Városelméletek

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEMTársadalomtudományi Kar

Városi és Regionális Kutatások Központja

Csanádi Gábor Csizmady Adrienne

ELTE TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0056

Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése - Belső képzés 2013.10.19

Klasszikus humán ökológia

A városszociológia kezdetei: a városi társadalom problémáival foglalkozó empirikus felmérések jelentették.

1845: Engels „A munkásosztály helyzete Angliában”

1892 és 1902 között: Charles Booth („Life and Labour of the People in London”)

1915: Robert Ezra Park „The City: suggestions for the investigation of human behavior in urban environment”

1921: Park és Burgess az „Introduction to the Science of Sociology” cimű művében nevezi el a kutatási területet humán ökológiának.

Chicago városszerkezeti modellje

(Burgess, 1967 55. oldal nyomán)

Központi, üzleti negyed (Central Business District, CBD – Ez a terület a szorosan vett belváros (city)Átmeneti övezet –leromlott állagú, alacsony státuszú lakónépességgel rendelkező lakóterületek (első generációs bevándorlók, lecsúszottak) Munkások övezete –lakóövezet, olyan (alsó)középosztályi munkások, második generációs bevándorlók.Felsőbb osztályok lakóterülete – Kertes, családiházas övezet -az igazi, amerikai születésű (alsó)középosztály lakónegyede.Kertvárosi ingázó övezet – a központi üzleti negyedtől 30-60 percnyi utazásra levő külvárosi, városkörnyéki területek, bolygóvárosok - felsőközéposztálybeli lakónegyedek.

Louis Wirth Nagyvárosi életmód

Népesség, Heterogenitás foka, Népsűrűség

Népesség: nem kis közösségek, racionalitás alapján meghatározott kapcsolatok, elidegenedés, anómia

Sűrűség: kényszerű egymás mellett élés, a fizikai közelségre az emberek a társadalmi távolság növelésével válaszolnak

Heterogenitás: a biztos eligazodás hiánya, sokféle életmód és norma egymás mellett

Skála két végpontja a falusi és városi (Összehasonlítás R. Redfield)

Wirth elméletét Robert Redfield kiegészítette a nagyvárosi társadalom ellenpontjaként megjelenített

népi társadalom leírásával.

A Chicagói Iskola kritikája - Hoyt

szektormodellje, 1939

Hoyt szektormodellje

A népszámlálási adatok helyett a gazdaság helyzetét leíró adatokkal dolgozott. Három időpontra (1900, 1915, 1936) több mint száz amerikai város szerkezetét vizsgálta meg. Kutatása alapját a (lakó)telekárak és bérleti díjak alakulásának vizsgálata jelentette

Harris és Ullmann többmagvú

város koncepciója - (1945)

A városnövekedés csillag modellje - Richard M. Hurd

Mayer (1969): kör és csillag váltja egymást, ahogy a technikai fejlődés alakul

1)Gyalogos, lovas város - kör alakú 2) a villamos vonalak - terjeszkedik a város sugár irányba3) beépülnek a közbülső részek, körkörös infrastruktúra(1920-45)4) autópályák - további terjeszkedés (1945-70)5) kör alakú metropolisz-térség

Komplex városleíró modellek

A II. világháború utáni kutatások az egyes városok térbeni-társadalmi szerkezetének leírásához szükséges dimenziókat kívánták meghatározni.

A kutatás súlypontja: Los Angeles és San Fransisco

1949-1955 között: Eshref Shevky, Marilyn Williams és Wendell Bell

Népszámlálási adatokból kiindulva létrehozták azt a három társadalmi státuszt mérő indexet, melyek segítségével a város szerkezete leírható.

gazdasági státusz index – a vizsgált területen élő népesség képzettsége (iskolai végzettség), foglalkozása és lakásviszonyai alapján számított mutató

demográfiai index – az itt élő családok demográfiai mutatóinak összessége (kor, családi állapot, gyermekek száma, stb.)

szegregációs index – az adott területen élő különböző etnikai csoportoknak az összlakossághoz viszonyított aránya.

Herbert Gans

Kozmopoliták - olyan emberek, akik közel akarnak lenni a belvárosi kulturális intézményekhez (diákok, értelmiségiek, művészek, szórakoztatóiparban dolgozók stb.);

Még nem házasok, vagy gyermektelen házaspárok – Míg a házasság előtt állók csak átmenetileg laknak a belvárosban és a házasságkötés, vagy az első gyerek megszületése után a kertvárosba költöznek, addig a gyermektelen házasok akár végleg a belvárosban maradhatnak;

Etnikai csoportok – Elszigetelten élnek a nagyvárosban, aminek csak két területét használják, a lakóhelyüket és munkahelyüket. Ez gyakran ugyanazt az erősen szegregált területet (akár etnikai gettót) jelenti, tehát akár életük végéig nem mozdulnak ki a város e területéről.

Hátrányos helyzetűek – Ide azok az egyének vagy családok taroznak, akik olyan szociális problémákkal küzdenek, amely kilátástalanná teszi helyzetüket.

Lecsúszottak – Az ő helyzetük még az előző csoportnál is rosszabb. Mint az elnevezés is mutatja, lefelé mobil rétegről van szó, aki jobb helyzetű volt, de idővel teljesen elvesztette a talajt a lába alól.

Modern városfejlődési elméletekA városfejlődés szakaszai - Peter Hall

1980 A városi népesség növekedése. Az indusztrializáció korai szakaszában az

emberek vidékről a városokba költöznek. A városi népesség megnő, de ezzel párhuzamosan a régió népessége még nem csökken.

Az indusztrializáció előrehaladtával városi népesség aránya tovább emelkedik.

A „relatív centralizáció” során megindul a szuburbanizációs folyamat. A városi népesség „felfedezi” a környező településeket.

Felgyorsul az agglomerációk növekedése. Nagyságuk már meghaladja a városmagét. Megindul a „relatív decentralizáció”, vagyis az emberek a város külső részeire, és a környező településekre költöznek.

A szűken értelmezett belváros (központi negyed) kezdi elveszteni lakófunkcióját. A lakások helyett irodák nyílnak, a terület szép lassan irodaövezetté alakul. A kiköltözés felgyorsul, megindul az „abszolút decentralizáció”.

Az utolsó szakasz a városok teljes hanyatlása. A deindusztrializáció előrehaladásával a népesség falusi környezetbe költözik.

Modern városfejlődési elméletekA városfejlődés szakaszai - Enyedi

György 1988

A-európai viszonyokra alkalmazta a nyugat-európai modelleket.

Városrobbanás. A rohamos városnövekedés szakasza Az ipari forradalom során a falusi népesség a nagyvárosokba áramlott. Nyugat-Európában a XVIII.-XIX. század fordulójától - XX. század közepéig. Közép-Kelet-Európában XIX. század végétől az 1970-es évekig.

Viszonylagos dekoncentráció. Az ipar extenzív szakaszát felváltotta az ún. intenzív szakasz. Fejlődésnek indultak a nem termelő szektorok, megnőtt az infrastruktúra-fejlesztés aránya. A fejlett tőkés országokban a XX. század elejétől az 1960-as évekig, Közép-Kelet-Európában az 1970-es évektől. Megjelentek a városi agglomerációk, és megerősödtek a kisvárosok. A falusi települések egy része gyorsan modernizálódnak, városiasodik, más része viszont elnéptelenedik

Dezurbanizáció. A gazdaság a posztindusztrális fejlődési szakaszba lépett. A termelő szektorokról a hangsúly a nem termelő szektorokra tevődik át, a K+F szektor húzóágazattá válik. Csökken a nagyvárosok népessége, a kiköltözés célpontjai arurális térségek lettek.

Az informatika urbanizációja, vagy reurbanizáció. Acsúcstechnológia elterjedéseA városközpontok újraélesztése (épületeket felújítása, közlekedés körszerűsítése, stb.), a központokhoz csatlakozó lakóterületek átépítése, a városközpontok lakosságának újbóli növekedése.

Modern városfejlődési elméletekA világgazdaságban elfoglalt hely szerinti

osztályozás

A harmadik világ városai - heterogén, túlurbanizált, polarizált társadalmú városok

Globális városok - a nemzetközi pénzpiactól függő, gyakran a multinacionális cégek főhadiszállásául szolgáló centralizált nagyvárosok

Régi iparvárosok - gyorsan hanyatló, nagy munkanélküliséggel és rossz lakáskörülményekkel jellemezhető városok

Új iparvárosok - decentralizált, nagy területen elterülő városias területek, ahol a fejlesztések nagy része a városmagon kívüli csomópontokra összpontosul

Szocialista városok - a kapitalista városfejlődéstől eltérően, lassabban fejlődő, a leginkább tervezett városok.

Alapfogalmak

urbanizáció: a városodás, illetve városiasodás fogalma együttesen

városodás: a városok népességének számszerű gyarapodását és a lakosság térbeli koncentrációja (mennyiségi elem)

városiasodás: a városokra jellemző szolgáltatások, infrastuktúra stb. általános elterjedésé (minőségi elem)

szuburbanizáció: elővárosiasodás, az elővárosok kialakulása és elterjedése a nagyvárosok közelében. Fő típusa a lazán beépített kertváros (vagy „alvóváros”)

zöld övezetek: a városok körül kijelölt zónák, beépítési tilalommal

ellenurbanizáció: a városodási folyamat megállása, sőt a lakosság térbeli koncentrációjának csökkenésével jellemezhető folyamat

gettósodás: a különböző városrészek etnikai szegregációja és a né-pességük közötti kapcsolatok megszakadása a nagyvárosokban. E negyedek leromlanak, a lakosság életminősége jelentősen csökken

agglomeráció: várostömörülés, kis helyen sok, egymással összeépülő nagyváros kialakulása