X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m 2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 11

A CÍMLAPON: Tordy Géza (Lear) és Lukács Sándor (Gloucester) a Vígszínház elôadásában

Koncz Zsuzsa felvétele

O C T O P U S

■ Tompa Andrea: EVILÁG 2Weöres Sándor: Szent György és a Sárkány

■ Török András: NAGY SZAVAK EGY MINIMALISTA DÍSZLETRÔL 6Khell Csörsz színpadtere

■ Kovács Dezsô: AZ ELSÔ SZÁZ ÉV 7Inganga: Törôcsik Mari

L E A R K I R Á L Y

■ Koltai Tamás: ÔRÜLT VEZET VAKOT 9Shakespeare-bemutató a Vígszínházban

■ Nánay István: HIÁNYOZNAK A MESTEREK 12Beszélgetés Tompa Gáborral

K R I T I K A I T Ü K Ö R

■ Tarján Tamás: KUCSÉBEREK 19Shakespeare: Téli rege

■ Szántó Judit: TAKARÉKON 21Gerhart Hauptmann: Patkányok

■ Zappe László: A LEHETETLEN MEGKÍSÉRTÉSEI 23Füst Milán: A feleségem története; Darvasi László: Störr kapitány

■ Urbán Balázs: JÁTÉK 26Forgách András: Vásott kölykök

■ Csont András: ÁLLAT AZ EMBERBEN 28A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak

R Ö V I D E N

■ Karsai György: ÉRTELMEZÉS NÉLKÜL 30Goldoni: Mirandolina

■ Koltai Tamás: COVER 30Ken Ludwig: Káprázatos hölgyek vagy amit akartok

■ Csáki Judit: SOK A SOKBÓL 32Egressy Zoltán: Portugál

■ Urbán Balázs: BÚCSÚ 32Alex Koenigsmark: Agyô, kedvesem!

■ Tompa Andrea: KÁROLY-IDÔK 34Mroãek: Károly

■ Stuber Andrea: TÁRSSZERZÔ: A SZÍNÉSZ 35Hasek–Burian: Svejk

T Á N C S Z Í N H Á Z

■ Kutszegi Csaba: OTTHONT ADNI A TÁNCMÛVÉSZETNEK 36Beszélgetés Török Jolánnal

■ Farkas Boglárka: BEAVATÁS A CIRKUSZ VILÁGÁBA 38Paralellepipedon

■ H. Orlóci Edit: A POROND NÉGYSZÖGESÍTÉSE 39Táncvarázslatok a cirkuszban

V I L Á G S Z Í N H Á Z

■ Király Edit: A TELJESSÉG: LELTÁR 42Peter Stein Faust-rendezése

■ Nánay Bence: A PINCÉR KÖZBESZÓL 44Harold Pinter: A szoba; Az ünneplés

■ A 2001-ES ÉV (XXXIV. ÉVFOLYAM) TARTALOMJEGYZÉKE 46

D R Á M A M E L L É K L E TForgách András: VÁSOTT KÖLYKÖK

XXXV. évfolyam 2. szám ■ 2002. február

Fôszerkesztô: KOLTAI TAMÁSA szerkesztôség: CSÁKI JUDIT ■ CSOMOR MÁRTONNÉ (szerkesztôségi

titkár) ■ KONCZ ZSUZSA (képszerkesztô) ■ NÁNAY ISTVÁN (fôszerkesztô-helyettes) ■ SEBÔK MAGDA (olvasószerkesztô) ■ SZÁNTÓ JUDIT

Szerkesztôség: 1126 Budapest, XII., Németvölgyi út 6. III/2. Telefon/fax: 214–3770; 214–5937; e-mail: szinhaz.folyoirat@axelero.hu

Kiadó: SZÍNHÁZ ALAPÍTVÁNY, 1126 Budapest, XII., Németvölgyi út 6. III/2.Telefon: 214–3770; 214–5937; www.lap.szinhaz.hu.

Felelôs kiadó: KOLTAI TAMÁS

Terjeszti LAPKER Rt. és alternatív terjesztôk.Elôfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK)

Belföldön és külföldön elôfizethetô: Budapesti Postaigazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáinál, a hírlapkézbesítôknél és a Hírlap-elôfizetési Irodában

(HELIR) Budapest, VIII., Orczy tér 1. Levélcím: HELIR 1900 Budapest,e-mail: hirlapelofizetes@posta.hu; vidéken a postáknál és a kézbesítôknél.

Pénzforgalmi jelzôszám: 11991102–02102799Elôfizetés egy évre: 3000 Ft – Egy példány ára: 292 Ft

Tipográfia: Kálmán Tünde. Nyomdai elôkészítés: Dupla StudioNyomás készült: Multiszolg Bt., Vác

A folyóirat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Soros Alapítvány és a

Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága támogatásával készül.

A lap megjelenését és a kultúrát támogatja a Pannon GSM.Megjelenik havonta.

XXXV. évfolyamHU–ISSN 0039–8136

Fehér László képe a Táncszínház Galériában

Mirandolina

Patkányok

Kon

cz Z

suzs

a fe

lvét

ele

Wal

ter

Pét

erfe

lvét

ele

Sch

iller

Kat

afe

lvét

ele

A M A G Y A R S Z Í N H Á Z I T Á R S A S Á G F O L Y Ó I R A T A

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

O C T O P U S

hányszor eddig az Octopus avagy Szent György és a Sárkányhistóriája színpadra került – és ez mindent egybevetve

összesen négyszer történt meg –, az elôadások megítélése a Weö-res-mûbôl indult ki, mintha a cikkírónak-kritikusnak elôbb aztkellene eldöntenie, hogy mit is tart e verses drámáról, ahhoz,hogy aztán a belôle készített másik mûvet, a színházi elôadástmérlegelhesse. A Weöres-dráma megítélésében kétféle szem-pont érvényesül: az irodalmi és a színpadi. A mû – és ezúttalszándékosan kerülöm a mûfaji besorolást – szinte kezdettôlfogva (de a kezdet, sajnos, az ôsbemutatóval kezdôdik, és nemaz alkotás publikálásával; a cenzúra miatt arra még néhány évetvárni kellett) nagyra becsült darabja a magyar irodalomnak;nemcsak költôi, nyelvi világa, hanem tematikus és mûfaji polifó-niája is kivívta az ítészek elismerését. Ám éppen ezzel a polifóniá-

val gyûlik meg a színpadi szempontú értékelôk baja. Jó dráma-e azOctopus? Amit „az Irodalom" oly nagyra tart – a mûnemek egy-másba csúsztatását, a szabálytalanságokat, a drámatípusok ke-verését (misztériumjáték, mesejáték, történelmi és/vagy politi-kai dráma, lélektani dráma akár), a tematikus szálak szerteága-zását, egyfajta középpont-nélküliséget –, azzal a színpadnak kellmajd megkínlódnia. Az a színház, amely ezt az irodalmi anyagotfétisnek, szentnek tekinti, minden bizonnyal vakvágányra kerül.E mûnek társalkotó kell, aki képes ebben a szerteágazó temati-kus és mûfaji labirintusban saját utat találni-vájni és majdan anézô kezébe adni az Ariadné-fonalat. Mert e többszólamú mû-nek – hogy hasonlatomnál maradjak – több kijárata van, s ha-talmas terjedelmû szövege pedig szigorú dramaturgiai aszkézis-sel kezelendô.

22 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

T o m p a A n d r e a

Evilág■ W E Ö R E S S Á N D O R : S Z E N T G Y Ö R G Y É S A S Á R K Á N Y ■

A

Bertalan Ágnes (Isbel hercegnô), Kiss Eszter (Lydia) és Nagy Ervin (Lauro)

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

O C T O P U S

Zsámbéki Gábor harmadszor ostromolja ezt a mûvet: az 1972-eskaposvári ôsbemutató is az ô munkája, egy 1994-es fôiskolai elô-adásban is színre vitte, és most, az ôsbemutató után majd' háromévtizeddel a Katona József Színház teljes társulatával hozott létrenagyszabású elôadást. (Rajta kívül csak Ascher Tamást érdekelteez a mû; az ô elôadása 1979-ben a Nemzetiben volt. A nem játszásbizonyára nem visz közelebb e bonyolult opushoz.)

t é r é s d e k o r a t i v i t á s

Zsámbéki két munkatársával – Khell Csörsz díszlet- és SzakácsGyörgyi jelmeztervezôvel – esztétikailag pontosan definiált, rend-kívül következetesen felépített látványvilágot teremtett. Megkoc-káztatom: a mostani produkciónak erôssége a díszlet és a jelmez(valamint egy-két remek kellék). A kromatikus harmóniával létre-hozott látvány rendkívül dekoratív. Az ovális alakú arénaszínpadota nézôk két oldalról ülik körül (a Katona olasz színpadából mobiltér keletkezett – némi csalással, mert az eddigi nézôtér most istöbbszöröse a színpadon lévônek, a kettô közötti szintkülönbsé-get pedig nem sikerült eltünteti, mivel – mint majd késôbb kiderül– a süllyesztôre szükség volt). Az arénajelleget tovább hangsú-lyozza a két rövidebb tengelynél elhelyezett, még a színpadhoztartozó lépcsôsor, amely már az elsô jelenetben is lelátóként funk-cionál. A színpadot türkizkék, csillogó, homokszerû mûanyag tör-melék fedi, belôle elliptikus, végtelen spirális fém lépcsôsor vezetfölfelé. A díszlet ovális-spirál formájának ritmikus ismétlôdéseönmagában is esztétikus.

Ez a spirális-spirituális díszlet szinte kijelöli a mû stilizált, szim-bolikus világát. Az elôadás színeit pedig a díszlet türkizkék ho-mokja és Szakács Györgyi jelmezeinek szereplôcsoportokra osz-tott tónusai határozzák meg. A piac népe – hal- és perecárus,kereskedô – egyszerû anyagokból készült, pasztellszínû ruhákatvisel, míg az uralkodó Cannidas király kissé tépett palástja a pasz-tellt a homok kékjével keveri; a Zöld Herceg pedig nevéhez illôenfinom zöld gyolcsba van öltözve. A fekete ruhás Inganga királynôudvarhölgyei vörös, lila, narancs árnyalatú selymeket hordanak; atürkizszínû homokban úgy szikráznak e színek, mint egy mediter-rán vagy kaukázusi festô képein. (Szent György jelmezérôl egye-lôre tudatosan nem ejtek szót.)

A tér sokfelôl megközelíthetô: járható a két rövidebb tengelymentén, de az uralkodók, udvarhölgyek és Octopus tanácsosai aszínpad egyik hangsúlyos pontján, a „nagy" nézôtérrel szembenjönnek be. A két nézôi tér valóban nem azonos, a játék gyakran „a"nézôtér felé fordul; a látszólag mobil színpad, az aréna valójábanaz olasz színházi tér felôl van rendezve. Ez abból is látszik, hogyrendezôileg továbbra is érvényesül a „takarás" fogalma, az aréna-tér nem eredményezett változást a szereplômozgatás „olaszos"reflexeiben: a jelenetváltások – és Weöres írt belôlük bôven – ne-hézkesek, a ki-bejárások szinte civilek. Zsámbéki csak olykor él anem játszó szereplô benn tartásának lehetôségével, ez a ritkán al-kalmazott megoldás azonban mindannyiszor jól funkcionál: atanácsülés után például Inganga „alszik el" a színen, mialatt egymásik jelenet folyik a színpadon, és szinte csak Szent Györgynek(Fekete Ernô) sikerül úgy kimennie az utolsó jelenetében, hogy azszínészileg is hangsúlyos legyen; tétova távozásával párhuzamosanegy újabb jelenet folyik. A második felvonásban Zsámbéki egyregyakrabban él a jelenettagoló zene e térben kissé konvencionális-nak tûnô eszközével.

A díszletötletet a tervezô és a rendezô együtt olvashatta ki a szö-vegbôl, fôként Inganga, a százéves anyakirálynô monológjából: afészek, melyet épített, „függ, mint szakadékon partifecske odva /két végtelenség kis keskeny határán / a tenger és a pusztaság kö-zött / pálmája leng, olaja, szôlôje töpped / mit kéklô Sirtis öble

bôve öntöz"; „jaj nekem, mi lesz / e félig-posvány félig-sivatag /parti homok-turásból" – kérdezi majd Inganga. A tengerpart, ho-mok, kéklô öböl ugyanúgy e tér valós jelentései, mint a „két végte-lenség kis keskeny határa", amely mintha a két nézôi térfél közészorítottság metaforája lenne.

A színpad fölötti lépcsô használata a legizgalmasabb: ide csakkiemelt szereplôk merészkedhetnek. Ezen járnak az udvarhölgyek:csábosan nyúlnak el rajta, és fonják körül Szent Györgyöt; ezenjön le a vészjósló Uttaganga királykisasszony, a féleszû trónörö-kösnô; Batrach itt gyôzi meg Drinust, hogy vegye át a hatalmat; alépcsôk közötti réseken kikukucskálva ôk veszik észre a szerelmes-kedô testvérpárt; Drinus, az új önjelölt zsarnok innen intéz beszé-det a néphez.

A föveny-, homok-, tengerpart-jelentés számos jeleneten átbomlik ki; a türkizkék homokot folyton lapátolják, buckákat és dû-néket alakítanak ki belôle (a második felvonásban e jelentés kissétúl van magyarázva-használva), temetnek és temetkeznek bele,szórják és seprik, testükre és arcukra tapad.

A legmeglepôbb – és az egyik legszebb – pillanat, amikor ez azegész díszlet egyetlen mozdulatra felbillen, és elnyeli a rémálmai-val küszködô Lauro herceget; a színpad kék homokja pedig lassan,surrogva lefolyik a nyílásba. A tér lecsupaszodik, a türkizkék szép-séget kopár padlat váltja fel.

s z í n h á z i n y e l v e k

E spirituális térben azonban realisztikus játék kezdôdik, amely-ben jellemek és helyzetek bomlanak ki, annak ellenére, hogy a„történelmi dráma" konkrét történetiségére való hivatkozásokata szövegben megnyirbálták (így is maradt belôlük bôséggel, ámezeket nem kíséri igazi rendezôi figyelem). A Törôcsik Marival ki-egészült társulat e színházi nyelvet remekül beszéli – szó szerintis: e nehéz, verses szöveg élvezetesen, érvényesen, konvencióktólés versmondó maníroktól mentesen hangzik el. A teljes társulatotfelvonultató elôadás karakterekben gazdag, sok jó, humoros vagydrámai szituációval telített. Törôcsik jelenléte – igaz, övé a legjob-ban megírt szerep: Inganga a legárnyaltabb-legösszetettebb figura– mindvégig feszültséggel teli, még ha „alszik" is. Alakítása min-den percében kiszámíthatatlan, önmaga ellentéte, és annak is acáfolata; ami ellentmondás egy emberben létezhet, azt ô mindképes életre kelteni.

Ezt a játéknyelvet Zsámbéki elôadása sokáig megtartja, de minélbeljebb halad a nyolckarú, szerteágazó történetbe, a rendezô magais egyre kevésbé használja. Talán mert mind alkalmatlanabbnaktalálja mondandója megfogalmazására. Elôször a testvér szerel-mespár vérfertôzô, gyönyörû jelenetében mond le a realizmusról:Horváth Csaba koreográfus segítségével a jelenet érzéki, ám meta-forikus ábrázolására vállalkozik, ez a metafora azonban realiszti-kus szituációból bomlik ki lassan, észrevétlenül és szépségesen.Lauro húga kezét fogva vetkôzteti le a lányt, mintha e mozdulat-ban kettejük akarata egyszerre érvényesülne, a szerelmi egyesülésvégül szinte anyagtalan levitálássá válik. E látomásban az erkölcsirosszhoz esztétikai szépség társul.

Ám a tavaszünnep és az Octopus megjelenítésével az elôadás-nak – érthetôen – nyelvet kell váltania; sem a rituálé, sem a Sár-kány, Hydra vagy Dög (ki minek látja és nevezi) nem teatralizál-ható a realizmus eszközeivel. A rendezô meg akarja mutatni SzentGyörgy (illúziótlan) csodatevését, amikor a béna Drinust járnikényszeríti, és azt is láttatni akarja, ahogyan a szörny felfalja ritu-ális áldozatát. A színpad homokját feszes fehér lepellel fedik be; azáldozat, Isbel eltûnik a lepel egyik nyílásában, hogy aztán a szín-pad végképp elnyelje ôt. Ugyanígy „falja fel" a színpad-Hydra alány megmentésén-megvásárlásán fáradozó Batrachot és Drinust.

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 33

A jelenet kivitelezése nem teremt színházi illúziót; az „elnyelés" technikai lebonyolítása –a lepel kifeszítése, a lány belépése a nyílásba – túlságosan hangsúlyos ahhoz, hogy az il-lúziót mint új valóságot elfogadhassuk (ellentétben például Lauro halálával: ott nem atechnikára figyelünk, mely „meglepetésként" ér, hanem a jelentésre). A tavaszünnepéjszakáján, amely igazi rituális színházi jelenetbe torkollhatna, a szereplôk gyenge, aligkivehetô maszkokat öltenek, és arcukat a homokba temetik: sem pogány, sem szerelmi ri-tuálé nem születik; a rendezô szemmel láthatóan sietteti az elôadást, és kevés figyelmetszentel a szertartásos világteremtésnek.

Számos stilizált jelenetben viszont a hangsúly nem a technikai kivitelezésre és illúzió-keltésre kerül, hanem a hangulat pontos képi vagy akusztikus megfogalmazására: ilyen,amikor az udvarhölgyek szépen visszhangzó fürdôjében, a kék selyembe öltözött lányoklassú mozgásával párhuzamosan valaki egy kancsóból kiönti a színpad kék homokját, mi-közben a spirállépcsôn halad felfelé; vagy a Sárkánynak feláldozandó Isbel és Miron fô-pap (Bertalan Ágnes és Haumann Péter) nagyszerû kettôse, mialatt négy fehérbe öltözöttlány halk, éteri hangokat csal ki valamiféle fémrudakból – visszhangos csarnokban len-nénk? vagy egy nem valódi világ küszöbén?

Ugyanakkor Zsámbéki nem mond levégleg a maga választotta színházi nyelv-rôl, hanem minduntalan visszatér hozzá.Az elôadás nem mitikus, szimbolikus láto-mást épít, hanem visszatér a realisztikusvilágba. Mintha abban a bizonyos labirin-tusban a történet hol a szépséges mese, hola rituálé, hol pedig a történelmi példázatvagy éppen a politikai színház felé vennéaz irányt.

m e r r e t a r t ?

Az utolsó jelenet arról gyôz meg, hogyZsámbéki Gábort egy ideje már a politikaiszínház érdekli. A Weöres-mû alkalmat kí-nál ehhez. De míg a politikai színházhozeljutunk – és Zsámbéki ezt a „kijáratot" je-löli ki a mûben a leghatározottabban –,még számos mellékutat kell bejárnunk egymesei-dekoratív vagy szimbolikus-spiri-tuális világban, hogy aztán a történet rea-lisztikusan megfogalmazott, lélektanilagábrázolt szereplôi és helyzetei közé vissza-keveredjünk. A hatalmas irodalmi anyagpolifóniáját a rendezô a maga teljességé-ben szeretné megszólaltatni, ám ez a teljes-ség éppen az ellen dolgozik, hogy sajátmondandóját pontosan kijelölhesse, és anézôt következetesen végigvezethesserajta. A politikai példázatnak Zsámbékinálrealizmusra, lélektanra, színpadi csôcse-lékre van szüksége, s nem az egész elôadástátfogó, szimbolikus látomásra. (E „nép"kissé megtévesztô az elôadás végén: halottfigurák térnek vissza pasztellszínbe öl-tözve.)

Az elôadás minden jelenete, amely zsar-nokokról és zsarnokönjelöltekrôl szól – akijózanodni egyetlen percre sem képesCannidas király (Lengyel Ferenc), az al-kalmi zsarnokjelölt, Drinus (Lukáts An-dor) és végül a zsebzsarnok Bardanes(Rába Roland) –, rendezôileg jól fogalma-zott példázat, alaposan kidolgozott figu-rákkal. (Egyedül Mironról, a Sárkány fô-papjáról – Haumann Péter – nehéz eldön-teni, hogy miféle álarcot visel: a „Dögben"való hite oly erôs, hogy ártatlan ostobánaktûnik; csak a szûz feláldozása, testi közel-sége tölti el Erósz és Thanatosz szenvedé-lyével.) A „régi világ" összeomlása, Ingan-ga halála a rendezôt nem érdekli; e haláltmindössze azzal jelzi, hogy a fiú felborítja aszéket, amelyben anyja ül, a jelenet megol-dása súlytalan, akárcsak Cannidas királyöngyilkossága (valamint más halálok szín-padi megoldása is – Isbelé, Miron fôpapé,melyet mindössze egy arcra borított kendôeltépése jelez, Drinusé és Batraché). SzentGyörgy rendezôileg súlytalan (és talán an-nak is szánt) figura e zsarnokokhoz képest(is); jelmeze, bár semleges szeretne lenni,inkább jellegtelen. Egyetlen fontos jelenetebensôséges imája, melyet mikrofon segít-

44 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Nagy Ervin és Bertalan Ágnes

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 55

O C T O P U S

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

ségével szinte fülünkbe suttog: Zsámbékiebben az egyetlen pillanatban engedi közela nézôhöz a szereplôt. Nem az ô sorsa, hi-ábavaló heroizmusa érdekli a rendezôt.Nincs megváltáseszmény – nincsenek semmegváltók, sem eszmények. Romlott világvan, amelyben még a szépséges lányok isrészegen okádnak, mint a disznók. A bûn evilág minden zegzugát áthatja, szinte min-den szereplôjének tulajdonsága, még a leg-ártatlanabbé is. Szent György tétovánmegy ki a színrôl, sorsa megoldatlan, el-nagyolt. Nem ô, hanem a világ sorsát meg-pecsételô új zsarnok a fontos: a féleszû ki-rálylány és a hatalmát biztosító ügynök,Barnades.

Zsámbéki Barnades szerepét Rába Ro-landra osztotta, ugyanarra a színészre, aki-vel hasonló politikai üzenetet közvetítôTartuffe-jét játszatta. Ez a szereposztás egyelôadás keretein túlmutató jelentést hor-

doz. Az octopusi tanácsosi palástot levetô Barnades egyszer csak ott áll a színpadon egé-szen mai, e térben szinte civilnek ható öltözetben, és a weöresi demagógiát – amely agyengeelméjûséget ártatlanságnak és égi bölcsességnek nevezi, a fizikai szükségletet (Ut-tagangának pipilnie kell) a „kristály-keblû gyermekasszony" szûzi egyszerûségének titu-lálja – fenyegetô molière-i mondatokkal játszatja egybe. Nemcsak a szereposztás, de akét elôadás rokonítása is tudatos rendezôi „életmûvet" takar.

Uttaganga (Csákányi Eszter) ma már nem babaarcú, ártatlan trónörökös-kisasszony,mint az 1972-es ôsbemutatón volt (Pogány Judit alakításában), hanem visszataszító, ki-számíthatatlan értelmi fogyatékos. Idióta, akit egy hazaszeretetet szajkózó zsarnok irá-nyít. Harminc év után egy megváltozott világról Zsámbéki kegyetlenebbül, reményvesz-tettebben, illúziók nélkül és tárgyilagos cinizmussal fogalmaz – evilági nyelven.

WEÖRES SÁNDOR: SZENT GYÖRGY ÉS A SÁRKÁNY(Katona József Színház)

DRAMATURG: Fodor Géza, Ungár Júlia. DÍSZLET: Khell Csörsz. JELMEZ: Szakács Györgyi. MASZK:Szabó C. Mária. KOREOGRÁFUS: Horváth Csaba. RENDEZTE: Zsámbéki Gábor.SZEREPLÔK: Fullajtár Andrea, Lukáts Andor, Bodnár Erika, Kocsis Gergely, Szabó Gyôzô, ElekFerenc, Lengyel Ferenc, Nagy Ervin, Ujlaki Dénes, Rezes Judit, Törôcsik Mari, Pelsôczy Réka,Ónodi Eszter, Kiss Eszter, Bertalan Ágnes, Csákányi Eszter, Fekete Ernô, Kun Vilmos, BánJános, Varga Zoltán, Haumann Péter, Rába Roland, Dévai Balázs, Tóth Zoltán.

Tóth Zoltán (Polgár), Ujlaki Dénes (Athanas) és Kun Vilmos (Mauritius) K o n c z Z s u z s a f e l v é t e l e i

E rövidke laudatio egy díszletet kíván ün-nepelni, amely ritkán látott magasságokbaemelt egy tünékenynél is tünékenyebb mû-fajt. Végtelenül eredeti formavilágával nempusztán szolgálja az elôadást: olyannyiraszerves része, hogy annak sikere elképzel-hetetlen lenne nélküle.

Khell Csörsz díszlete különös teljesít-ménye az ezredvég magyar mûvészetének,párja alig van. Csak a vizuális mûvészetek-nél maradva: talán Jovánovics mártírem-lékmûve a 301-es parcellában, Fehér Lászlóújabb képei vagy Nádas Péter új regénye,amely a Holmiban bontakozik ki lassan-ként, a szemünk láttára. Ám míg azok ma-radandó anyagból vannak, s meg is marad-nak: ugyan mi a díszlet? Ráadásul egyolyan, amelynek anyagai is különösek:

– az ülésrend;– a színpad két oldalán egy-egy emel-

vény;– spirálisan felfelé haladó „út", mely

felülnézetben önmagába záródó oválispályát ír le;

– nagy mennyiségû kékesfehér kô(neklátszó) zúzalék;

– maguk a szereplôk;– úri villák kertjébôl ismerôs, felakaszt-

ható, kagylószerû karosszék;– néhány, lombfûrésszel sután aszim-

metrikusra vágott hólapát;– lyuk a színpadon;– rugalmas fehér vászon, két hasítékkal;– billenô mechanizmus mint alkalmi

színpadgépezet;– végül, de nem utolsósorban: a függöny

hiánya mint a matematikából ismert „érté-kes nulla".

Különös anyagok különös egyvelege,melyek tucatnyi helyen kapcsolódnak a da-rabhoz, annak szavaihoz, életérzéséhez.Kibontják, értelmezik, megvilágítják, oly-kor éppenséggel ellenpontozzák az el-hangzó mondatokat.

A darab sikerének egyik titka a természe-tes, prózai beszédmondás. Aki nem tudja, ki aszerzô, s hogy egy részben verses darabhozváltott jegyet, az a nézôtéren aligha tudjameg. (Ha valaki nem vette volna észre, aszöveg sokszor erôsen emlékeztet a Bánkbán laza jambizálására.) Ehhez a nagy mu-tatványhoz a díszlet is hozzájárul, hiszenvers a legtöbb magyar ember számára mégmindig az, ami kötött, ami rímel, amelynekteátrális megfelelôje a hagyományos szín-ház, melyben akkor látjuk a cselekményt,amikor a függöny engedi. A Szent György-elôadás a kukucskaszínház ellentettje: anézôk kétfelôl ülik körül az elôadást. Amegszokott képszerû élmény helyett ez azelôadás plasztikus, azaz körbejárható, mintegy szobor. A nézô persze a helyén ül, de arendezés állandóan forgatja a színészek te-kintetét: hol hátat fordítanak, hol nekünk

66 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

O C T O P U S

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

T ö r ö k A n d r á s

Nagy szavak egy minimalista

díszletrôlémi zavarral vetem papírra e sorokat. Úgy érzem, hogy amit megfigyeltem, és amit mostleírok Khell Csörsz díszletérôl, annyira kézenfekvô, hogy fontoskodás egyáltalán megfo-

galmazni. Mindez, mondanom sem kell, erénye a díszletnek: nyilvánvalóan, erôlködés nélkül vanjelen az elôadásban, mint a levegô. A Katona József Színház Szent György és a Sárkány címûelôadása sokak szerint több szempontból is korszakos jelentôségû: fordulat a társulat életében (hanem is az a fajta, amelyet Fodor Géza 2000 ôszi emlékezetes hírlevélbeli dolgozata helyezettkilátásba), s fordulat a magyar színjátszásban is.

N

Khell Csörsz díszlete

Ko

nc

z Z

su

zsa

fe

lvé

tele

játszanak. Mintha egy bonyolult rendezôikeverôpult avatkozna be minduntalan azelôadásba. Vagy csak képzelgünk? Ez azimprovizáció termékeny terepe?

A díszlet hatása akkor is megkerülhetet-len, ha a mítosz áttetszôségének titkát keres-sük. A cselekmény a mitikus múltba vezetminket, a kereszténység forrásvidékére, Af-rikába, ahol a helyi pogány kultúra, a ró-mai hitvilág és a lassan felülkerekedni lát-szó kereszténység küzd befolyásért és hata-lomért. Ennek a múltnak nemcsak jelenét,hanem közelmúltját is megtapasztalhat-juk, elsôsorban Inganga, a százéves anya-királyné nagymonológjából. Nos, az idôt-len, áttetszô, anyagtalan díszlet segít abban,hogy a nézô egyenesen az emberi szívekbeés lelkekbe láthasson – nincs, ami elébe ál-lana: tér, bútor, fal, ajtó. Tekintetünk min-denhová behatolhat. Díszlet alig van, de aza kevés minimalista elem mégis minden já-téklehetôséget megteremt a cselekmény-hez. Gondoljunk csak a mennybe (?) ve-zetô úton való leskelôdés és rejtôzés stili-zált, de játékkal jól hitelesíthetô alkalma-ira, vagy arra, mennyire nem hiányzik aszegény emberek kunyhóinak fizikai jelen-léte. A díszlet szikársága elsô pillanatbanmeglepô. A mese a szöveg alapján ugyantarka forgatagot kívánna meg, de amint el-kezdôdik a játék, a díszlet vérbeli játéktérvoltát nem lehet kétségbe vonni. A szöveg-mondás, a mozgás, a fények mind egységesegészet alkotnak. Hogyan is lehetne más-képp eljátszani ezt a darabot?

A harmadik, talán legfontosabb össze-tevô: amikor a díszlet a rendezés lényegét,a hangsúlyos titoktalanságot jeleníti meg.Maga Weöres darabjának mûfaját miszté-riumjáték-szerûnek határozta meg, melyet

feldúsított az Erzsébet kori színmûvek laza, sokszereplôs szerkezetével. Nos, ez a miszté-riumjáték mai beavatásként hat, ahol a változásokkor sincs függöny, nincs szaladgálás éski-be hurcolás. Van viszont a földön heverô kavicsréteg játszi és poétikus át- meg átrende-zése. A feltúrt (összesen talán mázsányi) kavics hol ülôke, hol domb, hol beleszúrt nádágyása, hol – amikor kilátszik alatta a fémes „altalaj" – út, mely megszabja a szereplôklépteit. Minden helyzetben kifogástalan játéklehetôséget nyújt, sôt, a játéktér lassankéntönálló alakot ölt, mint az afrikai mesebeli helyszín saját szelleme. Az áttûnések gyorsak,kidolgozottak, karakterük félúton van a tréfás könnyedség és a lábujjhegyen járó szertar-tásosság között; igazi események, hatásuk egyre nô, mellékes intermezzókból lassankéntdrámai hatóelemekké válnak. Ehhez kétségtelenül hozzájárul a lapátolás hangja; szépenkomponált etûdök két hangra: kavics a kavicson, illetve kavics a fémen sikárolódik.

Az elôadás egyenletesen, szépen, hitelesen pereg, néha neki-nekiiramlik. Már-már aztérezzük, így ér véget, amikor igazi meglepetés következik, egy pont, ahol egyértelmûen adíszleté a fôszerep: beszakad a föld. A nézô szája tátva marad. Kétség sem fér hozzá: a te-átrális trükk a maga harsányságában hibátlanul mûködik. Még ezt is lehet, még ezt is sza-bad ebben az elôadásban. Ez nem cirkuszi produkció, ahol a bohóc kimódoltan a kényel-mesen kibélelt fenekére esik. Itt valóban beszakadt a föld, és megrendült a közönség. Ezutóbbi ráadásul csak azért történhetett meg, mert az elôbbi történés szoros, bár áttételesösszefüggésben van az elôadás addigi (a díszlet felôl nézve) csendes-poétikus menetével.Attól szólt ilyen harsányan ez a megjósolhatatlan effektus, hogy nincs elôzménye. Ekkorviszont a világrend kiakad, és az elôadás egy ideig ebben a kiakadt mederben folyik, míg-nem a színpad síkját egy ponton visszapattintja az egyik szereplô. De akkortól már nemolyan a világ. A beszakadás katartikus élménye drámai hangsúlyt kölcsönzött az elôadás-nak, a misztériumjátékot hirtelen egy pillanatra a katasztrófafilmek álom- és valóságvilá-gába repítette. Tegyük hozzá: finoman és pontosan, ahogy ehhez az elôadáshoz illik: meg-billent a színpad fémborítású teteje, pontosan annak az oválisnak a tengelyében, amelyeta spirális út a színpad fölé ír.

Növekvô érdeklôdéssel figyeltem-figyelem, ahogy az elmúlt húsz évben a díszlet – azegykori suta háttér, majd kezes szolgálóleány – Magyarországon is egyre inkább alkotó-elemmé, sôt, -társsá válik. Ez a folyamat korántsem egyenes ívû, jól emlékszem sok nagyotakaró, tolakodó színpadképre. És ki tagadná, hogy eleve baj, ha a díszlet jobb, mint azelôadás egésze, ha elôtérbe nyomul, és magára vonja a figyelmet?

Mint nem szakmabeli, nem tudhatom, került-e már színre ehhez hasonló megoldás.Tudhatni, hogy minden volt már a világ színpadain, s minden elmúlt elôadás szabadpréda... Azt sem tudom, mennyi része van a díszletben a rendezônek, illetve a rendezés-ben a tervezônek. A tervezôt nem ismerem, de a bemutató után nagy kedvem támadt meg-ismerni. Az nem lehet, hogy csak a látványhoz és az anyagokhoz ért ennyire…

Zárásképpen álljanak itt további nagy szavak. Egy olvasó Bohumil Hrabalhoz írottlevelét parafrazeálva: „Kossuth-díjat Khell Csörsznek! Ez most a becsületes emberekjelszava."

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 77

O C T O P U S

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

étkerekû kordén gurítják be a manézs-ba, s az elaggott, törékeny, madárcson-

tú anyóka Silene város anyakirálynéjánakszínes gönceibe burkolózva kérlelô-követelô-dzô-felcsattanó hangon azonmód parancsokatkezd osztogatni. Az ellen a kapuknál, a barbárrómaiak éppen lerohanják Silenét, a gonddal,vérrel, verítékkel egykor fölépített nemes városebek harmincadján. Cannidas király, Ingangaügyefogyott, gügye fiacskája bort nyakal, a ví-zisárkánynak szánt szüzet hajkurássza, vagya pórnéppel hadakozik éppen. A királyi kordészemmagasságából nézve az elfuserált állam-ügyeknél elôrébb való a meggyötört test ké-nyelme, a szüntelenül félrecsúszó lábpihentetôvánkos, amit az ügyetlen, léha Barbara nemképes rendesen megigazítani, meg a hasogatóköszvény, amitôl ma erôsebben sajognak azelsatnyult csontok, mint más napokon.

A Katona József Színház Szent György-fantáziájában Törôcsik Mari bibliai ôs-anyafigurát mintáz Weöres Sándor remek-mívû anyakirálynéjából, mi meg ott lenn,

a nézôtéren, illetve a színpad két oldalán üldögélve eltöprenghetünk, hogyan lényegül átegy aprócska, megtörtnek látszó test az elpusztíthatatlan életerô hordozójává. „A színekfémessé szépülnek, szavakból paloták épülnek" – mondja a szerzô a színházról, s márcsak arra kéne választ találni, hogyan is épülnek föl ama bizonyos katedrálisok TörôcsikIngangájának ajkán.

Weöres anyakirálynéja roppant költôi erudícióval és mûgonddal megformált, igensokrétegû, polifon nôalak: a termékenység, az élet s a szüntelen újjászületés törékenynagyasszonya. Törôcsik Ingangája rozzant dédmama és vajákos matróna, aki utolsó le-heletéig ôrzi hatalmát, s manipulálni akarja környezetét. Méhkirálynô, az apró sejtekbôlfelépített-összerakott kaptár létrehozója és fejedelme. Királyi stallumot visel, de hétköz-napi énje, biológiai léte fölébe kerekedik a társadalmi rangnak.

Törôcsik a weöresi figura lényegét ragadja meg, amikor felmutatja a halál közelébenlubickoló, bölcs, kortalan asszony ironikusan sóvár érzékiségét. Ingangája játékos szel-lem: utolsó percéig játszik, s a síron túlról is képes megtréfálni környezetét; hogy szenved,

K o v á c s D e z s ô

Az elsô száz év■ I N G A N G A : T Ö R Ô C S I K M A R I ■

K

inkább csak sejtjük, mint tudjuk. Kikacagja gyarlóságait, finom kis asszonyi, anyai ésuralkodói praktikáit, az elsatnyult madártest esendôségét és a lopakodó halált. Pusztu-lásában is dörzsölt manipulátor: finom, apró szurkálások a lányok – „a libák" – felé, ve-hemens féltékenységi futamok szenilis zsörtölôdésnek álcázva, a test kínjai és megôr-zött, töredékes gyönyöre az emlékezésben és az érintésekben, a tapintás élvezete, ahogykócos férfifürtök között matathat, a hideglelôs didergés csillapítása parázzsal telt tálká-ból csent meleggel – „élednek zsábás, pókos ujjaim" –, a pipafüst fanyar íze a szájbanés az éjszaka borzongató hûvöse a felhevült bôrön.

Van egy jelenet, amelyben magasra függesztett hintácskában imbolyog, és síron túli,elhalóan vékony hangon beszél környezetéhez. Ha lehet, még a szokásosnál is jobbanösszekuporodik. Maga alá húzza tagjait, mint egy tört szárnyú madár. Szinte már nincsis teste, csak a hangja él, de az vidorul eleven. Mikor lefektetik, úgy hever az összelapá-tolt kék homokdombon, mint összegyûrt rongycsomó. Máskor furmányos öregasszony,népmesei hôs, mindannyiunk dédmamája, aki hihetetlen történeteket regél a múltból.Meséket sustorog szerelmetes dédunokájának, Laurónak meg a csacska libafalkának,miközben messzi távolról szemléli önmagát, azt, aki egykor volt, s aki mára gyerekké fo-gyatkozott. De a tört testben ép lélek lakozik: Törôcsik Ingangája megôrizte vidor derû-jét, bensô tartását, vehemens érzékiségét és humorát. Pehelysúlyú, ölbe kapható kölyök-kópé. Vásott gyerekként csimpaszkodik Lauróba, máskor pöfékelô törzsfônöknô vagyrebbenô tekintetû kendôs nénike Huszárik Szindbádjának búcsújáró szentjei közül. Ön-iróniába burkolt sóvárgással éli újra egykori pompás és gazdag életének emlékképeit,a perzselô szerelmeket, a szexus kalandjait. Szereti magához közel tudni és megérintenia fiatal testeket. Végsôkig ki akarja élvezni az élet maradék érzéki adományait, valahogyúgy, ahogy azt Petri utolsó verseiben megírta: „ajándék minden reggel, délelôtt, / kiélve-zem a maradék idôt, / mint ínyenc a húsos cubákokat / – csontig lerágom végnapjaimat"(Búcsúzás).

A száz viharos évbôl szikár életbölcseletpárolódott: Törôcsik Ingangája pontosantudja, hogy az élet nevû valamit – még hakirályi is – nem kell olyan halálosan komo-lyan venni. Komótosan sercint cseréppi-pája mellôl, és tárgyilagosan kommentál:szikár, érzelemmentes, kijelentô monda-tokban beszél szenvedésekrôl, a test gyö-nyörérôl, a homokon várost építô szen-vedélyrôl. Második felvonásbeli mono-lógja megrendítô: nem a test romlása,elhasználódása és megfogyatkozása azigazi veszteség számára, hanem az egykorinemes eszmények, a küzdelmes, teremtôévek, a cselekvô élet gyümölcseinek sem-mibe hullása. A pokol külsô és bensô köre-inek megtapasztalása, amelyekrôl beszélnisem akar. Annak a tudása, hogy amit tett,az már az új világban fabatkát sem ér.

Az érzéki vágyak emléke és a frivol,nyers szabadszájúság élteti Törôcsik In-gangáját. Becézô szavai gúnyosan, fájdal-masan csattannak. Öniróniája részvéttelteli és esendô. Kiszolgáltatottságában istekintélyt parancsoló: hol hamuszín arcúvénasszony, hol kipirultan dévaj, rajongónô. A cseréppipa füstjébe burkolózó ádázfigyelem, a szétzüllött udvar szeszélyes,türelmetlen, öreges egzecíroztatása, a ha-láltudat és az életbölcselet egyidejûleg raj-zolják ki elôttünk Törôcsik bravúrosanmegformált királynéjának arcélét, akiegyedül „szívja az egész silenei gyehen-nát". Az öregség második gyerekség: angya-lian kópés öröm villog az egykori vaskezûkirályasszony tigrisszemei mögül.

Ez a villódzó, archetipikus nôalak, Tö-rôcsik százéves királynéja attól lesz olyantitokzatos, hogy megformálója látszólagnem csinál semmit. Egyszerûen csak jelenvan. Szöszmötöl, fészkelôdik, pöfékel,csettint, kaján mosoly dereng a szája szög-letében, összeszûkült szemmel hunyorog.Néha meg az ószövetségi ôsanyák reszelôsszarkazmusába oltott kislányos bakfis-hangján elejt egy keresetlenül frivol mon-datot: „Ne kapkodj, kisfiam, jól célozok,melléd köpök, ne félj!" – Weöres drámaipoézise gyöngyözve zubog Törôcsik ajkán.Szikáran kattogó tômondatok és zsongítótirádák, ringatón elôzsolozsmázott titkokés rituális töredékek, érzelemmentes tó-nus meg játékosan bujkáló, szenvtelen iró-nia, a dolgok kimondása, minden fakszninélküli megnevezése: Törôcsik Mari azúgynevezett eszköztelen színjátszás ma-gasiskoláját mutatja be elôttünk.

Akárcsak tíz éve, egy másik ôsanyasze-repben, a szolnoki Száz év magány Ursulá-jaként. A jeges konszolidáció évtizedébenWeöres megírta e pompás nôalakban azösszes pusztuló és elpusztított eszményt.Törôcsik most azt is eljátssza – csillogóalakítása átlibben évadokon, rezsimeken,gödrökön –, milyen az, amikor már majd-nem minden elveszett.

88 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Fullajtár Andrea (Nella) és Törôcsik Mari (Inganga)

Ko

nc

z Z

su

zsa

fe

lvé

tele

gy vagy két nappal azután, hogy a Vígszínház Tompa Gábor rendezésében bemutatta Shakespeare Lear királyát, nyolcvanhét éves korábanelhunyt Jan Kott, akihez mérhetô színházi teoretikus nem volt a múlt század második felében. A szarrágó elméletírókkal szemben Kott a szín-

házból és az életbôl indult ki; Shakespeare-tanulmányai megkerülhetetlen, új társadalmi és esztétikai világképben foglalták össze a drámaíró mûveit.Elmélet és gyakorlat egymást kölcsönösen megtermékenyítô hatásának szép példája, hogy Kott Peter Brook Titus Andronicus-rendezése láttán írtameg elsô Shakespeare-esszéjét, késôbb pedig Brook volt az, akit Kott Lear király-tanulmánya inspirált a tragédia színpadra állítására. Sem azelôtt,sem azóta nem volt hasonlóan termékeny kapcsolat teória és teátrum között. Megkockáztatom, hogy belátható idôn belül nem is lesz. A ma (még)divatos csenevész elméletek és a gondolathiányos, ingerszegény elôadások egy siralmasan satnyuló kor szomorú dokumentumai.

Brook Lear-rendezése éppen negyven-éves; a Royal Shakespeare Company elô-adását a stratfordi premier után két évvelBudapesten is láthatták, akik elég koránszülettek, és elég korán keltek föl ahhoz,hogy jegyhez jussanak. A letaglózó élménymúltán jóval késôbb mertük csak beis-merni, hogy ez a „kegyetlen és igaz Shakes-peare" (Kott aposztrofálta így BrookTitusát) nem csupán a színházról alkotottfölfogásunkat rendítette meg, hanem ön-csaló módon szilárdnak hitt világképünketis. A lengyel esztéta azáltal, hogy Beckettet,A játszma vége metafizikai bohóctréfáját ko-pírozta a Lear királyra, kiemelte a darabot aXIX. századi eltorzított hagyományból, aszínpadon siránkozva kóborló vattasza-kállú, ôrült agg melodramatikus meséjé-

bôl, és fölfedezte Shakespeare-ben az illúziótlan reneszánsz létfilozófust. Brook pedig,megértve a fordulat lényegét, szuverén, a korábbitól merôben eltérô színházi nyelvet ta-lált az emberi véghelyzet, a bizonytalanná vált egzisztencia végigelemezéséhez és ábrázo-lásához. Kettôjük ujjlenyomata azóta ott van minden Lear-elôadáson.

Tompa elsô áttekintésre is nagy formátumú rendezésének szembetûnô összetevôje afilozófiai igény és a szerepekben lévô tartalmak minél gazdagabb, bonyolultabb, sûrítettmegjelenítésére irányuló színészi kifejezés. Ezzel a lehetô legnehezebb feladatra vállalko-zott, mint aki bízik benne, hogy gyógyírt talál a magyar színház két legsebezhetôbb pont-jára. Az egyik a filozófiai gondolkodás teljes hiánya. Van nyersen, durván a hétköznapivalóságra utaló, groteszken, ironikusan, olykor költôien aktualizáló színházunk (hál' is-ten, hogy még van), van a hétköznapi valóságra való utalást zsigerbôl elutasító, expresz-szív-érzéki, antiintellektuális fizikai színházunk (hál' isten, hogy már van), de nincs avalóság racionális és szenzuális tapasztalatait magasabb fokon teatralizáló és szublimáló,a gondolatot színészi és képi gesztusokká stilizáló színházunk (mint amilyen a közel-múltban nálunk járt vendégszínházak közül például a Nekrosiusé vagy a Barbáé). Ezzelfügg össze a másik, említett hiány, amely a színészi munka mibenlétére vonatkozik. A ma-gyar színész nem a szerep és saját tartalmainak fölfedezésén, összeszikráztatásán s eszikra által saját alkotóenergiáinak föllobbantásán dolgozik, hanem a „figurát" keresi.

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 99

L E A R K I R Á L Y

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Eszenyi Enikô (Bolond) és Tordy Géza (Lear)

K o l t a i T a m á s

Ôrült vezet vakot■ S H A K E S P E A R E - B E M U T A T Ó A V Í G S Z Í N H Á Z B A N ■

E

Ha megtalálta, „megcsinálta", akkor elkezdi„színesíteni", s mivel általában késôn ta-lálja meg, késôn – többnyire a bemutatóután – „készül el" vele, a színezés folyta-tódik az elôadás-folyamatban. Ezért mond-ják a mi színészeink, hogy ôk csak valamikora tizenötödik elôadás táján érik el optimá-lis formájukat, ami maga az abszurditás,soha egyetlen külföldi színésztôl nem hal-lottam hasonlót (pedig kérdeztem).

A világszínházban edzett Tompa mostnem adaptációs terápiát gyakorolt a magyarszínházon, nem korábbi rendezéseit ültetteát, hanem magasra tette a lécet. Lear királyamindeddig a legizgalmasabb magyarországirendezése, annak ellenére (vagy tán éppenazért), mert jelentôs eredményei mellettpontosan mutatja a magyar színészet korlá-tait; ezáltal segít a tisztánlátásban.

Az elôadásban minden makulátlan, amivendégként érkezett: a díszlet, a jelmez, azene és a dramaturgia. (A „négykezes" for-dítás elemzése meghaladja e dolgozat kere-teit.) Both András tiszta fényekkel feszí-tett, világos színpadán – felüdülés a sokönmutogatóan pucér, piszkosfekete szín-házi fal után – olykor fémes, olykor faha-tású, jókora kubuszok siklanak hangtala-nul. Ez lényegében elvont, üres tér, még haa változatosan elrendezôdô térszûkítô ha-sábok olykor realisztikusan mûködnek is;például asztalként szolgálnak a katonák-nak, „falak" közé szorítják a Lear lányokközött hezitáló Edmundot, vagy átlósirányban támasztékot nyújtanak a párbajkét kisebb csoportjának. A díszlet artiszti-kus világítása bizonyos festôiséget kölcsö-nöz a képeknek – a francia táborban Corde-lia oltalma alá került, karszékében aléltanfekvô Lear elôtt leheletszerûen ellibben egyteljes horizontot takaró tüll –, de az artisz-tikum sohasem keresett, sohasem szépelgô,mindig a szituációból fakad. Az elôszínpa-don jobb- és baloldalt szétszórtan elstili-zált, szinte a talajba taposott „becketti" ci-pôk-bakancsok, anélkül, hogy „kiabálná-nak", a menekülés, a számkivetettség és agenocídium XX. századi ikonográfiai jelei.

A kivételes tehetségû jelmeztervezô,Dobre-Kóthay Judit egyszerre dekorál ésöltöztet, s közben elkerüli a modernné sti-lizált történeti ruhák, illetve a fantázia-divatbemutatók közhelyeit. Az elôadásbanelôször a viseletek figyelmeztetnek a stílus-egység hamis kánonjának föloldására. A já-ték úgy kezdôdik a birodalomfelosztással,mint egy mese az Ezeregyéjszakából. Vagymint egy keleties szônyegjáték Brooknál.Könnyû, türkiz fátylakba öltözött, mezítlá-bas lányok, turbánnal a fejükön térdepel-nek az országkárpit elôtt, amit majd a tépô-zár mentén hasít szét a jó király, hogy amegérdemelt országrészeket útra való sál-ként akassza helyes feleletet adó gyermekeinyakába. Regan és Goneril még a botrányután is úgy hajtogatja a maradék országot,

ahogy szárítás után a lepedôt szokás. Halkan, szinte cserfesen döfik fullánkjaikat húgukbaa mesebeli rossz lányok; majd csak akkor öltenek tornyos vörös parókát és bôrszerkót, ami-kor vérmes amazonokká válnak. Végül csillogó köpenyben indulnak (férfit) hódító csatába.A számûzött Cordelia karddal, vértben, derített fényben és sípcsontig ködgomolyban állóSzent Johanna-sziluettként tér vissza, és mint a felszabadítási front szôke copfos, feketetrikós, terepruhás partizánja harcolja vissza apját az ellenségtôl. Katonazubbonyok, csiz-mák, bakancsok. Hosszú, sötét felöltôk. Világos színû, könnyû, gyûrött, nyárias köpenyekés zakók az átmeneti béke enyhületében.

Az eklektika értelme nem az idôutazás, hanem a helyzetek asszociatív tartományánakkibontása. Az országfelosztás keleti mese. A portyázó, durva katonákat a Bolond bohóc-tréfa-fellépéssel szórakoztatja. Kent a kalodában: a keresztre feszítés replikája. A Bolondhátán hordott széke megmarad a Bolond „eltûnése" után – ugyanezen a széken vakítjákmeg Gloucestert. A vihar az akusztikusan elôidézett szélnek nekifeszülô pantomim, a föl-dön lótuszülésben kuporgó Learrel, aki nem igyekszik túlordítani az orkánt, hanem csön-desen maga elé mondott, kihangosított belsô monológban közvetíti a lélek megbomlását;a jelenet feszültsége a mozgás és a mozdulatlanság – a pantomim és az ikonografikus tartás– ellentétébôl fakad.

Tompa rendezôi világa szokatlan a mi „homogenitásában" sokkal egysíkúbb, ötletet éseffektust nyomató, a bonyolultabb gondolatot „energikusan" lecsapoló színházunkhozképest. Az pedig végképp ritka, hogy intellektualitás és mitologizálás, racionális elemzésés képszerûség ilyen természetes egységbe szervezôdjék. Az elôadást a színpad hátterébôlindító zenészek – ütôsök – egyfajta ritualitást kölcsönöznek a játéknak; kis ideig úgytûnik, mintha törzsi szertartás adná meg az alaphangot, de aztán kiderül, hogy az idôn-ként látható, idônként láthatatlan muzsikusok a realisztikus helyzetelemzés teatralizálóellenpontjai, ugyanolyan gesztikus jelekként mûködnek, mint a látványelemek. Vagya folyamatos elôadásív erôltetése helyett mindig újrainduló jelenetépítés.

A színész lenne hivatott egységbe foglalni az eklektikát, ahogy azt a hasonló, szuverénrendezô uralta színházban – például az említett Nekrosius- és Barba-elôadásokban, aHamletben és a Mythosban – láttuk. Csakhogy Tompa nem számíthat a magyar színészis-kolára, ilyen nem lévén. (Nem tanintézetre, hanem készségek, szakismeretek, munka-módszerek alkalmazására, magyarán a mesterség mûvelésére gondolok.) A Vígszínháztársulata – hogy úgy mondjam – onnan fogalmaz, ahonnan tud. Mindenki máshonnan.A saját iskolájából. A saját rutinjából. A saját intuíciójából. A saját minôségébôl.

11 00 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

L E A R K I R Á L Y

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Hegedûs D. Géza (Kent) és Méhes László (Oswald)

Nincs közös nyelv, amely közös nevezôre hozná az eltérô minôséget; egyszerûbben szól-va az elôadás színészileg lyukacsos.

Kétségtelen, hogy (Garas Dezsôn kívül) ma országosan Tordy Géza az egyetlen, akitôlformátumos Lear várható, s ez önmagában jellemzô a színészi állapotokra. Tordy egyszermár nagyszerû Lear volt egy egészen más, romantikusabb és érzelmi tónusokban gazda-gabb elôadásban. Lényegében áthozta onnan az alakítását. Nem is tehetett mást, ô pon-tosan ez az impulzív, szenvedélyes alkat, a maga emocionális szélsôségeivel, a katona szi-lajságával, az öregember mokányságával (amit egyébként Paul Scofield copyrightolt aBrook-rendezésben). Learje ereje teljében van, energiák feszítik, harsányan kacag sajátbon mot-ján, miszerint mászik a sír felé; a szereprôl vallott fölfogás egyezik azzal a szán-dékkal, amely Tordy tudósítását foglalja magában saját telivér színészetérôl. Ez a színésziösztön ma már igen ritka, a régi nagy „bölényeké", szerencsésen lefedve az alkati szikár-sággal, ami szükséges is a hagyomány modernizálásához. Tordy végsô fájdalomüvöltéseis hiteles, csak a meghasonlott lélek ábrázolásában nem elég árnyalt – erre kevés az „egy-végtében" színészet –, bár ez részint partnerei hibája is.

Az elôadás másik színészi véglete Eszenyi Enikô, aki Cordeliát és a Bolondot játssza.Eszenyi maximálisan tudatos színésznô, aki minden helyzet, minden mondat mögötttartalmak sokaságát fedezi föl, s ezeket spontánnak ható eszközök segítségével a fölszínreis hozza. Cordeliaként stúdiószínházi intimitással munkálja ki a jelenlét nüanszait, mini-málmimikával reagálja le a történteket, mindvégig Learrel tart néma kapcsolatot, amikorapja áruba bocsátja a kérôk elôtt. Az adásvétel tárgyaként görcsbe rántja a megaláztatás ésa szégyen. Az elsô adandó alkalommal a Francia király (Kaszás Gergô) mögé menekül, aztánrémülten tiltakozik, amikor a férfi le akarja szüretelni önzetlen választásának gyümölcsét,és nagy boldogan a karjaiba kapná. Bolondként chaplini kellékekkel dolgozik: sétabot,csörgôs keménykalap, bô nadrág, nadrágtartó, kacska járás. A katonák között mutatványthajt végre, leül közéjük, botját elhajítja (valaki kezébe), lebukik az asztal mögé, nagy kés-sel tojást vág ketté, a két fél tojást a mellette ülôk homlokára ragasztja – illusztrálja a szövegtojás-metaforáját. A vihar-jelenetben akrobatikus bukfenceket vet, sodródik a „szélben"a mozdulatlanul ülô Lear mellett. A cirkuszi attrakció mindvégig bölcselet, morálprédiká-

ció, filozófiai kommentár: hátán cipelt szé-kével kajánul megismétli a kalodába zártKent helyzetét, vagy botjára tûzött kalapjá-nak suttogva „közvetíti" a történteket.(A kalap majd „tovább él" Lear fején, miutána Bolond eltûnt.) Eszenyi úgy dolgozik aszerepen, mint szobrász a szobrán: anyag-szerûen. Addig formálja minden kis részle-tét, amíg meg nem felel a kívánt belsô tar-talomnak. Itt levesz belôle, ott hozzátesz,arányosít, figyeli a hatást, s mindezt úgy,hogy az eredmény spontán, természetes éskönnyed legyen. Eszenyi a szakma igaziformamûvésze – gondja van arra is, hogyamikor Lear kitisztult aggyal fölismeri Cor-

deliát, megkomponáltan és jól hallhatóanbelezokogjon Tordy vállhajlatába.

Van néhány egyenes lefutású, erôsen in-tonált, önsúlyától markáns alakítás. Min-denekelôtt Hegedûs D. Géza Kentje: egyintrovertált, csaknem mogorva, kevés be-szédû jellem, aki svájcisapkát és pedellus-köpenyt ölt, hogy szolgaként szolgáljon.Szinte az elôadás mottóját hordozza: egyolyan világban, amely a hízelgôknek, kép-mutatóknak és pofátlanoknak áll, a legele-settebb ember álcája jár a hûségeseknek ésigazmondóknak. Ahogy póztalanul átöltözika háttérben, konok nyugalommal szenvedi

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 11 11

L E A R K I R Á L Y

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Borbiczki Ferenc (Cornwall) és Lukács Sándor (Gloucester)

Ko

nc

z Z

su

zsa

fe

lvé

tele

i

el a kalodát, rituális eltökéltséggel lenyeli az ellenség kezébe jutvaáruló levelet, s a végén erejét megfeszítve kihúzza a színpadról azáldozatok ravatalát – hová vajon? saját magát is föld alá temetni ahalottakkal? –, az nemcsak kietlen képek sorozata, hanem egy embermakacs lázadása is a világ kietlensége ellen.

Kontrapunktja Méhes László nyegle, alattomos Oswaldja, aszületett szolga, aki kellô távolságból folyton koncra les, legyen azpénzeszacskó vagy szexuális alamizsna. Utóbbit Igó Éva Reganjá-tól kapja. Igó és a Gonerilt játszó Börcsök Enikô nem genetikai go-noszok; ôk szintén csak kihasználják a helyzetet, de nem magukidézik elô. Két, egymással is rivalizáló fiók-Lady Macbeth: azölükbe hullott lehetôség hívja elô rosszabbik énjüket; a színésziintenzitás elsôsorban a plasztikus szövegmondásban és néhánygazdaságosan alkalmazott gesztusban érvényesül. Érdekes, báregészen más fogantatású Seress Zoltán alakítása. Akárha laza tár-salgási színmûben játszana, puhán, hangsúlytalanul, szobahan-gon intonálja Albany fejedelmet mint valami pipogya polgári férjet;ebbôl növeszti föl pusztán nagyobb verbális nyomatékkal, de to-vábbra is a jelenlét súlya nélkül az erôre kapott fôrendet.

Az elôadás kényes egyensúlya a Gloucester–Edmund–Edgarháromszögben billen föl. Legkevésbé Lukács Sándor Gloucestereokolható miatta; ô egyfajta életidegen, sztoikus értelmiségi, aki-nek rendkívül csekély az érzelmi amplitúdója – ebben Lear ellen-téte –, s a sorsba beletörôdôek fájdalmas nyugalmával fogadjaapai csalódását is, szeme világának elvesztését is. A baj az, hogy acsaládi dráma nem katartikus. Kamarás Iván Edmundja megmu-tatja ugyan kimunkált felsôtestét, látványosan cáfolva a fattyúk si-lányabb minôségérôl hírelt szóbeszédet, de meg is elégszik ennyi-vel, a saját karakterérôl való összes benyomását fizikumára bízza,ami kevés ehhez a formátumos machiavellistához. Egy könnyedbeszédû, csinos szofista; Edmund ennél valamivel több, s szellemiarca is van, nem csak teste. Szarvas József Edgarja igazi kudarc.Szemüvegben bukkan föl egy csapóajtóban, ami értelmiségire utal(Brook óta gyakran játsszák a valóságban rosszul tájékozódó filosz-nak), de ezt semmi sem igazolja, legföljebb az, ha rövidlátó. Egy-általán nincs aurája, hadarásából kevés szót érteni (talán erre célozGloucester is, amikor egy idô után bátorítóan megjegyzi: „mostjobban beszélsz"). A zavarodott, ûzött fiú pszichofizikai- intellek-tuális szenvedéstörténete tökéletesen idegen tôle; meg sem érintiaz ôrület és a nincstelenség kényszerû kettôs fedezékében (a fáj-dalmasan aluljátszott „tárgyalási jelenetben") kifejlôdô megfigye-lôi pozíció, amely Edgar sorsának lényege, s amely az élet megpró-báltatásaitól rémült vakvezetôbôl muszáj-Herkulest csinál.

Ezt a fölismerést bontja ki – szerencsére a mûegész tágabb ho-rizontján – az elôadás teljes apparátusa. A vakság metaforája –amelynek megtapasztalása a lét peremére, az ôrületbe és a sem-mibe vezet – egyszerre jelenik meg mint kietlen metafizikai igaz-ság és mindennapi életkényszer. „Ôrült vezet vakot" – mondjaLear Gloucesternek az önreflexió kivételesen világos pillanatában.És hozzáteszi: „ez korunk mételye". Shakespeare-nek megint egy-szer igaza van.

SHAKESPEARE: LEAR KIRÁLY (Vígszínház)

FORDÍTOTTA: Visky András (Tompa Gábor szövegváltozatának, ForgáchAndrás és Vörösmarty Mihály fordításának felhasználásával). DÍSZLET:Both András. JELMEZ: Dobre-Kóthay Judit. ZENE: Josif Hertea. MOZ-GÁS: Gyöngyösi Tamás. MASZK: Varga-Járó Ilona. DRAMATURG: ViskyAndrás: RENDEZÔASSZISZTENS: Pozsgai Rita, Putnoki Ilona. RENDEZTE:Tompa Gábor.SZEREPLÔK: Tordy Géza, Kaszás Gergô, Oberfrank Pál, Borbiczki Fe-renc, Seress Zoltán, Hegedûs D. Géza, Lukács Sándor, Szarvas Jó-zsef, Kamarás Iván, Lázár Balázs, Méhes László, Kenderesi Tibor, Kô-míves Sándor, Eszenyi Enikô, Rajhona Ádám, Salinger Gábor, Bör-csök Enikô, Igó Éva.

11 22 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

L E A R K I R Á L Y

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-fôrendezôje hatod-szor rendez Magyarországon. A szolnoki Camus- és Beckett-

elôadások (Félreértés és Godot-ra várva), a gyulai Székely János-ôs-bemutató (Mórok), valamint a mûvész és a pesti színházi reprízek (Mo-lière: Tartuffe; Mroãek: Tangó) után most a Vígszínházban Shakes-peare Lear királyát vitte színre. Miközben itt, Pesten dolgozott, oda-haza, Kolozsváron az általa vezetett színház körül heves, szélsôségesindulatoktól sem mentes viták zajlottak. Fárasztó, nehéz hetek után, ki-élezett helyzetben ültünk le tehát, hogy a próbákról, a darabról s termé-szetesen a kolozsvári fejleményekrôl beszéljünk.

– Néhány jelenetet láttam már a Lear királyból, s ennek alapján aztérzem, hogy – ha szabad így fogalmaznom – kissé németes, kemény, hi-deg elôadás született, s a szürke, üres tér és a jelmezek láttán nehéz el-dönteni: mikor játszódik. Peter Brook hajdani híres rendezését a keresz-ténység elôtti idôbe helyezte, te inkább a közelmúltba. Régóta készülszerre a darabra. Miért éppen a Vígszínházban állítottad színpadra?

– 1984-ben kellett volna megrendeznem a Bulandra Színház-ban Victor Rebengiuckal. Az ottani Bulgakov-elôadásomat azon-ban a cenzúra ízekre szedte, ezért megfogadtam, hogy amíg az azigazgató ott van, be nem teszem oda a lábam. 1990-ig kellett vár-nom, amikor Ion Caramitru vette át a színházat, s megkérdezte,mit akarok rendezni. Mondtam: a Leart Rebengiuckal. Ebben ma-radtunk, de néhány nap múlva visszahívott, hogy jön Ciulei, ô isezt a darabot választotta, és neki nyilvánvalóan nem mondhatnaknemet. Liviu Ciulei azonban nem kezdett neki a Learnek. Ugyaneza szituáció lejátszódott két évvel késôbb, Silviu Purcarete igazgató-sága alatt, majd jött Virgil Ogasanu, aki rávett, hogy a bukarestiuniófesztivál nyitó elôadásának megrendezzem a Woyzecket. Utó-lag örülök, hogy elvállaltam, mert úgy érzem, az volt a legsikerül-tebb Woyzeck-elôadásom. Más lett, mint a többi.

– A vödörcipelô játék azért megmaradt? – Az elôcsarnokban felállított üvegvitrin, amelyben Woyzecket

mint kiállítási tárgyat lehetett szemlélni, meg az értelmetlen tevé-kenységet kifejezô vödrös játék megmaradt, de más díszletet ter-veztünk, és nagyszerû színészek játszottak benne. Nem minthaVisky Árpád Sepsiszentgyörgyön vagy Bicskei István Újvidéken nelett volna remek. Végül Rebengiuc lett az igazgató, aki közölte: Ciu-lei végleg lemondott a Learrôl, tehát szabad az út. Ekkor viszontCatalina Buzoianu bemutatója csúszott másfél hónapot, ezértnem kezdhettem el a próbákat, ugyanis Barcelonába szólított egyszerzôdés. Halasztottunk egy évet. Közben elvállaltam A kínaivédelem forgatását, de a vágás elhúzódott, ezért most én kértemhaladékot, Rebengiuc azonban ehhez nem járult hozzá. Végül adíszletemben, az általam tervezett szereposztással DragosGalgotiu készítette el az elôadást, amely megbukott. Durva, ízlés-telen összehasonlítgatásokkal teli kritikák jelentek meg, Reben-giuc lemondott.

– Így nem rendezted meg a Lear királyt Rebengiuckal. – Igen. Na már most Marton László nem tudta, hogy foglalkoz-

tatott a Lear, de azt igen, hogy Belfastban nagy sikerû Godot-t ren-deztem, s más Beckettet is színre vittem. Felajánlotta, hogy csinál-jam meg a Lear királyt, amely – mint Kott óta tudjuk – rokon aBeckettekkel, kiváltképp A játszma végével. Marton Lacival barátikapcsolatban vagyok, nagyon tisztelem benne, hogy üzemszerûenmûködô színházát megpróbálja nyitottá tenni, s olyan rendezôketis meghív, mint Zsótér Sanyi vagy Szász János. Ezzel együtt tud-tam, hogy a Lear nagyon kockázatos vállalkozás, hiszen olyan re-pertoárszínházi körülmények között, amilyenekben a Víg dolgozik– több mint huszonöt darab van mûsoron, mindenki minden estejátszik vagy a saját színházában, vagy máshol –, a két hónap pró-baidô irreálisan rövid, tehát nem lehet igazán elmélyülni e nehézdráma problematikájában. Ugyanakkor érdekes kihívásnak érez-tem, hogy az eredeti elképzelésemtôl – amely a Brookéhoz hason-lóan a kereszténység elôtti pogány világban játszódott volna –nagyon eltávolodtam.

A

– Azt nyilatkoztad, hogy apokaliptikus víziónak látod a mûvet. – A dráma annak a világnak a leképezése, amelyben élünk, tehát

abban az értelemben apokaliptikus vízió, amennyiben a totálisszéthullást, a világvége-szindrómát foglalja magában. Ezt a víziótcsak felerôsítette bennem is, másokban is mindaz, ami szeptem-ber 11-én és utána történt. Ez az apokalipszis azonban a szenve-déstörténet végét is jelenti, s ezt mint új jelentésréteget találtammeg a Learben. Mindezeken túl az is inspirált, hogy a Vígszínház-ban sok jó színész dolgozik.

– E mû sikere azonban attól is függ, hogy ki játssza a címszerepet. – Tordy Gézának ismerem néhány munkáját, és legutóbb a Bûn

és bûnhôdés rendezése közben láttam fölvillanni benne azt az ér-zelmi gazdagságot, azt a lobbanékonyságot és indulatot, ami sze-rintem kell a Learhez.

– Ez a dráma – a többi Shakespeare-mûhöz hasonlóan – különbözôstílusok együttese. Középkori egyházi színjáték keveredik a commediadell' artéval, rémdráma a pszichologizálással, nem beszélve a tragédiátátszövô sötét, már-már abszurd komikumról. Hogyan lehet ezeket egy-séggé gyúrva megmutatni?

– Nagyon nehéz. A Lear rendezése stiláris csaták sorozata. Nemaz a probléma, hogy miként jelenítjük meg a vihart, hanem az,hogy gondolatilag hogyan tudjuk egységessé ötvözni ezt a sokféle

színjátéktípust. Egyetlen más mûvel sem volt ilyen keserves a fel-készülési folyamat. Többször azt hittem, hogy kitaláltam az egészet,s minden részlet világos, aztán másnap ócskának, sablonosnakláttam a megoldást, és elvetettem. Ugyanez történt a díszlettervek-kel is. Both Andrással elôször egy bonyolult díszletet alakítottunkki, amely nagyszerûen mûködött, de késôbb kiderült róla, hogy re-dukálni kell. Egyre több feleslegessé vált részletet hagytunk el, mígvégül olyan, tisztán teátrális megfogalmazáshoz jutottunk el,amely egyszerre monumentális és tágas, konkrét és elvont. Azolyan jelenetek elemzése vezetett el bennünket idáig, mint ami-lyen például a világirodalom talán legtisztább színházi szituációja:Gloster és Edgar kettôse. Ebben minden – az, hogy hol vagyunk,és mi történik – azon múlik: elhiszi-e a két színész a helyzetet.Minden Shakespeare-mûben és minden stilisztikailag kényeselôadásban ugyanaz a forma lehet nagyszerû és – ha nem tesszükhitelessé – kínos.

– A darab szövegét hallva az az érzésem, mintha új fordítást használ-nátok.

– Visky Andrással, állandó dramaturg társammal a meglévômagyar szövegek fölhasználásával és Forgách András fordításaalapján – valamint az angol eredetivel állandóan összehasonlítva– új szövegváltozatot készítettünk. Úgy éreztük, hogy Shakespearenyers, kemény és korszerû szövegéhez képest a magyar fordításokzöme finomkodó. Shakespeare például azt írja, hogy degeneráltfattyú, de a magyar szövegekben mindenütt sokkal enyhébb jelzôttalálunk. Mi természetesen a degenerált szó mellett döntöttünk.Próbáltuk megôrizni a verset, a vers és próza keverékét, bár lehet,hogy a jambikusság itt-ott csorbul. Összevontunk jeleneteket,néhol jelentôsen rövidítettünk. Az olvasópróbára igyekeztünkvégleges változatot készíteni, de a próbák során tovább dolgoz-tunk a szövegen is. A Lear királynak rendkívül gazdag a jelentéstar-tománya, amelybôl egy-egy elôadás csupán töredéket tud felmu-tatni. A történetet egy keresztény allegóriára próbáltam felfûzni,amely a hamis, hazug értékeket valló világ poklát, a szenvedés, azôrület és a bohócság purgatóriumát, valamint a megtisztulás ésmegbocsátás paradicsomát – egyben az élet utolsó stációjának, ahalál elôszobájának állomását – foglalja magában.

– Elképzeléseidet hogyan tudtad elfogadtatni a társulattal, amely ahagyományosnak vélt vígszínházi stílustól eltérô színházi nyelvet több-nyire némi fenntartással szokta fogadni?

– Izgalmas próbák voltak, ugyanakkor akadtak módszerbeli kü-lönbségek. Én például nem szeretem a markírozó próbát. Nálam arendelkezôpróbán a helyzeteket fejtjük meg, és ezeket a helyzete-ket egy idô után élesben ki is próbáljuk. Azt a halogató próbát,amelyet Magyarországon tapasztalok, nem tartom jónak. Sokanazt mondják: ôk csak azt szeretnék tudni, hogy honnan hovamenjenek, aztán majd késôbb megcsinálják a jelenetet. De mikor?Hiába emlékszik valaki arra, hogy honnan hová megy, ha sohanem születik meg a helyzet. Ha viszont megvan a helyzet, akkormindegy, hogy valaki a térbeli helyzetén akár egy-két métert is vál-toztat, a lényeget ez már nem érinti. Persze több iskola találkozott,volt, aki az elsô naptól kezdve teljes erôbedobással dolgozott, denagyon sokan hosszasan csak markíroztak.

– A profizmus teljes félreértése, amikor a színész azt mondja: ha szük-ség lesz rá, majd hozom a figurát.

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 11 33

L E A R K I R Á L Y

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

N á n a y I s t v á n

Hiányoznak a mesterek■ B E S Z É L G E T É S T O M P A G Á B O R R A L ■

Tompa Gábor

– A világ számos színházában megfor-dultam, s állíthatom: ez a módszer a múlté,ilyen mentalitással már alig lehet talál-kozni. Ugyanakkor igaz, hogy a színészitehetség nagyon gyorsan képes az egyikmódszerrôl a másikra átállni. Emlékszem,hogy Csiky Bandi – amikor elôször kezd-tünk együtt próbálni – hihetetlenül gyor-san váltott. Nemrég jött Szatmárról, aholugyan évekkel azelôtt sokat dolgozott Ha-rag Gyurival, de késôbb kialakított magá-nak egy lejegyzôs módszert, amely nagyonhosszadalmassá – bár alapossá – tette afelkészülést. Az Iván, a rettentôben a feltalá-

lót játszotta, a próbákon mindig füzettel akezében járt. Egyszer azt kértem tôle, hogytegye le a füzetet, és próbáljunk ki valamit.Ettôl kezdve elfelejtettük a füzetet. Lehet,hogy rossz az, amit elsôre csinál az ember,de csak ebbôl a rosszból lehet kiindulni, eztlehet javítani, ebbôl lehet faragni. Akkorderülhet ki valamirôl, hogy nem jó, ha ki-próbáljuk. Ezért oly gyönyörû szó a próba.Ilyen értelemben voltak feszültségek a víg-színházi munkában is, ugyanakkor úgy ér-zem, hogy többen jó irányba mozdultak el.Eszenyi Enikônek például kezdetben egé-szen más elképzelése volt a figuráiról, mintnekem, de érveimet lassan megértette éselfogadta, s közösen jöttek létre a megoldá-sok. Ô Cordeliát és a Bolondot egy sze-mélyben alakítja, ami nem új gondolat...

– Miskolcon, Csiszár Imre rendezésébenelôadásod Reganja, Igó Éva játszotta ezt a kétszerepet – Major Tamás Learje mellett.

– Shakespeare korában is így játszhat-ták. Dramaturgiailag logikus, hogy akkorlép a színre a Bolond, amikor Cordelianem szerepel, azaz a darab középsô részé-ben. A Bolond nemcsak azért tûnik el,mert – nem éppen színházi szakkifejezés-sel élve – küldetése lejárt, hanem azért is,mert szerepe asszimilálódik Learében, az-az a király az ô gondolkodásmódját vesziát. A Bolonddal megfogalmazódik az abûntudat vagy lelkiismeret-furdalás, amely

aztán Learben kezd mûködni. Összetarto-zásukat azzal is hangsúlyozni akartam,hogy amikor a Bolond kilép a darabból,beckettes, csörgôs keménykalapját átadjaLearnek, aki ettôl kezdve ezt viseli. Esze-nyinek a két szerepben különbözô jelmezevan ugyan, de nem próbáltam ôt elmaszkí-rozni. Remélem, nem fogják a nézôk aztgondolni, hogy Cordelia otthon maradt,és átöltözött Bolondnak, hiszen Eszenyijátékában szépen elkülönül a két alak.

– A Kentet játszó Hegedûs D. Gézát a nyíltszínen öltözteted át, pontosabban egy svájci-sapka felvételével meg kabátjának kifordításá-val jelzed a hûséges nemes álruhába bújását.

– Nevetséges volna, ha álszakállt megparókát adnék rá, ezért amikor egy másikjelenettel szinkronban megmutatom az,

úgymond, átöltözést, egy másik, azt hi-szem, elfogadható színházi konvencióthasználok. Kent Lear környezetében a leg-hûségesebb ember. A hûségnek azonbannincs motivációja, ha van, akkor érdekkéválik. Ezért a hûséget nagyon nehéz színé-szileg megmutatni; Gézától végig azt kér-tem, hogy elsô megjelenésétôl kezdve min-dig természetes maradjon, s ne „alakít-son". Kent álruhában is ugyanaz marad,aki azelôtt volt, s Lear másodszor is felfo-gadja. Gyönyörû! Nem ismeri föl, de me-gint megtetszik neki, mert különös, mertmás, mint a többiek, s titka van. Azért örü-lök, hogy elvállaltam a Leart, mert rendkí-vül sok minden megvilágosodott bennema mûvel kapcsolatban. És még mennyiminden van hátra! Hányszor beszélnek aszereplôk a legbestiálisabb, mégis a legem-beribb módon! Amikor például megvakít-ják Glostert, azt kérdik tôle: „Látod már abosszút?" Ez szörnyû, ugyanakkor hétköz-napian abszurd. Különben a látni ige ren-geteget szerepel a szövegben, s ez is milyenzseniális. Vagy van Edgarnak egy gyönyörûmondata, amelynek értelmére csak a pró-bák vége felé lettünk figyelmesek. A meg-vakított Gloster azt mondja Edgarnak,hogy jobban beszél, amire a fiú azt feleli:„Ugyan, semmi nem változott meg, csak aruhám." Ekkor döbbentem rá, hogy nekinem szabad elváltoztatott hangon beszél-nie, mert ô mindig Edgar. Ezek gyönyörûemberi dolgok. Remélem, sikerül ôketmegmutatni. E nélkül bármilyen forma ésstílus csak mutatvány.

– Az, hogy Shakespeare-be egy kis Beckettetoltottál, elsôsorban nem a konkrét megoldá-sokban érhetô tetten, inkább egy gondolkodás-mód érvényesítésében.

– A becketti abszurd színjáték egyik kul-csa a gondolati pontosság. Nem minthamásnál nem így lenne, de itt különösen. Ésaz éles gondolati váltás. Nem szabad folya-matokat építeni, ami persze nem könnyû.Az a színész, aki sztanyiszlavszkiji iskolánnôtt fel, és érzelmi folyamatokat akar ábrá-zolni, ilyenkor bajban van. A próbákontöbbször kellett hangsúlyoznom: egy na-gyon intenzív érzelmi hôfokra nem feltét-lenül úgy jutunk el, hogy elôzetesen min-den lépéssel folyamatosan azt építjük. Ezaz életben sem így történik. Ôrjöngünk,veszekszünk a gyerekünkkel vagy a felesé-günkkel, de cseng a telefon, és megkérdiegy OTP-alkalmazott, hogy hogyan akar-juk lekötni a valutánkat – vele természete-sen nem ôrjöngök. Az az érzésem, hogy anaturalizmus éppen nem a valóság hûábrázolása. Annyi dolog van az életben is,amelyre nincs rögtön logikus válaszunk.A magyar színészek többsége azonbanmindent az agyával akar megérteni, aminem mindig sikerül persze. Az abszurdszínház titka, hogy nagyon éles váltásokvannak benne. A munka során felmerült,

11 44 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

L E A R K I R Á L Y

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Eszenyi Enikô (Bolond) és Tordy Géza (Lear)

hogy a Bolond elmebeteg. Nem, mondtam,ô másképp, más logikával látja a világot, sépp ezért a váltásai fantasztikusak. Azasszociációi. Beckett is, Ionesco is zeneistruktúrát alkot, A kopasz énekesnôbôl pél-dául egyetlen mondatot sem tudtamhúzni. Shakespeare-bôl lehet, sôt kell ishúzni, bár Brook szerint az egész elszegé-nyítése nélkül egyetlen szót sem lehetbelôle kihagyni.

– A premier elôtti órákban tehát nyugodtanereszted útjára az elôadást.

– Azt hiszem, az elôadásnak megvan aszínészi logikája, amelyért meg kellett küz-denünk, s nem tudom, mennyi marad megbelôle. Ha a színészek megnyugszanak, eztalán ki fog derülni. Jó lenne, ha a lazapontosság érvényesülne. Marowitz írja anaplójában, hogy Brook a Learbôl közvet-lenül a premier elôtt tartott egy laza, szen-zációsan mûködô összpróbát, ehhez ké-pest a bemutató hihetetlenül görcsös volt.Elfedôdtek, egymásba folytak a részletek.Ha egybemossuk a gondolatokat, akkor azegész illusztratívvá válik, akkor Goneril ésRegan csupán gonosz és Cordelia csak jó-ságos lesz. Holott épp ezt nem akarjuk.Cordelia ugyanolyan makacs, mint az apja,a világért sem mondana mást, mint amitgondol, s a másik két lány is sok minden-ben hasonlít Learre, persze más-más mó-don. Nekik is sokban igazuk van, hiszenott randalírozik az öreg száz emberével,nem lehet ôket ellátni stb. Ilyen szempont-ból is próbáltuk megközelíteni a darabot,hogy mindenki igazsága kiderüljön. Ettôlpersze a lányok még nagyon kegyetlenek ésszörnyetegek maradnak, de nem úgy, mintSzörnyella.

– Gyakran hallani tôled, hogy a magyaror-szági színház – brooki értelemben – halottszínház. Megállapításodat a vígszínházimunka után is fenntartod?

– Általánosságban véve – noha rengetegelôadás születik – e véleményemet ma semtartom nagy túlzásnak. Régóta beszélge-tünk mi ketten arról, hogy mi a különbséga magyarországi és a nem magyarországiszínházi látásmód meg stiláris fogalmazás-mód között. Továbbra is azt tapasztalom,hogy a magyar színészet leginkább a natu-ralista fogalmazáshoz szokott, és nehézmásfajta kifejezésmódot magáévá tennie.De nem is ez az igazi probléma, hanem azelôadások gondolatgazdagságának a hiá-nya. Ugyanakkor szomorúan állapítommeg, hogy a romániai színházi élet is kicsitelfásult. Persze hogy vannak jó elôadásokitt is meg ott is, de nagyon ritkák. Azértörülök, hogy például Sepsiszentgyörgyönaz utóbbi években Bocsárdi Laci és BarabásOlga rendezésében olyan elôadások szület-tek, mint az Alkésztisz, a Don Juan, a PeerGynt vagy a Vérnász, mert ezek gazdag tar-talmú elôadások voltak. Lehet, hogy vitat-hatók, de megfogalmaztak valamit a világ-

ról. Én ebben az értelemben tartok egyelôadást szegénynek vagy gazdagnak. Egynagy bukás is lehet gazdag. A színház nemadhatja fel azt a szerepét, hogy „tükröttartson mintegy a természetnek".

– Ezt akkor is így gondolod, ha divatos filo-zófiák szerint a valóság megismerhetetlen, leg-följebb véletlenszerûen tükrözôdô üvegcserepekléteznek, de tükör az nincs?

– Olyan megkerülhetetlenül nagy kérdé-sek vannak, mint a halál, a vakság, a tisz-tánlátás, a tisztaság, a hûség, a kapzsiság...

– Lehet ma tisztán látni?– Lear sem lát tisztán, csak miután meg-

ôrül. Gloster pedig akkor, amikor megva-kul. Ugyanúgy, mint Pozzo. Ezért is nagyszínház Shakespeare-é meg Becketté. Ná-luk ugyanis a nagy metafizikai kérdések alegintimebb emberi szinten is megjelennek.

– Jan Kott vonta meg híres párhuzamát aLear király és A játszma vége között. Te nem-csak rendezted e Beckett-darabot, de játszot-tad is Hammot.

– Szívesen megcsinálnám úgy, hogynem kell közben játszanom.

– Miért?– Tulajdonképpen két próbával kellett

beugranom. A szöveg nem jelentett prob-lémát, az a próbák alatt beült a fülembe. Azvolt a kérdés, hogy ha nem játszom elHamm szerepét, akkor elmarad a bemu-tató, ugyanis ha megváltozott szereposz-tásban újrapróbálom a darabot, az többhe-tes halasztással jár, de egyrészt engem másmunkáim külföldre szólítottak, másrészt akövetkezô produkciótól sem vehettem elennyi próbaidôt. Az elsô elôadások alattdöbbentem rá, hogy a szerep szerint a ku-kában meghaló anyámat a saját anyámjátssza. Szörnyû érzés volt. És amikor üre-sen szálltak el mondatok, és rájöttem, mitis mondtam, de semmit sem lehetettvisszacsinálni... Aztán a felrémlô képek!Azt mondom például, hogy az éjjel belepil-lantottam a mellembe, és egy nagy bibitláttam, ám ekkor csukott szemem elôtt –mert végig behunyt szemmel játszottam,azt hiszem, így becsületes – megjelent egyszál füstölt kolbász. Mit keresett ott ez ahülye kép? Különben imádom a darabot,tizenhatszor játszottuk.

– Pesti rendezésedet ki sem tudod pihenni, skarácsony után nem sokkal már Freiburgbamész. Mit csinálsz ott?

– A Három nôvért rendezem a Stadtthe-aterben, illetve a 2002–2003-as tanévbeninduló nemzetközi rendezôiskola szerve-zését végzem mint programigazgató.

– Tudomásom szerint korábban arról voltszó, hogy Barcelonában indítasz rendezôosz-tályt. Miért nem így történt?

– Valóban, az ottani egyetemen, miutánegy negyedéves osztálynak megrendeztema Kényeskedôket, felajánlották, hogy vezes-sek rendezôosztályt. Ez annyiban módo-sult, hogy kialakulóban van egy Frei-

burg–Limoges–Barcelona-tengely, amiazt jelenti, hogy ezekben a városokbanmûködne az az iskola, amit említettél. Bar-celona különben nagyon szép város, ahol aszínház iránti hivatalos és pénzügyi lelke-sedés progresszióban van. 2001 ôszén ötúj színház nyílt meg a volt olimpiai falu te-rületén, és oda költözött a Lliure és a fôis-kola is. A Lliure – amelyben néhány éverendeztem, s amelynek Kvartett-produkció-ját az elsô uniófesztivál alkalmából Buda-pesten is lehetett látni – most két hatalmastermet kapott, ezzel azonban elvész a régihely kínálta variálható tér, annak egyedül-álló varázsa, saját közönsége. Még Írország-ban tapasztalható az, hogy a színházbólnem kivonják a pénzt, hanem új színháza-kat telepítenek. Freiburgban egy nagyszerûcsarnokból már kezdik kialakítani az iskolaközpontját. Ebbe a nemzetközi rendezô-képzôbe olyan tehetséges hallgatókat ven-nénk fel, akik legalább két európai nyelvetbeszélnek. A szervezés elég hosszadalmasfolyamat, s ha tanítani is fogok, akkor odakell költöznöm. Eddig három-négy olyanembert kértem fel, akit rendkívül jó ren-dezôpedagógusnak tartok. ElsôsorbanRadu Penciulescut, aki Svédországban él,és noha már lemondott a színházról, ésvisszavonult – hetvenévesen egyedül ne-veli a tizenhárom éves kisfiát, de a nyarakata Pireneusokban lévô házában tölti –, nagyörömömre elvállalta, hogy egyfajta szellemimeghatározója legyen ezeknek az intenzívkurzusoknak. Az már biztos, hogy Martha-ler, George Banu és Simone Barney is tartmajd mesterkurzusokat.

– Ha 2002-ben elmész Freiburgba, emellettkülönbözô városokban eleget akarsz tenni ren-dezôi kötelezettségeidnek is, hogyan fogodigazgatni a kolozsvári színházat?

– Ez a probléma régóta foglalkoztat, smegoldását csak bonyolítják az utóbbi he-tek otthoni eseményei. Ha személyes érde-keimet nézném, rég le kellett volna mon-danom az igazgatóságról, amelyben makevesebb örömöt lelek, mint néhány évvelezelôtt. Éppen ezért egy ideje próbálommegtalálni azokat a fiatalokat, akik elfo-gadják és képesek képviselni, sôt továbbépíteni azt a hagyományt és szellemiséget,amelynek gyökere Harag György színházavolt, s amit igyekeztem életben tartani.Sajnos a nálam legalább egy évtizeddel fia-talabb generáció tagjait nem sikerül tartó-san bevonni a vezetésbe. Bizonyos fokigmegértem, hogy nem szívesen vállalnakilyen feladatot és felelôsséget, mert a szín-házvezetés még akkor is egyre hálátlanabbfeladat, ha a színház mûvészi szempontbóltökéletesen mûködik. Olyan adminisztra-tív terhet ró az emberre, amely gyakran ki-fullasztja a mûvészi energiákat, elvonja azerôt és idôt a rendezéstôl. Az áldatlangazdasági helyzettel is nagyon nehéz meg-küzdeni. Az állam Romániában is kezd ki-

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 11 55

L E A R K I R Á L Y

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

vonulni a színházakból. Az eddig tizenegyszínházát – tíz nemzetit és a miénket –szubvencionáló minisztérium most kettôt,a marosvásárhelyit és a craiovait átadja azönkormányzatoknak. Ez utóbbi döntésmeglepett, hiszen a Craiovai NemzetiSzínház Európa-szerte a legismertebb éslegsikeresebb román színház. Ebbôl a vál-tozásból persze nem biztos, hogy az illetôszínházaknak hátrányuk származik, hi-szen Bukarestben az új polgármester, avolt közlekedési miniszter jóvoltából azönkormányzati színházaknak nôtt a költ-ségvetésük, a Bulandráé például ötven szá-zalékkal. Ettôl függetlenül az állami szín-házak költségvetése jelentôsen csökken.Nekünk például 2001-ben harminc száza-lékkal volt kevesebb a szubvenciónk, mintegy évvel korábban. Ha a kolozsvári MagyarSzínházat a városi önkormányzat égiszealá utalnák, lehet, hogy be kellene zárni azintézményt. Amióta a legkitûnôbb erdélyigazdasági igazgató, Csulak Sándor nyu-galomba vonult, az ô feladatköre is lénye-gében az igazgatóra hárul. Szerencsérekialakult és megerôsödött az a mûvészetititkárságnak nevezhetô fiatal mag, amely aszínház mindennapi ügyeit ma már opera-tívan képes intézni.

– Köztudott, hogy két intézmény dolgozikegy épületben, s a Magyar Opera és a MagyarSzínház között nem épp felhôtlen a viszony.

– Ez igaz, de nem személyes szinten, ha-nem a napi adminisztratív ügyek intézésé-

ben, például amikor össze kell hangolni apróbák és az elôadások rendjét. Ezek az el-lentétek is felôrlik az embert. Úgy gondo-lom, tizenegy év a színházigazgatói szék-ben hosszú idô.

– Minden színház életében vannak rövi-debb-hosszabb korszakok, amelyek egy-egyvezetô személyiséghez kötôdnek, s amelyek el-múltával vagy csupán elfáradásával felmerüla kérdés: hogyan lehet e periódusokból to-vábblépni, hogyan tud a társulat megújulni.

– Az elmúlt négy-öt évadot KolozsváronVlad Mugur rendezései határozták meg.A nagyszínpadi Lourcine utcai gyilkosság ésA velencei ikrek éppen úgy, mint a stúdió-színházi Cseresznyéskert és a Székek megérteaz ötvenedik elôadást, utolsó munkájáról,Az így van (ha így tetszik) címû Pirandello-darabról pedig rendszeresen kiszorulnakaz érdeklôdôk. Színházvezetôi sikeremnektartom, hogy meg tudtam gyôzni ôt arról,hogy hozzánk jöjjön, holott jóval keveseb-bet tudtunk neki fizetni, mint más romá-niai színházak. Megszerette a társulatot –amelynek megfiatalítására és építéséreszintén büszkén gondolhatok –, és öröm-mel volt közöttünk. Halála után valóban átkell gondolnunk, hogy miként lehet az ál-tala meghatározott szintrôl továbblépni.

– Az elmúlt hetekben példátlanul szélsôsé-ges támadások indultak a színház ellen. JancsóMiklós színész – akinek szerzôdését 2001-bennem újítottad meg – ironikusan, Sebesi KarénAttila – aki régebben volt a színház tagja –

indulatosan sorolta fel a Szabadság címû na-pilapban azokat a kifogásokat, amelyek nemelôször hangzanak el a repertoár hiányossága-iról és egyoldalúságáról, az igazgatói egyed-uralomról, a társulat kiszolgáltatottságáról, astúdió-elôadások eluralkodásáról, végsô soronmindarról, ami elriasztja a kolozsvári nézôt aszínháztól. A cikkekhez pró és kontra többenhozzászóltak, s olyan állítások kaptak nyilvá-nosságot, miszerint a színház vezetése magyar-talan, nemzetellenes és modernkedô mûsorttukmál a nézôkre, akik ezért nem látogatjákaz elôadásokat. Az is elhangzott, hogy az igaz-gató mondjon le.

– 1991–92-ben már indult hasonlótámadás. Nagyjából ugyanazok a kultúr-hóhérok állnak ezen akció mögött is, mintakik az elôzôt gerjesztették, csak mostösszefogottabbak s még radikálisabbak, ésszélsôséges RMDSZ-aktivisták is állnakmögöttük. Éppen ezért nehéz most a hely-zetem, azaz nagyobb a felelôsségem a szín-ház és a társulat iránt, hogysem egyszerû-en lemondjak. Muszáj-herkulesi helyzetbekerültem. Ha a társulat magját képezô szí-nészek úgy ítélik és igénylik, hogy együttfolytassuk a megkezdett közös utat, akkorott kell maradnom. Most, amikor sikerültmegfiatalítani a társulatot, bekapcsolód-tunk az európai vérkeringésbe, és bizonyoselôadásainkkal sorozatos hazai és nemzet-közi elismeréseket érünk el, nem szabadmegengedni, hogy a támadássorozat hang-adói és a hozzájuk hasonló szélsôséges

11 66 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Hegedûs D. Géza (Kent) és Eszenyi Enikô

erôk átvegyék a színház irányítását. Új kor-szaknak kell kezdôdnie, de nem a visszalé-pés korszakának.

– A társulat magja kiállt melletted, errôl ta-núskodik a november 24-én megjelent nyilat-kozata is. Ugyanakkor Csomafay Ferenc, akihosszú évekig volt a színház fotósa, elég riasztóadatokat közölt: 1991-ben és az 1999–2000-es szezonban egyaránt 111 elôadásra került sor,de míg egy évtizede 37 100, addig az elmúltévadban csupán 11 074 nézôt regisztráltak.Egy másik forrás szerint a bérletesek számaegy évtized alatt 3099-rôl 571-re csökkent. Eza nézôfogyás – ha az adatok helytállóak –aligha indokolható az általános regresszióstendenciákkal.

– Semmiképpen nem vitatom, hogy ke-resnünk kell a közönség megszólításánakmódjait, de ez a kampány nem a tényekrôlszól. Ha azokról szólna, akkor az elôadás-és nézôszám, a bevétel és a szakmai ered-mények tekintetében mélyebb, legalább azerdélyi magyar színházakat átfogó elem-zésre lenne szükség. Akkor lehetne komolydiagnózist felállítani, ha összehasonlíta-nád az erdélyi társulatok mûködését, mertláthatnád, hogy alig akad együttes, amelytöbb évadon keresztül mûsoron tud tartaniprodukciókat; hogy egyre inkább sorozat-ban kezdenek játszani a színházak, s nemabban a repertoárrendben, amelyben mi;hogy egy Shakespeare-darabnál is csupánnyolc-tíz elôadásra telik meg a háromszázférôhelyes szatmárnémeti színház; vagyhogy tavaly nekünk jóval nagyobb bevéte-lünk volt, mint az operának, amelynek azelmúlt években egyre kevesebb a bemuta-tója és a közönsége, ugyanakkor a mi szín-házunkat támadó körök az opera mûködé-sét nem kifogásolják, sôt, ezen intézményigazgatója ott van a bennünket elítélô nyi-latkozat aláírói között.

A bérlôk számának csökkenése nem ag-gaszt, mert azt tapasztalom, hogy a nembérletes elôadások jobb házakkal mennek,noha ezek között – mint ahogy a bemuta-tók között is – valóban több a stúdió-,mint a nagyszínpadi produkció. Az elmúltévadban – különösen a Harag Emlékna-pok után – a nagyszínházban éppen úgy,mint a stúdióban egyértelmûen nôtt anézôszámunk. (A Romeo és Júlia sorozat-ban telt házzal megy, a stúdió-elôadása-inkra pedig rendszeresen nem férnek be azérdeklôdôk.) Azt senki nem állítja, hogynincsenek gondjaink, nincs egyfajta vál-ság, de az elôadásainkat leginkább láto-gató diákság és fiatalság körében sokanabban vetélkednek, hogy ki hányszor nézimeg a Mugur-rendezéseket vagy régebbenA kopasz énekesnôt, a Csirkefejet, A képmuta-tók cselszövését és legutóbb Brian Friel For-dításokját. Kolozsváron is megcsappant azértelmiség létszáma, megváltozott az etni-kai összetétele, ilyen körülmények közöttegy nyolcszázötven férôhelyes színházat

megtölteni sokkal nehezebb, mint néhányévvel vagy évtizeddel ezelôtt. Ma már nemKolozsvár a legnagyobb magyar város, Ma-rosvásárhelyen például több magyar él,mégis az ottani színház – de a többi erdé-lyi is – ugyanezekkel a gondokkal küzd.

Azon is el lehet gondolkodni, hogy akikállandóan a közönség, közösség, nép ésnemzet nevében szónokolnak, milyen ala-pon nevezik azt a repertoárt nemzetelle-nesnek, amelyen rendszeresen szerepelMadách, Katona József, Molnár Ferenc,Füst Milán, Szép Ernô, de Spiró, Örkény,Parti Nagy Lajos is vagy Shakespeare, Moli-ère, Goldoni, Pirandello, Beckett, Ionesco,Mroãek, Camus. 1991–92-ben azt is leír-ták, hogy Örkény és Spiró nem elég ma-gyar szerzô. Ha valamire vagy valakire ki-mondják, hogy nemzetellenes, akkor tudnivélik, hogy mi a nemzeti, akkor a magyar-ságon belül vannak fokozatok – magyar,

magyarabb, legmagyarabb –, tehát vannakmagyarságmérô mûszerek. Ezek aggasztójelenségek. S azt még aggasztóbbnak tar-tom, hogy az úgy nevezett vitában megszó-lalók közül sokan eleve nem járnak szín-házba, tehát csak ilyen-olyan hírek, hallo-mások alapján mondanak véleménytelôadásokról, a színház egészérôl, s olyanidôket próbálnak visszahozni – s ez nemcsak a színházra érvényes –, mint a JanovicsJenô-féle évi negyven bemutató korszakát.Ez egyszerre nevetséges és félelmetes. Énmûvészszínházi programot képzeltem el, smost is azt gondolom, hogy a színháznak amagas kultúrára való nevelés egyik eszkö-zének kell lennie. Az értékrendszer fel-

ven évvel ezelôtt mûködött. Az idô azonbannem áll meg. Bárkinek a véleményét tiszte-letben tartom, de amikor tényként állítanakbe valótlanságokat, s ebben egy napilappartner, és elkötelezi magát egy színházel-lenes kampány mellett, amelynek eredmé-nye a magyarok magyarok elleni uszítása,az Corneliu Vadim és a Nagy-Romániaszellemét idézi.

– A „vádak" között az is szerepel, hogy azopera és a színház vezetôi kölcsönösen följe-lentgetik egymást a minisztériumban, illetvehogy te a kampány írásaira adott válaszodatnemcsak magyar, hanem román sajtótermé-keknek is leadtad, s ezzel kivitted a vitát a ro-mán közvélemény elé.

bomlott, az olvasási szokások gyökeresenmegváltoztak, a színházba járás tétje ismódosult, nem annyira átpolitizált, minthajdan volt. Mûsorunkban változatos-ságra törekszünk, és repertoárunkból a kí-vánt mûsorrétegek közül csupán a nép-színmû hiányzik.

– A vitában ezzel kapcsolatban is sokan hi-vatkoznak Haragra, hogy bezzeg ô megren-dezte a Nem élhetek muzsikaszó nélkült.

– De hogyan! Errôl és a kolozsvári kö-zönség egy rétegérôl írta Gyuri, hogy azelôadás csupán egy picit különbözött a da-rab szokásos népszínmûves színrevite-leitôl, s máris csak huszonöt elôadást értmeg, szemben a hagyományos marosvásár-helyivel, amely kétszázas sorozatban ment.Édesapám is mondta, hogy Kolozsvárnakvan egy iszonyúan konzervatív, fundamen-talista magja, amely az egyetem visszaállítá-sát is csak úgy tudja elképzelni, ahogy az öt-

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 11 77

L E A R K I R Á L Y

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Tordy Géza és Szarvas József (Edgar) K o n c z Z s u z s a f e l v é t e l e i

– Ami a román sajtóban megjelent, az annak a közleménynekaz ismertetése, amelyet én a Szabadságban megjelentettem. Ami aszínház és az opera viszályát illeti, abban pedig van egy csúsztatás.A konfliktus lényege az, hogy az évek során az alkotási feltételekellehetetlenültek, mert a két intézmény nem hangolja össze a min-dennapi programját, illetve a közös költségek vállalását. A zenekarés az énekesek a mi próbáink és elôadásaink alatt is gyakorolnakvagy korrepetálnak, gyakran elôfordul, hogy ugyanarra a területremindkét társulat igény tart, az épület mûködtetése, fenntartása,korszerûsítése viszont a mi színházunkat terheli, az opera termé-szetesnek veszi, hogy mindennek csak haszonélvezôje, s nem járulhozzá a költségekhez. A legkirívóbb az volt, amikor a színpad pa-dozatának felújítását kerek perec elutasították arra hivatkozva,hogy szerintük erre a munkára nincs szükség, s a költségvetésük-ben különben sincs ilyen célra pénz – ami egyszerûen nem igaz.Eleinte barátilag, majd levelezés útján próbáltam elérni, hogyolyan írásos megállapodás szülessen, amely mind a két intéz-ményre nézve kötelezô. Amikor saját hatáskörben nem tudtunkegymással dûlôre jutni, én Caramitru minisztersége idején való-ban a minisztériumhoz fordultam, hogy mint felsô fórum írásbantegye kötelezôvé a közös szabályokat. Kelemen Hunor, az akkoriállamtitkár helyi egyeztetô megbeszélést kezdeményezett, de írás-beli megállapodás akkor sem született. Tehát semmi nem válto-zott, holott a két intézmény csak szigorúan egyeztetett idôbeosz-tás szerint tud dolgozni. Egyeztetni azonban az opera láthatóannem akar, ehelyett egyesek ezt a nézetkülönbséget is megpróbáljákátpolitizálni.

– December 8-án rendeztek egy színházbarát fórumot, amelyen felhí-vást fogalmaztak, ez 18-án jelent meg a Szabadságban. Ebben már feje-ket is követelnek, mindenekelôtt persze a tiedet. Az aláírók között számos– eddigi megszólalásaik alapján feltételezhetôen idôsebb – tanár melletttöbb helyi RMDSZ-tisztségviselô, illetve egyházi személyiség neve szere-pel. Ez erôsíti az átpolitizáltság gyanúját.

– Középkori boszorkányüldözés zajlik 2001 decemberében. Ép-pen ezért tartom szükségesnek, hogy megszólaljon az értelmiség.

– Megjelent a lapban egy közlemény, amelyet olyan értelmiségiek ír-tak alá, akik kiállnak a színház jelenlegi mûvészi irányvonala mellett.

– Becsületükre váljék, hogy megszólaltak, ha nem is olyan mér-tékben, ahogyan ebben a szituációban kellene, ugyanis ez a kam-pány azokat az idôket idézi, amikor ideológiai bizottságok a pártnevében elítélték például Pintilie A revizorát; megbélyegeztekelôadásokat vagy mûvészeket azzal, hogy népellenesek, pártellene-sek, szocializmusellenesek, kozmopolita befolyás alá kerültek –vagyis a cenzúra visszaállításának veszélye fenyeget. Ezt a boszor-kányégetési ceremóniát Bulgakov tökéletesen megírta A képmuta-tók cselszövésében. Szerencsére ez az „Oltáriszentség Társaság"csupán behatárolható kisebbséget jelent. Ilyen hangokat azonbanMagyarországon is hallok. Elképesztô, amikor jelentôs közszolgá-lati tévék vezetô emberei bin Ladent meleg szemû, szimpatikusférfinak aposztrofálják, akitôl most az amerikaik jól megkapták,vagy Göncz Árpádról kijelentik, hogy egyetlen önálló gondolatasem volt, s külföldi útjain nem tudom, kiknek a bábjaként röfö-gött. Franciaországban Le Pen pártja nem tud bekerülni a parla-mentbe, Romániában pedig huszonhárom százalékot ért el aNagy-Románia Párt. Persze tudjuk, hogy a szavazók egy része nemfeltétlenül meggyôzôdésbôl, hanem csalódottságból, kétségbe-esésbôl szavazott rájuk. A kelet-európai országok némelyikében bi-zonyos körök valami furcsa nyájszellemet próbálnak meghonosí-tani vagy visszahozni, s úgy látom: legalábbis Kolozsváron fennállannak a veszélye, hogy ismét eluralkodjék a kiegyezés utáni pro-vincializmus, amely végül is újra elszigeteli ezt a térséget Európá-tól. Lehet, hogy ez a kampány ezt is célozza.

– Mint rendezôt nagyra tartanak, de Tompa Gábort, a színházve-zetôt bírálják. Mûsorpolitikádat, megkérdôjelezhetô rendezôidet,nem Mugurt...

– De éppen ôt, például a Kolozsvári Nemzeti Színházban be-mutatott Hamletjét mint az elrettentô színház példáját említik,holott ez az utóbbi évek legkorszerûbb és legizgalmasabbelôadása. S az sem egészen igaz, hogy engem mint rendezôt nagy-ra értékelnének, hiszen az egyik vád ellenem éppen az, hogy igaz-gatóként a rendezôi álmaimat akarom megvalósítani. Az elmúltévtized bemutatóinak ha tizedét rendeztem én, volt évad, amikoregyetlen bemutatóm sem volt. S egyetlen szezon kivételével sohanem fordult elô, hogy csak három-négy premierünk születettvolna, ahogy állítják, hanem hatot-nyolcat, olykor tízet is tartot-tunk. Nagyon nehéz folyamatosan neves rendezôket hívni akárMagyarországról, akár Romániából, akár más országokból. Ter-mészetesen elôfordultak bukások, melléfogások, középszerûmunkák, de azért Árkosi Árpád legjobb elôadásai közül legalábbkettôt – Az imposztort és a Rendôrséget – Kolozsváron rendezte, jóvolt a Máli nénije is, és sokak által vitatott Bánk bánja szintén na-gyon érdekes elképzelésen alapult. Mózes István Bab Bercije vagyCzeizel Gábor Leander és Lenszirom címû gyerekelôadása egy egészszínházszeretô generációt indított el, amely aztán az Operettnekmeg A képmutatók cselszövésének a törzsközönsége lett. Vlad Mu-gur olyan európai méretû mester volt, mint Ciulei, Penciulescu,Esrig és Harag. De említhetem Frunzát és érdekes Vízkereszt-elôadását vagy David Grantot, a belfasti Lyric Theatre volt mûvé-szeti vezetôjét, aki Friel Fordításokját vitte színre, továbbá DavidZindert s másokat.

– Két pered van. Jancsó Miklós és Sebesi Karén Attila rágalmazás ésbecsületsértés miatt jelentett fel.

– Ez A mizantrópot juttatja eszembe: Oronte ír egy rossz szo-nettet, és beperli Alceste-et. Majd az ügyvédek egymás között elin-tézik az ügyet. S nem biztos, hogy az igazság gyôzedelmeskedik.Ma is aktuális Philinte kérdése: „Egyetlen bírónál sem tetted tisz-teletedet?"

– Zárjuk le ezt a fájdalmas témát. Mindazonáltal megjegyezném,hogy bár Kolozsváron megtörtént a társulat fiatalítása, az új generá-cióban mégsem látom azt az átütôerôt, mely felhôtlen optimizmusraadna okot. Ez a társulat ugyanazokkal a gondokkal küszködik, minta többi.

– Ezt nem egészen így látom, bár van benne igazság. Ez elsôsor-ban oktatási probléma. Már a bukaresti fôiskola sem az, amelybenén végeztem. Nagyon sok minden szétesett, felhígult, Darie ótanincsenek igazi rendezôegyéniségek. Az erdélyi fôiskolákbólhosszú ideje nem került ki olyan erôteljes színésznô, mint amilyenpéldául Szorcsik Kriszta vagy Mezei Kinga Újvidéken, akiknekviláglátásuk is van. Bogdán Zsoltéké kivételesen tehetséges osz-tálynak számított, de nálunk Dimény Áron, Orbán Attila évfo-lyama is jó volt, s a még fiatalabbak közül például Varga Csillától,ha technikáján dolgozik, nagyon sokat várok. Olyan nagy egyéni-ség, mint hajdanán Csiky Bandi vagy Keresztes Samu volt, mostvalóban nemigen található. Ez részben pedagógia, részben ember-anyag kérdése, de az utóbbi években biztató munka folyik a fôis-kolákon. S annak nagyon örülök, hogy hosszú évek húzódozásaután Bogdán Zsolt is tanítani kezdett.

– Beszélgetésünk során hangodba némi kedvetlenség vegyült. Ez afáradtság jele, vagy mélyebb oka is van?

– Liviu Ciulei, amikor életmûdíjat kapott, és Bukarest dísz-polgárává avatták, rövid beszédében feltette a kérdést: vajonérdemes-e egyáltalán ezt a tragikus, múlékony mûvészetet mû-velni?

Emlékszel, amikor kolozsvári Tangó-elôdásomon találkoztunk,Harag Gyuri még élt, de már beteg volt? Bennünket tulajdonkép-pen Gyuri szellemisége hozott össze. Aztán Vlad Mugur is elment,s rájöttem, hogy mennyire hiányoznak a mesterek. Nem szégyel-lem, hogy mindig voltak olyan eszményképeim, akik metafizikaivibrálást jelentettek a színházi levegôben. Lesznek még, kellenekegyáltalán ilyen mesterek?

11 88 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

L E A R K I R Á L Y

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

oltaképp csak egy kucséber – vándorló csecsebecse- és sors-jegyárus – szerepel a darabban: a csavargó Autolycus, fôállásban

hol szolga, hol tolvaj. Mészöly Dezsô ködös-deres levegôjû fordítása ne-vezi kucsébernek, a munkájához kapcsolt margójegyzetben is élvezve azanakronisztikus szó használatát (hiszen a kifejezés csupán 1840 körülköltözött át hozzánk a németbôl, William Shakespeare a MagyarSzínház elôadásában szenvedélytörténetnek titulált mûve pedig 1611-ben keletkezett). Kosztolányi Dezsô vásárost ír átültetésében; az angoleredeti pedlart (házaló, kufár, pletykafuvarozó). Bede Fazekas Szabolcsjátéka az elvetemültséget és a kisipari bölcselkedést a gengszterarcú ke-délyesség mögé fogja, s a figurában szétszivárogtat valami mámort, amivégül is valamennyi Shakespeare-alkotásnak a sajátja. A keretjáték sze-rint talán amolyan mesterember ô – nem Szent Iván éjén, hanem télinapfordulókor –, aki az elôcsarnokban már látott hatalmas kétágú lét-rával a színpadra hág, megdöngeti a vasfüggönyt: a kinyíló ajtóban feke-te, arctalan csipkehölgy reflektor röntgenezte porfátylat perget; s ekkor, aközvetettség nyersebb, illetve líraibb tudatosítása után kezdôdhet az este.

Reszkír kucsébernek a próba szerencse hazárdôrt mondják, ôrültkucsébernek az értékeit pojácáskodva, cirkuszolva eltékozló os-tobát. S nem ôrült kucséber-e Leontes, Szicília királya, aki oknélkül támadt féltékenységében a saját áldott feleségének és a leg-jobb barátjának a bujálkodását fantáziálja, életeket olt ki, sorsokattesz tönkre (a magáét is), országát zilálja szét, jó királyból tépettidegzetû zsarnokká szállva alá? Nem kucséber-e az indokolatlanulmegvádolt, menekülni kényszerülô testvéri barát, Polixenes, aki

tizenhat évvel késôbb, Bohémia királyaként álszakállt ragasztvasündörög a fia nyomában, s ádázul nekiront, amiért egy tehetôspásztor lányának merészel hevesen udvarolni? (A gyönyörû leánynem más, mint Perdita, Leontesnek a vaksorsra bízott, tenger-partra kitett, mára felserdült gyermeke.) Nem reszkír kucséber-eAntigonus, aki a megtébolyult uralkodó ellen egy emberként lá-zongó szicíliai udvart képviselve a háborodott parancs végrehajtá-sát választja (erkölcsi büntetésül mindjárt elszenvedve a magahalálát egy medve karmai között)? Kaszás Attila az eltúlzott pszi-chologizálás okozta látleletszerûséggel, kissé darabosan éli meg,dolgozza ki a férj, az apa: a magánember közemberi minôségébenérdekesebb és súlyosabb morális megháborodását. Mozdulatlan-sága, ikonikus magára maradása beszédesebb, mint járkálása,tombolása: ahogy az asszony elárvult hímzôrámáján ügyetlenke-dik… ahogy vezeklésül magát zárja nôje börtönébe… ahogy örökreszétharapja a mosolyát. Mihályi Gyôzô nem sok alakító érdek-lôdést mutat Polixenes iránt, gyér ötletei helyett a szavak utolsószótagjainak lenyelésével irányítja magára a figyelmet. CsurkaLászló a némajátékok kommentárjával ad súlyt annak a ténynek,hogy a megrohadó hierarchiában az Antigonus típusú megteste-sült becsület és józanság is köteles a nyilvánvalóan rosszat csele-kedni. (E figura ellentettje – mert a Téli rege kompozíciójábanmindenestül a tükörelv kettôzve sokszorozó metódusa a domináló– a derék és jelentéktelen Archidamus, akinek monológszerû drá-masummázatában Izsóf Vilmos kivirul mint arisztokrata hírha-rang: még most is mesélne, ha el nem sodorják az események.)

Vidnyánszky Attila nívós rendezése egyszerû képe és télies, fél-sötét temperáltsága ellenére eklektikus és kissé rébuszos teljesít-mény. Maga a létra is – bár sajátságos fel-le „tükörtárgy" – félig-meddig idegen elem a díszlet bizarrul elnagyolt asztala, székei, ke-rékcsillárja, a levegôbe vont szürreális ketrecei között. Mindenkellék megokolható egy másikkal – például a létra mint a szoborHermione piedesztálja rímel a korábbról tudatosan bent felejtettfestôállvány háromszögének ürességével –, ám a látvány artiszti-kuma és jelentésvilága diszperz. Jagoda Miroszláv díszletkollekció-jában a kitárt (tükör)ajtajával szárnyas oltárként ható rácsos bör-töncella érvényesül a legjobban, viszont a szárnyak négy festmé-nyét – mindegyiknek van képzômûvészeti elôképe – nem könnyû

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 11 99

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

T a r j á n T a m á s

Kucséberek■ S H A K E S P E A R E : T É L I R E G E ■

V

Mihályi Gyôzô (Polixenes), Ruttkay Laura (Perdita), Kállai Ferenc (Juhász) és Sipos Imre (Camillo)

értelmezni. Így azt sem, ha nôi nemi szerv és egy árva spermiumstilizált jelbeszédét egy ijesztô sarló vágja ketté. Ez a színes graffitikiállítási objektumként függetleníti magát. A csupa egészbôl álló,mégis fragmentumosan szétszórt látványterv, a tér több túltöltöttés számos hiátusos pontja arra készteti Vidnyánszkyt, hogy a gya-korta szimultán térkezelésben esetlegességeknek, kimódolt és ha-lovány hatáselemeknek is engedjen, holott épp a sötét-szép világí-tási effektusokba olvadó, sokszor félálomi fényezésû impulzusokaz erôsségei. A forgószínpad sürgésének ösztökélése ezen éppenúgy nem segít, mint az infantilizáló játéktárgyak bevonása, beho-zása. Igaz azonban, hogy míg, mondjuk, a kis vitorlás körbehajó-kázása fölöslegesen, rosszkor ironizáló szépelgés, a darabban olyfontos bürgék falapokból és vattapamatokból való kiképzése re-mek (birkanyírásünnepkor a báva jószágokat víg megtépéssel, vil-lámgyorsan fosztják kétdimenziós furnérrá).

Mintha a díszlet a szereplôk különbözô köreire is kihatna. Kál-lai Ferenc (Juhász, akit Perdita atyjának hisznek) és ifj. JászaiLászló (Mufurc, a fia) „bürgeközelben" játszanak, groteszk, csava-ros maflasággal léteznek, a szerepkörvonalakra rakják föl a testeshumor színeit. Ha Kállai ránt egyet a subáján, avval a közönségérezhetô szeretetét is szorosabbra húzza, és kitekintés nélkül ismindjárt visszapislantja a szeretetet a publikumnak. Kállai a kö-

zönségnek, Jászai Kállainak játszik. Kell is ez a vidító ikerülés –melybe Bede Fazekas Autolycusa is bele-belelopja magát –, mert amásodik rész nagyobbik felére, Perdita és Florizel turbékolásáranem sok jutott a rendezôi leleménybôl. Csoda, hogy Rancsó Dezsôfakó széptevôjét azonnal ki nem kosarazzák; Ruttkay Laura helyettis inkább a téli koloritból – a fehér, a fekete, a fáradtzöld, az avar-barna színvilágából – kiütô piros jelmez tündököl. Az elemeknekkitett csecsemô felnôttként történô megelevenedése felejthetetlen:a piros huzatú mózeskosár kelméje alól oly csodaszerûen emelke-dik, kel ki e Vénusz, hogy csak hálával gondolhatunk a technikájá-val segítôkész süllyesztôre.

Az udvari népek a közömbösebb díszletelemeknek alávetve elégérdektelenek, viselkedésük, reflexióik osztatlanok vagy érzelgôsek.Balla Ildikó festményektôl ihletett szerény jelmezei megfontoltankerülik a feltûnést. Egyedül Leontes tölgylevelesen cakkozott ze-kéje emlékezetes, ha Kaszás megrázza magát, egy vadász ugrik, ésaz indulat erdeje hullámzik. A bohémiai helyett kaukázusi ruhatárszokatlanabb, ám ez sem reveláló. Amiként maga az elgondolássem: Vidnyánszky a darab tematikusan északi, zordon (szicíliai!)féltekéjéhez a derûsebb délit (eredetileg csehet!) ezzel a – fôleg azenében kamatozó – módosítással tapasztotta, lévén Hermione a

cár leánya, tehát Perdita a cár unokája (hogy az elmozdítás drama-turgiailag ily sima-e, az igencsak kérdéses).

A Téli rege tudvalevôen hemzseg a kérdésektôl. Provokatív mó-don nincs magyarázat már a szicíliai király féltékenységének mi-értjére sem. Kaszás ugyan a rendezô intésére hitelesen és jól kitar-tott pillanatban játssza el, hogy ha a féltékenység be akar ütni,akkor beüt, és kész – de a késôbbiekben nem csupán féltékenységidrámát látunk, hanem a boldog élet és az uralkodáshoz való jog el-szalasztásának drámáját, ehhez pedig érzelmi és erkölcsi kifejtésekkellenek, egészen addig, hogy a (talán) halálba küldött királyné ti-zenhat év utáni (valószínûsíthetô) „feltámadásakor" a rege átvált-hat-e mesébe, azaz a kizökkent idôt visszatolhatja-e medrébe amegbocsátás. Shakespeare, már szinte letéve a lantot, stratfordinyugállományából – egy sorral alighanem utal is otthoni békülthorgászgatásaira – nem kíván válaszolni a dilemmákra, legfeljebbolyan magvakat hint el jambusaiban, amelyekbôl a színház mindigkisarjaszthat válaszokat. Mivel a Téli rege Shakespeare-je már las-sacskán kifele ment a létbôl, e mû válasza, ura: az Idô. Ahol az Idôregnál (és hol, vagyis mikor nem…?), ott nem szükséges rajta kí-vüli megfontolás, érvelés. Vidnyánszky az egész mûvet az idôn be-lülre iktatta: nem az „Idô mint kórus" harminckét sora szólal megeseményáthidaló funkcióval a szenvedélytörténet keretében, a ne-gyedik felvonás elején, hanem az Idô nagy játékában tárul fel aszenvedélytörténet. Az átlényegítés színházi aranykulcsa az, hogya Hermionét játszó Kubik Anna játssza az Idôt is. A második részkezdetén fekete csipkéibôl sejtelmesen kivetkôzve, ében botját va-rázspálcaként forgatva, fehérbohócként ragyogva Énekes Istvánpompás clown-koreográfiájára járja el az Idô táncát, majd ahogyaz egész játék megkezdésére is jelet adott, alkalomszerûen a szí-nen maradva dirigálja a folytatás egy részét is. A (néma)film és akabaré is bekéredzkedik a moralitás, a vásári színjátszás, a diák-színház és a modernizáltan hagyományos kôszínházi megjelení-tés eszköztárát vegyítô produkcióba. Ahogy Kubik a haláltánc bo-hócériáját ropja, az vissza- és elôrevetül az élô-holt Hermione-figurára. Az elôadás legelevenebb színfoltja amúgy is a királynévolt: a kelepcébe került asszony kelepcéket kerítô hangsúlyaival, azártatlan rab pantomimjével – és a legszebb jelenet az lesz, midônHermione és Leontes egymás elaszalódott arcát gyúrná fiatallá, haaz emberhús plasztilinje a kiszárító hosszú évek után megengednéezt. A passzív jelmez(ek) fölött Kubik arca premier plánban jönközel, hogy a madonnaorca békéje és a boldogtalan megöregedésbotránya is tökéletesen ráíródjék – idôk az Idôre. Kubik Annamegvesztegetôen gyôzi, hogy embert és jelet – és egyikbôl semcsak egyet – felváltva nyújtson.

Egyenetlenségeivel, lanyhulásaival, tisztázatlanságaival is jómunka a Magyar Színház új Shakespeare-je. Itt különösen jó.A végén Kubik-Hermione-Idô csúfondárosan a nyelvét nyújtjalegyôzôje és legyôzöttje, Leontes felé. A létracipelés szimbolikusesetlegességével kezdett játék visszaér a kétértelmû, „tükrös" talá-nyosságba. Pontból – pontba.

Vidnyánszky bebizonyította, hogy az Idônek van nyelve. S a ridegés kacajos karneválban az Idô a legnagyobb kucséber.

WILLIAM SHAKESPEARE: TÉLI REGE(Magyar Színház)

FORDÍTOTTA: Mészöly Dezsô. DÍSZLET: Jagoda Miroszláv. JELMEZ: BallaIldikó. DRAMATURG: Gecsényi Györgyi, Vizy Éva. KOREOGRÁFUS: ÉnekesIstván. RENDEZÔASSZISZTENS: Trimmel Ákos. RENDEZÔ: VidnyánszkyAttila.SZEREPLÔK: Kaszás Attila, Mihályi Gyôzô, Sipos Imre, Csurka László,Rancsó Dezsô, Izsóf Vilmos, Kállai Ferenc, ifj. Jászai László, JegercsikCsaba, Bede Fazekas Szabolcs, Szatmári Attila, Szûcs Sándor, GyürkiIstván, Friedenthál Zoltán a. n., Kubik Anna, Ruttkay Laura, Varga Má-ria, Hegyesi Leo Zajzon/Laczó Péter/Penke Bence, Bíró Szilvia, TóthBernadett, Fornwald Andrea a. n., Sallai Nóra a. n.

22 00 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Fá

biá

n J

ózs

ef

felv

éte

lei

Kaszás Attila (Leontes) és Kubik Anna (Hermione)

int az meglehetôsen ismert: a Patkányok, Hauptmann kö-zépsô pályaszakaszának reprezentatív alkotása, a mai

német színházak egyik kedvelt s visszatérô mûsordarabja 1911-esbemutatóján, Otto Brahm Lessing-Theaterjében megbukott; akor legnevesebb kritikusai, így Alfred Kerr és Franz Mehring szed-ték ízekre. Az egyik legfôbb kifogás a két cselekményvonal túlon-túl laza, szervetlen illeszkedése volt, s bizony ez a kérdés mind-máig egyik fô nehézsége a színreviteleknek. A tragikomédia – ha arendezés össze nem forrasztja – érzékelhetôen tragédiára és ko-médiára esik szét. Az összefüggés a felszínen logikusnak látszik,hiszen Harro Hassenreuter, a kvietált színidirektor és jelmezköl-csönzô mint a cselekményben fontos szerepet játszó padlás tulaj-donosa és Johnné munkaadója családjával egyetemben óhatatla-nul is szemtanúja és kommentátora lesz a „lenti" tragédiának –de miért éppen ôk? A „fenn" és „lenn"-nek ezt a konfrontálásátbármilyen más munkaadóval meg lehetett volna oldani; sôt adráma totalitásának szempontjából a „fenn"-re tulajdonképpennincs is szükség – a Henschel fuvaros is megvan mellékcselekménynélkül. Túl szimpla és drámailag nem túl gyümölcsözô az a válasz,hogy a nyárspolgárian bohém Hassenreuter szerepeltetésévelHauptmann megcáfolhatta azt az éppen a színidirektor szájábaadott ókonzervatív tételt, miszerint egy egyszerû takarítónô nemalkalmas tragikus hôsnônek; ám ez a nézet 1911-ben többé nemvolt virulens, s a német dráma egy egész vonulata már a gyakorlat-ban is megcáfolta. Egy másik, ezzel összefüggô lehetôség, hogyHassenreuter a maga sekélyes idealizmusával s ettôl nem idegenlapos pragmatizmusával a fennálló rend, adott esetben a magabiz-tos bismarcki Németország üdvözítô voltát hirdeti, s a status quó-nak ezt a fellengzôs apológiáját ássa alá a dráma tragikus vonu-lata; ehhez képest azonban túl sok helyet foglal el a Hassenreuter-hez lazán kapcsolódó intrika, Walburga lánya és Erich Spittameglehetôs konvencionálisan megoldott szerelmi története, meg-terhelve az öreg Spitta közhelyes zsánerfigurájának – vidéki tisz-teletes a bûnös nagyvárosban – felléptetésével (ez a szereplô aRadnóti Színház elôadásából szerencsésen kimaradt).

Az aktuális elôadások választhatják azt a megoldást, hogy elevetúlteszik magukat a dilemmán, s fôleg a kitûnôen megírt Hassen-reuter-figurának és aurájának kiaknázására összpontosítanak; amindig hálás atelier-jelleget ez esetben alátámasztja Alice Rütter-busch, a kikapós szubrett, valamint az ugyancsak zamatos (ám ajelen elôadásból ugyancsak kihúzott) Nathanael Jettel udvari szí-nész kerek epizódfigurája; ezt a szívének láthatóan kedves szín-házi vonulatot stafírozta ki Hauptmann két további, itt meg nemjelenô figurával, Hassenreuter két színinövendékével is. Lehetnekmásfajta receptek is a probléma kezelhetôvé tételére; 1989-ben aBurgtheaterben például Peter Palitzsch a Hassenreuter famíliát aszó szoros – fehér-aranycirádás – értelmében páholyban ülôvoyeurökké degradálta. Ám a legtermékenyebb – és számos mó-don érvényesíthetô – színpadi megoldás valószínûleg az, amelyegy nagyon erôs drámai atmoszféra megteremtésével a teljes sze-replôgárdát, a teljes cselekményt bevonja a „patkányokkal" jelzettés jelképezett általános bomlásba, széthullásba, rothadásba, amitermészetesen nem jelentheti a változatos színek és effektusoksemlegesítését. Annyi bizonyos, hogy a patkányokat, a hozzájukvaló viszonyt vagy inkább a patkányok viszonyát ôhozzájuk min-den szereplônek el kell játszania.

Valló Péter rendezésében egy további, kevéssé szerencsés meg-oldást intonál. Furcsa hangsúlyeltolódásnak leszünk tanúi, amelykülönösen az elsô három felvonásban dominál: a húzások követ-keztében a tragédia, a Johnné körüli események háttérbe szorul-nak, s mintegy a John házaspár válik a Hassenreuter-történetepizódistájává (a pompás Johnné–Piperkarcka-, valamint aJohnné–Bruno-jelenetekben például benne reked a teátrálisszusz); ugyanakkor pedig az ekként önállósuló Hassenreuter-vo-nulat a társalgási dráma könnyed, helyenként már-már semmit-mondó hangnemében jelenik meg; Hauptmann erôs, akár poén-

nak is kijátszható megfogalmazásai, amelyek Hassenreuter ésSpitta ellentétes világnézetét tömörítik, belevesznek az általánosszövegmondásba. Hassenreuter alakítója, Szombathy Gyula –amint az már A kripliben is megfigyelhetô volt – eredményesenküzd önnön manírjai ellen, csak még nem találta meg azokat azeszközöket, amelyek tartalmasabban tehetnék jelentékennyé azáltala játszott alakokat. Mellékbolygói közül a villanásnyi idôremegjelenô Alice Rütterbuscht Parti Nóra élethûen skicceli fel, demár Walburga és Spitta sokkal súlyosabb szerepében az amúgyátütô tehetségû Hámori Gabriella és Lengyel Tamás a molière-iszerelmeseknél is jelentéktelenebb (bár az helyeslendô, hogy Vallóa sokak által Hauptmann szócsövének tekintett Spittát egyér-telmûen komikus-groteszknek, afféle Petya Trofimov-rokonnak

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 22 11

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Schell Judit (Johnné) és Schneider Zoltán (Bruno)

S z á n t ó J u d i t

Takarékon■ G E R H A R T H A U P T M A N N : P A T K Á N Y O K ■

M

láttatja), Martin Márta Hassenreuternéjének pedig még arcasincs; ezt mintha a monstruózus terjedelemnek kellene pótolnia.

Az elôadásból sajnálatos módon hiányoznak a patkányok, vagy-is az átütô atmoszféra. Ennek megteremtésében fontos szerep vár-hatna a játéktérre, ám Menczel Róbert semleges padlásdíszletébôla rendezô – néhány nem túl eredeti geggel – csak a színpadi jelme-zeket használja ki (lásd például A messinai menyasszony helyébe ik-tatott Tell Vilmos-részletet vagy Walburga és Spitta jegyespárrávaló átkosztümírozását); a titkokkal, rejtôzködésekkel terhes, kí-sértetek és patkányok járta helyszín nyomasztó hangulata hiányzik.

A „lenti" világnak, Johnnénak és környezetének ilyen körülmé-nyek között önmagáért kellene szólnia, ám úgy tetszik, Valló Pé-ternek errôl a deprimáló és felzaklató beltenyészetrôl sem volt iga-zán erôs, karakterisztikus víziója. Schell Judit (Johnné) és SzervétTibor (John) markáns jelenléte természetesen ilyen körülményekközött is érvényesül; szép pillanataik még azt is érzékeltetik, hogyszuggesztívebb rendezôi irányítás esetén a két szerep ideális gaz-dákra lelhetett volna. Adott esetben azonban Schellnek nincsenekdémonai, s nem keríti hatalmába a hamis tudat sem, amelynek pe-dig Johnné alakja szinte archetípusos megtestesülése; szerepfelfo-gása túl szenvtelen és józan, helyenként szinte intellektuális; amegszállott, beteges árnyalatok, az egzaltáció s bizonyos primitív-ség kezdettôl hiányoznak belôle, ezért a figura összetettsége nemérvényesül kellôen, és sorsa sem kellôen felkavaró; Szervét Tiborpedig – rá nem jellemzô módon – ebben a körüljárható, nagysze-rûen jellemzett figurában inkább egyes helyzeteket játszik,semmint egységes képet adna errôl a derék, tulajdonképpen jóin-dulatú, de a konvenciókat, a kispolgári erkölcsi kódexet egészena könyörtelenségig tisztelô emberrôl. Igaz, hogy ezzel a két taka-réklángra állított, már-már brechtiesen elidegenítô interpretáció-val sikerül a témában adott melodráma veszélyét elkerülni; viszonta melodrámával együtt a tragikum is elsikkad.

Johnék mellékbolygói közül a legnagyobb – rendezôi és színé-szi – mulasztás Schneider Zoltáné, aki Bruno Mechelke emblema-tikus, sötét és romboló patkányfiguráját bursikóz, kedélyes perna-hajderré lényegteleníti. Pauline Piperkarcka ugyancsak elsôrendûjelentôségû epizódszerepét Gubás Gabi korrektül, de kétdimen-ziósan oldja meg, s ugyanez mondható el Moldvai Kiss Andreaüresen hisztériázó Sidonia Knobbéjáról, valamint Stefanovics

Angéla túlkoros, a kis prolilány koraérett romlottságát csak jelezniképes Zelmájáról. Széles Tamás Schierke rendôrjének energiája rá-megy a kínosan eltúlzott brutalitásra. A maga szerényebb funkci-ójában tulajdonképpen egyedül Kocsó Gábor (Quaquaro) nyújtdestruktív sunyiságában hiteles, az elôadást egy fontos színnel ár-nyaló alakítást.

A nem túl kedvezô csillagzat alatt született produkciónak a be-fejezése is hiányérzetet kelt. A Johnné üldözését kísérô nagy zene-bonában elsikkad a mû egyik legtragikusabb, legmegrendítôbbmozzanata: a korábban annyi figyelemmel és gyengédséggel öve-zett kisgyermeknek, a patkányok legártatlanabb áldozatának ma-gárahagyatottsága, a sorsa iránti teljes közöny.

Bár az elôadás így is negyed tizenegyig tart (igaz, ezen amerôben fölösleges második szünet elhagyása segíthetne), még-sem közvetíti a dráma teljességét, amirôl a sokszor ártalmasanerôszakos húzások, valamint a megfelelô hangsúlyok hiánya egy-aránt tehetnek. Így az amúgy is bonyolult cselekmény nehezen kö-vethetô, amit a premier estéjén jól mutatott egyes súlyos, a cselek-mény mélyrétegeibe világító célzások nézôtéri visszhangtalansága.(Gondolok például Hassenreuter megjegyzésére, miszerint irigyliJohnnét békés, nyugodt, minden tragikumtól mentes életéért,vagy John hátborzongatóan naiv kijelentésére, miszerint a gyerek-lopást inkább az ô „anyusáról" lehetne feltételezni.)

Az alkalom elszalasztása annál sajnálatosabb, mivel a sikerhez– akár a rendezô, akár a fôszereplôk s néhány epizódszereplô sze-mélyét tekintjük – tulajdonképpen minden feltétel adva volt. Ámerre a színházi estére Jouvet Istene nem szállt le a közremû-ködôkhöz.

GERHART HAUPTMANN: PATKÁNYOK(Radnóti Színház)

FORDÍTOTTA: Parti Nagy Lajos. DÍSZLET: Menczel Róbert. JELMEZ: Bene-dek Mari. DRAMATURG: Morcsányi Géza. ZENE: Melis László. RENDEZÔ:Valló Péter.SZEREPLÔK: Szombathy Gyula, Martin Márta, Hámori Gabriella, LengyelTamás, Parti Nóra, Szervét Tibor, Schell Judit, Schneider Zoltán, Gu-bás Gabi, Moldvai Kiss Andrea, Stefanovics Angéla f. h., Kocsó Gábor,Széles Tamás.

22 22 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Lengyel Tamás (Erich Spitta), Gubás Gabi (Paulina), Szombathy Gyula (Harro Hassenreuter), Széles Tamás (Schierke),Moldvai Kiss Andrea (Sidonia Knobbe) és Hámori Gabriella (Walburga)

Ko

nc

z Z

su

zsa

fe

lvé

tele

i

Igen, ez az én dolgom, és ez a lelkemnek a dolga. Mert hogy az em-bernek nem jó itt, abban sohase kételkedtem. Nemcsak a vélemé-nyem ez, a véremben van ez a vélemény. Hogy keserves tréfa ez avilág, s hogy embernek lenni gyalázat. Mert visszaélés van itt azember lelkével, amely adatott néki, mert becsapták itt és hiteget-ték, ígértek neki mindenfélét. Hogy is kell ezt kifejezni? A léte fon-tosságát, az örökkévalóság igényét hordja magában, s mi a sorsa?Félelem és futás, az életveszély rémülete s a lét elsô percétôl fogva– meg lehet ezt érteni valakinek? Hogy ezt a kölcsönkapott kis tü-zet állandóan a kialvás fenyegesse? S mit tartsak a többirôl? Ma-gamba gyûjtöm az emlékeket, mint az akkumulátor, egy részétmégis elveszítem, a másik átalakul, átformálja a távolság és idô, saz egészrôl nem tud senki. Szóval ez az én történetem, amirôlsenki sem tud, és magam sem hiszem el a végén.”

A feleségem története tehát, amely tulajdonképpen Störr kapitánytörténete, illetve még csak az sem, hanem az ô önmagáról valómeglehetôsen hézagos tudásának története, „amelyet maga semhisz el a végén”, lényegében tehát alighanem pusztán a léleknekerrôl a visító fájdalmáról, szorongásáról, a megsemmisüléstôl valófélelmérôl szól. S ez színpadon bizonyára lényegileg megjeleníthe-tetlen. A fizikai halálfélelmet persze meg lehet írni, el lehet ját-szani. De a lélek megsemmisülésétôl való rettegést? A megismerésbizonytalanságától való félelmet? Azt, hogy homályban tapogató-zunk, keresünk valami bizonyosságot, s közben ez a különbensem sok reménnyel kecsegtetô matatás bármikor megszakadhat,anélkül, hogy bármire jutottunk volna? Störr kapitány önmagábóltáplálkozó, önmagát gerjesztô féltékenysége csak megjelenési for-mája, tárgyi szimbóluma az ember magábazártságának, annak,hogy nincs bizonyosság, hogy képtelenség önkörünkbôl kilépni, sa másikról, de éppígy saját magunkról is valami bizonyosat tudni.

Störr kapitány meglehetôsen bizonytalan tudatán belül ma-radni, s ugyanakkor valami alapvetôt megfogalmazni a világról, alétezésrôl – ez az, ami a színpadon valószerûtlennek tetszik.E nélkül is lehet persze párbeszédeket, jeleneteket kiemelni, írni aregényben fellelhetô anyagból, szövegbôl, eseményekbôl. Lénye-gében ez is történt mindkét esetben. A tatabányai színlaponugyan az áll, hogy Füst Milán: A feleségem története, míg a kaposvá-rin az, hogy Darvasi László: Störr kapitány, ám a regény lényegéhezmindkét földolgozás hûtlen. Igaz, nem egyforma mértékben.

Furcsa, bár alighanem szerencsés választás, hogy egyik átdol-gozó sem kísérli meg a legnyilvánvalóbbat: a regényhez hasonlóanStörr kapitány elbeszéléseként megjeleníteni a történetet a valaharoppant formabontónak tetszô, de mára divatjamúlt narrátorosmegoldással. Ez ugyan demonstrálná, hogy amit látunk, hallunk,az egyetlen ember tudása az eseményekrôl, tehát azok korántsemaz objektív valóságot mutatják, továbbá több lehetôséget is nyúj-tana ahhoz, hogy a kapitány vélekedései, elmélkedései megszólal-janak, azt azonban így sem lehetne megoldani, hogy a tényszerûen

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 22 33

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

zinte elképzelni sem tudom, hogy véletlen, ha egyszerre két helyen,két mûhelyben, két fejben ugyanaz az egészen abszurd eszme ver

gyökeret. Most, úgy látszik, mégis ez történt. Tatabányán és Kaposváronalig néhány hét különbséggel bemutattak valamit, amit Füst Milán A fe-leségem története címû regénye ihletett. A vállalkozás nem azért kép-telen, mert Füst Milán történetesen írt néhány darabot is mindarról,amit A feleségem történetében éppen regény formában dolgozott föl.És nyilván nem véletlenül, hanem nagyfokú poétikai tudatossággal.Noha Füst Milánnak egyetlen mûve sem került életében színpadra, azértô nagyon jól tudta, mi színpadra való, és mi nem. Azóta persze jelentôsenmegváltozott a színház, alaposan elmosódtak a mûfaji határok, sokkaltöbb van megengedve a színpadon, mint korábban, akár azokban azidôkben is, amikor Füst Milán mûveit írta.

A feleségem története azonban nemcsak megformálását, de lénye-gét tekintve is színre alkalmatlan anyagnak tetszik. A történet sokágát-bogát le lehet nyesni, szereplôket el lehet hagyni, össze lehetvonni, szövegeket más szájába lehet adni. Azt azonban aligha le-het a színpadon visszaadni, hogy ez mégiscsak egyetlen ember val-lomása. A regényben úgy jön létre totális világábrázolás, hogy csakazt tudjuk, amit Störr kapitány, ez a holland eredetû világpolgár-tengerész tud. És a történet szempontjából tulajdonképpen az afontosabb, amit nem tud. És csak a legfontosabbakat nem tudja:milyen ember a felesége, és valóban megcsalja-e. Az asszony távo-zása utólag igazolni látszik minden korábbi gyanút, de az is fel-tételezhetô, hogy éppen a gyanakvás készteti menekülésre. Koráb-ban minden tény, ami a gyanút igazolná, kétértelmû, s csak agyanakvó lélek értelmezése teszi egyértelmû bizonyítékká. Störrkapitány a féltékenységi paranoia pontos kórképét adja, tulajdon-képpen attól függetlenül, hogy csalja-e az asszony, függetlenülattól, hogy a felesége könnyelmû és könnyûvérû kis párizsinôcske-e, vagy nagy filozófiai mûveltségû kékharisnya, vagy éppene kettô bármilyen arányú keveréke. Lényegében mindegy, hogygyanakvásának van-e alapja, vagy nincs.

A féltékenység, az önmagába forduló s aztán mindent a magabeteges képzelgései szerint magyarázó lélek remek rajza azonbancsak akkor tûnik a regény lényegének, ha hagyjuk magunkat beug-ratni a címtôl. Ha azért, mert a könyv fedelén az áll, hogy A felesé-gem története, az asszonynak túlzott jelentôséget tulajdonítunkbenne. Holott a mû valójában még csak nem is Störr kapitány fél-tékenységének a története. A lényeg bizonyára sokkal mélyebbenvan, és talán a lélek egzisztenciális megrendülésének nevezhet-nénk. Störr kapitány, miközben folyvást magáról beszél, folytonmagával szeretne tisztába jönni, igazán lényegeset talán egyszermond magáról: „– Láttál már malacot? – kérdezte tôlem egyszerugyancsak az apám. – No? Puha kis jószág, s kézbe veszik idege-nek, akik meg akarják enni, persze hogy visít akkor. És ez a te dol-god is a földön – biztatott engem nagyon barátságosan az öregúr.

Z a p p e L á s z l ó

A lehetetlen megkísértései

■ F Ü S T M I L Á N : A F E L E S É G E M T Ö R T É N E T E ; D A R V A S I L Á S Z L Ó : S T Ö R R K A P I T Á N Y ■

S

pontos leírások, elbeszélések lényegi bizonytalansága megjelenjék. Störr kapitány elbe-szélésében ugyanis nem a tények bizonytalanok, esetleg álomszerûek vagy képzelgések,hanem az értelmezésük. S ahhoz, hogy ez kiderüljön, a kapitánynak színpadi szempont-ból alighanem elviselhetetlenül sokat kellene beszélnie, ráadásul alig maradna idô az ér-telmezettek megjelenítésére.

Indokoltnak tetszik hát, hogy mindkét átirat megjelenített cselekménysort próbál kivá-logatni, illetve alkotni a regény szövetébôl. Galambos Péter, a tatabányai elôadás ren-dezôje Faragó Zsuzsa társaságában megpróbál a regénybôl színpadra menteni mindent,amit csak lehet. Az eredmény természetesen paradox. Többet tesznek színpadra a szük-ségesnél, de kevesebbet az elégségesnél. Módszerükkel ugyanis a történet mindenképpenegy szerelemi-féltékenységi drámává, egy se veled, se nélküled típusú szerelmi huzako-dássá redukálódik. Két egymásnak rendelt, egymást szeretô ember képtelen kijönni egy-mással. A kapitány imádja az asszony élveteg, lusta könnyelmûségét, de ugyanez folyvástingerli is, és éppen ezért féltékeny rá, a féltékenység pedig riasztja, taszítja az asszonyt, ésvégül hûtlenséget generál. A Horváth Lajos Ottó és Tóth Ildikó által eljátszott házaspártörténetének nagyjából ez a lényege. A tehetetlen igyekezet egymás felé egyre nagyobbszakadékot támaszt közöttük. Minden sikertelen közeledési kísérlet csak fokozza a távol-ságot. A romló házasság egy, a hôsnek vélt kapitányba szerelmes rajongó kislány karjaibakergeti a férfit, csakhogy érzelmi bizonytalanságában vele sem jut semmire, a döntô pilla-natban a leányzóból kitör a polgári erkölcs – késôbb férjhez is megy egy hozzá illô fi-atalemberhez, akinek gyermekeket szül. Mellesleg a kapitányt elkapja egy fordulóra barát-jának a szeretôje is, bár feltehetôleg csak azért, hogy egy kétes gazdasági ügyletbe be-lerángassák. Mindez hosszú, bonyodalmas és megoldatlan ballasztokkal terheli meg akét ember kapcsolatáról szóló fôvonalat.

A játéktér mindehhez a szecesszió tekervényes-cirkalmas világát keveri a szürreálisvalószerûtlenséggel. A különbözô helyszíneket egybekomponáló színpadon esztétikusangörbülô formákban a tenger hullámzása jelenik meg. Viszont simán átsétálnak egy abla-kon, amelyen olykor kinéznek, és elmondják, mit látnak lenn a téren. A barát többször isa szekrénybôl jön ki, vagy oda távozik. A regényben egy alkalommal valóban szerepel egy

szekrényajtó mögötti gardrób vagy mosdó,csakhogy ami ott teljesen valószerû, legföl-jebb kissé komikus, az itt nemcsak szürre-ális, de értelmetlenül az. Kevés ahhoz,hogy a valóság megfoghatatlanságát, ért-hetetlenségét érzékeltesse.

Az elôadás sok remek színészi megoldás-nak, sok szép pillanatnak a temetôje. A bá-gyasztó unalomból olykor arra eszmél anézô, hogy – fôképp Tóth Ildikó és Po-korny Lia jóvoltából – gyönyörû dolgoktörténnek a színpadon. Mindketten szín-pompásan, érzelemgazdagon ábrázolnakszövevényes, belsô ellentmondásokkal,szeszélyekkel telt és terhelt asszonyi lelke-ket. Részvéttel és iróniával, egyszerre be-lülrôl átélve és kívülrôl láttatva produkáljáka kapitányt szinte ôrületbe kergetô váltáso-kat. A jellem talányait hitelesítve, a logikát-lanságokat elfogadtatva jelenítik meg eze-ket a csodásan köznapi, mégis esztétikaiértékké formált figurákat. Horváth LajosOttó becsületére legyen mondva, hogygyôzi lereagálni ôket, tartja velük a tempót.Aligha ô tehet róla, hogy a kapitány figurájavégsô soron nem mutatkozik többnek egyféltékeny férj-baleknél, illetve egy átejtettüzlettárs-baleknél. Quintus Konrád becsü-lettel abszolválja az elegáns-könnyed házi-barát sémáját, Safranek Károly viszont ismételôveszi régi modorosságát, amelyet mint-ha már levetkôzött volna: ismét zárt szájjalpréseli ki magából a szerepet, mintha az erô-szakos, gazdag, erkölcstelen barát alapjá-ban véve rettentôen szorongana valamitôl.

Darvasi László nem csak a színlap sze-rint írt önálló mûvet A feleségem történe-tébôl. Ez valóban másik történet. Más acímszereplôvé elôléptetett Störr kapitány,más a jelenetek hangolása, és egészen mása kifejlet, sôt a lényeg, talán a mondandó is.Darvasi mindenekelôtt jól poentírozott,színházban élvezhetô jeleneteket írt. A szá-zadelô – merthogy a regény ugyan valami-kor a harmincas években íródhatott (1942-ben jelent meg), de világa korábbi, a szá-zadforduló, a szecesszió kora – érzelmespszichologizálását iróniával átitatva, a ka-posvári színház stílusára jellemzô lelep-lezô-lemeztelenítô-átvilágító módon írjaszcénákká. Nem a kapitány önmagáról valótudását próbálja párbeszédekbe szedni,egységes, erôteljes színi cselekménnyé for-málni, hanem megkísérli azt a fizikai-lelkivalóságot ábrázolni, megérzékíteni, ami alelkizô-lelkendezô önvallomás mögött van.A kapitány gyomorbaja sokkal fontosabbtényezô itt, mint a regényben, ráadásul nempusztán materiális motiváció bizonyos lelkifolyamatokhoz, hanem humorforrás is.A kapitány gyomorbaja komikus. Komikusa tûz a tengeren úszó hajón, groteszk azegyik utas (Szula László) nyílt színi öngyil-kossága. Kodor, a barát fô vonásává a cini-kus-humoros halálvárás válik, nem nagygazdasági ügyletre, nem a részvényesek

22 44 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Horváth Lajos Ottó (Störr kapitány) és Tóth Ildikó (Lizzy ) a tatabányai elôadásban

Ta

má

ss

y A

nd

rea

fe

lvé

tele

átejtésére készül, hanem egy jelmezbálra,ami aztán a darab végén danse macabre-batorkollik. A nôkkel kevesebb a bonyoda-lom, nincs annyi szála, fordulata a kapitányhozzájuk fûzôdô viszonyának, az ábrázoláslényegre törôbb, egyszerûbb, a kapcsolatokkevésbé bonyodalmasan talányosak.

A kaposvári elôadást nézve az az érzéseis támad az embernek, mintha nem annyi-ra a darabhoz választották volna a játszó-kat, hanem inkább a rendelkezésre álló szí-nészeknek íródtak volna a szerepek. Gyu-ricza István kapitánya nem olyan kompli-kált lélek, mint Füst Miláné vagy akár Hor-váth Lajos Ottóé. Ô inkább csak ámul azélet bonyodalmain, egyszerû, kissé sprôdlelke számára megfoghatatlan fordulatain.Gyuricza régóta specialistája az erôteljes,baltával faragott férfi figuráknak, ha nem isolyan drabális, mint amilyennek a kapi-tány önmagát leírja. Most sem léptetik kiszerepkörébôl, olyan embert ábrázol, akidurván, erôbôl oldja meg problémáit – aregény cselekményébôl az itteni átiratbanezek a motívumok kapnak nagyobb szere-pet –, és valósággal lebénul, ha olyan hely-zetbe kerül, ahol ököllel nem boldogul. Ál-talában persze a nôkkel jár így. CsapóVirág a korai halál felôl fogalmazza megaz asszonyt, inkább jellemzi filozofikusbánat, mint könnyelmû kacérság, belsô,lelki törékenysége mintha inkább az el-múlás elôérzetébôl, mintsem a nôiségrejtélyeibôl táplálkozna. Nyári Szilviamúló kamaszbetegségnek mutatja MissBorton rajongását, szerelmét a kapitányiránt. A jelmezbálon Kleopátrának öl-tözve mintha az igazibb, harapósabb lé-nyét mutatná már. Hunyadkürti György agazdag rákbeteg barát szerepében erôtel-jesen, színesen, hátborzongató vidám-sággal vetíti elôre a halál árnyékát. Kele-men József kissé túlkarikírozva jelenítimeg az elegáns-puhány Dedint.

Varga Zsuzsa számára szinte fôszereppéíródott egy szobalány figurája, aki nem isszerepel a regényben. Ez a szobalány elôbbcsak vicces poénokat idéz volt barátaitól,akiknek szemlátomást minden helyzetrevolt odaillô citátumuk. Ezek a mind ab-szurdabb szövegek aztán egyre kísértetie-sebben csapnak le minden jelenetet, futtat-nak groteszk humorba minden akciót,minden érzelmi megnyilvánulást. A végénpersze az is kiderül, hogy ô is a kapitánytitkos imádója. Varga Zsuzsa ínyenceknekvaló finom, blazírt humorral adja elô acsattanókat, pontosan adagol azonosságotés változatosságot megfogalmazásukban.Némedi Árpád ugyancsak nyilvánvalóanneki írt szerepet kapott a záró haláltáncsorán: egy inast alakít, akire a végsô föl-bomlás, a részeg szétmállás bohóckodómegfogalmazása hárul. Az utolsó jelene-teknek ô lesz a fôszereplôje, ô foglalja összea kapitány történetének lényegét.

Az elôadás ugyanis, amelyet Bezerédi Zoltán sodró ritmusban, remekül poentírozvarendezett meg, Tóth Richárd koreográfusi közremûködésével kísérletet tesz arra, hogyszínházi módon túllépjen a kapitány elbeszélésén. Egy haláltánccá átlényegülô álarcosbálpersze mindenképpen egészen másfajta félelmeket jeleníthet csak meg, mint amelyek a re-gényt átszövik. Ahogyan pedig eljátssza a kaposvári együttes, inkább tetszik bravúros lát-ványosságnak, pompás színmûvészeti bemutatónak, mintsem a halál rideg-tárgyilagos,borzongató ábrázolásának. Valójában ez is inkább röhejes paródia, mintsem az elmúlásfölötti megrendülés.

Znamenák István díszlete lényegében megidézi a századforduló korát, de nem a ten-gerbôl, hanem a hajóból indul ki. Szögletes terek, szegecselt tartók jellemzik, az ipari sze-cesszió racionális-praktikus látványvilága ez. Az elôadás száz év távolából tekint vissza arraa korra.

FÜST MILÁN: A FELESÉGEM TÖRTÉNETE (Jászai Mari Színház, Tatabánya)

ÁTDOLGOZTA: Galambos Péter és Faragó Zsuzsa. JELMEZTERVEZÔ: Kárpáti Enikô. ZENESZERZÔ:Vedres Csaba. SZCENIKUS: Asztalos Adrienn. A RENDEZÔ MUNKATÁRSA: Bakos Éva. DÍSZLETTER-VEZÔ-RENDEZÔ: Galambos Péter. SZEREPLÔK: Horváth Lajos Ottó, Tóth Ildikó, Pokorny Lia, Safranek Károly, Quintus Konrád,Molnár Adrienn.

DARVASI LÁSZLÓ: STÖRR KAPITÁNY (Csiky Gergely Színház, Kaposvár)

DÍSZLET: Znamenák István. JELMEZ: Szûcs Edit. RENDEZTE: Bezerédi Zoltán. SZEREPLÔK: Gyuricza István, Csapó Virág, Varga Zsuzsa, Nyári Szilvia, Kelemen József, Hu-nyadkürti György, Ébl Helga, Szula László, Tóth Richárd, Tóth Béla, Végh Zsolt, Nagy Viktor,Karácsony Tamás, Némedi Árpád, Szvath Tamás, Kalmár Tamás, Sebesi Tamás.

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 22 55

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Gyuricza István (Störr) és Csapó Virág (Lizzy) a Darvasi-darabban

Sim

ara

fotó

z autonóm színdarab vagy adaptáció problematikája mindigerôsebben merül fel, ha drámaíró (vagy drámákat is alkotó

író) hoz létre közismert regénybôl színpadi szöveget. Elméletileg szá-mos oldalról körüljárható a kérdés, s valószínûleg nem könnyû kon-szenzust találni az autonóm dráma létrejöttének feltételeit illetôen.Megjelölhetô ekként az egyéni szöveginterpretáció új kontextusba he-lyezése (ami persze csak a valóban közismert mûvek esetén járhatóút), egy kiragadott cselekményszál (akár alapmûtôl független) újra-írása, a különbözô mûnemek eltérô nyelvének át- vagy éppen eggyéformálására (például a narráció dialógussá alakítására) tett kísérlet,de tulajdonképpen akár ezeknél „kevesebb" is, például egy történetmagvának biztos dramaturgiai érzékkel történô drámává formá-lása. Ám a teoretikus igyekezet, mely adott esetben az adaptáció autonómdrámává válását (vagy épp ennek ellenkezôjét) próbálja bizonyítani,még mindig nem számol a tényleges bemutató körüli gyakorlati prob-lémákkal, melyek a kérdést gyakran minden elméleti okfejtést félresö-pörve oldják meg: a szöveg megalkotását indokoló rendezôi ambíció-val, az azt megvalósító társulati munkával vagy éppen – hogy a leg-prózaibb esetet nézzük – az alapmûvek még élô szerzôinek (esetleg aközelmúltban elhunytak örököseinek) a színház számára felettébb ter-hes jogdíjigényével.

Forgách András néhány évaddal ezelôtt bemutatott GarcíaMárquez-adaptációja után most Cocteau leghíresebb (bár attóltartok, manapság kevésbé olvasott) regényét fogalmazta újra.Míg a García Márquez-szöveg elválaszthatatlannak tûnt az aztéletre hívó színpadi produkciótól, a Vásott kölykök bármikor, bár-hol elôadható, autonóm szövegnek érzôdik. Hogy autonómdráma vagy színpadi adaptáció-e, jelen esetben kevésbé érzemfontosnak: akár ennek, akár annak tekintjük, ugyanazon erénye-ket és problémákat mutatja.

Ami az olvasónak és a nézônek egyaránt a legfeltûnôbb: a szö-veg nyelvi virtuozitása. A Forgách-darab hôsei hamisítatlan coc-teau-i nyelven beszélnek. Igaz, a Vásott kölykök nem párbeszéd-

mentes próza, s maga Cocteau is többször feldolgozta dialogikusformában; hangjátékot is, forgatókönyvet is írt belôle, melyeketaz átdolgozók használhatnak és használnak is (és nem tudom,mit köszönhet Forgách a hivatkozásként feltüntetett ToeplerZoltán-féle verziónak), ám a források eggyé dolgozásával kialakí-tott nyelvezet megkonstruálásához azért nem kevés írói invenciószükségeltetik. Forgách – miközben (az említett szerzôi változa-tokhoz hasonlóan) némileg egyszerûsíti a történetet, s a sze-replôk közül csak a legfontosabbnak érzetteket tartja meg – fino-man elemeli, ambivalenssé teszi a cselekményt. Nem alakítja dia-lógusrészekké a szereplôkrôl a leírásokban adott információkat, snem választja el didaktikusan a valóság, az álom és a fantázia te-rületét. A mindenkori rendezônek ezzel lehetôséget ad e szituá-ciók (akár a szerzôi intenciótól független) értelmezésére éppúgy,mint a reális és szürreális, való és képzelet szülte világok el nemválasztására, tudatos összemosására. Vagyis miközben nagyonhitelesen kelt életre egy alkotói világot (fôként hangulatában,nyelvében illúziókeltôen megidézve azt), lehetôséget teremt akárigen különbözô stílusú, más és más rendezôi eszközökkel élôelôadások létrejöttére.

Kevesebb támpontot ad azonban ahhoz, hogy miként ésmennyiben jeleníthetô meg hatásosan a színpadon ez a sajátosvarázsú, de nem minden írói modortól mentes, több elemével aszázad eleji francia irodalom közhelyeihez tapadó cocteau-i világ.Hogy azok számára, akik egyáltalán nem vagy kevésbé rajonga-nak a század sajátos, sokoldalú, a francia irodalomra és filmreazonban inkább személyiségének öntörvényûségével, mintsemmûveivel ható alkotójáért, tud-e mondani valami igazán megka-pót, eredetit az önmaguk köré saját, fantasztikus világot költô,álmodó s e világ és egymás foglyaivá váló, minden kitörési kísér-letük ellenére széttéphetetlenül, mindörökké összetartozó testvérektörténete. Azok a támpontok, melyeket a szöveg mind tartalmi,mind formai tekintetben a hatásos színpadi megjelenítésheznyújt, szorosan kötôdnek az alapmû logikájához. Ilyenek például

22 66 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

U r b á n B a l á z s

Játék■ F O R G Á C H A N D R Á S : V Á S O T T K Ö L Y K Ö K ■

A

Szamosi Zsófia(Elisabeth) ésBalázs Zoltán(Paul)

C s a b a i I s t v á n f e l v é t e l e

a szerepösszevonások: a Mama-Mariette-Hölgy (a vonaton), vala-mint Dargelos és Agathe szerepének összekapcsolása. Az utóbbia fontosabb, hatásosabb, egyben a problematikusabb: az a fajtakikerülhetetlen stilizálás, melyet a nô játszotta férfiszerep min-denképpen indukál, más irányú (s fôképp más befogadói reak-ciókat kiváltó), mint a költôi világ szövegben megjelenô (a fôsze-replôk világálmodásában is tükrözôdô) stilizáltsága. Hasonlókérdést vetnek fel a hangsúlyos pontokon (a Michaellel való talál-kozásnál, illetve a végkifejletnél) repetitív variációkként megele-venedô jelenetek is: invenciózusan tágítják a kulcsjelenetek (s ez-által az egész szöveg) interpretációinak lehetôségét, elvben le-hetôvé téve, hogy a befogadó valóságot és álmot akár többször isfelcseréljen. Azért csak elvben, mert valószínûleg kikerülhetetlen,hogy az elôadásban valamilyen erôteljes rendezôi gesztus ne ér-telmezze ezeket – ami pedig éppen az eredeti módon megterem-tett ambivalenciát fogja megsemmisíteni.

Lehet persze úgy gondolni, hogy az író feladata „csupán" a coc-teau-i világ autentikus drámává transzformálása – a befogadórahatást gyakorolni már a mindenkori rendezô dolga (a mû létre-jöttének körülményeirôl mit sem tudó recenzensnek pedig nemillô boncolgatnia, hogy az író mennyiben könnyíti meg a rendezôfeladatát). A darabot Szolnokon színre állító Réczei Tamás legin-kább a szituációk finom, (mindkét) szerzôhöz hû kibontásábanjeleskedik. Még a Forgách-szövegnél is erôteljesebben iktat ki aszövegbôl mindent, ami a realitáshoz tapad, gyengíti a tragikusvégkifejletre utaló dramaturgiai szálakat (így például elhagyjaPaul méregmániája explicit megnyilvánulásainak jelentôs ré-szét), s az egész elsô részben (mely terjedelmileg több mint két-harmada a másodiknak) a szituációk önfeledt játékosságát hang-súlyozza. A játék színeit fokozatosan komorítja el, mindvégig le-begtetve az esetleges szerencsés feloldás illúzióját. Noha érez-hetôen pontosan végigelemzi a szituációkat, igyekszik megôrizniazok ambivalenciáját: nem törekszik arra, hogy valóság, fantáziaés álom birodalmát élesen elválassza. (Különösen érezhetô ez aMama jeleneteinél, ahol e világ és túlvilág, való és képzelet kiváltsikeresen kapcsolódik össze.) Igaz, jól látható választóvonalathúz a szituációk vélt közérthetôsége érdekében, amelyen a repe-titív jelenetvariációk megjelenítése valószínûleg már túl lenne,így ezeket egyszerûen elhagyja. Ezenkívül ügyesen kezeli a fénye-ket, tud határozott színpadi atmoszférát teremteni.

Ám mintha inkább a játék egészérôl (illetve néhány kiemelt ré-szérôl) volna határozottabb elképzelése, mint az egyes jelene-tekrôl. Az elôadás néhány hatásos rész között gyakran döcög, le-ül, rendezôi bizonytalanság, néhol tanácstalanság érzôdik, leg-feltûnôbben a realisztikus megjelenítés és a stilizálás arányain.Erre mutat a díszlet és a jelmez éles eltérése: Menczel Róbert terepersze nem is lehet konkrét, realisztikus, hiszen a szobaszínházpiciny terébôl igen nehéz lenne pályaudvart, vonatot, tengerpar-tot stb. varázsolni. Tervezô és rendezô mégis mintha kicsit kény-szeredetten stilizálná a helyszíneket, az eltérô szintû és színvo-nalú ötletek nemigen kapcsolódnak össze. Néhány szín (példáula vonat) amolyan „szegény színházi" módon, a legegyszerûbbszínpadi használati tárgyakból áll össze, máskor látványosabbanmûködik az alkotói fantázia. A tenger például plexi téglatestekbeeresztett, színes fényekkel megvilágított víz – ennek az absztrak-ciónak azonban késôbb nincs folytatása. A palota megjelenítéseugyanis újabb ötletre épül: a második részre színpad és nézôtérelhelyezkedése megfordul; a játéktér lépcsôzetesen (aréna alak-ban) emelkedik a nem emelkedô nézôtér felett. (Túl azon, hogy aszünetrôl késôbb visszaérkezô s a hátsó sorokba kényszerülônézôk helyzete aligha irigylésre méltó, színpad és nézôtér viszo-nyának látványos megfordítása azért sem igazán szerencsés, mertszimbolikusan olyan fordulatot sejtet a színpadi ábrázolásban,melyet az elôadás természetesen nem igazolhat.)

Az eltérô módon, de szándékában következetesen absztrahálódíszlettel szemben Debreczeni Ilona illúziókeltô ruhákat terve-zett: a tarkabarka, nyûtt pulcsik, csíkos és felemás zoknik vagyMichael híres, hosszú, lobogó sálja autentikus egyszerûséggelidézik meg nem pusztán a regény, de a harmincas évek egyik jel-lemzô francia filmtípusának (nem Cocteau filmjeinek) világát. Eza kettôsség érezhetô egyébként a tárgy- és kellékhasználaton is: astilizált térelemeket természetesen nem naturalista módon ve-szik birtokba a szereplôk, az apróbb kellékek azonban néha igenerôsen elôtérbe tolakodnak, általában a direktebb komikus hatáskedvéért: Paul nagyon is valóságos ételt löttyint Elisabeth ké-pébe, Gérard rövid burleszkjelenetet mutat be a bôröndökkel.

Komolyabb problémát jelentenek a mindvégig érezhetô tem-pógondok. A bejöveteleket és távozásokat gyakran inkább prag-matikus okok határozzák meg, mint az adott szituációk súlya,ereje. Cocteau és Forgách szavai néha bôségesebben áradnak akelleténél; a darab néhány problematikusabb pontját pedig a ren-dezés sem tudja megoldani. (Ilyen például a nyitó jelenet, mely ahangjátékváltozatban a helyén lehetett, de színpadon aligha ha-tásos.) A második részben a megjeleníteni kívánt atmoszféra semigazán erôteljes; az alapszituáció kétségtelen mesterkéltségét fo-kozza a színpadi mûviség.

Az egyes jelenetek eltérô intenzitása mindezen túl a sok részér-tékkel bíró, de némiképp egyenetlen színészi alakításokból isered. Balázs Zoltán alkata szerencsésen fedi Paulét, könnyed-sége, természetessége az elsô részben kivált kamatozik. Jól él azönreflexió mindig hálás eszközeivel, s egészen kitûnôek a váltá-sai: mind a „felébredései", mind tudatos, nôvérét és a többieketmegdöbbenteni szándékozó hangulat- és hangnemváltásai. A má-sodik részben viszont mûvibb, manírosabb eszközökkel él, mi-nek következtében az ôszinte szenvedés vészesen közel kerül aszenvelgéshez. Fordított a helyzet Szamosi Zsófia Elisabethjével:a színésznô alkata érettebb, „felnôttesebb" az optimálisnál, ígyaz elsô részben a szerep bizonyos hangsúlyai óhatatlanul kissé el-tolódnak. A második részben viszont egészen kitûnôen jelenítimeg a pusztító szeretetvágy elhatalmasodását, s erôteljes szug-gesztivitással teljesíti be a tragédiát. Chován Gábor rokonszen-ves lendülettel formálja Gérard kevés lehetôséget kínáló szerepét.Huszárik Kata Dargelosszal keveset tud kezdeni: korrektül le-tudja a szerepet. Agathe-ként azonban egészen szép, tiszta esz-közökkel dolgozik, a második részben megindító pillanatai isakadnak. Császár Gyöngyi elsôsorban a Mama talányos alakjá-ban van jelen erôteljesen: eszköztelenül, alig néhány gesztussaltud igen szuggesztív lenni. Mariette-et és a vonaton utazó Höl-gyet kicsit konvencionálisabban játssza; igaz, maguk a szerepekis azok, de a három figura (mint archetípus) talán jelzésszerûenösszekapcsolható lenne. Dian Róbert Michael kis szerepébenfinom öniróniával adja a más világból (talán egy korabeli filmbôl)érkezett milliomost.

A távolról sem érdektelen, de meglehetôsen egyenetlen elôadásaz adaptációhoz hasonlóan nem ad egyértelmûen pozitív választa cocteau-i világ színi megjelenítésének fontosságát és hatásossá-gát firtató esetleges kérdésekre. De (miként a szöveg is) sejteti,hogy a feladat megoldható.

FORGÁCH ANDRÁS: VÁSOTT KÖLYKÖK(Szolnoki Szigligeti Színház)

JEAN COCTEAU AZONOS CÍMÛ REGÉNYE NYOMÁN, TOEPLER ZOLTÁN VÁLTO-ZATÁNAK FELHASZNÁLÁSÁVAL. DÍSZLET: Menczel Róbert m. v. JELMEZ:Debreczeni Ildikó. A RENDEZÔ MUNKATÁRSA: Kónya Gabriella. RENDEZÔ:Réczei Tamás.SZEREPLÔK: Balázs Zoltán e. h., Szamosi Zsófia, Chován Gábor e. h.,Huszárik Kata, Császár Gyöngyi, Dian Róbert/Réczei Tamás.

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 22 77

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

korholandónak, hogy az ügyvéd ragaszko-dik a törvényekhez, és azon van, hogy ér-vényt szerezzen elvitathatatlan jogainak.A szentimentális, emberbaráti morál és alegitimitáshoz foggal-körömmel ragasz-kodó „értelmes önzés" etikája kerül itt el-lentétbe. Ami egy mûködôképes drámaalapjaként tökéletesen elfogadható lenne,ha egyrészt Bozzi, másrészt a vele ellenlá-bas oldal legalább a dadogásig jutna a szín-padon. Nincs így: a többiek – Angelo, agengszter, akit csak egy dolog éltet, hogyfilmet forgasson a rablott pénzbôl (nemtiszta hülyeség vajon e motiváció?!), Julia,a csinosnak mondott drámai szende, Pi-etro, a darabban a rezonôr-narrátor szere-pét ellátó, alig rezonáló cégtáblafestô –mind papírmasé figurák, akik még az ope-rettvilágban megkívánt életerôvel sem ren-delkeznek. Ráadásul Bozzit meg is rágal-mazzák a librettisták, amennyiben ráfog-ják, hogy makacsul vonakodik kiadni aszomszédban lakó Julia örökségét. Ez a da-rab belsô logikája szerint hazugság: Bozzi,a törvényesség fanatikusa képtelen lenneegy ennyire illegitim lépésre. Marad tehát amese, de annak is a legrosszabb, hiszensemmiféle költészettel, szívmelengetô lírá-val nem rendelkezô fajtája, no meg a meg-váltástörténet: a gyermeki szeretet érvény-teleníti a Bozzit ért rontást. A kis Filippopuszija feloldja az átkot: a kíméletlen ügy-véd nem csupán kutyaszôrét, de szôrös szí-vét is levedli egyidejûleg.

A szentimentális-morális-filantróp ér-telmezés mellett azonban adódhat egy más-féle, kissé nyersebb interpretáció is. A szín-pad felett futó angol feliratokon egyszerrecsak megjelent egy szó: „homeless". Rec.megdermedt, aztán teoretikus képességeitigénybe véve fölolvasztotta magát, és arrajutott, hogy e kifejezés akaratlan kibeszé-lése a darab egyik lehetséges értelmezésé-nek. Hiszen a megátkozott, egykor sikeresügyvédként regnáló, késôbb kivert kutya-ként tengôdô Bozzi nem más, mint szeren-csétlenül lecsúszott egzisztencia, egy haj-léktalan, akibe mindenki belerúghat, haéppen arra szottyan kedve. Itt megnyílna alehetôség a szövegkönyv rejtettebb –mondjuk így –, mélyebb rétegeinek kibá-nyászására. Ám ezt a ma színházilag igentermékenynek látszó értelmezést még csakjelzésszerûen sem ábrázolják a Bozzi meg-valósítói. Igaz, ez meghaladná a dolog ke-reteit. A dolog pedig a felhôtlen szórakoz-tatás.

A Bozzi kiötlôit és színpadra hurcolóit abemutatókor, 1976-ban feltehetôen egyet-len dolog mozgatta, az ugyanis, hogy pará-dés szerepet kínáljanak Bozzi megformáló-

22 88 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Bozzi úr egyike Békeffi István és Fényes Szabolcs legrosszabb darabjainak. A mû-faji megjelölés – „édes-bús családi musical" – némi kigúvadt szemû töprengésre

késztette Recenzenst, aki különösen a „családi" jelzôt találta értelmezhetetlennek. Perszedarabról alig beszélhetünk, a kiinduló szituáció – Bozzi, a gonosz ügyvéd és a neki kiszol-gáltatott szegény honfitársak ellentéte – még csak elfogadható lenne, ám a többi szál, amellékszerepek kidolgozása elmaradt, a szövegkönyv a teljes trehányság jeleit mutatja,a dalszövegeken semmi sem látszik G. Dénes György egyébkénti zsenialitásából, és Fé-nyes Szabolcs mesés melodikus invencióját is csak egyetlen szám mutatja, a „Küldök né-ked egy nápolyi dalt", de ezt eredetileg nem a Bozzihoz írta. Ha komolyabban a körmérenézünk a librettónak, akkor elôtûnik, hogy még az alaphelyzet is felületesen oda vankenve: dr. Eduardo Bozzi megátalkodott rosszaságát mintegy becsületszóra kell elhinniea nézônek, ebbôl ugyanis voltaképpen semmi sem jelenik meg. Hacsak azt nem tekintjük

C s o n t A n d r á s

Állat az emberben

■ A K U T Y A , A K I T B O Z Z I Ú R N A K H Í V T A K ■

A

Bozzi: Verebes István

T u m b á s z H é d i f e l v é t e l e

jának, akit akkor történetesen Latinovits Zoltánnak hívtak, és akiakkoriban súlyos színészi-emberi válságban tengette életét. MostVerebes Istvánt láthatjuk ugyanebben a szerepben. Kétségtelentény, hogy vannak úgynevezett egyszemélyes darabok, amikor afôszerep oly parádés, s az erre a fôszerepre felkért, a mintegy a tes-tére-lelkére írt szerepben föllépô színész oly jelentôs, vagy az adottpillanatban oly népszerû és karizmatikus, hogy minden recen-zensi finnyáskodás kényeskedésnek és bárgyú okoskodásnak bi-zonyul. Ha a színész ragyogót alkot szerepében, akkor tökéletesenigazolja az egyébként talán problematikus vállalkozást, akkor atöbbi közremûködô – néha persze fogcsikorgatva – elfogadja,hogy pusztán statisztál a sztárnak, akkor a sztárt illetô siker sike-ressé teszi a mellékszereplôket is, a darab hiányosságai érdekte-lenné válnak, és a felcsattanó tapsorkánban a produkció mindenrésztvevôje üdvözül.

Ha azonban azt látjuk, hogy a darab egyszerûen nincs megren-dezve, ha egyetlen poénon sem lehet nevetni, ha a táncosok nemkaptak megfelelôen koreografált mozgássorokat, ha az énekes szá-mokból semmit sem lehet érteni – így egy magyar nyelvû elôadás-ban elengedhetetlen segítségünk az angol nyelvû vetített feliratlesz –, ha a világítás értelmezhetetlen, ha a járások esetlegesek ésfunkciótlanok, ha az egész elôadás tempótlan és stílustalan, ha amégoly remek színészek is, mint Kézdy György vagy Rudolf Péter,rendezôi értelmezés híján folyvást a nézhetetlen határán imbo-lyognak – akkor ideáltipikus esetben mindez nem más, mint szük-ségszerû fogyatékossághalmaz, mely arra hivatott, hogy még job-ban a fénybe tolja a csodás és mindenkit lenyûgözô fôszereplôt.

Ám ha a feltétként asztalra pakolt fôsztár éppoly rossz, mint akörítés, akkor ez oly mértékben legyengíti a produkciót, hogy a vé-gén a nézônek belekáprázik a szeme a hülyeség és a hányavetiségemez arcátlanul tálalt csimborasszójába. És persze nyegleség, aközönség bámulatos lebecsülése és lenézése van e jelenség hátte-rében; vagy nem, inkább beszédes elôterében. Amit Verebes Istvánfôszereplés címén mûvel, az egyszerûen gyalázat, ugyanakkor maimagyar szellemi állapotunk tökéletesen árulkodó tükre. Hiszen ittnem kevesebb történt, mint hogy egy valaha jelentékeny tehetségûszínházi ember leadta magát szellemi értelemben nem létezô,kereskedelmi nézettségû „sztárokhoz", „tévés személyiségekhez",és ezzel aztán végképp beadta a spirituális kulcsot. Hogy mennyirevégzetesen és – legalábbis feltehetôen – megreparálhatatlanul, azRec. számára a december 25-i elôadáson derült ki napnál világo-sabban. Hogy alig ismeri a szöveget, hogy énekelni-táncolni egy-általán nem tud (a mûsorfüzetben hihetetlenül öntetszelgô-ön-sajnáló, de persze önironikusnak szánt szavakat mond a fárasztótáncpróbákról, melyeken nyilvánvalóan semmit sem sikerült elsa-játítania), hogy sem mozgása, sem intonációja nem felel meg sem-miféle mércének – ez voltaképpen nem is meglepô ennek az im-már „arccal a reklámbevételek felé" jelszó bûvöletében álló pályá-nak a végén. De mégis arcpirító az a laza színjátszás címen végig-vitt nyegleség, amit ez a nadrágrepedésig önelégült ember mûvel.És amikor látja, hogy nincs sikere, amikor tapasztalt színházinégylábúként (ezúttal nem kutya, hanem róka!) tökéletesen érzé-keli, hogy megbukott, hogy nagyképû flegmáskodását, a bejáró-próbán sem elfogadható markírozását látva alig verôdik össze né-hány tenyér, akkor – a jól bevált magyar sértôdöttség szerint –durcáskodni kezd, felemelt féllábbal mintegy lepisili a közönségetés az egész nagy „gebaszt", aztán vállvonogatva hátramegy a kasz-szához, miközben partnerei tanácstalanul találgathatják, hogy ezmost a tapsrend ironikus kifordítása vagy valami idióta improvi-záció. A nézô pedig elfordítja fejét, és szégyelli magát; ám szégyenelassan dühbe csap át, amikor elolvassa a mûsorfüzetnek csúfoltszórólapon azt az információt, hogy a december 1-jei bemutatótszínpadra állították: ...és akkor egy nyolc (!) tagból álló névsor kö-vetkezik. Mi ez, valami ostoba vicc, az élenjáró szovjet kollektív

vezetés dalszínházi formája?! – töpreng a ruhatári csata után Rec.,és nem talál választ, csak még egy tényt: e rendezôi konzíliumhozkét rendezôasszisztens is társult. De hát tudjuk: egy átütôen rosszprodukcióhoz sok átgondolt tehetségtelenség szükségeltetik.

A Budapesti Operettszínház ezzel az elôadásszerû olvasópróbá-val eljutott évadja eddigi mélypontjára. A Marica grófnô sok tekin-tetben problematikus, de helyenként mégis igazi színházat hozóelôadása, a Funny Girl még problematikusabb, de sok értéket is fel-mutató (Békés Pál fordítása, Margitai Ági és Molnár Piroska üdekomédiázása) bemutatója után a Rec.-nek a Bozzi úrtól elakadt alélegzete. Jobb helyeken az ilyen bukást egyszerûen leveszik a mû-sorról, hiába hörögnek a szponzorok, persze csak pianissimo, hi-szen a fiaskó nekik sem érdekük. Na de akkor mi lesz a sikeresVerebessel?

FÉNYES SZABOLCS–BÉKEFFI ISTVÁN–G. DÉNES GYÖRGY: A KUTYA, AKIT BOZZI ÚRNAK HÍVTAK(Budapesti Operettszínház)

DÍSZLET: Kentaur. JELMEZ: Parádi Gabriella.A DECEMBER 1-JEI BEMUTATÓT SZÍNPADRA ÁLLÍTOTTÁK: Rogács László,Kerényi Miklós Gábor, Duda Éva, Kállai István, Silló István, BöhmGyörgy, Németh Zoltán, Makláry László. SZEREPLÔK: Verebes István, Rudolf Péter, Kékkovács Mara, KézdyGyörgy, Szabó P. Szilveszter, Kishonti Ildikó, Papadimitriu Athina, Ará-nyi Adrienn, Balogh Bodor Attila, Erdôs Borcsa, Tallós Andrea.

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 22 99

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

E L Ô F I Z E T Ô I F E L H Í V Á S

Egy évre 3000 forintért fizethetô elô a SZÍNHÁZ.

Elôfizethetô a Budapesti Postaigazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáinál, a hírlapkézbesítôknél és a

Hírlap-elôfizetési Irodában (HELIR) Budapest, VIII., Orczy tér 1. Levélcím: HELIR 1900 Budapest,

e-mail: hirlapelofizetes@posta.hu; vidéken a postáknál és a kézbesítôknél. Pénzforgalmi jelzôszám: 11991102–02102799–00000000,

illetve a SZÍNHÁZ szerkesztôségében (1126 Budapest, Németvölgyi út 6. III. 2., tel.: 214–3770)

személyesen, valamint telefonon vagy átutalással (10402166–21624669–00000000)

2002/2.

Legendás alakok, mai játékok

Kárpáti Péter-bemutatók (Nick Carter, Pájinkás János, Harcsadal)

Bozsik Yvette: Dadaisták

Kritikák új eloadásokról

www.ellenfeny.hu

Elôfizetés:Telefon/fax: 33-78-398e-mail: eseli@axelero.hu

Nehezen hihetô, hogy a kaposvári Csiky Gergely Színház KenLudwig-világpremiert tartott (a mûsorfüzet szíves közlése), éshogy – egyáltalán – szemenszedett bulvárdarabot tûzött mûso-rára. A Káprázatos hölgyek vagy amit akartok vérkommersz, s nem alegjobb fajtából. Egy amerikai bulvárt nehezen vesz be a gyomor a le-gendák Kaposvárán, kivált az enyém, minthogy nekem a kapos-vári színház elmúlt három évtizede nem legenda, hanem a magyarszínházi reneszánsz végignézett és végigírt, legszebb fejezete. (Ép-pen a Ludwig-premier tájékán volt harminc éve, hogy az évfordu-lókra – helyeselhetôen – kevéssé érzékeny teátrum bemutatta kor-szakindító elôadását, Zsámbéki Gábor Sirály-rendezését.)

Belátom, változnak az idôk – de, ugye, nem kell, hogy el is le-gyek tôle ragadtatva?! Ludwigra nyilván van mentség. Az egyikbizonyára az, hogy cselekményébe bele van fércelve egy gyöngeVízkereszt-fonál, s a Shakespeare-vígjáték a színház nemrég mégjátszott, amúgy az elôadás minôségéhez képest kevéssé méltányoltmûsordarabja volt. (Igaz is, miért nem rendez azóta a Vízkeresztszínpadra állításával debütált Kelemen József? Ha a nimbuszát

féltik, közlöm, hogy nem lett nimbusza; ha ôt magát, miért nekaphatná meg a mûvészi siker után a mûvészi bukás lehetôségét?)Vízkeresztbôl maradt hideg sültbôl kiállt a Ken Ludwig-asztal. Ba-barczy László rendezte. Másnak kellett volna ugyan rendeznie, devégül Babarczy ugrott be. Nem elôször. Kaposváron ma Babarczya cover. Beugró rendezô.

A Káprázatos hölgyek cselekménye elhanyagolható. Két színésznônek öltözve, a távolra került nôvéreknek adva ki magát próbáljamegkaparintani a család pénzét. Több ismert kasszadarab jár ha-sonló srófra, ezek vissza-visszatérnek a nemzetközi bulvárreperto-árra. A magyar elôadások általában azzal tûnnek ki, hogy ízléshiá-nyosak. Úgynevezett sztárok (többnyire gyönge iparosok) áruljákki bennük olcsó eszközeiket. A kaposvári produkciónak az a tétje– s az elfogadható mentsége –, hogy bebizonyítja: lehet másképpis. Ízlésesen. Szakmailag perfekten. Színészekkel.

Anger Zsolt és Keszég László ugyanolyan választékosan játsszaa két nôimitátort, mint bármilyen más szerepet. Már a prológ is –Shakespeare-recitálás közönség elôtt – mentes a durva paródiá-tól. A nôi szerepbe beleviszik férfikarakterük adottságait. Keszégelmélázó, késôn kapcsoló, halvérû Jackjébôl nyugodt, föltûnés-mentes, kissé trampli fiatalasszony lesz, aki hanyagul kezeli nôisé-gét. Anger impulzívabb Leója eleve testesebb és teltebb „mû-vésznô": ad magára, ügyel a tartására, de gesztusai továbbra isbelülrôl jönnek (például „kifelé" jár, ahogy maga a színész is).Mindkét alakítás azért mulatságos, mert komoly, még a lelep-lezôdés és az átöltözés pillanataiban is, amikor oda-vissza cserélikszemélyazonosságukat (és nemüket), hogy párhuzamosan felelje-nek meg fölvett szerepüknek és a frissen megismert lányok ellen

33 00 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

R Ö V I D E N

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

A Mirandolina szélsôségesen kiélezett konfliktusra épül: Goldonia megrögzött nôgyûlölô lovag – a Férfi – és a tûzrôlpattant, min-den férfit magába bolondító fogadósnô – a Nô – örök harcánakvilágirodalmi toposzát öltözteti a komédia jelmezébe. A karakán,életét tiszteletet parancsolóan felépítô, önállóságára joggal büszkeNô a vagyok, aki vagyok alapállásából kiindulva leckézteti meg amacsó férfivilágot. Dehogy csak a lovagot! Minden körülötte for-golódó férfi megalázott pojácává silányul, s feltétel nélkül behódoleszének, amelyet szépsége mindössze bearanyoz, de nem helyette-sít. Hiszen ha elegendô volna a hódításhoz a nôi szépség, a nyersszexuális vágy felkeltése – s ennek szájbarágására Goldoni na-gyon komolyan odafigyelt –, akkor az önmagukat nagyúri dámák-nak hazudó színésznôcskék egy szinten lehetnének Mirandoliná-val. De hát errôl szó nincs, e két szélsôségesen közönséges,ribanc jellegû actrice tökéletesen ellenpontozza Mirandolina jelle-mét. Ami pedig igazán drámaivá teheti a Nô és a Férfi közötti har-cot, az éppen ennek a ribanc=nô sablonnak a mirandolinai cáfo-lata. A megvetôen büszke, fölényétôl eltelt Férfit tökéletes pszich-ológiai érzékkel forgatja ki önmagából a Nô. Mirandolina ugyanistudja, hogy a büszkeség megtöréséhez a büszkeség felkeltésén átvezet az út (lásd a kérdéshez Hermann István A komédia vége címû

K o l t a i T a m á s

Cover■ K E N L U D W I G : K Á P R Á Z A T O S

H Ö L G Y E K V A G Y A M I T A K A R T O K ■

K a r s a i G y ö r g y

Értelmezés nélkül

■ C A R L O G O L D O N I : M I R A N D O L I N A ■

Hegedûs Zoltán (Ripafratta), Danyi Judit (Mirandolina) és Bori Tamás (Fabrizio)

Wa

lte

r P

éte

r fe

lvé

tele

indított szerelmi ostromnak. A nôi gesztusok a nôi pszichét köve-tik – ennyiben „sztanyiszlavszkiji" a két árnyalt karikatúra. És éppa kvázihitelesség miatt „shakespeare-i", amikor az egyik ostromoltfiatal lány (frivol Vízkereszt-párhuzam) beleszeret az „androgün"kényszertranszvesztita nôi énjébe.

A kaposvári profizmus mûködik az olyan apróságokban, mint avonatjelenet videón vetített, szaladó tájképe és az elôadás gusztu-sos kiállítása. A színészi rutin elég Spindler Béla Malvolio-utánzatapafigurájához, Kocsis Pál mafla fiújához és Sarkadi Kiss Jánosálszent papjához. Lázár Katinak nem gond egy blikkfangos nagy-néniepizód (valószínûleg Molnár Piroskának sem a másik szerep-osztásban). Német Mónika és Balla Eszter viszont még nem sajá-tította el a szakma alapjait, ami a Vízkereszt-epilógot is lerontja; akaposvári mûhelyben a színésznevelés régen jobban ment. (NémetMónikát Gryllus Dorka kettôzi.)

Mindamellett Kaposvár a kommerszet jobban tudja a kom-mersz színháznál. Ezért a tanulságért egyszer érdemes beugrani abulvárba. Ha csak cover, akkor jó.

KEN LUDWIG: KÁPRÁZATOS HÖLGYEK VAGY AMIT AKARTOK(Csiky Gergely Színház, Kaposvár)

FORDÍTOTTA: Szôllôsy Judit. DÍSZLET: Paseczky Zsolt m. v. JELMEZ:Cselényi Nóra. ZENE: Hevesi András. RENDEZÔ: Babarczy László.SZEREPLÔK: Anger Zsolt, Keszég László, Balla Eszter, Spindler Béla,Kocsis Pál, Gryllus Dorka/Német Mónika, Sarkadi Kiss János, MolnárPiroska/Lázár Kati.

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 33 11

R Ö V I D E N

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

szép tanulmányát Goldoniról). Mirandolina célja ebben az értel-mezésben nem a Férfi megszerzése, hanem megleckéztetése.Egyetlen pillanatra meg nem érinti a lovag egyénisége, férfiassága;a már legyôzött, szépségének behódolt ellenfél csak arra jó, hogyközönyös mosoly kíséretében besorolja lepkegyûjteményébe, hó-dításainak képeskönyvébe.

A kecskeméti Katona József Színház elôadását Kerényi Imrejegyzi. Van egy tûzrôlpattant(nak ható) Mirandolinája (Danyi Ju-dit), egy teljesen fád, de idônként (színészi) indulatokat felvillan-tani képes Ripafratta lovagja (Hegedûs Zoltán), és kész. Amintelôadás után mellettem ülô kiváló – elsôsorban vidéki színházak-ban rendezô – barátom búsan elmélázva megjegyezte: hiába, no,színészek nélkül nem lehet színházat csinálni. Hát igen, itt akárbe is lehetne fejezni e színházi fiaskó ismertetését, ha nem érez-ném szükségét, hogy legalább részlegesen vitába szálljak a fenti,egyébiránt a lényegre tapintó kritika megfogalmazójával. Ugyanisnem ilyen egyszerû a dolog. Miért van az, hogy a Gyôrben egyko-ron tényleg remek Hamlet–Ophelia kettôs – Hegedûs Zoltán ésDanyi Judit – Goldoni vígjátékában inkább esetlenségeivel, mo-dorosságaival tüntet? Hiszen itt is vannak jó és nagyon jó pillana-taik: például amikor Mirandolina hideg fejjel eldönti, hogy elcsá-bítja a lovagot, vagy amikor a lovag blazírtságmáza szétpattogzik akét léhûtô (az ôrgróf és a gróf – Kiss Jenô és Vitéz László) szerelmivádaskodásainak hatására. Ám ezek csak pillanatok, elôadás, ko-herens szerep- vagy szituációértelmezés nincs. A baj ugyanis nema színészekkel, hanem a rendezôi koncepció hiányával van. Nemszól ez az elôadás sem Mirandolina önállóságáról, sem a nôi csáb-erô hatalmáról, de nem szól a lovagról – gôgjérôl, jellemváltozásá-ról – sem. Ugyanígy csak sablonközhelyek pufognak a melléksze-replôk – színészileg legtöbbször sajnos kínosan megoldatlan – fel-lépéseikor (Kiss Jenô manírjai és érthetetlen izgulása [!] a parányitérben hamar leleplezôdnek, Vitéz László egyszerûen pojácára vesziAlbafiorita gróf szerepét, Magyar Évának nincs egyetlen ôszintehangja, mozdulata, mindent játszik, de azt nagyon). Veress DóraOrtensia színésznôje és Bori Tamás Fabriziója valószínûleg egy

jobb Mirandolina-elôadásban is megállná a helyét. Egyetlen igazáneltalált figuraalakítás van az elôadásban: a lovag mellett ôrzô-védôsmasszerré értelmezett Szolgáé – Szívós Gyôzônek a kínálkozó túl-zásoktól óvakodó, távolságtartó játéka átgondolt, szép munka.

A színpadkép zavaróan kaotikus (minimáldíszlet: Mira János),egyszerre Mirandolina fogadójának szobája, esetleg szobái, vagyéjszakai lokál – talán az utóbbira utalnak a nézôtér elsô sorátólmintegy harminc centiméterre elhelyezett bárszékek és a közéjüktett, ki tudja, milyen célú asztalka; derékig érô, kopott, pirospalánk veszi körül, amelyen háromoldalt (nehezen kezelhetô) két-szárnyú ajtók nyílnak mindenféle lépcsôkhöz (vagy újabb helyisé-gekhez, hiszen például itt vasal Mirandolina). Mindvégig nincseldöntve, reális avagy stilizált térben játszódik-e a dráma. A jelme-zekrôl (Velich Rita) – Mirandolina nagyon jól eltalált, egyszerrecsábító és ha kell, szigort tükrözô ruhájától eltekintve – mindvé-gig nem tudtam eldönteni, vajon szándékoltan kopottak, néme-lyik itt-ott szakadt is, vagy ez is csak figyelmetlenség. Igaz is, fi-gyelmetlenség (ne kerteljünk: trehányság): ha már ott van egyigazi sakktábla, igazi, rendesen felállított bábukkal, a pindurkatérben, ahol minden testközelben történik, miért nem lehet KissJenônek megmondani, hogy nyitó lépésként ne ugorjon királynôjé-vel a parasztok feje fölött a tábla közepére, mert erre nem lehet ér-telmes lépéssel reagálni? Így Vitéz László válaszhúzása csak any-nyit jelent, hogy még ô sem látott életében sakktáblát, ami perszenem baj, csak éppen Goldoni szövege ellentmond ennek. Hiába, arossz elôadás a részletekben is leleplezôdik.

GOLDONI: MIRANDOLINA(Katona József Színház, Kecskemét)

FORDÍTOTTA: Magyarósi Gizella. DRAMATURG: Gyergyádesz László. DÍSZ-LET: Mira János. JELMEZ: Velich Rita. A RENDEZÔ MUNKATÁRSA: SaádKatalin. RENDEZTE: Kerényi Imre.SZEREPLÔK: Kiss Jenô, Vitéz László, Danyi Judit, Veress Dóra, MagyarÉva, Bori Tamás, Szívós Gyôzô, Horváth Ferenc

Keszég László (Jack Gable) és Anger Zsolt (Leo Clark)

Sim

ara

fotó

Amikor Sátán a színpad jobb oldalán fekete bôrszerkóban, fejénbukósisakkal túlságosan részegen üldögél, és micimackós bögréjétmagasra nyújtva, dülöngélve követeli az utántöltést, az emberbenmegképzôdik a gyanú: ez itt sok lesz.

Retek, a kirúgott rendôr karján óriási pálmafa-tetoválás virít –túl nagy pálmafa.

Csipesz térdig érô virágos sortja, zoknija, papucsa, de még abaseball-sapkája is rendben van – a trikón a Michael Jackson, aztúl sok.

Ez a „túl sok" sorvezetô Szerémy Zoltán rendezésében – a szegediPortugál nemcsak errôl szól, hanem ezáltal szólal meg, ez a leg-fôbb kifejezési eszköze. És nem mondhatni, hogy a koncepciózuselrajzolás, a stilizáció a rendezôi közelítés lényege. Megtörténik.

A falusi életkép meglehetôs soványka cselekménnyel párosul –a betoppanó idegen, aki a maga (amúgy eléggé tétova) módjánfelkavarja az állóvizet, s távozása után már semmi sem ugyan-olyan, mint volt korábban –, s ez is meglehetôsen archetipikus.Ráadásul kevés fordulatot, akciót tartalmaz; marad tehát elsôsor-ban is az életkép mint olyan.

Így volt ez a Kamra elôadásában is annak idején; tüchtig ésrészletezô tabló keletkezett számos remek alakítás révén, amelyekegyébként éppen nem egyenként, hanem együtt adták ki ezt afentebb említett „túl sokat". Szerémy Zoltán színész-rendezô is aszínészi alakításokat tolja elôtérbe – csak kevéssé bízik abban,hogy sok kicsi sokra megy. Ezért aztán vagy elengedi ôket, vagymennek maguktól is, sokfelé.

33 22 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

R Ö V I D E N

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

C s á k i J u d i t

Sok a sokból■ E G R E S S Y Z O L T Á N : P O R T U G Á L ■

Czirják Csilla (Masni) és Sarádi Zsolt (Bece)

Mis

ko

lczy

Ró

be

rt f

elv

éte

le

A fanyar, kesernyés, mégis optimizmust,életigenlést árasztó cseh humor nempusztán az anyaországban népszerû; Hra-bal szeretni való antihôseinek vagy Hasekderék katonájának csetlés-botlásai szí-vünkhöz nôttek. De ez nem jelenti azt,hogy ami cseh és humor, feltétlenül remekés örök életû. Koenigsmark majd' két évti-zedes darabja méltán aratott nagy sikert anyolcvanas években; szellemesen, aligburkoltan allegorikus formában képezte lekorának – nem pusztán Csehszlovákiáravonatkoztatható – hatalmi struktúráját.A hangsúlyozottan jelen idejû parabolanálunk (ahol a parabola általában veretestörténelmi drámát jelentett) kivált üdítô-en hathatott. Ám az évek teltek, más rend-szer és más hatalmi konstrukciók jöttek, saz allegória érvényét vesztette.

Kérdés, hogy kezdhet-e valamit a szín-ház egy központi mondandóját elvesztett,így óhatatlanul kissé megkopott szöveg-gel. Ha vannak a darabnak önmagán túl-növô, mitikussá váló hôsei, nyilvánvalóanigen. Ha az allegórián túl semmi nincs,

bizonyosan nem. Az Agyô, kedvesem! alig-hanem határeset. Mitikus (vagy potenciá-lisan azzá váló) figurái bizonyosan nin-csenek, s Koenigsmark humora távolrólsem oly friss, eleven, mint Hrabalé vagyHaseké. Mégsem mondható, hogy min-den kikopott volna belôle: részint maradtszámos eredeti, szeretetre vagy éppen utá-latra méltó karakter, részint maga az alle-gória is továbbgondolható, továbbvihetô,kisebb-nagyobb dramaturgiai változtatá-sokkal akár új tartalommal telíthetô. Zna-menák István rendezése fôként azért keltcsalódást, mert úgy tûnik, meg sem kísérlia parabola újragondolását. Leginkább azegyes szituációk kidolgozására koncent-rál, de nem jelentésessé, csupán mulatsá-gossá igyekszik tenni azokat; eredeti játék-ötletek híján azonban ezt az erôfeszítéstsem koronázza igazi siker. Az egyes poé-nokon lehet ugyan derülni (például azon,hogy a zenekar tagjai mindent jókoraspéttel értenek meg, még azt is, hogy aszaunában azért van annyira melegük,mert nem vetkôztek le), de az ötletek

száma igen kevés a produkció (több mintháromórás) tiszta játékidejéhez képest.A szándékos komótossággal kibontottszituációk, a figurák visszatérô szóhasz-nálata mellé kialakított gesztus- és mozgás-sorok, a precízen felépített többszereplôsszimultán jelenetek (a háttérben is mindigtörténik valami), minden, érezhetôen be-léjük fektetett munka és energia ellenére,általában hosszadalmasnak, vontatott-nak, gyakran meglehetôsen laposnak tûn-nek. Mintha Znamenák túl sokat gon-dolna a megkopott humorú szövegrôl;azt, hogy a színészi energiáktól meg-elevenedô karakterek eredeti gondolatés rendezôi koncepció hiányában is len-dületet, sodrást adhatnak a szövegnek.Ám az elôadás ezt a legkisebb mértékbensem igazolja.

Igaz, az alkotói energiák sem látszanakizzani. Mindenki korrekten, pontosan el-végzi a maga feladatát, de ennél többetnem nyújt. Valcz Gábor látványos, idillt ésmûviséget egyaránt sugárzó díszlete vizu-álisan többet ígér a végül megvalósulószószínháznál. Cselényi Nóra választéko-san ízléstelen ruhái között akad néhányihletettebb darab (például Hules rózsaszínöltönye). A színészek ugyan precízen ki-dolgozzák az egyes figurákat, de sem aszerepkonvenciókhoz, sem önmaguk ko-rábbi alakításaihoz képest nem hoznakújat. Farkas Ignác dörzsölt, gátlástalan, ahatalom gyakorlásába már belefáradt, deahhoz mégis ragaszkodó Culikja, Kiss

U r b á n B a l á z s

Búcsú■ A L E X K O E N I G S M A R K : A G Y Ô , K E D V E S E M ! ■

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 33 33

R Ö V I D E N

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

A tér – Csík György tervezte – meglehetôsen egyszerû: a falusikocsma pultja a bal oldalon, középen a bejárat (a lengôajtó különis rengeteget játszik) és egy asztal, jobboldalt Sátán asztala, mö-götte a WC. Kevés mozgatással átalakul tóparttá, és a végén még acéllövölde is kikerül a megfordított söntésbôl. Ez igen takarékos.

Akárcsak a Kocsmárost alakító Kocsis György játéka; ô aligha-nem abból indult ki, hogy ez afféle moderátorszerep, közvetítô akülönféle felek között, ezért aztán elegendô, ha jelenléte pontos,korrekt, realisztikusan természetes. Némileg archaikus aurája –mármint a szerepformálásé – alaphangja lehetne az elôadás egé-szének, hiszen a dráma végsô soron erre buzdít leginkább: a na-turalisztikus megjelenítésre.

A másik pasztellszerep maga a „portugál", a betoppanó városi,a Bece. Aki éppen közegidegenségével lökhetne egyet a darabon– ha Sarádi Zsolt a maga csendes módján nem illeszkedne túlgyorsan és simán a falusi mintavétel tagjai közé. De kis idô eltel-tével már otthonosan kiszolgálja magát a pultnál, rutinosan ele-gyedik szóba a többiekkel, és nem „másként", városiként" vagyakár kissé misztikus idegenként csábítja el Masnit, a kocsmároslányát, hanem egyszerû fiatalemberként – semmi varázs, semmivarázslat.

Masni sem a furcsa fiút, az égbôl pottyant ajándékot szeretimeg benne, hanem a vágyott menekülés-szabadulás egyetlen le-hetôségét. Czirják Csilla nagyjából egységes alakítása szinte eltû-nik a rengeteg harsányság mögött.

Mert személyre szabott betétek, afféle jutalomjátékok akadnakszép számmal. Janik László például nemigen talál elég lehetôsé-get Sátán többnyire néma és mozdulatlan, díszletszerû üldögélé-

sében, ezért aztán rendre fejjel löki ki a lengôajtót, majd egy egészfazék bort magába dönt. Sokszor magára vonja a nézô figyelmét,éppen azzal, hogy nem néma, és nem mozdulatlan.

Müller Júlia Jucika, az Asszony. (Szirtes Ági érkezését hatal-mas csörömpölés és káromkodás elôzi meg a Kamra elôadásában,pár másodperc az egész, afféle refrénje az alakításnak.) Müller Jú-lia minden egyes belépést – keresztülesést a lengôajtón – ugyan-úgy nyújt el, pedig ez az asszony nem egyfolytában részeg, csakegyfolytában alkoholista. Minden megszólalás elôtt nagy léleg-zetvétel, két oktávval magasabb intonáció – stilizálás is lehetne,ha nem fordulna karikatúrába. A férjét, Csipeszt játszó Jakab Ta-más hozzá képest szolidan adja a türelmes és nyegle férjet, csak acsetlés-botlást játssza túl. Galkó Bence a kötött sálak és a fradijel-mez kijátszása közben rendre elveszíti a Papot; az iszogatás po-énjait nemcsak ismétli, hanem fokozza, a nézôk örömére, a figurakárára.

Korognai Károly a kirúgott rendôr. Valóságos diktátor, kápó –semmi más, csak harsány agresszivitás. Ô is „túl sok" – és társa-ival együtt elbillenti ezt az amúgy korrekt produkciót.

EGRESSY ZOLTÁN: PORTUGÁL(Szegedi Nemzeti Színház)

DÍSZLET: Csík György. JELMEZ: Tresz Zsuzsa. RENDEZÔASSZISZTENS:Lévai Ágnes. RENDEZTE: Szerémy Zoltán.SZEREPLÔK: Czirják Csilla, Sarádi Zsolt, Kocsis György, KorognaiKároly, Müller Júlia, Jakab Tamás, Janik László, Cseh Zsuzsa, GalkóBence.

Ernô esetlenül ügyeskedô, alapjában vévetalán jó szándékú, de a hatalomért áru-lásra is képes, „trónkövetelô" Eduardja,Zalányi Gyula szervilis, de lefelé szívesentaposó Hulesa, Balogh Tamás patkánylé-tet megtestesítô Házmestere, Tallián Ma-rianne önzô és csak látszólag gyámoltalanBlumovája, Szegezdi Róbert nonkonfor-

mista, tehetségét aprópénzre nem váltó,de azzal élni sem tudó Laskája, Pap Lujzareménytelenül kitörni próbáló Sonkája,Wellmann György gyermekeivel takarózó,gyermeklelkû Stepánekje, Andics Tibor akörülötte történtekbôl keveset felfogóSechtlje, György János ostobán gyáva Ne-beskyje, Mester Edit boldogtalanságát al-

koholba fojtó, elhasznált Culikovája,Tánczos Adrienne szókimondó, tartásátmég ôrzô, de az „anyai útra" már rálépettElénje egyaránt kidolgozott, korrekt, derelatíve szûk színészi skálán mozgó, azoptimálisnál fakóbb alakítás (eredetibb,színesebb pillanatai talán csak KissErnônek, Szegezdi Róbertnek és TánczosAdrienne-nek vannak).

Így aztán lassan lepereg egy szakmailagvállalható, meglehetôsen érdektelen elô-adás, melynek fô tanulsága nem az egykorsikeres szövegek múlékonysága, hanemaz, hogy e szövegeknek új jelentést, bemu-tatásuknak valódi értelmet találni igazirendezôi-színészi invenció, kreatív alko-tómunka nélkül aligha lehet.

ALEX KOENIGSMARK: AGYÔ, KEDVESEM!(Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg)

FORDÍTOTTA: Varga György. DALSZÖVEG: Edu-ard Bass. ZENE: Hajdú Sándor. DÍSZLET: ValczGábor m. v. JELMEZ: Cselényi Nóra m. v. REN-DEZTE: Znamenák István m. v.SZEREPLÔK: Farkas Ignác, Mester Edit, Táncz-os Adrienne, Kiss Ernô, György János, An-dics Tibor, Wellmann György, Tallián Mari-anne, Balogh Tamás, Pap Lujza, ZalányiGyula, Szegezdi Róbert, Köves Dóra.

A kritika a zalaegerszegi színház 2001. december3-i Thália színházi elôadása alapján készült.

Tánczos Adrienne (Elén) és Farkas Ignác (Culik)

Pe

zze

tta

Um

be

rto

fe

lvé

tele

A színpadon kopottas orvosiszoba-kellé-kek: nagyon ismerôs világa egy elmúltvagy elmúlóban lévô idônek. Az asztalonnéhány könyv (köztük felismerem a Bol-saja szovjetszkaja enciklopegyija tizenhe-tedik kötetét). Két kellék is van, amely va-lahogy nem illik ebbe az SZTK-naturaliz-musba. Az egyik furcsa tárgy a bejáratnál aközönséget fogadó óriás bábu. A másika hatalmas szemészeti betûtábla, amelyena világ legkülönbözôbb ábécéinek betûi

sorakoznak: latin, arab, kínai, tibeti, héber,görög, cirill. A túlméretezett tábla elsô lá-tásra komikus ezekkel a betûkkel; ha ennekalapján kapnánk szemüveget, mindenkiszódásüveglencsékkel járna – találgatom.Valahogy így kezdôdik a kolozsváriakelôadása, Mroãek Károlya Tompa Gáborrendezésében.

A hatvanas évek elsô felében bemuta-tott Károlyban – akkoriban illett két-há-rom Mroãek-egyfelvonásost együtt színreállítani az est teljessége kedvéért – azerôszakot megtestesítô Unokát Hitler-for-

mára maszkírozták; bizonyára így, ilyenkonkrét utalásokkal, élô vagy friss halottdiktátornak álcázva játszották sokáigez(eke)t a színpadi mûv(ek)et – bár az ismeglehet, hogy a színészeknek maszkravagy felerôsített-teatralizált jelzésekresem volt szükségük ahhoz, hogy a nézôbeleértse, amit minden este bele akart ér-teni: saját és kollektív félelmeit. Késôbbalig játsszák (amatôr együttesek, fôiskolákviszik színre) ezt a kevés szereplôs, kis-

színpadi igényû darabot. A Károly leg-utóbb Újvidéken bukkant fel: ott minthanem a színház tûzte volna mûsorára e mû-vet, hanem a véres délszláv történelem –„magától" aktuális lett.

Ám mi van akkor, ha nincs egy ilyen –belátom: színházon kívüli – kontextus,amely „mûködtetné" e drámát: nincs dik-tatúra, amelyben csak úgy oda lehet ér-teni, és momentán háború sincs? Egysze-rûbben azt is kérdezhetném: mit kezdjennapjaink színháza ezzel a darabbal? Mostbizonyára nem a hatvanas évek történel-

mileg konkretizáló helyzetei kínálják azértelmezést. A félelmek arctalanabbak let-tek, a diktátorok kevésbé felismerhetôek.

A kolozsváriak elôadásában az orvoscsúnya SZTK-szemüveget, rózsaszín in-get, szürke nadrágot és papucscipôt hord,mint elôdei ezelôtt néhány évtizeddel ésakár kortársai is éppen most, egy k.-euró-pai rendelôben. Az érkezô Unoka sötét öl-tönyt, mellényt, tükörfényes cipôt visel,arcát simára borotválja, jól fésült és fel-nyírt – a yuppie-nemzedék képviselôje ô.Nagyapja pittoreszk vadászruhában hu-nyorog a színen.

Tompa három remek színészre bízza azelôadást: a játékos, kedves, szûkszavú, deingerlékeny Csíky Andrásra (Nagyapa), ajeges tekintetû, kimért Dimény Áronra(Unoka) és Bíró Józsefre, az izgága, meg-alkuvó, bôrét mentô Szemorvosra. Ámépp vele, az orvossal kell megtörténnie azártatlan ember drámájának: ôt gyanúsít-ják meg azzal, hogy ô lenne Károly, a le-puffantandó ellenség, mire ô ártatlan vád-lottból szinte észrevétlenül árulóvá válik.A rendezô az orvos lepaktálását azzal jelzi,hogy a realista rendelôbôl átlépteti a ha-talmas betûtábla mögött rejlô szimbolikustérbe, melynek tükörfalai vannak, és a kö-zepén vörösre lakkozott fa nô. A Szemor-vos mészároslegénnyé változva véres kö-penyben telefonál; a színész az eddigiek-hez képest új, édeskés, bizalmaskodóhangon ajánlja fel a hóhéroknak a soronlévô Károlyt. A metafora didaktikus, azegyik térbôl a másikba (egy rosszul záródóajtón keresztül) való átlépés pedig moti-válatlan marad. A kezdetben – legalábbisa jelmezek és a tér által – jelzett idôk, a da-rab új, érvényes olvasata, a szoc. orvos és ayuppie konfliktusa, az egymást leváltó vi-lágok-attitûdök-nyelvek (nem én beszélekmindenáron ezen a realista-szociológiainyelven, hanem az elôadás) – mindez ép-pen csak hogy feldobott labda marad. Ésami e naturalista térben „idegen" elemvolt, alig nyer értelmezést: a betûtáblanem több végig nem vitt ötletnél, az óriásbáburól kiderül, hogy egy lepuffantott,jobb híján való Károly. Hogy miért jött elismét a Károlyok ideje – Tompa nemmondja el.

MROZEK: KÁROLY (Állami Magyar Színház, Kolozsvár)

FORDÍTOTTA: Kerényi Grácia. DÍSZLET-JELMEZ-RENDEZÉS: Tompa Gábor.SZEREPLÔK: Csíky András, Dimény Áron, BíróJózsef.

A kritika a kolozsvári színház november 7-i,Thália színházi elôadása alapján készült.

33 44 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

R Ö V I D E N

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

T o m p a A n d r e a

Károly-idôk■ M R O Z E K : K Á R O L Y ■

Csíky András (Nagyapa), Dimény Áron (Unoka) és Bíró József (Szemorvos)

A XX. századi irodalom egyik kedves találós kérdése, hogy vajonhülye volt-e Svejk, vagy csak úgy csinált. Efölött bárki vitát nyit-hat önmagában, aki elolvassa Jaroslav Hasek regényét. Mármostszínpadon leegyszerûsödik a helyzet. Ott Svejk, a derék katonaklasszikus kabaréfiguraként mûködik. A mûfaj egyik alaptípusáttestesíti meg: a jámbor balekot, aki szó szerint veszi, amit mon-danak neki, s ebbôl következôen mindig mindent félreért. Az ôgrandiózus lükesége a bonyadalmak szervezôereje. Ez a hülyeségjóhiszemû, nyíltszívû és lefegyverzô, így jelenetrôl jelenetre bol-dog véget garantál hôsünk számára annyi balszerencse közt.

A színpadi Svejk el-eltávolodik az eredeti regényalaktól. Márcsak azért is, mert rendre újabb és újabb emberek szólnak beleabba, hogy milyen legyen. Haseknak az elmúlt évtizedekben vagytucatnyi magyar társszerzôje akadt – írók, dramaturgok, kompo-nisták és dalszövegfelelôsök –, akik mind újabb vonásokat raj-zoltak fel a nagy, közös Svejk-képre. A legfôbb társszerzô maga aszínész, aki eljátssza a bezupált prágai kutyakereskedôt. A cím-szereplô csak a legritkább esetben olyan tömzsi, kerek képû, bo-rostás, tüsi hajú fickó, mint amilyennek Svejket ismerjük. (Notabene: talán egyáltalán nem kell olyannak lennie. Hasek ugyanis aregényben nem írja le hôse külsejét, Josef Lada híres rajzait pedignem láthatta – azok az ô halála után születtek.)

Bakai László Svejkje – a veszprémi Petôfi Színház Svejk-elôadása cakompakk a címszereplô Bakaié – valahogy átszûrtemagán a múlt század számos komikusának jellemzô vonását. Azalakításban mintha benne rejlene Chaplin ruganyos aktivitása,Fernandel bárgyú arckifejezése, Mr. Bean idétlen nyakatekert-sége, vagy hogy itthon maradjunk: helyenként még Salamon Bélarafinált blazírtsága is. Figurálisan Bakai úgy állítja elô az alakot,hogy minden részletében groteszkre veszi. Sajátos testtartásbanjátszik: akárha vállfával együtt húzta volna fel az ingét. Talánennél is továbbmegy. Egy egész, képzeletbeli állófogast tart ma-gán a ruhája alatt. Két könyökét hátravonja, vállai közé befeszítia fejét, melyet mintha gumiból készült Hitler-maszk fedne.(Persze nincs álarc a színészen, csak olyan az arca, amilyet akar.)Kis bajuszt, lenyalt frizurát visel, visszatérô mozdulattal simít-gatja a haját. Az alakítás alaphangja olyan, mint amikor MikóIstván amerikai rajzfilmet szinkronizál. De százféle más hangotis használ Bakai, egymástól teljesen eltérôeket, például ahogyfelidéz egy-egy szereplôt Svejk múltjából. (Egyébként nagyonpontosan intonálva, kifogástalanul beszél, ami ritka manapság.Minden szavát tökéletesen érteni még akkor is, amikor tele aszája virslivel.)

Svejk tehetsége abban áll, hogy elveszti a háborút azok szá-mára, akik harcba küldik. Bakai Svejkje azonban nem vesztestípus. (Még ha egy pillanatra összeszorul is a torkunk, amikor azelôadás végén a hadba vonuló Lukást és tisztiszolgáját csatazaj,robbanások döreje és villanása kíséri.) Bakai színészi diadalt ül.Lehengerlôen komédiázik: halmoz és herdál. Amikor kap egylavór vizet, abba zoknistól lép bele, majd lehúzza magáról, és ki-mossa a zoknit, hogy késôbb avval kezdjen csapkodni magakörül, és még ki tudja, hány bôrt húz le – tetszetôs képzavar! –

egy zokniról. Minden jelenetvéget nagy, feltûnôen kitett slussz-poénnal zár; a nyílt színi átdíszletezés alatt vidám indiánszökel-lésekkel közlekedik a sötétben. Bakai ugyanis fékezhetetlenül él-vezi az elôadást. Játéköröme oly elsöprô, hogy mindannyian be-hódolunk neki. A csupán statisztának látszó partnerek – SzakácsLászló magas nyomású Katz lelkészként, Kôrösi Csaba pöffetegLukás hadnagyként vagy a több nôalakot elegánsan megformálóBajcsay Mária – és a nézôk egyaránt.

Alapjában véve késztermékkel állt elô a veszprémi színház biz-tosra menô új vezetése. A rendezô Tömöry Péter egyszer mármegcsinálta Bakai Lászlóval ezt a Svejket, 1989-ben Zalaegersze-gen. Valószínûleg Bakai Svejkje az egyetlen, nyilvánosság elôttmutatkozó közszereplô, aki ugyanolyan maradt az elmúlt tizen-két évben.

HASEK—BURIAN: SVEJK (Petôfi Színház, Veszprém)

SZÍNPADRA ALKALMAZTA: Pándy Lajos. DÍSZLET: Perlaki Róbert. JELMEZ:Laczó Henriett. ZENE: Tucsni András. RENDEZÔ: Tömöry Péter.SZEREPLÔK: Bakai László, Szakács László, Kôrösi Csaba, PalásthyBea, Ferenczy Csongor, Bajcsay Mária, Benczédi Sándor, JoósLászló, Baj László, Kanda Pál, Tóth Loon, Keresztes János.

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 33 55

R Ö V I D E N

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

S t u b e r A n d r e a

Társszerzô: a színész

■ H A S E K—B U R I A N : S V E J K ■

Bakai László (Svejk) és Kôrösi Csaba (Lukás)

Ilo

vszk

y B

éla

fe

lvé

tele

– Mikor fogalmazódott meg elôször, hogyönálló táncszínházra van szükség?

– Ha belelapoznánk a Táncszövetségrégi irataiba, azt tapasztalnánk, hogy amegalakulás, az ötvenes évek közepe ótanem telt el év, hogy valamilyen levélbenvagy dokumentumban ne szerepelt volna:a szakmának kôszínházra van szüksége.

– Az elmúlt években többféle hír röppent felarról, melyik színházban találnak otthonra a

táncmûvészet képviselôi. Melyek a közelmúltleginkább sikerrel kecsegtetô kísérletei?

– Amikor a Thália Színház felújítása el-kezdôdött, Megyeri Lászlóval közösen pá-lyáztunk olyan koncepcióval, amelyben abefogadott produkciók nagyobb részetáncelôadás lett volna. Sajnos a szakmanem lépett fel egységesen, így a mindentáncos mûfajnak otthont biztosító elkép-zelés nem tudott megvalósulni.

– Felmerült az is, hogy a Magyar SzínházHevesi Sándor téri épülete lesz a táncszín-ház...

– Amikor egyértelmûvé vált, hogy aThália Színházzal az együttmûködés nemjön létre, egyre több fellépést szerveztünkaz akkori Nemzetiben, a mostani MagyarSzínházban. Tudni lehetett, hogy – haváltozó helyszíneken is – épül az új Nem-zeti Színház, és kulturális körökben szóbakerült: ha felépül, a táncszakma megkapjaa Hevesi Sándor téri épületet. De – mintközismert – más döntés született. A kul-turális kormányzat illetékesei megkérdez-tek bennünket: el tudnánk-e fogadni aVárszínházat. Szövetségünk vezetôségeúgy döntött, hogy el tudjuk fogadni, ha aszínházterem és a refektórium mellettnyári játszóhelynek megkapjuk a várud-vart is. Itt 2002 júniusára egy tizenkét-szer tizenkét méteres színpadnak kell fel-épülnie úgy, hogy a nézôtér és a színpadszükség esetén befedhetô legyen, tehátesô miatt ne maradjon el elôadás. Nyáronezen a helyen tudjuk játszani a nagy teret,nagy díszletet igénylô darabokat.

– Miért nem sikerült ilyen hosszú ideigmegfelelô megoldást találni?

– Színházat senkitôl senki nem akartelvenni. Most a struktúrában változás tör-tént: a Nemzetibôl Magyar Színház lett.A kamaraszínházukat elvették ugyan, de afôépületükön belül megcsinálhatták a stú-diójukat.

– Július 6-a, a táncszínház hivatalos meg-alakulása óta terjed az a hír, hogy a táncosokcsak átmenetileg kapták meg a Várszínházat,mert ha a Sándor-palota körül kormányzatinegyed alakul ki, visszaveszik. Van alapja ahíresztelésnek?

– Természetesen én is hallottam errôl,és utána is jártam. Nincs errôl szó. A kul-turális minisztériumban megnyugtattak:nem fektettek volna a színházba ennyipénzt, ha késôbb el akarnák venni.

– Ezt a színházat a valamikori ferences,majd karmelita kolostor templomából épít-tette II. József azért, hogy a királyi vár és a kö-zeli kormányépületek hivatalnokai igényesszórakozást találjanak. Ezek szerint remél-hetjük, hogy a hagyományok e tekintetben isújjászületnek? Milyen kínálattal várja majd aközönséget a Nemzeti Táncszínház?

– A Táncszövetség hosszú évtizedekenát lobbizott ezért az épületért. Huszonegyhivatásos társulat tagja a szövetségnek,elsôsorban ôk fognak a színházban fel-lépni. A szövetségi tagság a szakmai szín-vonal garanciája. Van mûvészeti taná-csunk, tagjai: Bozsik Yvette, Kiss János ésNovák Ferenc. Elôször az együttesek is-mert repertoárjáról kértünk ajánlatokat,de mindenki elôtt – szövetségi tagságtólfüggetlenül – nyitva az ajtó, legyen azmost alakuló együttes vagy önálló elôadó.Az egyetlen komoly követelmény egy új

33 66 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

T Á N C S Z Í N H Á Z

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Otthont adni atáncmûvészetnek

■ B E S Z É L G E T É S T Ö R Ö K J O L Á N N A L ■

2001 tavaszán hozták nyilvánosságra a döntést: megalakult a Nemzeti Táncszínház, a MagyarSzínház kamaraszínházaként mûködött Várszínházat a szükséges átalakítások után megkapjáka táncosok. Bár szakmai körökben tapasztalható volt némi fanyalgás is – tudniillik az amúgy isnehezen megszerezhetô támogatások rendszerében egy újabb játszóhely üzemben tartása csakrontja az anyagi gondokkal küzdô mûhelyek életesélyeit –, a december 1-jén és 2-án lezajlott„színházszentelô" táncgálákon felsorakozott a magyarországi táncmûvészet valamennyi jelentôsirányzatának színe-java, ékes bizonyságául annak, hogy a szakma valóban örömmel fogadja azintézmény megszületését.

A Nemzeti Táncszínház ügyvezetô igazgatója, Török Jolán tizenöt évi hivatásos elôadómûvé-szi mûködés után, 1980-ban lett a Magyar Táncmûvészek Szövetségének munkatársa. Ugyan-ebben az évben alakult meg Galambos Tibor mûvészeti vezetésével a Táncfórum, ahol ügyvezetôifeladatot kapott.

Török Jolán

vagy általunk nem ismert mûvel kapcso-latban az, hogy szinopszist, zenei anyagotés ha van, videofelvételt kell elôzetesenbeadni, hogy a mûvészeti tanács véle-ményt formálhasson. Ha a tanács elfo-gadja, a darab mûsorra kerül.

– Kész darab játszásánál csak honoráriu-mot kell fizetni. Új mû bemutatása azonbantöbb pénzbe kerül. A Nemzeti Táncszínház ké-pes premiereket is finanszírozni?

– Igen. Pályázatokat írunk ki, és a jelent-kezôk mûveibôl szeretnénk saját repertoá-runkat kialakítani. Olyan darabokból,amelyeknek a technikai megoldásai, a dísz-letei ide készülnek. Már hónapokkalezelôtt kiírtuk az elsô pályázatot, a beadásihatárideje december 1-je volt. Két színházi,egy refektóriumi és egy gyerekeknek szólódarabot készülünk az évad során bemu-tatni. Ez azt jelenti, hogy márciustól júniu-sig mindegyik hónapra jut egy premier.

– Az összes kiadást képes fedezni az államitámogatás?

– Nem. Minden lehetséges bevételreszükségünk van. A színházterembe két-százharmincan férnek be. A jegybevétel –a viszonylag olcsó jegyárak miatt – a fel-lépô együttesek költségeit sem tudja fe-dezni. Üzleti tervünkben külön keret vanarra, hogy a jegybevételt akkora összegreegészítsük ki, amennyibe az elkészült pro-dukció került. Rendszeresen pályázunk.Központi költségvetési intézményként aNemzeti Kulturális Alapprogramhoz nemnyújthatunk be pályázatot, de pályázunk aFôvárosnál, turisztikai forrásokból, ésmegkeresünk cégeket is. Ha ez a Táncfó-rum keretében sikerült, miért ne sikerülneilyen infrastrukturális háttérrel is?

– Decemberben majdnem mindennap voltelôadás a színházban. Az új év viszont többmint kéthetes szünettel kezdôdik. Hogyan osz-lanak meg a játéknapok a továbbiakban?

– Gyakorlatilag minden napra terve-zünk elôadást, de már látjuk, ezt ekkoramûszaki személyzettel nem tudjuk megva-lósítani. A befogadó színházba minden-nap más együttes érkezik, a munka reggelnyolctól este tízig megállás nélkül folyik.Vállaltuk, hogy teljesítjük a kötelezôelôadásszámot, de ehhez vagy a mûszakidolgozók létszámát, vagy a túlórakeretetnövelnünk kell.

– Meddig van készen a mûsoruk?– Február végéig. Ha a mûvészeti tanács

elbírálja a beérkezett pályázatokat és je-lentkezéseket, összeállítjuk a mûsort jú-nius végéig. Azt már tudjuk, hogy április21-e és 29-e között itt rendezzük meg amásodik táncvilágfesztivált, és júniusközepén Gyôrbe költözünk az országostánctalálkozóra.

– A színházépületben több játszóhely ésegyéb mûvészeti esemény rendezésére alkal-mas helyiség van. Gondolom, mindegyikhezvalamilyen elképzelés társul.

– Az aulában mûködik a Premier Galé-ria. A táncelôadásokon mindig jelen van aképzômûvészet is, azt mondhatjuk: ál-landó társunk. Az a célunk, hogy a szín-házlátogató már a belépéskor mûvészimiliôben érezze magát. A hely és a vi-szonylag tágas tér kínálja a lehetôséget: aképzômûvészeti kiállításokat rendszere-sen táncprodukcióval lehetne megnyitni.A galéria melletti folyosón fotókiállításnyílt Mozgásban – Jelenkori fotógaléria aNemzeti Táncszínházban címmel. Azt ter-vezzük, hogy itt állandóan fotókiállításlesz mindig változó anyaggal. A büfénketcsaládias hangulatú találkozóhelykéntszeretnénk mûködtetni, ahol lehet könyv-bemutatókat, beszélgetéseket szervezni. Aspontán eseményeket is szívesen fogad-juk, volt olyan elôadás, amikor éjjel egyóráig maradtak a vendégek – köztük ter-mészetesen sok ismerôs, barát –, akik afellépô mûvészekkel beszélgettek. A refek-tórium nyolcvan–száz férôhelyes kamara-terem, kitûnô helyük lesz itt az alternatívelôadásoknak. A várudvarban, a nyáriszínpadon az elsô elôadást július közepéretervezzük (ekkorra reméljük, hogy elké-

szül a nézôtér, a színpad és a technika), ésszeretnénk folyamatosan játszani augusz-tus végéig. Természetesen számítunk a tu-ristaforgalomra, de emiatt nem kell feltét-lenül a szórakoztató mûfajnak vagy a folk-lórnak dominálnia. Régóta tapasztalom,hogy a klasszikus és a modern balett egy-formán kelendô árucikk a szórakozásravágyó külföldiek körében. Turisztikaiszakemberek tanácsára a mûsorszerkesz-tésnél figyelünk arra, hogy a hét azonosnapjain mindig hasonló mûfajú progra-mot kínáljunk.

– A tárgyi feltételek itt adottak, de nem kisfeladat a színházat egész évben majd' minden-nap megtölteni élettel. Jut emellett energia éskapacitás a külföldi kapcsolatok ápolására is?

– Nagyon szeretnénk rendszeresen kül-földi együtteseket fogadni. Ezt a közönségés a szakma egyaránt igényli. De a legfon-tosabb az, hogy minden magyar táncmû-vész valóban otthonának érezze ezt azépületet.

AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE: KUTSZEGI CSABA

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 33 77

K R I T I K A I T Ü K Ö R

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

A kiállítóterem

Sc

hil

ler

Ka

ta f

elv

éte

lei

A darabot Karinthy A cirkusz címû novellája ihlette. A szöveg-ben az elbeszélô, az elôadásban a fôszereplô – Margitai Ági –járja végig a cirkusz világát a kulisszáktól a „bohóciskolán" át aporondig. „Szívszakadva vágytam a cirkuszba", hogy „végre el-játszhassam a szívemben dédelgetett melódiát" – mondja Margi-tai Ági a kezdôképben. A „cirkuszigazgató" azonban nem adja

olcsón a megnyilatkozás lehetôségét: „leereszkedô jóindulattalmondta, hogy a hegedülés így magában egészben véve paralell-epipedon. Én rögtön értettem, hogy ez azt jelenti, hogy nem nagyonbízik a sikeremben." A hegedût elveszi, és hôsünket beavatja acirkusz világába: „hogy fogalmam legyen, mirôl van szó, mikell a közönségnek.” Hosszú, kegyetlen tréning után a fôhôs a

33 88 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

T Á N C S Z Í N H Á Z

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

F a r k a s B o g l á r k a

Beavatás a cirkusz világába

■ P A R A L E L L E P I P E D O N ■

Margitai Ági és a „cirkuszi népség” K o n c z Z s u z s a f e l v é t e l e

jó cirkusz és a jó színház, bárhogyan is nézzük, eksztatikus élmény és sûrített léttapasztalat. Röviden errôl szól a Sámán Színház legújabbelôadása.

A Millenáris Teátrum felkérésére készült Paralellepipedon címû elôadásban Magyar Éva rendezô-koreográfus újra a porondot hívja múzsá-jául. Mintha a cirkusz mint mûfaj megkönnyítené a világreprezentációt rendezôi részrôl és a nézô munkáját befogadói részrôl. Az elôadás egyromantika korabeli üveggömb, amelyben kellô távolságból szemlélve megjelenik a világ. Szereplôi színészek, bohócok, artisták és a sánta és kegyet-len cirkuszigazgató.

A

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 33 99

T Á N C S Z Í N H Á Z

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

harmadik évezred elsô tavaszán és ôszén Táncvarázslatok acirkuszban címen láthattuk a Nemzeti Táncszínház és a

Fôvárosi Nagycirkusz (FNC) közös produkcióját. Bár a szórólapolyan szenzációs élményt ígért, amelyet mindenkinek látnia kell, azalkotók egy nagyon is jól definiálható célcsoport igényeit vették figye-lembe. Mint az olvasó bizonyára sejti: gyerekelôadásról van szó.

Furcsa érzés kétezer gyerek közé csöppenni, különösen azFNC proxemikailag sajátlagos terében. Kezdés elôtt pár perccela római játékok atmoszféráját idézte az ütemes skandálás, hogy„kezdôdjön! kezdôdjön!" Az indulat és a hangerô érzékelésenyomán az ember elmélázhatott a gyermeki ártatlanság pre-misszáját megkérdôjelezô Freudok (Sigmund és Anna) vagyGolding (A legyek ura) mély bölcsességén. Talán rettenetesek,talán angyalok, az biztos, hogy karácsony havának környékénszemünk fénye rendszerint a legszélesebb nyilvánosság ér-deklôdési körének középpontjába kerül. Az is biztos továbbá,hogy a gyereknek, a jövô társadalmi folyamatai letéteményesé-nek a szórakoztatása-mûvelôdése, vagyis „edutainment"-je amindenkorinál sokkal nagyobb és állandóbb odafigyelést igé-nyelne és érdemelne.

A gyerekkultúra egy szelete, a cirkusz olyan alapvetô viselke-désformákat mutat be és feltételez, olyan játékszabályok körvo-nalait adja meg, amelyek az elsôdleges szocializációban meghatá-rozó fontosságúak. Képzeljünk el egy olyan világot, amelybôl ki-veszett a cirkusz, majd néhány perc összpontosítással vegyükszámba azoknak a kifejezéseknek akár tucatjait, melyek okafo-gyottá, értelmezhetetlenné válnának. Olyan érzelmi intenzitású,átvitt értelmû szavak, szóképek válnának semmivé (a nekik meg-felelô emóciókkal egyetemben), mint például a „kötéltánc" vagy a„zsonglôrködés" vagy a „(lepedô)akrobata", és ki-ki hosszasanfolytathatja a sort.

Néhány szó erejéig talán érdemes kitérni a cirkusz társadalmipresztízsének kérdésére. Míg a klasszikus balett (követve és le-egyszerûsítve Norbert Elias gondolatmenetét) a francia udvar ésa fényes arisztokrácia elkülönülésének demonstrálása céljábóljött létre, addig a körülbelül száz évvel késôbbi Philip Astley„Amphitheatre of Arts"-a, vagyis az elsô cirkusz a polgárság igé-nyeinek kielégítésére szolgált, s eredetileg lovaglásoktatásbólfejlôdött ki, nagymértékben a sznobéria szolgálatában. Astleylondoni és párizsi épületének berendezése és díszítettsége felértaz operaházak gazdagságával, és csaknem egy évszázadon keresz-

H . O r l ó c i E d i t

A porond négyszögesítése

■ T Á N C V A R Á Z S L A T O K A C I R K U S Z B A N ■

A

közönségnek hátsó felét mutogató, magából bolondot csináló,esetlen bohócként áll a porondon, és végre – bár a vágyottól el-térô módon – mégis megtörténik a csoda: „lassan és remegve ját-szani kezdtem a melódiát, amit régen, régen, régen hallottamegyszer zengeni és zokogni a szívemben.” A szimbolikus hegedûtöbbször elvétetik, Margitai Ági újra és újra egy másikat, mind ki-sebbet húz elô bohócruhája alól. „Aztán sokára, végre-végre ottálltam a színpadon – de már ekkor az arcom keskeny és ráncosvolt, és be volt festve, mint azoké, akiket elôször láttam."

Az egyszerû, szentimentális történetben a rendezés mesterikézzel elegyíti a komikumot a tragikomikummal, az érzelmessé-get a szatírába hajló iróniával. Az elôadásmód virtuóz, a koreog-ráfia ötletes és kidolgozott. Magyar Éva a fôhôssel együtt létezika színpadon, annak lelkét, belsô énjét vagy akár ôrangyalát ala-kítja. Csodálatosan érzékeny és érzéki kettôjük duója a darab ele-jén, és hasonlóképpen emlékezetes pillanatokat szerez továbbimunkájuk az elôadás folyamán. A „cirkuszi népséget" fiatal tán-cosok alakítják: a balerinát vagy mûlovarnôt (Bata Rita), a naivátvagy éppen medvét (Hajós Eszter), a dámát, aki lehet bûvész vagymágusnô (Deák Varga Rita), az erômûvész-állatidomárt (BarnaGábor Botond) és a kalandor Don Juant (Lipka Péter). Táncban,mozgással és gesztusokkal mutatják be a cirkusz mindennapjait,a tanulást, a munkát, az elôadást és az elôadás utáni csendet.Szabó Réka igen jó alakítást nyújt cirkuszigazgatóként, techni-

kája és színészi jelenléte magával ragadó; virtuóz az átváltozó-mûvész szerepében is. Tölli Judit kellékei erôsítik az elôadás han-gulatát. Velich Rita jelmeztervezô kitûnôen válogatott ruhái és adarabhoz készített jelmezei mellett gyönyörûséges „nagyszín-házi" kosztümöket is felvonultat. A cirkuszi díszlet (HoresnyiBalázs) ajtóival, függönyeivel, „kirakat-pódiumaival" a célnakmegfelelôen funkcionál; a diszkréten festett és izzófüzérrel díszí-tett faácsolat tetején – valódi cirkuszhoz illôn – ott a zenekar.Monori András zeneszerzônek és muzsikustársainak (FarkasZoltán, Kerek István) Balanescut idézô zenéje mintegy életrekelti a színpadot és a figurákat.

Az elôadás nem akar több lenni annál, mint ami: cirkusz,vagyis élményeit szuggesztíven bemutató színház.

SÁMÁN SZÍNHÁZ: PARALELLEPIPEDON (Millenáris Teátrum)

ZENESZERZÔ: Monori András. ZENE: Farkas Zoltán, Kerek István,Monori András. JELMEZ: Velich Rita. DÍSZLET: Horesnyi Balázs. KELLÉK:Tölli Judit. FÉNY: Petô József/Szabó Péter. ASZSZISZTENS: Suhai Anna.DRAMATURG: Radnai Annamária. RENDEZÔ-KOREOGRÁFUS: MagyarÉva. SZEREPLÔK: Margitai Ági, Barna Gábor Botond, Bata Rita, DeákVarga Rita, Hajós Eszter, Lipka Péter, Magyar Éva, Szabó Réka.

tül a cirkusz a nagyszínházakhoz hasonlóan elegáns és divatos helynek számított. Mamár nehéz elképzelnünk, hogy a XX. század elején Picasso és más avantgárd alkotóknagyon gyakran, hetente akár többször is elmentek a Cirque Medranóba, akárcsak atöbbi világváros mûvészei, arisztokráciájának és nagypolgárságának bohémabb tag-jai a Renzbe (lásd Thomas Mann Buddenbrookját), a Carréba vagy Budapesten aWulffba, majd a Beketowba. Hogy Erzsébet királyné közismert ló- és cirkuszmániáját neis említsük.

Nem lehet azonban elhallgatni azt sem, hogy a cirkusz társadalmi megítélése a balett-hoz viszonyítva mindig is nagyon ellentmondásos volt, nemcsak a kis vándorcirkusz-kócerájok silánysága, hanem a mûforma szublimálatlansága, partikularitása, vulgáristestközelisége, kiemelten pedig az állatidomítás és a bohóckodás miatt. Egy szó, mintszáz, a cirkusz végül az alsóbb néposztályok, a tömegszórakoztatás intézményeként szi-

lárdult meg, hogy aztán a XX. század utol-só negyedére a legkifejezettebb gyerekkul-turális intézménnyé alacsonyodjon (hahatalmi pozícióból nézzük) vagy lényegül-jön át (ha a naivitást értékorientációnaktekintjük). A tradicionális cirkusz a roman-tikus és a groteszk konnotációival ma isváltozatlanul irritálja-vonzza mind az aka-démikus, mind az avantgárd mûvészekegyes mértéktartó és mértékadó köreit.A „miért" kérdésére itt nem tudok megfe-lelni; azt hiszem, nagylélegzetû, diszcipli-nált vizsgálatokat érdemelne a témakör.

A manézs az újkori cirkusz kialakulásá-ban meghatározó lovasszámok miatt lettkör alaprajzú (és a szabvány szerinti tizen-három méter átmérôjû): a korai cirkusz-mûsoroknak hozzávetôleg kétharmadalovas produkció volt, és ez az arány az1870-es évek után, a levegôszámok megje-lenésével egy idôben változott meg. A köralaprajzú játéktéren megszervezôdöttelôadás a legszembetûnôbben különbözikaz összes többi mûvészeti ágtól. Ez a tér-forma szinte automatikus természetesség-gel jön létre a megszokott hétköznapibólkizökkentô események, mondjuk, a bal-esetek köré csoportosuló bámészkodókalakzataként, sôt mintegy evolúciósan is:például a páviánok reggeli tanácskozásuksorán ezt a formát veszik fel. Hogy milyenérdemi befolyása van az átélt tapasztalatokkognitív és érzelmi minôségére a térfel-használásban bekövetkezô váltásnak, aztkiválóan mutatja a porosz utas oktatásirendszer osztálytermi elrendezésének át-alakítása. A padsorokkal szemben elhelye-zett katedra a tanárból szinte törvénysze-rûen rigid, autoriter személyiséget farag,mert a kommunikáció csak rajta keresztülvalósulhat meg: akarja, nem akarja, ô az,aki irányít, fegyelmez, dönt. A körben elhe-lyezett asztalok viszont valamennyi részt-vevô számára biztosítják a kölcsönös fi-gyelmet, illetve a beleélés lehetôségénekelemi feltételeit. A kerek asztal körül szük-ségszerûen demokratikus a légkör.

A dobozszínház egyrészt elkülönült in-dividuumokat feltételez a nézôtéren, más-részt a szereplôk izolációját a magasítottemelvényen. Az artistáknak nincs lehe-tôségük tiszta frontális megmutatkozásra,ritualizált pózokkal, a kiállások és komp-lementek ívelt körbehúzásával, nagyobbmobilitással kell megakadályozniuk azt,hogy a hátsójuk kerüljön a látótér fóku-szába, minden oldalról ki vannak téve azárgus tekinteteknek, nincs lehetôségükvisszahúzódni a kulisszába, a takarásba.Talán ezért is természetes, hogy oly gyak-ran mosolyognak, mely viselkedésformá-nak csak egyik változata az úgynevezett„játékarc", a másik az alárendelôdés, a be-hódolás gesztusának kísérôje.

44 00 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

T Á N C S Z Í N H Á Z

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Potor Kata, Novák Péter és Makovinyi Tibor

Ko

rnis

s P

éte

r fe

lvé

tele

Nincs persze itt mód a mozdulatok kü-lönbözô típusainak szisztematikus szám-bavételére, de ehhez hasonló elemzéseklennének hivatottak kiépíteni egy olyantopológia fogalmi kereteit, amelyben amûvészeti kölcsönhatásokat és penetrá-ciókat osztályozva meghaladhatóvá vál-hatna az akadémikus esztétika, illetve aposztmodern szövegorientáció uralta dis-kurzuskör. Ebbôl a szempontból a Táncva-rázslatokat akár állatorvosi lónak is tekint-hetjük.

Mindenki, aki az analógiás (tehát nemdigitális) mûvészeti nyelvet vagy éppen atestnyelvet használja fel közvetítôként,észleli vagy érzékeli, hogy anakronisztikustevékenységet folytat, és ideálok utóvéd-harcait vívja az uralkodó információsadás-vételi formák mindent magukba ol-vasztó diadalútjának ellenében. A néptánc-nak sincs túl nagy perspektívája a globálisfaluban, legtekintélyesebb képviselôi isrákényszerülnek tehát arra, hogy jogosönvédelemként olyan segédeszközök éslehetôségek után kutassanak, amelyek atúlélési esélyeket növelik. A gyerekek a cir-kuszt élvezik, lehet vele próbálkozni. Na-gyon jó helyen kereskednek, a cirkuszugyanis bô kétszáz évvel ezelôtt, már meg-születésekor a videoklip technikájánakmegfeleltethetô szerkesztési elvvel dolgo-zott, és az elsô pillanattól kezdve magáhozidomította és beolvasztotta a számáraemészthetô társmûvészeti formákat, atáncot, a némaképletet, megtalálta a leg-megfelelôbb zenei formákat.

Az autonóm mûvészetekkel szemben acirkusz óriási elônye, hogy nincs semmi-féle etalon, amelynek alapján a hitelessé-get számon lehetne kérni a produkciókon.Az egyes zsánerek (a mûfajok) azonbanalapvetôen meghatározzák annak a szte-reotípiatárnak a körét, amelybôl ki lehetválasztani a megfelelô elôadásmódot: azóriáskígyóhoz szinte törvényszerûen eg-zotikus kosztüm-zene-tánc, a lasszóhoz„cowboyosság” dukál stb. Más esetekben,például a zsonglôrnél a választott rekvizi-tek határozzák meg a stílust: a gentlemanzsonglôr szivardobozzal, keménykalapok-kal dolgozik a húszas–harmincas évekhangulatát idézve, a tempózsonglôr álta-lában latin-amerikai zenére, az erôzsonglôrcsupasz felsôtesttel, az esetek többségé-ben elôkerül az Aida Bevonulási indu-lója... És persze a komikum megjelenésimódjának típusai is jól osztályozhatók.

Jól artikulált alapsémák ezek, melyeketa gyerek (és gyermeki énünk) élvezettelazonosít be, a cirkuszszámot szemiotikaimegközelítésben (P. Bouissac) a népme-sékkel rokonítják. Az egyes mûsorokösszeállításánál évszázados hagyományo-kat alkalmaznak, ám a divatigényeket

maximálisan kiszolgálva. Kérdés, hogy ez a munkamódszer összeolvasztható-e szerve-sen a néptáncnak egészen másfajta értékorientációjával. Kicsit az urbánus-népies ellen-tétet kellett a Táncvarázslatok címû elôadásnak feloldania, és a zenei anyagot illetôenegészen jól sikerült a kompiláció: a Radetzky-mars és a Fucik-féle Gladiátor-indulóharmonikusan olvadt be az archaikusabb dallamkincsbe.

Érdemi részét tekintve színészek, táncosok, artisták produkcióiból állt össze a mûsor,éspedig így, külön-külön. Kitûnt ez akkor is, sôt akkor leginkább, amikor valamennyienegyszerre tartózkodtak a manézsban. A legtisztább munkát természetesen a néptánco-sok hozták, két profi együttes, a Honvéd és a Budapest; a legtöbb szakmai és egyéb hibátpedig az artistaszámokban találtam. Nemcsak technikai hiányosságokra, igénytelen-ségre gondolok, hanem olyasmikre, mint a világítástechnika kihasználatlansága, némelykosztüm rondasága (különösen a táncosok ízléses-szép ruháival egybevetve), meg mégolyan apróságokra is, hogy miért kell egy matinén a bûvésznek hosszú perceken keresztülcigaretta-variációkat elôadnia.

A gyerekelôadáson fellépô színészeknek nagyon nehéz dolguk lehet, a Nagycirkusz-ban pedig a kriminális hangtechnika mellett kiváltképp. Megoldhatatlan feladatnakbizonyult a kör belakása (hogy ne mondjam, négyszögesítése). A színpadon a fontosesemények a középpontban zajlanak, de a cirkuszban minden középen van. Én példáullemaradtam annak realizálásáról, hogy X idôponttól kezdôdôen álomról volt szó. A fel-vonultatott népszokások értékeit, illetve hitelességét nem tudom megítélni. A szórólapszerint ugyanis itt megelevenedtek „a kárpát-medencei magyar népszokások legszebbés leglátványosabb változatai a decemberi regöléstôl a júniusi Szent Iván-éji tûzugrásig."A gyanúmat csak egyetlen mozzanat keltette fel: az, hogy túl sokan és túl hosszan, rá-adásul túlságosan exponált helyeken, vagyis a mûsor legelején és legvégén jelentek mega tûznyelôk, pontosabban a tûz-hányók vagy -okádók. Ez a motívum a legtöbb cirkusz-mûsorban is elôkerül: a hirtelen beálló sötétséget óriási hangorkán, sikítás, fütty, láb-dobogás kíséri, és a tûz a legatavisztikusabb borzongásokat kelti. De „népi" motívum-ként lehet-e vajon rekonstruálni? És szükség van-e rá? Nem ôszintébb-e a cirkuszi bor-zongás ideológiamentes csupaszsága? A finálé után még – hab a tortán – tûzijáték iskövetkezett. Majdnem olyan olcsó, mint az augusztus 20-i.

TÁNCVARÁZSLATOK A CIRKUSZBAN (Fôvárosi Nagycirkusz)

FORGATÓKÖNYV: Foltin Jolán–Novák Ferenc. ZENE: Rossa László. DRAMATURG-SZÖVEGÍRÓ: Kár-páti Péter. KOREOGRÁFUSOK: Zsuráfszki Zoltán, Stoller Antal, Szûcs Elemér.KÖZREMÛKÖDNEK: az Állami Artistaképzô Intézet növendékei, Budapest Táncegyüttes, GázsaZenekar, Bekecs együttes, Honvéd Táncszínház.SZEREPLÔK: Novák Péter, Makovinyi Tibor, Potor Kata.

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 44 11

T Á N C S Z Í N H Á Z

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Szeretnénk Önt is olvasóink táborában üdvözölni, egy viszonylag szûk, ám rangos szellemi kör tag-jai között. Szerzôink, akikkel a lap olvasása révén megismerkedhet, a kortárs irodalom, publicisztikaés grafika élvonalbeli képviselôi.

Pénteken keresse az újságárusoknál, vagy fizessen elô az ÉS-re!

Elôfizetési díj egy évre: 7894 Ft, fél évre: 4200 Ft, negyedévre: 2240 Ft

Megrendelem az ÉS-t…….......................pld.-ban..........................idôtartamra. Kérem, küldjenek részemre elôfizetési csekket.

Név:……………………………….............................................................................................

Cím:…………………………………….....................................................................................

..............................................................................................................................................

A megrendelô szelvényt kitöltve küldje vissza címünkre: 1089 Budapest, Rezsô tér 15. Tel.: 303–9211, Fax: 303–9241

Más volna a helyzet, ha a rendezô alapjaiban forgatná fel a drámával kapcsolatos elkép-zeléseinket; ha – mondjuk – Faustot nô játszaná, esetleg hermafrodita, ha a szerepeketbábuk alakítanák vagy gyerekek, netán hajléktalanok, vagy ha a menny pirosra volna pin-gálva, és ráadásul elôadás közben az összes környékbeli gyár szirénája megszólalna, azazha a rendezô kellô eréllyel demonstrálná: valami eszébe jutott a darabbal kapcsolatban.Peter Stein mindezt nem tette, hanem a szövegegészet választotta rendezése vezérfo-nalául. S ezzel nehéz pályára állította saját vállalkozását. Hiszen a restaurátori gesztus mö-gött óhatatlanul fölrémlik a tisztelt közönség legfôbb ellensége: a remekmû dögunalma.

A Faust kétségkívül egyik jeles példája azon drámai emlékmûveknek, amelyeket – akár-csak a köztéri ércszobrokat – idôrôl idôre megkoszorúznak, hogy azután szépen, észre-vétlen tovább szürküljenek a mindennapokban. Erre predesztinálja nemcsak szerzôjének

személye, de az a mód is, ahogyan Goethe,aki jószerivel élete minden korszakábanlétrehozott egy-egy Faustot, a kész opusmagnumot egyenesen az utókorra hagyo-mányozta, és néhány hónappal a halálaelôtt a nyomtatott elsô részt az épp befeje-zett kéziratos másodikkal együtt lepecsé-telve még önmaga elôl is elzárta. De ami azirodalmi mûvet örökbecsûvé tette, koránt-sem öregbítette színpadi jó hírét. S bár adráma történetfilozófiai magja mélyen be-épült a XIX. század irodalmi képzeletvilá-gába, laza dramaturgiája, furcsa figurái ésabsztrakt viszonyrendszere annál kevésbéillettek a XIX. századi színpadra. Pedig aFaust nem a magas kultúra gyermeke,ahogy nem volt az sem a XVI. századi nép-könyv, sem Marlowe tragédiája. Goethe,meglehet, kora irodalmi és filozófiai ma-gaslataira emelte az ördöggel paktáló pro-fesszor kénszagú történetét, ám népsze-rûvé bizonyosan nem tette.

A nyomtatott papír és a színpad szük-ségletei közötti megdöbbentô távolságotmi sem fejezi ki jobban, mint hogy még akor színházi konvencióihoz könnyebbenadaptálható elsô rész is több mint húszévet pihent, míg végre 1829-ben, Goethenyolcvanadik születésnapján a weimariszínház – az ünnepi kötelességnek en-gedve – megtartotta az ôsbemutatót.Majd ismét több mint húszéves pauza kö-vetkezett az újabb premierig. A két résztegyütt 1876-ban mutatták be elôször, igaz,úgy meghúzva, hogy alig lehetett ráis-merni. De miért lett volna az elôadás betû-hû, amikor a vonatkozó közkeletû szín-házi nézet szerint még a szerzô sem hittabban, hogy mûve elôadható? Hiába bi-zonygatják alapos irodalomtörténészek,hogy valójában Goethe merészebben gon-dolkodott a weimari színháznál, a farsangifölvonulás kavalkádjába igazi elefántotképzelt, az Égei-tenger sziklás öbleibenjátszódó jelenet színteréül pedig valódiédesvizû tavat, továbbá hogy ha elôadha-tatlant mondott is, úgy árnyalta: „szinte" –amikor szórakoztatásról van szó, kit érde-kel a filológia?

Pedig a szöveghûség lehet akár a legradi-kálisabb értelmezési kísérlet motorja is.Nem ez volna az elsô eset a német színháztörténetében, amikor egy rendezô egy elha-nyagolt vagy elfelejtett darabváltozatelôbányászásával újrateremt egy színházihagyományt. Ezt tette Peter Zadek például,amikor a nyolcvanas években elôszedteWedekind Lulujának ötfelvonásos „monst-re" változatát, és ezzel hirtelen feledhetôvétette a Pandora-darabnak a századfordulószínpadi (és mindenekelôtt cenzori) igé-nyeire szabott különféle változatait. Demonstre tragédia és monstre tragédia kö-zött is van azért különbség!

A Faust minden tekintetben az ember-próbáló drámai szövegek sorába tartozik,

44 22 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

V I L Á G S Z Í N H Á Z

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

K i r á l y E d i t

A teljesség: leltár■ P E T E R S T E I N F A U S T - R E N D E Z É S E ■

gy tûnik, a szöveghûség a legradikálisabb felforgató gesztus a kortárs színházban. Bizo-nyíték erre Peter Stein Faust-rendezése is, pontosabban annak fogadtatása. Hiába járt be

a most elsô ízben teljes terjedelmében színre vitt Faust másfél év alatt három várost – az expó-székhely Hannover után kilenc hónapig játszották Berlinben, majd szeptembertôl négy hónaponát Bécsben –, és hiába tölti meg hétvégérôl hétvégére a nézôteret, a sajtó egy része visszafogott, másrésze fanyalog: akinek nem nagyon muszáj látnia, maradjon inkább otthon.

Christian Nickel (Plutosz) és Aom Flury (Kocsis)

Ú

hiszen a több mint tizenkétezer soros drá-mát nehéz volna egy jól sikerült este része-ként elkönyvelni. S míg némely agyonidé-zett sorát jóformán lehetetlen újramon-dani, addig más szövegrészei mitológiaiszótár nélkül gyakorlatilag emészthetetle-nek. Az egészet elôadni pedig valódi – spersze ennyiben is a Fausthoz méltó – is-tenkísértés.

Aki pedig kísért, annak semmibe nemkerül mindjárt egy egész sor különbözôrendû és rangú mellékszenzációról gon-doskodnia. S itt nem csak a sokat hangoz-tatott költségekre, az elképesztôen bonyo-lult színpadi masinériára gondolok, vagyarra, hogy Stein az elôadásra külön ván-dortársulatot verbuvált, amely fôként egé-szen fiatal színészekbôl és egy-két híres-ségbôl áll; nem is a tizennégy óra tiszta já-tékidôre, amely szünetekkel együtt huszon-két óra; hanem legfôképpen arra, hogyugyan mikor volt a kedves nézônek módjamegtapasztalni az idô mértékeként a vers-sort, ráadásul mindjárt ezresekben szá-molva, szünetekben lapszélen böngészve,vajon a négyezredik sor táján járunk-e,vagy túl vagyunk a félidôn is? És ugyan mi-kor és hol nyílott ugyanennek a kedvesnézônek alkalma arra, hogy pult alól kap-jon maradék Faust II.-példányokat, mert ahelyszínen ingyen osztogatott narancs-sárga füzetekbôl már a második nap nemlehet eleget kitenni az asztalra: nincs az amennyiség, ami el ne fogyna. Az emberek aszünetekben a Faust második részét bújják.

Szögezzük le: van is miért.A drámai szöveg, amely itt másfél nap

alatt színné, hanggá, lendületté és szín-padi erôtérré lesz, képzeletbeli világok ka-puit nyitogatja. Titokzatos gazdagsága fur-csa összevisszaságban tárul a nézô elé.Peter Stein nem próbálta e szövevényt be-lepréselni valamely hagyományos drámaikeretbe, mindent színpadra állít; a darabzárványait, rejtélyes világszilánkjait, boszor-kányszombatjait, kora némely túlbuzgóesztétáján gúnyolódó, a mai nézô számárajegyzet nélkül fölfejthetetlen tablóit épp-úgy, mint Faust és Mefisztó örökzöldszópárbajait, s miközben láthatóvá teszi adráma szabálytalan körvonalait, tulajdon-képpen tizennégy órában újraírja egészhegy- és vízrajzát. Térképet rajzol, és nemmegvalósítási tervet. Kontinenseket épít-mények helyett. Ami pedig kirajzolódik,nem a nagyszerû egész, hanem megannyijelentôségteljes töredék, rébusz, amely ti-tokban megfejtésére utal, drága diribda-rab. Ebben a drámában a történelem nem acselekményben elevenedik meg, hanembeleírja magát a színterekbe. Ennyiben va-lóban helytállónak tûnik Goethe diktuma,hogy tudniillik a Faust rom. A rom pedigWalter Benjamin megfogalmazásábanugyanazt a szerepet játssza a dolgok világá-ban, mint az allegória a gondolatokéban:

mindkettô magán hordja az elmúlás kézjegyét. S e szignatúra éppúgy megkívánja az értel-mezést, mint a megjelenítést.

A figurák jelenetrôl jelenetre kénytelenek számukra ismeretlen alakok és alakzatok ér-telmét megfejteni, miközben maguk is minduntalan új gúnyát öltenek. Jellemük azonbannem fejlôdik, lélektani realitásuk nincs. Archetípusok inkább, amelyek különbözô korok-ban és összefüggésekben más és más alakban lépnek színre. A színen nem valóságos jel-lemek és helyzetek követik egymást, hanem allegorikus rejtvények. Stein sokféle le-hetôséggel él, hogy kifejtse mondandójukat. Persze nem küld valódi elefántot a szín-padra, és az Égei-tenger sem tó, csak egy mozgójárda, a kar pedig mozdulataival jelzi: ômost delfinraj benne. A Ferdinand Wögerbauer, Stefan Mayer és Moidele Bickel által ter-vezett látvány fantasztikus, ámde takarékos, a képek rejtjelek, és a drámai szöveg révénárulják el értelmüket. Olykor egyenesen a színpadon, így például abban a jól ismert jele-netben, amikor Faust dolgozószobájában a pudliból, pontosabban a négylábú helyén fel-fúvódó fekete göngyölegbôl kibújik, ami Faust szóhasználatában a pudli magvánakminôsül, vagyis az ördög. A magvas eb annak a világszemléletnek ideomatikus foglalata,amely még minden jelenséget valami maradandóhoz rendelt.

Faust sem csupán valaki, egy egyetemi tanár, hanem „egész ember-lény". Azzá teszi,hogy az egész emberi világ megtapasztalásának vágya hajtja. A „Mutasd a fát, mely na-ponta kizöldül!" kívánsága persze e tapasztalatéhség képtelen öncélúságára is utal. E vágya drámában ama teret és idôt átszelô mozgás formáját ölti, amelynek közkeletû neve uta-zás. Csakhogy ellentétben a XIX. század felfogásával, amely az utazást egyenlôvé tette atér horizontális meghódításával, Faust vándorlása egyszerre archaikusabb és modernebb;magában foglalja az alászállást-fölemelkedést és a képzeletbeli világokba helyezett kalan-dozást is. Hiszen Faust egyaránt leszáll az Anyákhoz és a görög mondavilágba.

A fausti utazás ezért nem drámai egységet, hanem szériákat produkál, amelyeket legföl-jebb Faust személye fûz egésszé. Minden felvonás, minden szín csupán állomás e nagy-szabású útitervben. A teljesség itt leltár, a leltározás pedig a legköltôibb teendô. A leltárelemei Stein rendezésében a revü, az esztrád, illetve a látványszínház tradíciói menténszervezôdnek sorrá. A revü mint rendezôelv azonban nem rangsort, hanem változatossá-got ígér, és Stein valóban sokféle eszközzel dolgozik. Váltakoznak a színpadi technikák,stílusok, tradíciók. Drámai monológot revü követ, azt karnevál, a karnevált pedig párbe-szédmontázs, majd kórusrész. Ami itt bizonyíttatik, nem több, és nem kevesebb, minthogy a Faust – talán éppen különös, nem klasszikus arányai miatt – pompásan elôadhatóa modern színház kínálta eszközökkel.

Az elôadás két legszembetûnôbb sajátossága a tér és a társulat mozgatása. A színpaditér nem kínál egyetlen kitüntetett nézô- avagy középpontot, hanem folyamatosan osztó-dik és újraszervezôdik, hol kukucskáló színházra, hol arénára, hol pedig felvonulási útvo-nalra emlékeztet. Változik a szín, és ezzel párhuzamosan mozog a nézô is. Némelykor ajátéktér fokozatosan egymásba csúsztat két drámai helyszínt, máskor a nézô azon kapjamagát, hogy tömegjelenethez statisztál. Ezt a mozgalmasságot két nagy csarnok teszi le-hetôvé, amelyek a nézôtribünök ide-oda tologatásával alakíthatóak. A tér és a nézô moz-gása pedig mintegy leképezi a darab korokon és földrajzi távolságokon átívelô szerkezetét.

Ugyanezt a problémát kell a szereplôk csoportosításában is megoldani. Mert mikéntmûködhet az a színpadi helyzet, amelyben bizonyos figurák tér- és idôbeli útjaik soránmindig ugyanazok maradnak, míg mások csupán jelzésekként tûnnek föl a színen? A Faust

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 44 33

V I L Á G S Z Í N H Á Z

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

A második rész záróképe

Ru

th W

alz

fe

lvé

tele

i

ulturális szempontból San FranciscoAmerika egyik legeurópaibb városa, de

itt is érvényes az amerikai színházra jellemzôkétarcúság: egyfelôl a kis pénzbôl összehozottavantgárd, kísérletezô kedvû, de gyakranamatôrnek ható elôadások, másfelôl a drága snem túlzottan magas színvonalú, általábanzenés-táncos szuperprodukciók. Az európaiszínjátszás (egyelôre még) valahol e két végletközött helyezkedik el, Amerikában viszont na-gyon kevés produkció található a paletta köze-pén. Ez alól még San Francisco sem kivétel.

A színházi élet polarizálódásának talánaz a legnyilvánvalóbb oka, hogy nagyonkevés színház rendelkezik állandó társu-lattal. Ez többé-kevésbé érthetô, hiszen ke-vés színház engedheti meg magának azt aluxust, hogy egész évben fizessen egy tár-sulatot. Másfelôl, ha minden egyes pro-dukciónak nyereségesnek kell lennie, azgyakran a minôség rovására megy, de min-denképpen a konzervatív játékstílus irá-nyába viszi el a színházakat, míg állandótársulatnál nem tragédia, ha évente egy-kétprodukció megbukik, ezért itt nagyobbtere van a kísérletezésnek.

Az A. C. T. (American ConservatoryTheatre) a hatvanas években Amerika igenkevés állandó társulattal rendelkezô szín-házai közé tartozott, de a nyolcvanas évekelején kénytelen volt feloszlatni csapatát.A befogadó színházzá alakult A. C. T. a vá-ros szívében, a Union Square mellett, a hí-res cable car útvonalától néhány lépés-

nyire, igen felkapott helyen található – ez is hozzájárult ahhoz, hogy a színház reperto-árja kommercializálódott.

Tavaly az A. C. T. újra társulati színház lett, igaz, egyelôre csak négy taggal. Az idôköz-ben eltelt két évtized alatt gyakorlatilag nem maradt professzionális társulati színházAmerikában, ott tehát ez a nálunk természetes formáció igazi különlegesség.

Az A. C. T. szezonjának nyitó elôadása – Harold Pinter két egyfelvonásosa – egyér-telmû üzenetet hordoz: nem a közvetlen profit, hanem a mûvészi színvonal számít.Persze nem kell önzetlen mûvészetpártolásra gondolni; mûvészi színvonal helyett talánhosszú távú profitot kellett volna írnom.

A nyitó program – el kell ismerni – telitalálat. Az elsô és az utolsó Pinter-darab: A szobaés Az ünneplés. Az elôbbi kopár, szûk, klausztrofób, titokzatos világa és az utóbbi csillogó,ugyanakkor szánalmas rongyrázása ugyanazoknak a Pinter-alapképleteknek nyújt hátte-ret. E két egyfelvonásos így, együtt a Pinter-életmû keresztmetszetét adja, s éppen külön-bözôségük miatt a drámaíróra jellemzô legfontosabb sajátosságokat emeli ki.

Pinter számára A szoba 1957-ben a kiugrást jelentette, ma azonban már a késôbbi Pin-ter-drámák paródiájának hat: az író minden manírja megjelenik benne, méghozzá sûrí-tett, kiélezett, eltúlzott formában. Pinter színmûveit gyakran olyan Hitchcock-filmhezszokták hasonlítani, amelynek utolsó tekercse elveszett. Ha ezt a véleményt elfogadjuk,akkor A szoba leginkább olyan filmhez hasonlít, amelybôl a tekercseknek több mint a felehiányzik, s még véletlenül sincs kettô, amely egymás után következne.

A szoba szinte leplezetlenül parafrazeálja Beckett Murphy címû korai regényét: a fôhôs-nek a külvilágtól való félelmét s a szörnyû, de mégis védettséget nyújtó bezártságot. Ezekaz elemek Pinter egész életmûvén végigvonulnak, de soha olyan explicit formában nemérvényesültek, mint itt, ahol a külvilág, az ismeretlen a lehetô legkonkrétabban – mint aszobán kívüli tér – jelenik meg.

44 44 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

V I L Á G S Z Í N H Á Z

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

N á n a y B e n c e

A pincér közbeszól■ H A R O L D P I N T E R : A S Z O B A ; A Z Ü N N E P L É S ■

K

két középponti figurája, Faust és Mefisztó például afféle antropológiai konstans; a világúgy vonul el elôttük – vagy fordítva: ôk rohannak úgy végig a világon –, hogy az alig vál-toztat rajtuk; az ördög végül pontosan úgy foghatja szaván Faustot, ahogy az a paktum-ban elôíratott. A kérdés Goethe számára nyilvánvalóan nem az volt, hogy miként te-remthetô meg jellemüknek a polgári drámában elôírt egysége, hanem hogy milyen alak-változatban építhetôk be a különféle játékszínek stílusközegébe. Ezért kell a germánMefisztónak rút Porkisszá változnia a görög mitológia világában.

Nos, Peter Stein társulata éppoly gyorsan ölt új alakot, mint az a színházi tér, amely-ben játszik. A karból minduntalan kiválnak szereplôk, megnevesülnek, Margitot vagyMártát játszanak, majd betagozódnak a karba megint. Változik a képlet a darab két leg-fontosabb szerepénél: Faustot és Mefisztót két-két színész játssza. S minden jel szerintnem pusztán a darab hosszúsága okán. Az elv roppant egyszerû: az idôs Faust szerepé-ben Bruno Ganz látható, a fiataléban Christian Nickel. Így a Margit-tragédiában nemegy idôsebb férfi okozza a fiatal nô tragédiáját, hanem egy vele egykorú. Csakhogy ket-tôjük szétválasztása a részletekben már nem megy ilyen könnyen. Christian Nickel isszínre lép ôsz fejjel, és Bruno Ganz is elmond egy monológot Margitról, ha a lány nemlép is fel e színben. De föltûnik e fausti páros másutt is, így az udvari farsangon BrunoGanz jeleníti meg Plutót, a gazdagság istenét, Christian Nickel pedig tékozló fiát, a köl-tészetet. A Heléna-felvonásban Ganz megint csak Faustot, míg Nickel a fiát, Euforiontalakítja. Kár, hogy a két színész fajsúlya oly különbözô. Bruno Ganz szemmel látható fá-radtsága ellenére is nagy alakítást nyújt, míg mellette a tombolóan fiatal Nickel bizonysápadt.

Nem így a két Mefisztó! Az ô viszonyuk semmiképp nem ragadható meg az idôs-fiatal,apa-fia dichotómiával. Robert Hunger-Bühler és Johann Adam Oest alkata merôben kü-lönbözô. Kettôjük egymás mellé rendelése azonban igazi nagy rendezôi húzás. Míg azelôbbi démoni és gépies, addig Oest csodálatos pojáca. Az ô puhány-ragacsos mozgé-

konysága helyezi a komédiási trillákat arraa fantasztikus alap-alapra, amelyet Hun-ger-Bühler robusztus és rideg játéka teremtmeg. Kettôjük közül Hunger-Bühler az in-tellektuálisabb, ô tud úgy tagolni szavakat,hogy azok egyszeriben új jelentést nyernek,Oest viszont könnyedebb. A két Mefisztónem választható el egymástól, mert nincsegyetlen felvonás sem, amelyet bármelyi-kük egyedül játszana végig. Úgy lépnekszínre, mint egyazon princípium különfélealakváltozatai, s így végsô soron ugyanaztpéldázzák, amit a társulat többi szereplôje,csak még szembeötlôbben: a drámai figu-rák itt nem egyének és nem is alakok, ha-nem ismétlôdô konstellációkban színrelépô alakzatok.

A Faust 2001 végével feltehetôleg rövi-debb-hosszabb idôre ismét a színpadi lom-tárba kerül. Stein óriási seregszemléje,amely összehozta az Iffland-gyûrû jelen-legi viselôjét, Bruno Ganzot egy halomfôiskoláról frissen kikerült színésszel, ta-lán legendává lesz. Annyi azonban bizo-nyos, hogy a Faust-interpretációk ezentúlmáshonnan indulnak majd el.

Hasonlóan erôs, szinte eltúlzott az a mód, ahogy ebben a drámában Pinter az emberikapcsolatokat ábrázolja. Nála a kapcsolat mindig hatalmi játszmát jelent: uralkodást amásik személy felett, illetve totális kiszolgáltatottságot. Esetleg mindkettôt. Pinter figu-ráit vagy megalázzák, vagy ôk aláznak meg másokat. Gyönyörûen demonstrálja ezt Az el-tûnt idô nyomában pinteri átirata, amelyben a Proustnál szemlélôdô, a kapcsolatokonmindig félig kívül maradó Marcelt a hatalmi játszmák éltetik.

A szobában is ezt az alapképletet látjuk. Bert hallgat, újságot olvas, tudomást sem veszRose-ról, aki viszont folyamatosan beszél, és kiszolgálja Bertet. Rose retteg a férfitól, ez arettegés hatja át szánalmas monológját. Bert viszont újra és újra megalázza a nôt. Szük-ségük van egymásra: Rose-nak a rettegésre, Bertnek pedig arra, hogy valakit megalázhas-son. Ez a pinteri alapképlet szinte mindegyik késôbbi drámájában visszaköszön, de sohanem ennyire lecsupaszított, vegytiszta formában.

Az ünneplést – a londoni bemutató után – most elôször állították amerikai színpadra.Az A. C. T. még a hatvanas–hetvenes évek aranykorában jó kapcsolatokat épített kinéhány – leginkább brit – drámaíróval. Ez magyarázza, hogy például Tom Stoppard vagyPinter új darabjainak amerikai bemutatója rendszerint itt s nem a színház amerikaifôvárosában, New Yorkban látható.

Az ünneplés minden tekintetben ellentéte A szobának. Megkésett derû lengi be: illúziót-lan világvégi nevetés. Két házaspár házassági évfordulót ünnepel egy elegáns vendéglôben;újgazdagok, s nagyon részegek. A szomszéd asztalnál egy harmadik párocska ül: a félté-keny, de hihetetlen érzelmi igényû Russell és a valaha férfifaló, mostanra kissé lehasználtSuki, akirôl kiderül, hogy régebben viszonya volt a mellettük dorbézoló Lamberttel.

A párok ugyanúgy kínozzák egymást, mint a korábbi Pinter-drámákban: az író a legki-sebb kétséget sem hagyja afelôl, hogy az ember és ember közötti kapcsolat nem lehet fájda-lommentes. Míg azonban ezt a felismerést a korai mûvekben tragédiaként ábrázolta, itt il-lúzióvesztett, rezignált félmosollyal teszi ugyanezt. Persze, egymást kínozva is lehet néhányjó órája az embernek. Nincsenek igazi konfliktusok, konfliktuskezdemények vannak csak,melyek aztán maguktól elsimulnak. Russell bizonytalan és kissé kényszeredett féltékeny-ségi jelenete is hamar kollektív ivásba megy át. Suki bájai nem érnek meg egy összecsapást.

Kézenfekvô a kései Pintert és a kései Jancsót párhuzamba állítani. Mindketten a komor,könyörtelen korai mûvektôl érkeztek el a csúfondáros, semmi reményt felmutatni nemtudó, de ugyanakkor ezen csak kacagni képes idôskori opusokig. Minden, ami a koraimûvekben tragikus volt, megmaradt, de ezeket a mozzanatokat valahogy már nem

vesszük olyan komolyan. Van valami du-champ-i ebben az attitûdben: „nincs meg-oldás, mivel nincs probléma.” Egyszerrelátjuk a figurák és a helyzetek reménytelen-ségét, s azt is, hogy ez a reménytelenségvégsô soron egészen élhetô.

Az A. C. T. elôadásában ennek a kettôs,lebegtetett hatásnak nyoma sincs: kabarétlátunk, melyet néha megakasztanak odanem illô – pinteri – elemek. A rendezônô– Carey Perloff, aki a színház igazgatónôjeis – minden lehetséges eszközt megraga-dott a közönség szórakoztatására. EzAz ünneplés esetében kevésbé zavaró – leg-feljebb a mû bonyolultságából vesz el –,A szobát viszont súlytalanná tette. Ha máraz elsô percben azon nevetünk, hogy Rose(Diane Venora) fél Berttôl, akkor a kapcso-lat – s a dráma – érdektelenné, tét nélkü-livé válik. Ha Bert (Marco Barricelli) való-ságos dúvadként jelenik meg, az szintén aRose–Bert-kapcsolat (vagy inkább játsz-ma) lényegét trivializálja.

Az ünneplés hálás alapanyag, nehéz el-rontani. Egyaránt mûködik kabaréjelenet-szerû nagy berúgásnak elôadva és hatbecketti figura minden reményen és fájdal-mon réges-rég túl levô öntemetéseként.Vagy – s szerintem ez lenne a Pinterhezleginkább hû elôadásmód – akkor is, haötvözik e két megközelítést. Az A. C. T. akabaréverziót választotta.

A díszlet a leghíresebb San Franciscó-iéttermek enteriôrjét idézi. Ez A szoba szûktere után jólesôen szellôsnek hat. Azelôadás legnagyobb értéke a színészi játék.Mindenekelôtt jól alkalmazzák a talán leg-jellemzôbb pinteri hatáselemet, a jelentô-ségteljes hallgatást. S ez nemcsak A szobaelfojtott, elharapott, szavak után kapkodócsendjeire igaz, hanem Az ünneplés hall-gatásaira is, amikor egyszerûen nincs mitmondani.

Az ünneplés sok jó szerepe közül a leghá-lásabb a Pincéré. Ô talán a darab legpinte-ribb figurája. Mindig közbebeszél, gyö-nyörû monológokat kerekít nagyapjáról,aki egyebek között T. S. Eliot, Al Capone ésFerenc József kebelbarátja volt. A monoló-gok persze senkit nem érdekelnek, senkinem is figyel rájuk, de ezek a hazugságbólés önámításból szôtt történetek kétségbe-esett menekülési kísérletek az egyedül-létbôl, s ennyiben a dráma többi sze-replôjének magányát is visszatükrözik.

Persze ezek a monológok ugyanakkorkomikusak is. S talán ez a dráma legfon-tosabb sajátossága, amely az A. C. T.elôadásában csak a Pincér (GregoryWallace) jeleneteiben vált érzékelhetôvé:a legkeserûbb jelenetek is mulatságosak.Egyszerre becketti komorságúak s bohó-zatszerûek. Egyszerre sírunk és neve-tünk. És ez döntô változás a korai Pinter-hez képest.

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 44 55

V I L Á G S Z Í N H Á Z

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

Jelenet Az ünneplésbôl

A Színikritikusok Díja 2000/2001 10/2

■ BÓKA B. LÁSZLÓZacc a kávéban 5/2

(Helyzetkép a Színmûvészetin)■ CSÁKI JUDIT

Vajúdnak a hegyek I. 1/2(A fôvárosi igazgatói pályázatok elsô fordulója)II.(A fôvárosi igazgatói pályázatok második fordulója) 2/2

■ CSONT ANDRÁSAz értelem keresése 3/7

(Botho Strauss: Kalldewey, Farce, Kamra)■ FÁBRI PÉTER

Intézet, ami egyesület, avagy egyesület, 6/46ami nem intézet

(Az ITI-rôl)■ FODOR GÉZA

Még mindig a Kékszakállúról 9/7(Kovalik Balázs rendezése után)

■ FORGÁCH ANDRÁSSzínházi típusú találkozások I. 6/2

II. 7/2 III. 8/2

(A POSZT válogatójának naplója)■ JÁKFALVI MAGDOLNA

Kunst és haus 10/22(A Katona József Színház)

■ KOLTAI TAMÁSMuzikális hibrid 9/20

(A Miskolci Operafesztiválról)■ MEGYERI LÁSZLÓ

Ha engem a fôpolgármester felkérne… 3/45(hogy legyek a Thália Színház igazgatója, akkor…)

■ NAGY ANDRÁSMi és a teendôk 4/46

(Az ITI-rôl két év múltán)■ NÁNAY ISTVÁN

Fesztiválról fesztiválra 9/25(Kisvárda – Pécs)

■ STUBER ANDREAVíg esztendô 9/30

(Évadtükör)■ SÜTÔ ANDRÁS

Rosszul játszik 2/30(Az átépített egri színházról)

■ TARJÁN TAMÁSSzínház a maga helyén 8/15

(A Radnótiról)■ TOMPA ANDREA

A szövegalakítás módjai 11/8(Kortárs drámafesztivál Budapesten)

■ BATTA ANDRÁSMa is remekmû 4/7

(Petrovics Emil: C'est la guerre, Magyar Állami Operaház)

■ CSÁKI JUDITA régi siker farvizén 1/26

(Schwajda György: Himnusz, Új Színház)Tanult színház 2/21

(Goldoni: Két úr szolgája, Szolnok)Kritikán aluli 3/20

(Alan Bennett: Hölgy furgonban, Madách Kamaraszínház)

Az öröm játéka 4/24(Anthony Shaffer: Mesterdetektív, Merlin Színház)

Csak vagyunk 7/42(Peter Handke: Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról, Katona József Színház)

■ CSONT ANDRÁSKiskapu a Paradicsomba 2/8

(Büchner: Leonce és Léna, Új Színház)

Rendezô kerestetik 5/15(Puccini: Manon Lescaut, Erkel Színház)

Mezítlábas lelkek 6/18(Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, Magyar Állami Operaház)

Marica és a furcsa lány 12/18(Kálmán Imre: Marica grófnô, Budapesti Operettszínház és Szolnok; Styne–Merill–Lennart: Funny Girl, Budapesti Operettszínház)

■ FUCHS LÍVIALibikóka 3/29

(Egyfelvonásosok, Budapest Táncszínház)A harmadik C. 5/42

(Coda, TransDans)Mandarin – Bartók nélkül!? 7/35

(A csodálatos Mandarin, Közép-Európa Táncszínház)■ HALÁSZ TAMÁS

Leváltott szavak 1/29(Kocsák–Barbay: Az ember tragédiája, Magyar Állami Operaház)

Porcukor a gépezetben 2/25(Prokofjev: Romeo és Júlia, Gyôri Balett)

Hát igen, az életünk 3/31(Virtuális Édenkert, Dream Team Színház)

Döntetlen 5/43(A párbaj, Andaxínház)

Két együttes, hat koreográfia 6/36(Táncestek a MU-ban)

Újak és újabbak 8/31(Fiatal koreográfusok estje)

A rém álma 11/18(Nero, szerelmem, Nyíregyháza–Közép-Európa Táncszínház)

Második nekifutás 12/32(Szarvasok háza, Sámán Színház)

■ HEGYI RÉKAIsten kegyeltje 5/29

(Peter Shaffer: Amadeus, Szatmárnémeti)■ HELMECZI HEDVIG

Nyugodtan, szomorúan, okosan 8/46(Márai Sándor: Kaland, Miskolc)

■ HIZSNYAN GÉZADühöngô agresszivitás 11/24

(Molière: Tartuffe, Komárom)■ KARSAI GYÖRGY

Mi lesz a kígyómarta hôssel? 1/14(Szophoklész: Philoktétész, Zalaegerszeg)

■ KISS GABRIELLAKezdetben volt a kép 12/12

(Bertolt Brecht: A szecsuani jóember, Vígszínház)■ KOLOZSI LÁSZLÓ

Ír krémlikôr 12/25(Marie Jones: Kövekkel a zsebében, Pesti Színház)

■ KOLTAI TAMÁSNézd legott komédiának 1/27

(Bozay Attila: Az öt utolsó szín, Magyar Állami Operaház)

Izgi 2/16(Harold Pinter: A születésnap, Radnóti Színház)

Kukorica Janus 3/23(János vitéz-variációk Kaposváron és a Katona József Színházban)

Agyagléggömb, avagy átok a divatra 4/27(Witoïd Gombrowicz: Operett, Kaposvár)

Szentivánéji zene 5/23(Britten operája Szegeden és Shakespeare darabja Marosvásárhelyen)

Mab röpült át fölöttünk 6/30(Shakespeare: Romeo és Júlia, Atlantisz Társulat)

Ne ölj! 7/17(Változatok a Bûn és bûnhôdésre, Vígszínház és Budapesti Kamaraszínház)

Ír út 8/44(Brian Friel: Philadelphia, nincs más út!, Kaposvár)

„Szenvedsz, Ámen elvtárs?" 12/22(Jeles András: Szenvedéstörténet, Kaposvár)

■ KOVÁCS DEZSÔA ripacs gyönyöre 1/12

(Thomas Bernhard: A színházcsináló, Kamra)

Sötét és vörös 3/16(John Webster: Amalfi hercegnô, Bárka Színház)

Gyurikának még sokat kell tanulni 4/38(Pintér Béla: A sehova kapuja, Picaro–Szkéné Színház)

Író a toronyban 5/38(Szomory Dezsô: Hermelin, Új Színház)

Bébézés 10/36(Garaczi László: Csodálatos vadállatok, Zsámbék)

Neonkeringô 11/22(Sarah Kane: Megtisztulva, Trafó, Kortárs Mûvészetek Háza)

■ KÖRTVÉLYES GÉZAHagyományhû korszerûség 8/29

(Csajkovszkij: A hattyúk tava, Magyar Állami Operaház)■ KUTSZEGI CSABA

Civil a pályán 12/28(62 nap – Halálútinapló, Természetes Vészek Kollektíva)

■ LÔRINC KATALINMarguerite, Violetta és a többiek 2/24

(Kaméliás hölgy, Pécsi Balett)A „királyi" balettbôl a MU-ba 4/34

(Paradicsom?!, MU Színház)Csömör után 5/40

(Lakoma, Compagnie Pal Frenak)E-tánc 7/44

(e-motion, Mándy Ildikó és társulata)Csak vörös 11/20

(Kék, vörös, KompMánia–Szkéné)Bartók-életrajz balettszínpadon 12/30

(Concerto, Magyar Állami Operaház)■ MÁROK TAMÁS

A kék nyakkendôs herceg kanapéja 10/37(Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, Szegedi Szabadtéri Játékok)

■ NÁNAY ISTVÁNAlantasok, gyász! 3/13

(Heller–Mohácsi: Megbombáztuk Kaposvárt)És mégis, mégis… 4/31

(Alkonyodó, Közép-Európa Táncszínház)Mroãek és Róãewicz 11/11

(Özvegyek, Debrecen; Édenkert, Krakkó)Üldözöttek passiója 11/26

(Visky András: Tanítványok, Debrecen)■ PÁLYI ANDRÁS

Honnan a gonosz? 7/27(Mickiewicz: Ôsök, Beregszász)

■ PERÉNYI BALÁZSHalott színház temetôben 12/19

(1003 szív, avagy töredékek egy Don Juan-katalógusból, Mozgó Ház Társulás)

■ SÁNDOR L. ISTVÁNA káoszba hullott világ terhe 1/23

(Akutagava–Müller Péter: A vihar kapujában, Nyíregyháza–Thália Színház)

Egyszerû emberek 2/11(Arthur Miller: Pillantás a hídról, Pécs)

Lebovics átváltozásai 6/27(Kornis Mihály: Halleluja, Nyíregyháza)

Eredeti másolat 7/30(Csíksomlyói passió, Madách Színház)

Háromból egy 8/35(Gorkij: Éjjeli menedékhely, Új Színház, Gyôr, Pécs)

„Halállal vemhes szigorúság" 10/30(Szophoklész: Antigoné; Janusz Gïowacki: Antigoné New Yorkban; Roman Sikora: Takarodj, Antigoné!, Zsámbék)

■ STUBER ANDREAKilincs nincs 1/10

(Békés Pál: Tévé–játék–, Debrecen)A halott asszony visszatér 3/25

(Euripidész: Alkésztisz, Ódry Színpad)Fekete – igen, fehér – nem 4/18

(Füst Milán: Boldogtalanok, Békéscsaba)Szegény gazdagok 5/36

(Molnár Ferenc: Olympia, Játékszín; Márai Sándor: Kaland, Piccolo Színház)

Ki nô ki? 6/25(Spiró György: Az imposztor, Sopron)

44 66 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R

C I K K , T A N U L M Á N Y , E S S Z É

K R I T I K A

X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

A 2001-es év (XXXIV. évfolyam)tartalomjegyzéke

Vissza a természetbôl! 7/32(Michael Mackenzie: Elôhívás, Bárka Színház)

Szürke 12/22(Szép Ernô: Vôlegény, Kaposvár)

■ SZÁNTÓ JUDITEgy bolond nap Orgonéknál 1/8

(Molière: Tartuffe, Katona József Színház)Habent sua fata 2/12

(O'Neill: Amerikai Elektra, Budapesti Kamaraszínház)Tetten ért mókusmadár 3/18

(Ibsen: Nóra, Vígszínház)Bolondok gondolája 4/12

(Ben Jonson: Volpone, Radnóti és Thália Színház)Jasszok ég és föld között 5/33

(Molnár Ferenc: Liliom, Ódry Színpad és Krétakör Színház)A tetszésen túli színház 6/28

(Euripidész: Bakkhánsnôk, Kamra)Középszer 8/42

(Ödön von Horváth: A Szépkilátás, R. S. 9)A francia Kean 11/28

(Eric-Emmanuel Schmitt: Frédérick, Budapesti Kamaraszínház)

Fókuszban a fordítás 12/6(Martin McDonagh: A kripli, Radnóti Színház)

Alceste a senkiföldjén 12/27(Molière: A mizantróp, Új Színház)

■ SZÛCS KATALINThália papjai a szószéken 1/22

(Bornemisza Péter: Magyar Elektra, Eger)■ SZÛCS MÓNIKA

A földre hullott angyal és a többiek 11/14(Éjféli maraton No. 1–7., Ladányi Andrea és együttese)

Kutyák, istenek, emberek 12/5(Háy János: A Gézagyerek, Debrecen)

■ TARJÁN TAMÁSRicsi 1/17

(Shakespeare: Harmadik Richárd, Karinthy Színház)Öntemetés 4/15

(Raymund Fitzsimons: Edmund Kean, Thália Színház)Mérgesgáz 4/25

(Thomas Bernhard: Nyugállomány elôtt,Budapesti Kamaraszínház)

Édesbú 6/32(Tennessee Williams: Üvegfigurák, Madách Kamaraszínház)

A kommersz, ha csálé 7/33(Füst Milán: Máli néni, Radnóti Színház)

Majd csak lesz valahogy 8/47(Bogusïaw Schaeffer: Kacsa, Thália Színház)

Majd a moziban 11/29(Egressy Zoltán: Kék, kék, kék, Bárka Színház)

Kis ibolyák, elsô követei a jó tavasznak 12/9(Mácsai Pál–Guelmino Sándor: Mi újság, múlt század?, Madách Kamara Színház)

■ TOMPA ANDREAA birsalma szaga 2/20

(Örkény István: Tóték, Pesti Színház)A régi és új igazgató esete a színházfenntartóval 3/21

(David Hirson: La bête, Kecskemét)Horror poeticus 4/20

(Zalán Tibor: Halvérfesték, Stúdió K.)Szó/kép 5/30

(Peter Shaffer: Amadeus, Komárom)Összeforr-e? 7/20

(Arthur Miller: A salemi boszorkányok, Zalaegerszeg, Krétakör Színház)

Kívül, belül 7/42(Brjuszov: Tüzes angyal, Budapesti Kamaraszínház)

Bizet a fülbe 10/26(Georges Feydeau: Bolha a fülbe, Új Színház)

■ TÓTH ÁGNES VERONIKATündérvilág és rántotthús-szagú realizmus 10/40

(Carl Orff: Carmina burana; Bartók Béla: A fából faragott királyfi, Szegedi Kortárs Balett)

Álommásolatok 12/35(Díva; Álom, L. A. Dance Company)

■ URBÁN BALÁZSA legenda és a konzerv 1/20

(Csányi János: A játék, Bárka Színház)Gyûlöl, de szeret 2/15

(Molière: A mizantróp, Kolozsvár)A másolat módosulásai 3/27

(Jean Genet: Cselédek, Pesti Színház)Vállalkozók, maffiózók, áthallások 4/10

(Brecht–Weill: Koldusopera, Katona József Színház)Jutalomjáték? 5/26

(Peter Shaffer: Amadeus, Szolnok, Szatmárnémeti)Modern klasszikus? 6/23

(Katona József: Bánk bán, Kecskemét)

A nap és az árnyék 8/46(Molière: Don Juan, Kaposvár)

Ír és más clownok 12/18(Szeredás András–Fodor Tamás: Marcello és Camillo,Stúdió K.)

■ ZALA SZILÁRD ZOLTÁNKortársunk, Rigoletto 5/18

(Verdi operája az Erkel Színházban, Pécsett és Miskolcon)■ ZAPPE LÁSZLÓ

Civilizációs kellékek erdejében 1/19(Shakespeare: Szentivánéji álom, Debrecen)

Évfordulós bemutatók 2/18(Vörösmarty Mihály: A bujdosók, Térszínház; Csongor és Tünde, Magyar Színház)

Leporolható? 4/17(Katona József: Bánk bán, Eger)

Legenda a kitaszítottságról 6/34(Tolsztoj–Rozovszkij: Legenda a lóról, Veszprém)

A tan és a mese 7/25(Lessing: Bölcs Náthán, Pesti Színház)

Ki az erôsebb? 8/40(Goldoni: Mirandolina, Zalaegerszeg; Két úr szolgája, Nyíregyháza)

Lényegében igénytelen 12/24(G. B. Shaw: Sosem lehet tudni, Madách Színház)

■ BÉRCZES LÁSZLÓBefejezetlenül K/27

(Beszélgetés Johan Simonsszal)■ BÓTA GÁBOR

Az archaikus és a giccs elegye 4/40(Beszélgetés Pintér Bélával)

■ DOROGI KATALINTánc és kenyér 2/27

(Beszélgetés Robert Northszal)■ J. GYÔRI LÁSZLÓ

Verdi és a fémlétra 9/2(Beszélgetés Gyôriványi Ráth Györggyel)

■ KOLTAI TAMÁSHagyományok és szélsôségek K/1

(Beszélgetés Zsámbéki Gáborral)Kivonulás vagy bevonulás? 11/2

(Beszélgetés Halász Péterrel és Jeles Andrással)■ KOVÁCS DEZSÔ

Most kedvezô a csillagok állása 8/12(Beszélgetés Eszenyi Enikôvel)

■ KUTSZEGI CSABAApám és anyám is értse 8/24

(Beszélgetés Seregi Lászlóval)Albérlôként az Operában 9/16

(Beszélgetések a Magyar Nemzeti Balettrôl)■ LAKOS ANNA

Egy autodidakta pályája K/12(Beszélgetés Roger Planchonnal)

A források körül K/23(Beszélgetés Catalina Buzoianuval)

■ LÔRINC KATALINÜnnep sirámokkal 1/36

(Beszélgetés a negyvenéves Pécsi Balettrôl)■ NÁNAY ISTVÁN

Születésnapodra 6/41(Beszélgetés Regôs Pállal)

Író, tanár, rendezô, színész 7/12(Beszélgetés Gosztonyi Jánossal)

A koreográfus-rendezô 7/38(Beszélgetés Horváth Csabával)

■ PÁLYI ANDRÁSOperett-e az Operett? 4/29

(Beszélgetés Rita Gombrowiczcsal)■ TOMPA ANDREA

Egy amerikai (dráma) Kelet-Európában 3/33(Beszélgetés David Hirsonnal)

A civil színész K/8(Beszélgetés Eimuntas Nekrosiusszal)

Idôben K/43(Beszélgetés Lev Dogyin munkatársaival)

Stílus és nagytakarítás 12/37(Beszélgetés Jorma Uotinennel)

■ TÓTH ÁGNES VERONIKAMa más nyelvet beszélünk 9/12

(Beszélgetés Kovalik Balázzsal)■ TÖRÖK TAMARA

„Megjött a mozi" 3/35(Beszélgetés Stefano de Lucával)

Szószínház, képekkel K/34(Beszélgetés James Macdonalddal)

■ UNGÁR JÚLIAPermanens forradalom K/30

(Beszélgetés Thomas Ostermeierrel és Marius von Mayenburggal)

■ VÁRADI JÚLIACentrumban a Nap K/38

(Beszélgetés Klaus Emmerichhel)■ VARGA SÁNDOR MÁRTON

Harapás nélkül nincs mûvészet 1/32(Beszélgetés Barbay Ferenccel)

■ VIRÁG KATALINJáték volt az életem 4/2

(Beszélgetés Avar Istvánnal)

■ HALÁSZ PÉTERÉvek Kari Györgyivel 3/40Vajdai Vilmos mennyországa 7/45

(Techno-varieté a Trafóban)■ NÁNAY ISTVÁN

Színészi pillanatok 10/44(Stohl András, Murányi Tünde, Magyar Attila, Bandor Éva, Keresztes Sándor, Molnár Erika és Lázár Kati alakításairól)

■ BÉKÉS FERENCMinden hígul 10/28

(Beszélgetés Ruttkai Évával – 1985-ben)■ BÉRCZES LÁSZLÓ

Hunyász 11/31(Hunyadi László [1951–2001])

■ Egy barátság naplójegyzetei 1/40(Mensáros László levelei Heimann Ildikóhoz)

■ GOTHÁR PÉTERT és H 8/22

(Temessy Hédirôl, de inkább Neki magamról)■ NÁNAY ISTVÁN

Töredékek egy színészemberrôl 2/33(Soltis Lajos [1950–2000])

■ NOVÁK ESZTERAdd tovább… 2/32

(Prókai Annamária [1963–2000])■ RAJK LÁSZLÓ

A megismételhetô csoda 9/46(Vayer Tamás emlékére)

■ SAS GYÖRGYNyolcvan év 3/39

(Bozóky István születésnapjára)■ TARJÁN TAMÁS

A Nemzet plebejusa 3/2(Sinkovits Imre [1928–2001])

■ TROKÁN PETERA horgászok temették el 2/35

(Hankó Attila [1961–2000])

■ BÉKÉS PÁLLakoma után K/25

(Hangok, Theatergroep Hollandia)■ CROYDEN, MARGARET

Az a bizonyos ösvény 12/2(Beszélgetés Peter Brookkal)

■ CSÁKI JUDITEnyém, tied, övé K/39

(Csehov: Cím nélküli darab, Malij Tyeatr, Szentpétervár)■ EÖRSI ISTVÁN

A színházról és a pálinkámról K/48(Az uniofesztiválról)

■ FARKAS BOGLÁRKARobbanás 9/42

(Greco–Scholten: Double Points, Trafó,Kortárs Mûvészetek Háza)

■ FEKETE VALIZingaro, avagy a szabadság mítosza 5/45

(Lovak, emberek, rítusok)■ FORGÁCH ANDRÁS

Lángoló trón, dermesztô hideglelés K/5(Shakespeare: Hamlet, Meno Fortas, Vilnius)

Vérben fürdô Liliom 11/32(A 38. Theatertreffen)

■ HALÁSZ TAMÁSFiat piscis 4/35

(Repülô hal; A szentek fáradtsága, Vera Sander Art Connects)

2 0 0 2 . F E B R U Á R ■ 44 77X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

I N T E R J Ú

V I L Á G S Z Í N H Á Z

M A G Y A R S Z Í N H Á Z T Ö R T É N E T

S Z Í N É S Z E K , S Z E R E P E K

■ IRMER, THOMASA modernség múzeumában 4/43

(Peter Stein Faustja Berlinben)■ JÁKFALVI MAGDOLNA

Az én Planchonom K/10(Csehov: Hattyúdal, TNP, Villeurbanne)

■ KOLTAI TAMÁSTermelési dráma K/32

(Shakespeare: A vihar, RSC, London)Hang és kép 9/44

(Taorminai villanások)Chips with everything 11/38

(Salzburg 2001)Biciklik – és mennyi szerelem! 12/41

(Dogyin Sirálya és a Tízparancsolat a palermói uniófesztiválon)

■ KOZMA RYTOH GYÖRGYEgy tolmács jegyzetfüzetébôl K/17

(A tel-avivi Kámeri Színházról)■ 90-es évek: illúziók és realitás 2/41

(Andrea Valean–Goran Stefanovski–Nenad Prokic Kelet-Európáról)

■ KRÁL, KARELEgy rendezô emlékére 9/38

(Petr Lébl)■ LELKES PÉTER

Grazi jelentés 2/22(Esterházy Péter: Búcsúszímfónia)

■ MÁRTON LÁSZLÓLevél a szerkesztônek K/28

(Marius von Mayenburg: Paraziták, Schaubühne, Berlin)■ NAGY ANDRÁS

A lencse K/19(Carlo Gozzi: Turandot, Bulandra Színház, Bukarest)

■ NÁNAY ISTVÁNIdeje a békességnek 9/40

(Izraeli Kibuc Együttes: Aide Memoire)■ NOVÁK JÁNOS

Svéd út 12/44(Északi gyerekszínházak az ezredfordulón)

■ REMBOWSKA, ALEKSANDRAHét nap Budapesten K/50

(Az uniófesztiválról)■ SZÁNTÓ JUDIT

Haszon nélkül, élvezet nélkül K/14(Hanoch Levin: Rekviem, Kámeri Színház, Tel-Aviv)

■ TARJÁN TAMÁSBrecht-filter K/35

(Brecht: Galilei élete, Düsseldorfer Schauspielhaus)■ TOMPA ANDREA

Személyesen 11/45(Aranymaszk fesztivál, Moszkva)

■ UPOR LÁSZLÓÉs mi, angolok hova álljunk? 2/37

(Londoni esték)

■ URBÁN BALÁZSA lét elviselhetetlen mindennapisága 9/35

(Örkény István: Macskajáték; Csehov: Ivanov, Divadlo Na zábradlí)

■ VISKY ANDRÁSA bölcsesség színháza 9/47

(Vlad Mugur)

■ GAJDÓ TAMÁSA meghallgatott ember 6/47

(Bérczes László: Talált ember – Kovács Lajos)■ Vélemények a Katonáról K/46

(Thorsten Mass, Ivica Borban, Eli Malka, Stefano de Luca és Helga Stöhr-Strauch a Katona József Színház elôadásairól)

■ ALBERT MÁRIAA Tavaszi Fesztivál programjáról 3/48

(Beszélgetés Zimányi Zsófiával)

■ BÉKÉS PÁLTévé–játék– I.

■ BEREMÉNYI GÉZAShakespeare királynôje X.

■ EGRESSY ZOLTÁNKék, kék, kék III.

■ GARACZI LÁSZLÓ–TOEPLER ZOLTÁNBrahms és a macskák XII.

■ KÁRPÁTI PÉTERMr. Carter, avagy végsô leszámolás dr. Quartzcal II.

■ LILLO, GEORGEElmerick, vagy az igazság diadala IX.(Fordította: Mann Lajos)

■ LITVAI NELLIA lovaggá ütött vándor IV.

■ VARSA MÁTYÁSTin és Puttó Li-Potban V.

■ VISKY ANDRÁSTanítványok XI.

■ MANN LAJOSGeorge Lillo és az „Elmerick" IX.

■ TOMPA GÁBORPontosság és remény XI.

(Támpontok Visky András drámájának értelmezéséhez)

44 88 ■ 2 0 0 2 . F E B R U Á R X X X V . é v f o l y a m 2 . s z á m

S Z E M L E

I N F O R M Á C I Ó , V I T A

D R Á M A

D R Á M A B E V E Z E T Ô

SummaryThe issue opens with two groups of contributions centred on two important new productions. The first is Saint Georgeand the Dragon, a poetic-philosophical play by the great poet Sándor Weöres, presented at the Katona József Theatre. Wepublish a review by Andrea Tompa, the analysis of Csörsz Khell’s set design by András Török and the appreciation ofactress Mari Törôcsik’s Queen Inganga by Dezsô Kovács. As for the second production, Shakespeare’s King Lear at theComedy Theatre, we offer a review by Tamás Koltai, while István Nánay talked to guest-director Gábor Tompa, artsmanager of the Kolozsvár/Cluj Hungarian State Theatre (Rumania).

Other reviews of the month are by Tamás Tarján, Judit Szántó, László Zappe, Balázs Urbán and András Csont; theywrite on Shakespeare’s A Winter’s Tale (Hungarian Theatre of Pest), Gerhart Hauptmann’s Rats (Radnóti Theatre), twoadaptations of Milán Füst’s novel: The Story of My Wife, the first at Tatabánya’s Jászai Mari Theatre, the second – anautonomous version by László Darvasi – at Kaposvár, András Forgách’s play inspired by Jean Cocteau’s Les Enfants ter-ribles (Szolnok) and Szabolcs Fényes’s musical comedy, The Dog Who Was Called Mr. Bozzi (Operetta Theatre).

A group of short reviews follow: György Karsai, Tamás Koltai, Judit Csáki, Balázs Urbán, Andrea Tompa, and AndreaStuber saw for us Goldoni’s The Mistress of the Inn (Szolnok), Ken Ludwig’s Leading Ladies (Kaposvár), Zoltán Egressy’sThe Portuguese (Szeged), Alex Koenigsmark’s Good-Bye, My Darling (Zalaegerszeg), Sïawomir Mroãek’s Karol (Hungar-ian State Theatre, Kolozsvár/Cluj) and Hasek’s Svejk as adapted by E.F. Burian (Veszprém).

In our sections devoted to modern dance Csaba Kutszegi talks to Jolán Török, manager of the newly establishedNational Dance Theatre; Boglárka Farkas saw Parallelepiped, a production by the Shaman Company at the MillenaryTheatre, while Edit H. Orlóci reviews The Magic of Dance, a coproduction by the National Dance Theatre and theMunicipal Circus.

In our column on world theatre, Edit Király reviews director Peter Stein’s famous version of Goethe’s Faust, whileBence Nánay saw two plays by Harold Pinter – The Room and Celebration – at San Francisco’s American ConservatoryTheatre.

In a supplement we publish the complete index of our 2001 issues.Playtext of the month is one of the plays reviewed in this issue, i.e. Les Enfants Terribles by András Forgách, based on

Cocteau’s novel.

HELYESBÍTÉS

Elôzô számunk Nagy ôszi mozgássorozat címû cikkének a Cyber gésákról szóló részében egy mondattévesen jelent meg. A helyes szöveg: Csabainál a tömzsi, apró termetû s mai szemmel esetlennek tûnôruhákat viselô Stein és Toklas sudár, modell alkatú bombázó.