AZ ŐSMŰVÉSZET Prehistorikus "történelem előtti" idő. I.e. 2500-ig.

Forrás: Szabó Attila: Művészettörténet vázlatokban

TÖRTÉNELMI HÁTTÉR

Írásos emlék nem lévén a ma élő természeti népek

(törzsi szinten élők) felfogásából, életmódjukból

következtethetünk az őskor emberének társadalmi

életére.

VALLÁS

fetisizmus = amikor a tárgyaknak különleges erőt

tulajdonítanak

animizmus = amikor a természeti jelenségeket

megszemélyesítik.

Vallástörténészek szerint ebből a hiedelemből alakult ki a:

politeizmus = sokistenhit

henoteizmus = főistenhit

monoteizmus = egyistenhit

(A Biblia szerint ez a folyamat éppen fordítva zajlott le :

az egyistenhit torzult el sokistenhitté!)

VALLÁS

mágia = a különféle szertartásokkal befolyásolni

kívánják a természeti erőket

totemhit = az ősök szellemének állat alakban

való elképzelése

tabu = vallási jellegű babonás tilalom

ÉPÍTÉSZET = ARCHITEKTÚRA

Az építészet a téralkotás művészete.

Az épületek a térben, három dimenzióban

(magasság, szélesség, mélység = hosszúság)

helyezkednek el.

AZ ŐSKOR ÉPÍTÉSZETE

Az őskor építészetét megalitikus építészetnek,

"nagykő" kultúrának nevezzük

megasz lithosz = nagy kő, görög kifejezés

kb. 40-45 tonnás kövek

AZ ŐSKOR ÉPÍTÉSZETE

Méretüknél és hangulatuknál fogva valószínűleg

áldozati szertartásokra, csillagászati

megfigyelésekre használták őket.

menhír (kőszál) = faragatlan, álló kőoszlop

dolmen (kőasztal) = síremlék, áldozati hely

cromlech (kőkör) = kultikus hely, szertartási hely

emlékkövek = sírkövek

menhírek sora = kőszálsor, oszlopsor

tumulus = veremsír, fölötte sírdombbal

kamrás sírok = kőlapokból kialakított kamrák

lakás = verem, barlang, cölöpépítmény

MENHÍR ÉS DOLMEN

CROMLECH

Stonehenge, Salisbury, Anglia

TUMULUS

SZOBRÁSZAT

A szobor, a szobormű (plasztika) - az épületekhez

hasonlóan - a térben helyezkedik el. Három

kiterjedésű. A szobrok lehetnek szabadon álló

szobrok, vagy épületeket díszítő szobrok vagy

domborművek.

AZ ŐSKOR SZOBRÁSZATA

Az őskortól (a kezdetektől) a szobrászatra a

természethű ábrázolás volt jellemző.

Fő téma:

állatfigura, valamint

a termékenység jelképe, a nő (magna mater), az

élet forrása.

AZ ŐSKOR SZOBRÁSZATA

körplasztika = elefántcsontból, agancsból, agyagból

kisplasztikák = ún. "vénusz" szobrocskák (10 cm) termékenységvarázslatra, az állatfigurák vadászmágiára készültek.

idolok = faragott bálványok

kabalák = szerencsét hozó tárgyak

amulettek = átfúrt állatfogak, bűvös erejű tárgyak (bajtól, ártó szándéktól megóvó)

használati tárgyak= csiszolt, faragott eszközök

KÖKÉNYDOMBI VÉNUSZ (MAGYARORSZÁG)

BÖLÉNYSZARVAT TARTÓ „VÉNUSZ”

LAUSSEL, FRANCIAORSZÁG

Magassága: 44 cm

Az őskori női figurák, melyek a

termékenységet szimbolizálták,

többnyire dús formákat

mutattak.

A "SARLÓS ISTEN„ SZOBRA

(SZEGVÁR-TŰZKÖVESRŐL, TISZAI KULTÚRA)

FESTÉSZET

A festészet a színekkel való ábrázolás művészete.

Függ a festék anyagától és a festőalaptól (mivel

és mire történik).

AZ ŐSKOR FESTÉSZETE

A kezdetekben az ember a barlangok falára

festett, rajzolt.

Tárgya : állat és ember, geometrikus jelek és

kézjelek vagy írásjelek.

Célja : vadászmágia, tanítás

Festék anyaga : növényi nedvek, színes föld,

korom, szén, ásványokból őrölt porfesték.

kötőanyag : gyanta, vér, tojás, méz.

AZ ŐSKOR FESTÉSZETE

Kezdetben inkább állatokat, később már

embereket is ábrázoltak.

A barlangrajzok és festmények jellemzői:

- oldalnézet (profil)

- jellemző formák (karakterábrázolás)

- mozdulatábrázolás (futó mozdulatok)

- a tudatos kompozíció hiánya

- biztos vonalvezetés

- takarékos térábrázolás

AZ ALTAMIRAI BARLANG (SPANYOLORSZÁG)

A LASCAUX-I-BARLANG (FRANCIAORSZÁG)