BALLAGÓ VERSEK

1. Az óvodán végigmegyek

2. Birkaiskola (Weöres Sándor)

3. Búcsú az óvodától

4. Búcsú az óvodától(Csanádi Imre)

5. Búcsú az óvodától(Donászi Magda)

6. Búcsú(Donászi Magda)

7. Búcsúzás

8. Búcsúznak a középsősök(Donászi Magda)

9. Búcsúzunk tőletek(Donászi Magda)

10.Csacsi(Szalai Borbála)

11.Csiling-giling, irka, tábla

12.Elsős leszek(Donkó László)

13.Fontos dolgok(Kovács Barbara)

14.Három egész napon át

15.Hatévesek lettünk(Alan Alexander Milne)

16.Hívogat az iskola

17.Hogy is volt…

18.Hová, hová, kis királyné…

19.Kérelem

20.Ketten megyünk(Székely Dezső)

21.Kicsik búcsúja…

(Kovács Barbara)

22.Kicsik búcsúja(Iványi Mária)

23.Középsősök búcsúja(Kovács Barbara)

24.Laboda

25.Leszakadt a gombom

26.Mezei csokor

27.Mit akar a ceruza?(Létay Lajos)

28.Nagycsoportosok…(Iványi Mária)

29.Nemsokára itt az ősz

30.Ovisok búcsúja(Takács Klára)

31.Óvodának három éve

32.Óvodások búcsúzása

33.Óvodától iskoláig(Donászi Magda)

34.Reggel rám köszönt

35.Sehallselát Dömötör(Weöres Sándor)

36.Szeptember

37.Szól a csengő(Tasnády Varga Éva)

38.Tik - tak

39.Utolérem a bátyámat(Szalai Borbála)

40.Útravaló

41.Válás az óvodától(Bihari Klára)

Az óvodán végigmegyek én

Az óvodán végigmegyek én,A kezembe kendőt veszek én,A kendővel vígan intek én,Elbúcsúzom nyár végén.

Az iskolán végigmegyek én,A kezembe könyvet veszek én,Az osztályban első leszek én,Meglátjátok év végén!

1. Birkaiskola(Weöres Sándor)

Egyszer volt egy nagy csoda,neve: birka-iskola.Ki nem szólt, csak bégetett,az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,még jutalmat is kapott,így hát egy se ment oda,meg is szűnt az iskola.

2. Búcsú az óvodától

Kicsi szívünk fáj,mikor az óvodától búcsúzunk.Jól tudjuk, a lelkednek isnagy fájdalmat okozunk.

Óvtál minket, védtél minketesztendőkön keresztül,de látod, a kismadár isminden ágról elrepül.

Szeretünk, de bennünket márújabb zöld ág hívogat,az iskola kapujánálminket mindig csalogat.

Most búcsúzik a kismadár,szárnya viszi, tovaszáll,de az első kedves ághozgondolatban visszajár.

3. Búcsú az óvodától (Csanádi Imre)

Hej óvoda, óvó nénik, -nem maradok tovább én itt!Itt mi soká nem maradunk:vár az iskolai padunk!

Vége szakadt a szép nyárnak,iskolában könyvek várnak!Betűk hívnak útra kelni,a világot megismerni.

A nagy idő elérkezett:búcsúznak a hatévesek,Búcsúznak az óvodától,mint fészkétől fecsketábor.

Köszönjük a gondviselést,gondviselést, felnevelést.Elindulunk, nem időzünk,de fészkünkre visszanézünk.

4. Búcsú az óvodától(Donászi Magda)

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,Hívogat az iskola:Csingi — lingi! Gyertek, gyertek!Szól a csengő szép szava.

Megyünk ím már, hogyne mennénk,Kedvesek ám a betűk.De most azért óvodásként,Mégis könnyes a szemünk.

De jó is volt ide járni!Mennyi öröm várt itt ránk!Sok — sok mese, nóta, játék,Napsugaras szép világ.

Itt játszottunk télen, nyáron.Nőttem, s velem nőtt a szék,A baba, a labda, autó,Tanultam verset, mesét.

Hej, de jó volt ide járniÚgy — e bizony gyerekek?Óvó néni, akárcsak azÉdesanyánk, szeretett.

A csengőig ágaskodtam....Most elérem könnyedén,S a kicsiknek most én mondom.Te is megnősz, kisöcsém.

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,Hívogat az iskola,

De téged, szép óvodánk,Nem felejtünk el soha.

5. Búcsú (Donászi Magda)

Búcsúzzunk jókedvvel! Búcsúzzunk vidáman!Egyszer találkozunkMajd az iskolában.

Addig arra kéremAz új nagycsoportot:Mackóra, babáraViseljenek gondot.

Vízipálmánk szomjas,Nagyon sokat iszik.A kaktusz keveset,Kövirózsánk kicsit.

Vigyázzatok könyvre,Kisszékre, kiságyra!Kedves új nagycsoport!A viszontlátásra!

6. Búcsúzás

Óvodánktól búcsúzunk, Iskolába indulunk,Nagycsoportos óvodás,Hív a munka, tanulás.

Vége szakad a szép nyárnak,Iskolában könyvek várnak.Betűk hívnak útra kelni,A világot megismerni.

Füzet, könyv és ceruza,Bújjatok a táskába!Induljunk el dalolva,Vár minket az iskola.

7. Búcsúznak a középsősök(Donászi Magda)

Hatesztendős fiúk,hatesztendős lányok!Búcsúzásul én isminden jót kívánok.

Búgócsiga helyettgolyós töltőtollat,azzal induljatokiskolába holnap.

8. Búcsúzunk tőletek(Donászi Magda)

Búcsúzunk tőletek, Most egy kis időre,Rövid kis időre, Kerek esztendőre.

Kerek egy év múlva Iskolások leszünk,Kedves óvodánktól Mi is búcsút veszünk.

Ne görbüljön szája Senkinek sírásra.Búcsúzzunk vidáman: A viszontlátásra!

9. Csacsi (Szalai Borbála)

Nőtt a csacsi, növekedett,nagy csacsivá cseperedett.Azt mondta az anyukája:”Beiratlak iskolába!Tanulj fiam, okosodjál,lusta szamár ne maradjál!”- Így került az első b’-be,csacsi család csemetéje.Vettek neki könyvet, irkát,kalamárist, tollat, tintát.Táskát is, egy szép nagyot,abba mindent berakott.

Reggelenként útnak eredt,a nagyfülű csacsigyerek.Sietett, hogy idejébenott legyen az első b’-ben.Gondtalanul nyargalászvament mindig az iskolába.Hátán vitte tudományát,a hatalmas teli táskát…Mert a csacsi úgy gondolta,a tudományt abban hordja.

Teltek, múltak napok, hetek,a sok kicsi elsős gyerekaz abc-t megtanulta,már az egyszer-egyet fújta.A csacsi meg minden estea könyvét feje alá tette!Azt hitte, a tudományaígy vándorol buksijába.Tanulni biz’ nem volt kedve,sose tudta, mi a lecke!Ült, csak ült a szamárpadban,kalimpált a füle nagyban…

Csacsi család fiacskájaaz első b’-t ötször járta.Tudomány rá így sem ragadt,bizony, jó nagy szamár maradt!

10. Csiling-giling, irka, tábla

Csiling-giling, irka, táblaFiúk, lányok, iskolába!Csiling-giling, ébredjetek!Iskolába siessetek!Csiling-giling, irka, tábla,Gyertek, gyertek iskolába!

11. Elsős leszek (Donkó László)

Kopogtat a vadgesztenye,Vége van a nyárnak.Anyu mondja: Ideje, hogyAz isibe járjak!Kinőttem az ovit, igaz,Nagy legényke lettem,S a csengettyűs iskolábaMegyek szeptemberben.Elsős leszek, vár az osztály,Számológép, tábla,Eszes Péter, János vitézHív az iskolába.Aranyos tanító néniKézen fog, ne féljek,Esztendőre a sulibaVárlak én is téged!

12. Fontos dolgok (Kovács Barbara)

Mindenféle fontos dolgok jutnak az eszembe,hogy például az iskolábanvan-e medence?Szünetben szabad-e felmászni a fára,és van-e gesztenyefa, beállni alája,ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,vagy lesz mindenkinélaz udvaron esernyő?Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,aki majd segít a cipőmet bekötni?A tanító néni szeret majd engem?Ha jól tudom a leckét,megpuszilgat engem?Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?És az anyukám is eljöhet majd velünk?A tanító néni az ölébe ültet?Ha nem tudok valamit,nagyon megbüntet?És ott is lesz szülinap,meg gyermeknapi móka?Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?Mi vár rám az iskolában,

úgy szeretném tudni,legjobb volna mégis mindig itt maradni!

13. Három egész napon át

Három egész napon átBújtam erdő vadonát,Gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam.Három egész napon átFaragtam egy furulyát,Vadrózsából tündérsípot csináltam.

Búcsúzóul szaporánMegfújom a furulyám,Elmegyek én árkon-bokron,sövényen.Árkon át és bokron átElhagyom az óvodát,Tanulok az iskolában serényen.

14. Hatévesek lettünk(Alan Alexander Milne)

Egyesztendős voltam,épp hogy elindultam.Aztán kettő lettem,épp megszülettem.Három évet éltem.Én voltam? Nem értem,Négyesztendős múltam,S nem volt semmi múltam.Évem száma öt lett,Nem volt bennem ötlet.De most hatéves vagyok ésOkos vagyok nagyon — nagyon.Így azt hiszem, ezt a kort mársoha — soha el nem hagyom.

15. Hívogat az iskola

Hívogat az iskolaKapuját kitárjaKispajtásom gyere hát,Menjünk iskolába.

Jó barátunk lesz a könyvÉs a falitáblaKispajtásom gyere hát,Menjünk iskolába

Számolunk és olvasunkVidám nóta járjaKispajtásom, gyere hátMenjünk iskolába.

16. Hogy is volt…

Édesanya kézen fogottS így kísért az óvodába.Ámulattal léptem beA játékok birodalmába.

- De jó lesz a gyerekekkelCsupa móka, kacagás!Büszkén nézett rám a mama:-A gyermekem óvodás!

- Bizony jó lesz – mondogattamhőscincérként bátran.Ám amikor megérkeztünk,Csak szepegve álltam.

Aztán csak azt vettem észre,Óvodáskor három éve,Az első nap félénksége …Emlék lett belőle.

Oviba már magam megyekVigasztalom a kicsiket.- Ne szipogjál kiskoma,remek hely az óvoda.

17. Hová, hová, kis királyné lánya?

- Hová, hová, kis királyné lánya?- Szőrt szedegetni, szitát kötögetni.- Minek az a szita?- Lisztet szűrögetni.- Minek az a liszt?- Friss kenyeret sütni.- Minek az a kenyér?- Gyerekeknek adni.- Minek az a gyerek?- Iskolába járni.- Minek az az iskola?- Hogy ne legyen ostoba.

18. Kérelem

Amikor a kisiskoláselindul az útján,megkérjük, hogy mosolyogjonmindenki az utcán.Jobbra, balra, ha tekinget,nevessenek rája,had mehessen jókedvűenő az iskolába!

19. Ketten megyünk

Mentem kelő nappal szemben,mesebeli kislegény,A dér korai gyöngyszemeiszikráztak a kert gyepén.Mentem a vasútállomásra,vár a vonat, az iskola,Még nem tudtam: e vándorútnakvége nem lesz talán soha.A dombtetőről visszanéztem.- A szél kifújta ingemet -s láttam: anyám a kapuban áll,s kendőjével integet.Az évek jönnek, elsuhannak,hó hull, nap süt, zúg a szél,örökké lobog az a kendő,s ketten megyünk, anyám kísér.

20. Kicsik búcsúja a nagyoktól(Kovács Barbara)

Ballagnak a nagyok, Vajon hová mennek?Miért hagynak itt minket,meg ezt a szép kertet?

Kinőtték az óvodát? Unják a meséket?Miért szól nekik sok versés búcsúzó ének?

Iskolába mennek betűket tanulni,Sok tudománytól fognak okosodni.

És, ha majd eljönnek látogatni minket,Ők olvasnak nekünk csodaszép meséket.

Kívánjunk hát nekik szerencsés tanulást,Most pedig vidám búcsúzást, ballagást.

21. Kicsik búcsúja(Iványi Mária)

Búcsúzik a kiscsoport is,Nagyfiúk és lányok!Játék közben mese közbenGondolunk majd rátok.

Ti se felejtsétek sohaRégi óvodátok!

S kukkantsatok be-be néhaMikor erre jártok!

Kedves vendég lesz itt mindig,Peti, Palkó, Márta.Addig is tanuljatok jól!A viszont látásra!

22. Középsősök búcsúja a nagyoktól(Kovács Barbara)

Igaz, hogy a labdát tőlünksokszor elvettétek,Mégis sajnáljuk,hogy innen majd elmentek.

Igaz, hogy a csúszdárólsokszor elzavartatok,Mégis jó voltjátszani veletek, ti nagyok.

Igaz, hogy a kisházatmindig elfoglaltátok,Mégis ti voltatok,a legjobb barátok.

Igaz, hogy a körbesose engedtetek,Mégis nagyon jó voltjátszani veletek.

Igaz, hogy a hajónkonsokszor ti voltatok,De mókuskerekezniminket is hagytatok.

Ezért most kívánjuknektek kedves nagyok,Hogy az iskolábanlegyen jó dolgotok.

23. Laboda

Nincs messze a Tanoda,indul oda Laboda,Siess, siess Laboda,lábad ide, amoda!

Messze volt a Tanoda,el is késett Laboda,Fagylaltba vájt a foga,nem ért időben oda!

Zengett a nagy Tanoda,bizony bömbölt Laboda.Ne késs többé,Laboda,lábad ide, amoda!

24. Leszakadt a gombom

Leszakadt a gombom,Jaj, de sok a gondom.Egykettőre, jövőreMár a táskát hordom.

Felvarrom a gombom,Elmúlik a gondomElsős leszek jövőreErre lesz csak gondom.

25. Mezei csokor

Tarka mező virágai,lilák, sárgák, kékek,hadd kötök most belőletekbúcsúcsokrot, szépet.

Búzavirág, pipacs, láncfűmarad még a réten,búcsúzom az óvodától,hadd búcsúzzam szépen.

26. Mit akar a ceruza?(Létay Lajos)

Az asztalon új ceruzameghegyezve szépenlássuk vajon hogyan ír,hogyan áll a kézben?

Megmarkolja Palika,nekiesik Péter,de lám csak, a ceruzabotorkál, szökdécsel.

Erre húznák – arra megy,csúszkál jobbra – balra,írkapapírról leléps karcol az asztalra.

Mit akar e ceruza?Vesszőt, cukrot vár-e?Miért nem ír betűket,mint a Marikáé?

Nem tud – mondja Palkó,még újra kipróbálja.Nem baj, ő is jön velünkősszel iskolába.

27. Nagycsoportosok búcsúztatása(Iványi Mária)

Nem jöttök már óvodába,Iskolások lesztek,játék helyett számokkal éskönyvvel ismerkedtek.

Megtanultok betűt írni,pocakos b-t, ó-t, á-t,rajzoltok szép színes képet,s hangjegyekből kottát.

Azért mi sem búslakodunk,itt a mackó, s labda.Jövőre meg találkozunkaz iskolapadban.

28. Nemsokára itt az ősz

Nemsokára itt az ősz,Barna levél kergetőz.Utcahosszat nagy a lárma,Pajtik mennek iskolába.

Nem baj, hogy elmúlt a nyár,Minket az iskola vár.Új pad, új könyv, irka, táska,Jóbarát lesz nemsokára.

29. Ovisok búcsúja(Takács Klára)

Látjátok, én hogy megnőttem,Iskolás lesz már belőlem!Tanulom majd az abc-t,Betűt írok és olvasok,Tudni fogom, milyen azHogy öt meg öt az tíz!Azért gondolok majd rátok,Milyen jó is tinektek,Csak játszatok, csak nevettek,S jegyre sose feleltek!Jövőre, ha ti is jöttök,Ne féljetek segítek,Megmutatom, hol a mosdó,Tornaterem, tanári,S az udvaron, meglátjátok,Jókat fogunk mókázni!

30. Óvodának három éve

Óvodának három éve,vidám napok szép emléke,elbúcsúzom tőled,itt hagylak ma végleg.

Vár már az iskola,benne a sok új csoda:betűvarázs, számországkitárul a nagyvilág.

Ám a sok vidám napotmit az óvodám adott,elfeledni nem fogom,ezt már biztosan tudom.

31. Óvodások búcsúzása

Erdők – mezők dalos madárkájaRepülj a mi kedves óvodánkra.Kicsik voltunk mikor idejöttünk,Három évet tarisznyámba tettünk.

A három év sok – sok vidám napjaKísér minket el az iskolába.Szálljon érte boldogság és békeÓvónénik szerető szívére.

32. Óvodától iskoláig(Donászi Magda)

Egyszer régen édesanyámmegfogta a kezemet,kicsit féltem, amikoraz óvodába vezetett.

Csodálkoztam: mennyi játék,mennyi asztal, mennyi szék,gyorsan múlt a legelső nap,gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el. Négyszer láttukaz óvoda ablakán,hogy zöld lombok integetnek,vagy száraz ág van a fán.

Hanem közben úgy megnőttünk,hogy az ágyunk kicsi már.Mesesarok helyett holnapaz iskola padja vár!

33. Reggel rám köszönt

Reggel rám köszönt a fecske:„Hova mész, te gyerekecske?”Mondom neki: „Hallod, fecske,Nem vagyok már gyerekecske,Fejszém vágtam kemény fába,Sietek az iskolába.Iskolás lesz majd belőlem,Sokat tanulhatsz majd tőlem!

34. Sehallselát Dömötör(Weöres Sándor)

Sehallselát Dömötörbuta volt, mint hat ökör,mert ez a Sehallselátkerülte az iskolát.

Azt gondolta, hogy a péka pékhálót szövi rég,és kemencét fűt a pók,ottan sülnek a cipók.

Azt hitte, hogy szűcs az ács,zabszalmát sző a takács,sziklát aszal a szakács,libát patkol a kovács.

Míg más olvasott meg irt,ő csak ordítani bírt,megette a könyvlapot,s utána tintát ivott.

Csak azt mondom: Dömötörbuta volt, mint hat ökör,mert ez a Sehallselátkerülte az iskolát.

35. Szeptember

Szeptember, szeptembersok – sok apró kis emberindul első nagy útjára,édesanyja bánatára.

Segítsd őket szeptember!Sok – sok apró kis ember

meg ne fázzon, meg ne ázzon,iskolába eltaláljon.

36. Szól a csengő(Tasnády Varga Éva)

Szól a csengő, tiszta hangon,Gyertek, gyertek, gyerekek!Vár a pad, és vár a tábla,táskát tartson kezetek!

Szép a táska, bőre sárga,benne a sok könyv, füzet,sarokban a cserépkályha,télen ad majd jó tüzet.

Szól a csengő, gyertek, gyertek!Jöjjetek kicsik, nagyok!Iskolánknak kapujából,még egy nagyot kongatok.

37. Tik – takTikk – takk, tikk – takk, az óra hív,tikk – takk, tikk – takk, dobog a szív!Takk – takk, tikk – takk a kis Janimég a kávéját sem issza ki.- A toll, a ceruzamegvan-e anyuka?- A táska vár, a táska kész,indulhatunk már kis vitéz.Ezt anya mondja s mosolyog,s mosolyognak a házsorok,az utca és az utcakő,s Jani lábán az új cipő!És mosolyog az iskolaJanira fénylik mosolya.Ablakszeme oly ragyogóS hívogat, mint a nyári tó!

38. Utolérem a bátyámat(Szalai Borbála)

Mi tagadás, irigyeltemHogy a bátyám iskolás,Hogy őneki gyerekjátékAz írás, az olvasás.Csodáltam, hogy milyen szépenFormálja a betűket,S hiába van sok belőlük,Ismeri a nevüket.Úgy megy neki az olvasás,Akárcsak a vízfolyásHej — gondoltam —Mikor lesz márBelőlem is iskolás!

S most, amikor beírattakIskolába az idén,Megfogadtam: a bátyámatUtolérem, bizony én!

39. Útravaló

A fukarnak a világ:

Marék mogyoró.

A szegénynek a világ:

Énekesrigó

Inkább hidd azt: a világ

énekesrigó,

minthogy azt lásd:

marék mogyoró

40. Válás az óvodától(Bihari Klára)

Most látom csak, milyen szép itt,Színes képek hófalon.Virág tarka cserepekben,Játék földön, asztalon.

Itt játszottam három évig,Nőttem, s velem nőtt a szék,A baba, a labda, az autó,Tanultam verset, mesét.

A csengőig ágaskodtam,Most elérem könnyedén,S a kicsiknek most én mondom,Te is megnősz kisöcsém!

Holnap már nem csengetek be,Nem játszom az udvaron,De három év örömével,Megyek tovább utamon.

Veress Miklós: Vasárnapi utazás

Sárgarépa ez a busz, csont a vezetője. Petrezselyem – kalauz kiabál belőle: Karfiol Karcsi, Karalábé Klári! Leves – város, végállomás, tessék már kiszállni!

Kovács Barbara: Hacuka - pacuka

Hacuka, pacuka, Minek ez a sok ruha? Mire mindet fölveszem, szép kövérre növekszem. Olyan leszek, mint egy medve, aki ki van kerekedve!

Kovács Barbara: Hógolyó mondóka

Amikor a hóba nyúlok, mindig egy új golyót gyúrok. Túl sok golyót gyúrtam, lefagy már az ujjam. Mégis gyúrom rakásra, készülök a csatára.

Kovács Barbara: Balambér

Ez a manó Balambér, nézd, a füle meddig ér! A füle pont földig ér, ő egy füles Balambér!

Kovács Barbara: Hol a zsebem?

Akármerre keresgetem, nem találom meg a zsebem! Itt volt elől a nadrágon, most meg sehol nem találom. Megvan, megvan! Látom, látom: fordítva van a nadrágom!

Sarkady Sándor: Birka, barka

Birka, barka, berkenye, eljött húsvét reggele: rózsavizet Erzsóknak, piros tojást Ferkónak.

Kormos István: Szaladós vers

- Honnan szaladsz, nyulacska? - Mezőről. - Mért szaladsz a mezőről? - Kergetnek. - Kik kergetnek, nyulacska? - Vadászok. - Ugyan mivel kergetnek? - Puskával. - Mit akarnak tetőled? - Meglőni. - Hová szaladsz előlük? - Erdőbe. - Mit csinálsz az erdőben? - Elbújok. - Szaladj gyorsan, nyulacska. - Szaladok. Itt ugyan nem maradok.

Csukás István: Felelgető

- Fáról szedtem meggyet. - Adj belőle egyet.

- Sánta varjút láttam. - Én is arra jártam. - Megkérdeztem: merre jár? - Annyit mondott csak, hogy kár! - Kérdtem: ad-e meggyet? - Azt mondta, hogy szedjek!

Tipp, topp, tipp, topp, ki jön a nagy hóban? Kipp, kopp, kipp, kopp, ki van az ajtóban? Itt van már a nagyszakállú Télapó csupa hó, csupa hó, puttonyában dió, mogyoró.

Karácsonyi csengő vagyok csilingelek az ágon,örüljetek, megérkezett Télországból karácsony.

Tekeredik a kígyó, Tekereg a fára, Addig, addig tekeredik, Leesik a sárba.

Lepke, lepke, szállj le a kezemre! Mézem is van, cukrom is, válogathatsz benne!

Gyí, paci, paripa, nem messze van Kanizsa, odaérünk délre, libapecsenyére!

Fű, fű, fű, szép zöld fű, te vagy az a nagy fülű!

Nyuszi, nyuszi, nyulacskám, ne félj tőlem, nincs puskám! Van énnékem egyebem: friss káposzta levelem!

Sárga rózsa, vadvirág, állj ki gyorsan, hóvirág!

Erre kakas, erre tyúk, Erre van a gyalogút! Taréja, haréja, Ugorj a fazékba, zsupsz!

Cicuska, macuska, Mit főztél, Katuska? Kevertem babocskát, Sütöttem pampuskát, Ide raktam, oda raktam, Utoljára jól bekaptam!

Kitapodott a medve, De csak nem lett jó kedve. Kifordult, megfordult, Visszalépett, megmordult.

Ha-ha-ha, havazik, He-he-he, hetekig, Hu-hu-hu, hull a hó, Hi-hi-hi, jaj, de jó!

Kukurikú Kelemen, Mit leltél a szemeten? Egy rézgarast, kikeri, Aki kéri, jöjjön ki!

Esik eső, csepereg, Sárga levél lepereg. Esik eső, hujjujujj, Hozzá még a szél is fúj! Csirr, csurr, csepegő, Esik, esik az eső.

Fúj szél, meleg szél, Jön a tavasz, megy a tél.

Disznó farka, füle, orra, Jöjjenek a disznótorra! Lesz ott enni, innivaló, ….. a hívogató!

Tirim, terem, tepertő, Majd kizöldül a mező!

Süss fel nap, Fényes nap, Zárd be a hideget, Ereszd ki a meleget!

Töröm, töröm a mákot,

Sütök neked kalácsot, Ica tolla, motolla, Neked adom …..

Egyél libám, egyél már, Nézd a napot, lement már, Éjféltájban, nyolc órára, Esti harangszóra, hipp, hopp, hopp!

Borsót főztem, jól megsóztam, Meg is paprikáztam, Ábele, bábele, fuss!

Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni, Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni, Tekeredik a rétes, kígyó akar lenni, Tekeredik a rétes, kígyó akar lenni.

Fehér liliomszál, ugorj a Dunába, Támaszd meg oldalad egy arany pálcába, Meg is mosakodjál, meg is fésülködjél, Valakinek kötényébe meg is törülközzél!

Lassan jár a csiga- biga, Táskájában eleség, Várja otthon lánya, fia, Csiga- biga feleség.

Csepp, csepp, csepereg, Villan csattan, megered, Záporfüggöny, zuhatag, Esik eső, süt a nap.

Mély kútba tekintek, Arany szálat szakítok, Benne látom testvérkémet, Bíborba, bársonyba, Gyöngyös koszorúba. - Kútba estem! - Ki húzzon ki? - ….. - Hány méterről? - …….

Koszorú, koszorú, Mért vagy olyan szomorú? Azért vagyok szomorú, Mert a nevem koszorú. - Kipp, kopp, kopogok, találd ki, hogy ki vagyok! - …….

Ilyen cica mellett aludni is lehet, Ugorj cica, indulj már, A sok egér téged vár!

Hej, a sályi piacon, piacon, almát árul egy asszony, egy asszony. Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony, hatot ad egy garason, garason.

- Hogy az alma? - …… garas!

- Ki vesz meg ?

- ……… ( gyerek neve )

Hosszú szárú galuska az ajtóig, meg vissza, add vissza a gyűrűmet, mert ha vissza nem adod, a hajadba ragadok! Fehér havas utakon lassan lépeget. Meg- megzörren ablakom, vajon ki lehet? Télapó, Télapó, siess jobban hát, minden kicsi óvodás nagy örömmel vár.

Nótás Mikulás, flótás, pikulás, jön a sok jóval, hegedűszóval. Csellón muzsikál, csízmám tele már, mosolyog, hallgat, haza úgy ballag. Mosolyog, hallgat, haza úgy ballag.

A kis Jézus aranyalma, boldogságos szűz az anyja. Két kezével ápolja, lábaival ringatja.

Ó, te dudás, mit szundikálsz? Fényes az ég, nem kell lámpás. Verjed, verjed, citerád, zengj Jézusnak szép nótát!

Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján, örüljetek, örvendjetek, a kis jézus megszületett.

Kirje, kirje, kisdedecske, betlehemi hercegecske, ki mi értünk sok jót tettél, a pokoltól megmentettél.

Legelgetett a bárány Betlehemnek határán, tallom, tallom, tillárom, tallom, tallom, tillárom.

Angyal mondá. pásztorok, Betlehembe fussatok, tallom, tallom, tillárom, tallom, tallom, tillárom.

Hogyha futtok, siettek, kis Jézusra ráleltek, tallom, tallom, tillárom, tallom, tallom, tillárom.

Anyja tette jászolba, gyolcspólyába burkolta, tallom, tallom, tillárom, tallom, tallom, tillárom.

Gyerünk hidat csinálni, haja, gyöngyöm, haja. Minek néktek az a híd, haja, gyöngyöm, haja. Nékünk azon átmenni, haja, gyöngyöm, haja. Miből lesz a híd lába, haja, gyöngyöm, haja. Két szál rozmaringszálból, haja, gyöngyöm, haja.

Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta. Nyisd ki arany kapudat, hadd kerüljem váradat, liliom szál!

- Mi szél hozott, kis futár? - Nem szél hozott, napsugár. - Kedves gazdád ki lehet? - Fűnevelő kikelet. - S mi a jó hír, aranyom? - Sárgulhat a kalapom. - Jó a hír, jó a hír, Isten hozott, gólyahír! Jó a hír, jó a hír, Isten hozott, gólyahír!

Kocsi, kocsi, komámasszony, tejet hozott a menyasszony, Kállóba fújják, Debrecenbe járják, Tót asszonynak tót a lánya, Körül fodros a szoknyája, Kapd szoknyát!

Mit mos, mit mos, levél Katicája? Pittyet, pattyot, varrott keszkenőjét. Ha szép volnék, kurjantanék, madár volnék, röppentenék, víg szívemmel, víg lelkemmel, téged elvennélek.

Jöttem karikán, kicsi taligán, három véka fülemüle énekel a fán.

Kordé, kocogó taliga kerék, három véka jókívánság, áldjon meg az ég.

Cifra palota, zöld az ablaka, gyere ki te tubarózsa, vár a viola. kicsi vagyok én, majd megnövök én, esztendőre, vagy kettőre nagylány leszek én.

Szervusz, kedves barátom, gyere vélem táncba! Nem mehetek, barátom, mert a lovam sánta! Sánta lovam, paripám, hízik a mezőbe’ , szép asszony szeretőm, lakik Debrecenbe’ !

Erzsébet asszony kéreti lányát, szebbiket, jobbikat, karcsú magasabbikat. - Mit kerülöd, mit fordulod az én házam tájékát? - Azt kerülöm, azt fordulom a te házad tájékát, add nekem a legszebbik…… lányodat! - Legszebbik…. lányom/fiam nem adom gyöngyfátyol/ rézsarkantyú nélkül. - Meglesz, meglesz! - Arca piros, szeme kék, eredj édes lányom/fiam!

Árva Panna húgom, mért állsz ott az úton? Most kezdődik a nagyvásár Székelykeresztúron!

Én is oda mennék, piros kendőt vennék, de a pénzem elvesztettem, így hát hogy is mennék!

Szegény Árva Panna, segítsünk hát rajta, kinek nevét kitalálja, az lesz a jutalma!

Hatan vannak a mi ludaink. Három szürke, három fekete.

Gúnár, gúnár, liba gúnár, gúnár az eleje, akinek nincs párja, keressen magának!

Recse, recse, pogácsa, túrós asszony csinálta, szél- szél fújdogálja, eső, eső veregeti, csüccs!

Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty, Gelegenye kettő, három, Száraz körtét várom! Ha nem adnak szalonnát, Levágom a gerendát! Ha nem adnak hurkát, Elviszem a Julcsát! Luca, Luca, kitty- kotty, kitty- kotty, gelegenye kettő, három.

Csillag Boris, tudom a nevedet, Érted vagyok halálos betegen! Vesd rám rózsám fekete szemedet,Úgy tudják meg, hogy szeretsz engemet! Konkoly levél, tiszta búza, majd kinyílik a viola, A violát akkor szedik, mikor reggel harmat esik. Ég a gyertya, ha meggyújtják, Ezt a lányok szépen fújják, Fújjad, fújjad, kis katona, Hadd vigadjon ez az utca!

Talalaj, talalaj, Tök Lőrinc! Lángba szökött a kakas, Földöntötte a vajat! Mivel sütik a rétest? Kútyi vízzel. Hát a bélest?

Pataki vízzel. Agyigó, agyigó, fassang, fassang!

Mackó,, mackó, ugorjál! Mackó, mackó, forogjál! Tapsolj egyet, ugorj ki!

Gyertek lányok ligetre, ligetre, ott a világ közepe, közepe, ott árulják a rózsát, a rózsát, abból kötnek bokrétát, bokrétát, azt is tudom, ki köti, ki köti, …….. kötözi, kötözi, az asztalra leteszi, leteszi, …….. felveszi, felveszi, kalapjához kötözi, kötözi.

Farkas Ilka bő szoknyája, ijjujujjújújú, Felakadt a csipkefára, hoppodáré, hopp, hopp, hopp! Nem a csipkefa fogta meg, ijjujujjújújú, Marci Miska markolta meg, hoppodéré, hopp, hopp, hopp! Ereszd Miska, a szoknyámat, ijjujujújújú, Ne szomorítsd az anyámat, hoppodéré, hopp, hopp, hopp!

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék, minden este morzsára, búzára, visszaszállnék anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék, nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék kerek égen, csorogna a földre sárga fényem, jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül mindig sírdogálnék.

Beültettem kiskertemet a tavasszal, rózsa, szegfű, liliom és rezedával . Ki is nyíltak egyenként, el szeretném adni mind, de most mindjárt!

Én megveszem virágodat, ha eladod, ha az árát te magad is nem sokallod. Versenyfutás az ára, uccu, fussunk utána, de most mindjárt!

Volt egy kicsi kakasom, elvitte a róka! Jércém is a tavaszon. elvitte a róka! Volt egy ludam, jó tojó, elvitte a róka! Récém, tóban tocsogó, elvitte a róka! Gácsérom és gúnárom, elvitte a róka! Semmim sincsen, tillárom, vigye el a róka!

Tót Mariska pogácsája, kum. Kikarikált az utcára, kum. Kovács József görbe lába egyenesen fut utána, heve, heve kum. Tót Mariska a kis kertbe, kum. Varrótű van a kezébe, kum. Csipkét varr a vánkosára, Kovács József fekszik rája,heve, heve, kum.

Vén uborka, vén uborka, mit kerülgetsz a házam tájékát? Van neked, van neked szép eladó lányod. Nincs nekem, nincs nekem szép eladó lányom. Mit tűröd, tagadod, mit csűröd, csavarod,

Mikor egyszer láttam nagyváradi piacon piros almát árult. Vettem is belőle, ettem is belőle, nagyon megszerettem A te Mari lányod. Mari lányom nem adom gombszoknya nélkül, aranyhintó nélkül. Mari lányod elveszem gomb szoknya nélkül, aranyhintó nélkül.

A gúnárom elveszett, Keresésére megyek. Nincsen annak más jegye, más jegye, Szárnya, farka fekete. - Nekem adós ez a falu, nekem adós ez a falu! - Mit ás, mit ás, farkas koma? - Kemencét! - Minek az a kemence? - Tüzet rakni! - Minek a tűz? - Ludat kopasztani! - Minek az a lúd? - Pecsenyét sütögetni! - Soványak még az én ludaim, inkább adok neked egy báránykát.

Tányér talpas, lompos farkas! Huss el innen, huss, huss, huss! Nem engedjük a báránykát, Fuss el innen, fuss, fuss, fuss!

Ispirityi Pál! Jóra viszi már! Malovász, malovász Haris Maris mit csinálsz? Hej csinosítom magamat, várom a galambomat.

Pál , Kata, Péter, jó reggelt! Már odakünn a nap felkelt!Szól a kakasunk, az a nagy tarajú, Gyere ki a rétre, kukurikú!

Erdő mellett cinege, cinege, Vékony karcsú menyecske, Mond meg néköm nevemet,

kinek hívnak engemet!

Hej tulipán, tulipán, Teljes szegfű, szarkaláb. Tele kertem zsályával, Szerelemnek lángjával.

Nyisd ki rózsám kapudat, Hadd kerüljem váradat! Rózsafának illatja, Az én szívem bíztatja.

- Kié ez a kapu? - Szent Erzsébeté. - Általmennék rajta. - Vámot veszünk rajta. Minapában itt mentetek, hidam lábát eltörtétek, meg nem csináltátok. - Ácsok vagyunk, fát faragunk, Fenyőfából kifaragjuk Meg is aranyozzuk.

Jó napot tanterem!

Jó napot tanterem!Kedves fiúk, lányok.Szeptemberben én is Iskolába járok.

Betűtől számtól,egy cseppet sem félek Vidáman néznek rám a szép színes képek.

Fényes tolltartómban

ceruzákat látok Régi ismerősök Mind- mind jó barátok.

Szeptemberben én is iskolába járok A viszontlátásra Kedves fiúk lányok!

Tóth Juli :Óvodai búcsúzó

A kezünkben virágcsokor, kis szívünkben szeretet. Megköszönjük, azt a sok jót, amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor Az öledbe vettél, Vigasztaltál, mikor sírtam, vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját megmutattad szívesen, Nevelgettél, tanítgattál, türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék, vár reánk az iskola! Óvónéni, Dadusnéni, nem feledünk el, soha!

Édes óvónéni El kell mostan válnunk Egy-két nap és már Iskolába járunk.

Hálásan köszönünk Minden jót és szépet Nem feledjük el a sok Óvodás emléket.

Azokat se, akik

Velünk foglalkoztak, S értünk annyi fáradtságos Áldozatot hoztak.

Édes óvónéni Fél szívünk itt marad Mert az ki jóságot vet Szeretetet arat.

Versek

Kovács Barbara: Levél a szélben

Egy kis huncut szélgyerek falevelet kergetett. Összevissza kavarta, feldobálta magasra. Rászórta a fejemre, leráztam én nevetve; feldobáltam, fel az égbe, kapaszkodjon meg a szélbe’!

Weöres Sándor. Elment Péter

Elment Péter tököt venni, elfelejtett pénzzel menni. Hogy a sült tök? Ennyi s ennyi. De nem volt mit elővenni. Elmaradt a sült tök vétel, étlen maradt szegény Péter.

Weöres Sándor: Kutyatár Harap utca három alatt megnyílott a kutyatár, síppal-dobbal megnyitotta Kutyafülű Aladár! Kutya-tár! Kutya-tár! Kutyafülű Aladár!

Húsz forintért tarka kutya, tízért fehér kutya jár, törzs-vevőknek öt forintért kapható a kutya már!

Kutya-tár! Kutya-tár! Kutyafülű Aladár!

Kányádi Sándor: Aki fázik

Aki fázik, vacogjon,fújja körmét, topogjon, földig érő kucsmába, nyakig érő csízmába, burkolózzék bundába, bújjon be dunyhába, üljön rá a kályhára, Mindjárt megmelegszik!

Czeglédy Gabriella: Erdőkön és havas hegyen

Hócsízmás,hóbundás, nagy szakállaZúzmarás.

Arca piros, hideg csípte, csengős szánon szarvas vitte.

Erdőkön és havas hegyen repült a szán szélsebesen.

Télapó a nagy zsákjából szétosztott a boldogságból.

Kovács Barbara: Majd megfagytam

Három sálat tekertem a nyakamra

pulóverből négyet vettem magamra. Négy kesztyűt a két kezemre kettő sapkát a fejemre, négy pár zoknit a lábamra erre jött a bundás csizma. Felvettem az összes ruhám amit télre kaptam. Aztán mire ideértem Mégis majd megfagytam.

Szilágyi Domokos: Kot, kot,kot

- Kot-kot-kot, nagy titkot mondhatok! - Csip-csip-csip, ugyan mit ? - Háp-háp-háp, mondjad hát! - Gá-gá-gá, esküdj rá! - Kár-kár-kár, halljuk már! - Mek-mek-mek, ne ijessz! -Be-be-be, ki vele! -Vak-vak-vak, nékem csak! -Mú-mú-mú, szomorú? - Kot-kot-kot, leltem egy kukacot!

Oravecz Imre: Színes rajzok ( részlet )

Itt a szemed, itt a szád, rajzolok egy apukát, egyedül, magam. Keze is van, lába is van, három haja van.Két láb nem elég, kellene még. Bárhová mégy, jó, ha van láb arra négy. De az apu folyton szalad, kell láb neki hat. Ez kell neki, bí-bá-bú, legyen apu százlábú!

Szalai Borbála: Indulhat a vonatunk

Rajzoltam egy vonatot, a vonatra ablakot, ablakba egy nagyapát, ölébe egy unokát.

Én vagyok az unoka, nagyapám a nagyapa, az ablakban mi vagyunk-

indulhat a vonatunk. Osvát Erzsébet: Ha nagy leszek

Ha nagy leszek, és te kicsi, tiéd lesz a babakocsi.

Kiviszlek a játszótérre, lepkét kergetni a rétre.

Én dolgozom, te majd játszol, várat építsz, fára mászol.

A boltba is én megyek, hozok cukrot, kenyeret,

banánt is, mert szereted.

Hazajövök, ölbe veszlek, úgy szeretlek, úgy szeretlek!

Simkó Tibor: Kabóca

Bice-bóca kabóca, ég a lámpa kanóca, de be hozzánk ne gyere, mert a szomszéd

egereitt lapul az ágy alatt: elkapja a lábadat!

Tamkó Sirató Károly: Törpe tánc

Fenn a hegyen körbe, körbe… Tűztáncot jár három törpe.

Rátiporva kőre, rögreazt huhogják megpörögve:

Hipp, hopp, hepe, hupa, avar-muhar, jaj, de puha!

Zeng a dalunk mindörökre, Törpe bögre, görbe bögre.

Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó

Paripám csodaszép pejkó, ide lép, oda lép, hejhó.Hegyen át, vizen át vágtat, nem adom, ha ígérsz százat.

Amikor paripám ballag, odanéz valahány csillag, amikor paripám táncol, odanéz a nap is százszor.

Simkó Tibor: Csűrdöngölő

Duda dünnyög: dü-dü-dü, fölsivít a hegedű, s mint a zúgó szélmalom, felel rá a cimbalom.

Dinge-donga-döng a ház, Itt a farsang, most bokázz, verd a padot, hogyha kell, úgyse mégy ma innen el!

László Gyula : Csodahét

Hétfőn hajnalban sárkányokkal játszottam. Kedden kedvemben száz bukfencet vetettem. Szerdán szekéren kocsikáztam az égen. Csütörtökön csak pöttyös labdám volt a nap. Pénteken pajtásom repült szárnyas lóháto. Szombaton szuszogva medve szállt az orromra. Vasárnapi viharban bőrig ázva napoztam.

Csanádi Imre: Hangverseny

Csibe mondja: csip, csip, csip,Jön a kánya, nyakon csíp! Tyúk mondja: kotkodács! Ha koplaltatsz, nincs tojás! Lúd mondja: gi-gá-gá! Gyalog megyünk világgá! Ruca mondja: háp-háp-háp! Hová lett a teli zsák? Pulyka mondja: rut-rut-rut! Aki kapzsi, mindig rút! Borjú mondja: mu-mu-mu! Minden sarkon újkapu! Disznó mondja: röf-röf-röf! Hun egy tócsa, hadd fürdök!

Szabó T. Anna: Nyelvtörő

Icipici fakatica, facipőbe’ cicafoci- ha a cicafoci pici, vajon milyen icipiciaz a fakaticafoci?

Csorba Piroska: A testvérem

Apa ma hazajött a kórházból anyával, meg egy pólyába csomagolt izével.

Megvan a véleményem róluk, még egy rendes testvért se tudtak hozni nekem.

Ez beszélni sem tud, egészen kopasz, és egyetlen foga sincs.

Igaz, majdnem úgy tud nyávogni,mint a macska, de azért mégsem tetszik.

Holnapig még várok, hátha megnő, de ha nem, akkor kicserélem.

Majtényi Erik: Sok sok levél

Sok sok levél van a fán, mind hasonló forma, valamennyi levél közt még sincs két egyforma. A földön sok gyerek él, milliárd is meg van, de az egész világon belőlem csak egy van. Ha egy nagy tér közepén tenger gyerek állna, közöttük az anyukám mégis rámtalálna.

Fecske Csaba: A nagymamánál

A nagymamánál jó, csak ott jó igazán! A nagymamának sok keze van, de ez igaz ám! Az egyik kezével főz, a másikkal mosogat, a harmadikkal a fejemen egy dudort borogat. A sokadik kezével kinyitja a tehénen a csapot, és a tehénből máris friss, meleg tej csobog. A nagymamánál jó, mert ott van nagyapa, aki a mezőről tücsökszavú estét hoz haza.

Székely Magda: Kirándulás esőben

Kirándulunk vasárnap, apu, anyu, meg én. fejünk felett faágak, a lombon enyhe fény. Már csokrom is van jó nyaláb, és magyaráz apu, ez zsálya, az meg szarkaláb, s az ott útilapu.

Letelepszünk a padra, és megterít anyu, van minden, tészta, alma, sült hús, meg savanyú.

Egyszerre csak zeng, elborul, nagy felhő már az ég, és csöppre csöpp, kopogva hull, pattog a buborék.

De nem áztunk meg a padon, egy csöpp se hullt oda, tetőtől talpig szárazon értünk mégis haza.

Mert egy esőkabátban az erdő közepén, elfértünk mind a hárman, apu, anyu, meg én.

Szalay Borbála: A csacsi

Nőtt a csacsi, növekedett, nagy csacsivá cseperedett. Azt mondja az apukája: - Beíratlak iskolába. Tanulj, fiam, okosodjál, buta szamár ne maradjál. Így került az 1/b-be csacsi család csemetéje.

Vettek neki könyvet, írkát, kalamárist, tollat, tintát, táskát is, egy szépet, nagyot- s abba mindent belerakott. Reggelenként útnak eredt a nagy fülű csacsi gyerek, sietett, hogy idejében ott legyen az 1/b-ben. Gondtalanul nyargalászva ment mindig az iskolába. Hátán vitte tudományát, a hatalmas teli táskát-Mert a csacsi úgy gondolta, a tudományt abban hordja. Teltek- múltak napok, hetek, a sok kicsi elsős gyerek Az ábécét megtanulta, s már az egyszeregyet fújta… A csacsi meg minden este könyvét feje alá tette: Azt hitte, a tudománya így vándorol buksijába. Tanulni bíz nem volt kedve! Sose tudta, mi a lecke. Ült, csak ült a szamárpadban, s kalimpált a füle nagyban. Hiába járt 1 /b-besemmi se ment a fejébe. Az év végén meg is bukott, mert csak iá! Ennyit tudott. Csacsi család fiacskája az 1/b-t ötször járta! Tudomány rá így sem ragadt, bizony, jó nagy szamár maradt!

Mondókák

Sándor, sótartó, van-e borod eladó? Van bizony, tíz akó, csak egy kicsit savanyó!

Megmásztam én öt hegyet: Egy dundit, Egy keskenyt, Egy magast, Egy ékest,Egy egészen kicsikét, Nekem ennyi épp elég!

Mendegél a törpe csapat. Ni, egy óriásra akad. Ott szundikál, ott szendereg, Horkol, hogy a hegy is remeg.

Én kis morzsa, gyenge rózsaSosem jártam iskolábaMégis tudom azt a verset, Hogy kis Jézus ma született!

Kiskarácsony, nagykarácsony, Kisült-e már a kalácsom, Ha kisült már, adják ide, Mert én azért gyüttem ide! Ha nem sült ki, én nem várom, Mert igen fázik már a lábom!

Nosza, nosza, jó gazda, jó gazda, Bocsáss minket utunkra. Házadra, magadra, szálljonIsten áldása. Boldog ünnepeket kívánunk.

Kicsiny gyerek vagyok, Kis Dunára futok, Kis halakat fogok, Kistányérra teszem, Kis Jézusnak viszem!

Ez újév reggelén minden jót kívánok, Ahová csak nézek, nyíljanak virágok! Még a hó felett is virág nyiladozzon, Dalos madár zengjen minden ágon, bokron! Minden szép, minden jó legyen mindig bőven, Szálljon áldás rátok ebben az új évben!

Szegény medvét megfogták, Táncolni tanították.Dinnyeg-dunnyog a medve, Nincsen néki jókedve.

Verdess, mint a cinke, szökkenj, mint a ponty, ülj le, állj fel, kívánságot mondj!

Gyí te fakó, gyí te szürke, gyí két lábam, fussatok, milyen áldott két csikó ez, egyik sem kér abrakot.

Uccu rózsám, ugorj egyet, ne sajnáld a cipellődet, van még egy rongyos forintom, azt is a rózsámnak adom. Ecce, neki dáridom, a farsangot bevártam, de vőlegényt nem kaptam, jaj, de hoppon maradtam!

Piros kendő, pi, pi, pi, alatta van valaki, egy kisegér, egy kisnyúl, kimehet az ifiúr!

Itt a szemem, itt a szám, ez meg itt az orrocskám. Jobbra, balra két karom,

forgatom, ha akarom. Két lábamon megállok, ha akarok, ugrálok.

Hinta, palinta, kendermagos lapicka, kukorica gárnica hömpölyög a lábosba.

Kicsik vagyunk, nem nagyok, van nálunknál még nagyobb, ők is biztos eljönnek, rózsavízzel öntöznek, de mi jobban siettünk, elsők csak így lehettünk. Mindenkit meglocsolunk, aztán tovább ballagunk.

Elment a tyúk a vásárra, Batyut kötött a hátára. Siess……., segíts neki, Mert nem bírja elcipelni.

Csiteri, csütöri csütörtök, Dinnyét lopott az ördög, bugyogójába dugta, nem fért be a pokolba, öreg pásztor elfogta, móresre tanította.

Ács, bács , takabács, Arra ment a vén takács.Azt mondja, hogy ácsi, bácsi, Adjon dinnyét János bácsi, Három tallér ez a dinnye, Aki veszi, az már vigye, Ez mind jó!

Ujjaimat mutogatom, Közben vígan mondogatom: Kifordítom, Befordítom, Fölfordítom, Lefordítom, Zongorázok, furulyázok, erősebb lett a kezem, A tornát befejezem!

Kimentem én az erdőbe fát szedegetni, Utánam jött édesapám hátba veregetni.Nád közé bújtam, nád sípot csináltam, Az én sípom csak azt fújja, Dér, dúr, daruláb, tarka kutya mezítláb.

Gyékény, gyákány, Gyün a Gyuri bátyám, Tököt visz a hátán, Ha elfárad, leteszi, Hogyha éhes, megeszi.

Itthon van-e a gazda, Van- e jó farsangja? Menjen fel a padra, Hozzon le szalonnát, szúrja a nyársamra!

Ez a lábam, ez, ez, ez, Jobba járja, mint emez. Vigyázz lábam, jól vigyázz! Mert a másik meggyaláz. Tánci, tánci, galambáci, Itthon van-e Gyuri bácsi, Táncoljon hát, galambáci!

Dirmeg, dörmög a medve, Nincsen neki jó kedve. Alhatnék, mert hideg van, Jobb most bent a barlangban. Szegény medvét megfogták, Táncolni tanították,

De kedvetlen a táncra, Zireg, zörög a lánca!

Itt a farsangi fánk, zamatos ízével, Akinek nincs foga, rágja az ínyével.Tessék, megkóstolni, tessék megízlelni, Biztosan tudom, fog is ez ízleni!

Elmúlik a rövid farsang, Mi azt ne sirassuk. Jövőre is lesz még farsang, Akkor majd folytatjuk.

Ott vannak a kisleányok, uccu, neki, utánuk! Nyakukban a hideg víz, hozzájuk a szívem visz. Akartok-e locsolkodni, kölnivíztől illatozni? Locsolkodás, lányválasztás, Itt gurul a piros tojás!

Egyedem, begyedem, somfabot, mind elloptad a somot! Ha elloptad, edd is meg, fuss innen, és keresd meg!

Árok szélén gödörbe, Lyukat ásott az ürge, Megállj, ürge, megfoglak, gatya szárába duglak! Dirr, durr, lakatos, Fogó elől erre fuss!

Országúton baktat a csacsi, senki se tudja, mit visz a kocsi. Kérdi az árok az út szélen: Mit viszel kis csacsi, mond nékem!

Répát, rezedát, salátát? Gyolcsot, köcsögöt, hasábfát? Országúton baktat a csacsi, Senki se tudja, mit visz a kocsi.

Az én házam alacsony, van is érte sok bajom. Ha az ajtót kinyitom, leesik a kalapom. Ha az ajtón kimegyek, beverem a fejemet.