tp.krater.hu 1

Bretagne-i fantáziákBretagne-i fantáziákTurcsány Péter verse

„A vers a vágynak maradt vágy megvalósult szerelme.”

René Char/ Parancs János

tp.krater.hu 2

1.     A falu melódiája1.     A falu melódiája  

Rend, csend és béke. Másfél évezred háborús barázdáit simítja el Bretagne homlokán a megművelt táj. A felhők hol fodrozódnak, hol zsákba varrják az eget.

A liget kifeszült hárfasor húrjai: Bretagne megbékélt melódiája. Csak a lét belső robbanásai szabályozhatatlanok (itt is).

tp.krater.hu 3

2. Ü2. Ünnepnnep   

Ez már nem is egy falu,

Isten ujjai között

csokorra szánt nyugalom.

2. Ünnep2. Ünnep

tp.krater.hu 4

33.     Le Pouldu, hotelszoba, a la Gaugen.     Le Pouldu, hotelszoba, a la Gaugen

Sziklákat csipkéz

a nyugati part,

Bretagne-i felhők,

hatalmas ég,

sirályként kering

fölénk e kép:

tp.krater.hu 5

felhőhab hullámok

taraja ring,

Gaugen s a festők

kékje visszaint,

 

keskeny az út és

éjbe visz,

az öblöt festi még

kék írisz!

tp.krater.hu 6

A dal, a vers, a kép föltámad itt,fénybe lopják életünk árnyait, áhítat rózsái nyílnak az arcokon,szív, szobor s a táj egymással rokon;

a tenger ma csöndes, nyújtózkodik,akár gazella léptű kedves,ha hotelszobába lép,s Paul az ecsetetsarokba dobta rég – – –

tp.krater.hu 7

4. 4. A vár úrnője függöny mögött A vár úrnője függöny mögött

Látlak egy lehorgonyzott

függöny mögött,

hol tudom, nem lehetsz ott,

mégis a lelkem, mint láthatatlant,

odarajzolt.

 

Látlak: ultramarinba hajló

gyöngysor a tested:

látom rejtélyét kagyló-zár

mögötti toknak.

tp.krater.hu 8

Úrnőm – most vált a kép! –,

úszom smaragd-mélybe,

ó, színek, színek, ti mit akartok,

menthetlek-e téged a fényre?

 

Látlak ablak mögötti

ragyogásban,

vas és mágnes egyszerre vagy

a képzelt vágyban,

 

szivárványos felhő a

selyeminged,

hívásod útjelzői

felém intnek.

tp.krater.hu 9

Fény mámora, kinyílt ablak,

az égre tör,

Menny és Föld szentsége

tündököl,

 

felhőkből forr ki

sellő alakod,

mit a tenger, a tenger

rám hagyott,

 

rajzollak föl az

égre,

pedig nem több a vágy,

hogy ablakod kilincsét

elérje – – –

 

tp.krater.hu 10

5. A megállított idő 

Marcel Proust emlékének Fougéresből

1.A mozdulatlan függönyha lebbenne át az utcánemeletek fölött –s te az ablakodban állnál, nem hinném el, hogy a Napleszédülhetne ormárólvalaha, s te az ablakodbanélő emberré változhatnál – – – 

tp.krater.hu 11

2. 

Mindenütt az ember teszi széppéaz időt,a tegnapot, a múltat – és a megállít-hatót, följegyzi a lélek az el nem veszejt-hetőt,mely magként hullt belé, és lombosodvateljesíti ki.

  

tp.krater.hu 12

3. 

Már a megállapodásnak jött el az ideje,miért ámítod magad a változás démoni vágtáival,ha a pillanatban nem gyökerezel a mélybe,az elmúlás úgy csap végig még emlékeden is,hogy nyomod sem marad még szeretteid körében sem! Már a megállapodás bontaná föléd sátrát,emelne pajzsot folytonos harcaidhoz,venne körül a megnyugvás bástyáival,hogy szeretteidnek (s elleneidnek is) menedéke légy,s nyomodban a fű – az élet – virágos gyeppé legyen!

  

tp.krater.hu 13

4. 

A látomás fénye bizonyosabb a valóárnyainál.Átlátások – a lét hasadékain.   

tp.krater.hu 14

6. Rennes – 12 sorban

A. Jarry városában

az eső zuhog

a látószög egy lefolyóra nyílik

a cseppekben bugyborékoló özönvíz

zsebkendőt röpít

rózsaszín csónak landol a rácson

nemcsak a macskakövet

az arcokat is átmossa

a nyári zápor

és a mondatok kubista rendje ma

egy 600 éves ház kávézójában

a Párizsban járt Kassákra emlékezik.