Az Ungvár Saján paleolit nyersanyagrégió keleti …epa.oszk.hu/01600/01626/00007/pdf/EPA01626_Acta...Acta Academiae Beregsasiensis 2011/2 137 rÁ c z bé l a *1 Az Ungvár–Saján

137Acta Academiae Beregsasiensis 2011/2

rÁcz béla*1

Az Ungvár–Saján paleolit nyersanyagrégió keleti részének potenciális kőeszköznyersanyagai

* II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Történelem és Társadalomtudományi Tanszék, tanár; ELTE Földtudományi Doktori Iskola, hallgató.

Rezümé A tanulmány bemutatja az Ungvár–Saján nyersanyag-felhasználási régió keleti területeinek potenciális pattintott kőeszköznyersanyagait. A tanulmányban vizsgált nyersanyagrégió területileg a legnagyobb kiterjedésű a mai Kárpátalja terüle-tén létező négy paleolit nyersanyag-felhasználási régió közül. Elsődleges nyersanyaga a kováso-dott homokkő, amelynek különböző változatait az eszközkészítő mesterek elsősorban a folyók és patakok üledékiből gyűjthették be. A terepbe-járások során a homokköveken kívül további po-tenciális nyersanyagokat is sikerült felfedezni. A kőzetmintákból makro- és mikroszkópos leírások készültek.

Резюме Стаття описує ті потенційні кам'яні сировинні ресурси виготовлення знарядь пра-ці, які знаходяться у східній частині Ужгород-Шаянського сировинно-утилізаційного регіону. Досліджуваний регіон є найбільшим за площею серед чотирьох сировинно-утилізаційних регіо-нів палеоліту Закарпаття. Майстри кам'яних зна-рядь праці первинну сировину, тобто різні типи крем’янистих пісковиків, збирали з алювійних відкладів річок і потоків. У ході польових до-сліджень, окрім пісковиків, були виявлені інші потенційні сировини. Зразки порід каменів були використані для макро- і мікроскопічних дослі-джень.

Bevezetés

Kárpátalja mai területe rendkívül gazdagnak nevezhető a régészeti lelő-helyek szempontjából. Egyedül csak a paleolitikum korszakából több mint 100 telepet ismerünk. Az adott korszak volt az emberiség eddigi leghosszabb törté-nelmi időszaka, amely során kialakult maga a Homo sapiens, és meghódította az Antarktiszon kívül az összes kontinenst. A mai Kárpátalja területén i. e. 1 millió éve kezdődött az őskőkor, és egészen i. e. 10 000-ig tartott. Az adott időszak alatt több emberfaj is megfordult ezen a vidéken, maga után hagyva anyagi kultúrájá-nak nyomait.

Az őskőkor emberi közösségeinek kutatása hosszú időn keresztül a régé-szek, antropológusok feladata volt, de a XX. század második felének technikai fejlődése utat tört a processzuális régészetnek, amely a társadalomtudományok mellett már a természettudományokat is segítségül hívta a kutatásokban. Az elmúlt évtizedekben a szakemberek felismerték, hogy a régészeti ásatásokon és gyűjté-seknél előkerült leleteket új szempontok szerint is vizsgálni lehet, az innovatív megoldásokat pedig a természettudományok adták, így került egyre inkább előtér-be az archeometria. A kőeszközök nyersanyagvizsgálata új adalékokkal szolgálhat egy-egy régészeti kultúra megismeréséhez, hiszen a kőeszközök vizsgálatát nem lehet csak és kizárólag a morfológiai, tipológiai kutatásokra szűkíteni. A nyers-anyagok meghatározása, geológiai forráshelyük felkutatása, illetve a potenciális

138nyersanyaglelőhelyek felderítése új információkkal szolgálhat az emberiség leg-régebbi kultúráinak megismeréséhez.

Előzmények

A mai Kárpátalja területét a paleolitikumban négy nyersanyag-felhasz-nálási régióra osztottuk fel (1. ábra). Minden egyes régióban az eszközkészítő mesterek más-más nyersanyagokat használtak a kőszerszámok elkészítésé-hez (Rácz 2008, 2009). Az eddigi kutatások eredményei alapján ki lehet emel-ni a Beregszászi-dombvidék nyersanyag-felhasználási régiót, ahol már sikerült alrégiókat is elkülöníteni. Ezen a területen az eszközkészítők leggyakrabban a helyi metaszomatikusan átalakult (kovásodott) kőzeteket (riolit, tufa, tufit – 2. ábra) használták a paleolitikum korszakában (Rácz 2010).

Teljesen más képet kapunk a néhány tíz kilométerrel keletebbre található Királyháza–Veréce régió esetében, ugyanis az adott területen eszközkészítés szem-pontjából egy rendkívül jó minőségű kőzet található: az üveges dácit (hialodácit – 3. ábra) (Rácz 2009). A vidék régészeti szempontból is nagy jelentőséggel bír, ugyanis innen származnak a legkorábbi kárpátaljai (és egyben ukrajnai) emberi településmaradványok (Гладилин, Ситливый 1990). Az eddigi kutatások alapján elmondható, hogy különböző emberi fajok több százezer éven keresztül használ-ták ugyanazt a nyersanyagforrást eszközeik elkészítéséhez. Ezzel együtt elmond-ható az is, hogy a helyi üveges dácit kőeszköznyersanyagként egyáltalán nem terjedt el Kárpátalja más régióiban. Ugyanez vonatkozik az északabbra húzódó Rakasz–Kisrákóc nyersanyag-felhasználási régióra: az ott helyinek számító ob-szidián (4. ábra) elsődleges nyersanyag volt a helyi mesterek számára, de más régiókba csak nagyon ritkán került át (Rácz 2008, 2009).

1. ábra. Paleolit nyersanyag-felhasználási régiók (A – Ungvár–Saján; B – Rakasz–Kisrákóc; C – Királyháza–Veréce; D – Beregszászi-dombvidék)

rÁcz béla: Az Ungvár–Saján paleolit nyersanyagrégió...


A rakaszi obszidián, amely 2008-tól kárpáti III obszidiánként szerepel a szakirodalomban (Rosania et al. 2008), Kárpátalja (és jelenlegi ismereteink sze-rint egyben Ukrajna) egyetlen valódi obszidián lelőhelye (Рац 2009, Rácz 2011 (in press). A területen már a korai paleolitikum időszakában megjelentek az első emberi közösségek, eszközeik nagy többségét a helyi obszidiánból készítették, s ez a hagyomány fennmaradt több százezer éven keresztül (Петрунь 1972).

A negyedik, az Ungvár–Saján – területileg legnagyobb kiterjedésű – nyers-anyag-felhasználási régióról egyelőre keveset tudunk. Az eddigi eredmények alapján elmondható, hogy az elsődleges nyersanyag egy olyan homokkőtípus (5. ábra), amely feltehetőleg a Kárpátok flis zónájából származik, de mindezidáig a vizsgálandó terület nagysága és változatossága miatt még nem sikerült megta-lálni eredeti előfordulását. További nehézséget jelent a lokalizálásában a kőzet eredete: folyami kavicsok formájában gyűjthették be az őskőkori mesterek, így a folyók a flis zóna bármely területéről szállíthatták. A pattintott régészeti leletek további nyersanyagai rendkívül változatosak, nagy részük helyi eredetű, vagyis a geológiai forráshelyüket az Ungvár–Saján nyersanyag-felhasználási régió határa-in belül kell keresni (Rácz 2008, 2009). Jelen kutatás az adott régió keleti felének potenciális nyersanyag feltérképezését tűzte ki célként. A legfőbb feladat: olyan homokköveket és egyéb üledékes kőzeteket találni a kutatott területen, amelyek alkalmasak kőeszközök pattintására.

2. ábra. Metaszomatikusan átalakult kőzet a Beregszászi-dombvidékről

3. ábra. Üveges dácit (Királyháza és Veréce környéke)

140

4. ábra. Kárpáti III obszidián

Az Ungvár–Saján paleolit nyersanyag-felhasználási régió keleti részének geológiai viszonyai

Az Ungvár–Saján (Uzshorod–Sajan) nyersanyag-felhasználási régió első-sorban az Északkeleti-Kárpátok (Ukrán-Kárpátok) előhegységi területeit, az Avas ukrajnai vonulatait és a Szlatinai-medencét foglalja magába. A régió északnyuga-ti-délkeleti irányú kiterjedése légvonalban meghaladja a 100 kilométert, változa-tos domborzattal és változatos geológiai felépítéssel rendelkezik. A terület keleti részén – amely jelen kutatásunk tárgyát képezi (6. ábra) – az utóbbi években két felső paleolit lelőhelyet fedeztek fel a régészek, akik tanulmányaikban változatos nyersanyagokról számoltak be (Usik et al. 2003–2004). Az egyik ilyen fontos le-lőhely a szeklencei (Szokirnyica), amely a Tisza folyó jobb partján helyezkedik el, a másik pedig a sajáni paleolit telep (Sajan), amely a Tisza bal partján található. A két területet nemcsak Kárpátalja legnagyobb folyója választja el egymástól, geológiai értelemben is eltérő a felépítésük. A nyersanyag-felhasználási régió ke-leti – általunk jelen tanulmányban vizsgált – részének határai:

északon a Piennini és a Máramarosi szírt-öv; ♦nyugaton a Nagyszőlősi-hegység (a Vihorlát-Gutini vulkáni vonu- ♦lat keleti-délkeleti pereme, amely két részre osztja a Belső-kárpáti süllyedéket: a Csap–Munkácsi- és a Szlatinai-medencére), továbbá a Rakasz–Kisrákóc és a Királyháza–Veréce nyersanyag-felhasználási ré-

5. ábra. Kovás homokkő



giók (a két említett régió között húzódik az ún. Huszti-kapu, ahol a Tisza utat tört magának a Nagyszőlősi- és az Avas-hegység között);keleten az Avas-hegység kárpátaljai peremterülete és a Máramarosi ♦szirt-öv;délen az Avas-hegység ukrajnai vonulatai. ♦

A fentebbi leírásból is megfigyelhető, hogy a Rakasz–Kisrákóc, illetve a Királyháza–Veréce nyersanyag-felhasználási régiók gyakorlatilag kettévágják az Ungvár–Saján régiót, elkülönítve a – területi kiterjedésében kisebb – keleti részét a nagyobb nyugatitól.

6. ábra. Az Ungvár–Saján nyersanyag-felhasználási régió keleti része

Geomorfológiai szempontból három részre különíthetjük el a régiót:1. A Szlatinai-medence változatos domborzatú vidéke;2. A Tisza és mellékfolyóinak árterülete;3. Az Avas-hegység északi, ukrajnai része.A továbbiakban térjünk ki a vizsgált terület geológiai felépítésére, ahol el-

sősorban a neogén korú képződményekre fektetjük a hangsúlyt, ugyanis kutatá-sunk elsősorban azokra a kőzetekre terjed ki, amelyek a felszínen vagy annak közelében helyezkednek el. A földtani jellemzés a legutóbbi, 2009-es összefoglaló geológiai jelentés (Мацьків і др. 2009) alapján történik.

A Szlatinai-medence területének geológiai viszonyaiA vizsgált terület nagyobb része a Tisza folyó jobb partján helyezkedik el,

változatos domborzattal rendelkezik. Felépítését tekintve főként a neogén korú

142molassz takaró szlatinai, tereszvai, illetve baszhevszki formációinak üledékeiből áll, amelyeket a Tisza magas, közepes, továbbá alacsony teraszainak alluviális üledékei fedik.

A szlatinai formáció, amely az olekszander-danilovói antiklinális közpon-ti részén helyezkedik el, elsősorban aleurolit rétegeket tartalmazó mészköves argillitekből, homokkövekből és riodácit tufákból áll. A Foraminifera vizsgálatok alapján a formáció korát a badeni emelet középső részére datálják. A képződmény délnyugati részén tektonikus törésvonal húzódik. A szlatinai formáció üledékeire rakódtak rá az olekszandrivi horizont riodácit tufái, amelyek már a tereszvai és a baszhevszki formációk szelvényének alsó részét képezik. A szelvény felső részét mészköves argillitek, aleurolitok és homokkövek alkotják. A gazdag Foraminifera maradványok alapján a badeni emelet felső részére datálják. Az olekszandrivi, erősen zeolitizálódott tufák horizontja leginkább Szeklence település északi ré-szén rendelkezik a legnagyobb kiterjedéssel, itt egy nagyobb külszíni zeolitbánya is működik (a zeolitosodott tufarétegek vastagsága eléri a 40-50 métert). A fen-tebb ismertetett formációk kőzeteit a Tisza alluviális üledékei fedik, amelyek ka-vicsokból, homokból és agyagból tevődnek össze.

Az Avas-hegység ukrajnai részének geológiai viszonyaiAz adott vidék a Tisza bal partján helyezkednek el, az Avas-hegység északi

részének északi és keleti peremét képezi. Az Avas legészakabbi részén találjuk Tiszakirva települést és annak változatos domborzattal rendelkező környékét. A Tisza egykori teraszain alluviális üledékeket találunk. Ezt a területet elsősorban a neogén korú vulkanikus képződmények, továbbá az ilnicai formáció széntar-talmú üledékes rétegei alkotják. Az üledékes kőzetek között meg kell említeni az agyagokat, argilliteket, homokköveket, továbbá a barnaszénrétegeket tartalmazó tufitokat. A területen egyéb, rendkívül változatos üledékes kőzetek is előfordul-nak, többek között sekélyvízi (vagy tavi) eredetű kovák. A vulkanikus kőzetek a kucsavai, matekivszki, szinyáki és obavai formációkhoz köthetők. A kucsavai, obavai és matekivszki komplexumokat elsősorban andezitek (néha andezit-bazal-tok) és azok tufái, tufitjai alkotják, a vulkanitokat alluviális üledék fedi. A szinyáki formáció savanyúbb összetételű kőzetekből áll, elsősorban riodácitól (riolit és a dácit határára eső savanyú vulkanit típus), riolittufából, egyes helyeken andezit-dácit lávafolyamokból.

Az Avas északi részének keleti peremterületeit (Veléte, Saján és Visk te-lepülések környéke) a neogén molassz öv üledékes rétegei alkotják, amelyek a dorobratovói, lukovói, almási, izai, továbbá a koselivszki formációkból tevődnek össze. Az adott képződményeket gyakran kisebb hipabisszális intrúziók törik át (granodiorit porfír, kvarc és diorit porfír). Az adott terület északnyugati részének üledékeit a matekivszki vulkanikus komplexum kőzetei fedik; a keleti részén pe-dig holocén korú alluviális üledékek találhatóak.



A dorobratovói formáció argillitekből, aleurolitokből és riodácit tufarétege-ket tartalmazó homokkövekből áll. Az utóbbiak korát a mollusca- és foraminifera-maradványok alapján alsó szarmatára datálták. A magasabban fekvő lukovói és almási formációk egységes képződményt alkotnak, argillitekből és riodácit tu-fatartalmú homokkövekből állnak. A mollusca- és foraminifera-maradványok alapján korukat a középső szarmata emeletére datálták. A felsőbb rétegeket az izai és a koselivszki formációk kőzetei alkotják: homokkövek, konglomerátum-lencséket tartalmazó argillitek, barnaszén. A gazdag fauna (pl. Ostracoda) alapján történt meg a kormeghatározás, ami alapján a felső miocén pontusi emeletéhez sorolták. A matekivi vulkanikus képződmény andezitjei és annak tufái a pannon korú üledékekre települtek. A Ka-Ar kormeghatározás szerint koruk 10,7 millió év (Pécskay et al. 2000). A Saján környéki kupolaszerű hegyeket hipabisszális kőzetek alkotják: főleg kvarcból és földpátból álló kemény, aprószemcsés válto-zatok, amelyek néha biotitot és amfibolt is tartalmaznak.

Terepbejárások és a potenciális kőeszköznyersanyagok előzetes leírása

A terepbejárásokat az Avas-hegység ukrajnai területein végeztük, Tiszakirvától Visk településig, továbbá a Szlatinai-medence területén, a Tisza folyó jobb partjának vidékein (Száldobos, Mihálka, Szeklence, Husztbaranya és Huszt környéke). A potenciális kőeszköznyersanyagokat a mesterséges kőfeltárá-sokban, külszíni bányákban, továbbá a patakok medrében, folyók alluviális üledé-keiben kerestük. Az őskőkor eszközkészítő mesterei elsősorban szintén a patakok, illetve folyók medréből, partjáról gyűjthették be az adott régióban helyinek számí-tó nyersanyagokat. Annak ellenére, hogy a felszínformák az idő folyamán jelentős mértékben átalakulnak, a folyók és patakok által szállított kőzetek forráshelyei nem változnak. Ez azt jelenti, hogy a kutatott területen a patakok és folyók által hordott üledékekben ugyanazokat a kőzeteket fedezhetjük fel, mint a paleolitikum idején az eszközkészítő mesterek. Ezzel együtt el kell mondanunk, hogy az adott kőzetek forrását, vagyis ahol ezek szálkőzetben fordulnak elő, rendkívül nehéz megtalálni, ugyanakkor teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy az őskor embere szintén a folyami kavicsokat használta forrásként. Az adott kőzetek proveniencia vizsgálata sokkal nagyobb területek vizsgálatát követelné meg, részletesebb, in-tenzívebb terepbejárásokkal.

A továbbiakban tekintsük át a vizsgált terület terepbejárásainak eredmé-nyeit, különálló, kisebb részekre bontva. A kutatás folyamán elsősorban azokra a kőzetekre fektettük a nagyobb hangsúlyt, amelyek alkalmasnak tűntek pattintott kőeszközök készítésére.

144Az Avas északi része (Tiszakirva környéke) A terület az Avas-hegység északi részén, a Tisza bal partján helyezkedik

el, a Huszti-kapu déli részét képezi. A falutól déli irányba távolodva a dombor-zat egyre változatosabbá válik, a tengerszint feletti magasság egyre növekszik. A vidéken több kisebb patak található, amelyeknek egy része a Tiszába torkollik. Elsősorban ezekben a patakokban, illetve egykori patakmedrekben lehet megfi-gyelni a fentebbi geológiai részben már tárgyalt vulkanikus és üledékes kőzetek előfordulásait. Ezzel együtt, a patakok közötti erdős területeken gyakran kerülnek felszínre – például egykori vízmosásokban, talajcsúszásokban – a különböző kő-zetek. A terepbejárások alkalmával rendkívül változatos kőzeteket figyelhettünk meg, andezitektől kezdve egészen a – Kárpátalján viszonylag ritka jelenségnek számító – limnokalcedonitig. Az őskőkori eszközkészítés szempontjából kétféle kőzetet kell kiemelnünk, mindkettőt Tiszakirva településtől északra fedeztük fel.

7. ábra. Limnokalcedonit (Tiszakirva környéke)Az első kőzet nagy mennyiségben fordul elő a patakok medrében, továbbá

az egykori vízmosásokban. A különböző méretű (akár 40 cm nagyságú) és formá-jú tömbök gyakran törmelékben fordulnak elő az erdei utak és patakok mentén (7. ábra). A kőzet kalapáccsal való szétütéskor szikrát ad és jellegzetes égett szagot terjeszt. Eredete alapján minden bizonnyal az ilnicai formációból származik, kiala-kulása tavi eredetű, ezért előzetesen limnokalcedonitként tudtuk azonosítani.

A második olyan kőzet, amely potenciális kőeszköz-nyersanyagként említ-hető meg, szintén egy limnikus eredetű kovás kőzet (8. ábra). A vizsgált területen ritkábban fordul elő, mint az első változat, elsősorban patakmedrekben bukkan-tunk rá. A tömbök nagysága helyenként eléri a 40-50 cm-t. A kőzet teljesen sötét, fekete, első ránézésre obszidiánnak vagy szurokkőnek néz ki. Egyes mintákon látható a természetes kérge, amely világosszürke, néha teljesen fehér színű. Az adott kőzet szintén az ilnicai formáció tavi eredetű kovás kőzete, pontos meghatá-rozásához mikroszkópos vizsgálatokra volt szükség.



8. ábra. Limnoopalit (Tiszakirva környéke)

Az Avas keleti vonulatai (Veléte–Saján) Tiszakirva település elhagyása után Huszt városán keresztül vezet az út,

amellyel elhagyjuk a Huszti-kaput és a Szlatinai-medencébe jutunk. A főútvonalról jobb oldalra térve Veléte irányában már messziről is jól látszanak a jellegzetes, gyakran kúp, piramis alakú hegyek (9. ábra). A területen csak ezek a gyakran piramisszerű képződmények álltak ellen az erős eróziónak.

9. ábra. Az Avas-hegység jellegzetes vonulatai Veléte környékén

A Huszt és Veléte közötti területen a Tisza alluviális üledékeiben találtunk néhány olyan kőzetet, amelyeknek válogatott darabjai alkalmasak lennének kő-eszközök pattintására, de minőségük alapján messze elmaradnak az ismert nyers-anyagoktól. A Tisza ezen a területen rendkívül változatos kőzeteket szállít, az al-lúviumban többségben vannak az üledékesek (főleg homokkövek, argillit), majd a metamorf kőzetek (kvarcit, palák) és nem ritkák a magmás kőzetek sem (első-sorban andezit). Az allúviumban sikerült találnunk olyan különlegességeket, mint pegmatitot és gránitot is (az utóbbinak jelenleg nincs felszíni vagy felszínközeli előfordulása Kárpátalja területén).

146Az Avas ukrajnai vonulatainak fő kőzetanyagát, a diorit és gabbró porfiritet,

továbbá annak változatait erősen átalakult formában figyelhettük meg a Saján te-lepülés mellett található Sajáni Nagy-hegy déli lejtőjén kialakított külszíni fej-tésben, ahol néhány évtizeddel ezelőtt higanyércet bányásztak. A kőzetek ezen a területen erősen átalakultak, a világoskékes-lilás árnyalatú alapanyagban nagy mennyiségű porfíros elegyrészt figyelhetünk meg. A kőzet rendkívül mállékony, szabálytalanul törik, teljes mértékben alkalmatlan eszközkészítésre. Az üdébb változatait a Saján településen keresztül folyó patak (Velikij Kjubler) medrében találtuk meg (10. ábra). A patakban még egy sor metaszomatikusan átalakult kő-zetet is felfedeztünk, de pattintott kőeszközök készítésére egyik sem alkalmas, még a válogatott darabok sem. A település nyugati végétől haladva felfelé a patak mentén olyan erősen átkovásodott metaszomatitok fordulnak elő, amelyeknek a szövete rendkívül inhomogén, gyakran fordulnak elő repedések és rések, ame-lyeknek falain másodlagos ásványképződés jött létre. A kőtömbök mérete változó, akár 30-40 cm átmérőjűek is lehetnek, de törésük egyeletlen (11. ábra).

Összességében azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az Avas-hegység uk-rajnai részén vizsgált területen egyedül Tiszakirva település környékén találtunk potenciálisan megfelelő kőeszköz-nyersanyagokat, de ott is csak a válogatott min-ták alkalmasak szerszámok készítésére.

A Szlatinai-medence keleti és északi területei (Visk–Mihálka–Szeklence–Iza)

A Szlatinai-medence keleti részében, a Visktől északra található alluviális üledékekben több olyan kőzetet is felfedeztünk, amelyek alkalmasak kőeszközök készítésére. Az alluviális üledékek itt is hasonlóan változatosak, mint a Tisza len-tebbi folyásánál, Huszt környékén.

10. ábra. Gabbró porfírit (Saján-patak)

11. ábra. Metaszomatikusan átalakult kőzet (Saján-patak)



12. ábra. Átkovásodott argillit (Visk környéke)

Az allúviumban viszonylag ritkán, és maximum 6-8 cm nagyságú kavicsok formájában fedezhető fel egy fekete kovás kőzet, amely kagylós töréssel rendel-kezik (12. ábra). A kőzet az oligocén korú duszinói vagy menilit formációban fordul elő, a flis zóna területén (ritkább előfordulásokkal a máramarosi szirt-öv-ben is), kovásodott argillitként tartjuk számon. Kőeszköz-nyersanyagként eddig Királyháza, továbbá a Beregszászi-dombvidék paleolit telepeinek leletei között sikerült azonosítani. Ugyanezt a kőzetet megtaláltuk a Mihálka település mellett folyó Bajlovo-patak medrében (itt valamivel rosszabb minőségben, a kovásodás mértéke gyengébb, ami gyakran egyeletlen vagy szilánkos törést eredményez), továbbá a Nagy-ág (Rika) folyó Iza és Huszt közötti szakaszán, tehát jelen van az egész Szlatinai-medence északi részének alluviális üledékeiben.

13. ábra. Kovás homokkő (Visk környéke)

A Tisza, továbbá a Nagy-ág allúviumában is megtalálható egy olyan finom-szemcsés, kovás kötőanyagú homokkő, amely tulajdonságainak köszönhetően rendkívül jó kőeszköznyersanyagnak számít (13. ábra). Visktől északra, továbbá a Huszt és Iza közötti területen is gyakran fordul elő az allúviumban, ahol akár 20-30 cm-es tömböket is fel lehet fedezni. Ez a típusú kovás homokkő a kréta korú

148sipoti formációból származik, a flis zónából. Kőeszköznyersanyagként szintén a királyházi, továbbá a Beregszászi-dombvidék paleolit telepeinek leletei között si-került azonosítani.

A potenciális kőeszköznyersanyagok makro- és mikroszkópos leírása

A továbbiakban kitérnénk azon kőzetek részletesebb jellemzésére, amelyek az elsődleges szempontok alapján megfelelnek a pattintott kőeszközkészítés fel-tételeinek. Az alábbiakban az Avas-hegység ukrajnai vonulatairól és a Szlatinai-medence területéről származó kőzeteket jellemezzük, kisebb régiókra bontva a vizsgált területet.

Az Avas északi része (Tiszakirva környéke)– LimnokalcedonitMakroszkópos leírás. Tiszakirva településtől délre fedeztük fel az első

olyan kőzetet, amelynek válogatott darabjai potenciálisan alkalmasak pattintott kőeszközök készítésére. A kőzet világos színű, alapanyagában fehér, rozsdabar-na és szürke, szürkéskék árnyalatú sávokat lehet megfigyelni (14. ábra). A friss törési felületén figyelhetjük meg a kőzet alapanyagát, amelyben nagy mennyi-ségben találunk növényi maradványokat (15–16. ábra). A mátrixban gyakoriak a nagyobb kiterjedésű, teljesen tiszta kalcedonos részek, amelyeknek kagylós a törésük. A homogén szövet színe rendkívül változó, a világostól kezdve egészen a szürkéskék árnyalatig. Figyelembe véve az eszközkészítés szempontjait, a nö-vényi maradványok jelentős mértékben rontják a kőzet minőségét. Ugyanakkor a homogén, kalcedonos kőzetrészek alkalmasak kisebb eszközök készítésére.

14. ábra. Limnokalcedonit(Tiszakirva környéke)

15. ábra. Növénymaradvány a tiszakirvai limnokalcedonitban



16. ábra. Elszenesedett növényi maradvány a tiszakirvai limnokalcedonitban

Mikroszkópos leírás. A kőzet tömött alapanyagában a vékonycsiszolatok-ban is jól láthatóak a különböző méretű és alakú növényi rostok. A mátrix mikro-kristályos szerkezetű, legnagyobbrészt kalcedonból áll, de előfordul benne opál is. A kalcedonszemcsék mérete általában 0,005-0,01 mm, de helyenként kör, el-nyúlt vagy lencse alakban feldurvulnak, itt a kristályok nagyobb méretűek. Ez feltehetőleg az egykori növénymaradványok helyén, esetleg részben azok átkris-tályosodásával jött létre. Keresztezett nikolok alatt jól megfigyelhetőek a mátrix további jellegzetességei, mint például a kalcedonnal kitöltött erek megléte. Egy nikollal megfigyelhető, hogy az egész csiszolatban egyenlőtlen mértékben jelen van valamilyen sötét, szerves szórt anyag, amely egyes helyeken feldúsul.

– LimnoopalitMakroszkópos leírás. A kőzet sötét színű, barna, fekete, gyakran világos

árnyalatú természetes kéreggel. Törése kagylós, néha szilánkos. Alapanyaga bar-na, fekete, de nem üveges, inkább kovás, az elváló vékony szilánkok szürkék és barnák. Alapanyagában különböző méretű világosabb (szürke, illetve barna) színű szabálytalan alakú foltok láthatóak. A kőzet sötét színét minden bizonnyal a szerves eredetű összetevőinek köszönheti. Alapanyaga sokkal inkább átkováso-dott, mint az előző kőzet (limnokalcedonit) esetében, továbbá a növényi marad-ványok sem eredményeznek gyengeségi felületeket, viszont a kőzet szövetének inhomogenitása igen. Pattintás esetén a törése bár kagylós (17. ábra), de gyakran nem lehet irányítottan alakítani, szilánkosan törik. Eszközkészítés szempontjá-ból – a válogatott darabjai – hasonló minőségűek, mint az előző világos színű limnokalcedonit.

150

17. ábra. Limnoopalit (Tiszakirva környéke)

Mikroszkópos leírás. A kőzet szövete kriptokristályos, keresztezett nikolok alatt egészen sötét, de nem homogén. A mátrix 60-65 százalékban izotróp opál-ból áll, a fennmaradó részt a szervesanyag tölti ki, amely gyakran feldúsul, to-vábbá kvarc és karbonátos ásványok is előfordulnak. A szervesanyag keresztezett nikolok alatt sötét- vagy rozsdabarna. A csiszolatokban egy nikol alatt néha növé-nyi rostok is láthatóak. A makro- és mikroszkópos vizsgálatok alapján a kőzetet limnoopalitként azonosíthatjuk.

Az Avas keleti vonulatai (Veléte–Saján)Az Avas-hegység ukrajnai vonulatainak keleti részén nem sikerült felfe-

dezni egyetlen olyan kőzetet sem, amely megfelelne a pattintott kőeszközkészítés feltételeinek. Annak ellenére, hogy Saján közelében nagy mennyiségben találtunk jól átkovásodott metaszomatikusan átalakult kőzeteket, szövetük inhomogenitása alkalmatlanná teszi őket az irányított megmunkálásra.

A Szlatinai-medence keleti és északi területei (Visk–Mihálka–Szeklence–Iza)– Kovásodott argillitMakroszkópos leírás. A fekete kovás kőzet szövete nagyrészt homogén, de

néha előfordulnak benne erek, amelyek kvarccal vannak kitöltve, továbbá az alap-anyagban egyes helyeken piritkockák figyelhetőek meg, gyakran csoportosulások-ban. Kérge világosabb, mint az üde felszíne, friss törési felülete mélyfekete színű, mattfényű. A homogén szövetű kőzetrészek kagylós töréssel rendelkeznek. Vi-szonylag nagyobb méretű kőeszközök készítésére csak a válogatott darabok alkal-masak, amelyekben kevesebb az inhomogenitás. Az adott kőzetet különböző mérté-kű kovásodás érte, ami a vizsgált területen való gyűjtéskor be is bizonyosodott.



Mikroszkópos leírás. Csiszolatban a kőzet alapanyaga különböző szemcse-méretű opálból és kalcedonból áll (0,004-0,02 mm), a kriptokristályos sávok vál-takoznak a mikrokristályosokkal. A mátrix ennek ellenére homogén, ami masszív szerkezetet ad a kőzetnek (18. ábra). Áteső fényben jól látható az alapanyagban egyenletesen eloszló fekete, szerves anyag. Az opálon és kalcedonon kívül agyag-ásványok és csillámok is előfordulnak. Az üledékes kovás kőzet valamilyen vízzel telített medencében alakult ki, de nagyobb mélységben, feltehetőleg tengerben, és kovásodott argillitként azonosítható. A geológiai szakirodalomban oligocén korú mélytengeri kovás üledékként írják le a kőzetet (Попп, Кохан 2010).

18. ábra. Az átkovásodott argillit vékonycsiszolati képe (áteső fényben és keresztezett nikolok alatt)

– Kovás homokkőMakroszkópos leírás. Ez a homokkő sokkal ritkábban fordul elő a folyók

hordalékában, mint a többi típus, de eszközkészítés szempontjából ez rendelkezik a legideálisabb tulajdonságokkal. Sötétszürke kéreggel rendelkezik, az üde felülete ennél sötétebb, és ami kiemeli a többi homokkő közül: a rendkívül homogén, finom-szemcsés alapanyag. Tökéletes kagylós töréssel rendelkezik, a gyengeségi felületek pedig teljes mértékben hiányoznak. Pattintáskor a kőzet nagyon jól alakítható, fizi-kai tulajdonságai teljes mértékben megfelelnek az eszközkészítés feltételeinek.

19. ábra. A kovás homokkő vékonycsiszolati képe (áteső fényben és keresztezett nikolok alatt)

152Mikroszkópos leírás. Masszív szerkezetű, aprószemcsés homokkő, külön-

böző mértékben lekerekített kvarcszemcsékből áll (19. ábra). A kvarckristályok mérete 0,1-0,3 mm, a kovás kötőanyagot opál alkotja (a teljes kőzet 15-18 szá-zaléka). A kvarcszemcséken kívül előfordulnak zöld glaukonit, barna kalcit és lekerekített cirkonkristályok is.

Összegzés, problémafelvetések

Az Ungvár–Saján paleolit nyersanyag-felhasználási régió keleti részének te-repi tanulmányozása által részletesebb és pontosabb képet kaptunk a térség nyers-anyagforrásairól, ugyanakkor az újabb eredmények újabb problémafelvetéseket vonnak maguk után. A kutatás alapján az alábbi konklúziókat vázolhatjuk fel:

A vizsgált területen négy potenciális pattintott kőeszköz-nyersanyagot 1. fedeztünk fel, amelyek közül kettő (limnokalcedonit és limnoopalit) in situ, a másik kettő (átkovásodott argillit és kovás homokkő) folyók alluviális üledékében fordul elő kavicsok formájában.A kárpátaljai régészeti gyűjteményekben egyértelműen azonosítható az 2. átkovásodott argillit és a kovás homokkő, az utóbbinak egyik változata az Ungvár–Saján paleolit régió elsődleges nyersanyagának számít.A vizsgált területen az átkovásodott argillit és a kovás homokkő folyók 3. által áthalmozott állapotban fordul elő, ugyanakkor a geológiai térké-pezés adatai által pontosan meghatározható az elsődleges forráshelyük (Nagybereznai, Perecsenyi, Szolyvai, Técsői és Rahói járások területe, a Kárpátok flis zónája). A geológiai forráshelyükről való elszállítást a Kárpátaljai-alföld irányába tartó folyók (Ung, Latorca, Borzsa, Nagy-ág, Talabor, Tisza stb.) végezték (és végzik most is).A világos színű limnokalcedonit válogatott darabjai makro- és mikro-4. szkópos tulajdonságaiban is jelentős hasonlóságot mutatnak azokkal a kovafélékkel, amelyeket volhíniai (vagy pruti) kovának neveznek. A kárpátaljai régészeti gyűjteményekben jelentős mennyiségben vannak jelen olyan kőeszközök, amelyek kovakőzetekből készültek. Korábban a régészek számára ismeretlen volt a tiszakirvai limnokalcedonit geo-lógiai forráshelye, ezért első felvetésként nem kizárt, hogy a gyűjtemé-nyekben fellelhető kovaeszközök egy része nem a több száz kilomé-terre található nyugat-ukrajnai, volhíniai (vagy pruti) kovából készült, hanem a helyi, tiszakirvaiból. A feltételezés bizonyítása érdekében újra kellene vizsgálni az összes kárpátaljai régészeti gyűjteményben fellel-hető kovaeszközt.



Felhasznált irodalom

Гладилин В.Н., Ситливый В.И. (1990): Ашель Центральной Европы. Наукова Думка, Киев.Мацьків Б.В. і др. (2009): Державна геологічна карта України масштабу 1:200 000, аркуші

M-34-XXXVI (Хуст), L-34-VI (Бая-Маре), M-35-XXXI (Надвірна), L-35-I (Вішеу-Де-Сус). Карпатська серія. Пояснювальна записка. УкрДГРІ.

Петрунь В.Ф. (1972): Леваллуазские мастерские обсидиановых орудий Закарпатья и проблема сырья. Видавництво Наукова Думка, Київ: 86-92.

Попп І., Кохан О. (2010): Мінералого-Геохімічні особливості олігоценових вуглецевмісних відкладів Українських Карпат і Причорномор'я. Стан і перспективи сучасної геологічної освіти та науки. Тези доповідей наукової конференції, присвяченої 65-річчю геологічного факультету Львівського національного університету імені Івана Франка.Львів: Видавничий центр ЛНУ ім. Івана Франка.

Рац А.Й. (2009): Закарпатські обсидіани: міфи та реальність. 1 частина: дані спеціальної літератури. Acta Beregsasiensis. 2009, VIII. évfolyam, 2. kötet: 273–278

Pécskay, Z., Seghedi, I., Downes, H., Prychodko, M., Mackiv, B. (2000): Geochronological and volcanological study of calc-alkaline volcanic rocks from Transcarpathia, SW Ukraine. Geol. Carpath. 51 (2): 83–89.

Rácz B. (2010): Kárpátaljai obszidiánok: szakirodalmi adatok és terepi tapasztalatok. KEK2010 konferenciakötet (in press)

Rácz B. (2009): Kárpátalja paleolit nyersanyag-felhasználási régióinak elsődleges nyersanyagai. ΜΩΜΟΣ VI. Őskoros Kutatók VI. Összejövetelének konferenciakötete. Nyersanyagok és kereskedelem. Szerk.: Ilon Gábor. Szombathely: 321–326

Rácz B. (2010): Nyersanyag-gazdálkodás a Beregszászi-dombvidék paleolit településein. GESTA. A Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetének folyóirata. IX: 30–39

Rácz B. (2008): Pattintott kőeszköz-nyersanyagok felhasználásának előzetes eredményei a paleolitikumban a mai Kárpátalja területén. Archeometriai Műhely. 2008/2: 47–54

Rosania C. N. et al. (2008): Revisithing Carpatian obsidian. Antiquity, Vol. 82, Issue 318Usik V. I. et al. (2003–2004): The investigation of the Sokirnitsa 1 and Shayan 1 paleolithic sites

(Transcarpathia, Ukraine). Archeology and dates: 2003 excavation season. Praehistoria, vol. 4-5: 179–194

KöszönetnyilvánításA tanulmány az MTA Határon Túli Magyar Tu-

dományosságért Ösztöndíj Program pályázatának keretein be-lül valósult meg, ezért köszönettel tartozok a támogatásért és a lehetúsâgârt,ětovÚbbÚěkïszïnetěilletiěmâgěB.ěV.ěMackivěgeolì-gust a terepmunkában nyújtott elengedhetetlen segítségért.

154

2011. 07. 08.

Tanévzáró és diplomaátadó ünnepség

Documents

Az Ungvár Saján paleolit nyersanyagrégió keleti …epa.oszk.hu/01600/01626/00007/pdf/EPA01626_Acta...Acta Academiae Beregsasiensis 2011/2 137 rÁ c z bé l a *1 Az Ungvár–Saján