Carla Galli

carlagalli.com

coachkepzes.carlagalli.com

Napjainkban, amikor az embereknek szükségük van lelki támaszra, él közöttünk egy asszony,

aki erőt, bátorságot táplál lényünkbe. Figyelmeztet, óv, tanáccsal szolgál.

Ki ő? Pesti jósnő, aki madarak, mókusok, virágok között egy roskatag, körfolyosós bérházban

űzi mesterségét. Arra hivatott, hogy a saját hányatott sorsa ellenére is bekopogjon és

betekintsen az emberi lélek legmélyebb zugaiba.

Emberek százai tárják fel lelküket, sorsukat a kopott kis szobában. Őt becsapni nem lehet.

Belénk lát, ismeri sorsunkat, jellemünket, látja jövőnket. Tündér Ilona.

Így hívják édesanyját, aki szintén jósnő volt. Nevezzük őt is így. Inkognitóját megőrzi a

könyvben, hiszen neves személyek, színészek, politikusok és természetesen mi, kisemberek is

újból felkeressük Őt: Mit tegyek, mi lesz velem? És ő nem kérdez. Nem érdekli ki vagy.

Elmondja jövődet.

Ki ez a titokzatos asszony? Jósnő? Vagy boszorkány? Hiszen évek múltán is visszamennek,

akik egyszer meghallgatták Őt.

Ők már megbizonyosodtak arról, hogy amit Tündér Ilona mondott sos-sok évvel előbb, az ma

mind igaz-hiába tűnt akkor hihetetlennek. Hogyan és mikor észlelte magába ezt az isteni

tehetséget?

Létezhet, hogy elmondja, mikor, kivel kössünk üzletet, kivel ne?

Látja, hogy kivel találkozzunk életünk során, kitől szakadunk el?

Kitől óvakodjunk? Figyelmeztete betegségre, balesetre?

Látja-e halálunkat, beszél-e róla? Mi a véleménye az asztrológiáról, a spiritualizmusrl, a

reinkarnációról?

Boszorkány, aki szíve szerint megállítaná az utcán az idegent, figyelmeztetni:

Vigyázz idegen, bajban vagy! Ne légy szomorú, nemsokára boldog leszel!

Ezekre és más érdekes kérdésekre ad választ az olvasónak az újságíró-szerző riport

formájában megírt könyve.

Mélyen tisztelt Olvasó!

Ezzel a könyvvel nem kívánok tudományos magyarázatot adni számunkra néha erthetetlen

kérdésekre. Csuán tudatni szeretném, hogy a jósnőnkhöz hasonló személyek közöttünk is

vannak. Nap mint nap találkozunk velük. Sőt, mi több, talán mindnyájan rendelkezünk azzal a

képességgel, hogy észrevehessük és segíthessünk a bajba jutott mbereket. Ez a bizonyos

adottság bennünk lakozik. Csupán egy alkalomra, egy kis jóindultra van lenne szükségünk,

hogy észrevegyük a szegény, elesett, talán nem is saját hibájából kisiklott életeket.

Karoljuk fel őket, segítsük egymást az élet nehéz szakaszaiban, és ha csak egy keveset is

tudunk átadni felebarátunknak saját gazdag lelkivilágunkból, azzal máris sokat tettünk az

emberiségért.

Tisztelettel:

Carla Galli, a szerző

Mindenki valamire kiváncsi. Meg akarják tudni a jó vagy rossz sorsot, el akarják kerülni az

esetleges veszélyeket. Jósolnak kávézaccból, babszemekkel,tenyirből,,ingábol, kártyákból is.

A híres jósnők sikereiket főleg kiváló jellemfelismerő képességüknek köszönhetik, a kártya

csak a segédeszközük volt. A homályos jövőbe való bepillantás izgalmat, szórakozást nyújtott

Évszázadokon át az embereknek. Bizonytalan és kiderítetlen azonban, hogy e kedvelt játékok

Egy időben terjedtek – el Európában. Az tény, hogy szülőhazájuk a mesés kelet, és sok más,

a misztikus Kelet adta különlegességhez hasonlóan meghódították a Nyugatot is. A XVII. és

XIX. században már olyan játékkártyák készültek, amelyeket kizárólag jóslásra használtak.

Így a mi jsnőnk is inkább kiváló emberismerő, mint kártyavető.

Pogány felfogás szerint az Istenek és az emberek világát a démonok és szellemek kapcsolják

össze.

Az összes rossz szellem közt leghíhedtebbek a boszorkányok. Keresztény felfogás szerint

boszorkány az, aki az ördöggel szerződést kötött, hogy tőle varázslást és bűbájosságot

tanulhasson.

Bár a XII. Században John Salisbury a boszorkánygyülekezetek hitét buta, szerencsétlen

emberek rossz akaratú megtévesztésének mondja, a XIII. Században Aquinói Szent Tamás

tekintélyének slyával szerez erényt a boszorkányok létezésének. Az inkvizícióval maga a

keresztény egyház mélyíti el a boszorkány-mítoszt. A reformáció is átvette a boszorkányok

üldözését, s ugyanolyan eszközökkel küzdött ellene, mint az inkvizíció. Így talán elmondható

a pogányság naiv, nem is feltétlenül ártó, gonosz szellemeinek tévhitét az egyházak vésték

bele Európa köztudatába.

A középkorban Magyarországon is folytak boszorkányok és varázslók ellen eljárások.

S bár a felvilágosodás szelleme csökkentette a boszorkánysággal meggyanusítottak sorát, még

a XVIII. Században – 1754-ben – is égettek boszorkányt Nagykárolyban. Így ment ez a

XVIII.század végéig, amikor Mária Terézia betiltotta a boszorkánypereket.

Mi a vád a boszorkányok ellen?

Legsúlyosabb vád az, hogy az ördöggel cimborálnak. Boszorkánygyűléseken vezsnek részt,

állatok képében mutatkoznak. Továbbá, a repülés, rontás, rájárás vádjai. Mindezek a vádak

ma is élnek a néphitben. Minden keresztút gyanús lehet a boszorkánytalálkozás

szempontjából. Európa minden népe tud országaiban olyan helyet, ahol a boszorkányok

gyülekeznek. A magyar boszorkányok általában valami titkos helyen találkoztak. Ilyen pl. A

Szeged melletti Öthalom-domb. Máskor a tokaji, vagy a budai Gellérthegy volt.

A legsúlyosabb vád ellenük a nép száján az, hogy rntanak és rájárnak az emberre. Itt az

öntudatlanul szemmel rontó embert meg kell különböztetni a szándékos rontótól.

Az ilyen ártó szemmel, szóval, tettel gyakorolhatja tudományát.

A tehén hasznának ( tejének) elrontásán kívül boszorkányt nem vádolhatnak azzal, hogy

anyagi előnyért ront.

Bánatban vígasz

Ínségedben támasz

Reményeid kertje

Óhajaid nyitja.

Zord télben napsugár

Okos tanácsadó

Lelki jó barátod

Titkok feltárója.

Álmok megfejtője

Nézd úgy ezt az írást.

Ben-Akiba mágus verse

Általánosan él a köztudatban, hogy a boszorkány repülni tud. Repülő-vagy boszorkányzsírt

akárki vehet a patikában, de hiába keni be vele magát, „ nem hasznos neki”. El kell hinni,

hogy talán ezzel, vagy egyéb zsírral ma is lehet házilag olyan szert készíteni, amely révületet

és egyben a repülés érzetét kelti. Hiszen példul ópiumot is tud adni a legegyszerűbb

háziasszony a mákfőzetből csemetéjének, ha annak sírását nem bírja. Kérdés, van-e még

olyan füvesasszony, aki ennek a titkát tudja, s ha tudja, elmondja-e valaha?

A mai világban a boszorkányok fogalmának más a jelentsége.

Nem kell titokban jósolni, nyíltan űzhetik mesterségüket, nem kell félni az inkvizíciótól vagy

a kínvallatástól. Nem repülnek seprűn és macskává sem változnak. Még a nevük is

megváltozott, már nem boszorkányok, hanem jósnők, vagy látnokok.

A könyvben szereplő boszorkány is egészen más. Ő a gellérthegyi Tündér Ilona, aki segít,

figyelmeztet, tanácsot ad, és arra hivatott, hogy betekintsen az emberi lélek legmélyebb

zugaiba.

- Ilona, Te akiről azt mondják, hogy boszorkány vagy, Te miben hiszel?

- Hát az Istenben. Az Isten feletti erőben. Mert az Isten adta az észt, az Isten teremtett – én

ebben hiszek!

- Azonkívül hiszek a fűben, a fában, a régi gondolkodás erejében. Anyám is ezt vallotta, a

gellérthegyi Tündér Ilona.

- Nem vagyok harcos, mert magamnak erőszakosan semmit nem tudok elintézni ebben az

igazságtalan világban.

A hárfa és a dob ( két ellentétes pólus) áll legközelebb hozzám, mert általában a

kettősség elkíséri az embert egész életén keresztül. A hárfa az agyamban fészkel, a

dobbal a rosszat űzöm el magamtól.

Ez az ősi zeneszám, az afrikai népeknél az üzenetküldés eszköze még ma is. A dobban

van a ritmus, ami nélkül nem lehet élni. Úgy gondolom, aki dobol – az naprakész

ember, és ha fáradt vagyok, csak zenehallgatással tudok feltöltődni.

- Kitől tanultad a jóslást?

- Sokan azt hiszik, hogy anyám tanított erre. Pedig nem, mert soha nem voltam jelen,

amikor ő dolgozott, mert házhoz járt, én meg három gyermeket neveltem és más

szakmában dolgoztam. Csak anyám halála után kényszerültem folytatni az ős mesterségét,

mert nem hagyhattam cserben a vendégeit.

- 34 éves lehettem, az anyu pedig 56, amikor egyszer megkérdeztem: Anyu, én is fogok

tudni jósolni, úgy mint Te, én is látnok leszek?

- Anyám megpróbált lebeszélni róla. Annyit mondott, hogy „ez nagyon nehéz szakma, nem

ajánlom neked, mert te nem vagy olyna kemény, lányom, sok mindennel kell

szmbenézned.”

- Most, hogy már én vagyok 56 éves és a lányom 34, egyszer megkérdezte tőlem: tud-e

majd jósolni, úgy mint én. Nagyon megrémültem, mert anyám 56 éves korában meghalt.

Nekem pedig rossz megérzéseim vannak ezekkel a bűvös számokkal.

- Ezek a te mágikus számaid?

- Ezek nem, de a 7-es meg a 9-es az igen!

A 7-est szeretem a legjobban. Hogyha meglátok valami hetest, én egyszerűen

feldobódom.

- Akkor miért nem lottózol?

- Már többen megjegyezték, hogy „ Ilona, ha te ennyit tudsz, nem létezik, hogy nem

nyersz”. Képtelen vagyok, kettes találat, de több nem jön be. Az Isten azt a tehetséget

adta, hogy lássak. De a sok pénzt, azt nem. Hogy csak úgy valamihez nyúljak, és akkor

ebből nekem hasznom legyen, ahhoz nincs szerencsém.

- Hogy hívták az édesanyád?

- Ő volt a gellérthegyi Tündér Ilona. Most én vagyok az.

Legalább is az édesanyám elbeszélései szerint, Igen..

Három éves lehettem, amikor megkérdeztem anyámtól: „ Hogyha te boszorkány vagy,

akkor miért Tündér Ilona a neved? „ Akkor az édesanyám az ölébe ültetett – ami a

ritka pillanatok közé tartozott – és elmesélte a következő történetet:

Nagyanya, akit Ilonának hívtak, egy hegyifaluban lakott. Ebben a faluban élt egy

gonosz, púpos boszorkány. A falu népét azzal tartotta rettegésben, hogy szórta az

átkokat az ifjú lányokra, éjszakánként macskává változott és örökké kóborolt egyik

háztól a másikig. Ha nyitott ajtóra talált, belopódzott a házba és csecsemőket rabolt el.

Mindenki rettegett tőle, csak a nagyanyám nem félt soha, inkább fordítva volt. A

gonosz boszorkány messze elkerülte a házat.

A falubeliek nagyon tisztelték és szerették a nagyanyámat, mert örökké a szegényeken

segített, ápolta a falu betegeit. Járatos volt a gyógykenőcsök keverésében is.

Amikor a falu népe nem bírta tovább a rettegést, segítséget kértek a nagyanyámtól.

Három napon keresztül gyüjtötte a füveket, és három napig főzött belőle valami

likőrfélét.

Amikor megkínálta vele a gonosz boszorkányt, csoda történt. A csúnya púpos

boszorkány egy jóravaló, takaros menyecskévé változott. Azóta a nagyanyámat

Tündér Ilonának becézték. És ha a családunkban lány születik, ő is a Tündér Ilona

nevet kapja. Így lettem én is Tündér Ilona.

Na most, azt is tudni kell, hogy én hatéves koromig a nagyanyámnál éltem. Apám nem

fogadott el, mert lány lettem.

1934 márciusában születtem, anyám elbeszélés szerint az egy nagyon kemény tél volt.

A szülés előtt három héttel beleesett a zajló Dunába, és mégis időre jöttem a világra.

Nem lett semmi bajom, Aránylag egészséges vagyok.

Amikor körülbelül egyéves lehettem, akkor meg egy doboz gyufát dobtak a kocsiba,

hogyha azt lenyelem, meghalok. Csak annyi történt, hogy belül a számat műtötték.

Mert azt felmarta a foszfor.

Aztán mégiscsak itt vagyok. Ha az Isten akarja, hogy éljek, akkor az életemet nem

veszi el, mert az embereknek küldetése van! Hogyha azt vállalod, akkor végi kell

csinálni. És én vállaltam is.

- Erről nekem is eszembe jut az a taóista mese ( Tao- útmutatás) , mely igaz, nem a

gyerekkorom, hanem az ifjúságom kedvenc olvasmánya volt, de ami meghatározta

életszemléletemet és a dolgokhoz való viszonyomat.

A történet így szól:

„ Mu herceg, Csin fejedelme, így szólt Po Lóhoz: „ Te magad tisztességben megöregedtél.

Tudsz-e ajánlani valakit a fiaid közül, akit helyetted elküldhetnék lovat vásárolni? Po Lo így

felelt: A jó lovat meg lehet ismerni a tartásáról meg a külsejéről. De az igazi táltos – amelyik

nem veri fel a port, s nyom sem marad utána-, az olyan felismerhetetlen, olyan

megfoghatatlan, akár a levegő. Az én fiaim tehetségéből erre nem futja, van annyi eszük,

hogy meg tudják különböztetni a jó lovat a rossztól, de nem ismerik fel az igazi táltost.

Van azonban egy barátom, Csiu Fang Kao a neve, tüzelővel és züldéggel szokott házalni. Hát

mindenképpen ért annyit a lovakhoz, mint jómagam. Kérlek, beszélj vele.”

Mu herceg megfogadta a tanácsot, és megbízta a házalót, keressen neki egy jó paripát. Három

hónap múlva megjött a házaló a hírrel, hogy talált egyet. Sa –csiuban bukkantam rá- tette

hozzá.

S miféle az a ló?- kérdezte a herceg –

Hát egy pej kanca – hangzott a válasz

Ám amikor elküldtek valakit a lóért, kiderült, hogy egy holló feket mén.

A herceg igen megharagudott és magához hivatta Po Lót.A te barátod- mondta neki – akit

megbíztam, hogy lovat vásároljon nekem, szépen elintézte a dolgot. Hiszen ez még azt sem

tudja, hogy milyen a színe! Mit érthet az ilyen ember alovakhoz? – kiáltotta

Ó hiszen akkor ő tízezerszer többet ér nálam. A nyomába sem léphetek. Kao csak a lelki

dolgokra figyel. Miközben a lényegről meggyőződik, megfeledkezik a hétköznapi

részletekről, a benső tulajdonságok érdeklk, s így szem elől téveszti a külsődlegest. Amit látni

akar, látja, amit nem akar, azt nem látja. Csak azokra a dolgokra figyel, amelyekre figyelnie

kell, és nem törődik mindazzal, amivel nem is érdemestörődni. Kao a lovak ügyében olyan

bölcsen ítélt, hogy ő a lovaknál különb ügyekben is bátran ítélkezhet.”

S amikor a ló megérkezett, csakugyan táltosnak bizonyult.”

Ezt a töténetet nem azért meséltem el, hogy magamról beszéljek, csupán azért, mert nekem is

voltak már olyan barátaim, akiket szívesen küldenék magam helyett lovat vásárolni.

- Nap mint nap mindenütt találkozol az emberekkel, olyankor hogyan látod őket, mit

érzel irántuk?

-

- Itt az a baj, hogy amikor megyek a metrón, buszon vagy a villamoson, akkor egy pillanat

alatt végignézem az embereket, utána egyenként gondolatban foglalkozom velük.Mintha

nem is az ember, hanem egy kép állna előttem.

- Az egyiken látom, hogy min ment keresztül. A másikon, hogy mi áll előtte. Szívem

szerint odamennék az idegenhez és figyelmeztetném, hogy „ vigyázz veszély fenyeget”!A

másiknak megmondanám, hogy „ne búsulj, látom, hogy jóra fordulnak a dolgok”. Dehát

nem lehet csak úgy az utcán valakihez odamenni, megállítani és közölni vele a jó vagy

rossz híreket.

- Az emberek különbözőek, nem mindenki szereti, ha megzavarják. Folyton stresszhatás

alatt élek az emberek között. Az ő gondjaikkal és boldogságukkal kelel és fekszem, mert

küldetésem az emberi gondviselés.

- Ilona, más is beleláthat az emberek lelkivilágába? Vajon ez megtanulható?

- Feltétlenül, csak önzetlenül kell szeretni az embereket. Csakis akkor jön felszínre az a

bizonyos készség, ami bennünk van. Ha ez sikerült, már megtettük az első lépést, hogy

beleláthassunk a másik bonyolult lelkivilágába.

- Viszont az a személy, aki irigy, önző, és felszínes – soha semmit nem láthat, mert

állandóan csak saját magával van elfoglalva. Nem tudja felismerni és megkülönbözteteni a

jót a rossztól.

Ha önzetlenül kiszolgáljuk embertársainkat, azzal már jót tettünk saját magunknak is.

Ha segítettünk rajtuk, részesültünk az ő sikerélményeikben, gazdagodtunk egy újabb

érzéssel.

- Azt mondtad, belelátsz az emberi lélek legmélyebb zugaiba. Ezt hogy csinálod?

- Ez úgy van, hogy amikor belép valaki hozzám, figyelem, hogyan mozog, hogyan ül,

feszeng-e vagy felszabadult a viselkedése, hogyan teszi fel a kérdéseket.

- Így lassan kirajzolódik bennem az ember jelleme és problémái.

- Ezt hívják pszihomatikus szemléletnek, avagy empátiagyakorlásnak. Mert az ember azzal,

hogy segít másokon, s megtanulja a másik ember megértését, megtanulja önmaga

megértését is.

Ezáltal pedig önmaga elviselésére is képesebb lesz. Mert az empátia abban különbözik

a szimpátiától, hogy az empátia értelmi reakció, amelynek érzelmi színezete van.

Ez a szó megértést, elfogadást jelent. Azt is mondják, hogy beleélést a páciens

helyzetébe. Az empátiatudatos cselekvéssort jelent : felfogom, megértem a történteket,

majd pedig átgondolom, hogy miképpen segíthetek az illetőn.

A szimpátia csak érzelmi reakció, amely akkor következik be, ha valakivel szemben

fenntartás nélküli pozitív érzelmeket táplálunk.

- - Beszéljünk az iskolaéveidről. Hány éves kortól érezted meg, hogy van Benned

valami, amiben különbözöl az osztálytársaidtól?

- 12-13 éves lehettem, amikor a szünetben a lányok összeültek, súgdolóztak, és

mindenféléről beszélgettek. Nem egészen mindenről, mert abban az időben más volt az

iskola rendje, más a felfogás.

Szóval a lányok panaszkodtak egymásnak, a fiú aki tetszik észre sem veszi, vagy azt,

hogy fél a tanártól, mert nincs kész a lecke stb. Én zárkózott kislány voltam – már

akkor is - , nem valami barátkozó típus. Mindig csendben, a sarokban ültem. De

amikor ezeket a panaszokat hallottam, egyszer csak azt vettem észre, hogy teljesen

másképpen látom a lányokat.

Odamentem valamelyikhez, megfogtam a kezét, mélyen belenéztem a szemébe és

elmondtam, hogy mi lesz vele. Hogy milyen jegyet kap az iskolában, és, hogy a fiú

nem fogja elhagyni őt, vagy , hogy csak levelezni fognak egymással.

Úgy éreztem, hogy a szememnek van valami ereje, hogy hatással van a lányokra és

erőt ad nekik.

Azóta is úgy vagyok vele, ha valakivel nem szívesen találkoznék, egyszerűen csak

erősen koncentrálok rá, és akkor nem jön el az illető.

- Ezek szerint téged szerettek ezek a lányok?

- Igen, azt lehte mondani. Bár kicsit tartottak tőlem, fenntartással voltak velem szemben. S

vedd hozzá, én visszahúzódó voltam, még máig is az vagyok – de ezt már mondtam. Szeretek

mindenkin segíteni, ha nekik sikerült, talán nekem is dupla az élmény.

Én mindig is fényes, napos oldalon szerettem volna járni. De mindig az árnyék jutott, ezért

vagyok hát annyira boldog, ha valakinek valami sikerül, mert akkor úgy érzem, hogy részese

vagyok az ő sikerének.

- Minek nevezed magad, mi vagy Te? Jósnő vagy boszorkány vagy lélekbúvár?

- Van aki boszorkánynak, van aki lélekbúvárnak nevez.

- Minden esetre többen már orvos helyett választottak engem. Mondván, hogy nálam

megnyugszanak és jó lelki egyensúllyal térnek haza a családhoz.

Vannak olyanok, akik körbejárták az összes budapesti jósokat, de végül mégis nálam

kötöttek ki. Mert a másik jósnő tíz perc alatt elhadarja a mondókáját és jön a

következő. Tisztelet a kivételnek. „ De nálad- mondják – lazítani és pihenni lehet, nem

kapkodsz, több időt szánsz a páciensekre.”

Azt vallom, hogy az elszúrt életeket is meg lehet jobbítani, mert a türelem és az idő

meghoza a gyümölcsét.

- Megfigyeltem, hogy a szemedben van valami vonzás, mintha erőt sugározna.

- Szoktad-e alkalmazni ezt az adottságodat a vendégekkel szemben?

- Lehet benne valami, mert észrevettem, hogy van olyan személy, akire ránézek, és el tud

aludni. Nagy élénken jött hozzám, én meg ránézek ő egyet ásít és elalszik.

- Akkor szoktam alkalmazni ezt a módszert, amikor már nagyon fáradt vagyok és néhány

perc pihenésre van szükségem. Még olyan is előfrodult, hogy a vendég hangosan horkolt

és utána nem tudta, mi volt vele. Amikor felébredt ezt mondta: Ne haragudj, pedig nem is

voltam álmos és hírtelen elkapott az álmosság.” Én meg csak mosolyogtam magamban.

De el nem árultam volna, hogy én akartam, aludjon egy picit.

- - Ezek szerint tudsz hipnotizálni?

- Igen, valószínüleg tartom. Mert pl. Ha megyek az utcán és valakinek az arcára kívácsi

vagyok, vagy meg akarom ismerni az illetőt, a tarkóját nézem, és biztos, hogy visszanéz.

Ahogy már meséltem, a vendégeimet is elaltatom néha. Pihentetnem kell őket, közben én

is pihenek. Gyűjtöm az erőt. Persze minden attól függ, hogy milyen napom van, mert ha

nagyon fárat vagyok, akkor nincs erőm a hipnotizáláshoz.

De volt már olyan is, amikor a régi munkahelyen a többi lány kérésére elaltattam a

főnökömet egy kis időre.

Nagyon szigorú, régi vágású öregember volt és nagyon vigyázott a csendre. Olyan volt

az a hely, mint egy kripta, ahol nyomasztó hangulat uralkodott folyton. Úgy féltünk

tőle, hogy sem beszélgetni, sem mosolyogni nem mertünk a jelenlétében.

Ezért ha adódott valami ürügy, bekopogtam a főnököm szobájába és gyorsan

elhadartam a mondókámat, s amikor kimentem, már el is aludt.

- Mesélj arról, hogy állsz a férfiakkal! Belenézel mélyen a szemükbe és elcsábítod

őket?

- Amikor fiatal voltam és kinéztem magamnak valami fiút, csak ránéztem és mindig be is

jött. De sajnos mindig ráfáztam a fiúkkal. A baj az, hogy nem tart sokáig a kapcsolat.

Általában 3-5 hónap múlva megunok mindenkit. Én már csak ilyne vagyok , így

születtem. Nem vagyok kalandor, de egy pár hónap múlva nyűgös nekem a kapcsolat.

Ebből a házasságból három fiam született. A férjem katontiszt volt. A munkájában sok

eredményt elért, de a családban más volt.Ha kirándulni mentünk, én cipeltem az összes

csomagot és a gyerekek is velem voltak. Ő üres kézzel ment, mert a katonaruhához nem

illik sem a csomag, sem a gyerek. Mert a gyerekektől piszkos lesz a ruha, a csomag pedig

nem passzol az uniformishoz.

- Szerelmi házasság volt?

- Nem.

- Miért mentél hozzá, tetszett az egyenruha?

- Lehet, hogy van benne valami. 18 éves voltam, amikor férjhez mentem. Ő a repülősöknél

szolgált. Ez egy külön kaszt volt.Mindenben előnyt élveztek. Igen magas fekete férfi volt.,

jól állt rajta az egyenruha. Annyira, ha civil ruhát vett fel, már nem is tetszett. Néztem,

néztem, hogy ki ez a civil ruhás férfi, mintha nem is a férjem lett volna. Ha elmentünk

sétálni, majdnem három lépés távolságra mentünk egymástól.

Abszolute nem állt jól a civil ruha rajta, és teljesen idegennek éreztem őt.

- Tán az ágyban is egyenruhát követeltél tőle?

- Nem, azt azért nem. De ezen a téren is nagyon önző volt. Azt hiszem úgy gondolhatta,

hogy közkatona van alatta, és még akkor is vezényelt.Egy-kettő, egy-kettő, csak neki

legyen jó, a többi nem fontos. Nagyn szenvedtem mellette. De ha már egyszer házas

voltam – és mivel elég gyorsan jöttek egymás után a gyerekek is – mellette maradtam. 13

év után mégis megelégeltem ezt az elnyomást , erőszakot és durvaságot.

Mindig az volt az érzésem, hogy ő a parancsnok én meg a baka. Amikor hazajött,

fehér kesztyűben „ takarítást” rendezett. Port keresett a lakásban. Vagy, ha egy pár

percet késtem az ebéddel, az asztalhoz ült és a kanállal ütögette a tányért.

A kártya volt a szenvedélye. Ami pénzt én a kártyával kerestem, ő a kártyán el is

vesztette.Mindig későn jött haza, olykor össze is csaptunk az előszobában. Elkaptam a

gyönyörű egyenruháját és letéptem róla a gombokat. Akkor már tudtam, hogy mi

következik, mert a férjem erős ember volt, és olykor jól elkalapált engem. Azt is

tudtam, hogy nem bírta elviselni, ha belenéztem a szemébe, mindig menekült a

pillantásomtól. Nem mert a szemembe nézni, félt a nézésemtől.

- Az édesanyád nem figyelmeztetett Téged, hogy ne menj férjhez egy ilyen fiúhoz?

- Dehogynem, pontosan így volt, csak én fiatal voltam, nem hallgattam rá, elcsellengtem

otthonról. Meg aztán szégyelltem is édesanyám mesterségét. Most van mellettem valaki.

A kapcsolat három éve tart, de nem lehet vele dicsekedni. Sokat iszik szegénykém.

- Magyarázd meg nekem, hogy Te, aki azt mondod másoknak, hogy „ vigyázz”, miért

mész bele ebbe a kapcsolatba?

- Mert nem mindig iszik, és ha nem iszik, akkor aranyos. Akkor kapok valami

gyengédgéget, kedvességet, és mindent elhiszek neki. Azt is tudom, hogy be vagyok

csapva, de mégis szükségem van valakire, nem tudok egyedül élni. Minden embernek

kell, hogy legyen valakije. Hiába mondanak boszorkánynak, a saját életemet nem tudom

irányítani.

- - Ha valakinek valami baja van, meg szoktad.e mondani szemtől szembe az

illetőnek?

- Most már nem nkább a hozzátartozónak, mert egyszer, még a Ménesi úton, egy hölgynek

megmondtam, hogy egy éven belül beleesik egy szakadékba. Amikor ezt közöltem vele,

már meg is bántam. Nincs olyan ember, aki szembe tud nézni a halállal, és ebbe bele tud

törődni. Úgy megrémült szegényke, hogy már orvost akartam hívni. Azóta csak finoman

utalok arra, hogy mire kell fokozottabban figyelni.

- És mi történt ezzel a nővel?

- Elutazott sielni és leesett egy szikláról. Emlékszem még egy esetre, egy fiatal lány – a

filmnél valami statiszta volt – eléggé benne volt az éjszakai életben. Nem lehetett

megállítani, a vére hajtotta. Be volt jelentve nálam – talán hatszor de egyszer sem jött el –

mert mindig más dolga volt és végül a barátnőjét küldte el hozzám. Én megmondtam a

barátnőjének, hogy figyelmeztesse, autóbalesete lesz, - s, hogy semmiféle auts ügybe ne

bonyolódjon bele. De a lány nem hallgatott oda – meg is történt a baj.Elment egy gyanús

társasággal – valahol többet ittak a kelleténél – veszekedtek, majd kilökték őt az autóból

és ott halt meg. Nagyon sajnáltam, hogy így történt. Ha eljön hozzám, lehet, hogy

komolyabban vette volna , de így, a barátnőjére nem hallgatott.

Volt olyan eset is, amelyről az újságok is írtak. Eljött hozzám egy nő és elmesélte,

hogy válik a férjétől. Sokat beszélgettem vele. Akkor már többször is felkeresett. Az

első tárgyaláson már túl voltak.

Az érdekelte, mi lesz tovább, mert én előtte megmondtam neki, hogy nem elvált lesz hanem

özvegy. Megmondtam neki, hogy nagyon vigyázz! Költözz el otthonról, akárhová, mert nem

lesz jó vége. Ő szót fogadott nekem. Egyszer megkérdeztem tőle: Nem szoktál arra ébredni,

hogy a férjed föléd hajol és néz? Mert én azt látom, hogy gyilkosságra készül.”Akkor jutott

eszébe, hogy valóban az éjszaka folyamán, a férje az éjszaka folyamán többször föléhajolt és

nézte őt. Ekkor már elhitte, hogy el kell költöznie, mert a férje valamire készül, fondorlatos

módon. A tárgyalás után nem ment haza, a férj viszont mindenáron békülni akart vele. Hívta,

hogy találkozzanak egy presszóban. Eközben én figyelmeztettem, hogy „ akárhogy is alakul,

de el ne menjen vele, mert találkozásotok árnyékában ott áll a halál.”Rá egy hétre

jelentkezett, hogy köszönöm, újraszülettem!Elmesélte, hogy a férje tőrt vásárolt, azzal a

szándékkal, hogy a Ságvári ligetben egy bokor alatt megölje. De elborult, gyilkolni vágyó

elméje saját életének vetett véget. Ha akkor találkoznak, már ő sem él. De félt is tőlem az

asszony.Mert azt is mondtam, hogy a „ barátod addig lesz veled, amíg a férjed él, utána el fog

hagyni.”Később a barátnőjével üzente, hogy valóban a barátja is elhagyta, és , hogy

boszorkány vagyok.Többet nem mer eljönni hozzám. Meg is szakadt köztünk a kapcsolat. De

legalább annyit elértem, hogy a kisgyerekével többet foglalkozik. Végre anya lett, mert addig

nem érdekelte a gyerek.

- Hgy érzed, az emberek bíznak benned? Hisznek neked? Hallgatnak a tanácsaidra?

- Általában igen, mert ha nem, akkor miért jönnének? Előfordult már, hogy figyelmeztettem

valakit, ne foglalkozzon ezzel vagy azzal az üggyel, nem lesz sikeres. De nem hallgatott

rám, belevágott és megbukott. Azóta minden vállalkozása előtt tanácsot kér tőlem.

- Emlékszem még egy esetre. Egy hölgyet figyelmeztettem, hogy aznap kivételesen ne

menjen gyalog haza, inkább hívjon egy taxit. Nem hallgatott rám? Általában sétálni

szokott hazafelé, és alakása előtt kb. 150 méterre megbotlott és beleesett egy gödörbe.

- Később kiderült, hogy előző napon szerelők valami vezetéket cseréltek azon a helyen és a

lyukat fedetlenül hagyták. Már a kórházból telefonált nekem, hogy mi történt vele, és ,

hogy nagyon sajnálja, hogy nem hallgatott rám.

- Vagy egy másik eset. Egy ismert geológusnő megkeresett, hogy segítsek neki megtalálni

Árpád vezérünk sírját. Már akkor láttam, hogy semmi értelme nincs, nem ő lesz az aki

megtalálja. De nem hitt nekem. Fél évet foglalkozott az üggyel, utána abbahagyta.

- Azt is elmeséltem neki, hogy szerintem a honfoglalók nem ott mentek át, ahol a tudósok

keresik, hanem a Mohács környéki oldalról. Aki nem hiszi, járjon utána!

- A saját családi problémáidat is előre meglátod?

- - Igen, sőt szoktam is mondani, hogy most mi fog történni, csak sajnos – nem veszik

tudomásul, nem tudok segíteni. Meg kell, hogy mondjam? Aa fiam háromszor lett

öngyilkos.

Egyszer előre láttam, hogy nem szabad elmennie hazulról, mert rosszat látok, de hiába

könyörögtem, mégis elment. Elment Budára, mert ott töltötte a gyermekkorát és a

baráti köre is ott volt. Szerencse, hogy a barátja mellette volt, mert másképp leszúrták

volna. A gyermekem, istencsapás! Több dolog volt már, ami így megtörtént. Mintha

nem is én szültem volna, az ördög fia ez. Mintha az ördög küldte volna, Tündér Ilona

ellen.

Még a lányomnak is megjósoltam az egyik kapcsolatának tragikus kimenetelét.

De úgy látszik, a fiatalok soha nem hallgatnak a szülők tanácsaira, ahogy én sem

hallgattam annak idején az édesanyámra.

Ami most következk, az egy fiatalember tragikus sorsának leírása. Az én lányom

életében pedig egy olyan nehezen gyógyuló seb, aminek láncreakcija beláthatatlan

következmények sorozata volt.

A lányom abban az időben egyetemista volt. Rgyik este elég későn jött haza és

hajnalig mesélte, hogy a z Ifjú Művészek Klubjában megismerkedett egy „klassz”

sráccal. Arról mesélt, hogy a fiú, aki már ügyvédjelölt volt, csupa egészség, és óriási

vitalitást sugároz magából. Nagyon kiváncsi lettem a legényre, mert még soha előtte

nem hallottam a lányomtól ilyen csodálattal beszélni fiúbaátairól. Megkértem, hogy

mutasa be nekem a fiút, de a lányom nehezen állt kötélnek. Azt hiszem, kicsit

szégyenkezett a mesterségem miatt. Aztán egyszer bejelentette, hoyg vasárnap délután

eljön a barátja. Amikor belépett, rögtön megállapítottam, hogy a lányomnak igaza

volt, a fiú valóban olyan csinos, ahogyan elmesélte: elég magas, a haja fekete és

göndör, a szemében pedig állandó huncut mosoly „úszkált”.De ami bennem mélyebb

benyomást keltett, az a keze volt. Hosszú, szépen formált ujjak, ami egy bizonyos

intelligenciáról tanuskodott.

Sajnos, én már akkor mást is láttam nála. De mivel nem azért jött, hogy az életéről

beszélgessünk, nem mertem figyelmeztetni a közelendő tragédiára. Finoman a

családjára irányítottam a beszélgetést, és csak annyit mondtam, hogy az édesanyját jó

lenne egy belgyógyásszal kivizsgáltatni. Úgy láttam, hogy elfogadta a tanácsomat.

Azon az éjjelen sokáig nem bírtam elaludni, folyton forgolódtam az ágyban, össze-

vissza cikáztak a gondolataim, és azon meditáltam, hogyan tudom lebeszélni a

lányomat erről a kapcsolatról. Amikor végre elaludtam, rémképeket láttam, lehet, hogy

fel is kiálltottam, mert arra ébredtem, hogy a lányom aggódó, sírós arca fölém hajol.

Kábultan néztem rá és sehogyan sem tudtam összeszedni magam, hogy közöljem vele

a szörnyű igazságot, a kapcsolatuk tragikus végét.

Jól ismertem a lányom jellemét és tudtam, hogy hiába, mert ha hisz is nekem, akkor

sem lesz képes a bajban magára hagyni a barátját.Csak annyit mondtam: Ide figyelj

lányom, úgyis neked kell döntened – ez a te életed, de az én kötelességem közölni,

annak ellenére, hogy a barátod egészségesnek látszik- valójában nagyon beteg.

A történet vége az lett, hogy a fiú édesanyja hat hónap múlva gyomorrákban meghalt.

Utána kiderült, hogy a fiának is már hasonló áttétes betegsége van. Attól a perctől

kezdődött a fiatalok kálváriája, a menekülés a halál karmai elől.

Mind a ketten bátran viselték a betegség szörnyű következményeit.A lányom utolsó

percig hősiesen harcolt a barátja életéért, és nem akarta tudomásul venni a közeledő

halált. Amikor az orvosok már lemondtak róla, ő nem adta fel. Megtanult önállóan

beadni fájdalomcsillapító morfiuminjekciót, bízva abban, hogy ezzel talán

meghosszabbíthatja a fiú életét, amíg feltalálják a pusztító rák elleni gyógyszert.

Én láttam, hogy mennyire szenvednek mind a ketten, a lányom a saját

tehetetlenségétől és a részvéttől, a fiú pedig a fizikai féjdalomtól, de nem tudtam

segíteni rajtuk. Egyetlen vigaszom volt, hogy a sorsát úgyse kerülheti el senki.

- Mi a véleményed az álmokról? Hiszel az álomfejtésben?

- Hiszek az álmokban. Azt mondják, hogy az Istenek álmukbab kommunikálnak a

lelkünkkel, és így adják tudtunkra, hogy mi az, amit tennünk kell, s mitől kell

óvakodnunk. Ha nagyon nyugtalan vagyok, szorongásaim vannak, akkor egy hetet arra

szánok, hogy az álmok kiértékelésével foglalkozom.Az álomfejés révén ura leszek

tudatalatti félelmeimnek és gondoknak. Még a rossz álmoktól sem félek, inkább elemzem

őket, s ezáltal megnyugszom. Vannak emberek, akik megálmodják saját múltjukat,

jelenüket és jövőjüket is. Szegény anyám jobban meg tudta fejteni az álmokat, mert az

édesanyjától tanulta ezt a tudományt. Magamon tapasztaltam, hogyha egy elhunyt

rokonomról álmodom, akkor az álom három nappal előtte vagy három nappal utána

megvalósul. Szerintem a halott szelleme azért jelentkezik álomképünkben, hogy

figyelmeztessen a bekövetkező eseményekre.

- Tulajdonképpen nincsen rossz álom, mert ha álmodunk, az azt jelenti, hogy még élünk. A

halottak nem álmodnak, hiszen ők már mindent tudnak. Tehát a legrosszabb álom sem

jelenthet egyebet, mint azt, hogy még nem léptük át a halál küszöbét. Tennivalónk,

elfoglaltságunk van a Földön.

- AZ álmok megmutatják néha balsorsunkat is, amellyel majd bátran szembe kell néznünk,

de jelzik örömeinket is, amelyek majd felváltják a csüggedtségünket.

- A legrosszabb álomban is van valami jó.

- - Gyerekeknek is szoktál jósolni?

- oha. A gyerek lelkét nem szabad megzavarni, megbántani. Kártyát emelni rájuk nem

szeretek. Ha a szülő esetleg elhozza magával, mert nincs kire hagynia, akkor megkérem,

hogy játsszon a konyhában, amíg beszélek az anyjával. Abban az esetben, ha látom, hogy

baj van a gyerekkel, finoman megmondom a hozzátartozónak, hogy sürgősen orvoshoz

kell vinni és egy bizonyos testrészt kell vizsgálni. A gyereknek inkább jó híreket szeretnék

mondani. Pl. Hogyha beiratják ilyen vagy olyan tanfolyamra, akkor a sikeres lesz, élményt

nyer, gazdagodik. Ha látom, hogy valami nem jól megy, mert nem neki való, de a szülei

erőltetik, azt is megmondom, hogy változtatni kell rajta, mert felesleges időpocsékolás.

Sok szülő visszajelzi, hogy mennyire igazam volt, és, hogy a gyermeke megtalálta

önmagát és boldog.

Én pedig duplán boldog vagyok, hogy segíthettem.

- Említetted, hogy az emberek önző módon hatnak egymásra. Meg tudnád ezt magyarázni

bővebben is?

- Megpróbálom, de csak saját tapasztalataimra tudok hagyatkozni. Nem vagyok tudós, csak

egyszerű jósnő, de hosszú pályafutásom során megfigyeltem, hogy van egy bizonyos

típusú ember, aki tudat alatt negatív hatást gyakorol a társaira.

- Tudod, minden embernek van valami kisugárzása, ez lehet pozitív vagy negatív.

- Nos, ezek a bizonyos emberek olyan erős bioárammezővel rendelkeznek, hogy akaratuk

ellenére is szinte „ felemésztik” a körülöttük lévő, gyengébb bioárammal rendelkező

társaikat.

- A következő eset az egyik vendégemmel történt, aki az egyik nagy gyár személyzeti

vezetője volt abban az időben. Na most, ezt a hölgyet vagy hét hónapja már nem láttam, s

amikor újra jelentkezett nálam, s amikor újra jelentkezett nálam, úgy megváltozott, hogy

alig ismertem meg, annyira lefogyott.

- Elmesélte, hogy már több orvosnál járt, de minden reménytelen volt. Senki nem tudja

megállapítani a fogyás és gyengeség okát. Hiába nyugtattam és magyaráztam, hogy

semmi szervi elváltozást nem látok rajta, a vendégem folyton hajtotta, hogy biztosan rákos

és meg fog halni.

- Amikor már mindent kikérdeztem tőle a családjáról, s abaráti körről, az ismerősökről,

akkor a munkahelye felől kezdtem érdeklődni. Megkérdeztem, hogy nem változott-e

valami az irodában? S akkor eszébe jutott ( amire eddig nem is figyelt), hogy pár hónapja

egy új kolléganő ül vele szemben, aki folyton arra panaszkodik, hogy farkasétvágya van.

- Rögtön rájöttem, a dolog nyitjára, és azt tanácsoltam, hogy sürgősen változtasson

munkahelyet, meglátja, hogy az egészsége is javulni fog.

- Egy idő múlva felhívott, s hálás köszönettel közölte, hogy teljesen rendbe jött.

- Szoktál jósolni kávézaccból?

- Már nem, de a kezdet kezdetén próbálkoztam vele, mert az édesanyám vendégei tőlem is

elvárták a kávézaccjóslást. De hamarosan letettem róla, mert jobban bízom a saját látásom

erejében. Nálunk a családban ez tradíció volt. De én sajnos nem vettem részt szeánszokon,

és nem figyeltem oda komolyabban, mert ahogy már említettem, nem hittem abban, hogy

valaha én is jósnő leszek. Pedig nekem nagyon tetszett ez a szertartás. Amikor anyám

török kávét főzött, mindig egy nyeles kávéfőzőt használt, a kávét nagyon finomra darálta.

Kiskoromban ez volt az én feladatom.

- A vizet a cukorral együtt feltette, és háromszor vette le a tűzről a már felforrt kávét. Ezzel

a kávéval megkínálta a vendégeket – a zaccot, ami a csésze aljában maradt, felfelé kell

fordítani és a csészét rátenni, majd balról jobbra háromszor meg kell rázni és egy kicsit

pihentetni. Amikor a kávézaccból a víz lecsurog, különböző ábrák keletkeznek a csészés

és az alján. Ebből anyám kitalálta az összefüggő történeteket.

- Az ábrák száma persze végtelen. Pontosan annyi, amennyit a fantáziánk bír.

- Szerintem a kávézacc-jóslás sokkal inkább egy jósnő fantáziája vagy erőprobája, mintsem

orákulum.

- A nők titokban járnak hozzád vagy nyiltan?

- Titokban. Nagyon kevés az a nő, aki otthon megmondja, hogy énhozzám jár. De van

olyan is, aki a férjével együtt vagy a barátjával jön el. Én mindig nyíltan beszélek.

Ugyanakkor ha a partner felkészül a jóslásokra, az nem vezet jóra.

- Együttesen eljönni mégse jó, mert mindenkinek van egy pici titka, és azt az ember nem

szívesen adja ki. A nőknek a legtöbb problémát mindig az okozza, hogy kiadják a titkukat.

Ezzel a férfiak hajlamosak visszaélni. Az a véleményem, hogy nincsen olyan férfi, aki ezt

ne használná ki.

- Az emberek családostul vagy inkább egyedül jönnek?

- Legobb az, ha egyenként. Még problémák is adódtak ebből. Volt úgy, hogy barátok

kihallgatták egymást és aztán kiforgatva kbeszélték a dolgokat. Már verekedésig fajultak a

dolgok köztük. És ez tulajdonképpen csak azért, mert más volt a véleménye arról, amit en

láttam őnáluk. Azóta inkább egyenként beszélgetek mindenkivel. Nem szeretem ha

családon belül mindenki eljön hozzám és ugyanazt a témát fejtegetik. Ha az egyik már

tudja, a másikat figyelmezteti, és talán megállítja az általam meglátott dolgokat.

Egyszóval, nem szeretem ha családon belül nagymam, nagypapa, de még dédi is eljön. Ha

a családból valamelyikkel elkezdem beszélni a dolgokat, akkor vele is folytatom, végig.

Nem cserélem a tagokat.

- És ha a másik, a férj vagy feleség erőlteti a dolgot, hogy találkozzon veled, mert

kiváncsi az ügy kimenetelére?

- Mondtam már, hogy nem szeretem. Csupán annyit mondok el, ami a munkájára

vonatkozik, aztán semmi többet. Nem szeretem kevergetni a piszkot, főleg családon belül.

Egymásra uszítani férjet és feleséget. Apát lánya ellen, mint a pap. Én meghallgatom – és

a többi néma csend. Elmondom, hogy mit kell tenni, mit nem szabad csinálni, s mindent

elfelejtettem.

- Rendben van. Vegyünk egy példát. Azt mondtad, hogy sem a neveket, sem a

foglalkozásokat soha meg nem kérdezed. Na most, ma egy nőnek jósoltál, elmondtad

a családi problémákat, a gondokat, elbeszélgettél vele. Egy hét múlva eljön a

hozzátartozója vagy akárkije, barátja, és jósoltatni szeretne magának. Honnan

ismered fel, hogy ez a két ember azonos szálon futó ügy?

- Hát, igen csavaros a kérdés. Volt már olyan, hogy eljött egy asszony, és a barátjáról

hallgatott engem. De mivel a neveket soha nem jegyzem meg, így az elmondottakból állt

össze a mozaik-kép. Azonnal megállapítottam, hogy egy családból valók és engem akart

volna kiugratni, mint a nyulat a bokorból.

- Amikor erre rájöttem, inkább beszéltem neki a munkájáról, vagy az egészségi állapotáról.

Vagy például: az egyik énekesnő eljött hozzám kérdezősködni. Úgy éreztem, hogy csak

kiváncsiságból van itt. Az egyik barátnőjével jött hozzám. Az első percben

megállapítottam, hogy özvegy, de ő ezt végig tagadta. Amikor elmondtam neki még egy-

két dolgot, am őt érintette, végre bevallotta, hogy igazam van.

- Valóban özvegy, és csak azért jött, mert kiváncsi volt, hogy igazat látok-e.

- Nagyon megharagudtam, és finoman utaltam rá, hogy vége a beszélgetésnek. Ha valaki

nem hisz bennem, akkor miért jön ide hozzám? Nekem az a fontos, hogy higgyenek

bennem, másképpen nem is tudok dolgozni az emberekkel.

- Az előbb elmondottakból kiderült, hogy amit te egyszer kimondasz – mondjuk egy

nőnek, hogy ő özvegy -, attól nem hagyod magad eltántorítani. Te tudod, hogy az így

van, és hiszel ebben. Tulajdonképpen borzasztó felelősséget vállalsz, ha netán

betegséget állapítasz meg vagy dacolsz az orvossal, vagy lebeszéled az elszánt

embereket olyan ügyekről, amiben hisznek. Multkor elmesélted, hogy az orvos

szigorú utasítása ellenére, lábra állítani egy embert, akinek pedig az orvos azt

mondta, hogy trombózisa van. Te állítottad, hogy nincs, és álljon fel! Képzeld, ha

tényleg trombózisa van és eláll...akkor meghal!

- Igen, ez valóban nagy felelősség, de én vállalom. Mert én biztosanlátom, hogy ez így van,

ez így helyes.

- Borzasztóan biztos vagy magadban.

-

- Így van, ha nem lennék biztos magamban, nem tudnék tanácsot adni senkinek sem.

Mindig arról beszélek, amit látok, amiben biztos vagyok. Amit mondok, azért vállalom a

felelősséget. Ez nagy dolog, mert manapság a világban ritka az az ember, aki meri vállalni a

felelősséget a tetteiért. Én azért vállalom, mert amit én mondok, azt mindent az Isten

segítségével mondok. A jóslásaim beigazolódnak.

Egyszer egy nagyon fontos muki – még a régi pártközpontból – eljött hozzám és azt mondta:

„ Látod, Ilona melléfogtál, beteg vagyok, pedig azt mondtad, hogy semmi bajom nincs”.

Ránéztem és azt mondtam: Ezért a hurutért nem érdemes bevonulni a kórházba!”

És valóban: megröntgenezték, gyógyszereket adtak, két nap múlva telefonált boldogan, hogy

mégsem kellett befeküdnie a kórházba.

Ezért mondják rám, hogy „ Boszorkány vagyok”.Könyves kálmán előtt megégettek volna!”

Azért jobb, hogy nem akkor éltem.

A múltkor egy vendégem a nővérével jött együtt. Mindenről beszélgettünk, csak a nővéréről

nem.A végén rákérdezett a vendégem, hogy a nővére panaszkodik erre-arra, nézd meg nem

beteg-e. Megmondtam, hogy semmi baja nincs, nem is érdemes beszélni erről. Sírva fakadt a

húga, hogy holnap viszik a testvérét operálni, és , hogy „ te semmit nem mondasz erről”.Erre

én: „ ha nem beszélsz erről, azt jelenti, hogy semmi baja nincs”. S úgy is lett. Nem operálták

meg.

De volt már olyan, hogy leküldtem az egyik vendégemet – aki testi fájdalmakra panaszkodott-

, az orvoshoz kivizsgálásra. Amikor kiderült, hogy valóban problémái vannak, az orvos

megkérdezte tőle, : „ Maga honnan tudta, hogy éppen ezen a helyen lehet problémája,

belelát?”Erre a vendégem így válaszolt: „Hát, Ilona megmondta nekem, ő küldött el ide

magához”.

Az egyik külföldi vendégem papája kórházba került. Azért is jött el hozzám, hogy az apja

után kérdezősködjön. Mindenről beszélgettünk, de én nem említettem az apjáról semmit sem.

Amikor megemlytette, hogy mindenféléről volt már szó, csak az apjáról nem, elmondtam: „

Hát miért kéne az apádról beszélni, nincs neki semmi baja!” Erre azt mondja: „ apám

kórházban fekszik, már nincs sok neki hátra.”Azt mondtam neki: „ Ne búsulj, az apád még

sokáig fog élni”. Valóban, még 10 évet élt utána. Pedig az orvosok lemondtak róla.

Sőt, volt egy olyan ismerősöm, aki valóban már vérátömlesztéses beteg volt.Leukémiás.

Amikor meglátogattam őt, már az ágyban fekve találtam, csont és bőr volt. Csak vegetált, se

inni, se enni nem tudott. És akkor ajánlottam neki egy orvost, aki azóta sajnos már elhunyt. Ő

a vágóhídon kísérletezett, valami mirigyeket fedezett fel, és ebből a gyógyszerész barátjával

együtt összeállítottak egy készítményt, amelyből a betegem is kapott.

S képzeld el, csoda történt! A betegem meggyógyult és még hét év telt el, sőt még a kertjében

is dolgozgatott. Amikor felépült, még rám is nagy hatással volt, mert mindig mondom, én

nem vagyok Isten, de ő az Isten segítségével maradt életben.

- Előfordult már, hogy megcáfoltad az orvos diagnózisát?

- Igen, volt már ilyen. Pl. Nemrégen felhívott egy régi újságíró vendégem, és szomorúan

közölte velem, hogy valamiféle daganatot találtak nála, amit már vasárnap meg kell

operálni. Megnyugtattam, hogy nem kell félni – meg sem fogják operálni -, mert az orvos

is tévedhet. Ez csak zsírmirigy lehet. Következő napon boldogan újságolta, hogy újra

megröntgenezték és kiderült, az operáció valóban nem szükséges.

Egy másik esetben szintén megcáfoltam az orvosi diagnózis. Az egyik vendégnek –

akit már 2 éve ismerek-, még régebben megjósoltam, hogy valami betegségféle

lappang benne. De nem kell aggódnia, mert a gyógyszeres kezelés rendbe fogja hozni.

Egy darabig nem találkoztunk, majd egy szép napon bejött hozzám, kezében a kórházi

beutalóval-, „áttétes daganatot találtak bennem”-mondta elcsukló hangon..”Jöttem

elbúcsúzni, mert megoperálnak, de biztosan meg fogok halni!”- „ Nyugodj meg”-egy

ügyvédnőről volt szó-mondtam neki.-Kérd meg az orvost, hogy végezzenek újból

vizsgálatot.Amikor alaposabb kivizsgálásra került sor, kiderült, hogy az orvos hibás

diagnózist állapított meg. A vendégem örömében ki is bökte az orvosának: „ Na látja,

doktor úr, a jósnőm jobb diagnoszta, mint maga!”

- Mikor betegségről beszélsz, mit látsz? Hogyha pl. Azt mondod, hogy valakinek a

veséje beteg. Miképpen látod? Foltot látsz rajta, vagy külön kirajzolódik a veséje?

Vagy ráérzel, hogy az a helybeteg? Az egyik ismert színésznőnek megjósoltad, hogy

beteg a háta. Honnan tudtad, hogy a háta és nem a bokája vagy a füle? Hogyan látsz

minket? Mint röntgenképet, fényképet, vagy csontváznak látsz minket?

-Igen, leginkább csontvázhoz hasonlít, nincs rajta hús, valóban vagy esetleg kevés.

Úgy is lehet mondani, hogy egy röntgenképet látok. S azon a helyen, ahol beteg,

otthalványabb minden. A többi része fekete, az a rész meg olyan világos, foltos. Ha

egy betegséget látok és ki kell mondani, akkor nagyon elkeseredek, mert nem szeretem

ha rosszat látok és azt kell megmondani. Pl. A napokban az egyik vendégemnek

szóltam, hogy a férjének két csigolyájával történik egy baleset, de életben fog maradni.

De az egyik csigolyáját majd ki kell venni, és valami műanyagot kell betenni helyette.

Nos, utána már nem lesz férfi, de mégis együtt fognak maradni. S akkor a nő elkezdett

sírni. Ez rettentően, nagyon bántott engem. De sajnos meg kellett mondanom, mert ha

előre fel tud készülni az ember, megerősíti a lelkét, könnyebben át tudja vészelni az

élet nehéz helyzeteit. Gyakran mondják nekem, hogy „Ilona a jóslások közül először

mindig a rossz következik be, a jó pedig várat magára!”

- Hogyan szoktak jelentkezni az emberek? Telefonon, levélben vagy személyesen?

- Van, aki esküszik arra, hogyha felhív telefonon, ez ugyanolyan hatású, mintha itt ülne

velem szemben. De ez csak abban az esetben érvényes, ha ismerős az illető. Ugyanez

vonatkozik azokra is, akik levélben kérik a választ. Tudok fényképről is jósolni, de jobban

szeretem, ha személyesen is megkeresnek engem.

- Nagyon sokféle ember fordult már meg nálam. A tinédzserektől a nyugdíjas korosztályig.

Híres emberek, politikusok, színészek. Mindnyájan kíváncsiak valamire.

- Volt, aki hajnali 5-kor ébresztett fel a legszebb álmomból, volt aki késő este kopogott be

hozzám az ügyes-bajos dolgaival. Sokszor a külföldi vendégeim is felkeresnek, hogy

segítsek egy-egy tanáccsal. Általában azt ajánlom, hogy legalább hónaponként érdemes

engem megkeresni, hogy beszéljünk az őket érintő gondokról, örömökről, eseményekről.

- Mire kíváncsiak az emberek? Milyen ügyek foglalkoztatják őket?

- Általában a családjuk, magánéletükre, egészségükre, munkájukra és jövőjükre kíváncsiak.

Ha beteg, hogyan lehet rajta segíteni, hogyan lehet megoldani a problémákat, az

üzletemberek mindig az üzleti dolgaik iránt érdeklődnek.

- A beszélgetés előtt megkérdezed az illető nevét, foglalkozását?

- Néha megkérdezem, de gyakran oda sem figyelek a válaszra. Nem szoktam megkérdezni,

hogy hol dolgozik és milyen a beosztása. Sok ember magától is megmondja. Ritkán

kérdezek.Pl. születési dátumot. Inkább én magam beszélek. Azért nem kérdezem, mert

úgyis látom, hogy s miként megy az élete. Sokan mondják: „ Menj az Ilonához, majd ő

megmondja, hogy ki vagy!Előtte nincs titok!”

- Az egyik ismert énekest az előző élete érdekelte. Honnan jött és ki is volt valójában?

Elmondtam, hogy katona volt, és Árpád vezér hadseregében szolgált. Ezzel megcáfoltam

egy kubai jóst, akinél előzőleg járt.

- Egy MSZMP KB-tag, még a választások előtt kíváncsi volt az esélyeire. Sajnos el kellett

keserítenem, megmondtam, hogy amire számít, azt nem fogja elérni a választáson, inkább

a következő években érdemes próbálkozni.

- A rendőrség is megkeresett amikor az Orsi nevű kislányt elrabolták. Megmondtam, hogy a

gyereknek nem esett baja, és két héten belül megtalálják. Így is lett. Máskor egy körözött

személy fényképét mutatták meg. Elmondtam, hogy hol bújt el, melyik kerületben. S még

hozzátettem, hogy ártatlan. Később kiderült, hogy igazam volt, nem az a fiú volt a tettes.

- Nemrég megkeresett az egyik vezető színház ismert színésznője. Megjósoltam, hogy

három díjra számíthat, egy hosszú szoknyás jelenetben sikert fog elérni, s

figyelmeztettem, hogy vigyázzon az egészségére, a háta területén.

- A másik, vidéki színésznő, a magánéletének és munkájának alakulására volt kíváncsi.

Megjósoltam, hogy a színházat abba fogja hagyni és valami táncos testkultúra dolgot indít

el. Csak egy jó társra kell találnia. És sokkal nagyobb örömöt fog adni az új dolog, mint a

régi pálya.

- Nerégiben járt itt egy pszihológusnő, aki a tv-ben is gyakran szerepel. Tanulmányúton

lehetett nálam, mert egyfolytában jegyzetelte a szavaimat.

- És mit kérdezett, mire volt kíváncsi?

- Sok mindenre felkészült, amikor jött, egy notesz tele volt kérdésekkel. Elég gyakran

pattogtak a kérdések, mint a tv-ben is szokott ez lenni. Igyekeztem válaszolni rájuk. Aztán

amikor látta, hogy mindenre megadtam a választ, akkor a magánélete felől érdeklődött.

Később egy kicsit feloldódott, majd emberi közelségbe kerültünk egymással. Azt elfogadta,

hogy a munkahelyén mire kell vigyázni, hogy milyen munkalehetőségei mutatkoznak, de

megjósoltam azt is, hogy két állás előtt áll: az egyik göröngyösebb, hosszabb ideig tartó

kifutású lesz, de ott kiélheti a maga külön hobbiját. Mellette még tanulhat.

Két hónap múlva aztán felhívott, hogy a jóslásom beigazolódott, a körülmények

megváltoztak. Ő a legnehezebbik utat választotta de boldog vele. Az egyik fiatal színésznő

gyakran panaszkodott, hogy régóta nem kapott semmiféle szerepet és , hogy egy pesti színház

valami okból mellőzi a személyét. Viszont több vidéki színháztól már kapott ajánlatot, de ő

mégis Pesten akar játszani. Azt láttam nála, hogy egy darabig nem fog játszani a fővárosban,

és egy vidéki színházat tanácsoltam neki. Két hónap múlva újra jelentkezett nálam és

szemrehányóan közölte, hogy rossz tanácsadó vagyok, és félrevezettem, mert Pesten kapott

egy főszerepet, s már jár lovagolni tanulni, mert ez kell a szerephez. Én persze elmosolyogtam

magam, mert nem szoktam megharagudni, ha valaki nem hisz nekem. Mindenki úgy

cselekszik, ahogy jónak látja. Viszont figyelmeztettem, hogy vigyázzon ezzel a lovaglással.A

lány persze nem hallgatott rám. A következő napon újra elment lovagolni, a visegrádi

lovasiskolába, és ott történt a baleset. A lova megugrott, a lány pedig leesett és valami csúnya

csigolyarepedéssel kórházba szállították, utána hat hónapig volt gipszben.

- Ilona, a jóslás manapság már nem bűn, de még emlékszünk arra az időre, amikor a

jósnőket üldözték. Ma már azok, akik éreznek magukban látnoki képességet, szabadon

űzhetik a mesterségüket. Tudsz-e mesélni valamit a régebbi időszakról?

- Már említettem, hogy sokféle emberrel találkoztam hosszú pályafutásom alatt. Voltak

közöttük újságírók, tudósok, politikusok, tanácsi dolgozók, sőt a rendőrök is felkerestek, hogy

valami ügyben segítsek rajtuk. De sajnos, ha nekem valami okból szükségem lett volna rájuk

– mereven elzárkóztak.

- És Te ezért megátkoztad, megbűntetted őket?

- Azt szoktam mondani, nekem nincs jogom ahhoz, hogy büntessem az embereket. A büntetés

Isten dolga! Nekem az a küldetésem, hogy segítsek rajtuk. Viszont elmesélek egy történetet,

hogyan kerültem egyszer igazságtalanul az őrszobára.

Megtörtént, hogy egy magas beosztású rendőrtiszt felesége és a 16 éves lánya eljött hozzám,

hogy tanácsokkal segytsek nekik valami bonyolult telekvásárlásban. Végül már furcsa mód nem

is az üzleti téma érdekelt engem, hanem inkább a kislány furcsa viselkedése. Megfigyeltem,

hogy amikor az apa nevét említettem, a lány mindig összerezzent.

Jobban kezdtem figyelni a lányt, és rájöttem a lappangó titokra. Előszöt nem is mertem szólni

az édesanyának arról, amit láttam a lány mögött. Később mégis erőt vettem magamon, s

burkoltam tanácsoltam a hölgynek, hogy nézesse meg a gyereket egy nőgyógyásszal.

A vendégem kikelt magából, hogy hová gondolok, ez egy tisztességes kislány, semmiféle

kezelésre nincs szüksége. Majdnem odáig fajult a dolog, hogy megfenyegetett: fel fog jelenteni

engem a rendőrségen. Egy kicsit megijedtem, de mégis úgy döntöttem, hogy mégis elmondom

az igazat.

Udvariasan megkértem a lányt, hogy várakozzon az előszobában, én pedig elmondtam, az

édesanyjának, hogy férjének viszonya van a tulajdon lányával. Hozzátettem, hogy a gyermek

élete forog kockán, mert az apja megfenyegette a lányt, hogyha az ügy kitudódik-megöli.

- Nem féltél ezt elmondani egy rendőrtiszt feleségének?

- Dehogynem. Nagyon féltem, de ez a szörnyű felismerés bátroságot adott, hogy

szembeszálljak a hatósággal.

- És mi lett az ügyből?

- Eljárást indítottak ellenem azzal a váddal, hogy bemocskoltam egy tisztességes családapa

nevét, azon felül tisztességtelen boszorkány-mesterséget űzök a lakásomban. Szerencsémre két

hét múlva megszüntették ellenem az eljárást, mert a lány nem bírta tovább, és vallott az aberrált

apja ellen.

Az is megtörtént, hogy az egyik ismert színésznő egy könyvet készült írni az apja életéről.

Ezzel a könyvvel tisztázni szerette volna apja halálának körülményeit, és fényt deríteni az apja

igazi, becsületes jellemére. Vendégem ebben az időben nagyon ingerült volt. A könyvvel

kapcsolatos munkák, illetve titkos dokumentumok megszerzése teljesen kifárasztotta. Többször

is eljött hozzám. Hol azért mert tanácsot kért a könyvvel kapcsolatos ügyekben, hol azért, mert

bátorságot és erőt merítsen a következő lépés előtt.

Megjósoltam, hogy ezzel a könyvvel elindíthat egy országos rehabilitációs folyamatot a „nép

ellenségének” kikáltott és az 56-os eseményekben résztvevők ügyeiben, de megmondtam azt

is, hogy a könyv sikert fog ugyan hozni, azonban családon belül viszály keletkezik. Utólag

kiderült, hogy igazam volt.

- Az ember szervezetében a kéz egyedülálló szerepet tölt be. Sok jósnő arra esküszik,

hogy a tenyeréből el tudja mondani az emberek sorsát, jövőjüket, jelenüket is.Mi a

véleményed erről? -

- Valóban így van. Én nagyra tartom ezt a tudományt. Amikor tenyérjós a páciens tenyeréből

olvas, eszét és jövendőmondó tehetségét használja fel. Nem vagyok ahhoz elég tájékozott,

hogy bővebb magyarázattal szolgáljam az olvasót, csupán néhány, tapasztalatból eredő

észrevételemet mondom el.

Én az ujjaknak nagy jelentőséget tulajdonítok. Az ujjak megerősítik a tenyérjóslást és sok

érdekes részlettel járulnak hozzá a tenyérből kiolvasott általános információkhoz.

Úgy tudom, a hüvelykujj az akaratot és a logikát fejezi ki. A mutatóujj, a vallás, az ambíció

és az érzékiség. A középső ujj képviseli a megfontoltságot, a koncentrációt, a kísérletező

hajlamot. A gyűrűsujj a művészi tehetségről tudósít. A kisujj a spekulációt és a tanulást

képviseli. A tenyérr legfontosabb vonalai pedig az életé, a sorsé, a szívé, a fejé és az intuícióé.

Alighanem az ősember is tanulmányozta már tenyerének sajátos rajzolatait. Megkülönböztette

a jobb kezét a bal kezétől. Észrevette, hogy keze eltér társaitól. A tenyérjóslás azonban az

ókori kultúra birodalmában lendült fel. Mezoptámiából, Egyiptomból, Kínából, Indiából

indult el hódító útjára.

Az ókori görög tudósok közül Arisztotelész szerencsés jelnek tartotta az egyenes, hosszú, jól

kirajzolódó tenyérvonalakat. Ezeknek erős fizikumot és jó egészséget tulajdonított. Tőle

származik a következő mondás: „ Az ember kezét a természet az emberi test legfontosabb

szervévé és eszközévé tette”.Úgy vélték, hogy az emberi testbe az ujjakon keresztül áramlik

be a láthatalan koznikus energia. Ezért a tenyér egyes részeit kapcsolatba hozták a

bolygókkal.A bolygók befolyásuk alatt tartják a személyiséget. Az a planéta, amelyik a

legfejlettebb tenyérdomb tulajdonosa, az a vezető,annak hatása érvényesül a legerősebben.

A bolygókat tartották a legfontosabb égitesteknek, mert azok saját törvényeik szerint haladnak

előre.Ezért az akkor ismert hét vezető bolygó jelét osztották szét az ember tenyerében.

A Vésnusz a szerelemé, a Mars a harciaságé, állhatatosságé. Ellenállóképességé, a Jupiter

képviseli a bölcsességet, ambíciót. A Nap szimbolizálja a tudományos és művészi hajlamot. A

Merkur a tudást, az értelmet, az intelligenciát, a kereskedelmi rátermettséget, házasságot. A

Hold a tudatalatti fantáziát, a melankóliára való hajlamot, a biológiai termékenységet, az

utazási kedvet. A Saturnus pedig a nagy megpróbáltatásokat, valamint az emberi

ügyetlenséget.

Platon ugyancsak hitt abban, hogy a csillagok befolyást gyakorolnak az emberi szervezetre.

Bár a tenyérjóslásnak számos ellenkezője akad, mégis minden „ felvilágosítás” ellenére

manapság is sok híve van.

-Hiszel a horoszkóp jóslásokban?

- De még mennyire! De legjobban abban hiszek, hogy a csillagok állása az ember

születésekor befolysolja az ember természetét.

- Olyannyira hiszek ebben, hogy amikor az egyik gyermekemmel terhes voltam, s az orvos

október közepére állapította meg a szülést, kiszámoltam, hogy a Mérleg jegyében születik

meg majd a gyermekem. De mikor október 20-án még mindig nem éreztem a szülési

fájdalmakat, megkértem az orvost, hogy fektessen be a kórházba. Három napon keresztül

jártam fel és le a lépcsőket, hogy meginduljon a szülés. Sehogy sem akartam, hogy a

Skorpió jegyében szülessen gyermekem.23-án megkértem az orvost, hogy indítsa ma

szülést, mert tovább nem várhatok – ez volt a Mérleg utolsó napja.

- Amikor aztán végre megszületett a gyermekem, az orvosnak csupán csak egy

megjegyzése volt: „ Október 23-a ne, valami dicsőséges nap a magyar történelemben”.

- Erre én azt válaszoltam, hogy „ Most ez nem számít, egyszer úgyis ünnep lesz ez a nap!”

- Néhány szót az asztrológiáról.Végül is amikor Te az embereket a születési dátum

szerint osztályozod, az már az asztrológia területe, tudománya. De mi voltaképpen az

asztrológia? Babona? Tudomány? Csalás? Vagy a titkok ismeretének gyűjteménye?

Ha babona, miért hisznek benne annyian? Ha tudomány, miért nem tanítják az

iskolában?

- Szerintem az asztrológia inkább tudomány s nem azonos a csillagjóslással. A csillagjóslás

az asztrológiának csak egy része, egy ága.

- Mert az asztrológia az emberi sorsokat, az emberi fizikumra ható kozmikus sugárzász, a

sorsszerűséget, a fatalizmust vizsgálja. Az asztrológusok mindig tudósok voltak, soha nem

sarlatánok. Az asztrológia feltétlenül magas szintű matematikai jártasságot igényelt a

horoszkópkészítéshez és a csillagjósláshoz. Indiában például a jóslás a gyermek

születésének pillanatában kezdődik. Percnyi pontossággal feljegyzik a születés idejét.

Ezután elkészítik a gyermek horoszkópját. Ugyanis Indiában azt tartják, hogy a jövőjét

mindenki magában hozza. A legfontosabb az, hogy milyen jegyben született a gyermek,

eszerint kapja meg a nevét is.

- Tudnál horoszkópot készíteni?

- Sajnos nem, bármennyire szeretem az asztrológiát, a horoszkópkészítéshez nem értek,

ahhoz matematikai felkészültség kell, én pedig csak egy jósnő vagyok.

- De azt állítom, hogy a csillagok kedvezően vagy kedvezőtlenül, de hatással vannak az

emberekre és befolyásolhatják az állam fejlődését, tevékenységét is. Amikor egy ember

megszületik, a csillagok állása rányomja bélyegét a jövőjére. Bármennyire hiszek e

tudományban, a horoszkópkészítést és csillagjóslást meghagyom az „illetékeseknek”.

- Mikor a tenyérjóslásról beszélgettünk, megemlítetted, hogy a kezeket is szoktad

figyelni. Értesz a kézírás elemzéséhez?

- Sajnos csak felülesetes ismerem ezt a tudományt, engem inkább csak a kéz formája

érdekel. Mert ahhoz, hogy egy írást tudományosan lehessen vizsgálni, elengedhetetlen az

írásszakértői ismeret. Az ugynevezett grafológia mindig izgatta a fantáziámat. Rnnek

segítségével kiismerhetjük az ember jellemét, ez segít eligazodni az ember bonyolult

lelkivilágában.

- Találkoztál grafológusokkal, vagy talán jósoltál is már nekik?

- Igen. Tavaly történt, hogy egy nagyon szimpatikus, kellemes külsejű férfi felkeresett.

Kíváncsi volt a gyermeke betegségének okára és kimenetelére. Amikor befejeztem a

mondókámat, s elmeséltem, hogy mit látok nála, megkérte, hogy írjak le egy pár mondatot

a gondolataimból. Akkor árulta el, hogy írásszakértő és grafológus, és akkor megfordult a

kocka. Ő kezdett elemezni engem. Nagyon élveztem a beszélgetést.

- Emlékszel a nevére?

-Természetesen, de nem mondhatom meg, mert a mi szakmánkban a titoktartás nagyon

fonto elem.

Elmesélte, hogy a grafológiában feltárt írásjellegzetességek egy lélektani elemzés

alaprajzát képezik.

A grafológus a nyitott ovális vonalakból azonnal arra következtet, hogy írója gyakran

felemeli a tollát, szaggatottan ír, ugyan mi lehet az oka, hogy a mozgása folyton

megszakad?

Keresi azokat az írásjellegzetességeket, amelyek tovább vihetik a lélek mélyére vezető

úton. Ezáltal meg tudja állapítani, hogy a kérdéses levél írója diszharmónikus, zaklatott

lelkivilágú ember.

A grafológus egyszerre elemzi az írást és az embert. Pl. Meg tudja állapítani, hogy az írás

tulajdonosa rendelkezik-e szadista vonásokkal, ha igen, honnan ered mindez, milyen

módon vezeti le az ebből eredő feszültségeit, stb.

A nagy, terpeszkedő betűk például azt jelentik, hogy valaki önmagát nagyon fontosnak

tartja, A sor vége felé egyre kisebbednek a betűk? Lehet, hogy szalmalángként fellobbanó

emberrel van dolgunk stb.

Minél mélyebben hatolunk tehát az írásba, annál mélyebbre érkezünk a megismerendő

személy lelkivilágába. Azt hiszem, valahol itt található a grafológia szépsége és izgalma.

- Megátkozod azokat az embereket, akik bántanak téged?

- Én soha. Csak az Isten átkozza meg őket. Mindenki megkapja azt, amit érdemel. Az én

küldetésem, segíteni az embereken, büntetni Isten dolga.

Elmondok egy storyt, ami még mindig nagyon fáj nekem. Egy köves gyűrűről van

szó.Ezt a gyűrűt még anyám az ő anyjától kapta, s ez volt az utolsó emlék a családtól.

Mert, amikor anyám meghalt és ott maradtam három gyerekkel, sok mindentől meg

kellett válnom, mert a gyerektarás elég kevés volt. Ebben az időben több minden a

zaciban veszett. Ha meg nem veszett el, akkor el kellett adni.

Ettől a gyűrűtől semmiféleképpen nem akartam megválni. Még a kukából is kivettem

volna. A kenyeret, csak hogy megtarhassam ezt a gyűrűt. Nagyon szerettem volna a

zaciból kiváltani, de nem volt rá pénzem.

Ebben az időben járt hozzám egy nő Dunaharasztiról. Tanácsot kért tőlem

házeladásügyben. A vevők arannyal fizettek volna, de én figyelmeztettem, hogy nem

valódi az az arany. A vendégem megvizsgáltatta és bebizonyosodott, hogy jól láttam a

dolgot. Be akarták őt csapni.

A vendégem hálából a zacicédulát elvitte, hogy kiváltsa. Talán három nap múlva el is

jött újra, én meg a gyűrű felől érdeklődtem. Szerettem volna ezt a gyűrűt az ujjamon

érezni. Úgy éreztem, hogy tulajdonképpen meg is dolgoztam érte. Megígérte, hogy

legközelebb elhozza. Hát az lett a vége, hogy nem adta vissza, csak hitegetett, hogy

ekkor meg akkor hozza, helyette egész más gyűrűt hozott megmutatni. De nekem a

másé nem kellett, csak a magamét akartam.

Már tíz év is elmúlott, nem mertem többet beszélni róla. Féltem, hogy megátkoz, mert

egy párszor dicsekedett, hogy átkokat monda az emberekre. Engem ne átkozzon senki,

mert én mindenkinek jót akarok, nem akarok átok alatt élni.

Azóta is arra várok, hogy behozza, tudom, hogy fog még nálam jelentkezni, mert

szüksége lesz rám.

Pedig ennek a nőnek ezzel a gyűrűvel nem lesz szerencséje. Ha esze lenne, visszaadná.

Mert az a gyűrű csak bajt fog hozni rá.

Azóta cukros lett, az egészsége megromlott, de nem veszi észre, hogy ennek a

talizmánnak mekkora ereje van.

Ezt a gyűrűt csak a jogos tulajdonosa hordhatja. Másoknak gondot okoz.

Ez egy kék színű kő, amely hogyha beteg vagyok elhalványul, ha egészséges vagyok,

gyönyörű élénk színekben játszik.

Nem vagyok egy aranyimádó, így nem irigyelek senkitől semmit. De ez a gyűrű más.

- Meg lehet változtatni előre elrendelt dolgokat? Az emberi kapcsolatokat?

- Kicsit lehet javítani rajtuk, de teljes egészében nem. Csak húzni lehet, mint a rétestésztát.

De én mégis csak azt mondom: ami ma nem jó, az holnap sem lesz az. Azt lehetne

alakítgatni, de az csak alakítgatás marad. De fő dolgokban-mert a fejétől bűzlik a hal-nem

lehet. Attól függ, hogy milyen szemmel nézem. Mert ha ma jobb hangulatom van,

másképpen érzek, s attól egy kicsit átalakulnak a dolgok. De csak ideiglenesen.

- Te mindig előre látod az ügy végét?

- Igen, én azt mondom mindenkinek, hogyha egy éven belül nincs megoldás, akkor utána

már nem is lesz.

Egy évet mindig szánok én is az ügynek, amit egy év múltával mégis nyújt még az

ember, az már csak időhúzás. Az lesz a vége, amit előre megjósoltam. Mert ahogy

szokták mondani: kutyából nem lesz szalonna. Tönkrement kapcsolatot már nem lehet

visszailleszteni, nem lehet összekötni az elszakadt szálakat. De az ember mindig tegye

meg a maximálisat. Törekedjen megjavítani a dolgokat, de amikor látja, hogy nem

bírja tovább, akkor nincs értelme.

Hogy mennyi időn belül lehet ezt megoldani?

Van amikor fél év, van amikor egy év.

- Mindig beigazolódnak a jóslataid?

Általában igen. Ritkán szoktam tévedni. Amiben tévedek, említésre sem méltó. Nem is

érdemes foglalkozni vele.

Viszont a következő eset engem is megrázott. Az egyik lánynak azt jósoltam, hogy

baja lesz, de úgy látszott tévedtem, mert hála Istennek úgy sikerült kimásznia a

szörnyű helyzetből, hogy haja szála sem görbűlt meg. Ebben az esetben a sors kegyes

volt hozzá és csak saját magának köszönhette, hogy megmenekült a testi-lelki

sérülésektől.

Ez a törénet a 70-es évek végén játszódott le Kőbányán, valami görög kolónián.

Ahogy később kiderült, annak a háznak a pincéjében mindenféle galeri találkozóhely

volt. Oda hordozták az ellopott tárgyakat és oda csaltak fiatal tudatlan lányokat, ahol

gyakran erőszakot követtek el rajtuk. Sajnos, ez a borzalmas helyzet sokáig tarhatott,

mert minden lány meg volt félemlítve és egyik sem mert tanúskodni a huligánok ellen.

Visszatérve az eredeti történethez..Azokban az évekbenjárt hozzám egy egyetemista

lány.Sokat mesélte, hogy elég szegény családból származik, és, hogy sokat kell

dolgoznia, hogy fenntartsa magát. Az egyetemen elloptak tőle valami pulóverfélét, és

ezt nagyon nehezen tudta megemészteni. Azért kért tőlem tanácsot, hogy hogyan lehet

visszaszerezni holmiját, mert sejti, hogy aki lopott, az odajár a görög galeribe.

A lánynak mondtam, hogy ne foglalkozzon ezzel, felejtse el az ügyet. Mondtam, hogy

veszélyes helyzetet, vagy balesetet látok az ügy kapcsán. De nem tudtam lebeszélni

róla, nagyon fájt neki, hogy az egyetlen pulóverét ellopták.

Rövidre fogva az történt, hogy odacsalták ezt a lányt, mondván, hogy megbánták a

lopást és ott a pincében a fűtőmester fia visszaadja a holmit.

Amikor belépett a pincébe, azonnal rájött, hogy csapdába esett. Mert nem a fűtőmester

volt ott, hanem többen vártak rá. A továbbiakban csak saját lélekjelenlétének

köszönheti, hogy nem erőszakolták meg.

Gyorsan felmérte a helyzetet és akkor eszébejutott, hogy már régóta fáj rá a vezér

foga. Félrehívta a srácot, és felajánlotta a táskáját a lakáskulccsal együtt, mondván,

hogy az otthonában, normális körülmények között mégis jobb együtt lenni, mint a

szenespincében.

Amikor felmentek a ház udvarába, a lány kirántotta magát, s futni kezdett, ahogy csak

bírt.

Így, hála az Istennek és saját leleményességének, megszabadult azoktól az ördögöktől.

- Hosszú pályafutásod alatt bizonyára találkoztál olyan személyekkel, akik félelmet,

esetleg rossz érzéseket keltettek benned. Ennek ellenére nekik is szoktál segíteni?

- Sajnos, gyakran találkozom olyan személyekkel, akik nem szimpatikusak. De mégis

segíteni kell rajtuk. Volt olyan eset, hogy az egyik vendégem elhozta a fiának a barátját.

Amikor kinyitottam az ajtót, hírtelen megijedtem és becsuktam.

- Valahogy nem akartam beengedni azt a férfit, aki az ajtóban állt. Olyan érzésem volt,

hogy valami rosszra készül. A vendéget beinvitáltam a lakásomba, de megmondtam neki,

hogy a barátjával nem szívesen beszélgetek, nem akarok vele találkozni. Rosszat sejtek

nála.

- „Igazad lehet”-mondta a vendégem-, pont most jött a börtönből”. Akkor megértettem,

hogy miért nem akarózott beengedni. De mivel segítséget várt tőlem, beeresztettem és

egész rövidre fogtam a dolgokat. Már előre láttam, hogy nincs semmi esély a

megmenésére, s ez be is igazolódott. Egy darabig a barátjánál lakott, akit aztán meg is

lopott. Végül egy idő múlva vissza is került a börtönbe.

- A következő eset még a Ménesi úton történt.

- Járt hozzám egy ikertestvérpár, úgy 40 év körüliek voltak, egy Rózsi és egy Lili nevű.

Lilit nagyon kedveltem. A másikkal fenntartásaim voltak, mindig úgy éreztem, hogy

készül valamire. Egyszer Rózsi panaszkodni jött hozzám, hogy beleszeretett egy nős

férfiba, és, hogy nincs –e valami olyan szer, amelyik segítene elválasztani a férfit a

feleségétől. Sokáig magyaráztam neki, hogy nm vagyok boszorkány, és, hogy soha

nem folyamodtam kutuzsláshoz. Verje ki a fejéből a hasonló gondolatokat. De a

kétségbeesett nőt nem tudtam lebeszélni alattomos szándékáról. Úgy ment el tőlem,

hogyha én nem, akkor majd más segít rajta.

Hírtelen eszembe jutott-a Rózsival való beszélgetésekből-, hogy a férfinak nemsokára

születésnapja lesz. És, hogy egy nagyon szép, finom tortát szándékozik készíteni neki.

Már a gondolattól is megborzongtam. Gyorsan telefonáltam az ikertestvérének, és

elmeséltem a Rózsival való beszélgetést. Könyörögtem, hogy értesítse a férfit,

semmiféle ajándékot ne fogadjon el Rózsitól.Nagy szerencséje volt, mert éppen

készült a randevúra, hogy ünnepelhessék a születésnapját. Rózsi már el is készítette a

mérgezett tortát...

- Ha úgy érzed, hogy az illetőnek más országban a helye, tanácsolod neki?

- Igen, egyes embereknek kint kellene élniük. Mert kint jobban tudnának hasznosítani

magukat, jobban tudnának érvényesülni, boldogabban élhetnének. De vannak olyanok,

akik csak azt hiszik, hogy kint nagyobb sikerük lesz. Látom, hogy semmi értelme elutazni,

nekik előre megmondom és lebeszélem őket róla.

- Viszont volt már olyan, akinek én hívtam fel a figyelmét arra, hogy sokkal több van

benne, de nem érvényesül otthon.

- Az egyik fiatalembernek, aki számítástechnikával foglalkozott, tanácsoltam, hogy

feltétlenül menjen ki. Vissza is jelzett, hogy valóban befutott, híres mérnök lett belőle.

- A másiknak azt tanácsoltam, hogy menjen az NSZK-ba. Láttam rajta, hogy többre képes,

mint, hogy raktári segédmunkás legyen itthon. Ő is befutott, nagy filmet készített.

Szoktunk is levelezni, és örökké hálás nekem, hogy útba igazítottam. Sajnos, azt is

megjósoltam neki, hogy betegeskedni fog. Viszont, ha pénze van, azt fogja tudni

gyógyítattni.

-

- Szoktál-e gyerekeket jósolni a meddő nőknek?

Volt egy nő, aki gyereket akart, mindenáron, és már több jósnőnél is járt, de hiába.

Szegényke már 35 éves volt és úgy érezte, hogy most vagy soha. Már az orvosok is

lemondtak arról, hogy gyereke lesz. Idegileg is kezelték. Én megjósoltam, hogy lesz

gyereke, hogy terhes lesz, de nem most, hanem egy pár év múlva. Később, amikor

megszülte, hálából a fiam nevét örökölte a gyerek.

- Na, akkor te jósnő vagy rábeszélő vagy?

- Nem rábeszélő vagyok, hanem jósnő, hiszen előre tudtam, hogy gyermeke lesz. Mert

hiába próbálnám rábeszélni, én nem tudom véghez vinni, csak arra beszéltem rá, hogy

végigfeküdje a terhességét. Természetesen ő ezt azzal együtt vállalta, hogy megmondtam:

„ Nézd, ez a terhesség veszélyben van három hónapos korig”.Addig stresszben volt, de

ahogy már a három hónapot betöltötte, megnyugodott. Én meg büszke vagyok arra, hogy

sikerült.

- Találkoztál már gonosz boszorkányokkal?

- Négyen vagy hatan voltak, már nem emlékszem. A Ménesi úton felkerestek azzal a

szándékkal, hogy énbelőlem kiszedik, amit tudok az emberekről. Majd ők profitálnak

belőle. Én nem vagyok keresztnek, se a rózsafűzérnek meg a hunyt szemnek az ellensége,

de a módszer – az a piszkos, álszent ájtatosság -, ahogyan csinálták, az már undorító volt.

Jóságosnak mutatták magukat. Aztán meglpták azokat az embereket, akiket csoportosan

látogattak meg. Imádkoztak az egészségükért, közben gondolatban átkozták őket. Pedig

mindegyiknek volt munkahelye.De ott dolgozni kellett volna, inkább így azt a kényelmes

megoldást választották, hogy becsapták az embereket. Jártak, mint Isten papnői. Lakásról-

lakásra, öreg betegeket kerestek és „ápolták” őket.

- Hozzám úgy kerültek, hogy hallották rólam, hogy van egy jósnő, aki lát. És azzal a céllal

kerestek fel, hogy információkat szerezzenek tőlem. Ezek még arra is képesek voltak,

hogy embereket eltegyenek láb alól.Fekete mágiát is alkalmaztak Ugymond ápolás

céljából jártak az idős, beteg emberekhez, majd azoktól hálából magukra iratták a

vagyonukat, vagy „ magukhoz vették” a pénzüket és értktárgyukat, azaz kipucolták a

lakásukat.

- Tőled mit akartak megtudni?

- Azt akarták tudni, hogy meddig él a beteg akit ápolnak, és hogyha körbejárnak ilyen

embereket, sikerülni fog-e a piszkos szándékuk.

- És Te honnan tudtad, hogy kikről van szó?

- Fényképet mutattak, de nevet soha nem mondtak. Akkor én arra koncentráltam.

- Aztán megmondtam, hogy ennek vagy annak az embernek mi a problémája, mi a baja, mi

a betegsége.

- A nevükre emlékszel?

- Emlékszem, de nem mondhatom meg.

- És miért segítettél ezeknek a boszorkányoknak?

- Nagyon sokáig foglalkoztam velük. Megpróbáltam őket eltéríteni erről az útról, de mikor

rájöttem, hogy ez nem sikerül, soha többé nem engedtem be őket.

- És mit tudsz a „jó” boszorkányokról?

- Hallottam például egy férfi jósról. Nagyon szerettem volna vele megismerkedni, de

sehogy sem sikerült. Ő kávézaccból és francia kártyából jósolt. Nagyon sok jót hallottam

róla.

- Van az un. Bábos Emil. Ő is egy nagyon jó ember volt. Érdekes módon ő előre

megmondta a saját halálát. Azt mondta, hogy autó fogja elütni. Tényleg úgy is történt.

Kiment az utcára, elszédült és autó alá esett. Azért hívták Bábos Emilnek, mert örökké a

kínai bábjait tologatta az asztalon.

- Akit én most is becsülök – sok ismerős elmondásából – az a budafoki Mária néni. Őt is

embersége miatt tisztelem. Jóságos asszony volt.

- Mi lehet az oka, hogy a jósnők, jósok találkozása nem sikerült?

- Azért, mert nem akartam, hogy két jósnő a találkozón mérje össze az erejét. Mert tudod, a

jósnők megzavarják egymást. Még akaratuk ellenére is. Mert az egyik ember a másikkal

hatással van. Minden emberben van egy olyan adottság, hogyha ránéz erősen valakire, az

képes elfelejteni dolgokat.Egyik ember a másikra ráteheti a jót, akár a rosszat.Néha, mikor

valamelyik vendégem elmegy tőlem, én teljesen frissnek érzem magam, a másik pedig az

összes terhét otthagyja nálam. És én vagyok fáradt. A jósnőknél ez még erősebb.

- A szépasszonyokat is nevezik néha boszorkányoknak. Mert a velük való találkozás bajt

okozhat és az embert rossz útra vezetheti. A kisasszonyok, a szépasszonyok, a tündérek

között nincs nagy különbség. Inkább csak a nevükben. A babona szerint a tündérlányok

fehérbe öltöznek, az éjszakában vándorolnak dalolva, és táncoltatják az embert. Ha

kincset adnak a velük muzsikáló vagy táncoló férfiaknak, az reggelre eltűnik, vagy

értéktelen tárggyá változik.

- Gyakran a vízbe csalogatják az embert, s így okozzák a halálát. A szépasszony rontása

pedig mindenkit egyaránt érhet.

- A szolíd és szép „ feleségnek való” tündérlányok, csak a mesében léteznek, ahol gyakran

várat, hidat építenek, vagy a víz alatti palotában laknak. Ellentétben a néphitbeli

tündérekkel, akik negatív alakok, a boszorkányféle kisasszonyokkal és szépasszonyokkal

együtt.

- Beszélgessünk a babonáról. Egyesek szerint a babona az egyik embernek vallást

jelent, a másiknak csak butaságot, tévhitet.

- A „bab-lelte babona” kifejezésben a bab szláv eredetű szó. A XVII. századbeli terjedés

szerint a boszorkány – bab. Más értelmezés szerint is nagyanya, öregasszony,

bábaasszony a bab. Mások azt mondják, hogy a babona a régiek találmánya, ne higyjünk

benne. Pedig a babona él, együtt él a néppel. A népi hiedelem szerint a rontás is a

babonákhoz tartozik. De a repülni tudó boszorkány is „ bab-lelte” babona.

- Más a helyzet a látóval. Lát az, aki emberi szem elől rejtett dolgokat lát. Látja a földbe

ásott kincseket, a halottat a koporsóban, megismeri a gonosszal szerződött embert. A látó

kivételével minden más belefoglalható a boszorkánybabona körébe.

- A híres jósnők is látnokok, mert ők látják az emberek múltját, jövőjét, a viselt dolgait,

gyakran látják a titkait is. Róluk mondják, hogy látomásaik vannak. A sikeres jósok

általában igen jó kommunikátorok, nagyon ügyesen bele tudják élni magukat a kliensek

lelkiállapotába. Noha többször nagyon primitív, tanulatlan emberek.

- Milyen babonákat ismersz?

- Hogyha a só vagy a paprika kiborul, akármilyen kevés is, ebből veszekedés szokott lenni.

Sőt, akár még verekedéssé is fajulhat a dolog. Ha sót, paprikát, borsot, összekeverjük, és a

megrontandó ember zsebébe beletesszük, ez azt jelenti, hogy úgy keveredjék benne össze

a rossz ahogy a fűszerek keverednek.

- Vagy hogyha egy férfinak a cipőtalpára fokhagymával keresztet teszünk, akkor olyan

büdös lesz tőle, hogy a nők elszaladnak mellőle.

- Ugyanezt jelenti, ha a keresztet a törülközőre tesszük. De ha az ajtófélfára kívülről tesszük

a keresztet, akkor a boszorkányok ellen szól.

- Ha valakit meg akrunk tartani, a beszélgetés közben az asztalnál a pohár alját

észrevétlenül mézzel kenjük meg.Én pl. Pénzt szoktam az asztal alá dugni, hogy jöjjön a

pénz a házhoz. Táskát földre tenni nem szoktam, mert elmegy a pénz. A lábtörlő alá

teszek 10-20 fillért, hogy mindig szerencsém legyen.

- Lekopogni szoktam – ez azt jelenti, hogy pontot, pecsétet tettem a számra. Azért

kopogtam le, mert az Istenek vették a szavamat, hogy így legyen. Van még egy babonám:

ha valaki legelőször jön hozzám és bejelentkezik, de nem tud eljönni, és nem mondja le

telefonon sem, azzal a személlyel soha nem fogok találkozni, mert nem lesz szerencsém

vele.

-

- Aztán még egyéb babonaságok:

-

- Szilveszterkor nem szabad vizet tartani a házban, mert szerencsétlenséget okoz.

- Minden Szent György-nap előtt egy héttel szedett fű beválik orvosságnak. Rendesen még

csak akkor bigyeredik a hegye. A füveket megszárítják, s abból készített fürdővíz gyógyít.

- Feket vasárnap nem szabad tyúkot ültetni mert akkor megzápul a tojás.

- Különösen babonás nap András és Luca napja. Aki Luca napján tizenhárom féle fából

széket farag úgy, hogy senki meg ne tudja, és karácsonykor éjfélre a templom előtt ráül,

az meglátja, ki cimborál az ördöggel.

- András nap szombaton sem vasalni, sem fonni nem szabad, mert akkor nem tojnak a

tyúkok. Vasárnap prüszkölni levelet jelent. Hétfőn, kedden, bosszúságot. Szerdán,

csütörtökön náthát. Pénteken örömet jelent. Szombaton prüszköl? Hűtlen lesz a babája.

- Szilveszter estéjére malacot meg kakast kell sütni. A kakas elrúgja, a malac eltúrja az

óesztendőt.

- Ilona, hiszel a rontásban?

- Igen, hiszek.

- És ki a rontó?

- Aki másnak ártalmára tud lenni ördögi segítséggel. Ezért hívják a rontót ördögi mesterség

tudónak. Nagy tudományúnak, tudálékosnak. Ha amellett repülni tud, akkor pedig

bizonyosan boszorkány.

- Mindenkit meg lehet rontani?

- Van olyan, aki fogékonyabb a rontásra, mint a másik. Van, akin nem fog a rontás.

- Meglátszik-e valakin, hogy rontó?

- Nem feltétlenül. Annak, aki szemmel ront, a nézéséről néha meg lehet állapítani, hogy ő a

rontó. Mert annak a szemöldöke összenőtt, a nézése szúrós. De megeshet, hogy valaki

nem is tudja magáról, hogy rontó erejű. Ez veleszületett adottsága.

- Van-e mód arra, hogy a rontással szemben védekezzen az ember?

- Csak hozzáértő ronthat. A rontás érheti az embert álmában, de ébren is. De el is hurcolhat

valakit a rontó, ráküldheti az őrületét, vagy valami állatot is, aki a testi erejét elszívja.

Védekezni csak úgy lehet, ha ismerjük a megelőző, védekező eljárásokat. Aki ért hozzá,

az visszacsinálhatja a rontást a ráolvasással vagy füstöléssel.

- El tudnál mondani egypár rontást?

- Pl. Ha lány azt akarja, hogy a fiúja elvegye, etesse meg vele a fehér galamb zúzáját,

- máját. Vagy aki bal keze „nevetlen” ujjának a hegyét kereszt alakba bevágja, kilenc csepp

vérét pogácsában csepegteti, és úgy eteti meg a legénnyel, azt a fiút megnyeri.

- Aki a fiútól el akra üldözni egy lányt, ellopja a alottnak az állkendőjét, elégeti a porát

pogácsába sütve a fiúval megeteti.

- Ha patkányt szeretnénk kiűzni a házból, felírhatjuk egy cédulára „ patkány mars” ! majd a

cédulát messze visszük a háztól, s utána megy a patkány.

- A szerelem felkeltését és ébrentartását szolgálja a hozzárontás, a szerelmesek

elidegenítését az elrontás.

- Aki a legénynek a bal lába nyomát napkelte előtt kilenc nyomon felszedi és rongyba kötve

az ágy bal sarka alá elássa, annak a legénynek nincs nyugta. Oda kell járnia mindaddig,

míg csak utána nem hajítják a felszedett port.

- Akinek a lába nyomát jobb lábom kezdve három nyomon felszedik s a küszöb alá ássák,

az odajár.

-

- Ilona, ismersz boszorkányos történeteket?

- Volt egy asszony, megrontotta a gyerekét, úgyhogy nem tudott beszélni. Elvitték a

cigányasszonyhoz, aki azt tanácsolta, hogy kilenc fűből főzzön fürdővizet a gyereknek.

Amikor legjobban lobog a víz, akkor tegye bele a gyereket. „ Hisz akkor meghal”-

szörnyedt el az anyja.Nem hal meg, csak próbálja ki. A nagyanyja meg is fürdette a

gyereket, ahogy a cigányasszony rendelte. Még kifogó kendővel is letakarta a teknőt. De

mire levette, nem volt alatta a gyerek, hanem az ágyon feküdt. Ott aztán a gyerek

megszólalt: „ Jaj, de jó, hogy megöltétek az anyámat”! Mindig hurcolt a tyúkol tetejére,

meg másfelé. A számat meg betömte egy tekercs szalmával, hogy ne tudjak beszélni”.

Azóta is keresik az anyját a gyereknek. De nem került elő soha többé.

- Azt mesélte az édesanyám, ha a boszorkány szerelmi rontása nem fog a legényen, akkor a

boszorkány bosszút áll. Ilyenkor aztán nagy tudományú legyen az, aki tanácsot tud adni, s

helyén legyen annak a szíve, aki azt a tanácsot meg is meri fogadni.

- Egy asszonynak volt egy unokája, akit hozzá akart adni egy legényhez. De a legény nem

akart ráállni a házasságra. Ezért aztán az asszony bosszúból éjszakánként „rájárt” a

legényre. Úgy megdögönyözte, hogy annak jártányi ereje sem volt. Egy tudós okosította

fel a legényt, hogy mégis menjen haza – de jól vigyázzon, mert a kéményen fog bejönni a

rontó-, ő csak álljon ott készen, és ha beugrik, szúrja szíven a késsel.

Be is ugrott nagy lármával a boszorkány a kéményen, de a fiúnak nem volt szíve

leszúrni. Nem is hagy az békét a fiúnak, tán még most sem.

Olyat is tudok, hogy egy legény egy másik falubeli kovácsnénak udvarolt. Unta már a

legény, szeretett volna már szabadulni. De ördöngős volt az asszony, nem bírt vele a

legény. Azt ajánlották neki, hogy a gatyáját fordítsa ki és lökje át a mestergerendán, s

ha bejön az asszony, üsse meg balkézzel. A legény meg is tette, az asszony mindjárt

csikóvá változott és a legény elvezette a kovácshoz. Felkeltette a kovácsot,

megvasaltatta a csikónak mind a négy lábát. Aztán ráült és egész éjszakán át hajtotta.

Reggel felkelt a kovács, azt mondja neki a felesége: „jajj de beteg vagyok, nem bírok

felkelni”. – megnézi az ura, hát keze-lába tiszta vér, rajta a patkóvas.

Akkor tudta meg a kovács, hogy a feleségét vasalta meg az éjjel, mert ördöngős.

- Halandó ember megláthatja-e a boszorkányt?

- Nagyanyám mesélte, hogy Szent György éjszakáján kimennek a boszorkányok a

keresztútra, ott seprűre kapnak és elmennek a nagy urak pincéibe bort inni. Még a királyét

sem kímélik. De mikor visszatérnek, a határban mind kihányják a bort, nem szabad azt

nekik a faluba behozni.

Egy embernek boszorkány volt a felesége. Az ember kiváncsi lett, hová járhat minden

éjszaka az asszony, Látta, hogy az bekente a hóna alját valami zsírral, mielőtt elindult

volna.

Kileste, hová dugta az asszony a zsírt, s ő is megkente magát vele.De mivel félt egy

kicsit, hát jó vastag kötéllel odakötötte magát előbb a szövőszékhez. De mire azt

mondta: Ott legyek ahol akarok!- akkorára már szövőszékestől kint volt az ablakon.

Az asszony csak fává lett, mikor meglátta az urát a szövőszékkel. Odahajított neki egy

keszkenőt, azt az ura eltette, mert nem tudta mit csináljon vele. Valamennyien

bebújtak egy kulcslyukon át egy nagy úr pincéjébe, és ott ittak. Mikor kimulatták

magukat, a boszorkányok hazarepültek.

De bizony az ember hiába mondta: „ Ott legyek, ahol akarok”- meg sem mozdult a

helyéből, mert nem tanulta ki a boszorkányságot. Reggel úgy találták meg a pincében.

Vallatta is a nagy úr, hogy került oda, de ő maga sem tudta megmondani. Az úr

megfenyegette, hogy megégetteti. Már készítették a nagy kupac nádat, amikor az

ember véletlenül az asszonytól kapott kendővel megtörölte az arcát, mert kiverte

félelmében a víz.

Akkor egyszerre csak elrepült, mert a kendőben volt a boszorkányság.

- Hogyan jelenik meg a boszorkány?

- Nagyanyám mesélte, hogy falujában megtörtént, hogy egy legény ment át a szomszéd

faluba lányokhoz udvarolni. Útközbe elébe állt egy öreg ember. Gyönyörűséges

kanárimadár volt a kezébe.

- Vedd meg tőlem ezt a gyönyörűséges kanárimadarat. Egy deci pálinkáért meg négy

pengőért odaadom. A fiú meg is vette. Alig vette kezébe a gyönyörűséges madarat, az

öreg úgy eltünt, mintha a föld nyelte volna el.

- Mire hazaért a fiú, lehullott a madárnak minden tolla. Tiszta pucér lett. Akkor megrázta

magát és lány lett belőle. Azzal csak elkezdte táncoltatni a fiút. Egy álló hétig mindig

táncoltatta. A fiú meg is verte a lányt, de annak a verés nem fájt.

- Végül a gulyáshoz ment el a fiú tanácsot kérni. De az rögtön mondta: „Ide ne hozd nekem

a vén ördögöt veszedelemnek”!

- Mikor a gulyástól hazaért a fiú, a lány bosszúból kicsalta az erdőre. Ott hajigálta a legényt

egyik fáról a másikra. Az anyja nagy sírással kiment utána, de közel se mert menni, és a

sok ördög ott tépte szét a fiát a szeme láttára. Állítólag ez mind azért történt, mert mielőtt

találkozott az öreggel, ellopott egy nyulat, amit eldugott és később egyedül megevett.

- A boszorkány bármelyik állat képét magára veheti, de leginkább madár, kutya, vagy

macska képében szokott mutatkozni.

-

- Kik voltak a sámánok?

- A sámánok emlékét a magyarság a táltos mondákban őrzi. A szellem beszállhat a sámán

testébe. A sámán jósol, gyógyít, szellemeket űz vagy idéz.

- Azt mondják, hogy a boszorkány gonoszságával szemben a táltos jóindulatú hatalom.

- A táltos látja a halottakaz a földben és látja az elásott kincseket is.

- Ismersz valami táltos mesét?

- Olyat tudok, hogy egy cigányasszonynak táltos gyereke született. A táltos gyerek meglátja

a pénzt a földben. Mondogatta is az apjának:” Ni, édesapám, pénzt látok a fazékban.- De

nem hittek neki.Míg aztán egyszer az ő kis fazekát meg nem rakták pénzzel, és el nem

ásták a kertben egy zsályabokor tövébe. Lementek aztán vele a kertbe, hát nem mondja:

„Ni, édesapám, ott a bokor alatt a kis csuprom tele van pénzzel.

Attól kezdve aztán hittek neki, de a kincset sohase lehetett kiásni, mert a rátemetett

állat miatt nem mertek hozzányúlni. Tizenkét éves korában meghalt a gyerek, mert a

táltos nem élhet tovább.

„ Az ördögöt alábecsülöd

Ezzel van nekem a vitám

Hiszi az, akit mindenki gyűlöl

Már valaki tán!”

Goethe

Hogyan mérlegelhetné valaki a jót a rossz ismerete nélkül? Hogyan vágyakozna a fényre ha

nem ismeri a sötétség kínját? A gonosz szenvedést okoz s ezáltal késztet bennünket a jobb

utáni vágyakozásra.

Az ördög képe az ember agyában változik, nem úgy, mint Isten képe, akinek jósága és

bölcsessége évszázadokon át állandó jelkép maradt.

Az ördög mindig más képében jelenik meg az emberek előtt, de csak azoknak, akik hisznek

benne.

- Mit tudsz az ördögökről, találkoztál-e már velük? Hiszel a létezésükben?

- Ördög mindenféleképpen van, és hiszek a létezésében. Megfigyeltem, hogy némelyik

embernek olyan ördögi arca van vagy ördögi mosolya. Azt mondják, hogy megszállta az

ördög.

- Te személyesen is találkoztál ilyen emberekkel?

- Az igazi ördöggel még nem, de olyan ördögi arccal, meg az ördögi vigyorral, azzal igen.

Még a szemük is egészen közel van az orrukhoz, nem úgy mint az embereknek.Szóval

egyszerűen kiköpött ördög. Az ilyen embereket messze elkerülöm. Mert úgy vagyok vele,

hogy inkább az embereken szeretnék segíteni és nem ördögöknek. Valószínüleg az

ördögök kerülgetik a tündéreket, mert megfigyeltem, hogy a 22 év alatt talán két ilyen

ördögi arccal-ha nagyon belegondolok, akkor néggyel-ültem szemben. Nem voltunk

egymásra valami jó hatással. Úgyhogy aztán nem is jött többet.

Olyan ez mint lucifer, sőt meg kell, hogy mondjam, még a járásukban is volt valami –

s nem azért mert utálom a szőrös embereket -, de ennek még a keze is szőrös volt. Az

ilyenfajta emberektől én óvakodom.

- Mi az, amit először megfigyelsz a vendégeden?

- Először a szemét, száját, meg a kezét. Ez az, ami érdekes nekem. A kezek azért, mert a

szőrt keresem rajta, s ha észreveszem, végigfut rajtam valami borzongás. Olyan érzésem

van mintha ördöggel állnék szembe.

- Mesélted, hogy a kedvenc színed a fehér. Azért szereted ezt a színt, mert a népi

hiedelem szerint az ördögök reszketnek tőle?

- Lehet, hogy van benne valami, mert szerintem az ördög semmiféle fehéret nem szeret. Se

a fehér falat, se a fehér ruhát, se a fehér abroszt, sem a fehér virágot. Menekül a fehértől.

Figyeld meg, vannak olyan emberek, akik kicsit az ördöggel cimborálnak és a fehér

abrosz mellet fészkelődnek. Nem érzik jól magukat, és ha egy ilyen találkozik egy

fehér ruhába öltözött emberrel, már reszketni kezd.

Más kérdés viszont, hogy azok az emberek, akiknek mindene fehér otthon és csak

csupasz falak veszik körül, azok érzéketlen emberek. Azoknak nincsenek emlékeik, de

nem is akarják, hogy legyenek. Nincs érzékük a díszítéshez, az ilyen emberek

általában nyugtalanok és mindenféle tárgy idegesíti őket.

Nálam viszont más a helyzet.Én mindent gyűjő vagyok. Nekem még a villamosjegy

vagy a mozijegy is emléknek számít.Én még egy kavicsot is elteszek, mert annak is

van jelentősége számomra, mert ha egyszer előveszem, akkor a múltamból egy szép

emlék újra felelevenedhet. De ezt csak zárójelben mondom.

- Ilona, igaz-e, hogy a macska a boszorkányok jelképe? Vagy, hogy a boszorkányok

macskává változhatnak?

- Csak azt tudom mondani, amit magam tapasztaltam. Hat évig volt egy sziámi macskám,

roppant érzékeny volt. De volt még házimacskám is. A sziámit jobban meg tudtam

figyelni, mert mindig a lakásban volt és nem ment ki az udvarra.Ha valaki nem volt neki

szimpatikus-ameddig én jósoltam, a macska hátat fordított a vendégnek.

Egy idő után kezdtem megfigyelni, vajon miért történik ez, talán ebben az emberben

van valami. Majd rájöttem, hogy a macska is megérezte ugyanazt, amit én.

A macskák egyébként is boszorkányosak. Ha nem tetszik nekik valaki, azt is

kimutatják. És ez nagyon segytett nekem a továbbiakban.

Tehát a macskával együtt kezdtük el elemezni az embereket.

Ha valakinek hátat fordított, arra fokozottabban kellett figyelnem.

A macska némelyik vendégemnek az ölébe ült, dorombolt és játszott vele, de volt

egyszer, hogy valakire egyszer csak ráugrott és megharapta az orrát. Pedig utólag

kiderült, hogy a vendégem is macskás volt, mégis, volt benne valami ördögi.

De a bagoly is a boszorkányság jelképe. A nagymamámnak baglya volt és mindig

hozzá beszélgetett. Vele tárgyalta meg az összes problémáját. Az anyám mondása

szerint: „ Aki a macskát nem szereti, az igaziból nem tud szeretni senkit sem”

Van egy babona, ha valaki macskát eltesz láb alól, az nagyon csúny halállal fog

meghalni.Sajnos volt rá példa családon belül is.Az egyik unokatestvérem, nem szerette

a macskákat és még kisgyerek korában mindig dobálta őket kaviccsal. Egyszer az

egyik vad macska megharapta, a gyerek megbetegedett és ebbe bele is halt.

- Ezek szerint a Te véleményed az: a macska a boszorkányok barátja és nem az

ördögé.

- Ha valaki azt hiszi, hogy a macska az ördög jelképe, az nagyon téved.Maga a macska már

boszorkány.

- Mit tudsz a kincskereső boszorkányokról?

- A kerseőnek tudnia kell, hogy nevetve, mezítelenül, táncolva – mert így kell a kincset

rejteni – mit hova tettek el.Rá kell temetnie azt az állatot, amelyiket a kincs gazádja

őrizőül rendelt. Ez megmutatkozik a kincskeresőnek, a ez az állat lehet kutya, kígyó,

esetleg fehér kígyó, kaks, stb., de lehet ember pl. katona is.A megbolygatott kincset őrője

Szent György éjjelén a föld alatt más rejtekhelyre viszi.Ilyenkor a kincs ég, tisztul a

rárakódott dolgoktól. Tisztulása közben a föld mélyébe rejtett kincs megmutatkozik

bárkinek, nemcsak a látónak.

Aki meglátta a lángját, tehát róla, hogy a kincs feljebb vetődik. Ha az illető a hajáhot

kap, akkor a talpáról lejön a bőr, de a kincs mindenféleképpen feljebb vetődik.

Legvégül pedig, miután a legtöbb kincsrejtő azzal a kívánsággal húzza rá a kincsre a

földet, hogy aki a kincs helyét megleli, s utána betemeti, haljon meg: a kincslelőnek

nem szabad betakarnia a kincs helyét.

Pl. egy ember egy cigánnyal húzatta be a talált kincs helyét, és a cigány meg is halt.

Ha ő maga húzta volna be, ő halt volna meg, avagy valaki a családjából.

- Előfordult már, hogy a megjósolt baelesett nem következett be?

- Az igazság az, hogy ha az ember fokozottabb figyelemmel közlekedik az utcán, akkor

nagyon sok kellemetlen helyzettől kíméli meg magát. De sajnos, a sorsa elől tényleg senki

nem menekülhet el.

-

- Te ugye hiszel a sorsszerűségben? Mert betegségről is beszélgettünk, erről-arról, de

gyakorlatilag ami az emberrel meg kell történjen, az szerinted elkerülhetetlen.Hiába

figyelmezteted, lehet, hogy vannak pici dolgok, amikben javulás lesz, de alapjában

véve, ami meg van írva, azon nem lehet változtatni.

- Így van, mert minden ember saját sorssal születik. És ha egyes, kisebb dolgokat is ki lehet

kerülni, a nagyot nem.Esetleg külső befolyás által évekre elhúzódik a sors kimenetele, de

tulajdonképpen úgy történik meg, ahogy ez meg van írva a „nagykönyvben”.

- Volt-e fordítva, hogy téged csapott be a sors? Hogy nem láttad előre a páciens

halálát?

- Ilyen nemigen fordult elő.

- Mi történik azzal a személlyel, aki eljön hozzád,látod, hogy valami probléma előtt áll, de

nem mered kimondani? Akkor nem is fogja megtudni?

- Ilyenkor megmondom, hogy vigyázzon magára, és, hogy mire figyeljen, de közben

kikérdezem a hozzátartozói felől, vagy esetleg elkérem a telefonszámát.Aztán feltétlenül

közlöm a veszélyt valamelyik hozzátartozójával. Nekem olyannak kell lennem, mint gey

orvosnak, aki rákos beteget kezel. Körülírja a betegséget, de nem mondja meg. Ilynekor

mindig vigyáznom kell a mimikával, mert ha leül velem szemben valaki, akiről látom,

hogy nemsokára meg fog halni, vagy balesete lesz, nagyon kell ügyelnem, hogy az arcom

el ne árulja a problémákat.

- Akik régóta ismernek, azok nagyon figyelik az arcodat, mert valami azért

lecsapódik rajta.Észreveszik, ha valamit nem mondtál el?

- Akkor megpróbálják kiszedni belőlem, de úgy sem mondom meg, hogyha róla van szó.

De azzal, hogy érdeklődik, kiváncsiskodik utána, azzal már valamit elértem. Mert ezek

szerint ő kapcsolt, és ez a kérdés foglalkoztatja. Hagyja magát és mégis csak-csak eljön

hozzám. Akkor tovább boncolgatjuk a dolgokat és elmegy, mondjuk orvoshoz. Így aztán

mégis valamit meg tudunk oldani. Mert ha azt elértem, hogy elmegy az orvoshoz, ezzel

már nagyon sokat segítettem.

- Ilona, ha kiadjuk ezt a könyvet, rád haragudni fognak az asztrológusok, mert az

asztrológusok csak magukban bíztosak. Mert ők számokkal dolgoznak. Ha nekik

nem jön be valami,akkor azzal magyarázzák, hogy rossz az aszcendensed. Hogy nem

is akkor születtél, hanem 8 perccel később, vagy fordítva. S újra átszámolják a

dolgokat. Tehát ők-án úgy érzem-a sorshoz igazodnak, te pedig fordítva-te előre

mondod meg a sorsot.

- Lehet, de mégis az a véleményem, hogy percenként változnak a dolgok, és nincs olyan

asztrológus, aki ezt nyomon tudja követni.Percenként történik valami és percre nem lehet

előre megmondani a dolgokat. Nem is tudják ezt annyira nyomon követni, mert ha igen,

akkor már Isten feletti erővel bírnának. Én úgy látom, hogy ők csak körülbelüli sorsot

határolnak be.Hogy szerencsés, vagy nem szerencsés, fiatalon hel-e meg vagy öregen, hogy

el fog-e válni vagy valami törés fog bekövetkezni az életében, meg, hogy hány gyereke

lesz. Ők keveset beszélnek a dolgokról, mert nem úgy születnek, hogy látnak, hanem

tudományosan fejtik meg azokat. Ők ezt tanulják és erre képezik magukat.

Nálam ez másképpen van. Én látom a dolgokat, bár mégegyszer hozzá kell tennem, hogy

nem vagyok Isten. Az időt pontosan nem tudom megjósolni, van, ami csak öt év múlva

következik be. Én jóval előre látom a dolgokat, ha nagyon megerőltetném magam, akkor

végig is látom. De ehhez nagyon nagy koncentrálás kell. Azt például nem tudom

megmondani, hogy hány éves koráig fog élni az illető, de azt biztosan, hogy milyen halállal

fog meghalni, erőszakkal vagy természetesen. Azt is megmondom, hogy fiatalon hal-e meg

vagy öregen. Hogy végelgyengülésben, vagy hírtelen balesetben.

- Ha találkoznál egy ismert személlyel, képes lennél figyelmeztetni arra, hogy veszélyben

van, illetve valamilyen jó hírt közölni vele?

- Egy jól ismert, neves közéleti személyiséggel – a nevét persze nem mondhatom el –

szerettem volna nagyon találkozni, de nem sikerült. Vannak olyan emberek, akiket a

képernyőn látok, esetleg az újságban, s úgy szeretnék mondani neki valamit!Csak segíteni

akarok.

- Mit szerettél volna mondani annak az ismert személyiségnek?Miért érdekelt téged az ő

élete?

- Mert veszélyes pályán van, és mert nekem kifejezetten szimpatikus ez az ember, bátor,

szókimondó- az ilyeneket szeretem.Megéreztem, hogy többször voltveszélyben, most is

életveszélyben van, nem lenne szabad dolgoznia, mert már nem bírja végigcsinálni.

Megromlott az egészsége, valami bújkál benne. Sok ez neki is. Meg aztán meg is akarják

törni a fene nagy szókimondásáért. Én veszélyben látom őt. Mintha a szabadságában

gátolnák.

- Foglalkozol politikával, politikusokkal. Drukkolsz valamelyik pártnak?

- Győzzön mindig a jobbik, csak a népnek legyen jó. Nem nagyon foglalkozom vele. Az

állatokat és a növényeket szeretem.

- Mit éreztél a volt főtitkárral kapcsolatban? Láttad előre a betegségét?

- Két évvel előre megjósoltam a halála dátumát. Ennek valahogy másképp kéne csinálnia.

Meg fog halni-gondoltam.

- Mi a véleményed a Ceausescu-üggyel kapcsolatban?

- Valahogy én is gyűlöltem, sok más emberrel együtt. De mégsem kellett volna megölni-

legalábbis én úgy érzem. Na, ezt fejtsd meg!

- - Úgy gondolod, hogy nem érdemelte volna meg a halált?

- Igen. Mikor a kivégzés megtörtént, pont nem voltam otthon, a fiamnál voltam.Mikor láttam

kivetítve, nem hittem a saját szememnek.

- Azt mondod, hogy talán nem...?

- Igen, azt mondom és máig is fenntartom.

- Érdekes, micsoda látásaid vannak!

- Ez nekem is rejtély. A fiammal majdnem össze is vesztünk: „ Anyám, ne mondd ezt, hisz

ott látod”.”Fiam, hiába látom, nem hiszem”.

- Mit jósolsz ezzel az üggyel kapcsolatban?

- Ezek fel fognak éledni, összeszedik magukat. Mintha semmi nem történt volna. Ceausescu

meghalt, de az aknamunka ugyanúgy folyik, ugyanúgy történik minden. A szelleme

tovább él. Az ottani magyarok helyzete rosszabbodni fog-a forradalom ellenére.

- Mi lesz Magyarországon két év múlva?Mert ugye a múltkor két év „türelmi időt”

adtál az országnak. Kitartasz emellett továbbra is?

- Igen, jön majd egy bizonyos ember, külső segítséggel és lesz...

- Magyar ember?

- Nem mondanám. Egy olyan ember lesz, aki azt mondja: „Most már elég, ezt nem

nézhetem, hogy itt az emberek egymást marják, üldözik”, és akkor fog ő úgy dönteni, itt

most már muszáj tenni valamit.

- Múltkor beszélgettünk Angliáról. Most megint börtönzavargások voltak.Mi volt

ez?Thatcher asszonynak is megjósolták...

- Igen, azt, hogy merényletet fognak elkövetni ellene. Ő egy kicsikét- na nem mondom,

hogy megijedt, mert nem egy ijedős asszony-, most egy kicsikét visszavonul és valakit

küld maga helyett, de az ő irányítása alatt történnek a dolgok. Nem tudta elképzelni-tehát

utánanézett-miért akarták kinyírni.

- Miért akarták kinyírni?

- Tulajdonképpen ő valakivel szót ért, akivel más állam nem, és más valkinek ez nem

tetszik. Hát figyelmeztetni akarják-lövéssel.

- De most a franciák és németek között is lesz probléma, legalábbis én így látom.

- A csehek akarnak még valamit variálni.Azt hiszem, valaki meg fogja őket érteni és valami

segítséget nyújt, de csak ugródeszkának használja majd őket. A jugoszlávok meg

összekombinálódnak valakivel, mert lesz eszük.Valahogy úgy is lesz mint Tito-

korszakban, amikor ők olyan „külön, de mégis együtt”-formán voltak.

- Valaki összefogja őket? Lesz egy ember, aki összefogja?

- Igen, azt hiszem.

- Tehát rendeződnek a dolgok Jugoszláviában?

- Igen.Az arabokkal nagyon nagy zűr mutatkozik.Úgyhogy ezekkel komoly problémáik

lesznek más nemzeteknek is.A románokkal nagyon összefognak.Ez lesz a tragédia is egy

kicsit.De másnak is.

- Mi lesz a lengyelekkel?Lengyelországgal?

- Azokat fel fogják karolni.Valamelyik ország „begyűjti”magának.Nem mondom azt,

hogygyarmat lesz, de valami ehhez hasonlónak lehet mondani.

- A Szovjetunió vagy valamelyik nyugati ország lesz az?

- Nyugati.

- Mit jósolsz személy szerint Gorbacsovnak?

- Le fog mondani, de végérvényesen nem.Aztán majd kidolgoz valamit, hogy újból tudjon

indulni, mert most, ezzel az irányítással nem tud előrehaladni.Őt hibáztatják mindenért.

- Szóval leváltják?

- Ő mond le.

- Mikor?

- Azt hiszem sürgősen két csúcstalálkozót ki fognak provokálni tőle. Ő erre nem tud

felkészülni.Kész tények elé állítják, de ha nem tudott készülni, mit tud mondani?Végül

úgy dönt, hogy „Na most aztán ebből elég”!

- Végül szétesik a Szovjetunió, vagy nem?

- Szét fog esni önálló köztársaságokra, önálló államokra.Ezt a kérdést én így látom.

- Ilona, tudsz-e valamit előre jósolni a Földünknek?

- Elsősorban az egyik sziget eltűnését.

-

- A Föld melyik részén?

- Úgy látom, hogy valamelyik szigetország környékén. Egy sziget az összes lakóval együtt

el fog pusztulni, a tengerbe zuhan valami szörnyű robbanás következtében.Ez a robbanás

a Föld mélyéről is jöhet.Én úgy látom, mintha kilyukasztaná a Földet. Úgy,mintha késsel

átszúrnánk egy almát.Ezáltal a Föld alul levegőt kap és így fog emelkedni az Éghez.Így

fog csökkeni a távolság az Ég és a Föld között.

- Ha így megy, akkor össze fogunk ütközni egy másik bolygóval?

- Nem ütközünk össze, hanem akkor fogjuk megismerni a más bolygón lévő élőlényeket.

- Milyennek látod a más bolygók lakóit?

- Úgy látom, hogy hosszabb a kezük, hosszabb a lábuk, nagy a szemük, s nem valami

formás az arcuk.

- Miből vannak?Húsból-vérből?

- Inkább olyan átlátszóak.

- Szerinted az emberek egyáltalán a Földről származnak?

- Nem.Mi a vízből származunk.

- Szerinted vannak még eltűnt világok?

- Úgy látom, hogy igen.Mert az a bizonyos viziszörnyis-amiről annyi legenda is született-

annak a világnak a maradványa.

- Mit látsz, mikor történnek a Földön ezek a változások?

- Én 2000-re jósolom.

- Hogyan osztályozod az embereket?

- Az embereket a küllemük szerint. Pl. ha valakinek a haja göndör és nem simul rá a

homlokára az általában buta és hajlamosabb a rosszra, mint a jóra, viszont jó zenei

adottságokkal rendelkezik.

A homlokról.Az az ember, akinek majdhogynem a halántékára is szinte ráfekszik húsos

homloka, duzzadt orcájú, az általában bátor, önhitt, haragos és nagyon nehéz fejű.

A szemről.Csak megnézem, hogyan mozog egy nő szemhéja, s megmondom, hajlamos-e a

paráznaságra.

Az orról.A hosszú, vékony orr merész, dühkitörésre mindig hajlamos, kérkedő emberre

utal, akinek rendkívül változékony a gondolkodásmódja.A hosszú vastag orr olyan

emberre utal, aki szereti a szépet, de nem olyan okos, mint amilyennek hiszi magát.

A hangról.Akinek a szapora légzésrl csendes és gyenge a hangja, az általában erőtlen,

beteges, értelme viszont egészséges és kevest iszik.Aki beszéd közben egyre emeltebb

hangot használ, az rendszerint lobbanékony, ingerlékeny, merész.

Végül a fej mozgásáról.Aki a fejét szüntelenül erre-arra forgatja, az végtelenül ostoba,

sötét ember.Hazudozó, szélhámos.Mindig önmagával van elfoglalva.Észjárása nehézkes,

gondolkodása romlott, közepesek a képességei, de meglehetősen bőkezű és nagyon

szívesen ad ki és terjeszt politikai és társaságbeli pletykákat.

Ha meg akarjuk határozni, hogy egy fej milyen adottságokkal rendelkezik, vegyük csak

szemügyre a hajat.Ha valakinek fekete, dús, merev szálú és tömör hajkoszorú borítja a

fejét, az illető bizonyosan jóeszű és képzelete szárnyaló. Ha puha, vékonyszálú és lágy a

haja, az csak arra vall, hogy jó az emlékezete, semmi többre.

- Ilona, amiről Te beszélsz, az a fiziognómia, ugye?

Így van. Ha már erről van szó, meg kell említenem annak az embernek a nevét, akinek a

műveit a fiziognómia bibliájának nevezhetjük. Ez a név a XVIII. Század végén válik ismertté

és lázba hozta a gondolkodó Európát, Johann Kasper Lavater zürichi lelkipásztorról van szó,

akit a fiziognómia alapítójaként tartunk számon.

Lavatert gyakran azzal vádolták, hogy többet olvas ki azírók orrából, mint műveikből. Úgy

vélekedtek, hogy ha Lavater elméletét követnénk, akkor a bűnözőket már a bűntett elkövetése

előtt fel kellene akasztani. Pedig „ Ha egy visszataszító, ellenszenves emberrel találkozol, az

Isten szerelmére, nehogy minden bizonyíték nélkül bűnösnek tekintsd”- mondotta Lavater.

A vérbeli fiziognómus rendelkezik azzal a képességgel, hogy felismerje az érzéki

tapasztalatok rejtett értelmét. A fiziognómus valódi ösztöne ott lép működésbe, ahol a dolgok

nem nyilvánvalóak többé. Ahol a maszkok és a mimika mögött az igazi mélységek ravasz

játéka folyik.

A Föld sugátzásának tana nem új keletű felfedezéseken alapul, mégis nehezen képes kibújni a

kuruzslás, a szélhámosság, az áltudomány alól. De miért? Elsősorban azért, mert a negatív

elektromos földsugárzás műszerekkel nem mérhető. Magáról a sugárzásról részletes,

tudományos, geofizikai magyarázat helyett csak annyit: a Föld mélyében állandóan izzó folyó

magvából eredő sugárzást jó elektromos vezetők felveszik és elvezetik, hogy a Föld felületére

illetve a világűrbe sugározzák, méghozzá függőleges irányban.

A tapasztalat azt igazolja, hogy bizonyos erősségen túl ez a sugárzás daganatos

megbetegedéseket, asztmát, végtagfájdalmakat, fejfájást, álmatlanságot és további

idegrendszeri megbetegedéseket idézhet elő.Ezért oly fontos tehát, hogy azok a helyek ahol

napjában a legtöbb időt töltjük, mentesek legyenek a sugárzástól. A legveszélyesebb pontok:

otthon az ágy, ülőmunkát végzőknek pedig az irodai szék.

A kanárimadarak, a papagájok a sugárzási sávban néhány hónap alatt elpusztulnak.A kutya

nem szereti, de a macska, a méhek és a hangyák előszeretettel keresik fel a legerősebben

besugárzott területeket. A sugárzás felfedezésére, irányának, erősségének megállapítására

kizárólag szenzitív, azaz fokozottan érzékeny emberek képesek. Segédeszköz pedig az inga,

vagy az ún. Vessző. Az inga szenzitív emberek kezében sugárzáshatására mozgásba lendül, az

omega alakban meghajlított fémvessző pedig előredől. Már nem egy esetben hozott sikert, pl.

a vízkutatásoknál, a lelőhelyek pontos meghatározásánál az ingás vagy drótos ember

tudománya.

- Ha a sugárzástanról van szó, amiről olya sokat hallani az utóbbi időben neked mi jut

eszedbe, mik a benyomásaid erről a tudományról?

- A alatti vizeket és mágneses kisugárzásokat is megérzem. Ha megyek az utcán,

megérzem, hogy ezen a helyen sok víz van alattam, valami megmagyarázhatatlan

kisugárzást érzek.

- Pl. a Ménesi úton szent meggyőződésem volt, még át is mentem miatta a másik oldalra,

hogy egy nagy vizes gödör van alattam.

- Vagy pl. egyszer elkezdett valamiért süllyedni a házunk. Kihívták a statikusokat, elkezdét

fúrni körbe a házat, de a fúró nem ment mélyre sehol sem. Erre behívtam a lakásomba

őket, és rámutattam egy pontra kb. 1 méterre az ágyam lábától. Végül beigazolódott, hogy

ott volt a süllyedés helye.

- Ha megérzed a föld alatti vizeket, akkor profitálni is tudsz belőle?

- Előfordult, hogy egy telek tulajdonosa azzal fordult hozzám, hogy segítsek a kútfúrásnál.

Házat akar építeni, vettek egy telket. Víz nem volt, hát kénytelenek voltak kutat fúrni. De

mivel a többszöri kísérlet nem sikerült, így hozzám fordultak. Én megmondtam, hogy a

kertnek melyik zúgában fúrjanak kutat, s jött is a víz. Azóta Tündér kútnak nevezik.

- A másik eset: az egyik vendégemnek lakásproblémája volt. Hozzám jött el, megkérdezni,

hogy sikerül-e majd a lakáscsere. Megmondtam, hogy sikerülni fog, az udvarban vagy

mellette egy szökőkút lesz, mert ilyenre fogja cserélni. Egy pár hónap múlva boldogan

telefonált, hogy a párizsi udvarban kapott lakást, ott pedig régen egy kigyó formájú kőkút

volt.

- Spiritizmussal vagy spirituális problémákkal mindenütt foglalkoznak az emberek, a

spiritualisták felfedeztek egy sor csodálatos jelenséget. Megállapították, hogy az

emberi testben olyan képességek vannak, amelyek nem definiálhatók az emberi test

látható részeinek tulajdonságai szerint. Van telepátia, szuggesztió, médiumitás, stb.

A művészek és írók kisebb-nagyobb mértékben szellemi befolyás alatt állnak. Ők

többé-kevésbe mind médiumok, akiknek lelke érzékenyebb, finomabb, s könnyebben

reagál magasabb rendű szellemek sugallataira. Ez azállapot, ez a hangulat, amelyet

mi köznapi nyelven „ ihlet”-nek nevezünk, nem egyéb mint észre nem vehető transz,

melyben a szellemi befolyás érvényesül. A spiritizmus lényege kétségtelenül a lélek

halhatatlansága. Ezek a kérdések mindenkit izgatnak, érdekelnek. Ilona, mi a

véleményed a spiritizmusról? Hiszel-.e az asztaltáncoltatásban, a szellemek

megjelenésében?

- Nem, én nem hiszek benne.

- Talán félsz tőle?

- Nem, félni nem félek, csak az Istentől félek. Na meg arossz emberektől. De az

asztaltáncoltatást csalásnak nevezem.Ez olyan mint a bűvészparádé,- csak túl van

agyusztálva-,aztán semmi más.De ha az ember hisz és a másiknak jót tesz vele, akkor

rossz már eleve nem lehet.

-

- Hiszel a kártyajóslásban?

- Abban nem hiszek, hogy kártyából ki lehet deríteni különböző válaszokat az élet-halál

kérdésire.Azt viszont hiszem, és igaz is, hogy közöttem és a vendég között kialakul

egyfajta személyes kapcsolat, ami segít engem kiigazodni a vendég lelkivilágában. Ha

kártyából jósolok, úgysem a kártyát nézem, hanem a kapcsolaton keresztül bepillantok az

emberi lélek legmélyess zugaiba.

Látom rajta a szorongásokat és megpróbálok választ találni rájuk. Úgy érzem, hogy a

kártyán keresztül testi kapcsolatot tudok létrehozni a vendégeimmel. Megérintem őket és

ezáltal leveszem róluk az összes gondjukat, problémájukat. Már sokszor arra gondoltam,

hogy le kell tennem a kártyát és anélkül beszélni, de úgy látszik még nem vagyok elég

érett ahhoz, hogy anélkül jósoljak.

Egy ismert tánctanárhoz hívtak születésnapi összejövetelre. Általában a kártyám nélkül

egy lépést sem teszek, ezúttal azonban otthon hagytam. Akkor voltam bajban, amikor

kitudódott, hogy jósnő vagyok és mindenki valamit kérdezett tőlem. Rettenetesen zavarba

jöttem, mert kártya nélkül még soha nem jósoltam. Szerencsére a háziasszony-ismerve

képességeimet-bíztatott, hogy „Rajta, a kártya csak eszköz, pótcselekvés nálad, te úgyis

látnok vagy, nem egy cigányasszony”. Ez volt az első alkalom, hogy kipróbáltam a saját

látnoki erőmet eszköz nélkül.

- Hiszel a kísértetekben? Találkoztál már velük? S ha igen, hogyan néznek ki?

- A nagyanyám mesélte, hogy a kísértet-a visszatérő halott. Van olyan aki csak hanggal

megy. Pl. bútorrecsegést okoz, szellemidézők asztalait emelgeti, ajtón kopogtat, huhog

vagy sivítozik.

- Van, aki elfújja a lámpát, becsapja az ajtót, kirántja alólunk a széket.

- De mivel én magam nem hiszek a kísértet létezésében, így soha nem is találkoztam velük.

A megboldogult édesanyám sokat mesélt róluk. De a kisértetet csak az láthatja, aki hisz

benne.Ha szívesen látjuk, akkor emberi alakú, csillogó, fényes lesz, ha bosszulni jön,

akkor rémisztő és förtelmes.

Nehéz, nagyon nehéz elhinni, hogy a test halálával a lélek szikrája is kialszik és a

személyiség örökre megszűnik létezni. A Föld minden táján, minden emberi kultúrában

megtalálható a halál utáni életbe vetett hit valamilyen formája.

A különböző vallások nagy találékonysággal próbálták „elhelyezni” a halottak lelkeit.

Azt állítják, hogy holtak lelkei nem valamilyen homályos, titokzatos vidéken élnek,

hanem itt, a mi világunkban, sőt, mi több mi magunk vagyunk a rég meghalt emberek

lelkének hordozói. A mis személyiségünk az ő újramegtestesülésük.

Ez a hita lélekvándorlás tana és a –közhiedelemmel ellentétben-korántsem csak Indiában

terjedt el. Kétségtelen, hogy a hinduizmus és a buddhizmus dolgozta ki részletesebben a

lélekvándorlás elméletét.De az iszlám vallás is elfogadta ezt, sőt már az ókori görögök is

hittek benne.

Ezekben a vallásokban a lélekvándorlásnak jelentős morális nevelő hatása van. Ugyanis a

hit azt tartja, hogy az ember következő újraszületésének körülményeit az előző életében

véghezvitt jó és rossz cselekedetei határozzák meg.Érdemes tehát becsületesen,

jótékonyan élni, mert az ilyen magatartás jutalma egy szebb és kedvezőbb életforma lehet.

- Ilona, azt mondtad, hogy hiszel a lélekvándorlásban.Tudnál mesélni nekünk erről

valamit?

- Úgy hiszem, az előző életemben Mohcs környékén éltem, egy magas fallal elkerített

erődben. Az erődöt fekete ruhás, magas őrök védték, mert ez egy lepratelep volt. Én

ápolónő voltam az ottani kórházban.Egypár évvel ezelőtt egy kedves vendégem elvitt

engem arra a Mohács környéki vidékre, ahol elbeszélésem szerint valami tónak és egy

dombnak kellett lennie. Meg is találtunk egy melegvizú tavat és egy fogadót a közelben.

- Furcsa módon úgy éreztem, hogy ott, azon a helyen otthon vagyok, ahol még soha ebben

az életben nem jártam.A dombot is megtaláltam, ahol emlékezetem szerint az erőd állt

valamikor.Egész nap nagyon jól éreztem magam, de az éjszakám az szörnyű volt. Egész

éjjel nembírtam aludni.Mintha a lelkiismeretem megszólalt volna, folyton zajokat

hallottam, csoszogásokat, suttogásokat, és ahogy becsuktam a szemem csak arra tudtam

figyelni, hogy csonttá aszott, beesett arcú leprás emberek állandóan lesnek engem.Egész

éjjel virrasztottam.Féletm aludni. Reggel elmentünk a közeli tóba fürödni.Nagyon

vágytam ebbe a vízbe, mert tudtam, hogy valamikor fürödtem benne.A legnagyobb

meglepetésemre fürdés után a testem csupa piros kiütés lett...

- Elgondolkodtam azon, hogy amikor a leprásokat gygyítottam, semmi bajom nem volt, de

most, hogy megfürödtem ebben a vízben, kiütéses lettem. Sajnos, nem tudok rájönni, hogy

ennek mi lehetett az oka.

- Viszont, a társamra gyógyító hatással volt a víz.Azóta is odajár fürdeni.Most már építettek

is oda szanatóriumot vagy kórházat.

- Az én régi életemben is valamiféle kórház volt ott, ahol dolgoztam.Ezek szerint, hogyha

akkor betegápoló voltam, mondjuk testileg, most meg lélekgyógyító vagyok ( de

mondhatom azt, hogy ezzel a testet is gyógyítom), akkor nem változott körülöttem

lényegesen a nem tudom hány száz évben semmi.Csak most a magam köré vont falak

között járok, ott pedig bekerített helyen éltem. Tehát szabad kijárásom ugyan van, de

végső soron nem sokat változott a családom-az egyik gyermekem-miatt az életem.

- Ez az egyik előző életed.Volt esetleg másik életed még?Nem gondoltál erre?

- Ez már halványan jön ben, valami helyen egy kolostort látok, amikben laktam és ahová

máig is vágyom vissza a papok közé.De ott nem gyógyítás, hanem tanítás lehetett a fő

tevékenység.Akkor tanulhattam meg, hogy mindent ki kell bírni.

- Tanuló voltál ott vagy tanító?

- Én tanuló voltam.S a többiek, akik mellettem éltek, mind olyan egyforma emberek voltak

velem.Nem volt főnök.Valami kolostorféle lehetett.Igen, egy külvilágtól teljesen zárt,

befelé forduló élet volt.

- Szerzetes lehettél?

- Olyasmi.Valószínünek tartom, mert sok kopasz embert látok barna ruhában, akik

időközönként lementek a faluba, ahol sok kecske és apróbb, a kecskéhez hasonló állatok

voltak, s ahol végigvonultunk, annyi volt az egész.

Az emberekkel nem beszéltünk, csak végigvonultunk és fölmentünk egy hosszú úton-mint a

Golgotán.

- Mondd, ez hol lehetett?Keleten?Nyitott vagy zárt templomot látsz?

- Tibet, azt lehet mondani.

- Ezek a kopasz szerzetesek budhisták vagy hinduk lehettek?

- Hinduk, jól érzed.Engem mindig is vonzott Kelet.A Kelet misztikus, mágikus ereje.A

Nyugat a pénz világa.Azért nem fognak tudni soha megegyezni.Egyik sem fog behódolni

a másiknak soha.

Visszatérve a kolostorra: azt látom, hogy baloldalt egy erdős rész volt, egy kicsit csúszós

felületű hegyen állhatott a kolostor.

A hegy tetején lehetett, de körülötte minden kopar volt, megkophatott a kő, a széltől vagy

az esőtől.Úgy épült ez az egész, hogy egy nagyon hosszú úton kellett felmenni.Baloldalt a

zöld fák, de ha lenézek a jobb oldalon mindenhol puszta kövek vannak, mintha egy másik

világ lenne azon a részen.

Többször foglalkoztam is ezzel, hogy talán ez a nem jó kiejtésem, a szavak keresése talán

annak tudható be, hogy ott egymással nem sokat beszélgettünk, a szókincsem nem

gyarapodott.

- Tudsz bárkit levezetni egy előző életbe?

- Tudok, de ez nem olyan könnyű, mert ebbe bele kell élnie magát az embernek.Sokan

mondják, hogy Ilonának minden nagyon könnyű, csak úgy kirázza az ujjából.Nem igaz,

mert az ember az agyát megterheli.Most is sok mindene koncentrálok.És ebbe bele kell

mélyedni, csak akkor lehet igazán foglalkozni a lélekvándorlással.

- Tudod mit?!Játsszunk!Meg tudod nekem magyarázni, hogy miért félek az ugrástól?

A mélységtől nagyon félek.Volt ennek jelentősége a múlt életemben?

- Az embert az előző életében is sok hatás érte.Ezzel születik újra és ezért bűnhődik ebben

az életben.Téged valahonnan az előző életedben kegyetlenül lelöktek és azóta félsz.Lehet,

hogy a legközelebbi életedben megint próbára tesznek.S valószínülek tartom, hogy akkor

már nem fogsz félni, mert túlteszed magad rajta.

- És mi van azzal, ha valaki saját rossz természete miatt okoz gondot a

hozzátartozóinak?Véleményed szerint azért ilyen az illető, mert az előző életében

elkövetett tetteiért most bűnhődnie kell a saját természetétől.Akkor miért kell

szenvednie vele együtt a családjának is?

- Erre csak azt tudom válaszolni, hogy nem vagyok Isten és nem tudok magyarázatot adni

erre a kérdésre.De az biztos, hogy aki ebben az életben igazságtalanul szenved, a

következőben a Nirvánában találja magát.

- Mi a véleményed a gyógyító kezekről?

- Én hiszek ebben, mert egyszerűen néha azt veszem észre, hogy a kezeim

megráznak.Nagyon sokszor fel vagyok töltődve árammal.Igaz, a mesterségem is olyan,

hogy egy lépés a halálba.Mindig mondom: annyira beleélem magam, hogy utána órákig

pihennem kell.Egyszer beszéltem valakivel, vigasztaltam, mert sírni akart, hozzányúltam,

megfogtam a kezét s akkorát ugrott, hogy hírtelen azt sem tudtam, mi történt.Rákérdeztem

és azt mondta,”Ilona, valami áram megütött.”Nézem, milyen áram?Hát látom fogom a

kezét...

Már többször előfordult, hogy ha valakinek megfogtam a kezét vagy a fejét, az

megnyugtatólag hatott rá.

-Mindig itt laktál ebben a házban?

- Nem, a Ménesi út, az volt az volt az igazi boszorkánytanya.Azt a helyet nagyon

kedveltem.A zöld fák, a madárcsicsergés, az állataim.

-Úgy látom, itt is ugyanolyan hangulatot teremtettél.A roskatag ház ellenére is virágos a

lakásod, ahol mókusok, madarak és különleges virágok között élsz, a kutya és macska

társaságában.Kipróbáltad-e már a kezeid gyógyító hatását a növényekre?

- Igen, nagyon tudom ápolni a virágokat, pedig látod, a házunk nem valmi szép.De a

virágaim mégis pompáznak.Nincs semmiféle rendszerem a locsolásban, ha érzem, hogy

szükségük van a vízre, csak akkor öntözök.Mindegyiket megsiratom és beszélek

hozzájuk.Egyszerűen imádom őket.A növények is élőlények, ugyanúgy kell velük bánni,

mint az emberekkel.A kertészek körében is ismeretes, hogy az oltásnál a siker aszerint

különbözik, hogy ki végzi a munkát.Lehet, hogy a kézügyesség minden alkalommal és

minden esetben ugyanaz, de a szeretettel kezelt növény erősebb, a levelek sötétebbek,

nagyobbak.Fordított esetben a növények gyengék, csenevészek, sárgák.

Az ún. Életdelejesség alkalmazásának nyomait már a legrégibb népek történetében is

megtalálhatjuk.

A régi egyiptomi gyógytudományokról szóló iratok említést tesznek arról, hogy Krisztus

születése előtt másfél évezreddel az egyiptomi orvosok a betegeket gyakran kézrátevéssel és

különféle simogatásokkal, delejes masszírozással gyógyították.A görögök és rómaiak is

ismerték a kisugárzó életerőt.

A delejességgel való intenzív gyógyítás tulajdonképpen Meszmer Antal doktor gyógyító

munkásságával kezdődött meg, 1760 tájékán.Meszmer egész rendszert állított fel, melyet a

vonzás törvényeire alapított.Kimondta, hogy „ az élő testekben lévő delejes áram az anyagok

és szerves testek tulajdonságait, nehézkedéseit, összetartását, ruganyosságát, az

ingerlékenységet és a magnetikusságot növeli vagy csökkenti.”Ő eleinte ásványdelejességgel

kísérletezett.Később azonban nagy meglepetéssel megtapasztalta, hogy kezének puszta

érintésével sokkal nagyobb hatást tud elérni.

Sokan összetévesztik a delejezést, a hipnózissal.Pedig a kettőnek egymáshoz úgyszólván

semmi köze nincs.A hipnotizáláshoz tudatos akaratátvitel kell. A delejezeő csupán a kezét

simogatja végig a beteg testrész felett, és igyekszik testi-lelki nyugalommal magából

harmonikus életerőt kisugározni.

-A delejesség a népszokásokban a fennmaradó kuruzslások egyik fajtája.Lényege a

szuggesztió.Évszázadok óta emberek ezreit gyógyították deljezéssel.Amióta a sashalmi

deljes asszony tetteit szárnyára kapta a hír, rengeteg vélemény hangzik el pro és kontra

a delejezésről, annak lényegéről, hatásáról vagy éppen hatástalanságáról.Ilona, te mit

tudsz erről?Hallottál-e már a delejesség hatásáról az emberre, a növényekre?

-Megmondom őszintén, még nem találkoztam ezzel a szóval.Viszont azt vettem észre, hogy a

növényeimnek van valmi fajta „idegrendszerük”.Meg tudják különböztetni a szeretetet, az

utálatot illetve a közömbösséget.Ha az ember szeretetet és „pozitív energiát” sugároz

magából, viszonzásul a növények sok örömet, szép környezetet és egészséges levegőt adnak.

Gyakran megkérdezik tőlem, hogy mitől olyan szépek és egészségesek a növényeim.Csak azt

tudom válaszolni, nagyon szeretem őket.

- Ilona, mi a kedvenc virágod?

- Minden virágot szeretek.De a legkedvesebb nekem a fehér rózsa.

- Mit kívánsz magadnak a következő esztendőre?

- Békét az országnak.És egy valódi földkörüli utat, új világok felfedezését.

- Mit jelent az, hogy valódi utat? A beszélgetéseink során sokat meséltél Földünk

különböző részeiről, mintha már mindenhol jártál volna.Lehetséges, hogy az

utazásaid meg nem valósult álmok?

- Igen.Gondolatban már bejártam az egész világot.A szobámban van egy világító földgömb,

ami állandóan a gömbölyű asztalon áll.A vendégeim gyakran megkérdezik, miért világít

állandóan ez a földgömb.Azért-válaszolom-, mert ha már én nem mehetek a világban,

akkor legalább a világ jöjjön el hozzám.Becsukom a szemem,és repülök a gondolataimban

világ körüli útra. Ezek az én utazásaim. Látásaim, gondolataim.