AZ OROSHÁZI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGINGYENES LAPJA

IX. évfolyam 2. szám · 2002. feltámadás hava

HARANGSZÓ

POLGÁRRÓZSA

Kossuth-díjas mûvészgobelin-kiállítása

a Városi Képtárban

2002. március 17.–április 17.

Z

A

Megtekinthetõ mûvek:Anyaság

Az élet kenyereBabatakaró

Fontos kis zsebkendõHimnusz

KatonapokrócMûvészet kenyere

PsychéRelatív szabadság

TarisznyaTisztelet Dsida Jenõnek

Tisztelet MagyarországnakTriptichon

Himnusz (240×160 cm). Készült 1996-ban, a Millecentenárium alkalmából

SZÁND MEG, ISTEN, A MAGYART!

[ 2 2002. feltámadás hava OROSHÁZI HARANGSZÓ

Ribár János:

A z ország felelõs része a politikai vá-lasztások lázában ég, és becsülete-

sen tanulmányozza a felvetõdõ lehetõsé-geket. Alapelv, hogy mindig egybe kellvetni a kimondott és ígéretekkel béleltszavakat a valósággal, s az is, hogy nemjöttment ideológiai menük szerint kellválasztani, hanem teljes egészében önzõokokból! Nem színek, nem jelképek, nemfrázisok, nem hitek és hitetések miatt sza-vazok, ahová szavazok, hanem önös ér-dekembõl, mert jót akarok önmagamnak.Bölcs ember az a választó, aki úgy szavaz,hogy jót akar önmagának!

Ugyanez teológiailag is igaz. Már a ta-valyi országos találkozó elején ott olvas-suk a szent felszólítást: „Tanúul hívomma ellenetek az eget és a földet, hogy elõ-tökbe adtam az életet és a halált, az áldástés az átkot. Válaszd hát az életet, hogy él-hess te és utódaid is!” [5Móz 30,19] Istentehát elénk adta a halált és az életet, s ki aza balga, aki a halált választja? Elénk adtaaz áldást és az átkot: van olyan balga, akiaz átkot választja? Hát nem az lenne a leg-önösebb, a legönzõbb érdekünk, hogy azéletet és az áldást válasszuk?

A világtörténelem legsötétebb válasz-tása volt: Jézus vagy Barabbás? „»Szokásnálatok, hogy valakit szabadon bocsás-sak a húsvét ünnepén: akarjátok-e hát,

hogy szabadon bocsássam nektek a zsi-dók királyát?« Ekkor újra kiáltozni kezd-tek: »Ne ezt, hanem Barabbást! Ez a Ba-rabbás pedig rabló volt.” [Jn 18,39–40] Ottés akkor a tömeg kimondta a magáét. ASzentírás azt is leírja, hogy a tömeg dönté-sének a hatalmat reszketve féltõ és min-denáron akarók demagóg viselkedésevolt az oka. A hatalmukat féltették Jézus-tól. „Afõpapok azonban felbujtották a so-kaságot, hogy inkább Barabbás elbocsá-tását követeljék.” [Mk 15,11] Ott és akkora tömeg kimondta a magáét.

Most nekünk kell választanunk: va-gyunk-e annyira önzõek, hogy saját ja-vunkra válasszunk? Van nagycsütörtöki,van nagypénteki, s van húsvéti választás!

az Úr szentvacsoráját, vagyis az úrvacsora szentsé-gét választom bûneim bocsánatára – ahe-lyett, hogy tovább cipelem a bûneimet, ésazok rákos daganatként terjednek a lel-kemben, végzetes halálomat, kárhozato-mat okozva. Nos, nem okosabb, nemjobb, ha a saját önzõ érdekemben az úrva-csora szentségét választom a bûn helyett?Nem jobb a csodálatos bûnbocsánat?

a Megfeszítet-tet választom, azt a Jézust, akit éjjel elfog-nak, megkínoznak, kirakatper keretébenkihallgatnak, másnap szegekkel kereszt-

«

Nagycsütörtöki választás:

Nagypénteki választás:

Ez a Te választásod…

J ézus halálos ítéletének állítólagosszövegét több mint száz évvel ezelõtt,

1894-ben egy olasz lap tette közzé. Ennekhíre – az Orosházi Újságon keresztül – ahelybéli olvasókhoz is eljutott. Ugyanezta – feltehetõen apokrif iratot – egy spa-nyol lap ennél is jóval korábban, már1853-ban megjelentette azt állítva, hogy ajegyzõkönyvre, a híres simanchai levél-tárban bukkantak rá…

Aloi olisidinJesos Nazarenos Jesus

Nazarenus Rex Judeorum

A fenti jegyzõkönyv hitelességét lehetelfogadni vagy kétségbe vonni. Azonbanegy dologban bizonyosak lehetünk: a ke-resztre feszített Krisztus nagysága mel-lett a hajdani földi helytartók mára mel-lékalakokká töpörödtek.

A famózus (hírne-ves) irat szövege a következõ:

„Pilátus halálos ítélete Jézus Krisztus fö-lött. Tiberius római császárhoz, a világegye-tem legyõzhetetlen uralkodójának uralkodásaXVII., a római császárság LXXIII. esztende-jében márczius 25-én:

»Én Pontius Pilátus, a római birodalomképviselõje, Júdea római helytartója, halálraítélem a Krisztus Nazarénusnak nevezett Jé-zust Galileából, ki, mint a mózesi törvény em-bere, lázított a nagy Tiberius császár ellen.Rendelem, hogy kereszthalált szenvedjen,

mint a' ki nem szûnne meg népcsõdületeketelõidézni egész Galileában.

Isten fiának és Izráel királyának mondvánmagát, romba döntéssel fenyegetvén Jeruzsá-lemet és a szent birodalmat, megtagadván azadót a császárnak, pálmákkal és diadalmenet-ben mervén belépni a városba és a fõtemplom-ba, fejedelemként követve a népsokaság által.

Ez okból rendelem centóriómnak QuintusCornéliusnak, hogy nyilvánosan hurcoljameg õt Jeruzsálem városában, két rablógyilkostársaságában. Jézus Krisztust megkötözve éskorbácsolva, bíborba öltözötten, és hogy elret-tentõ például szolgáljon a gonosztévõknek.

A menet az Antónia kapun kiindulva aKálvária-hegyre megy, hol keresztre feszíttet-vén, holtteste kitéve marad a kereszten közlát-ványra, mint szokásos büntetése a gonoszté-võknek. A keresztre a következõ felírás teendõ:héber, görög és latin. Héberül: ;görögül: ; latinul:

. Egyszersmindrendelem, hogy senki, bármi rangú légyen is,

ne merészelje vakmerõen feltartóztatni az ál-talam egész szigorában, a dekrétumok, a ró-mai és a héber törvények értelmében gyakoroltigazságszolgáltatást, különben ama bünteté-seket vonják magukra, melyek a birodalom el-leni lázadást szítókra vannak kiszabva. Meg-erõsítették ezt az ítéletet Izráel tizenkét nem-zetségének nevében: Raban, Daniel, II. János,Bencias, Isabek, Presidan. A fõpap részérõl:Rinban, Judás, Boncasalon. A farizeusok ré-szérõl: Rollan, Simond, Daniel, Brabau, Mor-dagin, Boncertasilis. A birodalom részérõl:Lucius Sextilius római elnök és AmostorusSilius közjegyzõ. A gentilisek részérõl: Nosta(?) és Restenam.«”

Közreadta: Verasztó Antal

Jézus halálos ítéletérõl

re feszítenek. Õt választom, mert Õ az Is-ten Báránya, aki magára vette bûneimet.Õ a Megfeszített, aki helyettem szenvedteel az ítéletet. Önzõ érdekem nem azt dik-tálja, hogy Õt válasszam, aki igazán meg-szabadít bûntõl, haláltól, értelmetlenség-tõl? Hát nem okosabb Õt választani a bûnés a halál helyett? Hát nem jobb a csodála-tos bûnbocsánat a megváltás által?

a Feltámadott Jézustválasztom, azt a Jézust, aki meghalt, defeltámadt, aki legyõzte a halált! A legret-tenetesebb ellenségünket, a halált gyõztele. Hát miért ne lennék bölcsen és okosanönzõ, hogy inkább a Feltámadott Jézustválasszam az értelmetlen halál helyett?Miért lenne jobb az üres lelket, a halálnakkiszolgáltatott életet választani, amikoritt van elõttem és Krisztusnak köszönhe-tõen enyém is lehet a halál feletti gyõze-lem? Miért maradnék meg egy földhözragadt alulnézetnél, amikor itt van a fel-támadás szent felülnézete, és enyém is le-het?! Hát nem jobb a csodálatos bûnbo-csánat és az örök üdvösség a megváltás ésa feltámadás által?

Lehet választani: borzalmas jog a ha-lált, a kárhozatot választani. Isten nemtiltja meg, hogy ezt válasszuk, rettenetesjogunktól nem foszt meg minket. Mertnem bábukat akar, nem automatákat,nem ösztön- és reflexlényeket akar látni,hanem a szívünkbõl szabadon felszaba-duló hatalmas igent szeretné hallani – ajövendõre, az életre, az áldásra, a bûnbo-csánatra, az örök életre.

Ez a Te választásod… Mondj igent ajobbra! Válaszd hát a neked jobbat!

Húsvéti választás:

3 ]2002. feltámadás havaOROSHÁZI HARANGSZÓ

Dr. Kiss A. Sándor:

A nagypénteki csoda– a tudományok tükrében

„Atyám, a Te kezeidbe teszem leaz én lelkemet.”

vervén õt

õket

[Lk 23,46]

evezetõmet azoknak szánom, akik akorábbi, „Bibliai csodák természet-

tudományos magyarázata” címû íráso-mat nem olvasták. Mivel sokan (elsõsor-ban az ateisták) a bibliai csodálatos törté-neteket csak mesének tartják, szükséges-nek éreztem a csoda megtörténhetõségé-nek valós voltát a természeti törvények-kel alátámasztani, magyarázni.

A földi élet minden mozzanata, jelen-sége kezdettõl fogva szigorúan a termé-szettudományi törvények által megsza-bott keretek között folyik. Ez alól nincsenkivétel. Klasszikus értelemben vett „cso-dák” valóban nincsenek, és csak a termé-szeti törvényeknek az adott helyen ésidõben való „véletlen” egybeesését fo-gadhatjuk el „csodának”.

Atermészeti törvényeket nem mi, em-berek hoztuk létre, így megváltoztatnisem áll módunkban. Mi csak felismerjükés alkalmazzuk azokat. E természeti (fizi-kai, kémiai, biológiai) törvények ismereteés azok alkalmazása nap mint nap gyara-podik. Ezen törvényekkel kívánom rész-ben Ponori Thewrewk (1965) neves csilla-gász, részben Bugyi (1960) és Magyari–Petrányi (1970) orvosbiológiai könyvei-nek adatai alapján nagyszombat „cso-dás” eseményeit megvilágítani.

A következõkben elõször a nagypén-teki eseményeket elevenítem fel, a Bibliá-ból kiragadott idézetekkel:

„… a kik fogva tarták Jézust, csúfoljákvala, .” [Lk 22,63] Nagyon fontosa verés ténye. Elvitték tehát Jézust Kaja-fástól a törvényházba, ahonnan Pilátuselé tuszkolták. Pilátus nem találta bûnös-nek Jézust, ezért kiment a tömeghez ésmegkérdezte az embereket: akarják-ehogy elbocsássa a zsidók királyát? Azokpedig ezt kiáltották: „Vidd el ezt, és bo-csásd el nékünk Barabbást!” [Lk 23,18]„Pilátus azért ismét felszólala, el akarvánbocsátani Jézust; De azok ellene kiáltá-nak, mondván: Feszítsd meg! Feszítsdmeg õt!” [Lk 23,20–21]

„Akkor azért elõfogá Pilátus Jézust, ésmegostoroztatá.” [Jn 19,1] Ezután átadtaõt a katonáknak.

Eljött pedig húsvét péntekje, 6 óravolt, esteledett. Jézust a Golgotán megfe-szítették, és vele együtt két latrot is. Jézuskeresztfájára Pilátus ezt íratta: I. N. R. I.,azaz Názáreti Jézus a zsidók királya.

„Kilencz óra körül pedig nagyfenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI,ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Iste-nem, én Istenem! miért hagyál el enge-met?«” [Mt 27,46] Nem sokkal ezután ki-adta lelkét.

Ekkor „… meghomályosodék a nap[nem az égitest] és a templom kárpitja kö-zépen ketté hasada.” [Lk 23,45]

„… a föld megindula … a sírok meg-nyílának…” [Mt 27,51–52] és a halottakkikeltek sírjaikból.

„A százados pedig és a kik õ vele õriz-ték vala Jézust, látván a földindulást és amik történtek vala, igen megrémülének,mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!”[Mt 27,54]

„A zsidók pedig, hogy a testek szom-baton át a keresztfán ne maradjanak […]kérték Pilátust, hogy törjék meg azoknaklábszárait [hogy hamarabb meghaljanak]és vegyék le … Mikor pedig Jézushozérének és látják vala, hogy Õ már halott,nem törék meg az Õ lábszárait. Hanemegy a vitézek közül, dárdával döfé meg azÕ oldalát és azonnal vér és víz jöve ki ab-ból” [Jn 19,31.33–34]

Ezek elõre bocsátása után nézzük a be-következett sötétség okát, amelyet Márk[Mk 15,23] és Lukács [Lk 23,44] evangélis-ta egyaránt leírt. Ez az elsötétedés PonoriThewrewk csillagász véleménye szerintés számításai alapján holdfogyatkozástóllehetett. Ugyanis Krisztus keresztre feszí-tése Kr. u. 33. április 3-án, pénteken volt.Ez egyezik a zsidók Nisszan hónapjának14. napjával, vagyis a húsvétjuk elõttinappal, amikor is telehold volt. Ugyanis azsidó húsvét mindig az elsõ tavaszi hold-töltekor van.

Telehold idején a Hold éppen akkorbukkan a látóhatár fölé, amikor a Nap le-nyugszik. Jeruzsálemben (helyi idõ sze-rint) ekkor 17 óra 48 perckor volt naple-mente. A holdfogyatkozás, amely 50%-osvolt, 19 óra 6 perckor kezdõdött és párperccel 22 óra elõtt lett vége, azaz 3 óránát tartott, ahogy a Biblia is írja. „Hat órátólkezdve pedig sötétség lõn mind az egészföldön, kilencz óráig.” [Mt 27,45] Ezérthomályosodott el a Golgota környéke 3órán keresztül. Ezzel a Jézus halála korielsötétülés csillagászatilag igazolódott.

A templom kárpitjának kettéhasadásaés a sírok megnyílása nyilvánvalóan föld-rengés miatt következett be. Ugyanis Pa-lesztinában minden idõben elég nagyszámmal akadt földrengés (Ponori, 1965).

B

A sírok megnyílása és a halottak kikelésea sírból ilyen esetben „természetes” do-log. Ehhez hasonlót észlelt Hanzelka ésZikmund csehszlovák világjáró páros, azecuadori Pelileo városban, amelyet aföldrengés teljesen elpusztított. Átutazá-sukkor a temetõt is megnézték: „Egyetlensír sem maradt sértetlen. Amerre néz-tünk, embercsontokat láttunk, koponyákbõr- és hajmaradványokkal voltak talál-hatók.” Elképzelhetõ, hogy akkor is mi-lyen látvány volt a csontvázak tömege, dea csak nemrég elhaltak megjelenése, a sír-ból kijutásuk még inkább rémisztõ volt.

Vizsgáljuk meg Jézus kereszthalálát.A keresztre feszített általában már az elsõfél órában elvesztette eszméletét, de egy-két óra múlva ismét magához tért. A ha-lált nem elsõsorban a felfeszítési sebekokozták, hanem a szomjúság (a kiszára-dás) és a vérmérgezés. Ez a kínszenvedésáltalában egy vagy két napig is eltartott,az elítélt fizikumának függvényében. Rit-kán akadt olyan eset, hogy három óraalatt beállt volna a kereszthalál. Krisztusesetében ezt az orvostudomány így pró-bálja magyarázni: Feltehetõ, hogy Jézus-nál haemothorax traumatica (sérüléstõlszármazó mellhártyák közti véres, savósfolyadékgyülem) következett be, amit azemlített veréstõl származó bordatörésokozhatott, a mellhártyát átszúrhatta aborda (Bugyi, 1960). Az ettõl a traumától(sérüléstõl) származó nagy exudátum(folyadékfelgyülemlés) a tüdõt jelentõ-sen összenyomta (atelectasia), csökkent-ve ezzel a légzõ felületet, és dyspnoe-t(nehéz légzést) collapsust (ájulást) okoz-hatott (Magyari–Petrányi, 1970). Emiattkövetkezett be Jézus szokatlanul koraihalála. A mellhártyák közti folyadékgyü-lemet igazolja az, hogy amikor a katona adárdájával oldalba szúrta Jézust, akkor atestbõl véres víz távozott. Isten akaratá-ból feltehetõen csak egy vékony hegyûdárda volt ez. Ilyen véres folyadékot találaz orvos, amikor a mellüreget pungálja(csapolja) például az úgynevezett izzad-mányos mellhártyagyulladás esetén. Ta-lán ez a dárdadöfés mentette meg a ha-lott, de csak tetszhalott (?) Jézust és tettefeltámaszthatóvá. Ugyanis a haemotho-raxnál a pungálástól a pleura (mellhár-tya) felszínei összetapadnak és meggátol-ják a további vérzést. Az ilyen pungálásután gyors gyógyulás szokott bekövet-kezni.

Amai természettudományos és orvosiismeretek alapján igaznak fogadhatjuk ela Bibliában az apostolok által leírt nagy-pénteki eseményeket. E magyarázat utána csoda az egyes törvényszerûségek egy-beesésében van. Ezt a hívõ ember Istenirányításának, a gondviselésnek tudja be.Ez elõttünk ismeretlen, megfoghatatlan.Mégis, az emberi hit legyõzhetetlen, mertnagypénteket a feltámadás, a húsvét kö-veti!

A z alkotásnak 19 pontja, tétele van,és egy nagyon határozott, meggyõ-

zõdésbõl fakadó kerete, ami egyben aszerzõ hitvallása is. Az elsõ tétel címe:„Szabadító jõ” – és ebben még a várako-zás fejezõdik ki („Figyeljetek, kérdezzé-tek, ki érkezik most közétek…”), az utol-só, 19. tétel címe pedig ez: „Szabadító Õ”(Mindezekbõl kiderült hát: „Isten elküld-te Szent Fiát”). Így nagyon világos és egy-értelmû a keret: Szabadító jõ – SzabadítóÕ. Egyetlen egy betû a különbség, mégismicsoda hatalmas különbség a remény-ségtõl a beteljesedésig.

A passió (és szerzõje) igényli, hogy nehagyományosan, a kereszthalállal feje-zõdjék be a mû, hanem szükséges, hogy atörténelmi hûségnek megfelelõen a hall-gató átélje a golgotai kereszt utáni esemé-nyek lelkiségét is. Évszázada, vagy talánannál is régebben nem volt baj, vagy nemvolt hiányérzet, hogy a passió a kereszt-halállal fejezõdik be, mert akkor még atemplomhoz, a hitélethez ragaszkodóknagypénteken gyászolva emlékeztek akeresztfa drámájára, az ártatlan Bárányhalálára, temetésére, és szívükbe foga-dott bûnbánattal hazamentek. Ugyanisteljesen természetes volt, hogy a feltáma-dás ünnepén felzengett a kórus: „Hallelu-ja, feltámadott”, beteljesedett a halál fe-letti gyõzelem. Agyorsuló idõben élõ em-bernek szüksége van lelki értelembenazonnal tudni, hogy a kereszt után nincsszünet, hanem azonnal bizonyosság kellneki: mégiscsak Istené, az élet Uráé azutolsó szó.

Károlyfalvi Zsolt alkotása, passiójaszépen követi az eseményeket, de min-den egyes ponton interpretációra, hely-zetértékelésre ösztönzi hallgatóját. Úgy,hogy a darab hallgatója önmaga gondjai-val is képes találkozni.

„Szabadító jõ”, akire „régótavártunk”, s már itt szembesülünk a gyászés a halál problémájával, mert a szerzõLázár halálára utal. Itt van a halál, mostmi lesz: régóta vártunk Rád, Jézus. Õ, aSzabadító jõ!

Jézus népszerû és ez ki-váltja a papok kritikáját, haragját.Avilág-történelem legszelídebb alakjára ki-mondják, hogy „Jézus veszélyes, túlontúlhíres…” A hatalom mániává vált a szá-mukra, s ennek érdekében ölni is készek.

a halál elõtt egy kis eny-hülésre, balzsamra van szükség, ezért acím: Betániai balzsam, aminek a lényegea hála kifejezése. Mária Magdaléna mond

köszönetet mindazért, amit Jézustól ka-pott. Lehet, hogy nekünk is hálásabbak-nak kellene lennünk Jézussal szemben?Mi is olyan racionalisták (ésszerûen oko-sak) vagyunk, mint Júdás? Milyen mo-dern demagóg szöveg Júdásé, amikor azthajtogatja, hogy ez a kenet sok pénztmegér, és – képmutatóan hozzáteszi – aszegényeket lehetett volna belõle etetni.(Csak hetekkel ezelõtt is hallhattunkilyen Júdás-hangokat.)

a politikai kihívás,mondván „Róma nagy”. Egy felkelõfegyveres harcra biztatja Jézust, tudva,hogy Róma erõs és nagy, a csatában rá isszükség lenne. Sõt, hátha õ lehetne a zse-niális hadvezér. Szellemesen szól a Zélótakísértés: „Mert Róma nagy, és oly erõs! Jé-zus, kérlek, légy kissé rámenõs.” Jézus er-re a kihívásra nem válaszol.

Lévi, azaz Máté elhívásá-nak jelenete, aminek a lényege Jézus sza-va Lévihez és hozzánk: Kövess engem!Lévi-Máté pedig bizonyságot tesz arról,hogy „lelki békét így nyertem.”

csodálatos évek – „azótatart boldogságunk, mióta Jézussal járunk,csodálatos évek teltek el.” Lehet, hogyboldogtalan életekbõl nem a pénz vagy asiker, a hírnév vagy a karrier hiányzik,hanem Jézus?

Jézus lelke megrendül,egyrészt a közelgõ halál miatt, másrésztattól, hogy kis létszámú csapatában árulóvan. Jézus megrendültségében mégis újtórát, új törvényt ad: „Hogy egymást sze-ressétek.” Tudja, ki az áruló, de nem adjaki nekik, nem mutat rá, hogy meglincsel-jék, hanem kölcsönös szeretetre biztatjaõket, és persze minket is.

a címe „Vívódás”. Mertközel az óra, s ez a kísértésnek már egynagyon magas szintû megjelenése. Jézusföldi halálában az a rettenetes, hogy lettvolna hozzá ereje, hogy kikerülje. De mi-ért is ne kerülhette volna ki? Ez a vívódás!Szenvedés, fájdalom, halál – kimondaniis félelmetes.

az elfogatás. Szelídváddal fogadja ellenségeit, akik bosszú-szomjasan törnek rá. Egy pillanatra semjut eszükbe a kérdés, hogy mit is vétettnekik?

a nagytanács elõtt – ezmár a kihallgatás. A szerzõ hûen adjavissza a papokkal kapcsolatos jelenetet.

logikusan követke-zik Pilátus, a római hatalom, a földi hata-lom megtestesítõje, aki azt hiszi, hogy õ

irányítja a történelmet. Bár ártatlannaktalálja Jézust, de okos politikusként en-ged a papok követelésének.

A többi tétel pontosan követi az ese-ményeket, nem is akarjuk tovább sorjázniõket, hanem csak említés szintjén, mintfájdalmak férfija, oly bizonytalan, „Miértféltek”, üres a sír, feltámadt az Úr, és a 18.tétel – „Valamit kerestem” – lényegébenegy tanítvány, akár mai tanítvány vallo-mása is.

Végül a keret: Szabadító Õ!A zenéjét még nem hallhattam, de

nagy várakozással tekintek elé, és nagyszeretettel hívok-várok másokat is a be-mutatóra, illetve az ismétlésre. Az elõ-adások idõpontjai:

– március 24., virágvasárnap, 17 óra;– március 31., húsvétvasárnap, 18 óra.

Elsõ tétel:

Második tétel:

Harmadik tétel:

Negyedik tétel:

Ötödik tétel:

Hatodik tétel:

Hetedik tétel:

Nyolcadik tétel:

Kilencedik tétel:

Tizedik tétel:

Tizenegyedik tétel:

[ 4 2002. feltámadás hava OROSHÁZI HARANGSZÓ

Ribár János:

„Szabadító jõ!” – Passió 2002Szerzõ: Károlyfalvi Zsolt

Konfirmáció 2002

Gyökerezzetek meg és épüljetek felõbenne, erõsödjetek meg a hit által,amint tanultátok, és hálaadásotoklegyen egyre bõségesebb. [Kol 2,7]

M ár csak két hónap van hátra akonfirmációi elõkészítõbõl.

Most a csoportot érintõ legfonto-sabb idõpontokat szeretném közre-adni.

kon-firmandus táborba utazunk, Csö-mörre. Az ottani evangélikus egy-házközség ifjúsági házában kapunkszállást, és erõsödhetünk lélekbenbeszélgetések, éneklések, igehallga-tás által.A konfirmációi vizsgára

kerül sor, a Gyõry-te-remben. Várjuk a kedves szülõkönkívül a keresztszülõket, rokonokat,és természetesen gyülekezetünktisztségviselõit, illetve minden ér-deklõdõ tagját!

ünnepi isten-tisztelet keretében vallják meg hitü-ket a konfirmandusok, s elõször él-hetnek az úrvacsora szentségével.Kérem, hordozzák imádságaikbanezeket a fiatalokat, hogy otthonratalálhassanak a gyülekezetben, s necsak hallják, de meg is hallják JézusKrisztus hívó szavát: „Kövess en-gem!”

Április 26. és május 1-je között

május 25-én, 15 órakor

Május 26-án 10 órakor

Skorka Katalin

5 ]2002. feltámadás havaOROSHÁZI HARANGSZÓ

Magvetés, öntözés,palántanevelés…

E zek a szavak mindannyiunknak a ta-vaszi munkákat juttatják eszünkbe.

Magam most meghatottan és Isten irántihálával gondolok arra, hogy óvodánkbana címben szereplõ szavak nem csak udva-runk kertjének megújítását jelentik. Lelkiértelemben is sokat jelentenek mindany-nyiunknak. Hiszen a gyermekek fogadá-sával, az egész évben zajló folyamatos,keresztyén neveléssel, Isten igéjének to-vábbadásával valósul meg mindaz, amitUrunk ránk bízott. Mondjuk el embertár-sainknak, fõleg a kicsinyeknek, hogy azÚr Jézus mindig velük van, hogy szeretiõket és vigyázz rájuk. A gyermekek azóvodai évek során megismert bibliai tör-ténetek segítségével élik át, értik meg Is-ten szavát. Újra és újra átélik – egymássalés az õket nevelõ felnõttekkel – azt a lelkiközösséget, amely védi, óvja, erõsíti õket.Éppúgy, ahogy a tavaszi idõben a piciny-ke palántát a gondoskodó szeretet.

Az elmúlt hetekben reménykedõöröm járta át , hiszen jó néhányfiatal szülõ úgy kereste meg óvodánkat,hogy érezhetõ volt az elsõ bemutatkozópercek után a jóindulatú érdeklõdés: be-széljünk az óvoda nevelõ munkájáról, ar-ról, hogy mit is jelent a keresztyén nevelésa mindennapok során. E beszélgetések-bõl egyértelmûen kiderült, mennyire fon-tosnak érzik a szülõk azt, hogy gyerme-keik ne csak a látható világról szerezze-nek ismereteket, hanem teljes világképetkapjanak, legyenek információik a látha-tatlan világról is.

Óvodánk programja különösen is fon-tosnak tartja a gyermekek transzcendenskapcsolatának kialakítását, megerõsíté-sét, ezért csak hálával gondolunk Urunk-ra, hogy egyre-másra küldi hozzánk a ke-resõ embereket, akik úgy érzik: gyerme-keik életében a keresztyén értékeknek ki-emelt szerepet kell kapniuk.

Érezhetõ a szülõk érdeklõdésében,hogy gyermekeiknek nyugodt, szeretet-teljes légkört kívánnak biztosítani, ezértesett a választásuk a beiratkozás soránevangélikus óvodánkra.

Mindannyian érezzük annak súlyát,hogy keresztyénként minden egyes gyer-mekért, minden családért felelõsek va-gyunk. Azt is tudjuk, hogy ezeket az ál-dott lehetõségeket nem mi alakítjuk ki,hanem az Úr Jézustól kapjuk, ajándék-ként. Éspedig azért, hogy igazi tanítvány-ként törekedjünk arra, hogy az evangéli-um jó híre minél több emberhez eljusson.

Feltámadás ünnepére lélekben is ké-szülve kívánunk mindenkedves Testvérünknek.

szívünket

áldott ünnepeket

Révészné Tóth Erzsébet, óvodavezetõ

Nagy Ervin:

E zzel a rövidítéssel (vagy hasonlóval)régi korok emberei tesznek bizony-

ságot hitükrõl nekünk, maiaknak. Síro-kon olvasható sokhelyütt, magam a szat-márcsekei temetõben találkoztam e be-tûkkel, ott, ahol a híres csónak alakú fej-fák, valamint Kölcsey Ferenc síremléke istalálható.

De vajon ahol nem látok ilyen, vagyehhez hasonló írást a sírokon, ott nem a„Boldog FelTámadás ReményeAlatt” bú-csúztak el az elhunytaktól? Merthogy eztjelenti az öt betû. Végleges lett volna azelválás, a távozó örökre kiesett volna a lé-tezésbõl? Úgy tûnik, hogy a halottaknak,a halálnak sokak életében, gondolataibannincs helye…

Akik ismernek, tudják: szeretem a te-metõket. Feleségemmel – ismeretlen vá-rosban járván – nem mulasztjuk el azt,hogy egy-egy sírkertbe belépjünk, otttöbb-kevesebb idõt eltöltsünk. Hasonlít-hatatlan hangulata van a sírok közötti sé-tának.

Számunkra bármely temetõ (nohamindkettõnknek vannak halottaink) nemszomorú hely – más, sokkal több. Létünkteljességének átéléséhez segít. Krisztus-ban hívõ ember számára a temetõ nem fé-lelmetes, nem riasztó hely. Legfeljebb el-csendesedésre, elgondolkodásra késztet.

Elgondolom – képeket nézve, régi ko-rokról olvasva –, hogy régen a temetõegy-egy gyülekezet temploma mellettvolt. Kifejezve azt, hogy akik korábbankörülöttük éltek, de , azok to-vábbra is az ott maradottak életének ré-szei – csak máshogyan. A lelki valóságotkomolyan vevõ ember mindezt így tudjalátni. Bár a gyász akkor is gyász, a szomo-rúság akkor is szomorúság, a sírás akkoris sírás. És mégis: mindeznyugodhat.

Egy kortárs szolnoki alkotó így ír egyhajdan volt békési temetõrõl: „… fejfákhelyett apró, derûs külsejû fabábuk, faba-bák bukkannak föl… Öregemberek, há-borús katonák bábui, egymáshoz simulószerelmesek alakjai tûnnek elõ… A halál-ra békésen, befelé forduló mosollyal gon-doló emberek megzavarhatatlan nyugal-ma árad ebbõl a korhadó panoptikumból.Lelkek jelenlétét érezni ebben a temetõ-ben, s egyben a természet és az embermélységes azonosságát is…”

Gyakran jutnak ezek a sorok,amikor itteni temetõink kõrengetegébenjárok. Itt-ott lehet csak látni egy-egy szé-pen faragott kopjafát. Mintha meg akar-nák örökíteni az elhunytak emlékét – hol-ott hitünk szerint

Jó lenne újra megtanulni harmóniá-ban élni a teremtettséggel. Újra megtalál-ni a helyünket a teremtett világban, úgy,ahogyan Teremtõnk akarja. Bleilleszked-ni abba a rendbe, ahogyan Õ alkotta mega világot. Mert mindenkinek megvan ahelye, és mindennek megvan az ideje is.

Ha ez sikerülne, akkor mindennekmeglátnánk a helyét az életünkben. Így aszenvedést és a veszteséget is el tudnánkfogadni, fájdalommal ugyan, de békes-séggel.

Így láthatjuk életünk teljességét, halá-lunkkal együtt. S így azt a helyet is, amelyjelzi sorsunkat. De nem végsõ sorsunkat!Benkõ Samu e szavakkal kezdte búcsúzá-sát 1977-ben a házsongárdi temetõbenKós Károlytól, az erdélyi írótól és épí-tésztõl:

„A Férfiú, akit ide kikísértünk, s akitõlmost elbúcsúzunk, ezt a helyet, a temetõtsoha nem tartotta az enyészet, a semmivéválás birodalmának. Históriai ihletett-séggel fedezte fel, hogy pompás fekvésûcintermeink, temetõink mindmegannyiõrhelyei az Életnek. Õrálló helyek, ahon-nan dolgos múltú õsöktõl munkálkodóéletre és helytállásra nyer intelmet a ma-radék.”

Élni tanulva így tanulhatunk egyúttal– talán furcsának hangzik – meghalni is.Mert élni az képes igazán, aki meghalni istud. Tudnunk kell arról a végrõl, amelykomolyan veendõ, de nem abszolút vég.Lehetõségeink halálosan komoly lezáró-dása, de minden eviláginál egyértelmûbbIsten színe elé kerülés. Ha ott majd az Õkezében szeretnénk lenni, akkor megta-nulhatunk már ebben az életben ott nyu-godni!

Maga Jézus Krisztus tanított így: bol-dogok a gyászolók, mert õk vigasztalástnyernek. Akik a létezés teljességét nemakarják önmaguk elõl elrejteni, akikszembe mernek nézni az élet töredékes-ségével, s ezt nyitott szívvel tudják meg-tenni: azok tudnak igazán Krisztus ke-gyelméhez folyamodni. S akik merikmeglátni az azok ismerik fel,hogy az a sír üressége is…

Ezért (ismét Benkõ Samut idézve) le-het a halál láttán „nagy a mi gyászunk, denagy a mi vigasztalódásunk is!”

elõrementek

reménység alatt

van, Aki megörökíti õket.

ürességet,

eszembe

B.F.T.R.A.

[ 6 2002. feltámadás hava OROSHÁZI HARANGSZÓ

Ribár János:

E zzel a címmel született meg a Ma-gyarországi Egyházak Ökumenikus

Tanácsa teológiai és szociáletikai bizott-ságának úgynevezett politikai ajánlása,még 2001 júniusában.

Az ajánlásnak összesen 13 pontja van,ebbõl emelünk ki, illetve tárunk az olva-sók elé néhányat, kommentálva, értel-mezve szövegeiket, mert érdemes egy kisidõt szentelni megismerésükre, szüksé-ges elgondolkodni felettük.

1.) Az egyház és a keresztyén ember atársadalmi, politikai kérdésekben is fele-lõsséggel tartozik az Õ Istenének, ezértfontos az, hogy a hívõ emberek is átgon-dolják és megvitassák ezt a kérdést. Istenigéjére figyelve és az igéhez kötött lelkiis-merettel kell tudnunk dönteni az elénkkerülõ kérdésekben. Isten és az emberekelõtt fontos kialakítani a vállalható, fele-lõs közéleti magatartást.

2.) Keresztény hitünk és társadalmi fe-lelõsségünk összetartozóak, és bibliaigyökerekkel rendelkeznek: „Isten megál-dotta õket és ezt mondta nekik Isten: Sza-porodjatok, sokasodjatok, töltsétek be éshódítsátok meg a földet. Uralkodjatok atenger halain, az ég madarain és a földönmozgó minden élõlényen!” [1Móz 1,28]Itt az uralkodásnak egy Isten akarata sze-rinti változatával van dolgunk, ami ép-pen nem az élõsködés és a rablógazdálko-dás, hanem az óvás, féltés, szeretés, meg-õrzés, gyarapítás. A prófétáknak is na-

gyon komoly szociális és politikai felelõs-ségük volt. Ehhez jobban meg kellene is-mernünk Jeremiás és Ámósz próféták éle-tét. Meglepõdnénk, mennyire benne vol-tak koruk társadalmi és politikai életé-ben! Bár Pál apostol rómaiakhoz írott le-vele nem a demokrácia keretében szüle-tett, mégis nagyon tanulságos annak 13.fejezetét éppen ebbõl az összefüggésbõlnézve átolvasni és átgondolni. Példakéntlehet még említeni a 16. századi magyarreformátorokat: milyen hatalmas felelõs-séget vállaltak és hordoztak a három rész-re szakított országban a magyar hazáért,jövendõjéért, s teremtették meg a magyarirodalmi és kulturális élet alapjait. Közöt-tük is kiemelkedõ volt Bornemisza Péter.Érdekességként említendõ egy bizonyosKrman Dániel, aki a Rákóczi-féle sereg-ben még a zászlót is vitte! Modern példa-ként pedig D. Bonhoeffert említhetjük,aki annyira részt vett a közéletben, hogyaz az életébe került. Felismerte a fasizmusdémonikus veszélyét, meghozta teológi-ai döntését, s ebbõl fakadóan kémkedett anácik ellen.

3.) A politikai életben felelõs szerepetvállalóknak meg kell felelniük a legalap-vetõbb etikai követelményeknek és a po-zitív emberi tulajdonságoknak. Keresz-tyén ember csak keresztyén etikai mér-tékkel mérheti a politikai életben szerep-lõket. Milyen a beszéde, stílusa, mások-hoz való hozzáállása, szociális érzékeny-

sége (pl. megszavazta-e a nyugdíj emelé-sét, akarta-e a diákhitelt, akarja-ea határokon kívül rekedt magyar testvé-reinket, miképpen gondolkodik GYES-rõl, GYED-rõl, árakról, stb.)

4.) A MEÖT teológiai és szociáletikaibizottsága politikai ajánlásának 13. pont-ja így hangzik: Feladat a „pártprogramokvizsgálata az általunk fontosnak tartott ésképviselt értékek tükrében”. Ehhez csakannyit tennénk hozzá, hogy mindez egy-értelmû: az általunk fontosnak tartott ér-tékek, azaz keresztyén értékek, úgymintIsten igéjének követelménydimenziója(törvény) és kegyelemdimenziója (evan-gélium). Apártprogramokat nekem, mintkeresztyén embernek, kizárólag keresz-tyén látószögbõl kell vizsgálnom. Mertha nem keresztyén a látásom, akkor ke-resztyén sem vagyok. Akkor nem Isten-nek engedelmeskedem. Ezért az igazikérdésem – innen és túl a gazdasági kér-déseken –: melyik az a párt, vagy melyekazok a pártok, amelyik, vagy amelyek aleginkább megfelelnek az én keresztyénelvárásomnak és elkötelezettségemnek?A keresztyén elkötelezettségem pedignem magamtól van, hanem Isten plántál-ta a szívembe. Ennek a fényében nagyonegyszerû a döntésem. Olyanok elképze-lésére nem mondhatok igent, akik Istenügyét jelentéktelennek, semminek, ósdi,elavult dolognak, lejárt garanciájú dolog-nak tartják.

segíteni

Felelõs keresztyén részvétel

A húsvét mozgó ünnepeink közép-pontja, napja a tavaszi napéjegyen-

lõséget (március 21.) követõ holdtölteutáni vasárnapra esik. Az emberiség tá-volabbi történelmében a húsvét eredeti-leg a nomád pásztorkodással foglalkozótörzsek tavaszi ünnepe volt, amely a fia-tal állatok feláldozásával járt együtt (bá-rány ünnepe).

A zsidóknál az egyiptomi szolgaság-ból való szabadulás emlékünnepe lett. Akereszténység mai gyakorlatában Jézusfeltámadásának emléknapja. Az áldozatihúsvéti bárány húsát az ünnep alkalmá-val elfogyasztották. Ezt tette Jézus is ta-nítványai körében, az utolsó vacsorán.„Vala pedig húsvét… és a‘ pogátsás inne-pek elsõ napján, mikor az húsvéti bárány-nyal áldoznak vala, mondanák Jézusnakaz õ tanítványai: Hol akarod, hogy el-

menvén megkészítsük a‘ te életedre a‘húsvéti bárányt?”

A húsvéti ünnepeket minden vallás ésnemzet a maga bevett szokásai szerintünnepli. A húsvét két legnépszerûbb ma-gyar népszokása az öntözés v. locsolko-dás és a tojásfestés. Mindkét szokást fa-lun és városon máig is gyakorolják, nép-szerûségük még nem látszik csökkenni.

A locsolkodók tojást kapnak ajándék-ba. Persze ezt el is várják. Talán ezért vanaz, hogy a locsolóversek többségében atojást emlegetik:

Húsvétkor a zsenge faleveleken mégfriss a tavaszi festék. Ha a báránynak nap-kelte elõtt vérét vették, gyenge húsa idõ-ben bográcsba kerül. Ott páráll, bugybo-rékol, s végül, amikor a sûrû paprika – aszín – is rákerül, ehetõ bizonyossággá lé-nyegül. Az ünnepi asztalnál a tányérokfölött összevillannak kések, villák. Idõvela borospoharak derekát is megfogják atort ülõk, az elsõ poharat a bárányra eme-lik, a következõt arra, aki fõzte. A harma-dikat meg arra, akit megilletett volna elõ-szörre.

„Harangoznak húsvétra,leszakadt a tyúklétra.Kezdõdik a locsolás,nekem is jut egy tojás.”

Verasztó AntalAkadnak persze tréfásabb versek is.

Ahúsvétibárány-áldozat ma már a rit-kább ünnepi események közé tartozik, selkészítési módja is különbözõ. Ha bog-rácsba kerül, mindennapi szokásainkszerint, csontját is megtörik…

Húsvét és a húsvéti bárány

7 ]2002. feltámadás havaOROSHÁZI HARANGSZÓ

Dr. Kiss A. Sándor:

„Mert én veled vagyok…”

Folytatás a 8. oldalon

[ApCsel 18,10]

947 márciusának elején futótûzkéntterjedt el az országban (így Szege-

den is), hogy a kormány el akarja törölni akötelezõ hitoktatást, azaz fakultatívváakarja azt tenni. Március 19-én Szegedközépiskolásai és az egyetemi karok hall-gatói a Dóm teret megtöltve gyülekez-tek, hogy tüntetésükkel kinyilvánítsák afakultatív hitoktatás bevezetése elleni til-takozásukat, mivel úgy ítélték meg, hogyez egyfajta „elsõ lépés” a vallásoktatásteljes megszüntetésére, az ateizmus beve-zetésére.

A rendõrség szét akarta oszlatni a di-áksereget, ami nem sikerült. A tumultus-ban néhány nagyobb diákot bevittek arendõrségre. Az ifjúság áradatként höm-pölygött végig Szeged utcáin, a tankerü-leti fõigazgatóság felé. Az utca teljes szé-lességében vonuló tömeg miatt leálltminden közlekedés.

A fõigazgatóság elé érve a diákkül-döttség követelte Janson fõigazgatótól:intézkedjék, hogy ne szüntessék meg akötelezõ hitoktatást az iskolákban. Köz-ben a munkáspártok küldöttei is megje-lentek a fõigazgatónál, és közölték vele,hogy ez fasiszta tüntetés, amit az iskolákigazgatói és a tantestület klerikális tagjaiszerveztek, ezért ítélje el, és állíttassa fe-gyelmi elé az igazgatókat, diákokat.Mindezek után Janson fõigazgató kivizs-gálást ígért.

„A fõigazgatóság elõl az állandóannövekvõ diáksereg a rendõrkapitányságelé vonult, ahol ismét kórusban köve-telték az elfogott diáktársak szabadon bo-csátását.” (Korabeli újsághír) A kapitány-ság bejárata elé – egy szakasznyi rendõrmellé – keresztben egy terepjárót állítot-tak, a behatolás megakadályozására.

A tömegben mellettem állt egy diák-lány, akit Ónozó Lajosné és Takács Lajos-né (anya és lánya) így inzultált: „Eredj ha-za, te kis ringyó! Ne tüntess! Talán azt hi-szed, hogy a papok vesznek majd nekedruhát? Csak a papi cafkáknak vesznek!”Ezeket hallva kértem õket, hogy hagyjákabba az inzultálást. Erre egyikük a közel-ben álló rendõrt hívta, mert szerintük énszidtam a demokráciát és azt kiabáltam:„Szar erre a demokráciára, ahol verik adiákokat! Majd mi fogunk itt rendet te-remteni! Rajta, fiúk!” (Jegyzõkönyvi rész-let) Én izgattam volna így a diákokat?Hiszen olyan szavakat adtak a számba,amiket mindig is kerültem.

Végül a rendõrök bevittek a kapitány-ság épületébe, és egy szobába löktek be,ahol két „fogdmeg”, azaz „verõlegény”öklözéssel kezelésbe vett: „Na, te büdös,klerikális, fasiszta; kell-e neked hittan?”(Ennek eredményeként másnapra szépsötét monoklijaim lettek.) Késõbb bejöttegy rendõrtiszt: „Hagyjátok abba, a kétasszony jegyzõkönyvileg igazolja, hogyez a csirkefogó lázított a demokrácia el-len.” Attól az éjszakától a fogda lakója let-tem, több diáktársammal együtt.

A Dél-Magyarország címû újság már-cius 23-án ezt írta a 19-ei eseményekrõl:„A szegedi rendõrség államvédelmi osz-tálya 17 egyént ( közép-iskolásokat) internált.”

Leponyvázott teherautón vittek ben-nünket Budapestre, azAndrássy út 60-ba.A kocsi mindkét végében 2-2 géppiszto-lyos rendõr vigyázott ránk, hogy meg neszökjünk. Az Andrássy út 60-ban egy na-pot töltöttünk, nem éppen rózsás körül-mények között. Innen a Buda-Dél Inter-náló Táborba vittek, amely a Budaörsi útilaktanyában volt. Az ottani négy ezred-ben akkor már több ezer internált rabos-kodott. Ahogy a rabomobilokkal megér-keztünk a laktanya udvarára, a tábor la-kói az ablakokból kikiabálva üdvözöltekbennünket: „Éljenek a szegedi diákok!Stramm gyerekek vagytok!” Jó volt a tá-borbeli hírszolgálat. Mindenrõl tudtak,késõbb mi is tudtuk, mi történik az or-szágban.

A táborban egy terembe tereltek ben-nünket, ahol egy asztalka és 2 szék volt.Az épületünkben a „politikai bûnözõk-bõl” álló 4. ezred volt elhelyezve. E szer-dai napon volt a levélírás napja, de ne-künk nem volt sem borítékunk, sem bé-lyegünk. Az ezred összeadott mindenki-nek egy felbélyegzett borítékot, papírt,ceruzát (tinta tilos volt). Megmondták arabtársak, hogy milyen címre írjanak azotthoniak, és mirõl nem szabad írnunk,hogy az „ELLENÕRIZTEM” pecséttel ki-menjen a levél.

A sima parkett nem volt éppen ké-nyelmes fekvõhely, de ha valaki fáradt ésálmos, azon is lehet aludni. Takarónk anagykabátunk volt. Az étkezésünk semvolt valami változatos. Reggel „zupa”(rántott leves), egész napra pedig 10 dkgkenyér, ebédre és vacsorára bableves.

A szomszéd kisszobában négy katoli-kus pap volt elhelyezve, szintén internál-tak. Õk minden reggel és este miséztek.Ezeken esetenként négy fõvel (ennyi fértel a kis szobában) mi is részt vettünk. Len-gyel Pali bölcsészhallgató (aki kenyeres

pajtásom lett) és én – bár evangélikusokvoltunk –, „egy az Isten” alapon szinténrészt vettünk a misén. A latin szövegbõlvajmi keveset értettünk (majdnem csak aMiatyánk imát), de az így is lelki vigaszulszolgált.

Eléggé el voltunk keseredve. Nagy-péntek reggelén P. József orvostanhallga-tó rabtársunk, a Zsán, így fakadt ki: „AzIsten elhagyott bennünket. Azért tüntet-tünk a hitoktatás mellett, hogy cserbenhagyjon, éhezzünk és csupasz parkettenaludjunk, takaró nélkül?” Többen rászól-tunk: „Zsán! Ne káromold az Istent! Meg-lásd, nem feledkezik meg rólunk.” Ígybiztattuk õt és egyben magunkat is. És ek-kor, alig pár perc múlva, jött a vad Már-kus rendõr tizedes, az ezredparancsnok:„Szegedi diákok, sorakozó! Utánam, le azudvarra!” nemigen tudtuk elképzelni,hogy mi lesz. Az udvaron nyolc nagy, „fe-hér fityulás”, búzavirágkék ruhás irgal-mas nõvér állt, óriási ruhás kosarak mel-lett. A nõvérek mindenkinek egy katonaipokrócot, egy kispárnát, egy törölközõtés egy vászonzsákocska-csomagot adtak.A zsákocskákba 1 kg-os vekni, 10 dkg do-bozos margarin, 1 doboz sûrített tej, 25dkg kristálycukor, 250 g-os olajos halkon-zerv, egy arasznyi szalámi, csokis keksz,szappan és levélpapír, felbélyegzett borí-tékkal volt beletéve, mindez valóságoskincsnek számított. Beszélgetnünk nemvolt szabad velük, de a nõvérek közölték,hogy a zsákocskákba rakjuk bele a mosnivalót és a nevünket is tegyük bele egy cet-lin, hogy ha majd visszahozzák, minden-ki a magáét kapja meg. Rendszeresenmosni fognak ránk, és minden héten to-vábbi élelmiszercsomagot kapunk. Íme,Isten tényleg nem hagyott el bennünket!Hálás szeretettel gondolok még ma is azirgalmas nõvérekre.

Azon a nagypénteki éjszakán, amikormár úgy tûnt, hogy mindenki alszik (sõt,egyesek horkoltak is), én még nem alud-tam. Egyszer csak a Zsán fekhelyénél egyárnyék térdelt fel. A halk mormolásábólezt értetten ki: „Uram! Bocsásd meg a reg-geli káromlásomat. Nagyon gyenge vol-tan, de Te visszaadtad a hitemet.”

Húsvétkor a katolikusok a tábor ud-varán vettek részt szentmisén. Mi, Palibarátommal a volt kultúrteremben, refor-mátus istentiszteletre mentünk. Evangé-likus szolgálat nem volt. Ekkor vettemelõször a református szertartás szerint os-tya helyett kenyérkockával és borral Úr-vacsorát.

1

egyetemistákat és

Emlékezés 1947 húsvét hetére

[ 8 2002. feltámadás hava OROSHÁZI HARANGSZÓ

Ribár János:

Ünnepi mûsorfolyam

Vasárnapi istentiszteletés közgyûlés

Megnyílt egy kiállítás is…

2 002. március 15. és 17. között három-napos sorozatra került sor gyüleke-

zetünkben, ami összesen öt nagyon szépalkalmat jelentett. Az utolsóról eltávozó-ban levõ hittestvéreink egyike sugárzóörömmel mondta a Gyõry-terem kijáratá-nál, hogy akik ezeket az alkalmakat ki-hagyták, nem tudják, hogy milyen szé-pet, lélekemelõt, csodálatosat mulasztot-tak el. Valóban. Nagyon örülök annak akb. 100–110 testvérnek, akik a két estén ésvasárnap délutánon részt vettek a felejt-hetetlen alkalmakon, de nagyon hiányoz-tak azok, akiknek szintén nagyon jót tettvolna az a hangulat, zene, ének, vers éspróza, amit alkalomról alkalomra kap-tunk mindannyian. A Bornemisza PéterTársaság minden jelenlevõ tagja messzevárakozáson felül meglepett és lenyûgö-zött bennünket. Szeretetük, lelkesedé-sük, az ügyért élni tudásuk megható voltés nagyon tanulságos. Bárkinek jót tettvolna, ha velünk együtt élvezi ezt a na-gyon szép sorozatot. Jót tett volna!

Már csak azért is, mert annyira belesa-vanyodunk, beleecetesedünk a hétköz-napok szöges cipõs, értelmetlen taposó-malmába, hogy szinte már elfelejtkezünkarról: vannak és lehetnek nagyon derûsóráink, amelyek kiemelnek bennünketabból, hogy másokat is megfertõzõ rosszkedvünk legyen. Kár azokért, akiknekugyanebben az idõben semmi elfoglaltsá-guk nem volt, legfeljebb a lélekrombolóés igaztalanságokat sorjázó, vagy eleveszellemtelen brazil sorozatokat ontó ke-reskedelmi televíziók valamelyikérebambultak üres tekintettel, esetleg kihûlõteát szürcsölve. Ahelyett, hogy itt lettekvolna velünk estérõl estére, vasárnap dél-után, és élvezték volna Antal Imre citera-,tekerõlant- és dorombjátékát, Antalné Se-bestyén Ágnes ritmusos mozgással elõ-adott éneklését, valamint a nagyon tanul-ságos bizonyságtételeket a klasszikus ér-telemben példaértékû Szépfalusi István-ról (+69, 2001), mívesen elõadott életmû-vérõl. Ebben a meghatóan hiteles az volt,hogy özvegye – aki éppen 1 esztendõvelezelõtt veszítette el az ausztriai szórvány-ban élõ magyarok közt szolgáló evangéli-kus lelkész férjét – hittel, alázattal, igébekapaszkodva tett bizonyságot arról, ho-gyan lehet, kell, szabad az özvegységetelhordozni. Az csak természetes, hogyférjére emlékezve sokszor lett könnyes aszeme, de nagy lélekkel mindig felül tu-dott emelkedni a saját fájdalmán. Mindenismerhetõ bánata ellenére csupa derû,

kedvesség, figyelmesség volt, s csak biz-tatni tudta két útitársát, Imrét és Ágnest.Õk pedig zengték az éneket, a Gyõry-te-rem csodálatos régi dallamokkal telt meg.Akik ott voltak, tudják, hogy kár lett vol-na kihagyni.

Harmati püspök úr és felesége, PolgárRózsa gobelinmûvész szombaton dél-elõtt érkeztek meg, hiszen idõ kellett a go-belin-kiállítás megnyitásának elõkészü-leteihez. Velük érkezett Jankó Katalin iro-davezetõ is. Vasárnap délelõtt az „Erõsvár…” énekkel kezdõdött az istentiszte-let, és sok százan hallgatták a Judica va-sárnapi evangéliumról [Jn 11,45kk] szólóigehirdetést. Ez az a jelenet, amikor a zsi-dó fõpapok elhatározzák, hogy Jézustmindenképpen likvidálni kell, mert még-is jobb, ha egy ember veszik el, semmintaz egész nép (feletti hatalmuk). A püspö-ki igehirdetés elsõ felében világos párhu-zamot vont korunk lelki eseményeivel,hogy mennyire tipikus és jellemzõ azárulkodás, a féltékenység, de mégis a le-gyõzött lett a gyõztes. A befejezõ oltáriszolgálatban a Fénysugár Klub megáldá-sára is sor került. Iskolánk gyermekkóru-sa és a Bornemisza Péter Társaság szépénekkel gazdagították az istentiszteletet.

Közvetlenül az alkalom után egy va-lóban rövid közgyûlésre került sor, amitaz egyházközség felügyelõje, Jantos Ist-ván vezetett le (tisztségének megfelelõ-en). Elsõ pontként felidéztük a FénysugárKlub létrejöttének gondolatát, mely utánigen tartalmas és komoly köszöntéseketmondtak országgyûlési képviselõink, Dr.Varga István és Dr. Dancsó József. Elõbbia 6. számú választókerület képviselõje-löltjeként is szólt a megjelentekhez, ígére-tet téve a Fénysugár Klub támogatására,következõ képviselõi ciklusában is. Eze-ket a szavait elõre hitelesítette Pleskó Pálvárosi képviselõ, s máris 50 000 Ft-ot bo-csátott a Fénysugár Klub rendelkezésére,adományként. Köszönettel vettük.

Dr. Varga István képviselõ azokat a té-nyeket is elmondta, hogy az 1994–98 kö-zötti szocialista ciklusban 13%-kal csök-kent a nyugdíjak vásárlóértéke, míg apolgári, azaz a mostani kormány idejealatt majdnem 16%-al nõtt ugyanez a vá-sárlóérték. Ezek olyan számok, tények,amelyekkel nem lehet vitatkozni. Emel-lett különösen döbbenetes az, hogy kiknem szavazták meg a Parlamentben a

nyugdíjak emelé-sét 2001. decemberé-ben! Az indítványt a polgári kormány ter-jesztette az országgyûlés elé, és a szociáli-san érzékeny ellenzék nem szavazta megaz emelést!

A Fénysugár Klubnak máris közel 100tagja van, és nagyon sok az érdeklõdõ,fennáll annak az örömteli veszélye, hogyaz erre a célra – mintegy félmillió forintért– kialakított helyiséget nagyon gyorsankinõjük. Természetesen megtesszük akövetkezõ lépéseket is, hogy mindez necsak gyülekezeti teherviselés legyen, ha-nem majd hozzájussunk a törvényes le-hetõségek által biztosított normatíváhozis. Addig azonban az egyházközség viselia terheket, a személyi és dologi kiadáso-kat egyaránt. Tesszük ezt az idõs vagyidõsebb testvéreink iránti szeretetbõl éstiszteletbõl.

Közvetlenül az istentisztelet és a köz-gyûlés után a Városi Képtárban – GondaGézának, a Kulturális Kapcsolatok Egye-sülete vezetõjének és munkatársainakköszönhetõen – megnyílt Polgár RózsaKossuth-díjas go-belinmûvész kiállítása.Ezen az alkalmon is szerepelt a bécsiBornemisza Péter Tár-saság zenével ésénekkel, valamint citera és dorombszólalt meg, nagy tetszést arat-va.

Szeretettel felhívjuk mindenki figyel-mét, hogy a gobelin-kiállítás 2002. április17-ig tekinthetõ meg. Kérjük, minél töb-ben nézzék meg és írják be szívük diktáltavéleményüket a vendégkönyvbe!

Megnyílt a Fénysugár Klub

Folytatás a 7. oldalról

Így végül mégis ünnepi hangulatbantelt el a húsvét. Szeptemberben szabadul-tunk. Az irgalmas nõvérekhez visszavit-tük a kölcsönkapottakat, és elõbb nekik,majd a szép kápolnájukban Istennek kö-szöntük meg a segítséget, szabadulásun-kat.

Akapcsolatom nem szakadt meg a nõ-vérekkel. Az áldott emlékû Ráth Klárávaltöbbször váltottam levelet. Õ Bakonybél-ben halt meg 1990-ben, a halotti szentsé-gek felvétele után. Vele egy idõben hunytel (a dunántúli Sitkén) Lengyel Pali, tábo-ri kenyeres pajtásom, a történelemtanár.

Most, 55 év után, a táborbeli húsvétraemlékezve ismét hálát adok Istennek,hogy eddig megõrzött, megsegített, és ezta tanúságtételt megtehettem.

9 ]2002. feltámadás havaOROSHÁZI HARANGSZÓ

Ribár János:

Kedves Mûvésznõ, Kedves Püspök Úr,Kedves Vendégek, Kedves Mindenki!

Himnusz-

Tiszteletet Magyarországnak

Katonapokróc Élet kenye-ré

Anyaság

Folytatás a 12. oldalon

Í me, egy kiállítás, amelyik a legmagasz-tosabb eszmék bizonyságtétele az

anyag merev, s mégsem merev valóságá-ban: a textilmûvészet ideiglenes szenté-lyében vagyunk. A város, az egyházköz-ség, a mûvészetet, a kultúrát szeretõk ne-vében megköszönöm Polgár Rózsa textil-mûvésznek, hogy megajándékozott min-ket szebbnél szebb mûveivel. Pár héttelezelõtt még Delhiben csodálhatták megalkotásait a mûvészet szerelmesei, s Del-hi után most Orosházán. Nekünk ez a ki-állítás olyan öröm, mint a mûvésznek le-hetett 1999. március 15-én az e kormány-tól átvett Kossuth-díj. Igazán helyén valószó itt a metamorfózis. Ha most nem azalkotásokat nézem, csak a tárgyakat, azanyagot, földhöz ragadt látással, transz-cendens értelemben vak szemmel, bioló-giai ösztönöktõl megölt lelketlen lélek-kel, mit is látok: mintegy ruhadarabot. Smi történik az Isten áldotta mûvész kezeiközött: a hétköznapi tárgyból gobelincso-da lesz. A forma, az alakzat teszi, hogy atárgy, a holt, tehetetlen, élettelen tárgycsodává válik? Részben igen. De mégmás is kellhet hozzá: szükség van a mû-vész személyes érzelemvilágára. Nemze-tünk történelmének emberi szintre lebon-tott valóságának életóvó eleme volt a szö-vés: a szövõgyárak elõtti szövés. Itt a lélekfejezõdik ki és a lélek öltözködik fel.

Különös világ a gobeliné. Varázslatosvilág. Ezt most is megtapasztaljuk majd,amikor szépen és nyugodtan megállunkaz alkotások és címeik elõtt, s utána szem-lélõdve elgondolkodunk.

Ha a terembe belépünk – pedig márútközben is érnek –,azonnal szembesülünk az 1996-ban ké-szült Himnusszal. Talán e különlegesenfontos alkotás elõtt idõztem a legtöbbet.Beszélgettem vele. A megnyitóra való ké-szülõdés közben érdekelhetett volna amûvész technikája (egyszer járhattam amûtermében), de azt hiszem, érthetõ,hogy engem, a laikust elsõsorban az átlé-nyegülése érdekel és szólít meg. Kell-e,kellhet-e nagyobb, mélyebb, emelkedet-tebb archetípikus érintés, mint ez a szó,hogy Himnusz, és mint ez a látvány? Azalkotás 240×160 centiméteres álló tégla-lap, monumentális alkotás. De legjobbanaz a tény érint meg, hogy 1996-ban ké-szült, a magyar Millecentenárium tiszte-letére. A hajdani, két-három évtizeddel

ezelõtti nagy nemzeti öntudatsikkasztás-sal szemben az 1996-ban készült alkotásébresztgeti és felébreszti sokféle fájda-lomtól átitatott nemzeti öntudatunkat.Elsõ perctõl és azonnal megérintette a szí-vem. Kölcsey Ferenc elõkészítette szívün-ket a szent rezonanciára. Kimondani iscsak áhítattal szabad, és ennek a mûnekóriási szerepe van abban, hogy a kiállításterme szentéllyé változott. Láttán a lélek-ben történik valami: az alkotás láttán.Nem lett volna szabad tönkretenni nem-zeti öntudatunkat a semmit nem jelentõinternacionalizmus jegyében.

Belépve a terembe, látva a Himnuszt,történni kezd valami fontos a lélekben.Talán ébredésnek nevezhetem. Valamitörténik a szemlélõ lelkében: szabad asz-szociáció. Íme, alul egy oltárasztal: a Kár-pát-medence vízrajzának térképe, a leta-kart asztalon – vagy a letakart oltáraszta-lon. Az asztal, vagyis az oltárasztal üres.De még üresebb a kopár mezõ az asztalhátterében. Ám még sem egészen üres,legfeljebb az emberi ûr lebeg felette, minta teremtés pillanata elõtt, a bibliai arché-definícó, a kezdeti, teremtés elõtti állapot:„A föld még kietlen volt és puszta, amélység fölött sötétség volt, de Isten Lel-ke lebegett a vizek felett”. Itt mintha eztígy olvashatnám: „A magyar haza kietlenés puszta lett, az üresség lebegett felette”– pedig az üres magyar mezõben már ottvannak az emberalakok is. Mint ahogy miis itt vagyunk a magyar valóságban, em-beralakokként. Csak itt a magyar tragé-dia: ezek az emberalakok nem vállalnakegymással közösséget, fizikailag és lelki-leg is elszigetelt emberek – írja Wehner Ti-bor a Polgár Rózsa-albumban. Annyiranem akarnak összetartozni, hogy – tessékmegfigyelni – még az árnyékuk is más-más irányba vetül! Morbus Hungarcius?Magyar betegség? Van-e remény a gyó-gyulásra? Van-e kiút? Vagy bejárat? Vajonmi is az a kapunyílás ott a jobb felsõ sa-rokban? Ha azt kérdezem, van-e reménya gyógyulásra, akkor nemleges választkell adnom. De nem a kétségbeesés hang-ja ez, hanem az igazi irányt látóé: mert hagyógyulásra nincs is remény, de az alko-tásról mégis leolvasom, hogy nem a gyó-gyulás, hanem a gyógyítás a titok. Miregondolok? A keresztre! A golgotai ke-resztre. Látjátok a keresztet? Lássátok akeresztet! Nem ablakkeret keresztje. Ez akereszt! Nem négy részre osztja a képet,hanem tengelyhatása van a számomra.Tengely: minden ezen fordul meg! A ke-

reszten, a keresztyénségen – mondanomsem kell, akik felfedezik a tengelykeresz-tet, felfedezték a gyógyítót. S szent didak-tikával legalul még olvasható is a felirat:Szánd meg Isten a magyart. Hogy a ma-gányos, merev figurák megelevenedje-nek, egymáshoz közeledjenek – most,amikor még itt van egy karnyújtásnyiratõlünk március 15-e, és magyarsorsotmegtartó vagy romboló események elõttállunk április hónapban. Mert amire gon-dolok, annak nem a hatalom a tétje: ha-nem nemzetünk, hazánk, s mi magunk.

Itt állunk a Himnusz elõtt, Kölcsey Fe-renc halhatatlan Himnusza – még csak akísérletet sem szabad megtûrni, amikorújra és újra hangok hallatszanak, hogy el-vegyék tõlünk. A Himnuszt! Ezt akkor ismeg kellene majd õrizni, ha a földkerek-ség leggazdagabb országává lennénk. Agobelinfalikép pedig óriási szentleckét adnekünk: szétszórt, ellentétes árnyékú fi-gurák – egységgé mi, ki gyógyít? S ott vanalul a válasz: Szánd meg Isten a magyart!

Kicsit sajnálom, de elragadott a hév,sajnálom, hogy leragadtam anál, és nem jut idõ a többi alkotásra: pedigitt van a , ké-szült az Úrnak 2000. esztendejében – ki netudná azonnal, hogy az a felejthetetlenmillennium esztendeje. Szólni kellett vol-na még a kettõ között levõ, 1945-ben ké-szült ról, vagy az

rõl, és kihagyhatom-e a meghívón is lát-ható, 1986-ban készült ot. Anya-ság: megint csak olyan szent fogalom,ami minden élõ lélekben nagy – harmoni-kus vagy éppen diszharmonikus – törté-néseket okoz.

Polgár Rózsa mûvésznõ világa minketmegszólító világ, szeretné tekintetünketmagasabbra emelni. Ne én jellemezzemaz õ világát, aki nem vagyok méltó arra,hogy ezt a kiállítást megnyissam, s reme-gõ lélekkel vállaltam el a mûvész nagyonkedves invitálását. Ne én jellemezzem,hanem igazi értõk tegyék ezt, a szellemmagaslatain járók. Jókai Anna híres ma-gyar író a mûvészrõl írt tanulmányánakezt a címet adta: „A legegyszerûbbõl alegnagyszerûbbet.” Vagy Torday Aliz:„Hétköznapi jelek ünnepi gobelinen.”Vagy Jankovits Júlia mûvészettörténész,aki így fogalmaz: „Gobelinbe szõtt sors.”S egy filozófus ragadta meg számomra alényeget, amit én is mindig éreztem, haezen alkotásokat láttam. Dr. Harmati

hatások bennünket

Egy gobelin-kiállítás megnyitójára2002. március 17.

[ 10 2002. feltámadás hava OROSHÁZI HARANGSZÓ

M agány… már a szó dallama is le-hangol sötét tónusával. Amint ki-

mondom, szinte rám hull a sötétség,amibõl semerre sincs kiút…

A magánynak igen sok arca van. Ezekközül talán a legegyszerûbb eset, amikorvalaki fizikai értelemben van egyedül, deérezhet az ember magányosságot akárcsaládban élve is! Lehet, hogy nincs akörnyezetében senki, akivel gondolataitmegoszthatná, akivel közös az érdeklõ-dése, a világlátása. Manapság sokan él-nek ezzel a hiányérzettel és – emiatt,vagy esetleg más okból – még többenszenvednek depressziótól. Ki tudja, me-lyik a rosszabb? Korunk betegségei kö-zül való mindkettõ.

A fénynek jelentõs hatása van az em-beri idegrendszerre, s ez által a fizikaiközérzetre is. Lelki életünket a bennünklévõ – vagy belõlünk hiányzó – belsõ fénynagymértékben befolyásolhatja.

Az elhagyatottság szomorúsága el-len sokat segíthetnek a kedves emberektársaságában eltöltött tartalmas, derûsórák, amelyek felvidítanak, kisugárzá-

sukkal elûzik mindazt, ami nyomaszt éslehangol…

Fényre, világosságra van szükség,hogy az elûzze a borongós gondolato-kat, megkönnyítse az élet gondjainak ésterheinek elhordozását, hogy felvidít-son, erõt adjon.

Régóta dédelgetett óhaj valósul megazzal, hogy egyházközségünkben meg-alakult egy közösség, amely reményeinkszerint ezután éppen ezt a szerepet tölt-heti be. Isten áldását március 17-én, D.Dr. Harmati Béla püspök úr kezébõl fo-gadva, megkezdte mûködését a találóanelnevezett Fénysugár Klub. Vezetõje Ko-szorús Oszkárné Hajnalka, aki kedvesközvetlenségével, derûs lényével, tem-peramentumával már a rendezkedésközben beragyogta a helyiséget. Sok-sok apró ötlettel tette otthonossá, ésigyekszik továbbra is még barátságosab-bá varázsolni minden sarkot, helyet és al-kalmat biztosítani sokféle hasznosanszórakoztató tevékenységhez.

Lázas ténykedése közben kis idõrefeltartóztattam Hajnalkát, hogy megkér-

dezzem, milyen gondolatok foglalkoz-tatják, mit remél, mit vár, hogyan készüla klubfoglalkozásokra.

Megköszönve a beszélgetést, azt hi-szem, mindannyiunk nevében elmond-hatom: örömteli várakozással – és kis iz-galommal – tekintünk a jövõbe. Remél-jük, kezdeményezésünk sok tartalmasórával gazdagítja, fényével beragyogjaidõsebb testvéreink életét.

„Mindenekelõtt a jelentkezett klub-tagok kívánságai, érdeklõdési köre hatá-rozza meg a programok kialakítását. Akötetlen együttlétet egy-egy elõre szer-vezett elõadással, videofilmnézéssel, iro-dalmi vagy zenei mûsorral szeretnénkszínesíteni. Természetesen ezeket elõremegbeszéljük, és idõtartamuk nem lesztöbb egy-egy óránál, hogy utána marad-jon idõ a szabadon választott tevékeny-ségre, ami lehet beszélgetés, kézimun-ka, olvasás, sakkozás vagy egyéb társas-játék. A megbeszélések során szívesenvárom a további ötleteket.”

Fürst Enikõ

Fénysugár

A Magyar Polgári EgyüttmûködésEgyesület február végén meghir-

dette a Nemzetiszalag-mozgalmat. A ci-vil szervezet arra kéri az ország polgárait,hogy a nemzeti trikolórokat tartsák abla-kaikban, autóikon, kokárdáikat viseljékegészen az országgyûlési választások vé-géig. Mészáros László, a szervezõdés al-elnöke elmondta: felhívásuk a nemzetiösszefogás érzését hivatott erõsíteni, s akirekesztés helyett a befogadást de-monstrálja.

– Mi soha nem is rejtettük véka alá,hogy a polgári oldalon állunk. A mostanimozgalomnak ilyen szûkítõ értelmezéseazonban teljesen irreális. Valljuk ugyanis,hogy a magyar politikai palettáról – a Ká-dár-rendszer évtizedeinek köszönhetõen– a valódi baloldal teljesen hiányzik.

Ugyanígy nem találhatják meg a szá-mukra megfelelõ politikai erõt a balkö-zéphez húzó polgárok sem. A mi vállalá-sunk tehát egyfajta hiánypótlás is, hiszenazt a magyar hagyományt visszük to-vább, amely a befogadásra, nem pedig akirekesztésre helyezi a hangsúlyt. Valljuktovábbá, hogy a mostani kormánykoalí-ció – némiképpen paradox módon –kénytelen volt a baloldali értékeket is fel-vállalni, hiszen az a fajta megszorító poli-

tika, ami az elõzõ kormányzat alatt reg-nált, kudarcra ítéltetett, s bebizonyoso-dott: csak a verbális baloldaliságig jutott.

– Egyáltalán nem, mivel tulajdonkép-pen az optimizmus és a pesszimizmusküzd egymással a politikai erõtérben. Azelõzõ rendszer mindent megtett azért,hogy az emberek veszítsék el hagyomá-nyaikat, legyenek gyökértelenek, hiszen

a kommunista rendszer pontosan tisztá-ban volt azzal: akik elvesztik identitásu-kat, azokkal bármit meg lehet csináltatni,azokat bármire rá lehet venni. Nyilván-való persze, hogy sok ember számáranosztalgikus például a régi lakótelepi lét,a május elsejei virslis-sörös népszórakoz-tatás. Ám ezek a megtévesztett emberekelfelejtik, hogy valójában a fiatalságukat,az azóta hamvába holt reményeiket sze-retnék viszontlátni. Elfelejtik azt is, hogy

a lakótelepi bezártsággal éppen a hagyo-mányokat, a patriotizmust ölték ki az em-berekbõl, szakítottak szét családokat az-zal, hogy a kis lakástérben már két gene-ráció sem tudott egy fedél alatt lakni.

– Hisszük, sõt tudjuk, hogy nem. Akommunizmus évtizedei alatt a kokárdaa magyar nemzet összetartozásának jel-képévé vált. Akik esetleg támadják kez-deményezésünket, azoknak azt üzenhet-jük: nehogy szégyellni kelljen a nemzetiérzés megvallását! A magyar nemzet pol-gárai tisztában vannak azzal, hogy nemkellenek azok, akik saját rosszkedvüket,politikai sikertelenségüket az országrakívánják tukmálni. Legyen valaki jobb-vagy baloldali, ha nem kívánja, hogy amúlt újabb négy esztendõre visszakö-szönjön, és a jövõ mellett dönt, kitûzi anemzeti szalagot. És hirdeti, hogy a nem-zeti összefogás programja ma is – ugyan-úgy, mint 1848-ban volt – a polgárosodás,a jövõ programja.

– Nem leegyszerûsítése ez a választásiküzdelemnek?

– Nem lehet, hogy az önök szándékai elle-nére a nemzeti szalag kitûzése, s a választá-sokig való viselése mégis megoszthatja az em-berek százezreit?

(Részletek Megyeri Dávid cikkébõl,Magyar Nemzet, 2002. március 14., 5. o.)

Nemzetiszalag-mozgalom

11 ]2002. feltámadás havaOROSHÁZI HARANGSZÓ

Koszorús Oszkár:

A z Orosházi Harangszó 2000. május28-ai számában ismertettük a Bús

János és Szabó Péter által összeállított ha-talmas albumot, amelyben a második vi-lágháború keleti hadmûveletei során el-esett magyar katonákról írtak. 28ezer nevet vizsgáltunk át orosházi adatokután kutatva. 27 ismert név mellett

Fülöp Béla által 1995-benszerkesztett, 366 orosházi áldozatot tar-talmazó „Most kezünkben a Varietas '93 Kft. gon-dozásában napvilágot látott még terjedel-mesebb, közel 1100 oldalas 42 ezer áldo-zat nevét is magába foglaló reprezentatívkötet, a történelmi Magyarország terüle-tén elesett és ismertté vált katonák névso-rával. Milyen eredménye volt ennek a he-tekig tartó munkának?

Bár ilyen hatalmas névanyag átvizs-gálásába hiba csúszhat,

, az alábbi 26fõ pedig szerepel a Fülöp Béla könyvébenis:

Megjegyezzük azonban azt is, hogytöbbeknél teljesen új adatokat találtunk,amelyeket a családok nem ismernek. Azújabban falra vésettek közül e könyvbenKituljak Pál nevét elírták, Strincz Pál pe-dig Stencz és Szincz Pál néven is szerepel.

Ma is szólni kell az áldozatokról, hi-szen évtizedekig a háborúban gyõzteshatalom diktált, csak családi körben lehe-tett emlékezni. (Az orosházi hõsi temetõ-ben száznál több magyar katona nyug-szik, róluk Tóth Kálmán, a téma szakértõ-je fog írni).

*

Akövetkezõ személyek nem szerepel-nek egyetlen orosházi nyilvántartásbansem:

Akkor

22olyan helyi hõsi halottat fedeztünk fel, akiknem szerepelnek a

Mementó” címû kiadványban.

újabb 77 fõ orosházineve eddig teljesen ismeretlen

Aklan Pál, Bágy János, Balog Béla,Buknicz Mátyás, Czipó János,Donauer Gyula, Farkas István,Fenyvesi Imre, Gombkötõ Ferenc,Hering Zoltán, Jankó József,Kovács Mihály, Mórocz Gyula,Papp András, Papp Imre, Soós Lajos,Szénási József, Sziklai (Szimonidesz)Lajos, Szita Béla, Tassy Pál,Tompa Lajos, Unk Gyula,Zana István, Zvolenszky András.

Név1. Altman Endre2. Árgyelán József3. Asztalos János4. Auschpitz Ervin5. Bakos József6. Baksa István7. Bánki H. Imre8. Bánki H. Lajos9. Bánki H. Lajos

10. Baranyai József11. Bartók Imre12. Béres Sándor13. Berki István14. Bikádi János15. Blaskó István16. Blaskó József17. Bozók Imre18. Bundár István19. Csepregi János20. Cserven József21. Cserven Károly22. Csizmadia Antal23. Dénes István24. Dénes József25. Dombai György26. Fólti Károly27. Frauhel Imre28. Gombkötõ Sándor29. Gyapjas Károly30. Györgyi József31. Horváth Károly32. Jambrik Sándor33. Juhász József34. Juhász Mihály35. Kasza István36. Kerényi Endre37. Kerényi István38. Kiskõrösi Sándor39. Kojnok János40. Kovács József41. Kristó László42. Lakatos Sz. Imre43. Lakner János44. Lampel Ernõ45. Lõdi Antal46. Lugosi György47. Manga János48. Matula László49. Megyeri Lajos50. Nagy S. Kálmán dr.51. Németh Sándor52. Ondrusz Pál53. Oravecz Ferenc54. Oskó József55. Ökrös Menyhért56. Pongrácz Ernõ57. Rajki Mihály58. Rajki Sándor59. Rajos Antal60. Rálik György61. Szabadkai Emil62. Szabó István63. Szalai István64. Szekeres László65. Szemenyei Antal66. Szemenyei Ferenc67. Szemenyei Bálint68. Szihanek Lajos69. Szombathy Sándor70. Tobak Pál72. Tóth Bálint72. Udvardi József73. Újfaluczki János74. Cs. Varga Sándor75. Végelbauer János76. Zsoldos Arnold77. Zvolenszki Mihály

Békeporaikra…

II. rész

Szül. idõ1902. 10. 12.1913. 05. 20.1913. 07. 29.1905. 02. 15.1921. 10. 17.1913. 03. 24.1913.1907.1907.1913. 01. 24.?1908. 11. 17.1918. 06. 13.1922. 12. 01.1926. 12. 17.1907.1914.1895.1914. 11. 14.1920. 01. 24.26 éves1919. 12. 23.1917. 05. 11.1912.1912.1915. 07. 21.46 éves1916. 11. 04.1886. 02. 01.1925. 02. 10.1921. 06. 06.1918. 05. 21.1921. 01. 30.1913. 05. 08.1910. 04. 15.1920.1897. 03. 02.1918.1926.1901. 03. 15.1919. 01. 27.1926. 10. 15.1909. 10. 21.1896. 08. 26.1914. 03. 17.1909. 09. 09.?1922. 11. 13.1918.1897. 11. 10.1916. 01. 20.1921. 05. 22.1912. 09. 12.1908. 02. 07.1915. 02. 19.1890. 11. 03.1919. 08. 10.1914. 03. 04.?1912.1922. 10. 01.1913. 06. 10.1914. 08. 11.1921. 07. 19.1914. 09. 21.1923.1915. 06. 28.1902.1891.1910. 04. 10.1900. 01. 31.1922. 09. 30.1913. 08. 14.1907. 03. 17.1923.1898. 07. 29.1920. 02. 15.

Anyja neveBerlincz T.Csanda MáriaBozót Veron?Laki RozáliaBali AnnaVarga Róza??Gombkötõ Zs.Füredi MáriaBalogh KataSándor RózaNagy RózaCserbenyi E.?Dobál JúliaFekete B.Tóth MáriaLászló Mária?Gombkötõ E.Benkóczi T.Héjja Róza?Horváth Etel?Pintér AnnaBajda JúliaMiklós MáriaJelen RozáliaHéjjas ErzsébetLövei JuliannaMéder BorbálaVirágos MáriaKocsis Júlia?Nagy FrancyPataki JúliaBálint JuliannaHegyi RozáliaLakatos Zs.Oskó IlonaStern BertaJároli KatalinSziber Erzsébet?Szimonidesz J.Megyeri E.Borotvás J.Csizmadia R.Ondrusz IlonaGyõri ZsuzsaRátkay Emília??Szentiványi J.Szabó Erzsébet?Tóth ZsuzsaRavasz IlonaBíró RozáliaKeczer MáriaBajkán ZsófiaSüle RozáliaFehér EtelKocsondi JusztiSzadáczky Róza?Varga KatalinNémeth MáriaMaczelka MáriaHajdú ZsuzsannaTörök E.?Huszár GizellaJankai Erzsébet

Szül. v. lakh.OrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaSzentetornyaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaSzentetornyaOrosházaOrosházaSzentetornyaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaKiscsákóSzentetornyaOrosházaOrosházaOrosházaSzentetornyaOrosházaSzentetornyaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaKiscsákóOrosházaOrosházaSzentetornyaSzentetornyaOrosházaOrosháza?OrosházaOrosházaKiscsákóSzentetornyaOrosházaOrosházaOrosházaKopáncsOrosházaOrosházaKiscsákóOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaOrosházaSzentetornya

MeghaltDebrecenHencsepusztaTordaKõszegSzolnokBácsbokodNagykapornakBudatelkeBugyfalvaKörösmezõPusztaföldvárBudapestBárcaSátoraljaújhelyBudapestKassaSzegedSzegedSiófokBudapestSoltvadkertBudapestVeszprémGyorokVigántpetendVeszprémNagycenkTordaSzegedDunaföldvárTamásiCsõszDebrecenSátoraljaújhelySzentesJászberénySopronbánfalvaSzegedSzegedDebrecenÚjkécskeOrosházaMáramarossziget?Budapest II.TemesvárSzenttamásBudapest IX.SzombathelyBudapest XII.KassaKapberekpusztaMezõcsátBudapest I.Turócszentm.SzajolTordaTordatúrOrosházaKõszegNapkorPelsõcÚjpanádSzegedNagyenyedKecskemétParádSzegedSopronKomáromSopronCsákberénySikátorVácKaposvárSopronbánfalvaTorda

[ 12 2002. feltámadás hava OROSHÁZI HARANGSZÓ

Nagy Ervinné:

S ajnos egy idõ óta szinte gépiesenéneklem a Himnuszt. Megszokottá

vált és egykor hozzá fûzõdõ emlékeim el-homályosodtak. Néha-néha még éreznivéltem azt a régi érzést, ám a csukott aj-kak és a szenvtelen arcok hamar el tudtákaltatni bennem azokat. Sajnos. Ám a régiemlékeim hetekkel ezelõtt újra elevenek-ké váltak. És boldog vagyok, hogy ígytörtént. Hadd tekintsek most végig rövid-ke életemen, felszínre hozva ezeket azemlékeket, melyek itt-ott talán nem is fe-lelnek meg teljesen az igazságnak. Eztnézzék el nekem, mert – remélem kitûnikmajd – nem is ez a lényeg, hanem az út.

Legelsõ emlékem még az általános is-kolához nyúlik vissza. Tudják, amikorminden ünnepélyen azt kellett énekelni,hogy „Föl, föl, ti rabjai a földnek…” Taláneretnekségnek tûnik a mai idõkben, denekem nagyon tetszett ez az ének akkor,körülbelül 7-8 évesen. És nem értettem,miért baj az, ha egy nemzet nem énekel-heti himnuszát. Szolgáljon mentségemrefiatal korom (gyerekkorom), s hogy énmég beleszülettem abba a rendszerbe, ígytermészetesnek tûntek ezek a dolgok.Még nem ismertem a múltat, sok mindentnem értettem, csak azt tudtam, amit azóvó nénik a félelemmel teli kisgyerme-kekbe plántáltak, miszerint, ha újra hábo-rú lesz, akkor a szovjetek ismét jönnek, ésmegmentenek minket. És megint csaknem értettem, hogy amikor ezeket édes-anyámnak lelkesen elmeséltem, miért ne-vetett fel gúnyosan? A mentõöv odalett, smaradt a félelem a háborútól…

Visszatérek kisiskolás koromra. Na-gyon sok dolgot nem értettem, s elfogad-tam, hogy annak úgy kell lennie. Ez volt atermészetes. Mégis meghatódtam, ami-kor alsós tanító nénim titkon tanítgattanekünk a Himnuszt és a Szózatot. Nemegyszerûen az ismeretet bõvítette, hanemmagyar emberekké nevelt bennünket.

Egyetlen mondata még ma is bennemlüktet: a Himnusz annyira fontos ne-künk, hogy amikor egy sporteseményena kajakosok meghallják a magyar Him-nuszt, ott ahol vannak, vállukon a kajak-kal megállnak, és éneklik azt. Ezzel amondattal a szívemben érkeztem arra aziskolai ünnepélyre, amelyre korábbanmár utaltam. Nem is igazán tudom már,hogy milyen ünnepség volt, csak arra em-lékszem, hogy az iskola udvarán osztá-lyonként felsorakoztunk, és felcsendült aHimnusz. Hogy énekeltük-e, vagy csakhallgattuk, már nem tudom, de egyszercsak egy idõs nénire lettem figyelmes:könnyezve állt a Himnusz alatt. Inkább

csak éreztem, mint értettem a helyzet je-lentõségét. És, bár már sok mindent elfe-lejtettem, mégis ennek a fejkendõs, ala-csony nénikének a sírós arca ma is eleve-nen elõttem van. Most ugrok pár évet.

Már nyiladozó értelemmel lehettemtanúja a rendszerváltozásnak, s már meg-hatottan álltam az erdélyi–romániai ese-mények elõtt is. Azt hiszem, ekkortájtszületett meg az a bizonyos hátborzonga-tós érzés, amely a közelmúltban ismét fel-elevenedett bennem. Már értettem ésmélységesen felháborított, amikor arrólhallottam, hogy a román határon valaki-nek az útlevelérõl a határõr letépte a ma-gyar címert ábrázoló matricát, és miutána két ujja között összesodorta, a földredobta és rátaposott.

Nagyon eleven emlékként hordozommagamban azt a két hetet is, amelyet Ko-lozsvárott, a Teológián tölthettem. Min-den beszélgetés egy székely vagy egycsángó emberrel mélyen bennem él, éshordozom magamban. Élek belõlük. Kéz-zelfogható emlékként a polcomon van azerdélyi evangélikus énekeskönyv, amely-ben a 25. énekszám alatt megtalálható aHimnusz teljes szövege (mivel tilos voltmásként énekelniük). És hálát adok azÚrnak, hogy gyakorlatilag a teológia elsõéve óta mind a mai napig nagyon sokkedves erdélyi származású barátom, is-merõsöm, kollégám van, akik a puszta je-lenlétükkel tanítanak, figyelmeztetnek,emlékeztetnek engem.

Sajnos már régóta csak gépiesen éne-keltem a Himnuszt. Hogy miért, annakbizonyára sok oka van. Az azonban biz-tos, hogy nem segített a holtpontról túl-lendülni a sok-sok közönyös arc látvá-nya, mikor elõttem van annak a fejkendõsnéninek a kisírt szeme; és nem segített acsukott szájak látványa sem, mikor tu-dom, hogy határainkon túl mindent meg-tesznek azért, hogy énekelni és tanítanitudják a magyar Himnuszt. Mindez na-gyon rossz hatás, de hála az Istennek elér-kezhetett február 22-e estéje, amikor amûvelõdési központ koncertterme zsúfo-lásig megtelt, hiszen olyan jeles személyi-ség érkezett közénk, mint Makovecz Imreépítész. És elérkezett az a pillanat is azonaz estén, amikor a terem zengett, mert aza rengeteg ember nem meghallgatta, ha-nem a Himnuszt.

Lehet, hogy újra megtanuljuk énekel-ni a Himnuszt? Lehet, hogy lassan eltûn-nek a közömbös arcok és a néma ajkak?Remélem, igen. És ebben bizony hatal-mas felelõsségünk van nekünk, keresz-tyéneknek. Hiszen mi tudjuk, hogy Kitõl

várhatunk segítséget. Attól, Aki a törté-nelem Ura. Kérjük hát együtt, egyre han-gosabban: „Isten, áldd meg a magyart…”

énekelte

„Isten, áldd meg a magyart…”

Folytatás a 9. oldalról

Gergely filozófus ezt a címet adta: „Aszö-vés metafizikája, a metafizika szövése!”

Kedves vendégek:köszönetet mondok Polgár Rózsá-

nak, hogy így megajándékozta a várost,az egyházközséget, mindannyiunkat. Is-ten áldása legyen életén, gazdagítsa õt aminden alkotások Ura, a Teremtõ Isten,hogy szolgálóleánya további mûvekkelajándékozhasson meg minket, a hazát, s avilágot. Az Úr szolgálóleánya tudja, hogya Teremtõ Isten az alkotó mûvészek szentháttere. Isten áldása legyen az alkotón ésaz alkotásain, szent üzeneteket hordozóképein.

Köszönjük a Városi Képtárnak, veze-tõjének Gonda Gézának és munkatársai-nak, hogy nagyon jó szívvel, lelkesedés-sel álltak a kiállítás ötlete mellé.

Íme, a bejöveteltõl: itt egy terem, a szö-vés metafizikája és a metafizika szövése.Acsodáról gyõzõdjön meg ki-ki maga, fo-gadják szeretettel a kiállítást, tekintsékmeg az alkotásokat, hogy emelkedjen a lé-lek, s a mûvész életére még egyszer Istenáldását kérem! Köszönöm figyelmüket!

mindannyiunk ne-vében

FIATALOK, FIGYELEM!

• Az elõzõ évek gyakorlatának megfe-lelõen – bár attól kissé eltérve – idén areformátus gyülekezettel és egyház-megyénk más egyházközségeivel ösz-szefogva szeretnénk ifjúsági táborban,csendes héten együtt lenni. Aki szíve-sen velünk tartana, kérdezze meg szü-leit, kezdjen takarékoskodni, és szán-dékát máris jelezze, mert a létszámtólis függ, melyik település felel meg szál-láshelyként. Idõpont: augusztus 2. he-te. Részletekrõl késõbb tájékoztatunk,Kovács Árpád ref. lelkipásztorral.• Július 24–28 között lesz Kismarosona IV. Szélrózsa Ifjúsági Találkozó. Rész-vételi díj 4000 Ft + étkezési és útikölt-ség. Kérem, jelentkezzetek minél ha-marabb, hogy tudjunk autóbuszt ren-delni – hiszen a személyes holmin túlszükség lesz sátorra, hálózsákra is.•Egy februári presbiteri és képviselõ-testületi határozat nyomán 2500 Ft-otkap minden fiatal, aki gyülekezeti vagyországos konferencián, táborban, ta-lálkozón vesz részt! Ezúton köszönjükszépen az egyházközség támogatását!

13 ]2002. feltámadás havaOROSHÁZI HARANGSZÓ

Ribár János:

A mikor Isten igéje megszólal, min-dig történik valami lelki nagysze-

rû! Az igétõl megérintett ember megújul,megtisztul, megvigasztalódik, megvilá-gosodik, megért mindent, erõt kap, bizta-tásban lesz része. Összefoglalva: felemelõlelki élményben lesz része. Amikor valakiúgy megy el a templomból, vagy más igeialkalmakról, hogy nem történt semmi,nem élt át semmit, nem kapott semmit,azt egy-két alkalommal, mint furcsasá-got, el lehet tûrni. De ha már sorozatban,több alkalommal ilyen rossz érzése vanaz embernek, mintha nem hallott volnasemmit, akkor feltétlenül szólni, jeleznikellene a lelkipásztor számára, hogy va-lami baj van. Egy biztos: ilyen esetbennem elmaradni kellene, hanem lelkész-hez fordulni, hogy mi lehet az oka, hogy„nem hallok semmit”? Nagy kísértésilyenkor a templomból való elmaradás,de ezt a kísértést le kellene gyõzni, mert aSátán különleges támadásáról, végzetescselezésérõl van szó, és nem szabadnamegengedni, hogy ez a sötét erõ kicselez-zen, és Istentõl elidegenítsen.

Minél inkább az a rossz érzés alakul kibennünk, hogy Isten igéje nem mondsemmit, annál jobban ki kellene használ-ni az igei alkalmakat, és ezt lehetne kiegé-szíteni lelkipásztori beszélgetéssel. Azalábbiakban részletesen megismételjükigei alkalmainkat, a hét elejétõl a végéig,idõrendi sorrendben:

– Vasárnaponként 9.00 órai kezdettelgyermek istentisztelet a Gyõry-terem-ben.

– Vasárnaponként 10.00 órai kezdettelistentisztelet a templomban.

– Vasárnaponként 17.00 órai (nyáriidõszámítás esetén 18 órai kezdettel) agyülekezeti teremben.

– Keddenként reggel 8.00 órai kezdet-tel kb. 25-30 perces reggeli áhítat a gyüle-kezeti teremben.

– Csütörtökönként 17.00 (nyári idõ-számítás esetén 18 órai kezdettel esti is-tentisztelet.

– Péntekenként reggel 8.00 órai kez-dettel reggeli áhítat.

– Szombatonként TEVE ifjúsági, estefelnõtt ifjúsági bibliaóra.

minden hónap elsõkeddjén 17.00 (illetve 16.00 órai) kezdet-tel presbiteri és képviselõ-testületi biblia-óra. Sajnos, ez az alkalom sok feledé-kenységnek van kiszolgáltatva, mind alelkészek, mind az érintettek részérõl.Többször hangsúlyoztuk, ha a lelkészekelõzõ vasárnap elfelejtik is hirdetni, attólmég legyen szilárd információ, hogy

minden hónap elsõ keddjén várjuk apresbitereket és a képviselõket – gyüleke-zeti életünk és aktuális igei útmutatásokalkalma ez. Természetesen kivétel min-dig van: a három nyári hónapban nemtartjuk ezt az alkalmat, de szeptembertõlmájusig igen.

a szeretetvendégsé-gek. Tavaly õsszel és az idei év elejénegyetlen egyet tartottunk, s ez lényegé-ben várakozás volt a részünkrõl. Minthaegy kicsit megfáradt volna a szeretetven-dégség iránti érdeklõdés, ezért nem erõl-tettük az elmúlt hónapokban. Végül agyülekezet néhány tagjától kezdeménye-zés érkezett hozzánk, hogy lenne igényerre az egyébként nagyon kedves együtt-létre. Így az idén egy szeretetvendégségregyûltünk össze. Amennyiben a gyüleke-zet, illetve egészen konkrétan a testvérekigénylik, akkor szeretettel állunk elébe, ésszívesen szervezzük. Tehát szeretetven-dégség igény szerint, bármikor.

És ez már meghí-vás a nagyheti sorozatra:

– Március 24-étõl, virágvasárnaptólminden este 17.00 órai kezdettel nagyhetisorozatot tartunk az Útmutató szerint, Já-nos evangéliuma alapján, készülve JézusKrisztus kereszthalálának az emlékére,valamint a feltámadás ünnepére.

E sorozatunk tehát március 24-én, vi-rágvasárnap estéjén 17.00 órakor kezdõ-dik, amikor is az ifjúság bemutatja a leg-újabb szerzeményt, „Passió 2002” cím-mel. Ennek szerzõje Károlyfalvi Zsolt, ta-nár.

– Március 24., virágvasárnap, 17.00óra: Isten váratlan szeretete Krisztusban!Jn 3,16

– Március 25., hétfõ, 17.00 óra:Jn 18,1–11

– Március 26., kedd, 17.00 óra:Jn 18,12–27

– Március 27., szerda, 17.00 óra:Jn 18,28–40

– Március 28., nagycsütörtök, 17.00óra: ünnepi istentisztelet. Az Úr szentvacsorája szereztetésének, megalapításá-nak ünnepe. Lk 22,14–30

– Március 29., nagypéntek, 10.00 óra:Ünnepi megemlékezés Krisztus Urunkkereszthaláláról, istentisztelet (Lk 23,33–49); 17.00 óra: Passióolvasás!

– Március 30., szombat: Jn 19,31–42– Március 31. 10.00 óra: A feltámadás

ünnepe!– Március 31-én (már 18.00 órakor!):

Megismételjük a virágvasárnapi „Passió2002” címû ifjúsági mûsort.

– Április 1-jén: nem áprilisi tréfa, ha-nem a feltámadás ünnepének másodiknapja! Az úrvacsorai alkalmakat mindigelõzetesen hirdetjük!

Legyen ez a Feltámadás Ünnepe lel-künknek és gyülekezetünknek is a Feltá-madás Ünnepe! Szeretettel hívogatunktehát mindenkit az igei alkalmakra!

Ritkább alkalmak:

Alkalmi alkalmak:

Rendkívüli alkalmak.

Amikor Isten igéje megszólal…

A viharfelhõkelvonultak!

H osszú várakozás után 2002.február 18-án a Békés Megyei

Közigazgatási Hivatal Gyámügyi Hi-vatalától megkaptuk a mûködési en-gedélyt. Az elsõ családok még aznapbeköltöztek a Magyar ÖkumenikusSzeretetszolgálat Családok ÁtmenetiOtthonába. Jelenleg négy család la-kik bent. Lassan megnyugszanak, sbeilleszkednek az intézmény min-dennapi életébe. A gyerekek iskolá-ba, óvodába mennek. A szülõknekpszichológus segít a súlyos traumafeldolgozásában, hisz nem volt köny-nyû elválni a megszokott környezet-tõl. Nehéz élethelyzetben döntöttekarról, hogy ezután másként akarnakélni. Pár nappal a beköltözés után azanyák meglepõdve álltak gyermekeikelõtt, amikor azok nõnapon megkö-szöntötték õket, majd nagy lelkese-déssel készültek március 15-ei meg-emlékezésünkre. A gyerekek zászló-kat festettek, verseket, visszaemléke-zéseket tanultak a szabadságharchõs napjait idézve. Az arcuk égett atettvágytól. A szülõk könnyes szem-mel figyelték gyermekeik szavalatait,énekeit. Sokan talán elõször láttákgyermeküket szerepelni. Végre „Õk”is bebizonyíthatták, hogy értékesemberek, igazi fiatalok, igazi gyere-kek. Köszönetet mondunk minden-kinek, aki a meghirdetett adomány-gyûjtõ akcióban felajánlotta számuk-ra a már feleslegessé vált tárgyait. Ér-kezett mosógép, centrifuga, já-róka, gyermekjáték, színes ceruza.

Egyúttal szeretettel köszöntjük aFénysugár Klubbot! Kívánjuk, hogyegyre gyarapodó tagságuk megtalál-ja azt a közös értékrendet és szelle-miséget, mely egységbe kovácsoljamind a nyugdíjasokat, mind család-jaikat Orosházán. Az otthon dolgo-zói nevében:

tévé,

Dr. Molnár Mihályné,intézményvezetõ

[ 14 2002. feltámadás hava OROSHÁZI HARANGSZÓ

V essünk egy pillantást arra, hogyfebruár hónapban melyek voltak

azok a legégetõbb kérdések, amelyek amagyar médiavilágot az egyházak politi-zálásával vagy semlegességével kapcso-latban a legjobban foglalkoztatták. Min-den témát – helyszûke miatt – nem lehetfelsorolni és értékelni, de a legfontosab-bakat kiemeljük. Február hónapban 189különbözõ hosszúságú újságcikk jelentmeg itthon: a Magyar Nemzet, a Népsza-badság, a Népszava, a Magyar Hírlap, azMTI, az MTV (Híradó), a Metró, a HetiVálasz, a Demokrata, a Hetek, s néhányinternetes forrás, valamint megyei lap ke-rült látószögünkbe. Mindezt természete-sen egy úgynevezett lapszemle-levelezõ-lista segítségével lehetett áttekinteni, hi-szen gyakorlatig ennyi lapnak a beszer-zése és átlapozása – rövid idõ alatt – meg-oldhatatlan lenne. Nézzük a híreket:

Február 5-én az MTV-Híradó is jelen-tette, hogy Szûrös Mátyás országgyûlésiképviselõ, az Új Baloldal miniszterelnök-jelöltje püspöki hivatalában kereste fel D.Szebik Imre evangélikus elnök-püpököt.Szûrös Mátyás kijelentette: „A történelmiegyházakat ért politikai támadások lég-körében” kívánta így kifejezni tiszteletét„az evangélikus egyház és elnök-püspö-ke iránt”, mert pótolhatatlan szolgálatotvégez az egyház a magyar valóságban.

Február 8-án azt olvashattuk, hogySzûrös Mátyás Paskai bíborosnál is járt:„A történelmi egyházakat ért politikai tá-madások légkörében Szûrös Mátyás tisz-teletét és nagyrabecsülését fejezte ki aközjó szolgálata szellemében a magyar-országi katolikus egyház és a bíboros, prí-más iránt.” […] „A bíboros és a képviselõkölcsönösen biztosították egymást arról,hogy a jövõben is õrködnek a lelkiismere-ti és vallásszabadság tiszteletben tartásaés érvényesülése, valamint a magyar ál-lam és a magyarországi egyházak közöttitörvényesen szabályozott viszony felett.”

E híreknek – Szûrös Mátyás egyházilátogatásainak – megvolt a komor háttér-híre. Február 12-én olvashattunk azt abaljóslatú tudósítást a lapokban, hogy a„Szocialista Egyetemisták és FõiskolásokSzövetségének (SZESZ) tagjai” hétvége-ken az ország különbözõ településein ta-lálható templomok (katolikus) szentmi-séin vesznek részt azzal a céllal, hogymegfigyeljék és bizonyítsák: a papok, lel-készek valóban a Fidesz mellett folytat-nak– szerintük – megengedhetetlen kam-pányt, amint azt korábban közzétett leve-

lében az ex-miniszterelnök vádként vi-lággá kiáltotta. Kifogást csak a katolikusegyházzal szemben jelentettek be, noha areformátus és az evangélikus egyház lel-készei és tagjai sem kívánnak semlegesenés némán hallgatni. Innen kezdve nagyvita robbant ki – úgymond – az egyházsemlegessége miatt. Lehet-e semleges azegyház? Nagyon sok és igen értékes meg-nyilatkozás volt olvasható. „Az egyházaka közéletben is állást foglalnak” címmelszinte tanulmányszintû nyilatkozatotadott Dr. Szabó István teológusprofesz-szor, aki szerint „a szocialisták a hívõket ahallgatás falai közé akarják zárni”. (Ma-gyar Nemzet, 2002. február 5., 5. oldal). Avele készített interjút érdemes még ma iselolvasni.

Az egyházi emberek politizálási ked-ve miatt kirobbant heves viták akcióbahozták a különbözõ keresztyén csoporto-sulásokat is: KÉSZ, JOBBIK és különbözõ– fõleg – katolikus gyülekezetek ifjúságiés felnõtt csoportjai egyrészt tüntetése-ket, másrészt imasorozatokat szerveztek.Február 7-én az MTV-Híradóban hallot-tuk: „Ma kezdõdik az az imasorozat, me-lyet az áprilisi országgyûlési választásokIsten akarata szerinti megvalósulásáérttartanak kilenc héten át Budapesten, aSzent István Bazilikában. Az összejövete-leket minden hét csütörtök este tartják.”

„Mitõl keresztény a politika?” – tettefel a kérdést február 8-án a Heti Válasz(79. oldal). Az erre adott felelet lényege:„A politikát lényegében a keresztény em-berkép teheti kereszténnyé. Az, hogy mi-lyen emberkép alapján politizál egypárt.” A lap idézi Barankovics István sza-vait, amelyeket 1947-ben mondott, ésamelyek a mai napig nem vesztették el ér-telmüket, jelentõségüket: „Lényegesenkülönbözõ lesz az államszemléletemaszerint, hogy az istencélú, és halhatatlanlelkû, szabad személyt tisztelem-e az em-berben, ki az államnál mérhetetlenül na-gyobb érték, vagy pedig az embert is azállati létrend magasabb kategóriájába he-lyezem.”AHeti Válasz cikke azzal fejezõ-dik be, hogy „minden átgondolt politikaiprogram valamilyen világnézet eszmeialapján áll, aligha tagadható, hogy a ke-resztény világnézet emberképével is kö-zelítünk a polisz, a város, az ország és avilág, vagyis az ember ügyeinek intézésé-hez.”

Február 12-én jelent meg ez a média-hír: „Szocialista fiatalok ellenõrzõ körú-ton a templomokban”, de a keresztyén

fiatalok és értelmiségiek részérõl olyanheves ellenállásba ütközött ez az eléggé elnem ítélhetõ gondolat, hogy két nappalkésõbb a Magyar Nemzetben ezt olvas-tuk: „Meghátráltak az adatgyûjtõk”. Ezazonban már nem csitította le a kedélye-ket; elõbb keresztény közösségek és veze-tõik nyilatkozatai láttak napvilágot, majdtüntetésekre került sor. „Fáklyás felvonu-lás a Köztársaság téren” címmel a Ma-gyar Nemzet február 18-ai számában eztolvashattuk: „A KÉSZ (Keresztény Értel-miségiek Szövetsége, a Jobboldali Ifjúsá-gi Közösségnek egyik egyetemi csoport-ja) február 18-án az MSZP Köztársaság té-ri székháza elé tiltakozó gyertyás felvo-nulásra hívta a hívõ embereket […] azegyházellenes törekvések miatt.” Pedigmár a Népszabadság is megnyugtatniigyekezett a kedélyeket, amikor „ASZESZ nem végezhet adatgyûjtést a tem-plomokban” címmel írta le a veszély úgy-nevezett elmúlását. De a keresztényektüntetésére mégis sor került, és február21-én az MKDSZ (Magyar KeresztényekDemokratikus Szövetsége) még arra isfelhívta a figyelmet, hogy „újabb egyház-üldözés veszélye fenyeget”. Érdekes cím-mel számolt be a Népszabadság is a fák-lyás és gyertyás keresztény tüntetésekrõla február 22-i számában: „Elvtársak, elégvolt!” és „Keresztény tüntetés a Köztársa-ság téren, az MSZP székháza elõtt.” Acímben olvasható elsõ idézetet a Jobbikelnöke, Nagy Ervin egyetemista mondta.A Népszabadságban a meglepõen õszin-te és teljesen tárgyilagos írás alatt Cz. G.kezdõbetûk olvashatók. Ugyanebben acikkben található az is, hogy „nincs he-lyük a magyar közéletben azoknak azembereknek, akik felelevenítik a szocia-lizmus és a nemzeti szocializmus mód-szereit.” Közben a helyettes államtitkár,Dr. Semjén Zsolt a SZESZ templomi adat-gyûjtési tervei miatt az ombudsmanhozfordult, mert szerinte „a bûncselekményhatárát súrolja” ez az elképzelés. A he-lyettes államtitkár azt is megemlítette,hogy az a gondolat, hogy „az egyház nepolitizáljon, Adolf Hitlertõl származik”(MTI, 2002. február 22.) Valóban, a Hitler-jugend annak idején kapott olyan megbí-zatást, hogy kémkedjen a lelkészek után.

A történéseket azzal zárjuk itt ebbenaz összefoglalásban, hogy február 26-ánolvasható volt a lapokban: „A KÉSZ foly-tatja a tiltakozó akciókat”, március 1-jénpedig ennek a lefolyásáról szólt a beszá-moló a médiában.

Keresztyénség, egyházak, politikaSzemle 2002 februárjának magyar sajtójából

15 ]2002. feltámadás havaOROSHÁZI HARANGSZÓ

Tõkés László reformátuspüspök nyilatkozata

Biblialopás, február 11.

Feltámad a vallás

Tõkés László erdélyi református (te-mesvári hõs) püspök 2002. január 5-én amagyarországi választásokkal kapcsolat-ban sokatmondó nyilatkozatot tett, ami aBihari Naplóban volt olvasható: „Ebben akérdésben a személyes álláspontomat tu-dom elmondani. Erkölcsi és hitbeli kér-dés a Fidesz mellett kiállni. Ha a fiatal de-mokraták vereséget szenvednek a válasz-tásokon, kitüntetésnek tartanám, hogyvelük együtt bukhatok, és majd velükegyütt állhatok újra talpra.” (Forrás: in-ternetes levelezõlista, február 7.)

Egy nappal korábban, vasárnap haj-nalban ellopták a Vizsolyi Bibliát (Ma-gyar Nemzet, Népszabadság). Összesen4 millió forintot ajánlottak fel a nyom-ravezetõnek. Ez a sátáni tolvajlás azért isszomorú, mert a Vizsolyi Biblia elsõ ki-adásából már csak 20 példány maradtfenn. Egy ilyen, eredeti Biblia árát 6 millióforintra becsülik. Károlyi (Károk) Gáspártudós reformátorként Bibliát fordított.Tanult Wittenbergben is, Svájcban is,majd gönci lelkész lett. 1586-ban kezdtemeg a Biblia fordítását. Az ószövetségirésznél voltak segítõi, de az Újszövetsé-get egymaga fordította. 1590. július 20-ánfejezték be a lefordított Biblia nyomtatá-sát, és még abban az évben (800 példány-ban) megjelent a magyar nyelvet újjáte-remtõ Biblia.

Másnap, február 12-én megtudtuk,hogy az Interpol is keresi az ellopott Bib-liát – ezt három nagy, országos napilap ishírül adta (Magyar Nemzet, Népszabad-ság, Magyar Hírlap). Majd február 19-énarról olvastunk, hogy „Károli Bibliát kapa vizsolyi templom”. „Az Országos Szé-chényi Könyvtárban õrzött három KároliBiblia közül egyet ideiglenesen Vizsoly-ban helyez el a Nemzeti Kulturális Örök-ség Minisztériuma (NKÖM) – közölte atárca sajtóirodája.”

A vatikáni bemutató után március 1-jétõl Budapesten, a Magyar Nemzeti Mú-zeumban is megtekinthetõ „A magyarkereszténység ezer éve” címû kiállítás –tudta meg a szervezõktõl az MTI. A tárlatanyaga jórészt megegyezik azzal a gyûj-teménnyel, amelyet azonos címmel

tavaly ok-tóberben állítottak ki a Vatikáni Múze-umban. A Magyar Nemzeti Múzeumban– a tavaly decemberben bezárt vatikánikiállításhoz hasonlóan – hozzávetõlege-

sen kétszáz magyar tárgyi emlék felvo-nultatásával mutatják be a keresztényMagyarország ezer esztendejét és kap-csolatát az Apostoli Szentszékkel. Az ere-deti gyûjtemény darabjai közül néhánykiállítási tárgy, például Kapisztrán SzentJános szobra, helyszûke miatt nem látha-tó majd a Magyar Nemzeti Múzeumban,a budapesti tárlat ugyanakkor a vatikáni-hoz képest tizenöt új tárgyat vonultat fel.Utóbbi mûtárgyak a református és azevangélikus egyház mûkincsei közül ke-rültek ki: a sárospataki és a debreceni re-formátus gyûjteménybõl, az EvangélikusMúzeumból, valamint az Országos Szé-chényi Könyvtár anyagából. A kiállításlegtöbb darabja az Esztergomi Fõszékes-egyházi Kincstárból, valamint a MagyarNemzeti Múzeum, a Magyar NemzetiGaléria és a Budapesti Történeti Múzeumgyûjteményébõl való. Várhatóan Buda-pesten is megtekinthetõ majd Tihany ésPannonhalma alapítólevele, Ulászlókardja, valamint számos kódex, liturgi-kus alkotás és világhírû festmény.

„Amagyar kereszténység ezer éve” cí-mû tárlatot az elõzetes jelzések szerintOrbán Viktor miniszterelnök és PaskaiLászló bíboros, prímás, esztergom-buda-pesti érsek, a tárlat két védnöke nyitottameg. A megnyitón jelen volt D. SzebikImre evangélikus elnök-püspök is, aki ki-jelentette, hogy „az elmúlt 1000 esztendõta protestánsok is magukénak tudják.”

A 14–29 év közötti magyar fiatalok57%-a tekinti magát vallásosnak, és 36%-uk mondja azt, hogy nem vallásos, illetvehogy „határozottan más a meggyõzõdé-se”, derül ki a nemrég bemutatott „Ifjú-ság 2000”-kutatás „Ifjúság és vallás” cí-mû fejezetének megállapításaiból.

A2000 õszén végzett, 8 ezer 14 és 29 évközötti fiatal élethelyzetét, társadalmi le-hetõségeit, várakozásait felmérõ repre-zentatív kutatás zárójelentését februárvégén hozta nyilvánosságra a Nemzeti If-júságkutató Intézet.

Érdekes megfigyelés, hogy minél fia-talabb egy-egy korosztály, statisztikailagannál magasabb a vallásosság indexe. Amagyarázat az, hogy az egyre fiatalabbkorosztályok már a rendszerváltozás utá-ni években ismerkedtek meg a vallással, s

nem kellett átélniük a tiltás, vagy a kigú-nyolás kellemetlenségeit. A felmérés so-rán azt is megállapították, hogy a 10-15évvel korábban végzett vizsgálatokhozképest magasabb a rendszeresen temp-lomba járó fiatalok aránya.

T O V Á B B I H Í R E K

FIGYELEM!

Javaslat:

Kérés:

Tárlat „A magyar kereszténységezer éve” címmel(Budapest, 2002. február 15., MTI)

(Hun-gariae Christianae Millennium)

(MTI-hír a Magyar Nemzetbõl)

A kiállítás várhatóan június végéig tekint-hetõ meg a Magyar Nemzeti Múzeumban.

jó lenne ebbõl az alkalombólközös kirándulást szervezni a Magyar Nem-zeti Múzeumba!

jelentkezzenek azok, akiknek ked-vük lenne részt venni egy ilyen kirándulá-son. Jelentkezni a Lelkészi Hivatalban le-het! Idõpont és egyéb feltételek késõbb ke-rülnének meghatározásra.

A Timóteus Társaságbemutatása

T alán sokak számára ismeretlenülcseng ennek a Magyarországon

22 éve mûködõ felekezetközi keresz-tény ismeretterjesztõ alapítványnak aneve. Pedig az a nemzetközi szerve-zet, melynek részeként hazánkban isjelen van (1989 óta hivatalosan is)mára már a világ 191 országában kö-zel 30 000 munkatárssal munkálko-dik.

Alapítványunk nem kötõdikegyetlen felekezethez sem kizáróla-gosan, hanem minden, az apostolihitvallás alapján álló keresztény kö-zösséget szeretné segíteni tapaszta-lataival és az Istentõl kapott eszközei-vel. Ezen eszközök közül talán a Lu-kács evangéliuma alapján forgatott„Jézus élete” c. film a legismertebb.

A Timóteus Társaság munkája ha-zánkban az egyetemisták közöttiszolgálattal kezdõdött. E szolgálatcélja, hogy Istent nem ismerõ diákok-nak segítsen eljutni oda, hogy Jézustkövetõ és szolgáló vezetõkké válja-nak, akiket Isten mind a diáktársaikközött, mind késõbb, leendõ hivatá-sukban használni tud.

Az utóbbi évtizedben, széles kör-ben ismerté vált a Fiatalok az Élet Kü-szöbén elnevezésû programunk,mely minden olyan kérdést megcé-loz, amely a felnövekvõ fiatalok szük-ségleteivel kapcsolatos. Ez az AIDS-és drogprevenciós program az alap-vetõ keresztény értékekre épít ésmindezt olyan módon és stílusban,hogy a hallottakat a hétköznapok-ban is alkalmazhatóvá teszi a diákokszámára. Az utóbbi években hazánktöbb városában szerveztünk – a helyiegyházak összefogásával – nagysza-bású, az egész települést megszólítóevangelizációs alkalmakat. (Az oros-házi elõkészületek jelenleg zajlanak.)

Orosházán is arra törekszünk,hogy a lehetõségeinkhez mérten se-gítsük Isten itt élõ népét a Krisztustólkapott közös küldetésünk betöltésé-ben. Abban, hogy a város mindenpolgárának hitelesen felmutassuk Jé-zus Krisztust úgy, hogy ne legyenegyetlen lélek sem Orosházán, aki-nek nem mondtuk el, hogy meg le-het békülni az Istennel. Urunk irántihálával gondolunk testvéreinkre, ésmár nagyon várjuk, hogy együtt ta-pasztaljuk meg: Isten ma is és itt ishatalmasan munkálkodik. V. A.

[ 16 2002. feltámadás hava OROSHÁZI HARANGSZÓ

Nem tõlünk, nem innen hangzik mindez, nemmi mondjuk, nem mi kiáltunk át a tengerentúlra, hanem Amerikában szólalt meg ez ahang, 2001 szeptemberének végén: Ébresztõ,Amerika!

„Azt aratjuk, amit vetünk.”

B illy Graham lányával készítettek in-terjút egy kora reggeli mûsorban, és

Jane Clayson, a riporternõ megkérdeztetõle: „Hogyan engedhette meg Isten,hogy ilyesmi történjen?” Anne Grahamnagyon mély, éleslátásra utaló választadott: „Úgy hiszem, Istent nagyon elszo-morítja, ami velünk történt, ám évek ótaazt mondjuk neki: Menj ki az iskoláink-ból, menj ki a kormányunkból, és távozzaz életünkbõl. És Õ, amilyen úriember,csendben hátrahúzódott. Miképpen vár-hatjuk el Istentõl, hogy áldását és védel-mét adja, ha egyben arra szólítjuk fel,hogy hagyjon bennünket egyedül? Hanincs idõd, legalább fusd át ezt az írást.Tudom, nagyon sok levél ment körbeszeptember 11-ével kapcsolatban, de ezigazán el kell, hogy gondolkodtasson. Alegutóbbi történések fényében: terrortá-madások, iskolai lövöldözések stb. Lás-suk csak, azt hiszem, ez akkor kezdõdött,mikor Madeline Murray O’Hare (akitmeggyilkoltak, s testét nemrégen találtákmeg) panaszkodott, hogy nem akarimádságot az iskoláinkban, és mi aztmondtuk, rendben. Aztán valaki aztmondta, jobb, ha nem olvasunk Bibliát aziskolában. Bibliát, amely azt mondja: Neölj, ne lopj és szeresd a szomszédodat (fe-lebarátodat), mint magadat. És mi aztmondtuk, rendben. Aztán dr. BenjaminSpock az mondta: Ne fenekeljük el a gyer-mekeinket, ha rosszul viselkednek, merta kis személyiségük megrongálódik, éslerombolhatjuk az önbecsülésüket.(Spock fia öngyilkos lett.) És mi aztmondtuk, egy szakember biztos tudja,mirõl beszél, és azt mondtuk: Rendben!Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárokés az osztályfõnökök jobb, ha nem fegyel-mezik a gyermekeinket, amikor rendetle-nül viselkednek. És az iskolai ügyintézõkazt mondták, a tanári kar tagjai inkább neis érintsék meg a diákokat, mert nem aka-runk rossz reklámot az iskolának, és sem-miképpen nem akarjuk, hogy beperelje-nek bennünket (nagy különbség van a fe-gyelmezés és megérintés, valamint a ve-rés, pofozás, megalázás, megrúgás stb.között). És mi azt mondtuk: Rendben!Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogydiáklányaink abortuszt végeztessenek,ha akarnak, és nem kell, hogy ezt el-mondják a szüleiknek. És azt mondtuk:

Rendben! Aztán egy bölcs vezetõ aztmondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis megfogják tenni, adjunk fiú diákjainknakannyi óvszert, amennyit akarnak, és nemkell, hogy errõl szüleiknek beszámolja-nak. És azt mondtuk: Rendben! Aztán va-laki, az általunk jelentõs posztra megvá-lasztottak közül azt mondta, hogy nemszámít, mit teszünk a magánéletben, haelvégezzük a munkánkat. Újból egyetért-ve velük, azt mondtuk, nem számít, mittesz valaki (beleértve akár az elnököt is) amagánéletében, amíg van munkánk, és agazdaság jól mûködik.

Aztán valaki azt mondta, nyomtas-sunk újságokat meztelen nõk képeivel éshívjuk ezt a nõi test szépsége feletti egész-séges, természetes csodálatnak. És aztmondtuk: Rendben! Aztán valaki eggyeltovább lépett ebben a csodálatban, ésmeztelen gyerekek képeit publikálta,majd tett még egy lépést, és ezeket elérhe-tõvé tette az interneten. És mi azt mond-tuk: Rendben, a szabad szólás joga feljo-gosítja erre õket. És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tévémûsoro-kat és mozifilmeket, amelyek az erõsza-kot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexetreklámozzák. És készítsünk olyan zene-felvételeket, amelyek bátorítanak a nemierõszakra, a kábítószer-fogyasztásra, agyilkosságra, az öngyilkosságra és kü-lönbözõ sátáni témákat dolgoznak fel. Ésmi azt mondtuk: Ez csak szórakozás,nincs is rossz hatása, és különben sem ve-szi senki komolyan, úgyhogy csak haddmenjenek.

Most pedig feltesszük magunknak akérdést: miért nincs a gyermekeinkneklelkiismerete? Miért nem tudnak különb-séget tenni jó és rossz között? És miértnem okoz nekik problémát, hogy megöl-jék az idegeneket, osztálytársaikat, sajátmagukat? Talán, ha elég hosszan és ke-ményen gondolkodunk rajta, ki tudjuktalálni. Azt hiszem, elég sok köze van ah-hoz, hogy

„Kedves Isten, miért nem mentettedmeg azt a kislányt, akit megöltek az osz-tályában? Tisztelettel: egy Érintett Tanu-ló”. A válasz: „Kedves Érintett Tanuló! Kivagyok tiltva az iskolákból. Tisztelettel:Isten.” Furcsa, milyen egyszerû az embe-rek számára megvetni, kidobni Istent,zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartaniüzenetét, aztán csodálkoznak, miértmegy pokolra a világ. Furcsa, mennyireelhisszük, amit az újságok írnak, de meg-kérdõjelezzük, amit a Biblia mond. Fur-csa, hogyan mondhatja valaki: „HiszekIstenben.”, miközben a Sátánt követi, aki

Ébresztõ, Amerika!

egyébként szintén „hisz” Istenben. Fur-csa, milyen gyorsan készek vagyunk azítélkezésre és mennyire nem a megítélte-tésre. Furcsa, milyen gyorsan tovább-küldjük viccek ezreit, és bozóttûzként ter-jednek a köztudatban, de ha az Úrról szó-ló üzenetekkel tesszük ezt, az emberekkétszer is meggondolják, mielõtt továbbí-tanák. Furcsa, hogy az erkölcstelen, dur-va, vulgáris és obszcén dolgok szabadonáramlanak a világhálón, miközben az Is-tenrõl való nyilvános beszédet elnyomjákaz iskolában és a munkahelyen. Furcsa,hogyan lehet valaki Krisztusért lánggallobogó vasárnap, és láthatatlan keresz-tyén a hét további részében.

Nevetsz? Furcsa, hogy mikor továbbí-tod ezt az üzenetet, nem fogod sokaknakelküldeni, mert nem vagy biztos afelõl,hogy mit hisznek, mit fognak gondolnirólad, ha ezt teszed. Furcsa, hogy jobbanérdekel az, amit az emberek, mint amit Is-ten mond rólad. Gondolkozol?

Ébresztõ Magyarország!Lukács evangéliuma 13. fejezetében

egy furcsa jelenetet olvasunk: „Vagy aztgondoljátok, hogy az a tizennyolc, akirerádõlt a torony Siloámban, és megölteõket, vétkesebb volt minden más ember-nél, aki Jeruzsálemben lakik?Nem! Sõt – mondom nektek –: ha megnem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesz-tek el.” Amerikában két toronyház tûnt ela föld színérõl, s nekünk – Jézus szavai-nak megfelelõen – illendõ lenne már arragondolnunk, hogy „ha meg nem térünk,mindnyájan ugyanúgy veszünk el.” Drá-mai, sõt apokaliptikus eseménnyel kez-dõdött ez a 21. század, a 3. évezred. Ha avallásosnak ismert Amerikában ilyesmimegtörténhetett, a nem vallásosnakmondható hazánkban hasonlóképpenmegvan a veszélye egy olyan katasztrófá-nak, mint ott. Mert mi is kitessékeltük Is-tent az iskoláinkból (kivéve a néhányegyházi iskolát), mert mi sem vesszükigazán komolyan a Bibliát, mert mi is sza-bados erkölcsöket pártfogolunk… Mind-az, amit Anne Graham mond Ameriká-ról, majdnem szó szerint adaptálható sze-retett hazánkra.

Jó lenne ébredni! Végre ráébredni,hogy keresztyén hit, keresztyén erkölcsnélkül önmagunk alatt vágjuk az életfát!A Harangszó e számában olvasható hiva-talos és hiteles megállapítás arról, hogyminél vallástalanabb egy ország, annálnagyobb a drogveszély. Ehhez pedig nemkell kommentár, ahogy mondani szokás:No comment!

J. H., a fenti írás ismeretlen szerzõje levelébenarra biztatott, hogy én is küldjem tovább má-soknak ezt a felkiáltást. Lehet, hogy át kellettvolna az egészet írnunk imigyen:

Közölte és kommentálta: Ribár János

[Lk 13,4–5]

17 ]2002. feltámadás havaOROSHÁZI HARANGSZÓ

A Luther-rózsa eredetileg reformáto-runk címere volt. A Luther (Luder)

nemzetség címerpajzsának egyik felétkét, egymás alá helyezett rózsa díszítette.Luther Márton 1516-ban keltezett egyiklevelén találjuk a középen szívbe vésettkereszttel díszített, kör által övezett öt ró-zsaszirom elsõ viaszpecsétes ábrázolását,a szirmok között kicsiny levelekkel, M Lfelirattal. Pecsétgyûrûjének kerek, oválisés nyolcszögletes lenyomatai a késõbbiévekbõl is fennmaradtak.

1530-ban doktor az augs-burgi birodalmi gyûlésrõl beszámoló le-velében többek között a következõ soro-kat írta a Coburg várában várakozó refor-mátornak:

szász választó-f e j e d e l e mNürnbergbenrendelte meg agyûrût.

városijegyzõ a munkam e g k e z d é s eelõtt a címerrajzát vélemé-nyezésre meg-küldte Luther-nek.

Reformáto-runk így vála-szolt neki:

Egyházunkcímere tehát jóljelképezi Lu-ther egész teo-lógiáját. Gya-korlati alkal-mazása soránazonban többoldalról kérde-zik és vitatják arózsaszirmokhelyes vagyhelytelen for-májának a kér-dését. Az Evan-gé l ikus Éle t2001. október28-ai számában

ol-vasói levele is

erre a kérdésre keresi a helyes választ.Hetilapunk korábbi fejlécein és az

Evangélikus Naptár korábbi számaibanugyanis helytelen volt a szirmok elhelye-zése. A szív közepén lévõ kereszt függõ-leges szárának a felsõ része helyesen a ró-zsa sziromlevelébe, nem pedig a szirmokközötti zöld levelecske irányába mutat.

A szirmoknak ez az elhelyezése teháta Luther-rózsa törvényesen védett for-mája.

Megjegyzem azonban, hogy a witten-bergi kolostor Katalin-kapujánál, mégLuther életében, felesége által felállított,VIVIT körfeliratú kõ Luther-rózsa talánaz a sajátos kivétel, amely erõsíti a sza-bályt.

Justus Jonas

„Legkegyelmesebb ifjú uram azön rózsáját kõbe vésetik és aranyba foglaltat-ják. Igen szép pecsét lesz. Ezt õkegyelmességeszemélyesen fog-ja önnek átadni.”

János Frigyes

HansSpengler

„Igentisztelt kedves jóUram és Barátom! Mivel tudni óhajtja, hogypecsétemet jól eltalálta-e, barátilag közlömÖnnel elgondolásomat arra vonatkozóan, mi-lyen legyen pecsétem, hogy az jellemezze teo-lógiámat.

Akereszt legyen az elsõ, feketén, szívbe he-lyezve, ami természetes színû. Ezzel arra aka-rom magamat emlékeztetni, hogy a Megfeszí-tettben való hit üdvözít bennünket.

Ugyanis csak akkor igazulunk meg, haszívbõl hiszünk [Róm 10,10]. Jóllehet a ke-reszt fekete, mivel megöl, s kell, hogy fájjon is,mégis meghagyja a szívet saját színében, nemrontja meg a természetet, tudniillik: nem öl-dököl, hanem életben tart. Az igaz emberugyanis hit által él, mégpedig a Keresztrefe-szítettben való hit által.

Ez a szív fehér rózsa közepén legyen annaka kifejezéséül, hogy a hit örömmel, vigaszta-

lással és békességgel ajándékoz meg, és egye-nesen egy fehér, üde rózsába helyez.

Mivel nem olyan békesség és öröm ez, ami-lyent a világ ad, azért legyen a rózsa fehér ésne piros. A fehér szín ugyanis a lelkek és az an-gyalok színe.

Ez a rózsa égszínkék mezõben legyen,mert az ilyen lelki és hitbéli öröm az eljövendõmennyei örömnek a kezdete.

Ez azonban a lélekben és hitben már mostmegvan, a reménység által elõre ízleljük, jólle-het most még nem érzékeljük.

A mezõ körül arany gyûrû legyen: jelezze,hogy ez a mennyei üdvösség örökké tart ésnincs vége soha, emellett értékesebb mindenörömnél és vagyonnál, amint az arany a leg-nemesebb és legértékesebb fém.

Krisztus, a mi jóságos Urunk, legyen lel-kével amaz eljövendõ életre. Ámen.”

Garai András

Fabiny Tibor, teológiai tanárA

(Forrás: Misszió, VII. évfolyam, 2002/1. sz., 23. o.)

A Luther-rózsa eredete,jelentése és

hiteles ábrázolásaA 2002. év tizenkettedik heté-ben (március 18-ától hét na-

pon keresztül) az orosházi evangéli-kus templom nagyharangja adja hí-rül a delet a Magyar Rádió Kossuthadóján. Örömmel hallgatjuk isme-rõs, szép zengését.

Tornyunkban négy harang la-kik, s szokásunk szerint minden ha-rangozáskor mind a négy meg-szólal. Azonban a rádióban déli ha-rangszó idején mindig csak egy ha-rangot hallhatunk. Van valami kü-lönösen felemelõ abban, hogy alignéhány nappal a magyar szabad-ságharc évfordulóját követõen, ajövendõ sorsunkat döntõen meg-határozó választásokra való készü-lõdés napjaiban éppen azt a haran-gunkat halljuk, amelynek felirata arégi, gyermekkoromból õrzött, na-gyon szép hazafias hitvallás:

S a másik oldalán ez áll:

Harangjainkról gondos adat-gyûjtés alapján többen is leírtákmindazt, amit róluk tudhatunk, samit az utókor számára meg kellõriznünk.

A beszélgetések alapján közöltújságszövegekbe – sajnálatos, bárérthetõ módon gyakran pontatlanadatok kerülnek. Megesett ez mostis, de a lényeg mégis az, hogy tem-plomunk legnagyobb – a feljegyzé-sekben „nagyharang”-ként emle-getett – harangjának szavát ezen ahéten ország-világ hallgathatja. So-kunk régi óhaja teljesült ezzel, s azthiszem, megdobogtatja mindany-nyiunk szívét.

Hiszünk egy IstenbenHiszünk egy Hazában

Hiszünk egy isteni õrökIgazságban

Hiszünk Magyarországfeltámadásában

Ámen

Isten dicsõségére öntöttékaz Úrnak 1923. esztendejében.

Az 1914-1918 évig tartottvilágháborúban elvitt nagyharanghelyett az orosházi ág. ev. egyház

egyes híveiA 1923 D Harangmûvek öntött

engem BudapestenW. Rincker által

No. 4605

Fürst Enikõ

%

Deletharangoznak

[ 18 2002. feltámadás hava OROSHÁZI HARANGSZÓ

TalentumokHírek iskolánk életébõl

• Intézményünkben az utóbbi idõszak legkiemelkedõbb eseménye március 15. meg-ünneplése volt. Iskolánk hagyományai közé tartozik, hogy nemzeti ünnepünk egybenegyik legszebb iskolai ünnepélyünk is. Különösen széppé és felemelõvé teszi a napot,hogy ilyenkor gimnáziumunk egykori diákjai is megtisztelnek látogatásukkal, melyezúttal nem csak egyszerû közös ünneplés és vizit volt, hanem iskolatörténeti ese-ménnyé is magasztosult. A hajdani iskola hagyományához, eszmei folytatásához hûörökifjú diákok úgy döntöttek, hogy az egykor (1948-ban) felállított márványtáblát aTáncsics gimnáziumból visszahozzák eredeti helyére. A tábla avatásakor Dr. HajdúMihály emlékezett vissza a volt tanárokra és iskolatársakra, akik a második világhábo-rú viharaiban vesztek el. Az alábbiakban közzé tesszük az emléktábla szövegét:

Eseményekben gazdag volt ez a nap, hiszen az ünnepi mûsor után két pályázat nyerte-seit is köszönthettük és jutalmazhattuk. A Harangszó elõzõ számában már tudósí-tottunk a „Ravasz Erzsébet Alapítványról”, mely helyesírási versenyre hívta fel a 6.osztályos diákokat. Az alapító akarata szerint a következõ szöveg hangzott el az ered-ményhirdetéskor: „Két orosházi pedagógus testvér édesanyjuk, Ravasz Erzsébet szü-letésének századik évfordulójától kezdve azzal a céllal ajándékozza meg a legjobb he-lyesíró hatodikos osztályos tanulót, hogy mindannyian emlékezzenek arra az idõre,amikor a legtöbb orosházi gyerek számára 12 éves korban ért véget a tanulás lehetõsé-ge, s bármilyen jó helyesíró is volt, s különösen ha lány volt, nem tanulhatott tovább”.Averseny gyõztesei holtversenyben: Beke Zsanett és Grecsó Nóra.• Az Egyesült Magyar Csomagoló Mûvek Kft. rajzpályázatot írt ki 2001 õszén az üvegfelhasználása és újrahasznosítása témakörben. A legsikeresebb rajzok rákerültek egyfalinaptárra, s az „alkotó” gyermekeket jutalomban részesítették. Ajutalmazottak: Do-bozi Sámuel, Grecsó Nóra, Major Hajnalka, Mátó Netta, Süle Veronika és Szöllõsi Sán-dor. Az iskola a pályázaton való eredményes részvételéért számítógépet kapott aján-dékba.• Városi idegen nyelvi versenyen vettek részt tanulóink. A nyertesek nevét örömmel,szeretettel osztjuk meg olvasóinkkal. Az Rajki Dóra II.hely, Kozmer Vivien IV. hely, Pápai Erika és Sánta Erika VI. hely. SzöllõsiSándor, Gróza Gabriella és Horváth Tamás mindannyian III. helyezést értek el.• Megyei szintû középiskolai szavalóversenyen iskolánk tanulója lett a gyõztes. TörökAnnamária kiemelkedõen szép szavalatával örvendeztette meg hallgatóságát. Ugyan-ezen a versenyen Bugyi Tímea III. helyezést ért el.• Bár nem iskolai versenyen nyert két tanulónk, annál inkább büszkék vagyunk Ne-mes Andreára és Nemes Gabriellára, akik Nemzetközi Búvárúszó Versenyen értek elkimagasló eredményt. Nemzetközi mezõnyben nyerték meg a bajnokságot, különbö-zõ úszásnemekben.• A március 17-ei istentiszteleten együtt ünnepelte a Fénysugár Klub megalakulását agyülekezet. Szívesen csatlakoztunk tanulóinkkal az ünneplõk sorához, s közösen hall-gattuk Harmati Béla püspök úr igehirdetését. Az istentisztelet után városunk kulturá-lis életének kiemelkedõ eseményére került sor. Püspökünk felesége, Polgár Rózsa Kos-suth-díjas textilmûvész kiállításának megnyitóján vettünk részt, iskolánkat is képvi-selve.Aképtárba, a kiállítás ideje alatt tanulócsoportjaink is ellátogatnak.• Újra beköszöntött a tavasz, a beiratkozások ideje. A középiskolai jelentkezések márlezárultak. Hálát adunk Istennek a nagy érdeklõdésért. Elmondhatjuk, az idén elõszörkétszeres a túljelentkezés. Ezzel a reménnyel várjuk a kis elsõsök beiratkozását, melyremárcius 25–26-án kerül sor. Bízunk abban, hogy egyre többen érzik úgy: keresztyén ne-velésünkkel segíteni tudunk a gyermekek otthoni nevelésében is.

„PROPATRIA! Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála. Zsolt 116,15 A második világhábo-rúban elhunyt diáktársaink emléke örökké él! 1948. március 15. V. osztály”

angol nyelvû verseny helyezettjei:Német nyelvbõl

SÁMUELhíradó

„40 nap 40 éj…” ez a gyermek is-tentisztelet hathetes böjti sorozatá-nak éneke, melyet már tavaly meg-szerettek a gyermekek. Szõke Sza-bolcs dallamai ebben az esztendõ-ben az evangélikus gyermekmun-kások lapjában, az Ötlettárban ismegjelenhettek, más gyülekezete-ket segítendõ.A húsvétot megelõzõ hetek küzdel-mes idõszaknak bizonyulnak agyermekek számára. Városlakókkáváltoznak erre a háromnegyed órá-ra, és helyt kell állniuk a küzdelmek,azaz versenyek során. Így Jerikó,Nain, Jeruzsálem és Kapernaum la-kosai nem csak „testi táplálékot”gyûjthetnek, hanem lelki fegyver-zetük is hétrõl hétre erõsödik. Eb-ben az esztendõben Lukács evan-géliumából választottunk történe-teket bevezetõ zsoltárhoz, hogymegtanulhassuk, melyik hetet ho-gyan hívják. Elmélyítésképpen a va-sárnap latin nevének iniciáléját vi-hetik haza a kitartó, és minden pró-bán átesett, vasárnapról vasárnapraállhatatosan megjelenõk. Nagyörömünk, hogy mindeddig szépszámban lehettünk együtt (60-95fõ). Hálásan tapasztalhattuk, hogyegyre több felnõtt, szülõ, nagyszülõmarad velünk istentiszteletünkön.Köszönjük az óvó nénik és tanítónénik példaadását! Jó látni, hogysokan vannak, akik támogatják acsaládban élõ legkisebbeket, hogyazok megismerhessék az Úr Jézust.A gyermekek lelkes adakozásánakeredménye, hogy tervezhetünk is.A tanév vége felé szeretnénk ismétegyütt tölteni egy szombati napot,és kirándulni menni – jutalomkép-pen és közösséget építendõ is.Áldott húsvétot kívánunk gyüleke-zetünk minden tagjának, és kérjük,olykor-olykor látogassanak el a 9órai alkalomra, a Gyõry-terembe!

A Sámuel csoport felnõttjei:

Csehi József, Györgyi Ildikó,Nagyné Györgyi Szilvia,

Keveházi Márta, Révész Józsefné,Skorka Katalin, Török Lajos

Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be. [Jel 3,8]

Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium5900 Orosháza, Bajcsy-Zsilinszky u. 1. · Telefon: (68) 411-771 · E-mail: evang@freemail.hu

••••••

028280

0103

Az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium szeretettel várja mindazokata tanulókat, akik ebben az intézményben szeretnének tanulmányokat folytatni.

: 1–8. osztályig kiemelt idegen nyelvi képzés;5. osztálytól számítástechnika-oktatás.

: emelt szintû német, illetve angol nyelvoktatás (fakultatív latin),számítástechnikai képzés, OKJ-vizsga megszerzésének lehetõségével.

Hitben elkötelezett, szilárd erkölcsû, szeretetben élõ személyiség formálása.Hazaszeretetre nevelés, a családok méltó szerepének visszaállítása.Történelmi és keresztyén múltunk hagyományainak megismertetése.Kommunikációs képességek, szókincs fejlesztése, a szép beszéd ápolása.Szakköri, önképzõköri, sportolási lehetõségek biztosítása.Néptánc- és társastáncoktatás, a kulturált szórakozás igényének felkeltése.

Egy iskola azok számára, akiknek fontos gyermekük magas szintû testi-szelleminevelésén túl a lelki nevelés is! Szeretettel várjuk az általános iskolát most kezdõk

és a középiskolában továbbtanulni szándékozók jelentkezését is.A középiskolai jelentkezési lapot a többi iskolához hasonlóan kell benyújtani.

Iskolai kód:

Tagozati kód:négyosztályos gimnáziumi osztályhatosztályos gimnáziumi osztály

Képzési formák:

Minden osztályban jellemzõ:

• Általános iskola

• Hatosztályos gimnázium

(angol és német)

• : általános tantervû képzés, számítástechnikai képzés,OKJ-vizsga megszerzésének lehetõségével.Négyosztályos gimnázium

ADOMÁNYOK AZ„OROSHÁZI HARANGSZÓ” ÚJSÁGRA

2002. január 22.–2002. március 18.

Bérczes ElemérnéNémeth BálintnéPoór GyörgynéSzekeres IstvánnéKarkus ZsuzsaKovács Ferenc és nejeTóth B. JózsefnéDr. Kiss A. Sándor (Szeged)Petõné Rácz Erzsébet (Budapest)Jankó BálintÉliás DávidnéMacher LajosnéTarr István és nejeMusztafáné Horváth GyörgyiBor KárolynéTörös AntalnéTóth BélaDominkó SándornéNagy Lajos és nejeTopai ZoltánBoldog MátyásnéKovács MáténéPataki EtelkaGyörgyi Bálint és nejeVarga László és nejeGyömrei MihálynéBalogh SándornéDimák Sándor és nejeSzokolai Kálmán és nejeTóth LenkeMocsári MiklósnéSzikora JózsefnéNagy DénesnéPleskó PálKiss FerencSzula IstvánnéKeller JózsefnéHajdú József és neje (Kardoskút)Herczeg JánosnéTompa PálFürst Enikõözv. Molnár JánosnéVerasztó József és nejeEvangélikus Általános Iskola és Gimnázium (Orosháza)Jankó LajosnéBenkõ BarnaHéjjas Lóránt és nejeCsete SándornéKátai MihálynéÚr EleknéSin György (Gyõr)Kilián Lászlónéözv. Jankó IstvánnéDr. Szekulesz Ágnes (Budapest)Dr. Fehér Dezsõné Dr. Ravasz Magda (Budapest)Jankó Béla (Budapest)Péterfia Zoltán (Pécs)Dr. Hajdú Mihály (Budapest)Dénes Lóránt (Budapest)Topcsiov Ferenc (Budapest)Faludiné Szita Margit (Budapest)Gáspárné Holecska Jolán (Budapest)Csákó Gyuláné (Budapest)Név nélkül, de Istennél tudva lévõ 5 testvértõl

KÖSZÖNJÜK! ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ADAKOZÓKON!

2000 Ft1000 Ft1000 Ft500 Ft500 Ft

2000 Ft1000 Ft1500 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft500 Ft

1000 Ft2000 Ft1000 Ft500 Ft

1000 Ft1000 Ft1000 Ft2000 Ft500 Ft500 Ft

1000 Ft1000 Ft1000 Ft1000 Ft500 Ft

1000 Ft1000 Ft2000 Ft500 Ft

1000 Ft800 Ft

1500 Ft1000 Ft1000 Ft500 Ft

1000 Ft500 Ft500 Ft

1000 Ft1000 Ft500 Ft

4000 Ft1000 Ft3000 Ft1000 Ft2000 Ft500 Ft

1000 Ft3000 Ft1000 Ft1500 Ft1000 Ft2000 Ft5000 Ft1000 Ft5000 Ft5000 Ft1000 Ft500 Ft

1000 Ft2000 Ft6500 Ft

HARANGSZÓKiadja:Felelõs kiadó:

Tördelõszerkesztõ: Nyomtatás:

az Orosházi Evangélikus Egyházközség (5900 Orosháza, Thék E. u. 2.) ·Ribár János lelkész, esperes és Koszorús Oszkár egyházmegyei fel-

ügyelõ · Szatmári László · Iniciale Bt., Orosháza

Összeállította: Pleskó Józsefné

NÉPEGYHÁZI HÍREK

Mégis marad minden a régibenAvagy a gyermek istentisztelet vitatott idõpontja

F elhívással fordultunk a Harangszó elõzõ számában agyülekezet érintett tagjaihoz, testvéreinkhez, hogy a va-

sárnap 9 órai kezdettel tartott gyermek istentiszteletet át-tegyük-e 10 órára. Elõzetesen néhányan jelezték, jobbanörülnének, ha 10 órakor párhuzamosan két istentiszteletfolyna, akkor vasárnaponként elég lenne késõbb kelteni akisgyermekeket, s a felnõttek is nyugodtan részt vehetné-nek a nekik szánt istentiszteleten. Ilyen értelemben az újság-ban közzétett felhívás után levelet is kaptam, érdemes belõ-le idézni. A levél furcsa kezdése után ezt olvashatjuk: „Kétgyermekem is van (3,5 és 2 évesek), úgy gondolom, joggalírhatok véleményt az újságban (Harangszó) felvetõdött vál-tozatokra. A legjobb, a legkíméletesebb megoldás a párhu-zamos istentisztelet lenne, mert ha nagyon kicsi gyermekek-kel szeretnének a szülõk istentiszteletre menni, úgy semfogják másokra bízni a gyermeküket (pl. 3 év alatt), és hamár nagyobbak lesznek, akkor meg nyugodtan részt vehet-nek a szülõk a felnõtt istentiszteleten, míg a csemetéket le-foglalják a »gyermekmegõrzõben«. Ez a változat egyébkéntmás gyülekezetekben már mûködik. A 10 órai gyermek is-tentisztelet azért is jó megoldás lenne, mert tapasztalataimszerint (ismerõsök elmondása alapján), sem az óvodás korúgyermekek nem szeretnek hétvégén 7 órakor kelni, sem aziskolások.” (Név és cím a szerkesztõségben.) A kedves levél-író, más gondolatai után, utóiratban még ezt írja: „Az ‘A’változat 2. és 3. pontja (vita nincs…).”

Kedves Érintettek! Nagy vita valóban nem volt, maradminden a régiben, mert a gyermek istentiszteletért felelõsökarra hívták fel figyelmünket, hogy vasárnaponként a 9 óraikezdetû alkalmunkra olyan sok gyermek jár (50-100 körüli),hogy nem férnének el a kiszemelt gyülekezeti teremben,ahol csak 70-80 szék van, és a kicsiknek még mozgástérre isszükségük van. Tehát beláttuk, hogy az idõpont módosítá-sának technikai akadálya van, így marad minden a régiben.

Vannak távlati elképzeléseink még, de azokra majd ak-kor térünk vissza, ha aktuálisak lesznek. Mindenkinek kö-szönjük, akik ehhez a beszélgetéshez hozzászólt! (R. J.)

TEMETÉSEK2002. január 22.–2002. március 18.

Ravasz Imre · Szalai József · Szemenyei Sándor· Tóth Benedek Józsefné · Nye-

mecz Zoltán · Kabai Mihály · Balogh Istvánné· Juhász Mihály · Tóth Sándor

· Szemenyei Béla · Nagy János · Bányai Imre· Poór Mihályné · Birkás Mi-

hály

(84) (87)(79) (Keresztes Margit, 85)

(57) (71)(Kiss Aranka Ibolya, 76) (80)(81) (78) (82)(60) (Rajki Tóth Zsuzsanna, 93)

(82)

A VILÁG PEDIG ELMÚLIK […] DE AKI AZ ISTEN AKARATÁTCSELEKSZI, MEGMARAD ÖRÖKKÉ. [1Jn 2,17]