BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEFmtda.hu/books/eotvos_jozsef_naplo_godnolatok.pdf · 2014. 12. 15. · naplÓjegyzetek — gondolatok 1864—1868. kÖzzÉteszi, bevezetÉssel És jegyzetekkel

NAPLÓJEGYZETEK — GONDOLATOK1864—1868.

KÖZZÉTESZI, BEVEZETÉSSEL ÉS JEGYZETEKKELELLÁTTA

LUKINICH IMREA M. TUD. AKADÉMIA RENDES TAGJA

M A G Y A R T U D O M Á N Y O SA K A D É M I A

B U D A P E S T , 1941.

BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF

Sylvester Rt., Budapest. - Felelős vezető: Schlitt Henrik.

ELŐSZÓ.

Azok számára, akik br. Eötvös József életévelbehatóbban foglalkoztak, a most közzétett napló-jegyzetek és gondolatok nem jelentenek meglepetést.Tudomásuk volt ugyanis arról, hogy Eötvösnek koraifjúságától fogva szokása volt kis zsebkönyvekbeírni munka vagy séta közben támadt gondolatait ésötleteit, melyeket azután műveiben felhasznált.A Gondolatokat is ilyen feljegyzésekből állítottaössze. Az eredeti zsebkönyvecskéket azonban keve-sen látták. Mindössze Csengery Antalról tudjuk,hogy azokat — kétségkívül br. Eötvös József halálaután — látta és olvasta, mert irodalmi hagyatéká-ban olyan kivonatok maradtak reánk, melyek Eöt-vösnek az 1867-i kiegyezésről szóló véleményét, to-vábbá a Deák Ferencről és Ferenc József császárrólmondott megjegyzéseit tartalmazzák. Ezekben sze-mélyekkel és tényekkel szemben itt-ott erős kritikanyilvánul; bizonyára ez volt az oka annak, hogycsaládja nem foglalkozott az egyébként értékes fel-jegyzések közzétételének kérdésével. Azok a szem-pontok azonban, melyek évtizedeken át akadályai le-hettek a kiadásnak, időközben elvesztették jelentősé-güket. Eötvös jellemzései vagy bírálatai ma mársenkit sem sértenek, sőt éppen ellenkezőleg, törté-

IV

neti forrásértéket nyertek, melyeket a kiegyezés ko-rának történetírói okulással olvashatnak. Ez a tár-gyi szempont késztette a Magyar Tudományos Aka-démiát is arra, hogy közrebocsássa br. Eötvös Jó-zsef feljegyzéseit és azokat a gondolatait, melyek az1864-ben megjelent Gondolatok kiadása után támad-tak benne. Néhai nagy elnöke halálának hetvenedikesztendejében ezzel hálás kegyeletének is jelét akartaadni.

BEVEZETÉS.

Br. Eötvös József 1864-ben kezdett naplót írni.Szalay [ászlónak, leghívebb ifjúkori barátjának ezév július 17-én történt halála, másfelől a nemzeti-ségi kérdéssel való tüzetesebb foglalkozás és nemutolsó sorban az osztrák-magyar közjogi viszonynaktanulmányozása, mely újból időszerűvé vált, voltakazok az indítékok, melyek számára az írást, érzel-meinek és gondolatainak lerögzítését, szükségessétették. Eötvös különben sem tudott elfoglaltság nél-kül élni. Mindig voltak tervei és elgondolásai; csa-ládja, gazdasága, olvasmányai és levelezése állan-dóan foglalkoztatták és megfigyelésekre, összehason-lításokra, töprengésekre és szárnyaló gondolatokra,éles kritikákra vagy a történtekben való csendesmegnyugvásra adtak neki alkalmat. Az élet, az iro-dalom, de különösen a politika a maga izgalmaivalés fordulataival szintén arra ösztönözték, hogy pa-pírra vesse a közvetlen hatások alatt támadt benyo-másait, részben azért, hogy felhasználható anyagálljon rendelkezésére, részben azért, hogy módja le-gyen magát utóbb ellenőrizni. Ezek a feljegyzésekhosszú ideig személytelenek voltak. Ha kifejezték isEötvös felfogását és véleményét, azokat általánosérvényű megállapítások és igazságok formájában

VI

fogalmazta meg, nem pedig mint elmélkedéseinekvagy tanulmányainak egyéni leszűrődését. Arra so-hasem gondolt, hogy magával is foglalkozzék, vagya maga lelki világát és egyéniségét, esetleg életénektörténetét tegye vizsgálat tárgyává. „Elmondta véle-ményét vallásról és természetről, politikáról és em-berről, társadalomról és költészetről, az emberiséghivatásáról és saját koráról, csak önmagáról mon-dott keveset.”1 Valóban, 1864-ig feljegyzései semmiolyat nem tartalmaznak, miből reá, terveire és cél-jaira, belső életére vagy külső körülményeire követ-keztetnünk lehetne. Ettől az évtől fogva azonban —legalább is egy ideig — valóságos naplót vezetett.

Úgy látszik, azzal a gondolattal is foglalkozott,hogy emlékiratokban számol be eseményekben és él-ményekben gazdag életének eredményeiről, de utóbbelejtette ezt a gondolatot és rendszeres naplóírásrahatározta el magát. „Igen feleslegesnek tartom, —írta 1864 szeptembere előtt, — hogy oly ember, kinagy eseményeknél fontos szerepet játszott, emlékeitaz érdemes közönség számára feljegyezze. Még az iskérdés, vájjon ily feljegyzések által mennyiben nyeraz igazság, mert hisz nagy események főszereplői, nemmindig a legrészrehajlatlanabb tanúk s szint annyi-szor csalódnak, mint bárki más... Felfogásom sze-rint, ha valaki valami nagyot tett, legjobb, ha an-nak leírását másokra bízza; nemcsak saját dicsőségenyer az által, hanem az emberek is, kiknek nagy em-berek példájára szükségek van. A detailok között anagyság mindig eltűnik.”

Eötvös különösnek tartotta, hogy 51 éves korá-

1 Voinovich Géza: B. Eötvös József, Budapest, 1904. 48. 1.

VII

ban naplóíráshoz fogott, „mint a gyermek”, éppenezért valószínű is, hogy nem könnyen határozta elmagát a naplóírásra, olyan értelemben, hogy abbanne kizárólag gondolatai és elmélkedései .szerepelje-nek, mint idáig, hanem ő, az író, a politikus, a férjés családapa, a gazda és városi polgár is helyet kap-jon, sőt olykor éppenséggel főhelyet. Azt hisszük,Eötvös elhatározásában nagy szerepet játszott az apélda, melyet politikus kortársainál látott. Mert sa-játságos, hogy a kiegyezés korának számos kitűnő-sége 1865 körül naplóírásra határozta el magát, érez-vén a politikai helyzet jelentőségét és azt a felelőssé-get, melyet azoknak kell viselniök, akik a sok ellen-tétes érdeket kiegyenlíteni hivatott nehéz időkbenfontosabb szerepet vállalnak. Lónyay Menyhért,Gorove István, Tisza Kálmán, Ghyczy Kálmán,Szász Károly és Csengery Antal naplófeljegyzései —már amennyiben azok azóta ismeretesekké váltak —kétségkívül ennek a korszaknak becses kútforrásaiközé számítanak, mert bár a kiegyezés kora régi po-litikai jelentőségét már elvesztette, történeti jelen-tőségét azért továbbra is megtartotta.

Eötvös naplójegyzeteit és most közzétett gondo-latait kétféle szempontból vehetjük közelebbi vizs-gálat alá: mit jelentenek azok Eötvösnek, az ember-nek s mit Eötvösnek, az államférfiúnak közelebbimegismerése szempontjából. Eötvös a maga számáraírt; bizalmas vallomásait nem szánta a külvilágnak,mert nem hitte, hogy tépelődései, különböző okokbólszármazó panaszai, esetleg a sorsában való megnyug-vást visszatükröző sorai, egyáltalában, hangulatá-nak változó képei bárkit is érdekelnének. Feljegyzé-sei pillanatfelvételek különböző időkből és helyzetek-

VIII

bői, nincs bennük érzelmi vagy hangulati folytonos-ság vagy fokozatosság; azok inkább egy érzékenyléleknek szélsőségek közt való csapongásai, olykorindokolatlan kitöréseknek és csendes lemondásoknakérdekes és tanulságos változatai. Volt benne egy kisfélénkség és némi bizalmatlanság is embertársaiiránt s bár elméletben kész volt elveiért és eszméiértharcba szállani, a valóságban minden küzdelem iz-gatta és fárasztotta. A közügyekben való részvételtpolgári kötelességnek tekintette ugyan, de megriadt,amikor látta, hogy a politikai élet arénájában törte-tők érvényesülnek. Lelki alkatának ebből a sokrétű-ségéből mindegyikünkben van egy és más vonás;ezért megértjük és átérezzük mindazt, amit ifjúko-ráról, ifjúkora céljairól és ábrándjairól, gyermekei-ről és korán bekövetkezett öregségének szerény kilá-tásairól őszinte és keresetlen szavakban, mintegyhangosan gondolkodva, magának elmondott. S azöregkornak küszöbén vele együtt hányan számolná-nak be ugyanúgy ifjúkoruk álmairól, nagy akarásai-ról, vágyaik sólyomszárnyairól és elért kicsiny ered-ményeikről, mint Eötvös. Ez a sorsközösség az, amia naplójegyzetek sorai közt előttünk megjelenő Eöt-vös egyéniségét oly közel hozza hozzánk, a nélkülazonban, hogy valamit is veszítene értékéből és ab-ból a tiszteletből, melyet iránta, mint ember, mintköltő és államférfiú iránt eddig is éreztünk.

Eötvösnek mint állam fér fiúnak érdeklődését 1848előtt a magyar belpolitikának megoldásra váró sokkérdése, az abszolutizmus korában pedig Magyar-ország jövő helyzetének kialakulása és a Duna-völgyében való elhelyezkedése foglalkoztatta. Tartó-san és mélyebben tulajdonképen mindig a poli-

IX

lika kötötte le. Tudta, hogy a politika a XIX. századderekán többet jelent az időszerű államelméleti kér-désekkel való foglalkozásnál; tudta azt is, hogy a po-litika súlypontja az adott viszonyok között azoknaka feltételeknek tisztázására és pontos megállapítá-sára esik, melyek az egyes nemzetek életét és fenn-maradását lesznek hivatva biztosítani. Eötvöst fő-leg a politikai elméletek gyakorlati vonatkozásai ér-dekelték és különösen érdekelte az a kérdés, hogya megalázott és levert Magyarország, mint a nyu-gati kultúrközösség egyik tagja, hogyan illeszkedikbele az európai eszmeáramlatokba és hogyan tud azokfelhasználásával talpraállani. Bármilyen elméletekkötötték is le pillanatnyilag Eötvös figyelmét, a hát-térben mindig megtaláljuk azt a kérdést, mit lehetbelőlük Magyarország vagy a magyarság javára fel-használni.

Amikor az 1859-i olaszországi hadjárat során ki-tűnt Ausztria gyengesége és elszigetelt volta, a ma-gyar értelmiség ösztönösen megérezte, hogy az oszt-rák politika válaszútra került. Választania kell azidáig gyakorolt merev abszolutizmus és az időközbentörtént változások által követelt engedékenység kö-zött. Az előbbi csak „összbirodalmat” ismert, mely-nek tartományai a birodalmi érdekeket tartoznakszolgálni, a nélkül, hogy nemzeti jellegük megőrzé-sére, vagy éppen megerősítésére gondolhatnának. Amásik lehetőséget: az engedékenység útját senki semlátta világosan. A félalkotmányosság módszere,melynek állomásait az I860, október 21-én kibocsátottú. n. októberi diploma és az 1861. februárius 26-i pá-tens jelezte, a gyakorlatban nem vált be. Kevesebbetadott, mint amennyit adhatott volna a birodalmi ér-

X

dekek sérelme és a tartományok centrifugális törek-vései megerősödésének veszedelme nélkül.

Eötvös ezeket a kísérleteket élénk figyelemmel,sőt tagadhatatlan izgalommal kísérte. Azóta, hogy1859-ben maga is tervezetekkel akarta a várt új rendútját egyengetni,1 állandóan a legkülönfélébb megol-dási lehetőségek váltogatták egymást pihenést nemismerő képzeletében. Erre kiváltképen alkalmas volta provizórium kora, mely látszólag visszatért a kor-mányzásnak 1859 előtti formájához, a valóságbanazonban — ha nem is éppen a nagy nyilvánosságelőtt — nem ellenezte volna a kibontakozást, ha aznem a múlt teljes megtagadását, hanem a válságnakbirodalmi szempontból is elfogadható megoldását je-lenti. Eötvösnek az volt a meggyőződése, hogy a ki-bontakozást magyar részről is elő kell segíteni; amagyar politikai világnak is közre kell működnie amegegyezés akadályainak elhárításában és az adottkörülmények közt lehetséges utak és módok megta-lálásában, esetleg némi áldozatok árán is. S itt tértle arról az útról, melyen Deák Ferenc igyekezett cél-hoz jutni. Mint előbb idézett feljegyzésében megfi-gyelte, maga sem tudott egész elfogulatlan lenni más-nak az övétől eltérő felfog asa es módszere iránt, mégha Deák Ferenc volt is az. Idegzete nehezen viselte elazt a visszahúzódó, tétlenséget mutató és semmivel tö-rődni nem látszó magatartást, mely Deákot 1861 utánis jellemezte. Attól tartott, hogy az országot helyre-hozhatatlan károk érhetik olyan politika követése ál-tal, mely nem számol azzal, hogy a várakozás bizony-

1 Die Garantien der Macht und Einheit Österreichs. Leipzig.1850. és Die Sonderstellung Ungarns vom Standpunkte der EinheitDeutschlands. Leipzig, 1859.

XI

talán ideje alatt magyar szempontból minden rosz-szabbra fordulhat, mert közben lényeges változásoktörténhetnek. Eötvös azonnal megérzett minden po-litikai fordulatot s élénk képzelőtehetsége azonnalaz új problémák egész sorozatát vetítette lelki szemeielé, hogy azokat vizsgálva alapot találjon új megál-lapításokra és cikkeiben és röpirataiban új következ-tetésekre. Hullámzó kedélye, gondolatainak folyto-nos áramlása teljes ellentéte volt Deák szilárd kitar-tásának s ez benne aggódó félelmet keltett, hogy elmú-lik a kínálkozó alkalom. Érthetetlen volt előtte Deákpasszív politikája és azt semmi egyébnek, csak pusztakényelemszeretetnek volt hajlandó minősíteni. Pedigszerinte „a népek érdekeire nézve a legveszélyesebba kényelem”. „Hányszor nem mulasztatik el a leg-jobb alkalom csak azért, — írja naplójában Deákragondolva, — mert azok, kik azt felhasználhatnák,nyugalmokból kilépni nem akarnak s az erőfeszítéstrestellik, mellyel az rajok nézve járna. S hányszoráldoztatik fel így a haza jövője a nélkül, hogy azok,kik azt teszik, a megvesztegethetetlenségnek hitét el-vesztenék, vagy csak önmagoknak is szemrehányáso-kat tennének, mert azon öntudattal vigasztalhatjákmagukat, hogy pénz és dicsvágynak határozataikranem volt semmi befolyása s mert végre is nem tetteksemmit, mi a hazának árthatna”. Eötvös az ilyen ha-logató politikát nemcsak „az első polgári bűnnek”,hanem valósággal a lelki betegség egy nemének tar-totta. „A comicus dolgok közé tartozik, —| írja má-sutt — hogy Deák, midőn híres mi várhatunk-atkimondá, senkit nem kapacitált oly egészen, mintSchmerlinget, ki miniszteriális karszékében a várástsokkal kellemesebbnek találja, mint gondolta s egé-

XII

szen egyetért a semmit nem tevés politikájában”.Mikor azután „négy évi hallgatás után”, 1865-benaz ókonzervatívok lapjában, a Debatte-ban megje-lent Deák nagy feltűnést keltő Programm-ja, Eötvösörömmel üdvözölte, mint Deák munkakészségénekmegnyilvánulását, — bár egyébként tartalmával nemértett egyet, — mert ,,minden, mi a nemzetet jelenmarasmusából kiemeli, valóságos jótétemény”.

Deáknak a nagy nyilvánosság előtt való megje-lenése csak növelte azt a népszerűséget, mely őt évekóta körülvette. Eötvösnek nem esett ugyan rosszulez a népszerűség, melyben saját beismerése szerintneki soha sem volt része, de tartott a hízelgők károshatásától. „Kivel az egész világ úgy bánik, mintkirállyal, végre a királyok hibáiba esik”. Számítottazonban arra, hogy Deák Programmja nagy ellent-mondást fog kelteni és hogy miatta Deákot támadá-sok fogják érni. „Talán az, hogy most durvábban fogmegtámadtatni, hogy hallgatásából kilépve egy tértfoglal el, melyről becsülettel visszavonulnia nem le-het, a küzdelemnek szüksége talán visszaadja elve-szett energiáját. A jövő meg fogja mutatni, csak egynagy reputatiot, vagy egy valóban nagy egyénisé-get bírtunk-e benne”.

A kiegyezés után következő korszak — mint tud-juk — Deák álláspontját igazolta. A kortársaknálazonban általában hiányzott az időbeli távlat Deákpolitikájának helyes megítéléséhez. Eötvös sem tu-dott mindig tárgyilagos lenni vele szemben. Mikor1865. júliusában megindította a Politikai Hetilapokat,hogy politikai eszméi és elgondolásai számára sza-bad tere legyen és hogy vele egyúttal anyagi helyze-tét is megjavítsa, azt hitte, hogy vállalkozása széle-

XIII

sebb körökben fog visszhangot kelteni. „Hazánk olyrendkívüli helyzetben áll, hogy itt csak rendkívülieszközök segíthetnek s ilyen talán az, hogy valaki,ki egész életén át politikával foglalkozhatott, egészmeggyőződését leplezetlenül adja elé. Merész feladás,hálátlan, de megkísértem, mert ha tudom is, hogy emód nem az, melyen az egyén hatalomhoz vagy nép-szerűséghez jut, az eszme csak így juthat mindket-tőhöz s nekem, ki egész éltemen át eszméknek szen-teltem magamat, ez a fődolog.” Néhány hét múlvaazonban látta, hogy kísérlete „csalódással fog vég-ződni”. Azzal vigasztalta ugyan magát, hogy „annyi-val nagyobb az eredmény tapasztalásokban”, de nemtitkolta, hogy a lap iránt mutatkozó részvétlenség,mely mögött sajátságos módon Deák, báró KeményZsigmond és mások közömbös magatartásának hatá-sát kereste, erősen bántotta. Deáknak Eötvös általfeltételezett barátságtalan szerepe a naplójegyzetektanúsága szerint meglazította azt a különben semszoros baráti viszonyt, mely ezt a két nagy embertegymáshoz fűzte. 1865. őszén még bizalmas tárgyalá-sokat folytattak egymással a megoldásra váró poli-tikai kérdésekről és Eötvös megnyugvással jegyeztefel naplójában, hogy „kivétel nélkül mindenbenmegegyezünk”. Mindamellett már beismeri magaelőtt azt a tényt is, hogy Deák magatartása veleszemben „nem szívélyes, sőt éppen ellenkező”. Azokokat vizsgálva, arra a megállapításra jutott, hogyDeák féltette tőle népszerűségét, mert elhidegülésé-nek más oka nem lehetséges. „Ingerlékeny termé-szetem mellett — olvassuk bizalmas vallomását —vigyáznom kell, hogy magamat el ne ragadtassam;vigyáznom arra is, nehogy azok, kik Deáknál job-

XIV

ban szeretnek, azáltal, hogy dicsérnek, helyzetemetmég inkább rontsák. De el vagyok határozva, hogytenni s túrni fogok mindent, csak hogy a jó alkal-mat, mely hazánknak nyílt, felhasználhassuk. Úgyis mért ne játszaná ő az első szerepet, ha a darab,melyet játszunk, mégis tőlem lesz”.

Azokon a tárgyalásokon azonban, melyeket az1865 december 14-i trónbeszédre adandó válaszfeliratmegszövegezése végett, vagy azokon, melyeket azú. n. kilences bizottság s a hatvanhetes bizottság ti-zenötös albizottsága 1866 májusában és júniusábantartottak a közös ügyek rendezésének tárgyában samelyeken Eötvös tevékeny részt vett, Deák és grófAndrássy Gyula vitték a főszerepet. Eötvös, bár azAusztriával kötendő megegyezés közjogi vonatkozá-saiban, különösen ami a közös ügyeket illette, töké-letesen tájékozott volt, sőt kidolgozott kibontakozásitervei is voltak, mégis kénytelen volt azokhoz a meg-oldási módokhoz alkalmazkodni, melyek nagy részétDeák Ferenc javasolta s amelyeket a bizottságok ismagukévá tettek. Eötvös elvileg most sem adta felálláspontját és most is azt vallotta, hogy a Deákáltal vitatott jog-continuitás elve hamis és hogy arestitutio in integrum egyszerűen lehetetlen, — deakkor, amikor 1867 februáriusában időszerűvé váltaz új magyar kormány megalakulásának kérdése, sebben Eötvösnek a kultuszminiszteri tárcát szánták,kötelességének tartotta a minisztérium munkájábanvaló tényleges részvételt. „Nem érzek semmi vágyatutána, — írta ekkor naplójában, — sőt tisztán szemé-lyes szempontból jobban szeretném, ha e megtisztel-tetés elmaradhatna, mert a jelen pillanatban min-den esetre csak másodrendű szerepet játszhatok s

XV

ily dicsőség nem éri fel azt, mit személyes kényel-memből áldoznom kell s azon kívül kevés bizodal-mam van társaim képességéhez, Horváthot sajátszakjában kivéve. De éppen ezért jobban ítélhetekhelyzetünkről, mint társaim”.

Kultuszminiszterségének négy esztendeje alatt(1867—1871) azonban nem volt ideje és alkalma arra,hogy tovább foglalkozzék azokkal a politikai kérdé-sekkel, melyek az elmúlt évtized alatt politikai ésírói tevékenységének szinte legfőbb rugói voltak,annyira elfoglalták a magyar közoktatásügy meg-oldására váró elméleti és gyakorlati kérdései. Ha-nyatló erejének minden megfeszítésével dolgozott,mert teljesen át volt hatva a kultúra nemzeti jelen-tőségétől; ismételve hangoztatta is, — ami azótaszállóigévé lett, — hogy „a magyar nemzet jövőjekultúra kérdése”, mert „azon állam, melyet geográ-fiai s etnográfiai helyzetünk következésében képe-zünk, magyar csak úgy fog maradni, ha a velünklakó népeket kultúra tekintetében felülmúljuk”.

Eötvöst mindig izgatta a magyar jövő kérdése.Ez a magyarázata annak is, miért foglalkozott olyankitartóan és következetesen a kiegyezés ügyével, ille-tőleg a kiegyezést feltételező közjogi kérdések lehető-leg sokoldalú vizsgálatával. Nem Ausztria sorsa ér-dekelte közvetlenül, — bár az sem volt előtte közöm-bös, hanem az a viszony, melynek, meggyőződéseszerint, az adott helyzet minden sivársága ellenéreis Ausztria és Magyarország közt igazságosan ésméltányosan rendeződnie kell. A múltba vissza-tekintve, Magyarország függetlenségét papiros-füg-getlenségnek tartotta, olyannak, mely „tettleg nemlétezett”. A bajok pedig, amelyek az örökös tartomá-

XVI

nyok és a magyar királyság kapcsolatát századokonát zavarták, onnan származtak, hogy sohasem volttisztázva az a közjogi viszony, mely a [ajtán inneniés túli országokat egymással összekötötte. Amikor1865-ben azzal az eshetőséggel lehetett számolni, hogyaz idáig függőben hagyott közjogi kérdések rende-zésére belátható időn belül mégis sor kerül, Eötvös,különösen a Politikai Hetilapok-ban, ezt a mindkétfél részére egyaránt nagy jelentőségű kérdést részle-tesen megtárgyalván, arra a következtetésre jutott,hogy „egy új sanctio pragmaticára van szükségünk,vagy legalább is sanctio pragmaticánk magyaráza-tára”. Csakhogy e tekintetben figyelembe kell ven-nünk a következőket: Ausztria fennmaradását jelen-leg európai szükségnek tekintik; a magyar állam atörténeti jogon alapszik, e történeti jog pedig az ural-kodó családhoz köti; „Magyarország népeit részintmíveltségi fokuknak következésében, részint azonhibák miatt, melyeket irányukban elkövettünk, mostcsak a koronának egysége tartja össze; hazánk ajelen pillanatban nincs azon helyzetben, hogyAusztriától elválva, önálló államot alkosson; arra,hogy az idővel lehetségessé váljék, Magyarországnakmég minden tekintetben fejlődni s erősödni kell, mitcsak rendezett viszonyoktól s az alkotmányos sza-badságtól várhatunk”. Mindamellett, a monarchiakét felének egymásrautaltsága ellenére „sem fogad-hatunk el semmit, mi által Magyarország állami ön-állása csak kérdésbe jöhetne; egy birodalmi parla-mentumba nem léphetünk s mindent, mi ehhez ve-zetne, vissza kell utasítanunk, bármily anyagi s máselőnyökkel kapcsolatban ajánltatik is”. De viszont„oly orgánumokról kell gondoskodnunk, melyekre a

XVII

birodalom közös ügyeinek alkotmányos vezetése bí-zathatik, sőt, ha ezt tőlünk senki nem követelné, sa-ját érdekünk parancsolná”.

A közjogi viszony rendezésének ügye azonbannagy változást szenvedett az 1866-i osztrák-poroszháború következtében. Eötvös úgy látta, hogy ameny-nyiben az osztrák fegyvereket döntő vereség érné, aMonarchiában Magyarország vezető szerephez fogjutni s az uralkodóház már csak saját érdekében is„Magyarország emelésén és erősítésén fog dolgozni”.Meg volt arról győződve, hogy Ausztria németségé-nek kapcsolatai a német birodalommal a vereség utánlazulni fognak; Ausztria német elemeinek a magyar-sággal való együttműködést kell keresniök, hogymegvédhessék érdekeiket az előretörő szlávság ellen.Ha azonban ez az együttműködés nem vezetne ered-ményre, akkor a Monarchia német tartományaiszámára nem marad egyéb hátra, mint a német bi-rodalomba való beolvadás. Eötvös őszintén hitte,hogy Magyarország teljes függetlenségének meg-szerzésére minden lehetőség adva van. „Ha Magyar-ország erre elég erős s elég magosán állunk míveltsé-günkben, hogy államot alkotni s feltartani képesekvagyunk, az utolsó események (vagyis az osztrák-porosz háború) a magyar állam jövőjét alapítottákmeg”.

Eötvös figyelmét nem kerülte ki az a nagy len-dület sem, mely 1848. után a német birodalmat Európaegyik vezető államává emelte. Aziránt nem volt két-sége, hogy a jövő fejlődés utján „Ausztria németrésze Németország által abszorbeáltatik”, azonbanaz ekként megnagyobbodott Németbirodalom szom-szédságában nem látott veszedelmet számunkra. „Ma-

XVIII

gyarország mindig elfogadá Németország szellemihatását, — írja naplójában — s bizonyosan ennekköszönhető, hogy egész történetünk folyama alattnem találunk egy nagy háborút a magyar s németnemzet között. Minden nagy küzdelemnél, melybenNémetország léte kérdésben forgott, Magyarországnem Németország ellenei, hanem azok közt állt, kikNémetországot védelmezek.” Politikusaink szerintee két országnak természetes viszonyát mindig úgyfogták fel, hogy „a két nemzet nem nélkülözhetiegymást”.

Eötvös azok között az indítóokok között, amelyekEurópa térképét a XIX. század második felébenmegváltoztatták, előkelő szerepet juttatott a nemze-tiségi eszmének. Fontosságát az 1848. évi nemzetiforradalmak történetében már felismerte s ettől fog-va, — mint azt naplójegyzeteiben említi, — nagyfigyelmet fordított a nemzetiségi eszmének fejlődé-sére, jelentkezési formáira és a politikai életre gya-korolt hatására. Ismert nagy állambölcseleti műveis ennek a tartós érdeklődésnek emléke. Megokolttátette előtte a kérdéssel való foglalkozást az a tényis, hogy Magyarország nemzetiségi állam lévén,melyben a magyar elem nem volt feltétlen többség,számolt az itt élő nemzetiségek centrifugális törek-véseivel, mert erre azok részéről a múltban is haj-landóságot látott. Eötvös ezt érthetőnek találta. Min-den nemzetiség egyéniség; „minden egyéniségnektermészetében fekszik, hogy mindig teljes önállásután törekedjék”. Az egyéniség viszont a szabadsá-gon alapul, ez utóbbit pedig Eötvös minden emberés minden faj legtermészetesebb jogának tartotta.Naplójegyzeteiben számtalanszor tér vissza az egyé-

XIX

niség, a szabadság és nemzetiség eszméire, mert haakár az ország közjogi helyzetére gondolt, akár pe-dig az ország néprajzi térképét képzelte maga elé,Magyarország fogalmi képétől nem tudta elválasz-tani Ausztriát s a magyar királyság területén élő,de kitartóan a határokon túlra tekintő nemzetisége-ket. Ezek voltak azok a kérdőjelek, amelyek a küz-delmes múltból és a zavaros jelenből mindig feléjemeredeztek és amelyekre a válaszokat kereste.

A nemzetiségeknek azt a jogát, hogy azok egyállam keretei között egyéni életüket folytatni akar-ják, elismerte. A nemzetiségi elv elismerése — sze-rinte — alapfeltétel az államok jövője szempontjá-ból, de a nemzetiségi elv puszta elismerése még nemjelenti a - kérdés megoldását is. Tartós eredménycsak akkor várható ezen a téren, ha „a birodalompolgárainak a jólétnek és szabadságnak nagyobb fo-kát biztosítjuk, mint melyet a szomszéd államokbanélveznének” és ha „a birodalom lakói között a lehe-tőségig érdekegységet, vagy legalább mentől többközös érdeket idézünk elő”. Vagyis szerinte „kielé-gítő politikai állapot és az anyagi érdekek azonos-sága” azok a feltételek, melyek a nemzetiségi kérdésmegoldását lehetővé teszik. „S ugyanezek szüksége-sek arra is, — írja — hogy a különböző nemzetiségielemek, melyekből Magyarország áll, együtt tartas-sanak s a faji rokonság, mely kőztök s a szomszédtartományok népei között létezik, a magyar államfeloszlását ne vonja maga után.” A magyar politi-kának lehetőleg el kell távolítani azokat az akadá-lyokat, melyek a nemzetiségi elv gyakorlati alkal-mazásának útjában állanának. „így például — ol-vassuk a naplójegyzetek között — miután csakugyan

XX

áll az, hogy megyéink jelen felosztása mellett egyesnemzetiségek a joggal, hogy nyelvöket a municipiu-mok körében használhassák, nem élhetnének, egyesmegyéknek a nemzetiségek szerénti felosztása, melyáltal az administratio is nyerne, józanul nem elle-nezhető.”

Az a visszhang, melyet Eötvösnek a nemzetiségikérdésről 1865-ben megjelent könyve keltett, mu-tatja, hogy akkoriban a nemzetiségi kérdéssel má-sok is foglalkoztak ugyan, a nélkül azonban, hogy amagyarországi nemzetiségi kérdés megoldását azállam magyar jellegének veszélyeztetése nélkül meg-találták volna. Eötvös töprengései és papírra vetettjegyzetei is arra mutatnak, hogy tulajdonképen nemtalálta meg az összhangot az általa oly nagy meg-győződéssel vitatott elmélet és a gyakorlat között.Folyton újabb és újabb módozatokat keresett, csak-hogy a magyar belpolitika legsúlyosabb és legköny-nyebben válságossá válható kérdésére megnyugtatóválaszt adhasson; mert nem azt tartotta fontosnak,hogy állhatatosan ragaszkodjék egyszer már kimon-dott véleményéhez, hanem azt, hogy önzetlenül, csaka magyarság érdekeit tartva szem előtt, keresse azigazság útját.

Nem lehetetlen, hogy Eötvös naplójegyzeteinekáttekintése után, azokban a kritikus szem követ-kezetlenségeket, vagy épenséggel ellentmondásokatfog találni. Ε feljegyzések eszmei gazdagságuk, sok-szor meglepő mélységük és szépségük ellenére is,csak rögtönzések, pillanatnyi hatások alatt létrejöttgondolatcsirák vagy elgondolások voltak, melyekabban a formában, ahogyan most megjelennek, való-színűleg nem láttak volna napvilágot. Éppen azért,

XXI

tartalmuk és hangjuk sokféleségénél fogva külön-böző értékeket is képviselnek. Maga Eötvös vállaltaa következetlenség vádját, mert hitte, hogy az, hozzá-tartozik a politikus jellemrajzához. „Nem foglalatos-kodott senki politikával, ki ellen ellenei s főkép ba-rátai, akiknek szeme, mi hibáinkat illeti, élesebbenlátnak, a következetlenség vádját nem mindégemelték volna. Miután következetlenség alatt a nagytöbbség igen hibásan azt érti, hogy bizonyos kérdé-sekre nézeteinket megváltoztattuk, ezen vád... több-nyire igazságos s nincs okom, hogy panaszt emeljek,ha azt ellenem is felhozzák. Ha nem törekvéseim cél-ját, nem az irányt, melyet folytattam, hanem egyeslépéseimet tekintjük, csakugyan kevés ember van,ki a politika mezején eljárását többször s oly lénye-gesen megváltoztató,, mint én.”

Naplójegyzeteiből kitűnik, hogy politikai tevé-kenységének legfőbb rugója mindig a magyar földés faj iránt való nagy szeretete volt. S ha annak abizonyos következetlenségnek okai után kutatnánk,az indító okok között bizonyára megtalálnók a legnemesebb értelemben vett hazaszeretetet, mely tet-teiben és elhatározásaiban irányította. A magyarjövőben nem is kételkedett. Egy alkalommal többenmegjegyezték, hogy annyi másban pesszimista lévén,hogyan lehetséges, hogy a haza ügyeit rózsaszínbenlátja. „Feltűnőnek látszik — jegyzi meg erre a naplók-ban, — s mégis természetes. Amit az ember nagyonszeret, ahhoz nagy, határtalan bizodalma van”.

Külső és pillanatnyi lelki hatások alatt szület-tek meg Gondolatai is. Egy-egy hír, esemény, olvas-mány, érzelem vagy élmény rögtön kezébe adta a ce-ruzát, hogy a hatásuk alatt támadt gondolatot, ötle-

XXII

tet, képet vagy hangulatot lerögzítse. 1864-ben meg-jelent Gondolatai is többnyire pillanatnyi hatásokalatt támadtak benne, de kiadásuk előtt gondosan át-dolgozta azokat. Innen az az általános nagy hatás,melyet könyve nemcsak a korabeli magyar társada-lomra, hanem évtizedeken át a későbbiekre is gyako-rolt. „Magasztalnak — írja naplójegyzeteiben, — hogyoly gazdag vagyok reflexiókban. Ez körülbelül épolyan, mintha valaki az őszt a száraz levelekért di-csérné, melyek lábai alatt csörögnek, midőn az erdőnátmegy. Mindezen levelek egykor zölden függtek azágakon s a tömeg, mely a fa alján összegyűlt, csakazt mutatja, mennyit vesztett egykori díszéből.” Amost közzétett gondolatok első fogalmazásukban ke-rülnek a nagy nyilvánosság elé. Értékük természete-sen különböző. Vannak köztük közhelyszerű igazsá-gok, melyek mellett a megszokottság érzésével me-gyünk el, s melyek kiadását bizonyára maga Eötvösis feleslegesnek tartotta volna, s vannak, melyeknekmélységei felett megilletődött lélekkel haladunk át,érezvén, hogy azok egy nagy gondolkodó szárnyalólelkének megnyilatkozásai. Sok változatban, de mindigúj tartalommal, magát nem ismételve találunk nálagondolatokat Istenről, vallásról, boldogságról, szeretétről, szabadságról, kötelességtudásról, a természet,vagy a társadalom és a politika köréből, melyek —legalább is nagy részben — ma is azzal a közvetlen-séggel hatnak az olvasóra, mellyel hatottak volna év-tizedekkel ezelőtt.

*

A naplójegyzetek eredeti példányait a MagyarNemzeti Múzeum kézirattára őrzi. A feljegyzéseket tar-talmazó zsebkönyvek ceruzával írott szövegét betűhíven

XXIII

adjuk, úgy ahogyan azokat br. Eötvös József sebtébenmaga leírta, következetlen, hiányos helyesírással. Εtekintetben a Magyar Történelmi Társulat által kiadottforráskiadó szabályzatot vettük irányadóul, mely azeredeti szöveghez való ragaszkodást írja elő olyankor,amikor kiváló egyének levelezésének, vagy általábanszellemi hagyatékának közrebocsátásáról van szó. Fel-tüntettük azonban azokat a szövegváltoztatásokat, me-lyek magától Eötvöstől származtak, ha azok a kifejezé-sek vagy a gondolatok létrejöttének módját és körül-ményeit világították meg, vagy a szöveg helyesebbmegértéséhez nyújtottak segítséget. Meg vagyunk arrólgyőződve, hogy e szellemi hagyaték közzétételével nem-csak kegyeletes munkát végeztünk, hanem szolgálatottettünk a magyar irodalomnak és tudományosságnak is.

1864.

Haszontalan dolog az élet, ha azt magunk hasz-nossá tenni nem iparkodunk. a)

Szalay).1

Ki egészéletét nemzete dicső emlékeinek feltárásának szen-telé, azt a nemzet nem feledheti el.

Nemzetiség.b)Korunk nemzetiségi törekvései csak azon nagy

mozgalomnak folytatása, mely a múlt században azemberi jogok kivívását tűzte ki czélul, a külömbségcsak a subjectumban fekszik, mely akkor az egyesember volt, s most az egyes nép. Az elvek, melyekneknevében a mozgalom megindult, az okok, melyek eküzdelemben használtatnak, ugyanazok s így hason-lók lesznek eredményei is. Senki e mozgalom jogo-sultságát nem tagadhatja s ép ebben fekszik ellent-ál] hatatlan hatalma, mely, bár mit tegyünk, a létezőviszonyokat minden bizonyai megfogja változtatni,de miként, az az iránytól függ, melyet e mozgalom-

a) A jegyzőkönyv kezdőlapján: „Jul. 26. 1864” áll; az évszáma jegyzetek keletkezésének idejét mutatja. Eredetije a M. NemzetiMúzeum Kézirattárában, 767. oct. Hung. 2.

b) Az eredetiben aláhúzva,1 Szalay [ászló (1813—1864) történetíró és politikus, 1864.

július 17-én halt el Salzburgban. (V. ö. Pesti Napló 1864. júl. 19.)Br. Eötvös József ifjúkori barátai közé tartozott; a M. Tud. Aka-démiában is ő tartott fölötte emlékbeszédet 1865. dec. 11-én.

2

nál követünk. Ha a nemzetek szabadságát tűzzük kifeladásul, e mozgalom eredménye a népek szabad-sága lesz; ha a nemzetek nem jogi, hanem tényle-ges egyenlőségét, elfogjuk érni talán ezt is, de bizo-nyossan csak a despotia árán, mert mint a történetbizonyítja, hogy valamint a szabadság mindég egye-netlenségekhez, úgy az egyenlőség mindég a despo-tiához vezetett s fog vezetni mindég, akár egyesek,akár népek törekedjenek a tökéletes egyenlőség után.

Mint ki a vizeket gátok közé szorítja, szükségképazt idézi elé, hogy az ár magasabbra emelkedjéks tartalma nagyobb, rombolóbb legyen. Oly mozga-lomnál, mely a dolgok természetében fekszik, czél-szerűen használva fel eszközeinket, néha megváltoz-tathatjuk az irányt, melyben az veszélyesé válhatnék,de a mozgalmat elnyomni nem fekszik senkinek ha-talmában.

Oly irányban haladunk, hogy az eszménykép,melyet keresztényeink a bibliában találnak, s mely-nek követését magoknak ki tűzik, ma holnap Esaulesz a patriarchák hoszú sorában az egyedül józan,korunk fogalma szerént az egyedül bölcs, ki elsőszülötti jogát egy lencsetálért adta el.

1864. augusztus 1.

Hogy a nemzet s így a törvényhozás, mely aztképviseli, azon viszonynak megváltoztatására, mely-ben az osztrák birodalomhoz állunk, jogosítva van,ez nem csak a dolgok természetében fekszik, hanemmegegyezik históriai jogunkal is; mert ha múltunkratekintünk visza, azon tanúság mellett, hogy vala-

3

mint minden változás, mely állami viszonyainkbannem a törvényhozás által az illető felek szabad meg-egyezésével, hanem egyoldalúlag, erőszakkal kísér-tetett meg, soha elkeseredésnél és bizalmatlanságnálmás állandó eredményeket nem idézett elé, — úgy aviszonyok többször lényegesen változtak meg s hogya változásoknak jogszerűsége, ha az a törvényhozásáltal, annak szabad megegyezésével történt, soha anemzet által kétségbe nem vonatott.

Példa erre a fiörökösödés behozatalax és azAndrás szabadságlevele egyik lényeges határozatá-nak megszüntetése, mely 1686-ban történt;2 példasanctio pragmatica,3 mely által állásunk a biroda-lomhoz lényegesen meg módosítatott, s végre a 848-ikitörvény.

A kérdés tehát nem az: valyon azon viszonyok-nak megváltoztatása, melyekben a birodalomhoz ál-lunk, lehetséges-e annélkül, hogy a nemzet termé-szeti s azon jogokról lemondjon, melyeket mindéggyakorolt? Mert erre nézve nem lehet kétség s min-denki át fogja látni, hogy ha azon factorok meg-egyeznek, melyeket állami viszonyaink meghatáro-zasa illet, azaz a Magyar Király és magyar törvény-hozás, egész államszerkezetünknek s mind azonviszonyoknak megváltoztatása, melyekben hazánkmás államokhoz áll, ezeknek jogköréhez tartozik.A kérdés egyszerűen csak az: váljon ily változás

1 Az 1687-i pozsonyi országgyűlésen a rendek lemondtak aszabad királyválasztás jogáról és elfogadták a Habsburg-ház fiúágiörökösödését.

2 Ugyanezen az 1687-i pozsonyi országgyűlésen.3 Az 1722—23-i országgyűlésen a Habsburg-ház női ágának

örökösödési jogát iktatták törvénybe.

4

szükséges-e a jelen viszonyok alatt? Váljon kíván a-tos-e hazánk érdekében? Váljon történhetik-e annél-kiil, hogy akár azon jogokról lemondjunk, melyekkele nemzet (kiálláshoz birt, lemondjon, a) akár szabad-ságát s érdekeit veszélyeztessük.

1. A változásnak szükségessége.b)Rövid vázlata múltunknak, miolta az osztrák

dinastia a koronához jutott és ez által az örökös tar-tományokkal szorosabb öszveköttetésbe léptünk:

Nem szenved kétséget, hogy személyes érdekeka középkorban a népek sorsára nagyobb befolyástgyakoroltak, mint századunkban. Természetes követ-kezése ez azon befolyásnak, melyet egyesek a népekhatározataira gyakorolnak s mely akkor sokkal na-gyobb vala s némi tekintetben következése azon ta-gadhatatlan ténynek, hogy a politikai becsület, ta-lán a nyilvánosság teljes hiánya, talán az általjánosmiveltség alantabb foka miatt akkor sokkal alantabbállt. De anyi bizonyos, hogy mennél inkább megyünkvisza a múltban, anyival inkább azt látjuk, hogy anemzetek legfontosabb érdekei, sőt egész jövőjök ak-kor egyesek személyes érdekeinek áldoztatott fel,oly nyíltan, oly szemtelenséggel, minőről korunkbansenkinek fogalma nincs. így volt az mindenütt, s ígyhazánkban is, s így senki nem fogja kétségbe vonni,hogy azon határozatnál, mely által a Habsburgiuralkodóház a magyar királyi székre jutott,1 azonegyeseknek személyes érdekei, kik azt kivitték, nem

a) Így!b) Az eredetiben aláhúzva.1 I. Ferdinándot, a Mohácsnál elesett II. Lajos király sógo-

rát, 1526. dec. 16-án Pozsonyban magyar királlyá választottákazok, akik nem akarták királyul elismerni Zápolyai Jánost.

5

voltak befolyás nélkül. Lehettek, sőt voltak meg-vesztegetések valamint az egyik, úgy a másik oldal-ról s én meg engedem, hogy ha az ellentétes pártokatezen szempontból ítéljük meg, Zápolya hívei maga-sabban állnak és soraikban többeket találunk, kiktisztán magasabb szempontokból, a nemzet függet-lenségének érdekeiből foglalták el állásokat. Mégis,ha az állapotot, melybe hazánk a mohácsi vész utánjutott, figyelemmel tekintjük s azon emlékeket, me-lyekből az egyesek motívumai megítélhetők, előítéletnélkül vizsgáljuk meg, azt fogjuk találni, hogy ezenmotívumok, bár mily nagy befolyást tulajdonítsunkazoknak egyesek határozataira, semmi esetre nemvoltak az egyedüliek, sőt hogy nem is ezek voltaka legfontosabbak, melyeknek azt, hogy az ország eviszonyt elfogadta, tulajdoníthatjuk.

Ha meggondoljuk a veszélyt, mely e hazát, főképa nagy csapás után, mely azt Mohácsnál érte,1 fe-nyegeté, azon meggyőződést, mely Ulászló,2 [ajos3

kormánya alatt, mint azt a törvényhozás és kormányegész eljárásából bebizonyítható, csak nem által Já-nosa vált, hogy a magyar nemzet magára hagyvanagy ellenségének ellentállni nem képes, végre a ta-pasztalást, hogy az ország szomszédainak segédérenem számolhat, bár menyire érdekeikben feküdnékis, hogy a magyar nemzetet, midőn a kereszténységközös ellenségével küzd, támogassák, ha meggondol-juk mondom mind ezt, igen természetesnek fogjuktalálni, ha sokaknál azok között, kik nemzetünk sorsafelett akkor határoztak, azon meggyőződés támadt,

1 1526. augusztus 29.2 II. Ulászló magyar király, aki 1490—1516-ig uralkodott,3 II. Lajos (1516—1526), aki Mohácsnál elesett.

6

hogy hazájok jövőjét semmi által nem biztosíthatjákjobban, mint midőn koronáját egy hatalmas fejde-lem fejére teszik le s így az ország védelmét szemé-lyes érdekévé teszik; hogy pedig erre épen Ferdinandválasztatott, az, ha a vérköteléktől, melyben e fejede-lem a magyar királyi házhoz állt! s régibb országosszerződésektől elvonatkozunk,2 már Ferdinand hely-zetében találja indokolását.

Ha az országnak védelemre volt szüksége, e vé-delmet sehol nem keresheté biztosabban, mint azonfejdelemnél, ki Magyarország szomszéd tartományaifelett uralkodott, s mint V. Károly testvére,3 egyszer-smint azon roppant hatalom támogatására számol-hatott, mely felett a hatalmas császár akkor rendel-kezett. Az osztrák háznak a thrónra meghívása nemmás, mint egy az ország érdekében történt intézke-dés, mely azon veszélyek által, melyek az államot fe-nyegetek, szükségesé vált, s melynek elfogadásáraegyesek talán mellékes motívumok által birattak,de melynél a gondolat, hogy ez által az ország füg-getlensége veszélyeztetik s annak egy idegen biro-dalomba olvadása készítetik elé, még ezeknek semlehetett szándékában, nem csak azért, mert a biro-dalmi egységnek eszméje a XVI. században még sen-ki által nem állítatott fel, s a kapocs, mely akkor kü-

1 II. Lajos felesége, Mária, Ferdinánd osztrák főherceg s későbbimagyar király nőtestvére volt; Ferdinánd felesége, Anna pedig II.[ajosnak volt a nőtestvére.

2 Ilyen volt az 1463-i örökösödési szerződés Mátyás királyés Frigyes német császár, s az 1491 nov. 7-i szerződés II. Ulászlóés Miksa között.

3 V. Károly német római császár öccséről, Ferdinándról vanszó.

7

lönböző országok között létezett, mindenütt csak apersonalis unió volt, hanem azért is, mert Magyar-ország az utolsó századok alatt csaknem mindég ha-sonló viszonyokban létezett, nem csak lengyel, csehország s az osztrák tartományokkal Nagy [ajos,1 azUlászlók 2 s IV. László a) alatt, hanem Zsigmond 3 ésAlbert4 alatt a német birodalommal is, annélkül,hogy ez által az ország függetlensége legkevésbé ve-szélyeztetett volna. Hogy pedig e viszonyt mások isígy fogták fel, azt semmi nem bizonyítja inkább,mint azon állás, melyet Európa mai hatalmai e fon-tos változás irányában elfoglaltak s a legnagyobb bi-zonyossággal mondhatjuk, hogy sem I. Ferencz fran-czia,5 ki a Habsburgi ház terjedő hatalmát irigyszemekkel, követé, sem a [engyel király,6 ezen egészEurópára nézve oly nagy fontosságú tényt ellen-mondás nélkül nem fogadták volna el, ha azt nemMagyarország feltartására, sőt az egész keresztény-ség megoltalmazására szükséges intézkedést nem te-kintették volna. (Zápolya követségei.)

Menyiben felelt meg az eredmény a várakozás-nak, találta-e Magyarország azon oltalmat, melyért akoronát a Habsburgi ház fejére letette, e kérdés meg-vitatása nem tartozik ide; hogy azonban e lépésnek

a) Így? V. László helyett.

1 Nagy [ajos magyar király, 1342—1382.2 I. Ulászló magyar király 1440—1444. II. Ulászlóra 1. fen-

tebb.3 Zsigmond magyar király és német császár 1395—1437.4 Albert magyar király és német császár 1437—1439.5 I. Ferenc francia király, V. Károly ellenfele 1515—1547.6 I. Zsigmond (1506—1548), aki II. Ulászló magyar király-

nak testvére volt.

8

az vala főindoka, hogy a nemzet határozata így ér-telmeztetett nem csak a nemzet, de fejedelmei általis, ez mind azok előtt, kik történetünket ismerik, époly világos, mint azon szavaknak értelme iránt, me-lyeket az első Ferdinándal kötött szerződés s min-den későbbi koronázási diplomáink magába foglal-nak, senkinek kétsége nem lehet; s ha a nemzet fej-delmei között már az első osztrák uralkodók: Fer-dinand, 1 Miksa, 2 Rudolf 3 alatt súrlódásokat, sőt ösz-veütközéseket találunk, ezek nem külömböznek sem-miben hasonló esetektől, melyek más országokban iselőfordultak, főkép azon korszakban, melyben a fej-delmi hatalom az országok rendéinek rovásáramindég tovább terjeszkedett. Az alkotmányos sza-badságnak, s nem a nemzeti önállásnak a) védelmeidézte elé azon súrlódásokat, az akkor kétségbe nemvonatott senki által, s ha a fejdelem vs az országrendéi között viszongások támadtak, ez nem azérttörtént, hogy a kapocs, mely hazánk s az örökös tar-tományok között létezett, szorosabb legyen, hanemazért, hogy a magyar királynak hatalma az ország-ban nagyobb legyen.

De ezen törekvés, mely, miként a 16-ik századtóla 18-ik végéig mindenütt, úgy hazánkban is, félbe-szakadás nélkül folytattatott, Valamint az ország al-kotmányos szabadságára, úgy önállására is magaután vonta természetes eredményeit s főkép miutánaz örökös tartományok az alkotmányosságtól meg-

a) Eredetileg: függetlenségnek.1 I. Ferdinánd magyar király, 1526—1564.2 Miksa magyar király, 1564—1576.3 Rudolf magyar király, 1576—1608. Az ö uralkodása alatt

folyt le a Bocskay István nevéhez fűződő szabadságharc.

9

fosztattak, oda vezetett, hogy ámbár a jog, melyet amagyar nemzet állami különállásához bírt, theoriá-ban nem tagadtatott meg, még is tettleg a külön-állás mindég szűkebb határok közé szorítatott, s mígsenki a tételt, hogy Magyarország s az osztrák bi-rodalom csak personalis unio kapcsai által kötetiköszve, még is a viszony, melyben hazánk a biroda-lomhoz állt, tényleg mindég inkább a reális uniotermészetét öltötte magára.

Miután az örökös tartományokban a fejedelmihatalomnak minden korlátai elvétettek s e tartomá-nyok törvényhozása és kormánya a fejedelem kezé-ben központosult, természetes, hogy mindazon tár-gyak, melyekre a magyar törvényhozás befolyástnem birt, vagy azt elveszte, mind azok, melyek tör-vényeink értelmében, vagy a gyakorlat által a ma-gyar király hatalom köréhez tartoztak, az örököstartományok hasonló ügyeivel közössen intéztettek els így törvényes állásunk, mely a nemzet telyjes füg-getlenségét követeié s a dolgok tényleges helyzetemind inkább ellentétbe jutott, míg a viszony, mely-ben hazánk a birodalomhoz ált, mind inkább za-varba jött s oda értünk, hogy annak természetét a)keresve ép oly joggal állithatjuk, hogy az tisztán per-sonalis unio, mint ez, hogy egy reális uniónak mindenjellemeit viseli magán, amint vagy a törvények két-ségbevehetetlen értelmét, vagy e tények tagadhatat-lan állását tartjuk szemünk előtt. S váljon ki tagad-hatja, hogy ezen zavar a legkárosabb hatást gyakorolta valamint hazánkra, úgy az örökös tartomá-

a) Eredetileg: alapjait.

10

nyokra, valamint a nemzet kifejlődésére, úgy azuralkodó ház hatalmi állására.

Ha azon negyedfél század történetére viszatekén-tünk, melyek alatt hazánk az osztrák birodalomtöbbi részeivel öszveköttetésben áll, ezen időszak ke-vés dicsőséget mutathat elé s kevesebbet tett a népekjólétének biztosítására, mint azt óhajthatjuk. Nemszállok hazánkról, ez felesleges; hisz az állapot, mely-ben a 19-ik századba léptünk, bizonyságot tesz a kor-mányzási rendszerről, mely ügyeit intézé; a) s bármenyire hajlandó legyen valaki hátramaradásunk-nak okait másban keresni, nem fogja talán senki ál-líthatni, hogy az általjános tespedés, melyben azegész 18-ik századon keresztül mentek, a törököknektulajdonítható, kik már a 17-ik században az ország-ból kiűzettek, vagy a nemzet forradalmi hajlamai-nak, melyeknek a szathmári béke után még nyomaisem mutatkoztak. Deb) váljon, ha figyelmünket ki-zárólag az úgynevezett örökös tartományokra for-dítjuk is, alig hozhatunk fel valamit, miből kitűnnék,hogy birodalmi öszveköttetésünk csak ezeknek isnagy hasznára vált.

Nem szenved kétséget, hogy Magyarország ér-dekei, főkép az anyagiak, az örökös tartományok ér-dekeinek sokszor feláldoztattak. Magyarország nemlévén szabadon megadóztatható, a birodalmi politi-kának egyik feladása vala úgy rendezni viszonyain-kat, hogy az örökös tartományok Magyarország ro-vására meggazdagodjanak s ekként adóképesebbekéválván, a kincstárba vigyék azon öszvegeket, melye-

a) Ez a mondat az eredetiben áthúzva.b)A jegyzetek innen kezdve áthúzva.

11

ket Magyarország közvetlenül abba szolgáltatni nemakart. Anglián kívül nincs ország, mely egy ily nagys anyi resourceokkal bíró országot bírna, mely ki-zárólag csak érdekében kormányoztatik. Németországminden egyébb tartományai nem részesültek semmikedvezésben, mely ehez csak távolról hasonlíthatóvolna. S váljon, ha az osztrák tartományok helyze-tét 1848-ban Németország más részeivel öszvehason-litjuk, ki fogja állítani, hogy dacára azon, Német-ország más részeihez mérve kedvező éghajlati s ter-mékenységi viszonyaihoz, Austria anyagi érdekeinektekintetében azoknál előbbre állt. Akár a földbirtok-nak becsét és míveltetési rendszerét tekintsük, akárgyáriparát, mely századokig Magyarországban bizto-sított piaczal bírt s nem fejlődhetett annyira, hogyNémetország többi részeinek iparával, kik a vám-szövetségben egyesültek, versenyezhetett volna. a) Aszellemi kifejlődésről s a polgári szabadságról nemis szóllok, hisz végre éppen azon állapotok, melyeke tekintetben léteztek, okozták, hogy mind azon elő-nyök, melyeket az örökös tartományok anyagi érde-keik kifejlesztésére bírtak, nem használtattak fel.

Részrehaj lattanul tekintve a tényeket, mindenkimeg fogja vallani, hogy Austria 1848-ban Német-ország csaknem minden egyébb tartományainálanyagi és szellemi kifejlődése tekintetében hátrábbállt, s napjainkban nincs többé senki, sem nem is-merné el, hogy e hátramaradás főkép azon kormány-rendszernek tulajdonítható, mely az osztrák biroda-lomban 848 előtt uralkodott. De váljon ezen kormány-rendszer nem főkép azon viszonynak következése

a) A jegyzetek fent említett áthúzása itt végződik.

12

volt-e, melyben Magyarország a birodalomhoz állt,s melynek feltartását a kormány Austria nagyha-talmi állása feltételének, az örökös tartományok ma-terialis jólétök egyedüli biztosítékának tekintek.

Midőn a) utolsó országgyűlésünk azon állítássallépett fel, hogy a viszony, mely Magyarország s abirodalom között 848 előtt létezett, mindég csak per-sonalis unió volt,1 az osztrák kormány hivatkozvaa tényekre azt mutatta meg, hogy a birodalmi kor-mány századokon át egész az emiitett epocháig olybefolyást gyakorolt Magyarországban, mely a per-sonalis unió elveiből nem magyarázható, s hogy mi-után, az ország, ami annak kül ügyeit, kereskedésétilleti, ezekre semmi befolyást nem gyakorolt, á had-s pénzügyre pedig csak anyit, hogy az újoncoknakszámát s szolgállati idejét, s a direct adónak menyi-ségét határozta meg s gondoskodott, hogy az adónakaj nemei ne hozassanak be, míg a had- s finanzügyezeken kívül az osztrák kormány által a többi tarto-mányok hasonló ügyeivel közössen intéztetett el,a magyar ország gyűlésnek nem belészóllása, minem hiányzott, hanem minden befolyása nélkül; hogymiután mind ez tagadhatatlanul úgy volt, Magyar-ország a birodalomhoz 848 előtt gyakorlatilag a reálisunió viszonyában állt, míg mind az, mire külön-állásunk bebizonyítására hivatkozunk: országgyűlé-seink hatásköre, külön administrationk s törvény-kezési rendszerünk stb., — csak azt mutatja, hogyaz ország bizonyos kiváltságokkal birt, melyek itt

a) A jegyzetek innen kezdve ismét át vannak húzva.

1 Ezt főleg Deák Ferenc vitatta első felirati javaslatában, az1861-i országgyűlés alkalmából.

13

jobban őriztettek meg, mint más tartományokban, demelyeknek nyomai még ott sem enyésztek el, 1848előtt alig létezvén tartomány, mely kisebb, vagy na-gyobb méretekben hasonló kiváltságokkal nem bírna.

Mind ez nagy részben áll s ha országos sérel-meink hoszú során végig tekintünk, melyeknek or-voslását három századon át, egy nemzedék a másikután, hasztalan sürgeté, mi nem fogjuk tagadni, hogyfiz ország helyzete tettleg csakugyan olyan vala,mint az különállásunk ellenei által állítatik. De ta-gadhatják-e ők, hogy ezen állapotok törvényeink vi-lágos szavával, hogy azon szerződésekkel, melyekáltal az örökös tartományokkal kapcsolatba léptünk,ellentétben álltak, s hogy az, mi viszonyaink szo-rosba fűzésére okul hozatik fel, semmi más, mint be-bizonyítása annak, hogy a szerződés, melyre Magyar-ország uralkodó házával lépett s melynek érvényétez soha kétségbe nem vonta, tulajdonkép soha nemment teljesedésbe, a) ámbár minden fejdelem újra el-ismeré e szerződésnek egyes feltételeit s ugyanazonszavakkal megujitá az esküt, mely után a magyarkorona I. Ferdinánd fejére tétetett.

Történetünk csak azon küzdelem története, mely-re ezen, a törvény s a tetleges állapotok között létezőellentétből fejlődött, b) s ha a nemzet szintúgy, minturalkodói, kifáradva a harczban, melyet ezek, hogye törvényeket kitörüljék, az, hogy teljes érvényt sze-rezzen, anyiszor megkezdettek, végre az erőszakoskísérletekkel felhagytak, bizonyos, hogy az ellentétfelmaradt, s hogy a bonyodalom, melynek ott, hol az

a) A dűlt betűkkel szedett sorok az eredetiben aláhúzva,b) A jegyzetek áthúzott része idáig tart.

14

elismert törvény s a kormánynak eljárása, melyetszázados gyakorlat, nemzedékeknek megszokása, s atörvényhozás elnézése szentesít, ellentétben állnak,szükségkép fejlődni kell.

Magyarország helyzete mindég érthetetlenebbé,magyarázhatatlanabbá vált s ha bár fejdelmünkszintúgy, mint a törvényhozás e helyzetnek súlyátérezé, s nem mulasztottak el semmi alkalmat azok,hogy mindent, mi törvényeinkben Magyarország kü-lönállását biztosítá, oly módon értelmezzék, melymellett e különállás illusoriussá válik, ezek, hogyalkotmányokat új törvényekkel biztosítsák, új sán-czokkal adják körül, melyeknek többnyire csak azonhaszna vala, hogy rajtok, mint burján, új sérelmekteremjenek; a köztünk s a birodalom között fenforgókérdés azért nem hozatott tisztába, sőt tisztába ho-zása sokáig nem is kísértetett meg, a kormány általnem, mert hatalmának fokonkénti terjesztését ma-gára nézve hasznosabbnak látá, mintha az alkot-mányt egenyessen megtámadva, a nemzetet ellent-állásra kényszeríti, s nem a nemzet által, mert gyen-gébbnek érezé magát, sem hogy jogainak tettlegeselismerésének kivívására reménye lehetne, s ígyjobbnak látszott, ha minden discussio kikerültetvén,legalább a törvény betűje tartatik meg, egy boldo-gabb jövőre bízatván, hogy annak érvényt szerez-zen. Dea) hogy sem a nemzet, sem fejdelmei törek-vésekkel nem hagytak fel, s hogy a hoszú viszályvégképeni eldöntése csak attól függ, váljon a pilla-natban, melyben az újra megkésértetik, a fejdelem,vagy az ország fog-e bírni több hatalommal, ez iránt

a) A jegyzetek ettől kezdve ismét át vannak húzva.

15

senkinek kétsége nem lehetett, s így természetes,ha a fejedelmek részéről minden törekvés arra irá-nyoztatott, hogy a nemzet gyengeségében megtartas-sék s a nemzet részéről arra, hogy a kormány felettehatalmasa ne váljék s így feltett szándokait ne vi-hesse ki. a)

Szomorú időszak, melyre viszatekintve szívünkfájdalommal telik el. Menyi erő s türelem fogyott el,menyi tevékenység használtatott fel, csak hogy olyállapotok tartassanak meg, melyeket kielégítőneksenki és sokan még feltarthatóknak sem tartottak,s melyeket mindenki csak azért védelmezett, hogyazokat később saját czéljainak kivitelére eszközülhasználja s én nem bámulom, ha a történet iró ezenidőre viszatekintve, egyiránt szigorú ítéletet mond amagyar nemzet és uralkodói felett, kik külömbözőirányban látszólag csak azon ezél felé törekedtek,hogy minden a szokott tespedésben maradjon.

Ha az egyes tényeket tekintjük, a nemzetnek el-járása, mely egyes fejdelmei által megkísértett javí-tásokat szenvedélyesen viszautasit, ép oly menthe-tetlen, mint a kormányé, midőn az ország által indít-ványozott oly reformok ellen, melyeket a kor igé-nyel, melyek a birodalom többi részeiben rég beho-zattak, s melyeknek keresztül vitele egyes uralkodókáltal Magyarországban megkísérte [tett], a fejdelmihatalom egész súlyával lép fel. Akár találunk példát,hogy akár kormány, akár nemzet törekvéseinek irá-nyát ily hoszú időszakon át soha nem változtattameg, mint itt, hol a kormány azt tűzte ki czéljául,hogy népe nem csak szellemi, de anyagi kifejlődése

a) A jegyzetek áthúzott része idáig tart.

16

akadályoztassák, s hol a nemzet nem ismert fonto-sabb feladást, mint hogy saját kormányának meg-tagadja az eszközöket, melyek nélkül saját feladásá-nak eleget tenni nem lehet, s ismétlem, nem bámul-hatjuk a szigort, melyet a történetíró ezen eljárásfelett pálczát tör, mely miatt Magyarország minden-ben hátramaradt, s a birodalom soha azon hatalomranem emelkedhetett, melyre nagyságánál fogva hivat-va látszik, s még is mind ez nem azon zavarnak kö-vetkezése, a mely az ország állami állására nézve lé-tezett. Ha a kérdés így, vagy úgy eldöntetik, ha akormány eltörölve a törvényeket, melyek útjában áll-tak, az absolut hatalmat, mely után törekedett, úgyérheti el, hogy annak törvényessége többé senki ál-tal kétségbe nem vonatathatik, vagy ha a nemzet egyfüggetlen s alkotmányos ország természetes állásáttettleg elfoglalhatja, az első esetben a kormány bi-zonyossan tette volna mind azt Magyarországért, mitmás tartományaiért tett, s e hon anyagi jóléte leg-alább azon fokra emelkedett volna, melyen azoké áll;a másodikban a nemzet megadta volna kormányánakazon jogokat, melyek feladásának betöltésére szük-ségesek, szintúgy mint azt más népek tevék, de minthogy e lehetőségek egyike sem következett be, minthogy sem a nemzet, sem fejdelmei saját irányuk ke-resztül vitelére az erőt magokban nem érezek, a lé-tező bajok, bármi tisztán látták is át sokan azoknakokait, nem voltak orvosolhatók, vagy a nemzet, vagya fejdelemnek kellett volna lemondani az állásról,melyet elfoglaltak s ki várhatta ezt. a)

Ki az, ki a nemzetet vádolni merné, hogy az előde-

a) Eredetileg: váljon csuda-e, ha az nem történt.

17

deitől öröklött jogairól lemondani nem akart, s fél-tékenyen őrzé szabadságának s függetlenségénekromjait, melyek reá nézve legalább egy dicsőbbmúltnak emlékei, egy szebb jövőnek reményei ma-radtak; ki vádolhatja jámbor apáinkat, ha Esaukéntlegbecsesebb jogaikat az anyagi jólét lencsetálaiértáruba bocsátani nem akarták? S nem ép oly termé-szetes-e az is, ha azon fejdelmek, kik Magyarorszá-gon kívül minden tartományaikban, mint absolut fej-delmek uralkodtak, kika) azon arányban, melybenhatalmukat Magyarországban terjesztek, mindég szi-lárdabbá tették a kapcsokat, melyek e hazát a közösbirodalomhoz füzek, s kikre mint egyébb tartomá-nyaik absolut uralkodójukra, a magyar alkotmányos-ságnak példája veszélyes lehetett, ha az a magasabbjólét által nem ellensúly oztatik, ép oly természetes,mondom, ha Magyarország fejdelmei minden, né-kik az alkotmány által adott hatalmat az alkotmányfokonkénti aláásására használták fel; de ép oly ter-mészetes az is, hogy ezen állapot káros következéseinem maradhattak el s az ország nem gyarapodhatott,melyben az ellentét a kormány s a nemzet többség«között normális állapottá vált, hol századokon keresz-tül alig találunk pillanatot, melyben egy részről alázadás, a másikról az alkotmány elleni merényekoly lehetőségeknek nem vétettek volna, melyek ellenóvszerről kell gondoskodni, s hol a határvonal [at],mely a fejdelem s a nemzet, a közös birodalom sMagyarország jogkörét elválasztja, nem csak tisz-telve, de még tüzetesen kijelelve sem találjuk, b)

a) A jegyzetek ettől fogva áthúzva.b) Az áthúzás idáig tart.

18

Kik az ország állapotját ismerik, tisztán átlát-ták ezt, s mint a 791. törvényekből látjuk, elkövettekmindent, hogy a létező bajok ezen forrása eltemetes-sék; de a tapasztalás megmutatta, hogy a baj azokközé tartozik, melyeket egyes elvek szabatosabb ki-mondása, a régi jogoknak új törvénybe iktatása általorvosolni lehet, s ha az 1791-iki törvényeknek azonállásra, melyet hazánk a birodalom irányában elfog-lalt, hatással volt, azt csak abban találjuk, hogymiután a nemzet törvényes jogainak tiszta öntudatá-hoz jutott, s az osztrák kormány a veszélyeket, me-lyek ebből az öszves birodalomra háromolhatnának,a)az ellentét a kettő között még élesebbé vált, s hogyaz ellenzés, melyet a kormány minden haladásnakelleneszegült, s a nemzet törekvése, hogy a kormánymindég szűkebb körbe szorítassék, soha nem mutat-kozott oly mértékben, mint épen a 791-iki törvényekután.

Ily viszonyok alatt folyt le múltunk egész 1848-ig,s tagadhatatlan, miként az irány, melyet e nagymozgalomban követtünk, ép úgy, mint annak későbbieredményei, csak ezen helyzetnek következése vala.A fő ok, mely miatt nem csak a függetlenség, melyaz országot a törvények értelmében megilleté, tettlegnem létezett, de még azon viszony sem hozatott volnaegészen tisztába, melyben hazánk a birodalomhoz áll,az absolut hatalomban kereshető, melyet fejedelmünktöbbi tartományain uralkodott, részint azon hatalommiatt, melyet a magyar király az országtól függet-lenül rendelkezett, részint azért, mert míg a magyarkirály e tartományok absolut uralkodója vala, kinek

a) A mondat befejezetlen.

19

akaratától ott minden kérdések eldöntése függött.Magyarország s a birodalom többi részei között a köl-csönös jogok s kötelességek szabatos elhatározásáraszükség nem mutatkozott. Mihent a helyzet válto-zott, s az osztrák császár német tartományait alkot-mányai ajándékozta meg, az akadály elháritatott sa magyar törvényhozás első kötelességének ismeré,hogy mit a múlt elmulasztott, pótolja, s végre tisz-tán s határozottan kijelelje az állást, melyet az or-szág a birodalom irányában elfoglalni meggyőződéseszerént köteles s azért kész is.

Sok a vita folyt az 1848-iki törvényekről. Feles-leges, hogy azt megújítsuk; egy azonban kétségtelen,hogy e törvények, a menyiben általok Magyarországés a birodalom kölcsönös viszonyai határoztatnakmeg, csak azon elveknek alkalmazását foglalják ma-gokban, melyekhez a nemzet, mint törvényekre ala-pult jogainak szükséges következéséhez, azon pilla-nattól, melyben a Dinastiát a királyi székre emelve,az örökös tartományokkal viszonyba lépett, mindégragaszkodott.

Midőn a nemzet Szt. István koronáját I. Ferdi-nand fejére tette le, midőn 686-ban királyválasztásijogáról lemondottx s az örökösödés sorát meghatá-rozá, s midőn a sanctio pragmaticában ezen örökö-södési jogot a leányágra kiterjeszté, világosan kikö-tötte magának, hogy mi az ország önállását s belsődolgaiban függetlenségét illeti, az ország jogaibanez által semmi változás nem törté[nik], s valamint

a) A jegyzetek ettől kezdve áthúzva.

1 Fentebb már említettük, hogy az 1687-i pozsonyi ország-gyűlésben.

20

az 791-iki törvény [ek] e részben semmi újat nem fog-lalnak magokba, úgy azok, melyek 1848-ban hozat-tak, csak azon jogoknak a) újabb megerősítései, azonegy külömbséggel, hogy miután a tapasztalás meg-mutatta, hogy e jogok bármi tisztán s félremagya-rázhatatlanul formulázva, puszta törvények általnem biztosíthatók, az ország az administratio szerke-zetében s a ministeri felelőség elvében garantiákrólgondoskodott, hogy azon elvek, melyeknek jogszerű-sége eddig sem tagadtatott senki által, végre tettlegis életbe lépjenek. S épen az az ok, melyért e törvé-nyek, melyek által egész közigazgatási rendszerünkrögtön megváltozott, s belviszonyaink, melyeket szá-zados megszokás a nemzetnek kedvesé tévé, tökéletesátalakuláson mentek keresztül, lelkesedéssel fogad-tattak azok által is, kiktől e törvény más részei olynagy anyagi áldozatokat igényeltek, vagy kik bé-láták, hogy az új közigazgatási forma szükségkép amegyei rendszer megszorítását fogja vonni magaután, melyhez a nemzet egyes osztályai anyi kegye-lettel ragaszkodtak.

S mert a 848-iki törvények, mi a magyar államviszonyait a közös birodalomhoz illeti, semmi ujatnem foglalnak magokban, mert a külföld nagy moz-galmainak e tekintetben nem volt semmi befolyásaalkotásukra, s mert azok csak egy több mint háromszázados küzdelemnek eredményei, melyet tíz nem-zedék külömböző eszközökkel s külömböző szerencsé-vel folytatott, — ez magyarázza az egyértelműsé-get, melyet a nemzet, midőn 860-ban politicai tevé-

a) Eredetileg: az ország régi elveinek.

21

kenységre felhivatott,1 a 848-iki törvényeket választájelszavául, nem mintha hinné, hogy azok tökéleteseks hogy azoknak egyes rendelésein változtatni nem le-het, de mert azon elvek, melyekhez minden magyarragaszkodik, s a melyek a nemzet életével oly szo-ros kapcsolatban állanak,a) a 848-iki törvénybentisztán fejeztettek ki, s mert bár menyire térjenek elnézeteim másban, a nemzet, ha múltunkat megha-zudtolni nem akarjuk, mely három század olta csakezen elvekérti küzdelemben folyt le, ezekre nézvenem lehet nézéskülömbség közöttünk. S ez anyirakétségtelen, hogy ha a 848-iki törvények nem létez-nének, vagy ha — bármi módon — azoknak a ma-gyar országgyűlés által oly módosítása sikerülne,mely által ezen elvek sértetnének, ennek teljes meg-győződésem szerént nem lehetne más következése,mint hogy a nemzet újra folytatná a küzdelmet, me-lyet 848-ban bevégezettnek hitt, s hogy az első alka-lommal egy új 48-on mennénk keresztül. Mert míge nemzet múltját nem tagadja meg, míg önérzetétnem veszti el s nem mond le nemzetiségéről, azonviszony iránt, mely közte s a birodalom között azegyedül jogszerű, nem tarthat s nem fog más elve-ket tartani soha azoknál, melyeket a 848-iki törvényfelállított s melyeken kívül nemzeti léte nem bizto-sitható, b)

Ez válaszunk azon ellenvetésre, mely a 848-ikitörvények ellen legtöbbször emeltetik: hogy azok

a) Az utána következő: hogy egész történetünk három századolta tulajdonkép csak ezen elvekérti küzdelemből áll áthúzva.

b) Az áthúzott sorok idáig terjednek.1 Utalás az 1860. okt. 21-én közzétett ú. n. októberi diplo-

mára.

22

rögtönzöttek. a) Mi ezen törvények formáját illeti,e vád alapos; mi lényegét, azaz azon elveket, melyeka törvény egyes rendeleteinek alapul szolgálnak,teljesen alaptalan, ép úgy azon részekben, melyek azország állami viszonyait határozzák meg, mint azok-ban, melyek által a jogegyenlőség elve hozatik be azország külön osztályai között. Mert valamint ezekcsak oly elveket léptetnek életbe, melyek 25 éven átaz ország egy nagy pártja által támogatattak, s me-lyek egész Europa polgári jogának alapját képezik,úgy azok három százados törekvéseink eredményei;s ebben fekszik az ok, melyért e törvények, mi ezenelveket illeti, változhatatlanok, bár menyire változ-zék is a forma, melyben ezen elvek 848-ban kimon-dattak, g bár menyire valószinüeknek, sőt szüksé-gesnek tartsuk az ily nemű változásokat. Szüksége-seknek mondom, mivel a 848-iki törvények, a menyi-ben általok azon viszony határ oztatik meg, melybenMagyarország a birodalom többi részeihez ezentúlállni fog, lényeges befolyást gyakorolnak ezekre is;s mert valamint azon elvek, melyekre a 848-iki tör-vények épülnek, b) köztünk s az örökös tartományokközött vitatkozás tárgyát nem képezhetik, úgy csakméltányos és kívánatos, hogy ezen elvek oly formá-ban léptessenek életbe, mely valamint saját, úgy aző érdekeiknek leginkább megfelel.

A 848-iki országgyűlés nem ignorálta azon vi-szonyt, melyben a birodalom többi részeihez áll. A kü-lön minister, kit a közös ügyek vezetésére felállított,

*a) Az eredetiben aláhúzva.b) Az utána következő: s melyek csak azon viszony követke-

zései, melynél már szerződésének értelmében áthúzva.

23

s a mód, melyet a honvédelmi minister hatáskörétkörülirá, világosan mutatják, hogy bizonyos ügyekközösségét elismeri s e közösségnek következéseitszem előtt tartja; de ép oly tagadhatatlan az is, hogye közös ügyek a 848-iki törvényben elősorolva, a ha-tárvonal, meddig a közösség terjed, s a jogok s köte-lességek, melyek ennek következésében egy részrőlMagyarországot, s a másikról a birodalom többi ré-szeit illetik, kijelelve nincsenek és hogy a birodalomnépei e törvények alkotására semmi befolyást nemgyakorolnak, s főkép ennek tulajdonítható az elleu-szenv, melyet e törvények a birodalom népeinél ké-sőbb találtak.

Mi az elsőt illeti, mondhatjuk, hogy ha a 48-ikitörvények épségben maradnak, e hiány később valapótolható s pótoltatott volna minden bizonyai, mintaz a 845-iki törvényhozásnak is szándékában volt,mely ezen kérdésekbe csak azért nem bocsátkozott,hogy azok oly törvényhozás által határoztassanak el,mely nem csak egyes osztályokat, hanem az egésznépet képviseli. Mondhatjuk a másodikra, hogy e mu-lasztásnak oka nem bennünk fekszik, midőn a 848-ikitörvények alkottattak, a birodalom népei nem voltakképviselve senki által, s ha bár elvben alkotmányos-ságuk kimondatott, nem volt senki, kit e népek tör-vényes orgánumának tekintheténk s kivel ország-gyűlésünk ez ügyben egyezkedhetett volna, s midőnkésőbb e hiány pótoltatott, s az osztrák tartományoktörvényhozása egybegyűlt, nem mi utasítottuk viszaaz egyezkedést. A magyar törvényhozás, mely a848-iki törvények ezen hiányát érzé, s részint tapasz-talta, részint előrelátá annak veszélyeit, ünnepélyesenfelszóllítá az osztrák parlamentet, hogy e kérdések-

24

iek tisztába hozására vele kezet fogjon s e czélbulküldöttséggel járult a) az osztrák népek törvényhozá-sához, de ezen indítvány viszautasítatott s küldötségenem fogadtatott el.

De ha ezen hiányoknak nem mi vagyunk is oko-zói, e hiányok léteznek, s ha azon veszélyeket, melyekazokból támadhatnának, kikerülni, ha az 1848-ikitörvények elveit biztosítani akarjuk, szükséges, hogye hiányok pótoltassanak, azaz, hogy midőn a közösügyek s Magyarország s a birodalom kölcsönös jo-gai s kötelességei, melyek azokból folynak, tüzete-sen kijeleltetnek, a definitiv megállapodás, mely jö-vőnknek alapjául szolgál, nem csak a magyar királys a magyar törvényhozás, hanem a magyar s az örö-kös tartományok közös megegyezésével történjék.

Egészen el vonatkozom a jogkérdéstől. Mi szemé-lyes nézetemet illeti, meg vagyok győződve, hogymiután azon kérdések, melyeknek elhatározása kí-vántatik, nem csak a magyar király s a magyarnemzet kölcsönös viszonyait illetik, hanem egyszer-smint azon viszonyokat, a) melyekben hazánk az örö-kös tartományokhoz s ezek hazánkhoz ezentúl állnifognak, s miután ezen kérdésekkel együtt mind Ma-gyarországnak, mind az örökös tartományoknak kö-zös jogai s kötelességei határoztatnak el, teljes meg-győződésem szerént e kérdések végleges eldöntésecsak akkor jogszerű, ha az mindkét félnek, Magyar-ország és az Osztrák birodalom többi tartományainakközös megegyezésével történik.

a) Az utána következő: Bé[csbe], a bécsi parla [menthez] át-húzva.

b) Az utána következő: ha-nem oly jogokat s kötelességekettárgyalnak, melyek Magyarország s a biro [dalom] áthúzva.

25

De elvonatkozom a jogi kérdésről s megengedem,hogy fejdelmünk, midőn a 848-iki törvényeket szen-tesité, az osztrák birodalom többi tartományait, me-lyek felett absolut hatalommal uralkodott, jogosanképviselé. Ε nézet kétségen kívül csak az 1848-ikitörvényekről áll, de bizonyosan nem azon kérdésekrenézve, melyek a köztünk s az örökös tartományokközött e törvények által is fentartott közösségből fej-lődnek; s váljon, aki e törvényeket elfogulatlanul te-kinti, tagadhatja-e, hogy azokban a felállított elvekalkalmazására nézve ép anyi bizonytalanság ma-radt, mint azok magok tisztán fejeztettek ki, s hogyezen törvények gyakorlati alkalmazásánál a zavarcsak úgy kerültethetik ki, ha elébb azon kérdésekrenézve jövünk tisztába, melyek avval szorosan öszve-fügnek, sí melyekre nézve az 1848-iki törvénybensemmi határoztatott el; s váljon ki tagadhatja, hogymi ezen hiányok pótlását illeti, a 848-iki törvények-nek revisioja szükséges.

Nem az elvekre nézve, mert ezek csak ugyanazok lévén, melyek az öszveköttetésnek, melyben aközös dinastia által a birodalom többi részeivel lép-tünk, változhatatlanok, s így új discussio tárgyátnem képezhetik, mely ismét csak ugyan ezen elvekismétléséhez vezethetne, s mert miután a 848-iki tör-vények a) által a Magyarország s a birodalom többirészei között jogszerűleg fenállt viszonyok nem vál-toztak meg, senki nem panaszkodhatik a felett, hogyazoknak alkotásánál a birodalom többi részei nemhalgatattak meg. Hasonlókép nem szükséges a tör-

a) Az utána következő: csak azon elvehet foglalják magokba,melyek áthúzva.

26

vények revisioja azon rendelkezésekre nézve, melyekkizárólag Magyarország törvényhozási s közigazga-tási szerkezetét illeti, mert míg e részben is senkia magyar király s törvényhozás kizárólagos jogátkétségbe nem vonhatja s e részben e kérdések defi-nitiv döntettek el s a törvény revisioja anyival fe-leslegesebb, menyivel bizonyosabb, hogy annak pót-lása és módosítása ugyan azon factoroknak hatalmá-ban áll, kik azt alkoták, de e törvényeknek revisiojaszükséges mind azon pontjaiban, melyek az országs a birodalom többi részeinek közös jogait s köteles-ségeit illetik. Nem az alapelvre nézve, melyben a848-iki törvény csak azt ismétlé, melyet a 791. 10.törvény szabatosan kimond, — „hogy Magyarországszabad s független ország, mely más országoknak,vagy tartományoknak alávetve nincs s csak sajáttörvényei szerént kormányozható”, de ezen elvnekalkalmazására nézve, mely a birodalom többi részei-nek jólétére, biztosságára s alkotmányos szabadsá-gára elhatározó befolyást gyakor[ol]ván, azoknakbeleegyezése nélkül nem határoztathatik el s még hae részben a jogi szempont nem állna ellent, nemvolna elhatározandó semmi esetre, mert valamint abirodalom többi részeinek, úgy Magyarországnak ér-dekei azt kívánják, hogy kölcsönös viszonyaink közösmegegyezéssel állapíttassanak meg, s minden, mifélreértések és súrlódások alkalmául szolgálhatna,elháritassék.

A a) magyar nemzet rég belátta a hatást, melyeta birodalom többi részeiben követett kormányrend-szer saját helyzetére gyakorol s azon babérok kö-

a) A jegyzetek ettől kezdve áthúzva.

27

zött, melyeket 847—48-iki utolsó rendi országgyűlé-sünk tevékenysége által aratott, én nem ismerekszebbet annál, melyet akkor kiérdemelt, midőn ünne-pélyesen kijelenté, hogy alkotmányunknak legjobbbiztossága az leend, ha azon tartományok, melyek-kel fejedelmünk egysége által öszveköttTet]ésben ál-lunk, hasonlólag alkotmányosan kormányoztatnak;de éppen azért szükséges, hogy most, midőn ebbelikívánatunk teljesült, annak következéseit elfogad-juk s a roppant változásról ne feledkezzünk meg,mely a velünk öszveköttetésben álló tartományokalkotmányossága által helyzetünkben történt s ezekközött a legfontosabbaknak egyike az, hogy mindenváltozás, mely a köztünk s a birodalom között fen-álló viszonyok körében történik, nem történhetik tör-vényhozásunk s a fejdelem közötti egyezkedés ál-tal, mint ez akkor történt, midőn fejedelmünk a bi-rodalom többi tartományainak még absolut uralko-dója vala, hanem hogy ehhez a népek megegyezéseis kívántatik. Miből világos, hogy mert ily megegye-zés eddig nem történt, mert a közös viszonyok irántikérdések a birodalom két része között eddig tisztábahozva nincsenek, az, minek szükségét a 848-iki tör-vényhozás átlátá, mit az osztrák törvényhozás akkorelismerni nem akart, most pótoljuk s ily értelembenrevideáljuk törvényeinket, hogy mi azokban közösérdekeinket illeti, közös megegyezéssel határoztas-sék meg. a)

Ily revisio nélkül a birodalom alkotmányosságanem csak nem biztosítja szabadságunkat, sőt csakazon veszélyeket neveli, melyek azt fenyegetik, mertkikerülhetetlen súrlódásokhoz és öszveütközésekhez

a) A jegyzetek idáig áthúzva.

28

vezet, melyek, valamint nálunk, úgy a birodalombancsak a szabadság kárával történhetnek. Arra, hogy atartományok alkotmányossága, mit tőle vártunk, sa-ját alkotmányosságunk biztosítéka legyen, szüksé-ges, hogy azon viszonyok, melyek közösek maradnak,mind két félnek érdekeit szem előtt tartva rendeztes-senek el, s főkép hogy azoknak természete, a köte-lességek iránt, melyek az egyes félre háromolnak, alegnagyobb világosság létezzen. Mert mit Bacon1

az igazságról mond: ... prodibit Veritas ex errore,quam ex confusione, az ép úgy áll a szabadságról,mely végre is nem egyébb, mint hogy kötelességeinkiránt tisztába legyünk és azoknál túl senki által neterheltessünk.

1864. aug. 8.a)

Telyesen kielégítő állapot az ember számára evilágon nem létezik, természete, hogy tovább s többretörekedjék s boldogsága nem abban, amit bir, vagyelért, hanem a haladásban fekszik. Nem csak a tu-dományban, hanem a birtokban s az emberek becsü-lésében nem az, amit bírunk s minek korlátoltságáts hiányait ismerjük, hanem azon érzés, hogy előbbremegyünk. b) Boldogságunk egyedüli forrása a hala-

a) Eredetije M. Nemzeti Múzeum kézirattárában. 767. Oct.Hung. 3.

b) A homályos értelmű mondat fogalmazványa eredetileg ígyhangzik: „Nemcsak a tudományban, hanem a birtokban s azon te-kintetre nézve, melyet az emberek között birunk, becsülésében, nemaz, amit bírunk, adja élvezetünket, mert hisz ennek ismerjük kor-látozottságát s hiányait ismerjük” stb. (A dőlt betűkkel szedettszavak az eredetiben át vannak húzva.)

1 Baconnel egy angol könyv ismertetése kapcsán Eötvös 1862-ben részletesebben foglalkozott. Baconról szóló tanulmánya meg-jelent Báró Eötvös József összes munkáiban. XII. (Budapest, 1902.)251—256. 11.

29

dás s így éppen az, mi látszólag boldogságunkhozhiányzik, annak feltétele, mert törekvésre int s a ha-ladást lehetővé teszi.

A természetben minden rendesen, minden bizo-nyos törvények szerént folyik le. Minden fejlődés,mind [en] változás ezekből magyarázható. A törté-netben, ha azt egészben nézzük s nagy időszakokatfogunk öszve, hasonló törvényességet tapasztalunk,de az egyes tényeket vizsgálva, ezeket nem magya-rázhatjuk ily törvényekből, sőt mennél tovább hala-dunk tanulmányainkban, annál világosabban meg-győződünk a roppant befolyásról, melyet az egyéni-ség egyes nemzetek, s általok az egész emberiségregyakorol.

Nem a legvilágosabb bizonyítványa-e ez azonnagy külömbségnek, mely az ember s a természet kö-zött létezik, bizonyítványa szabad akaratunknak.

A tökély, melyet a kereszténység az emberektőlkivan, természetes gyarlóságunknál fogva elérhetet-len s ha a világ állapot ját az evangéliumhoz mér-jük, azon gondolat támad bennünk, hogy ez csakutópia. a) A legszebb, a legdicsőbb, mely valaha fel-állitatott, de még is Utopia, mely soha tökéletesenlétesitetni nem fog. De hogy az ezer nyolc száz évigczélul tűzetett ki, hogy anyi századon át miliők egyirányban oly tökély után törekedtek, melyet egészenelemiek nem lehet, nem gyakorolt-e elhatározó be-folyást kifejlődésünkre s mind az, miben a keresz-tény civilisatio minden mást, melyet ismerünk,megelőzte, nem ebben találja-e magyarázatát?

a) Az eredetiben aláhúzva.

30

1864. aug. 10.

Nincs ember, kiben ha vele közelebb megismer-kedünk, hibákat nem találnánk, melyeket elébb nemis gyanítottunk. (Ez alapja annak az állításnak, hogy nincsnagy ember komornyékja előtt, melyet a komornyé-kok oly fenhangon hirdetnek), de ugyan ez áll a jó-tulajdonságokról is, s én legalább azt tapasztaltam,hogy közelebb ismeretség által nem csak hibák, demég több elébb nem gyanított szép tulajdonságokatfedezünk fel. Áltálján véve semmi sem módosítjanézeteinket az emberekről annyira, mint a távolyság,melyből azokat látjuk. Valamint a hegynek távolrólcsak formáját ismerjük, míg közelről csak az egyessziklák s vízmosások tűnnek fel, de ezek melett virá-gai s a dús növényzet,, mely kellemét képezi, s egészképletének megítélése lehetetlen, úgy járunk embe-rekkel is s azért a legellenkezőbb ítéletek, melyeketazon egy emberről hallunk, egyenlőn igazságosak le-hetnek, sőt épen ezen ellenkezés bizonyítja az ítéletigazságát.

(Kelet nélkül.)

A megvesztegetésnek sok különböző nemei van-nak s alig van oly magányérdek, melynek a közjónéha nem áldoztatott fel. Mind ezek között a) a né-pek érdekeire nézve a legveszélyesebb a kényeleme)s valamint azt hiszem, hogy a közügyek sokkal több-ször szenvednek egyesek mulasztásai, mint cselekvé-sei által, úgy legalább saját tapasztalásaimból meg-

a) Az eredetiben az e szó után következő: még a pénzt s dics-vágyat sem véve ki áthúzva.


31

győződtem, hogy e mulasztásnak igen sok esetbenegyedül a kényelem vala oka. Hányszor nem mulasz-tatik el a legjobb alkalom csak azért, mert azok,kik azt felhasználhatnák, nyugalmokból kilépni nemakarnak s az erőfeszítést restellik, melyet az reájoknézve járna s hányszor áldoztatik fel így a haza jö-vője annélkül, hogy azok, kik azt teszik, a megvesz-tegethetlenségnek hitét elvesztenék, vagy csak Ön-magoknak is szemrehányásokat tennének, mert azonöntudattal vigasztalhatják magokat, hogy pénz ésdicsvágynak határozataikra nem volt semmi befo-lyása s mert végre is nem tettek semmit, mi a hazá-nak árthatna s legfeljebb tevéketlenségek által hi-bázhattak, minek mentségére mindég azt hozhatjákfel, hogy a kedvező pillanat nézetek szerént még nemjött el. Közmondása vált német országban, hogy anyugalom az első polgári kötelesség, s ez a polgároktöbbségére nézve igaz lehet, azokra nézve, kik népekélén állnak s kiknek ép azért kötelességük, hogy cse-lekedjenek, α nyagalom az első polgári bűn. a)

(Kelet nélkül.)(Nemzetiség.) b)

Tagadhatatlan, hogy az emberek nem anyiraelmebeli, mint kedélyi tulajdonságaikban külömböz-nek egymástól s hogy valamint az egyénnél nem ész-beli tehetségei, hanem a kedélyben fekszik jellemé-nek alapja, úgy szintez áll népi egyéniségekről is.Hogy az egyeseknek elmebeli tehetségeik között nagy

a) Az eredetiben aláhúzva.b)-Br. Eötvös megjelölése.

32

külömbségek léteznek s hogy az befolyással van ke-délyekre s általa jellemekre, az magában világoss ép ebben fekszik a roppant hatás, melyet a tudo-mány s áltálján véve elmebeli tehetségeink mivelésea kedélyre gyakorol; s így kétségen kívül vannakész tekintetében különössen megáldott nemzetiségeks a haladás, melyet az ismeretek, a miveltség köré-ben tesznek, megteszi hatását a kedélyre, mint egye-seknél, úgy nemzeteknél is, melyeknek jelleme mi-veltségek emelkedésével folytonos fejlődésen megykeresztül. Valamint azonban a hatás, melyet elménkfejlődése s minden, mi arra hat, s így ismereteink,fogalmaink, itélő tehetségünk a kedélyre gyakorol,azt tökéletesen nem alakíthatja át, úgy a legnagyobbbiztossággal mondhatjuk, hogy a haladás, melyet amiveltség körében tesznek, soha nem fogja kiegyen-líteni azon külömbségeket sem, melyek az egyénisé-get képezik, nemzeteknél ép úgy nem, mint az egye-seknél.

Az elme általjános, közös valami. A külömbséginkább csak tehetségeinek s kifejlődésének fokábanfekszik s így minden, mi azt fejleszti, közelebb hozzaaz embereket. Mindenben, mi az ész köréhez tartozik,minden lépés, melyet előbbre teszünk, közelebb hozzaaz embereket s ha civilisationk eddigi fejlődésénekeredményeit tekintjük, éppen není látszik utópiának,ha felteszük, hogy idők jöhetnek, hol az emberekjogi s más fogalmaikra nézve épen oly megegyezésfog létezni, mint most ismereteikben, de e megegye-zés soha nem fog kiterjedni érzéseikre s arra, miezekkel öszvefügg. S ép azért álíthatjuk a legna-gyobb biztossággal, miként a nézet, mely most anyipraepotentiával hirdettetik: hogy korunk nemzeti

33

ségi törekvései a míveltség emelkedésével szükségképmeg fognak szűnni, a) — tévedésen alapszik.1

A civilisatioval megszűnhetik, sőt meg fog szűn-ni az ellentét, mely a külömböző nemzetek fogal-maiban létezik. Mentül magasabbra emelkedik min-denik, annál közelebb fognak állni egymáshoz vala-mint ismereteikben, úgy nézeteikben s mi ezekbőlfolyik, törekvéseikben; de valamint az egyes nemveszti el egyéniségének érzetét a civilisatio által, sőtvalamint ezen érzet csak erősebbé válik, úgy lesz azegész népeknél is.

Ép azért minden nemzeti törekvés, a menyibene körben mozog, józan is. Feladásához tartozik min-den, de csak az, b) mi a kedélyei öszvefügg s így azerkölcsök, a poesis. c) Azon általjánosság, melyet acivilisatio előidéz, nem terjed ki ezekre s bizonyos,hogy a menyiben a poesis létezni fog a jövőben, ezcsak egyéni, csak nemzeti poesis lehet,

(Kelet nélkül.)

A Bölcs à) az, ki minden tárgyat nem személyesbenyomásai, hanem a valóság szerént itéli meg scselekedeteiben nem személyes vágyait, hanem azon

a) A dőlt betűkkel szedett mondat az eredetiben aláhúzott.b) Az eredetiben aláhúzva.c) Az eredetiben aláhúzva.d) Az eredetiben aláhúzva.

1 Eötvöst a nemzetiségi kérdés mindig érdekelte és állandóanfoglalkoztatta is, mert felismerte annak magyar szempontból valófontosságát. Ebben az esztendőben fogott a nemzetiségi kérdésrőlszóló politikai tanulmányának megírásához, mely tanulmány 1865-ben jelent meg.

34

törvényeket követi, melyeket belátása helyeseknekmutat. Ismereteink kiterjedése s helyessége attólfügg, hogy benyomásainkat saját s mások tapaszta-lásai szerént rectificáljuk, erényünk azon uralomtól,melyet szenvedélyeink felett gyakorlunk. Valóban jóember csak az, ki mások boldogságát a magáénakelébbre teszi, vagy helyesebben mondva: ki saját bol-dogságát mások boldogításában keresi, vagy midőnsaját boldogsága után törekszik, legalább nem feled-kezik meg másokról s nem találhat megelégedéstsemmiben, mi csak mások jólétének árán vásárolta-tott. S így a bölcsesség, a) szint úgy mint a jóság,b)azaz minden, miután törekednünk kell, mert megelé-gedésünk feltétele attól függ, hogy magunk feletturalkodni, hogy önösségünket legyőzni tanuljuk.

(Kelet nélkül.)

Ember elúddeink a tudás, s nem az élet fájánaktiltott gyümölcsét szakíták le. Már ez mutatja, me-nyire hátrább álltak a civilisatioban, mint mi. Nap-jainkban az ellenkező történnék.

(Kelet nélkül.)

S nem valóságos paradicsom-e felsőbb osztályaink életet Munka s fáradság nélkül élvezik a föld-nek gyümölcseit, c) nem ismernek szégyent, legalábbnőik nem, ha bár ruha testeknek egy részét nem ta-karja is, nem erezik magányosságukat, mert hisz az

a) Az eredetiben aláhúzva.b) Az eredetiben aláhúzva.c) Az eredetiben az e szó után következő: szabadon a legszebb

egyetértésben az állatokkal áthúzva.

35

egyetértés, melyben állatjaikkal élnek, kipótol mástársasságot, s az uralom határtalan, melyet körök fe-lett gyakorolnak, csak a tudás tilos gyümölcse utánne térj eszek ki kezeiket, s váljon nem könyen, nemminden megerőltetés nélkül telyesítik-e ezen paran-csot, mely úgy is csak azért adatott, hogy boldogsá-guk ne zavartassék.

(Kelet nélkül.)

Nem ismerek nevetségesebbet azon rémülésnél,melyet sokan eltelnek, mihelyt valahol a Jesuitákletelepednek. Ha mind az igaz lenne, mi múlt befo-lyásukról mondatik, ámbár ezt is nagy részben túl-zottnak gondolom, nagyon csalódik, ki e szerzet múlt-jából jelen veszélyességét következteti. Meglehet,a gyertya nagy világot terjeszthetett éjjel, de fényesnappal van s körülhordhatjátok s alig fogjuk észre-venni, hogy ég.1

(Kelet nélkül.)

Csak ha azon secták hoszú sorára gondolunk,melyekre a kereszténység alkalmat adott s melyeknekmindegyike más, néha a metaphisica legmagasabbköréhez tartozó problémák megfejtésén fáradott, ak-kor lehet fogalmunk a roppant eszme mozgalomról,melyre a kereszténység alkalmat adott.

1 A hatvanas évek közszelleme sokszor nem egyezett a kath.egyház felfogásával. Ez évek folyamán különösen a külföldön, szá-mos támadás érte a jezsuitákat és külföldi hatásra időnként ná-lunk is megjelent egy-egy támadó cikk ellenük.

36

(Kelet nélkül.)

Igen feleslegesnek tartom, hogy oly ember, kinagy eseményeknél fontos szerepet játszott, emlékeitaz érdemes közönség számára feljegyezze. Még az iskérdés, váljon ily feljegyzések által menyiben nyeraz igazság, mert hisz nagy események főszereplőinem mindég a legrészrehajlatlanabb tanuk s szintanyiszor csalódnak, mint bárki más. De ha, mintmondani szoktuk, ez által nyerne az igazság, váljonnyernének-e az emberek? Váljon ha a Salamisi ütkö-zetnek minderi részleteit ismernők, Periclesnek sAristidesnek minden gyengeségeit s az egyes mel-lékes motívumokat, melyek valószínűleg, valamintScipio, úgy Tiberius Grachus eljárására befolyássalvoltak, mit nyernénk? Nem tapasztaljuk-e, hogy arégiek közül Cicero sokkal kisebb glóriában áll előt-tünk s hogy ennek fő oka az, mert leveleiben az egészférfi minden gyengeségeivel áll előttünk. Felfogásomszerént, ha valaki valami nagyot tett, legjobb, haannak leírását másokra bízza, nem csak saját dicső-sége nyer az által, hanem az emberek is, kikre nagyemberek példájára szükségek van. A detailok kö-zött a nagyság mindég eltűnik.

(Kelet nélkül.)

Mindent visszanyerhetünk, — mondja Deák, —csak azt nem, miről Önmagunk lemondtunk.1 Néze-tem szerént, nem azt, miről lemondtunk, hanem csakazt nem nyerhetjük visza többé, minek viszanyeré-

1 Célzás Deák Ferencnek az 1861-i országgyűlés alkalmávaltartott első felirati beszédére, illetőleg e beszéd azóta sokszor idé-zett befejező mondataira.

37

sere erőnk hiányzik, s ez az, miért én a politikái:mely abban áll, hogy magunkat tökéletes tehetetlen-ségre kárhoztassuk, csak azért, hogy theoriában bi-zonyos elveket feltartsunk, a csendes őrültség egyneménél alig tarthatom másnak.1

1864. szept. 3.

Ma léptem 52. esztendőmbe.2 Dolgoztam egy be-széden, ez után csak nem az egész napot correcturák-kal töltöttem. Képe a jövőnek, mely reám vár. 50-ikévünk után alig teszünk egyebet, mint hogy elébbelkövetett hibáinkat corrigáljuk s még szerencsés, ki-nek elég ideje marad, hogy csak e feladást is bevé-gezhesse. Ma adtam először 150 frtot fiamnak, kiholnapután geologicus utazásra megy.3 Ha gyerme-keimre nézek,,4 elfeledek minden keserűséget, melyetéletemben találtam; de látni fogom-e őket felnőveboldogan? Őszi napjaim eljöttek s sokszor fáradtan,kimerülve érezem magamat. Ha isten még néhányévet ád s csak középszerű egészséget s alkalmat, még

1 Eötvös Deák Ferenc politikájának volt ugyan a követője,de módszerével nem mindig értett egyet. V. ö. Ferenczi Z.: i. m.235—36. 11. és Voinovich Géza: Br. Eötvös József. Budapest, 1904.81. s. köv. 11.

2 BT. Eötvös József 1813 szeptember 3-án született Budán.3 Fia br. Eötvös [oránd (szül, 1848. július 27.) akiben e sze

rint már korán megnyilvánult a természettudományok iránt valóhajlam.

4 Br. Eötvös József és Rosty Ágnes házasságából [orantfián kívül még három leánya született: Ilona, akit 1868 aug. 2-ánNávay [ajos vett feleségül; Jolán, aki 1870 július 17-én InkeyIstvánhoz ment nőül és Mária, aki 1886 óta Plener Ernő feleségevolt. (Ferenczi Zoltán: Br. Eötvös József. Budapest, 1903. 143. és282. 11.)

38

sokat tehetnék s gyermekeim boldogságán kívülnines semmi, mit anyira kívánok.

1864. szept. 4.

Newton midőn fájáról egy alma esett le, a gra-vitatio s a világ rendszer törvényeire gondolt. Dehány ember van, kinek az egész világ rendszer csaka gyümölcsöt jutatja eszébe, melyet magának szedniremél, ki[ke]t a világ forgása csak azért érdekel, mertsaját vetéseket érleli.

Utaztam Csabacsüdre.1 Olvastam két fejezetetGuizot:2 Histoire de la civilisationjában.

Guizot nézete szerént a keresztény egyház háromdologgal járult civilisationkhoz, mely arra elhatá-rozó befolyást gyakorolt. Oly hatalomnak alkotása,mely tisztán morális alapokra épült. A világi s egy-házi hatalom elkülönítése.

Felfogásom szerént van valami, mit a keresz-ténységnek köszönünk s mi mindezeknél nagyobbkövetkezésű s ez azon eszme, hogy minden földi dologhiába való; mert ezen eszme az, mely szükségkép azegyenlőség eszméjéhez vezetett, vagy helyesebbenmondva, mely azt, hogy az evangéliumba [n] hirde-tett egyenlőség practicus következésekhez vezetett,köszönjük; ezen eszme alapja az egyház egész hatal-mának s végre azon önérzetnek, melyet az egyes aföldi hatalomnak szemébe néz s így szabadságunk-nak is.

1 Csabacsüd h. Szarvastól d. Békés megyében. A birtok RostyAlbert békésmegyei alispáné volt; ez a birtok Ilona nevű leányára,Trefort Ágost feleségére szállott.

2 Fr. Guizot francia államférfi és író (1787—1874); nálunkis nagy olvasóközönsége volt.

39

A kereszténység az államot, sőt a socialis viszo-nyokat érintetlenül hagyá. Adjátok a császárnak,ami a császáré, szolgák legyetek engedelmesek urai-toknak stb. stb., de az ok nem a tisztelet, melyetakár az állam, akár a socialis viszonyok iránt visel-tetik, hanem inkább mind ezen viszonyoknak meg-vetése, azon meggyőződés, hogy mind ezen dolgoknem érdemesek, hogy a keresztény vélek foglalkoz-zék, kinek egy magasabb hivatása, szebb s nagysze-rűbb célja van s ki a földet csak nyomorúság völ-gyének tekinti, hol minden csak anyiban bír fontos-sággal, menyiben általa azon jobb s örök létre érde-meket szerezhet,mely reá halála után vár.

Mire az ó korban egyes bölcsek emelkedtek: avilági dolgok hiúságának belátására s megvetésére,mi őket a hatalom csábjai s fenyegetései iránt meg-edzé, azt a kereszténység az egész népnek hirdeté,az mint életszabály állítatott fel s a vallási elvekegész hatalmával practicus hatást gyakorolt éle-tekre. Ki mérheti meg ennek hatását?

Az államra, melyet eddig a vallás támogatott,sőt melyet támogatni az Ókor vallásainak fő-, sok-szor egyedüli feladása volt s melyet a kereszténységnem támadott meg, de megfosztott támaszától s azegyesekre, kik között éppen csak ezen eszme állítjafel az egyenlőséget.

Any ira megszoktuk az egyenlőség eszméjét ter-mészetesnek tartani, hogy nem is vészük észre, mi-ként sehol a világon egyenlőség nem létezik s ígyezen eszme, melyet most a józan ész postulatumánaktartunk, nem is támadhatott. Ha az embereket egy-máshozi viszonyaiban tekintjük, sehol nem találunkegyenlőséget, ez eszme csak úgy támadhat, ha az

40

embernek istenhezi viszonyait tekintjük s e földiállapotokat fontosság nélkülieknek. Csak miután lé-tünk egész nyomorúsága s minden földi jólét s dicső-ség hiábavalósága világos lesz előttünk, ekkor ismer-jük el az egyenlőséget, az egyenlőséget isten előtt snyomorultságunkban. S ez az, mire a kereszténységtanított.

Az élet a síron túl, melynek erős és általjánoshite a nagy morális változás, melyet a keresztény-ségnek köszönünk, ez azon pont, ”a) melyre Archime-des szerént szükségünk van, hogy a világot sarkai-ból kimozdítsuk s mind, amivel a keresztény civili-satio másokat meghaladta, annak tulajdonítható,hogy azt bírta.

1864. szept. 5.

Fiatal korunkban valamint álmunkban, úgy éb-ren is akár a tudomány, akár a közélet pályáján ha-ladjunk, sokszor repülni érezzük magunkat, csakhogy ezt így is mindég iszonyú lezuhanás érzéseköveti.

Ugyan azon hegyek, melyek először ragyognaka nap sugaraiban, később, ha a nap magasbra szállt,setéten kerítik be a láthatárt.

Szent Tornyára jöttem.1 Javítottam a Falu jegy-zőjét; 2 üres nap.

a) Ε szó helyett eredetileg: sarkkő állott.1 Eredetileg Szentetornya, melyet csak a 18. szd. vége óta

neveztek Szenttornyának, a békésmegyei k. Orosháza közelében;Rosty Albert birtoka volt; tőle örökölte Ágnes nevű leánya, br.Eötvös József felesége. — Szenttornyai életmódjára 1. Györy Vil-mos tárcáját a Reform c. napilap 1871. márc 19-i számában ésVoinovich G.: 89—90.

2 1865-ben jelent meg A falu jegyzőjé-nek második kiadásahárom kötetben.

41

1864. szept. 6.

Szt. Tornyán elvégeztem beszédemet.Vannak pillanatok, melyekben a villám is jóté-

temény, mert egy perezre legalább világosságot ád.

1864. szept. 7.

Szt. Tornyán gazdaságomban jártam, írtam le-veleket. Orosházán voltam adót fizetni. Az utolsóholnapokban három öngyilkossági eset fordult elémind gyufával. Egy férjmérgezés hasonló módon.Áltálján véve szomorító, ha az erkölcsi romladást te-kitjük, mely az utolsó időkben az alföldi nép közöttészrevehető. Fő oka.: részint a szegénység, mely min-dég általjánosabbá válik, de még inkább a vallásta-lanság, mely nem mint máshol, a míveltséget kö-veti, hanem azt megelőzi s azért még több cinismus-sal lép fel. Nemzetünk állapot ja a jelen pillanatbanhasonló oly emberéhez, ki szerencsétlenségére sok-kal műveltebb emberek társaságába került s nemcsak kissebeltetik, hanem még nevetségesé is teszimagát, midőn őket utánozni akarja. S nekünk eztnéznünk kell kötött kezekkel. Ha a régiek a miénkhezhasonló állapotban éltek volna, Tantalus mellé mégegy orkusi kínt állítottak fel, mely abban állna, hogyvalaki gazembereket látva maga előtt, bottal kezé-ben őket még sem verheti meg. Ez kétségen kívülnagyobb, mint azé, kinek szomjas ajkai előtt a vizleapad, vagy ki hasztalan terjeszti a kínálkozó smindég visszavonuló gyümölcs után kezeit. Nékemlegalább néha úgy látszik.

42

Az akarat szabadsága a) egyike azon kérdések-nek, melyeknek megfejtésével a legnagyobb elmékszázadokon, sőt ezredeken át hasztalan fáradnak. Okaennek az, mert a kérdés nem tisztán állítatik fel.Ha a szabad akaratról, b) mint az emberi természetvelünk született tulajdonáról szóllunk, bátran elmon-dom, hogj' azzal nem bírunk, kivévén közönös tár-gyakra nézve, melyeknek elhatározása reánk semmifontossággal nem bir. Minden nagyobbakban szen-vedelmeink, érzésünk s néha gyengeségünk. De haaz akarat szabadságot oly tulajdonnak tekintjük,melyet fáradsággal .elérhetünk, nem tagadhatjasenki képességünket. A szabad akarat e szerónt nemtartozik az emberek természetes tulajdonai közé, dekétségen kívül a legszebb, legméltóbb czélja törek-véseinek s ki azt elérte, büszkén tekénthet maga kö-rül, mert legyőzte magát s így bizonyos, hogy azegész világ által legyőzetni nem fog.

A tapasztalás azt mutatja, hogy közönséges ko-csissal, ki nem gondol másra, mint hogy a nyomonmaradjon, a nagyobb zökkenőket kikerülje s lovaitmérsékelt ügetésben tartsa, ne hogy valamely hibaáltal helyét s fizetését elveszítse, sokkal biztosabbanjárunk, mint ha a kocsis-ülést úr foglalja el, ki akoesiskodásban dicsőségét keresi s néha csakugyanrendkívüli viszonyok alatt csaknem bámulatos ügyes-séget fejt ki, vagy lovait nagy távolyságra hihetetle-nül rövid idő alatt hajtotta. Egészen ez áll a kor-mányról is. Kevés kivétellel mondhatjuk, hogy ta-

a) Az eredetiben aláhúzva.b) Az eredeti, szerzőtől utóbb aláhúzott fogalmazás így szól

,,Ha a szabad akaratot oly tulajdonnak tekintjük, melyet természe-tünknél fogva bírunk” etc.

43

nulók s népek nem nyernek, ha a tanári széket és akormányt lángész foglalja el. Arra, hogy közönsé-ges viszonyok alatt haszonvehetők legyünk, semminem szükségesebb, mint egy bizonyos középszerűség.

1864. szept. 8.Csabacsűdre jöttem.

1864. szept. 9.Utaztam Pestre.

1864. szept. 10.

Feljöttem a hegyrel a leggyönyörűbb időnél.Családomat egészségesen találtam. Ma van Maris-kám születés napja.2 Az ég tartsa e kedves gyerme-ket, ki oly szerencsésen fejlődött eddig, boldogan.Hisz az egészség és a szerencse, melytől földi boldog-ságunk s minden törekvésünk sikere függ, az égnekadományai. A szülők szeretete vajmi keveset teheta gyermekekért, még boldoggá sem teheti őket, mintmás szeretet; hisz a legjobbak azon korban, midőne szeretetet magok nem érzik, nem képesek felfogniazt egész nagyságában.

Az. emberi nem története egy hosszú fejlődés,mely alatt sehol és soha tökéletes állapotokat, az azolyanokat, melyek által egy elv tökéletesen valósíta-tott, nem találunk. Mint a légkörben külömböző ma-gasságban külömböző irányú folyamokat, úgy azemberi kifejlődés körében külömböző irányú törek-véseket észlelhetünk minden pillanatban, sőt ha csak

1 A Svábhegyre, ahol villája volt. V. ö.: Voinovich G-: 88—89.2 1851. szeptember 10-én született. Említettük már, hogy

1886. március 3-án férjhez ment Plener Ernőhöz.

44

egyes nemzetek életét tekintjük is, pontosabb észle-lés meggyőz, hogy annak minden mozzanatai egyirányú törekvésből nem magyarázhatók, hogy azoksoha egy elvet logikai következetességgel tökélete-sen keresztül vive nem találjuk.

Senki, ki a történelemmel komolyan foglalatos-kodik, ezt nem vonhatja kétségbe s amenyiben amúltról szóltunk, kevesen vonják kétségbe ezen állí-tást s mégis egyik főbaja politikai haladásunknak,hogy azt, mit minden ember minden korra nézve két-ségbe vehetctlennek tart, azt saját koráról elismerninem akarja. Mert a jelen mi egyébb, mint egy perezaz emberiség fejlődésének hosszú folyamában, foly-tatása a történetnek, mely mihent elmúlt, a törté-nelem tárgya lesz s bár mily kitűnő helyet foglaljonel abban, mégis fővonalaiban hasonló lesz azokhoz,melyeken az emberiség eddig keresztül ment s mégis nem törekszik-e csaknem kivétel nélkül főkép moz-galmasabb időkben minden párt arra, hogy sajátelveit egyszerre tökéletesen, minden logikai követ-kezetességekkel vigye keresztül s nem épen az-e leg-több bajaink kútforrása, hogy elismerni nem akar-juk, miként elveink tökéletes, egyszerre valq létesí-tése a jelenben ép oly lehetetlen, mint mindég azvolt, s hogy feladásunk most, mint mindég, csak azlehet, hogy bizonyos elvnek valósítását tűzve ki ma-gunknak czélul, ezt megközelítsük s hogy e szer éntbár mi helyes az irány, melyet követünk, törekvé-seink kivihetése, sőt egész tevékenységünk üdvöseredményei azon mérséklettől fügnek, melyet irá-nyunkat követjük. Senkiről nem szóllunk több meg-vető sajnálkozással, mint azokról, kik a politikában

45

utópiákat a) követnek s még is, ha a dolgok practicusfolyamát tekintjük, hogy csaknem mindenkor s min-denütt az egymással szemben álló pártok egyirántvalamely utópiát tűztek ki czélokul, azaz egy vagymás elv tökéletes s következetes keresztül vitelét. Eza conservativekről s haladás embereiről, a monarchias a szabadság védőiről egyiránt áll.

1864..szept. 11.

Ma ünnepeltük Mariska leányom születés s név-napját.1 Az idő gyönyörű volt. Feleségem háromrósz muzsikust szerzett öszve, a leányaim s cseléd-jeink, kikhez később a szomszéd majorok cselédjeicsatlakoztak, 8-ig táncoltak a legszebb holdvilágnál.Szerény falusi mulatság volt, melynél senkinekeszébe nem jutott volna, hogy a főváros közelébenadatik. Áltálján véve feltűnő, mi csekély a hatás,melyet fővárosunk eddig környékére gyakorol, alegközelebb faluk, főkép a magyarok, mert a néme-tek, mint Budakesz, sokkal inkább haladtak és sü-lyedtek a civilisatioval, körülbelül olyanok, mintha50 mértföldre feküdnének. Egyik fő oka ennek való-színűleg az, mert fővárosunk, bár ott egy idő oltamagyarul szólnak, eredetileg nem magyar s hogyígy a városi s falusi erkölcsök között hiányzik azonközös alap, mely minden kölcsönös hatásnak egyikfeltétele.

Táncz között leginkább kitüntette magát Ilonámdajkája, negyvenen felüli asszony, ki gyermekeivelcsak mert nőm által segítetik s így is elég nehéz νi-

a) Az eredetiben aláhúzva.1 L. az 1864. szeptember 10-i feljegyzést.

46

szonyok között, él. Ε szegény asszony oly gyermeke-sen tud örülni, mint gyermekei s midőn őt s a többitánczolókat látám, kik közül szinte többen a 40-etmeghaladták, eszembe jutott, mit már többször meg-jegyeztem, az, hogy a nép s áltálján véve azon osz-tályok, melyek a míveltség alantabb fokán állnak saz élet nehézségeivel küzdenek, sokkal tovább tart-ják meg gyermekdedségeket s néha ősz hajakkal,mihent egy derült sugár vonul el felettek, ép olyártatlanul örülni s nevetni képesek, mint a gyerme-kek. S váljon nem compensatio-e ez mind azon ne-hézségekért, melyeken keresztül mennek s nem bi-zonyság-e arra, hogy az örömre való képesség nemgondok s küzdelmek, hanem csak az élvezet általhasználtatik el s hogy minden ember annál több képességet tart meg az örömre agg koráig, mennél ke-vesebbet fogyasztott el abból ifjúságában.

Furcsa dolog, hogy most 51 éves koromban, naplóíráshoz fogok, mint a gyermek. Oka az, mert ha elő-érzetem nem csal, ez év lesz a legfontosabb egész éle-temben. Minden ember életében van egy időszak,mely elhatározó s melyre minden egyébb csak előké-szület, vagy következés s nekem úgy látszik, ez idő-szakhoz értem.

Anyi bizonyos, hogy az aequator alatt a déli órá-ban minden tárgy legkevesebb árnyékot ad, de mégnem hallottam senkitől, hogy az aequatorialis vidékekfőkép ezen órákban kellemesek.

47

Svábhegy, 1864. szept. 12.

Egész reggel dolgoztam a Nemzetiségeken.1 Dél-után nálam volt Pauler2 s Kautz3 kíséretébenRoscher [ipcséről.4 Épen oly ember, minőnek felfo-gásom szerént, nemzetgazdának lenni kell. Kevésúgy nevezett genialitás, de annál több természetesész és józan felfogás. Ilyen külseje is, mely inkábba kereskedő, mint a professor typusát viseli magán.Boscher sokat s okosan kérdez, s mint észrevételei-ből kitűnik, a közlötteket hamar s helyesen fogjafel. Áltálján véve az egész ember reám ép oly jó hatásttett, mint Liszt5 maga idejében roszat, midőn e sze-lencsétlen férfiú mint egy húsz év előtt nálunk uta-zott. Lisztnél az első pillanatban a projectcsináló, arendszer alkotó tűnt fel. Oly ember, ki mert mindégcsak magát s systhemáját akarja kitüntetni, min-dent csak anyiban vesz figyelembe, a menyiben sa-ját genialitásának megmutatására használható, vagyrendszerével viszonyban áll. Lisztnél kevés óra alatt

1 A nemzetiségi kérdés c. munkájáról van szó, mely 1865 elsőfelében jelent meg Pesten, Ráth Mór kiadásában. (8° IX + 158 l.)

- Pauler Tivadar (1816—1886) egyetemi tanár, Eötvös halálaután kultuszminiszter, majd két ízben igazságügyminiszter.

3 Kautz Gyula (1829—1909) egyetemi tanár, politikus4 Roscher Vilmosról, aki 1861-től a M. Tud. Akadémia kül

tagja volt (megh. 1894), 1896-ban Kautz Gyula tartott emlékbeszedet: „Roscher Vilmos és a történelmi módszer a közgazdaság-tudományban” címen. Roscher pesti látogatására 1. Pesti Napló,1864. szept. 10. sz.

5 Liszt Frigyes 1844 őszén Pesten is megfordult, hol nagymelegséggel fogadták (Pesti Napló, 1864. szept. 10.). L. azonfelülFöldes Béla: [ist Frigyes és hazánk. 6—7. 11. (Magyar Közgazda-sági Könyvtár etc. XVIII. k.)

48

azon meggyőződéshez jutottunk, hogy ez ember leg-feljebb rendszerét hagyá maga után, Roscherról fel-teszem, hogy befolyása által talán egy pár hasznosintézkedést visz keresztül.

Sokat beszéltünk egymással politikáról, hazaiviszonyainkról is, őszintén s elfogulatlanul, mint olyemberek, kiknek legkissebb érdekek nincs, hogy egy-mást ámítsák. Roscher az osztrák-magyar viszonyokrendezésének módjáról szólva, figyelmessé tett azonviszonyra, mely a 849-i alkotmány szerént Dánia sa herczegségek között fenállt. Utána fogok nézni.

A politika, melyet követünk, előtte is ép olymegfoghatatlan, mint mind azok előtt, kikkel e rész-ben szóltam. Hogy a kormány érdekében látja, hogyaz általjános csend a nemzetet elaltassa s hogy habár törvénytelenül a közélet minden eszközeit kezébekerítve, végre tehetetlené váljunk s a most tűrhetet-leneknek hirdetett állapotokat megszokjuk, vagylegalább azoknak megváltoztatására elveszítsünkminden reményt, ez természetes; de hogy azok, kika szabadságot akarják, kiknek egész élete annakvolt szentelve, hogy az alkotmányosságot e hazábanfeltartsák, biztosítsák, kifejleszék, ugyan ezen poli-tikát követik, sőt hogy e politikának ők voltak meg-kezdői, az csakugyan a rendkívüli jelenségek közétartozik, legalább nem tudok esetet, hogy a szabad-ságnak előküzdői győzelmeket attól várták volna,hogy a törvényesség zászlóját kitűzve, kezeiket zse-bükbe dugják.

Helyzetünk idegennek ép oly nevetséges lehet,mint nekünk szomorú, mert valóban a comicus dol-gok közé tartozik, hogy Deák, midőn híres mi vár-

49

hatunka)-ját kimondá,1 senkit nem capacitált olyegészen, mint Smerlinget,2 ki ministerialis karszéké-ben a várást sokkal kellemesebbek találja, mint gon-dolta s egészen egyetért a semmit nem tevés politi-kájában.


Pesten voltam. Ma 22 éve, hogy megházasod-tam*3 Talán nincs ember, ki ha enyi idő után azonpillanatra viszatekint, melyben mátkáját az oltár-hoz vezette, nem látná át, hogy csalódott. A leánya)kit szerettünk, már csak azért is, mert sociális állásaváltozik s mert anyival idősebbé vált, ép úgy meg-változik, sőt még inkább, mint magunk s midőn azontulajdonait, melyek egykor elbájoltak, néha mindelveszti, olyanokat fejt ki, melyékről akkor fogal-munk sem volt, s ez történt vélem is, csak hogy sze-rencsémre s hogy Ágnesemet sokkal jobbnak tapasz-talom, mint azt egykor gyaníthatám. Áltálján véve,ha életemre viszagondolok s látom, hogy a közönsé-ges értelemben nem tartozok a szerencsés emberek

a) Az eredetiben aláhúzva.b) Eredetileg, de utóbb áthúzva: hölgy.1 Tóth Béla írja (Szájrul szájra. Budapest, 1895. 98—99. 1.):

A közhit szerint Schmerling mondta volna ezeket a szavakat, ami-kor 1861-ben a magyarok nem akartak képviselőket küldeni a Reichs-ratba; felemlíti azonban azt is, hogy egy német forrás magátólSchmerlingtől tudja, hogy ezt ugyanakkor Deák Ferenc mondtavolna. Eötvös feljegyzése arra mutat, hogy ez a kijelentés valóbanDeáktól származik.

2 Anton Ritter von Schmerling 1860—1865 birodalmi mi-niszter.

3 1842. szeptember 13-án esküdött meg Rosty Ágnessel. (v. ö.Voinovich: 18—19.)

50

közé s anyagi tekintetben nem sok sikert mutatha-tok elé, ellenben talán nincs senki, ki azon viszo-nyokra nézve, melyek szívünkhöz, legközelebb áll-nak, nálamnál szerencsésebb. A legjobb szülék gyer-meke,1 a legbecsületesebb emberek körében nőve fel,testvéreimnél s barátaimnál csak szépet s jót tapasz-taltam s ha most nőm mellett testben s lélekben épgyermekeimre nézek, szivem mély hálával telik el agondviselés iránt, mely enyi javakkal ajándékozottmeg.


Dolgoztam. Nálam volt Károlyi Sándor,2 sokatbeszéltünk az ország kilátásairól s feladásunkról.3

Felfogásom szerént, az út, melyet politikánkbankövetni kell, tisztán áll előttünk. Megtartani az országintegritását s a lehetőségig nagyobb authonomiátszerezni magunknak, hogy ez által a határvonal,mely Magyarországot a birodalom német tartomá-nyaitól elválasztja, élesen jeleltessék ki s a függet-lenségre mindég képesebbé váljunk. S nem bolygatnia birodalommal való összeköttetésünk kérdését. Mi-után ezen öszveköttetés a jelen pillanatban vagyépen nem, vagy csak forradalom által oldathatnékfel s ez a magyar nemzetiséget mindennél inkábbveszélyeztetné, minden törekvés ez irányban csak

1 Br. Eötvös Ignác és br. Lilien Anna.2 gr. Károlyi Sándor (1831—1906).3· Eötvöst állandóan foglalkoztatta az Ausztriával létesítendő

megegyezés ügye. Ezzel a kérdéssel több politikai tanulmánybanés cikkben foglalkozott; naplófeljegyzései is azt mutatják, hogyAusztria jövő helyzetének kialakulása is izgatta képzeletét, mertúgy érezte, hogy annak hatása lesz Magyarországra.

51

kárunkra lehet. Ez öszveköttetés megszakítása csaka német kérdésnek megoldása által, de akkor bizo-nyossan meg fog történni s minthogy ez később,vagy elébb kikerülhetetlen, legjobb, ha ebbeli vá-gyaink telyesítését az időre bízzuk, csak arra töre-kedve, hogy a pillanat, mely bizonyosan bé fog kö-vetkezni, készen találjon. Azaz, hogy mikor Ausztrianémet része Németország által absorbeáltatik s aDuna völgyének birodalma alakulni fog, a magyarelem birtokban, míveltségben s erőben a többieketmeghaladja. Nemzetiségünk jövője tisztán culturakérdés.

Svábhegy, 1864. szept. 15.Dolgoztam a Nemzetiségeken.1


A városban voltam s dolgaimat végeztem. Dél-után corrigáltam.2 Olvastam.

A színészkedés anyira természetünkben fekszik,hogy sok ember egész életén át egy szerepet játszik,ámbár tudja, íiogy a művészi előadásnál magán kí-vül senki nem tapsol.


Dolgoztam a Nemzetiségeken, végeztem a VII.fej., corrigáltam. Délután sétáltam családomal.

Volt egy idő, midőn a biblia minden kézen for-gott s az emberek többsége csak nem kizárólag eb-

1 L. erre vonatkozólag az 1864. szept. 11-i feljegyzést.2 L. az 1864. szeptember 5-i feljegyzést.

52

bői merítette tudományát; midőn e könyv mintegyházi barátnak tekintet, a) melyhez vigasztalásért stanácsért fordult mindenki s mely az egyesnek vi-szonyaira közvetlen befolyást gyakorolt. Ezen irányegyoldalú volt, talán káros lehetett, ámbár az utób-bit alig mondhatjuk, ha látjuk, hogy az emberi elmesoha nagyobbszerűen nem haladott, mint éppen azonkorszakban, melyben a bibliának befolyása legna-gyobb vala: a Reformatio korszakában, de bizonyosaz, hogy még ez egyoldalúságnak is kevésbé károsakkövetkezései, mint azon elhanyagolásnak, melyet aszentkönyvek irányában főkép catholicus országok-ban jelenleg tapasztalunk. Azon könyv, mely egészcivilisationk alapjául szolgált, az egyedüli, melyiránt miliők egyenlő tisztelettel viseltetnek, megér-demli most is, hogy a gondolkozó által komoly figye-lembe vétessék. Elhanyagolása nem a tudományosszabadságot mozdítja elé, hanem legfeljebb oda ve-zet, hogy még azon egyetlent is elvesztjük, mely szét-ágazó irányainknak egyesülési pontul szolgálhatna.

Svábhegy, 1864. szept. 18.Dolgoztam, corrigáltam, leveleztem.


Dolgoztam. Ben voltam a városban. Meglátoga-tott Flegler.1

a) így, tekintetett helyett.1 Flegler Sándor (1803—1892) német történetíró, ki előbb

Zürichben volt tanár, később Nürnbergben a Germanisches Museum-nak volt őre; nyelvünket is megtanulta. V. ö. Századok, 1893 ésCsengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései. (Budapest, 1928)496. 1.

53


Feleségem születés napja. Tartsa az ég boldogul.Reggel Zichy Ferdinánd1 volt nálam az angolBeaumontal.2 Délután Zichy János.3 Egyébiránt anap nyugottan folyt el. Dolgoztam a Nemzetiség8-ik fejezetén.

Valamint sétáinknál, ha az est közéig, úgy azélet bizonyos korában tevékenységünk czéljainálnem csak erőnket s a távolyságot, hanem azt is te-kintetbe kell vennünk, váljon ha a czélt elértük,lesz-e időnk, hogy becsületesen hajlékunkba visza-térjünk. a)

Az 1-ső kérdés: akarjuk-e a kiegyenlítést,4 azaz.fekszik-e az érdekünkben? Ha igen, akkor oly felté-telekhez, kell azt kötnünk, melyek kivihetők. b)

A 2-ik kérdés tehát az: váljon azok, melyeket a861. országgyűlés kijelölt, kivihetők-e, s ha nem

3-szor: melyek azon feltételek, melyek Austriarészéről elfogadhatók, s melyek által saját érde-

a) Ε szót a keletkező befejezetlen és áthúzott mondat követi:Ne fogjon senki oly dologhoz, mely ...

a) A mondatvégi pont után az eredetiben kérdőjel áll.

1 Gr. Zichy Ferdinánd (1829—1911) a kiegyezés utáni idők-ben a magyar kath. politikai élet megszervezésében tevékeny szere-pet vitt; a néppárt megalapítója.

2 Sommerset-Beaumont angol parlamenti tag, aki a dunaikereskedelem létesítése ügyében tartózkodott a magyar fővárosban.V. ö. Pesti Napló, 1864. szept. 24.

3 Gr. Zichy Nep. János cs. és kir. kamarás, főrendiházi tag.4 Az imént említettük (1. szept. 14.), hogy Eötvös mindig erő-

sen érdeklődött a kiegyezés ügye iránt.

54

keink, azaz függetlenségünk s az ország jövője leg-kevésbé veszélyeztetik.

Austria részéről minden kiegyenlítésnek első salap feltétele az: hogy bizonyos tárgyakra nézve,melyekben a birodalom hatalmi állása a közös keze-lést megkívánja, e közösség biztosítassék. S minthogy ez két módon történhetik: absolutismus által,minő e tárgyakra nézve legalább practice előbb islétezett s alkotmányos úton, a kérdés legnagyobbegyszerűségében csak az: mi fekszik inkább jövőfüggetlenségünk érdekében (mert a jelen haszonrólegészen abstrahálok), az-e, hogy a monarchia leg-főbb érdekei, mint elébb, absolut módon, vagy egyoly törvényhozás befolyásával intéztessenek el, mely-ben Magyarország követjei által nevezetes résztveszi

Kétféle érdekel. A jelen s a jövő érdekei.A jelen. a)Oly rendszernek, melynél, — mint azt ó conser-

vativeink kívánják, — a birodalomnak legfontosabbérdekei absolut módon kormányoztatnának, vagymelynél a fejdelem azokra körülbelül oly hatástgyakorolna, mint 48 előtt Magyarországban, milenne következése

/. a materiális érdekekre, b)Hogy erről tiszta felfogásunk legyen, nem szük-

séges más, mint hogy azon hatást tekintsük, melyeta 848-ik előtti állapotok anyagi érdekeinkre gyako-roltak. Miután Austria német s mi magyarok, józa-non nem sympathiát, hanem csak igazságot kíván-

a) Az eredetiben aláhúzva.b) Az eredetiben aláhúzva.

55

hatunk fejdelminktől, miután a fejdelem Bécsbenlakik s így az osztrák érdekek befolyása alatt körüladva legalább nagy részben németek által; miutánaz egész birodalmat egybevéve, az osztrák résznekanyagi érdekei az egészre nézve fontosabbak:

Mind ezekből egybevéve világos, hogy azon ha-talom, melyet a közös ügyek elintézésére a MagyarKirálynak, azaz az Austriai császárnak adunk, va-lamint 1848-ig, úgy ezután nem Magyarország, ha-nem a német tartományok érdekében fog felhasznál-tatni, csak azon külömbséggel, hogy ennek most, mi-után a kereskedelmi és ipar érdekek Magyarországrasokkal több befolyást gyakorolnak; miután azaviticitás megszűnt; a vámsorompók elvétettek;terhes adó alá vetettünka) s az indirect adó rend-szere behozatott; miután egy szóval Magyarországs a birodalom többi részeinek anyagi érdekei sokkalszorosabb összekötetésbe jöttek, mint elébb voltak;miután az anyagi érdekek mezején történő törvény-hozási intézkedések az egyesek jólétére sokkal na-gyobb befolyást gyakorolnak, s miután mind azmegszűnt, mi hazánkat elébb megoltalmazá, hogy azosztrák érdekek pártolása telyjes elnyomásunkat nevonja maga után, hogy a dolgok ezen állásában— mondom — az, ha a birodalom osztrák részeinekérdekei igazságtalanul pártoltatnak s mi csak olykíméletre számolhatunk, melyet bornirozott finan-ciális administrationk egy fontos Steuerobjectre b)iránt viseltetik, minden előny s kedvezés, melybenaz osztrák tartományok részesülnek, Magyarországra

a) Vettettünk helyett.b) így, Steuerobject helyett

56

sokkal károsabb következéseket fog előidézni, mintelébb.

Erre nézve is az, mi hazánkban 49 olta történt,a nagy veszteségek, melyeket szenvedtünk, a sülye-dés, melyet tapasztalunk, elszegényedésünk, melymindég ijesztőbb formában lép fel, minden kétségetkizár.

77. Az alkotmányos szabadság. a)Egy kétségbe vehetetlen s ez az, hogy az állam-

ban létező elemek mindegyike, az aristocratiai ésdemocratiai elem szintúgy, mint a monarchiái, sajáthatalmának kiterjesztésén dolgozik, s hogy ennélfogva az alkotmányos szabadság biztossága ezen ele-mek egyensúlyától függ, s hogy ott, hol ezen elemekvalamelyike s főkép a monarchicus elem, melynél atapasztalás szerént a nisus, hogy hatalmát kiter-jesze, nagyobb s mely mindég következetesebb, hatá-rozottan túlsúlyra emelkedik, az alkotmányos sza-badságnak nincs semmi garantiája.

Ha ezen kérdést állítjuk fel, váljon létezhetik-ealkotmányos szabadság oly országban, hol a had,kül, a kereskedelmi s a financzügynek nagyobbrésze a fejdelem rendelkezésétől függi kétségen kí-vül azt fogjuk válaszolni, hogy ily országban aconstitutionalismus formái lehetnek meg, de hogyannak lényegéről szó nem lehet. És váljon mit vár-hatunk, ha a fejdelem mind azon tárgyakra nézvenem csak hazánkban, de a birodalomban is szabadonrendelkezik.

Váljon oly fejdelemmel szemközt, ki az egész


57

osztrák birodalom kül és kereskedelmi ügyeit intézis az egész birodalom hadi s financz erejével rendel-kezik, a magyar alkotmányosság mily biztosságotígérhet magának, váljon mily eszközökkel aljon el-lene fejdelmének, ki a hatalmat, mely neki a közösügyekre nézve adatott, az ország külön ügyeire iski fogja terjeszteni, míg végre alkotmányosságunkazon proportiokra szorul öszve, melyben azt az örö-kös tartományok [andstandeinél találtunk. (így!)

III. A nemzetiség érdekei, a)

Vannak, kik a nemzetiségnek érdekeit a szabad-ságnak elébe teszik s hazánkban talán a többséggondolkozik így. Sokaktól haliám, hogy semmi nemfekszik inkább érdekünkben, mint jó absolutismus,ha kis despotiával jár is, csak hogy e despotia ma-gyar legyen. Tagadhatatlan, hogy Európának min-den nagy nemzetiségei ily absolutismus b) köszöniktámadásokat s meg foghatom, hogy egy magyarII. József sokak előtt igen kívánatosnak látszik. Dekérdem, létezik-e arra csak a legkissebb valószínűség,hogy az absolutismus nálunk a magyar nemzetiségérdekében fog felhasználtatni?

Dinastiánk nem magyar, 1848-ig bizonyossannem mutatott semmi sympathiát a magyar nemzeti-ség iránt s mi azolta történt, bizonyossan nem voltalkalmas arra, hogy a nemzet s dinastia között haj-lamot ébreszen s ennél fogva a dinastiánk sympa-thiájára nem számolhatunk és valjon nem éppen azellenkezőt kívánják-e a dinastia érdekeit.

a) Az eredetiben aláhúzva.b) így, absolutísmusnak helyett.

58

Megengedem, hogy az egész birodalom meg-németesítése, melyen egy ideig dolgoztak, nem fek-szik a dinastia érdekében, sőt én hiszem azt, de bizo-nyossan még kevésbé fekszik a dinastia érdekében,hogy Szt. István koronájának minden tartományai-ban a magyar elem uralkodjék. A dinastia, azaz azabsolutismus érdekében az fekszik, hogy a nemzeti-ségek közötti ellentétek fennmaradjanak s kétségenkívül erre fogja fordítani öszves befolyását.

Ha a birodalom közös alkotmányai bír, mihentegyszer elismertetett, hogy Magyarország germani-satioja lehetetlen, a birodalom többi tartományainaknem fekszik érdekében, hogy' a nemzetiségi ellentétfentartassék, sőt amenyiben ez az absolutismusnakeszköze lehetne, éppen az ellenkező érdek létezik,azonkívül az osztrák tartományok nemzetiség tekin-tetében körülbelül ugyan azon állásban vannak,mint mi s így valószínű, hogy a magyar s németnemzetiség között, mihent egyszer a jelen súrlódásokokai eltávolítatván, érdekeit tisztán fogják fel, szö-vetkezni fognak azon veszélyek ellen, melyek őket aslávok részéről fenyegetik. Sőt ha a birodalom alkot-mányos módon szerveztetik, még a dinastia pártolá-sára is számolhatunk. Mert miután ennek hatalmátsemmi nem veszélyezteti inkább, mint ha a biroda-lom minden részei közös oppositioban egyesülnek smiután hatalmának kiterjedése az ellentétek erejétőlfügg, melyek a birodalom két része között léteznek,feltehető, hogy a dinastia nem csak ezen ellentétek,s így a külömbségeknek kiegyenlítésére, melyekazoknak alapul szolgálnák, semmit tenni nem fog,sőt mindent el fog követni, hogy az egyes részeknekegyenyisége feltartassék s a magyar elem oly állásra

59

emelkedjék, hogy azt szükség esetében a birodalomtöbbi alkotmányos részei ellen felhasználhassa.

A jövő. Függetlenségünk érdekei. a)

Mi biztosítja a jövőben függetlenségünket, melyminden törekvéseink végezel ját képezi s melynek re-ményéről lemondani nem akarnánk még akkor sem,ha az, hogy e reményt megtarthassuk, a legnagyobbáldozatokba kerül.

D[eák]-nak nézete szerént azon pillanatban,melyben az osztrákokkal közös szabadságban része-sülünk, le kell mondani különállásunkról s még azonreményről is, hogy hazánk valaha még a függetlenállamok sorába visza lép. Mentől nagyobb a jólétneks szabadságnak foka, melyet ezen úton várhatunk,annál nagyobb a veszély jövőnkre nézve. Maga az el-nyomás biztosítja önállásunkat. A lánczok, melyeketviselünk, nem csak symbolumai, de biztosítékai kü-lönállásunknak. Mentül nagyobb a különbség, melyköztünk s az osztrákok között politikai helyzetünkrenézve látszik, mentül több jólétet és szabadságotélveznek ők s mentül nagyobb elnyomás alatt állunkmi, annál nagyobb s áthághatatlanabb a válaszfal.míg ellenben a közös szabadság ki fogja egyenlítenia még létező ellentéteket s a közösség, ha azt egyszeregyes tárgyakra nézve elfogadtuk, ki fog terjesztetnitöbbekre s azon arányban, melyben azt az ország pol-gárainak érdeke kívánja, mindég többekre, míg vég-re észrevétlenül a telyes beolvadás pontjához értünk.

Nézetem szerént, ha a kérdést tisztán theoreticetekintjük s feltevésekből indulunk ki, a jövőnek ezen


60

képe valószínűnek látszatik, hanem félig sem anyiraaz, mint azon tétel, hogy: jövő függetlenségünk min-denek előtt attól függ, hogy Magyarország azon idő-ben, midőn Németország egységes alakulásáról az al-kalom eljön, egy független állam alapítására képeslegyen s hogy e szerént minden, mi anyagi kifejlődé-sünket elősegíti, mi alkotmányos szabadságunkat biz-tosítja s a magyar nemzetiségnek állását szilárdítja,egyszersmint függetlenségünket is biztosítja, s hogyminden, mi e tekintetben kártékonyán hat jelen vi-szonyainkra, ép úgy veszélyezteti, sőt lehetetlené te-szi jövő függetlenségünket is.

De nem sokat adok politikai kérdéseknél tisztántheoretikus okoskodásokra s oly feltevésekre, melyekmellett legfeljebb a valószínűség szóll, főkép midőnoly viszonyokról van szó, melyekről a történelem atapasztalásoknak egész sorát állítja élénkbe s ilyenez. Az eset, hogy külömböző nemzetiségek, külömbözőtartományok egy birodalomban egyesültek, nem tar-tozik a ritkák közé. Vannak esetek, hol az egyesülésegy közös alkotmány által eszközöltetett s vannakmég számosabbak, hol az egység az absolutismus ál-tal történt.

Már ha ezen eseteket figyelemmel tekintjük, a ta-pasztalás nem csak nem igazolja azon plausibilisneklátszó állítást, hogy a közös szabadság a külön álló-kat egybeolvasztja, sőt éppen az ellenkezőt bizonyítjas hogy míg minden államok s tartományok, melyekegy közös alkotmány által egyesítettek, azon mérték-ben, melyben az alkotmány szabad volt, megtartákegyéniségöket, holott valóságos belé olvadás soha nemeszközöltetett máskép, mint az absolutismus által.Példák: Sveitz, Belgium, Hollandia. Sőt még hazánk-

61

ban is nem tartotta-e meg Horvátország egyéniségét,holott azt a rokon Steier tartományok elvesztették.

Ha Posen elnémetesedett, nem egy felvilágoso-dott absolutismus idézte-e elé e nagy eredményt ittis etet.

Mind ezekből világos előttem, hogy érdekünkbenfekszik, hogy a közös ügyek alkotmányos úton ke-zeltessenek. A nagy kérdés csak az, mily módon.

Svábhegy, 1864 szept. 21.

Nálam ebédelt Fleglerl és Hunfalvy,2 délutánkaptam az iparegyesület3 megerősített szabályait.


A városban voltam s dolgaimat végeztem. Nemeresztettem a) Almásy Pálhoz.4 Corrigáltam.5


Dolgoztam, corrigáltam, írtam leveleket. EcksteinRudolf 6 látogatott meg.

a) „Ereszttettem” helyett.1 Flegler Sándorra 1. az 1864 szept. 19-i feljegyzést.2 Hunfalvy Pál (1810—1891) 1851 óta a M. Tud. Akadémia

főkönyvtárnoka, 1849-ben a békepártnak volt a tagja.3 Az Országos Iparegyesület alapszabályait Csengery Antal

dolgozta ki Eötvös felhívására. (Csengery Antal hátrahagyott ira-tai etc. 11. 1.)

4 Almássy Pál 1848-ban a képviselőház egyik alelnöke volt;utóbb a debreceni parlament elnöki tisztét egyedül ő látta el.

5 L. az 1864. szeptember 5-i feljegyzést.6 Ehrenbergi Eckstein Ferenc budapesti egyetemi tanár

(Szinnyei J.: Magyar írók. II. 1177—78) fia, aki 1845-ben pestme-gyei főszolgabíró volt; nőtestvére Anna, Rosty Albertné, anyja voltEötvös József feleségének. (Nagy Iván: Magyarország családai.IV. 8.)

62

Minden kiegyenlítésnél két dolgot kell szemünkelőtt tartanunk. 1. Az ország dignitását. 2. Az országérdekeit.

Az ország dignitása. a) Kívánja mindenek előttazt, hogy a kiegyenlítésnél mellőztessék minden, mibár mily nemű kényszerítés színét viselné magán. 2°:Hogy Magyarország a közös törvényhozás és a kö-zös kormány irányában formális tekintetben is azörökös tartományokkal a legtökéletesebb egyenlőségviszonyába állíttassék.

Az ország érdekeib) kívánják

1-°. Hogy az öszbirodalom, melynek állásától sa-ját érdekeink védelme a külföld irányában függ, ak-ként szerveztessék, hogy az feladásának eleget te-hessen.

2-°. Hogy az öszves birodalom ügyeinek elintézé-sénél Magyarország érdekei tekintetbe vétessenek,az az, hogy azon testületeknél és hatóságoknál, me-lyek a birodalom közügyei felett rendelkeznek, Ma-gyarország kellőleg képviselve legyen.

3-°. Hogy Magyarország biztosítva legyen aziránt, hogy telyjes önállása a birodalom közös ügyei-nek ürügye alatt szűkebb körökbe ne szoritassék,mint az a közös ügyek czélszerü kezelésének érdeké-ben szükséges.

Az elsőre nézve.c) Azon kérdés megfejtendő:Váljon a birodalom hatalmi állásának biztosításáraelégséges-e, ha közös ügyeinkre nézve a birodalom

a) Az eredetiben aláhúzva.b) Az eredetiben aláhúzva.c) Az eredetiben aláhúzva.

63

többi népeinek képviselőivel csak esetről-esetreérintkezünk.

A másodikra nézve, a) A 48-iki törvények nemadták Magyarországnak azon befolyást, melyet azjoggal igényelhet.

A külügyekre nézve a) (a külügyek fontossága azalkotmányos életben. Guizot XI.)

A kereskedelmi a) ügyben.A hadügyben. a)A finánczügyben a) s ez éppen az ok, melyért a

48-iki törvények forradalomhoz vezettek.

A harmadikra nézve, a)

Minden hatalom terjeszkedik.Két garantia található e terjeszkedés ellen:b

Vagy úgy kell °) elosztani az egymással szemben állóhatalmak között a teendőket, hogy azok egymássalne találkozzanak s mindenikének egészen különöshatározottan kijelelt hatásköre legyen, vagy úgy kellorganisálni az egyes hatalmakat, hogy azok egymástellensúlyozzák s egyik se legyen oly erős, hogy a má-sikat elnyomhassa.

Az első minden foederativ rendszernek alap-feltétele.

A második alapfeltétele az alkotmányosságnak.Miután azon törvényhozás és azon kormány,

mely a birodalom közös ügyeit vezeti, a dolgok ter-mészete szerént több hatalommal bir, mint a magyartörvényhozás és kormány, ha ez utóbbiakat azoknak

a) Az eredetiben aláhúzva.b) Eredetileg, de utóbb módosítva, e mondat így hangzott: A

garantia e terjeszkedés ellen csak két módon.c) Az e szó után következő: organisálni az egymással szem'

ben álló az eredetiben áthúzva.

64

terjeszkedése ellen biztosítani akarjuk, szükséges,hogy e garantiáknak mind két neméről gondoskod-junk.

Autonómiánk garantiája a közös és országos tár-gyak telyes elkülönözése által.

Autonómiánk azon garantiája, mely a közös ha-talom szervezetében fekszik. A közös törvényhozáscsak az egyes törvényhozások követjeiből áll, mik azegyes törvényhozásoknak tagjai maradnak s ezértaz ország közvéleményének pressioja alatt állnak.Ha azon tárgyak közös elintézése biztosítatott, me-lyeknél azt a birodalom érdeke kívánja, nem feksziksenkinek érdekében, hogy a közös tárgyak sora ki-terjesztessék.

Az állam ministerek állása és felelősége az egyestörvényhozásokkal szemközt.


Pesten voltam dolgaimban, beadtam folyamod-ványunkat a vasút ügyében a helytartó tanácsnál.1

Dolgoztam, corrigáltam.

Svábhegy, 1864. szept. 25.Dolgoztam.


Ben voltam a városban Reviczky Szevér temeté-sénél,2 kit 25 éves korában párbajban agyonlőtek.

1 Az alföld-fiumei vasútvonalra vonatkozik, melynek nagy-várad—szegedi szakasza 1871-ben nyílt meg. V. ö. az 1864. okt. 18-ifeljegyzéssel.

2 Reviczky Szevér (1840—1864) hírlapíró. (Szinnyei József:Magyar Írók. XI. 911—12. V. ö. Pesti Napló, 1864 szept. 25., 27.s kóv. számaival.)

65

Szép, jó s nagy tehetségű fiatal ember, egyike azonkeveseknek fiatal íróink között, kik reményekre jo-gosítottak.


Dolgoztam, corrigáltam.


Ma jött meg fiam utazásából.1 Flegler, ki épennálam volt s a gyermekek véghetlen örömét látta, me-lyei testvéreket fogadták, mondta, hogy boldog apavagyok s neki igaza van.

Svábhegy, 1864. szept. 29.A városban voltam, dolgoztam.

Svábhegy, 1864. szept. 30.Dolgoztam, corrigáltam.

Svábhegy, 1864. okt. 1.

Dolgoztam. Feleségem bement a városba s igenkellemes estvét töltöttem 4 gyermekemmel magam.

Svábhegy, 1864. okt. 2.Dolgoztam. Ülés Pesten a palota dolgában.2

Svábhegy, 1864. okt. 3

Városban voltam az Akadémia dolgában,3 dol-goztam.

1 L. az 1864 szept. 3-i feljegyzést.2 A M. Tud. Akadémia palotájáról van szó, mely 1865 ele-

jére készült el.3 Br. Eötvös József 1855 óta a M. Tud. Akadémia másod-

elnöke volt.

66


A városban voltam. Gerjén1 eladására nézveszerződést kötöttünk.

A monarchiának tagadhatatlan érdeme, hogy je-len államainkat alkotá. A roppant államok, melyeketEurópában találunk, a nagy nemzetiségek (s talánmindkettő nélkül civilisationk nem emelkedhetettvolna jelen fokára) a monarchiának productumai.Erdemei a civilisatio iránt ugyan azok, minők a ne-velője, ki sokat kínozott, sokat vert, de kinek pál-czája alatt férfiakká nőtünk; de váljon az, mi amúltban a monarchiának hasznait bebizonyítja, bi-zonyítja-e annak szükségét a jövőre nézve is? Ko-runkban e kérdés talán idő előtti. Tagadhatatlan,hogy eddig, míg nagy államaink, s ezekben a centra-lisátio s főkép a nemzetek közötti ököljog, a há-ború a) megmarad, ezekkel, miknek a monarchicusforma általjános elfogadását köszöni, meg fog ma-radni ezen institutionak szüksége is; azonban ki ta-gadhatja, hogy mind ezek ellen újabb időkben egynapról-napra hatalmasabb reactio támad.

Svábhegy, 1864. ókt. 5.

Dolgoztam, corrigáltam. Délután rokonaink vol-tak nálunk.

A popularitás nem más, mint azon kötelék, melyköztünk s számtalan egyesek között létezik; már eb-ből is világos, hogy ki ezt birja, nem mozoghat sza-

a) Az eredetiben aláhúzva.1 Gerjén tolnamegyei község.

67

hadon. Ki popularitását meg akarja tartani, arraminden egyesek véleménye fontossággal bír. Kincsaz, de apró pénzben, mely annál terhesebb, minél na-gyobb.

Pest, 1864. okt 6.

Ma hagytam el a Svábhegyet. Valahányszor olyhelyről megyek el, hol egy időt töltöttem, szivem szo-rul s ez érzés, mentül öregebb leszek, annál erőseb-bé válik. Fiatalabb koromban, ha tőlem függ, egyreutaztam volna. Nem tartoztam az elégedetlenek közé,sőt minden helyzetben többnyire sokkal jobban érez-tem magamat, mint most, csak mozogni akartam,maga a mozgás élvezetet adott, sőt nem volt akkorkedvesebb élvezetem, — s ilyen nekem most a nyu-galom. Úgy látszik, a jótékony természet úgy ren-delé, hogy mentül inkább közeledünk a czélhoz, mely-nél, ha más nem, legalább nyugalom vár reánk, an-nál inkább érezzük e kincsnek becsét, annál inkábbvágyódjunk utána.

Ma voltam Kern Jakab temetésén.1 Jóra valóbecsületes ember, ki, ha tehetségeire nézve nem voltis oly kitűnő, mint a temetéseknél közönséges túlzás-sal barátjai ma hirdetek, legalább mindent magánakköszönt s éppen mert eszméit, melyekben semmirendkívüli nem vala, mind fáradságos munkávalmaga kereste, mert mit mások locus communisok-ként használtak, nála sok gondolkozás resultatumavolt, erőssen hitt saját eszméiben s egész életét an-nak szentelte, hogy azokat reálisálja. Mi vallásának

1 Pesti nagykereskedő, aki élénk részt vett Pest kereskedelmiéletében. Pesti Napló, 1864. okt. 6. és 8. sz.

68

dogmaticus részét illeti, Kern zsidó maradt utolsónapjáig, egyébbiránt nem ismertem senkit, ki e nép-től inkább eltért, a menyiben annak egyik jellemzővonása a közszellem telyes hiánya s Kernben éppenez volt kifejtve a túlságig. Neki közczélokra dolgozniszükség vala. Nem láttam őt soha s alig képzelhet-ném máskép, mint valamely egyesület tagjaként. En-nek szentelte életét s ha bár e mellett nem gazdago-dott meg, élete sok nemes czél előmozdítására nagybefolyást gyakorolt s főkép hitsorsosainak állásáranézve nagy változást idézett elő, nem az által, mintő gondola, mert két egyletet alapított, melyeknekegyike azt, hogy a zsidókat kézmíveseknek, másikaazt, hogy őket mezei gazdáknak nevelje, tűzte kiczéljául. A mi azt illeti, hitsorsosai a soherozást mostis kényelmesebbnek tartják s Kern legközelebb ro-konai nem fognak felhagyni üzletekkel. De mert, —mit a szerény férfiú nem gyanított, — a tisztelet,melyet igen sokan iránta viseltettek, minden hit-sorsosait a közvéleményben emelé s mert hasznos, fá-radhatatlan s önzés nélküli törekvése ellentmondottaz előítéletnek, melyet sokan a zsidók ellen visel-tetnek s még polgáraink is, kiknél ezen előítélet alegerősebb, általa practice elszoktattak a megvetés-től, melyet elébb minden zsidót tekinteni szoktak.

Először életemben voltam zsidó temetésnél. Abeszéd, melyet Maissel rabbi tartott, minden tekin-tetben gyenge volt, helyenként csak nem nevetségeshatást tett reám, midőn a kis, gyenge emberkét, kiegyre mozgott s beszélt, cédrushoz és leviathanhozhasonlított, de az egész mégis hatalmas benyomásttett reám, mert végre soha a hatást, melyet a keresz-ténység elvei még azon körökre is gyakorolnak, me-

69

lyek elüttök elzárkóznak, soha inkább nem éreztem,mint itt, hol a zsidó szónok, midőn a halhatatlanság-ról szólít s az elhunytnak özvegyét vígasztala, tisz-tán keresztény felfogásokból indult ki. S ebben fek-szik a zsidó emancipationak szüksége. A zsidók na-ponként inkább megszűnnek zsidók lenni, naponkéntközelebb állnak azon keresztényekhez, kik Krisztusdivinitását nem ismerik el s hol találjuk okát, vagycsak ürügyét is annak, hogy őket bármily jogokbólkizárjuk?

Csabacsüd,1 1864. okt. 7.

Ma érkeztem baj nélkül ide.Calumniare audacter, semper aliquid haeret,

igaz, csak hogy ugyan ezt mondhatjuk nem csak arágalomról, de a dicséretről is. Valamint a gyűlöletés megvetés, melyet a közvélemény egyesekről nyi-latkozik, úgy a jó hir, melyben mások részesülnek,sokszor csak így alakul s ha visza gondolok, nem ha-tározhatnám meg, nem számosabbak-e az utóbbiesetek.

Szt.-Tornya,2 1864. okt. 8.

Ma érkeztem ide. Gazdaságomban jártam s irtaninéhány levelet.

Az az egy jó minden esetre van a világon, hogygömbölyű s így akár meddig menjünk, végét mégsem érhetjük el.

1 L. az 1864 szept. 4-i feljegyzést.2 L. az 1864 szept. 5-i feljegyzést.

70

Szt.-Tornya, 1864. okt. 9.

Körüljártam gazdaságomban, dolgoztam, olvas-tam Guizot:1 Historie de la Civilisatioln] en France.

Guizot nézete szerént minden civilisationak ket-tős feladása van: kifejleszteni az államot s az egyént;oly állapotok, melyek vagy az egyik, vagy a másikfeladásnak nem felelnek meg, nem érdemlik a civi-lisatio nevét. S ez egy bizonyos értelemben igaz, amenyiben ott, hol rendezett állam nem létezik, vagyaz állam az egyénnek szabad kifejlődését nem bizto-sítja, az egyén nem fejlődhetik ki. Senki a kölcsö-nös hatást nem fogja tagadni, melyet az állam szer-kezete az egyének kifejlődésére gyakorolt, csak hogya civilisationak e két czélja közül a fontosabb min-den esetre az egyén a) kifejlődhetése.

A municipalis szerkezet hasznairól lásd, mitGuizot 2-ik leczkéjében a curialisokról mond. Poli-tikai szabadság nélkül megyei rendszerünk mellettidővel oda juthatnánk, hol a szegény curialisok áll-tak.

Szt.-Tornya, 1864. okt 10.

Dolgoztam s jártam gazdaságomban. Ma volt ná-lam adó executioért az aradi inspector Kremka. Ál-lítása szerént együtt voltunk az egyetemen s öt évigegyütt tanultunk. Bár menyire kerestem emlékeimközött, verhenyös képének nem akadtam nyomára.A szegény ember — úgy látszik — meg elégszik hely-zetével. Az egész világ fél tőle, jötte a parasztok kö-

a) Eredetileg, de később áthúzva: egyéni szabadság,1 L. az 1864 szept. 4-i feljegyzést.

71

zött borzadást idéz elé s ez is egy neme a tiszteletnek.Mily helyzet van a világon, melyben egyesek nemkeresnék s találnák hiúságok kielégítését.

Csabacsűd, 186[ okt. 11.

Érdekes feladásnak tartom, ha valaki civilisa-tionk történetét komoly tanulmányok tárgyává vá-lasztaná. Eddig történetíróink e tárgyra nézve úgyszólván nem tettek semmit s annak felderítése anyi-val fontosabb, miután kétségen kívül a civilisationake hazában s más európai országokban kifejlődése kö-zött lényeges külömbség létezik.

l-°. Az által, mert azon két elem közül, melycsak nem minden europa[i] civilisatio fő factorátképezi: a római civilisatio maradványai s a barbár,népek befolyása, — az első hazánkban egészen hiány-zik s a másik attól, melyet más országokban talá-lunk, lényegesen külömbözik, miután nomád eldődeinkkétségen kívül ép oly barbárok voltak, mint a ger-mán népek, de más eszméket, más szerkezetet hoztakmagokkal, mint melyet a germán nép új színhelyénmegjelent.

2°. Az által, mert a hűbéri rendszer, mely azegész középkori fejlésnek irányt ád, nálunk nemlétezett soha. Nem állítom, hogy főkép az Anjouiakalatt1 a hűbéri szerkezet formái nem utánoztattaknálunk is, s hogy a 14. és 15. században nagyobb di-nastáink nem álltak körülbelül oly viszonyban akirályhoz, mint más országokban, de a hűbéri vi-szonynak azon jellemző sajátsága, hogy ott, hol az lé-

1 Az Anjou-családból származó magyar királyok: Károly Ró-bert (1308—1342), Nagy [ajos (1342—1382) és Mária (1382—1395).

72

tezett, az állampolgároknak nagyobb része az állam-mal csak közvetve állt érintkezésben, a menyibenmindenek előtt másnak, kitől hűbérét bírta, tarto-zott hivséggel, nálunk nem létezett soha. Az hogynálunk minden nemes membrum sacrae coronae-nakneveztetett s az volt, a menyiben közte s a koronaközött nem volt senki, kivel közvetlenebb viszonybanállna, e g é s z e n s aj át s â g o s.

3-io. Városaink egészen idegen elemet képeztek sígy az ország általjános míveltségére kevesebb ha-tást gyakoroltak, mint bár hol a világon.

Civilisationak két factora a.) az egyház, b.) a ki-rályi hatalom, melynek tiszta fogalmát eldődeinkmagával hozták (a pusztaszeri szerződés).

A királyi hatalom s az állam egysége, mely másországokban századok küzdelmeinek volt eredménye,nálunk állami életünkéi együtt kezdődik. Századokiga királyi hatalom nem támadtatott meg s a küzde-lem, mely más országokban a korona s hatalmas hű-béresei között folyt, nálunk nem létezett. (Enyibenáll az, hogy a magyar a legmonarchicusabb nemzetEurópában.) S ebben, az az mi az állam alkotást il-leti, Magyarország megelőzte Europa más népeit.

Ép oly tagadhatatlan azonban, hogy általjánoscivilisatiojára nézve minden másoknál hátrább állt,már csak azért is, mert a földön, melyet elfoglalt, azó világ civilisatiojának semmi maradványait nemtalálta.

Ebben fekszik azon óriási hatásnak magyarázatais, melyet egyes képtelen uralkodó, mint II. Ulászló,1

a nemzet életére gyakorolt. Éppen mert a királyi

1 II. Ulászló magyar király (1490—1516).

73

hatalom volt az egyetlen, mi az egészt öszvetartá,mert sem hűbéri viszonyok nem léteztek, melyeknélfogva az, mit a korona vesztett, egyes hatalmas hű-béresek által foglaltatott volna el, sem városi szerke-zet, mely az országra hatást gyakorolhatott volna smert minden, mit a korona vesztett, nem valakinekhasznára szolgált, hanem egyedül a chaost nagyí-totta, az az ok, melyért két uralkodás elég volt, hogyszázadokra semmivé legyünk.

Szt.-Tornya, 1864. okt. 12.

Megszerkesztem beszédemet az Ir[ó] seg[élyJegy [léte] gyűléséig.1 írtam Jolánnak,2 Bánó Józsi-nak 5s még néhány levelet.

Ha két út áll előttünk, mely nézetünk szeréntegyiránt czélhoz vezethet, vagy határoznunk kell kételjárás között, melynek mindegyike mellett ugyananyi okok szólnak; a legbiztosabb, ha azt választ-juk, mely nekünk személyesen, kellemetlenebb. Azokok, melyek minket arra bírnak, hogy oly valamit,mi nekünk terhes, vagy kellemetlen még is czélsze-rűnek ismerjük el, bizonyosan a legerősebbek.

Szt. Tornya, 1864. okt. 13.

Az egész reggelt avval töltöttem, hogy pusztám-nak azon részét, melyet Gabovicsnak bérbe adok,4

1 A Magyar írók Segély egyletéről van szó, melynek Eötvöselnöke volt.

2 Jolán leánya (szül. 1847 július 14.)3 Bánó Józisef országgyűlési képviselő. (Szinnyei J.: í. 530.)4 A szenttornyai birtok 2500 hold volt, melyből 1500 hold

bérbe volt adva, ezer holdat pedig házilag kezeltek. (Győri Vilmos:Br. Eötvös egyik alföldi magánya. Pesti Napló, 1871. márc. 19. sz.

74

egy mérnök segítségével: felmértem. Később magaGabovics is. Székács ügyvéd1 jött hozzám s este párlevelet írtam s így elég kellemetlenül töltöttem a na-pot. Mikor reggel a határ mellett a mérnökkel jár-tam, két helyen a lopásnak tagadhatatlan nyomáraakadtunk, s lett a jelenlevők között nagy fohászkodás a parasztok roszasága felett, kik a lopástól tel-jességgel nem tudnak elszokni. Főképen tisztem tün-tette ki magát szent borzadása által, melyet ez undokvétekről szólt.

Csabacsüd, 1864. okt. 14.

Gazdaságommal foglalkoztam; megkötöttem ahaszonbéri szerződést Gabovicsal.

Pest, 1864. okt. 16.Tegnap érkeztem haza.

1864. okt. 18.

Ma és tegnap el voltam foglalva az alföldi vasútdolgában,1 az Academiával s egyleti dolgokkal.

1864. okt. 19.

Segéd egyleti ülés. Corrigáltam s írtam több le-velet s egy felterjesztést a vasút dolgában.

Mentül elevenebb a gyermeknek képzelő tehet-sége, mennél sebesebb felfogása, annál szükségesebb,hogy komoly tanulmányokra szorítassék; éppen azonhajónak legszükségesebb a ballaszt, a mely magasárboczokkal s duzzadt vitorlákkal halad előre.

1 Székács Pál orosházi ügyvéd. (Szinnyei J.: XIII. 569.) 2 L. az 1864 szept, 24-i feljegyzést.

75

1864. okt. 20.

Dolgoztam. Fiam professorainál voltam. írtamleveleket.

Nagy nemzetek csak ott teremnek, hol az istenségnagy férfiak vetését hintette el.

1864. okt. 21.

Ma vettem sógorom Vieregg Károly halálánakhírét.1 Jó nemesszivű ember volt, ki gyengeségeit,minőktől egyikünk sem ment, nagy becsületességeáltal bőven kipótolta.

1864. okt. 22.Ma végeztem a falu jegyzőjének korrecturáját2

1864. okt. 23.

Trefort3 érkezett Bécsből; telegrammot kaptam,melynek következésében Münchenbe kell utaznom.4

Sok társaság van, hol valóban szép asszony, vagyokos férfi nem található, de aszony, ki a legszebb sférfi, ki a legokosabb, vagy kik legalább azoknaktartatnak, minden társaságban létezik s ez amahiányt csaknem pótolja.

1 Gr. Vieregg Károly bajor kir. kamarás és lovassági ezredes;felesége Julia, Eötvös József nénje volt.

2 L. az 1864 szept. 5-i feljegyzést.3 Trefort Ágoston, Eötvös sógora. Ő vetette fel az alföld—

fiumei vasút gondolatát és sürgette a vicinális vasutak kiépítését.1872-ben kultuszminiszter lett. (Szinnyei: XIII. 532—38.)

4 Eötvös müncheni útja sógora, gr. Vieregg Károly 1864 okt.18-án történt halálával (Ferenczi Zoltán: i. m. 9. 1.) függ össze.Erre vonatkoznak az alábbi feljegyzések is.

76

Bécs, 1864. okt. 25.

A napot utón töltöttem elég unalmasan két pap-pal s egy Gendarmeria ezredessel. Furcsa tulajdonaaz embereknek, hogy mindig beszélnek, ha semminincs is, mit közleni akarnának. Ügy látszik, a be-szélgetésnek valamely physikai haszna van: a tüdő-s gégének commotioja, mely az egészség feltartásáraszükséges.

Salzburg, 1864. okt. 26.

Ma érkeztem ide s megszáltam a Hajónál. Szo-morú napot töltöttem. Első nagyobb utazásom volt.Ε vidék 23 éves koromban oly mély benyomást tettreám,1 hogy az egyes helyek neveit s fekvését sohanem felejtettem el. Később éltemre nézve nevezetesholnapokat töltöttem e városban. Szalay itt halt meg,2

s így emlékek között jártam s járok még e vendég-lőben is s ha bár egy része kellemes, szívem szorul.Mi boldog voltam, midőn e ház küszöbén először át-léptem s menyi keserűség várt reám! s mi vár reámezentúl még? Mi boldog az ifjú kor! Nem mert él-vezetre képesebb, de mert reményleni tud s mert ajövőtől, melyben minden pillanatban élünk s mely-nek kilátásaitól a jelen megelégedésünk függ, csakörömöket vár. Nem mert örömökben szegényebbekéleszünk, de mert gazdagabbak leszünk tapasztalá-sokban, nem mert kevésbé szeretünk, de mert keve-sebbet hiszünk s reménylünk, ez baja későbbi éle-tünknek.

1 1836-i külföldi útjára 1. Ferenczi Z.: i. m. 32—34. és Voino-vich: 15. 1.

a 1864 július 17-én.

77

München, 1864. okt. 27.

Négykor délután érkeztem. Szomorú, ha küszö-bön lépünk át, melyen kevés nappal elébb valamelyismerősünk, vagy barátunk koporsóját vitték ki; dea legszomorúbb még is, ha a házban, melyet a gaz-dának halála zavarba hozott,1 való fájdalmat nemtalálunk. Kevés ember van, kinek halála tágabb kö-rökre hat. Az emberek nagyobb része szűk körökbenél s idejének s tehetségeinek kis részét szenteli a köz-nek s a világ többnyire csak igazságos, ha a halot-takról oly hamar feledkezik meg. De ha még azonkörben sem nélkülöztetünk, mely éveken át tevékeny-ségünk köre volt, ha a hézag, melyet kilépésünkokoz, csak az által vétetik észre, hogy a többiek sza-badabban mozognak, az valóban szomorú! S még is,nem ez-e sorsa számtalanoknak s pedig nem nagybűnök, hanem csak azon kis hibák s gyengeségekmiatt, melyek nem az emberek becsülésétől, hanemszeretetétől fosztanak meg s melyeket magunk aligveszünk észre, vagy apróságoknak gondolunk.


Az egész napot néném2 dolgainak rendezéséveltöltöttük. A fiú s anya szerződést írtak alá s bíróilagérvényes módon rendezték el a viszonyt, melybenegymáshoz állni fognak. Az emberek felfogása sze-rént ez egészen rendén van s nem is lehetne máskép,de reám mind ez mondhatatlanul kínosan hat. Mind

1 L. az 1864 okt. 21. és 23-i feljegyzéseket.2 Ferenczi Zoltán: i. m. 9. 1.

78

e formalitások anya s fiú között, e pecsételt szerző-dés, melyben az egyik ígéri, mit fog tenni, hogy amásiknak jólétet szerezzen s jövőjét biztosítsa, ne-kem úgy látszanak, mintha azon szent viszony, melyaz anya s gyermeke között létezik, általok béfertőz-tetnék. Alig várom, hogy ismét családom körébe jöj-jek. Ezen éghajlat nem nekem való, erkölcsi tekin-tetben még kevésbé, mint máskép. Mondják, Mün-chennek klímája azért oly zordon, mert magasan fek-szik s e felles törvényes formaságok sokaknak né-zete szerént szinte csak azt bizonyítják, hogy az em-berek itt a civilisatio magasabb fokán állnak.S megengedem mind ezt, de Münchennek, ámbármagas térségen fekszik, azért még sincs kilátása snem tapasztalom, hogy a civilisatio azon emelkedésemellett, melyre a németek büszkék, nagyobb látköröknyílnának. Jobb nekem otthon, hol minden tekin-tetben több meleget találok.

Kik az osztrák-magyar viszonyokról szólnak,többnyire hoszasan okoskodnak a felett: menyire kí-vánatos, hogy Magyarország a birodalommal egyállama egyesüljön, menyivel hatalmasabbá válnékez által a birodalom s menyivel boldogabbak mindenrészei. S mind ez áll, én legalább egészen osztom enézetet. A csalódás csak abban fekszik, hogy azt, ami kívánatos, egyszersmint elérhetőnek, sőt szüksé-gesnek tartatik; holott népek mint egyesek életében,e kettő között többnyire nagy hézag áll, s hogy va-lamint az egyest bolondnak tartunk, a) ki azt, mitkívánatosnak tart, élete czéljául tűzi ki még akkoris, ha az elérhetetlen, úgy oly államférfiak, kik na-

a) így: tartjuk helyett.

79

gyobb körben ugyan azt teszik, nem érdemlik, hogyjózanaknak tartassanak. Talán a legnehezebb, deminden esetre a legfontosabb feladás, miként az egyes,úgy népek s államok életében, hogy az iránt, amihelyzetekben elérhető, tisztába legyenek. Enélkülminden tevékenység, erőnknek legnagyobb megfe-szítése s a legbámulatosabb tehetségek csak arra va-lók, hogy erőnket hasztalan küzdelemben emésztsükfel és anyival többet szenvedjünk, menyivel nagyobberélyel fáradtunk a boldogság után, melyet egy el-érhetetlen állapottól várunk.


Körüljártam a városban s benéztem a házakba,melyekben 48- és 49-ben családommal laktam.1 Az. egyiknek ablakain gyermekek néztek ki, körülbelüloly korúak, minők akkor az enyimek voltak. Lel-kemben száz emlék támadt fel. Életem egyik legne-hezebb korszakát töltöttem e városban s alig van va-lami, mire viszatekinteni jól esnék. Mi egészen más-kép alakult életem, mint akkor gondolám. De épenezért nincs hely a világon, hol magamat kellemetle-nebbül érzem, örülni fogok, ha ismét tovább állhatok.

Bécs, 1864. okt. 31.

Ma reggel érkeztem meg. Szóltam Sch-1,2 Fáiké-val,3 H-val,4 S-val.5 A viszonyok a lehetőségig ro-

1 Voinovich: 63—65. és Ferenczi Z.: i. m. 170. s köv. 11.2 Valószínűleg Schmerling államminiszter.3 Külügyminiszteri tisztviselő. V. ö. Szalay Imre:

Vissza-emlékezés Trefort Ágostonra. Budapest, 1909. 37. 1.

4 [ehet Hasner [ipót, vagy br. Hock Károly Ferenc, mind-ketten osztrák politikusok..

5 Nem tudjuk, kiről lehet szó.

80

szak. Mindenki érzi, hogy a jelen állapot feltartha-tatlan, hogy oly financziák, melyek béke idejében50 miliő deficitet mutatnak, banquerothoz, s olypolitikai állapot, mely mellett a birodalom polgáraimind elégedetlenek, s csak elégedetlenségek fokoza-tára nézve találni köztök különbséget, végre felbom-lást von maga után s a birodalmat minden megtá-madásnál védtelenül adja ellenének kezébe. De végrea dolgok mennek talán egy, talán több évig még sazok, kik a birodalom ügyeit kormányozzák, jól ér-zik magokat s a változás, melynek szükségét min-denki belátja, elhalasztatik egy holnapra, egy félévre, több évekre, — mentül továbbra, hisz oly kel-lemes Ministernek, Ka[n]czellárnak, Kormányzónaklenni s végre józanul véve, azon emberek, kikneknincs nevek, melyet veszthetnének s kiket más bajellen gyávaságok biztosít, mit is veszthetnek, ha abirodalom felbomlik.

Pest, 1864. nov. 1.-én.

Családomat egészségesen találtam, ez pótolja asok kellemetlen levelet, melyet találtam. Sufficit dieinequitia sua áll a bibliában, elég kellemetlenségethoz minden nap, de így még tűrhető; ha azonbantöbb nap, vagy egész hetek kellemetlenségei öszvejönnek, a legjámborabb elveszti türelmét s ez az ok,melyért szinte félek haza jönni s egyik legkedvesebbábrándaim közé tartozik egyszer oly országban élni,hol posta nincs.

1864. nov. 2.

Kin voltam a sírkertben s körüljártam barátaimhantjain. Ma holnap több lesz ott, mint a városban.

81

Anyám,1 fiam,2 Reguly,3 Eckstein,4 most Szalay. Me-nyi pótolhatatlan veszteség! S amint éltem nehezebblesz, amint megszaporodott gondjaimai több vigasz-talásra, több segedelemre lenne szükségem, fogynakazok, kiknél azt találhatom.

1864. nov. 3.

Ma reggel ment el nőm leányaival Csabacsüdre.Reggel a küldöttség volt nálam, mely az iparbank-nál 5 elnöké lett megválasztásomat tudtomra adta.Rég nem örültem semminek inkább, mint e megtisz-teltetésnek. Az hogy az iparos osztályban 404 szavazóközött 322 engem választott meg, a bizodalomnakoly jele, melyre büszke vagyok. Hoszasan szóltamDeákkal, ha nem csalódtam, véleménye nagy átala-kuláson ment keresztül oly anyira, hogy mi az el-veket illeti, egészen egyetértünk.

1864. nov. 4.

Először voltam az iparbankban. Később az al-földi vasút,6 az Academia7 s más köz tárgyakkal vol-tam elfoglalva, úgy hogy mind eddig még nem ju-tott időm saját ügyeim rendezésére.

1 Meghalt 1858. július 15-én s a kerepesi temetőben van el-temetve.

2 Valószínűleg Eötvös első gyermeke; Ilonaf leánya csak184Θ. május 21-én született az 1842-ben kötött házasságból.

3 Reguly Antal (1818—1853) nyelvész és utazó; Eötvös tartottróla emlékbeszédet az Akadémiában.

4 Eckstein Frigyes egyetemi tanár (megh. 1859), akivel Eöt-vös Németországot (1839) beutazta. (Szinnyei: II. 1179.)

5 L. erre a Pesti Napló 1864. nov. 3.-i számát.6 V. ö. az 1864. szept. 24-i feljegyzéssel.7 L. az 1864. okt. 2. és 3-i feljegyzéseket.

82

1864. nov. 5.

Ismét a bankal, takarék pénztárral, biztosításiintézettel, vasúttal bajlódtam. A bécsi lapok mégmindég a hatásról szólnak, melyet a Deák megérke-zéséről terjedt álhír Bécsben okozott.

1864. nov. 6.

Új hatásköröm az iparegyesületnél, iparbanknálfolytonos érintkezésbe hoz polgári osztályainkal smár ezért is nagy becsű reám nézve, nem csak mertbefolyást ad, de mert ismereteimet rectificálja. Olyosztályokról, melyekkel folytonos érintkezésben nemállunk, tulajdonkép senkinek sincsenek helyes néze-tei. A nép nagy urairól, ezek a népről, a munkáspolgár a társaságról s viszont, eszményképet alkot-nak magoknak, néha szebbet, néha csúnyábbat, demindég mást (?) a) mint melyet a természetben ta-lálunk. Valamint egyeseket, úgy egész néposztályo-kat csak folytonos érintkezés által ismerhetünk meg,s így nem bámulható, hogy tudósok, kik csak köny-veikkel érintkeznek folytonosan, tulajdonkép semminép osztályt sem ismernek igazán. Sokáig így voltama polgári rendel s főkép fiatal koromban, a legna-gyobb idealismussal szóltam viszonyairól.

Az idillek nem valóbbak a szabó műhelyben,mint az arkadiai pásztorok között s mentül többetérintkezem polgárainkal, annál inkább látom, hogyfőkép mi kedélyességeket s szeretetre méltó tulajdo-naikat illeti, nagyon csalódtam. A főkülömbség, me-lyet kőztök s a magasabb osztályok között tapaszta-

a) Bizonytalan olvasás.

83

lok 1-ször az, hogy a helyi viszonyok a polgárra na-gyobb befolyással vannak. 2-szor, hogy felfogási ké-pessége korlátoltabb. A polgár, főkép ki egész életétműhelyében tölti, igen kis kört fog fel, de e kis körtismeri tökéletesen, a legkisebb részletekig. Mi ezenbelül esik, abban Ítélete éles és biztos; oly eszméket,melyek ezen kívül fekszenek, nehezen fog fel s a leg-nagyobb óvatossággal, néha a nevetségig menő gya-nakodással fogad el. A magasabb osztályoknak gon-dolatai tág körökben barangolnak, de tág körökbennincs néha egy pont, melyet tisztán látnak, melyetigazán ismernek. Még nagy kérdés, a polgárok kor-látoltsága nem jobb-e e felületességnél.

1864. nov. 9.

Napjaim egyformán folynak, sok apró munka skellemetlen foglalatosság között, miolta haza jöttem,még dolgozni sem volt időm. Ma kaptam T-tol leve-let,1 melyben nehéz állapotjairól tudósít. Egész éle-tén át fáradott, nem költött semmit személyére s va-gyonának nagy része elveszett. Mily viszonyok, me-lyek között a legjobb s intelligensebb emberek ilyhelyzetbe jöhetnek.

Mi kínzó a gondolat, hogy szerelmünk nem vi-szonoztatik s ki nem tapasztalta ezt életében, haelébb nem, legalább gyermekeinél, kik soha azon ér-zést, melyet hozzájok ragaszkodunk, megérteni s vi-szonozni nem képesek s kik az apának, kinek egészszive rajtok függ, szíveknek, mely még anyi tárgy-hoz ragaszkodik, anyi reményen függ, anyi érzéstülmelegül, csak egy kis részét adhatják.

1 Trefort Ágoston. Az anyagi nehézségekre 1. Szalay Imre:i. m. 27. s köv. 11.

84

Sok ember eszének csak oly hasznát veszi, mintdiszkardjának, melyet pompára visel s félek, ma-gam is ezekv közé tartozom.

Pest, 1864. nov. 11.

Tegnap és ma ismét egész nap el voltam fog-lalva. Hozzá fogtam ismét könyvemhez a nemzetiség-ről, 1 de a munka lassan halad. Az estét magányosanlevél Írással töltöttem. Nem igen jó kedvben voltam;de meggondoltam, ha mind azt, mi helyzetemet ké-nyelmesé teszi, elveszteném, ha nem volna jó szo-bám, pattogó kandallóm, puha karszékem s fázvaegy rósz faggyú gyertyánál kellene folytatni leve-lezésemet, mit mondanék akkor? S hány ember vanhasonló, sőt még roszabb helyzetben s mivel érdemel-tem csak ezen jólétet is? Ε gondolatok csodálatosanfelderítettek.

Pest, 1864. nov. 12.

Dolgoztam a nemzetiségeken. Ma használok elő-ször pápaszemet. Itt van, vagy legalább közeledikaz aggkor s mi keveset élveztem az élet örömeiből, stulajdonkép mi keveset tettem. Egész eddigi életemegy hosszú előkészület volt, melynek valószínűlegsem én, sem más hasznát nem veszi. Nagy szándé-kaim voltak, nemes törekvéseim, de a sors nem ked-vezett soha s életem, melyet nagy gondolatokkalkezdettem, valószínűleg számtalan apró gondok kö-zött fog végződni. Resignatio és mindég resignatio.Ha minden fáradságnak más jutalma nincs is, egybiztos, hogy a nyugalom, mely mindenikünkre vár,

1 L. az 1864. szept. 12-i feljegyzést.

85

utánna jól esik. Csak egy keserű van mind e csalódá-sokban, hogy ki rajtok keresztül ment, nem tud re-ményleni gyermekeinek számára sem. Más úton fog-nak járni, de nem lesznek boldogabbak s e gondolatleverő.

1864. nov. 13.

D-nál voltam.1 Jókor reggel mentem hozzá, hogymagunk legyünk. Egy fiatal ügyvédet találtam ott,kivel magány viszonyairól értekezett. A mód, melyetőt tartóztatá s szivarozásra kényszeríté, mutatta,hogy nem akar velem magányosan szólni. KésőbbNyáry P.2 jöt hozzánk és szokás szerént adomákkaltartottuk egymást. Mint mindég, úgy most is, egykis politika is vegyült a beszélgetésbe s D. nemugyan, mint elébb, azt mutatta meg, hogy várnunkkell,3 de ujjabb szokása szerént azt, hogy nem tehe-tünk mást, mert a kormány résziről nem fog semmitörténni, mi új positiok elfoglalását lehetségesétenné. Vannak sokan, kik D-nak ezt rósz néven ve-szik s közeledni látom az időt, melyben ellene a köz-véleményben nagy ellenhatás fog bekövetkezni. Fel-fogásom szerént ez ép oly igazságtalan lesz, mint atúlzó bámulás volt, melyet róla jelenleg még elleneiis szólnak. D. állása jellemének szükséges követke-zése s valamint természetes, hogy oly ember, kineklegkitűnőbb tulajdona a logika, a phantasiának azonfokával nem bir, mely arra kívántatik, hogy ma-

1 Deák Ferencnél.2 Nyáry Pál, az 1848—49-i honvédelmi bizottság, az, 1861-i

országgyűlésen a határozati párt, az 1865-i országgyűlésen is aTisza-Ghyczy-párt tagja.

3 L. az 1864. szept. 12-i feljegyzést.

86

gunknak a jelen helyzet következéseit tisztán formu-lázzuk, úgy D. fő erényei közé számoltatott mindég,hogy magát lelkesedés által elragadtatni nem en-gedi. Reá, mint mindenkire, a megszokás ellentállha-tatlan hatalmat gyakorol s éppen ebben fekszik je-len helyzetünk legnagyobb veszélye.

1864. nov. 17.

Részint sógorommal,1 részint saját dolgaimmalfolytonosan el voltam foglalva. Tegnap volt nálamDanielik.2 Színleg hogy Csabacsüd eladásáról velemszóljon, de tulajdonkép, hogy nézeteimet kipuhatolja.Hoszasan szóltam vele, mert nincs semmi okom né-zeteim titkolására s ujra meggyőződtem, menyireközépszerű, tehetségű, ember ő. Vannak, kik neki nagybefolyást tulajdonitanak, de hibásan. A mód, me-lyen szólít, állítólagos reveiatiói mind azt mutatják,hogy tulaj donkép nem tud semmit s hogy öszveköt-tetései nem terjednek beljebb az előszobáknál. A papügyesnek tartatik s bizonyos, hogy az ügyességnekegy bizonyos nemével bír, de ez nem olyan, melynagyra vezet. Megengedem, nem fog soha elmerülnis a legnagyobb vészek között is fenúszik; e kivált-ság a) nem igen irigyletre méltó. Fenúszhatik, debizonyosan nem mint a sorhajó, hanem mint acserdugasz.

a) Eredetileg a következő szavak következtek, melyeket íróutóbb áthúzott: melyet minden cserdugasz ép úgy bir.

1 Trefort Ágoston.2 Danielik János c. püspök, a Szent [ászló-társulat elnöke,

politikus.

87

1864. nov. 18.

Ismét két óránál tovább beszéltem D-al.* Mindenfontos pontokban egyetértünk s így nyugottan né-zek az országgyűlésnek elébe.

Sokkal keményebben lakolunk hibáinkért, mint alegnagyobb bűneinkért.

Ausztria.Mit kíván Ausztria1? Állítólag oly egységet, mely

mellett a birodalom jelen állását, mint Európainagyhatalom megtarthassa.

S mit kivan az ország? Állítólag, hogy függet-lensége és alkotmányos befolyása tekintetében azonállásba helyeztessék visza, mely őt a sanctio prag-matika szerént megilleti s melyet a 848-iki törvényekáltal magának biztosítani akart.

Az első a) kérdés: a két rész valóban csak ezt kí-vánj a-e ?

A második: b) váljon e két kívánat tökéletes te-lyesítése lehetséges-e1?

Az emberek egy nagy része hasonló a süketek-hez, kik ha vélek természetesen beszélünk, nem érte-nek, s ha felemelt hangon szólunk, rósz néven ve-szik; ez az, mi vélek való érintkezéseinket oly ne-hézzé teszi.

a—b) Az eredetiben aláhúzva.* Deák Ferenc.

88

1864. nov. 21.

Tegnap kaptam Noszlopy Constantiától „Eszmetöredékeit”.1 Meggondolva, hogy 18 éves leánynakműve, valóban bámulandó mind a gondolatok mély-sége, mind főkép a forma helyessége által. De régnem tett irodalmi mű szomorúbb benyomást reám.Menyi fájdalmon, menyi szomorú tapasztaláson kellekeresztül menni annak, ki ily ifjan ily könyvet irhát.Ma Gorovénál, ki nagybátya,2 találkoztam vele.Nem szép, de kellemes alak, a fájdalom s betegességkifejezésével szellemdús arczain. Ha él, szép irodalminév, de még több keserű fájdalom vár reá.

1864. nov. 23.

Folyvást Tr. ügyei foglalnak3 el oly anyira,hogy alig vagyok képes munkára. Mi hatása van a

1 Noszlopy Konstancia 1845. körül született Okányban, Biharmegyében. Atyja Noszlopy Antal, anyja Gattajai Gorove Anna.Kisgyermekkora állandó izgalmak közt telt el, mert a szabadság-harc és az ezt követő idők eseményeit az éleseszű gyermek már át-érezte. Atyja halálra ítélten bolyongott szerte a nagyvilágban,nagybátyja, a vértanú Noszlopy Gáspár 1852. március 2-án kivé-geztetett. Anyai nagybátyja, Gorove István, a későbbi miniszter,szintén halálra ítélten külföldön tartózkodott. Németül, angolul,franciául tökéletesen beszélt, művészien zongorázott, az irodalmatkedvelte és művelte is. A Gorove-család egyik uradalmi intézőjéhez,[ászló nevezetűhöz ment férjhez, A házasságból Gabriella nevűleánya született, de ennek születése után idegbeteg lett és a buda-pesti Schwartzer-intézetben halt meg. A puszta-felsővarsányi (Jász-Nagykun-Szolnok megye) családi sírboltba temették el. (NoszlopyJudit úrnő szíves közlése.)

2 Gorove István (1819—1881) politikus, gr. Andrássy Gyulaminisztériumának tagja. Anna nevű testvére felesége volt NoszlopyAntalnak. '

3 Trefort Ágoston.

89

materiális dolgoknak nem csak helyzetünkre, de mégkedélyünk állapotjára, sőt képességeinkre is! A fi-nanczialis helyzet csak nem ép oly fontos, mintanyagi egészségünk, mely eszünk s jellemünk szi-lárdságának fő feltétele s még is menyire gondatla-nok vagyunk e tekintetben valamenyien s menyirevádolhatom magamat is. Szükség, hogy ereszben ren-det csináljak s bár mily megerőltetésembe kerüljön,megteszem.

1864. nov. 25.

Két cziket irtam a b. Lloyd számára, l Dolgoztam?a nemzetiségeken.2 Tegnap volt itt Trefort átutazvaBécsnek, a sok bú és gond szemlátomást hat egész-ségére. Menyit adnék, ha segítenem lehetne, de a ha-talom, melyet birok, s melyért sokan talán irigylenek,nem terjed anyira, hogy legjobb barátomat csak egyórára megnyugtassam s váljon az, ki egész életétpénzszerzésre fordítá, s dúsgazdag, nem jár-e való-színűleg ép úgy, mert barátjai, családja, azok kikértmindent adna, oly dolgokat kívánnak, miket pénzenmegszerezni nem lehet? Mi különös dolog az élet?Menyire külömbözők törekvéseink s még is egybenmegegyeznek, hogy a siker megelégedésünkre egy-iránt hiába való.

1864. nov. 27.

Tegnap estve érkezett első [loyd czikkelyem ide,nagy hatást tett, s minek még inkább örülök, kielé-gítette Deákot. Míg vele együtt maradhatok, biztos

1 A Wiener [loyd c. bécsi napilap.2 L. az 1864. nov. 11-i feljegyzést.

90

vagyok a sikerről. Ma tréfásan jegyezték meg töb-ben, hogy anyi másban pessimista lévén, a hazaügyeit rózsa színben látom s 50-től egy perczig nemkétkedtem jövőnkön. Feltűnőnek látszik s még is ter-mészetes. Amit az ember nagyon szeret, ahoz nagy,határtalan bizodalma van.

1864. decz. 1.

Sógorom dolgai mind inkább bonyolódnak.1 Agond minden munkára csaknem képtelené tesz,

1864. dec. 2.

Bucsánszkynál voltam.2 Veszélyesen beteg. Leg-régiebb barátom, Telekynén3 kívül az egyetlen em-ber, kit már mint gyermek szerettem s most ő is el-megy.

1864. decz. 4.

Bucsánszkyhoz semmi remény, sógorom mind in-kább bajba bonyolít engem is.

Megmutatni a világ javainak és törekvéseinekhiábavalóságát, ez az, miben sokaknak nézete sze-rint a bölcsesség feladása áll s ha ez igaz, van-e e vi-lágon valami hiábavalóbb e bölcsességnél, sőt valamikárosabb? Ha a keresztény, ki az egész életet csakát menetnek tekinti s a boldogságot csak sírján túl

1 Trefort anyagi nehézségei, melyek miatt Gsabacsüdöt kény-telen volt eladni.

2 Bucsánszky József pap-költőről lehet szó, aki a korabeliírókkal élénk összeköttetésben állott (Bucsánszky Bertalan ny. szé-kesfővárosi tanácsnok úr szíves közlése).

3 Személyi adatait közelebbről nem ismerjük.

91

reményli, a világ kincseit s dicsőségét megveti, haKempis elmondja, hogy boldogságunk nem abbanáll, hogy mentül több földi javakat birtokunkba ke-rítsünk, hanem abban, hogy mentül többeket meg-vessünk, ez vallásunk szempontjából helyes, sőt alap-elveink szükséges következése, de váljon azok, kikegy részről halhatatlanságunkat tagadják, vagyiránta kételyeket gerjesztenek s még is a vagyon, adicsőség, a jólét hiábavalóságáról szóllnak, szomorúoktatásaikkal ugyan mit érhetnek el, mint hogy mégazon kevés élvezetet, melyet a világon találunk, el-rontsák s hogy nem adva, sőt nem is ígérve sem-mit, a) tőlünk mindent elvegyenek, miben boldogok-nak éreztük magunkat. Mert hisz az életben mindenanyit ér, menyinek azt becsüljük s éppen ebben fek-szik fiatal korunk nagy kiváltsága, hogy mindent,a mit teszünk s mi után fáradunk, még nagy fon-tosságúnak tartjuk.

Szt. Tornya, 1864. decz. 12.

Tegnap érkeztem ide Csabacsüdön át, hol leá-nyaim vannak. Szegény Ágoston! bár a szükségesmár megtörtént volna s végkép túladhatna e birto-kán, mely csak csalódásokra, saját hibáira emlékez-teti.

Nem találtam soha nagy érdemeket nagy sze-rénység nélkül, főkép tudósoknál s ez természetes.[ehetetlen, hogy valaki bármily tudomány körébenmesze haladjon annélkül, hogy minden tudásnakszűk korlátait észre vegye s ez szerényé tesz.

a) Az eredetiben az e szó után következő: öngyilokhoz vezes-senek áthúzva.

92

Anyira megszoktuk absolut hatalommal erősza-kot, igazságtalanságot, vagy legalább kegyetlenségetkötni öszve, hogy ha Istenről gondolunk is, alig sza-badulhatunk ezen eszmétől. Az isten fogalma, mintvéghetetlen jóságé, a kereszténység nagy vívmá-nya. Az ó-világ istenei, Jehova, mint a többiek, csakaz uralkodók eszményképei, csak hogy még hatal-masabb s azért még kegyetlenebb, boszúállóbb a töb-bieknél.

Szt. Tornya, 1865. április 15.

Itt irtam le utolsó napi jegyzetemet. Itt kez-dem meg újra. Helyzetem a 4 holnap alatt nem vál-tozott.1 Gondjaim ugyan azok maradtak, bajaim nemkevesbedtek, de reményem sem s az elhatározás,hogy azt, mit életem feladásának ismerek, tenni fo-gom. Ma végzettem iratomat a nemzetiségről2 s velekezdettem meg ujjabb tevékenységemet. A lap en-gedély meg van.3 Redactiom rendezve. Körülbelülrendezve tervem is, melyet az első 3 holnapban kö-vetni fogok, a többi isten kezében van. Hazánk olyrendkívüli helyzetben áll, hogy itt csak rendkívülieszközök segíthetnek s ilyen talán az, hogy valaki,ki egész életén át politikával foglalatoskodott, egészmeggyőződését leplezetlenül adja elé. Merész feladás,hálátlan, de megkísértem, mert ha tudom is, hogy emód nem az, melyen az egyén hatalomhoz, vagy nép-

1 Eötvöe e szerint 1864. dec. 12-től 1865. április 15-ig abban-hagyta a naplóírást. ”i *,

2 L. az 1864. november 25-i feljegyzést.3 A Politikai Hetüap-vól van szó, mely 1865, júliusában in-

dult meg, de 1866. június végével megszűnt. V. ö. Br. Eötvös Józsefösszes munkái. XVII. 351. s köv. 11.

93

szerűséghez jut, az eszme csak így juthat mind ket-tőhöz s nekem, ki egész éltemen át eszméknek szen-teltem magamat, ez a fődolog.

A népnek mindég bálványokra van szüksége, devan szüksége oly emberekre is, kik nála okosabbaks midőn e bálványok előtt meghajolnak s nekik töm-jéneznek, hogy a tömeget tiszteletében meg ne za-varják, azoknak semmiségét bélássák és azokat esz-közül használják, nevekben a jó ösvényre vezessék.Oly embernek, ki kortársainál csak ugyan magasau-ban állnak, semmi nem szükségesebb, mint a re-signatio, hogy a darabban, melyet ők gondoltak kis melyben minden gondolat az övék, a főszerepet sa tapsokat, melyekkel az jár, másoknak engedjék áts öntudatokban s azon meggyőződésben keressék vi-gasztalásukat, hogy a jövő ezen ítéletüket mindégrectificálj £[ S ci Pompe jusok s Cicerók között, kiknekelsője közmeggyőződéssel Magnusnak neveztetett skivel szemközt Cicero a maga korában igen aláren-delt szerepet játszott, helyesebben választ.

Minden nagyszerű eseménynél akkor, mikor aztörténik, a kortársak figyelmét csak az anyag át-alakulás s a tettek, melyek azt előidézték, vonják ma-gára; az utókorra csak azon gondolatok s eszmék ma-radnak, melyek azt előidézték s az eset ritka, hol akét szerep egynek jutott. A dicsőségben is választa-nunk kell rövid életünk s a nagy jövő között.

Ha a hajót szélvész ragadta meg, a legkínosabbnem a veszély, melyben forgunk, de az undor, me-lyet a legerősebb is érez, ha körül tekintve azokatlátja, kiket a hullámoktól hányt hajónak ingadozásabetegé tett.

Mint a nap, mely borús egén végezve útját, vi-

94

lágított, de nem ragyokota) soha, s melynek helyétaz emberek, kik melegét érezték, nem látták, csakmidőn lealkonyodott, akor volt egy derült pillanatja,melyen sugarai kitörve a fátyolon, a fél eget bíbor-ba festék, s midőn elment, a mesze téren miliő csep-peket látunk s érezzük, hogy egy nagy csillagzattűnt le egünkről s hogy setét lesz ezentúl.

I. b) Több nyolcz századnál, miolta hazánk német-országgal folytonos viszonyban áll.

Az első pillanattól kezdve Németország arra for-ditá törekvéseit, hogy Magyarországot, mint Cseh-országot, birodalmának alávesse és azon ellentét kö-vetkezésében, mely e miatt Magyarországban támadt,a viszony, mely a két állam között kifejlődött, ellen-séges volt. Meg vagyok győződve, hogy azon látszóantipatiának, mely a magyar s német között csak-nem közmondása vált, alapjai azon háborúkban ra-kattak le, melyeket III. és IV. Henrik1 Magyar-ország meghódítására viselt s melyek által az előbbiidőben a magyaroknak Németországban viselt pusz-tító hadai által kifejtett nemzeti antagonismus meg-ujitatott; azonban ha történetünkön végig megyünk,azon meggyőződéshez jutunk, c) hogy daczára Német-ország nyolcz százados törekvéseinek, (mert az, mitAusztria tett, csak a német császárok politikájánakfolytatása vala) Németország Magyarországot sohaállami létének körébe nem vonhatta be, nem absorbe-

a) így!b) A napló ezen része az alább megjelölendő pontig az ere-

detiben keresztül van húzva.c) Ε helyt a lapon átírva: 10. Julii 865.1 III. Henrik (1039—1056) és IV. Henrik (megh. 1106) alatt

német részről erős támadások érték Magyarországot.

95

álhatta, s hogy daczára azon antagonismusnak, melya magyar s német nép között tagadhatatlanul léte-zet, s daczára azon erélynek, melyet a magyar nem-zet minden idegen s főkép minden német befolyástólszabadkozott, e két nemzet történetében még is egybizonyos közösséget tapasztalunk.

A német nemzet mindég érezé a befolyást, me-lyet Magyarország helyzete saját biztosságára gya-korolt, s Magyarország mindég elfogadá Német-ország szellemi hatását s bizonyossan ennek köszön-hető, hogy egész történetünk folyama alatt nem ta-lálunk egy nagy háborút a magyar s német nemzetközött. Minden nagy küzdelemnél, melyben Német-ország léte kérdésben forgott, Magyarország nemNémetország ellenei, hanem azok között állt, kikNémetországot védelmezek. Hazánk ezen politikájátmég a pápa befolyása sem változtathatta meg.

A küzdelem Ottokár ellen,1 a csehek ellen,2 a re-formatio.

S bár menyit beszéljünk a nemzeti gyűlöletről,anyi bizonyos, hogy politikusaink a két országnaktermészetes viszonyát mindég így fogták fel s hogymég revolutioi törekvéseinél sem ignorálták a kö-zösséget. Boeskay s Bethlen és a német protestánsok.Zrínyi, Frangepán és Veselényi törekvései, hogyMagyarország az imperiumba felvétessék.

8 ha a gyűlölet öröklött, öröklött azon meggyő-ződés is, hogy a két nemzet nem nélkülözheti egy-mást. Ennek manifestatioját látjuk abban, kik a mo-

1 II. Ottokár cseh király, akivel IV. Bélának, V. Istvánnak ésIV. Lászlónak háborúi voltak.

2 A Zsigmond-korabeli huszita háborúkat érti.

96

hácsi vész után az Ausztriai házat megválaszták.Ezt azon lelkesedésben, melyet a magyar nemzet Má-ria Theresia alatt nem csak fejedelmét, de az, osztrákbirodalmat védé. Ezt azon áldozat készségben, me-lyei a franczia háborúkban részt vett és Napoleoncsábító ajánlatait1 viszautasítá.

Azon pillanattól, melyben az oszmán birodalomalakulásával hazánk veszélyei kezdődtek, világosanazon meggyőződést látjuk nyilvánulni, hogy hazánkérdekében fekszik, hogy más nemzettel szövetkezzéks a magyar erre a németet s nem a lengyelt vá-lasztá. Ha a viszony, mely Magyar- s Németországs később ennek helyében Ausztria között fenállt,mindég ugyan az maradt, Németország soha nemabsorbeálhatta Magyarországot, Magyarország sohanem szabadulhatott Németországnak szellemi befo-lyásától s nem különíthette el anyagi és állami ér-dekeit Németországétól, hanem a két ország között,melyek soha állami egységet nem képeztek, mindenmás tekintetben a legnagyobb közösség létezett.

Ha valamely viszony anyi századon át, enyi sily hatalmas ellentörekvések daczára feltartotta ma-gát, a legnagyobb biztossággal állithatjuk, hogy olyokoknak kell létezni, melyek az emberek akaratánálerősebbek, melyek e viszonyt feltartották,0) s hogyha ezen viszony megváltoztatása kívántatik, az elsőkérdés az, valyon ezen okok megszűntek-e, valyjonaz egyes részek helyzetében oly változások történ-tek-e, melyek ez az előbbi helyzetben természetes vi-szonyok megváltozását megengedik. Mert csak a me-

a) Eddig tart a napló keresztülhúzott része.1 Az 1809-i ismert kiáltványról van szó.

97

nyiben ily változásokat látunk, anyiban józan s ígyjogosult a törekvés is, mely e viszonyok átalakításáttűzi ki feladásul.

Tagadhatatlan, hogy 848 a) mind Magyarországmind az Austriai birodalom nagy átalakulásonmentek keresztül. Az első, midőn rendi alkotmányáta democraticus monarchia elvei szerént alakítottaát, a második, midőn absolut kormány formáját al-kotmányossal cserélte fel. De ha valaki ebből aztkövetkezteti, hogy a törvényes viszonynak, mely elébbAustria s Magyarország között létezett, változni kell,hogy Austriának egységes állama kell alakulni, melyMagyarországot absorbeálja, elébb meg kell mutat-'ni, váljon ezen átalakulás a történtek után csak-ugyan fekszik-e Austria érdekében, 1-°: hatalmi ál-lásának, 2-°: materialis jólétének, 3-°: polgári sza-badságának érdekében. Másodszori) Váljon Austria,miolta 1848-ban alkotmányos állama lett, bir-e többeszközökkel azon czél kivitelére, mely után a németbirodalom és utánna Austria, mint absolut állam,anyi századon át hasztalan iparkodott.

II. Austria hatalmi állása nem nyer semmit, haMagyarország önállása megszűnik. Austria hatalmiállásának alapjai 1-°: Állása Németországhoz; 2-°:Népeinek ragaszkodása; c) S-°: A lehetőség, hogy ha-talmát a török birodalom szétbomlása esetében kiter-jessze.

III. Austria materialis jóléte csak ezeket kívánja.l-°: A vám közösségét; 2-°: Magyarország általjánosgyarapodását; 3-°: Hogy Magyarország Austria ter-

a) 1848-ban helyett.b) Az eredetiben aláhúzva.c) Ezután következőleg, de áthúzva: váljon van-e?

98

heiben részt vegyen; 4-°: Hogy a birodalom, kezeléseolcsó legyen. S mind erre nem szükséges, hogy Ma-gyarország Austriával állami egységgé alakuljon.

IV. Politikai szabadság első feltétele, hogy Ma-gyarország oly helyzetben legyen, melyben azszabad legyen. A birodalom két részének szabadságalegjobb, sőt egyedüli garantiája a political szabad-ságnak. Valóságos politikai szabadság csak a self-government elve mellett létezhetik. Mért nem lehetazt behozni a birodalomban, ha Magyarország absor-beáltatik.

V. Nincs semmi ok, melyért az absolutio a birodalomnak most inkább érdekében állna, mint annakelőtte. Magyarország, miolta democraticus állam,erőssebb, de mind a mellett kevesebb eszközzel biraz elszakadásra. A materialis érdekek identitása.Bír-e Austria, mint alkotmányos állam, több eszkö-zökkel az absolutióra.

öszve fogva a mondottakat: Az absolutio legfel-jebb a bureaucratiának fekszik érdekében, de Aus-triának nem. Austria kevesebb eszközzel bír az abso-lutio kivitelére, mint valaha, a viszonynak tehát aréginek kell maradni, természetesen módosulva,amint azt mind a birodalom, mind Magyarországmegváltozott helyzete kívánja.

VI. A 848-iki törvények semmi más, mint kísér-let, hogy azon viszony, mely 526-tol olta Magyaror-szág s Austria között létezett, az újabb kor politikaiigények szerént formuláztassék. Menyiben kényszeri-tettek e törvények. Menyiben rögtönzöttek. Menyi-ben kívánatos, sőt szükséges e törvények módosítása.

VII. Az Austria s Magyarország közötti viszonycsak akkor fekszik jó alapokon, ha Magyarország

99

belső kiállása biztosítatik; ha biztosítatik befolyásaa közös ügyekre.

Az első tekintetben a törvények megfelelnek fel-adásuknak, a másodikban nem.

Felszólítottuk az osztrákokat, de elküldtek. A fel-adás a jelen pillanatban. Az osztrákoknak van alkot-mányuk, a 26. Februarius.1 Nekünk van a régi. Aközös ügyekre nincs s ezt még csinálni kell. Milymódon.

VIII. Szabadság alapján álló nemzetek csak szer-ződések által változtathatják meg helyzeteket. Egyúj sanctio pragmaticára van szükségünk. Vagy leg-alább sanctio pragmatikánk magyarázatára. Milyalapokon.

Csabacsüd, 1865. április 18.

Az idő csendesen folyik. Ma készítem lapom2

első 8 számára a fennebi vázlatot.Ha egész jelen kifejlődésünket figyelemmel te-

kintjük, benne két, látszólag ellentétes irányt ve-szünk észre, melyeknek egyike az egyényi szabadságelvéből indulva ki, az önkormányzat létesítése utántörekszik, másika azon meggyőződést vévén kiindu-lási pontul, hogy az egész emberi nem egy nagy egy-ség, nem a nemzetiségi külömbségek megszüntetésén,hanem a nemzetiségi ellentétek kiegyenlítésén dolgo-zik, s mert az előbbi irány ellentáll nem az unitás-hoz, de a foederativ formának mindég tágasabb kö-rökben alkalmazásához fog vezetni. Magyarország-nak helyzete olyan, hogy csak ha e két irányt fel-

1 Az ú. n. februári pátens, mely 1861. febr. 26-án kelt.2 A Politikai Hetilapról van szó. (L. az 1865. ápr. 15-i fel-

jegyzést.)

100

fogja, biztosíthatja jövőjét. Nemzetiségi helyzetünkaz önkormány, viszonyunk Austriához a foederalis-mus eszméjének létesítésére kényszerít s éppen ebbenfekszik az ok, melyért hazánk kifejlődése jelenlegegész Európára nagy szellemi hatást gyakorolhat.Ki soha tévedni nem akar, az az igazságnak sohanagy szolgálatokat tenni nem fog; ki mindig attólfél, hogy szándékai félreismertettetnek s hogy egye-sek, s talán a többség által rósz hazafinak tartatik,az népszerű lehet, dicséretet arathat, de bár menyiszobrot emeljenek dicsőítésére, soha jó hazafi nemvolt. Nehéz lemondani kortársaink szeretetéről, melya jobb polgárnak egyedüli, de bő jutalma a legna-gyobb fáradalmakért is; de vannak pillanatok, midőntőlünk e legnagyobb áldozat kívántatik s az nem ér-demli a babért, ki ettől viszaijed.

1865. április 21.

Baj nélkül érkeztünk meg Pestre temérdek mun-kára. Deákot kerestem, de nem találtam. SzóltamKeményei,1 úgy látszik mindenből, hogy Deáknaktávolról sem volt fogalma a hatásról, melyet czik-kelye2 okozni fog. Maga a hatás olyan, mint a pistolylövése az Alpok között, melyre a lavinák a mélybeesnek, természetesen csak azok, melyek egy pár órá-val később úgy is leomoltak volna; azonban így ishálával fogadom ezt is. Minden, mi ezen maras-musból kihoz, valóságos áldás.

Ki népszerűség után vágyódik, az mindenek előttszigetelje el magát. Minden közelebb érintkezés egye-

1 Br. Kemény Zsigmond, a Pesti Napló szerkesztője.2 A Pesti Napló 1865. ápr. 16-i számában írt cikke, az ú. n.

húsvéti cikk. (Ferenczi Zoltán: Deák élete. III. sz. 11—14.)

101

sekkel veszélyezteti a közszeretetet. Ki egy nagy közáltal látatni akar, annak szükségkép magányosankell állni. Pótolja-e az, mit a nép szeretetének nevez-nek, az egyeseknek szeretetét1? Az más kérdés, demiután az úgy nevezett nagy férfiúknak mindeneknagyszerű, csak többnyire kedélyek nem, ez meles-leges dolog.

Országos férfiak olyanok többnyire, mint orszá-gos épületek. Nagyszerűek, fediszítve minden ékes-séggel, bámulják, de senki nem érzi magát otthonos-nak körében. Fájdalom, még egy hasonlóság létezik:hogy országos férfiak is, mint országos épületek,azon országnak, mely reájok büszke, többnyire sokpénzökbe kerülnek.

1865. május 11.

Tegnap jöttem visza Fenteléről,1 hol sógoromatmeglátogattam. Gőzösön mentünk le s fel s midőnErcsi mellett2 áthaladtunk, szívem megszorult, mintmindég. Nagyban kevés változott. Néhány új gazda-sági épület, melyet Sina3 emeltetett, a faluban közela Dunához egy emeletes ház s néhány új fasor, dea falu s környéke ugyan az maradt. Ott áll az, újkápolna, hol nagyszülőim nyugszanak,4 a régi, hovámint gyermek anyiszor kimentem, a postaház rozzant

1 Dunapentele.2 Ercsi br. Lilien Józsefnek, Eötvös anyai nagyatyjának volt

a birtoka; tőle örökölte leánya, Eötvös Ignácné. Eötvös Józsefetkedves gyermekkori emlékek fűzték Ercsihez.

3 Br. Sina Simon (1810—1876) bankár utóbb megvette az ercsibirtokot.

4 Br. Lilien József és gr. Szapáry Júlia.

102

kerítésével, hol a nagy baraczkfa) alatt Bettivel anyiboldog órát töltöttem,1 csak hogy a fa, mint mi ma-gunk, kik mint gyermekek alatta ültünk, szinte szá-radni kezdünk. A másik oldalon a sziget s az újfaluivadászlak2 s az innensőn a szárazmalom, melynek gé-pezetén anyiszor törtem fejemet; minden, amint egy-kor volt és mi lett belőlem. Ki ösmerne a szomorúutasban, ki a hajó fedezetén körültekint, a gyermekres ifjúra, kinek vígsága körözetének csaknem terhérevált. Nem a változás, melyet magunk körül látunk,épen az fáj, hogy míg mi tökélletesen át alakulunk,minden régi helyén marad s nem csak a természet,de saját kezünk műve is túléli alkotóját. Még néhányév s hol leszek? Gyermekségem kedves tanyája úgyfog kinézni, mint most s a gyermek helyett egy siráll a kápolna mellett. Midőn ma hajón átmenék,újra feltámadt bennem a gondolat, melyet sokszorfoglalkoztam, hogy egyszer minden kedveseimet, kikmost szétszórva nyugszanak, öszvegyüjtöm s itt te-mettetem a kápolna mellett s itt készítetek sirt ma-gamnak is.3 Minden tervek, melyeket etablissemen-tom iránt valaha csináltam, füstbe mentek, talán evégső sikerül, de csak akkor viszem véghez, ha va-lami valóban nagy érdemet. szerezhetek magamnaka hazáért s ez is még menyitől függ. Fáradhatok,de a siker Istentől függ.

Itt a városban Deák programmja, mely a Dé-fi) Így.1 Az ercsi póstamesterné Betty nevű leánya. (Fervnczi Z.:

32—33. 11.2 Újfalu, h. Ercsivel szemben a Csepel-szigeten.3 Eötvöst —· kívánságának megfelelően — az ercsi kápolna

sírboltjába temették el 1871. febr, 6-án.

103

batteban megjelent,1 nagy sensatiót csinál. HogyD[eák], midőn saját programmját az óconservativoklapjában közié, hibát követett, az kétségtelen, hogyszemélyes állásának ártott, midőn 4 évi halgatásután most egyszerre nézeteit ily részletesen adja elé,szinte valószínű, de hogy e felszóllalás a közügyekrejótékonyan hatott, bizonyos. Minden, mi a nemzetetjelen marasmusából kiemeli, valóságos jótétemény.

1865. május 12.

Hoszasan szóltam Keményei az okokról, melyekD[eáko]t arra bírhatták, hogy úgy nevezett Pro-gramját2 a Debattban közölje és magáról a Pro-gramról is, melynek practicus része rendkívül gyen-ge s nem practicus, mert a mód, mely a közös ügyektárgyallására ajánltatik, elfogadhatatlan s ha mégis elfogadtatnék, szükségkép oda vezet, mit D[eák]ki akarna kerülni. K[emény] meg van győződve,hogy D[eák] ezt maga is hiszi s épen azért teszi in-dítványát ily formában, hogy tractatus útján s azellenfélnek teendő engedmények után oda jusson,mit a közvéleménytől félve indítványozni nem mer.

Furcsa politika, mely indítványait úgy álitjafel, hogy azokat maga is az ellenfél módosításai nél-kül elfogadhatatlanoknak tartja. A közvéleménytőlifélelem, melyet sokan minden gyengeséget palástol-nak, engem az udvaronczok panaszaira emlékeztet,kik mindég urok hibái és igazságtalanságáról szól-nak. De váljon ha az úr gyenge s ingerlékeny, ha

1 L. erre Ferenczi Zoltán: Deák élete. III. 17. s köv. 11.2 Tartalmilag ismerteti Ferenczi Z.: III. 19—21. 11.

104

az igazságot nem bírja el s csak hízelgőket kedvel,nem ti vagytok-e okai, kik őt a hízelgéshez szoktat-tátok.

Szolnok, 1865. május 14.

Az alföldre utazva öszve jöttem Tisza [ajossal.1

Mint beszédjeiből kiveszem, a határozati párt a jövőországgyűlésen is az előbbihez hasonló helyzetet fogelfoglalni, azaz oly elvek mellett lépend fel, melyek-nek kivihetetlenségéről maga is meg van győződves melyeket nem is kivan kivinni, csak hogy D[eákot]és pártját oly állásba kényszerítse, mely szinte ki-vihetetlen. Furcsa politika, de olyan, mely D[eák]egyénisége mellett valószínűleg másodszor is sike-rülni fog.

Szt. Tornya, 1865. május 15.

Tegnap érkeztem Csabacsüdre, ma Szt. Tornyá-ra. Az alföldön rémülés uralkodik, az emberek mindaz 1863. esztendő ismétlésétől félnek.2 A nedves tél 'ettől ugyan meggyőződésem szerént meg fog oltal-mazni, azonban a kilátások elég szomorúak így is,mit már az is bizonyít, hogy az árpának ára egy napmérőnként 40, a búza 60 krajczárral emelkedett. Anyereség, melyet a kereskedők tenni fognak, ismétroppant lesz s ha ehhez azt számítjuk, melyet a ka-pitalista nálunk uzsora által szerez s hogy ez minda földbirtokos kárára történik, az elszegényedést,

1 Tisza [ajos politikus, utóbb Bihar megye főispánja, Kálmánöccse.

2 Ezt az esztendőt a nagy szárazság tette emlékezetessé, hó-napokon át nem esett eső az Alföldön, ahol ennek következtébenéhínség támadt.

105

mely ezen osztály között naponként érezhetőbe vá-lik, természetesnek kell találnunk s ne feledjük el,hogy a nemzet nagyobb része ezen osztályhoz tar-tozik.

Áltálján véve, ha az ország anyagi bajain végignézünk, csak nem mindenik egy kútfőből veszi ere-detét s az a capitalisnak hiánya. Ez oka, melyért ipa-runk még azon ágában sem fejlődhetik ki, melyek-ben, mint például a vasindustriánál, más körülmé-nyek kedvezők. Ez akadályoztatja közlekedési esz-közeink kifejlődését. Ez idézi elő főkép azon roppants szüntelen fluctuatiokat gabonavásárunkban, me-lyek mezei gazdaságunkban minden számítást lehe-tetlené tesznek s mert csaknem mindég a kereskedőhasznára válnak, a földmívelőt tönkre teszik.

Nemzet gazdászati szempontból egész feladásunkabban áll: Megszerezni a kellő capitalisokat s e te-kintet az, melyet sehol szemünk előtt vesztenünknem szabad, s mely életünket minden egyes kérdé-seknél tetemesen módosítja. így például a szabad ke-reskedés kérdésénél is.

Nem szenved semmi kétséget, hogy a vámvéde-lem, egyes industriák emelésére nagy befolyást gya-korol s így valóban nem veheti rósz néven senki, haazok, kik hazánkban a vasindustriával foglalkoznak,legalább erre nézve, melynek kifejlődése az egészországnak anyira érdekében fekszik, védelmet igé-nyelnek s a földmívelőket, kik saját érdekökben ol-csó gazdasági gépeket kivannak, szükkeblüséggelvádolják. Rendes viszonyok között okoskodásaikmind állnának, nálunk tévedésen alapszanak. Miutánvasindustriánk minden előnyekkel bír, melyek arraszükségesek, hogy a külföldéi a versenyt kiállja (jó

106

anyag, olcsó munka, gazdag érez, nagy vízerő s ol-csó tüzelő) és csak a közlekedési eszközök s a capi-talis hiányzik (s tulajdonkép csak ez, mely ha -meg-lenne, olcsó közlekedési eszközök helyreállításárahasználtatnék), nem védvámok segíthetnek industri-ánkon, hanem csak oly intézkedések, melyek általa hazában forgó tőke megszaporítatik s minthogy ezsemmi által nem eszközölhető hamarább s biztosab-ban, mint ha az ország szabad kereskedés által a kül-föld capitálisának megnyílik, meg vagyok győződvearról, hogy a vasra vetett magas védvám nagy hasz-nára lehet a birodalom többi tartományinak vas-gyártására, melyek velünk egy vámterületet képez-nek, de a magyar vasgyártást sokkal kevésbé fogjákelőmozdítani, mint a szabad kereskedés.

Ε részben is Széchényi megmutatta mély belá-tását, midőn az ország regeneratioját tűzve ki ma-gának feladásul, a Hitelta) vette kiindulási pontjáuls ennek megalapításában kereste minden Reformjai-nak sarkpontját, csak hogy a helyzet az olta válto-zott s éppen ebben kereshető az ok, melyért Széché-nyi Reformjai a várt eredményeket nem idézték elé.

Midőn a Hitel megjelent s még jóval később is,a piacz capitalisok bőségében volt s ha az okok, me-lyek a hitelt hazánkban lehetetlené tevék, jókor el-hárítatnak, bizonyos, hogy hazánk a szükséges capi-talis használatára juthatott volna. Ha például Hitelintézetünk 830-ban, vagy 40-ben alakulhat s a hitele-zőnek anyi biztosságot nyújthat, mint most, papírjaiéppen úgy agioval keltek volna el, mint a gallicziai,vagy más hitel intézetek papirosai. De mert a capi-


107

tálisokat száz és ezer vállalat veszi igénybe, a pénz-vásár el van telve keresőkkel s a legnagyobb biztos-ság nem elég, hogy valakinek olcsó pénzt szerezzens bizonyossan a szabad kereskedés maga sem segíthelyzetünkön s még más intézkedésekre van szükség.

l-o: Hogy a hitelintézet operatioit kiterjesze azáltal, hogy hitelét a kissebb birtokosnak is megnyit-ja, mi úgy eszközölhető, ha a kissebb birtokosokranézve a kölcsönös jót állás elve hozatik be s ezekegyütt vesznek fel kölcsönöket.

2-o: A takarék pénztárak és.....................a) féle segélyzőintézetek szaporítása.

Ezekre főtekintettel leszek lapomban.

Szt. Tornya, 1865. május 16.

A tegnapi napot gazdaságomban töltöttem. Mavégeztem el Max Müller: La science du langage.1

A menyiben minden könyvnek fő érdeme a világos-ság, én alig ismerek jobbat. Mi magát a tárgyat il-leti, kevesebb philologiai ismeretekkel birok, semhogy erről ítélhetnék, de anyi bizonyos, hogy MaxMüller előadásaiban nincs semmi, mit józan embermeg nem érthetne, vagy mi józan embernek nemlátszik valószínűnek s ez minden tudományos hala-dás becsének egyik legjobb criteriuma. Szaktudósoksokkal könyebben csalódnak e tekintetben s valósá-gos haladást látnak ott, hol csak a tudományos for-ma változik. Ha a philolog saját tudományokat a leg-érdekesebbnek hirdetik, talán több igazságuk van,

a) Két kibetűzhetetlen szó.1 Müller Miksa könyveinek egy része magyarul is megjelent.

108

mint másoknak, kik azt a mathematikáról, vagyhistóriáról mondják, csakhogy más okból, mintmelyre ők hivatkoznak.

Szerintek a philologiának fő érdeke abban fek-szik, mert általa az emberi nem őstörténete derítetikfel s én nem tagadom, hogy a nyelvészet által egyestényeknek jutunk tudomására, melyekről mindenmás forrásaink halgatnak. Ilyen az, hogy emlékelőtti időben az ásiai népek közös történetet élteksat. De bár mily érdekesek legyenek ezek, váljon ilyegyes tények mit világítanak fel. Örülünk nekik,mint a kis csillagnak, mely setét egünkön felragyog,de e bizonytalan csillogás nem deríti fel az általjánoshomályt s ha e fénypontok száma szaporodik is éstudományunk idővel több ily tényeket hoz is tisztába,van egy bizonyos távolyság az időben, mint a tér-ben, hová szemünk s felfogásunk nem hat s melyentúl a képzelet birodalmai kezdődik, a poesisé, bármily tudományos formába burkoljuk is azt.

A nyelvészetnek érdeke abban fekszik, mert azemberi ész fejlődésének és működésének nincsen köz-vetlenebb manifestatioja, mert szemünk elmebeli te-vékenységének (mi reánk nézve bizonyossan a leg-érdekesebb) nyelveinkben találjuk biztos emlékeit.Valamint az egyes népek ismereteinek körét nyel-veik szókincséből, úgy gondolkozási módjokat, vagylegalább képességüket e nyelvek grammatikájábólés syntaxisából ítélhetjük meg s túlzás nélkül mond-hatjuk el, hogy minden nép elmebeli tehetségeinekbiztos mérlege nyelvében fekszik előttünk.

Minden haladás, mely a philologia körében eddigtörtént, új rokonságok felfedezéséhez vezetet. Vala-mint az asiai és sémit nyelvek között, a két nyelv-

109

családot egyenként s a kettőt egymással öszvehason-lítva, mindég több érintkezési pontok találtattak fel.ugyan ez történik most a turáni nyelvekre nézve is,s közeledünk az időhöz, melyben bé lesz bizonyítva,hogy bizonyos szabályok minden létező nyelvekrealkalmazhatók. Felfogásom szerént ez azonban arranézve, az egész emberi nép egy pártól származik-e,vagy több helyen s külömböző időszakokban fejlő-dött-e, nem bizonyít semmit. Miután az orgánumok,melyekkel szóllunk, ugyan azok s a beszédnek szük-sége egy minden embernél, természetes, hogy a nyel-vekben, melyek által e szükségnek eleget teszünk, épazon közösség létezik. De a nyelveknek ezen analó-giája bizonyos jele annak, hogy az emberek képes-ségében akár egy, akár több pártól származtak, lé-nyeges külömbség nem létezik, hogy minden nép el-mebeli kifejlődésre alkalmatos s így hasonló jogosult-sággal bir s az egy pártól való származás csakamenyiben ezen meggyőződéshez vezet, bír fontos-sággal.

Ebből következik, hogy alkotmányos szabadsá-gunkra nézve semmi nem veszélyesebb, mint oly in-tézkedések, melyek által a birodalom legfontosabbügyei nem alkotmányos úton intéztetnek el s ezenszempontból kell ítélnünk az egyes, a közös ügyekelintézésének módjára nézve tett indítványokról. Le-hetséges-e való alkotmányosság, ha a közös ügyekcsak esetről-esetre intéztetnek el közösen. Lehetsé-ges-e, ha azok deputatiokra bízatnak, melyek sajátbelátásuk s önkények szerént majd véglegesen hatá-roznak, majd csak az egyes törvényhozásnak referál-nak. Miként hozassék be ilyen esetben a ministeri

110

felelőség? S ha az absolutismust alapítjuk meg a bi-rodalom fő érdekeiben, nem készítjük azt elé minden-ben s nem félhetünk-e ezen esetben inkább az absolu-tiotól, mint ha meghatározott esetekben az örököstartományokkal közösen határozunk.

Svábhegy, 1865. május 18.

Ma jöttem fel a Svábhegyre. Gyermekeimetegészségesen találtam. A városba érkezve tudtammeg, hogy Fröhlich csődöt mondott.1 Nála voltam,a szegény becsületes ember s főkép neje mély benyo-mást tettek rám. Az országgyűlés, amint mondják,Septemberre hívatik öszve.

1865. május 21.

Ma van Ilona leányom 19-ik születés napja.2 Azég tiszta, mint akkor volt, a nap ragyogva emelkedikaz égen. Adja az ég, hogy egész élete ilyen legyen.Anyi kívánságokból, melyekkel egykor a jövőre gon-dolok, most csak egy maradt, hogy gyermekeimetszerencséssen láthassam. Tulajdonképen az is utópia,mert miután e világon igen kevés szerencsés embertláttam, nem valószínű, hogy épen gyermekeim tar-tozzanak azok közé, de mindenki utópiákban él, énilyeneknek létesítése után még fáradoztam is, mértne legyen vén napjaimra e gyönyörűségem.

1865. május 22.

A városban voltam. Hoszassan szóltam Fröhlichelés másokkal állapotáról. A szívtelen mód, melyet

1 Fröhlich Frigyes, a Fröhlich János Sámuel pesti nagykeres-kedő cég vezetője. (Pesti Hírnök, 1865. május 19.) 2 Ilona leánya 1846. május 21-én született.

111

azok, kik elébb vele a legszívélyesebb viszonybanálltak, rolla most szólnak, a szó szoros értelmébenundorító. Mintha örülnének szerencsétlenségén, mertérezve magokban a képességet minden gazsághoz, ittelmondhatják. Íme banquerout csúnya dolog,Fröhlichet becsületes embernek tartották s ő mégiselkövette az ocsmányságot és ím mi nem banque-routiroztunk eddig s nem is fogunk, ha csak azértis, mert reánk nem bízza senki pénzét.

Deákot igen kedvetlenül s lehangolva találtam.úgy látszik, nem volt előkészülve a módra, melyenProgramja fogadtatott. Nagy érdekkel követem eférfiút régtől olta. A hízelgő csoport, mely őt kör-nyezi, tagadhatatlanul rósz hatást tett még észbelitehetségeire is. Kivel az egész világ úgy bánik, mintkirályai, végre a királyok hibáiba esik; talán az.hogy most durvábban fogg a) megtámadtatni, hogyhalgatásából kilépve egy tért foglalt el, melyről be-csülettel viszavonulnia nem lehet, a küzdelemnekszüksége talán visza adja elveszett energiáját. A jövőmeg fogja mutatni, csak egy nagy reputatiot, vagyegy valóban nagy egyéniséget bírtunk-e benne.

1865. május 24.

Tegnap midőn leányaimmal a János hegy felésétáltam, két úr szóllított meg s tudtomra adá, hogya sűrűben két fiatal ember lőtte meg magát.1 Elmen-tem az őrházhoz s felküldém az őröket. Ma meg tud-tam, hogy még egy harmadik fiatal ember volt ve-

a) így.1 A Normafa mellett történt, az öngyilkosok budai tanulók

voltak. Pesti Hírnök, 1865. május 24. és május 27. sz.

112

lek, ki ugyan azon szándékkal jött fel s az egyik ki-lőtt pistolyt magával vivé, hogy szándékát más he-lyen telyesítse. Az őrök utánna járnak, hogy őt, vagyhulláját felkeressék. A szerencsétleneknek egyike fiamoskola társa. Valamenyien alig 20 évesek. Mily kor,midőn az ily ifjakat is sem a vallás, sem a remény,mely legalább az élet kezdetén oly erős, a kétségbe-eséstől visza nem tartóztat. Ε történet mélyen hatottreám s az egész napon alig voltam munkára képes.

Svábhegy, 1865 május 31.

Megtettem minden készületeimet lapomhoz1 smegírtam a felszóllítást. Soha több reménységgelnem kezdettem még semmihez s reménylem evvelmeg fogom alapítani materiális existentiámat s ez afődolog. T[refort]tól mindég roszabb híreket kapok,2

úgy látszik, financiális állapot ja oly pontra jutott,hogy azon segíteni nem lehet. Itt az aljasság, melyetaz emberek, miután elébb minden becsületes kiegyen-lítést viszautasítottak, most a hatalom előtt hajlong-nak, undorodással tölt s így helyzetemben nincs sem-mi kedvező s még is reményei nézek a jövőbe. Nékemúgy látszik, mintha a pillanathoz közeledném, mely-ben hoszú törekvéseim resultatumait látom s a gyü-mölcsök, melyeket életem hozni fog, élni kezdenének.Az isteni gondviselés, melynek életemben anyi jeleittapasztaltam s mely csudálatos utakon vezetett apontra, hol most állok és sok lelki kínok által tettazzá, ami vagyok, nem fog elhagyni a nehéz küzde-lemben, melynek elébe megyek, s csak ebben helye-zem bizodalmamat.

1 l. erre az 1865. ápr. 15-i feljegyzést.2 V. ö. az 1864. nov. 6-i feljegyzést.

113

Svábhegy, 1865. június 1.

A városba voltam s egész délelőttöm elég kelle-metlenül folyt el sógorom dolgaival. Viszonyai na-ponként inkább bonyolódnak. Ma adta ki Ráth köny-vemet a nemzetiségről.1 Soha a sikerre nem voltamkiváncsiabb s éppen nem lepne meg, ha az senkit nemelégít ki. A nemzetiségi kérdés épen olyan, mint vi-szonyaink Austriához, Békés megoldásához csak egyids józanság és jóakarat lenne szükséges, de mit ér,ha éppen ez nem található.

1865. június 1.

Tegnap ismét az egész napot a városba kelletttöltenem, az iparbank2 s főkép sógorom dolgaival.Soha ember több bajba s kellemetlenségbe nem keve-redett rokonai által, mint én. Könyvet írhatnék etárgyról, mely mindenkinek mulatságos lenne, kivé-vén nekem, ki e humoros cselekményt eljátszottam.Ha slav (?) a) népeknek elmondhatnám, amit tapasz-taltam, jót állok, nem kívánnának együtt élni roko-naikkal.

A városban nagy sürgés-forgás a császár meg-jelenéséért.3 lekopasztják a fákat s kerteket, hogylombfüzéreket fonjanak s a készülő három színű lo-bogónak nincsen száma, a fekete-sárgákat óvatossankerüli mindenki, mert e patrioticus szívek nem gya-nítják, hogy ezen alkalommal a három szín is azzá

a) Bizonytalan olvasás.1 l. az 1864. szeptember 12-i feljegyzést,2 V. ö. az 1864. nov. 3-i feljegyzést.3 Az uralkodó 1865. június 6-án érkezett a magyar fővárosba.

A fogadtatásra 1. Pesti Hírnök, 1865. június 6. sz.

114

válik. Boszantó, de természetes s előre láthattuk,hogy ezen inas természetek, kiket nagy fáradsággaltartóztattunk visza, hogy magokat ne alázzák meg,mihent erre szabadságot adunk, nem fognak mérté-ket tartani aljasságukban. De váljon rósz néven ve-hetjük-e annak, ki népét így látja, az iránt nem érez-het mást, mint megvetést.

Svábhegy, 1865 június 13.

A császár elment,1 a hajlongó kamarás sereg el-oszlott s ismét kedves hegyormomon vagyok s dol-gom után láthatok, mely az elveszett hét alatt ha-lomra nőtt. Mily eredménye lesz e nagy állami co-moediának, jelenleg talán senki nem mondhatja,anyi bizonyos, hogy Úr és szolgák megismerkedtekegymással s az meggyőződött, hogy minden nagyesemények után az inastermészet ezekben nem vesztéel hatását, s ezek belátják, hogy a félelemből gyűlölturalkodó nem oly veszedelmes, mint gondolák s hanem is a jognak férfias védelme által, legalább a hi-zelgésnek megnyerhető s hogy e szerént a kiegyenlí-tés lehetséges, mert hisz minden rész megtartotta hi-báit s gyengeségeit.

1865. június 14.

Olvastam: „[a victoire du mond aux états-unis”,melyet Montalembert küldött.2 A röpirat szokottrhetori pparatusával irott, de gyengébb, mint az

1 Ferenc József császár június 10-én tért vissza Bécsbe. (PestiHírnök, 1865. június 12. sz.)

2 Gr. Montalembert Károly francia publicista (1810—1870),akivel Eötvös sűrű levelezésben állott. (V. ö. Concha Győző: Eötvösés Montalembert barátsága. Bp. 1918.)

115

előbbiek. A munka folyamában a kérdést veti fel,honnan van, hogy Amerika, főkép az Uniónak éj-szaki része a catholicusoknál nem népszerű? Monta-lembertnél, ki a catholicismust ideális alakjábanfogja fel, mely ellen senki nem protestál inkább,mint a pápa, e kérdés természetes, egyébbiránt azantagonismus a római egyház és az éjszakamerikainagy szövetség között csak természetes antagonis-musa két oly institutional?;, melyeknek egyike azauctoritáson, másika a szabadságon alapszik.

Valamint a Protestantismus, azaz a szabad vizs-gálódás a vallási téren, s azon elvnek elismerése,hogy az egyházat a hívek öszvesége képezi s hogy azegyes keresztény és isten között arra különössen fel-jogosított egyénekre szükség nincs, később vagyelébb a polgári s politikai szabadságot vonja magaután, — úgy a polgári s politikai szabadság magaután vonja a szabad vizsgálat s egyenlőség elvét avallás terén s így ellentétben áll a catholicismussal,legalább oly értelemben, mint azt az enciclica fel-veszi. Szabad országok külsőleg catholicusoknaklátszhatnak s szokás szer ént gyakorolhatják az egy-ház minden szertartásait, de lényegekben megszűn-nek katholicusok lenni, mert az emberi természettelellenkezik, hogy ki a szabadságot minden viszo-nyokra nézve az egyedül jogszerű s emberhez illő ál-lapotnak ismeri, arról éppen ott mondjon le, hol leg-fontosabb érdekei forognak kérdésben.

116

1865. június 16.

Bogovics1 volt nálam Wassal.2 Sokat szóltunkpolitikáról s a Monarchia jövőjéről. Meggyőződésemszerént a monarchia nagyhatalmi állását fenyegetiveszély. Meg lehet, sőt valószínű, hogy egyes részektőle elszakadnak s a birodalom olasz és német részeiazon irányt követik, melyben őket rokon nagy nem-zetiségeik vonják, de hogy Europa ezen részében aDuna nagy völgyében, talán más elemeket vonvamagához, minden esetre egy nagy állam fog létezni,az előttem bizonyos; kevésbé bizonyos, hogy ezen ál-lam monarchiái fomákban fog alakulni s főkép alegitimitás elvei szerént.

Ha a dualismushoz, az az a históriai joghoz ra-gaszkodunk, a legitimitás elvének tisztelete magátólkövetkezik. Hisz csak a legitimitás, a históriai jogaz, mivel a dualismust védhetjük. Ha egyébbiránt afoederalismus eszméjéhez megyünk át, ha Szt. Ist-ván koronáját megtörjük s így a fő nem szükségestöbbé, melyet azt betöltsük, ha a viszonyt, mely a bi-rodalom különböző részeit öszveköti, tisztán ész-szerüleg, csak a célirányosságot tartva szemeink előtt,rendezzük el, az aZi, ha a históriai jogot mindenben,hol az egyes nemzetiségeknek kedvezne, eldobjukmagunktól, — én meg vagyok győződve, nem fogunkmegállni a respublicáig.

Én részemről könyen kibékülök e gondolattal.

1 Bogovich Mirko (1816—1893) horvát költő és politikus, akia kiegyezés híve s 1868-ban zágrábi főispán volt. (Csengery Antalhátrahagyott iratai etc. 202. 1.) Pesti tartózkodására 1. Pesti Hírnők, 1865. június 17. sz.

2 Gr. Wass Sámuel, 1861. óta a M. Tud. Akadémia tagja.

117

Akár országunk helyzetét, akár nagyságát, népünkszámát, vagy míveltségi állapotjainkat tekintsük,bizonyos, hogy a Magyar e confoederatioban épenolyan, sőt nagyobb állást foglalhat el, mint melynéki a dualismus feltartása mellett a birodalombanjut. Sőt hiszem, hogy bár mit tegyünk most, egykoride fogunk jutni. A világ nagy lépésekkel a foedera-tiv elv általjános alkalmazásának megy elébe, azon-ban jónak s kedvezőnek tartanám, ha a dualismus-nál egyideig megállapodva, időt nyernénk, hogy aMagyar minden tekintetben, főkép míveltségbenmegerősödve, a nagy szerep [r]e képessé váljék, melyreá a jövőben vár.

1865. június 20.

A városban voltam. Tudóstársasági ülés. Unal-mas a lehetőségig. Két felolvasás az A particuláról.Egy Joanovichtól,1 a másik Toldytól.2 Philologicusmetaphysica, mely az ész élesítésére talán ép úgy hat,mint a Talmud tanulása, de bizonyossan semmivelnem hasznosabb. Pro grammom3 áltálján véve jó ha-tást tesz. Az emberek egyszerre átlátják, hogy a vég-telen halgatás meg lehet arany, de bizonyossan csakazoknak, kik halgatnak, s hogy a hazának nem sokhaszna van belőle.

1 Joannovics György, az 1865-i országgyűlésen képviselő,1867—1873. államtitkár. Magyar nyelvészeti munkásságáért az Aka-démia 1867-ben levelező, 1883-ban tiszt, taggá választotta.

2 Toldy Ferenc (1805—1875) egyetemi tanár.3 Eötvös 1865. június 10-i formulázása a kiegyezésről. Em-

líti Ferenczi Zoltán: 246—47.

118

Svábhegy, 1865. július 7.

Miolta utolszor e könyv kezemben volt, nagy dol-gok történtek: magamra nézve, mert lapom meg-indult,1 s a közügyekben, mert Schmerling lelépett,2

Majláth cancellárnak neveztetett ki3 s minden arramutat, hogy a nagy politikai átalakulás, mely hazánksorsát egyidőre elhatározza, kezdetét vette.

Abban, hogy a dolgok történtek s így történtek,az az, hogy conservativeink a kormány rúdra lépnek,nincs semmi meglepő. Mind Schm [eriing] megbuká-sa, mind Majláth kinevezése a dolgok természetébenfekszik; hogy ez azonban most történt, arra Deákhúsvéti czikkének, a Debatteban megjelent program-jának 4 s a császár utazásának5 bizonyossan volt ha-tása s így ezen események is bizonyítják azt, mit kisokoknak nagy dolgokra való befolyásáról mondanak.

Mi az egész situatiot illeti, erre nézve nézetema régi maradt. Miután nemzetnek magasabb köteles-sége nem lehet annál, hogy az ősöktől öröklött ön-állást feltartsa s miután a magyar koronának államiönállása azon viszonynak szükséges következése,melyben a birodalomnak nem magyar része Német-országhoz áll, s miután ezért ha nem is közvetlenül,

1 1865. július 3-án. Voinovich Géza jegyzetei Br. Eötvös Jó-zsef összes munkáiban. XVII. 353.

2 1865. június végén már nyilvánvaló volt a Schmerling-rendszer bukása; Schmerling lemondása csak július 27-én történt.

3 Majláth György (1818—1883), 1860-ban tárnokmester, köz-reműködött az októberi diploma kiadásánál. Kineveztetésére L.Pesti Hírnök 1865. július 3.

4 L. az 1865. május 11-i feljegyzést.5 L. az 1865. június 13-i feljegyzést.

119

legalább azon arányban, melyben a német egységkérdése előtérre lép, a magyar állam mállásának vé-delmében csaknem minden európai nagyobb államnaktámogatására számolhatunk, mely egy oly államnakkeletkezését nem engedheti meg, minő a német lenne,ha Magyarország az osztrák birodalomba absorbeál-tatván, vele a német szövetség kiegészítő részévéválnék:

Első kötelességünka) kerülni mindazt, mi általa magyar koronának állami önállásáról lemonda-nánk, vagy mi későbbi kifejlődésében oda vezetne.Nem csak magunknak, de Német-, Olaszországnak,sőt egész Európának tartozunk avval, hogy a Ma-gyar állam a birodalomtól egy tisztán elkülönözöttegész maradjon s minden, mi az öszveolvadáshoz ve-zetne, a legnagyobb óvatossággal kerültessék.

Ellenben nem ignorálhatjuk a jelen helyzetet sannak következéseit. Nem ignorálhatjuk, hogy azAustriai birodalom jelenleg európai szükségnek tar-tatik; hogy a magyar állam a históriai jogon alap-szik s hogy e históriai jog a dinastiához köt; hogyMagyarország népeit részint miveltségi fokuknakkövetkezésében, részint azon hibák miatt, melyeketirányukban elkövettünk, most csak a koronának egy-sége tartja öszve s hogy hazánk a jelen pillanatbannincs azon helyzetben, hogy Austriától elválva, ön-álló államot alkosson; s hogy végre arra, hogy azidővel lehetségesé váljék, Magyarországnak mégminden tekintetben fejlődni s erősödni kell, mit csakrendezett viszonyoktól s az alkotmányos szabadságtólvárhatunk, sőt mire még az Austriai birodalom ha-


120

talmi állása is szükséges, mely nélkül materialis ér-dekeink a kellő védelmet nélkülöznék.

Ebből következik, hogy valamint nem fogadha-tunk el semmit, mi által Magyarország állami ön-állása csak kérdésbe jöhetne s valamint a birodalom-hozi viszonyaink megállapításánál kiindulási pon-tunk csak a dualismus lehet, úgy el kell fogadnimindent, mi nélkül a birodalom hatalmi állása s abirodalom körében az alkotmányosság fentarthatat-lan. S hogy e szerént, valamint egy birodalmi par-lamentumba nem léphetünk, s mindent, mi ehhez ve-zetne, visza kell utasítanunk, bár mily anyagi s máselőnyökkel kapcsolatban ajánltatik is, — úgy olyorgánumokról kell gondoskodnunk, melyekre a biro-dalom közös ügyeinek alkotmányos vezetése bizat-hatik, sőt ha ezt tőlünk senki nem követelné, sajátérdekünk parancsolná.

A kérdés csak az: miként szervezhessenek ezenorgánumok: a tanácskozó testület s a végrehajtó ha-talom, melyek a közösügyekkel megbízatnak, — olymódon., hogy ez által Magyarország állami külön-állása ne veszélyeztessék. S itt mindenek előtt meg-jegyzem, hogy azoknak nézetét hibásnak tartom, kikennek garantiáját csak azon testület organisatiobankeresik, mely a birodalom két feléből alakulva, a kö-zös ügyek discussiojával megbízatik. Mentül nagyobba veszély, annál szükségesebb, hogy biztositásunkatnem csak ebben, de egyszersmint a végrehajtó hata-lom organisatiojában keressük, sőt ez utóbbi mégszükségesebb.

Mi azon garantiákat illeti, melyek a tanácskozóközös testület organismusában a) kívántatnak, ezek


121

között az 1-ső azon tárgyaknak kijelölése és szabatoskörülírása, melyek közösöknek ismertetnek el. a) Atárgyaknak ki jelelésében nincs nehézség, ezekre néz-ve nem lehet kétség. Ezek: a külügy, a kereskedelmiügy, a birodalom hadi és a birodalom pénzügyei.

A két elsőt felesleges körül írni. Ha a birodalomkül- és kereskedelmi ügyei egészen egy közös testü-letre bízatnak, ez által Magyar ország önállása nemveszélyeztetik; mert mi a külügyeket illeti, ezekreMagyarország, mint minden alkotmányos országnakbefolyása nem ezen ügyek parlamentaris discussio-jában, hanem a budget és haderő meghatározásánakjogában fekszik. A kereskedelmi viszonyok teljes kö-zössége pedig, mint ezt a Német. Vámszövetségnéllátjuk, semmiben nem veszélyezteti az egyes álla-moknak önállását, melyek ily szövetségre léptek.

Szükséges ily körülírás azonban a had- és pénz-ügyre nézve s pedig azért, mert

a) mind a had-, mintb) a pénzügynek van egyrésze, melyre nézve a közösség a birodalom hatalmiállásának biztosítására nem szükséges, s mert

b) ha a had- és pénzügy minden ágaiban közös-nek tekintetik s arra Magyarország semmi külön be-folyást nem gyakorol, önállásunk legfőbb garantiá-jától fosztatik meg.

A hadügyre nézve c) a birodalom hatalmi állásá-nak veszélyeztetése nélkül talán a következőket kö-vetelhetjük, 1. hogy a hadseregnek száma a béke-lábon' meghatároztatván, ha ennek emelése kívánta-tik, erre a magyar országgyűlés külön d) megegye-

a) Az eredetiben aláhúzva.b) Így.c-d) Az eredetiben aláhúzva.

122

zése legyen szükséges, kivéve csak egy tettleges meg-támadás, vagy annak közvetlen veszélyét, midőn aközös testület határozhat s e határozat a magyartörvényhozásnak csak ex post facto helyben hagyás-ra előterjesztendő. 2. A magyar hadseregnek különruházata s az, hogy Magyarországnak egész contin-gense csak a magyar ezredekbe vétessék fel. 3. Hogye hadsereg tisztei magyarok legyenek. 4. Hogy há-ború s annak közvetlen veszélyén kívül az országbancsak magyar sereg helyheztessék el, végre 5. Maga azelhelyezés s áltálján véve azon egész hatáskör, me-lyet elébb a magyar fő- provinciális comissarius be-töltött.

A financziákra*) nézve bizonyos, hogy ha a kül-s hadügy közösségét elismerjük s az állam adósság-ban részt veszünk, a birodalom közös jövedelmeirőlkell gondoskodnunk. A birodalmi budget csak a bi-rodalom két felének küldötjéből álló közös testületáltal határoztathatik meg. Ez dönt a budget emeléses lejebb szállítása felett s ez bírálja s fogadja el abudget és adósság fedezésére szükséges financziálisoperatiokat. S a minister, ki ezen budgetet kezeli s azállam közös költségeit fizeti, csak e közös testületnekfelelős. De itt végződik, mi a financziákat illeti, aközösségnek szüksége is és tagadhatatlan, hogy mi-hent az arány, melyben a magyar korona e közösköltségekhez járul, meghatároztatott, nem csak azok-ban, mik Magyarország beligazgatásához s különköltségeihez tartoznak, hanem arra nézve is, mivela birodalom közös költségeihez járul, az adó nemek-nek s egész adózási rendszernek meghatározása s


123

minden adónak kivetése és behajtása Magyarorszá-got illeti; e tekintetben az indirect adókra nézve csakazon megszorításokkal, mely oly országokban, melyekegy közös vámterületet képeznek, ezen öszveköttetéstermészetében fekszik.

A közös tárgyaknak ily módon szoros körülírásánkívül, mely kétségen kívül a legfontosabb, a 2-ikszinte fontos garantiát találjuk annak alakításamódjában, ha a.) haa) abban a birodalomnak magyarfele a másikkal egészen egyenlő számú szavazatokkalbír; b.) ha a birodalmi közös testület a magyar or-szággyűlés által saját köréből választatik s tagjai aMagyarország tagjai maradnak s mandátumok amagyar országgyűlés feloszlatásával megszűnik, c.)Ha a közös testület eljárásáról a magyar ország-gyűlésnek jelentést tenni tartoznak, d.) Ha az kül-döttjeinek utasítást adhat, mit ha a törvény nem biz-tosit is, akadályoztatni practice lehetetlen s ha visza-hivási joggal ruháztatik fel, vagy mert ez sem szük-séges, ha e jogát az által gyakorolja, hogy egyszerűhatározattal kinyilatkoztatja, hogy bizonyos egyén,vagy delegátusainak öszvesége bizodalmát elvesz-tette, mi szükségkép ezeknek lemondásához vezet.

A 3-ikty garantia fekszik abban, hogy miután azontestület, mely a közös ügyek elhatározásával meg-bizatik, nem mint most a Reichsrath, melynél a biro-dalom lajtántuli fele többséggel bír, hanem egy olytestület, melyben a birodalom két fele egészenegyenlő befolyást bír: mind azon okok, melyek min-ket arra intenek, hogy e közös testületnek körét a

a) Így.b) Az eredetiben aláhúzva.

124

szükségen túl ne terjesztik, ép úgy léteznek [ajtán-tuli szomszédainkra nézve is; kik miután minden, minem közösen határoztatik el, ipso facto saját alkotmá-nyos törvényhozásuk köréhez tartozik s a legnagyobbbiztossággal tehetjük fel, hogy valamint mi, úgy őkis mindenek felett azt fogják óhajtani, hogy minden-ben, ahol ez csak lehetséges, mások befolyása nélkülők magok határozzanak közügyeik felett.

De amint mondom, ez mind nem elég, hanemszükséges, hogy gondoskodjunk garantiákról a végre-hajtásnál is.&)

A főgarantia a végrehajtásnál nem a juridicusfelelőség, hanem a közvélemény hatalma (public),azonban nem kell keveselnünk annak hatását is s hafel lehetne tehető, hogy a közös testület, mely ily mó-don alakítatott, a magyar törvényhozás körének meg-szorítása után törekednék, ez ellen semmi törvényesgarantiánk nem lehet. A dolgok természetében fek-szik, hogy a ministerium, mely a közös ügyek veze-tésével megbizatik, sem a magyar, sem az osztráktörvényhozásnak külön felelős nem lehet. Az pedig,hogy a 4 ministernek fele mindig magyar legyen, nemfér öszve egy jó administratio kellékével, mely aztkívánja, hogy minden tárczához, más tekintetek mel-lőzésével mindég a legképesebb választassék.

A garantiát itt nézetem szerént két államminis-ternek kinevezésében s oly alkotmányos intézkedés-ben látom, hogy minden egyes a közös ministeriumáltal kiadott rendelet, a birodalom két felében csakúgy hajtassék végre, ha az Austriaban az austriai,Magyarországban a magyar állam minister által el-


125

lenjegyeztetett, kik nem a közös, hanem mindenik sa-ját törvényhozásának, s így a magyar a magyarországgyűlésnek, az osztrák a Reichsrathnak fele-lősök.

Svábhegy, 1865. július 16.

Ámbár sokat dolgozom, lapom előfizetői lassabbangyűlnek, mint reménylettem. Ügy látszik, ez is egyillusio vala. Egyel több, mit tesz az! Minden esetre,ha már hozzáfogtam, folytatom legalább egy évig,1

ha bár az egész ideig ingyen dolgozom. Egy áll: hama meghalok s a magyar közönség és én megcsinál-juk számolásunkat, az, adós nem én leszek. Irányom-ban nem erőltette meg magát még sympathiáivalsem.

1865. július 23.

Trefort sógorom van nállam. Holnap jelenik megczikelyem, melyben a kiegyenlítés kérdését tisztáb-ban szóba hozom. Kíváncsi vagyok a hatásra. Anyibizonyos, hogy soha nagyobb confusio nem létezet,mint a legtöbb emberek fejében, kikkel találkozom.Csaknem megfoghatatlan, oly kevés eszme s foga-lom, mint nálok található, hogy adhat ily roppantzavarra alkalmat.

1865. július 25.

Újabb időben a Poitiersi könyvtárban egy párkötet kézírás találtatott: „la Vérité, ou le vrai sys-thème”) Dom Deschamps 1775-ben meghalt benczés

a) Az eredetiben aláhúzva.1 A Politikai Hetilap épen egy év múlva, 1866. június végén

szűnt meg, kellő támogatás híján.

126

szerzetestől, mely állítólag Hegel Philosophiáját ma-gába foglalja s melyről Emil Beaussire1 Poitiersitanár könyvet írt. A hipothesisek, melyek szerintDeschamps metaphisikai lucubratioit strassburgi ba-rátainak közié, úgy hogy ezek így jutottak volna He-gelhez, vagy valamely franczia emigráns által, szé-pek lehetnek, de nézetem szerént mit sem bizonyíta-nak. Az eszmék köre, melyekhez speculatio útján jut-hatunk, sokkal korlátoltabb, semhogy abból, ha kétrokon szellem egy rendszerben találkozik, szükség-kép plágiumot kellene feltennünk. Valamint ugyanazon igazságot egyszerre többen találhatják fel, úgya metaphisika körében könyen tévedhetnek hasonlómódon. Az elsőnek magyarázata abban fekszik, mertmiután csak egy igazság van, többen egyszerre talál-hatják; a másodiknak az emberi elmének, közös tu-lajdonaiban s gyengeségeiben.

Svábhegy, 1865. aug. 4.

1-sőn volt nálam Bartal,2 kivel levél útján közöl-tem, hogy Senyey3 őt alelnöknek akarja kineveznis hogy Deák őt akarja megválasztatni a ház elnöké-nek. Észre vettem, hogy a két officialis helyzet utánnagy kedvet érez, de úgy látszott, hogy inkább aházelnökséghez hajlik s én elmondtam néki okaimat,

1 Beaussire Emil (1824—1889) tanár, politikus és filozófiai íróműve: Antécédents de l'hégélianisme dans la philosophie morale.(1865.) ö adta ki Deschamp leveleit is.

2 Bartal György (1820—1875) 1865-ben a helytartótanács al-elnöke lett, 1867-ben lemondott erről. Id. Kákay Aranyos: Újabbárny- és fényképek. Pest, 1866. 111—119.

a Br. Sennyey Pál (1824—1888), 1865. júl. 18. tárnokmester;v. b. titkos tanácsos, a főrendiház elnöke. (Id. Kákay Aranyos:i. m. 149—155.

127

melyekért azt, hogy a jelen kormány alatt másod-rendű állást elfogadjon, károsnak tartok. Ma kap-tam levelet, melyben velem tudatja, hogy ellenkezőnézeteim daczára az alelnökséget a Helytartó tanács-nál elfogadta. 7 okot ad elő, mely őt arra birta, a fő,sőt az egyedüli, melyről azonban nem szóll, jellemében fekszik. Egyrészt a hivatal utánni vágy, melyoly emberben természetes, ki azon gondolatban ne-vekedett fel, hogy nagy úr lesz s ki most 40-enentúl van és ezimre még nem tehetett szert. Ehhez atevékenységnek szüksége, sanguinicus véralkata,mely miatt a nehézségek kisebbeknek, az eredményekúj hatáskörében nagyobbaknak látszanak s főképegy valóban nagy ambitionak hiánya, mely türel-mesé tesz, s azon kisebb jutalmakat, melyek utunkonajánlkoznak, becstelennek mutatja, mert egy nagyczél áll szemünk előtt: mind ez öszeműködött és azeredmény, hogy Bartal excellencziás ur lett, talán ajövő conservativ ministeriumnak tagja, de semmiesetre nem az én támaszom.

Reám nézve Bartal elhatározása anyiban nagyfontossággal bir, mert azt, hogy külön pártot alakít-sak, lehetetlené teszi: Btartal] volt az egyetlen em-ber azok között, kik hozzám közelebb állnak, kikkelazt tehettem volna. A többiekben mind vagy a capa-citás hiányzik, vagy az erély, vagy a szorgalom.

Nem fogok isolálva állni főkép később s a fiata-labbak közül, a különböző nemzetiségek képviselői-ből és a polgárságból sokan fognak csatlakozni hoz-zám, de magányosana) kell állnom s arra, hogy el-veimet tisztán s következetesen vigyem keresztül,


128

vagy hogy azokat legalább tisztán állítsam fel, akeresztül vitelt más boldogabb időre bízva, jó, hamagamat pártomért geníroznom nem kell. Igen saj-nálom Bartalt, kinek személyisége nálam kedves vala,de egoisticus szempontból, úgy hiszem, az egész reámnézve inkább kedvező.

Svábhegy, 1865. augusztus 13.

Tegnap találkoztam Liszttel.1 25 éve, hogy elő-ször szóltunk egymással s egy ideig elég szoros vi-szonyban álltunk. Fiatalok voltunk akkor, telve nagyaspiratiokkal s fényes reményekkel. Most az idő,melytől feltételeink telyesülését s a babérkoszorúkatvártuk, elmúlt s ő mint vénecske abbé, én öszve-aszott kis ember, álltunk egymás mellett, fiatalsá-gunkból megtartva ő a hoszú hajat, de mely előszült,én a halvány arczszint csak valamivel sárgább szin-fokkal s valószínűleg ismét hasonló csalódásban, csakhogy a futurum helyett most a praeter itumba helyhez-tettünk átal s ő azt hiszi, hogy a zene s én hogy a tu-domány s politika körében nevezetes eredményekhezjutottam. Valóban nevetséges dolog az élet, csakhogy kissé nagyon is szomorú. Kettőnk között bizo-ny ossan Liszt a józanabb; sok kellemes órát töltöttéletében s én igen keveset s most felhúzta a köntöst,mely azt jelenti, hogy az élettől visszavonult s én mégezt sem tehetem s életem azon korára, midőn nyuga-lomra lenne szükségem, csak kötelességeimet szapo-rítottam meg. Adjon isten erőt, hogy telyesíthessem.

1 Liszt Ferenc pesti látogatásáról a Pesti Hírnök 1865. júl.12-e óta többször hozott híreket. (Júl. 15., 24., 25., 28., aug. 8.)Aug. 8-án érkezett meg.

129

A világ az úgynevezett nagy emberekről több-nyire azt teszi fel, hogy a tömeget saját eszméinekkivitelére eszközül használják, sőt ők magok sokszorugyan azt hiszik. A tapasztalás az ellenkezőt bizo-nyítja s én több esetet tudnék felhozni, melyben ki-tűnő emberek a tömeg szenvedélyeinek szolgált [akj,mint az ellenkezőre. Ki eszméinek gyakorlati alkal-mazását kívánja, annak mindenek előtt a közértel-metlenséggel kell transigálniok. Egész igazság akára jog, akár az elmélet terén mindég az utópiák közétartozik s hogy a gondolat nagy embere a practicusélet terén is nagy ember legyen, szükséges, hogyelőször egy nagy eszmével lépjen fel s másodszor,hogy saját nagy eszméjét maga kissebb mértékre re-ducálja s az igazság közé, melyről ő maga meg vangyőződve, a kellő menyiségű csalódásokat s hazug-ságot keverje. Kérdhetné valaki, ha ez nézetem,mért folytatom a pályát, melyen járok? S igazságavolna. Nincs is más ok, mely arra bir, hogy az élet-től egészen visza nem vonulok, mint gyermekeim.míg ezek magok lábaikon nem állnak, meg kell tar-tani állásomat, hogy ők oly magas positioból lépje-nek az életbe, minőt nekik szerezhetek. Ha ezt el-érem, nem bírhat semmi többé szerepem folytatására,melytől a szó szoros értelmében undorodom. Azokközé tartoztam mindég, kiknek egy pacsirta énekeszáz torok éljen-rivalgásánál kedvesebb. Mert azutóbbinál alig ismerek kellemetlenebb zajt. Csak nempirulok, ha azoknak helyeslését hallom, kiknek íté-letét anyira megvetem s kiknek jóvéleményét keres-nem kell, hogy azoknak, kiket szeretek, kárt ne okoz-zak. A magyar közmondás a katonaságot czifra nyo-morúságnak nevezi, ép oly igaz lenne, ha minden

130

nagyobb politikai szerepet gyalázatteli dicsőségnekneveznék. Valóságos dicsőség csak kétféle van: A ka-tonáé, ki egy nagy ügyért, vagy becsületérzésből éle-tét koczkára teszi s a költőé, vagy tudósé, ki nagyeszméknek él. Kinek a tömeggel dolga van, tapsotarathat, nagy dicséretekben s hatalomban részesülhet,de való dicsőségben nem, már azért sem, mert több-nyire azt nem is érdemli meg. Nincs kéz, mely az ál-tal, hogy egyesekkel (?)a) kezet szorítunk, tisztábbáválnék.

Egy tagadhatatlan, hogy ámbár egész életem ahazának vala szentelve s ámbár nem tettem sohasemmit, mi irányomban} bizodalmatlanságra legtá-volabbról alkalmat nyújthatott volna, mégis sohapopularis nem voltam. Az ok abban fekszik, mert ta-lán senki a létezett viszaéléseket kíméletlenebbül nemtámadta meg. Falujegyzőm, melyben minden előíté-letek ellen harczra száltam, olyanokat is támad meg,mik egyes nemes érzelmekkel öszvekötetésben állnaks miket legalább százados megszokás sokaknak ked-vesé tett. S valamint senki a gyermeknek nem veszirósz néven, ha a fogorvos iránt nagy rokonszenveinem viseltetik, bármenyi hálával tartoznék iránta,úgy nekem sincs panaszra okom, ha a nép nevemethalva, mindég csak a fájdalmas operatiora emléke-zik. Természetünket követjük mind ketten, én midőnazt, mit rosznak tarték, vassal támadtam meg, s anép, midőn háladatosságában nem okoskodik s szere-tetét azoknak adja, kik czukrot adva fogát elrontot-ták s gyűlöletét annak, ki egy fájdalmas pillanatárán hoszú szenvedésektől mentette meg.

a) Bizonytalan olvasás.

131

Svábhegy, 1865. augusztus 15.

Kevés érdekesebb dolgot ismerek, mint a rögtöniváltozások, melyeken a közvélemény néha keresztülmegy. Ily változások közönségesen olyankor történ-nek, midőn a közvélemény hoszabb vagy rövidebbideig valamely véleményhez nagy megrögzöttséggelragaszkodott. Mint másban, úgy itt a reactio soha nemmarad el, s mentül szilárdabbnak látszott a köz meg-győződés, mentül legyőzhetetlenebbnek, annál töké-letesebb az átalakulás, úgy látszik, mint ha a népmegbánná következetességét s azon áldozatokat, me-lyeket bizonyos elvekért hozott, boszuságában, a) ép-pen az ellenkező irányra határozná magát. Nincs ki-tűnő egyéniség, kinek életében a virágvasárnap s apassió nem állnának közel egymáshoz s nincsen elv,melyre nézve a közvéleményben ily fluctuatiokat,vagy inkább ily tökéletes átugrásokat nem jelelhet-nénk ki.

Többször tapasztaltam ilyeneket életemben. ígypéldául azon eszmékre nézve, melyek a nemesi kivált-ságra nézve a hazában egykor léteztek, így akkor, mi-dőn a municipalis rendszernek bámulata rögtön aministerialis rendszer iránti lelkesedésre alakult áts ebből következik, menyire hasznos önző szempont-ból is a következetesség. Miután a közvélemény vál-tozásait előre kiszámítani nem lehet s ki ebben egyesindiciumok után indul, könyen csalódásoknak tesziki magát, legjobb helyben maradni. Ki türelmét nemvesztve megáll, biztos lehet, hogy a közvélemény,mely őt elhagyá, hozzá végre visza jön.

a) Az utána következő: félig azért, hogy a szenvedett káro-kért magát regresszírozza, az eredetiben áthúzva.

132

Ily átalakulás pillanatját éljük most s éppennem fog meglepni, ha ó conservativjeink, kik egyideig általjános gyűlölet tárgyát képezek s kik mégnéhány hét előtt egészen párt nélkül áltak, néhányhét múlva többségben lesznek.

Mi az ily irányváltozásnak első jele, hogy a vé-lemény, melyet egy ideig senki bevallani nem mert,bátran lép fel, már itt van; a második stadium, holegyszerre a párthívek nagy szaporodása tapasztalta-tik, szinte közel áll, s még talán az országgyűlés el ott -ott leszünk, hogy mi, kik elébb többségben voltunk,alig bírjuk magunkat védelmezni a sok szenvedélyesmegtámadás ellen, melyre számolhatunk. Miután leg-alább jelen miveltségi helyzetünkben nem csak ná-lunk Magyarországban, de áltálján véve a többség-nek a legfontosabb kérdésekről nincs és nem lehetvéleménye, a pártok állása mindég bátorságoknak fo-kától függ s mint hogy az az ó conservativeknél na-ponta nő, nálunk fogy, könyen meglehet, hogy ma-holnap kisebbségben leszünk; csak egy világos előt-tem s ez az, hogy ezen időszak nem tarthat sokáig.

Miután Magyarország politikai helyzete nemcsak a birodalom, de egész Europa politikai helyze-tével a legszorosabb öszveköttetésben áll; miután nap-jainkban a democratia hatalma ellentállhatatlan spedig mind azon irányban, mely egyenlőség után tö-rekszik, mind abban, mely az absolutismus ellen tör;s miután ó-conservativeink sem a politikai szabad-ságot, sem az egyenlőséget komolyan nem akarják,s nem akarhatják. — befolyások a közvéleményrecsak addig tarthat, míg azt felhasználni megkísér-lik s azért úgy hiszem, nyugodtan elvárhatjuk, míg

133

ezen aberratioknak, melyekbe a közvéleményt lát-juk, természetes vége szakad.

A közmondás szerént noblesse oblige; napjaink-ban, midőn a democratia a nemességnek helyét fog-lalta el, ugyan ezt mondhatjuk a Democratiáról.Nem utasíthatja magától ez sem kötelességeit s ezekkét félék: hogy dolgozzon s mívelje magát. a)

Ki annak örül, hogy kitűnő embernek tartatiks magában is érzi, hogy a közönséges színvonalon fe-lül emelkedett, az ne panaszkodjék a szenvedések el-len, melyeken keresztül ment. b) Valamint a gyü-mölcsnek egész levét nem lehet kisajtolni erős nyo-más nélkül, úgy egyéniségünk nem adja ki azt, mibenne rejlik, ha a sors igen szelíden bánik vele.

Ha gazdag ember sorsa ellen panaszkodik, vagymint egyszer Sina velem tévé, azt akarja bébizonyít-gatni, hogy vagyonának nagysága képezi elégedet-lenségének okát, bizonyosan kevés részvétre számol-hat; s nem hasonlók-e a panaszok, melyeket, mioltaByron élt, minden kis poétától hallunk: hogy sorsakegyetlenségében őt oly nagyon kitűnőnek tette.Hogy a nagy szellemi tehetség ép úgy, mint a nagyvagyon, bizonyos bajjal jar, az kétségtelen, de ép olykétségtelen az is, hogy a kettő között szellemi tulaj-donunk sokkal több élvezetet ád, mert a vagyon vég-re is csak anyagi élvezeteinket nevelheti s ezek, csakegy gyomrunk s két lábunk lévén s így csak egyszerebédelhetvén s egy lovon lovagolhatván, korlátoltab-bak. Hanem azért is, mert a gazdagságnak fő élve-

a) Az eredetiben aláhúzva.b) Ez után a következő áthúzott mondattöredék olvasható:

Csak midőn (ha) minden tehetségeink [et] kimíveljük; áthúzva: ki-míveltetnek.

134

zete az, hogy azt bőkezűen eloszthatjuk s a legpaza-rabb Croesus nem szórhatja kincseit anyiaknak, mintegy valóban kitűnő szellem.

1865. augusztus 21.

Tegnap volt nálam ebédre Liszt.1 Leányával Bu-lownéval2 jött, papi köntösben. Délután JolánnalFigaro nyitányát játszotta el négy kézre, később alegnagyobb szívességgel több concert darabot, közöttea Magyar Rapsodiát, melyet tőle 25 év előtt Pozsony-ban hallottam. Körülbelül a) úgy, mint akkor, csakhogy én a darabnak, s ő a bámulásnak, melyre rop-pant ügyessége a h algátokat elragadta, kevesebb él-vezetet találtunk. Anyi időt töltöttünk ifjabb nap-jainkban egymással, hogy ámbár soha intimitásbannem éltünk, Lisztnek viszontlátása nekem ép anyiemlékeket ébresztett, mint ha régi baráttal talál-koztam volna. Ö egészen azzá lett, mint akkor gondo-lám. Kevés embert ismerek, ki kevésbé változott. Azeneszerzői ambitio már akkor is élt benne s neme-sebb természete ellentállt a concertistaság aljas pro-fessiójának s nem vezette őt oda, hogy haszonlesővéváljék s így ő most is anyi jövedelmek után úgylátszik, szegény maradt. Váljon mit gondol ő felől-iem? Tulajdonkép ugyan azt mondhatná. Egy bizo-nyos rokonság van köztünk. Törekedtünk mind ket-ten s egy bizonyos hírességet szereztünk magunknak,de azt, ami után törekedtünk s mit fiatal napjaink-

a) Az utána következő: épen az eredetiben áthúzva.1 L. az 1865. aug. 13-i feljegyzést.2 Bülow János és felesége 1865. aug. 10-én érkeztek Pestre.

(Pesti Hírnök, 1865. aug. 10.)

135

ban reménylettünk is, egyikünk sem érte el s talánépen legnemesebb tulajdonaink miatt.

Az Idők tanúja1 egy czikben jósolja, hogy ha aministerialis felelőségre nézve előbbi nézeteimnélmaradok, a jövő ország gyűlésen kevés pártolásraszámolhatok. Soha nem kerestem ambitiomat abban,hogy ott álljak, hol a legtöbbekkel együtt vagyok,hanem inkább abban, hogy azon helyet jeleljem ki,hová később valamenyien eljutnak s ez eddig sokbansikerült. A Neue Freie Presse ellenben nagyon meg-boszankodva a német kérdésről irt czikkelyemen, kö-vetkezetlenséget hány szememre. Egy bizonyos, hogykinek a közönséggel dolga van, végre nagy megve-téshez szokik a közvélemény s főkép azok előtt, kikazt vezetik.

1865. augusztus 27.

Ma jött Trefort Bécsből, úgy írja le a helyzetet,mint képzelem. Magyar kormányunk nem tudja, mitakar, vagy inkább, nem meri kimondani s így a le-hetőségig halogat minden határozott lépést. Az oszt-rák ministeriumnak nincs semmi alapja a népben sa császár, kinek akaratán fordul meg minden, nemtud akarni. Világos előttem, hogy a zavar mindentekintetben, még mi a financziákat illeti is, napon-ként nagyobb lesz s hogy az ezen utón tisztába nemis jöhet. A kiegyenlítést a birodalom két fele közöttlegjobban maga a fejdelem vezethetné. Éppen nehézpillanatokban még középszerű egyényiség is többettehet, mint a legkitűnőbb parlamentaris testületek,

1 1860-ban alapította Lonkay Antal; kath. jellegű napilapvolt. 1870-ben összeolvadt Török János Pesti Hírnökével MagyarÁllam címen.

136

de minthogy ily egyényiségünk nincs, végre is szük-séges leend, hogy az országok képviselői vegyék ke-zeikbe saját ügyeiket s e részben nem anyira az ér-dekek, mint inkább az előítéletek ellentétbe a) állutunkban.

A németek fejekbe verték, hogy a birodalom egy-sége nélkül nem állhatnak fel; mi, hogy mindenérintkezés ahsorbtiohoz vezet s míg ezen előítéletetnem győzzük le, nem haladhatunk egy lépést.

Mi minket illet, felfogásunk igazán bámulatos.Civilisationk mindég több érintkezéshez vezet. Men-tül inkább haladunk, annál lehetetlenebbé válik min-den elszigeteltség. Egészen külön állt körök mind in-kább érintkeznek, idegen nemzetek, ellenséges álla-mok közös érdekek után fáradnak. Az egész civilisaitvilág egy bizonyos tekintetben egynek tekinti magáts mi elismerve., hogy a birodalom másik felével közösérdekeink vannak, ezekről közössen tanácskozni nemakarunk s inkább a királyi hatalomra akarjuk biznie tárgyakat, mint hogy azokat magunk intézzük els így legfontosabb érdekeinket biztosítsuk. Váljonfeltehető-e, hogy D[eák] s mások bona fide járnakel, s nem aljas népszerűség lesésből.

1865. augusztus 28.

Nagy részben azért kezdtem lapomat, hogy csa-ládomnak naponként szaporodó költségeit fedezzem.1

Enyiben úgy látszik, a kísérlet csalódással fog vég-ződni, de anyival nagyobb az eredmény tapasztalá-

a) Ellentéte helyett.

1 L. erre vonatkozólag az 1865. ápr. 15-i, ápr. 18-i s főlegmájus 31-i feljegyzéseket.

137

sokban. 52 éves vagyok s harmincz évnél tovább fog-lalkozom politikával, de azt, hogy Deák, Kemény sa többiek így fogják viselni magukat irányomban,nem tettem fel s nem gondolám, hogy ha a lehetőlegolcsóbb áron jó lapot adok ki, melyben hetenkéntkét czikk jelenik meg tőlem, csak 1200 előfizetőmlesz. Ha ezeknek felét azokra vészük, kik azért fizet-tek elé, mert minden lapot tartanak, vagy mert azenyimtől botrányos czívódásokat vártak, ez körül-belül azoknak száma, kik szintén 35 évig az irodaloms politika mezején tevékeny voltam, személyem irántérdekkel viseltetnek.

Az eredmény nem fényes, de legalább azon vi-gasztalást adja, hogy ha ma meghalok, sokaknakvoltam adóssá életemben, de hazámnak nem. Ez nemhitelezett s nem is találja szükségesnek, hogy hoszúfáradozásaimat bár mi csekélyen jutalmazza. Végreegyre megy. Ha életemet vagyon szerzésre fordítot-tam volna, koromban s beteges állapotomban csakazon élvezetem maradna, hogy szép nagy testamen-tumot csinálhatok. Most fáradozásaim jutalmául aztvehetem, hogy ha majd meghalok, egy szép temetéstrendeztem a pesti utczaközönség élvezetére s kerese-tet azoknak, kik gyász zászlókkal s fekete fátyollalkereskednek s ez körülbelül egyre megy, s ha nem is.Ha belátom, hogy azon helyzetben, melybe a sorsállított s azon tehetségekkel, melyekkel megajándé-kozott, életemben több boldog órát szerezhettem volnamagamnak, egy kétségtelen, hogy nem szenvedtemsemmit s nem nélkülöztem, minek nem én magamlettem volna oka. Ki magassabban akart állni má-soknál, nem panaszkodhatik, hogy magányossan álls ki szegény legény létére a családi élet boldogságát

138

akarta biztosítani magának, egy kis számítás utánbéláthatja, hogy ezen élvezet felülhaladja erszényéts hogy homloka izadságával, minden nyugott perezfeláldozásával, s keserű napok s évekkel kell meg-fizetni a boldog órákat, melyeket élvez. Ez mind adolgok természetében fekszik s ha életem nem könyű,legalább csak magam ellen panaszkodhatom s magá-nak, bármenyit ártott is, mindenki végre meg szokottbocsátani.

Mentül idősebb leszek, annál több vigasztalásravan szükségem, de annál többet is találok, főkéntabban, hogy saját helyzetemet másokéval öszveha-sonlitom. Philosophiára van szüksége mindenikünk-nek, de ez csak anyiban használ, amenyiben azt, minta ruhát, saját számunkra készítjük s én az enyim-mel rég tisztába vagyok s ennek rövid resultátumaa következő: Hogy viszatekintve múltomra s eszemés jellemem tulajdonaira, sok hibát követtem el,melynek nem tapasztaltam rósz következéseit és sokhiányt ismerek magamon, melyet senki nem említ;de hogy nem szenvedtem s nem szenvedek semmit,mit nem saját tetteim által idéztem elé s bár mi cse-kély népszerűségem, még is jobb hírben állok, mintvalószínűleg érdemlem. És hogy helyzetem igen sokmásokéhoz hasonlítva még felette kedvező s hogy azemberek nagy többségével cserélni nem akarnék.

Így tehát semmi ok a panaszra. Dolgozzunktovább.

139

1865. augusztus 31.

Reggel dolgoztam, azután, sokáig sétáltam az er-dőben Jolán leányommal, később fiammal. Sok nehézmegpróbáltatáson mentem keresztül életemben, degyermekeimben az Isten megáldott. Testben, lélekbenépek s ha sorsok csak kissé kedvez, fiamra szép, leá-nyaimra kellemes jövő vár. Az arra látszik teremtve,hogy a világon kitűnő helyet foglaljon el, ezek arra,hogy ha becsületes férta) kapnak, azt boldogítsák.Csak azt engedje elérni istenem, hogy azt láthassams nem panaszkodom sorsom ellen, bár menyi keserűtapasztalásokon vezetett keresztül. Kevés ember éltboldogabb gyermek éveket. Azon ritka szerencsébenrészesültem, hogy nemes, istenfélő s szeretetre méltóemberek között éltem csak nem 20 éves koromig. Εderült korány után tikasztó órák jöttek. Láthatáromelborult és nehéz vész «fellegek vonultak el fejem fe-lett, de mit bánom, ha az alkony ismét szép leend séletem napja, mint midőn emelkedett, úgy tisztakörben száll nyugodni. Nem éltem-e szép napot s avészek órái nem voltak-e szükségesek, hogy az életetés saját lényemet egészen ismerni tanuljam. S nem\z-e egyik legfőbb feladásunk!

Ha létünk nem a vak természeti erőknek ered-ménye s nem a véletlen, hanem mint szivünk hinnikényszerít, egy véghetlenül nagy s kegyes lény kor-mányozza lépteinket, életünk czélját csak abban ke-reshetjük, hogy mentül tökéletesbeké váljunk, hogy,mint Gőthe mondja, egyéniségünknek piramisátmentül magasabbra emeljük s váljon emelkedne

a) így.

140

tünk-e szenvedések nélkül? Nem vágyódik ki s azértnem feszíti meg senki erejét, hogy a mindennapias-ság körén túl lépjen ki, magát itt mindég jól erezi.Minden magasabb aspirationak alapja csak az, merthelyzetünkéi nem elégszünk meg.a)

1865 szeptember 3.

53-ik születésnapomat ünnepli az ég, mely szürkefelhőkbe öltözött, a szél, mely szomorú nótát dúdol saz egész természet, mely az idei őszi köntösét koráb-ban ölté magára, hogy a sárga lomb s elszáradt pá-zsit érzéseimmel öszhangzásban legyen. Nap folytána szokásos gratulatiok jönnek s az ajándék szomorúgondolataim, azon időkre, midőn e napot még más-kép ültem meg s az legalább közelebb körömben va-lóságos ünnep vala, s azokra, midőn látköröm méginkább elborul s még magányosabban fogom éreznimagamat.

Ötvenkét esztendeig éltem, fáradtam ezen egészidő alatt, hogy a képességet, melyet isten adott, ki-míveljem s köz haszonra fordítsam s nem értem elsemmit, sem hazámnak, sem családomnak, sem ma-gamnak. Dolgoznom kell szakadatlanul, fáradsággalcsak hogy anyit szerezzek, menyi arra szükséges,hogy családomat tisztességesen feltartsam s mind efáradságom valószínűleg nem elég, mert hisz a kö-zönséget, úgy látszik, nem érdeklik dolgozataim sazok, kik barátjaimnak nevezik magokat s kiknek

a) A mondat eredetileg így hangzott: „Váljon kivágyódunk-e,váljon megfeszítjük-e erőinket, hogy a mindennapiasság köréből ki-lépjünk, ha itt mindég jól érezzük magunkat s minden magasabbaspirationak nem az-e alapja, mert helyzetünkéi elégtelenek va-gyunk.” Az átjavított szöveget fent adtuk.

141

egész életemben szolgáltam, kik közül többen állasu-kat egészen nekem köszönik, nem csak nem támogat-nak, sőt mindent tesznek, hogy lapom, melytől bizo-nyos mértékben materialis existentiám függ, ne si-kerüljön. Nem vidító gondolatok ezek s a múltbannincs semmi, mi a jövőre reményekkel tölthetne, denem fogok lemondani a küzdelemről. Baj között, debecsületben éltem eddig s így akarom folytatni, hogygyermekeimnek legalább egy egészen nemes ügyek-nek szentelt életnek példáját s egy tiszta nevet hagy-hassak egyedüli örökségül. Mi az embernek feladásaa világon, nem tudom, de hogy nem a gyönyörűség,arról meg vagyok győződve s azért mért küzdjünkoly czélért, melyről tudjuk, hogy elérhetetlen s mértfáradjunk dicsőség után, mely nagy részben szinte aszerencsétől függ s olyanoktól osztatik, kiknek józanítéletek sincs. Egy van, mi csak tőlünk függ: sajáttökéletesítésünk; dolgozzunk ezen s bízzuk a többita gondviselésre.

Communismus. a)Azt nem tagadhatja senki, hogy azon czél, me-lyet minden socialisticus iskolák kitűznek, szép ésnemes és csak a korlátoltság teheti fel: azok, kik ta-naikat hirdetik, csak ámítani akarnak. Mint mindennagyobb mozgalomnál, úgy a communismusnál is,igen nagy azoknak száma, kik csak meggyőződésüketkövetik s a legnemesebb czélokból indulnak ki. Ε ta-nok hibája nem a czélban, s nem is azon aljas motí-vumokban kereshető, melyeket követőiknél találunk.Egészen helyes nézet, hogy a polgári társaságnaklegmagasabb czélját csak a lehető legnagyobb szám


142

anyagi jólétének s szellemi kifejlődésének biztosítá-sában kereshetjük. Helyes az is, hogy a polgári tár-saság, midőn e czél után fárad, az egyeseknek érde-keit nem veheti tekintetbe és szabadságát korlátol-hatja, jóléteket csökentheti, ha a nagy többségnekjóléte és szabadsága más utón el nem érhető. A pol-gári társasságnak tehát telyes joga van a kormány-nak s közigazgatásnak azon formáit állapítani meg,melyek e czél elérésére legalkalmatosabbak s korlá-tozni, sőt megszüntetni az egyesnek minden jogát,mely evvel ellenkezésbe jön s ha valaki mondaná,hogy a polgári társasság jogkörét ennél a communis-mus sem szabhatja tágabban s hogy e szerént a bir-tokjog sem biztos, csak azt mondhatjuk mentségün-kül, hogy miolta a népsouverenitás eszméje elfo-gadtatott, gyakorlatilag ezen elvek alkalmaztatnakminden államban s hogy az állam, az az democrati-cus államokban a többség érdekeivel szemközt azegyesnek bár mily történelmi alapon nyugvó jogai,birtokjoguk, sőt személyes szabadságuk nem kímél-tetik sehol. Bizonyság erre minden személyes és csa-ládi kiváltságok megszüntetése, az úgynevezettfeudális és uri jogok megszüntetése, melyek között anagyobb rész és minden esetre a dézsma s ehhez ha-sonlók, valóságos birtokjogot képeztek; bizonyságvégre a katonai conscriptio, mely az állam érdeké-ben csaknem Europa minden országaiban, behoza-tott s minden kérdésen kívül a személyes szabadság-nak legnagyobb megszorítását foglalja magában.

De ha a communismusnak ezen alapelveit elfo-gadjuk s elismerjük azt, hogy az egyényi szabadság-nak mind azon megszorításai [t], melyeket az újjabbtanok kívánnak s a birtokjognak telyes megszűnte-

143

tését jogosnak ismerjük, ha az állam polgároknaklegnagyobb számának anyagi jóléte s szellemi emel-kedése azt kívánja, — kétségtelenül állni kell ezenelveknek akkor is, ha azokra az állam jelen szerke-zete s az egyényi birtok mellett hivatkozunk.

Tagadhatatlan, hogy miután az egyények közötttesti és szellemi képességeik s birtokuk s miveltségükáltal nagy különbségek léteznek, az egyényi szabad-ság, melyet az állam mindenkinek biztosít, egyesekrenézve káros következéseket von maga után. Tagad-hatatlan, hogy a szabadság, mely mindenkinek ada-tott, egyeseknek elnyomásához, a gyengébb s tudat-lanabbnak az erősebb s míveltebb által kizsákmá-nyoltatásához vezet s hogy az által, hogy mindenföld egyesek birtoka, azok, kiknek ily birtok nem ju-tott, a jólét egyik főtényezőjéből záratnak ki.

Bajokkal s szenvedésekkel jár a jelen rendszerfeltartása is, melyek csak azt bizonyítják, hogy bármit tegyünk, e világot menyek országává alakíta-nunk nem lehet; a kérdés csak az, váljon a jelenrendszer, mely az egyényi szabadság és birtok fen-tartásán alapszik, vagy azon organismusok behozása,melyeket az új iskola ajánl, biztosítja-e a nagyobbszámnak anyagi és szellemi jólétét.

A kérdés nem elvek, hanem az elvek practicusalkalmazásának kérdése s így véve fel s ha okos-kodásainkat nem feltevésekre, hanem tapasztalásokraalapítjuk, nem oly nehezen megfejthető, mint elsőtekintetre látszik. A polgárok legnagyobb számánakanyagi jóléte azon tárgyaknak bőségétől függ, me-lyek jólétekre szükségesek; ezen tárgyaknak czél-szerű felosztásától s használatától. Ε bőségnek egyikfactora, hogy a lehetőségig legtöbb munka legczél-

144

szerűebben fordítassék ezen tárgyak előálítására. Mierősebb indok a munkához: a birtok vágy, vagy akormány hatalma. Mikor osztatik el jobban s igaz-ságosabban a szerzemény, akkor, ha minden munkásfáradságának gyümölcseit élvezi, vagy ha azt egyfelsőbb hatóság osztja el.

Az egész kérdés ebben fekszik.Soha Baco,1 Milton,2 vagy Newtont3 oly tiszte-

lőknek serege nem fogott körül, minőt Jonson4 kö-rül látunk, soha e valóban nagy férfiak beszélgetéseinem fogadtátattak anyi tisztelettel, mint a hires[exicographnak minden szava. Ennek magyarázataéppen Johnson középszerűségében fekszik. Nagynakaz emberek csak azt ismerik el, mihez egy bizonyosközelségben érzik magukat. Az emberek nagy részéreéppen a középszerűség bir a legnagyobb vonzó erő-vel.

Szent Tornya, 1865. szeptember 5,a)

Ma érkeztem meg itt. Dolgoztam a megyei rend-'szeren.5 Egyébiránt ha egy helyről a másikra me-gyek, mindég egy ideig tart, míg rendesen dolgoznitudok. Talán soha nem jut több új dolog eszembe,

a) Az alábbi feljegyzéseket tartalmazó jegyzőkönyv erede-tije a M. Nemzeti Múzeum kézirattárában, 767. oct. Hung. 4.

1 Baconra 1. az 1864. augusztus 8-i feljegyzés előtti jegyzetét,2 John Milton (1608—1674) angol költő.3 Newton (1642—1727) angol természettudós.4 Johnson Sámuel (1709—1784 The Encyclopaedia Britannica

XV. 463. sz.)5 A „Helyhatósági szerkezetünk” c. alatt megjelent cikksoro-

zatról van szó, mely a Politikai Hetilap 1865. szept. 11-i számá-tól fogva jelent meg. (Voinorkh Géza jegyzete: Br. Eötvös Józsefösszes munkái. XVII. 363.)

145

de éppen azért nem tudok rendesen formulázni sem-mit. Holnap akarok fogni Szalay Parentatiojához.1


Tegnap tartottam beszédemet budai választóim-hoz. 2 Egy óránál tovább tartott s több érdekkel fo-gadták, mint reménylem. Meggyőződésem szerént ebeszéd nem fog hatás nélkül maradni a Lajtán túl.Részemről tisztán kimondottam oly dolgokat, mikethazánkban kimondani nem mernek s így valószínűlegnépszerűségemet rontottam meg, de kötelességet te-lyesitettem s azért meg vagyok elégedve magammal.A hatásról még mit sem tudok, úgy látszik, sokanroszul érték nyíltságomat, de amit mondtam, azértmeg fogja tenni hatását. Ma szóltam magam hosza-san Deákkal, ki tegnap jött. úgy látszik, osztja néze-teimet. Ha ez igaz, akkor bátran megyek az ország-gyűlés elébe. Szívesen átengedem a dicsőséget, csakazon eszmék támogatása által érje el, melyeket énaz egyedül helyeseknek tartok.

Svábhegy, 1865. október 10.

Csak nem minden fontos kérdésre nézve szóltamDeákkal; kivétel nélkül mindenben megegyezünk,vagy ahol vélemény külömbségek léteznek, ez olykérdésekben van, hol véglegesen elhatározott nézeteegyikünknek sincs, mert ilyet csak akkor állíthatunkfel, ha majd az állást, melyet Austria irányunkbanelfoglal, ismerjük.

1 Elmondta a M. Tud. Akadémia 1865. dec. 11-i ülésén.2 Röviden tárgyalja Ferenczi Z.: 249.

146

Így állván a dolgok, minden attól függ, hogy ekevés külömbséget, mely nézeteinkben talán létezik,vagy később egyes mellékes kérdéseknél kifejlődhet-nék, ne hagyjuk felhasználni elleneink által arra,hogy közöttünk szakadást idézzenek elé. D[eák] magaviseletté] irányomban nem szívélyes, sőt éppen ellen-kező. Mondják, hogy népszerűségét félti tőlem s csak-nem hinni kezdem, miután elhidegülésének irányom-ban más okát nem látom. Ingerlékeny természetemmellett vigyáznom kell, hogy magamat el ne ragad-tassam, vigyáznom arra is, nehogy azok, kik Deák-nál jobban szeretnek, az által, hogy dicsérnek, hely-zetemet még inkább rontsák. De el vagyok határoz-va, hogy tenni s tűrni fogok mindent, csak hogy ajó alkalmat, mely hazánknak nyílt, felhasználhassuk.úgy is mért ne játszaná ő az első szerepet, ha a da-rab, melyet játszunk, mégis tőlem lesz.

Valamint ott, hol a nap lenyugszik, pirosság bo-rul el a láthatáron, vagy ha egy kitűnő ember sírjábaszáll, a kör, melyben élt, pirulhatna el.

Magasztalnak,a) hogy oly gazdag vagyok ref-lexiokban. Ez körülbelül ép olyan, mint ha valaki azőszt a száraz levelekért dicsérné, melyek lábai alattcsörögnek, midőn az erdőn átmegy. Mind ezen leve-lek egykor zölden fügtek az ágakon, s a tömeg, melya fa alján öszvegyült, csak azt mutatja, menyit vesz-tett egykori díszéből.

Iskola törvény b)

A kötelesség, mely az államot polgárainak nevel-tetésére nézve illeti, hasonló minden egyébb köteles-

a) Eredetileg, de utóbb áthúzva: irigylenekb) Az eredetiben aláhúzva.

147

ségeihez. Az állam nem válalhatja magára a kötele-zetséget, hogy a polgároknak az anyagi s szellemijavakat megszerezze; feladása csak az, hogy e javakmegszerzését az egyesnek lehetővé tegye. Ε szerénta nevelés dolgában:

Első kötelessége az államnak elhárítani azonakadályokat, melyek az egyeseknek gyermekeik jónevelésében útjában állnak. A második, a) gondos-kodni arról, hogy a menyiben az egyesek ereje nemelégséges, hogy a gyermekek jó nevelését biztosítsa,gondoskodni oly intézetekről, melyekben mindenkigyermekeit neveltethesse. Mint semmi másban, úgya nevelésben az állam nem pótolhatja az egyények te-vékenységét. Nagy államainkban a centralisatio.mint másban, úgy a nevelésben, kivihetetlen és káross egyedüli eredménye csak az lehet, hogy az államhatalma a legfontosabb érdekek feláldozásával ne-veltessék.

Az állam feladása a nevelés dolgában, mint min-denben: biztosítani az egyényi szabadságot, de biz-tosítani azt mindenkinek, a legszegényebbnek szint-úgy, mint a gazdagoknak. Ezen elvekből kiindulva,azon nagy kérdésekre nézve, melyek a nevelés ügyé-ben előfordulnak, nem lehet kétségünk.

1. kérdés:b) váljon a nevelési szabadság elvétterjeszthetjük-e anyira, hogy az egyes vallás feleke-zetek vezessék a nevelést. Felfogásom szerént errőlnem lehet kétségünk. Miután a nevelési szabadságelvéből indulva ki, a polgároknak azon jogát kétség-be vonni nem lehet, hogy a nevelés eszközlésére tár-


148

sasságokat alakítsanak, a legnagyobb következetlen-ség e jogot éppen a válás felekezeteknek megtagadni,az az azon társasságnak, mely[n]ek ez feladása.A vallás felekezeteknek jogai e részben csak anyi-ban szorítathatnak meg, amenyiben az egyes feleke-zet az egyes polgároknak szabadságát korlátolná.Vagy a menyiben e felekezetnek jogai egy osztály(a clerus) által monopolisáltatnának.

Az egyetlen megszorítás, melyet az állam a ca-tholicus egyház irányában gyakorolhat, abban áll,hogy követelje, hogy a catholicusok, kiket nevelésdolgában ugyan azon szabadság illet meg, mint máseonfessiokat, vélek egy térre lépjenek, az az, hogya catholicusok nevében a nevelésre való befolyást nekizárólag a clerus követelje magának, hanem e rész-ben a catholicus népnek ugyan azon befolyást en-gedje meg, melyet más confessiok ezen ügyre gyako-rolnak.

Gyakorlat neveli erőnket, de csak olyan, melyetmegerőltetés nélkül folytathatunk. Minden, mi erőn-ket felülmúlja, fáraszt s végre gyengít s ez áll nemcsak testi, de szellemi képességeinkről is.

Ha Austria történetét e században végig nézzük,csak nem meglepő, hogy ily hoszú idő s a világ leg-nagyobb eseményei alatt oly kevés kitűnő egyényiségfejlődött ki. Öszvehasonlitva Poroszországgal,Austria története az úgy nevezett szabaditási har-czok korszakában leverőleg szegény. Anyiak közül,kik akkor a legnagyobb színpadon működtek, nincsegy, ki a nép emlékében élne, sőt ki arra érdemesvolna, hogy a nép emlékében fenmaradjon, egyestörzstisztek, vagy kapitányok kivételével, kik ezre-

149

dek, vagy századok élén vitézkedtek s kik mint Si-monyi,1 a katonai bátorság mintáinak tekinthetők.

Ε tüneménynek oka kétségtelenül az, mertAustriában nincs, sőt nem lehet Patriotismus s ez on-nan van, mert a birodalom két heterogen részből ala-kítva öszve, mai napig nem a történetből fejlődöttvalóság, hanem csak egy fogalom, mely a nép ön-tudatába nemnment át s innen van, hogy a dualis-IÜUS, mely látszólag a birodalom gyengítéséhez ve-zet, azt inkább erőisiti, mert azon hazafiúi erények,melyek minden államnak fő támaszát képezik, csakez által válnak lehetségesé.

Visszatérek ahhoz, honnan kiindultam. Nagy fel-adás előtt állunk és soha talán több s nagyobb érde-kek nem fügtek a magyar törvényhozás határozatai-tól. Hazánk enyi szenvedés után helyzetének javulá-sát működéseinktől várja, a birodalom jövője rész-ben határozatainktól függ, s kétségtelen, hogy azirány, melyet követünk, határozni fog Europa ezenrészében az alkotmányos szabadság kérdése felett iss nem lehet senki, ki a nagy morális felelőséget nemérzené, mely rajtunk fekszik, kiket a nemzet e válsá-gos pillanatban képviselőinek választott; de éppen ezteszi kötelességünké, hogy kettős óvatossággal jár-junk el s ne személyes kivánatainkat, nem a pillanatérdekeit, vagy érzelmeit, de mindenek előtt kötelessé-geinket tartsuk szemünk előtt.

Meg engedem, hogy sok kérdés, melytől a biro-dalomnak jövője függ, könnyebben oldathatnék meg,ha törvényeinkhez s azon formákhoz, melyeket azok

1 Simonyi József (1777—1837) híres huszárezredes. („Simonyióbester.”)

150

megalapítottak, kevésbé ragaszkodunk s hogy ba-jainkból, melyek sokszor csak nem elviselhetetlenek-nek látszanak, így könyebben segíthetnénk; de mint-hogy mi a birodalmat nem csak pillanatnyi nehézsé-geiből kibontani, de mintán azt álandóan megalapí-tani akarjuk, s feladásunk nem az, hogy a jelent tűr-hetőbbé tegyük, de az, hogy hazánk jövőjét biztosít-suk, mi a jövőnek épületjét csak azon alapokra rak-hatjuk le, melyeknek biztosságát az idő bebizonyí-totta s ha ezen eljárásért avval vádoltatunk, hogy azúj kor nagy eszméit ódonságoknak áldozzuk fel sönösségünkben az öszbirodalom. érdekeit kellőleg nemméltányoljuk, mi csak avval válaszolhatunk, hogyaz öszbirodalom érdekeit más utón elősegíteni nemtudjuk, mint midőn mindenek előtt annak azon ré-szének érdekeit tartjuk szemünk előtt, melyet a tör-vényhozás képvisel.

Törekvéseink, melyeknek czélja, hogy a Magyarállam, mely a sanctio pragmatica értelmében a fel-séges uralkodóház más birtokaival feloszthatatlan selválaszthatatlan kapcsolatban állván, az öszbiroda-lomnak felét képezi, hogy a magyar állam törvényesfüggetlenségében megtartassék, hogy a magyar nem-zet a beolvadástól biztositassék, a szilárdság, melyetmegalva helyünkön, a velünk ellenkező iránynakmeghajolni nem akarunk, talán kellemetlenek lehet-nek, de a birodalom hatalmi állását nem fogják ve-szélyeztetni, melynek zászlai soha büszkébben nemlobogtak, mint ha a magyar nép az öszbirodalom jel-képe: a kétfejű sas egyik felében a turulra ismer,mely alatt ősei a hont elfoglalák.

Nagy nehézségek állnak előttünk, de teljes meg-győződésem, hogy az előttünk fekvő nagy nehézsé-

151

gek csak így győzethetnek le s hogy azok ezen úton,ha bár sok fáradsággal, le fognak győzetni.

Egy bizonyos, hogy egy ily heterogen elemekbőlálló állam, minő birodalmunk, a mivelődés azon fo-kára emelkedve, melyen a despotia lehetetlen, csaka szabadság által tartathatik együtt s hogy más rész-ről az öszbirodalom minden népeinek szabadságátcsak az öszbirodalom hatalma biztosithatj aj a fejde-lem, ki, — mire a történetben kevés példát találunk,birodalmának érdekében ön maga szólítja fel népeit,hogy az alkotmányos szabadság megállapitásábanvele kezet fogjanak s a népek, melyek a birodalomfentartására véreket áldozák, egyiránt érzik azt s ígya formák fel fognak találtatni, melyek alatt e kettősczél, mely csak együtt érethetik el s mely után tö-rekszünk, el fog éretni s e nemzet, mely a legnehe-zebb környülmények között meghajolni nem szokott,de éppen ezért a birodalomnak többször támaszulszolgált.

Korunkban két irányt jelölhetünk ki. Az első,mely a külömböző államok között fenállt válaszfalaklerontásához vezet s a világ mivelt népeit mind in-kább egy egységé alkotja; könyitett közlekedéseink,a szabad kereskedés és minden, mi financzialis ésnemzetgazdászati viszonyainkai öszve függ, ezenirányt segiti elé. A másik az individualitásnak ön-érzete s az önzés, mely a szabadságnak következése.Ε két irány egyiránt a hazafiúi érzéssel áll ellentét-ben, úgy hogy a legnagyobb biztossággal előre lát-ható, hogy azon tulajdonok között, melyek a múlt-ban az emberiség kifejlődésére nagy befolyást gya-koroltak, egy sem fog eltűnni elébb, mint a hazafi-ság. Kétségtelen, hogy ez által is a kereszténység

152

egyik eszméje telyesül, mely első fellépésétől az ókoregyik leghatalmasabb érzelmével, a patriotismussallépett ellentétbe.

De váljon az erényt mi fogja pótolni1?Vigyázzon mindenki magára, mielőtt meghajlik:

nehéz felegyenesedni.A monarchiának nincs veszélyesebb pillanata,

mint midőn a fejdelem, ki hatalmát eddig a féle-lemre alapitá, e helyet a népek szeretetére akar tá-maszkodni. A nimbus, mely a zsarnokot kérlelhetet-lensége miatt környezi, hamar enyészik el, de csakritkán lép a szeretet helyébe.

Udvaroknál az önmegalázásnak formái olyanyira a felvett szokáshoz tartoznak, hogy ki azokatutánozni nem akarja, nevetségesé teszi magát s ezéppen az udvari élet veszélye.

1866. márczius 15.

Beszélik a Császárról, hogy egész bizodalmát olykizáról [ag] adja egyeseknek, hogy míg az tart, va-kon követi azoknak tanácsát. így volt ez maga ide-jében Bach1 és Smerling2 alatt, így van az mostEsterházyval.3 Meg kell vallani, hogy erre nézveő Felsége s a magyar nemzet között nagy rokonságlétezik. Ez is ily absolut uralmat engedne maga fe-lett egyeseknek. Volt kora Széchényinek, ámbár az sohaily absolut favoritaságra nem emelkedett, volt később

1 Br, Bach Sándor (1813—1893) osztrák politikus, a Schwar-zenberg-kormány belügyminisztere.

2 Schmerling Antal államminiszter.3 Gr. Esterházy Móric tárcanélküli miniszter Schmerling és gr.

Belcredi kormányában. Jellemzése Friedjungnéd: Harcz a német hege-móniáért. I. (Budapest, 1902.) 147—151,

153

Kossuthnak s van most Deáknak, s lesz valószínűlegmásoknak ily időszaka, valamint a nemzetnél, úgya császárnál. S ha e kettőnek szerelme egyszer egy-ben központosul, vagy ha a nemzet véletlenül való-ban kitűnő államférfiba szeretne, viszonyaink egyidőre igen kedvező állapotba jöhetnének, — de bizo-nyossan csak egy időre. Mert a nemzetnek ezen telyesmagát átadása, a lemondás még a független gondol-kozásról is, valószínűleg korlátoltságnak, de mindenesetre rendkívüli tunyaságnak jele s így naponkéntinkább félni kezdek, hogy bár mi kedvező helyzetbejussunk is, a nemzetben hiányzanak a tulajdonok,melyek annak megtartására elkerülhetetlenek len-nének.

1866. márczius 16.

Egyet megtanultam tapasztalásaimból, azt, hogynagy eszű s tudományú emberek soha a politika me-zején nagy befolyást nem gyakorolnak. Az első perezmindég olyanoké, kik, mint Kossuth, elragadva sa-ját szónoklatuk által, a nép szenvedélyeire hatnaks azt mozgásba hozzák, vagy kik, mint Deák, eléggékorlátoltak, hogy nézeteikhez makacson ragaszkod-janak, még részleteikben is s kik a népet hasonló ki-tartásra birják. Csak szenvedély és mozdulatlanságbir hatással a népre; baj csak az, hogy okos embereksoha nem tudják belátni, miként menyivel kitünőb-bek, annál kevesebbet hathatnak. Nékik is meg vanbefolyásuk, de csak ha a nép az általok hirdetett esz-méket végre megérti, az az egy fél századdal halá-luk után.

154

1866. márczius 18.

Tegnap indult meg az iparegyesület;1 ma válasz-tattam az Akadémia elnökének.2 Van tér hasznos te-vékenységre, csak erő legyen.

Semmi nem fejleszti ki gyengeségünket inkább,mint ha hatalomhoz jutunk.

Egyet a legokosabb emberek kifelejtenek számo-lásaiknál, azt, hogy másoknak kevesebb eszök van shogy ezért oly okok, melyek előttök megczáfolhatat-lanoknak látszanak, a nagy közönségre nincseneksemmi hatással. Hasonló tévedésbe esnek néha becsü-letes emberek is. A világ első szónoka csak úgy hat-hat közönségére, ha oly nyelven szóll, melyet halga-tói megértenek.

Saját egyényiségünk azon mérték, mely szeréntminden egyebet megítélünk; igen természetes, ha az,ki ezt a valónál többre veszi, minden egyebet a való-nál kevesebbre becsül. Napoleon nagy megvetésselszólít az ideologokról és helyesen. Oly emberek, kikbizonyos eszméknek, vagy szavaknak, melyek az em-berek többségénél az eszméket pótolják, keleténél na-gyobb fontosságot tulajdonítanak, nem használhatóka practicus életben. De van az ideológiának egy másneme, mely napjainkban közönségesebb s ez azoké,kik az érdekeknek befolyását túlbecsülik s az érzé-sek és szenvedélyek hatalmát ignorálva az eshetősé-geket úgy Ítélik meg, mint ha minden ember min-dent, a mit tesz, csak számolva tenné s ezek bizonyos-ban ép oly haszonvehetetlenek. Plato azon óhajtását

1 L. az 1864. szept. 21-i feljegyzést.2 Gr. Dessewffy Emil után, aki 1855—1866. volt az Akadémia

elnöke.

155

fejezé ki, hogy az államokat bölcsek kormányozzák;napjainkban a bö[l]csek helyett sokan talán deréknemzetgazdászokat óhajtanának e czélra, de én megvagyok győződve, hogy azok s ezek e czélra egyirántalkalmatlanok. Nem kormányozhatja senki az em-bereket, ki azoknak érzéseiben és szenvedélyeiben leg-alább egy bizonyos pontig nem osztozik s az úgy ne-vezet nagy férfiak minden korban olyanokból vál-tak, kiknek felfog as a a tömegnek felfogásától nemkülömbözött, s kik mint az általjános tévedésnekvagy korlátoltságnak képviselői léptek fel. A tömegszívesen vezetteti magát, sőt mindég vezetőt keres,de csak azon irányban, melyben megindult, A vezetőgyorsíthatja, vagy mérsékelheti haladását, sőt las-sanként megváltoztathatja irányát, de csak a menyi-ben e szándékot követői előtt eltakarhatja. Ki erreelég ildomossággal nem bír, az járjon magányosan.Szabadon követni meggyőződésünket teteinkben sminden nyilatkozatainkban a legfőbb élvezet, melyeta férfi az életben találhat, de az ár, melyért ezt el-érhetjük az, hogy a tömeg tapsairól s azon hatalom-ról, melyet sokaknak egyetértése ád, le tudjunkmondani. Valóban szabad s egyszersmint hatalmasis nem lehet senki e világon.

Semmi nem veszélyesebb oly embereknek, kikkitűnő helyzetet foglalnak el, mint midőn a nép csa-lódásában, mely őket nagyoknak, csalhatatlanoknakhirdeti, végre magok is részt vesznek. Kevesen van-nak, kik ennek ellent tudnak állani s azért kevesentartják meg a helyet, melyre a közvélemény általállítattak.

Arra, hogy akár a gyakorlati politika, akár a tu-domány körében valóban nagy eredményekhez jus-

156

sunk, a kíméletlenségneka) egy bizonyos foka kíván-tatik. Ki azt, minek célszerűségéről meg van győ-ződve, elhalasztja, vagy csak félig teszi, mert egyesérdekeket sérteni nem mer, vagy ki nézeteit csak mó-dosítva mondja ki, nehogy vélek botrányt okozzon,vagy az emberek boldogító hitét ingassa meg, sohanagy eredményekhez jutni nem fog..Az igazság győ-zelmének akadálya nem a tévedés (a hiba l'erreur),hanem a féligazságok.

Általjánosan elfogadott szokás, hogy azt, kinekcsak egy rögeszméje van, az őrültekhez zárják;ki többelb) bír, szabadon jár körül, sőt néha igen ki-tűnő embernek tartatik.

Fogja-e a jelen háború1 megalapítani Német-ország egységéti Nem tudom, de hogy a monarchicuselvet alapjaiban ingatja meg, arról meg vagyokgyőződve s ez az egyetlen, mi e borzasztó küzdelem-nél némi vigasztalásul szolgálhat.

Jelen helyzetünk, d)

Azon feltételek, melyeket a fegyverszünet alap-jául Franczia- s Poroszország ajánl, részletekben kü-lömbözők, de két lényeges pontban ugyanazok. Ab-ban, hogy mindkettőnek értelmében Austria s pedigazon területében, mely nem a magyar koronához tar-tozik, tetemesen megcsonkítatnék, s abban, hogy anémet szövetségből kizáratnék. S ha bár a definitivbéke sem a porosz, sem a franczia óhajtásoknak nemis fog egészen megfelelni, valószínű, hogy az minden

a) Az eredetiben aláhúzva,b-c) Az eredetiben aláhúzva,d) Az eredetiben aláhúzva.1 A folyamatban lévő osztrák-porosz háborúról van szó.

157

esetre e két resultatumot fogja vonni maga után ésbizonyos, hogy annak elkerülhetetlen eredménye abirodalom hatalmának csonkítására, nem csak külsőbefolyására nézve, de azon tekintélyben is, melyet abirodalom hatalma a birodalom egyes népei felettgyakorolt.

Miután a hatalom, melyet a fejdelem s az ösz-birodalom kormánya gyakorolt, nem a dinastiáhozvaló ragaszkodáson, vagy a jognak tiszteletén ala-pul, sőt miután az például Magyarországban a jog-fogalmakkal ellentétben áll és jelen formájában csakanyagi hatalom által tartatik fel: azon arányban,melyben ezen hatalom csonkul, vagy mi egyre megy,azon arányban, melyben annak tekintélye alább száll,gyengül sőt elenyészik azon alap, melyen a birodalomeddigi alakjában fenállt.

Senki nem tagadhatja ezen állapot nagy veszé-lyeit. Miután Europa monarchicus államainak na-gyobb része úgy van rendezve, hogy a létező állapota nagyobb szám érdekeinek nem felel meg, minden,mi által a létező hatalom tekintélye csorbul, a forra-dalom veszélyét hozza magával s a veszély nálunknemzetiségi viszonyaink s az utolsó 18 év1 bűneiután még nagyobb. Mi attól meg őrizhet, nem magá-ban a birodalomban, hanem inkább a többi Európaikormányok s főkép Napoleon állásában kereshető,ki bár menyire kívánja is Austria gyengítését smegaláztatását, még inkább kívánja a forradalomféken tartását s nem fogja tűrni, hogy a birodalomazon állása, mely egy Európai congressuson megha-tároztatott, erőszakosan felbontassék.

1 Az abszolutizmus, Bach és Schmerling korát érti.

158

Meglehet, hogy ez sem fog megoltalmazni a for-radalomtól, azonban feltehető s így ha a közelebbjövőnek alakulásáról elmélkedünk, a forradalom le-hetőségétől anyival inkább elvonatkozhatunk, miutána forradalom következései minden combination kívülfekszenek. Ha már most a jelen háború valószínűkövetkezéseit Magyarországra vizsgáljuk, a követ-kező eredményekhez jutunk:

Kedvező Magyarországra, a)

1-mo: Hogy a birodalom nem magyar része azáltal gyengébbé vált s így Magyarország azonsuprematiát, melyet igényelt, tettleg elérte. Magyar-ország, mely eddig a birodalom tartományának tar-tatott, most annak fejévé vált s annak alapját ké-pezi. Innen következik

2-0: Hogy a dinastia, mely a birodalom külöm-böző részeinek kapcsát képezi, s mely eddig elég kor-látolt felfogással arra törekedett, hogy a magyar ko-rona országait alárendeltségben tartsa s azért min-den tekintetbeni kifejlését akadályozá, ezentúl sajátérdekében Magyarország emelésén s erősítésén fogdolgozni.

3-0: Hogy azon befolyás, melyet a német elem abirodalomban gyakorolt s mely a német elem na-gyobb civilisatioja s azon támasznál fogva, melyeta németek nagy Németországgali öszveköttetésekbentaláltak, reánk magyarokra a legveszélyesebb vala,az által, ha Austria Németországtól végkép elszakad,sokkal gyengébbé válik. A német elem, mely eddigsuprematiát követelt, most csak az által biztosíthatja


159

magát a sláv elnyomás ellen, hogy a magyarral szö-vetkezik s ha e szövetség lehetetlen, minden törekvé-seit arra pontosítja öszve, hogy a birodalomtól el-szakadjon s így azon dolgozzék, mi századokon át amagyar nemzetnek fő törekvése vala, birodalmunkteljes különállása. A secessio utánni törekvés, miutánAustria Németország irányában ugyan azon hely-zetbe jutott, melyet Velencze Olaszország irányábanelfoglalt, ezentúl a Lajtán túl üté fel táborát s nemMagyarország, hanem a német tartományok separa-tisticus törekvései fogják veszélyeztetni az öszbiro-dalom létét.

Áltálján véve, ha a történteket Magyarországeddigi követeléseinek szempontjából tekintjük, azutolsó események oly kilátásokat nyitottak előttünk,melyeket hetek előtt a legvérmesebb optimista semremélhetett s túlzás nélkül mondhatjuk, hogy min-den, mi arra, hogy ismét független magyar államalakuljon, külső körülményektől függ, megtörtént;de éppen ezért helyzetünk éppen e kedvező környülmé-nyek veszélyeit hozza magával és senki, ki ezekrőlnyugottan gondolkozik, nem fogja tagadni nagysá-gukat.

Mi a magyar államnak törvényszerű független-ségének tettleg útjában állt, az Öszbirodalomnak egy-ségének eszméje s a nem magyar tartományok tett-leg nagyobb hatalma egyszersmint telyjes biztossá-got nyújtott mind azon veszélyek ellen, melyek Ma-gyarországot belsejében fenyegetek s a birodalom,mely hazánkat kifejlődésében gátolá, egyszersmintmegoltalmazá azt a végenyészettől s a kérdés, milyeredményeket várhatunk az utolsó eseményektőlMagyarországra egyszerűen oda reducáltatik: val-

160

jon menyiben nélkülözhetjük a birodalom oltalmazóhatalmát1?

Ha Magyarország erre elég erős s elég magassanállunk miveltségünkben, hogy államot alkotni s fel-tartani képesek vagyunk, az utolsó események a Ma-gyar állam jövőjét alapították meg; de ellenkezőesetben az utolsó események állami létünk maradvá-nyait is meg fogják semmisíteni, melyekkel eddigbírtunk. Forduló pont ez, mely egész jövőnk feletthatározni fog.

Nem kedvező Magyarországnak:a)

Nagy valószínűség létezik arra, hogy ha Austrianémet tartományainak egy részét elveszti, ezért aDuna fejdelemségek, vagy a Török birodalomnaknyugoti részei által kártalanítatik.

Az első veszély, az egész oláh nemzetiség a Ma-gyar birodalom körébe lép, nagyobb, de a másik, egynagy horvát tartománynak megalapítása, szinte nemcsekély, miután a viszony, mely ezen esetben Ma-gyar- és Horvátország között fenállhat, csak federa-lis lehet s pedig oly foederatio, mely a nemzetiségeszméjén alapszik, s így osztólag hat még Magyar-országra is, Erdélyt nem is említve, mely ezen eset-ben az oláh elemnek tulnyomósága s azon hatalommellett, melyet a nemzetiségi eszme napjainkbangyakorol, minden valószínűség szerént a Duna fej-delemségek tartományához fog csatlakozni s talánMagyarország oláhoktól népesített részét is magaután vonja.

Én a foederatio formáját annak tartom, mely a


161

szabadságnak legkedvezőbb, sőt annak, melyen kívüla szabadság nagyobb államokban nem is lehetséges;de miután a szabadságnak első feltétele a míveltségegy bizonyos fokában rejlik, s miután a szabadság,mely egyes fajoknál a mívelődési haladásnak egyikleghatalmasabb eszköze, másoknál csak anarchiáhozvezet s így minden haladást akadályoz, nem gondol-hatok aggodalom nélkül azon lehetőségre, hogy aMagyar állam így organisáltathatik.

Nincs semmi előítéletem sem az oláh, sem a délisláv népek ellen s a mívelődésre ép oly képeseknektartom azokat, mint saját fajunkat, de hogy a törökjárom, mely alatt e népek századokig görnyedtek,nem volt azon iskola, mely őket politikai szabad-ságra nevelheté, az előttem kétségtelen s éppen azértteljesen meg vagyok győződve, hogy egy egészenszabad foederationak megalapítása, minőt Américá-ban látunk, a Magyar állam feloszlását fogná magaután vonni.

Hogy ezt kikerüljük, szükséges, hogy a foederaliskapocs erőssebb legyen s hogy az újonnan alakítandóbirodalomban a suprematia a miveltségnek biztosí-tassék. Többször kimondám, s ez most inkább áll,mint valaha, hogy a magyar nemzet jövője culturakérdése s hogy azon állam, melyet geographiai sethnographiai helyzetünk következésében képezünk,magyar csak úgy fog maradni, ha a velünk lakó né-peket cultura tekéntetében felülmúljuk, mire, ha ké-pességünk semmivel nem nagyobb is, mint ezen né-peké, más okoknál fogva nagy előnyökkel birunk.így tehát főtörekvésünknek oda kell irányozva lenni,hogy népünk anyagi és szellemi haladását elősegít-sük. Legjobb nemzeti politikánk a míveltségnek ter-

162

jesztése, de éppen ezért főtörekvésünk nem lehet más,mint úgy alakítani az államot, hogy e czélnak el-érése lehető legyen. S erre mindenek előtt két dologelkerülhetetlenül szükséges:

1°: úgy szervezni államunkat, hogy annak fen-állása s a külföld irányában függetlensége biztosítvalegyen.

2°: Gondoskodni arról, hogy abban a civilisaitelemek túlsúlyai bírjanak.

Mi az elsőt illeti, senki nem vonhatja kétségbe,hogy valamint elébb az öszbirodalom hatalmánaknevelése Magyarországra sok veszélyekkel járt, úgyazon pillanatban, melyben e birodalom tulaj donképMagyar birodalma válik, az Összbirodalom hatal-mának nevelése érdekünkben fekszik, legalább anyi-ban, menyiben annak körében saját befolyásunk tul-nyomósága biztosítva lesz.

Mi a másodikat illeti, újabb helyzetünk semmi-ben nem idézett elé nagyobb változást, mind éppene tekintetben.

Ha előbbi helyzetünkben, midőn a német supre-matia, sőt a német elem általi absofbtio veszélyefenyegetett, igen helyes volt azoknak elj arasa, kika köztünk s a birodalom között létező érintkezésipontokat a lehetőségig kevesíték s arra törekedtek,hogy köztünk a lehetőségig kevés, sőt hogy semmiközös ügyek ne légyenek, most éppen az ellenkezőrekell törekednünk, anyiban, hogy, mi az egész biro-dalmat illeti, a németekkel a) közösen intéztessék el,miután csak e közösség által biztosíthatjuk magun-


163

kat a nem magyar népek túlnyomó befolyása ellen,mely a birodalom feloszlását vonná maga után.

Valószínűnek tartom, hogy ez nem sok idő múlvaminden magyar által el fog ismertetni s hogy azonarányban, melyben ez történik, a Deák által a közösügyek kezelésére indítványozott mód ily értelembenfog kifejlődni. A jelen pillanatban több nem lévénelérhető, legjobb, ha. ezt elfogadjuk s védjük a lehe-tőség szerént.

Ha valamely helyzet rögtön tökéletesen megvál-tozik, mindég hoszabb idő szükséges, míg azok, ki-ket az érdekel, magokat új situatiojok iránt orientál-hassák s meg vagyok győződve, hogy a jelen pilla-natban sem a császár, sem népei nem veszik észre,hogy ő maga magyar királya s birodalma magyarbirodalma változott. De a tények hatalma végre erőtvesz a legkorlátoltabb felfogáson s feladásunk jelen-leg nem az, hogy az egyeseket a történt változásnagyságáról capacitáljuk, hanem az, hogy elkerül-jünk mindent, mi a tények természetes fejlődésétakadályozhatná.

1866. július 12.

Ma 8 éve, hogy anyám meghalt.1 Meleg szeretet-tel ragaszkodtam hozzá, mint senkihez, halála a leg-keserűbb veszteség, melyet életemben szenvedtem sszivem megszorul, ha a fájdalomra visszagondolok,melyet őt sírjához kísértem. S mégis, ha nyugottanmegfontolok mindent, nem kell-e belátnom, hogy nékijobb volt így. Most 80 éves lenne, az agkornak szen-

1 Édesanyja 1858. július 15-én halt el; ebből az következik,hogy a feljegyzés 1866. július 15-én kelt; július 12-ről nem voltfeljegyezni valója.

164

védései, melyeket még nem ismert, azolta elvettékvolna vidorságát s a családi örömök, melyeket a gon-dok ellensúlyoznak, valóban nem kárpótolhattákvolna őt szenvedéseiért. Furcsa élet! Alig van eset,midőn eltemetett kedveseinkre néhány évvel halálokután viszagondolva, nem ismernők el, hogy nékikjobb vala meghalniok! S még is ragaszkodunk azélethez, mint ha az nekünk nem lenne ép olyan, mintmásoknak. Csaknem megfoghatatlan, hogy gondol-kozó ember az élethez ragaszkodik, s ennek egyedülimagyarázata azon hatalomban fekszik, melyet a meg-szokás mindenikünkre gyakorol s azon természetesfélelemben, melyet minden nagy változásra gondo-lunk.

A létnek édes megszokása, mint Schiller az éle-tet nevezi, képezi azon erős kapcsot, mely mindenegyest a földhöz köt s ez magyarázata, mért függ-nek az emberek aggkorokban leginkább életükén, ám-bár az akkor nekik majdnem csak keserűséget ád.S ahol az nem elég, mint fiatalabb korunkban, ottazon gondolat hat reánk, hogy a percznek szörnyűnekkell lenni, midőn a létből a nem létbe megyünk át smind azon kötelékek, melyek az élethez fűznek, egy-szerre megszakadnak.

Egy bizonyos korban gondolkozó ember mindégmeggyőződik törekvéseinek hiúságáról. Mentül to-vább élünk, annál inkább érezzük a természet nagy-ságát és saját törpeségünket s kik az életbe lépve, avilág urainak képzeltük magunkat, meghajlunka hatalom előtt, mely mindent kormányoz s mely el-len zúgolódhatunk, küzdhetünk, de nem győzhetünksoha. Bé látjuk, hogy az emberi hatalom, melyet egy-kor nagynak tartánk, időben s térben szűk korlátok

165

közé szorul, hogy egész tudományunk töredékekbőláll s minden, amit a világon elérhetünk, mindég bi-zonytalan.

De mind ez nem elég megnyugtatásunkra. Hogyezt elérjük, szükséges, hogy nem csak az életet, dea halált is való értéke szerént becsüljük meg s át-lássuk, hogy az nem más, mint az élet megszűnése,néha több, néha kevesebb, de mindég aránylag rövidszenvedés után.

Ki idáig ért, az, ha keresztény s földi létét átme-netnek tekinti, mely alatt egy magasabb tökélete-sít [és] re, magasabb létre készül, boldog jhet s hanem az, legalább nyugottan fogja elviselni terhét,bajnak tekintve talán, hogy született, de az által eny-hítve baján, hogy minden élvezetet, melyet találhats mely között, miket szellemi tehetségeink gyakor-latában találhatunk, a legnagyobbak, feltalálni ipar-kodik s életünk, mely egészben véve oly szomorú,nem szegény ily élvezetekben.

1866. július 15.

Nagy események éppen nem bizonyítják a kornaknagyságát, melyben azok történtek, sőt még azonemberekét sem, kik azoknál vezető szerepet játszot-tak, hanem csak azt, hogy korszakukban a nagy több-ség a miveltségnek alacsony fokát foglalta el s ígyegyesek által vak eszközként használtathatót.

Az eredmények nagysága nem az eszmék nagy-ságától, vagy helyességétől függ, hanem az eszközök-nek nagyságától, s valamint Aegypt pyramisai nemaz akkor létezett művésznek nagyságát bizonyítják,ki azokat tervezé, hartem csak a népnek szolgaságát,melynek ereje ezen müvekre felhasználtatott: ugyan

166

az áll a múlt idők legnagyszerűbb politikai esemé-nyeiről is és ha abban, mi körülöttünk történik, va-lami bámulatra, méltó, az bizonyossan nem Bismarck,1

vagy Napoleon2 nagysága, hanem az, hogy Europanépei még jelenleg is ily mértékben használtathat-nak fel egyesek nagyravágyása eszközéül.

Minden haladásnak czélja úgy rendezni viszo-nyainkat, hogy azokban a véletlennek a lehetőségigkevés helye legyen. A civilisationak fokát csak a sze-rént ítélhetjük meg: ezen czél nagyobb vagy kisebbmértékben éretett-e el; s valamint anyagi kifejlődé-sében bizonyossan azon ország áll legmagasabban,mely oda jutott, hogy az időjárás és más körülmé-nyek az emberek anyagi jólétére kevés hatást gya-korolnak, úgy az erkölcsi s politikai kifejlődés ott álllegmagasabban, hol nagy politikai események csak-nem lehetetleneké váltak és legalább soha egyesek ál-tal nem idéztethetnek elé.

1866. július 16.

Megengedem, hogy nem eszmék, hanem nagyra-vágyása az, mi Bismarkot egész eljárásában vezeté shogy czélja nem a német egységnek, hanem egysze-rűen Poroszország hatalmának megalapítása volt.Még inkább feltehető ily önzés Napóleonról, ki haEuropa földabroszának megváltoztatásáról szólít s anemzetiségi kérdést irta lobogójára, evvel csak a815-iki szerződések megszüntetését, dynastiájánakmegalapifását s mindenek felett Francziaország fel-sőbbségét kívánta elérni.

1 Bismarck Ottó hg. (1815—1898), a német egység megterem-tője.

2 III. Napoleon francia császár (1852—1871).

167

A roppant harcz, melynek tanúi vagyunk, e sze-rént csakugyan a cabinet-háborúk sorába tartozik skeletkezése s vezetése, valamint a Porosz és Francziaállamférfiak ügyességének, úgy az Osztrákok rend-kívüli ostobaságának fényes bizonysága, de ép olybizonyos az is, hogy e háború oly mérveket vett ma-gára, melyről annak megkezdői nem is álmodoztak,s hogy annak eredményei mások lesznek, mint me-lyeket a főszereplők kívántak. A harcznak eredmé-nye Poroszország hegemóniája helyett Németországegysége lesz s a győzelem, melyet Bismarck junkerpolitikája kivitt, a democratia uralmát fogja vonnimaga után. És Napoleon, ki az olasz háborútól1 aztvárta valószínűleg, hogy az olaszok megveretvén,csak pártfogása által tartassanak fel s ki azt akartaminden esetre, hogy a nagy két német hatalom kö-zött2 kiengesztelhetetlen gyűlölség támadjon s Né-metország definitive két, vagy ha lehet, három ál-lama szakadjon, a helyett egy erős Olaszországots még erőssebb Németországot teremtve maga mel-lett, megsemmisítette azt, mi Francziaország túl-nyomó befolyásának alapja volt, szomszédainakgyengeségét. Francziaország, melynek szomszédságá-ban egy erős Német, s erős Olasz állam áll, s mely-nek háta megett a britt birodalom őrködik, nem arégi Francziaország többé. Befolyása ezentúl is nagylehet, de nem nagyobb, mint mely őt kiterjedése s né-pességének száma s míveltsége szerént megilleti; s aharcznak eredménye csak az lehet, hogy megmutatvaa nagy hatalmat, melyet Francziaország annak kez-

1 Az 1859-i olasz—osztrák—francia háborúra vonatkozik.2 Ausztria és Poroszország.

168

deténél bírt, egyszersmint e hatalom ellen biztosítsaEurópát.

Ilyen a befolyás, melyet az egyes a világ nagyeseményeire gyakorol. Megindíthatja a kőt, de nemakadályozhatja, hogy az ne essen oda, hová azt ter-mészetes súlya és a lejtőnek formája, melyen az le-gördül, vezeti.

1866. július 17.

Bécsben, úgy látszik, végső döntő ütközetre ké-szülnek, melytől, mint hiszik, a birodalom jövőjefügg. A fővárosi nemzetőrség felfegyvereztetik, azörökös tartományokban népfelkelés rendeztetik el saz Olmüczi, Gallicziai és Olasz hadseregek a Marchfelden1 pontosítatnak öszve.

Nem élünk oly században, melyben nagy birodal-mak léte egy csatától, vagy csak egy hadjárattólfüggne. Fenmaradások nem csak saját erejök, ha-nem, mint azt a török birodalmon látjuk, az Európaiállamok azon közössége által biztosítatik, mely nemengedi, hogy egy közülök tulhatalmasá váljék; svalamint Poroszország Jena,2 Francziaország Wa-terloo3 után, úgy Austria fel fog állni, bár mily sze-rencsétlenül üssön ki az ütközet, melyhez hadai ké-szülnek. Ellenben, ha Austria ezen ütközetben győzneis, az eddigi hadjáratok egyes eredményei azért meg-maradnak s már eddig is kettő van, mit már jelenlegbevégzett ténynek tekinthetünk:

1 Morvamező.2 Jena mellett 1806. okt. 14-én 1. Napoleon leverte a porosz

haderőt.3 Waterloo belga falu közelében 1815. június 18. Napoleon

döntő vereséget szenvedett.

169

Az 1-ső, hogy Austria a Német szövetségből ki-lép, vagy jobban mondva, hogy e szövetség régi alak-jában többé nem is létezik.1 Mi mellett a legnagyobbvalószínűség szóll.

A 2-ik, hogy Austria eddigi hatalmi állását el-veszte. Mert ha felteszük is, hogy Austria oly mér-tékben győzne, mely által a békét a legkedvezőbbfeltételek alatt köthetné meg, a szenvedett vereségekanyira gyengíték tekintélyét s főkép önbizalmát,anyira kitüntetik a birodalom belbajait, hogy ide-számítva financzialis nehézségeinket, a birodalomegy időre Europa közügyeire oly befolyást, minteddig, nem gyakorolhat.

Ezen tények szükségkép befolyást fognak gya-korolni valamint a birodalom bel-, vagy külviszo-nyaira, valamint azon állásra, melyet Magyarországs az örökös tartományokhoz, úgy arra, melyet az ösz-birodalom Europa államai között elfoglal.

Mi az elsőt a) illeti, bizonyos, hogy azon arányban,melyben a birodalom egyes tartományait vesztvegyengül, nevekszik Magyarország aránylagos súlyaMagyarországnak;13) hogy ha Austria a Német szö-vetségből kilép, megszűnik nagy részben azon ve-szély, hogy Magyarország a német túlsúly követke-zésében absorbeáltassék; s hogy miután egy nagyNémet államnak alakulása (melyet kikerülhetetlen-nek tartok)2 Austria német tartományaira ugyanazon hatást fogja gyakorolni, melyet az egységesOlaszország Velenczére gyakorolt s miután, ha a

a) Az eredetiben aláhúzva.b) így!1 A német szövetség tulajdonképen 1871-ben szűnt meg a német

császárság felállításával.2 1871-ben meg is valósult.

170

secessionalis törekvéseket, melyeklet a német tarto-mányokban előre láthatnak, egy időre akadályoztat-hatják is, azok végre bizonyossan el fogják érni czél-jokat: előre látható, hogy az Osztrák birodalom a)mindég inkább s végre egészen Magyar birodalma b)alakúi át. Ennek következése az, hogy ha az öszbiro-dalomnak hatalma eddig nemzetünk függetlenségétlényegété s ezért fő érdekünk volt, hogy az feletteerőssé ne váljék s főkép, hogy a lehetőségig elkülö-nözve a beolvadás ellen biztosítsuk magunkat, érde-künk 7nost éppen az ellenkező, az az, hogy a biro-dalom külsőleg mentül erőssebb legyen s belsejébenúgy szerveztessék, hogy annak minden részeire gya-korolhassuk befolyásunkat, c)

Országunk jövője attól függ, hogy a nemzet po-litikai helyzetének ezen telyes átalakulását mentülelébb bélássa s pedig azért, mert ha minden törek-véseinek új czélját helyesen tűzzük is ki, e czélnakelérése csak következetes törekvés és nagy fáradsá-gok után érethetik el. Mind a birodalom hatalmi ál-lását, mind a magyar nemzet suprematiáját nagy ve-szélyek fenyegetik. Amazt nem megtartani, de ujbóímegalapítani kell s az öszbirodalom hatalmával,mely nemzetünk kifejlődésének akadálya volt, egy-szersmind elvétetett azon momentum is, mely hazán-kat legfőbb veszélyeitől megoltalmazá.

Azon arányban, melyben az ország jövője csakmagunktól függ és saját bélátásunk szerént rendez-hetjük él viszonyainkat s a nehézségek, melyek jö-vőnket fenyegetik, Austria részéről mesterségesen

a) Az eredetiben aláhúzva.b) Az eredetiben aláhúzva.c) Az eredetiben aláhúzva.

171

nem neveltetnek, azon arányban nem is számolha-tunk ezen akadályok s nehézségek legyőzésére másra,mint magunkra. A feladás, mely az újjabb esemé-nyek által élőnkbe állítatott, e szerént egyszerűen ki-fejezve abban áll, hogy 1-mo: A birodalom hatalmiállását, mely jelenleg igen középszerűvé sülyedett,helyreállítsuk, s mi ennek feltétele, hogy hazánkatazon veszélyektől, melyekkel azt a nemzetiségi moz-galom fenyegeti, biztosítsuk s így alkalmassá tegyükazt, hogy a birodalom hatalmi állásának súlypontjalegyen.

Mily eszközök által1?Egy tagadhatatlan s ez az hogy minden, mi az

utolsó félszázad alatt legnagyszerűbb történt, a nem-zetiségi eszme által idéztetett elé s III. Napoleon legnagyobb dicsőssége, hogy ezen eszmének a jelenbentúlnyomó fontosságát másoknál tisztábban látta át.Ép oly tagadhatatlan az is, hogy a befolyás, melyetezen eszme eddig bírt, az utolsó események által méginkább nevekedett.

Miután egyedül ezen eszmének hatalma által kétnagy állam: az olasz és német alakul szemünk előtts miután, valamint 2 év előtt Schlesvig-Holstein Dá-niától csak a nemzetiségi elv nevében szakítatott el,1

úgy most valószínűleg Schlesvignek éjszaki része aleendő congressus által ismét ezen elv nevében fogDániához viszacsatoltatni.2 Világos, hogy mind azonelvek, melyek az állam alakulásnak elébb alapulszolgáltak: a dinastiák érdekei s a históriai jog, anemzetiségi elvei szemközt jelenleg háttérbe szo-rulnak.

1 Az 1864. október 3. a bécsi békében.2 Ez megtörtént a világháború után.

172

1848-tól átláttam ezen irányt és többször kifejtemebbeli nézeteimet, de jelenleg practicus államférfiakis, kik az okoskodások felett, melyekkel a nemzeti-ségi eszmének túlnyomó befolyásainak szükségét ci-vilisationk menetéből bebizonyítani iparkodtam, vá-lat vonítottak, talán nem tagadják nézeteim helyes-séget s el fogják ismerni, hogy napjainkban biztosancsak oly állam áll, mely egy nagy nemzetiségre tá-maszkodik s hogy oly államnak nincs jövője, melya nemzetiségi eszmével igényes ellentétben áll. Azelőbbi nem áll hatalmunkban. Tegyünk akár mit,nem tehetjük sem németé, sem magyará, sem sláváa birodalmat s éppen úgy nem alakíthatjuk át nyelv-beli tekéntetben hazánk külömböző nemzetiségeitsem. De hatalmunkban áll, hogy a másodikat kike-rüljük, sőt hogy ha bár más értelemben, a nemzeti-ségi elv nálunk is az államnak támaszává váljék.

Nem unificáltatjuk hazánk s a birodalom külöm-böző nemzetiségeit, de miután ez nem csak reánk ma-gyarok, de a birodalom minden nemzetiségeire nézveáll, miután a birodalom nem egy nagy compactnyelvbeli nemzetiségből áll, hanem határaink közötttöbb kissebb nemzetiségek állnak egymás mellett,úgy alakíthatjuk az államot, hogy annak fenállásaezen kissebb nemzetiségek által fenmaradásánakegyedüli garantiájaként tekintessék. S ez jelenleg1-ső s legfontosabb feladásunk, mely kivihető, mertmindezen nemzetiségek egy iránt veszélyeztetve ere-zik magokat azon nagy nemzetiségek által, melyekszomszédjukban alakultak s naponként erősebbé vál-nak, s mely főkép reánk magyarokra nézve szüksé-ges, mert miután azon nemzetiségek, melyek hazánk-ban laknak, az egy oláhoknak kivételével, mind a

173

nagy sláv törzshöz tartoznak, semmi nem bizonyos-sabb, mint az, hogy ha ezek saját nemzetiségeknekfeltartására a reményt és ösztönt elvesztették, ennekhelyébe a panslavismus eszméje fog bennek támadni.Körüladva szerbektől, csehektől, horvátoktól, tótok-tól, a magyar nemzetiség fenállhat, feltarthatjuk azállamot, sőt ezen államban a suprematiát, de a Pan-slavismus eszméje megsemmisülésünket vonja magaután. És ezért a nem magyar nemzetiségeknek elnyo-mása nem csak nem fekszik érdekünkben, sőt érde-künkben fekszik, hogy ezen nemzetiségek saját kö-rükben a lehetőségig kifejlődve mennél inkább egyé-nyiségeknek érzetéhez jussanak s így az általjánosslávságban való beolvadástól óvassanak meg.

Ez nézetem a nemzetiség kérdéséről.De ha a birodalmat úgy szervezzük is, hogy az

minden a birodalom körében lakó kissebb nemzetiségáltal saját fenmaradása garantiájának tekintessék,ez egy maga nem elégséges arra, hogy a birodalomjövőjét biztosítóinak tekinthessük.

A nemzetiségi eszme, mely ott, hol az az uralom-mal öszveköttetésben áll, minden mást háttérbe szo-ríthat, sokat elveszt hatásából, midőn annak kielégí-tés© által legfeljebb any it érhettünk el, hogy szabad-ságunkat biztosítottuk; azon kívül az öszveköttetésaz állam s a nemzetiség között ott, hol az állam s egybizonyos nemzetiségnek határai ugyan azok, minden-kinek világos. Nálunk az állam s a nemzetiség érde-keinek ugyanazonosságáról az egyes csak reflexióáltal győződik meg s erre a birodalom külömbözőnemzetiségeinek cultura állapotja mellett nem is szá-molhatunk, sőt csak nem biztossággal láthatjukelőre, miként mindazok, kiknek a birodalom gyengí-

174

tése, vagy feloszlatása érdekökben fekszik (mindenekelőtt Oroszország), éppen a nemzetiségi külömbségek-ben s mi ezekből folyik, azoknak egy bizonyos pontigellentétében fogják keresni támaszukat.

Miután még ha akarnánk is, azt nem kerülhet-jük el semmi esetre, hogy a külömböző nemzetiségekközött egy se birjon bizonyos előnyökkel s még az is,hogy az ország Magyarországnak neveztetik s ezenzászló alatt küzd, már jelenleg is elviselhetetlen zsar-nokságnak tekintetik s miután minden egyényiség-nek természetében fekszik, hogy az mindig teljes ön-állás után törekedjék, melyet nemzetiségi egyényi-ségnél azon ösztön, mely az egyest társasságba vezeti,nem ellensúlyozhatja: előre látható, hogy ha álla-munkat egészen a nemzetiségek érdekében szerveztükis, maga az az államot nem tarthatja fel, sőt hogyennek dacára a nemzetiségi elv az államra még ve-szélyessé is válhatik. Itt, mint más esetekben, az, hamindent tettünk, mi egy bizonyos elv létesítésére azállam hatalmában áll, még nem biztosít, hogy ugyanezen elv az állam ellen nem fog felhasználtatni.

A nemzetiségi elvnek a lehetőségig elismeréséns a birodalom szervezésénél tekintetbevételén kívültehát még más eszközökről kell gondoskodnunk, me-lyek által a birodalom öszvetartását biztosítsuk. Az1-ső: hogy a birodalom polgárainak a jólétnek ésszabadságnak nagyobb fokát biztosítsuk, mint me-lyet a szomszéd államokban élveznének. A 2-ik: hogy\ a birodalom lakói között a lehetőségig érdek egysé-get, vagy legalább mentül több közös érdeket idéz-zünk elé.

Az első, a) amenyiben nemzetiségi tekintetben


175

legveszélyesebb szomszédunk Oroszország, nem igennehéz; sőt többi szomszédaink irányában is helyze-tünk nem oly reménytelen, mint első tekintetre lát-szik, ha meggondoljuk, hogy azoknak mindegyikénélaz Állam központosító s hogy az önkormányzat elvé-nek alkalmazása által nem csak a szabadságnak, d:1

a jólétnek, ha nem is magasabb, de legalább oly ne-mét állapíthatjuk meg, mely legtöbb megelégedéstszül. A második a) egészen a birodalom nemzetgazdá-szati viszonyainak czélszerű rendezésétől függ, attól,hogy a birodalom e tekintetben egy magában kikere-kítet egész legyen, a lehetőségig elkülönözve más ál-lamoktól. És e tekintetben lényegesnek tartom, hogyha tisztán nemzetgazdászati szempontból, a kereske-dés teljes szabadsága mellett nyilatkoztunk is eddig,politikai szempontból ezentúl azon legyünk, hogy abirodalom magában egy vámterületet képezzen.

A külön vámrendszer reánk nézve nem tisztánmateriális érdekek kérdése, hanem állami létünkegyik feltétele. Éppen most sem ethnographiai, semgeographiai biztos határaink nincsenek, szükség,hogy legalább addig, míg e széttörekvő részek isméterős ösftvetartó állama alakultak, nemzet gazdászaüérdekeink körül vonjunk erős határokat s azokatrendezzük úgy, hogy a birodalom e tekintetben egykülön álló egészet képezzen.

1866. július 18.Nemzetiség. b)

Kétségtelennek tartom, hogy amint a dolgokmost állnak, a magyar nemzetiségnek az államban


176

igen kevés előnyöket adhatunk. A maximum az, hakiviszük, hogy az ország diplomatikus és törvény-hozási nyelve a magyar legyen; ehhez is csak úgylehet ragaszkodnunk, ha a többi nemzetiségeknél el-lenzésre nem talál. Egyébbiránt mindenben a lehe-tőségig a teljes egyenlőséget kell megalapítanunk,sőt a lehetőségig elhárítanunk azon akadályokat, me-lyek ezen a törvény által kimondott elv gj^akorlatialkalmazásának útjában állnak. így például, miutáncsakugyan áll az, hogy megyéink jelen felosztásamellett egyes nemzetiségek a joggal, hogy nyelvöketa municipiumok körében használhassák, nem élhet-nének, egyes megyéknek a nemzetiségek szerénti fel-osztása, mely által az administratio is nyerne, józa-nul nem ellenezhető.

Mind az által a magyar nemzetiség megfosztatikazon előnyöktől, melyekkel terjeszkedésére nézve 848előtt birt, s melyeket, ha a dinastiával kezet fogunks az Osztrák birodalom előbbi helyzetében marad,a jövőre magunknak biztosíthattunk volna s ámbár,főkép ha a magyar nyelv az egész ország diplomati-cus nyelvévé válik, — nemzetiségünk még mindégnagy előnyöket tart meg, melyek által terjedése re-mélhető, — nem feledhetjük el, hogy nemzetiségünkszámra nézve nem nagy s hogy miveltsége nem állmagas fokon s azért a veszély tagadhatatlan, melyazt az egyenlőség alkalmazása mellett fenyegeti.

Ha akarjuk, hogy nemzetiségünk fenálljon s ter-jedjen, hogy az ország magyar maradjon, vagy in-kább azzá váljék, — és mily magyar ne akarja azt,— s ha más részről nemzetiségünknek nem nyújtha-tunk előnyöket állam szervezetünkben s a kormánycentralisatioja által, mit kétségtelennek tartok, szük-

177

séges, hogy nemzetiségünket más eszközök által ipar-kodjunk biztosítani s pedig olyanok által, melyeka szabadság s egyenlőség elveivel nem állnak ellen-tétben. Ilyeneket — nézetem szerént — csak a szo-ciális téren, az egyesületi tevékenységnek a lehető-ségig kifejlesztésében találom.

Az egyesületi tevékenység, mely mindenütt fon-tos, mert egyes érdekek kifejlesztésének egyik leg-hatalmasabb eszköze, s mert a helyhatósági önkor-mányzatnak ellensúlyul szolgálhat, nálunk, hol ilyellensúlyra még nagyobb szükségünk van, még sok-kal fontosabb. Éppen, mert állami egységünknek anemzeti egyényiségek különféleségében veszélyes el-lene van s mert éppen e nemzetiségek létezése, mi-dőn egy részről a helyhatósági szerkezet tág alkal-mazását szükségessé teszi, a másikról oda vezet, hogya helyhatósági önállás állami egységünkre nézve ve-szélyesebb, mint bár hol, éppen azért szükséges, hogyezen momentumok mellett, melyek szétágazáshoz ve-zetnek, más momentumokról gondoskodjunk, melyeka nemzetet öszve tartsák s ilyeneket csak az egyesü-leti életben találhatunk.

Ha minden egyes fontosabb érdekre nézve azegyes megyékben s városokban egyletek alakulnak,melyek egy Pesten székelő országos egylet fiókjai,úgy hogy az országos egylet mind ezen helyhatóságiegyletekkel folytonos öszveköttetésben marad s azegyletek küldötei évenként egyszer képviselőik általöszvegy ülnek s közös érdekeiket rendezik, s az orszá-gos egvlet vezetőit választják, — ha ily módon leg-alább az ország három legfontosabb érdekét: a köz-nevééit, a mezei gazdaságot s az ipart nem tör-vény által, de tettleg centralisaltak, mind azon ve-

178

szélyek, melyek nemzetiségünket az, egyenlőség miattfenyegethetnék, bőven ellensúlyoztatnak.

Egész fejlődésünket tekintve, a legnagyobb biz-tossággal előre látható, hogy a befolyás, melyetaz egyesnek törekvéseire az állam gyakorol, mindégkissebb, ellenben az, mely a mívelődés s az anyagiérdekekből fejlődik, mindég nagyobb leend s így haa magyar nemzetiségnek suprematiáját, melyet a.politikus téren feláldoznák, a társadalmi téren bizto-sítjuk, többet nyerünk, mint mit a legtökéletesebbegyenlőségnek elismerése által a politikai élet terénveszthetünk.

Nem foglalatoskodott senki politikával, ki ellenellenei s főkép barátai, akiknek szeme, mi hibáinkatilleti, mindég élesebben látnak, a következetlenségvádját nem emelték volna. Miután következetlenségalatt a nagy többség igen hibásan azt érti, hogy bi-zonyos kérdésekre nézve nézeteinket megváltoztattuk,ezen vád Chinât kivéve, ha ott a viszonyok csak-ugyan anyira változatlanok, mint gondoljuk, több-nyire igazságos s nincs okom, hogy panaszt emeljek,ha azt ellenem is felhozzák. Ha nem törekvéseim czél-ját, nem az irányt, melyet folytattam, hanem egyeslépéseimet tekintjük, csakugyan kevés ember van,ki a politika mezején eljárását többször s oly lénye-gesen megváltoztató,, mint én.

Nincs 10 éve, mikor a császár 57-ben Magyar-országot hatalmának korlátlanságában körülutazta.1

Egy perczig nem kétkedtem, hogy e caesari dicsőség

1 Ferenc József második útja 1857-ben, Erzsébet császárnéval.V. ö. Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon II.112. s köv. 11.

179

nem sokáig fog tartani s a költségek, melyek a ha-talom fitogtatására pazaroltatnak, e hatalom alap-jait ássák alá. De a legroszabb, legesztelenebb kor-mány, ha azt kívülről csapás nem éri, sokáig tart-hatja fel magát; az erély, melyet a nemzet passiv el-lenállásával kifejtett, lankadni kezdett; a Császár-nak Budán léte alatt beadott1 és akkor senki általnem roszalt kérelem, mutatá, mily szerények lettünkköveteléseinkben s azon előnyök mellett, melyekkela német nemzetiség hazánkban mindég birt, s melyekneki az absolut kormány által még nagyobb mérték-ben biztosítattak, félteni kezdem nemzetiségünket,mely história jogosultságán kívül nélkülözi azon mo-mentumokat, melyektől az egyes nemzetiségnek fenmaradása leginkább függ és sem túlnyomó számra,sem egy sokkal magasabb culturára nem támaszkod-hatik.

Meggyőződésein szerént, ha az akkor létező kor-mányrendszer és germanisalo irányai csak még 10évig fentartja magát, nemzetiségünk, ha mást nem,legalább azon előnyöket veszti el, melyeket neki 825-től éppen constitutionalis mozgalmaink által meg- *szereztünk s melyeket neki csak úgy tarthatunk fel,ha ismét constitutionalis életre tehetünk szert s ígyazon osztályok befolyását biztosítjuk, melyek leg-nagyobbak: a középbirtokosokét. Meg voltam győ-ződve, most is azt hiszem, helyesen, hogy a magyarnemzetiséget csak az alkotmányosság tarthatja fel,s mert azt egy tisztán Magyarországra szorítkozómozgalom által előidézni nem lehetett, Garantiáim ál-

1 Ez a gr. Dessewffy Emil által szerkesztett „hódoló felirat”.A részletekre 1. Berzeviczy Α.: II. 117—118.

180

tal arra törekedtem, hogy az alkotmányosságnakminden barátjainál a birodalomban egy közös czéltmutassak fel, mely után törekedniök kell.

Mily hatása volt ezen iratomnak, azt nem határoz-hatom meg, de hogy az az alkotmányosság eszméi-nek barátokat szerzett, s meg mutatva az. alkotmá-nyosság s a birodalom egysége egyesíthetésének le-hetőségét, sok ellenvetést, mely eddig az alkotmá-nyosság ellen létezett, elnémított, az nem szenvedsemmi kétséget és éppen oly bizonyos az, hogy ha abirodalom 858. úgy szerveztetik, mint azt Garantiáim-ban ajánlám,1 Magyarországnak nagy többsége eztörömelragadtatással fogadta volna. Törekvésem ak-kor arra volt irányozva: a lehetőleg szabad alkot-mányt biztosítani a birodalomnak, s birodalom kö-rében tisztelve az egyes história nemzetiségeket s alehetőleg tág kört nyitva az önkormányzatnak, biz-tosítani Magyarországot, hogy az szabadon fejthesseki lappangó erejét.

Az olasz haddal megváltozott egész helyzetünk.2

Az eszmék, melyeket Garantiáimban felállítottams melyeket egy évvel elébb mindenki elfogadott vol-na, kivihetetlené váltak. A birodalomnak egysége,még a foederativus formában is, minő az éjszak-americai republicáé, Magyarországban perhorrescal-tatott, míg más részről az Olasz egység megalaku-lása által a Német egységnek kérdése előtérbe lépetts egy kis előre látással tudni lehetett, hogy Austria,ha a Német egység kérdésénél a kezdeményezést nemragadja meg, vagy éppen magát Németországból ki-

1 Die Garantien der Macht und Einheit Österreichs. Leipzig,1859.

2 Az 1859-i osztrák—olasz háborúról van szó.

181

szorítatja, oly állásba jut német tartományaival, mi-nőben Velenczével Olaszország irányában áll.

Biztosítani Austria állását Németországban sazért megragadni a kezdeményezést a Német egy-ségre nézve s ezt úgy alakítani, hogy Austria hege-móniája biztosítassék. Mint külön államot szerveznimeg Szt. István koronának országait, ideiglenes ösz-veköttetésben a birodalom többi tartományaivalegyes közös ügyekre nézve, egyébbiránt úgy, hogyazon mértékben, melyben Austria német részei szo-rosabb viszonyban jutnak Németországgal s a Né-met egységnek eszméje gyakorlatilag a közélet min-dég több ágára terjed, az öszveköttetés köztünk sAustria között egyszerű personal unióvá váljék: Ezvolt azon politika, melyet az olasz háború végétőlmemoirokban, iratomban: Die Sonderstellung Un-garns aus dem Standpunkte der Einheit Deutsch-lands 1 kifejtettem s minden beszédeimben hirdetek.

Most, mi akkor még kikerülhető volt, Austriaállamférfiainak hallatlan ügyetlensége által meg-történt. Austria kizáratott Németországból. Váljonoly nagy következetlenséget követek-e el, ha most adualismus helyett a Magyar birodalomnak eszméjétállítom fel s miután a beolvasztásnak veszélye, melyelébb fenyegetett, megszűnt, s Magyarország nemcsak önállást, de hatalmi állást vihat ki, ennek biz-tosítását tűzöm ki czélomul.a)

a) Utána megjegyezve: 20/7, vagyis 1866. július 20.

1 1859-ben jelent meg Lipcsében. Magyarul Toldy István for-dításában Pesten, 1861-ben.

182

1866. július 21.

Azok után, miket a városban hallottam, úgy lát-szik, Deák és Andrássy csakugyan Bécsbe hivattak.1

Az első bizonyossan akaratja ellen és minden ered-mény nélkül; mert a telegraphi hírek szerént, me-lyek fel- s lemeneteléről szóltak, legfeljebb pár óráttölthetett a fővárosban. Gyula bizonyossan maga isóhajtá, hogy híják és tanácsát kérjék. Tudna-e taná-csot adni, mely fent elfogadható s az országban iskivihető, az más kérdés; minden esetre örvendek,mert bizonyságot tesz, hogy az országban legalábbegy emberünk van nagy ambitioval. Egyes fogyat-kozások ismeretekben, mély belátásban pótolhatók,de egy nagy ambitionak hiánya, mint Deákban, srészben bennem is, nem pótolható semmi által. Ki olyhelyzetben, minőn Gyula áll, oly időszakban, minta mostani, hol azok, kik az államot eddig kormá-nyozták, tökéletesen lejárták magokat, nagy dolgokkivitelére vállalkozni akar, ki magában s elveibenbízva vezetőnek ajánlkozik, az többnyire nagy ered-ményeket visz ki. Mint Oxenstierna2 mondja: nemnagy bölcsesség kell a kormányhoz, de erély s az ön-bizalomnak nagy adaga s minthogy ez A[ndrássy]-ban meg van, minden valószínűség szerént legalább,nagy szerep vár reá.

1 A részletekre 1. Ferenczi Z.: Deák élete. III. 171. s köv. 11.2 Oxenstierna (1583—1654) svéd államférfiú.

183

1866. július 22.

A legellenkezőbb hírek váltják fel egymást. Né-melyek szerént hadseregünk képtelen a harcz foly-tatására, mások azt beszéllik, hogy az tegnap elöttülszakadatlanul folyik, hogy Pozsony az ellenség ál-tal erőszakosan elfoglaltatott1 s ég. Reménylem, abékés hírek fognak valósulni. Miután Poroszországazt, mit elérhet, már most is elérheti s ha az mindenkivánatait nem létesíti is, ebben nem Austria ha-talma, hanem Europa által akadályoztatik, s miutánAustria, ha győzne is, állását Németországban nemnyerhetné visza, a harcznak okai jó formán el-enyésztek s a vérontásnak folytatása csak annál na-gyobb brutalitás.

Nincsen ok, melyért a háború ily kimenetelénszomorkodnánk. Látszólag a sors igazságtalan volt.Tagadhatatlan, hogy a megtámadott Austria volt sa háború közvetlen okait tekintve, úgy látszik,Austriának van igazsága. De minthogy Austria győ-zelme Olaszországban csak az előbbi állapotok fen-tartását eszközölte volna s e hatalomnak Német-országban nem volt más szándéka, mint hogy azelőbbi szétdaraboltságot fentartva, bizonyos parla-mentáris szín alatt a német nemzetnek erőtlenségétfeltartsa, a háborúnak kezdése Poroszország részérőiigazságtalan lehetett, de eredménye nem Porosz-ország, hanem a német s olasz nép legigazságosabbköveteléseinek telyjesülése lesz s ez esetben a győzőügy nem csak az isteneknek, de a legszigorúbb Cato-

1 A hadjárat folyamán Pozsony nem került ugyan ellenségeskézre, de a porosz csapatok valóban megközelítették a várost.

184

nak is tetszhetik. Ha valami van, mi Austria felettÍtéletet mond, ez azon közönösség, melyet népei le-győzetését látják. Nincs talán eset az újabb történet-ben, melynél a nép saját fegyvereinek megaláztatá-sát így tekintette s ez nálunk 859-től másodszor for-dul elő. Oly kormánynak, melyet népei enyire el-hagynak, nem lehet jövője.

1866. július 23,

Andrássy és Deák viszajöttek Bécsből, hová acsászár által tanácsadásra hívattak. Mindkettennyíltan elmondták véleményöket; a császár meghal-gatta nagy béketűréssel, mint közönségesen, hogy,mint közönségesen, ha helyzete az alatt jobbra for-dul, a tanácsot éppen ne kövesse, vagy ha nehézsé-geitől nem menekül, annak felét kövesse, mi bizo-nyossan még roszabb. Makacs embereket, kik jó ta-nácsra nem halgatnak, önfejűeknek szoktak nevezni.Császárunkra e kifejezés nem illik, ő mindég másvalaki fejének gondolatjaihoz ragaszkodik. így voltelébb Svarzenberg, s Bâchai, így később Smerling-gel s Eszterházyval,1 s így lesz valószínűleg ezentúlis, s ha az egyént, kinek a feladás ezentúl jutni fog,hogy a fejdelem helyett gondolkozzék, nem ismerjükis, egyet legalább biztosan láthatunk előre, hogy azkitűnő egyényiség nem lesz, ezeket udvarunk min-dég0) perhorrescalta.


1 Ezek a példák már az 1868. március 15-i feljegyzésben iselőfordultak.

185

1866. Julius 24.

Öt napi fegyvernyugvás köttetett,1 a béke néme-lyek által biztosnak tartatik, de legjobb esetben islegfeljebb valószinti, s még is már reactioról beszél-nek s pedig oly helyeken, hogy feltehető, miként azcsakugyan szándékukban fekszik. Hogy ez megkísér-tethetik, de minden esetre csak rövid időre, erről fi-uanczialis állapotjaink biztosítanak, azomban magae hir s az általjános hitel, melyet az találkozik, mu-tatja állapot jainkat.

Arra, hogy szónoklattal hassunk, kettő kívánta-tik. Mindenek előtt, hogy amit mondani akarunk, aziránt magunkal tisztába legyünk s még inkább, hogymeggyőződésünket egészen mondjuk ki. Sokszor hal-iam, hogy a nép az egész igazságot nem tűrheti, deúgy találtam, még kevésbé tűri a félig azsa gokat, me-lyeknél csak nem mindég érzi, hogy azok tulajdon-kép fél hazugságok.

1866. július 31.a)A béke, úgy látszik, biztos. Soha talán Europa

ily rövid időközben nagyobb változásokon nem mentkeresztül, mint az utolsó hetekben, Kevésbé a háborúközvetlen következései, mint inkább azok, melyek ajövőben előre láthatók, valóban óriásiak. Austria,Porosz- és Oroszországon kívül megváltozott Fran-cziaország állása, mely csak szomszédainak gyenge-sége miatt volt oly hatalmas. Ehhez járul a nemze-tiségi elv általjános elismerése s azon hatás, melyet

a) A naplóban, bizonyára elnézésből: 31/8. áll.1 1866. július 22—27. (Friedjung: III. 232.)

186

a Porosz hadi szerkezet eredményei minden országokvédelmi szerkezetére kétségtelenül gyakorolni fog-nak s mely később, vagy elébb roppant hadseregeinkmegszüntetését vonja maga után, melynek felesleges-ségét néhány év alatt az americai háború s a Poroszhadjárat egyiránt bebizonyították.

Nagy változásoknak, talán megrázkódtatásoknakmegyünk elébe, de állandó békének bizonyossan nem.Az állapot, mely a háború által Németországban elő-idéztetett, minden esetre feltarthatatlan. Porosz-ország többet vitt ki s a Német egység közelebb ju-tott létesítéséhez, hogy sem itt meg lehetne állni.Aránylag rövid idő után új agitatio fog támadniDéli Németországban és ha ez sikerét elérte és egészNémetország Austria kivételével a porosz hegemóniaalatt egyesült, azonnal megkezdődik a mozgalommásodik stádiuma, mely ismét rövid idő alatt némettartományaink elszakadását fogja vonni maga után.Austria az egyesült Németország irányában ugyanazon helyzetet foglalja el, melybe Velencze általOlaszországgal jutott s a végeredmények ugyan azoklesznek. Meggyőződésem, hogy a régi Austria e há-borúval fenállásának alapjait vesztette el. A kérdésnem az többé, miként restituáltassék, hanem le-szünk-e képesek helyében egy más magyar birodal-mat állítani, mely nagyobb convulsiok kikerülése vé-gett megtartva a dinastiát, az Austria birodalomnakhelyét pótolhatná.

Századok olta soha Magyarország előtt nagysze-rűbb kilátások nem nyíltak. Nincs, mi nemzeti jö-vőnknek útjába állna. Elérhetünk mindent, mire ké-pesek vagyunk. De menyire vagyunk képesek! Ezazon kérdés, mely aggodalommal tölt. Mennél sza-

187

badabb és nagyobb tért látok, annál inkább érzemazon férfiak hiányát, kik azon haladni képesek.

Korunk törekvései a szabadság után irányozváks minden év leront egy-egy válaszfalat, mely az or-szágokat s nemzeteket egymástól elkülönözte. És haezen törekvések végre czélt érnek, mit bizonyosnaktartok s a szabad kereskedés által egész Europaanyagi érdekei mind inkább solidárisoká válnak, mimarad fel, mi a jelenkor nemzetiségi küzdelmeinekanyagul szolgálhatna.

1866. augusztus 1.

Ma ment el fiam sveitzi útjára.1 Először hagyjael házamat hoszabb időre s először megy ki a világ-ba magányosan, hogy csak saját erejére támaszkodvaéljen s küzdjön az emberekkel. Elkísértem a vasútig.Arcza ragyogott boldogságban. 18 éves s független-nek érzi magát. Talán soha ily egészen boldog nemlesz életében. Szivem szorult, mikor elválva kezetszoTitánk. Mi szívesen veszek magamra még nagyobbfájdalmat, mint melyet e bucsu okozott, ha őt ilyboldogá tehetem. Vezérelje őt az Isten ismét karjaimközé.

1866. augusztus 5.

A dolgok gyorsabban fejlődnek, mint gondoltuk.Csaknem bizonyos, hogy az új szövetség, melynekPoroszország éllére lép, nem csak éjszak országotfogja magába foglalni. A déli német államok bizo-nyos feltételek alatt, melyek a porosz hegemóniátnem zavarják, a közös parlamenthez küldik képvise-

1 Eötvös Lóránt br.

188

lőiket, hadseregeket a porosz vezénylet alá állítjáks a külföldön porosz diplomaták által képviseltetneks így a Német egység az osztrák német tartományokkivételével létesítve van.

Századunkban nem történt nagyobb változás,még Napoleon hadjáratait sem veszem ki, melyeknagyobb körökre terjedtek, de nem viselték any iraaz állandóság bélyegét magukon, mint ezek. Europanagy államai közül kettő megszűnt lenni: a Poroszés az Osztrák; a) az előbbinek helyébe Németországlép, de mi áll majd a másiknak helyébe? Ez a nagykérdés, melytől talán Europa jövője, de minden bi-zonyai azon népek s tartományok jóléte függ, melyekaz Osztrák birodalmat képezik. Ha van valami, miazoknak nyomorultságát kitünteti, kik e birodalomfelett századokig uralkodtak s azt korlátlan hatalom-mal kormányozták, ez azon állapot, melyben az utol-só események a birodalmat találták.

Csaknem negyedfél század múlt, miolta Magyar-ország s a tartományok nagyobb része egy uralkodóalatt áll s a roppant állam adósságon, anyagi és szel-lemi hátramaradásunkon kívül s áltálján véve a leg-roszabb kormányzásnak nyomain kívül nincs semmi,mit közösnek mondhatunk. Anyi uralkodó közöttII. József kivételével, ki szerencsétlenségünkre nemcsak nemes szive, de rendkívüli ügyetlensége általis kitünteté magát, nincsen egy, ki az uralkodásivágy s legaljasabb önzésnél más motívumokat köve-tett volna, ki belátta volna, hogy az uralkodó hatal-ma nem csak egyes alattvalóinak gyengeségétől függ,melynek előidézésére a divide et impera b) elve jó


189

lehet, de hogy e hatalom még inkább az állam ere-jétől, tömörségétől s öszvetartásától s hogy ez csakott lehetséges, hol az állam külömböző részei s azegyes polgárok között, ha nem is az érzelmek, de leg-alább az érdekek közössége létezik.

A múltnak emlékei, a jelenben anyagi érdekeink,a jövőnek reményei, melyek a nemzetiségi elv mes-terséges szitása által a monarchia fenállásával ellentétbe jöttek, nincs semmi, mi öszvetartana s e töre-dékekből, az öszvefüggés nélküli darabokból nekünkállamot kellene alkotnunk, e különböző nép csopor-tokból, melyek között három százados absolutismusa gyűlölség magvait hintette el, egy egészt, a) melya nagy nemzetiségek között, melyekkel népünk egyesrészei közel rokonságban állnak, önállását s függet-lenségét feltartsa.

Ez feladásunk s e feladás megoldásától függnem csak az államnak, hanem az azt lakó egyesnemzetiségeknek, sőt minden egyesnek jövője; mertcsak vak nem látja átal, miként ha oly államot al-kotni képesek nem lennénk, mely az Osztrák biroda-lomnak helyét pótolhatja, a legiszonyúbb megrázkód-tatásoknak, valóságos fajharcznak megyünk elébe,mely nem csak minden egyesnek jólétét, hanem egyidőre magát a civilisatiot veszélyezteti. Miként old-hatjuk meg ezen feladásunkat?

Mindenek előtt szükséges erre, hogy magunkaltisztába legyünk s azon változásokat, melyek azutolsó események által a birodalomban történtek, he-lyesen méltányoljuk. A veszteség, melyet a birodalomterületében szenvedett, kevesebb fontosságú, sőt kér-


190

dés, váljon nem erősbödött-e az által, hogy tőle aVelenczei terület elszakítatott,1 mely úgy is csak egyfélszázadig s ezen idő alatt is mindég akaratja ellenfoglaltatott a birodalomba, Fontosabb az, hogy a né-met elem, a) mely eddig a birodalom kapcsát képezés azt öszvetartá, erre ezentúl képtelené vált, nemcsak mert Austria német elemeit a nagy Német-országtól elszakítatván, s a támaszt, melyet ott talál-tak, elvesztvén, gyengébbé vált, de mert ezen elemnekérdekei, melyek a birodalom érdekeivel eddig azo-nosak voltak, nem azok többé, mert a birodalom né-met elemei a birodalom feloszlása által nem csaknem vesztenének, sőt Németországba beolvadva nyer-nének, s mert ezért azon percztől, melyben a németegység létesítetett, az osztrák németeknek jobb részekifelé gravitál s nagy érdekek szükségesek, ha anemzetiségi hajlamot, mely őket másfelé vonza, ellen-súlyozni akarjuk. S ez az utolsó események 1-sőnagyszerű következése s ebből fejlődik a 2-ik. b)

Ha az osztrák birodalom előbbi helyzetében, mely-nek alapjait Németországgal való öszveköttetésébenés azon befolyásban találjuk, melyet a birodalomOlaszországra gyakorolt s ha a[z] 1815-iki szerződé-sekkel, melyek főkép Austria érdekében alkottat-tak, elenyészett az, mi a birodalom nagy hatalmánakfeltétele vala, ha ennek következésében a birodalmatmás alapokon újból kell alakítnunk s ezen alakítás-nál a német elemre nem támaszkodhatunk, nézetemszerént a birodalom körében nem találunk semmit,


1 Az 1859. július 11-i villafrancai békében.

191

mi ezen új alakításnak alapjául szolgálhatna, mintSzt. István koronájának országait. Nem csak azért,mert ez a birodalom minden részei között a legna-gyobb, mely a többiekhez hasonlítva legtömörebb smelyben a feloszlás processusa még csak kezdődik,de azért is, ha az Austriai birodalom később terjesz-kedni akar s ha ezt szükségesnek találjuk, mert atöbbi hatalmas államok között csak így felelhet megföladásának; a birodalom terjeszkedése a magyarkorona jogainak fentartása és érvényesítése által esz-közölhető legkönyebben. Ha a birodalmat fentartani,vagy helyesebben mondva, ha ennek helyébe erősállamot alkotni akarunk, ennek alapja csak Magyar-ország*) lehet s ez a 2-ik következés.

Magyarország helyzete ez által lényegében meg-változott. Állami tekéntetben nem csak legvérmesebbreményeink telyesülnek, de többet érünk el, mint va-laha várnunk lehetett; de nemzetiségi tekéntetben,főkép mi nyelvünk kizárólagos uralmát illeti, le kellmondani sokról, mit eddig követeltünk, sőt mit ad-dig, míg a birodalom német vala s a beolvasztástóltarthattunk, szükségkép követelnünk kellett. Ha nemcsak saját érdekeink, de egész Europa érdeke azt kí-vánja, hogy az Osztrák birodalom helyét más ha-sonló hatalmú birodalom foglalja el s ha ennekalapja a dolgok természeténél fogva csak Magyar-ország lehet s így minden környülmények kedvezőktörekvéseinknek, nem feledhetjük el, hogy egy nagybirodalom alakulásának lehetősége a Duna mentébenbizonyos feltételektől függ s hogy törekvéseink min-den kedvező környülmények daczára csak úgy sike-rülhetnek, ha ezeket telyesítjük.


192

Ha azt akarjuk, hogy a birodalom hatalmas,hogy az a nyugoti népcsalád egészséges tagja legyens a civilisatio áldásait érezze, szükséges, hogy annaknémet elemeit az elszakadástól tartoztassuk viszas ez csak úgy történhetik, ha a nemzetiségi vonzal-mak ellenében, melyek a birodalom német lakóit Né-metországhoz vonják, oly érdekeket teremthetünk,melyek azokat a birodalomnál viszatartsák és nem-zetiségi érzelmeiknél tartalmasabbak. Azonkívül nemfelejthetjük el, hogy Magyarország külömböző nem-zetiségekből áll, melyek öntudatra ébredtek s me-lyekre még hazánk integritásának feltartásánál iscsak akkor számolhatunk biztosan, ha azokat kielé-gítettük.

A Sveitznak példája mutatja, miként az, hogyvalamely országnak lakói oly nemzetiséghez tartoz-nak, mely közel hozzá nagy államot alkotott, magá-ban véve még nem veszélyezteti az országnak létit,A franczia, a német s ezentúl az olasz nép, melySchweitzot lakja, egyiránt bizonyítja ezt és hasonlópéldát látunk Belgiumban., melynek flemjei és német-jei a rokon faj atractioja által nem zavartatik belgahonszeretetében. De hogy ezen eredményre számol-hassunk, kettő szükséges: kielégítő politikai állapotés az anyagi érdekek azonossága. S ugyan ezek szük-ségesek arra is, hogy a külömböző nemzetiségi ele-mek, melyekből Magyarország áll, együtt tartassa-nak s a faji rokonság, mely köztök s a szomszéd tar-tományok népei között létezik, a magyar állam fel-oszlását ne vonja maga után s azért, ha akarjuk,hogy az Osztrák birodalom helyén új állam alakul-jon, mely hatalom tekéntetében az előbbit, mely régialakjában ezentúl lehetetlené vált, pótolja, szükséges,

193

hogy azt úgy alakítsuk, hogy abban az egyes nem-zetiségek igényeiket kielégítve és a német elem aszabadságnak magosabb fokát találja, mint melyetrokonai nagy Németországban élveznek. És szüksé-ges azon felül, hogy a birodalom lakóinak anyagi ér-dekei közösek és a menyire csak lehet, a szomszédországok érdekeitől különválók, sőt a menyire kivi-hető, ellentétesek legyenek. S azért én egy különvámterületnek felállítását s az ipar protectioját, haa nemzetgazdászati tekén tétek ellene szólnának is,állami tekéntetekből szükségesnek tartom, mert abirodalom külömböző részeinek érdek közössége esakígy biztosítható s csak ebben találhatjuk a momen-tumot, mely Austria német tartományait a biroda-lomhoz lánczolhatja.

Életünk legnagyobb hibáit nem tudatlanságból,de gyengeségből követjük el. Belátjuk, vagy legalábbgyanítjuk, mit kellene tennünk, vagy elhagynunk,de nem bírunk anyi erélyel, hogy belátásunkat kö-vessük. A legtöbbek azért, mert a jelen élvezeteirőlnem tudnak lemondani, vagy mert magokat erejekmegfeszítésére nem határozhatják el; a jobbak azért,hogy kedveseiket egy pillanatnyi kellemetlenségtőlmegőrizzenek s kikerüljék rósz kedveket. Gyengeség'ez is, csak a gyengeségnek más nemesebb neme. Ezértnézetem szerént minden nevelésnek nem anyira azész, mint az akarat erősítésére kellene irányozvalennie s egész újabb paedagogiánk, mely éppen azellenkező irányt követi, hibás.

Tagadhatatlan, hogy mi az oktatást illeti, nagyhaladásokat tettünk. Fiatal embereink sokkal többettudnak, mint elébb; de mert a fegyelem, mely a gyer-

194

meket szenvedélyeinek legyőzésére tanítja, hiányzik,kevesebb akarat erős férfi s kevesebb szerencsés em-ber lép ki nevelésünkből. Ez az, min javítani kellene.

Nevelés. a)

Lutherb) Mártony ismert iratában (An den Bür-germeister und Rathsherrn allerlei Städte indeutschen Landen) mások között mondja: „MeineMeinung ist, dass man die Knaben des Tages lasseeine Stunde oder zwei zu solcher Schule gehen, undnichts desto weniger die andere Zeit im Hause schaf-fen, Handwerk lernen und wozu man sie haben will,dass beides miteinander gehe, weil das Volk jung istund gewarten kann.” Nézetem szerént ez a legjózanabb, mi e tárgyról mondatott s ha az oskola kény-szert úgy akarjuk behozni, hogy ez által a nép érde-keit ne sértsük, ezen elvhez kell ragaszkodnunk. Aszegény ember nem nélkülözheti gyermekeinek mun-káját, s maga e munka, melyet szüleinek oldala mel-lett telyesit, a szegény nép gyermekeinek nevelésénekegyik s talán legfontosabb részét képezi.

1866. augusztus 9.

Ámbár a békepreliminarisok elfogadtatván, abéke definitiv megkötése bizonyos,1 a kormány eddig,mi a birodalom beszervezését illeti, semmire nem ha-tározta magát s nincs senki, ki szándékairól biztostmondhatna, mert meggyőződésem szerént eddig mégnincsenek szándékai. Mint az, ki nagy csapást kapvaelszédült; érzi, hogy valamihez támaszkodnia kell,

a-b) Az eredetiben aláhúzva.1 A béketárgyalásokra 1. Friedjung. III. 324. s köv. 11.

195

de zavarjában talán éppen oly valamihez támaszko-dik, mi alatta öszvetör, úgy nem mondhatja senki,nem fog-e kormányunk is éppen arra támaszkodni,minek gyengeségét anyiszor tapasztalta. Általjár.véve ész és jellem nélküli emberek lépései kiszámít-hatatlanok s még azt sem mondhatjuk biztosan, vál-jon nem kísértik-e meg ismét a Reactiot s nem nyul-nak-e erős repressio eszközeihez éppen azon pillanat-ban, melyben gyengeségüket az egész világ előtt be-bizonyították.

Mit kellene tenniek? Annál világosabb már csakazért is, mert a dolgok jelen állásában nézetem sze-rént csak egy út van, melyen a birodalom megment-hető, azaz: talán megmenthető, mert még ez is bi-zonytalan. Mintán azon meggyőződés, hogy az Oszt-rák birodalom európai szükség, a) az által, hogy Aus-tria három ízben2 (a magyar forradalom, Franczia-és most Poroszország irányában) oly gyengének ta-pasztaltatott, sokat vesztett erejében még az angolok-nál is, kik Austriát eddig az Orosz és Franczia hata-lom ellensúlyának tekintek. Miután mind azon okok,melyek Oroszország és Austria között a két hatalom-nak közös absolutisticus tendentiainak daczára ellen-téteket idéztek elé, most ép úgy léteznek, mint va-laha, sőt azon arányban, melyben a keleti kérdésmegoldásához közeledünk, erősebbé válnak, míg másrészről a támasz, melyre Austria Németországbanszámolhatott, nem csak elvétetett, sőt helyébe a leg-nagyobb ellentétek okai alapítattak meg; miután, a

a) Az eredetiben aláhúzva.2 1848—49-ben; 1859-ben Franciaországgal és 1866-ban Po-

roszországgal szemben.

196

mint a dolgok most állnak, a német egység tökéleteslétesítésének egyedüli akadálya csak az Osztrák biro-dalom létezésében kereshető; miután a dinasticus ér-zések s a monarchiához való ragaszkodás napontagyengébbé válik s a menyiben teljes közönösség, sőtgyűlöletnek helyet nem engedett is, legalább a nem-zetiségi lelkesülés által ellensúlyozva, háttérbe szo-ritatik: túlzás nélkül mondhatjuk, miként mind azonfactorok között, melyeknek a birodalom eddig fen-tartását köszönte, egy sem létezik többé, míg másrészről mind azon veszélyek, melyek a birodalmatfenyegetik, sokkal nagyobbaká váltak s az újabbesemények által előtérbe léptek.

Ha a birodalmat feltartani, ha annak jövőjétbiztosítani akarjuk, új alapokra kell támaszkodnunks én csak kettőt ismerek. Az 1-ső az alkotmányos sza-badság, a 2-ik anyagi érdekeink. Miután Oroszor-szágban absolutismus uralkodik, sőt az absolutismusfeltartása e birodalom természetéből folyik s az egye-düli forma, mely azt a feloszlástól megoltalmazhatja;miután Németországban addig, míg az Porosz fel-sőbbség alatt áll, a szabadságnak szinte nem nagykifejlődése várható; s miután harmadik szomszé-dunk, a Török birodalom, nem csak szabadságot, demég személyes és vagyonbeli bátorságot sem bizto-síthat alattvalóinak: úgy látszik, nem nehéz az Aus-tria birodalomban nem nehéza) több szabadságot biz-tosítani a polgároknak s kétségtelen, miként ha ezttehetjük s birodalmunk lakóinak a szabadság, s en-nek következésében a jólétnek magosabb fokát biz-tosítjuk, mint melyet fajrokonai a birodalom szom-

a) így

197

széd országaiban élveznek, az által nemzetiségi ro-konszenveiket, melyek a birodalomra nézve veszélye-sek, ellensúlyozzuk.

Mi a 2-ikat illeti, úgy látszik, szinte nincs nehéz-ség. Anyagi érdekeink eddig is a legszorosabb öszve-köttetésben álltak. Financzialis helyzetünk az, hogyMagyarország nyers anyagait eddig is nagy részbenaz örökös tartományokban adta el s az osztrák in-dustriának védvámok által oltalmazott biztos vásáravala. Mind azon viszonyok, melyek nem törvényesen,de a fejdelem tényleg absolut hatalma által támad-tak, de azért tényleg fenállnak: mind ez öszvevéveazt eredményezi, hogy anyagi érdekeink tényleg alegszorosabb öszveköttetésben állnak. Ha tehát aztakarjuk, hogy anyagi érdekeink közössége a biroda-lomnak kapuul szolgáljon, nem szükséges, hogy mes-terségesen új viszonyokat idézzünk elé, hanem csakaz, hogy a már létezőket feltartsuk s azokat úgy ala-kítsuk át, hogy az öszveköttetés, mely eddig csak azosztrák tartományok javára használtatott fel, ezen-túl úgy szerveztessék, hogy az a magyar korona or-szágoknak is hasznára legyen és ez. valóban nemnehéz.

Miután azt, hogy nyers terményeink Anglia,Franczia- és Olaszországba bemehessenek, magaezen országok érdeke kívánja és America s Oroszor-szág szinte a védrendszerhez ragaszkodik, s miutántisztán iparos érdekeinket tekintve, a most keletkezőmagyar ipar könyebben álhatja ki a szinte még fej-letlen osztrák ipar concurrentiáját, mint ha az egészvilág iparával kell versenyeznie: nincsen ok, melyérte«gy közös vámterület a birodalom két felének érde-kében megalapított védelmi rendszerrel nem létesítőt-

198

hetnék s ez maga főkép valuta viszonyainkal együttkétségtelenül oly érdek közösséget fog előidézni,minő kevés országban található.

A kérdés csak az, váljon állunk-e a miveltségazon fokán, mely mellett az alkotmányos szabadságmagos foka lehetséges! És váljon azon előítéletek,melyek újabb időben a szabad kereskedés mellett ha-zánkban támadtak s érdekeinknek a birodalom többirészeivel közössége ellen mindég léteztek, nem olyerősek-e, hogy azokat legyőzni nem lehet? Két kér-dés ez, melyre csak a tapasztalás felelhet. De hogy abirodalomnak feltarthatása kizárólag ettől függ, ar-ról nincs semmi kétségem s így ha kétségünk van isaz iránt, váljon ezen út czélhoz fog-e vezetni, leg-alább az bizonyos, hogy más út semmi esetre nem ve-zet czélhoz, s hogy ha már valamit akarunk tenni,csak ezen utón haladhatunk.

Nem állítom, hogy napjainkban csak oly álla-mok biztosok, melyek a ... a) universellen alapulnak,de arról meg vagyok győződve, hogy oly állani nemhordja magában fenállásának garantiáját, mely haíenmaradása forog kérdésben, polgárainak többsé-gére nem hivatkozhatik.

1866. augusztus 11.

Olyan eseményeknél, minőkön birodalmunk azutolsó időben keresztül ment, a legnagyobb veszélynem a szenvedett veszteségben, hanem abban rejlik,hogy helyzetünket tisztán nem fogjuk fel. Vannakveszteségek, melyek hasznunkra vannak s valamintaz egyesnek életében alig van helyzet, melyet tűr-

a) Olvashatatlan szó.

199

hetővé nem tehetnénk s még ha erőnknek egy részé-től megfosztattunk is, még mindég találhatunk kört,melyben megmaradt erőnket sikerrel használhatjuk,úgy van az államoknál is s főkép birodalmunkban,mely minden csapások után megtartá mind azt, miegy erős és virágzó birodalomnak alakítására szük-séges. A feladás csak az, hogy törve (így!) a múltai,új helyzetünket felfogni tudjuk s ne felejtsük el, mi-ként az országlásban a következetesség nem az eljá-rás módjában, hanem a czélban kereshető. Nem ki amúlttal tépelődve arra gondol, hogy lépései egészenmás időben és környülmények között tett lépéseinekismétlései legyenek, de ki soha nem feledkezve megczéljáról, minden pillanatban azt teszi, mi ezen czél-jának elérésére legalkalmatossabb, az érdemli a kö-vetkezetességnek hírét.

Számolhatunk-e erre hazánkban? Ki helyzetün-ket elfogultság nélkül tekénti, kétségen kívül meg-győződik, hogy az utolsó események által mind a bi-rodalomnak helyzete Európában, mind hazánk hely-zete a birodalomban lényegesen megváltozott. A ha-talmi állás, melyet Austria a 815-iki szerződések utánelfoglalt, nem saját területi kiterjedésének s népeiszámának, hanem inkább azon befolyásnak volt kö-vetkezése, melyet a birodalom saját területén túl,egész Német- s Olaszországon gyakorolt. A természetelleni helyzet, mely a bécsi congressus által európaiegyensúlynak neveztetett, csak Austriának ezen be-folyása által tartatott fel, s enyiben phrasisnál többvala, ha ezen állam Európai szükségnek neveztetett.Szükség vala az, a menyiben a bécsi szerződés feltar-tása szükségnek tekintetett, mert e szerződések Aus-tria nélkül feltartathatatlanok valának. De ép oly

200

bizonyos, hogy e szerződések is szükségesek voltakAustriára nézve s hogy valamint a[z] 1815-iki szer-ződések Austria nélkül, úgy Austria, — a régi Aus-tria, — nem állhat fel e szerződések nélkül, s hogye szerződések nem léteznek többé.

Austria, mint más államok, hatalmának alapjaitcsak magában keresheti s ha Austria fenállása szük-séges, ennek oka ezentúl nem az, mert egész Europaáltal hajdúnak tekintetik, ki a természet eleni ren-detlenséget is mások javára feltartja, hanem sajátereje, életképessége az, mert e szükséget saját népeiérzik s a birodalomban saját érdekeiket védelmezik.Hogy e helyzet magában véve nem roszabb az előb-binél, az magában világos; de hogy e helyzetbe jus-sunk, szükséges, hogy azt bélássuk s a birodalomszervezése által a birodalom minden népeinek érde-keit a birodalom fenállásával hozzuk öszveköttetésbes alig remélhető, hogy ez azok által elismertessék, kika birodalmat most kormányozzák. Hogy Europamostani helyzetében á roppant államok között, me-lyek mindenfelől alakultak, csak nagy állam tart-hatja fel magát, az kétségtelen. Bizonyos az is> hogymiután mind ezen államokban a centralisationakmagas foka létezik, a centralisationak egy bizonyosfoka szükséges az Austriai birodalomban is, legalábbanyiban, a menyiben a birodalom területének és leg-fontossabb érdekeinek védelme megkívánja, hogy azvalamely szomszéd nagy hatalom által megtámadva,magát területének s népeinek öszves erejével, mintnagyhatalom, védelmeztesse. De éppen oly bizonyosaz, hogy azon eszközök, melyek által e czélok másállamokban elérettek, nékünk nem állnak rendelke-zésünkre.

201

A a) caesarismus az állam minden erejének olyconcentratioját s ez által oly potenczírozását, felfo-kozását idézi elő, minő nagy országokban más útonnem eszközölhető s úgy látszik, Europa legnagyobbállamai e felé gravitálnak. Bismarck s a Porosz ki-rály előzményeit s a módot tekintve, melyen az egy-ség Németországban létesítetik, ezt tehetjük fel leg-alább Németországról is; de ha ezen formát a biro-dalomnak érdekében a legjobbnak tartanánk is, an-nak, mely fenállását s hatalmát legjobban biztosítja,hiányzik az alap, melyen azt felépíthetnők. Nap-jainkban, hol hadi szerkezetünk mellett, mely a con-scription alapszik, a pretorianusok lehetetlenek, acaesarismus némi biztossággal csak ott tarthatja felmagát csak egy időre is, hol nemzeti eszmére támasz-kodhatik s a szabadság és jólét helyett, melyektől anépeket megfosztja, nékik a dicsősségben kárpótlástnyújt s váljon mily nemzeti eszmére támaszkodhat-nék birodalmunk.

Sokszor hallám és sokaktól, hogy ők a legnagyobbabsolutismusnak szívesen alávetnék magokat, csakhogy az magyar b) legyen s általa nemzeti nagyságunkbiztosítassék. De váljon ezen eszme, mely Olasz-, vagyNémetországban igen természetes lehet, nem képte-len-e nálunk, kik a birodalom öszves népességénekalig képezünk egy ötödénél többet s kik arra, hogyaz államot nemzetiségünknek alája vessük, ép olykevéssé vagyunk képesek, mint a németek, kik aztmegkísérték, vagy a slavok, kik azt szívesen megkí-sértenék és ha erre alkalom nyílnék, igen rövid idő

a) A napló ezen része a megjelölendő helyig az eredetiben átvan húzva; a sorokon átírva: Memoire.


202

alatt tapasztalnák, hogy e nagy feladáshoz sem mi-veltségük alacsony foka, sem belső öszvetartások hiá-nya miatt nem képesek. És valamint a nemzetiség,úgy a históriai jog sem szolgálhat birodalmunkbana caesarismus támaszául, nem csak, mert a históriaijog századunkban nem gyakorol anyi befolyást, hogyarra egyedül valamit építhetnénk, hanem azért is,mert a históriai jog ugyan biztosítja dinastiánknakuralkodási jogát, de oly feltételekhez köti azt, me-lyek a caesarismusnak ellentétei.

Enyire szétágazó elemek, ily ellentétek között afejdelmi hatalom egy maga nem elégségeg. A kő,mely az építményt betetőzi s mi által az egy elké-szült egészé válik, nem tarthatja együtt részeit ésha ezt lehetőnek tartjuk is, a fejdelmi hatalom ezenhatárát csak egy időre, csak rendkívüli siker utángyakorolhatja s környülményeink nem olyanok, hogyazt várhatnók. Ha a birodalom egységének szükségétbelátva, ezt fen akarjuk tartani, nem csúcsán, dealapjaiban kell keresnünk ennek biztosítékait. Nema fejdelem hatalmában, hanem a népeknek akaratá-ban fekszik a birodalom garantiája s erre csak ak-kor számolhatunk, ha a birodalom léte a népek érde-keinek megfelel, ha azt oly módon szervezzük, hogya birodalomnak fenállása nem csak az egyes népekérdekeivel ellentétben ne álljon, hanem valamenyiekáltal, mint ezen érdekek kielégítésének feltétele te-kintessék. És ez nem oly nehéz, minőnek első tekin-tetre látszik.

Birodalmunk nem támaszkodhatik nagy nemze-tiségre s ez megfosztja őt a hatalom egy oly ténye-zőjétől, melyet mások bírnak s ebből következik, hogya birodalom hatalmát nem állapíthatjuk a nemzeti-

203

ség elvére s hogy helyette mást kell keresnünk, deváljon nem létezik-e ilyen? Nem létezik osztrák nem-zet s nem eszközölhetjük, hogy birodalmunk magyar,vagy német, vagy sláv birodalom legyen; de váljonnem eszközölhetjük-e azt, hogy a birodalomnak pol-gárai szabadaknak érezzék magokat, szabadabbak-nak, mint azon német, sláv, vagy román népek, me-lyek szomszédságukban nemzeti államokban élnek; sváljon e szabadságnak érzete s a jólét, melyet eszkö-zölt, nem fogja-e ellensúlyozni a csábot, melyet másrokon népek állapotjai reájok gyakorolhatnának.

Nagy a nemzetiségi eszmének hatalma száza-dunkban s ha az eseményeknek csak legközelebbiokait, csak közvetlen előzményeit tekintjük, úgy lát-szik, mintha csak ugyan nem lenne semmi, mi ezeneszmének napjainkban ellent állhatna. De nagy két-ségen kívül a szabadságnaka) hatalma is és ha azoneseményeket mélyebben tanulmányozzuk, melyekokait első tekintetre a nemzetiségi eszmében véltükfeltalálni, azt fogjuk tapasztalni, hogy maga a nem-zetiségi eszme is csak azon öszveköttetésnek köszönihatását, melyben az a szabadság eszméjével áll. mígegyes országokban a polgároknak egy része a több-ség által szabad kifejlődésében akadályozva érzi ma-gát, míg nagy népek, mint a német, vagy olasz szom-szédaik által, kik szakadottságokkal visza élnek, ve-szélyeztetve érzi létét, addig az ily országokban azegyes nemzetségek egyényiségök elismeréséért, az ilynépek az egység megállapításáért küzdenek s fognakküzdeni, de nem mert nemzetiségüket a szabadság-nak elébe teszik, de mert azt a szabadság szükséges


204

következésének s egyszersmint feltételének tekéntiks mert ott, hol szabadság nincs, a dolgok természeté-ben fekszik, hogy mindenki privilégiumokhoz ragasz-kodik, vagy privilégiumok után törekszik, mibülazonban nem következik, hogy az, ki így cselekszik,a szabadság iránt közönös, vagy hogy a külömbözőnemzetiségeknél, melyek a birodalomban s hazánk-ban laknak, s melyeknek mindegyike saját nemzeti-ségéért lelkesülve azt jelenleg látszólag mindenegyébbnek elébe teszik, nem fogják ugyan azt ta-pasztalni, mit a magyar nemességnél tapasztalánk,mely szinte kiváltságaihoz ragaszkodott, mely anyagiérdekeit feláldozá, a kor igényeivel szembe szállt smakacs harezot vívott minden ellen, mi jogait leg-kissebbé csorbíthatá és ezért mégis lemondott igé-nyeiről azon pillanatban, melyben az áldozat tőle aközös szabadság érdekében kívántatott; lemondottpedig nem túlzó nemeslelkűségbői, mely saját érde-keit másoknak feláldozni kész, de mert érzé s tudta,hogy mind azt, miért privilégiait állásához ragaszko-dott, most ez által biztosíthatja, mit a jelen környül-mények között ép úgy át fogja látni mindenki, ki abirodalom, vagy hazánk körében saját nemzetiségé-nek biztosítása után törekszik.

Bár menyire lelkesüljenek is a birodalom különajkú lakói saját nemzetiségükért, a németek kivéte-lével nincs s nem lehet senki, ki nem látná át, hogyEuropa jelen helyzetében azon kissebb nemzetis [égl-eknek, melyekből a birodalom alakult, fenállásuknaknincs más garantiája, mint a birodalom fenállása. Sezért nemzetiségi viszonyaink s a nemzeti lelkesedés,melyekben sokan csak a birodalom veszélyét látják,ép úgy válhatnak a birodalom legfőbb garantiájává

205

is, de csak úgy s anyiban, a menyiben a birodalomléte az egyes nemzetiségek fejlődésének nem csakakadályokat nem gördít elébe, hanem azt biztosítjas mert ez csak a szabadság a) által lehetséges, rövi-den úgy formulázhatjuk birodalmunk állását, hogybiztosságának mértéke azon mértéktől függ, melybenpolgárainak szabadságát biztosíthatja, b)

A birodalomnak léte s a polgári szabadság hely-zetünkben feltételezik egymást, úgy hogy sem sza-badságunkat a birodalom nélkül, sem a birodalmatmáskép, mint a polgári szabadságnak legtágabb al-kalmazása nélkül nem biztosíthatjuk. S ezen elvnektiszta felfogása az, mi után politikai eljárásunkatirányoznunk kell. Nem kereshetjük a birodalomfenállásának biztosítékait oly intézkedésekben, me-lyek csak a szabadság megszorítása mellett lennénekkivihetők s nem követelhetünk a szabadság nevébenoly valamit, mi által a birodalom fenállhatása veszé-lyeztetnék. Tehát nem kereshetjük birodalmunk biz-tosságát a szigorú centralisatioban, mely a biroda-lom minden népeinek jogfogalmaival és vágyaivalellentétben áll. S nem kereshetjük azt a constitutiona-lis unitasban sem s oly rendszerben, mely bármilyczélszerűnek látszik magában véve s bár menyi ga-rantiákat nyújtson a legtágabb alkotmányosságnaka magyar nemzet jelen fogalmai szerént, jogait s ér-dekeit egyiránt sértené s csak kényszerűségből fo-gadtatnék el. Hanem keresnünk kell abban, hogynem theoriákból, hanem a dolgok tényleges állásábólkiindulva, a dualismust, mely bár mily alkalmatlan-nak látszassák a magyar népnek egyetértő meggyő-

a-b) Az eredetiben aláhúzva.

206

ződése szerént, jólétének, sőt fenállásának feltétele,a birodalomnak két részében nem csak a szabadság-nak lehetőleg legnagyobb mértékét, de azon formá-ját alapítsuk meg, mely a nép alkotmányos fogalmai-nak leginkább megfelel. Mert végre is, ha szabadságután vágyódunk valamenyien, mindenikünk csaka maga módján akar szabad lenni s hogy midőn eztteszük, egyszersmint gondolkodjunk arról is, hogya szabadság ne vezessen szétágazáshoz s hogy a biro-dalom biztosítva legyen, hogy a külföld irányában,mint egységes állam léphessen fel s mind azon erő-ket, melyekre szüksége van, felhasználhassa.

A birodalom jelen helyzetében kettő szükségese szerént: Biztosítása az alkotmányos szabadságnaka dualismus alapján és biztosítása a birodalom kétrészének szoros ösztartása és közös cselekvése iránt.

1866. augusztus 14.

Szegeden voltam Klauzál gyásztiszteletén.1 Sohatisztább, becsületesebb s jobb embert nem ismertem.

1866. augusztus 17.

A hivatalérti küzdelem egyre folyik. Nézetemszerént, kik hivatalaikhoz ragaszkodnak s kik azokután a jelen pillanatban vágynak, csak incapacitáso-kat bizonyítják be, mert azt mutatják, hogy a biro-dalom helyzetéről nincs tiszta felfogásuk. A helyzetolyan, melynél becsületes ember, ki politikai pályánjar, a hivatalt, ha ajánltatik, éppen mert veszélyes,nem utasíthatja vissza. De vágyódni utánna, önként

1 Klauzál Gábor, az 1848-i kormányban ipar- és földművelés-ügyi miniszter, 1886. aug. 3-án halt el.

207

ajánlkozni e felelősségre, nagy könyelműségnek shiúságnak jele, főkép a jelen pillanatban, midőn tör-vényhozásunk nincs együtt s még erre sem támasz-kodhatik. Nézetem szerént mindenek előtt a törvény-hozások öszvehívása szükséges. Nem csak a magyar,de az örökös tartományok országgyűlésének öszve-hívása, nem csak azért, mert a hatásról mind eddignincs tiszta bélátásunk, melyet az utolsó nagy ese-mények a népekre tettek, de mert a fejdelem is csake tükörből fogja látni állását s csak ha azt látta,lesz kész azon concessiokra, melyek a jelen pillanat-ban elkerülhetetlenek.

A törvényhozás öszvehivásának eszközlésére kelltehát fordítani minden törekvéseinket s hogy ezeksikerhez vezessenek, ezen agitatioban kezet kell fog-nunk a szomszéd tartományok alkotmányos pártjai-val.

Semmi nem károsabb, mint ha helyzetünket nemismerjük tökéletesen és népek életében semmi nemközönségesebb. Igen sokan vannak, kiknek érdekébenfekszik, hogy a nép valóságos állása iránt csalódá-sokban maradjon s igen kevesen, kik e szeszélyes ur-nák az igazságot meg mondani merjék s néki kelle-metlen igazságokat mondva, kegyeit koczkáztassák,s valamint absolut uralkodók, úgy alkotmányos né-pek sem az őket környező veszélyeket, sem saját ha-talmukat nem ismerik. S helyzetünk hamis felfogá-sának azon rósz következése van, hogy a létező ve-szélyek, bár menyire ignoráljuk, azért megmarad-nak s tudatlanságunk által megfosztatunk az eszkö-zöktől, melyek kezünkben vannak, hogy e veszélyek-nek ellentálljunk.

Miután boldogságunk attól függ, hogy minden

208

akaratunk szerént történjék, mint ezt a német köz-mondás: Des Menschen Wille ist sein Himmelreich,szépen kifejezi, boldogságunknak feltétele l-o: Hogymagunk felett uralkodva, érzéseinket és szenvedel-meinket akaratunknak alá vessük. 2-o: Hogy a lehe-tőségig oly életkört válaszunk magunknak, melyetsaját akaratunk szerént rendezhetünk el, az az, a le-hetőségig szűket. A földmives, ki kis birtokát miveli,vagy a tudós, míg csak tudományának él, feltalál-hatja a boldogságot. Ki mesze körben akar hatni skinek akarata éppen ezért mások akaratával sokszorellenkezésbe jön, az éppen ez által s mert az uralko-dás és felsőbbségünk érzete a szívnek jól esik, pilla-natokra élvezheti a küzdelem s diadal örömeit, me-lyek talán a legélénkebbek, de a való boldogságot nemismeri.

Áltálján véve ki boldogságot kíván, ne vágyód-jék uralkodás, hanem szabadság után.

1866. augusztus 18.

Tegnap vacsoránál a boldogságról szóltunk. Fe-leségem monda, hogy legboldogabb az, ki legkevésbéönző. Mariska a boldogságra azt tartja szükségesnek,hogy oly gazdag legyen, hogy mindenkinek, kivelcsak találkozik, anyit adhasson, a menyit kíván.Ilona legboldogabbnak tartja a nagy költőt, vagytudóst, ki egyszersmint elismerést talál. Jolán pedigazt tartja legszerencsésebbnek, ki legtöbb embert sze-ret és kit legtöbben igazán szeretnek. Feljegyzem ebeszélgetést, mert jellemző.

Fiatalabb korunkban az idő lassan múlik, mígkésőbb annak sebes haladásáért panaszkodunk. En-nek egyik oka az, mert fiatal korunkban hiányzanak

209

az emlékek, mikkel később mulatunk s mert az agg-nak nincs oka türelmetlenségre, mi által a jelen ho-szunak látszik. A másik ok talán az, mert legfőbbörömeinket csak gondolatban élvezzük s így, bármiparadoxnak látszik, életünk későbbi szakában tulaj-donkép többet élvezünk, mint ifjúságunkban. Áltál-ján véve ritkán gondoljuk meg, menyivel többet él-vezünk emlékeink, mint reményeink által s az a kár-pótlás, melyet a természet öreg napjainkban azongyönyörök helyett ád, miktől megfoszt.

Nevelés, a)

Jó eszköze a nevelésnek a szigor, jó s hatalmaseszköz, a szeretet is és tapasztalás mutatja, hogy mígoly gyermekek, kik szüléik által félelemben neveltet-tek fel, azokhoz, a legnagyobb szeretettel ragaszkod-nak, mások, kik soha egy kemény szót nem hallottak,csak a szeretet által oly fegyelemben tartatnak szü-léik által, hogy azoknak nem csak parancsait, de ki-vánatait is teljesitik.

Melyik rendszer a legalkalmatosabb, az a növendék-nek egyényiségétől s főkép a környülményektől függ,mert minden nevelési rendszer czéliránytalan, melya közönségestől nagyon eltér s avval, melyet a gyer-mek társainál lát, egészen eltér. Egy azonban bizo-nyos, az, hogy a szigornak és engedékenységnekvegyítése mindég káros, mert csak oda vezet, hogy agyermek szigorúságunkat haragnak, engedékenysé-günket gyengeségünknek tulajdonítja s hogy így sze-retetének s tiszteletének részét elveszítjük. És ezért ki-nek Isten gyermekeket adott, tanulmányozza azoknak

210

jellemét, de még inkább tanulmányozza magát s haérzi, hogy a szigort, melynek alkalmazását talán agyermekre nézve czélszerűbbnek tartaná, következe-tesen keresztül vinni nem képes, akkor ne is kisértsemeg s bízza gyermeke nevelését másra, vagy ha eztnem teheti, kisértse meg a szeretettel. Nincs gyer-mek, melyre ez nem hatna jobban, mint oly szigor,mely csak néha, csak egyes rohamokban s a haragés szenvedély alakjában tűnik fel.

Nevelés.a)

Megengedem, hogy a mostani tanítási rendszer,a menyiben csak az czélunk, hogy a gyermek a leg-kevesebb fáradsággal mentül több ismeretekhez jus-son, a régiebbnél sokkal czélszerűebb. Meg vagyokgyőződve, hogy egy ügyes tanító mai időben s a ne-velési eszközökkel, melyek rendelkezésünkre állnak,egy év alatt játszva anyit taníthat nevendékeinek,mire elébb több esztendő s a nevelő s nevendék ré-széről sok fáradság kívántatott. Haladás ez tagadha-tatlanul és távol vagyok, hogy a jelen tökéletesebbrendszer helyett a réginek viszahozását tanácsoljam,de azért nem kevésbé vagyok meggyőződve arról is,hogy paedagogiánknak azon iránya, mely mindégcsak azon fárad, hogy a tanulást könyűbbé tegye,azért mégis tévedés.

A tanításnak egyik feladása, hogy a gyermeknekbizonyos ismereteket szerezzen. De ha meg gondol-juk, mi kevés aránylag az, mit az iskolában tanu-lunk, ez kevésbé fontos. Valamint a gymnastikánálnem azon mozdulatok s bukfenczek, melyekre a mes-


211

ter oktat, hanem testünk megedzése a czél, úgy azoktatásnál nem az ismeretek, melyeket az iskolábantanulunk, hanem azon képesség a fő dolog, melyeketszellemi tehetségeink a tanulás által nyernek; s énmeg vagyok győződve, hogy az, ki jó mestertől czél-szerü methodus szerént csupa oly ismereteket tanultvolna az iskolában, melyek mind egytől-egyika) hi-básak, még is nagyobb hasznát fogja venni nevelé-sének annál, ki a leghelyesebb s hasznosabb ismere-tekre oktattatott, de játszva, az az oly módon, melyszellemi tehetségeinek kifejtésére befolyást nem gya-korol. Az erő csak akkor nő, ha erőlködünk.

Azonkívül van még valami, mit ezen oktatásirendszer magasztalói elfelejtenek s ez azon hatás,melyet az oktatás módja a jellemre gyakorol. Felál-dozni a jelen élvezetet becsület érzésünknek, telyesi-teni kötelességünket akkor is, ha az kellemetlen, egyszóval uralkodni magunk felett, mire az életben anyiszükségünk van, mind erre a gyermeknek csak tanu-lása által van alkalma s ha bizonyos, hogy ezek nél-kül, bár mily ismeretekkel birjon, senki valóban bol-dogá, vagy hasznosa nem válhatik, kétségtelen az is,hogy senki ezen tulajdonokat nem fogja később meg-szerezni magának, ha azokhoz iskolai könyvei felettnem szoktatta magát.

Népnevelés b)

Századokig felette kevés, sőt semmi nem történta népnevelésért, jelenleg többet teszünk, mint kellene.Igen helyes, hogy miután a jog egyenlőség elve ál-

a) Így·b) Az eredetiben aláhúzva.

212

taljánosan elismertetett, iparkodunk, hogy azok, ki-ket jogilag egyenlőknek ismerünk, tényleg is egyen-lőkké váljanak s erre a miveltség egyenlősége fonto-sabb a vagyoninál; azonban elfelejtjük, hogy mivel-tebbek is a nevelés nagyobb részét nem az iskolaioktatásnak köszönik s hogy a nép nevelésnek leg-nagyobb részét is, az azi a politikai s más fogalmakáltaljánositását a sajtóra kell bíznunk s így a fő do-log csak az, hogy a nép minden osztályai a mivelődésezen hatalmas eszközével élni tudjanak, az az, az is-kolában olvasni s az olvasottakat megérteni tanulják.Igen nevetséges, midőn oly emberek, kik büsz-kélkednek a gondolatban, hogy a népnél sokkal ma-gasabban állnak, sőt hogy egész századukat előztékmeg, azután a népnek rósz néven veszik, hogy nemaz ő személyek körül csoportosul s rosz néven veszikszázaduknak, hogy nem halgát szavukra. Mint ha az,ki mindenkinél magasabban áll, nem állna szükség-kép magában (egyedül) s nem lenne természetes,hogy annak szavát, ki mesze elől jár, azok, kik őt tá-volról követik, nem érthetik meg.

1866. augusztus 20.

Nemzetiség, a)Az irány, melyet a nemzetiségi eszme századunk-

ban követ, inkább az egyesítéshez, mint az elkülö-nözéshez vezet. Való, hogy a népekben egyényiségök-nek érzete inkább kifejlődött, de evvel együtt azonegységnek érzete is, mely egy nép külön részei kö-zött létezik s ha az olasz, a sláv, a német kevesebbétűri, hogy idegen által kormányoztassék, maga az


213

egyes nemzetiségnek fogalma tágult s kik előbb aligtekintek rokonoknak egymást, most egynek erezikmagukat, úgy hogy midőn egy részről az egyényiség-nek érzete a népeknél erősebbé vált, ugyan akkor ke-vesedett nemzeti egyényiségeknek száma is. S ez az,miért én nemzetiségi mozgalmainkban nem csak nemtartom haladásunk akadályainak, sőt miért azokbanhaladásunknak egyik legfőbb emeltyűjét látom.

Ha meggondoljuk, hogy a nemzetiségi mozga-lomnak alapja tulaj donkép a szabadság eszméje sennek természetes következése, mely szerént mindenegyényiség minden idegen uralmat viszautasít (mivel-tebb nemzeteknél a vágy, hogy mások felett uralkod-janak, soha nem volt kevésbé elterjedve). Ha meg-gondoljuk, hogy azon arányban, melyben a szabad-ság valóban létesítetik, a nemzeti súrlódásoknak okaieltávolítatnak még oly országokban is, hol több nem-zetiség együtt lakik, mert hisz ha addig, míg a ki-rály, vagy egy osztály, vagy a kormány az egész or-szág felett uralkodik, igen természetes a küzdelem,kik s mily nyelven uralkodjanak, a küzdelem azonarányban lesz kissebb, melyben az uralkodás szűkebbkörre szorítatik. Ha meggondoljuk, hogy korunknemzetgazdászati irányai és azon öszveköttetés mel-lett, mely a külömböző népek érdekei között napon-ként szorosabbá válik, a háború esetjei a dolgok ter-mészeténél fogva mindég ritkábbaká fognak válni:csak nem biztosan előre látható, hogy a nagy ala-kulás, melyre a nemzetiségi eszme uralma vezetett,s mely az olasz, a német egységet alkotá, későbbi ki-fejlődésében az öszves emberiség egységének eszmé-

a) Eredetileg s tulajdonképen helyesen is: mozgalmainkat.

214

jét fogja maga után vonni, legalább anyiban, hogyvalamint most az előbb különvált népek a közös nyelvvagy legalább nyelveik közös törzse által az egység-nek érzetéhez jutottak, úgy. később az egységnek ér-zete fog támadni az eszmék közössége, vagy ha azokeltérnek is, a külömböző eszmék közös alapja által,mely legalább mind azon népeknél, melyeknek civi-lisatioja a kereszténység alapján fejlődött, egy nagyegységé olvadnak öszve.

Hogy e kifejlődés hoszabb időt igényel (ámbármeggyőződésem szerént nem oly hoszút, mint annaknagyságát tekintve látjuk), ez természetes. Bizonyos-nak látszik előttem az is, hogy e fejlődés első stá-diumában csak azon népekre terjedhet, melyek anyugoti egyház által eddig is egy bizonyos egységéalakultak s melyek egy közös míveltséggel bírnak,s hogy a keleti egyházhoz tartozó népek csak akkorolvadhatnak ezen egységbe, ha a nyugoti civilisatioalapeszméjét, a szellemi hatalomnak a világitól füg-getlenségét el fogadták. De hogy e fejlődés történnifog s hogy annak első stádiuma még e század vé-géig bé lesz fejezve, arról meg vagyok győződve, bárigen jól tudom, hogy erre mindenek előtt a monar-chiái formának megszűnése kívántatik, mely közöt-tünk az egyenetlenséget feltartja.

Ma kaptam levelet Simon Istvántól Csanádban,1

(ismert bolond, ki a világ regeneratiojára érzi ma-gát hivatva s az egész világot leveleivel zaklatja),melyben sok értelmetlen phrasis között ezeket írja:„Vigyázzon Ön, Deák is kidől a sorból s önre vára-

1 Bizonyára azzal a Simon Istvánnal azonos, aki 1839. ótatömegesen ontotta verseit. (Szinnyei: Magyar Írók. XII. 1053.)

215

kőzik a vezérlet, de Ön gyenge hozzá.a) Sajnálom,hogy Önnek Isten a szép tudomány és tiszta lélek sakarat mellé nem adott több erélyt, áthatást és el-döntőséget. b) Nagy nagy hiba, a hol a döntő erélyhiányzik, ott nem létesülhet semmi lélek emelő.”A levél zagyván kezdve őrjöngő phrasisokon végző-dik, de azért még is hatott reám. Ε bolond ez egyszersok igazat mondott s egyényiségem iránt nem csaksaját, de félek, sok józan embernek véleményét fe-jezte ki.

1866. szeptember 3.

Ma vagyok 53 éves. Ily korban születés napunkkomoly gondolatokat hoz magával. Az életnek na-gyobbik fele eltelt, menyi s mi marad még hátra?Kevés öröm, mert hisz azokat végzetünk, talán hogyaz élethez kedvet csináljon, mind kezdetére tévé, demi egyébb? A nap hiv képe életemnek. A szél szaka-dozott fellegeket kerget át házam felett, néha azegész láthatár elborul s kevés perczel utánna egy napsugár tör át a fátyolom. Temérdek felhő, de itt-ottegy darab kék ég, mely reményt nyújt, hogy végreegészen felderül. Nem voltam az, mit szerencsés em-bernek neveznek, sőt többet szenvedtem, mint na-gyobb része azoknak, kiket ismerek s még sem vol-tam soha örömök nélkül s azok is nagyobbak voltak,mint másoké. Fiatal koromban anyám szeretete smost gyermekeim s a családi kör, melyet magamnakalkottam s az, hogy azt, mit czélul tűztem ki ma-gamnak, részben legalább elértem.

Kimondtam meggyőződéseimet s nem mindeneredmény nélkül. Ha nevem s egyes míveim az iro-dalomban elvesznének is, e mivek nem voltak hatás

a-b) Az eredetiben aláhúzva.

216

nélkül nemzetemre s individualitásom jobb részefen fog maradni azon hatás által, melyet a magaidejében előidéztem s a közélet pályáján is soha nemfoglaltam el az első helyet, de sok, amit először énmondottam ki, létesítetett s anyira köz meggyőződésévált hazánkban, hogy ha kimondásáért nem üldöz-tettem volna, ezen érdemre nem is hivatkozhatnám.És azért viszatekintve múltamra, mély hálával bo-rulok le a Mindenható előtt, ki azon szenvedések kö-zött, melyeknek nagyobb részét csak saját hibáims főkép gyengeségem okoztak, soha nem hagyott vi-gasztalás nélkül s még most, midőn pályám, vége kö-zeledik, tért engedett, hogy tehetségemet nagy s ne-mes czéloknak szentelhessem. Minden valószínűségszerént nem fogom elérni, s mint eddig, úgy ezentúlnagy s nehéz küzdelmek várnak reám. De váljon evilágon, hol czéljokat oly kevesen érik el s akik el-érték, soha megelégedve nem érzik magokat, nem ab-ban, hogy nagy ezélok után küzdhetünk, rejlik-e bol-dogságunk1?

Korunkban talán alig van ember, ki főkép kö-vetkezéseiben nagyobb dolgokat vitt keresztül, mintBismark, s ha e férfiúnak egész múltját tekintjüks a junkeres elbizakodást, melyet még most is fellép,kevés van, mi rokonszenvet gerjeszthetne s az ideál-nak, melyneka) nagy emberekkel öszvekötünk, meg-felelne. Hiába azon eszközök is, melyekkel a végzetnagy müvein dolgozik, mint azok, melyeket mi nehézmunkára használunk, nem nemes érczből valók, sőta legnemesebb anyag éppen egyes tulajdonai miatt,minő az arany hajlékonysága és súlya, arra nem ishasználhatók.

a Így, melyet helyett.

217

1866. szeptember 15.

Ha azon következésekre gondolok, melyek azutolsó események után elkerülhetetleneké váltak; hameggondolom, hogy az Osztrák birodalom régi alak-jában és törekvéseivel azon percztől, melyben AustriaNémetországból kilépett és Olaszországra többé befo-lyást nem gyakorol, nem létezik többé; hogy helyébeúj állam lép, melynek természetes alapja Magyar-ország s mely saját nemzetünkön kívül a Cseh, [en-gyel és más catholicus slavokat s legfeljebb még aRománokat fogja egyesíteni körében, megújítvacsaknem egészen Ν [agy] [ajos birodalmát s ugyanazon szerepet biztosítva a Magyar fajnak, mely nekilegdicsőbb napjaiban jutott, hogy mindezen kissebbnemzetiségeket egy nagy állama egyesítve, vélekegyütt a szabadságnak és a nyugati mívelődésnekőr je legyen; ha meggondolom mind ezt s viszatekin-tek ifjú napjaimra, midőn mind erről ábrándoztam,s ha lelkesedéstől elragadva boldogabb óráimbanmeg voltam is győződve, hogy mind ez egykor tör-ténni fog, de meg voltam győződve arról is, hogy re-ményeimnek telyesülését csak késő utódok láthatjáks csak Szalayval* közöltem reményeimet, mert tud-tam, hogy általa csak költőnek s nem őrültnek fogmondani. Ha meggondolom mind ezt, néha úgy lát-szik, mintha álmodnám. Soha fiatal ember nem voltbátrabb ábrándjaiban, senki nem remélt többet a jö-vőtől s minden, amit reméltem, telyesült. A háromszázados küzdelem után Austria romokban feksziks nincs akadály, hogy helyét, mely üresen maradt,mi töltsük be.

1 Szalay László, a történetíró.

218

Soha ily alkalom nemzetnek arra, hogy jövőnagyságát megalapítsa, nem jutott és e nagyság nema szerencsétől függ, mert alapjai erkölcsiek s feltar-tása mind azon népek érdekében fekszik, melyek bi-rodalmunkban egyesültek. De váljon képes lesz-enemzetünk hivatásának felfog asara, elég erős, vagyinkább, elég erényes-e, hogy attól magát elcsábitatninem engedi? S azok, kik a nemzetnek élén állnak,megfogják-e érdemelni a bizodalmat, mely őket fel-karolta1? Ez a nagy kérdés, melyre szorult szívvelgondolok.

Elfogultság nélkül tekintve egész helyzetünket,az általjános irányt, mely Európában mindenüttnagy államokat alkotott s a lehetetlenséget, mely azáltalunk lakott helyen egy nagy államnak alkotásáralétezik, ha csak mind azon kissebb nemzetiségek, me-lyek körülöttünk élnek velünk, e czélra nem egyesül-nek; ha meggondoljuk, hogy ezen nemzetiségek, amagyart sem véve ki, mind nem eléggé erősek arra,hogy ,a többieket hatalmuknak alája vessék s hogyígy az, mi ezen államot öszvetartja, nem egy nemze-tiségnek uralma, hanem csak a közös szabadság le-het, nem lehetünk kétségbe a jövő iránt. Hogy mindezen népekből egy nagy szabad állam fog alakulni,az előttem ép oly bizonyos, mint azon percztől, mely-ben a nemzetiségi elv előtérbe lépett, az olasz ésnémet egységen sem kételkedtem s mint nem kétke-dem most, hogy Austria német tartományai s pedigaránylag rövid idő múlva, a Német egységhez fog-[nak] csatlakozni. Mi a dolgok természetében fekszik, azt egyesek, sőt egész népek akarata nem tart-hatja fel.

A kérdés nem az, váljon az ily állam fog-e ala-

219

kulni, hanem csak az, mily állást foglalhat el abbana Dinastia s nemzetünk! A dinastiának nagy hivat-tatása volt. Ha állását felfogva a helyett, hogyOlaszországot elnyomja, az olasz egységet szövetsé-ges alapon létesíti, ha ugyan ezt teszi Németország-ban és saját birodalmát a szabadság alapján organi-sálva, az olasz, a német s a birodalom kissebb népeita personalis unió kapcsai által közelebb hozza egy-máshoz, dinastiánk Közép-Európát egy nagy szövet-ségé alkotva, oly államnak alapjait vethette volnameg, mely az Americaitól csak abban külömbözik,hogy feje választott elnök helyett császár lett volna.Solferinoval1 e tervnek létesítése lehetetlené váltOlaszországban, Königsgrätzel2 Németországban. Asybillinus könyvek két első harmada el égetett, valjon megragadja-e dinastiánk az utolsót, mely szá-mára fenmaradt'?

Semmi nem kívánatosabb, mint hogy ezt tegye,mert csak így várható·, hogy azon államalakulás,melynek történni kell, convulsiok nélkül menjenvégbe. De ha dinastiánk ezen hivatását nem fognáis fel, mi azért ne zavartassuk magunkat feladásunk-ban s ne csábítassuk el magunkat bár mily hízelgés,vagy látszó előnyök által azon úttól, melyen kívülmás nem vezet nagyságunkhoz. És ez: hogy a biro-dalmat, melyet alkotunk, a szabadságra alapítsuk sne más nemzetek feletti uralmon, hanem csak azután törekedjünk, hogy a közczélokért több érdemetszerezve magunknak, az egyenlők között az elsőklegyünk.

1 1859. június 24-én Ausztria vereséget szenvedett a franciák-kal és a szardíniaiakkal szemben.

2 1866. július 3.

220

1866. szeptember 21.

Nagy aggodalmakon mentem keresztül. Fiamutolsó levelében megírta újabb utazási tervét s hogyZermatra megy. Tudtam, hogy e hely a Matterhorns Monte Rosa mellett fekve azoknak találkozási he-lye, kik ezen hegyek egyikére, vagy más veszélyesebbválalatokra készülnek s ismertem fiamat s előre lá-tám, hogy ha egyszer ott van, nem fog ellentál] -hatni a kisértetnek, hogy ő is erejét ily merényletenmegpróbálja.1 Ehhez jött, hogy éppen most 13 napigtőle levél nem érkezett, mi annál feltűnőbb volt, merteddig minden harmadik napon irt s hogy Pulszky-nak2 nagy szerencsétlensége s a sok halálozás isme-rőseim között kedélyemet az aggodalomra disponálta.Mind ez együtt véve fokozta ijesztő sejtelmeimet, me-lyekhez úgy is hajlandó vagyok. Végre tegnap, ép-pen nőm születése napján, egyszerre 4 levél érkezetts régtől olta nem érezem magamat boldogabbnak,mint midőn azokat kezembe kaptam.

Helyesen ítéltem fiamról. Ő csakugyan Zermatt-ról felment a M[onte] Rosára s így főkép, mert azévszak nem ily excursiokra való, főkép miután egynappal elébb erősen havazott s a mászás napján erősszél volt, nagy veszélynek tette ki magát. De ámbárez által tudva akaratom ellen cselekedett, örülök,hogy tette. Jele, hogy a fiúban bátorság van s aka-rat szilárdság még azok irányában is, kiket legin-

1 Ismeretes, hogy br. Eötvös Lóránt egyike volt a legkiválóbbturistáknak; az Alpeseknek számos csúcsát ő mászta meg legelőször.

2 1866. szeptember 5-én Harriet nevű leánya, szeptember 6-ánpedig felesége halt el Budán. Nem sokkal utóbb Gábor nevű fiát iselvesztette.

221

kább szeret s azonkívül semmi sem érleli a jellemetinkább, mint ha órákon át a halállal szembe nézünk,főkép oly viszonyok között, midőn a veszély ellencsak ön erőnkre, szilárdságunkra s ügyességünkretámaszkodhatunk. Azonkívül ha csakugyan az expe-ditio neki nem ártott, mint levelei után valószínű, epróba jó egészségre mutat, miután mindazok, kik velefen voltak, kezeiket s lábaikat fagyasztották el. Dee felger jedes után még inkább nevekedett a vágy,melyet viszajövetelét várom. Mily hoszú lesz a 14nap, melyen eddig még keresztül kell élnünk!

1866. október 1.

Ma jött meg fiam utazásából. Jolánnal eleibementem Nánáig.1 Megerősödött s rég nem éreztemmagamat boldogabbnak, mind midőn a kedves gyer-mekek egymást megölelvén, örömök zajos kitörésétláttam. Adj a az ég, hogy egész életökben minden ta-lálkozásuk ilyen legyen, hogy semmi ne válasza előket egymástól soha, mint a távolyság. Nem azkinos az életben, hogy sokszor el kell válnunk, hanemaz, midőn viszontlátva egymást, érezzük, hogy mégsem találkozhatunk többé.

Minden állapot, melyet az államban észlelünk,nem egy, hanem többnyire igen számos okoknak ered-ménye, melyek között többnyire csak néhányaknakhatása szembetűnő, de melyeknek mindegyike leg-alább anyiban hat, a menyiben azon fő okok ered-ményét módosítja. Legtöbb tévedéseink onnan ered-nek, mert egyes okokat találva, melyek által bizo-nyos tünemények megmagyarázhatók, azokat egé-

1 Párkány-Nána, Esztergommal szemben.

222

szén ezekből akarjuk magyarázni s miután az in-ductio útján bizonyos elvek magyarázatához jutot-tunk, később deductio által mindent ezekből akarunklevonni; holott, ha észleléseinket tovább folytatvaegész figyelemmel feljegyeznénk minden tapaszta-lást, mely felállított szabályunktól eltér, ezen eltéré-sek által azoknak okait feltalálhatnók, ép úgy, mintLeverier1 ezen úton fedezte fel planétáját. Egy azon-ban minden esetre szükséges, az, hogy előre is meglegyünk győződve, hogy miután az államtudomány-nak tárgya az emberi társaság s így egyényiségek-kel van dolgunk, melyek szabad akarattal bírnak,telyes biztosságra e tudomány körében soha nem szá-molhatunk s minden elvek és szabályok között az elsőaz marad, hogy minden elveink, minden úgy neve-zett törvényeinknek mindég kivételeire számolha-tunk.

Semmi nem meglepőbb, mint azon befolyás, me-lyet egyes s többnyire igen középszerű emberek a^közvéleményre gyakorolnak. Még az sem szükségeserre, hogy egyes ragyogó tulajdonokkal bírjanak.Ily esetekben az által jános elragadtatás könyen ma-gyarázható s valamint senki sem bámulja, ha midőna nap pocsolyában tükrözik, senki nem veszi észrea piszkot e ragyogás alatt, úgy valóban nem vehetirósz néven népünknek, ha Kossuth, vagy más hozzáhasonló szónok által elbájolva, a varázs hangokbanügyessen játszott tilinkó helyett fensőbb lény szavátvéli hallani. De hogy ugyan azt tapasztaljuk olya-noknál is, kik mind azon tulajdonok között, melyek

1 Le Verrier 184fí-ban elméleti számítások alapján fedezte feja Neptunt, naprendszerünk legszélsőbb bolygóját.

223

a népre hatnak, nem bírnak egyet sem, az nem csakbámulatos, de még boszantó is, ha csak nem juteszünkbe, hogy miután az ember nem csak égi, deföldi istenségét is saját képmására teremti s miutánaz ó-világban, s még jelenleg is pogány népek közöttegy fa tuskó, vagy állat imádtatik, igen természetes,ha egyes népeknél ugyan ezen ízlést találjuk megnagy embereinek választásában is s hogy a cultus,mivé egyes emberek népszerűsége fajul, ugyan azonkedélyi tulajdonoknak, vagy gyengeségeknek követ-kezése, melyek által csaknem minden vallás babonás-kodásá aljasul.

Gyönyörködjenek mások a viharban, mely alattegyes hullámok magasra tornyosulnak, engem csaka dagály nagyszerű tüneménye ragadott el mindég,midőn az egész tenger színe zaj nélkül, de ellenállha-tatlanul emelkedik.

Bécs, 1867. februárius 10.a)

Ma jöttem fel Andrássyval és Lónyayval,1 hogya honvédelmi ministerium iránt még létező véleménykülömbségeket, ha lehet, kiegyenlítsük. Deák tegnapjött visza innen,2 mint látszik, mély gondokban. Ő azegyetlen, ki a positio komolyságát s veszélyességétlátja. L[ónyayt] hires ildomossága mellett a ministeritárczának vágya vakított el. A[ndrássy]t egy nagynévnek reménye túl bátora tesz s részben talán az is,

a) A naplóban megszakítás nélkül folytatva.1 Lónyay Menyhért (1822—1884), 1871. óta grófi rangra emel-

tetett; az Andrássy-minisztériumban pénzügyminiszter, majd közöspénzügyminiszter, utóbb miniszterelnök. 1871—1884. a M. Tud.Akadémia elnöke.

2 Deák bécsi útjára 1. Ferenczi Z.: Deák élete. III. 243—44

224

mert aránylag keveset foglalatoskodott ily dolgok-ban életében s a politikát hírlapokból, s nem a törté-nelemből· tanulta, Helyzetünk anyira complicált,oly egészen szokatlan, hogy azt helyesen csak az Ítél-heti meg, ki azt egészen nyugottan nézi s én sajátmeglepetésemre oly hangulatban vagyok. Soha olypillanatban, melyben tőlem határozat kívántatott,sokkal kevésbé fontos, mint most, ily tökéletesennyugottan nem éreztem magamat.

Meggyőződésem, hogy ha magyar kormány lé-tesülhet, ez a hazának nagy szolgállatokat tehet, sőtegy szebb jövőjének megállapitója lehet s azért köte-lesnek érzem magamat a ministerium elfogadására;1

ellenben nem érzek semmi vágyat utánna, sőt tisz-tán személyes szempontból jobban szeretném, ha emegtiszteltetés elmaradhatna, mert a jelen pillanat-ban minden esetre csak másodrendű szerepet játsz-hatok s ily dicsőség nem éri fel azt, mit személyeskényelmemből áldoznom kell s azon kívül kevés bi-zodalmam van társaim képességéhez, Horváthot sa-ját szakjában kivéve. De éppen ezért jobban ítélhe-tek helyzetünkről, mint társaim.

Fő bajunk a hamis kiindulási pont, melyet Deákválasztott, midőn a jog-continuitás elvét állítá fels az emberekkel elhitette, hogy minden további lé-pésnek előfeltétele a restitutio in integrum,a) az, azegy lehetetlenség. Miután 848-ban és 49-ben köztünks Austria között véres harcz folyt, melyben legyőzet-tünk, de melyet békekötés nem követett, az országállapotja ugyan az, mely a Rákóczy-háborúk után a

a) Az eredetiben aláhúzva.1 A minisztériumot 1867. febr. 19-én nevezték ki. (Ferenczi

2.: III. 244.)

225

szathmárya) békekötés előtt volt s a fő dolog, azegyetlen practicus, nézetem szerént az lett volna,hogy miután Austria a jog-eljátszásb) elvével felha-gyott s mint jogosult nemzeti egyényiség elismertet-tünk, e béke szerződés által megkötessék. Miután semazon állapot, mely a sanctio pragmatica megkötésénél,sem az, mely 1848-ban létezett, visza nem állitható,s miután régiebb törvényeink minden további lépésekkiindulási pontját, állam szerkezetünk tovább építé-sének alapját képezik ugyan, de a jelen pillanatszükségeinek nem felelnek meg, — a feladás nem az,hogy azt, ami volt, tökélletesen restituáljuk s előbbiállapotjainkra viszamenjünk, mi népeknek, mintegyeseknek egyiránt lehetetlen, hanem az, hogy arégi törvényes alapon oly valamit alkossunk, mi ajelen szükségeinek éppen úgy megfelel, mint magaidejében a sanctio pragmatica s később a 791-iki tör-vények saját koruk szükségeinek megfeleltek.

1848-ban mondtam ki a tribünön, hogy egy újsanctio pragmatica kötésére van szükségünk s mígennek megfelelve nem lesz, provisoriumok közöttfogunk mindig élni. Igaz, hogy ha a 67 [es] bizot-mány1 munkálata törvényesen elfogadtatik, tulaj-donkép a szükségnek eleget teszünk. A határozatipártnak igaza van, hogy e munkállat által egész al-kotmányos állásunk megváltozik s Magyarországegészen új helyzetbe lép. De váljon ki tarthatja e bi-zotmányi munkállatot kielégítőnek? Ki nem látja át,

a) így. Az 1711-i szatmári békét érti.b) Az eredetiben aláhúzva.

1 A közös ügyek rendezése végett alakult bizottságra 1. Csen-gery Antal hátrahagyott iratai e. kiadvány 54 s köv. 11.

226

hogy annak legfőbb érdeme abban fekszik, hogy aza fejlődés lehetőségét, sőt szükségét foglalja magá-ban s váljon e munkállat minden hiányai nem onnanerednek-e, mert oly dolgoknak, melyek feltarthatat-lanok, színét akartuk feltartani s midőn a jelennektagadhatatlan szükségeit kielégíteni iparkodánk,egyszersmint azon jurisfictiohoz ragaszkodtunk, hogyminden, mi által új helyzetünk szükségeinek meg-felelünk, semmi egyébb, mint a réginek restaura-tioja.

Nem tudom, menyire van tisztában Deák a hely-zet iránt. Ha tudja, mit tesz, s a jogcontinuitás elvétazért állította fel, hogy a forradalmi irányokat, me-lyek 48-tól az országban elterjedtek, legyőzze, s hamind azt, mit a 67-es bizotmány munkállatában fel-állít, csak azért vonja le a sanctio pragmaticából,hogy a nemzetet oly pontra vigye, honnan szükség-kép oda kell lépnie, hol állnia legjobb, akkor Deáknem csak hazánkban, de áltálján véve a legnagyobbállamférfiak egyike. Ha maga is osztja a csalódást,melyet terjesztett s elhiszi, mit a nemzettel elhitetett,hogy csak a régi állapot szükséges következéseitakarja létesíteni, a gondviselés eszközét láthatjukbenne, ki azt, minek történi kell, azon egy módoneszközölte, mely helyzetünkben lehetséges vala, mertteljes meggyőződésem, hogy az, mi a 67-es munká-latban felállitatott, soha más utón nem fogadtatottvolna el. De az kétségtelen, hogy helyzetünk ez általtetemesen megnehezítetett. Jurisfictio, olyan, mely-ről bárki minden pillanatban győzelmesen bebizo-nyíthatja, hogy az fictional nem egyébb, nem oly tér,melyen a kormány nehéz időben biztosan megáll-hatna.

227

A második nehézség, a) mely részben az, elsőnekkövetkezése, czéljaink határozatlansága. Valamintkiindulási pontunk fictio, úgy az, mi után törek-szünk, oly valami, mit tisztán nem tudunk, vagynem merünk értelmezni, mert érezzük, hogy a vilá-gosság, melyet precis értelmezés adna, el fogná tün-tetni a látszó egyetértést, mely közöttünk létre jött.

Önámítás nélkül tekintve helyzetünket, kétség-telen, hogy egy részről Magyarország teljes önállá-sából, állami függetlenségéből indulunk ki, s hogymás részről arra készülünk, hogy államunk, mint ön-álló állam egy más állammal, az Osztrák biro-dalommal, nem mint eddig, csak personalis unióbanmaradjon, de valóságos szövetségi viszonyba lépjen,mely által Magyarország s a birodalom között olyközösség alapítatnék meg, .minő eddig nem létezett.Magyarország ez által éppen állami életének leg-fontosabb ágaira oly befolyást nyer, minőt eddigsoha sem gyakorolt. Biztosítja materialis jólétét ésszellemi fejlődésének lehetőségét oly mértékben, mintazt eddig nem tehette. Ellenben kétségtelen, hogyami, főkép a jog szempontjából, önállását illeti, áldo-zatokat hoz s mind azon ügyekre nézve, melyek Ma-gyarországot s a birodalmat közösen érdeklik, körül-belül oly állapotba jön, minőben a forradalom előttAmerica egyes államai az Unióhoz álltak.

Austria Magyarország önállását elismerve, sokatnyer hatalomban s valószínűleg anyagi jólétben is,miután azon arányban, melyben a nemzet kielégite-tett, öszves hatalma az öszbirodalom érdekében hasz-nálható. Magyarország separatisticus tendentiái, me-


228

lyek három század olta soha nem szűntek meg, csakígy semmisítethetnek meg. Ellenben tagadhatatlan,hogy a birodalom e czél eléréséért áldozatot hoznikénytelen, midőn Magyarország önállását oly kiter-jedésben ismeri el, mint ezt eddig soha nem tette.

Mind két részről a nyereség jóval felül múlja aveszteséget. Az, mit nyerünk, valóság, s az, mit érteáldozunk, eszme, ideális jog, mely a másik részrőlsoha nem ismertetett el. De hogy áldozatot kell hoz-nunk mind két részről, az tagadhatatlan s igen két-lem, hogy a két fél között egyik is ez iránt tisztábalegyen. Meg vagyok győződve, hogy ha a fejdelemrészéről több engedékenységet tapasztalunk, mintelébb, ez csak azért van, mert az engedményeket, me-lyeket ád, tisztán formálisoknak tekinti, s a biroda-lom felett most, mint elébb, mint egy egész a) felettakar uralkodni. S ugyan ezt mondhatjuk hontár-sainkról, kik ha a szükségnek engednek is, azt nemtagadják el s meghajolnak a létező kényszerűségelőtt, de azon reményben, hogy kedvezőbb környül-mények között elébbi állásukhoz viszatérhetnek.

Ez az ok, melyért senki azt, amit tesz, definiálninem akarja, melyért azt, amit teszünk, magunk smások előtt fátyolba takarunk. Meddig folytatható etitkolódzás, nem tudom; de az- világos előttem, hogyoly állapotok, melyekben egy fictioból kiindulva, el-vek helyett rejtélyeket tüzünk ki czélunkul, állandónem lehet, s hogy később, vagy elébb tisztába kelljönnünk, s ha ily viszonyok között egy szerep elvá-lalására határoztam magamat, azt nem azért tevém,mert a jelen helyzetet feltarthatónak hiszem, hanem


229

éppen azért, mert meg vagyok győződve, hogy aznem tarthat sokáig s mert helyzetemben talán sietet-hetem a pillanatot, midőn végre tisztába jövünk,

A szeretetnek magas foka, melyben egyesek ré-szesülnek, csak a szeretőnek nemes kedélyét, vagygyengeségét, nem a szeretettnek érdemeit bizonyítjas ez áll a nép szeretetéről szint úgy, mint egyeseké-ről. Vannak pillanatok, melyekben belső ösztöne alömeget szeretni kényszeríti s ilyenkor azt kapja fel,kit épen legközelebb talál. S kit ha egyszer oltárraállított, bálványnak néz.

Nem az értesítésnek hiánya, ha nem inkább bő-sége az, mi a kormányt nehézé teszi. Minden kor-mánynak meg van politicziája s ha arra egy garastsem adna ki s tőle szabadkozik, egy sereg feladót ta-lál, kik e nemes mesterséget csupa szenvedélybőlűzik s a kormányt anyi hírrel látják el, hogy akármily pillanatban veszélyeztetve gondolhatja magát.A nehéz a sok hirek között, melyeknek mindegyikesem nem egészen való, sem nem egészen hazug, ahaszonvehetőt feltalálni. Kik azt nem tudják, s ilye-nek a világ csaknem minden kormányai, úgy járnak,mint ki a fák miatt az erdőt nem látja.

A vas maga sem alhat ellen az időnek s ilyen azember. Ha munkára használják, elkopik, ha a földönhever, a rozsda emészti meg. Miután már veszni kell,jobb százszor elkopni, mint elrozsdásodni. Ez vála-szom azoknak, kik munkásságomat roszalják.

Nagy baj, hogy annak, ki magasabb polczraemelkedik, egyszersmint nőni nem lehet, mert ígytörténik, hogy mentül inkább emelkedünk, annál kis-sebbeknek látszunk.

Kevés példa említetik többször, mint Esaué, ki

230

állítólag egy lenese tálérta) elsőszülöttségi jogátadta el; csak egy jut kevésnek eszébe s ez az, hogyvannak környülmények, ha t. i. éhen hálás fenyeget,vagy az elsőszületségi jog igen keveset ér, midőnEsau eljárása a legjózanabb.

Ha ifjabbkori ismerőseimre gondolok visza, azokközül, kiket akkor bornírozottaknak tartottunk, sok-kal többen szereztek tisztességes állást a világon,mint azok közül, kiknek genialitása magasztaltatott.A siker az életben nem a tehetség absolut menyisé-gétől, hanem az aránytól függ, melyben az egyes te-hetségei feladásával állnak s míg genialis emberekéltek czéljait is többnyire phantasiájokkal tűzik ki,korlátolt emberek többnyire korlátoltak vágyaikbanis s nem könyen tűznek ki lehetetlen czélokat. Kicsak szűk kört lát be, de azt tisztán látja, nem ipar-kodik azon túl, de a helyet, mely után iparkodik,többnyire el is éri. Némi tapasztalással szólhatok ezügyről, mint ki életemben sokkal többet értem volnael, ha jóval kevesebbet láttam volna be. A közvéle-mény, mely nagy tudósokat s gondolkozókat a prac-ticus életben haszonvehetetleneknek ítél, sokkal jó-zanabb, mint közönségesen hiszük.

A panasz, melyet elleneim legtöbbször hoznak felellenem az, hogy gyűlölöm az áristocratiát. A vádigazságtalan. Azon emberek, kiket leginkább tisztellem és szerettem életemben, anyám, nagyanyám,egész családom aristocraták voltak s én a nemességminden előítéleteivel nőtem fel s azokhoz ragaszkod-tam volna valószínűleg napjaim végéig, miután anépember szerepéhez sem kedvem, sem képességem

a) így.

231

nincs s az értelmetlen zajt, mely nagy gyülekezetekkövetkezése, utálom. De az aristocratia, melyet csa-ládom körében ismertem, oly emberekből állt, kikkiváltságos állásokban nem oly valamit láttak, minekik korlátlan szabadságot ád, vagy őket köteles-ségektől felmenti, de oly valamit, mi a kört, mely-ben mozognak, szűkebbre szorítja s reájok nagyobbkötelességeket ró. A nemesnek e felfogás szerént azáltaljános erkölcsi szabályokon kívül még különös,csak őt kötelező szabályai vannak s mutassatok ilynemességet nekem s talán ismét aristocrata leszek,mint gyermek koromban voltam. De míg azok, kiketmagam körül látok s kik magokat aristocratáknaktartják, csak azért ragaszkodnak állásukhoz, mert aznékik többet enged s kevesebbet követel, inkább el-fogadom még a demagóg czímet is, sem hogy azoksorába álljak.

A legnagyobb dolgok hitel által eszközöltetnek sez nem csak a pénzről áll, hanem egy áltáljában, min-denről. Orvosok csodákat tesznek sokszor, nemügyességök, hanem a bizodalom által, melyet híres-ségek betegeikben gerjeszt. Nagynevű írónak művelelkesedéssel fogadtatik, melyet neve nélkül az egészvilág középszerűeknek tartana. S az államférfiak...Nem függ-e egész hatalmuk azon tekintélytől, mely-ben állnak s mely mindég nagyobb valóságos tehet-ségeiknél; mert én legalább azt hiszem, hogy még alegkitűnőbb államférfi sem képes azon munkánakcsak egy felét is telyesíteni, melyre az emberek mégócsárlott minisztereiket is képeseknek hiszik.

Parva sapientia regitur mundus, monda Oxen-stierna fiának s ez még azon értelemben is igaz, hogy

232

a világ nem volna kormányozható, ha az emberek-nek valamivel több sapientiájuk lenne.

Valamint a víznek folyását addig, míg a viz-irány elérve nincs, megakadályoztatni nem lehet, deha ez egyszer eléretett, csak mesterségesen lehet moz-gásba hozni, mert az utóbbi esetben az, hogy vesztegálljon, ép úgy természetében fekszik, mint az elsőbenaz, hogy mozogjon. így van az politikai kérdések-kel. Mindenik csak addig szolgálhat mozgalomra,míg abban az egyenlőség el nem éretett.

Miután megelégedésünk azon aránytól függ,melyben vágyaink helyzetünkhöz állnak, meg va-gyok győződve, hogy az emberi gyarlóságnak érzetesenkinek nem okoz több kínokat, mint azoknak, kik-nek hatalmát irigyeljük. Valamint a tudós az em-beri elme, úgy e föld hatalmasai, ha gondolkozni ké-pesek, leginkább erezik hatalmuk korlátoltságát stulajdonképen nincs tragicusabb alak, mint a fejde-lem, kit a világ mindenhatónak csúfol, s ki egy fej-fájástól nem bir szabadulni.

Államok fentartására csak rend s egy bizonyoskormányzási ügyesség kívántatik, de államot alkotnicsak eszmével lehet s nem szomorú helyzet-e az, mi-dőn birodalmunk jövőjének biztosítására éppen azkellene, mire legkevésbé számolhatunk?

Mint, ha nyugottan hagyatik, roskadozó épületis fenállhat századokig, úgy vannak földrengések,melyeknek semmi épület nem állhat ellent.

Megengedem, hogy a párt, mely a politika terénvelünk szemben áll, a legtisztább szándékból indulki s csak azért nyilatkozik ellenünk, hogy Austriávalelhitesse, miként sokat engedtünk s így állásunkaterősítse. Csak egyről feledkeznek meg barátaink:

233

hogy mind annak, amit alkotánk, jövője csak úgylehet, ha a nemzet azt áldozatokkal védeni kész shogy erre nem számolhatunk, ha azt a nemzet előtt,mint ősi szabadságának feláldozását tüntetik fel shogy azon nemzettel van dolguk, mely a német irántigyűlöletében a törökkel szövetkezik, s ha szenvedé-lyeit ez irányban felgerjesztettük, könyen így járnael az orosz irányában is.

Sokszor tapasztaltam, hogy a gyűlölet áltáljánvéve erőssebb s tartósabb szenvedély a szeretetnél,főkép nálunk magyaroknál, kiknél a honszeretet ak-kor legnagyobb, ha küzdelemmel jár s elleneink gyű-löletével párosulhat.

Soha senkinek nem jut eszébe gyermekét olymozdulatokban gyakorlani, melyek tagjainak termé-szetes szerkezetével ellentétben állnak. Mindenki be-látja, hogy tagjaink sokra képesek, de csak ha azo-kat a természet által kijelelt módon használjuk. Azésznél erről többnyire megfeledkeznek és sok oskolá-ban úgy járnak el a tanítványokkal, mint ha a test-gyakorló nevendékeit arra akarná tanítani, hogytérdét s könyökét viszásra hajtsa meg.

Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, mígmagunkat nem ismerjük.

1867. június 7.

Holnap koronázunk, tegnap másodszor próbáltukaz egész szertartást,1 mint ha színi előadáshoz ké-szülnénk. Meg fogja-e próbálni a nép, hogy fejdel-mét szeretni tudja s pedig sokkal szükségesebb, hogya nép ezt megtanulja, mint minden szertartásaink.

1 Az 1867. június 8-i koronázás próbái.

234

Közönséges ok, melyet a reactio barátai az abso-lutismus mellett felhoznak, hogy ezen kormány for-ma, mely egész népek minden erejének concentratio-ját eszközli, sokkal nagyobb dolgokat alkot, mint aszabadság s ennek bebizonyítására Aegypt pyrami-sai, Babilon csuda művei és a római császárság ho-zatnak fel, melynek emlékei sokkal nagyobbak, mintazok, melyeket a respublica reánk hagyott. És énnem tagadom ezt. Az absolutismus pyramisokat epit-het s megengedem, napjaink haladása után felépít-hetné talán a babiloni tornyot, de egy.egész országotvirágzóvá tenni, mint például a Sveitzot látjuk, ezaz absolutismusnak nem áll hatalmában.

K. I. öreg barátom 1 pezsgő eszű, csak hogy pezs-gése nem a champagnera, hanem egy pohár soda-vízre emlékeztet.

Közös ügyek. a)A kérdés, mily részt vegyünk a birodalom közös

terheiben, mily mértékben járuljunk azon áldozatok-hoz, melyeket a birodalom fenállása tőlünk jelenlegmegkíván s minden valószínűség szerént kívánni fogmég ezentúl nagyobb mértékben? Nem jogi kérdés,nem is az érzelmek kérdése, hanem a szó szoros értel-mében politikai kérdés.

A jogi szempontból könyű volna megmutatni,hogy a birodalom terhei minket jogilag nem illetnek,miután e terhek nem csak befolyásunk nélkül válal-tattak el, miután azokban nem csak halgatva semegyeztünk belé, sőt miután az ország, midőn arra fel-szóllitatott 1811-ben, részvétét határozottan megta-

a) Az eredetiben aláhúzva.1 Közelebbről nem állapítható meg, kiről van szó.

235

gadta, mondhatjuk, hogy e terhek minket nemilletnek.

Az érzelmek, mint a tapasztalás mutatja, népekéletében ritkán bírnak elhatározó befolyással. Népekegoisticusabbak az egyeseknél s el kell ismernünk,hogy a viszony, mely köztünk s a birodalom [ajtántúli népei között létezett, oly okokból, melyek, mintreménylem, ezentúl..., a) fájdalom, soha nem voltoly szívélyes, mint azt kívánhatnók. S azért midőntőlünk áldozatok kívántatnak, feleslegesnek tartomérzelmekre hivatkozni, melyek még most talán kevésviszhangra találhatnának.

A kérdés, mint mondám, tisztán politikai s leg-egyszerüebb formájában azon más kérdéshez vezet-hető visza: Fekszik-e érdekünkben, hogy azon biro-dalom, melyet fejdelmünk egysége által válhatlankapcsolatban állunk, a lehetőségig erős legyen s hogyezen birodalom [ajtán túli részei, melyet anyagi ér-dekeink s pénzviszonyainkra nézve a legszorossabböszveköttetésben állunk, e tekén ... *>) Mert ha azonmeggyőződéshez jutunk, hogy azon birodalom hatal-mának fentartása, melynek ügyeire mi a paritás el-vénél fogva, mely minden közös viszonyokra nézveirányadónak fogadtatott el, oly nagy befolyást gya-korolunk, melynek körén kívül befolyásunkat nemérvényesíthetjük, hogy — mondom — a birodalomhatalmának fentartása érdekünkben fekszik; ha be-látjuk, hogy a birodalom anyagi érdekei nem szenved-hetnek oly csapást, finanezialis viszonyai nem mehet-nek át oly megrázkodáson, mely egyszersmint ha-

a) Olvashatatlan szó.b) A naplóban a mondat befejezése megszakad.

236

zánk anyagi érdekei s financzialis helyzetünkre,mely az anyagi érdekekkel a legszorosabb kapcsolat-ban áll, a legkárosabb hatást nem gyakorolná: akkorelőttünk csak egy kérdés áll s ez az:

Mi szükséges, hogy a birodalomnak állása feltar-tassék s hogy az anyagi érdekeinek nagyobb károso-dásától és financzialis bukástól megmentessék, smenyiben áll hatalmunkban, hogy ezt tegyük. Mertha a birodalom hatalmának fentartása most, midőnarra befolyást gyakorolhatunk s fenállásában nemönállásunk veszélyét, hanem annak garantiáját lát-juk, érdekünkben fekszik s érdekünkben fekszik, a)hogy financzialis hitele fentartassék s így anyagiérdekei a legnagyobb catastrofától megoltalmaztas-sanak, kétségtelen, hogy e czélok elérésére tennünkkell mindent, mi hatalmunkban áll. Nem mert a bi-rodalom, hanem mert saját hazánk iránti kötelessé-günk kívánja ezt s bár jól tudjuk s kimondjuk nyíl-tan, hogy a múltban nem válaltunk semmi oly köte-lezetséget magunkra, mely arra kényszerítene, hogya birodalomnak megegyezésünk nélkül elválalt ter-heiben részt vegyünk, az minket nem menthet felattól, hogy hazánk, saját nemzetünk érdekében te-gyünk mindent, hozzunk minden áldozatot, melyetannak biztosítása tőlünk kíván.

[egjobb, ha testünk irányában úgy járunk el,mint oly lakással, melyet kényelmetlennek találunk,de melyből elköltözködni még sem akarunk. El kelltűrni, s ha lehet, meg szokni a kissebb s nagyobbkellemetlenségeket s legfeljebb abban keresni vigasz-talásunkat, hogy apró s nagy bajainkat időről-időrebarátainknak elpanaszoljuk.

a) Így, kétszer egymásután.

237

A tudományban mesze szét kell terjeszteni gyö-kereinket, de csak hogy mindezekből egy sudarathajtsunk; mi már a föld színén elágazik, kissebb,vagy nagyobb lehet, de fa helyett mindég csak bokorfog maradni.

A monarchia s a respublica végre is csak forma,a lényeg a szabadság s azért a feladás, melyet min-den államszervezetnél kitűznünk kell, nem az, hogya monarchia vagy respublica institutioihoz közeled-jünk, hanem hogy az állam polgárainak a szabadságlehetőleg legnagyobb mértékét biztosítsuk.

Nagy befolyást gyakorol az állam hatalmára, haminden az államban létező erők concentráltatnak. devan valami, mi ennél még fontosabb s ez a nemzetakaratának concentratioja; s ha az előbbi csak azállam kormányhatalmának nevelése, csak centralisa-tio által érethetik el, a második csak a szabadságeredménye lehet, mert csak hol az létezik, ott támad-hat, ott nyilatkozhatik egy egész nemzet közös aka-rata. a)

1868. b)

Mint a viz esetében, úgy népek éppen midőn rög-tön erőssen sülyednek, néha bámulatos erőt fejthet-nek ki.

Scholial.*)

Félig sem oly fontos az: mit tanítunk gyerme-

a) Itt végződik be az 1865. szept. 5-én kezdődő jegyzetkötet.b) Az eredetiben közelebbi időjelzés nélkül, de tévesen 1869.

áll. (M. Nemzeti Múzeum kézirattára. 767. oct. Hung. 5.), 1867.második feléről nincsenek feljegyzései, illetőleg nem voltak a Br.Eötvös-család birtokában.

c) így. Az eredetiben aláhúzva.

238

keinknek, mint az: hogy tanítjuk. Amit az iskolábantanultunk, annak legnagyobb részét elfelejtjük, de ahatás, melyet egy jó oktatási rendszer szellemi tehet-ségeinkre gyakorol, megmarad. Lépésről-lépésreemelkedni, nem fáradság nélkül, de azon tudattal,hogy ismét valamivel magassabban állunk. Észre-venni, hogy látkörünk tágul s azon akadályokon,melyek belátásunknak útjában álltak, túl emelked-tünk, míg végre oly pontra értünk, melynél maga-sabbra jutni nem lehet s a mire körünkben nem néz-hetünk is le, az legalább nem imponál legalább ma-gassága által: van-e nagyobb élvezet, mint az s ezaz, melyet magasabb tetők megmászásánál találunk.Csak ne fáradnánk el anyira, hogy az által e ma-gasztos érzések élvezetére képtelené válunk; én leg-alább az ily sétálások költői benyomásait mindégvagy akkor élveztem, mielőtt még felmentem, vagykésőbb, mint emléket.

Mindennel, amit elérünk, egy reményei szegéinyebbé válunk s ki vágyainak tetőpontjára jutott,végre is csak azt érte el, hogy tovább nem mehet.Ez boldogságunk!

Csak tegnap estve érkezvén meg, a) Felséged meg-tisztelő levelét e hó 4-ről csak ma reggel vettem, ezokozta válaszom késedelmét; egyébbiránt maga e vá-lasz nem kis zavarba ejt. Felséged soraiban anyivan, miért köszönnöm kell s oly kevés, mit javítha-tok, hogy Felséged ez ízben legalább levelemmel nemfog megelégedni s még sem hagyhatom el, hogy Fel-ségednek a kegyért hálámat ne fejezzem ki, melyet

a) Az utána következő szó kibetűzhetetlen.

239

nyelvünk tanulmányozásánál engem választott taná-csossának s még sem birok néhánynál több hibát ta-lálni, bár tudom, hogy a hálának kifejezése, ha mégoly mélyen érzett is, soha nem mulatságos, s hogyFelséged tulajdonkép azt kívánná, hogy javításaimmennél számosabbak legyenek. Ez utóbbira nézveengedje meg, hogy azon szigorúsággal, melyet Fel-séged tőlem követel, kimondjam: a hiba egészen Fel-ségedé. Any ira bírja nyelvünket, hogy ha több javí-tást kíván, hoszabb levélre kell magát elhatároznia, a)Négy kis lap nem elég, hogy rajta javítói ügyessé-gemet bebizonyíthassam, mely azonban, mint gondo-lom, nem igen nagy.

Szükséges, hogy Felséged nyelvmesterének fo-gyatkozásait is ismerje s ezért legjobb, ha mindjártma vallom be, hogy magamat kitűnő gramaticusnaknem tarthatom. Barátjaim állítják, hogy némi befo-lyást gyakoroltam nyelvünkre s magam is hiszem,hogy sok szóllási forma, mely most közönségesé vált,munkáim által hozatott- be irályunkba. Mindég csakazt keresve, hogy gondolatomat tisztán fejezzem ki,midőn annak nyelvünkben kész formát nem talál-tam, magam alkottam ilyet, néha az elfogadott gra-matikai szabályok daczára is; innen van, hogy ámbárnyelvünk haladásában talán némi érdemem van,noha tulajdonkép correct író nem lett belőllem. Elégnehezen esik e vallomás írónak, főkép helyzetemben,midőn Felséged éppen azért fordult hozzám, hogyirályának legkissebb hibáit is kijavítsam; legalábbFelséged ebből mérheti őszinteségemet s meg lehet

a) Az utána következő sorok áthúzva: négy kis lapon. Van-nak asszonyaink, kiknél egy ínég rövidebb levél is elég lenne, hogybelőlle nyelvtanunk minden szabályait...

240

nyugtatva az iránt, hogy ha egy oly régi író s hozzámég akadémikus, saját fogyatkozásai iránt iggos, az bizonyossan nem mulasztja el, hogy mást irá-lyának hibáira, ha azokat észre veszi, figyelmetessétegyen, tudva lévén, hogy mi írók mindég szigorúbberitikát űzünk mások, mint saját iratjaink felett.

Ezen állítás bebizonyítására azonnal hozzá fogokFelséged leveléhez s kitelhető szigorral vizsgálom átannak minden sorát. Számmal megjegyezve és alá-vonva a nézetem szerént hibás helyeket, a Felségedleveléhez zárt fehér lapra írom ugyan e szám alattjavításaimat, melyeket Felséged maga tehet levelé-ben. Legjobb akaratom mellett nem találok több hi-bát Felséged levelében, s így mára nyelvmesteri hi-vatásomban arra kell szorítkoznom, hogy Felségedtőlezentúl hoszabb leveleket kérjek,a) mi a nyelvgya-korlatoknak elkerülhetetlen feltétele. Felséged sohanem irhát anyit, hogy annak kijavítását legkelleme-sebb foglalatosságomnak ne tartsam.

Kevés ember lakik országunkban, kinek szivéta rokonszenv, mely Felséged minden szavából ha-zánkhoz nyilatkozik, boldogsággal nem töltené el.Maga az, hogy Felséged nyelvünkéi él, egy nem re-méllet öröm mindenikünknek s azon meggyőződés,hogy Felséged által megértetünk, megnyugtat a jövőiránt, melynek biztosítására nézetünk szerént a fej-delem s nemzet közötti egyetértésnél más nem kí-vántatik. Szomorúan kell elismernem, hogy enyiöröm helyet, melyet Felséged, midőn kegyességébennyelvmesterének választott, leveleimét nekem sze-

a) Az utána következő: mert ismétlem, csak úgy lehet alkal-mam több javításra s Felséged nem írhat anyit, mit én a legna-gyobb örömmel kijavítani nem lógok az eredetiben áthúzva.

241

rezni fog, igénytelen válaszaimmal mit sem nyújt-hatok, de ha Felséged akár irodalmunkról, akár másviszonyokról tőlem felvilágosítást kívánna, szeren-csésnek fogom érzeni magamat mindég, ha kevés is-mereteimmel Felségednek szolgálatára lehetek s haleveleim, mi érdekességeket illeti, a várakozásnaknem felelnek is meg, egyről biztosíthatom, arról, mi-ként tehetségem szerént törekedni fogok, hogy azonnagy kitüntetésre, melyre méltatott, ne egészen ér-demetlennek találjon s legalább törekvésem komoly-ságáról ép úgy meg legyen győződve, mint azonlegmélyebb hódolatról, melyet vagyok Felségednek.1

Nevelés. a)

Oktatásunk egyik főhibája, hogy a tanító tanít-ványai tevékenységét nem tárja fel. Főkép egyete-meinken. A tanár előadja tantárgyát s azt reményli,hogy halgatói, kik a halgatás passiv szerepére kény-szerítetnek, azt telyesíteni fogják, holott éppen fiatalkorunkban a tevékenység valóságos szükség s a leg-megfeszítettebb munka kevésbé fáraszt, mint a hal-gató figyelem.

Bűnül róják fel az úgy nevezett nagy világnak,

a) Az eredetiben aláhúzva.1 A levélfogalmazvány kétségkívül Erzsébet királynénak szól,

aki a megegyezés körüli években magyarul tanult. Falk MiksaEmlékezéseiből ismeretes, hogy ő volt a királyné magyar nyelvtani-tója, még pedig a közhit szerint egyenesen br. Eötvös József aján-latára. Tény, hogy a királyné érdeklődött Eötvös könyvei, különö-sen költeményei iránt és olvasgatta is azokat. (Falk Miksa: Erzsé-bet királynéról. Visszaemlékezések. Budapest, 1898. 7. és 14—17. 11.)A fenti fogalmazvány arról tesz bizonyságot, hogy a királyné ma-gyar nyelvtani gyakorlatképen magyar nyelvű leveleket írogatott ésazoknak áttekintésére, illetőleg megbírálására Eötvöst kérte fel.

242

hogy abban a legkitűnőbb emberek többnyire alá-rendelt szerepet játszanak. Ez ép oly igazságtalan,mint ha valakinek azt vennék rósz néven, hogy mi-dőn mulatni akar, Plato vagy Göthe munkái helyettegy középszerű regényben gyönyörködik. Azonkívüla kényelmetlen állás, melyet ily emberek a társas-ságban elfoglalnak, igen sokszor saját hibájok kö-vetkezése, mert elfelejtik, hogy a társas élet fő kel-leme az egyenlőség s kitűnni akarnak. Többször ta-lálkoztam celebritásokkal termekben, de többnyireoly benyomást tettek rám, mint ha valamely hirestragoedaa) társalgási vígjátékban lép fel.

Politika, b)

Nem hiszem, hogy a ministeriumok collectivresponsabilitása, melyet csaknem minden alkotmá-nyos országban találunk, akár a közügyek jó kezelé-sét, akár a szabadságot biztosítaná. A helyzet, mely-be az alkotmányos nemzet az által jut, körülbelülolyan, mint midőn valamely házban vagy gazda-ságban minden szolga, vagy tiszt egyetért s egymásttámogatja s nem valószínű, hogy az ily ház, vagygazdaság legjobban megy.

Axiómaként fogadtatik el, hogy az emberek ter-mészet állapot ja az egyenlőség, b) holott éppen ellen-kezőleg, a civilisationak feladása, hogy őket legalábbegy bizonyos mértékben egyenlőké tegye.

Józanuld) senki nem vonhatja kétségbe, hogynemzetünk helyzete sok tekintetben jobbra változott

a) Így.b) Az eredetiben aláhúzva.c) Az eredetiben aláhúzva.d) Ez a fejezet az eredetiben át van húzva.

243

és mégis több türelmetlenséget, több panaszt hal-lunk, mint a lefolyt 18 év alatt bármikor s úgy lát-szik, mint ha a nemzet soha elégtelenebb nem lettvolna kormányával, mint velünk. De váljon bámul-hatjuk-e ezt? feltűnőnek találhatjuk-e, hogy a beteg,midőn kétségbeejtő állapotából csak most lábadozik,magát jól nem erezi, s van-e jogunk, hogy reá ne-hezteljünk, mert türelmetlenségében az orvost szidja,ki néki rögtön telyes egészségét visza nem adhatá.Én részemről szívesen eltűröm az igazságtalan pa-naszt, sőt örömmel látom a zsémbeskedést, melyvégre is csak azt bizonyítja, hogy a kedves beteg is-mét érezni kezdi magát.

Főfeladata minden alkotmánynak egyesíteni arendet a szabadsággal, de kétségtelen, miként eznagy nehézségekkel jár. Miután a szabadság abbanáll, hogy mindenki saját hajlamait s megyőződéseitkövesse, s a menyiben a mások jogait nem sérti, te-vékenységében ne akadályoztassék, természetes, hogya nézetek különfélesége és azon tevékenységi vágykövetkeztében a szabadság mindég ha nem is ellen-téteket, legalább zavart idéz elő.

Ε zavart elkerülni a szabadság megsemmisítésenélkül csak úgy lehet, ha a tevékenység külön min-den egyes irányait szinte organizáljuk s a társadalmiviszonyokat úgy rendezzük el, hogy az egyesek te-vékenysége minden irányban, nem ugyan az állam,de azon kissebb társassági viszonyok által, melyekbenaz egyes áll, szabályozva legyen. úgy vagyok meg-győződve, hogy alkotmányos szerkezetünkben az eddig követettel éppen ellenkező irányt kell követnünks a helyet, hogy az állam eddig minden önálló szer-vezet társasságot maga mellett elnyomott, mert ha-

244

talmát félti, inkább azon kell dolgoznunk, hogy azállam mellett mennél több ily organismusok létez-zenek, melyek, mint a szabad egyház, nagyobb egy-letek, az államnak hatalmát ugyan korlátozzák, dea rend fentartásában az államot segítik.

Senki nem tagadja, hogy a politikai agitatio ha-zánkban nagy eredményeket vitt ki, de ebből nemkövetkezik, hogy azt újra megkezdjük. A forrás amustot borrá változtatja, de ha a bort újra forrásbahozzuk, csak eczet lesz belőle.

Minden tudománynak czélj ci ! clΖ előrelátás. Két-ségtelenül ez czélj a a politikának is. De minden előre-látás csak úgy lehetséges, ha azon tárgynak, melyetfoglalkozunk, jelen helyzetét ismerjük s ismerjükaz utat, melyen az e helyzetbe jutott; s ez áll a po-litikáról is, melynek egyedüli biztos alapját a jelenállapotok elfogulatlan észlelése s a múlt helyes fel-fogása nyújthatja egyedül.

Ha a nap kél, leghidegebb; s váljon mondjaazért valaki, hogy a nap sugarai nem terjesztenekmeleget? S ha látjuk, hogy a politikai szabadság,vagy egyes institutiok, melyek annak lényegéhez tar-toznak, mint a sajtószabadság, eleinte nem felelnekmeg várakozásainknak, sőt az ellenkező eredménye-ket idézik elő, van-e okunk, hogy azok felett pálczáttörjünk?

Arra, hogy sikert arassunk, nem elég, hogy ki-tűnő legyen, hanem hogy azon tulajdonokban tűnjékki, melyek körében közönségesek és minthogy való-ban nagy észbeli tehetségek mindég a kivételek közétartoznak, igen természetes, ha éppen a legkitűnőbbelmék az életben kevés sikert aratnak.

245

A feladata) az autonómia elve szerént úgy szer-vezni az egyes egyházakat, hogy azoknak mindegyi-kében a világi elemnek túlnyomó befolyása legyen.Ez által két dolog éretik el. l-o: hogy a világiak be-folyása által a civilisatio általjános haladása s azeszmék átalakulása, mely ennek következése, szük-ségkép behat az egyházak körébe is s hogy a stagna-tio e téren ép oly lehetetlené válik, mint minden másviszonyainkban. 2-o: hogy miután a civilisatio nap-jainkban közös, azon arányban, melyben a világielem, mely e civilisationak hatása alatt áll, az egy-házak körében befolyásra jut; evvel a merev ellen-tétek, melyben a vallás felekezetek eddig egymássaláltak, megszűnik s az emberek vallási tekintetbenis ép úgy közeledni fognak egymáshoz, mint ezt aközös civilisatio következésében az élet egyébb vi-szonyaira nézve tapasztaljuk.

Hazánkban az egyházak ily organisatiojánakmég egy 3-ik következését várhatjuk s ez abban áll,hogy az egyházak autonom organismusa, mely azállam mellett más nagyobb szervezeteket állit fel,melyeknek központja nem a nemzetiségi érzet, ez hát-térbe fogja szorítani ,a nemzetiségi törekvéseket;.Ε részben bátran hivatkozhatunk tapasztalásunkra,mely azt mutatja, hogy a protestáns egyház, melynagyobb részben slavokból és németekből áll, még isa magyarságnak erős támaszául szolgál, mi főképannak tulajdonítható, mert ezen egyház az autonomegyházak között legjobban organisait.

A politica mezején ne az után kell törekednünk,hogy ügyeinket rövid idő alatt, hanem az után, hogyazokat hoszú időre végezzük be.

a) Eredetileg: feladás; az eredetiben aláhúzva.

246

Igen kár oly megvetéssel tekinteni azokra, kikegészen új socialis viszonyokról, az örök békéről,vagy a földbirtok közösségéről szólnak. Nem tudjasenki, mind az, mi most Utópiának látszik, nem fog-eegykor létesítetni. Kik azt, mi most általjánosá vált,a királyi hatalomnak ily korlátozását, az osztályokjogegyenlőségét s a szabadságot, mely a nemzetköziviszonyokban létezik, egy század előtt, mint az em-beri ész postulatumait hirdetek, nem tekintettek-e áb-rándozóknak, kiket a hatalom néha üldözött, de kikreazon kor józan politikusai csak sajnálkozó mosolyaitekintettek, s nem látjuk-e ugyan ezt nemünk egésztörténetében, mely alatt az, miről egy nemzedék áb-rándozott, utódainak vágyává válik és azok által,kik ezek után jönnek, telyesitetik, minden legkissebbrészleteiben, sőt néha tökéletesebben, mint azok, kikaz eszméért először lelkesültek, képzelték. Csak egy-ben nem: azon megelégedésben, melyet az emberekbizonyos állapotok, vagy institutiok létesítésétől vár-tak. Mert e megelégedés nem a viszonyoktól, hanemelménk s kedélyünk tulajdonaitól függ s ezeknekmegváltoztatása nem áll hatalmunkban.

Minden tudomány csak oda vezet, hogy e világroppant nagyságát s e nagy világ közepette sajátparányiságunkat tisztábban lássuk át. Vájjon azeredmény megéri-e, hogy érte anyit fáradjunk?

Korunk a democratia kora, minden nap egy-egysocialis felsőbbséget semmisít meg s valószínűnektartom, hogy ezen irányban még tovább haladva, olysocialis egyenlőséget érünk el, minőről most még fo-galmunk sincs. Mint a vizek, úgy az emberi társas-ság a tökéletes niveau után törekszik s meglehet, haezt elérte, meg fog nyugodni. De ha egy hab sem

247

emelkedik többé az általjános színvonal felébe s azemberiség nagy tengere nyugott tükörré simult, vál-jon az égnek képe fog-e megjelenni e nagy tükör ön?Kétlem.

Ha a bimbó tudná, hogy csak vesztének nyílikmeg, mert mihelyt kelyhe egészen kifejlett, egymásután elveszti leveleit, vájjon nem nyílna-e meg?

Ez minden magassabb állás következése, hogytöbb kötelessége van, mint mit lehetőleg telyesíthet;többektől Ítéltetik meg, mint kik őt ismerik s hogytőle többet várnak, mint lehet. S ez után vágyódunk!

A meghiúsult remények számát akarod tudni,nézd az emberekét: közöttök nincs oly nyomorult, kitanya nem ringatott reményei karjaiban.

A politicus pályán két dolog szükséges: hogytisztelni tudjuk azt, mi tiszteletet érdemel, s meg-vetni azt, mit nem tisztelhetünk. Fiatal politikusoktöbbnyire az elsőben, vénebbek a másodikban túlmennek a mértéken.

Akadémia.a)

Minden nagyobb nemzetiség az irodalomnak kö-szöni létét. Példák, Nagy államok alakulhatnaK azerőszak által is s jól rendezett közigazgatási szerve-zet nem csak öszvetarthatja, de egy bizonyos pontigkiegyenlítheti azon külömbségeket, melyek egy nagybirodalom polgárai között léteztek, úgy hogy az kül-sőleg egyességesnek látszik, de azon belső egységet,mely arra szükséges, hogy egy erős nemzetiség ala-kuljon, a gondolatok s érzelmek egysége, mely nélkül

a) A Magy. Tud. Akadémia 1868. március 21-i nagygyűléséntartott elnöki megnyitó fogalmazványa. A tényleg elmondott be-széd: Br. Eötvös József összes munkái. VIII. k. 289—94. 11.

248

erős nemzetiség nem létezhetik, csak nagy szellemekmüve lehet, s mit Dante az olasz Göthe a németnemzetiség alakulására tett, kétségen kívül sokkalfontosabb mindennél, mi Olasz- és Németországbanezen országok politikai egyesítésére régiebb s újabbidőben történt.

Ha saját kifejlődésünk történetére fordítjuk fi-gyelmünket, itt is igazolva találjuk ezen tapasztalást,s ha valami azon férfiúnak lángelméjét bébizonyítá,ki ujászületésünk korszakában a nemzet élén állt, ezaz» hogy ezt átlátá s midőn a nemzetet régi alkotmá-nyának sánczaiból a haladás terére vezeté, oly térre,melyen sok, mi nemzetiségünket védelmezte, elveszetts a nemzet külső befolyásoknak s a nyugoteuropaimagasabb cultura beolvasztó hatásának kitétetett,egyszersmint Akadémiánkat alkotá, hogy nemzetiirodalmunknak védfala legyen s azon befolyások el-lenébe, melyek nemzetiségünket veszélyeztetik, s me-lyek magának a haladásnak s azon közösségnek szük-séges törekvései, melyre alkotmányos formáink s ér-dekeinkre nézve más népekkel léptünk, egy kifejlettnemzeti irodalomnak erős védfalát állítva fel.

Széchényi István, s kik őt nemes törekvéseibenkövették, a tudományoknak magyar nyelveni mivé-lését tűzték ki feladásául, de kik e nagy férfiú in-tentioit közelebbről ismerik, tudják, hogy a tudomá-nyok mivelése felfogásában inkább alárendelt távo-labb fekvő czél vala, a fő, a közelebb feladás, mely-nek megoldását Akadémiánktól várta, egy nemzetiirodalom megalapítása volt s ha Akadémiánk tevé-kenységét első korszakában követjük, maga az Aka-démia is így fogta fel hivatását.

Akadémiánk első korszakában a tisztán irodalmi

249

irány a tudományost csaknem egészen háttérbe szo-rítá, s akár azon férfiak egyes tevékenységét tekint-sük, kik tudós intézetünket akkor vezették s nevöks dicsőségük által arra fényt árasztottak, akár azAkadémia által kiadott munkák sorozatát s az általakitűzött pálya kérdéseket, azt fogjuk találni, hogyha működésének köréből a tudomány nem záratottki akkor sem, az legalább alárendelt szerepet játszott.A. fő nyelvünknek mivelése s ez által nemzeti irodal-munk megállapítása volt, melyre a külföld remekíróinak lefordítása s nagy jelességű szépirodalmimüvek megjutalmazása által a legczélszerűbb eszkö-zök választattak.

Az Akadémia megfelelt nagy alapitója várako-zásainak s miután azok, kiknek azt köszönjük, fájda-lom, kevés kivétellel pálya jókat bevégezték, elmond-hatjuk kérkedés nélkül, hogy azon gyors haladás-nak, melyet nemzeti irodalmunk3a) s általa közvetvenemzetiségünk tett, nagy befolyást gyakorolt, melyetsenki, ki kifejlődésünk történetét figyelemmel kö-veti, kétségbe nem vonhat és éppen ezen szoros ösz-veköttetésnek tudata, melyben a nemzetiség az iro-dalommal s ennek terjedése s megszilárdulása azAkadémiával áll, ez az, minek Akadémiánk azon ál-lást köszöni, melyet nemzetünk életében elfoglal.

Nem ismerek, talán nem létezik példa, hogy tisz-tán tudományos intézet egy egész nemzet által fel-karolva, legnemesebb törekvéseinek fő, sőt egyedüligyülpontjának tekintetett, mint ezt Akadémiánkrólmondhatjuk, de Akadémiánk ezen állást, mint iro-

a) Az utána következő: 1830-tól tett, az Akadémia nagy be-jolyást gyakorolt, nagyobbat, mint bármily hasonló áthúzva.

250

dalműnk, nem mint a tudomány képviselője foglaltael, mint képviselője annak, mi a féltett nemzetiségvédbástyájának s éltető elemének tekintetett s haAkadémiánk, mit büszkén ismételek, ezen hivatásá-nak megfelelt, tagadni nem lehet, hogy egészen csaképpen ennek felelt meg. Azon eredmények, melyeketaz Akadémiának mint szorossan tudományos intézet-nek köszönünk, nem állnak azokkal arányban s haezt e helyen nyíltan kimondom, teszem azért, mertezen intézetnek bizonyossan nem válik szégyenére,hogy fenállása első szakában arra központosítá egésztevékenységét, mire a nemzetnek akkori viszonyaialatt leginkább szüksége volt s mert ezen vallomás-sal együtt azon meggyőződésemet fejeztem ki, hogyami e részben eddig elmulasztatott, azt Akadémiánkezentúl kifogja pótolni, éppen úgy megfelelve fel-adásának a jövőben, mint annak múltjában megfe-lelt s pedig azért, mert e feladás iránt, mely meg-győződésem szerént egészen megváltozott, ép olytisztában van most, mint akkor volt, midőn működé-sét megkezdé.

Az első, mi után minden nemzetnek törekedni kell,az, hogy egyényiségét biztosítsa s erre irodalomra vanszüksége mindenek előtt, mely nemesebb kedélyi tu-lajdonainak tüköré legyen s méltó formában kife-jezve azt, miért az egyes lelkesül, a nemzet hiténeks reményeinek, érzelmeinek s nemesebb aspiratioi-nak gyűlpontja legyen. A nemzet, mely ezt elérte,biztosította felmaradását. Valamint a kő, melybőlegy Phidias fenséges szobrait alkotá, nem falaztatikbe, úgy a nyelv, melyen remek művek léteznek, nincskitéve a veszélynek, hogy el fog enyészni s a nyelvegy szellemi köteléket von azok között, kik azt értik.

251

De ha az irodalom a nyelvnek, s általa a nemzetiség-nek felmaradását biztosítja, ez nem biztosítja mégazon helyzetet, melyet a nép más népek között el-foglal.

Az Akadémia megfelelt nagy alapítója várako-zásának s ha azon időszakra tekintünk visza, melynekhoszú küzdelmeinek eredményét élvezzük, öntudattalmondhatjuk el, hogy az Akadémia a neki jutott fel-adásnak megfelelt s azon tényezők között, kik e nem-zet újjászületésére befolytak, az első helyek egyikétfoglalja el. De ha ezen időre öntudattal tekintünkvisza s hálával emlékezünk azon férfiakra, kik a leg-nehezebb időben soha a nemzet jövőjén kétségbe nemestek s dolgoztak látszólag remény nélkül, de annáltöbb buzgósággal, nem titkolhatjuk el magunk előtt,hogy hazánk megváltozott környülményeiben az Aka-démia azon helyzetet, mely neki minden tudományosintézetek között egészen sajátszerű állást adott, nemfoglalhatja el többé, hogy áltáljában, ha feladásánakmegfelelni akar, ha azt akarjuk, hogy intézetünk enemzet életében fontos tényező legyen, a haza ezutánmást vár tőle.

Volt idő, midőn a nemzet élete, elnyomva min-denfelől, szabadon s tisztán csak nem egyedül itt nyi-latkozott, midőn mindenből, mire a nemzet büszkevolt, egyedül e tudományos intézet maradt, mit egé-szen sajátjának mondhatott, s midőn a nemzet nemis kívánt mást Akadémiánktól, mint hogy nemzeti-ségünk zászlóját magassan lobogtassa s egy szebbmúltnak romjai felett a legszomorúabb jelenben egyszebb jövőnek reményeit tartsa fel. Midőn mindenszó, mely az Akadémia körében kimondatott, az egészhazában viszhangra talált; most, midőn a nemzet

252

a függetlenségét viszaszerezte, midőn, új élet pezsegereiben s a nagy átalakulásnak munkája mindenerőt tettre hi, Akadémiánk ezen minden tudományosintézetek között kiváló állásra nem számolhat többé.Az, mi nemzeti létének jelképe vala, elveszte, mintilyen, fontosságát. Az irodalom, a nemzetnek nemjel kép, de segéd kell, mely egykor csaknem egészenaz Akadémia körébe szorult, nem szükségli, nem fo-gadja el többé gyámságát és szabadon jár ön utjain,s ha az Akadémia egykor már az által, hogy létezetts nemzeti létünkről tanúskodott, nemzeti kincsnektekintetett, ezentúl csak azon szolgálatok által, me-lyeket a nemzetnek tenni fog, biztosithatja állását,az által, hogy a nagy feladásban, mely a nemzetrevár, helyét betölti.3) És valóban roszul fogja felhelyzetünket, ki azt véli, hogy miután idáig jutot-tunk, ezentúl megpihenhetünk.

A nemzetnek feladása három századon át az vala,hogy egyényiségét fentartsa; feladása most, hogy mi-után egyényisége elismertetett, magához méltó állástfoglaljon el és valamint az egyesnél, úgy népeknél azegyesnek állása azon résztől függ, melyet tevékeny-sége által a közös czélok elérésében vesz. Feladatunk,hogy miután nemzeti önállásunk elismertetett együttazon népekkel, kikkel háromszázados történetünk,a jog és közös szükségeink öszvekötöttek, azon fel-adatnak eleget tegyünk, mely nekünk kijeleltetett,hogy Europa ezen részében a szabadságnak őrjei,a civilisationak előharcosai legyünk és valóban nem

a) Az utána következő: s e feladat abban áll, hogy miutánanyi küzdelmek után végre önelhatározási joga biztosítva van,most arra törekedjék áthúzva.

253

fogja senki tagadni, hogy e nagy feladatnak meg-oldásánál Akadémiánkra nagy hivattatás vár.

Nem szorossan nemzeti feladat ez, minő akkorvolt, midőn Akadémiánk tisztán nyelvünk miveléséítűzte ki czéljául, hanem általjános, de nem kevésbéfontos még nemzeti szempontból is, mert bár ebbőlszükségesnek ismerjük, hogy a nemzet sajátságaifentartassanak és ezért irodalmunk mívelése szint-úgy fontos marad, nem kevésbé szükséges, hogy azonközős munkában részt vegyünk, melyben Europanépei a tudomány körében egymással versenyezneks azon... a) mit szaporítsuk, mely e mezőn fel gyűj-tetett. A tudomány természeténél fogva cosmopoli-ticus, Nem ismer hazát. Midőn e nemzet nemzeti lé-tének elismeréséért küzdött, midőn fiainak egy ré-szében kötelességeik öntudatát kelle ébreszteni s ahazafinak alig volt más feladata, mint hogy a nem-zet egyényiségét biztosítsa, Akadémiánk tisztán iro-dalmi működésre szorítkozott. Nyelvünk szabályai-nak megalapításán dolgozott, hogy az későbbi hala-dásnak eszköze legyen, ápolá s ébreszté a hazafisá-got s éppen ez által felelt meg hivatásának leginkább.De valamint a politikai téren egy b) századnál továbbminden törekvésünk arra vala szorítva, hogy az ősök-től öröklött alkotmánynak romjait feltartva, a nem-zetben jogainak érzetét és az önállásnak legalábbformáit megtartsuk, miután a nemzet egyényiségeelismertetett és sorsa felett maga rendelkezik, c) nem

a) Olvashatatlan szó következik.b) Föléje írva: 3.c) Az utána következő: egy új feladat áll, az, hogy karöltve

a népekkel, melyekkel öt története, joga s érdekei öszvekötötték, egyközös czélot dolgozzék áthúzva.

254

felelne meg feladásának, ha mint egykor tévé, ki-zárólag régi jogállapotjainak fentartásán dolgozna,úgy Akadémiánk nem felelne meg hivatásának, hakizárólag nemzeti irodalmunk kifejlesztésén dolgoz-nék. A nemzetnek részt kell venni a nagy küzdelem-ben, melynek czélja a polgári szabadságnak s a nyu-gati civilisationak megállapítása lesz s az Akadémiá-nak részt kell venni a nagy munkában, melyEuropaszerte a tudományok körében folyik, sőt anemzet csak úgy s csak anyiban oldhatja meg fel-adatát, a menyiben mi kötelességünknek eleget te-szünk.

Volt idő, midőn a tudomány az élettől elkülönöz-ve állt s egyes osztályok, vagy egyényiségek kivált-ságos tulajdona vala, mely legfeljebb fényt kölcsön-zött a nemzetnek, de jólétére semmi befolyást nemgyakorolt, s midőn Baco büszkén elmondá, hogy atudomány hatalom, a tapasztalás ellentmondott ezállitásnak; de váljon van-e, lehet-e napjainkban va-lakij ki ezen kételkedik, váljon van-e valaki, ki azonhatást, melyet a tudomány minden egyes nemzet jó-létére s hatalmára gyakorol, kétségbe vonná s hakorunkat nagynak mondhatjuk, nem éppen azon be-folyásban fekszik-e nagysága, melyet korunkban azemberi tevékenység minden körében a szellemi té-, nyezők az anyagi erő felett gyakorolnak.

Azon uralom, melyet az ember az őt környezőtermészet felett gyakorol s mely civilisatiojánakegyedül biztos mérlegét képezi, csak a tudomány ál-tal szereztetik meg s ez az, mi azon állás felett hatá-roz, melyet egyes nemzet a világ népei között elfog-lal, mert akár anyagi jólétét, akár azon befolyásttekintsük, melyet egyes nép a többiekre gyakorol,

255

nem az emberek, de az intelligentiák száma az, melyfelettéb határoz s mely e tekintetben a többiek előttáll, ha nem a világ első népe, még bizonyosan azzáfog válni! S ez az, mi után törekedni, mire mindentehetségeit megfeszíteni az Akadémiának ezen túlfeladása lesz.

A nagy átalakulás után, melyen keresztül men-tünk, nem csak a nemzetre, de Akadémiánkra is újfeladatok várnak. Valamint az nem felelne meg hi-vatásának, ha, mint eddig tévé, régi törvényeinekoltalmazására fordítaná minden befolyását... a)A nemzet, miolta e helyen utolszor találkozánk, nagyátalakuláson ment keresztül. A veszély, mely létét fé-ny egeté, elvonult, jogai elismertettek, s ha az, mitelértünk, egyesek vágyainak nem felel meg, kétségte-len, hogy a nemzet saját ügyeinek rendezésére, min-den tehetségeinek maga által választott czélok el-érésére oly befolyással bir, minő neki századok oltanem jutott. A nemzet előtt új feladat áll: hogy azonerőt, melyet eddig megtámadott nemzeti egyényisé-gének megoltalmazására fordítá, azon közös czélokelérésére használja fel, melyeket az isteni gondvise-lés Europa népeinek kijelelt, hogy a nagy feladat-nak, mely a népeknek Europa e részében jutott, apolgári szabadság és polgárosodás feltartásán s eme-lésén dolgozzon, nem mint eddig, kényszerítve, deszabad elhatározástól, kezet fogva azon népekkel,melyekkel egyenjogú szabad taggá vált, S Aka-démiánk csak úgy felelhet meg hivatásának, ha ha-sonló irányban halad, s mint a nemzet a nagy mun-kában, melynek eredménye a polgári szabadságnak

a) A gondolat befejezetlen.

256

Europa ezen részében meg állapítása lesz, tevékenyrészt vesz, úgy azon nagy munkában tevékeny résztválal magára, mely az Európai emberiség szellemiemancipationán dolgozik; mert valamint az egyesnél,úgy népeknél, valamint a politika mezején, úgy min-den téren, melyre tevékenységünk terjed, mindenegyényiségnek állása azon haszontól függ, melyet etevékenység másoknak ígér.

Távol legyen tőlem, hogy azon fontosságot, me-lyei nemzeti irodalmunk mívelése bír, ne ismerjemel. Ismétlem, ha azon tényezőkön végig tekintünk,melyeknek nemzeti öntudatunk ébredését s általamind azon eredményeket köszönjük, melyek az. utol-só évben elérettek, az, első helyen nemzeti irodalmun-kat fogjuk találni s a nemzet nem nélkülözheti e tá-maszt ezentúl sem Ki közös czélokon működni akar,nem adhatja fel azért egyényiségét s a nemzet, melymás népekkel karöltve az emberiség nagy általjánosfeladatán dolgozik, csak úgy s akkor felelhet meghivatásának, ha saját egyényiségét tartotta fel. Minteddig, úgy ezentúl mívelni kell irodalmunkat, hogyaz mindennek, mi a nemzet sajátjában legnemesebb,hogy legszentebb érzelmeinknek, hogy lelkesedésé-nek kifejezése legyen.

Csak azt állítom, hogy azon ponton, melyhez ju-tottunk, az irodalom mívelése többé nem elég, hogya nemzetnek még más szükségei vannak s hogy ép-pen mert irodalmunk any ira fejlődött, mert annakaz Akadémia gyámkodására többé szüksége nincs,eljött az idő, midőn az Akadémia az irodalom vezeté-sét azon társulatnak engedve át, mely azt feladásáultűzte ki, tevékenységének nagyobb részét azon czél-nak szentelje, melyet neve kifejez. Telyesítve először

257

azt, mit alapítói munkássága fő feladatául kijelelt:a)a tudományoknak magyar nyelveni terjesztését, arratörekedve, hogy kezet fogva más hason természetűintézetekkel, azon nagy feladaton dolgozzék, melynem egy népé, vagy államé, hanem közös mindanyi-nak s azon kapcsot képezi, mely mindazon ellentétekés csalódások daczára, melyek újabb korunkban in-kább feltűntek, Europa népeit közelebb hozta, egy-máshoz s egy szebb jövő legbiztosabb reményéneklátszik.

Mert ha azon nagy eszme, melyért a legkülön-bözőbb századok legnagyobb elméi lelkesültek, me-lyet vallásnak igér s mely után, bár mit mondjanaka világ úgy nevezett practicus bölcsei, minden neme-sebb kebel s nagyobb elmének aspiratioja fog ma-radni: ha valaha eljuthatunk azon állapothoz, midőne föld külömböző népei külömböző éghajlat alattkülömböző nyelveken szólva s élesen kinyomot egyé-nyiségeket tartva meg, azon közösségnek öntudatáhozjutnak, mely őket egy nagy emberiségé egyesíti,mely minden eltérések mellett bizonyos s éppen alegfontosabb eszmék s érzések közössége által egynagy egésznek érzi magát, ezt csak a tudomány ál-tal érhetjük el, mely midőn minden téren az igaz-ság után törekszik, oly czélt tüz ki mind azoknak,kik pályáin előre törekszenek, melynél, bár mi távolegymástól indultak ki, végre találkozniuk kell. Mertaz igazság csak egy lehet, s mert ott, hol az eléretett,minden vitának szűnni kell.

Hogy e czéltól még távol állunk s hogy annakelérése a jelen pillanatban alig más, mint egy szép

a) így, kijelelte/c helyett.

258

ábránd, mely előtt törekvéseink s küzdelmeink kö-zött megpihenünk, ki tagadja ezt? Mit az embe-riség a tudományból eddig bír, hogya) egyik legna-gyobb férf iának hasonlatával éljek, — alig több, mintnéhány kagyló és kövecs, melyet egy gyermek azocean partján járva felszedett. Bár mi nagy azonhaladás, melyre korunk büszkélkedik, ha azt, miteddig tudományunk sajátjának mondhatunk, avvalvetjük egybe, mire nézve még telyes homályban va-gyunk, vagy mi csak bizonytalan körrajzokban tűnikfel előttünk, elszomorodunk látkörünk korlátoltságafelett. De ha minden lépés, melyet előbbre teszünk,új kincseket fedez fel, ha azon arányban, melyben b)a tudomány halad, haladni látjuk embertársaink jólé-tét is s tapasztaljuk, hogy azon előítélet, mely a tu-domány ellen létezik, hogy az érzelmeinket elfa-gyasztja, csak ahoz hasonlítható, mintha valaki mon-daná, hogy a nap hideget terjeszt, mert midőn emel-kedett, a légkör hidegebbnek látszott.

Ki mondhatja, hogy a közvélemény nem teszcsudákat. Néhány rongy papirost kincsé változtat-hatja át; abból, ki talán országának utolsó emberevolna, az elsőt teheti, ki előtt mindenki meghajlik skinek gyenge szava miliókat örömmel, vagy félelem-mel tölthet. Csak egy lehetetlen a közvéleménynek,az, hogy bár minek akár anyagi, akár morális ter-mészetét megváltoztassa; s valamint a szelet papír,melyre az Angol bank nagy értéket írt, azért egy

a) Az utána következő szó olvashatatlan; de nem: ,,a tudo-mány”, mint a kiadott szövegben (öm. VIII. 293.) olvassuk.

b) Az utána következő: az ismeret napja magasabban emel-kedik az emberiség felett, tapasztaljuk, hogy azon előítélet, melyegykor a tudomány ellen emeltetett, hogy az áthúzva.

259

porszemmel sem válik súlyosabbá, úgy az, ki előttmiliók meghajlanak, ha az volt, nyomorult és sze-rencsétlen fog maradni.

Vannak aszonyok, kik mindent elbírnak, mindenteltűrnek, csak hidegséget nem. Mint a pálma, melyforró hazája legerősebb viharjainak ellent áll s aközmondás szerént szebben nő a teher alatt és el-veszne egy fagyos nap alatt. S ilyen Ilonám! 1 Melegéghajlatban nőt fel ő.

Mily gyengének kell lenni oly embernek, kitmár egy rendjel, melyet mellére akasztanak, kihozsúlyából. Ne legyetek túl szigorúak a nő gyengeségeiiránt, legszeretetre méltóbb tulajdonainak egy részeebből fejlődik. Nem támaszul, hanem hogy mint arepkény a fa rideg törzsét átölelve, setét kérgét zöld-jével s virágaival takarja el, úgy a férfiúnak életétszebbé tegye, ezért adta őt a természet nekünk s tinem bocsáthatjátok meg neki, hogy nem oly ke-mény, nem oly hajthatatlan, minőknek ti képzelitekmagatokat, s minő ha lenne, nem simulna hozzátok.Nádszálnak mondjátok! igen, az: nádszál, melyet agyenge szellő is ingadoztat, de mely azért nem moz-dul helyéből, csak megtörik. Ó ne panaszkodjatok anő gyengesége ellen, ne vádoljátok őt miatta, de nefeledkezzetek meg e tulajdonáról s óvjátok az életviharjaitól.

Tudományaink hypothesisokból indulnak ki, ál-lamaink jog fictiokon alapulnak, hitünk, remé-nyeink, szeretetünk oly alapokon nyugszanak, me-lyeknek helyességét bebizonyítani nem lehet s egészboldogságunk csalódásokon alapszik, melyek létünk

1 Ilona leányáról van szó.

260

nyomorúságát velünk elfelejtetik; s ti azt hiszitek,hogy a poesist az életből kiküszöbölhetitek s hogyhideg számolásotok az embereket valaha ki fogjaelégíteni?

Ha az ember okos lény, ha szabad akarattal bír:az elsőből következik, hogy saját szükségeit magaismeri legjobban s legjobban ön maga gondoskodha-tik azoknak kielégítéséről; a másodikból, hogy min-den, mi akaratának szabadságát korlátolja, mert ter-mészetes tulajdonaival ellentétben áll, megelégedésétlehetetlené teszi. És éppen azért, az emberi jólétneks megelégedésnek első feltétele a szabadság s mentülmagasabbra emelkedik miveltségében, az az mentülinkább felel meg az okos lény fogalmának, annál in-kább íl Z Z cl válik. S az államnak feladása, legalábbvalóban mivelt népnél nem más, mint az, hogy min-denkinek szabadságát biztosítsa. Minden korlátok,melyeket az állam az egyesek szabadságának felállít,csak anyiban igazolhatók, a menyiben azok másokszabadságának biztosítására szükségesek. Az államegyébb czéljai. Magam is a biztonságot állítottamfel. Miveletlen népeknél az állam czélja a mivelődés.Históriai fejlés.

Kevés ember van tisztába az iránt, hogy főképeonstitutionalis országban, a kormánynak feladataszorossan véve csak az, hogy kormányozzon. A kez-deményezés, az erő, mely mindent véghez visz, nema kormánytól, hanem a néptől várható. Absolut or-szágban a kormány a nagy világ, melynek sugaraimindenre terjednek, alkotmányos országban a kor-mány csak az üveg, mely a mindenünnen jövő sugá-rokat egy gyúpontban egyesíti.

Mint midőn valaki kis mécsei egy nagy terembe

261

lép s majd ide, majd oda irányozva kis világát; a te-mérdek dolog között majd egyet, majd mást meglát,de annélkül, hogy az egészről fogalma lenne, vagyazon temérdek tárgynak, melyet a terem magábafoglal, csak sejdítené is: ilyen tudományunk. Káranyira büszkélkednünk.

Képzelhet-e valaki oly hatalmat, mely a tengertmesterségesen egy tüköré tudja simítani, s mégis ahabok elsimulnak; s e csudára nem szükséges semmimás, mint hogy semmi a tenger nyugalmát ne za-varja fel s a viz természetének törvényét követvemagában arányba tegye magát. úgy vagyok meggyőződve, hogy sok, mi az emberi társasságban hasonlókép kivihetetlennek látszik, ép oly könyen tör-ténhetnék meg, de csak ugyan azon feltétel alatt.Mert minden valóban nagy dolog nem tétetik, hanemtörténik s a feladat tulajdonképen csak az, hogy neakadályoztassék.

Nagy helyzet oly hatást gyakorol, mint amikroszkóp, mely alatt sok dolog látszik meg, mely-ről senkinek fogalma nem volt s minden, akár szép,akár rut legyen, nagyszerűnek tűnik fel. Telyesenmeg vagyok győződve, hogy legnagyobb része azok-nak, kiket a históriában bámulunk, ilyen középszerűember volt.

Ha az emberi dolgok fejlését tekintjük, semminem tűnik fel inkább, mint azon hasonlóság, melytörténetünk külömböző korszakai között létezik. Kü-lömböző costumeben, de ugyan azon emberek lépnekfel, ugyan azon jó, rósz tulajdonokkal s még az ese-mények következésében is egy bizonyos rendet ta-pasztalunk. S ezért természetes, ha sokan az emberitörténetben csak körfutást látnak, mely alatt nem

262

haladunk, hanem csak forgunk. De ezen nézet csakaz állapotok felszínű felfogásán alapszik és csak fé-lig való s ki a történetet mélyebben tanulmányozza,azon meggyőződéshez fog jutni, hogy ezen körfutá-son kívül, melynél ugyanazon tünemények újra sújra viszatérnek, az emberi történetben egy más moz-galmat észlelünk, mely szinte talán csak körfutás, deoly nagy körben, melyet bé nem láthatunk, úgy hogytörténetünk talán legjobban a föld mozgásával ha-sonlítható egybe, mely midőn saját tengelye körülforog, egy szer smint mesze körben a napot kerüli megs ezzel együtt valószínűleg még egy más központ kö-rül mozog s így tovább; ki fogja fel a nagy egészt,melyet csak gyanítva is, leborulunk isten nagyságaelőtt.

Valószínű, hogy az emberek kedélyi tulajdonai,érzései és szenvedélyei is bizonyos változásokon men-nek keresztül. A míveltség foka hatást gyakorolezekre is, legalább az érzések és szenvedélyek tár-gyára s azon fokozatra, melyben azok nyilatkoznak,de bizonyos, hogy e változások sokkal kisebbek, mintazok, melyek az emberek gondolkozás módjában tör-ténnek, melyek azon módban alakulnak át, mint is-mereteink köre tágul és végre érzéseinkre is hatástgyakorol. Ha igaz, hogy arra kell törekednünk, hogymindég jobbak legyünk; ha jóságunk, minden mora-litás csak helyes gondolkozásunknak s azon hatás-nak eredménye, melyet meggyőződésünk cselekvé-seinkre gyakorol, kétségen kívül az, hogy ismere-tünkben haladjunk, legfőbb feladása az embernek.Bár mit mondjunk, nincs más haladás.

Két dolog ellen panaszkodunk leginkább, az,hogy az emberek nem álhatatosak s hogy mindég

263

elégtelenek. De gondoljuk magunknak az emberekete két úgy nevezett rósz tulajdonok nélkül, gondoljuk,hogy népek s egyesek valamely állapothoz ragasz-kodnak, hogy helyzetekkel megelégednének, s holállnánk. Nem éppen a népek álhatatlansága, neméppen az elégedetlenség, mely őket soha pihenni nemengedi, oka-e minden haladásnák. S nevezhető-e rósztulajdonnak az, mi mind annak feltétele, mit az em-berben bámulunk s mire büszkék vagyunk. De e tu-lajdonok alapjai egyszersmint szenvedéseinknek is.Kétségtelenül. De ha az, mi haladásunknak feltétele,mi az oktalan állattól megkülömböztet s mi nélkülemelkednünk nem lehet, okozza szenvedéseinket, nembizonyítja-e ez, hogy e szenvedés természetünkbenfekszik, mely arra kényszerít, hogy mindég előbbretörekedjünk, s így arra int, hogy földi létünk fel-adata sem a boldogság, hanem a haladás. Meddig?mily czél felé? Ki tudja ezt. De éppen ezen ellentét,melyben a megelégedés legnemesebb hajlamainkal stulajdonainkkal áll, győz meg arról, hogy emberi lé-tünket csak átmeneti állapotnak tekintsük, hogy eszenvedéseket, melyeken keresztül megyünk, úgy te-kintsük, mint azon fájdalmakat, melyeket gyermek-korunkban a növés okoz, s melyeket ép azért fel semveszünk. Mert ugyan ki bánja, ha néha roszul érzimagát s tagjai fájnak, ha tudja, hogy ez csak azértvan, mert nő s erősödik. S így venni földi bajainkat,végre a legjobb philosophia, legalább én ebben talál-tam legjobb megnyugtatásomat.

A középkori királyságtól az absolut monarchiá-hoz az állandó hadseregek által eszközöltetett, a) Val-

a) így; a gondolat nem világos, valami kimaradt.

264

jon azon uralkodók, kik Poroszország példáját kö-vetve most az általjános fegyverkötelezetséget akar-ják behozni államaikban, meggondolták-e, hogy azonpillanatban, melyben minden polgár katona, had-sereg, mint külön rend, nem létezik; meggondolták-e,hogy midőn minden polgár katona egyszersmint,minden katona polgár, hogy ily viszonyok között al-kotmányos országban a sereg absolut uráról szó nemlehet. S mik lesznek mind ennek következései a mo-narchiára nézve.

Nagy dolgok történnek századunkban s némelyekminden zaj nélkül. Ilyen a munkások általjánosassociatioja. Hiszi-e valaki, hogy ha ez, mi valószínű,tarthatatlanul tovább megy, vasutjaink mellett, me-lyek a világ távol országait oly közel hozzák egy-máshoz, a nemzetiségi különállás lehetséges lesz, hamég a külömböző népek azon osztályai, melyeknekérdekei közösek, ezeknek védelmére egyesülnek?

A tapasztalás azt bizonyítja, hogy a miveltségugyan azon fokán álló népek között az uralkodott atöbbiek felett, mely maga korlátlanabb uralkodásalatt állt, sőt így kormányzott népek néha sokkalmagasabb miveltségüeket is meghódítottak. Ennekoka abban kereshető, mert valamint az egyénnél, úgynépeknél a hatás, melyet gyakorolnak, azon mérték-től függ, melyben minden erejeket akaratoknak alá-vetik. Ez titka az orosz nép nagyságának. A mivelő-dés magasabb fokán ez változik, de magas foka szük-séges e miveltségnek arra, hogy a belátás az absoluturalomnak hatását pótolhassa,

Két dolog van, mire megelégedéssel tekintekvisza s mit tőlem még ellenem sem tagadhatnakmeg. Az első, hogy bár menyiszer csalódtam, bár

265

menyiszer kétkedtem egyes nézeteim felett, nem in-gadoztam soha érzelmeimben s egyes eszmékhez sohanem vesztettem el bizodalmamat. A második, hogyegész életem ezen eszmék létesítésének volt szentelves mint magamat, úgy minden tehetségeimet mindégcsak ezen eszmék eszközének tekintettem. Az Írónakazon előnye, vagy hátránya van, hogy nem csak tet-tei, de gondolatjai is a világ előtt fekszenek. Nyelvünkhalad, korunkban az eszmék sebesen változnak s ha-mar avulnak el s így öszves munkáim, melyek anemzet fejlődésére korukban elég hatást gyakorol-tak, talán nem fogják túl élni szerzőjüket, de mígazok fenmaradnak, ki azokon végig megy, el fogjaismerni, hogy azon democratiának, mely nem lár-máz, de dolgozik, nem másokat levonni, de emelkedniakar, mely nem a pór uralma, de szabadság után vá-gyódik, e hazában én is egy kis bajnoka voltam shogy ha életem sem azoknak, kik dicsőség vagy va-gyon, sem azoknak, kik megelégedés után törekszenek, például nem szolgálhat, egy becse meg van, s ezaz, hogy mint a mágnestű, mindig egy felé mutat-tam, s ennek is meg van haszna.

Egy vigasztal s ez azon meggyőződésem, hogyvalamint az anyagi természetben nincs világ oly pa-rányi, mely a setétséget legalább szűk körben nemoszlatná el és nincsen setétség oly tömör és által Já-nos, mely a világosság hatását megsemmisítené: úgya nagy küzdelemben is, mely napjainkban az embe-riség legszentebb érdekeiért folyik, s melynek egyikharcosa vagyok, soha a setétség a világosság felettgyőzni nem fog.

Naponként süketebb leszek. Avval vigasztalom

266

magamat, sokkal több bardaságot,a) mint okos dolgothallani, ez még nem nagy szerencsétlenségnek lát-szik, a baj csak az, hogy az emberek éppen a legna-gyobb badarságokat mondják el leghangosabban shogy ezért süketségemmel e részben is kevesetnyertem.

A napokban Rencz mülovardájábanl voltam.Eszembe jutott, menyire hasonlít életünk ily” előadás-hoz. Közepében egy pár mivész aranyos ruhábanhomloka izadságában producálja magát. Fejdelmek-nek tarthatnád, ha nem tudná mindenki, hogy come-diások s hogy még a mosolygásért is, melyet mago-kat a taps után meghajtják, fizetve vannak. A kö-zönségnek joga izadni, bámulni az előadók nagyügyességét, tapsolni s fütyülni s végre fizetni min-denek előtt. Shey zsidó, ki minap nálam volt, monda:die menschliche Natur braucht Geld; ha ez nemlenne, bizonyossan nem látnánk műlovardát, de va-lószínűleg sokkal kevesebb kormányzási vágyat is.Ha a kormányzás nem volna oly jövedelmező s a kor-mányoztatás oly drága, talán soha forradalom nemtörténne a világon.

Mondják, az ember szabadságra született s mégis semmi nem esik nehezebben, mint elhatározni ma-gunkat. Ez is egyike azon ellenmondásoknak, melye-ket természetünkben találunk.

Nem hiszem, hogy egy irodalmi mű legyen a vi-lágon, mely többször magasztaltatott, mint Fénelon

a) így, tollhibából. Az utána következő: hallottam életembenáthúzva.

1 A Rencz-cirkusz az, ötvenes-hatvanas években Bécs legnép-szerűbb szórakozóhelyei közé tartozott.

267

Telemachja 1 s még is kevés van, mely kitűzött czéljátkevesebbet érte volna el. Én legalább azt hiszem,hogy e könyv sokkal több hasznára volt azoknak,kik francziául, mint azoknak, kik kormányozni ta-nultak.

Bizonyos, hogy az élet legnagyobb élvezeteit csaknemes érzelmek s nagy eszmékben találjuk s mégishány szülőt találunk, ki egész életét annak áldozzafel, hogy gyermekeinek szerezzen vagyont, mi végreis csak arra való, hogy anyagi nélkülözésektőlmentse fel s mily keveset, ki arra gondot fordítana,hogy gyermekeit az élet legfőbb, sőt egyedül valódiörömeinek élvezetére képesé tegye.

Rósz szolgálatot tesz, ki a nép hitének, vagy bi-zodalmának tárgyait lerontja, midőn még más nincs,mi azoknak helyét pótolhatná. Mint ki a hegyoldalonerdőt kivág s nem gondoskodik, hogy helyében egyúj növényzetnek magvait hintse el, melyet első idő-ben a kivágot rengeteg cserjéi őrizenek meg, az egy-kor zöld helyet örökre pusztítá el, úgy cselekszik az,ki a népet hitének s tiszteletének tárgyaitól meg-fosztja. Mert mint a kopáron hagyott hegyoldalróla zápor a termő földet lehordja, míg az terméketlenéválik, ekként hatnak az idő viszontagságai a népre,melyet semmi magasabb eszme nem óv meg annakhatásától.

Úgy látszik, az emberi természet nem bírja el ahatalmat. Legalább a történelem azt bizonyítja, hogynemzetek azon arányban, melyben az uralkodás aző kezeikbe megy át, az absolut fejdelmek minden hi-

1 Fénelon cambrai-i érsek (1651—1715) műve magyar fordítás-ban is el volt terjedve; a 18. században ketten is lefordítottákmagyar nyelvre.

268

bait veszik fel. Megvetve a jó tanácsokat, csak hízel-gőket tűrve magok körül s elkapatva saját minden-hatóságuk érzete által, míg hatalmuk végre, mintminden hatalom, a vele elkövetett viszaélések követ-kezésében megtörik.

Ha jelen államainkat tekintjük, a bajoknak na-gyobb része két kútfőből ered. Az egyik az, hogy acivilisatioval azon tárgyaknak száma s kiterjedése,melyekről az államnak gondoskodni kellene, olyarányban nevekedett, hogy az minden kormánynakerejét felülmúlja. Én részemről meg vagyok győ-ződve, hogy Europa alkotmányos országaiban nemtalálkozik egy minister sem, ki azt, mit hivatala sze-rént kormányoznia kellene, s miért csak ő felelős,tettleg kormányozni képes volna. A második, miszinte magasabb míveltségünk eredménye, az, hogykorunk jog fogalmaival s a felvilágosodás terjedésekövetkezésében az emberek nem oly könyen kormá-nyozhatok, mint hajdan, midőn minden magasabbparancs vak engedelmességre számolhatott. Az állame szerént rendszere következésében oly feladatot tű-zött ki magának, mely megoldhatatlan s ezért ba-jainkon segíteni mind addig nem is lehet, míg e fel-adat nem változott s az állam hatáskörének sokkalszűkebb korlátok nem tűzettek ki, vagy (mert ez csakakkor történhetik, ha azt, mi eddig az állam felada-tának tekintetett, mások veszik át), ha sikerülni fogaz állam körében kissebb organismusokat (társulato-kat) alkotni, melyek mind annak kormányzatát át-veszik, mi nem egenyessen az egész államot illeti.

Sokan, úgy látszik, azon csalódásban élnek, hogymihent a nemességi kiváltságok megszűntek s a népazon institutiokban részt vesz, melyekből elébb ki

269

volt zárva, már a democratia meg van állapítva. Ilytörvényes intézkedések elégségesek lehetnek arra,hogy az aristocratiát megrontsák (és mint a tapasz-,talás mutatja, még erre sem), de a democratiát nemalapítják meg. Vannak institutiok, melyek már ter-mészetöknél fogva aristocraticusok (mint például me-gyei rendszerünk), s hol ilyenek fentartatnak, ott aszületési aristocratia előjogainak megszüntetése csaka pénz-arisíoeratia uralmát alapítja meg. Ezt látjukRómában, hol a patríciusok előjogainak megszünte-tése csak az equitesek hatalmát alapította meg; eztHollandiában, hol a régi nemesség helyét a Brinhe-rek foglalták el; ezt a középkor alatt Olasz- és Né-metország mind azon városaiban, melyekben a de-mochratieus czéhek az aristocraticus családokat(Geschlechter) legyőzték.

Bizonyos institutiok mellett a nép nagy számamindég csak eszköz lehet s míg ezek fenállnak, a jog-egyenlőség, mely neki adatott, reá nézve csak azonpracticus eredményt idézi elé, hogy magát egyes ha-talmasoknak eladhatja. Arra, hogy a democratiátmegalapítsuk (és én osztom Toequeville1 nézetét, hogyez korunk fő feladata), institutioink megváltoztatásaszükséges s pedig nem csak anyiban, hogy azon jo-a népre mennek át, hanem az institutiok lényegében,a végre mennek át, hanem az institutiok lényegében,hatáskörében.

Arra, hogy a democratia ne csak név szerént, ha-nem tettleg befolyást gyakoroljon s hogy ezen befo-lyását biztosítottnak tekinthessük, 1-°: Oly institu-

1 Tocqueville Charles (1805—1859) francia politikus és író. Azamerikai demokráciáról szóló művét Fábián Gábor magyarra for-dította.

270

tiokról kell gondoskodnunk, melyek által a nép al-sóbb rétegei is s pedig azon körben, hol ez leginkábbérdekekben fekszik, korlátolt helyzetök s miveltsé-gök mellett is befolyást gyakorolhassanak. 2-°: Olyinstitutiokat kell megállapítanunk, melyek által anép felsőbb osztályai is az őket természetesen meg-illető befolyást gyakorolhassák az államra annólkül,hogy erre a nép alsó osztályait jogkörökben meg-szorítanék, vagy vélek, mint eszközökkel viszaélniökkellene. Jelen helyzetünkben a democratia ezen kel-lékei hiányzanak.

Áltálján véve a nagy átalakulás, melyen keresz-tül megyünk, nem állhat meg annál, hogy csak azegyes osztályok változtatják meg a helyzetet, melyetaz államban elfoglaltak, hanem magának az állam-nak, formáinak, egész szerkezetének változni kell.Mi jelenleg az emberi társadalomban történik, ha-sonlít azon nagy alakuláshoz, melyet jelen világ-rendszerünk kezdődött ([aplace theoriája). Az anyagegyes részeinek tömörülése egy pont körül. új köz-pontok s külön rotatio kezdete, a planéták rendje.

Ez csak kép, de olyan, mely a tényt világosanfejezi ki.

A viszony a szülők s gyermekek között hasonlóahoz», melyben a törzs ágaihoz áll. Bár menyire füg-nek egymástól, még is, mihent az ág törzsétől elválts külön irányt követ, minden évvel távolabb állnakegymástól, s a felnőt ág találkozik más, egészen ide-gen fák ágaival, de saját törzsével soha többé. S mégis ez hordja ágainak terhét s minden csapásnál, melyazokat éri, megrendül legmélyebb gyökeréig. S ez alegnagyobb boldogság, melyet e földön találhatunk.

Túlzás nélkül mondhatom, hogy a mesterembert,

271

vagy napszámost nem tisztelem kevésbé, mint bármily herczeget: de ez még nem nagyon sok.

Végzetünk, hogy a reflexióra csak akkor érünkrá, miután cselekvésünk korán régen túl vagyunk,miután e szerént csak nem minden ember a felett, amit tesz, csak később gondolkozik, valóban senki nembámulhatja számos botlásainkat.

Soha nem értettem, miként vehetjük oly rósz né-ven a népnek, hogy kormányával, bár mily kitűnős hazafias emberekből álljon, soha nem elégszik meg.Váljon megelégszik-e avval, mit az isten akaratánaktart, kinek véghetlen jóságán s bölcsességén nemkétkedik. S váljon a kormány megelégszik-e valahaa néppel, s mindezen elégedetlenség mit bizonyítegyebet, mint hogy igen tökéletlen lények vagyunkvalamenyien s hogy valamenyien a tökély után tö-rekszünk.

Egy tagadhatatlan, s ez az, hogy míg hajdan na-gyobb befolyás, magasabb állás s kitüntetések, sőtmég a vagyon is csak az állam ügyeiben szerzett be-folyás, vagy az államnak tett szolgálatok által voltegyedül, vagy legalább legkönyebben szerezhető,most mind ennek megszerzésére több s az államnálbiztosabb utak léteznek, minek szükséges következése, hogy a nagyobb tehetségek nem tolonganak ki-zárólag az állam szolgálat terére, sőt hogy éppen ajelesebbek, mint ezt Éjszakamerikában már jelenlegis tapasztaljuk, más életpályát keresnek magoknak.Egy második nem kevésbé fontos következés az,hogy az állam, legalább egy bizonyos állam fentar-tása nem tekintetik többé anyira fontosnak, mintegykor. Azon arányban, melyben az Individualismuserősebben kifejlődik, vele együtt fejlődik a cosmopo-

272

litismus is, éppen azért, mert ez egyestől kevesebb ál-dozatokat vesz igénybe, mint a Patriotismus.

Soha a materialis jólét nem haladott nagyobbmérvben és még is soha talán több elégedetlenségnem mutatkozott, ez tagadhatatlan; de nem osztomazoknak nézetét, kik ezt meglepőnek tartják, mintHorn,1 annak jelét vélik látni, hogy nemzet gazdá-szatunk hibás irányt követ. Én e köz elégedetlenség-ben democratiai irányunk szükséges következését lá-tom. Miután a megelégedés csak vagy annak ered-ménye lehet, mert minden kívánatjainkat elértük(mi csak igen ritka), vagy annak, hogy elértük azt,mi helyzetünkben) elérhető, igen természetes, hogya megelégedésnek ez utóbbi neme sokkal több eset-ben éretik el oly korszakokban, midőn mindenik osz-tályának helyzete szerént bizonyos korlátok közészorítatott, mint most, midőn democraticus elveinkkövetkezésében minden egyes reményeinek csaknemhatártalan tér nyílik s azért azt tapasztaljuk,hogy még jelenleg is az elégedetlenség éppen ademocratiai elvek uralmával egy arányban nő sÉjszakamericában talán a legnagyobb, ámbár a jó-lét sehol magasabb fokra nem emelkedett. És váljonnem fekszik-e már magában a haladásban az elége-detlenségnek magyarázata, mert hisz haladás s meg-elégedés a jelennel ellentétes fogalmak.

A hatalom elébb csak nagy tettek által szerez-tetett meg; napjainkban a hatalom a munkának díja.De mi más a munka (die Arbeit), mint tettek folyta-

1 Valószínűleg Horn Ede (1825—1875), aki a hatvanas évek-től fogva számos tanulmányban foglalkozott Magyarország politi-kai és gazdasági helyzetével.

273

lása, melyek egyenként véve kissebbek, de folytono-suk s azért nagyobb eredményeket idéznek elé.

Ne bámuljuk, ha az aprók, midőn érzik, hogy ababért, mely nagy férfiak homlokát környezi, nemránthatják le, mert magasabban áll, mint hová fel-nyúlhatnak, azt legalább sárral dobálják.

Kinek elég esze van, hogy az emberismeretet sze-rezhet, az ha bizonyos korig él, legalább aránylagmagasabb állásban találja magát, amenyiben azok,kiket ismer, mindég inkább s inkább lealacsonyod-nak szemei előtt.

Ugya) vagyok meggyőződve, hogy a democratiaiforma leginkább felel meg természetünknek és tény,hogy minden lépéssel, melyet az egyes nép a mivelt-ségben előbbre tesz, a törekvés democratiai institu-tiok után erősebbé válik. De ennek oka nem abbankereshető, mert egy bizonyos színvonalt állít fel,melyen túl senkinek emelkedni nem lehet, hanem ép-pen az ellenkezőben, mert ott, hol democratia léte-zik, a lehetőség a közönséges színvonalon túlemel-kedni nincs elzárva senki előtt s mert éppen azérte kormány forma felel meg leginkább természetünk-nek, mely szerént megelégedve csak addig lehetünk,míg haladnunk, vagy legalább reménylenünk lehet.

Hazánk jelen helyzetének legnagyobb nehézsége,sőt veszélye, hogy alkotmányunk nem felel meg cul-tura viszonyainknak. Százszor elmondatott, hogyoctroyait, vagy bizonyos elvek szerént néhány napalatt, mint egy mondva készült alkotmányok, mitsem érnek s hogy az alkotmány csak akkor felelhetmeg czéljának, ha az a néppel együtt fejlődik és

a) Az egész bekozdés az emlotiben áthúzva.

274

szükségeket pótol, nem pedig új szükségeket teremt,mi minden improvisait alkotmány következése. Demit mondjunk hát mi, kinek 48-ban szinte egy újalkotmány adatott s pedig olyan, mely nem is a miszámunkra készült, hanem csak kikölcsönöztetett.úgy járunk, mint a gyermek, kinek egy felnőt em-ber kabátját adták fel.

Bámulhatjuk-e, ha minden lépésnél egyet bot-lunk, s nincs-e okunk aggódni, hogy felbukunk, mielőtt időnk volt, hogy e ruhába belé nőjünk.

A parlamentaris kormány, melynek czélja, hogyaz államban a nép akarata legyen határozó, egyik fő,sőt nélkülözhetetlen feltétele a szabadságnak, de mégnem szabadság, sőt tapasztalásból tudjuk, miként olyországokban, hol a parlamentaris kormány mindenformái léteznek, az egyéni szabadságnak sokszor igencsekély mértéke található. Bámulható-e, ha miutánnapjainkban a szabadság neve alatt kezdett mozgal-mak mind csak a parlamentaris kormány megszer-zése után törekszenek, e mozgalomnak eredményesoha megelégedést nem idézhet elé, A népre kevéspraktikus előnyel jár, ha azok, kik felette korlátlanuluralkodnak, ezt az ő nevében parlamentaris majori-tások nevében teszik, a forradalom, vagy a reactiogyőzelme reá nézve csak uralkodóinak czimét változtatja meg s ez így fog maradni, mind addig, mígaz eszmezavar, mely az uralom és szabadság, a népsouverainitása és az önkormányzat között létezik,nem szűnik meg s végre, nem látjuk át, hogy a sza-badságot nem az által álapíthatjuk meg, hogy a népsouverainitast mindenre kiterjesztjük, hanem az ál-tal, ha annak, az az államnak hatás körét a lehe-tőségig szűkebbre szabjuk.

275

Az emberek, midőn törekvéseik czélját magok-nak kijelelik, számba vesznek minden nehézséget sakadályt, mely ut jókban áll, csak egyet többnyirenem vesznek tekintetbe: saját tehetségeiket. Innenvan, hogy azok között, kiknek látszólag minden si-került s kik törekvéseik czélját elérték, talán mégkevesebb megelégedett embert találunk, mint azok kö-zött, kik reményeikkel hajótörést szenvedtek. Azokcsalódásaikata) a sors igazságtalanságának, vagy azemberek aljasságának tulajdoníthatják s ebben ta-lálják vigasztalásukat, de van-e valami szomoruabb,mint ha azon meggyőződéshez jutunk, miként min-den bajainknak oka, egyedüli oka az, mert magun-kat nem ismertük elébb.

Nagy hiba, hogy midőn magunknak pályát vá-lasztunk, mindég tehetségeink maximumát vészükszámításba. Nem csak azt, mire áltálján véve nincsképességünk, de azt is, mit csak nehezen, csak nagymegerőltetéssel tehetünk, nem teszük soha jól.

Mint ha a papírsárkánynak, melyet gyermekekjátszanak, zsinege megszakad, körülbelöl ily hatástgyakorol a szabadság hírlapirodalmunk nagy részé-re. Mihent a fék megszakadt, a magasból, hol őketláttuk, a sárba hulnak.

A politikában is vannak hypochonderek. Gyen-geségök abban áll, hogy minden jelenséget sympto-mának tekintenek, hogy azon meggyőződésből indul-va ki, miként minden baj, melynek csiráit észre-veszik, szükségkép s pedig azonnal ki fog törni shogy egy tökéletesen ép Organismus eszményképéttartva szemök előtt, mert a tökéletes egészséget nem

a.) Az eredetiben tollhibából: csalódásainkat.

276

látnak, az államot gyógyíthatatlanul betegnek tart-ják. Nem árt, ha azok között, kik az államot kormá-nyozzák, ilyenek is találkoznak, túl vitt óvatosságuknéha megőrzi az, államot egyes veszélyektől, de jajaz országnak, melynek kormányában e felfogás ural-kodóvá válik.

Mint a Madrejaa) szigetek, melyek számtalanmiliő apró lények maradványaiból állnak, ilyen azemberi társasság. Az egyes nyom nélkül tűnik el,a hely, melyet betöltött, parányi, mint ő maga, smég is nem vész el egy sem annélkül, hogy, habárészrevétlenül, az egésznek emelkedésén nem dolgozottvolna. Ez a legvigasztalóbb tanúság, melyet a törté-netből meríthetünk.

Nevelés. b)

Semmi ellen nincs több panasz, mint az ellen,hogy a gyermekeket az iskolában oly tanulmányok-kal halmozzuk el, melyek feleslegesek. .Mért nem szo-rítjuk az oktatást azokra, miknek a nevendék azéletben hasznát veheti, minden tudománynak quint-essentiáját tanítva s mellőzve azt, mi egy is csak arravaló, hogy később elfelejtsük. Ε kívánat körülbelülépen oly józan, mint ha valaki azt követelné, hogyélelmére tiszta tápanyagot kapjon a legtökéletesebbextractumban, minden oly anyagok vegyülete nél-kül, melyből gyomrunk tápot nem von ki. Senki nemfogja kétségbe vonni, hogy aki az utóbbit megkísér-tené, nem sokáig tartaná meg egészségét, sőt életéts ugyan ez áll szellemi szükségeinkre nézve, melyek-nek kielégítésére szinte nem csak tápanyag, de egy

a) Így! Madeira-szigetek.b) Az eredetiben aláhúzva.

277

bizonyos volumen kell, melyből elménk a tápanyagotkivonhassa.

Arad. a)

Magyarország jövőjének kérdése cultura kérdés.Népek, mint egyeseknek állása azon befolyástól függ,melyet másokon gyakorolunk. így volt ez mindég.Hazánk példája. Fenmaradásunk anyi veszély kö-zött, sülyedésünk a 18-ik század alatt, állásunk 48-ban. Európának helyzete. A jövő. Nem tarthatjukmeg állásunkat a múlt hadidicsősége s a jelen vitéz-sége által. Részt kell vennünk a cultura nagy mun-kájában. S ki tagadhatja, hogy erre előkészítve nemvagyunk. A múlt mulasztásai; nekünk készülnünkkell a nagy küzdelemhez, sietve, mert a küzdelemmár elkezdetett. Sőt vannak, kik a nevelésben a köz-béke veszélyét látják. A politikái jogok. A népnekpolitikai jogát csak az terjeszti ki, ki azt jogainak él-vezésére képessé teszi.

Valamintb) az organicus világban a fejlődésretér és világosság kívántatik, úgy az állam fejlődéseis csak ott lehetséges, hol annak két feltétele nemhiányzik: a szabadság és a felvilágosodás. A szabad-ságot megadta a törvény s alkotmányunk magábafoglalja annak minden biztosítékait, arra kell töre-kednünk, hogy államunk fejlődésének másik ténye-zője hasonló mértékben meglegyen s ha valaki tőlemkérdené, mi kell, hogy jövőnket biztosítsuk, mon-danám: világossága) és azután: ismét világossága)és végre: még több világosság. c)

a) Az eredetiben aláhúzva; az egész bekezdés áthúzva.b) Az eredetiben ez a bekezdés is áthúzva,c-d-e) Az eredetiben aláhúzva.

278

Sok embernek helyzete s éppen azoké, kik [et]legtöbben irigylenek, olyan, mint az utazóé, ki azAlpok valamely csúcsára mászik. Köröskörül felsé-ges kilátás, határtalan tér, míg ő maga útját kopársziklák és sikamlós jegesek között folytatja s néhaalig talál helyet, hová lábát tegye.

Senki nem csalódik többször, mint a kormánysaját pártjának ereje iránt. Miután minden ország-ban nagy azoknak száma, kik minden más iránt kö-zönösek lévén, csak a béke fentartását óhajtják sezért mindég a fenálló kormányai szavaznak, ez*többségét mindég sokkal nagyobbnak tartja, mintaz valóban s így történik, hogy a kormány változá-sának, az mely az előbbinek helyébe lép, miután éve-kig mindég kissebbségben volt, egyszerre hasonló,vagy még több szavazat felett rendelkezik. A kor-mány valóságos többsége nem azok szerént számí-tandó, kik reá szavaznak, hanem azok szerént, kiksemmi más kormányra nem szavaznának s így szá-mítva, egészen más pártállásokat találunk.

Ki az, ki magát kormányképesnek nem tartaná.Ε gyengeségtől még Plato sem volt szabad, midőna legszerencsésebb államnak azt nevezé, melyet philo-sophok kormányoznak. így vélekednek monarchák,oligarchok, junkerek, a nyárspolgárság s a felségesdemos, kik közül mindenik úgy van meggyőződve,miként e világ boldogítására nem szükséges egyébb,mint az, hogy minden kormányhatalom kizárólag ha-sonlói által gyakoroltassék. A tévedés hasonló mindazokban, mert minden államnak jóléte nem a kor-mányzóknak bölcseségétől, hanem a kormányzottak-nak józanságától függ.

Kormányozni tulajdonkép csak azt lehet, minek

279

nincs akarata, természeti erőket, állatokat. Azonarányban, melyben az emberek szabad akaratuk ön-tudatához jutnak, s bennek önhatározati joguk öntu-data támad, kormányozhatatlanoká válnak s innenvan, hogy az alkotmányos szabadság azon aránybanveszélyesebb, melyben a civilisatio által a szabadakaratnak öntudata általjánosabbá válik. Olyanokközött, kik magokat egyenlőknek8) érzik és jogosul-taknak, hogy határozataikban szabad akaratjukonkívül mást ne kövessenek, az egyetértést csak azonmeggyőződés tarthatja fel, hogy az, mi tőlök az ál-lam nevében követeltetik, saját érdekökben fekszik,s miután az érdekeknek ily belátása s ugyanazonos-sága jelen cultura viszonyainkban s roppant álla-maink mellett nem gondolható, meg vagyok győ-ződve, hogy a forradalmak korszaka, melybe léptünk,addig fog tartani, míg a civilisationak sokkal ma-gasabb fokát nem érjük el, az az, míg a miveltségnem válik sokkal által jánosabbá s egyszersmint nagyálamaink kis, csak a foederalismus kötelékei általöszvetartott autonom területeké nem oszlanak fel,vagy míg forradalmak következésében civilisationknem sülyed.

A kissebb számnak uralkodása (az aristocratia)csak ott lehetséges (de egyszersmint kikerülhetetlenis), hol bizonyos osztályok vagy anyagi erőben, vagyszellemi kifejlődésben a nép többségénél magasab-ban állnak. Az előítélet, melynél fogva az emberekegykor tényleg felsőbbséggel biró emberek utódaibanugyan azon tulajdonokat teszik fel, egy időre pótol-hatja a valót s innen magyarázható, hogy a nemes-

a) Eredetileg: egyenjogúaknak.

280

ség, főkép hol az vagyonos maradt s a felsőbb mi-veltség mázát viseli, megtartja egy időre befolyásá-nak nagyobb részét még akkor is, mikor annak alap-ja nem létezik többé. De állandó az aristocratia ha-talma csak ott lehet, hol az tényleges felsőbbségenalapszik és ezért csak azok tekinthetők a democra-tia bajnokainak, kik ezen tényleges felsőbbségekmegszüntetésén akár az anyagi, akár a szellemi té-ren dolgoznak. Csak mi a nép anyagi jólétének, vagyszellemi míveltségének emeléséhez vezet, ez történiktulajdonkép a democratia érdekében.

Ha az emberi nem történetén végig nézünk, kétkorszakot találunk, melyben a míveltség magasfokra emelkedett: az úgy nevezett ó kort s újabb kor-szakunkat.

Az ókorban a civilisatio emelkedésének eszközeazon önállóságban található, melyet anyi kis állam,csaknem minden egyes város, fejlődhetett. újabbcivilisationk egyik főtényezője éppen államainknagyságában kereshető s azoknak oly szervezésébenkereshető, mely által egész országok s nagy nemze-tek anyagi és szellemi tehetségei egyes közös czélokelérésére használható fel. Bizonyos, hogy mind azautonómia, mind a centralisatio azon fokig fejtve,melyen amazt az ó korban, ezt újabb időkben talál-juk, nagy eredményekhez vezetett; de bizonyos az is,hogy valamint az, ó korban ezen eredmények nemvoltak állandóak, mert az autonómia nélkülözve el-lensúlyát, maga tartotta meg azt, amit alkotott, úgykorunkban a centralisationak hasonló veszélyeit máris érezni kezdjük, melyeket csak úgy kerülhetünk el,ha a centralisationak ellensúlyairól gondoskodunk.

Egész jövőnknek kérdése itt fekszik.

281

Az amphyktiok intézvényének czélszerű kifej-tése megmenthette volna Görögországot s az ó kor ci-vilisatioját és az autonómia czélszerű kifejtése meg-mentheti polgárosodásunkat veszélyeitől. De e nél-kül nincs kilátás. Mert valamint az egyes sem teljeselkülönözésben, sem oly viszonyok között, melyekönálló fejlődését lehetetlené teszik, nem fejlődhetikki egészségesen, úgy van az államokkal is. Sem azelszigeteltség korlátlan szabadsága, sem az elnyomás,hanem a társasság azon állapot, mely természetünk-nek megfelel.

Mindég azt harapják meg a kutyák, ki őket leg-inkább szereti s legtöbbet kedvez nekik.

A divide et vincesa) helyes maxima nem csak adespoticus hatalom, de a szabadság feltartására ésbiztosítására is, sőt a nagy tömegek felosztása a sza-badság feltartására még szükségesebb, mint a tyra-nismusnak érdekében s pedig azért, mert igen ritka,hogy nagy massáknak közös érdekei legyenek s mégritkább, hogy érdekeiknek ezen közösségét átal lás-sák s így éppen ott, hol a democratia érdekében azosztályok között minden válaszfal lerontatott, holminden különálló kissebb Organismus a nagy egész-ben felolvasztatott és azon különféleségek helyett,melyek az államban fejlődnek, az alkotmány általegy egységes, egészen egyenjogú egyénekből állónép alakult, éppen ott nem létezhetik egyetértés. Azlehetetlen, hogy milióknak csak egy érdeke legyen.

a) Az eredetiben aláhúzva.1 Amfiktionoknak hívták a régi görögök azokat a szomszédos

községeket, melyek a törzsrokonságra való tekintet nélkül valamelytemplom védelmére, közös ünnepek tartására, vagy a nemzetközijog ápolására szövetségbe (amfiktionia) tömörültek.

282

Mihent tehát lehetetlené teszük azt, hogy azok,kiknek az egésztől különváló, de egymással rokonérdekeik vannak, ezeknek védelmére csoportosulja-nak (s ez alapja minden osztálynak, a társadalmicsoportoknak), minden egyes saját személyes érde-keire reducáltatik s így éppen midőn az egésznekérdekében az osztályok önzése ellen küzdünk, azonarányban, melyben ez sikerül, szükségkép csak azegyének önzését fejlesztjük ki, mely napjaink leg-szomoruabb tüneménye. Ha az egyenlőséget az emberiész postulatumának tekintjük, a monarchia, melyevvel ellentétben áll, nem mondható ész[sz]erű in-stitutionak s kétségtelen, hogy az állandóan csakmesterségesen tartathatik fel. Éppen az által, hogyaz egyenlőségnek elve sehol nem alkalmaztatik s kü-lömböző osztályok alkotása által az államban ellen-tétek idéztetnek elé, melyek az egész népnek a mo-narchia elleni egyesülését akadályozzák. Osztályozásnélkül sem rendezett monarchia, sem alkotmányosélet nem lehetséges. Absolut elv csak absolut formá-ban létesíthető. S ily absolut forma csak a despotis-mus, akár a nép, akár egyes által gyakoroltassák.

Az ember mindent könyebben elbír, mint a te-lyes szabadságot s innen van, hogy bizonyossan éppenazok között találunk legkevesebb megelégedett em-bert, kik látszólag a legkedvezőbb viszonyok közöttélnek. Ki életét munkájával keresi, annak a szükségjeleli ki életrendjét; de kinek ily korlátai nincsenek,az csak úgy érezheti megelégedve magát, ha ön ma-ga mesterséges kötelességeket jelel ki magának sezért az etiquet számtalan szabályai s mind azonapró tekintetek, melyek oly kellemetleneknek látsza-nak olyanoknak, kiknek más dolguk nincsen, szük-

283

ségesek és felsőbb osztályaink sokat vesztettek, mi-olta magokat ezek alól felmentették. Mint a magcsak úgy fejlődhetik ki, ha a földben megköttetik,úgy az ember [i] gyenge természetünknek korlátoks pedig szűk korlátok kellenek.

Ki a szellemi körben egy bizonyos magaslatraemelkedett, mint ki magas tetőre jutott, ne várjonörömöket. Körülötte kopár minden s elhagyott, egyörök tél, melyet semmi nem enyhít és mind ez mégtűrhető, csak az ne volna, hogy a mely irányban alátkörünk tágasabbá válik, minden, amit látunk,sokkal kisebbnek tűnik.

A legnagyobb vagyon is csak az élvezetnek esz-közeit szerezheti meg s mégis hány ember szenteliennek egész életét? Gyűjtve s szaporítva pihenés nél-kül, míg végre oda jutott, hogy nincsen élvezet, me-lyet magának vagyonával nem szerezhetne meg, csakhogy ő maga minden élvezetre képtelené vált s mintTantalus, kiről az ó rege beszél, ott álljon mindenélvezetek közepette, környezve mindentől, mi utánszive vágyódik, de annélkül, [hogy] elérhetné.

Miután minden conservativ párt nagy részbenazokból áll, kik mindenek előtt béke után vágyód-nak, s az ellenzék azokból, kik a létező viszonyokbanmegnyugodni nem tudnak, ne bámulja senki, ha azellenzék mindég több tevékenységet fejt ki, mint bármily számos conservativ párt.

Mint a gyémánt, csak miután köszörülés általbecses anyagjának egy részét elvesztette, nyeri egészbecsét, így az emberek többnyire csak akkor becsül-tetnek leginkább, miután nagyságokból, melyet ben-nek becsülnek, egy részét már elvesztették.

Valamint hajdan az aristocraticus elvek uralma

284

alatt a hízelgők nem elégedtek meg avval, ha hatal-mas pártfogóikat a legnagyobb családokból származ-tatták, hanem egyenessen istenekkel hozták őketöszveköttetésbe, úgy napjainkban a democratiánakkürtölői, úgy látszik, szinte nem érik be avval, haaz egyenlőséget csak az emberek között hirdetik, egylépéssel tovább kell menniek s tovább fejtve Darvintheoriáját, hirdetni az egyenlőséget az emberek smajmok között. Az aristocratia törekvései nem ve-zettek eredményhez; azok, kiket istenektől származ-tattak, nem váltak azért isteneké. Talán democratá-ink fáradozásai több sikert aratnak s a majommalirokonság, melyet tudományosan bebizonyítanak, idő-vel még nagyobbá válik.

Azon elv, hogy midőn külömböző nemzetiségektalálkoznak, az absorbeálja a másikat, mely a mive-lődésnek aránylag magasabb fokán áll, csak ott va-lósul, hol azon nemzetiségek mindegyike a cuiturá-nak egy bizonyos fokát már elérte. Egészen mivelet-len nemzetiségeknél épen az ellenkezőt tapasztaljuk”,minek oka abban fekszik, mert ily esetben a mivel-tebb nép az érintkezésnek szükségét inkább érzi s azidegen nyelvet könyebben elsajátítja, mint a mive-letlen. Példát mutat erre hazánk is, hol a román amagyart és szászt, s a magyar a németet sokkal több-ször assimilálta, mint ellenkezőleg. A jelenben az el-lenkezőt kezdjük tapasztalni s ha az egy részben ör-vendetes, mert civilisationk emelkedését bizonyítja,egyszersmint azon veszélyre figyelmeztet, melya magyar nemzetiséget napjainkban inkább veszé-lyezteti, mint valaha, ha csak e veszélyek ellen, me-lyeknek gyakori érintkezéseink más népekkel s magacivilisationk kitesznek, az által nem oltalmazzuk ma-

285

gunkat, hogy mívelődésünkben mennél gyorsabbanelőre törekszünk.a)

Kitűnő emberek biographiája közönségesen azonbenyomást teszi, hogy az, kiről szóllnak, nem voltszerencsés. Csaknem minden ily férfiú életében vanegy időszak, mely alatt reményeiben csalódva, mé-lyen sértve érzelmeiben, megbánta a tevékenységet,melynek életét szén télé. Ennek két oka van. Az elsőaz, mert ki nagy körben működik, szükségkép sokemberrel jön érintkezésbe s mert az emberiség csak-ugyan nem tartozik azon tárgyak közé, melyek job-ban ismerve, nyernek. A második: mert csak az vá-lik kitűnővé, ki magas czélokat tűz ki és igen sokatkövetel magától s mert az, ki ezt teszi, önmagávalsoha megelégedve nem érezheti magát s így azt nemérheti el, mi középszerű emberek boldogságának főforrását képezi: az önmegelégedést.

Különös dolog! Mindenki átment a fiatalságons mégis ezerek közül alig találkozik egy, ki élete ké-sőbbi szakában a fiatalság vágyait, felfogását, örö-meit értené. Olyanok vagyunk, mint az utas, kinekszemei előtt az, ami egykor láthatára volt, egészeneltűnik.

Minden szónoklatnál, főkép a parlamentarisok-nál, a legnehezebb mesterség nem abban fekszik,hogy nagy és szép dolgokat szépen mondjunk,hanem abban, hogy sokat éppen ne mondjunk el.A valóságos mestert nem az, amit beszél, de amit el-halgat, bizonyítja.

Megváltoztatni egy napról a másikra nézetét,

a) Az eredetiben e szövegrész után egy költemény fogalmaz-ványa következik.

286

soha nem követni egy elvet következetesen s a lehe-tőségig lassan határozni el magát, többnyire csakakkor választva a külömböző lehetőségek között,midőn arra kénytelenek vagyunk: nem hiszem, hogyvalaki jó barátjának ezen életszabályokat ajánlanás még is, nem ezeket követjük-e a parlamentariséletben?

A civilisatio, mint a világosság, mindég csaka föld egyik felén terjed el. Egykor a nyugotot, mosta keletet takarja sürü homály, mint ha itt is a fá-radság után, melyet a civilisatio jár, hoszú pihenésrelenne szükségök, mely alatt ereje megújul.

Egész múlt éjjel foglalkoztam e gondolattal. Egypoeticus ... a) a civilisatioról lenne használható.

Vallás.

Korunk határozottan vallástalan s miután val-lástalansága a felvilágosodással együtt terjed, nemhiányzanak, kik ebből azt következtetik, hogy a hívésa tudással s így a miveltségnek egy bizonyos fokaa vallásossággal ellentétben áll. A vallás oly szorosöszveköttetésben áll kedélyi és szellemi életünkkel,hatása anyira attól függ, hogy az szellemi és kedé-lyi szükségeinknek megfeleljen, hogy midőn ezekváltoznak, módosulnia kell a vallásnak is, s így két-ségtelen, hogy mind az, ami vallásunkban nem azemberi természet általjános szükségeinek, hanemcsak bizonyos miveltségi állapotoknak felel meg, ígypéldául a szertartások, vagy a mód, mely szerént bi-zonyos igazságok kimondatnak, míveltségi fokunkmellett nem tarthatja fel magát. Ebből azonban nem

a) Olvashatatlan szó.

287

minden vallásosságnak megszűnése, hanem csak for-máinak módosulása következik.

Legjobb képe jelen állapotjainknak a nap kez-dete. Azon pillanat, midőn teljes világosság terjed ela földön, de a nap nem jött fel még láthatárunkon;a csillagok, melyek éjjel ragyogtak, eltűnnek s azégnek világos boltozatja egy kék pusztaság, melyensemmi magasabb égi test nem látszik: De ez csak át-menet, néhány perez után feljön a ragyogó csillag-zat, nagyobb, fényesebb, hatalmasabb mind azoknál,melyeknek ragyogásán elébb gyönyörködénk sa mint emelkedik, melegség és áldás terjed el suga-raival.

Nincs talán kérdés, mely többször vitatott meg,mint az: melyik a legjobb kormányforma'? A respub-lica és monarchia, az aristocratia és democratia.Mindeniknek akadnak hires védelmezői s mi minde-nik mellett felhozatik, többnyire ép oly alapos, mintaz ellenvetések. Nézetem szerént e tárgyról csakegyet állíthatunk biztossággal, s ez az, hogy mindenkormány forma megfelel czéljának, mely mellettsenki absolut hatalmat nem gyakorolhat, mert azemberi természet mindent elbir s mindenhez szokha-tik, csak a korlátlan hatalomhoz nem, mely akárnépnek, akár egyesnek adatik, azt, ki vele él, meg-rontja és zsarnoka teszi. S ezért a constitutionalismonarchiának nem csak nem hibája, hanem előnye,hogy azt logicus következetességgel egy elvből ma-gyarázni nem lehet.

Igen természetesnek találom, ha az infalibilitásipraetensiok, melyekkel a római pápa fellép, egyhá-zunk ellenei által felhasználtatnak, azonban nekemúgy látszik, hogy bár menyire absurdok[nak] tartsuk

288

jesuitáink követeléseit, legalább néni állnak magányo-san s hogy köztök s legszenvedélyesebb elleneik kö-zött paralellát vonva, tévedésök aránylag csekélyneklátszik. Mert ha nevetségesnek tartjuk, hogy jesuitá-ink egy embert csalhatatlannak állítanak, nem száz-szorta nevetségesebb-e azoknak hite, kik „a nép sza-vát isten szavának mondva”, a csalhatatlanságot atöbbség számára veszik igénybe, mintha kevésbé ab-surdus volna, ha azt, mit józan ember még egy em-ber kivételes tulajdonságának sem ismerhet el, azinfallibilitást az emberek többségének tulajdonítják.A német egységet a német irodalom teremtette.Váljon azon egység, mely az öszves mívelt világszellemi munkálkodásaiban létezik, nem fog-e ha-sonló következéseket előidézni az emberi nem egy-ségére nézve?

Nevelési rapport, a)

Tagadhatatlan, hogy bár mit teszünk, nem állít-hatjuk elé kellő számban az iskola mestereket s hogyazoknak, kik rendelkezésünkre állnak, nagyobb ré-sze kellőleg mivelve nincs, b)

Kitűnő emberek többnyire igen rósz néven ve-szik, ha kevesen osztják nézeteiket s a többség má-sok után indul, pedig ha jól meggondolnák, be kel-lene látniok, hogy ha mindenki osztaná nézetökets nem állnának meggyőződéseikben máshol, mint azemberek többsége, nem lennének kitűnő emberek.

Egy van, mi korunk jelenségeiben megnyugtatós ez éppen abban rejlik, hogy a nyugtalanság min-

a) Az eredetiben aláhúzva.b) Az eredetiben az egész mondat áthúzva.

289

denre kiterjed. Ha mind az, mi mozgásnak indult,egy irányban haladna, ha, mint az a reformatio, afranczia forradalom s áltálján véve minden nagy át-alakulás korszakában történt, minden szenvedélys minden tett erő egy nagy elv mellett, vagy ellenközpontosulna, a társadalom nem állhatna ellent ilymegtámadásnak. Az egy nagy hullám elseperne s el-temetne mindent; az egyes habok, melyek egyszerremindenünnen támadnak s egymással küzdve majdeltűnnek, majd felemelkednek, nem veszélyesek. Haa tarsasság ellenei csak egy oldalon támadnák mega fenálló rendet, megtámadások ellenállhatlan le-hetne. Most éppen a megtámadás sokoldalúságábanfekszik a társadalom biztossága.

[Nép]o[ktatás].Az egyetlen mód, melyen a nép erkölcsi nevelé-

sére hatni lehet, a nép oktatásában kereshető. Vala-mint Isten a teremtést a világossággal kezdé, úgyaz, ki népet teremteni akar (s váljon azok, kik azonfáradoznak, hogy e népchaosból egy nemzet legyen,nem ezt akarják-e?), adjon neki világosságot minde-nek előtt, a többi magától jön.

Szép dolog a haladás, csak hogy azok, kik ezteszközük, mindég úgy járnak, mint a lovak. Fárad-nak, hogy mikor a szekeret egy bizonyos pontig húz-ták, gazdájok, a nép, kinek az egészben más érdemenincs, mint hogy őket egyre ostorozta, nagy büszkénelmondja: mi sebesen haladott.

Rapport.Volt egy idő, midőn az egyház és állam közötti

viszony a Hét Kard Képével fejeztetett ki. Eljött azidő, midőn egy más képet kell e helyett választa-nunk, két szövétneknek nevezve e két hatalmat,

290

melynek hatalma nem az erőszakban, hanem a fel-világosításban áll s mely ép azért nem küzd, de se-gíti egymást.

Valamint azon hatalom, melyet az Óvilágban azállam polgárjainak nevelésére gyakorolt, szoros kö-vetkezése azon elveknek, melyeket az állam felada-tairól és az egyes polgárnak viszonyáról az állam-hoz felállított: úgy az oktatási szabadság logikai kö-vetkezése az államról felállított elveknek. Mert halogikailag helyes, hogy azt, hol az egyes polgárnakszabadsága csak az állam kormányában való rész-vétben áll, az állam polgárainak neveltetését nembízhatja senkire, mert az óvilág institutioi egészen alétező állapotok feltartására valának számítva;ugyan ezen elvnek alkalmazása igazolhatatlan olyállamban, melynek czélja az egyényi szabadság meg-oltalmazása s főfeladata, hogy a haladást lehetővétegye. Az oktatási szabadság csak azon okokkal tá-madható meg, melyek a cenzúra mellett szólnak. Azoktatási szabadság a gazdagokra nézve létezik, azegyházfelekezeteknek s társulatoknak engedett körazt kiterjeszti a szegényekre is.

A cultura emelkedésével változik a vidékek jel-leme is. Ha a vadásznép pásztorrá vált, az erdő he-lyébe, mely egykor az egész tért elfoglalá, határta-lan legelők lépnek s ezeket később egészen a szántó-földek zárják ki, míg végre éppen ahol a culturalegmagasabb fokát elérte, ismét minden természeteshelyére lép és föld, rét és erdő felváltva kiegészítikegymást. Egy vagy más mívelési módnak kizáróla-gos uralma mindég a culturának félszegségét bizo-nyítja s így van ez a társadalmi állapotokban is, me-

291

lyek éppen ott térnek el a természettől leginkább,hol a cultura magasabb foka még el nincs érve.

Nincs tárgy, mely több vitatásra adott alkalmat,mint a szabad akarat kérdése. újabb időben, mioltastatistikai adatok figyelemmel öszveállítattak, sokane kérdést már eldöntetnek tekintik. Hisz miután ezenadatokból bebizonyítható, hogy a gyilkosságok, agyújtogatások, az öngyilkosságok évenként ugyanazon számban fordulnak elé, ki vonhatja kétségbe,hogy mind ezen erkölcsi bajok ép úgy, mint más be-tegségek függetlenül az emberek akaratától physikaitörvény szerént fordulnak elé. Magában véve ezenokoskodás helyes és csakugyan megczáfolja azokat,kik minden embert szabad akarattal ellátottnak te-kintik. De váljon szükséges-e mind ezen adat ezenállítás megczáfolásáral Váljon ki a tárgyról komo-lyan gondolkozott, fogja-e állítani, hogy az egészenmiveletlen az, kit vallási hite visza nem tartóztat ski morális törvények által magát lekötve nem erezi,hajlamai, vagy szenvedélyei által magát nem ragad-tatja el? Vagy vonhatja-e valaki kétségbe, hogy tisz-tán morális befolyások ezen statistical adatokra be-folyással bírnak s hogy például az öngyilkossági ese-tek oly időszakban, midőn még a vallás befolyásaerősebb, mint például csak 30 év előtt, sokkal ritkáb-ban fordultak elő. Meggyőződésem szerént tévedésállítani, hogy minden ember akarata szabad. De min-den embertől függ, hogy szabad akarattal birjon,hogy miveltség által oda emelkedjék, hogy hajlamaités szenvedélyeit legyőzve és csak meggyőződése sze-rént járjon el. És az, hogy morális statistikánk ada-tai évről-évre ugyan azok maradnak, csak azt bizo-nyítja, hogy az emberek nagy többsége még nem

292

emelkedett enyire és nem azt, hogy a czél elérhetet-len, vagy hogy nem ez az, mi után törekednünk kell.Akaratunk szabadsága olyan, mint az egyenlőség.Nem sajátunk, de egy lehetőség.

Nem árt, ha gyermekeinknek nagyon sok szere-tetet mutatunk s ez által érzékenységeket fejtjük ki.Hadd táguljon a szív fiatal korában, eljön az idő,midőn nagyon is öszve szorul.

Az, mi természetünkben valóban jó s nemes, néhaháttérbe szorul, de soha nem vész el. Meggyőződé-sem, hogy sokkal könyebben szabadulhatunk hi-báinktól, mint jó tulajdonainktól.

Ne bámuljuk, ha egyes öregek inkább ragasz-kodnak az élethez, mint fiatal korukban; hisz nemérdekel-e csaknem minden darab utolsó felvonásaleginkább ?

Nem a választási képesség, vagy a választásmódozata határoz annak eredményeiről, hanem in-kább az általjános helyzet, melyben a választás tör-ténik; s miként forradalmi korszakokban, mit a tör-ténet bizonyít, a legforradalmibb határozatok jön-nek létre a legaristocraticusabb szerkezetű testületek-ben, úgy az általjános szavazatjog nyugodt időkbencsak a fen álló hatalmat erősíti meg.

Aki a hibákat, melyeket életében elkövetett, na-gyon megbánja, avval vigasztalhatja magát, hogyha azokat elkerülte volna, bizonyossan másokat éstalán még nagyobbakat követett volna el.

A jövő mint egyesé, úgy egész népeké néha vilá-gosan áll előttünk, csak hogy az, amint előre látunk,kellemetlen, nem hiszünk a jövendölőnek, még ma-gunknak sem.

293

Oly ügyeknél, a) melyekről előre látható, hogyazok tökéletesen nem sikerülhetnek, józan embersoha nem kivan kizáró befolyást, mert tudja, hogyevvel egyszersmint az egész felelőséget válalja ma-gára. S ily ügyek között áll első sorban a nevelés.

Ismertem embereket, kiknek egész életökben nemvolt egy gondolatok, melyet sajátoknak mondhattakvolna s kik mind a mellett, sőt éppen azért rendkí-vül okos embereknek tartattak. Ki százszor elmon-dott dolgokat, olyanokat, melyek úgy szólván köz-mondása váltak, szabatos formában ád elé, biztos,hogy véleményével maga nem marad, míg az origi-nalitás mindég isolatiohoz vezet.

Minden gondolat csak úgy hat másokra is, hakedélyünkben gyökerezik, mert csak ily gondolatválhatik meggyőződésé.

Nevelés.b)

Minden nevelésnek, vagy helyesebben mondva,gyermekoktatásnak feladata nem csak az, hogy a ne-vendék egy bizonyos számú kész ismereteket nyer-jen, hanem inkább az, hogy ismeretek szerzésére ké-pesé tétessék, hogy tehetségei0) miveltessenek ki. Ésaz, mi az egyes nevelésről áll, áll az egész népokta-tásról is. Nem a megtanult anyagnak menyisége,hanem az észbeli tehetség kifejtésének fokozata az,mi szerént a közoktatás eredményeiről ítélhetünk.

A legnehezebb helyzetben a főnehézség nem ahelyes út feltalálásában, hanem abban fekszik, hogy

a) Ettől kezdve egy 1869-es jelzésű új jegyzőkönyvből közöl-jük a szöveget. (M. Nemzeti Múzeum. 767. Oct. Hung. 6.)


294

azt válaszuk, mit eszünkel leghelyesebbnek találunk.Ha az, mit bélátásunk szerént a leghelyesebbnek tar-tunk, kellemetlenebb, többnyire, hogy a pillanatnyikellemetlenséget elkerüljük, másra határozzuk el ma-gunkat s így többnyire félig öntudattal megyünkneki éltünk legnagyobb bajainak, melyekbe több-nyire akkor esünk, midőn pillanatnyi bajokat kerü-lünk ki.

Egész újabb civilisationk nem egyébb, mint küz-delem a szabadság és egyenlőség, az az, az indivi-duum s a társasság között, mely az individuumot atöbbség határozatainak alávetni, tehetségeit az egész-nek javára felhasználni s valamint az egyesek jólé-tében, úgy tehetségeikben egy bizonyos középszeregyenlőséget behozni törekszik. És a jelen pillanat-ban senki sem határozhatja el, melyiké lesz a két elvközül a győzelem.

Mint minden organismusnak, úgy az államnakép fejlődésére tér kell mindenek előtt és világosság.

A nemzet elégtelen, mert mind azt, miben hely-zete javult, nem tartja elégségesnek, hogy azonveszteséget pótolja, melyet függetlenségében látszó-lag szenvedett. Minden opositionak, legalább min-den komoly opositionak ez alapja s ez meg fog ma-radni mind addig, míg a függetlenség féltése helyettaz uralkodási vágy nem ébred fel. Mihent egyszeroda jutunk, s ez a dolgok természete szerént hamartörténhetik, hogy a magyar ember észre veszi, hogyfeladása nem csak az, hogy az ország függetlenségéta birodalom irányában oltalmazza, hanem hogy amagyar elem uralkodása után is lehet törekednie,akkor, de csak akkor a jelen ellenszegülés meg fog

295

szűnni s a birodalom hatalmi állásának éppen a ma-gyar elem lesz legbuzgóbb pártolója.

Minden nagy nemzetiség, melyet Európában lá-tunk, egyes irodalom, — főkép költészeti irodalom-nak köszöni létét. Így alkotta Dante s nagy követőiaz olaszt, így ébreszté a német irodalom a németnemzetben az egységnek érzetét s ugyan ezt mond-hatjuk as angolról és spanyolról, sőt egy bizonyospontig a magyarról is. És az irodalomnak közössége,mely a tájszóllásokat kiszorítva, nagy országokbana nyelvnek egységét állapította meg, hatalmas befo-lyást gyakorolt az érzések közösségére is és mit anépek nemzeti jellemének nevezünk, sokszor csakegyes hatalmas egyényiségek viszhangja s ép azértoly egyényi, más nemzetiségek jellemétől anyira kü-lömböző. Korunkban az irodalomnak ily befolyásamegszűnt. Áltálján véve korunk nem áz irodalom,hanem a tudomány kora, mely nem egyényi, hanemáltaljános s melynek éppen azért befolyása csak azlehet, hogy azon arányban, melyben terjed, az egyesnemzetiségek helyébe az emberiség nagy eszméjétfogja léptetni.

Ha minden nagyobb politikai átalakulás után azeredmény nem felel meg a várakozásnak, sőt ha a ta-pasztalás azt mutatja, hogy azon jólét helyett, me-lyet a változás pártolói ígértek, csak a bajok s nehéz-ségek száma nevekedett s a közvélemény ép oly han-gosan nyilatkozik azok ellen, kiket ő emelt a kor-mány polczára, ennek főkép két okát jelelhetjük ki.Az első az, mert valamint más téren, úgy a politikamezején reményeink soha nem telyesülnek egészens mert ezért minden átalakulás után az emberek nagyrésze csalatva érzi magát. A második, mert minden

296

kormány, mely működését új, eddig szokatlan for-mában kezdi meg s így azon támaszt, melyet a köz-igazgatás a szokásokban talál, nélkülözi, szükségképroszabbul kormányoz. Új formájú közhatalom csakanyiban számolhat engedelmességre, menyiben azilletőket arra kényszeríti, vagy rendeléseinek czél-szerüségéről capacitálja, míg régi kormánynak min-denki már szokásból engedelmeskedik.

A zsidó népnek világtörténeti feladata, hogy azegy isten a) eszméjét képviselje. Meggyőződésem,hogy azon perczben, melyben ezen eszme által jánosáválik, a zsidó nép, mint különálló nemzeti egyényi-ség, megszűnik.

Boldogságunknak feltétele az, hogy megismerjea határokat, melyeket korlátolt természetünk törek-véseinknek kijelelt és ez nem csak egyébb törekvé-seink-, hanem tudásvágyunkról is áll. Minden törek-véseink e téren is csak anyiban gyümölcsözők s csakanyiban szerezhetnek megelégedést, a menyiben le-hető czélokat tűznek ki magoknak. És váljon panasz-kodhatunk-e ezen korlátoltság ellen? miután az, miután melette törekednünk lehet, még mindég több,mint mit rövid életünkben elérhetünk.

Mint a fa, mely annál magasabbra emelkedikágaival ég felé, mennél mélyebben hat gyökereivel aföldbe: ilyen legyen tudományunk. Mentül inkábbhatottunk mélyébe, annál inkább emelkedjenek gon-dolataink az ég felé.

Minden szónoklat csak akkor jó, ha azt a tüzhezhasonlítjuk, mely midőn melegít, egyszersmint vilá-gosságot terjeszt.


297

Tagadhatatlan, hogy a míveltség terjedésévelfogynak az egyényiségek s azon eredetiség helyett,melyet a cultura alantabb fokán álló egyényiségek-nél találkozunk, a míveltség általjános typusa lép.Ugyan e hatást, melyet a míveltség az egyesekregyakorol, fog az gyakorolni egész nemzetiségekre isés én bizonyosnak tartom, hogy sok azok közül, me-lyek most még életerősöknek látszanak, el fog tűnnielolvadva, mint tavaszkor a jéghegy, minden erőszaknélkül, egyedül a nagy meleg sugarainak hatásaalatt.

Földgömbünk geologicus formatioját tekintve,kétségtelenül a madreporok1 zajtalan, észrevehetetlenmunkássága több s nagyobb változásokat idézett elé,mint a plutonicus erők romboló kitörései, melyek aföld színét megváltoztaták, de csak midőn azt emel-ték feljebb, mit amazok alkottak, mint pl. a Jura-hegy sorát, melynek anyaga egészen ily állatok mü-véből áll. Ilyen a democratia hatása a soeialis világ-ban. Minden nagy változás itt is tulajdonkép a so-kaknak észrevétlen tevékenysége által idéztetik elé.

Kétségtelen, hogy csak oly politika felelhet megczéljának, melyet következe [te] sen keresztül vinnilehet. Oly elvek felállítása, melyeknek végső követ-kezéseit elfogadni nem akarjuk, vagy melyeknek el-fogadása nem áll hatalmunkban, pedig mindég ve-szélyes, mert a nép mindég levonja s mindég követelie végső következéseket. Ε két, a tapasztaláson ala-puló tétel az, melyet a nemzetiségi kérdés elintézésé-nél soha szemünk előtt vesztenünk nem szabad. Néze-tem szerént minden követelésnek, mely az egyényi

1 Szivacskorallok.

298

szabadság és egyenlőség corollariuma, engednünkkell, ellenben mindent, mit nem az egyén, de a nem-zetiség követel, az egyenlőséget, melynek subjectumanem az egyes polgár, hanem az egyes nemzetiség,meg kell tagadnunk, mert a jogegyenlőség elve ígyalkalmazva vég következéseiben az állam feloszlá-sához vezetne s ha jöhetnek is viszonyok, melyeknekellentállhatatlan hatalma ezt vonják magok után,legalább bizonyossan nem a magyar törvényhozás-nak feladata, hogy ezt elősegítse. A politika, melyeta nemzetiségünk irányában követnünk kell, ugyanaz, melyet Richelieu1 a reformáltak irányában (leg-alább a menyiben korának szelleme engedé) követett.Teljes szabadságot biztosítva a confessioknak s irá-nyukban több szabadelvűséggel járva el, mint bármily más állam férfiú, de kérlelhetetlen szigorrallépve fel, midőn a protestánsok a szabadságnál töb-bet követeltek s inkább ostromal véve be [a Röchelt,2

mint tűrve azt, hogy a felekezet, mint olyan, az ál-lamban külön államot alakítson.

Ezerek között alig van egy, ki irodalmi műt,mint egészt, felfogni képes legyen s ha néha megtör-ténik, hogy valamely új munka, mely a művészetszabályainak megfelel, megjelenésénél nagy hatástidéz elé, ez soha nem az egész compositio tökélyének,hanem egyes helyeknek tulajdonítható, melyek szép-ségök által a közönséget megragadták. Éppen ez állaz emberekről is; nem tulajdonságaik öszveségétől s

1 Richelieu bíbornok (1585—1642), a 17. század egyik leg-nagyobb államférfia, Franciaország nagyságának tulajdonképenimegalapítója.

2 Larochelle, város az Atlanti-óceán mellékén; a nantesi edic-tiim (1598) a francia protestánsok számára engedte át.

299

azoknak arányától, mely a jellemet képezi, hanemegyes tulajdonságaiktól függ az emberek ítélete sazért oly ember, ki sok hiba és gyengeség mellettegyes szeretetre méltó, vagy kitűnő tulajdonnal bir,kortársai között mindég népszerűebb lesz a valóbanerényes férfiúnál, kinél, — miután az erény éppenkülömböző tulajdonaink öszhangzásában és kellőmértékében áll, egyes szép tulajdonai nem tűn-nek fel.

Kár oly megvetéssel szólni a phantasiáról. Ha jólmeggondoljuk, mindent, mi életünkben boldogít, en-nek köszönünk. A gyermek, ki bottal kezében hárompajtástól követve egy nagy sereg élén gondolja ma-gát s a hadvezér, midőn parancsára ezerek halnakmeg, valami valóban nagyot vél véghezvinni. Az ifjú,ki kedvesének birtokáért életét áldozná fel s a -fukar,ki életének örömeit feláldozza s még a gyalázattálsem ijed visza, ha vele kincseinek halmát nevelheti,nem képzeleteknek köszönik-e örömeiket, nem azértfáradnak, azért lelkesülnek-e, mert fáradozásaik általoly boldogságot reménylenek, mely tulaj donkép nemis létezik. Mert hisz a nagy vagyon, földi boldogsá-gunk e legprosaibb forrása is csak azért boldogít,mert általa minden örömök élvezhetése látszólag le-hetővé válik.

Amerika állami története mostanig múltjábantalálja magyarázatát. Az alkotmány, melyet a con-foederatio alapítói hazájoknak adtak s annak fejlő-dése az újabb évekig, a régi coloniák s a protestánsegyház és község szervezetiből fejlődött ki s a re-publicai institutiok azon erős erkölcsi alpokban ta-lálták fő támaszokat, melyek az éjszakamerikai co-loniákat már keletkezésektől minden más országok

300

felébe emeltek. De tagadhatatlan, hogy America né-pessége nagy változáson megy keresztül. Minden évmegváltoztatja az arányt, mely a colonisták utódai,a tulajdonképi éjszakamericaiak s a bevándorlókközött létezik s ha ezek már most is tagadhatatlanbefolyást gyakorolnak az állam ügyeire, az idő köze-ledik, melyben e befolyás túlnyomó lesz s a majori-tást, mely az alkotmány szerént minden felett hatá-roz, németek s irlandiak utódai képezendik, s Ame-rica jövője attól függ. A világon két hatalom van, mely hegyeket moz-dít ki helyéből: a hit és a hitel. Napjainkban sokanazt látszanak hinni, hogy az első immár elveszte ha-talmát, de talán eljön az idő, midőn meggyőződnekcsalódásokról. míg anyi ember lesz a világon, ki hi-telre nem számolhat, legalább ezek között sokan hi-tökhez fognak ragaszkodni.

Valóban nagy hatalmat csak oly ország gyako-rolhat, mely a miveltségnek aránylag nagyobb fo-kán áll. De a miveltség, mely az egyes, számra cse-kélyebb népnek, túlnyomó befolyást ád, oly államra,mely bizonyos nagyságon túl terjeszkedett és főképkülömböző elemekből áll s így egy bizonyos irány-bani cselekvésre csak absolutismus által bírható,feloszlató hatást gyakorol s innen van, hogy bár-menyire tekintsünk visza a világtörténelemben, alegnagyobb befolyást mindég aránylag kissebb né-pek s országok gyakoroltak s hogy azon óriás biro-dalmak, melyek látszólag az egész, világ független-ségét veszélyeztetni látszottak, soha az általjános ha-talmat, mely után törekedtek, nem érhették el s azonarányban, melyben civilisalódva veszélyesebbekéváltak, mindég inkább közeledtek borulásukhoz.

301

Mint Sveitzban egyes tetők nagyobb magasságátabból vészük észre, hogy a felkelő nap sugarai csú-csaikat elébb világítják meg, úgy mérhetjük az em-bereket. Kiket azon eszme, mely később általjánosávált, elébb világosított fel, az bizonyossan magasab-ban áll.

Korunk nagy szenvedéseken ment keresztül, ta-lán még nagyobb szenvedések állnak előttünk. De necsüggedjünk azért. Minden nagyobb átalakulás ha-sonló szenvedésekkel jár, melyek annál nagyobbak,minél fontosabbak azon eszmék, melyeknek körébenaz történik, de eddig mindenik, melynek emlékét atörténelem feltartotta, az emberi nem jobblétéhez serkölcsi emelkedéséhez vezetett, s ha természetes, hasokan korunkon ép úgy kétségbeesnek, mint ez so-kakkal a reformatio korában történt, mert nem fog-hatják fel, miként fog az emberi nem elélhetni azoneszmék nélkül, melyek eddig a társadalom alapjaitképezek, erőssen meg vagyok győződve, hogy vala-mint a reformatio, úgy korunk mozgalmai egy újszebb fejlődésnek kezdetei.

Ha valamely államszerkezet úgy alakitatott,hogy abban azok, kikre nagyobb fontosságú functiokbízattak, feladatuknak nem felelhetnek meg, az ilyállamszerkezet nem tarthatja fel magát. így tör-tént az úgy nevezett felvilágo[sult] absolutismussal,melynek magasztalására felhozott okok, hogy ezenkormányforma mellett a fejdelemnek érdekei az ál-lam érdekeivel ugyan azok, s hogy minden egyesfelmerülő kérdésnél senki nem Ítélhet igazságosab-ban, mint az, ki magas állása által minden külön ér-deken túl emeltetett, megsemmisülnek, ha e kor-mányforma védőit egyszerűen kérdezzük, váljon hi-

302

szik-e, hogy mind azon esetekben, melyeket kétség-telenül egy felvilágos [od] ott fejdelem határozhatnalegczélszerűbben, csak ugyan a fejdelem határozdS ugyan azt mondhatjuk jelen ministerialis rendsze-rünkről. Bebizonyíthatjátok, hogy legjobb, ha min-den ügy azok által döntessék el, kik a törvényhozástöbbségének bizodalmát bírják s kimondhatjátok afelelőség elvét is, de hogy ministereitek azt, mit elvszerént nekik kellene telyesíteniek, csak ugyan telye-sitsék is, azt, míg az emberi természet a régi marad,s a tárczával Fortunatus minden adományait nemadhatjátok ő Excellentiájoknak, sem a fejdelem, sema népek akarata nem érheti el és ezért meggyőződé-sem, miként egész alkotmányos rendszerünknek nagyátalakuláson kell keresztül mennie, melynek lényegeabban áll, hogy az individuális szabadság s a hely-hatósági autonómiának köre tágitatván, a kormány-nak teendői a lehetőség szerént szabatnak ki.

Nagyon sokat foglalkoztam a történet azon kor-szakaival, melyek alatt az államok szerkezete egy-szerre nagy átalakuláson ment keresztül. Mind ezenepochákban kivétel nélkül azon jelenséget találjuk,hogy éppen azok, kik az átalakulást indítványoz-ták, vagy a mozgalmat vezették, annak eredményei-vel nem elégedtek meg. Sőt minden ily mozgalom-nál fordul elé oly időszak, melyben a vezetők a jö-vőn kétségbe esnek. így volt az a reformatio kor-szakában Münzer1 kísérletei s a paraszthad után,2 ígyaz angol és franczia forradalom alatt, sőt ha

1 Münzer Tamás, az anabaptisták vezére, résztvett az 1524—25-i németországi parasztforradalomban.

2 1524—1525-ben; a parasztok vezére Götz von Berlichingenvolt.

303

Washington levelezését 785-től 787-ig átnézzük, meg-győződünk, miként az americai szabadság, sőt magaannak minden túlzástól ment vezetője sem menekül-hetett meg egészen azon kínos érzéstől, mely a szivetazon gondolatnál eltölti, hogy egész életünk fárado-zásai csak azt eredményezték, hogy vele magunknaks másoknak nyugtalanságot okoztunk. Ezen által Já-nos jelenségnek több oka van. Az első a) az, mertnagy mozgalom, ha czélját elérte is, rögtön nemszünhetik meg s így minden nagyobb átalakulás utánegy bizonyos nyugtalanság s mozgalom marad fel,mert éppen mert czélját nem látjuk, aggodalmatokoz. A második: b) mert minden nagyobb átalaku-lás, midőn a régi halomra döntetik s az új sokszorcsak tervben, de legfeljebb megkezdve állíttathatik he-lyébe, egyszersmint nagy rendetlenség korszaka iss mert nem is vehetjük rósz néven, ha a többség ezttapasztalva, vagy a régi, vagy egészen új állapotokután vágyódik s a jelennel tulajdonkép senki semelégszik meg. Hisz mind ezen ócsárlóknak végre igazuk van. A ház soha nem lakhatatlanabb, mint azalatt, midőn azt átépítik. Végre harmadszor:c) nin-csen ember anyira bölcs, hogy a mozgalmat, mely-ben maga is részt vesz, helyesen ítélhetné meg. Ép-pen mert azt, mi körünkben történik, tökéletesen lát-juk, mert az egyes jelenségek magyarázata elfoglal,nem vagyunk képesek az egésznek áttekintésére.

Ha tehát korunk mozgalmainál, főkép hazánk-ban, néha aggályok töltik lelkünket, ne essünk két-ségbe egyes fenyegető jelenségek felett, A túlhajtáspillanatnyilag akadályozhatja haladásunkat, sőt

a-c) Az eredetiben aláhúzva.

304

minden haladásnak közelebbi veszélye ebben áll, devalamint csak nem képzelhetetlen, hogy ott, hol bi-zonyos elvek, vagy irányok az egész társasságot át-hatották, azok egyesek által a túlzásig ne fejlesz-tessenek tovább, úgy ily túlzások inkább az általjá-nos iránynak hatalmát bizonyítják, mint azt veszé-lyeztetik, — és sokszor még azon jó hatást idézik elé,hogy azon veszélyekre figyelmeztetnek, melyek egybizonyos irányban haladva kikerülendők.

Ritkán találkozunk emberrel, ki azon vidéket,melyben lakik, szépnek tartaná. A hegylakó szép vi-dék alatt a termékeny rónaságot érti; mi, alföld em-berei, a Sveitz legridegebb bérczeit. Ugyan ezt ta-pasztaljuk minden más s így a politikai állapotoknálist, melyekben egyes emberek élnek. De ne panasz-kodjunk az emberi nem ezen tulajdonsága ellen.Ezen elégedetlenségnek köszönjük minden haladá-sunkat, bár ez a haladás néha kínos, közötte nem csakemelkedünk, de néha sülyedünk is. De nem jobb-emég ez is a tespedésnél, melyet, mint a vizeknél, úgya népeknél mindég a rothadás jelenségei követnek,míg a nép, mely magasságából egyszerre lesülyed,mint a patak, mely a mélységbe omlik, midőn habjaiminden egyes sziklalépcsőnél megtörnek, csak salak-jától s iszapjától tisztul meg.

Nevelés.a)

Minden oktatás csak úgy felelhet meg czéljának,ha az a gyermek egyényiségéhez alkalmazta tik s ezéppen ellenkezője annak, mit iskoláinkban látunk,hol száz gyermek ugyan azon rendszer szerént egy ta-


305

nító által egyszerre nyeri oktatását. Ez egyike isko-lai rendszereink ellen előhozott legfontosabb ellenveté-seknek. Szolgáljon megnyugtatásunkul a tapaszta-lás. Alkalmazva találjuk a két rendszert. Az egyé-nyesitett oktatást felsőbb osztályainknál, kik gyer-mekeiknek külön nevelőt tarthatnak. Az iskolairendszert általjánosan. Honnan kerülnek ki legkitű-nőbb férfiaink? Azok sorából-e, kik magány-neveléstnyertek, vagy azokéból, kik az iskolában tanitattak 1Az ok abban fekszik, mert minden, az iskolában ta-nított gyermek azt vévén ki az oktatásból, mi egyé-nyiségéhez illi[k], maga individualisai ja tanítását,míg a nevelő csak igen ritka esetben ítélvén helyesena gyermek tehetségeiről (miután minden hajlam stulajdon megismerése gyermekeknél, hol azok mégfejletlenek, a legnehezebb), a legjobb szándókkal több-nyire elhibázza a helyes irányt.

Nevelés.a)

Kétségtelenül nagy veszélyek fenyegetik társa-dalmunkat azon roppant külömbség következésében,mely ugyan azon államok törvény szerént egyenjogúpolgárai között, vagyonbeli viszonyaikra nézve léte-zik s midőn a szegényebb osztályokat addig, míg arend fent artható, a gazdagoknak csaknem korlátlanuralma alá veti, éppen ezért a rend felbontására iz-gatja mind azokat, kik a vagyon nagy külömbségé-nek következései alatt szenvednek. Meggyőződésemszerént nem kevésbé károsak azon hasonló, sőt talánmég nagyobb külömbségnek következései, melyek akülömböző osztályok míveltségi állapotában léteznek,


306

melynek, hogy mást ne említsek, szükséges eredmé-nye, hogy miután azok, kik a sajtóban s a politikaiélet terén működnek, a míveltségnek sokkal mago-sabb fokán állnak, a törvényhozás soha nem felelmeg azon nép cultural állapotjának, melynek szá-mára törvényeit alkotja s midőn egy részről több jo-gokat ád, mint menyit a nép követel, más részről(például a vallási törvényekben) néha a nép legszen-tebb érzelmeit sérti.

Ε bajon könyebb segíteni, mint birtokviszo-nyaink ferdeségein, hogy azonban e bajon segítenünkkell s pedig mentül elébb, az nem szenved kétséget;mert valamint tagadhatatlan az, hogy ámbár a kö-zépkor privilégiumai megszűntek s a jogegyenlőségelve elfogadtatott, a társadalom külömböző osztályaijelenleg távolabb állnak egymástól, mint csak egyszázad előtt is, — úgy bizonyos, hogy ennek s azonellenségeskedésnek, melyet a külömböző osztályokegymást tekéntik, fő oka nem socialis, sőt nem is va-gyonbeli, hanem cultural külömbségekben fekszik.Bár mit mondjon a törvény, mívelt emberek az egé-szen mi véletlenek [et] soha hasonlóiknak tekinteninem fogják s ezek mindég a félelem, vagy legalábbbizodalmatlanság azon nemével fogják fogadni ma-gasabban álló hontársaik szavait, melyet az americaimég a missionariust is nézi.

Mikor még kicsi fiú voltam, mert 5 éves korom-tól rendesen elvittek a budai színházba, — azon fo-galmam volt, hogy ha a darabnak csak 1 vagy 3 fel-vonása van, az vígjáték, s ha 5 felvonásos, szomorú-játék. Emlékezem, menyire nevettek ezen definition,de ha életünket színdarabnak tekintjük, erre leg-alább illik gyermeki értelmezésem, bizony szomorú

307

játéka válik életünk, ha az egy bizonyos hoszúságotmeghalad. Itt egy észrevétel jut eszembe. A paeda-gogok nagy része a színházat a gyermekekre nézvekárosnak tartja. Én máskép vagyok meggyőződve.A színházról ugyan az ál, mi a gyermekmeséről. Haa phantásiának ébresztését s fejlesztését felesleges-nek, vagy éppen károsnak tartjuk, akkor csakugyannem keli gyermekeinket a színházba vezetnünk, merterre semmi nagyobb hatást nem gyakorolhat, de en-nél többre a hatás soha nem terjed s az, mi egyes,például erkölcstelen irányú darabokban a gyermekrenézve káros lehetne, hatás nélkül vonul el szemeielőtt. A gyermek úgy jár a színházzal, mint vala-menyien később az élettel. Először csak a színhelyetés a costumet veszi észre, később ismerni kezdi azembereket, még később érti, mit mondanak s végregyanítja, mit akarnak, de az egész, darabnak értelmeés valóságos czélja mindég titok marad előtte, s hahaza tér, legfeljebb egyes jelenetek emlékével s azonáltaljános benyomással alszik el, hogy az egész da-rab még is igen szép volt.

Aki egy bizonyos koron túl iró marad, ne fe-lejtse el, hogy munkái csak úgy bírhatnak érdekkel,ha azok, mint a tükör, minden tárgyat a lehető leg-tisztábban reflectálnak.

Nevelés.a)

Azok, kik folyvást a politikai jogok kiterjesztésemellett izgatva, ez által azon intézkedéseket, melyek-nek czélja a miveltség kiterjesztése, körül belül úgyjárnak el, mint ha valaki a nép iránti rokonszenvé-


308

nek bebizonyítására hirdetné, hogy a falu lakóit mindrészesíteni akarja a vadászat élvezetében s őketmint hajtókát alkalmazná, kik a vadat az ő és ba-rátai mulatságára kergetik. Hisz azon szerep, melyeta nép azon részének, mely a jogainak használatáraszükséges miveltséget nélkülözi, a politikai téren jut-tat, csaknem egészen hasonló ahhoz, melyet a lár-mázó hajtósereg uri vadászatoknál visz.

Politika, a) Erdély.A nép türelmetlen s többnyire avval vádolja kor

mányát és a törvényhozást, hogy nem elég sebessenhalad. Ne vegyük ezt rósz néven. Tudja mindenki,hogy a gyermek azon külömböző tárgyak távolysá-gát, melyet egyszerre lát, csak tapasztalás által ta-nulja ismerni s így van e népnél is és ennek is ho-szú tapasztalásra, melyet csak a politikai jogok ho-szú gyakorlata adhat, van szüksége, míg meggyőző-dik, hogy bizonyos változások, egy vagy más javítás,melynek szüksége- és lehetőségéről mindenki meg-győződött, csak egy bizonyos idő után, csak miutánegy bizonyos irányban bizonyos számú lépéseket tet-tünk, érethetik el. Maga e türelmetlenség sokszoreszköze, többnyire előmozdítója a haladásnak. Deegyet követelhetünk, s ez az, hogy a türelmetlenségne csak panaszokban s a kormány és törvényhozásmulasztásainak hangzatos roszalásában, hanem tet-tekben nyilatkozzék, az által, hogy mindenki, ki ahaladás lassúságát roszalja, minden, hatalmában állóeszközt felhasználjon, hogy a czél, melyet elérnióhajt, mennél gyorsabban közelítessék meg és éncsak azt kérem, azt követelem mindenkitől, ki a ha-


309

ladást, mely a nevelés mezején történt, szerfelettlassúnak tartja. Legyen türelmetlen mindenki ésbuzdítsa szavával a kormányt és törvényhozást na-gyobb tevékenységre, de tegyen mindent, mi e szentügy haladására hatalmában áll. Törvényeink elégtág tért nyitnak minden egyes polgár tevékenysé-gére stb. stb.

A democratiának is vannak parvenuejei s elégnagy nevű, szivében büszke urat ismertem, ki népiesmodorában magát senki által felülmúlni nem engedé.Többnyire ezen urak sorsa ugyanaz, mint a meg-gazdagodott üzéreké, kik az aristocratia soraiba to-lakodnak. Tökéletesen utánozzák, sőt túlozzák a nép-nek hibáit, de éppen jobb tulajdonaikat nem sajátít-hatják el és azok, kiknek körébe tolakodtak, soha ezidegeneket magokhoz hasonlóknak nem fogadják el.

Ministeriumok nem az által tartják fel magukat,amit akarnak, vagy szólnak, hanem azáltal, amit tesz-nek. Itt is nem az a fő dolog, hogy üdvöst vagynagyszerűt, hanem hogy sokat tegyenek. Alkotmá-nyos országban a nép mindenek felett elfoglaltatástkíván s ha a kormány a többségnek ezt nem tudjaadni, elveszti többségét.

Talán nem létezett soha alkotmányos ministe-rium, mely miután egy ideig kormányzott, ha nemis többségét, legalább népszerűségét nem vesztettevolna el s ezen bámulni, vagy boszankodni nincsokunk, mert e jelenség részint a ministeriumok eljá-rásában, részint a nép természetében találja magya-rázatát. Minden ministerium, mielőtt kormányra lép,mint programját, oly czélokat tűz ki, melyek, ha-bár elveinek szükséges következései, de olyanok, me-lyek hivataloskodásoknak első éveiben el nem érhe-

310

tők s így minden ministerium többet ígér, mint te-lyesiteni képes. És a nép mindég még többet vár,mint neki ígértetett. A ministerium, mentül becsüle-tesebb emberekből áll, annál nagyobb feltételekkellép hivatalába. S a nép, menyivel népszerűbb embe-reket lát a kormány rúdján, annál korlátlanabb re-ményeiben. Bámulhatjuk-e, ha az egyik azt, mit fel-tett, kivinni nem tudja s ha a másiknak reményei nemtelyjesülnek, s így csalódva látják magokat. Talánnincs ember, ki ha valóban nagy feltételekkel lépettvalamely pályára, azokat egészen kivihette s talánnem vezetett senki nőt az oltárhoz, melyben mind aztfeltalálta volna, mit benne várt. Mért képezzenek erészben kivételt a ministerek s a nép, mely végre iscsake egyesekből áll s így szeretetében ép azon csa-lódásoknak van kitéve, mint minden egyesek. A bajminden esetre kissebb, miután a viszony, mely a néps minister között létezik, oly könyen feloldható.

Többször fordult elő az eset, hogy fejdelmek bi-zodalmokal oly férfiakat ajándékoztak meg s hogyez által oly emberek jutottak egy időre kormányra,kik az állammal tudományosan foglalkoztak, s aziránt, mi teendő, magoknak meggyőződést szereztek.így volt például Turgotí és még is mi keveset vihet-tek ki legjobb akaratokkal s azon hatalommal, melyegykor egy absolut király ministerének rendelkezé-sére állt.

Jó administratiohoz (s ez tulaj donkép jó kor-mánynak lényege) nem sok ész kell, de igen sok rend.

Hiszem, hogy az emberi nem oly haladásra ké-

1 Turgot (1727—1781) francia államférfi, a fiziokrata rendszeregyik legjelentősebb képviselője.

311

pes, melyről még fogalmunk nincs és a jólétnek ésszellemi hatalomnak oly fokára emelkedhetik, melylegvérmesebb reményeinket felülmúlja. Csak hogy azemberek nagy része jelenleg még nem emelkedett in-telligens lényé és hogy mielőtt társadalmi és politi-cus helyzetünkben a nagy haladást reménylhetjük,nagy haladást kell tennünk a civilisatioban. Ennekemelése a fődolog. A többi játék.

Sokszor a) haljuk a panaszt, hogy korunknaknincsenek nagy emberei. Ennek oka meggyőződéseinszerént nem az egyénekben, hanem a közönségben fek-szik. Nagyá az egyényiség csak azon hatás által válik,melyet gyakorol s e hatás csaknem egészen a közön-ségtől függ; és nem bámulatos, ha korunkban, midőnminden képzelet aláásatott, senki oly hatást többénem gyakorolhat, mint előbbi időkben egyesek ész,vagy tudomány által gyakoroltak. Hogy ott, hol ki-vételképen a közönség tiszteletlensége nem hat, egyesemberek most is nagy emberek szerepét vihetik, aztbizonyítja az állás, melyet Napoleon Lajos1 anyiideig elfoglalt.

Az absolutismus legnagyobb támogatói sem von-ják kétségbe, hogy éppen a nevelés terén az alkotmá-nyosság nagyobb eredményeket mutathat fel, sőthogy az eredmények nevekszenek a szabadság foká-val, melyet az alkotmány nyújt és hogy azok példáulsehol nem nagyobbak, mint Schveicban, vagy Ame-ricában. De ezen eredmények nem a központi hatalommegszorítása, hanem a népnek részvéte által éretnek

b) Ettől kezdve a jegyzetek egy más jegyzőkönyvből vannaklemásolva, melynek különféle jegyzetei mutatják, hogy 1869-bőlvalók. (Eredetije M. Nemzeti Múzeum. 767. oct. Hung. 1.)

1 A későbbi III. Napoleon francia császár (1852—1870).

312

el és csak ott várhatók, hol a nép a jogot, melyetneki az alkotmány a nevelésre adott, kötelességénektekinti.

Abauj. a)

Feltűnő, hogy e megyében még egy községi is-kola sem létezik. Mi ennek oka? Mi módon lehetnee bajon segíteni1? Minthogy kívánatos, hogy mindenegyes tanmegyében legalább egy minta iskola létez-zék, legalább egy ilyennek felállításáról kell gondos-kodni, hozzávéve még egy felsőbb népiskolát is.

Egy törvénynovella, hogy mindazon intézetek,melyek kizárólag az állam által tartatnak fel, a tan-felügyelő vezetése alatt álljanak.

Feltűnő a megye tanállapotjainak statistikai ösz-veállitásában a nagy külömbség, mely a catholiku-sok és helvét hitvallásnak között létezik, miutánezeknél 60 tanköteles gyermekekre jön egy iskola,holott a catholikusoknál 121 tanköteles jön egy is-kolára.

Arad b)

Az aradi kerület népnevelési állapotjai mindentekintetben szomorúbak. Akár azt tekintsük, hogy51763 gyermekből tényleg csak 17458, azaz körül-belül a kötelezetteknek 1/3 jár iskolába; akár az is-kolák számát, a megyében csak 227 iskola lévén s így228 tankötelesre jutván egy iskola, ha pedig a taní-tók számát vészük (305), minden egyes tanítóra jön170 tanköteles. Hasonlóan szomonú a kép, ha figyel-

a) Az eredetiben aláhúzva. Megyék szerint való vázolása aközoktatásügy állapotának; töredék.


313

műnket az iskolák jövedelmére, felszerelésére sat. for-dítjuk. S mi e tekintetben feltűnő, ez az, hogy ahátramaradás minden nemzetiségekre kiterjed. Nemhasonló mértékben, mert míg a 33077 tanköteles ro-mánból csak 8621 és így az egész számnak csak X jártettleg iskolába, a 11508 magyarból 4865 s így több1/3-nál, a 6722 német közül pedig 3806 és így felénéltöbb jár iskolába, mind a mellett kétségtelen, hogyezen arány még a németeknél is sokkal kedvezőtle-nebb, mint más megyékben.

Arad vmegye statistical kimutatásában egy ör-vendetes és ez a felsőbbség, melyet a községi iskolaminden tekintetben bír mind az iskolák felszerelését,mind jövedelmeit, mind az oktatás eredményeit il-letőleg; így például a 10 közös iskolának van 13640ft jövedelme, 22 tanterme, 24 tanítója. míg a hozzá-jok legközelebb álló catholicus iskoláknak: 35 iskolá-nak 42 tanterme, 43 tanítója és csak 15500 fi évi jöve-delme van. És még a községi iskolának 2084 tanít-ványa közül a múlt év végével 523 lépett ki, ki irniés olvasni jól tudott, addig a r. cath. iskola[k]ba járt4594 gyermek közül csak 560-nál éretett el ezen ered-mény.

Árva. a)

Ε megye tiszta tót, a 15631 tanköteles gyermekközül csak 439 jegyeztetett fel magyarnak. Ténylegiskolába jár 6420, mi, ha csak a 12 évig feljegyzett11.100 tanköteleseket vészük is számba, alig valamivei több a tankötelesek felénél és még kedvezőtleneb-bé válik, ha tekintetbe vészük, hogy az egész éven át


314

csak 1254 gyermek járt az iskolába, míg a többieknélaz oktatás a téli holnapokra szorítkozik. Iskola mindöszve van 87. Tanító 101, az az megközelítőleg 180tankötelesre 1 iskola és 150 tankötelesre 1 tanító·. Aziskolák pénzbeli jövedelme öszvesen 13.500 [frt].,azonban a legegyenetlenebbül elosztva, mert míg pél-dául a 72 cath. iskolának 8085 ft. pénzbeli jövedelmevan, addig a 12 ágostai iskolának pénzbeli jövedelmei1333 ftal jegyeztetnek, a 2 isràelita iskolának jöve-delme pedig 3780 ft. Községi iskola eddig Árvábansincs.

Bács. a)

Tanügyi állapotjai, főkép [ha] a megyének ki-terjedését és termékenységét és a lakosságnak vagyo-nosságát vészük tekintetbe, szinte igen szomoritók.A megyében talált 121.002 tanköteles gyermek közülcsak 58.805 s ezek közül is csak 32.323 jár iskolába azegész éven át. Csak 468, iskolára használt terem lé-vén a megyében, ha az öszves tankötelezetteket vészük,258 gyermekre jut egy tanterem; ha csak a tettlegiskolába járókat vészük számba, minden teremrejut 125 gyermek. Körülbelül hasonló arányokat ta-lálunk, a tankötelesek és iskolába járók számát aziskolamesterek számával öszvehasonlítván, öszvesen489 egyén foglalkozván Bács vmegyében az oktatás-sal. Az öszves költség, mely évenként Bács vmegyé-ben a nevelésre fordítatik, ide értve azt, mi nyers ter-ményekben szolgáltatik ki s az egyes iskolák fekvő-ségeiből s tőkéiből vett évi jövedelmeket: 174.804 ft,mi bár mily civilisait ország nevelési budgetjéhez


315

mérve oly nevetséges öszveg, hogy azt határainkontúl bizonyossan mindenki hihetetlennek tartaná,

Ámbár a megye közoktatási állapotjai általjá-nosan véve ki nem elégítők, itt is a nemzetiségek sze-rent nagy külömbségeket találunk. Első helyen ittis a németek álnak, kiknek 35.287 iskolaköteles gyer-mekei közül 22.117 jár tettleg iskolába, míg az 50.764iskolaköteles magyar közül szinte csak 22.488 s ígynem egészen fele jár iskolába. A szerbeknél az aránymég kedvezőtlenebb, miután a 18.602 tankötelesbőlcsak 6628 s így alig több egyharmadánál jár isko-lába. A megyében eddig csak 2 községi iskola létezik.

Baranya, a)

Habár ezen megyének állapotjai sem kielégítők,tagadhatatlan, hogy azok hasonlíthatatlanul jobbak,mint az ország nagy részében. Bizonyítja ezt magaazon arány, mely az iskolaköteles és tettleg iskolábajárók között létezik. 44.127: 30.744, mi a 6—12 évigvaló tankötelesek öszves számánál több. És midőne kedvező arány a nemzetiségek között a németnél alegkedvezőbb (17.274 tanköteles közül 13.107 jár tény-leg iskolába) és midőn a protestánsok e tekintetbena többi vallásfelekezeteket túlhaladják (az 5985 hel-vét hitvallású tanköteles gyermek közül 4264, az1862 ágostai közül 1387 jár tényleg iskolába), a többinemzetiségek és felekezetek is részt vesznek e jobbállapotban; így az 1957 szerb tankötelesek közül is1335 jár tettleg iskolába, mi ezen nemzetiségnél szo-katlanul kedvező arány. Legroszabbul az úgy neve-zett horváthok (dalmaták) állnak, kiknek 5070 tan-


316

kötelesei közül csak 2535 jár tényleg iskolába, mialig több 50 p[erczen]tnél.

Ha a megyékben létező 423 tantermet az öszvestankötelezettekhez hasonlítjuk, jön minden tanterem-re 104 tanköteles; ha csak a tettleg iskolába járók-hoz, jut egy teremre 72. — 436 tanító lévén alkal-mazva, az arány a tanítókra nézve valamivel kedve-zőbb. Örvendetes tünemény, hogy e megyében 70 köz-ségi iskola 84 teremmel, 85 tanítóval létezik, mit al-kalmasint Frank másod tanfelügyelő sokszor kor-holt túlbuzgóságának tulaj donithatunk. Bár nembízva az egyes felekezetek contestatioiba, mindenüttnagyobb erélye! fogtunk volna a községi iskola be-hozásához. Az iskolai jövedelmek közül egy forintalsem fordul elé az állami segély. Ezentúl gondoskodnikell, hogy ezen eset egy tankerületben se fordulhas-son elő.a)

Bars b)

megyében 22.852 tanköteles között tettleg 12.833, ezekközül is az egész évben csak 3961 gyermek jár isko-lába, A nemzetiségre nézve az arány a tanköteles ésiskolába járó gyermekek között csaknem ugyan az.A megyében öszvesen 210 tanterem használtatván,az öszves tankötelezettek közül jut 108 egy teremre;csak a tettleg iskolába járókat véve fel, egy teremrejön 61. Az iskolának jövedelem forrásai között ittsem fordul elő az Államsegély, o) Ami a tanítók fize-tését illeti, áltálján véve jutna egy-egy tanítóra 199ft. Az elosztás azonban igen aránytalan; mert mígpéldául a 18 tanítónál, kisközségi iskolában tanít,mindenikre 330 ft. esik, a 9 israelita tanítónál pedig

a-c) Az eredetiben aláhúzva.

317

420 ft., addig az egyes catholicus tanítók jövedelmecsak 170 ft.-ra számítható.

Békés, a)

Bár kivel szóljunk Békésben, arról csak egy vé-lemény van, hogy ha e megye talán nem áll is ne-velés dolgában egészen egy soron Poroszországgal,Magyarországban az első helyen áll; s e csalódás olyáltaljános, hogy midőn az adatokat láttam, talán ezesetben voltam leginkább meglepetve. Békés vmegyejó hire annak köszönhető, hogy a földbirtok és tőke-vagyon, mely az iskoláé, e megyében nagyobb, minekkövetkezése, hogy az iskola mesterek áltálján vévejobban fizetetnek. Az öszves fizetést a 202 iskola mes-ter között felosztva, jut fejenként 360 ft. Különössen:a catholicus iskolában minden tanítóra jut 342, a hel-vét hitvallásúaknál 379, az ágostaiaknál 410, a zsi-dóknál 381, a románoknál 237. Miből könyen magya-rázható, hogy ügyesebb emberek válalkoznak a taní-tásra s hogy az egészben véve jobb. Mihez még az isjárul, hogy a menyibe iskola épületek léteznek, ezekczélszerűebben építettek.

Még egy fényoldala van a békési tanállapotok-nak s ez az, hogy azoknak aránya, kik az egész évenát járnak az iskolába, sokkal kedvezőbb; 19.060 gyer-mekből 14.600. Minden más tekintetben az állapotoknem kielégítők. 40.706 tanköteles közül csak 19.060 sígy nem egészen 50 plerczen]t megy iskolába. Érde-kes itt a nemzetiségek különös aránya, Magy[ar]26.864, jár 11.447; rom Ián] 2032, jár 471; ném[etl2040, jár 893; tót 10.272, jár 6249. Épen ily elégtelen


318

a tantermek száma, melyet a tankötelesekhez mérve,jön egy teremre 212 t[an]k[öteles] és 96 iskolába járó.Csaknem époly kedvezőtlen a tanítók száma, miutánaz egész megyében csak 202 tanító van. Községi is-kola eddig 9 állítatott fel. Az államsegély itt sem for-dul elé, az 5 p[erczen]t adtó] beszedéséről eddignincs gondoskodva.

Bereg.

27.762 tanköteles közül 11.765, egész éven át pe-dig csak 7472 gyermek jár tettleg iskolába, a)

a) A feljegyzések itt megszakadnak. A jegyzőkönyv többi lapjaüresen maradt.

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ

Abaúj megye iskolai állapota 312.Abszolutizmus 57, 58, 60, 61, 92,

97, 98, 110, 132, 196, 197,201, 234, 260, 300, 311.

— kora 157.— németesítő politikája 179.

Adminisztráció 310.Adórendszer 55.Adóvégrehajtás 70.Akadémia (M. Tud.) 1, 61, 65, 74,

81, 116, 117, 145, 154, 223,247.

— és a magyar nyelv és iroda-lom 248, 249, 250, 251, 252,253.

— és a tudományok művelése ma-gyar nyelven 248, 249, 250,253, 254, 257.

— nemzeti és tudományos fel-adatai 255—58.

Akarat szabadsága (1. szabadaka-rat a. is) 42.

Albert magyar király és németcsászár (1437—1439) 7.

Alföld 104.Alföld-fiumei vasútvonal 64, 74,

75, 82.— várad-szegedi szakasza 64.

Alföldi nép erkölcsi állapota 41.Alkotmány (1848-i) 273, 274.Alkotmányos mozgalmak 1825-től

179.

— szabadság 56, 57, 109, 149,196, 198, 279.Alkotmányosság 63,

179,180,205.— és birodalmi egység 180.

Almássy Pál 1848-ban a képvise-lőház egyik alelnöke volt 61.Alpesek 100, 220, 278.Amerika 115, 161, 197, 219, 227,300, 311.— története 299.

Amerikai demokrácia 269.— szabadság 303.

Amfiktionia és amfiktionok 281.Gr. Andrássy Gyula 182, 184, 223.

—· minisztériuma 88, 223.Anglia 11, 197.Angol bank 258.ylnjou-királyok 71.Anna, II. [ajos magyar király

nővére 6,Antagonizmus 94, 95.Anyagi érdekek fontossága 197.— kérdések hatása 89.

Arad 277.— megye iskolai állapota 312—

313.Archimedes 40.Aristides 36.Arisztokrácia 56, 269, 279, 280,

284.— és a kötelességek 231.Asszimiláció 284.

320

Asszonyok türelme 259.Atlanti-óceán 298.Autonómia 280, 281.— (magyar) kérdése 64.Ausztria (Osztrák birodalom) 2,

11, 12, 24, 25, 50, 52, 54,55, 58, 87, 94, 96, 97, 98,100, 113, 119, 124, 148, 149,156, 157, 158, 159, 160, 167,168, 169, 170, 176, 180, 181,183, 184, 185, 186, 188, 189,190, 191, 192, 193, 195, 196,199, 200, 217, 218, 224, 225,224 232, 235.

—fennmaradásának feltételei 196,197, 203.

—fennmaradásának szükséges-sége 119, 195, 196, 199, 200.

—kilépése a német szövetségből169.

—mint a német egvség akadá-lya 196.

—német elemei 51, 116, 158,159, 181, 190, 192, 193.

—német elemeinek csatlakozásaNémetországhoz 169, 170,186, 190.

—olasz részei 116.—szláv elemei 159.

Ausztria veresége és népei (1866)184, 186.

— és Magyarország közjogi viszonya 78, 227, 228, 235.

—i kormányrendszer 11, 12,54, 57.

Aviticitás 55.Állam 39.— alkotás 232.— és nemzetiség 173, 174.— fejlődése 277.— feladatok 268.— fenntartása 271.— formák 237.— rendszerek átalakulása 302.

— segélyes elemi iskolák 316,318.

—tudomány 222.—i kötelesség az iskoláztatás

ban 147.Állandó hadsereg 263.

Állapotaink jelenlegi képe 287.Általános szervezeti jog 292.Árva megye iskolai állapota 313,

314.Átalakulások 270, 289, 302, 303.Ázsiai népek 108.— nyelvek 108.

Babiloni torony 234.Baco (Verulami) 254.Bacon 28, 144.Br. Bach Sándor (1813—1893)

osztrák politikus 152, 157,184.

Baranya megye iskolai állapota315—316.'

Bars megye iskolai állapota 316—317.

Bartal György (1820—1875), ahelytartótanács elnöke 126,127, 128.

Bálványok 93.Bánó József, orszgy. képviselő 73.Bács megye 314—315.Belcredi-kormány 152.Belgium 60, 192.Berzeviczy Albert. Az absolutis-

mus kora Magyarországon c.müve 178, 179.

Beaussire Emil (1824—1889) ta-nár, politikus, filozófiai íróAntecedents de l'hégélianismedans la philosophie morale c.m. 126.

Bereg megye iskolai állapota 318.Beszélgetés 76.Bethlen Gábor 95.Bécs 24, 55, 75, 76, 82, 89, 114

321

135, 168, 182, 184, 223, 266.Bécsi béke (1864. X. 30.) 171.— kongresszus 199.

Békefeltételek (1866) 156.Békepárt 61.Békés megye iskolai állapota 317—

318.IV. Béla magyar király 95.Biblia 51, 52.Birodalmi budget 122.— egység fenntartása 87, 202-— parlament 120.

Birtokjog 142, 143.Birtokviszonyaink ferdeségei 306.Bismarck Ottó herceg (1815—

1898), a német egység meg-teremtője 166, 167, 201, 216.

Bocskay István 8, 95.Bogovich Mirko (1816—1893) hor-

vát költő és politikus 116.Boldogság 28, 29, 34, 90, 91, 207,

208, 216, 259, 263, 270, 296,299.

Bölcseség 33, 90.Brínherek Hollandiában 269.Bucsánszky Bertalan szksfv. ta-

nácsnok 90.Bucsánszky József, papköltő 90.Buda 179, 220.Bülow János, Liszt Ferenc veje

134.Bülow Jánosné (Liszt Ferenc leá-

nya) 134.Byron 133.

Caesarismus 201, 202.Centralizáció 66, 147, 200, 205,

237,280Cenzúra 290.Céhek 269.Célok kitűzésében előrelátás 199.Cicero 36, 93.Civilizáció 32, 33, 34, 70, 71, 72,

136, 166, 214, 242, 245, 254,

268, 279, 280, 281, 286, 294.Concha Győző, Eötvös és Mon-

talembert barátsága c. müve114.

Constitutional unitas 205.Csabacsüd h. Békés megyében 38,

43, 69, 71, 74, 81, 86, 90,91, 99, 104.

Csanád 214.Csalódások 285, 295, 310.Csehország (csehek) 7, 95, 217.Csengery Antal 52, 61, 116.— hátrahagyott iratai 225.

Csepel-sziget 102.Curialisok 70.

Danteiik János c püspök, politi-kus 86.

Dante 248, 295.Dánom-elmélet 284.Dánia 48, 171.Deák Ferenc 12, 36, 37, 48, 49,

59, 81, 82, 85, 86, 87, 89,100, 102, 126, 136, 137, 145,146, 153, 163, 182, 184, 214,223, 224, 226.

— politikája 103, 104.— Programmja 103, 111.

Debatte c. lap 103, 118.Debrecen 61.Demokrácia 56, 132, 133, 142,

167, 246, 269, 270, 272, 273,280, 281, 284, 297, 309.

Demokratikus monarchia 97.Deputációk a közös ügyek inté-

zésére 109.Deszpotizmus 2, .57, 151, 282.Gr. Dessewffy Emil 154, 179.— „hódoló felirata” 179.

Dél-Németország 186, 187.Dél-Szlávia 161.Dézsma 142.Dicséret 69.Dicsőség 130.

322

Dinasztia 119, 150, 157, 158, 176,186, 202, 219.

Dom Deschamps 125, 126, 299.Drágaság 1864-ben 104. .Duna 101, 191.-Dwwíí-fejedelemségek 160.Dunai kereskedelem 53.Dunapentele h. 101.Duna-völgy 51, 116.Dualizmus 116, 117, 120, 149, 181,

205, 206.

Eckstein Anna (1. Rosty Albert-né)

Eckstein Ferenc (Ehrenbergi) bu-dapesti egyetemi tanár 61.

Eckstein Frigyes egyetemi tanár(f 1859) 81.

Egyenlőség 38, 39, 40, 132, 242,282.

Egyesek jogai 142.Egyesületi élet (tevékenység)

177.Egyetemi oktatás hiányai 241.Egyéniség 29, 154.Egyéni szabadság 70, 99, 290,

298.— tanítás 304, 305.

Egyházak autonómiája 245.Egyház és állam 289.Egyiptom 165, 234.Egyisten eszméje 296.Egység (emberi) kialakulása 214.Elégedetlenség 80, 140, 243, 271,

272, 275, 303, 304.Elszegényedésünk 56.Ellenzék 232, 233, 283, 294.Ember feladata; 141.Emberek ítélete 299.—kormányzása 155.

Emberi feladat 262.— hatalom végessége 164, 165.— közösség tudata 257.

—· társadalom összetétele 276.Emberiség haladása 310, 311.

—eszménye 295.—származása 109.—története 43, 44.

Emberismeret 273.Embertársaink megismerése 30.Emelkedés az államnak tett szol-gálatok által 271.

Emigráns (francia) 126.Encyclopaedia Britanica 144.II. Endre szabadságlevele (Arany-bulla) 3.Engedékenység a nevelésben 209.Br. Eötvös József a budai válasz-—tokhoz 145.—a feleségéről 49, 50, 53.—a gyermek 102.—a kiegyezésről 117, 125, 228,

229.—a magyar-osztrák közjogi vi-

szonyról 24, 25.—a megyei rendszerről 144.—a naplóírásról 46.—a nemzetiségi eszméről 172,

173.—a nemzetiségi kérdésről szóló

műve 33, 47, 51, 53, 84, 89,92, 113.

—az emlékiratok írásáról 36.—a zsidóságról 68, 69.—Bécsben (1867) 223.—Deák Ferencről 145, 146, 153.—Die Sonderstellung Ungarns

c m. 181.—édesanyjáról 163, 164.— és a magyar nyelv 239, 240.—és a következetlenség 178,

181.—és a miniszteri tárca (1867.

febr.) 224.—és minisztertársai 224.— és munkásságának ócsárlói

229.— és állítólagos arisztokrácia-

gyűlölete 230, 231.

323

—és Liszt Ferenc 128, 134, 135.—Falu jegyzője c. m. 40, 75,

130.—Ferenc Józsefről 152, 153,

184.— Garantiái (Die Garantien

der Macht.. .) c. m. 179*, 180.—gyermekeiről 37—38, 43, 45,

50, 65, 110, 129, 139, 208,221.

— írói működéséről 265.— lapja 112, 125, 136—37, 141.—magáról 49, 50, 67, 79, 84,

125, 127, 128, 129, 130, 135,137, 138, 139, 140, 141, 145,146, 215, 216, 717, 264, 265,306.

—Münchenben 1848—49-ben 79.—naplójában hézagok 92.—optimizmusa 90.—reflexiói 146.—szemüveget használ 84.—válaszfogalmazványa Erzsé-

bet királynéhoz 238—241.—visszaemlékezése 1836-i kül-

földi útjára 76.Br. Eötvös-család 237.Br. Eötvös Ignác, br. Eötvös Jó-

zsef édesatyja 50.Br. Eötvös Ignácné br. Lilien An-

na 50, 81, 101, 163, 215.Br. Eötvös Ilona Návay [ajosné,

br. Eötvös József leánya 37,45, 81, 110, 208, 215, 259.

Br. Eötvös Jolán Inkey Istvánné,br. Eötvös József leánya 37,73, 77, 81, 134, 139, 208.215, 221.

Br. Eötvös Józsefné Rosty Ág-nes 37, 40, 45, 49, 61, 65, 81208, 220.

Br. Eötvös Júlia gr. Vieregg Ká-rolyné, Eötvös nénje 75. 77.

Br. Eötvös [oránd, Eötvös Jó-

zsef fia (1848—1919) 37, 65,75, 139, 187, 215, 220, 221.

Br. Eötvös Mária Plener Ernőné,br. Eötvös József leánya 37,43, 45, 81, 208, 215.

Ercsi 101, 102.— kápolna 101, 102.— postamesterné Betty nevű

leánya 102.— sírbolt 102.

Erdély 160, 308.Erdélyt fenyegető veszedelem 160.Eredmények megítélése 165, 166.Erény 299.Erzsébet, Ausztria császárnéja és

Magyarország királynéja 178,238—241.

— királyné magyar nyelvtudásaés nyelvtanulása 239, 241.

Gr. Esterházy Móric tárcanélküliminiszter a Schmerling-kor-mányban 152, 184.

Esztergom 221.Európa 7, 22, 57, 66, 72, 100, 116,

119, 132, 142, 149, 157, 166,168, 183, 185, 187, 188, 191,195, 199, 200, 201, 204, 218,252, 253, 255, 256, 257, 268,290, 295.

Európai egyensúly 199.— kongresszus 157.

Evangélikus elemi iskolák 314,315, 317.

Élet 266.Elet élvezetei 267.Élethez való ragaszkodás 164.Érdekközösség Ausztria és Ma-

gyarország közt 197—98.Érintkezés az emberekkel 87.Érzelmek befolyása 235.Észak-Amerika 180, 271, 272.— i gyarmatok 299, 300.

Ézsau lencséje 2, 17, 229, 230.

324

Falk Miksa 241.— Erzsébet királynéról. Vissza-

emlékezések c. m. 241.Falke, külügyminiszteri tisztvi-

selő 79.Fantázia 299.Fábián Gábor 269.Februáriusi pátens (1861. febr.

26.) 99.Fegyelemhiány 194.Fejedelmek bizalma 310.Fejedelmi hatalom az örökös tar-

tományokban 8, 9, 25, 26,27, 54, 56, 57, 202.

Fekete-sárga színek 113.Felekezeti ellentétek 245.

— nevelés és oktatás 147, 148.Felelősség a magyar nemzet hát-

ramaradásáért 15, 16, 17.Felesleges tantárgyak 276.Felirati javaslat (1861-i) 12.Felsőbb népiskola 312.— társadalmi osztályok 34, 35.

Felvilágosult abszolutizmus 301.Fénelon cambrai érsek (1651—

1715) Telemach c. m. 267.I. Ferdinánd magyar király (1526

—1564) 4, 6-, 8, 13, 19.I. Ferenc francia király, V. Ká-

roly ellenfele (1515—1547) 7.I. Ferenc József császár 113, 114,

152, 178, 179, 184, 228, 235.Ferenc József 1857-i magyarorszá-

gi útja 178, 179,— érkezése a fővárosba (1865)

113, 114.— és a kiegyezés 182, 184.

Ferenczi Zoltán 37, 75, 76, 77,79, 100, 102, 103, 117, 145, 182.

— Deák élete c, m. 100, 103,182, 224.

Feudális és úri jogok 142.Féligazságok 156, 185.

Fiatalság megértése 285.Figaro nyitánya 134.Filológia 107,” 108, 209.Filozófia 138.Fisiokrata rendszer 310.Flegler Sándor (1803—1892) né-met történetíró 52, 61, 65.Foederativ elv 117.— rendszer 63.

Forradalom 157, 158.Forradalmak (angol, francia) 302.— korszaka 279.

Földbirtok közössége 246.Földbirtokosok elszegényedése 104,105.Földes Béla 47.Főrendiház 126.Fővárosunk és környéke 45.Francia háborúk 96.Franciaország (franciák) 156,166.

167, 168, 185, 195, 197, 219,298.

— befolyása 167.Frangepán 95.Frank másodtanfelügyelő 316.Friedjung, Harc a német hegemó-

niáért c. műve 152, 185, 194.Frigyes német császár 6.Fröhlich Frigyes nagykereskedő

110, 111.Fröhlich János Sámuel pesti nagy-

kereskedő cég 110.

Gabovics, szenttornyai bérlő 73.74.Galíciai hadsereg 168.Gendarmeria ezredes 76.Goethe 139, 242, 248.Gerjén, tolnamegyei község 66.Gorove Anna (1. NoszlopyAntalné)Gorove István (1819—1881)politikus 88.Görögország 281.

325

Götz von Berlichingen 302.Gravitáció 38.Guizot Fr. francia államférfi és

író (1787—1874) 38, 63, 70.— Histoire de la civilisation ja

38.Gyakorlati politika 155.Gyermekmesék 307.Gyerrnefc-oktatás 293.Gyermekek jellemének tanulmá- x

nyozása 210.— képzelőtehetoége 74.

Gycry Vilmos 40, 73.Gyűlölet a politikában 233.

Habsbug-ház 3, 4, 6, 7, 9, 10,18, 19, 25, 57, 58, 96.— Habsburg-ház fiörökösödése3, 19.— nőági örökösödése 3, 19.

Hadügy (közös) 121, 122.Hajó c. szálloda Münchenben 76.Haladás 29, 32, 166, 289, 304,308.Halál 77, 165.Halhatatlanság 91.Hasner Lipót, osztrák politikus

79.Hatalom 154, 267, 272.Hatalmak terjeszkedése 63.Határozati párt 85, 104, 225.Hatvanhetes bizottmány 225, 226.Háborús veszedelmek csökkenése

213.Hátramaradásunk a 18—19. szá-

zadban 10, 15, 16, 17, 18, 19.Hegel 126.Helyes tanítási módszer hatásai

238.Helyhatósági önkormányzat 177.Helytartótanács 64, 126, 127.Helyzetünk (1867 febr.) 224.— felismerése 207.— nehézségei 273;.

111. llmrik (1039—1056) 94.

IV. Henrik (t 1106) 94.Hibáink okai 193.Históriai jog 202.Hit 300.

Hitel 231, 300.Hitelességek 106, 107.

Hit és tudás 286.Hiúság 71.

Hitelintézetek 106, 107.Hízelgők 284.Br. Hock Károly Ferenc,

osztrákpolitikus 79.

Hollandia 269.Honvédelmi bizottság (1848—49-i)

85.— miniszter 23.— minisztertanács 223.

Horn Ede (1825—1875) gazda-ságpolitikus 272.

Horvát Boldizsár miniszter 224.Horvátország 61, 160.Horvát nemzetiségi kérdés 160.Hunfalvy Pál (1810—1891), a M.

Tud. Akadémia főkönyvtár-noka 61.

Húsvéti cikke (Deák-) 100.Hűbérrrendszer (magyar és euró-

pai) 71, 72, 73.Idők tanuja c. lap 135.Idő múlása 208.Ifjúkor, öregkor 209.Ifjúság 76.Igazság 129.Inastermészet 114.Individualizmus 271.Infellibilitás 287, 288.Inkey István 37.Inkey Istvánné Eötvös Jolán,

(1. br. Eötvös Jolán)Iparbank 81, 82, 113.Iparegyesület 82, 154. (L. Orsz.

Iparegyesület a. is.)Iparvédelem 193.Irodalom hatása 247, 295.

326

Irodalmi hatása 298.írói Segélyegylet 73.Iskoláztatás 146, 147, 237.— kényszer 194.

Isten 92, 139.— i gondviselés 112.V. István magyar király 95.Ítéleteink hiányossága 303.

János-hegy 111.Jelen bajaink okai 268.Jena 168.Jellemnevelés 211, 221.Jezsuiták 35.Joannovics György, akadémiai tag 117.Jogegyenlőség elve 22, 211, 212, 269.— eljátszás elve 225.— fogalmak 157.— kontinuitás elve 224, 226.

Johnson Sámuel (1709—1784)144.II. József 57, 188.Jwro-hegység 297.Jurisfictio 226.

Katolicizmus (katolikusok) 115. 148.Katolikus iskolakötelesek 312, 313, 314, 317.— népek egysége 214.Katonai kötelezettség 142, 264.Kautz Gyula (1829—1909) egyetemitanár, politikus 47.Id. Kákay Aranyos, Újabb árny-

és fényképek c. m. 126.V. Károly német-római császár6, 7.Károly Róbert magyar király(1308—1342) 71.”Gr. Károlyi Sándor (1831—1906) 50.Kedélyi tulajdonságok 262.

Keleti egyházhoz tartozó népekegysége 214.— kérdés 195.Br. Kemény Zsigmond, a Pesti

Napló szerkesztője 100, 103,137.

Kerepesi temető 80, 81.Kereskedelmi (közös) ügyek in-

tézése 121.Kereszténység (keresztény egyház)

29, 35, 38, 39, 40, 151, 152.Kern Jakab, pesti nagykereskedő

67, 68.Kényelemszeretetből származó bajok

30, 31.Kiegyezés kérdése Ausztriával 53, 54,

62, 114, 117, 135, 149, 151.

Kíméletlenség a politikában 156.Kína 178.Királyi hatalom 72, 73.Kisbirtokosok megsegítése 107.Klauzál Gábor, földmívelés- és

iparügyi miniszter 1848-ban206.

Kommunizmus 141, 142.Konzervatívok 118, 127, 283.Kormányformák kérdése 287.Kormányhoz mi szükséges 182.Kormányképesség 248.Kormányok és pártjaik 276.— feladata 260.— zás művészete 42, 43, 278.— (osztrák-) jellemzése 188—

189.

Korok nagysága 165.Korona 72.Koronázás (1867) 233.Kortársak 93.Kortársaink szeretete 100.Korunk jellemzése 2.— nyugtalansága 289.— szenvedései 301.

327

Kossuth Lajos 153, 222.Kozmopolitizmus 272.König gr ätz 219.Körfutás a történelemben 262.Következetesség a kormánvzásban 199.Következetlenség 178.Középbirtokosok jelentősége 179.Közép-Európa 219.Középkor 4.Középszerű emberek befolyása 222, 223, 261.

— -ség 43, 144.Közös minisztériumok 124.— testület szervezése (a későbbi

delegáció) 120—121,123,124.— ügyek 54, 55, 60, 61, 62, 63,

64, 99, 103, 109, 120, 121,122, 123, 124, 125, 162, 163,181, 225, 234.

— intézésének módja 22, 23, 24.— vámterület 106, 197.

Közvélemény 103, 131, 132, 133,135, 222, 223, 230, 258.

— hatalma 124.Községi iskolák 313, 314, 315, 316, 318.Kremka, aradi inspector 70.Krőzus 134.Kultúra hatása 290, 291.— jelentősége 277.

Külön vámterület felállítása 193.Külügyek intézése 121.

II. Lajos magyar király (1516—1526) 4, 5, 6.

Lajtántúli terület 123, 124, 145.Laplace teóriája 270.Larochelle francia város 298.IV. László (1272—1291) 95.V. László (1440—1457) 7.László a Gorove család uradalmi

intézője 88.

László Gabriella 88.Legitimitás 116.Lengyelország (lengyelek) 7, 96, 217.Levelezés 80.Le Verrier csillagász 222.Br. Lilien Anna br. Eötvös Ignác-

né (1. br. Eötvös Ignácné).

Br. Lilien József, Eötvös anyainagyatyja 101.

— -né gr. Szapáry Júlia 101.Lipcse 47, 180, 181.Liszt Ferenc 128, 134.— Magyar rapszódiája 134.

Liszt Cosima (1. Bülow Jánosné).Liszt Frigyes 47.Lónyay Menyhért 1871—1884-ig

miniszterelnök 223.Lonkay Antal 135.Luther Márton az . iskoláztatásról

194.Madeira-szigetek 276.Madreporok (szivacskorallok) 297.Magántanltás 305.Magyar abszolutizmus 201.— Állam c. lap 135.— birodalmi eszme 181, 191, 192.— faj hivatása 217.— hadsereg 122.— -horvát közjogi viszony 160.— ipar védelme 197.— írók Segélyegylete 73.— jövő kérdése 59, 60.— kormányalakítás kérdése

(1867) 224.Magyar Közgazdasági Könyvtár 47.Magyar nemesség 204.

— nemzet hivatása 252, 254.jövője kutúra kérdése 161

162.Magyar Nemzeti Múzeum kézirátára 28, 144, 237, 293, 311.

328

Magyar-német kapcsolatok 94, 95, 96.Magyar nyelv hivatalos jellege

176.Magyar országgyűlés összehívása

207.Magyar politika jövő feladata 50.Magyarország 7, 16, 60, 62, 63,

78, 121, 122, 123, 124, 149,157, 174, 178, 180, 181, 188,202, 225, 235, 245, 272, 277,317.

Magyarország és Ausztria gazda-sági kapcsolatai 55.

— közjogi viszonya 2, 3, 8, 9,10, 11, 12, 13, 14, 15, 17,18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25,26, 27, 28, 50, 51, 53, 54,55, 58, 59, 97, 98, 100, 120,135, 136, 169.

— függetlenségének kérdése 14,15,18, 19, 20, 21, 26, 97, 98.99,119, 120, 150, 159, 160, 227,228.

— helyzete (1865) 92.— (1867) 242, 243.— jövője 117, 150, 151.— -nek kérdése kultúrakérdés

277.— magyar jellegének biztosítása

176, 177.— mint Ausztria gyermeke 197.— népei 119.— vezető szerepe 158, 159, 161.

162, 163, 169, 170, 171, 186,189, 190, 191, 192, 193, 217,218, 227.

— -i németek 179.Magyarság jövője 51.— felsőbbsége 58.

Maissel rabbi 68.Mailáth György (1818—1883)

tárnokmester 118.Matterhorn 220.

Mária királynő (1382—1395) 71.Mária, II. [ajos magyar király

felesége 6.Mária Terézia 96.Mátyás király (1459—1490) 6.Megelégedés 232.Meggyőződésünk követése 155.Megszokás hatalma 86.Megyei rendszer 70, 269.Megyék átalakítása nemzetiségek

szerint 176.Membrum sacrae coronae 72.Miksa magyar király (1564—1576)

6, 8.Milton John (1608—1674) angol

költő 144.Miniszterek felelőssége 20, 64,

110, 135, 242, 302.Miniszteri programmok 309, 310.Minisztériumok sorsa 309.Mintaiskola szükségessége 312.„Mi várhatunk” szállóige 48, 49.Mohács 4.

-i vész 5.Monarchia (birodalom) 116, 149,

150, 151, 152, 157, 158, 282,287.

— alapja Magyarország191.

— erejének biztosítása 235, 236.— (osztrák-magyar) jelentősége

66.— és a nemzetiségek jövője 204,

205.— és a szabadság 205, 206.

Gr. Montalembert Károly franciapublicista (1810—1870) 114,115.

Monte Rosa 220.Morvamező (Marchfeld) 168.

Mozdulatlanság hatása a politiká-ban 153.

Municipális szerkezet 70.Munka 143, 144, 272, 273.

329

Munkás-szolidaritás 264.Müller Miksa 107.— la science du langage 107.

München 75, 77, 78, 79.Münzer Tamás 302.Műveltség 300.— és nemzetiségek 284.— politikai jelentősége 161, 162.— terjedésének hatásai 297.

Nagy államok jövője Európában200.

— emberek 101, 127, 155, 301.— — életrajza 285.--------helyzete 208.--------hiánya 311.

Nagyeszű és nagytudományú em-berek a politikában 153, 154.

Nagy Iván 61.— Magyarország családai c. m.

61.Nagy Lajos magyar király (1342-

1382) 7, 71.— birodalmának megújulása 217.Nagy nemzetek 75.Nagyság 144.— terhei 133.

Nantesi ediktum (1587) 298.Nap 93.I Napóleon 154, 168, 188.

III.Napoleon (1852—1871) fran-cia császár 96, 157, 166, 167,171, 311.

Návay Lajos 37.Návay Lajosné Eötvös Ilona

(1. br. Eötvös Ilona)Nemesi kiváltságok 131, 268.Nemesség 231.

Nemzetgazdaság 155, 213, 272.— -i szempontok fontosság175.

Nemzeti egyéniség 250, 252, 253,255, 256.

— egység és irodalom 295.

— erények 153.— irodalom fontossága 256.— jellem 295.— kultúra fontossága 51.

Nemzetiségi eszme 171, 172, 173,174, 175, 176, 177, 185, 189,203, 204, 212, 213, 218.Nemzetiségi kérdés 1, 2, 31, 32,33, 57, 58, 99, 100, 113, 166,297, 298.— mozgalmak 187, 213, 245.— politika (magyar) 192, 193,

201, 218, 298.”— viszonyok 157, 160, 171,172,

173, 174, 177.Nemzetünk jelen helyzete 41.Neptun bolygó 222.Neue Freie Presse 135.Nevelés kérdése 147, 193, 209,

210, 211, 241, 276, 293, 304,305, 307, 309, 311, 312.

Nevelési szabadság 142, 148.Newton (1642—1727) angol ter-

mészettudós 38, 144.Német birodalom 7, 11, 97.— és Ausztria német tartomá-

nyai 51.Német birodalmi egység eszméje

6, 51, 119, 136, 166, 167,180, 181, 186, 188, 190, 196,213, 218, 288.

Német civilizáció 78.Német egység 218.Német-magyar együttműködés

162, 163.Németország 11, 60, 81, 94, 95,

96, 97, 118, 119, 156, 158,159, 167, 180, 181, 183, 186,190, 192, 193, 195, 196, 199,201, 217, 219, 248, 269.Német szövetség 156, 169, 187.

Német túlsúly veszedelme 162,169.

Német vámszövetség 121.

330

Németesítő politika 58.Nép 93.— akarata 274.— elégedetlensége 271.— és a kormányzat 310.

politika 308.— hálája 130.— hite 267.— -lélek 46.-----műveltség 308.-----nevelés 211, 212.-----oktatás 289, 293.

Néposztályok megismerése 82.— párt 53.— szeretete 101, 229.

Népszerűség (popularitás) 66, 67, 93,100, 101, 223.Nép-szuverenitás 142.Népek állhatatlansága 273.— elégedetlensége 263.—sorsa a középkorban 4.

Norma-fa 111.Noszlopy Antal 88.— -né Gattajai Gorovc Anna

88.Noszlopy Gáspár 88.Noszlopy Judit 88.Noszlopy Konstancia 88.— „Eszme töredékei” 88.

Nők gyengeségei 259.Nürnberg 52.Nyáry Pál 85.Nyelvek 109.Nyelvegység 245.Nyelvészet fontossága 108, 109,Okány (Bihar vm.) 88.Ókonservatívok 54, 132.Ókor jelentősége 280, 281, 290.Oktatásban haladás 193.Októberi diploma (1860. okt. 21.) 20,21, 118.Olasz egység 180, 213, 218, 219.Olasz hadsereg 168.

Olaszország 119, 159, 167, 169,181, 183. 186, 190,197,199, 201, 217, 219, 248,269

Olasz-osztrák-francia háború(1859) 167.

Oláh nemzetiségi kérdés 160, 161. 172.Olmützi hadsereg 168Orkusi kín 41.Orosháza h. 40, 41.Oroszország, oroszok 174, 175, 185, 195, 196, 197, 264.Orosz-osztrák ellentétek 195.Országgyűlés (1861-i) 12, 53, 85.— (1865-i) 85, 110, 117.Országos egyesület 177.Országos Iparegyesületek 61.Osztrák alkotmány 99.Osztrák hazafiság 148, 149.Osztrák ház 1. Habsburg-ház a.Osztrák-magyar viszonyok 48.Osztrák-olasz háború (1859) 180.Osztrák parlament 23, 24, 207.Osztrák-porosz háború (1866)

156 (1. Porosz a. is).II Ottokár cseh király 95.Oxenstierna (1583—1654) svéd államférfiú 182, 231.önmegelégedés 285.önuralom 34.Önzés 151, 282.öngyilkossági eset 111, 112.Önkormányzat 99, 180.

(1. Autonómia a. is.)öregek ragaszkodása az élethez 292.örök béke 246.örökös tartományai a Habsburgoknak 8, 9, 10, 11, 12, 13, 25, 27, 28.örökösödési szerződés (1463 és 1491) 6.Összbirodalom 62, 150, 151, 157,159, 162, 170, 172, 173, 175,

331

180, 227, 228.— erősítésének fontossága 170,171, 174.— nemzetiségei 172, 173, 174.

Quota (arány) kérdés 122, 234.

Pauler Tivadar (1816—1886)egyetemi tanár 47.

Pánszlávizmus 173.Parasztforradalom (1524—25)

302.Parasztok 74.Paritás elve 235.Parlamentáris kormány 274.Parlamentáris szónoklat 285.Patríciusok 269.Patriotizmus 152, 272.Pályaválasztás 275.Párkány-Nána h. 221.Perikles 36.Personalis unio 7, 9, 12, 181, 219,

227.Pest 43, 47, 49, 65, 74, 80, 84,

100, 134, 177, 181.— város kereskedelmi élete 67.Pesti Hírnök c lap 110, 111, 113,

114, 116, 118, 128, 134, 135.Pesti Napló 1, 47, 53, 64, 67, 73,

81, 100.Pénzügy (közös) 121, 122, 123.Pénzügyi helyzet 1864-ben 80.Phidias 250.Plágium kérdése 126.Plato 154, 242, 278.Plener Ernő 37, 43.Plener Ernőné br. Eötvös Mária,

(1. br. Eötvös Mária).Platonicus erők 297.Poitiers franciaországi város 125, 126.Polgári társadalom 142.Polgárság 82, 83.Politika 129, 130, 242, 244.

Politikai agitáció 244.Politikai célokban határozatlan-

ság (1867) 227.Politikai Hetilap 91, 99, 125, 144.Politikai kérdések hatása 232.Politikai pártok 44, 45.Politikai szabadság 98, 115. (1.

Szabadság a. is).Politikusok 247.Politikus hipochonderek 275, 276.Pompejus Magnus 93.Porosz felsőbbség 196.— hadseregszervezet hatása 186.— hegemónia 186, 187, 188.— király 201.— osztrák háború 158, 159, 167,

168, 183, 184.— osztrák háború utáni fegy-verszünet és béke 185, 194.Poroszország 148, 156, 166,167,168, 183, 185, 186, 187, 188,195, 264, 317.Posen 61.Pozsony 4, 134, 183.Pozsonyi országgyűlés (1687) 3,19.---------(1722—23) 3.— (1845) 23,

(1848) 22, 27.Pragmatica sanctio 3, 19, 87, 99,

150, 225, 226.Protestantizmus (protestánsok)

115, 245, 290.Pulszky 220.— né 220.— Gábor 220.— Harriet 220.

Pusztafelsővarsány (Jász-Nagy-kun-Szolnok vm.) 88.

Pyramisok 234.Rágalom 69.Rákóczi-háborúk 224.Ráth Mór, könyvkiadó 47, 113.Reális unio 9, 12.

332

Reflexiók kora 271.Reformáció 52, 95, 301, 302.Református iskolakötelesek 312,

315, 317.Reformok kérdése 15, 16.Reguly Antal (1818—1853),

nyelvész és utazó 81.Reichsrath 49, 122, 125.

Rencz-cirkusz 266.Rendi alkotmány 97.Resignatio 93.

Restitutio in integrum 224.Reviczky Szevér (1840—1864) hír-

lapíró 64.Richelieu bíbornok (1585—1642)

francia államférfiú 298.Róma 269.— -i civilizáció 71.— i császárság építkezése 234.

Románok 217.Roscher Vilmos (f 1894) 47, 48.Rosty Albert, békésmegyei alis-

pán 38, 40.Rosty Albertnê Eckstein Anna.

br. Eötvös József feleségénekédesanyja 61.

Rosty Ágnes (1. br. Eötvös Jó-zsefné)

Rosty Ilona Trefort Ágostné 38Rögeszmék 156.Rudolf magyar király (1576—

1608) 8.Sajtó 212.Sajtószabadság 244, 275.Salamisi ütközet 36.Salzburg 1, 76.Schiller 164.Schlesvig-Holstein 171.Schmerling Antal államminiszter(1860—1865) 49, 79, 118,152, 157, 184.Schwartzer-intézet (budapesti-) 88.Schwarzenberg 184.

— kormány 152.Scipio 36.Sémita nyelvek 108.Br. Sennyey Pál (1824—1888),

v. b. t. t. 126.Sérelmek (magyar országos-) 13.Shey zsidó 266.Sibillai könyvek 219.Siker az életben 230.Simon István 214.Simonyi József (1777—1837) hí-

res huszárezredes 149.Br. Sina Simon (1810—1876) bankár

101, 133.Solferino 219.Sommerset-Beaumont angol par-

lamenti tag 53.Sötétség és világosság küzdelme

265.Stájer tartományok 61.Steuerobject 55.Strassburg 126.Svábhegy 43, 47, 49, 50, 51, 52,

53, 61, 64, 65, 66, 67, 110,111, 112, 113, 114, 118, 125,126, 128, 131, 145.

Svájc 60, 187, 234, 301, 304, 311.— nemzetiségei 192.

Szabad akarat 29, 260, 279, 291-Szabad egyház 244.Szabad kereskedelem 105, 106,107,

175, 187, 198.Szabad királyválasztás joga 3.Szabadság 1. alkotmányos szabadság

alatt is (48, 56, 57, 59, 60, 132,142, 143, 151, 161,187, 203,204, 205, 206, 208,213, 217,218, 219, 234, 237,242, 243,244, 255, 260, 266,274, 277,281, 282, 290, 311.

Szabadság és nemzetiségi eszme203—204, 205.

Szabadságjogok 142.Szalay Imre 79, 83.

333

Szalay László, történetíró és po-litikus (1813—1864)' 1, 76,81, 145, 217.

Gr. Szapáry Júlia (1. br. LilienJózsefné)

Szardiniaiak 219.Szarvas 38.Szatmári béke (1711) 10, 225.Szárazság 1863-ban 104.Századok c. folyóirat 52.Szeged 206.Személyes érdekek jelentősége 4, 5.Szenvedély hatása 113.Sztncedes 263.Szentetornya, község Békés me-

gyében 40, 41, 69, 70, 73, 91,92, 104, 107, 144.

Szent István koronája 19, 58,116, 181, 191.

Szent László-Társulat 86.Szeretet 229.Szeretet a gyermekek iránt 292.Szerénység 91.Szerződések (1815-i) 166, 190,199,

200.Gr. Széchenyi István 152.— Hitel-e 106.— jelentősége 248.— reformjai 106.

Székács Pál, orosházi ügyvéd 74.Szigorúság a nevelésben 209, 210.Színészkedés 51.Színház és a gyermekek 307.Szinnyei József 61, 64, 73, 75, 81.— Magyar Írók c. m. 61, 64,214.”Szláv nemzetiségi kérdés 173.—ok 217.—ság 58.

Szociális egyenlőség 246.Szocializmus 141.Szolnok 104.Szónoki hatás feltételei 185.Szónoklat 296.

Szövetségi viszony Ausztria ésMagyarország közt 227.Szülők, és gyermekek viszonya 83,270.Takarékpénztárak 107.Talmud 117.Tanfelügyelők 312.Tanítás feladata 210, 211.Tanítási rendszer 210.Tanítási szabadság 290.Tanítók hiánya 288.Tantalus 41, 283.Társadalmi különbségek 305, 306.— osztályok 282.

Tehervállalás a monarchiában 234,235, 236.

Telekyné 90.Tespedés 304.Tévedéseink oka 212, 221.Tiberius Gracchus 36.Tisza—Ghyczy-yáxt 85.Tisza Kálmán 104.Tisza Lajos, politikus, Bihar me-

gye főispánja 104.Tocqueville Károly (1805—1859)

francia politikus és író 269.Toldy Ferenc (1805—1875)

egyetemi tanár 117.Toldy István 181.Tóth Béla 49.Többségi akarat 142, 143, 157.Tőkehiány 105, 106, 107.Ί ökéletesség utáni törekvés 29,

141.Tömegek 155.Török János 135.Törökország (Török birodalom)96,

97, '160, 168, 196.Történeti jog 116, 119.Történeti korszakok hasonlósága

261.Történetíró jelentősége 1.

Törvények (a természetben és a

334

történelemben) 29.— (az 1848-i) 3, 19, 20, 21, 22,

23, 24, 25, 26, 63, 87, 98.— (az 1791-0 18, 20, 26, 225.— (régi magyar) 225.

Törvényhozás összehívása 207.Τrefort Ágoston kultuszminiszter,

Eötvös sógora 75, 79, 83, 86,88, 89, 90, 91, 112, 113, 125,135.

Trefort Ágostné Rosty Ilona 38.Tudomány 296.Tudomány hatalma 254, 255.Tudomány nemzetközisége 253.Tudományok eredménye 246.Tudományunk jellemzése 260—

261.Turáni nyelvek 108.Turgot (1727—1781) francia ál-

lamférfi 310.Tyrannismus 284.

Udvari szokások 152.Újfalu h. 102.I. Ulászló magyar király (1440—

1444) 7.II. Ulászló magyar király (1490—

1516) 5, 6, 7, 72.Unió (Amerikai Egyesült Álla-

mok) 227.Utókor 93.Utópia 29, 32, 45, 110, 129, 246.

Vagyon 283.Vallás 257, 286.Vallás hatása 291.Vasipar 105. 106.Válás 221.Változások Európában (1866) 185,

186, 188, 189.Vámkérdés 55.Vámközösség 97, 175.Vámszövetség (német-) 11.Vámvédelem 105, 106.

Városaink 72, 73.Velence 159, 169, 181, 186, 190.Védvámok 197.Véletlenség 139.Vicinális vasutak 75.Gr. Vieregg Károly bajor kir. ka-

marás és lovassági ezredes,br. Eötvös József sógora 75,77.

— fia 77.— né br. Eötvös Júlia (1. br.

Eötvös Júlia).Világ 69.Világi elemek az egyházakban 245.Világkormányzás és bölcseség 231,

232.Világosság 277.Villafrancai béke 190.Visszásságok a tanításban 233.Voinovich Géza 37, 40, 43, 49.

76, 79, 118, 144.Washington, amerikai elnök 303.Gr. Wass Sámuel, az Akadémia

tagja 116.Waterloo belga falu 168.Br. Wesselényi Miklós 95.Wiener Lloyd c. bécsi napilap 89.

Zápolyai János 4, 5, 7.Zermat 220.Gr. Zichy Ferdinánd (1829—1911)

53.Gr. Zichy Nepomuk János cs. és

kir. kamarás, főrendiházi tag53.

Zrínyi Miklós 95.Zürich 52.Zsidó elemi iskolák 314, 316.— emigráció 69.— ság világtörténelmi feladata

296./. Zsigmond, lengyel király, II·

Ulászló magyar király test-vére (1506—1548) 7. '

335

Zsigmond-korabeli huszita hábo- Zsigmond magyar király és né-rúk 95. met császár (1395—1437) 7.

Documents

BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEFmtda.hu/books/eotvos_jozsef_naplo_godnolatok.pdf · 2014. 12. 15. · naplÓjegyzetek — gondolatok 1864—1868. kÖzzÉteszi, bevezetÉssel És jegyzetekkel