy vagyonuk nagyobb, mint 2,5 milliárd embertársuké. A leggazdagabbak 1 milliárd évre elegendő élelmiszert is vásárolhatnának magunknak, miközben több száz millió embernek annyi pénze sincs, hogy aznapra élemet vegyen a családjának. Pedig sok vagyonos ember van, aki megen-gedhetné magának, hogy áldozzon erre a célra, segítse a szegénység felszámolását. Mint tudjuk a világ 3 leggazdagabb emberének akkora a vagyona, mint a világ 43 legszegényebb országának brut-tó nemzeti jövedelme. Jelenleg a világ országai 800 milliárd dollárt fordítanak hadi kiadásokra, míg fejlesztésekre csupán 53 milliárdot. Ennek az aránynak a megfordításával meg lehetne menteni az emberiséget. Nyilatkozataikat egy Ionescu idézettel zárták: „Apokaliptikus világban élünk, amely felszámolta a kulturális értékeket. Civilizációnk egyetlen célja az állati ösztönök kielégítése. Az evolúció átfordult a visszafejlődés folyamatába, állatokká degradálódtunk.”

A politikusok a bajok láttán tanácstalanul tárják szét a kezüket: „Hát igen, ilyen a világ, mi nem tehetünk róla.” Hát akkor ki, ha ők nem. A hatalom a kezükben van, így elvileg bármit megtehetné-nek. A diktátorokra nem jellemző a tehetetlenség. A demokratikus világ azért ilyen, mert te-hetségtelen, megalkuvó és korlátolt politikusok vezetik. Nagyon hamar kiderül róluk, hogy nem az elhivatottság vezérelte őket erre a pályára, hanem önző anyagi érdekek, bűnös hatalomvágy. Leg-többjüknek az előélete sem éppen feddhetetlen. A hatalom igazi birtokosai: a pénzvilág moguljai, a titkosszolgálatok vezetői, és a maffiák urai ezt nem is nagyon bánják, mert az ilyen embert könnyű kézben tartani, bábuként mozgatni. Úgy fognak rólunk megemlékezni a történelemkönyvek, hogy a fanatizmuson, az öngyilkos merényletek elkövetésén és a terrorizmuson kívül semmihez sem értet-tünk. Semmi maradandót nem hagytunk magunk után ebben a világban. Még az elődeink alkotásait, örökségét sem tudtuk megőrizni. Sokkal rosszabbá tettük a világot, mint amilyen volt. Létezésün-knek nem volt semmi értelme. Valószínűleg a XX. század lesz civilizációnk legsötétebb időszaka, takargatnivaló szégyenfoltja. Egyelőre a XXI. század sem ígérkezik jobbnak. A második évezred végi elállatiasodás árnyéka rávetül a harmadik évezred kezdetére is.

☯ Nem kis gondot okoz a kormányoknak az elöregedés. A nemzetközi statisztikai jelentések szerint

a nyugati világ országaiban legkésőbb 2010-ig átfordul az öregedési index. Ez azt jelenti, hogy egy évtizeden belül mindenütt több lesz az öreg, mint a fiatal. A társadalom elöregedik. (Fiatalnak a 20 éven aluliakat, idősnek pedig a 60 éven felülieket minősítik.) Emiatt fokozódik a költségvetésre háruló teher. A nemzeti jövedelem egyre nagyobb hányadát kell nyugdíjakra fordítani. Az idősek orvosi ellátá-sa, kórházi kezelése is mind nagyobb összeget emészt fel. A korrupció által átszőtt társadalmakban to-vább növeli a terheket a rokkantnyugdíjasok indokolatlanul nagy száma. Sok középkorú, életerős em-

134/243


ber lefizeti a felülvizsgáló orvost, aki rokkanttá nyilvánítja. Aztán évtizedekig élősködik az állam nyakán. Mostanában ugyan megpróbálják a csalókat kiszűrni, de sajnos az ellenőrzést végző bürokra-ták is megvesztegethetők. A fejlett köz-egészségügy is hozzájárul ahhoz, hogy az emberek egyre tovább élnek, az át-lagélettartam folyamatosan nő. Nálunk a 60 éven felüliek aránya 1880-ban még csak 7%-ot tett ki. 1920-ban már 14% volt, 2001-ben pedig 21%-ra nőtt. Nyu-gat-Európában még rosszabb a helyzet. A jóléti államokban annyira alacsony a szaporodási ráta, hogy már a kabaré-tréfák is erről szólnak. Németországban gyerekek helyett ilyen viccek szület-nek: „A németek a világ 190 állama közül a 185. helyen állnak a gyermek-

vállalás terén. Ezzel épphogy megelőzik a Vatikánt.” Persze mint minden, ez a veszély is relatív. A fejlődő országokban élőknek nincsenek ilyen prob-

lémáik. Hogy miért? Mert az emberi-ség 80 százalékának nincs egészség-ügyi biztosítása, nem kaphat rokkantsági nyugdíjat, és nem számíthat öregségi nyugdíjra sem. Pedig ezekben az or-szágokban nincs elöregedés. Sőt annyi a gyerek, mint még soha. De, nincs aki taníttassa őket, és munkát adjon nekik. Így ők csupán az emberiség túlszapo-rodását jelző statisztikákban szerepel-nek.

☯ Nagyon megnehezítette az 50 év fe-

letti munkavállalók helyzetét az indusz-triális társadalomból információs társa-dalomba való átmenet. Az információ-közlés, adatszerzés eszközei és fórumai alapvetően megváltoztak. A számító-gép kezelése és az Internet használata a korábbiaktól alapvetően más ismereteket igényel. Ezeknek az elsajátításához folytatni kell az évtizedek óta abbahagyott iskolai tanulmányokat, amihez idős korban már nincs mindenkinek kedve. A fiatalok viszont az iskola-padban már kora gyermekkortól kezdve elsajátítják a modern informatika használatát. Ők egyáltalán nem idegenkednek tőle, mert bele-születnek. Sokan játéknak fogják fel a számítógép használatát, így szinte a szenvedélyükké válik. Az idősebbeket viszont szinte taszítja ez a technika, mert túl bonyolultnak, megtanulhatatlannak tartják. Ez persze nem igaz, mert csak a számítógép tervezése, kivitelezése és a programok megírása bonyo-lult. A használatuk egyáltalán nem igényel különösebb szaktudást. Bárki által elsajátítható, egy néhány hetes tanfolyamon könnyen megtanulható.

Jó lenne, ha ezt az érintett korosztályba tartozók közül is minél többen belátnák, mert e nélkül ma már nem lehet boldogulni az életben. A matematikusok ötven évvel ezelőtti egyenletmegoldó gépé-ből társadalmat formáló erő lett. Aki nem tudja kezelni a számítógépet, nem ismeri a leggyakrabban

135/243


használt szövegszerkesztő progra-mokat, nem tud internetezni, annak esélye sincs arra, hogy állást kap-jon. Lassan az önkormányzatok és a különféle hivatalok is átállnak az online ügyintézésre, így a számító-géptől idegenkedők a legegysze-rűbb mindennapi problémájukat sem tudják majd elintézni. A ban-kok is átállnak a számítógépes szol-gáltatásra, így e nélkül még a fo-lyószámla-egyenlegüket sem tud-ják ellenőrizni. A hamisíthatatlan digitális aláírás bevezetésével az okiratok hitelesítése, személyünk hitelt érdemlő igazolása sem okoz már gondot. Tudomásul kell venni, hogy a számítógép beépült az éle-tünkbe. Mindennapjaink részévé vált. Nélkülözhetetlen szerepet tölt be a gazdaságban, a kultúrá-ban, az oktatásban, az ügyintézésben. Ezért használni kell! Ha tetszik, ha nem.

A külkapcsolatok szélesedésével, az országhatárok leépülésével fokozottá válik a nyelvtudás kö-vetelménye is. A kor előrehaladtával azonban a nyelvtanulás is egyre nehezebben megy. Ezen a té-ren is előnyben vannak a fiatalok. Így nem véletlen, hogy a munkaerőpiac ezt a korosztályt részesíti előnyben. Az országban tevékenykedő multinacionális vállalatok emellett logisztikai, kommu-nikációs és marketing ismeretekre is igényt tartanak. A kommunizmusban felnőtt 40 év feletti kor-osztálynak viszont ezeknek a szakterületeknek az elnevezése is teljesen ismeretlen. A jelenlegitől alapvetően eltérő gazdasági rendszer nem igényelte ezeket az ismereteket. A kapitalizmusra való át-térés azonban alaposan megváltoztatta a gazdasági viszonyokat, és ezzel együtt a munkaerőpiac kö-vetelményeit is. Így nem tehetünk mást, alkalmazkodnunk kell az új rendszerhez. Aki ezt nem teszi, kihullik, kirostálódik, a nagy társadalmi átalakulás vesztesévé válik. A számítástechnika, a távközlés

és az elektronikus média összeolva-dása világméretű hálózatba szervez va-lamennyiünket. Összeszűkül a glóbusz, lerövidül az idő, kitágulnak a lehető-ségek. Az új technológián új társada-lom szerveződik. Aki kívül reked, szám-kivetetté válik.

☯ Az adózás alóli kibújás elkerülése

érdekében újabb és újabb törvényeket hoznak. Ezáltal egyre bonyolultabbá válnak az adótörvények. A különböző adókedvezményeket vagy adómentes-séget biztosító rendelet következtében már az adóköteles jövedelem megha-tározása is szakértői képesítést igényel. Nagy-Britanniában ott tartanak, hogy az adózással kapcsolatos törvénygyűjte-mény 9521 oldalt tesz ki, és 10 kö-tetben jelentetik meg. A Michigani Egyetem kutató csoportja szerint az

136/243


amerikai adófizetők évente több mint 3 milliárd órát töltenek az adóbevallási nyomtatványok kitölté-sével. Annyi időt és pénzt for-dítanak ezeknek az űrlapoknak a kitöltésére, ami munkabérben évi százmilliárd dollárnak felel meg. Ez az összeg a teljes adóbevétel 10%-át teszi ki. Azért ilyen ma-gas, mert az Egyesült Államok-ban igen jó az adózási fegyelem. Az amerikaiak 90%-a kész adót fizetni, mert látja értelmét az adózásnak. Náluk a befolyt adó nem folyik el kézen-közön, nem kerül a hatalmon levők zsebébe, hanem a köz javára fordítódik. Előbb-utóbb hasznát látja a tár-sadalom az infrastruktúra fejlő-désében, az oktatás-, a kultúra fo-kozott támogatásában.

☯ Egyházi szóvivők szerint a

katolikus egyháznak egyre nehe-zebb közölni az üzenetét, mert a

társadalom „allergiás” lett rá. Hollandiában az eutanázia törvény elfogadása, az egyneműek házassá-gának engedélyezése alapján arra lehet következetni, hogy a társadalom szakított a keresztény ér-tékrenddel. 1999-ben George Carey, Canterbury47 érseke arra hívta fel a figyelmet, hogy az anglikán egyházat egyetlen nemzedék választja el a megszűnéstől. Európában nagyon megcsappant a templom-ba járók száma. A francia katolikusoknak kevesebb mint 10%-a jár el misére minden vasárnap. A párizsi katolikusoknak csupán 3-4%-a jár rendszeresen templomba. Nagy-Britanniában, Német-országban és a skandináv országokban hasonló, vagy még alacsonyabb arányokról számolnak be. A sorozatos pedofil botrányok sem használtak a katolikus egyház tekintélyének. Az egyházi méltósá-goknak komoly aggodalomra ad okot az is, hogy igen kevesen jelentkeznek papnak. Franciaországban 100 év alatt nagyon visszaesett a papok száma. Míg annak idején 10 ezer lakosra 14 pap jutott, ma már egy sem jut. Európa-szerte egyre idő-sebbek a papok, és még olyan or-szágok is paphiánnyal küszködnek, mint a hagyományosan hívő Írország és Belgium. Ráadásul egyre keve-sebb gyermeket iratnak be hittanra, ami komoly kételyeket támaszt azt illetően, hogy a katolikus egyház ké-pes lesz-e utánpótlásról gondoskodni.

Úgy tűnik, hogy a vallások iránti bizalom már a múlté. A franciáknak mindössze 6%-a hisz abban, hogy „egyetlen vallásnál van az igazság” szemben az 1981-es 15%-kal és az 47 dzsó(r)dzs keri, kenterböri

137/243


1952-es 50%-kal. Mind több ember válik közönyössé a vallással szemben. 1980-ban a lakosság 26%-a állította magáról, hogy nem tartozik semelyik egyházhoz, 2000-ben pedig már 42%-a mond-ta ugyanezt. Az oktatók, a művészek is elpártolnak az egyháztól. A világ állapota láttán azt vallják, hogy: „A hitem támaszom, de az egyházam nem. Éppen ezt nem valósítja meg, amiért Jézus életre hívta? Az igazat, a jót, a szeretetet. Nem teszi, amit tennie kellene: igazán segíteni az elesetteken. Nemcsak igehirdetéssel és ételosztással, hanem személyre szabott törődéssel.”

Egyesek már kongatják is a vészharangot a katolikus egyház felett. Azzal vádolják a Vatikánt, hogy a hit dogmatikus értelmezésével, a több mint ezer éves liturgiához való makacs ragaszkodással teljesen elszakadt a modern világtól. Sokan felteszik a kérdést az egyházi vezetőknek, hogy: „Mi köze a füstölőlóbálásnak; a stóla szertartásszerű ide-oda rakosgatásának, csókolgatásának; a szen-teltvíz- hintésnek és egyéb ceremóniának a hithez? Jézus az imádságon kívül semmilyen szertartást nem tartott szükségesnek ahhoz, hogy Istennel kapcsolatba kerüljünk.” Mind többen róják fel a Szentszéknek a háborúkban betöltött szerepét: „A múltban papok megáldották a hadihajókat, szen-telt vízzel hintették meg a harckocsikat. Miféle vallás az, amely jóváhagyja, sőt szentesíti a gyilko-lást.”

Ma már a katolikus papok közül is sokan bírálják az egyházat, hogy képtelen a megújulásra. Julius Dopfner német bíboros szavait idézve: „A katolikus egyház egy avítt, ósdi kövület, amelyet a múltból felejtettek itt. A papok régies nyelvezeten, érthetetlen szertartásokon szólnak az emberek-hez, olyan szentbeszédek által, amelyeknek semmi közük sincs a mai élethez. Az egyház ahelyett, hogy bevonult volna az élet minden zugába, a nagy világ szomszédságában a maga kis világát épít-geti. A katolikus egyházban fontosabb a ceremónia, mint a hit. Ha megfosztanánk az egyházat a szertartásaitól, semmi sem maradna belőle. A lecsupaszítás után összeomolna, mert hiányzik belőle a lényeg, ami éltetné. A hit hiányát elfedi az évszázadok során kialakult szertartás. Ez az út nem jár-ható tovább. A katolicizmust csak a radikális reformok menthetik meg a felbomlástól, az elmúlástól. A reformoknak Krisztus szavain és a Szentírás tanításain kell alapulnia. A reformnak inkább hely-reállító, mint forradalmi jellegűnek kell lennie. Új módszereket kell kidolgozni a hagyományos taní-tások terjesztésére. Meg kell őrizni azt, ami jó volt a múltbeli tradíciókban, de nyitva kell hagyni a továbbfejlesztés lehetőségét is. Helyet kell adni annak a gondolatnak, hogy Isten világa és kegye az egyházon kívül is sok-sok megnyilvánulásban érvényesül.”

Az intelmek azonban süket fülekre találnak. Az új pápa sem tartja szükségesnek az átalakítást. Jellemző a katolikus egyház merevségére, hogy a 2005-ös püspöki szinóduson nem fogadtak el semmilyen reformjavaslatot. Végül egy afrikai püspök azt indítványozta, hogy a templomi prédiká-ciókban a pap ne úgy szólítsa meg a híveket, hogy: „Kedves fivéreim és nővéreim”, hanem: „Ked-ves nővéreim és fivéreim”. A VI. Benedek pápa által vezetett püspöki testület még ezt a jelentékte-len javaslatot is leszavazta. Úgy döntöttek, hogy minden maradjon a régiben. A református egyház-ban is baj van. Egy magyar püspöki titkár szerint: „Miattuk nem jönnek az emberek ebbe az egy-házba. Langyos víz, posvány. Minden mindegy, csak baj ne legyen, hír ne legyen! Ezek vagyunk mi, ez a mi egyházunk.

Mivel sokan nem hisznek a katolikus egyház megújulási képességében, már megjósolták felbom-lásának időpontját is. Számításaikat a Jelenések könyvében kétszer is előforduló bűvös 1260-as számra alapozzák. Úgy vélik, hogy ennek a számnak a Vatikán pályafutásában is meghatározó sze-repe lesz. Mivel a zsidó nép és a keresztény világ jövőjével kapcsolatos időszámítás szerint 1 nap 1 évnek felel meg, ez az érték valójában 1260 évet jelent. Tudvalevő, hogy a pápai állam 754-ben jött létre. Ha ehhez a dátumhoz hozzáadjuk a végzetes 1260-as számot, 2014-et kapunk. Ekkor veszti el a Vatikán a keresztény vallásban betöltött vezető szerepét. 2014-ben a római katolikus egyház fel-bomlik, a kereszténység korábbi formája megszűnik. Erre utal Malakiás próféta is, aki szerint XVI. Benedek pápa után már csak egy pápa lesz. A jelenlegi 111-ik48 egyházfőt az utolsó pápa Petrus Romanus (Római Péter) követi, aki II. Péter néven fog uralkodni. Halálával megszűnik a pápaság intézménye. Malakiás így fogalmazza meg az agóniát: „Az ő pápasága alatt Róma leromboltatik, és

48 Malakiás szerint az 1143-ban elhunyt II. Ince után még 112 pápa fog uralkodni.

138/243


a félelmetes Bíró fogja megítélni az ő népét.” A 900 évvel ezelőtt élt Szent Malakiás látomásait ajánlatos komolyan venni, mert a kutatók szerint jövendöléseinek 90%-a megvalósult.

☯ Sokan nehezményezik, hogy a

túlvilágon nincs demokrácia. A tö-retlen fejlődés érdekében a menny-ben és a pokolban tökéletes rend-nek kell uralkodnia, és abszolút fe-gyelem csak egyszemélyes irányí-tás, totális diktatúra mellett bizto-sítható. Isten haragja kíméletlenül lesújt a tévúton járókra. A legtöké-letesebb kormányzási rendszer a mo-narchia. Mivel egyszemélyes dön-tésen alapul, nincs vita, veszekedés, széthúzás, fejetlenség, zűrzavar. Van viszont szabadság, ami nem azonos a mi demokratikus világunkban ta-pasztalható szabadossággal. Ez az állapot az emberi társadalmak fejlő-dése szempontjából is igen kívána-tos lenne. Ráadásul ez az irányítás a legolcsóbb, mert csak egy embert kell megfizetni, az uralkodót. Persze nem a volt arisztokrácia levitézlett, korcs utódait kell az uralkodói székbe ültetni, hanem egy erre alkalmas személyt. A gond csak az, hogy ma még nem található a Földön olyan ember, aki er-kölcsileg és szakmailag olyan szinten állna, hogy rá lehetne bízni az egész országot. Az emberi gyar-lóságok miatt eddig minden monarchia diktatúrába és kizsákmányolásba torkollott. Az uralkodó nem szolgálta, hanem kiszipolyozta a népét, korlátlan hatalmát saját meggazdagodásra használta. Aki ezt nehezményezte, azt üldözte, börtönbe záratta vagy megölte. Az egyszemélyes vezetés eddig csak a vállalkozások szintjén valósult meg. Az igazgató, vezérigazgató, elnök ugyanis nem lopja meg a cé-get, mivel ez a saját tulajdonában van. A teljes jövedelem őt gazdagítja. Lopás, sikkasztás csak ott

fordul elő, ahol a vállalat vezetése megbízásos alapon folyik.

139/243


A hatékonyság azonban minden esetben megvalósul, mert az egyszemélyes vezetés nem teszi le-hetővé az ellenkezést, a parttalan vitázást. Természetesen rossz döntésért is a vezető felel, ami meg-bízásának visszavonását, illetve cége tönkremenetelét is eredményezheti. Ennek a világszerte alkal-

mazott irányítási módszernek köszön-hető, hogy a vállalatok többsége mű-ködőképes, sőt nyereséget termel. Állami szinten azonban minden de-mokráciában zűrzavar tapasztalható, és a költségvetés mindenütt óriási vesz-teséget, hiányt könyvel el minden évben. Ha egy vállalat úgy gazdál-kodna, mint ahogy a kinevezett állami vezetők bánnak a közvagyonnal, már rég tönkrement volna. Az állam azon-ban nem mehet tönkre, mert akkor az ország is tönkremenne, és megszűnne a csődbe vitt nép élettere. Ezért min-denki szemet huny ez az évről-évre növekedő deficit felett, és úgy tesznek, mintha minden rendben lenne. Fele-lősségre vonás hiányában a rotációs alapon 4-5 évente cserélődő állami vezetők tovább lopnak, rabolnak, ha-zudoznak, és a rossz döntésekért sem-milyen felelősség sem terheli őket. A legnagyobb büntetés ami érheti őket, hogy elveszítik a következő vál-asztást. 4-5 év után azonban ismét ők jutnak hatalomra, már a másik garnitú-

ra sem különb. Az országnak, a világnak okozott veszteség pedig egyáltalán nem izgatja őket, mert nem az ő zsebük bánja.

☯ A demokrácia vadhajtásainak egyike a

gyakori utcai tüntetések, melyeknek semmi politikai indíttatásuk sincs. Ezek a felvonulások nem mások, mint egy rosszul szervezett happening, ami többnyire randa-lírozásba torkollik. A csoportosulás magja szinte mindig ugyanaz, akikhez menet közben éppen arra járó hasonszőrűek csapódnak. A viselkedésük sem tér el egymástól, ami lelki késztetésükből fa-kad. A társadalom egy csoportja a törzs-fejlődésnek még azon a fokán áll, ahol csak sípolással és üvöltéssel képes kife-jezni a véleményét. Olyanok, mint az idegileg labilis óvodás, aki fülét befogva fejhangon visítja, hogy „te vagy a hülye, te vagy a hülye”. Vörös fejjel végigor-dítják az utcákat, és heccelik a rendőrö-ket. A merészebbek állati ösztöneiket is

140/243


szabadjára engedik, és oly módon fejezik ki a nemtetszésüket, hogy válogatás nélkül törnek, zúznak. Az útjukat álló rendfenntartókra tá-madnak, a környéket romhalmazzá változtatják.

Hannah Arend szerint: „A cső-cselék valójában olyan képződmény, melyben minden osztály legalja meg-található, és emiatt könnyen össze-téveszthető az egész néppel. Azért is tűnik jelentősnek ennek a gyülevész rétegnek a szerepe, mert ők a leg-hangosabbak.” Primitív gondolko-dásmódjuk és műveletlenségük foly-tán semmi sem tartja vissza őket a handabandázástól, az utcai kurjon-gatástól. Viselkedésük hasonlatos a ketrecbe zárt majmokéhoz, akik gyak-ran mutogatják csupasz feneküket az állatkert látogatóinak. A nyilvá-nos pankrációk résztvevőinek zöme azonban nem más, mint unatkozó fiatal. Csak azért csatlakoznak a hő-börgőkhöz, mert egy „jó buli” van kialakulóban. Csupán a hecc kedvéért vegyülnek a tömegbe, hogy végre történjen velük valami.

☯ A kommunizmus egy halva született eszme, egy túl korai, egyelőre megvalósíthatatlan rendszer

volt. A kapitalizmus sem tökéletesebb. Ezt a rendszert azonban éltetik a szüntelen alakot váltó dé-monai. A siker, a pénz és a hatalom. A siker, a beteljesülés vágya alapvető mozgatórugója az emberi léleknek. A siker azonban versennyel jár, és ahol versengés folyik, ott vesztesek is vannak. Akár gazdasági, akár hatalmi erőpróbáról van szó, szükségszerű a vetélytárs bukása. A küzdelemben részt-vevők nem válogatnak az eszközökben. Céljaik elérése érdekében felhasználnak mindent, ami ren-delkezésükre áll. Így fordul a gazdasági verseny kiáltó társadalmi egyenlőtlenségbe, a hatalmi küzde-lem pedig háborúkba. A győztesek a legcsekélyebb mértékben sincsenek tekintettel a vesztesekre. Beseprik az összes anyagi előnyt, ami kínálkozik számukra, így még gazdagabbá válnak. A vesz-tesek, a globális versengésben hát-ránnyal indulók pedig még sze-gényebbek lesznek. Még egy da-rabig élteti őket a remény, hogy egyszer talán rájuk mosolyog a szerencse, de miután semmilyen segítséget nem kapnak a felemel-kedéshez, végleg elbuknak. Le-győzi, megsemmisíti őket a ka-pitalizmus farkastörvénye. Az tör-ténik az emberei társadalomban, ami az állati evolúcióban. Győz a jobb, az életképtelen egyedek pedig elpusztulnak.

141/243


A kiselejteződést akár rendjén valónak is tekinthetnénk, a baj csak az, hogy ebben a világban a túlélők nem mindig a legkiválóbbak közül kerülnek ki, a mellőzöttek között pedig nagyon sok az ér-tékes ember. Családi maffiák, faji-, etnikai-, vallási- összefonódások, és egyes társadalmi rétegek rosz-szul értelmezett szolidaritása következtében olyan emberek kerülnek az élre, vezető pozíciókba, akik-nek a képességei még az átlagszintet sem érik el. Ez pedig nagy kárt okoz a társadalomnak. Törté-nelmünk alapján tudjuk, hogy hová vezetett az arisztokrácia belterjes szaporodása, a ro-konházasságok következtében leromlott genetikai állomány. Hosszan lehetne sorolni az elmebeteg kirá-lyokat, az őrült császárokat, és az általuk okozott károkat. Leváltani azonban nem lehetett őket, mert az akkori szokások, az örökösödési jog ezt nem tett lehetővé. Most viszont a hatalmi összefonódá-sok, az anyagi kivételezettség minden áron való védelme teszi lehetetlenné az érdemtelenül pozíci-ókba helyezettek eltávolítását.

Óriási mértékű veszteséget okoz mindenütt a korrupció. Akinek nem sikerült közel kerülni a „hú-sos fazékhoz”, pénzzel és egyéb juttatásokkal igyekszik megvesztegetni a hatalmon le-vőket, hogy meg nem érde-melt előnyhöz jusson. A pró-bálkozás rendszerint sikerül, mivel az értéktelen emberek-nek nem csak a szakértelmük áll alacsony szinten, hanem az erkölcsi érzékük is. A meg-vesztegetésnek egyébként nagy hagyományai vannak a vilá-gunkban. Harcolni nem könnyű ellene. Még a legnagyobb hata-lommal rendelkező államfér-fiak sem tudták felszámolni, megszüntetni az érvényesülés-nek ezt a módját. Aki megpró-bálta, annak sok kellemetlen-séggel kell számolnia. XIII. Ince pápát pl. elmebetegnek te-kintették, mert hatalomra jutá-sa után a rokonait szegénység-ben hagyta; nem ültette őket a hagyományok szerint egyházi állásokba. Nem tűrte a protekciót, így nem csoda, hogy halála után valósággal „fellélegzett” a pápai állam, és rögvest visszatért a mindent átszövő korrupció.

Ez a helyzet összességében évente 400 milliárd dollár kárt okoz a világgazdaságnak, és lassítja a fejlődésünket. A tehetségtelen akarnokok, a kisszerű protekciósok hada gátolja a gyors fel-emelkedést, az egyre égetőbbé váló társadalmi problémák leküzdését. Ez azonban nem mehet így to-vább. Ha ne teszünk semmit a társadalmi igazságtalanságok megszüntetése érdekében, ha nem sza-badítjuk meg a világot ettől a tehertől, a fokozódó feszültség világméretű robbanáshoz vezet. Az élet árnyékos oldalán tengődők megelégelve szenvedéseiket, sokszor igazságtalan elnyomatásukat, kisemmizésüket, felkelnek a maffiaszerű összefonódások ellen, és válogatás nélkül kiirtanak min-denkit, aki szerepet játszott ennek a helyzetnek a kialakulásában. Az elvakult bűnbakkeresésnek, a féktelen, bosszúszomjas leszámolási vágynak az értékes emberek, a vagyonukat méltán élvezők, a hatalmukat kiérdemeltek is áldozatul fognak esni, ami lefejezi a civilizációnkat. Ezt követően már nem lesznek, akik képesek lennének felemelni az emberiséget, így visszasüllyedünk az állatvilágba, és kezdhetünk mindent elölről.

☯

142/243


A világ a totális káosz felé halad, amelyben nem kis szerepe van a demokrácia túldimenzionálá-sának. Civilizációnk történelme nem más, mint diktatúrák évezredeken át tartó véres tombolása. A népeket súj-tó állandó elnyomásban csak az ókori görög demokrácia jelentett némi színfoltot, de ez csupán néhány vá-rosállamra korlátozódott. Ilyen kö-rülmények között nem csoda, hogy korunk társadalma foggal-köröm-mel ragaszkodik a végre kivívott demokráciához. A ránk szakadt nagy szabadsággal azonban nem tudtunk élni. A társadalmi átalakulás rosszul értelmezett diktatúrába torkollott. A polgárok gyakran visszaélnek a számukra biztosított szabadságjo-gokkal. Gúnyt űznek a törvények-ből, a szabadságot szabadossággá változtatták.

Az ősi bölcselet szerint a szabadság korlátok közt születik. A bölcs, racionális korlátok nem csökkentik, hanem növelik a szabadságot. Babits Mihályt idézve: „Korlátokból áll össze a korlátlan végtelen.” A korlátlan szabadság nem más, mint szabadosság. Ez az állapot eredményezte a jelenle-gi zűrzavart, azt az állapotot, hogy mindenki azt csinál, amit akar. A kénye-kedve szerint feje tetejé-re állíthatja a világot. A parttalan demokrácia teret enged mindenféle ostoba kezdeményezésnek, tár-sadalomromboló megnyilvánulásnak. Ezért mind nyilvánvalóbbá válik, hogy többet árt, mint hasz-nál. Bárki bármikor megtámadhat, zátonyra futtathat bármilyen határozatot, pozitív döntést. Nem szá-mít, ha szakmailag a legcsekélyebb mértékben sem ért ahhoz, amit támad, a demokrácia az „udvari bolondnak” is ugyanolyan jogokat, lehetőségeket biztosít, mint a „királynak”. Így lesz a demokráciá-ból bolhacirkusz.

143/243


Ráadásul nem az, aminek látszik. A jelenlegi állapot nem valódi demokrácia, hanem a pénz, a kisstílű politika diktatúrája. Találóan tükrözi a helyzetünket Dudás Gábor óriásplakátjára, amely 2002-ben elnyerte egy kiállítás különdíját. A plakáton három félig telt pohár látható. Mindegyig egyforma, de a feliratuk különböző. Az első alatt ez olvasható: Félig üres pohár. A második alatt: Félig telt pohár. A harmadik alatt: A szükségesnél kétszer nagyobb pohár. Felettük nagy betűkkel ez állt: A választás szabadsága; Kezedben a döntés! Hiába feszíti tehát az agyunkat a korlátlan demok-rácia lila gőze, csupán látszatdemokráciában élünk. Erről az állapotról már egy vicc is született: „Szabad országban szabad ember azt teszi, amit szabad.” A korlátozott szabadság azonban még mindig jobb, mint a diktatúra. A gond csak az, hogy egy demokráciában a szabadságjogok korlátozás nélkül mindenkit megilletnek. A bűnözőket is, amivel maximális mértékben visszaélnek. Az eredmény jól ismert: Tele vannak a börtönök, megállíthatatlanul terjed a bűnözés, közbiztonság soha nem volt ilyen rossz, mint most.

Mind többen vannak, akik úgy gondolják, hogy így ez nem mehet tovább. El kell kezdeni a rend-csinálást. Ez azonban minden esetben a szabadságjogok megnyirbálását, újabb diktatúra bevezetését eredményezné. Ezen az úton járnak a szélsőjobboldali csoportok, akik a fasiszta eszmék feltámasz-tását szorgalmazzák. A legaktívabbak azonban a titkos szervezetek, akik nem mutatkoznak a nyil-vánosság előtt. Csak nagyon kevesen tudnak a létezésükről, pedig ugrásra készen állnak a háttérben. Ezek egyike az Omega Agency. Az R. D. Owen által összegyűjtött és a Színes UFO 2004. novem-beri számában közölt információk szerint az Egyesült Államokban szerveződött Omega Ügynökség hasonló szervezet, mint a CIA. Már több ezren vannak világszerte, akik parancsaikat közvetlenül az Omega Ügynökség vezető tanácsától kapják. Ez a tanács 12 főből áll. Közülük csupán idősebb Ge-orge Bush, és a korábbi hadügyminiszter, Alexander C. Haig neve ismert. (Az 1990-es öbölháború során az országhoz intézett beszédében Bush már használta az »Új Világrend« kifejezést. Többször is kijelentette, hogy az Öböl-háború jelzi az Új Világrend kezdetét.)

Az Omega Ügynökség célja egy új világrend létrehozása. Székhelye a Langley légibázison talál-ható. Eredetileg 1995-be akarták végrehajtani az egész világra kiterjedő hatalomátvételt, de úgy vél-ték az idő még nem érkezett el erre a globális beavatkozásra. Ezért a puccsot 2000-re, majd 2006-ra módosították. (A halasztásba valószínűleg az is belejátszott, hogy időközben drasztikusan megnyir-bálták a szabadságjogokat az Egyesült Államokban, ami némileg fékezte a bűn terjedését. Az 1991-es New York-i terrortámadás után a hatóságok jelentősen korlátozták az emberek mozgásterét. Ál-landósult a katonai- és rendőri jelenlét az utcákon, és mindenféle indoklás nélkül bárkit előzetes le-tartóztatásba helyezhetnek. A külföldiekkel is hasonló módon járnak el. Már a repülőtéren úgy bán-nak velük, mint a bűnözőkkel. Ujjlenyomatot vesznek tőlük, és indoklás nélkül visszafordíthatják őket, megtagadhatják a beutazásukat. Pár évvel korábban a »korlátlan lehetőségek hazájában« ez a helyzet teljesen elképzelhetetlen lett volna. Európában is keményebben lépnek fel a hatóságok, ami ha nem is javítja közbiztonságot, de lassítja a romlást. A brit kormány pl. a rendcsinálás jegyében nemrég hozott egy új törvényt, amely előírja személyi igazolvány kötelező bevezetését, ami hami-síthatatlan lesz, mert biometrikus azonosítóval »ujjlenyomattal« is ellátják.)

Az Omega ügynökség vezetői úgy gondolják, hogy a világot egyetlen teljhatalommal felruházott szervezetnek kell irányítania! Hihetetlen becsvágy hajtja őket, és azt hiszik, hogy az Új Világrend alapjait 5 nap alatt lerakhatják! És mindezt nyílt háború, vérontás nélkül szándékoznak megtenni. A legdöbbenetesebb azonban az, hogy ebben a hatalomátvételben a földönkívüliek is részt vennének. Hogy miért van szükség egységes kormányzatra? Az Omega Ügynökség érvelése a következő: A bűnözés világszerte terjed, különösen az Egyesült Államokban. Az emberek kicsúsznak az irányítás alól, nem vállalnak felelősséget magukért, a tetteikért. A népességnövekedés sehol sincs szabályoz-va. Az Egyesült Államok jogi rendszere nevetséges. Nincsenek egyértelmű törvények. Hiányzik a törvénykönyv. Az egyes bűnesetek tárgyalása során az ügyészek és az ügyvédek több évszázados precedensekre, már rég idejétmúlt ügyekre hivatkoznak. Az ítéletet nem szakemberek, hanem jogi-lag teljesen képzetlen ülnökök hozzák meg, sokszor a megérzéseikre hagyatkozva.

A világ szinte minden államának politikai rendszere nevetséges, korrupt. Tele van kapzsi és hata-loméhes emberekkel, akik mit sem törődnek azokkal, akiknek a szolgálatára felesküdtek. Az Omega Ügynökség által tervezett kormánytestület hatalomra jutása ennek véget vetne. A bíróságokon képzett

144/243


bírákból álló esküdtszék hozná az ítéle-teket. Vége lenne a társadalmon való élős-ködésnek, mások saját érdekből való ki-használásának. A munka frontján minden-kinek meg kellene tennie, ami tőle telik. Aki képes rá, hogy kivegye a részét a tár-sadalmi munkamegosztásból, annak újra munkába kellene állnia. Megszűnne tehát a munkanélküliség. A munka nem jog, hanem ismét kötelesség lenne. Ez azon-ban nem egy orwelli „a Nagy Testvér fi-gyel” típusú társadalom lenne. Az Omega Ügynökséget nem fogja érdekelni, hogy az emberek a szabad idejükben mivel foglal-koznak, hogyan szórakoznak. Amíg dol-goznak, rendes, becsületes életet élnek, nem lesz semmi bántódásuk. De ne szá-mítson könyörületre az, aki árt valakinek, vagy bánt valakit!

Közbevetőleg megjegyezve a büntetési rendszer megreformálása, szigorítása nem új gondolat. Kezdenek visszatérni a régi, drákói megoldások, a hírhedt börtönszigetek. Az indonéz hatóságok a bűnözők elrettentése céljából egy JávátóI délre fekvő kis sziget külvilág számára elérhetetlen börtö-nébe szállítottak át rabokat. Összesen 244 elítéltet, köztük több európait és 150 indonéziai állam-polgárt vittek át Nusakambangan szigetére. A kis szigeten rendkívül nehéz kapcsolatot teremteni a jelentős részben halálra ítélt foglyokkal. Nusakambangan szigetét már a holland gyarmatosítók is büntetési célra használták az 1920-as években.

A németek oly módon oldották meg ezt a problémát, hogy átnevelő táborba küldték a bűnözőket. Kibérelték az oroszoktól az egykori szibériai gulágokat, és az újra használatban vett táborokba de-portált bűnözőket a Vörös Hadseregtől leszerelt orosz katonákkal őriztetik. A fa barakkokban se víz, se villany, se televízió. Mosakodni csak a szomszédos tóban lehet. Télen természetesen léket kell vágni rajta, mert a –50 oC-os szibériai hidegben a folyók is befagynak, nemcsak a tavak. Fűteni is a raboknak kell, a tajgában összeszedett száraz ágakkal. Itt nincs rokonlátogatás, és „pásztor-órák”. Ugyanolyan viszonyok uralkodnak, mint a sztálini munkatáborokban. A szökésnek sincs sem-mi értelme, mivel több száz kilométeres körzetben egyetlen lakott település sem található a környé-ken. Egyelőre csak önkéntes alapon működik ez a büntetési módszer. Nagy hátránya azonban, hogy sokba kerül a bűnözők oda- és visszautaztatása. Ehhez a kezdeményezéshez később Ausztria is csat-lakozott, Ők először 80 elítélt fiatalt küldtek szibériai nevelőtáborba „rendre szoktatni”. Svájcban pedig olyan nevelőtáborokat hoztak létre, ahol a fiatal bűnelkövetőket feszes napi beosztásra, sok közösségi feladatra kényszerítik, de kerülik a megaláztatásokat. Ezekben a magánintézményekben a fegyőrök veszik át a nevelő szerepét, és igyekeznek bepótolni azt, amit a szülők elmulasztottak, va-gyis embert nevelni az utcán felnőtt fiatalokból.

Egyébként a hazai börtönök fenntartása sem olcsó. Ez a közszájon forgó anekdota jól érzékelteti, hogy mekkora teher hárul a társadalomra a bűnözés visszaszorítása, a normális életkörülmények biztosítása során: „Michael Monroe egy autó félig nyitott ablakán át kiemelte a vezető pénztárcáját. Az amerikai bíróság szigorú büntetést, több éves elzárást szabott ki rá. A hasonló esetek szaporodá-sa miatt kétségek merültek fel, hogy az elrettentő büntetésnek van-e visszatartó hatása. Az elrendelt vizsgálat azt is feltárta, hogy a hosszú börtönfogságra ítélt rabok eltartása mennyibe kerül a költ-ségvetésnek. A börtönigazgatóság nyilvántartásának átvizsgálása után kiderült, hogy Monroe fogva tartása összesen 270 ezer dollárjába került New Jersey Államnak. A pénztárcában 51 cent volt.” A közlekedési rendőrök szigora is hatalmas összegeket emészt fel. A brit rendőrség videokamerával felszerelt járőrautóval kényszerített megállásra egy szabálytalanul közlekedő autóst. A nő bűne az volt, hogy vezetés közben almát evett, és emiatt időnként egy kézzel kormányzott. Az üldözésbe

145/243


egy helikopter és egy rendőrségi repülőgép is bekapcsolódott. A „hadművelet” 10 ezer fontba (közel 4 millió forintba) került az adófizetőknek. Hiába a demokrácia a legköltségesebb politikai rendszer.

Az Omega ügynökség fasiszta diktatúrára emlékeztető uralma alatt viszont a bűnözök elveszítik jogaikat. A náci koncentrációs táborokhoz hasonlóan a raboknak már nem lesz semmilyen választá-si lehetőségük. Ott kell letölteniük a büntetésüket, ahová viszik őket. A társadalom- vagy a másik személy elleni bűnt kegyetlenül megtorolják. Gyilkosság, rablás, nemi erőszak esetén a tettest ha-lálbüntetéssel sújtják. A vétségnek nyilvánított bűnöket pedig munkatáborokba zárással torolják meg. A büntetések kiszabásánál a szabadságvesztés mértékét drasztikusan felemelik. A belföldi munkatáborokban is a szibériai lágerekre emlékeztető munkatempó és fegyelem fog uralkodni. A legkisebb kihágás esetén kivégzik a renitenskedőt! Jellemző lesz a törvény szigorára, hogy már egy telefonos fenyegetés esetén is letartóztatják, és munkatáborba hurcolják az illetőt. Hogy miként fog-ják megtalálni, amikor a rendőrség a dolgozatírástól félő és ezért az iskolájukat bombamerényletek-kel fenyegető diákokat sem találja meg? Ez nem fog gondot okozni. Ha tényleg igaz, hogy a földönkívüliek támogatják őket, akkor a magas színvonalú megfigyelő rendszereikkel minden ese-mény figyelemmel kísérhető, illetve utólag felderíthető lesz. (Egyébként ilyen készülékeink már nekünk is lehetnének, ha annak idején nem semmisíttettük volna meg a Moray49-konvertert, és nem szereltük volna szét a kronovizort.)

Gyilkosság esetén nem lesz időhúzás. Az elkövető kézre kerítése után közlik vele a vádat, és azonnal kivégzik, fejbe lövik. »Ő már nem követ el több bűnt«. Állítólag már kijelölték azokat az ügynököket is, akik az egyes területek irányítását végzik. Ezek olyan férfiak és nők, akik a jelenlegi különleges egységeknél szolgálnak, vagy szolgáltak. Kisebb vétségek esetén sem lesznek hónapo-kig elhúzódó tárgyalások. Az alaposan kiképzett közbiztonsági tisztek felkutatják a bűnöst, és azon-nal elszállítják egy munkatáborba. Ha ellenáll rögtön lelövik. Nem lesz ügyvéd, nem lesznek sze-mélyiségi jogok. Aki bűnt követ el, automatikusan kizárja magát a társadalomból. Ha Omega ügy-nökség megítélése szerint egy kihágás bűncselekménynek minősül, a közbiztonsági tiszt lesz a bíró, az esküdt, az ügyvéd és a végrehajtó egy személyben. Látszólag ártatlan emberek ellen is eljárhat. Ha utólag bebizonyosodik a vádlott bűnössége, nem lesz semmilyen bántódása. Jogi szempontból ez azt jelenti, hogy aki bűncselekményt követ el, az minden jogát elveszti, törvényen kívülivé válik.

A népességszabályozás alapvető eleme lesz a kötelező születésszabályozás. Ez főleg az elmara-dott régiókban élőket, a primitív népcsoportokat fogja érinteni. Az abortusz azonban továbbra is megengedett, sőt a világ minden országában szabadon végrehajtható lesz. Házasságon kívüli terhes-ség esetén viszont nem lesznek elnézőek a hivatalos szervek. Minden házaspár számára két gyereket fognak engedélyezni. Ha valaki ezt a határt átlépi, két dolog közül választhat: abortusz, vagy többet kell dolgoznia, hogy a több gyerek eltartásával járó pluszteher ne a társadalmat sújtsa.

Az Omega Ügynökségnek eddig azért nem sikerült eddig átvennie a hatalmat, mert a jelenlegi kormányokon belül sokan ellenzik a rendcsinálást. Egyelőre a CIA és a NSA (Nemzetbiztonsági Ügynökség) vezetői sem tartják időszerűnek az akció elindítását. A CIA is világuralmat akar, de a saját feltételei szerint. Ők egy egész világra kiterjedő kommunista-típusú kormányt szeretnének lét-rehozni. Főleg az nem tetszik a CIA, az NSA és a Pentagon vezetőinek, hogy amíg ők minden ere-jükkel igyekszenek titokban tartani a földönkívüliekkel összefüggő információkat, az Omega Ügy-nökség azt tervezi, hogy ezzel kapcsolatban minden titkot felfed a lakosság előtt. Kiszivárogtatott hírek szerint az idegenek hajlandóak segíteni az Omega ügynökségnek a környezetvédelmi problé-mák megoldásában is. Támogatnak bennünket új technológiák kifejlesztésében, az energiagondok környezetkímélő leküzdésében. Közreműködésük fő oka azonban az, hogy meg akarják fékezni az erőszakos, ellenőrizhetetlen emberi természetet. Véleményük szerint a világegyetemnek ebben a szektorában mi vagyunk a legerőszakosabb faj. Emiatt tartanak tőlünk, mert már csak pár lépésre vagyunk a korlátlan távolságú űrutazás módjának felfedezése előtt. Nem szeretnék, ha a magunk kapzsi és erőszakos módján vennénk részt a világegyetem felfedezésében. Harcias viselkedésünk, korlátlan birtoklási vágyunk más bolygók gyarmatosításához, idegen fajok leigázásához vezetne. A biztatások hatására a hatalomátvétel terve évtizedek óta érlelődik, és egyre finomodik. Azokat, akik 49 Kiejtése: moréj

146/243


az Omega Ügynökség hatalma ellen fellépnek, a társadalom ellenségének fogják nyilvánítani, és rö-vid időn belül likvidálják. A terv kidolgozói mély meggyőződéssel vallják, hogy ez az egyetlen megoldás a világ megmentésére.

Bár a rendcsinálás, a közbiztonság megteremtése ellen senkinek sincs kifogása, a terv ismerői at-

tól tartanak, hogy az Omega Ügynökség közbiztonsági tisztjei olyan szerepet fognak betölteni a tár-sadalomban, mint a hitleri Németország SS-tisztjei. Az Omega Ügynökség azonban nem faji, etni-kai alapon akarja megítélni az embereket, hanem a viselkedésük szerint. A bűnözés visszaszorítása, megszüntetése a céljuk, és nem a népirtás. Társadalomban betöltött szerepük leginkább a magyar csendőrséghez hasonlítható.

Mint ismeretes a két világháború között 12 ezer csendőr, köztük 500 tiszt tartott rendet egész Magyarországon. A nagyvárosok kivételével minden településen jelen voltak. A csendőrök azonban nem az őrszobán üldögéltek, és várták a bűncselekmények bejelentését, mint a jelenlegi rendőreink, hanem reggeltől estig járták a falu utcáit, sőt a határt. Ezáltal megelőzték a bűncselekményeket, vagy ha ez nem volt lehetséges, akkor közel a helyszínhez, forró nyomon elindulva nagyon hamar elkap-ták az elkövetőt. Nem véletlen, hogy a Magyar Királyi csendőrségnél a bűnesetek felderítési aránya elérte a 90%-ot. A betöréses lopások felderítési aránya jelenleg a 10%-ot sem éri el. Ennek tudatá-ban az emberek már be sem jelentik a rendőrségen, hogy meglopták őket, mert úgysem találják meg a bűnöst. Csak feleslegesen vesztegetik vele az idejüket. Nem véletlenül vívtak ki maguknak akkora tekintélyt a hajdani csendőrök. Ha a falu határában meglengette a szél a kakastollat a csendőrök ka-lapján, vagy ha megcsillant a napfény a hátukra vetett puska szuronyán, a legvagányabb hetvenkedő is meghunyászkodott, és jobbnak látta odébbállni.

A csendőri testület nem csak a bűnözőkkel járt el kellő szigorral, hanem a saját tagjait is kemé-nyen megrendszabályozta. Ha egy csendőr igazságtalanul bánt bárkivel, megfosztották az állásától, a nyugdíjától, és több év börtönbüntetést kapott. A részlehajlásnak, a megvesztegethetőségnek még a lehetősége sem merült fel velük kapcsolatban. Tettenérés esetén senkinek sem jutott eszébe, hogy egy nagy értékű bankót lobogtasson meg az orruk előtt, mert a puskatussal véresre verték volna. A vesztüket is a becsületességük okozta. A II. világháború után arra hivatkozva oszlatták fel őket, hogy részt vettek a zsidók deportálásában, és a kommunisták üldözésben. Csak hogy a zsidó- és kommunistaellenes törvényeket nem ők hozták, hanem a két világháború közötti kormányok. Ők csak végrehajtották azokat. Az esküjük kötelezte őket az ország törvényeinek betartására, és betarta-tására.

☯ A genetikai kutatás előrehaladásával egyre ijesztőbb hírek érkeznek hozzánk. Miután a tudomá-

nyos kutatók nem vállalták az emberi klónozással járó kockázatokat, nem hajlandóak részt venni a biokémia fejlődésének ebben a lépcsőfokában, különféle szervezetek vették át a kezdeményezést. Anyagi támogatásukkal a tudomány számkivetettjei titkos kutatásokat folytattak, melynek eredmé-nyeként 2002. év végén megszületett az első klónbébi. Az emberi klónozást tiltó országok területén kívül folytatott tevékenység úttörői az amerikai Panos Zavos professzor, és az olasz Severino Anti-nori nőgyógyász. Mindketten jelentős eredményt értek el ezen a téren, de elszigetelt tevékenységük következtében nincsenek tisztában tettük következményeivel. Nemzetközi összefogás, széleskörű hatástanulmány hiányában nem áll rendelkezésükre semmilyen adat, tudományos tapasztalat, amely-nek alapján meg tudnák ítélni tevékenységük kockázatát. Így fogalmuk sincs arról, hogy az ily mó-don született csecsemőkre milyen élet vár. Mennyire lesznek fogékonyak a különféle betegségekre, és egyáltalán hány évesen fognak megszületni. Az állati klónozás tapasztalatai alapján ugyanis az utódok életkora megegezik a klónozott állat életkorával. Ez a hatás valószínűleg emberek esetén is fellép, ami azt eredményezi, hogy egy öregkori végelgyengülésben meghalt személy visszamaradt sejtjeinek klónozása esetén a beültetett magzat aggastyánként fog megszületni. Szervei, testi sejtjei olyan állapotban lesznek, mint egy 70-80 éves emberé. Így alig hogy megszületett, már meg is fog halni.

147/243


Ennél is nagyobb veszélyt jelent az emberiségre a különböző szekták fellépése. Franciaország-ban a Ráél szekta már bejelentette, hogy létrehozták a Clonaid50 vállalatot, melynek fő célja az em-beri klónozáson alapuló társadalom létrehozása. Emellett segíteni kívánnak a homoszexuális párok utódgondjainak megoldásában is. 200 ezer euró körüli összegért vállalják, hogy az „emberei faj fej-lődését szolgáló, az átlagosnál sokkal intelligensebb” klónozott gyermekekkel ajándékozzák meg a hátborzongató vállalkozásra befizető ügyfeleket. Kőkorszaki szinten álló emberekben sem lesz hi-ány. Már egy tucat nő jelezte, hogy teherbe szeretne esni Ötzi-től, az osztrák Alpokban talált 5000 éves ősembertől, akinek mumifikálódott teste ép sejteket tartalmaz. Egyre jobban körvonalazódik baljós jövőnk. Ez fog történni minden vonalon, ha a hivatalos tudomány nem hajlandó lépni a még érintetlen tudományágakban. Amennyiben a kutatók megtagadják az új tudományágak, szakterüle-tek kutatását, ezt mindenféle gyanús elemek, kétes hírű szekták fogják megtenni helyettük. A kez-deményezés átengedésével elveszítik az ellenőrzést a folyamatok felett. Ennek következtében fejlő-désünk rossz irányba fordul. Az erkölcsi gátlást nem ismerő alvilági szervezetek az emberiség meg-rontására, civilizációnk elpusztítására fogják használni a megszerzett ismereteket.

Ez ellen védekezni sem tudunk, mert aki nem ismeri a paratudományokat, az káros következmé-nyeinek elhárítási módjával sem lesz tisztában. Az új felismerések iránti közömbösségükkel, a min-den vonalon megnyilvánuló tespedéssel tudósaink most ássák meg civilizációnk sírját. Ehhez hatá-sos segítséget nyújtanak a politikusok. A kísérletek hírére sebtében létrehozták az „élő vagy holt emberrel azonos lény” létrehozását tiltó megállapodást, amit eddig 29 állam írt alá. Japán és Auszt-rália már ratifikálta is (törvényerőre emelte) az ember klónozását tiltó megállapodást. Az Európai Unió és az ENSZ most készül egy hasonló törvény megalkotására. Néhány év múlva a tiltás az egész világra ki fog terjedni. Ennek következtében ezek a kísérletek kiszorulnak a „haramia” álla-moknak tekintett diktatórikus országokba, vagy nemzetközi vizeken úszó hajókra, ahol végképp el-lenőrizhetetlenné válnak. Csak akkor lesz róluk tudomásunk, amikor a bűnös célokra felhasznált eredmények feltartóztathatatlanul elárasztják, megfertőzik a világot. Nem ártana, ha a „fejüket ho-mokba dugó” illetékesek figyelembe vennék a világhírű atomtudós, Teller Ede nyilatkozatát: „A ge-netika alkalmazásával kapcsolatban az a véleményem, hogy ami tudományos értelemben megvaló-sítható, az meg is valósul. A demokratikus országok jobban tennék, ha vezető szerepet vállalnának a klónozásban. Ezáltal megszabhatnák annak etikai és tudományos szabályait.”

☯ Közismert tény, hogy a hivatalos tudomány berkein belül tevékenykedő kutatók nem hajlandóak

lépést tartani a világ fejlődésével. Nem veszik tudomásul korunk kihívásait, nem foglalkoznak olyan szakterületek fizikai jelenségeivel, amelyekben nem hisznek. Ezért fokozatosan kicsúszik ke-zükből a tudományos élet irányítása. Az igazán jelentős szakterületek fejlesztését kívülállók veszik át. Ahelyett hogy megszüntetnék a levegőszennyező technológiákat, tudósaink mindenféle pótmeg-oldásokkal kísérleteznek. Ezek egyike, hogy norvég kutatók tengeri füstgázmosót kívánnak kifej-leszteni. A nehézipari üzemek által kibocsátott szén-dioxidot csőrendszer segítségével a tenger mé-lyébe akarják vezetni. 800 méter mélységben engednék ki, ahol a víz foglyul ejti a széndioxid-részecskéket, és több száz évig megkötve tartja. Eközben a tenger lassan szénsavvá alakul, és az egyéb szennyezőkkel együtt piszkos „szódavíz” lesz belőle a halak nagy örömére.

A hivatásos tudósokra azonban nem csak az egy helyben topogás, a fokozatos lemaradás jellem-ző. Újabban mind gyakrabban válnak nevetségessé, amikor izzadságszagú kutatási eredményeiket szenzációszámba menő felfedezésként tálalják. Ennek egyik jellemző példája egy számítástechnikai szakfolyóiratban megjelent hír, amely így szól: „Tudósok állítása szerint az ember vizuális memóri-ája jobb, mint azon képessége, hogy pontos szám- és betűsorozatokat idézzen fel memóriájában. Életünkben egyre több jelszót kell észben tartanunk. A könnyebb megjegyezhetőség érdekében két amerikai tudós kitalált egy új módszert a bonyolult kódok fejben tartására. A vizuális memóriára alapozó technológia prototípusa a Déjà Vu nevet kapta a keresztségben. A két tudós a jelszavakat absztrakt képekkel helyettesítette, majd megkértek 20 számítógép-használót, hogy először a saját 50 klóneid

148/243


maguk által generált jelszavakat alkalmazzák, majd a Déjà Vu-féle geometriai mintákon alapuló vi-zuális jelszavakat. A Déjà Vu-féle biztonsági rendszerben a felhasználóknak ötöt kellett kiválaszta-niuk a számítógép által véletlenszerűen létrehozott absztrakt, színes képi jelszavak közül, amikor be akartak jelentkezni a rendszerbe. Egy héttel később a Déjà Vu rendszert alkalmazva 90%-os bizton-sággal használták a képi jelszavakat, míg a hagyományos karakterekből álló jelszavakra csupán 70%-os pontossággal emlékeztek helyesen. A tudósok szerint az emberi agy a képeket nem csak hogy to-vább képes tárolni a memóriájában, hanem szinte korlátlan mennyiségben tudja ezt megtenni.”

Gratulálunk az átütő erejű tudományos felfedezéshez. Kár, hogy ez az eljárás már 40 éve ismert. Úgy hívják, hogy: Agykontroll. Az Agykontroll „Memória fogasok” módszerét már több mint 10 millió ember ismeri és használja világszerte. Kivéve a tudósokat. Őket nem érdekli. Jó lenne tudni, hogy mennyi időt, pénzt és energiát pazaroltak ennek a jelenségnek az újbóli felfedezésére. Ráadá-sul az általuk kidolgozott módszer nem tökéletes. Az agy alfa állapotában rögzített jelszavak felidé-zési hatásfoka jóval meghaladja az általuk elért 90%-ot. Ilyen példákat tucatszámra lehetne felhoz-ni. Komoly tudósok bohócot csinálnak magukból, mert annyi fáradságot sem vesznek, hogy kissé körülnézzenek a világban, mielőtt belekezdenek valamibe.

☯ Tudósaink szemellenzős, öntelt, a határtudományok eredményeivel mit sem törődő viselkedésé-

nek tudható be, a Columbia űrsikló tragédiája is. Hét magasan képzett, kiváló szakembernek kellett meghalnia azért, mert az aerodinamikai kutatások vezetői nem hajlandóak foglalkozni az antigra-vitációs hajtóművekkel. Az űrkutatás elindítása után négy évtizeddel még mindig ágyúgolyóként lő-jük ki asztronautáinkat a világűrbe, és a szabadesés által foglyul ejtett hullócsillagként érkeznek vissza. Nem csoda, hogy a kilövésnél használt gyúlékony töltettől felrobbannak, mint annak idején a Challanger űrhajó, ugyancsak héttagú legénységével együtt. Vagy a gravitációs vonzóerő által ki-váltott fékezhetetlen sebesség miatt elégnek a légtérben, ahogy most a Columbia űrsikló személyze-te. Az antigravitációs hajtóművek tetszőleges sebességgel lebegtetnék ki járművünket az űrbe, és bármilyen sebességgel visszatérhetnénk. Nem veszélyeztethetne bennünket többé sem a kémiai haj-tóművek robbanása, sem a súrlódási hő miatti elégés.

Arról nem is szólva, hogy ez a meghajtási mód nagyságrendekkel olcsóbbá tenné az űrutazást. Ósdi rakétáinkban minden kilogramm hasznos teher világűrbe juttatásához 5180 kg üzemanyagra van szükség. Ez főleg annak tudható be, hogy a kémiai hajtóművek hatásfoka siralmas. Nemcsak az üzemanyag drága hozzá, hanem energiává alakításának hatásfoka is rendkívül rossz. Ilyen körülmé-nyek között egy-egy űrhajó felbocsátása, Föld körüli pályára állítása 15 millió dollárba kerül. Pedig csak 100 km magasra lőjük fel őket. Az űrutazás nagyságrendekkel nagyobb kiadással jár. Ezzel a technológiával 1 kilogrammnyi teher Marsra való eljuttatása 100 ezer dollárnyi költséget igényel. Mi pedig a jelenlegi körülmények között soha sem fogunk eljutni a bolygószomszédunkra, mert az ember űrutazása a Marsra 100 milliárd dollárt emésztene fel. Ennyi pénzt még az Egyesült Államok sem képes áldozni egyetlen útra.

Nem kis mértékben növeli az űrutazás költségét, hogy használat után eldobjuk a rakétáinkat. A mi űrhajóink olyanok, mint a patron. Ha kiürül, el kell hajítani. Nem csak a tartály, a karosszéria pusztul el, hanem a bonyolult és drága vezérlőmű is. Az amerikaiak által használt űrsikló sem kivé-tel ez alól, mert azt is rakéta juttatja ki a világűrbe. Eddig több mint 4000 űrhajót lőttünk ki a koz-moszba ezzel az elavult módszerrel. A naprendszernél tovább azonban nem jutottunk velük. Jelen-legi űrjárműveinkkel ugyanis a Föld teljes energiatermelésének kétszerese kellene ahhoz, hogy a legközelebbi csillagra eljussunk.

Rakétakonstruktőreink tisztában vannak ezzel a helyzettel, mégsem hajlandóak rálépni az új útra. A kőkorszaki technikához való ragaszkodásuk oda vezetett, hogy az Interneten már gúnyverseket gyártanak az amerikai űrhajózási hivatalról. Ezek egyike így szól: „Minek a rövidítése a NASA? Need Another Seven Astronauts!51 (Kell még másik hét űrhajós!) Jó lenne, ha az űrhajózás irányítói eldöntenék végre, hogy mi a cél. Ki akarnak jutni a kozmoszba, vagy teljesen le akarják járatni ma- 51 níd enádö(r) szevn esztronótsz

149/243


gukat? Az előbbi úton még el sem indultak, az utóbbin viszont hétmérföldes léptekkel haladnak elő-re. Eközben fejfák szegélyezik az útjukat. Nem az elkerülhetetlen áldozatoké, hanem az ostobaság, a beszűkült gondolkodásmód következtében elpusztultaké. Nem akarjuk elhinni, hogy az univerzum tele van energiával. Még mindig fosszilis és szénhidrogénekből nyerhető energiában gondolkodunk, és azt számolgatjuk, hogy ebből mennyit kell magunkkal vinni egy hosszabb útra. Képtelenek va-gyunk megszabadulni a több évszázados beidegződésektől.

Egy ismert hasonlattal élve a középkorban élők még joggal gondolhatták azt, hogy Amerikába lehetetlen eljutni. Aki nekivágna ennek a hosszú útnak, annak legalább száz szekeret kellene maga után vonttani, amely a lova számára szükséges zabot szállítja. Ezt a száz kocsit azonban csak száz ló tudná elvontatni. Ennek a száz lónak viszont már tízezer zabbal megrakott szekérre lenne szüksége, és így tovább. Ebből a beszűkült gondolkodásmódból kiindulva lehetetlennek tűnik eljutni Ameri-kába, de ha áttérünk más energiaforrásokkal hajtott járművekre, akkor ez már nem is olyan lehetet-len. Valahogy így gondolkodunk most mi is a galaktikus utazásokról. A kémiai vagy nukleáris haj-tóanyaggal működő jelenlegi rakétáinkkal valóban lehetetlen a naprendszeren kívülre eljutni, de a bárhol végtelen mennyiségben fellehető szubatomi energiakészlettel ez már könnyen megoldható.

Ennek az energiának a birtokba vételével a közel fénysebességgel történő űrutazásaink távolsá-gát már csak az ember véges élettartama fogja behatárolni. A fénysebesség elérése ugyanis sok időt vesz igénybe. Még ha elegendő energia áll is rendelkezésünkre, hogy ezt a sebességet rövid idő alatt elérjük, akkor sem tehetnénk meg, mert közben olyan iszonyatos mértékű nehézségi erő lépne fel, ami széttépné az űrhajósokat. Az emberi szervezet által hosszabb időn át elviselhető gyorsulás az 1 g, vagyis a földi nehézségi erő. Ha egyfolytában 1 g-vel gyorsulnánk az űrhajónkkal, akkor közel 2 év alatt érnénk el a fénysebességet, és persze ugyanannyi időt venne igénybe a lassulás is. Néhány száz év múlva, a teleportáció szabályainak elsajátításával azonban ez az akadály megszűnik, semmi sem korlátozza az utazási lehetőségeinket az univerzumban.

Az antigravitációs hajtómű rendszerbe állításával sokat nyerne a polgári repülés is. Nem akármi-lyen tehertől szabadulnának meg a repülőgépek. A Boeing 747-es gép súlya pl. 350 000 kg. Ennek el-lenére csupán 15%-a hasznos teher, vagyis utas és csomag. A többi a gép önsúlya, valamint 131 000 kg kerozin. Ebből óránként több tízezer kilogrammot fogyasztanak a hajtóművek, holott a repülő-gép sebessége csupán 930 km/h. Ezzel szemben az antigravitációs hajtóművek semmilyen üzem-anyagot nem igényelnek. Így az üzemeltetésük ingyen van. Még az utasok etetéséről, kiszolgálásá-ról sem kell gondoskodni, mert olyan gyorsan célhoz érnek, hogy mire elhelyezkednek, már szede-lőzködhetnek is. Rövid távra székeket sem érdemes elhelyezni a repülőgépben. Leszíjazni nem kell az utasokat, mert a le és felszállás során nem lép fel a tehetetlenségi erő.

☯ Az antigravitációs hajtóművel ellátott repülőgépeinket és űrhajóinkat magnéziumból célszerű

megépíteni. Elsősorban azért, mert megfelelő ötvöző anyagokat használva a magnézium rendkívül szilárd. Ennek ellenére 30%-kal könnyebb az alumíniumnál, és nem károsítja a korrózió. A közhie-delemmel ellentétben a magnézium nem tartozik a ritkafémek közé. A Föld nyolcadik leggyakoribb eleme, bolygónkon nagy mennyiségben fordul elő. (Ez egy nagyon jó arány, hiszen a világon min-denütt nagy mennyiségbe használt vas is csak az ötödik helyen áll.) A földkéreg 2,5%-át magnézi-um alkotja. A tengervíz is tartalmaz 0,13% magnéziumot oldott klorid formájában. (Ez okozza a ke-sernyés ízét.) Széleskörű használatának egyetlen akadálya, hogy könnyen reakcióba lép más ele-mekkel. Ezért a természetben csak vegyületekben fordul elő, ami megdrágítja a kinyerését. A mag-nézium a környezetet is kíméli. Könnyen újrahasznosítható. Újabban az autógyártók is kezdik felfe-dezni. Szép, fémes csillogása, ezüstfehér színe szükségtelenné teszi a felületkezelést. Nem kell fes-teni, nem rozsdásodik meg. A kevésbé fejlett Földön kívüli civilizációk szintén ebből a fémből épí-tik az űrhajóikat, mert az alumíniumnál könnyebb, és az acélnál szilárdabb. Mivel jól mágnesezhe-tő, a jóval nehezebb lágyvasat is helyettesítheti. Ennek az elektromágneses hajtóműgyártásban, az űrhajó körüli plazmaburok előállításában van nagy jelentősége.

Formába öntése azonban kifinomult technológiát igényel. Rugalmatlan hexagonális kristályszer-kezete ugyanis gondot okoz az öntésnél, a sajtolásnál, a megmunkálásnál. Megfelelő ötvözetekkel

150/243


azonban ez a hátrány kiküszöbölhető. Alkalmazásának biztonsági kockázata sincs. Bár elégetve va-kító fehér fénnyel ég, csak porrá őrölve gyújtható meg. (Mellesleg régen a magnéziumport, illet-ve -szalagot az elektromos vaku elődjeként használták. Aztán gyújtóbombát készítettek belőle.) Itt az ideje értelmesebb célokra használni a magnéziumot. Nem mindegy ugyanis, hogy egy űrjármű-nek mekkora a súlya. Az a hajtómű, amely 5 tonnás acélszerkezetet képes magasba emelni, 4,6-szeres méretben is megépíthető, magnéziumból. Magnéziumból készítve tehát közel ötször akkora járműveket repíthetünk az űrbe, mint acélból, vagy közel ötszörösére növelhetjük a sebességüket. Egyébként a földönkívüliek (kis szürkék) is ezt a fémet használják űrhajóik alapanyagául. Hullám-diszperzív spektroszkóppal végzett elemzés szerint a Roswellben lezuhant UFO 97%-a magnézium, és 3%-a cink52 ötvözetből készült, 1-4 mikron bizmutréteggel53 bevonva. Más források szerint a kis szürkék az elektromos- és ezáltal a mágneses vezetőképesség növelése érdekében járműveiket ezüst és réz ötvözetével vonják be.

Használata nem járna horribilis költséggel. Amíg az alumínium háromszor drágább az acélnál, a magnéziumkarosszéria csupán ötszörös árat eredményez. Ez még mindig olcsóbb, mint a hasonló szilárdságú szénszálerősítésű műanyag54 alkalmazása, ami hússzor drágább az acélnál. A másik ígé-retes fém a titán. Szintén gyakori elem a Földön. A földkéreg 0,44%-át alkotja. Ezüstszürke, fényes felületű fém. Fajsúlya ugyan kétszerese az alumíniuménak, de 40%-kal könnyebb, mint az acél. Ezért szintén könnyű fémnek számít. Jól megmunkálható, kétszer erősebb, mint az alumínium, szi-lárdsága vetekszik az acéllal. (Ion Planting eljárással felületi keménysége ötszörösére növelhető. Az ily módon készített tárgyak nagyon hasonlítanak a korrózióálló acélhoz.) Nem véletlen, hogy a re-pülőgép- és űrhajógyártásban jelenleg is nagy mennyiségben használják. Az elektromos- és hőveze-tő képessége azonban nagyon kicsi. Paramágneses anyag, csak kis mértékben mágnesezhető. A megfelelő alapanyag kiváltása során érdemes lenne megvizsgálni azt az új acéltípust is, amelyet nemrég fejlesztettek ki dél-koreai kutatók. Alumínium hozzáadásával olyan acélötvözetet készítet-tek, amely könnyebb, mint az acél, nem korrodál, és a titánnál is szilárdabb.

A földönkívüliek üzenete A harmadik típusú találkozások között is igen szokatlan esetről számol be Trethon Judit a Tina

magazin 2003. február 4-i számában. Az év elején Győr közelében közúti ellenőrzést tartottak. A rendőr leintett egy fekete Mercedest, amely lassított, majd megállt. A papírok rendben voltak. A kö-zeg már inteni akart a sofőrnek, hogy továbbhajthat, amikor fura hangokat hallott. Bekukucskált az autóba, és a hátsó ülésen két ovális, sápadt arcból különös, ferde vágású szempár tekintett rá. Még csak nem is hasonlítottak ránk, földi emberekre, és fahéj illat terjengett körülöttük. Ezt követően el-sötétült előtte minden, nem emlékezett semmire. Amikor magához tért, ösztönösen az órájára né-zett. Döbbenten tapasztalta, hogy több mint egy óra telt el. De hol van a kollégája? – villant az eszé-be. Körülnézve észrevett egy fekvő egyenruhás alakot a leálló sávban. Odarohant hozzá, és megráz-ta. A társa lassan kinyitotta a szemét, és kéjesen nyújtózkodni kezdett. – Mi a francnak ébresztettél fel? – morogta. – Olyan szépet álmodtam. Otthon feküdtem az ágyamban egy kellemes szeretkezés után. Az intézkedő rendőr azonban nem emlékezett semmire. Nem tudták mire vélni a kieső időt, tanácstalanul néztek egymásra. A legutolsó kép, amire még tisztán emlékeztek, a megállított fekete Mercedes volt. Utána mintha kitörölték volna a memóriájukat. Úgy döntöttek, hogy senkinek sem mesélik el az esetet, nehogy bolondnak nézzék őket.

52 A cink növeli a magnézium rugalmasságát, korrózióállóságát, és csökkenti az olvadáspontját, mely által könnyebben önthetővé, hegeszthetővé válik. 53 A bizmut szerepével egyelőre nem vagyunk tisztában. Mivel a bizmut erősen diamágneses anyag, látszólag rontja a magnézium elektromos vezetőképességét és mágnesezhetőségét. Erős mágneses térben azonban a bizmut mágnesessé válik, és részt vesz a jármű körüli plazma kialakításában. Az jármű körüli erős mágneses teret a hajtóműből kiáramló antigravitációs sugárzás hozza létre. Mivel mágneses sugárzás hatására a bizmut taszító hatást fejt ki, az is lehet, hogy a navigálást könnyíti meg. Pontos szerepét majd a későbbi kutatások fogják kideríteni. 54 A szénszálakat szénatomokból készített nanocsövekből alakítják ki, melyeknek belső átmérője százezred milliméter.

151/243


Ám valami közbejött. Az út menti heverészésük során rengeteg autó haladt arra. Mivel az egyik jármű vezetője azt hitte, hogy részegen fekszenek a járőrautó mellett, bejelentést tett a kapitánysá-gon. Beérkezésük után azonnal felelősségre vonták, és vizsgálatnak vetették alá őket. Az alkohol-szonda azonban nem színeződött el, amikor belefújtak. A vérvizsgálat sem mutatott ki egyetlen csepp alkoholt sem a szervezetükben. Magyarázatot azonban nem adtak, az elöljárójuk előtt is hall-gattak. A következő napokban egymás tekintetét is kerülték. Végül egyikük erőt vett magán, és megkérdezte a járőrtársától, hogy ne tapasztalt-e magán valami szokatlant. Elmúlt a náthám – düny-nyögte. Nekem meg újabban nem szaggat a hátam – újságolta a másik. Összenevettek, és végre fel-szabadultan megtárgyalták, hogy mi történhetett. Arra a következtetésre jutottak, hogy olyanok ül-hettek a Mercedes hátsó ülésén, akiket nem lett volna szabad látniuk.

A hipnotizált rendőrt azonban nagyon izgatta, hogy mi történhetett az utána következő egy órá-ban, miért nem emlékszik semmire. Ezért elment egy soproni pszichiáterhez, akiről az a hír járta, hogy regresszív hipnózist alkalmaz. Civilbe öltözött, és a kilétét nem fedte fel. A hipnotikus transz-ban aztán előjöttek a részletek is. A furcsa csipogó hang amire felfigyelt, az idegenek beszélgetése volt. Olyannak tűnt, mintha magnószalagról gyorsított sebességgel visszajátszott beszédet hallott volna. Amikor észrevette őket, az egyikőjük kiszállt, fölé hajolt, majd hipnotikus transzban súlyta-lanná téve felemelte, és az útpadkára vitte. Miközben a homlokára tette hatujjú kezét, mormolt va-lamit. Ennek hatására a rendőr vakító villanást észlelt, és a belső szemei előtt különös táj jelent meg, magas épületekkel. Ez minden bizonnyal a saját életterük volt, amit megmutattak neki. Erre utalt a következő kép: egy forgó gömb, ami körül kisebb golyók keringtek. Utána azt hallotta a fe-jében, hogy: „Nagyon messze van, de mi eljöttünk hozzátok. Nektek ez még sokáig nem fog sike-rülni. Hacsak rá nem jöttök arra, hogy…” többre nem emlékezett. Amit utána mondtak neki, azt tel-jesen kitörölték, vagy annyira mélyre ásták, hogy a hipnózis sem volt képes felszínre hozni. Annyit még érdemes megjegyezni, hogy a rendőrjárőr nem tartozott a sci-fi kedvelők közé. UFO-s történe-teket is csak ezt követően kezdett el olvasni. Így a fantáziának nem volt szerepe a történet alakításá-ban. Sajnos a regresszív hipnózis során nem tértek ki az autó rendszámára. Állami rendszám esetén ugyanis könnyen kiderülhet, hogy már a magyar hatóságok (a Honvédelmi Minisztérium vagy az Állambiztonsági Hivatal) is kapcsolatban áll Földön kívüli civilizációkkal. Ők talán választ tudná-nak adni arra a kérdésre, hogy kinek a szolgálatában állt a sofőr és hová vitte az idegeneket?

Ennél is fontosabb lenne választ kapni arra, hogy vajon mit mondott a földönkívüli? Talán azt, hogy: „Hacsak rá nem jöttök arra, hogy az éter lenullázza a gravitációt. A koncentrált éteri ré-szecskék képesek semlegesíteni a gravitációs részecskéket. Ezáltal minden anyag súlytalanná válik. A koncentrált szubatomi energiasugárzás arra is képes, hogy az éter közegellenállása által nagy se-bességgel mozgassa a járművet. Az ily módon elérhető sebesség, illetve impulzusnyomaték nagyság-rendekkel nagyobb, mint amit a rakétából, illetve a gázturbinából kiáramló gázmolekulák ki tudnak fejteni.” Esetleg azt is elmondta, hogy: „A koncentrált éteri részecskék arra is képesek, hogy dema-terializálják a járművet. Ezt követően étertestben még nagyobb sebességgel érhetitek el az úti célo-tokat, ahol ismét materializálódtok.” Megemlíthette azt is, hogy: „A koncentrált éteri és gravitációs mágnesmező segítségével nem csak a térbeli, hanem az időutazás is megvalósítható. Eljuthattok a jövőbe és a múltba is.” Ennél többet nemigen mondhatott, de már ez is több annál, mint amit valaha is remélhettünk. Ezeket a fizikai jelenségeket kihasználva valóban évezredeket ugorhatunk előre a technikai fejlődésben, és néhány évtized alatt a földönkívüliek egyenrangú társaivá válhatunk. Eh-hez persze nem ártana a tudati fejlődésben is felnőni hozzájuk, mert e nélkül nem fogadnak be ben-nünket a fejlett civilizációk interplanetáris társadalmába.

A jelek szerint technikai vonalon már elindultunk a kozmoszba vezető úton, mert egy harmadik típusú találkozás során az idegenek másik csoportja azt közölte velünk, hogy: „Az emberiség túl hamar jött rá valamire, ami a vesztünket okozhatja, és ezt mi mindenáron meg fogjuk akadályozni.” Az 1997-ben lezajlott elrablásnál „az alkalmazásból eredő károk enyhítésére” temérdek kémiai kép-letet mutattak egy magyar asszonynak. Nem sokkal később arra utasították a Böhönyén élő nőt, hogy menjen ki a falu határában levő szeméttelepre, és az általuk megadott helyen kezdjen el ásni. A szemetet ellapátolva nagy mennyiségű fémhez hasonló anyagot talált, amit felküldött Budapestre, Tóth László ufókutatónak. Az anyaggal kapcsolatban csak annyit közöltek, hogy: „Nemsokára nagy

152/243


szüksége lesz rá az emberiségnek.” (A részletes beszámolót lásd az Ufómagazin 2003. szeptemberi számának 5-7. oldalain.) A hiteles tanúkkal és bizonyítékokkal alátámasztott beszámolókat hallva úgy tűnik, mostanában korszakalkotó dolgok történnek mifelénk. A jelekből ítélve a közeljövőben nagy változások várhatók, ami a bennünket felügyelő Földön kívüli civilizációk egy részének tet-szik, és segítik a folyamatot, másik részük viszont mindent megtesz az akadályozása érdekében. Ebből egyelőre csak az a biztos, hogy nem fog simán menni a kitörésünk.

Sugárzásmérő műszerek Az ezotéria, a parapszichológiai jelenségek ellenőrzése, bizonyítása során legnagyobb nehézsé-

get az egzakt mérés hiánya okozza. A hivatalos tudomány képviselői arra hivatkozva utasítják visz-sza ezeknek a megnyilvánulásoknak a vizsgálatát, rekonstruálását, hogy nincsenek kellően érzé-keny, megbízható mérőműszereink, amelyekkel nyomon lehetne követni a folyamatot. A mágneses kisugárzás ugyanis nem látható. Ez önmagában nem okoz gondot, hiszen a radioaktív sugárzás is láthatatlan. Ennek ellenére senki sem kételkedik a létezésükben, mivel az alfa, béta és gamma suga-rak jól mérhetők. Sokkal nehezebb a mágneses kisugárzás mérése. Ez a fajta sugárzás ugyanis álta-lában rendkívül gyenge, így előbb egy olyan érzékelőelemet kellene konstruálni, amely képes lenne észlelni a kis intenzitású szubatomi energiahullámokat. A gravitációs kisugárzás mérésére szolgáló graviméter érzékeli ugyan a Yin jellegű kisugárzást, de érzékenysége nem elég nagy ahhoz, hogy a bioenergiát is mérni lehetne vele. A negatív földsugárzások mérésére szolgáló Geo-magnetométer érzékenysége sem éri el a kívánt szintet. A bioenergia Yang összetevőjének mérése pedig egyelőre nincs megoldva. Az ehhez szükséges mérőműszer kifejlesztését nagyban hátráltatja, hogy a hivata-los tudomány az éteri sugárzásnak még a létezését is tagadja. Lényegesen kevesebb baj van az elektromos kisugárzást kísérő mágneses sugárzás mérésével. Szükség is van rá, mivel az elektromág-neses sugárzás csaknem olyan alattomos, mint a radioaktív sugárzás. Nem olyan intenzív ugyan, de hosszú távon a gammasugárzáshoz hasonló elváltozásokat hoz létre az élő szövetekben.

Manapság mind több vitára ad okot a környezetben észlelhető elektromágneses kisugárzás egész-ségre gyakorolt hatása. A sokszor jogi eljárásba torkolló nézeteltérések tisztázásának előfeltétele a pontos elektromágneses térerőmérés, az elektroszmog megbízható feltérképezése. Erre a célra ko-rábban csak különálló műszerek léteztek. A Rohde & Swarz cég azonban 2003-ban egy olyan mérő-rendszert dobott piacra, amely elsőként alkalmazza az EMCE (ElectroMagnetic Compatibility in the Environment = Környezeti elektromágneses összeférhetőség) eljárást. A felhasználóbarát kezelő-felületnek és a nagymértékben automatizált mérési eljárásnak köszönhetően ezt az összetett műszert nem csak szakemberek használhatják. Nagyfokú miniatürizálása, és kedvező kialakítása folytán ez a könnyen és gyorsan kezelhető mérőrendszer akár egy válltáskában is elhelyezhető, s szállító jármű nélkül a problémás helyszínre vihető. Segítségével mind a hálózatüzemeltetők, és a mobiltelefon-szolgáltatók, mind a környezetvédelmi szervezetek, illetve lakóközösségek percek alatt megmérhe-tik a környezet elektromágneses sugárterhelését.

A precíz mérés objektív hátteret biztosít az érveléshez, a további lépések megtételéhez. Viszony-lag alacsony ára lehetővé teszi, hogy kisközösségek, érdekvédelmi szervezetek is megvásárolják. A TS-EMF mérőrendszer nem csupán térerősségmérő, hanem egy többfunkciós, hordozható spekt-rumanalizátor. Egy mindhárom térirányból érkező sugárzás érzékelésére alkalmas izotróp mérőfe-jet, és egy mérő-kiértékelő, notebook-ra is telepíthető szoftvert tartalmaz. Ez utóbbi segítségével rövid és hosszú idejű automatikus mérések egyaránt végezhetők vele. A mérőrendszer 80 MHz-től 2,5 GHz-ig terjedő működési tartománya lefedi az összes elektromágneses sugárzást. Vizsgálhatók vele a GSM, CDMA és UMTS mobiltelefon-rendszerek, továbbá a Bluetooth, a DECT és a vezeték nélküli LAN-rendszerek. Alkalmas a hang- és képműsorszóró állomások, vagyis a rádió- s tévéadók alacsonyfrekvenciás kisugárzásának mérésére is.

Az elektromágneses térerősségmérés frekvenciaszelektív módon történik. Ezáltal mind az eredő sugárterhelést, mind az egyes rádiószolgálatok által külön-külön előidézett sugárzást meghatároz-hatjuk, és a különböző intenzitású adókat összehasonlíthatjuk. Az adatok elemzését a grafikusan és számértékkel is megjelenített mérési eredmények segítik. Az egyidejűleg megjelenő grafikonból és

153/243


oszlopdiagramból azonnal leolvashatjuk a térerősséget. Az aktuális határértékkel (pl. ICNIRP) tör-ténő közvetlen összevetésnek köszönhetően az eltérések rögtön kitűnnek az adatok közül. Emellett egyéni referenciaértékeket is megadhatunk. Nagymértékben megkönnyíti az eredmény további fel-dolgozását, hogy a rendszer az adatokat Excel programban, vagy ASCII formátumban tárolja. Ezt a mobil mérőrendszert elsősorban térerősségcsúcsok gyors kimutatására, és átlagértékek áttekinthető meghatározására tervezték. Ezeknél a méréseknél rövid idő alatt pontos eredményt szolgáltat, jól dokumentálható vele egy körzet pillanatnyi elektroszmog-szennyezettsége. Ugyanakkor a vizsgá-landó területre telepítve hosszú idejű mérések is kiválóan végezhetők vele. Ennek során tetten érhetők a térerősség-ingadozások, a meg nem engedett csúcsértékek. A rövid használati utasítás elolvasása után laikusok is használhatják. (A notebook kezeléséhez azonban a számítógép, illetve a szöveg-szerkesztő programok alapfokú ismerete szükséges.) További információt a gyártó budapesti irodá-jától kaphatunk. Tel: 412 4460. Fax: 412 4461. E-mail: [email protected] Honlap: http://www.rohde-schwarz.com

Környezeti ártalmak

Egy évszázada az emberek 90%-a tisztában volt az őt körülvevő tárgyak működésével. Ma ugyan-

ilyen arányban fogalmuk sincs erről. Nem értik a jelenlegi használati tárgyaik működését, mert ter-mészettudományos ismereteiket tekintve analfabéták. E nélkül pedig nem tudják a világot sem meg-felelően használni. Életüket rossz hatásfokkal élik, és azt sem veszik észre, hogy rossz irányba ha-ladnak. Aki nem érzékeli, hogy rossz irányba halad a vonat, amin ül, az se megállítani nem fogja, se leszállni nem fog róla. Ha legalább alapfokon nem értjük a körülöttünk zajló folyamatokat, süketek és vakok módjára élünk a világban. Ugyanez vonatkozik a környezetvédelemre is. Aki nem érti, hogy miért kell csökkenteni a széndioxid-kibocsátás mértékét, semmit sem fog tenni a globális fel-melegedés elkerülése érdekében. Ha nincs tudatában a reá leselkedő veszélynek, gyanútlanul rohan a vesztébe.

Súlyos aggodalomra ad okot az a legújabb hír is, hogy mely szerint minden eddiginél intenzí-vebb üvegházhatást kiváltó gázt fedeztek fel a tudósok a sztratoszférában. Legnagyobb koncentrá-ciója az északi sarkkör felett található, 34 km magasan. Ennek a hőcsapdának az üvegházhatás-fokozó ereje 18 ezerszer nagyobb a szén-dioxidnál, és a lebomlási ideje több mint 1000 év. A trifluormetil-kénpentafluorid gáz koncentrációja évi 6%-kal növekszik. Bizonyítottan emberi tevé-kenység következménye, és eddig 4000 tonna került belőle a légkörbe. A Science folyóirat szerint az SF5 CF3 gáz kibocsátója nagy valószínűséggel a hadiipar. Ilyen körülmények között szinte termé-szetes, hogy 2000-ben a NASA szakemberei minden eddiginél nagyobb kiterjedésű ózonlyukat mér-tek a Déli-sark környezetében. Az Antarktisz felett jelenleg 28,3 millió négyzetkilométeres ózon-lyuk található. Háromszor akkora, mint az USA területe. Az összegző tanulmányok alapján a kör-nyezetünkért aggódók nem véletlenül vonták le azt a következtetést, hogy a helyzetünk ma rosz-szabb, mint valaha.

Szerencsétlenségünkre még az a kevés eredmény is visszaüt ránk, amit elértünk. A különböző levegőtisztasági programok, a gyárkémények filterezése következtében nagy nehezen sikerült meg-szabadulni a levegőbe engedett korom túlnyomó részétől. Így legalább ez nem fokozza az asztmás és a tüdőrákos megbetegedések számát. A globális felmelegedést azonban igen. A berlini légkörku-tatói tanácskozáson nyilvánosságra hozták azt a szakértői jelentést, mely szerint a füst korábban az üvegházhatás háromnegyedétől megvédett bennünket. A NASA globális AERONET-hálózatának mérési adataiból kiderült, hogy korábban az évi 7 milliárd tonna koromszennyeződés annyi hőt nyelt el, hogy közel 2 oC-os melegedéstől óvta meg a Földet. Mivel az iparilag fejlett államokban már alig kerül korom a levegőbe, semmi sincs, ami a növekvő széndioxid-termelés okozta globális felmelegedést fékezhetné. A rohamosan csökkenő zöldterület kisemberek általi pótlása is többet árt, mint használ. Csak egy példát felhozva Maine államtól Kaliforniáig több mint 120 ezer négyzetki-lométer gondosan locsolt és nyírt pázsit terül el. Egy nyári hétvégén 50 millió ember berregteti a fűnyíróját, és összesen 3 milliárd liter benzint használnak el. A környezetvédelmi hivatal felmérése

154/243


alapján a fűnyírók, az avarvágók és láncfűrészek 5%-kal növelik a városi légszennyezést. A jelenle-gi elavult technológiák mellett tehát hiába igyekszünk jó levegőt csinálni, a helyzet rosszabb lesz.

Az emberiség inkább elevenen megfőzi magát a globális felmelegedésben, vagy megfullad az

egyre szennyezettebb levegőben, de akkor sem kell neki a szubatomi energia. Még ingyen sem. Eb-ben a helyzetben csak a természettől várhatunk segítséget, és nem alaptalanul. A szén-dioxid növe-kedésének leghatékonyabb fékezője ugyanis a növényvilág. A dús zöld növényzet annyi szén-dioxidot képes felhasználni, ami jelentősen csökkentené az üvegházhatást. Mint tudjuk a növények a fotoszintézis során szén-dioxidot lélegeznek be, és oxigént bocsátanak ki. Nagyarányú fásítással el lehetne kerülni a klímaváltozást. Ezáltal a levegő oxigéntartalma is növekedne. Visszaállna a 200 évvel ezelőtti 21%-os érték, amire főleg a nagyvárosok felett van szükség. Emellett jelentősen tisz-tulna a levegő, mert a fák lombkoronája igen nagy mennyiségű port és egyéb szennyeződést képes megkötni.

A terv megvalósítása érdekében államilag finanszírozott, nagyarányú fásítást eredményező prog-ramokat célszerű elindítani. Rendeletben kell előírni, hogy az ingatlantulajdonosok kötelesek min-den talpalatnyi helyre fát, bokrot, évelő virágot ültetni. Ahol nincs útban, oda valamilyen növény kerüljön. Ne legyen egy tenyérnyi kopasz földterület se a Föld felszínén. Ha más nem, fű zöldelljen mindenütt. Ez a program azonban csak akkor lesz életképes, ha a föld- és kiskerttulajdonosok in-gyen kapják a facsemetéket, dísznövényeket, pázsitmagot. A levegő minőségét javító növénytelepí-tés szükségességéről nem nehéz meggyőzni az embereket, de azt nem lehet elvárni tőlük, hogy ezt a saját költségükre tegyék. Az üvegházhatás kialakulásért nem a kisember a felelős, ezért nem köte-lezhető a helyrehozatalára sem. Emellett az államnak biztosítani kell a szakmai irányítást is, mert nem telepíthető minden növény mindenhová.

A nagyarányú fásítás járulékos előnye, hogy sok embernek jelentene elfoglaltságot, ami nagy-mértékben csökkentené a munkanélküliséget. A közmunka megvalósításának legegyszerűbb módja, a tájfenntartás, a környezetvédelem (többek között a természetben elszórt szemét összegyűjtése). Ezen túlmenően az út menti területek fásítása, valamint az erdőtelepítés. Senki ne gondolja, hogy ez egy alantas, bárki által elvégezhető munka. A kertészkedés, a tájgondozás nagy szakértelmet igé-nyel, és a hozadéka felbecsülhetetlen értékű. A jelenlegi körülmények között ettől függ a bioszféra fennmaradása, civilizációnk jövője. Fontosságát bizonyítja, hogy 2004-ben Nobel-békedíjjal tünte-tették ki Wangari Maathait, aki a „zöld öv” kezdeményezés során 30 millió fát ültetett el Kenyában.

A megfelelő fafajták kiválasztása során vegyük figyelembe, hogy a fekete vagy más néven erdei fenyő képes újra termőtalajjá változtatni a sívó homokot is. Ne feledkezzünk el a vörösfenyő kiváló adottságairól. Rendkívül jól bírja a vizet, az időjárás viszontagságait, így keresett építőanyag. A víz alatt sem rohad el, száz év múlva is szilárd marad. Ezért jól értékesíthető fafajta. A levegő tisztítá-sán kívül jelentős gazdasági hasznot hoz. Az akácültetvények pedig kiváló minőségű szerszámfát biztosítanak, és a méhészek is nagy hasznát látnák. Gyümölcsfát egyelőre nem célszerű a lakott te-lepülésektől távol telepíteni, mert ha nem tudunk gondoskodni az ápolásukról, permetezésükről, az elszaporodott kártevők veszélyeztetik a gyümölcsöskertek épségét is.

Az ideális fajtaválaszték kialakulása érdekében szükség van a jelenlegi faállomány selejtezésére, részleges kiirtására. Ez azonban a félreértelmezett természetvédelem miatt nagy társadalmi ellenál-lásba fog ütközni. A zöldmozgalmak foggal-körömmel harcolnak minden egyes fáért, függetlenül a hasznosságától. Pedig a természetvédelemnek nem ez a célravezető módja. Nem szabad a fákat szentté és sérthetetlenné nyilvánítani, mint Indiában a teheneket. Ha nem ritka, pótolhatatlan fajtáról van szó, engedélyezni kell az útban levő fák kivágását. A tulajdonost azonban törvényileg kötelezni kell arra, hogy minden egyes kivágott fát két facsemete elültetésével pótoljon. A máshová telepített csemetéket 5 évig köteles gondozni, és amennyiben valamelyik elpusztul, gondoskodnia kell a pót-lásáról. Ha mindent védelem alá helyezünk, úgy járunk, mint a japán Nara város polgárai. 2002 te-lén éhes szarvasok tetemes kárt okoztak az egykori császárvárost övező őserdőben. A világörökség listájára felvett Kaszuga-erdő fáiról lerágták a kérget, ami az erdő pusztulásával fenyegetett. Ennek ellenére semmit sem tudtak tenni ellene, mert a kárt okozó szarvasok szintén védelem alatt álltak.

155/243


Az erdőtelepítés során célszerű figyelembe venni a tudományos eredményeket is. Újabban a költségek csökkentése és a növények ellenálló képességének növelése érdekében a fásításoknál föld alatt fejlődő gyökérkapcsolt gombák – úgynevezett mikorrhizák – alkalmazását szorgalmazzák szakemberek. Több európai országban és az Egyesült Államokban már meghonosodott ez a techno-lógia. Az Európai Mikorrhiza Szövetség támogatása mellett már nálunk is megalakult a Magyar Tudományos Akadémia mikorrhizákkal és alkalmazásukkal foglalkozó munkacsoportja. Ez a gya-korlatban jól bevált módszer azon a felismerésen alapul, hogy a fás szárú növények 80-90 százaléka a gyökerén keresztül valamilyen gombával él szimbiózisban. Ez a kapcsolat megkönnyíti a növény számára a tápanyagfelvételt, így vitalizálja a gazdanövényt. A kutatások szerint a gyökérkapcsolt gombákkal élő növény gyökérzetének felülete akár hétszázszor nagyobb lehet a fajra jellemzőnél, így több vizet és tápanyagot képes felvenni. Ha a facsemete gyökerét mikorrhizákkal kezelik, gyor-sabban növekszik, és ellenállóvá válik. Jól tűri az aszályt, a vízhiányt is. Emellett szükségtelen a műtrágya használata. Jelenleg egy hektár erdő telepítésekor a csemeték 60-70 százaléka elpusztul, ezeket pótolni kell. A gombákkal kezelt gyökerű csemeték viszont életképesebbek. Ily módon az erdőtelepítés költségét felére lehet csökkenteni. Egyébként ez a technológia szinte minden növény-nél alkalmazható. Gyümölcsfa- és szőlőültetésnél éppúgy, mint a szobanövények esetében.

A nagyarányú fatelepítés nem csak az üvegházhatást fékezné meg, hanem jelentősen csökkente-né a légköri szennyeződést. Erre már tudományos bizonyítékunk is van. A londoni The Sunday Ti-mes-ban megjelent tanulmány szerint angol és skót tudósok hároméves vizsgálatot folytattak Nyu-gat-Angliában, West Midlands grófság térségében. Mintegy 32 ezer fa közeléből talajmintát vettek, és mérésekkel megállapították, hogy mely fajok fogadják magukba a legtöbb káros anyagot. Azt is megmérték, hogy a légkörben és az ózonrétegben mennyi káros anyag van. A kutatási eredmények alapján a kőris, a vörösfenyő és az erdei fenyő szívta magába a legtöbb szennyező anyagot. Legke-vésbé hatékonynak a tölgyfa, a fűzfa és a nyárfa bizonyult. A vizsgálat azt is kimutatták, hogy a fák majdnem háromszor hatékonyabban tisztítják a levegőt, mint a füves mezők. Számítógépes model-lezéssel megállapították, hogy ha West Midland beépítetlen területeinek csupán a felét fásítanák, 20%-kal csökkenne a káros anyagok okozta légszennyezés.

A modern kutatási eredmények már a sivatag fásítását is lehetővé teszik. Ez egy izraeli tudós-csoport felfedezésének köszönhető. Rájöttek, hogy a nagyobb széndioxid-koncentráció miatt jelen-leg a leveleknek kevésbé kell kinyitniuk a pórusaikat ahhoz, hogy lélegezhessenek, több szén-dioxidot vehessenek fel. Ezért kevesebb a vízveszteségük. A hatékonyabb vízgazdálkodás révén pedig több nedvesség marad a talajban. Így megnyílt az út a sivatagok fásítása előtt. Ennek élő pél-dája az újonnan telepített Yatir erdő a Negev sivatagban. A Föld újrafásításának úttörői között van Kína is. 2002-ben elindítottak egy tízéves programot. 10 milliárd dolláros költségvetéssel 272 ezer négyzetkilométernyi terület fásítását határozták el. A döntésben nagy szerepet játszott a kényszer. Kína erdeinek intenzív irtása következtében rohamosan terjed a sivatag. Mindennapossá váltak a porviharok, az aszályok és az áradások. Most ahol csak lehet, így hegyoldalakon, mezők és termő-földek szélén, és minden mezőgazdaságilag nem művelt földterületen fát ültetnek. A rossz talaj-adottságú földparcellákat is kisajátítják, és kártalanítás után fásítással próbálják megakadályozni a további talajeróziót.

Ez az igyekezet biztató. Azt bizonyítja, hogy nem szemléli mindenki közönyösen a természet pusztulását. Akadnak akik belátják, hogy mindenképpen cselekednünk kell, mert ha nem teszünk semmit, a jelenlegi erdeink is elpusztulnak. Az erdők hosszú ideig képesek elviselni a rájuk gyako-rolt káros hatást, de ha túlterhelődnek, akkor meglepetésszerű gyorsasággal kipusztulnak. A visz-szamaradt termőföldet egy darabig még művelni lehet, de aztán a flóra, a fauna, a vízháztartás, a légkör, az éghajlat változása, valamint az erózió kiszámíthatatlan és befolyásolhatatlan, egymást magukkal rántó folyamatainak következményeként elsivatagosodik, és homoktengerré válik. A ho-mok fásítása, újbóli termékennyé tétele nagyságrendekkel többe kerül, mint a termőtalaj zöld nö-vényzettel való megkötése. A fák a partvidéken élőket megvédenék szökőártól is. A tengerpartra te-lepített több száz méter széles erdősáv fái felfogják a cunami lökőerejét, és lecsendesítik a hullámo-kat. A Sri lankát sújtó cunami után a Természetvédelmi Világ Szövetség (IUCN) kiadott egy tanul-mányt, amely két falu veszteségeit hasonlította össze. Megállapították, hogy ahol a települést mang-

156/243


rove erdő övezte, csak 2 ember halt meg, míg ahol kiirtották az erdőt, 6000 áldozatot követelt a szökőár. A FAO adatai szerint az elmúlt 30 évben 36 ezer négyzetkilométer mangrove erdőt irtottak ki a tengerpartokon. A helyükön hal- és ráktenyésztő farmokat hoztak létre, illetve szállodák sora-koznak.

Az erdőtelepítés nem csak kellemes környezetet teremt, hanem gazdaságos is. A széndioxid-csökkentő technológiák közük ez a legolcsóbb. Német biológusok kiszámították, hogy 1 hektárnyi erdő 50 év alatt fajtától függően 2-3000 m3 szén-dioxidot képes megkötni, fa és hamu formájában felhalmozni. 1 tonna szén-dioxid erdőkben való tárolása nem kerül többe 5 eurónál, míg a kőolaj lobbi által szorgalmazott deponálás költsége elérheti a tonnánkénti 100 eurót is. Különösen a mang-rovefa tűnik ki a káros gázok elnyelésében. Más trópusi és mérsékelt égövi fákkal ellentétben jóval hatékonyabban raktározza el a szénvegyületeket. A fák még az elpusztulásukkal is hasznot hajtanak, mert kiöregedve építőipari- és papíripari nyersanyagként egyaránt jól értékesíthetők. Vegyszereket és üzemanyagot is előállíthatunk belőlük.

Kevesen tudják, hogy nem csak az erdők, hanem a világtengerek, az óceánok is sok szén-dioxi-dot nyelnek el. Az örökké háborgó tenger felszínén elnyelődő szén-dioxid azonban szénsavvá ala-kul. Ezáltal a környezetszennyezés nem csak a talajt, hanem az óceánok vizét is savasítja. Egyéb-ként a növényzet és a világtengerek a jelenlegi széndioxid-kibocsátás felét tudják elnyelni, így az erdőtelepítéssel csak lassítani lehet a globális felmelegedést, leállítani nem. Ehhez a fosszilis erő-művek lebontására, és a gépjárművek károsanyag-kibocsátásának nullára csökkentésére lenne szük-ség.

Érdekes hírek

Miközben a tudósok azon vitatkoznak, hogy van-e élet a Földön kívül, a Vatikáni Obszervatóri-

umban a papok már eldöntötték a kérdést. Álláspontjuk szerint Istennek a Föld lakóin kívül más te-remtményei is élnek az világmindenségben. A Berliner Morgenpost című napilapban megjelentett beszámoló így kezdődött: „Igen Isten földönkívülieket is teremtett.” George Coyne, az obszervató-rium igazgatója kifejtette, hogy: „Az univerzum egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy egyedül legyünk benne.” Ezért számos kolostorban az Újszövetséget kódolt üzenetek formájában a világűrbe küldik, hogy elérjék a földönkívülieket az evangéliummal. A napilap szerint a Vatikán arra szeretne választ kapni, hogy más világokban is történt-e megváltás. George Coyne szavait idézve: „Jó lenne tudni, hogy vajon a Megváltó más bolygókon is megjelent?”

☯ Eddig csak életünkben küldhettünk e-mail levelet a szeretteinknek. Mostantól kezdve ezt a halá-

lunk után is megtehetjük. Az amerikai FinalThougths55 (Utolsó Gondolatok) nevű internetes szol-gáltató létrehozott egy weboldalt, amelyet bárki felkereshet. Az ide felhelyezett üzeneteket a halá-lunk után postázzák ki barátainknak, szeretteinknek. Az „afterlife e-mail”56 szolgáltatásra eddig több mint 12 ezer személy iratkozott fel a világ 80 országából. A regisztráció során meg kell nevez-ni egy családtagot, egy barátot, aki a halál beállta után értesíti a FinalThougths-ot. Ekkor a cég el-küldi a megrendelő által megadott címekre azokat az e-mail üzeneteket, amelyeket az elhunyt hát-rahagyott. A szolgáltató tervezi videó- és hangállományok közvetítését is, hogy a jövőben az ügyfe-lek hangképes üzenetben is elbúcsúzhassanak szeretteiktől. A szolgáltatás ára: 15 €. További infor-mációkat a honlapjukról tudhatunk meg: http://www.finalthoughts.com

☯ Szerencsére a hivatalos tudomány nem zárkózott el teljesen a genetikai kutatásoktól. Nagy inten-

zitással folyik az emberi őssejtkutatás. Ennek legjelentősebb eredménye, hogy sikerült „elhallgat-

55 fainl szóts 56 áftö(r) laif í meil

157/243


tatni” egy meghatározott génszakaszt. A Nature Biotechnology folyóirat online változatának be-számolója szerint 2003. elején az University of Wisconsin-Madison57 munkatársai eltávolítottak egy hibás gént a DNS spirálból. Ennek a technikai bravúrnak a segítségével a kutatók elvileg bármely részét módosíthatják az ember genetikai állományának. Ez lehetővé teszi, hogy a jövőben ma még gyógyíthatatlan betegségeket is sikeresen kezelhetnek az orvosok. Az egerek esetében már rutinsze-rűen alkalmazott, homológ rekombinációnak nevezett genetikai eljárást emberi embrionális őssej-tekre is kiterjesztették. Az Origo internetes honlapon közzétett tanulmány szerzői, Thomas P. Zwaka és A. Thomson szerint a homológ rekombináció nagy lökést fog adni az emberi embrionális őssej-tekkel folytatott kísérleteknek. A mikrosebészeti eljárás során a kutatók egy ritka genetikai betegsé-get a Lesch–Nyhan-szindrómát okozó gént iktatták ki az X kromoszómán. A most közzétett eljárás segítségével nem csak génhibából eredő betegségeket lehet gyógyítani. A kutatók módosíthatják is az ember genetikai állományának bármely részét. A célzott genetikai beavatkozással kialakított egészséges őssejtek arra is lehetőséget adnak, hogy felhasználásukkal új szöveteket, szerveket nö-vesszenek, melyekkel kicserélhetik a beteg testrészeket.

☯ A legújabb megfigyelések kiderítették, hogy nem csak a születésünk időpontja határozza meg a

jellemünket, viselkedésünket, hanem a vércsoportunk is. Egy japán pszichológus szerint az A vér-csoportba tartozók legfőbb jellemzője, hogy túlteljesítő. Munka : Fantasztikus energiával veti bele magát feladatai végrehajtásába, lelkiismeretesen dolgozik. Ha a munkáját nem szereti, érdeklődét csak nagy nehézség árán, némi belső kényszerrel tudja fenntartani. Ilyenkor egy állásváltoztatás va-lósággal csodákat tesz nála. Képes szinte minden mást háttérbe szorítani annak érdekében, hogy tel-jesítménye felülmúlhatatlan legyen. Ezért érthető, hogy az A vércsoportúak között sok a vezető be-osztású. Kapcsolatok: Gyakran habozik, hogy egy privát kapcsolatba belemenjen-e. Ez sokszor oda vezet, hogy minden igyekezete ellenére magányos marad. Mintha kerülné az embereket, pedig nem így van. Túl magasra helyezi a „lécet”, és csak kevesen felelnek meg az elvárásainak. Addig válo-gat, mérlegel, míg kifut az időből, és egyedül marad. Ráadásul ahogy öregszik, egyre igényesebbé válik. Az idő múlása azonban rajta is nyomokat hagy, így igényei mind jobban elszakadnak a lehe-tőségeitől. Ha valamit megígért, megbízhatóan teljesíti. Környezete becsüli is ezért, hiszen a felszí-nességet semmiben sem ismeri. Vagy szenvedélyesen csinál valamit, vagy sehogy. Szerelem: Sem barátságot, sem szerelmet nem köt addig, amíg meg nem győződik arról, hogy a legjobbat választot-ta. A kapcsolat elején üres lappal indít. A kiválasztott partnerrel szemben nincsenek előítéletei. El-mondja mit gondol, és mit vár el a másiktól. Aztán jórészt a partner viselkedésétől függ, hogy hová jut a kapcsolat. Rajta kevésbé múlik a siker, mivel ő a magánéletét is szereti jól, lelkiismeretesen in-tézni. A bőréből azonban nem tud kibújni, ezért néha barátságtalan, amikor túlságosan elmélyül ak-tuális feladataiban. Ezt nem jó a szemére hányni, mert ha választania kell a magánélete és a munká-ja között, szinte biztos, hogy az utóbbit választja.

A B vércsoportú legfőbb jellemzője, hogy halvérű. Munka : Magas követelményeket támaszt önmagával szemben, és a gyengeséget nem tűri el a környezetétől sem. Nem elnéző, sőt türelmetlen mások hibáival, gyöngeségeivel szemben. Szigorúsága gyakran vezet munkahelyi konfliktusokhoz. Tudatosítania kellene önmagában, hogy megértés nélkül nem lehet a környezetünkkel együttmű-ködni. Keményen megdolgozik azért, hogy a saját hibáiról elterelje a figyelmet. Hiányosságait ne-hezen ismeri el. Kapcsolatok: Gyengédségét, tapasztalatát durva köpönyeg alá rejti. Nem lehet gyorsan kihozni a sodrából. Igyekszik távol tartani magát minden túlzott érzelmi megnyilvánulástól, és ezt másoknál is elítéli. Szerelem: Tökéletességre törekszik, és ez kihat magánéletére is. Nagyon féltékeny. Érzelmi kapcsolatait is mélyen, a maga teljességében éli át. Ha rájön, hogy féltékenysége alaptalan, túllép a dolgon.

Az AB vércsoportba tartózó fő jellemzője, hogy ösztönlény. Munka : Jó tulajdonsága, hogy ta-nulni vágyó. Mindig új tapasztalatokat, szellemi, érzelmi élményeket keres. Néha megbízhatatlan, mert korábbi elhatározásait könnyen feladja. Saját véleményéhez nem túlzottan ragaszkodik. Ha 57 júnivősziti ov viszkonszin-mediszn

158/243


úgy látja, hogy mások érvei logikusak, könnyen változtat álláspontján. Szemlélete rugalmas. Gon-dolkodásmódja sohasem korlátolt, vagy merev. Utálja az egyhangúságot, mindig az újat keresi. Hangulatváltozásai viszont sokszor drámai módon befolyásolják életét. Kapcsolatok: Egyszerű jel-lem, de nem eléggé kiegyensúlyozott. Vonásai számos elemből tevődnek össze, és ezek egymással gyakran ütköznek. Ezzel magyarázható, hogy belső, érzelmi élete szinte sohasem jut nyugvópontra. Erősen függ hangulataitól, érzelmeitől. Cselekedeteit inkább kifinomult ösztönei irányítják mintsem tudatos akarata. Ezért tűnik olykor ingatagnak, tétovának. Pillanatok alatt képes egy embertől vagy egy ügytől elfordulni, ha úgy érzi nem boldogul vele. Szerelem: Az érzelmek nagy jelentőségűek egész életében. Alkalmazkodóképessége kiváló. Nem akar környezete felett uralkodni. Önmagát úgy tudja alárendelni mások akaratának, hogy közben boldog is tud lenni. Főleg akkor, ha kapcsola-tában megfelelő támaszt talál. Egyébként sokszor kétségek gyötrik. Gyakran alaptalan félelmek ál-dozatává válik. Ilyenkor érzelmileg lenullázódik, és mély depresszióba kerül. Szerencsére ez az ál-lapot nem tart sokáig. Bármilyen pozitív élmény hatására visszatér az életkedve.

A 0 vércsoportú fő jellemzője a jó szimat és kiváló akaraterő. Munka : Munkatársaival, környe-zetével szinte pillanatok alatt képes közvetlen, jó kapcsolatot kialakítani. Ez hathatósan segíti a munkájában. Ennek az alapmentalitásnak tudható be, hogy rengeteg 0 vércsoportú nő és férfi dol-gozik az üzleti életben. Sok közöttük a film- és tévésztár is, mivel művészi tehetségük akaraterővel és gyakorlati érzékkel párosul. Siker utáni vágyának alapja: szinte kiapadhatatlan energiája és aka-ratereje. Állandóan mozgásban van, nem hagyja magát elnyomni. Mindig áhítja a sikert. Céljainak szinte mindent képes alárendelni. Sosem adja fel. Ha a körülmények folytán elakad, nem csügged. Amint zöld utat kap, visszafojtott energiái szinte kirobbannak. Kapcsolatok: intenzív érzelmi életet él, és alkalmazkodóképessége nem éppen kifinomult. Ezt inkább a partnerétől várja el. Szinte állan-dóan keresi a kapcsolatokat. Ebben nem csak érzelmei befolyásolják, hanem az ésszerűség, és sok-szor a számítás is. Szerelem: A szerelemben általában sikeres. Csak addig engedi át magát érzel-meinek, amíg valamilyen praktikus haszna is származik belőle. Ezért aztán szinte lehetetlen számá-ra, hogy a szerelmet teljes intenzitással élje át. Néha az ész elnyomja az érzelmeket, és ilyenkor ké-pes akár érdekből is házasságot kötni. A magyar pszichológusok is készítettek egy jellemzést a különféle vércsoportúak karakteréről: A-vércsoport: Lelkiismeretes, kötelességtudó. A csoportba tartozóknak néha kis ösztönzésre van szükségük, hogy feladataikat pontosan felismerjék. Ha azonban érdekük fűződik hozzá, senki sem tudja őket legyőz-ni vállalt kötelezettségeik teljesítésében. Hivatásbeli dolgaikat lelkiismeretesen végzik, és csak arra koncentrálnak. Ugyanez a helyzet természetesen a magánjellegű kötelezettségek és ígéretek teljesí-tésében is. Az adott szavában nem csatlakozunk. Ha akadályok merülnek fel, inkább előre meg-mondja, hogy nem tudja beváltani az ígéretét, de ha egyszer biztosra ígér valamit, azt feltétlenül tel-jesíti. B-vércsoport: Érzékeny és nagyon fogékony. Gyengédségét, tapintatosságát gyakorta rejti durva felszín alá. Meg-lehetősen nehéz kihozni a sodrából, ingerelhetőségének küszöbe magas. Ez a látszólagos ellent-mondás a belső gyengédség és a nehéz ingerelhetőség között nagyon jellemző a B-vércsoport em-berre. Szigorú követelményeket támaszt saját magával szemben, és nem bocsát meg semmiféle gyengeséget. Ezért néha nagyon intoleráns tud lenni. Az az igény, hogy mindenkivel szemben ma-ximális követelményeket támaszt, konfliktusokhoz vezethet – főleg, ha nem jön rá arra az igazság-ra, hogy minimális tolerancia nélkül elképzelhetetlen az emberi kapcsolatok ápolása, normális mű-ködtetése. AB-vércsoport: Az érzelmek uralma alatt él. Az ebbe a csoportba tartozó férfiak és nők jelleme nem túl bonyolult. Legjellemzőbb tulajdonságuk, hogy nincs jellemző tulajdonságuk. Ez azonban nem kiegyensúlyo-

159/243


zott személyiséget jelent: az egyes jellemelemek állandó harcban állnak egymással, ami azt jelenti, hogy az AB-ember érzelmi élete sosem nyugszik meg. Ritkán dönt tudatosan, értelme, akarata sze-rint, általában finom ösztönében, megérzéseiben bízik. 0-s vércsoport: Mindig mozgásban van. A 0-s vércsoportba tartozónak van egy közös tulajdonsága az AB-emberek-kel: ő is gazdagon meg van áldva érzelmekkel. Az, hogy ez előny-e vagy hátrány, attól függ, milye-nek a többi karakterjegyek. Ha a 0-s vércsoportú tud uralkodni magán, és érzelmeit csak akkor en-gedi szabadjára, amikor az megengedett, akkor nagyon boldog lesz. A sikerhez vezető úton befolyá-solható, ám magát a kitűzött célt soha nem veszíti szem elöl, és végül mindent e célnak rendel alá. Itt is megtudhatjuk, hogy az egyes vércsoportba tartozóknak ki az ideális társuk: A-vércsoport: Az A vércsoportú ember szeretetét vagy barátságát nehéz elnyerni. A kapcsolat kezdetén szinte durván őszinte. Ha viszont megszeretett valakit, hűséges marad hozzá. B-vércsoport: A B-s ember alaptulajdonsága az abszolút keresése. Ez szerelmi kapcsolatokban féltékenységhez vezet. Nehéz velük boldogulni, mert féltékenyek mindenkire, még a tárgyakra és a külső körülmé-nyekre is. Nem gonoszságból féltékenyek, hanem azért, mert olyan ideálról álmodnak, amely a gyakorlatban elérhetetlen. AB-vércsoport: Az AB-s ember ideális partner a szerelemben, barátságban, kapcsolatokban. Csak akkor elégül ki igazából, ha társa is részesül az örömben, a gyönyörben. Szívesen megbocsátja partnere hibáit, „bű-neit”, csak hogy a közös boldogság meg ne sérüljön. 0-s vércsoport: A kapcsolatteremtésben ugyanúgy örömét leli, mint az AB típus. Gyakran érvényesíti az akaratát, nem mindig alkalmazkodik, általában ezt a partnerétől várja el. Kapcsolatteremtő képessége igen hasznos a kereskedelemben.

Aki a párkeresésben, baráti kapcsolatai kialakításában ezeket a szempontokat is figyelembe kí-

vánja venni, a megfelelő partner megtalálásának statisztikai valószínűségére is kíváncsi. Mivel az emberiség nem egységes, a vércsoportok is erős szórást mutatnak. Főleg az egyes rasszok között vannak nagy eltérések. Magyarországon az emberek 38%-a A, 10%-a B, 12%-a AB és 31%-a 0 vércsoportú. A maradék 9%-ba a ritka vércsoportúak, különleges antigénnel rendelkezők tartoznak.

☯ A gazdagok legnagyobb gondja, hogy mire költsék a pénzüket. Mivel értelmesebb cél nem jut

eszükbe, ilyenekre pazarolják: Egy kínai sofőr alig másfél millió forintot érő autójára 43 millió forintba kerülő speciális, külön

neki készült rendszámtáblákat szereltetett fel. Kínában a 8-as szerencseszámnak számít, Zhou úr rendszámán pedig összesen öt díszelgett a maximális szerencse „bevonzásának” érdekében. Ennek ellenére egyik balszerencse érte a másik után, és már első nap pontosan nyolcszor állították meg a rendőrök, hogy ellenőrizzék a szokatlan tábla valódiságát. Mivel a folyamat azóta is tart, és Zhou több időt tölt magyarázkodással, mint vezetéssel, amikor a várost rója, komolyan fontolgatja, hogy lecseréli a táblákat. Mindenestre 4-es számot tartalmazókat semmiképp sem akar, mivel az a szám pedig szerencsétlennek számít Kínában.

160/243


☯ A gazdagságban elfásult emberek legújabb passziója a műnyomor. A street retreat58 mozgalom

az Egyesült Államokból indult, és már elérte Nagy-Britanniát is. Egyfajta lelkigyakorlat keretében stresszes, kiégett üzletemberek, jogászok, menedzserek 150 font befizetése ellenében egy hétvégét haj-léktalanként az utcán tölthetnek, hogy hiteles képet szerezzenek a társadalom számkivetettjeinek éle-téről. Így próbálják visszanyerni életkedvüket. Ennek során a mazochista hajlamú jómódúak szakadt ruhában, mosdatlanul, büdösen jelennek meg. Nem hozhatnak magukkal pénzt, értéktárgyakat. Legfel-jebb egy személyazonossági igazolvány lehet náluk, és az utcán alszanak. Étkezésükről és szállá-sukról is maguknak kell gondoskodniuk, természetesen pénz, hitelkártya nélkül. Ezt ők is csak úgy tud-ják megtenni, hogy jóindulatú emberek segítségét veszik igénybe, vagyis koldulnak.

A hajléktalankalandot szervező Peacemaker Center59 szerint a vállalkozás vonzereje, hogy ki-számíthatatlan, teljes szabadságot biztosít, és a befizetők a legváratlanabb kihívásokkal néznek szembe. A csoport napközben kisebb egységekre oszlik, ezek külön-külön koldulnak élelemért és fedélért. A szabályok közé tartozik még, hogy tilos a váltás fehérnemű és ruha; az új cipő, kábító-szer, alkohol, fegyver, valamint a mobiltelefon magukkal vitele is. A valódi hajléktalanokhoz ha-sonlóan óra, ékszer és könyv sem lehet az álhajléktalanoknál. Kötelező viszont magukkal vinni egy

üres tartályt. Abba gyűjtik a jószívű járókelőktől kapott élel-met. Az egyén lenullázása nem nehéz feladat, ezért sokakban felmerül a kérdés, hogy minek ehhez a 150 fontos (mintegy hatvanezer forintos) részvételi díj. Ezt bárki megteheti ingyen is. A szervező cég válasza erre, hogy: „Az utca veszélyes hely, és bár a magányos kísérlet akár több élménnyel is kecsegtet-het, mint ez az általuk kontrol-lált környezet, fontosak a szer-vezet irányelvei, tízéves tapasz-talatai és szellemi elkötelezett-sége”.

Az ötlet nem váltott ki álta-

lános tetszést. Sokan tiltakoz-nak miatta. Az a véleményük, hogy néhány napi nincstelen-ség, utcán lakás, éhezés, nem segíti elő a hajléktalanok való-di világának megismerését. A

résztvevők ugyanis bármikor megszakíthatják ezt a kalandot, hogy visszatérjenek a luxuskörülmé-nyeik közé. Sokkal egyszerűbb lenne, ha az érdeklődők minden felhajtás nélkül elmennének egy éj-jeli menedékhelyre, a 150 fontot pedig felajánlanák egy jótékonysági intézménynek. A The Sunday Herald60 emlékeztet rá, hogy a „nélkülözés élményének utánzásában” nincs semmi új. Jack London és George Orwell61 is belekóstolt a csavargók életformájába, amikor könyveikhez helyszíni tapasztala-

58 strít ritrít 59 píszméker szentö(r) 60 dö szándí herald 61 dzsek lánd(o)n, dzsó(r)dzs ó(r)v(e)l

161/243


tokat gyűjtöttek. Jack London a Mélység című szociográfiájában komor képet festett a gyári munká-sok, a munkanélküliek és a koldusok életéről, Orwell az így szerzett tapasztalatai alapján jelentette meg első kötetét „Csavargóként Párizsban, Londonban” címmel. Az újságíró szerint: „A hamisított koldulás aláássa az igazi hajléktalanok tapasztalatait. Őket kellene meghallgatni arról, hogy milyen érzés kétségbeesettnek lenni. Ők valódi tapasztalatokkal rendelkeznek. Az álhajléktalanok csak nél-külöznek, de nem szenvednek. Hiányzik belőlük a kilátástalanság tudata. Tisztában vannak vele, hogy bármikor otthagyhatják az egészet, visszamehetnek a jólétbe. A csavargóvá maszkírozás csak arra jó, hogy a résztvevők önmagukra találjanak.”

A londoni akció szervezője azonban hasznosnak tartja ezeket a tapasztalatokat, még ha nem is olyan hitelesek és mélyek, mint a valódi hajléktalanok szenvedésekkel teli élményei. Ők ugyanis nem csak egy hétvégén nyomorognak, hanem életük végéig. A társadalom számkivetettjeiként vagy önhibájukból lecsúszva esélyük sincs rá, hogy valaha is normalizálódjon az életük. A különös „lel-kigyakorlat” azonban nem múlik el nyomtalanul. Az „álkoldusok” a későbbiekben jobban megértik a társadalom peremére szorult emberek problémáit. Ha nem is segítenek felszámolni a szegénysé-get, már nem irtóznak a hajléktalanoktól. Megtanulják becsülni a túlélésért folytatott küzdelmüket, rendszeresen szóba elegyednek a szegényekkel, sőt alkalmanként pénzbeli támogatást is nyújtanak nekik. Mindenesetre Richard Holloway, a volt edinburghi püspök felhívta e „színjáték” szereplőit, hogy ezt a passziójukat ne a valóságshow-k legújabb ötleteként, vagy az ismeretlenbe szervezett egyfajta üdülésként kezeljék.

☯ Sokat hallunk mostanában a koldusmaffiáról. A maffiózók új keletű kezdeményezése, hogy Ke-

let-Európa legszegényebb államaiból (Romániából, Albániából) összeszedik a súlyosan sérült rok-kantakat, a nyomorékokat, és Nyugat-Európa nagyvárosaiba szállítva, koldulásra kényszerítik őket. Számításaik beváltak, mert a csonkolt végtagok, a döbbenetes születési rendellenességek látványa sok emberben felkeltette a szánalmat, és jelentős összegekkel próbáltak segíteni. Mások a lelkiisme-retüket nyugtatták a kolduskalapba dobott érmékkel, így próbálván elnézést kérni azért, hogy ők gondtalan életet élnek. A baj csak az volt, hogy „gazdáik” az összegyűlt pénzt maradéktalanul el-szedték tőlük. Reggel lerakták őket a városok főterére, forgalmas útkereszteződéseire, majd este egy furgonnal begyűjtötték és elszállították a szerencsétleneket. Városszéli nyomorúságos tömegszállá-sokon sínylődtek, ahol a létminimumot sem biztosították számukra. Éhezve, fázva dolgoztak, amíg valamilyen betegségben el nem pusztultak. Az embercsempész maffia éveken át zavartalanul gazda-godott, amíg az újságírók le nem leplezték az üzelmeiket, és a hatóságok haza nem toloncolták a bérkoldusokat az országból.

Ekkor taktikát változtattak. Jogilag felelősségre nem vonható utcagyerekeket vetettek be. Albániá-ban összegyűjtötték a beteges, rongyos, nyomorgó gyerekeket, és most őket szabadították rá a gazdag országokra. Előtte azonban tanfolyamot tartottak nekik. Szívszorító, pontosabban szívlágyító monda-tokat, történeteket tanítottak meg velük: „A szüleim munkanélküliek. Apám elhagyott bennünket, az édesanyámnak pedig még három testvéremet kell eltartania.” Ezt követően a nagyvárosok kedvelt korzóira, előkelő éttermek közelébe rakták le őket a helybelieket és a gazdag turistákat ostromolni. Ez a vállalkozás még az előbbinél is kifizetődőbbnek bizonyult. Kinek ne esne meg a szíve egy szutykos, rongyos kisgyerek láttán, aki ennivalóért könyörög. Mivel senki sem hord magával ételt erre a célra, hát pénzt adtak nekik az emberek. Ezt azonban az utolsó centig elvették tőlük. Az In-terpol jelentése szerint csupán Athénban több millió euróhoz jutott ily módon a balkáni maffia az olim-piai játékok idején.

A gyermekkereskedőknek könnyű dolguk van Albániában. A kommunista rezsim összeomlása után, a vadkapitalizmus okozta gazdasági zűrzavarban emberek milliói szegényedtek e. A szegény családok nem tudják eltartani gyerekeiket, ezért kapóra jön nekik a távoli rokonra hivatkozó jól öltö-zött felhajtó, aki könnyű és jól fizető munkát ígér a kisfiúknak és kislányoknak. A beígért pénzből azonban semmit sem látnak, pedig a keresetük eléri a napi 50 eurót. Őket is gátlástalanul kizsákmá-nyolják. Napi 12 órában kell énekelniük, koldulniuk és az autók szélvédőjét mosni. Állandó felügye-

162/243


letet kapnak, nehogy játszadozással, lazsálással töltsék a „munkaidőt”. Szálláshelyük, élelmezésük ugyanolyan nyomorúságos, mint a rokkantaké. Iskoláról, tanulásról szó sem lehet.

Megtartásuk, minél hosszabb ideig való kihasználásuk érdekében agymosásban részesítik őket. Munkaadóik bizalmas viszonyt alakítanak ki velük. Elmagyarázzák nekik, hogy milyen „veszély”

leselkedik rájuk. Ennek alap-ján a gyermekvédelmi szer-vezetek munkatársait „szerv-kereskedőknek”, a rendő-röket pedig első számú köz-ellenségnek tekintik. A gye-rekek többsége szívvel-lé-lekkel végzi ezt a munkát, mert azt hiszi, hogy kere-sete egy részével az otthon maradt családját segíti. Ők azonban nemhogy pénzt, a gyermeküket sem kapják többé vissza. A „kiörege-dett” lányokból prostituál-tak, a fiúkból pedig stricik vagy drogfutárok lesznek. Életük végéig a maffiát kell szolgálniuk.

A hatóságok tehetetle-nek, a begyűjtött gyerek-had helyére újabb szállít-mány érkezik. Bostonban azonban rájöttek a megol-dásra. Az ötlet kivitelezői

létrehoztak egy jegyrendszert, amelyben az emberek nem pénzt, hanem élelmiszerjegyeket adnak az utcai kéregetőknek és a hajléktalanoknak. A 25 centes címletekben árusított élelmiszerjegyek bár-melyik dohány- és fűszerboltban megvásárolhatók. Így aki adja biztos lehet benne, hogy nem a kol-dusmaffiákat gazdagítja vele. Az élelmiszerjegyek ugyanis alkoholra és dohányárura sem válthatók be. Kizárólag alapvető élelmiszereket lehet rajtuk vásárolni. A hajléktalanok zúgolódnak ugyan az új rend ellen, mert ők eddig keresményük nagy részét alkoholra költötték. Az új módszer annyira sikeresnek bizonyult, hogy már a menekült táborokban is alkalmazzák. Angliában és Franciaor-szágban nem pénzt adnak a korábban meglehetősen magas javadalmazásban részesített gazdasági menekülteknek, hanem élelmiszer- és ruhajegyeket. Ez sem tetszik az érintetteknek, de nem kapnak mást. Így sokaknak elmegy a kedvük az illegális bevándorlástól.

☯ Kaliforniában eddig felégetéssel irtották a környék bozótosait. Ebből számos baleset származott.

Nem is szólva füst és korom okozta légszennyezésről. Az égés során felszabaduló szén-dioxid pedig tovább fokozta a globális felmelegedést. Ilyen bozótégetés következtében gyulladt ki egy nemzeti park, és az elharapódzott lángok megsemmisítették a kaliforniai óriásfenyők nagy részét. Később ugyancsak bozótégetés következtében égett porrá a híres atomkutató város Los Alamos, három má-sik várossal együtt. Ezt követően szigorú intézkedéseket hoztak, hogy csak komoly tűzoltói biztosí-tás mellett lehet az elszáradt növényeket felégetni. Ez viszont nagyon költségessé tette az értéktelen gaztól való megszabadulást. Mill Valley város újonnan megválasztott közalkalmazottai azonban ki-találtak egy abszolút környezetbarát megoldást. Nem várták meg a gaz elszáradását, hanem még zsenge állapotban lelegeltették kecskékkel. Erre a célra béreltek a környékbeli farmokról 500 álla-tot. A tűzvédelmi kecskék már korán reggel „munkába állnak”, késő estig „dolgoznak”, és sohasem

163/243


sztrájkolnak. Ráadásul elmarad a füst, a kecsketejből pedig ízletes sajtot lehet készíteni. Ami eddig pénzbe került, az most pénzt hoz, miközben tisztábbá válik a környezet.

☯ Tűzvészhez riasztották Dél-Anglia több városának tűzoltóit, akik a helyszínre érve meglepetten

tapasztalták, hogy egy tűzoltóállomás ég magasra csapó lángokkal. A Daily Mirror beszámolója szerint a kínos eset Arundel kisvárosban, Brightontól nem messze történt. Kiderült: a részidős mun-kaidőben dolgozó helyi tűzoltóság laktanyájából éppen csak a tűz- és füstriasztó hiányzott, ezért mi-re a környékbeli kollégák megérkeztek, az állomás és a benne tárolt nagy értékű tűzoltóautó porig égett.

☯ Titokzatos eredetű tüzek tartják lázban Itáliát, miután egy szicíliai faluban öngyulladások soroza-

ta történt. A jelenség annyira megrémítette a helybelieket, hogy elhagyták a települést, átengedve a terepet a rejtély megfejtésére összegyűlt kutatóknak. A Messinához62 közeli Cannetto di Caroniá-ban63 egymás után lobbantak lángra az ott lakók háztartási készülékei. A váratlanul lángra kapott tucatnyi készülék között volt mikrohullámú sütő, hűtőszekrény, tévékészülék, sőt mobiltelefon is. Egy falban húzódó villanyvezeték és egy kapcsolószekrény érthetetlen, petárdaszerű ropogással kí-sért kigyulladását a televízióban is bemutatták. A jelenséget nem rövidzárlat vagy elektromos kisü-lés okozta, mert akkor is fellépett, amikor a készülék ki volt húzva a konnektorból. Sőt azt követően is jelentkezett, miután az áramszolgáltató az egész falu áramellátását kikapcsolta. Előfordult elekt-romossággal semmilyen összefüggésbe nem hozható bútorok kigyulladása is.

A televízió nyilvánosságának köszönhetően az eseménysorozat országos hírré vált. Így nem cso-da, hogy katasztrófaelhárítók, geológusok és villamosmérnökök sereglettek a helyszínre, és keresik az öngyulladások okát. Eddig azonban semmilyen magyarázatot nem találtak a rejtélyes jelenségre. Egyes feltételezések szerint a háztartási eszközökből kicsapó lángoknak közük lehet a közeli vasút-vonal magasfeszültségű vezetékéhez. Ám ennek elektromágneses kisugárzása nem nagyobb, mint bárhol máshol, ahol ilyen vezetékek húzódnak. Látván a szakértők tanácstalanságát Cannetto di Caronia lakosai pánikszerűen elhagyták házaikat. Spinnato polgármester szerint eszük ágában sincs megvárni, hogy a tűznek személyi áldozatai is legyenek. Volt éjszaka, amikor a kísértetfaluban száz mérnök várta a tűz újbóli felbukkanását.

Az üggyel kapcsolatban megszólalt Gabriel Amorth is, a Vatikán vezető ördögűzés szakértője. Amorth atya a La Republicának kijelentette, hogy az öngyulladás az ördög műve, és nem ez az első eset, hogy a démonok háztartási eszközökön keresztül, elektromos jelenségek formájában fejtik ki tevékenységüket. Az egzorcista úgy véli: „Nem kizárt, hogy valamelyik helyi lakónak a mágiával való kacérkodása nyitotta meg az utat a Gonosz előtt.” Egyébként az Poltergeist során is kialakul-nak hasonló jelenségek, de ez nem terjed ki az egész településre, hanem csak egy-egy épületre kor-látozódik. Arra a házra, helyiségre, amelyben a kritikus agyfrekvenciájú egyén tartózkodik.

☯ A világon több tucat olyan kegyhelyet tartanak nyilván, melyeknek csodás gyógyulásokat tulaj-

donítanak. Nemrég kiderült, hogy nálunk is van egy ilyen szakrális hely, a tápiószentmártoni Attila domb. Megtalálása egy újabb bizonyítéka annak, hogy eleink tudták hová építkezzenek; tisztában voltak a betegséget keltő, és a gyógyító fölsugárzások létével. A Duna-Tisza közén, Tápiószentmár-tonban található gyógyhatású terület újbóli felfedezése a Kincsem Lovaspark gazdájának köszönhe-tő, akinek feltűnt, hogy lovai előszeretettel heverésznek, hemperegnek a birtok egy meghatározott részén. Pontosan ott, ahol a régészek 1923-ban megtalálták a híres szkíta aranyszarvast, a Nemzeti Múzeum büszkeségét. A domb Attiláról, a hun királyról kapta a nevét, aki sámánjainak tanácsára er-re a dombra építette fapalotáját. (Kincsem, a csodaló világraszóló győzelemsorozata is ennek az

62 messzína 63 kánettó di karónia

164/243


energianövelő mágneses sugárzásnak tudható be. 56 versenyen indították és mind az 56-ot meg-nyerte. Hazaszállítva kifeküdt az istállója melletti Attila dombra, töltekezni. Pár nap múlva regene-rálódott, és erőtől duzzadva indult a következő versenyen.)

Az ide látogatók közül sokan mozgáskoordinációs javulásokat tapasztaltak magukon. A mozgás-szervi panaszokkal kínlódóknak jelentősen csökkentek a fájdalmaik, miután néhány óráig üldögél-tek ezen a helyen. A csodás gyógyulások híre futótűzként terjedt, és 1999 tavaszán már több ezren zarándokoltak Tápiószentmártonba, a gyógyulás reményében. Ekkor a terület gazdája úgy gondolta utánajár ennek a dolognak, megpróbálja tudományos módszerekkel kideríttetni a pozitív változások okát. A műszeres vizsgálatok sem gamma-, sem egyéb radioaktív sugárzást nem mutattak ki. A mág-neses sugárzás szintje azonban igen magas volt. Magyar kutatók által végzett összehasonlító méré-sek szerint, amíg Medjugorje-ben és Lourdes-ben 50-80 közötti a mágneses egyenleg, az Attila dombon 200 feletti értéket mértek. Ugyanannyit, mint a Torinói lepel közelében. Természetesen itt sem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a szubjektív tényezőket, amelyek a hit által befolyásolják a gyógyulásra várók állapotát, de vannak olyan gyógyhelyek, ahol a pozitív változás főként fizikális hatásra vezethető vissza.

Ezt a jótékony sugárzást valószínűleg egy gravitációs anomália idézi elő, melynek kiváltó okát nem ismerjük. Azt azonban sejtjük, hogy eredete a magma szabálytalan áramlásában keresendő. Mint tudjuk a Föld mágneses védőköpenye a kéreg és a magma eltérő forgási sebessége miatt alakul ki. A nagy vastartalmú, tehát fajsúlyosabb magma a tehetetlenségi erő, vagyis az éter közegellenál-lása következtében nem képes követni a Föld tengely körüli forgását. Kissé elmarad a földköpeny forgási sebességétől. A sebességkülönbség mágneses erővonalakat gerjeszt, amely a Sarkokon su-gárzódik ki. (A kéreg villamos vezetőképességét az átázott altalaj és a tavak, tengerek vízmennyisé-gében található ionok teremtik meg.) A földkéreg azonban nem egyenletes. Hol vastagabb, hol vé-konyabb. Ahol vékonyabb, ott üregek keletkeznek, amit szintén kitölt a láva. A magmának ez a ré-sze a többitől elkülönülve le-fel áramlik, turbulencia alakul ki, ami az elvékonyodott kéreg alatt he-lyi mágnesességet hoz létre. Ezeknek a mágneses erővonalaknak a pozitív pólusa idézi elő a gyó-gyító sugarakat. Az örvény másik pólusa is kisugárzódik valahol, ami a gravitációs vonzás helyi nö-vekedésében nyilvánul meg. Valószínűleg ez a jelenség hozta létre az ausztráliai Mount Montenegro fordítva működő lejtőjét. Ezt a feltevést támasztja alá az a mérési eredmény is, hogy amíg máshol a 40 km-t is eléri a földkéreg vastagsága, az Attila domb alatt csupán 11 km.

A magma közreműködésére utal az a Magyar Tudományos Akadémia által végzett feltáró mérés is, mely szerint a sugárzás erőssége és frekvenciája folyamatosan változik. Szintje 150-250 µT64, rezgésszáma pedig 2 és 15 Hz között ingadozik. Úgy tűnik, hogy a frekvencia a láva áramlási se-bességétől függ. Amennyiben szilárd kőzetek gerjesztenék ezt a sugárzást, akkor az intenzitása és a frekvenciája állandó lenne. A Föld mélyéből feltörő gyógyító, illetve gravitációnövelő sugárzás te-hát nem tévesztendő össze a vízérsugárzással. Keletkezésük alapvetően más okokra vezethető visz-sza. Csupán egy közös tulajdonságuk van: mindkettő szubatomi alapú, mágneses sugárzás. Egyéb-ként a gyógyító helyeken sem lehet a végtelenségig tartózkodni, mert túltöltődik a szervezet pozitív energiával. Ez ugyancsak felborítja a meridiánrendszer egyensúlyát, ami az immunrendszer lerom-lásához, és meddőséghez vezethet. Kínában 4000 évvel ezelőtt császári rendelettel tiltották, hogy ilyen helyre lakóházat építsenek. Csak pagodákat, templomokat, gyógyító szanatóriumokat emelhet-tek rá, amelyekben időszakosan fordultak meg az emberek.

Mellesleg a törésvonalak, az egyes földrészek egymásnak feszülő tektonikus lemezei is bocsát-nak ki magukból mágneses hullámokat. Ennek megnövekedését érzékelik az állatok órákkal a föld-rengés bekövetkezte előtt. Ez a fajta szubatomi energiasugárzás sem azonos a gyógyító sugárzással. Egy német fizikus, Karl Heinz Kerll öt kontinenst bejárva végigmérte az összes sárkányösvényt, megalitsírt és csodatevő kegyhelyet. A 35 országban 1162 helyszínen végzett mérés alapján megál-lapította, hogy a pozitív sugárzást kibocsátó helyek egyike alatt sem található törésvonal. Méréseit egészségügyi vizsgálattal is összekötötte. Ez azzal a meglepő eredménnyel járt, hogy a normális la-borértékek nem változtak, a betegséget kiváltó rossz értékek (pl. magas vérnyomás, szapora pulzus, 64 A Föld nálunk mérhető geomágneses térerősségének a 3-5-szöröse.

165/243


magas vércukorszint, nagy koleszterinszint) pedig két-háromheti helyszínen tartózkodás után nor-malizálódtak.

Az Attila domb megközelítése nem könnyű, mert két falu határában helyezkedik el. A gépkocsi-val rendelkezők Tápiószentmártont keressék az autóstérképen, és a helyszínen érdeklődjenek a to-vábbi útirányról. Akinek nincs kocsija, vonattal juthat el legkönnyebben az Attila dombra. Budapest Keleti pályaudvaron kell felszállni a személyvonatra, és az 55 km-re levő Nagykátán kell leszállni. Onnan autóbusszal lehet továbbutazni Tápiószentmártonba. Kb. 20 perc után a Kincsem áruháznál kell leszállni. Innen egyenes út vezet a Kincsem lovasparkhoz. (Tápiószentmártonban is megáll a vonat, de onnan nincs buszjárat. Gyalog az erdőn át 6 km, a falun keresztül pedig 8 km az út. Rá-adásul nagyon kanyargós, ezért könnyen el lehet tévedni.) A lovasparkba 500 Ft a belépőjegy. Itt ta-lálható az Attila domb. Ezért a pénzért a kihelyezett padokon ülhetünk, vagy a fűre terített pokró-cunkon heverészhetünk egész nap. A környéktől eltérően a lovaspark ápolt, kulturált turistaparadi-csom. Van itt étterem, panzió, természetgyógyász rendelő, szauna, teniszpálya, játszótér a gyerek-nek, sőt hintó is a sétakocsikázásra vágyóknak. A látogatók gyalogosan barangolva is megcsodálhat-ják az Alföldön őshonos szürkemarhát, rackajuhot és a világhírű versenyló, Kincsem utódait. (Mel-lesleg a Kincsem nevű csodaló minden versenyt megnyert, amelyen elindították. 54 versenyen vett részt, és 54-szer nyert. Kiváló erőnlétét az itteni sugárzásnak tulajdonították.) A kiszolgáló személy-zet udvarias, a szolgáltatások ára még a hazai látogatóknak is elfogadható. Egyébként sok a külföldi turista is.

A betegek véleménye általában pozitív. Sokan számolnak be szinte csodás gyógyulásokról. A kú-ra a fájdalommal járó betegségeknél, vagy működési zavarokban szenvedőknél bizonyult a leghatá-sosabbnak. Van azonban olyan látogató is, akinek nem használ a sugárzás. Ennek oka, hogy a föld-ből kiáramló koncentrált éteri hullámok csak azoknál váltanak ki gyógyulást, akiknél a betegség Yang energiahiányra vezethető vissza. Más jellegű energiazavarra nem gyakorol hatást. Mellesleg a betegek zöme Yang energiahiánnyal küszködik. A Föld ugyanis állandó jelleggel ellát, besugároz bennünket Yin jellegű gravitációs energiával, Yang energiát azonban csak az éterből vehetünk fel. Ennek hatásfoka nem túl nagy, csak az egészséges embereknél éri el a kívánt mértéket. Akinek a csakrái lelassultak, nem megfelelő hatásfokkal nyelik el a környező energiát, csak megnövelt térere-jű helyeken juthat hozzá kellő mennyiségű pozitív energiához. Ezt követően nem csak a beteg szer-vek gyógyulnak meg, hanem megnő a páciens vitalitása, és a továbbiakban már a korábbi környeze-tében rendelkezésre álló energia is képes biztosítani szervezete Yang energiaigényét. Ehhez azonban egy teljes kúrára, azaz 10-12 alkalommal történő látogatásra, vagy kétheti folyamatos helyszínen tartózkodásra van szükség. Egyszeri odautazás nem tesz csodát, bár már ez is jelentősen javítja a közérzetet. A gyógyító sugárzás kisebb intenzitással ugyan, de a park teljes területén jelen van. Így akkor is gyógyít, amikor a kiszolgáló létesítményekben pihenünk, vagy szórakozunk. A mágneses sugárzás valószínűleg tisztítja a levegőt is. A Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet mérései szerint „hazai mércével mérve roppant tiszta a vidék levegője”.

☯ A gyógyító helyek mellett egészségre veszélyes, fokozottan káros hatású helyek is léteznek a vi-

lágban. Két parapszichológus az angliai Swansea-völgyben egy történelem előtti temetkezési helyen a Corn Lleckart gyógyító erejét akarta megvizsgálni. Eközben egy kőhalmazokból kialakított kör közepébe léptek. Szerencsétlenségükre ez a kör nem gyógyhatásúnak, hanem egészségkárosítónak bizonyult. Claire Williams úgy érezte, hogy egy láthatatlan erő kitaszítja a körből, Brian Perintont pedig gyomorfájás kezdte el kínozni. Miután hazamentek, mindkettőjük feje szüntelenül fájt, és fo-kozatosan elgyengültek. Az orvosok nem tudták megállapítani a gyengeség, a közérzet nagyfokú romlásának okát. Ezeket a tüneteket ugyanis a Yin jellegű energia megnövekedése, meridiánrend-szerük energiaegyensúlyának felborulása okozta. Évezredekkel ezelőtt élt őseink tökéletesen tisztá-ban voltak ezzel a veszéllyel. Nem véletlenül kerítették el kövekkel ezt a veszélyes területet.

166/243


Technikai újdonságok Kétszáz éve ismerjük az elektromos áramot, száz éve használjuk a villanyvilágítást, és csak most

jöttünk rá, hogy mennyire ártalmas. A neoncsövek szemkárosító hatása már évtizedek óta ismert. Többek között ezért született meg a kompakt lámpa, amely az 50 Hz-es hálózati áramot több kHz-essé alakítja, és ezáltal megszűnt a fénycső kellemetlen villogása. Ettől azonban még nem vált ter-mészetessé a mesterséges fényforrás. Csupán világít, fényt ad, de nem pótolja a napsütést. Nem természetes, nem biztosít teljes spektrumú fényt. Hiányzik belőle az UV-A és UV-B sugárzás. A többnyire zárt helyiségben tartózkodó civilizált ember szervezete nappal sem tud hozzájutni ultra-ibolya sugárzáshoz, mert az ablaküveg szintén kiszűri az UV-fényt. Ezt csak a kvarcüveg képes át-engedni, de ebből nem készítenek ablaküveget, mert jóval drágább, mint a közönséges hengerelt üveg. Szervezetünk azonban igényli az évmilliók során megszokott teljes spektrumú fényt, így aki nem mozdul ki hazulról, nem sokat tartózkodik a szabad ég alatt, annak egészsége fokozatosan le-romlik.

A mesterséges fényforrás hiányosságát dr. John Ott banktisztviselő fedezte fel a XX. század má-sodik felében. Amatőr fotósként gyakran készített lassított felvételeket. Különféle növények növe-kedését kísérte figyelemmel, melynek során naponta lefényképezte őket, majd a képeket filmszalag-ra másolva levetítette. Ennél az általánosan alkalmazott technikánál nagyon fontos, hogy a növény minden esetben azonos módon legyen megvilágítva, különben az egyes kockák villognak a filmsza-lagon. Mivel a napsütés nem egyenletes, kizárta a természetes fényt. Behajtotta az ablak zsalugáte-reit, és mesterséges megvilágítást alkalmazott. Akkoriban éppen a Walt Disney stúdiónak dolgozott, ezért a látvány fokozása érdekében színszűrőket is helyezett a lámpák elé. A felvételek azonban nem úgy sikerültek, ahogy szerette volna. A legtöbb növény a mesterséges világítás hatására elkez-dett fonnyadni. Még érdekesebben reagáltak a színes fényre. A vörös fénytől a sütőtök nőnemű, a kék fénytől pedig a hímnemű virágai elszáradtak. A két fény kombinációja esetén viszont a virágból kifejlődött a tök.

Ez a rejtélyes jelenség nem hagyta nyugodni, ezért később állatkísérletekbe kezdett. Tisztázni akarta, hogy a mesterséges megvilágítás milyen hatást gyakorol a többi élőlényre. Az eredmény még meggyőzőbb volt. A vörös fénynek kitett kísérleti egerek néhány hét alatt megbetegedtek, és fél év után leszáradt a farkuk. A mesterséges fényben sejtjeik nem osztódtak tovább. A sejtosztódás csak akkor indult meg újra, amikor az állatokat UV-fénnyel is megvilágította. A túl erős UV-fény azonban roncsolta a sejtfalakat. A hosszas kísérletezés arra a meggyőződésre vezette, hogy minden növénynek és állatnak a napfény spektrumával azonos fényre van szüksége. Hosszas kerülő úton ismét eljutottunk az aranyigazsághoz, mely szerint mindenben a természetes a legjobb. Erre azon-ban csak a saját kárunkon, a drágán szerzett tapasztalataink révén jövünk rá. Többévi munka és fá-radságos kísérletezés után dr. Ott arra az eredményre jutott, hogy zárt terekben sem nélkülözhetjük a természetes világítás. Mivel a hagyományos izzólámpák és fénycsövek nem bocsátanak ki UV-fényt, a kísérleteket teljes spektrumú sugárzást kibocsátó fényforrással tudta csak tovább folytatni Sok utánjárással és fáradsággal végre talált egy gyártót, aki hajlandó volt olyan fénycsövet előállí-tani, melynek üvegburkolata nem szűri ki a rövid hullámhosszú elektromágneses sugarakat.

Az ultraibolya sugarakat is kibocsátó fénycsövek birtokában embereken folytatott megfigyeléseket. Mivel időközben publikálta eredményeit, ezekbe a kísérletekbe más szakemberek is bekapcsolódtak. Az 1960-as ’70-es években több amerikai iskolában, valamint irodákban, gyárakban, vendéglőkbe folytak kísérletek a teljes spektrumú fényforrással. Ezek mindegyike pozitív eredménnyel zárult. Ki-derült, hogy a gyerekek hiperaktivitása nagyrészt a mesterséges megvilágításnak tudható be. Miután manapság a gyerekek egyre kevesebbet tartózkodnak a szabadban, mind gyakrabban ülnek otthon a tévé vagy a számítógép előtt, fényhiányban szenvednek. Ennek egyik megnyilvánulás formája a hi-peraktivitás. Lehet, hogy a szervezetük ily módon próbálja rávenni őket, hogy menjenek ki a szabad-ba, a napfényre. Kinn a természetben nagyobb a mozgástér, jobban kitombolhatják magukat, és eköz-ben szert tesznek a hiányzó ultraibolya sugarakra. Mindenesetre amikor a tantermekben a hagyomá-nyos fénycsöveket lecserélték teljes spektrumúakra, megszűnt a hiperaktivitás, és a diákok iskolai telje-sítménye jelentősen megnőtt. Ezzel együtt harmadára csökkent a betegségek miatti hiányzás.

167/243


Az irodákban végzett kutatások legkiemelkedőbb eredménye az volt, hogy az alkalmazottak szervezetében jelentősen csökkent a stresszhormonok szintje. A természetes megvilágítás hatására visszaállt a normális szintre. Megszűnt a munkahelyi feszültség, az emberek egy-egy munkanap után nem idegroncsként tértek haza. A természetes megvilágítás az impotencia ellen is hatásosnak bizonyult. A kutatások során kiderült, hogy az UV-fény befolyásolja az agyalapi mirigyet, amely hormonrendszerünk fő irányítója. A csökkent hormontermelés a nemi hormonok terén is megnyil-vánul, és ez kihat a libidóra. Nem kizárt, hogy a gyermektelen házaspárok egy részénél az elégtelen ultraibolya sugárzás tehető felelőssé a meddőségért is.

A teljes spektrumú megvilágítás a fogságban tartott állatokra szintén kedvező hatást gyakorolt. Egy New York-i állatkert pingvinekre hasonlító nagy, színes csőrű madarakat hozatott Új-Skócia sziklás partvidékéről. A fura kinézetű vízimadaraknak külön madárházat építettek, hogy fogságban is jól érezzék magukat. A madárcsapat azonban apátiába süllyedt. Csőrük kifakult, és szaporodni sem voltak hajlandók. Mivel a madárháznak nem volt kifutója, így a madarak nem jutottak hozzá természetes napfényhez. Az állatkert ornitológusa gyanította, hogy ez lehet a baj. Mivel a szűk hely miatt a madárházat nem lehetett bővíteni, más megoldás után kellett nézni. Ekkor már hozzáférhe-tővé volt a teljes spektrumú fényforrás, így gondolták kipróbálják. A madárház teljes megvilágítását ilyen izzólámpákkal oldották meg. A hatás lenyűgöző volt. Visszatért a madarak életkedve, tollaza-tuk színezete helyreállt, és csakhamar elkezdtek tojást rakni.

A kísérletek kiterjesztése során bebizonyosodott, hogy egészségünk megőrzése során szüksé-günk van az ultraibolya sugárzás egy részére. A szervezetünkre káros, rövid hullámhosszú UV-C (100-290 nanométeres) sugarakat az ózonpajzs kiszűri, de az UV-B (290-320 nanométeres) és UV-A (320-400 nanométeres) sugarak nem okoznak kárt bennünk. Sőt kifejezetten hasznosak, nélkü-lözhetetlenek a számunkra. A 100%-os UV-szűrővel ellátott napszemüvegek tehát nem használnak, hanem inkább ártanak nekünk. A gépjárművek ablakai sem engedik át az ultraibolya sugárzást. Így hiába mozdulunk ki hazulról, ha mindjárt bebújunk a kocsinkba, vagy felszállunk a tömegközleke-dési járművekre, ahelyett hogy sétálnánk a napsütésben.

Számos betegségünk is az UV-fény hiányának tudható be. Ezt bizonyítja, hogy a teljes spektru-mú lámpák terápiás céllal történő alkalmazása során is jelentős sikereket értek el. Csökkent a magas vérnyomás, a káros koleszterinszint, javult a cukorbetegség, és megszűnt a téli depresszió. UV-fény hatására nőtt a szervezet kalciumfelvétele, ami késlelteti a csontritkulás kialakulását. Mindemellett az ultraibolya sugárzás segít leküzdeni a baktériumokat, és a gombás fertőzéseket. Enyhíti a kösz-vényt, a pikkelysömört, az aknét, és erősíti az immunrendszert. Mindezen hatások elérhetők gyakori szabadban tartózkodással is, de akinek erre nincs lehetősége, munkája egész nap az íróasztalhoz, a munkapadhoz köti, jól teszi, ha a helyiség megvilágítását teljes spektrumú izzólámpával vagy fény-csővel oldja meg. A szaküzletekben kaphat Vita -Lite és True-Lite lámpák a napfény elektromág-neses sugárzásnak 96%-át biztosítják.

Kiegészítő természetgyógyászati módszerek A világon több száz millió ember szenved fájdalmas csontízületi gyulladásban, kopásban. Eddig

az osteoartritis egyetlen hatékony gyógyszere a szteroid volt. A szteroidok azonban egy idő felszí-vódnak a májba, és súlyos mérgezést váltnak ki a szervezetben. A természetes anyagok felfedezése viszont ezen a téren is gyökeres változást hozott. A tudósok a mészhéjú rákfélékben felfedeztek egy aktív vegyületet, amely elősegíti az ízületi szövetek termelődését az emberi szervezetben. Ez a glu-kozamin szulfátnak nevezett vegyület stimulálja a glukozaminglikáns termelődését, amely a porc-szövet fő szerkezeti összetevője. Ha ezt a kivonatot szervezetünkbe juttatjuk, megelőzhetjük a porc-szövet további elvesztését, sőt ez a természetes vegyület segít a már sérült porcszövet helyreállítá-sában is.

A kutatók mérföldkőnek tartják a glukozamin szulfát felfedezését a csontízületi gyulladás és a kopás elleni küzdelemben. Ezzel a revitalizáló vegyülettel szinte megújulnak a csontjainkat borító porcok, amely párnaként védi az ízületi csontokat a fizikai terhelésből adódó dörzsölődéstől, kopás-tól. Ezáltal megszünteti az ízületi gyulladást, a térdropogást és végtagok merevségét. A glukozamin

168/243


szulfát nem csak a tüneteket és a fájdalmat csökkenti, hanem segíti a szervezetet a sérült ízületek helyreállításban. Igen nagy előnye még, hogy nincs mellékhatása. Nem hat ugyan azonnal, mint a szteroidtartalmú gyulladáscsökkentő gyógyszerek, de a baj gyökeréig hat vissza. Nem csak a tüne-teket enyhíti, hanem lassan elkezdi újjáépíteni a sérült porcszöveteket, ezért egy idő után végleges gyógyulást eredményez. Fájdalomcsökkentő hatása is tartós. Amíg a szintetikus gyógyszerek csupán 3-4 óráig hatnak, a glukozamin szulfát egész napra fájdalommentességet biztosít. Lassan megszűnik a térd- és karízületek kellemetlen ropogása is. Eközben gyógyít, így napról napra csökken a bevéte-le előtti kezdeti fájdalom. A glukozamin szulfát nem gyógyszer, hanem gyógyhatású szer. Ezért nem csak gyógyszertárakban, hanem bioboltokban is beszerezhető. Itt Bio-Glukozamin 400 néven forgalmazzák, és 2 hónapra elegendő, 60 db tablettát tartalmaz.

☯ A Time magazinban megjelent tanulmány alapján: nincs jobb táplálék az újszülötteknek, mint az

anyatej. Statisztikai kimutatások szerint a szoptatott kisbabák kisebb számban szorulnak kórházi ke-zelésre. Kevesebb közöttük a fülfertőzés, hasmenés, bőrkiütés, allergia és egyéb megbetegedés, mint a cumisüvegből táplált csecsemőknél. A szoptatás véd a légzőszervi megbetegedések ellen is. Egy dán tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy: „Azoknak a felnőtteknek, akiket kiskorukban 7-9 hónapig szoptattak magasabb az intelligenciahányadosuk, mint a néhány hét után cumisüvegből, tápszerrel tápláltaké. Ezért az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia azt taná-csolja az anyáknak, hogy gyermeküket legalább 6 hónapig, de ha lehet 1 évig is szoptassák. Az amerikai anyáknak jelenleg csupán a fele szoptat, ők is csupán 2-3 hónapig.

Pedig a szoptatás számukra életmentő lehet. Angliai kutatók ugyanis arra a megállapításra jutot-tak, hogy az anyák egészségvédelme szempontjából nagyon fontos a szoptatás. 30 országban 150 ezer nőt vizsgáltak meg, hogy a gyerekek száma, illetve a szoptatás időtartama milyen hatás gyako-rolt a mellrák kialakulására. Kiderült, hogy ezek a körülmények sokkal jobban befolyásolják a mell-rák kifejlődését, mint a genetikai adottságok. Akinek több gyereke van, és hosszabb ideig szoptat, annak sokkal kisebb az esélye arra, hogy mellrákos legyen. Az angliai Oxford Egyetem kutatói egy korábbi vizsgálat megállapításaiból indultak ki, amelyet a neves szaklap, a The Lancet adott közre tavaly nyáron. A legfontosabb megállapítás az volt, hogy ha az anyák a fejlett világban manapság szokásos 2-3 hónap helyett 6 hónapig táplálják anyatejjel a gyermekeiket, akkor egy gyerekre szá-mítva 5%-kal csökken az esélyük a mellrák kialakulására. Minél több gyereke születik egy nőnek, annál védettebb ilyen szempontból. Azok a nők, akik összesen legalább 2 évig szoptattak, fele ak-kora az emlőrák kialakulásának kockázata, mint a néhány hónapig szoptatóknál. A vizsgálati ered-mény érdekessége még, hogy a szoptatás rákellenes hatása független a nemzeti hovatartozástól, a bőrszíntől, a szeszesital-fogyasztás mértékétől, vagy attól, hogy milyen életkorban következik be a menopauza. Az epidemiológiai tanszék vezetője, Valerie Beral kutatási összefoglalója szerint a mellrákot csak a hosszan tartó szoptatás, és a minél több gyerek képes igazán visszaszorítani. Ezek-hez képest a többi befolyásoló tényező szerepe elhanyagolható.

☯ Sokan tapasztalták már, hogy milyen felszabadító, megkönnyebbülést kiváltó érzés egy jóízű ne-

vetés. Azt viszont kevesen tudják, hogy a nevetés segít megőrizni egészségünket, és gyógyítja a szervezetet. Ennek egyik oka, hogy nevetéskor különféle biokémiai anyagok szabadulnak fel a tes-tünkben, amelyek jótékony hatást gyakorolnak ránk. Amíg a stresszhormonok a vérbe kerülve gyen-gítik az immunrendszert, a nevetés által kiválasztott vegyületek erősítik. Szervezetünk ellenálló ké-pességének növekedése következtében védetté válunk a vírusokkal és baktériumokkal szemben. A vizsgálatok szerint a gyakran nevető emberek nyálában sokkal több immunglobulin található, mint a savanyú ábrázatúakéban. A nevetés arra is képes, hogy csökkentse a testi-lelki fájdalmat. Ez a jelen-ség arra vezethető vissza, hogy a derű növeli a központi idegrendszerben az endorfintermelést. Ja-pán orvosok szerint a nevetés nem csak a belső elválasztású mirigyrendszer működését billenti helyre, hanem stabilizálja a szívverést, a légzést, és átmenetileg enyhíti a reumás fájdalmakat. Az

169/243


udvarias nevetés azonban nem váltja ki az agyi központok ingerlését, és ezáltal a belső szervek mű-ködésének stimulálását. Ehhez szívből jövő, önfeledt kacajra van szükség.

A nevetés fiziológiai hatása is igen előnyösen befolyásolja szervezetünket. Egy szívből jövő ka-caj 18 arcizmunkat mozgatja meg. Ez a tréning különösen a járomcsont izmaira gyakorol jó hatást, mivel a szájzug felhúzásakor átmenetileg elzáródik egy artéria, ami rövid ideig tartó pangás után oxigéndús vérrel látja el a központi idegrendszert. Ennek következtében az ember aktívabb, vidá-mabb lesz. A hahotázás, a mellkast és a rekeszizmot is megmozgatja, ami belső masszást gyakorol a tüdőre, szívre, gyomorra, hasnyálmirigyre és a belekre. A lökésszerű mozgás következtében össze-húzódik a tüdő, és a vérben emelkedik az oxigénszint. A tudományos vizsgálatok során az is kide-rült, hogy a kísérletben résztvevők alhasának izmai ugyanúgy megfeszülnek, mint amikor felülnek. Ez tovább fokozza a rekeszizom által kiváltott bélmozgást, ami javítja az emésztést. Az amerikai Stanford Egyetem kutatói szerint már egy néhány másodpercig tartó nevetés is percenként 130-ra növeli a pulzusszámot. Ugyanúgy hat, mint egy kocogás. A nevetés jó hatással van a szimpatikus idegrendszer működésére, és így javítja az izmok vérellátását, valamint fokozza az agytevékenysé-get. A vizsgálatok alapján a gyakran nevető emberek jobban alszanak. Elkerüli őket a depresszió, a fejfájás, és sokkal kreatívabbak, mint a folyton komoly, humortalan embertársaik. Nem véletlen, hogy az utóbbiak közül kerül ki a legtöbb fejfájós és gyomorpanaszokkal küszködő.

Egy oszakai elmegyógyász, Tanaka Micsio azt nyilatkozta, hogy: „A nevetés olyan, mint egy ha-tékony orvosság, csak nincsenek mellékhatásai.” Aztán tréfásan hozzátette még: „Nevess, ha kedves az életet!” Mind többen vannak, akik megfogadják a tanácsát. Sőt egymás társaságát keresve klu-bokba tömörülnek, hogy gerjesszék egymás nevetési kedvét. Azt vallják, hogy: „Nem azért neve-tünk, mert jókedvünk van, hanem azért, hogy jókedvünk legyen. A kacagás belső kocogás.” Sokan tudományos alapon kacagnak. Egy indiai orvos, dr. Madan Kataria a jóga ősi légzőgyakorlatait fel-használva fejlesztette ki egyre népszerűbb nevettető módszerét. Munkásága nyomán több mint 1800 Hahotaklub működik szerte a világon. Már nálunk is van egy. A nevetés csodákra is képes. Egy is-mert közéleti személy súlyos izomfájdalomtól szenvedve mozgásképtelenné vált. Az orvosok kime-rítették fájdalomcsillapítás összes lehetőségét. A gyógyszerek mellékhatásától még rosszabbá vált az állapota. Ekkor elkezdett vidámabbnál vidámabb filmeket nézni. A jókedvű videózás során meg-hökkenve tapasztalta, hogy a kacagás több órára fájdalommentesé varázsolta. A fájdalom megszűn-tével zavartalanul tudott aludni. Amikor múlóban volt a hatás, újabb komikus filmeket vett elő. Így lassan egészségesre röhögte magát.

Sokan azért nem nevetnek, mert a társadalmi konvenciók rabjai. Azt hisszük, hogy egy felnőtt embertől elvárják a „komoly” viselkedést. A gyerekeknek még nincsenek ilyen aggályaik. Nyilván ez is hozzájárul ahhoz, hogy egészségesebbek a felnőtteknél. Németországi felmérés szerint egy csecsemő naponta négyszázszor neveti el magát. A felnőttek maximum tizenötször. Nálunk még tíz-szer sem. Nézzünk csak körül az utcán, a villamoson! Sehol egy vidám arc, egy derűs szempár. Pe-dig a nevetés, a humor nem csak gyógyít, hanem része az emberi kultúrának is.

☯ Sajnos a szélhámosság, a pénzkereseti források szinte már eszelős felkutatása a mind divatosab-

bá váló természetgyógyászatot sem kerülte el. A könnyű meggazdagodás reményében a szerencse-vadászok tömegével vetették rá magukat erre a szakterületre. Számukat gyarapítja az álpróféták se-rege, ami világszerte egyre kaotikusabb állapotot teremt. Ilyen körülmények között mind a valódi gyógyítók, mind a betegek körében elemi erővel tört fel a rendteremtés szükségessége. Az egész-ségügyi kormányzat meg is tette az ehhez szükséges lépéseket Elrendelte a természetgyógyászok kötelező vizsgáztatását, de nem elég körültekintő módon. A rendteremtésben éppen a lényeg, a leg-nagyobb érték, az őstehetség vész el. Isten nem személyválogató, a belőle eredő képességeket nem a mi értékítéletünk szerint osztogatja az emberiségnek. A parafenomének, a természetfeletti képes-ségekkel rendelkező gyógyítók többnyire nem a diplomás orvosok, hanem az egyszerű emberek kö-zül kerülnek ki. Ezek a személyek sokszor még érettségi bizonyítvánnyal sem rendelkeznek, így nem képesek megfelelni a hatósági előírásoknak, képtelenek a természetgyógyász szakvizsgát le-tenni. Megfelelő anatómiai ismeretek hiányában pedig senki sem gyógyíthat, ezt a legújabb egész-

170/243


ségügyi törvény nem teszi lehetővé. Így ezek a páratlan adottságokkal, bizonyítható gyógyerővel rendelkező emberek elvesznek az orvostudomány és a társadalom számára. A jelenlegi körülmények között nem csak a sarlatánok, hanem azok sem gyógyíthatnak, akik erre a leginkább képesek lenné-nek. Kissé groteszknek tűnik a hasonlat, de ha Jézus ma élne, az érvényben levő törvények szerint kuruzslónak számítana, és engedély nélküli gyógyítás címén börtönbe zárnák.

Létezik ugyan egy áthidaló megoldás ennek a visszás helyzetnek a feloldására, de éppen ellenke-zőleg alkalmazzák, mint kellene. Egyes országokban úgy védik ki a parafenomének hiányos anató-miai ismereteiből eredő esetleges károkat, hogy szakképzett orvosok mellé osztják be őket. Ebből az a fura szituáció áll elő, hogy képességeit illetően a mester szolgálja az inast. A valódi gyógyító kiszolgálóvá alacsonyodik ebben a folyamatban. Sokszor anyagilag is kihasználják, kiszipolyozzák őket, mert tisztában vannak vele, hogy más módon nem gyógyíthatnak. Ez a megalázó és kiszolgál-tatott helyzet csak oly módon számolható fel, hogy az orvos nem irányító, hanem segítő szerepet tölt be a parafenomének mellett, helyreállítva ezzel a természet adta értékrendet, a tudás, a rendkí-vüli képességek becsületét.

Kiútkeresés

1934 óta ismert a rákgyógyítás egyetlen lehetséges módja a mágneses besugárzás. Ennek ellené-re senki sem alkalmazza. Az emberek inkább szenvednek, inkább meghalnak, csak ne kelljen elis-merni egy olyan módszer rendkívüli hatásosságát, amit nem ők találtak ki. Ne kelljen előre lépni a fejlődés útján. Minden téren, de főleg az egészségügyben megengedhetetlen az ugrásszerű fejlődés. Ha 3 perc alatt meg lehet gyógyítani az embereket a rákból, mit fognak csinálni az orvosok, mi lesz a gyógyszergyárakkal? Csupán Magyarországon 160 ezer ember dolgozik az egészségügyben. Ha minden betegséget megszüntetünk, hogyan foglalkoztatjuk tovább az orvosokat, az ápolónőket, a mentőszemélyzetet?

Amíg az AIDS-et sokan Isten büntetésének nevezik, a rákot az emberiség ostorának tartják. Az orvostudománynak semmilyen más téren nem kellett annyi kudarcot elviselni, mint a rákgyógyítás terén. Az egymást követő csodaszerek és nagy felhajtással beharangozott új eljárások ellenére évről évre emberek milliói halnak meg ebben a betegségben. A rákbetegek gyógyítása is nagyon költsé-ges. A világ országai évente 50 billiárd dollárt költenek erre a célra. Az univerzális gyógymód azon-ban várat magára. Nagymértékben nehezíti a kutatást, hogy legalább 200-féle rákbetegség létezik. A tökéletes, mindegyik ráktípus ellen hatásos eljárás megtalálásának akadálya, hogy nem vagyunk tisztában a rák természetével. De Vita szerint: „Amit a rákról írtunk, betöltik a könyvtárakat; de amit a rákról tudunk, elfér egy vizitkártyán”.

A WHO jelentése szerint a világon évente 12 millió új rákos beteget regisztrálnak, és 7,6 millió ember hal meg ebben a betegségben. A szívbetegségekkel és egyéb idült betegségekkel együtt éven-te 24 millió ember pusztul el. A helytelen táplálkozás és a fokozódó környezetszennyezés következ-tében ezek az adatok évről évre rosszabbodnak. Franciaországban pl. 1960 és 2000 között 60%-kal nőtt a rákos megbetegedések száma. Előrejelzések szerint 2020-ra az új rákos esetek száma évi 25 millióra fog növekedni, a rákban elhunytak száma pedig eléri majd a 10 milliót. Ez azt jelenti, hogy minden évben Magyarország teljes lakosságának számával csökken a világ népessége egy olyan be-tegség következtében, ami pár percnyi kezeléssel kiküszöbölhető, végleg felszámolható lenne. Meg-szüntethetők lennének a gyógyítással járó csonkítások (melleltávolítás, a végbélnyílás hasfalon tör-ténő kivezetése) is, amelyek pszichésen nagyobb megrázkódtatást okoznak, mint a közelgő halál miatt érzett félelem. Nem fordulnának elő téves diagnózis következtében végzett csonkolások sem. Németországban pl. 2000-ben 300 nő mellét operálták le feleslegesen.

Különösen rossz a helyzet nálunk. Nemzetközi összehasonlításban a rák okozta elhalálozások arányát tekintve első helyen állunk. Amíg a fejlett nyugati országokban a megelőzésnek, a felvilá-gosító tevékenységnek köszönhetően legalább a növekedés üteme mérséklődött, itthon rohamosan nő az új esetek száma. Jelenleg évente 30 ezren halnak meg Magyarországon különböző daganatos megbetegedésekben. Az adalékanyagokkal készített ipari élelmiszerek fogyasztásának növekedése következtében mind gyakoribbá válik a vastagbéldaganat. Csupán az Egyesült Államokban évente

171/243


100 ezer ember hal meg vastagbélrákban, és más vastagbélbetegséggel együtt további 200 ezernek ültetik ki a hasfalára a végbelét.

Mindez annak ellenére alakult így, hogy világszerte újabb és újabb módszereket dolgoznak ki a rákgyógyítás terén. Időnként felröppennek hírek, hogy a tudósok kifejlesztettek egy új csodaszert a rák ellen. Később azonban kiderül, hogy csodaszerről szó sincs. A készítmény csak a rák bizonyos fajtája ellen hatásos, és annál sem mindig. A ráknak több mint 200 fajtája van, így lehetetlenség mindegyikre gyógyszert kikísérletezni. Már csak azért sem, mert egy új gyógyszer kifejlesztése 800 millió dollárba kerül, és 5 évig tart. A ráksejtek elpusztítására csupán egy univerzális módszer léte-zik: a fizikai úton történő elpusztítás. Igazi áttörést csak szubatomi kezeléssel lehet elérni. Mi azon-ban nem vagyunk hajlandóak tudomást venni erről a lehetőségről. Inkább eltemetjük szüleinket, testvéreinket, megsiratjuk gyermekeinket, de akkor sem teszünk semmit ez ügyben. Bohócokat kül-dünk a rákban haldokló gyerekek kórházi ágyához, ahelyett hogy meggyógyítanánk őket. Nem fel-vidítani kell a beteg gyerekeket, hanem visszaadni az egészségüket. Álszent módon egymás után hozzuk a gyermekvédelmi törvényeket, amelyek szigorúan tiltják a fiatalkorúak legcsekélyebb mér-tékű testi fenyítését is, közben milliószámra küldjük őket a halálba. Közömbösségünkkel, nemtörő-dömségünkkel, hitetlenségünkkel nem csak a világot pusztítjuk el magunk körül, hanem önmagun-kat is.

Viselkedésünk akár gondatlanságból elkövetett emberölésnek, illetve tömeggyilkosságnak is mi-nősíthető, mivel a rákgyógyítás legegyszerűbb, leghatékonyabb és legolcsóbb módja már 80 éve ismert. A II. fejezet „Kiútkeresés” rovatából tudjuk, hogy a rákos sejtek elpusztításának legeredmé-nyesebb módja a frekvenciaspecifikus besugárzás. Erre ifj. Royal Raymond Rife65 (1888-1971) már

80 évvel ezelőtt rájött. Az amerikai biokémi-kus nevéhez több korszakalkotó találmány is fűződik. Ezek egyike egy rendkívüli felbon-tású fénymikroszkóp, amellyel már 1920-ban színesben és nagy felbontás mellett tudta vizsgálni az élő mikrobákat. Észrevette, hogy vannak közöttük a megszokottnál sokkal ki-sebb méretűek, amelyek ugyanakkor mások-nál jóval elevenebbek. Több mint 400-szor megismételt kísérletei során megfigyelte, hogy minden egyes baktériumnak és vírusnak saját rezonanciafrekvenciája van. Minden mikroorganizmus más-más frekvencián re-zeg, és ez az ami, rendkívül sebezhetővé teszi őket. Ennek a fizikai jellemzőnek a befolyá-solásával ugyanis oly módon pusztíthatók el, hogy a többi sejt a legcsekélyebb mértékben sem károsodik. Ráadásul a rákos sejtek aurája (mágneses kisugárzása) még nagyobb is a többi sejtnél, mivel a meridiánláncból kisza-kadva fokozott élettevékenységbe kezdenek.

Rife is a jellegzetes, lilásvörös kisugárzásukról ismerte fel a rákos daganatban levő, illetve a rákos daganatot keltő organizmusokat, és BX bacilusoknak nevezte el őket. Kiderült, hogy ezek anató-miailag minden organikus közegben jelen vannak, de csak bizonyos kiváltó feltételek (sokk, toxi-nok, sugárzás, tehát a legyengült test kémiai traumája) hatására alakulnak át betegséget okozó for-mává. Rife 10 alapmikroba létezését feltételezte, amelyekből a környezet változásai betegséget ki-váltó, illetve ártalmatlan variációkat hozhat létre. A rákos mikroorganizmusok általa megfigyelt 4 eltérő formájáról bebizonyosodott, hogy oda-vissza egymásba alakíthatók, tehát a betegséget oko-zók újra ártalmatlanná tehetők! 65 rájel rejmon(d) rájf

172/243


Innen már csak egy lépés volt a másik korszakalkotó találmányának, a frekvenciakészüléknek a kifejlesztése. Rájött, hogy semmi mást nem kell tenni, mint a rákos sejteket gerjeszteni. Általuk ki-sugárzott frekvenciájú mágneses hullámokat kell rájuk irányítani, amitől valósággal szétrobbannak. Fizikai tanulmányainkból tudjuk, hogy a rezonanciafrekvencia mekkora károkat tud okozni az anyagi világban. Ha egy tárgyra a saját rezgési frekvenciájával megegyező hanghullámokat irányí-tunk, fokozott mozgásba lendül, és ez a mozgás rövid idő alatt olyan intenzívvé válik, hogy a tárgy apró szilánkokra esik szét. Ily módon egy toronyépület is romba dönthető.66 Rezonanciafrekvencián történő elektromágneses gerjesztés esetén a sejtek energiafelvétele nő meg, amitől felforrósodnak, elpusztulnak.67 Miután fölfedezte, hogy a betegséget keltő organizmusok speciális frekvencia-besugárzással sebezhetők, vagyis ezzel bombázva szét lehet őket rombolni, feltérképezte minden veszélyesnek ítélt baktérium és vírus halálos oszcilláló frekvenciáját. Rife súlyos, többnyire ment-hetetlennek tartott pácienseit ezzel a rezonáns frekvenciával besugárzó készülékével kezelte 3 per-cig, de csak háromnaponta, hogy a szervezetnek legyen ideje eltüntetni az elpusztult mikroorganiz-musokat. Az első, súlyos rákbetegeken végzett gyógykezelés a Dél-karolinai Egyetemen folyt 1934-ben. A 4 héten tartó kísérlet 100 százalékos sikerrel zárult, Ezt követően 1938-ig több klinikán is eredményesen alkalmazták az új, fájdalom- és gyógyszermentes eljárást.

És ez volt a baj. Amíg a hagyományos orvoslás rendkívül rossz hatásfokkal gyógyítja a rákos be-tegeket, Rife minden rákos betege meggyógyult. Megmozdult erre az orvostársadalom. 1938-ban az Amerikai Orvosi Társaság megsemmisítő hadjáratot kezdett minden frekvenciakészüléket használó orvos ellen. Rife túlságosan egyszerű és szinte minden vírusos betegséget gyógyító módszerének sikere egzisztenciális összeomlással fenyegette az egész gyógyászati ágazatot. A gyógyszergyártók, az orvosiműszer-gyártók, az orvosok, a mentősök, a kutatóintézetek és különféle laboratóriumok al-kalmazottai egyik hónapról a másikra munkanélkülivé válnának. Ha minden betegséget 3 perc alatt meg lehet gyógyítani úgy, hogy semmilyen gyógyszer, segédeszköz nem kell hozzá, akkor a hagyo-mányos gyógyításban tevékenykedők mit fognak csinálni? Ha nem lesznek betegek, rájuk sem lesz szükség. Ezért beindult az ellehetetlenítés gépezete, és Rife körül, ahogy ma mondanánk, „megfa-gyott a levegő”.

Ezt a hadjáratot teljes intenzitással támogatta a démonvilág is. A túlvilági lények ugyanis tökéle-tesen tisztában vannak azzal, hogy a világ bajai milyen módon számolhatók fel. A Sátán érdeke azonban nem a mi segítésünk, hanem hogy minél több szenvedést, veszteséget okozzon nekünk. Ezért mindent megtettek a számukra kedvezőtlen folyamat megállítása, felszámolás érdekében. Ezt követően Rife-ot és mindazokat, akik kapcsolatban álltak gyógymódjával egyfajta „Tutenkámen fá-raó átka”-ként sorozatos csapások érték. Laboratóriuma 1939-ben porig érett. Közvetlen munkatár-sát, dr. Milbank Johnson professzort 1944-ben megmérgezték (néhány órával azelőtt, hogy egy kon-ferencián közzétehette volna az 1935 és 1938 közötti kutatási eredményeket). Ezt követően meg-semmisítették az általa alapított társaság szinte minden iratát. Nem sokkal utána fegyveres merény-letet követtek el a Rife-al rokonszenvező dr. Raymond Seidel68 ellen. Ellopták Rife univerzális mik-roszkópjának kvarcprizmáját, és ezzel használhatatlanná tették a készüléket. A frekveciakészülékeket gyártó cég tönkrement egy koholt perben, a módszert használó orvosokat pedig megvesztegették vagy

66 Tesla már száz évvel ezelőtt végzett ilyen kísérletet Manhattan-ben. Tenyérnyi méretű infrahang generátorát ráerősítette egy félig kész tízemeletes épület egyik gerendájára. Ráhangolta az épület rezonanciafrekvenciájára. Erre a toronyház recsegett-ropogott. Ezt látva a munkások pánikszerűen kimenekültek, mert azt hitték, hogy földrengés van. Kihívták a rendőrséget is. Ekkor Tesla zsebre vágta a készülékét, és elsétált a helyszínről. Mint később megjegyezte 10 perc alatt le tudta volna rombolni az épületet. 67 Valószínűleg ez az oka, a földönkívüliek által elrabolt és meggyógyított személyek forróságérzetének is. A frekvenciaspecifikus energiabesugárzás következtében a rákos sejtek túlmelegedtek, és elpusztultak. Utána már csak a szervezet kitakarítása volt hátra, ami kevesebb fájdalommal járt. (Lásd II. fejezetben, a „Földönkívüliek orvostudománya” című rovatban.) Mivel ők nem elektromágneses, hanem sokkal hatékonyabb mágneses sugárzást használnak, egyetlen kezeléssel is teljes gyógyulást érnek el. 68 rejmon(d) szeid(l)

173/243


megfélemlítették. Végül magát a tudóst is bíróság elé állították, és elkobozták minden kutatási ered-ményét, följegyzését és iratát. Az idegileg összeroppant Rife 1946 után eladta laboratóriumát.69

Ellenségei olyan alapos munkát végeztek, hogy a későbbiekben Rife kísérleteinek megismétlése, technikájának újraélesztése lehetetlenné vált. A rekonstruálást az is nehezíti, hogy 1939 után alig maradtak néhányan, akik egyáltalán bemerték vallani, hogy valaha is találkoztak vele. A Rife-mód-szer feltámasztására irányuló törekvésekben csak néhány megmaradt iratra és levélre, valamint a felépült betegekről rendelkezésre álló beszámolókra lehet támaszkodni. Ez esetben is ugyanaz tör-tént, mint a Tesla-konverterrel. Azt is az 1930-as években találták fel Amerikában, és hasonló okok miatt semmisítették meg. De nagy árat fizettünk érte. Ennek következménye a globális felmelege-dés, az ózonlyuk, a természet rohamos pusztulása. A Rife-féle gyógyító eljárás mellőzéséért pedig évente több száz millió ember halálával fizetünk világszerte. Ez a módszer ugyanis nem csak a rák, hanem az AIDS, a tuberkulózis és minden egyéb fertőző betegség felszámolására, maradéktalan gyógyítására is alkalmas lenne. Ráadásul nem kerülne semmibe. A betegek családtagjai nem rop-pannának bele a rendkívül költséges hagyományos gyógyítás költségeibe, és a társadalombiztosítás se került volna az összeomlás szélére. Csakis mi tehetünk arról, hogy ide jutottunk. Megérdemeljük a sorsunkat.70

Figyelnek minket A parapszichológiai jelenségek kutatói a jövőben sem fognak unatkozni. Rengeteg olyan jelen-

ség titkának a megfejtése vár rájuk, melynek okáról ma még sejtelmünk sincs. Ezek egyike a koráb-bi elsötétedések rejtélyes sorozata. Hiteles feljegyzések szerint 1884. április 26-án délben az angliai Prestonban az ég váratlanul úgy elsötétedett, hogy az állatok aludni tértek. 20 perccel később újra kisütött a nap. Abban az időszakban sem nap-, sem holdfogyatkozás, de még felhő sem volt az égen. Ennél is különösebb elsötétedést jegyeztek fel Londonban 1763. augusztus 19-én. Itt az volt a legfélelmetesebb, hogy a sötétségen a gyertyák és a lámpások fénye sem tudott áthatolni. Ha az sűrű füst lett volna, akkor nyomott hagyott volna a tárgyakon, illetve a szaga beivódott volna a textíliák-ba, de efféle hatást nem tapasztaltak.

Később ez a jelenség országnyi méretekben is megismétlődött. 1780. május 9-én délelőtt 10 óra-kor sűrű sötétség borította el Kanadát, valamint New York keleti és Pennsylvania északkeleti részét. Az egész úgy kezdődött, hogy északkeleten minden ok nélkül köd keletkezett, amely erős széllel gyorsan tovaterjedt. A térségben az összes lámpát meg kellett gyújtani. Délután 1 órakor az égbolt olyan volt, mint egy csillagtalan éjszakán. A lakosságot pánik fogta el, és a templomokba siettek abban a hitben, hogy elérkezett az utolsó ítélet napja. Délután 5 óra felé a sötétség már akkora volt, hogy a szemtől néhány centiméterre levő fehér papírlapot sem lehetett felismerni. Majd amikor a legmélyebb volt a sötétség, halvány fénysugár tört át rajta. Ekkor minden tárgy fantasztikus színár-nyalatokat öltött, miközben zöldes világosság szűrődött át a homályon. A sötétség csak másnap haj-nalban 1 óra körül kezdett szétoszlani. Végre felbukkant a vérvörös színű Hold. Azután szabályosan pirkadt, és újra megjelent a Nap, mintha mi sem történt volna. Ilyen esetek később is előfordultak. 1886-ban Wisconsinban a nappal kellős közepén olyan sötétség keletkezett, mintha éjfél lenne. A teljesen megdöbbent emberek eszüket vesztve összevissza futkároztak. 1904 decemberében a Tennessee államban levő Memphisben délelőtt 10 órakor kb. negyedórán át a legtökéletesebb sötét-ség uralkodott.

Erre a jelenségre nem találtak semmilyen logikus magyarázatot. Így nem gondolhatunk másra, mint hogy valamilyen Földön kívüli beavatkozás történt. Egy nálunk jóval fejlettebb civilizáció a

69 Dr. Rife 1971-ben halt meg, a hivatalos álláspont szerint válium-túladagolásban. A boncolást végző orvos először idegenkezűséget állapított meg, ám egy ismeretlen telefonáló fenyegetésére visszavonta ezt a véleményét. Hogy ki volt az ismeretlen telefonáló, nem nehéz kitalálni. Dr. Rife aurakutatással is foglalkozott, ahol szintén igen jelentős eredmé-nyeket ért el. Emiatt a CIA frontális indított ellene. Három kollegáját titokzatos baleset érte, laboratóriumát felgyújtot-ták, egy másik telephelyére ismeretlenek betörtek, és elvitték a kutatásaival kapcsolatos összes dokumentumot. 70 Dr. Rife módszerének rekonstruálási módjáról Az ezotéria kivitelezése III. kötetében olvashatunk.

174/243


magasból besugározta a légkörünket. Az UFO-ikon elhelyezett sugárágyúk olyan energiarészecské-ket juttattak a levegőbe, amelyek elnyelték a fotonokat. A normális látási viszonyok csak ezek el-oszlása után álltak helyre. A dátumok viszonylagos közelisége folytán az is lehet, hogy a föld alá kényszerült civilizációk egyike kifejlesztett egy új zavarkeltő fegyvert, és ezt rajtunk próbálták ki. Ennél valószínűbb magyarázat, hogy ezeket az akciókat figyelemfelkeltőnek szánták. Így akartak elgondolkodtatni bennünket. Ily módon kívánták a figyelmünket a parajelenségek felé terelni. Tisz-tában vannak vele, hogy az ember csak az után kezd el érdeklődni, csak olyan jelenséget próbál ma-ga is előidézni, amelyről tudomása van. Előbb-utóbb, ha másként nem, hát a véletlen folytán mi is rájönnénk ezekre a dolgokra, de a számunkra kijelölt út a gyorsított evolúció, melynek előfeltétele, az időszakonkénti segítség. Ennek első állomása a figyelemfelkeltés. Ez már kétszáz éve megtör-tént. A következő lépést nekünk kell megtenni, ha további segítséget várunk.

☯ Az 1990-es évek elején kínai kutatók a lhászai palotában eddig ismeretlen szanszkrit dokumen-

tumokra bukkantak. A fordítással dr. Ruth Reyna-t a Csandigar Egyetem kutatóját bízták meg. A szöveg értelmezése során kiderült, hogy az ősrégi dokumentumok csillagközi utazásra alkalmas űr-hajók építéséhez adnak útmutatást. Világos és egyértelmű utalások tanúsították, hogy a szerkezetek működése az antigravitáción alapult. Ugyanazon a lagima-nak nevezett erőn, amely a hindu jogik szerint képessé teszi az embert a levitációra. A szövegből kiderült, hogy az évezredekkel ezelőtt in-diaiak gyakran utaztak ezeknek az „astra”-nak nevezett járműveknek a fedélzetén távoli földrészek-re, illetve a Holdra. (A Rámájana pontos leírást ad egy holdutazásról, amit egy vimana fedélzetén tettek meg.) Az írás arra is kitért, hogy az antima, a láthatatlanság sisakja bárkit képes volt láthatat-lanná tenni, a garima pedig olyan súlyossá varázsolta az embert, mint az ólomhegy. Ezek az eszkö-zök valószínűleg mesterségesen idézték elő azokat a jelenségeket, amelyek az agyfrekvencia le-csökkentésével is elérhetők.

Ezeket a parapszichológiai képességeket a védikus irodalom ismerteti részletesen. Összefoglaló néven sziddhiknek nevezik őket. A sziddhik hosszas meditációs gyakorlatok vagy a szellemi jóga művelése során sajátíthatók el. Ezek egyike a mentális kommunikáció és gondolatolvasás. Nyugati szakkifejezéssel: telepátia. Elődeink számára még természetes dolog volt a nagy távolságból való lá-tás és hallás képessége. A közismert indiai kötéltrükk előidézésére az illúzióképek teremtése gya-korlat elsajátítása teszi képessé a jogikat. A fentiekben említett láthatatlanságot az antardhana sziddhi segítségével segédeszközök nélkül is előidézhetjük. A levitáció illetve antigravitáció képes-ségére a laghima sziddhi gyakorlása ad lehetőséget. Ide tartozik a gravitációs vonzás megnövelé-se, vagyis a test földhöz cövekelése. A tárgyak és élőlények strukturális sérülések nélküli méretvál-toztatására (nyújtására vagy zsugorítására) az anima- és mahima sziddhi elsajátítása tesz alkal-massá. A dimenzióközi utazás képességét a prapti sziddhi biztosítja. Ezzel a képességgel rokon a vihaysá, ami nem más, mint tárgyak teleportálása. Önmagunk egyik helyről másikra teleportálását a mano-java gyakorlat biztosítja az elme segítségével.

A távhipnózis és gondolatirányítás használatára a vasita sziddhi gyakorlói tehetnek szert. A hip-nózisnak ez a sajátos módja lehetővé teszi, hogy az emberek gondolatait nagy távolságból ellenőriz-zük. (Mellesleg a parapszichológia jelenségek jelentős része pszichedelikus szerekkel, kémiai úton is előidézhető. Erre a célra különféle növények, gombák levét szokták alkalmazni. A mágiával fog-lalkozó szakirodalom szerint a sisakvirág pl. súlytalanságot vált ki.) Létezik egy olyan gyakorlat is melynek során különböző (akár állati) formákban jelenhetünk meg, illetve ezek illúzióját kelthet-jük a szemlélőben. Végül a 10. sziddhi gyakorlása során asztráltestben beléphetünk mások fizi-kai testébe, és ellenőrizhetjük azt. Ugyanezt megtehetjük különböző tárgyakkal, illetve növények-kel, állatokkal is. Mint látható a sziddhik szinte az összes parapszichológiai jelenséget felölelik. A Földön kívüli civilizációk is ezeket alkalmazzák a látogatásaik során.

A Mahábhárata titokzatos repülő szerkezeteiről sokan hallottak. Ezek létezését más ősi írások is

megerősítik, sőt sok olyan részletekkel szolgálnak, amelyek még hihetőbbé teszik az ismert beszá-molókat. 1875-ben egy indiai templomban találtak rá a Vaimanika Szasztra-ra, amely a vimanák

175/243


hosszú útra történő felkészítésével, a viharban történő repülés szabályaival, és a napenergia felhasz-nálásával kapcsolatos teendőkkel foglalkozik. Olyan az egész, mint egy modern pilótaképző tan-könyv azzal a különbséggel, hogy ebben a korban nem repülőgépeket, hanem diszkosz-, szivar- és harang alakú repülő szerkezeteket használtak. Repülési módjukat tekintve sem hasonlítottak a mi gépeinkhez, mert az aerodinamikai törvényeknek fittyet hányva repültek. „Erős fényt bocsátottak ki magukból, akár az izzó parázs, és gyakran lebegtek a talaj és a víz felett.” A láthatatlanná válás szintén nem okozott nekik gondot, mivel hol eltűntek, hol hirtelen megjelentek. Az emberek csak találgatták, hogy éppen hol lehetnek. (Ezeknek a járműveknek a képe olyan mélyen rögződött az in-diaiak emlékezetében, hogy a későbbi sztúpákon is megörökítették őket. A templomok tetejét fedő harang alakú képződmények valójában nem mások, mint a kozmikus utazásokra is alkalmas repülő szerkezetek hű ábrázolása.)

A még régebbi források ábrákat és diagramokat is tartalmaznak. A leírások felsorolják azt a 16 anyagot, amelyből a járműveket készítették. A szöveg külön kitér a hőelnyelő alkatrészekre, és em-lítést tesz 31 kiegészítő elemről. Az üzemanyag felsorolásánál a higanyalapú energiakisugárzó mel-lett egy bizonyos sárgásfehér folyadék is szerepel, ami kísértetiesen hasonlít a gázolajra. A Szamara Szutrádhara szerint a vimana vasból készült, hajszálpontosan illesztették össze, és a felülete simára volt csiszolva. A meghajtóerőt „a hátulsó nyíláson át lángszerűen kilövellt higanyerő” biztosította. Ez a mű tudományos alapossággal elemzi az egyes röppályákat. Oldalak foglalkoznak a felszállás, a levegőben való manőverezés és a leszállás technikájával. Még a kényszerleszállás módjára is kitér-nek, sőt megemlítik a madarakkal való ütközés lehetőségét. A leírásokból az is kiderül, hogy ezek a járművek nem itt a Földön készültek. A technikai jártasságukról híres dánavák építették őket, akik a Taltala bolygón éltek a Danavas királyságban.

A leírásokból ítélve ezek a járművek nem voltak túl fejlettek. Bár a meghajtásukhoz többnyire antigravitációs energiát használtak, voltak náluk jobbak is. A Rámájana és a Mahábhárata részlete-sen beszámol azokról a borzalmas csatákról, amelyeket az indiai népet támogató civilizáció és az asvin néven említett atlantisziak vívtak egymással a Holdon és a Föld légkörében. Az atlantiszi űr-járműveket vailixi-nak nevezték. Szivar alakúak voltak, és nemcsak a levegőben, hanem a víz alatt és az űrben is jól mozogtak. Ebből az is kiderül, hogy ez az időszak már jóval az özönvíz utánra te-hető. Az özönvíz előtt ugyanis az atlantiszi civilizáció még nem érte el azt a szintet, hogy UFO-szerű járműveket alkothatott volna. A katasztrófából kimentettek fejlődése azonban az Atlanti-óceán alatt kialakított élettérben tovább folytatódott, és néhány ezer év után meghaladta az Indiában tevékenykedő földönkívüliek szintjét.

A két civilizáció közötti háborúk nem egyszer atomfegyverek bevetését eredményezték, aminek legtöbbször a mi civilizációnk, vagyis a földi emberek itták meg a levét. Az ismeretlen fegyver, az „érc villámcsapás, a halál hírnöke” hamuvá égette a Vrisnik és az Andhakák népét. „A holttestek úgy összeégtek, hogy felismerhetetlenné váltak. A távolabb élő embereknek kihullott a hajuk és a körmük. Az agyagedények minden ok nélkül összetörtek, és a madarak fehérré váltak. Az elpusztí-tott városok környékén néhány óra alatt minden élelmiszer megfertőződött, és a víz ihatatlanná vált.” A harcok kimenetele csak akkor fordult jobbra, amikor az istenek megelégelték a pusztítást, és egy magasabb létsíkról a Földre küldték Krisnát, hogy rendet teremtsen. A Mahábhárata részlete-sen beszámol róla, hogy a Brahmától származó fegyverekkel sikerrel vetett véget a „félistenek és a démonok hatalmának”. Elővette a „célkeresővel rendelkező nyílvesszőket”, és azokkal semmisítette meg az ellenséges járműveket. Nem jött zavarba akkor sem, amikor az ellenfél Sivától kapott repülő szerkezetei (vasvárosai) láthatatlanná váltak az égen. Ilyenkor a „napsugárszerű vessző” hangot, il-letve hősugárzást keresett. Torpedóink és légelhárító rakétáink működési elvét ismerve nem nehéz rájönni arra, hogy ezek a fegyverek léteztek. Az ősi indiai iratok nem a fantazmagória szüleményei, hanem hiteles beszámolók egy olyan korról, melynek már csak a nyomai találhatók meg képzőmű-vészeti alkotások és élménybeszámolók formájában.

Civilizációnk védelme később sem szűnt meg, csak a módszer változott. Fejlődésünk előrehalad-tával a bennünket felügyelő magasabb rendű civilizációk már nem éltek köztünk. Láthatatlanná tett UFO-anyahajóikkal Föld körüli pályára álltak, és onnan figyelik a légterünket. Az engedély nélküli behatolók feltartóztatása már kint az űrben, jóval a látóhatáron kívül történik. A föld alá szorult elő-

176/243


ző civilizációk ellen azonban még a középkorban is harcolniuk kellett. Ezek a harcok sokszor a szemünk láttára folytak. 1608. augusztus elején rendkívüli események tartották félelemben Mar-seille és Genova lakosságát. A szemtanúk szerint több napon át légi harcok dúltak valamilyen „re-pülő szörnyek” között. A látványt „véres eső” kísérte Marseille és Nizza vonalában. Martigues fe-lett pedig két titokzatos „harci repülő” vívott furcsa zajos csatát. Azóta Atlantisz lakói is lecsilla-podtak, és már nem támadnak, hanem védenek minket. A pillanatok alatt helyszínre érő „ezüst flot-tájuk” az interplanetáris repülőraj fő erőssége.

A felügyeletünket végző civilizációk nem csak az ellenséges szándékú idegenektől, hanem az űr-ből felénk tartó aszteroidáktól is megvédenek bennünket. Erre legutóbb 2002. november 1-én került sor Törökország légterében. Két levegőben levő és két felszálláshoz készülődő gép pilótája is látta, amint hajnali 5 óra 30 perckor egy fényes repülő jármű jelent meg az égen 11 ezer méter magasság-ban. Mozdulatlanul állt, miközben kb. 2 Hz-es frekvenciával pulzáló sárgásfehér fényt bocsátott ki magából. Nemsokára láthatóvá vált az égbolton egy másik fényes objektum is. Rettenetesen gyor-san közeledett a Föld felé. Mint kiderült ez egy közel 100 méter átmérőjű aszteroida volt. Ahogy a korong alakú harci jármű közelébe került, hirtelen darabokra esett szét. Ha egy ekkora meteorit a bolygónknak csapódik, heves földrengéseket vált ki világszerte. Ennek elkerülése érdekében sugár-fegyverrel szétlőtték az aszteroidát, amely 20-25 darabra hullva elégett a sztratoszférában.

Mivel az akciónak több száz szemtanúja volt, a média nagy terjedelemben foglalkozott az esettel. A török lapok, a rádió, a tévé, sőt a nemzetközi sajtó is felkapta az ügyet. Az illetékesek természete-sen most is tagadtak, és beindult a dezinformációs mechanizmus. Ismét elővették a jól ismert mesét, hogy az oroszok előző nap fellőttek egy űrhajót, és annak levált fokozati (üzemanyagtartályai) égtek el az űrben. Arra azonban nem számítottak, hogy egy amatőr videós felvette az egész eseményt, amit a tévécsatornák levetítettek. Ettől kezdve a török hatóságok mély hallgatásba burkolóztak. (Az amatőr videofelvétel megtekinthető a http://www.siriusufo.org internetes honlapon. A szemtanúk részletes beszámolója az Ufómagazin 2012. szeptemberi számában olvasható (18-19. oldalak.)

Az ezüst flotta másik akcióját sem sikerült eltitkolni. Egy űrmegfigyelést rögzítő esemény kiszi-várgása során kiderült, hogy bizonyos méret felett már nem célszerű felrobbantani az aszteroidát, mert széthulló darabjai olyan nagyok, hogy nem égnének el a légkörben, hanem becsapódnának a Föld felszínébe. Ebben az esetben az ezüstflotta más módszert alkalmaz. Az általunk megfigyelt ak-ció során UFO-k közrefogták a nagyméretű aszteroidát, és odébb tolták. Miután letérítették a pályá-járól, már nem veszélyeztette a bolygónkat. (Ez a megoldás technikailag nem okoz semmilyen ne-hézséget. Az UFO-kból kiáramló koncentrált éteri energia taszítja az anyagból kiáramló gravitációs energiát. Ha az éteri energia nagyobb, mint a gravitációs kisugárzás, akkor az anyag, jelen esetben az aszteroida eltávolodik, kilökődik a pályájáról.)

☯ Az „Ezoterikus körkép”-ből tudjuk, hogy a Földön közel 4000 UFO-bázis van. Ezek többsége a

sivatagokban, a tengerek mélyén és a magas hegyek gyomrában található. A földönkívüliek kedvelt tartózkodási helye a Himalája. 6000 méter felett gyakorlatilag megközelíthetetlen, néhány hegymá-szón kívül senki sem jár ara. Ezért egy nagyméretű üreget alakítottak ki maguknak a hegy gyom-rában. Ebben hatalmas utasszállító UFO-kat parkoltatnak, amelyeknek majd fontos szerepük lesz az arra érdemes emberek katasztrófa előtti kimentésében. Ezeknek a járműveknek a karbantartásához azonban nagyszámú személyzetre van szükség. 2005. december 26-án az a fura helyzet állt elő, hogy nem bennünket, hanem önmagukat kellett kimenteni a bolygónkról. A 226 ezer halottat köve-telő cunamit megelőző tengerrengés ugyanis komolyan veszélyeztette az ő életterüket is. Félő volt, hogy beomlik a hegy oldala, és a Himalája maga alá temeti a belsejében tartózkodókat. Világunk legmagasabb hegye ugyanis két kontinentális lemez találkozási pontján van, sőt ezeknek a leme-zeknek a feltorlódásából keletkezett. Mivel ezek az erők mind a mai napig működnek, a kontinens-vándorlás jelenleg is tart, könnyen előfordulhat, hogy a Himalája ismét megmozdul. Hegycsúcsok dőlnek le, új völgyek alakulnak ki. Az ijedtség tehát nem volt alaptalan. Mivel a földönkívüliek fej-lett műszerei már jóval a földrengés előtt képesek jelezni a készülő katasztrófát, az egész személy-zet elhagyta a bázist.

177/243


Erről a látványos menekülésről hindu zarándokok számoltak be, akik nem sokkal a földrengés előtt fényesen világító, meredeken felfelé szálló objektumokat láttak az ég felé repülni. A tragédiát a Föld légterétől távol, az űrből kísérték figyelemmel. A Himalájába való belépés és kilépés helyét le-hetetlen megtalálni, mert semmiféle lejárat nincs a hegy gyomrába. Ezek a magas fejlettségű szinten álló járművek ugyanis távozáskor és visszaérkezéskor dematerializálják magukat, és étertest for-májában hatolnak át a hegy oldalán, illetve a magas fennsíkokon. Leggyakoribb behatolási helyük a Konga La hegylánc egyik fennsíkja, amely India és Kína között, Ladakh tartományban található. Korábban senki sem törődött ezzel a terméketlen ás ásványanyagokban szegény területtel, most azonban mindkét ország annektálni szeretné. Ennek oka nagyon egyszerű. A kínai és az indiai had-sereg már az 1960-as évek óta állandó megfigyelés alatt tartja azt a vidéket, mert gyakran látnak „föld alól felbukkanó repülő objektumokat”. Ezek a legváratlanabb pillanatban tűnnek fel, illetve nyeli el őket a föld. Az egész életüket a Himalájában leélt, sokat tapasztalt hegyi vezetők szerint „nincs ebben semmi szokatlan, mivel ezek a fények mindig is jelen voltak a térségben”. Egy eset-leges háború kipattanásának elkerülése érdekében India és Kína egyezményt kötött, amelyben Ladakh tartományt senki földjévé nyilvánították. Jelenleg a két nagyhatalom katonái farkasszemet néznek egymással Ladakh határain, és közben árgus szemekkel figyelik az érkező és távozó UFO-kat. A buddhista szerzetesek és az ott élők azonban többet látnak, mert szinte előttük húznak ma-gasba a rejtélyes járműve. A jelenség a turisták érdeklődését is felkeltette, de a határőrség újabban már nem engedi be őket Ladakhba. A speciális szakemberek és a különleges ügynökök száma azon-ban napról napara nő, mivel mindkét ország szeretne minél több tapasztalatra szert tenni az UFO-kkal kapcsolatban.

Az eddigi élményeik ugyanis meglehetősen negatívak voltak. 2004. február 20-án az indiai légi-erő MIG-21-es vadászgépe gyakorlatozás közben hirtelen eltűnt a radarernyőről. A kutató alakulat már csak a roncsokat és a pilóta holttestét találta meg. Február 26-án minden előzetes figyelmezte-tés nélkül egy Jaguár IAF típusú vadászgép zuhant le. A parancsnokság először balestre gondolt, de a hadgyakorlaton részt vevő katonák látták, amint egy fényes objektum átrepülte az indiai-pakisz-táni határsávot, és az égből leereszkedve földet ért. A különös járműből három, még különösebb ki-nézetű idegen lépett ki, valamit megvizsgáltak, majd visszaszálltak és elrepültek. Civil szemtanúk pedig azt állították, hogy mindkét repülőgépbaleset előtt rejtélyes fények villantak fel az égen, és a két vadászgép úgy zuhant a földre, mint egy darab kő. A földönkívülieknek valószínűleg nem tet-szett, hogy az indiai légierő éppen a bázisuk felett tart bombázó hadgyakorlatot, és a két veszélyes-nek tartott gépet sugárfegyverrel lelőtték. Ezt követően a hatóságok teljes hírzárlatot rendeltek el, és még a két gép elvesztésének tényét is vonakodnak elismerni.

Az ellenséges szándékú idegenek nem csak a vadászrepülőgépeket, hanem a hadihajókat is gyak-ran célpontnak tekintik. Sokszor minden indok nélkül kilövik, felrobbantják őket. Valószínűleg így kívánják demonstrálni technikai fölényüket. Orosz tengerészeti források szerint 1999. május 18-án éjfélkor az észak-atlanti térségben tartózkodó Zsukov hadihajó legénysége egy legalább 60 méter hosszú, szivar alakú UFO-t pillantott meg az égen, amely váratlanul támadását intézett ellenünk. Szergely Vorhenov kapitány rádión értesítette a fekete-tengeri központot, és felkészült az UFO megsemmisítésére. Három perccel később újabb üzenet érkezett a bázisra.: „Az ismeretlen repülő-gép tüzet nyitott ránk, feltehetően lézerfegyverrel. Találatot kaptunk a hajó derekán, visszatérünk a kikötőbe.” Nem sokkal később az utolsó üzenet: „A repülőgép ismét ránk lő. Találat a …” A mon-dat nem fejeződött be. A rádióösszeköttetés hirtelen megszakadt. A további fejleményekről a közel-ben tartózkodó norvég megfigyelők számoltak be: „A harmadik támadás során egy hatalmas tűzlab-da villant a tengeren, és a hadihajóból semmi sem maradt. A jármű roncsai és a 860 főnyi személy-zet nyomtalanul eltűnt.

☯ A Földön kívüli civilizációk kezdettől fogva érdeklődnek a haditechnikánk után. Már nagy Sán-

dor hadjáratait is figyelemmel kísérték. I. e. 332-ben segítettek is neki, amikor sugárfegyverekkel lerombolták Türosz falait, így a serege ostrom nélkül bevehette a várost. (Háromszög alakú repülő szerkezetek többször körülrepülték a 15 méter magas falakkal körbevett várost, majd „villámmal”

178/243


több helyen ledöntötték a falát.) Máskor meg rátámadtak. Amikor India meghódításra indult, egy helyütt „lángoló repülő pajzsok” támadtak csapataira. A legnagyobb érdeklődést a II. világháború műszaki újdonságai váltották ki belőlük. Megjelenésüket a szövetséges erők foo-fighterként azono-sították. A németek azonban tudták, hogy itt nem az általuk végzett zavarkeltő akciókról van szó a kis antigravitációs szerkezetekkel. Ezért 1944-ben felállították a Sonderbüro 13-at, amely rövid idő alatt kiderítette, hogy Földön kívüli civilizációk figyelnek bennünket, rendkívül magas technikai színvonalat képviselő járműveiken.

Az első elgondolkodtató jelentést Fischer százados szolgáltatta, aki 1942. március 14-én a nor-végiai Banaki közelében létesített titkos bázisra repült. Leszállása után közölték vele, hogy a radar egy ismeretlen repülőgépet jelzett a közelében. Erre újra felszállt, hogy azonosítsa a látogatót. 3000 méter magasságban elérte az idegen objektumot, ami egy 90 méter hosszú, és 50 méter átmérőjű, szivar alakú szerkezet volt. A „légi bálna” sokáig mozdulatlanul lebegett, majd függőlegesen fel-jebb emelkedett, és hihetetlen sebességgel elrepült. A meglepett századosnak nem voltak kétségei afelől, hogy ezt a légi járművet nem emberek készítették.

A V1 és V2 rakétákkal végzett kísérletek is nagyon érdekelték az idegeneket. 1944. február 12-én Göbbels propagandaminiszter, valamint Himmler és Kammler SS-főparancsnokok jelenlétében a németek fellőttek egy kísérleti rakétát, melynek repülését filmre vették. A későbbi vetítésen tisztán látszott egy gömb formájú objektum, ami hol a rakéta mellett, hol körülötte repült. Először a szövet-ségesek megfigyelő repülőgépének vélték a szerkezetet, de a kémjelentések alapján kiderült, hogy az angoloknak is voltak ilyen élményeik. Ők meg a németekre gyanakodtak. Egy idő után rájöttek, hogy itt egy harmadik hatalomról van szó, amely mindkét felet figyeli. A rejtélyes idegenek kilété-nek kiderítésére a németek létrehoztak egy UFO-kutató hivatalt is, Uranus fedőnéven. (Ekkor még nem UFO-nak hívták az azonosíthatatlan repülő szerkezeteket, hanem Feuerball-nak.) A Messer-schmitt vadászgép próbarepülései sem kerülték el a földönkívüliek figyelmét. 1944. szeptember 29-én egy berepülőpilóta az újonnan kifejlesztett ME 262 Schwalbe típusú gépet próbálta ki, amikor két fényes objektumot pillantott meg a távolban. Teljes sebességgel rárepült az ismeretlen gépekre. Néhány másodperc múlva szembe találta magát két szivar alakú repülő szerkezettel. Nem sokáig tudott farkasszemet nézni velük, mert a közel 100 méter hosszú járművek iszonyatos sebességgel távoztak.

☯ Az érdeklődés később sem szűnt meg, sőt kiszélesedett. Az első és második típusú találkozásokat

harmadik és negyedik típusú találkozások követték, vagyis az idegenek személyes kapcsolatba lép-tek velünk. Az elrabolt személyek azonban többnyire egyszerű, műszakilag képzetlen emberek vol-tak, így csak kevesen adtak hitelt a beszámolóiknak. Sokak szerint a kétségek eloszlatásának, a tech-nikai ismeretek átadásának az lenne a legcélszerűbb módja, ha egy UFO leszállna a Tudományos Akadémia udvarára, ahol az Amerikai Fizikai Társaság ülését tartja, és az ufonauták próbarepülésre vinnék a tudósokat. Kétségtelen hogy ez az akció egy csapásra eloszlatná a tudományos világ Föl-dön kívüli élettel kapcsolatos kételyeit, de sok hátrányos következménye lenne. A korábban elmon-dottakon kívül a magasan fejlett idegenek nyílt fellépése önkéntelenül is negatív következtetéseket váltana ki az emberekben. Civilizációnk olyan gyengének és primitívnek érezné magát, hogy elve-szítené az életképességébe vetett hitet. A több ezer, sőt sok esetben több százezer éves fejlődésbeli különbség óhatatlanul is összehasonlítási alapot teremtene az ő és a mi világunk között. Ez olyan sokkot váltana ki bennünk, ami elvenné az életkedvünket. Az sem kizárt, hogy sok emberben rémü-letet keltene a kiszolgáltatottság érzése, hogy olyan civilizáció telepedett rájuk, akikkel szemben semmi esélyünk sincs. Különböző rémhírek is lábra kaphatnának, mely szerint rabszolgasorba taszí-tanak, vagy kiirtanak bennünket, hogy megszerezzék a bolygónkat. A fejlődés elején járó fajok csak úgy tudják az önbecsülésüket megőrizni, ha semmi sem ingatja meg a hitüket abban, hogy teljes mértékben uralják a saját életüket.

Sokat elárul a felvilágosítás járható útjáról egy Földön kívüli civilizáció üzenete: „Sokszor pró-báltunk már segíteni nektek, de nem tudjuk megváltoztatni a belső éneteket, amíg ti sem akarjátok másképp szemlélni a világot. Amíg nem léptek magasabb spirituális szintre, nincs értelme felvenni

179/243


veletek a kapcsolatot, mert nem vagytok elég érettek az együttműködésre. Pedig a gondolkodásotok végtelenül széles skálán mozog. Ezt ki lehetne használni. Képesek lennétek arra, hogy felemelked-jetek, és megismerjétek az univerzumot. De kicsinyes, másodrangú problémákkal vagytok elfoglal-va. Nagyon nehezen tudtok egymásra hangolódni, együttműködni. Még mindig sokat háborúztok, és a fegyverekkel pusztítjátok önmagatokat. Így nagyon nehéz lesz új korszakot bevezetni.

Ha bizonyossá válik számotokra, hogy léteznek más fajok is körülöttetek, félelem lesz úrrá rajta-tok. Nem vagyunk elérhetetlen faj, elérhetetlen távolságban. Ti intézitek úgy, hogy ne kerüljünk kö-zelebb. Igazából nem is akartok megismerni bennünket. Ha akarnátok, keresnétek minket, mindnyá-jan kutatnátok utánunk. A világotok is csak úgy ismerhető meg, ha elmerültök benne. Merüljetek a mélyére, és ismerjétek meg a működését. Mindig az a helytálló, amit már kipróbáltatok. Ha semmit sem próbáltok ki, és semmin sem gondolkoztok el, miből gondoljátok, hogy mások ezt megteszik helyettetek. Még mindig nem értitek meg azt, hogy bizonyos dolgokat saját magatoknak kell meg-oldanotok. Mi nem avatkozhatunk az életetekbe, nem cselekedhetünk helyettetek.”

☯ Az Ummo bolygóról érkezett idegenek sem tudtak rajtunk segíteni. Az ummiták 1960 óta éltek

köztünk. Három évtizedig figyeltek minket, majd úgy döntöttek, hogy elhagyják a bolygónkat. Bú-csúzóul azonban az alábbi üzenetet juttatták el hozzánk:

„30 éve tanulmányozzuk tudományotokat, kultúrátokat, történelmeteket és civilizációtokat. Mindazt az információt, melyet a Földön összegyűjtöttünk, egy titánium-kristály adathordozón ma-gunkkal vittük. Ittlétünk során demonstráltuk számotokra kultúránk és technológiánk parányi szele-tét – ám az átadott információk szűkössége miatt, az hatékonyan nem használható fel a mindennapi gyakorlatban. Mindezt azért tettük így, mert szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy a tudományoto-kat elsősorban háborúskodásra és önmagatok pusztítására használjátok. Civilizációtok folyamatos és elsődleges célja a háborúskodás, egymás legyilkolása, az önpusztítás. Úgy viselkedtek, mint a gyerekek, akik iszonyatos és veszélyes játékokkal szórakoznak, melyek majd elpusztítanak benne-teket. Sajnos SEMMIT SEM TEHETÜNK értetek, mert a kozmikus törvény kimondja, hogy min-den világnak a saját útját kell járnia, akár túléli, akár elpusztul. Ti a második lehetőséget választottá-tok. Magatokkal együtt elpusztítjátok bolygótokat. Megsemmisítitek a fajokat, szennyezitek a lég-körötöket, a tengereiteket egészen addig, amíg ezek a folyamatok már visszafordíthatatlanná válnak. Szomorúan ugyan, de tudomásul vettük őrült döntéseteket és elfogadjuk, hogy a döntés joga csakis a tietek.

Nem tudunk messzire látni a jövőtökbe, mert viselkedésetek teljességgel megjósolhatatlan, egy-fajta paranoia közeli állapotban vibrál. Mi a kozmoszbeli idősebb testvéreitek vagyunk, ezért to-vábbra is aggódva figyeljük a tevékenységeteket. Beavatkozni ugyan nem tudunk az életetekbe, de teljes szívvel kívánjuk, hogy sikerüljön megváltoznotok. Ne pusztítsátok el a csodálatos kék boly-gótokat, e ritka adottságú légkörrel rendelkező világot, mely oly csodálatosan lebeg az űrben, és nyüzsög rajta az élet!” A földönkívüliek másik csoportja ezt üzente nekünk: „A Föld nevű bolygó gyönyörű, szépek a házaitok, a földjeitek, a virágaitok, de főképp a folyóitok. A pusztulás azonban nem marad abba, ha öldöklitek egymást. Nem segíthetünk, ha ti sem segítetek egymáson.” (A Föl-dön kívüli megfigyelők tevékenységéről szóló részletes beszámoló a Színes UFO 2005. márciusi számának 17-32. oldalain olvasható.)

☯ Sokak szemében azért nincs hitele az ezotériának, mert hiányolják az elméleti ismeretek gyakor-

latba való átültetését. Így azt hiszik, hogy ez az egész humbug, megvalósíthatatlan kitaláció. Csú-csos sipkás, elborult tekintetű mágusok hagymázas víziója. A valóság azonban rácáfol erre a tévhit-re. Történelmünk során még soha nem született annyi paratudományokon alapuló találmány, mint a XX. század végén, és a XXI. század elején. Főleg a szabadenergia-kutatás, a szabadenergia kinyeré-se terén aktívak a feltalálók. De hol vannak ezek a találmányok, miért nem találkozhatunk velük az üzletekben? Miért nem vásárolhatjuk meg, miért nem használhatjuk őket? Erre a kérdésre az Index

180/243


internetes újság 2004. július 6-i számában kaphatunk választ „Ügynökök szűrik a benyújtott talál-mányokat” címmel:

„Az amerikai kormányzat hosszú évek óta több ezer szabadalmat tart kvázi parkolópályán, eltilt-va az eredeti feltalálót ötlete hasznosításától, a terület további vizsgálatától, sőt a vele esett sérelmek elpanaszolásától. Az indok minden esetben nemzetbiztonsági megfontoláson alapul, és ha a feltaláló megszegi a tiltást, tízezer dollárig terjedő pénzbüntetést és kétéves börtönt kockáztat. Az USA-ban érvényben lévő szabadalmi törvény (Invention Secrecy Act) több mint fél évszázada megbízhatóan tartja vissza a nyilvánosságtól számtalan feltaláló ötletét. Aki a szabadalmi eljárás megindítása után belefut a „Secrecy order” (Titoktartási rendelkezés) névre hallgató intézkedésbe, attól bekérik az összes kutatási eredményét és működő modelljét, majd titoktartási nyilatkozatban kell vállalnia, hogy az adott területen nem vizsgálódik tovább.

Az eredeti megfogalmazás szerint a titoktartási rendelkezés a nemzetbiztonsági szempontból ér-dekes találmányokra terjedhet ki, miközben minden egyes letiltó határozatot évente meg kell újítani. Ennek ellenére folyamatosan több ezer találmány van talonban – állapította meg az amerikai tudó-sok föderációja (FAS) – sőt szerintük az elmúlt években még fokozódott is a titkosítási verseny. Az Interneten több helyen is hozzáférhető a titoktartási nyilatkozat hiteles szövege. Ennek alapján a Secrecy order alá vont személynek részletesen be kell számolnia, hogy a szabadalmi hivatalon kívül kivel osztotta még meg találmánya részleteit. Ha az érintett amerikai állampolgár, akkor a követke-ző lépés a titoktartási nyilatkozat aláírása. Társfeltalálói viszony esetén az eljárás bonyolultabb. Ilyenkor az irat még azt is megtiltja, hogy a feltaláló értesítse a külföldi érintetteket a hivatali dön-tésről. Ehelyett meg kell adnia a beavatottak nevét, címét, és hogy mely részletekről van tudomá-suk. Velük ugyanis a megfelelő szervek beszélgetnek majd el.

Ha a feltaláló a tiltás ellenére nyilvánosságra hozza a szabadalmi beadványa részleteit, vagy más országban próbál rá szabadalmat bejegyeztetni, tízezer dollárig terjedő pénzbüntetést és két éves börtönt kockáztat. Ezért cserében semmilyen kompenzálásban, anyagi kártérítésben nem részesül. (A titkosítási rendelkezés külön hangsúlyozza, hogy kibocsátása nem igazolja semmilyen formában a találmány működőképességét vagy használhatóságát.) Ilyen feltételek mellett sokan már azt taná-csolják, hogy az USA szabadalmi hivatalában (Patent & Trademark Office, PTO) senki ne próbál-kozzon energetikával, gravitációval és szupravezetéssel kapcsolatos találmányt benyújtani. Ezek ugyanis olyan kulcsszavak, amelyre a találmányokat megszűrő bizottság azonnal reagál. Egy 1971-es, immár nyilvános listában felsorolják, mely területeken következhet be könnyedén a titkosítás.

A FAS szerint az amerikai hadsereg, a haditengerészet és légierő, az energetikai tárca, a NASA és az NSA (Nemzetbiztonsági Ügynökség) képviselőinek minden egyes USA-ban benyújtott szaba-dalomra „megállítási joga” van. Korábban csak a védelmi tárcával szerződött cégek számíthattak a szabadalom titkosítását kimondó határozatra. Az USA területén történt terrortámadások árnyékában azonban már a független civil vállalkozásokat is mind gyakrabban kötelezik az általuk kidolgozott technológia nemzetbiztonsági megfontolásokból történő átadására. Ez az eljárás tetemes pénzügyi veszteséget okoz nekik. Miután az állam ráteszi a kezét az eredményeikre, még a horribilis kutatási költségeiket sem tudják visszanyerni. Nem kezdhetik el a gyártást, nem tehetnek szert bevételre, nem kamatoztathatják több éves munkájuk, erőfeszítésük eredményét. Ez a kisebb vállalkozások tönkremenetelét eredményezi. Ráadásul még nem is panaszkodhatnak emiatt, mert ha újságírókhoz vagy a nyilvánossághoz fordulnak, börtönbe csukják őket.

A rakétavédelmi rendszerek fejlesztőit nem éri meglepetés a hivatal működésével kapcsolatban, mert ők eleve katonai megrendelésekre számítanak, és már a szabadalmi beadványuk is titkosított elemekből áll. Másokat viszont derült égből villámcsapásként ér a kisajátító határozat. Ha pl. számí-tógépes hálózatokra biztonsági alkalmazást készítenek, vagy arcfelismerő rendszert fejlesztenek ki a bankok számára, könnyen lecsaphat rájuk a Secrecy order. Az alkalmazást, gyártást letiltó döntés indoklásához pedig elegendő, ha a kormányzati hivatalnokok szerint a szabadalmi beadvány nyilvá-nosságra kerülése államérdeket sért. Mivel ma már az elbírálás feltételei nem nyilvánosak, igen ne-héz a szabadalomra ácsingózóknak előre megjósolniuk a beadvány sorsát. A fent említett 1971-es lista alapján a 70-80%-os hatékonyságú energia-átalakító technológiák, és a 20%-nál jobb hatásfokú napelemek is veszélyben voltak.

181/243


Az amerikai titkosítási őrület az 1990-es évek elején tetőzött. Akkor egyes években hatezernél is több találmány számított tabunak. 1993-ban pl. még a nagy sebességű fényképezési eljáráson dol-gozó cégek, és felfújható csónakok gyártói is bekerültek a titkosításra jelöltek közé. (Róluk is csak azért tudunk, mert végül megúszták a minősítést.) A FAS statisztikái szerint a szeptember 11-i saj-nálatos eseményeket követően jelentősen megugrott az állam által felügyelet alá vont szabadalmak száma. A szervezet legaggasztóbbnak az egyszerű magánembereket érintő ügyek szaporodását tart-ja. A 2002-2003-ban született 133 Secrecy order közül 75-öt magánszemély kapott kézhez. Ez nem csak anyagilag teszi tönkre a magánfeltalálókat, hanem erkölcsileg is megsemmisíti őket. Éveken, évtizedeken át dolgoznak éjt nappallá téve. Legtöbbször a családjukat is nyomorba taszítják, majd amikor elérkezik munkájuk kamatoztatásának időszaka, megjön a titkosítási határozat. Nem csak a remélt haszon marad el, még a befektetett pénzüket sem nyerhetik vissza. A munkájuk is kárba vész. (Ha a feltalálás helyett alkalmazottként tevékenykednek, a hosszú évek alatt vagyonnyi össze-get kereshettek volna.)

2001-2002-ben összesen 4792 korábbi szabadalom nyilvános hozzáférhetőségét tiltották meg az USA-ban. Egy évvel később, a minden egyes esetre kötelező éves felülvizsgálat ellenére ez a szám 4838-ra nőtt. A 12 darabos növekményre nincs magyarázat. Mint ahogy a hivatal működése sem el-lenőrizhető, a határozatuk sem kérdőjelezhető meg. Bár az amerikai szabadalmi törvény előírja a titkosítás alá vont esetek rendszeres felülvizsgálatát, az eljárás igen bonyolult, és a kisajátításra jogo-sult különböző védelmi szervezeteknél eltérő a menete. Néhány feltaláló azonban foggal-körömmel harcolt az igazáért, és az érdekesebb esetek joghallgatók okulására szolgáló perekké váltak. Ezek-nek a pereknek a kimenetele azonban már eleve eldöntetett. Ezeknél az eljárásoknál is bebizonyoso-dott, hogy az állam nemzetbiztonsági okokra hivatkozva azt tesz, amit akar. A szerencsétlen magán-feltalálók helyzetét pedig még az Amerikában tetemes ügyvédi költség is sújtja.” Hát ezért nem árasztják el az üzleteket az ezoterikus találmányok. Különféle meggondolásokból már a gyártásig sem jutnak el. Pedig rengeteg van belőlük. A legjobbakról sosem fogunk hallani, még a létezésüket is titkolják.

Külföldön sem jobb a helyzet. A benyújtott találmányokat minden országban biztonsági szűrés-nek vetik alá. Ha a társdalomra veszélyesnek tartják, elküldik a Nemzetvédelmi Hivatalnak, vagy a Honvédelmi Minisztériumnak. Az sem jó, ha a találmány az átlagosnál nagyobb haszonnal, vagy technológiai áttöréssel kecsegtet. Ilyenkor az Ipari Minisztérium teszi rá a kezét. A titkossá nyilvá-nítás után azonban a hasznosítás rendszerint nem indul be. A különböző hivatalok „malmai olyan lassan őrölnek”, hogy mire történik valami az ügyben, a szabadalom többnyire elavul. Az is előfor-dul, hogy az elbírálásra kiadott intézetben egyszerűen ellopják a találmány lényegét, és később sa-játjukként szabadalmaztatják, vagy titokban gyártásba veszik. (Ezt nem ők teszik meg, hanem kiad-ják egy harmadik cégnek, akinek a neve sehol sem szerepel az ügymenetben.) Miután ennek az eljá-rásnak minden lépése titkos, lehetetlen ezeket az eseteket feltárni, a plágiumot bizonyítani. (Azért sem göngyölíthetők fel az ilyen ügyek, mert ezek a manipulációk mostanában már nem vezetői uta-sításra történnek. Sokkal gyakoribb eset, hogy az elbírálást végző személy tájékoztatja egy másik cégnél dolgozó haverját az ötletről, aki aztán újításként vagy szolgálati találmányként beadja a munkahelyén, majd a haszonból részesíti őt.)

Ilyen körülmények között valóban nem érdemes csúcstechnológiával foglalkozó szabadalmat benyújtani. Az amerikai Hamel példáját követve akkor jár el a feltaláló a leghelyesebben, ha az eredményét nyilvánosságra hozza, felteszi az Internetre. Ha szerencséje van, a találmányát alkal-mazni kívánó cég szakértőként meghívja, és talán még know-how díjat is hajlandó fizetni neki a le-gyártott termék után. Ha nem, akkor legalább erkölcsi haszna származik a munkájából. A nyilvános-ságra hozással senki sem vitathatja el az elsőbbségi jogát, ami egy későbbi tudományos díj esetleges odaítélésénél nagyon fontos. Nem elvetendő előny az sem, hogy a nyilvánosság elé tárással elősegí-ti a tudomány fejlődését, a világ előbbre jutását. Ha az élete folyamán nem részesül semmilyen juta-lomban, a nyilvános elismerés akkor is azzal az érzéssel tölti el, hogy nem élt hiába.

A titkosított találmányok tulajdonosai viszont egy életen át őrlődnek, szenvednek. Kezdetben azért, mert nem engedik kamatoztatni a találmányukat, később pedig azért, mert már senki sem ér-deklődik az elavulttá vált eredményük után. Az eljárást időközben újra feltalálta és nyilvánosságra

182/243


hozta valaki, vagy született egy tökéletesebb megoldás. Így még a nevük sem marad fenn az utó-kornak. Egy túlvilági üzenet így fogalmazza meg ennek a jelenségnek az okát: „A tiéd csak a mű, nem pedig a gyümölcse.” Sok viszontagságot megért feltalálóink ezt az üzenetet így fogalmazták át: „A feltaláló büntetése, hogy nem lehet haszna a találmányából.” Ha Isten sem akarja, hogy a munkánkból meggazdagodjunk, legalább a nevünk maradjon fenn ebben az ordas eszméket követő világban.

Az ezotéria lejáratói Az ezotéria hitelét, társadalmi elfogadását leginkább a művelői hátráltatják. Kevés a felvilágo-

sult, gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező jó szakember. Annál több viszont a szélhámos, a sok-szor igen veszélyes álpróféta, és a félművelt, tájékozatlan amatőr. Ők azok, akik szeretnének érteni ehhez a szakmához, de nincs elég türelmük az ismeretek elsajátításához. Így azt terjesztik a környe-zetükben, ami itt-ott rájuk ragadt. Ezek a töredékinformációk azonban egymáshoz illesztve nem szakvéleményt, hanem nevetséges maszlagot eredményeznek. A fél füllel hallott információk ösz-szezagyválásának eredménye az a rádióban elhangzott hozzászólás is, mely szerint: „Szinte orvosi tény, hogy körülvesz bennünket egy hétrétegű fényruha. Beavatást nyernek ebbe az egyszerű fizio-lógiai összefüggésbe, mely szerint a nőknél két hasi csakra tárolja a negatív energiát. A rossz pár-kapcsolat eldugítja az örvényeket, megzavarja az aurát, ennek következtében a bélsár egy része fel-rakódik a hasfalon. A nők lelkileg elkezdenek enni, de minden rendbe jön, ha a csakrákat ráhangol-juk a normál zenei A-hangra.” Utána megtudtuk még, hogy a „látók holisztikus háromszöge három-szögben áll”. Ezt az épületes halandzsát csak az álpróféták tudják felülmúlni.

Biegelbauer Pál természetgyógyász szerint: „Az álpróféták kínosan ügyelnek rá, hogy lehetőleg minden szavuk szent kinyilatkoztatás legyen. Szájukból csak úgy röpködnek a szanszkrit, görög, la-tin és középkori mágikus szavak, alkimista kifejezések. Azonban többnyire hibás kiejtéssel, és anélkül hogy tisztában lennének a jelentésükkel. Nem egy olyan csodabogár van közöttük, aki nem mer kezet fogni senkivel, mert »ráragadnak a negatív erők«. Nem ül le egy székre anélkül, hogy in-gájával vagy varázsvesszejével be ne mérné annak erőterét. Páciensei körül akkurátusan söpörgeti a semmit. Miközben óvatosan átugrálja a kezével lesöpört káros hullámokat, bizalmasan elárulja, hogy a Szíriuszról jött, vagy valamelyik bibliai szent XX. századi reinkarnációja. Ezek a »csoda-doktorok« az emberi kiszolgáltatottságra és hiszékenységre alapozzák tevékenységüket, és hatalmas összegeket zsebelnek be szemfényvesztő üzelmeik révén.

A bio-, kozmo-, sőt isteni energiák vásári fitogtatása, az univerzum titkairól alkotott hagymázas elképzeléseik unos-untalan hangoztatása, a boldog-boldogtalant diagnosztizálás, a másokat tolako-dóan gyógyítani akarás, az örökös inga- és vesszőlengetés mögött többnyire egy feltűnési viszke-tegségben szenvedő szürke kisember áll, aki így próbál kitörni mindennapi életének szánalmas, üres világából. Az álpróféták, a kuruzslók, a szélhámos jósok térnyeréséhez nagyban hozzájárulunk mi is. A Biblia így ír az álprófétákról, a kuruzslókról: „Az egészséges tanítást elviselhetetlennek tart-ják, ezért saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak gyógyítót, mert viszket a fülük. Az igazság-tól elfordítják fülüket, de a mesékhez odafordulnak.”

Aki valóban különleges képességek birtokosa, az sohasem törekszik arra, hogy mások csodálják. Tisztában van azzal, hogy adottságai nem mások elismerésétől függnek, hanem egyszerűen csak vannak. Képessége nem dicsőség, hanem adottság, és felelősség. Nem csak áldás, hanem teher is. Ingyen ajándék a gondviseléstől. Cserébe viszont mások gondját kell viselnie. Önzetlenül gyógyíta-nia kell a környezetében élőket, a hozzá fordulókat. A különbség nem a viselkedésében, hanem ben-ne van. Egyszerű, csendes. Nem beszél arról, amihez ért, hanem cselekszik, és mindig másokért. So-sem nézi a maga hasznát. Még erkölcsi elismerésre, hálálkodásra sem tart igényt. Nem szereti, ha ma-gasztalják, mert képességeit nem önmagának tulajdonítja. Az extraszensz képességek vagy velünk születnek, vagy nem. Különleges adottságaink ajándékok. Erre az életre kaptuk őket, hogy szol-gáljuk velük embertársainkat. A paranormális képességek nem magasabb rendűvé teszik tulajdo-nosát, hanem mássá.”

183/243


A szakma kiválóságaitól távol áll a szélhámosság is, és mindent elkövetnek a csalók leleplezésé-re. Ezen a téren igen aktív volt a nemzetközi hírnévre szert tett szabaduló művész, Harry Houdini. Kevesen tudják, hogy ő is magyar volt. Budapesten született 1874-ben, mint Weisz Henrik. Fellépé-sei során 1918-ban eltüntetett egy cirkuszi elefántot, később meg átsétált egy téglafalon. Tehetségét, parapszichológiai képességét többnyire különböző bilincsekből való kiszabadulásra, és egyéb bűvésztrükkökre pazarolta. Ezek egyike volt, hogy lenyelt egy darab cérnát és egy marék varrótűt, majd összefűzve húzta elő őket a gyomrából. Közben valóságos keresztes hadjáratot folytatott az álmédiumok és a csaláson alapuló szeánszok leleplezésére. Rengeteg csalót állított bíróság elé vagy szégyenített meg. Nyilvános előadásokon mutatta meg az embereknek, hogy milyen trükkökkel csalják ki tőlük a pénzt. Az ezotéria szerencselovagjai a magas árat azzal magyarázzák, hogy az ezoterikus gyógyítás technikájának elsajátítása legalább 5 évet vesz igénybe, márpedig a tudást meg kell fizetni. Akárcsak a tudatlanságot.

Kényes témák Az előző fejezetek bírálataihoz kapcsolódva most egy tabutéma következik. Egy olyan állapot

kialakulásának kritizálása, amelynek már a megemlítése is rasszizmusnak számít a demokratikus társadalmakban. Erről azonban szó sincs. Ahhoz hogy egy problémát meg tudjunk oldani, fel kell tárni a tényeket, ki kell mondani az igazságot. A hiányosságok elkendőzésével, szemérmes elhallga-tásával nem lehet rádöbbenteni az érintetteket tarthatatlan helyzetükre.

Álságos humanizmusunk vi-lágszerte tapasztalható megnyil-vánulása a demokrácia, a libera-lizmus túltengése. Mintha az em-beriség most egyszerre helyre akarná hozni mindazokat a bű-nöket, amelyeket az elmúlt év-ezredek során a kisebbségek, a hátrányos helyzetűek sérelmére elkövetett. Először az egyes nép-csoportok nevét változtatták meg. Így lett a négerből „fekete”, a cigányból pedig „roma”. Az át-címkézés azonban nem változtat a dolgok lényegén. A demokrácia élharcosai szerint a névváltoz-tatás az érintettek kérésére tör-tént. De miért volt erre szükség? Szégyellték a hovatartozásukat? Azt hiszik, hogy ha új elneve-zéssel illetik őket, ettől különbek lesznek? Ki a felelős e szavak je-lentésének lejáratásáért? A ne-vüket szégyenlő népcsoportok miért nem viselkedtek úgy, hogy ne megvetést, hanem megbecsü-lést, elismerést váltsanak ki a tár-sadalomból? Egy névváltoztatás-sal ne lehet semmivé tenni a múl-

tat. Mindegy hogy minek neveznek valakit vagy valamit, az elnevezés nem befolyásolja a lényeg megítélését. Miért nem kell szégyenkeznie egy angolnak, ha azt mondják rá, hogy „angol”? Miért nem zavarja a japánokat, ha valahová csoportosan megérkezve azt hallják, hogy: „jönnek a japá-

184/243


nok”? Újabban a médiában már nem csak a cigány, hanem a roma szó sem hangozhat el. Ezért sze-gény sarokba szorított újságírók kínjukban úgy próbálnak utalni a cigány származásra, hogy: „egy barna bőrű férfi, illetve nő”. Németországban pedig a sajtó „mobil etnikai kisebbségnek” nevezi a cigányokat. Pár évvel ezelőtt még maguk az érintettek erőltették a médiában a „roma” elnevezést. Időközben ezt a kifejezést is lejáratták?71

Még óvatosabb elnevezések születtek a hátrányos helyzetűek esetében. Az évezredek óta hasz-nált „nyomorék” szó ma már kifejezetten sértőnek számít. He-lyette a „súlyos testi kihívások-kal küszködő” kifejezést aján-latos használni. Az álszenteske-dő finomkodók már a vakokat is világtalanoknak nevezik. Ők azon-ban kikérték maguknak ezt a ti-tulust. Azt mondják, hogy nekik nagyon is megvan a saját vilá-guk. A mozgássérülteket is egy-re jobban zavarja a végtelensé-gig fokozott tapintat, a meghu-nyászkodó álszemérem. Egy ke-rekes székben ülő férfi azt mond-ta, hogy: „Látom segíteni szeret-nének nekem, de nem mernek megszólítani. Nem tudják, mit mondjanak, hogy ne sértsenek meg. Így aztán némi tétovázás után odébb állnak.” Ezt akar-tuk? Így könnyítettük meg a hátrányos helyzetűek életét? Amerikában már a latin „homoszexuális” kifejezést sem lehet használni. Helyébe a „nemi orientációjában eltérő” minősítés lépett. Az álszen-teskedő szemforgatók egy idő után az általuk kreált új kifejezéseket is sértőnek találják, ezért újabb és újabb fogalmakat találnak ki. Ez az út oda vezet, hogy egy idő után elfogynak az erre a célra használható, az érintettek állapotához illő szavak.

A fizikai lét lényegével, mélyebb összefüggéseivel tisztában levő emberekre sem jellemző a képmutató, az élet kellemetlenségeit elkendőző magatartás. Indiában, a karmatan hazájában egy ér-telmiségi apa nem „szellemi téren kihívásokkal küszködő”-nek nevezte a fiát, hanem egészen más szemszögből közelítette meg ezt a helyzetet. Amikor a madrasi mérnöknek szellemi fogyatékos gyermeke született nem roppant össze, mint mi. A világ nyugati felében egy testileg, pszichikailag sérült gyermek elviselhetetlen érzelmi teher a szülő számára. Vagy mesterkélten agyongügyögik, vagy látni sem bírják, és intézetbe adják. A társadalom sem képes szembenézni a tényekkel, ezért színlelt viselkedéssel, finomkodó kifejezések alkalmazásával próbálják elbagatellizálni a valóságot. Szegény indiai fiúnak taknya-nyála egybefolyt. A nem éppen szívderítő látvány ellenére az apja

71 Ebben az ügyben a legújabb fejlemény, hogy 2016 tavaszán Barack Obama amerikai elnök aláírta a törvényt, ami il-legálissá tette a szövetségi törvénykezésben a „negro” és „orientális” szavakat. Véleménye szerint a „negro” szó mára pejoratív értelmű, és a fekete bőrű amerikaiak számára sértő megnevezés. Az „orientális” (oriental) szót pedig az ázsiai amerikaiakra használták kollektíven. Hogy miért sértő az orientális (latin gyökerű szó, jelentése: keleti) kifejezés az ázsiaiakra, az az elmúlt kétszáz év nyugati történelmében gyökerezik. A XIX. században, a romantika korstílusa az eg-zotikus, keleti világokat értette az orientális megnevezés alatt. Az amerikai törvényhozók szerint ez ma válogatás nélkül minden, Európától keletre található kultúrát egyetlen megnevezéssel címkéz fel, és ez diszkriminatív az etnikai kisebb-ségekkel szemben. Korábban még könyv is jelent meg a Missouri Egyetem zsurnalisztikai intézetében, ami az „óvatos megnevezések és kifejezések szótáraként” segíthetett fiatal újságíróknak a politikailag nem korrekt kifejezések elkerü-lésében. Mára ez is idejét múltnak minősül és az „ázsiai amerikai” is diszkriminatív kifejezés. Mint kiderült, a tiltások tengerében egyetlen megoldás az, ha az egyes országból való származást nevezi meg az ember és nem a kontinenst.

185/243


csodálatos derűvel és kedvességgel bánt ezzel a gyerekkel. Az európai újságíró csodálkozása láttán ezt mondta: „Nézze én tudom, hogy ez a gyerek az előző életeiben nem volt hülye. Most hülye. Ezzel egy nagyon nehéz sorsot vállat magára. Én úgy fogom fel ezt a dolgot, hogy egy vezeklő él a csalá-domban.”

Az sem segít, ha a szociálisan halmozottan hátrányos helyzetű családokból származó, vagy az enyhén értelmi fogyatékos gyerekek „felzárkóztató” iskoláját „képességkibontakoztató”-ra keresz-telik át. Ezeket a gyerekeket nem megtéveszteni kell, hanem közölni velük valós állapotukat, majd megtenni mindent azért, hogy a körülményekhez képest minél többet hozhassanak ki magukból. Ha álomvilágban ringatjuk őket, ha jóindulatú hazugságokkal elkendőzzük a tényleges állapotukat, ak-kor esélyük sem lesz a társadalomba való beilleszkedésére. Az iskolakapun kívül, az életben ugyan-is senki sem fog finomkodni velük. Ott meglehetősen kemény pofonok közepette hamar ráébrednek a valóságra, arra hogy egy alakoskodó, mesterkélt világban nevelték őket.

A finomkodó, álszent nevelés már születésünk pillanatától elkezdődik. A politikai korrektség je-gyében pl. a brit bölcsődékben megváltoztatták egy gyermekvers rigmusát. A „bee-bee fekete bá-rány”-t ezentúl „szivárványszínű bárány”-ként kell énekelni, annak ellenére, hogy ez a változat sánta rímet eredményez. Nálunk valamelyik óvodában egy bevándorolt török anya tiltakozására azt az év-századok óta énekelt versikét, hogy: „Gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad? Török gyerek meg-vágta, magyar gyerek gyógyítja.” a következő módon szabad csak énekelni: „Egyik gyerek megvágta, a másik gyerek gyógyítja.” Svájc Argau településének általános iskolájában a muszlim szülők követe-lésére minden tankönyvben leragasztottak egy malacot ábrázoló képet, mivel az iszlám szerint a disz-nó tisztátalan állat. Angliában már évek óta nem lehet kapni klasszikusnak számító malacperselyt. Azért vonták ki a forgalomból, mert a malac ábrázolása sértő lehet a muszlimokra, amitől minden formában óvakodni kell. Ugyancsak Angliában az esélyegyenlőségért küzdők a minap azt kifogásol-ták, hogy a BBC karácsony esti műsorához készített jászol nem felelt meg a vonatkozó előírásoknak. A szűk ajtó mellett nem alakítottak ki egy másik bejáratot a mozgáskorlátozottak számára.

Amerikában odáig jutottak az érzelgős tolerancia minden téren megnyilvánuló érvényesítésében, hogy már a „kis” szót sem lehet használni, mert az alacsony méretre való célzás diszkriminációnak minősül. Helyét a „vertikálisan hátrányos méretű” és a „vertikális kihívásokkal küzdő” kifejezés vette át a hivatalos iratokban. Élcelődő újságírók szerint, ha ez így megy tovább, akkor át kell fo-galmazni a „három kismalac”-ról szóló gyermekmesét is. A továbbiakban ez lesz a közismert mese címe: Vertikálisan hátrányos testméretű fiatal sertések. Hogy a malac miért nem maradhat? Mert sokak szerint ennek is pejoratív értelme van. Káromkodni, szitkozódni csúnya dolog, de még csú-nyább beszélni róla. Helyette a „verbális inzultálás” kifejezést kell használni.

Amerikában már az öreg szó használatát is be akarják tiltani. Helyette a „kronológiai kihívások-kal küzdő” kifejezés használatát ajánlják. További ajánlások szerint a lustát „motivációhiányosnak” illik nevezni, nehogy megsértődjön a mihaszna. A polkorrekt beszéd legújabb kinövései szerint a csúnya „szépségdeficites”, A kopasz „előnytelen hajú”, az ostobaság pedig „máshogy logikus” lett. Napjainkra a befejezetlen kifejezés is szalonképtelenné vált. Helyette ezt kell mondani: a befejezés korai stádiumában jár. A jövőben a tolvaj az újságírók nyelvén „nem hagyományos vásárló” lesz. Az unalmas szó használatát is megtiltanák. Helyette a „máshogy érdekes” kifejezés ajánlott. A ha-zudós embert sem illik már hazugnak nevezni. Finomkodó, álszent világunkban már csak a „más-hogy őszinte” bélyeget süthetjük rá. Ha még ezt is sértőnek találná, akkor a „nem bontja ki az igaz-ság minden árnyalatát” megjegyzést kell alkalmazni.

Már olyan csoportok is vannak, amelyek a kerti törpék jogaiért folytatnak küzdelmet. Egyesek ott tartanak a demokrácia túlhajszolásában, hogy harcot indítottak az emberszabású majmok jogai-ért. Az ausztrál Peter Singer bio-etikus már egy deklarációt is fogalmazott ez ügyben, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat szellemében. Ebben többek között azzal érvel, hogy: „Ezek az állatok in-tellektuális képességeik tekintetében nem különböznek a gyengeelméjű, szellemileg elmaradott em-berektől. Ezért az az éles, morális határ, amit az ember önmaga és biológiai őse között húzott, nem tartható tovább.” Végső érvként azt hozta fel, hogy: „Az emberszabású majmok már hazudni is tud-nak, így igazából nem különböznek tőlünk.”

186/243


Az állatok egyenjogúsításába a törvénykezés is beszállt. Az Egyesült Államokban az Állatvédő Liga beperelt egy férfit, mert az erre a célra rendszeresített hurokkal megölt egy patkányt, amely a

zöldséges kertjét dézsmálta. A sze-rencsétlen embernek ügyvédet kel-lett fogadnia, mert a Liga börtön-büntetéssel fenyegette a kártékony rágcsáló elpusztítása miatt. Ameri-kában már a böllérkedés is veszé-lyes mesterség. Floridában 3 hónap börtönre ítéltek egy férfit, mert „túl kegyetlen volt a disznóhoz”. Nem tudott vele kellően gyorsan és fájdalommentesen végezni. Csak a harmadik szúrásra múlt ki a malac-pecsenyének kiszemelt áldozat. Az angliai közvéleményt is jobban ér-dekli a rókavadászat betiltása, mint fiainak iraki háborúban való köz-

reműködése. A londoni Hyde-parkban 400 ezren vettek részt azon a tüntetésen, amelyen a rókavadá-szat megtiltását követelték a parlamenttől. Legfőbb érvük az volt, hogy: „A hajtóvadászat veszé-lyezteti a róka jólétét.” Az nem érdekli őket, hogy a száj- és körömfájás miatt 217 ezerre szapo-rodott fertőzött rókaállomány komolyan veszélyezteti a farmgazdaságok biztonságát. Azzal sem törőd-nek, hogy a rókairtás alternatív módszerei, a lelövés vagy a kelepcébe ejtés mennyibe fog kerülni. Ar-ról nem is szólva, hogy a vadásztársaságok vendégül látása jelenleg 6-8 ezer embernek biztosít ál-lást, megélhetést a munkanélküliséggel küszködő falvakban. Minderre fittyet hányva a londoni par-lament 2005-ben egész Nagy-Britanniában betiltotta a rókavadászatot.

A norvég kormány már a gilisztákkal való horgászást is meg akarta tiltani. 2005-ben megbíztak egy tudóscsoportot, hogy tár-ják fel a földigiliszták „fájda-lomküszöbét”, és az eredmény-től teszik függővé a rendelet meghozatalát. Hosszas kutatás után a szakemberek megálla-pították, hogy a kukacok nem éreznek fájdalmat, miközben a horgon vergődnek. A liberaliz-mus lila gőzétől elkábult agyú álszent állatvédők már a liba-tömést is betiltatták. A túlete-tés, az elhízás árt a libának. Az viszont már nem zavarja őket, hogy a végén elvágják a nya-kát. A libát már nem lehet töm-ni, de legyilkolni igen. Világ-szerte állatok milliárdjait hizlalják, majd mészárolják le előre megfontolt szándékkal, majd kannibá-lok módjára felfalják. Ezt a vérengzést nem kifogásolják az állatvédők. Minden bizonnyal azért, mert ők is húsevők. A libamájat pedig nem szeretik, különben nem kifogásolnák a több ezer ember megélhetését biztosító libahizlalást. A Bibliát sem olvassák, mert akkor tudnák, hogy Isten az állat-világot az ember szolgálatára rendelte. Ennélfogva mindenkinek egyéni felelőssége, hogy miként bánik az állatokkal.

Úgy látszik Svédországban is fontosabb az állat, mint az ember. Svéd állatvédők törvényjavasla-tot nyújtottak be a parlamentbe, hogy büntessék meg azokat a gazdákat, akik magányra ítélik a lo-

187/243


vukat. Véleményük szerint a rendszeres takarmányozáson és futtatáson kívül biztosítani kell az álla-tok számára a szaporodáshoz való jogot is. Ezen túlmenően a lovakat megilleti a társaság. Ha a „szívtelen gazda” ezt nem látja be, kobozzák el tőle a magányra ítélt paripát. Érdekes, hogy a ma-gányos, idős emberek számára senki sem kíván társaságot biztosítani. Amerikában már nem kell jo-gi úton gondoskodni az állatok szórakoztatásáról. Maine államban a szarvasmarháknak színes tévé-jük van, és decemberben karácsonyfát állítanak nekik. E hír hallatán a hajléktalanok azt sóhajtozták, hogy szívesen lennének marhák Mainben.

A holland állatvédők is bejutottak a hágai alsóházba. Képviselőjük első dolga volt, hogy felszólí-totta a holland agrárminisztert, lépjen fel magyar kollégájánál a libák kézi tollfosztása ellen. Ha ezt is megtiltják, nem lesz mire hajtanunk a fejünket. Marad a füllesztő szivacspárna. Mindenesetre kü-lönös, hogy egy olyan országban aggódnak ennyire az állatok jólétérét, ahonnan az állatpornó pia-cának 75%-a származik. Úgy tűnik, hogy a hollandok meglehetősen hipokrita72 módon értelmezik az állatok iránti tiszteletet. Az is meglepő, hogy egy olyan ország akarja a világot erkölcsös maga-tartásra inteni, ahol hivatalosan engedélyezték a kábítószer-használatot, és ahol egész utcasorokat alkotnak az ugyancsak államilag engedélyezett bordélyházak.

Berlinben a mentőket hívták egy rosszul lett nyúlhoz. Az orvos mesterséges lélegeztetéssel men-tette meg az életét. Egy kiürült golyóstoll betétjéből kialakított csővel fújt levegőt a torkába, majd szirénázó mentőautóval vitték a legközelebbi állatkórházba. A nyúlmentő akció több mint 2 órát vett igénybe. Ez alatt 68 500 ember (köztük 28 000 gyerek) halt éhen a világban, mert velük senki sem törődött. A minap állatvédők szigorúan megrótták Bush amerikai elnököt, amiért eleven halat dobott oda a kutyájának. Egyes országok államfői eleven emberekkel szokták ezt csinálni. Az ő sor-suk már nem izgatja az érzelgős aktivistákat. „Embervédők” ugyanis nincsenek. Ebben a világban csak az állatoknak van becsületük. Az emberek életéért, sorsáért senki sem aggódik. Legalábbis eddig még nem alakult egyetlen embervédő liga sem. Az emberek „jóléte” senkinek sem fontos. Az ember nyugodtan károsodhat, a rágcsálók, a fertőzést terjesztő állatok nem. Lassan a horgászok is csak in-jekciós tűvel és érzéstelenítő fecskendővel felszerelkezve ülhetnek ki a folyó- vagy tópartra, mert a kifogott halat fájdalommentesen kell megölni. Nem hiába mondják, hogy „feje tetejére állt a világ”.

A demokrácia szemforgató farizeusai mindenütt megtalálhatók. Nálunk pl. egy hivatalosan beje-

gyezett civil kezdeményezés beadvánnyal fordult a médiahatóság panaszbizottságához, hogy tiltsák be az Egri csillagok című film televízióban való vetíté-sét. Mint tudjuk ez a népsze-rű ifjúsági regény és annak filmváltozata Magyarország török megszállása alatt ját-szódik, ezért nem mentes a két ellenfél közötti csatajele-netek ábrázolásától. Egyesek azonban korunk áldemokrati-kus szemüvegén keresztül szemlélik a történelmet. En-nek alapján született meg a panasz: „A filmben a kultu-rális és társadalmi önmeg-határozások, szokások és gon-dolkodásmódok mássága mi-att öldöklik egymást a keresz-tény magyarok és muzulmán törökök. A hatályos rendel- 72 nemes érzéseket színlelő

188/243


kezések szerint azonban nem engedhető meg az ártalmatlannak vagy jogosnak ábrázolt agresszió olyan személyek ellen, akik külső megjelenésük, kulturális és társadalmi önmeghatározásuk, szokásaik vagy gondolkodásmódjuk mássága alapján szenvednek erőszakot.”

A bírálókat csak ez zavarja. Az nem baj, hogy a 150 éves megszállás alatt a török sereg olyan pusztítást vitt végbe az országban, melynek következtében falvak százai néptelenedtek el, és Ma-gyarország lakossága kétharmadára csökkent. A kisdiákok nem szerezhetnek tudomást erről a tény-ről, mivel ez a folyamat meglehetősen erőszakos módon ment végbe. Ez pedig – legalábbis sza-vakban – elítélendő. Ezért a panaszosok aggódásukat fejezték ki az ellenséget ért atrocitások, a jo-gos önvédelmünk következtében elszenvedett testi bántalmaikért. Kifogásolták még, hogy: „Az ost-romlott várfalról leeső törökök csak felvillannak a képkockákon, további sorsukról semmi hír.” Pe-dig a rendelet kimondja, hogy: „A műsorszolgáltatónak tiltott kategóriába kell sorolni a műalkotást, ha az erőszakos cselekmény ábrázolása oly mértékben megrövidített, hogy az áldozatra gyakorolt hatás, következmény elhallgatásra kerül. Itt pedig még a Vége feliratot követően sem tudatják ve-lünk, hogy az ostrom után mindegyiküket szakszerűen ellátták, és boldogan éltek a továbbiakban.” Ha egy időgép segítségével visszamennénk a XVI. századba, és ezt az agyalágyultak által kiötlött esztelenséget felolvasnánk a török megszálló csapatok túlnyomó részét alkotó janicsároknak (gye-rekkorukban elrabolt és kegyetlen harcra, kíméletlen öldöklésre nevelt katonáknak) valószínűleg a hasukat fognák a röhögéstől, hogy mi milyen ostobák vagyunk.

Külföldön is mind gyakrabban fordulnak elő nevetséges túlkapások. Németországban egy öreg-asszony feljelentette az egyik tévécsatornát, mert sértésnek vette a „vénasszonyok nyara” kifejezést. A bírói döntés alapján a kései nyarat ezentúl „idős hölgyek nyara”-ként kell említeni. Az emancipáció élharcosai sem tétlenkednek. Lankadatlan buzgalmuk következményeként már a „gyengébb” nem ki-fejezés használata is kerülendő. A brüsszeli bürokraták ezt az évszázadok óta alkalmazott fogalmat is a szexista sztereotípiák közé sorolta, amelyet ideje száműzni a szótárunkból. 2017-ben Firenzében átírták a Carmen végét, mert az emancipáció élharcosainak nem tetszett, hogy ott megölik a női címszereplőt. A nők szembeni erőszak ellen való küzdelem jegyében a cigánylány ölte meg Don Josét. Már a lustákat, a munkakerülőket sem lehet megbélyegezni. A politikusok újabban így hivat-koznak rájuk: „alacsony munka-kultúrával rendelkező társadalmi rétegek.” A szólás- és vélemény-nyilvánítási szabadság korlátozása tönkreteszi a humort is. Ma már egy zsidó viccet sem lehet akár-hol, akármilyen társaságban el-mondani.

Nagy-Britanniában most ké-szülnek bevezetni a vélemény-nyilvánítás további korlátozását. Az angol kormány törvényjavas-lata alapján a bíróságok akár 7 év börtönnel is sújthatnák a vallá-sok elleni gyűlöletkeltést. Ez el-len már a humoristák is kikeltek. Azzal érvelnek, hogy a humor gyakran sértő, de ha senkinek a hibáján nem viccelődhetünk, meg fog szűnni ez a szórakoztató mű-faj. Nem elég, hogy egyre sivárabb, örömtelenebb az életünk, már egy jót sem nevethetünk. A vé-gén megszólalni se merünk, nehogy valakit óhatatlanul is megsértsünk. Ha az áldemokratikus érzelgős-ség így megy tovább, meg fogunk „savanyodni”. A karikaturisták is csak annyit engedhetnek meg ma-guknak, hogy kommentár nélkül ábrázolnak bennünket, amint ülünk a törvényeinken, behúzott cipzár-ral a szánkon. A nyugati országokban élők a demokrácia legfőbb vívmányának a szólásszabadságot

189/243


tartják. Ezen az úton haladva azonban mi is oda jutunk, ahová a vallási fanatizmus talaján álló országok ítélkezése. Kuvaitban 1998-ban félévi kényszermunkára ítéltek egy főszerkesztőt ennek a viccnek a megjelentetéséért: „– Miért tiltották ki Ádámot és Évát a Paradicsomból? – Azért, mert nem fizet-tek lakbért.” Mellékbüntetésként a bíróság egy hétre betiltotta az újság megjelenését.

A művészvilág sem mentes az álszeméremtől. A botrányos, erkölcstelen, undorító alkotásokat manapság „megosztónak” nevezik. Ha átlép a gyomorforgató, hányingerkeltő kategóriába, akkor a „rendkívül megosztó” titulust használják rá. Az álszenteskedés a filmipart is elérte. A pornófilmeket újabban „felnőtt” filmeknek nevezik. Így a pornósztárok nyugodtan beilleszkedhetnek a civil életbe. Hiszen nem tettek ők semmi rosszat, csak felnőtt filmekben szerepeltek. Ez sokkal jobban hangzik, mint az a csúnya „pornó” szó. Ezt a kifejezést még a régi erkölcsös világban találták ki. Most hogy egyre mélyebbre süllyedünk az erkölcsi fertőbe, szalonképessé kell tenni a szégyenletes tevékeny-ségeket. Így majd azok is elfogadják, akiknek a lelkét még nem sikerült lerángatni a sárba, a mo-csokba. A sátáni indíttatású álszemérem már a prostitúciót is igyekszik szalonképessé tenni. A kur-vákat újabban szexmunkásoknak nevezik. A kuplerájt pedig élményszobának hívják. A luxuskur-váknak sem kell már szégyenkezniük. Őket újabban eszkort lányoknak hívják.73

Ezek a sátáni ihletésű eszement intézkedések azt a célt szolgálják, hogy a megfélemlített embe-rek ne merjék megfogalmazni a társadalmi problémákat. Ezáltal azok degradálódnak, eliminálód-nak, és észrevétlenül kikezdik, majd lerombolják civilizációnk több évezredes erkölcsi alapjait. Amiről nem beszélnek, az nem létezik; így nem kell ellene harcolni, lázadni. A neoliberalizmus ön-jelölt papjai mindenkit nácinak bélyegeznek, aki ki meri mondani az igazságot, és nevén nevezi a káros megnyilvánulásokat. Bevezették a gyűlöletbeszéd fogalmát, majd elérték, hogy jogilag is bün-tetendő legyen a szókimondás. Ezáltal sikerült a törvény erejével is megfélemlíteni azokat, akikből még nem sikerült kiölni az igazságérzetet. Egy megfélemlített, meghunyászkodó, a problémáit nem ismerő társadalommal pedig könnyű elbánni.

Az Ókorban a népek vezetői, a hadvezérek minden sorfordító esemény előtt köntörfalazás nélkül feltárták a helyzetüket, és kíméletlen őszinteséggel ismertették a polgárokkal, katonákkal a rájuk vá-ró veszedelem következményeit. Ha annak idején Dobó István nem tartotta volna meg lelkesítő be-szédét, ha nem ismertette volna az egri vár védőivel kilátástalan helyzetüket, akkor a várvédők ma-roknyi hada nem tudta volna megfutamítani a Szulejmán szultán hatalmas seregét. Aki nem ismeri a gondjait, az nem küzd ellene. Ezt a Sátán is tudja. A démonvilág velünk szemben alkalmazott leg-nagyobb fegyvere a láthatatlanság, és téveszméink belénk sulykolása. Végveszély esetén hogyan tud egy olyan társadalom a sarkára állni, amely már a nemi identitásában sem biztos. A cél minden-kit összezavarni, határozatlanná tenni. Ha egy civilizáció megbénítja önmagát, akkor már küzdeni sem kell ellene. Anélkül is elpusztul.

Furcsa háború Ma már a háborúk sem a megszokott módon folynak. A jelenlegi a legfurább az összes közül.

Most ne firtassuk, hogy miért van rá szükség. Ez majd utólag kiderül. Az ellene ágálóknak, a száz-ezerszámra tüntetőknek nagy meglepetésben lesz részük, ha feltárul az igazság. Az utókor számára az is világossá válik, hogy milyen erő küldte ki őket az utcára. A tét ugyanis nagyon nagy, a világ-béke forog kockán. Akik a háttérből mozgatják a szálakat tisztában vannak vele, hogy mekkora ve-szély leselkedik az emberiségre. Így mindent megtesznek ennek megakadályozására. A felvilágosí-tás olyan lényektől származik, akiknek a létezését hivatalosan tagadják. Pedig állandó kapcsolatban állnak velük. Na de most ne ezzel foglalkozzunk, hanem a háború lefolyásával. A jelenlegi csaták abban különböznek a korábbiaktól, hogy a premier plánban közvetítik a televíziók. Mindenki otthon, a karosszékéből nézheti az ütközeteket. Még jupiterlámpákra sincs szükség, mint a stúdiókban. A bombázott városok ugyanis fesztiválszerű díszkivilágításban ragyognak. Régen a légitámadások

73 Az eszkort eredeti jelentése díszkíséret. Ezt a feladatot szélesítették a csinos, fiatal lányok azzal, hogy havi félmillió forintos apanázsért a hivatalos tárgyalás, fogadás, színházlátogatás után ágyba bújnak a „sugar daddy”-vel.

190/243


idejére szigorúan előírták a teljes elsötétítést. Most úgy világítanak a városok, mint a feldíszített ka-rácsonyfákon a színes izzólámpafüzérek. Na persze az éjjellátó készülékek korában nem is lenne ér-telme az elsötétítésnek. No meg ez akadályozná a közlekedést. Az emberek ugyanis úgy korzóznak Bagdad utcáin, mint békeidőben. A taxik és a tömegközlekedési járművek a megszokott módon szállítják az utasokat. Senki sem fél. Minek, amikor a bombák méteres pontossággal célba találnak. És nem ők a célpontok.

Hogy hová igyekszenek. A korábban kitűzött időpontú bajnoki focimeccsre. Ez ugyanis nem ma-radhat el, holmi háború miatt. Utána hazamennek, és megnézik a tévében kedvenc szappanoperájuk éppen esedékes fejezetét. Mert víz, villany, telefon, tévé- és rádióadás a sűrű bombázások közepette is van. A támadó fél gondosan vigyáz rá, hogy az ellenség ne maradjon szórakozási lehetőségek, és alapvető szolgáltatások nélkül. Ez olyan kényelmetlen lenne. A védők azonban itt is ellenállnak. Legalábbis egy részük. Így a XXI. század legkifinomultabb technikája áll szemben a középkori harcmodorral. Ez persze rettenetesen sokba kerül. Bush elnök már az afganisztáni háború során fel-vetette, hogy: „Érdemes-e egy 1 millió dolláros rakétát kilőni a nomád állattenyésztő 10 dollárt érő sátrára?” Nem. De ha nincs más, akkor a műholdvezérlésű robotrepülőgépet kell használni. Időn-ként előfordulnak nem várt fordulatok. Pl. amikor az elfoglalt városban felkelés tör ki, és civilek kezdenek el lövöldözni egymásra. Ilyenkor az amerikai katonák csak széttárják a kezüket, hogy nem ér a nevem. Ez nem volt benne a haditervben. Most ki mellé álljunk?

Ebben a háborúban az a legmulatságosabb, hogy még véget sem ért, az amerikai kormány máris kérvényt nyújtott be a szenátusnak, hogy fedezzék az újjáépítés költségeit. Előbb lebombáznak mindent, aztán újra felépítik. A saját költségükre? Természetesen, hiszen ők pusztították el. Érde-kes, hogy a Római Birodalom császárának és a szenátusnak ez eszébe sem jutott. Ők bezzeg nem építették újjá a földig rombolt Karthágót. Sőt a legionáriusok még a helyét is behintették sóval, hogy ott város soha többé ne épülhessen. No de ez akkor volt. Most más idő járnak. A pénzszagot megérezve sorba állnak az országok, hogy részt vehessenek az újjáépítésben. A legelején azok áll-nak, akik hátat fordítottak a szövetségeseiknek, akik nyíltan ellenezték a háború kitörését. Ezen sem ütközik meg senki.

Közben újabb hírek érkeznek. Mindenki a legrosszabbra van felkészülve. Patakokban folyó vér, hullahegyek, értelmetlen öldöklés helyett azonban ezt halljuk: „Az ostromzár megszűnés után bag-dadiak ezrei indultak el víkendezni.” Háború ide vagy oda a hétvégi kirándulás nem maradhat el. A biztonságos közlekedésről az „ostromló” amerikai katonák gondoskodtak. Kívülről szemlélve olyan az egész, mint egy bohózat. Csak egy valami zajlott ebben a háborúban szokásos módon. A diktatú-ra bukása után Irakban is megindult a fosztogatás. A lakosság kifosztotta a közintézményeket. Ki-rámolták a hivatalokat, a múzeumokat, mindent elvittek, ami mozdítható volt. Nyomtalanul eltűntek Nimrúd asszír romváros arany ékszerei, Ninive kincsei, valamint a vízözönről szóló első beszámo-lók. 200 ezer tárgyat loptak el, vagy törtek darabokra. A civilizációnk bölcsőjét megörökítő múze-umokat valósággal kisöpörték. 7 ezer műkincs tűnt el az iraki múzeumokból. A világörökség pótol-hatatlan értékei, az emberiség történelmének legértékesebb bizonyítékai vesztek el örökre. Még a kórházakból is elhurcolták a műszereket, az operációkhoz szükséges eszközöket. Amikor már nem volt mit elvinni, az arab lakosság elkezdett tüntetni az amerikai katonai jelenlét ellen. Megunták a felszabadítók ottlétét, és követelték, hogy menjenek haza. Ezeknek a felvonulásoknak a zavartalan-ságát is az „ellenségnek” kellett biztosítani.

Apokalipszis

A kétezer éve megjövendölt apokalipszis legnagyobb rejtélye, hogy nem tudjuk, mikor válik va-lóra. Bekövetkezésének időpontjára vonatkozóan semmilyen utalás sem található a Bibliában. Ezért már az I. század végén, a nagy keresztényüldözések idején is sokan várták Jézus újbóli eljövetelét. A következő nagy „világvége hangulat” az I. évezred végén volt. Ez a kerek évforduló mindenkit rettegéssel töltött el. Európa népei meg voltak győződve róla, hogy most elérkezik a végóra, betelje-sedik a krisztusi jövendölés. Ezért sokan eladták házaikat, földjeiket, és a kapott pénzt eldorbézol-ták, majd várták az elmúlást. Prédikátorok bűnbánatra szólítottak fel, a megtértek pedig szétosztot-

191/243


ták minden vagyonukat a szegények között. A végítélet várás kialakulásához jelentősen hozzájárult, hogy 900 és 1000 között rendkívül sok csapás érte Európa lakóit. Éhínség, döghalál, földrengés pusztította a lakosságot. Jézus pedig többször említi a Bibliában, hogy az ítéletnapot ezek a csapá-sok fogják megelőzni. Ráadásul évekig egy csepp eső sem esett a kontinensen. Előfordult, hogy em-berhúst árusítottak, amihez az alapanyagot az erdőben fogott emberek adták. Nem csoda, hogy a le-romlott közállapotok láttán mindenkinek az Apokalipszis lovai jutottak eszébe. A bűnbocsánat re-ményében a nép a templomokba tódult, és sokan fohászkodtak a szentek ereklyéihez. Az utcákat önostorozók lepték el. De nem történt semmi.

A pánik elmúltával a korbácsokat a szegre akasztották, és visszatért az erkölcstelen életmód. Ezt követően már csak az 1666-os esztendő nyugtalanította az embereket. Az apokalipszis ezúttal is el-maradt, bár a Jelenések könyvében 666-os számmal jelölt „fenevad” nem tagadta meg önmagát. Ekkorra a londoni pestisjárvány már közel félmillió embert pusztított el, amit aztán betetézett az 1666-os tűzvész, melynek során 13 ezer ház vált hamuvá. London keleti fele megsemmisült. A 2000-ik év már közel sem váltott ki akkora félelmet, mint az első millenáris. A gazdagok nem aján-dékozták el a vagyonukat, és nem kerültek elő a korbácsok sem. Korunk istentagadó nemzedéke nem hisz a bibliai jövendölésben, mely szerint „eljön az égből a rettegés királya”. A hívők azonban a II. évezred végén már okkal féltek a végórától, mert szemmel láthatóvá vált, hogy tényleg nincs sok hátra. Világunk rohamos romlását, az erkölcs megállíthatatlan hanyatlását érzékelve mind töb-ben állítják, hogy már „elszabadultak az Apokalipszis lovai”. Azt azonban nem tudjuk, hogy a „harag hét poharának kiöntésére” mikor kerül sor, a hetedik angyal pohara mikor váltja ki a világméretű földrengéseket, a „népek városainak leomlását, a szigetek eltűnését, a hegyek elmozdulását”.

Neves bibliamagyarázók és keresztény íráskutatók viszont kiderítettek egy fontos dátumot, ami történelmünk meghatározó mérföldkövévé vált. Ebből tovább kombinálva talán kikövetkeztethető a katasztrófa időpontja is. A kiindulási pont a Sátán „letaszíttatásának” éve. Ennek meghatározása nem volt könnyű, mert a bibliai jövendölések bizonytalanná tétele érdekében a prófétai látomások szimbolikus időpontot tartalmaznak. Az év fogalmát sok esetben „nap” vagy „hét” helyettesíti, az „idő” pedig az év 360 napjára, azaz kódolva 360 évre utal. Erre azért volt szükség, hogy a hitetlenek ne tudják megzavarni a történelem menetét. Ha pl. a farizeusok az ószövetségi tekercsekből kiszá-míthatták volna a Messiás eljövetelének pontos idejét, akkor Jézust nem feszítik meg, hanem a zsi-dók királyává koronázzák. Ekkor elmaradt volna a megváltás, nem született volna meg az Újszövet-ség, nem lett volna kereszténység, és nem lett volna, ami kétezer éven át visszatartotta az embereket a bűntől. Ugyanakkor a Szentírás hitelének megtartása és növelése érdekében a prófétálásoknak be kell teljesedniük, az isteni kinyilatkoztatásokban szereplő időpontoknak pontosan egyezniük kell a bekövetkező eseményekkel. Az viszont csak utólag derül ki, hogy miként.

A Messiás eljöveteléről a zsidók már Jézus születése előtt fél évezreddel tudtak, de az időegység elfedése miatt a megadott dátum nem bizonyult valósnak. Dániel könyve 9. fejezetének 25. bekez-dése így ír erről: „Tudd meg azért és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a parancs Jeruzsálem újjáépüléséről, 7 hét továbbá 62 hét fog eltelni a Messiás felkenéséig.” Jeruzsálem falainak és terei-nek Nehémiás könyvében leírt módon történt újjáépítése i. e. 455-ben ment végbe. 69 hét, azaz 483 nap után azonban nem történt semmi. Nem érkezett meg a Megváltó. 483 év múlva viszont fontos esemény következett be Izraelben. A Julianus naptár szerint számolva i. sz. 29-ben ment Jézus Já-noshoz, hogy megkeresztelje, aki utána kinyilvánította, hogy ő a Messiás. Addig erről Jézusnak sem volt tudomása. Mária tudta ugyan, hogy nem mindennapi fiút hozott világra, mert erről Gábriel an-gyal felvilágosította. Józseffel, a férjével egyetértésben azonban ezt nem hozták a gyermek Jézus tudomására, mert féltették az életét. Isten szelleme is megerősítette Keresztelő Szent János próféciá-ját, mert amikor Jézus felemelkedett a Jordán vízéből, egy galamb képében a vállára szállt, majd egy hang hallatszott az égből: „Ez az én fiam, akiben kedvem telik.”

Jeruzsálem lerombolását Júda királyságának „megromlása” tette lehetővé. Isten kiszolgáltatta engedetlen népét Nabukodonozor királynak, hogy megszüntesse Izraelben a népek fölötti uralmat jelképező királyságot. Az isteni uralmat jelképező fa i. e. 607-ben történt „levágattatása és törzsö-kének vas- valamint rézbilicsbe veretése” után egy olyan időszak kezdődött az emberiség történel-mében, amelyre Krisztus „a népek meghatározott ideje”, illetve „a pogányok ideje” néven utalt. Dá-

192/243


niel könyve szerint a meghatározott idő „hét idő”. Az „idő” a bibliai rejtjelezés szerint egy olyan jelképes év, amelyben minden egyes nap egy naptári évnek számít. Mivel az akkori időket számon tartó Julianus naptár szerint 1 év 360 napból állt, a hét idő 7 × 360 nap = 2520 év. I. e. 607 októbe-rétől i. e. 1 októberéig 606 év, míg i. e. 1 októberétől i. sz. 1914 októberig 1914 év telt el. Ez össze-sen 2520 év. Ez az időpont hónapra pontosan az I. világháború kezdetének felel meg.

Ekkor kezdődött Jézus királysága a mennyben, és a Sátán korlátlan uralma a Földön. Lucifer nem tudott belenyugodni abba, hogy az Úr Jézusnak adta a mennyei, és majdan a földi királyságot, és fellázadt Isten ellen. Sikerült több angyalt is meggyőznie, maga mellé állítania, ezért „háború tört ki az égben”. A csata eredménye az lett, hogy Lucifert szövetséges angyalaival együtt letaszították az égből. 1914-ig szabad bejárásuk volt az égi szférákba, de a Földre száműzésük után az Istennel és angyalaival való közvetlen érintkezés lehetősége megszűnt számukra. A „letaszíttatás” nem azt je-lenti, hogy korábban nem volt sátáni befolyás a Földön, hiszen a bűnre csábítás és a pokol már kez-detektől fogva létezett. Évát is a kígyó képében megjelent Sátán csábította rossz útra.

Így jövendölte meg ezt a sorsdöntő eseményt a Jelenések könyve (12. fejezet, 7-12 bekezdés): „Háború támadt a mennyben. Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal és az ő angyalaival. A sárkány azonban nem tudott felülkerekedni. Legyőzettek, és helyük sem maradt többé a mennyben. Levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, és megtéveszti az egész földkerekséget. Levettetett a Földre az angyalaival együtt.” János látomása így folytatódott: „Ekkor halottam, hogy egy hatalmas hang megszólalt a mennyben: Most lett a mi Istenünkké az üd-vösség. Az erő, a hatalom, a királyság pedig az ő Krisztusáé; mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk előtt éjjel-nappal vádolt minket.” A sátáni áskálódás tehát nem csak itt a Földön zajlott,

hanem az égben is folyt, és ennek lett vége 1914-ben. Ez az esemény azonban csak az égiek számára hozott meg-könnyebbülést. Így ír erről Já-nos: „Legyőzték őt. Ezért vi-gadjatok egek, és akik bennük lakoztok. De jaj a Földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van.”

János látomása igaznak bi-zonyult. Lucifer Földre szám-űzésével a sátáni tevékenység felerősödött. Ezt bizonyítja az I. majd a II. világháború iszo-nyú véráldozata, a világszerte zajló helyi háborúk, az egymást

érő terrorcselekmények a világban. Amerre csak nézünk mindenütt a rothadás, az enyészet jelei mu-tatkoznak. A közéletet átszövi a széthúzás, a veszekedés, a korrupció, a kultúra pedig egyre jobban elsekélyesedik. Már a szórakozás sem biztosít kikapcsolódást a nyomasztó napi gondokból, mert a filmekből, a színdarabokból, a rádió- és a televízió aktuális műsoraiból árad a szenny, a mocsok, a színvonaltalanság. Megállíthatatlanul terjed az alpári stílus, a lumpenkultúra. Mindenhová behatolt az erőszak, a horror, a pornó és a szexuális aberráció. A Sátán nem hagyja tisztán életünk egyetlen terüle-tét sem. Szolgálatába szegődött hívei által bemocskolja az egész életünket.

A démoni erők intenzitását fokozza a viszonylag szűkre szabott határidő, melyen belül igazolni szeretnék, hogy az ember méltatlan volt a teremtésre, arra hogy Isten a saját képére formált bennün-ket. Hogy a „kevés idő” fogalma mit takar, nem tudjuk. 12 ezer éves történelmünkhöz viszonyítva 100 év is kevésnek számít. Csupán találgatni tudunk. Aki jól ismeri a Bibliát tudja, hogy két bűvös szám, a 7-es és a 12-es végigvonul a Szentíráson, következetesen meghatározva a zsidó nép törté-nelmét. Isten a továbbiakban az emberiség sorsának megszabásánál is gyakran alkalmazta ezeket a

193/243


számokat. Így nem zárható ki, hogy a végítélet dátumát is ezek a számok rejtik. Ebből kiindulva le-het, hogy Isten 12 × 12 = 144 évben szabta meg a Sátán korlátlan földi hatalmát. E szerint 1914 + 144 = 2058-ban várható a 10. bolygó megérkezése, a katasztrófa bekövetkezése. Pályáján visszafelé száguldva 2065-ben is elhalad mellettünk, ami további károkat okozhat.

Ez a dátum megegyezik a neves szakíró, Zecharia Sitchin által valószínűsített időponttal. Az ókori agyagtáblák és egyéb írások tanulmányozása után az orosz származású amerikai kutató arra a meggyőződésre jutott, hogy a Nibiru érkezése 2060-ra várható. 300 évvel ezelőtt Newton is 2060-ra jelezte a világvége bekövetkeztét. Ezt a Biblia rejtett kódjainak megfejtésével számolta ki. Szinte percre pontos időt jelöl meg az egyiptomi Nagy piramis épületegyüttes. Az óegyiptomiak szerint, amikor a kos és a Herkules csillagkép egymás fölött áll éppen a Szfinx előtt, és pont azon a ponton kel fel reggel a nap; eljön a szeth tepi, a világvége. Ekkor hatalmas természeti katasztrófák söpör-nek végig a Földön és elpusztítanak mindent. Az óegyiptomi naptár szerint ez a világvége a 21. szá-zad közepén következik be. A Jupiter egyik holdján, a Ganymedesen élő Morlen civilizáció üzenete szerint viszont a Nibiru 2022. körül fog megérkezni, és ha addig nem leszünk képesek egyesíteni az erőnket, akkor az emberiség végérvényesen odavész. Szerintük megvan a képesség bennünk, hogy a galaktikus föderáció méltó tagjává váljunk, de rendre alkalmatlan, kapzsi és pénzéhes vezetőket vá-lasztunk magunk fölé, és ez képtelenné tesz bennünket az összefogásra.

A maja naptárkő még ennyi időt sem hagy nekünk. A maja kultúrát megteremető istenek 5800 évvel ezelőtt azt jósolták, hogy a 2012-ben véget ér a civilizációnk. Ugyanez olvasható az indiai Bangelorban található Sorsok Könyvében. 5800 évvel ezelőtt itt is „istenek” jártak, és azt jövendöl-ték, hogy 2012-ben elfeketednek a pálmalevelek. Ez valószínűleg egy világégés, földrengések által kiváltott tűztenger miatt következik be. A jóslat megbízhatóságában nem nagyon kételkedhetünk, mert eddig mindenkinek a sorsa szóról szóra megegyezett azzal, amit 5800 évvel ezelőtt ótamil nyelven írtak róla a pálmalevél könyvtárban. Aki ellátogatott a Sorsok Házába elismerte, hogy éle-tének minden mozzanata pontosan szerepel a 4-6 évezreddel ezelőtt készült pálmalevélen. Melles-leg a Sínai félszigeten is 5800 évvel ezelőtt diktálta le Isten Mózesnek a Tórát, és ennek kódolt üze-nete is tartalmazza a 2012-ben bekövetkező világégést, melynek egyik mozzanata Kalifornia elsüly-lyedése.

Az ősi maja kőtáblák viszont 2060-ra teszik az új időszámítás „nulladik” évét. Pakal főpap Palenqe-ben található sírjának fedlapján azt is jelezték, hogy akik túlélik a katasztrófát, azokra na-gyon hosszú békés időszak vár. Nem győzik hangsúlyozni, hogy a jelenlegi világ nem 2012-ben ér véget, mint azt sokan hiszik. Ez a dátum csak lezárása lesz egy korszaknak. A Sorsok Könyvében említett 2012-es dátum is túl közelinek tűnik, mivel a pálmalevelek 2050-ig ismertetik az érdeklő-dők jövőjét. Mi értelme lett volna 110 millió ember pálmalevelét megírni 2050-ig, ha negyven évvel korábban meghalnak? A hivatalos tudomány vaskalapos képviselőit mindez nem izgatja. Szerintük a világ pusztulása csak 22 milliárd év múlva következik be.

Az eltérő dátumok alapján úgy tűnik, hogy a katasztrófa bekövetkezésének pontos dátumát még Isten sem ismeri, mert ez sok mindentől függ. Közeledésének észleléséhez azonban ad egy támpon-tot a Biblia. Pál apostol Tesszalonikaiakhoz írt első levelének 5. fejezetében ez áll a 3. bekezdésben: „Amikor azt mondják: Békesség és boldogság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint fájda-lom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni”. Ebből arra lehet következtetni, hogy köz-vetlenül a katasztrófa előtt egy békés, nyugodt időszak köszönt ránk. Ekkor a világ vezető politiku-sai és az ENSZ főtitkára olyan nyilatkozatot tesznek majd, hogy végre sikerült úrrá lenni a bajokon, megszűntek a békétlenségek a világban. A világbékének azonban nem sokáig örülhetünk, mert az egymással ellenségeskedő népek lecsillapodása, látszólagos jó útra térése nem lesz más, mint vihar előtti csend. Ez a nyugalom is a Sátán műve lesz, hogy aztán annál jobban fájjon nekünk a kataszt-rófa által okozott gyötrelem.

Fizikai jelek is utalnak majd a közelgő veszedelemre. Az első gyanús jel a Föld „nyöszörgése” lesz, amit az egymáshoz dörzsölődő kontinentális lemezek, és a magma földkéregtől való fokozatos elszakadása okoz. A kétkedőket is meg fogja győzni a halálbolygó érkezésének misztikus árulkodó jele, az időtágulás. Az óriási tömegű égitest közeledésekor, fokozatosan növekedik a gravitációs erőtér a Föld vonzáskörzetében, ami érezhető időtágulást okoz. Ennek következtében mind a digitá-

194/243


lis, mind a mechanikus karórák, valamint az asztali órák és a toronyórák lelassulnak. Az idődilatáció azonban nem okoz túl nagy zavart, mert a Föld forgása is lelassul. Kb. 1 nap alatt annyira lecsökken a saját tengelye körüli keringési sebessége, hogy le is áll, majd újra elindul, de most már valószínű-leg ellenkező irányban. Ezt követően az eónokkal ezelőtti helyzethez hasonlóan nem keleten, hanem nyugaton fog felkelni a Nap. A póluseltolódás miatt áthelyeződnek a Sarkok is. Antarktisz ismét a mérsékelt égöv alá kerül, és megolvad rajta a több száz méter vastag jégpáncél. Ezzel egyidejűleg megolvad az Északi-sarkvidék jege is, ami összességében 150-200 méterrel megemeli a világtenge-rek szintjét. Az országok zömének klímája nem fog túl nagy mértékben megváltozni, nem válnak lakhatatlanná, de azokban az országokban, ahol az új sarkvidékek kialakulnak, beáll az örök tél. Kb. 100-150 év múlva már ugyanolyan lesz a bolygónk, mint most, de alaposan átrendezett klimatikus viszonyokkal. Máshol fog húzódni az egyenlítő, máshol lesz az északi és déli pólus.

☯ A chilei in cas törzs indiánjai között mai napig él egy legenda, mely szerint akkor lesz vége a vi-

lágnak, ha fánál nagyobb madarak repdesnek az égen. Nos erre már nem kell várni. 2001. tavaszán Dél-Chile tavakkal tarkított hegyvidékén, Puerto Chacabuco-tól keletre pillantották meg az első óri-ásmadarat. Előtte még soha senki nem látott ilyen hatalmas madarat errefelé. Éppen leszállt egy sziklaoromra. A távcsővel figyelő turisták szerint szárnyainak fesztávolsága elérte a 20 métert. Lá-bai embervastagságúak voltak, karmai pedig a kikötői daruk acélkampóinak méretével vetekedtek. Először csak vaklármának vélték a dolgot, de néhány hónap múlva az Ancud-öböl környékén is lát-ták az óriásmadarat. Mindenkit megdöbbent, amikor egy halászhajó felett szállt el. Az árnyéka elsö-tétítette az egész hajót. Valószínűleg több példány is található belőle, mert szaporodtak a róla szóló bejelentések. Már Argentínában, az Andok keleti területén is látták a madarat. Külsőre egy nagyra nőtt kondorkeselyűhöz hasonlított.

Ezt követően is csak a bulvársajtó foglalkozott az üggyel, mígnem 2001 őszén eltűnt egy iskolá-ba tartó kislány. A szemtanú szerint egy nagy madár csapott le rá az égből, és elragadta. Mivel a ta-nú maga is 8 éves volt, a hatóságok nem adtak hitelt a vallomásnak. Mindenestre a rendőrség soha-sem találta meg a kislányt. 2001 decemberében fent északon, a Mercedario hegy 6000 méteres csú-csai között látták a madarat, szinte minden nap. Aztán átköltözött az Antofagasta tartomány keleti területére, a vulkanikus hegyek közé, ahol 2002 májusában elragadott két embert, és egy teherhordó lámát. Róluk sincs semmi hír. Visszamaradt csontjaik valószínűleg valamelyik hegytetőn porlad-nak. A környező településeken élők már csak felszegett fejjel mernek kimenni a szabadba, és egy percre sem válnak meg a puskájuktól. Az indiánok pedig élelmiszerkészleteket gyűjtenek a „hama-rosan bekövetkező végtelen télre”. Az óriásmadárról több fénykép is készült. Bár a törzse kisebb, szárnyainak fesztávolsága vetekszik az utasszállító repülőgépekével. A felvételeken jól látható, hogy az alacsonyan szálló madár mekkora rémületet váltott ki a szemlélőkben.

☯ A különlegességekre vadászó ínyencek szerint a világ rovarfajtái közül több mint 1400 fogyaszt-

ható. Közülük néhány (pl. a szöcske vagy a kabóca) kifejezetten ízletes. Ennek oka, hogy abba a törzsbe tartoznak, ahová a homár és a garnélarák, csak kisebb a tömegük. Délkelet-Ázsiában az ut-cán és a piacokon árulják a különféle rovarokat, és sokan kedvelik őket. Ugyanazt teszik velük, mint a rákkal: élve megfőzik, illetve megsütik. A thaiföldi éttermekben az étlapon is szerepelnek a sült rovarok. Mivel igen nagy mennyiséget adnak el belőlük, nem a természetben gyűjtik össze, ha-nem tenyésztik őket. Rovarokat tenyészteni sokkal könnyebb, mint szarvasmarhát vagy sertést, mert nem igényelnek gondozást, és az ismert állatbetegségek sem támadják meg az állományt. Egy ré-szük ételízesítőként, illetve magas fehérjetartalmuk következtében táplálékkiegészítőként szolgál. Vannak akik élve fogyasztják a rovarokat, mint ahogy a franciák a csigát vagy a kagylót.

Az USA-ban a Wisconsin Egyetem rendszeresen kiad egy folyóiratot, amely az ehető rovarokkal foglalkozik. Ebben olyan tanácsok találhatók, hogy fogyasztás előtt tegyük hűtőbe a rovarokat. A hidegben elgémberednek, és nem másznak el előlünk olyan fürgén. Aranyszabályként felhívják a figyelmet arra, hogy soha ne együnk meg döglött bogarat, vagy olyat, amely mérgező. (A darazsak

195/243


és a méhek nyugodtan fogyaszthatók, mert mérgük a hőkezelés során lebomlik, a fullánkjuk pedig megpuhul.) A rovarok tojásai ínyenc csemegének számítanak mindenütt a világon. Óvnak a büdös bogarak fogyasztásától is. Az izgő-mozgó csemegék kedvelőinek télen, a rovarvilág visszahúzódá-sakor sem kell nélkülözniük kedvenc táplálékukat. Sok helyen már konzerválva is kapható a szöcs-ke, a sáska, a tücsök, a lótetű, az óriáscsibor és a selyemhernyó, valamint a vöröshangya tojása.

Az ehető rovarok közé sorolják a csúszómászókat is. Állítólag a horgászboltokban kapható gi-lisztából finom sütemény készíthető. A hangyákból pedig limonádét lehet csinálni, mivel szerveze-tük jelentős mennyiségű savat tartalmaz. A termeszhangyákat sós olajban megsütik, de előtte élve kirángatják a szárnyait, és forró kövön megszárítják őket. A rovarkedvelő bennszülött törzsek nem esnek kétségbe, ha a vadászat utáni lakomából visszamaradt hús megromlik. Pár nap múlva a belő-lük kifejlődő kukacokat fogyasztják, nagy élvezettel. Azt tartják, hogy ezek csak tartósítják a húst. Biológiai hűtőszekrényként funkcionálnak. Beépítik szervezetükbe a megromlott húst, és friss, élő húsként kínálják magukat. Az ízük olyan, mint az általuk elfogyasztott húsé volt. Az európai ember undorral gondol erre a fajta táplálékra, pedig nem ártana megbarátkozni a rovarevés lehetőségével, mert az Apokalipszisban is megjövendölt katasztrófa bekövetkezése után egy jó darabig ez lesz az egyetlen táplálékunk.

Élet a katasztrófa után

A geológusok szerint az elmúlt 80 millió év alatt 170-szer változott meg a föld mágneses polari-tása. A legtöbbször azonban csak bukfencezett egyet a földgolyó, és a pólusok felcserélődtek. Az északi pólus délivé vált. Most azonban a pólusváltás élővilágra nézve végzetes módja várható, a ké-regelcsúszás. Ilyenkor a pólusok, a Föld tengelye a helyén marad, csak a kontinensek vándorolnak el. Ez a látszólagos pólusváltás azért okoz világkatasztrófát, mert felszabadulnak a Föld mélyén fe-szülő erők, és vulkánkitörések formájában lángtengerbe borítják a világot. A földrengések és a kon-tinensvándorlás során pedig minden romba dől. A cinikus ellendrukkerek szerint talán jobb is, ha összeomlik ez a világ, legalább meglátjuk, hogy mi terem a romokon.

A pólusváltás lezajlása után a természet átrendeződik. Megváltozik az egyes vidékek flórája és faunája. Ahol eddig szubtrópusi volt a növényzet, ott mérsékelt égövi lesz, és a mérsékelt égövi or-szágok közül sok lekerül a szubtrópusi, illetve forró égöv alá. Az életlehetőségek tehát nem sokat változnak. A Föld továbbra is lakható marad, csak egy kicsit változik a hőmérséklet, a páratartalom, és átrendeződik a növényzet. Az állatvilágban is megindul egy vándorlás, a korábban megszokott kö-rülmények közé. Bár a tengerszint-emelkedés miatt a kontinensek parti sávja hosszú időre víz alá kerül, némi szerencsével több lesz a lakható terület. Ha az északi- vagy a déli pólus valamelyik óce-án közepére kerül, akkor Grönlandon és Alaszkán kívül felszabadul Szibéria is a hideg uralma alól. Oroszországnak ez a hatalmas távol-keleti területe akkora, hogy önmagában kitesz egy kontinenst. Ráadásul még szűz, érintetlen. Jelenlegi zord klímája miatt nem vettük birtokba, nem tettük tönkre. Nem mérgezett a talaja, a vizei tiszták. Ásványkincsei a később nem sokra használható gyé-mántbányák kivételével szinte hiánytalanok.

A népesség szempontjából azonban nem lesz ennyire kedvező a helyzet. A földönkívüliek sze-rint az emberiség létszáma kb. 10%-ára csökken. A túlélők száma nem lesz több 700 milliónál. (Ez a Vízözön utáni állapotokhoz képest nagyon jó arány, mert ezt a kataklizmát csak az akkori emberi-ség 1%-a, mintegy 5 millió ember élte túl.) Ehhez járul még a katasztrófa elől kimentett 440 ezer ember, akiket idővel visszahoznak a Földre. A Biblia szerint a túlvilági erők által kimentett 144 ezer ember irányító funkciót fog ellátni a bolygónkon, és a Jézus által Föld felszínére lebegtetett inkubá-tor világban, új Jeruzsálemben fognak élni. Ennek méretéről, és az ott uralkodó életviszonyokról részletes leírással szolgál a Jelenések könyve. De a Földön kívüli civilizációk által visszatelepített emberek sem lesznek magukra hagyva. Ők a Föld legkedvezőbb klímájú övezetében kisebb csopor-tokban, faluközösségekben fognak élni, civilizált körülmények között. Lesznek szerszámaik, vető-magjuk, és művelik a környező földeket. Beékelődve az éhező, fázó, lerongyolódott túlélők közé lesz élelmük, sőt még a villanyáramot sem kell nélkülözniük. Így akár a számítógépeiket is használhat-ják. Az energiaellátás természetesen nem távvezetékkel történik, mert ezek az erőművekkel együtt

196/243


megsemmisülnek. Utak, hidak, vasútvonalak sem lesznek, mert szinte minden darabokra szakad, összedől és használhatatlanná válik a katasztrófa alatt.

Az áramellátásról a földönkívüliektől kapott tápegységek gondoskodnak. Ezek nem mások, mint Tesla-konverterek. Miután mi nem voltunk hajlandóak rekonstruálni ezt a 80 évvel ezelőtt feltalált készüléket, ők saját gyártmányú példányokat adnak nekünk. Ezeket azonban sérthetetlen fémházba zárják, hogy ne tudjuk őket felnyitni, ne tudjuk kikémlelni a benne levő áramkört. Egyes források „fekete dobozként” említik ezt az UFO-khoz kifejlesztett fémlemezből készült burkolatot. Mint tud-juk ezeket a nagy sűrűségű anyagból készült lemezeket semmilyen szerszámmal nem lehet szétron-csolni, és a savaknak, lúgoknak, sőt a robbanó anyagoknak, lövedékeknek is ellenállnak. A „fekete dobozon” nem lesz semmilyen rés, nyílás sem, amelyen keresztül bele lehetne lesni. Csupán hasz-nálni lehet őket, korlátlan időtartamig. A teljesítménye akkora lesz, hogy kielégíti egy család teljes energiaigényét. Remélhetőleg a kézzel fogható bizonyíték láttán végre észhez térünk, és kifejleszt-jük a saját áramtermelő konvertereinket. Így nem kell majd újjáépíteni a környezetromboló erőmű-veinket, és a tájelcsúfító nagyfeszültségű vezetékeket. Az olaj- és gázvezetékekre sem lesz már szükség. Egyébként sem lenne mit szállítani rajtuk, mert a gáz- és olajkutak felrobbannak, a szén-hidrogénmezők elégnek.

Ezeknek a közösségeknek a zavartalan életét, egy ennél is fejlettebb technika segítségével oldják meg. Mivel az utakon kóborló, élelem után kutató nyomorgó emberek mindenkit megtámadnak, ki-fosztanak akinél rejtett élelmiszertartalékot sejtenek, ezeket a telepeket elrejtik a szemük elől. Nem magas falakat húznak köréjük, hanem megnövelik a megnyilvánulás frekvenciájukat. Az általuk 4. denzitásnak nevezett szinten élők élettere teljes mértékben láthatatlanná válik a 3. denzitás szintjén álló átlagemberek számára. Ez a megnyilvánulási frekvencia-eltérés a párhuzamos világokban ural-kodó helyzethez hasonlítható, csak itt lokálisan megy végbe a jelenség. Az oda nem tartozó, ártal-mas elemek akár át is gyalogolhatnak ezen a térségen, semmit sem észlelnek belőle, mint ahogy mi sem érzékeljük a párhuzamos dimenziókban élőket, holott bennünk, a mi világunkban vannak. Ugyanazt a lepusztult tájat látják, mint a térségen kívül, így gyanútlanul átmennek rajta. Nem is sej-tik, hol járnak.

Ezeket a helyeket nem kell láthatatlanná tett űrhajókkal állandóan besugározni. Egy adott térség megnyilvánulási frekvenciájának megnövelése után minden, ami a térségen belül található átkerül egy másik dimenzióba, és utána ott is marad, amíg vissza nem transzponálják. De csak az kerül át, ami magunkkal viszünk, amit szükségesnek tartunk. A 4. denzitásba kerültek maguk mögött hagy-ják a vírusokat, baktériumokat, élősdi rovarokat, és egyéb kellemetlenségeket. Ezek a 3. denzitás-ban maradnak. A primitív, bűnöző hajlamú emberek is ezeken a helyeken sínylődnek tovább. Ennek a frekvenciaváltásnak semmi akadálya, mert jelenleg a 4. denzitás üres. (Földönkívüli civilizációk-tól származó információk szerint 12 párhuzamos univerzum, vagy ahogy ők nevezik denzitás74 ta-lálható a világmindenségben. Ezeket egy-egy üres térrész választja el egymástól. A megnyilvánulás frekvenciában felettünk levő térészt nevezi az ezoterikus szakirodalom negyedik denzitásnak. Geo-metriailag ez helyes meghatározás, mert kellő technikai felkészültség esetén ebbe a térrészbe is át-mehetünk, ami olyan, mintha a tér nem három, hanem négydimenziós lenne.)

A világmindenségben tehát igen nagy a mozgásszabadság. A 3 térbeli dimenzión kívül még 12 irányba mozdulhatunk el. Ez a 12 dimenzió azonban nem térbeli kiterjedés, hanem megnyilvánulási frekvenciaváltás. Ennek megtörténte után a másik párhuzamos univerzumban is csak 3 térbeli di-menzió áll rendelkezésünkre. Jelenleg csupán a földönkívüliek és járműveik, valamint felettünk le-begő űrbázisaik tartózkodnak a 4. denzitásban. Az átváltáskor azonban kivonják magukat ebből a térségből, majd az új korszak kezdetén visszatérnek a mi világunkba, és most már látható formában szabad letelepedési helyeket keresnek maguknak. Ettől kezdve már állandóan látni fogjuk őket.

Egyébként az 1. sűrűségi fokon az élettelen tárgyak, míg a 2. fokozaton a növények és állatok állnak. A sűrűségen itt nem az anyagban található atomok, molekulák számát vagy a tömegszámot, illetve rendszámot kell érteni, hanem az atomokat alkotó szubatomi energiarészecskék rezgési frek-

74 A denzitás jelentése: sűrűség. Jelen esetben ez a megnyilvánulás frekvenciára értendő. Minél fejlettebb egy civilizá-ció, annál magasabb a megnyilvánulás frekvenciája.

197/243


venciáját. Mellesleg denzitásváltás természetes körülmények között is előfordulhat. A Föld kérgé-nek hasadékaiból, vagy a földkéregbe zárt nagynyomású gázok kísérőjelenségeként is előfordulhat frekvencianövekedés. Ezek a frekvenciaváltó helyek azonban veszélyesek, mert ha az emberi test csak részlegesen kerül a hatása alá, akkor fele itt marad, másik fele pedig átkerül a másik dimenzió-ba, melynek következtében elpusztul.

A kimentettekkel és visszahozottakkal ellentétben keserves sors vár a kb. 700 millió túlélőre,

akik a véletlennek köszönhetik a megmaradásukat. Nem elég hogy át kellett élniük a különféle bor-zalmakat, a neheze csak ezután következik. A levegőbe került rengeteg pernye, vulkáni hamu és gáz tovább tizedeli soraikat. Hogy legyen némi fogalmunk a vulkánkitörések okozta globális pusztítás mértékéről, hasonlítsuk össze egyetlen vulkán kitörésének következményeivel. A Krakatau vulkán 1883. augusztus 27-én kelt kitörésekor 20 köbkilométernyi vulkáni hamu és por került a sztratoszfé-rába. Az általa kiváltott szürkület, napfényhiány 1,2 °C-kal csökkentette a Föld átlaghőmérsékletét. A légkör csak 5 év múlva tisztult ki. A vulkán környezetében 165 falu és város vált a földdel egyen-lővé. A földkéreg elmozdítása esetén több ezer vulkán fog aktiválódni.

A póluseltolódás miatt átmenetileg megszűnik a mágneses védőköpeny is, ami a kozmikus suga-rak rákkeltő hatásától véd. Az éhínség, valamint lakások és fűtés híján az éjszakai lehűlés is töme-ges elhalálozásokhoz vezet. A mezőgazdasági termelés évekig lehetetlenné válik. Hiába vetik el a magot a földbe, napfény hiányában nem tud kicsírázni. A sok eső, a korommal és vulkáni hamuval szennyezett rengeteg víz pedig megrothasztja. Az emberek rovarokat és csúszómászókat fognak en-ni, mert ezekből lesz elég. A sok elpusztult állati és emberi tetem bőséges táplálékot kínál a bogarak számára, ezért intenzív szaporodásnak indulnak. A támasz, segítség nélkül maradt emberek megun-dorodnak az élettől, és irigyelni fogják a holtakat. Nem hallgatnak többé az életben maradt politiku-sokra, és önjelölt vezetőkre. Sőt valóságos lincshangulat alakul ki ellenük. A túlélők nem bocsátják meg nekik, hogy elhallgatták előlük a várható katasztrófát, így nem tudtak felkészülni rá. Pedig so-kat tehettek volna szeretteik megmentése, a rájuk váró primitív életviszonyaik javítása érdekében, ha különféle politikai megfontolások alapján nem hagyták volna tudatlanságban őket.

A kataklizma egy csapásra megváltoztathatja a megmaradók gondolkodásmódját is. Az emberek ebben az időben sokkal többre fognak értékelni egy éles kést, egy körömollót, egy varrótűt és egy spulni cérnát, mint egy tonna aranyat, vagy a világ legdrágább gyémántját. Nem pénz és értékpapí-rok után fognak kutatni a romok alatt, hanem olyan szerszámokat keresnek, amelyek primitív élet-viszonyok között is jól használhatók. A pénz, a részvények teljesen elértéktelenednek, maximum tűzgyújtásra fogják használni őket. Később, az időjárás jobbra fordulásával legértékesebbé a meg-maradt, el nem égett vetőmagok válnak, mert az élelmiszertartalékok felélése után ez lesz az egyet-len esélyük a mezőgazdasági termelés újraindítására, az éhhalál elkerülésére. Igazi kincs lesz a gyertya, a gyufa és a tankönyv is, amelyből a gyerekeiket taníthatják a túlélők. Civilizációnk állatvi-lágba való visszasüllyedését ugyanis csak egy módon kerülhetjük el, ismereteink átadásával. Az özönvíz előtt a papokon és a királyokon kívül senki sem tudott írni, olvasni, így a szülők nem tudták tudásukat átörökíteni, továbbadni az utódoknak. A szájhagyomány útján öröklődött ismeret egyre kopott, végül használhatatlanná vált. Így mindent elölről kellett kezdeni. Ezt elkerülendő mi is job-ban járnánk, ha nem hamuvá égő értékpapírokba, műkincsekbe és romhalmazzá váló épületekbe fektetnénk a pénzünket, hanem archiválásba. Ha sikerül megőriznünk gyáraink, gyártóberendezése-ink és minden hasznos termékünk dokumentációját, akkor az infrastruktúra helyreállítása után ott folytathatjuk a fejlődésünket, ahol abbamaradt.

Mindezek tudatában sokan pánikba esnek majd, és önkezükkel próbálnak véget vetni ennek az

életüknek. Ettől azonban még súlyosabbá válik a helyzetük, mert akkor már csak tehetetlen szemlé-lői lesznek az eseményeknek. Asztráltestben nem lehet beavatkozni a fizikai világba, és eltávozni sem tudnak innen, mert az öngyilkosokat nem engedik be a mennyországba. Kétségbeesésüket fo-kozza, hogy asztráltestben nem csak a korábbi életterét látja, hanem az egész világot, az összes bor-zalmával együtt. A földi világ elhagyása sem nyugtatja meg, mert ezzel magányos, céltalan kóbor-lásra ítéli magát a világűrben, a végtelen univerzumban. Sehol sem állnak vele szóba, sehová sem

198/243


engedik be. Ha már arra ítéltettünk, hogy életben maradjunk, próbáljunk úrrá lenni a megváltozott életkörülményeken. Tartsunk ki, ameddig csak lehet.

Aki képes belátni, hogy csak átutazó a Földön, az jóval könnyebben viseli el ezt a sorsot. Őt már nem rémiszti az elmúlás gondolata, mert tudja, hogy csak a teste pusztul el. A lelke örökké élni fog mivel a lélek elpusztíthatatlan. A „halhatatlan” embert pedig semmi sem rémiszti meg, mert tudatá-ban van annak, hogy a halál csak szabadulás a test börtönéből, ebből a világból. Az egyre elviselhe-tetlenebb körülmények ellenére nem várja a halált, nem akarja lerövidíteni az életét. Tisztában van vele, hogy az élet nagy kincs, még akkor is, ha nem sok örömünk telik benne. A felvilágosult ember ugyanis már nem az életörömökre koncentrál, nem az a célja, hogy minél többet behabzsoljon a Föld javaiból.

Tudja, hogy az élet, a fizikai világ egy nagy iskola, ahol azért vagyunk, hogy tanuljunk. Tanulni, tapasztalatokat gyűjteni pedig minden élethelyzetben lehet. Ezért használjuk ki az utolsó időket, mert amit itt megtanulunk, azt magunkkal vihetjük a következő életünkbe. A tapasztalat a halállal nem múlik el, hanem halmozódik. Azért is érdemes mindvégig kitartani, mert a legnagyobb tragédi-ákból lehet a legtöbbet tanulni. Ilyen felfordulás, ami most várható minden civilizáció életében csak egyszer fordul elő, ezért ezt a lehetőséget kár kihagyni. Ha már volt merszünk leszületni ebbe a vi-lágba, akkor tartsunk ki, mert nagy kaland vár ránk. A vége ugyan gyászos lesz, de az addig átélt élmény feledhetetlené válik. Mennybéli társaink úgy gondolnak ránk, mint hősökre, akiknek volt merszük vállalni ezt az életet, ezért viselkedjünk ennek megfelelően.

Nukleáris Holocaust

Sokan irtóznak ettől a jövőtől, és azt mondják, hogy inkább meghalnak, mintsem ilyen körülmé-nyek között éljenek. Kívánságuk nagy valószínűséggel teljesülni fog, mivel energiatermelésünk je-lenlegi fejlettségi szintjén senki sem fogja túlélni a katasztrófát. A Fukusima 1 erőmű blokkjainak 2011 márciusában történt berobbanása ráébresztette az emberiséget arra, hogy mekkora veszély le-selkedik ránk. A japán katasztrófát a cunami okozta ugyan, de ez a helyzet a szárazföldek belsejé-ben is előállhat. A jelenlegi atomerőműveket max. 10-es erősségű földrengés elviselésére tervezték. (A Paksi atomerőmű csak 7-es erősség földrengést bír ki.) A Richter-skála szerint 15-ös erősségű földrengés ugyanúgy tönkreteszi a hűtőrendszert, mint a szökőár. (Mivel a Richter-skála logarit-mikus, a 15-ös erősségű rengés a fukusimai katasztrófát okozó 9-es erősségű földrengésnél 1 millió-szor nagyobb.) Így nem lesz mivel hűteni a megsérült reaktorokat. Sőt a 25-30 cm vastag acélból készült köpeny is megolvad, vagy darabokra törik rajtuk. A világon jelenleg 442 atomreaktor üze-mel (ebből 195 Európában).

A csernobili atomerőmű egyetlen blokkjának felrobbanása százszor akkora radioaktív szennye-zést okozott a környezetben, mint a hirosimai atombomba. Ennek alapján könnyen kiszámítható,

hogy mekkora sugárfertő-zés éri a Földet. Ha a ben-nük levő összes radioaktív izotóp kiszabadul, olyan nuk-leáris szennyezés sújtja a világot, amit egyetlen élő-lény sem fog túlélni. A su-gárzás erősségét növeli a nukleáris temetőkben elásott hordók megolvadása, a ki-égett fűtőelemek szanaszét szóródása. Mivel az urán 238 fűtő-anyag fő izotópja a plutónium 239 felezési ideje több mint 24 ezer év, 240 ezer évig lakhatatlanná

199/243


válik a bolygónk. Az élet visszatelepítése azonban ezt követően sem lehetséges, mert a földrengések következtében az el nem égett fűtőelemek is kiszabadulnak, szétszóródnak a környezetben, és a dú-sított urán 238 izotóp felezési ideje 4,5 milliárd év.75 Ahhoz, hogy az általa keltett sugárzás szintje elviselhető szintre csökkenjen, minimum 45 milliárd évre van szükség. Ez a Föld keletkezési idejé-nek tízszerese. (Ekkor az izotópmennyiség az eredeti tömeg 0,1%-ára csökken.) A teljes lebomlás 1350 millárd év múlva következik be.

Tovább súlyosbítja a helyzetet a nukleáris fegyverarzenálunk okozta szennyeződés. Jelenleg több tízezer maghasadáson alapuló atombomba, és magfúzión alapuló hidrogénbomba (kétfázisú atom-bomba vagy más néven termonukleáris bomba) van a nagyhatalmak birtokában. Mivel a gyújtó-szerkezetet külön tárolják, a szétszerelt bombák nem fognak felrobbanni, viszont az óriási mechani-kai behatás, illetve a több ezer °C-os láva olvasztó hatása következtében a bombatest acélköpenye megsérül, és a plutónium-, illetve urántöltet kiszabadul, a légtérbe, a talajba, az élővizekbe kerül. A hidegháború végén, 1988-ban csak a Szovjetunióban 32 ezer nukleáris robbanófejet tartottak had-rendben. Ezek száma a Start egyezmények során csökkent ugyan, de a jelenlegi nukleáris arzenál még mindig százszorosa a teljes emberiség kipusztításához szükséges atomtöltetnek.

Már 11 ország rendelkezik atomfegyverrel. Az USA még mindig 16 ezer, Oroszország pedig 13 ezer megatonna TNT rombolóerejű nukleáris fegyvert birtokol. Az első atombombákhoz hasz-nált plutónium 239 izotóp felezési ideje 24 ezer év, míg a jelenlegi atombombákban alkalmazott urán 235-ös izotópé 700 millió év. Ennek elviselhető szintre történő lebomlásához is minimum 7 milliárd évre van szükség. A biblia szerint a vízözön kb. 1 évig tartott. Aztán ismét lakhatóvá vált a föld. A tűzözön után erre nem lesz lehetőségünk. A fegyverkezési hajszával és az ostoba, beszűkült agyú energiapolitikánkkal gondoskodtunk róla, hogy ez a bolygó soha többé ne legyen lakható. Eh-hez a Nibiru megérkezésére sem kell várnunk. Elég egy néhány kilométer átmérőjű aszteroida be-csapódása a szárazföldbe, és az eredmény ugyanez lesz.

A hosszú élet titka A vele járó veszélyek ellenére az emberi élettartam meghosszabbításával kapcsolatos kísérletek

nem álltak le, sőt nemrég korszakalkotó áttörés történt ezen a téren. A kutatók először az örök életű ráksejteket kezdték el tanulmányozni. Mint tudjuk a ráksejtek telomerei azért nem rövidülnek meg, mert a kromoszómák végei lezáródnak, és ezáltal kikapcsolódik a sejt osztódásszámálója. A normá-lis sejtekben a kromoszómák végén található ismétlődő DNS-molekulák, a telomerek minden osz-tódáskor rövidebbek lesznek, és ha a telomer „elfogy”, a sejt elpusztul. Fogantatáskor a telomer hossza kb. 15 ezer egység, amiből magzati korban 5 ezret elhasználunk Felnőtt korban újabb 5 ezer használódik el, és amikor a telomerek hossza 5 ezer alá csökken, elhalálozunk. A telomer rövidülé-se az oka az időskori betegségegeknek is. A sejtek öregedésével károsodnak a szövetek és a szer-vek, melyek végül életképtelenné válnak. A kutatások folytatása során kiderült, hogy a ráksejtek-ben, a telomerek környékén igen nagy az aktivitása a RAD51D-nek nevezett DNS-javító enzimnek. Ha ez védősapkát képez a telomereken, megakadályozza a pusztulásukat. Amerikai kutatók 2001-ben megtalálták az emberi öregedésért felelős géneket is. A magas életkor elérését a 4. számú kro-moszóma első szakasza teszi lehetővé. Az érintett régióban 100-500 gén található, így még azonosí-tani kell, hogy pontosan melyik szabályozza az öregedést. Ezekkel elvileg már megoldható lenne az élettartam szinte korlátlan meghosszabbítása.

A kutatások folytatása még közelebb vitt bennünket a célhoz, és a XXI. század elején áttörés kö-vetkezett be ezen a téren. A dallasi University of Texas Southwestern Medical Centerben Woody Wright76 és kutatócsoportja felfedezett egy olyan gént, amely a sejtbe juttatva újraaktivizálja a telo-mertermelést. Ennek következtében a sejtek gyakorlatilag végtelen mennyiségű osztódásra képesek. Alkalmazásával halhatatlanná válnánk, ráadásul meg sem öregednénk. A felfedezés gyakorlatba va-

75 A világ atomerőműveinek üzemeltetéséhez évente 66 ezer tonna uránércet termelnek ki. 76 júnivősziti ov texas szauszvesztern mediköl szentö(r), vudi ráit

200/243


ló átültetését egyelőre nem tervezik. Így nem lehet megállapítani, hogy ennek a módszernek hol van-nak a határai, meddig lehet meghosszabbítani vele az ember élettartamát. Ha engedélyeznék a hu-mán kísérleteket, akkor is évszázadokat, sőt évezredeket kellene várni, amíg ez kiderülne. Önként jelentkező valószínűleg akadna rá, de nem biztos, hogy a kísérleti alany képes lenne elviselni azokat a megpróbáltatásokat, amelyek egy ilyen hosszú élet során várnak rá.

Miután ez a kutatási vonal lebénult, a tudósok más úton folytatták a munkát. Most a ráksejtek ál-tal termelt telomeráz enzimet vették górcső alá. Kiderült, hogy a telomeráz enzim a születésünk után nem működik tovább, vagyis az öregedés a születéssel azonnal megkezdődik. A telomeráz en-zimet kódoló hTERT gén valamennyi sejtünkben megtalálható, de kikapcsolt állapotban van, vagyis inaktív. Ennek a helyzetnek a felmérése után olyan mesterséges anyag előállításával próbálkoztak, amely képes lenne működésbe hozni ezt az enzimet. Ezek az erőfeszítések azonban nem vezettek eredményre. A Geron Corporation viszont talált egy természetes anyagot, amelyben felfedezték a TA65-re keresztelt molekulát, amely képes a telomeráz enzimet aktiválni. Ez az anyag a Belső-Mongólia és Kína egyes területein nagy mennyiségben előforduló stragalusgyökérben található. A helybeli népek már évezredek óta alkalmazzák gyógynövényként anélkül, hogy tisztában lennének a hatásmechanizmusával. Nekünk már nem kell odautazni érte, mert ezt az enzimaktiváló hatóanya-got igen magas koncentrációban ki tudják vonni a növényből, és kapszulát készítenek belőle. Ke-reskedelmi forgalomba azonban nem került, mert nagyon drága. Egyhavi adaghoz ugyanis két tonna gyökeret kell feldolgozni. Tartós használatával az életkor kitolható 120 évig, és nem kell számolni az öregedéssel járó kínokkal.

A hTERT alvó gént felfedező molekuláris biológusok Nobel-díjat kaptak munkájukért. Azóta több tucat kutatócsoport foglalkozott ezzel a témával. Tevékenységük eredményeként rávilágítottak arra, hogy ennek az eljárásnak legfőbb előnye nem a hosszabb élettartam, hanem a különböző be-tegségek leküzdése. A fiatalodás során ugyanis a halálos öregkori betegségek visszafordíthatók. A jelenleg gyógyíthatatlan Alzheimer-kór tünetei fokozatosan megszűnnek. A hTERT gén aktiválásá-val elkerülhető az agyvérzés, a szív- és érrendszeri betegségek, az elhízás, a csontritkulás és a cu-korbetegség. A hTERT kód aktiválása nem csak megelőzni képes, de gyógyítja is a leggyakoribb krónikus betegséget (pl. a szívbetegséget, a korai stádiumú prosztatatrákot és a 2-es számú cukorbe-tegséget). Ezen túlmenően megszabadít a ráncoktól, az ősz hajtól és az öregedés egyéb látható jelei-től. További információ: http://tgy-magazin.hu/index.php?page=3&action=SHOW&id=3922 (Meg-jegyzés: Az American Analytical Chemistry Laboratories kiderítette, hogy a TA65-nek több mint 95%-a cycloastragenol. Ezt a hatóanyagot sikerült szintetikusan előállítani, így piacra került a TA65 generikus változata is, jelentősen alacsonyabb áron.) A kutatók azt is kiderítették, hogy a telomeráz enzim növekedése táplálékunk célirányos kiválasztásával is elérhető. Kisebb hatékonysággal ugyan, de egyes vitaminok és élelmiszerek szintén képesek lassítani a telomerek rövidülését. Részletes in-formáció: Természetgyógyász Magazin, 2015. szeptember 18-21. oldalak.

Ennek a szernek a használatát a hatóságok már nem tiltották be, mert a telomeráz enzim nem hosszabbítja meg az élettartamot, nem nyújtja meg a biológiai óránkat. Rendszeres szedésével csak a számunkra engedélyezett max. 120 év érhető le. A legnagyobb előnye azonban az, hogy a hátrale-vő évtizedeinkben nem kell küszködnünk az öregség nyűgével. Fizikailag és szellemileg frissen él-hetünk halálunk bekövetkeztéig. A génszintű beavatkozással szemben a sejtszintű manipuláció nem élethosszabbító, hanem életminőség-javító. Az állam azért sem gátolja ennek a szernek az alkalma-zását, mert a betegségek, kórházi kezelések elmaradásával jelentős tehertől szabadul meg az Egész-ségbiztosítás. A Nyugdíjpéztáraknak sincs okuk az aggodalomra. A jövőben sem kell fél évszáza-don át folyósítaniuk a nyugdíjakat, mert ez eddigi tapasztalatok szerint a testileg-szellemileg fitt öregek nem akarnak nyugdíjba menni, sőt a legtöbbjük élete végéig dolgozik. A legtöbb ember azért megy nyugdíjba, mert utál dolgozni, hanem azért, mert a munkával töltött évtizedek alatt el-használódik a szervezete. Sem fizikailag, sem szellemileg nem bírja már a megterhelést, ezért pi-henni szeretne. A fiatalos erőnlét meghosszabbodásával viszont nem vágynak a nyugdíjas évekre jellemző tétlenségre.

A telomerázaktiváló szer már nálunk is beszerezhető. Hazai szakértője: Dr. Horkovics Kovács János. Tel: +36-20-348 1399 és +36-20-852 8325. Honlap: www.fiatalitas.n1.hu A használatával

201/243


járó tapasztalatok igen jók. Egy 70 éves páciens totyogva jött be a rendelőbe. Látszott rajta a kora. Kéthónapnyi kezelés után fürgén mozog, ízületi fájdalmai múlóban vannak. A telomerek hosszab-bodásával visszafiatalodtak a kötőszövetei. Egy 55 éves nőről senki sem akarja elhinni, hogy 30 év-nél idősebb. Fél évig teljes dózisban szedte a telomeráz aktiválót, azóta fenntartó kezelésként na-ponta egyet szed. Egy 65 éves férfi maratoni futásban indult, és harmadik lett. Az agy is fittebbé vá-lik, és javul az intellektus, a tanulási képesség. Világszerte már több tízezren szedik ezt a szert, és káros mellékhatás még senkinél sem jelentkezett. Amerikában főleg az élsportolók szedik, mert egyrészt fittebbé válnak tőle, másrészt évekkel meghosszabbodik a sportpályafutásuk. Az ára azon-ban meglehetősen borsos. Külföldön egy flakonnyi (90 db) kapszula 460 euróba (kb. 140 ezer fo-rintba) kerül. (Ez csillagászati összegnek tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy mentesülünk több évtizednyi gyógyszerköltségtől, és hölgyek esetén a kozmetikai kezelések árától, már nem is olyan drága ez a szer.) Javasolt adagolás 40-50 év között naponta 1 kapszula, 50-60 éves kor között na-ponta 2 kapszula, a teljes dózis napi 4 kapszula. E-mail: [email protected] További in-formáció itt szerezhető: [email protected]. Tel: 06-30-222-6082.

☯ A hosszú élet, a fiatalodás másik titka szintén a sejtekben rejlik. Amerikai kutatók 2014-ben fel-

fedezték, hogy minden sejt belsejében van egy fehérjeenzim, az AMPK, amit szabályozómesternek tartanak. A Természetgyógyász folyóirat 2015 márciusi számában megjelent beszámoló szerint egyik feladata, hogy irányítsa a zsír lerakódását. Ahogyan öregszünk, az AMPK aktivitása csökken, ezt pedig súlygyarapodás követi. A szervezet mindinkább megadja magát a romboló tényezőknek: diabétesz és más anyagcserezavarok jelentkezhetnek, amik hozzájárulnak az öregedéshez. Az felfe-dezése nagy előrelépést jelent az öregedés titkának megfejtésében. Az AMPK újraaktiválásával egyre közelebb jutunk az öregedési folyamatok feletti kontrollhoz, és megelőzhetjük a túlzott súly-gyarapodást, ami sok más rendellenességnek is okozója.

Az AMPK (tudományos nevén adenosine monophosphate activated protein kinase) egy sejten-zim, ami jelen van minden egyes élő sejtben. A kapcsoló szerepét tölti be. Részt vesz a homeosztá-zis folyamatában, vagyis a sejt viszonylagos biológiai állandóságának megőrzésében, a külső és belső körülmények változásának kiegyenlítésében. Szabályozza a sejt cukorháztartását, zsírégetését és a sejtben keletkező salakanyagok eltávolítását. Befolyásolja a sejtanyagcserét, az anyagcsereter-mékek feldolgozását, a cukor és a zsír energiává alakítását a sejt mitokondriumában. Az évek során az öregedés következtében ennek az enzimnek a termelődése lelassul, és ez magyarázza, hogy idős-korban hajlamosabbak vagyunk az elhízásra. A normális fiatal sejtben az AMPK, ami felelős az égésért és az égéstermékek eltávolításáért, ösztönzi a sejt energiafeldolgozását. Ahogy csökken az enzim szintje, úgy lassul a sejtszintű égés, viszont a sejtekben egyre több salakanyag marad. Ez a szervezetben krónikus gyulladás kialakulásához vezet. Felborul a sejt egészséges energia-háztartá-sa, ezáltal jelennek meg az időskori elváltozások, betegségek és a testsúlygyarapodás.

Az UCLA (Kaliforniai Egyetem, Los Angeles) kutatásai rámutattak arra, hogy amikor az AMPK megfelelően jelen van a sejtekben, és elősegíti a sejtszintű hulladékok feldolgozását, ezzel lassítja a sejtek öregedését. A sejtjeink elöregedése vezet az összes degeneratív betegséghez, végül a halál-hoz. Az alacsony AMPK-szint különböző halálos betegségeket idéz elő: magas trigliceridet (neutrá-lis zsírszintet) okoz, ami a sejtanyagcseréért felelős mitokondriumok helytelen működéséhez, kró-nikus gyulladásokhoz vezet. Felhalmozódnak a szervezetben az elöregedett sejtek, ami szívbetegsé-get idézhet elő. Károsodik a génexpresszió (génkifejeződés), nő a celluláris stressz, ami számos be-tegség előszobája. Felhalmozódik a celluláris hulladék, magas lesz az úgynevezett „rossz” koleszte-rin szintje, csökken az inzulinérzékenység, nő a hasi zsírlerakódás. Feltételezik, hogy az AMPK-szint csökkenésének köze lehet bizonyos speciális időskori betegségek: a Parkinson- és az Alzhei-mer-kor kialakulásához is.

Megfigyelhető, hogy az időskori elhízás általában a hason lévő zsírréteg növekedésével jár. Az AMPK aktiválása segíti a sejtekben lerakódott méreganyagok eltávolítását és a hason felhalmozó-dott zsírok lebontását. William Andrews, az Egyesült Államokban élő neves biológus, az öregedés lelassításának kutatója szerint a biológiai öregséget a sejtjeink öregedése határozza meg: a telomer

202/243


hosszúsága és az AMPK mennyisége és funkcionálása. A telomer, mint tudjuk a kromoszóma vé-gén lévő rész, ami osztódáskor védi az örökítőanyag hordozóját, de az osztódások során egyre rövi-dül. Egy bizonyos, a cukorbetegségre kifejlesztett gyógyszer, ami az inzulinérzékenység helyreállí-tását célozza, egyben aktiválja az AMPK-t, hozzájárul a hason lerakódott zsírok elégetéséhez, így fiatalító hatása is van. Ugyanez következik be néhány napos böjtölés esetén. Az AMPK aktiválása helyrehozza a sejtek anyagcseréjét, amik ismét elégetik a cukrot és a zsírt, és képessé válnak a sa-lakanyagok eltávolítására, ily módon energikusabbá és erősebbé téve, egyúttal fiatalítva a szerveze-tet. Ez 20-30 százalékkal is megnövelheti az életkort.

Érdekes módon a tudósok különböző gyógynövények hatását vizsgálva azt találták, hogy a csip-kebogyóban van egy összetevő, ami blokkolja az autofág folyamatot, és aktiválja az AMPK funkci-ót, így hatásos eszköznek bizonyulhat a kilók elleni harcban. Ugyanilyen hatása van egy, a kínai gyógyászatban használatos, az uborkák családjához tartozó növénynek. Az autofágia a sejtek ön-emésztési képessége, ami védi a sejteket az öregedéstől. A sejtek önemésztése alapvető fontosságú a normális sejtműködéshez, mivel a szervezet így szabadul meg a hibás sejtrészektől, hogy jól mű-ködő újakkal pótolhassa azokat.

A fogyókúrák sikertelenségének oka a sejtbiológiai folyamatokban keresendő. Ezeket vizsgálták a New York állambeli Yeshiva Egyetem orvosi karának munkatársai. Ha nem eszünk, az agyunk-ban lévő éhségérzetet kiváltó idegsejtek saját magukat kezdik felfalni, és ez a folyamat azonnali ét-kezésre készteti szervezetünket. A kutatás eredményei azt sugallják, hogy az autofág folyamat blokkolása hatásos eszköznek bizonyulhat a kilók elleni harc során. Az egereken végzett kutatás szerint az idegsejtek önemésztési folyamatát követően lipidek (glicerinből és zsírsavakból álló szer-ves vegyületek) szabadulnak fel, és ennek következtében szabad zsírsavak keletkeznek. Ezek to-vább emelik az éhségérzetért felelős hormon szintjét. A kutatók rájöttek, hogy ha megakadályozzák a hormon termeléséért felelős idegsejtek önemésztési folyamatát, akkor az éhségérzetet kiváltó hormonszint nem emelkedik a böjtölés során.

Miért csökken az AMKP szintje? A jóléti államokban a legtöbb ember krónikus túltápláltságban szenved, ami létfontosságú életfunkciókat zavarhat meg, mint például a cukor és a zsír megfelelő feldolgozását, a hatékony energiaszabályozást. A felesleges kalória bevitele nehezíti a méreganya-gok kiürítését, amik felhalmozódnak, továbbá sérülést okoznak a fehérjékben. A bőséges táplálko-zás csökkenti a gének élettartamát, gyulladást okozó génmódosulást idéz elő. Képzeljük csak el, mi történne, ha soha nem kelnénk ki az ágyból, és minden ételt a helyünkbe hoznának. Kórházi körül-mények között bebizonyosodott, hogy a mozgás hiánya növeli a halálozási kockázatot. A sejtek ugyanígy vannak ezzel. Amikor krónikusan túltápláltak, akkor csökken az energiafeldolgozást elő-segítő enzim, az AMPK szintje. Viszont minél rosszabb a sejt anyagcseréje, annál kevesebb cukor és zsír ég el, és annál több salakanyag halmozódik fel, ami tovább csökkenti az AMPK szintjét. Ezt az ördögi kört szakítja meg, ha sikerül az AMPK enzimet pótolni a szervezetben.

Ha az AMPK-t sikerül aktiválni, javul az energiafelhasználás, kiürülnek a vérből a cukrok és a zsírok, gyorsul az anyagcsere a mitokondriumokban, ezáltal csökken a „sejtszemét” mennyisége, és egyúttal a krónikus gyulladásos állapot is javul. Az AMPK természetes aktiválása lehetséges kaló-riamegvonással és intenzív testmozgással, ami csökkenti a testzsírt különösen a hasi részen, a vér-cukorszintet, és késlelteti az öregedés folyamatát. Bizonyos természetes növények, illetve azok ki-vonatai hasonló hatást váltanak ki. A vörösborban, a kakaóban, az étcsokoládéban és a mogyoróban is található úgynevezett rezveratrol, ami növeli az AMPK szintjét. Állatkísérletek már bizonyították, hogy ez a vegyület rákellenes, gyulladáscsökkentő, vércukorcsökkentő és jótékony hatást gyakorol a kardiovaszkuláris rendszerre. Persze fogyasztásukkor egyéb hatásait, például az alkohol káros vol-tát vagy a kalóriabevitelt is figyelembe kell venni.

A kutatások kimutatták, hogy a kevés kalória felvétele, az éhezés, illetve böjtölés és az erőteljes mozgás stimulálja a szervezet AMPK termelését. Ez is magyarázhatja a böjtölés és intenzív torna vagy séta fiatalító és gyógyító hatását. A hagyományos orvoslás legtöbbször külön-külön kezeli azokat a tüneteket, amiket az AMPK enzim szintjének csökkenése okoz: a hasi elhízást, a krónikus gyulladást, a megemelkedett vércukorszintet, az inzulinrezisztenciát, a magas koleszterin és triglice-ridértéket, a mitokondriumok sérült működését. Gyógyszereket írnak fel ezekre a betegségekre,

203/243


amik mellékhatásokat is előidézhetnek, és nem ismerik fel a jelenségek mögött megbúvó valódi okot: az AMPK-szint csökkenését. A legújabb kutatások viszont arra engednek következtetni, hogy az AMPK enzim szintjének növelését követően a folyamatok megváltoznak, és miután a fiatalos anyagcsere helyreáll a sejtekben, a fenti betegségeket illetően jelentős javulás áll be, hozzájárulva az időskori hasznos és produktív élethez.

Az Egyesült Államokban már lehet kapni olyan táplálékkiegészítőt, ami természetes anyagokból: elsősorban csipkebogyóból és egy kínai gyógynövényből készül. Emellett más természetes módjai is vannak az AMPK aktivizálásának, elsősorban a rendszeres és erőteljes testmozgás,valamint a kalóriabevitel csökkentése. Amikor az AMPK szintje megnő, a szervezet nagyobb sebességre kap-csol, és visszatér a fiatalos életerő. Az AMPK segít eltávolítani a felesleges cukor és zsírmolekulá-kat, utóbbit különösen a hasi részről, fokozza a zsírégetést és a mitokondriális biogenezist, azaz a sejtmegújulást. Ezek az újonnan létrehozott mitokondriumok tisztábban és hatékonyabban égetik el az üzemanyagot, mint az idősebb, kopott társaik. Az AMPK által aktivált sejtek általában tisztáb-bak, egészségesebbek. A kísérletek azt mutatják, hogy a megnövekedett AMPK-aktivitás állatoknál akár 20-30 százalékkal meghosszabbítja az élettartamot, csökkenti a vércukorszintet és az elhízást, a vérnyomást, a máj zsír felhalmozódását és az ebből fakadó krónikus gyulladást.

Vizsgálatokat végeztek a hagyományos ázsiai orvoslásban is alkalmazott gyógynövény ható-anyagával, ami aktiválja az AMPK enzimet. Mindössze nyolc hét alatt patkányoknál a következő eredményeket kapták:

• 8,1 százalékkal csökkent a testtömegük, • 10,3 százalékkal csökkent a bőr alatti zsírréteg, • 15,5 százalékkal csökkent a hasi zsírlerakódás, • 18,8 százalékkal csökkent a máj súlya, • 14,2 százalékkal csökkent a vér koleszterinszintje.

Hasonlóképpen, elhízott patkányoknak adagolták mindössze négy napon át a hatóanyag-kivonatot. A kontrollcsoporthoz viszonyítva az alábbi eredményeket kapták:

• 33 százalékkal csökkent a trigliceridek aránya, • 13 százalékkal csökkent az összkoleszterin-szint, • 33 százalékkal csökkent az LDL (rossz koleszterin) aránya, • 20 százalékkal alacsonyabb lett az étkezés utáni vércukorszintjük. Sejtkultúra-kísérletek során a hatóanyag-kivonat hatására több mint kétszeresére nőtt a zsírégetés

üteme és 1,7-szeresre nőtt a sejtszintű cukor felhasználás. Egy másik vizsgálatban cukorbeteg pat-kányokkal kísérleteztek három héten át. 35 százalékkal nőtt az állatok glükóztoleranciája. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy jelentős jótékony hatása van az AMPK aktiválásának. Az embere-ken végzett vizsgálatok megerősítették, hogy az AMPK aktiválása egészségügyi előnyökkel jár. II-es típusú cukorbetegek, akik nem szedtek gyógyszereket, a kínai gyógynövényből készült teát fo-gyasztották. Az eredmények a kontrollcsoportéhoz képest a következők voltak:

• Az éhomi cukorszintjük ötödére csökkent. • Az inzulinrezisztencia közel harmadára csökkent. • Nem állt elő veszélyesen alacsony vércukorszint, ahogyan ez gyakran előfordul a szájon át

szedhető antidiabetikus gyógyszerek esetében. De talán a leginkább lenyűgöző adatok az elhízott emberekkel folytatott kísérlet esetében szület-

tek. 12 héten át szedték az AMPK-t aktiváló kínai gyógynövénykivonatot olyan túlsúlyosak, akik más betegségben még nem szenvedtek. A kontrollcsoport placebót kapott. Azoknál, akik a ható-anyagot kapták:

• A teljes hasi zsír területe 20,9 négyzetcentiméterrel csökkent, míg a placebócsoportban mind-össze 2,8 négyzetcentiméterrel. Haskerületük több mint két és fél centiméterrel többet csökkent, mint a placebócsoport tagjaié.

Hasonló megállapításokra jutottak, amikor a csipkebogyóban lévő transz-tiliroside hatását vizs-gálták. Az állatkísérletekben azt tapasztalták, hogy a transz-tiliroside megakadályozza a vércukor-szint étkezés utáni hirtelen megugrását. Inzulinrezisztens emberi májsejtek laboratóriumi vizsgálata megállapította, hogy a transz-tiliroside növeli a sejtek glükózfogyasztását oly módon, mint egy szé-

204/243


les körben használt antidiabetikus gyógyszer. Ezek után nem meglepő, hogy az egérkísérletek során a cukorbeteg egerek éhomi vércukorszintje közel 30 százalékkal csökkent 15 napi transz-tiliroside hatására. Egyúttal jelentősen csökkent a triglicerid és koleszterinszintjük is. Elhízott cukorbeteg egereknél a transz-tiliroside adagolása fokozott zsírégetést eredményezett, csökkentette a szabad zsírsavak és a trigliceridek mennyiségét, miközben növelte a glükóz szabályozásában és a zsír le-bontásában szerepet játszó enzim mennyiségét.

Egy másik vizsgálat során sikerült 75 százalékkal csökkenteni a sejtek zsírraktározását transz-tiliroside adagolásával. Amikor az AMPK aktiválódik, a sejtek túlélési üzemmódra kapcsolnak, nem állítanak elő és raktároznak több zsírt, hanem elégetik azt, ami a rendelkezésükre áll, miközben a zsírraktárokat is mozgósítják, és kiszivattyúzzák a vérből a glükózt, hogy további energiát nyerje-nek. Az új mitokondriumok sokkal hatékonyabban használják fel az energiát, és újrahasznosítják a sérült vagy diszfunkcionális fehérjéket. Ezek mind jótékony anti-aging mechanizmusok, vagyis gá-tolják az öregedést. Önmagában az AMPK aktiválásától persze nem lehet csodát várni. A hatása ha-sonló ahhoz, mint amikor a rákos betegek mindent megtesznek, hogy erősítsék az immunrendszerü-ket. Önmagában az erősebb immunrendszer a legtöbb rosszindulatú daganatot nem képes meggyó-gyítani, ugyanakkor jelentősen nő a túlélési esély. Ugyanígy, ha valaki csak az AMPK mesterséges aktiválásától vár eredményt, és ugyanannyi kalóriát visz be a szervezetébe, mint azelőtt, továbbá nem hajlandó mozogni, akkor nem fogy le, bár jelentősen csökken az elhízással járó betegségek kockázata. Az AMPK aktiválása mellett viszont a fogyókúra sokkal jobb és tartósabb súlycsökken-tést idézhet elő.

A legfrissebb adatok szerint azok, akik ma 65 éves kor alatt vannak, számíthatnak arra, hogy át-lagosan 84,3 éves korukig élnek. Ebben az átlagban benne vannak azok is, akik nem törődnek ma-gukkal: dohányoznak, egészségtelenül táplálkoznak, túl sok alkoholt fogyasztanak, nem mozognak. Ez azt jelenti, hogy akik egészséges életmódot élnek, azok még hozzáadhatnak ehhez a várható élet-korhoz néhány esztendőt, s különösen a hölgyek, akik átlagosan tovább élnek, mint a férfiak. Az AMPK aktiválása fontos része annak, hogy elhárítsuk a degeneratív időskori betegségeket, és ezt az életkort jó egészségben éljük meg. Ennek az enzimnek az aktiválásával lehetőséget adunk a tes-tünknek, hogy megfordítsa a fizikai és mentális hanyatlást, és ne egyszerűen meghosszabbítsa, ha-nem egészségesebbé is tegye az emberi életet.

☯

Könyvajánlat Nemrég került a könyvesboltokba Gonda István és Illés Csaba: A szépség szimfóniája című mű-

ve. Kevesek által boncolt témát, a kozmikus rendet tárja elénk. Utoljára talán Rudolf Steiner és Hamvas Béla foglalkozott ezzel a témával ilyen mélyen. A szerzők egy manapság igen gyakran vi-tatott területét, a férfi és a női szerep megvalósításának perspektíváit vizsgálják. Mottójuk: „A rend ismerete igazságot szül. Ameddig az igazsággal nem merünk szembenézni, nem ébredünk rá a szolgálat felelősségére, ami teljessé válásunk záloga.” Emancipációs küzdelmektől visszhangos világunkban meglepően hangzik az a kijelentésük, hogy: „A férfi a Teremtőt, a nő pedig a szentség-ben megnemesedett férfit hivatott szolgálni. E hű szolgálat szüli meg a Szépséget. Elérkezett az idő, hogy magasabb szempontból vizsgáljuk önmagunkat, és bepillantsunk a lelkünk titkait feltáró tü-körbe.”

Ennek szellemében tanácsolják, hogy: „A maszkulinitásba csúszott nőknek vissza kell találniuk a Hölgy szerepéhez. Az elnőiesedett férfiaknak pedig újra fel kell vállalniuk a Teremtés által rájuk szabott irányító szerepkört. Mára eltűntek a világunkból az Urak és a Hölgyek. A »csajok« és a »pa-sik« halvány lenyomatként sem emlékeztetnek az isteni eredetre, a szent embereszményre. A terem-tés rendjéből kibillenve, önmagát nemi szerepében leértékelve azonban egyetlen ember sem élhet boldog kiteljesettségben. Az örök embereszménynek hátat fordítva létezésük csupán megcsúfolása valódi szerepüknek az univerzumban. A férfi teremtő szellemének, vezető szerepének érvényesülé-se nélkül a nőből sem lesz Hölgy, mert nincs aki azzá tegye. A nők azáltal hogy leértékelik a férfia-

205/243


kat, önmagukat értékelik le. A két nem együtt lett teremtve, együtt alkotnak egészet, ezért egymás nélkül nem tudnak kiteljesedni.

Az élet szépséges szimfóniája a férfi és a nő harmóniájára épül. A kozmikus rendet nem lehet összezavarni, mert ennek a látszólagos nyertes is kárát látja. Az a nő, aki a férfit szakadékba lökve

megkövezi, az élet törvényét csúfolja meg; és a férfi aki ezt hagyja, fokozatosan hátrál az élet sakktábláján, végül lelép róla. A lát-ható torzulásokat azonban nem lehet hely-rehozni a láthatatlan lelki deformációk, a tévképzetek megszüntetése nélkül. Alapjai-ban kell átértékelnünk szerepünket a vi-lágban, hogy visszataláljunk a helyes útra, és a fizikai testben kettévált férfi-nő szim-biózis ismét egységet alkosson. Az univer-zális rend arra tanít, hogy a férfi csak a teremtő felé kinyilvánított alázattal találhat magára. A nő pedig csak a férfi iránti szolgálattal leli meg lelki békéjét. Ekkor a férfi a szellem hősévé, a nő a lélek király-nőjévé válhat.” Társadalmunk jelenlegi zűr-zavaros állapotához jelentősen hozzájárult a nők túlhajtott emancipációs törekvése. Miután kiléptek az eredeti szerepkörükből, nem találják helyüket a világban. A sok sze-repzavaros, deviáns nő akkor kerülne nyug-vópontra, ha ismét a férfi kiegészítőjévé, egyenrangú társává válna, de hol van ma

már olyan férfi, akiért érdemes lenne feláldozni a karrierjüket, és sokszor az életüket is?

☯ További gondolatokat fűz ehhez a témához Gonda István a Természetgyógyász Magazin 2003.

áprilisi számában: „Akaratunkat egyetlen célra kell rendíthetetlenül összpontosítanunk: az Örök Mérték képviseletére. Minden más akaratosság és önzés. Az érzelmileg kiszáradt nők nem tudnak a szívükre hallgatni, mert az odaadásnál is erősebb bennük a hatalmaskodás iránti vágy. A száraz lel-kű nő a párválasztáskor az eszére hallgat. Szabadulni akar az előző, szellemileg, lelkileg vagy fizi-kailag nyomorúságos élethelyzetéből, és logikai alapon dönt. Megragadja az előnyösnek látszó al-kalmat. A kiváráshoz nincs ereje, türelme.” Az életben azonban nincs minden együtt. A gazdag fér-fiak általában nem a legkiválóbbak. „A nő viszont valódi szerelmet csak nála tökéletesebb férfi iránt képes érezni. Az alacsonyabb szintűhöz vagy szenvedély, vagy az érdek hajtja. Ha a nő érzelmileg üres, nem szerelmes, nem képes szolgálni. Ezzel a legtöbb férfi nincs tisztában. Ezért nem tudják, hogy az ilyen kapcsolatba »beletörik a bicskájuk«. A nő ugyanis tudat alatt igyekszik letörni a férfi-asságukat. A testi élvezeteknek hódolás csak ideig-óráig tudja feledtetni a láthatatlan különbséget. Egy idő után a nő puszta létével, magasabb rezgésszámával szinte megbénítja, tehetetlenné teszi párját. Mellette a férfi folyamatosan kisebbrendűségi érzéssel küzd. Ennek következtében elveszíti lelkesedését, küzdőképessége rohamosan csökken.

Csak a szerelmes asszony képes inspirálni a férjét. A nő a szerelem átélése által válik a férfi mú-zsájává. Ennek hiányában önmagát kiszolgáltatja a férfi meglevő képességeivel.” Párját valósággal rabszolgájává teszi. Menekülni nem tud előle, mert az erősebb lelkű asszony a markában tartja, uralkodik rajta. A szerepkörüket megszokott nők elítélik ugyan ezt a helyzetet, de csak a külvilág felé. Társaságban hangos megjegyzéseket tesznek tutyi-mutyi férjükre, de valójában nem akarnak változást. Élvezik az uralmukat. „Ebben a helyzetben nem sok értelem van kikérni a férfi vélemé-nyét az élet nagy döntései előtt. Ezeket a nő hozza meg, férfi módjára. Ebben a stádiumban a férfi

206/243


elkezdi sajnáltatni magát a feleségével, hogy időnként kicsikarjon belőle egy kis odafigyelést. Ek-kor már a vitéz helyett egy lelkileg és testileg töpörödő ember áll a nő előtt. Egy gyermeki státuszba hátráló, sajnálni való, méltóságában egyre idegesítőbb hím, aki nem elnyeri, hanem kunyerálja a nő odafigyelését. A férfiúi mivoltában megszégyenített férfi elveszti szellemi koncentráló erejét. A részvétlen nő minden megnyilvánulása egy orrba vágással ér fel számára. Egyre jobban szenved et-től a kapcsolattól. És hiába könyörög, fenyegetőzik, a magasabb rezgésszámú párját nem tudja meghatni. Egy kapcsolat végére kizárólag a fejlettebb lelkű tehet pontot. A fejletlenebb lélek csak játszmákat folytat, de szabadulni nem tud.”

Más a helyzet a primitív, agresszív férfiak esetén. Ők úgy próbálják levezetni a kisebbrendűségi érzésüket, hogy elkezdik verni a feleségüket. Fizikai fölényüket kihasználva próbálnak meg felülke-rekedni rajta. Mivel csak egyetlen téren, testi erőben múlják felül párjukat, jobb híján azt vetik be. Valódi győzelmet azonban nem képesek aratni, mert a fejletlenebb lélek sosem győzheti le a fejlet-tebbet. Ezért végső elkeseredésükben a fizikai megsemmisítéstől sem riadnak vissza. Sokszor ez az oka a családon belüli erőszaknak, a felséggyilkosságoknak. Gyakran ez a sors vár a gyerekekre is. A primitív férfi felesége mását látja bennük, így tőlük is igyekszik megszabadulni.

Némileg változik a helyzet, ha a férfi gazdag. Akkor a pénze által is képes megszerezni, sakkban tartani a nálánál fejlettebb nőt. Ez esetben anyagi kötelékkel igyekszik az összetartozás látszatát fenntartani. A hatalmat azonban nem tudja megszerezni felette. Ezt egy idő után nem is nagyon bánja, csak a látszatra ügyel. Arra épít, hogy az érdekek könnyebben kezelhetők, mint az érzelmek. A „gyeplőt” azonban az asszony tartja kézben. Mivel a szellemi fölényben levő férfin hatalmaskod-ni nem lehet, sok nagyravágyó nő választ magának nála fejletlenebb, de tehetős férjet. A pompa, a fényűzés, a hatalomérzet fejében feladja lelki boldogságát. Az érdekkapcsolatban azonban boldog-talan marad. „Az Egyetemes Törvény szerint ugyanis még a legszerencsétlenebb kapcsolatban is a férfi ereje dönti el, hogy milyen lesz a kapcsolat minősége. A parányi erővel rendelkező férfi csu-pán parányi boldogságot eredményez a nőnek. Hiába próbálja a férfi anyagilag ellensúlyozni a hiá-nyosságait, ez nem ad valódi boldogságot. A nő csak akkor lesz maradéktalanul boldog, ha feltétle-nül szolgálhatja a férfit. Az alacsonyabb szintű férfiért azonban nem lehet áldozatot hozni.” Erre csak a szent emberek képesek, de ők nem szerelemből áldozzák fel magukat, hanem szeretetből. Ennek viszont semmi köze a férfi-nő kapcsolathoz.

„Kizárólag a férfi tudati emelkedése ébreszt elismerést a nőben. A nő csak a nála érettebb férfi mellett képes fejlődni. Minden amit az áldozathozatal helyett tesz, csupán pótcselekvés. Az állás-vállalás, a karrier, a második diploma megszerzése mind annak a jele, hogy nem találta meg a meg-felelő férfit, akiért érdemes lenne feláldozni magát. Szerelem nélkül a nő élete csak gyötrődés. Ér-dekes, hogy a szerelmet nélkülöző házasságokban a párok ritkán beszélgetnek. Ha mégis, anyagiak-ról vagy mások viselt dolgairól. Önmagukról nem. Kettőjük lelki kapcsolata tabu. Egyikőjük sem mer szembenézni az ürességgel, amelyben élnek. Ahol az egyik szív hátat fordít a másiknak, ott az anyagi kötelék sem képes sokáig fenntartani a normális párkapcsolatot. Amikor a nő először megér-zi, hogy már nem tud behódolni a férfinak, ahol a férfi ráébred, hogy már nem képes uralni a nőt, legjobb lenne elengedniük egymást. Ezt követően a lélek felszabadul, és újra megnyílik a kapu a fejlődésre.”

Ez a jelenség az oka annak, hogy az emancipált nők szinte mindegyike boldogtalan. Tudat alatt

ugyanis érzik, hogy nem uralkodniuk kellene a férfiak felett, hanem szolgálniuk őket. Miután felbo-rították az ősidők óta érvényben levő rendet, ők sem válhatnak maradéktalanul boldoggá. A pénz, a függetlenség, a hivatali hatalom egy ideig feledteti velük a szereptévesztést, ennek kiélvezése után azonban hiányérzetük támad. Hiányzik nekik az igazi beteljesülés, univerzális rendeltetésük betölté-se. Nem könnyű azonban a magunk által teremtett csapdából szabadulni. Nehéz az emancipáció vívmányait, a modern élet által kínált lehetőségeket feladni.

Egy fiatal nő így jellemezte jelenlegi életét: „Én aztán haladok a korral. Ideális munkahelyem van, felkapott szórakozóhelyekre járok, a legújabb divat szerinti ruhákban. Menő a barátom, az au-tóm, és egyáltalán minden, ami körülöttem van. Mégis egyre szomorúbb vagyok. Régebben én is a többiekkel tülekedtem, kerestem a pillanatnyi örömöket. Még a drogokhoz is hozzányúltam néha,

207/243


várva tőle valamit. Kaptam is 1-2 órára némi örömet, de aztán vége lett. Ez sem hozott tartós bol-dogságot. Belefáradtam ebbe az életbe! Túl nagy áldozatokat kell hoznom azért, hogy ezt az élet-módot folytathassam. Nagyon kimerítő dolog mindig, mindenkinek, mindenhol megfelelni. Úgy gondoltam, hogy talán a természet megnyugvást hoz számomra. El is határoztam, hogy kimegyek az erdőbe, a csendbe. De mit csinálnék ott? Ahogy ismerem magam 5 perc múlva visszarohannék, nehogy kimaradjak valamiből. Pedig semmiről sem maradnék le, mégis futnék vissza a zajba, a bűzbe, a tömegbe. Oda, ahol ezer haver között is egyedül vagyok.”

A nők többsége tehát nem tudja, hogy mi a baja. Csak azt tudja, hogy nem érzi jól magát a bőré-ben. Hiába van meg mindene, hiányérzete van. Hiányzik neki a küldetése, amiről a sok talmi érték-kel körülvéve sejtelme sincs. Tájékozatlansága folytán megpróbálja becsapni a természetet, megta-gadni az univerzális evolúciót, de nem tudja. A lelke sóvárog eredeti szerepének beöltése után. A te-remtés volt koronáinak sem könnyű visszatérni korábbi szerepükhöz. Jellemző a hozzáállásukra, hogy manapság a férfiaknak ez a véleményük Shakespeare Rómeó és Júliájáról: „Fárasztó dolog há-rom felvonásban nyafogni egy nőért.”

☯ Az ezotéria kiteljesedésében sokat foglalkoztunk a boldogság elérésével. Ennek egyik módja az

értelmes munka, az alkotó tevékenység. Az igazi boldogság elérésében nagy szerepet játszik a tevé-kenységünkben való önfeledt elmerülés. Áldásos hatásával ma már egy egész elmélet, a tudomá-nyos alapokkal rendelkező „flow” foglalkozik. A flow vagy áramlat elmélet kidolgozója a magyar származású amerikai pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály. Felismeréseit összefoglaló műve már 14 nyelven, köztük magyarul is megjelent. Ebből megtudhatjuk, hogy nem a pénz vagy a hatalom tesz valakit boldoggá, hanem az értelemmel megtöltött élet. Egy értelmes cél követése rendet teremt a tudatban, és miközben minden figyelmét a feladatra összpontosítja, minden egyébről elfeledkezik. Az emberek akkor a legboldogabbak, amikor azért küszködnek, hogy kihasználják a lehetőségeiket. Az önmegvalósítás, a munkába való belefeledkezés olyan pszichikai kielégülést, megnyugvást te-remt elménkben, amit maradéktalan boldogságnak nevezünk. Aki ezt a fajta boldogságot eléri, nem vágyik semmi másra. Képes háttérbe szorítani ösztönei kívánalmait, nem gyötri az élvezetek hiánya.

A flow a tökéletes élmény pszichológiája. Az a jelenség, amikor annyira feloldódunk egy tevé-kenységben, hogy minden más eltörpül mellette. Az élmény lesz olyan élvezetes, hogy a tevékeny-séget bármi áron folytatni akarjuk. A flow állapotában az ember elveszti tér- és időérzékét, belefe-ledkezik egy számára örömet és kihívást jelentő tevékenységbe. A kreatív, értékteremtő tevékeny-ség mellett a flow a boldogság legtökéletesebb forrása. Ebben az állapotban már a kielégítetlen szükségletek sem zavarják lelkünk békéjét. A boldogtalanság fő oka ugyanis az egzisztenciális féle-lem. Ez csak spirituális úton, tudati felvilágosítással szüntethető meg. A szerző további figyelemre méltó megállapítása, hogy boldogságunk belső harmóniánkból ered, és nem a külső körülmények határozzák meg. A nyomorúságos helyzetben élő emberek között is sokan boldogok, míg a gazda-gok többsége boldogtalan. Saját magunkkal való kapcsolatunk attól függ, hogy elménk hogyan ér-telmezi a mindennapi élményeket. Aki nem képes elérni élete célját, nem tud eleget tenni küldeté-sének, bánatos és boldogtalan lesz, míg az értelmes élet boldogságot és megelégedettséget eredmé-nyez.

Minden lélek földi világba való születésének célja, értelem van. A flow elmélet arra világít rá, hogy a fizikai létben a legnagyobb boldogságot a küldetésünknek való megfelelés váltja ki. Tuda-tunk ugyan nincs tisztában a ránk bízott feladattal, de a lelkünk igen. A félresiklott életű emberek azért boldogtalanok, mert a lelkük szüntelenül figyelmezteti őket, hogy rossz úton járnak. Hiába te-remtünk tehát luxuskörülményeket magunknak, ha nem ilyen életet kellene élnünk, nem erre lettünk felkészítve, boldogtalanok maradunk. Életünk végéig gyötör bennünket a kielégületlenség, a célta-lanság érzése. Halálos ágyunkon rájövünk arra, hogy életünk nem volt más, mint luxusvegetálás. A következő életünkben aztán kezdhetünk minden elölről, hogy végre rátaláljunk a helyes útra, és el-végezzük a sors által ránk bízott feladatokat.

A legtöbb ember élete kielégíthetetlen anyagi vágyai miatt siklik félre. Túlélési problémáinak megoldása után nem tud leállni. Az elegendő élelem, az alapvető igényeket kielégítő lakás meg-

208/243


szerzése után új vágyak törnek felszínre. A jólléttel, a gazdagsággal, a hatalommal együtt növeked-nek az igényeink is. Ahogy nő a kényelmünk, úgy távolodik tőlünk a megelégedettség érzése. A lé-lek érzi, hogy rossz irányba halad a fejlődése. A test azonban egyre jobban érzi magát a kényelmes világban, ezért nem hagyja meggyőzni a tudatot élete értelmetlenségről. Sőt egyre követelezőbbé válik a javak megszerzése terén, és azt a tévhitet ülteti az agyunkba, hogy ez majd boldoggá tesz minket. Az életcélunkkal ellenkező vagyongyarapítás azonban sohasem eredményez elégedettséget, megnyugvást, vagyis valódi boldogságot. Az igyekezetünk során átélt sikerélményt elhomályosítja a lélek rosszallása, amely megpróbál rádöbbenteni bennünket arra, hogy életünk mozdonya vakvá-gányon fut. Hiába vannak aranyból a sínek, ez az út nem vezet sehová.

A rossz irányra testünk megereszkedése figyelmeztet először. Ahogy öregszünk egyre nyilvánva-lóbbá válik számunkra, hogy testünk kívánalmai hamis célokat tűztek elénk. A nagyobb ház, az új kocsi, a tóparti nyaraló megszerzése, a fényűző életstílus mind hiábavaló volt. Nem számít hogy mennyi időt, pénzt és energiát fordítottunk testünk kívánalmainak kielégítésére, mert végül fel-mondja a szolgálatot. Ugyanúgy elenyészik, mint a nyomorgók, egész életükön át nélkülözők teste. Semmi sem marad belőle. Annak fejlesztésére kellett volna törekedniük, ami megmarad belőlünk: a lelkünkre. A lélek semmit sem profitál a test jólétéből. Sőt egy idő után ugyanúgy ellustul, elhája-sodik, mint a test. Egyesek a vallásban keresnek menedéket, Istentől várják az eligazítást a lét prob-lémáiban. A legtöbb vallás azonban nem ad kielégítő magyarázatot az élet értelmére. A tudomá-nyok fejlődése, a racionális gondolkodás is egyre jobban eltávolítja az embereket a hittől. Ezért lo-gikus magyarázatot keresnek. Ezzel azonban a papok nem szolgálhatnak, mert ők sincsenek tisztá-ban az univerzum működésével.

Ha igazi boldogságra vágyunk, meg kell szabadulnunk a test rabságától, kívánalmaink, vágyaink, ösztöneink uralmától. A fájdalom és a gyönyör a tudatban keletkezik, ezért ott kell elvégezni az át-értékelést is. Persze az igazi megoldás a kedvezőtlen körülmények megváltoztatása lenne. A dol-gok, jelenségek megváltoztatásához azonban világméretű összefogásra lenne szükség. Erre viszont civilizációnk jelenlegi fejlődési szintjén semmi esély. Így csak egyet tehetünk, hogy a saját tudatun-kat, a dolgokról alkotott felfogásunkat alakítjuk át. Életünk minősége nem attól függ, hogy mink van, vagy mit gondolnak rólunk mások. Az a fontos, hogy mi hogyan érezzük magunkat, és mit gondolunk arról, ami történik velünk. A tudat irányítása szabja meg az élet minőségét. A tudat rend-je előfeltétele az „áramlat” létrejöttének. Ha nem vagyunk tisztában önmagunkkal, ha nem tudjuk, hogy mi végre vagyunk itt a Földön, nem merülhetünk el valódi feladatainkban. A pótcselekvések nem idézik elő a „flow” rejtélyes jelenségét. Sohasem fogjuk azt érezni „mintha valami áramlat so-dort volna magával”.

A tévúton járóknak a szórakozás sem nyújt örömélményt. Az előző nemzedékkel összehasonlítva sokkal több lehetőségünk van, hogy jól érezzük magunkat, még sincs semmi jele annak, hogy job-ban élveznénk az életet náluk. Ez is azt mutatja, hogy milyen sok célt tévesztett ember él közöttünk. Modernek nevezett társadalmunk hamis csillogása mind több embert térít le a számára kijelölt útról, és késztet értelmetlen célok követésére. Miközben számtalan szabadidős tevékenység között válo-gathatunk, unatkozunk, és frusztrálttá válunk. A szórakozásban, az élet élvezetében sem tudunk za-vartalanul elmerülni. Az emberek többsége arra vágyik, hogy minél előbb vége legyen a munkaidő-nek, és hazamehessen élvezni a szabadidejét. Otthon azonban nem tudja mit kezdjen magával. A munkát ugyanis jobban lehet élvezni, mint a pihenést, mert bele van építve a cél, az értelem. A visz-szacsatolás, a szabályok és elvárások mind arra bátorítják az embert, hogy elmélyedjen, összponto-sítson, és átadja magát neki. A szabadidő azonban szervezetlen, és sokkal nagyobb erőfeszítést igé-nyel az élvezetessé tétele.

A szokásokat ismerő, ismereteket igénylő, szabályokat és célokat felállító valódi hobbikhoz ér-deklődés és belső fegyelem kell. Ennek hiányában az emberek passzív szórakozással töltik el üres óráikat. Ahelyett hogy szellemi és fizikai képességeiket kihasználva aktív pihenéssel töltenék az idejüket, áramlatba kerülnének, hagyják magukat szórakoztatni. Sportstadionokba járnak, ahol él-sportolók futkározását nézik, ahelyett, hogy ők maguk sportolnának. Milliomossá tett zenészek pla-tinalemezeit hallgatják, és nem zenélnek Az aukciókon elkelt méregdrága festményeket csodálják, ahelyett hogy festegetnének. Ez a kukkolásnak is nevezhető tevékenység csak gyenge pótléka a va-

209/243


lódi átélésnek. Az áramlat-élmény a képességek használatából ered, és fejlődést eredményez. A passzív szórakozás csak időpocsékolás. Mások kiteljesedésének figyelemmel kísérésétől nem vá-lunk teljessé és értékesebbé. A szórakoztatóipar és a tömegkultúra csak a fenntartóiknak, a működ-tetőiknek hoz hasznot.

Tudatunk új irányba fordítása kényszerhelyzetben is megvalósítható. Ha a balsors akar bennün-ket megbénítani, vissza kell szereznünk az irányítást magunk felett azzal, hogy más irányba fordít-juk pszichikai energiánkat. Olyan irányba, amely a külső, kényszerítő erők hatósugarán kívül esik. Reménytelen helyzetben keressünk egy értelmes célt, amely köré az Énünket szervezhetjük. Ha ez sikerül, akkor csak fizikailag lehetünk rabok, belsőleg szabadok maradunk. A gulágot megjárt Szol-zsenyicin érzékletesen írja le, hogyan lehet a legmegalázóbb helyzetet is áramlat-élményé alakítani: „Amikor csüggedt rabok között álltam az oszlopban, miközben géppisztolyos őrök üvöltöttek körü-löttem, rímek és képek özöne öntötte el az agyamat. Ekkor úgy éreztem, hogy a tömeg feje fölé emelkedem. Ezekben a pillanatokban szabad voltam és boldog. Voltak, akik úgy próbáltak mene-külni ebből a helyzetből, hogy nekirontottak a szögesdrótnak. Számomra a szögesdrót nem létezett. Amíg a rabok számlálása folyt, én közben valahol messze jártam.” Aki képes átvenni az irányítást a tudat felett, a legszörnyűbb helyről is ép elmével szabadul, míg mások összeomlanak a viszontagsá-gok közepette. Aki azzal van elfoglalva, hogy az Énjét védje, könnyen darabokra hullik szét, ha a külső feltételek elviselhetetlenné válnak. Az ilyenkor bekövetkező pánik megakadályozza őket ab-ban, hogy figyelmüket befelé fordítsák, és rendet teremtsenek a tudatban, függetlenítsék magukat a valóságtól.

Érdekes, hogy minél primitívebb egy lény, annál könnyebben éri el a flow állapotát, és annál gyakrabban van része áramlatban. A háziállatoknál már az is elég, ha kielégítik a szükségleteiket. Harmóniában vannak önmagukkal, és ha nem éhesek, nem betegek, elmerülnek a környezetük által kínált életviszonyokban. Azt teszik, ami a dolguk, teljesen átadják magukat a természetnek. A pri-mitív népek is hasonló módon élnek. Az afrikai bennszülöttek szinte mindig derűsek, gondtalanok. Ha nem fenyegeti őket külső támadás, ha van mit enniük, nem törődnek a világ dolgaival. A civili-zált ember által irigyelt módon, önfeledten élik az életüket. Nem érdekli őket, hogy a mi szemünk-kel nézve szegények, hogy nincs részük a „civilizációs vívmányokban”. Meg vannak elégedve az-zal, amit az élet kínál nekik, és elmerülnek az életükben. Minden cselekedetüket áthatja az áramlat. Ezért boldogok. Lehet, hogy Jézus is erre a jelenségre utalt, amikor azt mondta, hogy: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.” A gyermek is spontán módon cselekszik, teljes átéléssel, mert még nincs tisztában a felnőttek világának lehetőségeivel. Beéri a környezetében fel-lehető játékokkal, és önfeledten játszik velük. Ez igazi, zavartalan boldogsággal tölti el a lelkét. Nem véletlen, hogy a felnőttek többsége nosztalgiával gondol gyermekkora teljes szívvel átélt derű-jére, ami az évek múlásával egyre távolabb került tőle.

A fejlett, de transzcendentálisan éretlen embernek az a baja, hogy mindig többet akar annál, amit el tud érni. Minél magasabbra jut valaki a fejlődésben, annál több az alternatíva az életében, és an-nál nagyobb az esélye arra, hogy elvész a sok lehetőség között. Ha túl sok a lehetőség, a követel-mény, szorongani kezdünk. Folyton arra gondolunk, hogy még többet kellene elérnünk. A tévúton járókat pedig a lelkiismeretük nyugtalanítja, hogy nem is ezt kellene csinálniuk. Emiatt aztán képte-lenek vagyunk elmerülni abban, amit csinálunk. Az áramlat mesze elkerül bennünket. A modern vi-lágban önmagunk rabszolgáivá váltunk. A kevésbé fejlett kultúrákban, ahol a társadalmi szerepek, az alternatív célok és cselekvési lehetőségek száma, valamint összetettsége minimális, az áramlat átélésének nagyobb az esélye. Ez persze nem jelenti azt, hogy vissza kell süllyednünk a primitív társadalmak szintjére. Ezt a problémát a jelenlegi szintünkön kell feldolgozni, hogy aztán még haté-konyabban fejlődhessünk tovább. A „helyére kell rakni” az életünket. Azzal kell foglalkoznunk, amire születtünk, és rendet kell teremtenünk a fejünkben. El kell érnünk, hogy igazán fontos dol-gokkal foglalkozzunk, értelmes célt kövessünk, és akkor gyakran lesz részünk áramlatban.

Ha felismerjük, hogy az univerzum felett nem uralkodni kell, hanem együttműködni vele, akkor mi is bele tudunk olvadni a világba. Ahogy az egyén céljai összeolvadnak az egyetemes áramlattal, az élet is értelmet nyer. Az áramlat minél gyakoribb átélése népgazdasági szinten is igen fontos, mert csak azok az emberek képesek kiváló teljesítményt nyújtani, akik élvezik azt, amit csinálnak.

210/243


Igazán értékes alkotások csak áramlat alatt jöhetnek létre. Ebben az állapotban az értékteremtés nem munka, hanem művészet. Az áramlat során ugyanis lecsökken az agyfrekvenciánk, és egy sajátos meditatív állapot jön létre. Az alfa szintre került agy kapcsolatba kerül a túlvilági lényekkel, akik je-lentős segítséget nyújtanak az alkotás tökéletesítéséhez. Ekkor lelkünk összefonódik az övékkel, és olyan eszményi feltételeket teremtenek az alkotáshoz, amelyből gyakran zseniális művek születnek.

Modern alkímia

Az alkimisták minden dolgot, minden anyagot rezgésként, régi szóhasználattal vibrációként fog-tak fel. Ennélfogva arra a következtetésre jutottak, hogy a vibrációk módosításával bármilyen anya-got transzmutálni lehet, azaz át lehet változtatni más anyaggá. Így az egyik fémből létrejöhet egy másik, akár arany is. Manapság a mágia nem éppen népszerű tudományos körökben, ennek ellenére korszerű eszközökkel célszerű lenne ellenőrizni ennek az állításnak a hitelességét. Az alkímia újkori feltámasztásának fő célja már nem az aranycsinálás lenne, hanem olyan nyersanyagok előállítása, amelyek a Földünkön csak kis mennyiségben állnak rendelkezésünkre. Ezen az elven megpróbál-hatnánk pl. kvarcból ritkafémeket készíteni, amely lehetővé tenné a nagy szakítószilárdságú, illetve korrózióálló acélötvözetek olcsó gyártását. Mellesleg az arany is alkalmas lenne ötvözőanyagként való alkalmazásra, mert meggátolja a közönséges fémek korrózióját. Vagyontárgyként, pénzhelyette-sítőként azonban nem célszerű használni, mert ettől nem lenne senki sem gazdagabb. Az arany nagy mennyiségű piacra dobása ugyanolyan zavart okozna, mint amilyet a spanyol gazdaság élt át 500 évvel ezelőtt, Amerika felfedezése, és módszeres kifosztása után.

A spanyol konkvisztádorok tonnaszámra olvasztották be az indiánok felbecsülhetetlen értékű kultikus aranytárgyait. Az arannyal, ezüsttel és egyéb kincsekkel megrakott hajók éveken át szinte egymást érték a két földrész között. Ennek ellenére a spanyol nép semmivel sem élt jobban, mint korábban. A rengeteg arany ugyanis megnövelte a pénz mennyiségét, melynek következtében az élelmiszerárak rövidesen a tízszeresére nőttek. A pénz felhígulása hiperinflációt indított el a gazda-ságban. A helyzet most sem alakulna másképpen. Ha a mesterségesen előállított aranyat nagy meny-nyiségben piacra dobnánk, és az ily módon szerzett pénzt szétosztanánk az emberek között, az árak nyomban követnék a jövedelmek növekedését, így végső soron nem emelkedne az életszínvonal. Néhányan ugyan meggazdagodnának ebben a folyamatban, de ezek nem a kisemberek lennének. Könnyen lehet, hogy az információrobbanás századában még eddig se jutna el a dolog, mert hamar kitudódna az akció, melynek következtében rohamosan csökkenne az arany ára a tőzsdén. Ez a nagy becsben tartott nemesfém is úgy járna, mint az ametiszt, amely hosszú ideig drágakőnek számított, de a hatalmas brazíliai lelőhelyek felfedezése tönkretette a piacát. Ma már csak féldrágakőnek mi-nősül ez a kristály, sőt a kevésbé tiszta példányait rendkívül olcsón, ásványként árusítják. Amíg egy 6 karátos briliáns ára jelenleg a 300 ezer dollárt is elérheti, egy 6 karátos ametiszthez már néhány dollárért hozzá lehet jutni. Ennek csak a bizsugyártók örülnek, mert a termékeikhez használt ásvá-nyok és féldrágakövek választéka kibővült ezzel a szép kristállyal.

Az arany mesterséges előállításának lehetősége egyáltalán nem tekinthető fantazmagóriának. Tudományos körökben is elismerik ennek lehetőségét, sőt mint tudjuk, atomfizikai módszerekkel bármely fizikus képes aranyat előállítani. Ez a fajta kísérletezés 1919-ben kezdődött, amikor Ernest Rutherford brit fizikus azzal döbbentette meg a világot, hogy sikerült egy elemet másik elemmé át-változtatnia. A nitrogénből oxigént és hidrogént csinált. Nem alkalmazott semmilyen elixírt, titkos alkimista eljárást, a laboratóriumában levő nitrogéngázt héliumatommagokból álló sugárral bom-bázta. Ez utóbbi fluorrá alakult, később pedig átváltozott oxigénné és nitrogénné. Az eljárás ugyan-olyan gazdaságtalan, mint a higanyból magátalakítással készített arany.

Később kiderült, hogy az atommagot nemcsak gyorsítók segítségével, igen nagy energiával bom-bázva lehet átalakítani. Az úgynevezett hidegfúziós kísérletek során többször észlelték már, hogy a palládium vassá, magnéziummá és más elemekké bomlik le. Ez azt jelenti, hogy bizonyos esetekben egy kémiai folyamat során is létrejöhetnek magátalakulások. Ezt a jelenséget több, egymástól füg-getlen kutatóintézet is megerősítette. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy magátalakulások a kémiai reakciók néhány elektronvoltos szintjén is létrejöhetnek. Ennek fényében már nem is tűnik

211/243


olyan lehetetlennek az alkimisták évszázadokon át folytatott tevékenysége, a kémiai úton történő aranykészítés. A középkori és újkori alkimisták kétféle katalizátort (elixírt, projekciós port) használ-tak. A fehér porral ezüstöt, a vörössel pedig aranyat lehetett csinálni. Az alapanyag általában higany volt.

Az első sikeres alkimista a francia Nicolas Flamel volt. Vidéki írnokként tevékenykedett, amikor Párizsban járva vásárolt egy rendkívül érdekes és titokzatos könyvet. A 21 oldalas könyv hármas csoportosításban 7-7 lapot tartalmazott. Az első lap arról tudósított, hogy ezt a könyvet a zsidó Áb-rahám herceg (aki pap, levita, csillagász és filozófus is volt) írta a zsidó néphez, amelyet Galileában szétszórt Isten haragja. A további szöveg teljesen ismeretlen nyelven íródott, és megfejthetetlennek tűnt számára. Feleségével együtt csaknem 20 éven át próbálkozott a megértésével, mígnem egy zsi-dó orvos útmutatása alapján rájött, hogy a könyv a kabbalával, az ősi zsidó ezoterikus hagyomá-nyokkal foglalkozik. Újabb 5 év kellett ahhoz, hogy megfejtse a jeleket, és az útmutatás alapján 1382. január 17-én a higanyt sikerült tiszta ezüstté alakítania. Az ehhez szükséges katalizátor egy fehér porszerű anyag volt, amelyből igen keveset kellett használni. Április 25-én Flamelnek sikerült előállítani a vörös elixírt, a bölcsek kövét is. Ezzel már színtiszta aranyt is tudott csinálni.

Bár a titokzatos porokból egy szemcsényi sem maradt fenn az utókorra, a beszámoló hitelesnek tűnik. Élete hátralevő részében ugyanis Flamel, a kisfizetésű írnok igen gazdag lett. Ezzel együtt adakozó, jótékony emberré vált. Több mint 10 kórházat és 3 kápolnát építtetett. Halála után a házát, sőt a sírját is feldúlták. A bölcsek kövét azonban hiába keresték. Csupán Ábrahám könyvének fordí-tása maradt fenn utána, de az is eltűnt. Csak 200 év múlva került elő újra. Richelieu bíboros magán-könyvtárában látták, majd ismét nyoma veszett. Flamelnek sok sikeres követője akadt, de egyik sem volt képzett vegyész.

A középkor arab alkimistájának Artephiusnak is sikerült megvalósítania a transzmutációt folyé-kony elixírrel. Sok forrás említi, hogy a francia udvarban élő Saint-Germain gróf szintén birtokában volt a bölcsek kövének, amit aranycsinálásra és életelixírként egyaránt használt. Ő azonban csak annyi aranyat készített, ami a szerény megélhetését biztosította. A vendégeinek viszont szívesen tar-tott bemutatót. A későbbi korok tudósai azonban már nem érdeklődtek az aranycsinálás iránt, távol tartották magukat a mágiától. Az alkímiát szélhámosságnak tekintették. Nem hittek az aranycsiná-lásban. Helvetiustól, a XVII. századi híres tudóstól egyszer egy ismeretlen férfi megkérdezte, hogy ismeri-e a bölcsek kövét. Ő nemmel válaszolt, mire a férfi mutatott neki egy sárgás, kőszerű anya-got. Hosszas könyörgés után adott egy morzsányi darabot a tudósnak, aki rögtön ki is próbálta a ha-tását. A kísérlet végeredménye kétségtelenül arany volt.

Nehogy azt higgyük, hogy ilyen esetek csak a középkorban fordultak elő. A modern kor feltalá-lóinak is sikerült rájönniük a titokra, de elődeikhez hasonlóan ők sem verték nagydobra a tudomá-nyukat. Az ily módon előállított arany minősége is kifogástalan volt. Efelől dr. S. H. Emmens-nek sem volt kétsége olyannyira, hogy az általa előállított aranyat eladta az Egyesült Államok kormá-nyának. Még a XX. század második felében is akadtak olyanok, akik Albertus Magnus, Paracelsus, Nicolas Flamel vagy a nagy tudású belga vegyész, Jean-Baptiste Helmont nyomdokain járva rájöt-tek a titokra. Az 1960-as években a francia televízió egyenes adásban közvetítette amint egy magát Saint-Germain grófnak nevező férfi aranyat készített. Egy tekercs olvadóbiztosítóhoz használt ólom-huzalból levágott 3 centimétert, és betette egy üres tégelybe. Ezután a nyakában levő medalionból kivett egy csipetnyi szürke port, melyet „projekciós pornak” nevezett, és rászórta a drótdarabra. Az olvasztótégelyt lezárta, majd gázrezsó felett 5 percig melegítette. Végül a lehűtött edényt kinyitotta, és a tévénézők milliói győződhettek meg róla, hogy arannyá vált a drótdarab.

Az alkímia történetében külön fejezetet alkot Franz Tausend, aki vas-oxidot és kvarcot változta-tott arannyá. Az általa megjelentetett könyvecskében eljárását azzal az elmélettel támasztotta alá, hogy az atommagot vibráló harmóniák tartják össze, és ha a vibrálás hullámhosszát megváltoztat-juk, akkor más-más elemet hozhatunk létre. Ennek az elméletnek a helytállóságát semmilyen tudo-mányos kísérlet nem támasztotta alá, de ez nem zavarta a náci pártot, akiknek kapóra jött ez a lehe-tőség. Vezérük, Adolf Hitler ugyanis éppen börtönben ült, mert fegyveres felkelést készített elő a kormány ellen. Mint tudjuk, a politikai karrier felépítése sokba kerül, és még többe a hatalomra ju-tás. A Nemzeti Szocialista Párt akkor még nem várhatott közvetlen segítséget a nagytőkétől, a né-

212/243


met gyárosok többsége ugyanis idegenkedett Hitler zavaros eszméitől. A Führer hűséges támogató-ja, Erich Ludendorff tábornok azonban meglátta a nagy lehetőséget az alkímia eme modern változa-tában. Az eljárásban valószínűleg nem hittek, mert akkor maguknak sajátították volna ki az arany-csinálásnak ezt a rejtélyes módját. Arra azonban jónak látszott az ötlet, hogy nagy csinnadrattát csapva körülötte beugrasszák a pénzembereket a gyártás finanszírozásába.

A terv sikerült, a találkozóra egy berlini szállodában került sor, ahol a leendő befektetők elfogu-latlanul ellenőrizhették Tausend alkímiai eredményeit. Sőt, a bizalom fokozása érdekében a feltaláló megengedte nekik, hogy ők hozzák magukkal az általa megjelölt nyersanyagokat. Ezeket azután összeolvasztotta, és éjszakára bezárták a pártatlan döntőbírák szobájába, hogy az alkimista ne fér-hessen hozzá. Másnap Tausend újból felhevítette a megszilárdult masszát és egy kis fehér port hin-tett a megolvadt keverékbe. Amikor a tégely kihűlt és kinyitották, egy negyedunciás aranyrög került elő belőle. Ezt követően ömleni kezdett a pénz az újonnan alapított társasághoz. Ludendorff csak er-re várt. Amint lehetett, átirányított 500 ezer márkát a párt bankszámlájára, és a náci párt kilépett a vállalkozásból. Tausendnek annyi pénze sem maradt, hogy beindítsa a gyártást, és a továbbiakban egyedül kellett védekeznie a befektetőkkel szemben. Két évvel később már csak úgy tudta féken tartani a hitelezőket, hogy egyik napról a másikra egy 26 unciás aranyöntvényt produkált. Ekkor helyreállt a belevetett bizalom, és azok, akik korábban a vérét követelték, újabb részvényeket vásá-roltak a társaságban.

Ennek ellenére a gyártás továbbra sem indult meg. A történet vége, hogy 1931-ben letartóztatták Tausendet, és csalás címén 4 évi börtönbüntetésre ítélték. Azóta sem derült ki, hogy használható el-járásról volt szó, vagy szélhámosságról. Egyesek szerint ez az egész szemfényvesztő akció nem volt más, mint a Sátán mesterkedése, hogy hatalomra juttassa Hitlert. Elképzelhető azonban az is, hogy Tausend a középkori mágia módszereit alkalmazta modern köntösbe öltöztetve. Az általa alkalma-zott fehér por összetételéről semmit sem tudunk. Utólag sem lehet az eljárást rekonstruálni, mert Tausend titkos iratait megsemmisítették, még hozzá éppen az a párt, akinek a hatalomra jutását akarva-akaratlanul elősegítette.

Csak a háború kitörésekor kezdett derengeni egy újabb reménysugár, ami elvezethetett volna bennünket ennek a fontos ipari nyersanyagnak az olcsó előállításához. A modern alkímia második képviselője Archibald Cockren londoni csontkovács volt. Ez a köztiszteletben álló orvos nem al-kalmazott mágikus módszereket, és nem azért akart aranyat csinálni, hogy meggazdagodjon. Ko-rábban a köszvény és egyéb krónikus betegségek elleni gyógyitalaiba gyakran kevert aranyoldatot, hogy hatékonyabbá tegye őket. Ebben a gyógymódban nincs semmi különös, mert az indiai Ajurvéda már évezredek óta alkalmazza a vegytiszta aranyat gyógyító célra. A háborús viszonyok azonban egyre nehezebbé tették az arany beszerzését, így kis házi laboratóriumában elkezdett kísér-letezni, hogy mivel lehetne helyettesíteni ezt a ritka és drága fémet. Hamar rájött, hogy semmivel, így nincs mit tenni, meg kell próbálkozni az arany mesterséges előállításával.

Nyilván ő is hallott a bölcsek kövéről, mert mindjárt ennek előállítására összpontosította figyel-mét. Először különböző fémek reakcióit vizsgálta. Antimonhoz vasat, vashoz és rézhez valamilyen titkos katalizátort kevert, ami különféle vegyi reakciót indított el. 1940-ben ezt írta a naplójába: „Új kísérletbe kezdtem egy olyan fémmel, amellyel nem voltak korábban tapasztalataim. Ez a fém miu-tán lebontottam sóira és különleges előkészítésen, valamint lepárláson esett át, átváltozott bölcsek kövévé. A győzelemről először vad sziszegés adott hangot, sűrű gáz szállt fel a lombikból, és olyan hangot hallatott, mint a gépfegyverek kattogása. Azután erőteljes robbanások következtek, miközben átható finom illat töltötte be a laboratóriumot és környékét.” Aznap azzal ment haza, hogy másnap megismétli a kísérleteit, és ha ismét ugyanarra az eredményre jut, feljegyzéseit átadja a hadügymi-nisztériumnak. Erre azonban nem került sor. Másnap felsivítottak a szirénák, és a London elleni legkegyetlenebb légitámadás után Cockren háza romokban hevert. A csontkovács meghalt, kísérle-teinek eredményei pedig hamuvá égtek. A sors fintora, hogy ezt a bombázást az a náci hadigépezet hajtotta végre, akiknek a hatalmát a modern aranycsinálás első kísérlete alapozta meg.

A pusztulásra ítélt második kísérletből csupán annyit sikerült megtudnunk, hogy a bölcsek köve nem valami Földön túli közreműködéssel létrejött varázspor, hanem különféle fémsókból állt. Ezek a fémsók más fémekkel reakcióba lépve katalizátorként működnek, és létrehozzák a kívánt átalaku-

213/243


lást. Arról azonban sejtelmünk sincs, hogy vegyi átalakulás ment-e végbe, vagy ezek a fémsók szubatomi energiasugárzásukkal tényleg képesek voltak megváltoztatni az atommagokból kiáramló energiasugárzás hullámhosszát, módosítva a kiindulási anyag atomsúlyát. A természetben már rég-óta megfigyelhető ez a fajta anyagátalakítás. A középkorban egész Európában, sőt a török biroda-lomban egyaránt ismert volt a szomolnoki csodavíz. Szepes vármegye Szomolnok városa mellett, Besztercebánya közelében voltak olyan vizek, amelyekben a beléjük dobott vas 24 óra alatt a legfi-nomabb rézzé alakult át. Kémikusok szerint ilyen jelenséget váltanak ki a vitriolos vizek is oly mó-don, hogy a vasra rézréteg rakódik rá. Ha ezt tűzzel megolvasztva kiöntjük, rezet nyerünk. Ebben a „csodakútban” azonban nem csak egy vékony rézréteg keletkezett a vastárgyakon, hanem teljes ke-resztmetszetükben rézzé váltak. Tehát az Úrvölgyében fakadt forrásvízben nem vitriol volt, hanem valamilyen anyagátalakító katalizátor.

A lexikonok szerint a katalizátor csökkenti a reakciók energiaküszöbét, így lehetővé tesz olyan vegyi folyamatokat is, amelyek máskülönben nem mennének végbe. Nem zárható ki, hogy a reak-cióküszöb lecsökkenése atomszerkezeti átalakulásokra is lehetőséget ad. Ezt ugyan még egyetlen kutató sem próbálta ki, de ez csak annak tudható be, hogy a hivatalos tudomány lehetetlennek tartja az atomreaktor nélküli magátalakítást. Ebből a holtpontból nem is fogunk elmozdulni addig, amíg meg nem győződünk arról, hogy minden anyagból más-más frekvenciájú energiahullámok áramla-nak ki. Ezt követően azt kell ellenőrizni, hogy ezeknek a rendszámtól függő energiahullámoknak a frekvenciája kívülről megváltoztatható-e, és ha igen ez visszahatásként képes-e az illető anyag atommagjain belül fizikai változásokat létrehozni. Amennyiben ez a szubatomi alapon lezajló mag-átalakítás megvalósítható, akkor már nincs is szükségünk a bölcsek kövére, mert a szükséges frek-venciamódosítás hullámgenerátorokkal, elektronikus úton is előidézhető. Erre nagy szükségünk lenne, mert ha ilyen ütemben fejlődik az elektronikai ipar, hamarosan nemesfémekből is hiány lesz. (Az évente legyártott elektronikus eszközökben több mint 300 tonna aranyat, és hétezer tonna ezüs-töt használnak fel világszerte.)

Ily módon nem csak aranyat lehet csinálni, hanem bármely anyag bármilyen más anyaggá átala-kítható, határtalan lehetőséget biztosítva civilizációnk továbbfejlődéséhez, a nyersanyaghiány elke-rüléséhez. Homokból és tengervízből szinte korlátlan mennyiség áll rendelkezésünkre. Ezeknek az anyagoknak a többlépcsős átalakításával évmilliókon át elláthatjuk az ipart különféle alapanyagok-kal, így az energiaválság után a nyersanyagválságot is leküzdhetjük. Különösen nagy szükség lenne a titán nagybani felhasználhatóságára. Ez a környezetbarát fém könnyebb, mint az acél, ugyanakkor kemény és szívós, s korrózióállósága kiváló. Széleskörű elterjedésének egyetlen akadálya, hogy rendkívül körülményes az előállítása, ezért hatszor annyiba kerül, mint a köztudottan drága króm-acél. A titán nem ritkafém, mivel a Földön kilencedik helyen áll az ásványok között előfordulási gyakoriságban. Drágaságának oka, hogy lassan és bonyolultan lehet csak kinyerni a fémekből. Pe-dig az űrtechnikától kezdve, az orvosi felhasználáson át, a háztartási eszközök gyártásáig sok he-lyen szükség lenne rá.

Hasonlóan nagy az igény a palládiumra. Természetben való előfordulása azonban olyan ritka, hogy még a platinánál is drágább. Még nehezebben nyerhető ki a rénium. Vulkáni gőzök kicsapásá-val lehet csak hozzájutni, rendkívül veszélyes körülmények között. A korszerű acélgyártásban nél-külözhetetlen ötvözőanyag, mert rendkívül keménnyé és szívóssá teszi az acélt. Ráadásul korrózióál-lóságot kölcsönöz neki. Szaporító reaktorokban, neutronsugarakkal bombázva ugyan ezek a fémek is előállíthatók, de csak milligrammnyi mennyiségben, vagy olyan drágán, ami megfizethetetlen. A magegyesítéssel (fúzió) és maghasadással (fisszió)-val történő anyagátalakításnak tehát nincs jövő-je.

Nem zárható ki, hogy ezen az úton fény derül a hosszú élet titkára is, mert a mágiával foglalkozó könyvek gyakran megemlítik, hogy a bölcsek kövével nem csak aranyat lehetett csinálni, hanem le-nyelése örök fiatalságot biztosított birtoklójának. Ez a fajta por feltehetően nem egyezik meg azzal, amit az aranycsináláshoz használtak, de ha sikerülne előállítanunk, akkor géntechnológiai eszköze-inkkel behatóan tanulmányozhatnánk, hogy milyen reakció megy végbe a szervezetben. Az emberi-ség túlszaporodása miatt egyelőre nem lenne értelme tömegesen alkalmazni ezt a módszert, de meg-tudnánk azt, hogy milyen szinten kell a szervezetbe beavatkozni ahhoz, hogy tartós élettartam-

214/243


növekedést idézzünk elő, és a jövőben már művi úton, szubatomi energiasugárzással is végrehajtha-tó lenne ez a művelet.

Érdekességként megemlíthető még, hogy az alkímia meglehetősen kockázatos mesterség volt. A kapzsi főurak gyakran halállal büntették a szélhámosságot. I. Frigyes porosz király pl. sikertelen al-kimistáját arany akasztófára köttette fel, de előtte forró aranyba mártatta a testét. A kudarc azonban sokszor hasznosnak bizonyult. Az alkimisták teremtették meg a modern vegyipar alapjait azáltal, hogy eredménytelen kísérleteik melléktermékeként felfedezték többek között a mínium, a cinóber, a hamuzsír, a horgany, a kénéter, a sósav, a benzoesav és a salétromsav előállítási módját. Henning Brand 1699 egyik éjszakáján arra lett figyelmes, hogy az üstjéből felszálló gőz bevilágítja a szobát. Ő a foszfort fedezte fel.

A legjelentősebb találmány azonban a porcelán volt. Egy Böttger nevű alkimista Erős Ágost szász választófejedelem udvarában próbálta gazdagítani megbízója vagyonát, de sikertelenül. Soro-zatos kudarcai után már nyakán érezte a hóhér kötelét. Végső elkeseredésében belevágta parókáját a forró üstbe. A benne levő kotyvalékhoz már csak a parókán levő kaolin hiányzott, hogy értékesebb anyag keletkezzen, mint az arany. Az általa véletlenül feltalált porcelánhoz ugyanis ez idő tájt csak Kínából lehetett hozzájutni. Kaolin volt ugyan bőven, de senki sem sejtette, hogy ez a porcelán alap-anyaga, így csupán púderként, a drága rizspor helyettesítésére használták. Mivel a választófejede-lem Meissenben székelt, így lett az európai porcelángyártás fellegvára ez a város.

A szakirodalom beszámol egy olyan találmányról is, amelynek megvalósítása az egész emberi-ség létét fenyegetné. Az utolsó nagy alkimista, a francia Fulcanelli szerint atombomba már néhány gramm fémből is készíthető, és egész városokat lehet vele eltörölni a föld színéről. Erre az ad lehe-tőséget, hogy „nagyon tiszta fémek bizonyos geometriai elrendezése kiválthat atomrobbanást elekt-romos áram vagy légüres tér nélkül is”. Ez esetben a robbanást nagy valószínűséggel a formasugár-zás (egyes mértani alakzatokból kiáramló koncentrált szubatomi energiasugárzás) váltja ki. Annak titkát, hogy ez a bomba miként készíthető el, hála Istennek nem árulta el a rejtőzködő XX. századi tudós.

Kiegészítések Az előző fejezetekhez híven most is visszatérünk korábbi témákhoz, és újabb adalékokkal egé-

szítjük ki a megszerzett ismereteket. Egyre megoldhatatlanabbnak tűnő problémákat okoznak a fe-minizmus vadhajtásai. Az életfeltételek nehezedésével, gondjaink szaporodásával sokan irigylik a szinglik látszólag könnyű életét. Pedig helyzetük alig különbözik egy luxuslakásban tartott pincsi-kutya sorsától. Mindennapjaikat találóan jellemzi a Nők Lapja legújabb cikke: „A látszat néha csal. Még szingliügyben is. Itt van pl. Enikő. Igen, látszólag ő a tökéletes szingli, aki elmúlt 30 éves. Egy nemzetközi cégnél dolgozik – rengeteget. Van kocsija, mobilja, laptopja. Drága fitneszklubba, hang-versenyekre, jó éttermekbe, nyelvtanfolyamra, kiállításokra jár. Szolárium, masszázs, fodrász, több ezer forintos fehérneműk. Legalább tíz divatos kosztüm, illatok, bőrtáskák. Télen síel, nyáron búvárkodik. Még lakása is kettő van. Az egyikben két nagy szoba, hófehér bútorokkal, narancsszínű falak között. Ott szokott sírni. Hetente legalább háromszor álomba sírja magát. Különösen ha az esti filmben egymásra találnak a szerelmesek, ha esküvői meghívót kap, vagy ha valakinek a közelben kisbabája születik.

Másnap reggel aztán a kozmetikai arzenáljá-ból kiválasztja, mi mögé is rejtheti el legbiz-tonságosabban a sírás árulkodó jeleit. Rejtőz-ködik. Mindenki magabiztosnak látja. Céltuda-tosnak és sikeresnek tartják. Pedig bizonytalan,

215/243


zavarodott és nagyon fél. Közben kényezteti magát. De csak azért, mert nincs aki kényeztetné, vagy akit ő kényeztethetne. Az életéből fájdalmasan hiányzó valódi értékek helyett a megvehetőkkel vi-gasztalódik. Tudja, hogy az élet értelme nem egy új körömlakk, de olyan jólesik végre örülni valami-nek. Kompenzál.” A házasságközvetítők sem mennek semmire a szinglivel. Hiába választják ki szá-mára a legkiválóbbat a több ezer fős állományból, a válasz az, hogy: „Én ennél jobbat érdemlek.” Maximalisták. Mindenből a legjobbat akarják, képtelenek a megalkuvásra. Miután abszolút tökéle-tes emberek nincsenek, így törvényszerű, hogy egyedül maradnak. Jobb híján pótmegoldásokhoz folyamodnak. Ha nagyon egyedül érzik magukat a lakásban, meghallgathatnak egy férfi imitáló hanglemezt. A fizetőképes szinglikre épülő ipar piacra dobott egy CD-t, amely férfiakra jellemző zörejeket (csoszogást, krákogást, orrfúvást és vécélehúzást) tartalmaz. Így azt a képzet kelti a szing-liben, hogy van valaki körülötte. Persze veszekedni nem lehet vele, de ha megunják, gombnyomásra meg lehet tőle szabadulni.

A szingli tehát tudja, hogy rossz úton jár, de nem mer letérni róla. Félti a biztonságát, a füg-getlenségét, a kényelmét. Egyelőre csak sza-vakban ítéli el ezt a kategóriát. Valahogy így: „Szingli. Hogy utálom ezt a szót! Semmi köze hozzám. Csilingelő, heherésző, magabiztos.” Pedig valójában ő is az, csak már kevésbé ma-gabiztos. Érdekes kísérlet lenne, ha egyszer valaki összegyűjtené a hetyke szingliket, és fel-világosítaná őket az élet valódi értelméről, va-jon mi törne ki rajtuk előbb? A dühroham vagy az idegroham? Addig is sokuknál marad a dep-resszió, és a várakozás. Hogy mire? A csodára. A pazarul berendezett lakásába fehér lovon be-lovagoló királyfira, illetve az internetes társke-reső oldalára feliratkozó chat-hercegre. Ennek a hozzáállásnak a tipikus megnyilvánulása az egyik interjúalany válasza. Arra a kérdésre, hogy: „Keresgéled azt a fiút, aki a társad lehetne?” – ezt felel-te: „Inkább abban bízok, hogy eljön majd az igazi, és nem kell keresgélni. Él bennem egy kép róla. Leginkább olyannak képzelem, mint egy barna nyári alkonyt. Biztosan ráismerek majd, és remélem ő is megérzi, hogy én vagyok az a narancs, bíbor naplemente, akire várt.”

Ez az álomvilág azonban maximum 30 éves korig tart. Utána minden nőben megszólal a biológi-ai óra. A fejében ketyegő vekker egyre gyakrabban csörög, hogy ideje valamit tenni, ha gyereket, családot akar. Ekkor a nők többsége kezdi feladni a büszkeségét, és már arra is hajlandó lenne, hogy ő kezdeményezzen. Ebből azonban még több baj származik. Ezen a téren a rámenősség nem segít. „Gondoljuk csak meg, akaratlanul is hátralépünk, ha valaki nagy lépést tesz felénk. Sokan az ame-rikai mentalitással hozakodnak elő, ahol a nők kezdeményezőkészsége sokkal nagyobb. A direkt magatartás átvétele azonban nem mindig jár sikerrel. Az európai kultúrában a kezdeményező nőktől a férfiak megriadnak, szerepüket nem találva meghátrálnak.” Rossz esetben a férfiakat leszólító nő-ket akár prostituáltnak is nézhetik. Amerikában is csak a magabiztos nőknek jön be ez a viselkedés-mód. „Soha nem érdemes a személyiségünktől, lelki beállítottságunktól idegen magatartást felven-ni. Az alakoskodásnak, önmagunk megjátszásának legnagyobb veszélye, hogy nem az talál ránk, aki-re szükségünk van.”

Persze idővel minden kultúrában változnak a szokások, így nálunk is szabadabban alakulnak majd a kapcsolatok. Egyelőre azonban csak azt lehet tenni, amit eddig: „Jelet kell adni, és fogadni. Végig kell csinálni a rítusokat, kialakítani a szimbolikát, építeni a kapcsolatot, mert csak akkor lesz erős és tartós.” Ehelyett a fiatal lányok egyfolytában az okostelefonjukon csüngenek. Eszelősként nyomkodják a gombjait még az utcán is. Zombi üzemmódban közlekednek. Nem törődnek senkivel, nem néznek senkinek a szemébe. Így a nagy „Ő” mellett is úgy elmennek, hogy észre sem veszik. Esélyt sem adnak a jeladásra, pedig sehol sem lehet annyi emberrel találkozni, mint az utcán, a nagyáruházakban vagy a tömegközlekedési járműveken. Partnerüket a szűk baráti körükben keresik,

216/243


és folyton azt lesik, hogy közülük mikor hívja fel őket valaki. A másik út: a szenvedés, a rossz dön-tések következményeinek vállalása, és az általa történő intenzív lelki fejlődés ajánlása egyelőre nem időszerű. Ehhez teljesen meg kellene változtatni a gondolkodásmódunkat, a viselkedésünket, a vi-lágnézetünket. Korunk nem kedvez az aszketizmusnak. Most az ösztönök kiélése, az élvezetek hab-zsolása, a kötöttségek, kényelmetlenségek letúrása van divatban, és ez alól csak kevesen tudják ki-vonni magukat. Aki megteszi, az sem önként, hanem a kényszerítő körülmények hatására.

Hiába gyűlik a pénz a bankszámlán, a boldogság kék madara nem akar berepülni az ablakon. Egy Bea nevű olvasó így panaszkodott a „Hölgyvilág” újságírójának: „Egy gyógyszergyártó cég jól fizetett üzletkötője vagyok. A munkaadóm háromévente cseréli a kocsimat. Buda legelegánsabb ke-rületében vásároltam magamnak lakást. Télen Svájcba járok síelni, nyáron Dalmáciába szörfölni. Az üzletekben már rég nem nézem meg az árcédulát. Ha megteszik egy ruha vagy egy cipő, gon-dolkodás nélkül megveszem.” Beszélgetés közben olyan bort nyit ki, melynek palackja 800 ezer fo-rint.77 Aztán így folytatja: „Sokáig azt gondoltam, hogy mivel jól keresek, a párválasztásomnál nem lesz szerepe a pénznek. De rá kellett jönnöm, hogy ez a dolog nem így működik. A férfiak nem bír-ják elviselni, hogy a nő náluk jobban keres. Voltak romantikus kapcsolataim szegény férfiakkal, kezdő filmrendezőkkel, csóró művészemberekkel. Élveztem a bohém életstílusukat. Idővel azonban minden ilyen kapcsolatom megbukott az anyagi különbségek miatt. Mert amikor elegem lett a teg-napi lecsóból, az albérletekből, és szerettem volna egy jó étteremben vacsorázni, jobb cuccot vásá-rolni a szerelmemnek, kitört a vihar. Se adni, se elfogadni nem voltak képesek.

Rájöttem, hogy hozzám illő fiút kell keresnem, aki hasonló színvonalon él, mint én. Három évig éltem egy bróker sráccal. Bármit megengedhettünk magunknak. Átrepültünk New York-ba vásárol-gatni. Szórtuk a pénzt, de nem voltunk boldogok. Sokan azt gondolják, jó dolgunkban nem tudtunk mit csinálni. Pedig a sok pénz ugyanúgy elronthat egy kapcsolatot, mint a pénzhiány. Amikor a kö-zös jövőnkről tervezgettünk, halogattuk a döntést. Túl sok mindent kellett volna feláldoznunk. Ő sem akarta a lakását eladni, én sem. Ő napi 16 órát dolgozott, én olykor hetekig külföldön voltam. Ahhoz hogy többet lehessünk együtt, egyikünknek fel kellett volna áldoznia a karrierjét. De erre nem voltunk hajlandóak. Az abortuszom vetett véget a kapcsolatunknak. Amikor kiderült, hogy ter-hes vagyok, Robi már kinézte a házat, ahová költözünk; az óvodát, ahová majd a gyereket járatjuk. És megkérdezte, hogy mikor hagyom abba a munkát. Úgy éreztem, ha megszülöm a gyerekét, lu-xusketrecbe leszek zárva. Azt már nem, mondtam. Ennek két éve. Azóta egyedül vagyok. A hoz-zám illő férfiak mind elkeltek, a velem egykorú nők babakocsit tologatnak, vagy otthon ülnek, és gyereket szoptatnak. Kockás papíron osztják be férjük fizetését. Néha irigylem őket, és ha lehetne egy boldog házasságért odaadnám a bankbetétemet. Pedig az nem kevés.”

A negyedik X-en túl az ösztönök kiélésének hiánya, az évezredek alatt megszokott terhektől való szabadulás is kínozza az egyedülálló nőket. Így vall erről egy 50 éves egyedülálló hölgy: „Valahogy elment a kedvem az élettől. Munka után hazamegyek az üres lakásba. Nincs kire főznöm, a lakás tiszta, rámolni, takarítani nem kell. Nincs aki rendetlenséget csináljon. Teljesen feleslegesnek érzem magam.” Most nézzük meg a szinglik életének végét. Nyugdíjba vonulásuk után már nyoma sincs a 20-as 30-as éveikben hangoztatott pökhendi életfelfogásnak: „Nincs célja, értelme az életemnek. Nincs kiért élnem, ezért önmagamért sem akarok élni. Reggelente mindenem fáj, alig tudok az ágy-ból kikelni. Nincs étvágyam. Már azt hittem, beteg vagyok. Csináltattam csontsűrűség-vizsgálatot. Azt mondták, hogy a koromhoz képest nagyon jó. De hát akkor mitől fájnak a csontjaim? Elmentem rákszűrésre, semmi. Készíttetem laborvizsgálatot, mammográfiát, minden rendben van. Mégis örök-ké fáradtnak érzem magam. Erőszakkal sem tudom rávenni magam, hogy elmenjek úszni, holott ko-rábban mindennap jártam uszodába. Esténként nyomogatom a tévé távkapcsolóját, de valahogy semmi sem érdekel. Néha azon veszem észre magam, hogy legszívesebben sírnék. Pedig semmi konkrét okom nincs rá.”

Úgy látszik, a természetet nem lehet becsapni. Az evolúciós fejlődés során beidegződött, meg-szokott tevékenység hiánya beteggé teszi azt, aki „kitáncol” a rendből. Az iménti hölgy panaszait a krónikus mozgáshiány okozza. Mivel nincs akire főzzön, mosson, takarítson, keveset mozog. Az 77 Ennyi pénzből egy szegény család egy évig meg tudna élni.

217/243


elégtelen mozgás, a céltalan, értelmetlen élet aztán depressziót vált ki. A végeredmény a csontritku-lás fokozódása, ágyhoz kötöttség, lebénulás. Mivel a szinglinek nincs férje, gyermeke, az sem lesz, aki egy pohár vizet adjon neki. Olyan nyomorult módon hal meg, mint egy kivert kutya. Ha szeren-cséje van, akkor a szomszédok néhány nap múlva felfigyelnek a hiányára, és nem hetek vagy hóna-pok múlva találják meg a tetemét a pazarul berendezett lakásában. További gond az örökösök felku-tatása. Miután az elhunytnak gyerekei nincsenek, a szülei pedig már meghaltak, a bíróság hónapo-kig keresi az oldalági rokonokat. Végül a milliós bankbetét, a pazar villa, a luxuskocsi és a nyaraló egy olyan távoli rokoné lesz, aki még csak nem is hallott a szerencsétlen sorsú örökhagyóról. Ami-kor megtudja, hogy miért kapta meg a vagyonát, jót röhög rajta, és hamar elveri. Aztán elintézi any-nyival, hogy: „Könnyen jött, könnyen ment”.

Az egyedülálló nők nem mindegyike választja önként ezt az életmódot. Sok közöttük a kény-szerszingli. Egyedüllétük oka, az ismerkedési lehetőségek hiánya. Ma már az újságok házassági hir-detéseiben szinte kizárólag alkalmi szexpartnereket keresnek. Nagyanyáink délutáni zsúrjai, anyá-ink szolid házibulijai már kimentek a divatból. A szórakozóhelyek pedig lezüllöttek, egy jó érzésű ember nem teszi be a lábát ezekre a helyekre. Így vall erről a helyzetről egy fiatal lány: „Kényszer-szingli vagyok. Ebben a megváltozott világban megszűnt az ismerkedési lehetőség. Az emberek sze-mélytelenek, érzéketlenek, és a nemi szerepek elmosódtak. A férfiak egyre puhányabbak és gyáváb-bak, a nők pedig egyre keményebbek és hidegebbek.” A fiatal srácoknak sincs jobb véleményük a korosztályukbeli hölgyekről: „Hihetetlen, hogy minden szórakozóhelyen csak bepiált, agyatlan csa-jokkal lehet találkozni. Az értelmes virágszálak vajon hová járnak?” Az egyedülálló felnőttek ke-ményebben fogalmaznak. „A kan csókra vágyó homoszexuális hímekkel és a leszbika hölgyekkel tarkított szórakozóhelyek nem igazán alkalmasak az ismerkedésre.”

A szingli páros megfelelője a dinki (double income no kids78) vagyis két jövedelem gyerek nél-

kül. Olyan jól kereső párokat illet-nek ezzel a névvel, akik nem egye-dül, hanem egy háztartásban élnek, és eszük ágában sincs összeházasod-ni, gyermeket vállalni. A dinkik él-vezik a szabadságot, és nem szeretik a kötöttségeket. Keményen dolgoz-nak, de a jövedelmüket önmagukra költik, nem vállalják a családalapí-tással járó terheket, kötöttségeket. A gyermekmentes szabadidejüket kedv-teléseik kiélésére fordítják. Együtt-élésüket tökéletes életformának tart-ják, amely egyesíti a szingliség füg-getlenségét a családi élet biztonságá-val. Ők már nem unatkoznak, nem

szenvednek a magánytól. Az élet napos oldalán sütkéreznek, és letúrják magukról a fajfenntartás, a jövő nemzedék megteremtésnek terhét. Nem érdekli őket az elöregedés, a társadalombiztosítás egy-re elviselhetetlenebb terhei. Ezért a közfelfogás önzőnek, felelőtlennek, anyagiasnak, hedonistának tartja a dinkiket. Mindezen vádakra ők azzal felelnek, hogy életmódja mindenkinek a legszentebb magánügye. Védekezésként felhozzák még, hogy így teljes mértékben a munkájuknak, párjuknak áldozhatják magukat. Már külön közgazdasági kategória is létrejött a megnevezésükre. A statiszti-kusok a dinki életformát választókat „gyermekmentes” pároknak nevezik. A „childfree”79 párok szá-ma rohamosan nő. Vannak olyan országok, ahol a termékeny korú nők egyharmadára jellemző a

78 dábl inkám no kidsz 79 csájldfrí

218/243


szándékos gyermektelenség. Az Egyesült Államokban a 15 és 44 év közötti nők 44%-a tartozik eb-be a kategóriába.

☯ Emancipációs túlkapásaikkal a nők valósággal elüldözik maguk mellől a férfiakat. A legtöbb fér-

fi már nem is mer kezdeményezni a nőknél, mert már egy ártalmatlan bókot is szexuális zaklatásnak minősítenek, és rohannak az ügyvédjükhöz, hogy bepereljék a pimasz frátert. Amerikában bünteten-

dő cselekmény, ha egy férfi 6 másodpercnél hosszabb ideig néz egy nőt. Amennyiben elismerő pillantást vet egy dekoratív megjelenésű nőre, ez tárgyiasítás. Már azért is be lehet perelni a férfit, ha egy étterem bejára-tánál maga elé engedi a hölgyet. „Ez igazán felhábo-rító, lealacsonyító.” – vélekednek az emancipáció él-harcosai. „Nőként kezelni nőket!” – ez hímsovinizmus. „Hol élnek ezek, a lovagkorban?” Ebben az abnormális helyzetben nem csoda, hogy egyedül maradnak, nincs kihez férjhez menni. Pedig nagyon szeretnének. Nem is a férjre van szükségük, hanem arra a jogi bizton-ságra, amit a házasságlevél nyújt számukra. Az eskü-vői ceremónia, a menyasszonyi ruha kiválasztása is vonzza őket, de ennek hiányát áthidalták. Divatba hoz-ták az egyszemélyes esküvőt. Világszerte egyre több

nő dönt úgy, hogy nem várnak az igazira, hanem elveszik saját magukat, egy nagyszabású lakoda-lom keretében. Ezek a nők az önelfogadást hirdetik, és egyöntetűen azt állítják: férfi nélkül is lehet-séges a boldogság.

Hetven vendég, háromszintes torta, világra szóló lagzi. Nápolyban néhány hete így vette el ma-gát Laura Messi. A hölgy úgy határozott, ha 40 éves koráig nem talál rá az igazi, elveszi azt, akit a legjobban ismer: saját magát. Ez a hitvallása: „Hiszek abban, hogy mindenkinek először saját magát kell szeretnie. Herceg nélkül is lehet tündérmeséd.” De több hasonló esetről is hallani. A brit Grace Gelder hat évig sikertelenül próbált férjet találni, ezért 2014-ben elhatározta, hogy vásárol egy gyű-rűt, és elveszi önmagát. Ötvenfős vendégsereggel ünnepelte a nem mindennapi eseményt. A texasi Yasmin Eleby 2015-ben mondta ki magának a boldogító igent. Azt tervezte, hogy negyvenéves ko-ráig megtartja az esküvőt, és mivel férfit addig nem talált, egyedül állt az oltár elé. Nászútra is elvit-te magát Dubajba és Laoszba. Arról nem szól a beszámoló, hogy a nászéjszakát kivel töltötték. Más lehetőség híján minden bizonnyal a vibrátorukkal. Száz évvel ezelőtt a szüfrazsettek valószínűleg nem ilyen jövőért harcoltak. Ezért az életért nem volt érdemes annyit küzdeni.

☯ A gazdagok közül sokan azért nem segítenek a szegényeken, mert fogalmuk sincs róla, hogy lé-

teznek nyomorgók. Közismert, hogy Buddha felnőtté válásig semmit sem tudott a külvilágról. Csak a királyi udvarból kiszökve, a nép között elvegyülve döbbent rá, hogy az emberek többsége hogyan él Indiában. Ma sincs másként. Egy svájci turistacsoport filmet forgatott Ukrajnában. Interjút készí-tettek egy öregasszonnyal is, aki elsírta magát, hogy „éhes vagyok”. Erre az egyik svájci megdöbben-ve kérdezte, hogy: „Miért nem tetszik enni?” A helyzet tisztázása után természetes lenne, hogy megpróbálnak a nyomorgón segíteni. De rendszerint nem ez történik. A jólétben élőket annyira za-varja a nélkülözés, hogy szó nélkül eliszkolnak a helyszínről. Különösen s nőket irritálja a nyomor. Ha egy férfiról kiderül, hogy munkanélküli, hajléktalan, nincs semmi pénze; úgy menekülnek tőle, mint a leprástól. A nők szemében a legnagyobb bűn a szegénység. A beteg, tehetetlen, nyomorék embereken néha segítenek, de a szegényen, a nincstelenen soha. A nő még egy ismeretlen férfinak sem tudja megbocsátani, hogy nem vitte semmire az életben.

☯

219/243


Az emberek pénzéhsége folytán a társadalmi megkülönböztetés csak a szegényeket sújtja. Ha va-laki gazdag, vagyonos, senki sem törődik a származásával, a bőre színével. Jól jellemzi ezt a hely-zetet ez az Amerikából származó vicc: Ez fekete megállít egy taxit, amit egy fehér vezet. – Gyorsan a reptérre testvér! – Tudod ki a testvéred? Az orrszarvú! – 100 dollárt kapsz testvér. – Szállj be testvér.

☯ Évről évre rohamosan nő a levegő-

szennyezés. Ennek fő oka a minden ko-rábbi szintet meghaladó gépjárműforga-lom. Jelentősen növeli a forgalmat, hogy sok szülő az iskolába is gépkocsival hoz-za-viszi a csemetéjét. Ez a helytelen gya-korlat a mozgáshiányból eredő beteg-ségeken és az elhízáson kívül számos egyéb fejlődési rendellenességet is okoz. A háztól-házig szállított gyereke nem ké-pes megélni a távolságot, nem fejlődik ki benne az idő- és térérzék. Felnőtt korá-ban mindig elkésik, és képtelen tájéko-zódni a nagyvárosi forgalomban. Elsza-kad a természettől is, mivel nem tudja megfigyelni a tavasz ébredését, a fák rü-gyezését, virágba borulását, leveleik le-hullását. Havazást is csak az elegáns sí-paradicsomokban lát, ahová a szülei éven-te elviszik. Kontaktusteremtő képessége sem fejlődik ki kellőképpen, mert útköz-ben nem találkozik emberekkel. Nem tud szert tenni barátokra, haverokra sem, mert a pajtásai nem vele érkeznek az iskolába, és nem velük indul haza. Őt a gazdag szülők által totemként tisztelt bá-dogkaszni hermetikusan elzárja a külvilágtól. Legfeljebb a fáradt, ideges szüleivel, vagy az idős so-főrrel beszélgethet. Szülei azzal vigasztalják a társtalanság miatt szenvedő gyereküket, hogy így na-gyobb biztonságban van, senki sem támadja meg az utcán. Ez valóban igaz. A gond csak az, hogy az ilyen gyerek felnőtt korában is gépkocsival fog mindenhová járni, élete végéig benne marad a gyermekkori félelem. Rettegni fog az embertársaitól. Elhízott, mozgáskorlátozott neurotikussá vá-lik, aki minden hozzá közeledő emberben potencionális veszélyforrást lát.

☯ Az elidegenedés, az egymástól való félelem lassan már fóbiává válik. Főleg a gazdagok és a hí-

res emberek szenvednek ebben a betegségben. Ma már ott tartunk, hogy az is gyanús, aki jót akar tenni velünk. Ezt a helyzetet jól érzékelteti a híres amerikai színész, Robin Williams élménybeszá-molója. Elfogyott a készpénze, ezért betért a bankjába. Kifelé jövet észrevette, hogy üldözőbe vette egy férfi. Rettenetesen megijedt, hogy kirabolja, sőt talán meg is öli. Elkezdett rohanni, Mire kellő távolságra került tőle, már a szívinfarktus kerülgette. Utóbb kiderült, hogy semmi oka sem volt a pánikra. Az üldöző ugyanis kifulladván a sztár után kiáltott: „Álljon már meg! Vissza akarom adni a hitelkártyáját! Az automatában felejtette.”

☯ Az átlagember azért vásárol mobiltelefont, mert ettől fontosnak érzi magát. Az intenzív SMS-

ezés is azt a célt szolgálja, hogy a mobilosok fenntartsák egymásban a nélkülözhetetlenség tudatát. A rádiótelefont a fontos embereknek szánták, akiknek a nap minden percében elérhetőknek kell len-niük. Ők azonban kifejezetten utálják. Az ipar csúcsvezetői, az országos politikai vezetők átadták mobiltelefonjukat a személyi titkáruknak. Ők csak akkor telefonálnak, ha nagyon muszáj. A felső

220/243


körökben nem divat a mobiltelefon-használat. Nem véletlenül alakult ki a „bunkofon” elnevezés, amely egyértelműen utal használói társadalmi hovatartozására. Nem éppen hízelgő a „gizdafon” elneve-zés sem, amely azt érzékelteti, hogy az örökké izgő-mozgó, állandóan fecsegő hölgyek sem képesek nélkülözni ezt a készüléket. Persze sokan vannak, akiknek létszükséglet a mobiltelefon, mert csak így tudják tartani a kapcsolatot a külvilággal. A vonalas telefon havi fenntartási díja nagyon magas, így kénytelenek feltöltő kártyás mobiltelefont használni. Az aggódó szülők is mind gyakrabban látják el gyermekeiket mobiltelefonnal, hogy baleset vagy rablás esetén riaszthassák őket. Az üzletemberek számára is nélkülözhetetlen a telepített vonaltól független rádiótelefon, mivel állandóan úton vannak, és elérhetőség hiányában komoly veszteség érheti őket.

Ezek az emberek azonban csak a töredékét teszik ki a mobilhaszná-lóknak. A többieknél a nyakló nél-küli telefonálás és SMS-ezés nem más, mint kényszercselekvés, vagy a kivagyiság fitogtatása. Elidegene-dett világunkban ily módon próbál-nak kapcsolatot teremteni egymás-sal. Ennek a technikai segédeszköz-nek a használatával igyekszenek a befelé fordulást, a szeretetlenséget, a nemtörődömséget megfékezni. Erre a célra azonban létezik egy sokkal ha-tékonyabb és olcsóbb módszer is, a személyes kapcsolattartás. Az unos-untalan telefonálással, az SMS-ek és MMS-ek ötpercenkénti küldöz-getésével csak a multinacionális cé-gek zsebeit tömködik tele pénzzel. Rajtuk gazdagodnak meg a telefon-

gyártók és az üzemeltetők. Irreálisan magas tarifáikkal és rohamosan bővülő szolgáltatásaikkal a le-hető legtöbbet sajtolják ki az emberekből, miközben nekik semmi hasznuk sem származik ebből az egészből. Egy divathóbort áldozataivá váltak, amelybe saját önértékelési zavaraik következtében sod-ródtak bele. (Nem kis összegekről van szó. Világszerte több mint 5,5 milliárd ember használ GSM telefont80, és évente 600 millió új készülék talál gazdára. 2009-ben már 6,8 milliárd SMS-t küldtek el a világ országaiban.) A sznoboknál a mobiltelefon nem csak a kapcsolattartás eszköze, hanem státuszszimbólummá vált: Mutasd meg a mobilodat, és megmondom ki vagy!

Némileg enyhíti a helyzetet, hogy a „fapados” légitársaságokhoz hasonlóan terjed az olcsó mo-biltelefon-szolgáltatás. Elsőként a brit EasyMobil tűnt fel a telefonpiacon fél áron kínált tarifáival. Az előfizetők internetes honlapon rendelhetik meg a mobilszolgáltatást. A számlát kártyás átutalás-sal lehet rendezni, az ismert feltöltős eljárással. Az alacsony tarifát az teszi lehetővé, hogy a „fapa-dos” mobiltársaságok szolgáltatásaikat a világhálón értékesítik. Nincs saját infrastruktúrájuk, hanem a nagy mobiltársaságoktól vásárolnak beszélgetési időt, nagy tételben. A fölös kapacitást veszik meg olcsón. Alig néhány alkalmazottal dolgoznak, és előfizetőként max. 15 euró a rezsiköltségük. Nem reklámozzák magukat, amivel szintén nagy összegeket takarítanak meg. Európában gombamód sza-porodnak az olcsó mobilszolgáltatók. 2004-ben már Norvégiában, Dániában, Hollandiában és Bel-giumban is megvetették a lábukat.

Azok a menedzserek, akik kellően fontos személyiség benyomását akarják kelteni, telefonnal kombinált PDA-t (digitális személyi kommunikátort) vásárolnak maguknak. A tenyérnyi méretű kis számítógép ugyan nem sok mindenre használható, de lehet vele villogni a pórnép előtt. Mellesleg IP-telefonnal (Internetre kapcsolt notebook-kal) jóval olcsóbban lehet telefonálni. Az Internet Pro- 80 2011-es adat

221/243


tocol-ra épülő kommunikációs rendszer videotelefonálásra, sőt videokonferenciák lebonyolításra is alkalmas. Ha a partner szintén rendelkezik IP címmel és WLAN kártyával kiegészített notebook-kal, a telefonálás semmibe sem kerül. Aki széles sávú internetvonalat bérel, annak a neten való böngé-széshez, kereséshez hasonlóan a telefonálásért sem kell külön fizetni.

Az aranyifjak kedvence az ezüstösen csillogó, drágakövekkel kirakott mobiltelefon. Barátnőik is szívesen veszik, ha egy ilyen drága „ékszerrel” lepik meg őket. A milliomosok számára készített 80 millió forintos változat menügombjai csiszolt gyémántból vannak, és a titánburkolatot is több drá-gakő díszíti. A celluláris mobiltelefon alig másfél évtizedes pályafutása alatt mindenki megtalálta a magához illő készüléket. Az őrült iramban folytatott telefonálgatás közepette senki sem tudja, hogy valójában ki találta fel a mobiltelefont. Mindenki azt hiszi, hogy az ezredforduló találmánya, pedig az ötlet már közel száz éves. Az idősebbeknek még rémlik valami a taxisok és a rendőrség által né-hány évtizeddel ezelőtt használt CB-telefonokról, amelyek csak egyirányú beszélgetésre adtak lehe-tőséget. (Aki beszélni akart, annak a rádió adó-vevőkhöz hasonlóan meg kellett nyomni rajtuk egy gombot.) A technikailag képzettek ismerik a meglehetősen drága GPS rendszert, amely a műholdas közvetítésnek köszönhetően azokban az országokban is használható, ahol nincs GSM lefedettség. Ők sem tudják azonban, hogy a mobiltelefon működési elve Nikola Teslától származik. Találmá-

nyát Moray fejlesztette tovább, még hozzá olyan tökéletes formában, amelyről a nagy mobilgyártó cégek konstruktőrei álmodni sem mernek. A tisztán mágneses hullámok közvetítésén alapuló kom-munikáció ugyanis nem igényel erősítést, nincs szükség bázisállomásokra, a longitudinális mágne-ses hullámok a földgolyón is áthatolnak. A mágneses jelek terjedési sebessége is több mint 10 nagy-ságrenddel meghaladja az elektromágneses hullámokét, bár ennek csak interplanetáris kapcsolatok esetén van jelentősége. Ezt a rendszert nagy valószínűséggel nem is fogják soha rekonstruálni, mert aki szert tesz egy ilyen készülékre, az bárhol a világon bárkit felhívhat ingyen. Ennek a készüléknek a működéséhez nincs szükség regionális központokra, mikrohullámú antennákra, elektronikus kap-csoló berendezésekre, így telefontársaságokra sem. Az emberek egy csapásra megszabadulhatnának a „vérszívóktól”, a multinacionális pénztárca-fosztogatóktól.

A mobiltelefon jelenlegi áldozatinak többsége a tinédzserekből kerül ki. A tizenévesek jó játék-nak tekintik a mobiltelefont. Unaloműzésként használják. Jól elszórakoztatják vele egymást. Mi-közben a szüleiktől kapott zsebpénzből eltartják a „junk food” élelmiszereket árusító étteremlánco-kat, gazdagítják a telefontársaságokat is. A butikbabák, plázacicák ékszerként viselik, a nyakukba akasztva. A szépségüktől el vannak ájulva, és azt hiszik, hogy a menő öltözködés, a kozmetikumok nyakló nélküli használata, és a trendi életmód elegendő a boldogság eléréséhez. Kis vadmacskák, akik érintésre, simogatásra vágynak, de aki közelít hozzájuk, abba belemélyesztik műkörmeiket. Agyuk „lila gőzben” úszik, és szentül meg vannak győződve róla, hogy minden „menő pasi” rájuk vadászik. Idejüket, energiájukat nem kímélve kinyomozzák a telefonszámukat, és félóránként ran-devút kérnek tőlük. Álmaik lovagja azonban mobiltelefonon se akar belovagolni az életükbe. Nem jön sem fehér lovon, sem az éter hullámain. Ettől aztán mélyen megsértve érzik magukat, és utálják az egész világot.

☯ Régen:

A kétéves kisfiú piskótaujjaival kereste a halacskákat a vödörben. Teljesen lenyűgözték a körbe-körbe cikázó csalihalak. Az anyja előkapta a családi fényképezőt a fekete műbőr tokból, és már ro-hant oda, hogy elkapja a pillanatot. Pechére a gyerek pont a Nappal háttal állt, de addig-addig ügyes-kedett, lépkedett a stégen, míg sikerült egy viszonylag vállalható nyaralós fotót kattintania. Igaz a gyerek arca kicsit sötétebb lett, de hát ennél több is veszett Mohácsnál. Majd megkérte a férjét, hogy csináljon egyet róla is, meg egyet külön a Balatonról, mert olyan szép. De többet ne, mert csak kettő harminchat kockás filmet hoztak magukkal, és nem lehet mindent ész nélkül fotózni. Amint hazaérkeztek az üdülésről, az anya ügyesen kiszedte a filmtekercset a gépből. Bízott benne, hogy a képeket nem érte fény, és a megörökített pillanatok nem szálltak el. Izgatottan beadta a tekercset az Ofotértba előhívatni. Egy hét múlva ment értük. A fotókat szépen albumba rendezgette, és a legkö-zelebbi családi-baráti összejövetelen bezsebelte az elismeréseket.

222/243


Ugyanez húsz évvel később:

A kétéves kisfiú piskótaujjaival kereste a halacskákat a vödörben: Teljesen lenyűgözték a körbe-körbe cikázó csalihalak. Az anyja predátorként csak erre a pillanatra várt. Előkapta az okostelefont a rövidnadrágja farzsebéből. Egy kattintás, két kimondhatatlan nevű képszűrő az Instagramon, hogy profibbnak tűnjön a szembe fény után, és máris mehetett fel a lájkvadász poszt a Facebeokra. Sze-rencsére a parton volt ingyen Wi-Fi, így nem kell a drága mobilnetet használni vagy estig várni, míg a család a strandolós-pecázós nap után visszasétál az apartmanba. A tíz méterrel arrébb ülő férje volt az első, aki lájkolta, majd utána még vagy kétszáz közeli-távoli ismerős. Anyuka közben lőtt vagy három szelfit, amit megpróbált úgy beállítani, hogy legalább egy ötössel fiatalabbnak tűnjön. Meglett a tökéletesnek hitt póz: egy félcsücsörítés egy kis távoli műnézéssel. Két perc múlva már fel is töltötte a Facebookra, mert elvégre egy nyaralásról folyamatosan jelen időben kell tudósítani az éppen dolgozó, otthon maradt, tíz éve nem látott barátoknak. Izgatottan várta a lájkokat, a dicsé-rő kommenteket, amelyek azonban meglehetősen komótosan csordogáltak. A nő teljesen kétség-beesett. Idegesen húzogatta okostelefonja képernyőjét. Percenként frissített. Nem tudta, mi lehet a hiba: a kép amatőr, vagy a többiek nincsenek gép előtt, vagy csak egyszerűen őt nem szeretik ennyire. Kurucz Tünde – Fehérvár, 2016. július 21. (5. oldal)

☯ Kezelhetőségét illetően az okos-

telefonnal ugyanaz a helyzet, mint a híradástechnikai és számítástechnikai készülékekkel: minél korszerűbbek, annál bonyolultabbak. Lassan minden készülékekhez egy villamosmérnököt vagy egy informatikust kell mellékel-ni, aki kezelni tudja. Ez a helyzet főleg az időseknek okoz problémát, akik képtelenek kiigazodni a rengeteg gom-bon, menüben és beállítási módban. Nem kis gondot okoz, hogy a mobilte-lefont háromnaponta tölteni kell. (Az internetezésre, levelezésre, zenehallga-tásra, filmnézésre, tévénézésre, GPS helymeghatározásra, fotózásra és játék-programok futtatására alkalmas okos-telefonok pedig olyan sokat fogyaszta-nak, hogy naponta kell tölteni őket.) Előtte a készüléket ki kell kapcsolni, rá kell csatlakoztatni a hálózati adap-terre, majd figyelni kell az órát, ne-

hogy túltöltődjön az akkumulátora. A töltőről leszedve újra kell indítani, de előtte be kell ütni a PIN kódot. Ennek nyugtázása után megindul a hálózatkeresés, és ha mindent jól csináltunk, ismét tele-fonálhatunk. Az idősek és a műszaki antitalentumok már a gondolatától is irtóznak ennek az állan-dóan ismétlődő hercehurcának. Ezt a problémát azonban könnyen meg lehetne oldani. Nem kell mást tenni, mint egy hagyományos vonalas telefonba beépíteni a mobiltelefon adó-vevő egységét és antennáját, egy hálózati tápegységgel kiegészítve.

A csatlakozó zsinór konnektorba dugása után ezt a telefont is ugyanúgy lehetne használni, mint a szokványos, több mint száz éve ismert Bell-féle telefont. A kagyló felemelése után a számbillentyű-zeten be kell nyomkodni a telefonszámot, és máris létrejön a kapcsolat. Az egyetlen többletszolgál-tatás 8-10 darab gyorshívó gomb lenne, amelyre az üzembe helyező beprogramozná a leggyakrabban hívott családtagok, barátok, szolgáltatók telefonszámát, és az alatta levő címkére ráírná a nevüket.

223/243


(pl. Mentők, Rendőrség, Tűzoltók.) Ezen túlmenően semmilyen mobilfunkcióra nincs szükség. A tele-fon nem arra való, hogy a fényképezőgépet, a HiFi-tornyot, a televíziót vagy a számítógépet helyet-tesítse. Egyébként ezeket a funkciókat a csúcsmobilok tulajdonosai sem használják. Nemzetközi sta-tisztikai felmérések szerint a WAP-os készülékek tulajdonosainak csupán 2-3%-a küld rendszeresen MMS-t. Az emberek többsége a telefonon csupán telefonálni akar. De azt könnyen és gyorsan, és le-hetőleg minél olcsóbban. Egy ilyen készülék használatára bárki képes lenne kortól, iskolai végzett-ségtől függetlenül. Ráadásul nem károsítja az egészséget, mert a mikrohullámú sugarakat kibocsátó antenna nem az agy közvetlen közelében, hanem a készülékben van. Az akkumulátor néhány éven-kénti cseréjére sincs szükség, mert a készüléket hálózati áram táplálja. Ezáltal soha sem merül le, és nem szakad meg a vonal.

Érdekes, hogy erre a megoldásra eddig senki sem gondolt, pedig a mobilszolgáltatók több millió új előfizetőre tehetnének szert az alkalmazásával. Azt sem lehet mondani erre a telefonra, hogy helyhez kötött lenne, mert bárhol használható, ahol villanyáram található. Így a tulajdonosa nyugod-tan magával viheti a víkendházába, vagy ha hosszabb időre elutazik a valahová, a házigazda laká-sába. Ezáltal nem kell az ő telefonját használni, a rokonokat körbetelefonálva a vendégfogadó tele-fonszámát megadni. Villanyáram mindenütt van, és az áramszolgáltatás megbízhatósága folytán áramkimaradásból eredő üzemkieséssel gyakorlatilag sehol sem kell számolni. Ez a készülék otthon is mobilként használható. Ha nem akarjuk zavarni a családtagjainkat a telefonálásunkkal, vagy ha nem szeretnénk, hogy kihallgassák a beszélgetésünket, semmi mást nem kell tenni, mint kihúzni a készüléket a konnektorból, és átmenni vele a szobánkba. A villanyvezetékre csatlakoztatva máris te-lefonálhatunk. Mivel ez a telefon csak egy egyszerű, könnyen gyártható chipet tartalmaz, az ára sem lenne magasabb a vonalas készülékeknél. Emellett nem kell vonalrákötési és vonalfenntartási díjat fizetni. Évente egyszer elmegyünk a szolgáltató lakásunkhoz legközelebbi kirendeltségéhez, befize-tünk egy szerény összeget a feltöltőszámlánkra, amit aztán letelefonálhatunk. Nem fenyeget ben-nünket a túlszámlázás, a vonalkikapcsolás réme.

Nem mindenütt örülnek a mobiltelefon térhódításának. A parttalan csevegés, az ellenőrizhetetlen mértékű kommunikáció különösen a diktatúrákban kelt aggodalmakat. Észak-Koreában 2003-ban engedélyezték a mobiltelefonok értékesítését. 20 ezer készülék eladása után azonban váratlanul és indoklás nélkül betiltották a használatát. A mobiltelefon gyakori használata az egészséget is rongál-ja. A belőle kiáramló mikrohullámú sugárzás roncsolja az agysejteket. A rászokás, a függőség pedig pszichikailag gyakorol romboló hatást a tulajdonosára. A japán fiatalok között már felütötte fejét a mobilfüggőség, amely szorongással, agresszióval és depresszióval járó neurózis. Nálunk egy fiatal lány szabályosan pánikrohamot kapott, amikor az osztálykiránduláson kiderült, hogy otthon maradt a mobilja. Olyan rosszul lett, hogy majdnem ki kellett hívni a mentőket. Csak akkor nyugodott meg kissé, amikor az egyik osztálytársa felajánlotta, hogy használhatja az övét, megadhatja számát a ba-rátainak. A mobiltelefon nem csak az egészséget károsítja. Villámhárítóként tulajdonosa halálát is okozhatja. 14 kínai és egy szlovák turista súlyos sérülést szenvedett a Kínai Nagy Falon, amikor az egyikük onnan akart telefonálni mobiltelefonján. A működő készülék magához vonzotta a villámot. Az áldozatokat kórházba szállították. (Egyébként eddig 3 embert ért halálos villámcsapás mobiltele-fon-használat közben, és többen súlyosan megsérültek, rokkanttá váltak.)

A villámcsapásnál jóval gyakoribb az utcai haláleset. Újabban csendes halálnak nevezik azokat a tragédiával végződő közúti baleseteket, amikor fülhallgatót viselő gyalogosokat gázolnak. Főleg fia-talok előszeretettel hallgatnak zenét a mobiljukon, útközben is. Mivel a dugószerű fülhallgatók szin-te teljesen kizárják a külvilág zaját, valósággal süketté válnak. Nem veszik észre a rájuk leselkedő veszélyt, és szinte belesétálnak a végzetükbe. A szemük sem figyelmezteti őket a veszélyre, mert a zene élvezete elvonja figyelmüket a külvilágról. Az utólagos vizsgálatok szerint a halálos gázolást elkövető autós szinte minden esetben hosszasan dudált, megpróbálta áldozatát figyelmeztetni, de az nem hallotta. Az utcán zenét hallgatók akkor sincsenek biztonságban, ha szabályosan közlekednek. Nálunk egy 16 éves lányt a gyalogátkelőhelyen gázolt el egy robogó mentőautó. Hiába ment át zöld lámpánál a zebrán, a fülében levő dugók miatt nem hallotta a mentőautó szirénázását. Olyan súlyos koponyasérülést szenvedett, hogy a kórházba szállítást követően meghalt. Gyakori panasz a hallás-

224/243


károsodás is. 85 decibeles hangnyomás már károsítja a hallószervünket, ennek ellenére sokan 110 decibel felett bömböltetik a zenét.

Már a harmadik világ legszegényebb rétegei is használják a mobiltelefont. A régióban intenzíven tevékenykedő Grameen bank alacsony kamatra kölcsönt ad vállalkozó szellemű vidéki asszonyok-nak, akik vesznek egy mobiltelefont. A lefedettség hiánya, illetve az alacsony térerő ellen úgy vé-dekeznek, hogy 20 méter hosszú bambuszrúd tetejére tévéantennaszerű szerkezetet telepítenek. Na-ponta falusiak serege keresi fel őket, hogy alacsony percdíjért felhívhassák rokonaikat, barátaikat; vagy a legközelebbi városban kapható árucikkek, szolgáltatások után érdeklődjenek. Bangladesben már 50 ezer asszony keresi ily módon a család kenyerét. Jövedelmük az ottani átlagbér háromszoro-sát is eléri. A bank ez esetben is csak nőknek ad kölcsönt, mert ők a férfiaknál megbízhatóbb adó-sok. A másik ok, hogy így nem hagyja el őket a férjük, kevesebb a válások száma. Nem kevésbé ér-dekes a Grameen Bank másik megoldása. 2004-től kezdve a koldusok hitelre vásárolhatnak mobil-

telefont a bank segítségével. A készü-lék birtokában már nem kéregetnek, ha-nem szolgáltatnak. Ha valakinek hir-telen fel kell hívnia egy távoli barátját vagy családtagját, felajánlják neki a mo-biltelefonjukat. Fizetségül szinte min-dig többet kapnak, mint amennyibe a hívás került. Ily módon megszűnt az utcai telefonfülkék hiányából eredő panaszkodás is. A kezdeményezés be-vált, a koldusok szolgáltatása kelendő lett. Ez nagymértékben növelte a ké-regetők önérzetét is. A kapott pénzre nem úgy tekintenek, mint könyörado-mányra, hanem munkabérnek tartják.

A mobiltelefon hiánya bűncselekmé-nyeket is szül. Mivel a vagyoni különb-ségek miatt nem minden szülő enged-heti meg magának, hogy mobiltelefont

vásároljon a csemetéjének, szereznek maguknak. Bandákba verődött 9-10 éves gyerekek hasonló ko-rú fiúkat, kislányokat támadnak meg az utcán. Kést szorítanak a torkuknak, és elveszik a mobiltele-fonjukat. A rossz tanulók pechére a mobiltelefon már az ellenőrző füzet szerepét is betölti. Egyes is-kolákban – ha ezt megrendelik – SMS-ben értesítik a szülőket gyermekük érdemjegyeiről, maga-viseletéről, hiányzásairól. Nincs több bliccelés, intőeltitkolás, lógás az iskolából. Már a szélhámo-sok is felfedezték a mobiltelefonban rejlő lehetőségeket. Egy japán guru azt hirdeti az Interneten, hogy az általa komponált csengőhang mellnövelő hatású. Az első héten több mint 10 ezren töltötték le a „bűvös szignált”. Egyelőre csak a feltaláló bankszámlája gyarapodott jelentősen. Hátrányai elle-nére sokan az információs társadalom kihívásának tekintik a mobiltelefont, és haláluk után sem kí-vánnak megválni tőle. Szlovákiában mind gyakrabban fordul elő, hogy a hozzátartozók halott csa-ládtagjaikat a mobiltelefonjával együtt temetik el. Az egyik budapesti temetőben meghökkentő sír-felirat borzolja a sírkert látogatóinak idegeit. Egy nemrég felállított fekete márványtáblán az elhunyt neve alá odavésték a mobiltelefonja képét. Mellette aranyozott betűkkel ez a felirat áll: „Hívj és jö-vünk!”

A mobiltelefon túlzott használata nem csak a pénztárcánkat apasztja, hanem az egészségünknek is árt. Több független szakértői vizsgálat is megállapította, hogy a mobiltelefon antennája által ki-bocsátott mikrohullámú sugárzás nem tesz jót az egészségünknek.81 Az amalgámtömések, a fémko-ronák, a fém implantátumok, a piercingek, az ékszerek tovább növelik a kockázatot, mivel az elekt-

81 Káros hatásainak részletes ismertetése Az ezoteria kiteljesedése című könyv III. fejezetében található, az Egészségmegőrző készítmények rovatban.

225/243


romágneses erővonalak a fémekben örvényáramot keltenek, ami a sejtek közötti elektromos kom-munikációt is zavarhatja. Az indukció folytán a testünkbe épített „fém alkatrészek” akár antenna-ként is működhetnek. A természetgyógyászok eddigi tapasztalati alapján a különféle elektromágne-ses sugárzások rák, bölcsőhalál, csontbetegségek, szklerózis multiplex. hiperaktivitás, fejfájás, al-vászavar, idegesség, koncentrációgyengeség, agresszivitás, fülzúgás, halláskárosodás, migrén, de-presszió, vérképzőszervi zavarok, vegetatív idegrendszeri panaszok és hormonzavarok lehetséges okai is lehetnek.

Különösen ártalmas az elektromágneses sugárzás a gyermekekre. Az Európai Parlament Kutató-csoportja azt ajánlotta az EU tagállamoknak, hogy 16 éves kor alatt ne engedélyezzék a mobiltele-fon használatát. A gyermek szervezetét érő hatások ugyanis felnőtt korban jelentkeznek igazán. Mi-nél gyengébb valakinek az immunrendszere, minél hosszabb ideig éri a sugárzás, annál hamarabb betegszik meg. Várandós nőknél fokozott a veszély, a magzat gyors sejtképződése miatt a sugárter-helés kockázata akár tízszeres is lehet. A WHO legújabb jelentése szerint a rádiótelefon-haszná-latnak rákkeltő hatása van. Szakosított szervezetük a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) 2011-ben végzett kutatásának eredménye, hogy a mobiltelefónia azon technológiák közé tartozik, amely esetében nem zárható ki a humán rákkockázat. A rendszeres mobilhasználat következtében megnőhet kétféle agydaganat, a glióma és az akusztikus neuróma kialakulásának kockázata. A mo-biltelefon-gyártók nemzetközi szövetsége természetesen visszautasította, hogy termékeik rákkeltőek lennének. Szerintük a mostani bejelentés egy jó adag előítéleten, és az adatok téves értékelésén alapul. A szkeptikusokat azonban ez a nyilatkozat nem nyugtatta meg. Sokan közülük kézi rákkeltőnek ne-vezik a mobiltelefont.

Tovább növelik a rák és az agydaganat kialakulásának veszélyét a hordozható számítógépek, va-lamint azok az asztali gépek, melyeken WIFI, WLAN vagy parabola antenna segítségével történik az internetezés. Ezek az eszközök ugyanis még a mobiltelefonnál is erősebb mikrohullámú sugár-zást bocsátanak ki magukból. Különösen veszélyes olyan helyeken tartózkodni, ahol több ilyen ké-szülék működik egymás mellett (pl. úgynevezett forró pontokon vagy internetes kávézókban). A nyugati országokban már kezdik belátni az elektroszmog egészségre gyakorolt káros hatását, Miu-tán mind többen panaszkodtak fejfájásra, koncentrációzavarra, fáradtságra vagy rosszullétre Bajor-országban lemondtak róla, hogy WIFI-t vezessenek be az iskolákba. A Francia Nemzeti Könyvtár-ban és a párizsi Sorbone épületeiben pedig megszüntették a vezeték nélküli Internetet.

☯ Sokan beletörődtek már az iparban tapasztalható minőségrontási versenybe, mondván: úgy sem

lehet ellene tenni semmit. Pedig lehet, bár nem könnyű. Az I. fejezetből megtudhattuk, hogyan lehet védekezni a multinacionális vállalatok munkaerő-kizsaroló, emberek millióit utcára rakó üzletpoli-tikája ellen. A minőség védelmében tett erőfeszítések sem bizonyulnak hiábavaló küzdelemnek. Ezt Rudolph Nader fogyasztóvédelmi ügyvéd példája is bizonyítja. A hibák feltárása, és a felelősök év-tizedeken át folytatott ostorozása következtében a XX. század Don Quijotéjeként emlegetett ameri-kai ügyvéd az 1960-as években folyamatosan támadta a tömeggyártók silány termékeit. Különösen az autók minőségét kifogásolta. A fogyasztóvédő szakértő Minden sebességnél veszélyes című könyvében hibáikat felsorolva ízekre szedte korának népszerű autóit. A piacon sikeres, de az oldal-szélre érzékeny és tűzveszélyes Bogár bírálatának még örültek is az amerikai versenytársak, ám a népautót gyártó Volkswagen után a General Motors, a Ford és a Chrysler modelljei kerültek sorra. A Buick, Chevrolet, Dodge, Mercury, Rambler82 hibáinak feltárásakor már egyáltalán nem lelkesedtek az ügyvéd fogyasztóvédelmi tevékenysége iránt. A kritikák mögött a konkurensek érdekeit sejtették, ezért nyomoztattak utána, de semmilyen márkafüggőséget nem tudtak kideríteni Nader kapcsolatai-ban. Az ügyvéd lejáratása nem sikerült.

Maradt tehát a költségesebb, de tisztességesebb megoldás: Nader kicsinálása helyett az autók megcsinálása. Annál is inkább, mert a kritikák jogosnak bizonyultak. Nader szerint fél évszázad alatt a járművek sebessége tíz-hússzorosára nőtt, miközben a gumik, a fékek és a biztonságtechnika 82 folkszvágen, dzsenerál mótorsz, ford, krájszler, buik, sevrolé, dodzs, me(r)kjúri, rembler

226/243


fejlődése nem követte a tempót. Nem kis részben Nader fáradhatatlan ügybuzgalmának tudható be, hogy napjainkban már az autók minden ülésén van biztonsági öv, általánosan elterjedt a fejtámla és a légzsák, valamint az oldalvédelemmel megerősített karosszéria. Az amerikai ügyvéd bebizonyí-totta, hogy nem szélmalomharc a gyártókkal vívott csata, amelyben a legnagyobb márkák is megta-nulták királyként tisztelni a fogyasztót.

☯ Ha bárhol a világon megkérdezünk valakit, hogy milyen eredetű szó a „hallo”, azt fogja vála-

szolni, hogy angol. A „helou”-nak ejtett kifejezés azonban nem angol, hanem magyar. A „halló” szóból származik. Világméretű elterjedése a fo-nográf feltalálásának idejére vezethető vissza. Edisonnak volt egy magyar munkatársa is, aki részt vett a fonográf kifejlesztésében. Mi-után elkészült vele, tartott egy bemutatót a használatáról. Amikor elkezdte magyarázni, hogy melyik része mire való, hiányos angol tudása miatt azt találta mondani a tölcsérre, hogy ez a: halló. A körülötte állók nem ér-tették, hogy mit mond, csak annyit láttak az egészből, hogy a kissé nagyothalló Edison miatt szaporán hallózik. Mivel a készülék éppen felvételre volt állítva, ez a viaszhen-gerre is rákerült. A visszajátszás során is hall-ható volt. A munkatársak azt hitték, hogy ezt így kell csinálni. Ezután a készülék kipróbá-lásakor mindenki elkezdett hallózni. Később ez a felvételindító módszer bekerült a hasz-nálati utasításba is. Az angol ábécé azonban nem ismeri a hosszú ékezetes betűket, így a vessző lemaradt az ó-ról. Mivel az angolban másként ejtik a latin betűket, a „hallo” to-vábbi torzuláson ment keresztül. „Helou” lett belőle. A fonográfot árusító ügynökök már az angol változatát harsogták a tölcsérbe: „Helou, helou, ezt itt a fonográf!”

Később, a telefon feltalálásakor egy az egyben átvették ezt a szokást. Most már a

szénmikrofonba mondták ugyanezt. A felhasználóknak is így tanították meg a telefon használatát: Ha felhívnak valakit, mondják azt, hogy: halló, vagyis helou. Eleinte még megpróbálták korrigálni a hibát, és az ó betűt kettőzött o-val írták. Az angol anyanyelvűek azonban a halloo-t sem úgy ejtet-ték, ahogy kellett volna. Nem halló, hanem „helú” lett belőle. Az angol nyelvbe beépült hallo és halloo szavak jelentése mindmáig ugyanaz, de a „helú” később figyelemfelkeltő kifejezéssé alakult. Hé!-ként alkalmazzák. Később az a is átalakult e betűvé. Ma már csak a hagyományőrző angolok írják ezt a szót eredeti módon. Amerikában az írásmódja is „hello” lett. Mindenesetre az eleinte csak telefonkagylóba mondogatott „helou” olyan népszerűvé vált, hogy általános üdvözlő szóvá formálódott. Nem csak angol nyelvterületen használják. Így néhány évtized alatt az egész világ megtanult magyarul. Kár, hogy csak egy kifejezés erejéig. Csupán a világutazók ismernek még né-hány szót a nyelvünkön, pl. paprika, gulyás, puszta, pörkölt csikós, délibáb. A focirajongók azt is tudják, hogy ki volt Puskás, sőt néhányan közülük az aranycsapat tagjainak nevére is emlékeznek. Ennyit adtunk a világnak, legalábbis a nyelvünkből.

☯

227/243


Mellesleg Amerika a nevét is nekünk köszönheti. Az államalapító István királyunk egyetlen gyermeke, a trónörökös Imre herceg ifjan vesztette életét. A szentéletű herceg annyira istenhívő volt, hogy elutasított minden világi élvezetet. Örök szüzességet fogadott, és feleségét, a bizánci her-cegnőt is rávette az önmegtartóztató életmódra. Úgy éltek egymás mellett, mint két barát. A testi örömökben tobzódó középkorban ez nagy feltűnést keltett. Aki gazdag és híres volt, alaposan ki-használta a származása által kínált lehetőségeket. A jó megjelenésű Imre herceg is kedvére válogat-hatott volna a szebbnél szebb udvarhölgyekben, de ő nem tette. Puritán módon élt, étkezett, öltöz-ködött. Nem érdekelte a pompa, a fényűzés. Nem véletlen, hogy halála után szentté avatták. Hírne-vét csak fokozta a korai halála. Egyszer elkísérte apját egy vadászatra, ahol tragikus balesetet szen-vedett. Egy vadkan megtámadta, és megölte. A korabeli krónikások szerint nem baleset történt, ha-nem szándékos emberölés. Az utódlás miatt aggódó összeesküvők végeztek vele. Az eset egész Eu-rópában nagy port vert fel. Itáliában oly nagy volt a szentté avatott magyar királyfi kultusza, hogy sok gyereket kereszteltek Amerigóra, amely az Imre név olasz megfelelője. A firenzei Amerigo Vespucci földrajztudós szülei is ezt a történelmi nevet választották a gyermeküknek. A fiú felnőve be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, mert az új Újvilágról írt átfogó műve alapján róla nevezték el a Kolombusz Kristóf által felfedezett kontinenst.

☯ A II. fejezetben olvashattunk az információstresszről, és arról, hogy a pénzért vásárolt információ

mind kevésbé éri meg az árát. Az Internetről letöltött adatrengeteg nem sok használható ismeretet tartalmaz. Sajnos nem csak az elektronikus média hígult fel az elmúlt években. Ugyanez elmond-ható a nyomtatott sajtóról is. Szép köntösben ostobaságok, semmitmondó zagyvaságok halmaza ta-lálható bennük. A szerkesztőségek újságírói gárdája nem törődik a kiadványok mondanivalójával, tartalmi üzenetével. Az írást, szerkesztést megélhetési forrásnak tekintik, így senkit sem engednek az újság közelébe, aki veszélyezteti az állásukat. A kívülálló írását akkor sem hajlandóak megjelenteni, ha a világ legjobb cikkét ajánlják nekik. Sőt mi több, válaszra sem méltatják a szerzőjét. Mit is ír-hatnának neki? Azt hogy: „Önzők, földhözragadtak vagyunk, és szeretnénk megélni a lapunkból. Ne zavard a köreinket!” Különösen félnek az erőteljes hangvételű, magasabb köröket bíráló írásoktól. „Hogyne! Más sem hiányzik nekünk, mint a politikusokat magunkra haragítani, hogy utána meg-szüntessék az állami támogatást, vagy a hirdetéseiket átirányítsák egy másik laphoz. Maradjunk csak továbbra is a semleges, semmitmondó cikkeknél, amelyeket mi is meg tudunk írni. Az olvasó meg örüljön, hogy kap valamit a pénzéért. Színvonalas, hasznos információkat tartalmazó olvasniva-

lót úgy sem talál, mert min-denütt ez a helyzet.” Ren-geteg fontos, sorsdöntő ese-mény történik a világban, de újságíróink nem hajlan-dóak utánajárni, tudósítani róluk. Még a hírügynöksé-gek által készen szolgálta-tott híreket sem teszik köz-zé. Ha egy kicsit is rázós-nak találják a témát, máris eltekintenek a közlésétől. Így az esélyét sem adják meg a bajok orvoslásának, mert ha az embereknek nincs tu-domásuk a problémákról, megoldást sem keresnek rá-juk.

A megalkuvó újságírás eredménye, hogy gyakorla-

228/243


tilag minden napilap egyforma. A mások által „lerágott csontot rágják tovább”. A világ sorsdöntő eseményei helyett ostoba politikusok pitiáner veszekedéseiről tudósítanak oldalakon át. Időnként helyt adnak ugyan egy-egy olvasói levélnek, ha már nagyon kifáradtak, és elakad a „verkli”. Arra azonban gondosan ügyelnek, hogy a „külső munkatárs” cik-ke ne legyen jobb, mint amire ők képesek. Az olvasók ugyan-is később hiányolnák a magas színvonalat, és hamar ráébred-nének arra, hogy évtizedeken át tartalmatlan maszlaggal „etet-ték” őket. A másik gond a for-rások kiapadása. A „szabad-úszók” által írt cikkek színe-sebbé, érdekesebbé tennék a lapot, és jelentős mértékben megemelnék az újság színvo-nalát. Ezek az évek óta író-asztalfiókban porosodó írások azonban egy idő után elfogy-nak, és a státuszban levő szerkesztők nem képesek biztosítani az olvasók által megszokott szintet.

A megélhetési újságírás sajátos kísérő jelensége még a fondorlatos plagizálás. Mivel ennek a módszernek a gyakorlói saját kútfőből képtelenek színvonalas cikkeket összehozni, máshonnan szerzik be. Módszeresen átkutatják az Internetet, és az érdekes írásokat begyűjtik, majd név nélkül megjelentetik. A kívülállók által felajánlott művek is gyakran esnek áldozatul ennek a szellemi sza-badrablásnak. Ha az elküldött cikk túl rossz vagy túl jó, egyszerűen elutasítják, vagy válaszra sem méltatják a szerzőjét. Az utóbbi esetben azonban a hallgatás oka, hogy a remekművet forrásanyag-ként használják. Ebből merítenek ötleteket a saját cikkeikhez, illetve egyszerűen ellopják. Néhány hónapnyi „pihentetés” után kimásolnak belőle részleteket, és egy az egyben megjelentetik név nél-kül, vagy a monogramjukkal ellátva. Akkor sem hajlandóak a szerző neve alatt megjelentetni a cik-ket, ha lemond a honoráriumról. Ebből ugyanis csak az olvasóknak lenne hasznuk, a szerkesztőknek nem. Ezért szemérmetlenül eltulajdonítják a felajánlott írást, nevük kezdőbetűjét alákanyarítják, majd felmarkolják utána a honoráriumot. A valódi szerző pedig bizonyítsa be, hogy eredetileg ő írta a cikket, ha tudja. Az egyetlen bizonyíték az elutasító levél lenne, de ilyet nem kap.

Ez a jelenség nem csak anyagilag teszi tönkre a kívülálló szerzőket, hanem erkölcsileg is. Ha túl sok részlet jelenik meg a művükből más neve alatt, akkor egy idő után az olvasók azt fogják hinni, az In-terneten megtalálható eredeti műről, hogy annak szerzője másolt ki részleteket különféle újságok-ból. A nyomtatásban megjelent írásművek esetén ugyanis könnyen megállapítható a kiadás dátuma, míg az Interneten, a gyakori frissítések következtében bizonyíthatatlan, hogy egy-egy részlet mikor keletkezett. Így a végén a valódi szerzőt fogják gyanúsítani plagizálással. Később az esetleges könyv-kiadók a fejéhez fogják vágják, hogy művét különböző helyekről „ollózta össze”, és ezt követően már semmi esélye sem lesz arra, hogy valaha is megjelentetik a könyvét. A sok fosztogatástól ő vá-lik plágiumgyanússá. Az Interneten publikáló szerző csak úgy tudná biztosítani magának az elsőbb-séget, ha az egyes frissítéseket közjegyzőnél letétbe helyezné. Egy jövedelem nélküli, éhhalállal küszködő „név nélküli” kezdő író azonban ennek költségét nem engedheti meg magának. Így elke-rülhetetlenül áldozatává válik ennek a ragadozókkal teli „farkas világnak”.

Már az újságírás vezető szervei is kezdenek aggódni a szakma hírnevéért. 2008 márciusában a Magyar Újságírók Országos Szövetsége a következő felhívással fordult a hazai újságírókhoz: „Hivatá-sunk árulóivá váltunk? Igaz-e hogy a társadalmi közvélemény kívánja az önelégült igénytelenséget, a megnyugtató műveletlenséget, és a magabiztos butaságot?” Az újságíró társadalom azonban nem ha-sonlott meg önmagával. Sőt, az érdek-szövetségbe tömörült megalkuvó firkászok újabban már nem érik be a méltánytalanul betöltött állásukkal, hanem lépten-nyomon prostituálják magukat. Utazási

229/243


irodák és pénzes szponzorok csábításainak engedve ingyen körbeutazzák a földgolyót, vagy külön-féle luxusszolgáltatásokat vesznek igénybe, majd az elfogulatlanság mázába öntve az egekig ma-

gasztalják megvesztegetőik üzleti ajánlatát. Ezzel több millió olvasót tévesztenek meg, mert azt a lát-szatot keltik, hogy arra a helyre a nyakra-főre dicsért iroda közre-működésével juthatnak el a legelő-nyösebb feltételekkel. Mindez csu-pán egyetlen dologból derül ki: a cikkük végén megköszönik jóte-vőjüknek a potyautat, vagy az in-gyen szolgáltatást.

Ez a fajta újságírás, a szerkesz-tőségek „gebinben” való üzemel-tetése azonban egy idő után visz-szaüt. Az olvasók előbb-utóbb meg-elégelik a nívótlanságot, a reklám-oldalak vég nélküli növekedését, és mind többen mondják le az elő-fizetést, egyre kevesebben vásá-rolják a lapot. Ez aztán csődöt ered-

ményez. Ilyenkor elkezdődik a fejvesztett szaladgálás szponzor után, aki hajlandó támogatni vagy megvenni a megbukott sajtóterméket. Miután egyetlen épeszű tőkés sem hajlandó felvásárolni egy érdektelenségbe fulladt lezüllött lapocskát, végső elkeseredésükben saját kiadásban jelentetik meg az újságot, és a továbbiakban ingyen, fizetés nélkül dolgoznak. Ezt követően már csak idő kérdése, hogy mikor halnak éhen. Korábban évtizedeken át ők nem hagytak élni, érvényesülni másokat, most őket nem hagyja élni, dolgozni a jól megérdemelt sorsuk.

A végkifejlet kialakulásában, az eladási statisztikák romlásában nem kis szerepet játszik az élet-színvonal-csökkenés, az elszegényedés. A rohamosan növekvő árak, és a stagnáló keresetek miatt az embereknek egyre kevesebb pénzük marad kultúrára, szórakozásra. A gazdaság hanyatlásáért, ennek a helyzetnek a kialakulásáért az újságírók is felelősek. Évtizedeken át mellőzték az újító, job-bító javaslatok nyilvánosságra hozását, semmibe vették az ipari fejlődést, a társadalmi átalakulást szorgalmazó szerzők cikkeit. „Csak semmi feszültségkeltés, semmi botrány, jól elvagyunk a lan-gyos dagonyában. Nincs szükség felforgatókra.” Az átalakulás, a reform ugyanis átmeneti zűr-zavarral jár, és emiatt a hatalom „ferde szemmel nézhet” az ügyet felkaroló újságíróra, kiadóra. „Jobb nem kockáztatni. A világ romlása miatt pedig izguljanak az utódaink.” A pusztulás azonban hamarabb bekövetkezett a vártnál, így már a kiváltóit is bünteti. A sors által felkínált lehetőségek kihasználatlanul hagyása, a reformtörekvések megbénítása versenyképtelenné tette a gazdaságot. A minden téren megnyilvánuló lemaradás a gazdaság lepusztulása elsősorban a lakosságot sújtja. En-nek lett az eredménye a fokozódó munkanélküliség, a fizetőképesség csökkenése, ami aztán a sajtó-termékek eladhatóságára is kihatott.

Az olvasók megtévesztésében, a figyelem tartalomról való elterelésében jelentős szerepe van a technikai fejlődésnek is. Az utóbbi években a tipográfia, a tördelés, a képszerkesztés és a nyomtatás olyan magas szintet ért el, amiről az előző generációk álmodni sem mertek volna. A XX. század elején élt nagy szerkesztőgárdák tagjainak magvas mondanivalói meglehetősen kezdetleges, ólom-betűkkel nyomott fekete-fehér újságoldalakon jelentek meg. Most meg minden kiadvány, még a na-pilapok is színesek. Az átlagolvasó szinte elszédül a látványtól, amikor kézbe vesz egy tükörpapírra nyomott, agyoncicomázott képes folyóiratot. Már az alkalmazott képi trükköktől, színkavalkádtól betelik, és sokszor el sem jut a benne található cikkek tartalmáig. A legtöbben beérik azzal, hogy végiglapozzák ezeket a látványos magazinokat, olvasni már nem érnek rá. Egyébként is az olvasás

230/243


fárasztó. Helyette inkább tévét néz-nek. Ilyen körülmények között való-ban nem sok értelme van a tarta-lommal törődni. Most a külsőségek korát éljük, a valódi érték egyre ke-vesebb embert érdekel.

☯ Népszerű matematikusok, Nobel-

díjas tudósok manapság gyakran han-goztatnak olyan elméleteket, hogy ha elegendő számú majomnak írógépet adnának, idővel Shakespeare összes művét papírra pötyögnék. Az angliai Plymouthi Egyetem kutatói erre ad-tak egy számítógépet 6 majomnak 1 hónapra. A The New York Times tudósítása szerint a majmok egyetlen szót sem vetettek papírra. A 6 majom 4 hét alatt csak 5 oldalt „gépelt”. A szöveg főleg s betűkből állt. Az azonos betűkkel teleírt oldalak vége felé néhány j , l, m és a betű található. Emel-lett a majmok nyilvános vécé gyanánt is igénybe vették a billentyűzetet. Ezek után az intézet kutatói kételkednek ennek a tetszetős elméletnek a helytállóságában. Azért sem valószínű, hogy a majmok valaha is remekművet, vagy akár olvasható regényt alkossanak, mert az életben a dolgok nem min-dig alakulnak a matematika szép, kerek szabályai szerint. A valószínűség-számítás szabályai nem tartalmazzák az ostobaságot, a korlátoltsági faktort, a primitívséget.

Legjobb példa erre a mi világunk. A primitív, tanulatlan emberek soha nem alkotnak remekmű-veket. Bármennyi időt hagyunk nekik, még véletlenül sem fordul elő, hogy jelentős alkotás kerüljön ki a kezük közül. A tehetség Isten adomány, ami önmagában még mindig nem eredményez világra-szóló művet. Csak szorgalommal, óriási kitartással párosulva születik meg a remekmű, tengernyi szenvedések közepette. A tehetséges, önmagát feláldozó, vagyis alkotóképes ember tehát ritka kincs, akit meg kellene becsülni. Az átlagemberek sem fogják előre vinni a világot. Az ő képességeik ma-ximum a szinten tartásra elegendők. Fejlődés csak azoktól az emberektől várható, akiket a Föld leg-több országában előszeretettel üldöznek vagy mellőznek, mert azt hiszik, hogy a társadalmat előre-vivő alkotás a véletlen műve.

☯ Jó magyar szokás szerint továbbra sem engedjük feltalálóink érvényesülését. Nem törődünk a

külföldön elért sikerrel sem. A magyar lelkekben változatlanul mélyen munkál a: „Minek menjenek jól a dolgok, ha rosszul is mehetnek!” – ösztön. Egyébként is könnyebb ártani, mint használni. Ak-kor minek törjük magunkat. Minél rosszabb, annál jobb! – vallják az illetékesek. Nemzetrontó és egymást pusztító tevékenységünk legújabb állomása a környezetvédelem terén okoz felbecsülhetet-len károkat az országnak.

Köztudott, hogy az utak sózása tönkreteszi a fákat, növényeket, a füvet. A sós lé néhány év alatt szétmarja a víz-, gáz- és csatornavezetékeket, a távfűtőcsöveket; a korrózió tönkreteszi a gépjármű-veket. Az aknákba lejutva nem használ az elektromos- és telefonkábeleknek sem. Felgyorsítja a fémszerelvények (korlátok, hidak, betonkapcsok) korrózióját, sőt magát a betont is megeszi. A kal-ciumvegyületekkel kölcsönhatásba lépve a só olyan kristályokat hoz létre, amelyek a jégnél is na-gyobb mértékben tágulnak ki, és szétrepesztik, elporlasztják a betont. Sok nyugati országban nem is alkalmazzák. Ausztriában, Kanadában és Svédországban szigorúan tilos az utak sózása. Ezekben az országokban az emberek sót legfeljebb a főzéshez használnak. Nálunk azonban szabad az utak só-zása, sőt ezt kell tenni. Ezért évente 100 ezer tonna só kerül felhasználásra országszerte. Csupán Budapesten telente 60 ezer tonna sót, és sóval kevert homokot, kavicsot szórnak ki az utakra 600 millió forint értékben. Az utak sózásának fő oka az üzleti érdek. Ennek több évtizedes hagyománya van. Kiépültek a beszerzési csatornák és kapcsolatok. A sóbiznisz a maga sok százmilliós nagyság-

231/243


rendjével túlságosan komoly dolog ahhoz, hogy holmi feltalálók megzavarják. Holott vannak újítók, léteznek sikeres, nagy hóban és kemény fagyban is kipróbált találmányok. Ám idehaza nem képe-sek érvényesülni, tűzközelbe, pontosabban hóközelbe jutni.

Az 1990-es évek elején három magyar mérnök feltalált egy anyagot, amellyel szerte a világon köz-utakat, járdákat, vasúti váltókat, sőt repülőtéri kifu-tópályákat és katonai létesítményeket mentesítenek hótól és jégtől. A Kerti József, Kálmán Tibor és Kar-dos Péter által kidolgozott vegyületet Csehország-ban, Szlovákiában és Svédországban már rendszere-sítették. Az anyagot szabadalom védi a fél világon. Itthon mégsem kell senkinek. Pedig gyártása egy-szerű, olcsó, és használata környezetbarát. A karba-mid-ammónium-nitrát összetételű készítmény tulaj-donképpen nem más, mint a műtrágyagyártás mel-lékterméke. Miután műtrágyát több százezer tonná-nyi mennyiségben gyártanak az országban, még importálnunk sem kellene hozzá az alapanyagot. A Transheat83 névre keresztelt hómentesítő két mű-trágyakomponens és némi korróziógátló összeke-verésével jön létre. Kijuttatása, a hó és jég elolvasz-tása után ez is a talajba szivárog mint a só, de ott a benne lévő ammónium és nitrit elemi nitrogénné és vízzé bomlik le. Így az út menti élővilágot nem ká-rosítja. Korróziós hatása nincs, a réz kivételével semmilyen fémnek nem árt. A laboratóriumi vizs-gálatok szerint sem az acéllal, sem vassal nem lép

reakcióba. Az igen széles körű vizsgálatok során nem találtak egyetlen káros kihatást sem, ami a szer használata ellen szólna.

A folyékony Transheat kijuttatásához sószóró gépek sem kellenek, mert locsolóautóval az utakra permetezhető. – 25 °C-ig hatékonyan olvaszt. Kilóra drágább ugyan, mint a só, de kevesebb kell be-lőle. Egy négyzetméter jégmentesítése a vegyszerrel 60 fillérbe, a sóval több mint 1 forintba kerül. Ráadásul sózni gyakrabban kell, így a Transheat alkalmazása csupán fele annyiba kerül, mint a só-zás. Ezt az anyagot tavasszal, hóolvadás után nem kell feltakarítani az utakról sem, mint a sóval együtt kiszórt homokot, kavicsot. Ez további több száz milliós kiadástól mentesítené az útkarbantar-tásra fordított költségvetési keretet. Ennek ellenére nem tartunk rá igényt. A legutóbbi nagy havazás idején az újságírók felvetették, hogy miért nem alkalmazunk más, környezetbarát eljárást az utak jégmentesítésére? Erre több illetékes is azt nyilatkozta, hogy: „A mi időjárási viszonyaink között a sózásnak nincs reális alternatívája.” Érdekes Kanadában és Svédországban megállja a helyét ez az „alternatív” találmány, pedig arra felé keményebb telek vannak. A fentiek fényében ez az állítás in-kább arra vonatkozik, hogy még nem találták meg a reális, a kialakult gazdasági érdekviszonyokat is messzemenően tiszteletben tartó alternatívát. A magyar találmány tulajdonosai sorra járták a vá-rosgazdálkodási- és közlekedésfelügyeleti szerveket, nem sok sikerrel. A budapesti Városházán például szóba sem álltak velük.

☯ A magyarok megvenni sem hajlandóak a saját találmányaikat. Ha a feltalálónak valamilyen iste-

ni csoda folytán sikerül külföldön legyártatnia a találmányát, hiába hozza haza, mert itt még készen előállítva sem kell. Egy közéleti újságban közölt riportot idézve két barát állt a játékbolt kirakata előtt, és az egyik a Rubik-kockát kémlelte. Erre megszólalt a másik: Na ezt vedd meg a fiadnak, ez 83 trenszhít

232/243


a gondolkodását is serkenti. De ő csak szótlanul bámulta, majd odébb állt. – Nem akarod megvenni a Zsoltinak? – Nem! – hangzott a mogorva válasz. – Nem elég drága? – érdeklődött a barát. Nem! – jött a válasz. Nem elég olcsó? – próbálkozott tovább. Most sem kapott választ. – Akkor végre megmondanád, hogy mi a bajod a Rubik-kockával? – A barát magából kikelve ordította: Az, hogy nem én találtam ki! Ez a nálunk meglehetősen gyakori megnyilvánulás jól rávilágít arra, hogy való-jában miért nem támogatjuk mi a feltalálóinkat. Innovációs körökben már nevet is adtak ennek a je-lenségnek. NETKI (Nem Én Találtam Ki) mozgalomnak nevezik. A turáni átokból eredő önpusztító hajlamunkat még az irigység is tetézi.

☯ Most lássuk, hogyan csinálják ezt külföldön. A világ számos országában nem gátolják, hanem

kifejezetten ösztönzik az innovációt. Tudásparkok, ipari parkok sokaságát hozzák létre, és különféle támogatásokkal, adókedvezményekkel segítik az ötletgazdák, kezdő vállalkozok érvényesülését, nö-vekedését. A sok példa közül emeljünk ki a svéd modellt, melynek működéséről így számolt be Peredi Ágnes a Népszabadság 2003. december 30-i számában:

Amíg nálunk a feltalálók meg nem értett zsenikként vergődnek, Svédországban lasszóval fogják őket. Minden segítséget megkapnak, és örülnek, ha van valami használható ötletük. A tudáspark ná-lunk még olyan újdonság, amelyre gyanakodva néznek, s leginkább kétes ügyleteket sejtenek mö-götte. A világ más tájain azonban létrehozásuknak, működtetésüknek már évtizedes hagyományai vannak. Svédországban több tucat működik belőlük. Az állam és az önkormányzatok tálcán kínálják hozzájuk a kellékeket: földet, infrastruktúrát, mert tudják, hogy idővel, sokkal több bevételük szár-mazik belőle, mint amennyit befektettek. A támogatásban egyre nagyobb szerepet játszanak a koc-kázatitőke-alapok és más pénzügyi befektetők is. De a legszembetűnőbb az a mentalitásbeli különb-ség, amitől úgy érezni, mintha évtizedekkel lennénk lemaradva attól a világtól, ahol jó az emberek közérzete.

Az első svéd tudáspark egy farm helyén alakult. 1984-ben a parlament is komolyan vette, hogy nagy szüksége van az országnak a szellemi erő aktivizálására, ezért 30 millió dollár indulótőkével létrehoztak egy alapítványt. Ebből nőtt ki Lundban az Ideon Tudományos Park. Mára nemcsak Svédország déli részét, hanem a dán fővárost és környékét is átfogó övezetté vált, ahol 3,5 millió ember él, 14 egyetem működik, 130 ezer diák tanul, és 10 ezer kutató dolgozik. Innen származik a svéd bruttó nemzeti termék 20 százaléka. Húsz év alatt mintegy 500 cég kezdte meg működését, és fejlődött tovább ebben a térségben. A kutatók és vállalkozások 41 százaléka információs technoló-giával foglalkozik, 29 százaléka a bio- és gyógyszeriparban működik. Csak ebből az egy tudomá-nyos körzetből, az Oresund Egyetem vonzáskörzetéből nyolc Nobel-díjas került ki.

A kisvárosnyi tudásközpontban a legtöbb vállalkozás alig néhány emberrel dolgozik. Legtöbbjük fiatal, akik a környező egyetemek diákjaiként kitaláltak valamit, és itt megkapták a lehetőséget, hogy ötletüket megvalósítsák. A Ludesi nevű minicéget pl. egy farmeres, zselézett tüskehajú fiatal-ember, Ola Forsström-Olsson vezeti. A laikus olvasó még az általa művelt szakmáról sem hallott. Ola ugyanis proteinimázs-analízissel foglalkozik. Eredetileg fizikus, de most éppen az orvostudomány terén képezi magát tovább. Hatfős cégével a rákkutatásban tevékenykednek a stockholmi Karolins-ka Intézet kutatóival együttműködve. Ülnek a számítógép előtt, miközben a képernyőn érdekes sár-ga és fekete pöttyök, dimbes-dombos grafikus ábrák láthatók. Az általuk kifejlesztett analizációs programot futtatják rajta, ami egy új rákkutatási módszer alapja. A matematikai statisztika felhasz-nálásával olyan számítógépes szoftvert találtak ki a rákos sejtekből kivont proteinek vizsgálatához, amellyel az elemzéseket órák alatt el tudják végezni. Ugyanez a munka a hagyományos módsze-rekkel 10 hétig tart. Most éppen abban a szakaszban vannak, hogy eredményeiket összevetik a Karolinska Intézet kutatóinak eredményeivel. 3 éve támadt az ötletük, és 1 év után már díjat nyertek a megoldásukkal.

Ilyen kisvállalkozás nem tucatjával, hanem százával működik a svéd tudományos parkokban. Stockholmtól északra, alig félórányira a fővárostól egész város épült a tudományra. Kista nem egy elszigetelt város. Stockholmból idáig vezet a metró, így akik itt élnek bármikor be tudnak ugrani egy színházi estére. Itt a nagyvároson kívül, zöld környezetben olyan nagy cégek telepedtek meg,

233/243


mint az Ericsson, a Saab, a Microsoft, az IBM, az Apple és a Philips. 28 ezren dolgoznak a több mint 650 vállalatnál, melyek közül 350 a high-tech ipart képviseli. A diákoknak 400 lakásos lakó-parkot építettek. 2015-re lesz teljesen kész a város, amelyben évente 4000 lakást építenek. A leg-magasabb építmény egy 160 méteres toronyház, tele kutatólaboratóriummal. Stockholm önkor-mányzati vezetői minden támogatást megadnak a terület fejlesztéséhez. A városi tulajdonban levő földet több mint 25 ingatlancég lízingeli, fejleszti és adja bérbe. A svéd GDP 15-17 %-a származik Kistából.

A biológiai és orvosi kutatások a stockholmi Karolinska Intézet körül tömörültek. Itt döntenek az orvosi Nobel-díjakról, és itt készült az első pacemaker84. Mostanában intenzíven foglalkoznak az őssejtkutatással. A munkát irányító 32 éves professzort, Jonas Frisent mesés ajánlatokkal csábítják Amerikába, de nem megy, mert fiatal felesége Svédországban akarja nevelni a gyerekeit. Az egye-temen a világ minden tájáról találhatók kutatók. Az őssejtek vizsgálatán dolgozó laboratórium vi-szonylag kis szobáiban alig lehet mozdulni a polcok között, a laborasztaloknál farmeres ifjak rázo-gatják a kémcsöveket, néznek a mikroszkópba. Egyikük Kanadából érkezett, a másik Hollandiából, és egyáltalán nem látszik rajtuk, hogy már magas fokra jutottak a tudományos hierarchiában. Az egyik polcon pezsgősüvegek. Üresek. A címkéken dátumok és érthetetlen szavak: akkor bontották fel a palackokat, amikor valamilyen tudományos eredményre jutottak, és ezek emlékéül őrzik az üvegeket.

A legderűsebb a Mjardavi Park Linköpingben. Jólesik ránézni minden szobára, folyosózugra. A vezérigazgatói tárgyaló mellett vidám kis szőnyegek állatfigurákkal, mintha óvodában lennénk. „A kreatív környezet nagyon fontos, hogy kellemesen lehessen gondolkodni és alkotni”– mondja Sten Gunnar Johansson vezérigazgató. Mi tagadás, béke lengi be még az illemhelyet is. Lágy madárcsi-csergés. Az ülőke mellett karnyújtásnyira fehér tábla lóg a falon, kék és piros filctollal. Ha valaki-nek éppen itt támad jó gondolata, feljegyezheti. Egy fiatalember ebben a parkban találta fel az aka-dályt nem ismerő kereket. Egy olyan elmés szerkezetet, amellyel a megrakott targonca kerekei könnyedén átléphetnek a küszöbön és más akadályokon. A találmányra nemcsak a rakodásoknál, hanem a járóképtelen betegek szállításánál is nagy jövő vár. Ez a fiatalember egyike volt a linkö-pingi egyetem 25 ezer diákjának, akik mellett 1400 kutató és 300 professzor dolgozik. Tavaly 2,4 milliárd svéd korona volt az egyetem bevétele a sikeres vállalkozásokból.

Az egész tudásparkot 4 ember irányítja. 1984-ben 8000 négyzetméteren még csak 6 cég és 160 ember dolgozott. 2003-ban már 190 ezer négyzetméteren 170 cég és 4000 ember tevékenykedett. Csak kutatással és fejlesztéssel foglalkoznak, termeléssel nem. A cégek 60 százaléka 5 embernél ki-sebb létszámmal dolgozik. A tudásparkokban a technikai adottságok mellett jelen van egy nálunk mostanában kihalóban lévő jelenség, amelynek a fontosságát szinte mindenhol hangsúlyozták. Ez a bizalom. A Vasteras Technikai Park vezérigazgatója, Evert Jonsson így nyilatkozott erről: „Ha én belenézek egy kezdő vállalkozó szemébe, és látom hogy komoly, tisztességes ember, akkor meg-adok neki minden esélyt a bizonyításra.” A tudásparkokban működő cégek nagy részét kockázati tőkéből finanszírozzák. A tapasztalatok szerint 100 jelentkezőből 50-ben látnak valami fantáziát, 30-ból lesz üzletileg is érdekes ötlet, és 20-ból válik cégalapító. A létrejött cégek közül 5 gyors fej-lődésnek indul, 10 megél, 5 pedig tönkremegy 5 éven belül. Ha 5 év alatt nem lesz sikeres egy vál-lalkozás, jobb abbahagyni. „Mert a sikerimázs sikert szül, a kudarc tudata pedig bukást” – állítja Evert Jonsson, aki körül a cégek az idén 1,7 milliárd koronás forgalmat bonyolítottak.

Hát így is lehet csinálni! Ennek a hozzáállásnak, a minden új dolog iránti nyitottságának köszön-

heti Svédország, hogy évtizedeken át szociális mintaállamnak tekintették. A szellemi tőke által táp-lált fejlett ipar emelte a svéd életszínvonalat a jelenlegi szintre. Ezen a téren csak néhány adó-paradicsomként nyilvántartott miniállam előzi még. Svédország azonban nem a más országokból kimenekített tőkének köszönheti a gazdagságát, hanem a tudás megbecsülésének.

☯

84 peiszmeikör

234/243


A fenyőfatolvajok természetkárosító tevékenységének megakadályozására is van már a megoldás.

Mint ismeretes egyesek úgy ke-rülik el a karácsonyfa-állítással járó kiadást, hogy kimennek az erdőbe, és lefűrészelik a 15-20 éves fenyők tetejét. Ezáltal na-gyobb kárt okoznak, mint az elvitt 1-1,5 méteres fenyő piaci ára. A visszamaradt több méter hosszú csonk ugyanis csúcs hiá-nyában nem tud tovább növe-kedni. Így a tulajdonos kényte-len idő előtt kivágni, majd a he-lyére újat ültetve várhat 20 évig, amíg ismét megnő. Különösen bosszantó, ha díszkertekben törté-nik mindez, mert az utólag elül-tetett fa sohasem éri utol a tár-sait. A Minneapolis Egyetem éj-jeli őrei azonban egyszer s min-denkorra véget vetettek a park-rongáló fenyőtolvajok tevékeny-ségének. December közeledtével a park 500 fenyőfáját bűzös borzspry-vel permetezik be. A szintetikus úton előállított szer nem túl drága, és elegendő csak a fák tetejét bepermetezni, mivel az aljuk nincs veszélyben. A parkban nem érződik a borzspray, mert a hideg megakadályozza a párolgását. Meleg szobába kerülve azonban elkezd magából penetráns bűzt árasztani, ami a legelvetemültebb fenyő-tolvajok kedvét is leveszi a facsonkítástól.

Jó megoldás lehet a fenyőfa csúcsának mésztejjel való bepermetezése is. A kalcium-hidroxid ugyanis áztatással sem távolítható el nyomtalanul, száradás után a befestett felület újra kifehéredik. Így hamar elárulja, hogy bűnös úton lett belőle karácsonyfa. Eladásra sem fogják kivágni ezeket a fákat, mert sokat kell bajlódni az áztatásukkal, az ágak letisz-tításával. A bűnözők azonban nem sze-retnek dolgozni. Gyorsan és sokat akar-nak keresni, ezért kevésbé munkaigé-nyes jövedelemforrás után néznek. A tavaszi esők aztán lassan lemossák a fákról a meszet, fokozatosan kizöldül a tetejük, így nem csúfítják el a megújuló természetet.

☯ A 2004 júniusában Budapesten tartott

környezetvédelmi csúcsértekezleten 52 or-szág minisztere bejelentett, hogy 2003-ban 150 ezer ember halt meg a kör-nyezetszennyezés és a globális felmelege-dés okozta károk miatt. A 2002-es ár-vizek a Duna és az Elba medencéjében 15 milliárd eurós kárt okoztak. A Fran-

235/243


ciaországot sújtó kánikula idején pedig volt olyan nap, amikor az elviselhetetlen hőség miatt életüket vesztettek száma meghaladta a 2000-et. (Budapesten is több száz halottja volt a 2003-as kánikulá-nak. Az első hullámban 300-an, a másodikban 200-an haltak meg.) Az elmúlt negyedszázad 260 ár-vizének több mint 15 ezer áldozata volt. Mindezek alapján a miniszterek értekezlete összehangolt, megelőző intézkedéseket, kutatásokat és felvilágosító tevékenységet sürgetett a környezetvédelem-ben és az egészségügyben a meteorológiai világszervezet bevonásával. A következő, 2007-es kor-mányközi értekezletre beszámolót kértek a klímaváltozás és a rendkívüli időjárás mérséklésére tett intézkedésekről. A záróértekezleten a házigazda szerepét ellátó Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter elmondta, hogy a klímaváltozás fő oka az átgondolatlan emberi tevékenység, ezért nem tűr halasztást, hogy minden ország aláírja végre a kiotói környezetvédelmi egyezményt.

☯ Sokan hangoztatják manapság, hogy a világ sorsa egészében eleve elrendeltetett, és amit az iste-

nek elterveztek, az fog velünk történni. Nekünk semmi beleszólásunk sincs az események mene-tébe. Az ateisták viszont azt tartják, hogy nincs Isten, nincs semmiféle túlvilági erő, amely a sorsun-kat befolyásolja. Ebből kifolyólag minden rajtunk, az akaratunkon múlik. Ezzel az állítással azon-ban még az ezotériában járatlan emberek sem értenek egyet. A világban ugyanis túl sok olyan ese-mény történik, ami nem rajtunk múlik. Az úgynevezett véletlenek mozgatórugói a háttérben, észre-vétlenül működnek, és csak utólag jövünk rá, hogy vajmi kevés beleszólásunk volt az események menetébe. Mi már azonban tisztában vagyunk vele, hogy az igazság a két állítás között van. Az „Ezoterikus körkép” IV. fejezetéből azt is tudjuk, hogy sorsunk megváltoztatására pontosan annyi esélyünk van, mint a Teremtőnek. Isten nem zsarnok, nem hajszol bennünket a végzetünk felé. A végzetünk mi magunk vagyunk. Mindig az történik velünk, amit a korábbi cselekedeteink alapján megérdemlünk. A karma által kiszabott büntetést már tényleg nem lehet elkerülni. De még ebben a folyamatban is szerepet játszhat az emberi akarat.

Az eleve elrendeltetésbe is van beleszólásunk. Elkerülni ugyan nem tudjuk a végzetünket, de a folyamatot sokszor akaratlanul is megzavarjuk. Nem könnyű ugyanis a karma elvárásainak, a túlvi-lági döntőbírák akaratának érvényt szerezni. A büntetés pontos végrehajtására kidolgozott forgató-könyv tökéletes ugyan, de a véletlen ebbe is beleszólhat. Túl sok mindent kell összehangolni ahhoz, hogy minden úgy történjen, ahogy odafenn eltervezték. A véletlen és az emberi szeszély az isteni szándékot is gyakran keresztezi. Ilyenkor a végrehajtást irányító lények utólagos korrekciót hajta-nak végre. Ezért akinek meg kell halni, az meg is hal. Ha nem akkor, valamivel később. Mégpedig úgy, ahogy eltervezték. Vagyis ha valakinek közlekedési balesetben kell életét vesztenie, az előbb-utóbb valamilyen járművel kapcsolatos baleset áldozata lesz.

Ennek a törvényszerűségnek az érvényesülésére rengeteg példát lehetne felhozni. Ezek egyike:

2001 decemberében lezuhant egy repülőgép New Jersey-ben. Kiderült, hogy két olyan utas is utazott a gépen, akik szeptemberben hihetetlenül szerencsés módon túlélték a World Trade Center katasz-trófáját. Nálunk is közismert a szajoli vonatbalesetet túlélt lány esete. Mint ismeretes Szajol község előtt egy hibás váltóállítás következtében egy gyorsvonat kisiklott, és belerohant az állomás épü-letébe. A tragikus balesetben több mint 30 ember vesztette életét. Volt köztük egy diáklány, aki a má-sodik kocsiban utazott. Legalábbis úgy hitték. Ő azonban holmiját otthagyva átment az utolsó vagon-ba a barátaihoz, beszélgetni. Az összeroncsolódott kocsi átvizsgálásakor megtalálták a táskáját, és másnap reggelig az elhunytak között tartották nyilván. Szülei csak rá egy napra tudták meg, hogy lá-nyuk néhány karcolással túlélte a balesetet. Nem sokáig örülhetett a szerencsés megmenekülésének. Egy évvel később egy raliversenyen drukkolt a barátjának, amikor egy autó kisodródott a kanyar-ban, és az út mellett álló lányt halálra gázolta.

Sokszor még ennyit sem kell várni, hogy a sorsszerű halál bekövetkezzen. Az ösztönös reakció,

az ember szabad akaratából eredő váratlan megmenekülés után a külső erők azonnal előidéznek egy másik csapást, ami már biztosan végez a halálra ítélttel. Így járt egy olasz férfi is Nápolyban. 1988. május 21-én a tomboló szél a folyóba lökte az autóját, de Vittorio Luise nem vesztette el a lélekje-

236/243


lenlétét. Ablakát kitörve elhagyta a süllyedő járművet, és partra úszott. Ekkor hatalmas villám csa-pott a közeli faóriásba, amely azonnal kidőlt, maga alá temetve a parti homokon éledező áldozatot. Azt gondolhatnák, hogy egyszerűbb lett volna közvetlenül őt sújtani a villámmal, de ennek fizikai akadályai vannak. A villám csak kiemelkedő tárgyakba vagy elektromosan vezető közegbe (pl. víz-be) tud belevágni. Ha valaki a talajra fekszik, ráadásul száraz homokra, akkor elkerülheti a villám-csapást. De nem kerülheti el a végzetét. A sors menetét felügyelő lények nagyon találékonyak.

Az előző életben elkövetett gyilkosságok hasonló módon való visszafizetése során is előfordul-

hatnak nem várt kisiklások. Ezek korrekciója néha groteszk formában történik. Henry Ziegland ba-rátnőjével karöltve kilépett a Texasi Honey Grove-ban levő otthonuk ajtaján, amikor arra lett fi-gyelmes, hogy öccse pisztollyal a kezében rohan feléje. Henry barátnője előzőleg öccse kedvese volt, de a hűtlen lány átpártolt a fivérhez. Ezért az elhagyott testvér véres bosszút forralt az újdon-sült pár ellen. A feldühödött testvér golyója azonban csak súrolta Henry arcát, aki elesett. Az öccse azt hitte, hogy megölte. Célját elérve a büntetést úgy akarta elkerülni, hogy öngyilkosságot követett el. Az elrendelt halál azonban az ügyetlensége folytán nem következett be. Legalábbis akkor nem. Senki sem tudta, hogy az eltévedt golyó a kert végében álló tölgyfa törzsébe fúródott. Henry már nem is nagyon emlékezett az 1983 nyarán történt incidensre, amikor 1997-ben úgy döntött, hogy kivágja a tölgyfát. Az elöregedett fa azonban megmakacsolta magát, és ellenállt a fűrésznek. Ekkor úgy döntött, hogy dinamittal fogja kirobbantani a helyéről. A detonáció hatására a fában rejtőző go-lyó úgy tört előre, mintha puskából lőtték volna ki, és szétloccsantotta Henry koponyáját.

Néha az elemek sem úgy működnek, ahogy kellene, de ezt a hibát is lehet korrigálni. Egy provi-

dence-i gyár tulajdonosa, George Schwartz egy darabig szerencsés embernek érezhette magát, mert azon kevesek közé tartozott, akik túlélték a gyárban bekövetkezett robbanást. A detonáció az egész épületet a földdel tette egyenlővé. Csupán egy kis falmaradvány maradt meg belőle. A kétségbeesett tulajdonos sérülésének ellátása után visszatért a helyszínre, hogy mentse, ami még menthető. Éppen a falmaradvány mellett haladt el, amikor az leomlott, és halálra zúzta.

A baleset körülményeinek megrendezése, az áldozatok helyszínre rendelése sem okoz gondot. A

legtöbbjük gyanútlanul sétál a „csapdába”. Elég egy gondolatot bevillantani az agyába, és hirtelen indíttatásból arrafelé veszi az útját. Néha még ilyen kívülről származó sugallatra sincs szükség. Ele-gendő az emberi ostobaságra, a túlvilági erőket tagadó gőgre hagyatkozni. Az 1940-es évek végén egy csepeli kislány azt álmodta, hogy a szülei autóbalesetben meghalnak. Kétségbeesve mondta el a szüleinek. Erre az apja fogta a családját, és beültette az autóba, hogy bebizonyítsa: az álom az álom, és nem valóság. Elindultak, és az álom valósággá vált. Autóbalesetet szenvedtek, és az egész család szörnyethalt. Az esetet a szomszédok mesélték el, mivel ők is hallották az apa felháborodását, a mindenáron való bizonyítási szándékát. A baleset körülményeit rögzítő rendőrségi jelentés alapján minden úgy történt, ahogy azt a kislány megálmodta.

A jó szándék, segítőkészség szép, és manapság egyre ritkábban megnyilvánuló erény, de nem

mindig éri el a célját. Ha a karma nem engedi, hogy segítsünk valakin, akkor az adomány még ront-hat is a helyzetén, sőt akár tragédiát okozhat. Ez történt Afganisztánban is 2001 novemberében. Az amerikai hadsereg repülőgépről gabonát, takarókat és meleg ruházatot tartalmazó csomagokat do-bott le a háború miatt nélkülöző lakosságnak. Az egyik csomag egy vályogház tetejére esett, és a beomló tetőzet alatt életét vesztette egy asszony és gyermeke.

☯ A XXI. század elején megjelent a bűnelkövetés legújabb ága, az asztrobűnözés. Sokan nem hisz-

nek az égitestek sorsunkra, egészségi állapotunkra gyakorolt hatásában, pedig ezek az erők meg-határozó szerepet töltenek be az életünkben. Az alvilágnak azonban nincsenek ilyen aggályaik. A magányos bűnözők és a maffia megragad minden lehetőséget a pénzszerzésre, hatalmuk kiterjeszté-sére. Ezért újabban mind gyakrabban elevenítik fel a középkori mágia módszereit, és előszeretettel

237/243


alkalmazzák az ezotéria eredményeit. Nem csak nekünk, hanem minden kezdeményezésnek, általunk alapított szervezetnek van születési horoszkópja. Egy vállalkozás további sorsa nagymértékben függ attól, hogy mikor, milyen „csillagállás” alatt hozták létre. Az élet ugyanis egy hatalmas szövedék, amelybe nem mindegy, hogy hol és mikor kapcsolódunk bele. Ha nem a legalkalmasabb pillanatban történik a csatlakozás, akkor a körülöttünk zajló események negatív hatásaival találjuk magunkat szembe.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy ha valaki ismeri a pontos születési dátumunkat, illetve cégünk ala-pítási időpontját, a planéták későbbi káros befolyásoló hatását is ellenünk fordítja. Ez történt egy magyar vállalkozással, amelyet a külföldi üzleti partnere nem mindennapi módon juttatott csődbe. Mielőtt kapcsolatba léptek velük, a szokásos módon leinformálták a céget. Mindent rendben talál-tak. A vállalkozás egy darabig szépen bővült, gyarapodott. A tönkremenetel akkor következett be, amikor igénybe vették egy közvetítő segítségét. Az asztrológiához is értő tanácsadó trójai falónak bizonyult. Látszólag a magyar vállalkozásnak dolgozott, és ezért jelentős szakértői díjat is bezse-belt. Valójában azonban a konkurenciát szolgálta. Elkészítette mindkét cég alapítási horoszkópját, és kivárta az alkalmas pillanatot, amikor a magyar cég felett kedvezőtlen, a német vállalat felett pe-dig kedvezővé vált a csillagok állása. Ezt követően elindított egy kockázatos tranzakciót a két cég között. A többi már magától ment. A külső erők gondoskodtak az akció kimeneteléről. Eldöntötték, hogy ebben az üzletben ki legyen a vesztes, és ki a győztes. Ilyenkor hiába a lelemény, a szakérte-lem, a kedvezőtlen körülmények nem engedik a dolgok normál módon való rendeződését. A vesz-tesnek arra sem volt lehetősége, hogy bíróságon vegyen elégtételt. A tönkretett cégvezető hiába látta meg a szakértő irodájában az árulkodó horoszkópokat, ilyen indokkal nálunk nem lehet pert indítani. Ezzel csak azt érte volna el, hogy kényszerzubbonyban elvezetik a tárgyalásról, és diliházba zárják.

☯ A sok rossz hír mellett akad egy biztató is. Nem nézik mindenütt tétlenül világunk pusztulását. A

Nemzeti Szövetség szigorú törvénytervezetet terjesztett elő az olasz parlamentben. A beterjesztés szerint eljött az ideje annak, hogy erélyesen lépjenek fel az országban rohamosan terjedő sátánista szektákkal és okkult csoportokkal szemben. Ha elfogadják a tervezetet, akkor Olaszország lesz az első állam, ahol törvényben rögzítik az ezoterikus szertartások meghatározását, az ilyen jellegű sze-ánszok elleni fellépés feltételeit, és szigorúan büntetnék ezeket a cselekményeket. Az előzetes el-gondolások szerint a szektatagokat a tiltott páholyok tagjaival azonos elbánásban akarják részesíte-ni, és 5 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtanák őket. Szexuális visszaélések, gyermekek bántal-mazása, vámpírizmus és kábítószer fogyasztása esetén a szektatagok büntetése akár 14 év börtön is lehet.

Olaszországban mintegy 650 sátánista szekta tevékenykedik. Közülük legveszélyesebbek az úgynevezett pszichoszekták, amelyek esz-telen öngyilkosságokba és teljes anyagi romlásba kergetik a megtévesztett tagokat. A 15 pszichoszektának közel 9000 köve-tője van, de akad olyan titkos szervezet is (pl. az Ananda Marga vagy a japán köz-pontú Soka Gakkai) melyet több ország-ban terrorcsoportnak minősítettek. Első-sorban jómódú családokban próbálnak olyan személyeket találni, akiket hízelgés-sel, ájtatossággal be lehet cserkészni. Fel-vételük után agymosásnak vetik alá őket, és rákényszerítik arra, hogy teljes vagyo-nukat átruházzák a szektára. A törvényter-vezet értelmi szerzője, Roberto Alboni nyilatkozata szerint: „Áldozataik gyakor-latilag akaratuktól megfosztott rabszolgák-

238/243


ká válnak.” Sokan csak úgy tudnak megszabadulni rabláncaiktól, hogy új életet kezdenek. Az áldo-zatokat segítő Favis szervezet adatai szerint legalább 3 millió ember került már kapcsolatba olyan szektával, mely okkultista praktikákkal és erőszakkal rabszolgává teszi a híveket.

Más országokban sem sokkal jobb a helyzet. 2002-ben boszorkányiskola kezdte meg működését az osztrák Alpokban. A Roxfort-iskola tananyagára épülő képzés egy Klagenfurthoz közeli apró fa-luban zajlik, ahol a híres ír iskola mintájára a diákokat megtanítják a varázslás, a bűbáj és a jóslás tudományára. Ezeken kívül olyan speciális tantárgyak közül is választhatnak, mint pl. asztrológia, a bűvészet és a meditáció. Az intézményesített boszorkányképzés 6 féléven keresztül tart, és a vizs-gák eredményes letétele után a tanulók oklevelet kapnak róla. Diplomás boszorkánnyá válnak. Az iskola igazgatója, Andreas Starchel (varázslónevén: Dakaneth) úgy nyilatkozott, hogy az intézmény fő célja a boszorkánytudományok oktatása. Ezen a tanárok a kelta és druida hagyományok, boszor-kánypraktikák átadását értik. Az anyaiskola Írországban van, ahol két ír boszorkány, Del- és Bev Richardson már évek óta tart továbbképzéseket és tréningeket a kezdő s haladó mágusoknak.

Az új idők szeleihez is rugalmasan alkalmazkodnak. A „Harry Potter láz” óta kibővítették a pro-filjukat, megreformálták a tananyagot. Egy új tantárgyat vezettek be „Harry Potter-varázslatok” címmel. A tanárok is varázsló külsővel rendelkeznek, amelyhez hozzátartozik a bő, fehér köpeny, a bozontos haj és az ezüstös szakáll. A világ boszorkányai a megújult iskolát „Új Roxfort” néven em-legetik, és minden alkalmat megragadnak, hogy a leendő növendékek figyelmébe ajánlják. Ezek a felületes parapszichológia ismeretekkel felruházott boszorkányok egy olyan világban kezdenek el tevékenykedni, melynek ismeretei, lehetőségei jóval meghaladják szellemi, lelki fejlődésük szintjét. Emiatt képtelenek uralni a mozgató erőit. Csetléseiknek, botlásaiknak beláthatatlan következményei lehetnek, komoly tragédiát okozhatnak. Az ezotériával, a parapszichológiával, a mágiával nem jó játszadozni. Következményeiről már több ízben kaptunk ízelítőt. Ezek egyikét a következő video-felvétel is rögzítette: http://videa.hu/videok/vicces/trukk-eses-humor-hulyules-83rSO8e1z7Qbn70G Ezen a videón egy amatőr parapszichológus kettéválasztott egy nőt, és már nem tudta összeilleszte-ni a két testrészt. Emiatt az alkalmilag összeverődött nézőközönségben hatalmas pánik tört ki. Újabban bűvészek is alkalmazzák a telekinézist mutatványaikban. Egyikük a saját csecsemőjét vá-lasztotta ketté, hasonlóan meggyőző módon. Neki szerencséje volt, mert a felső és alsó testét össze is tudta illeszteni. Webcím: http://indavideo.hu/video/Kettevagta_kislanyat_a_buvesz

☯ A parapszichológia sátáni útját járók nem könnyítik meg a szubjektív világ megismerését, a még

ismeretlen fizikai törvények feltárását. Ennek ellenére a világot segítő ismeretek is terjednek. A pa-rapszichológia eredményei fokozatosan beépülnek a csúcstechnológiába, és alkalmazói behozhatat-lan előnyre tesznek szert a világ fejlődésképtelen országaival szemben. Magas technikai színvonala következtében különösen jó esélyekkel indul ebben a versenyben Japán. A japánok számunkra el-képzelhetetlen toleranciával és érdeklődéssel közelednek olyan emberek felé, akiknek harmadik vagy negyedik típusú találkozásban volt részük. Ebben az országban nem szégyen UFO-t látni vagy földönkívüliekkel találkozni. Nem néznek senkit bolondnak azért, mert valami olyat látott az égen, aminek a tudomány jelenlegi állása szerint nem szabadott volna ott lenni. Szinte sztárolják azokat az embereket, akiknek UFO-kalandban volt részük. Nagyon komolyan veszik az élménybeszámoló-ikat, és együtt próbálnak magyarázatot találni a rejtelmes eseményekre. Japánban már több egyete-men is felvehető tantárgy az ufológia, illetve a Földön kívüli élet kutatása.

☯ Már nem csak Japánban oktatják a parapszichológiát egyetemi szinten, hanem Európában is. Né-

hány hónapja a lundi egyetem meghirdetett egy professzori állást a parapszichológia oktatására. (A svédországi Lund városában található Skandinávia legrégibb felsőoktatási intézménye. A lundi egyetemet a XVII. század közepén alapították, és az elmúlt több mint három évszázad alatt olyan kiterjedt oktatási rendszerré terebélyesedett, ahol a teológiától az orvostudományon át a műszaki tudományokig bármilyen szakterületen diplomát lehet szerezni.) A parapszichológiát Svédország-ban sem tekintik tudománynak, ezért sokan megütköztek rajta, hogy a nagy tekintélyű és nagy múl-

239/243


tú egyetem parapszichológiai tanszéket akar létrehozni. Hivatalos elismerés hiányában a működte-tési költségeket nem a svéd állam fedezi, hanem egy alapítvány tette lehetővé.

Ennek előzménye 40 évvel korábbra nyúlik vissza. Paul Torsen dán margaringyáros igen gazdag, és igen különc ember volt. Végrendeletében 850 millió forintnak megfelelő összeget hagyott egy alapítványra azzal a meghagyással, hogy a hipnózis, és a parapszichológiai jelenségek kutatását, ta-nítását finanszírozzák belőle. A megvalósításra azonban 40 évet várni kellett, mivel a dán gyárosnak volt egy rokona, akit haszonélvezeti jog illette meg. Szerencsére az idős hölgy igen takarékos élet-módot folytatott, beérte az örökség kamataival. Így a pénz hiánytalanul megmaradt. 2003 nyarán az-tán a rokon elhalálozott, és megnyílt az út alapítvány előtt. A végakarat érvényesítése érdekében először a dán főváros egyetemével vették fel a kapcsolatot. A lehetőséget azonban a koppenhágai egyetem elutasította. Később a stockholmi egyetem sem tartott rá igényt. A lundi egyetem dékánja azonban rugalmasabban kezelte azt a témát, és a felajánlott támogatást köszönettel elfogadta. Rög-tön ki is írtak egy nemzetközi pályázatot, hogy megkeressék azt az embert, aki legalkalmasabb len-ne a diákok parapszichológiai tudományokba való beavatására. Attól nem tartottak, hogy erre a szakra nem lesz elég jelentkező, mert a fiatalok Svédországban is igen élénken érdeklődnek a transzcendentális jelenségek iránt.

Miután ez a téma igen sokrétű és bonyolult, tisztában voltak vele, hogy nem lesz könnyű a meg-felelő oktatót megtalálni. Először nem is nagyon tudták, hogy valójában kire is lenne szükségük. Egy indiai gurura, vagy egy parapszichológia kutatásokban élen járó professzorra? A jelentkezők között volt egy indiai férfi, akit a szomszédai többször feljelentettek már csendháborításért, mert „annyira erősek a gondolatai”. Az intenzív telepátiai képesség azonban önmagában nem volt elég az oktatói állás elnyeréséhez. Egy magát médiumnak nevező stockholmi nő is benyújtotta a pályázatát azzal a feltétellel, hogy a fenntartja magának a jogot, hogy a tanítás módját a saját feje és saját meg-érzései alapján alakítsa ki. Még a helyi lundi fogdából is volt egy jelentkező, ahová sorozatos erő-szakos cselekedetek miatt zárták. Érkeztek pályázatok Németországból, Hollandiából, Ausztráliá-ból, sőt Amerikából is. A sok csodabogár ajánlatának tanulmányozása után az egyetemi tanács fel-vételi bizottsága úgy döntött, hogy a kiválasztást tudományos alapokra helyezi. Ezért egy 50 éves skót tudós mellett döntöttek, aki 10 éve a göteborgi egyetemen tanít pszichológiát.

Budapest, 2003. május

240/243


TARTALOM III. FEJEZET............................................................................................................... 3 Kiegészítő természetgyógyászati módszerek............................................................. 3 (Gyermekeink immunrendszerét nem hagyjuk kialakulni, megerősödni. Sajátvér terápia. Infra-szauna. Népbetegségek felszámolása magnetopresszúrával. A magnetopresszúra hatékonyan gyógyítja az allergiát, a székrekedést, az elhízást, a cukorbajt és a prosztatanagyobbodást is. Probiosan és Probiosan Inovum bélflóraregeneráló. Vércukorcsökkentő Pasuchara. 15-féle gyógynövénykivonatot tartalmazó Renol cseppek. Fulfix hajnövesztő szer. Kókuszolajos hajmo-sás őszülés ellen. Újabb szélhámosság a Nidora fogyasztópor.) Agykontrollsikerek .................................................................................................... 15 Az egészségtelen életmód meghatározása ............................................................... 40 (Hol húzzuk meg a határvonalat? A cukorbetegség kiváltó okai. A 2-es számú cukorbetegség kialakulása. A gyógyszergyártók meghasonlása. Rohamosan növekszik a betegek száma. A nyu-gati orvosok nem hagyják meghalni a beteget. Az ezotéria iránt érdeklődők statisztikai megosz-lása.) Környezeti ártalmak ................................................................................................. 43 (Schwartz-jelentés. A Golf-áramlat leállása. Új jégkorszak. Elsivatagosodás. Éhínség. Civiliz-ációnk pusztulása.) Boldogságkeresés ....................................................................................................... 45 (Életünk régen, életünk most. Az idő-felszabadulás ellenére semmire sincs időnk. A bérrabszol-gaság nem segít a család anyagi gondjain. A túlélés egyik módja a vidékre költözés.) Fejlődésünk buktatói................................................................................................. 49 (A kamatos kamat rákfenéi a gazdaságban. "Szívesség bank"-rendszer. Zöld dollár. Gesell ka-matmentes gazdasága. Valódi népképviselet. Grameen Bank a szegények pénzintézete.) Könyvajánlat.............................................................................................................. 62 (Po Bronson: Bankvilág vitriolban. Pénzforgalom haszon nélkül.) Földön kívüli üzenet .................................................................................................. 63 (Üzenet egy Földön kívüli civilizációtól. Újabb dezinformációs maszlag az Interneten. A 10. bolygó okozta pólusváltás következményei.) Apokalipszis ............................................................................................................... 66 (Párhuzam a Nibiru érkezése és az Apokalipszis között. Jövőbelátó idézetek a Bibliából. A végítélet civilizációk evolúciójának köztes állomása.) Menekülés, menekítés ............................................................................................... 72 (Kimentés. Menekülés a föld alá. Kiterjedt barlangrendszerek a föld alatt. Összekötő folyosók. Pórul járt és sikeres kutatók. Kontinentális óvóhelyek kialakítása.) Kényes témák............................................................................................................. 75 (Anglománia. Sznobizmus. Személyiségünkhöz nem illő idegen nevek használata.) Érdekes hírek ............................................................................................................. 77 (Megfelelő vevők tenyésztése. Fogyasztót fogyasztó kocsi Nagy-Britanniában. Fogyasztó ha-tású szappan. Rubin professzor rázógépe. Ultrahanggal tisztító mosógép. Gyereklányok szép-ségkorrekciós műtétre járnak. Cicaétterem New York-ban. Kutyaétterem Moszkvában. Új ja-pán őrület: luxusélet kutyáknak. Ulrich Seidl filmje a jóléti nyomorról. Össztársadalmi együtt-működés táplálékunk tönkretételére. Klímavédelem planktonokkal. A légkörből kivont szén-dioxid tengerfenékre süllyesztése. Grönlandról exportált jégvíz. Hatástalan vitamintabletták. Szuperbaktérium. Haszontalan kutatások. Anti Nobel-díj.) Kiútkeresés................................................................................................................. 85 (A hivatásos tudósok nem hajlandók megmenteni a világot a pusztulástól. Mennyezetről hulló rózsák. Jelenlegi viselkedésünk nem más, mint egy groteszk haláltánc. Helyes életvitelre ösz-

241/243


tönző példaképekre lenne szükségünk. A modern technológia az emberi gonoszsággal szövet-kezve romba dönti a világot. A WTC tornyai ellen elkövetett támadás csak nyitánya a ránk váró eseményeknek. A terrorcselekmények szervezése a láthatatlan démonvilágban zajlik. A véde-kezés egyetlen módja: rákapcsolódás a kozmikus információtárra.) Környezetünk egészségkárosító sugarai.................................................................. 90 (Az elektroszmog káros hatásának újabb bizonyítékai. A víz megőrzi a mágneses sugárzás struk-túráját. A programozott víz leárnyékolja a geopatikus zónákat, és alkalmas úszómedencék csí-ra- és algamentesítésére. A víz megmagyarázhatatlan fizikai tulajdonságai.) Az ezotéria műszaki alapjai...................................................................................... 91 (Formasugárzások vagy idomsugárzások.) Technikai újdonságok ............................................................................................... 93 (Hamel-féle UFO-hajtómű. Chris Felton-féle áramtermelés. Mikrogravitáció az állatvilágban. Kohéziós kötés vékony anyagokkal. Mikrogravitációs ragasztószalag a sebészetben. Védekezés az utak síkossága ellen harisnyával. Az E-autók gyakorlati kivitelezése. Nem szabad elhallgat-ni, hogy a lítium-ion akkumulátor tűz- és robbanásveszélyes.) Ókori technika újkori rekonstruálása................................................................... 105 (Korall kastély. Újkori levitációs építkezés.) Kiegészítések ............................................................................................................ 107 (A hagyományos technikai eszközök túlfejlesztése. Szórakoztató eszközeinkből árad a színvo-naltalanság. Eluralkodott a lumpenkultúra. A bunkó nem szórakozni akar, hanem a balhézni. Az információ szabad áramlása akadályozza az értékes információhoz jutást. A műsorrenge-tegben elvész a hasznos ismeret. Pisa teszt. Funkcionális analfabéták. Az amerikai átlagpolgár életszemlélete. Táskamentesítő lemezszekrények az iskolában. Az oktatásban nem szabad nagy-üzemi módszereket alkalmazni. Az erkölcsi törvényeket nem engedjük beleverni a gyerme-keinkbe. 11. parancsolat. Egy 4 éves kisfiú feljelentette a nagymamáját. Svédországban készül a gyerekverést szigorító törvény. Már Svájcban is megmutatkozik a nevelés hiánya a fiatalo-kon. Az „Emberismeret” tantárgy oktatása. Új nevelési modell az óvodákban. Már a csecsemő-ket is tanítják.) IV. FEJEZET ........................................................................................................... 122 (Világunkban teljes intenzitással zajlik a megmérettetés. A megrontó erők pénzt, sikert, gyors karriert kínálnak. A megtartó erők nem ígérnek semmit, csupán türelemre intenek. Ne nézzük karba tett kézzel az eseményeket. Mindenkit érdemes megmenteni, akit lehet.) Fejlődésünk buktatói............................................................................................... 126 (A média agyonhallgatja az igaz szót. Nálunk a médiasztárok a Big Brotherben születnek. A Big Brother sztár fontosabb, mint a Nobel-díjas írónk. Márkasvindli, a márkás termékek átla-gos színvonalúvá válnak. A zsurnaliszták véleménye a XX. század végéről. Világjelenség az elöregedés. A számítógép használata széleskörű elkerülhetetlenné vált. Lassan adószakértő kell minden egyes adóbevalláshoz. Amerikában szeretnek adózni. A keresztény egyházak agóniája Európában. A katolikus egyház bírálata. Mikor szűnik meg a pápaság intézménye. A legtökéle-tesebb kormányzati forma a monarchia. Pankráció az utcán. A csőcseléket nem szabad össze-téveszteni a néppel. A hatalmat és a pénzt nem a legkiválóbb emberek birtokolják a világban. Az egész világot átszövi a korrupció. Omega Ügynökség. Számkivetett börtönök. A magyar csend-őrség hatékonysága. Az első klónbébi. Szekták vették át a tudományos kezdeményezést. Tudósa-ink nevetségessé teszik magukat a struccpolitikájukkal. Űrkutatásunk nem más, mint óvodás gyermekek nevetséges játszadozása. Új típusú űrhajóink ideális alapanyag a magnézium.) A földönkívüliek üzenete......................................................................................... 150 (Földönkívülieket igazoltató rendőrök Magyarországon. Mire kellene rájönnünk, hogy évezre-deket ugorhassunk előre a fejlődésben. Földönkívüliek fejlődésgátló szándékának kinyilvánítá-sa. Katasztrófaelhárító fémes anyag.) Sugárzásmérő műszerek ......................................................................................... 152 (Rohde & Swarz TS-EMF elektromágneses kisugárzásmérő.)

242/243


Környezeti ártalmak ............................................................................................... 153 (Új felmelegedés-fokozó gáz az SF5CF3. A gyepfelület ápolása is szennyezi a levegőt. Ültes-sünk minden talpalatnyi helyre fát.) Érdekes hírek ........................................................................................................... 156 (A vatikáni obszervatórium földönkívüliek után kutat. E-mail a halál után. Hibás gének ki-iktatása a DNS spirálból. Jellemünk, viselkedésünk a vércsoportunktól is függ. Méregdrága rendszámtábla. Street retreat – gazdag álhajléktalanok. Bérkoldulás Nyugat-Európában. Tűzvé-delmi kecskék. Leégett tűzoltó szertár. Rejtélyes öngyulladások Szicíliában. Tápiószentmártoni kegyhely. A gyógyító földsugárzás és a megnövekedett gravitációs erő kiváltó oka. Betegség-keltő hely Angliában.) Technikai újdonságok ............................................................................................. 166 (Teljes spektrumú izzólámpa és fénycső. Az ultraibolya sugárzás hatása az egészségre.) Kiegészítő természetgyógyászati módszerek......................................................... 167 (Glukozamin szulfát csontízületi gyulladás és kopás ellen. A szoptatás egészségvédő- és rákmeg-előző hatása. A nevetés jótékony hatást gyakorol a szervezetre. A parafenomének megbecsülése.) Kiútkeresés............................................................................................................... 170 (A betegségek felszámolása foglalkoztatási gondokat okozna az egészségügyben és a gyógy-szergyártásban. A rák leküzdésének egyetlen akadálya a hitetlenségünk, a nemtörődömségünk. Rife frekvenciaspecifikus rákgyógyító módszere.) Figyelnek minket ..................................................................................................... 173 (Rejtélyes elsötétedések. Ősi indiai iratok a Földön kívüli civilizációk repülő szerkezeteiről. Parapszichológiai képességeket kifejlesztő sziddhi gyakorlatok. Interplanetáris járművek küz-delme a légterünkben. Az ezüst flotta szétrobbantott egy aszteroidát a légterünkben. UFO-bázis a Himalájában. Ladakh tartomány, mint UFO-leshely. Vadászrepülőgép-balesetek Indiában. Orosz hadihajó megsemmisítése. A földön kívüli civilizációk élénken érdeklődnek haditechni-kánk után. Az UFO-k nem fognak leszállni a Tudományos Akadémia udvarán. Mi tehetünk arról, hogy a földönkívüliek nem veszik fel velünk a közvetlen kapcsolatot. Az Ummo bolygó küldötteinek üzenete. Világszerte ügynökök szűrik meg a szabadalmi bejelentéseket.) Az ezotéria lejáratói ................................................................................................ 182 (Félművelt tudálékosok. Szánalmas álpróféták. Houdini a csalók leleplezője.) Kényes témák........................................................................................................... 183 (Szemforgató álhumanizmus. A demokrácia vadhajtásai. A hátrányos helyzetűek kezelése. Az állatvédők túlkapásai. A szólásszabadság korlátozása tönkreteszi a humort is. A neoliberaliz-mus a sátán mesterkedése; Célja civilizációk tönkretétele.) Furcsa háború.......................................................................................................... 189 (Bombázások díszkivilágításban. Amerika már nem folytat háborút a lakosság ellen. Víkendező ellenség az ostromlók védelme alatt.) Apokalipszis ............................................................................................................. 190 (Szimbolikus időegységek a Bibliában. A Messiás eljövetelének megjövendölése. A Sátán leta-szíttatása a mennyből. 1914. a romlás kezdete. 2058 a katasztrófa várható időpontja. A 10. boly-gó közeledésének előjelei. Repülőgép méretű óriásmadarak Chilében. Ideje megbarátkoznunk a rovarevés gondolatával.) Élet a katasztrófa után ............................................................................................ 195 (A kontinensek klímájának átrendeződése. A katasztrófa elől kimentettek életkörülményei. Az itt maradtak életviszonyai. A gondolkodásmód megváltozása. Archiválással elkerülhető az állat-világba való visszasüllyedésünk.) Nukleáris Holocaust ................................................................................................ 198 (A fukusimai atomerőmű balesete ráébresztette az emberiséget arra, hogy bolygónkon az élet mindörökre kipusztulhat.) A hosszú élet titka .................................................................................................... 199

243/243


(DNS-javító enzim. Telomertermelést újraaktivizáló enzim. Már az emberi élettartam is meg-hosszabbítható. Öregedésgátló telomeráz kapszula. AMPK a sejtkapcsoló-) Könyvajánlat............................................................................................................ 204 (Gonda István – Illés Csaba: A szépség szimfóniája. A nőknek vissza kell térniük eredeti kül-detésükhöz. Gonda István kiegészítései a férfi-nő kapcsolat isteni rendeltetéséről. Csíkszent-mihályi Mihály: Flow – Az áramlat.) Modern alkímia ....................................................................................................... 210 (A sok arany nem tenne gazdagabbá minket. Aranycsinálás atomfizikai módszerekkel. Arany-csinálás kémiai módszerekkel. Rézátalakító csodavíz. Alkimisták. Franz Tausend és a nácik. Archibald Cockren. Bölcsek köve és a halhatatlanság. Sikertelen alkimisták sorsa. A porcelán újkori feltalálása.) Kiegészítések ............................................................................................................ 214 (Tévúton járó szinglik. Dinkik. Önmagukkal házasodó nők. A gazdagok nincsenek tisztában a szegénységgel. A társadalmi megkülönböztetés vagyonfüggő. A túlzott gépkocsihasználatnak a gyerekek is kárát látják. Robin Williams és a vélt rabló. A mobiltelefon-használat fő ösztönzője és vadhajtásai. Fényképezés régen és most. A mobiltelefon-használat egyszerűsítése. A mobiltele-fon-használat káros következményei. Az elektroszmog fokozottan veszélyezteti a gyerekeket. Rudolph Nader fogyasztóvédelmi ügyvéd áldásos tevékenysége. A „hallo” és a „halloo” szavak eredete. Áttételesen Amerika neve is magyar eredetű. Az újságszerkesztőségek zöme megélheté-si szövetséggé alakult. A majmok nem alkotnak remekműveket. Továbbra sincs szükségünk a találmányainkra. Sótalan hótalanítás. NETKI mozgalom. A svéd ipari parkok története. A fe-nyőfacsonkítás kivédési módjai. Budapesti környezetvédelmi csúcsértekezlet. Az emberi akarat még a karma érvényesülését is megzavarhatja. Asztrobűnözés. Feketelistán az okkultizmus. Bo-szorkányiskola Ausztriában és Írországban. A japánok nyitottak az UFO-élményekre. Már Svédországban is egyetemi szinten oktatják a parapszichológiát.)

Documents

Az ezotéria kivitelezése 2. kötet - mek.oszk.humek.oszk.hu/00100/00110/pdf/ezkivit2.pdf · KUN ÁKOS AZ EZOTÉRIA KIVITELEZÉSE (IIIIII. kötet) Mottó: „Korunk embere nem hisz