Bogdán László

Másvilág Részletek a szerző 1956-nak szentelt versciklusából

1. A forradalmi menetoszlop

Kik élve maradtak,

akik meghaltak,

harcoló csapataink

a temetetlen holtak,

Corvin közben,

a Széna téren

találkozunk

a jövő télen.

Jöttünk napkeletről,

futhatunk vadnyugatra,

nincs már, aki

a sorsunk visszalopja.

Egy kalap,

egy szemüveg,

egy sétabot,

egy sapka,

somogyi föld

egy zacskóban,

kész a leltár,

a mustra.

Kulcscsomó, amely

nem nyit már

A B O R N E M I S Z A P É T E R T Á R S A S Á G K U L T U R Á L I S É R T E S Í T Ő J E Új sorozat, VII. évfolyam, 7. (55.) szám Bécs, 2012 október

A tartalomból:

Inetrjú Erich Lessing fotóművésszel. (2.oldal)

MEGHÍVÓ:

Erich Lessing

„1956 szemtanúja voltam”

(német nyelvű előadás)

november 4., 17:30 (3. oldal)

BOGDÁN LÁSZLÓ

Másvilág (folytatás az 1.oldalról)

(4. – 5. oldal)

140 éves a kolozsvári egyetem (6. oldal)

GYERMEKEK OLDALA

BENEDEK ELEK

Jakab és a zab (7. oldal)

FIGYELŐ:

előzetes,

kiállítások, impresszum (8. oldal)

semmi zárat.

Egy róka,

egy menyét,

pár szimatoló

vadállat.

Karóra, amely

az időt már

nem mutatja,

pár túlélő,

ki önmagát

és társait

siratja.

A pesti srácok,

akik megöregedtek,

a süllyedő,

az emelkedő nemzet,

a körbeérő

hazugságok,

tiltás, tűrés,

őrjöngések,

fogadkozások.

2. VII/7. 2012 október

Az idők éber tanúja vagyok

Interjú Erich Lessing fotoművésszel (részletek)

-- Lessing Úr, kezdjük az életrajzával, amely sokkal izgalmasabb volt, mint amennyire valószínűleg vágyott.

-- Valóban, de az elején még minden meglehetősen ártatlannak tetszett. Szüleimmel a Ludo Hartmann-Hof

józsefvárosi lakótelepen laktunk Bécsben s tízéves koromig nem éltem másképp, mint akármelyik más boldog kisfiú.

Ekkor meghalt édesapám, én pedig az Albertgasse-i reálgimnáziumba kerültem. Ez a Vaterländische Front és Dolfuss

meggyilkolásának ideje volt -- 1934 és 1938 között eléggé viharos évek vonultak át Bécsen. A bennünket tanító tanárok

már meglehetősen "elkötelezettek" ("verbunden") voltak, vagyis egyáltalán nem ellenezték a nemzetszocialista

elméletet, ez viszont csak az 1938-as Anschluss után vált nyilvánvalóvá, amikor is kitűzték magukra az eladdig tiltott

pártjelvényeket. De voltak köztük olyanok is, akik adtak az igazságra, mint például a matematika-tanárunk. Miután

bennünket, zsidó tanulókat úgynevezett "zsidó osztályba" különítettek el, a tanév megnyitásakor a következő szavakkal

üdvözölt: "Remélem, hogy önök valamennyien, akik most itt ülnek, az eljövendő időket egészségesen és sértetlenül

vészelik át". Annak idején bátor dolog volt ilyesmit mondani.

-- Ön egyike azoknak a keveseknek, akik az "eljövendő időket" egészségesen és sértetlenül vészelték át -- hogyan

sikerült megmenekülnie a biztos megsemmisüléstől?

-- Akkoriban még az a szabály érvényesült, hogy "Aki ki akar vándorolni, megteheti -- feltéve, hogy tudja, hová, s

hogy van rá elegendő pénze." Anyám azon volt, hogy valamilyen menekülési lehetőséget biztosítson nekem. Az 1938

novemberi kristályéjszaka után beszerzett egy bizonyítványt, miszerint a haifai Technion egyetem hallgatója vagyok,

valamint egy meghívót egy palesztinai ifjúsági bevándorló központba. Pontosabban ezeket a dokumentumokat akkor

csak megígérték nekünk, de ténylegesen csak a világháború kitörése előtt kaptuk őket kézhez. Teddy Kollek, a későbbi

jeruzsálemi főpolgármester, a segítségünkre sietett, különben azt hiszem, sohasem sikerült volna elmenekülnöm. Aztán

egyik barátommal Triesztben felszálltunk a Galilea fedélzetére s 1939 decemberében megérkeztünk Haifába -- ez volt

az utolsó hajó, amely még ki tudott futni Palesztina irányába.

-- És akkor ott állt érettségi vizsga, ismerősök és minden egyéb nélkül, egy idegen országban.

-- Igen, és rádiótechnikusnak képeztek ki, amihez semmi tehetségem sem volt. Korombeli németajkú fiúkkal laktam

egy haifai bentlakásban. (...)

1940 és 1946 között Palesztinában éltem. Azután azonban a brit hadsereg sofőrje lettem s felváltva brit meg izraeli

katonatiszteket vittem Beirutba, Bagdadba és Tebriszbe. Végül aztán Natanjában -- ez Tel Avivtól északra fekszik --

strand- és gyerekfényképész lettem.

-- Akkor már tanult fotós volt, vagy saját magát tanította meg rá?

-- A jelszó akkoriban az volt, munka közben kell tanulni a mesterséget, így kerestük meg mindennapi kenyerünket.

Amint visszatértem Bécsbe, mindent elkövettem, hogy Párizsba menjek és istenigazából fotózást tanuljak, meg a

filmkészítés is csábított akkoriban. Ám a francia vízum egyre csak késett, úgy hogy nekiindultam munkát keresni a

különféle hírügynökségeknél. És lám, ismét szerencsém volt: az Associated Press előtermében egy csinos, fiatal hölgyre

bukkantam, s nála hagytam egy névkártyámat. Egy hét múlva szólt, hogy az AP felvesz egy fényképészt. Ez tényleg az

utolsó pillanatban történt, mert már minden pénzem elfogyott. Az AP-nél aztán újra találkoztam azzal a hölggyel, aki

ma 63 éve a feleségem és három gyerekünk anyja. (...)

-- A fotóriporterek annaleszébe azért mégis a magyar népfelkelésről készült dokumentum-fotóival futott be. Véletlen

volt ez, vagy megbízta valaki a munkával?

-- Megbízásról szó sem volt. Amikor 1956 október 23.-án kitört a felkelés, Gerd Bacherrel beültünk a feleségem

sárga színű MG kocsijába s Budapestre utaztunk. Ott már polgárháborús körülményeket találtunk, úgyhogy elővettem

felszerelésemet és nekiláttam a munkának. Október utolsó napjaiban a szovjet tankok elhagyták a várost, én pedig

követtem őket majdnem az ukrán határig. Ott azonban megállapítottam, hogy a tankok visszafordulnak -- nyilvánvalóan

parancsot kaptak, hogy térjenek vissza Budapestre. Nagy Imre rettenetes hibát követett el amikor kijelentette, hogy a

magyarok ki akarnak lépni a Varsói Szerződésből. Ezzel megpecsételte Magyarország sorsát. Erről szóltak az én

fotóim. Annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyok haditudósító, sohasem voltam, a háború sohasem érdekelt engem,

hanem mindig csak a mögötte meghúzódó politika. (...)

-- Az államférfiak, úgy tűnik, nagyra becsülték munkáját.

-- De Gaulle a sajtótitkárán át külön kért fel, hogy tartsak vele az algériai körútján, az ottani háború alatt. Adenauert

egy pünkösdi templomi koncerten kaptam lencsevégre, a "négy nagyot" -- Eisenhowert, Macmillant, Bulganyint és

Faure-t -- pedig a genfi Népszövetség Palota udvarán. Vagy Herbert von Karajant a Péter és a farkas próbái közben az

akkor fiatal Romy Schneiderrel. (...)

-- Hogyan látja a világ jövőjét?

-- Az a nagy békeprojekt, amelyet a hidegháború és a kommunizmus bukása után, az Európai Únió és az euro

bevezetése által megvalósítani véltünk, mára már meghiúsultnak látszik. A nagy reményünk, hogy a hatalmas Ėszak-

Dél szakadékot sikerül megszüntetnünk, illúziónak bizonyult. (...)

-- Ön tehát egy nagyon sötéten látó pesszimista?

-- Inkább egy éberül figyelő tanúja az időknek. (Az interjú teljes szövege a Wiener Zeitung 2010. július 10-11.-i számában jelent meg németül. Fordította: Kászoni Zoltán)

VII./7. 2012 október 3.

M E G H Í V Ó a Bornemisza Péter Társaság novemberi rendezvényére

Meghívottunk:

Erich Lessing osztrák fotóművész

"1956 szemtanúja voltam" német nyelvű előadás

2012. november 4-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor

Az előadás helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15

Erich Lessing 1923. július 13.-án született Bécsben.

Tizenhat évesen Palesztinába menekült, így élve túl -

családjából egyedül - a Holocaustot.

1947-ben visszatér Európába, s elhatározza, hogy hobbiját, a

fotózást, mesterségévé teszi.

Pályafutását az Associated Press fotóriportereként kezdi, majd

1951-ben tagja lesz a híres Magnum Photos nemzetközi

fotóügynökségnek és

érdekképviseleti

szervezetnek, amely a fotográfus tagok közös tulajdonában van,

irodái pedig New York-ban, Londonban, Párizsban és Tokióban

találhatóak. Ez megnyitja előtte a leghíresebb képeslapok kapuit,

olyanokét, mint a Life, Paris Match, Epoca, vagy a Quick, melyek

által nemzetközi hírnévre tesz szert.

Erich Lessing ma az osztrák fotóművészet doyenjének számít. Nagy

műve, a "Vom Festhalten der Zeit" című kötet (Az idő rögzítése)

olyan emberre utal, aki hosszú évtizedeken át kamerájával az

európai történelem leírásának páratlan művelője volt. Olyan fotói,

mint például az "Österreich is frei!", amelyik 1955. május 15-én

Leopold Figl kancellárt mutatja a Belvedere palota balkonján a

szövetségesek külügyminisztereivel együtt, vagy az 1956-os magyar

forradalomról a helyszínen fényképezett fotósorozata világhírűvé

teszik.

Legfontosabb díjai, kitűntetései: Karl Renner-díj; Nagy Imre

érem; American Art of Directors díj; Prix Nadar az egész

életművéért; Ausztria Fotóművészeti Állami Nagydíja.

4. VII/7. 2012 október

(Bogdán László: Másvilág, Folytatás az első oldalról)

2. Dal a Magyar szabadsághoz

énekli egy vérző pesti srác

A velencei karneválon,

reméltem, végre viszontlátom.

Valami repülőgép kéne,

hogy jussak innen Velencébe?

Lindberghet kéne idehívnom,

egy kis rumot kellene innom,

de hát itt nem tudna leszállni,

dekkolni kell, várni, kivárni,

kitartani az utolsó golyóig,

ellátni innen a túlsó házig.

Nő a szabadság, a karneválon,

reméltem végre viszontlátom.

Ott táncol ő egy orosz gárdatiszttel,

nem látni kerengőzik-e vagy tvisztel?

Táncol, míg engem a Corvin közben

véres tetemek között az isten

nyűgöz le, egy esztelen álom,

míg elképzelem a kínhalálom.

Érted magyar szabadság, te céda,

Ki Velencébe szöktél tegnap óta.

Köröttem tankok s a régi nóta.

3. Kérdések, amelyeket csak

önmagának tett fel

egy vogul származású szovjet katona

Hol a csatorna? Ez itt Szuez?

Csak egy zordon lánchidat látok,

rajta ijesztő kőoroszlánok.

De hol a csatorna, a hajók?

Hol vannak az angol harckocsik?

Nem tudtam, hogy Szuezben is

Már novemberben havazik?

Mi lesz velünk itt tavaszig?

A foglyok valami ismeretlen,

mégis ismerős nyelven beszélnek.

Hátuk mögött a kőoroszlánok,

a dideregtető sunyi végzet.

Ez itt Magyarország. A tisztek

ezt már eleve pontosan tudták?

A medve-őst látom álmomban,

nem sivatagot, nem csatornát.

Ezek itt rokonaink Ázsiából,

emelkedik a medve isten,

hely van elég, ha nem is a földön,

mindnyájan elfértek az égben.

Robbannak Molotov-koktélok.

Ha átállok, meghalok én is.

Összezavarodnak a dolgok.

Meghalok úgyis, ha nem állok át.

Szívem helyén lobog a fétis.

Ez itt Magyarország, ahol

otthon lehetnék végre én is.

4. Távolodóban

És feldübörögtek

a pszichopaták.

Mindennek vége lett,

csak az őszirózsák

világítottak

a tömegsírok felett.

A magyar szabadság,

a céda nő,

Velencében

a végzettel táncolt

s az égben

akkor télen

és azután is

minden este bál volt.

VII./7. 2012 október 5.

(Bogdán László: Másvilág, Folytatás a negyedik oldalról)

5. Után

Történhetett volna természetesen másképpen is,

nohát meséljünk,

győzhettek volna a forradalmárok

és Maléter, csapatai élén bevonulhatott volna Moszkvába,

lemondásra szólíthatta volna fel Hruscsovot,

aki így nyugodtan írhatta volna dicsőséges emlékiratait

a Balatonőszödi kormányüdülőben,

s a térségben harminchárom évvel hamarabb

kezdődhettek volna el a demokratikus átalakulások,

boldog lehetett volna mindenki,

Nagy Imre vagy Bibó István az ENSZ

ülésein fejthették volna ki

emelkedett nézeteiket az emberi jogokról

és Vlagyivosztoktól Drezdáig

megvalósulhatott volna végre

a nagy francia forradalom hármas jelszava:

szabadság, egyenlőség, testvériség,

de hát nem ez és nem így történt.

Jött Kádár az akasztófákkal,

jöttek az ítéletek,

Pest felett körözött a halál.

Hát ennyit ért a magyarok vére?

Később persze változott a lemez,

ígéretek is jöttek:

aki nincs ellenünk, velünk van!

De mindez már hideglelősen ismerős.

6. Ez a harc…

Versírás közben szél fúj,

a versben örök nyár van,

csak egy vén varjú károg

egy romló látomásban.

Ez a harc lesz a végső,

ha nem ez, hát egy másik.

Előbb-utóbb eljutunk

a fel nem támadásig.

Mi örökre kitartunk,

a másvilágon bál van,

és károg a vén varjú,

döglődő látomásban.

Szovjet marsallok karján

céda magyar szabadság.

Még esztendőkig járja

veszettül ama hopplát.

7. Sorakozó

Bejött a hó, jöttek a

hölgy- és úrmenyétek,

kardfogú cápa várt és

lopakodó enyészet.

Én nem tudom, hogy történt,

megtörtént-e vajon?

Bejött a hó a szétlőtt,

szárnyas ablakokon.

És a túlélők is mind

sorba ideértek,

volt, aki kenyeret kért

és volt, aki csak nézett.

Fejükkel hónuk alatt

pukedliztek a holtak

és egyre távolodott

a hómezőn a holnap.

Bajusz a Corvin közben

megfújta trombitáját.

Malétert már lefogták.

Didergőzött az ország

Én nem tudom, hogy történt,

megtörtént-e vajon?

Mit keresett a holló

a szétlőtt ablakon?

Havas szárnyait rázva

mit akart mondani?!

Nagy Imre már fogoly volt,

akárcsak társai.

Lenn tankok dübörögtek,

ágyúk dörögtek, puskák.

Kis csendre vágytam volna,

elmentem volna hozzád,

de az utcákon lőttek

pufajkás hőscincérek

s a Gellért-hegyről indult

Bú-pest felé a végzet.

Arra lettem figyelmes,

a holtak sorbaállnak,

utolszor tisztelegni,

a hátbaszúrt hazának.

6. VII/7. 2012 október

140 éves a kolozsvári egyetem

A mai kolozsvári Babes-Bólyai Egyetemet

1872-alapították meg Kolozsvári

Tudományegyetem néven, majd 1881-ben a

Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudo-

mányegyetem nevet kapta. Az egyetem 1872-ben a

következő karokkal alakult:

-- jog- és államtudományi kar,

-- orvostudományi kar,

-- bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar,

-- matematikai és természettudományi kar (1896-

ig: mennyiségtan-természettudományi kar).

Ez a struktúra 1940-ben a

közgazdaságtudományi karral bővült. A mate-

matikai és természettudományi kar újdonságnak

számított, mivel addig a természettudományi

szakok a bölcsészettudományi karhoz tartoztak.

A földrajz szak ez esetben is a bölcsészettudományi karon maradt.

Az első tanítási év 284 beiratkozott diákkal, 40 rendes és rendkívüli tanárral, 11 tanársegéddel 1872.

november 11-én kezdődött.

A nagy múltú és hírű tanügyi létesítmény megalakításának 140. évfordulóján lapunk egy csokor kevésbé

ismert, főképp az egyetem korai éveiből származó dokumentum-idézettel tiszteleg.

Érdekes tantárgynevek:

-- külzeléki hánylat (ma: differenciálszámítás);

-- egészleti hánylat (ma: integrálszámítás);

-- minőleges és mennyileges vegyelemzés;

-- munkálatok az ásvány-, föld- és őslénytan köréből haladottak számára;

-- a szülés erőművi akadályairól;

-- a socialismusról;

-- a dologbeli jogok és kötelmi jog főbb tanai;

-- gyógyszerisme (ma: gyógyszerismeret);

-- kopogtatás és hallgatódzás, tekintettel a mellkasi szervek bántalmainak kórisméjére;

-- a román mesevilág lényei és tárgyai;

-- dolgozdai gyakorlatok a kísérleti kórtan és gyógyszertan köréből;

-- a franczia irodalom köréből, franczia nyelven való társalgással.

Forrás: A Kolozsvári Magyar Királyi Ferencz-József-Tudomány-Egyetem ALMANACHJA MDCCCLXXXVII-VIII-ról

(1887-1888) és az MDCCCLXXXVIII-IX-ik (1888-1889) tanév I-ső felére valamint TANRENDJE az MDCCCLXXXVIII-

IX-ik (1888-1889) tanév I. felére. Kolozsvárt, Nyomatott Ajtai K. Albert Könyvnyomdájában, 1888. Kolozsvári Egyetemi

Könyvtár.

Válogatás egyes rendeletekből:

-- Dohányzás megtiltása az egyetem helyiségeiben. 1880/1. 235.298.

-- Gázóra minden este 8 órakor lezáratik (Tanácshatározat). 1880/1. 133.

-- Latin nyelvű almanach a külföld számára. 1885/6. 287.

-- Vasúton a tandíjmentesek 50%-os elengedésben részesülnek. 1887/8. 272.

-- Útadó fizetése alól állami tisztviselők fölmentetnek. 1892/3. 430.

-- Keresztnevek csak magyar hangzásban használhatók. 1893/4. 47.

Forrás: Ferenc József Tudományegyetem. Mutató a szabályrendeletekről 1872-től fogva. Kolozsvári Állami Levéltár.

VII./7. 2012 október 7.

Gyermekek oldala - Gyermekek oldala - Gyermekek oldala

Jakab és a zab -- elmesélte Benedek Elek

A kicsi Jakabról mondok mesét, hallgassatok ide!

Egyszer volt, hol nem volt, túlonnan túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy gazdaember,

s annak egy kicsi legény szolgája, akinek Jakab volt a neve.

Mondja egyszer a gazda Jakabnak: "Eredj, fiam, Jakab, a mezőre, s arasd le a zabot!"

Elment Jakab, de az ebadta kölyke nem aratta le a zabot. Nem ám, nem aratta le, de nem is

dugta haza az orrát.

Megharagszik a gazda, küldi a kiskutyát, hogy harapja meg Jakabot. Na, bezzeg a kiskutya

nem harapta meg Jakabot, Jakab sem aratta le a zabot.

Nosza, küldi a gazda a botot, hogy verje meg a kiskutyát. De a bot nem verte meg a

kiskutyát, kiskutya nem harapta meg Jakabot, Jakab sem aratta le a zabot.

Még jobban megmérgelődött a gazda, s küldte a tüzet, hogy égesse meg a szófogadatlan

botot. De bizony a tűz nem égette meg a botot, bot nem verte meg a kiskutyát, kiskutya nem

harapta meg Jakabot, s Jakab nem aratta le a zabot.

-- Ilyen-olyan szedtevette - kiált a gazda -, hiszen megálljatok!

Mindjárt küldötte a vizet, hogy oltsa el a tüzet. Haj de a víz nem oltotta el a tüzet, tűz nem

égette el a botot, bot nem verte meg a kiskutyát, kiskutya nem harapta meg Jakabot, s Jakab

nem aratta le a zabot.

-- Úgy-e?! Hiszen csak várjatok!

Egyszeriben küldötte a bikát, hogy igya meg a

vizet. De bizony a bika nem itta meg a vizet, víz

nem oltotta el a tüzet, tűz nem égette el a botot,

bot nem verte meg a kiskutyát, kiskutya nem

harapta meg Jakabot, s Jakab nem aratta le a

zabot.

Hm-hm, mit csináljon, mit csináljon?! Hopp,

megvan! Küldi a mészárost, hogy vágja le a bikát.

Ment a mészáros, de nem vágta le a bikát, bika

nem itta meg a vizet, víz nem oltotta el a tüzet, tűz

nem égette el a botot, bot nem verte meg a

kiskutyát, kiskutya nem harapta meg Jakabot,

Jakab nem aratta le a zabot.

Hiszen a gazdának sem kellett egyéb: küldötte

a szolgabírót, hogy csapassa meg a mészárost.

Bezzeg a szolgabíró megcsapatta a mészárost,

mészáros levágta a bikát, bika megitta a vizet, víz

eloltotta a tüzet, tűz megégette a botot, bot

megverte a kiskutyát, kiskutya megharapta

Jakabot, s Jakab mindjárt learatta a zabot, de úgy,

hogy egy szál sem maradott.

Ha csak egy szál zab maradt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

8. VII/7. 2012 október

˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜

ELŐZETES:

A Bornemisza Péter Társaság következő, decemberi rendezvénye: "Ádvent a

könyvtárban." 2012. december 2.-án, vasárnap, d.u. 17:30 órakor -- Bécs 6.,

Capistrangasse 2/15. Vendégeink: Joó Imola egyetemi tanár, aki édesapja dr. Joó Sándor

prédikációs kötetéből fog felolvasni és Csete György Kossuth díjas építész - ő az

organikus egyházi építészetről tart majd vetített képes előadást.

KIÁLLÍTÁSOK

"Die Acht. Ungarns Highway in die Moderne" (A nyolcak. Magyarország útja a modern festészet felé).

A Nyolcak csoport festészetét bemutató kiállítás nyílt nemrég Bécsben, a Bank

Austria Kunstforumban. A budapesti Szépművészeti Múzeummal és a Magyar

Nemzeti Galériával együttműködésben létrejött tárlat a múlt századelő magyar

avantgárd művészcsoportjának első jelentős bemutatkozása külföldön. A

Kunstforumban kiállított mintegy 100 festmény alkotói: Berény Róbert, Czigány

Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és

Tihanyi Lajos. A kurátorok hangsúlyozták: szeretnék, hogy a csoport magyar neve ("A Nyolcak") is mintegy

márkanévként bekerüljön a nemzetközi köztudatba. A kiállítás 2012 december 6-án zár.

„Die Acht — Der Akt” (A nyolcak - Az akt)

A Kunstforumban látható kiállítással párhuzamosan nyílt meg a bécsi Balassi Intézet -

Collegium Hungaricum UngArt galériájában (1020 Bécs, Hollandstraße 4) ez a grafikai

kiállítás. A Nyolcak kiállított anyaga egy csaknem 80 rajzból álló válogatást képez 8

magyar múzeum, 3 galéria és 12 magyar magángyűjtő gyűjteményéből. A párizsi magán

akadémiákon készült akt vázlatok csakúgy láthatók a kiállításon, mint a Budapesten már

csoporttá verbuválódott 8 festő aktfestményei vagy akár a sokalakos kompozícióikat

előkészítő tanulmányai, köztük olyanok, melyek korabeli művészeti és irodalmi lapok

reprodukcióiként is megjelentek. A kiállítás 2012 december 12-ig tekinthető meg.

"Raum, Räumlichkeit" (Tér, térbeliség)

Három ismert magyar konstruktivista képzőművész, a Kossuth díjas Maurer Dóra és Megyik János valamint

Gáyor Tibor műveiből nyílik kiállítás 2012 november 8-án, 18 órakor a bécsi ARTMARK galériában (1010

Bécs, Singerstr. 17). Mindhárman hosszabb ideig Bécsben éltek és alkottak.

Jelen számunk fényképeit októberi vendégünk, Erich Lessing fotográfus 1956-ban készült fotóiból válogattuk.

Absender: P.b.b.

Péter Bornemisza Gesellschaft

A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15.

www.bornemisza.at

“Wiener Post“

Gefördert aus Mitteln der

Volksgruppenförderung.

Erscheinungsort: Wien

Verlagspostamt: A-1060 Wien Medieninhaber und Herausgeber: Péter Bornemisza Gesellschaft, A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. Tel.: +43/6767196330.

E-Mail: zoltan_ka@yahoo.com Redaktion: Zoltán Kászoni /// Bankverbindung: Creditanstalt Bankverein, A-1011 Wien, Schottengasse 6

BLZ: 11000. Konto Nr. 00207578600, IBAN: AT581100000207578600; SWIFT (BIC): BKAUATWW

Österreichische Post AG Info.Mail Entgelt bezahlt

Lapunk letölthető a BPT honlapjáról: www.bornemisza.at