2011. X. évfolyam 6. szám (105.)

Tartalomjegyzék

Médiafigyelő

Egy újságcikk ürügyén 2 Találtam valamit 2 Új médium a fantázia földjéről 3

Olvasónapló Fehér Klára: Oxygénia 4

Ökológia és környezetvédelem

Lények III. rész. A boszorkányok 5

Tudomány-technika

Új testben régi lélek 6 Megvan a rákellenes vírus! 6 Csillagközi utazás 8

Múzeum

Stanislaw Lem 11

Port Press pályázat 12

Bevezető

Aki olvasta az Avana Hírlevél előző számát, vagy ott volt a Hungaroconon, az olvashatta, tapasztalhatta, hogy egymásra találtak a magyarországi sci-fivel foglalkozó szervezetek, és a magyar fantasztikum szeretői, művelői között (is) tapasztalható széthúzást végre felválthatja az egyként és egyért gondolkodás. Örömmel jelenthetjük, hogy a folyamat nem állt meg, hanem ennek eredményeképp a Budapest Bank „Valóraváltó pályázat”-án - köszönhetően a sok sci-fi kedvelő szavazatának, valamint a pályázók önzetlen összefogásának -, Miyazaki Jun, általunk is hirdetett pályázata nyerte az 1 millió forintos fődíjat, melynek segítségével a magyar scifinek lehetősége lesz angolra fordított magyar sci-fi e-antológia és e-regény megjelentetésére. A megjelentetendő művekre pályázatot írtak ki, amelyről a 12. oldalon levő „Port Press pályázat”-ból lehet tájékozódni. Az összefogás jegyében hírlevelünkben is szerepeltetünk társegyesületektől, portáloktól kapott cikkeket. Új hír, és jó hír, hogy hosszú idő után egy újabb papíralapú sci-fi folyóirat jelent meg, a fantázia szatirisztikus oldalát tűzve zászlójára. A 3. oldalon lehet megtalálni a bemutatkozó anyagukat.

Valami megmozdult a magyar sci-fiben

Györgyi Ákos

2

Médiafigyelő

Egy újságcikk ürügyén A tudós nő, aki nyolc nyelven beszél /Dunántúli Napló 2011. aug. 30/. A riport olvasása és a „visszhang” után felmerült a kérdés: miért nem esik szó Kéri Katalin scifis munkásságáról. Hogy ki is valójában a scifis, az hosszú, és bonyolult történet, tele kérdésekkel, félreértésekkel, és ahogy anno Preyer Hugo vélekedett, ezt behatárolni, definiálni, beskatulyázni egy nagy marhaság. Mészáros B. Endre azért nem kérdezett rá erre a témára, mert valószínűleg a tudós nő érdekelte, Kéri Katalin pedig azért nem terelte ebbe a mederbe a beszélgetést, mert egyrészt kérdezni a riporter dolga, másrészt a fantasztikum iránti vonzódása önmagában, természetében gyökerezik. Átszövi az életét. Miért választotta volna éppen a napilapban megjelenő riportot, amikor száz más módja van, hogy ennek jelét adja? Az Új Galaxis első száma 2003-ban jelent meg Kéri Katalin és Ambrus Attila írásaival, és mivel "A csend útja" /Kéri Katalin novelláskötete/ 2004-ben látott napvilágot, gondolom, párhuzamos munka. A Decemberi csillagok c. könyve 2007-ben jelent meg, ugyanabban az évben, amikor az Új Galaxis 11. száma. Nyolc könyvet írt, de lássuk most a fenti kettőt. A csend útja /2004. Kódex/ borítóján Kéri Katalin festménye, tipográfia Ambrus Attila, illusztráció Pilcz Roland. Tizenegy novella. Szerelmet, mély emberi érzéseket tükröző írások, ahová az írónő belopja saját énjét. Az iszlám utáni érdeklődése /”Allah ege alatt”/, egy tragikus mese a széllel-tengerrel beszélő lányról /”Anna és a tenger”/, a spanyol kultúra és tájak ismerete és szeretete /”Csak a szíved, és semmi más”/. Két novella azért itt is elragadja a SF felé /"A küszöbön túl" és a"Szférák zenéje"/. De olvassuk el a könyvet! Lehetnek felfedezéseink, amit a cím nem mond el. Kéri Katalin színek, illatok, ízek leírásával /már-már gasztronómia/ ábrázol jellemeket. Orosz városoknak van „illata” /”Istenhozzád”/ és Tányát teszi szerethetővé a mindig zsebében lévő cukorkák illatával. Környezetet, hangulatot teremt a szétguruló, rugalmas, sárga narancsok képével, és érdekes ez, mert illatokat, ízeket érzelmek részeként kezelni, vagy érzelmeket illatok-ízek felől megközelíteni egészen más. Ezek a zöldséges-gyümölcsös hangulatok olvasás közben már-már elfordítottak a cselekménytől, de még mielőtt ez megtörtént volna, az egyensúly az utolsó pillanatban mindig helyreállt. Decemberi csillagok. Címlap és illusztráció: Kovács Péter, tipográfia: Ambrus Attila. Ez a könyv nem más, mint egy amolyan időbéli diákcsere. Juli 2008-ból, egy iskolai óráról kerül 1895. Párizsába, ahol a Victor Hugo-s hangulatú, mély nyomorúságban egy igaz barátra talál, de emlékszik, honnan jött, és egészen saját korába való visszatéréséig próbál változtatni a történelmen. És ez nem SF. Miért volna az? Az egyetlen fantasztikus elem arra jó, hogy Katalin történelmi eseményeket szemléltessen, hangulatot teremtsen a kis szereplő által. Visszatérve a kérdésre, hogy miért nem esik szó erről a megjelent riportban: talán azért nem, mert a SF nem mindenható. Az életünket nem meghatározza, csak átszövi. Akinek feláll a szőr a hátán, ha azt hallja, hogy én akkora scifis vagyok, és az SF mindenekfelett, biztosan látja, hogy is van ez.

/béef/

Találtam valamit Volt az interneten egy Jeszli… (Если, Ha…) című online tudományos-fantasztikus lap, ahol az orosz sci-fi életről, konferenciákról, versenyekről lehetett olvasni. Említettek benne külföldi eseményeket, díjakat, egyebet is, de legszebb tulajdonsága a sok fantasztikus írás volt, többnyire novellák, regényrészletek, amikben olyan nagyszerűen lehetett csemegézni. Nos, ez a lap megszűnt. Gondoltam, kijegyzetelem az érdekesebb eseményeket a Hírlevél számára, ám már nem volt honnan. Bánatomban más, ilyen jellegű anyagot kerestem, és találtam is valami érdekeset: http://free-book.ru/static,naucnayafantastika,1.htm

Orosz elektronikus könyvtár, minden letölthető vagy helyben elolvasható. Van benne humor, szépirodalom, mese, sok más is, de én a sci-fit kerestem. Igen gazdag anyagra bukkantam, neves külföldi szerzőktől is, meg rengeteg orosz írótól. Miután most olvastam az Éjszakai Őrséget (jobb későn, mint soha…), rögtön feltűnt Lukjanyenko neve. Három írásműve szerepel a tartalomjegyzékben: A sárga hajók kikötője, Szerencsétlen hét, Atomálom Nem tudom, érdekel-e valakit (rajtam kívül), de imádom a Sztrugackij testvérek "A hétfő szombaton kezdődik" című regényét. Azt hiszem, ezt nevezik mágikus realizmusnak: benne van az orosz népi mesevilág minden lényeges eleme, plusz az akkori (kb. 1960-as, azaz cirka 50 év előtti) szovjet valóság, de alaposan, belülről. Erre tanú vagyok. Nos, ezt a regényt „folytatta” Lukjanyenko a Szerencsétlen hétben (НЕДЕЛЯ НЕУДАЧ), az eredeti szereplőkkel, azok eredeti jellemvonásaival (talán csak Nyevsztrujev beszél szokatlanul sokat a regénybeli eredetijéhez képest, viszont éppen olyan bölcs, mint volt). A történés csak annyi, hogy az időgépet újra felhasználják, és bár senki nem állít semmi hasonlót, de napjainkba kerül el az időutas. Büdös a levegő a kipufogógázoktól, hongkongi digitális karórát hordanak, majdnem ellopják az időgép-biciklit. Az emberek két csoportra oszthatók, az egyik csak él és harácsol, a másik, a jó emberek csoportja viszont elítéli ezeket, sóhajtozik, és nem csinál semmit. Az egész mindössze 40 oldal a gépem szerint, csak egy szösszenet, de határozottan megmelegített. Már tudom, miket fogok én mostanában olvasgatni.

Maruzs Éva

http://free-book.ru/static,naucnayafantastika,1.htmhttp://free-book.ru/news,1,1163.htm

3

ÚJ MÉDIUM A FANTÁZIA FÖLDJÉRŐL!

MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin Sci-fi, fantasy, kalandos, humoros, vámpíros, történelmi, szórakoztató... A/4-s, 76 oldal fűzve, színes borítóval, ára: 495.- Kapható a Relay, és Inmedio újságosoknál, országosan, valamint rendelhető a cikk végén jelölt honlapra kattintva.

Ki olvas még Magyarországon? Nem is kortárs, vagy klasszikus szépirodalomra gondolva kérdezzük, mert azt már tényleg kevesen, hanem az önmagát olvastató, a belső mozit felébresztő könnyebb irodalom miatt. A Facebookon, a nevek adatlapjai között szörfölve láthatóak az érdeklődési körök szerint megjelölt kedvencek, zene, film, könyv kategóriában. Ha egy fiatal ismerősére, majd annak az ismerősére kattintunk, és így tovább ugrálunk a helyes, mosolygós lányok és fiúk adatlapjai között, nekünk, a szerkesztőknek már nem olyan vidám a hangulatunk. Öt-tíz százaléknál van egyáltalán megemlítve a könyv kategória, míg zene, sportolók és tévéműsor szinte mindegyiknél. A vásárlóink azok közül kerülnek ki, akik már szokásszerűen olvasnak, de azért megpróbáljuk megszólítani a fiatalokat is, amihez kell egy kis missziós lelkesedés is. Aki eddig megmaradt olvasó embernek, az már nem fog leszokni erről, és talán a Gutenberg-galaxis elhivatott követeiként az ifjak közül is sokakat megmenthetünk. Sci-fi és kalandos, humoros témájú folyóirat, hazai szerzők új novelláiból válogatva, rajzokkal illusztrálva. Az alkotói köre egyre bővül, a második számban már Nemere István is megjelenik, és képregényt is közreadunk minden kiadásban. A MEZTELEN ÜGYNÖK cím onnét származik, hogy az első számok címadó novelláiban egy földi titkosügynök kalandjait követhetjük figyelemmel, aki miközben az emberre vadászó idegenek ellen dolgozik, állandóan furcsa helyzetbe keveredik, így az első, és második számban például kénytelen ruha nélkül kalandozni. Témáink gerincét legfőképp a sci-fi és a fantasy irodalom különböző zsánerei képezik. Íróink közt megtalálható Bukros Zsolt (alias Maggoth, aki olykor Nestor Fairlaine, máskor Mike Mallorry álnéven is dolgozik), olvasóin szerencséjére az ő szárnyaló fantáziáját még egyetlen földhözragadt kritikusnak sem sikerült a Földre rántania. A kalandos történelmi novellák mesterének, Urbánszki Lászlónak a megjelenése viszont veszélybe került, mert elbizonytalanodott, szüksége van-e arra, hogy egy fantasztikus kiadványban megjelenjen; főleg, mivel egy feltörekvő kiadó révén hamarosan hasonló művek tematikáját követő, önálló kötetet is publikál. Hála a magasságosnak, mégis velünk maradt, és katartikus kalandokkal érkezik a sötét középkorból, hogy az olvasók szórakoztatását biztosítsa.

Mickey Long (és a második számtól már Craz is) a humor gyertyáját égetik, ráadásul mindkét végéről, emiatt minden számban akad majd nevettető, szürreális, cinikus, vagy komikus olvasmány. Mickey vámpíros novelláját az első számban véletlenül lefejeztük, vagyis sajnálatos tördelési hiba miatt az utolsó két bekezdés lemaradt, de a javítás a következő számban megtalálható lesz, weblapunkon pedig a mű csonkítatlanul fellelhető. A gyerekbetegségekből ebből tanulván fokozottabb figyelemmel igyekszünk kinőni. Az szépirodalmi szempontból igényesebb műveket Bökös Bori és Boros Gyuri jegyzik, akik kidolgozott emberábrázolással, mély gondolataikkal szintén a könnyű irodalom vidékein kalandoznak. Mindketten szeretettel nyúlnak a fantasztikus, fantasy történetekhez, és azokat szíves örömest megosztják velünk. Az első számban Borinak van egy szívszorítóan szép, de letisztult stílusú, érzelgősségtől mentes, a világháború zsidóüldözését idéző elbeszélése, a szeptemberben érkező magazinunkban pedig Gyurinak jelenik meg egy (szerintünk világszínvonalú) sci-fi novellája, de ennek a két szerzőtársunknak bármikor helyet tudunk adni a folyóiratban, nagyra tartjuk őket! Éppen úgy az írók, mint a novellák hősei között akad néhány visszatérő szereplőnk, akik a folyóirat oldalain be is mutatkoznak, és minden olvasót izgalmas, elgondolkodtató fantázia utakra csábítanak. Tehát: MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin, negyedévente, az újságosoknál. Az alábbi, általunk készített honlapokat is ajánlom: - www.meztelenugynok.com a folyóirat hivatalos honlapja - www.irjunk.hu, a magazin alkotói közösségének nyílt

fóruma

Andy Baron főszerkesztő

http://www.meztelenugynok.com/http://www.irjunk.hu/

4

Olvasónapló

Fehér Klára: Oxygénia Ez a regény a Táncsics könyvkiadó gondozásában jelent meg, 1974-ben, 22.900 példányban. Amikor kinyitottam a könyvet (saját példányomat) örömteli meglepetéssel állapítottam meg, hogy a szerző dedikálta számomra, éspedig 1975. április 16-án. Feltételezem, egy író-olvasó találkozón történt meg, de biztos, hogy nem erről a könyvéről beszéltünk, hanem valamelyik útleírásáról. Ez persze nem csökkenti a dedikáció becsét. Érdemes idéznem a kezdőmondatokat. Ez a regény - regény. Mindenestül az írói képzelet szüleménye. Oxygéniát nem a Tejútrendszerben kell keresni, hanem valahol Liliput, Brobdingnag, Kazohinia, Utópia, Epepe, Faremido, Capillária közelében. Ezzel a megállapítással teljesen egyetértettem, de végigolvasva a könyvet, még egy párhuzam jutott eszembe, a Szép, új világ. Igaz, ezt a regényt 1974-ben nem nagyon emlegették. Viszont, elolvasva az Oxygéniát, több párhuzamot véltem felfedezni. Be kell vallanom, az utóbbi időben nem szakítottam arra időt, hogy újraolvassam a könyvet, de nagyon is érdemes volt megtennem. Az alaptörténet szerint egy nászutas pár, egy kis űrhajóval járja a világűrt, földi időszámítás szerint 3069. január 30-i kezdettel. Az űrhajójuk neve Humanitas, ami nyilván nem véletlen. Ahogy a férj neve sem, ugyanis Peter MacGullivernek hívják. A feleségnek csak a keresztnevét tudjuk meg, July. Ezt a csinos, kétszemélyes űrhajót baleset éri, körpályára állnak egy eddig nem ismert bolygó körül, és férjuram kimászik javítani. Aztán egyszer csak eltűnik a felesége szeme elől. Peter új és egyaránt ismerős és ismeretlen helyen találja magát. Egy játszótéren, ahol gyerekek és felnőttek egyaránt vannak. De miért nincsenek színek? Miért szürke minden? A gyerekek miért nem szaladgálnak, labdáznak? Egyáltalán, hogy került ide? Miért hord mindenki gázálarcot? És főleg, hogy jut vissza? Elsőként természetesen megpróbálja felhívni a feleségét. Kénytelen rájönni, hogy a kimenő hívást valamilyen módon leárnyékolják. Aztán arra is, hogy ez bizony csapdahelyzet a javából. Ebből a csapdából magának kell kimásznia, nem számíthat sem a Föld, sem a felesége támogatására. Nehezen, de sikerül kapcsolatot létesítenie egy ott élő emberrel, aki egy kissé a többiektől eltérőnek tűnik. Tőle kap információkat. Megismerkedik a társadalom felépítésével, legalábbis ezen a szinten. Mint kiderül, itt mindenért oxigénnel fizetnek. Meghatározott munkavégzés után tablettát kapnak, és ennek révén tudnak egyáltalán lélegezni, az agyonszennyezet városban. A ruha, alvás, étkezés ingyenes, de senkinek nincs saját lakása, ismeretlenek a párkapcsolatok, kivéve a Nagy Tavaszi Ünnepet.

Ez az ünnep a népességszaporulatot szabályozza, ilyenkor van bőven levegő, étel, ital, és egy enyhe kábítószer hatására megnő a nemi vágy. A megszületett gyerekeket szelektálják, akiben tehetséget látnak, azt a tudós negyedbe viszik, és ott nevelik. Be kell vallanom, eddig volt némi ifjúsági kalandregény íze a történetnek, de ezek után komolyan elgondolkodtam. Éhséglázadás még csak-csak elképzelhető egy társadalomban, de levegő nélkül még lázadozni sem lehet! A tüntetés, kiabálás, illetőleg egy erőltetett cselekvés igen sok levegőt fogyaszt, és aki fuldoklik, az nem gondol a tiltakozásra. A továbbiakban Peter megtapasztalhat néhány másik közösséget, a tudósokét, illetve azon néhány emberét, akik kivonultak a társadalomból. A tudósok igen eredményesen dolgoznak, a technika fejlett, de ezeket a vívmányokat csak kevesen használják. Aztán feljut a csúcsra, a kormányzathoz, amit a király képvisel. Tőle, illetve a trónörököstől tudja meg, hogy alakult ki a mostani helyzet. Ahogy sejteni lehet, a felelőtlenség és a kapzsiság juttatta el idáig ezt a bolygót. Most már meg tudnák tisztítani a környezetet, de a vezető rétegnek ez nem áll érdekében. Számomra ez igen rövidlátó politikának tűnik, de úgy látszik, a rövidlátó politika minden bolygóra jellemző. Vagy legalábbis az lehet. Sikerül-e Peternek megszöknie, és ha igen, hogyan? Le tudják-e váltani a királyt? Mindkét kérdésemre igen a válasz. Viszont csöppet sem mindegy, hogy ez milyen módon történik. Legalábbis elgondolkodtam azon, hogy ha elfoglalták a kormányzati negyedet, az-e a legjobb, amit tehetnek, hogy az ott felgyűlő oxigént kieresztik a légkörbe. Ha valóban meg akarják menteni a helyzetet, hosszú távú tervre van szükség. Hivatkoztam a Szép új világra. Nos, ami ott a szóma, azt itt a Zöld Csepp képviseli, enyhe kábítószer formájában. Éppúgy, mint ott, itt is van néhány "vadember". Befejezésül megint idézek a könyvből, egyúttal kiderül, kiknek is ajánlom ezt az olvasmányt. Azért írtam a félelmetes, lila tüzű bolygóról, mert féltem a tengerek tisztaságát, az oxigént adó planktonokat, féltem a városok füstben fuldokló lakóit, a benzin és a széndioxid áradattól szennyezett utcákat. A fákat féltem, a friss füvet, a virágokat.

Pasztler Ágota

5

Ökológia és környezetvédelem

Lények - III. rész: A boszorkányok A „boszorkány” szó őstörténetünkből jött velünk, és eredetileg azt jelenti: nyomó. Az a lény, aki éjszaka rátelepszik az alvó ember mellkasára, összenyomja, nehezen tud tőle levegőt venni. Ebből az alapfeladatból kiindulva aztán nagyon sok mindent fogtak rá szegény boszorkányokra. Nem vonom vissza ezt a „szegényt”. A boszorkányokra rendszerint azért fogták rá, hogy boszorkányok, mert gyógyítani tudtak, mert ügyesen bemesélték, hogy szerelmi kötést képesek művelni, mert maguk is kavarták maguk körül a titokzatosságot; és mert ezzel az ügyességükkel talán egy kicsit jobban, könnyebben éltek, mint falubeli sorstársaik. Az irigység pedig nagyon nagy úr. Boszorkány kétféle van: az egyik fele olyan ember, mint mi, csak vagy van egy kis tudománya, vagy meg tudja játszani azt. A másik fajtája a boszorkányoknak a mesékben él, és azok már igazi „lények”. Az emberekről csak egy keveset: állítólag szövetségben álltak az ördöggel. Állítólag boszorkány-szektákhoz tartoztak, és ezt valamilyen testi jel bizonyította. Állítólag a fekete macska a fő segítőjük, esetleg egy bagoly. Mindezt nyugaton állították, a százéveken át tartó boszorkányüldözés és -égetés során. A magyar népi anyagban ilyesmik nem voltak. Voltak viszont minden népnél, nálunk is hasonló módon olyanok, mint a szemmel verés, a megigézés, megkötés, azután a repülés a levegőben, seprő, szénvonó, állatok hátán. Állattá is tudott változni a boszorkány; lakomás, táncos összejövetelekre jártak, a magyarok a Szent Gellért-hegyre; vihart, jégesőt tudtak teremteni (A napokban, Zalában, egy faluban, és csak ott, komoly jégeső esett, a jég másnapig megmaradt. Tuti, hogy boszorkány okozta!), de el is tudták adni az esőt, elvenni a tejet a más tehenéből, és még hosszan lehetne sorolni a boszorkányok viselt dolgait. A boszorkányok ellen védekezni lehet: segített a felfordított seprű, a zöldág, bármi szúrós, kapor, fokhagyma, és az újabb időkben a templomban szentelt tárgyak. Ha már megtörtént a baj, azt is el lehet hárítani, ha az ember szótlanul, tisztára mosva, fonákul öltözve vagy pláne meztelenül végez el különféle elhárító cselekményeket. Vagy megidézi a boszorkányt; mert ha meg kellett mutatkoznia az illetőnek, akkor többet nem árthat. Állítólag csak a magyaroknál él az a hit, hogy a haldokló boszorkánynak át kell adnia a tudását, másként nem halhat meg. Ebből a célból elég, ha valaki megfogja a kezét. Éppen ezért a boszorkány-hírű öregasszonyok halálos ágyát gyakran elkerülték a falubeliek. Szerencsére egy kutya, macska is megfelelt a célra, annak is át lehetett adni a tudást, aztán békén meghalni. Hogy mit ért vele szegény jószág? A boszorkány a magyar hitben többnyire csúf vénasszony. A szlávoknál például fiatal lány is lehet, aki a férjhezmenetele után már nem boszorkánykodik. A modern korban meg éppen vannak fiatal boszorkányok is.

A mellékelt fotón ábrázolt kislányról a fényképész

(tulajdon apja!) írta, hogy „Kis boszorkány álruhában”.

Most pedig ellenállok néprajzos lelkem csábításának és nem mesélek többet a köztünk élő, emberszabású boszorkányokról (említettem már a váltott gyermeket?), mert ők emberek. Lássuk fő témánkat, a lényeket, a mesék boszorkányait!

Először is tisztázzuk: más népeknek is vannak

boszorkányaik. Ott van a finneknél Louhi úrasszonya, érdekes, ellentmondásos alak. Ott van Jancsi és Juliska boszorkánya. Egyelőre tessék megjegyezni: meg akarta enni a kisfiút! Erre visszatérünk.

Ott van az olaszok Befana boszorkánya, aki kimondottan

kedvelt, jó boszi. Aztán ott van Óz, akinél van jó boszorkány is, gonosz is. Rendben, Óz nem népmese, de jó boszorkány a magyarban is van: amikor a hőst a Nap, a Szél anyja, az állatok úrasszonya segíti útjában. Nem is nevezik boszorkánynak, éppen csak jelzik, hogy olyan vén, az orra a térdét veri.

Na, és ”Köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál!”, szóval

tud ő gonosz is lenni. A mellékelt ábrán is egy ilyen jó, az embert segítő lényt látunk, ő és a fajtája valószínűleg a jó, az úgynevezett fehér sámánok emlékét őrzik a mesékben.

6

Ezek a sámánok gyógyítottak, a rontást, szemmel verést

vették le az áldozatról, a mesékben pedig mindig segítik a hőst.

Van a népmesékben olyan megnevezés is, hogy

„ördöngös szüle”, és ő hol jó, hol gonosz szerepet játszik. Van továbbá egy boszorkány-ügyi hungarikumunk is: a magyar, és csak a magyar boszorkányok egy kantár nyakba vetésével lóvá tudják tenni az embereket!

És most nézzük a vasorrú bábát! Leggyakrabban róla

esik szó a mesékben. Mindig gonosz. Csak akkor segít, ha a hős valami módon legyőzi. Majdnem mindig az alsó világban él. Érdekes, a gyermeke (többnyire a lánya) lehet jólelkű, segítő is. (Ez valami anyósügyi áthallás?) Máskor viszont gyermekei a sárkányok, mind a 24 fejükkel, és még a menyei is válogatott gonosz lények. Tehát alighanem egy ősi démon az illető hölgy.

Most tessék egy kicsit megkapaszkodni! A vasorrú bába

ősi ugor bálványalak. Régen őseink a családhoz közel álló halottakat szoborba faragták, a ház körül tartották, időnként megetették, megmosdatták, szóval gondoskodtak róla. Ezek a szobrok az etetéstől, mosástól koptak, ezért vasból kaptak orrot. Eleinte semmi gonosz nem volt bennük. Azután pedig – úgy gondolom – azonosították a halállal, annak démonával, vagy mije volt neki az ősmagyaroknál. Ettől lett egyértelműen gonosz a vasorrú bába.

Révai nagylexikona azt írja a vasorrú bábáról, hogy

kétségtelenül a szlávoktól vettük át. Az Ortutay szerkesztette Magyar Néprajzi Lexikon már azt állítja, hogy az előbbi vélemény hibás volt. Miután viszont tanulmányoztam a szláv Baba-Jagát, én azt mondom, hogy tényleg nem a szlávoktól vehettük át, de nagyon is indokolt ennek a feltételezése. Részletezem. Továbbra is tessenek kapaszkodni!

A Baba-Jaga az orosz mesékben (bocs, azokat ismerem

legjobban!) el szokta rabolni a gyereket, hogy megsüsse. (Ez így nem egészen igaz, de most nem részletezem.) A hozzá tévedőket is rendszerint el akarja fogyasztani, de ettől el lehet tántorítani. Ha sikerült, akkor a mesehőst minden esetben megfürdeti a fürdőházban, aztán megeteti, utána „Aludjunk, a reggel bölcsebb az esténél!”, aztán pedig segít a továbblépésben valamilyen varázsszerszámmal.

A Baba-Jaga tyúklábon álló kunyhóban lakik, aminek se

ajtaja, se ablaka. Bejutni úgy lehet, hogy a kunyhót felszólítod: „Állj háttal az erdőnek, arccal felém!” mire megfordul a két tyúklábán és bemehetsz. Ha mersz.

A helyzet az, hogy a Baba-Jaga egészen biztosan

haláldémon. Ilyen, lábon álló, ablaktalan faládákba, kunyhókba fektették hajdan a halottakat, csak a lábuk (csontja) látszott ki, az erdő felé. A Baba-Jaga mellékneve: csontlábú. A fürdetés, etetés mindig járt a halottaknak. A Baba-Jaga a túlvilágra segíti át a nála jelentkező mesehőst, aki aztán ott győz, ha tud.

Ráadásul itt van a neve. A Baba-Jagából a „baba” jelenleg asszonyt jelent, de a régi síremlékeket, faragott kőoszlopokat is „kamennaja baba”, azaz „kőasszony” vagy inkább „kőbáb” néven említik. A „jaga” pedig bajt, betegséget jelentett régen.

Mármost régen a magyarban a „baba” azt jelentette: szép.

Szűz Máriát a mai napig „Babba Mária” néven emlegetik a csángók. Ezért baba a kisgyermek, ezért van a legénynek babája. Vicces módon a mai szleng kezd visszanyúlni ehhez az értelmezéshez: ami „nagyon baba”, az szép vagy jó az ifjabb korosztály nyelvén. Hogy aztán pontosan hogyan jön ehhez a vasorrú bába, azt már igazán nem is sejtem. De, ugye, van itt valami áthallás?

Azért a vasorrú mégsem azonos a Baba-Jagával. Először

is maximum, ha egyáltalán szó esik róla, csak egy kunyhóban lakik. A magyarban is van kacsalábon forgó vár, csakhogy az egy lábon forog, állandóan forog, mivel a világtengelyt jelképezi, másrészt a vasorrú sohasem lakik ilyen várban. A Baba-Jaga pedig mindig a tyúklábas kunyhóban él. A vasorrú seprűn repül, a Baba-Jaga mozsárban. A vasorrú üldözni szokta a főhőst, a Baba-Jaga ilyet nem csinál. Bár vannak segítői – varjú, vad hattyúk -, azok időnként megteszik.

Ha még azt is hozzávesszük, hogy ugyan elég régen

élünk szlávok környezetében, de annyira azért nem régen, hogy a meséinkbe ilyen mélyen beivódjon egy idegen gonosz lény alakja, akkor – számomra legalábbis – nyilvánvaló, hogy a két lény nem azonos. Csak nagyon hasonlít egymásra, külsejét és főleg funkcióját tekintve. Még az is lehet, hogy valahol, az idő még mélyebb bugyraiban, azonos élményből alakult ki mindkét fekete, ijesztő alak.

Ennyit a mesebeli boszorkányokról. És akkor most

nyugodalmas jóéjszakát kívánok! Maruzs Éva

7

Tudomány-technika

Új testben régi lélek Meghalt 92 éves korában Robert Ettinger, a krionika úttörője. Mozgalmának követőit haláluk után lefagyasztják azzal, hogy a jövőben feltámaszthatják őket. Ettinger külvárosi otthonában hunyt el több hetes haldoklást követően. Holtteste a 106-os szám alatt tárolt test lett az általa 1976-ban alapított Krionikai Intézetben. Ettinger abban bízott, hogy az orvostudomány olyan ütemben fejlődik, hogy a lefagyasztott testeket egykor életre fogják kelteni, majd meggyógyítják, ha súlyos betegség miatt távozott az illető az élők sorából. Jelenleg 900 tagja van a Krionikai Intézetnek, ahol 28 ezer dollárért készítenek elő egy testet arra, hogy folyékony nitrogénnel töltött tartályba helyezzék, majd ott mínusz 196 Celsius fokon tárolják. Az első ember, akit lefagyasztottak, Ettinger édesanyja, Rhea Ettinger volt, aki 1977-ben halt meg. Felvetődik azonban a kérdés, hogy egyáltalán korszerűnek számít-e az az eljárás, hogy ily módon konzerválják a testeket és jöjjön el egy napon számukra az új élet. Jelenleg ugyanis még nem megoldott, hogy hogyan hozzák vissza őket az életbe. A bioinformatika fejlődése felkínál egy sokkal nagyszerűbb megoldást. Ki kell fejleszteni egy olyan szkennert, melynek segítségével a haldokló vagy a már halott ember agyából az emlékeket és minden mást, egyszóval az információt le lehet tölteni egy háttértárolóra, s ott azután időtlen időkig megőrizhető. Később pedig, ha úgy gondolják, hogy vissza akarják hozni az elhunytat az élők közé, akkor elég az elhunyt testéből egy mintát megőrizni, melyből örökítő anyagot nyernek a klónozáshoz. Így létrehozhatják a tökéletes másolatát, s annak üres agyába egyszerűen áttöltik a háttértárról az emlékeket, s már is előttünk áll az elhunyt személy. Ez az eljárás lehetőséget ad arra is, hogy aki öregen halt meg fiatalon térjen vissza. Ez azután az igazi második élet. Sőt egyenesen lehetőség van arra is, hogy új testet kapjon, ha netalán úgy rendelkezett, hogy megunta a régit. Ezáltal hosszú-hosszú egymás utáni ciklusokat élhet valaki, miközben az emlékei és tapasztalatai egyre csak gyűlnek. Ez az örök élet. A legfőbb kérdés nem is az, hogy megvalósítható-e, hiszen az informatika és a biológia szédítő ütemben fejlődik. Ma már lehetséges a klónozás és lehetséges az is, hogy az emberi idegek és a gép között összeköttetést hozzanak létre. Sokkal inkább az a nagy kérdés, hogy a növekvő népesség megengedi-e, hogy a holtak visszatérjenek. A válasz az, hogy nem elképzelhetetlen, hiszen a nyugati világ népessége fogy. Csak a harmadik világ országaiban nő drasztikusan a népesség. Ha ez így halad, s nem lesz nyugaton természetes szaporulat, még az is lehet, hogy rá leszünk szorulva a visszatérőkre. Az ilyen embereknek nagy hasznuk is lehet a társadalom szempontjából. Egy csomó mindent már eleve tudnak, nem kell megtanulniuk, szinte azonnal a társadalom hasznos tagjaivá válhatnak. Az évtizedeken át, sőt évszázadokon át felhalmozódott tudás és élettapasztalat pedig egyszeriben a tudás aranybányáját fogja jelenteni. Mindez persze elgondolkodtató. Ha mindig az elhunytak térnek vissza és nem születik már gyermek, akkor vajon milyen képet fog festeni az adott társadalom? Már ma is sokszor halljuk az elöregedő társadalom rémképét. Ha a fentiek megvalósulnak az lesz csak az igazi elöregedett társadalom.

A világnak ugyan is szüksége van az újdonságra, s ezt csak a gyermekek adhatják meg. Persze meglehet, hogy a gyermekek sem természetes úton születnek majd e távoli korban, hanem előre tenyésztik őket. Ha pedig megkezdődik a világűr benépesítése is, akkor talán bőven jut majd hely a visszatérők és az újak számára is.

-Garzó László-

Megvan a rákellenes vírus! http://napidoktor.hu/cikk/100.14665/Megvan-a-rakellenes-virus Az első sikeres tesztjein van túl az a "méretre szabott" vírus, amely a véráramba fecskendezve képes kiválasztani a célba vett ráksejteket a testben.

A Nature tudományos magazin legfrissebb számában megjelent eredeti tanulmány szerint a kis méretű, 23 ember bevonásával zajlott klinikai kipróbálás során a vírus csak a daganatot támadta meg, miközben békén hagyta az egészséges szöveteket. Nem számít újnak az elképzelés, hogy vírusokkal vegyék célba a rákos sejteket, ám eddig közvetlenül a daganatba kellett befecskendezni azokat, hogy elkerüljék a szervezet immunrendszerének figyelmét. A kutatók a himlő elleni vakcinában is használt vírust módosították, amely így a JX-594 jelölést kapta. Szaporodása egy olyan kémiai útvonaltól függ, amely bizonyos ráktípusokban gyakori. A klinikai próbában részt vevő 23, áttétes rákban szenvedő páciens véráramába különböző mennyiségben juttatták be a vírust.

A legnagyobb adagot kapott nyolc páciens közül hétnél a vírus sokszorozódott a daganaton belül, de nem tette ezt az egészséges szövetekben. A vírusterápia további hat páciensnél is megállította egy időre a tumor növekedését, bár a betegek nem gyógyultak ki a rákból az alkalmazott egy adag vírus után. "Nagyon izgatottak vagyunk, mert ez az első eset az orvoslás történetében, amikor egy vírusterápiáról igazolódik, hogy emberi intravénás alkalmazást követően szelektíven és következetesen csak a rákos szövetekben másolódik" - mondta John Bell kutatásvezető, az Ottawai Egyetem professzora.

Dátum: 2011.09.01. 12:37 Forrás: MTI

http://napidoktor.hu/cikk/100.14665/Megvan-a-rakellenes-virushttp://napidoktor.hu/cikk/100.14665/Megvan-a-rakellenes-virushttp://napidoktor.hu/cikk/66.2084/Ket-virus-miatt-tusszoghetunkhttp://napidoktor.hu/cikk/77.7111/Himlo-somor-influenza--avagy-a-virusok-vilagahttp://napidoktor.hu/cikk/100.12289/Kemo-miatt-daganathttp://mti.hu/

8

A Csillagközi utazás Előszó

Az emberiség nagyon régóta álmodozik a csillagközi

utazásról. Már az ókori népek vallásos misztériumaiban helyet kapott a gondolat. Egyiptomban a Napbárka volt az, mellyel Ré utazik a csillagok között. „ Aton égi hajója” földi mása volt az, melyet a piramisok mellé temettek, vagy az, amelyen az Opet-ünnep alkalmával Amon, a rejtett istenség szobrát végighordozták.

Azután a 20. században, amikor a tudomány feltárta a

csillagok világának valódi mibenlétét ismét előtérbe került a gondolat. Először sci-fi írások foglalkoztak vele, később már a tudományos közösség is reális lehetőségként számolt vele. Ma számos olyan film fut, melyek tudományos alapokra építve elénk tárják a csillagok közötti utazást, mely mindennapos része valamilyen galaktikus kalandnak. A csillagászok persze már jóval óvatosabban kezelik a kérdést. A roppant távolságok, melyek a csillagok között vannak, józanságra intik őket.

Ennek ellenére lehetségesnek tartják, hogy egy napon

az emberiség eljusson más csillagok bolygóra. A hidegháborús űrverseny éveiben születtek is tervek ezzel kapcsolatban. A két legnevezetesebb az Orion és a Daedalosz-terv volt. Ezek azonban csak elméleti elgondolások voltak. Egyik sem jutott el a megvalósítás fázisába. Azóta az űrhajózás is megtorpant. A Mars utazás eredetileg 2010-es dátumát is már többször módosították, s ha minden igaz, talán 2030 táján lesz belőle valami.

Sajnos a gazdasági-társadalmi és politikai helyzet nem

kedvez az efféle nagy vállalkozásoknak. Az űrrepülőgép flottát nyugdíjazzák, a helyettesítésére kidolgozott tervek akadoznak. Reménysugarat jelent a magánszektor szédítő ütemű fejlődése. Ma már magánűrhajók terveiről hallani innen-onnan.

A csillagközi utazás azonban merőben más. Nem olyan,

mint eljutni a Holdra, vagy a Marsra, s még attól is jóval nehezebb feladat, mint a Plútóhoz küldeni a New Horizons szondát. Hogy érzékeltessem ennek mibenlétét, elmondom, hogy a Naprendszerből kifelé tartó Pioneer és Voyager szondáknak 70 ezer évbe tellene, hogy eljussanak a legközelebbi csillagig, amely az útjukba esik, pedig 64 000 km/h a sebességük. Egy ennél százszor gyorsabb űrhajónak is értelemszerűen 700 évbe tellene ez a vállalkozás.

Még ha sikerülne is építenünk olyan járművet, melynek

sebessége jelentősen megközelíti a fény sebességét, akkor is a legközelebbi csillagig, a Proxima Centauri-ig az út 4,2 évig tartana. És ez csupán egy jelentéktelen vörös törpecsillag, melynek minden jel szerint nincsenek bolygói. Felesleges tehát oda menni. Az ígéretes csillagok ennél 10-szer vagy akár 100-szor messzebb vannak.

Egyelőre, talán érthető okok miatt, nincsen meg az a

nemzetközi akarat sem, hogy kimunkáljanak a gyakorlatban olyan technikai megoldásokat melyek lehetővé tennék a csillagközi utazást. Még a Naprendszert sem ismerjük eléggé, s még csak a Holdon járt ember.

Érthető tehát a probléma. Igazuk van azoknak, hogy

először szűkebb környezetünket kell meghódítanunk, s csak azután jöhetnek a nagyobb feladatok. Tapasztalatlan még az emberiség. Egyelőre nincs is olyan célpont, ahová nyugodt szívvel elindulhatnánk. Eddig csak gázóriásokat fedeztek fel más csillagok körül. Nincsenek olyan potenciális bolygójelöltek, melyeke Föld-szerűek lennének, s életet hordoznának, vagy arra alkalmasak lennének. Ezek felfedezésére még éveket kell várni.

Mindezen nehézségek ellenére én hiszem és vallom, hogy

az emberiség le fogja győzni az elé táruló akadályokat. Hogy lesz majd olyan cél, amelyért érdemes belevágni ebbe a nem kis feladatba, mely minden bizonnyal az emberiség történetének legnagyobb vállalkozása lesz majd, s új fejezetet nyit. Ez az írás végigveszi a lehetőségeket, mindazt, amit ma ismerünk, s a jövőbe tekintve felvázolja megoldásokat e kérdéskörben.

I. Fejezet A Csillagközi repülés nehézségei A Távolságok

A csillagközi utazás legnagyobb problémája a távolság. A

csillagok a környezetünkben, a Tejút Orion karjának nevezett régiójában meglehetősen távol helyezkednek el egymástól. A legközelebbi rendszer egy hármas, az α Centauri A és B valamint a Proxima Centauri. Az előző kettő egy Napunkhoz hasonló sárga csillag, a harmadik komponens pedig egy vörös törpecsillag. 4,2 illetve 4,3 fényévnyire vannak, azaz a fény, mely vákuumban 300 ezer km-t tesz meg másodpercenként, a fent leírt idő alatt teszi meg az utat. A Naprendszer környezetében lévő többi csillag ettől kétszer háromszor messzebb van. A Nap 20 fényéves körzetében 59 csillagrendszer található, 81 látható csillaggal. A következő csillagok egy csillagközi misszió elsődleges célpontjai lehetnek:

9

Rendszer Távolság (fényév)

Megjegyzések

Alfa Centauri 4,3

Legközelebbi rendszer. Három csillag, (G2, K1, M5). Az A komponens hasonló a Naphoz (G2 csillag).

Barnard-csillag

6,0

Kisméretű, alacsony luminozitású M5 vörös törpe. A Naphoz második legközelebbi csillag.

Szíriusz 8,7

Óriási, nagyon fényes A1 csillag, egy fehér törpe kísérővel.

Epszilon Eridani

10,8

Egyedüli K2 csillag, valamivel kisebb, és hidegebb mint a Nap.

Tau Ceti 11,8

Egyedüli G8 csillag. Hasonló a Naphoz. Nagy valószínűséggel a Naprendszerhez hasonló bolygórendszerrel rendelkezik.

Gliese 581* 20,3

A Gliese 581 d exobolygó felszínén folyékony víz is előfordulhat.

A Föld-Hold távolság mindössze 1,3 fénymásodperc, míg

az egyes bolygók a Naptól néhány fényperctől egészen 5-6 fényóráig terjednek. A jelenleg rendelkezésre álló meghajtásainktól a fény kb. 200 ezerszer gyorsabb. A Naprendszerben az egyes bolygók, helyzetüktől függően, néhány hónap és néhány év közötti az az idő, amely alatt elérhetőek. Még ez is meglehetősen soknak tűnik.

Gondoljunk csak akkor bele abba, ha ezt csillagközi

távolságok viszonylatába helyezzük át. Mint azt az előszóban leírtam. A Naprendszeren kívülre indított leggyorsabb űrszonda a Voyager–1, ennek sebessége körülbelül 17 km/s. Ezzel a sebességgel számolva egy a Proxima Centaurihoz indított repülés 72 000 évig tartana. Megjegyzendő azonban, hogy a Voyager program célja nem a gyors csillagközi utazás volt, és a jelenlegi technológia gyorsabb repülést tesz lehetővé, de még ezzel is legoptimálisabb esetben is kb. 100 évet venne igénybe.

Jól érzékelteti a fentieket egy példa, melyben ha

méretarányosan lekicsinyítjük a következőket kapjuk: ha a Föld-Nap távolság 1 méter ( valójában 150 millió km) akkor a legközelebbi csillag távolsága 271 km.

Az oda-vissza út, a késedelmi idő

Ezzel a problémával már ma is találkozunk. Ennek oka

egyszerű: az információ terjedésének leggyorsabb lehetősége a fénysebesség. Ám mint láttuk a fénynek is időre van szüksége, hogy bizonyos távolságokat megtegyen. Ezért, ha például egy Mars járművet szeretnénk a Földről irányítani, akkor a parancsok és az arra adott válaszok több percet késnének.

Annak ismeretében, hogy az információ nem képes

gyorsabban haladni a fénynél, ez az időtartam az űrszonda idővel kifejezett távolságának minimum kétszerese. A Voyager–1 esetében ez az időtartam körülbelül 30 órát jelent, míg a Proxima Centauri közelében 8 évet. Gyorsabb reakció eléréséhez magát a reakciót és a kiváltó eseményt előre be kell programozni. Természetesen egy személyzettel ellátott űrhajón a legénység azonnal képes reagálni, a megfigyeléseiknek megfelelően. Mindazonáltal az oda–vissza késedelmi idő nem csak fizikailag, de a kommunikációt tekintve is elszigeteli az űrhajón lévőket a Földtől; hasonlóan a távíró feltalálása előtt tett nagy utazásokhoz a Földön. Ennek megfelelően előállna az az érdekes jelenség, hogy sohasem hírek érkeznének hozzánk, hanem mindig csak történelem. A távolsággal arányosan egyre régebben és régebben történt események.

Ezáltal lehetetlen volna, hogy a Föld segítséget nyújtson

például egy adott probléma esetén. Ez minimum 4-5 éves késedelemmel történhetne csak meg. Ezen túl pedig mindig kétszeres idővel kell számolni az üzenet és a válasz esetén. Az expedíciós űrhajóval történő kommunikáció szinte lehetetlenné válna, mert egy-egy üzenet és válasz között évek, vagy távolabbi cél esetén évtizedek telnének el.

Nem kell különösebben ecsetelni azt hiszem, hogy

pszichológiailag ez az elszigeteltség mennyire próbára teheti a misszió tagjait. Az utazás során azzal is szembesülnének, hogy mire visszatérnének a Földön akár évtizedek is eltelhetnek, sok minden megváltozna, mialatt ők távol voltak.

Vitatott, hogy egyáltalán egy 50 éven belül nem

befejezhető küldetést érdemes-e elindítani. Ehelyett, az erre szánt pénzt célszerűbb jobb meghajtási módszerek tervezésébe fektetni, mert egy lassan haladó űrhajót feltehetőleg megelőzne egy később indított, ám korszerűbb meghajtású másik űrhajó. Másrészről azonban Andrew Kennedy kiszámította, hogy ha egy megadott úticélig a várható utazási időt a sebesség várható (akár exponenciális) növekedési rátájából származtatjuk, akkor az utazás összidejére egy minimum adódik. Ez azért jelentős, mert a minimumból meghatározható a legkedvezőbb időpont az indulásra.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ekkor indult űrhajó

megelőz bármely korábban indított űrhajót, ám ő maga a később indítottak számára utolérhetetlen. Tehát bármely csillagok közt utazó civilizáció meghatározhat egy egyedi időpontot, amely a legkedvezőbb az indulásra; és a leghatékonyabb a belefektetett időt és pénzt tekintve.

*A Gliese 581 csillagról lásd a szerző „Szupercivilizáció” című cikkét az Avana hírlevél 2011. júniusi számában. (A szerk.)

10

Az ikerparadoxon Einstein relativitáselméletéből ismert jelenség, mely

szerint a gyorsuló vonatkoztatási rendszer órái lassabban járnak. Az idő összezsugorodik a fedélzeten annál jobban, minél inkább megközelíti az űrhajó a fénysebességet. A Földön természetesen az idő változatlanul telik. Így megtörténhet az, hogy egy ikerpár esetén az egyik néhány hónapot öregszik, míg a másik évtizedeket. Ez lehetőséget nyújt a távolságok leküzdésére. A fedélzeten az űrhajósok számára az út lényegesen kevesebb idő, mint a földi megfigyelő számára. Az alábbi táblázat a sebesség és az időzsugorodás kapcsolatát mutatja.

v/c t' t objektum

0,1 4,278446 4,3 Alfa Centauri

0,5 5,196152 6 Barnard csillag

0,8 4,8 8 Szíriusz

0,9 4,794789 11 Tau Ceti

0,99 3,526684 25 Vega

0,999 21,01378 470 Betelgeuse

0,9999 14,14178 1000

Ahol v az űrhajó sebessége, c a fénysebesség, t’ a

fedélzeti idő és t a külső megfigyelő számára eltelő idő.

Energetikai problémák Egy jelentős probléma, amely hozzájárul a

nehézségekhez, egy megfelelően rövid utazáshoz szükséges energia. A szükséges energia alsó határa a

mozgási energia: E=½ mv2, ahol m az űrhajó tömege. Amennyiben az érkezéskor lassítás szükséges, akkor az energiaszükséglet még magasabb.

Személyzettel ellátott, néhány évtized hosszú, a

legközelebbi csillagokhoz tartó utazáshoz is a jelenleg elérhető űreszközök sebességének legalább ezerszerese szükséges. A sebesség négyzetével arányosan nő a szükséges energia tehát milliószoros.

Ahhoz, hogy egy tonnát a fénysebesség tizedére

gyorsítsunk fel, 4,5 × 1017 J vagyis 125 milliárd kWh munka szükséges, nem számolva a veszteségeket. Ezt az energiát tárolni kell, amit nehezít, hogy jelenleg nincs olyan hatékony energiatermelés a kezünkben, mellyel ez megoldható. Megoldásként a fúzió vagy még inkább az annihiláció, azaz anyag és antianyag energiaként való szétsugárzódása jöhet számításba. 1kg antianyaggal már elhagyható a Naprendszer. Probléma azonban az antianyag előállítása és tárolása. Manapság ugyan már a részecskegyorsítókban képesek vagyunk antianyagot előállítani, de ennek mennyisége elhanyagolható, csak kutatási célokra alkalmas. A tárolás is jelentős gond, mivel nem érintkezhet semmivel. Speciális mágneses erőtér elvű palackokra lenen szükség, melyek semmilyen körülmények között nem eresztenének.

Egyes vélemények szerint az energia nagysága

lehetetlenné teszi a csillagközi utazást. A 2008-as Joint Propulsion Conference-en, ahol a jövőbeni űreszközök meghajtását vitatták meg; a résztvevők azt a következtetést vonták le, hogy rendkívül valószínűtlen, hogy az ember valaha is elhagyja a Naprendszert. Brice N. Cassenti a Rensselaer Intézet Műszaki, és Tudományos Részlegének (Department of Engineering and Science at Rensselaer Polytechnic Institute) professzora egyenesen azt állította, hogy „az Alfa Centauri csillaghoz eljutni a világ energiatermelésének legalább 100-szorosára van szükség". A jelenlegi helyzetet figyelembe véve jogos az állítás, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy 200 vagy 500 év múlva merőben más lehetőségek állhatnak az emberiség rendelkezésére.

Sugárzások

A csillagközi utazás egyik kiemelt problémája az űrhajót

érő sérülésekre irányul; extrém magas sebességeknél a csillagközi gáz és por bizonyosan nagy károkat okoz; amelynek oka az egymáshoz viszonyított nagy sebesség, illetve az óriási mozgási energia. A sérülések enyhítésére különféle pajzs-technológiákra születtek javaslatok. A nagyobb tárgyak (például szabad szemmel is látható porszemcsék) kevésbé gyakoriak, ám hatásuk sokkal destruktívabb lehet. A finom por, vagy akár elemi részecskék keltette nagyon erős gamma sugárzás elpusztít minden életet, sőt magában az űrhajó jövőbeni vezérlőrendszerében is kárt okozhat. Emellett számolni kell azzal a csillagközi sugárzással is, mely más csillagok felől érkezik, s itt a Naprendszeren belül megvéd minket a Nap mágneses tere, ebből kilépve azonban hatásuk nem elhanyagolható.

Következő számunkban folytatjuk.

-Garzó László-

11

Múzeum

Stanislaw Lem http://sfmag.hu/2011/09/15/stanislaw-lem-hangja/ http://sfmag.hu/2011/09/20/stanislaw-lem-visszateres/

Idén szeptember 12-én 90 éve született Stanislaw Lem, a 20. század egyik leghíresebb sci-fi írója. Stanislaw Lemet olvasni különleges élmény. Különbözősége a meghatározó, amerikai science fictiontől egyértelmű – ő maga egy esszéjében erősen elmarasztalja az USA-beli írók produktumait azok

rossz stílusa és olcsó megoldásai, a túlzott kalandelemek miatt. Ez a kritikai hang nem új. Nem kisebb személyiség, mint a sci-fi irodalom egyik emblematikus írója, Alfred Bester is megfogalmazta ugyanezt a gondolatot; később ez (is) indította el a New Wave mozgalmat, amely a zsáner irodalmi nagykorúsításához vezetett. Lem azonban különutasnak számít. Nemcsak kelet-európai származása, hanem hozzáállása, alkotásai miatt is. Ennek legékesebb példái a Solaris (1961) és Az Úr hangja (1968) című regényei. A science-fiction irodalom története szinte elválaszthatatlan az idegenektől, a kapcsolatfelvételtől. Nagy és szépen körüljárt tematikáról van szó, amiben kezdetben egyértelműen ellenségként jelentek meg az értelmes, nem földi civilizációk, később következett a kapcsolatfelvétel nehézségeinek és következményeinek fikciós végiggondolása. Lem a Solarisban alapvetően más narratívát használ, mint nyugati kollégái. A regényben nemhogy nem dominál az akcióelem, hanem úgyszólván szinte teljesen hiányzik. Helyette sok párbeszéd jelzi, hogy itt bizony erősen filozofikus műről van szó. A másik érdekesség a már említett harmadik típusú találkozás kérdése. Arra már előtte is sok példa volt, hogyan lehet félreérteni a kapcsolatfelvételt, de Lem a Solarisban gyökeresen eltérő koncepciót használ. Az óceán méretű entitást ugyanis nem érthetjük meg. Minden technológiai fejlettségünk dacára – sugallja a lengyel szerző – létezik olyan misztérium, amelyet nem tudunk innovációval, gépekkel megérteni. Ezt a szinte racionalitásellenes megközelítést sem a nyugati, az emberbe vetett hitet reklámozó, sem a keleti, a materiális megismerésben bízó, sokszor marxista megközelítésű sci-fi nem vallotta. (A New Wave mozgalom írói ütöttek csak meg erősen pesszimista hangot.)

Az Úr hangja szintén ezt a gondolatot ismétli. E későbbi regény szakít az általános (konvencionális) science-fiction regénystruktúrával, és ráérősen, sok gondolat-kísérlettel megszakítva meséli el az újabb kudarcos kapcsolatfelvétel történetét. Ironikus, de ez a kapcsolat Lem saját életében is kudarcot jelentett, hiszen az

amerikai olvasóknak még ma is alig áll rendelkezésre tisztességes Lem-fordítás. Így csak a vájtfülűek, a zsáner legnagyobb kinti rajongói tudják, hogy élt ezen a bolygón egy kelet-európai, öntörvényű, eredeti gondolatokkal bíró sci-fi író.

sfinsider

Mi történik, ha sikerült elvégezni a küldetést, és az űrhajósok visszatérnek a Földre? Ha rádöbbennek, az már régen nem olyan, mint amilyennek emlékeikben megőrizték, szeretteik rég meghaltak, ők pedig csupán történelemkönyvből előlépett figurák a leszármazottaik számára? Melyik emberiséget szolgálták: amelyik a világűrbe küldte őket, vagy amelyik visszafogadta őket?

Stanisław Lem klasszikusnak számító sci-fi regényében mindaz, ami sok más tudományos-fantasztikus műben maga a kaland – a világegyetem fölfedezése, az űr kietlenségében átélt viszontagságok – már a múlté. Az ötvenes évek naiv és hősies könyvei után elkerülhetetlen volt az űrutazás témájának fejlődése, és Lemet – nem csupán e könyve miatt – is a nagy újítók között tartjuk számon, noha korai munkásságában ő is a világegyetem fölött diadalmaskodó emberiségben látta a jövőt. Hal Bregg, az űrhajós, a tíz évig – földi időszámítás szerint több mint száz évig – tartó utazásról visszatérve szembesül azzal, hogy idegen világba érkezett: a társadalom, a tudomány, az emberek olyannyira megváltoztak, hogy első, tudatlan kirándulása egy nagyvárosban mintha csak földönkívüliek közé tett utazás volna. Hal keresi az ismerős kapaszkodókat, de nem talál semmit; még az emberi kapcsolatok is átalakultak, és ő nem más, mint élő kövület, vadember egy új jövőben. A világ idegensége minden szinten megmutatkozik, és bár Lem a hatvanas évek elején még egészen másként képzelte a jövőt, amint ahogy mi a huszonegyedik században azt látjuk, a regénye ettől még nem évül el: sőt, az általunk elképzelhető eljövendővel olyan szöges ellentétben áll az övé, hogy ez csak még inkább rájátszik a nyugtalanító másságra. A kémiailag stabilizált erkölcs olyan jóléti társadalmat hoz létre, amelyben az erőszakkal együtt a vállalkozó kedv, a kalandvágy, a kockázat vállalása is kiveszett – és így a törekvés is a határok feszegetésére. Hal jól látja az árat, amelyet az emberiségnek fizetnie kellett a biztonságért, és nem csoda, hogy ő, az űrhajós nem találja a helyét – itt nincs többé rá szükség, és hamar eljut arra a felismerésre, hogy hacsak nem lel valakit, aki értelmet ad az életének, nincs miért élnie. Ám ebben a világban egyetlen nőt szerezni nehezebb, mint sokat, és amikor találkozik Erivel, a kultúrájukból fakadó különbségek végzetes félreértésekhez vezetnek. Megértheti-e egyáltalán egymást két ember, akiket több mint száz év választ el gondolkodásban egymástól? Miért élsz? És kinek élsz? – A Visszatérés fő kérdései ezek. Az „emberiség” fogalma elveszti alakját, és azonossá válik az ismert és értett világgal. Valódi visszatérés pedig nem létezik. Hal Bregg olyan Gulliver, aki sosem hajózhat vissza Angliába. Két választása van csupán: megváltozik vagy elmenekül. A Visszatérés fő ereje az új és régi világ ütköztetéséből ered, mely utóbbinak Hal az eleven lenyomata. Neki kéne megtestesítenie az olvasói normát is, ám ebben az egyben az idő elhaladt a regény fölött. Hal viselkedése Erivel szemben mai szemmel nézve legalább olyan szokatlan, mint az a társadalom, amelyik szemben áll vele – sőt, különös módon kapcsolatukban a nő inkább a mi tapasztalatainkhoz áll közel, mint a szélsőséges űrhajós.

http://sfmag.hu/files/2011/09/Stanislaw-Lem-Visszateres.jpghttp://sfmag.hu/2011/09/15/stanislaw-lem-hangja/http://sfmag.hu/2011/09/15/stanislaw-lem-hangja/http://sfmag.hu/2011/09/20/stanislaw-lem-visszateres/

12

Halban ennél a pontnál meglátjuk a barbárt, és amikor ő is felismeri önmagában, az fordulópontot jelent a számára. Mert, ahogy az egyik szereplő is mondja, ebben a világban nem lehetnek egyenrangú társai. Tudjuk, hogy ami Halnak juthat, árnyéka csupán annak, amit megérdemelne, de, mivel ebben az új világban is ember maradt, élni fog, tűrni fog, és megtanul megelégedni azzal, amit kaphat. A régi otthon nem létezik többé – de talán van remény egy újra.

Hanna

Portal Press Pályázat

http://www.sfportal.hu/portal-press-palyazat-10969.scifi

Az SFportal Sci-Fi Magazin pályázatot ír ki magyar nyelven megjelent művek angol nyelvű e-könyv kiadására, Portal Press Pályázat címmel, novella és regény kategóriában. A pályázat célja, hogy egy angol nyelvre lefordított antológiát, valamint egy szintén angol nyelvre lefordított regényt elektronikus könyv formában kiadjon a 2012-ben induló Portal Press Digital kiadó az elterjedtebb platformokon (például, de nem kizárólagosan az Amazon Kindle, a Google Books, és az Apple iBooks rendszereiben). A pályázat nyerteseinek a Portal Press Digital nemzetközi kiadásról szóló szerződést kínál, amelyben magára vállalja a fordítás, e-book kiadás, és marketing költségeit. Jelen pályázati felhívásunk nem minősül ajánlattételnek, a végleges feltételeket a pályázat nyerteseivel külön szerződésben rögzítjük. A pályázat menete Első lépésben a magyar sci-fi kedvelő közönség jelölhet novellákat és regényeket az erre létrehozott fórumban (http://forum.sfportal.hu/forum/99-portal-press-digital/) 2011. szeptember 30., péntek 24:00-ig. A pályázatra jelölhető:

- minden olyan novella, mely 2000. január 1. után szerkesztett formában megjelent

- bármely regény, amely 1990. január 1. után nyomtatásban, print-on-demand vagy e-book formában megjelent

Az Sfportal Sci-Fi Magazin fenntartja magának a jogot, hogy a jelölési időszak lezárulta után az érintett írókat adategyeztetés, valamint műpéldányok bekérése céljából kijelölt koordinátora útján megkeresse. A jelölt művek szerzői jogosultak a jelölés elutasítására, a miyazaki.jun@sfportal.hu e-mail címre elküldött bejelentéssel. Sci-fi antológia A pályázatra jelölt novellákból egy 15 írásból álló antológiát állítunk össze, melynek szerkesztői:

- Németh Attila, a Galaktika Magazin irodalmi szerkesztője

- Szélesi Sándor, az egykori Átjáró Magazin főszerkesztője, az Sfportal szerkesztője

Egy szerzőtől csupán egyetlen novella kerül közlésre. A pályázaton nyertes novellák fordítói Kamper Gergely, Németh Attila és Kollárik Péter lesznek.

Regénypályázat A lefordításra kerülő regényt egy hét főből álló zsűri fogja kiválasztani, mely olyan angol nyelven közölhető írást keres, amely méltó követe lehet a magyar science-fictionnek, ugyanakkor a külföldi piacokon is sikerre tarthat számot. A zsűri tagjai:

- Dr. Sárdi Margit, a Zsoldos Péter-díj zsűrijének elnöke, az ELTE BTK docense

- Katona Ildikó, a Könyvmolyképző kiadó vezetője

- Németh Attila, a Galaktika Magazin irodalmi szerkesztője

- Kamper Gergely, a kiválasztásra kerülő regény leendő fordítója

- Kánai András, az Sfmag.hu szerkesztője - Kollárik Péter, műfordító, blogger - Miyazaki Jun, az Sfportal Sci-Fi Magazin

főszerkesztője Eredményhirdetés A pályázaton győztes novellák és regény nyilvános kihirdetésére 2011. december 8-án kerül sor az SFportal Meetup keretein belül; az SFportal Sci-Fi Magazin fenntartja magának a jogot, hogy amennyiben a jelölt művek száma, vagy egyéb körülmény ezt indokolttá teszi, abban az esetben az eredmény kihirdetését elhalassza. További információk a pályázattal kapcsolatban az SFportal.hu oldalon, valamint a Portal Press Digital Facebook oldalán kerülnek kihirdetésre! (http://www.facebook.com/portalpressdigital)

AVANA SF Hírlevél

X. évfolyam 6. szám (105.)

2011. szeptember

Felelős kiadó: Avana Egyesület,

3100 Salgótarján Fáy András krt. 86

Főszerkesztő: Györgyi Ákos (konyvtar@scifi.hu)

Munkatársak:

Tóthné Baranyai Judit (jucidanus@citromail.hu) Bódi Ildikó (ildikob@freemail.hu)

Illusztráció, design: Heim Attila és Heim Fanni

Szabadon terjeszthető

KÉRJÜK, TÁMOGASSA AZ AVANA EGYESÜLET

KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉGÉT!

AJÁNLJA EGYESÜLETÜNKNEK ADÓJA 1%-ÁT! ADÓSZÁMUNK: 18635212-1-12

KÖSZÖNJÜK TÁMOGATÁSÁT!

SZÁMLASZÁMUNK:

SALGÓVÖLGYE TAKARÉKSZÖVETKEZET SALGÓTARJÁN 55400187-11032814

ÉVES TAGDÍJUNK 3000 FT.

http://www.sfportal.hu/portal-press-palyazat-10969.scifihttp://forum.sfportal.hu/forum/99-portal-press-digital/mailto:miyazaki.jun@sfportal.huhttp://www.facebook.com/portalpressdigitalmailto:konyvtar@scifi.humailto:jucidanus@citromail.humailto:ildikob@freemail.hu