Csáki Árpád

A SEPSISZENTGYÖRGYI REFORMÁTUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE

A 17–19. SZÁZADBAN

CSÁKI ÁRPÁD

A SEPSISZENTGYÖRGYIREFORMÁTUS EGYHÁZ

TÖRTÉNETEA 17–19. SZÁZADBAN

2011

66

Gödri Ferenc polgármester333 Málik Józsefet követte a helyi református egyház világi főgond-noki tisztében is, ezáltal is folytatva a család több generáción keresztül végzett egyházszol-gálatát, amelyben nagyapja, a várost 1817-től kezdődően fél évszázadon keresztül lelkészként szolgáló, esperes és Háromszéki Kommunitási elnökként a vidék meghatározó egyházi egyé-nisége járt élen.

Főgondnoki tevékenysége a 20. század elején kezdődött (1901–1913), és egyrészt a nagyapja által kezdeményezett új templom felépítésé-re irányult, majd amikor a századeleji javítá-sok során a templom régi falképei előkerültek, Gyárfás Győző megyei királyi mérnökkel kar-öltve az országos műemlékbizottság figyelmébe ajánlotta a várkastély szakszerű helyreállítását. Sírja a református templom cintermében van.

333 Uo., 320–321.

A református templom

Sepsiszentgyörgy késő gótikus stílusban át-épített középkori plébániatemploma a jelenlegi város északnyugati részében, a Debren-patak melletti magaslaton mai napig áll, annak ellené-re, hogy a 19. század derekán előbb felhagyását – amely ellen maga Orbán Balázs is334 felszólalt –, majd ugyanazon század végén teljes átépíté-sét és kibővítését fontolgatta az eklézsia. Végül az (újra) előkerült falképeknek335 és Gödri Ferenc polgármester főgondnokká választásá-nak köszönhetően „menekült meg” a templom az 1900-as évek elején.

Építésének pontos ideje nem ismert, mai alakját az 1802 utáni nagy földrengést követő felújítások során nyerte el. Feltehetően ennek a helyén állott a település első kőtemploma, amely valamikor a 13. század második felében épül-hetett. 336 Gótikus átépítésére a 15. század vé-gén – 16. század első évtizedeiben került sor,337

334 ORBÁN Balázs 1868, III. 43.335 A templomhajó északi külső falának középkori falképei feltehető-en az 1885-ös javításkor kerültek elő, amikor a felázott fal vakolatát leverték. Irattár, 619. A századfordulón már ezek létét említi az egyház vagyonleltára: „A templomnak mind külsején mind belsején többrétegű vakolatok alatt összetört freskók nyomai láthatók”. I/56. Vagyonleltár (1902), 13. Munkájában a falképeket megemlíti Gödri Ferenc is. Gödri Ferenc 1902, 81. Az 1970-es évek elején Kónya Ádám a déli és északi falon előkerült sávos keretdísz részleteket talált. Kónya Ádám 1973; Jánó Mihály 1998, 195. Ezek a 14. százád első évtizedeiben készül-hettek. Tüdős S. Kinga 2002, 156.336 Az 1973–1984-ben végzett javítások (villanyvezetékek lefektetése) során előkerült falmaradványokat Kónya Ádám a város első, román kori temploma részeinek vélt. Kónya Ádám 1973 és Tüdős S. Kinga 2002, 156.337 A templom feltételezett, a zabolai és esztelnekihez hasonló védő-emeletével kapcsolatban újabban Kovács András úgy értekezett, hogy az alaprajzi elrendezés nem utal arra, hogy annak tervezői jelentősebb harcászati szerepet szántak volna. Emellett azt is kiemelte, hogy a várfal építését, valamint a templomnak védőemelettel való ellátását egyidőre, az 1500-as évek elejére meghatározni harcászati szempontból értelmet-len lenne. Kovács András 2010, 171.

Gödri Ferenc szomorújelentése. SZNM gyűjteményéből

67

ekkor azonos szélességűre építették a szentélyt és templomhajót, utóbbit hálóboltozattal lát-ták el. A szentély boltozásának idejéből maradt fenn az északkeleti boltsüvegen egy kétsoros la-tin nyelvű felirat is: domus dei dom(us) o(rationis) / vocabitur. S(an)cta M(ari)a vor(...) (ora?) / pro nobis pecatoribus Anno (...)338, amely végén azon-ban a pontos évszám elmosódott, remélhetően nem végérvényesen, így egy szakszerű beavat-kozás még láthatóvá teheti. 338 „Az Isten háza az imádság házának hivatik ... Szűz Mária ... imád-kozzál érettünk bűnösökért. .... évben.”

A szentélyből nyíló sekrestye faragott kő ajtó-kerete még a 20. század elején is látható volt,339 feltehetően mai napig befalazva van eredeti he-lyén. Korábbi kutatások ugyanerre az időre da-tálták a templom déli, faragott reneszánsz ajtó-keretét is, amelynek készítését újabban Kovács András későbbi időre, a 17. századra határozta meg.340

339 „A sanctuariumból egy goth stylű faragott kövű rámával épített ajtó nyílik a templom hátsó udvarára, ahol egy sekrestyeszerű épületnek alapfalazata van a föld színén alul.” I/56. Vagyonleltár (1902), 13. 340 Kovács András 2010, 172–174.

A református templom alaprajza (Gyöngyössy János rajza) A református templom északi oldala (Gyöngyössy János rajza)

A boltozással egyidős latin ny. felirat a szentélyben. HJ felvétele

68

A templom gótikus átépítését Vásárhelyi János esperes azon későbbi feljegyzésével hoz-ták korábban is összefüggésbe a kutatások, mi-szerint a templomot a helyi Daczó család egyik tagja, Daczó Pál építtette 1547-ben. Az adatot először Orbán Balázs ismertette, majd Gödri Ferenc is megismételte.341 Orbán Balázs egy datálatlan, de tartalma alapján az 1661 utáni évekre meghatározott iratot közölt, amelyben Vásárhelyi János esperes a tatár betörés során a 17. század derekán elpusztított sepsiszent-györgyi református templom kijavítására kért anyagi segítséget.342 Az irat az egyházközség levéltárában ma nem található meg. Nem talál-ható a Székely Nemzeti Múzeum levéltárának törzsanyagában és Gödri Ferenc gyűjtemé-nyében sem. Már Cs. Bogáts Dénes sem ta-lálta a két világháború közötti időszakban. Az egyház történetével foglalkozó Gödri Ferenc polgármester említ egy hasonló tartalmú ira-tot, de más forrásból idézi. A Sepsi reformá-tus egyházmegye egyik protokollumához, az 1755–1775 között végzett egyházmegyei vi-zitációk jegyzőkönyveit tartalmazó kötethez Vásárhelyi János esperes 1760-ban hozzácsa-tolt egy összeírást a traktus eklézsiáinak főbb patrónus családjairól, amelyben megemléke-zett a Daczókról is, emellett pedig majdnem szó szerint idézte az Orbán Balázs által közölt iratot. Idézzük az ide vonatkozó részeket: „Az Inclyta Daczó familiának boldog emlékeze-tű elei közzül tekintetes Daczó Pál építette a Sz. Györgyi jeles Templomot a végiben levő

341 Orbán Balázs 1868, 42; Gödri Ferenc 1902, 82. Utóbbi Vásárhelyi János keserves instantiajaként említi.342 SÁL, Fond 77, Fasc. I, 112. Az említett kötet a Székely Nemzeti Múzeum menekített anyagával együtt 1945-ben elpusztult. Az egy-házmegye levéltárának egyetlen fennmaradt, 1728-tól kezdődő darabja nem tesz említést a templom állapotáról.

Tornyon kívül. ...Építette pedig az említett úr a megnevezett templomot maga költségével in Anno 1547”.

Az irat tartalmának vizsgálatával azonban joggal merül fel az Orbán Balázs-féle datá-lás pontosságának kérdése. Mindenekelőtt in-dokolt Vásárhelyi János esperes személyének megvizsgálása. Említett néven a 17. században nem, a következő folyamán azonban két espe-rese is volt a Sepsi református egyházmegyének, így a század első negyedében az akkori bodoki pap (Vásárhelyi Péter sepsiszentgyörgyi pap

A déli bejárat faragott kőajtókerete. HJ felvétele

69

tesvére),343 majd a század második felében az említett Péter pap fia és egyben utóda a sep-siszentgyörgyi eklézsiában. Az Orbán Balázs által közölt irat az elmúlt évek pestisjárványá-343 Vásárhelyi János már a század elején esperes volt, még 1728-ban is ő végezte a vizitációt az egyházmegyében. Juhász István 1947, 48.

ról és annak pusztításairól tesz említést, ami az 1717–1719 közötti időszakra utal. Az irat tehát valamikor az 1720-as évek elején készült, és ál-tala az esperes feltehetően az egyház és patró-nusainak kérését továbbította a zsinat fele, sza-bad alamizsnagyűjtésre kérve engedélyt.

Daczó Pálról, az 1547-ben említett építtető kegyúrról, akinek nevéhez Sepsiszentgyörgy mezőváros reformációját is szokás kötni,344 ismert többek között, hogy 1530-ban részt vett a havasalföldi hadjáratban,345 majd a fejedelmi tábla ülnöke volt,346 később (1555) Sepsiszék kapitánya lett, 1567-ben pedig negyven ház jobbágyot kapott a fejedelemtől.347 Halálát kö-vetően a család348 továbbra is az egyház legfőbb patrónusa maradt. Fia, az 55 éves korában, 1602 elején Medgyesen elhunyt Daczó Ferenc címe-res reneszánsz sírköve mai napig a szentélybeli kórus alatt, a déli falban található. Felirata: „Hic iacet G. D. Franciscus Daczo de Sepsi Szent Georgi qui obiit in Urbe Mediensi Anno LV aetatis suae 25 Jan. Anno vero salutis 1602 Scio quod redemptor meus vivit”, körirata: „Me revocat Patria chara vale ensibus in variis dum pro te Patria pugnavi”.349

344 Brassói kapcsolatairól már előző fejezetekban szóltunk. 1552-ben, amikor a Marosvásárhely város tanácsában még többségben lévő kato-likusok a város evangélikus prédikátorát elűzték, az országgyűlés Daczó Pált és Andrássi Mártont küldte ki biztosokként a felek megbékélteté-sére. EOE I., 411.345 Szabó Károly 1880, 101.346 Trócsányi Zsolt 1980, 359, 361.347 SzOkl. II., 213.348 A Daczó családról Vásárhelyi János a következőket jegyezte fel 1760-ban: „[Daczó Pál] ...kinek testvére lévén néhai Daczó György úr, e kettőben hasadott kétfelé az Inclyta Daczó familia és Györgynek successioján bír ide tekintetes Damokos Ferencz úr. Pálnak pedig fia volt Ferencz, az erdélyi militianak commanderozo generalissa. Ferencznek fia László, Lászlónak fia János, Jánosnak fia Pál, Pálnak fia Ferencz, Ferencznek fia József, kit Isten sokáig éltessen virágzó állapotban”. SÁL, Fond 77, Fasc. I, 112.349 Orbán Balázs 1868, III. 44; NAGY Géza 1891, 31–32.

Daczó Ferenc faragott reneszánsz sírköve (1602). HJ felvétele

72

Néhány évvel később, az 1738-as földren-gés következtében súlyosan megrongált torony mellett a templom és a várfal is újabb javításokra szorult. A kurátori számadások a munkálatokkal kapcsolatos kiadásokról számolnak be. 1745-ben például a torony újracserepezését is elvégző kőművesnek fizetett Málnási József az egyház nevében több mint 30 magyar forintot,361 egy másik kőművesnek a karzaton való munkáért

361 Annotamenta (1716–1746), osz.n. SzNM Könyvtár.

fizettek 1754-ben.362 Utóbbi évben összesen 15 napon keresztül dolgoztak a templom építésén a kőművesek, ekkor készült el a cseréppel fedett „templom tornáca”, az orgonakarzatba feljárást biztosító nyugati portikusz.363 1767-ben készült el a déli portikusz, ekkor a „templom tornácá-nak csinálásért” 15 forintot fizetett az egyházfi a kőműveseknek, akik 12 napon keresztül dol-goztak.364 362 Számadások 1754. Irattár, 47v.363 Uo.364 Számadások 1767. Irattár, 174r.

Varga Nándor Lajos másolata a szentélyben lévő feliratról. Gyárfás Jenő Képtár gyűjteménye

73

A templom kijavításával az 1750-es évek végére az egyház anyagi forrásai teljesen ki-apadtak, Vásárhelyi János pap – a korábban említett hasonnevű esperes unokaöccse – pedig alamizsnagyűjtésre kért engedélyt. Bod Péter feljegyzéseiből ismerjük, hogy a feldobolyiak és középajtaiak mellett 1757-ben a sepsiszent-györgyi eklézsia is engedélyt kapott tornya ki-javítására való koldulásra.365 Az eklézsia nevé-ben gyűjtő biztosok koldulókönyve nem maradt ránk, annyi biztos, hogy az adományokból a munkálatokat megkezdhették.

Alighogy befejeződött a hatalmas költség-gel járó toronyépítés, az 1770-es évek elején a templom tetőszerkezete szorult javításra, ezzel párhuzamosan pedig Kőmíves Tamás egy új ab-lakot is vágott a templom falába.366 Egy évtized-del később újra a templomon és tornyon vég-zett munkákat említik a számadások, amelyeket Krausz János, Kováts László és Zatz János kő-művesek végeztek.367

A templom 18. századi berendezését nem is-merjük, napjainkra semmi nem maradt ezekből. Mindössze annyit tudunk, hogy nyolcmutációs orgonáját Szendrei József építette az 1750-es években, aki orgonista és festő-asztalosként feltehetően más darabokat is elkészített, mint ahogy azt tette Feldoboly, Köpec vagy Dálnok esetében, ahol festett mennyezet és orgonakar-zat mellett szószékkoronát is vállalt. Az orgona beszerzése előtt az 1740-es években említik az egyházlátogatások jegyzőkönyvei az éneklő pul-pitust, ahonnan a kántor a halcsontból készült, ezüst gombokkal ékesített „virgával” vezette a

365 Herepei János 1961, 67.366 Irattár, 75v. A déli fal nyugati, a karzatot megvilágító ablak.367 Számadások 1784. Irattár, 210. A kifizetett összegek azonban kisebb munkálatokra utalnak.

gyülekezeti éneklést.368 Tény, hogy az 1802. ok-tóber 26-án bekövetkezett, emberemlékezet óta nem látott erejű földrengés olyan károkat oko-zott a berendezésben is, hogy ezek nagyrészét végérvényesen ki kellett cserélni.

A földindulás súlyosan érintette a tornyot és a templom épületét. Sepsiszentgyörgyről nem ismerünk a kézdivásárhelyihez vagy alsócsernátonihoz hasonló részletes leírást, any-nyit azonban a diadalív felirata alapján tudunk hogy a templomhajó boltozata beszakadt, a torony is annyira megrongálódott, hogy visz-szabontása is szükségszerűvé vált.369 A helyi katolikus hagyomány is megőrizte a földrengés emlékét, igazolandó, hogy a templom a közép-kori időkből való, tehát a reformációt megelőző-en a katolikus egyházé volt. 1830-ban a püspöki vizsgálat során feljegyezték, hogy a földrengést követően a vakolatréteg alól „különféle szentek festményei” kerültek elő.370

368 Lásd Adattár, 2. 1749. „Anno eodem [1741] 2 Decembris adott tekinte-tes curator Daczó Ferencz uram hatodfél magyar forintokat egy graduálért az éneklő pulpitusra olly véggel, hogy az mindenkor a pulpituson álljon.” Urbarium (1716–1746), osz.n. Az erdélyi éneklő pulpitusokról bővebben Ősz Sándor Előd 2008, 454. Lásd Adattár, 2. 1749. évi vizitáció.369 Az említett felirat szövege: „Az 1802-ben October 20-án[!] történt erőss földindulás miatt ezen minden emberi emlékezetnél régibb temp-lom boltozatja is leszakadozván stakaturára épitetett 1805-ben Szilágyi Sándor curátorságában”.370 GyÉL I.4. Visitatio canonica Sepsi Szent Ivániensis, 1823. Az adatért Pénzes Lóránd levéltárosnak tartozunk köszönettel.

A földrengést megörökítő felirat a diadalíven. HJ felvétele

74

A templom kijavítása csak évekkel később kezdődött meg. 1805-ben értesülünk arról, hogy az akkor hivatalban lévő egyházfi Jáni József brassói pallért hívatta át a szentély bol-tozatának megvizsgálására.371 Még ugyanazon évben Borbély András kőműves a szentély két gótikus ablakát megnagyobbította, egy nagy ablakot maga vágott a déli oldalon, és a három nagy ablak tetején a fiókokat elkészítette, továb-bá a nyugati karzat két ablakát is ekkor vágta.372 1805-re a templomhajó új, „stakatúrás” meny-nyezete elkészülve,373 a padokat is megrendel-te az eklézsia Kaszás György asztalosmestertől 260 forint értékben. Két évvel később már az orgona és az új, festett és aranyozott díszítések-kel ellátott szószékkorona is elkészült, utóbbit – amely mai napig használatban van – teleki Zakariás Mózes gubernialis registrator374 ado-mányozta az egyház számára.

A 19. század első évtizedében a templom elnyerte azon alakját, amelyet mai napig őriz, azzal a kiegészítéssel, hogy a század utolsó évti-zedében az Angster József pécsi orgonakészítő gyárából megrendelt hangszer számára egy új karzat épült a szentélybe. Kevés változás állott be a templom berendezésében is, ezek egyike a mai napig használt, hatszög alapú, intarziás fá-ból készült úrasztala, amelyet 1856-ban adomá-nyozott Daczó Gergelyné Pálfi Anna. Utóbbi

371 Számadások 1805. Irattár, 182. Említett kőműves pallér évekkel később a brassói Lópiackapu elkészítésére kapott megrendelést, nevét elsősorban ez alapján ismert.372 Számadások 1805. Irattár, 182.373 Erre vonatkozóan sem szerződést, sem a mester nevét nem ismer-jük. Feltehetően a Háromszéken ismert és gyakran foglalkoztatott, Kantában lakó Zajler/Szajler Péter kőműves végezte, akit még 1807-ben is szerződtetett az egyház az iskola és papilak építésénél, és munkájáért 648 forintot fizetett neki az egyházfi. Számadások 1807. Irattár, 283.374 1813-ban, 73 éves korában halt meg Sepsiszentgyörgyön. Anyakönyvek (1759–1817). SÁL, Fond 105, Nr. 575, 141r.

év újabb javítások befejezésével esett egybe, amelyeket a Háromszéken az 1820-as évektől működő, korábban a kézdivásárhelyi gyalog-ezred katonapallérjaként működő és Kantában letelepedő Land András kőműves mester veze-tett. A templomot ekkor teljesen kivakolták és újrameszelték (1855).375

A falak folyamatos vizesedése gyakori be-avatkozásokat igényelt, három évtizeddel ké-sőbb arról értesülünk, hogy a hajóban, kórusban és szentélyben is végig 2 méter magasságban a falak régi vakolatát leverték, majd újravakolták, és a templomot teljesen kifehérítették, végül a berendezésekre, az orgona mellett a szószékko-rona és a padok újrafestésére is sor került.376

375 I/19. Presbiteri jzk. (1846–1862), 107–111.376 Irattár, 619.

Festett szószékkorona 1807-ből. HJ felvétele

75

Az évszázadokkal korábban épült templom befogadóképessége a 19. század végén azonban már nem felelt meg a számbelileg folyamatosan gyarapodó gyülekezet igényeinek. Az 1860-as évek végéhez – amikor új, többezer férőhelyes templom építéséről döntött az egyház elöljáró-sága – viszonyítva is érzékelhetően nőtt az egy-háztagok száma.

Ezzel kapcsolatban kell megemlékeznünk Császár Bálint polgármester templombővítési tervéről, amelyet az 1890-es évek elején, Révay Pál pap idejében fogalmazott meg. A két évtize-de megálmodott, de pénz hiányában folyamato-san halasztott új templommal szemben Császár Bálint, aki egyben egyháztanácsi tag is volt, a régi templom átalakítását, bővítését helyez-te előtérbe. Idézzük az egyháztanács elé 1891. január 17-én beterjesztett javaslatot: „a temp-lom az évről évre szaporodó hívek befogadására elégtelen, az orgona régi és a használatra majd-nem alkalmatlan, mondja ki az egyházkebli ta-nács, hogy a templomnak a legrégibb goth íves részét fönntartva a stukkaturos részletét a szak-értők által megvizsgáltatva, azoknak elfogad-ható tervrajza és költségterve szerint lebontván újraépíti, kinyújtja, új orgonát készíttet és az ellenkező részletébe állítja föl a templomnak; ajánlja, hogy Alpár nevű elsőrendű építésszel nézesse meg a templomot és kérje ki annak az építésre vonatkozó véleményét”.377

Császár Bálint tehát nem kevesebbet java-solt, mint a templomhajó teljes lebontását, és annak szélesebbre való újjáépítését, továbbá

377 I/25. Presbiteri jzk. (1886–1896), 381–382.

egy új orgona beszerzését és annak a nyugati-ból a szentélyben felállítandó orgonakarzatba való átköltöztetését. A polgármester minder-re Alpár Ignácot szemelte ki, aki az 1880-as évek második felében számos megrendelést ka-pott Erdélyből, tervezett templomot Segesvár, Dicsőszentmárton, Marosludas, Szászrégen és Piskitelep református egyházainak megbí-zásából. A polgármester választása nem vélet-lenül esett a neves műépítészre, hiszen a város korábban más munkával is foglalkoztatta, vele terveztette meg a református gimnázium új, déli szárnyát, amely éppen azokban az években (1890–1892) épült.

Nem zárva ki egy új templom építésének lehetőségét, az egyháztanács elfogadta az elő-terjesztést, és Gyárfás Győző mérnököt kérte fel a véleményezés, valamint az Alpár Ignáccal egyeztetendő tervrajz és költségvetés elkészíté-sére. A terv egyelőre ismeretlen okokból nem valósult meg. Egy átfogóbb javításra majd csak az 1900-as évek elején került sor. Ekkor a terep-rendezésnek is figyelmet szenteltek, ezzel is re-mélve az északi fal rendszeres felázásának meg-gátolását. 1902-ben Pap Dezső helyi vállalkozó végzett munkálatokat a templomon.378 A temp-lom és templomkastély javítására az Országos Műemlékbizottság is jóváhagyott 1200 korona összegű támogatást, a terveket Gyárfás Győző királyi mérnök el is készítette. Gödri Ferenc fő-gondnok még 1910-ben is a megítélt támogatás folyósítását kérte, vele párhuzamosan pedig a templom további kutatását és a falképek feltá-rását szorgalmazta, eredmény nélkül.379

378 I/27. Presbiteri jzk. (1902–1904), 51–52, 92.379 I/28. Presbiteri jzk. (1904–1910), osz.n. 1910. július 29.

98

Az egyház kegytárgyai

A reformációt követően a protestáns egyházak átvették, és liturgiájuknak megfelelően tovább használták a középkori katolikus klenódiumok egy részét, elsősorban az úrvacsora osztásánál használt kelyheket, tányérokat. Feltehetően a so-rozatos, az 1658–1661-es, illetve az 1690-es évek pusztításaival magyarázható, hogy ezek közül a 17. század végére Sepsiszentgyörgyön már nem maradt meg a református egyház tulajdonában egyetlen jelentősebb ötvöstárgy sem.

A ma is meglévő kegytárgyak közül a legré-gebbieket éppen a Veterani generális csapatai által rekviráltak helyébe adományozták a 17. század utolsó éveiben. Mellettük a következő század első évtizedeitől kezdődően az egyházi vagyonösszeírások további poharakat és tányé-rokat, ónkannákat, palackokat sorolnak fel a „zöld festékű ládában”,476 amelyben a kegytár-gyakat 1750 körül is tárolták.

Az egyház 1716-os vagyonjegyzéke477 a templomhoz való szent edények közül csak az értékesebbeket, a nemesfémből készült ötvös-tárgyakat említi részletesen, így egy kívül-belül aranyozott ezüstpoharat, egy ezüsttányért és egy ugyancsak aranyozott ezüstpoharat, amely-ről azonban megjegyezték, hogy javításra szo-rult. A keresztelésre szolgáló kis kanna mellett az úrvacsora kiszolgáltatásakor használt ónkan-nák közül kettőt írtak össze.

Bő évtizeddel később, 1728-ban, az esperesi vizsgálat során két aranyozott ezüstkelyhet és egy ezüsttányért, két ónfedeles kannát és egy

476 Az 1749. évi vizitáció szövegét lásd Adattár, 2.477 Urbarium (1716–1746), osz.n. Lásd Adattár, 1.

kisebb, kereszteléshez használt kannácskát, va-lamint egy srófos, azaz csavaros ónpalackot ír-tak össze. Az időrendben következő, 1732-ben megtartott egyházlátogatás arról tudósít, hogy az egyik ezüstpohár helyébe Daczó Ferenc fő-kurátor egy hasonló, szebb és díszesebb ara-nyozott ezüstpoharat adományozott. 1748-ban brassói ötvöshöz küldték javítani az egyház má-sik ezüstkelyhével együtt.

A kegytárgyak végül Daczó Ferenc újabb kegyes adományával egészültek ki. A patrónus 1750-ben saját költségén Brassóban készíttetett egy nyolcszögű, aranyozott ezüsttányért. Az ón-tárgyak száma is változott a 18. század közepén: a két évtizeddel korábban említett fedeles ón-kannák egyikéből és az ónpalack anyagából egy új, hatszögű ónpalack készült.478

Az új adományok, elsősorban az úrvacsora-osztó poharak és tányérok jelzik, hogy a koráb-bi évtizedekhez képest az egyháztagok száma gyarapodásnak indult. A gyakori szárazság, marhavész, sáskajárás későbbiekben sem kí-mélte ugyan, de az 1717–1720 évihez hasonló járvány már nem sújtotta a lakosságot. A köz-ponti és helyi hatóságok egyre eredményeseb-ben léptek fel a pestis ellen, a vesztegzárak már hatékonyabban működtek.

A század közepén a püspöki vizsgálat alá ke-rült eklézsia vizitációjára az egyházi törvények előírásai szerint ugyancsak háromévente került sor. Gyakorlatban azonban az átállás nehézke-sebb volt, hiszen 1762 körül arról panasz kodtak az eklézsia elöljárói, hogy közöttük püspöki vizitáció rég nem volt, és amikor a folyamat végre beindult, akkor is viszonylag szűkszavú-an szólnak a kegytárgyakról a jegyzőkönyvek.

478 Az ónpalack ma nincsen az egyház tulajdonában.

99

Így csak a 19. század első évtizedeiből isme-rünk újabb részletes jegyzékeket a klenódiu-mokról.

A korábban említett zöld festékű láda helyett 1832-re már két, vörös színre festett, záros és kulcsos ládája volt az egyháznak, közülük egyik a levéltári iratok, másik a kegytárgyak őrzésére szolgált. Utóbbi a gondnok felügyelete alatt ál-lott, az összeíráskor – férje távollétében – Daczó János kurátor felesége nyitotta fel a számvétel idejére.479 Eszerint jelentős változás nem követ-kezett be a korábbi évtizedekhez viszonyítva: a 18. század elején említett aranyozott ezüstpo-

479 Az 1832-es leltárt lásd Adattár, 21.

harak és a hozzájuk tartozó tányérok mellett két fedeles ónkanna és a templomban őrzött, keresztelésre szolgáló óntál és kiskanna szere-pel a jegyzékben. Soruk a század második fe-lében az egyház hitbuzgó támogatója, Daczó Gergelyné Pálffy Anna által a nők számára úrvacsoraosztásra 1856-ban adományozott aranyozott ezüstpohárral és hozzá tartozó tá-nyérokkal480 egészült ki. Végül 1870-ben Budai József és neje, Jancsó Anna ajándékoztak a régi ónkanna és tál helyébe ezüstből készült keresz-telési edényeket, amelyek a bécsi Conraezt-féle ezüstgyárban készültek.

480 I/19. Presbiteri jzk. (1846–1862), 137.

Az egyház jelenlegi kegytárgyai. HJ felvétele

100

Az egyház 1898-as Aranykönyvében a kegy-tárgyak között az aranyozott ezüstkelyhek mel-lett van két ezüstserleg a hozzájuk tartozó fe-delekkel együtt, továbbá négy ezüsttányér, két ónkanna, végül az említett 1870-es keresztelő edények szerepelnek a felsorolásban.

A legértékesebb klenódiumokról Keöpeczi Sebestyén József közölt rövid leírást az 1940-es években.481 Maga is kiemelte a 17. század má-sodik felében, feltehetően Brassóban készült, kívül-belül aranyozott ezüst, az összeírásokban 481 K. Sebestyén József 1945, 254–255. A leírásokat ez alapján kö-zöljük.

„pohár” megnevezéssel illetett kelyhet, amelyet 1693-ban Daczó János javíttatott ki, és amely az 1710-es évektől már szerepel a kegytárgyak jegyzékében. Újabb javítására a 18. század kö-zepén került sor, ugyancsak Brassóban. A ke-hely kupája sima, harang alakú, kosár nélküli. A nóduszon növény és gyümölcsdíszítmények között egy női, egy férfi és egy kosfej(?) látható. Talpszára akantuszlevelekkel díszített. A kehely súlya 98 gr, magassága 204 mm, poharának át-mérője 89, a talpáé 94 mm.482 Felirata (Renovata: 482 Varga Nándor Lajos rajzán a kehely magassága 202, a pohár átmé-rője 85, a talpnál 95 mm. Irattár, sz. n.

Aranyozott ezüstkehely (részlet)

Daczó János által adományozott aranyozott ezüstkehely. HJ felvétele Varga Nándor Lajos rajza és leírása a kehelyről

101

cum G. D. Joh. Datzo Anno 1693) a talpperemébe alulról, egy sorba van bevésve. Mesterjegyét már Keöpeczi Sebestyén József sem látta tisztán. 1941-ben részt vett a Kolozsváron megrende-zett erdélyi művészeti kiállításon.483 Az 1970-es évek elején a bukaresti Országos Történelmi Múzeumba szállították, és csak 2006-ban került vissza az egyház tulajdonába.

Az egyház másik, előbbinél nagyobb, ugyan-csak vésett, cizellált és poncolt aranyozott ezüst-kelyhét Daczó Ferenc adományozta valamikor 1728 és 1732 között. A feltehetően ugyancsak

483 Erdélyi művészeti kiállítás 1941. Kolozsvár. 40 tétel.

Brassóban készült kehelynek a vizitációs jegy-zőkönyvek leírása szerint „középső boglárán vadnak ezüst szarvasszarvak, aranyasok, az egyik szarvában egy kis fogyatkozás vagyon”.

Mai alakját 1749-ben nyerte el, amikor Daczó Ferenc megyebírósága, Kosa Bálint és Málnási István egyházfiak idejében Brassóban javíttat-ta ki az egyház.484 Barokkos átalakítását a tal-pába bepecsételt mesterjegy alapján ifj. Georg Olescher485 brassói első céhmester végezte. A kosár nélküli kupájú, egyszerű, sima felületű

484 A kehely leírását lásd még Kovács Mária 2007, 436.485 Gyárfás Tihamér 1912, 129 –130. Mesterjegyét lásd Uo., 319.

Daczó Ferenc által adományozott aranyozott ezüstkehely. HJ felvétele

Varga Nándor Lajos rajza (részlet)

Varga Nándor Lajos rajza és leírása a kehelyről

102

kehely hatkaréjos talpának vízszintes tagoza-tain virág, levél és gyümölcskoszorús díszíté-sek ismétlődnek. Felirata: Coll. Franc. Datzo et Renovat. Sub Curat. Ejusd. Sumpt. Ecclae. Ref. S. Sz. György. Anno 1749. Edi. Va: Ko: Ste: Mal: a talpperembe van bevésve. Magassága Keöpeczi adatai szerint 218, felső átmérője 97, talpátmé-rője 132 mm.486

Ugyancsak Daczó Ferenc adományaként került az egyház tulajdonába „egy nyolcszegű arancsillagos, körül párkánya is arannyas, igen szép ezüst tángyér”, a hátán lévő körirattal: Isten Dicsöségére Csináltatta Sep. Szt. Györ. Daczo Ferencz az Nem. Sep. Szt. Györ. Ecclesiának Ao. 1750. Die 7ma Avg. A 180 mm átmérőjű, nyolc-karéjú ezüsttányér pereme párkányozott, aranyo-zott levéldíszekkel van ellátva. Aranyozott a tá-nyér közepében a levél, az inda és virágdíszekből álló kör alakú, poncolt díszítés is. Mesterjegye alapján ugyancsak ifj. Georg Olescher munkája.487 A kelyhek mellett ki kell térnünk az ónkannákra is. A Sikó István által 1766-ban Brassóban kija-víttatott, gömbbillentős fedéllel, kiöntővel ren-delkező, sima, díszítés nélküli füllel ellátott, 325 mm magosságú kanna készítését, ötvösjegye alapján, Keöpeczi Sebestyén József a 18. század-ra határozta meg. Az M. M. monogram alapján Michael Meldt brassói ötvösmester munkája, aki a 18. század közepén több háromszéki refor-mátus egyház megrendelésére dolgozott.

A másik, ugyancsak Brassóban készült ón-kanna488 hasonlóan billentős fedéllel van ellátva, kiöntő nélkül. Billentőjének elején domború női arcábrázolás található, füle virágdíszes. Nagyobb

486 Varga Nándor Lajos leírásában magassága 217, a pohár átmérője 95, a talpnál 132 mm.487 Kovács Mária 2007, 437.488 A kanna a Varga Nándor Lajos-féle leírásban nem szerepel.

Daczó Ferenc által adományozott aranyozott ezüsttányér

Varga Nándor Lajos rajza és leírása a tányérról. HJ felvétele

103

méretű pontozott virágdíszekkel van díszítve a kanna hengerded, sima palástja is. Magassága 27 cm. Készítését Keöpeczi Sebestyén József a 17. századra datálta. Hasonló megállapításra jutott 1928-ban Kelemen Lajos is, amikor az egyház hozzá küldte fel meghatározás és felér-tékelés végett ónkannáit.489 Szakértői vélemé-nyében Kelemen Lajos az 1640 körüli évekre határozta meg készítésének idejét. Készítőjének

489 Az egyház ónkannáinak megvásárlására 1928-ban Faragó József budapesti műkereskedő jelentkezett. Eladásukra végül nem került sor. I/97. Presbiteri jzk. (1922–1934), 179.

neve ismeretlen, a fül felső részébe beütött mes-terjegy az 1940-es évek elejére már annyira le-kopott, hogy Keöpeczi Sebestyén József sem tudta azonosítani. Utóbbi ónkanna az 1980-as évek elején létrejött Sepsiszentgyörgy belváro-si (Olt utcai) egyházközség tulajdonába került, ma is ott őrzik.

Végezetül meg kell emlékeznünk arról a fel-irat nélküli ezüsttányérról vagy paténáról, amely feltehetően az egyház valamelyik régebbi kely-héhez tartozott. Átmérője 145 mm, súlya 77 gr, jegye alapján D. P. mester munkája.

17. századi brassói készítésű ónkanna, javíttatta Sikó István 1766-ban. HJ felvétele

Az ónkanna (részlet)