Marc Bloch: A történész mestersége

- Bevezetés:o Azt szeretné Bloch könyvében megírni, hogy miként végzi a munkáját és miért. A

történelem arra tesz kísérletet, hogy jobban megértsen valamit, ami mozgásban van.o A XIX.sz. végétől a XX.sz. elejéig a fizikai világról szóló tudományok valóban com-

tiánus képe. Amikor ezt történeti tudományokra alkalmazták, két ellentétes tendencia született:

Voltak akik szerint az emberi fejlődés egy olyan tudományának megalkotását, amely megfelel ennek a pántudományos eszményképnek, s nennek létrehozásán dolgoztak.

Másoknak nem sikerült beilleszteniük a történelmet a fizikai törvénytudo-mányokba, s e probléban az alázatra intő tanulságot látták. Ők a „historizáló történészek”.

- 1. fejezet: Történelem, ember és időo A történelem nem foglalkozik mással, mint a kutatással.o A történelem a múlt tudomány. → ez nem igaz.o A történelem az emberekről szóló tudomány. Tudomány vagy művészet?o A valós idő természeténél fogva folytonos. S egyben örökös változás is. E két sajátos-

ság ellentétéből erednek a történeti kutatás nagy problémái.o A kereszténység lényegénél fogva történeti vallás

A kérdés nem az, hogy megfeszítették-e Jesus-t és azután feltámadott-e. Hanem az, hogy miért hisznek annyian a Keresztrefeszítésben és a Feltámadásban.

o Régi arab közmondás: „Az emberek inkább a korukra, mint az apjukra hasonlítanak.”o Az emberi fejlődés pályáját rövid és mély zökkenők sorozataként képzeljük el,

amelyek egyike sem tartott néhány emberöltőnél tovább. Ez hiba. Mármint a feltételezés.

o Az időben az erő hatását nem csak egy erő befolyásoljao A történész fő képessége: Az élőt megragadnio A múltnak az a kutatója, aki nem veszi észre az embereket, a dolgokat, az

eseményeket, az nem érdemli meg, hogy történésznek nevezzék.

- 2. fejezet: A történeti megfigyeléso A történetekről szóló beszámolók legalább az esetek felében mások által látott dol-

gokról szólnak.o A történeti megfigyelés vitathatatlan sajátosságait tehát más, kevésbé bizonytalan és

átfogóbb sajátosságok segítségével határozhatjuk meg. Először is, a múlt bármely em-beri tényének ismerete, nyomok révén szerzett ismeret.

o A múlt olyan adottság, amelyen már semmi nem változtathat.o Két nagy tipus van, amelyek között a múlt által a történészek rendelkezésre bocsátott

dokumentumok tömege megoszlik 1. Az a csoport tanúbizonyságtétele szándékos 2. Amelyiknek nem. (meglepő, mi?)

o Míg minden fontos emberi problémához szükség van arra, hogy különféle tipusu tanú-bizonyságokat kezeljünk, éppen a tanúbizonyság tipusa szerint különböztethetők meg a tudós technikák.

o Egy olyan társadalom, mely azt állítja magáról, hogy tiszteli a tudományt, nem marad-hat közömbös a tudományok eszköze iránt.

o A katasztrófa gyakran kedvez a kutatónak. (pl. Pompei)

- 3. fejezet: A forrákritikao Nem szabad vakon elfogadni valamilyen történelmi tanúbizonyságot. (pl. lehetnek

hamisítványok)o A hamis ereklyéket azóta üldözik, amióta egyáltalán vannak ereklyék.o A történész feladata, hogy elbeszélje a történeteket, úgy, ahogy a forrásban találkozik

velük.o A kutatás tudománya csak a XIX.sz-ban bontakozott ki.o 1680 és 1690 között a „kritika” szó, amely mindaddig csak ízlésítéletet jelentett,

ekkor veszi fel a szavahihetőség bizonyításának jelentősségét. Ettől kezdve a kritikai módszer alapvető szabályai le vannak fektetve. A kritikai technikát hosszú időn keresztül csak egy kevés tudós, exegéta, és kíváncsi használta.

o E veszélyekkel szemben a XIX.sz. tudatos erőfeszítései eredményre vezettek. a német iskola visszaadta a tudós műveltség illő szellemi rangját. A történészeknek azontúl bi-zonyított tényekre kellett támaszkodnia.

o A kritikai szabályok, ha működnek egy esetben, akkor működnek egy másik esetben is.

o A tanúbizonyság legveszélyesebb megrontója a csalás. Két fajtája van: Hamisítja a szerzőt és a dátumot. Ez a jogi értelemben vett hamisítás

Vannak a tartalmi csalások Vigyázni kell ezzel, mert vannak olyan művek amelyeket direkt

másoltak le, hogy fennmaradjon az utókor számára. Nem elég ha megállapítjuk a csalást. az okait is fel kell tárnunk.

VIII. és XII.sz.-ban rengeteg a hamisítás. A hamisítás újabb hamisítást szül.

A csalás másik formája az eredeti oklevelek átírása, ami velakinek az érdekeit szolgálja. tehát önös érdekből hamisít. a hazugságok különféel válfajai között nem ritka az önmagunk számára való hazugság, s az őszinteség szó kissé túl tág fogalom, amelyet csak számos finomítással használhatunk.

A hibát szinte mindig valami korábbi orientálja. Csak akkor jön létre,(a tanúbizonyságok torzulása) ha összhnagban van a közvélemény elfo-gultságaival.

Ahhoz, hogy egy tanu hibája sok ember hibájává váljék, arra van szükség, hogy a társadalom állapota kedvezzen az ilyen terjedésnek.

A szájhagyomány volt az információátadás egyetlen hatékony módja (az I.VH-ban a lövészárkok infocsréi között)

o Az ellentét megállapítása értéktelenné tett az egymásnak ellentmondó tanúbizonyságok egyikét. Az ellentmondás elve kérlelhetetlenünl tiltja, hogy egy esemény egyszerre legyen és ne legyen. Ha két elbeszélés közvetlenül a valóság ábrázolásának adja ki magát, legalább az egyik tuti hazudik. Végső soron a tanúbizonyságok kritikája a hasonlóság és a különbözőség metafizikáján nyugszik.

o Csak a halmozott egybeesések valószínűsége tekinthető elhanyagolhatónak.

4. fejezet hiányzik.