Cseh Tamás - Bereményi Géza - Maradunk itt

2011.január 14. péntek estewww.budavar.hu

2010/22.

Maradunk itt...Negyven éve született az elsô dal aVízivárosban

„Jó kis hely”A dalok nyomában a Viziváros kocsmáiban

Cseh Tamás - Bereményi Géza

Cseh_Tamás_fidelio+ 2010.12.18 11:37 Page 1

ajándék Telihold dalai CD-vel

Fidelio különszám 2010/22. – Maradunk itt...

Felelôs szerkesztô: Práczky István

Grafikai munka: Art Mediátor Kft.

Felelôs kiadó: Fidelio Média Kft. – Zsoldos Dávid

Nyomdai munkák: Comorn Kft.

Szerkesztôség: 1055 Budapest, Szent István krt. 23., Tel.: (1) 476-0320, Fax: (1) 476-0321;

E-mail: [email protected]

HU ISSN – 2061-1544

Megjelenik december 27-én 20 000 példányban.


3

MeghívásSzokatlan születésnapra, különleges köszöntésre invitáljuk a Kedves Olvasót!Budapest egy hangulatos szegletében, a Víziváros szívében, a Batthyány tér melletti Iskola utcábanés környezetében, egy péntek délutánon és estén baráti összejövetelt tartunk. Majdnem házibulit. Ottlesz mindenki, aki eljön, és eljöhet mindenki, akinek fontos ez az ünnep.Kerek évfordulóján köszönthetjük a sokunk által jól ismert és megszeretett két alakot, Antoine-t ésDesirét. Negyven évesek lettek mindketten. És éppen egyszerre, ugyanis egy dal, az Ócska cipôkezdetû dal hívta ôket e világra. Akkor, amikor a szavakban formálódó írói képzelet találkozott egyfelívelô dallammal, amelyet énekelve, egy szál gitárral kísérve lehelt ki a Gondviselés 1970 decem-berében vagy 1971 januárjában, az Iskola utca egyik lakásában. Azóta sokszor felidézett, felem-legetett öt perc. Megmagyarázhatatlan és megfejthetetlen, mint minden teremtô aktus. Két ismeretlenfiatalember találkozása, alkotói együttrezdülése, amelynek „következménye” azóta elválaszthatat-lan része lett napjaink kultúrájának, lenyomatát adva közelmúltunk történelmének. Cseh Tamás és Bereményi Géza. És az általuk életre hívott dalok. És az általuk teremtett alakok,hangulatok, szó- és dallamfordulatok, így, együtt. Ez a Magyar Örökség díjas Cseh Tamás-dalokvilága. Aki tehát ismeri és szereti azt a világot, aki alkotóként vagy elôadóként maga is részese lett ezekneka daloknak, akinek ezek a hatvanas és hetvenes években megélt fiatalságát idézik fel, aki úgy érzi,hogy az akkori fiatalok gyermekeként itt értett meg valamit, útravalót kapott tôlük, az jöjjön eljanuár 14-én a Vízivárosba. Legyen részese, ahogy délután 4-kor a dalokban megénekelt „lakó-névsorral” megjelöljük az Iskola utca 35-öt! Járja végig velünk együtt a környék hajdani és mai„vendéglátóipari egységeit”, és egy pohár sör, bor vagy egy féldeci mellett beszélgetve emlékez-zünk a dalokra és a dalnokra. Vegyük elô a régi ruhákat! Öltöztessük retró-hangulatúvá az álmos,didergô Vizivárost! Nézzünk meg ritkán látott koncertfelvételeket vagy táncoljunk, bulizzunk együres lakásban, mindegy. Ki-ki tegye azt, amire kedve van. Emlékezzünk a korszakra, egy mára már letûnt világra. Hallgassuk, énekeljük újra ezeket a dalokat,jöjjünk össze ismét, hogy elmondhassuk: Itt van a város, vagyunk lakói… És amíg itt vagyunk,velünk a dal is megmarad. Maradunk itten, maradunk itt,... maradunk.

Nagy Gábor Tamás

Budavári Önkormányzat polgármestere


...Kimegyek, ott áll Bereményi Géza. Tudod,megbeszéltük, mondja, én meg állok ott az ajtóbanvalószínûleg álmosan, kócosan. Úgy emlékszem,teljességgel elfelejtettem, hogy jönni fog ez a fiú.Ezer ilyen este volt már. Szoktam mondani, hogy éj-szakánként megváltottuk a világot, aztán reggelreelfelejtettük. Nem tudom, mi lett volna, ha nem va-gyok otthon. Vajon Géza megismételte volna alátogatást? (…) A Géza leült, és mondta: azt gondolom, úgy lennejó, ha a gitáron mutatnál dallamokat. És akkor énelôszedtem ezeket a franciás dallamokat. Kérdezte,ez az elsô sor? Mondtam, igen. És a második?Ugyanaz. Akkor, mondta, dúdold még. Dúdoltam.Ô valamit írt, közben mondta, még, még. Néztem,hogy ez valószínûleg egy ôrült, hát nem érti, hogyugyanaz, egy az egyben, szótagszámra, ütemre,mindenre, akkor még nem tudtam, hogy nem a tak-tusra írt, hanem valami érzetre, ami az ô titka.Olyankor kiáll a fejébôl egy szög, más az antenná-ja, egyszerûen képtelen arra figyelni, hogy mi aszótagszám, nem is becsülte soha túlzottan a szó-tagszámot, vagyis néha igen, nagyonis, máskor megegyáltalán nem. Ô írt, én dúdoltam. Láttam, hogy telik az írógéppa-pír, a papírt egy hokedlire tette, több ülôbútor nemvolt, mi a sodronyon ültünk. Egyszer aztán aztmondta: kész van, letisztázom. Az áthúzott soroknélkül újra leírta, ez volt a papíron: „Az ócska cipôtegy este már, oly vastagon lepte a sár, hogyvégül megállt, csak bámult Desiré. Desiré így sut-togott: Istenem, Istenem, micsoda vidék, micsodaegy ócska vidék, a vidék, a cipôm, milyen ócskamár.” És ez úgy fonódott rá a dallamra, mint azálom. Mintha két álom összeért volna. Hibátlanul,énekelhetôen. Itt jött a lalalás rész, aztán: „Épp egykocsma elôtt, gondolta Desiré, mit is mondott An-toine...” és amikor ezt ott elénekeltük…, én itt errôlnem beszélek, bármit mondok, pontatlan. Egy biz-tos: akkor angyalok szálltak át a szobán, át azonaz ócska szobán, el is illantak rögtön, de megmu-tatták ezt a dolgot, a dalt, ez megszületett, és mi,esküszöm, tudtuk, hogy valamit megcsináltunk. Adallam egyszerû volt, a szöveg egyszerû volt, a

jelentését még csak nem is sej-thettük, és közben nemzedé-kek szerették meg ezt a dalt.Olyan egyszerûen születettmeg, mint amikor az ember

megmossa a haját, vagy csak lepöcköl egy pihét agallérjáról. Újra elénekeltük, harsányabban ésbátrabban, aztán mégegyszer.Különös elégedettségre emlékszem. Igyunk rá egypohárral, ünnepeljük meg, és rohantunk. Akkoribannyílt ott egy Isolabella nevû presszó, a gyönyörûZsuzsika volt a felszolgálónô és a férje, Zoli volt atulaj. (...) Vodkát ittunk tisztán a Gézával, és min-dent kibeszéltünk. Úgymond megismerkedtünk: ki ô,ki én. Hogy volt egy szerelme, aki a Bacsó filmjébenjátszott, és az mesélt neki rólam; hogy ô olasz-ma-gyar szakon végzett, és a Pannónia Filmstúdióbandolgozik mint szinkrondramaturg, tehát száj-mozgásra ír vagy fordít át magyar szöveget; hogyhol lakik, és hogy papája nincsen; hogy milyen aVillányi út, az albérlet… És hogy ez hogy van,hogy én ilyen tuti jó helyen tudok lakni. Megittunknégy-öt vodkát, és visszamentünk a lakásba, otttaláljuk-e még a dalt. Elénekeltük egyszer, a dalváltozatlanul ott volt, és nem változott meg. Nem azderült ki, hogy csak álmodtunk, hanem az, hogy eza dal van, létezik. Akkor hát próbáljunk meg mégegyet, mert ez hátha véletlen volt. Megírtunk mégegyet, a Jacksont, mert volt egy westernes dallam-om. Ez a dal nem volt olyan veretes, mint az elsô, demegállta a helyét. Többet aznap nem írtunk, mertneki mennie kellett, amúgyis agyonvodkáztuk mármagunkat. Még lementünk azért, még ünnepeltünkkicsit, és tudtuk, másnap is írunk majd.…”

Cseh Tamás emlékezése

Bérczes László beszélgetô-könyvébôl

2007

4

Maradunk itt...


5

Engem Cseh Tamásvonzott a Vízivárosba,1970 elôtt nemigen jár-tam arrafelé. Tudomá-som szerint ô sem, mertelôzôleg a MóriczZsigmond körtér kör-nyékén lakott. Rajzottanított akkoriban egyelemi iskolában, aholisegyik kollegája bér-beadta neki az Iskolautcában lévô lakását.Garzon volt, egy szo-ba összkomfort (vagyisfürdôszoba), plusz er-kély a második eme-leten. Tamás néhányhete költözött oda, amikor összeismer-kedtünk. Egy téli éjszakán mutattak be minketegymásnak, és rövid úton megbeszéltük, hogymásnap meglátogatom ôt az Iskola utcában.Ugyanis régi vágyam volt dalszöveget írhatnivalakinek, és hallottam egy furcsa rajztanár-ról rebesgetni, aki olykor gitározik és angolszöveget énekel baráti társaságban. Szóvalmegállapodtunk egy délutáni idôpontban.Így kerültem az Iskola utcába.Az a délután késô estébe nyúlott, mivel Tamáskét dalammal fogadott, én pedig szövegetírtam neki rájuk. A kettô között pediglen le-ugrottunk a közeli Csarnok eszpresszóbavodkázni egyet-kettôt. (Tamás emlékezetecsal, midôn azt állítja, hogy az Isolabellábaugrottunk le az elsô estén, ugyanis az átala-kítás alatt volt akkoriban, oda csak késôbblett módunk be-benézni.) Az eszpresszó kihaltvolt aznap este, csak egy Tündike nevû pin-cérlány kacérkodott velünk, akit Tamás márismert. Emlékszem, Tündike kockacukorraldobált minket a pultja mögül, ami élénk vitátváltott ki a vadonatúj szerzôpárosból, vajonmelyikünket célozza ez az isteni, kiskorúnaktûnô teremtés. Késôbb az is vita tárgyátképezte, melyikünk fizessen. Mindketten ön-

magunknak követeltük a rangot, ugyanis ak-koriban még nem számított a pénz. Legaláb-bis a mi világunkban. Mert hamarosan kide-rült, sok az érintkezési pontunk, közös isme-rôsünk. Javasoltam is, költözzünk össze azIskola utcában, és akkor naponta gyárt-hatnánk dalokat.Nem részletezem. Másnap megjelentem kétteletömött nejlonzacskóval a garzonban(ágynemû, pipere eszközök stb.), és azontúlvalóban naponta születtek a dalok, termé-keny házaspár lettünk. Volt nap, amikor két-három gyermeknek adtunk életet.

Mondják: a hely, a helyszín rejtelmes erôvelhat a szellemre. Állítom, a Víziváros megha-tározó volt, dalaink egészen másmilyenek let-tek volna, ha azok a keskeny utcák, annak avárosrésznek a záporai, havazásai, az egészkörnyék, akkori fiatalságunk kerete nemlétezett volna. És az ottani emberek. Többlakásban vendégeskedtünk, sôt idôszakoságyrajárók is lettünk olykor a Vízivárosban.Máskor ebédmeghívásokkal, jeles ünnepekenajándékokkal tiszteltek meg minket. Igen, ta-nusíthatom: mi egy idôben a Vízivárosfogadott fiai voltunk.

A Víziváros fogadottfiai voltunkBereményi Géza visszaemlékezése a kezdetekre

Bereményi Géza

és Cseh Tamás


6

Maradunk itt...

- Én szerintem 1971-ben ismerkedtünk meg, a Tamás szerint1970-ben. Én szerintem 1971 elején, a Tamás szerint 1970végén. Igen? - Igen.- Hideg volt már, tehát vagy tél eleje volt vagy tél vége…,és én, egy társasággal mentem a Kossuth Lajos utcán, azÚttörô Áruház elôtt. A kirakatnál tartottunk éppen , körül-belül öten voltunk és köztük egy olyan fiatal férfi is, akiismerte a Tamást is meg engem is. A Tamás a túloldalon jött, Budára tartott kocsival és meglá-tott a Puskin mozi tájékán minket, illetve azt az embert atársaságban, akit ismert közülünk. És kiszállt a kocsiból,...nem?- Nem, muszáj, hogy közbeszóljak, bár az én mikrofonomnem szól annyira, mint a Gézáé… Hogy volt ott egy, - nemtudom, hogy ma van-e, - volt ott egy ilyen férfi inges. Azidôsebb korosztály emlékszik, az Úttörô Áruháztól jóvalföljebb, a templomhoz közelebb esô részen volt egy férfiing bolt. Ott mentetek…- az már nem a templomnál van…- körülbelül heten voltatok… a templomnál, de nem azÚttörô Áruház elôtt. Ez… ez kétségtelen.- Az Úttörô Áruhoz kirakatánál láthatóak voltunk, hogy lát-tál volna meg a túlsó oldalról minket, jó? Én a Puskin mozielôtt, szóval vagy a cukrászda, vagy az izé, mindegy…

- Nem akarok viccelôdni, számomra komoly a történet,mert itt az én életem ettôl a nyomorult vagy nagyszerû pil-lanattól megváltozott. - Jó, most én…?- Nem, nem, ebben megállapodtunk, hogy akár össze istûzhetünk az emlékek fölött Nem hagyom, hogy mindig aGéza… végülis ô az író, azt csinál, amit akar azemlékeivel. Most az egyszer a szavába tudok vágni, akönyvet és az emlékeit…- Na jó, akkor kiszálltál a taxiból. Megláttad, hogy atúloldalon ott van ez a társaság. Fizettél a taxinak, átkiál-tottál, hogy „Tamás!”, a Szentjóbinak, kifizetted a taxit éshozzánk csatlakoztál…- és csatlakoztam boldogan, mert láttam, hogy valakikmég valahova igyekeznek, szóval az éjszakának nincsvége. Akkor azért még 5-6 fôs csoportosulás, az örömtelivolt és vállalható.- Akkor kiderült, hogy a Vén Diófa nevû Dohány utcaiétterembe igyekszik ez a csoport, amiben én is benne

voltam, mert az reggel 5-ig, 6-ig nyitva volt, és ez már késôéjszaka volt.- Fél kettô.- Fél kettô. Tehát a Tamás csatlakozott és beültünk a Dió-fába. Ott eltelt egy idô. Én bemutattam a lányt neked, minta húgomat. - Ez a lány a Géza felesége volt, mint késôbb kiderült. Én,mint afféle lobbanékony típus azonnal beleszerettem. Ezérthetô. Éjjel fél kettôkor ki érdekes? Akkor még mindenki-nek rengeteg haja volt, akkor még részegen is szépek vol-tunk. Tehát, ugyan senki nem volt részeg, de akkoribanolyan idô volt, hogy még a legcsúnyább állapotunkban isjól néztünk ki. Mi, mi fiúk. A lányok meg mindig jól néznekki, tehát nem volt kétséges, hogy az egyetlen lányba… egykissé…- félig beleszeretett a Tamás… Tehát ekkor én a Tamáshozfordultam és azt mondtam, hogy „hallom, - mert hallottammár, valakitôl -, hogy dallamokat írsz és angol szövegekkelénekeled, a saját magad fabrikálta angol szövegekkel…”És én szívesen írnék dalszöveget neked. - Így volt, folytasd!- A Tamás arcán egy bizalmatlanság futott át, ezt azótasem felejtem el és bocsájtom meg neki, mert nem ismert fölazonnal. Hát én sem ismertem föl ôt lehetôségnek, de min-denesetre érzékenységnek tartottam ezt. Aki bizalmatlan az

Bereményi Géza és Cseh Tamás beszél egy színpadon 1992-ben


véd valamit, és ez szép reményekkel töltött el, hogy nemtalálkoztam akárkivel…- Jó, rendben van, szavadba vághatok? - Igen- Tudniillik ‘70-ben még úgy volt, - mert szerintem ‘70decemberében történhetett ez a dolog -, hogy amit éjszakamegbeszélünk az reggel már nem érvényes. Ez egy íratlanszabály volt. Éjszaka megváltottuk a világot és reggelreelfelejtettük. Ha a Gézának van igaza, és ‘71-ben találkoz-tunk, lehet, hogy úgy van a történet, ahogy ô mondja. Deaz én esetemben, az én emlékképem, ezt kár…- hogy jogos volt a bizalmatlanság…- részemrôl...?- Igen.- És részedrôl is, hogyha volt. De nem! Te föltárulkozóvoltál, mert te mondtad ki ez a szót, hogy “hallom, hogyneked vannak ilyen dallamaid angol szöveggel, írnék rámagyarul.” És én néztem szembe, vakismeretlen ember volt,voltak ott hatan és azok közül ismertem talán kettôt. Énazokkal próbáltam beszédbe elegyedni és hát beszéltünkis, és váltottuk a világot. És a Géza ezt ilyen egy svunggalkimondta, hogy „írnék magyarul” és én gondoltam, „majdpont te!” Ezt mondtam magamban.- Ez látszott az arcán!- Két kristálytiszta, ilyen jegeces, kékes szem meredt rám,szemembe nézett és láttam, hogy amit mond, azt valószínû-leg komolyan gondolja, mert akkor lehetett már fél 3 is. (…)És akkor megbeszéltünk egy idôpontot másnapra, amit énelfelejtettem. Másnap mégis csöngött a csengô…- Namost ez az Iskola utcai lakásban volt, ahol a Tamáslakott, ez a Tamás címe volt, az Iskola utca 35/A- Albérlet.- Kölcsönlakás. Tamásnak kölcsönadta egy tanártársa,mert Tamás akkoriban rajztanár volt. Kölcsönadta ésTamás nevén volt a lakás, hogy nehogy úgy tûnjön, hogykét lakása van, mert akkoriban az tilos volt. - A kollégámnak. - Igen, tehát nem albérlet volt, hanem egy átjátszott lakás.- Engedte, hogy ott lakjak egy átjátszandó lakásban Énazért lakhattam ott, mert ô a fiának akarta átjátszani ésazalatt ne legyen lakatlan. - Garzon volt, másfél szoba összkomfort. - Gyönyörû… - Lobbant a gáz, mikor a csapot megengedte az ember,robbanásveszélyes volt… És akkor bementem, leültünk.Fogalmunk nem volt, hogy mit kezdjünk egymással azonkívül, amit megbeszéltünk, félig-meddig. „Akkor játssz vala-mi dallamot, Tamás, és elôbb legyen a dallam, tehátmutasd azokat a dallamokat, amik vannak neked.”

- Azt mondta, hogy „Te, akkor mutass valami dallamot…”Akkor még másképp beszéltünk, egy kicsit zavarbanvoltunk, egy kicsit hasonlít - félreértés ne essék - mintha egylány meg egy fiú találkozott volna. Hogy melyikünk volt alány és melyik a fiú, eldönthetetlen. De annyira zavarba jöt-tünk attól, hogy tényleg kell csinálnunk valamit…- igen…- hogy ez most már nem tréfa…- te jöttél zavarba, én nem…- jó, igen… - én határozottan dalszöveget akartam csinálni. Ezt azértmondom, mert ez is jellemzô a késôbbiekben is, hogy aTamás a zenész és én írom a szöveget.- Én úgy voltam zenész, hogy hát én nem voltam zenész.Rajztanár vagyok, Képzômûvészeti Fôiskolát végeztem,semmi közöm nem volt a zenéhez, csak állandóan szerettembütykölni a gitáron mindent, és magamnak fölvettem,mindig magamat. Néha ráénekeltem magamra és abbóltöbbszólamúságok jöttek ki. Angolul szólt, olyan volt, mintegy akkori sláger. Ráadásul Erdélyi Miklóssal meg a bará-taimmal mi már rég kigyakoroltuk, hogy az én dallamairaa Szenes Zsuzsa… De nagyon különös dolog, hogy ez mármegtörtént… és akkor most egy másik emberrel csináljamezt, aki számomra ismeretlen volt, akkor én tényleg zavar-ba jöttem, hogy milyen dolog, hogy most egy idegennel, akimost jött szinte, most megcsinálom ugyanazt. És akkorelkezdtem játszani egy dallamot. És Géza mondta, hogy„más… másik van?” És akkor én játszottam egy másikat, ésmutattam, hogy ta-ra-ra-ra ra-ram… És akkor mondta,hogy „ezt, ezt, így, ezt, akkor ezt! Igen, ezt még!” És akkorláttam, hogy közben gyorsan ír egy papírra, mert papír ésceruza volt nálad, és írtál- Hm- És mindig mondta, hogy „még egyszer, még egyszer: ta-ra-ra-ra ra-ram…” Egy helyzet volt, körülbelül öt percig tartott, és egyszercsakmondta, hogy „na megvan!” – most már úgy emlékszem,hogy sugárzó arccal, és mondta, amit azóta is mond, ezmár több, mint húsz év, - akár 70-tôl számítjuk, akár nem, -hogy „letisztázom”. Az író. Hogy letisztáz… nem adta úgyoda, mert voltak áthúzások. És leírta újra egy papírra,odarakta és akkor mutatta, hogy „most”. És akkor tényleglátszott minden sor tisztán. És ez a dal ez volt, hogy:

Az ócska cipôt egy este mároly vastagon lepte a sár,hogy végül megállt,csak bámult Desiré.

7

A találkozásról


Maradunk itt...

Iskolau. 35/b

ÉdeniVegán

Polo Pub

Isolabella

JÓ KIS Barangolás

a dalokvilágában

VigadóÉtterem

(régi Csarnoksörözô)


9

Iskola u. 28

olabella

Á la Carte(régi Jenei)

IS HELYEKVíziváros2011. január 14.16:00 - 22:00

Coyotte

Budapest távlati térképe (részlet)

Kass János és Mácsai István grafikája (1963)


10

Maradunk itt...1. fúj a szél, antoine ésdésiré elôredôve közelednek,száll a 424-es is, désiré nemárva 2. ne ijedj meg, mindenlépésünket figyelik,megénekelnek minket 3. antoine mégis megijed 4. jóelôre tisztázza magát,leteremti ellenségeit 5. foglalkozást választbarátjának 6. hálából désiré, amintpénzre tesz szert, meghivjapártfogóját 7. viszont a cipôvel baj van,mindegyre ócskul 8. okos csevegés helyettdisznó viccek. hiba 9. tisztáztam magam – hencegantoine – már leshetnek min-ket, a rólunk szóló dalokúgyis rétegmûfaj 10. antoine egy tangó hal-latán elsirja magát, ésbevallja, hogy néhanap meg-csalja vetró irént bizonyostitkárnôkkel. erre désiré:sebaj 11. beszélgetés a Pilótaval 12. "ne bámulj bambán, haesik az esô, az esô" 13. most jöttök? mi mármegyünk 14. egy pohárban bogarattalálnak 15. antoine karrierjetöretlen: kocsi, fények, ter-melési, közeleti viták ésbennük a részvétel + hüvelykujj az események ütôerén 16. lejárt békekölcsönkötvények megtalálása 17. ez az a pillanat, melyben désiré megsejti, hogy tiz éven belülautóbaleset áldozata lesz 18. élmenyek, benyomások gyüjtögetése egy elvaditott kertben 19. a: hogy is kell kiejteni a neved? é-vel vagy e-vel? d: nem mind-egy? ezzel törôdjenek a franciák, nekünk mások a problémáink – ésezzel véget is ér a nyelvlecke, csak nézik a tájat 20. az eredet kérdése: mondd, honnan bújtunk elô?

21.22.23.vég24.rok25.tükvol


11

Antoine és Désiré

nd-

21. a "támadás 6.25-kor c. film felidézése a gyermekkorból 22. nôkkel és a fülekben nótákkal 23. szakadjatok le veti oda egy lôdörgô a lányoknak, de ez is jóvéget ér 24. nahát, szóval igy éltek ti pesten, fîúk csodálkozik a gyömrôirokon 25. elmennek, mert be fog esteledni, róluk dalok szólnak, ám helyet-tük senki sem nevezheti meg azt a kevés nem is tudom mit, amibenvoltak szereplôk


12

Maradunk itt...

Cseh Tamás a dalról:

„…Gézával álltunk a függöny mögött, szorí-totta a karom, és ezt mondta, nem te vagy afontos, hanem a dal. Ne magamra figyeljek,csak a dalt vigyázzam, merüljek bele minde-gyikbe külön-külön, bújjak a bôrükbe, húzzamôket magamra. Dalt dal után. Az ügyelô utánô indított a színpadra, ez szinte szertartássávált. Tamás, nem te vagy a fontos, hanem adal. Jó útravaló volt, egy egész életre elég.”

Az elsô fénykép(részlet)

Az elsô fénykép, látod, énvagyok,és az asztalon borospohár.A második kép, nézd csak, énvagyok,csillog a pohár, a számhozemelem.

A harmadik kép véletlenlehet,pohárba töltök megintcsak én.Ez pedig mezô, épp viharután.Víg kirándulás. Négy évelehetett.

Desiré és a szél Antoine-t s Desirét fújja a szél,elôredôlve közeled-nek.

Mindkettô énekel,s velük a dalszintén megbillenegy kissé.

Dúdolok én, s mert fúj a szél,elôre dôlök hát énis,

és ez a dal elôredôlénvelem együtt egykissé.

Antoine s Desiré- kabátjuk lobog - már attól tartok: feldôlnek.

S féltem magam, mi lesz, ha majdtúlontúl elôredôlök.

De itt van a dal,a számon kijön;támasznak hasznos légáram.

A föld felé énekelünk,nehogy túl elôredôljünk.

Antoine s Desiré széllelbélelvejönnek, és márisitt vannak.

Most megáll a szél, istenem, csak most, most nehogyelôredôljünk!


13

Dalok

Cseh Tamás az életrôl:

„…Az élet csoda. Minden távozó idôs embertudja ezt. Akármilyen nehéz élete volt isvalakinek, ha belül nem csordul túl a méreg és agonoszság, akkor tudnia kell, az élet maga acsoda. Lüktetô bizsergés, ami a bogarakban, afákban, bennünk ott motoz, és akárhogy csúsz-tunk, másztunk, bukdácsoltunk, ezt kell, hogyérezzük. Káprázat. Igen, káprázat. Nemtudhatom persze, hogy akit a balsors egész éle-tében üldöz, az így köszön-e el, de én igen.Kalapot emelek az élet elôtt, és odaátelhencegek vele. És ha azok ott olyan lények,hogy van módjuk élni, hát én rábeszélem ôket,próbálják meg, megéri. Nemcsak a saját sor-somra gondolok, hanem mindannyiunkéra.Ahogy tápászkodtunk, együtt mozdultunk,özönlöttünk, bele a háborúba, és ki onnét, fogc-sikorgatva elkezdtünk és újrakezdtünk, és eufó-riában nyargaltunk, és belegázoltunk most apénzbe, és ahogy a nyáj most elveszettencsörömpöl, térdig jár a pénztengerben, éshiába, még mindig szép, még így is szép.Káprázat az élet, öregem.”

Desiré és az esô(részlet)

Desiré és az esôa címe a dalnak, amit harminckét éve dúdolok. Két szereplôje van: Desiré és az esô,az esô zuhog és Desiré benneáll.Lemos az esô Desírérôl min-dent, kalapot, ruhát, fûzôstôlcipôt.

VízivárosEgy vasárnap délelôtt csak nézd meg a képeket! Nézd, a kép a falon, nézd... mit csinál...

Hogy zúg a harang vasárnap délelôtt! A képek, a harang nézd, mit csinál...

Az asztalon két pohár, zöldek, míg vasárnap délelôtt a zene vagy harangszól. Nem mozdul a cipô, a pohár, a szekrény, akabát, de valamit mind csinál.

Most, mondjuk, egy vasárnap ágyban ennyi van. Gondolj ide harangot... s a tárgyak... és meghalok.

Az asztalon két pohár zöldek, míg vasárnap délelôtt a zene vagy harangszól. Nem mozdul a cipô, a pohár, a szekrény, akabát, de valamit mind csinál.

Egy vasárnap délelôtt csak nézd meg a képeket nézd, a kép a falon,nézd, mit csinál


14

Maradunk itt...

Feladatom a dalvilágról szólni,– a dalok külö-nösségének, létrejöttének titkára rátalálni. Meg kellidéznünk azt a pillanatot, amikor egy vízivárosialbérletben angyalok szálltak át a szobán. Amikor,majd negyven évvel ezelôtt visszavonhatatlanultalálkozott Bereményi Géza és Cseh Tamás...Felnôtt emberek voltak, lelkükben gyermeki sérü-lésekkel, melyek soha meg nem gyógyulhattak. Ben-ne éltek, kiszolgáltatottjai és élvezôi voltak a kon-szolidációs dagonyának. Azoknak a ’60-as évek-nek, amely Bibó szavával élve olyan volt, mint améz … de elôrehaladni nem lehetett benne… Igaza kor közgazdász csapatai – a Dimitrov-téri fiúk –szívesebben hallgatták a szabad világ vállveregetômegnevezését a legvidámabb barakkról, elfogadva,hogy a láger örök és alapjaiban megváltoztathatat-lan… Be nem vallott sajátossága volt a kornak,hogy egy társaságba járt az udvari értelmiségi és akontesztáló szuverén Kívülálló…És ma már tudjuk milyen nagy morális árat fizettünkezért…1970-ben egy rendszeretô rajztanár és egy olasz-magyar szakot végzett fiatal író, Bereményi Gézatalálkozott, aki, éppen szinkrondramaturg a film-gyárban, zsebében elsô kötete: A svéd király. Arajztanár és indián Cseh Tamás már nem kezdô,dalaival szerepelt játékfilmekben és ebben azidôben lesz Jancsó Miklós filmjeinek emblematikusdalnoka. Barátja a képzômûvész-filmes ErdélyMiklós, aki a fennállót soha el nem fogadta … ek-koriban példaképe a festô-zenész Baksa-Soós Já-nos, a kor kultikus alakja, és még sokan, akik aszabadság kis köreiben közlekedtek…A dalok születését, az Iskola utcai albérletben, legendák övezik. A legendák forrása az emlékezet.Az emlékezet, mely éppoly törékeny és töredezett,mint a levéltári dokumentumok, már ami fennmaradta keletkezett nagytömegû irategyüttesbôl. Ez alkalommal a történetek végeredményérôl, a da-lokról kell szólnunk, a dalok világáról, BereményiGéza és Cseh Tamás érzékenységérôl, arról, hogy

a zene, a szöveg és az elôadás egy új minôségetteremtett. Kezdetben Cseh Tamás személyes jelen-léte teremthette meg a dalok világát, meg akalózfelvételek kalózmásolatai, hiszen majd csakévek múlva jelenik meg az elsô album, a Levélnôvéremnek, a zenésztárssal Másik Jánossalközösen, majd új lemez egyedül, aztán közösen, hamegszakításokkal is, de a lemezek, CD-k, DVD-ksora követi az elsôket, és reméljük nincsen utolsó…A helyszínek sem elsôsorban koncerttermek, hanema színház. A hetvenes évek elejétôl a HuszonötödikSzínház, majd a Várszínház, és a nagy korszakmajd két évtizeden át a Katona József Színház,végül az utolsó menedék, a Bárka színpada.

A mintegy negyven év alatt a dalok tárgya aszabadság. Minden szó, minden hangsúly, mindenakkord önmagán túl valami mást is jelent, és ennekmegfejtése sok áttétellel, réteggel, ha szimbolikusanis: a szabadságszeretô ember vallomása. A dalok közege a történelem, ahogy azt csak a leg-nagyobbak értelmezik, a múlt a jelenbe fut és ajelen érthetetlen e szálak felfejtése nélkül. A históriás énekek, a kuruc dalok, a népdalok, acountry, a nagyvárosi mûdalok. a klasszikusokmagabiztosan simulnak az eszköztárba. Igen,Balassi Bálinttól a 20. század költôin át KarádyKatalinig, a tegnapelôtt-tôl a tegnapig, mindenlehet tárgya, ennek a világnak. …Szíveikben megnem alkuvón hordozzák 1956 emlékét, és míg a for-radalom elôtt, az ötvenes évek elején, Illyés Gyulakorszakos próféciájában – amelyet akkor azíróasztalnak fogalmazott – pontos volt, és ismételteannyiszor ahányszor csak lehetett: „hol zsarnokságvan, ott zsarnokság van”… az ’56-os forradalomután az elfojtott emlékezet, ha nyilvánosságot akart,akkor csak szimbolikusan szólhatott, énekelhetett akiúttalanságról…De a dalok világa nemzedékek számára a szim-bólumok nyelvén azt jelentette „ahol nincs szabad-ság, ott nincs szabadság”. Az igaznak katartikus

Magyar Örökség - Cseh Tamás dalvilágaLaudáció – elhangzott az MTA dísztermében 2009. december 19-én


kimondása mindig felszaba-dító erejû, még ha tudtuk isakkoriban az alkalmi helyekenis, az Egyetemi Színpadon is,hogy ez az életérzés csak egyestére szóló érzete a szabad-ságnak. … Barátságunk 40éve olyan volt, mint a búvó-patak, nem volt se látványos,se folyamatos, de a válságokidején nagy erôvel tört elô. Amikor nem igen születtekdalok. Volt ilyen fájdalmasidôszak a nyolcvanas években,és kevésbé köztudottan akilencvenes évek második felé-ben is. Ekkoriban lett ô aSzázadunk egyik nagyszerûmoderátora, egészen a Száza-dunk haláláig. Csak azért hozakodok elôezzel az akár személyesneknevezhetô mozzanattal, merttudom, Cseh Tamásnak iskedves volt a Budai Vár, aholdolgoztunk az ujabb és ujabbepizódokon. És e munka adalok világának forrásvidékéreis fontos adalékkal szolgált. Anegyvenes évekbeli filmhíradókelemzése közben derült ki szá-momra, hogy a könyvespol-comon lapuló testes szociográ-fia, melynek címe: Tordas, aszövetkezeti mintafalu: valójá-ban Cseh Tamás elsô tizenhá-rom évének, meghatározó szín-térének dokumentuma. A beve-zetôben korábban átfutottmondat – „…A mintafalu intézkedéseinek szálaia mintatelep vezetôjéhez, Cseh Ferenchez futot-tak, aki sokszor úttörô munkájával nagy érde-meket szerzett….” – igen, ô a dalnok édesapja, akia Hangya szövetkezet körzetvezetôje volt. Fiát emiatt csúfolták késôbb körzônek. Erdôszéli szükséglakásba, kerültek ….és a mama, –ahogy gyermekei hívták „anyuka”, ’56 nyaráig volt– kitelepített „nagyságos asszony”.

Sebek, mit ôríztek halálukig.A vég a dalok világának érvényességén mit sem vál-toztat. Fájdalommal, méltón viselte sorsát, – családjaönfeláldozó segítségével – becsülettel megôrizte a’csehtamási’ dalok tisztaságát.

Hanák Gábor

15

Cseh T

amás

Archív

um

Cseh TamásArchívum

Az Országos Széchényi Könyvtár és a Budavári Önkormányzat

Cseh Tamás Archívumot kíván létrehozni, azzal a céllal, hogy

összegyûjtse a Magyar Örökség Díjas Cseh Tamás-dalok

keletkezéstörténetének dokumentumait, az ezzel kapcsolatban

született tárgyi emlékeket, bármilyen hang-, kép- vagy film-

felvételt, írásokat, visszaemlékezéseket.

Negyven éve, a vízivárosi Iskola utca egyik albérletében kezdôdöttBereményi Géza és Cseh Tamás barátsága és együttmûködése, a dalokszületése, amelyet legendák öveznek. A legendák forrása az emlékezet.Az emlékezet, amely épp oly törékeny és töredezett, mint a ténylegesdokumentumok.

Az életmû jelentôségét egyre világosabban látjuk, és ezért kívánjuk létre-hozni azt az élô archívumot, amely kapcsolatot tart a gyûjtôkkel, reg-isztrálja a tárgyi hagyatékot, elôsegíti kiadványok, kiállítások összeál-lítását és elôkészíti az alkotók képzeletében eltervezett „prímahely” létre-jöttét, ahol mindazok találkozhatnak, akik ismerték és szerették CsehTamást vagy meg akarják ismerni a jelenbe futó múltat.

„Márpedig, ahogy ez kinéz, megnémulok, / s az a kevés is tûnni fog”– énekelte Désiré, vagyis Cseh Tamás, Bereményi Géza szavaival. Désiré2009. augusztus 7-én örökre megnémult, és most már csak az utókoronmúlik, hogy „mi fog tûnni” az életmûbôl – és ezzel együtt sokak életébôl.A vele töltött pillanatok visszahozhatatlanok, de ezúton kérünk mindenkit,akinek Cseh Tamáshoz kapcsolható emlékei tárgyiasult formában,fényképként, film- és hangfelvételként, levél formában vagy bármi másmódon megôriztek valamit egy koncertrôl, egy találkozásról vagy egyélményrôl, ossza meg ezeket, és másolásra adja kölcsön a dalokszületésének negyvenedik évfordulóján megszületô Cseh TamásArchívumnak.

Kelt: Budapesten, 2010-11 fordulóján

Országos Széchényi Könyvtár

Mozgóképkincs Alapítvány

1250 Budapest, Pf. 38.telefon: (1)224-37-10

e-mail: [email protected]

FELHÍVÁS!


Cseh Tamásnak a kiadásában megjelent felvételei megvásárolhatók az emléknap ideje alatt

a középsô térképen megjelölt helyszínek többségében!www.hungaroton.hu


Documents

Cseh Tamás - Bereményi Géza - Maradunk itt