Az új stílus először a királyi építkezéseken jelentkezett. Az alapos humanista műveltséggel rendelkező reneszánsz uralkodó, Mátyás király olasz mestereket hívott az udvarába, s jelentős megbízásokkal, bőkezűen támogatta a művészeteket. Mátyás halála után, a Jagello korban Bakócz Tamás esztergomi érsek volt a reneszánsz leghatékonyabb pártolója. A magyarországi reneszánsz fejlődése két nagy szakaszra tagolódik. Az első, a korai szakasz 1541-ben Buda elestével zárul. Azt követően, az ország három részre szakadása után a továbbhaladás feltételei területenként eltérő módon alakultak. Ez a három - területileg elkülönülő, de egymásra kölcsönösen ható - fejlődésvonal együtt a magyar reneszánsz második korszaka. A magyar reneszánsz korai szakaszának legfontosabb emlékei a budai királyi palota, a visegrádi királyi palota, a simontornyai vár, az esztergomi Bakócz kápolna, a gyulafehérvári Lázói kápolna és a sárospataki vár.

A reneszánsz a magyar történelem egyik legnehezebb korszakát kísérte végig; emlékeinek megismerése a Mátyás uralkodásától a Rákóczi szabadságharcáig terjedő időszakról szerzett ismereteinket teszi teljesebbé, színesebbé. Emlékei bizonyítják, hogy a magyarországi népek alkotó fantáziája, művészetpártoló kedve, teremtő géniusza a török megszállás legnehezebb évtizedeiben sem pihent, a gazdasági és társadalmi lehetőségekhez mérten tevékenyen munkálkodott és nem csekély lépéssel lendítette előre nemzeti műveltségünk ügyét.

A magyarországi reneszánsz szobrászat díszítő jellegű volt: épületfaragványok, domborművek tanúskodnak az új stílus megjelenéséről. A domborművek közül kiemelkedik a Báthori András számára készített Báthori-madonna . Stílusa a firenzei quattrocento hatását idézi.