B TANULMÁNYOK - ujbtk.hu · szonya” címû, az új Btk. kodifikációjához készített ta-nulmányában azt fejti ki, miszerint egyes kódexek azt a megoldást követik, hogy

BÜNTETÕJOGI KODIFIKÁCIÓ B 2002. 2. szám 3

BTANULMÁNYOK

B

Dr. Kiss Zsigmond – Dr. Soós László

AZ ÚJ BÜNTETÕ TÖRVÉNYKÖNYV EGYSÉGESSÉGÉNEKKÉRDÉSE

1. Dr. Wiener A. Imre professzor úr „A Büntetõ Tör-vénykönyv szerkezete. Az általános és különös rész vi-szonya” címû, az új Btk. kodifikációjához készített ta-nulmányában azt fejti ki, miszerint egyes kódexek azt amegoldást követik, hogy nem valamennyi bûncselek-mény leírása történik az egységes Büntetõ Törvény-könyvben, hanem a Btk. mellett ún. melléktörvények isléteznek. Ennek alapvetõen az az indoka, hogy az ún.szakmai bûncselekmények törvényi körülírásában jelen-tõs szerepet játszanak az egyéb jogszabályokban vagyszakmai szabályokban foglalt normák. Abban az eset-ben, ha a szakmai bûncselekményeket maga a Btk. sza-bályozza, a törvényhozó kénytelen a kerettényálláskodifikációs technikáját alkalmazni, amely problémátvet fel egyrészt a nullum crimen sine lege elvének, más-részt a bûnfelelõsség elvének a vonatkozásában.

Álláspontja szerint a fenti megállapítások különösenkét bûncselekmény-csoport tekintetében merülnek fel,

– egyrészt a közlekedési szabályok megszegésévelmegvalósult élet és testi épség elleni sértõ és veszélyez-tetõ cselekményeknél;

– másrészt a gazdasági bûncselekmények területén.A közlekedési büntetõjogban a sérelemokozást hosszú

ideig az általános eredmény-bûncselekmények – neve-zetesen a gondatlanságból elkövetett testi sértés és em-berölés – tényállásainak alkalmazásával bírálták el.

A foglalkozási veszélyeztetési tényállás a büntetõjo-gi gondatlanság történetében új fejezetet nyitott, mivela törvényhozó a foglalkozási szabály elemét a bûncse-lekmény elkövetési magatartásához használta fel, vagyisa külön normát a gondossági kötelesség körébõl kiemel-ve nem a bûnösség, hanem az elkövetési magatartás fel-tételeként tekintette.

A Csemegi kódexet módosító 1948. évi XLVIII. tör-vény (III. Bn.), csakúgy, mint a hatályos Btk.-ban megje-lölt foglakozási szabályszegés esetén – függetlenül a bû-nösség súlyától – a norma megszegése maga az elköve-tési magatartás, az ezzel kapcsolatos szabályszegés hiá-nya pedig már önmagában kizárta a cselekmény jogelle-nességét.

Voltaképpen hasonló a helyzet a gazdasági büntetõ-jog területén is; számos gazdasági bûncselekmény tör-vényi tényállása meghatározza a bûnüldözés tárgyát ké-pezõ magatartásokat, és ahol ez nem történik meg, a kö-telesség részleteit megállapító igazgatási normáknak kell

utalniuk a büntetõ jogszabályra, ez utóbbiaknak pedignevesítve kell rögzíteni azokat a törvényhelyeket, ame-lyekhez büntetõjogi szankció fûzõdik.

A kialakult ítélkezési gyakorlat vizsgálta azt is, hogya büntetõjogi kerettényállást kitöltõ igazgatási normátmely célból alkották, és ha arra a következtetésre jutott,hogy az igazgatási normát más cél elérése érdekébenhozták, mint amit a büntetõjog az adott kerettényállás-sal védeni kívánt: az igazgatási normát nem tekintettéka keretet kitöltõ jogszabályoknak. Ennek a felfogásnakaz elfogadása azt is eredményezheti, hogy a jogalkalma-zó az igazgatási norma alkotójának az akaratával ellen-tétes álláspontot foglalt el.

A tanulmány utal a Nemzetközi Büntetõjogi TársaságXIII. Kongresszusán felvetett azokra a megállapításokra,amely szerint a kerettényállás kodifikációs technikája an-nak ellenére is, hogy világszerte elfogadott, mely szerint abûncselekmény nem valamennyi elemét a büntetõjog ha-tározza meg, ez a megoldás azzal a veszéllyel jár, hogy aközigazgatásra túl sok jogalkotói jogot ruháznak rá.

Mindezekre tekintettel az új Btk. szabályozásánál nemegységes kódex megalkotását, hanem egyes szakmaimelléktörvények életre hívását látja indokoltnak. Állás-pontja szerint, ha ezekhez kapcsolódik a büntetõjogiszankció, a szakmai törvény törvényi tényállásként mû-ködik, mivel feltétlenül tartalmazza a felelõsségre vonásobjektív feltételeit, a bûncselekmény tárgyi oldalát, éslehetõség nyílik arra, hogy a szakmai törvény az alanyioldalra, a szubjektív feltételekre is speciális rendelkezé-seket tartalmazzon. A büntetõ melléktörvények különösrészi tényállásként mûködnek, amelyek elkövetõi a spe-ciális foglalkozási szabályok hatálya alá tartozó szemé-lyek, akiknél a gondossági kötelesség sajátos, szigorúbbfeltételek szerint alakul, és az elvárhatóságot, az egyénikörülményeket csak kivételesen lehet alkalmazni. Ezál-tal megnyílik annak differenciálhatósága, hogy az egyesszakmai büntetõjogok között a külön jogszabályok fe-lelõsséget konstituálnak-e, vagy csak a gondossági kö-telességet részletezik.

Számos gazdasági és más bûncselekmény esetén abüntetõjogi felelõsség a keretet kitöltõ igazgatási sza-bályok függvényei, elegendõ, ha az orvosi büntetõjogproblematikájára gondolunk.

A melléktörvény alkotásával történõ kodifikációs tech-nika alkalmazása lehetõséget nyújthat a jogi személlyelszemben alkalmazható szankciók szabályozására. Az EU-csatlakozás során a hagyományos büntetõjogi fogalmakmellett elõtérbe kerülnek olyan új fogalmak is, mint azadminisztratív büntetõ szankció.

Dr. Kiss Zsigmond: ny. legfelsõbb bírósági tanácselnökDr. Soós László: hb. alezredes, fõosztályvezetõ, IM BüntetõjogiKodifikációs Fõosztály

4 BÜNTETÕJOGI KODIFIKÁCIÓ B 2002. 2. szám

A szakmai büntetõjognak melléktörvényekben valószabályozása az európai modellel összhangban állna, ésvonatkozik ez a megállapítás a katonai Btk. szakmai tör-vényként való kezelésére is, minthogy ezeknek a bûn-cselekményeknek speciális alanya van, továbbá az ittszabályozott bûncselekmények is sajátos jellegûek.Ugyanakkor ezt a megállapítást a fiatalkorúakra vonat-kozó rendelkezésekre nem tartja alkalmazhatónak.

2. A tanulmányban kifejtett állásponttal a magunk ré-szérõl nem értünk egyet.

Véleményünk szerint az új Btk. kodifikációjánál amagyar büntetõjogban eddigiekben kialakult az a meg-oldás a követendõ, hogy az anyagi büntetõjogot érintõvalamennyi hatályos törvényi rendelkezés egy egysé-ges, mindent átfogó kódexben legyen fellelhetõ. Errõlaz igényrõl még akkor sem szabad lemondani, ha a gaz-dasági és társadalmi fejlõdés folytán elõre is számítanikell a törvény jövõbeni módosításának a szükségességé-vel, vagy már jelenleg is van egy, igaz még hatályba nemlépett törvény, amely a jogi személlyel szemben alkal-mazható büntetõjogi intézkedésrõl rendelkezik, és en-nek keretében a jogi személlyel szemben büntetõjogifelelõsségi szabályokat és büntetõjogi intézkedésekethatároz meg (2001:CIV. törvény).

a) Indokolt ennek az álláspontnak a megvilágítása ér-dekében, hogy történetileg röviden visszatekintsünk amagyar anyagi büntetõjog kialakulására és fejlõdésére.

Az írott büntetõjog önálló és egységes szerkezetbenvaló megjelenítésének igényét elõször Kollonics Lipótvetette fel. Az kétségtelen, hogy a törekvése az 1658-asosztrák Praxis Criminalis „honosítását” célozta, majd eztkövette III. Károly „büntetõ törvénykezési rendtartása”címmel kiadott rendelete, de ez az 1726-os javaslat nemkerült érdemi tárgyalásra.

Az 1795. évi tervezet volt az elsõ, amelyben tükrözõd-tek a felvilágosodás gondolatai, nevezetesen a nullumcrimen sine lege és a nulla poena sine lege elvei, valaminta társadalom védelmének a követelményei mellett az el-követõ megjavítása és nevelése. Ez a tervezet a viták ke-reszttüzében ugyanúgy megfeneklett, mint az ennél jóvalkonzervatívabb – a nemesi kiváltságok fenntartását célzóés az elrettentést elõtérbe helyezõ – 1827-es tervezet is.

Az 1830-as években Széchenyi István a „Stadium” c.munkájában szorgalmazta az önálló Büntetõ Törvény-könyv megalkotásának a szükségességét és ezt kívántavalóra váltani a Deák Ferenc nevével fémjelzett 1843.évi törvényjavaslat, amely korának a leghaladóbb alko-tása volt. Ez a javaslat a nemesek és a nem nemesek kö-zötti különbségtétel megszüntetését, a törvény elõtti tel-jes egyenlõség megteremtését, a differenciált, tettarányosbüntetések szükségességét hangsúlyozta, számûzve ahalálbüntetést és a testi, valamint a testcsonkító bünte-téseket. Ez a javaslat sem vált törvénnyé. Az 1848–49-esforradalom és szabadságharc, majd ennek leverését kö-vetõ Bach-korszak után, a kiegyezést követõen, csak-nem 10 évi elõkészítés után született meg a CsemegiKároly nevéhez fûzõdõ törvénytervezet, amely – a kortudományos eredményeinek megfelelõen – egységes éselvi alapon álló szabályrendszert alkotott. Az 1878. éviV. törvény a klasszikus iskola elveinek megfelelõen atett-büntetõjog alapján állt és a büntetõjogi fogalmak-nak a jogdogmatikában kimunkált pontos szabályozá-sát tartotta követendõnek.

Az azóta eltelt 124 év kellõ történelmi távlatot jelentannak megítéléséhez, hogy koncepciójában az elsõ,

egységes és átfogó Btk. helyesen szolgálta a jogbizton-ság érdekeit. Annak az elgondolásnak a helyességét isigazolta az idõ, hogy a törvénynek az a megoldása, hogyvalamennyi, az anyagi büntetõjog tárgyát képezõ jog-anyag egységes kódexben nyert elhelyezést, jelentõsmértékben segítette a jogalkalmazók munkáját, nem kü-lönben a törvény tagoltsága – az Általános Rész és aKülönös Rész elkülönültsége – az áttekinthetõséget kel-lõen szolgálta.

Az elsõ, átfogó Btk. hatályba lépését követõen többolyan novelláris módosítás történt, amely az akkor aktu-ális büntetõjogi iskolák álláspontját és ismeretanyagáttükrözték. Ezek a novelláris módosítások – az 1908. éviXXXVI. törvény (I. Bn.), az 1928. évi X. törvény (II. Bn.),és a már említett III. Bn. – rendelkezései nagyrészt be-épültek a Csemegi kódexbe, azonban a kor törvényszer-kesztési gyakorlata más volt, mint a jelenlegi. Ebbõlkövetkezik, hogy a Csemegi kódex több mint hat, illet-ve hét évtizedes hatályban léte alatt az akkori jogfelfo-gásban nem okozott gondot a büntetõjogi melléktörvé-nyek, illetõleg olyan törvények megalkotása, amelynektartalma egyenesen a Btk.-ba kívánkozott volna, ezekbeillesztése a Csemegi kódexbe mégsem történt meg.

Így tehát azon büntetõjogi rendelkezések nagy része,amelyek a kódex hatályba lépését követõen láttak nap-világot, és nem a kódex kifejezett rendelkezéseit módo-sították, és bár a jogtárgyak alapján ezek a rendelkezé-sek minden különösebb nehézség nélkül az egységestörvénykönyvbe beilleszthetõek lettek volna – akár azÁltalános Rész, akár a Különös Rész fejezeteibe –, errenem került sor. Jó példa erre az 1930. évi III. törvény,amely a Csemegi kódexet kifejezetten módosította,ugyanakkor éppen az állam elleni és a fegyveres erõkelleni (nem katonai büntetõjogi) bûncselekményeketmeghatározó törvények egész sora született a XX. szá-zad elsõ felében.

A kihágásokról szóló 1879. évi XL. törvény (Kbtk.)külön kezelésére megvolt a kellõ indok, de itt is ugyan-az mondható el, mint a bûntettekrõl és vétségekrõl szólóbüntetõ törvénykönyv esetében: a kihágások tekinteté-ben is számos kiegészítõ és módosító rendelkezés szüle-tett, anélkül azonban, hogy ezeket a kihágásokról szólóegységes törvénybe beillesztették volna.

b) Szinte fel sem lehet sorolni az 1945 elõtt hozottazokat az anyagi büntetõjogot érintõ jogszabályokat,amelyek kívül rekedtek a Btk., illetõleg a Kbtk. körén.Egyes esetekben ezek a jogszabályok utaltak ugyan azemlített törvények rendelkezéseire, mégis önálló bünte-tõtörvényként voltak hatályban.

A teljesség igénye nélkül több, mint 20 ilyen önállóbûncselekmény-tényállást (tényállásokat) szabályozó tör-vény látott napvilágot; néhányat kiemelve ezek közül:

– 1897. évi XXXIV. törvény a tárgyalási titok megsér-tésérõl;

– 1913. évi XXI. törvény a közveszélyes munkakerü-lésrõl;

– 1914. évi XIV. törvény a sajtórendészeti bûncselek-ményekrõl;

– 1914. évi XL. törvény a hatóságok büntetõjogi vé-delmérõl,

– 1914. évi XLI. törvény a becsület védelmérõl,– 1915. évi XIX. törvény a hadviselés érdekei ellen

elkövetett bûncselekményekrõl,– 1916. évi IX. törvény, majd az 1920. évi XV. törvény

az árdrágító visszaélésekrõl;


– 1921. évi III. törvény az állami és társadalmi rendhatályosabb védelmérõl; majd az ezt felváltó 1946. éviVII. törvény,

– 1923. évi V. törvény a tisztességtelen versenyre vo-natkozó büntetõjogi rendelkezésekrõl;

– 1924. évi XV. törvény robbantószer és robbanóanyagelõállításával, tartásával, használatával elkövetett bûn-cselekményekrõl;

– 1929. évi VII. törvény a szeméremsértõ tárgyakkalkapcsolatos bûncselekményekrõl;

– 1929. évi XVI. törvény a gyógyfürdõkkel stb. kap-csolatosan elkövetett bûncselekményekrõl;

– 1930. évi XXXVII. törvény a kábítószerek gyártásá-val és forgalomba hozatalával elkövetett bûncselekmé-nyekrõl;

– 1932. évi VI. törvény az uzsoráról;– 1934. évi III. törvény a zugírászatról;– 1934. évi XIX. törvény a tengeri bûntettekrõl és vét-

ségekrõl,– 1935. évi IV. törvény az erdei lopásról,– 1936. évi I. törvény a kuruzslásról,– 1938. évi XVIII. törvény az egyesülési szabadsággal

elkövetett visszaélések megtorlásáról,– 1939. évi II. törvény a honvédelemrõl,– 1942. évi X. törvény egyes közéleti visszaélések

megtorlásáról.Mindez azt eredményezte, hogy a hatályos büntetõjo-

gi joganyag – mind az állampolgárok, mind a jogalkal-mazók számára – áttekinthetetlenné, következményei-ben pedig szinte alkalmazhatatlanná vált.

c) Vámbéry Rusztem „Büntetõjog” címû könyvében(1913. Grill Károly kiadóvállalat, 124–125. old.) helye-sen állapítja meg:

„Büntetõtörvény a szónak legáltalánosabb értelmé-ben minden törvényes rendelkezés, amely büntetõjogijogszabályt állapít meg (pl. a B. T. bármely §-a). Ugyanekifejezés használatos a B. T.-nek tehát a büntetõjogiszabályok rendszeres kódexének rövidebb megjelölé-sére is. Legsajátosabb értelmében azonban a büntetõ-törvény azt a törvényes szabályt (§-t) jelenti, amely abenne meghatározott cselekvéssel a büntetés jogkövet-kezményét fûzi egybe. Ily értelemben véve büntetõ tör-vényeket elsõsorban a B. T.-nek, a K. B. T.-nek és a B.N.-nak különös része, valamint az ezeket módosító éskiegészítõ törvények (1881.: XIV. 23., XVII. 265–266.;1884: XVII. 156., 158.; 1888: VII. 146–150.; 1890: XXI.6–8.; 1897: XXXVII. 2.; 1912: XXX. 63–69., 72–73.;1912: LIV. 95–96.) foglalnak magukban. Ezen felül azÉ. T. 5–9. §-a több büntetõtörvényt tartott hatályban(pl. az 1848. XVIII. – sajtótörvény – 31., 35., 38., 41.,44., 1868: LIII. 10. stb.), s 1880 óta is a különbözõ szak-törvények egész sora keletkezett, amelyek a bennükszabályozott joganyaggal kapcsolatban büntetõ rendel-kezéseket állapítanak meg. Utóbbiakat a büntetõjog fõ-forrását alkotó szerves büntetõtörvénykönyvekkel el-lentétben büntetõjogi melléktörvényeknek nevezzük.Gyakorlatilag legfontosabbak: az uzsoratörvény (1883:XXV.), az erdõtörvény (1879: XXXI.), a mezõrendõri(1894: XII.), halászati (1888: XIX.), a vadászati törvény(1883: XX.), az úttörvény (1890: I.), az ún. gazdaságimunkástörvények 1898: II., 1899: XLI., XLII., 1900:XVI., XXVIII., XXIX., 1907: XLV.), a kivándorlási tör-vény (1909: II.) stb. Ezek többnyire kihágásokat, derészben vétségeket, sõt kivételesen bûntettet is állapí-tanak meg. Rendszerint ötletszerûségük, laza szövege-

zésük és kazuisztikus szerkezetük miatt nem eszmény-képei a büntetõjogi kodifikációnak.”

Voltaképpen ez a jogszabályok dömpingjében fenn-álló kaotikus állapot jellemezte az 1920., majd az 1945.utáni büntetõjogi jogalkotást is.

d) A második magyar Btk. – az 1961. évi V. törvény –arra törekedett, hogy valamennyi hatályos büntetõjogirendelkezés egyetlen, bárki által megismerhetõ kódex-ben kerüljön elhelyezésre, és ez a szemlélet vezette ajelenleg hatályos 1978. évi IV. törvény megalkotóit is.

Függetlenül attól, hogy az 1961. évi, illetve az 1978.évi törvény a szocialista jog idõszakának terméke, és eznyilvánvalóan rányomta bélyegét mind az 1961. évi, minda hatályos kódexre, ám önmagában csak azért, mert a szo-cialista jogalkotás termékei, e kódexek (igaz, sokszor le-egyszerûsítéssel, túlzott absztrakcióval, de) legalább egy-séges kódexben szabályozták újra az anyagi büntetõjo-got, megszüntetve ezzel a korábbi évtizedek szétszórt,nehezen áttekinthetõ, sokszor egymásnak ellentmondóbüntetõ jogalkotási gyakorlatát. Egy elõnye feltétlenülvolt a szocialista törvényeknek: a nem hivatalos (tudo-mány által összeállított), illetve a hivatalos anyaggyûjte-mények helyett magában a törvényben gyûjtötte össze abûncselekményeket és jogkövetkezményeiket.

Jelenleg tehát még úgy is, hogy a hatályos Btk. – amódosítások, a kiegészítések és hatályon kívül helyezé-sek, illetõleg az Alkotmánybíróság határozatainak foly-tán – rendkívül sokszor módosult, a jelenlegi helyzet-ben a büntetõtörvény egységes szerkezetbe foglalva tar-talmazza a teljes anyagi büntetõjogot (leszámítva az 1945.évi VII. törvényt, amely „már halott” joganyag, és a 2001.évi CIV. törvényt, amely „még nem élõ” joganyag).

3. Annak a javaslatnak az elfogadása, amely szerint aBtk.-n kívüli szabályozásra kerüljenek az ún. szakmaijellegû melléktörvények, amellett, hogy megbontaná aBtk. egységes kódex-jellegét, feltétlenül jogbizonyta-lansághoz vezetne, mivel az egységes fogalomrendszermegbomlását, illetõleg az egyes melléktörvények és aBtk. közötti átfedéseket eredményezné.

a) Az ún. szakmai jellegû bûncselekményekre nézve –a specialitástól függetlenül is – érvényesülnie kell a Btk.Általános Részében foglalt rendelkezéseknek. A büntetõtörvény hatályára, a bûncselekmény fogalmára, a bün-tethetõség feltételeire, a büntethetõségi akadályokra, abüntetésekre és intézkedésekre, a büntetés kiszabásáraés a mentesítésre nézve csak egységes kódex megalkotá-sa képzelhetõ el.

Alapvetõ jelentõsége van annak is, hogy a Btk. egységesfogalomrendszert hozzon létre az Általános Részben, amelya törvényben foglalt valamennyi bûncselekményt érintõenalkalmazható legyen. Az értelmezõ rendelkezések – mintinterpraetatio authentica – feltétlenül kell, hogy érintse atörvényben használt valamennyi fogalmat, mert csak ezbiztosítja az egységes jogalkalmazói jogszemléletet.

Az a körülmény, hogy az egyes szakmai jellegû bûn-cselekményeknek van, illetõleg lehet speciális jellege,az egységes kódexen belül a kodifikációs technika kö-rében jól megoldható.

Nincs különösebb veszélye annak sem, hogy ha a bün-tetõ törvény – a közlekedési, a gazdasági, az orvosi bün-tetõjogot érintõen, illetve egyéb területen – a kerettény-állás megoldásával operál. Az eddigi tapasztalatok is aztmutatják, hogy a speciális igazgatási szabályok alá van-nak vetve az általános büntetõjogi rendelkezéseknek,így a primátus a büntetõjogi rendelkezéseket illeti.


Az természetesen vitathatatlan, hogy a kerettényállás,mint jogalkotási technika – éppen a nullum crimen sinelege és a büntetõ törvény megismerhetõsége és megért-hetõsége érdekében – megköveteli az eddigi tényállás-szerkesztési jogalkotási gyakorlatnál egy sokkal ponto-sabb és körülírtabb tényállás-szerkesztési technikát.

b) Dr. Wiener A. Imre tanulmánya az ún. szakmai jelle-gû jogszabályoknak – a Btk.-tól elkülönült – melléktör-vényben való szabályozását vetette fel, és a tanulmányelsõdlegesen a foglalkozási, a közlekedési, a gazdaságiés a katonai bûncselekményekre utal. Nem kétséges azon-ban, hogy álláspontjának következetes keresztül viteleesetén

– a Btk. XV. fejezetében foglalt szinte valamennyi ál-lamigazgatás elleni bûncselekmény, így az I., II. és III.címben szereplõ bûncselekmények, a választás, a nép-szavazás és a népi kezdeményezés rendje elleni; az egye-sülési joggal visszaélés; a sajtórendészeti vétség; a jog-ellenes belföldi tartózkodás és ennek elõsegítése, a föld-mérési jel megrongálása; a mûemlék és kulturális javakmegkárosítása; a kulturális javak megkárosítása; a kul-turális javakkal visszaélés; a határjelrongálás; az állam-titoksértés; a szolgálati titoksértés; továbbá a Btk. XV.fejezete IV. címében szereplõ jogosulatlan titkos infor-mációgyûjtés; az egyesülési és gyülekezési jog megsér-tése; ezen felül

– a Btk. XVI. fejezetében – annak I., III. és IV. címé-ben – a robbanóanyaggal, robbantószerrel, lõfegyver-rel, lõszerrel visszaélés; a radioaktív anyaggal, atom-energia alkalmazásával, nemzetközi szerzõdés által til-tott fegyverrel, méreggel, tiltott szerencsejáték szerve-zésével, hamis statisztikai adatszolgáltatással, ártalmasközfogyasztási cikkel, környezetkárosítással, természet-károsítással, környezetre veszélyes hulladék elhelye-zésével, kábítószerrel, járványügyi szabályszegésselkapcsolatos visszaélési bûncselekmények is kikerülné-nek, illetõleg kikerülhetnének a Btk. szabályozásánaka körébõl, minthogy ezeknek a bûncselekményeknek ahátterében olyan szakmai jellegû törvények vannak,amelyek igazgatási jellegû melléktörvénynek tekinten-dõk.

c) Ennek az álláspontnak az elfogadása esetén azon-ban a Btk. rendelkezései kiürülnének és a teljességgelszétszórt, háttér-jogszabályok áttekinthetetlen konglo-merátuma állna a jogalkalmazók és a jogkeresõk rendel-kezésére, vagyis szakmailag ugyanolyan elfogadhatat-lan helyzet létesülne az anyagi büntetõjog területén, mintami 1945 elõtt volt.

Nem is beszélve arról, hogy a szakmai háttérjogsza-bályok csak egy része került be valamelyik szakmai tör-vénybe. Éppen a legnagyobb számban elõforduló szak-mai szabályszegések, a közlekedési bûncselekményekkerettényállásait kitöltõ igazgatási normák, vagy példá-ul a katonai szolgálati kötelmekre vonatkozó jogi nor-mák jó része rendeleti szintû joganyag, de van olyanszakmai szabály is, amely jogi normában – a törvénybenrögzített általános segítségnyújtási és ellátási kötelezett-ségen kívül – meg sem ismerhetõ, mint pl. az orvosi szak-mai szabályok jó része.

Így tehát az az elgondolás, hogy a szakmai törvények,mint büntetõjogi melléktörvények mûködjenek, az ese-tek egy nagy részében éppen azért nem lenne kivitelezhe-tõ, mert nincs olyan szakmai törvény, amely a nullumcrimen sine lege elvét tökéletesen érvényesítve, törvény-ben írná le a büntetendõség valamennyi objektív elemét.

d) A magyar jogalkotási „kedvet” ismerve, jogpoliti-kai és kodifikációs szempontból egyaránt elõre fel nemmérhetõ, rendkívüli veszéllyel járna, ha a szakmai jelle-gû melléktörvények meghozatala esetén a büntetõjogivonatkozású rendelkezések tervezetének elkészítése ésbeterjesztése az egyes ágazati minisztériumok feladat-körébe tartoznék, és az Igazságügyi Minisztérium csakmint együttes elõterjesztõ tudna felelõsséget vállalniegyes büntetõ jogszabályok megalkotása felett. Ez – akárnégy-öt éven belül is szükségszerûen olyan kaotikus ésszakmailag tarthatatlan helyzet kialakulásához vezetne,amely a büntetõjogi törvényhozás és jogalkalmazás tel-jes csõdjét eredményezné.

Csak az elmúlt hét évben (1997 és 2002 között) kife-jezetten a Btk.-t, illetõleg a büntetõ jogszabályokat mó-dosító nagyobb törvényeken kívül, az 1997:XXXIV. tör-vény egy helyen (a hivatalos személy fogalma), az1997:C. törvény egy helyen (választási bûncselekmény),az 1997:CXL. törvény 10 helyen (kulturális javakkalkapcsolatos tényállások), az 1999:LXXII. törvény egyhelyen (adatvédelmi tényállás), a 2000:CXLI. törvényegy helyen (gazdasági társaság és szövetkezet vezetõtisztségviselõjének visszaélése), a 2001:LXXXIII. tör-vény két helyen (terrorcselekmény és pénzmosás) és a2001:XCIII. törvény két helyen (deviza-bûncselekmény)módosította a Btk.-t. Az ennél nagyobb arányú, szaktör-vénnyel történõ Btk. módosítás csak azért volt elkerül-hetõ, mert 1997-tõl minden évben napirenden volt a Btk.közepes vagy nagyobb terjedelmû módosítása, amely-nek keretében az éppen aktuális jogalkotási igények el-végezhetõk voltak.

e) A hatályos magyar Alkotmány több mint harmincolyan törvényhozási tárgyat sorol fel, amelyrõl a törvénymegalkotásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõkminõsített többségének – kétharmadának – szavazatáravan szükség. Ezek között – a teljesség igénye nélkül –szerepel a honvédelmi törvény, az idegenrendészeti tör-vény, az adatvédelmi törvény, vagy a választási eljárásitörvény. Ha következetesen végigvinnénk a tanulmány-ban javasolt megoldást, ez azt jelentené, hogy a honvé-delmi kötelezettség elleni bûncselekményeket a honvé-delmi törvénynek, a migrációs bûncselekményeket azidegenrendészeti törvénynek, az adatvédelmi büntetõtényállásokat az adatvédelmi törvénynek, a választásrendje elleni bûncselekményt a választási eljárási tör-vénynek kellene szabályoznia. Ezáltal egyes büntetõtényállások – a kétharmados törvényhez kapcsolódóan– adott esetben maguk is kétharmadossá válhatnának,amely alkotmányossági problémákat okozhatna.

f) A magyar büntetõjog alapvetõen a szándékosság fel-tételénél az ún. Vorsatztheorie álláspontjához áll közel,vagyis megkívánja, hogy az elkövetõ az aktuális elköve-tési magatartás kifejtésének idõpontjában tudatában fel-ismerje a magatartás jogellenességét (társadalomra veszé-lyes jellegét) és ennek feltétele, hogy az elkövetõ tudataátfogja a törvényi tényállás objektív elemeit is. A törvényismerete sokkal inkább biztosított olyan esetben, amikora büntetõjogi rendelkezések egy egységes, valamennyibûncselekmény törvényi tényállását körülíró kódexbenszabályozott, a partikulárisan elszórt, szakmai melléktör-vényekben való szabályozás ennek a feltételeit kevésbélátszik biztosítani. Ez is – egyebek mellett – az egységeskódex megalkotásának az igényét veti fel.

Arra, hogy a Btk. utólagos módosítása, illetõleg ki-egészítése az egységes kódexen belül is minden különö-


sebb elméleti probléma nélkül jól megoldható, példa az1998. évi XXII. törvény, amely a Btk. XII. fejezetét, aszemély elleni bûncselekményeket új II. címmel – azegészségügyi beavatkozás, az orvostudományi kutatásrendje és az egészségügyi önrendelkezés – megjelölés-sel akként egészítette ki, hogy az teljesen „besimult” aBtk. fogalom-rendszerébe, így az Általános Részben fog-lalt rendelkezések mindennemû nehézség nélkül alkal-mazhatókká váltak.

g) A fiatalkorúakra és a katonákra vonatkozó speciálisrendelkezések – az eddigi tapasztalatok szerint – helye-sen és hézagmentesen illeszkednek az anyagi büntetõjo-gi rendelkezések keretébe. Amennyiben ezek a Btk. rend-szerétõl elkülönülten, külön melléktörvényekben nyer-nének szabályozást, ez a büntetõeljárásra vonatkozó ren-delkezések teljes átrendezését és újraszabályozását ten-né szükségessé, és az igazságszolgáltatási szervezeti jogszabályozásának, illetve intézményrendszerének a gyö-keres átgondolását eredményezhetné. Nem igényel bõ-vebb indokolást, hogy ez olyan beláthatatlan következ-ményekkel járna, amely alapjaiban érintené a büntetõanyagi- és eljárásjogi rendszer, a végrehajtás és a szerve-zeti jogok egészét.

h) A katonákra vonatkozó általános részi rendelkezé-sekrõl külön dolgozat fog születni, mindazonáltal szük-ségesnek tartjuk a Kodifikációs Bizottság elé tárni an-nak a válaszlevélnek a tartalmát, amelyet a Magyar Ka-tonai Jogi és Hadijogi Társaság Elnöke a 2001. év folya-mán adott a Kodifikációs Bizottság elnökének megkere-sésére:

„A (Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság Bün-tetõjogi Kodifikációs Bizottsága) figyelmesen tanulmá-nyozta Wiener A. Imre „A Btk. szerkezete, az általános ésa különös rész viszonya” címû tanulmányát, különösena kerettényállások és melléktörvények vonatkozásábankifejtetteket.

Wiener A. Imrének a katonai büntetõjogi rendelkezé-sek melléktörvényben való szabályozását illetõ állás-pontjával a Kodifikációs Bizottság nem értett egyet.

Az 1961. évi V. tv. hatálybalépése óta – amely egysé-ges szerkezetben kodifikálta a büntetõjogi normákatmind az Általános, mind pedig a Különös Rész tekinte-tében – napjainkig 40 év telt el, amely 40 év alatt a ma-gyar jogász társadalom már hagyománynak tekinti azegységes büntetõjogi kódex meglétét. A büntetõjoggalfoglalkozó gyakorlati jogászok gondolkodásmódjábamélyen beleivódott a Btk. szerkezete és rendszere. A bi-zottság úgy látta, hogy a magyar büntetõjogi és törvény-alkotói hagyományoknak a Btk. jelenlegi szerkezeti fel-építése inkább megfelel, mint a Wiener A. Imre által fel-vázolt megoldás. Ugyanakkor e szerkezeti keretek kö-zött is figyelembe vehetõ minden olyan életviszony,amelynek büntetõjogi védelemben való részesítése iránta társadalomban, illetve a törvényalkotókban igény van.A bizottság utalt arra is, hogy a törvényhozó az 1978. éviIV. tv. kodifikálása során sem tartotta indokoltnak a bün-tetõtörvény szerkezetének és rendszerének a megváltoz-tatását, majd az 1989-ben megkezdõdött rendszerválto-zás idõszakában bekövetkezett novelláris változásoksem vetették fel a Btk. szerkezetének és rendszerénekmegváltoztatását. Mindez alátámasztani látszik a bizott-ság azon álláspontját, hogy a Btk. szerkezete és rendsze-re megfelel a magyar jogásztársadalom szakmai igénye-inek, így tehát annak megváltoztatása jelenleg sem in-dokolt.

A katonai büntetõjog melléktörvényben, illetve ágazatikódexben történõ szabályozása más okokból sem indokolt:

Magyarországon megszûnt a katonai bíráskodás kü-lönbírósági jellege. Azon túlmenõen, hogy a Btk. egysé-ges szerkezetben szabályozza az általános büntetõjog ésa katonai büntetõjog normáit, a bíróságok szervezetérõlés igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. tv., a bírák jogál-lásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. tv.,valamint az Országos Ítélõtábla székhelyének és illeté-kességi területének megállapításáról, továbbá az igaz-ságszolgáltatás mûködését érintõ egyes törvények mó-dosításáról rendelkezõ 1999. évi CX. tv. is a bíróságiszervezet, illetve a bírói kar szerves részeként szabályozzaa katonai tanácsokat. Az 1992. január 1-je óta eltelt idõalatt a katonai tanácsok szervesen illeszkedtek az egysé-ges bírósági rendszer keretei közé, a katonai bírák jogál-lása egyértelmû és világos törvényi szabályozást nyertés a jövõt illetõen is az új szervezeti struktúrában: azítélõtábla szervezeti keretei között is stabil helyet bizto-sított számukra a törvényalkotó, amikor kimondotta,hogy az ítélõtáblán katonai tanácsok mûködnek.

A katonai ügyészi szervezetre és annak mûködésére,valamint az ügyészi törvény szabályozási rendszerére,illetve a Be.-nek a katonai ügyész feladataira vonatkozószabályairól lényegében ugyanez mondható el.

A katonai büntetõjog alkalmazására hivatott katonaitanácsok és katonai ügyészségek tehát az egységes bíró-sági, illetve ügyészségi szervezet integráns részét képe-zik, rájuk nem külön jogszabályok, hanem a bíróságokra(bírókra) ügyészségekre (ügyészekre) vonatkozó jogsza-bályok (részbeni eltérésekkel) vonatkoznak, s már csakezért sem lenne indokolt az általunk alkalmazott büntetõ-jogi szabályok külön törvényben való megfogalmazása.

Az 1989-tõl végbement jogfejlõdés során azt tapasz-talhatjuk, hogy a Btk. Általános Részében a katonákravonatkozó VIII. fejezetben összesen nyolc olyan paragra-fus található – a katonai mellékbüntetéseket szabályozóparagrafusokon kívül –, amely kifejezetten katonai speci-alitásokat tartalmaz, egyébként az Általános Rész rendel-kezései – a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések kivé-telével – katonákra is alkalmazandók. Ebbõl következõ-en furcsán hatna, ha egy különálló katonai Btk. ÁltalánosRésze mindössze néhány paragrafusból állna.

A Btk. Különös részének XX. fejezetében szabályo-zott katonai bûncselekmények tekintetében a jelenlegiszervezeti keretek között is megoldhatók az egyébkéntszükséges és indokolt változások. Itt szeretném jelezniugyanis, hogy a fegyveres szervek speciális feladatairaés rendeltetésére tekintettel egyes különös-részi tényál-lások differenciáltabb újrafogalmazását tartjuk indokolt-nak (például: a nemzetközi haderõben szolgálatot telje-sítõ katonák bûncselekményei meghatározása, avagyújabb törvényi tényállások megalkotása).”

Ehhez a magunk részérõl csak annyit kívánunk hoz-záfûzni jelen tanulmány keretei között, hogy mindad-dig, amíg a katona büntetõ anyagi jogi fogalma [Btk.122. § (1) bek.] és a katonai büntetõeljárás hatálya (Be.331. §) egymással nincs szinkronban – ti., hogy a rend-õrség hivatásos állományú tagjai katonának minõsülnek,de a szolgálati ténykedésük alatt és azzal összefüggés-ben elkövetett bûncselekmények során „civil” bírósá-gok járnak el – jogalkalmazói szempontból kifejezettenkáros lenne, ha a katonai büntetõjogot külön törvényszabályozná. Annak ellenére ugyanis, hogy a magyarkatonai büntetõ anyagi jog több mint hetven éves múlt-


ra tekint vissza, mind a mai napig igaz Heller Erik 1937-ben írott megállapítása:

„Addig, amíg magyar katonai büntetõjog nem volt éskatonai bíróságaink kénytelenek voltak egy ránk oktro-jált idegen törvény szerint ítélkezni, ez a joganyag mél-tó volt arra, hogy a mostoha, sõt az elhagyott gyermekszerepére legyen kárhoztatva” (A magyar büntetõjog tan-könyve Általános Rész II. félkötet, Szeged, 1937. IV. p.).

A katonai büntetõjog mostohagyermek szerepét mi sembizonyítja jobban, mint hogy a legújabb – egyébkéntminden szempontból figyelemreméltó – általános részitankönyv a katonai büntetõjogot, mint olyat egyetlenszóval sem említi, a katonai bûncselekmény szövegrészpedig mindössze a tankönyv 269. oldalán a Btk. 6. §-a(2) és (3) bekezdésének szó szerinti idézetében fordulelõ, a tankönyv azonban még e törvényhelyet magyaráz-va sem említ semmit e bûncselekmények kapcsán (ld.Bárd–Gellér–Ligeti–Margitán–Wiener: Büntetõjog Ál-talános Rész KJK Kerszöv, Bp. 2002.).

4. Álláspontunk lényege tehát abban foglalható össze,hogy bár önmagában nem alkotmányjogi kérdés, hogyaz ún. kerettényállások (blanketta törvényi tényállás-ok) a Büntetõ Kódexben helyezkedjenek-e el, vagy azegyes ágazati-szakmai törvények tartalmazzák-e azo-kat, így a törvényalkotónak szabadságában áll eltérni ajelenlegi egységes kódex elven alapuló kodifikációtól,

ugyanakkor a büntetõjognak a „klasszikus” és „szak-mai” büntetõjogra történõ elkülönítése ellen nyomósjogpolitikai, jogalkotási, jogbiztonsági (garanciális) ér-vek szólnak.

Véleményünk szerint nem kellene figyelmen kívülhagyni azt sem, hogy a büntetõ törvény egységességemellett szól a kifejezett pozitív jogi megközelítésen kí-vül az is, hogy a Btk. értékítéletet hordoz: számot ad azemberi együttélés õsi és jövõbeni kihívásairól.

Ezért a jogbiztonság (mind a jog megismerhetõsége,mind a jog alkalmazhatósága) követelménye álláspon-tunk szerint arra készteti a törvényalkotót, hogy a bünte-tendõnek nyilvánított cselekmények egy kódexben sze-repeljenek.

Hangsúlyozzuk ezt annak nyilvánvaló ismeretében,hogy a magyar törvényhozás éppen fél évvel ezelõtt al-kotta meg a jogi személlyel szemben alkalmazható bün-tetõjogi intézkedésekrõl szóló 2001. évi CIV. törvényt,és elképzelhetõ, hogy a közeljövõben szintén külön tör-vényben kell újraszabályozni egy, jelenleg a Btk.-banszabályozott bûncselekménytípust, nevezetesen az 1998.július 17-én Rómában, az ENSZ által összehívott diplo-máciai konferencián elfogadott Nemzetközi BüntetõBíróság Statútumának 6–8. cikkében meghatározott nép-irtást, az emberiség (helyesen: emberiesség) elleni és aháborús bûntetteket.


Dr. Váradi Erika

ALTERNATÍV SZANKCIÓK ÉS ELTERELÉSI LEHETÕSÉGEKAUSZTRIÁBAN

Ausztriában a fiatalkorú elkövetõkkel szemben indítottbüntetõeljárások mintegy kétharmada informális úton1, azazvalamilyen elterelési lehetõséggel ér véget. A felnõttek kap-csán is hasonló eredményekkel2 találkozhatunk. Az eltere-lési lehetõségek köre tág, az intézkedések több formája kí-sérheti. A diverziós megoldások közül igen jelentõs a bíró-ságon kívüli kiegyezések3 aránya. A hagyományos bünte-tõútról elterelt eljárások igen nagy százaléka eredményes,ami a megállapított feltételek teljesülése mellett a büntetõ-eljárás „idõ elõtti” befejezését jelenti. Hatását tekintve ezaz esetek többségében többet jelent pusztán a vállaltak tel-jesítésénél; a résztvevõk megelégedésére is szolgált. Példá-ul a bíróságon kívüli kiegyezéssel érintettek (terhelt, sér-tett) 75%-a (!) teljes mértékben elégedett volt az eljárással4,s csupán 5%-uk volt elégedetlen. Ezen túl, az eljárásokbanterheltként szereplõ felnõttek illetve fiatalkorúak az egyéb,formális szankciókra ítélt társaikhoz képest a visszaesésiarányt tekintve igen kedvezõ adatokkal szerepelnek. Mígpéldául a bíróság által pénzbüntetésre ítélt könnyû testi sér-tést elkövetõk közül a büntetlen elõéletûeknél 22%, a bün-tetett elõéletûeknél 47% a visszaesési arány, addig ugyaneza bíróságon kívüli kiegyezés esetén 10 illetve 30%!5

Az eredmények magukért beszélnek. Úgy tûnik, Auszt-riában sikerült mind a fiatalkorúak, mind a felnõtt korúakbüntetõeljárásában olyan megoldási lehetõségeket talál-ni, amely megfelel mind a sértettek, mind a társadalomigazságérzetének, kifejezésre juttatja az elkövetõvel szem-ben a társadalom rosszallását, a büntetõ törvény céljánakmegfelelõen szankcionálja az elkövetett cselekményt, fi-gyelemmel van a sértett érdekeire, részben mentesíti a bün-tetõ-igazságszolgáltatást, költségkímélõ és emellett aspeciálprevenciós célok tükrében is kellõen hatékony.

Az elméleti megoldások megfelelõ gyakorlati kivite-lezése még nehezebb feladat. Ausztriában a diverziós le-hetõségek életre hívásán túl, egy jól mûködõ és haté-kony intézményhálózatot is sikerült kiépíteni.

Hogyan jött létre a jelenlegi rendszer? Hordoz-e magá-ban valamilyen sajátosságot az osztrák megoldás? BárSchroll úr következõ tanulmányában igen részletes bemu-tatást kapunk a törvényi feltételekrõl, néhány bevezetõ,átfogó gondolat következzék itt az osztrák megoldásról.

Az osztrák szabályozás nemzetköziés hazai háttere

I. Az alternatív szankciók és a különféle elterelésimetódusok története szorosan összefügg a fiatalkorúak-kal kapcsolatos büntetõ-igazságszolgáltatás fejlõdésé-vel. A sajátos jogpolitikai megközelítés, a kísérleti mo-dellek Európában elõször a fiatalkorú elkövetõkkel szem-beni büntetõeljáráshoz kapcsolódva jelentkeztek. Ezérta gyökerek, körülmények és okok felkutatásánál elsõ-sorban ezen elkövetõi kör kell, hogy figyelmünk közép-pontjába kerüljön.

A legfontosabb keretet a fiatalkorú elkövetõkkel kap-csolatos jogpolitika változása adta. Azóta, hogy a XIX.sz. utolsó harmadában megjelent a „más elbánás elve”,sokat változott, több irányban fejlõdött a fiatalkorúakbüntetõ igazságszolgáltatása. Tartalmilag ez három mar-káns elméleti megközelítést jelent6. Az elsõ, a nevelésrekoncentráló jóléti rendszer – mely a legtöbb európai or-szágra jellemzõ – az eddigi kereteken belül erõsíti a fia-talkorúak különállását, ugyanakkor – felelve a fiatalko-ri bûnözés kihívására – nagyobb differenciálódásra tö-rekszik. Így például a bagatell-bûncselekmények elkö-vetõi vagy az erõszakos, garázda jellegû bûncselekmé-nyeket visszaesõként megvalósító fiatalok vonatkozá-sában. A második, a büntetésre koncentráló, elsõsorbanaz USA-ban uralkodó irányzat megkérdõjelezi az eddigielveket. Ennek eredményeként az elmúlt években egyretöbb esetben – elsõsorban a visszaesõ erõszakos vagykábítószer-bûncselekményeket elkövetõ fiatalkorúakügyeiben – már a felnõtt korúak bírósága járt el, annakminden következményével együtt. Az új, harmadik para-digmát a restoratív igazságszolgáltatás jelenti, amely azelterelési lehetõségeket, a jóvátételt, a kárhelyreállítást, amediációt helyezi elõtérbe. Miután a fiatal cselekményé-vel elsõsorban az adott közösség rendjét, békéjét, a sértettérdekeit támadta meg, az igazságszolgáltatás célja a bûn-cselekményeknek az adott családi körben, közösségbentörténõ megvitatása, és a megfelelõ szankció közös kivá-lasztása révén a rend helyreállítása, vagyis a következmé-nyek elhárítása kell legyen.

II. Ez a fajta megközelítés mind a nemzetközi szak-mai szervezetek programjaiban, vitáiban, majd ezekhatására a nemzetközi egyezmények, ajánlások köré-ben is elõtérbe került. Így a Nemzetközi BüntetõjogiTársaság már az 1984–85-ös XIII. Nemzetközi Büntetõ-jogi Kongresszusán kiemelten foglalkozott a diverzió-val, mint a bírósági eljárás fontos kérdésével7. Mikéntaz a kongresszus megnyitóján elhangzott elõadásból iskiderült, a diverziót „a büntetõ-igazságszolgáltatási rend-szer jelenlegi problémáira egy új és üdvözlendõ jogin-

Csemáné dr. Váradi Erika: tanszékvezetõ-helyettes egyetemi do-cens, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar BûnügyiTudományok Intézete Büntetõjogi és Kriminológiai Tanszék

1 Az eredményekrõl illetve a konkrét adatokról a következõtanulmány szól részletesebben. Itt csak utalnék például arra, hogya konfliktusfeloldó bûncselekményt (például testi sértést stb.) el-követõ fiatalkorúakkal szemben indult eljárások 87,6%-a fejezõ-dött be bíróságon kívüli jóvátétellel.

2 Az elõbbi adat felnõtt elkövetõk körében 71,7%.3 „Außergerichtlicher Tatausgleich”– a szakirodalomban többféle fordításával is találkozhatunk. Szó-

szerinti jelentése „bíróságon kívüli kiegyezés”, azonban bíróságonkívüli megegyezésként, tettkiegyezésként is megjelenik. Tekintettelarra, hogy e megegyezés központi elemét a sértett valamilyen –akár bocsánatkéréssel – megvalósuló kiengesztelése alkotja, és azeljárás korábbi szakaszához kötõdik, ezért e leglényegesebb elemé-re alapozva tárgyaláson kívüli jóvátételként is fordítják.

4 Az adatot az elkövetõk 82%-os, míg a sértettek 65%-os pozitívválasza adta ki.

5 Részletes adatokat a már hivatkozott tanulmányok tartalmaznak.

6 Csemáné dr. Váradi Erika–Dr. Lévay Miklós: A fiatalkorúakbüntetõjogának kodifikációs kérdéseirõl – történeti és jogössze-hasonlító szempontból; Büntetõjogi Kodifikáció 2002/1., HVG-ORAC, Budapest;7 Blau-Franke: Diversion und Schlichtung (Die deutschenLandesberichte); Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissen-schaft (ZStW) 1984/96. 485. o.


tézménynek” tekintették, „legalább két okból: a) a di-verzió abban a helyzetben van, hogy a túlkriminalizálásveszélye ellen tud hatni. A büntetõjog alkalmazási körétsaját maga nem korlátozza, de annak negatív hatását mér-sékelni tudja; b) a diverzió ahhoz is hozzá tud járulni,hogy a büntetések ún. krízisét legyõzze, amennyiben meg-könnyíti a bûncselekményekre való megfelelõ reagálást(azokban az esetekben), amikor a büntetõjogi szankcióalkalmazását nem tartják megfelelõnek”.8

Mindez az ENSZ 1985-ös ún. Minimum-Szabályai-ban már ajánlásként került megfogalmazásra. A „PekingiSzabályok” koncepcióját az 1980-as Caracasi Konferen-cián dolgozták ki. Alapelvi Preambulumában9 ajánlja edokumentum, hogy a tagállamok csökkentsék a jogi be-avatkozás szükségességét. Ennek egyik lehetséges esz-közeként külön pontban [11. „Eltekintés a formális eljá-rástól (diverzió)” cím alatt] kiemelve szól az elterelés-rõl, mely a döntéshozatal bármely pontján történhet, sáltalában bizonyos szintû közösségi kontrollt is feltéte-lez. A dokumentum által ajánlott intézkedések (18.1)10 afelügyelet, tanácsadás és ellenõrzés elrendelésétõl a kö-zösségi szolgálat és az anyagi büntetés, kártalanítás éshelyreállítás, csoporttanácsadáson vagy hasonló tevé-kenységben való részvétel elrendelésén át, egészen anevelõszülõi gondviselés, lakóközösség vagy más kör-nyezet által való nevelés elrendeléséig terjednek. Ezenintézkedési lehetõségek legfontosabb közös tulajdonsá-ga, hogy közösségi bázisú korrekciós törekvések.

Az ENSZ egy késõbbi, 1990-es, „A fiatalkori bûnözésmegelõzésére vonatkozó ún. Riyadhi irányelveiben” arrahívta fel a tagállamok figyelmét, hogy „a formális társadal-mi kontroll fórumainak csak azután szabad beavatkozniuk,ha minden más lehetõség kimerült.”11 „A fiatalkorúak felet-ti bíráskodásban tevékenykedõ személyeknek ... alkalmaz-niuk kell azon lehetõségeket, hogy fiatal emberek esetébena formális büntetõeljárástól el lehet tekinteni (diverzió) ...”12

A fiatalkori bûnözéssel szembeni fellépés egyik ténylegeseszközeként szolgál az az – akár egész életre szóló – élmény,amelyet a fiatalkorú az eljárás során szerez, és ez az esetekigen jelentõs részében elegendõ nevelõ hatással bír.

Az ENSZ 1989-es, a „Gyermek Jogairól” szóló New Yor-ki Egyezménye13 szintén e szemléletet tükrözi. Bár az intéz-kedési lehetõségek körét nem határozza meg konkrétan azEgyezmény, de kiemelésképpen említést tesz e körben atanácsadásról, felügyeletrõl, próbára bocsátásról, családielhelyezésrõl, szakmai oktatási programokról és egyéb, nemintézményes megoldásokról (40. cikk 4. p.). Az elterelésjogintézményének jelentõségét mutatja, hogy külön pont-ban emelik ki, hogy az Egyezményben részes államok„minden lehetséges és kívánatos esetben tegyenek intéz-kedéseket e gyermekek ügyének bírói eljárás mellõzésé-

vel való kezelésére, annak fenntartásával, hogy az emberijogokat és a törvényes biztosítékokat teljes mértékben bekell tartani.” [40. cikk 3.p. b)]

Az ENSZ mellett egy másik nagytekintélyû nemzet-közi szervezet, az Európa Tanács Minisztereinek Bizott-ságán keresztül foglalkozott e kérdéssel 1987-ben és1988-ban, s két ajánlásában is kinyilvánította a diverziótovábbi kiépítésének szükségességét a fiatalkorúak fe-letti bíráskodásban.14

Külön is kiemelést érdemel a „Mediáció a büntetõügyekben”15 címet viselõ 1999-es dokumentum, melyszerint e széleskörûen alkalmazható, rugalmas és prob-lémamentes intézmény a hagyományos büntetõeljárás-ban kiegészítõ vagy alternatív szerepet játszhat. A IV.részben az igazságszolgáltatás mediációval kapcsolatosmûködésérõl van szó, kiemelve annak garanciális felté-teleit. A dokumentum ajánlása szerint a mediáció a gyer-mek érdekének legjobban megfelelõ intézmény, s mintilyenre, a hatóságoknak fokozottan oda kell figyelnie.

A Leuveni deklarációt16 a restoratív igazságszolgálta-tás fiatalkorúak kapcsán elképzelhetõ alternatívája és alehetséges javaslatok felvázolása jellemzi. Az általukalkalmazott restoratív megközelítés célja az áldozatnakokozott sérelem helyreállítása és az, hogy hozzájáruljona közösség békéjéhez és a társadalom biztonságához.Mindenfajta sérelem orvosolható, legyen az anyagi, fi-zikai, lelki vagy az adott áldozattal kapcsolatos egyébsérelem, avagy a társadalmi élet minõségében bekövet-kezett veszteség és a társadalmi rend stabilitásának csök-kenése (22. p.). A 8. pont szerint a hatóságoknak fokozotterõfeszítéseket kell tenniük a restoratív megoldásokbiztosítása érdekében a fiatalkori bûnözés vonatkozá-sában. Mindez magában foglalja, hogy a fiatalkorúakigazságszolgáltatási rendszerének újjáalakítását arestoratív megoldási lehetõségek bõvítése érdekében; amegfelelõ társadalmi szervezetek létrehozását és mûköd-tetését, a szakemberképzést, …

A jogpolitika mellett a nemzetközi szakmai szerveze-tek megközelítésmódja és a nemzetközi dokumentumokis az elterelési lehetõségek, alternatív szankciók kiala-kításának irányába hatottak Európa-szerte. Ezek hatásáttovább erõsítették azok a kriminológiai kutatások, kö-vetéses vizsgálatok, melyek a fiatalkori bûnözés oksá-gára, jellemzõire vonatkoztak. Ezek szerint a fiatalkoribûnözést az epizódszerûség és a bagatell-bûncselekmé-nyek dominanciája jellemzi, a csekélyebb súlyú vagyonelleni bûncselekmények körében a fiatalkori elkövetéspedig csaknem normális jelenségnek tekinthetõ, ugyan-is függetlenül az adott fiatalkorú neveltetésétõl, családi,szociális, társadalmi helyzetétõl, az adott ország gazda-sági és kulturális jellemzõitõl, mindenütt egységesenelõforduló jelenség.17 Mindezek egyenesen vezettek ahagyományos büntetõjogi útról való elterelés jogintéz-ményének kialakításához. A diverzió lehetõvé teszi az

8 Entschliessung des XIII. Internationalen Strafrechtskongresses;Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft (ZStW) 1985/97.740. o.

9 Dr. Lévai M.: Nemzetközi tendenciák a fiatalkorúak büntetés-végrehajtásában; In: Horváth Tibor: A magyar büntetõpolitikaperspektívái az európai integrációban; ME ÁJK BTI, Miskolc,1995. 215. o.

10 Dr. Lévai M.: A Pekingi Szabályok; Gyermek- és Ifjúságvéde-lem, 1990/2. 33. o.

11 „Richtlinien der Vereinten Nationen für die Prävention vonJugendkriminalität” – Schüler-Springorum; Nr.6.; Zeitschrift fürdie gesamte Strafrechtswissenschaft (ZStW) 1992/104. 179. o.

12 „Richtlinien der Vereinten Nationen für die Prävention vonJugendkriminalität” – Schüler-Springorum; Nr.58.; Zeitschrift fürdie gesamte Strafrechtswissenschaft (ZStW) 1992/104. 188. o.

13 1991. évi LXIV. tv. „A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban,1989. November 20-án kelt Egyezmény kihirdetésérõl”; in: Ma-gyar Közlöny, 1991/129. sz. 2594–2605. o.

14 „Recommendation No.R (87) 20 of the Committee of Ministersto member states on social reactions to juvenile delinquency”;Council of Europe, Strasbourg, 1987.; „Recommendation No.R(88) 6 of the Committee of Ministers to member states on socialreactions to juvenile delinquency among young people comingfrom migrant families”; Council of Europe, Strasbourg, 1988.

15 „Mediation in Penal Matters” (Recommendation No. R (99) 19adopted by the Committee of Ministers of the Council of Europeon 15 September 1999 and explanatory memorandum)

16 Declaration of Leuven on the Advisability of Promoting theRestorative Approach to Juvenile Crime; made on the occasion ofthe first International Conference on „Restorative Justice forJuveniles. Potentialities, Risks and Problems for Research”; Leuven,May 12–14, 1997.


állami beavatkozás mellõzését vagy csökkentését, ugyan-akkor mozgósítja a fiatalkorú mikrokörnyezetének neve-lõ erejét, illetve bevon más jogterületeket (gyermekvé-delem, munkaerõ-politika, társadalompolitika, helyi kö-zösségi politika stb.) is a megelõzésbe, elõsegítve ezzeleszköztáruk bõvítését.

Ennek hatására más európai országokban is megin-dultak a fiatalokkal kapcsolatos kísérleti modellek. Ígypéldául Franciaországban18 1989 õszén kezdõdött el azelsõ modellkísérlet, melyet bírák és szociális munkásokkezdeményeztek. Ez kimondottan egyes régiók fiatal-korú elkövetõire vonatkozott, pozitív eredményeinekköszönhetõen azonban igen gyorsan tágultak a határokés nõtt a bevont fiatalok száma. A francia Igazságügy-minisztérium Ifjúságvédelmi Osztálya támogatta és ko-ordinálta a kísérletet, gyûjtötte és dolgozta fel az infor-mációkat, mely alapját adta a jelenleg hatályos szabá-lyozásnak. Ebben az ügyészi vagy bírói elterelési lehe-tõségek, az ezekhez kapcsolódó jóvátételi, közérdekûmunkát és egyéb megoldásokat felölelõ intézkedések márteljes körben szerepelnek.

III. A nemzetközi környezet változása mellett a hazaiközgondolkodás alakulása is szükséges volt ahhoz,hogy ilyen korán indíthassák útra modellkísérletüket azosztrákok. Ezek közül az egyik legjelentõsebb a lakos-ság büntetõigényének csökkenése. Ez elsõsorban a cse-kély, vagy közepesen súlyos bûncselekmények kapcsánmérhetõ le. Az állampolgárok sokkal inkább elfogadják,és elegendõnek tartják e körben a kár megtérítését, mintaz elkövetõ hagyományos értelemben vett megbünteté-sét. Az európai államokat tekintve a németeknek, svájci-aknak és franciáknak a legalacsonyabb a büntetési igé-nye19. (Míg például Angliában egy betöréses lopást meg-valósító visszaesõ elkövetõt a lakosság 39%-a ítélnévégrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre, addig ez azarány a németeknél csupán 13%.) Ehhez társult az a szkep-ticizmus, mely a büntetések súlyának speciálpreventívhatása kapcsán keletkezett, s azon alapul, hogy a fele-lõsségre-vonás valószínûsége sokkal inkább bír befolyá-soló erõvel, mint a súlyossága. A szankciókutatási ered-mények20 szerint a visszaesési arány független attól, hogyszigorú vagy közepesen súlyos büntetést alkalmaznak.21

Ez a fiataloknál kiegészül azzal, hogy esetükben az el-követés nyilvánosságra jutása eredményeképpen fellé-põ informális reakciók – szülõk, iskola, munkahely, ba-ráti társaság – bírna elsõdleges jelentõséggel.

Emellett objektív problémák is felmerültek. A szabad-ságvesztés-büntetés ultima ratio-jellegének elfogadásá-val és kiszabási gyakoriságának háttérbe szorulásávalszegényessé vált a szankciórendszer, különösen a cseké-lyebb tárgyi súlyú bûncselekmények vonatkozásában.Ugyanakkor, az éppen e bûncselekmények gyakorisága

miatt leterhelt büntetõ-igazságszolgáltatási rendszer te-hermentesítésének igénye is megfogalmazódott, amely-hez egyéb pergazdaságossági szempontok is társultak.

A felsorolt problémákra történõ válaszkeresés során elõ-térbe kerültek a fiatalkorú elkövetõkkel való speciális fog-lalkozásnak és megközelítésnek az osztrák jogrendszerben istetten érhetõ gyökerei. Az 1961-es Jugendgerichts-gesetz(JGG), azaz a Fiatalkorúakra vonatkozó Büntetõ-igazságszol-gáltatási törvény22 tulajdonképpen az 1928-as JGG tovább-és átdolgozott változata, mely „szövetségi törvény a fiataltörvénysértõkre vonatkozó bánásmódról” szólt23. De már az1852-es Büntetõ Törvénykönyv (StGB) is tartalmazott kü-lön rendelkezéseket a gyermek- és fiatalkorú elkövetõkrevonatkozóan24. (Eszerint például, figyelemmel a gyermekéletkorára, a házi fegyelmezési jog eszközein túl szükségszerint a csendõrök felügyelete, ellenõrzése alá kerülhetett agyermek, s csak súlyosabb bûncselekmény esetén alkalmaz-tak vele szemben 1–6 hónapig terjedõ elzárást.)

A jelenlegi szabályozás története

Ausztriában – akárcsak Európa legtöbb országában– elsõsorban a nevelésre koncentráló jóléti rendszer,illetve – késõbb megjelenve – a restoratív igazságszol-gáltatás elvei kerültek elõtérbe. Így a jogpolitika megfe-lelõ keretet jelentett az elterelési lehetõségek kialakítá-sának, az új modellek kipróbálásának. Az elsõ ilyen kí-sérlet az 1980-as évek közepére tehetõ. Az abban résztvevõ fiatalkorúak bírái, ügyészei és pártfogó felügyelõiszámára a cél egy hatékonyabb reakcióforma kialakításaés a fiatalkorú megbüntetésének elkerülése volt.

A modellkísérlet25 1985-tõl indult, s kiterjedt Bécs,Salzburg, Linz és Hallei területére. Céljait a bíróságonkívüli kiegyezés (jóvátétel) alkalmazásával kívánta el-érni. Jogi hátterét az akkor hatályos 1961-es JGG, azaz afiatalkorúakra vonatkozó büntetõ-igazságszolgáltatásitörvény adta. Eszerint az ügyészség a fiatalkorú elköve-tõ felelõsségre-vonásától eltekinthetett, ha feltételezhe-tõ volt, hogy a bíróság a StGB 42. §-a26 alapján járna el,vagy csupán figyelmeztetést rendelne el. Amennyiben

17 A fiatalkori bûnözés ubikvitásának alaptétele a latin eredetû„ubique”, bárhol, akárhol, mindenütt jelentésû szóból ered. Azezzel kapcsolatos gondolatokat többen is összefoglalták, köztükGünther Kaiser. in: Dünkel F.–Kalmthout A. v. – Schüler-Springorum H. (Hrsg.): Entwicklungstendenzen und Reformstra-tegien im Jugendstrafrecht im europäischen Vergleich; Vorum-Verlag, Bonn, 1997. (kézirat) 10. o.

18 M. Allaix–M. Robin: Die Wieder(e)gutmachung: Eine Erziehung-smaßnahme speziell für jugendliche Delinquenten;

19 C. Pfeiffer: Täter-Opfer-Ausgleich – das Trojanische Pferd imStrafrecht?; Zeitschrift für Rechtspolitik (ZRP) 1992/9.

20 Pilgram: Die erste österreichische Rückfallstatistik – ein Mittelzur Evaluation regionaler Strafenpolitik; Österreichische Juristen-zeitung (ÖJZ), 1991. 577. o.

21 Schroll H.V.: Perspektiven der Diversion in Österreich – rész-letesebben lásd a késõbbi tanulmányban.

22 A Jugendgerichtsgesetz szigorú fordításban a fiatalkorúak bí-róságáról szóló törvényt jelenti. Valójában azonban jóval több an-nál, mert nem csak az eljárásjogi, hanem az alapvetõ anyagi jogi ésbüntetés-végrehajtási jogi fogalmakat, szabályokat is tartalmazza,ezért a fiatalkorúakra vonatkozó büntetõ-igazságszolgáltatási tör-vény elnevezést használom. A törvény tulajdonképpen végigkíséria fiatalkorú útját az egész büntetõ-igazságszolgáltatási rendszerbena gyanúsítottá válástól, adott esetben az õrizetbe vételtõl az elítélttéváláson át az ítélet végrehajtásáig. Tehát attól a pillanattól kezdve,ahogy a fiatalkorú elkövetõ kapcsolatba kerül a büntetõ-igazság-szolgáltatással, e törvény rögtön biztosítja az elkövetõk életkorisajátosságaiból eredõ speciális körülmények kikövetelhetõségét,az általános szabályoktól eltérõ megközelítést.

23 Udo Jesionek: Jugendgerichtsgesetz 1988; Kurzkommentar;Juridica Verlag, Wien, 1994. 19. o.

24 Jesionek: JGG… 17. o.25 Pelikan-Pilgram: Die „Erfolgstatistik” des Modellversuchs; in:

Haidar-Leier-Pelikan-Pilgram(hrsg): Konflikte regeln statt strafen!;KrimSozBibl., 1988/58–59. 55.o.

26 StGB 42. §: „Ha egy hivatalból üldözendõ bûncselekménycsak pénzbüntetéssel vagy három évet meg nem haladó szabadság-vesztéssel, vagy ilyen tartamú szabadságvesztéssel és pénzbünte-téssel fenyegetett, a cselekmény nem büntethetõ, ha1. az elkövetõ bûnössége csekély2. a cselekmény jelentéktelen, vagy semmilyen következménnyelnem járt, vagy az elkövetõ törekszik cselekménye következmé-nyeit jelentõs mértékben elhárítani, jóvátenni vagy egyéb módonkiegyenlíteni és3. nincs szükség büntetés kiszabására ahhoz, hogy az elkövetõtvagy másokat újabb bûncselekmények elkövetésétõl visszatartsák.”


az ügyészség eltekintett a felelõsségre-vonástól, agyámhatóságot kellett értesítenie azért, hogy az a fiatal-korút kioktathassa az ilyen cselekmények jogellenessé-gérõl és következményeirõl.27 Anyagi hátterét a Családi,Ifjúsági és Fogyasztóvédelmi Minisztérium biztosította. Afeladat koordinálása és a szakmai háttér biztosítása a Vereinfür Bewährungshilfe und Soziale Arbeit, azaz a PártfogóFelügyelet és Szociális Munka Egyesületének (VBSA) fel-adata volt. A projekttel párhuzamosan, azt lefedve a BécsiJog- és Kriminálszociológiai Intézet kutatása folyt. Nohaaz egyes bíróságokon lényeges eltérések voltak a tekintet-ben, hogy hányszor és milyen cselekményekhez kapcsol-va alkalmazták a kiegyezést (jóvátételt), összességébenmégis sikeres volt a kísérlet: az esetek 75%-ban a kiegye-zést a vállalt kötelezettségek teljesítése követte!

E modellkísérlet olyan pozitív visszhangot kapott,hogy elemei már az 1988. október 20-án született és 1989.január 1-jén hatályba lépõ új JGG-be, a fiatalkorúakravonatkozó büntetõ-igazságszolgáltatási törvénybe isbekerültek.

Elterelési lehetõségek az osztráktörvényekben

A hatályos rendelkezéseket áttekintve nyilvánvalóváválik, hogy az elterelési lehetõségek és alternatív szank-ciók széles skálájával rendelkezik mind a felnõttekreirányadó Büntetõ Törvénykönyv (Strafgesetzbuch –StGB), mind a Büntetõ Perrendtartási törvény (Strafpro-zeßordnung – StPO), mind a Fiatalkorúakra vonatkozóBüntetõ-igazságszolgáltatási törvény (JGG). A jelenlegiállapot kialakulásában jelentõs szerepet játszottak a kü-lönféle kísérletek pozitív tapasztalatai, az Európában ta-pasztalható tendenciák. Ennek megfelelõen ma márAusztriában is egy differenciált és a beavatkozás erõssé-ge tekintetében többfokozatú jogkövetkezményi rendszerjött létre, különösen a fiatalkorúak büntetõjogában. Ezenbelül elsõbbséget mindig a kisebb beavatkozást jelentõintézkedések élveznek. Az Európa-szerte lefolytatott em-pirikus kutatások eredményeként általánosan elfogadot-tá vált az a nézet, hogy a különféle szankciók egymássalfelcserélhetõek, helyettesíthetõek, alternatívitást jelen-tenek a jogalkalmazó számára28. Mind az elmélet (akár akriminológia, akár a jogszociológia terén), mind a gya-korlati kutatások egyaránt alátámasztják és elismerik bi-zonyos jogkövetkezményeknek az egyéni megelõzés te-rén meglévõ elõnyeit másokkal szemben, így például adiverzióét a formális elítéléshez29, az ifjúságvédelemheztartozó egyes ambuláns intézkedéseknek30 (a tettes–sér-tett-egyezséget és a közérdekû munkát31 is idesorolva) azelzáráshoz32 vagy más, hasonló jellegû szankcióhoz, a

próbára bocsátásnak a felfüggesztett szabadságvesztés-büntetéshez33 képest. A beavatkozással nem járó jogkö-vetkezmények elsõsége azon a fokozott nyomáson alap-szik, amelyet akár a felnõtt, akár a fiatalkorú elkövetõ avele szembeni elvárások miatt érez. A normaszegõ és atársadalom közötti kapcsolatban a társadalomtól egy egy-oldalú gesztusként, késõbbi pozitív viselkedésüket meg-elõlegezve egyfajta „erkölcsi hitelt” kapnak; ez az, amimintegy áttételesen, normakövetõ magatartásra kötele-zi õket. Természetesen a súlyosabb, elsõsorban erõsza-kos jellegû bûncselekmények elkövetõinél ennél erõtel-jesebb beavatkozást jelentõ jogkövetkezményekre vanszükség. Részint az intézkedések legerõteljesebb for-máira, részint a szabadságelvonással járó szankciókrakell a hangsúlyt helyezni.

A Fiatalkorúak Büntetõ-igazságszolgáltatási tör-vénye az elterelési lehetõségek széles körét ismeri. Ez atörvény fõbb jellemzõibõl következik, melyek a fiatalko-rú érdekét tükrözik vissza, mint például:

– a felnõttekétõl eltérõ komplex szabályozás;– a büntetõjogi felelõsség megállapításához az élet-

koron felül megkívánt egyéb feltétel; Így például nembüntethetõ az a 16. életévét még meg nem haladott fia-talkorú, aki vétséget követett el, bûnösségének foka cse-kély, és a fiatalkorúakra vonatkozó büntetõjogi szabá-lyok alkalmazása sem szükséges ahhoz, hogy õt a jövõ-ben újabb büntetendõ cselekedetektõl visszatartsák (fel-tételes büntethetõséget kizáró ok)34.

– a 18–21 év közötti fiatal felnõttekre vonatkozó spe-ciális rendelkezések35;

– a fiatal („mindenek felett álló”) érdekének elsõdle-gessége;

– humanizáció, emberi jogok érvényesülése;– a speciálprevenció elsõbbsége; „A büntetõjog-

szabályok alkalmazásának mindenekelõtti célja az,hogy az elkövetõket a büntetendõ cselekményektõlvisszatartsa.”36 Másrészt, a törvény az egyes jogkö-vetkezmények alkalmazása kapcsán konkrét feltétel-ként szabja, hogy az adott rendelkezés elrendeléseszükséges kell legyen ahhoz, hogy a fiatalkorút a jö-võben további büntetendõ cselekményektõl vissza-tartsa. A generálpreventív szempontok a büntetés ne-mének megválasztásakor kerülnek elõtérbe, a bünte-tés mértékének meghatározása (Strafbemessung) so-rán csak szûk keretek között veendõk figyelembe, haez a törvényben meghatározott különleges okok mi-att elengedhetetlen.

– a nevelési cél; A legmegfelelõbb intézkedés kivá-lasztását hivatott biztosítani az összes körülmény felde-rítésének követelménye37 (környezettanulmány). Többekközött ezen, az egész eljárás eredményessége szempont-jából rendkívül fontos feladat ellátására, s mintegy abíróságok ítélkezési munkájának elõkészítésére hoztáklétre a Jugendgerichtshilfe-t, azaz a fiatalkorúak bírósá-gát segítõ szervezetet38.

27 JGG (’61) 12. § (2): „A büntetõjogi felelõsségrevonástól ésfigyelmeztetéstõl való eltekintés”

28 Albrecht H.–J.–Dünkel F.–Spieß G.: Empirische Sanktions-forschung und die Begründbarkeit von Kriminalpolitik; in:Monatschrifts für Kriminologie, 1981/64., 310–326. o.

29 Heinz W. – Storz R.: Diversion im Jugendstrafverfahren derBundesrepublik Deutschland; 1992., Bonn

30 Dünkel F: Freiheitsentzug für junge Rechtsbrecher. Situationund Reform von Jugendstrafe, Jugendstrafvollzug, Jugendarrestund Untersuchungshaft in der Bundesrepublik Deutschland undim internationalen Vergleich; Forum-Verlag, Bonn, 1990., 436.és köv. oldalak

31 Dünkel F.: Freiheitsentzug für junge Rechtsbrecher…. ; 553.és köv. oldalak

32 Schumann K. F. (Hrsg.): Jugendarrest und/oder Betreuungs-weisung; 1985., Brema

33 Dünkel F.–Spieß G.: Perspektiven der Strafaussetzung zurBewährung und Bewährungshilfe im zukünftigen deutschenStrafrecht; in: Bewährungshilfe 1992/39. 117–138. o.

34 JGG 4. §35 JGG 1. §36 JGG 5. § (1)37 JGG 43. § (1)38 JGG 47. § (1)


– differenciált szankciórendszer, mely a jogkövetkez-mények súlyosságát, a fiatalkorú életébe történõ be-avatkozás mértékét illetve alkalmazási gyakoriságát te-kintve több szintre osztható39;

– alternatív jellegû intézkedések túlsúlya.Ez a konkrét büntetõeljárásban a következõképpen

jelenik meg:40

– az eljáró hatóság megbizonyosodik a büntethetõsé-get kizáró okok hiányáról – különösen a feltételes bün-tethetõséget kizáró okot szem elõtt tartva (JGG 4. §);

– az ügyészség megfelelõ feltételek mellett elte-kint(het) a büntetõjogi felelõsségre vonástól egyéb in-tézkedések alkalmazása nélkül [JGG 6. § (1)] vagy eztbíróságon kívüli kiegyezés (jóvátétel) foganatosításá-tól teszi függõvé (JGG 7. §);

– amennyiben az ügyben vádat emelnek, úgy a bíró-nak elõször is a büntethetõséget kizáró okok körét, majdaz ügyészség fentebb meghozott döntéseinek alkalmaz-hatóságát kell vizsgálnia és dönteni a bíróságon kívülikiegyezés lehetõségérõl [JGG 8. § (1)];

– amennyiben a jóvátétel lehetõsége valamilyen ok-ból kizárt, a bíróságnak – ha annak törvényi feltételeifennállnak – az eljárást próbaidõre fel kell függeszteni(JGG 9. §); emellett – ha úgy ítéli meg – kötelezéseket,különleges magatartási szabályokat vagy pártfogó fel-ügyeletet rendelhet el;

– ha a bûnösség foka és a büntetõjogi felelõsségrevonás tényleges foganatosítása szükségesnek látszik, abíróság elõször kimondhatja a fiatalkorú bûnösségét bün-tetés kiszabásának mellõzésével (JGG 12. §), vagy pró-bára bocsáthatja az elkövetõt (JGG 13. §);

– utolsó lehetõségként, ha az eset összes körülményeúgy kívánja, a bíróság büntetést – szabadságvesztés-bün-tetést – szab ki [JGG 5. § (2)]; ez természetesen felfüg-gesztett vagy végrehajtandó is lehet.

E lépéseket végigtekintve is nyilvánvaló, hogy a sú-lyosabb szankciók alkalmazását mindig megelõzik akevésbé súlyosak, a szankciók alkalmazását pedig a bün-tetõjogi útról való elterelés. A törvény rendelkezéseitáttekintve elmondható, hogy az egész JGG-n végigvo-nul a nemzetközi dokumentumokból már megismert cél:a fiatalkorúval szemben – amennyiben arra lehetõségmutatkozik – nem szabad büntetõjogi eszközökkel fel-lépni, vagy ha ez elkerülhetetlen, akkor az eljárást szü-neteltetni kell, s utolsó lehetõségként marad valamelyszigorúbb büntetés kiszabása.

Elterelésre ügyészi vagy bírói diverzió formájában issor kerülhet. Az osztrák kriminálpolitikának határozotttörekvése ugyanis – összhangban a nemzetközi egyez-mények adta irányvonallal – a büntetõbíróság elõtti el-járás mellõzése, amennyiben arra az adott ügy és a törvé-nyi feltételek mellett lehetõség van. Ennek célja, hogy

mentesítse a fiatalkorút az eljárás negatív élményétõl éskövetkezményeitõl, másrészt a bûncselekmény elköve-tése és a felelõsségre vonás idõpontját minél közelebbhozza egymáshoz. A német szakirodalomban inkábbhangsúlyozott, de Ausztriában is létezõ célja az eltere-lésnek a büntetõ-igazságszolgáltatásban részt vevõ in-tézmények leterheltségének enyhítése.

Az elterelés formái:– Ügyészi diverzió esetén az ügyészségnek lehetõsége

nyílik arra, hogy adott bûncselekmény miatti felelõsség-re vonástól eltekintsen [JGG 6. § (1)]. E lehetõség kétoldalról korlátozott: egyrészt általánosságban csak azonbûncselekmények esetén alkalmazható, melyek megha-tározott büntetéssel fenyegetettek és amelyeknek nemvolt halálos eredménye, másrészt a konkrét esetben abûnösség foka nem volt kiemelkedõ (hisz a bíróság is azadott módon járna el, s speciálpreventív indok sem tesziszükségessé egyéb intézkedések alkalmazását).41

– A bíróságon kívüli kiegyezés esetén az ügyészségelõbbi eljárását attól teheti függõvé, hogy a gyanúsítottkészséget mutat-e arra, hogy feleljen cselekedetéért, éscselekedete minden esetleges következményét a körül-ményeknek megfelelõ alkalmas módon kompenzálja,kiváltképp azáltal, hogy a károkat tõle telhetõen jóváte-szi. Az ügyészség a szociális munkában tapasztalt sze-mélyeket vagy helyeket, különösképpen a pártfogó fel-ügyeletet megkeresheti abból a célból, hogy a gyanúsí-tottat e bírósági úton kívüli tett-kompenzáció lehetõsé-gérõl kioktassák és õt – amennyiben ezzel egyetért – egyilyen kompenzációért való fáradozásaiban irányítsák éstámogassák. Ebbe az igyekezetbe a sértettet, ha arra kész,be kell vonni (JGG 7. §).

– A bírói diverzió lényege, hogy a bíróság a vád-irat(indítvány) benyújtását követõen a felelõsségre vo-nási akadályok fennállása, illetve az ügyészség az elte-relés, valamint a jóvátétel alkalmazhatóságáról hozottdöntése kötelezõ ellenõrzésekor az ügyészségétõl eltérõértékeléshez is juthat. Ekkor kezdeményeznie kell a bûn-cselekmény következményeinek bírósági úton kívülijóvátételét (kiegyezés), és az eljárást annak megvalósu-lását követõen meg kell szüntetni. Ha a kiegyezés lehe-tõsége kizárt ugyan, de a bûnösség csekély fokú és speci-álpreventív okok miatt sincs szükség büntetés kiszabá-sára, az eljárást fel kell függeszteni vagy – a konkrétesettõl függõen – egytõl két évig terjedõ meghatározotttartamú próbaidõ vagy – a terhelt beleegyezésével – egyvagy több kötelezés elrendelésével. A próbaidõre – szin-tén a terhelt egyetértésével – különleges magatartási sza-bályok vagy pártfogó felügyelet rendelhetõ el. Errõl abíróság a tárgyaláson is határozhat42. E körbe sorolhatómég a bíróság azon lehetõsége, hogy a fiatalkorú elkö-vetõ bûnösségét büntetés kiszabásának mellõzésével ismegállapíthatja. Eszerint, ha a fiatalkorú által elkövetettbûncselekmény miatt csak csekély büntetést kellene ki-szabni, a bíróság eltekint a büntetés kiszabásától,amennyiben feltehetõ, hogy a bûnösség kimondása ön-

39 A bíróságon kívüli (informális) konfliktusszabályozás (mintpl.: jóvátétel, bocsánatkérés, tettes–sértett-egyezség); informális,kisebb mértékû beavatkozással járó szankciók (mint pl.: az eljá-rás ügyészség általi megszüntetése, szükség esetén nevelõ jellegûintézkedések, kisebb súlyú kötelezések vagy figyelmeztetés el-rendelésével összekapcsolva); gyermek- és ifjúságvédelmi (gyám-ügyi) jellegû intézkedések a fiatalkorú egyetértésével, esetleg az õkezdeményezésére (mint pl.: nevelési tanfolyamokon való rész-vétel, az elrendelt magatartási szabályok betartása,); kötelezettsé-gek elrendelése (mint pl.: pénzösszeg megfizetése, közérdekûmunka); próbára bocsátás (akár fokozott ellenõrzés és gondozásmellett; sajátos problémakörrel rendelkezõ visszaesõ bûnelköve-tõk esetén az egy pártfogóra jutó csökkentett esetszám mellett);fiatalkorúak szabadságvesztés-büntetésének elrendelése a bûn-cselekmény súlya alapján, mint „ultima ratio”.

40 Jesionek: JGG… 40. o.

41 Eszerint el kell tekinteni az ügyészségnek a fiatalkorú általelkövetett azon bûncselekményért való felelõsségrevonástól, me-lyek csak pénzbüntetéssel, legfeljebb öt évig terjedõ szabadság-vesztés-büntetéssel, vagy ilyen szabadságvesztés-büntetéssel éspénzbüntetéssel fenyegetettek, amennyiben feltételezhetõ, hogya bíróság az eljárást felfüggesztené vagy büntetést nem szabna ki,és további intézkedések sem mutatkoznak szükségesnek ahhoz,hogy a gyanúsítottat újabb büntetendõ cselekményektõl vissza-tartsák. Minden esetben kizárt azonban e rendelkezés alkalmazá-sa, ha a cselekmény következtében valaki életét vesztette.

42 Foregger-Serini: StGB und die Wichtige Nebengesetze JGG;Mans Verlag, Wien, 1991. 747. o.


magában elegendõ a törvénysértõ további büntetendõcselekményektõl való visszatartásához [JGG 12. § (1)].

A fiatalkorúval szemben a bíró különféle intézkedé-seket rendelhet el, melyek közül több a sértett érdekeitszolgálja. A kötelezések [Auflagen JGG 19. § (1)] köré-ben a bíróság szabadon dönthet a speciálprevenció elvé-nek alárendelten. Így kötelezheti a fiatalkorú elkövetõtbizonyos pénzösszeg közérdekû célra történõ fizetésé-re; a szabadidõben meghatározott közérdekû munka vég-zését rendelheti el, pl.: öregek, mozgáskorlátozottak ápo-lása, környezetvédelem; csakúgy, mint a bûncselekményáltal okozott károk helyreállítását, illetve a tett követ-kezményeinek kiegyenlítéséhez való hozzájárulást (jó-vátétel); a szabadidõben különféle továbbképzésekenvagy tanfolyamokon vagy egyéb rendezvényeken valórészvétel kötelezettségét. Természetesen olyan kötele-zést nem rendelhet el a bíró, amely a fiatalkorú elidege-níthetetlen személyiségi jogainak vagy életvitelének je-lentõs mértékû korlátozását jelentené [JGG 19. § (2)]. Akötelezések teljesítéséhez a bíróság igényelheti a párt-fogó felügyelet és a fiatalkorúak bíróságát segítõ szerve-zet közremûködését [JGG 20. § (3)]. Meghatározott fel-tételek fennállása esetén különleges magatartási szabá-lyok is elrendelhetõk (Weisungen)43.

A felnõtt korú elkövetõkre vonatkozó elterelési44 ésintézkedési lehetõségek számtalan hasonlatosságot mu-tatnak az elõbb ismertetettekkel. Ez természetszerûlegadódik abból, hogy a fiatalkorúak körében szerzett po-zitív tapasztalatok után vezetették be õket.

Az eljárás kisebb jelentõségû ügyekben vagy egyes-bíró elõtt folyik – aki vádindítvány alapján jár el, rövi-dített jegyzõkönyvet vezet és ítéletet hoz – vagy a helyibíróság elõtt. Ide a pénzbüntetéssel vagy az egy évetmeg nem haladó szabadságvesztéssel fenyegetett vétsé-gek tartoznak. Az ügyész írásbeli indítványa alapján,formális vizsgálat nélkül dönt a bíróság.

Az eljárás elõzetes (nyomozás és vizsgálat), közbensõ(tárgyalás elõkészítése) és fõeljárásra (bírósági tárgya-lás), valamint esetenként a jogorvoslati eljárásra tagoló-dik. A nyomozás ura az ügyész, aki visszautasíthatja afeljelentést, diverziót alkalmazhat, vizsgálat elrendelé-sét indítványozhatja vagy vádat emelhet. A vizsgálatcélja – amelyet a vizsgálóbíró az ügyészi indítványhozkötve folytat le – annak eldöntése, hogy egy konkrétszemély által elkövetett konkrét bûncselekmény miattaz ügyésznek vádat kell-e emelnie vagy az eljárástól elkell tekintenie. Az ügyész dönti el, hogy a legalitás érvé-nyesülése mellett az adott ügy nem kerül bíróság elé.

A felnõttek esetén az elterelés alkalmazásának több-nyire jól körülhatárolt törvényi feltételei vannak. A leg-lényegesebb eleme, hogy bár a gyanúsított a szûk érte-lemben vett büntetõjogi szankciókhoz hasonlóan köte-lezettségeket vállal és teljesít, nem teszik feltétellé abeismerõ vallomást. A cél az, hogy a gyanúsított a formá-lis, sokszor a külvilágnak szóló megbánás helyett, maga

is belássa cselekménye jogtalanságát, és képes legyenannak következményeivel szembesülni. Alkalmazható-ságának anyagi jogi feltétele, hogy a bûncselekmény netartozzék az esküdt45 – vagy az ülnökbíróság46 elé; a gya-núsított bûnössége ne legyen súlyos fokú; a cselekmény-nek ne legyen halálos következménye. E feltételrend-szerbõl a bûnösség súlyosságának megállapítása vethetifel a legtöbb kérdést47. Mivel a korábbi, a fiatalkorúakkapcsán már hivatkozott szabály (StGB 42. §) eleve le-hetõséget biztosított a csekély tárgyi súlyú ügyek elin-tézésére, a cél a diverzió ennél szélesebb körû alkalmaz-hatósága volt. Ezért a gyakorlat a bûnösség nem súlyosfokát az elterelés feltételeként tulajdonképpen a bûnös-ség általánosan elõforduló („normál”) szintjével azono-sítja, amely azonban nem lépheti át a bûnösség szokat-lan, feltûnõ szintjét. Így nem alkalmazható az eltereléspéldául üzletszerûen, jelentõs értékre elkövetett lopás,szándékos gyújtogatás, közveszélyokozás vagy pénzha-misítás esetén. Az eljárásjogi feltétele a kellõen felderí-tett tényállás (amely elegendõ lenne a vádemeléshez); nemállnak fenn a nyomozás bûncselekmény hiányában törté-nõ megszüntetésének feltételei (StPO 90. §). Emellett fon-tos objektív feltétel, hogy a cselekmény közvádas legyen,szubjektív feltétel pedig, hogy a speciálprevenciós cél atettes formális megbüntetése nélkül is elérhetõ legyen.Fontos szabály, hogy sem az ügyész, sem a bíró nem ren-delkezik mérlegelési joggal: azaz, ha a diverzió alkalma-zásának feltételei fennállnak, akkor ettõl eltérõen nemdönthet. Az ügyészi diverzió mellõzése abszolút hatályonkívül helyezési ok [StPO 90a. § (1); 281. § (1) 10a. p].

Az elterelési formák köre tág. Ha hasonló rangsort ál-lítunk fel, mint a fiatalkorúakra vonatkozó intézkedésekkapcsán, akkor legenyhébb az ún. „tiszta” próbaidõ; pró-baidõ pártfogó felügyelettel; pénzösszeg fizetése; pró-baidõ kötelezettségek teljesítésével; bíróságon kívüli ki-egyezés; közérdekû munka. Tekintettel arra, hogy az el-járási törvény idevonatkozó rendelkezéseit a következõtanulmány mellékletként tartalmazza, részletes ismerte-tésüktõl eltekintek, néhány megjegyzés azonban fontosaz egyes elterelési formák kapcsán.

A pénzösszeg megfizetésének (StPO 90c. §) célja elsõ-sorban a munkával és rendszeres jövedelemmel rendel-kezõ elkövetõ életszínvonalának ideiglenes csökkenté-se. Meghatározása a pénzbüntetéshez hasonló szempon-tok mérlegelésével napi tételes rendszerben történik. Ak-kor alkalmazható, ha a sértettel nem áll fenn közelebbiviszony, s nincs szükség pártfogó felügyeletre sem. Álta-lában a kisebb tárgyi súlyú bûncselekmények, példáulbolti lopások, gondatlanul elkövetett testi sértések ese-tén rendelik el.

A közérdekû munka (StPO 90d. §) a köz javára, pénz-beli ellenszolgáltatás nélkül végzett munka. Bár ez akármagán-, akár közintézményeknél, akár nyereségorientáltszervezeteknél is végezhetõ, fõ helyszínei általában szo-ciális otthonok, karitatív szervezetek, környezetvédel-mi vagy egészségügyi intézmények. Valódi célja a szim-bolikus jellegû jóvátétel, ezért elsõsorban olyan esetek-ben alkalmazzák, amikor nincs természetes személy sér-tett. (például parkok, telefonfülkék, egyéb intézmények

43 „Amennyiben ez a vádlott vagy elítélt büntetendõ cselekmé-nyektõl való visszatartása céljából szükséges vagy célszerû, a bí-róság a fiatalkorú terhelt részére különleges magatartási szabá-lyokat (StGB 51. §) is megállapít és pártfogó felügyelõt is kiren-del, ha: 1. az eljárást próbaidõre felfüggesztették; 2. a terheltetpróbára bocsátották, vagy 3. egy fiatalkorú által elkövetett bûn-cselekmény (Jugendstraftat) miatt kiszabott szabadságvesztés vég-rehajtásának megkezdését a Büntetés-végrehajtási törvény(StrVoG) 6. § (1) 2 pontja alapján vagy az 52. § alapján több,mint 3 hónappal elhalasztották”.

44 Fakó Edit: Diverzió a német, az osztrák és a magyar büntetõ-eljárásban (Ph.D. dolgozat) ME ÁJK 2002, Miskolc

45 StPO 14. § (1) 1–11. p.; például politikai bûncselekmények46 Azok a cselekmények, amelyek nem a helyi bíróság vagy az

elsõfokú bíróság egyesbírája elé tartoznak.47 Erre vonatkozó megállapításokat találhatunk a JGG és a StGB

kommentárjain kívül számtalan tanulmányban, pl.: Schütz: Dasschwere Verschulden als Diversionsgrenze; in: Miklau R. – SchrollH.V. (Hrsg): Diversion. Ein anderer Umfang mit Straftaten.Analysen zur Strafprozeßnovelle; Verlag Österreich, Wien, 1999.


megrongálása, környezetvédelmi bûncselekmények)Mint súlyosabb beavatkozási forma, elsõsorban a köze-pes tárgyi súlyú cselekmények esetén rendelik el.

A próbaidõ (StPO 90f. §) alkalmazása azokban az ese-tekben merül fel, amikor egy egyszeri beavatkozás nemelegendõ ahhoz, hogy az elkövetõ magatartása a jövõ-ben pozitív irányban változzék, további támogatásra(„szociális kezelésre”) szorul. A tiszta próbaidõ, melyegytõl két évig terjed, semmilyen egyéb teherrel nem jára gyanúsított felé, ezért kizárólag bagatell-bûncselek-mények esetén rendelhetõ el.

A kötelezettségek teljesítésével egybekötött próbaidõabban az esetben kerül szóba, ha a cselekmény jellegealapján ugyan a bíróságon kívüli kiegyezésnek lennehelye, azonban a közvetlen konfrontáció kevés sikerreljárna. Elsõsorban a bagatell-bûncselekmények körén márkívül esõ cselekményeknél (például gondatlanul elkö-vetett súlyos testi sértések, családon belüli erõszakosmagatartások, gazdasági bûncselekmények) alkalmaz-zák. A kötelezettségek köre tág. Jelentheti bizonyos he-lyek látogatásának tilalmát, kárjóvátételre vagy elvonó-kúrán való részvételre kötelezést, szakmatanulás vagytanfolyamok látogatásának kötelezettségét, így különö-sen gépjármûvezetõi tanfolyamot, közlekedésbiztonsá-gi kurzust, erõszakellenes tréninget.

A próbaidõre pártfogó felügyelet is elrendelhetõ, ha ez-zel csökkenthetõ az újabb bûnelkövetés valószínûsége. Erremutat a terhelt hajléktalansága, büntetett elõélete, munka-nélkülisége, rendezetlen családi és szociális viszonyai.

A bíróságon kívüli kiegyezés (StPO 90g. §) kívánjameg a tettes részérõl a legtöbb belsõ indíttatást és ez az aforma, amely a sértett érdekeit a leginkább elõtérbe he-lyezi. Bár alapvetõ eleme a tettes és sértett közötti meg-egyezés, azonban kivételesen a sértett támogatása nél-kül is alkalmazható (például nem elérhetõ vagy vala-mely bosszúból, haragból nem adja hozzájárulását). Azeljárás valódi célja a bûncselekmény nem csak egyébjellegû következményeinek jóvátétele, hanem a konf-liktus pszichikai feldolgozása. Mégsem jelent szükség-szerû akadályt, ha a sértett és a tettes személyesen nemtalálkozik. Kivételesen ugyanis, ha a sértett beleegyezikaz eljárásba, de nem kívánja látni a tettest, közvetítõk-kel folytatódhat az egyeztetés. Ekkor a kárjóvátétel össze-gét egy bocsánatkérõ levél kíséretében küldi meg a ter-helt. E jellemzõjébõl adódik, hogy általában a súlyoskonfliktushelyzettel járó cselekmények esetén (példáulszomszédok közötti rosszviszonyból eredõ bûncselek-mények) rendelik el.

Bár az intézkedés igen lényeges eleme az okozott kárvalamilyen formában történõ rendezése. Tekintettel azon-ban arra, hogy az alkalmazhatóság körébõl nem kíván-ták azokat kizárni, akik megfelelõ anyagi háttér hiányá-ban az okozott kárt pénzben nem tudták volna megfizet-ni, a sértett beleegyezésével a cselekmény következmé-nyeit egyéb módon is ki lehet egyenlíteni, akár bocsá-natkéréssel, ajándékokkal, a sértett háztartásában valósegítségnyújtással vagy egyéb szolgáltatások végzésé-vel. Az eljárás végleges lezárásának nem feltétele a teljeskártérítés, ha a sértett a részleges kártérítéshez hozzájá-rulását adja.

A VBSA,mint az alternatív szankciók

és elterelési lehetõségek sikerénekkulcsa

Ausztriában az alternatív szankciókhoz, elterelési le-hetõséghez kötött pártfogói, szociális munkási tevékeny-séget elsõsorban egy magánegyesület, a már említettVBSA végzi. Ahhoz azonban, hogy ez napjainkra ígykialakuljon, hosszú idõ kellett.

Az 1920-as osztrák törvény a pártfogói tevékenységetmegalapozó jogszabályként lehetõvé tette az eljárás alávont személy felügyeletét és ellenõrzését. Ennek meg-valósítására hozták létre Tirolban 1955-ben az elsõ „mun-kakört”, melynek eredményeként elõször lehetett „ki-rendelni” pártfogó felügyeletet. A pártfogó felügyeletetvégzõk elsõ valódi munkaközösségét 1957-ben alapí-tották. A bûnelkövetõ fiatalkorúak gondozása ekkor kez-dõdött önkéntes segítõkön keresztül. A tevékenység jogikereteit az 1920-as törvény feltételes elítélésre vonatko-zó rendelkezései biztosították. 1957 és 1961 között már100 fiatalkorúval foglalkoztak igen intenzíven. 1961-ben a fiatalkorúakra vonatkozó büntetõ igazságszolgál-tatási törvény már úgy határozta meg a hivatásos pártfo-gó szerepét, feladatát, mint egy olyan „szakmai intézmé-nyét”, amely a büntetõ igazságszolgáltatás keretébenönálló és felelõsségteljes szakmai munkát végez. Ha abíróság egy fiatalkorú gondozásához pártfogót rendelki, annak jelentéstételi kötelezettsége van a bíróság felé.1961 és 1963 között az Igazságügyi Minisztérium négyvárosban nyitott irodát a pártfogó felügyelet számára.

1964-ben egy egyesületet, mai nevén a VBSA-t (a Párt-fogó Felügyelet és a Fiatalkorúak Szociális Munka Egye-sülete) bízzák meg egész Ausztriában a pártfogói tevé-kenység irányításával. (Steiermarkban az IgazságügyiMinisztérium „Mentsük meg a gyerekeket!” nevet vise-lõ egyesülete kapja a megbízást.) Ezt követõen folyama-tosan épül, szervezõdik, szélesedik a pártfogó felügye-leti intézményhálózat. Ebben az idõben még nincs szer-vezett speciális képzési forma a szociális munkát vég-zõk számára.

1969-ben születik meg a pártfogó felügyeletet szabá-lyozó törvény, amely egyrészt a pártfogó felügyelet szer-vezeti kereteit, valamint a büntetõ igazságszolgáltatá-son belüli pozícióját határozza meg. A törvény nem csaka fõállású, hanem a társadalmi munkában dolgozókra isvonatkozott, szabályozva a munkakörülményeket és fel-tételeket. Ezt követõen számos újabb iroda nyílt, 1970-ben pedig az elsõ, a kábítószerrel kapcsolatba kerültekszámára segítséget, tanácsot adó speciális irodát is meg-nyitották Bécsben.

A következõ jelentõs állomás 1975, amikor Ausztriábanlezajlik egy széleskörû büntetõjogi reform. Az 1974-esBüntetõ Törvénykönyv hatályba lépésével megnyílik alehetõség arra, hogy pártfogó felügyeletet nemcsak a fiatal-korúak, hanem a felnõttek számára is elrendeljék. Ez foko-zatosan került bevezetésre, elõször 1983-ban lehetett teljeskörben alkalmazni felnõtt elkövetõk esetén. A fejlõdés többterületen folytatódik (fõleg fiatalkorúak körében), 1978-tól a szociális munkások már diplomát is szerezhetnek.

A VBSA jól reagál az utógondozás problematikájára, s1982-ig újabb intézményeket nyit meg. Legfontosabbfeladatként arra törekszik, hogy gyorsan és bürokrácia-mentesen munka- és lakáslehetõséget teremtsen számuk-ra, gondoskodjon róluk, tanáccsal lássa el õket.


Az 1980-as novella – mely a pártfogó felügyeletrõlszóló törvényhez kötõdik –, rögzíti e tevékenység ma-gánegyesülethez történõ telepítését, a pártfogó felügye-lõk ellenõrzését.

1983-ban születik meg az új fiatalkorúakra vonatko-zó büntetõ-igazságszolgáltatási törvény, amely azonbannem lép életbe. 1985-ben indul útjára az a projekt, amelya fiatalkorú bûnelkövetõk számára a konfliktusszabályo-zás új módjait próbálja megnyitni. 1987-re a modellkí-sérlet annyira sikeres, hogy az eljárások 90%-a konflik-tusszabályozással ér véget és az összes sértett 80%-a tel-jes kárjóvátételben részesül. Ezen felbuzdulva 1989-bena JGG bevezeti a konfliktusszabályozást az ország teljesterületére „bíróságon kívüli kiegyezés (jóvátétel)” névalatt. 1990-tõl indul egy felnõttek számára készült konf-liktusszabályozási projekt Ausztria négy nagyvárosában.1991 és 1993 között kerülnek nyilvánosságra e kísérleteredményei. 1994-ben lép életbe a büntetõeljárást meg-változtató 1993-as törvény, mely a pártfogó felügyelõkjogállását – különösen a szociális munkásokét – erõsíti.Ez az év azért is igen jelentõs, mert ekkor történik megaz Igazságügyi Minisztérium és a VBSA közötti általá-nos szerzõdés megkötése. A szerzõdés lényege, hogy aszolgáltatásokat a VBSA biztosítja, míg annak financiá-lis oldalát a Minisztérium. Ennek eredményeképpen egyeredendõen állami feladatot egy önálló és privát egye-sület vállal magára. Ez tulajdonképpen egyben a VBSAévtizedes munkájának az elismerését is jelenti. 1997-benegy új diverziós törvényjavaslat jelenik meg, amely mára felnõttekre is kiterjeszti például a bíróságon kívüli ki-egyezés lehetõségét. 1999. január 1-jétõl pedig már Auszt-ria teljes terület ide tartozik.

A VBSA jelenlegi alapszabálya értelmében egy köz-hasznú szervezet (közhasznú egyesület), melynek céljaa bûncselekmények terheltjei és áldozatai számára törté-nõ segítségnyújtás. Ezt különféle területeken teszi meg,így a pártfogó felügyelet, az utógondozás és a bíróságonkívüli kiegyezés kapcsán. Ebbõl adódóan ügyfeleinekköre is a terheltek, elítéltek, a frissen szabadultak, vala-mint a sértettek körébõl, és különösen a bûncselekmé-nyek áldozatai közül kerül ki. Ez évente átlagosan 15 000személyt jelent. Az egyesületnél dolgozók részben fõállá-sú, részben társadalmi munkát végzõ személyek, a kb. 1450fõbõl 655 a hivatásszerûen itt dolgozó. Ezek legnagyobbrésze a szociális munka területén, valamint adminisztra-tív területen dolgozik, míg a tiszteletbeli és társadalmimunkások (492 fõ) kizárólag gondozóként tevékenyked-nek. A tevékenység jogi kereteit az 1969-es pártfogó fel-ügyeletrõl szóló törvény biztosítja. A költségvetés és azegész tevékenység financiális hátterét az IgazságügyiMinisztériummal kötött szerzõdés szabályozza. Az egye-sület anyagi támogatást országos szinten túl, a tartomá-nyoktól és a kisebb közösségektõl kap, de például azeurópai szociális alapítvány is jövedelemforrásként je-lentkezik. Ez utóbbi azonban célirányos támogatásokat

biztosít. Évente átlagosan 356 millió schilling körüliköltséggel gazdálkodik.

Befejezõ gondolatok

Ausztria az az ország, amely nem csak térben, de jog-rendszerének gyökereiben is közel áll hozzánk, ugyan-akkor Nyugat-Európa szerves része. Tagja annak az Eu-rópai Uniónak, amelyhez való csatlakozásunk már csakhosszabb vagy rövidebb idõ függvénye. Ugyanakkor azosztrák törvényalkotás figyelembe veszi mindazon nem-zetközi egyezmények fõbb iránymutatásait is, melyek etémakörben születtek. Így például az elmúlt évekbennemzetközi szinten – így az ENSZ és az Európa Tanácsajánlásában48 is – a szabadságelvonással járó szankciókvisszaszorításának tendenciái érvényesültek, melyek ajogkövetkezmények területén nem csak a szabadságel-vonás kiszabásának – alternatív intézkedések kiépíté-sén keresztül történõ – elkerüléséhez, hanem, ha kisza-bására mégis sor került, lehetõleg rövid tartamú elrende-léséhez vezetettek.49 Ausztria élen járt e folyamatban, hi-szen Németországot megelõzve rendelkezett például afiatalkorúakkal szembeni határozatlan idejû szabadság-vesztés-büntetésrõl. Az Európában a fiatalkorúakra vo-natkozó büntetõ jogalkotásban megfigyelhetõ igen in-tenzív tevékenységet tekintve is kiemelkedõ az osztrákJGG 1988-as reformja, amely egy bátor lépéssel bevezet-te a bírósági úton kívüli kiegyezést, mint elsõbbségetélvezõ reakcióformát. E rendelkezések megalkotása is-mét összekapcsolódik azzal az „elõfutár” szereppel, amita fiatalkorúak büntetõjoga a felnõttekre irányadó bünte-tõjogi szabályok vonatkozásában történelmileg is bizo-nyíthatóan játszik. Így ilyen sikeres reformstratégiávaltalálkozhatunk Ausztriában, amikor is a fiatalkorúakravonatkozó büntetõ-igazságszolgáltatási törvény 1988-as, illetve késõbbi reformjaival törvényi szinten is beve-zetett új ambuláns intézkedéseket elõször szisztemati-kusan mindig a gyakorlatban próbálták ki, modellpro-jektek keretében.

A törvényben biztosított elterelési lehetõségek sike-rességének okát a büntetõ-igazságszolgáltatásban tevé-kenykedõ szakemberek gondolkodásmódjának megvál-tozásában, az egyes szervek közötti – természetesen prob-lémáktól ott sem mentes, de – széles körben gyakorolt éshatékony együttmûködésben, továbbá egy jól felépített,megfelelõ anyagi és személyi háttérrel bíró, az intézke-déseket magas szinten lebonyolító-támogató intézmény-hálózatban találjuk meg. Ahogy Schroll ügyész úr is rá-mutatott egy, az osztrák elterelési lehetõségek – különö-sen a bíróságon kívüli kiegyezés – meglepõen magaseredményességi mutatóit firtató, és annak a magyartólbizonyára eltérõen gondolkodó osztrák sértettekre utalókérdésre válaszolva: nem a sértettek olyan megbocsátó-ak, hanem a szakembereik (mediátorok, szociális mun-kások, pártfogók) olyan jók!

48 „A fiatalkorú elkövetõkre vonatkozó társadalmi reakciók”, azEurópa Tanács No. R. (87) 20 ajánlása, No. 13.; in: Legal Affairs;„Social reaction to juvenile delinquency” (Recommendation No.R. (87) 20 and explanatory memorandum), Council of Europe,Publications and Documents Division, Strasbourg, 1989. 10. o.

49 Lásd erre a Pekingi Szabályok 17. 1 c) szabályt és kommentár-ját; in: dr. Lévai Miklós: A Pekingi Szabályok; Gyermek- és Ifjúság-védelem, 1990/2. 32. o.


Dr. Hans Valentin Schroll

A BÍRÓSÁGON KÍVÜLI KIEGYEZÉS* AUSZTRIÁBAN

1. A bíróságon kívüli kiegyezésstruktúrája

A bíróságon kívüli kiegyezés a bûnelkövetõk szabad-ságelvonás nélküli kezelésére vonatkozó új kriminál-po-litikai elképzelésekrõl folytatott vita eredményének te-kinthetõ. Az újfajta szankcionálási formák kialakításárairányuló erõfeszítésekben egyrészt a jelenlegi szankciók(különösen a szabadságvesztés) hatékony alternatíváinaka keresése, másrészt pedig a klasszikus büntetõ perbenszokásos: a vád – a fõtárgyalás – az ítélet egymásutánisá-gának sommás és informális elintézési módozatokkal valófelváltása áll az érdeklõdés középpontjában. A kitûzöttcél az, hogy kellõen tisztázott tényállás esetében, elsõsor-ban kisebb súlyú bûncselekményeknél formakényszertõlmentes, egyszerûsített büntetõeljárás során, pénz- vagyszabadságvesztés büntetés helyett alternatív, túlnyomó-részt tettes-orientált intézkedések alkalmazására kerüljönsor. Ugyanakkor cél az is, hogy a bûncselekmény áldoza-tainak jogos érdekeit az eddiginél gyorsabb kárjóvátétel-lel érvényesítsék, és a szükségtelen stigmatizáló hatáso-kat elkerüljék. Ezek a törekvések gyûjtõfogalomként adiverzió kifejezéssel foglalhatók össze.

Diverzión a büntetendõ magatartásra való állami re-agálás minden olyan formáját értjük, amely lehetõvé te-szi a büntetõeljárás lefolytatásának mellõzését vagyannak lezárását a gyanúsított bûnösségének megállapí-tása és formális szankcionálása nélkül, általában azzala feltétellel, hogy a gyanúsított vállalja bizonyos köte-lezettségek elvégzését.

A bíróságon kívüli kiegyezést Ausztriában kísérlet-képpen, 1985-tõl kezdve fiatalkorú bûnelkövetõkkelszemben kezdték el alkalmazni, majd 1988-ban felvet-ték a Fiatalkorúak Bíróságáról szóló törvénybe. 1992-ben – a kísérletet kiterjesztve – ezt az eljárási formát afelnõtt korú gyanúsítottakkal szemben is bevezették.2000. január 1-jétõl a bíróságon kívüli kiegyezés a di-verziós lehetõségek egyikeként bekerült az osztrák bün-tetõeljárásba, azzal, hogy a Fiatalkorúak Bíróságáról szó-ló törvényben foglaltak szerint a fiatalkorú bûntettesek-kel szemben szélesebb körben alkalmazható, mint a fel-nõtt korúakkal szemben.

A bíróságon kívüli kiegyezés azon a feltevésen ala-pul, hogy a büntetendõ cselekmény rendszerint társa-dalmi konfliktus-helyzetet is elõidéz. Az ebbõl eredõ fe-szültség azonban nem korlátozódik a gyanúsított és azáldozat közötti viszonyra. A konfliktus az állampolgá-rok körében is érezteti a hatását, akiknek a büntetendõcselekmény elkövetése a jogszabályok érvényesülésébevetett hitét megingatja.

A bíróságon kívüli kiegyezés fõ törekvése a jogrendhelyreállítása, elsõdlegesen azzal a céllal, hogy a gya-núsított belássa a terhére rótt cselekmény jogellenessé-gét, továbbá hogy speciál-preventív jelleggel elõmoz-dítsa jövõbeni magatartásának a megváltoztatását.

A Német Szövetségi Köztársaságban is alkalmazotttettes-áldozat közötti kiegyezés, a bíróságon kívüli ki-egyezés legfontosabb, de korántsem egyetlen formája. Acselekmény jogellenességének a belátására való kész-ség és a reparatív jellegû aktív megbánó magatartás azismeretlenül maradt sértettek sérelmére elkövetett cse-lekményeknél, a nagyközönség sérelmére elkövetettbûncselekményeknél, a bagatell cselekményeknél is fi-gyelemre méltó; ennyiben a bíróságon kívüli kiegyezésszélesebb körben alkalmazható, mint a tettes–áldozatközötti kiegyezés.

Az eljáráson kívüli kiegyezés elsõdlegesen azt céloz-za, hogy a tettes és áldozata közötti fennálló specifikuskonfliktus-helyzetet feloldja, annak érdekében, hogyelõsegítse a minden oldalt kielégítõ megegyezést, külö-nösen a cselekmény következményeinek megszünteté-sét vagy jóvátételét.

Felnõtt gyanúsítottak esetében kiegyezés általábancsak akkor jöhet létre, ha ezzel az áldozat is egyetért.Amennyiben a sértett a hozzájárulását megtagadja, ak-kor a bíróságon kívüli kiegyezésen alapuló eljárás-meg-szüntetés általában nem jöhet szóba, kivéve, ha a megta-gadás olyan motívumokon alapul, amelyeket a bünte-tõeljárás során figyelmen kívül kell hagyni (pl. bosszú-vágy). Ebben az esetben viszont más diverziós lehetõsé-gek alkalmazhatók, mint például a pénzbírság, közérde-kû munka, vagy pedig az eljárás megszüntetése próba-idõ kikötésével és magatartási szabályok meghatározá-sával. Fiatalkorú gyanúsítottaknál törekedni kell az ál-dozat hozzájárulásának a megszerzésére, de ennek amegtagadása nem zárja ki a bíróságon kívüli kiegyezésalkalmazását.

A diverzió elõfeltételeit, és így egyben a bíróságonkívüli kiegyezést az 1. számú ábra mutatja.

2. A bíróságon kívüli kiegyezéstörvényi elõfeltételei

Az osztrák Büntetõ Perrendtartás 90a. §-a és az aztkövetõ szakaszok (IXa. Fejezet fordítása a mellékletbenmegtalálható)**, az osztrák Fiatalkorúak Bíróságáról szólótörvény 7. §-a.

A bíróságon kívüli kiegyezés elõfeltételeit a felnõt-tek vonatkozásában a 2. számú ábra, fiatalkorúakra vo-natkozóan a 3. számú ábra foglalja össze.

A bíróságon kívüli kiegyezésnek alapvetõ elõfeltéte-le a kellõen tisztázott tényállás, vagyis a rendõrség nyo-mozati eredményei, vagy a kiegészítõ bírósági nyomo-zati intézkedések az elítélés magas fokú valószínûségétkell, hogy prognosztizálják. Amennyiben kétely marada gyanúsított bûnösségét illetõen, úgy elsõsorban a tény-állás tisztázására kell törekedni; az eljáráson kívüli ki-egyezés nem a rendõrség nyomozati munkáját van hí-vatva kiegészíteni és tökéletesíteni.

A törvényszéki ügyész (magyar viszonylatban megyeiill. fõvárosi ügyészségi ügyészrõl van szó)** által kezde-ményezett eljáráson kívüli kiegyezés a felnõtt gyanúsí-(Az osztrák Legfelsõbb Bíróság mellett mûködõ Fõügyészség

fõügyészének elõadása, amely elhangzott Budapesten, 2001. szep-tember 12-én.)

* Der außergerichtlie Tatausgleich (ATA) ** A fordító megjegyzése.


K

ellő

en ti

sztá

zott

tény

állá

s A

z el

ítélé

s val

ószí

nűsé

géne

k m

agas

foka

Nin

cs ü

lnök

- vag

y es

küdt

bíró

sági

hat

áskö

r A

z ál

doza

t érd

ekei

nek

figye

lem

bevé

tele

a

sérte

tt ér

deke

inek

max

imál

is tá

mog

atás

a

Kiv

étel

: fia

talk

orúa

k bű

ncse

lekm

énye

tö

rvén

yszé

ki ü

gyés

zség

i div

erzi

ó le

gfel

jebb

5 é

ves

bünt

ethe

tősé

g ha

tárá

ig (f

elnő

ttekn

él tí

z év

) bí

rósá

g ál

tali

dive

rzió

felső

bünt

etés

i hat

ár n

élkü

l

A c

sele

kmén

y ne

m o

kozo

tt h

alál

t

Spec

iális

pre

venc

iós f

ennt

artá

sok

nem

fo

rogn

ak fe

nn

Gen

erál

is p

reve

nció

s fen

ntar

táso

k ne

m fo

rogn

ak fe

nn

Nem

foro

g fe

nn sú

lyos

fokú

bűn

össé

g a

csel

ekm

ény

és a

z er

edm

ény

átla

gos

joge

llene

sség

e

Kiv

étel

: fia

talk

orú

álta

l elk

övet

ett

bűnc

sele

kmén

y bü

ntető

eljá

rás l

efol

ytat

ása

és bűn

össé

g ki

mon

dása

, ha

ez

külö

nleg

es o

kok

mia

tt el

enge

dhet

etle

n

Div

erzi

ó

álta

láno

s el

õfel

téte

lek

1. sz

. ábr

a


Bír

óság

on k

ívül

i kie

gyez

és

2. sz

. ábr

a

A b

írós

ágon

kív

üli k

iegy

ezés

elő

felté

tele

i fel

nőtt

ek e

seté

ben

A

cse

lekm

ény

nem

oko

zott

hal

ált

a bí

rósá

gon

kívü

li ki

egye

zés k

izár

ása

gond

atla

nság

ból e

lköv

etet

t em

berö

lés e

seté

n

Kel

lően

tisz

tázo

tt té

nyál

lás

Az

elíté

lés v

alós

zínű

ségé

nek

mag

as fo

ka

Tan

ácsü

lésb

en e

ljáró

bír

óság

hat

áskö

re

nem

áll

fenn

A

div

erzi

ó ki

zárá

sa ü

lnök

- és

eskü

dtbí

rósá

gi e

ljárá

s ese

tén

Nem

foro

g fe

nn sú

lyos

fokú

bűn

össé

g Á

tlago

s cse

lekv

ési é

s ere

dmén

yben

meg

nyilv

ánul

ó jo

gelle

ness

ég

Figy

elem

mel

kel

l len

ni a

bün

teté

skis

zabá

si

krité

rium

okra

Spec

iális

pre

venc

iós f

ennt

artá

sok

nem

fo

rogn

ak fe

nn

Bün

tete

tt előé

let é

s bűn

halm

azat

nem

fe

ltétle

nül z

árjá

k ki

a d

iver

zió

alka

lmaz

ását

Gen

erál

is p

reve

nció

s fen

ntar

táso

k ne

m fo

rogn

ak fe

nn

Töm

eges

en e

lőfo

rdul

ó bű

ncse

lekm

énye

k es

etén

a jo

gsza

bály

érv

énye

sülé

se ir

ánti

álla

mpo

lgár

i igé

ny fe

lerő

södé

se c

sak

kivé

tele

sen

képe

zhet

i aka

dály

át a

div

erzi

ós

elin

tézé

si m

ódna

k

2. sz

. ábr

aB

írós

ágon

kív

üli

kie

gyez

és

A b

írós

ágon

kív

üli k

iegy

ezés

elõ

felt

étel

ei fe

lnõt

tek

eset

ében


3. sz

. ábr

aB

írós

ágon

kív

üli

kie

gyez

és

A b

írós

ágon

kív

üli k

iegy

ezés

elõ

felt

étel

ei fi

atal

korú

ak e

seté

ben

A c

sele

kmén

y ne

m o

kozo

tt h

alál

t a

bíró

ságo

n kí

vüli

kieg

yezé

s kiz

árás

a go

ndat

lans

ágbó

l elk

övet

ett e

mbe

rölé

s es

etén

Kel

lően

tisz

tázo

tt té

nyál

lás

(Az

elíté

lés v

alós

zínű

ségé

nek

mag

as fo

ka)

Tör

vény

szék

i ügy

észs

égi a

lkal

maz

ás

oly

bűnc

sele

kmén

yek

eset

ében

am

elye

knél

fiat

alko

rúak

ra n

ézve

a

bünt

etés

felső

hatá

ra ö

t év

(fel

nőtte

k es

etéb

en tí

z év

) B

írós

ági a

lkal

maz

ás te

kint

et n

élkü

l az

alka

lmaz

ható

bün

teté

si té

telr

e

Nem

áll

fenn

súly

os fo

kú bűn

össé

g Á

tlago

s cse

lekv

ési é

s ere

dmén

yben

m

egny

ilván

uló

joge

llene

sség

; Fi

gyel

emm

el k

ell l

enni

a b

ünte

tésk

isza

bási

kr

itériu

mok

ra

Spec

iális

pre

venc

iós f

ennt

artá

sok

nem

fo

rogn

ak fe

nn

Bün

tete

tt előé

let é

s bűn

halm

azat

nem

fe

ltétle

nül z

árjá

k ki

a d

iver

zió

alka

lmaz

ását

Gen

erál

is p

reve

nció

s fen

ntar

táso

k ne

m

foro

gnak

fenn

Tö

meg

esen

elő

ford

uló

bűnc

sele

kmén

yek

eset

ében

a jo

gsza

bály

érv

énye

sülé

se ir

ánti

igén

y ál

lam

polg

ári f

elerős

ödés

e cs

ak k

ivét

eles

en

képe

zhet

i aka

dály

át a

div

erzi

ós e

linté

zési

m

ódna

k


tott általi elkövetés esetén olyan bûncselekményekrekorlátozódik, amelyek elbírálása nem tanácsülésben el-járó bíróság (ülnök vagy esküdt bíróság) hatáskörébetartozik. Általánosságban tehát diverzióra azon bûncse-lekményekkel kapcsolatosan kerülhet sor, amelyekkelszemben a törvényi fenyegetettség legfeljebb ötévi sza-badságvesztés.

A következõkben olyan bûncselekmények szerepelnekpéldaként, amelyek esetében a diverzióra a büntetési té-telkeret felsõ határának szemszögébõl még lehetõség van:

– testi sértés, még abban az esetben is, ha a sérülésneksúlyos következményei vannak;

– lopás, a betöréses lopás esetében is;– kényszerítés és veszélyes fenyegetés;Kábítószeres bûncselekmények esetében léteznek

ugyan, speciálisan erre kialakított diverziós formák; el-méletileg azonban az ilyen ügyekben is lehetséges a bí-róságon kívüli kiegyezés, amennyiben az elkövetés nemnagy mennyiségû kábítószerre irányult.

Ezzel szemben a fiatalkorú elkövetõknél a törvényszékiügyész általi diverzió olyan bûncselekmények esetébenmegengedett, amelyek – fiatalkorúakkal szemben kiszab-ható – büntetési tétele az ötévi szabadságvesztést nem ha-ladja meg (felnõttek esetében ez a legfeljebb tízévi szabad-ságvesztés büntetéssel fenyegetett bûntetteknek felel meg).

A felnõttek esetében a bíróságnak módjában áll, hogy –ugyanolyan feltételek mellett, mint ami a törvényszékiügyészre vonatkozik – diverzió lehetõségével éljen. Fia-talkorúak által elkövetett bûncselekmények esetében azon-ban a bíróság az absztrakt büntetési tételtõl függetlenüljogosult arra, hogy bíróságon kívüli kiegyezést kezdemé-nyezzen. Eltekintve attól, hogy a bíróságok – mivel a tör-vényszéki ügyészségek messzemenõen kihasználják a di-verziós eljárási elintézési lehetõséget – ezzel csak nagyonritkán élnek, a fiatalkorúak által elkövetett bûncselekmé-nyek vonatkozásában, a bûnösségi és megelõzési elõfelté-telekre tekintettel rendkívül ritkán adódnak diverziós ese-tek az öt évet meghaladó absztrakt büntetési keretben (amia felnõttekre vonatkozóan a büntetõjogi szabályok szerintitételeket tekintve tíz éves felsõhatárt jelent).

Ezen túlmenõen még az is szükséges, hogy a gyanúsí-tott bûnössége még ne minõsüljön súlyosnak. Ennek vizs-gálatánál (esetleg kiegészítõ nyomozati cselekményekrévén) a büntetõ feljelentés iratanyaga alapján a megva-lósítás jellegében és az eredményben megnyilvánulójogellenséget ugyanúgy figyelembe kell venni, mint azáltalános büntetés kiszabási szempontokat. Minél inkábbmegfontolt (volt) az elkövetés, minél súlyosabbak azelkövetõ terhére rótt következmények, minél nagyobbsúlyt kap az elkövetés helytelen motivációja, annál ma-gasabb a bûnösség foka. Mégis, rögzíteni kell: átlagosbûnösség nem gátolja a diverziót; csak a magatartás – ahasonló cselekményekkel való összehasonlítás eredmé-nyeként – átlagot meghaladó bûnösségtartalma eseté-ben áll fenn a kizáró ok diverziós eljárás lefolytatására.

A bíróságon kívüli kiegyezés azonban semmiképpennem megengedett, ha a cselekmény halált eredménye-zett. Így különösen nem kerülhet sor az eljáráson kívülikiegyezésre, ha gondatlanságból elkövetett emberölés-rõl van szó. Az uralkodó szakmai álláspont szerint ez akizáró ok a fiatalkorúak által elkövetett bûncselekmé-nyek esetében is alkalmazandó.

Mindemellett sem a gyanúsított személyében rejlõspeciális prevenciós okok (büntetett elõélet, bûnhalma-zat, a konkrét ügyet megelõzõ diverzión alapuló eljárás-megszüntetés paraméterei) nem feltétlenül zárják ki az

eljáráson kívüli kiegyezést, sem pedig a fokozottan fi-gyelembe veendõ generális prevenciós mérlegelések(amelyek ép tömeges bûncselekmények esetében nemcsupán egyetlenegy bûncselekmény gyakoriságára ala-pozhatók) nem teszik feltétlenül szükségessé a büntetõ-eljárás lefolytatását vagy a bûnösség kimondását.

Az osztrák Büntetõ Perrendtartás 90g. § (1) bekezdéseszerinti eljárásnak továbbá elõfeltétele, hogy

– a tettes kész a tettével kapcsolatos felelõsséget vál-lalni és szembe nézni annak okaival,

– ezzel egyidejûleg kész a cselekménnyel esetleg járókövetkezményeket a körülményeknek megfelelõ módonjóvátenni, így különösen a cselekménnyel okozott kártmegtéríteni, vagy a cselekmény következményeinek ren-dezésében egyéb módon közremûködni, és

– ha ez szükséges, olyan kötelezettségeket vállalni,amelyek igazolják azt a készségét, hogy az olyan maga-tartásoktól, amelyek a cselekmény elkövetéséhez vezet-tek, a jövõben tartózkodni fog.

Az elõfeltételek meghatározásakor nem csupán az ké-pezi megfontolás tárgyát, hogy a kiegyezés mértéke mi-képp viszonyul a cselekményhez és annak következmé-nyeihez, hanem a fiatalkorú teljesítõképességét is figye-lembe kell venni. Ebbõl következõen a teljes körû hely-reállítás nem elengedhetetlen feltétele az eljárás meg-szüntetésének. Sokkal kedvezõbb egy diverziós konf-liktus kezelés tekintetében, ha a gyanúsított erejéhezképest a kárt igyekszik kiküszöbölni, vagyis megtesziaz elsõ komoly lépéséket a kár helyrehozatalához.

A keletkezett kár anyagi jellegû jóvátétele a tettes-áldozat kiegyezésének leglényegesebb alkotóeleme.Ezen túlmenõen, egyéb kiegyezésnél indirekt és jelké-pes gesztusok is elképzelhetõk. Különös súlyt kap ezzelösszefüggésben az, ha a gyanúsított bocsánatot kér azáldozattól egy békéltetési megbeszélés keretében. En-nek során az áldozat a gyanúsított tudomására hozhatjaa cselekmény folytán elszenvedett sérelmeit, fájdalmát.Egy ilyen bocsánatkérés vagy önmagában, vagy pedigegy átfogó kiegyezés részeként az eljárás megszünteté-sének megfelelõ kiinduló pontját adja.

3. Az eljárás tényleges lefolyása

A bírósági eljárást kikerülõ konfliktus-rendezés me-netét a 4. számú ábra mutatja be.

A bíróságon kívüli kiegyezés alkalmazása körébenelsõdleges döntéshozóként a törvényszéki ügyész jár el,akinek kötelessége a rendõrség által hozzá küldött bün-tetõ feljelentéseket a diverziós eljárás vonatkozásbanmegvizsgálni. Számos bíróság eljárási illetékességi kör-zetében alkalmazzák azt a gyakorlatot, hogy a törvény-széki ügyész a pártfogó felügyelet képviselõivel, a fia-talkorúak szociális gondozóival és a fiatalkorúak ügyeittárgyaló bírákkal rendszeresen egyezteti azokat a krité-riumokat, amelyek szerint egy-egy esetet a konfliktustrendezõ személyhez utal. Az egyeztetés eredményekénta részt vevõ személyek jól érzékelhetik a minden egyeseset sajátosságai függvényében jelentkezõ elhatárolást,az eljárásnak (a hatóság részérõl jelentkezõ) reagálás-mentes megszüntetését, az eljáráson kívüli kiegyezést,az eljárás ideiglenes megszüntetését és az eljárásnak for-mai ítélettel történõ befejezését illetõen. A törvény ere-jénél hivatott döntéshozó az eljáráson kívüli kiegyezés-re utaláskor, elsõdlegesen tehát a törvényszéki ügyész,de akár a bíró is – ha a feljelentés dacára a Büntetõ Per-rendtartás 90b. §-a szerinti eljárás megszüntetését lehet-


Bíró

ságo

n kí

vüli

kieg

yezé

s

4

. sz.

ábra

az e

ljárá

s lef

olyt

atás

ának

sém

ája

a re

ndőr

ség

a fe

ljele

ntés

t meg

küld

i tö

rvén

yszé

ki ü

gyés

zség

a re

ndőr

ségi

felje

lent

és m

egkü

ldés

e Pá

rtfog

ó Fe

lügy

elet

és S

zoci

ális

Mun

ka E

gyes

ület

éhez

(s

zoci

ális

gon

dozó

i med

iáci

ó) a

konf

liktu

st le

rend

ező

szem

ély

gyan

úsíto

tt (s

züks

éges

a h

ozzá

járu

lása

a k

onfli

ktus

re

ndez

éséh

ez)

áldo

zat

(hoz

zájá

rulá

sa c

sak

a fe

lnőt

t gya

núsít

otta

k es

etéb

en k

ötel

ező )

kieg

yezé

s az

érd

ekel

tek

közö

tt le

foly

tato

tt be

szél

geté

sek

után

a k

onfli

ktus

t ren

dező

szem

ély

közv

etíté

séve

l

a ká

r jóv

átét

ele

bocs

ánat

kéré

s a

csel

ekm

ény

egyé

b m

ódon

törté

nő

jóvá

téte

le

(seg

ítség

nyú

jtása

az

áldo

zat r

észé

re)

köte

leze

ttség

vál

lalá

sa

meg

válto

zó m

agat

artá

sra

első

jele

ntés

a

tárg

yalá

son

kívü

li ki

egye

zésről

elle

nőrz

és

a m

egvá

ltozó

vise

lked

ésre

von

atko

zó

köte

leze

ttség

válla

lás e

llenő

rzés

e

záró

jele

ntés

a

bíró

ságo

n kí

vüli

kieg

yezé

sről

a tö

rvén

yszé

ki ü

gyés

z dö

ntés

e az

az

eljá

rás f

olyt

atás

ának

mel

lőzé

sérő

l

költs

ég-h

ozzá

járu

lás f

izet

ése

nyilv

ánta

rtásb

a vé

tel

Bír

óság

on k

ívül

i kie

gyez

ésaz

eljá

rás l

efol

ytat

ásán

ak sé

máj

a4.

sz. á

bra


ségesnek tartja –, mindazonáltal egyedüli felelõsséggelhozza meg döntését, mintegy a büntetõ hatalom reagálá-sa megnyilvánulási formájaként és indokolja azt meg.Kétségtelen viszont, hogy a döntéshozatalkor az egyez-tetésen részt vevõ beszélgetõ partnerek sokrétû nyilat-kozataira is támaszkodhat, és azzal a biztonságérzetteljárhat el, hogy az ügy akkori állása figyelembevételévelbizonyára a legjobb utat választotta. Jelentõs, továbbipozitív hatása az ilyen megbeszéléseknek a bírák, tör-vényszéki ügyészek és szociális gondozók közötti mun-kalégkör javulása.

Amennyiben a törvényszéki ügyész a bíróságon kívü-li kiegyezés mellett dönt, akkor a konfliktus elrendezéseérdekében a feljelentést a Pártfogó Felügyelet és Szociá-lis Munka Egyesületében, a külön erre a célra létesítetthivatalhoz terjeszti be.

Jogi szempontból még az a körülmény hangsúlyozan-dó, hogy a gyanúsított önként jut arra az elhatározásra,hogy a mediációra hajlandónak mutatkozzék. A bírósá-gon kívüli kiegyezés, mint konfliktus-kezelés nem más,mint a gyanúsítotthoz intézett ajánlat arra, hogy az utó-lag megnyilvánuló pozitív magatartása révén eljárásihelyzetét döntõ mértékben megjavítsa. Az eljárásban valóönkéntes részvétel nem csupán az Emberi Jogok EurópaiEgyezményének 6. szakasza (2) bekezdésében rögzítettártatlanság vélelmének elvébõl ered (mely Egyezmény-nek Ausztriában, a jogi hierarchiában elfoglalt rangsoraaz Alkotmánnyal egyenlõ), hanem éppen hogy lényegesfeltétel a kiegyezés létrejöttéhez.

Általában a konfliktus rendezése a tettes–áldozat közöt-ti kiegyezésként következik be. Ebbõl következõen az ál-dozatot is be kell vonni, és fel kell kérni arra, hogy a kiegye-zés folyamatában részt vegyen. Leggyakrabban sor kerül akonfliktust részeseinek találkozójára, amikor is az emiattígy is elnevezett konfliktust rendezõ személy, mediátor je-lenlétében tisztázzák a nézeteltérést és a kölcsönös igénye-ket. Ha a kiinduló helyzet komplikált, kiváltképp családiés élettársi kapcsolatok esetében, egy további közvetítõ isbevonható, aki az áldozat oldaláról segít a kapcsolat létre-hozásában. Amint arra az elõbbiekben már utalás történt,annak érdekében, hogy a sértett helyzetét eljárásjogilagbiztosítsák és rögzítsék szükséges, hogy a szándékolt ki-egyezéshez az áldozat is hozzájáruljon.

Nem szükséges a kiegyezés sikeréhez az, hogy az áldo-zat anyagi jogi igénye teljes mértékben rendezõdjék. Sok-kal inkább, egy létrehozott részletfizetési terv az elsõ rész-let teljesítésével összekötve, vagy pedig csupán egy bo-csánatkérés elegendõ lehet, amit a gyakorlatban sok áldo-zat a kiegyezés leglényegesebb elemének tekint. Komp-lexebb kártérítési igények esetében (fájdalomdíj, a tett mégbe nem látható következményeivel kapcsolatos felelõs-ség stb.) szükség szerint szakértõ bevonására is sor kerül-het, polgári jogi ügyekkel vagy gyámügyekkel foglalko-zó bírót is bekapcsolnak, akiknek a közremûködésévelbírói egyezség fogalmazható és köthetõ meg.

A kiegyezés létrejöttével a konfliktust rendezõ személymegküldi elsõ jelentését a törvényszéki ügyésznek, és csa-tolja az esetleges igazolásokat a megtérítési intézkedé-sekrõl, bocsánatkérésrõl vagy egyéb aktív megbánás ta-núsításáról. Ezzel kívánják biztosítani azt, hogy az eljárásmegszüntetése tárgyában döntést hozó személy is elfo-gadja elvi alapon a létrejött kiegyezési megállapodást.

Mindazonáltal az is elérendõ a kiegyezés során, hogya gyanúsított a cselekvési magatartását revideálja, ki-váltképp azon magatartásán változtasson, amely a cse-lekményhez vezetett, annak érdekében, hogy a jövõbeni

konfliktus szituációk elkerülhetõk legyenek. A magatar-tás kedvezõ irányú megváltoztatásának biztosítékakénta konfliktust rendezõnek feladata a gyanúsított ellenõr-zése. Amennyiben a gyanúsított magatartása alapján jog-gal tételezhetõ fel, hogy ígéretét betartja, úgy a szociálisgondozó pozitív zárójelentést készít a törvényszékiügyész részére.

Amennyiben a kiegyezés – a konfliktust rendezõ sze-mély szemszögébõl megítélve - sikeres volt úgy, a költ-ség-hozzájárulás gyanúsított által megfizetését követõ-en a törvényszéki ügyész kötelessége, hogy az osztrákBüntetõ Perrendtartás 90g. §-a szerinti döntést meghoz-za az eljárás lefolytatásának mellõzése tárgyában. A szo-ciális gondozó pozitív zárójelentése rendkívül magasvalószínûségi fokot jelent a kiegyezés céljának megva-lósulását illetõen ahhoz, hogy a törvényszéki ügyész azeljárás megszüntetése mellett döntsön.

A diverziós alapon nyugvó eljárás befejezésekrõl 2000.január 1-je óta vezetnek külön nyilvántartást. Ez a nyil-vántartás csupán a törvényszéki ügyészségek és bírósá-gok részére hozzáférhetõ és feladata annak biztosítása,hogy a diverziós elintézési módozatot egy további jog-ellenes magatartás jelentkezése esetén, az újabb eljárástérintõ döntés során a mérlegelés körébe bevonják.

4. A bíróságon kívüli kiegyezésmérlege

A bíróságon kívüli kiegyezés, mint új diverziós eszközsikerei eredményezték azt Ausztriában, hogy ez a jogintéz-mény 2000. január 1-je óta általános jelleggel mind a fel-nõttek (az osztrák Büntetõ Perrendtartás 90a. §-a és azt kö-vetõ szakaszai), mind a fiatalkorúak vonatkozásában (azosztrák Fiatalkorúak Bíróságáról szóló törvény 7. §-a al-kalmazási lehetõségei révén) törvényben került rögzítésre.

A diverziós törvény azonban a bíróságon kívüli ki-egyezés mellett más, Ausztriában legalább is, a felnõt-teknél eddig nem ismert diverziós eszközöket (mint pl.pénzbírság, közérdekû munka stb.) is megteremtett. Azilyen természetû, szélesebb „reagálási paletta” alapjánaz elmúlt évben megállapítható volt, hogy a bíróságonkívüli kiegyezés alkalmazásának gyakorisága csekélymértékben csökkenõ irányzatú.

A büntetõeljárásnak a bíróságon kívüli kiegyezés út-jára való utalások alakulását illetõen az alábbi diagra-mok adnak számot:

116

606

1426

2033

2599

2680

2579

2164

0 1000 2000 3000

2000

1999

1998

1995

1993

1990

1987

1985

– 1985 kísérleti alkalmazás– 1989 törvény erejénél fogva történõ alkalmazás

Bíróságon kívüli ügyintézésre történõ utalásfiatalkorúak esetében


A statisztika a fiatalkorúak vonatkozásában a bírósá-gon kívüli kiegyezésre való utalások számában 1995-igterjedõen emelkedést mutat. 1998 óta enyhe csökkenéstapasztalható. A felnõtteknél állandó emelkedik az oda-utalások száma.

Az odautalások túlnyomórészét a vádhatóság eszköz-li. A kerületi bíróságok viszonylatában (lényegében meg-felel a Német Szövetségi Köztársaságban az elsõfokú bí-róságoknak, magyar viszonylatban a helyi bíróságoknak*tehát a kerületi ügyészek, a törvényszékeknél [lényegé-ben egybeesnek a német törvényszékkel, magyar viszony-latban megyei (fõvárosi) bíróságokkal*] a törvényszékiügyészek gyakorolják. A bíróságok csak kivételesen utal-nak ügyeket a bíróságon kívüli kiegyezés kategóriájába.Ezzel összefüggésben egy a bíróság részérõl történõ oda-utalásnál fennforgó bizonytalansági tényezõt is meg kellemlíteni, mégpedig, hogy a törvényszéki ügyész a bíró-ságnak az eljárást ily módon megszüntetõ határozatávalszemben jogorvoslattal élhet!

Az odautalások arányát a döntéshozók szerinti megosz-tásban a következõ diagramok mutatják:

2000

1999

1998

1995

1992

– 1992 kísérleti alkalmazás– 2000 törvény erejénél fogva történõ alkalmazás

* A fordító megjegyzése.

56%

5%

38%

1%

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

5. Összegezés

A bíróságon kívüli kiegyezés sikertörténete, amintezt a 2000. évre vonatkozó elsõ jelentések mutatják, ajárulékos diverziós lehetõségek bevezetése után is(pénzbírság, közérdekû munka, próbaidõ kikötésemeghagyásokkal és pártfogó felügyelet bíróság általielítélés nélkül is) nyilvánvalóan folytatódik. Enged-jék meg, hogy egy német politikus teljesen más össze-függésben elhangzott szavait idézzem:

[„És ez így a helyes.”]

(Fordította Dr. Szalkai Károly)ny. szakfõtanácsos

Igazságügyi Minisztérium

Felnõtteketoda utaló igazságügyi hatóságok szerint 2000-ben

Melléklet

Az osztrák Büntetõ Perrendtartásról szóló törvényIXa. Fejezete

(hatályos 2000. január hó 1. napjától)

„IXa. Fejezet

A büntetõeljárás lefolytatásának mellõzésepénzösszeg megfizetésére, közérdekû munka

teljesítésére, próbaidõ leteltéreés a bíróságon kívüli kiegyezésre tekintettel

(diverzió)

I. Általános rendelkezések

90a. § (1) Az ügyésznek jelen fejezet rendelkezéseiszerint kell eljárni, és a büntetendõ cselekmény miatt abüntetõeljárás lefolytatását mellõzni kell, ha a kellõentisztázott tényállás alapján megállapítást nyert, hogy afeljelentésnek a büntetõeljárás 90. §-a szerinti vissza-küldésére nem kerülhet sor, de büntetés alkalmazása

1. pénzösszeg megfizetésére (90c. §), vagy2. közérdekû munka teljesítésére (90d. §), vagy3. próbaidõ meghatározására pártfogó felügyelettel

és kötelezettségek teljesítésével (90f. §), vagy4. bíróságon kívüli kiegyezésre (90g. §)

669

2052

4814

6845

6983

0 2000 4000 6000 8000

Bíróságon kívüli ügyintézésre történõ utalásfelnõttek esetében

Fiatalkorúakatoda utaló igazságügyi hatóságok szerint 2000-ben

67%

2%

30%

1%0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%


tekintettel nem tûnik szükségesnek abból a célból,hogy a gyanúsítottat vagy más személyeket büntetendõcselekmények elkövetésétõl visszatartson.

(2) A jelen fejezet szerinti eljárásra akkor kerülhet sor, ha1. a büntetendõ cselekmény nem esik ülnök- vagy es-

küdtbíróság hatáskörébe,2. a gyanúsított bûnössége nem tekintendõ súlyosnak és3. a cselekmény nem okozott halált.

90b. § A bíróságnak értelemszerûen alkalmazni kell efejezetnek az ügyészre vonatkozó rendelkezéseit, és hi-vatalból üldözendõ büntetendõ cselekmény miatt az elõ-zetes vizsgálat megindítását vagy a vádemelést követõ-en az eljárást, az ügyészre vonatkozó feltételek szerint afõtárgyalás befejezéséig végzéssel meg kell szüntetni.

II. A büntetõeljárás lefolytatásának mellõzésepénzösszeg megfizetése után

90c. § (1) A 90a. § szerinti elõfeltételek fennállása ese-tén az ügyész a büntetendõ cselekmény miatt a büntetõ-eljárás lefolytatását mellõzheti, ha a gyanúsított az ál-lam javára egy meghatározott pénzösszeget fizet.

(2) A pénzösszeg nem haladhatja meg azt az összeget,amely 180 napi tételnek megfelelõ pénzbüntetés megfi-zetésébõl és elítélés esetén, a bûnügyi költségek megté-rítésébõl [389. § (2) és (3) bekezdés, 391. § (1) bekezdés]eredõ kötelezettségnek felel meg. A pénzösszeget a (4)bekezdés szerinti közlés kézbesítésétõl számított 14 na-pon belül kell megfizetni. Ha ez a gyanúsítottat mél-tánytalanul súlyosan érintené, akkor részére legfeljebbhat hónapi halasztás vagy ezen idõtartamon belüli rész-letfizetés engedélyezhetõ.

(3) Ha ez lehetséges és célszerû, az eljárás lefolytatá-sának mellõzését a pénzösszeg megfizetése után ezentúl, attól is függõvé kell tenni, hogy a gyanúsított legfel-jebb hat hónapban meghatározandó idõtartamon belül acselekménybõl eredõ kárt jóváteszi, és ezt haladéktala-nul igazolja.

(4) Az ügyésznek tájékoztatni kell a gyanúsítottat ar-ról, hogy a vele szemben büntetendõ cselekmény miattlefolytatandó büntetõeljárás mellõzésére kerülhet sor, haegy meghatározott pénzösszeget megfizet, és az adottesettõl függõen a kár jóvátételét meghatározott összegerejéig teljesíti. Ezen túlmenõen az ügyésznek a gyanú-sítottat a 90j. § értelmében, továbbá a fizetési halasztásfeltételeirõl [(2) bekezdés] ki kell oktatni, amennyibenezt nem hivatalból helyezi kilátásba.

(5) Ha a gyanúsított a kirótt pénzösszeget megfizette,illetõleg az esetlegesen megállapított kárjóvátételt tel-jesítette, az ügyész mellõzi a büntetõeljárás lefolytatá-sát, kivéve ha az eljárás megindításáról vagy lefolytatá-sáról a 90h. § szerint utólag határoz.

III. A büntetõeljárás lefolytatásának mellõzéseközérdekû munka teljesítése után

90d. § (1) A 90a. §-ban meghatározott feltételeinekfennállása esetén az ügyész a büntetendõ cselekménnyelkapcsolatos büntetõeljárás lefolytatását ideiglenesenmellõzheti, amennyiben a gyanúsított kifejezetten ki-nyilvánította hajlandóságát, hogy legfeljebb hat hónap-ban meghatározandó idõtartam erejéig hajlandó ingye-nesen közérdekû munkát végezni.

(2) A közérdekû munka juttassa kifejezésre a gyanúsí-tott azon hajlandóságát, hogy elismeri, hogy a cseleke-

detéért felelõsséggel tartozik. A közérdekû munka sza-badidõben, közérdekû létesítménynél – annak beleegye-zésével – teljesítendõ.

(3) Ha ez lehetséges és célszerû, akkor a fentieken túl-menõen az eljárás lefolytatásának mellõzése a közérdekûmunka teljesítése után attól is függõvé tehetõ, hogy a gya-núsított egy legfeljebb hat hónapban meghatározandóidõtartamon belül, a cselekménybõl eredõ kárt jóváteszi,vagy más módon közremûködik a tett következményei-nek rendezésében, és ezt haladéktalanul igazolja.

(4) Az ügyésznek közölnie kell a gyanúsítottal, hogyvele szemben büntetendõ cselekmény miatt büntetõel-járás lefolytatását tervezik, amely azonban egyenlõreelmarad, ha a gyanúsított kijelenti, hogy meghatározottidõn belül hajlandó meghatározott természetû és mennyi-ségû közérdekû munkát teljesíteni, és adott esetben acselekmény következményeinek a jóvátételében közre-mûködni. Az ügyésznek ennek során a gyanúsítottat a90j. § értelmében ki kell oktatni; az ügyésznek arra isvan lehetõsége, hogy szociális munkában jártas személy-hez forduljon a közlés és kioktatás megtétele érdekében,továbbá azért, hogy ez a személy közhasznú munkát köz-vetítsen. (a pártfogó felügyeletrõl szóló törvény 29b. §-a).Az intézmény [(2) bekezdés] a gyanúsítottnak vagy a párt-fogónak igazolást ad a teljesített közérdekû munkáról,amely igazolást haladéktalanul be kell mutatni.

(5) A közérdekû munka teljesítését és a cselekménykövetkezményeinek az elhárításában való esetleges köz-remûködést követõen, az ügyész végleg mellõzi a bünte-tõeljárás lefolytatását, amennyiben az eljárás a 90h. § sze-rint utólag nem kerül megindításra vagy lefolytatásra.

90e. § (1) A közérdekû munka legfeljebb napi 8 órát,hetente 40 órát vagy összesen 240 órát tehet ki, a gyanú-sított ugyanakkorra esõ iskolázására, továbbképzésérevagy szakmai tevékenységére is tekintettel kell lenni.Nem megengedett az olyan közérdekû munka, amely agyanúsított személyiségi jogaiba vagy életvitelébe in-dokolatlan beavatkozást jelentene.

(2) Az ügyészség vezetõjének jegyzéket kell vezetniazokról az intézményekrõl, amelyek alkalmasak arra,hogy ott közérdekû munkát teljesítsenek, amely jegy-zék szükség szerint kiegészítendõ. A jegyzékbe a bete-kintést kérelemre mindenkinek biztosítani kell.

(3) Ha a gyanúsított a közérdekû munka teljesítésesorán az intézménynek vagy kezelõjének kárt okoz, meg-térítési kötelezettségére az Alkalmazottak Felelõsségé-rõl szóló törvény (Hivatalos Közlöny 80/1965. sz.) ren-delkezéseit kell értelemszerûen alkalmazni. Ha a gyanú-sított harmadik személynek okoz kárt, rajta kívül az ál-lam is felel a polgári jog szabályai szerint. Az intézményvagy annak kezelõje ebben az esetben a károsulttal szem-ben felelõsséggel nem tartozik.

(4) Az állam csak pénzbeli kártérítést nyújt. Az államazzal az intézménnyel vagy annak kezelõjével szemben,ahol a közérdekû munkát teljesítették, visszkeresetiigényt támaszthat, amennyiben ezeket vagy szerveiketszándékosság vagy súlyos gondatlanság terheli, kivált-képp a felügyelet vagy irányítás területén. A gyanúsítottés az állam közötti viszonyra az Alkalmazottak Felelõs-ségérõl szóló törvény (80/1965. sz. Hivatalos Közlöny)rendelkezéseit kell értelemszerûen alkalmazni.

(5) Amennyiben a gyanúsított a közérdekû munka te-lesítése során balesetet szenved vagy megbetegszik, aBüntetés-végrehajtásról szóló törvény 76–84. §-ait kellértelemszerûen alkalmazni.


IV. A büntetõeljárás lefolytatásának mellõzésepróbaidõ eltelte után

90f. § A 90a. § elõfeltételeinek fennállása esetén, egyévtõl két évig terjedhetõ próbaidõ eltelte után, az ügyésza büntetendõ cselekmény miatt a büntetõeljárás lefoly-tatását ideiglenesen mellõzheti. A próbaidõ a büntetõel-járás ideiglenes mellõzésérõl szóló határozat kézbesíté-sével veszi kezdetét.

(2) Ha ez lehetséges és célszerû, a büntetõeljárás ideig-lenes mellõzése továbbá attól is függõvé tehetõ, hogy agyanúsított kifejezetten kijelenti, hogy a próbaidõ alattbizonyos kötelezettségeknek, amelyek utasításokkéntközölhetõk, eleget tesz (Büntetõ Törvénykönyv 51. §) ésvállalja, hogy vele pártfogó felügyelõ foglalkozzon (Bün-tetõ Törvénykönyv 52. §). A kötelezettségek megállapí-tása körében különösen az a kötelesség kerül elõtérbe,hogy a gyanúsított a keletkezett kárt erejéhez mérten jó-vátegye, vagy egyéb módon mûködjön közre a cselek-mény következményeinek rendezésében.

(3) Az ügyésznek közölni kell a gyanúsítottal, hogybüntetendõ cselekmény miatt a büntetõeljárás lefolytatá-sa meghatározott próbaidõ elteltéig mellõzésre kerül, to-vábbá kioktatja a 90j. §-ban foglaltakról. Adott esetben azügyésznek arról is tájékoztatnia kell a gyanúsítottat, hogya büntetõeljárás ideiglenes mellõzésének a feltétele, hogykifejezetten hajlandónak mutatkozzék arra, hogy bizo-nyos kötelezettségeket teljesítsen és vállalja, hogy velepártfogó felügyelõ foglalkozzon [(2) bekezdés]. Ebben azesetben az ügyész egy szociális tevékenységben tapaszta-lattal bíró személyt kereshet meg a tájékoztatás és kiokta-tás közlésére, továbbá abból a célból, hogy a gyanúsítot-tat a vállalt kötelezettségek teljesítése során támogassa (apártfogó felügyeletrõl szóló törvény 29b. §).

(4) A próbaidõ elteltét és az eseti kötelezettségek tel-jesítését követõen, az ügyész végleg mellõzi a büntetõ-eljárás lefolytatását, amennyiben az eljárást a 90h. § sze-rint utólag nem kell megindítani vagy lefolytatni.

V. A büntetõeljárás lefolytatásának mellõzésebíróságon kívüli kiegyezés után

90g. § (1) A 90a. § feltételeinek fennállása esetén azügyész büntetendõ cselekmény miatt a büntetõeljáráslefolytatását mellõzheti, ha a tettes kész arra, hogy a tet-tével kapcsolatos felelõsséget vállalja, és szembe néz-zen annak az okaival, ha a cselekménnyel esetleg járókövetkezményeket – a körülményeknek megfelelõ mó-don – jóváteszi, így különösen a cselekménnyel okozottkárt megtéríti, vagy a cselekmény következményeinekrendezésében egyéb módon közremûködik. Továbbáamennyiben ez szükséges, olyan kötelezettségeket vál-lal, amelyek igazolják azt a készségét, hogy az olyanmagatartásoktól, amelyek a cselekmény elkövetéséhezvezettek, a jövõben tartózkodni fog.

(2) Ha a sértett erre hajlandó, õt be kell vonni a bírósá-gon kívüli kiegyezésbe. A kiegyezés létrejötte az õ hoz-zájárulásától függ, kivéve, ha hozzájárulását olyan okok-ból tagadja meg, amelyek figyelembevétele a büntetõel-járás során nem indokolt. A sértett jogos érdekeit min-denképpen figyelembe kell venni (90i. §).

(3) Az ügyész megkereshet egy békéltetõt, hogy a sér-tettet és a gyanúsítottat a bíróságon kívüli kiegyezés le-hetõségérõl, továbbá a 90i. és 91j. §-okban foglaltak ér-telmében kioktassa, és hogy a kiegyezésre irányuló tö-rekvéseiket beindítsa és támogassa (a pártfogó felügye-letrõl szóló törvény 29a. §-a).

(4) A békéltetõnek tájékoztatni kell az ügyészt a ki-egyezéses megállapodásról, és annak teljesítését ellenõriz-ni kell. Zárójelentést készít, ha a gyanúsított a kötelezett-ségeinek legalább olyan mértékben eleget tett, hogy egyébmagatartása figyelembevételével feltehetõ, hogy a megál-lapodásnak a jövõben is eleget tesz, vagy már nem lehetszámítani arra, hogy kiegyezés jöjjön létre.

VI. A büntetõeljárás utólagos megindításavagy lefolytatása

90h. § (1) A gyanúsított elleni büntetõeljárás nem csu-pán ideiglenes mellõzését követõen ezen Fejezet alap-ján [90c. § (5) bekezdés, 90d. § (5) bekezdés, 90f. § (4)bekezdés és 90g. § (1) bekezdés], a büntetõeljárás csak arendes újrafelvétel elõfeltételeinek fennforgása eseténindítható meg vagy folytatható le. Ilyen mellõzés elõtt abüntetõeljárást mindenesetre meg kell indítani vagy lekell folytatni, ha a gyanúsított ezt igényli.

(2) Ha az ügyész a gyanúsítottnak javasolta, hogy egypénzösszeget fizessen meg [90c. § (4) bekezdés], közér-dekû munkát teljesítsen [90d. § (4) bekezdés], vagy vál-laljon magára próbaidõt és esetleges kötelezettségeket[90f. § (3) bekezdés], illetõleg az ügyész a büntetendõcselekménnyel kapcsolatos büntetõeljárás lefolytatásátideiglenesen mellõzte [90d. § (1) bekezdés, 90f. § (1)bekezdés], akkor a büntetõeljárást megindítja vagy le-folytatja, ha

1. a gyanúsított a pénzösszeget, az esetleges kár-jóvá-tétellel együtt, vagy a közérdekû munkát az esetlegeskárjóvátétellel együtt nem teljes mértékben vagy nemkellõ határidõben fizeti meg vagy teljesíti,

2. a gyanúsított a vállalt kötelezettségeket nem kellõmértékben teljesíti, vagy következetesen kivonja magáta pártfogó felügyelõ befolyása alól, vagy

3. a gyanúsítottal szemben a pénzösszeg megfizetése,vagy az esetleges kárjóvátétel teljesítése, vagy a közér-dekû munka teljesítése, vagy az esetleges kiegyezés,avagy a próbaidõ eltelte elõtt más büntetendõ cselek-mény miatt büntetõeljárás indul. Ebben az esetben azeljárás utólagos megindítása vagy folytatása lehetséges,mihelyt a gyanúsítottal szemben az új vagy újabban ki-derült büntetendõ cselekmény miatt vádat emeltek, úgy-szintén a vádemelést követõ egy hónapon belül, mégabban az esetben is, ha idõközben a pénzösszeget megfi-zették, a közérdekû munkát teljesítették, a kiegyezésmegtörtént vagy a próbaidõ letelt. Az utólag megindítottvagy lefolytatott büntetõeljárást azonban az egyéb elõ-feltételek fennállása esetén meg kell szüntetni, ha az újab-ban indult büntetõeljárás nem a bûnösséget megállapítóhatározattal fejezõdött be.

(3) A büntetõeljárás megindítása vagy lefolytatásamégis mellõzhetõ, ha ezt a (2) bekezdés 1. pontjábanmegjelölt esetekben különleges okok megalapozzák, a(2) bekezdés 2. és 3. pontjaiban foglalt esetekben pedigakkor, ha a büntetõeljárás megindítása vagy lefolytatásaannak érdekében, hogy a gyanúsítottat büntetendõ cse-lekmények elkövetésétõl visszatartsa, nem szükséges.Egyebekben a (2) bekezdésben felsorolt esetekben azeljárás megindítása vagy lefolytatása az 1–3. pontokbanfoglaltakon kívül csak akkor megengedett, ha a gyanúsí-tott az ügyész ott említett javaslatát nem fogadja el.

(4) Ha a gyanúsított azért nem képes arra, hogy a pénz-összeget hiánytalanul vagy határidõben megfizesse, vagypedig a vállalt kötelezettségeket maradéktalanul vagyhatáridõben teljesítse, mert a pénzösszeg nagysága, vagy


a kötelezettségek jellege vagy terjedelme szempontjá-ból lényeges körülményekben bekövetkezett jelentõsváltozás folytán ez õt méltánytalanul súlyosan érintené,akkor az ügyész az összeg nagyságát vagy a kötelezett-séget indokolt mértékben módosíthatja.

(5) A gyanúsított által vállalt kötelezettségek és azonfizetések, amelyek teljesítésére vállalkozott a büntetõ-eljárás utólagos megindításával vagy lefolytatásávaltárgytalanná válnak. A pártfogó felügyelet megszûnik, a197. § hatálya azonban változatlan marad. A gyanúsítottáltal ezzel összefüggésben elvégzett teljesítményeketazonban a büntetés esetleges kiszabásakor figyelembekell venni. Ha a gyanúsítottat felmentik vagy az eljárástvele szemben egyéb okból megszüntetik, akkor részére a90c. § alapján teljesített pénzösszegeket vissza kell fi-zetni, más teljesítményeket nem kell visszatéríteni.

VII. A sértett jogai és érdekei

90i. § (1) A jelen Fejezet szerinti eljárás esetén a sértettérdekeit állandóan vizsgálni és amennyiben ezek jogo-sak, a legnagyobb mértékben támogatni kell. Annak ér-dekében, hogy meglehessen ítélni, hogy a kár jóvátételevagy egyéb kiegyezés lehetséges és célszerû-e, az ügyészindokolt esetben megfelelõ nyomozást rendel el. A sér-tettnek jogában áll, hogy az eljárásba bizalmi személytbevonjon. Amint csak lehetséges, a sértettet átfogóan kikell oktatni jogairól, és tájékoztatni kell az áldozatvé-delmi intézményekrõl. A büntetõeljárás mellõzését el-rendelõ határozat meghozatala elõtt a sértettet meg kellhallgatni, ha ez érdekei érvényesítése érdekében indo-kolt.

(2) A sértettet mindenképpen értesíteni kell, ha a gya-núsított kinyilvánította készségét arra, hogy a cselekmé-nyével okozott kárt jóvátegye, vagy egyéb módon közre-mûködjön a cselekmény következményeinek elhárításá-ban. Úgyszintén, ha a gyanúsított olyan kötelezettségetvállal, amely a sértett érdekeit közvetlenül érinti.

VIII. A gyanúsított kioktatása

90j. § (1) A jelen Fejezet szerinti eljárás esetén a gya-núsítottat részletesen tájékoztatni kell a jogállásáról,különösen a büntetõeljárás mellõzésének a jelen Feje-zetben meghatározott feltételeirõl, a hozzájárulásának aszükségességérõl, azon lehetõségérõl, hogy az eljárásmegindítását vagy lefolytatását igényelheti és az egyébolyan körülményekrõl, amelyek az eljárás megindításátvagy lefolytatását eredményezhetik [90h. § (2) bekez-dés], a költségátalány fizetési kötelezettségrõl (388. §)továbbá a 90m. § szerinti nyilvántartásról.

(2) A 90c. § (4) bekezdése, a 90d. § (1) és (4) bekezdé-se, valamint a 90f. § (1) és (3) bekezdése szerinti értesíté-seket és közléseket a gyanúsított saját kezéhez kell kéz-besíteni. Egyebekben az ügyész által történõ kézbesíté-sek esetében is a 80. § alkalmazandó.

IX. Közös rendelkezések

90k. § (1) A jelen Fejezet szerinti eljárás elõfeltételei-nek a tisztázása érdekében, az ügyész vagy a bíróság azilletékes bíróságon kívüli kiegyezési szolgálat kirendelt-sége vezetõjét megkeresheti abból a célból, hogy a szol-gálat vegye fel a kapcsolatot a sértettel, a gyanúsítottal

és adott esetben azzal az intézménnyel, ahol a közérde-kû munkát teljesíthetné, képzésben vagy tanfolyamonrészt vehetne. Továbbá, hogy a szolgálat mérje fel ésnyilatkozzon arról, hogy a pénzösszeg megfizetése, aközérdekû munka teljesítése, próbaidõ meghatározása,bizonyos kötelezettségek vállalása, pártfogó felügyelõgondoskodásának kifejtése, vagy a bíróságon kívüli ki-egyezés célszerû lenne-e. Ennek érdekében maga azügyész is eljárhat, továbbá meghallgathatja a sértettet, agyanúsítottat és más személyeket is.

(2) A 90f. § (1) bekezdés szerinti próbaidõ tartama,valamint a meghatározott pénzösszeg megfizetésére, azesetleges kár jóvátételére és a közérdekû munka elvég-zésére, az esetleges bíróságon kívüli kiegyezésre vonat-kozó határidõk [90c. § (2) és (3) bekezdése, a 90d. § (1)és (3) bekezdése] az elévülésbe nem számítanak be [Bün-tetõ Törvénykönyv 58. § (3) bekezdés].

90l. § (1) Az ügyész e Fejezet alapján a büntetõeljárástmindaddig mellõzheti, amíg vádat nem emelt. Ezt köve-tõen a bíróságnál kell indítványozni az eljárás megszün-tetését (90b. §).

(2) A jelen Fejezet szerinti bírósági határozatokat azelõzetes vizsgálat során a vizsgálóbíró, a fõtárgyalásonaz ítélõ bíróság, egyebekben az elnök, az esküdtbíróságieljárásban a fõtárgyalás során azonban maga az esküdt-bíróság hozza meg. A bíróság mielõtt a gyanúsítottnak a90c. § (4) bekezdése, 90d. § (4) bekezdése, a 90f. § (3)bekezdése szerinti közlést vagy olyan határozatot kéz-besíttetne, amellyel a büntetõeljárást megszünteti vagyannak megindítását elutasítja, az ügyészt meg kell hall-gatnia. Az ilyen határozat a gyanúsítottnak csak azt kö-vetõen kézbesíthetõ, hogy az az ügyésszel szemben jog-erõre emelkedett.

(3) Azzal a határozattal szemben, amelyben a jelen Fe-jezet szerint a büntetõeljárást megszüntették, vagy annakmegindítását elutasították [90c. § (5) bekezdés, 90d. § (1)és (5) bekezdés, 90f. § (1) és (4) bekezdés, 90g. § (1) be-kezdés a 90b. §-al összefüggésben], az ügyész részérõlaz eljárás megszüntetése iránti indítvány elutasítása mi-att is, a gyanúsított és az ügyész a kézbesítéstõl számí-tott 14 napon belül panaszt terjeszthet elõ a felettes bíró-sághoz. A fõtárgyalás nem tartható meg addig, amíg apanaszt el nem bírálták.

(4) Azzal a határozattal szemben, amelyben a bírósága büntetõeljárás utólagos megindításáról vagy a lefoly-tatásáról dönt (90h. §), a gyanúsított és az ügyész a kéz-besítéstõl számított 14 napon belül panaszt terjeszthetelõ a felettes bírósághoz. A büntetõeljárás utólagos meg-indítása vagy lefolytatása elleni panasznak halasztó ha-tálya van.

X. Nyilvántartás

90m. § Az ügyészségnek a büntetõeljárás e Fejezetszabályai szerinti [90c. § (1) bekezdés, 90d. § (5) bekez-dés, 90f. § (4) bekezdés és 90g. § (1) bekezdés] nem csu-pán ideiglenes mellõzését és megszüntetését az ügyfor-galmi nyilvántartásban úgy kell feltüntetni, hogy ez akörülmény számítógépes névlekérdezésnél, a mellõzésvagy a megszüntetés joghatályától számított 5 éven ke-resztül kimutatásra kerüljön. Ha a büntetõeljárást a 90h. §szerint utólag megindítják vagy lefolytatják, úgy ezt ajelzést törölni kell.”

(Fordította Dr. Szalkai Károly)


Dr. Wiener A. Imre

LOBBYZÁS,ANONIM SZÜLÉS – MATERIÁLIS JOGELLENESSÉG

A büntetõjogi kodifikáció nem pusztán új törvény-szöveg elkészítését jelenti a jogállami jogszabályok ki-alakítása felé vezetõ úton. A kodifikáció során felmerülõkérdések megoldásakor a többoldalú érvelés segíti azolyan szemlélet kialakítását, amely az új törvény értel-mezését és alkalmazását is irányítani fogja. Az új tör-vényt ugyanis nem lenne helyes a ma uralkodó szemlé-lettel értelmezni és alkalmazni.

A büntetõjogi kodifikációval foglalkozó frissen meg-jelent munkából (Dr. Berkes György: Felelõsség a cse-kély súlyú bûncselekményekért az új Btk. szerint, Bünte-tõjogi kodifikáció, 2002. 1. szám) két gondolatra reflek-tálnék. Dogmatikai elõkérdések belsõ cím alatt olvas-hatjuk a következõket: „A törvényi tényállásnak formá-lisan, mindenekelõtt a nyelvtani értelmezés szabályaiszerint megfelelõ magatartás típus, illetve konkrét cse-lekmény (kiemelés tõlem), azonban nem minden esetbensérti vagy veszélyezteti a büntetõjogi norma által védettjogi tárgyat. S ha nem, akkor nem tekinthetõ a büntetõ-jogi normába ütközõnek”.

Ezt megelõzõen pedig azt olvashatjuk: „A tényállás-szerû cselekmény általában jogellenes is, kivéve, ha atörvényben meghatározott (valamint a törvényben nemszereplõ, de a tudomány és a gyakorlat által elismertokok) a jogellenességet kizárják”.

Nézetem szerint a magatartás típust és a konkrét cse-lekményt a jogi tárgy védelme szempontjából eltérõenkell megítélni. A szerzõ szemlélete megfelel a hatályostörvény rendelkezésének, amely a társadalomra veszé-lyességet bûncselekmény-fogalmi elemként kezeli. Erreépül a kizáró körülmények jelenlegi dogmatikai felfo-gása, amely a társadalomra veszélyesség hiányát a konk-rét cselekménnyel összefüggésben vizsgálja. A jogalkal-mazás legfelsõ szintjén sem válik el a magatartás típus ésa konkrét cselekmény értékelése a hatályos Btk. alkal-mazásakor.

Továbbá a tényállásszerû cselekmény a szerzõ szerintáltalában jogellenes is, „kivéve, ha a törvényben meg-határozott” okok a jogellenességet kizárják. Eszerint te-hát a jogellenességnek csak a kizáró okok kizárását kife-jezõ funkciója van.

Ahhoz, hogy a címben írt két magatartás típust a mate-riális jogellenesség szempontjából modellezni lehessen,szükséges néhány elméleti megállapítást (itt indokolásnélkül) elõre bocsátani.

1. A jogállam fogalma

A jogállam jogfilozófiai fogalmát sok oldalról közelí-tették meg és sokféleképpen definiálták. A büntetõjogszempontjából a legfontosabb a jogállam materiális ésformális fogalmának megkülönböztetése. A formális fo-galom szerint minden államhatalmi aktusnak törvényenkell alapulnia. A formális fogalom a hatalom megnyilvá-nulásának külsõ formájához, a törvényhez kapcsolódik.

A történelem bebizonyította, hogy a politikai vezetés a par-lamenti hatalom megszerzésének segítségével diktatórikuselképzelését is érvényesíteni tudta. Ez a tény tette szüksé-gessé a jogállam formális fogalma mellett a materiális foga-lom kialakítását is. A jogállam materiális fogalma az igaz-ságosság gondolatával bõvült. Igazságosság alatt elsõd-legesen társadalmi igazságosságot kell érteni, amely egye-síti magában a jogállami gondolatot a szociális állameszméjével.

A jogállam mai felfogása magában foglalja a formális(a jogbiztonság) és a materiális (az igazságosság) elemétegyaránt. A jogállamban az állami hatalom megnyilvá-nulásai a törvényeken alapulnak és az igazságosság gon-dolatára épülnek. A jogbiztonság és az igazságosság ál-talában harmóniában van egymással.

2. A jogbiztonságés az objektív igazságosság

Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatottarra, hogy az Alkotmány a jogállamiságot a Köztársaságalapértékévé nyilvánította. A jogállamiság alapértékétaz Alaptörvény rendelkezései részletezik, de ugyanak-kor nem töltik ki teljes egészében annak tartalmát. Ezérta jogállam fogalmának értelmezése az Alkotmánybíró-ságnak is egyik fontos feladata. Az Alkotmánybíróság ajogállamiság alapértékét kitöltõ elveket – a jogszabá-lyok felülvizsgálata során – az Alkotmány valamely konk-rét rendelkezésével való összhang alapján vizsgálja. Ajogállamiság elve azonban, ezekhez a konkrét alkotmá-nyos szabályokhoz képest nem kisegítõ, másodlagos sza-bály, s nem pusztán deklaráció, hanem önálló alkotmány-jogi norma, aminek sérelme önmagában is megalapozzavalamely jogszabály alkotmányellenességét. Az Alkot-mánybíróság gyakorlatában a jogbiztonság szorosan ajogállamiság alkotmányjogi elvéhez kapcsolódik.

A jogbiztonság – az Alkotmánybíróság értelmezésé-ben – az államtól és elsõsorban a jogalkotótól azt várjael, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabá-lyai is világosak, egyértelmûek, hatásukat tekintve ki-számíthatóak és a norma címzettjei számára a büntetõ-jogban is elõre láthatóak legyenek. A nullum crimen sinelege és a nulla poena sine lege elvei a büntetõjogi legali-tás alkotmányos elvének részei, de nem egyedüli kritéri-umai a büntetõjogi felelõsségre vonás alkotmányossá-gának. A büntetõjog legalitásának alkotmányos elve azAlkotmánybíróság álláspontja szerint az is, hogy a bûn-cselekménnyé nyilvánításnak és büntetéssel fenyegetés-nek alkotmányos indokon kell alapulnia: szükségesnek,arányosnak és végsõ soron igénybevettnek kell lennie.

Ugyanakkor az 1459/B/1992. AB határozat szerintalkotmányossági szempontból nem kifogásolható, hogya pozitív jognak megfelelõen született büntetõ ítéletekmegsemmisítéséhez nem a belsõ alkotmányos értékren-det, hanem a nemzetközi jogot határozták meg kiinduló-pontként és a bûncselekmények kiválasztásához etalon-ként nem az Alkotmányt, hanem nemzetközi egyez-ményt, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyez-

Dr. Wiener A. Imre: egyetemi tanár ELTE Állam- és Jogtudomá-nyi Kar, Budapest


ségokmányát választották. Ebben a határozatban mármegjelenik két olyan gondolat, amely sem a jogbiztonsá-got, sem a belsõ büntetõjogot nem tekinti abszolút értékmé-rõnek.

A nyugati büntetõjogokban uralkodó nézet szerint azanyagi igazságosság (a német jogban Gerechtigkeit azangol jogban justice) éppúgy hozzátartozik a jogállami-sághoz, mint a jogbiztonság és az utóbbi nem élvez el-sõbbséget az elõbbivel szemben, ha a jogbiztonság és azigazságosság közötti ellentmondás elviselhetetlen len-ne. Az igazságosság az az erkölcsi eszme, amelynek el-érésére a jó védelmében és a rossz megbüntetésében ajog törekszik.

3. A szükségességi teszt

A bûncselekménnyé nyilvánítás szükségességét, ará-nyosságát és ultima ratio jellegét az Alkotmánybíróság abüntetõjogi legalitás alkotmányos elve keretébe sorol-ja. Valamennyi alkotmányos alapjog tekintetében fon-tos kérdés, hogy azokat lehet-e és milyen feltételekkelmegszorítani, korlátozni, kollíziójuk esetén milyen szem-pontok alapján kell a prioritást meghatározni. Az Alkot-mány 8. §-ában rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság elis-meri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapve-tõ jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az államelsõrendû kötelessége.

A magyar Alkotmány az „alapvetõ jogok” kifejezésthasználja azoknak a jogoknak a gyûjtõfogalmaként,amelyeket az Emberi Jogok Európai Egyezménye embe-ri illetve alapvetõ szabadságjogoknak nevez. Az Egyez-mény elismeri, hogy ezek korlátozása még a demokrati-kus államokban is elengedhetetlen az állam mûködésé-hez. Ezért a tagországokat bizonyos értékelési sávval(margin of appreciation) ruházza fel annak megítélésé-ben, hogy szükséges-e, és ha igen milyen mértékben ezenalapjogok korlátozása. Az Emberi Jogok Európai Bíró-sága az Egyezményben foglalt emberi jogok garantálásacéljából felülvizsgálhatja e korlátozást. Ennek során aBíróság az úgynevezett „necessity test”-et alkalmazvaellenõrzi a korlátozás szükségességét.

A büntetõjogi szankció alkalmazása szükségszerûenvalamilyen alapjog korlátozását jelenti. Ezért a büntetõ-jogi védelem kereteinek kialakítása mérlegelés eredmé-nyeként születik meg. A szükségességi teszt alkalmazá-sa során vizsgálni kell, hogy az alapjog korlátozása, te-hát a büntetõjogi szabályozás szükséges-e, arányos-e ésmegfelelõ-e a büntetési célok elérésére. Ennek kereté-ben a mérlegelést befolyásolja, hogy az adott cselekménybûncselekménnyé nyilvánításában létezik-e társadalmikonszenzus, a büntetõjogi felelõsség milyen kört érintés ki van ellene. Nemzetközi kitekintésben nézni kell,hogy létezik-e egyetemes felfogás és legalább a hasonlókultúr környezetben hasonlóan védik-e ezeket a társa-dalmi érdekeket. Vizsgálni kell a cselekmény morálistartalmát, amely például a szakmai gondatlanság kereté-ben eltérhet az átlagtól. Mérlegelni kell, hogy milyenkörben alkalmas a büntetõjogi büntetés céljának eléré-sére (például abortusz, alkohol-, drogfogyasztás). Végülszem elõtt kell tartani a büntetõjog ultima ratio jellegét.Utóbbi azt fejezi ki, hogy a büntetõjogi szankció a jog-rendszerben alkalmazható legsúlyosabb szankció, ezértha más jogág keretében is megvalósítható a kérdéses tár-sadalmi érték védelme, akkor azt ennek, az emberi jogo-kat kevésbé korlátozó másik jogágnak a keretében kellmegoldani.

Az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB határozatszerint az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásá-nak eszközéhez, ha másik alapvetõ jog és szabadság vé-delme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányosérték védelme más módon nem érhetõ el. Az alapjog kor-látozásának alkotmányosságához tehát önmagában nemelegendõ, hogy az másik alapjog vagy szabadság védel-me vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, ha-nem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság köve-telményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az en-nek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelõarányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozássorán köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébbeszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmá-nak korlátozása, ha az kényszerítõ ok nélkül, önkénye-sen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívántcélhoz képest aránytalan.

4. Formális jogellenesség

A nullum crimen sine lege elve a felelõsségtanban aformális jogellenesség fogalmaként jelenik meg. Csakaz olyan cselekmény elkövetése vonhat maga után bün-tetõjogi felelõsséget, amelyet a törvény az elkövetéseelõtt bûncselekménynek nyilvánított. A formális jogel-lenesség a jogbiztonságot szolgálja. Vonatkozik rá anullum crimen sine lege elvébõl levezetett visszahatóhatály tilalma és a határozott törvényalkotás követelmé-nye. A kontinentális jogokban ez az elv évszázadok ótaérvényesül. Az angol jogterületen a 20. század másodikfelétõl szintén a törvényt használják az újabb cselekmé-nyek bûncselekménnyé nyilvánítására. A hagyományosbûncselekmények továbbra is a common law alapjánbüntetendõk.

A nemzetközi jog – miként az Alkotmánybíróság az53/1993 (X. 13.) számú határozatában kifejtette – anullum crimen sine lege elvét a saját rendszerében érvé-nyesíti. Ebben a rendszerben a nemzetközi humanitáriusjogot súlyosan sértõ cselekményekkel kapcsolatban aszokásjog vagy a nemzetközi jog általános elvei is jog-forrásként jelennek meg.

A Nemzetközi Bíróságnak az 1986. június 27-én kelthatározata szólt az 1949. augusztus 2-i Genfi Egyezmé-nyek közös 3. Cikkérõl. Eszerint a közös 3. Cikkben írtkötelezettség a humanitárius jog általános elveibõl kö-vetkezik, s az Egyezmény csupán specifikus kifejezõdé-se ennek a kötelezettségnek. A közös 3. Cikk a nem nem-zetközi fegyveres konfliktusban is tiltja az ellenséges-kedésben részt nem vevõ személyek megölését. Az ilyenkörülmények között elkövetett emberölés miatti bünte-tõjogi felelõsség olyan nemzetközi szokásjogon nyug-szik, amely a jogforrási hierarchiában megelõzi a nem-zetközi szerzõdést és a belsõ jogot egyaránt.

A formális jogellenesség olyan absztrakció, amelyet afelelõsségtanban a tényállásszerûség fogalma részletez.A büntetõjogi dogmatika a tényállásszerûség fogalmá-ban tárgyalja azokat a feltételeket, amelyeket a törvény-alkotó a büntetõjogi felelõsségre vonáshoz elõír.

A formális jogellenesség fogalma nem ad választ a jog-alkotás miértjére, és nem alkalmas az igazságosság meg-valósítására. Ez utóbbi követelmény teljesítésére a bün-tetõjog a materiális jogellenesség fogalmát használja.


5. A materiális jogellenesség

Ami a jogfilozófiában az objektív igazságosság abszt-rakt fogalma, az a büntetõjog számára az arányos és ha-tékony jogtárgyvédelmet jelenti. A szükségességi tesztkövetelménye, hogy a büntetõjog úgy teljesítse a jogitárgyak hatékony védelmét, hogy a büntetõjogi szank-ció, mint az egyébként védett emberi jogok szükségsze-rû korlátozása arányban álljon a jogvédte érdekek sérel-mével. A büntetõjog a materiális jogellenesség fogalmáthasználja a védett jogtárgyak sérelmének kifejezésére ésezzel utal a jogalkotás miértjére. A jogalkalmazásban eza jogtárgyharmonikus vagy teleologikus értelmezésseljelenik meg. A jogalkalmazás nem állhat meg formálisjogellenesség megállapításánál. A büntetõjogi felelõs-ségre vonáshoz elengedhetetlen, hogy csak azokat a cse-lekményeket tartsa bûncselekményeknek, amelyek va-lamely jogtárgyat sértenek vagy veszélyeztetnek. Ez azegyik funkciója a materiális jogellenesség fogalmának.

A jogi tárgy fogalma közvetíti az állami akarattá emeltbüntetõpolitikát a büntetõ törvényhozás számára, s meg-felel a német (Rechtsgut) vagy az angol (protected legalinterest) jog terminológiájának. Jelenti azt a társadalmiértéket, érdeket, amelyet a büntetõjog védelemben ré-szesít, vagyis az ellene irányuló meghatározott támadá-sokat bûncselekménnyé nyilvánítja. A jogi tárgy mellettszinonimként használható a védelem tárgya, amelyetszoktak a norma védelmi céljával is helyettesíteni, samely elnevezés különösen a szakmai büntetõjogokbanjut jelentõséghez.

Hagyományosan védett jogi tárgyak az ember élete,testi épsége, személyiségi jogai (szabadsága, becsületestb.) és a tulajdonosi, vagyoni jogosultságok. Ezeket ajogi tárgyakat minden büntetõjog védelemben részesíti.A meghatározott jogtárgyak védelmét a jogellenes táma-dásokkal szemben a modern állam a jogállami garanci-ákkal kapcsolja össze.

A büntetõjogi védelem rendszerint az adott állam bel-sõ rendjére és mûködésének feltételeire terjed ki. Ezt avédelmi kört több évszázada olyan nemzetközi szerzõ-désekkel is bõvítik, amelyekben az állam kötelezettsé-geket vállal idegen jogtárgyak védelmére. Régóta ismertpéldául a külföldi pénz hamisításának büntetõjogi ül-dözése. Napjainkban az ENSZ és az EU büntetõpolitiká-jában megjelölt jogi tárgyakra is kiterjesztik a nemzetibüntetõjogi védelmet.

A jogi tárgyak amellett, hogy a büntetõjogi kodifikációalapját képezik, a megalkotott jogszabály értelmezése ésalkalmazása során is alapvetõ jelentõséghez jutnak. A te-leologikus jogértelmezés a norma védelmi céljának vizs-gálatát jelenti. A büntetõjogi felelõsségre vonás során pe-dig az elkövetett cselekményre kell a megfelelõ büntetõ-jogi rendelkezést kiválasztani a védett érdekeket figye-lembe véve.

A materiális jogellenesség fogalmának egyik funkci-ója tehát, hogy a jogi tárgy sérelmét vagy veszélyezteté-sét a büntetõjogi felelõsség elengedhetetlen elemévéteszi. Másik funkciója, hogy erre építi a bírói gyakorlatazokat a normákat, amelyek a törvényben felsorolt kizá-ró körülmények mellett a formális jogellenes cselekménymiatti felelõsségre vonást kizárják. Ezeket a dogmatikaa jogellenességet kizáró körülményeknek nevezi.

A materiális jogellenesség részét képezik a büntetõbí-róság által alkotott olyan normák is, amelyek a felelõs-séget kizárják bizonyos cselekménytípusokban. Ezekközül az utóbbi évtizedekben nagy jelentõséghez jutott

a véleménynyilvánítás szabadsága és a becsület védel-me konfliktusának feloldása. A kritika szabadságát évti-zedek óta a büntetõbírói gyakorlat hozta összhangba –felelõsséget kizáró norma alkotásának segítségével – abecsületsértés formális jogellenességével (tényállássze-rûségével). Amikor a kritika szabadságára hivatkozvabecsületsértést megvalósító cselekményeket nem bünte-tett, akkor ez a büntetlenség a materiális jogellenességhiányán alapult.

A véleménynyilvánítás szabadságának és a becsületvédelmének kollízióját a materiális jogellenességet ki-záró körülmények felhasználásával oldja fel a gyakor-lat. A tudományos, mûvészeti vagy a társadalmi tevé-kenység értékelése számos esetben nem dicsérõ, hanemnegatív, tehát bíráló. Ha valakirõl azt mondják, hogy nemdolgozik jól vagy nem ért valamihez, vagy azt mondják,hogy fércmûvet írt, festményre azt mondják, hogy má-zolmány, a színdarabot vagy a színészi játékot is lehetnem dicsérõ jelzõkkel illetni. A bírálat becsületcsorbítókijelentés lehet, amelyet a kialakult bírói gyakorlat akritikai tevékenységként a jogellenesség szintjén zár kia büntetõjogi felelõsség körébõl. Ezek a magatartásokannak ellenére, hogy a rágalmazás vagy becsületsértéstényállása alá lennének vonhatók, nem valósítanak megbûncselekményt.

A felelõsségre vonás pozitív feltételeit csak a bünte-tõtörvény tartalmazhatja, de a negatív feltételeket – te-hát hogy mikor nem valósul meg bûncselekmény a pozi-tív feltételek maradéktalan megvalósulása ellenére – atörvény mellett a bírói gyakorlat is szabályozza. Ezeketa szabályokat bíróalkotta jognak nevezzük. A kizáró kö-rülményeknek ez a szabályrendszere nem csak jogforrá-sát tekintve tér el a törvényben írt negatív körülmények-tõl. A törvény a kizáró körülmények között objektív ésszubjektív negatív feltételekrõl szól. A materiális jogel-lenességet kizáró normákban csak a cselekménytípust il-letõen végezhetõ el az értékelés. A személyre vonatkozószubjektív körülményeket ebben a körben nem lehet ér-tékelni. A felelõsség negatív szubjektív körülményeirõlcsak a törvény rendelkezik.

A törvényben nem szabályozott kizáró körülménye-ket didaktikai szempontok szerint a tankönyvek általá-ban három csoportba sorolják. Az elsõ csoportba a jogokgyakorlása és kötelességek teljesítése, a másik csoport-ba a sértett beleegyezése és az engedélyezés tartozik, aharmadik csoportot a kockázat alkotja. Materiális jogel-lenességet kizáró okok közül a legszélesebb körben hasz-nált kategória a jogok gyakorlása és a kötelességek tel-jesítése. Ennek magyarázatául az szolgál, hogy az Álta-lános Részben nincs nevesítve olyan kizáró körülmény,amely szerint, aki jogokat gyakorol vagy kötelessége-ket teljesít az nem büntethetõ. A törvény szerint a bûn-cselekmény-fogalomnak nem eleme a jogellenesség éscsak a miniszteri indokolás mondja, hogy ami nem jog-ellenes, az nem bûncselekmény.

A jogok gyakorlása és a kötelességek teljesítése kate-góriájába tartozik napjainkban a magzatelhajtásra vo-natkozó nem büntetõjogi rendelkezés. A magzatelhaj-tásra vonatkozó büntetõtörvényi rendelkezés szerint azis elköveti a magzatelhajtást, aki törvényi felhatalmazásalapján a kórházban a megfelelõ eljárás lefolytatása utánelhajtja vagy elhajtatja a magzatot. Korábban volt olyanrendelkezés a magzatelhajtás törvényi tényállásában,amely a törvényi felhatalmazás alapján végrehajtott mag-zatelhajtás büntethetõségét kizárta. Ilyen rendelkezésjelenleg nincs a Különös Részben.


A rágalmazás (és a becsületsértés) jogellenességét ob-jektív alapon zárják ki, ha a társadalmi értékelés a tényközlését vagy a véleménynyilvánítást fontosabbnak tart-ja, mint a sértett becsületének a védelmét. Erre volt tör-vényi példa az 1914. évi XLI. tc 17. §-ában foglalt ren-delkezés. Napjainkban pedig a bírói gyakorlat számoskörülménnyel kapcsolatban zárja ki a rágalmazás és be-csületsértés jogellenességét. Ezekben az esetekben a köz-lés vagy véleménynyilvánítás korlátja csupán a gyaláz-kodó kifejezés büntetése, mert az önmagában sértõ gya-lázkodó kifejezések használatát ilyenkor is büntetik.

A vallás gyakorlása során a pap korholhatja a híveitáltalában is, meg egyénileg is. Szemre hányja nekik azéletvezetést nem éppen dicsérõ jelzõkkel körítve. Külö-nösen a német bírói gyakorlat dolgozta ki azokat a felté-teleket, amelyek segítségével a formálisan becsületsértõkijelentéseket kizárja a bûncselekmény körébõl. A kriti-ka elhangozhat tanúvallomás formájában is. A tanú abíróságon az igazmondás kötelezettsége mellett nyilat-kozik az ügyben szereplõ személyekrõl nem mindig di-csérõ körülményeket mond. Ha attól kellene tartani atanúnak, hogy a perben tett kijelentései miatt vádat le-het ellene emelni, akkor a tanúzás intézménye nem mû-ködne.

Hasonló vonatkozik a hatóságokhoz vagy az újsághozküldött különféle beadványokra, a hatóság kérésére adottnyilatkozatokra, az ember munkájának, a szakmai elõme-netelének az értékelésére. A társadalmi tevékenység sokterületén a negatív értékítélet kifejezése szükséges. Ha ilyen-kor a büntetõ hatalmat érvényesítenénk, akkor nemcsak avéleménynyilvánítás szabadsága szenvedne sérelmet, ha-nem egy sor társadalmi intézmény sem tudna mûködni. Azemlítetteket a hatályos törvény egyáltalán nem szabályoz-za, s a miniszteri indokolás elintézi azzal ezt a kérdést, hogya jogellenesség általános szabályai úgyis kizárják az ezzelkapcsolatos felelõsséget. Ha az említett cselekménytípu-sokra nézve nincs tételes jogi rendelkezés, akkor a bíróigyakorlatnak kell normákat kialakítani.

Vannak nem pontosan tisztázott helyzetek is, mert vajonmelyik társadalmi érdek nagyobb, a gyanúsított személyi-ségi joga vagy az ún. információs érdek. Például ha valakiellen büntetõeljárást indítanak, akkor a sajtóban hogyanjelenhet meg az ezzel kapcsolatos információ. Itt figyelem-be kell venni a jogágak egymás közti kapcsolatait, hogyanszabályozzák a különféle jogágak ugyanezt a kérdést. Ha abecsület védelmét a kártérítési szankciókkal lehet biztosí-tani, akkor nem feltétlenül szükséges a büntetõjogi eszkö-zöket igénybe venni. Viszont, ha a kártérítési szankciókminimálisak a becsület védelmében, akkor a büntetõjogiszankciók igénybevételére kerülhet fokozottabban sor.

A személyi szabadság megsértésére vonatkozó külö-nös részi tényállás a hatályos törvényben nem tartalmazsemmi mást, csak a felelõsségre vonás pozitív feltételeit.Az 1961. évi Btk. tartalmazta, hogy „jogtalanul” meg-foszt fordulatot. Viszont a magántitok megsértése tény-állásában szerepel, hogy „alapos ok nélkül”. A törvény-alkotó tehát a kizáró körülményt esetenként látszólagpozitív feltételként fogalmazta meg. Azt már a büntetõ-jogi dogmatika magyarázza, hogy mit jelent tényállás-tanilag a „jogtalanul” kifejezés.

6. A büntetõjog dogmatikája

A büntetõjog dogmatikája alakítja ki a büntetõjogfogalmi- és intézményrendszerét, a törvénybõl kiindulóelméleti elemzõ és rendszerezõ feldolgozással. A dogma-

tika a büntetõjog anyagát a jogelvek alapján, a joglogi-ka módszerével dolgozza fel, azaz jogintézményekbe,fõszabályokba és kivételekbe sorolja.

A dogmatika tehát azokat a normákat foglalja rend-szerbe, amelyek kifejezésre jutnak

– a belsõ törvényekben,– a bíróalkotta jogban,– a nemzetközi jog által elfogadott emberi jogokban,– az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió bün-

tetõjogot érintõ ajánlásaiban,– a nemzetközi és a hazai bírói gyakorlatban kialakult

értelmezésben.Ennek a dogmatikai rendszernek a kiépítését döntõen

a jogalkalmazói, bírói gyakorlat végzi. A tudományosfejtegetések ugyan gyakorolhatnak hatást a jogalkalma-zásra és a jogértelmezésre, de a tudomány – sajnos néha– megengedi magának, hogy eltérjen a joglogikai mód-szer alkalmazásától és a dogmatika fogalmának legiti-máló és szabadságharcos szerepet tulajdonítson. Ezért abüntetõjog tudománya nem azonosítható a büntetõjogdogmatikájával, mert a tudományos nézetek sokféléklehetnek, de a joglogikai kötöttség a dogmatika elen-gedhetetlen eleme. Ha ez hiányzik, a jogbiztonság szen-ved sérelmet, s ezért van a dogmatikának döntõ szerepea felelõsségtan intézményi és fogalmi rendszerében.

A dogmatika rendszere a jogalkotót is köti, mert a tör-vényeket úgy kell megfogalmazni, hogy azok ne jelent-sék a bizonytalan törvényalkotás tilalmának megszegé-sét. A törvényalkotás kisebb következetlenségeit a rend-szertani értelmezéssel ki lehet küszöbölni, amely elin-tézhetõ a büntetõjogon belül.

Ha viszont a törvény olyan alapvetõ dogmatikai hibá-ban szenved, mint az 1993. évi XC. törvény, akkor an-nak hatályon kívül helyezésérõl az Alkotmánybíróság-nak kell gondoskodni, mint ezt tette a 36/1996. (IX. 4.)AB határozat. Ez a határozat az 1993. évi XC. törvényalkotmányellenességét állapította meg. A határozat in-dokolásából kiderül, hogy a törvény az objektív igazsá-gosság elvét nem sértette, amikor lehetõséget adott az„1956. októberi forradalom és szabadságharc során el-követett bûncselekmények” megbüntetésére, de olyantörvényszerkesztési hibában szenvedett, amely a jogbiz-tonság jogállami követelményét sértette.

Összefoglalva tehát, a büntetõjogi dogmatikát a jog-értelmezés alakítja, amelyre hatást gyakorolhat a bünte-tõjog tudománya is, de a tudományban kifejtetteket ajogalkotás vagy a jogalkalmazás gyakorlatának kell szen-tesíteni. A jogalkalmazás általános gyakorlatát az Alkot-mánybíróság élõ jognak tekinti. Ha ezt alkotmányelle-nesnek tartja, akkor a büntetõ jogszabályt helyezi hatá-lyon kívül. Meg kell tehát különböztetni a büntetõ jog-szabályt (a törvényt) a büntetõjogtól.

A büntetõjog a dogmatika által rendszerbe foglaltazoknak a normáknak az összessége, amelyek a büntetõ-jogi szankció alkalmazásának feltételeit rögzítik.

A büntetõjogi normák legnagyobb részét a büntetõjogszabályok (törvények) és azok értelmezésére vonat-kozó gyakorlat teszi ki. A nemzetközi jog szabályai abelsõ büntetõjog kereteit részben bõvítik az új felelõs-ségi formával, a nemzetközi jogon alapuló büntetõjogifelelõsséggel. Részben szûkítik, mert a belsõ jog szabá-lyait és azok értelmezését az emberi jogokra vonatkozóegyezményekkel, ajánlásokkal és a nemzetközi bírósá-gok gyakorlatával összhangba kell hozni.

A 20. század végének büntetõ jogtudománya a belsõjogforrások mellett a nemzetközi jog idevonatkozó téte-


les szabályait és a nemzetközi jog általános elveit egy-aránt a büntetõjog részének tekinti. Ezekben olyan nor-mákat fogalmaznak meg, amelyek az ENSZ, az EurópaTanács és az Európai Unió bíróságainak gyakorlatávalegyütt a büntetõjog részét képezik.

A büntetõjog fogalmának lényeges eleme, hogy a nor-mákat a joglogika alkalmazásával intézmény- és foga-lomrendszerbe foglalva tartalmazza. Ezzel lehet a bün-tetõjogot kiszámíthatóvá, ellentmondás mentessé, elõ-reláthatóvá, azaz követhetõvé tenni. Mindezek a jog-biztonság követelményét elégítik ki. Azt a garanciát je-lentik, hogy az állampolgár tudja, mikor cselekszik úgy,hogy büntetõjogi szankció alkalmazható lesz vele szem-ben. A dogmatikai rendszer sérelme a jogbiztonság sérel-mét jelenti.

7. A bírói jog

A felelõsséget kizáró körülményekkel kapcsolatban abírói gyakorlat által alkotott normák önálló jelentõség-hez jutnak. Ahogy a visszaható hatály tilalma csak azelkövetõ terhére szóló törvényre érvényes, ugyanúgy abírói jog tilalma szintén ezt a megszorító feltételt tartal-mazza (nullum crimen/nulla poena sine lege scripta).

Az elkövetõ javára számos olyan körülményt találunk abüntetõjogban, amelyet a törvény nem tartalmaz, de él abírói gyakorlatban. Garanciális jelentõsége annak van, hogya büntetõtörvény írja le azokat a feltételeket, kritériu-mokat, amelyekre a büntetõjogi felelõsséget alapítanilehet. Ezeket a büntetõjogi felelõsségre vonás pozitívfeltételeinek nevezzük, amelyeket meghatároz a Btk.Általános és Különös Része. Viszont nem minden olyanmagatartás – amely megfelel e pozitív feltételeknek –vezet büntetõjogi felelõsségre vonáshoz. A büntetõtör-vény leír olyan körülményeket, amelyek minden pozitívfeltétel fennállása esetén kizárják a büntetõjogi felelõs-séget, s ezeket a büntethetõséget kizáró körülményekáltalános fogalma alá vonja. A törvényben írt negatívfeltételek mellett a bírói gyakorlat is kialakított számosolyan körülményt, amelyek megléte esetén nem kerülsor büntetõjogi felelõsségre vonásra annak ellenére, hogya pozitív feltételek fennállnak.

A felelõsséget kizáró bírói jog normaalkotást jelent,tehát nem az egyedi esetre szóló jogértelmezés, hanem atipikus élethelyzet megítélésre vonatkozó norma. Ezt anormát ugyanúgy kell alkalmazni, mint a törvényben írtkizáró körülményt, amelynek alkalmazásával állapítjameg a jogalkalmazás a materiális jogellenesség hiányáta konkrét esetben.

A „magatartástípus”, illetve a „konkrét cselekmény”elbírálására tehát alapvetõen eltérõ szabályok vonatkoz-nak, ezért ezek nem kerülhetnek egy normába foglalva.Többek között ezért is kell a társadalomra veszélyességhiányára és csekély fokára vonatkozó hatályos szabá-lyokat kiiktatni a Btk. szövegébõl.

A materiális jogellenesség hiányában semmiféle szank-ció (megrovás, figyelmeztetés, elkobzás stb.) alkalmazá-sára nem kerülhet sor. Fordítva: csak a materiálisan jog-ellenes cselekmény lehet kisebb súlyú bûncselekmény,amelynek elbírálására külön szabályok vonatkozhatnak.

8. Anonim szülés, lobbyzás

Kérdés, hogy a családi állás megváltoztatása elneve-zésû bûncselekmény milyen jogilag védett érdeket sértõtámadásokkal szemben alkalmazható, a bûncselekmény

mögött milyen jogvédte érdek sérelmét lehet felismerni.A Csemegi Kódexben bûncselekmény volt a gyermekjáratlan helyre kitétele. Itt a gyermek élete, testi épségevolt a védett jogi tárgy, mert a járatlan helyre kitételveszélyeztette az életet. A másik tényállás azt rendeltebüntetni, aki a gyermeket járt helyre tette ki. Ez pedigazt jelentette, hogy a gyermeknek a kapcsolata az anyjá-val ismeretlenné válik, tehát aki gyereket járt helyre tet-te ki, ugyan az életét, a testi épségét nem veszélyeztette,de a természetes családi kapcsolatot a jogi rendezés szá-mára ismeretlenné változtatta.

A hatályos törvényben az elkövetési magatartás meg-egyezik a bûncselekmény elnevezésével és a példáló-dzó felsorolás a már meglévõ családi kapcsolat tényle-ges megváltoztatásának egyes eseteit nevesíti. Jogértel-mezési kérdés, hogy a megváltoztatás jelenti-e a családikapcsolat megteremtésének kötelességét is. A magzatel-hajtásra vonatkozó büntetõ tényállás az anyát – bizo-nyos feltételek meglététõl eltekintve – a gyermek meg-szülésére kényszeríti.

Kényszeríti-e azonban a büntetõjog az anyát arra is,hogy ha megszülte a gyermekét, akkor családjogi vi-szonyt is létesítsen vele? A választ a magzatelhajtáshozhasonlóan más jogág szabályaiból lehetne kiolvasni, haaz anonim szülésrõl külön jogszabály rendelkezne. Ad-dig azonban a bírói jogban kell eldönteni, hogy az ano-nim szülés materiálisan jogellenes cselekmény-e. Véle-ményem szerint nem, de ennek az álláspontnak az alátá-masztása részletesebb indokolást igényelne.

A lobbyzás merõben új társadalmi jelenség, amely atársadalmi-gazdasági rend változásával szorosan össze-függõ korszerû megítélést igényel. A lobbyzásról is ren-delkezhetne külön törvény, de ennek hiányában a cse-lekménytípus materiális jogellenességérõl a jogalkalma-zónak kell dönteni. A megengedõ más jogszabály létezé-sét felelõsséget kizáró külön jogszabálynak lehetne te-kinteni. Viszont a Btk.-t módosító 2001. évi CXXI. tör-vény – amely a korrupciós elõnyt a jogellenes jelzõvelruházta fel – már kifejezi a cselekmény materiális jogel-lenességét. E módosítás következtében a materiális jog-ellenesség a törvényi tényállás pozitív elemeként kerültmegfogalmazásra. A lobbyzás, mint elismert társadalmigyakorlat külön jogszabály hiányában is nélkülözi amateriális jogellenességet.

9. De lege ferenda javaslatok

Az új törvényben következetesen el kell választani amateriális jogellenesség hiányára és a csekély súlyú cse-lekmény elbírálására vonatkozó szabályozást. Az új tör-vénybe olyan rendelkezést kell felvenni, amely szerintnem büntetendõ az a cselekmény, amelyet más jogsza-bály avagy a bíróság által felelõsséget kizáró körülmény-ként elismert társadalmi szokás vagy szakmai gyakorlatelõír vagy megenged (megengedett cselekmény).

Ez a szabályozás helyettesítené a társadalomra veszé-lyesség hiányával kapcsolatos rendelkezéseket, de az-zal a lényeges és alapvetõ különbséggel, hogy nem akonkrét cselekmények súly szerinti értékelését kell en-nek keretében elvégezni. E szabály alkalmazásával azo-kat a negatív feltételeket vizsgálhatja a jogalkalmazó,amelyek megfelelnek a materiális jogellenességet kizá-ró és más jogszabályban részletezett körülményeknek,vagy azokat a társadalmi gyakorlat szentesíti. Ezek al-kalmazása során azt kell megállapítani, hogy létezik-eolyan jogszabály, avagy a bíróság által elismert társadal-


mi szokás vagy szakmai gyakorlat, amely az egyébkénttényállásszerû cselekmény materiális jogellenességétkizárja.

Az a jogszabály, amely megengedi vagy elõírja az adottcselekményt, külön értékeléstõl függetlenül alkalmazás-ra kerül, tehát a bírónak csak azt kell megállapítani, hogylétezik olyan jogszabály, amely az elõírást tartalmazzavagy az engedélyt megadja. A társadalmi szokásnál vagya szakmai gyakorlatnál viszont az is feltétel, hogy ezt abíróság kizáró körülményként ismeri-e el. Létezhet te-hát olyan társadalmi szokás vagy szakmai gyakorlat,amely nem képezi akadályát a büntetõjogi felelõsségmegállapításának, ha azt nem lehet „a bíróság által elis-mert”-nek tekinteni. Itt ugyanaz a normarendszer (sértettbeleegyezése, szülõi felügyelet stb.) fog érvényesülni,amely napjainkban is megszabja a törvényben nem sza-bályozott kizáró körülmények kereteit.

A megengedett cselekményre vonatkozó szabály acselekmény büntethetõségét zárja ki. Ezzel szemben acsekély súlyú bûncselekmény elbírálására vonatkozórendelkezés büntethetõséget megszüntetõ körülmény-ként kerülhetne szabályozásra a következõk szerint: A

cselekmény tárgyi súlyára és az elkövetõ személyi kö-rülményeire, különösen a jóvátételre törekvésére tekin-tettel vétség miatt a hatóság figyelmeztetést alkalmaz,ha a büntetési célok a büntetõeljárás folytatása nélkül iselérhetõk.

A figyelmeztetés alkalmazásához a csekély tárgyi súlymellett vizsgálni kell az elkövetõ hozzáállását az elkö-vetett cselekményhez. A jóvátételre törekvésnek formá-ja lehet az anyagi és erkölcsi kárpótlás, a bocsánatkérés,a sajnálkozás kifejezése, tehát minden olyan magatartás,amely az elkövetett vétség megbánására utal. Ez a felté-tel biztosítja, hogy ha az elkövetõ tagadja a felelõsségéta konkrét cselekménnyel kapcsolatban, akkor a figyel-meztetés alkalmazására ne kerülhessen sor.

Korábban a társadalomra veszélyesség csekély fokakeretében értékelt körülmények vizsgálatára a jóvátételszolgálhat. Azért nem a szankciók, hanem a büntethetõ-séget megszüntetõ okok között kellene elhelyezni, mertha a bíróság alkalmazza, akkor az intézmény úgy visel-kedik, mint például a kísérlettõl elállás. Az már perjogikérdés, hogy a nyomozó hatóság vagy az ügyész is al-kalmazhatja-e.


F e l h í v á s Lapunk elsõ számában már megjelent Dr. Wiener A. Imre egy rövid tanulmánya a büntetõ törvénykönyv

szerkezeti felépítése kérdéskörében, amely a melléktörvényekben történõ szabályozási koncepció mellettfoglalt állást. E lapszámunkban jelent meg – a Bizottság elõzõekben ismertetett ülésén is megvitatott –Dr. Kiss Zsigmond és Dr. Soós László tanulmánya, amely alapvetõen az egységes kódexben történõszabályozást támogatja.

A kérdéskör széleskörû érdeklõdésre igényt tartó jellege, valamint a sokrétû érvelésen alapuló,jelentõsen eltérõ szakmai véleményekre tekintettel e lap hasábjain általános szakmai vitára bocsátjuk az újbüntetõ törvény szerkezetének, illetõleg szabályozási koncepciójának kérdéskörét. A tárgykörben írott ésszerkesztõségünknek eljuttatott érdekesebb tanulmányokat – amellett, hogy azokat a Kodifikációs Bizottságtagjainak rendelkezésére bocsátjuk – igyekszünk lehetõségünkhöz mérten a következõ lapszámokbanmegjelentetni.

TÁJÉKOZTATÓA KODIFIKÁCIÓS BIZOTTSÁG ÜLÉSEIRÕL

BHÍREK

B

1. A Kodifikációs Bizottság a 2002. év május hó 10.napján az új Büntetõ Törvénykönyv szerkezetének kér-déskörét vitatta meg.

Az új törvény szerkezetével összefüggésben a Bizott-ság megvizsgálta a büntetõ anyagi jogi rendelkezésekegységes kódexben való szabályozásának, illetõleg amelléktörvényekben – az adott szakági rendelkezéstkövetõ, büntetõjogi tényállást és szankciót tartalmazóklauzula formájában – történõ szabályozás lehetõségétés elméleti kérdéseit.

2. Az új Büntetõ Törvénykönyv szerkezetével kap-csolatban a Bizottság tagjai egyhangúan a címek elha-gyása, és a kizárólag fejezeti felosztáson alapuló szerke-zet kialakítása mellett foglaltak állást. Szükségesnek tar-tották azonban a különbözõ védett jogtárgyaknak méginkább megfeleltethetõ, jóval részletesebb és tagoltabbfejezeti felosztás kialakítását.

3. Az egységes kódex vagy melléktörvényeken is ala-puló szabályozási koncepció elméleti kérdésének megvi-tatása során nem alakult ki egységes álláspont csak ab-ban, hogy a kérdésre a késõbbiek során a külföldi államokbüntetõjogi szabályozásának jogösszehasonlító elemzé-sét, valamint a nemzetközi és az Európai Unió követelmé-nyeinek áttekintését követõen kell visszatérni.

A többségi álláspont az egységes szabályozási kon-cepció körül alakult ki, nem zárva ki azonban az egyesjogcsoportok – elsõsorban a közösségi jogi normák, il-letõleg a nemzetközi kötelezettségvállaláson alapulóbüntetõjogi rendelkezések – szükség esetén melléktör-vényben történõ szabályozásának lehetõségét.

4. A melléktörvényi szabályozással, illetõleg a szakágitörvényekhez kapcsolódó diszpozíciókkal összefüggõkérdésként merült fel a kerettényállások problematikája.

A Bizottság álláspontja szerint a kerettényállásokatnem lehet mellõzni az új Btk.-ból sem, azonban a keret-tényállások esetében is fokozottan érvényesülnie kell a

jogállamiság alapját jelentõ nullum crimen sine legekövetelményének.

5. A Bizottságban élénk szakmai vita alakult ki az újbüntetõ anyagi jogi rendelkezések szabályozási koncep-ciója kapcsán, és éppen ennek hatására – mint arról azelõzõekben röviden beszámoltunk – nem alakult ki egy-séges és végleges álláspont, illetõleg nem született dön-tés a kéréskörben.

Az egységes kódexben történõ szabályozás mellettinem végleges és korántsem egyhangú elõzetes állásfog-lalás elsõdlegesen kodifikációs jogtechnikai jellegû ésa korábbi büntetõ jogalkotási hagyományokon alapult,racionális érvekkel alátámasztott, azonban nem tisztánelméleti alapokon nyugodott. A Bizottság valamennyitagja egyetértett azonban abban, hogy a kizárólagosanegyetlen büntetõ törvényre építõ szabályozási megol-dás sem tartható.

Az egységes kódexben való szabályozás melletti ér-vek a jogbiztonság, a jogállamiság, a megismerhetõségés az átláthatóság elveire, valamint az évtizedes szabá-lyozási hagyományokra épültek.

A melléktörvényi szabályozási megoldás mellett szin-tén a jogbiztonság elvét, a keretdiszpozíciók mellõzésé-nek lehetõségét, a nyugat európai országok – elsõsorbanosztrák és német – szabályozási rendszereit, valamint aszakmai szabályok megismerése mellett azok megszegé-séhez kapcsolódó bûncselekmények egyidejû megismer-hetõségének érvét hozták fel.

Köztes álláspontként megfogalmazásra került, hogy anemzetközi kötelezettségvállalásainkból adódó pönali-zációs igények általában külön törvényben kerülnénekmajd megjelenítésre, míg a magyar belsõ jogalkotásiigénybõl fakadó bûncselekményeket az egységes Btk.határozná meg.

Dr. Villányi Józseftanácsos

Igazságügyi Minisztérium


BTARTALOM

B

TANULMÁNYOK

HÍREKDr. Villányi József

TÁJÉKOZTATÓ A KODIFIKÁCIÓS BIZOTTSÁG ÜLÉSEIRÕL / 34

BBÜNTETÕJOGI KODIFIKÁCIÓ

BA szerkesztõbizottság elnöke: Dr. Györgyi Kálmán

A szerkesztõbizottság tagjai: Dr. Bárándy Péter, Dr. Belovics Ervin, Dr. Berkes György, Dr. Borai Ákos, Dr. Bócz Endre,Dr. Frech Ágnes, Dr. Lévay Miklós, Dr. Márki Zoltán, Dr. Soós László

Fõszerkesztõ: Dr. Nagy Ferenc – Szerkesztõ: Dr. Pázsit VeronikaKiadja a HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft. 1137 Budapest, Radnóti Miklós utca 2.

Telefon: 340-2304, 340-2305 • Fax: 349-7600 • E-mail: [email protected] • Internet: http://www.hvgorac.hu

Felelõs kiadó: a Kft. ügyvezetõje • Felelõs szerkesztõ: Dr. Fekete Réka • Mûszaki szerkesztõ: Harkai Éva

A Pannonhalmi Fõapátság alapítólevelén található Szent István kézjegynek borítódekorációként való felhasználása

a Pannonhalmi Fõapátság engedélyével történt.

Nyomás: Multiszolg Bt.Felelõs vezetõ: Kajtor Istvánné

HU ISSN 1587–5350

A szerkesztõség címe: 1137 Budapest, Radnóti Miklós utca 2. • Telefon: 340-2304, 340-2305 • Fax: 349-7600

Elõfizethetõ a HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft.-nél.

Elõfizetési díj egy évre: 4000 Ft + áfa • 1 szám ára: 1000 Ft + áfa • Megjelenik negyedévente.

Második évfolyam, 2002. 2. szám

Dr. Kiss Zsigmond – Dr. Soós LászlóAZ ÚJ BÜNTETÕ TÖRVÉNYKÖNYV EGYSÉGESSÉGÉNEK KÉRDÉSE / 3

Dr. Váradi ErikaALTERNATÍV SZANKCIÓK ÉS ELTERELÉSI LEHETÕSÉGEK AUSZTRIÁBAN / 9

Dr. Hans Valentin SchrollA BÍRÓSÁGON KÍVÜLI KIEGYEZÉS AUSZTRIÁBAN / 17

Dr. Wiener A. ImreLOBBYZÁS,

ANONIM SZÜLÉS – MATERIÁLIS JOGELLENESSÉG / 28