(Trascrizione del video 2461M – durata: 62’)

Via dei Castelli Romani, 89 – 00040 ROCCA DI PAPA (Roma) – Italia – +390694791040

collegamentoch@focolare.org – http://collegamentoch.focolare.org

UNGHERESE

Per la traduzione simultanea

COLLEGAMENTO CH

Rocca di Papa, 27/04/2019

“Abitare le spaccature”

KOLLEGAMENTÓ

Rocca di Papa, 2019. április 27.

„Lakjuk be a hasadékokat”

1. Kezdés és üdvözlet

2. Tanúságtétel Sri Lankából

3. Chiara Lubich: Békességszerzők

Részlet az 1981. februári Életige-magyarázatból, melyet Chiara mond el felvételről 1981.

február 1-én a Rai GR2 rádióban, az „Oggi é domenica” [Vasárnap van]” c. műsorában, és 1981.

február 2-án a Vatikáni Rádió „Dialogo aperto” [Nyílt párbeszéd] c. rovatában.

4. Ho Chi Minh-város (Vietnám): a jövő és a spiritualitás között

Ho Chi Minh a nyolc és félmillió lakosával fiatal és fejleményekkel teli város. A világ e zsúfolt

szegletében felgyülemlenek földünk kihívásai: különböző kultúrák együttélése, küzdelem a

szegénység ellen, a vallási érzület újjáéledése, az ott élő keresztények számára is.

5. Egy egész világgal felérő közösség

Luigi Butori olasz fokolarinó Ho Chi Minh-városban él. Több mint 20 éve tartózkodik Ázsiában,

és már megismerte annak teljes szépségét, de tragédiáit és ellentmondásait is. Elkísértük őt

segítő, és a szegények legszegényebbjeit felszabadító munkája során, korábban Thaiföldön

(lsd. a 2015. szeptemberi kollegamentót), most pedig Vietnámban.

6. Üdvözlet Mozambikból

7. Mumbai (India): Az „éhezés felszámolásának” kihívása

Soha többé ne legyenek nélkülözők, sem éhezők a lakótelepünkön. Ezt a kihívást a Gyerekek

az Egységért magáénak érzi Indiában, Mumbaiban, és ennek érdekében igyekszik

tevékenykedni: házról-házra járnak és műanyagot és papírt gyűjtenek, hogy ebből segítsék a

nehézségekkel küzdő édesanyák és HIV-fertőzött családok központját. Amit néhány tizenéves

elkezdett, az ma már több mint 200 családot mozgat meg a környező lakótelepeken.

8. Kapcsolás Brazíliából

9. Little Rock, Arkansas (USA): Győzzük le az erőszakot

Mi történne, ha a média ahelyett, hogy a probléma részévé válik, egyszer csak a megoldás

mozgatórugója lenne? Erre törekedett Austin Kellerman, az amerikai NBC helyi tv híradó

igazgatója és szerkesztő-stábja, hogy felszámolják a város közösségében előforduló erőszakot.

10. Kiskorúak védelme: átláthatóság, megelőzés, képzés

Az Egyház irányvonalát követve a Fokoláre Mozgalom is azon dolgozik, hogy kellően

odafigyeljen a kiskorúak védelmére. Megkértük Olga Maria Rodriguezt (Fokoláre Mozgalom

kiskorúak jólétét és védelmét előmozdító központi bizottság – CO.BE.TU – társfelelősét) és

Orazio Moscatellot (ügyvédet, a Családok és Kiskorúak jogainak szakértőjét, a CO.BE.TU tagját),

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.2 di 18

mondják el, hol tart ez a folyamat.

11. Beszélgetés Jesús Moránnal, Agostino Spoltival, Barbara és Paolo Roveaval

12. Befejezés

1. Kezdés és üdvözlet

(Taps)

Marco D’Ercole: Isten hozott mindenkit és köszönjük, hogy ma is csatlakoztok hozzánk.

Üdvözlünk benneteket ezen a kollegamentón!

Fontos pillanat ezek az együttlétek. Gondoljátok el, itt Olaszországban déli 12 óra van,

de Manilában…

Ray Asprer: Manilában 6 órával előrébb vagyunk, tehát most este 6 óra van; de még

messzebb, Wellingtonban, Új-Zélandon este 10. Tehát, ez a mostani időpont fontos ahhoz,

hogy mindnyájan összeköttetésben lehessünk.

Én Ray vagyok a Fülöp-szigetekről (tagalog nyelven üdvözöl), és itt dolgozom a Fokoláre

Mozgalom nemzetközi központjában, főként az észak-amerikai és a haiti közösségekért. A

múlt hónapban Észak-Amerika keleti részén voltunk, tehát különleges üdvözlet nekik: Hello to

all! a montrealiaknak és a Quebec-ieknek pedig: Bonjour!

Marco: Az én nevem Marco, 20 éves vagyok, Gen vagyok, a Fokoláre Mozgalom fiatalja.

Itt lakom Rocca di Papa-ban, és a római egyetem statisztikai tanszékének első évfolyamára

járok. Ezenkívül a Teens újságnak, a Città Nuova tizenéveseknek szóló folyóiratának vagyok az

egyik munkatársa.

Emlékeztetlek benneteket, hogy most is figyelemmel kísérhettek minket, küldhettek

üzeneteket vagy fotókat a kollegamentó facebook oldalán, de írhattok WhatsAppon is a

képernyőn látható telefonszámon: +39 3204197109

2. Tanúságtétel Sri Lankából

Ray: Kollegamentónk ez alkalommal is összekötő kapocs szeretne lenni az egész

világon szétszóródott nagy családunk számára, mely arra kapott meghívást, hogy „belakja a

hasadékokat”. Ma különösképpen a szeretett Sri Lanka-i barátaink felé fordítjuk a szívünket,

akiket lesújtott ez a felfoghatatlan erőszak, mely húsvét vasárnapján az egész országot

megrázta. Gyászoló nép vagytok, és mi is veletek együtt gyászolunk. Szeretnénk biztosítani

benneteket lelki támaszunkról és közelségünkről abban, amit jelenleg éltek.

Tudjuk, hogy most nehéz kommunikálni, de kaptunk egy üzenetet Suchith-tól

(Szucsittól) erre a kollegamentóra. Suchith (Szucsit) a békéért dolgozik, és létrehozott egy

hálót a vallásközi párbeszéd előmozdításához.

Suchith: „Kedves barátaim a Fokoláre Mozgalomból! Sri Lankából beszélek, ahol

siratjuk a gyönyörű szigetünket ért legutóbbi, húsvét vasárnapi terrortámadás áldozatait. Meg

vagyunk rendülve, szomorúak vagyunk, és megrázott minket ez az előzmények nélküli eset.

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.3 di 18

Elsősorban az áldozatok ellátására és családjaik támogatására törekszünk. -tartjuk

egymásban az erőt a közösségeinkben. A merénylet után sokan mentünk vért adni, az

áldozatokon segíteni, segélyszállítmányt osztani és orvosi ellátást biztosítani. Most veszünk

együtt végső búcsút azoktól, akiket elvesztettünk. […]

Felállva, együtt, a Sri Lanka-i nép, keresztények, buddhisták, hinduk, iszlám vallásúak,

és különböző vallások és kultúrák képviselői azt üzenjük a terror keltőinek, hogy nem engedjük

elérni céljaikat. [...]

Ezek az események már beigazolódtak akkor, amikor Sri Lankában a 26 éven át tartó

háború véget érésének 10 éves évfordulóját éltük. Társadalmunkban még sok múltbeli sebnek

kell begyógyulni, és most ismét megsebzettek lettünk. Úgy gondolom, a Sri Lanka-i nép erős és

szívós. Együtt fogunk dolgozni azon, hogy meggyógyuljunk mi magunk és a társadalmunk is.

[...]

Nem az adományok miatt intézünk felhívást hozzátok, hanem azért, hogy időtökkel és

odaadásotokkal erősítsétek a munkát a hidak építésében a közösségeitekben, túllépve a

megosztottságon, erősítsük a moderált hangnemet, és fenntartsuk az erőszakmentességet.

Köszönjük az irántunk, a Sri Lanka-i nép iránti szolidaritásotokat ebben a nehéz

időszakban”.

(Taps)

Ray: Ez egy részlet Suchith üzenetéből, de a teljes üzenetet megtaláljátok a

weboldalunkon: www.focolare.org

Köszönjük, Suchith! Tudjuk, hogy figyelemmel kísérsz minket együtt a különböző

vallásúakból álló csoportoddal.

3. Chiara Lubich: Békességszerzők

Ray: Pontosan azért, hogy megerősítsük odaadásunkat a hidak építésében, túl a

megosztottságokon is, most hallgassuk meg Chiara egyik gondolatát, melyből ihletet

meríthetünk. Részlet egy 1981-es Életige-magyarázatából, de rendkívül aktuális, mintha ma

mondaná!

Chiara Lubich: 1

„Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívják majd őket” (Mt 5,9).

Tudod, hogy kik azok a békességszerzők, akikről Jézus beszél?

Nem azok, akiket békésnek nevezünk, akik a nyugalmat választják, nem tudják elviselni

a vitákat, és természetükből fakadóan engedékenyeknek tűnnek, de gyakran kifejezik titkos

vágyukat, hogy senki ne zavarja, ne bosszantsa őket.

De azok a nagyszerű emberek sem a békességszerzők, akik Istenben bízva akkor sem

reagálnak, ha beléjük kötnek vagy sérelem éri őket. A békességszerzők azok, akik annyira

1 Dal commento alla Parola di vita per il mese di febbraio 1981, registrato da Chiara il 26 gennaio a Rocca di Papa, trasmesso dalla radio Rai GR2 nella rubrica “Oggi è domenica” il 1° febbraio e dalla Radio Vaticana nella rubrica “Dialogo aperto” il 2 febbraio 1981. Cf. C.LUBICH, Costruire sulla roccia, Città Nuova, Roma 1983, pp. 22-26.

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.4 di 18

szeretik a békét, hogy nem félnek közbelépni a konfliktus-helyzetekben, hogy békét szerezzenek

azok között, akik ellentétben élnek. […]

Békességszerző az lehet, aki önmagában is a békét hordozza.

Elsősorban a mindennapi viselkedésmódunkban kell magunkban hordozni a békét,

egyetértésben élve Istennel és téve az Ő akaratát.

Aztán a békességszerzők azon igyekeznek, hogy kapcsolatokat teremtsenek az emberek

között, hogy elegyengessék a feszültségeket, leszereljék a hidegháborús helyzeteket, melyekkel

sok helyen találkoznak: a családban, a munkahelyen, az iskolában, a sportban, a nemzetek

között, stb. […]

A TV, az újságok, a rádió nap mint nap azt mutatja, hogy a világ olyan, mint egy

hatalmas kórház, az országok gyakran súlyosan betegek, és óriási szükségük lenne a

békességszerzőkre, hogy begyógyuljanak a feszültségekkel teli és fenntarthatatlan

kapcsolatok, melyek a háborúk fenyegetését hordozzák magukban, hacsak nem a már

folyamatban lévő háborúkat. […]

A béke a sajátos keresztény kapcsolatok kifejeződése, melyet a hívő ember igyekszik

megteremteni azokkal, akikkel kapcsolatban áll vagy alkalomszerűen találkozik: őszinte

szeretetkapcsolatok ezek hamisság, megtévesztés nélkül, az erőszak, a rivalizálás, a

konkurencia, az énközpontúság bármiféle formája nélkül.

Forradalmi tettnek bizonyul, ha ilyen kapcsolatok építéséért munkálkodunk. A

társadalomban létező szokásos kapcsolatok ugyanis teljesen más szinten állnak, és sajnos

gyakran nem is változnak.

Jézus ugyanis tudta, hogy ilyen az emberi együttélés. Ezért kérte a tanítványait, hogy

mindig ők tegyék meg az első lépést, anélkül, hogy a másiktól várnák a kezdeményezést vagy

a választ, anélkül, hogy a kölcsönösséget várnák: „Azt mondom nektek: szeressétek

ellenségeiteket… Ha csak a testvéreiteket üdvözlitek, azzal semmi rendkívülit nem tesztek”. […]

Jézus azért jött, hogy békét hozzon a földre. Teljes üzenete és viselkedésmódja ebbe az

irányba halad.

De ez az újfajta kapcsolatépítés gyakran leleplezi a hamis társadalmi kapcsolatokat,

felfedi a rejtett erőszakot.

Az embernek nem tetszik, ha rájövünk erre az igazságra, és szélsőséges esetekben

fennáll a veszély, hogy gyűlölettel és erőszakkal válaszol azzal szemben, aki meg meri zavarni

a kialakult együttélési formákat és struktúrákat.

Jézust, a béke hordozóját az emberi erőszak ölte meg. […]

„Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívják majd őket”.

Hogyan éld ezt az igét?

Legfőképpen a világon mindenütt a békét terjesztve. […] Aztán azzal, hogy óvatosan

közbelépsz, ha a közeledben valami fenyegeti a békét. Gyakran elég, ha szeretetből,

mélységesen meghallgatjuk a vitatkozó feleket, és már meg is találják a megoldást a

békekötésre.

A feszültségek feloldása érdekében pedig – mely bármikor születhet az emberek között

– nem lebecsülendő eszköz a humor. Egy rabbinikus szöveg szerint: “Az eljövendő királyság

azoké, akik szívesen tréfálkoznak, mert békét szereznek a veszekedő emberek között".

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.5 di 18

Nem lesz nyugtod addig, amíg a gyakran semmiségek miatt megtört kapcsolatok nem

kerülnek a helyükre.

Talán úgy lehetsz békességszerző, hogy olyan sajátos kezdeményezést indítasz útjára

abban az intézményben vagy szervezetben, melyhez tartozol, ami segít kibontakoztatni a

békéhez szükséges nagyobb öntudatot. […]

Az a fontos, hogy ne mozdulatlanul szemléld a még rendelkezésedre álló rövid időt,

hanem tegyél valamit felebarátaidért, és kellően felkészülj a rád váró Életre.

(zene)

4. Ho Chi Minh-város (Vietnám): a jövő és a spiritualitás között

Marco: A kollegamentón minden alkalommal bejárjuk a világot. Induljunk most is

együtt útra, és menjünk Vietnámba, Saigonba, Ho Chi Minh városba…

(zene)

Marco Aleotti (speaker): Saigonban vagyunk. Jobban mondva Ho Chi Minh-városban,

ahogy ma nevezik. Lakosainak száma meghaladja a 8 és fél milliót, akik nap mint nap gyorsan

és rendezetten cikáznak motorjaik nyergében. A hagyomány és a modern dolgok keveréke,

ahol az emberek fiatalok, dinamikusak és mosolygósak. (zene)

Történelme végigkísér bennünket az utakon és a fákkal teli sétányokon, a Gustave Eiffel

által tervezett gyönyörű Postahivataltól egészen a Notre Dame román kori bazilikáig. Aztán

Ho Chi Minh arcképe. A honatya, aki a függetlenség felé vezette az országot, szinte mindenütt

jelen van, a kirakatoktól a város utcáin látható plakátokig szinte mindenütt ránk tekint. (zene)

Saigon 1975. április 30-án bekövetkezett bukása képviseli a vietnámi háború végét és

az Egyesült Államok vereségét. A hadtörténeti múzeum emlékezteti a világot, hogy mit tettek

annak érdekében, hogy háborúba vigyenek, sőt egyenesen megmérgezzenek egy egész népet.

75 millió tonna dioxint, a borzalmas lombhullató vegyszert permetezték egész Dél-Vietnámra,

kipusztítottak erdőket és rizsföldeket, 400 ezer ember halálát és 500 ezer gyerek

fogyatékosságát okozták. (zene)

A tragikus múltnak és a jelen derűs forgatagának kontrasztja arra vezet, hogy még

inkább csodáljuk e nép állhatatosságát. És felfedezzük, hogy Vietnámban mély népi

spiritualitás is létezik. Spiritualitás, mely a buddhista többségen túl mintegy 8 millió katolikust

is felölel. (környezet)

Marco: A saigoni fokolárban van Luigi Butori. Elkísértük őt a város utcáin egészen a

myanmari határig. De miért, hogy kivel találkozzunk? Fedezzük fel együtt, mi is szálljunk fel a

motorjára.

5. Egy egész világgal felérő közösség

Luigi Butori: A nevem Luigi Butori, 57 éves vagyok, olasz, és 28 éve élek Ázsiában. Egy

toszkánai kisvárosból, Luccából származom.

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.6 di 18

Hogy mit csinálok Vietnámban? Ez érdekes kérdés.

(Zene és cím: „Akkora közösség, mint a világ”)

Saigon egy csodálatos, elbűvölő város, ugyanakkor néhány része borzalmas. Mindenki

dolgozni jön Saigonba, hogy ott megtalálják a jövőjüket. Egész Vietnámból és azon túlról is

érkeznek ide. Vannak, akik több ezer eurót is el tudnak költeni egy nap alatt, ugyanakkor

vannak olyanok is, akiknek három eurójuk sincs naponta saját maguk és gyerekeik számára.

(zene)

Gyakran megtörténik, hogy elmegyünk meglátogatni valakit egy olyan utcába, ahol

sörözők, éttermek vannak. Aztán esetleg elmegyünk oda, ahol Tan úr lakik, akinek nincs lába,

és egy másfél négyzetméteres szobában él, a három gyermekének pedig a szomszédban kell

laknia. Tehát, látjuk, hogy Saigon nem csak sörözőkből, palotákból áll, hanem vannak, akik

szenvednek. (zene)

Lehet, hogy ezt a házat körülbelül 800 euróból rendbe lehetne hozni. De ha egyszer

megbontunk egy szerkezetet, nem lehet tudni, mit találunk. Ezért akár a duplájába is kerülhet.

(zene)

Ez egy elhagyatott hely volt, ahová kábítózni jártak. Egy pap néhány tanítványával

elkezdett idejárni aludni, nekiláttak kitakarítani, és idehívták az utcagyerekeket.

Tombolajegyeket árusítottak és elindították ezt az iskolát, melynek neve Foká, ami idén

ünnepli fennállásának 20. évét. Ez nagyon szép tapasztalat, mert 148 gyerek jár ide, akik ha

nem itt lennének, az utcán tengődnének. 148 nehéz körülmények között élő, hátrányos

helyzetű családból származnak; néhányuk árva. Csoda, ahogy fenn tud maradni a spontán

adományoknak köszönhetően. Például ezt a felújítást is egy cégnek köszönhetően lehetett

megvalósítani, mely megadott mindent, ami egy terem felújításához szükséges. (zene és

környezet)

Ennek az asszonynak hat gyermeke van. Az egyikük már meghalt AIDS betegségben, a

másikuk börtönben van. Négy lánya az utcán keresi a kenyerét. 9 unokája van. Ahogy

megszületnek, a lányai rábízzák őket. Ezek a gyerekek mind a Foká iskolában tanulnak. (zene)

Az élelmezésen túl nagy segítséget nyújthatunk nekik a társadalombiztosítással, így,

ha szükséges, kórházba is mehetnek és megfelelő ápolásban részesülhetnek.

Nagy gondot jelentenek az idősek és az értelmi fogyatékosok. Ez a kétféle kategória

igen hátrányos helyzetben van. És természetesen a gyerekek is. De ha a gyerekeket segítjük a

tanulásban, legalább van jövőjük. Viszont ha valaki idős lesz, egyedül van, az nagyon nagy

probléma. (zene)

Én nagyon szeretek ott lenni az emberek mellett, éreztetni velük, hogy szeretjük őket,

éreztetni velük, hogy nincsenek egyedül, és valakivel együtt nézhetnek szembe az élet

nehézségeivel. (zene és környezet)

Általában két pénztárcát hordok magammal. Ez az, amit általában használok, ebben

pedig a szegényeknek tartok pénzt. Az egyik jobb oldalt van, a másik bal oldalt, így nem

cserélem fel. Ha olyan helyre megyek, ahol adni kell valamit, előveszem a baloldalit, és addig

adok, amíg van benne. (zene és környezet)

Soha nem gondoltam, hogy egyszer majd ilyesmit csinálok. Éveken keresztül üzleti

ügyekkel foglalkoztam. Tanítottam egyetemen, tanítottam iskolában. Többféle munkát

végeztem. De a fokolár tapasztalatában, 1988-tól kezdve mindig is sokakat segítettünk, főleg

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.7 di 18

a Karen menekülteket, a burmai menekülteket, akik kiszöktek a háború elől. Aztán ez tovább

érlelődött az évek folyamán. Lassan-lassan megnyitotta a szememet. Megértettem, hogy akik

előttem vannak, nagy tragédiákat élnek meg, és valóban tehetek valamit értük. Nem mindegy,

hogy teszek valamit értük, vagy sem. (zene és környezet)

Megszületett a „Cseppről cseppre” projekt, azt mondanám, hihetetlen módon.

Elmentünk néhány barátommal Mae Sot-ba (Meszot-ba) az egyik hétvégén, hogy

meglátogassunk egy papot, aki nem volt jól, Justin atyát Thaiföld észak- nyugati részére. (zene

és környezet) Rádöbbentünk, micsoda rendkívüli munkát végzett a menekültekért, a

szegényekért, azokért, akiknek nem voltak igazolványaik, nem volt semmijük és kihasználták

őket. (zene)

Készítek fényképeket, visszamegyek Bangkokba, és néhány barátom rám ír Latínából

és azt kérdezi: „Hol voltál tegnap? Mit csináltál?” Mert elküldtem nekik a fotókat. Az egyikük

tanárnő egy iskolában, és megmutatta a gyerekeknek a fényképeket.

(zene) Ezek a gyerekek spontán módon elkezdték összegyűjteni a dolgaikat, és elvitték

az iskolába. Egyszer csak teli volt a tanterem ajándékokkal, amiket el kellett küldeni.

Kapcsolatba kerültünk egy nemzetközi logisztikai intézménnyel, akik megtudták a történetet,

hallottak ezekről az ajándékokról, ezekről a gyerekekről, és azt mondták, hogy segíteni fognak.

(zene)

Így kezdődött az összeköttetés, és ezek az ajándékok elindultak az olasz kikötőkből, és

Bangkok kikötőjébe érkeznek. Ezek a nagy dobozok a latinai gyerekek rajzaival vannak

kitapétázva. Aztán a Mae Sot-i gyerekek látták, ahogy érkeznek ezek a gyönyörű ajándékok.

(zene) Plédek, ruhák, és ez óriási öröm. Óriási, mert megértették, hogy van valaki a világ másik

végén, aki szereti őket.

Egy tanárnő: Ez a szeretet hídja, mely elindul Latínából, és Mae Sot-ban (Meszot-ban)

köt ki, elindul Mae Sot-ból és visszatér Latinába. (zene és környezet)

Luigi: Összesen 20 projektünk van. 4 országban segítünk ezekkel a projektekkel

Olaszországból és Svájcból. Nagyjából kiszámítottuk és közel ezren vesznek részt ebben a

projektben. (zene)

Az utóbbi időben létrejött egy projekt – egész pontosan Myanmarban, Yangon

városban -, amit úgy nevezünk, hogy „Hetente két tojás”. Minden gyerek kap két főtt tojást

hetente. Jelenleg 170 gyereknek segítünk minden héten. Az egész kerületben 700 olyan gyerek

él, akinek szüksége van erre a segítségre, és reméljük, a következő hónapokban elegendő

segítség érkezik mind a 700 gyerek számára. (ének)

Nekem a közösségem, a fokolár olyan, mint egy fészek, ahová visszatérek, megpihenek,

újra feltöltődöm, megértem a dolgokat, egyenesbe hozom a meglátásaimat, erőt, derűt

gyűjtök. Aztán nekiindulok, mert a világ, az egész világ az igazi közösség.

(ének és felirat: www.gocciadopogoccia.ch )

(Taps)

Marco: Köszönjük, Luigi! Üdvözöljük az egész saigoni közösséget. Tudjuk, hogy

figyelemmel kísértek bennünket!

6. Üdvözlet Mozambikból

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.8 di 18

Ray: Most nyissunk ablakot egy másik helyre, és menjünk Mozambikba, Afrikába, ahol

továbbra is ciklonok pusztítanak. Tegnap is megtudtuk, hogy a Kenneth ciklon súlyos károkat

okozott az országban. A múlt hónapban pusztító ciklon eljutott Dombe-ba is, ahol jelen van a

Fokoláre Mozgalom mintegy 500 tagú közössége is, és helyet ad a Fazenda da Esperança

rehabilitációs képzési központnak is, mely szinte teljesen megsemmisült.

Talán figyelemmel kísértétek a közösségi hálókon vagy a focolare.org oldalon a helyzet

alakulását és az AMU – az Egyesült Világért Akció – kezdeményezésére elindult pénzgyűjtést.

Ildo Foppa, a rehabilitációs központ felelőse folyamatosan beszámolt az eseményekről,

és húsvétkor azt írta, hogy kezdenek érkezni a segélyek, és elkezdődtek a lakások és épületek

újjáépítésének első munkálatai; több száz csomag vetőmagot és mezőgazdasági eszközt

tudtak beszerezni és szétosztani.

Ildo ezt írja üzenetében:

Marco: „A tragédiát követő tapasztalat kemény, fárasztó, de biztosak vagyunk benne,

hogy minden azért született, hogy életet adjunk egy nagy átalakulásnak ezen a helyen.

Hihetetlen, mennyire szorosakká váltak a kapcsolatok a püspökkel, a papokkal, az ideérkező

szervezetekkel és az egész közösséggel. Azt tervezzük a püspökkel, hogy elindítjuk a

betonlapokból készült házak építési tervét: ez munkalehetőséget adna a fiataljainknak és

sokkal több embernek.".

Ray: Aki szeretne hozzájárulni, megtalálhatja az információkat ezen a honlapon,

aminek a címét kivetítjük a képernyőre (http://www.amu-it.eu ).

7. Mumbai (India): Az „éhezés felszámolásának” kihívása

Marco: Az idén is elindul május elsején az Egyesült Világ Hete. Hogy mit csinálunk

ilyenkor? Ezen a héten konkrétan elkötelezzük magunkat, hogy megismertetjük a

barátainkkal, a médiával azt a sokféle akciót, amit az év folyamán elindítottunk az éhség és a

szegénység leküzdéséért. Az idén azt a címet választottuk, hogy „No One In Need”, azaz „Senki

ne legyen szűkölködő”. Ezt a célt állítottuk magunk elé.

Az egyik ilyen akció „Az éhezés felszámolása”. Ez az ENSZ 2030-ra kijelölt programjának

egyik célja, és az egyik pont, amiért a legnagyobb odaadással dolgozunk.

Indiában, Mumbai-ban a Gyerekek az egységért kitalált egy alternatív módot, hogy

befogadja ezt a kihívást.

(zene és felirat: Az éhezés felszámolása - Andheri – Mumbai – India - Marcello Vaz és

Monica Giuliani gondozásában)

Anu (lány): A Zero Hunger (az éhezés felszámolása) projekt úgy kezdődött, hogy tavaly

áprilisban részt vettem egy táborban, ahol beszéltünk róla, és arról is, hogy mi mit tudnánk

tenni.

Astrida (szülő - anya): Felkerestem egy intézményt, amit úgy hívnak, hogy a „Béke háza”.

Nyomorban élő asszonyokat fogadnak be ide. Ahogy ellátogattam, láttam, hogy szükséget

szenvednek sokmindenben.

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.9 di 18

Rachel (kislány): Elmentünk Divya nővérhez, aki AIDS-es családokkal foglalkozik.

Suor Divya (orsolyita nővér): HIV fertőzött betegekkel foglalkozom, akik Mumbai

különböző területein élnek. Jelenleg 65-70 betegünk van. Egyszerű emberekről van szó, akiknek

nincs elegendő ennivalójuk. Vannak köztük rászoruló gyerekek is.

Rachel (kislány): Az az ötletünk támadt, hogy műanyag flakonokból perselyt készítünk,

pénzt gyűjtünk a megsegítésükre.

Shailet (szülő - anya): Aztán egy apró ötlet: a papírgyűjtés, amibe be lehet vonni a

gyerekeket is. (környezet)

Aaron (kisfiú): Írtunk egy levelet, amit szétosztottunk mindenkinek, más vallásúaknak

is.

Alvin (fiú): Házról házra jártunk. Beszéltünk erről a projektről. Néhányan gabonaféléket

adtak, mások újságot, volt, aki pénzt. (zene)

Aaron (fiú): Az összegyűjtött újságot lemérjük, elvisszük az újrahasznosító telepre és a

kapott pénzt a „Béke házának” adjuk. Kezdetben 50 család segített nekünk, ma már 200-an

vannak. (zene)

Warren (kisfiú): Elhatároztunk, hogy felkeressük ezeket a családokat. (zene)

Ronan (kisfiú): Énekekkel készültünk. (környezet)

Tiya (lány): Együtt játszottunk a legkisebbekkel.

Liselle (lány): Eszünkbe jutott, hogy süthetnénk süteményt. Nagyon ízlett nekik és

boldogok voltak.

Aaron (kisfiú): Örültem, hogy segíthettünk valakinek.

Ashley (kisfiú): Jóleső érzés, hogy ezek az emberek megkapják, amire jogosultak

lennének. Ha segítünk valakin, az „belső mosolyra” fakaszt. Semmi más nem ad ekkora

örömet.

Shailet (szülő - anya): Az emberek tovább gyűjtik a papírt, a könyveket, mert tudják,

hogy két hónap múlva újra összeszedjük, és erre a jó célra fordítjuk.

Alvin (kisfiú): Arra gondoltunk, hogy az éhezés felszámolását a közvetlen

környezetünkben, a lakótelepünkön kezdjük, hogy mindenkinek örömet szerezzünk, és segítsük

a szűkölködőket.

(zene és felirat: #ZeroHunger)

A Gyerekek az Egységért Mumbaiban, az Andheri lakótelepen 8 hónapon keresztül

rendszeresen gyűjtötték a papírt:

1.000 kg újságot gyűjtöttek össze és adtak el

28.000 rupie-t nyertek belőle

200 családot vontak be

100 kg élelmet, könyvet és ruhát osztottak szét

Zero Hunger Challenge – Andheri – Mumbai – India)

(Taps)

8. Kapcsolás Brazíliából

Ray: Azok között a hírek között, melyekhez sajnos már hozzászoktunk, ott van a

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.10 di 18

venezuelai tragikus helyzet is. 2014-től több mint 3 és fél millióan hagyták el az országot.

„Caminantes”-nek hívják őket, mert gyalog menekülnek a szomszédos országokba,

Kolumbiába, Ecuadorba, Peruba, Chilébe, de az utóbbi időben Argentínába és Brazíliába is.

Renzo olasz fokolarinó Manausban, Brazíliában él, és legutóbb Boa Vistában, egy brazil

városban járt, a venezuelai határtól 200 km-re. Boa Vista-t menekültek ezrei árasztották el.

Most összeköttetésben vagyunk Renzoval. Itt vagy?

Renzo: Igen, itt vagyok. Üdvözlök mindenkit Manausból!

Ray: Ciao Renzo, üdvözöljük az amazóniai közösséget!

Renzo: Köszönjük!

Ray: Elküldted ezeket a képeket, melyek nagy hatást váltottak ki bennünk.

Renzo: Igen, Boa Vistában jártam, és döbbenetes volt, hogy az utcákon többen

beszélnek spanyolul, mint portugálul. Az elmúlt hónapokban rengetegen jöttek Venezuelából.

A Fokoláre Mozgalom közössége megmozdult az Egyházzal és más szervezetekkel és

mozgalmakkal együtt. Sok történetet mesélhetnénk a nagylelkűségről és a konkrét szeretetről.

Ray: Renzo, nézzük meg ezeket a képeket.

Renzo: Igen.

Ana: Azonnal találkozott a Fokoláre Mozgalom közössége, és láttuk, hogy mit tudunk

máris adományozni: tejet, rizst, cukrot, tésztát, babot, olajat, a legszükségesebb dolgokat. (…)

Amikor odaérkeztünk (…), és láttuk azokat a fiatalokat (…), akik remegtek az éhségtől,

kétségbe voltak esve… Ha tehettem volna, azonnal odaadtam volna nekik mindent, de sok

gyerek volt ott, idősek és várandós asszonyok is. Kértük, hogy álljanak sorba, és különleges

tapasztalat volt, mert Isten látja az őszinte szívet. Ők maguk kezdték el megosztani a

többiekkel a dolgokat. Ha volt 200 embernek ennivaló, bizton mondhatom, hogy 400-an

jóllaktak.

Paulo: Elkezdtünk levest és második fogást osztani, és közben Silviával körülnéztünk,

hogy vannak-e olyanok, akiknek sajátos dolgokra van szükségük, mert voltak köztük betegek

és sok gyerek. Meg akartuk érteni, milyen állapotban vannak valójában, mert nagy volt a

pusztítás. (…)

Gondoskodtunk gyógyszerek beszerzéséről, és ezeknek a venezuelai testvéreknek az

ellátmányáról, akik ide érkeztek.

Sílvia: Láttam egy édesanyát és az éhségtől legyengült gyermekét. Csont és bőr volt.

Teljesen megdöbbentem. (…) Elvittük a gyerekkórházba. Amikor odajött az orvos azt mondta:

„Nézd, ez a gyerek annyira alultáplált és annyira beteg, hogy ha ma nem hoztátok volna ide,

nem élte volna túl az éjszakát”.

Amikor elmentem, elköszöntem tőlük, és a kisgyerek önkéntelenül rám mosolygott.

Isten ajándéka volt ez számomra. Mintha azt mondta volna: „Köszönöm, hogy megmentettél”.

Úgy tettünk, mint Chiara az első időkben… befogadtuk a szenvedőket, a nélkülözőket.

Ezt mind Jézusért, szeretetből.

Ray: Renzo, meghallgattam az összes tanúságtételt, amit felvettél, és úgy értettem,

hogy egyszer csak több mint ezer embernek adtatok enni.

Renzo: Igen, így volt. A Boa Vista-i közösség több barátot, munkatársat, plébániai tagot

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.11 di 18

bevont, és megsokszorozódott az élelem, a ruhaféle, az adomány. Aztán a közéleti vezetők is

kezdtek megmozdulni. Ez a tapasztalat ma is folytatódik. Ahogy Anát, Paulot és Silviát

hallgattam, nyilvánvaló lett számomra, hogy csak együtt segíthetjük ezt a népet, mely nagy

szenvedésen megy keresztül. Csak így lehetünk számukra ez a konkrét szeretet-válasz.

Ray: Köszönjük, Renzo! Nagyon köszönjük, és üdvözöljük a Boa Vista-i közösséget!

Renzo: Köszönjük, ciao! (Taps)

9. Little Rock, Arkansas (USA): Győzzük le az erőszakot

Marco: Austin Kellerman Little Rock-ban, Arkansas-ban, az Egyesült Államokban lakik.

35 éves, és a helyi tv-csatorna híradójának vezetője. Több gyilkosságra is sor került a városban.

Látta, hogy a helyzet megváltoztatásához nem elég a hírek közvetítése, ezért elhatározta, hogy

tenni kell valami konkrétat, valami többet.

(zene)

Austin Kellerman: Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor meghallottam

a hírt: egy hónap leforgása alatt másodszor fordul elő, hogy egy gyermek ártatlanul lett

fegyveres erőszak áldozata Little Rock-ban, Arkansas-ban.

(felirat:)

Felirat: Azután, hogy véletlen szerencsétlenség folytán 2 gyermeket végeztek ki Little

Rock-ban, Arkansas-ban, a helyi tv híradójának igazgatója a stábjával együtt elhatározta, hogy

tenni kell valamit.

Austin: Az erőszak egyre fokozódott a városban és az újságírókkal együtt mindenkiben

döbbenetet váltott ki. A stáb már belefáradt, hogy bűncselekményekről és gyötrő fájdalmakról

beszéljen. A tv-csatornák közvetítik a híreket, de csak ritkán próbálják megoldani a dolgokat.

Több megbeszélés után elindítottunk egy kampányt: „Győzzük le az erőszakot” mottóval.

Újságírónő: A tv-híradók gyakran beszélnek az erőszakról, de ott meg is áll minden. Mi

merünk mások lenni.

Austin: Egyetlen intézmény sem képes egyedül megállítani az erőszakot. Ezt jól tudtuk.

Az volt a célunk, hogy összefogjuk azokat a helyi csoportokat, melyek már egyébként is ennek

megfékezésén dolgoznak. (zene)

Több mint tíz szervezettel találkoztunk, akik nagyszerű munkát végeznek olyan

kulcsfontosságú területeken, mint az oktatás, a szegénység, a munka, és a nevelés.

Fiatal fiú: Ha valaki segít, amikor gyerek vagy, akkor jövőt ad és segít a valós világban

is.

Austin: Kevesen ismerték ezeket a pozitív kezdeményezéseket, és ritkán fordult elő,

hogy a csoportok ismerték egymást. A felebarát iránti szeretet volt minden tevékenységünk

gyökere. Ahhoz, hogy szeretni tudjuk egymást, meg kell ismerkedni. A bűncselekmények

csökkentése érdekében hozzá kell segíteni mindenkit, hogy gondját viseljük egymásnak és

olyan kultúrát teremtsünk, ahol megengedhetetlen az erőszak.

Elkezdtünk egyszerű meneteket szervezni a lakótelepeken.

(zene és énekek: Győzzük le az erőszakot)

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.12 di 18

Együtt dolgoztunk a helyi csoportokkal az események megszervezésében. Körülbelül

egy mérföldet gyalogoltunk, és egy parkhoz értünk, ahol grilleztünk és gyerekprogramokat

szerveztünk. (környezet) Nem tudtuk, mit várjunk. Nem ez volt a munkaterületünk. Kikerültünk

a „komfortzónánkból”. Micsoda meglepetés volt, amikor láttuk, hogy ezren érkeznek a

közösség több vezetőjével együtt! Sokan éreztek úgy, mint mi. Változtatni akartak. Több

csoportot összefogtunk.

French Hill, az amerikai kongresszus tagja jó szövetségesnek bizonyult. Megkértük,

hogy vigye el üzenetünket a legfelsőbb vezetőknek, hogy megvitassák a javaslatunkat.

(környezet)

Nem mindenkit sikerült olyan könnyen megnyerni. Kenton Buckner rendőrfőnök

kételkedett. Érthető volt, hogy bizalmatlanságot tanúsított a nem mindig kedvezően

nyilatkozó médiákkal szemben. És ezzel a részleggel több kérdésben is megosztott volt. De nem

remélhettük, hogy eredményes lesz a munkánk, ha nem működünk együtt a város

biztonságáért felelős vezetőkkel.

Megértettem, hogy először is „eggyé kell válnom” és a panaszkodás helyett bele kell

képzelni magam a rendőrség helyzetébe. Beiratkoztam a Little Rock-i polgári rendőr

akadémiára. A 12 hetes tanfolyam alatt jobban megértettem a bűncselekmények leküzdéséért

folytatott munkájukat. Osztoztam nehézségeikben és jobban elmagyaráztam a tervünket. A

diplomaosztó ünnepségen Buckner rendőrfőnök mindenkit arra bátorított, hogy a város jobbá

tételéért munkálkodjunk. Azt mondta: Legyetek aktívak, mint Kellerman!

Buckner rendőrfőnök: 25 éve dolgozom a rendfenntartó erőknél, és soha nem láttam,

hogy egy tv-csatorna ilyesmit tett volna. (zene)

Austin: Attól kezdve sokszor részt vett a „Győzzük le az erőszakot” találkozóin, és a

rendőrség mindig is támogatott bennünket.

A következő 24 hónapban 7 felvonulást szerveztünk több mint 4000 ember

részvételével. Több mint 300 mentort jegyeztünk be a veszélyeztetett gyermekek

végigkíséréséhez. Három állásbörzét szerveztünk több mint kétezer munkakereső embernek,

egyet közülük kifejezetten az egykori foglyok számára. Több mint százezer dollárt gyűjtöttünk

azoknak a non profit szervezeteknek, akik az erőszak ellen küzdenek. Három találkozót

tartottunk a városlakókkal, és több városrészen is szemétszedést szerveztünk.

(zene és felirat:)

És ha

egy napon át

az egész város

egységben élhetne?

Austin: Csoportunk kapcsolatot teremtett a különböző felekezetű egyházak több mint

60 vezetője között is. Természetesen nem mentesítettük teljesen a várost az erőszak alól. De

érezzük, hogy sikerült hatást gyakorolni. 2017 első felében Little Rock-ban rekordot döntött a

75 gyilkosság, de ahogy a kampányunk haladt előre, egyre kevesebb lett. 2017 végére megállt

az 52-nél. 2018-ban pedig 41-re csökkent.

(zene és ének: Győzzük le az erőszakot)

Ez leginkább a rendőrség és a város vezetőinek érdeme, de nem gondolhatjuk, hogy a

kampányunk nem segített. 2018 végén Buckner főnök elfogadott egy új megbízatást Syracuse-

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.13 di 18

ban, New York-ban. Szomorú voltam, amikor elment, de meglepett egy telefonhívás. A

Syracuse-i helyi tv híradós igazgatója volt, aki azt mondta: „A Győzzük le az erőszakot

kezdeményezésről szeretnélek kérdezni. Buckner főnök mondta, hogy hívjalak fel, mert itt is el

akarja indítani”. Valamikor elég egy szikra. (zene)

(Taps)

Marco: Köszönjük, Austin, amit tesztek! Mindnyájan üdvözlünk benneteket!

10. Kiskorúak védelme: átláthatóság, megelőzés, képzés

Ray: A mai kollegamentónknak azt a címet adtuk, hogy „Lakjuk be a hasadékot”, és

korunk egyik legfájdalmasabb hasadéka a kiskorúak ellen elkövetett visszaélés. A

kollegamentó hátralevő részében ezzel a témával szeretnénk foglalkozni, mely sajnos minket

is érint, ugyanúgy, mint más olyan mozgalmakat és szervezeteket is, melyek gyerekekkel is

foglalkoznak.

(Felirat: „KISKORÚAK VÉDELME AZ EGYHÁZBAN” 2019. február 24.)

Ferenc pápa2: „Szívből jövő felhívást intézek a kiskorúak ellen elkövetett visszaélések

teljes visszaszorításáért az egyházi vezetők és az egyének részéről egyaránt, szexuális téren, de

más téren is, mert gyalázatos bűncselekményekről van szó, melyeket el kell törölni a föld

színéről”. (zene)

Stefania Tanesini: Ferenc pápának a visszaélésekkel kapcsolatban megrendezett

vatikáni találkozót lezáró szavai nem hagynak kétséget: a pedofília jelensége a legsúlyosabb

válság, mellyel a katolikus egyháznak szembe kell néznie. Az elmúlt években robbant ki ez a

botrány, de gyökere sokkal régebbre nyúlik vissza. A pápa elindította a „zéró toleranciát”, de az

áldozatok meghallgatása és végigkísérése, az egyházi vezetők feljelentése és eltávolítása

ellenére is súlyosan alá lett aknázva az Egyház hitelessége. (zene)

A probléma annyira széleskörű, hogy nem is ismerjük ennek teljes horderejét. A

találkozón a pápa igyekezett néhány tényszerű adatot megemlíteni a jelenségről, mely túllépi a

katolikus egyház határait, hisz érinti az olyan társadalmi közegeket is, mint a család, az iskola

és a sport. (zene)

A Fokoláre Mozgalom felelősei körében is ott él a fájdalom és a döbbenet amiatt, hogy

néhány tagja belekeveredett a visszaélések körüli eseményekbe. És az Egyház irányvonalát

követve a Mozgalom is elkezdte bejárni a szükséges utat a gyakorlat, a tettek és a kapcsolatok

felülvizsgálatában, hogy kellően odafigyeljen a kiskorúak védelmére.

Olga Maria Rodriguez (a Kiskorúak jólétének és védelmének előmozdításáért

létrejött központi bizottság társfelelőse - CO.BE.TU): Összesen 18 esettel néztünk szembe,

melyek különböző földrajzi területeken és eltérő időpontokban történtek; néhányuk régi keletű,

de vannak nemrégiben történt esetek. Igyekeztünk kifejezni a véleményünket, mert

bizottságunk nem bíróság, hanem a mozgalom, az elnökség szolgálatában álló szervezet, és

javaslatokat tettünk a Mozgalmon belüli intézkedésekre. Bizonyos helyzetekben viszont

2 A conclusione dell’Incontro “La protezione dei minori nella Chiesa”, 24 febbraio 2019.

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.14 di 18

szükséges volt a hatósági bejelentés. (zene)

Stefania: Igen, mert gyakran olyan emberekre bíztuk a gyerekeinket, testvéreinket,

unokáinkat, akikben biztosak voltunk, akik jól meghatározott választást tettek az életükben,

és ezért is a szívükben kellene, hogy legyen a gyerekek jóléte. Ehelyett viszont rendkívül súlyos,

olykor helyrehozhatatlan károkat okoznak.

A kiskorúak jóléte és védelme érdekében kidolgozott irányvonalak 2014-ben kerültek

összeállításra, majd létrejött egy nemzetközi bizottság és alakultak helyi bizottságok is. Ezek

mindenekelőtt az áldozatot védelmezik, a családok mellé állnak, majd összegyűjtik a tényeket,

és kellően felülvizsgálják a visszaélésért felelős személyt.

Orazio Moscatello (ügyvéd, a Családok és Kiskorúak jogainak szakértője, CO.BE.TU

tagja): Az iránymutatások összefüggésében alapvetőnek tartottuk, és ismételten

hangsúlyoztuk, hogy az esetek bejelentése a Fokoláre Mozgalom minden tagjának erkölcsi

kötelessége. Ez az első alapkő, mely aztán elvezet a következő lépések megtételéhez, a

visszaélések beigazolásához, majd minden olyan óvintézkedés végrehajtásához, mely eljárási

szempontból szintén elengedhetetlen. (zene)

Stefania: Tehát a szabályokat alkalmazni kell a különböző helyzetekhez és a helyi

törvényekhez, anélkül, hogy megfeledkeznénk a visszaélések olyan új formáiról, mint a stalking

és a bullizmus. De ez nem elég: mindenekelőtt a megelőzésen és a képzésen kell dolgozni.

Olga Maria: Fontos, hogy együttműködjünk a Mozgalom többi intézményével, és

azokkal a képzési területekkel, melyeket a Gen 3 és Gen 4 központ, valamint az Új Családok

Titkársága indított útjára, és ez kölcsönösen a javunkra szolgál.

Orazio: A Fokoláre Mozgalom már jó ideje dolgozik ezen területen, és gondoskodik

azoknak a felnőtteknek a képzési eszközeiről, akikre kiskorúak vannak bízva, főként a

visszaélések megelőzésének tekintetében, és úgy gondoljuk, ez az első és legfontosabb cél, amin

dolgozni szeretnénk.

11. Beszélgetés Jesús Moránnal, Agostino Spoltival, Barbara és Paolo Roveaval

Ray: Jesús, Isten hozott!

Jesús: Köszönöm.

Ray: A tudósításban látott találkozó végén azt mondtátok, hogy szükségét éreztétek

egy mindenkihez szóló nyilatkozat kiadásának, és megírtátok ezt a levelet, ami itt van a

kezemben. Összefoglalnád röviden a levél tartalmát, és hogy mi ösztönzött benneteket ennek

megírására?

Jesús: Ezt a levelet Emmausszal írtuk egy – természetesen – közös intézményes

gondolkodást követően. És ezt fontos megemlíteni. Ezzel a nyilatkozattal elsősorban

csatlakozni szerettünk volna ahhoz az eljáráshoz, mely ma az Egyházban folyik a kiskorúak

jólétének és védelmének előmozdításáért, tehát a visszaélés mindenféle formája ellen, nem

csak a kiskorúakkal szemben, hanem mindenkivel, aki sérelmeket szenved el. Tehát, ez az első:

teljes mértékű csatlakozás az Egyház és azt mondanám, a társadalom aktuális irányvonalához.

Másodsorban – ahogy az összefoglalóban is láttuk – szerettük volna nyilvánosan elismerni,

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.15 di 18

hogy ez a tragédia minket is érint. Tehát, a Mozgalmon belül is beigazolódtak visszaélések,

mely konkrét tetteket kér tőlünk, hogy igazságot szolgáltassunk az áldozatok számára, akár

azzal is, hogy általános szinten, konkrétan elindítsuk a lelki kísérés folyamatát. Tehát, ez is

fontos. Azt mondanám, hogy a Mozgalmon belül is zéró tolerancia.

Természetesen – ahogy a pápa mondta – nagy megtisztulás, számunkra is nagy

megtisztulás, tehát szerettük volna kifejezni ezt az elismerő nyilatkozatot.

Harmadsorban pedig ezzel azt szeretnénk elmondani mindenkinek, hogy ennek

felvállalása nem redukálódhat le a Mozgalom berkeire. Ezzel a levéllel igyekeztünk elmondani

a Mozgalom minden tagjának, hogy odaadóan munkálkodni kell minden területen azért, hogy

ez a mérhetetlen tragédia, fájdalom, mely társadalmi és erkölcsi tragédia is egyben, a lehető

leghamarabb befejeződjön, és ne kerüljön sor ilyen visszaélésekre, melyek valóban súlyosak.

Ezt a három alapvető dolgot foglalja magában a levél.

Ray: Köszönjük, Jesús.

Barbara és Paolo, ti házaspár vagytok, családotok van, és évek óta figyelemmel

kíséritek a serdülőknek és családoknak szóló „Up2me” képzési programot, mellyel segíteni

tudjuk a gyerekek formálását a szexuális élet és a kapcsolatépítés terén.

Sajnos, azt is tudjuk, hogy a visszaélések nagy része családi körökben vagy hozzájuk

közelálló személyek részéről történik. A kérdésünk az lenne: mit lehet tenni ezek

elkerüléséért? Vagy mi az, amit már a Mozgalom családjai tesznek?

Barbara Rovea: Mint Új Család Mozgalom igyekszünk beszélni erről a témáról is már a

jegyesekkel, később a fiatal házaspárokkal való találkozásaink során, de ugyanúgy bármelyik

életszakaszban lévő házaspárokkal is. Természetesen, a megelőzés szemszögéből igyekszünk

cselekedni, ahogy a rövidfilmben is láttuk, tehát arra törekszünk, hogy az emberek, a

házastársak között, a családokon belül, egészséges, tudatos, érett kapcsolatok jöjjenek létre

minden téren, tehát az érzelmi és szexuális kapcsolatok terén is.

Erre főként találkozókon, családcsoportokon keresztül szeretnénk eljutni, ahol a

családok találkoznak egymással és lehetőségük adódik egymás mélyebb megismerésére, de a

családok közötti személyes beszélgetésekkel is, amikor lehetőség adódik az esetleges

nehézségek mélyebb megismerésére és megosztására.

Tudjuk, hogy nekünk, családoknak folytonos képzésre van szükségünk, érezzük a

felelősséget, hogy folytonosan alakuljunk, tehát szakértőktől is segítséget kérünk akár képzési

tanfolyamok keretében, akár olyan alkalmakon, amikor ezek a szakemberek rendelkezésre

állnak, azért is, hogy esetlegesen ott tudjunk lenni olyan családok mellett, akiknél ezeken a

területeken nehézségek mutatkoznak.

Paolo Rovea: Abból, amit Barbara mondott, egy másik olyan szempont is fakad, amit

hangsúlyozni szeretnénk. Immár évek óta létezik világszinten egy igazi háló a házaspárjaink,

családjaink és azok gyerekei között. Ez nagyon hasznos és fontos. Már korunk tanulmányai is

aláhúzzák, hogy társadalmunk egészsége szempontjából mennyire fontosak a családok között

kiépített hálók. Ezek a családi hálók pedig megnyílnak a Mozgalom helyi közösségei előtt, ahol

ott vannak a gyerekek, a kisgyerekek és fiatalok animátorai is. Tehát ez a közös háló, a képzés

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.16 di 18

elősegítése hozzájárul a megismeréshez, egymás tiszteletben tartásához, egymás

támogatásához, és ahhoz is, hogy jobban odafigyeljünk az esetlegesen felmerülő

vészhelyzetekre.

A családok és az animátorok közötti együttműködésből született az Up2me projekt is,

amit az imént említettél. Ez az eszköz is ebbe az irányba halad. Hatékony segítség, olyan, mint

egy bomba, mely a szó legpozitívabb értelmében kirobban a kezünkben, és elterjed az egész

világon. Egy modern módszer arra, hogy ezekben az alapvető fontosságú témákban külön-

külön elősegítsük a pubertás kor előtt állók, a serdülők és szüleik képzését. És nemsokára a

gyerekek és szülők közös képzését is.

Ez egy olyan eszköz a sok közül, ami rendelkezésünkre áll, és rendelkezésünkre fog állni

a következő években mindnyájunk képzéséhez: fiatalok és felnőttek számára egyaránt, hogy

egyre jobban képezve legyünk, fel legyünk készülve, és egyre éberebbek legyünk ezen a kényes

területen.

Ray: Köszönjük!

Agostino, te itt dolgozol a nemzetközi központban, rendkívül különböző kultúrájú

gyerekek ezreivel állsz kapcsolatban, rendszeresen utazol, tehát széleskörűen átlátod a

dolgokat. Azt szeretnénk kérdezni: mit mondasz azok képzéséről, az asszisztensek képzéséről

is, akik munkájuk során közvetlen kapcsolatban vannak a gyerekekkel?

Agostino Spolti: Köszönöm Ray, ezt a kérdést. Természetesen a Gen központok, és a

Gen 4 központok benne voltak a gyerekek és a serdülők védelmét és jólétét magában foglaló

iránymutatások megfogalmazásában, személyesen meg lettünk szólítva.

Az elsődleges feladatunk az, hogy minden nevelőt érzékennyé tegyünk ezen a téren.

De szeretnék négy olyan valóságot kiemelni, melyekben mi, nevelők úgy érezzük, hogy

dolgoznunk kell: az egyik a család, a másik a csapatmunka, a harmadik a folytonos képzés, és

a negyedik a közösség, a közösségben élés.

A családdal való kapcsolat nélkülözhetetlen, azért is, mert nekünk, nevelőknek fontos

megismerni azt a közeget, melyben a serdülők és a kisebb gyerekek élnek. Aztán ez a kölcsönös

kapcsolat a felelősség terén, melyet elsősorban a család visel a gyerekekért és a serdülőkért.

Természetesen, az is a dolgunk, hogy bemutassuk a programunkat az egész éves

tevékenységeinkkel, de az is, hogy elmondjuk a szülőknek a képzési program céljait.

Emlékszem egy találkozóra Chiarával. Minden évben elmentünk hozzá, bemutattuk a

serdülők világát, és szóba került ez az érzelmi élet, a szexualitás témája, és egy kicsit

játszottunk is a gondolattal, azt mondtuk: inkább a család dolga lenne, hogy ezekről a témákról

beszéljen. De a családok azt mondják: a ti dolgotok, a nevelők, asszisztensek dolga is lenne,

hogy elkezdjetek beszélni róla.

Megkérdeztük Chiarát, hogy kinek a dolga, ő pedig azt mondta: „Együtt kell

megtennetek”. Igazából jó néhány évbe belekerült, de együtt dolgoztunk ezért a képzési

projektért, és csak együtt folytathatjuk. Ez az „együtt” hangsúlyt fektet a csapatmunkára.

Még úton vagyunk. Gyakran, mint asszisztensek egyedül érezzük magunkat. De ahhoz,

hogy elébe menjünk mindannak, amire a gyerekek és serdülők védelme és jóléte javaslatot

tesz, rendkívül fontos a csapatmunka. Azért is, mert a csapatban végzett munka igazi otthont

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.17 di 18

teremthet a nevelő számára, melyben fel tudja fedezni saját magát és növekedni tud a

serdülőben, és a gyermekben.

Természetesen ebben a folyamatban szükség van a nevelő és a növendék közötti

személyes párbeszédre, de mindig szem előtt tartva az iránymutatásokat, melyek ebben a

kapcsolatban is segítséget nyújtanak.

A másik pedig az EduXedu, nevelődjünk, hogy nevelni tudjunk. Érezzük, hogy ez egy

válasz a nagygyűlésre3 is, mely ezt az állandó képzést kérte tőlünk. Ez is együttműködésben

történik a Mű különböző nevelői közegével. Együtt dolgozunk, hogy képezzük magunkat, hogy

hiteles, őszinte emberek legyünk, akik életté, tevékenységgé tudják váltani az egység

karizmájának antropológiai gondolatát, hatékonyságát.

Aztán a közösség. A közösségnek fontos szerepe van a képzésben. Már 66-ban, amikor

megszületett a Gen Mozgalom, Chiara az egyik beszédében aláhúzta, hogy a gyerekeket, a

serdülőket nem elég rábízni a megbízottra - akkor még úgy nevezték az asszisztenst -, hanem

az egész Mű szívében ott kell, hogy legyen a gyermek, a serdülő. Előkészíteni a programot,

hogy minden szép legyen, de az egész közösség a szívében hordozza.

Szívesen felidézem – a közösséggel kapcsolatban – Chiara egyik válaszát, amit még 82-

ben Amszterdamban mondott egy serdülőnek, aki arról beszélt neki, hogy nehéz tisztának

maradni, hogy a többféle bombázás miatt is nehéz tanúságot tenni arról, amit él. Most el

tudjuk képzelni, mit élnek a serdülők mindazzal, ahogy az utóbbi években kifejlődtek a

kommunikációs eszközök. És Chiara a válasza végén azt mondta: az őskeresztények között is

voltak fiatalok, nekik is voltak kísértéseik, kétségeik támadtak a hit terén, és ilyenkor hová

mentek? A közösségbe. Az élő közösségben a köztük lévő Jézus jelenlétével értették meg a

dolgokat, aztán nekilendültek és belevetették magukat a világba.

Ez a nekirugaszkodás is olyan eszköz, ami sokat segít, hogy rávilágítsunk a gyerekek

értékeire. Chiara mindig arra ösztönözte őket, hogy ne csak önmagukat, vagy a csoportjukat

lássák, hanem lépjenek ki a szenvedők felé, azok felé, akik leginkább hasonlítanak az elhagyott

Jézusra. Ebben a látásmódban mi, nevelők is elköteleztük magukat, hogy hogyan tekintsünk

minden gyermekre, minden serdülőre. És Jézus tekintetének kreatív hatékonysága megszólít

bennünket, azt is elmondja és megtanítja, hogyan tekintsünk bárkire.

Jelen voltam a panamai Ifjúsági Világtalálkozón, és a pápa a fiatalokhoz beszélt, de a

végén hozzánk, felnőttekhez fordult: „Ti, nagyok, úgy érzitek-e, hogy tudtok Isten szemével

tekinteni a fiatalokra?”. Persze, tudjuk, hogy még ebben is úton vagyunk, de felelősségteljesen

és alázattal szeretnénk együtt haladni előre a gyerekek és a serdülők javára.

Ray: Köszönjük, Ago! Nektek is köszönjük Barbara, Paolo, és Jesús. (taps)

12. Befejezés

Ray: Kollegamentónk végére értünk. Ma súlyos hasadékokkal néztünk szembe,

beszéltünk menekültekről, szegénységről, hallottunk a terrorizmusról, természeti

katasztrófákról, ugyanakkor láttunk sokakat, akik hatalmas problémák megoldásáért

3 Si riferisce all’ultima Assemblea Generale dell’Opera di Maria svoltasi nel 2014.

CCH-00-20190427-CH2461Mit – p.18 di 18

igyekeznek tenni, nem állnak meg, próbálják megtenni a maguk kis részét, kicsi de fontos részt,

ahogy az elején Chiara is mondta a gondolatában.

Marco: Igen, Chiara valóban ezekkel a szavakkal zárta: „Az a fontos, hogy ne

mozdulatlanul szemléld a még rendelkezésedre álló rövid időt, hanem tegyél valamit

felebarátaidért, és kellően felkészülj a rád váró Életre”.

Ezzel az odaadással búcsúzunk: hogy tegyük meg mindnyájan a magunk részét.

Ray: Köszönjük! Legközelebb 2019. június 15-én találkozunk, este 8 órakor.

Köszönjük, a viszontlátásra!

Marco: Sziasztok! (taps)