VII

. é

vfo

lya

m 2

014

/2.

áp

rilis

485 Ft

14

00

2

97

72

06

01

73

00

0

18+

ALTERNATÍV ÉLETMÓD ÉS KENDERKULTÚRA MAGAZIN

www.ckmagazin.info

„A KENDERFOGYASZTÁS NORMÁLIS”Mi húsz éve ugyanazt képviseljükMi húsz éve ugyanazt képviseljük

LET IT GROW!LET IT GROW!Colorado csúcssebességen, felkészül WashingtonColorado csúcssebességen, felkészül Washington

KENDERMILLIOMOS KENDERMILLIOMOS NÉMETORSZÁGBANNÉMETORSZÁGBANEgymillió euro, legalizációraEgymillió euro, legalizációra

MAMBO NUMBER ONEMAMBO NUMBER ONE Belgium második kannabiszklubjaBelgium második kannabiszklubja

FŐSZERKESZTŐ: GABOR HOLLAND

SZERZŐK: BOB ARCTOR, HOMÁNYI PÉTER, G.B.I.

JACK POT, KARDOS TAMÁS, MARTIN MÜNCHEBERG

DESIGN ÉS FOTÓ: VASKA GERGELY

KIADJA: KULTUSZ KIADÓ KFT. FELELŐS KIADÓ: PERJÉSI PÉTER

HIRDETÉSFELVÉTEL: CK@KULTUSZ.COM

WEB: WWW.CKMAGAZIN.INFO

ORSZÁGOSAN TERJESZTI A LAPKER ZRT. ISSN 2060-1735

A JELENLEG HATÁLYOS BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV 1978. ÉVI IV.

TÖRVÉNY 282–283. §/C. ALAPJÁN, AKI KÁBÍTÓSZERT TERMESZT, ELŐÁLLÍT,

MEGSZEREZ, TART, AZ ORSZÁGBA BEHOZ, ONNAN KIVISZ, VAGY AZ ORSZÁG

TERÜLETÉN ÁTVISZ, ILLETVE KÁBÍTÓSZERT KÍNÁL, ÁTAD, FORGALOMBA HOZ,

VAGY AZZAL KERESKEDIK, SZABADSÁGVESZTÉSSEL BÜNTETHETŐ.

A Cannabis Kultusz kiadója felhívja olvasói fi gyelmét arra, hogy az életképes ken-dermaggal való kereskedés, azok értékesítése, birtoklása, szállítása illegálisnak minősül több országban, így Magyarországon is. Minden tartalom ismeretterjesz-tő és szórakoztató céllal készül. Nem kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy bár-ki a hatályos jogszabályok ellenében cselekedjen. A Cannabis Kultusz kiadója sen-kit nem törekszik rábírni a kiadványban megjelenő termékek illegális használatá-ra. A kiadó nem vállal felelősséget a lap értékesített felületein megjelenő állításo-kért. A szerkesztőségi cikkben megjelenő minden vélemény a szerzőtől származik, mely nem minden esetben azonos a kiadó álláspontjával. Időnként nem lehetséges a szerzői jog tulajdonosát azonosítani, vagy vele kapcsolatba lépni, ezért igazolt tu-lajdonjogi igény előterjesztése esetén a kiadványban megjelentekért utólag is vál-laljuk meghatározott honorárium kifi zetését. Minden szövegről és képről azt vélel-mezzük, hogy megjelentetés céljából küldték, mindaddig, míg ezzel ellentétes nyi-latkozatot nem kapunk. A kiadvány akár részben, akár egészben történő sokszoro-sításához a kiadó írásbeli hozzájárulása szükséges, akkor is, ha a sokszorosítás cél-ja nem profi tszerzés. Minden jog fenntartva!

ADVANCED HYDROPONICS 17

BUSHDOCTOR 56, B3

BUSHPLANET 2–3

DUTCH PASSION 47

FUTURE GROW 7

HANFWANDERTAG B2

HANF UND HANF 40

HANF MUSEUM BERLIN 35

INDRAS PLANET 11

MEDICAL CANNABIS BIKE TOUR 31

NIRVANA SEEDS 51

PARADISE SEEDS 49

PLAGRON 11, B4

RECIKLI 16

SERIOUS SEEDS 43

SWEET SEEDS 41

INDEX

IMPRESSZUM

1CK 2014/2. április

KORÁBBI SZÁMAINKAT ISKORÁBBI SZÁMAINKAT ISMEGRENDELHETED!MEGRENDELHETED!

az elofi zetes@kultusz.com e-mail címen

KORÁBBI SZÁMAINKAT ISMEGRENDELHETED!

2011/6 december

2010/6 december 2011/1 február 2011/2 április 2011/3 június 2011/4 augusztus

2011/5 október 2012/1 február 2012/2 április 2012/3 június

2012/4 augusztus 2012/5 október 2012/6 december 2013/1 február 2013/2 április

2013/3 június 2013/4 augusztus 2013/5 október 2013/6 december 2014/1 február

greenfo

VITA A BRIT COFFEESHOPOKRÓL 6

KANADA FENYEGETI PÁCIENSEIT 6

A MEDIKÁL BRINGATÚRA CÉLBA ÉRT 7

NEM A THC-ARÁNYTÓL FÜGGSZ 8

DIGITÁLIS FŰTALLÉR 8

A SATIVEX HATÁSOS FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ 9

TERMÉSZETES HORMON VÉDI AZ AGYAT 9

LEGALIZÁCIÓS VITA MEXIKÓBAN 10

canna+globe

SPANNABIS 2014 12–13

A 11. katalán kenderünnep

LET IT GROW! 14–16

Colorado csúcssebességen, felkészül Washington

„A KENDERFOGYASZTÁS NORMÁLIS” 18–22

Mi húsz éve ugyanazt képviseljük

SÓS LIMONÁDÉ (2. RÉSZ) 24–27

Goa, Karnataka, Kerala: How are you my friend?

MAMBO NUMBER ONE 28–30

Belgium második kannabiszklubja precedenst teremt

KENDERMILLIOMOS NÉMETORSZÁGBAN 32–35

Egymillió euro, legalizációra

medical

KENDERÉLELMISZER,

KANNABISZ MINT GYÓGYSZER 36–37

AZ ÁLLAM NEM KEGYELMEZ? 38–40

A németek szerint a börtön gyógyítja a rákot

fajta+tiszta

BUBBLE GUM 42

DARK DEVIL 45

ORANGE HILL SPECIAL 42

ICE CREAM 45

DUTCH STORY 46–48a’la canna

ALDOUS HUXLEY: Az érzékelés kapui 50

EMBERSZABÁSÚ 52

Champs: Down Like Gold

MEGINT AZOK A HATVANAS ÉVEK 52

Temples: Sun Structures

SZÉP HALÁL 53

Vad Fruttik: Darabok

MIND MEGVÉNÜLÜNK 53

Kiscsillag: Szeles

TÖKÖS, PARTRASZÁLLÓS KÖNYV 54

Jászberényi Sándor: Az ördög egy fekete kutya

VÁMPÍROK MÁRPEDIG VANNAK 53

George R. R. Martin: Lázálom

A VILÁG ÉLŐ LELKIISMERETE 55

Al Gore: A jövő – A globális változás hat mozgatórugója

A MAGÁNYOS HŐS A SÖTÉT KÖZÉPKORBAN 55

Miura Kentaró: Berserk 6

TARTALOM

5CK 2014/2. április

Március közepén az ország 37 000 gyógyászati kannabisz használója leve-let kapott a kanadai egészségügyi mi-nisztériumtól (Health Canada), hogy április elsejéig – a marihuánapiac álla-mi kézbe kerüléséig – semmisítsék meg a náluk található kannabiszkészletet, mert az az új rendszerben már illegális-nak fog minôsülni, majd küldjenek egy válaszborítékban elismerést arról, hogy a kérésnek eleget tettek. Aki ezt elmu-lasztaná megtenni, annak az egész-ségügyi kezelésérôl szóló információ-kat, vagyis a törvény fokozott védelme alatt álló szenzitív adatait továbbítják a rendôrségnek. El tudjuk képzelni, mek-kora felháborodással járna, ha az intéz-kedések a tumoros betegek vagy a kró-nikus fájdalommal küzdôk gyógyszerei-re irányulnának… Márpedig pontosan ez a helyzet, hiszen a folyamatos fájdalom-mal élô és a rákos betegek komoly szám-mal képviseltetik magukat a gyógyásza-ti páciensek között, akiknek az orvo-suk azzal a szakmai meggyôzôdéssel ír-ta fel a kannabiszt, hogy az ô tüneteik-re ez a terápia nyújtja a legmegfelelôbb

gyógymódot. A kiépülôben lévô állami gyógyászati program mindezt nemhogy megkérdôjelezi, de még rendôrségi be-avatkozással is fenyeget, és ennél is to-vább megy. A Health Canada gyógyásza-ti marihuánával kapcsolatos állásfog-lalását azzal kezdi, hogy „nem helyes-li a marihuána használatát, és megteszi a szükséges lépéseket, hogy fenntartsa a közbiztonságot, és a bíróság kérelmének megfelelôen csak indokolt egészségügyi esetekben teszi hozzáférhetôvé a mari-huánát”. Ahhoz képest, hogy a kormány az állami gyógyászati marihuána prog-ram bejelentésekor még bô tízszeres nö-vekedéssel kalkulált a medikálpáciensek számában 2024-ig, most már ott tar-tunk, hogy bírósági elvárásokról és rendôri beavatkozásokról beszél a lét-fontosságú gyógyszerükkel kapcsolat-ban. A gyógyászati marihuána ellátás monopolizálásával ráadásul az is kérdé-sessé vált, hogy a páciensek hozzá tud-nak-e majd férni a korábban már bevált fajtákhoz. Sok tehát a kérdôjel, ezért kö-vetni fogjuk az eseményeket, és tájékoz-tatunk a további fejleményekrôl.

Nem elôször merül fel a Szigetor-szágban a kannabiszkávézók nyitásá-nak gondolata holland mintára. Ez-úttal Kent megyében, Thanet város egyik zöldpárti tanácsosa, Ian Driver vetette fel, hogy legfôbb ideje len-ne coffeeshopot nyitni a város egy erre alkalmas pontján. – Nem rossz az elképzelés, hiszen elômozdíthatja a legalizációról folytatott párbe-szédet – fûzte tovább a gondolatot Steve Rolles, a Transform Drogpoliti-kai Alapítvány politikai elemzôje –, de a coffeeshop létesítése elôtt elsô lé-pésben egy, a Hollandiához hasonló, nemzeti szintû megegyezésre, de még inkább a hatályos törvények megvál-toztatására lenne szükség. Rolles em-lékeztetett, hogy korábban már nyílt több coffeeshop is Nagy-Britanniá-ban, ám ezek leginkább csak kam-pánycélokat szolgáltak, és amint fel-hívta rájuk a figyelmet a média, rög-tön be is záratták ôket. Jelenleg csak néhány brit coffeeshop mûködik a rendôrség hallgatólagos beleegyezé-sével, és amint médiafigyelem irányul rájuk, a rendôrségnek kötelessége lesz bezárni ôket. Rolles szerint az újabb rejtett, féllegális kávézók helyett érde-mesebb a törvények megváltoztatásá-ba invesztálni, és a coloradói utat kö-vetni.

6

VITA A BRIT COFFEE-SHOPOKRÓL

greenfo

KANADA FENYEGETI PÁCIENSEITNehéz idők járnak a kanadai medikálfogyasztókra. Miután 10 év sikeres gyógyászati kannabisz program után a konzervatív kormány tavaly úgy döntött, hogy állami kézbe veszi a medikálpiacot, világossá vált, hogy megszűnik az otthoni termesztés lehetősége, és szűkül az elérhető fajták választéka. Tavasszal a kabinet újabb kellemetlen meglepetéssel szolgált a kannabiszpácienseknek.

greenfo

Három nappal és 400 km-rel a valen-ciai start után a 2014-es Medical Cannabis Bike Tour célba ért Barcelonában. Az idei tekerés a legfrissebb folytatása volt annak az útnak, ami a kannabisz rákellenes tu-lajdonságainak általános elismerését cé-lozza.

A tavaly elkezdôdött hagyomány idén tovább folytatódott. A március 11–13. között Valenciától Barcelonáig tartó te-kerés ezúttal 100 000 euro támogatást

gyûjtött össze. A közös tekerésen idén 55 kerékpáros vett részt szerte Európából, az USA-ból és Kanadából, akiknek bizton-ságáról kísérôautók gondoskodtak a tel-jes úton, végig Spanyolország gyönyörû vidékein, a nagy kaland minden örö-mén és nehézségén át. A gyógybringások az összegyûjtött összeget a madri-di Complutense Egyetemnek ajánlották fel, ahol Manuel Guzman és Guillermo Velasco kutatóorvosok úttörô gyógyásza-

ti vizsgálatokat végeznek a kannabisz ráksejtpusztító képességérôl. Dr. Velasco elmondta: „A Gyógyászati Kannabisz Bi-ciklitúra egy csodálatos esemény. A sport mint eszköz hozzásegít, hogy a kannabiszt valami egészségessel kössük össze, és ez-zel hívjuk fel a figyelmet a gyógyászati kannabiszra, és gyûjtsünk pénzt a támo-gatására. Nagyon izgatottak vagyunk, hi-szen az összegyûjtött összeg segítségével újabb lehetôségek nyílnak meg elôttünk a kannabisz rákellenes hatásainak kutatá-sára.”

A túrát szervezô Luc Krol szerint „A bringázás hatalmas siker volt. Az idei út-vonal jóval keményebbre sikerült, de meg-csináltuk. A csoport úgy mûködött, mint egy nagy család: mindenki beletette a ré-szét, hogy a túra megvalósuljon, és baj-társiasságot gyakorolt a nemes cél érde-kében. Köszönetet kell adnunk a szpon-zorainknak is, akik támogatásukkal elôteremtették a független kutatás anya-gi kereteit. A küldetésünk tovább folyta-tódik, úgyhogy gyere, és csatlakozz hoz-zánk a következô évben!” A bringatú-ra részleteibe az esemény honlapján és a YouTube csatornáján lehet mélyebb bete-kintést nyerni.

A MEDIKÁL BRINGATÚRA CÉLBA ÉRT

greenfo

Holland kutatók két elterjedt hiedelemre keresték a választ: egyrészt, hogy a maga-sabb THC-tartalmú fûbôl kevesebbet fo-gyasztanak, másrészt hogy ezek a fajták nagyobb eséllyel alakítanak ki függôséget. Eredményük egy igen és egy nem válaszlett. Az utrechti, amszterdami és bilthoveni kutatók számára a coffeeshoprendszernek köszönhetôen nem volt nehéz, hogy meg-találják azt a 98 tapasztalt, rendszeres fo-gyasztót, akik részt vettek a 18 hónapos vizsgálatban. Elsô közelítésben kikérdez-ték ôket fogyasztási szokásaikról – hány slukkot szívnak, mennyi ideig tartják lenn, mennyi füstöt lélegeznek be, mennyi idôt hagynak két slukk között –, a használat gyakoriságáról, elvégeztettek velük egy függôségi szintet meghatározó tesztet, majd megkérték ôket, hogy az általuk ideá-lisnak ítélt közegben, kutatói felügyelet-tel, toljanak el egy spanglit. A kutatók-nak az is kedvezett, hogy az alanyok be-vett fajtákat használtak, amiknek meg-vizsgálták a THC-tartalmát, és azt, hogy mennyit raknak belôle egy cigibe. Ezután még arra voltak kíváncsiak, hogy a tel-jes jointot elfogyasztják-e, illetve hogy a füstölés után milyen állapotba kerültek – csak enyhe bizsergést éreztek, vagy alapo-

san betéptek. Amikor felvették a szüksé-ges adatokat, a holland professzorok visz-szavonulót fújtak, majd 18 hónap eltelté-vel ismét elvégezték a vizsgálatot, és ered-ményt hirdettek. Mindent összevetve azt a konklúziót sikerült levonni, hogy a poten-sebb fajták használói valóban kevesebb gandzsát tesznek a cigibe, ám még így is több THC-t fogyasztanak, mint a gyen-gébb fajtákat preferálók, ellenben nem találtak összefüggést a nagyobb mennyi-

ségben fogyasztott THC és a valószínûbb függôség között. Vagyis beigazolódott a tétel, miszerint a füvesek nem robotok, és az erôsebb fûbôl kevesebbet szívnak, ar-ra azonban nem sikerült bizonyítékot ta-lálni, hogy a potensebb fajták nagyobb eséllyel alakítanak ki függôséget. Magya-rázatuk szerint a függôség kialakulását sokkal inkább befolyásolják a fogyasztá-si szokások, a családi háttér és a geneti-kai jellemzôk.

NEM A THC-ARÁNYTÓL FÜGGSZ

Az ugye megvan, hogy a tavaly ôsszel kilôtt, az online feketepiac elsô számú honlapjaként ismert Silk Roadot már egy bô hónap után újraindították, és azóta is ontja magából a drogokat? Nos, a colo-radói legalizáción felbuzdulva néhány le-leményes üzletember elôrukkolt egy új digitális fizetôeszköz, a PotCoin ötleté-vel, amivel a marihuána legális online vá-sárlását könnyítenék meg, és talán a Silk Roadról is kivonnák a fûpiac egy nagyobb szeletét. Az elképzelés életszerûségét ré-szint az indokolja, hogy sokan nem szíve-sen fedik fel kilétüket a kenderboltokban, másrészt a bankok is vonakodnak, hogy bármi módon részesévé váljanak a legális fûbizniszbôl keletkezô pénzforgalom ke-zelésének. A PotCoin alapítóinak célja vi-szont ennél távolabbra mutat. Azt szeret-nék elérni, hogy digitális fizetôeszközüket elismerjék a teljes legális, rekreációs és gyógyászati kannabizniszben Coloradó-tól Vancouveren át Amszterdamig, és ez-zel megkönnyítsék a pénzforgalmat. Bár a honlapot már január 21-én 4:20-kor be-jegyezték, az alapítók áprilisra ígérték ki-

létük felfedését, amikor is beharangoz-zák új pénznemük piacra dobását. Azt az alapító is elismerte, hogy az úgynevezett kriptopénznemek fölötti kontroll limitált, így elképzelhetônek tartja, hogy a PotCoint egyesek illegális drogok vásárlására hasz-nálják, de bízik benne, hogy nem sokan tesznek így. Innentôl viszont az az aggály merülhet fel, hogy a projekt nem más, mint egy okos pénzügyi vállalkozás, ami úgy ve-gyíti a legálist az illegálissal, hogy egyszer-re hasít ki egy részt a BitCoin illegális pia-cából, ugyanakkor azzal takarózik, hogy ô igazából csak a legális piac tranzakcióit kí-vánja megkönnyíteni. A váddal szemben a PotCoin alapítója az átláthatósággal véde-kezik: adatbázist készítenek a pénznem tu-lajdonosairól, és ígéretük szerint az illegá-lis tranzakciót bonyolító klienseket kizár-ják köreikbôl. Ráadásul pusztán az adatbá-zis belengetése is elég lehet ahhoz, hogy az illegális piac vásárlói kerüljék a pénznem használatát. A vállalkozás merész, a kérdés sok, de hogy a PotCoin valóban be tudja-e váltani a hozzá fûzött reményeket, az majd az év további részében derül ki.

DIGITÁLIS FŰTALLÉR

8

greenfo

Periferiális neuropátiás fájdalom ese-tén a Sativex nevû kannabiszkivonat jelentôsen javítani tudja az alvás minôségét, és csillapítja a fájdalmat – ezt egy 246 résztvevôvel lefolyta-tott klinikai vizsgálat során állapították meg a glasgow-i egyetemi kórházban, a Gartnavel General Hospitalban. Összesen 303 pácienssel végezték a kísérletet: 128 véletlenszerûen kiválasztott résztvevôt Sativexszel kezeltek (2011 júliusa óta engedélyezett Németországban). A kont-rollcsoportot a szintén véletlenszerûen kiválasztott 118 fô alkotta, akik eddi-gi fájdalomcsillapítójuk mellé placébót kaptak. A két csoport összehasonlítá-sa során a Sativexszel kezelt páciensek fájdalma, statisztikailag is kimutatható-an, 30%-kal csökkent. Mindkét csoport-ban észlelhetô volt a fájdalom csökkené-se közepes fájdalom esetében, a Sativex-csoportban jobban, ugyanakkor statisz-tikai jelentôsége nem volt kimutatható. Az alvásminôség másodlagos paramé-terei és az általános szubjektív benyo-más alapján szignifikánsan eredménye-sebb kezelésrôl számoltak be azok, aki-ket a receptköteles Sativex-sprayvel ke-zeltek.

A SATIVEX HATÁSOS FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ

9

A bordeaux-i „Inserm” Intézet két kutató-csoportja Pier Vincenzo Piazza és Giovanni Marsicano vezetésével a közelmúltban felfedezte, hogy a Pregnenolon (egy, az agy által termelt molekula) egereknél és patkányoknál természetes védekezô me-

chanizmust fejt ki a THC néhány hatása ellen. A Pregnenolon megakadályozza a CB-1-receptor teljes aktiválódását, melyet a THC vált ki. A kannabisz kábító hatá-sa akkor jelentkezik, ha ez a receptor túl-ságosan aktiválódik. Ezen mechanizmus

azonosítása után az Inserm csapata új módszereket dolgozott ki a kannabisszal való visszaélés kezelésére. Néhány, olyan sejtkultúrákon végzett kísérlet, melyek az emberi CB-1-receptort tartalmazzák, azt mutatja, hogy embereknél a Pregnenolon a THC molekuláris hatását is gátolja. Pier Vincenzo Piazza magyarázata szerint ,,a Pregnenolon nemcsak kezelések során al-kalmazható, mivel nehezen bomlik le, hanem ha szájon át adják, akkor a vér-ben gyorsan más szteroidokká változik át”. A kutatók szerint jó esély van arra, hogy ezen felfedezés nyomán új terápi-ákat lehet a függôség ellen kifejleszteni: ,,A Pregnenolonból olyan kivonatot készí-tettünk, mely gyorsan lebomlik és stabil. Nemsokára klinikai tanulmányokkal vizs-gáljuk, hogy valóban felfedeztük-e az elsô hatásos, kannabiszfüggôség elleni terápi-át.” A kutatók a kannabiszfüggôség alatt valószínûleg a pszichésen kényszeres fo-gyasztókra gondoltak, hiszen a kannabisz esetében a tényleges (testi) függôség nem lehetséges – mint ahogy a halálos túlada-golás sem.

TERMÉSZETES HORMON VÉDI AZ AGYAT

CK 2014/2. április

10

Érthetô módon Uruguayon a világ szeme, mióta az ország elnöke, José Mujica beje-lentette, a drogok feketepiacának felszá-molásához és a hatékony egészségvéde-lemhez a kannabisz legalizációja lenne az üdvözítô út. Pedig Uruguay mellett van még mozgolódás Latin-Amerikában, pél-dául Mexikóban, ahol a kannabiszklubok létesítésérôl vitáznak. Annál is érdeme-sebb odafigyelnünk, mert az elmúlt nyolc év több mint 70 000 áldozatával Mexikó a drogellenes háború és a drogkartell-ösz-szecsapások legnagyobb vesztese. Az is fi-gyelemre méltó, hogy a tervek szerint a legális kenderpiacot Mexikóvárosban va-lósítanák meg, aminek lakossága a külvá-rosok nélkül is több mint kétszerese Uru-guayénak. A kannabisz legális szabályo-zása évek óta terítéken van Mexikóban, de az utóbbi egy évben, a kormányvál-tást követôen a vita új lendületet kapott. A legnagyobb ellenzéki tömörülés, a Me-xikóvárosban többséget élvezô Demokra-tikus Forradalmi Párt (PRD) február köze-pén benyújtott törvényjavaslata egyrészt országszerte lehetôvé tenné a marihuána orvosi receptre történô felírását, másrészt kannabiszboltokat nyitna a fôvárosban, az ország többi államának pedig enge-délyezné a felügyelet mellett történô ter-mesztést. Szóval az ügy meglehetôsen elôrehaladott, ám ami Európából néz-ve is kifejezetten meglepô és kalaplenge-tést érdemlô, az a sajtó részvétele a ken-derszabályozásról szóló vitában és a köz-gondolkodás formálásában. Képzeljünk el egy Cosmopolitan-küllemû magazint, ami parfüm- és ruhahirdetések közé ágyazza a havi aktuális pletykákat és divathóbor-tokat, és amely ugyanakkor néhány na-gyobb lélegzetû, politikai és kulturális té-

májú írásával jelzi, hogy tartalmilag többet nyújt egy nôi tucatmagazinnál. Nagyjából ebbe a szegmensbe pozicionálta magát a mexikói Quién magazin, aminek februá-ri száma a kender körüli vitát tette fô té-májává. Már a borító is mutatja, hogy csa-jos-pletykás vonulat ide vagy oda, az elsô számú ügy ezúttal a legalizáció, méghoz-zá méretes coming outokkal fûszerezve, hiszen a címlapon középkorú híressége-ket – politikust, aktivistát, filmrendezôt és írónôt – láthatunk, akik a felirat sze-rint támogatják a legalizációt. A magazin elsô lapjain fôszerkesztôi jegyzet fogad, amely elfogultság nélkül kifejti, hogy a ti-lalom ellenére a marihuána kilépett a ta-bu skatulyából, ezért kívánatos lenne, ha a szülôk elôítéletekbôl táplálkozó intel-mek helyett érdemi beszélgetést tudnának folytatni róla a gyerekeikkel. Ennek érde-

kében öt – a marihuána témájában töb-bé-kevésbé tájékozott és határozott ál-láspontot képviselô – celebbel készítet-tek interjút, amelyben röviden kifejtették a legalizációval kapcsolatos véleményü-ket. És mit ad Isten: ötbôl öt a kannabisz legális szabályozása mellett foglalt állást. A különbség csak az érvekben jelentke-zett, és abban, hogy kipróbálták-e valaha a füvet. Mindegyikük azonos kérdéseket kapott, melyek a legalizáció indokoltsá-gát, gyakorlati megvalósulásának miként-jét és társadalmi hasznát firtatták, illet-ve rákérdeztek, hogy melyik füves mítosz eloszlatása lenne a legfontosabb, és ho-gyan informálnák a lakosságot. A válasz pedig csupa meggyôzô és megfontolás-ra alkalmas érv, ami gondolkodásra kész-teti az olvasót, aki a cikk további részeit is magáévá téve részletes képet kaphat a legalizáció hasznáról. Egy szó, mint száz: szívesen látnánk hasonló írásokat az európai szórakoztató média hasábjain is!

LEGALIZÁCIÓS VITA MEXIKÓBAN

greenfo

11

Hidroponikus termesztés a nagyobb hozamért

A Plagron hidro golyók magas minőségű semleges szubsztrátumok. Szakértők körében a Plagron hidro golyók úgy ismertek, mint a legtisztább kavics a természetből. A legnagyobb gonddal lettek előkészítve a termesztéshez, ezért a versenytársakénál tisztábbak, egységes méretűek és formájúak.

Az anyagot egy nyitott kemencében égetik ki, hogy tiszta és tápanyagmentes legyen, ugyanakkor megkapják a jellegzetes szabálytalan formájú golyókat. A fi nom pórusokkal átszőtt hidro golyók nagy mennyiségű nedvességet és tápanyagot tudnak tárolni, melyet a növény később is fel tud venni. A Plagron hidro golyók széles körben alkalmazhatóak, mert tápértékük szabályozható, és pH-értékük semleges. A hidro golyók alapos átmosása után Plagron Hydro A & B és Plagron Pure Enzym tápoldatba áztatva 24 órára elteltével újra használhatóak. A hidro golyók összekeverhetők más termőközegekkel, hogy javítsuk annak vízáteresztő képességét.

A Plagron hidro golyók használatának előnyei:

– tisztábbak, egységesebb méretűek és formájúak, mint más hasonló termékek– magas víz- és oxigénmegtartó képességgel rendelkeznek– felhasználhatók víz-újrahasznosító rendszerekben

A legjobb eredmény érdekében használja együtt a hidro golyókat a Plagron Hydro A&B és Plagron Pure Enzym tápokkal!

Ha bármilyen kérdése van: : servicedesk@plagron.com

Még több információt talál a Plagron hidro golyókról és más termékekről a: www.plagron.com

HIDRO GOLYÓK A PLAGRONTÓL

CK 2014/2. április

Nemhogy tavaly, de már tavalyelôtt is ma-gától értetôdô volt, hogy több Spannabist nem hagyhatunk ki, és 2014-ben ott le-szünk Spanyolország legnagyobb ken-dervásárán Barcelonában. A rendezvény idôpontja a megszokott februárról már-cius közepére tolódott, és az idei rövid tél után kevésbé volt kontrasztos az idôjárás a magyarhoz képest, a hangulatot viszont össze sem lehet hasonlítani. Az elsô meg-lepetést a kígyózó sort végigmérve lát-tuk – kijjebb került a bejárat, hogy a sza-badtéri rész még nagyobb területet kap-jon, és még több ember befogadására le-gyen alkalmas. Erre szükség is volt, hi-szen a beszámolók szerint idén 33 000 vendég fordult meg a rendezvény három

napján, ami talán minden korábbi részvé-telt felülmúlt! Hazudnánk, ha azt mon-danánk, hogy a sok újdonság láttán le-esett az állunk: a már jól megszokott kö-zeg és hangulat fogadott, amit az évek során olyan profin kialakított a Spannabis szervezôgárdája. 5000 m2, több mint 500 kiállító, ötletes standok, konferencia az ökologikus termesztéstôl a gyógyászati minôség biztosításán át a kendermozgal-makig, bô 200 akkreditált sajtóorgánum (köztük a BBC és a Wall Street Journal) és látogatók tízezrei, akiknek hiába mond-ta be 10 percenként egy reményvesztett hang, hogy a piramisban szigorúan tilos a dohányzás, ôk mégis édeskés füstbe bur-kolóztak.

SPANNABIS 2014A 11. katalán kenderünnep

gcanna+ggc gggnna+c gggananna+a+ggg

14

canna+globecanna+globe

LET IT GROW!Colorado csúcssebességen,

felkészül WashingtonA fűpiac kifehérítésével járó hatalmas bevételek

a legalizáció első hónapjában leginkább a kenderboltok

nyereségében mutatkoztak, tavaszra már további

gazdasági területek is növekedni kezdtek. Egy jóslat

nem jött be eddig, az államközi illegális fűkereskedelem

felpörgése, de a helyi dílerek még köszönik, jól vannak.

A coloradói legalizáció elsô hetében rea-lizált 5 millió dolláros forgalom min-den várakozást felülmúlt, aminek ha-tására az állam 70 millió dollár adóbe-vétellel kalkulált év végéig. A következô hónapok forgalma alapján azonban ez a becslés is mehetett a kukába, hiszen a szakértôk tavaszra már 100-130 mil-lió dollárnyi befolyt adóval kezdtek szá-molni. Természetesen igaza van annak, aki azzal próbálja lehûteni a kedélye-ket, hogy a legalizáció elsôdleges célja egy elterjedt és alacsony kockázatú ki-kapcsolódási forma ésszerû szabályo-zása és ezen keresztül a fûre épült fe-ketepiac felszámolása. Akárhogy is, a gazdasági válság idôszakában komoly fegyvertény, hogy a legális fûszívásnak köszönhetôen 40 millió dollárhoz jut az állami oktatási rendszer, és még a fia-talkorúak drogprevencióját is megtámo-gatják. Ezenfelül mostanra pedig már az is láthatóvá vált, hogy a legalizáció munkahelyteremtésben és a vállalkozá-sok segítésében sem utolsó. Felpörgött például a „marihuánabarát” ingatlan-

piac, vagy-is az olyan külvárosi, nagy belterületû ingatlanok piaca, amelyek alkalmasak a törvényben meghatározott maximum 12 kannabiszpalánta termesz-tésére. Nem kellett sokat várni, hogy a

termesztéshez megfelelô adottságok-kal rendelkezô ingatlanok felderítésére és értékesítésére külön ügynökség ala-kuljon, amely máris irigylésre méltó for-galmat bonyolít. Kisebb jelentôségûnek

15CK 2014/2. április

tûnik, de pénzforgalom tekintetében szintén számottevô a fûboltok felállítá-sához és mûködtetéséhez szükséges ter-mékek piacán beindult mozgás, hiszen a pénztárgépektôl kezdve a csomagoló-anyagokon át a termesztéshez szüksé-ges kellékekig mindbôl be kell tárazniuk a frissen nyílt boltoknak. Az üzlet bein-dításához szükség van pénzügyi és biz-tonsági alkalmazottakra, akik így szin-tén munkához jutnak – február végéig több mint 6500 fô kezdett el dolgoz-ni kannabiszt termesztô vagy értékesítô, legálisan adózó cégnek, a piac pedig to-vábbra is lendületesen növekszik. Ami-kor a boltok megnyitják a kapuikat, ak-kor jöhetnek a helyi vevôk és a turisták, hogy fûvásárlásuk után, annyi év eltel-tével, ne a bûnszervezetek zsebébe, ha-nem az államkasszába pumpálják a pén-züket. És a legalizáció kapcsán még mindig csak egy kis szigetrôl beszélünk.A becslések szerint évi 20 milliárd dol-lárért értékesítenek marihuánát az USA-ban, amibôl egyelôre mindössze 1,5 mil-liárd dollár a legális forgalom, hiába

mûködik gyógyászati marihuána prog-ram már 20 államban, úgyhogy még bôven van hová fejlôdni.

Dark side of the bong

Akármekkora is a legalizáció térnyeré-sének tempója, egyelôre nem lehet kije-lenteni, hogy Coloradóban sikerült volna felszámolni az alvilági marihuánapiacot. A vásárlók egy szelete – fôleg az egyete-mi hallgatók körébôl – ugyanis ódzkodik attól, hogy bármilyen rendszerben meg-jelenjen a neve, és akár egy-két gramm vásárlása erejéig is kapcsolatba kerül-hessen a fûbiznisszel. Így inkább ma-rad a bevált dílereknél, akik amúgy is ol-csóbban adják a gandzsát, mint a bol-tok. Hogy nem ment át egészségügyi ellenôrzésen, és azt se tudni, hogy pon-tosan milyen fajta? Na bumm, pár beté-pésre azért jó lesz! A CNBC februárban interjút készített egy, az arcát kendôvel és napszemüveggel takaró dílerrel, aki elmondta, hogy a legalizáció nem na-gyon érintette a piacát, sôt még nyu-godtabban is kereskedhet, mint koráb-ban, hiszen a rendôrök már inkább a metamfetamin- és a kokaindílereket haj-kurásszák. A fû feketepiacának konzer-válása azonban semmiképp sem lehet összeegyeztethetô a legalizáció szellemi-ségével, így valószínûsíthetjük, hogy a je-

lenlegi kép még nem a végleges felállást tükrözi. Ha végiggondoljuk, egy üzlet el-indítása, a munkavállalók foglalkoztatá-sa és a fûre kivetett nagy adók indokol-ják a kezdeti magas árakat, de a várako-zások szerint, ahogy mind több kender-bolt nyit, és beindul közöttük a versen-gés, úgy az árak is lejjebb fognak men-ni, és miután a kenderüzletek elveszítik az újdonság varázsát, és jelenlétük telje-sen elfogadottá válik, úgy a nyilvántar-tásba kerüléssel kapcsolatos ellenérzé-sek is szûnni fognak. Egy márciusi online közvélemény-kutatás is pozitív kilátások-kal kecsegtet. A felmérés ugyan kis lét-számú, mindössze 304 résztvevô válasza alapján, de azt az eredményt hozta, hogy legalizáció esetén a fûvásárlók mindössze 5%-a maradna hûséges a díleréhez. 17% számára a kedvezôbb árú forrás a befu-tó, függetlenül attól, hogy legális-e, vagy sem, 28% viszont kifejezetten az általa legjobbnak ítélt fajtára szánja a pénzét – a típusok között pedig a legális piacon lehet a legkönnyebben válogatni. És mi a helyzet a tiltáspártiak egyik nagy félelmé-vel, az államok közötti fûbiznisz fellen-dülésével? Nagyon úgy fest, hogy sem-mi. A rendészeti erôk arról számoltak be, hogy a legalizáció életbelépése óta nem következett be jelentôs változás Colorado határ menti gandzsakereskedelmében. A

16

canna+globecanna+globe

Coloradótól északra fekvô Wyoming mo-toros rendôrei szemmel tartják a Colora-dóból érkezô forgalmat, de elsôsorban az utak biztonsága érdekében. Elmon-dásuk szerint nem végeznek szúrópróba- szerû ellenôrzést, és amíg nem tapasztal-nak befolyásolt állapotban történô veze-tést, addig nem is kezdenek el kutakod-ni az utastérben és az utazók ruházatá-ban. Bár számos határon szétpakoltatós városi legenda terjed a parásabb vásárlók körében, Utah, Nebraska és New Mexico rendôrei is hasonló gyakorlatról számol-tak be – nem változtattak az ellenôrzési rutinjukon, a közúti biztonságot tart-ják szem elôtt, nem látnak bele veszélyes bûnözôket minden második sofôrbe, és nem is észleltek változást január óta.

Eközben Washingtonban…

A coloradói legalizáció sikerein ámul-dozva hajlamosak lehetünk elfelejte-

ni, hogy 2012-ben még egy állam dön-tött a kannabisz legális szabályozása mel-lett: Washington, ahol a tervek szerint jú-niusban nyithatnak az elsô kenderboltok. Colorado már kész rendszerrel rendelke-zett a gyógyászati kannabisz termesztôk és értékesítôk engedélyeztetésére, így elsô körben értelemszerûen számukra engedé-lyezték a marihuána rekreációs célú áru-sítását. Ennek köszönhetô, hogy a legális piac egy év alatt el tudott startolni. Wa-shingtonban azonban nincs állami szintû szabályozás a gyógyászati kannabisz ellá-tására és értékesítésére, így náluk lassab-ban is áll fel az új rendszer, amiben a ter-mesztés és a feldolgozás külön fog válni a kiskereskedelemtôl. Széles mosollyal vet-te át a nagy nyilvánosság elôtt az elsô ter-mesztési engedélyt márciusban az a Sean Green, akinek Kouchlock Productions nevû vállalkozása már eddig is gyógyászati marihuána termesztéssel foglalkozott, de

ezentúl 5000 helyett 21 000 négyzetmé-teren nevelheti növényeit a rekreációs fo-gyasztók számára. „Itt és most éljük meg az Amerikai Álmot” – jelentette ki üd-vözülten Green, amikor kézhez kapta az engedélyt. Az állami szabályozás szerint Greennek 15 nap áll rendelkezésére, hogy regisztrálja a már meglévô, virágzás elôtt álló palántáit és kannabiszmagjait, ame-lyeket ezután az új rekreációs ültetvényé-be költöztethet. A leszüretelt termény egy részét gandzsaként tervezi továbbadni, másik részébôl pedig ételeket és nyalókát akar készíteni. A legalizáció kiépítéséért felelôs Liquor Control Board hivatalnokai a következô hetekben még számos enge-délyt szándékoznak kiosztani, hogy júni-usban a boltok megfelelô mennyiségû és minôségû rakománnyal és minden igényt kielégítô termékpalettával várhassák elsô vendégeiket. Let it grow! Jack Pot

„A KANNABISZFOGYASZTÁS „A KANNABISZFOGYASZTÁS

NORMÁLIS”NORMÁLIS”Mi húsz éve ugyanazt képviseljükMi húsz éve ugyanazt képviseljük

Az osztrák grow-piac legnagyobb és legfontosabb szereplője, Stivi Wolinyec Az osztrák grow-piac legnagyobb és legfontosabb szereplője, Stivi Wolinyec

egyszerre aktivista, üzletember, mecénás, aki körül az elmúlt húsz évben komoly egyszerre aktivista, üzletember, mecénás, aki körül az elmúlt húsz évben komoly

csapat gyűlt össze. Tevékenységük szerteágazó: a grow and head shopok mellett a csapat gyűlt össze. Tevékenységük szerteágazó: a grow and head shopok mellett a

közéleti szerepvállalás éppúgy hangsúlyos, mint a különböző szakmai programok közéleti szerepvállalás éppúgy hangsúlyos, mint a különböző szakmai programok

és kulturális akciók vagy a civil szervezetek támogatása. Felesége Etiópiából és kulturális akciók vagy a civil szervezetek támogatása. Felesége Etiópiából

származik, közös fi uk tíz-, lányuk nyolcéves.származik, közös fi uk tíz-, lányuk nyolcéves.

18

Cannabis Kultusz: Több mint 15 éve építed

az üzletet, hogy emlékszel, az elején inkább

üzleti megfontolások vagy személyes moti-

vációk vezettek?

Stivi Wolinyec: Amikor elkezdtem, ez csak és kizárólag politikai tevékenység volt. Elégedetlenek voltunk az aktuális osztrák helyzettel, elôször egy smoke innt hoz-tunk létre. Párbeszédet kezdeményeztünk újságírókkal, politikusokkal, egyre több és több politikai tevékenységet akartunk vé-gezni. Csak erre koncentráltunk, úgy lát-tuk, ezzel tudunk eredményt elérni. Aztán hamar megmutatkoztak például financiá-lis nehézségek, és részben ezért alapítot-tunk üzletet. Tehát a City Grow gyakor-latilag a politikai tevékenységünk miatt jött létre.

CK: Volt olyan konkrét ügy, ami különö-

sebben lelkesített?

SW: Több dolog szerepet játszott. Ak-koriban egyre több információ jelent meg: könyvek jöttek ki (pl. Jack Herer és Matthias Bröckers Kender címû mûve), új magazinok jelentek meg, a német grow! például akkoriban indult. Elôször ott ol-vastam egy smoke innrôl Darmstadtban, ami egy jó ötlet, egy követendô példa volt számomra, hogy ilyet saját magam is csi-náljak. Az elsô hasonló eseményt 1996-ban rendeztük, Bécsben.

CK: Ért személyes sérelem, megtapasz-

taltad aktivistaként a hatalom elnyomó ol-

dalát?

SW: Voltak kellemetlenségek, de semmi olyan, amely eltérített volna a célomtól. 1997-ben pár napra börtönbe kerültem, 2004-ben pedig palántákkal való keres-kedelem miatt 20 hónapos felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek. Idôközben vi-szont teljesen világossá vált számom-ra, hogy a kannabisz egyáltalán nem ve-szélyes, szükségtelen a tiltása. Nem-csak nézni akartam az eseményeket, ha-nem alakítani akartam ôket, harcoltam a legalizációért.

CK: Ha az elmúlt két évtized három leg-

fontosabb momentumát kéne kiemelned,

melyek lennének azok?

SW: Az elsô legfontosabb lépés a bel-városi üzlet megnyitása volt Bécsben, az Esterhazygassén, egy húsz négyzetmé-teres pincehelyiségben. Ez volt az elsô head and grow shop Ausztriában, ami extrémgyorsan növekedett, pár hónap múlva 300 m2-re bôvítettük. Nagyon fon-tos mérföldkô volt az életünkben, hogy 1998-ban elsôként kezdtünk el palántá-kat forgalmazni, és 1999-ben hivatalos

engedélyt is kaptunk a kendertermesztés-re! Ez volt Ausztriában az ipari palánta-kereskedelem alapköve, mely hatalmasat fejlôdött azóta, és nagyon fontos funk-ciót tölt be a kendermozgalom életében. Ezt követte a harmadik legfontosabb lé-pés, megnyitottuk a Grow Cityt 2010 már-ciusában. Megmutattuk, hogy egy grow-shop nagy méretben is mûködôképes, és megteremtettük az iparág alapjait. Kon-cepciónk egész Európában arra ösztönöz-te a grow-shopot üzemeltetôket, hogy hasonlóan nagy méretû üzleteket nyissa-nak, mely az egész iparág külsô megjele-nését pozitív irányban befolyásolja.

CK: Mekkora utat jártatok be, mivel tud-

nád ezt leginkább érzékeltetni?

SW: Az elején egyedül voltam egy kolléganôvel, ma 35-en dolgozunk itt. Sokaknak családjuk van, szóval ez már egy nagy apparátus, a felelôsség is na-gyobb. A beszállítók száma is növeke-dett, de legtöbbjükkel a kezdetek óta mûködünk együtt, számomra ez nagyon fontos tényezô.

CK: Kereskedelmi tevékenységben biztos

nem kéne ars poeticát keresni, mégis az az

érzésem, hogy az egészet áthatja nálad va-

lamiféle küldetéstudat.

SW: Engem teljesen áthat a kenderélet-érzés: elôször a kender élvezetet, kikap-csolódást és inspirációt jelentett. Ezért én nagyon hálás vagyok ennek a csodá-latos növénynek, és segíteni szeretnék, hogy a társadalomban is megkapja az ôt megilletô helyet. Személy szerint ne-

19CK 2014/2. április

kem nagyon fontos az is, hogy a dolgo-zóimnak és a vevôimnek egyaránt kelle-mes és barátságos környezetet teremtsek, én partneri viszonyokban gondolkozom. A mottónk ennek megfelelôen: „Grow together”. Azon fáradozunk, hogy a ken-deriparágat komolyan veendônek mutas-suk be. Ha valaki bejön hozzánk, aki ad-dig életében nem hallott még a kenderrôl, akkor megpróbálunk mindent részletesen elmagyarázni, bemutatni, hogy egy pozi-tív kép alakulhasson ki benne. Az is na-gyon fontos, hogy a nyilvánosság elôtt is egy pozitív kép alakuljon ki rólunk, hogy komolyan vegyenek minket, és part-nerként kezeljenek, ez a legalizációhoz vezetô út fontos tényezôje.

CK: Támogatod az ÖHV-t, az összes civil

megmozdulást. Miben tudsz nekik segíteni,

azon kívül, hogy pénzt adsz?

SW: Amikor mi igazán aktívak vol-tunk, 1997 és 2003 között, elég sok min-den történt politikai vonalon. Ebben az idôszakban volt néhány akciónk, és a Kendertûz elnevezésû legalizációs de-monstrációt hat alkalommal rendeztük meg. A magánéletembôl kifolyólag 2003 óta kevesebb idôm van politikai dolgok-kal foglalkozni. Szerencsére David Rosse és barátai átvették a stafétabotot, és újra megszervezik a Kendertûz és a Kender-Vándornap rendezvényeket. Így a kender támogatóinak újra lehetôségük van egy évben egyszer együtt ünnepelni és tün-tetni az ügy mellett. Tavaly megalakult az ÖHV, és nagyon örülök annak, hogy

újra lesz hivatalos képviselete a kender-nek a nyilvánosság elôtt. Nagyon érdekes az aktuális helyzet: Ausztriában létezik egy kiegyensúlyozott kenderiparág, mely-nek támogatására az ÖHV teljes mérték-ben számíthat. Ehhez hozzájön még az uruguayi és a coloradói legalizáció keltet-te erôs figyelem a média részérôl. Ezért most ebben a helyzetben elengedhetet-lenül fontos, hogy hozzáértô, professzio-nális kezekben legyen a nyilvánosság fe-lé irányuló kommunikáció, hogy Auszt-riában is döntô lépéseket tehessünk a normalitás, vagyis a legalizáció felé.

CK: Mikorra mutatkozik ennek a munká-

nak látható eredménye? Mikorra lesz példá-

ul CSC (Cannabis Social Club) Ausztriában?

SW: Nagyon remélem, hogy hamaro-san. Ausztria nem egy pionír ország, in-kább kivár, hogy történjenek meg a dol-gok. Nekem nagy reményem, hogy mi is erre a szintre tudunk kerülni. Úgy gon-dolom, hogy Ausztriában a következô két kormányzati ciklus, azaz 4-8 év alatt jelentôs lépéseket fogunk tenni ez ügyben.

CK: Nem pionír ország, mégis itt le-

het csak német nyelvterületen palántát és

magot is forgalmazni. Ez mekkora helyze-

ti előny?

SW: Németországban és Svájcban nem lehet, tehát ez gazdaságilag mindenkép-pen elôny. De én annak örülnék, ha min-den országnak lenne egy hasonló saját szabályozása, és mi arra koncentrálhat-nánk, hogy Ausztriában létrehozhassuk a kannabiszklubokat.

CK: CSC vagy coffeeshop modell? Mind-

kettőnek van előnye és hátránya is, Ausztriá-

nak mi lenne a jobb?

SW: Úgy vélem, hogy kezdetben a CSC biztosan jobb lenne, de összességében a kettô kombinált formája lenne a legjobb. Legyen rá lehetôség, ha egy felnôtt ember bemegy egy shopba vagy kávézóba, akkor vehessen egy gramm hasist vagy marihuá-nát, ennek nem kellene problémát jelen-tenie. Ugyanígy nem kellene problémát jelentenie a saját célú termesztésnek sem. Egy felnôtt embernek nem lehet megtil-tani, hogy bármilyen növényt termesszen saját magának. Azt persze szabályozni kell, hogy ne lehessen kereskedni vele, de magát az önellátást nem lehet tiltani.

Mindegy, hogy melyik modell valósul meg, a lényeg az, hogy a most sokszínû, sokoldalú kenderkultúra tovább fejlôdjön, és ne váljon belôle egy arctalan fogyasz-tási termék, melynek monopóliuma egy

multi kezében van. Ennek egy védett te-rületnek kell maradnia.

CK: Pontosan, kit kellene védeni, és mi-

től?

SW: Nem kellene, hogy az történjen, mint korábban a cigarettával és az alko-hollal, hogy a nagykonszernek aktívan és pszichológiai trükkökkel ösztönözték a fogyasztást. A kannabisz egy élvezeti szer és kultúrnövény. Ennek így is kell marad-nia, nem válhat tömeges fogyasztási ter-mékké, melyet a tévében reklámoznak.

CK: Amerikában hamarosan megfi gyel-

hetjük, hogyan működik ez a gyakorlatban.

SW: Igen, és ez hihetetlenül izgalmas! Eddig minden nagyon biztatóan ala-kul: ha valóban sikerül a legalizáció Co-loradóban, akkor ez az egész kendertila-lom nemsokára már csak történelem lesz Amerikában. Az amerikai aktivisták elôtt le a kalappal, évtizedeken keresztül a leg-keményebb büntetési elôírások ellenére is megszállottan harcoltak a legalizáció

ügyéért. Sikerült nekik, hogy a választók több mint felét meggyôzzék, hogy a ken-der dekriminalizációjára szavazzanak.

Ezt a meggyôzô tevékenységet kell ne-künk is itt Ausztriában végigcsinálnunk, hiszen ha a lakosság körében sikerül el-érnünk, hogy a többség minket támo-gasson, akkor a politikusoknak sem lehet egyetlen érvük sem a tilalom mellett...

CK: Hirdetést vásárolsz, hogy társadalmi

célú üzeneteket küldj arról, hogy a droghá-

borút vezető USA két tagállama legalizálta a

rekreációs fogyasztást, vagy hogy gratulálj

Uruguaynak, aki szintén megtette ugyanezt.

Miért tartod ezt ennyire fontosnak?

SW: Mert fontos, hogy az embe-rek lássák, hogy a változásra igenis van lehetôség, és hogy egész egyszerûen be-széljenek errôl, hogy ez közéleti téma le-gyen. Ha az emberek tudják, hogy más országokban teljesen elfogadott dolog el-szívni egy jointot, akkor nehezebben fo-gadják el azt, hogy nálunk ugyanezért

20

canna+gcanna+glc gnna+glcc ggaannnannaa+a+ llg

büntetés jár. Az embereknek hinniük kell abban, hogy képesek vagyunk dolgokat megváltoztatni, és a mentális korlátokat ledönteni!

CK: Vajon még a mi életünkben lesz áttö-

rés, lesz például egységes EU-szabályozás?

SW: Nem hiszem, hogy Európa-szer-te egységes szabályozás lesz, de azt igen, hogy mindenhol dekriminalizálva lesz. Úgy vélem, hogy ez viszonylag rövid idôn belül meg fog történni, de hogy teljesen szabaddá válik-e, azt nem tudom. Na-gyon gyorsan változik a helyzet, most ne-héz ezt megmondani.

CK: Egy másik kiemelt téma, nem csak

Amerikában, a gyógyászati marihuána. Mi a

véleményed, sokak szerint csak kiskapu és

marketing?

SW: Ez kétoldalú. Egyrészt vannak em-berek, akiknek valóban gyógyszerként van rá szükségük, de ami kb. 15 éve Ka-liforniában megy, az egy bújtatott legali-zálás. Ha fáj a fejed, elmész az orvoshoz, és kapsz receptre egy jointot. Persze ettôl még jó lépés, ami Amerikában további legalizálási folyamatokhoz, végül népsza-vazáshoz vezetett. De természetesen nem lehet cél, hogy a marihuána fogyasztó-it alapvetôen betegnek tituláljuk. Mi nem vagyunk betegek, hanem csak egy külön-leges élvezeti szert preferálunk.

CK: Bayer professzor mondta, hogy akkor

lesz legális a (gyógyászati) marihuána, ami-

kor valamelyik gyógyszergyár logója rákerül

a levélre.

SW: Nem hiszem, hogy ez így lenne. Az USA-ra sem jellemzô, ahol a gyógyá-szati fogyasztás helyenként 15 éve le-gális, hogy egy bizonyos gyógyszer-gyártó ellenôrzése alatt tartaná a pia-cot. A gyógyászati fogyasztásra viszont jellemzô, hogy a páciensek a növény tel-jes hatóanyag-tartalmát szeretnék ma-gukhoz venni, és nem csupán THC- vagy CBD-kivonatot. Persze a legjobb a tüne-teknek, betegségtípusuknak megfelelô természetes virágzat. Ezért kell, hogy le-

gyen számukra lehetôség, hogy termé-szetes kannabiszt szerezzenek be, vagy termesszenek maguknak. Emiatt gondo-lom úgy, hogy egyik vagy másik cég nem fogja a kannabiszpiacot uralni.

CK: Szerinted mi a jobb, ha saját magu-

kat látják el a páciensek, vagy ha lehető-

vé teszik számukra, hogy megvásárolják a

gyógyszertárban?

SW: Azt mindenki maga tudja, hogy neki mi a jobb. Szerintem mind-két lehetôségnek elérhetônek kell len-

nie. Ha egy páciens jobb eredményeket ér el azzal, ha magának termeszti a nö-vényt, akkor ezt nem szabadna megtilta-ni. Másik oldalon viszont vannak pácien-sek, akik nem szeretnének kertészkedés-sel, az ezzel járó feladatokkal foglalkoz-ni, számukra nagyon fontos, hogy kont-rollált minôséget kapjanak a gyógyszer-tárban is.

CK: Mit gondolsz a nagy, főleg amerikai

multik megjelenéséről a kannabisziparban?

Előfordulhat, hogy 10 év múlva már csak tő-

lük lehet magot venni?!

SW: A multik számára ez nagyon érté-kes terület, hisz több millió ember a föl-

dön szereti ezt a növényt, tehát hatal-mas piaca van. Jelen pillanatban még il-legális, de érdekük figyelni. Én nem ag-gódom, mert a kannabiszipar és -kultúra egyik jellemzôje a kreativitás, ami segíte-ni fog, hogy fenn tudjanak maradni a kis, független cégek is.

CK: Mag ugyan nincs, de kendermúzeum

van Berlinben. Bécsben viszont épp fordí-

tott a helyzet!?

SW: (nevet) Pedig szükség és igény is van Ausztriában egy, a kendernö-vényt a lehetô legtöbb aspektusából be-mutató kiállításra, információkra, a fel-dolgozóipari, rekreációs és orvosi hasz-

nálat, a kozmetikai és élelmiszer-ipa-ri megközelítések bemutatására. Ab-ban a belvárosi boltban, ahonnan in-dultunk, van egy nagyobb kihasználat-lan tér, ahol szeretnénk létrehozni egy ilyen kiállítást, kvázimúzeumot és egy szép kannabiszkertet. Úgy lesz kialakít-va, hogy bárki bejöhessen és informá-lódhasson, a fiatalok éppúgy, mint az idôsebbek. Berlinben, Barcelonában és Amszterdamban már van hasonló, itt az ideje, hogy Bécsben is legyen.

CK: Lesz belépő is, ami Berlinben 4,5

euro? Azért kérdezem, mert akit érdekel, az

úgyis bemegy, de akinek igazán fontos len-

ne az infókat átadni, jó eséllyel nem veszi

meg a jegyet.

SW: Azt szeretném, ha mindenki be-mehetne, de még nem tudom, hogy belépôvel vagy más metódussal fogunk dolgozni. Az is lehet, hogy ingyen be le-het menni, és talán vesznek a látogatók valami apróságot, szuvenírt. Ami biztos, hogy szeretnénk, ha sokan jönnének, ám ez attól is függ, milyen kiállítást tudunk összehozni. Még sok a nyitott kérdés, egyelôre a tervezés fázisában vagyunk.

CK: Nagy reggaerajongó vagy. Más kul-

turális kezdeményezéseket is támogatsz?

SW: Igen, a reggae- és rasztakultúra nagyon fontos számomra. Sok informá-ciót adott nekem az útról, és komolyan inspirált. Ezért is támogatjuk ezt a te-rületet, és ha a kenderhez kapcsolódó-an más kulturális események lennének, például egy kenderfesztivál, azt is támo-gatnánk, és ehhez nem is kell feltétlenül reggaezenének lennie.

CK: Stephen Marley bécsi koncertje után

az jutott eszembe, hogy igazából ezért csi-

nálod az egészet, hogy együtt szívhass ve-

lük.

SW: (nevet) A legutóbbi alkalom-mal nem szívtunk. Persze, jó dolog, ha az ember Marleykkal találkozik, szuper-koncerteken voltam, de más amerikai ze-nészek is szimpatikusak nekem. Ha már itt tartunk, a legnagyobb élményem ez-zel kapcsolatban Bob Marley születésé-nek 60. évfordulója volt Addis Abebában. Az egész családja ott volt, a felesége, Rita és minden gyereke, nagyszabású ünnep-ség volt, amin örülök, hogy ott lehettem, de ez sosem volt cél. Én csak azt sze-retném, ha lehetséges volna egy jointot nyugalomban, félelem és probléma nél-kül elszívni. Ez volt a célom 1995-ben, 2005-ben és ez ma is.

Gábor Holland

22

24

canna+globecanna+globe

SÓS LIMONÁDÉ (2. RÉSZ)Goa, Karnataka, Kerala: How are you my friend?

Indiában minden úgy kezdődik, hogy sétálsz az utcán, és valaki megkérdezi, hogy vagy.

A leggyakrabban elhangzó mondat éppen ezért a How are you my friend?

Ami eleinte kicsit zavaró, de meg lehet szokni. Ha válaszolsz, akár csak szemmel,

a következő pár percben biztos kiderül, valójában mit akar a kérdező.

Az esetek 100%-ában eladni neked valamit.

Leginkább a turistákat tisztelik meg a klasszikus kérdéssel, bár az indiaiakat is. Azt viszont nem láttam, hogy a helyiek egymás hogyléte felôl is ilyen intenzíven érdeklôdnének. Nekik legyen mondva, ha épp oda sem figyelsz, nem kezd méltat-lankodni senki. Nyilván mert alapvetôen egyáltalán nem arra kíváncsi, hogy érzed magad, csak roppant udvariatlan lenne azt kérdezni: Have you got some money my friend?

Turisták: bárhol

Goa és Kerala az igazi turistafellegvárak: homokos tengerpart, színes napernyôk, enervált halászok, zajos turisták, pálma-fák, matrac, jet-ski, hideg víz és árnyék meg csak pénzért. Napközben még té-len is 25-35 fok van. A tengerparton fel-

állított bambusz és pálmalevél bungaló ugyan kényelmetlen, de hangulatos, pont olyan, mint a képeslapokon. Csak azon nem minden részlet ilyen jól kivehetô.

Bérelt motorral bejártuk a part men-ti kb. 150 km-t, ami egymástól ugyan különbözô, jellegében mégiscsak hason-ló strandok végtelenített sora. A pálma-levelekkel fedett éttermi teraszok unal-mas egyhangúságát helyenként izgal-mas Heineken-zászlók törik meg. Min-den strandon van valami egyedi, sajá-tos hangulat vagy szórakozási lehetôség, a legnagyobb élmény mégis a motoro-zás közöttük. A bukósisak használatát itt nem veszik túl komolyan, amivel ma-gam részérôl egyetértek, mindig úgy gon-doltam, bárkinek joga van szétloccsanta-ni a saját fejét, de legalább nem fô meg.

A bérbeadó jó tanácsként az ütött-ko-pott vashoz annyit tett hozzá, használ-juk a belsô sávot, és ha integet a rendôr, lehetôleg ne álljunk meg. Persze a mo-torral minden rendben, csak a mi érde-künkben szól, ha mégis megállunk, biztos leszednek rólunk valamit, mert nekünk úgyis van másik. Azt hittem, viccel, de az-tán Panjimban komolyra fordult a hely-zet. Fújta a sípot, lengette a bambusz-botját az egyenruhás koma, hiába, mi egy pillanat alatt eltûntünk a sûrû forgalom-ban. Eszünkbe se jutott megállni, és neki se utánunk jönni.

Goa: hippimentes övezet

Goa, ahol állítólag a helyi kormány ellenôrzi a fûbizniszt, egy másik kávéház, szokták mondani. Közel sem azonos sza-bályok vonatkoznak viszont a helyiekre és a külföldiekre. Bár arra itt is – és késôbb délebbre is – felhívták a figyelmünket, hogy a biztonság kedvéért inkább a szál-láson szívjunk, és ne közterületen, úgy láttuk, hogy ezt nagyjából senki nem ve-szi komolyan. Nem arról van szó, hogy beszívott hippinek öltözött európai fia-talok gitároznak és fekszenek szanaszét a tengerparton – ami azért kis csalódás, mert erre számítottunk –, de nem is buj-kál senki egy spanglival. Egy idôsebb an-gol manus, aki láthatóan nem most jár elôször Indiában, minden további nélkül rágyújtott az étterem teraszán, és sen-kit nem zavart a szomszédos asztalokat is belengô hasisillat.

Estefelé kirakják az éttermek asztala-it a parti homokba, közel a vízhez, ami nagyon hangulatos. Goa, naplemente, fi-nom ételek és finom hasis, mindez egy egész napos motorozás után, és egy pil-lanatra úgy éreztem, nem is kell ennél több. Az éttermet vezetô Adrian jó fej fia-

Palolem Beach, az igazi turistafellegvár: fehér homok, hőség, pálma, napernyő,

épp mint a képeslapokon (Goa, Palolem)

fotó

k: F

eke

te Z

so

lt

25

tal apuka, gyönyörû magas feleséggel és aranyos pici gyerekkel. Összehoz a helyi erôkkel, mondja, ugyan nem szív, viszont ismer pár arcot, nem lesz gond. Jelzem, hogy elsôsorban nem füvet vennék, bár némi finom hasis jól jönne, inkább infók kellenének a helyi viszonyokról, és ami a legfontosabb, kültéri ültetvényt fotóz-nék, ha van a környéken. Ok my friend – mondja, mi mást mondana egy indiai. Er-refelé a sir kicsit kiment a divatból, lazább a stílus, talán mert egész évben minden-ki rövidgatyában van. De a számításunk beválni látszik, az árak alacsonyabbak, az eurót jobban váltják, ahogy haladunk egyre délebbre.

Goa amúgy nem nyújt sokkal többet a strandoknál, habár a környék tényleg nem utolsó. Egy száz kilométeres körben még néhány buddhista és hindu szen-tély, a legszebb portugál gyarmati temp-lomok és számos természeti szépség is fellelhetôk. Minderrôl bôvebben a Lonely Planetben.

Karnataka: a színes és unalmas Mangalore

Dél felé vettük ismét az irányt, a célál-lomás Kochi, Kerala állam fôvárosa, köz-ben átutazunk Karnatakán, ahol a vilá-gon a legszínesebbre festik a Mumbaiban még csak sima fekete-sárga riksákat. Karnataka fôvárosa, Mangalore felejthetô, persze hogy itt ragadtunk pár napra. Ka-rácsony és újév környékén Indiában tömegközlekedni szinte lehetetlen. Aki-nek nincs lába, még az is úton van. Ilyen-kor tartják a szokásos évi, „azért is elme-gyek valahova, de ha nem, legalább ve-szek valamit” ünnepeket, és mint mi, ôk is Karácsonynak hívják. Megvan a maga bája a pálmafás karácsonyi hangulatnak 35 fokban, csak az indiai szín- és ízlésvi-

lággal ötvözve valahol messze a giccsha-táron túl. Azonkívül, hogy találtunk egy Auchant, és nem fértünk fel se buszra, se vonatra, továbbá megtaláltuk India talán legrosszabb ár-érték arányú szállodáját (álljon itt mindannyiunk okulására a név: Hotel Poonja), egyetlen dolog történt Mangaloréban: rájöttünk, hogy a bur-ka, legalábbis a mi perverz agyunkra épp hogy izgatóan hat. Nyilván nem ez a cél-ja, ám egy-egy kivillanó szempárból úgy sütött a vágy és az érdeklôdés, hogy egy pillanatra magam is megfeledkeztem úri neveltetésemrôl. A kis kitérô három na-pig tartott, majd jobb híján taxival indul-tunk tovább a kb. 400 km-re lévô Kochi felé. Az út 8-9 órásnak ígérkezett, végül 13 óra lett belôle. Az indiai intercityn és a 47-es, illetve a 49-es national highwayen

szerzett nem mindennapi tapasztalatok egy külön cikket is megérnének. Errôl most annyit, hogy nem véletlen járnak az intercity-buszok Indiában (többnyi-re sleeper kivitelben) szinte kizárólag éj-szaka, mint ahogy az sem, hogy a belföl-di fapados repülés a világon itt fejlôdik a leggyorsabban, tekintve, hogy a száraz-földön közlekedni hosszú, izzasztó, fá-rasztó és a forgalomsûrûség miatt néha lehetetlen is.

Kerala: Isten saját országa

A Gods own country valóban Kerala állam hivatalos szlogenje, bár a magam részérôl vitatom, azért jól hangzik. Miután majd négy órát vesztegeltünk az országúton egy politikai nagygyûlés miatt, éjjel ér-keztünk Fort Kochiba. Maga az erôd ré-gi portugál-holland gyarmati hangula-tú városka, ahol egymást érik a szállodák, vendégházak. A tengerparton az ünne-pek miatt végig bazársor, jó közel a hote-lekhez, ahol a kínai szuveníripar minden remekmûve gazdára talál, ha másért nem, poénból veszi meg valaki. A kínaiak Indiá-ban már nagyon rég jelen vannak, fôleg a kereskedelem okán, amit a parton sorako-zó mai napig mûködô halászhálók is bi-zonyítanak. Ezeket ki is lehet próbálni. A fogást ott helyben megveheted, és a parti éttermek bármelyike elkészíti belôle a va-csorádat. Ezenkívül ajándékboltok, vagy-is inkább sátrak, mûanyag tucatáruk és il-legális árusok, büfések, csáj, fagyi, lassi,

Egy a sok buddhista vagy hindu szentély közül (Goa, Panjim)

Naplemente India legdélibb pontján, ahol három tenger (Indiai-óceán, Arab-tenger, Bengáli-öböl) ta-

lálkozik (Kanniyakumari, Tamil Nadu)

CK 2014/2. április

amíg a szem ellát. Itt aztán keveredik a tradicionális és a multikultúra, bár ez In-diában szinte mindenhol tetten érhetô.

A bazársor a legforgalmasabb komp-kikötôhöz vezet, mely átkelô a Vippin-sziget felé. A komp 30 rúpia (kb. 45 cent egy autó + két személynek), körbeautóz-ni kábé félóra, és 17 rúpiába kerül a két híd, amin át kell kelni. Szóval minden-ki komppal megy. Ez a központ is egy-ben, buszállomás, dutch palace, market street, zsinagóga, amit állítólag Szent Ta-más alapított i.sz. 52-ben. Bérelt autóval indulunk a „közeli”, 80 km-re lévô víz-esésekhez. A jobb oldali közlekedés elég érdekes az elsô pár órában, kicsit olyan, mintha 20 év után újra tanulnék vezet-ni. A kompra ráadásul háttal kell beáll-ni, már a várakozó sorba is, a segítôk pe-dig egyfolytában mutogatnak, hogy hova kéne benavigálni. Olyan sûrûn megrakják a kompot, hogy az autók között pár cen-ti marad, plusz a kismillió gyalogos, brin-gás, motoros, tetejébe erôs gázolajszag, hôség és zaj. Mivel ajtót nem tudsz ki-nyitni, kocsiból nem tudsz kiszállni, és 35 fok van, motor jár, klíma megy, minden-kinél! Kifelé sem egyszerû, nagyon kell fi-gyelni, nehogy elsodorj egy gyereket, bi-ciklist vagy motorost. Mindenki figyel is, fôleg magára.

Végül a harmadik hajóval keltünk át, ami jó eredmény. Amíg állunk, várunk, fôlünk, 60-as, ôsz hajú, borostás tag lép

a kocsiablakhoz, átlagos helyinek tûnik, kéreget, gondoljuk, de nem. Would you like some grass? – érdeklôdik. Hát nem a legjobbkor, öreg, mondom, más se hi-ányzik, mint hogy a kompra tolatást, jobb oldali volánnal, életemben elôször, beszí-va próbáljam ki, de azért rögtön firtatom, hogy mennyi az annyi. 3000/10, mond-ja. Délután jövünk vissza, találkozzunk itt a kikötôben, és megbeszéljük. Ennyiben maradunk, megjött a hajó, indulunk.

Késô este érünk vissza, így másnap délelôtt, kábé abban a magasságban, mi-kor a kompra vártunk, lemegyek megnéz-ni az öreget. Alig negyedóra múlva meg is jelenik. Gondolom, egész nap ott van, hivatásosnak látszik. A 3000 sok, mon-dom neki, beszéltem helyi srácokkal, akik 1000-ért adják az 5-öt, inkább megvá-rom ôket. Somolyog a rövid bajusza alatt. Maximum 800/5, de ez a teteje – lépek eggyel feljebb. Máris 50%-kal alacso-nyabb az ár, és még tárgyalunk, ami ne-kem európai fejjel fura, de Indiában elég gyakori.

A bazársor egyik legtakarosabb üzleté-ben egy pár „ezüst” karkötô ára 5600-ról tíz perc alatt 600 rúpiára csökkent. Gon-dolkodik az öreg, hogyan tovább, köz-ben szóval tartom. Kiderül, nincs még 60 se, csak leharcolta az élet, a neve Aziz, egész jó fej. Meglepetésemre leokézza a 800/5-öt. A gandzsa típusa és fajtá-ja felôl érdeklôdöm, de azon kívül, hogy „jó gandzsa, ezt szívja mindenki”, ô ma-ga is, nem sokat tud róla. Szerintem nem is érti a kérdést, talán fogalma sincs ar-ról, hogy létezik Indica, Sativa vagy épp tudatmódosításra tökéletesen alkalmat-lan Ruderalis.

Fátyolos tekintettel gondolok Auszt-riára, ahol ehhez képest hihetetlen ki-finomultsággal használjuk nemcsak a kannabiszt, hanem mást is. Indiában ez az egyik legzavaróbb dolog, hogy mindennek nagyon rossz a minôsége, és ebbôl adódóan az ár-értek aránya is.

Az Athirapally-vízesések sok vallás hívei számára spirituális jelentőséggel bírnak (Athirapally, Kerala)

Egy mall előtt az igencsak feledhető Mangalore központjában (Karnataka, Mangalore)

26

canna+globecanna+globegnna+globecc ggaannnannaa+a+ loobbeglobe

Egyik este sült halat rendeltem in kerala style with lime rice. Mint késôbb kiderült, nem volt elég hal, csak egy kisebb szelet, ami inkább fél adagnak felelt meg, ezért kaptam hozzá még két tigrisrákot is. Ér-ted, nem szólnak, hogy elfogyott a hal, és rendelj valami mást. Talán félnek, hogy holnap másik éttermet választunk – jel-zem, tényleg többet ki akarunk próbál-ni –, inkább összebarkácsolnak valamit. Én amúgy nem szeretem a rákot, egy-részt mert halízû, és ha halízt akarok, ha-lat eszem, másrészt mert sokat kell ve-le piszmogni.

Dealing with Aziz

Füvet vagy hasist venni Indiában tény-leg egészen más Európához képest. Az egész folyamat egy kellôen bekamerázott bazársor kellôs közepén zajlott, amit ci-vil ruhás rendôrök is vigyáznak, a turis-ták biztonsága érdekében. Lássuk az árut – mondom Aziznak. Pénz még persze se-hol, már Mumbaiban megtanultuk, hogy azt csak közvetlenül akkor kell elôvenni, amikor fizetsz. Kicsit úgy kell bánni ve-le, mint a fegyverrel, ha elôvetted, hasz-náld, lehetôleg azonnal. Meglepetésemre azonban újdonsült barátunk elköszön, de kézfogás közben (akárcsak régen, otthon) a kezembe nyom egy pakkot, és egy very good ganja komment kíséretében elsétál. Nekem legalábbis fura ez a bizalmi alap-állás, nem is tudom hova tenni, aztán rá-jövök, hogy neki végül is így a legjobb, ráadásul itt mindenki a kezedbe ad min-dent. Nemrég vettem egy szép noteszt, szép keralai textilkötésben. Miután az el-adó a kezembe nyomta, már nem vette vissza, inkább addig csökkentette az árat, amíg rá nem bólintottam, közben végig a termék elônyeit és nagyszerûségét ecse-telte.

Szóval Aziz el, én meg a víz felé for-dulva kibontom a kiábrándítóan igényte-len kinézetû csomagolást, ami egy feke-te-fehér helyi napilapból letépett darab, összegyûrve, mint egy eldobott papírga-lacsin. Hamar rájövök, hogy okkal ilyen. Ebben a környezetben egy darab fó-lia vagy egy zárható mûanyag tasak na-gyon feltûnô lenne. Papírszemét viszont van annyi mindenhol, hogy ha szükség esetén jó helyre dobod a pakkot, még te sem biztos, hogy megtalálod. Nézem, né-zem, hát elsôre óriási csalódás. Nemcsak a számomra túl igénytelen csomagolás miatt, azt meg tudom érteni. A mennyi-ség szemre inkább 2 gramm, mint 5, de

lehet, hogy annyi sincs. Rögtön megér-tem, miért engedett az árból elsô körben 50%-ot. Aki nem nézi meg, és megvesz 10-et, az kap kábé 5-öt, és ad érte 40 eurót. Ha van némi hatása, még elégedett is lesz, elmesélheti majd, hogyan vett In-diában füvet, és hogy párszor jól beszí-vott, még akkor is, ha otthon sokkal ol-csóbban jobbat vehetne. Persze az nem akkora kaland. Amúgy a sarki kisbolt-ban 100-as OCB és tip is kapható, biz-tos mert senki nem veszi. A zöld viszont nem volt szép zöld, inkább nagyon sötét-zöld, néhány összeszáradt barnászöld vi-rágocska, aminek a közepe valóban kis-sé összeállt a gyantától, de maga a buga nem tömör, inkább szellôs. Sok trichomát ez a gandzsa még csúcsformában sem lá-tott, illata szinte semmi, amit azért befo-lyásol a körülöttünk lévô szagok kaval-kádja és az a tény, hogy gyorsan és ke-vésbé feltûnôen próbálok egy darabka új-ságpapírba beleszagolni. Minden ízében parasztvakítás, persze ez már az elsô pil-lanatban látszott, de gondoltam, hátha a gandzsa legalább szép lesz. Küllemre olyan volt, mint amilyet a 90-es évek ele-jén árultak az utcán. Amikor csalódottan szembesültünk a ténnyel, hogy mit is vet-tünk, azért elszívtuk, gondoltuk, a hatása még éppen lehet jó, de nem volt az. Ma már ilyen minôségû, küllemû gandzsát, függetlenül a hatásától, nem vagyok haj-landó elszívni, és abban is biztos vagyok, hogy THC-t maximum nyomokban tartal-mazhat. Kicsit olyan volt, mint egy háztá-ji kültéri növény, amit túlságosan megsü-tött és kiszárított a nap.

Visszafordulva tettem pár lépést az út felé. Aziz ott ácsorgott az egyik útszé-

li büfénél, Indiában amúgy az út men-tére települ minden árus, ott koncentrá-lódik az élet, minden az út mentén tör-ténik, szervezôdik. Mondhatjuk, hogy az indiaiak állandóan úton vannak. No man, thanks – mondtam, azzal kézfo-gás, és vissza is adtam a pakkot. A végén vagy a pakkot adod vissza, vagy a pénzt. Ami leginkább meglepett, az a dolog bi-zalmi jellege volt, hogy csak úgy oda-adta. Nem egy embert ismerek, aki ré-gen (remélem, azóta megváltozott) elsé-tált volna vele, mondván, csak nem fog az öreg az egyébként tôlünk épp 60 mé-terre lévô rendôrségre berohanni azzal, hogy elvitték a gandzsáját, és nem fi-zették ki…

Tudomásul vette, nem gyôzködött, vagy mert túl határozott voltam, vagy mert látta, hogy nem velem köti meg a szezon üzletét. Épp elindulnék, mikor váratlanul ott terem egy másik tag. Ki-csit fiatalabb, kövérkés, erôsen kopaszo-dó forma, szintén helyi viseletben. Fogai barnák a murkantól, amit állandóan rág. Mielôtt megszólalnék, érdeklôdik, hon-nan jövünk, és barátságosan mosolyog, az ô gandzsáját azonban már nem néz-zük meg. Miközben Aziz füvét vizsgál-tam, láttam, ahogy int neki, de én köz-ben úgy döntöttem, megvárom újdon-sült riksás barátaimat, akik emlékeze-tes estét ígértek, kiváló minôségû zöld-del fûszerezve. Elsétálva azon gondol-kodom, mennyi a valószínûsége, hogy összejátszanak, s azért szólt neki, hadd próbálkozzon ô is, hátha az ô áruja kelendôbb. Indiában ez egyáltalán nem elképzelhetetlen.

G. Holland

Azizzal a bazársor mellett „diskurálunk”, majd szemrevételezem az árut (kiskép) (Kerala, Cochi)

27CK 2014/2. április

28

canna+globenna+globec gananna+a+ lobglobe

MAMBO NUMBER ONEMAMBO NUMBER ONEBelgium második kannabiszklubja precedenst teremtBelgium második kannabiszklubja precedenst teremt

A holland Wietpas-törvény, mely regisztrációhoz kötötte a coffeeshopok látogatását, A holland Wietpas-törvény, mely regisztrációhoz kötötte a coffeeshopok látogatását,

és megtiltotta a külföldiek kiszolgálását, rövid idő alatt megbukott, de egy jelentős és megtiltotta a külföldiek kiszolgálását, rövid idő alatt megbukott, de egy jelentős

eredményt mégis fel tudott mutatni: életre hívta Belgium második Cannabis Social Clubját, eredményt mégis fel tudott mutatni: életre hívta Belgium második Cannabis Social Clubját,

a Mambo CSC-t! A megnyitáshoz vezető utat maga a klub alapítója, Michel Degens a Mambo CSC-t! A megnyitáshoz vezető utat maga a klub alapítója, Michel Degens

mesélte el a prágai Cannafesten, akit azóta a hatóságok is felkerestek.mesélte el a prágai Cannafesten, akit azóta a hatóságok is felkerestek.

Degens a holland határ közelében, Maastrichttól lôtávolságnyira nôtt fel, a belgiumi Hasseltben. 1992-ben próbál-ta ki a marihuánát, két évvel késôbb már magának termesztette, és ma, 38 éves fejjel is ugyanolyan szívesen lazít egy kis gandzsával, mint 20 éve. A határ közel-sége miatt rendszeresen Maastrichtba járt vásárolni, s annyira megkedvelte, hogy pultosmunkát vállalt a Heaven 69 coffeeshopban. Degens jószívvel gondol az ott töltött öt évre, melynek 2012-ben a Wietpas vetett véget. Az elsôsorban a drogturizmus felszámolására irányuló törvény értelmében ugyanis belgák többé be sem léphettek a boltba. Hiába dolgo-zott már ott öt éve, és adózott a holland államnak, Degens elveszítette a munka-helyét, és hazaköltözésével a barátait is. Ekkoriban indult az elsô belga CSC, az antwerpeni Trekt Uw Plant (Róluk szó-ló cikkünket lásd a CK Magazin 2013/4. augusztusi számában – A Szerk.), ahol a termesztôi közösségen keresztül megol-dották, hogy a belga törvénynek enge-delmeskedve mindenki csak egy növényt termesszen. A klubba Degens is belépett, és amikor kevesebb ráfordítással, orga-nikusan és jobb minôségben szüretelte kedvenc Amnesia Haze-fajtáját, mint an-no Hollandiában, visszatért a Belgium-ba vetett hite. De minthogy szülôvárosa 60 km-re van Antrwerpentôl, Degens azon kezdett töprengeni, miként indít-hatna el egy hasonló CSC-t Hasseltben. Ennek megtervezéséhez a legalkalmasabb személytôl kapott segítséget, az ENCOD nevû európai drogpolitikai projektet ko-ordináló és nem mellesleg a Trekt Uw Plantet is mûködtetô Joep Oomentôl.

Startup & House rules

A klub a legszûkebb családi környe-zet közremûködésével indult. Degensnek édesanyja és barátnôje segített, kutyája és legjobb barátja, Mambo pedig a nevét kölcsönözte. A helyszín kiválasztásában fontos szempont volt, hogy semmiképp se tûnjenek holmi törvénykerülô hippik-nek, még kevésbé bûnözôknek, ezért egy irodaházban rendezték be klubhelyisé-güket. A cannafestes elôadás idején, ta-valy novemberben a Mambo CSC még kevés taggal rendelkezett, így minden-ki önkéntesként dolgozott a klubban, de Degens már akkor is bízott benne, hogy ez idôvel változni fog. Január elején a si-keres médiaszerepléseknek köszönhetôen 88 klubtagról és további 200 várólistára

került jövôbeli csatlakozóról tudott be-számolni. A termesztôszövetkezet tagjai-nak anyagilag is hozzá kell járulniuk a Mambo mûködéséhez. Az éves tagsági díj 25 euro, emellett a tagok további 7 eurót fizetnek a növényükrôl szüretelt gandzsa grammjáért, hogy fedezzék a termesztôk munkáját és az üzlet adminisztratív ki-adásait. A klub több termesztôszobával rendelkezik, az elôadás idôpontjában a legkisebben kilenc, a legnagyobban pedig harmincöt növényt ápoltak egyszerre. A belga törvények elôírják, hogy egy adott személy egyidejûleg csak egy növényt ne-velhet. Ez két lehetôséget kínál: az elsô, kézenfekvô lehetôség, hogy a CSC tagja egyedül neveli és szüreteli le a saját növé-nyét. Ennek a megoldásnak az az elônye, hogy a klubtag a kedvenc fajtáját választ-hatja, hátránya viszont, hogy ki kell várnia

a két-három hónapot, amíg beérik a ter-més, ami ha nem sikerült ideálisra, lehet, hogy nem is tart ki a következô szüretig. Ezért választja a többség a másik meg-oldást, melyben egyszerre többen birto-kolnak egy növényt, amivel ugyan csak a termény egy részét kaphatják meg, de kiküszöbölhetô a hónapokon át tartó vá-rakozás. A belga törvénynek azonban egy másik kikötése is van: egy ember maxi-mum 3 gramm marihuánát tarthat magá-nál legálisan. Adódik tehát a kérdés, hogy miként juthat a kertész a növényérôl le-szüretelt, akár 100 gramm mennyiségû gandzsához. A megoldást a törvény szó szerinti értelmezése nyújtja: a klubta-gok a gandzsa mellett külön csomagolás-ban megkapják a növény leveleit, szárát és gyökerét is, így hazafelé tartva az ôket igazoltató rendôrnek bátran mondhatják,

29CK 2014/2. április

Michel Degens és Doug Fine a holland Bedrocanban

hogy náluk nem 80 gramm fû, hanem egy teljes növény van. Igaz, hogy már da-rabokban, ám azt nem köti ki a törvény, hogy a maximálisan birtokolható egy nö-vénynek életben és egy darabban kell len-nie. Szemben viszont a dílerek vevôivel, a klub tagjai igazolni tudják, hogy honnan származik a náluk talált kannabisz, így a rendôrök nem is remélhetik, hogy rajtuk keresztül eljuthatnak bûnszervezetekhez.

A klub elsô két évében nem indult el-járás a tagok vagy a Mambo CSC ellen, amit Degens a rendôrség azon belátása-ként értelmezett, hogy a klubtagok a te-vékenységükkel nem haszonszerzésre, ha-nem a törvény adta szûk kereteken be-lül önmaguk számára kis mennyiségû, de jó minôségû kannabisz elôállítására töre-kednek. Nem minden csoda tart azonban három évig.

Hívatlan vendégek

A hatóság iránti bizalom a Karácsony elôtti héten tört meg, amikor a rendôrök akciót hajtottak végre a Mambo-klub el-len. Az üggyel kapcsolatban megkeres-tük Degenst, aki elmesélte, hogy a kö-zegek pont akkor találták meg, amikor épp készült szétosztani a klubtagoknak a növényükbôl származó termést, így az igazoltatásakor 60 külön csomagból ösz-szesen 1100 gramm marihuána került elô. A hatóság ezt elkobozta, majd házkuta-tást tartott Degensnél, ahol 27 palántát talált. A növények a Mambo-klub tulaj-donát képezték, és Degens mindegyikrôl dokumentációt vezetett, emellett gyógyá-szati receptet és orvosi ajánlást is fel tu-dott mutatni. Az intézkedô rendôrökkel kapcsolatban elmondta, hogy felsôbb utasításra cselekedtek, és nagyon udva-riasan viselkedtek a házkutatás során, mindez azonban nem változtat a tényen, hogy az ügye bíróságra kerül. Konk-rét vádat még nem fogalmaztak meg, és elképzelhetônek tartja, hogy az ügy el fog húzódni, hiszen Belgiumban idén választások lesznek, ráadásul, ha ezen a jobboldal gyôz, akkor a kilátásai tovább romlanak. Degens az ügy pozitív hozadé-kát abban látja, hogy most elôször hoz-nak majd egy precedens értékû ítéle-tet olyan esetben, amelyben a rendôrség nem csupán marihuánát, hanem anya-növényeket és dokumentációt is lefog-lalt. A negatív oldal pedig többek kö-zött abban jelentkezik, hogy a klub ed-digi megtakarításait a védelemre kell for-dítani, és bár nem tervezik a bezárását, a kiesés és az eljárás miatt valószínûleg szüneteltetni kell a mûködést. A klub alapítója mégsem pesszimista, és még azt sem zárja ki, hogy a bíróság elfogad-ja az érvelésüket, és visszaszolgáltatja az elkobzott eszközöket. A Trekt Uw Plant részérôl Joep Oomen minden segítséget megad, így közösen készülnek a bírósá-gi szakaszra, és bizakodóak az ügy ki-menetelét illetôen. A CK olvasóinak pe-dig azt üzente: „Ha kannabiszt hasz-náltok, járjatok elöl jó példával, és mu-tassátok meg, hogy a marihuánát lehet felelôsségteljesen használni. Ha meg tud-juk mutatni a kannabiszt nem ismerôk számára, hogy nincs miért tartani a ma-rihuánától, és felelôsségteljes emberek számolnak be a fûhasználatukról, akkor a dolgok gyorsan meg fognak változni.”

KT

30

canna+globecanna+globegnna+globecc ggaannnannaa+a+ loobbeglobe

Cannabis Kultusz: Milyen volt a hangulat a

Milliomosválasztás forgatásán? Élvezted a

fellépést? A képernyőn nagyon magabiztos-

nak látszottál, nem volt ijesztő a nagy mé-

dianyilvánosság?

Georg Wurth: Azért elég ideges vol-tam. A mondanivalómat elég rövidre kellett fognom, úgy, hogy közben tel-jesen közérthetô legyen. Minden elôre meg volt tervezve, percre pontosan, ezért azt nem állítom, hogy konkrétan élvez-tem, de rendben volt. A hangulat jó volt, és a csapattal is jó volt együtt dolgoz-ni. Annak ellenére, hogy ez az egész

Milliomosválasztás elég stresszesnek bi-zonyult, sok feszültséggel és megterhe-léssel járt, mégis nagyon izgalmas vállal-kozás volt.

CK: Fantasztikus volt a videoprezentáció,

kik készítették, segített benne valaki?

GW: Megkérdeztem a Német Kender-szövetség tagjait, és másokat is, hogy össze tudnának-e állítani egy rövid vide-ót arról, hogy miért támogatják a DHV-t. Az ötlet nem tôlem származik, hanem Brainpooltól, és a klipet is teljes egészé-ben ô állította össze. A legtöbb felvétel Kölnben készült, én valójában csak né-

hány részlettel egészítettem ki a munká-jukat.

CK: Már maga a tény, hogy részt vet-

tél a versenyen, és a fi náléba is bejutot-

tál, megadta neked azt a lehetőséget, hogy

széles tömegek előtt beszélhess a kender

legalizációjáról, így azokhoz is eljusson az

üzenet, akik még soha nem hallottak a ken-

derről. Elégedett lennél abban az esetben is

a szerepléseddel, ha a végén nem te nyered

az egymilliót?

GW: Összességében akkor is elégedett lennék, mert az alapvetô célunk az volt, hogy a mûsoridô alatt sok olyan embert

KENDERMILLIOMOS NÉMETORSZÁGBAN

Egymillió euro, legalizációraGeorg Wurth a közelmúltban megnyerte a Pro7/Sat1 csatornák közös Milliomosválasztás

című műsorának fődíját, vagyis egymillió eurót, melyet a Német Kenderszövetség (DHV)

céljainak megvalósítására fordít. A műsorról és a jövőbeni terveiről kérdeztük.

32

érjünk el, akiket egyébként nem tudnánk. A saját körünkben, a Facebookon és a honlapunkon keresztül elég nagy már a hatásfokunk, és a taglétszám is folyama-tosan növekszik, de azokat az embereket, akik soha nem foglalkoztak a témával, sokkal nehezebb megtalálni, megszólíta-ni, ezért volt nagyon jó, hogy szerepeltem a show-ban. Szerencsém is volt, hogy egy olyan részben, amit sugároztak a tévé-ben. Eredetileg hétfordulósra tervezték a játékot, melybôl kettôt adnak le adásban. Nekem két dolog is sikerült egyszerre: sok embert elértem az üzenetünkkel, és meg-nyertem a fônyereményt. Ôrület!

CK: A többi résztvevő közül kinek adtad

volna szíved szerint?

GW: A fináléban Amadout választot-tam, aki a pénzbôl iskolákat épített vol-na Afrikában, mert jónak találtam a pro-jektjét. A Viva con Aguát is nagyon szim-patikusnak találtam, nekik is szívesen ad-tam volna a pénzt. Az a benyomásom, hogy mindketten értelmes dologra köl-tötték volna.

CK: A Viva con Agua végül második lett

mögötted.

GW: Igen, sôt döntetlenre álltunk. A Viva con Aguának ugyanannyi pontja volt, mint nekem, és csak azért nyertem, mert a közönségszavazatokból én kaptam többet. Tehát nagyon szoros volt, ôk is megérdemelték volna a gyôzelmet.

CK: Ekkora médianyilvánosságot Né-

metországban a Kenderszövetség még so-

ha nem kapott, nem beszélve az egymillió

eurós nyereményről. Milyen további előnyö-

ket jelenthet a DHV-nak a show-ban való

szereplésed?

GW: Mint Kenderszövetség csak pro-fitáltunk az egészbôl. Sok új Facebook-tagunk van, az én személyes ismerôseim száma is 5000-re emelkedett. Az év ele-je óta 200 új tagunk van. A show után volt még néhány médiafelkérésünk is. Gyakorlatilag mi mint Kenderszövetség csak nyertünk. De azt gondolom, hogy maga a téma is megtapadt a köztudat-ban, hogy „ja igen, az a kenderes csá-vó nyert a tévéshow-ban”. Egyre többet hallani a témáról, olyat is, hogy: „Vég-re már a munkahelyemen is errôl beszél-nek” – mindenhol szóbeszéd lett a ken-der és a legalizáció. Ez tulajdonképpen meglepô is, hisz magát a show-t nem is látták olyan sokan, de arról, hogy nyer-tem, sokkal többen értesültek.

CK: A marihuána legalizációjával kapcso-

latban azon a véleményen vagy, hogy az el-

fogadtatáshoz vezető első lépés az orvosi

célú legalizáció. Miért?

GW: Mert úgy látom, hogy ott van a legnagyobb szükség. Természetesen ará-nyaiban sokkal többen fogyasztják pusz-tán élvezeti szerként a kendert, de azt gondolom, hogy a terápiás célú fogyasz-tás engedélyeztetése a legkönnyebben kivitelezhetô. Mivel az emberek részérôl is egyre nagyobb együttérzést tapaszta-lok, biztos vagyok benne, hogy a lakos-ság 80%-a amellett van, hogy a rászoruló betegek hozzájussanak a kannabiszhoz. A politikusok körében is jóval elfogadot-tabb a gyógyászati célú fogyasztás, mint az élvezeti. Én leginkább azt nem tu-dom felfogni, hogyan lehet emberektôl egy hatékony gyógyszert megtagadni, ez egyszerûen embertelen. Ezen olyan gyor-san kell változtatni, ahogy csak lehet.

CK: Azt mondtad a tévéshow-ban, hogy a

pénznyereményt elsősorban a kannabisszal

kezelt betegek támogatására szeretnéd for-

dítani. Mi a stratégiátok, milyen típusú se-

gítséget tud a Kenderszövetség nyújtani?

GW: Ami a gyógyászati kannabisz pá-cienseket illeti – nehogy valakiben té-ves kép alakuljon ki –, nem fogjuk ezen-túl sem mi fizetni a gyógyszerüket. Néhá-nyan már meg is kerestek minket, hogy: „Orvosi kannabiszra lenne szükségem, de nem tudom megfizetni, tudnátok nekem segíteni?” – errôl szó sincs! A jogi eljá-rások során akarunk támogatást nyújta-ni, például olyan esetekben, amikor va-

laki az otthoni termesztés jogáért harcol a bíróságon, de nem tudja állni az eljá-rás költségeit. Ha az ügynek jók a kilátá-sai, akkor átvállaljuk a bírósági költsége-ket, mivel ez a többi, hasonló problémá-val küzdô ember javára is válik.

CK: Vessünk egy pillantást a német

aktuálpolitikai helyzetre: látsz reális esélyt

bármilyen jelentős változásra az elkövetke-

ző egy-két évben, ami a gyógyászati célú, il-

letve az élvezeti kannabiszfogyasztást illeti?

GW: Igen, de inkább az orvosi célú fo-gyasztás területén. Elôfordulhat példá-ul, hogy betegek pereket nyernek meg, és szabaddá válik elôttük az út, hogy meg-termeljék maguknak a szükséges meny-nyiséget. Ennek elfogadtatását reálisnak tartom. Ezzel együtt szerintem növeked-ni fog azon esetek száma, amikor beteg emberek legálisan jutnak kannabiszhoz. Ez már manapság is lehetséges, a Német Szövetségi Gyógyszerészeti Hivatal kü-lönleges engedélyével. Jelen pillanatban több mint kétszáz beteg rendelkezik ez-zel az engedéllyel, kétszer annyian, mint tavaly. Azt gondolom, hogy ez a szám a következô években jelentôsen emelked-ni fog, és én ezt már nagy eredménynek tartom. Ezen fogyasztók nagy része soha nem élt kábítószerrel, és ezek az emberek elmondják, hogy a kannabisz valóban se-gít nekik. Azt sem fogják elhallgatni, hogy problémájuk van a betegbiztosítójukkal, hogy az egész helyzet nagyon bonyolult, és hogy változásra van szükség. A hógo-

33CK 2014/2. április

lyóeffektus érvényesül, mely egyre csak nagyobb és nagyobb lesz, és politikai té-ma válik belôle. Ami az élvezeti fogyasz-tókat illeti, itt is látok egy kis esélyt mo-dellprojektek létrehozására, mint Berlin-ben, Friedrichshain-Kreuzbergben. Hogyvalóban megkapják-e az engedélyt egy coffeeshop megnyitására, az egyelôre csak a csillagokban van megírva. Nem tartom valószínûnek, de kizártnak sem. Ezenkívül még tartományi szinten is tör-ténhetnek elôrelépések, de szerintem csak kis lépésekben. Ezen a téren nem számí-tok nagy történésekre a következô négy évben.

CK: Az egyesületed most egy igen ko-

moly összeghez jutott, mit gondolsz, ennek

a pénznek a segítségével el lehet érni a kri-

tikus tömeget, és meg lehet változtatni a

CDU/CSU alaphozzáállását a legalizációhoz?

GW: Az ugye teljesen világos, hogy a legalizációt nem lehet egymillióért meg-vásárolni, ezzel mindenki tisztában van. Nem célunk az óriási áttörés, viszont ko-moly dolgokat tudunk elérni. Minden-ki észre fogja venni, ha meglátja a rek-lámunkat a tévében. Természetesen így sem fogunk minden tévénézôt elérni, bár vitaindítónak mindenképpen megteszi. Ettôl függetlenül kiszélesíthetjük a struk-túránkat, a csapatunkat, több eredményt érhetünk el, több médiamegjelenést, kö-zösségi munkát tudunk finanszíroz-ni. Tehát ez az egymillió euro egy fon-tos impulzus, mely lendületet ad a mun-kánkhoz. De önmagában ez az egymil-lió meglehetôsen kevés az igazi áttörés-hez. Nézzük csak meg, hogy hogyan tör-tént az USA-ban: csak a három legna-gyobb legalizációs szervezet évi költség-vetése kb. tizenkétmillió euro, minden egyes szövetségi állam minden egyes sza-vazásánál több milliót költöttek PR-re és reklámra. Ebbôl világosan látszik, hogy egymillió önmagában semmire sem elég. Ezért reméljük nagyon, hogy a taglétszá-munk emelkedik, hogy sok olyan ember vesz körül minket, akik éveken keresztül hajlandóak arra, hogy kisebb összegekkel támogassák a munkánkat. A harcnak még nincs vége, hosszú út vár még ránk.

CK: Tavaly a Kenderfesztiválon megjelent

néhány baloldali politikus is. Van ma valaki

a német parlamentben, aki képviseli a DHV

céljait?

GW: Valószínûleg Frank Tempelre gon-dolsz, ô már az elôzô kormányzati perió-dusban is a parlament tagja volt, évek óta támogatja a liberalizációt. A baloldal ösz-

szességében a mi oldalunkon áll. Benne van a programjukban, ugyanúgy, mint a Zöld Pártéban is, ôk is szépen dolgoznak az ügyön. De még ez sem garancia arra, hogy bármi történni fog. Ezt olyan szö-vetségi tartományokban lehet jól érzékel-ni, ahol baloldali-zöldpárti kormánykoa-líció van, és mégsem történik semmi. A végén azon fog múlni, hogy a két nagy párt, a CDU és az SPD közül legalább az egyik a mi oldalunkra áll-e.

CK: Milyennek látod az uruguayi és az

amerikai legalizációs modellt, és melyiket

tartod Németország számára jobbnak?

GW: Mindkettôt jónak találom, a kü-lönbségek nem olyan nagyok. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a termesztéstôl kezdve a fogyasztónak való eladásig min-den teljesen szabályozott formában tör-ténjen. Hollandiával szemben ez lenne a legfontosabb haladás, és még az is, hogy egy bizonyos minôségbiztosítás is be van

34

canna+gcanna+glc gnna+glcc ggaannnannaa+a+ llg

építve mindkét modellbe. Nagyon fontos-nak vélem azt is, hogy a saját célra va-ló termesztés is legális legyen, minden-ki megtermesztheti magának a saját nö-vényét. Ami még mindkét modellben tetszik, az az, hogy kannabiszt nem le-het mindenhol kapni. Nem lenne jó, ha minden szupermarketben, minden ben-zinkúton, vagy akár automatából lehet-ne kannabiszt vásárolni. Erre egyszerûen nincs szükség, ugyanúgy, ahogyan az al-kohol és a cigaretta esetében sem. Ezen drogok esetében is hasonló modellt kö-vetnék, mint az uruguayi és a colora-dói: mindenfajta drognak szaküzletben a helye!

CK: Azt állítod, hogy a saját célú termesz-

tés az orvosi célú fogyasztók életét könnyí-

tené meg elsősorban?

GW: Mindenesetre jó megoldás lenne, mert nagyon lecsökkenti a költségeket. Ma a legtöbb páciensnek nem téríti meg a biztosító a kannabiszgyógyszer árát. Ezenkívül még az az elônye, hogy a sa-ját termesztés során mindenki szabadon megkeresheti azt a fajtát, amely a legjob-ban segít neki, hiszen a gyógyszertárban csak négy- vagy ötféle fajtát lehet kapni. Ugyanakkor rengeteg fajta van, és mind-egyik hatása különbözik egymástól egy kicsit. Ezért lenne jobb, ha minden be-teg maga kereshetné meg a számára leg-jobb fajtát. Bizonyosan van több olyan beteg is, aki nem tudna, vagy nem akarna

saját maga termeszteni. Vagy mert nincs megfelelô helyük, vagy mert nem tudnak rendesen mozogni, hogy törôdhessenek is a növénnyel – ezen esetekben egy más modellre van szükség. Nem ellenzek sem-milyen alternatívát a kendergyógyszert illetôen. Az USA-ban például egyre na-gyobb a szerepe a kenderolajnak – Hol-landiában úgyszintén –, hiszen szájon át egyszerûen bevehetô, nem kell süteményt sütni sem. Nagyon fontos, hogy az embe-rek – akár gyógyszertárban is – hozzájut-hassanak a kender alapú gyógyszerekhez. A mi céljaink itt, Németországban némi-leg ellentétesek ezzel a szemlélettel, mivel a német kormány nagyon épít a gyógy-szeriparra, és a kenderleveleket teljes egé-szében számûzni akarja. Mi ezért hang-súlyozzuk Németországban, hogy a be-tegeknek magához a növényhez is hozzá kell hogy jussanak, ha igényük van rá, és az áruk is sokkal kedvezôbb.

CK: Vannak néhányan, akik kételkednek

abban, hogy az egyesületetek ezt a pénz-

összeget valóban hasznosan fogja tudni el-

költeni. Mit üzensz nekik? Mit gondolsz,

mennyi ideig tart ki ez a pénz, mennyi ideig

tudjátok fi nanszírozni a DHV munkáját?

GW: Azt gondolom, hogy igenis ké-pesek vagyunk okosan elkölteni a nyere-ményt. Mi vagyunk Németország legna-gyobb legalizációs szervezete, messze ne-künk a legnagyobb a költségvetésünk. A legtöbben egyetértenek azzal, hogy ed-dig jól használtuk fel a pénzt, és azzal is, hogy méretünkhöz képest nagyon sokat elértünk, ami a médiamegjelenéseket és politikai vitákat illeti. Mi, összehasonlítva, egy nagy legalizációs szervezet vagyunk, ugyanakkor egy kis lobbyszövetség. Tényleg minden lobbyszervezet nagyobb nálunk, mégis sokak figyelmét keltet-tük fel eddig. Azt sem szabad elfelejteni, hogy diplomás közgazdász vagyok, adó-jogot tanultam az egyetemen, egész éle-temben számokkal foglalkoztam. Vagy-is nyugodtan kijelenthetem magamról, hogy tudok a pénzzel bánni, és gondos-kodom arról, hogy ez a pénz valóban ha-tékonyan legyen elköltve!

Az összeget az elkövetkezô öt évben el akarom költeni, tetemes részét még az elsô évben, hogy nagyot durranjon. Egy nagyobb összeget félreteszek, amibôl to-vább bôvíthetjük a szervezetünket, és dolgozni tudunk. Remélem, hogy tovább növekszünk, és meg is tudjuk tartani az elért eredményeinket.

Kolos Marcell

KENDERÉLELMISZER, KANNABISZ MINT GYÓGYSZER

Stefan Noelker-Wunderwald nemcsak alapítója és ügyvezetője a HANF-ZEIT nevű

cégnek, hanem ő maga is kannabisszal kezelt páciens. Többek között

a nem hivatalos CBD-tartalmú gyógyszerekről és a meglehetősen kusza németországi

jogi szabályozásról beszélgettünk vele.

Cannabis Kultusz: Milyen egészségügyi

problémáid vannak, melyeket kannabisszal

kezelsz?

Stefan Noelker-Wunderwald: Kamasz-korom óta vannak problémáim a há-tammal: néhány csigolyám nem egye-nes, és az egyik nem is teljesen zárt, ezt Scheuermann-kórnak nevezik. Ebbôl ki-folyólag már két gerincsérvem is volt, és gyakran erôs fájdalmak gyötörnek. Egy-szer csak észrevettem, hogy a kannabisz enyhíti a fájdalmaimat, és amikor dr. Kurt

Blaas a Cultiván elmagyarázta ennek bio-lógiai hátterét, elhatároztam, hogy kér-vényezem az orvosi kannabisz haszná-latát.

CK: Milyen nehéz, illetve milyen

könnyű volt számodra a legális kanna-

biszfogyasztáshoz vezető út?

SN-W: Az elején nagyon nehéz volt, mert nem akadt olyan orvos, aki támo-gatott volna ebben. Azok az orvosok, akik már évek óta kezeltek, tisztában vol-tak vele, hogy fogyasztok kannabiszt, és

ugyan tolerálták, de tovább egyik sem akart menni. Egyiknek sem volt igazán kedve ahhoz, hogy komolyabban foglal-kozzon a témával. Az elsô kérelmemet a Gyógyszer és Gyógyászati Eszközök Szö-vetségi Intézete elutasította, mivel Né-metországban nem, csak Bécsben talál-tam egy olyan orvost, aki segített. Nem adtam fel, rengeteg orvost felkerestem, míg eljutottam dr. Grotenhermenhez, és ô lett a kezelôorvosom. Fél évvel késôbb újra benyújtottam a kérelmet – ezúttal

36

medical

sikerrel jártam, így 2012 óta gyógyszer-ként fogyaszthatom a kannabiszt, és tel-jesen legálisan, a gyógyszertárban vásá-rolom.

CK: Ez azt jelenti, hogy teljes mértékben

te állod a költségeket?

SN-W: Igen, a betegbiztosító eddig se-mennyit nem vállalt át a költségeimbôl, de én harcolok tovább. Ezenkívül már egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy kérelmezem termesztésre az engedélyt.

CK: Hogyan jött az ötlet, amikor megala-

pítottad a HANF-ZEIT nevű saját cégedet,

mely kenderből készült termékeket forgal-

maz?

SN-W: Miután a tanulmányaimat el-végeztem, és teljesítettem a civil ka-tonai szolgálatot, Jamaicába mentem, ahol intenzív kapcsolatba kerültem a kannabisszal, és felfedeztem, hogy gyógyszerként hat a panaszaimra. Ez-után döntöttem úgy, hogy Németor-szágban is helyes megvilágításba kell he-lyezni a kannabiszt. Tenni akartam va-lamit, hogy a kendert integráljam a tár-sadalmunkba, és amikor 1998 végén ta-lálkoztam valakivel, aki itt, helyben ha-szonnövényként termesztette a kendert, de nem igazán tudta, hogy mit is ké-ne csinálni vele, akkor megalapítottuk a HANF-ZEIT-ot, és elôször teát és illat-párnát készítettünk. Az elsô egy-két év-ben ezeket a termékeket a saját boltunk-ban árultuk. Aztán feltûnt, hogy a tex-tílián kívül milyen kevés, kenderbôl ké-szült terméket lehet kapni, ekkor elkezd-tünk a kenderbôl készült élelmiszereken gondolkodni. Innen indultunk, és menet közben sokat fejlôdtünk, ma már számos kender alapú élelmiszert forgalmazunk. A haszonkendernek ugyan alig van THC-tartalma, ugyanakkor viszonylag sok CBD-t tartalmaz, mely a kannabisszal ke-zelt beteg számára igen fontos.

CK: Ez azt jelenti, hogy ezek a kender-

ből készült termékek alkalmasak orvosi fel-

használásra is?

SN-W: Ezzel a kérdéssel egy nagy prob-lémába ütközöl Németországban, nézzük például a kendermagolajat. A kendermag-olaj – legtöbbször hidegen préselt – Né-metországban teljesen normális élelmi-szernek számít, saláták ízesítésére hasz-nálják többek között, de manapság már kozmetikumok alapanyaga is lehet. So-kan, akik megveszik a kendermagolajat, pikkelysömört kezelnek vele, vagy más bôrbetegségeket. Valaki azért fogyaszt-ja, hogy csökkenjen a koleszterinszint-

je, mások hogy javítsák a vérkeringésü-ket. Mindannyian észrevették, hogy a kendermagolaj jó hatással van a tüne-teikre, de mégsem szabad gyógyhatá-sú készítményként ajánlani, vagy nyilat-kozni róla, hiszen nem egy engedélye-zett orvosságról, hanem élelmiszerrôl van szó. Ezen a területen éppen most válto-zik a jogi helyzet Németországban, mert már nagyon sok ember használja, mégis csak élelmiszerként szabad árusítani. Azt sem mondhatjuk senkinek, hogy tessék, itt van ez az olaj, masszírozd a bôrödbe, ha pikkelysömöröd van! Ebben a különös jogi helyzetben mindig nagyon jól át kell gondolnunk, hogy egy termékkel miként jelenünk meg a piacon.

CK: Mi a helyzet az aromapárnával?

SN-W: A helyzet itt is hasonló: so-kan használják alvópárnának, példá-ul ha fáj a fejük. Ugyanakkor mi senki-nek sem ajánlhatjuk úgy, hogy ez egy olyan termék, melynek gyógyhatása van, csak mint teljesen hétköznapi használa-ti tárgyat árusíthatjuk. Vannak olyanok, akik kiveszik a kendertöltetet a párnából, hogy CBD-kivonatot készítsenek belôle, vagy dohányként hasznosítják, a haszon-kender általában 1-2% CBD-t tartalmaz. Tehát minden adott, hogy CBD-t állít-sunk elô, de mi effajta kijelentést hivata-losan nem tehetünk, a reklámról nem is beszélve. Van például egy masszázsola-junk is, amely 2% CDB-t tartalmaz, de gyógyhatásúként semmiképp sem árusít-hatjuk, hiszen ez egy masszázsolaj ese-tében irreleváns információ. Egy gyógy-

terméknél ez az információ természete-sen nagyon fontos, de hivatalosan nem számít annak.

CK: Ez azt jelenti, hogy a jövőben szeret-

nétek a kannabiszból törvényesen gyógy-

termékeket előállítani?

SN-W: Igen, valóban ez a tervünk. Egy laboratóriummal dolgozunk együtt, ahol megvizsgálják a nyersanyagainkat, és pontosan, alkotóelemeikre lebont-va kielemzik, hogy mibôl mennyit tartal-maznak, ezzel segítve a betegeket. Egy gyógyszerésszel is nagyon jó kapcsolatot tartunk fenn, ô már mondott egy igent a CBD-tartalmú termékeink forgalmazá-sára. A jövô tehát elég izgalmasnak ígér-kezik.

CK: A megfelelő fajtákat ti magatok is

termesztitek?

SN-W: Azon dolgozunk, hogy ez így legyen, egy partnerünkkel közösen, Svájcban éppen most egy új haszonken-derfajtát kísérleteznek ki nekünk, melyet késôbb Németországban mint bejegyzett kultúrnövényt szeretnénk termeszteni.

CK: Németországban a CBD teljesen le-

gális?

SN-W: Ténylegesen, mivel nem vonat-koznak rá a kábítószerekrôl szóló törvé-nyek, hiszen nem pszichoaktív vegyület. Tehát semmilyen irányelvet nem kell kö-vetni, és szabadon lehet kereskedni vele. Ezért tartalmazhatják élelmiszerek vagy éppen egy masszázsolaj.

További információkat a termékekrôl: www.Hanf-Zeit.com

M.M.

37CK 2014/2. április

38

AZ ÁLLAM NEM KEGYELMEZ?AZ ÁLLAM NEM KEGYELMEZ?A németek szerint a börtön gyógyítja a rákotA németek szerint a börtön gyógyítja a rákot

A CK Magazin egyik korábbi számában már bemutattuk Alex Jähnt A CK Magazin egyik korábbi számában már bemutattuk Alex Jähnt

Baden-Württembergből, aki gyógyászati marihuánát fogyaszt. Alex története most Baden-Württembergből, aki gyógyászati marihuánát fogyaszt. Alex története most

tovább folytatódik. A jelenlegi helyzet szerint a leendő apára két és fél év letöltendő tovább folytatódik. A jelenlegi helyzet szerint a leendő apára két és fél év letöltendő

börtönbüntetést szabtak ki, mivel 2012-ben 12 kg kannabiszt találtak nála.börtönbüntetést szabtak ki, mivel 2012-ben 12 kg kannabiszt találtak nála.

39

Cannabis Kultusz: Amikor legutoljára be-

szélgettünk, az autóbalesetedről mesél-

tél, melynek következtében krónikus fájdal-

maktól szenvedsz, és bemutattad nekünk

a legális kannabiszfogyasztáshoz vezető

utadat, mely enyhén szólva sem volt köny-

nyű. Most börtönbüntetésre ítéltek, mi tör-

tént pontosan?

Alex Jahn: Körülbelül egy éve nyílt lehetôségem arra, hogy a gyógyászati kannabiszhoz legálisan, a gyógyszertár-ban megvásárolva jussak hozzá, vagyis az ezt megelôzô években illegális úton be-szerzett kannabisszal voltam kénytelen a fájdalmaimat csillapítani. Rá voltam utal-va a feketepiacra, és 2012-ben úgy ala-kult, hogy a környéken sehol nem lehe-tett kannabiszt beszerezni. Már egy év-vel azelôtt is – amikor hosszabb ide-ig kórházban voltam – bebizonyosodott számomra, hogy milyen kannabisz nél-kül, napokig, sôt hetekig a fájdalommal együtt élni, így amikor 2012-ben egy ismerôsöm felkínálta a lehetôséget, hogy viszonylag egyszerûen, nagyobb mennyi-séget lehet beszerezni, akkor sajnos rosz-szul döntöttem, és könnyelmûen igent mondtam. Azt gondoltam, hogy egy kis autókázás még nem ártott senkinek, és lelki szemeim elôtt olyan jelenetek ját-szódtak le, mint a The Transporter címû filmben. Amikor az ismerôsöm elmond-ta, hogy a kannabiszínség oka az, hogy nem talál senkit, aki vállalkozna a hatórás autóútra Aachenbe, hogy 3-4 kg árut el-hozzon, nem gondolkodtam sokat, csak útnak indultam.

CK: Azzal az érzéssel, hogy te vagy a

Transporter?

AJ: Úgy valahogy. Egy bizonyos ben-zinkútnál meg kellett állnom kávét inni, úgy, hogy a csomagtartót nyitva hagyom. Ezt is tettem, és amikor visszamentem az autómhoz, egy nagy kartondobozt és egy válltáskát találtam benne. Késôbb tud-tam meg, hogy a válltáskát karácsonyi ajándéknak szánták nekem, a benne ta-lált két kilóval 10 hónapig semmi ellátá-si gondom nem lett volna. Ezt azonban akkor még nem tudtam, mint ahogy azt sem, hogy a csomagtartóban levô 12 kg kannabisz miatt lesnek rám. Alig indul-tam el, már láttam is a kék villogókat, le kellett hajtanom jobbra, és láttam, hogy a vámosok maguk is totálisan meg vol-tak lepôdve a hatalmas mennyiségtôl.

A történet vége az, hogy most két és fél évet ülnöm kell, holott a rakományhoz bizonyítottan hozzá sem értem.

CK: Mit jelent a „most”?

AJ: Épp a napokban kaptam meg a hi-vatalos felszólítást, hogy két héten be-lül jelentkeznem kell a büntetés letöl-tésére. Mivel büntetlen elôéletû vagyok, ezért egy úgynevezett nyitott börtönbe kellene bevonulnom (vagyis az éjszaká-kat és a hétvégéket kell az intézményben tölteni). Felhívtam ôket, és elmondtam, hogy én hivatalosan és legálisan, egész-ségügyi okokból kannabiszfogyasztó va-gyok, és hogy lehetséges-e, hogy gyógyá-szati kannabiszt vigyek magammal. A te-lefonban majdhogynem kinevettek, és közölték, hogy még egy súlyosan be-teg embernek sem engedélyeznék a kannabiszfogyasztást az intézmény fala-in belül. Ez azt jelenti számomra, hogy fizikailag legkésôbb két hét után teljesen tönkremennék – ezt már egyszer végigcsi-náltam, mert amikor a 12 kg kannabiszt felfedezték az autómban, természetesen rögtön lecsuktak.

CK: Ezek szerint a per másfél évig húzó-

dott, mielőtt ítélet született?

AJ: Igen, de még reménykedünk, hogy változtatni tudunk a helyzeten. Kérelmet nyújtottunk be a büntetés enyhítéséért,

melyben az egészségi állapotomra hivat-koztunk. Nagyon reménykedünk, de jelen-leg minden a levegôben lóg. Azt hiszem, hogy a legnagyobb problémát az jelenti, hogy nem fedtem fel az ismerôsöm kilé-tét, mert ô volt az, aki segített nekem ak-kor, amikor senki más nem segített. Így ez a 12 kg teljesen az én saram, ezért kap-tam két és fél évet a felfüggesztett bün-tetés lehetôsége nélkül. Az ügyvédem ál-láspontja szerint nem vagyok testileg al-kalmas a börtönbüntetés letöltésére, és ebbôl kifolyólag remélem, hogy vissza-vonják a végrehajtást – de hogy ezt ér-vényre is tudja-e juttatni, az még a jövô zenéje. Számítottam a büntetésre, bár ar-ra nem, hogy ténylegesen börtönbe kell mennem. De csak a törvényre mutogat-nak, és a nagy mennyiségre, azzal gyanú-sítanak, hogy kereskedelmi tevékenységet segítettem elô, hiszen a szállítmány nagy részét – vagyis ami a kartonban volt – az ismerôsöm árusításra szánta.

CK: Ugyanakkor neked nem lehet felróni

azt, hogy anyagi érdekből cselekedtél...

AJ: Szerencsére a bíróság is így látta, és az ítéletben is kimondta, hogy nem pro-fitért, hanem a gyógyszerem beszerzésé-

CK 2014/2. április

dicamedicalért követtem el a tettet. Az ismerôsöm azt mondta nekem, hogy ô nem tud elmenni az áruért, és ha senki nem hozza el, akkor nincs. Milyen választási lehetôségem lett volna? Nem akarok panaszkodni, vagy sajnálatot ébreszteni senkiben, csak in-formálni akarom a nyilvánosságot, hogy mi a helyzet itt, Németországban. Beteg vagyok, fájdalmaim vannak, vagyis gya-korlatilag rá vagyok szorulva a feketepi-acra, hogy beszerezzem az egyetlen fáj-dalomcsillapítót, ami hat, hoztam egyet-len rossz döntést, és a törvény a lehetô legkeményebben csapott le rám. Senkit nem érdekel, hogy a gyerekem napokon belül a világra jön, a törvény megbánás-ra kötelez, holott annak a valószínûsége, hogy visszaesô bûnözô lennék, a nullá-val egyenlô.

CK: Ha eltekintünk ezektől a kellemetlen

fejleményektől, akkor milyen tapasztalatok-

ról tudsz beszámolni az elmúlt évet illető-

en, amióta gyógyászati kannabiszt fogyasz-

tasz?

AJ: Észre kellett vennem, hogy az en-gedély önmagában kevés, hiszen a gyógy-szer nagyon drága. Az elmúlt kevesebb,

mint egy évben 15 000 eurót hagytam a gyógyszertárban. Mint rászoruló kapok itt is, ott is valamit, amit egyáltalán nem is lenne szabad elfogadnom. Azt is ész-revettem, hogy néhány feketepiaci fajta sokkal hatékonyabb, mint a gyógyszertá-ri, ami ugyan legális, de háromszor annyi-ba kerül. Vagyis ugyanazért a pénzért há-romszor annyi kannabiszt kapok, ráadá-sul a hatása is jobb.

CK: Tehát a Bedrocan és a Bedica nem ki-

fejezetten a te fajtáid?

AJ: De, persze, ezek a fajták is rend-ben vannak, de már volt szerencsém más, sokkal jobb fajtákhoz is. Néhány közü-lük szintén a Sensi Seedstôl származott, sajnos a Bedrocan és a Bedica nem a legjobbak. Az én fájdalmaimra a Kush-fajták vannak jobban hatással, vagyis az erôsebb fajták, melyeknek édes az illatuk. Már az illatukról megérzem, hogy melyek azok, amelyek nekem valók. Ha kinyitok egy Bedrocant, és beleszippantok, akkor összehasonlítva a többivel eléggé vegy-szerszagú, maró, savanykás. Ennek elle-nére megveszem a gyógyszertárban, hogy a legális keretek között maradjak – hát

mit csináljak, ha, mint most is, hetek óta nem lehet kapni?

CK: Hogyhogy nem lehet kannabiszt kap-

ni a gyógyszertárban?

AJ: Szállítási nehézségekkel küzdenek: a gyógyszertárak leadják a rendelést, de az importôrcég tavaly év vége óta nem szállít semmit. Ez azt jelenti, hogy a feke-tepiac ugyan illegális, mégis a gyógyszer-tárban nem kapunk semmit, így telt el a Karácsony, a január, és február elsô fele. Ez sok rászorulónak életbe vágó problé-ma, és természetesen sokan kénytelenek illegális úton beszerezni a gyógyszerüket. Ez tehát az érem másik oldala – egy mo-nopólium, mely egy létfontosságú gyógy-szer köré épült, középszerû füvet árul-nak aranyárban, és még csak a folyama-tos ellátást sem tudják garantálni. Né-metországban az importôrcég határozza meg az árakat, és ha az ember a Holland Egészségügyi Minisztérium honlapján azt látja, hogy egy doboz Bedrocan 38 eu-róba kerül, Németországban pedig 120 eurót fizetsz ugyanazért, akkor az ember elgondolkodik…

Martin Müncheberg

40

Édes illata és euforikus hatása legendás. A Bubble Gum egy el-lenálló, nem túl sûrûn elágazó, egységesen és középmagas-ra növô, kimondottan gyantás fajta. Termesztôk az USA-beli Indiana államban fejlesztették ki, majd a Bubble Gum-genetika megérkezett Hollandia két magbankjába is, ahol kifejlesztették saját Bubble Gum-fajtájukat. A mi fajtánkban kinézete és ha-tása alapján leginkább a Sativa-tulajdonságok érvényesülnek, egy karakteres, édes aromával párosulva (erôsen emlékeztetve az édes rágógumi ízére), fogyasztása eufóriát idéz elô. Ez az egyet-len genetikailag tiszta fajta (vagyis nem F1-hibrid) a Serious-fajták között, az évek során tíz kitüntetésben is részesült. A Bubble Gum High Times Cannabis Cup négy díjat kapott a High Times Cannabis Cup-versenyen, és még többet különbözô kannabiszversenyeken Spanyolországban. A legfontosabb kitün-tetését 2006-ban vette át: a „Soft Secrets” címû magazin Az év növénye díjat ítélte neki! Kiváló gyógyhatású tulajdonságai van-nak az étvágytalanság és hangulatjavítás területén.

Egy komoly gyógynövény:

BUBBLE GUM

42

45

Aromája érzéki élményt nyújt, nagyon erôteljes tömjénilla-tú. A levelek porítása után inkább a gyümölcsös aromák kerül-nek elôtérbe, sôt még mentolt is érzékelni benne. Az íze friss, citrusos, finom medvecukoríz. Egy édes, mégis kissé savanykás utóízt hagy maga után, így a szaglóhámnak is megvan a szabad-sága az illatok szabad besorolására.

Mind a gôze, mind a füstje exkluzív élményt nyújt. Erôs és friss, elôször bombaként robban, majd intenzitása alábbhagy, de még tíz perc után is érezhetô.

A vörös család magától virágzó tagjai között ô a leginkább Sativa-beállítottságú, hatása közepesen hosszú. Kreatívan befo-lyásol, segít ötleteket találni, másrészt energetizál, hogy ötlete-inket meg is valósíthassuk. Tökéletesen alkalmas meghitt beszél-getésekhez és filozofáláshoz. A hangokat és a színeket különö-sen élettel telinek érzékeljük, kétségtelenül az egyik legjobb faj-ta az ünnepléshez. A Dark Devil lila virágaival és narancsszínû termôjével egy nagyon szép, magától virágzó növény, hatása mint egy legjobb hibridé, nagy Sativa-aránnyal.

DARK DEVIL A SWEET SEEDSTŐL A Dark Devilhez a BIG Devil XL-t használták fel. Szokatlan színé-nek köszönhetôen virágzáskor a növény nem jellegzetes, diszk-rét megjelenésû, a magok 80%-a lila, illetve sötétkék virágo-kat hajtanak. Termesztése nagyon egyszerû, gyorsan növô, nagy hibriditással rendelkezô fajta. Kinézete mint egy Indica-Sativa-hibrid, magától virágzó, gyorsan növô. A túlzásba vitt táp-anyag-hozzáadásra érzékenyebben reagál, mint testvérei a Red Familybôl, ugyanakkor ellenálló a betegségekkel szemben, és ha gondoskodunk az ideális körülményekrôl, maximális hozamra számíthatunk.

Nagy, központi levélzetet növeszt, de oldalelágazásai is meg-adnak minden okot az elégedettségre.

A szárak és a rajtuk növô levelek vastagon fedettek az aro-más gyantától, mint az egyik kiinduló növénynél, a Big Devil XL-nél. A csírázástól számítva kilenc hétre van szüksége a teljes érésig. Egyes növények akár gyorsabban is érhetnek, de az egyé-ni ízléstôl is függ, hogy az ember kivárja-e a kilenc hetet. A vi-rágzat kalász vagy toboz alakú, termôje erôs narancs színû.

CK 2014/2. április

Az Orange Hill Special egy kivételes Orange Skunk-válogatás, az Orange család új tagja. A vásárlók által kedvelt, két stabil, a 80-as évekre visszanyúló fajtából, a népszerû Orange Bud és a Californian Orange genetikai keverékébôl került kifejlesztés-re. A tenyésztésre 6 generáción keresztül került sor, a stabil és erôs Orange Skunk biztosítása érdekében, mely szüreteléskor narancssárga szôrszálakban gazdag, nagy hozamú és citrusízû. 50%-ban Indica-, 50%-ban Sativa-fajta, THC-szintje 21%, erôs lebegést okoz, tartósan és kellemesen ellazítja a testet.

A növény általában alacsony marad, kb. 1 méteres, mellék-ágain sok ragacsos rüggyel. Ez az Orange család legbozonto-

ORANGE HILL SPECIAL

46

sabb és legjobb hozamú tagja. Táplálása kezdetben egyszerû, de a virágzási szakaszban gyakoribb táplálásra lehet szüksége, és 8-9 hét is kellhet a beéréséhez. Szabadban, meleg idôjárási kö-rülmények között, október közepére érik be (a déli féltekén áp-rilis közepére). Hozama bôséges, egy jól termesztett növényrôl akár 450 gramm is szüretelhetô. Szívbôl ajánljuk az Orange csa-lád kedvelôinek, és mindazoknak, akik szeretik az igazán speciá-lis, bô hozamú fajtákat. A Power Plant, The Ultimate, Skunk #11, Euforia és a Master Kush tenyésztôi által kifejlesztett és gyártott változat. Kapható feminizált vagy hagyományos válto-zatban is.

Az Ice Cream egy újabb, nagy népszerûségnek örvendô, 60:40 Indica:Sativa arányú Paradise Seeds-fajta, amit OG White Widow és Bubble Gum keresztezésébôl nemesítettek. A fajta magjai 2007-ben jelentek meg a piacon.

Nagy életerô, gyors növekedési ütem és bôséges gyantaho-zam jellemzi, valamint „lágy, krémes íz, ami fagylaltra emlé-keztet”. Ahogyan azt mind tudjuk, az egzotikus ízek felfede-zésében egy bizonyos szintig a fantáziánkra is hagyatkozunk, de számos termesztô és fogyasztó jelezte, hogy az Ice Cream valóban vaníliaízû, vagy legalábbis felfedezhetôk benne vaníli-ás aromák. Emellett feltûnnek „a Skunk és az ananász halvány alhangjai is”.

ICE CREAM

48

Az Ice Cream a fenotípusok sokszínûségét mutatja, és mind-egyikük hozzájárul a finom ízvilághoz. A nemesítéshez használt fajták közös jellemzôje a gyors növekedés és a kivételes életerô, ami nagy, sötétzöld leveket és gazdag gyantatermelést bizto-sít. Minden növény jelentôs mennyiségû trichomát hoz, melyek esetenként, katonásan sorakoznak a gyantafejeken.

Sea of Green módú vagy hajtásról történô termesztéshez is ideális, a reakció hajlandósága a sportautókhoz mérhetô, ez a növényvilág Ferrarija. A bugák fehérek és fagyosak, enyhe va-níliaillattal. Az Ice Cream 55-60 nap virágzást követôen kezd érésnek indulni, és négyzetméterenként 500 gramm hozamú. Kültéren korán, már október elején érik, szintén négyzetméte-renkénti 500 grammos várható hozammal. Extramagas THC-tartalma a 20%-ot is meghaladhatja, ami erôteljes trippes hight eredményez mind a fejben, mind a testben.

Aldous Huxley:

AZ ÉRZÉKELÉS KAPUI

50

[...] Minden ember minden egyes pilla-natban képes arra, hogy emlékezzen min-denre, ami vele történt, és hogy mindent érzékeljen, ami az univerzumban éppen lejátszódik. Az agy és az idegrendszer szerepe az, hogy megvédjen minket ettôl a rengeteg haszontalan és lényegtelen tu-dástól, amely csak összezavarna bennün-ket. Ezt a feladatot úgy végzik el, hogy egyszerûen kizárják az általunk érzékelt események közül a lényegtelennek ítél-teket – azokat, amelyeket egyébként fel-fognánk, amelyekre késôbb bármikor ké-pesek lennénk visszaemlékezni –, s csakis azt a néhány, gondosan kiválasztott érzé-kelést engedik át hozzánk, amelyek vala-milyen oknál fogva hasznosnak tûnnek. E teória szerint minden egyes ember poten-ciális Szuperelme. Most azonban, mivel állatok vagyunk, az a legfontosabb dol-gunk, hogy bármilyen áron életben ma-radjunk. Ahhoz, hogy a biológiai túlélés sikerüljön, a Szuperelme szuperérzékszer-vei által felfogott eseményeket és dol-gokat keresztül kell vezetni az agy és az idegrendszer szûrôrendszerén. Ami a gé-pezet túlsó oldalán kijön, abból csak egy olyan tudat épülhet fel, amely a segítsé-günkre lesz abban, hogy életben marad-junk ennek a különös bolygónak a fel-színén. Hogy megformálja és kifejez-ze ennek a redukált érzékelésnek a tar-talmát, az ember kifejlesztette – és fo-lyamatosan finomítja – azokat a szimbó-lumrendszereket és hallgatólagosan elfo-

a’la cannaa’la canna

Aldous Huxley a 20. század egyik forradalmi el-

méje, látnoka volt. Regényei közül a Szép új világ

és a Sziget a mai napig hatással vannak a nyu-

gati kultúrára. 1953-ban az Egyesült Államok-

ban Humphry Osmond vezetésével részt vett egy

meszkalin kísérletben. Az érzékelés kapui ezen

élményeiből táplálkozik. Az esszékötet a hatva-

nas években a hippimozgalom alapművévé vált,

de állítólag a The Doors zenekar is a kötet címe

alapján vette fel a nevét.

gadott filozófiákat, amelyeket nyelvnek nevezünk. Minden egyes ember egyazon idôben a kedvezményezettje és az áldo-zata a nyelvi hagyománynak, amelybe beleszületik – kedvezményezettje, mert a nyelv révén férhet hozzá a más emberek által összegyûjtött tapasztalatokhoz, és áldozata, hiszen a nyelv erôsíti meg ab-ban a hitében, hogy a redukált érzékelés az egyetlen létezô érzékelési mód, a nyelv zavarja meg valóságérzetét annyira, hogy kénytelen feltételezéseit tényként, szavait tényleges dolgokként értékelni. Az a va-lami, amit a vallás nyelvén „e világnak” neveznek, valójában a redukált érzékelés univerzuma, amelyet éppen ez a kifejezés, éppen a nyelv erôsít meg valóságosságá-

ban. A többi világ, a „másvilágok”, ame-lyekkel az emberek idônként kapcsolatba kerülnek, a Szuperelme által érzékelt uni-verzum részét alkotják. A legtöbb ember többnyire csak azt fogja fel, ami a már említett szûrôrendszeren keresztül eljut hozzá, amit az anyanyelve tradíciói sze-rint valóságosnak tart. Bizonyos szemé-lyek azonban születésüktôl fogva képesek arra, hogy kiiktassák a szûrôt. Mások ide-iglenesen kapcsolják ki a rendszert, vagy spontán módon, vagy szándékos és hosz-szadalmas „lelki gyakorlatok” segítségé-vel, esetleg hipnózis alkalmazásával, dro-gok szedésével. Ezek az emberek sem ér-zékelnek mindent, ami az univerzum töb-bi részén történik (a szûrôrendszer kikap-csolása vagy megkerülése sohasem lehet teljes mértékû, így a Szuperelme által ér-zékelt dolgok mindegyike semmiképpen sem juthatna el az emberhez), de leg-alább többet vagy mást is megtapasztal-nak, mint azok, akik kizárólag azt a gon-dosan megválogatott „anyagot” fogják fel, amelyet beszûkült agyunk teljesnek, de legalábbis elégségesnek ítél, és a való-ság képének tart. [...]

EMBERSZABÁSÚChamps: Down Like Gold

52

a’la canna

MEGINT AZOK A HATVANAS ÉVEKTemples: Sun Structures

„Jó, hogy vége a hatvanas éveknek, és nem jön újra el” – énekeltük a kilenc-venes évek végén, mire az új évezred-ben lépten-nyomon bukkannak fel a korszak pszichedelikus rockját folytató (Tame Impala, Kula Shaker), továbbgon-doló (Grizzly Bear) vagy újrahasznosító (Kasabian) zenekarok. A Temples inkább

a Tame Impalával rokonítható, de míg az ausztrál rockbanda az experimentális, szerteágazó változatot részesíti elônyben, addig a britek a rádióbarát mellett tették le a voksukat.

A dalok hangszerelése egészen megtévesztô. Ha a hallgató nem nézi meg jól a lemezborítót, azt is gondolhat-

ja, hogy apa lemezgyûjteményébôl sike-rült megkaparintania egy ritkaságot. A gi-tárok, az effektek, a vokálok, a dob sound egy az egyben hozza, amit egy korabe-li lemezen hallhatunk. Felmerül a kérdés: hogy ha ez nem több retrorajongó zené-szek örömmuzsikálásánál, akkor miért ér-dekes? A rövid válasz: azért, mert ezek a dalok jók.

A hosszú: hiába nincs bennük semmi különös, egyszerûen a fejben ragadnak. Mintha valaki utólag megírta volna a kor-szak egyik hiánycikkét, a pszichedelikus popot. Emlékmûvet állít egy letûnt kor-nak, hamis, felesleges pózok nélkül, ahogy reneszánsz zenét játszó muzsikusok a Mediciek Firenzéjének. Különös érzés, amikor a The Golden Throne-t hallgat-va Szécsi Pál és Katona Klári jut eszünk-be. Persze ez az anyag sokkal gazdagabb, de hihetetlen erôvel hozza az egykori at-moszférát. Ez egyúttal az egyetlen gyen-géje is, mert egy-egy dal mintha már túl-zottan ismerôs volna. Ilyenkor kicsit leül a korong, azért az olyan számokért, mint a Keep In Dark, a Move With The Season vagy a lemez közepérôl a Colours To Life érdemes meghallgatni.

A La Manche-csatorna brit partjainál ta-lálható szigeten, az Isle of Wighton két fiatalember, Michael és David Champion 2011-ben alapították meg bandájukat, melyet vezetéknevük után egyszerûen Champsnek neveztek el. 2012-ben ad-ták ki elsô ígéretes kislemezüket, me-lyet a Guardian mutatott be, de brit vi-szonylatban jelentôs sajtóvisszhangot

nem váltott ki, bár a Savannah c. dalt a Soundcloud oldalukon 24 000-szer hall-gatták meg, ami egy kezdô bandától igen nagy szám.

A párszámos EP után, március 10-én jelent meg a Down Like Gold címû nagylemez. Szerencsére a szigetorszá-gi underground muzsikusokat nem fe-szíti a vágy, hogy a legnagyobb színpa-dokon adhassák a leghangosabb koncer-tet, így az album meghitt, merengôs, de egy kicsit sem komolykodós, inkább játé-kos anyag lett. A hangszerelés egyszerû, ahogy a dalok sincsenek túlbonyolítva. Az ének, fôként a falzettes részek néha túl-csordulnak, sôt még némi teatralitástól sem riadnak vissza, viszont annyira mini-mál a konstrukció, hogy elbírja ezt is.

Párhuzamként a bejáratottabb ne-vek közül az MGMT és a Coldplay is megemlíthetô, noha az elôbbihez ké-pest túl konzervatív és visszafogott, míg az utóbbi kevésbé pörgôs, és kevésbé po-pos. Az elektronika, az izgalmas modern szinti hangzás kicsit hiányzik – nekem –, mert könnyedén elfért volna, akár csak fûszerként is egy-egy dalban, ahogy a ki-csit karakteresebb, határozottabb meg-

szólalást sem bánnám néha. Kiemelkedô nótáik közé tartozik a már említett Savannah mellett a My Spirit is Broken és a St. Peter’s.

A Champs olyan zene, amire felkapod a fejed, ha a rádióban vagy egy kávézóban hallod. Tökéletesen illeszkedik a megszo-kott kínálathoz, van benne valami fur-csaság. Mivel nagyon friss a lemez, ne-héz tisztán látni, hogy mi lesz a jövôje, annyi biztos, hogy egy próbálkozást bár-kinek megér. Szerethetô, emberszabású muzsika.

a’la canna

SZÉP HALÁLVad Fruttik: Darabok

2013 minden bizonnyal egyik legjobb magyar dala a Vad Fruttik – az új lemezt nyitó – Darabokban c. nótája. Szépen fel-épített struktúra kirobbanó refrénnel, ami a dal végére egészen zseniális-bestiális mészárlásba csap át. Likó Marcell és ban-dája a katarzisra hajt, és át is viszi a fo-gában tartva, ahogy a bölcsészekbôl to-borzott közönség ezt el is várja. De mi-lyen mély ez a tenger? Meddig lehet ful-dokolni, úgy, hogy ne váljon gyanússá? Mert hogy a Darabok, mikor már nem mozogsz, akkor is lenyom a víz alá.

Ilyen hanganyag ritkán születik a ma-gyar könnyûzenében. Mindössze tíz dal. Tiszta hangzás, éles gitárok, pontosan el-talált szinti hangszínek. Pontosan egy-másra helyezett rétegek, amit elsôre je-lentéktelennek tûnô, alig hallható ap-róságok tesznek számtalanszor hallgat-hatóvá. A dalszerkezetek szépek, annyi-ra szokványosak, hogy még épp befér-jenek egy kereskedelmi rádió mûsorába.

Kiemelkedô a billentyûk kezelése. A Má-sodpercek és decibelek, az Egy napra és a Pipacsok a Darabok mellett fontos pilla-natokat rögzítenek.

A zenészek mindent hoznak, ami kell-het egy modern rocklemezen. Ha nem len-nének szövegek, csontnélküli volna. Saj-nos azonban az összképbe kissé belepisz-kol a poéta. Az egykor sárga Zsigulikról mesélô, Szécsi Pálra kacsingató Likó dal-szövegíróvá érett. Ilyen szépen felépített szövegmonstrumokat nem rakott le ed-dig az asztalra. A legfontosabb dolgokról, életrôl, halálról és szerelemrôl beszél. De

valahogy túl sok lesz a komolykodásból a hetedik, nyolcadik számra. Pózzá válik, elveszíti tartalmi mélységét a sokszor mo-doros beszélô. Minden jó sorra egy köz-hely felel, ami az anyag mûvészi erejébôl elvesz, ugyanakkor hozzáférhetôvé teszi a szélesebb közönség számára is.

A Darabok minden gyengéje ellenére fontos lemez. Jobb, mint bármi, amit ma-gyar zenekartól hallhattunk az utolsó öt évben. Jobb az elsô, a második és a har-madik Fruttik-lemeznél. Magasra tör, el-bukik, de nem vérzik el.

53

Idén Orfû nulladik napjára újra összeáll a Kispál és a Borz, de aki az újraegye-sülésen túl új dalokra is vágyik, s kíván-csi, milyen lenne a következô lemez a klasszikus bandától, annak elég elsétál-nia a lemezboltba, ha még akad a kö-zelben, és megvenni a Kiscsillag negye-dik lemezét. A bulizenekarnak indult baráti társaság ezen a korongon a szo-kásos univerzum mellett új hangulat-tal is szolgál.

Már a Néniket a bácsiknak! záróda-la (Sirály) megelôlegezte az okos szö-vegeket és a gyengéden hullámzó rit-must, amire a fotelbôl is könnyen le-het bólogatni. A Miért nem tudod?, a Szeles, A kis óceán és a lemez – szá-momra – legszebb pillanata, az öre-gedés tematikáját boncolgató Mi me-het? olyan területeken jár, ahol egykor egy-egy Kispál-szám és fôként a Bandi a hegyrôl jártak. Fényesre csiszolt da-lok ezek, melyek ragyognak, bár nem

Kiscsillag: Szeles

újítják meg a magyar poprockot. A ma-guk klasszikus formájában mégis feltá-ratlan területre lépnek. Mert a magyar underground kultúra koraszülöttei kö-zül egyedül Lovasi tud ilyen filmet vetí-teni. Nem öregedett vele az Európa Ki-adó, a Neurotic vagy Sziámi Müller Pé-ter. Egyedül jár ezen a tájon, és még jól is áll neki.

Persze azért akadnak táncolós dara-bok is, hogy senki ne csalódjon, mint a Földre, a Tánc, a Meleg szék és a Máso-dik este. Sôt mivel Lovasi András gyak-ran megszólal a közügyekkel kapcso-latban, nem meglepô, hogy helyet kap-tak „politikus” számok. Ilyen a napi ak-tualitásoknál azért jóval tágabb tér-ben mozgó Ollé, ollé, ami az országot vezetô elitnek tart görbe tükröt, a ki-vándorlás manapság kötelezô temati-káját körbejáró (Kistehén, Quimby stb.) Meleg szék vagy az albumot záró át-hallásos, bendzsóval fûszerezett Ki ta-lálja meg?.

Úgy látszik, nemcsak nekünk hiá-nyoztak azok a könnyed, mégis súlyos Kispál-szövegek, amiért több ezren váltottak jegyet az ország különbözô pontjain a koncertekre, hanem a szerzônek is, aki most épp aktuális ze-nekarába csempészte be ezeket.

Lombhullató

CK 2014/2. április

54

a’la canna

George R. R. Martin nevét az eposzi méreteket öltött Trónok harca-sorozat könyvváltozatának szerzôjeként ismerik a legtöbben, pedig nem csak fantasyíró. Horror és science fiction tematikájú mûvek is kerültek nyomdába már író-asztaláról. A hetvenes évek végén jelent meg elsô regénye, melyet 1982-ben kö-vetett a második, a Lázálom. A kötet, mi-vel az elôzô kiadás hiánycikk évek óta a piacon, a Karácsony elôtti hajrában je-lent meg újra, kihasználva a teret, amit a Tûz és Jég dala-ciklus következô kö-tetének hiánya okozott. A gyerek, a fér-jem, a barátnôm szereti a tévésorozatot, megkapja most az új könyvet – gondol-ták sokan, és aztán csalódva látták, hogy a megajándékozott savanyú képpel pil-lant rájuk a kicsomagolt ajándék fölött, mert a Lázálom nem fantasy, és semmi köze sincs Westeros világához. Pedig ez a regény legalább olyan jó, mint a nagy sikerû sorozat.

A 19. század második felében, az Egyesült Államokban járunk. A Vadnyu-gatból kifelé, orral a 20. századnak. A

Lázálom egy gôzös neve, a legnagyobb, a legerôsebb, a legcsillogóbb, ami vala-ha szelte a Mark Twain történeteibôl is ismert Mississippi vizét. A történet egyik központi szereplôje a kifejezetten ellen-szenves Abner Marsh, a hajó kapitánya, akinek a szemén keresztül látjuk ezt a hátborzongató világot.

Martin orránál fogva vezeti az olvasót, miközben a történet egyre jobban elko-morul. A vámpírokat, mert hogy a Láz-álom egy vámpírtörténet, mely a vérszí-vókat minden unalmas klisétôl megfoszt-ja, pôrén, pengeéles realizmussal rajzolja meg. Karakterei élnek, valódiak, hibákkal, gyengeségekkel és erényekkel. Az egyik legérdekesebb köztük is Savanyú Bill, aki bár ember, vámpírrá akar válni.

A regény küzdelem a közhelyekkel, to-poszokkal szemben, mely miközben átlé-pi a horror- és vámpírregény mûfaji ke-reteit, azokat újraértelmezi, tágítja, egy-szóval megújítja. Kötelezô olvasmány mindenkinek, aki kedveli a klasszikus vámpíros történeteket, akinek pedig a példánya karácsony óta a polcon poroso-dik, annak érdemes onnan azt levennie, nem fog csalódni.

Ha valaki kortárs magyar írót próbál el-képzelni, könnyen jelenik meg a szeme elôtt egy asztal felett görnyedô szimpa-tikus, ôszülô, középkorú férfi, aki elszán-tan csapkodja a számítógép billentyûit, miközben cigarettázik, és klasszikusokat hallgat. Pedig a kortárs magyar irodalom nemcsak ilyen, Jászberényi Sándor eb-ben a sokszínû kavalkádban sajátos vilá-got képvisel.

Haditudósító. Írt a darfúri konfliktus-ról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadmûveletrôl a Gáza-övezetben, a nigériai lepra- és tu-berkulózisjárványról, a 2011-es egyipto-mi forradalomról és a líbiai polgárháború-ról. Miközben bôsz hullajelöltként járta a világot, nemcsak csajozott, ivott, szívott, hanem, mily furcsa, írt is. Tömör, erôs, gyomorforgató rövid novellákat, Heming-way nyomán, szûkszavúan. Az évek alatt született novellákból mindössze egy vé-kony kötetet állított össze a szerzô, ami-

TÖKÖS, PARTRASZÁLLÓS KÖNYVJászberényi Sándor: Az ördög egy fekete kutya

be nemcsak az úti élményekbôl táplálko-zó szövegek, hanem hazai történetek is bekerültek.

Nem nehéz ezekben a minimalista írá-sokban felfedezni az életrajzi vonatko-zásokat. Jászberényi irodalmat teremt, szépprózát ír, de közben kendôzetlenül vall saját életérôl. Aki olvassa ezt a szikár mondatokból építkezô kis könyvet, nem kap kedvet, hogy együtt focizzon, söröz-zön vele a következô hét végén. Férfivi-lágot formál meg, könyörtelen, kegyet-len világot, ahol a nôknek aligha van he-lyük. Alteregója érzéketlen macsó, ugyan-akkor érzelmes, törékeny figura, aki zak-latott idegrendszerét morfiummal nyug-tatja. Pszichológiailag hiteles, jól meg-alkotott karakter, akit legjobban a gyer-mekkort megidézô rövidprózák felôl ért-hetünk meg. De a mû igazi érdekessé-ge nem is a szereplôkben rejlik, hanem a háttér, a Magyarországon jobbára is-meretlen muszlim világ re-, illetve meg-

konstruálásában. A hasisillatú éjszakák a mecset tetején, a fegyverek olajszaga és a lassan megalvadó ragacsos vér látványa olyan erôvel jelenik meg, hogy szinte ma-gunk is érezzük, halljuk, látjuk azt.

Az ördög egy fekete kutya izgalmas ka-land, kalauzunk pedig egy akcióhôsök va-gányságát, lazaságát meghazudtoló fic-kó. Kell ennél több?

VÁMPÍROK MÁRPEDIG VANNAKVÁMPÍROK MÁRPEDIG VANNAKGeorge R. R. Martin: Lázálom

a’la canna

A mangakiadványok közül kiemelkedik a Berserk c. sorozat, mely nemcsak papíron, hanem anime változatban is meghódítot-ta a világot. A füzeteket Miura Kentaró 1988-ban kezdte el publikálni, melyek azóta már a világ számtalan országában megjelentek. Magyarul egy fantasy-sci-fi kiadó, a Delta Vision hozta forgalomba 2008-ban. A hatodik kötet tavaly látott napvilágot.

A történet fantasy, némi horrorral és akcióval dúsítva. Központi hôse Gutts, a zsoldos, akit a szerzô egy német lovagról, egy bizonyos Götz von Berlichingenrôl mintázott, aki elvesztette egyik karját, és helyére vasból készítettek protézist. Míg az elsô három kötet az érett férfit mu-tatja be, amint szembeszáll a gonosszal, addig a harmadiktól egészen a most ki-adott hatodikig Gutts fiatalkorával, ne-veltetésével ismerkedhet meg az olvasó. Démonok és emberek harcából és persze hangulatos középkori miliôbôl áll össze

a Berserk világa. A mangáktól megszo-kott túlzások: lányos arcú férfiak és óriá-si fegyverek pedig hol kifejezetten za-varóak, hol pedig tökéletesen illeszked-nek ebbe a mesés világba. A lapok feke-te-fehérek, a rajzok az amerikai képregé-nyekhez képest kidolgozatlanok, ugyan-akkor mégis elegendôek ahhoz, hogy be-szippantsák az olvasót. A karakterek bár erôsen sablonosak, a szerzô azért mindig csavar egyet a megszokott képleten, így nem válnak egydimenzióssá.

A hatodik kötet cselekményét a kirá-lyi udvarban zajló intrikák hozzák moz-gásba. A kliséket persze a rajzoló-író nem is igyekszik elkerülni, így a történet gyak-ran kiszámítható, olykor unalmas is, még-is érdekessé teszi, hogy gyakran finoman meg-meglibbent egy-egy rejtélyt, mely végig ott vibrál a háttérben, ugyanakkor sosem vetül rá fény. Bárki kezdheti az ol-vasást a legutóbbi kötettel, mely önma-gában is élvezhetô, de érdemes megven-

ni a korábbiakat is, hogy teljesebb legyen a kép, és hogy az apró, elsôre jelentékte-lennek látszó részletek is értelmet, jelen-tést nyerjenek.

Hományi Péter

55

Al Gore Bill Clinton elnöksége idején az USA alelnöke, a 2000-es elnökválasz-tásokkor a Demokrata Párt elnökjelöltje volt. 537 floridai voks választotta el az elnökségtôl George W. Bushsal szemben. Ezután elfordult a napi politikától, és többek közt a globális felmelegedés kér-désével kezdett el foglalkozni. Kellemet-len igazság címmel 2006-ban könyvet írt, melyben a globális felmelegedés elleni lé-péseket szorgalmazza. A könyv alapján Davis Guggenheim készített filmet. A mo-zi elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek és a legjobb betétdalnak járó Oscar-díjat. Pályájának csúcsa a 2007-es év végén ne-ki ítélt Nobel-békedíj volt, melyet környe-zetvédelmi munkásságáért vehetett át, az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bi-zottságával megosztva.

A jövô c. opus magnumában nem más-ra tett kísérletet, mint hogy összefoglal-ja, miért tart ott a világ, ahol tart, egyál-talán merre tart, illetve mit lehetne ten-

A VILÁG ÉLŐ LELKIISMERETEAl Gore: A jövő – A globális változás hat mozgatórugója

ni, hogy a folyamat megforduljon, és ne sodoródjon a kihalás szélére az emberi faj és vele az egész bolygó. Kitér a mun-

kahelyhiány egyre aggasztóbb jelensé-gére, ír az egyre vészesebben nyíló tár-sadalmi ollóról, a technikai eszközök út-ján mindenhol jelen lévô, megfigyelô ha-talomról, a túlnépesedésrôl, az embe-ri génmódosításról és nem utolsósor-ban a környezetvédelemrôl. Úgy véli, a „meghekkelt” kapitalizmus és demokrá-cia újraformálását segítheti az interneten képzôdô millió és millió felhasználóból álló globális elme. A kötet végén talál-ható következtetései persze valódi vála-szokat nem kínálnak, de az útkeresés már önmagában fontos, állítja, és egy afrikai közmondást idéz: Miközben imádkozol, szedd a lábad!

A könyv izgalmas, embert próbáló fa-lat. Vaskos, sokszor túlírt, körülményes, mindazonáltal közérthetô. Aki szeretne átfogó képet kapni arról, hogy Al Gore szerint mi várhat ránk a jövôben, és mik a feladataink, az ne sajnálja az idôt és ener-giát az elolvasására.

A MAGÁNYOS MANGAHŐS A SÖTÉT KÖZÉPKORBANMiura Kentaró: Berserk 6.

CK 2014/2. április