az igaz/i/ élet felé

mit üzen neked erről az egyház társadalmi tanítása?

2

az igaz/i/ élet felémit üzen neked erről az egyház társadalmi tanítása?

KETEG-műhely | Baritz Sarolta Laura OP, Ábrahám Katalin, Fóris Ferenc, Kollár László, Nyíri János, Pénzely Márta, Pósa Zoltán, Sominé Nagy Ditta, Szőts Gergő

3

A washingtoni Amerikai Katolikus Egyetem Egyház társadalmi tanítása nevű honlapjának kezdő oldala így hangzik: „The best kept secret”, azaz: „A legjob-ban őrzött titok”Miért vélik úgy Amerikában, s ne menjünk messzire, hazánkban is, hogy a Katolikus Egyház társadalomról, vagyis az emberről szóló üzenete rejtve marad a szélesebb tömegek előtt? Miért marad rejtve? A szociális tanítás szűk értelemben 13 pápai enciklikát ill. egyházi dokumen-tumot foglal magába 1891-től, a Rerum Novarum megjelenésétől kezdődően napjainkig, amelyek szerzői mindig az aktuális társadalmi, gazdasági prob-lémákra reflektáltak, s fejtették ki nézeteiket hosszú oldalakon keresztül. A pápai gondolatokat csak kevesen interpretálták egyszerűbb, közérthetőbb formában, a közember, aki nem a tudomány világában élt, nem sokat kapott belőlük. Ráadásul az enciklikák és dokumentumok olyan közös elveket is tar-talmaznak, amelyek kibontása, rendszerezése, megfogalmazása egy külön elemző tudós csoport vagy egyén feladata lehet. Így az Egyház emberről, emberekről szóló nézetei inkább egy szűkebb réteg, egy tudományos világ sajátjává vált, s nem „csurgott le” a köznapi élet szférájába.

ajánlás„az igaz(i) élet felé” című kiadványhoz,az egyház társadalmi tanításának mindenkihez szóló üzenetéről

ISBN 978-963-12-0915-0© Üzleti Érték Megőrző Közhasznú AlapítványÍrta a Keteg-műhely: Baritz Sarolta Laura OP, Ábrahám Katalin, Dabóczi Gergely, Fóris Ferenc, Kollár László, Nyíri János, Pénzely Márta, Pósa Zoltán, Sominé Nagy Ditta, Szőts Gergő

Felelős kiadó: Tóth JózsefAz ajánlást írta: Bíró László püspökDesign, tördelés: www.estercom.hu

www.keteg.huwww.ermehalo.hu

54

A rossz érzés rendszeresen visszaköszön, lassan már dühít. Miért lődör-günk néha céltalanul az életünkben? Miért viselkednek bosszantóan körülöt-tünk az emberek? Miért élnek annyian elhagyatottan, magányosan? Az állam néha mérhetetlen módon ránk telepszik, a többi emberrel együttműködni szinte lehetetlen. Lehetünk így egyáltalán igazán boldogok?Az Egyház társadalmi tanítása több mint 100 éve segíti meglátásaival kö-zösségeink, gazdaságunk életét. Ember és ember, család és közösségek, munkáltató és munkás, állami vezetés és állampolgárok között közvetít az összhang megtalálásában. Isten üzenetére, gondoskodó szeretetére alapoz-va bátran hirdeti, hogy létezik út a boldoguláshoz – most, itt a Földön. Öröm-re lettünk teremtve; ráadásul még nagyobb az öröm, ha megoszthatjuk. Egymagunkban is sok mindent tehetünk, ha azonban valamennyien nekilát-nánk, nem is lenne olyan nehéz elégedettebbé, békésebbé formálni a világot!Kiadványunk rövid összefoglalás, betekintés az Egyház társadalmi tanításá-ba, tele hétköznapi, könnyen érthető példákkal. Egy-két lépcsőfok az igaz(i) élet felé vezető úton…ha megvalósítjuk.

bevezetés

a világ körülöttünk néha könnyen érthetőnek és egyértelműnek tűnik. eszünk, alszunk, ta-nulunk, dolgozunk, éljük a családi életünket – azután történik valami, ami bizonytalan, rossz érzéseket kelt és elgondolkodtat. És nem talá-lunk rá megnyugtató megoldást, magyarázatot.

Ezt a hiányt igyekszik pótolni „Az igaz(i) élet felé” kiadvány, melyet olyan em-berek írtak, akik 2 éven át tanulmányozták szervezett kurzuson a Katolikus Egyház társadalmi tanítását, s tudásuk birtokában képessé váltak annak lé-nyegét, fő mondanivalóját közérthetően, egyszerűen, a köz- és egyéni élet-hez igazodva tovább adni. A KETEG (Keresztény Társadalmi Elvek a Gazda-ságban) képzés a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán lehetővé teszi, hogy hallgatói részletesen megismerjék, átlássák az Egyház szociális elveit, s közérthetően tovább adják azt. A KETEG Műhely tagjai már végzett hallgatók, ők a szerzői ennek a kiadványnak. Saját élettapasztalatuk és a tanítás szé-les körben való terjesztésének vágya motiválta őket a kiadvány megírására.A szociális tanítás egyik kulcsszava a „kölcsönösség.” Ez feltételezi két fél között az ingyenes, nagylelkű, feltétel nélküli adást a másiknak, s feltételezi ugyanezt a másik féltől is. „Feltételes feltétel-nélküliség.” Ilyen nagylelkűen írtuk meg, s adjuk mi, írók ezt a füzetet Önnek, s feltételezzük Öntől, kedves Olvasó a nagylelkű befogadást, megértést, érdeklődést. Célunk az volt, hogy Ön az életében, hétköznapjaiban, problémái közepette találjon útmutatást, megoldást az Egyház társadalmi tanításában, amelyet köznapi nyelven és példákkal fogalmaztunk meg Önnek. Forgassa olyan szeretettel, ahogy mi adjuk.

Bíró Lászlótábori püspök

Budapest, 2014. október

76

visszaadod a tulajdonosának; ha szabadon döntesz a következményekre is gondolva, és a másik emberrel együtt, a másik emberért cselekszel, igazi örömet érzel.

Isten nélkül is lehetek boldog, nem?

De, lehetsz. Ideig-óráig, pár hétig vagy hónapig. Aztán úgyis történik valami, ami arra kényszerít, hogy szembenézz ma-gaddal. Ha akkor hiszed magad igazán szabadnak, amikor ki-zárólag a saját fejed után mész, és minden döntésedben csak magadra koncentrálsz, előbb-utóbb ráfaragsz, amire gyakran csak utólag jössz rá. Az Úr nélkül tulajdonképpen árván ma-radsz, menedék és lakóhely nélkül. Magad körül forogsz, min-dent kipróbálsz, és soha nem érsz el sehová. Lehet az Istennel való viszonyról nem tudomást venni vagy elfelejtkezni, akár vissza is utasítani, de nem lehetséges felszámolni. Egyszerű-en rá vagy állítva, Ő pedig megajándékoz a tartós békességgel, megelégedettséggel, ha elfogadod. Ő sohasem hagy el Téged, legrosszabb napjaidban sem! Miért nem fordulsz hát hozzá vigasztalásért, tanácsért? Ő mindig vár rád és kész a szemé-lyes kapcsolatra Veled!

S hogy ez mit jelent?

Először is: Isten élő képmása vagy, magadban, magadon hordozod az Úr ké-pét, aki szeretetből és Önmagadért teremtett és hívott az Életre. Te vagy a teremtés csúcspontja, akár férfinak születtél, akár nőnek. Isten szabad aka-rattal ajándékozott meg, szabadságodat senki sem veheti el Tőled. Életed szent és sérthetetlen, létezésed méltóságát senki nem veheti el Tőled, fo-gantatásodtól egészen a természetes halálodig. Nagyszerű alkotás vagy, nagyszerű feladatokkal. Testestül-lelkestül. Isten meghívott, hogy működj, munkálkodj Vele együtt a teremtett világ jobbá, szebbé tételéért.

Mik ezek a feladatok?

Ne gondolj szigorú előírásokra, körülményesen megfogalmazott, pontokba szedett teendőkre, amelyek kipipálásra várnak. Isten szíved mélyébe véste a vágyat a boldogságra, az igazságra, a szabadságra, és bizony a másik emberre! Ösztönösen, szinte észrevétlenül keresed ezeket, mindig úgy próbálsz élni, hogy a mindennapjaidban rájuk lelj. Folyamatos keresésedben pedig melléd szegődik az Úr, aki mindezek forrása.Ha igazságosan viselkedsz, mert mondjuk, az undok házimunkából önmagadat legyőzve mégis kiveszed a részed, vagy a megtalált pénztárcát mindenestül

…vagy éppen csak annyit érsz, amennyi a rajtad lévő ruha és a zsebedben lapuló mobil ér, na meg a bankkártyádon lévő pénz összesen? Ennyi lenne az értéked?

embernek hívnak… mÉltó vagy rá?!

az általad birtokolt anyagi dolgoknál sokkal többet érsz, mérhetetlenül többet – te önmagadban, testestül és lelkestül! ruhádtól, mobilodtól, au-tódtól, munkádtól, pénzedtől, mindenedtől függetlenül! mert ember vagy! Pótolhatatlan, egyedi, megismételhetetlen szemÉly vagy!

emberi méltóság

98

A Föld több mint 7 milliárd lakója között nincsen két egyforma! Mindegyikün-ket Isten akarta szeretetből, ebből fakad méltóságunk, amit drágakőként fel-ragyogtatva megélhetünk jogainkban és kötelességeinkben. Az emberi mél-tóságot kölcsönösen tisztelnünk kell egymásban. Igaz, ami igaz, ez a tisztelet sérülhet, akár súlyosan is – kijavítani igazságos szeretettel érdemes.

és életed szerelme is másfelé kacsintgat – egymagadban elviselhetetlen, bárkivel megosztva sokkal könnyebb. Másokkal való kapcsolat nélkül képte-lenek vagyunk élni, képtelenek vagyunk magunkat kifejezni, kibontakoztatni.

Akkor én csak a családommal, a barátaimmal foglalkozom.

Ez a kellemesebb része, valóban. Ők azok, akiket szeretünk, és akik remélhe-tőleg viszontszeretnek. Rajtuk kívül azonban, a többi ember részéről, gyak-ran gonoszsággal, gyűlölettel, irigységgel, önzéssel találkozhatunk. Fáj az igazságtalanság, a bántás, és jogosan haragszunk. Forrongunk magunkban, és azt gondoljuk, a másik értéktelen gazember, nem érdemli meg, hogy iga-zán emberként bánjunk vele.

de minden ember ember, személyes méltósággal! a jó, a gonosz, a szegény, a gazdag, a fogyatékkal élő, a gyerek (a még meg nem született is!), a fiatal, az idős, a házas, az egyedülálló, a vállalko-zó, az értelmiségi, a mezőgazda, a munkás, a munkanélküli – mind-mind egyszeri és megismételhetetlen!

Én jó ember vagyok!

A legtöbb ember így gondolkozik magáról, ez természetes. De mindig hall-gatsz a lelkiismeretedre? Vajon nem szerzett-e már legalább egyszer neked örömet annak megbüntetése, aki ellened vétett? Vajon sosem nézegetted-e a másik nemhez tartozó embertársaid mezítelen képeit? Elfogadhatónak tartod a pénzügyi spekulációt? Viselkedtél már gőgösen másokkal szemben? Szerinted ezek helyes viselkedések?Aquinói Szent Tamás által megfogalmazott természetörvény értelmében az ember léténél fogva jó, a jóra irányul. Isten jónak teremtette az embert, de a bűn által sebzetté vált természete. Isten kegyelméből azonban jóságunkhoz képesek vagyunk visszatérni.

Miért érdekeljen engem a többi ember?

Ugye, egyetértesz azzal, hogy a tökéletes magány a legnagyobb bünte-tés, amelyet az ember elszenvedhet, mint Robinson Crusoe Péntek nélkül? A munkahelyi sikereidet elmeséled a barátaidnak, ha akarjátok, meg is ün-neplitek; ha gyermeked kimondta az első szavait, örömmel újságolod a többi anyukának; unokád iskolai eredményeiről szívesen mesélsz; a menő napszemüvegedért járó elismerő pillantásokat örömmel zsebeled be; a fo-cimeccset is jobb a haverokkal nézni. És persze, ha becsaptak bevásárlás-kor a pénztárnál, ha az autód megint defektet kapott, a főnököd letolt, vagy a legnagyobb megrendelőd szerződést akar bontani a vállalakozásoddal,

1110

A tisztelet a munkahelyen is kijár?

Igen, az élet minden területére érvényes. A munkahelyen is emberek mara-dunk, méltó körülményeket biztosító jogokkal és természetesen kötelezett-ségekkel. Jogos a szabad vasárnap, és jogos, hogy figyelembe vegyék, ha gyermekeket nevelünk, vagy ha messziről utazunk a munkahelyre. A munka akkor méltó az emberhez, ha kinek-kinek szabad és alkotó emberi tevékeny-sége, emberségünk, ötleteink, tehetségünk megőrzésének és fejlesztésének színtere. Nem válhatunk gépekké. A túlfeszített karrier, vagy a sokadik má-sodállás igazán már nem minket szolgál. A munka van az emberért, nem pe-dig az ember a munkáért!

A gazdaság, az állam vagy a tudomány visszavehet-e az emberi méltóságból?

Nem, ehhez nincs joguk. Ezek mind értünk vannak, nem ellenünk! Mi, embe-rek alkotjuk ezeket a rendszereket, nélkülünk nem léteznének; ugyanakkor a mi közösségeink sem léteznének az ezek (a gazdaság, az állam, a tudomány) adta szabályok nélkül. A mi feladatunk irányítani a folyamataikat, dolgoz-ni bennük és értük, hogy működhessenek. De működésükkel az embereket,

És ne feledd, azért, mert éppen nem fizetnek érte, a tanulás, a gyereknevelés, az idős szülők gondozása, a házimunka, a környezeted szépítése, a közösségért végzett tevékenység is munka, érték, azaz tiszteletet érdemel!

Mire jó ez a sok különböző ember?

Ha mindnyájan egyformák volnánk, unalmas lenne az életünk. A különbsé-gek esélyt jelentenek. Esélyt a gondolkodásra, a találkozásra, új dolgok fel-fedezésére és feltalálására, közös, nagy tervek kieszelésére és megvalósí-tására. Ahány ember, annyi adottság, annyi tehetség. Egymásra hatva pedig magunk is növekedünk, fejlődünk, kibontakozunk. Kiegészítjük egymást.

1312

Szerintem mindenki azt csinál, amit akar! Ez a szövegelés a méltóságról fölösleges.

Biztos? Akkor mondjuk holnap elütnek gyaloglás közben, mert valakinek a járdán támadt kedve kocsival közlekedni. Vagy folyamatos 72 órás munka-végzésre köteleznek rendszeresen, különben nem kapsz fizetést. Vagy két idegen beköltözik a lakásodba melléd, mert tetszik nekik a hely. Lehetne még sorolni rémisztő példákat, de minek? Mindenki igényli, hogy elismerjék a sa-ját személyét, alapvető jogait, emberi mivoltát. Ha mindenki igényli, akkor mindenkinek jár, nemcsak nekem, a másiknak is. Az én szabadságom hatá-ra a másik ember szabadsága, és fordítva. Ugyanígy: az én jogaimnak határt szab az a kötelességem, hogy tiszteletben tartsam a másik személy jogait, és fordítva. A kölcsönös tiszteletben mindez megragadható, és jól is érezzük magunkat benne. Röviden és tömören ez az ember méltósága, a szerető Is-ten személyes adománya.

embernek hívnak, ember vagy, mÉltó vagy rá. mÉltó vagy rá?

mindnyájunkat kell szolgálniuk, hogy méltóképpen élhessünk, fejlődhessünk. A gazdaság biztosítson munkalehetőséget és tisztességes bért, ossza el igazságosan és fenntarthatóan a Föld javait; az állam segítse megszervez-ni a családok, a közösség, a nép életét, de hagyja meg az önrendelkezés sza-badságát; a tudomány kutassa a természet, a valóság, Isten által teremtett világ titkait, de a megszerzett tudást felhasználni csak az ember kiteljesedé-sére és minden ember javára szabad.

Tiszteljük a természetet, a növényeket, állatokat is?

Természetesen, de szóltunk már róla, hogy az ember a terem-tés csúcspontja, Isten képmása, aki ajándékba kapta a terem-tett világot, növényeket, állatokat, hogy a jó gazda gondossá-gával éljen belőle és gondoskodjon róla. Méltósággal csak mi rendelkezünk, Isten egyedül minket, embereket akart önma-gunkért a világon. Kiemelkedünk, egy fokkal a természet felett állunk. Ám a környezetünk értékes számunkra, felelősségtel-jesen kell gazdálkodnunk vele. Az állatkínzás, az őserdők esz-telen pusztítása, a fajok kiírtása nem azért gonoszság, mert az állatoknak és növényeknek jogaik lennének, hanem azért, mert hozzánk, értelmes emberekhez az ilyen cselekedetek méltatlanok, és hosszabb távon a mi kárunkra is vannak.A teremtett világ tiszteletében benne van saját adottságaink, milyenségünk tisztelete is. Két kezünk van, két lábunk és egy fejünk. Jó nagy slamasztikában lennénk, ha szerkesztenénk magunknak még egy fejet, közben elvennénk az egyik kezün-ket és az egyik lábunkat, mert ez egy annyira jól hangzó, diva-tosnak tűnő ötlet. Hogyan innánk meg például egy csésze ká-vét? Melyik szánkba töltenénk? Hogyan kevernénk el benne a tejet? Ráadásul valahogy meg is kellene állni, egy lábon meg igencsak eldőlnénk. Jobb az egy fej, két kéz, két láb, nem vélet-lenül van az így. Jó az, hogy vagy férfinak, vagy nőnek szüle-tünk – egyenlő méltósággal férfiként vagy nőként –, nem vé-letlenül van az így: biztonságunk, boldogságunk záloga. Van emberi természetünk, amelyet Isten teremtett velünk együtt, ez a természet megnyilvánul és élni akar minden körülmények között.

1514

És mi van az osztálytársakkal, a kollégákkal, a szomszéddal, vagy egy ismeretlennel?

Vagy mi történik akkor, ha a segítség legmegfelelőbb eszkö-ze egy adott helyzetben a pénz lenne? Vajon ekkor is támo-gatnánk másokat? Nagylelkűségünk ilyenkor bizony sokszor gellert kap: eszünkbe jut egy példa, amikor nekünk sem segí-tettek; bevillan, hogy „Pont neki? Hiszen ő meg sem érdemli!”; és különben is, annyian szorulnának segítségre! Hol vagyok én, ha állandóan csak másokra gondolok? És vegyük például anyósomat is, aki – ha eljön hozzánk – állandóan rendet rak a spájz polcain, intézkedik („Ezt én jobban tudom, Fiam!”), és én arra gondolok, bár ne tenné, majd megint két hétig semmit sem találok…

Szolidárisak vagyunk.

Nem azért, mert így szület-tünk, hanem azért, mert megta-nuljuk-megéljük, hogy ez jó, he-lyes. Nem szánalomból, felületes részvéttel, hanem egymás irán-ti felelősséggel, néha kötelesség-ből, de segítünk. Családon be-lül ez természetes, hozzátartozik a szeretteinkről való gondosko-dáshoz. Először házastársunkat támogatjuk saját céljai elérésé-ben, majd gyerekeinket tanítjuk az önállóságra. Ha betegek va-gyunk, ápoljuk egymást, s életünk alkonyán ismét csak megkötjük társunk cipőfűzőjét, felolvassuk kedvenc újságját, és bevásáro-lunk neki, ha ő már nem bírja.

gyermekkorunk óta szokjuk-tanuljuk-gyakoroljuk, hogy egymást segíte-nünk kell. az alacsonyabbat azért, hogy elérje, a magasabbat azért, hogy aláférjen. a gyengébbet azért, hogy elbírja, az erősebbet azért, hogy meg ne szakadjon. a butuskát azért, hogy megértse, az okosat azért, hogy to-vábbgondolhassa. eközben mi magunk, segítők is változunk: jó érzéssel és büszkeséggel tölt el, hogy segíthettünk, és bízunk abban, hogy – ha rászorulunk - nekünk is segítenek.

szolidaritássegíthetek? segíthetek!

segítenek? segítenek!

1716

ha Önnek csak egy jó Ötlete is van a világ jobbá tÉtelÉre, vágjon bele! ha ez másoknak is fontos, biztosan nem marad támogatók nÉlkül!

Közösségeink is szívesen működnek együtt.

Vannak olyan egyéni szükségleteink, amiket eleve csak társas kapcsolatok-ban, vagy egy nagyobb közösségben tudunk kielégíteni. Ezért azonban nem-csak nagy bevásárlóközpontok épülnek, hanem játszóterek, közösségi ker-tek is, és van már civil mozgalom hospice házak működtetésére, tehetséges gyerekek gondozására. Jelképesen örökbe fogadhatunk állatkerti állatot, le-hetünk önkéntes kórházlátogatók, oszthatunk ingyen ebédet, és számos más módon segíthetünk rászorulóknak. Nézzünk körül bátran környeze-tünkben! Biztosan van valaki, akiért tehetünk valamit, mint ahogyan nekünk is lehet kívánságunk, amit más tud teljesíteni. Ezzel szőjük azt a társadal-mi hálót, mely képes valamennyi tagját megtartani, ezzel magát a közösség egészét is erősíteni.Nem kell nagy dolgokra gondolni: a szomszéd kerítésének lefestése lehet, hogy nekünk nem nagy ügy, neki pedig beláthatatlanul nehéz, évek óta ha-logatott munka. Lehet, hogy egy gyermektelen házaspár nagyon is szívesen vigyázna kislányunkra addig, amíg az orvosnál vagyunk. Ezek olyan lehető-ségek, melyek mind a segítőnek, mind a megsegítettnek örömöt hoznak. Mi-ért hagynánk ki tehát ezeket az alkalmakat? Mindannyian boldogok szeret-nénk lenni. Miért ne próbálhatnánk ki az ilyen típusú örömforrásokat?Kérjük, bátran vegye igénybe a már létező (vagy megszervezett) önkéntes segítői hálózatot akár úgy, mint aki segítséget kér, akár úgy is, mint aki se-gítséget adhat!

Szolidaritásunknak vannak tehát belülről fakadó és külső korlátai.

Rossz tapasztalataink arra intenek, hogy nem kell állandóan segítenünk, megoldanunk mások gondjait úgy, ahogy szerintünk az ő dolgaiknak men-ni kellene.

És valóban: nem kell mindig segíteni. Ha az áldozat nagyobb, mint a várható eredmény, ha

túlzott önfeladással jár, ha csak úgy tudunk segíteni, hogy közben kötelességeinket elhanyagoljuk, ha erősen várjuk a viszonzást, ne tegyük. Csak a szívből jövő fel-ajánlás a hiteles. A többi, a felhánytorgatós, a szenvedő ábrázattal adott, a kéretlen támogatás másik ember-társunknak is teher! Attól (is) érett felnőttek vagyunk, hogy a helyzetet mérlegeljük, és abban felelősen dön-tünk. Jutalmunk a jó érzés és büszkeség, hogy máson segítettünk, vagy a megnyugvás, hogy volt erőnk ne-met mondani valamire.

Ha azonban magunknak is bizonygatnunk kell, pláne egyre hangosabban, hogy jól döntöttünk a segítségnyújtás megtagadásakor, ne szégyelljük új-ragondolni a helyzetet, és változtassunk! Sokkal szívesebben fogadják így a segítséget, ha tudják, most már biztosan őszintén jön.

1918

sével munkahelyeket teremtek a falumban. Ugyanakkor mél-tón és lelkiismeret-furdalás nélkül vehetem igénybe a közjó megvalósulásának köszönhetően az államilag támogatott ok-tatást, vagy részesedhetek a társadalombiztosítás által fi-nanszírozott orvosi ellátásból. A közjó megvalósulásának és megvalósításának ilyen felfogása sokkal világosabbá teszi helyünket a társadalomban.A közjó katolikus felfogása az igazi közösség építésre helyezi a hangsúlyt, mert a személyek csak akkor alkotnak közössé-get, ha együttműködésen keresztül törekszenek valamilyen jó cél elérésére. Ez a törekvés egy eljövendő világnak, a kereszté-nyek hite szerint Isten országának az építéséhez járul hozzá.

közjóa kÖzjó megtaPasztalása

ehhez képest a felszabadultság érzését adják meg azok a gondolatok, amelyek a katolikus társadalmi tanításban bon-takoznak ki. a közjó fogalmának ugyanis központi szerepe van aquinói szent tamástól elkezdve ferenc pápáig rengeteg katolikus gondolkodó iránymutatásában. az a felfogás, hogy az egyén java csak akkor valósulhat meg, ha a társadalom részéről a lehetőségek és a megfelelő eszközök rendelkezés-re állnak, a közjó és az emberi méltóság szilárd alapja. az állam tehát a közjó megvalósulásának garanciája.

„Az az ország, amely már jön és növekszik közöttünk, mindenkit érint” – írja Ferenc pápa Evangelii Gaudium (Az evangélium öröme, 181. pont) kezdetű apostoli buzdításában. Mégis, amikor a közjó fogalmára gondolunk, valami kicsit távoli, megfoghatatlan dolog visszhangzik bennünk. A közjót az állam szintjén működő valaminek fogjuk fel, amelynek esetleges megvalósulásához a politika csavaros észjárásán és sokszor piszkos eszköze-in keresztül vezet az út. Az állam atyáskodóan eldönti, hogy nekem, mint egyénnek mi a jó, és szerepem arra szorítkozik, hogy elfogadjam a szabályokat, és azok szerint éljem az életem. Így tényleg kevésbé érezzük érintettnek magunkat a történetben!

Milyen szerepet vállalhat akkor ebben egyetlen ember? Az állam irányít mindent, nem?

Ahhoz, hogy a közjó kibontakozhasson, az egyéneknek is tenniük kell érte, és vállalniuk kell cselekedeteikért a felelősséget.Hiszen például a politikai választáson való részvételem nem kényszerű ak-tus, hanem annak a politikai rendszernek a kialakítását szolgálja, melynek gyümölcseiből én is részesedem. Vagy a valamilyen szempontból szükséget szenvedőknek – hívjuk őket összefoglalóan szegényeknek – terheit, problé-máit én magam is enyhíthetem, amikor vállalkozásom sikeres működteté-

2120

2) A közjó az az állapot, amelyben mindenki a személyes kitelje-sedés felé halad és leginkább meg tudja valósítani önmagát.

A játékban lévő pozíciók különbözőek, ahogy a játékosok is azok. Szécsi a ka-puban törekszik a legjobbnak lenni, Kásás a távoli lövésekben és a támadá-sokban, míg Molnár a center játékát kívánja a legtökéletesebben elsajátítani. Mindenkihez a személyének megfelelő feladatkör passzol a legjobban, és ha ezt sikerül megtalálni, akkor az mind az egyén, mind a csapat fejlődését egy-aránt elősegíti.

3) A közjó csak együtt (közösségben) érhető el, növelhető és őrizhető meg a jövőben is.

Hiába tudna Kásás hatalmas gólokat lőni, ha nem kap labdát csapattársaitól. Hiába védekezik Steinmetz kiválóan, ha ellenfelei kipasszolják és nincs társa, aki kisegítené. Az egyéni erények fontosak, de közösség nélkül nem tudnak érvényesülni.

A közjó fogalmát a többszörös olimpiai bajnok magyar vízilabda-válogatott példáján keresztül is szemléltethetjük. A hasonlat nem lesz – nem is lehet – teljes körű, viszont megfelelő alapokat nyújthat a közjó fogalmának meg-értéséhez. Legyünk egy kicsit most pólósok, közösségeink, egész társadal-munk pedig egy nyertes vízilabda-csapat!

kÖzjó – bizalom a másikban, bizalom a vezetőben

1) A közjó alapelve a minden önálló, szabad döntéssel bíró ember egyenlőségéből ered.

Ahhoz, hogy a vízilabda csapat összeálljon, olyan sportolók kellenek, akik a játék és a sport öröméért lemondanak minden más foglalkozásról, és önálló akarattól vezérel-ve vesznek részt az edzéseken, meccse-ken és minden egyéb, a csapathoz köthető összejövetelen és eseményen. A résztve-vők egymás csapattársai és tisztelik egy-mást a csapathoz való egyenlő tartozás okán.

2322

6) A tekintély, a vezető létének értelme a közjó.

Nincs társaság vezető nélkül, aki az egyéneket nem nógatná a közös cél felé. A parton Kemény Dénes az, akinek az instrukcióit figyelik és betartják a já-tékosok, de nem azért, mert fenyegetné őket vagy ígérgetne nekik valami ösztönzőt, hanem azért, mert tanácsaival a közösség sikerét segíti elő. A fe-nyegetéssel vagy ígérgetéssel nem is érne el hosszú távon sikert, mivel ezek az ösztönzők nem az emberi szabadságra irányulnak. A vezetőknek a közjó javáért kell cselekedni, mindent beleadva. Bizonyítékul elég csak megmér-ni Kemény Dénes meccs közben megtett „kilométereit” vagy lemérni az egy meccs alatt vesztett vízmennyiségét…

7) A közjónak a világi dolgokon túlmutató, mélyebb értelme van.

Ha a fiúkat megkérdeznénk, hogy az olimpiai győzelem élménye vagy az az-zal járó pénzbeli jutalom-e a nagyobb ösztönző, minden bizonnyal az előbbit választanák. Nem az anyagiak az elsődlegesek. Továbbá a vízilabdacsapat a sikereivel több millió magyar ember boldogságát, örömét idézi elő, amely je-lenség megvalósításához szükséges képességek jóval túlmutatnak azokon a tulajdonságokon, amiket egy játékos el tudna magáról képzelni. Ehhez már Isten akarata, támogató segítsége kell.

Magunkért küzdünk

4) Az a társadalom, amely minden ember és az egész ember javát jelöli meg céljaként, a közjót, azon belül is az embert szolgálja.

„Magunkért küzdünk” – halljuk gyakran a játékosoktól a mér-kőzések előtti fogadkozásokban. A bajtársiasság és a sikerért (a létért) folyó küzdelem sajátos egyvelege, amikor a külvilá-got kizárva a másik javáért küzdenek a játékosok és ez veze-ti őket sikerre. Elég csak megnézni egy fontos pillanatban lőtt gól utáni arcokat, amikor mindenki egyszerre gratulál a gólt szerzőnek és megkönnyebbül az elért (rész)cél kapcsán. Az egy mindenkiért, mindenki egyért elv megvalósulása ez.

5) Kötelessége mindenkinek, hogy képességeinek meg-felelően a közjó megvalósulásáért munkálkodjon.

Minden játékos azért játszik, hogy a csapat, a közösség nyer-jen. Mindenkinek megvan a talentumának megfelelő helye a csapatban és a közösség el is várja a tagjaitól, hogy a tőlük telhető legjobbat nyújtsák a csapat sikere érdekében. A csa-pat sikere tehát kötelezettséggel is jár, de ez minden esetben a személy, önálló akaratán alapul, illetve kell, hogy alapuljon.

2524

Minden döntésnek azon a szinten kell megszületnie, amelyik a döntéssel érintettek köréhez a legközelebb áll,

tehát az egyéni döntés az egyén, a családi a család, a községi a község, a me-gyei a megye, az ország egészét érintő pedig az ország felelőssége. A szub-szidiaritás elve a különféle döntéshozókat hierarchikus rendbe sorolja. A ma-gasabb hierarchikus szinteknek olyan környezetet kell teremteniük az alsóbb szerveződési szintek számára, melyben az önszerveződés mellett a döntés és a kivitelezés is lehetővé válik. A munkát a felsőbb „hatalmaknak” szere-tettel segíteniük, támogatniuk kell, de nem szabad közvetlenül beavatkozni-uk, netán „helyettük” a feladatokat „felülről” elvégezni. A miniszter szó ere-deti jelentése „szolga”…

A szubszidiaritás a hatalomra nézve is jelent egy uralkodá-si módot. A hatalom kisegíteni hivatott az alatta levőket és nem uralkodni rajtuk, szolgálni, segíteni és nem elnyomni. Ezt szokták hívni a „szolgáló vagy szolgálati uralom” jelenségének. Erre hivatott minden hierarchikus rendszer.

Ez a szokatlan szó a keresztény, európai szellemiség egyik legfontosabb eredményét jelöli: magyarul a kise-gítés elve.Meggyőződésünk, hogy a legfontosabb érték az emberi személy, és ebből az is következik, hogy az egyes ember életét meghatározó döntéseket a hozzá legközelebbi fórumon kell meghozni. Döntsön ki-ki önmaga sorsáról, a hétköznapjairól! Estére rántott csirkét szeretnék enni krumplipürével; ha minden hozzávaló a spájzban fellel-hető, van serpenyőm és gáztűzhelyem, elkészíthetem magamnak, és jó lenne, ha ebbe nem szólna bele senki.Az azonban természetesen nem lehetséges, hogy min-denben mindenki önállóan döntsön! Az életben számos olyan döntés születik, amely nem csupán egyetlen em-bert érint, hanem többet-kevesebbet, egymásra épü-lő közösségeket. Maradva az esti vacsora példájánál: ha vendégeket várok vacsorára, vendégeim között pe-dig van lisztérzékeny, akkor kérésének megfelelően sült csirkére is gondolnom kell. A vacsoráról való döntésem őket is érinti, figyelnem kell tehát rájuk. A lisztérzékeny-ség ténye pedig remélhetően még a főzés megkezdése előtt kiderül…

szubszidiaritásÉPítkezÉs csak alulról

„Engedjétek, hadd főzzek ma magamnak…” (bergendy zenekar)hogyan kerül ide ez a dalszöveg? mi köze a könnyűzenének és a főzésnek a szinte kimondhatatlan szubszidiaritás szóhoz?

2726

ez az elv nem érvényesül, ha• az apa egy személyben dönt arról, gyermeke kivel

házasodjék,• állami szerv méltányos kártalanítás nélkül elveszi egy

állampolgár (ilyenkor helyesebb alattvalónak nevezni) föld-jét vagy házát,

• a község vezetése előírja, hogy ki mikor ehet a faluban,• az EU központilag előírja, milyen uborkát szabad termesz-

teni, netán megenni,• az „állampolgár” jogot formál magának, hogy ne fizesse

meg az adót,• a munkaképes „állampolgár” jogot formál magának arra,

hogy ne dolgozzék, inkább „szociális ellátást” akar kapni.

ugye mennyivel szimPatikusabb az első felsorolás?

A szubszidiaritás elve az Egyház társadalmi tanításának hangsúlyos eleme, amelyről a Rerum novarum enciklika (1891) óta több megnyilatkozás is szól. Az Európai Unióban is alapelv, több egyezmény, köztük az EU-ról szóló szer-ződés 5. cikke is kimondja, megsértéséért az Európai Unió Bíróságához lehet fordulni.

A szubszidiaritás társadalmi békességünk egyik alapköve!

Ez az elv óv meg mindenféle zsarnoki hatalomtól, és betartásával az embe-rek kisebb-nagyobb csoportjai, közösségei harmonikusan tudnak együtt élni. Ugyanakkor ez az elv feltételezi azt is, hogy minden egyes ember és közös-ség felelősséget vállal önmagáért és tetteiért.

ha ez az elv érvényesül, akkor• a gyermek maga tanulja meg a leckéjét, és ha kér, kap szülői

segítséget, sőt a szülők eleve olyan környezetet teremtenek, mely a tanulást segíti,

• a községi költségvetésről a község választottjai döntenek, nem pedig a megye vagy a központi állami szervek, míg ez utóbbiak olyan környezetet teremtenek, melyben értelmes költségvetés készíthető,

• az országos adókat az országgyűlés határozza meg, nem pedig ki-ki tetszése szerint adózik, és nem is az európai unió dönt róluk,

• az idősek gondozása elsősorban a családtagok joga és kö-telessége, de ha ők erre képtelenek, akkor ehhez a nagyobb közösségek (kezdve a rokonságon, a községen, sőt még az állam is) kötelesek segítséget nyújtani,

• dolgozni minden épkézláb embernek kötelessége s egyben joga is, és a közösségnek olyan környezetet kell teremte-nie, amelyben ez sikerre vezet. ha valaki akar, de nem talál munkát, akkor köteles tovább segíteni rajta a közösség.

„Ez nem igazság!” – gyakran hangzik fel ez a rövidke mondat kisgyerekek szájából, főleg, ha durcásak. „Az élet tele van igazságtalansággal” – sóhajtoznak a felnőttek. A vélt vagy va-lós igazságtalanság roppant erős érzelmeket képes gyújtani bennünk, keserűséggel, harag-gal telhet meg a szívünk. Nagy önuralomra van szükségünk, hogy ilyenkor kordában tart-suk a viselkedésünket. De honnan származik ez a mindnyájunkban ott szunnyadó, ámde bármikor harca kész igazságérzet? Tulajdonképpen mi is az igazság az igazságosságról?

2928

De mit takar az igazságos bér? A bérnek biztosítania kell az egyén és család-jának megélhetését. Ez a legalapvetőbb és megkerülhetetlen követelmény. Díjaznia kell a jobb teljesítményt (itt nem az egyenlőség dominál), ugyanak-kor figyelembe kell vennie a vállalat/a gazdaság teljesítőképességét. Ugyan-is, ha a vállalat tönkremegy, mert lehetőségein túl költekezett, munkahelyek szűnnek meg. Akkor pedig oda a bérnek is!

Mi jellemzi az igazságosságot?

Az igazságosság kölcsönösen megillet mindenkit, hiszen egyenlőek vagyunk. Minden ember jogokkal és kötelességekkel rendelkezik; a kettő: jog és köte-lesség együtt jár. Ez van a lelkünkbe írva, ez igazságérzetünk alapja. Az osz-tó igazságosság az emberi közösségeken belüli életet szabályozza (iustitia distributiva). Mit jelent ez? Az anyagi javak, a munka, a tisztségek, az adók, a jutalmak és büntetések kiosztása során a feladatok és a felelősségek te-kintetében igazságosságnak kell érvényesülnie. A tisztségek – a feladatok és felelősségek – nem egyenlő arányban kerülnek kiosztásra, egyfajta hierar-chiára van szükség, mert különben eluralkodna az anarchia, a káosz. Aki vi-szont többet tesz a közösségért, annak több is jár.A társadalmi igazságosság alapja a törvényesség (legalitás), amely nélkül egyetlen társadalom sem működőképes. A törvényhozók felelőssége ki-emelkedő e téren. XIII. Leó pápa – akinek nevéhez fűződik az első szociális enciklika, amely az Egyház társadalmi tanításának kezdetét jelentette – már a XIX. század végén megfogalmazta, hogy az államhatalom feladata az igaz-ságosság érvényesítése, mivel a gazdagok kevésbé szorulnak rá az állam vé-delmére, a szegények viszont csak az államra támaszkodhatnak. Viszont az állam sem vonhat el közadók címén a magánjavakból a méltányosnál többet. Ezek a megállapítások ma is megszívlelendő tanítások lehetnek a törvény-hozók számára.

Az igazságosság legtisztább és legmagasabb formája a méltányosság.

A törvény szelleme a törvényhozás célját tekinti elsődlegesnek, kívána-tosnak, nem pedig a törvény betűje szerinti eljárást! Méltányosságot gyakorolni ráadásul nemcsak jogi eseteknél, hanem erkölcsi kérdésekben is lehet, mert a körülményeket is figyelembe kell venni, amiket senki sem láthat/látott előre. A méltányosság már út a szeretet érvényesülése felé.

A mai szóhasználatban gyakran keveredik az igazság és az igaz-ságosság fogalma. Az igazság a kimondott, leírt szó és a való-ság közötti viszony, az igazságosság pedig erény, az emberi aka-rat állandó készsége, hogy mindenkinek megadja azt, ami jár neki. Az igazságosság (latinul iustitia), amely egyben igazságszolgálta-tást is jelent. Igazságérzetünk is azt diktálja, hogy mindenki kapja meg azt, ami jár neki.A munka világában az igazságosságot leggyakrabban a méltá-nyos bérek, jövedelmek elérésében követeljük meg magunknak. Már a Bibliában is Jézus azzal küldi el az apostolokat a világba, hogy „a munkás ugyanis megérdemli a bérét.” (Mt 10,9)

az igazságos bér minden dolgozó ember részéről alapvető köve-telés, a munkáltató vállalat gazdasági számításaiban pedig meg-kerülhetetlen követelmény.

igazságosságmi jár nekem És mi jár másoknak? – az igazságosságról

az egyház társadalmi tanításának egyik sarkpontja az igazságosság kérdése, az igazsá-gos elosztás iránti igény. kr.e. 350 körül arisztotelész, az ókor egyik legjelentősebb gon-dolkodója már erényként említi az igazságosságot. a Xiii. században aquinói szent tamás egyenesen a négy sarkalatos erény közé emeli. „És ha valaki az igazságosságot kedveli, akkor amit ő elér, az erény: mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre ta-nít. ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára.” (bölcsesség könyve – bölcs 8,7)

3130

Az igazságosság iránti igény, amely az embert születésétől fogva jellemzi, folyamatosan ösztökéli az emberiséget arra, hogy az igazságosság megva-lósításán fáradozzon. S bár eddig nem kísérte tökéletes siker ezen törekvést, de le sem mondhatunk róla. Keresztény és nem keresztény ember számá-ra is napról napra tenni kell az igazságosság érvényre juttatása érdekében. Hétköznapi, nem nagy tettek szükségesek, apró cselekedetek, amelyeket embertársaink felé nyújtunk. Az Úr pedig ott van minden jó szándékú lépé-sünkben.

tudjunk hatÉkonyan kÖzremŰkÖdni az emberisÉg, mindnyájunk boldogulásában! ez a bÉkessÉg És

boldogság Útja – az igaz(i) Élet felÉ.

FOGJUNK HÁT HOZZÁ!

A szeretet és az igazságosság kapcsolatáról elmondhatjuk, hogy a szere-tet az összes erény „anyja”, a legjobb tanácsadó abban, hogy az igazságos-ság megvalósuljon. A szeretet készség arra, hogy a másik javát akarjuk. Az igazságosság felkészülés a szeretet gyakorlására. A Lukács által írt evangé-lium ezt a legkifejezőbben így fogalmazza meg: „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak.” (Lk 6,31) A keresztények számára az igazságosság nem korlátozódik csupán a jogok és kötelességek, az erkölcsi szabályok betartására, a többletet a katolikus társadalmi tanítás alapelveinek egyike – a személy tisztelete – adja. Az igaz-ságosság formálja az egyéniséget, a jellemet, az erkölcsi személyiséget, fe-gyelmez, s mindezek segítségével emberivé teszi a közösség életét.

A szeretet és igazságosság tehát ugyanaz?

Nem. A szeretet több mint más emberek jogainak tiszteletben tartása. Az igazságosság az a természetes erkölcsi érték, amely előírja, hogy megadjuk mindenkinek azt, ami jár neki. Az igazságosság annyit ad, amennyit a jog és az erkölcs előír. Ezzel szemben a szeretet együtt jár az irgalommal, a meg-bocsátással, az emberiességgel, részvéttel és nagylelkűséggel. A szeretet túlhalad az igazságosságon.

szeretet És igazságosság

„a szeretetre – a karitászra – mindig szükség lesz, még a legigazságo-sabb társadalomban is. nincs olyan igazságos államrend, mely fölösleges-sé tehetné a szeretet szolgálatát. … vigasztalásra és segítségre szoruló szenvedés mindig lesz. magányosság mindig lesz. olyan anyagi szükség-helyzetek is mindig adódnak, melyekben a megélt felebaráti szeretet se-gítségére van szükség.” (Xvi. benedek pápa „deus caritas est” kezdetű enciklikaájának 28/b pontja)