Ipari nyersanyagok (fém- és kőbányászat, üveghomok, pozzolana, festékpigmentek stb.)

Grüll Tibor egyetemi docens

PTE BTK TTI Ókortörténeti Tanszék

BEVEZETÉS A RÓMAI GAZDASÁGTÖRTÉNETBE

FÉMBÁNYÁSZAT A RÓMAI BIRODALOM GAZDASÁGA

A ciprusi rézbányászat központjai

Ciprusi rézbánya (Skuriotissa, Nicosia)

Vasbányászat Elba szigetén (és Populoniában)

Elba, Valle Giove

Elba, Rio Albano

A Dolaucothi aranybányák elhelyezkedése

Ónbánya (Geevor, Cornwall)

Ólomfejtés (Charterhouse, Somerset)

Ezüst- és ólomtömbök (ingots) Britanniából

Verespatak (Alburnus Maior)

Termésarany (Verespatak)

A verespataki írótáblák (1786), i. sz. 131-167 Hans Ferdinand Massmann (1797-1874): Libellus aurarius sive tabulae ceratae et antiquissimae et unicae Romanae in fodina auraria apud Abrudbanyam oppidum Transylvaniae nuper repertae (Lipsiae 1841)

GAZDASÁG ÉS KERESKEDELEM AZ ÓKORI RÓMÁBAN

Hispániai aranybányák (Las Médulas)

Rio Tinto (Andalucia)

Római rézbánya Germaniában (Aemilanusvágat, St. Barbara, Saarvidék)

Az egyetlen római bányafelirat Németországban: INCEPTA OF(F)I/CINA (A)EMILIANI / NONIS MART(IIS)

A noricumi vasbányászat és vaseszközgyártás

Der überregional gefragte und entsprechend den historischen Quellen insbesondere zur Herstellung von Schwertern, Messern, Jagdwaffen und medizinischem Gerät herangezogene norische Stahl (Ferrum Noricum) wurde im 1./2. Jh. n. Chr. unter der Kontrolle eines conductor ferrariarum Noricarum vertrieben, der als der Pächter der Eisensteuer bzw. als Pächter der Eisengruben zu verstehen ist. Soweit über die sonstige Stellung dieses römischen Bürgers Informationen vorhanden sind, ist auf einen hohen Beamten zu schließen, der nicht aus Noricum stammt. Die Angestellten des conductor ferrariarum Noricarum sind Familienmitglieder, freie Bürger oder Sklaven. Namentlich bekannt sind uns in der Position des conductor ferrariarum Noricarum fünf Personen, wovon zwei gesichert Verbindungen zu Aquileia aufwiesen. Sieht man von der Inschrift aus Aquileia ab, sind alle weiteren Nennungen im Umfeld der Provinzhaupstadt Virunum und nahe des wichtigsten Eisenabbaus bzw. der Eisenverhüttung in Südnoricum zu Tage getreten, so beispielsweise die Inschrift von Wieting rund 1,5 km vom Verhüttungsort Mösel, jene von Friesach 11 km vom Abbau Hüttenberg und jene von Tiffen rund 3 km vom Verhüttungsort Feldkirchen: Tiberius Claudius Macro (Inschrift aus Aquileia) Marcus Trebius Alfius (eques, praefectus iure dicundo von Aquileia) (Inschrift aus Tiffen, Südnoricum) Quintus Septueius Clemens (Inschrift aus Hohenstein, Südnoricum) Quintus Calpurnius Phoebianus (Inschrift aus Friesach, Südnoricum) Campilius Verus (Inschrift aus Wieting, Südnoricum)

Magdalensberg

Aranyrúd és arany-olvasztóműhely

Mezőgazdasági eszközök Magdalensbergből (Virunum, Noricum)

Ferrarius-boltok

Bányavidék Vipascában (Aljustrel, Portugália)

Lex metalli Vipascensis CIL II 5181 = ILS 6891 = Bruns, Fontes 289-193.

Gyermekmunka a bányákban (Diod. Sic. III. 12-13)

Q<u>artulus / a<n>noru(m) IIII si<t> /[tibi] ter<r>a le<vis> (CIL II 3258)

Pazuelos = felderítők

Asturiai gyerekbányászok (1901)

Asturia 12.000 bányászából 1901-ben 1000 nő és 2200 gyermek volt

KŐBÁNYÁSZAT A RÓMAI BIRODALOM GAZDASÁGA

Márványbányák a Római Birodalomban

1 Assuan (Siene), Granito rosso (Sienite) 2 Gebel Nagug (Assuan), Diorite egiziana 3 Uadi Hammâmât, Breccia verde d'Egitto 4 Uadi Hammâmât (Mons Basanites), Basanite 5 Uadi Umm Esh, Verde ranocchia, Serpentina moschinata 6 Uadi Fawakhir, Granito del Uadi Fawakhir 7 Uadi Umm Wikala (Mons Ophyates), Granito verde fiorito della sedia (di San Lorenzo o di San Pietro) 8 Uadi Maghrabiya, Gabbro eufotide 9 Uadi Bârûd, Granito bianco e nero, varietà di S. Prassede e del Cairo 10 Gebel Fatireh (Mons Claudianus), Granito del Foro 11 Uadi Umm Huyut, (Mons Claudianus), Granito del Foro, varietà 12 Gebel Dokhan (Mons Porphyrites), Porfido rosso, verde, nero 13 Uadi Umm Towat, Porfido serpentino nero 14 Uadi Umm Balad, Granito verde fiorito di bigio 15 Umm Shegilat, Granito della colonna 16 Hatnub, Uadi Gerrawi, ecc., Alabastro cotognino 17 Kiyikislacik (lasos), Cipollino rosso e lassense brecciato 18 Hierapolis, Alabastro fiorito 19 Teos (Sigacik), Africano e Bigio africanato 20 Iscehisar (Afyon), Pavonazzetto 21 Latomi (Chios), Portasanta 22 Margaritis (Chios), Nero antico 23 Kozak (Pergamo), Granito misio 24 Moria (Lesbos), Bigio antico e Bigio lumachellato 25 Assos, Lapis sarcophagus 26 Çigri Dag, Granito della Troade 27 Vezirhan (Bilecik), Breccia corallina 28 Hereke, Breccia di Hereke 29 Kûtluca (Gebze), Occhio di pavone

30 Kasabali (Larissa), Verde antico 31 Isola di Skyros, Breccia di Sciro o Settebasi 32 Eretria, Marmo calcidense, Fior di Pesco 33 Eubea meridionale (Styra-Karystos), Cipollino 34 Stefanià (Krokeai), Serpentino, Breccia verde de Sparta, Porfido Vitelli 35 Laghia - Dimaristika (Mani), Rosso antico 36 Kourelos (Capo Matapan), Cipollino Tenario 37 Nicotera, Granito di Nicotera 38 Circeo, Alabastro bianco e cotognino 39 Capo Testa, Granito sardo 40 Isola del Giglio, Granito del Giglio 41 Cottanello (Rieti), Cottanello antico 42 Isola d'Elba, Granito dell'Elba 43 Montagnola Senese, Breccia dorata, * Breccia gialla, Breccia gialla fibrosa 44 Seravezza (Stazzema), Breccia di Seravezza, Breccia Medicea 45 Pegazzano (La Spezia), Breccia rossa appenninica 46 Lèvanto, Breccia quintilina 47 Boulouris, Mont Esterel, Porfido bigio o Granito a morviglione, Porfido bigio di Sibilio 48 Djebel Azeiza, Nero antico 49 Hencir el Kasbat (Thuburbo Maius), Lumachella orientale, Astracane dorato 50 Chemtou, Giallo antico, Nero antico 51 Cap de Garde (Ippona), Greco scritto 52 Pène Saint-Martin, Breccia Romana 53 Aubert e Cap de la Bouiche, Marmo d'Aquitania 54 Campan e Pont de la Taule (Couflens), Cipollino mandolato verde; Cabane, C. m. rosso 55 Tortosa, Broccatello di Spagna 56 Orano, Alabastro a pecorella

Noricumi márványbányák

Šmartno na Pohorju, Saxanus-oltár B. Djuric, Saxanus´ Welt, in: Katalog Rimljani. Steklo, glina, kamen. Die Römer. Glas, Ton, Stein. Pokrajinski muzej Celje (2004) Abb. 13

Marmorarius

Márványbánya Paros szigetén

Márványbánya (Carrara)

A keleti sivatag kőbányái (Egyiptom)

A keleti sivatag

A porfírkő felfedezése

Pán-Min felirat a Keleti-sivatagból, a Mons Porphyrites kőbányáiból: a porfír felfedezőjeként Gaius Cominius Leugast nevezi meg, Tiberius alatt, 18. július 23-án

Mons Porphyrites: Sarapis-templom és a castrum

A Mons Claudianus

Osztrakon a Mons Claudianusról

EGYÉB NYERSANYAGOK A RÓMAI BIRODALOM GAZDASÁGA

Pozzolana-lelőhely (Puteoli)

Puteoli föld, a beton alapanyaga (pozzolana, portland)

Vízben kötő cement (ROMACONS)

Opus caementitium

Cinnabarit (cinóber)

Pompeii vörös