Bevezetés - dfmi.weebly.comdfmi.weebly.com/uploads/1/1/0/8/11083909/keneth_e_hagin_házasság... · K.Hagin: Házasság, válás és újraházasodás - 3 - 1. fejezet Házasság,

Bevezetés

E korban, amiben élünk, mindnyájunknak felelőssége, hogy a családjaink erősek és védettek legyünk. A két intézmény, ami ellen az ördög a legkeményebb hadviselést folytatja: a család és a gyülekezet. Ezért fontos megértenünk, mit mond Isten Igéje a családot illetően.

Isten azt szeretné, hogy a házasságod sikeres legyen, a családod pedig a szeretet helye legyen. Függetlenül attól, házas vagy egyedülálló vagy-e, Isten azt szeretné, hogy az életed békés legyen. Isten Igéjét követve megtapasztalhatod ezt. Láthatod, amint az otthonod földi mennyországod válik!

Ez a könyv hat fejezetből áll. Az első fejezet azokra a gyakori tévhitekre összpontosít, amiket az emberek azzal kapcsolatban táplálnak, amit Isten Igéje a házasság, válás és az újraházasodás témájáról mond. Úgy tűnik, hogy amit Jézus mondott a Máté19-ben, valamint, amit Pál tanított az 1Korinthosz 7-ben, ellentmondanak egymásnak. Az emberek pedig évekig igyekeztek megtalálni ennek okát. A második fejezetben elmagyarázom, hogyan kell ezeket a részeket értelmezni az általánosan elfogadott bibliaértelmezés szabályaira alapozva.

A harmadik fejezetben kifejtem azt a törvényt, amelynek ma a Krisztus Testét uralnia kell - szeretet törvényét. Bármilyen helyzetben találod is magad - és függetlenül attól, hogy egy keresztyénnel vagy egy hitetlennel élsz házasságban, elhagyott keresztyén vagy hitetlen, esetleg éppen egyedülálló vagy -, felkelhetsz és elkezdhetsz Isten szeretetében járni.

A negyedik fejezet részleteiben ismerteti Isten elképzelését a házasságról. Ádám bűnbeesésé- től egészen Jézus Krisztus eljöveteléig, a megváltásig, az ember nem volt képes arra, hogy abban az isteni fajta házasságban éljen, amit Isten tervezett el számára az Éden kertben. Isten élete és természete nem volt meg az emberben addig, amíg Ő el nem jött. De ma, mint az újszövetség tagjai, képesek vagyunk megvalósítani Isten elképzelését a házasságról. Ebben a fejezetben térek ki az engedelmesség és hatalom témájára, legfőképpen a házastársi viszonyt illetően, mert az ezzel kapcsolatos tévhit hosszú ideje munkál Krisztus Testében. Elmagyarázom, mit is jelent a másiknak engedelmeskedni a házastársi kapcsolatban.

Több mint hatvanöt éven át hallgattam azokat a problémákat, amikkel az emberek szembenéztek a házasságukban és a családjukban. Azt fedeztem, hogy minden házassági probléma alapvetően négy dolog köré összpontosul.

Az ötödik fejezetben mélyrehatóbban taglalom ezt a négy területet és gyakorlati tanácsokkal is szolgálok, hogyan lehet bármilyen problémát legyőzni ezeken a területeken.

A hatodik fejezet a családot állítja középpontba. Tudd, hogy a cselekedeteiddel és a szavaid-dal teremted meg az otthonod légkörét. Ha jó példát mutatsz gyerekeidnek, hittel és szeretettel veszed őket körül, segítségükre leszel abban, hogy istenfélő felnőttekké cseperedjenek.

Függetlenül attól, hogy egyedülálló, házas vagy elvált vagy-e, ez a könyv segít, hogy betöltsd Isten tervét az otthonodra vonatkozóan. Élhetsz olyan házasságban, amilyet szeretnél. Lehet olyan családod, amilyenre vágysz. Ha egyszerűen megérted, amit Isten Igéje mond, és cselekszel az Ige alapján, megtapasztalhatod Isten szeretetét és békéjét az otthonodban.

K.Hagin: Házasság, válás és újraházasodás - 3 -

1. fejezet

Házasság, válás és újraházasodás

Napjaink kihívásai és a Gyülekezet állapota miatt igen fontos, hogy foglalkozzunk a házasság, a válás és az újraházasodás témájával. E téren mutatkoznak a legnagyobb problémák az emberi kapcsolatokban. A válás és az újraházasodás már-már nemzeti kérdéssé lett.

A könyv megírásában három fő távlati szempont vezetett. Az első: úgy írom, mint aki ismeri a szétszakadt család fájdalmát. Apám elhagyta a családot, amikor öt éves voltam. Tudom, milyen az, apa nélkül felnőni. Láttam a fájdalmat és a nyomást, ami arra az anyára szakad, aki egymaga próbálja meg fenntartani a családot. Az én édesanyám szörnyen szenvedett, olyannyira, hogy eljutott az érzelmi összeomlásig, számtalanszor az öngyilkosság kísérletéig is.

Ismerem a fájdalmat, amit a válás okozhat egy gyermeki szívben a bátyám és én gyűlöltük apánkat azért, amit tett, még azt is elterveztük, hogy majd ha elég idősek leszünk, megöljük. Teljes mértékben meg tudom érteni, miért mondta Isten, hogy gyűlöli a válást (Malakiás 2:14-16), mivel megtapasztaltam azt a szívfájdalmat és pusztítást, amit okozni tud.

A második: úgy írom, mint aki ismeri egy csodálatos házasság örömeit. Mikor ezt a könyvet írom, immár hatvankét éve élek házasságban. Megtapasztaltam az áldásait az olyan házasságnak, amit Isten szeretete irányít. Megismertem az előnyeit annak, ha egy istenfélő társa van az embernek, egy kedves, akivel képes együtt átsétálni az életen, megosztva egymással az áldásokat és a kihívásokat. Mint bármely más pár, mi is kerültünk szembe problémákkal az életben és a házasságban egyaránt, de Isten átsegített minket ezeken. Soha nem kerestük a házasságból kivezető könnyű utat; mindig Istentől vártuk a segítséget és Ő mindig segített.

Harmadszor: az Evangélium szolgálójaként írok, mint aki isteni elhívásából Isten Igéjét minden dologban a legfelsőbb vezetésnek és hatalomnak tartja. Láttam a válások áldozatait, akiket fájdalommal, gyötrelemmel és kárhoztatással sújtott az Ige félreértelmezése, a törvényeskedő hiedelmek és a „vallásos” gondolkodás. Láttam olyanokat, akik úgy érezték, Krisztust képviselik, amikor megvádolták azokat az embereket, akik elváltak és újraházasodtak, úgy kezelvén őket, mint „másodosztályú keresztyéneket”, mint akik elkövették a megbocsáthatatlan bűnt. Ezek a bírák nem hasonlítottak Krisztushoz abban az irgalmasságban és kegyelmességben, amivel Ő szolgált az emberek felé.

Másrészt viszont láttam olyan párokat, akik keresztyéneknek vallották magukat, házasságukat mégis „könnyen jön, könnyen megy” dologként kezelték. Nem támogatom ezt a fajta „laza” hozzáállást, az odaszánás hiányát, amit, úgy tűnik, manapság sokan gyakorolnak a gyülekezetekben.

Az a problémánk, hogy különféle gyülekezetekben nőttünk fel, különféle tanításokat kaptunk, saját magunk meg nem gondolkoztunk el igazán ezeken. Csak elfogadtuk, amit mások mondtak Én mindig is egy kicsit más voltam. Déli baptista családban születtem és annak is neveltek, de 1934-ben a betegágyamon megvilágosodást kaptam az isteni gyógyulásról, és láttam, hogy a Biblia tanít olyasmit is, amit abban az időben az én gyülekezetem nem tanított.

Így hát attól a naptól mostanáig soha nem követtem gyülekezeti tanításokat anélkül, hogy saját magam ne tanulmányoztam volna a kérdést, mivelhogy a gyülekezeti tanítások követése majd-nem a sírba juttatott.

Tinédzserként a betegágyamon feküdtem, és a pásztorom nem kínált semmiféle reményt. Nem tudott semmit a hitről és a gyógyulásról. Azt mondta nekem:

- Csak légy türelmes; fiam nemsokára mindenen túl leszel.

Fiatal szolgálóként nem sokat gondolkodtam a házasság, válás és az újraházasodás témájáról. Nem volt okom sokat gondolkodni rajta. De három, a házassággal, válással és újraházasodással kapcsolatos eset kiváltott valamit bennem, és kezdett elgondolkodtatni a témát illetően. Azóta

Órákat, napokat, hónapokat, sőt éveket töltöttem ezeken elmélkedve! Mégis, ha megpróbálnám értelmezni az 1Korinthosz 7-et annak a fényében, amit Jézus a Máté19-ben mondott, reménytelenül összezavarodnék. Úgy tűnik, mintha Pál ellentmondana Jézusnak azzal, hogy egy „kivételével” szolgál, amit Jézus nem ismert el. Csak miután néhány „valódi élethelyzettel” találkoztam, voltam képes választ adni erre a látszólagos ellentmondásra.

ELSŐ ESET: HŰTLEN FELESÉG

Tizenöt éves koromban jutottam üdvösségre a betegágyamon, közvetlenül a tizenhetedik születésnapom előtt gyógyultam meg és kezdtem el szolgálni. Az első két évben egyszerűen mindenütt prédikáltam, ahol csak kinyílt az ajtó: fiatalok csoportjaiban, az utcán, börtön szolgálatokban és házi ima szolgálatokon.

Aztán, amikor tizennyolc éves lettem, egy találkozón egy másik szolgálóval együtt prédikáltam Sok ember üdvözült ebben a bizonyos közösségben. Egy új gyülekezetet akarnak elindítani, és engem kértek fel a gyülekezet pásztorlására. Vagy hathétig prédikáltam, hogy eldöntsem, felvegyem-e a pásztorbotot. Úgy döntöttem, hogy elvállalom.

Volt abban a városban egy fiatalember, akit én gyermekkorom óta ismertem. Tíz évvel volt idősebb nálam.

Örökbefogadott gyerek volt. Bár a szülei harminckét más gyereket is neveltek, ő volt az egyetlen, akit örökbe is fogadtak. A többieket csal felnevelték.

A szülők jó emberek voltak. Gyülekezetbe jártak és valószínűleg volt üdvösségük. Ezt a fiatalembert vallásos légkörben nevelték. Később mondta nekem:

- Én igazában nem tudtam, hogy újjászülettem-e, amíg nem kerültem teljes evangéliumi hívők közé, és rá nem jöttem, hogy addig csupán egy gyülekezeti tag voltam.

Huszonkét éves lehetett, amikor elvett egy nőt a városban. Én csak tizenkettő, de egy nyolc-ezer ötszáz lakosú kisvárosban, csaknem mindenki tud mindenről, ami történik, főleg az ilyen dolgokról. Ez a fiatal vállalkozásból élt. Az üzleti élet a főtér körül folyt hétköznap. Mint kölyök emlékszem a beszélgetésekre. Azt mondogatták az emberek:

- Miért házasodott össze ez a derék keresztyén [keresztyénnek nevezték, mert gyülekezetbe járt] fiatalember azzal a nővel? Nem tudja, milyen nő az?

Prostituált volt ugyanis.

A férfi egy burokban élt addig, és ez túlságosan naivvá tette. Az asszony ráakaszkodott, mert azt gondolta, hogy a férfi neve egy kis tisztességet ad neki. Négy-öt évig házasok is voltak.

Ez idő alatt egyfolytában beszéltek róla a háta mögött, kinevették mivel az asszony továbbra is látogatott más férfiakat. Úgy tűnt, nagy ártatlanságában nem vette észre, hogy valami nincs rendben. Végül az asszony elment a városból, elszökött valakivel, akivel a házassága alatt kapcsolatot tartott. Senki sem hallott róla többet.

A férfinak összetört a szíve. Folyton csak sírt. Az üzletemberek közül egy-kettő elkezdett vele beszélgetni és elmondták neki, mit művelt a volt felesége. Én még kölyök voltam abban az időben, de amikor tizennyolc éves lettem, ő meg ugye huszonnyolc, elmesélte nekem, hogyan érintette, amit mondtak a feleségéről:

- Alig tudtam elhinni. Elkezdtem visszagondolni és nyilvánvaló lett, hogy igazuk van. De én túl naiv voltam és elvakult.

Miután elvált, üdvösségre jutott a város egyik teljes evangéliumi gyülekezetében Ennek a gyülekezetnek a hite szerint, (mint elvált személy) nem házasodhatott újra, most hogy már keresztyén lett. Viszont, ha még üdvösségre jutása előtt házasodott volna újra, azt elfogadták volna.

Még csak tizennyolc éves voltam akkoriban és nem igen tanulmányoztam a házasság és a válás témáját, de belül tudtam: ez a fajta hit nem helyes. Meg tanultam követni a szellememet. Valami a bensőmben azt mondta, hogy újra megházasodhatna.

Ez a férfi nem volt megkeresztelkedve Szent Szellemmel, nem szólt nyelveken. De üdvözült és a teljes evangéliumi gyülekezetet látogatta. Zongorázott az alkalmakon.

Időközben egy bizonyos hölgy, a középiskolai szerelme, visszaköltözött a városba. Még nem volt férjnél. Valaki elhívta a teljes evangéliumi gyülekezetbe, és üdvösséget nyert. Felismerte, hogy csupán gyülekezeti tag volt azelőtt, de nem született újjá. Így hát üdvösségre jutott. Mivel zenélt is, ezután egyszer ő játszott a zongorán, máskor meg a férfi egymást váltották. Mindössze egy zongoránk volt akkoriban. Nem volt orgonánk, sem más hangszerünk.

A zene, mint közös terület, összehozta őket, és egyre többet időztek egymás társaságában. Újra lángra lobbant az iskoláskori szerelem. Gyanútlanul elmentek a pásztorhoz, hogy megkérjék, adja össze őket.

A pásztor azt mondta nekik:

- Ó, ezt nem tehetitek. Mind a ketten a pokolba kerülnétek!

Nem értettem vele egyet, de nem akartam egy pásztorral vitatkozni. Meg tanultam tisztelni az elöljárókat. És mivel még fiatal szolgáló voltam, és nem tanulmányoztam az igét a házasság, válás és újraházasodás témáját illetően, inkább csendben maradtam.

Aztán az a pásztor, aki a házasság ellen volt, elment, és egy másik vette át a helyét Mielőtt az előző pásztor elfoglalta volna az új helyét és az új pásztor odakerült volna, egy néhány hetes időköz volt, amit vendégprédikátorok töltöttek ki. És ezalatt ez a pár elment és összeházasodott

Mikor az új pásztor odakerült, a világon semmit sem tudott róluk, folytatták a zenélést, csak-úgy, mint a tanítást a vasárnapi iskolában. Soha senkit sem zavartak. Ugyanúgy folytatták a munkájukat a gyülekezetben. Az új pásztor azonban csak egy kis ideig maradt, az Úr máshová hívta őt. Felkérték tehát a régi pásztort, hogy jöjjön vissza és vezesse a gyülekezetet, ő pedig elfogadta a megbízást.

Akkoriban egy kis gyülekezetet pásztoroltam Tom Beanben, Texas államban. Alkalomadtán visszamentem meglátogatni ezt a teljes evangéliumi gyülekezetet. Egy nap a pásztor azt mondja nekem:

- Tudod, hogy összeházasodtak?

- Tudom.

- A gyülekezet csak néhány éves, ezért nehogy szakadást okozzak, annyiban hagyom.

Azt gondolta, elhibázták, és hogy a pokolba kerülnek, mikor meghalnak. Nem akart viszont szakadást

okozni a gyülekezetben.

Mivel elfoglalt voltam, nem igen gondolkoztam el mind ezen. Még a huszonegyet sem töltöttem be. Nem foglalkoztatott különösképpen a házasság témája, még kevésbé a válás és az újra-házasodás. Lekötött az Úr szolgálata.

Később visszamentem látogatóba és feltűnt a pásztor gondterhelt ábrázata. Szemlátomást nyugtalanította valami.

- Mi a baj? - kérdeztem.

- Hát - mondta -, nem értem.

- Mit nem értesz?

- Emlékszel arra a párra a gyülekezetemben: a férfi elvált volt, a hölgy meg hajadon: Mégis összeházasodtak. Én csendben maradtam, mert nem akartam szakadást a gyülekezetben.

- Szóval - folytatta -, ez a pár részt vett az egyik ébredési összejövetelen, és mindketten megkapták a Szent Szellem keresztséget, miközben házasságtörésben élnek!

- Tényleg?

- Igen - mondta - a feleségem az oltárnál imádkozott az asszonnyal, amikor betöltekezett Szent Szellemmel és elkezdett nyelveken szólni. Én pedig a férfival, amikor megkapta ugyanúgy a Szent Szellemet, és hallottam nyelveken szólni. Egyszerűen nem fért a fejembe. Miért keresztelte meg őket Isten a Szent Szellemével, mikor házasságtörésben élnek? Nem tudtam megérteni.

Hát, ahogy már mondtam, magam is sokat gondolkodtam, de nem szóltam semmit. Meg tanultam tisztelni az idősebbeket.

- És az óta már rájöttél?

- Az egyetlen magyarázatom [tudod: neki kellett 'megmagyaráznia'; nem az Úrnak megmondania] az, hogy Isten úgyis tudja, hogy mindenképpen a pokolba kerülnek, amikor meghalnak. Így hát, ahogyan csak tudja, megáldja őket még ebben az életben.

Egy szót sem szóltam, de elgondolkodtam! Magamban arra jutottam, hogy ez ostobaság.

Mikor elhagytam azt a pásztori hivatalt, azt mondtam magamnak: „Utána fogok járni ezeknek. Nem tudom, mit mond a Biblia a dologgal kapcsolatban, mert nem igazán vizsgáltam meg eddig. De meg fogom vizsgálni.”

MÁSODIK ESET: ELMEGY A FELESÉG

Egy másik eset, amiről tudomást szereztem, szintén arra ösztönzött, hogy tanulmányozzam a házasság, válás és újraházasodás témáját. Egy pásztor, az evangélium szolgálója, öt gyerekkel maradt magára, miután a felesége megszökött egy másik férfival. Előzőleg ezt már kétszer is megtette, de a férfi újra meg újra visszafogadta. Gondolom, a gyerekek kedvéért. De végül úgy ment el, hogy nem is akart visszajönni. Így hát a férj öt gyerekkel magára maradt.

A legidősebb tizenkét éves lehetett, a legkisebb másfél év körüli. Ha nem házasodik újra, elfogadták volna így, megmaradhatott volna pásztornak a felekezében. De egy férfinak, aki negyven év alatti és öt gyereke van, szüksége van feleségre. A gyerekeknek meg szükségük volt édesanyára. Tehát újra megnősült. És ezért

lemondásra kényszerítették a gyülekezet pásztorlásáról. Egy teljes evangéliumi felekezet tagja volt, és vissza kellett adnia az igazolványát. Nem lehetett közösségben az atyafiakkal.

Adódott a kérdés, mihez is kezdjen? Isten prédikálni hívta el. Nos, elkezdett alkalmakat tartani egy középiskola előadótermében. Az emberek jönni kezdtek és nem sokára százával jöttek Rövidesen övé volt az egyik legnagyobb gyülekezet a városban.

A legtöbb teljes evangéliumi prédikátor elítélte őt. Azt mondogatták:

- Hogy áldhatja meg Isten? Hiszen házasságtörésben él.

Egy pásztor, ugyanebből a teljes evangéliumi felekezetből, ezt mondta róla:

- Mikor a felesége harmadszor is elhagyta és megszökött egy másik férfival, elmentem hozzá, hogy segítsek, ha tudok. A kocsija a feljárón állt. bekopogtam az elülső ajtón, de senki nem válaszolt. A gyerekek iskolában voltak, kivéve a legkisebbet, aki még csak tizennyolc hónapos volt. Tudtam, hogy otthon kell lennie, mert az autója a kocsi feljárón állt. Körbementem hátulra. Láttam, ahogy ott ül a hátsó verandán a kicsivel a kezében, az meg csak sírdogál.

- Soha nem tudnám elítélni. Tudom, hogy a gyerekeinek szükségük van anyára. Neki meg szüksége van egy feleségre. Nem értem, hogy van ez, mert nem egyezik meg azzal a tanítással, amit kaptam, de nem ítélem el.

Nem sokkal ezután tartottunk egy teljes evangéliumi konferenciát, ahol államunk gyülekezeti vezetője is prédikált. A prédikációjában megemlítette a pásztort, aki újra megnősült. Nem említette a nevét, de mindnyájan tudtuk, kiről beszél.

Mikor ez a kétnapos Biblia-konferencia véget ért, gyülekezetem tagjai megkérdeztek a dolog felől, mivel hallottak másokat beszélni róla. Megismételtem, amit a vezető mondott.

Megkérdezte:

- Te mit gondolsz erről?

- Én még fiatal vagyok. Nem vitatkozom az idősebbekkel.

Többet aztán nem foglalkoztam ezzel.

Azon a hétvégén az apósomék lejöttek meglátogatni bennünket, és a vasárnap esti alkalom után a feleségem meg a két gyerek hazament velük. Én a szerda esti alkalom után készültem felmenni a feleségem családjához.

Magam voltam tehát a pásztorlakban. Este tíz után felnyúltam, hogy lekapcsoljam a villanyt. A 40-es években a lámpa egyszerűen a mennyezet közepéről lógott le.

Aztán letérdeltem az ágyfőnél, mivel éppen lefekvéshez készülődtem. Nos, amikor a villanyt lekapcsoltam, nagyon sötét lett a szobában. Tágra nyílt szemmel se láttam volna semmit. Szóval letérdeltem és elkezdtem imádkozni Még egy vagy két szót sem szóltam, amikor az egész szoba kivilágosodott, jóval világosabb lett, mint amikor a lámpa égett.

Élesen láttam mindent. A déli napnál nagyobb fényesség volt. Az egész szoba ragyogott és hallottam egy hangot:

- Ki vagy te, hogy bírálod más szolgáját?

Azt mondtam:

- Uram, ó, nem bíráltam a Te szolgádat.

Az Úr azt válaszolta:

- Nem mondtad ezt és ezt erről a testvérről?

Az Úr testvérének nevezte őt.

- Nem -, én igazában nem mondtam ezt. Csak XY testvért idéztem. Megismételtem, amit ő mondott.

- Amikor megismételted, amit ő mondott, az ugyanaz, mintha te mondtad volna.

- Uram, tudod, azt gondoltam: tényleg nem kellett volna újra megnősülnie.

Az Úr erre egy szóval sem válaszolt. Megismételte:


- Uram, nem tévedett? Úgy értem, ezt mondja XY testvér és ezt tanítja a gyülekezetünk is.


Még csak nem is válaszolt a kérdésemre. Majd azt kérdezte:

- A te szolgád vagy az én szolgám?

- Ha valakinek szolgája, Uram, akkor csakis a Tied. Biztos, hogy nem az enyém!

- Ha az én szolgám, ki vagy te, hogy bírálod más szolgáját? Ha ő az én szolgám, akkor én képes vagyok rá, hogy megálljon, és meg is teszem, hogy megálljon.

(Az Úr igazából csak kiigazított engem annak alapján, amit a Biblia mond a Róma 14:4-ben.)

- Uram, bocsáss meg nekem. Tévedtem.

Ekkor a fény kialudt. Eladdig csendben maradtam, de ez a váratlan esemény gondolkodóba ejtett a házassággal, válással és újraházasodással kapcsolatban. Elkezdtem egy kicsit alaposabban tanulmányozni Isten Igéjét a témáról. Aztán elkezdtem kérdezősködni. Elkezdtem tudakozódni más felekezeti vezetőknél, mit értett Pál az 1Korinthosz 7-ben.

Azt mondogatták:

- Nem tudjuk.

Én azt mondtam:

- Bizony, tudnunk kellene.

Egyetlen prédikátort vagy szolgálót sem voltam képes találni, aki meg tudta volna nekem magyarázni az 1Korinthosz 7-et. Pedig és az akkori vezető Biblia-tanítókat kérdeztem. De egyikük sem tudta megmagyarázni nekem. Sorra meghátráltak, mondván:

- Nem tudom.

Azt gondoltam: „De miért nem tudjuk?”

Így ismét bemerültem az Igébe a házassággal, válással és az újraházasodással kapcsolatban. Nem értem rá folyton ezt az egy témát tanulmányozni. Prédikálnom kellett a vasárnapi reggeli, vasárnap esti és a szerda esti alkalmakon.

Tanulmányoznom kellett más területeket és más dolgokat is. De szabad perceimet ennek a témának szenteltem.

HARMADIK ESET: A FÉRJ MEGY EL

Aztán egy harmadik váratlan esemény történt, ami arra indított, hogy igazán felkutassam a választ. Azt egyetlen nővéremet elhagyta a férje. Elbeszélgettem a sógorommal. Természetesen tudtam róla, hogy más nőkkel is van kapcsolata, hogy szerencsejátékot űz, iszik és így tovább. De volt egy családja, akinek a gondját kellett volna viselnie.

Az után, hogy elhagyta a nővéremet egy másik nőért, Nyugat-Texasban prédikáltam. Az Úr szólt hozzám Több, mint 300 mérföldet kellett megtennem és akkoriban nem volt autópálya. Egész éjjel vezettem, de megtaláltam.

Üzletkötő volt, és ahogy kifelé tartott egy üzletkötésről, megszólítottam:

- Doc, beszélni szeretnék veled.

Kedvesen, könnyekkel a szememben szóltam hozzá:

- Az Úr küldött ide engem; Ő szólt hozzám.

Elkezdett sírni. Jobban sírt, mint én. Hullottak a könnyei, mint a vízfolyás.

- Tudom, ismerlek. Évekig figyeltelek: elhiszem, amit mondasz.

- Az Úr szólt hozzám, és azt mondta: jöjjek el és beszéljek veled.

Szóba hoztam az üdvösséget. Azt mondta:

- Igazad van. Tudom, hogy igazad van, de én nem akarom ezt.

- Rendben van Doc, hadd közelítsek, egy másik szemszögből Ha nem akarsz keresztyén len-ni és nem akarod az Urat szolgálni, legalább a gyerekeid kedvéért változz meg. Gondolj a srá-caidra. Én egy kettészakadt családból származom. Ismerem a boldogtalanságot. Tudom, min mentem keresztül. Az emberek leköptek, belém rúgtak, megaláztak. Haragudtam az egész világra.

- Tudom, hogy igazad van, de nem akarok megváltozni.

- Doc, ha nem tudsz keresztyén lenni, legalább a gyerekeid kedvéért mutass egy kis tisztes-séget. Legalább tisztességes emberi lény legyél. Legalább légy férfi. Ne szűrd össze a levet min-den nővel a megyében.

Felugrott! Úgy felugrott, mintha ostorral ütöttem volna meg. Sírt, zokogott:

- Tudom, hogy igazad van. Egy kutya vagyok, de megmaradok ilyennek. Így akarom.

Így szóltam aztán:

- Én megtettem minden tőlem telhetőt. Megtettem, amit Isten mondott.

Sírva ment el. Én visszamentem az alkalmakra. Hajnalban a gyülekezet előadótermének pad-lóján fekve imádkoztam érte.

Isten Szelleme szólt hozzám:

- Kelj fel onnan.

Felkeltem és azt kérdeztem:

- Miért?

- Ne imádkozz érte többet.

- Uram - mondtam -, hiszem elveszett! A pokolba fog kerülni.

- Tudom.

- Mit jelent hát az, hogy „ne imádkozz érte”?

- Szövetkezett a bálványaival. Olvastad-e már az Ószövetségben azt a helyet, ahol végül azt mondtam: „Hagyd hát Efraimot magára” (Hóseás 4:17)? Soha, az életed leghosszabb nap-ján se imádkozz érte, mert meg fog halni és a pokolba kerül.

Honnan tudja Isten? Azt hiszem. Ő jobban simeri a jövőt, mint mi a múltat. Isten tudja, hogy Doc, a volt sógorom, fiatalon halt meg, átkozva az Urat.

A nővérem viszont magára maradt öt gyerekkel. El kellett mennie dolgozni, hogy megélhetést biztosítson számukra. Bár Docnak segítenie kellett volna, soha nem fizetett a nővéremnek sem-mit, nem támogatta a gyerekeket.

Én segítettem neki mindenben, amiben csak tudtam. Sokat tettem értük. Idővel aztán a nővé-rem találkozott egy úriemberrel, és összeházasodtak. A gyülekezetem tanítása szerint, tudod, nem lett volna szabad új- ra férjhez mennie. A gyülekezet hite szerint a nővérem házasságtörés-ben élt.

Nos, karácsony idején keltek egybe. Eljöttek meglátogatni bennünket. Karácsony és újév kö-zött velünk voltak az alkalmakon. Az újév első vasárnapján prédikáltam. Nővérem azelőtt egy gyülekezethez tartozott, de mivel szembekerült mindeme nehézségekkel,kimaradozott, nem járt el. A szellemi közösség alacsony szintjén élt akkoriban.

Ezt a fajta kinyilatkoztatást, amit akkor, mindössze háromszor láttam a hatvanöt éves szolgá-latom során. Az alkalom befejezése táján, hirtelen egy fény gyulladt ki. Na már most, a helyisé-gek teljesen ki voltak világítva, és az élmény olyan volt, mintha egy hatalmas vaku villant volna, és egy időre mindenkit megvakított. Senki sem tudta megmondani, mi történt, mivel senki nem látott semmit. Egy szempillantás alatt történt minden. Hirtelen négy-öt ember állt az oltárnál. Hogy kerültek oda? Soha nem jöttünk rá.

K.Hagin: Házasság, válás és újraházasodás - 9 - Házasság, válás és újraházasodás

Nővérem a harmadik padsorban ült Középtájt ült, nem éppen a padsorok közötti folyosó kö-zelében. Ha

valaki kijön a padsorból, súrolnia kell az ott ülőket. Észrevenni, ha valaki elmegy mellettük. De olyan gyor- san történt minden. És a nővérem volt az egyike azoknak, akik az ol-tárnál álltak. Nem volt betöltekezve Szent Szellemmel, és nem szólt nyelveken azelőtt. De ami-kor megláttam az oltárnál, nyelveken szólt. Az Úr nemcsak helyreállította a közösséget vele, hanem be is töltötte őt Szent Szellemmel.

A gyülekezet tanai szerint nem lehetett méltó a Szent Szellemmel való betöltekezésre és a nyelveken szólásra.

Az Úrnak nem lett volna szabad megkeresztelnie őt a Szent Szellemmel. A gyülekezet szerint házasságtörésben élt. Ez még inkább arra ösztökélt, hogy alaposabban tanulmányozzam a há-zasság, válás és újraházasodás témáját. Nővérem 1946 első napján talált vissza az Úrhoz. Há-rom évembe került a megfejtés, de 1949-ben megtaláltam a választ.


2. fejezet

Kinek van igaza? Pálnak vagy Jézusnak?

Utánajártam, hogy a teljes evangéliumi és más csoportok vezető tanítói mit mondanak a házasság, válás és újraházasodás témájáról. Meg is kérdeztem néhány vezetőt, mit gondolnak, mit értett Pál bizonyos állításai miatt. Rájöttem, hogy ők is éppúgy össze vannak zavarodva, mint én.

Egyszerűen ennyit mondtak: „Hát én nem tudom.”

Mások azt mondták: „Én inkább Jézust követném, mint Pált.” Eltűnődtem: „Kinek van igaza? Pálnak vagy Jézusnak?

1957-ben Kaliforniában prédikáltam. Kezembe került egy Los Angeles Times, és olvastam benne, hogy egy férfi, a teológiai szeminárium elnöke az Államok észak-keleti részéről, éppen Los Angelesbe látogatott. Képe az újság címlapján jelent meg, ebből gondoltam, hogy fontos embernek kell lennie. Az újságíró megkérdezte, miért jött a városukba. Azt válaszolta, részben üzleti okokból, részben pihenésre. Los Angeles-i tartózkodása alatt előadást tartott egy szemináriumon. A diákokat és tantestületet szólította meg. A Los Angeles Times lap az első negyedének utolsó oldalán hozta le. Teljes terjedelmében tudósított az előadásról. Mivel érdekelt a dolog, nagyon figyelmesen olvastam.

Lényegében ezt mondta: „Egy régi vitát elevenítek fel. Ha még nem vettél részt szemináriumi gyakorlaton akkor nem szükségképpen ismered. De teológiai körökben már négyszáz éve há-borúznak miatta Megvitatták már magasabb szinten, szemináriumokon és egyetemeken is. A kérdés: „Kinek van igaza? Pálnak vagy Jézusnak?' Amit Pál mond az 1Korinthosz 7-ben ellent mondani látszik annak, amit Jézus a Máté19-ben mondott.”

Így folytatta: „Én csak Jézust vagyok hajlandó követni.” - Hát ez igazán jól hangzik, rendkí-vül vallásosan cseng. Természetesen Jézust kell követnünk. De kinek van igaza? Mivel a teljes Bibliát a Szent Szellem ih- lette, mind kettőjüknek igaza kell, hogy legyen.

A bensőmben megszólalt a Szent Szellem: „Mind kettőjüknek igaza van: Jézus a zsidóknak adott parancsolatra utal, Pál pedig a Gyülekezethez szól.” Jézus pontosan értelmezte a mózesi törvényt a házassággal, válással és újraházasodással kapcsolatban. Pál pedig helyesen alkalmaz-ta a szeretet törvényét a házassággal, válással és újraházasodással kapcsolatban. (Máté19; 1Kor 7)

Ez a válasz. Ilyen egyszerű. A Szent Szellem a tanító. Ő fog tanítani téged. Ő fog eszedbe jut-tatni mindent (János 14:26) Olyan tisztán láttam mindent, amikor Ő szólt hozzám. Az igazság, amit a Szent Szellem mondott nekem, a következő: „Jézus a zsidókhoz beszél, Pál pedig a Gyü-lekezethez.” A Szent Szellem mindig megpróbál nekünk bizonyos dolgokat elmondani, de a szellemünk helyett a fejünk ural minket, így nem hallgatjuk meg Őt. Nagy lecke ez, amit meg kell tanulnunk és a szívünkre kell vennünk: hallgatnunk kell a Szent Szellemre. Úgy látom, nagy hiá-nyossága ez a 'hit'- illetve 'ige'-embereknek. Ha nem vagyunk figyelmesek, elfeledkezünk a Szent Szellemről.

HELYESEN HASOGATNI ISTEN IGÉJÉT

Másik nagy hiányossága a hívőknek, hogy saját maguk nem sokat gondolkodnak, nem tanul-mányozzák a kérdéses területeket. Ehelyett azt követik, amit mások mondtak.

Vannak szolgálók, akik szövegrészeket ragadnak ki a helyükből és azt mondatják az igékkel, amit a Biblia nem mond. Bárki bármit bizonyíthat, amit csak akar, azzal, hogy kivesz egy vagy két verset a fejezetből és tantételekként állítja fel ezeket.

Mondathatsz a Bibliával bármit, amit csak szeretnél. De amikor az egész szövegkörnyezetet olvasod - az

egész szakaszt az Igéből -, akkor a téma valódi megvilágításba kerül. Pál Timó-

K.Hagin: Házasság, válás és újraházasodás - 11 - Kinek van igaza?

theosznek, egy fiatal szolgálónak, szellemi fiának írva adja meg nekünk a kulcsot a Biblia olva-sásához. Azt mondta neki a 2Timotheosz 2:15-ben, hogy tanuljon. Ahhoz, hogy tanul, gondol-kodnod kell, ugye? Olvashatsz anélkül, hogy el- gondolkodnál. Olvashatod más gondolatait. De ahhoz, hogy tanulj, el kell gondolkoznod rajta!

Hallottad már ezt tőlem. Ötven éve mondom és ezután is mondani fogom: Ne fogadj el vala-mit csak azért mert én mondtam vagy valaki más mondta. Saját magad tanulmányozd Isten Igé-jét és vizsgáld meg, vajon tényleg azt mondja-e. Akkor nem azt fogod követni, amit Hagin test-vér vagy valaki más mondott. Azt kövesd majd, amit Isten mondott. Semmi esetre se azt kö-vesd, amit valaki mondott, mivel a prédikátorok, mint ahogy bárki más is, a szellemi fejlődés különböző szintjein vannak. Lehet, hogy egy csecsemőkeresztyént követsz, miközben te már felnövekedtél. Pál azt mondja Timotheosznak, egy társának, aki Jézus Krisztus evangéliumának egyik szolgálója, hogy szorgalmasan tanuljon, hogy Isten előtt becsületesen megállhasson. (2Tim 2:15) Mit mond a vers további része?

2TIMOTHEOSZ 2:15

Igyekezz [tanulj - KJV], hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly mun-

kás, aki szégyent nem vall, aki HELYESEN HASOGATJA AZ IGAZSÁG

BESZÉDÉT.

Az embereknek problémái támadnak, ha nem hasogatják helyesen az igazság beszédét. Nos, ha helyesen kell hasogatnunk,akkor lehetséges helytelenül is hasogatni, nemde?

Amikor üdvösségre jutottam és elkezdtem a szolgálatot, hallottam valakit, aki egy egyszerű szabályt adott a Biblia értelmezésére, ami belém ivódott: amikor a Bibliát tanulmányozod, min-dig tedd fel a kérdést magadnak: „Ki beszél?”, „Miről?” és „Kihez szól?”

Nagyon könnyű kiragadni egy Igét, amit Isten mondott, és így szólni: „Meg kell nézned, kihez beszélt Isten. Olykor például a zsidókhoz beszélt; és amit mondott, nem vonatkozik senki más-ra. Nézzük meg az 1Korinthosz 7-t, ahol Pál a korinthoszi gyülekezetnek ír:

1KORINTHOSZ 10:32

Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se Isten gyüleke-

zetét.

Figyeld meg, három csoportja van az embereknek, akiket Isten Igéje megszólít: (1) a ZSI-DÓK, Isten szövetségi népe, (2) a GYÜLEKEZET, Isten saját családja, és (3) a GÖRÖRÖK, vagyis a pogányok (mindenki, aki nem tartozik sem a Gyülekezethez, sem a zsidókhoz).

A MÓZESI TÖRVÉNY A ZSIDÓKNAK ADATOTT

A mózesi törvényt a házassággal és a válással kapcsolatban Isten csak a zsidóknak adta. A mózesi törvény soha nem irányította azokat a népeket, akik körülöttük voltak, sem a pogányo-kat, akik közöttük éltek

Nézzük meg a mózesi törvényt az 5Mózes 24-ben:

5MÓZES 24:1-4

Ha valaki asszonyt vesz magához és feleségévé teszi azt, és ha azután nem

találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talált benne, és

ír neki válólevelet és kezébe adja annak és elküldi őt házától; és kimegy az

ő házából és elmegy és más férfié lesz; és a második férfiú is meggyűlöli őt,

ír neki válólevelet és kezébe adja annak és elküldi őt házától; vagy ha meg-

hal az a második férfi, aki elvette azt magának feleségül; az első férje, aki

elküldte őt, nem veheti őt másodszor is magához, hogy feleségévé legyen,

minekutána megfertőztetett; mert utálatosság ez az Úr előtt; te pedig ne tedd

bűnössé a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül.


Az ó szövetség alatt a nőnek ritkán volt bármi beleszólása is a férj kiválasztásába. Az apja „eladta” annak a férfinak, aki kérte. Ha a férfinak kedvére való volt, megtartotta a nőt. Ha nem, a mózesi törvény alatt joga volt visszaadnia az apjának a vételárért cserében.

Máté19-ben Jézus megmagyarázta a házasság és a válás dolgát a mózesi törvény szerint. Zsidóknak beszélt. A pogányok elé nem adott törvényt, hogy az irányítsa őket. A pogányok nem voltak a mózesi törvény alatt - sem akkor, sem most. Soha nem tartoztak a törvény alá. És a Krisztus teste elé sem adott Jézus törvényt, hogy az irányítsa. Egyszerűen csak válaszolt a fari-zeusok kérdéseire a mózesi törvény értelmében.

Olvassuk el a Máté19-et.

MÁTÉ 19:1-3

És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elment Galileából, és ment Jú-

deának határaiba a Jordánon túl; és követte Őt nagy sokaság, és meggyó-

gyította ott őket. És hozzá mentek a farizeusok, kísértvén Őt és mondván:

Szabad-e az embernek az ő feleségét AKÁRMI OKÉRT elbocsátani?

A farizeusok megkérdezték Jézust, vajon törvényes-e az embernek „akármi okért” elválnia a feleségétől, mert meg akarták tudni, vajon Jézus egyet ért-e azzal,hogy az ember sokféle okból elválhat. Látod, az embereknek kérdéses volt, mit értett Mózes azon, hogy az ember elválhat a feleségétől, miután „valami illetlenség” („valami tisztátalanság” - KJV) találtatott benne. (5Mózes 24:1) Egy részük úgy vélte, hogy a „valami illetlenség” nagyon sok mindenre vonat-kozik, míg mások azt gondolták, hogy csakis a szexuális tisztátalanságra utal.

Olvassuk tovább.

MÁTÉ 19:4-9

Ő pedig felelvén mondta: Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva

férfiúvá és asszonnyá teremtette őket, és ezt mondta: Annak okáért lehagyja

a férfiú atyját és anyját: és ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy

testté. Úgyhogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybe-

szerkesztett, ember el ne válassza. Mondták neki: Miért rendelte tehát Mó-

zes, hogy válólevelet kell adni és úgy bocsátani el az asszonyt? Mondta ne-

kik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy fele-

ségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. Mondom pedig

nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, és mást vesz el,

házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.

Jézus a farizeusok kérdésére a Máté19:9-ben válaszolt. Tisztázta, hogy Mózes kimondottan a paráznaságra, vagyis a szexuális bűnre utalt.

Pál azonban az 1Korinthosz 7:15-16-ban bevezetett egy „kivételt”, amiről Jézus nem tett em-lítést. Pál azt mondta: ha a hitetlen házastárs úgy dönt, hogy elmegy, a keresztyén felet nem kö-telezi a házastársi eskü. Ez az a látszólagos ellentmondás Pál és Jézus szavai között, ami oly sok zavart okozott Krisztus Testében.

Meg kell jegyeznünk: Jézus a zsidóknak a törvényt magyarázta, míg Pál a Gyülekezetnek fejti ki, hogyan kell a szeretet törvényét alkalmazni. Máté19-ben Jézus kifejezetten arra a kérdés-re válaszolt, mi a törvényes (a mózesi törvény szerint). Az 1Korinthosz 7-ben Pál a „Mit tenne a szeretet?” kérdéskört taglalja. Amit némelyek ellentmondásként magyaráztak, az valójában nem ellentmondás.

A továbbiakban Jézus emlékeztette a farizeusokat egy jobb törvényre, mint a mózesi. Máté 19:6-ban Jézus elismétli azt az állítást és parancsolatot, amelyet Isten a kezdetekkor Ádámnak adott: „Úgyhogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.” Az ószövetségi időkben nem volt szokatlan, hogy egy férfinak több felesége volt. Melyikkel vált egy testté? Bukott állapotában az ember szívében nincs kitöltve Isten szeretete. Így, amíg Jézus el nem jött, hogy az embert megváltsa, senki sem tudott megfe-


lelni Isten ideáljának a házassággal kapcsolatban, mivel az emberben, akit a bűn természete ural, nincs meg Isten élete. De két újjászületett hívő, akik teljesek Isten szeretetével, be tudják tölteni a Máté19:6-ot, és eggyé tudnak lenni.

A farizeusok erre megkérdezték: „Miért adott nekik Mózes a válásról parancsolatot?” Jézus elmagyarázta: Mózes csak megengedte, hogy elváljanak szívük keménysége miatt. (Má- té19:8) De újjászületett emberek esetében ennek nem szabadna így lennie! Az újjászületett ember szíve újjá lett teremtve.

Más szavakkal, attól az időtől fogva, hogy Ádám vétkezett és elbukott, egészen addig, amíg Jézus el nem

jött, hogy az emberiséget megváltsa, az ember soha nem volt képes abban az iste-ni fajta házasságban élni, amit Isten eltervezett az Éden kertben. Miért? Mert az ember nem volt újjá teremtve az újjászületés által, nem volt benne Isten természete. A szíve nem volt újjáteremt-ve. A zsidók természeti emberek voltak, akik a törvény alatt éltek, és akiket bakok és bikák vére tisztított meg. A Máté19:9-ben Jézus azt mondta a törvény alatt levő zsidóknak: „...aki elbocsátja feleségét paráznaság okán kívül, és mást vesz el, házasságtörő...” Nem újjá-született hívőknek mondta ezt!

Olvassuk tovább.

MÁTÉ 19:10-11

Mondták neki a tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonnyal, nem jó

megházasodni. Ő pedig mondta nekik: Nem mindenki veszi be ezt a beszé-

det, hanem akinek adatott.

Figyeld meg: a 10. versben a tanítványok azt mondták, nem jó megházasodni. Ez a vers azonban nem mindenkinek adatott - csak annak, akinek adatott! Jézus azt válaszolta nekik: „Nem mindenki veszi be ezt a beszédet.”

Szeretném, ha észrevennéd, hogy ez nem egy parancsolat, nem törvény. És ez itt a kulcs. Csak azoknak adatott, akik el tudják fogadni.

Olvassuk el a következő verset.

MÁTÉ 19:12

Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak herél-

tek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herél-

ték ki magukat a mennyek országáért. AKI BEVEHETI, VEGYE BE.

Az 'eunuch', a 'herélt' jelentése: 'olyan férfi, akit megfosztottak külső nemi mirigyeitől'. Van férfi, aki így születik. Van, akit azzá tettek. Mások pedig a mennyek országáért „kasztrálták” magukat.

Nézzük meg a WILLIAMS-féle fordítást.

MÁTÉ 19:10-12 (Williams)

A tanítványok azt mondták Neki: „Ha ilyen a férfi kapcsolata a feleségével,

semmlyen nyereség nincs a házasságban.” Azt felelte nekik: „NEM MIN-

DEN EMBER KÉPES ARRA, HOGY BETÖLTSE EZT A KIJELENTÉST,

hanem azok számára van ez, akiknek ez a képesség megadatott. Mivel né-

hányan házasságra képtelennek születtek, és néhányukat emberek tettek az-

zá, és mások azzá tették magukat a mennyek országának kedvéért. Fogadja

ezt az, aki tudja.”

Szóval Jézus azt mondja: ha az ember képtelen a házasságra, mivel így született, vagy azzá lett, vagy azzá tette magát a mennyek országának kedvéért, akkor úgy jó neki. Látod, ez a kije-lentés nem mindenkinek szól. Csak azoknak, akik be tudják fogadni. Nem mindenki tudja.

Rómá-ban Pál elmagyarázza, hogy az a zsidó, aki Krisztus Testének tagja lett, nincs többé Mózes törvénye alatt.

RÓMA 7:1-6

Avagy nem tudjátok-e atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a

törvény uralkodik az emberen,amíg él? [Pál olyan emberekhez beszélt itt, akik


ismerték Mózes törvényét.] Mert a férjes asszony, míg él a férj, hozzá van köt-

ve a [mózesi] törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a

férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik,

ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől,

úgyhogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy. Azért ATYÁMFIAI, TI IS

MEGHALTATOK A TÖRVÉNYNEK [meghaltatok annak, aminek elmondását

Pál éppen befejezte] Krisztus Teste által, hogy legyetek máséi: azé, aki a halál-

ból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert amikor a test-

ben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy

gyümölcsözzenek a halálra; most pedig MEGSZABADULTUNK A TÖR-

VÉNYTŐL, minek utána meghaltunk arra nézve, ami fogva tartott bennünket;

hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában és nem a betű óságában.

Sok szenvedésen mentek keresztül azok az ártatlan férfiak és nők, akik tájékozatlanok voltak ezzel kapcsolatban. Isten egyedül az Ő népének házasságát irányítja! Megpróbáltunk elveszet-teket a mózesi törvény alá helyezni, de nem tartoznak alá. És a Gyülekezet sem tartozik a mózesi törvény alá.

Az emberek az új szövetségbe születnek bele, amikor újjászületnek. Azok, akik nem születtek újjá, akár zsidók, akár pogányok, nincsenek Krisztus Testében, így hát nem tartoznak az új szövetség törvénye - a szeretet törvénye - alá. Nem is lennének képesek megtartani. Az ember nem képes úgy szeretni egy másik embert, ahogy Krisztus tette, ha nincs meg benne Krisztus szeretete.

És ha az ember nincs újjáteremtve, vagyis újjászületve, ez a szeretet nincs meg benne. Isten szeretetének ki kell töltetnie az ember szívébe a Szent Szellem által. (Róma 5:5)

Az ó szövetség Krisztusban beteljesedett. Ezért a mózesi törvény ma már nincs érvényben. Ahhoz, hogy egy zsidó az új szövetség alá tartozhasson, újjá kell születnie. Ezért ma sem a zsi-dóknak, sem a

pogányoknak nincs házassági vagy válási törvényük az emberi törvényeken kí-vül. A zsidók megpróbálhatják megtartani a mózesi törvényt, de nem képesek rá. Soha nem voltak, és soha nem is lesznek rá képesek. (Csel 15:10) Krisztus feltámadt és betöltötte a tör-vényt.

Kr. u. 70-től nem volt sem főpap, sem oltár, sem engesztelő áldozat a zsidók számára. A zsi-dóknak is újjá kell születniük csakúgy, mint a pogányoknak.

A Mózesnek adott házassági és válási törvény csak a zsidóknak szól. A zsidók számára ad-dig volt érvényben, míg Jézus el nem jött és be nem töltötte.

Jézus bevégezte a mózesi törvény uralmát, ennek ellenére a zsidók megpróbálhatnak a tör-vény mellett megmaradni.

AZ ELVESZETTEK

Vajon rendelkezik-e az elveszett világ házassági és válási törvénnyel? Igen, az elveszetteket az egyes kormányok által kialakított polgárjogi törvények igazgatják. Vajon az elveszett világ Isten törvénye alá tartozik-e? Nem, nem tartozik. Isten törvénye alá, nem lenne képes rá. Természe-téből kifolyólag ellensége Istennek és az Ő törvényeinek.

Olvassuk el a Róma 8:7-9-et.

RÓMA 8:7-9

Mert A TEST GONDOLATA ELLENSÉGESKEDÉS ISTEN ELLEN;

MINTHOGY AZ ISTEN TÖRVÉNYÉNEK NEM ENGEDELMESKEDIK

[nem tartozik Isten törvénye alá - KJV], MERT NEM IS TEHETI. Akik pedig

test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Ti azonban nem test,

hanem Szellem szerint éltek, ha ugyan Isten Szelleme lakik bennetek. Aki-

ben pedig nincs Krisztus Szelleme, az nem az Övé.


Az elveszett világ nem tarthatja meg Isten törvényét: „mert nem is teheti” (1. vers) Termé-szete szerint ellensége Istennek. És ha ellensége Istennek, ellensége Isten törvényeinek is. A Jakab 2:10 azt mondja: „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bű- nös.”

Nézzük meg az Efeszosz 2:11-et.

EFESZOSZ 2:11

Annak okáért emlékezettek meg arról, hogy egykor ti, a testben pogányok,

kiket körülmetéletleneknek mondtak a körülmetéltek, akik azért nevezik

így magukat, mert testük emberkéz által lett körülmetéve...

Pál az Efeszoszban élő gyülekezetnek ír, amely, természetesen, pogány gyülekezet volt. De figyeld meg: már nem nevezi őket pogányoknak.

EFESZOSZ 2:12

Hogy ti, mondom, abban az időben (amikor test szerint pogányok voltatok)

Krisztus nélkül valók voltatok, Izrael közösségétől idegenek, és az ígéret

szövetségeitől távol valók, reménységetek nem volt, és Isten nélkül valók

voltatok e világon.

Nos, és mi van azzal az állítással, hogy „Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza?” ( Máté19:6) Isten csak a saját népét köti össze, a világban levőket nem. Nem tudom, te hogy vagy vele, de van valami, amit szolgálóként nem tennék meg. Nem adnék össze egy keresztyént egy nem keresztyénnel. Isten nem köti össze saját gyermekét az ördög egy gyermekével sem.

Ha összeadsz egy keresztyént, Isten egyik gyermekét, az ördög egy gyermekével, problémá-kat fog okozni. Ha egy keresztyén összeházasodik az ördög egy gyermekével, a keresztyén fél-nek problémái lesznek az apósával, tudniillik az ördöggel. A keresztyén férfi illetve nő, át fog kerülni az ő felségterületére.

GYÜLEKEZETI TAGOK

Mi van korunk gyülekezetének tagjaival? Milyen házassági törvény mellett kell megmarad-niuk? Isten nem gyülekezeti tagokkal foglalkozik. Ő a saját fiaival és leányaival foglalkozik. A gyülekezeti tagság önmagában nem teszi az embert Isten gyermekévé. Én évekig voltam gyüle-kezeti tag, mielőtt Isten gyermekévé lettem volna. A gyülekezeti tagok lehetnek is, meg nem is Isten fiai és leányai.


3. fejezet

A Gyülekezet törvénye a szeretet törvénye

1939-től egészen 1949-ig, egy tizenkét éves időtartam alatt küszködtem a házasság, válás és új-raházasodás kérdésével. És ahogy már mondtam, mindig, amikor különféle váratlan esemé-nyekkel találtam szembe magam, elkezdtem újra tanulmányozni a témát. Mikor azután nem tud-tam megtalálni a választ, általában abbahagytam.

1949 telén az íróasztalom mellett ülve tanulmányoztam a házasság, válás és újraházasodás té-máját, amikor az Úr szólt hozzám. Az 1Korinthosz 7-et olvastam, ahol Pál válaszolt a korin-thoszi gyülekezet kérdéseire a házassági kapcsolatokat illetően.

Feltettem magamnak a kérdést: „Milyen törvénye van a Gyülekezetnek a házassággal, válással és újraházasodással kapcsolatban?”

És belül Isten Szelleme azt mondta: „A Gyülekezetnek nincsen egyetlen egy sem!” Ez megza-vart.

Majdnem elkottyantottam magam: „Miért nincs?”

A bensőmben ezt felelte Isten Szelleme: „Ha lenne az újszövetségi Gyülekezetnek törvénye a házasságról, válásról és újraházasodásról, akkor azt Pál itt, az 1Korinthosz-ban megadta vol-na, nemde?

Így a Gyülekezetnek nincs törvénye. Megkérdeztem magamtól és az Úrtól: „Miért nincs a Gyülekezetnek semmilyen törvénye a házasságról, válásról és újraházasodásról?”

Majd bensőmben feljött a válasz: „Mert a Gyülekezetnek csak egyetlen törvénye van - a szere-tet törvénye.

A szeretet törvényének nem csak a hívő házasságát, de az egész életét is irányítania kellene. A Róma 13:10 azt mondja: „A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvényeknek betöltése a szeretet.”

Abban a pillanatban, amikor ez a szellememet megérintette anélkül, hogy egy verssel is többet elolvastam volna az 1Korinthosz 7-ből, magam előtt láttam az egész dolgot a fejezet elejétől a végéig. Egyszerűen életre kelt! Megkaptam a választ!

Láttam, amit Pál látott Mindenféle esettel foglalkozott, ami csak létezhetett, és értelmezte azo-kat a szeretet törvényének fényében. Az egész olyan világos lett előttem, mint a nap.

A korinthosziak írtak Pálnak és különféle kérdéseket tettek fel neki az egyedülállókról, a há-zasságról, válásról és az újraházasodásról. Pál így válaszolt az 1Korinthosz 7:1-ben: „Amik felől pedig írtatok nekem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.” Pál nem próbált meg vála-szolni minden egyes kérdésre, ami csak felmerülhet e témával kapcsolatban. Egyszerűen vála-szolt a kérdéseikre a kultúrájuk és a körülményeik fényében.

Voltak olyan kérdések, amikkel nekik foglalkozniuk kellett, manapság viszont már nem talál-kozunk velük Ugyanúgy, mi is szembekerülhetünk olyan dolgokkal, amikkel akkoriban nem kel-lett foglalkozni. Pál a szeretet törvényét alkalmazva válaszolt minden egyes kérdésükre. Vagyis: a „Mit tenne a szeretet?” kérdése határozta meg a nekik adott válaszát.

Jézus a János evangélium utolsó néhány fejezetében határozta meg a szeretet törvényét, amelynek Krisztus Testét uralnia kell. Jézus közvetlenül azelőtt beszélt erről a tanítványainak, hogy a Kálváriára ment volna - közvetlenül azelőtt, hogy meghalt a mi bűneinkért, és feltámadt értünk a halálból. Az új nap már virradni kezdett, és egy új szövetség vette kezdetét. Nézzük meg a János 13:34-35-öt.

JÁNOS 13:34-35

ÚJ PARANCSOLATOT ADOK NEKTEK, HOGY EGYMÁST SZERESSÉ-

TEK; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről isme-

ri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fog-

játok.

K.Hagin: Házasság, válás és újraházasodás - 17 - A Gyülekezet törvénye a szeretet...

Isten nekünk, hívőknek, egy új törvényt adott Jézus azt mondta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek.” (János 13:34) Hogyan is szeressük egymást? Termé-szetes, emberi szeretettel? Ó, nem. Ez a természetes, emberi szeretet egyetlen éjszaka alatt át-csaphat gyűlöletbe. Ugyanazzal a szeretettel kel szeretnünk egymást,amivel Krisztus szeretett minket - az isteni fajta szeretettel.

KERESZTYÉN HÁZASOK

Tudjuk egymást úgy szeretni, ahogy Jézus szeretett minket, mert Krisztus szeretete kitöltetett a szívünkbe (Róma 5:5) Erről ismeri meg mindenki, hogy az Ő tanítványai vagyunk, ha egymást szeretjük. (János 13:35) Vizsgáljuk meg az 1Korinthosz 7-et az új parancsolat fényében.

1KORINTHOSZ 7:2-3

De a paráznaság miatt minden férfinak tulajdon felesége legyen, és minden

asszonynak tulajdon férje. A feleségnek adja meg a férj a köteles jóaka-

ratot, hasonlóképpen a feleség is a férjének.

Isten nem szeretné, hogy paráznaság - szexuális erkölcstelenség, tisztátalanság - találtasson bármely alakban, formában vagy divatban az Ő népe között. (Efeszosz 5:3) Mit tesz tehát az isteni szeretet? Az isteni szeretet ad. Az 1Korinthosz 7:3 igazi értelme ez: „Ne tartsátok visz-sza a szexuális érintkezést egymástól.”

Így Pál mindent, ami csak megtörténhet a házassági kapcsolatban, a szeretet törvényének fé-nyében értelmez. Miért mondja azt a Biblia, hogy ne tartsuk vissza egymástól magunkat? Néz-zük meg a következő verset.

1KORINTHOSZ 7:4

A feleség nem ura a testének [nincs hatalma a saját teste felett], hanem a férje

[hanem a férjének van hatalma]; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testé-

nek, hanem a felesége [hanem a feleségének van hatalma a férj teste fölött].

A tested nem csak a tied. Ha keresztyén vagy és házas, akkor a tested a házastársadé is. A férj teste nemcsak az övé; a feleségéé is. A felség teste nemcsak az övé; a férjéé is. Pál ezt az Igét a szeretet tükrében értelmezi. Mit tenne az isteni fajta szeretet?

1KORINTHOSZ 7:5

Ne fosszátok meg egymást [ne tartsátok vissza a szexuális érintkezést egymástól],

hanemha közös akaratból bizonyos ideig [vagyis, mindkettőtök beleegyezésével],

hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra [mindketten beleegyeztek].

Látjuk, Pál keresztyén férjekhez és feleségekhez beszél. Azt mondja: ne vonják meg az érint-kezést egymástól, hanem egyetértésben, böjtölés és ima céljából.

1KORINTHOSZ 7:5

Azután ismét együvé térjetek [ismét érintkezzetek], hogy a sátán meg ne kí-

sértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.

De amikor a böjtölés és imádkozás ideje véget ért, ismét össze kell jönniük, mivel különösen ezen a területen nagy a kísértés.

K.Hagin: Házasság, válás és újraházasodás - 18 - A Gyülekezet törvénye a szeretet ...

1KORINTHOSZ 7:6

Ezt pedig kedvezésképpen [engedményként - KJV] mondom, nem parancso-

lat szerint.

Vagyis: Isten nem parancsolta meg Pálnak, hogy ezt mondja: A Szent Szellem csak megen-gedte neki, hogy ezt mondja, mert helyesen értelmezte ezeket a szeretet törvényének világossá-gában. Emlékezz, mit mond a 2. vers: „De a paráznaság miatt minden férfinak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje.” Az Úr nem parancsolja meg, hogy mindenki házas legyen. Hanem azt mondja, hogy azok az emberek, akik házasok, elégítsék ki egymás szexuális szükségeit (a sajátjaikat úgyszintén). Folytassuk az olvasást.

1KORINTHOSZ 7:5

Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek-

kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől [minden embernek megvan

a megfelelő ajándéka - KJV], egynek így, másnak pedig úgy.

Pál nem ajándékokról vagy tehetségről beszél, mint pl. a muzikalitás vagy a műszaki érzék. Az egyedülállók (a cölibátust választók) és a házasok helyzetéről beszél. Arra mutat rá, hogy mind-két állapot ajándék Istentől. Pál azt mondja: „Minden embernek megvan a megfelelő aján-déka”, és Jézus a Máté19:11- ben ugyanezt mondja: „...Nem mindenki veszi be ezt a beszé-det, hanem akinek adatott.”

A bővített Biblia fordítás azt mondja: „Kívánom, hogy minden ember úgy legyen, mint én magam is. [ebben az ]. De mindenkinek megvan a maga külön ajándéka Istentől, egynek ez a fajta, másnak pedig a másik fajta.” (1Kor 7:7) Ne vedd ki ezt az igét a környezetéből, hogy valami olyasmit mondass vele, amit nem mond. Egyszóval: Pál arról beszélt, hogy lehet va-lakinek olyan ajándéka, hogy nem házasodik meg, tökéletes elégedettségben élhet.

NEM HÁZAS KERESZTYÉNEK

Majd azokhoz beszél, akik nem házasok Azt mondja, jobb házasnak lenni, mint a szenvedély-től égni. A szeretet törvényének fényében értelmezi a helyzetet.

1KORINTHOSZ 7:8-9

Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó ne-

kik, ha úgy maradnak, mint én is. DE HA MAGUKAT MEG NEM TAR-

TÓZTATHATJÁK, HÁZASODJANAK MEG: mert jobb házasságban élni,

mint égni.

Emlékszem egy alkalomra, amit egy bibliatudós számára tartottam, aki többet tudott a Bibliá-ról, mint mi legtöbben. Ő volt a pásztora annak a gyülekezetnek. Beszélgetni kezdtünk a házas-ság, válás és újraházasodás témájáról. Komoly kutatásokat végzett ezen a területen.

Szóval ez a pásztor azt mondta nekem:

- Volt a gyülekezetünkben egy fiatalember és egy fiatal hölgy, mindketten üdvözültek és tel-jesek voltak Szent Szellemmel. Én vezettem a házassági szertartást. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy Isten kötötte őket össze.

- De - folytatta - két vagy három év házasság után az asszony elment, elvált a férjétől és összeállt egy másik férfival. Elszökött ezzel a másik és soha többé nem hallottam felőle. Nem is tudom, merre van.

Van, aki azt hiszi, ha Isten összeköt a házasságban két embert, akkor ők, nem számít, mi tör-ténik, már mindig egyek lesznek. Nézzük meg, mit mond Pál az 1Korinthosz 6-ban.

1KORINTHOSZ 6:15-16

Nem tudjátok-e, hogy a ti testeitek Krisztus tagjai? Elszakítva hát Krisztus


tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. Avagy nem tudjátok-e,

hogy aki paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond,

egy testté.

Ha Pál azt mondja, hogy két test eggyé lesz, hogyan tudott mégis ez a férj és feleség egyszer csak szétválni?

A következő vers azt mondja: „Aki pedig az Úrral egyesül, egy test Ővele.” (1Kor 6:17) Ha újjászületsz, egy szellem vagy az Úrral. El tudsz különülni az Úrtól? El tudsz-e veszni? Igen.

Ha hiszel abban, hogy két ember, akit az Úr összekötött, örökké egy test marad és soha nem válik szét, akkor hinned kell a feltétel nélküli örök biztonságban is. Abban is hinned kell, hogy mindegy, az ember mennyire esik vissza, mindegy mennyire átkozza Istent vagy tagadja meg Jézust, örökre összekötve marad az Úrral és soha nem különül el Tőle.

A fiatalember, akit a felesége elhagyott, ugyanúgy szolgálta az Urat tovább. Folytatta a mun-kálkodását a gyülekezetben.

- Egy reggel, három vagy négy óra körül - mondta a pásztor -, dörömböltek az ajtón. Fel-keltem az ágyból és kimentem ajtót nyitni. Ez a fiatalember ordítozva esett a nappalim padlójá-ra. Elbukott, megadta magát a szexuális bűnnek.

„Jobb házasságban élni, mint égni [vágyaktól]” - mondta Pál az 1Korinthosz 7:9-ben. A nem házasságba

élő keresztyénekhez szólt. A fiatalember, aki elbukott, nemvolt házas. Házas volt, de elvált és akkor éppen nem élt házasságban.

Nos, a pásztor imádkozott vele és helyreigazította. A férfi tovább tudott lépni, de néhány hó-nap múlva ismét megtörtént ugyanaz a dolog. A pásztor azt mondta:

- Imádkoztam érte és ismét segítettem neki, hogy helyreálljon a kapcsolata az Úrral.

A Biblia azt mondja: ha előfogja is az embert valami bűn, akik szellemiek, igazítsák helyre az ilyent „szelídség szellemével” (Gal 6:1)

Aztán leültette és így szólt hozzá:

- Tudom, hogy nem így neveltek és amikor idejöttem pásztorkodni, én sem ezt tanítottam. De más fényben látom már Igét. Még fiatal vagy. Sok csodálatos, megszentelt fiatal lány van a gyü-lekezetünkben. Találj egyet és vedd el feleségül!

Emlékezz arra, hogy a szeretet törvényének fényében értelmezzük ezeket a helyzeteket. Mit tenne itt a szeretet? Annyira törvényeskedők lettünk, hogy elvétjük az isteni szeretetet. Ezután a fiatalember talált valakit a gyülekezetben és újra megházasodott. „Mondom pedig a nem háza-soknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. De ha magukat meg nem tartóztathatják, háza- sodjanak meg: mert jobb házasságban élni, mint égni. (1Korinthosz 7:8-9)

1954-ben Kelet-Teaxasban tartottam alkalmakat. A pásztor egy fiatal férfi volt, huszonöt év körüli. Azt mondta nekem:

- Hagin testvér, van egy férfi a gyülekezetemben, egy nyugalmazott ezredes. Harminc évet töltött szolgálatban, aztán nyugdíjba vonult. Most ötvenhét éves és egy gazdag család egyedüli gyermeke. A szülei itt élnek és nyolcvanon felül járnak. Visszajött ide, hogy gondjukat viselje. Ifjú katonaként találkozott egy hölggyel és elvette. Néhány évig házasok voltak, aztán a felesége elhagyta őt egy másik férfiért. Egész életében egy felekezet gyülekezetéhez tartozott, de soha nem született újjá. Mikor ide visszatért, hogy a szüleinek gondját viselje, valaki tanúbizonyságot tett neki. Elment egy pünkösdi gyülekezetbe és elfogadta Jézust mint megváltóját. Majd elkezd-te keresni a Szent Szellemmel való betöltekezést. Különféle ébredési összejövetelek zajlottak abban az időben, így hát minden este eljárt a gyülekezetbe. Az egyik iylen alkalmon találkozott egy hölggyel. Elkezdtek érdeklődni egymás iránt, végül megkérte a kezét. Elmentek a hölgy pásztorához, hogy összeházasodjanak, és ő megkérdezte az ezredest: „Voltál-e már nős?” Mivel igennel válaszolt, a pásztor azt mondta: nem házasodhatnak össze. Idézett nekik az Igé-ből: „...mert ketten lesznek, úgymond, egy testté” (1Kor 6:16) Azt mondta, hogy az ezredes az első feleségével már egy testté vált, és ha most mást venne el, bűnt követne el.

A pásztora azt mondta nekem:


- Eljött aztán hozzám is, és én azt mondtam neki, hogy szerintem ez rendben lenne. Mit gondolsz?

- Szerintem is teljesen rendben van, ha megházasodik.

Az ezredes azt mondta, hogy szereti ezt a hölgyet, aki csodálatos keresztyén. Nem azért há-zasodik meg, mert szüksége van szeretőre. Istenfélő életet élt és egy nőt sem érintet meg hu-szonöt éven keresztül. Nem azért akart megházasodni, hogy szexuális életet élhessen, hanem egy társat akart.

Az ezredes pásztora így folytatta:

- De nem akarta, hogy a hölgy pokolba kerüljön Azt mondta, nem akar megházasodni, ha emiatt a hölgy a pokolba kerül. Mikor azt mondtam, hogy a házasságuk rendjén való, a hölgy pásztora eljött hozzám; nagyon indulatos volt és jól nekem esett.

Az ezredes pásztora megkérdezett, nem beszélnék-e a hölgy pásztorával, hogy megpróbáljam elsimítani a dolgokat. Azt mondtam, megteszem. Két órát töltöttünk az eset megtárgyalásával és akárhányszor felhozott egy igét, én rámutattam, hol tévedett. Egyre dühösebb lett, majd' fölrob-bant!

- Várj egy percet, mondtam. Testvérek vagyunk Ha nem tudsz keresztyén lenni, légy legalább úriember.

- Lassan lecsillapodott.

- Igazad van, Hagin testvér. Bocsáss meg. Dühös lettem, mert egyre jobban legyőztek az igék A Bibliát használtad, hogy minden támaszt kiüss minden egyes érvem alól. Van még egy igém, és ha ezt kiütöd, ragaszkodni fogok ahhoz, hogy összeházasodjanak.

- Rendben van, mi lenne az?

- Isten összekötötte ezt a férfit az első feleségével. Ha ők egy testté váltak, hogy válhattak külön?

Az 1Korinthosz 6:16-ra utalt.

1KORINTHOSZ 6:15-16

Nem tudjátok-e, hogy a ti testeitek Krisztus tagjai? Elszakítva hát Krisztus

tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. Avagy nem tudjátok-e,

hogy aki paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond,

egy testté.

- Pál azt mondja, hogy az ember egy testté válhat egy paráznával. Emlékszel, miket meséltél azokról az időkről, amikor még nem születtél újjá? Nevetve soroltad, mennyi különféle nővel volt dolgod. Hogyan váltál akkor egyiküktől is külön? E szerint az ige szerint te egy testté lettél mindegyikükkel.

Az 1Korinthosz 6:17 azt mondja.

1KORINTHOSZ 6:17

Aki pedig az Úrral egyesül, egy szellem Ővele.

- Ha hiszel abban, hogy amennyiben egyszer összeköttettél egy emberrel, soha nem válhatsz tőle külön, akkor hinned kell az örök biztonságban is, mert aki az Úrral egyesül, egy szellem Ő-vele. Hogyan tudnál valaha is elkülönülni Tőle, bármi is történjék vagy bárhogy is határozz, ha egy szellem vagy Vele?

(Tudtam, hogy nem hisz a feltétel nélküli örök biztonságban.)

Más szóval: egy házasságot fel lehet bontani és akkor a kettő többé nem egy test; ugyanúgy, mint az ember kapcsolata az Úrral, az is felbontható, és akkor nincsenek már szellemileg össze- kötve. Mikor a pásztor megértette, mit jelentenek ezek az igék, azt mondta: Istenem, minden e-gyes érvemet megtorpedóztad. Talált és elsüllyedt. Ezek után ragaszkodni fogok ahhoz, hogy összeházasodjanak. És össze is házasodtak.

János 4-ben Jézus azt mondta a kútnál az asszonynak, hogy menjen és keresse meg a férjét. - Nincs férjem, mondta ő. Jézus azt válaszolta:

- Igazad van, nincs férjed. De volt öt férjed.

Ha Jézus hitt volna abban, hogy az ember soha nem válhat külön a társától, azt mondta volna: Neked most öt férjed van. Vagy ha abban hitt volna, hogy az ember örökké össze van kötve az első személlyel, akivel összeházasodik, azt mondta volna:

- Neked csak egy férjed van, a másik négy házasságod érvénytelen.


Jézus mind az öt házasságot elismerte. Látod, Isten elismeri a házasságot attól függetlenül, hogy kedvére van-e vagy sem.

AZ ISTENI SZERETET A HÁZASTÁRSI KAPCSOLATBAN

Pál a korinthoszi leveleket a Korinthoszban élő gyülekezetnek írta. Azt mondta nekik: em-lékezzenek a szeretet törvényére. Abban az esetben, ha a férj és a feleség is keresztyén, a fele-ségnek nem szabadna elhagynia a férjét, sem a férjnek elbocsátania a feleségét.

1KORINTHOSZ 7:10-11

Azoknak pedig, akik házasságban vannak, hagyom, nem én, hanem az Úr,

hogy az asszony férjétől el ne váljon. Hogyha pedig elválik is, maradjon há-

zasság nélkül vagy béküljön meg a férjével; és férj se bocsássa el a felesé-

gét.

Értelmezzük ezt úgy, ahogy Pál tette, a szeretet törvényének fényében. Két keresztyénnek, akik házasságban élnek, szeretetben kell élniük. Mit tenne a szeretet? A szeretet elbocsátaná a másikat? Nem. A szeretet elhagyná a másikat? Nem, a szeretet nem tenné ezt. Nem a termé-szetes, emberi, hanem az isteni fajta szeretetről beszélek.

Az 1Korinthosz 13 azt mondja, hogy a szeretet hosszan tűrő, kegyes. Nem önző. Olvassuk el az Amplified Bible fordításában a 13:4-8-at. Meglátjuk, mit tenne a szeretet.

1KORINTHOSZ 13:4-8

A szeretet hosszan tűr, türelmes és kedves; a szeretet soha nem irigy, sem

nem forr a féltékenységtől, nem dicsekvő vagy kérkedő, nem mutogatja

magát fennhéjázva. Nem beképzelt (arrogáns és pöffeszkedik a büszkeség-

től), nem durva (modortalan) és nem cselekszik illetlenül. A szeretet (Isten

szeretete bennünk) nem ragaszkodik saját jogaihoz és útjához, mert nem

keresi a maga hasznát; nem sértődékeny vagy ingerlékeny, nem haragtar-

tó; nem tartja számon az ellene elkövetett gonoszságot (nem veszi figye-

lembe, ha igazságtalanságot kell elszenvednie). Nem örül az igazságtalan-

ságnak és a gonoszságnak, de örül, mikor az igazságosság és igazság ural-

kodik. A szeretet bármit és mindent, ami jön, kibír, mindig készen áll, hogy

a legjobbat higgye minden emberről, reményei semmilyen körülmények kö-

zött sem halványulnak el, és mindent kibír (anélkül, hogy meggyengülne).

A szeretet soha nem vall kudarcot (soha nem halványul el, nem avul el és

nem ér véget).

A szeretet tehát nem válna el a másiktól. Az isteni fajta szeretet nem bocsátaná el a másikat.

A szeretet hosszan tűr és kedves. Sokszor az emberek hosszasan tűrnek, de nem kedvesen. Csak azért tűrnek, mert muszáj. A szeretet nem keresi a saját hasznát. Látod, hogyan gyógyítja meg a szeretet a család bajait? Ha a férj is, a feleség is az új parancsolat, a szeretet törvényében jár, a házasságuk soha nem vallhat kudarcot! A veszekedés és vitatkozás viszont a házasságok kudarcát okozza. De ez a jézusi szeretet soha nem bukik el.

Nem tudok hitelesen igazolt esetet olyan keresztyénekről, akik állhatatosak voltak a szeretet-ben, és valaha is válóperre mentek volna. Nem azt mondtam, hogy soha nem volt eset arra, hogy két keresztyén elvált volna. Azt mondtam:

- Két keresztyén, aki állhatatos a szeretetben.

Az 1Korinthosz 13:8 szerint a szeretet soha nem vall kudarcot. Hat keresztyén szeretetben jár, házasságuk nem fog kudarcot vallani. Ha a férj is, a feleség is az isteni szeretetben jár, egyi-kük sem akarja a válást. Az otthonuk hangulata olyan pozitív lesz, hogy egyikük sem akar kike-rülni belőle.

Ha gondod vannak a házasságodban és mindketten keresztyének vagytok, írjátok le egy da-


rabka papírra az 1Korinthosz 13:4-8 verseket a Bővített Biblia fordításból. Ezt azután olvas-sátok el minden reggel, mielőtt felkelnétek és minden este, mielőtt lefeküdnétek. Ha együtt ol-vassátok el ezeket a verseket és az Ige alapján cselekedtek, nem tart sokáig, hogy az otthontok földi mennyországgá váljon. És ezt meg tudjátok tenni,mert az isteni fajta szeretet kitöltetett a szívetekbe. (Róma 5:5)

Emlékszem egy nagyszerű keresztyén férfira, akit elég jó ismertem A felségnek megvolt az üd-vössége, de soha nem töltekezett be Szent Szellemmel. Bár üdvösségre jutott, nem járt nagyon szorosan az Úrral Nem élt igen megszentelt életet Ez veszélyes. Tudod, ha nem szánod oda magad Istennek és különülsz el a világtól, hasonlítasz arra kisfiúra, aki kiesett az ágyból. Az anyu-kája meghallotta a puffanást és berohant a szobájába:

- Mi történt?

- Hát kiestem az ágyból.

- Hogyan estél ki az ágyból?

- A szélénél voltam, ahogy lefeküdtem.

Túl közel volt az ágy széléhez. Néhányan üdvösségre jutnak, de túl közel maradnak ahhoz a helyhez, ahol bekerültek. A legvégén aztán kiesnek Isten dolgaiból.

Nos, a feleség, akit én ismertem, ugyanezt tette. Kiesett Isten dolgaiból és összeállt egy másik férfival, akivel együtt élt néhány évig. De nem vált el a férjétől, csak úgy együtt lakott azzal a másik férfival vagy hét évig.

Nyilvánvalóan semmit sem akart a férjétől. És a férjnek minden joga megvolt arra, hogy elvál-jon és újra megházasodjon. El is kezdett ezen gondolkodni.

Ám akkor a feleség ismét kapcsolatba lépett vele és vissza akart térni az Úrhoz. Ráébredt gyengeségére, úgy vélte, hogy a férje nélküle elkallódna. Rájött, hogy szüksége van a férjére.

A természetes emberi szeretetet illeti, a férjében ebből semmi sem maradt iránta. A felesége megölte minden darabkáját annak az érzelemnek, ami volt benne iránta. A természetes szeretet ilyen, de az isteni fajta szeretet soha nem vall kudarcot.

Így a férfi ezt mondta:

- Isten szeretetére és a lelked megmentésére való tekintettel visszafogadlak.

Megtette, bár semmilyen vonzalmat nem érzett iránta.

A férfi Isten szeretetének alapján cselekedett, ami benne volt. Hatalmas dolog volt - ez visz-szafogadni valakit, aki olyan sok rosszat tett ellened. Nem sokan vannak, akik meg tudják ezt tenni. Nem sokan vannak, akik így tudnak válaszolni isteni fajta szeretetben.

Az idők múltával meghívtak egyszer az otthonukba vacsorára Emlékszem, hogyan fogták egy- más kezét. Már idősebbek voltak, de időnként egymás mögé surrantak egy kis ölelésért és csókért. És láttam, ahogy az asszony a férjére nézett: csupa rajongás volt.

Láttam a szemében a gyengédséget. Nagyon tisztelte a férjét. Áradt a kapcsolatukból a ben-sőségesség. Még a természetes szeretetük is újjáéledt. Így a feleség lelke megmenekült és a há-zasságuk a teljesen hely- reállt.

Fel kell tennünk magunknak a kérdést: „Mit tenne az isteni fajta szeretet?”

AZ ÜDVÖSSÉG NÉLKÜLI TÁRS

Pál aztán felveti annak a házasságnak az esetét, ahol az egyik társ keresztyén, a másik viszont nem.

1KORINTHOSZ 7:12-13

Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen

felesége van, és EZ VELE LAKNI [kedvére van, hogy vele éljen - KJV], el

ne bocsássa azt. És amely asszonynak hitetlen férje van, és EZ VELE LAK-

NI [kedvére van, hogy vele éljen - KJV], el ne bocsássa azt.


Mikor egy hitetlen feleség más férfiakkal szaladgál, akkor nincs kedvére, hogy a keresztyén férjével éljen És amikor egy hitetlen férj szaladgál más nőkkel, akkor nincs kedvére, hogy a keresztyén feleségével éljen. Mikor a hitetlen férj veri és kínozza a hívő feleségét, akkor nincs kedvére, hogy a feleségével éljen. Figyeld meg a következő verset.

1KORINTHOSZ 7:15

Ha pedig a hitetlen elválik [akár férj, akár feleség], ám váljék el; nem vettetett

szolgaság alá a keresztyén férfiú vagy asszony az ilyen dolgokban. De békes-

ségre hívott minket az Isten.

Ha a hitetlen férj nem akar a keresztyén feleségével élni, a keresztyén feleség nincs a házassá-gi eskü köteléke alatt. A feleség új házasságot köthet - természetesen az Úrban. Hozzámehet egy másik hívőhöz. Vagy a hitetlen feleség nem akar a keresztyén férjével lakni, a keresztyén férj nincs a házassági eskü köteléke alatt. Újraházasodhat.

Volt egy asszony a gyülekezetünkben, akinek a férje hitetlen volt, és mentális problémákkal küszködött. Egyszer például elpanaszolta:

- Egyik éjjel arra ébredtem, hogy a férjem éppen fölöttem áll, kezében egy henteskéssel. Meg vagyok rémülve, Hagin testvér. Mit tegyek?

Nos, elbeszélgettem ezzel a férfival, mikor az elméje rendben volt. Nem volt ellene Istennek, Krisztusnak vagy az Egyháznak. Hitte, hogy a Biblia igaz és a fejében hitte, hogy Jézus Isten Fia. De nem volt kész arra, hogy odaszánja magát. Mondogatta, hogy imádkozzam érte, ne mondjak le róla. De ha beszéltem vele, nem mutatott érdeklődést. Nem akarta személyesen el-fogadni Jézust, mint megváltóját. Aztán történt vele valami, és az elmeállapota rosszabbodott. Bár az évek során lehetősége volt, hogy átadja a szívét Istennek: „Nemet” mondott.

És a szegény drága asszonyra olyan sok felelősség hárult. Mivel a férj nem volt képes dolgoz-ni, neki kellett gondot viselnie mindenben a gyerekekre. Abból tudtak megélni, amit kaptak és amivel a gyülekezet tudta segíteni őket. A felség majdnem megőrült. Olyan nagy volt a teher raj-ta és annyira aggódott, hogy néha szinte nem tudta, mit csinál.

Segítenünk kellett neki. Mivel a férfi az első világháborúban szolgált, egy veterán kórházban helyeztük el. Az állapota egyre rosszabbra fordult és végül ott halt meg. Gyűjtést rendeztünk, hogy segítsünk az özvegy- nek és az emberek élelmiszereket is hoztak, ezzel áldottuk meg őt.

Nagyon sajnálom azokat az asszonyokat, akik azt választják, hogy megmaradnak egy ilyen helyzetben, mint ő is. Elhatározzák, hogy minden áron üdvösségre juttatják a férjüket. De látod, ez a férfi nem jutott üdvösségre. Ha minden esetben üdvösségre tudnád juttatni a hitetlen társa-dat, azt Pál az 1Korinthosz-ban megmondta volna, hiszen Isten Szellemének ihletése alatt írt.

1KORINTHOSZ 7:16

Mert mit tudod te asszony, hogy megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod

te férfiú, hogy megmentheted-e a feleségedet?

Más szóval, üdvösségre juttathatod a férjedet. Ha kedvére van, hogy veled lakjon, hogy ma-gára vegye a felelőségét és elfoglalja a helyét, maradj csak vele, mert lehet, hogy üdvösségre vezetheted őt. Vagy ha hitetlen feleségednek kedvére van, hogy veled lakjon, üdvösségre juttat-hatod. Pál nem azt mondta, hogy ha hiszel Istenben, mindig üdvösségre tudod vezetni a házas-társadat. Isten nem fog átgázolni az ember akaratán és kényszert alkalmazni, attól függetlenül, hogy az ember akarja-e vagy sem, hogy üdvösségre jusson. Ő ezt nem teszi!

Sok drága asszony szenvedi végig ezeket a dolgokat, mert azt gondolja, hogy férjével kell maradnia. Abban bíznak, hogy üdvösségre juttatják majd a férjüket.


A KERESZTYÉN TÁRS ELVÁLIK

Emlékszem az evangélium egy másik szolgálójára, akit én nagyon tiszteltem. Egy teljes evan-géliumi felekezet vezetője volt, hivatali tisztséget töltött be. Prédikáltam a gyülekezetében, és ő megkérdezte:

- Hagin testvér, mit ért azon a Biblia, hogy „nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú vagy asszony az ilyen dolgokban?”

- Hát, az én értelmezésem szerint azt, hogy az ember ilyen helyzetben nem tartozik a házas-sági eskü köteléke alá.

- Én is éppen így értelmezem a jelentését. A világon senkinek nem voltak olyan nehézségei a házasságával, mint nekem. Tudod, én a régi irányzatból vagyok, a pünkösdi „megszenteltség-ből”. Én elfogadtam, amit mondtak. Tántoríthatatlan voltam ebben.

Ez a szolgáló egy elég nagy parókián élt. Elhunyt feleségének édesanyja, elvált leányuk és an-nak a kisfia vele lakott a pásztorlakban.

- A lányom - mondta -, huszonnyolc éves. Nagyon szép lány. Édesanyja különlegesen gyö-nyörű volt. Nem egyszerűen csinos, hanem gyönyörű. És a lányom ugyanolyan - egy kivétele-sen szép lány.

- Nos - mondta -, a lányom a gyülekezeten nőtt fel. Üdvözült és betöltekezett a Szent Szellemmel. Nem sokára találkozott egy fiatal férfival,aki szintén a gyülekezetünkben nőtt fel. A férfi remek családi háttérrel rendelkezett. Szintén megvolt az üdvössége, betöltekezett Szent Szellemmel és a gyülekezethez tartozott kicsi kora óta. Szerelmesek lettek egymásba. Miután le-érettségizett a középiskolából, lányom üzletvezetői képesítést szerzett és elkezdett dolgozni. A férfi is munkába állt. Illetve a családjának volt néhány vállalkozása és ő belekezdett egyiknek a vezetésébe. Aztán összeházasodtak. Mindenki azt mondta, hogy tökéletesen összeillenek. Lá-nyom aztán várandós lett, de a férje nem akart gyerekeket. Akkoriban nem úgy látták a szüle-tésszabályozást, mint ahogy most mi. Született egy kisfia. A férje eljött megnézni a kisfiút, meg- csókolta a feleségét és aztán elbúcsúzott. Azóta nem láttuk. Egyszerűen elment. Eltűnt. Két vagy három évvel később arról értesültünk, hogy homoszexuális lett és az ő életüket éli. És most itt álok én, aki egész életemben a válás és az újraházasodás ellen prédikáltam. A lányom dolgozik; jól keres. Nagyon rátermett. Megpróbáltam apja lenni a fiának, de én már idősebb vagyok. An-nak a gyereknek arra van szüksége, hogy valaki elvigye horgászni és hasonlók. A gyülekezet pásztorlása elveszi minden időmet. A fiúnak szüksége van valakire, aki hancúrozik, játszik vele.

Láttam, amint a lányom a szobájában ül, éjszakáról éjszakára csak sírdogál, és ez végül meg-értetett velem valamit. Egy este aztán berontottam hozzá és azt mondtam neki:

- Menj és keress magadnak egy barátot!

- De apu -, válaszolta te a válás és újraházasodás ellen prédikálsz!

- Nem érdekel, mit prédikálok! Az nem Isten akarata, hogy itt ülj és elszáradj, mint egy ártat-lan áldozat! Menj és találja magadnak valakit! Menj és járj fiatalokkal.

- Jó - mondta -, de ha elkezdek találkozgatni valakivel, szerelmes lehetek és a végén még férjhez is mehetek.

- Tudom - válaszoltam -, csak menj és nyugodtan tedd meg.

- A lányom fogta magát és pontosan azt tette, amit ajánlottam. Most egy remek emberrel ta-lálkozgat. Az unokám is kedveli. Ez a férfi ugyanazokon ment keresztül, amiken a lányom. Amíg ő a szolgálat miatt távol volt, a felesége elhagyta egy másik férfiért. Azóta nem hallott felőle. Most össze akarnak házasodni. Ezután megkérdezte, mit gondolok a házasságukról. Mondtam, hogy szerintem teljesen rendben van.

- Én is azt gondolom. De tanulmányoztam a témát, és van itt valami, amit nem értek.

1KORINTHOSZ 7:15

Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a ke-

resztyén férfiú vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott min-

ket az Isten.

Pál azt mondta, hogy a hívő nem tartozik a házassági eskü köteléke alá, ha a hitetlen társa el-hagyja őt. De a lányom helyzetében a férj hívő volt.


Én akkor az 1Timotheosz 5:8-ra utaltam, ahol Pál azt írja Timótheosznak

1TIMOTHEOSZ 5:8

Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel:

a hitet megtagadta, és rosszabb a pogánynál.

Azt mondja, hogy a hívők, akik elmennek és nem törődnek a háznépükkel, rosszabbak a po-gányoknál. Rosszabbak, mint a hitetlenek, mivel ők ismerik a jobbik választást. Ők már megvi-lágosítottak. Nem tudnak olyan könnyen elcsúszni, mint ahogy egy bűnös, hisz a bűnös nem tud jobbat tenni. A bűnösnek a természetéből fakad, hogy így cselekedjen.

Ezt a fonalat követve figyeld meg, mit mondott Jézus a Máté18-ban.

MÁTÉ 18:15-17

Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négyszem-

közt, ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád,

végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallo-

másával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyü-

lekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a po-

gány és a vámszedő.

Lehet, hogy egy férfi keresztyénnek vallja magát, közben rosszul bánik a feleségével, sőt talán keményen kínozza. A felesége esetleg már megkérte, hogy ne tegye. Talán más keresztyének is, beleértve a pásztort (aki a gyülekezetet képviseli), beszéltek már vele. Megmaradjon-e a fele-ség egy ilyen házasságban, ahol a „keresztyén” férje veszélyezteti érzelmi és fizikai jólétét? Jézus azt mondta a Máté18:17-ben, ha a sértő fél folyamatosan semmibe veszi a tanácsot, olyan, mint egy pogány. Más szóval, a viselkedése olyan, mint egy hitetlené. Az az ember rosz-szabb, mint egy hitetlen.

AZONOSULJ KRISZTUSSAL

Hallottad-e már valakitől ezt: „Próbálom megtalálni, ki is vagyok?” Vannak, akik elhagyják a férjüket vagy a feleségüket, hogy megtalálják önmagukat. Megpróbálják felépíteni saját identitá-sukat Ez semmi más, csakis az emberi ego és az ördögi büszkeség Nincs szükségünk arra, hogy felépítsük saját identitásunkat. Aki újjászületett, azonosult Krisztussal.

A történelemből tudhatjuk, hogy Korinthosz kelet legkicsapongóbb, legerkölcstelenebb váro-sai közé tartozott. És ez az erkölcstelenség beszivárgott a Gyülekezetbe is. Az 1Korinthosz 5 azt mondja: „Általában hallatszik köztetek paráznaság, méghozzá olyan paráznaság, ami-lyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségével éljen.” (1. vers) Más szóval, a fiú elvette az apjától a saját mostoha anyját és vele élt. Együtt élt vele nyilvános bűnben. Mivel Korinthosz az egyik legerkölcstelenebb város volt, ez a szellem bejutott a gyüle-kezetbe is.

Emlékszem egy Rhema-végzősre, aki alkalmanként hosszú böjtölésekbe kezdett. Minden esetben valami furcsa ötlettel állt elő utána. Egyszer tizennyolc napig böjtölt és azt állította, az Úr szólt hozzá, hogy a feleségét küldje haza a szüleihez. Nos, az Úr soha nem tenne ilyent. Az Úr nem szakít szét családokat.

A felesége faggatta:

- Mi a probléma? Mi a bajod?

- Hát az, hogy különböző céljaink vannak az életben.

- Nem, nekem nincs más célom, csak az, hogy támogassalak a szolgálatban. Veled megyek bárhová, ahova csak mész. Ez az egyetlen célom.

- Nem, nem - válaszolta. - Vissza foglak küldeni a szüleidhez. Az Úr ezt mondta nekem.

- Mondd meg, mi a probléma. Mit tehetek? Hajlandó vagyok megváltozni. Szeretlek Hiszem, hogy Isten kötött össze minket. Csak szólj.

- Nem! Nincs semmi bajom veled. Egyszerűen csak különböznek az életcéljaink.


A Máté19:3 azt mondja: „Szabad-e az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsáta-ni?” Biblikus ok-e elbocsátani a feleséget a „célok különbözősége” miatt? Nem!

Az egyik főprobléma itt az volt, hogy a férfi nem az Ige világosságában járt. Ha hallgatott vol-na arra, amit a Biblia mond, az sok problémájából kivezette. Nem számít, mennyit böjtölsz: ha nem jársz az Ige

világosságában, a sötétségben botorkálsz.

Menjünk vissza a kezdetekhez.

Az 1Mózes 2-ben meglátjuk, mit is gondol Isten a házasságról.

1MÓZES 2:22-24

És alkotta az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asz-

szonnyá, és vitte az emberhez. És mondta az ember: Ez már csontomból va-

ló csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert em-

berből vétetett. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és anyját és ra-

gaszkodik felségéhez: és lesznek egy testté.

Azt gondolom, sokan lehagynák a 'c'-t a 'cleave'-ből: 'celave' = ragaszkodni, 'leave' = elhagy-ni. De az Ige azt mondja, hogy a férjnek az atyját és anyját kell elhagynia, nem a felségét.

Ha teljes közösségben akarsz lenni Istennel, az Ő Igéjének világosságában kell járnod. Ha nem a Biblia világosságában jársz, nagyon nagy sötétségben vagy. Isten Igéjének megnyilatko-zása világosságot ad. (Zsoltár 119:130)

A Biblia azt mondja: a férj pedig elhagyja atyját és anyját és ragaszkodik felségéhez. (1Mózes 24:24)

MARADJ MEG OTT, AHOL VAGY

Minden esetet a maga egyediségében kell értelmezni. Nem fektethetsz le ökölszabályokat, amik minden egyes esetre érvényes. Meg kell tanulnod a szeretet törvénye szerint értelmezni a dolgokat, bármi történjék is

Folytassuk az 1Korinthosz-t.

1KORINTHOSZ 7:16-20

Mert mit tudod te asszony, hogy megmentheted-e a férjedet, vagy mit tudod

te férfiú, hogy megmentheted-e a feleségedet? Csak amint kinek-kinek ad-

ta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben

eképpen rendelkezem. Körülmetélten hívatott el valaki? Ne fedezze el azt;

körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül. A körülmetélke-

dés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak

megtartása. Ki-ki amely hivatásban hívatott el, ABBAN MARADJON.

Ezeket az igéket abban a szövegkörnyezetben kell értelmeznünk, amiben Pál éppen tárgyalja. Ha negyvenszer voltál házas azelőtt, és a jelenlegi feleséged meg te éppen most üdvözültetek, maradjatok

meg abban, amiben éppen vagytok. Vannak, akik azt hiszik, hogy vissza kell men-ned az első házastársadhoz, mert egy testté váltál vele. De hogyan is tudnál visszamenni? Nem, maradj csak meg ott, ahol vagy.

1KORINTHOSZ 7:21-24

Szolgai állapotban hívattál el? Ne gondolj vele; sőt, ha szabad lehetsz is, in-

kább élj azzal. Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonló-

képpen, aki szabadságban hívatott el, Krisztus szolgája. Áron vétettek meg,

ne legyetek emberek szolgái. KI-KI AMIBEN ELHÍVATOTT, atyámfiai,

ABBAN MARADJON MEG AZ ISTEN ELŐTT.


Látod, Pál még mindig ugyanarról beszél. A szeretet törvényének világosságában értelmezi a helyzetet. Ha azután kerülsz üdvösségre, hogy már megházasodtál, csak folytasd tovább és élj Istennek. Maradj meg abban a férj-feleség kapcsolatban.

Folytassuk az olvasást.

1KORINTHOSZ 7:25-26

A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok

úgy, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelt érdemlő legyek.

Úgy vélem tehát, az a jó a jelenvaló szükség miatt, hogy jó az embernek úgy

maradni, ahogy van.

Látod, még mindig ugyanazt a témát tárgyalja. Ne vedd ki ezeket a verseket a szövegkörnye-zetből, hanem inkább tudatosítsd, hogy Pál az egyes eseteket arra használja, hogy megmutasson valamit a házassággal kapcsolatban.

Pál Isten Szelleme által adott tanácsot a hajadonoknak illetve a nőtlen férfiaknak, olyanoknak, akik még nem voltak házasok. Azt mondja, hogy a szeretet törvényének fényében és azoknak a jelenvaló körülményeknek (jelenvaló szükségeknek) figyelembevételével, amelyek között akko-riban éltek, az a jó a férfinak, ha egyedülálló marad.

1KORINTHOSZ 7:27-28

Feleséghez vagy kötve? Ne keress elválást. Feleség nélkül vagy? Ne keress

feleséget. De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a ha-

jadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz e testben. Én pedig

kedveznék nektek.

Ha a férfi már nős, maradjon meg a házasságban. De: „Ha a férj feleség nélkül van, ne ke-ressen

feleséget.” (1Kor 7:27) Feleség nélkül lenni azt jelenti: elváltnak lenni. Jelentheti azt, hogy egy hitetlen feleség elhagyta a férjét, vagy hogy egy keresztyén feleség visszaesett és el-hagyta a férjét egy másik férfiért. De ha a férfi feleség nélkül van, és az újranősülést választja, nem vétkezik. (1Kor 7:28)

Az 1Korinthosz 7:28-ban Pál visszatér a hajadonokra. A szeretet törvényének fényében ér-telmezi ezeket az életfeltételeket. Ha a hajadon házasságra lép,nem követ el bűnt.

Majd azt mondja: „...de az ilyeneknek háborúságuk lesz e testben. Én pedig kedveznék nektek.” (28. vers) Mit jelent az, hogy háborúságuk lesz e testben”? Az 1Korinthosz 7:28 az Amplified Bible fordításában ezt mondja: „...azoknak, kik megházasodnak, fizikai és világi gondjaik lesznek, és én szeretnélek ezektől megkímélni titeket.”

Folytassuk az olvasást.

1KORINTHOSZ 7:29-35

Ezt pedig azért mondom atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl,

azért akiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna. És akik

sírnak, mintha nem sírnának; és akik vigadnak, mintha nem vigadnának;

akik vesznek, mintha semmijük sem volna. És akik élnek e világgal, mint-

ha nem élnének, mert elmúlik e világnak ábrázatja. Azt akarnám pedig,

hogy ti gond nélkül legyetek. Aki házasság nélkül van, arra visel gondot,

ami az Úré, mi módon kedveskedhessék az úrnak. Aki pedig feleséget vett,

a világra visel gondot, mi módon kedveskedhessék a feleségének. Különbö-

zik egymástól az asszony és a hajadon. Aki nem ment férjhez, az Úr dolgaira

visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind szellemében; aki pedig

férjhez ment, a világiakra visel gondot, mi módon kedveskedhessék férjé-

nek. Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek nektek, ha-

nem hogy illendőképpen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háborítat-

lanul.


Pál még mindig azt mondja, hogy nem bűn megházasodni. Nem próbálja meg őket kötésekbe helyezni. Jézus ugyanezt mondja a Máté19:12-ben: „Mert vannak heréltek, akik anyjuk mé-héből születtek így; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyek országáért. Aki beveheti, vegye be.”

Milyen világossá válik minden, ha az Igét a szeretet törvényének fényében értelmezed. Mind-egy, milyen volt a múltad, elfelejtheted, és folytathatod az életedet Istennel. Megmaradhatsz ab-ban, amiben elhívattál.

Isten az Igében közli velünk a házasságra vonatkozó elképzeléseit. Így az a teendőnk, hogy szakítsunk időt, vegyünk fáradtságot, hogy felemelkedjünk Isten házasságról alkotott elképzelé-séhez. Ezt pedig ott kezdjük el, ahol éppen vagyunk.

Ha akár negyvenszer is voltál házas, felejtsd el. Mindez már a múlté. Maradj ott, ahol vagy. Munkálkodj Isten házasságról alkotott ideálján. Ha még nem voltál házas, mielőtt megházasod-nál, keresd meg, mit mond az Ige; így tudni fogod, hogyan munkálkodj a házasságodon, hogy az kezdettől fogva sikeres legyen.

A MÚLT MÁR A MÚLTÉ

Az egyik gyülekezetben, amit pásztoroltam, a zongoristánknak volt egy tizenhat éve lánya, aki szintén tudott zongorázni, bár nem olyan jól, mint ő. A anya vasárnap reggelente játszott, a lánya szerda esténként. Mígnem az anyának egészségügyi problémái lettek. A helyi orvos elküldte ke-zelésre egy nagyobb városba, ahol felfedezték, hogy egy nagy ökölnyi tumor van a tüdején.

1939-ben ez igen súlyos dolog volt. A műtét, amire itt szükség lett volna, nagyon kockázatos-nak számított Az orvosok azóta már rengeteget tanultak, de abban az időben, az ő állapotában a túlélési százalék igen kicsi volt. Így a sugárkezelés mellett döntöttek. A kezelésnek össze kel-lett volna zsugorítania a tumort. Ha a tumor nem tűnik el, a következő lépés a műtét lett volna. Az édesanya ezekre a kezelésekre hetente kétszer felutazott a nagyvárosba. Egyszer sem kérte, hogy imádkozzunk érte. Nem kérte, hogy kenjem meg olajjal vagy tegyem rá a kezem. A lánya járt el helyette zongorázni, és mindig azt mondta: „Imádkozzatok anyáért. Nem érzi jól magát.” Így általánosságban imádkoztunk az édesanyjáért. Vagy néha a férje jött el a gyülekezetbe és mondta: „Imádkozzatok a feleségemért.” És mi imádkoztunk érte.

Egy vasárnap reggel épphogy befejeztem az üzenetet, amikor az Úr szava jött hozzám: „Van itt egy nő, akit szeretnék meggyógyítani még azelőtt, hogy elmennétek.” Így hát szóltam a gyüle-kezetnek, hogy az Úr szeretne meggyógyítani valakit, még mielőtt szétszélednénk. Mikor az Úr ezt mondta nekem, már álltunk és én már el akartam bocsátani a gyülekezetet.

A teremben az ülések három szakaszra voltak osztva. Egy hölgy felállt, kilépett a padsorból és előre indult. Én a bensőmben tudtam, hogy nem ő az. Azt mondtam: „Nem rólad van szó, testvérem, de gyere csak ki, mindenképpen rád teszem a kezem. A gyógyulás neked is jár.”

Ugyanakkor megláttam a hölgyet, aki a zongorán szokott játszani; amint kilép és elindul az ol-tárhoz. Bensőmben Isten Szelleme azt mondta: „Ő az.”

- Te vagy az.

Rátettem a kezem.

Kedden visszament a sugárkezelésre. Azt mondta az orvosnak:

- Szeretném, ha készítene egy felvételt a tüdömről.

Az orvos tudni szerette volna, miért.

- Történt valami. Csak készítsen egy új felvételt. Aztán majd elmondom.

Az orvos nem állt rá rögtön, de a hölgy így szólt:

- Megfizetem. Csak készítse el.

Megcsinálták. Egész nap eltartott, míg előhívták. Akkoriban ez így ment.

Végül az orvos kijött és azt mondta:

- Ha nem bánja, szeretnénk még egy felvételt készíteni. Önnek semmibe sem fog kerülni. Az intézmény állja.

Csináltak még egyet. Végül öt különböző felvételt készítettek róla, öt különböző helyzetben.


Mikor befejezték a képek előhívását és a tanácskozást, behívták a hölgy férjét. Megmutatták a képet a daganatról, azt amit még azelőtt készítettek. A többi ötön, amit utóbb készítettek, sem-miféle daganat nem volt. Mind az öt felvételen teljesen tiszta volt a tüdeje!

Így fordultak hozzá:

- Nem értjük. Soha nem hittük volna el, ha nem lenne a kezünkben az első felvétel, ami bizo-nyítja.

A férj elmondta az orvosoknak, mi történt.

Nem sokkal ezután az asszony bizonyságot tett a gyülekezetben.

- Ti nem ismeritek a múltamat. De én biztosra véltem, hogy Isten nem fog meggyógyítani. Tu-dom, hogy szeretem az Urat, de négyszer mentem férjhez és váltam el. Nem volt merszem ki-jönni gyógyulásért.

De Isten mindenképpen eljött hozzá. Mikor újjászületett, Isten elfelejtette a múltját. Nem vesz tudomást róla. Minden elmúlt! Jó huszonöt évvel később beszéltem vele, és még mindig teljesen egészséges volt!

Volt egy pásztor barátom, aki megosztotta velem három pár történetét, akik a gyülekezetébe tartoztak. Mindhárom pár a huszas évei végén, harmincas évei elején járt. Mindannyian a gyüle-kezetében jutottak üdvösségre. Az idő múltával az egyik fiatalember úgy érezte, Isten prédikálni hívta el. Így a pásztor megpróbált segíteni neki. Lehetővé tette, hogy szolgálhasson a fiatalok fe-lé és taníthasson a vasárnapi iskolában.

Barátom nemcsak ezt a gyülekezetet pásztorolta, hanem presbitere volt egy bizonyos feleke-zet fort-worthi részlegének. For Worth egyik külvárosában egy apró gyülekezetnek szüksége volt pásztorra. Sok évvel ezelőtt volt ez, amikor még sokkal kisebb volt a város. A kis gyüleke-zetben úgy húsz-harminc ember gyűlt össze az istentiszteleti alkalmakra. Ide küldte tehát a fiatal-embert.

Egy év múltán a gyülekezeti alkalmakra még mindig csak huszonöt-harminc ember járt el. Ezért abbahagyta. Mielőtt még befejezte volna a pásztorlást, benyújtott egy kérvényt, mivel szüksége volt működési engedélyre, hogy házasságkötési és temetési szertartást is végezhessen. Az engedélyt kiállító társaság meg- kérdezte: házas-e és hogy volt-e válása. Mivel sem ő, sem felesége nem volt elvált,megkapta az engedélyt.

Nos, egy másik pár is úgy érezte, hogy elhívása van szolgálatra. A pásztor elküldte őket, hogy a Fort Worth külvárosában levő kis gyülekezetet pásztorolják. Körülbelül egy évig maradtak ott aztán elmentek. A fiatalember szintén megkapta a működési engedélyt. Ugyanazt a kérdést tet-ték fel neki is, mint az első fiatalembernek és ő szintén azt válaszolta:

- Nem. Soha nem váltam el.

Végül a harmadik pár is érezte a szolgálatra való elhívását. Így a pásztor elküldte őket is ebbe a kis gyülekezetbe. Még hat hónapja sem tartózkodtak ott, amikor már százfős gyülekezetet ve-zettek. Elkezdték

egy új épület felállítását. Így aztán szüksége lett a pásztornak engedélyre, hogy hivatalosan szolgálhasson a házasságkötéseknél Kitöltötte a kérdőívet Ő nem volt elvált, viszont a felesége igen Még az újjászületése előtt vált el. Emiatt nem adták meg neki az engedélyt. Meg-tagadták a hozzájárulásukat jelentő pecsétet. Mégis, ő maga többet tett azért a gyülekezetért, mint azok együttvéve.

A pásztor segített engedélyhez jutnia egy másik társaságnál A fiatalember megmaradt annál a gyülekezetnél és többszáz fős gyülekezetté építette ki. A másik két fiatalember, akik rendelkez-tek engedéllyel, harminc évig tétlenül üldögélt a szolgálatban. De Isten hatalmasan megáldotta ezt az egyet.

Mikor az emberek megismerik az Urat, bármi volt is a múltjukban, az már elmúlt. Az 1Korin-thosz 7 ezt úgy magyarázza, hogy amikor az ember megismeri Isten kegyelmét, bármilyen álla-potban legyen is, maradjon meg abban. Ha még az üdvösségre jutása előtt háromszor-négyszer házasságra lépett, majd elvált, és most házasságban él, maradjon meg éppen ott, ahol van és folytassa az életét Istennel. Ugyanúgy, ha az ember egyedülálló, nem kell automatikusan éreznie, hogy meg kell házasodnia. Isten ránk talál ott, ahol vagyunk.


4. fejezet

Isten eszményképe a házasságról

Isten házasságról alkotott eszményképe az Efeszosz 5-ben van leírva. Bárhol elkezdheted - akár egyedülálló vagy, akár házas, netán elvált vagy esetleg éppen újraházasodtál -, és folytat-hatod életedet Istennel.

EFESZOSZ 5:22-23

Ti asszonyok, vessétek alá magatokat a saját férjeteknek, miként az Úrnak

Mert a férj feje a feleségének, mint Krisztus is feje az egyháznak, és Ő a

megtartója a testnek. De miképpen az egyház alá van vetve Krisztusnak, az

asszonyok is azonképpen a férjüknek mindenben. TI FÉRFIAK, SZERES-

SÉTEK A TI FELESÉGETEKET, MIKÉPPEN KRISZTUS IS SZERETTE

AZ EGYHÁZAT, és önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztít-

ván a víznek fürdőjével az Ige által, hogy majd Önmaga elébe állítsa dicső-

ségben az egyházat úgy, hogy azon ne legyen szeplő vagy sömörgözés, vagy

valami afféle; hanem, hogy legyen szent és feddhetetlen. Úgy kell a férfiak-

nak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. Aki szereti a fele-

ségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte,

hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; mert az

Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók. Annak

okáért elhagyja az ember atyját és anyját és ragaszkodik az ő feleségéhez;

és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez, de én Krisztusról és az

egyházról szólok. Ki-ki azért úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asz-

szony pedig félje a férjét.

Pál azt mondja a férjeknek, hogy szeressék a feleségüket. Nos, nyilvánvalóan létezik köztük egyfajta természetes szeretet egymás iránt, hiszen különben bele sem kezdtek volna és nem há-zasodtak volna össze.

De Pál itt nem a természetes szeretetről beszél, mert azt mondja: „...miképpen Krisztus is szerette az egyházat” (Ef 5:25). Ez természetesen túlhaladó út. Ez messze felülmúlja az emberi szeretetet. Krisztus az Egyházat isteni fajta szeretettel szerette. Az isteni fajta szeretet munkált benne. Ezt az efeszosziaknak írt levelet nem lehet bűnösökre vonatkoztatni. Egy üdvösség nél-küli ember nem tudja úgy szeretni a feleségét. Mint ahogy Krisztus szerette az Egyházat. Ez le-hetetlen volna, mivel nincs meg a belső emberében ez a fajta szeretet. A felesége iránt természe-tes, emberi szeretetet táplál, nem az isteni fajta szeretettel szereti.

Az efeszosziakhoz írt levelében Pál a keresztyénekhez szól, ahol a férj is, a felség is keresz-tyén. Figyeld meg: a keresztyén férjeknek megvan a lehetőségük olyan módon szeretni a felesé-güket, ahogyan az elveszett férjek nem tudják, mert Isten szeretete - az isteni fajta szeretet - ki-töltetett szívükbe Szent Szellem által.

A természetes, az emberi szeretet önző. És, noha Isten szeretete, mint keresztyénnek ott van a szívedben, attól még lehetsz önző. Ha többet jársz természeti síkon, mint szellemi síkon, akkor a szereteted önző lesz. Elsősorban saját érdekeid lesznek előtted! De az isteni fajta szeretet ön-zetlen.

Isten a házasságról alkotott ideálját az Efeszosz 5-ben mutatja meg. És csak azt kell tenned, hogy, bárhol is légy, megállsz és elkezded házasságodat felépíteni Isten elképzelése szerint.

Egy jó házasság sem csak úgy magától lesz jó. Dolgoznod kell rajta ugyanúgy, mint bármi má-son. Lehet például elhívásod szolgálatra, de az nem csak úgy magától jön elő, és a siker sem automatikus. Neked is kell érte tenned valamit. A házasságra is érvényes ez!

Mikor a házasságról beszélünk, sokszor az Efeszosz 5:22-nél kezdjük, ahol Pál azt mondja a feleségeknek, hogy vessék alá magukat saját férjüknek. De egy pár verssel előbb Pál utasításo-kat ad az egész efeszoszi gyülekezetnek.

K.Hagin: Házasság, válás és újraházasodás - 31 - Isten eszményképe a házasságról

EFESZOSZ 5:18-22

És meg ne részegedjetek a bortól, amiben kicsapongás van: hanem telje-

sedjetek be Szent Szellemmel. Beszélgetvén egymás között zsoltárokban

és dicséretekben és szellemi énekekben, énekelvén és dicséretet mondván

szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenekért a mi Urunk Jézus Krisz-

tus nevében az Istennek és Atyának. Vessétek alá magatokat egymásnak

Isten félelmében. Ti asszonyok, vessétek alá magatokat a saját férjeteknek,

miként az Úrnak.

Az 5:21-ben Pál az Efeszoszban élő gyülekezethez szól - mondván: vessék alá magukat egy-másnak. Majd az 5:22 versben ezt a házassági kapcsolatra vonatkoztatja.

Azzal, hogy egy igeverset kiveszel a környezetéből, mondathatsz vele bármit, amit csak akarsz Az emberek sokszor szövegkörnyezetén kívül idézik az 5:22-t, és azt mondják: „Feleségek, vessétek alá magatokat a férjeteknek, mint az Úrnak.” Azt a benyomást keltik, hogy a férj diktátora és hogy a feleségnek meg kell tennie bármit, amit a férj mond. Nos, ha ez a helyzet, akkor a gyülekezetben egymás diktátorainak kellene lennünk, mert az 5:21 azt mondja az egész efeszoszi gyülekezetnek: „vessétek alá magatokat egymásnak.” Ebből zűrzavar lenne.

Mit ért hát ez alatt Pál valójában? Mikor azt mondta: „vessétek alá magatokat” (Ef 5:21), úgy értette, engedjünk egymásnak, egyezzünk ki, férjünk meg egymással. Nemúgy értette, hogy egy ember diktáljon a gyülekezetben a többieknek, vagy hogy mindenki egy kis diktátor legyen. Azt értette ezalatt, hogy könnyű engedelmeskedni a szeretet törvényének.

Pál ugyanerre gondolt akkor is, amikor azt mondta az asszonyoknak az utána következő vers-ben: „vessétek alá magatokat a férjeteknek.”

Láthatod: ha egy igeverset kiragadsz a szövegkörnyezetéből, olyasmit mondathatsz vele, amit valójában nem mond.

FÉLREÉRTÉS AZ ENGEDELMESSÉGGEL KAPCSOLATBAN

Folytassuk az Efeszosz 5 olvasását.

EFESZOSZ 5:23-25

MERT A FÉRJ FEJE A FELESÉGNEK, mint Krisztus is feje az egyháznak,

és Ő a megtartója a testnek. De miképpen az egyház alá van vetve Krisztus-

nak, az asszonyok is azonképpen a férjüknek mindenben. Ti férfiak, szeres-

sétek a ti feleségeteket, miképpen Krisztus is szerette az egyházat, és Ön-

magát adta azért.

Valahogy minden huszonöt-harmincadik évben ugyanaz a félreértés bukkan fel. Valaki előáll, hogy új kinyilatkoztatást kapott. Egy kis ideig téma, aztán ismét eltűnik. Sokan amiatt tévednek el, hogy túlhangsúlyozzák azt a tényt, hogy a férj feje a feleségnek Azt mondják, hogy a feleség-nek egyáltalán semmibe nincs beleszólása. Úgy hiszik: a férjnek joga van úgy bánni a feleségével mint egy lábtörlővel.

Emlékszem: egyszer egy bizonyos házaspárral ebédeltem, és feltűnt, hogy a feleség egy szót sem szól. Olyan volt, mint egy kiskölyök, akit folyamatosan félelemben tartanak. Egy időben, a házasságuk elején, iskolában tanított. De amikor mi találkoztunk velük, annyira alázatos volt, hogy éreztük, valami nincs rendben velük.

Mikor meglátogattuk őket, egész idő alatt a férj beszélt. A feleségem észrevette, hogy az asz-szony meg se mukkan, így hát úgy irányította a beszélgetés menetét, hogy végül mégis megszó-lalt és azt kérdezte:

- Hagin testvér, gondolod, hogy a feleségnek van szava egyáltalán? Úgy értem, beszélhet ott-hon?

- Természetesen!

Láttam, hogy a férj „gyilkos” pillantást vet felém! Világos volt, mi a probléma. A férfi uralni és


terrorizálni akarta a feleségét Azt akarta, hogy a felesége pontosan azt tegye, amit ő mond. Még csak nem is beszélhetett, ha a férfi nem adott rá engedélyt.

Étkezés után a férj szerette volna, ha imádkozom a feleségéért, mert éppen egy műtét előtt állt. Az asszony ideges és letört volt. Nem voltam meglepve. Egy bolonddal élt! Egy ilyen test-vér bolond. És igazában a feleségnek csakis az idegeivel volt problémája.

Ahogy jobban megismertük a helyzetet, láttuk, hogy a feleségnek nincs szava otthon. Ha a férje nem ad rá engedélyt, egyszerűen ki sem fejtheti a véleményét.

A férfi egyszerűen kiragadott néhány verset a szövegkörnyezetéből. Félremagyarázhatod az Efeszosz 5- ben levő igéket, és ha akarod, mondathatod velük azt, hogy a férjnek uralkodnia kell a feleségén. De ezt az Ige nem mondja, mert ha továbbmész és elolvasod a következő ver-set, ott ez áll: „férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen Krisztus is szerette az egy-házat...” (Ef 5:25) Ez a férfi határozottan nem a szeretet törvényét példázta!

Egy másik alkalommal, emlékszem, meghívtunk egy szolgálót, hogy jöjjön el és prédikáljon a gyülekezetemben. Nem igazán szükségünk erre a találkozóra, csak megpróbáltunk segíteni neki. Egyszerűen már nem volt hol prédikálnia. Volt két pici gyermeke, körülbelül egykorúak a mie-inkkel. Így hát felajánlottam neki egy alkalmat, hogy segítsek neki. Több pénzt gyűjtöttünk össze, mint bárki másnak, aki valaha is a gyülekezetben prédikált. Néhány ruhát is vásároltunk neki is, feleségének is, míg nálunk voltak.

Az engedelmesség példáját hoztuk fel, mert ismertem őt régről, és mert láttam, hogyan bánik a feleségével és a két kicsi gyerekkel. Rosszul bánt a feleségével. Nem engedett neki beleszó-lást semmibe. A férfi az Efeszosz 5:22-t alkalmazta: „Asszonyok, vessétek alá magatokat a férjeteknek, miként az Úrnak.” De ő kiemelte ezt az igét a szövegkörnyezetéből. Figyelmen kívül hagyta a következő verset, ami emlékezteti a férjeket, hogy úgy szeressék a felségüket, mint Krisztus az Egyházat.

Beszéltem ezzel a szegény testvérrel a családjáról. Elmondtam neki, hogy változtatnia kell azon, ahogy a feleségével és a két gyerekével bánik. Azt mondtam: „El fogod veszteni a gyer-mekeidet. Úgy nőnek majd fel, hogy a világon semmit sem tudnak a szeretetről. Azt fog-ják gondolni, hogy Isten olyan, mint te.”

Képes volt arra, hogy jól prédikáljon, noha élete nem volt rendben Istennel. És nagyon jó al-kalmunk volt - az egyik legjobb, amit valaha tartottunk. Több ember került üdvösségre és tölte-kezett be Szent Szellemmel, mint bármikor.

Később felvállalt egy gyülekezetet, ahol tartottam egy alkalmat. Náluk, a pásztorlakban száll-tam meg. Ismét beszélgettem vele. Emlékszem, ahogy együtt taglaltuk az Igét. Az a fajta testvér volt, aki meg van

győzödve, hogy mindig neki van igaza, mások meg tévednek. Ha nem értettél vele egyet, beléd fojtotta a szót.

Nem ismerte olyan jól az igét, mint én, így minden érvelésben én kerekedtem felül. Idézett egy igét, én idéztem kettőt. Aztán kifogyott az igékből, én meg még mindig újabbakat idéztem.

Végül feladta:

- Hát, lehet, hogy tévedek. Bár nem hiszem, hogy tévedek, de talán mégis meglehet.

Az asztalnál ülve történtek ezek, amikor is elhívták. Meg kellett látogatnia valakit. Ahogy el-ment, felesége és anyósa megszóltat:

- Ez az első eset,amikor azt halljuk: esetleg ő tévedett.

A változás egy pillanatnyi volt, azután egyenesen visszatért a dogmatikus, zsarnoki hozzáállásá-hoz - állandóan bizonygatva, hogy neki van igaza. A prédikációiból is az csengett ki, hogy úgy gondolja, neki van igaza, mindenki más téved.

A két gyereke pontosan úgy tett, ahogyan előre megmondtam. Elmondtam neki, mi fog tör-ténni, ha folytatja ezt a bánásmódot. Nem volt kijelentésem róla. Egyszerűen csak tudtam, mit mond Isten Igéje. A vetés és aratás törvénye hatályos az ember életének minden területén.

A vetés és aratás törvényét leginkább az anyagiakkal kapcsolatban szoktuk hangsúlyozni. Nos, ez helyes mert Jézus mondta: „Adjatok, nektek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak az emberek a ti öleitekbe. Mert azzal a mértékkel mér-nek nektek, amellyel ti mértek.”

(Luk 6:38) De láthatod: a vetés és aratás törvénye igaz az élet valamennyi területére.


Mikor a kisebbik gyermeke leérettségizett, mindketten azt mondták:

- Elegünk volt ebből. Viszlát. Elmentünk.

És elmentek. A felesége szintén azt mondta:

- Hosszú évekig tűrtem mindent, most, hogy a gyerekek elmentek: Viszlát. Elmentem én is.

Úgy tudom, ez az ember negyven éves kora körül halt meg. Holtan találták az ágyában, ma-gányosan. Saját maga okozta. És amennyire én tudom, egyik gyermeke és a felesége sem szol-gálta az Urat, a legutolsó hírem szerint. Bár évekig jártak a gyerekek a gyülekezetbe, sajnálatos módon ezzel az elképzeléssel, ezzel az apaképpel nőttek fel. Az Istenről, mint Atyáról alkotott elképzelésük a földi apjuk képével kapcsolódott össze. De, hála Istennek, Ő nem ilyen!

VISELD GONDJÁT A FELESÉGEDNEK

Egy másik férfinak, akinél egyszer alkalmakat tartottam, volt egy kis gyülekezete. Nem volt énekesük, így a férj és a feleség énekelt, kiválóan. Esténként, mielőtt prédikáltam volna, maguk énekeltek egy-egy számot.

Addig az emelvény mellett foglaltam helyet, aztán, amikor kész voltam a prédikációra, vissza-mentem az emelvényre. Elöl szerettem végigülni és hallgatni az éneküket. Mivel egy kisebb épü-let volt és nem volt hangerősítőjük, hátul nem is hallottam volna őket. Nagy áldást jelentettek az énekeik. Az asszony a

prédikáció alatt az emelvény mellett ült, mert a két gyerekre kellett vi-gyáznia - az egyik két és fél, a másik négy éves volt. Egy ilyen kicsi gyülekezetben nem volt gyermekmegőrző. A férje mindig felhívta az emelvényre énekelni.

Valahányszor fellépett, mindig látszott, hogy a harisnyája az egyik lábán teljesen felfutott. Nem értem, hogy sikerült egyáltalán felvennie azt a harisnyát! Minden este és minden nap hallottam, hogy pénzt kér egy új harisnyára. Azokban az időkben egy pár harisnya ára egy dollár sem le-hetett.

A férje felelőtlenül költötte a pénzt, de nem adott a feleségének egy pár új harisnyára. Ő vi-szont mindig nagyon szépen öltözködött, miközben a feleségének nem volt miben eljárnia hazul-ról. Nem vehetett semmit

Három vagy négy nap után a férj és én benn jártunk a városban. Én vezettem és a rövidáru üzlet előtt megálltam. A kezébe nyomtam egy kis pénzt és azt mondtam:

- Szeretném, ha bemennél és vennél a feleségednek egy pár harisnyát.

Megszeppenve nézett rám.

- Ha te mint a férje nem szereted őt annyira, hogy egy pár harisnyát vegyél neki, én szeretem őt, mint két gyereknek az anyját és mint testvéremet az Úrban, ezért meguntam, hogy minden este elnézzem a színpadon - ahol neked segít az éneklésben -, hogy az egyik lábának az egész hátsó fele kilóg a harisnyából!

Ez a férfi egész bizonyosan nem szeretetben cselekedett, mikor folyvást csak magára gondolt. A pénzéből bőven telt volna a feleségének akár több pár harisnyára is.

Azt mondta nekem:

- Ó, nem! Van pénzem. Veszek neki egy pár harisnyát, te tartsd csak meg ezt.

- Azt mondtad neki, nincs rá pénzed.

- Hát, nem is figyeltem igazán, mit mondott - válaszolta.

- Hogy' nem vetsz egyetlen pillantást se a feleséged lábára? Ráadásul, naponta mondogatta neked, hogy szüksége van új harisnyára. Hallottam, amikor kérte tőled.

- Hát, mindig ugyanazt hajtogatja - mondta.

- Ha van rá pénzed, menj és keríts neki egy pár harisnyát és vess ennek véget.

Bement az üzletbe és vett a feleségének egy pár harisnyát.

Egy másik pásztor, akinél alkalmakat tartottam, ugyanígy viselkedett. Dacára, hogy ez a má-sodik világháború alatt történt és az árak befagytak, új autója volt és a legelegánsabb öltönyök-ben járt. Három gyereke volt, a legnagyobb még nem volt iskoláskorú; akkoriban hatéves korban mentek a gyerekek iskolába. A legfiatalabb még kisbaba volt, úgy két-három hónapos lehetett.

Feleségének súlyos problémái voltak a harmadik gyerek kihordásánál. Attól tartottak, el fogja veszíteni, ezért császármetszéssel segítették a világra.


Ő végzett minden házimunkát és naponta kétszer főzött. A pásztorlakban szálltam meg és lát-tam, hogy

mindezt amellett teszi, hogy a három gyereknek is gondját viseli. Neki kellett felkészí-teni a gyerekeket az alkalomra és a gyülekezetben maga mellé ültette őket. Amikor felment a férjével énekelni, meg kellett bíznia valakit, hogy ügyeljen a gyerekekre. És a szegény drága asszonynak egyetlen alkalmi ruhája sem volt. A férje viszont tetőtől talpig elegánsan volt öltözve.

Az asszony még gyengélkedett, nem épült fel teljesen a gyerekágyból. A férje meg folyton hajszolta.

- Miért nem csinálod ezt? Miért nem csinálod azt?

Ennek ellenére, a feleség nagyon kedves volt a férjéhez.

Nekem azt mondta:

- Három gyerekről kell gondoskodnom, és ha az étel nincs készen akkor és úgy, ahogy az ő szeretné, dührohamot kap! És még az igét is idézi, hogy a feleségnek alá kell vetnie magát a fér-jének.

Egyszer kint a ház mögött egy kőkorszaki dörzsdeszkán mosott. Ez kemény munka, én már próbáltam. Megkérdeztem hát tőle:

- Nincs a városban önkiszolgáló mosoda?

- Volt egy, Hagin testvér, de leégett.

- Miért nem keresel valakit, aki elvégezné helyetted a mosást?

- Van egy hölgy a gyülekezetben, akinek a bejárónője végzi a mosást - mondta. - Felaján-lotta, hogy kifizeti nekünk is a mosást, de a férjem azt mondta: „Ezt nem fogadjuk el.”

- Csak menj és mondd meg, hogy küldje át a bejárónőt. Kifizetem.

- Ó, ne! A férjemnek nem tetszene.

Mondtam neki, hogy beszélnék a férjével. Láttam, hogy fél a férjétől. A feleségnek nem lenne szabad félnie a saját férjétől, pláne, ha az prédikátor! Ez a férfi nyilvánvalóan nem járt szeretet-ben.

Én nem félek Jézustól. Szeretem és tisztelem Őt. Tisztelem Őt, de nem félek Tőle. Miért? Mert tudom, hogy szeret engem. A Biblia azt mondja, hogy a férjednek úgy kell szeretniük a fe-le-ségüket, mint ahogy Krisztus szerette az Egyházat. (Ef 5:25)

Azt mondtam tehát a férjének:

- Feleséged nem akarta elfogadni a pénzt, mert úgy látszik fél tőled Szinte remegett Nem sza-badna engedned, hogy ő végezzen minden munkát Fizikailag nem képes rá Még a műtétből sem épült fel.

Azt válaszolta:

- Mire való akkor az asszony?

Testem szívesen behúzott volna neki egyet, függetlenül attól, hogy prédikátor. De még egy ilyen testvérrel is szeretetben kell járni és felül kell kerekednünk a testünkön. Kivettem a pénzt a zsebemből és azt mondtam neki:

- Miért nem mész el a szomszéd városba egy önkiszolgáló mosodába? Van egy jó autód.

- Nem fogok női munkát végezni!

Hogyan lehet egy keresztyén ennyire korlátolt? Csoda, hogy nem kellett valakinek figyelmez-tetnie: álljon az eresz alá, ha esik!

Megemlítettem a hölgyet a gyülekezetből, aki felajánlotta, hogy elvégzi a mosást a felesége helyett. Majd én magam is felajánlottam a pénzt, de ő azt mondta:

- Van pénzem.

- Ide hallgass: ha te, mint a férje nem szereted annyira a feleségedet, a gyerekeid anyját, hogy a gondját viseld, én testvéremként az Úrban szeretem őt.

Vonakodva egyezett bele, hogy levégzi a mosást.

Aztán nem sokára kikezdett egy másik nővel. Az otthona összeomlott, szolgálata pedig véget ért.

A férjnek úgy kell szeretnie a feleségét, mint ahogy Krisztus szereti az Egyházat A férjnek táp-lálnia és ápolgatnia kell a feleségét, mint ahogy Krisztus ápolgatja az Ő Testét. A férj táplálja a felesége egészségét és boldogságát azáltal, hogy őt teszi az első helyre Jobban szereti a felesé-ségét, mint saját magát. Felesége pedig Isten szeretetével szereti őt. Istennek jobban kellett szeretnie minket, mint ahogy saját magát szerette.

Ugyanis egyszülött Fiát adta értünk, amikor még bűnösök voltunk. (Ján 3:16; Róma 5:8)


Arról a szeretetről ismerik meg, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, amivel egymás iránt va-gyunk. (Ján 13:35)

JÁRJ SZERETETBEN

Amennyiben a feleség nem tehet semmit, hacsak a férje engedélyt nem ad rá, akkor a feleség nem is üdvözülhet, ha a férje nem ad rá engedélyt. Nem mehetne a mennyországba, ha a férje nem engedélyezi. Nem kaphatja meg a Szent Szellem keresztséget, hacsak a férje nem engedé-lyezi. A feleség nem fogadhatja el imáira a választ, hacsak a férje azt nem mondja, hogy szabad neki. Mégis rengeteg nőt ismerünk, akik hatalmas imaharcosokká váltak annak ellenére, hogy a férjüknek üdvösségük sem volt, vagy gyenge keresztyének voltak.

Smith Wigglesworth, állítása szerint, szolgálatáért a feleségének tartozik hálával. Mielőtt pré-dikálni kezdett volna, vízvezeték szerelő volt. Elhidegült és nem sokat járt a gyülekezetbe, mo-rózussá vált. Egy nap azt mondta a feleségének:

- Állandóan a gyülekezetben vagy. Akár az ágyadat is odavihetnéd.

- Nem Smith, nem vagyok ott állandóan. Általában háromszor vagyok ott egy héten. Nem hanyagollak el és nem hanyagolom el a gyerekeket sem. Jól tudod te ezt.

- A Biblia azt mondja, hogy a férfi a feje a háznak és feleség engedelmességgel tartozik neki. Így én azt mondom neked: soha többé nem mész a gyülekezetbe.

- A férjem vagy. Bármit mondasz a házban, megtörténik. De nem vagy az én Uram. Jézus az én Uram, és Ő azt mondta, hogy menjek, így el is megyek a gyülekezetbe. Szia.

- Ki foglak zárni a házból, nem fogsz bejutni! - fenyegette. Feleségének nyilván volt kulcsa a házhoz. Ki is zárta őt.

Este hazatért és egész éjjel a hátsó lépcsőn kuporgott. Reggel a férje lejött az emeletről és ki-nyitotta az ajtót. Hűvös lehetett, mert az asszonyt összekuporodva találta, az ajtónak dőlve. Amikor kinyitotta, majdnem beesett a konyhába.

De mosolyogva felkelt és azt kérdezte:

- Drágám, mit készítsek neked reggelire?

Úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna Egyszerűen szerette őt A férje elszégyellte magát

Smith Wigglesworth azt mondta: ha nem lett volna a felesége (akit természetesen Isten hasz-nált), soha nem lett volna ilyen sikeres Egy rendkívüli embere lett Istennek. Az Úr hatalmasan használta őt. És a feleségének óriási része volt mind ebben. Mi lett volna, ha hallgatott volna rá és abbahagyta volna a gyülekezetbe járást? Mindketten visszaestek volna, és ki tudja, hogy kö-töttek volna ki?

Emlékszem, mikor először prédikáltam erről, egy kis gyülekezetet pásztoroltam vidéken. Mindössze tizenkilenc éves voltam és egyedülálló. Mint pásztornak, foglalkoznom kellett a gyü-lekezetben felmerülő problémákkal, még házassági problémákkal is.

Egy férfi és felesége között nézeteltérés volt. A feleségnek megvolt az üdvössége és meg volt keresztelve Szent Szellem keresztséggel; szólt nyelveken. Bár a férje csak éppen akkoriban üd-vözült és még nem volt megkeresztelve Szent Szellemmel, igazán jó ember volt.

Nos, ahogy mondtam már: két ember ellenkezhet egymással anélkül, hogy ellenségek lenné-nek. Férjeknek és feleségeknek meg kell tanulniuk, hogyan különbözzenek anélkül, hogy ellen-ségessé váljanak. Nem kell, hogy két ember verekedjen egymással, tiszteletteljesen is lehetnek különböző véleményen . Soha nem veszekedtem a feleségemmel. Voltunk olykor igen eltérő vé-leményen is, de mindig szeretetben oldottuk meg a helyzetet.

Na már most, ebben a bizonyos helyzetben a feleség száz százalékosan tévedett! Foglalkoz-tam már velük azelőtt is és általában a feleségnek volt igaza. De a szóban forgó esetben ő téve-dett. Amikor beállítottam hozzájuk, a feleség szörnyen mérges volt! Még csak egy szobában sem akart maradni a férjével. A férje nem is merészkedett be. Kint állva mondta el a történte-ket az ő szemszögéből.

Amikor a házba beléptem a feleség rögvest tudatta velem, hogy neki van igaza. Én csak hall-gattam. Nem szóltam semmit.


- Tizenöt éve vagyunk házasok, és szeretném, ha tudnád, hogy ezalatt a tizenöt év alatt soha nem tévedtem!

Azt mondtam neki:

- Hazudsz, testvérem!

Ez annyira sokkolta, hogy nem felelt semmit, elhallgatott végre!

Folytattam:

- Én ezt jobban tudom! Tudom, hogy ez alatt a tizenöt év alatt nem volt mindig igazad Követ-vettél el te is

hibákat. És a férjeddel való nézeteltéréseidben nem volt mindig száz százalékban igazad. Egyszerűen tudom! Nem vagyok nagyon öreg, de azt tudom, hogy senki sem tökéletes!

Ismét ellenkezni kezdett, de átvettem a szót és azt mondtam:

- Maradj csöndben és hallgass meg. Már nem egyszer foglalkoztam a köztetek felmerült problémákkal, és bevallom, a múltban legtöbbször neked volt igazad. Általában a férjed az, aki azt mondja a végén: „Igaza van, én tévedtem.”

- De - mondtam -, most egyáltalán nem volt igazad!

Rám nézett és elsírta magát.

Majd megszólalt:

- Tudod, pontosan így van! Azt hiszem, a legelső dolgom megbánni, hogy kimertem jelenteni: „Mindig nekem volt igazam.”

Behívta hát a férjét és így szólt:

- Száz százalékban tévedtem. Kérlek, bocsáss meg.

Elsimították a dolgokat, és nem emlékszem, hogy ezután bármilyen problémával is foglalkoz-nom kellett volna náluk. Biztos vagyok benne, hogy voltak összekülönbözéseik, de mindig elsi-mították Látod, a feleség szembenézett magával. Meglátta, milyen önzővé vált. Nem járt szere-tetben.

Emlékszem egy testvérre, aki sírva, zokogva jött hozzám. Azt mondta, hogy a felesége el fog-ja őt hagyni, és nem tudja, mitévő legyen. Megkérdeztem:

- Miért hagyna el?

- Mérges lettem rá és azt mondtam neki, hogy már nem szeretem őt,és most nem tudom, mit tegyek.

- Áldjad az Urat, bánd meg és menj a feleségedhez, hogy bocsásson meg. Tedd azt, amit Biblia mond, és simítsd el a dolgokat. Szereted őt?

Azt válaszolta, hogy szereti.

- Akkor menj és mondd meg neki, hogy szereted. Aztán cselekedj is úgy. Ne csak mondd; cselekedtekkel támaszd alá!

Egyszer egy másik testvér jött oda hozzám, és Isten mondta, hogy segítsünk neki Beszélget-tünk vele. Mielőtt üdvözültek volna a párjával, sok mindent elrontottak. A feleségnek volt két házasságon kívül született gyereke, a férfit meg elhagyta a felesége. Aztán mindketten üdvözül-tek, megkeresztelkedtek Szent Szellemmel és találkoztak egymással. Összeházasodtak.

Szóval ez a testvér odajött hozzám és azt mondta:

- A feleségem el fog hagyni, mert dühös rám.

- Miért? - kérdeztem.

- Nos - mondta -, nem mindig járok szeretetben.

- Pedig mindig azt kellene.

Nem tudtam, mit tett, de aztán kiderült, hogy nem bánt jól felesége gyerekeivel. Durván be-szélt velük és gúnyneveket ragasztott rájuk. Így hát azt mondtam neki:

- Ha továbbra is így viselkedsz a gyerekekkel, el fogod fordítani őket Istentől Azonkívül el kell kezdened szeretni a feleségedet, és őt helyezni az első helyre. Helyezd őt magad elé. És cselekedj helyesen.

Sikerült összehoznunk őket. Őszintén szólva, nem gondoltam, hogy sikerülni fog nekik. De sikerült, hála Istennek. Idővel egy gyönyörű levelet kaptunk tőlük; szolgáltak, Istennek munkál-kodtak és boldogok voltak

Emlékszem, egy szemináriumunkon láttam őket viszont. A szószéken álló szolgáló kihívta az embereket, jöjjenek előre, hogy odaszenteljék magukat, mint misszionáriusok, nemzetközi szol-gálatra.


Én az emelvényen ültem és láttam, hogy ez a testvér felkel a székéből és úgy tíz métert előre megy. Majd megáll, visszamegy és megfogja a felesége karját, hogy előre előre kísérje őt. Úgy bánt a feleségével, mint egy hercegnővel Látod, elkezdett helyesen viselkedni Elkezdte úgy sze-retni a feleségét, mint ahogy Krisztus szereti az Egyházát. Így megnyerte őt.

ISTEN TERVE A TÁRSRÓL, A SEGÍTŐTÁRSRÓL

Isten szeretet. És az embert Isten teremtette. Ezért az ember a szeretet teremtménye. Mikor Isten megte remtette a nőt, hogy a férfi társa és segítőtársa legyen, kivett egy darabkát a férfiból és abból formálta a nőt. A nő így a férfi csontjából lett csont és testéből lett test. (1Mózes 2:23)

Most pedig figyeld meg, ahogy az Efeszoszi levél-ben Pál utalt arra, amit Isten a Teremtés könyvében tett - hogyan alkotta meg Isten a nőt a férfiból. „Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti.” (Ef 5:28)

Az Úr azt is mondta: „...Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt.” (1Mózes 2:18) A héber 'segítőtárs' szó nyelvi eredetét tekintve azt jelenti: 'válasz valamire'. Úgy gondolom ezt a legegyedibb kifejezés, hogy leírjuk ezt a csodát. A nőt a férfi szí-vének szükségeire, szellemi szükségeire és fizikai szükségeire adott válaszként teremtette Isten.

És amikor összeházasodnak, egy határozottan megkülönböztethető egységnek kell lenniük, teljesen elválasztva a többi embertől.

Olvassuk el, Isten hogyan formálta a nőt és miként alkotta a férfit és a nőt egy testté.

1MÓZES 2:21-24

Bocsátott tehát az Úr Isten mélyálmot az emberre, és ez elaludt. Akkor ki-

vett egyet annak oldalbordái közül és hússal töltötte be annak helyét. És

alkotta az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszony-

nyá, és vitte az emberhez. És mondta az ember: Ez már csontomból való

csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert em-

berből vétetett. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és anyját és ra-

gaszkodik felségéhez: és lesznek egy testté.

Az Igének ez a része magában foglalja a leggazdagabb tényeket, amelyeket valaha is írtak a házasságról. A férfi és a nő elhagyja atyját és anyját. És ketten egy családot alkotnak. Ez a kez-dete a családi életnek. Tehát Isten házasságról alkotott ideálja a férfi számára az: hogy lehagyja és a nő számára is az, hogy hagyja el szüleit, kettejük számára pedig az, hogy eggyé legyenek.

Mikor azt mondom: „elhagyják atyjukat és anyjukat”, nem azt értem ezalatt, hogy nem szabad a szüleiket meglátogatni. Azt értem ezalatt, hogy a szülők nem lehetnek a főnökei az ő új ottho-nuknak!

Több családban keletkezett már probléma amiatt, hogy az anyós vagy após akarta megmon-dani a házaspárnak, hogy mit tegyen. Az rendben van, hogy tanácsot adnak az embernek, de az nincs rendben, hogy más életét vezessék - még ha a gyerekeikről van is szó. Mikor felnőtté vál-nak, saját maguk tartoznak számadással Istennek.

Ennek kapcsán eszembe jut két Rhéma-végzős esete. A fiatalember egy jó, sikeres szolgáló volt. Találkoztak és összeházasodtak. A lány anyja először azt mondta: rendben van. Majd va-lamilyen téves tanítás hatására azt mondta:

- Mindegy, mennyi idős vagy, köteles vagy a szüleidnek engedelmeskedni. Hozzámehetsz, de várnotok kell egy évet.

A lány a huszas évei közepén járt. Azt mondta:

- Nem lehet, már mindent elterveztünk.

Édesanyja azt mondta erre:

- Ez engedetlenség.

Interurbán hívtak és mindketten sírtak a telefonban. A fiatal hölgy azt kérdezte:


- Mit tegyek? Engedelmeskednem a mamának?

- Huszonnégy éves vagy. Egyértelmű, hogy nem kell engedelmeskedned édesanyádnak!

Ennek most nagy sikere lesz azoknál, akik azt állítják, hogy hiszik a Bibliát! Egyáltalán nem hi-szik a Bibliát, ha ez bántja őket. A gyerekeket addig kell arra tanítani, hogy engedelmeskedje-nek szüleiknek, amíg gyerekek. De a gyerekeknek fel kell nőniük és a saját lábukra kell állniuk. A szülőknek pedig meg kell tanítaniuk őket, hogy saját maguk hozzanak döntéseket. A szülők nem felelősek a felnőtt gyerekeikért.

Azt mondtam ennek a fiatal párnak, hogy csak menjenek és házasodjanak össze.

- Nem vagy tiszteletlen édesanyáddal szemben. Nem irányíthatja az életedet és nem mond-hatja meg neked, hogy mit tegyél.

Két Szellemmel teljes keresztyénről volt szó, akik közül az egyik már évek óta szolgálatban állt. Közösen imádkoztunk és meggyőződtünk, hogy a szolgálatra való elhívás ugyanolyan súllyal van a lány szívén, mint a fiúén. A lány vágyott arra, hogy segítsen a párjának. Azt mondtam:

- Akkor tehát Istent kell követned. Nem foglalkozom azzal, amit édesanyád mondott. Báto-rítalak, hogy

azt kövesd, amit hiszel, hogy Isten mondott mindkettőtöknek.

Elmentek tehát és összeházasodtak. A lány szülei még csak el sem jöttek az esküvőre. Én ve-zettem előre a lányt a sorok között. A szülők később azt mondták:

- Meg tudtok nekünk bocsátani? Tévedtünk. Ha ma lenne, ott lennénk az esküvőtökön.

A feleségnek kell a ház királynőjének vagy fejének lennie A férj feje a feleségnek, de a feleség sz otthon feje. Hadd adjak egy igét neked. Isten Szelleme által ihletve Pál ezt írta Timótheosz-nak, az újszövetségi Gyülekezet pásztorának:

1TIMOTHEOSZ 5:14

Akarom tehát, hogy a fiatalabbak férjhez menjenek, gyermekeket szülje-

nek, HÁZTARTÁST VEZESSENEK, és semminemű alkalmat ne adjanak

az ellenségnek a szidalmazásra.

A King James Version azt mondja: „irányítsa a házat”, de a görög azt mondja: „vezesse a háztartást”. Ez nem azt jelenti, hogy a feleségnek a férjet kell irányítania. Azt jelenti, hogy a feleségnek a háztartást kell vezetnie. Ez nem szükségképpen van így a mi háztartásainkban, de a múltban a feleség mindig otthon volt Valakinek vezetnie kellett a házat, míg a férj munkában volt

Isten elképzelése a házasságról az, hogy minden nő királynő legyen a saját otthonában, hogy a saját otthona az ő birodalma legyen. És a férje meg a gyerekei az ő szeretett állampolgárai.

Az otthonnak szeretet királyságának kell lennie Történelmi tény, hogy egy nemzet sem növe-kedhet az otthonai fölé. És semmilyen otthon sem növekedik az anya fölé. Az 1Mózes 3:20 azt mondja: „Nevezte pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élő-nek.”

EGY KERESZTYÉNNEK KERESZTYÉNNEL

KELLENE HÁZASSÁGRA LÉPNIE

Van-e joga a hívőnek hitetlennel összeházasodni? A 2Korinthosz 6:14 azt mondja:

2KORINTHOSZ 6:14

Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi közössége van a megiga-

zultságnak a törvénytelenséghez? Vagy mi közössége a világosságnak a sö-

tétséggel?

Az a keresztyén, aki a világból vesz el valakit (megy hozzá valakihez), egy másik családból vesz el valakit (megy hozzá valakihez) - olyan családból, amit a sátán irányít. Ennek három kö-vetkezménye lesz: a keresztyén eljátsza a szabadságát, korlátozza Istennel való közösségét és a világ megkötözöttsége alá helyezi magát. Nem hiszem, hogy ez Isten akarata.


Emlékszem egy hölgyre a gyülekezetünkből: az egyik legszellemibb nő volt, akivel valaha is ta-lálkoztam. Sokkal fogékonyabb volt a szellemi dolgokra, mint sok prédikátor. A Szellem aján-dékai is működtek az

életében. Nem volt az Evangélium szolgálója, de a Szent Szellem bámula-tosan működött rajta keresztül.

Mikor üdvösségre jutott és betöltekezett Szent Szellemmel, már volt családja. A legkisebb gyerekük még nem született meg. Férje nagyon jó ember volt; és szerették egymást. Gondos-kodott a családjáról és a feleségével eljárt olykor a gyülekezetbe. Nagyon jó, törvénytisztelő polgár volt, biztosította számukra a megélhetést. Egyszerűen csak nem érdeklődött Isten dolgai iránt. Az asszony pedig folytatta az Úr szolgálatát. Ötvenöt éves volt, amikor meghalt a férfi. Mielőtt meghalt volna, üdvösségre jutott. Hála Istennek, látta a valóságot felesége életében, így sikerült őt üdvösségre vezetnie.

Nos, az özvegysége ötödik évében egy pár évre elköltöztünk, aztán megint visszaküldött min-minket az Úr abba a gyülekezetbe. Tudomásunkra jutott, hogy időközben újra férjhez ment. Amikor visszaköltöztünk és rendbe tettük a dolgokat a pásztorlakban, az egyik lánya - a leg-idősebb, aki harminchat éves lehetett - jött el hozzánk, hogy segítsen kipakolni a dobozokból.

A feleségem mondta neki:

- Hallottuk, hogy édesanyád férjhez ment.

- Igen, újra férjhez ment.

Nem titkolta, hogy nem túl lelkes a dolog iránt Kérdezgettük az édesanyja felől Mivel két évig távol voltunk, nem ismertük a férfit,akihez hozzáment. Egy másik városba ment dolgozni, ott ta-lálkozott és ott élt a mostani férjével.

A lánya végül kimondta:

- Hagin testvér, biztos vagyok benne, hogy anya eltévesztette Isten akaratát. Egy évvel azu-tán költözött el, hogy ti elmentetek Elment dolgozni és ott találkozott ezzel a férfival Elhozta hoz-zánk, hogy bemutassa nekünk. Én csak annyit mondtam neki: „Anya, ugye nem akarsz hozzá-menni ehhez az emberhez?” Azt válaszolta. „De, igen, gondolkozom rajta” Mi azt mondtuk neki, nem hisszük, hozzá kellene mennie. Még nem ismertem igazán, összesen egyszer láttam, de nem voltam biztos benne, hogy keresztyén. Nem akartam bírálni, de tudni akartam, így hát megkér-detem anyát erről. Azt mondta: „Ehhez-és-ehhez a gyüleke- zethez tartozik.” Mondtam neki: „Anya, tudod, hogy ha valaki egy gyülekezethez tartozik, attól még nincs feltétlenül üdvössége. A gyülekezeti tagság nem üdvözíti az embert. Mindamellett, nekem úgy tűnik, hogy ez egy jó öreg sörvedelő.” Anya erre azt válaszolta: „Iszik egy keveset, de azt mondta, abbahagyja, ha hozzámegyek.”

Az érettebb nők olykor ugyanolyan naivak lehetnek, mint a fiatalabbak, lényegtelen, mennyire szellemiek. Ez a hölgy nagyon szellemi volt. A Szellem ajándékai működtek rajta keresztül, de nem hallgatott a szellemére. Az ember nagyon könnyen átkerülhet testiségbe.

Függetlenül attól, hogy fiatal vagy-e vagy idősebb, ha az illető személy, akivel házasságra ké-szülsz, nem hagyja abba a rossz szokását vagy szenvedélyét, mielőtt megházasodnátok, akkor nem hagyja abba azután sem, hogy összeházasodtatok! És ha nem szereted olyannak, amilyen, akkor felejtsd el,mert te nem fogod őt megváltoztatni.

Valaki egyszer azt mondta: a férfiak, amikor megnősülnek, azt gondolják, a feleségük megma-rad ugyanolyannak az élete hátralevő részében is, míg a nők, amikor férjhez mennek, azt gon-dolják,meg tudják változtatni a férjüket. Mindkét fél csalódik.

A lány édesanyja úgy döntött, hogy böjtölni és imádkozni fog. Tudod, néha kockázatos böj-tölni és imádkozni, kivált, amikor a Biblia már eleve megadta a választ,amire szükséged van. A lánya pedig ezt mondta neki:

- Anya, a Biblia azt mondja, hogy ne legyünk hitetlenekkel felemás igában. (2Kor 6:14) És ha engedelmes leszel a Bibliának, mi száz százalékban melletted vagyunk! De ha nem engedel-meskedsz a Bibliának, bajba kerülsz.

Édesanyja mégis a böjt és az imádság mellett döntött. Nos, minden böjtölése és imádsága sem fogja a Bibliát megváltoztatni. Veszélyes az Igétől eltérve böjtölni és imádkozni, mert ezzel különböző befolyásoknak nyitod meg magad. Sok szellem van odakint.


Ne felejtsd el, hogy a Szellem ajándékai működtek a hölgy életében - a bölcsesség szava és a tudás szava De ebben az esetben egyszerűen csak megengedte, hogy a teste, a természetes kül-ső ember uralja őt És valamilyen más szellem volt ott, aki szólt hozzá. Ismerheted ugyan a Szent Szellemet, mégis megeshet, hogy rossz szellemekre hallgatsz. Azt állította: az Úr mondta neki, hogy házasodjon meg.

Lánya azzal fejezte be:

- Tudom, hogy anya hibát követett el. Semmit sem hallottam felőlük. Most még csak három hónapja házasok.

Ugyanazon a héten, mikor a lánya beszélt velünk és segített nekünk helyére rakni a dolgokat, egy hölgyet vettünk észre az utcán jönni. Feleségem így szólt:

- Úgy nézem, mintha XY nővér sétálna errefelé.

Odanéztem:

- Tényleg olyan a járása, de hát ő most nem itt lakik.

Néztük, majd ahogy a pásztorlakhoz közeledett, ráismertünk, bizony ő volt.

- Úgy hiszem, ide jön.

Akkor már két éve nem láttuk, így kiszaladtunk a pásztorlakból, hogy üdvözöljük. És mikor kiértünk a kertbe, láttuk, hogy a szeme fekete, az orra meg össze van zúzva Úgy nézett ki, mint-ha egy húsdarálón ment volna át. Majd sírni és ordítozni kezdett.

Felvittük a verandára és átöleltük, hogy megvigasztaljuk. Megkérdeztük tőle:

- Mi baj van?

- Úgy tíz nappal ezelőtt a férjem délután hazajött a munkából. Ittas volt, és olyasmit mondtam ami nem tetszett neki. Egyszer csak megütött, egyenesen az arcomba vágott és leütött. Belém rúgott és elkezdett ütlegelni. Majdnem halálra vert. Végül megszabadultam tőle. Villamoson jöt-tem át a városon a másik lányom házához. Az utolsó tíz napban az ágyat nyomtam.

Részvéttel voltunk iránta. Azt mondta:

- Mondok nektek valamit. Mikor a mennybe kerülök, lesz néhány kérdésem, amit fel fogok tenni.

- Mit fogsz Istentől kérdezni?

- Azt kérdezem majd meg Tőle, miért mérte ezt rám?

- Nővérem, ismersz engem, a pásztorod voltam. Nem akarok okoskodni, de nem kell addig várnod, míg a mennybe jutsz, hogy megkérdezhesd Őt. Megkérdezhetsz engem és én most megmondom neked.

- Isten nem mért rád semmit - folytattam. - Az égvilágon semmi köze nem volt ahhoz, hogy azzal az iszá- kossal összeházasodtál. Egyszerűen: te akartad őt, így hát megkaptad. Mit fogsz most kezdeni vele?

Az igazságot mondtam neki! Látod, jó keresztyének is - Szellemmel teljes keresztyének, akiknek az életében működnek a szellemi ajándékok - eltéveszthetik Isten akaratát, ha nem en-gedelmeskednek annak, amit Isten Igéje mond. Az rendben lett volna, hogy újraházasodik, de csakis az Úrban. Hallottam már fiatal hölgyeket, amint kijelentik:

- Igen, de szeretem őt.

- Megtaláltam a Mr. Igazit.

- De nincs üdvössége.

- Ó, valóban. Még nem keresztyén. De üdvösségre vezetem őt. Hiszem, hogy Isten elvégzi.

Nos, ez a hölgy, akik hitetlenhez ment feleségül, hitt Istenben és a helyes megvallásokat tette. De nem lett jó vége a dolognak. Ha elsősorban arra hallgatott volna, ami a Biblia mond neki, nem került volna ilyen pácba.

A férfi, akihez hozzáment, a megyében minden nővel kikezdett. Nemcsak, hogy nem volt hű-séges a feleségéhez: egyfolytában hazudott, csalt és lopott. A törvény üldözte, ő pedig menekült.

Az ördög gyermekei úgy fognak viselkedni, mint az ördög maga. Nem tehetnek róla. Nem kritizáljuk őket; hiszen egyszerűen ez a természetük. Az ördög a szellemi atyjuk. Ezt mondta Jézus a farizeusoknak. (Ján 8:44) Nagyon vallásosak voltak, a zsidók legszigorúbb szektája. És Jézus mégis azt mondta, az ördög vannak. Nem fizikai apaként, szellemi atyjukként értette.

Egy természetes, testi természetet örökölünk a szüleinktől. De belül, van egy szellemi termé-


szerünk, ami vagy Istentől van, vagy az ördögtől. Még ha a szellemünk újjá született is, testünk sok dolgot akar majd megtenni, amit nem kellene. Ezért mondta Pál: „alávetem testemet” (1Kor 9:27). Nem kell a testünknek megengedni, hogy uraljon minket. Helyette engedjük, hogy Isten szeretet uraljon minket. Figyeld meg, mit mond az 1Korinthosz levélben.

1KORINTHOSZ 7:27-28

Feleséghez vagy kötve? Ne keress elválást. Feleség nélkül vagy? Ne ke-

ress feleséget. De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy

is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek HÁBORÚSÁGUK LESZ E

TESTBEN. Én pedig kedveznék nektek.

Pál két keresztyénről beszél, akiknek gondjaik lesznek e testben. Nos, ha olyan társat fogtál ki magadnak, akinek még nincs üdvössége, duplán gondjaid lesznek e testben!

Jegyezd meg, történt is veled a múltban, el kell felejtened. Kezdj el munkálkodni Isten házas-ságról

alkotott ideálján. Ha még nem voltál házas, nézd meg, mint mond Isten Igéje, és győződj meg arról, hogy az Ige szerinti házasságba lépsz-e.

A PÁRVÁLASZTÁS

Most, hogy már megállapítottuk: Isten akarata az, hogy egy keresztyén csak egy másik ke-

resztyénnel kössön házasságot, vessünk egy pillantást egy másik témakörre: a párválasztásra. Az embereknek nem szabadna olyan könnyen házasságra lépniük. Ennek e a lépésnek komoly, szent dolognak kell lennie a szemünkben.

Egyszer alkalmakat tartottunk Houstanban, Texasban. Szombaton nem volt összejövetelünk, ezért úgy döntöttünk, hogy átmegyünk egy pecsenyesütésre egy másik pásztorhoz. Pár évvel ezelőtt tartottam tartottam alkalmakat a gyülekezetében és szeretett volna megbeszélni egy újabb ilyen lehetőséget.

Míg látogatóban voltunk, egy fiatal hölgy is tartózkodott ott a gyülekezetükből. Szerette volna tudatni velünk, hogy készül férjhez menni. Nagyon izgatott volt. Megkérdeztem:

- Kihez mész hozzá?

Egy evangélistát nevezett meg. Mindketten keresztyének voltak Mindketten teljesek voltak Szent Szellemmel és szóltak nyelveken.

Az evangélista ébredési alkalmakat tartott a gyülekezetükben. Valamelyest megismerték egy-mást. De éppen ez az, ahol gyakran eltévesztik: sietve belerohannak a házasságba. A bensőm-ben azonnal tudtam, hogy nem kellene hozzámennie. Mondhatnánk: „Hiszen mindketten keresz-tyének!” Igaz, de ott van Isten akarata is a dolgokban.

Néhány perccel később a feleségem fülébe súgtam:

- Szólnod kell a pásztor feleségének. Beszélnie kell ezzel a leánnyal. Eltéveszti Isten akara-tát, ha hozzámegy ehhez az evangélistához.

A feleségem azt válaszolta:

- Én is ugyanezt érzékeltem.

Ugyanez a bizonyosság volt az ő szívében is.

Szólt tehát a pásztor feleségének, és a pásztor felesége azt mondta:

- Nekünk is ugyanez a bizonyosságunk van. Próbáltam is beszélni egy kicsit a lánnyal, de lát-tam, hogy nem igazán hallgat meg, így hát nem szóltam többet.

Nos, a lány hozzáment az evangélistához. Igazán nem sokat tudott a férfiról. Felteszem, hogy két vagy három hónapnál régebben nem ismerték egymást, mielőtt összeházasodtak volna. Elég sokáig kell járnod a másikkal ahhoz, hogy tisztába jöjj vele.

A férfi nagyon féltékeny lett rá. Megengedte, hogy a hústest természete uralja a belsejében le-vő isteni természet helyett. Még azt sem engedte meg neki, hogy a gyülekezetbeli férfiakkal ke-zet fogjon. Nos, természetesen, mint egy evangélista feleségével az emberek kezet fogtak vele és köszöntötték őt.


Ha egy motelben szálltak meg, nem volt szabad a szobából kimennie. Egy másodpercre sem engedte eltűnni a szeme elől. A bevásárlóközpontba sem mehetett el, hogy vegyen valamit. És ha akár milyen kis dolgot is elrontott, a férfi bútorokat kezdett összetörni. Nagyon indulatos volt, és képtelen volt uralkodni magán. Egy nagydarab ember volt és simán összeverte a felesé-gét.

Az asszony, amíg csak tudta, tűrte, de az idegei felmondták a szolgálatot. Képtelen volt ilyen nyomás alatt élni. Nem volt más választása; el kellett hagynia a férjét, hogy megőrizhesse az egészségét. Nem tudott ilyen körülmények között élni. Más sem tudna sokáig.

A férfi nem állta meg a helyét a szolgálatban sem Nem élt úgy Istennek, ahogy kellett volna. Bár prédiká- tor volt, nem járt közösségben Istennel. Az olyan testvér, aki elveszti a türelmét, káromkodik, bútorokat tör szét és összeveri a feleségét, nincs közösségben Istennel! Többet van közösségben az ördöggel, mint bárki mással.

Nemrég olvastam valamit, amiről úgy gondoltam, nagy segítség lehet. Az írók a házasságról elmélkedtek és azt ajánlották:

- Találj valakit, akinek ugyanolyan szellemi tapasztalatai vannak, mint neked, és építsetek ki egy közös életet.

Ha alaposan megismersz valakit, kiderülnek majd bizonyos dolgok. Például, ha a másiknak féltékeny természete van, idővel meg fog mutatkozni. Vagyis derítsetek ki a másikról, amennyit csak lehet, mielőtt összeházasodnátok.

Emlékszem egy hasonló esetre a szolgálatom korai szakaszából. Egy szép fiatal hölgy, aki csodálatosan tehetséges volt Istennek való munkásságában, összekerült egy férfival, aki azt állí-totta magáról, hogy keresztyén, de nem volt az. Csak úgy tett, mintha az volna. Amikor tíz láb távolságon belül került, akár az oltárnál is térdelhetett, tudtam, hogy mindez csak álca és tettetés Bármelyikünk meg tudta volna állapítani. De sokan olyan hiszékenyek.

A férfi elvált volt. Ha azt fontolgatod, hogy egy elvált emberrel házasodsz össze, derítsd ki mi-ért vált el az illető. Ha ő volt a váláskezdeményezője, nem lenne szerencsés, ha közöd lenne hozzá. Az lesz a vége, hogy segíteni fogsz neki learatni azt, amit ő vetett. Ha viszont ő volt a ár-tatlan fél, az más.

Nos, ebben a helyzetben, a férfi, akivel ez a fiatal hölgy készült összeházasodni, szándékosan hagyta el a felségét. De ő ezt nem tudta. Nem állt olyan közel a férfihoz. Páran, akik közelebbi kapcsolatban voltunk a hölggyel, tudtuk a szellemünkben, hogy nem kellene hozzámennie ehhez a férfihoz. De nem hallgatott ránk. A maga útját járta.

Végül, emlékszem, egy alkalmon odajött az oltárhoz. Imádkoztunk vele és tudattuk vele, hogy szeretjük őt, noha távol került a gyülekezettől és a közösségtől. Ahogy az oltárnál térdelt, azt mondta:

- Nem, nem megyek hozzá. Ez nem helyes. Nem fogom megtenni.

Együtt örvendeztünk a döntésének. De hat hét sem telt bele, arról értesültünk, hogy elment és mégis összeházasodott a férfival.

Jó ideje senki sem hallott felőle. Egyszer sem jött el a gyülekezetbe. Hosszú hónapok múltán írt egy levelet az egyik legközelebbi barátjának: „Ó, Istenem! Miért is nem hallgattam a taná-csukra? Pokol az életem! Annyira féltékeny, hogy a házból sem enged ki!”

Titokban kellett írnia a levelet és találnia valakit, hogy kézbesítse, mert a férje egy percre sem vette le róla a szemét. Ez a nő egy időben az Úr hatalmas énekese volt. Nagyszerűen tudott be-szélni is. Fiatalok tömegét tudta a kezében tartani, ha szólt. Isten hatalmasan tudta volna hasz-nálni. De a férje eladta a

zongoráját, mert féltékeny volt rá és a zenéjére Elvette a gitárját és da-rabokra törte. Ez olyan szomorú. Megpró- báltuk elmondani neki, de nem hallgatott ránk.

VÁLASZTHATSZ-E BÁRKIT TÁRSADUL?

Hihetsz mindenben, amit Isten Igéje ígér vagy biztosít számodra. De nem tudsz többet hinni. Itt az embeberek bajba kerülnek. Miért nem tudsz hinni? A Róma 10:17 azt mondja: „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” A hit arra alapoz, amit Isten Igéje mond. És


nem tudsz az Isten Igéjéből való ismereteden felül hinni.

Évekkel ezelőtt egy felekezeti pásztor megkapta a Szent Szellem keresztséget, elkezdett nyel-veken szólni és erre kirúgták a felekezetéből. Nem lévén gyülekezet, amit pásztorolhatott, vál-lalkozásba kezdett egy nagyvárosban és a legnagyobb teljes evangéliumi gyülekezetet látogatta. Nőtlen volt, harmincöt és negyven közötti. Elmondta nekem, hogy van egy gyönyörű hölgy, aki a gyülekezet kórusában énekel, és mivel: „Meglesz neked, amit mondasz...” valamint: „Bár-mit kívánj, csak imádkozz és hidd, hogy megkapod” (Máté11:24), imádkozik és hiszi, hogy feleségként megkapja ezt a gyönyörű hölgyet. A Bibliában viszont nem olvasom, hogy „Ígérem Johnnak, hogy feleségül kapja Maryt.” Mary talán nem akar John felesége lenni! Johnnak pedig esetleg nem kell Mary! Megkérdeztem tőle:

- Beszéltél már vele? Volt már randevútok?

Azt válaszolta:

- Nem. Nem.

Vasárnap reggelente, míg a kórus énekelt, a gyülekezetben ülve rászegezte szemeit, láthatólag vonzódott hozzá. Mivel: „Meglesz neked, amit mondasz”, azt gondolta: ha ezt kimondja, va-lóságba jön. Igen, de milyen feltételek mellett történne ez meg? Ha elég erősen hitte volna? Nem. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. (Róma 10:17) És Isten Igéje azt mondja: „Megnyerte a jót, aki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól.” (Péld 18:22)

Látod, neked is tenned kell valamit érte. Az Úr vezetni, irányítani fog téged. Jogodban áll kér-ni a vezetését, mivel megígérte, hogy vezetni fog. De csak úgy kiszemelni valakit és kijelenteni: „Hinni fogok, és akkor ő lesz a feleségem” - ez nem igei. Lehet, hogy nem akar a feleséged len-ni. Vagy megfordítva: lehet, hogy a férfi nem akar a férjed lenni. Amikor a másik akarata is köz-rejátszik a dologban, barátaim, nem lesztek képesek átgázolni rajta Ezzel hagyjatok fel egyszer s mindenkorra. Isten saját maga sem gyakorol hatalmat az emberek szelleme felett. Ha ezt te-hetné, még ma üdvözítene mindenkit a világon és mehetnénk, hogy együtt legyünk az Úrral. Ha-talmunk van a gonosz szellemek felett, de nem az emberek szelleme felett. Isten maga sem gya-korol hatalmat az emberek szelleme felett. Hagyja, hogy az emberek saját maguk válasszanak.

BÍZZÁL ISTENBEN, HOGY TÁRSAT KAPSZ

Az első összejövetelen, amit azután tartottam, hogy otthagytam a pásztori hivatalt, egy, a har-mincas éveiben járó nő keresett meg még mindig hajadon volt, és azt kérdezte tőlem:

- Hagin testvér, van-e jogom hinni egy férjben?

- Hiszem, hogy van - feleltem -, mert a Biblia azt mondja: „Megnyerte a jót, aki talált fe-leséget, és vett jóakaratot az Úrtól.” (Péld 18:22)

Gyenge szabály lenne ez, ha nem működne mindkét irányban. Nem szemelhetsz ki csak úgy valakit, és nem mondhatod: „Ő az enyém.” De megkérheted Istent, hogy vezessen ebben. Hit-ben kérheted Isten vezetését, és mivel hiszel Benne, hagyd, hogy Ő munkálja ki a dolgokat.

Emlékszem két gyönyörű fiatal hölgyre egy ébredési összejövetelről, amit én vezettem Okla-homában Éppen csak leérettségiztek a középiskolából, mégpedig a legmagasabb érdemjeggyel az osztályukban. Üdvösséget kaptak és megkeresztelkedtek Szent Szellemmel azon az alkal-mon.

Egy kis idővel később visszamentem oda néhány tanító alkalomra. Az egyikük, húsz éves le-hetett akkor, jelen volt, és az Úr egy este vezetett, hogy szolgáljak felé.

A pásztor elmondta utána:

- Hagin testvér, annyira örülök, hogy megtetted. Biztos vagyok benne, hogy nem tudtad, de ezt a fiatal hölgyet eljegyezték, és mi nyugtalankodtunk emiatt A férfi eljött ide, és biztos vagyok benne, hogy csak színlelte, hogy elfogadta az üdvösségét azért, hogy megkaphassa a lányt.

Én nem tudtam ezekről a részletekről azon az estén, amikor az Úr mutatta, hogy szolgáljak fe-lé. Az első sorban ült. Megkértem a gyülekezetet, hogy énekeljenek, mert nem akartam, hogy mindenki hallja, és így szóltam:

- Az Úr mondta nekem, hogy közöljem ezt veled: „Valami jobbat tartogatok számodra. Ne köss rögtön házasságot. Valami jobbat tartogatok számodra.”


Két évvel később Kaliforniában voltam egy sátoros összejövetelen. Odajött hozzám egy fia-tal hölgy jóképű fiatalemberrel és azt kérdezte:

- Hagin testvér, emlékszik rám?

- Nem - mondtam -, de az arca nagyon ismerős nekem.

Elárulta a nevét, de még mindig nem emlékeztem.

- Nos - mondta -, erre emlékezni fog: míg a gyülekezet énekelt, odahívott magához és azt mondta, hogy az Úr szólt: ne menjek férjhez rögtön; valami jobbat tartogat számomra.

- Ó - mondtam. - Emlékszem rá.

- Nos - mondta boldogan a nő -, ez itt ő!

Elmondta, hogy a férjével együtt bibliaiskolába járnak és készülnek a szolgálatra.

- Ó, úgy örülök - mondta -, óriási hibát követtem volna el Úgy örülök, hogy az Úr figyelmez- meztetett, és ön szolgált felém. Olyan boldogok vagyunk. És az Úrnak munkálkodunk.

Isten tartogatott számára valami jobbat.

Látod, tudunk hinni Istenben és gyakorolhatjuk hitünket bármiben, amit csak a Biblia ígér ne-künk.„Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” (Róma 10:17)

Mikor Igén kívüli területre evezünk, szürke és homályos területekre kerülünk. Amíg az igében vagy, világosságban vagy; biztonságos és biztos talajon vagy. És bízhatsz Isten vezetésében Megígérte, hogy

vezetni fog téged. Kérd hitben az Ő irányítását. Mondhatod: Az Úr vezet en-gem. Ő irányít engem. Lehet, hogy ezt ebben a pillanatban nem látom. Lehet, hogy ebben a pil-lanatban azt sem tudom, hogy mit tegyek, de Ő az én vezérfonalam és én bízom Benne.”

A Róma 8:14 azt mondja: „Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai.” Isten vezetni fog téged, de ne feledd, egyszerre csak egy lépést tesz veled.

A VÁLÁS PROBLÉMÁJA

Emlékszem egy bizonyos családra, amely egy kétéves időszak alatt teljesen kitöröltetett a föld színéről. A tuberkulózis egy bizonyos fajtája támadta meg őket, amit úgy hívnak: „heveny tüdő-vész”. Nem csak egy-egy tagja halt meg a családnak. A család mindkét részéről - mindenki! Egyenesen letarolta őket.

A válás éppen ilyen. Egy kór, ami átgázol a családon. De, hála Istennek, van rá gyógymód. A keresztyéneknek maguknak kell elhatározniuk, hogy Isten Igéjének fényében járnak. Nem vesz-tem el saját akaratomat csak azért, mert keresztyénné lettem Még mindig szabad entitás vagyok még mindig meg van a saját akaratom Akarhatom azt is, hogy az Urat szolgálom, de azt is, hogy nem szolgálom, még ha keresztyén vagyok is.

Ha közösségben jársz Istennel, szolgálni akarod Istent. De ha a közösség ellaposodik és elsi-lányul, akkor automatikusan a hústest és a természetes emberi gondolkodás veszi át a hatalmat és ural téged. Az ördög ki fogja használni a lehetőségeket.

Azok az emberek, akik szoros közösségben járnak Istennel, örömet akarnak szerezni Ha az emberek Istenhez tartoznak és az Ő Igéjének fényében járnak, a válás „fertőzése” elkerüli őket.


5. fejezet

Négy problematikus terület házasságban

Nagyon sok könyv áll rendelkezésünkre a házasságról. De a legjobb könyv, ami csak létezik, a Biblia! Sok dolgot tanultam meg a házasságról, válásról és újraházasodásról tapasztalatok út-ján is, mivel a pásztorkodást még a húsz éves korom előtt kezdtem, és mint pásztornak, foglal-koznom kellett mindennemű házassági problémával.

Utazó szolgálóként további tapasztalatokat szereztem, amik arra a következtetésre vezettek, hogy a házastársak problémái tipikusan négy témakör köré összpontosulnak: (1) VALLÁS, (2) SZEX, (3) PÉNZ és (4) GYEREKEK. Az egyik legjobb mód arra, hogy ezen a négy területen elkerüljétek a problémákat az, ha még mielőtt összeházasodnátok, részletesen megtárgyaljátok ezeket.

BESZÉLJETEK A HÁZASSÁG ELŐTT!

Magam nem sokat tudtam a házasságról, mert sohasem tanítottak erről. Egyetlen könyvet sem olvastam a témáról. Apám elment, amikor még kisfiú voltam. Jóformán semmit nem tudtam a szexről, de bármi másról sem a házastársi kapcsolatot illetően. Viszont olvastam a Bibliát. És a szellememben hallgatván a Szent Szellemet, a sajátomon túlhaladó bölcsességem volt. Az nem én voltam. Közösségben jártam Istennel. Mikor megkértem a feleségem kezét, és ő igennel vá-laszolt, azt mondtam neki:

- Nos, még mielőtt tovább mennénk: ha elég idősek vagyunk ahhoz, hogy megházasodjunk, akkor elég idősek vagyunk ahhoz is, hogy elbeszélgessünk néhány dologról.

A vallásról beszéltünk először. Ezt mondtam neki:

- Először is: én prédikátor vagyok.

Tudta. Folytattam:

- Oda kell mennem, ahova Isten mondja, hogy menjek. És ha Isten azt mondja, hogy menjek Afrikába, akkor Afrikába kell mennem.

Nem tudott ezekről semmit. Nem volt elhívása a szolgálatra, de mint feleségnek velem kellett tartania. És néhány dolog kellemetlenül érintette volna, ha nem készül fel időben ezekre.

- Jobban szeretlek téged, mint anyámat vagy bárki mást a földön - mondtam. - De nem sze-retlek jobban Jézusnál. Jézus számomra az első. Számodra is az elsőnek kell lennie. És mivel Jézus számomra az első, Jézus szeretetével foglak szeretni.

Ha a felség számára is Jézus az első, ő is Jézus szeretetével fogja szeretni a férjét. Találkoztam nagyon szánalomra méltó prédikátorokkal. Isten evangélistáknak hívta el őket, így sokszor távol kell lenniük az otthonuktól, és a feleségük lázad ez ellen. Némelyikük úgy dönt, hogy inkább a feleségének tesz eleget. Pásztorok lesznek és a kettős elvárás miatt folyvást szerencsétlenek. Boldogtalanság van otthon, nincs egyetértés. Nem csoda, ha a gyerekeik elmennek és az ördö-göt szolgálják, mivel ilyen környezetben nevelkednek. Elhatároztam, hogy ez velem, az én csalá-dommal nem történik meg. Majd azt mondtam: ha elég idősek vagyunk ahhoz, hogy összeháza-sodjunk, elég idősek vagyunk ahhoz is, hogy beszéljünk a szexről.

Egyikünk sem tudott róla semmit. Azt mondtam:

- Neked meg kell tudnod, milyen is egy férfi közelről, nekem pedig, hogy milyen egy nő.

Ebben egyetértettünk. Aztán beszéltünk a gyerekekről. Azt kérdeztem:

- Lesznek-e gyerekeink?

Megegyeztünk abban, hogy lesznek.

- Mennyi legyen?

K.Hagin: Házasság, válás és újraházasodás - 46 - Négy problémás terület a házasságban

A feleségem azt mondta:

- Ó, ezt aztán is eldönthetjük, hogy összeházasodtunk.

- Nem - mondtam -, most döntsük el, előtte.

Megegyeztünk, hogy két gyerekünk lesz. Megegyeztünk, hogy először egy fiúnk, aztán egy lá-nyunk lesz. Még a nevükről is beszéltünk.

Végül a pénzről is beszéltünk Nos, akkoriban nem sok gondunk volt vele! Miután összeháza-sodtunk, két ötcentesünk maradt, azt cukorkára költöttük. Elhatároztuk, ha nekilendülünk, kezdhetjük akár legalulról is. Másfelé úgy sem mehettünk, csak felfelé!

Megmondtam Orethának:

- Egyet biztosan tudok: jelenleg nem leszek képes úgy öltöztetni téged, ahogy az édesapád.

Mivel egyedül volt lány és a család szemefénye, édesapja mindent megvett neki, amit csak akart. Az ára nem számított. Elmagyaráztam, hogy a szolgálathoz áldozatra van szükség. Pál azt mondta Timotheosznak: „Szenvedd el velem a nehézségeket, mint Jézus Krisztus jó katoná-ja.” (2Tim 2:3)

Döntéseinket az Úrral együtt hoztuk meg. És bizony jött idő, amikor csak egy olyan ruhája volt, amit nyílványosság előtt hordhatott, és bár ez tényleg nem volt jó, soha nem szólt miatta egy szót sem. Én is ott álltam, hogy egyetlen öltönyöm volt, amit hordhattam. A gallérja kikopott és az ujjai jócskán elhasználódtak. De végül is, elkezdtünk felemelkedni.

Úgy vélem, az embereknek meg kell beszélniük ezeket a dolgokat, mielőtt házasságot kötnek. De ha már házasok vagytok, akkor beszéljétek meg most és jussatok egyetértésre. Ha nem vagytok egyetértésben, az akadályozni fogja az imáitokat. Nézd meg az 1Péter 3-at.

1PÉTER 3:7

A férfiak hasonlóképpen, megértően éljenek együtt feleségükkel, az asszo-

nyi nemmel, mint gyöngébb edénnyel, megadván nekik a tiszteletet, mint

akik örököstársak az élet kegyelmében; hogy A TI IMÁDSÁGAITOK

MEG NE HIÚSULJANAK.

Sokat prédikálunk a hitről és az imáról, és tudjuk: minden, ami akadályozza az imáidat, aka-dályozza a hitedet is. Az ima és a hit együtt járnak. Ha nem viseltetsz tisztelettel a házastársad iránt, az imáid akadályoztatva lesznek.

(1) A VALLÁS

A házasságban az első számú probléma a VALLÁS. Egy hívőnek például nem kellene hitet-lennel egybekelnie. A Biblia azt mondja: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában...” (1Kor 6:14 ) Sok házasságkötéskor sem a férj, sem a feleség nem keresztyének. De utóbb az egyikük üdvösségre jut. Emlékezz, Pál beszámol erről az 1Korinthosz 7:12-16-ban.

Ha a hitetlennek kedvére van, hogy keresztyén társával éljen, az rendben van. De ha a hitetlen házasságtörést követ el, mások után szaladgál és nem akar keresztyén társával élni, a hitetlen hadd váljék el.

Minden egyes helyzetre a szeretet törvényének fényében kell tekintenünk.

Emlékszem, az egyik gyülekezetben, amit pásztoroltam, volt egy aprótermetű vörös hajú hölgy A férje meg nagydarab, úgy százhúsz kilót nyomhatott. Semmit sem tudtam a hátterükről, csak annyit, hogy a feleségnek megvolt az üdvössége, a férjnek nem. Összevissza mászkált, szeren-csejátkozott és ivott.

Mivel kisvárosban éltünk, mindenki tudott mindenkiről mindent Az emberek azt beszélték, mi-előtt a hölgy üdvözült és betöltekezett Szent Szellemmel, ugyanolyan léha volt, mint a férje. Hangosabban káromkodott nálánál. Ráadásul olykor meg ismerte a férjét, aki háromszor akko-ra volt, de ő fölébe kerekedett! Felkapott egy serpenyőt és fejbevágta.

Több éve házasok voltak, három vagy négy gyermekük is volt. Az asszony elhozta a gyereke-it a vasárnapi iskolába és a gyülekezetbe, de a férje soha nem jött el. Egyszer a reggelinél meg-kérdezte:


- Miért nem viszed át az ágyadat a gyülekezetbe? Többet vagy a gyülekezetben, mint itthon!

- Édesem, tudod, hogy ez nem így van. Szerda esténként, vasárnap reggel és vasárnap estén-ként vagyok ott. De, még ha itthon lennék is, te nem vagy itt. Minden este elmész. Én viszont gondoskodom arról, hogy az ételed készen legyen és a ház tisztán álljon.

- Akkor is átvihetnéd oda az áygadat!

A férfi rengeteg pénzt keresett, mert jó állása volt egy jól menő társaságnál, de mindet elját-szotta. Jóval alacsonyabb színvonalon éltek, mint amit meg tudtak volna engedni maguknak, ha a férfi vigyázott volna a pénzre. De ehelyett csak szórta.

Az asszonynak összesen egy pár cipője volt. A férfi azt gondolta, véget vethet a gyülekezetbe járásnak azzal, hogy a cipőjét a padlásra dugja. A felesége nem találta meg és a férj azt gondol-ta: No, most már nem fog a gyülekezetbe járni. Az asszony azonban rá se rántott, felvette a ka-lucsniját és elment a gyülekezetbe.

Feleségem megkérdezte:

- Láttad a Sylvia testvér lábát?

- Nem! Nem figyeltem. Volt valami baj a lábával? Azt viszont észrevettem, hogyan ragyogott az arca. Szinte fénylett.

- Kalucsni volt rajta - mondta a feleségem.

Később ez a vörös hajú asszony azt mondta a férjének, hogy ugrassa egy kicsit:

- Ha nem tetszem neked olyannak, amilyen vagyok, fogom magam és megint olyan leszek, amilyen régen voltam.

A férje emlékezett rá, milyen volt régebben.

- Jaj, ne! Csak azt ne!

Bár több volt egy mázsánál, ahogy már mondtam, nem jól viselte, ha a felesége dühbe jött fő-zés közben. Képes volt felkapni a vasserpenyőt és fejbecsapni vele a férjét!

- Ne! - mondta. - Sokkal jobban szeretlek így, ahogy vagy. Csak maradj meg ilyennek, ami-lyen vagy!

Legközelebb a felesége így szólt:

- Nos, te vagy ennek a családnak a feje, mert te vagy a férj. Neked kellene megragadni a szellemi irányítást, de nincs üdvösséged. Mikor leülünk az asztalhoz, úgy eszel, mint egy tuskó. Imádkoznunk kellene, mielőtt eszünk. Én imádkozom a gyerekekkel és hordom őket a vasár-napi iskolába és a gyülekezetbe. De itthon is imádkoznunk kellene.

- Rendben van, imádkozz csak.

Így elkezdtek imádkozni az asztalnál.

Később meg azt mondta neki:

- Időt kell ám szánnunk a Biblia olvasására is. És ezt neked kellene tenni. Neked kell átven-ned a vezetést a Biblia olvasásában és az imában.

- Jó, rendben, legyen így.

Így kezdtek időt fordítani a Biblia olvasására és az otthoni imára. Tökéletes példája voltak a házasságon belüli vallási problémának. A férfinak nincs üdvössége, a feleségnek van. Egy fal van kettejük között. A gyerekeket tekintve meg széthúzás. A gyerekek, ha nem keresztyének, általában a világ dolgait fogják követni a szellemiek helyett. Ez aztán mindenféle problémát okozhat.

Másik példája a lehetséges vallási problémának, amikor a házastársak különböző felekezetből valók. Például, ha az egyik metodista, a másik meg baptista, ez komoly gondokat teremthet, ha mindketten makacsok és nem hajlandó együttműködni a másikkal. Természetesen, ha az embe-rek valóban újjászülettek, a szeretet törvényében fognak járni. Ez nagy változást hoz azután! Emlékszem egy férfira, aki üdvösségre jutott, a felesége viszont nem. Volt egy farmjuk, amit ki-fizettek és megvolt mindenük, amire szükségük volt, a házuk is tele vadonatúj bútorokkal. Mi-után a férfi üdvösségre jutott, be akarta fizetni a tizedét. De a felesége ettől dührohamot kapott. Azt kiabálta.

- Na, ezt aztán nem fogod!

Nem sokkal ezután a gyapottermésük rosszul ütött be és mindenüket elvesztették. A férfi újra kezdett járni a gyülekezetbe Újra odaszánta az életét az Úrnak. Ez augusztusban volt. Szeptem-


tember végén bejött az első bála gyapot és ő a tizedét behozta a gyülekezetbe. Így mesélte:

- Ez alkalommal a feleségem ragaszkodott hozzá, ő figyelmeztetett: „Ne feledkezz meg a ti-zedről. Nem akarom, hogy megint mindenünket elveszítsük.”

Végül, három vagy négy hónap után a felesége is eljött a gyülekezetbe, a szívében meggyőző-dött, kijött az oltárhoz és üdvösséget nyert. Mindez a vallási probléma miatt történt. Az asszony nem szerette a férje vallását. Mindenüket elvesztették. De, hála Istennek, elkezdték fizetni a ti-zedet és Isten megáldotta őket. Amikor Garlandban, Texas államban laktam, ismertem ott egy fiatalembert, aki üdvösségre jutott és teljes volt Szent Szellemmel. A fiatalok körül tevékenyke-dett. Találkozott ott egy fiatal lánnyal, aki szintén üdvösséget nyert és teljes volt Szent Szellem-mel. Összeházasodtak.

Amikor egybekeltek, ez a fiatalember afféle „nemhivatalos” prédikátor volt Néha napján, hét-végenként, eljárt és prédikált valakinek. De nem minden hétvégén. Miután már néhány éve há-zasok voltak, rendszeresen kezdett szolgálni és jó evangélistává fejlődött. Így elhatározta, hogy lemond a munkájáról és teljes idejű szolgáló lesz, mivel amúgy is minden hétvégén prédikált már

Felesége azonban ellenállt: - Én nem megyek sehova! Én nem prédikátorhoz mentem hozzá.

- De igen. Akkor is prédikáltam, amikor hozzám jöttél.

- Jó, igaz, de azt gondoltam, annál nem lesz több. Én nem megyek veled! Ha te mész, me-hetsz nélkülem. Én itt maradok, ahol vagyok. Pontosan olyan otthont és életet akarok, mint mások.

A keresztyének bajba kerülnek, ha megpróbálnak olyanok lenni, mint mások. Arra kellene törekedniük, hogy olyanok legyenek, mint Jézus. Nos, a feleség maradt, a férfi meg elment. És természetesen, két évbe sem tellett, míg a feleség talált egy másik férfit. Elváltként, amennyiben egyedülálló marad, megtarthatta volna a megbízást, de ha valaha újra házasodik, elveszti a meg-bízó levelét Ez egy szomorú helyzet. El kellett volna beszélgetniük ezekről a dolgokról és egyez-ségre kellett volna jutniuk, még mielőtt házasságot kötnek.

(2) A SZEX

A SZEX a második számú probléma a házasságban Sokszor a vallás és a szex problémája elegyedik. Például, ha a feleség olyannyira „szellemivé” válik, hogy nem bújik ágyba a férjével. Nem akarja, hogy a férje megérintse. Lehet, hogy a férfi üdvözült, még Szent Szellemmel is meg volt keresztelve, de a felesége szemében nem elég szellemi. És jó néhány esetben igaz ez a fér-jére is.

Egyszer egy fiatal pásztornál tartottam alkalmakat. Tizenöt éves korában a szolgálatom alatt jutott üdvösségre. Elhívott szolgáló volt és volt már két gyereke. De annyira „szellemivé” vált, hogy nem akart együtt hálni a feleségével. A felesége e téren sokkal szenvedélyesebb volt. Sze-retett volna egy testté válni a férjével, és a férjnek képesnek is kellett volna lennie erre, hisz a teste nemcsak övé, hanem a feleségéé is.

El kellett hát beszélgetnem mindkettőjükkel. Azt mondtam a férjnek:

- Neked bele kell húznod, a feleségednek meg vissza kell fognia magát. A boldog középutat kell megtalálnotok. Össze kell jönnötök, mert ha nem törődsz a feleségeddel, lehet, hogy valaki más fog.

Nem halgattak rám. És egy idő után a férfi mással találta ágyban a feleségét, amikor egyszer váratlanul hazament. Az a tény, hogy a szexuális étvágya nem volt kielégítve, semmiképpen sem igazolja az asszony cselekedetét. Attól még felelős a saját morális viselkedéséért. Az azonban, hogy szexuálisan nem volt kielégítve, sokkal sérülékenyebbé vált a kísértés számára.

1943 augusztusában gyülekezeti alkalmakat tartottam Kelet-Texasban A gyülekezet pásztorá-val úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk egy összejövetelre egy másik, közeli gyülekezetbe. Csak esti szolgálatokat tartottak ebben a bizonyos ébredési mozgalomban. És ennek a teljes evangé-liumi felekezetnek a tisztségviselői közül néhányan megkértek, hogy prédikáljak az összejövete-len, így hát ezt tettem. A ligetben vacsoráztunk. Azután a pásztor és a felekezet egyik tisztségvi-selője odajött hozzám, hogy imádkoznék-e velük az egyik testvérnőért, mert ájulási rohamai vannak.

A hölgy otthona pont a domb tetején volt, nem messze a találkozó helyétől. Majdnem oda lát-szott a ház, mert pontosan a domb tetején ült. A férj is, a feleség is üdvözült és annak a gyüle-kezetnek volt a tagja. A férj még nem fogadta el a Szent Szellem keresztséget, de a feleség igen és a vasárnapi iskola tanára volt.


Egy ideje tartottak már ezek a rohamok. Imádkoztak érte és jobban lett És aztán megint csak elvesztette az eszméletét. Ha a nappaliban volt, egyszerűen elájult a heverőn. Úgy gondolták, ta-lán démona van. Megkértek, hogy menjek el, hogy kinyomozhassam, van-e a hölgynek démona és kiűzhessem belőle, mivel már volt néhány sikeres megtapasztalásom ezen a területen.

Mikor besétáltunk, a hölgy a heverőn feküdt. Jajgatott és furcsán viselkedett. Figyeltem egy pillanatig, a bensőmre tekintettem és így szóltam a férjhez:

- Hozz nekem egy pohár vizet.

Ment és hozott egy vízzel teli nagy poharat és a kezembe nyomta Fogtam a vizet és a hölgy arcába öntöttem. Azonnal felült.

- Most aztán kelj fel onnan, testvérnő. Nincs neked az égvilágon semmi bajod Ez még csak nem is az ördög Mindössze az a gondod, hogy azt hiszed: annyira „szellemivé” váltál, hogy sem-mi közöd a férjedhez. Ezeket a beteges ájulásokat csak színleled, hogy kikerüld a házaséletet.

Pontosan eről volt szó. Veszélyes dolog ez.

Ismertem egy másik hölgyet, aki a harmincas évei közepén járt és az orvosok nem találtak nála semmi rendellenességet. Abban a pillanatban, amikor a jelenlétébe kerültem, Isten Szelleme azt mondta nekem: „Nem akarja, hogy köze legyen a férjéhez. Nem beteg.” De ő nem akarta ezt elfogadni és nem volt hajlandó változtatni.

Két vagy három évvel később egy gyógyíthatatlan betegséget kapott, ami hét évig ágyhoz kö-tötte. Azért ragadt rá az a betegség, mert színlelt valamit. Ajtót nyitott az ördögnek. Ha Isten Igéjének fényében kezelte volna az ügyet, sokkal jobban járt volna.

Lehet-e valaki igazán szellemi anélkül, hogy a Bibliának engedelmeskedne? Hát, biztosan nem! Nézzük meg, mit mond az 1Korinthosz 7:5: „Ne fosszátok meg egymást, hanemha kö-zös akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együ-vé térjetek, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjá-tok.” Azaz, kifejtve: „Ne tartsátok vissza egymástól a szexuális érintkezést, kivéve ha kö-zös az elhatározás [mindketten beleegyeztetek], hogy átadjátok magatokat a böjtölésnek és imának, és aztán ismét térjetek egybe, nehogy a sátán megkísértsen a ti gyarlóságotok miatt [nem sikerülvén megfékezni a szexuális étvágyat].”

1949-ben hagytam el az utolsó gyülekezetet, amit pásztoroltam. 1949-től 1962-ig utaztam és részben még 1963-ban is. A területi szolgálatban tizenhárom vagy tizennégy évet töltöttem. Első-sorban olyan alkalmakon vettem részt, amit „gyülekezeti összejövetelnke” hívtunk.

Az esetek többségében különféle pásztorlakokban szálltam meg, pásztorcsaládoknál. Ebben az időben nagyon sok alkalmat tartottam. Általában csak a karácsony hetét hagytam ki. Néha ez volt az egyetlen hét, ami szabad maradt. Lehet, hogy egy-két napot kihagytam, de egyfolytá-ban úton voltam.

El tudod képzelni, mennyi helyen prédikáltam és mennyi pásztornál. Az idők során statisztikát készítettem a magam felméréseiből. Akkoriban figyeltem fel egy problémára, ami még manap-ság is fő gond.

Sok pásztornak, akivel beszéltem, szexszel kapcsolatos gondjai voltak Általában a férj beszélt velem, olykor a férj is, meg a feleség is. Hozzám fordultak:

- Hagin testvér, beszélhetnénk veled?

Sokat tanultam az emberekről csak azáltal, hogy az otthonukban voltam és ahogy a tanácso-mat kérték.

SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS

Egyszer egy pásztornál szálltam meg, és kora reggel felébresztett. Sírt. Ez a huszonnyolc éves pásztor sírt A felesége a két gyerekkel összepakolt, kocsiba pattant és elhagyta őt.

Így hát ezt mondtam:

- Imádkozni fogunk.

Mire ő:

- Te nem ismered a feleségemet. Keményfejű.

Nem szóltam, csak gondoltam: Ha a felesége is olyan keményfejű, mint ő, nem csoda, hogy


gondjaik vannak. Két keményfejű bökdösi egymást,mint két bakkecske.

- Visszajön. Egy akaraton leszünk.

- Szégyellek felállni és mindenkinek elmondani.

- Hát akkor ne mond el senkinek. Nem kell körbejárnod és kikürtölve közzé tenned, hogy a feleséged elhagyott. Visszajön. Hitben mondom: Három napon belül visszajön.

És három nappal később visszatért.

Lementem a pásztorlakhoz és összehoztam őket. Soha életemben nem láttam még nőt így ki-kelve magából. Értettem én; azt gondolta ugyanis, hogy a férje pártjára álltam. Vele kezdett el üvöltözni. Nemsokára mindketten ordítottak. Az arcuk ellilul! Túl kellett kiabálnom őket.

- Hallgassatok már el!

Ujjammal egyenesen az arcukba böktem és egy székbe nyomtam őket:

- Jézus nevében megparancsolom nektek, hogy hallgassatok el.

A feleség egész testében remegett. Így szóltam hozzá:

- Azt akarom mondani, hogy: nem állok az ő pártján. [Minden házastársak közötti vitának három oldala van: a férj oldala, a feleség oldala és az igazságé.] Már látom is, hol rontotta el. Ki fogjuk őt igazítani. Egyszersmind megkísérlem, hogyb téged kiigazítsalak.

Egyáltalán nem tudtam, mit is kell tennem. Én csak a Bibliát ismertem. Egy darab papírt és ce-ruzát adtam mindegyikőjüknek.

- Készítsetek két oszlopot. Írjátok le a másikról az összes jódolgot az egyik oldalra, az ösz-szes rosszat meg a másikra.

Megnyugodtak és írni kezdtek. Észrevettem, hogy a jó oldal kétszer olyan hosszú lett, mint a rossz oldal. Így szóltam:

- Foglalkozzunk a rossz pontokkal.

Úgy döntöttem, hogy először a férj panaszaival kezdem. Az ő első számú problémája a szexet érintette; a felesége nem akarta, hogy közeledjen hozzá.

- Miért akarod, hogy ne közeledjen hozzád?

- Két gyerekünk van és mindkettőjükkel borzalmasan vajúdtam. Nem akarok több gyereket. Ő pedig semmiféle védekezést nem akar.

- Nem hibáztatlak. Igazad van. Ne engedd meg neki, hogy hozzád érjen - mondtam.

Aztán a férjhez fordultam:

- Nincs igazad. Azt mondod, hogy ő nem enged magához. Nos, nem hibáztatom. A születés-szabályozás nem helytelen.

A feleség akkor így szólt:

- Évek óta házasok vagyunk és én szeretem a férjemet. Szeretnék vele lefeküdni. Én is va-gyok olyan aktív szexuálisan, mint ő. De mikor arra gondolok, hogy terhes lehetek, számomra vége mindennek.

- Nos - mondtam -, óvnia kellene téged. Az ő feladata, hogy megragadja az irányítást.

Így szóltam a férjhez:

- Óvnod kell őt; meg kell tenned a szükséges lépéseket.

A feleség erre azt mondta:

- Ha nem leszek terhes, minden ágyba bújok vele!

Így hát minden egyes tételt átvettünk a listán és helyreraktuk azokat. De, ahogy azt már emlí-tettem: sokaknak, akikkel beszélgettem, a szexszel kapcsolatosak voltak a gondjaik.

ÖNZŐ FÉRFIAK

A férjeknek nagyon gyakori panasza a következő:

- A feleségem hideg és kimért. Nem engedi, hogy közeledjek hozzá.

Általában azt válaszolom nekik:

- Hideg és kimért nő nincs. Ilyen nem létezik. Létezik viszont a figyelmetlen, buta, ügyetlen, kontár férfi.


Ez itt a probléma. A férfit csak a maga érdekei és a saját kielégülése érdekli Önző. Nem ér-dekli a felesége. Nem érdekli, mivel járhat a felesége kedvébe. De a szeretet mindig a másikat teszi az első helyre. Nem az érdekel, hogy kapjak valamit; az érdekel, hogy adjak valamit az életben. „A szeretet nem keresi a maga hasznát.” (1Kor 13:5)

Ha kérdéseid vannak, keríthetsz magadnak egy jó keresztyén könyvet a szexről és munkál-kodhatsz rajta. Nem fog magától megtörténni. Sokan hiszik, hogy ez magától jön. Nem, dolgoz-nod kell rajta. A jó szexuális élet, egy egészséges élet. Isten ilyennek szerette volna. Fizikailag, lelkileg és szellemileg is kifizetődik majd neked. A házasságban a szex jó és tiszta dolog. Istentől rendelt dolog Pál azt mondja: „Tiszteletre méltó minden tekintetben a házasság, a házaságy pedig legyen szeplőtelen.” (Zsidó 13:4)

Emlékszem egy nős testvérre, aki külön aludt a feleségétől Harminckét éves volt és azt mond-ta, hogy

soha többé nem fog a feleségéhez érni. Azt mondta, a felesége olyan rideg, mint egy jéghegy. Ki akarna ágyba bújni egy jégheggyel?

Így szóltam hozzá:

- Hát, ez nem fog működni. Még fiatal vagy, ahogy én is. A Biblia azt mondja: ne tartsátok vissza egymástól a szexuális érintkezést, mert ha megteszitek, a sátán meg fog kísérteni ezen a területen. (1Kor 1:5) Egy másik nő fog közeledni hozzád vagy valami más történik és sokkal sérülékenyebb leszel; sokkal valószínűbb, hogy elbuksz. A szolgálatod romba dől. A gyülekezet kettészakad. Ez így nem fog működni.

- Nos, a feleségem a legridegebb nő, akit valaha is láttam, aki semmit sem tud. Egyszerűen frigid és kész.

- Nincs frigid nő. Nem létezik. Ami van, az az ostoba férfi, aki semmit sem tud. A feleséged nem rideg, te vagy ostoba! - mondtam.

- Igen, de te nem ismered az én feleségemet.

- Nem ismerem, de garantálom neked, hogy nem rideg. A probléma veled van! Gyengéd vagy hozzá? Udvarolsz neki? Vagy csak a szex érdekel? - Ő csak szexet akart. Csak a maga kielégítése érdekelte, és ez lett a vége.

- Karjaidban kell tartanod - világosítottam fel. - Ő a feleséged. Csókold meg. Mondd el ne-ki, mennyire szereted. Megtetted ezt egyszer is?

- Nem - mondta.

Tudatosítottam benne, hogy nem érti, hogyan lehet a felesége kedvese, hogyan hallgassa meg őt és hogyan összpontosítson a felesége szükségeinek betöltésére. Nem értette a gyengédség és sokmás dolog fontosságát, így adtam neki egy szexről szóló keresztyén könyvet, és elmentem. Úgy egy hónappal később az országnak azon a részén jártam és úgy döntöttem, hogy délután arra megyek, hogy lássam őket. Felhajtottam a kocsifelhajtójukra és leparkoltam. Megnyomtam a dudát, de senki sem jött ki. Megint dudáltam, aztán harmadszor is. Úgy gondoltam, elmentek. Kezdtem volna elhajtani, amikor kinyílt a bejárati ajtó.

A férfi jött ki az ajtón, kissé zilált volt.

- Mi van veled?

- Hagin testvér, igazad volt! Odaadtad nekem azt a könyvet, és a dolgok tényleg megváltoz-tak. Most a feleségem szeretne ágyba bújni velem, néha kétszer is egy nap!

- Tizenkilenc éves volt, amikor elvetted, és neki eddig soha semmi öröme vagy kielégülése nem származott a házaséletből. Megpróbálja behozni az elmúlt tizennégy évet! Menj vissza és viseld gondját.

Ez a férfi megtanult valamit. Együtt maradtak és sikeresek a házasságban és a szolgálatban egyaránt.

LÉGY ŐSZINTE A HÁZASTÁRSADDAL!

Egy másik problémát is meg lehetett volna oldani azzal, hogy a felek előre megbeszélik. Em-lékszem két RHEMA-diákra, akik összeházasodtak, miután végeztek. Már egy éve házasok voltak és még nem volt közöttük szexuális kapcsolat. A férjnek nem volt erekciója. Miért nem mondta ezt el a társának mielőtt összeházasodtak? Ez olyasmi, amit a házasság előtt feltétlenül meg kellett volna beszélniük.

Emlékszem egy fiatal evangélistára, aki a „szellemi szemétdombon” kötött ki ugyancsak emi-att.

Huszonegy éves korában házasodott meg Államának egyik vezető evangélistája volt Ő és felesége együtt énekeltek.


Hat hónapja voltak házasok, amikor a felesége megkereste a pásztoruk feleségét és megkér-dezte:

- Mennyi ideje voltatok házasok, amikor először lefeküdtetek?

A pásztor felesége azt válaszolta:

- Hát az első éjszakán.

- Mi már hat hónapja házasok vagyunk és ő még nem is mondott, nem is tett semmit; nem közeledett ilyen módon.

Ez a házasság nem tartott sokáig. Hivatalosan is semmisnek nyilvánították, mert igazából so-hasem hálták el a házasságot. Az asszony tizennyolc hónapig maradt a férjével, aztán elment. Ki szeretne egy ilyen házasságban élni?

Mi a házasságkötés előtt beszéltünk a szexről. Nagyon őszinték voltunk egymáshoz. Előre tu-dattam vele, mit várok ettől és ő is őszinte volt velem. Egyetértésre jutottunk.

Csodálatos a szexuális és házaséletünk, mert jó volt a kezdet. És meg is maradtunk ennél Meg-egyeztünk hogy mindig egymás kedvesei leszünk. És több, mint hatvan év után még min-dig egymás kedvesei vagyunk. Minden éjjel a karomban tér nyugovóra. Az utolsó, amit mond, mielőtt elaludna: „Szeretlek.” És az utolsó szó, amit én mondok: „Szeretlek.”

Reggelente a legelső, hogy mindketten azt mondjuk: „Szeretlek”, és aztán megcsókoljuk egy-mást. Min den reggel ugyanezt tesszük. Tudatom vele, mennyire szeretem és értékelem őt. És ő tudatja velem, mennyire szeret és becsül engem. A házasság így csodaszép.

Néhány évvel ezelőtt egy párnak adtunk tanácsot. A feleségem megkérdezte tőlük, mondták-e valaha is egymásnak: „Szeretlek”. Folyton csak veszekedtek. Az asszony soha nem mutatott gyengédséget a férje iránt. Így a feleségem jól megdolgozta őt. Megkérdezte tőle:

- Szereted a férjedet igazán?

- Ó, igen, szeretem.

- Mondod-e neki, hogy szereted?

- Nem - mondta.

- Megcsókolod-e?

- Nem - mondta.

- Ő megcsókol-e téged?

- Hát, néha szeretne.

Láthatóan problémájuk volt a szeretettel Biztos vagyok benne, hogy szerették egymást termé-szetes módon; különben soha nem házasodtak volna össze. De nem jártak az isteni fajta szere-tetben. Nem jártak

Isten Igéjének fényében.

EGY ZSARNOK NŐ

1945-ben egy találkozót tartottunk Nyugat-Texasban. A pásztornál szálltunk meg Valahány-szor feltettem neki egy kérdést, a felesége válaszolt. Észrevettük, hogy ő irányít mindent. A gyü-lekezetben ő játszott a zongorán, az éneket pedig más vezette. Mikor a dicséret véget ért, el-ment. Nem maradt ott az alkalmon. Átsétált a belvárosi csemegeboltba egy hideg üdítőre.

Azt mondta nekem:

- Mire visszajövök fejezd be.

Nem vettem figyelembe. A Szent Szellemnek kell a szolgálatot irányítania, nem a pásztor fele-ségének. Egyszerűen nem vettem róla tudomást. Mindent a maga módján akart.

Egy este lent ültünk a vacsoránál. A férje helyett ő ült az asztalfőn. Elkezdett beszélni és csak mondta, mondta Én tartottam a számat, nem akartam konfliktust okozni. Egy helyzetről beszélt, egy bizonyos hölgygyel kapcsolatban, és én nem ártettem vele egyet. Nos, nem akartam konf-liktust okozni saját házukban az asztaluknál, így egyszerűen csak azt mondtam:

- Folytasd tovább, testvérnő.

- Ez így helyes, Hagin testvér, igaz? Te egy bibliatanító vagy. Neked tudnod kell.


- Te beszélsz. Folytasd csak. Én hallgatlak.

Tovább beszélt, fecsegett vég nélkül. Senkinek sem adott lehetőséget, hogy bármit is mond-jon. A férje csak ült ott és egy szót sem szólt. De látszott, hogy zavarban van.

Az asszony megint csak felszólított:

- Ez így helyes, Hagin testvér, igaz?

- Te beszélsz, én hallgatlak.

Harmadszor is hozzám fordult:

- Hagin testvér, ez így helyes, nemde? Egyetértesz ezzel, ugye?

Nem értettem egyet. A Biblia nem értett egyet vele. És egyetlen intelligens ember sem értett volna egyet vele. Egyszerűen azt mondtam neki:

- Testvérnő, én nem beszélek. Te beszélsz. Csak folytasd, én hallgatlak.

Végül negyedszerre is erősködött:

- Ez így helyes; te tudod, hogy ez így van. Szeretném, ha beszélnél. Mondd meg, tényleg úgy gondolod-e, hogy ez helyes vagy sem. Tudom, hogy köteles vagy megmondani. Beszélj hát.

Megszólaltam:

- Nem, ez nem helyes. Én megpróbáltam elkerülni a vitát, de te nem hagytad abba. Nem helyes. Nem értek egyet vele. A Biblia sem ért vele egyet. Ez így nem igei.

Nagy talpas poharak álltak az asztalon, tele jeges kávéval. Mikor kinyilvánítottam az egyet-nem-értésemet, felkapta a poharát és az asztalon keresztül beleloccsantotta az arcomba. Olyan dühös lett, mint egy kotlós. Elkezdtem nevetni. És szeretetben felkaptam az én poharamat, és viszonzásul az arcába öntöttem a teát. Erre ő felkapta a férje poharát és az asztal teljes hosszá-ban beleloccsantotta a teát az arcomba. Tönkretette az összes ételt. Végig nevettem. Felkaptam a feleségem poharát és az arcába öntöttem. Ő felkapta a fia poharát, erre én felkaptam a teás-kancsót. Akkor visszatette a poharat. Én még mindig nevettem. Nem gyülöltem őt, csak nem volt igaza.

Hadd mutassam meg, hol hibázott. Lezártuk a találkozót és a következő héten a hegyekbe készültek Új-Mexikóba. Meghívtak, hogy tartsunk velük. Mielőtt útnak indultunk volna, beszél-gettem a férjjel. Azt mondta nekem:

- Hagin testvér, valószínűleg az agyadra megy már, hogy annyit hallod: „Meg kell kérdeznem a feleségemet.” De meg kell tennem, azért, hogy békesség legyen. Három-négy hónapig is szex nélkül vagyunk. De amikor elviszem a hegyekbe, egy alkalommal megengedi, hogy vele legyek.

Azt mondta:

- Drága Istenem, olyan, mint egy prostituált, a feleséged árunak tekinti ezt.

Beszélgettünk róla a feleségemmel. Egy gyülekezetet pásztoroltak és a férfi akkoriban még igazán fiatal volt. Meg lehetett kísértve És ha elesik, nem ő lett volna az egyetlen, akit hibáztatni lehet; a felesége is hibás lett volna.

Van azonban valami, amit az asszony javára elmondhatok. Évekkel ezelőtt Philadelphiában egy Voice of Healing kongresszuson találkoztam ismét velük. Az asszony megragadta a keze-met és elkezdett sírni. Azt mondta:

- Hagin testvér, szeretném, ha megbocsátanál nekem. Olyan önző voltam és annyit hibáztam. Igazságtalanul bántam a férjemmel. Hát nem szőrnyű, hogy valakinek ötven évesen jöjjön meg a józan esze?

- Hát, bizony az.

- De, hála Istennek, végre megtanultam. Most már a felesége vagyok a férjemnek. Sokkal-sok-kal jobb így. Isten megáldott minket és egy másik gyülekezetet pásztorolunk egy másik helyen. És szépen gyarapodik.

Most már nem ő irányítja a férjét. Most már a Szent Szellem irányítja.

EMLÉK A MÚLTBÓL

Dél-Texasban, a város legnagyobb teljes evangéliumi gyülekezetében tartottam alkalmakat. Minden este, miután befejeztem az üzenetet és szolgáltam a betegek felé, egy fiatal hölgy jött az


oltárhoz és szívszaggatóan sírt, mint akit tragédia ért.

Egyik alkalommal, ahogy felkaptam a Bibliámat és a jegyzetfüzetemet és leléptem az emel-vényről, az oltár végénél, ahol térdelt, elhaladtam mellette és azt mondtam magamban: „Uram, áldd meg ezt a fiatal hölgyet!”

Nagyon sajnáltam. Részvétre indított.

A következő este ugyanaz történt. Feljött az oltárhoz és olyan keservesen sírt, hogy attól fél-tem, dara- bokra törik majd a szíve. Ahogy elmentem mellette, ismét azt mondtam: „Uram, áldd meg ezt a drága hölgyet!” Láttam, hogy komoly gondban van.

Így hát a harmadik este, ahogy elhaladtam mellette, megkérdeztem az Urat, mi a problémája. És egy szempillantás alatt tudtam az egész dolgot. Pontosan tudtam, mi baja van. Elmentem a pásztorhoz és megkérdeztem:

- A gyülekezeted tagja ez a fiatal hölgy?

- Igen, hozzánk tartozik. Még csak egy hónapja, hogy üdvösségre jutott.

- Tudod, mi a problémája? - kérdeztem.

- Te tudod? - kérdezett vissza.

- Bizony, tudom.

- Mondd el.

Elmondtam:

- Már két éve házas, de még mindig nem hálták el a házasságot. Soha nem szeretkeztek. Vál-ni készül a férjétől, mert úgy gondolja, ezt így nem tisztességes a férjével szemben. Az történt vele, hogy kilenc éves korában egyszer, az iskolából hazajövet, az édesanyját egy idegen férfival találta az ágyban. Szereti a férjét és nagyon bensőséges a kapcsolatuk. De amikor szeretkezni kezdenek, újra meg újra felvillan előtte a kép az édesanyjáról azzal a férfival az ágyban, és si-koltozni kezd.

- Nos, Hagin testvér - mondta a pásztor -, pontosan így van. Hajnal kettőig vagy háromig maradtunk fenn vele most is, hogy vigasztaljuk. Tudsz neki segíteni?

- Pontosan tudom, hogyan segítsek neki.

A Szent Szellem nem mutat meg az emberekről dolgokat anélkül, hogy meg ne mutatná, ho-gyan segíthetsz nekik.

Elkezdtem beszélgetni a hölggyel. Megmutattam neki, mit mond a Biblia erről. Azt mondtam:

- Nem volt helyes az édesanyádtól, hogy egy másik férfival lefeküdt, de te nem követsz el

bűnt ha házaságyba fekszel a férjeddel.

Még beszélgettem vel erről-arról, és adtam neki egy kis könyvet, ami, úgy gondolom, segíteni fog.

Tizenöt hónappal később visszamentem, és a pásztor megkérdezett:

- Emlékszel arra a fiatal hölgyre, akivel tavaly beszélgettél? - Emlékeztem rá is, a történetére is.

- Nos, a férje üdvözült és betöltekezett Szent Szellemmel. Éppen most született egy fiúk Ken-neth-nek nevezték el.

Megismerték, mit mond Isten Igéje és aztán annak alapján cselekedtek, ez mentette meg a házasságukat.

Mikor a szexről van szó, emlékezz arra, hogy az isteni fajta szeretet áll minden mögött. „A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot.” (Róma 13:10) Mindig mindenben a feleségemet teszem első helyre. Mikor otthon vagyok, mindig én készítek neki reggelit. Mikor szalonnát és tojást eszünk, mindig neki adom a legszebb darab szalonnát és a legjobb tojást. Az élet minden területén őt helyezem az első helyre.

Ami a szexet illeti, azt keresem, mit szeretne ő és nem azt teszem, amit én szeretnék. Mi az, ami kielégíti őt? Ha megpróbáltok a szeretetben egymáson túltenni, ti is megtudjátok, mi a földi mennyország.

(3) A PÉNZ

A harmadik számú probléma a házasságokban a PÉNZ. Emlékszem egy párra, akik eljöttek a RHEMA Központba: anyagi problémáikra kértek tanácsot. A férfi egyáltalán nem tudta kezelni a pénzt, és nem hiszem, hogy a feleség sokkal jobban állt volna ezzel. A férfi, ha akart valamit,


fogta magát és megvette. Egy időszakban hatalmas hitelkártya számlát halmoztak fel és húsz százalék kamatot számoltak fel nekik. Mindketten dolgoztak, de minden pénzük elment. Egyál-talán nem voltak józanok ezen a téren.

Az asszony rossz néven vette, hogy a férje megvett, amit csak akart. Aztán elbeszélgettek er-ről, és a férj megígérte, hogy megjavul. De aztán megint csak megvette, amit meglátott.

Úgy döntöttek, hogy felkeresnek egy pénzügyi tanácsadót, aki azt mondta: konszolidálják az összes kötelezvényüket, hogy aztán csak egy törlesztésük legyen havonta. Meg is fogadták a ta-nácsot, így sokkal jobban jártak és elég pénzük maradt a megélhetésre. Most már, hogy meg-szabadultak az adósságtól, mit csinált a férfi? Ment és újabb kiadásokat halmozott a hitelkártyá-ra. A nemtörődömség, amit elvetett, kezdett rendre beérni Oly sokszor vádolják az emberek az ördögöt. De ez nem az ördög; ez egyszerűen csak a bölcsesség, a józan ész hiánya. A Biblia azt mondja: „Ha pedig valakinek közületek nincs bölcsessége kérjen Istentől, aki mindenki-nek készségesen és szemrehányás nélkül ad; és megadatik neki.” (Jak 1:5)

A saját anyagi kereteidből kell kiindulnod. Ha nincs pénzed, ne vásárolj. Láthatod: a pénzügyi kérdések a házasságon belül milyen sok problémát okozhatnak. Mindketten teljes munkaidőben dolgoztak, mégsem volt elég pénzük a szükségleteikre. Ez nem bölcsesség.

John Wesley, a metodista felekezet alapítója, azt mondta: „Tegyél meg mindent, ami tőled te-lik; spórolja, amennyit csak tudsz; és adj, amennyit csak tudsz”. Sok embernek egyáltalán nincs megtakarított pénze, és a váratlan helyzetek teljesen összezavarják őket.

Emlékszem egy hölgyre, aki nálunk dolgozott. A fizetési csekkjét azonnal odaadta a férjének, ő kezelte a pénzügyeiket. Az asszony jó fizetést kapott, de nem tudta, hova megy el a pénze. Sajnos, a férje nem volt nagyon felelősség teljes, és nem arra költötte, amire kellett volna.

Mint házastársaknak, mindegyiküknek tudniuk kellett volna, hova, mire megy el a pénz. A hölgy többet keresett, mint a férje. Sokkal rátermettebb és jártasabb volt a pénzügyek kezelé-sében, de mivel a férje soha nem mondott semmit, azt gondolta, minden a legnagyobb rendben van. Ő csak átadta a fizetési csekkjét

Egy napon azonban levelet kaptak, amiben az állt, hogy a házuk törlesztésével hat hónapja el-maradtak és a banknak érvényesítenie kell a zálogjogát. A feleség megdöbbent. Soha nem néz-te meg a postát; mindig a férje vette ki. Abban a hiszemben volt, hogy a férje mindvégig fizette a ház törlesztését.

Jól kerestek. Hova ment hát el a pénz? A feleség nem tudta. Még én is megpróbáltam nekik segíteni, aminek az lett a vége, hogy a férfi 2500 dollárt csalt ki tőlem. Tizenkét embernek kel-lett volna lefognia őt, tizenkét mérföldre elcipelni és tizenkét órát imádkozni érte!

Pár évvel később láttam a feleségét és megkérdeztem tőle, mi újság a férjével. Azt válaszolta:

- Maga a pokol az életem.

Órákat beszélgettem ezzel az emberrel. Néhány napra megjavult, de aztán megint visszatért ugyanoda. Egy testi keresztyén volt. A teste uralta. A számláik felhalmozódtak; szinte mindenki-nek tartoztak. A világon mindent megvásárolt. Bár hátralékban volt a ház törlesztésével, ha egy olyan sportdzsekit látott, ami megtetszett neki, megvette. Az lett volna a józan viselkedés, ha semmit nem vesz, amíg le nem törlesztik a számláikat.

Mindkettőjükkel elbeszélgettem, a felség kétség nélkül értelmesebb volt. Ez is része lehetett egyébként a problémának. A férfi kihasználta őt: mivel eszesebb volt nála és jobban keresett. Nem állt volna meg a saját lábán A feleségnek azonban részt kellett volna vennie a pénzügyek-ben. Ez így nem helyes. A végén minden pénzük elúszott, a számláik kifizetetlenek maradtak és mindennek tetejébe elveszették a házukat. Fontos megvitatni a pénzügyi dolgokat is, mielőtt összeházasodtok.

(4) A GYEREKEK

A gyerekek a négyes számú probléma a házasságokban. Mielőtt mi összeházasodtunk, meg-beszéltük, hány gyereket szeretnénk. De azt is megvitattuk, hogyan szeretnénk nevelni a gyere-keinket. Azt mondtam a feleségemnek:

- Sok olyan prédikátor otthonában jártam, ahol a szülők nem voltak egyetértésben. És ezt a


gyerekek nagyon korán felismerik Befeketítik az egyik szülőt a másik előtt. Három- és négyéves gyerekeket, akiknek sokkal több eszük volt, mint a szüleiknek együttvéve. Az emberek később elveszíthetik a gyerekeiket ilyen dolgok miatt.

Azt is elhatároztuk, hogy mások hibáit soha nem tárgyaljuk meg a gyerekeink előtt. Minden-ben megegyeztünk, még mielőtt összeházasodtunk volna. Kárt okozol a gyerekeidnek, ha mint pásztor minden diakónus hibáját kibeszéled, mivel előfordulhat, hogy azután senki iránt nem lesznek bizalommal. Ezért soha nem vitattuk meg mások hibáit, így a gyülekezeti tagokéit sem. A gyerekeink szemében úgy tűnt, hogy mindegyikük sarjadzó angyalszárnyakat visel! Nem vet-ték észre, hogy csak a lapockájuk áll ki! Semmi esetre se engedjétek, hogy a gyerekeitek hall-janak benneteket vitatkozni valami miatt, legfőképpen ha róluk van szó. Várjatok, amíg maga-tokra maradtok. Ha úgy gondolod, hogy a társad egy kicsit szigorú a gyerekekkel, beszélj vele erről. Tudatosítsd, hogy egy élet forog kockán - nem csupán a fizikai, hanem egy szellemi élet, amit pokolban tölhetnek el. És az a te felelősséged, hogy korrektül bánj velük, mint gyerekek-kel!

Emlékszem egy összejövetel sorozatra, amit egy fiatal pásztornál tartottam. A harmincas éve-im elején jártam, ő egy kicsit idősebb volt nálam Legnagyobb fia pár évvel idősebb volt az én Ken fiamnál. Az otthonukban szálltam meg és ott volt alkalmunk beszélgetni, amíg ott voltam. Láthattam egyet-mást, ami nem volt rendben az otthonában. Először is, nem bánt jól a feleségé-vel. Túl önző volt. Sokkal többet járt testben, mint szellemben. Másodszor, nem bánt jól a gye-rekeivel És harmadszor, nem tudott uralkodni magán. Minden apróság miatt dühbe gurult. Ha a felesége vagy a gyerekei akár a legkisebb dologban is ellent mondtak neki, képes volt megütni, felpofozni őket. Ezt jól ismerem: ha valaki nem tud uralkodni az indulatain, a fizikai vágyait sem tudja kordában tartani, sem az étel, sem a szex iránt. Ebben az időben

szokásom volt egy héten két napot böjtölni. Vizet ittam, de enni nem ettem. Ha böjtöltem, az Úrnak böjtöltem. Ez nem olyasmi, amit másokkal megosztok, megtartom magamnak. De, akinek az otthonában szálltam meg, az észrevette, hogy nem eszem.

Ő is észrevette, hogy böjtölök, és azt mondta:

- Én nem tudok böjtölni. Soha nem voltam képes böjtölni, még egy étkezés erejéig sem.

Szerintem, valami probléma van azzal, aki nem tud böjtölni legalább egy étkezés erejéig, ha-csak nem egészségi állapota miatt. Tudnunk kellene uralni az étvágyunkat. Beszélgetéseink köz-ben azt is megtudtam, hogy a konferenciákra nem képes egyedül elmenni, mert nem tud napokig meglenni szex nélkül.

Jól láttam, mi történik. Ami a gyerekeket illeti, bizony nem mutatott nekik jó példát. Így hát azt kellett neki mondanom:

- Az lesz a vége, hogy elveszíted a gyerekeidet!

Tévedésben vannak azok, akik azt mondják: „Isten megígérte ezt, Isten azt mondta...Hiszek istenben. Jó megvallásokat teszek.” És közben elfeledkeznek arról, hogyan élnek. Nem számít, hány jó megvallást teszel. Ha nem élsz helyesen, nem fog működni a hited!

Igyekeztem meggyőzni ezt a drága testvért, majdnem könnyeztem. De semmit sem ért. A gye-rekei felnőttek és a legidősebb fia megnősült. Sajnos, ő sem tudott másképp viselkedni, mint ahogy az édesapjától látta. A gyerekek nemcsak a fizikai tulajdonságokat öröklik, hanem a szü-leik személyiségét és viselkedését is elsajátítják.

Megpróbáltad-e valaha helyre igazítani a gyermekeidet? Sokszor magadat látod bennük, mert a te tulajdonságaidat örökölték Úgy viselkednek, mint te és úgy néznek ki, mint te Ők a te gyer-mekeid!

Szóval, ez a legidősebb fiú is olyan vérmérsékletű volt, mint az apja. Mikor mérges lett, meg-pofozta a feleségét, az meg olyankor visszament a szülői házhoz. Három vagy négy évi házasság után is folyton ugyanez történt. Egyik percben a gyülekezetbe mentek győzelmi diadalmenetben. Majd összevesztek egymással és egyiküket sem láttuk. Mivel nem tudott uralkodni magán, egyik területen sem tudott úrrá lenni az életében - szintúgy, mint az apja. Felesége elviselte ezt, amíg csak tudta, de a végén fogta magát és elhagyta őt. Végleg visszaköltözött a szüleihez. A férfi fortyogott ezen egy darabig, aztán úgy döntött, elmegy az apósa házához: „Odamegyek és visszaszerzem; ezt fogom tenni! Végül is, ő az enyém!” Így egy este odament és elkezdte verni az ajtót. Azt mondta az apósának:

- A feleségemért jöttem.


Apósa kiszólt:

- Nem megy vissza!

De még csak kis sem nyitotta az ajtót, egy résnyire sem.

- Ha nem nyitod ki, betöröm az ajtót. Idejöttem érte, és haza is fogom vinni A Biblia szerint: a férj feje a feleségnek, és ő azt fogja tenni, amit én mondok!

Míg ő az ajtót döngette, az apósa előkerített egy puskát és lelőtte. Ez bizony egy szomorú történet. De húsz évvel ezelőtt márfigyelmeztettem a fiú apját, hogy a gyerekei rosszul fogják végezni. Megpróbáltam rávenni, hogy változtasson egy-két dolgon, de nem hallgatott rám.

Ha nem győzöd le ezeket a dolgokat, le fogod aratni a gyümölcseiket a saját életedben, és le-aratod a gyerekeid életében is Ha nem vagy ura a vérmérsékletednek, nem leszel képes legyőz-győzni a fizikai étvágyadat sem - egyiket sem! Az 1Korinthosz 9:27 azt mondja: „Hanem alávetem a testemet és szolgává teszem; hogy amíg másoknak prédikálok, magam vala-mi módon méltatlanná ne legyek.”


6. fejezet

A családi élet

A szeretet törvényének kell irányítania a családi életünket és életünk minden más részét is. Ol-vassuk el, mint mondott Jézus János evangéliumában.

JÁNOS 13:34-35

Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szeret-

telek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki,

hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

Jézusnak több mondanivalója is volt a szeretetről János evangéliumának 14. fejezetében.

JÁNOS 14:15-18

Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. Aki ismeri az

én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem

szeret, azt szereti az én Atyám. […] Felelte Jézus és mondta neki: Ha vala-

ki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt,

és ahhoz megyünk, és BENNE LAKOZÁST VESZÜNK. Aki nem szeret

engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallo-

tok, nem az enyém, hanem az én Atyáé, aki küldött engem.

János evangéliumának 15. fejezetében ismét a szeretet törvényét hangsúlyozza Jézus.

JÁNOS 15:10-12

Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetem-

ben; amiképpen én megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megma-

radok az ő szeretetében. Ezeket beszéltem nektek, hogy megmaradjon ti-

bennetek az én örömöm és a ti örömötök beteljék. Ez az én parancsolatom,

HOGY SZERESSÉTEK EGY MÁST, AMIKÉPPEN ÉN SZERETTELEK

TITEKET.

Jézus ezt nagyon egyszerűvé teszi számunkra. Szeretnünk kell egymást, ahogy Ő szeretett minket! Senki nem képes erre, csak újjászületett emberek. Senki nem tudja ezt megtenni, csak az, aki új teremtés Krisztusban. Aki nincs újjáteremtve, nem tud úgy szeretni, ahogy Krisztus szeret. Ehhez Krisztus szeretetének kell bennünk élnie. A Róma 5:5 azt mondja: Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe a Szent Szellem által. Az újjászületett ember ezért képes úgy szeretni, ahogy Krisztus szeret.

EFESZOSZ 5:2

És járjatok szeretetben, MIKÉPPEN KRISZUS IS SZERETETT MIN-

KET, ÉS ADTA ÖNMAGÁT miérettünk ajándékul, áldozatul és jó illatul

Istennek [édes illatú zamatul” - KJV]

Egy másik fordítás azt mondja: „Ajándékul és áldozatul Istennek és édes illatul.”

Jézus önmagát adta miérettünk ajándékul, áldozatul és édes illatul Istennek. Az irántunk való hatalmas szeretete által tudjuk egymást szeretni.

K.Hagin: Házasság, válás és újraházasodás - 59 - A családi élet

Mindezek az igék arra intenek minket, hogy szeretetben járjunk és megvalósítsuk a szeretet törvényét a családi életünkben és a házasságunkban. Isteni fajta szeretetben kellene járnunk az életünk minden területén, beleértve a házasságunkat is.

Férjnek oda kellene adnia magát a feleségéért, ahogy Krisztus is odaadta magát a Gyüleke-kezetért. És a feleségnek oda kellene adnia magát a férjéért, ahogy Krisztus odaadta magát a Gyülekezetért. Igazából ez a szeretetben járás és az Úr parancsolatianak megtartása. Ahogy a férj és a feleség odaadják magukat egymásért, a házasság oltárára helyeztetnek. És a kettő egy-gyé lesz, mindketten a másikért élnek és azért, hogy a másik számára áldássá legyenek.

AZ OTTHON LÉGKÖRE

Az Efeszosz 5:22-23 azt mondja: „Ti asszonyok, vessétek alá magatokat a saját férje-teknek, miként az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint Krisztus is feje az egyház-nak, és Ő a megtartója a testnek.” A férjnek el kell foglalnia a helyét, a feleség fejeként Krisztusban, mint ahogy Krisztus is feje az Egyháznak. A feleségnek pedig segítőtársként kell elfoglalnia a helyét, ahogy azt Isten eltervezte az Éden kertben. A feleség vállára veszi az otthon felelősségét. Ő az otthon királynője.

Ahogy az már a 3. fejezetben tanulmányoztuk, az Efeszoszi levélnek ezeket a verseit, az emberek néha nagyon törvénykező módon veszik. Megragadják a „törvény betűjét”, de a szellemét eltévesztik. Úgy vélik: a férjnek az otthon diktátorának kell lennie, uralkodnia kell a fe-leségén és neki kell megmondania, hogy mit tegyen. Az Efeszosz 5:22 más fordításban azt mondja: „Feleségek, járjatok szeretetben a férjetekkel, ahogy Krisztus is az irántatok va-ló szeretetben járt.” Nem érthetőbb ez így? A férj a feleség szeretet-feje, ahogy Krisztus is szeretet-feje az Egyháznak. Mint ahogy az Egyház is Krisztus alá van vetve, úgy a feleség is alá van vetve a férjének mindenben.

A családok életében minden fejfájás, minden könny, minden szenvedés az önzés kútjából fa-kad. De ha a feleség is, a férj is átadják magukat az isteni fajta szeretet uralmának, Istennek ad-ják át magukat, mert Isten a szeretet. És Isten szeretettel tölti be az otthont.

János evangéliumában olvastuk, hogy Jézus azt mondta: „Ha megtartjátok az én paran-csolataimat hogy egymást szeretitek, az én Atyám és én jövünk és bennetek lakozást ve-szünk.” (János 14:23; 15:10-12) Ezért az otthonodba betérőknek érezniük kell Isten jelenlé-tét.

Nagynéném, édesanyám egyetlen nővére, a város polgármesterének volt a titkárnője. Nagy-bácsim pedig, édesanyám egyetlen fivére, a város egyik bankjának volt az alelnöke. Nem kifo-gásolták, hogy baptista prédikátorként jártam az országot. De amikor összeakadtam a „szent hempergőkkel” (annak idején így hívták őket), azt mondták: szégyenére vagyok a családnak.

Soha nem vágtam vissza egyetlen szóval sem; kedves maradtam, és szeretetben jártam velük. Isten úgy vezetett, hogy soha egyetlen szót se szóljak egy rokonomnak se az üdvösségről. Soha nem mondtam nekik egy szót sem! Soha nem hívtam őket, hoyg jöjjenek és hallgassanak prédi-kálni vagy akár, hogy a gyülekezetbe menjenek.

De neked magadnak kell megbizonyosodjon arról, hogy a saját családodban mi a célravezető mivel

minden helyzet más A magam részéről, mindig is hittem, hogy a legnagyobb bizonyságtéte-lünk a cselekedeteink.

Tudtam, hogy a rokonaim meglátnak bennem valóságosat, mind akarják majd ugyanazt És mi lett? Mindannyian követtek engem!

Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem kell szóban tanúbizonyságot tennünk, de úgy gondolom bölcsnek kell lenünk ebben. Sokan állandóan csak szövegelnek és közben nem élnek helyesen. Van egy régi kínai közmondás, ami így szól: „Olyan hangosan beszélnek a cselekedeteid, hogy nem hallom, mit mondasz.”

A nénikém azt mondta:

- Engem soha nem fogsz ott látni abban a teljes evangéliumi gyülekezetben.

De telt-múlt az idő és tizenegy év leforgása után, mégis azt mondta az édesanyámnak:

- Tudod, kell lennie valaminek abban a Szent Szellem keresztségben és nyelveken szólásban. Figyelem évek óta, hogy Kenneth gyerekei soha nem betegek.


Na már most, a gyerekeim egyszer-kétszer gyengélkedtek ugyan, de mindig győzelmet arat-tunk e felett. Soha nem volt nálunk hosszan tartó betegség. A rokonaim betegeskedtek. Más teljes evangéliumi emberek is betegeskedtek, mert nem tanulták meg, hogyan járjanak annak teljességében, amit Isten tartogat számukra.

A házasságunk tizenegyedik évéig a nénikém soha nem jött el meglátogatni minket. De mire a területi szolgálatba léptem, úgy döntött, lejön. Látogatása után azt mondta édesanyámnak:

- Tudod, olyan volt abban a házban, mintha a mennyországban mentem volna. Érezhettük Isten jelenlétét Azt mondtam, hogy soha nem mennék el abba a teljes evangéliumi gyülekezetbe, de most elmegyek.

És eljött.

Ha egy helyen Isten lakozik, ott az ember képes megérezni az Ő jelenlétét. A János 14:23 azt mondja: „...ahhoz megyünk, és benne lakozást veszünk.” Isten, az Atya és Jézus, jönnek és lakozást vesznek benned. Veled fognak élni! Ha a férj is, meg a feleség is átadja magát a szeretet uralmának, Isten tölti be az otthonukat.

A SZAVAK EREJE

Az otthon légkörét a szavak teremtik meg. A szavak jóval azután is a légkörben időznek, ami-kor az emberek már eltávoztak.

Egyszer a feleségemmel egy másik államba utaztunk. Úton voltunk, hogy elkezdjünk egy alka-lomsorozatot. A feleségem azt mondta:

- Meg kellene állnunk és meg kellene néznünk XY-ékat.

Annak a gyülekezetnek a pásztorai voltak, ahol úgy tizenegy hónappal ezelőtt egy alkalmat tartottunk.

Én nem voltam biztos a dologban.

- Nem is tudom. Sietünk.

Estére volt egy alkalmunk és már délután volt. De mivel a parókiájuk csak két háztömbnyire volt az autópályától, úgy véltem, nem lenne gond, ha arra mennénk és beköszönnénk nekik.

Lekanyarodtunk hát az autópályáról, és két másodperc alatt a házuknál voltunk. Ráhajtottunk a kocsifeljáróra és nem láttunk egy kocsit se. A garázs zárva volt. Azt mondtam:

- Nem hiszem, hogy itthon vannak. De mindenesetre becsöngetek.

Mikor megnyomtam a kapucsengőt, nem jelent meg senki. Így még egyszer csöngettem és az-tán harmadszor is. Akkor hallottam valakit jönni. Vártam, majd a pásztor kinyitotta az ajtót. Le-dőltek egy kicsit a feleségével, hogy szundikáljanak. Mikor meglátott minket, rögtön azt mond-tam nem akarunk zavarni.

- Nem akarunk zavarni.

- Pihentünk. Gyertek csak be, a feleségem biztosan látni akar benneteket. Üljetek le a nappa-liban és egy percen belül itt leszünk.

Leültünk hát a nappaliban, míg ő elment, hogy szóljon a feleségének. Anélkül, hogy egyikünk is mondott volna bármit, mindketten éreztük, hogy éles szavak hangzottak el a házban. Egyszer-re vettük észre. Érzékelhető volt a légkörben.

Ahogyan érzékelni tudod Isten jelenlétét, ugyanúgy képes vagy mást is érzékelni. Később megtudtuk, hogy tényleg olyan komoly nézeteltérésük volt, hogy majdnem ráment a házasságuk. De, hála érte Istennek, helyreigazították.

Sem a férj, sem a feleség nem adta át magát a szeretet uralmának Ha a szeretet szavait szól-ták volna, otthonukban a szeretet légköre lett volna, nem pedig a feszültségé. Ha ezt megtanul-nák az emberek! Ha szeretet van a szülők szavaiban, akkor a gyerekeik élete ezeknek a szere-tet-szavaknak megfelelő gyümölcsöket terem.

Annyiszor hallottunk embereket így beszélni: „Van egy tinédzser gyerekem és a világon sem-mit sem tudunk vele kezdeni. Nem akar eljönni a gyülekezetbe...”, és így tovább. Az emberek azt gondolták, megértjük a dilemmájukat, mivel nekünk is van egy tinédzser korú fiúnk. De a mi fiúnk egyáltalán nem olyan volt. Ha elment valahova, megmondta az édesanyjának, hova ment


és mikor jön haza. És akkor jött haza, amikorra mondta. Nem maradt volna ki és nem hagyta volna az édesanyját és húgát késő estére egyedül. Otthon maradt, amikor tanulnia kellett és semmi semmi sem tarthatta vissza attól, hogy eljárjon a gyülekezetbe.

Szóval, úriember volt. És annak, hogy úriember volt, az volt az oka, hogy engem, mint úriem-bert látott maga előtt. Tudtam, hogy az én nyomdokaimon fog járni. Ha a gyermekeidet az Úr tanítása és intése szerint neveled, és az Úrral jársz, ők is ugyanezt teszik majd. A Biblia azt mondja: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” (Péld 22:6)

Ken tinédzser korában megfigyelte, hogy a lázadó tinédzserek közül sokan prédikátorok gyerekei voltak Azt mondta nekem:

- Apu, pontosan tudom, mi a gond. Beszélgetek ezekkel a fiúkkal.

Ken éppen akkor lett tizenhat éves és megkapta a jogosítványát. És én éppen akkor vásárol-tam egy új

autót. Mivel én prédikálni voltam, Ken vitte az új autón a feleségemet és a lányunkat Patet, Texastól a nyugati partig. A pásztorfiak közül, akiket Ken ismert, többen ezt kérdezték:

- Azt mondod, az apukád megengedi, hogy vezess?

- Hát persze - mondta ő.

- Hú, a mi apukánk soha nem engedne minket vezetni.

Látod, ez az oka annak, hogy olyanokká váltak. Meg kell bíznod a gyermekeidben. Magabiz-tosságot kell bennük kiépítened.

Azt is kérdezték:

- Apukád játszik veled?

- Hát persze.

- A mienk még minket sem enged ki egyedül a labdázni.

Ez az oka annak, hogy olyanokká váltak, amilyenekké váltak Szüleiknek nem volt idejük rájuk Legtöbbször ez a fő oka annak, hogy a szülők elveszítik a gyermekeiket.

Amikor Ken leérettségizett, leültem vele és ezt mondtam:

- Fiam, megtanítottam neked, mi a helyes. Most mehetsz, ahova akarsz és az teheted, amit csak akarsz. Tizenkilenc éves vagy. Ha eddig nem tanultad volna meg, mi a helyes, ezután sem tudnád.

De ahogy eddig nem volt, később sem lett semmilyen problémánk. Nem állítom, hogy ő egy angyal volt, és mindent tökéletesen csinált. Elkövetett néhány hibát és eltévesztett dolgokat, de mindig visszatért a gyökerekhez, ahhoz, amire tanították.

A mi gyerekeink soha nem voltak lázadók Kölykök voltak és egy kölyökre nem rakhatsz fel-nőtt fejet. De a helyes szavakat szóltuk otthon és szeretetben jártunk egymással.

Otthonunk az Isten szeretetével volt teljes. Micsoda áldás az, ha a férj is, meg a feleség is át-adja magát a szeretet uralmának. Akkor Isten tölti be az otthonukat.

Az Efeszosz 5:28-30 a házasság titkát tárja fel előttünk.

EFESZOSZ 5:28-30

Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket.

Aki szereti a feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon tes-

tét nem gyűlölte, hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az

egyházat; mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csont-

jaiból valók.

Pál ismét a Krisztus és az Egyház példáját használja. Az Egyház a Krisztus Teste. Szereti Krisztus az Ő Testét? Az Úr szereti az Ő Testét. Táplálgatja és ápolgatja azt. Így kellene a férj-nek is táplálgatnia és

ápolgatnia a feleségét. A férjnek úgy kellene szeretnie a feleségét, ahogyan a tulajdon testét. Úgy kell ápolgatnia a felesége testét, ahogyan Krisztus ápolgatja az Ő Testét, az Egyházat.

ÁLLÍTS JÓ PÉLDÁT A GYERMEKEID ELÉ!

Minden otthonnak Isten templomának kellene lennie. Jézus azt mondja: „Ha valaki szeret


engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és BENNE LAKOZÁST VESZÜNK” (János 14:23) Ez Isten elképzelése Krisztus Teste szá-mára! Ő nálunk akar otthont készíteni számunkra.

Ha a fentiek megvalósulnának, akkor azok az otthonok, amelyekbe a kisbabák születnek, Isten otthonai lennének. Milyen megszentelt lenne az a hely, ahol Isten kicsinyei élnek! Minden kisbabának megvan a joga ahhoz, hogy egy istenfélő anyától szülessen és hogy egy istenfélő családba szülessen.

Van-e a bűnös férfiaknak és nőknek joga ahhoz, hogy ártatlan kisbabákat hozzanak egy olyan otthon, ahol gyermekként a szülők átkos befolyása alatt lesz? Nos, törvényesen van, de erkölcsileg nincs.

Van-e egy apának joga ahhoz, hogy a saját önző vágyainak kielégítésére rossz szokásokat alakítson ki a családjában, amelyek kárt okoznak saját gyerekeinek, akik egy napon az ő nyomdokain fognak járni? Nem, minden apa tartozik a gyerekének azzal, hogy Istennel járjon! Nézd meg a Kolossze 3:21-et: „Ti atyák, ne ingereljétek a ti gyermekeiteket, hogy el ne csüggedjenek.” Felelőséggel tartozunk a gyerekeinknek.

Évekkel ezelőtt hallottam ezt az igaz történetet. Egy embernek szeszfőzdéje volt szesztilalom napjaiban; whiskey-t készített és azt árulta Egyik nap indult, hogy kimegy az istállóhoz ellenőriz-ni a a főzést. Jó ideje havazott és a hó magasan állt.

Körbenézett és a kisfia, aki úgy öt éves lehetett, követte őt - pontosan a hóban hagyott láb-nyomaiba lépve. Azt mondta neki:

- Kisfiam, menj vissza. Túl mély neked a hó.

- De - mondta - a te nyomodban járok!

Ez úgy megrendítette ezt az embert, hogy üdvösségre jutott és lerombolta a szeszfőzdéjét. Tu-datosult benne, hogy az ötéves fia növekedett és az ő nyomdokait követi.

Legtöbbször ez a helyzet. Természetesen vannak kivételek, de az esetek többségében ez a helyzet. Minden apa tartozik a gyerekeinek azzal, hogy Istennel járjon. Ismét, a Kolossze 3:21 azt mondja: az apák ne ingereljék gyermekeiket, mert különben elcsüggednek. Isten azokhoz az apákhoz beszél, akik gyermekeket nemzettek a világra, aztán pedig rossz szokásokkal és rossz példákkal tönkretették őket.

Az Efeszosz 6:4 azt mondja: „Ti is atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr tanítása és intése szerint.” Egy másik fordítás azt mondja: „Az Úr édes hatása és intése szerint neveljétek őket.”

Sokszor meg kellett kérnem Kent (még kisfiúként is), hogy bocsásson meg nekem. Így szól-tam hozzá:

- Rosszul tettem, amit tettem, bár a szándék helyes volt. Ki kellett volna igazítanom téged, de rossz módját találtam. Mérges lettem és ezt sajnálom. Megbántam.

Fontos volt, hogy megkérjem Kent, bocsásson meg nekem, hogy ne ingereljem őt haragra. Ezt jelenti az

Efeszosz 6:4.

Amiikor a gyerekek látják a szeretetet működni a szüleikben, a szeretet fényében fognak járni Hiszem, hogy ezért nem volt különösebb gond a gyermekeinkkel.

Az első fejezetben elmondtam már a sógorom történetét. Neki és a nővéremnek két gyerme-ke volt. Egy este a Bibliát tanulmányoztuk valakinél, és a sógorom úgy döntött, hogy eljön. A hazafelé vezető úton elkezdtünk beszélgetni. A családjáról beszéltem neki. Hallgatott és sírt. Könnyei csak úgy csorogtak az arcán

- Doc, tudod, két pici gyereked van, csak tizenkilenc hónap van közöttük.

(Mikor lehetőség mutatkozott, tanúbizonyságot tettem neki az Úrról. Nem erőltettem a témát; ő maga hozta fel.)

- Nagyon mélyen érint engem is, mert az én otthonom is kettészakadt. Árván maradtam, apa nélkül, mindenféle férfi modell nélkül, eszmélésemtől egészen tizenhét éves koromig. Soha senki nem adott nekem semmit. Nagynéném egyszer adott nekem egy ötcentest - egyetlen alkalom-mal tizenhét év alatt! Tudom, mit jelent gyerekként szenvedni, éhesen járni, kifosztva lenni. De még legyengült fizikai állapotomban is volt bennem elég fogd-magad-és-menj, hogy segítsek magamon, és a szomszéd kertjét kigazoljam tíz centért. Édesanyám megpróbálta négy gyerek terhét cipelni, noha évekig beteg volt. És amikor apám elment, idegösszeroppanást kapott. Ki-lencéves koromban a nagymamámhoz kerültem. A nagymamám szeretett engem, de a nagyné-


ném, aki harminc évesen még mindig otthon lakott, féltékeny volt rám, mert hozzá volt szokva, hogy ő kapott meg minden figyelmet, így aztán semmi gyöngédséget nem mutatott irányomban. Semmit sem tudtam a természetes szeretetről.

Azt mondtam Doc-nak, a sógoromnak, hogy apámat követi, az ő nyomdokain jár - azzal, hogy nőkkel szédeleg, iszogat és minden pénzét eljátssza.

- Gyerekeid kedvéért, hozd rendbe az életedet Istennel. Voltam abban a helyzetben, amiben a gyerekeid vannak, és ismerem a szívfájdalmat és a sebeket.

Csak zokogott és zokogott; könnyek csorogtak végig az arcán. De mégsem változtatott az életén. A fia kilenc éves korától észrevehetően megállt a fejlődésben. Nemhogy növekedett vol-na, kilenc évesen úgy kezdett kinézni, mint egy hétéves.

Megtettem minden tőlem telhetőt, hogy harcoljak ez ellen. Böjtöltem és imádkoztam. Sok időt fektettem bele, megpróbálván gyógyulást kapni a fia számára. Az Úr így szólt hozzám:

- A gyerek szellemével minden rendben van. De szifilisz fertőzte meg az agyát. Az édesapjától kapta.

Végül állami otthonban kellett elhelyezni.

Idővel a feleségemmel egy kongresszusra utaztunk ugyanabba a városba, ahol a fiú volt, így meglátogattuk őt Az otthon felügyelője is orvos volt. Azt kérdezte: Tiszteletes, tudja, mi a prob-léma a gyerekkel?

- Igen, uram. Tudom.

- A gyerek két éve van itt, de csak az utóbbi időben jöttünk rá, mi a baja.

- Tudja?

- Igen, tudom.

- Mi a gond vele?

- Szifilisz fertőzte meg az agyát.

- Maga nem orvos, honnan tudta?

- Isten Szelleme mondta nekem.

- Csak Ő mondhatta, mivel mi két évig nem tudtunk rájönni, mi baja van.

- Mondja el mindenkinek a családból, ha látni akarják, jöjjenek és most nézzék meg, mert valószínűleg nem fog sokáig élni.

Hazamentem és elmondtam mindazoknak, akiket érintett. Ahogy a felségemmel sétáltunk az utcán, megláttuk az apját. Abban az időben még csak harminchét éves volt, de egész testé-ben remegett, mint egy öregember. Csak állt ott és zokogott. A mulasztások megbánást hoznak, mind a bűnösök, mind a keresztyének életében.

- Ken, te vagy az?

- Igen, én vagyok, Doc.

Az utcán voltunk, körülöttünk emberek. És ő elkezdett sírni.

- Hol van a fiam? Tudod, hol van?

- Igen, tudom.

Elmondtam neki, amit az orvos mondott.

- Ha látni szeretnéd, akkor most kell menned.

Ordítani kezdett az utcán? Ó, a kihagyott lehetőségek gyötrelme!

- Van valami, amit tehetnénk? Segíthetek a fiamnak? Van valami, amit tehetnék a fiamért? - sikította.

- Nem -, nincs semmi, amit tehetnél. Tehettél volna valamit. Tenned kellett volna valamit. Megpróbál- talak rávenni, hogy tegyél valamit, de nem hallgattál rám.

Emlékszem, amikor a gyerekeim születtek. Mikor Ken megszületett, kezembe vettem és így szóltam: „Drága Istenem, köszönöm őt Neked. Tudatában vagyok annak, hogy ahogy ezt a pi-cit a kezemben tartom, egy életet tartok a kezemben - nemcsak egy fizikai életet, hanem egy szellemet. Tudom, hogy felelős vagyok azért, hogy jól neveljem, hogy helyesen éljek előtte, és hogy jó példát állítsak elé. Tudom, hogy a eredményeként vagy a mennybe vagy a pokolba fog kerülni, amikor meghal.” Ez súlyosan hangzik, de tudtam, mit mond a Biblia. Láttam az apám és mások rossz példáját. Fontos volt számomra, hogy helyesen éljek a gyermekeim előtt.


Én egyszerűen hittem, hogy meg tudom tenni azt, amit a Biblia mond, hogy meg tudok tenni. Elhatároztam hogy a gyermekeimet az Úr tanítása és intése szerint nevelem. A Biblia azt mond-ja: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” (Péld 22:6)

Majd azt mondtam:

- Ez a gyerek erős, egészséges, és betegség és baj nélkül fog felnőni. Kitűnő értelmi képessé-gekkel fog rendelkezni és szellemileg erőssé fejlődik. Ámen.

Csupán két és fél óra volt elimádkozni ezt az imát. Soha nem kellett egy másik imát elmonda-nom. Tulajdonképpen nem hiszem, hogy fél tucatnál többször imádkoztam érte.

Ugyanezt mondtam Istennek, amikor a lányom, Pat, született. Megfogadtam, hogy megteszem a saját részem, helyesen élek előtte és szeretetben járok. Azt mondtam az Úrnak, hogy az Úr tanítása és intése szerint fogom felnevelni őt. Soha nem imádkoztam, hogy valamelyik gyerme-kem valaha is üdvözüljön. Miért? Már elmondtam. Tudtam, hogy üdvözülni fognak. Soha nem merült fel bennem az a gondolat, hogy esetleg nem fognak üdvözülni.

Ha viszont más nők után jártam volna, elhagytam volna a gyermekeimet és úgy éltem volna, mint az ördög, nem lett volna jogom, hogy bármire is igényt tartsak. Eljátszottam volna szellemi hatalmamat és jogaimat.

Mindkét gyermekem fiatal korában jutott üdvösségre. Mindketten teljesek voltak Szent Szellemmel. Természetesen gyerekek voltak. Egy gyerekre nem rakhatsz felnőtt fejet. De soha nem voltak olyan gondjaink, mint másoknak.

Hiszek a helyes megvallásokban. De látod, a helyes megvallás nem fog működni, ha közben nem cselekszem helyesen. Ezt szokták az emberek eltéveszteni. Nem a helyes törvényeket he-lyezik működésbe. Megteszik ugyan a helyes megvallásokat, de semmi nem történik, mivel nem élnek helyesen. Ezért nem működik

Huszonkét éves voltam, amikor Ken megszületett, és abban az időben egy gyülekezetet pász-toroltam. Előre megmondtam - nem kijelentés alapján, hanem a Biblia ismeretének alapján -, Ken mivé válik. Azt is előre megmondtam, hogy mivé válnak azok a kisbabák, akik a gyüleke-zetemben levő családokban születtek. Hogyan? A szülők valóban az Ige „cselekvői-e”. (Jak 1:22-26)

Sokan közülük csak „hallgatói” voltak az Igének. A családban nem jártak az isteni fajta sze-retetben. Tudod, mi lett a vége? Soha nem tévedtem egyikkel kapcsolatban sem. Mikor azok a gyerekek felnőttek, minden előrejelzésem száz százalékban pontosnak bizonyult. Előre meg-mondtam, hogy ha a szüleik azt fajta életmódot folytatják, amit folytattak és nem járnak szere-tetben - annak ellenére, hogy üdvözültek és a Szellemmel teljesek -, gyermekeik nem fogják jól végezni.

A gyerek Isten öröksége. Mikor gyermek születik, az apa és anya többé nem csak egymáséi. Ezért az új életért kell most már élniük, amelyet az ő szövetségük hozott létre.

A gyermek a szüleit reprodukálja az életében. Az apa erejének, szeretetének és az anya iránti odaadásának, valamint az anya szeretetének, hosszú tűrésének és az apa iránti kedvességének egyfajta keveréke kell legyen ebben a szeretet-csemetében. Mivel a gyermekek örökéletű szel-lemi lények.

TANÍTSD A GYEREKEIDET!

Emlékszem, amikor huszonkét éves voltam, bibliaiskolában tanítottam. Ken csak pár hónapos volt akkor. Egy hatalmas osztályt tanítottam, amit harminc körüli és idősebb párok alkottak. Egyik idősebb úriember, körülbelül hetven éves lehetett, odajött hozzám. Két felnőtt lánya és egy fia volt, akik már

kirepültek otthonról.

Azon a bizonyos órán, az igehely a Példabeszédek 22:6 volt - „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” Ez az ige az Ó-szövetségben található És az új szövetségben is Isten tanítása és intése szerint kell felnevelnünk a gyermekeinket. (Ef 6:4)

Nos, ez az ember felszólalt az osztályban:

- Hagin testvér, az az öreg próféta vagy bárki is legyen, aki azt mondta, hogy a gyereket arra az útra kell nevelni, amelyen járnia kell, és mikor megöregszik, akkor sem távozik el attól, biztos tévedett. Ugye?


- Hogy érted? A Biblia tévedett?

- Tudod, a feleségem és én arra tanítottuk a gyerekeinket, ami helyes volt. Elvittük őket a gyülekezetbe, amikor még kicsik voltak. Miután tinédzserek lettek, megmondtuk nekik, mi a helyes. És vonakodva mondom, de ez a teljes igazság: mindkét lányom prostituált lett, a fiú pe-dig javítóintézetben kötött ki.

- Testvérem, először is, bűnbánatot kell tartanod és meg kell kérned Istent, hogy bocsásson meg neked, mert nem csak az öreg próféta mondta ezt, Isten Igéje mondja, hogy tanítanod kell a gyerekedet - válaszoltam. - Viszont azt mondod: megmondtad nekik, mi a helyes. Tudod, mit jelent „tanítani”? Mikor fiatalabb voltál, lovakat tanítottál be munkára, ugye? Csupán annyiból állt ez, hogy mondtad nekik, menjenek ki az istállóból dolgozni? Csupán szóltál nekik, hogy ekébe kell magukat befogatni? Nem.Te vezetted rá őket, te mutattad meg nekik, hogyan csinál-ják! Ez nem azt jelenti, hogy rosszul bántál velük Annyit kellett csak tenned, hogy a fülénél meg-paskoltad lovat vagy az öszvért, megmondtad neki, mit kell tennie és azt helyben elvégezte. Látod, nem kell gorombán bánni a gyerekekkel, de tanítanod kell őket. De te nem tanítottad a gyerekeidet. Ez a teljes igazság!

Nos, örömmel mondhatom, hogy az idősebbik lánya eljött látogatóba és rávették jöjjön el a gyülekezetbe. Ő és a férfi, akivel együtt élt, üdvösségre jutottak, aztán összeházasodtak. Azok-nak az embereknek, akik üdvözültek, nem kellene házasságon kívül együtt élniük. Vannak, akik ezt teszik, de ők nincsenek közösségben Istennel. Ha üdvösségük van is, ezt a testbe visszaesve teszik. De, hála Istennek, e férfi lánya és a társa, üdvözültek, betöltekeztek Szent Szellemmel és csodálatos keresztyénekké váltak.

Istennek mindenképpen van arra módja, hogy segítsen, még ha el is tévesztjük. Ha a Biblia azt mondja, hogy arra az útra kell tanítanom a gyermekemet, amelyen járnia kell, akkor azt meg is tudom tenni. Ha a Biblia azt mondja, meg meg kell tennem valamit, akkor meg tudom tenni. A gyermekeidet azáltal tanítod, hogy helyes példát állítasz eléjük - helyesen élsz előttük.

Egy alkalommal Ken új kerékpárt kapott és megtanult rajta kerekezni. Pontosabban rápattant és mint egy őrült hajtotta. Azt mondtam neki, ha nem figyel, beleszalad valamibe. És ez nem az én hibám lenne vagy bárki másé, mert ő nem figyel oda, mit csinál.

Szóval, egy napon, tényleg repesztett lefelé az úton és egy középiskolai foci játékost látott meg, aki éppen a bringáját láncolta le. Ken másodikos volt, és úgy gondolta, a középiskolás já-tékosok már igazán valakik Megfordult, hogy odaintegessen neki, amikor hirtelen belecsapódott annak az autónak a hátuljába, amit én vezettem.

Látod, megvallottam az Igét felette - hogy védelme lesz. De neki is kellett valamit tennie ter-mészeti síkon; néznie kellett, hova megy, mialatt kerékpározik. Szóval ez kéz a kézben jár. Tehetek megvallást és hihetek Istenben, de van egy rész, amit a természetes síkon is meg kell tennem.

Ugyanez igaz a gyermekre saját maga megvédését illetően is. Mindig azt tanítottam Kennek, ne kezdeményezzen. Ha megtette volna, ha kötözködött volna, kezelésbe vettem volna. De ha valaki ráugrott, az más dolog. Azt mondtam Kennek:

- Fiam, a verekedést kezdesz, megbüntetlek De ha valaki más kezd ki veled, jogod van meg-védeni magad. Nem hiszem, hogy a Biblia azt tanítja: bárki lábtörlőjének kell lenned, hogy át-szaladjon rajtad, csak azért, mert keresztyén van.

Emlékszem egy esetre Ken katonaidejéből. Szombat esténként bent maradt, hogy kitakarít-son a hálóhelye körül, és hogy az egészet kicsinosítsa és kitisztítsa, hogy vasárnap reggel korán indulhasson a gyülekezetbe. Néhány barátjával a gyülekezetben maradt és vasárnap estig nem is tért vissza. A többi fiú szórakozott szombat esténként és vasárnap esténként maradtak bent, hogy feltakarítsák a körletüket és mindent előkészítsenek.

Ken egymás után négy vasárnap estén tért vissza arra, hogy a srácokat a hálóhelye körül ta-lálta kártyázva, sörözve és így tovább. Fél éjszakát azzal töltötte, hogy a körletét elkészítse a következő reggelre. Így egyik vasárnap este, körülbelül négy heti tűrés után bement és azt mondta:

- A társalgóba megyek egy Coláért. Mire visszajövök, jobban teszitek, ha feltakarítjátok ezt a szemetet.

Ken visszatért, és a területét nem takarították fel. Besétált, fogta az emeletes ágyát, megra-gadta majd rájuk borította. A falhoz hátrált, mivel vagy nyolcan jöttek rá. Erre négy másik srác,


akik megpróbáltak aludni, kiugrott a hálóhelyéről és azt mondta:

- Kíváncsiak voltunk, meddig fogja a prédikátor ezt a szemétkedést elviselni Mi öten vagyunk ti pedig összesen nyolcan. Az esélyek majdnem egyenlőek. Rajta, ha folytatni akarjátok.

Aztán a srácok, akik oly sok gondot okkoztak Kennek, azt mondták:

- Nos, a prédikátor először odafordítja orcáját, ahogy a Biblia mondja. De aztán tesz is vala-mit.

És pontosan így tanítottam a fiamat. Arra tanítottam őt, hogy ne kellemetlenkedjen és vere-kedjen emberekkel. De ha nincs más választása és ők rá akarnak ugrani, hiszem, hogy minden joga megvan arra, hogy megvédje magát.

Jézus tanította ezt, amikor a templomba ment és a templom védelmére kelt Nem hiszem, hogy a szavai sziruposan édesek lettek volna, amikor felkapta az ostort és kikergette az árusokat a templomból. Úgy gondolom, meglehetősen éles szavak voltak. És úgy képzelem, hogy a szemei kihíján kiugrottak. Haragra gerjedt, hogy megrontották az Ő Atyjának házát.

A gyerekek egyik percben birkóznak és mérgesek egymásra. A másik percben újra békésen játszanak. Észrevettem valami mást is: ha a gyerekek találnak valakit, aki a hátára fekszik anél-kül, hogy megvédené magát, arra mindenki ráugrik és mindenki tapossa. Nem gondolom, hogy egy gyereknek ezt el kell viselnie. Úgy gondolom, a keresztyén gyerekek kiállhatnak magukért.

Amikor legelőször elvállaltam egy teljes evangéliumi gyülekezet pásztorlását Közép-Texas fe-kete földjein 1939-ben, két férfi jött el a gyülekezetembe. A nagy válság napjai voltak azok, ne-héz idők. Szóval, ez a két férfi lement Észak-Texasba, és nyeleket vásárolt egy gyártól, ahol ka-lapács-, fejsze-, csákány- és ásónyeleket készítettek Havonta huszonöt és ötven dollár között fektettek be. Ez most hangzik soknak, de akkoriban ez egy egész havi bérnek felelt meg. Házal-tak a nyelekkel. Egy ízben éppen egy rakomány nyéllel tértek vissza Kelet-Texasból. Egy kis teherkocsira rakták fel és egyikük házánál szálltak meg

éjszakára. Egy szobában aludtak. Éjsza-ka esni kezdett és egyikük azt mondta:

- Fel kellen kelnünk és letakarni a nyeleket, mert eláznak és megvetemednek.

A nyelek fából készültek, zöld fából, és néha, reggelente, amikor feljött a forró nap, megvete-medtek. Aztán már semmire sem voltak jók. Ki lehetett dobni mindet.

Valaki azt mondhatná: „Ó, az Úr majd gondot visel azokra a nyelekre. Hiszen hívő vagyok.”

Nos, a rakomány éppen úgy végezte, ahogy egyikük megmondta. Minden nyél elhajlott. Az Úr nem visel gondot rájuk. Látod, elég eszed van ahhoz, hogy magad tégy valamit!

A SZÜLŐK FELELŐSÉGE

Az utolsó gyülekezetben, amit pásztoroltam, volt egy család, amely éppen akkor került vissza a gyülekezetbe. Évekre maradtak távol a gyülekezettől. Ez alkalommal az édesapa kijött az ol-tárhoz, visszakerült az Istennel való közösségébe és betöltekezett Szent Szellemmel.

Legkisebb lányuk tizenegy éves volt. Ez a kislány nem fejlődött rendesen. Termetre akkora volt, egy hétévesé. A mi kislányunkkal játszott, aki akkor hétéves volt. Nehezen tanult és az is-kolában nem vitte sokra. De üdvözült és betöltekezett Szent Szellemmel. És tűnt, az értelmi szintje növekedik. Egy nagyon aranyos kislány volt.

Nos, mi lemondtunk és elhagytuk a gyülekezetet. Körülbelül három évvel később ezt a kis-lányt egy kórházban kellett elhelyezniük Dallasban. Kértek minket, hogy menjünk és imádkoz-zunk érte. Oxigénsátor alatt feküdt és kómában volt. Az orvosok szerint agytumora volt. Azt mondták, nem fog sokáig élni.

Természetesen imádkoztunk érte. Majd a feleségemmel elmentünk az alkalmunkra. De ismét hívtak bennünket, mert a kislány állapota rosszabbra fordult Ismét imádkoztunk hát, aztán haza-hajtottunk.

Amikor hazaértünk, csörgött a telefon. Arra kértek, hogy menünk el a dallasi kórházba és tegyük rá a kezünket.

Elmentem a kórházba és felhúztam az oxigénsátrát. Kezemet a homlokára tettem és elkezd-tem imádkozni

Míg a szemem csukva volt, egy meleg kezet éreztem az enyémen, ezért levettem a lány fejé-ről. Gondoltam, talán túl keményen nyomtam, talán az édesanyja vette le a kezemet a homloká-


ról. Megint lecsuktam a szememet és visszatettem a kezemet a kislányra. Ismét éreztem azt a meleg kezet. Ezért a harmadik alkalommal nyitva tartottam a szememet. Éreztem a meleg kezet, de nem láttam semmit.

Így szóltem az Úrhoz:

- Miért vetted le a kezemet a lány fejéről?

- Mert meg fog halni.

- Uram - szóltam -, ő szeret téged. Láttam, amikor újjászületett és betöltekezett Szent Szellemmel. Miért fog meghalni?

- Az egyik veséje körülbelül egy angolborsó nagyságú, a másik veséje pedig körülbelül csak fele a normálisnak. Nincs tumora. Egész életében csak fél vesével működött. Végül a méreg az egész testében elterjedt és megmérgezte az agyát. Ezért van kómában.

- És Te nem tudnád őt meggyógyítani? - kérdeztem.

- Szüleinek kellett volna tenniük valamit, mielőtt megszületett. Mialatt az édesanyja hordta őt, az édesapja elhagyta a gyülekezetet, mert nem tetszett neki valami, amit a pásztor mondott. Visszaesett és bárhova ment, káromolta a pásztort. Édesanyja meg körbejárt, mindenkiről pletykákat terjesztett, ahelyett, hogy a gyermekéért imádkozott volna. Ezzel ajtót nyitottak az ördögnek. Hadd jöjjön csak haza a gyermek. Én akarok gondot viselni rá.

A szülőket terheli a szellemi felelősség. Nem kellett volna elmaradniuk az alkalmakról, gono-szul beszélni a pásztorról és pletykálni. Imáik így nem válaszoltattak meg. Imádkozniuk kellett volna ezért a gyermekért. Imádkozniuk kellett volna, hogy minden szerv, minden sejt, minden szövet normálisan fejlődjön, és hogy a lány fizikailag tökéletes legyen.

A gyermekek javának a szüleik szívügyének kell lennie.

Az Efeszosz 6:1 azt mondja: „Ti, gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úr-ban; mert ez az igaz.” Ismerek olyan gyerekeket, akik üdvösséget nyertek, de a szüleik nem keresztyének. Megtiltják nekik, hogy gyülekezetbe járjanak. Ez az igevers nem azt jelenti, hogy a gyerekeknek engedelmeskedniük kell, ha azt mondják nekik, hogy olyan dolgokat tegyenek, ami bűnös és rossz. Figyeld meg, Pál azt mond: ja: „az Úrban”. A gyermekeknek engedelmes-kedniük kell az Úrban. És szeretetben járni annyi, mint betölteni Isten ígéreteit. Ezáltal tudod el-venni az ígéretek áldásait. Nézzük meg a következő két verset az efeszoszi levélben.

EFESZOSZ 6:2-3

Tiszteld a te atyádat és a te anyádat, ez az első parancsolat ígérettel. Hogy

jól legyen néked dolgod és HOSSZÚ ÉLETŰ LÉGY E FÖLDÖN.

A szeretetben járás előnye és egyben ígérete a hosszú élet! Pál azt mondja, ha ezt megteszed, megismerheted a gyógyulást és az egészséget Amikor a gyermekeimet megfegyelmeztem, min-dig felolvastam nekik ezt az igét.

Azt mondtam Kennek:

- Fiam, nem azért dorgállak vagy fegyelmezlek meg, mert én akarom. Nem az érdekem. A te érdeked az én szívügyem. Azt akarom, hogy jól légy. Nem akarom, hogy egy kórházban köss ki. Nem akarom, hogy idő előtt meghalj. Azt akarom, hogy hosszú életű élj a földön.

Ha a gyerekem rosszat tett, azt mondtam:

- Ha ezt teszed, megbüntetlek.

Azután megtartottam a szavamat. Nem vontam vissza. Azonban nem minden nap büntettem meg őket Még csak nem is minden évben. Kent alkalmasint csak háromszor vagy négyszer nás-pángoltam el egész életében.

Emlékszem egy esetre, amikor Ken úgy hat éves lehetett. Aznap korán megmondtam neki, hogy ürítse ki a szemetes kosarat. Esténként mindig imádkoztunk a gyerekeinkkel és olvastuk velük az Igét. Mikor még

kicsik voltak, mielőtt még iskolába kezdtek volna járni, bibliai történe-


teket olvastunk nekik egy könyvből, ami külön a gyerekek számára íródott. A Bibliának akkor nem a King James-féle fordítását olvastuk nekik, mert azt nem értették még. De minden este felolvastunk nekik egy bibliai történetet és mielőtt ágyba mentek, imádkoztunk velük.

Szóval, ezen a bizonyos estén, miután imádkoztunk, a feleségem és Pat elmentek lefeküdni. Volt egy könyvekkel teli könyvszekrény és egy íróasztal a nappaliban. Amikor este tíz körül el-mentek lefeküdni, én a nappaliba mentem, ahol egész éjjel olvastam, és tanultam.

Ken felkelt az ágyból és sírt. Azt mondta:

- Apa, szeretném, ha megbocsátanál nekem.

- Miért?

- Hát - mondta, - nem fogadtam szót neked. Nem ürítettem ki a szemetes kosarat, ahogy mondtad nekem.

Láttam az üres szemetes kosarat és azt gondoltam, ő ürítette ki, de gondolom, a felségem tette.

- Hol van az az ige, ami arról beszél, hogy nem leszünk betegek és hosszú életünk lesz ? - kérdezte.

Felolvastam neki. Erre azt mondta:

- Hát, én hosszú életet szeretnék élni. Szeretném, ha megbocsátanál nekem.

- Hát persze, hogy megbocsátok neked. Térdeljünk csak le, imádkozzunk és az Úr meg fog neked bocsátani.

Nem büntettem meg. Nem is mondtam neki, hogy megbüntetem, ha nem üríti ki a szemetes kosarat. Azért mondtam el az egészet, hogy megmutassam, már hat éves korában milyen érzé-keny volt a szíve. Az én felelőségem volt, hogy tanítsam őt. Az Efeszosz 6:4 azt mondja, hogy az Úr szelíd hatása és intése szerint neveljük fel gyermekeinket.

Amikor apósom elhunyt, már két évvel előtte tudtam, hogy meg fog halni, így elkezdtem fel-készíteni rá a feleségemet. Ő volt az egyedüli lányuk és a család szemefénye. Apuka kedvence. Tudtam, nehéz lesz neki, így elkezdtem vele beszélni erről. Elkezdtem mondogatni: „Édesem, tudod, apukád egyre idősebb lesz. Nem fog a földön örökké élni.”

Édesapjának fiúgyermeke is egy volt, és emlékszem, amikor halálán volt, a fiát az ágyához hívta. Ott álltam az ágy lábánál. Fogta a fia kezét és azt kérdezte:

- Fiam, rosszul bánt-e veled apu valaha is?

- Nem.

- Hallottad-e aput valaha is átkozódni?

- Nem.

- Hallottad-e őt valaha is rossz szót szólni?

- Nem.

- Hallottad-e őt valaha is kétértelmű viccet mondani?

- Nem.

- Fiam - mondta -, elhanyagoltam-e valaha is, hogy jó példát állítsak eléd?

- Nem, apám.

Nem tudom, mi egyebet mondott még a fiának, de engem teljesen felkavart, a bensőmig. Én hatéves voltam, amikor apám elhagyott bennünket. Ki kellett mennem a fürdőszobába, úgy sírtam. Nem bírtam visszafogni magam. Kimentem és kisírtam magam. Megértettem, hogy mi-lyen sokat vesztettem. Később megtudtam, hogy az édesapa azt is mondta:

- Fiam, szeretnék veled találkozni odaát.

Abban az időben a fia még nem volt megigazulva Isten előtt. Elgondolkoztam mindazon, amit hallottam. Eldöntöttem, hogy amikor életem útjának végére érek, szeretnék képes lenni arra, hogy azt mondjam a fiamnak: „Állítottam-e valaha is rossz példát eléd? Hallottál-e engem valaha is rágalmazni valakit? Hallottál-e engem valaha is ocsmányul beszélni?” Ez volt a legmegfelelőbb jelenet, amit egész életemben láttam. Ahogy az a felnőtt fiatalember a kezében tartotta haldokló édesapja kezét. Örülök, hogy a felelősségemet felvállalta.


HA MÁR FELNŐTTEK A GYEREKEK

Sok szülő csak élete kései szakaszán születik újjá, amikor a gyermekei már tizenhat vagy tizenhét évesek. Ha már felnőttek, hogyan kezeled a gyermekeidet? Volt néhány tapasztalatom ezen a téren Az unokahúgom tizenöt éves volt, amikor hozzánk került, hogy velünk éljen. Nővé-remet a férje ott hagyta öt gyerekkel hogy ő viselje gondjukat, és mi segíteni akartunk.

Azt mondtam az unokahúgomnak:

- Először is, én egy gyülekezet pásztora vagyok. Van néhány dolog, amit ettől kezdve nem tehetsz, például az öltözködés területén sem, ert az emberek úgy néznek rád, mint a pásztor lá-nyára.

Nem próbáltam meg nyomást gyakorolni rá, hogy bármit is megtegyen Csak beszélgettem ve-le és elmagyaráztam neki, hogy a mi körülményeink között bizonyos dolgokat egyszerűen nem tehet meg.

Igyekeztem bizalommal lenni felé - ugyanúgy, ahogy a saját gyermekeim iránt. Voltak idők, amikor meg kellett őt fenyítenünk, de végül is üdvösségre jutott és betöltekezett Szent Szellem-mel.

Reggelente közösen imádkoztunk. Ő középiskolás volt, az enyéim általános iskolások. Nem hívtam, hogy imádkozzon. Azt mondtam:

- Várnod kell, mert mi mindig imádkozunk és elolvasunk egy fejezetet a Bibliából iskola előtt.

Addig az ajtó előtt állt. Semmit. Még csak nem is mondtam, hogy imádkozzon.

Így egy kicsivel később már együtt ült velünk Nem térdelt, de velünk ült, amíg olvastuk a Bib-liát, és aztán imádkoztunk. Csak ült ott. Még később letérdelt és imádkozott. Soha nem kértük rá. Nem sokkal azután

üdvösségre jutott és betöltekezett Szent Szellemmel.

Ha a gyermekek idősebbek, gyakorolnod kell a hitedet, hittel kell őket körbevenned és rá kell ébresztened őket arra, hogy: amíg otthon élnek, vannak bizonyos szabályok és előírások, amelyekhez tartaniuk kell magukat. Meg fogod látni, hogy akár ilyen korban is reagálni fognak egy kis fegyelemre. Nincs már annyi lehetőséged, mint amikor még kisebbek voltak, de ez így is működni fog!

EGY ANYA KÉRÉSE

A Teljesevangéliumi Üzletemberek egyik konferenciáján egy nagyvárosban egy hölgy jött oda hozzám az egyik délutáni tanító összejövetel után.

- Hagin testvér, szeretném, ha megígérnél nekem valamit.

- Hát, először is, szeretném tudni, mi az.

- Szeretném, ha megígérnéd, hogy minden nap imádkozni fogsz a fiamért. Tizenöt éves és a világon semmit sem tudok vele kezdeni. Nem tudom őt rávenni, hogy jöjjön a gyülekezetbe. Benne van egy bandában, és attól félek, drogoznak is. Reggel háromig, négyig kimarad. Estén-ként ébren fekszem attól reszketve, hogy a telefon megcsörren és azt hallom, letartóztatták.

Félbeszakítottam, mielőtt még többet mondhatott volna arról, milyen rossz ez.

- Nem teszem meg.

- Mit nem teszel meg?

- Nem fogok érte imádkozni, főleg nem mindennap.

Megütközött ezen.

- Nem fogsz?

- Nem, nem fogok. Nem ígérem meg, hogy egyáltalán imádkozni fogok érte. Először is nem lenne semmi haszna, mert minden hatását érvénytelenítenéd a helytelen hiteddel és a helytelen beszédeddel. Mindegy, hány ember imádkozik érte, amíg te azt mondod neki, hogy soha nem lesz képes semmire, javító iskolában fog kikötni, végül meg javító intézetbe kerül.

Nagyra kerekedtek a szemei.

- Honnan tudod, hogy így beszéltem vele?

- Ahhoz, hogy a fiad ilyen nagy zűrben legyen, bele kellett őt beszélned ebbe. A kimondott szavaink termékei vagyunk. A gyermekek a kimondott szavak termékei. Szavak szerettetik meg egy fiúval a tanulást.


Szavak vesznek rá egy fiút, hogy gyülekezetbe akarjon járni vagy tartják távol a gyülekezettől.

- Mit tegyek?

Elmagyaráztam:

- Mivel már olyan messzire mentél ebben az irányban, és már ennyi idős, csak hagyd őt bé-kén. Nem

veszi jó néven, hoyg bármire is próbálod rávenni. Csak hagyd őt békén. Nem mondj neki semmit. Ne prédikálj neki. Ne noszogasd.

- És ezen kívül változtass a gondolkodásodon és változtass a beszédeden. Otthon, még ha nem is tudod, merre van, mondd azt: „Hittel veszem őt körbe.” Eddig kételkedéssel vetted őt körbe - most hittel vedd körbe. És még ha a szíved kezdetben nem is hiszi, mondd a fejedből és a szíved majd hinni kezdi: „Nem fog javítóiskolába kerülni. Nem fog javítóintézetben kikötni. Hiszem, hogy Istenhez jön. Hiszem!” Öntsd szavakba, amit hiszel!

- Nos - mondta -, meg fogom próbálni.

- Ez nem megy. Nem fog működni, ha csak megpróbálod. De működni fog, ha meg is teszed. Jézus nem azt mondta, hogy meglesz néki, amit megpróbál. Azt mondta, meglesz néki, amit mondott.

Ez a konferencia augusztusban volt. A Teljesevangéliumi Üzletembereknek volt még egy kon-ferenciája ugyanabban a városban a következő év októberében, tehát tizennégy hónappal ké-sőbb, és én ismét prédikáltam ott.

A délutáni szolgálat után egy hölgy jött oda hozzám.

- Hagin testvér, emlékszel rám?

- Nem, olyan sok emberrel találkozom, hogy nem igazán emlékszem rád.

- Ó - mondta. - Emlékszel, hogy amikor egy évvel ezelőtt itt voltál, odafutottam és megkér-telek, hogy imádkozz a fiamért és te megdöbbentettél azzal, hogy azt mondtad, nem fogsz? Szeretném elmondani neked, hogy amit javasoltál, működik! Nem úgy nézett ki eleinte. A fiam még rosszabbá vált. De a legeslegnehezebb dolog az volt, hogy tartanom kellett a számat. De mondogattam - minden nap elmondtam, minden este elmondtam - „Hittel veszem őt körül. Hi-szem, hogy Istenhez jön. Hiszem, hogy a dolgok jóra fordulnak az életében. Hiszem, hogy nem megy javítóiskolába.” A fejem azt mondta, pontosan oda fog kerülni amiatt a banda miatt, ame-lyikkel csatangolt, de a szívemből mondtam: „Nem fog javítóiskolába menni. Nem hiszem, hogy javítóintézetben fog kikötni.”

Folytatta:

- Ez közel egy évig tartott így, talán tíz hónapig. Majd egy vasárnap reggel, miután majdnem egész éjjel kimaradt, felkelt Szokásosan még aludt volna, de felkelt és odajött az asztalhoz, ahol reggelizni szoktunk. [Az asszony özvegy volt.] És mialatt ettünk, azt mondta: „Anya, azt hiszem, elmegyek veled a vasárnapi iskolába.” Én, mintegy közömbösen, azt mondtam: „Hisz rettenete-sen sokáig voltál fönt, biztosan szükséged van pihenésre.” [Azelőtt nógatta volna, hogy jöjjön el.] „Nem, menni akarok” - mondta. „Nos, tőled függ, de csak pár órát aludtál.” s - „El akarok menni” - mondta. És elment a vasárnapi iskolába és ott maradt az alkalomra is. A következő vasárnap - mondta nekem a hölgy - miután hajnali négykor jött meg, reggelire ismét fönt volt.

A fiú elment a vasárnapi iskolába, ott maradt az alkalomra és azon az estén azt mondta az édesanyjának:

- Azt hiszem, ma este is visszamegyek veled.

Mikor elhangzott a felhívás, a fiú kiment az oltárhoz és üdvösséget nyert.

- Azóta - mondta nekem a hölgy -, betöltekezett Szent Szellemmel. Ahogy azelőtt az ördö-göt szolgálta, úgy szolgál most Istennek. Annyira lelkes az Úrért! Hiszem, hogy prédikátor lesz belőle! Mondhatom, tetőtől talpig új fiam van. Egy vadonatúj fiam van.

- Köszönöm - mondta. - Először majdnem megsértődtem, annyira nyers voltál hozzám De később megértettem. Kiigazítottam magamat és, hála Istennek, vadonatújként kaptam őt vissza.

- És tudod, Neki meg egy vadonatúj anyukája van.

Évek óta üdvössége volt, teljes volt a Szent Szellemmel, és teljes evangéliumi gyülekezethez tartozott, de azt mondta akkor:

- Nem úgy gondolkodom, ahogy gondolkodtam. Néha már majdnem megcsípem magam és


azt kérdezem: „Ez tényleg én vagyok?” Aggódtam és aggódtam Most már nem aggódom többé.

- Mindezen felül - folytatta - annyira jól érzem magam fizikailag, mint egy fiatal lány. Van életerőm, életkedvem és energiám.

Mikor elkezdte a helyes dolgokat mondani, működni kezdett a hite. Jézus azt mondta: „...meglesz néki, amit mondott.” (Márk 11:23)

MEGBOCSÁTÁS

A Kolossze 3 a szeretet törvényét és a megbocsátás fontosságát tanítja. Ha összekülönböztél a társaddal, meg kell neki bocsátanod csakúgy, mint ahogy bárki másnak.

KOLOSSZE 3:1-25

Annak okáért, ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek,

ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, az odafelvalókkal törődjetek,

nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt

Krisztussal az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor

majd ti is, Ővele együtt, megjelentek dicsőségben. Öldököljétek meg azért a

ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kíván-

ságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás; melyek miatt jön az Isten harag-

ja az engedetlenség fiaira; melyekben ti is jártatok régen, mikor éltetek

azokban. Most pedig vessétek el ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, go-

noszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudja-

tok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekede-

teivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, aki megújul annak képére és

hasonlatosságára, aki teremtette azt. Itt már nincs többé görög vagy zsidó:

körülmetélés vagy körülmetéletlenség, idegen, szkütiai, szolga, szabad, ha-

nem minden és mindenekben Krisztus. Öltözzétek fel azért mint Isten vá-

lasztottjai, szentek és szeretettek, a könyörületes szívet, jóságosságot, alá-

zatosságot, szelídséget, hosszú tűrést; VISELJÉTEK EL EGYMÁST ÉS

BOCSÁSSATOK MEG KÖLCSÖNÖSEN EGYMÁSNAK, ha valakinek a

másik ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott nektek, a-

képpen ti is. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek fel a szeretetet, mint a tö-

kéletességnek kötele. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetek-

ben, melyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. Krisztus

Igéje lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és int-

vén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zen-

gedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekesztek

szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében cselekdjetek, hálát adván

az Istennek és Atyával Őáltala. Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti fér-

jeteknek, amiképpen illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeket,

és ne legyetek irántuk keserű kedvűek. Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti

szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak. Ti atyák,ne ingereljétek

a ti gyermekeiteket, hogy el ne csüggedjenek. Ti szolgák, engedelmesked-

jetek mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgál-

ván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem szívetek egyenessé-

gében Istent. Ha valamit tesztek, szívből cselekedjétek, mint az Úrnak és

nem embereknek; tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökség jutalmát:

mert az Úr Krisztusnak szolgáltok. Aki pedig igazságtalanságot cselekszik,

jutalmát veszi igazságtalanságának, mert nincs személyválogatás.


Hit szerinti fordítás így hangzik:

KOLOSSZE 3:1-25

Ha tehát a Krisztussal együtt feltámadtatok, az odafenti dolgokat keressé-

tek, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül! Az odafentieken gondol-

kodjatok, ne a földieken! Hiszen meghaltatok, és életetek el lett rejtve

Krisztussal az Istenben, ezért, amikor Krisztus, a ti életetek megjelenik,

Vele együtt ti is megjelentek majd dicsőségben. Adjátok halálra tehát tag-

jaitokat, amelyek földiek: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt,

a gonosz hajlamot és a kapzsiságot - ami bálványimádás -, amelyek miatt

jön Isten haragja az engedetlenség fiaira. Egykor ti is ezt követtétek, mikor

ezekben éltetek, most azonban hagyjátok el mindezt: a haragot, az indula-

tosságot, a gonoszságot, szátokból pedig a káromkodást és a trágárságot!

Ne mondjatok hazugságot egymásra, hiszen levetkőztétek a régi embert

annak viselt dolgaival együtt, és felöltöztétek az újat, amely megújult

Teremtője képmásának megismerésére, ahol nincs görög és zsidó, körülme-

télkedés és körülmetéletlenség, barbár, szkíta, szolga, szabad, hanem min-

den Krisztus, és mindenkiben Ő van. Öltözzétek fel tehát, mint Isten szent

és szeretett kiválasztottjai, bensőből fakadó könyörületességet, jóságot,

alázatot, szelídséget, türelmet, elviselve egymás dolgait és egymásnak meg-

bocsátva, ha valakinek panasza lenne a másik ellen: ahogyan az Úr megbo-

csátott nektek, ugyanúgy ti is egymásnak! Mindezekre öltözzétek fel még a

szeretetet, amely a tökéletesség köteléke; szívetekben a döntőbíró Krisztus

békessége legyen - amelyre el is lettetek hívva egy testben -, és legyetek

hálásak! A Krisztus Igéje lakjék köztetek gazdagon, teljes bölcsességgel ta-

nítva és intve egymást, hangszeres dalokkal, dicséretekkel, szellemi énekek-

kel örömmel énekelve szívetekben az Istennek! És mindent, amit szóval

vagy tettel cselekszetek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, hálát adva

általa Istennek, az Atyának! Feleségek, rendeljétek alá magatokat férjetek-

nek, amint ez illik hozzátok az Úrban! Férjek, szeressétek feleségeteket, és

ne legyetek keserűek irántuk! Gyermekek, hallgassatok szüleitekre min-

denben, mert ez kedves dolog az Úrban! Apák, ne provokáljátok gyermekei-

teket, nehogy elveszítsék az életkedvüket! Szolgák, hallgassatok mindenben

test szerinti uraitokra, nemcsak a látszat kedvéért szolgálva, mint akik em-

berek tetszését keresik, hanem őszinte szívvel, félve az Urat! Bármit csinál-

tok, szívvel-lélekkel tegyétek úgy, mint az Úrnak, és nem mint embereknek;

tudva, hogy az Úrtól kapjátok meg örökségeteket fizetségként. Az Úr

Krisztusnak szolgáljatok; mert a becstelen saját becstelenségét kapja ítéle-

tül, mégpedig részrehajlás nélkül!

Ha a megbocsátást választod, a szeretet tölti be az otthonodat. Ha te és a társad átadjátok magatokat a szeretet törvényének, Istennek adjátok át magatokat. És Isten szeretettel tölti be az otthonotokat.

Mindegy, mi történt a múltban, most már képes vagy Isten Igéjének fényében járni. A szeretet és az elfogadás légkörét temetheted meg azzal, hogy az otthonodat a szeretet szavaival töltöd meg. Ez a gyermekeidet is jótékonyan befolyásolja majd, és aki csak az otthondba jön, érzékel-ni fogja Isten jelenlétét.

Documents

Bevezetés - dfmi.weebly.comdfmi.weebly.com/uploads/1/1/0/8/11083909/keneth_e_hagin_házasság... · K.Hagin: Házasság, válás és újraházasodás - 3 - 1. fejezet Házasság,