A
M A G Y A R
T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A M E G B Í Z Á S Á B Ó L
KÉSZÍTETTÉK
M.
TCDOM.
11 G U S Z T Á V
M A G Y A R A K A D É M I A I N Y O M D Á S Z N Á L .
1864.
 
A M A G Y A R N Y E L V
S Z 0 T A R A ,
M Á SO DIK KÖTET.
 
gyak.
Jelen elfogadott betürendszerünkben a
valósággal
azon
a-
tárgyalásánál, nyiltnak nevezénk (a tompább vagy
zárt a ellenében) ; azon nyilt
e , mely ez,
szól, mint azon tártabb hangú «', mely az 0-höz k
zcledik és számos szókban tájejtésileg ö-vel is cserél-
tetik fel,
czék pöctök.
o-val szo-
kott váltakozni, mint : egyénét, igyenes, esmét, ismét,
a régies ely, ede, és, a mai ily, ide, is helyett, továbbá
sehol tohol, fazekai fazokas, mely t. i. a vastaghangok-
kal is megfér egy szóban. Ellenben a föntebbi két
(nyilt és zárt) « az általános nyelvben (minthogy né-
mely nyelvjárások igen érdekes kivételt tesznek,
mirl alább)
tr, •csak öezvetett* szókban állhat együtt, pl.
aranyperccz, ekebontó, fejdaganat. Az ikerszókban
ismétli magamagát,
mint
az
hfjekuja, teretura.
kiejtésben különbözik,
nélfogva
sal fölcserélni nem lehet, így különböznek a gyök-
szókban :
„Robaját kiszakasztotta
„Errl
lényeges
kü-
„Ti
minket
mi
„Hát ti oly meren mit néz-ték,"
„ Az emberek
vese-tele,"
m
„Hát a fiúk ugyan hová mén-t-ek?"
«AOT 6ZÓTÍB. II. KÖT.
„A kereskedk
„Ti medd tehenet, bakot fej-ték,"
„A majorosok már meg-fej-t-ek,"
stémé-tékí"
„Hol van borotválkozó szér-é-tékf
„Segíts,
u
„Nagy öröme van minden jón és szép-en,"
„ A
hangz ik szabatosabban, pl.
„ most
„A bemetszett talpú libák jegy-es-ek,"
„Itt vannak a vlegények és a jegy-és-ék,
u
„Árva
„Úgy jó a t és dárda, ha hégy-és.
u
neme volna,
taná, vagy elváltoztatná, ha e két hangzót egymással
felcserélve
hallaná.
A
külön
Itt pedig tüzetesen csak a nyilt és
éles e hangokat
a)
azon
nyilt a; b) azon
a hangon
más hangzó nem fordul elé, milye-
ne k : ne k nak, ve i val, be ba, ben bán,
ét át, re rá,
szintén
a nyilt a alatt, és itt alább a Tatrosi és Bécsi codexek
Í rásmódjá t ; c)
be n tisztább
e d z , égése, egér, ejt, esik, esd, eke,
el
enyo, enyészik, epe, ered, érd, erszény, esk, év , evet, ezer ;
be ,
esek (csak), csekély, csen
csele ;
fedd, fegy, fegyver, fe, fe j (fn.), fej (ige), feMr,
fekszik, fen , fene, fenyeget, feslik, feszít, felel, feled ;
 
keb, kebel, keete, kectke, kedv, kefe, keh, kel, kell
(em), kelep, kelepéi, kemény, ken, kend,
kender, kengyel,
lep, les,
meleg, mer,
metsz,
nem (genus),
feg,
ked, rekettt, reped, repettt, rest,
réttel, rév,
éa
tteret, tterelem gyöke);
lik, telep,
menet,
vet, lé
ttekér stekerek , födél födelek , stemét itemetek, tenyér
tenyerek
rövid i-vel felcserélését lásd ez utóbbi önhangzókról
szóló els czikkekben.
is
a
retea nyelvemlékektl eltérleg igen finom nyelvér-
zéesel a
s ezektl
különböztetik ; a
sál (é), a zárt pusztán vonás nélkül ,az éles ponttal
vagy rendes ékkel (é vagy f) jelöltetvén.
Nyilt e (a codexekben é) foidúl elé nagy részben
egészen a mai szokás szerént ;egy két esetben pedig
ettl eltérleg
et , ördögök-et ,köszvényesek-et ,
galamb-al, evangyéliom-at is,
de káromlat-ot, tanóság-
mosok-no*) ;
:
5)
meny-re, de gyakran eléjön puszta e is,
tehát mint é
(alhangúlag át, tat: megcsalat-<aí-ott,
mond-at-ott,
megvígasztal-tol-nak);
nek, ebnent-«t, vött-efc,
megemlékez-end-el (alhangúlag and:
zöl-het
e\--ed, er-eszt,
eng-ed-nek, rezz-ed, razz-ewt,
ö. & z
én a mai én helyett (az eny-ém = en-ém , en-gemet,
en-nen szókban levvel egyezleg);
is pl.
je , hely-e-re, tetej-e-re, de fordulnak elé gyakran mai
megnyújtások is : pokol tüW-uek;
fóv-eny, egyéb, sten, fed-ei,
érteim
(= érteim) stb.
A zárt é mint mondók az É bet "alatt fog elé-
adatni. —
ve(\), lcapárve(\), tarissnyá.-vt(\), rség- és Göcsejben,
(I. Vass
rásról,
Magyar
( m a : világba) ; de
ez ideig megmaradt, s a
n y e l v els származási korában ne m ragozás banem
ctak összetétel divatozott; kétségtelen
szórészek a személyragokkal mai
n a p i g iseredeti alakjokban állanak fenn ú. m. ntk-em
( s o h a sem nak-om), vel-em
(sóba sem val-om), belé-m
ioh» sem balá-m de még csak nem is bé-m, minthogy
t bt s ennek (a
módosulata
szóból
késbbi be-telit helyett; így a mélyhangú nál
sze-
mélyngozva
ndl-am,
telanizor
eléfordúl
nél-kül, és íg y ennek mai ragozása
i s a Göcseji nyelvjárásban, pl. kert-ná (= kertnál)
tí-ná (=ki-nál) a legsibb eredetiségében áll fenn ;
mert megfordítva soha
n f ' , 1 ) ;
járásról" értekeztökben.
nevekbl alkotnak új azokat, legnagyobb részben
ugyanazon nhangzót veszik föl, melyet az illet né v
többestzáma, pl. hát, (többese : hát-ak), hát-anként,
k á z - a $ , káf-al,
hát-acslca;
o l , bot-ot, bot-or, bot-ocs-ka ; szem (tb.
szem-ék), szem-
uemélyragok : hdz-am ház-ad, bot-om bot-od, szem
fm stém-éd, bSr-Sm bSr-öd. Ennélfogva ha valamely
vékonyhangu névnek többese
képzk, illetleg
fej-el,
ftí-ez, fal-ecske, fitl-em, ful-ed.
gokban, mind
eltávoztatása végett kerülni kell,
ellen, kik
szók vagy mondatol
mind
(e
tisztin felfoghatólag
is
hol
t,
hol
mely jegy
evén, az e hanggal kezdd czikkek is csak itt a
nyilt e-vel kezdd szók közé
sorozva
régi bibliafordításokban
'haragoszik), eskesz-ek (esküszik);
: add-eg
en-nye (ennyi);
gonoszb-ejt (gonoszbít), fénges-ejt (fényesít) ;
jegyet, de
ez alatt mind a zárt, mind az éles e értetvén, e két
önhangzó
ben
a
mondottakat
röviden
jük megegymástól : t
2) zárt
per (por) , csérég
(tájdivatosan : embör), ezen (ezön), mindkét e
meg van;
lál juk a kiejtést, ha
valamely
torlatos
nyílását megtartva röviden ejtünk
:
e az,
mely mind
szókban
faze'kas
b)
vékony
igyenes,
elsbb
eset-
téssel e
va n
n y e l v ü n k b e n ,
de
l*
és
é;
ez
szótár czikkszavaiban.
e-rcl
A
hanglépcszeten
kozható : é legmélyebb (az ö-höz közeledve), errekö-
vetkezik
a
nyilt
i-hez
rént
mélyebb,
st
a
hogy eddigi betfirendszerfinkben,
közép e, (mely az éles é-vel
szvezavartatik)
és fölcseréléseirl láthatni
czikkekben.
,Székely népköltési
gyjteményiben (L
által, hogy a népies
bl a többféle rövid e-nek létezését, melyet imént
kifejténk,
találjuk. Ugyanis a zárt e-t találjuk azon ezer és ezer
szóban, melyeket a gyjtemény rövid ö-vel ír, mint
édSt, kénciSm,
gyarországi számos nyelvjárásból, pl. a kecskeméti-
bl , szegedibl stb.
szóban is nem
„rövid,
a közönsé-
ges nyilt
jegy
kozik, pl.
réám, reá
hét-
lenben
ez az élesnek neveztük,
egy szó e gyjteményben ezen
é (= «>vel jeleltetik,
böztetve , és igen nagy
van, pl.
adtuk, s Élbeszédünkben
volra mutató
a, pl.
a
mutató
ennek
a ré-
gies e-ly (mai ily), e-de (mai ide), e-tt (mai itt) szók-
nak,
továbbá
szókban); az a pedig a
megfelel
távolra
mutató
a-t,
E, (2), közel tárgyat vagy személyt mutató név-
más, mely
köny-/^
varost
vagy pedig az ntana
tozik, egész alakjában is kitétetik, pl. Ét nem ülik.
Ez rút dolog. Ez volt ott nem én. V. ö. EZ.
E, (3), indulatszó, mely bosznságot,
haragot,
visszataszítót fejez ki. E l ne bánit l E t lódulj
l Más-
eléjön a Tatrosi codexben : E mit hallok te felled f
(Quid hoc audio de te). E mit gondoltok t ttüvetek-
be n t Rokon vele hé !
E, (ö), éles e, tájejtéssel é vagy »', kérd vagy
kétked szócska, mely rendesen az ige után áll, s ah-
ho z írásban kapcsoló jegygyei köttetik.
Eljön-e
maradjak-e.
magadat megjobbitani
ont
numt
csak alattomban
Budára-e t Egyébkor ma csupán ige után áll.
S meddig tart e szép remények élte ?
Hajt-e
játok-é a kelyhet, kit én iandó vagyok." „Nemde két
verebek adatnak
csolatokat-é." Tatrosi codez.
téte-
ö ( > ( f i j nem lá-
tod-e ? Rokon vele a magyar
he is, mely tájdivatosan
személyhez
intézve,
a)e
Zejdün
citáb é (min kCnyv t Wahrmund arab nyelvtana). A
törökben végül mi : gidermi (megy-e), de a segédige-
ragokat megelzi
személynévmás (8)
u í v - e , HMBt-e, aTatrosi és Bécsi bibliafordításokban,
d « tájdiratosan ma is eredetéhez hbben szüv-8,
kon-
Bi-i;
k!Srnyul-e,
, verj-e, ölj-e.
—E, (2), igeragozásban egyik mit idragja, pl.
Hr-e, < U - « , melybl tárgyilagos ragozásban a tárgy-
m u t a t ó ét személyrag is egyesülvén vele, hosszú é vá-
lik: vere-i-e v. vere-j-e = ver-rf,
üte-i-e
í-n-e, ttremt-ev-e. Többire v. ö. —A (4).
—E, (3), az ö részesüli
ragnak módosulata
(= feeteg-e =fecteg-8), fUrg-e (fUrg-8).
pA-e, I c t z - e ,
méh-e
nántúli nyelvjárásról
a Magyar
halotti beszédben mig-e), úg y hogy amazok újabb
ra-
EB, ezt és általán minden
származékait és ösz-
te
ezt és a
lásd
eit
•dckeüebb, metstellebb , mik nem egyebek
mint sok,
ragot
tin veszik
;'-vé változtatván, továbbá az /-ét elhagyván ,
végre
változtatván (miként
m i n d ezt bven eléadja Vass József a Magyar
Nyel-
t / n elször vei raggal vén-vei,
az
: vén-nye, ennek
lesz e f p - b l : ép-
tybb, bolond-ból
naobb
a hasonlító fok mellett gyakran
i l t - j ó n a régiségben, pl. a Tatrosi : nagy-
ftttl inkább • = . sx>kkal
?::seji nyelvjárás szerént nagyve =nagy-je=
najje
NÁJ. Altalán
sok
gáltat,
EBBE, ám. ez-be; ebbe
—VE képz.
EBBÉLI,
ebbeli-t, tb . —ék. Ezenfé le ;
ezen nemhez tartozó;
akartalak
tudósítani.
ebben állapodtunk meg f ebben maradjunk.
—EBBÍT, —EBBÍTÉS 1. —ABBÍT, —AB-
BÍTÁS.
—EBBÜL, 1. —ABBÚL.
én ,
én , —re, —rSl.
ebéd-ét.
délben megeszünk. Nagy ebéd,
nincsen),
katonás-
ebéd. Ú ri ebéd. Ebédel enni. Ebédre
híni, várni, m enni. E bédet vinni. Isten áldja m eg a
kendtek
ebédét,
az
emberét
is.
ebédlket). H ol az ebéd, ott a vacsora. (Km). Sosz
ebéd
ebéd alatt,
jóval déleltt történik, midn t. i. a szántók etetni
kifognak. 2)
bl kitetszik, hogy az ebéd szó általán evést jelentett,
mert a harmadebéd ne m más, mint harmadszori vagy
harmadik evés. Ennek nyomán indultak azon irók is,
kik
396.1.). Ezen szóban az igazi gyök : e; v. ö. ESZIK;
rokonok az ebéd szóval a hellén
tdt]rós
küls
alakra
hasonló
szláv
objed, obéd, obid, eredetét illetleg, ez öszvetett sz ó
az ob és je d elemekbl, (jeszt szlávul ám . enni). B-
vebb öszvehasonlítás végett v. ö.
ESZIK.
EBEDECZ,
falu Bars m e g y é b e n ; helyr. Ebe-
decz-én, —re, —r8l.
v.
eszik,
 
—ék. 1) Köz értelemben, déli evés, jóllakás. 2 Né-
mely tájszólás szerént: reggelizés. V. ö. EBÉD.
EBÉDETLEN, (e-v-éd-etlen) mo. tt ebédeOen-t,
tb. —ék. Ebéd nélkül való,
aki nem ebédelt Mint
EBÉDFIA,
(ebéd-fia)
Göcsejben
a
mert a göcseji ember ötször eszik napjában, ú. m.
reggel; tizenegy óra tájban, s ez az ebédfia; délben;
délutáni
EBÉDHORDÓ, (1), (ebéd-hordó) sz. fn. Aki
az ebédre fzött ételeket az evk után viszi, péld. ki
az aratók-, szántók-,
rékos ebéd.
id
fordított
több vidéken
mellett).
EBÉDL, (1), (e-v-éd-el-) fn. tt
ebédlS-t.
Kü-
vendéglkben,
1 6 vendégek, vrak, oielédek.
EBÉDÖTT, (e-v-éd-ött)
let gazdától, mely rendesen minden huszonöt
mér-
tl
túl: kenyérrét*.
tató , etéplS vagy arató réttt,
melynek ismét saját
kulcsa vagyon. Kimérni
, kUlVn garmadába töltögetni
ÉTTEREM.
kott velünk enni,
EBERHÁRD, férfi kn. tt
divatosak,
ebédl
v.
Ebergöct-ön, —r«, —
eszköz rokon ih szóval. Innen Göcsejben ekectel ám.
ectetel. Alsó Vágmelléken • Sót, Setéi, Setéi.
Lugossy
Snik
köv-ecs, big-ect, tzeg-eet;
kett-ectke, négy-eotke.
pl. ana-drtk
(ám.
vacska, ügy hogy Meninszky és Kollár szerént a kés
g csak alig hallatszik, mintha volna el-dt-et,
aí-ct-ax.
gllxel-dte szépecske;de elójön hosszabb alakban is: alcs-
a-dtak (a
az-d&ik v. az-a-dfik kevesecske. Érdekes :
at-ctok
Nógrád megyékben ; helyr.
Ected-én, —re, —rZ.
ECSEL, (ecs-el)áth.m.ectel-t. 1)
Különösen, kefeforma eszközzel hajat fésül,
simít.
a gyermekeket. 3)
Gerebenezés, hihölés,
len-t, tb. —
ECSEL.
kender,
ECSEL, (1), (ecs-el-) fn. tt tetelo-t. 1)
Saját
 
belsejét simára Takarják.
ecsel. Ectelö
tet-tem, —
ECSELTETÉS, (ecs-el-tet-és) fn. tt. ecseltetés-t,
tb. —ék. Gerebeneztetés ; fésültetés.
b e n jhelyr. Ecsény-be, —ben,
—
Csongrád
megyé-
re, —
rSl.
siör-,
szorítva,
s
képírók,
festk,
Átv.
ért
ecteld kefe.
é
volna,
(1.
V. ö.
ágnak, s
festék, máz, melyet ecsettel kennek föl.
ECSETNYALAT, (ecset-nyálat) sz. fn. lásd :
ECSETNEDV.
SZAR.
e» szántóföldeken
kelybe
•Ázvetarrja.
ECSETVÁLU,
a fest
*x, -ben,
— M X .
Ecs-
Écska.
kendel-icz, (kendericz, canabina, linaria avis), gSmb-'óct;
mély
hangon —
acz.
ECZCZIG, régiesen ám .
edzig vagy eddig.
másokban,
mely némely nedvek által képzdik. Borectet. Ers,
mint a boreczet. Jó
molcsecset, alma-, levendula-, málna-, rózsa-, tSr-,
savóeczet. Oláh eczet. Eczetet csinálni. Ecsettel mosni
valamit. Eczetbe mártani. Tokorcsra ment eczetet
S r-
német Estig. Magyar
szer. Ezen alapfogalom rej-
acrcs, mordentet." Plini-
usnál), és a
A görög
adsf ám.
ser, keserség; és ad s
vagy ad fik ám . ehet.
E C Z E T Á G Y , (eczet-ágy) sz. fn. 1)
Általán
mindenféle szer, mely által a növénynedvek eczetes
forrásba m e n n e k , s eczet készül. 2) Üledék az ecze-
tes
mely
2)
ECZETÉSÉDIK
bor, ha
toztat
ben fejld és él
ewczk. V. . EVICZK.
—étt. Eczettel leönt, fszerez, készít, bocsinál.
Sa-
látát,
ételt
eeteíetni.
szeti mködés,
Gyár
eczetet
készítenek.
Miben,
vagy tüzes
nek párája, gze.
erejének fokát megvizsgálják.
rakban mézzel fzött boreczet.
ECZETNEMÜ, (eczet-nem)sz. mn. OTyanféle
ECZETSAV,
ticum).
tartani való kis
vagy cczettel készített szörp. V. ö. SZÖEP.
ECZETVÍZ,
(eczet-víz)
keficzkét, tb. ectkefietkék. Nyalka, hegyes, kaczéros (le-
gény
ED, elvont gyöke edény szónak. 1.EDÉNY.
—ED, (1), helynévképz, mint ezekben: Ölv-
ed, Steg-ed, Eb-ed, Für-ed.
—ED, (3),
1)név-
viszonyítóknál
kenyer-
ed;
(5), melléknévképz rOvid-ed, könny-ed
—D,
(1)
névképz.
idben.
ezután nem fogok. Régiesen st tájszólásban ina is :
edzig (= ed-ezig
lani
rént
Elemzését illetleg bvebben
hallottuk.
volt Eddigi
megelégttem.
német Eduárd vagy Edward szóból kölcsönöztetett,
melyet a nyelvészek edler vagy tréner Witohter szóból
származtatnak.
,
—ATAG.
származékszók, melyek
tor-ed-ék, mtn-ed-ék,
atj-ad-ék
stb.
mindazáltal
kétséget
nem
szenved,hogy
s A Z ék
K bet.
—adal, 1. ezt
EDELÉNY,
let-en, —re, — rS L
edény-í,
let, melyben valamit tartunk, mibe valamit belete-
szünk, legyen az érczbl, csontból, fából, cserépbl
stb. Arany edények. Nem kell át aranyedényt pad alá
vetni.
zos edény, olajat, eezelet
 
Az állatok,
ben a
: lelki edény, tiszteletet
i g é t l
származtatják , mintegy et-ény.
m á r r a
kitett mindenféle edény, különösen : agyagból,
rorczellánból, köböl, üvegbl készített edények.
EDÉNYÁRUS, (edény-árus) sz.
.Mindenféle
edényeket készít 2) Különösen
m n . Ki repedt edényeket dróttal, vagy lemezzel meg-
ersít, kijavít. Ilyenek az úgynevezett drótosok.
EDÉNYFÜL, (edény-fül)
sz. fn.
< £
nemében
kisded
idényen, melyen
edény száj.
EDÉNYTAN, E D É N Y T A N Í T M Á N Y , (edény-
t v. tanitmány) sz.
m e l y az állati, különösen emberi
test
•irakni szokták
EDÉNYVÁSÁR,
(edény-vásár)
Magyarosabb hangzással : Ödön.
-•-'D'iatik a vasról,
AKAD. BAOT SSOTia.
ságok trésére szoktat. A testet hideg , meleg, éh , f s
szomj ellen edzeni.
v. et-et , azaz marat.
Rokon vele : aczél, aczogat, továbbá a német át z e n ,
essen.
Á t v . ért. viszontagságok ellen, s azok eltrésére szok-
tatás.
Testedzés,
keményített , aczélozott, nádolt. Edzett vas. 2)Átv.
ért. viszontagságokat eró's
go n —
aczélozó
kalapács.
tató, ersít. EdzS vasas víz. Lelket edz viszontagságok.
—
— tél, —ott. 1) Aczélosodik, keményedik (a vas). 2)
Neki tördik, neki k e m é n y ü l , türelemhez szokik.
Szenvedések, viszontagságok által
megtüzesített vasat, aczélozás végett, belemártják. 2)
Átv. ért. vasfürdö, mely tagokat edz,ersít.
EEND,
EFFÉLE,
(ez-féle)
sz.
mn. tt. e f f é l é t , tb. e f f é l é k .
Ezen nemhez tartozó , ilyen
ilyen tulajdonsá-
a f f é l e .
EF-LYUK, EF-RÉS , sz. fn. Kis / bet alak-
jára metszett nyílás a hegedüféle hangszerek
fels
lapján.
fnév
módosulata
ÉG,
(2),
mazékainak,
rokon
ugor szókban) ; 2) egész szónak és származékainak s
ez értelemben
:
hid-eg,
ríd-eg,
ör-eg,
délcz-eg,
tleg 1. —ÁG, névk.
deg, eddeg, kedeg. „Hegedülést, sípolást, dobolást, tán-
czot három etztendeeg megtiltottak." Érdy-codex.
A
—ÉG, (3), zárt e-vel ég 1. az É bet folytában.
EGÉLY, (eg-ély)
fn. tt.
2
gyakorlati erkölcstan.
EGÉLYÉS, (eg-ély-és)
tb. — ék. Aki az egély szent tanait gyakorlatilag zi,
hitralliei buzgalma.
tég-ét. Hitvallási bnzgóság, istenesség.
EGECSE, puszta
Egeg-én, —re, —r&.
EGEB, (1), mváros Heves megyében; helyr.
Eger-be , — b e n ,
EGEB,
(2),
faluk
Nyitra
és
Szála
megyékben;
EGER,(4),EGERFA, 1.
zott apró, fürge, sebes futása emls állatneme, mely-
nek elül két hegyes metsz foga, és igen rövid záp-
fogai, gömböly,csupasz,s félig átlátszó fülei, sarány-
lag nagy, v ék on y, szretlen farka
,
Egeret fogni. Ninct itthon a
maetka,
vagy a templom egere.
daganat
az
egérhez,
ekkor art mondják :
egere.
kony
tulajdonságú.
V.
vyörin) sürgk, forgók, virul,
nek. Kassai mind az egér mindaz agár szót rágó-ból
származtatja.
ág-on, —rá,
m vadárpafaj. (Hordenmmarinam).
EGÉRBÜZ, (egér-bz) sz. fn. 1. EGÉBSZAG.
EGÉRCSE, (eg-ér-cse)
vényfaj a szaka-nemfiek közöl. Máskép : bárányeteetfí
v. ttakafü v. bortot
egeretél-t. A marháról mondatik,
az
megyén, vagy ide-oda szaladoz stb.
mint.
János
hát. 2) Egér nev nyavalyába
esett Egerei ló.
helyr. Egerei-én, —re, —rí.
EGERESÉDIK, (eg-er-es-éd-ik) Lóról mond-
EGERÉSZ, (1),
—ele. Egereket keres, fogdosó.
—tél,
—itt.
1)
mactkák, ét némely kutyák.
2) Átv. ért valamirealat-
tekinget,
(Falndi
egeréttget-tem,
réngetét-t, tb.
—ék. Egérfogdosás.
táplál-
kozik.
|
tapogatódzó,
i v. MIRENY.
j mondják leginkább,
mint a mezei egérnek.
nev emls állatnak aránylag hossza és
meztelen
 
kisegér.
ellátott sajátságos készület
* kaliczkiba rántja. 2) sz. mn. Aki egeret fog, vagy
mivel egeret fognak. Egérfogó kelepete, csaptaié, t&r.
EGÉRFÜL,
illatnak föle.
EGÉRFLFÜ, vagy EGÉRFÜLHÖLGYMÁL,
( e g é r - f ü l - f f i T.egér-fül-hölgy-mál), lásd : EGÉRFÜL-
HOLGYOMÁL.
EGÉRFÜL-HOLGYOMÁL,(egér-fül-holgyomál)
citun pilotella).
EGERHÁZ, fala Közép-Szolnok megyében;
helyr. Egerhát-on, —rá, —ról.
E G E R H E G Y , igazabban: EGERBEGY, (Lénk
Ignicx szókönyve után)
, fala Közép-Szolnok me-
EGÉRFOGÓ, fn.
EGÉRK, (egér-k)
jegeczes
alakot
ktp,
tjtbb tndom&nyos neve mireny, kissé elbb
(egér-k-olaj) sz. fn. Sósavval
*n egér lakik. Egér nem fér lyukába, s tököt köt
firkára.
(Km).
lemben vett egerek tartoznak.
Fringilla spinos).
sára
csinált
vagy
egérkvel
valamely testen,
visszataszító bz, melyet az egerek tanyája, fésxke
körül érezni, különösen az egérhugynak bze.
EGÉRSZAGÚ, (egér-szagú) sz. mn.
olyan bze van, mint az egérnek; vagy, min az egér
bze érzik. Egérstagú kamara.
tete, ganaja.
gyében ; falvak Baranya, Nyitra, Torna és Vas me-
gyékben, s Erdélyben Maros székben. Helyr. Eger-
tteg-én, —re, —rtil.
EGÉRSZÍN, (egér-szín) sz.
EGERSZÖG, EGERSZÖGH, 1. EGERSZEG.
Különösen így hívják Tornában.
olyan szín szre
pedig jobbára a
Egervár-on v. —
ott, —rá, —
kítva,vagy valamely alkotó részétl megfosztva nincs.
Égett kenyér, égett alma, égéit tóját, melyek meg-
szelve, eltörve nincsenek. Égisz a könyv, ha egy lapja
se m hiánytik.
Egész konct hús, melyet falatokra
nem
metéltek.
3)
vá-
Számtanilag, minek minden részei öszve vannak
adva, pl. 4 -j- 5 -|- 6=15. Itt a 15 az elébbi ré-
szekhez képest egész; továbbá a mi nem tört
szám,
egésttég, egészséges használtatnak.
 
Egész apja.
• Elemezve eg-Sssz v. egy-Ossz,
egy-íz, azaz együtt lev iz, együtt"lev rész; rokon
vele hangban a hellén :
mi
Önálló'
Különösen a számtanban ám. Sszveg,
több összeadott
—tél, —
élt.
ttednek
EGÉSZHÁZHELYES, (egész-ház-hclyes) lásd
telkek felosztásának kulcsa, mely a
föld minemüsége,
rént valamivel kisebb, vagy nagyobb szokott lenni.
Máskép : egésztelek. Felosztatik rendszerént
egészhelye van.
Épen,
minden
rongálás,
szen
3) Végképen, min-
szen elégett.
tökéletlen volt, azt teljessé, tökéletessé teszi.
Kiegé-
szít.
A
Egészít rést.
alap,
a
falak,
a
padolatok
és
sziét vagy öszveség.
lapot,
v
ségben lenni. Kelletlen ott a kincs, ahol egészség nincs.
Kinek elesége, szkön bora, sSre, annak van
egészsége. (Km).
Tisztaság félegészség.
(Km). Egészsé-
gedre váljék, vagy rövidebben : egészségére vagy
egész-
az új
EGÉSZSÉGES,
(eg-ész-ség-és)
nem beteg. V. ö. EGÉSZSÉG. Egészséges gyermek,
Öregember.
H á r o m dolog egészséges : eleget nem enni,
munkától nemfutni, és nem bujálkodni. (Km). Egész-
séges, mint a hal; mint a pinty; mint a makk. (Km).
(eg-ész-ség-és-en) ih. Ép ál-
betegen fölébredni.
SÜL. MÉGEGÉSZSÉGÉSÉDIK.
és
tegséget
okoz.
Egészségtelen^
étel,
gesen.
EGÉSZ-
SÉGTELENÜL.
ElegészségteUnedik.
—étt.
Bete-
 
SÉG.
egészséget illet dolog.
HELY.
ínyil
twtrér, vagy anyui (anyáról)
EGÉSZÜL,
egyes
bonát , egy falka
GYAR—, NÉMET—); Szála megyében; továbbá Er-
délyben Doboka
Erdélyben Hányad megyében.
term bogyó,
kemény, megérve édeses, és puha. Savanyú v. fanyar,
nint
uölörSl is. StSlSt várt, egresi szedeti. Isai. 5. 4. (Ri-
bes groesularia).
uliv nyelvekben aggrest, egrese stb.is
eredtek.
EGRES,
Bonod, Fejér, Somogy, Tolna, Torontál és Zemplén
negyekben,
így
v.
—ét,
EGRESFA, (egres-fa) sz. fn. A ribiszke
nem
EGRESKE, falu
respatak-on, —rá, —ról.
helyr. Egrestö-n, —
bi való. V. ö. EGER mváros.
EGRI, (2),
neméhez tartozó, s patakok és nagyobb folyókbanél
halacska. (Cyprinus phoxinus).
Fölveszi a töb-
(üt sínt
né l is
: „hogy egygyek legyenek."
els,
s
Egy, érik a meggy. (Km). Egyet ütött ás óra. Egyet
mondok,
jé.
mib l
gy dologból ketti
erd .
életem,
embernek
hogy többet hall-
nyúz-
nem fér. E gy kaptára ütött. E gy gyékényen árulnak.
E gy hajóban eveznek. Egy húron pendlünek. Egy bor-
dában sztték. Egy kérget rágnak. E gy követ fújnak.
gy lantot pengetnek. E gy malomban riének. Egy nó-
tá t dudálnak. E gy nyomon járnak. E gy pórázon fut-
nak. E gy són, egy kenyéren vannak. Egy a szoba a ke-
menczéuel. (Km). Egy nap nem a világ. (Km). Egy szó
mint
E gy
llngre vetkzni. Egy
tagadó szócskákkal összeköttetésben csekélységet.
Nem ér egy pipadohányt, egy hajtófát, eg y férges diót.
Egy körömfeketényit sem. Csak egy hajszálon
lóg.
E gy
falatot sem kapsz, 5) Ám. némely, valamely , s I I K S Z -
náltatik az elbeszélésekben, péld. Egykor egy khály
nagy lakodalmat tartott. Volt egyszer
egy
ember.
súlyozás
ség; égy Üngben gályában;
határozatlan
nével-féle,
s az utúua
álló név veszi fel azt : nem ér egy pipa dohányt; volt
egyszer eg y király.
esése , másnak fölkelése.
András.
azt
sokan
 
van helye: 1) Midn
pl.
Az
égés*
hátban
egy
embert
találtán.
személynek,
vagy
tárgynak
A
tehát itt határozatlan névmatató gyanánt áll. 3) Hasz-
náltatik az oly, ily, olyan, ilyen névmások eltt is,
midn azonban
és
ervel
bír, pl. Derék egy ember, szép egy lé. Itt sincs
rajta hangsúly. 5)
honáruló nem
Határozatlan gyjt nevek eltt, mint: pár, falka,
eereg,
etapot,
bokor,
pl.
rülni
ember el nem vitelheti, így: Ett halandó ember el nem
vitelheti. 2) Az
névmá-
hangon,
mely
3) ,valamely' határozatlan névmással
viteltetel, így : Ha va-
Így
iá
szokás némelyeket szintén ketts,
van ezekben:
ezek további származékaiban; egyszer gy van ezek-
ben : egyéb,
egyen, egyén, egyetem, azután ezek további származé-
kaiban, ésazon esetben is, ha az egy szót közvetlenfii
mássalhangzó pl. egybe, egyded, egymás,
egy-
ig
mint nyíltan
hangzik az
e (t. i. e), mely az egyénét, egyenesen stb. szókban t-vei
fölcserélve is használtatik.
mint
a
terjedel-
mes
maga stb. öszvetételek jelentsebbek, mint amagános
elttfben, elre stb.
persa ék,
éká, éká-m
ükt, Ott,
lapp akt,
ak, oatják
wend edyn,
edek, s a magyar ék v. hegy (valaminek csúcscsa, he-
gye , mely egy ujj mutatásával a kézen is lehet). A
tatár-török
prae,
stb. törzsekkel egyezik, melyekkel
el,
els,
más-
meg-
és yht-dtksan (=kett tíz- és egy-tíz, t i. tízbl).
Deksan
I c H m e n
egyezik a snómi
ujj
m dektan-t, mely feltünleg egyezik a latin
digiíut
és
E szerént
a cseremisz
t- t
dített alakja helyett áll, s mind
ebbl némely szám-
maradt fenn;
ik- (v. yh =
Schott). Ezeket kiváltkép csak azért
hozzuk
ik tagjá-
ban is tik vagy tok szórészt szemlél Mire bízvást ál-
líthatjuk , hogy azon ik (== ki) képz, melyet vala-
mennyi számneveink
nem
EGYÁBKOR, (egyéb-kor) az (fi rag az utána
következ mély ragu kor miatt
szintén
mély
hangúvá
ága van. Egyágu róttatS. V. ö. ÁG.
EGYÁGYU,(egy-ágyu)
noclinia).
 
roltuk.
Téleményfi, egy szándéka, ugyanazon tárgyba, hatá-
rozatba kivétel nélkül beleegyez.
EGYÁLLÓ, (egy-illó) sz. mn. Használják 1)
f kitételben : egyáüó esztendeig ám. egy egétz vagy
r jy tdja esztendeig ;2) Egydlltó helyett ;1. ezt.
EOYÁLLTÓ, (ám. egy-álltd)
Úgy
a m i n t állok , állsz ,azaz helybl meg sem
mozdulva,
állta helyében száz mesét el -
n u m d .
vagy
EGYÁLTALÁN, (egy-általán) 1. EGYÁLTA-
elosztani
az
t r i & S t S k között a* apai vagyont. Egyaránt szeretni
mién gyermeket. Különbözik : egyiránt.
nagyságú, mérték , arányú. Ujjaink sem egy-
arányotak. Km. Egyarányot otstályréttek.
,
viselend ter-
intos,
határozott
^formátlan ,nem hasonló mérték. Egyardnytalan
vlit
TALAN.
tárgyaknak
ritzonya
,melynél
rien
: aránytalantág.
E G Y A R Á N Y U , (egy-arányn)
sz. mn. Ugyan-
on arány szerint
EGYARÁNYUSÁG, (egy-aránynság) sz. fh .
Kit Tagy több öszvehasonlított
' > AÍÁNY.
csak egy árbocza van. Egyárbocxu kúebbféle tengeri
hajó.
egy
ban mindig ugyanazon tájra vetik árnyaikat, t. i.
vagy
délre.
EGYAZON, (egy-azon) sz. mn. L. U G Y A N A Z ,
v. AZONEGY.
AZONSÁG.
vé. Egybefoglalni. Egybeadni. 2) 1. EGYBEN.
EGYBECSÜ,
(egy-becsü)
e.gybeesU
vefoglal, egy testté,
közben a történeteket « földleírástól. A géptant
egybe-
foglalni
az
öszveáll,
öszvenö.
egy testté, tömeggé alakulása. Átv. ért. a sebnek be-
hegedése, a törött csontnak begyógyulása.
EGYBEFÜZ,
egy testté, tömeggé tesz. Egybefüzni a
leszedett
do-
Szerelem rózsalánczáoal egybefüzött
pénzt egy-
begyüjteni. 2)
magával öszvejön, egy társaságba gyl. Egybegyltek
a jó sültek. Km. V. ö. GYL.
EGYBEHALMOZ, (egybe-halmoz) sz. áth.
hogy öszvejjenek. Különösen mondatík testületrl,
melynek tagjait öszve szokták híni. EgyltMni a taná-
csot, az országgylést. Egybehíni a törvényszéket.
EGYBEHORD, (egybe-hord)
házassági viszonyba lép, sz
vekéi. Egybekeltek a régi
élS
hátattártak.
bú -
sodik réttét. 2) Képe* kifejezéssel: egy erkölcsi testté
alakít, s mintegy öazvcfíiz. Egybekötni
a jegyeteket.
ért. kötszer által többfélének, több részekbl álló va
laminek ÖBzvefiizése, egy testbe, tömegbe
szorítása.
lettek.
Egyben
elvégtem.
EGYBEOLVADÁS, (egybe-olvadás) sz. fa. Kfi-
löníéle
részeknek,
lyása, egy testté, tömeggé
meleg által
EGYBEOLVASZTÁS, (egybe-olvasztás) sz.
ket egy testté, tömeggé olvasztunk. V. ö.
OLVASZT.
Át
egymással
által különféle tárgyakat
költségeket. 2) Hasonlítás végett többféle dolgot fon-
tolóra vesz, öszveállít Egybevetni a, fáradságot, ét
munkát
vetni a leélt éveket aton müvekkel, melyeket végrehaj-
tottunk.
EGYBEVETÉS,
tik leginkább a páros madarakról, midn kettrl van
Egybokor giKcte. Ét hogy áldotatot komának . . .
egybokor gerlietét. Káldi Luk. 2. 24. 2) Egycsapat,
egysereg. Egybokor
nyekrl mondatik, melyeknek virágjában egyetlen
himszál van. (Monandria). V. ö. CSÉK
EGYDED, (egy-ded) mn. tt egyded-ét. Egyfor-
ma, egyalakú, hasonló külsej. Mütaniiag: oly egész,
melynek minden részei egy végczélra öszvehangza-
nak.
viszonya egy-
máshoz , melynél
fogva azok
Épen innen tetszik meg, hogy némelyek hibásan
ír-
egyéb-
A többesben gyakran olvasható
mint Jászay Pál is érinti (Tatrosi codez 284. lapon).
Hasonló
szónak
látszik
egyes számban is használtatik
fáradsága hiába
esett. Vétetik
Néha határozó gyanánt áll,
s annyit tesz : mint.
codex) ám. más aki vet
és más aki arat (alius est qui
seminat ét alius qui metit).
.EGYÉBFÉLE,
(egyéb-fele)
sz.
csak nem. El nem végethetem dolgomat, egyébha segíteni
fogtok. Székely szó. 2) Más idben,
régente;innen egyéb-
lönben , máskülönben. Egyébiránt én mit tem segíthe-
te k bajodon. 2) Azonban. Egyébiránt majd meglátjuk,
mint Ü t ki dolog. V. . IRÁNT.
EGYÉBKÉP, (egyéb-kép) ih. Máskép, más
módon.
agente.... rogat ea
ben.
Reggel
ügyeimben
gyok. Egyébkor nem stólhatni vele, mint délután.
EQYEBUGYA.
talan, formátlan, esetlen; innen
EGYEBUGYÁL, hangmódosúlata agyabugydl
nan, mái helyrl, tájékról, irányból. Egyébünnen jött
át tUentég, ne m ahonnan
vártuk.
EGYEBÜTT
v.
EGYEBÜTT
egyeb-
ü t t , tzaz egyeb-ott) ih. és ksz. Másutt, mis helyen,
t á j i k o n .
Egyebütt hiába kéretsz segítséget. Nincs egyéb-
ü l / *yngalom, mint a sírban.
EGYEBÜVÉ, (egyeb-üvé azaz egyéb-hoyá) ib.
ö bz. Máshova, más helyre. Kincs egyebüoé folya-
, mint át Istenhez. Egyebüvé ment el, nem
, ahová gondolám.
Bölcsé-
J f r é n ,
minden m áé lényektl
inga, —idit szóból
EGYED, (3), 1. SZENT-EGYED.
EGYED, (4), 1 ESZIK.
árukkal egyedfii, mások kizárásival üzérkedik,
ke -
ÁKUSSÁG.
eitfzárosok, tiltSk egyedárussága. (Monopólium).
EGYEDI, (egy-ed-i) mn. tt
EGYEDILEG, (egy-ed-i-leg) ih. Személyesen,
• á r n t l a t Oggeibe.
EGYEDISÉG, (egy-ed-i-ség) fn. tt 'egyediség-ét.
Oszvetége ásón talajdonságoknak, melyek bizonyos
egyedet, személyt sajátságosán jellemzenek , minden
eeyebektól megkülönböztetnek. KitUnd egyedilég.
•jyedit-ttt, htn.
tau önálló
ben önpoatoeoL (Monarchia). Másképen : egyursáy,
'fyuralom. Szorosabb ért oly országlás, melynél
fogra a
lejedelem akarata
'"•áruig (Monarchia absoluta).
Szorosb
vényhozásába
foly.
illet, arra vonat-
kozó. Egyeduralmi orstáglát.
EGYEDURALOM, EGYEDURSÁG, (egyed-
EGYEDURSÁGI, (egyed-ursági) sz. mn. lásd:
EGYEDURALMI.
EGYEDÜL, E G Y E D Ü L , (egy-ed-ül) ih. Egy
maga,
magánosán,
radni
a
egyedül
(Népd.)
E G Y E D Ü L E S , (egy-ed-ül-es) mn. tt.
egyedu-
nélküli. Egyedület élet.
—ék. Egyedül létez; társ nélküli. Egyedüli mulat-
sága az olvasásban áll. Egyedüli élet.
EGYEDÜLISÉG, (egy-ed-ül-i-ség) 1. EGYE-
állapot.
E G Y E D Ü L V A L Ó , (egyedül-való) sz. mn. 1.
EGYEDÜLES, EGYEDÜLI.
E G Y E D Ü L V A L Ó S Á G , (egyedül-valósig) sz.
fa. 1. EGYEDÜLSÉG.
egy számot
határozottan akarjuk mindenikrl külö-
nösen kijelenten i, p. o. Egy-egy em berre fél font hús,
és iteze bor jutott, azaz, mindenikre különösen. Egy-
egy krajczárt fizet minden átkelS
a réven. Egy-egy
egyelet, egyeld stb. szóknak.
E G Y E L , (2), (egy-el) áth. m. egyel-t. Ver,
megver, mintegy együvé ver, egyenget. Mondják
ezt
is
Jól
megegyel-
módban használhatni.
teknek, részeknek egybevegyülése.
tárgyak közé vegyül. Beleegyeledik. Ötxveegyeledik.
Egybeegyeledlek, a kiknek idegen feleségük vala. (Káldi
Esdr. 3. 9. 18.). Rokon vele
:
alakult, csakhogy
egyikben egyik,
EGYELEG, (2), tájdivatos önh.
adván neki az egyelet nemzetségekb l nem kevetbet húst
éter fegyvereméi. (Káldi, Machab. II. 8. 9.). Ét k -
falakkal komyülvétett vala, melyben a pagonyoknak
egyelet
Egyébiránt
e
sz
DIK.
A
len-t, tb. —c. Ami
Ití-étt, htn. —ni v.
EGYELÉDIK.
Egyelitett do-
hány. Vittel
Ugyanazon szándékkal,
tfelek.
szándékkal , akarattal; ugyanazon
gondolkozásmód. A haladat szükségére
nétve minden pártok I c í S t S t t egyelmütég uralkodik.
EGYELBE, (egy-elbe)
Az egy
gában : elre.
éle van. Egyél két vagy kard, melynek egyik
felöl
:
EGYELÉDIK. Régies. „És
„Kék zománcz egyelült sárga aranyában." Gr.
Kohirí
István.
mint (régiesen
cumbebant); „ketten
ben jvén meglátnijak
ütet." Döbrentey-cod. „Es-
gyar
Passió.
egyénbe
éneklnk."
1) Oly
alakú stb. Innét:
egyen,
értékegyen.
2)
mint-
n e s ,
—é k ,
egyenléttem,
egyeneltél
nel valamit, azaz, pert, czivódást,
visszavonást szép
áru ét annak ára között.
Különösen
EGYENÉRTÉK , (egyen-értéktt) sz. mn.
ÉRTÉK.
—ék. 1) Ami nem görbe, nem kanyarékos, nem
csa-
nét, mint a nád. (Km). Tájszokásilag
: igyenet v. igé-
Egyénét
tértig,
egyénét
ud-
fangot , hanem a
dolluxás. 4) Átv. ért. nyilvános, közvetlen, világosan
kimondott
EGYENESEDIK, (egy-en-és-éd-ik)
k. m.
teV tisK latnán fölegyenesedik. És reá tévé a kezét,
ú aionnal fíjlrgyenesedék. (Luk. 13. 13). Ayörbeszeg
tyújt'it
ik. Gyakori szántát
»;/;/• natna vdrótba vezet. 2) Átv. ért. szintén, csürés-
i>avarás nélkül. Egyenesen beszélni , megmondani va -
lamit.
V. ö. EGYENES. Addig kell a fát egyeneslteni
,
EGYENÉSÍTÉS,
EGYENÉSITÉS
,(egy-en-és-
ék . Cselekvés , mely
V. ö.
••4r<<. 1) Valaminek oly tulajdonsága, melynél fogva
az ne m görbe,
!»,'nat ,útnak egyenessége. 2)
Rtltk,
= ~ s , nyíltság,
ne m
az nyelvén , ami szivében.
EGYENÉSSZIVÜSÉG, (egyenés-szivüség)
a
.itrsmind hadi
vezényszó :Egyenest !
L . m tér;nem tekervényes járású. Egyenes vonalú
x-tiat csinálni.
• * - t , tb. H e . 1) Görbe,tekervényes. Egyenetlen
utak. 2)
ne m lapos. Egyenetlen réíség, legel, határ.
3) Nem
egymás-
testvérek, házastártak.
Egyenetlenné
másközti meghasonlás; pártokra szakadozás.
NETLEN. Testállás egyenetlensége. Ölfahatábok egye-
netlensége. Határ egyenetlensége. Testvéri egyenetlenség.
EGYENETLENÜL, EGYENETLENÜL, (egy-
Görbén,
buczkásan, hátahupásan. Egyenetlenül hagyni a falra
hányt
Egyenetlenül él házasok. Egyenetlenül tanácskozó
rendek.
—tél,—e'tt. 1) Simára elcsinál, a buczkákat, rögöket,
dombokat lehúzza; valamit lapossá, vízirányossá
tesz.
Egyengetni
rétet. 2) Átv. ért. valamely szövevényes ügyet elintéz,
visszálkodást,
megegyenget valakit, azaz , jól elveri, kiálló csontjait,
tagjait simára, laposra zúzz*. 4) Valamit minden rész-
rl,
oldalról
tés-t, tb. —ék. Cselekvés,
mely által valamit egyen-
csontok egyengetése. Dombok, buczkák,
ék .
ját személyét
tulajdonsága, nézete.
EGYÉNILEG, (egy-én-i-leg)
ih. 1.
mély. Jeles, derék egyrniséa.
m. egye-
tárgynak
egyentíö-t. 1) Általán, oly személy, ki
valamit egye
is.
ugyanazon jogokkal birnak.
mértani
egyenl
egyenl távolságban vannak egymástól. Egyenkötii
vonalak. (Lineae parallelae). Máskép :
Azon
öszveg,
követelés
(Saldo).
tanban, egyenlség! jegygyei (=) öszvekapcsolt két
oly szám, vagy számsor, melyek egymással értékben
egyenlk, pl. 2 -J- 5 =8 -f 4 (olvasd:
kett
meg
=
betkkel
annyi
tb. —
ék.
ied számok.
neivé; egyenltlen. Egyenletlen
egymás-
tétlensége.
EGYENLIK,
arányszámok
bizonyos
mdsikhot
nehézséget elintéz, rendbe hoz.
nében álló öszvegeket valamely öazlettel egyenlvé
tenni. Kiegyenlíteni a
tézés.
egyenl
ban
alakra
stb.
a dologhoz. Egyenl jövedelmet hútni. Egyenl osztály
nem támaszt hadat. (Km.) 2) EgyelmQ, egy szándéka.
Egyenl akarattal, véleménynyel lenni.
EGYENLEN, (egy-en-1--en) ih. 1.EGYEN-
tég-ét.
.Egyenl
len számok. Határozóilag ám.
ánya.
ltni a rögös
melletli bokrokat.
yoznnk.
mással
viszonyban
 
képzett
Emeimértékes
gnlnm aeqailaterum).
EGYENRUHA, (egyén-ruha)
Ánt gyermekek, hajdúk egyenruhája. (Uniform).
EGYENRUHÁS, (egyén-ruhás) sz. mn. Egyen
ruhában járó.
ruhába öltöztet, egyenruhával ellát. Egyenruházni át
Mt növendékeit.
EGYEN.
ailig, minek szárai egyenlk. Egyenszáru háromszög.
(Tritngulum aequicruruni) melynek két szára egyenl.
EGYENSZÖG, (egyén-szög)
bú
ren fok van.
(Triangalnm rectangalam).
uo n becafi ,ara. Át arany nem egyértékü át exUtttel.
EGYÉBTELMÜ,(egy-értelmü)ösz.inn. l)Ugyan-
magyar
tl&atárotm valamit. Máskép :
eredeti
tekoxia, k* megegyezés. Többekkel
EGYES, (1), (egy-ea) mn. tt egyet-t
,
(Km).
hindu) jegygyei írt. Egyes szám a
számtanban,
milye-
nek l, 2, 3, 4, 6, 6, 7, 8, 9. (Különbözik összeírva.
L. EGYESSZÁM). Azután jnek a tízesek, ezeket kö-
vetik a százasak,
intésre nem fizet. 4)
mondat : egyes egyig annyit tesz : a legutolsóig bezá-
rólag , máskép : egytl
egyig odavesztek. Egyes egyedül.
—ék. 1) Szám,
eszköz,
mely
zött : egyes (= egy forintos), a hígmértékek között :
egyes (egy
,egyetlen' helyett: „Nem irígylcd nékem az én egye-
semet" Gr. Zrínyi Miklós. V. ö. EGYES, (1), mn. 4)
Egyesszám,
SZÁM.
EGYES-EGYEDÜL, (egyes-egyedül) sz. ih.
EGYESÍT, EGYESIT,
dolgot
egy
testbe
kozása, iránya embereket hasonló véleményre,
irányra
et. Ami több önálló
sithetö-t. Amit egy másikkal, illetleg amiket egymás-
sal egyesíteni lehet.
gokat egygyé alakít, öszveállít
együtt vannak, élnek.
Egyesület.
a peres fe-
jobban : egyezség.
vonatkozó.
között).
tanban
szám a nevekben, midn egy tárgyról, személyrl vagy
tulajdonságról van szó.
tároztatík meg.
2) Erkölcsi ért egy véleményre megy által másokkal.
3) Párosodik, nemileg közösfii.
EGYESÜLÉS, EGYESÜLÉS, (egy-es-fil-és) fh .
egygyé levés. Folyóvizek
békiilés. 4) Párosodás, nemi közösülés.
EGYESÜLET, EGYESÜLET, (egy-es-ül-et) fa.
részek, tagok
egy testben,
személyekbl
álló
által elérését tzte ki magának. Vallási, pólyán, tu-
dományos, gazdasági,
Egy testté, tömeggé alakult; egybekapcsolt. Bács és
Bodrog egyesült vármegyék. A Tisza szabályozására
egyesült társulatok.
teme. Az égi testek egyeteme. Az
áüat-, növény- és ás-
rendéinek egyeteme, vármegye egyeteme. 3) Fiskola,
mely minden szakbeli
öszvesen, valamennyien. 2) Egyszersmind, egy úttal.
EGYETEMES, (egy-e-tém-és) mn. tt. egyetémés-t,
v. —ét, tb. —ék. 1) Öszves, mind, közönséges. Egye-
temes
EGYETÉMÉSÍT, (egy-e-tém-és-ít) 1. EGYE-
—ék. 1)
arra vonatkozó. Egyetemi
ségesen, mindnyájan öszvevéve. 2) Jogtani ért egyc-
temileg kötelezik magukat az
másikért,
azaz,
egy
eszmébe foglal,
ból nemeket alkot
ék.
EGYETEMÜL,
EGYETEMÜL,
(egy-e-tém-ül)
önh.
általánossá alakúi.
gyeiknél fogva egy fogalomba kapcsoljuk.
EGYETÉMÜLÉS,
Különkülön
ö. EGYETEMÜL.
ugyanazon
békével megvan másokkal.
bizonyos tárgyra nézve mással vagy másokkal ugyan-
azon véleményben vagyunk. 2) Czimborálkodás vala-
mely tettnek végrehajtásában. 3) Békés, csendes,
megfér együttlétei,
együttlakás. Szép
EGYETÉRT, (egyet-ért) sz. m n. 1) Eg7
gondolkozása.
tok, tatvérek, rokonok.
férte.
ék. Olyan egy, mely-
nincs
képz,
is
é r i n t k az »'</ régiesen ég határvet rag, melyben úgy
v á l t a g í-vé mint ezekben : esmeg ismét, sSg st,
iss'j (régiesen, pl.
szereti fölvenni a
: addiglan, pediglen, ideiglen. Továbbá vala-
m i n t ma a közéletben úgy régente még többször ta-
L í l j u k e szót az egy kíséretében ; tehát eredetileg csak
tatarozó, pl. egyetlen egy :=egyiglen egy;
hasonlók
; egyetlen egyig elvesztek ; egyetlen együl
• a ' á l t a m öt. Amit Káldinál így találunk : „Tekints
.12 én fiamra, mert nekem
egyetlenem."
Továbbá Káldinál
ezülött fiának
Tatrosi codexben
e he-
b e n használtatott és használtatik ma is mind határo-
j-.'dl azaz ,egy' szó
kíséretében, mind magánosán mel-
egyet-
^vermekének).
•  rint a Tatrosi codez szótárában a 306. lapon, hogy
y-ig-telen toldott alak szintén eléfordúl a régiségben
i**!q-lfn
vagy csak
penig helyett.
így jön el a dunántúli némely nyelvjárásban
' • • p ' n t f g , st megéntelenség (mint mostanág) az egy-
éni axgént helyett. Országszerte divatos : épenség-
>'• • '• Katalin legendájában is olvassuk
toldalékjai, de a
a z tj ragy ig
ragnak. T. t. a hangsúly nyomatékosab-
ba tnik fel, ha több súlytalan
tagok követik avagy
il.'ak meg, vagyis
V'-ibb esik. (V.
fC-hf-ktéremtjében," „halálnakhalálával'' az utolsó
t/-.kiesben
» :;• a ne m oly kitn, mint ha még egy súlytalan
szó-
va
általában
~ * r vben a gondolatok menetének némi lassúsága
mi-
rej-
evezvel húznak.
egyez; kiegyez.
egymással.
1) Szerzdés, alku, valamely peres, vagy
kétes
ügy-
mazva) öszvehangzás, öszveillés. Zeneszerek egyezése.
Az igének
EGYEZÉSPONT,
(egyezés-pont)
sz.
fa.
Azon
kö-
rül
ben véve; végrehajtott egyezés.
iránt egyezni nem lehet. Egyezhetlen osztályosok.
Egyezhetlen Ügy. 2) Ami nem egyezhetik, ami egy-
mással öszve nem illik, meg nem fér. A föl nem han-
golt zeneszerek egyezhetlenek. Némely színek egyezhetle-
nek egymással.
fogva nem egyezhetnek. V. ö.
EGYEZ,
EGYEZIK.
—étt. Valamely dolog, lény, melynek szabad akarata
nincsen, mintegy természeti szükségbl öszveillik, ösz-
vehangzik,
öszvefér.
Megegyezik, öszveegyezik. Ezen
dolog a becsülettel meg nem egyezik. Ú gy szép az ének,
ha
a
EGYEZKEDÉS, (egy-ez-kéd-és)
EGYEZKEDIK, (egy-ez-kéd-ik) k. m. egyezked-
tem, —tél, —étt. Valamely ügy, dolog iránt alkudo-
zik, szerzd állapotban van, alkura lépni, szerzdni
akar
peres
kiegyen-
lítését nyilvánítja.
E G Y E Z M É N Y , (egy-ez-mény) fn. tt. egyez-
mény-1, tb. —
1) A zenészeiben többféle hangoknak kellemes egye-
sítése. (Harmónia musica). 2) A festészetben, midn
 
nak stb. 3) A bölcselknél, a mindenség valamennyi
lényeinek oly viszonya egymás
el-
két vagy gondolkozása, akarata, és
lama között
EGYEZMÉNYES
mény , gondolkozót, erkölcsök. Egyezményes
Egyetményi szabályok, tulajdonságok.
EGYEZMÉNY1LEG , (egy-ez-mény-i-leg) ih.
zd ,
Egyez felek. 2) Az egyezik igétl, öszvehangzó, öszve-
ill, megfér. Egyez hangszerek. Egyez minek.
EGYEZÖLEG, (egy-ez--leg) ih. Egy érte-
lemmel ; oly módon, mely valamivel megegyezik.
Egyetleg nyilatkozni valamely tárgy felöl. A végren-
delettel egyezb'leg osztatni
hangszere-
ket.
Egyeztetni
az
igét
ket egyeztetünk. V. ö.
ból való, azon fajhoz tartozó. Egy faji állatok, növé-
nyek.
Atr.
korhelypajtások.
(Monadelpha). Egyfalkds virágú növények.
czélra.
Egyféle
Egy darabra, egy részre. Az egész örökség egyféle ment.
EGYFÉLE, (egy-félé) mn. tt egyfélét, tb. egy-
félék. 1) Egy felekezethez, nemhez,osztályhoz tartozó.
Egyféle emberekkel társalogni. Egyféle gabonát ter-
meszteni. Egyféle munkával foglalkodni.
több, csak azonegy.
féle-kép v. —képen) sz. ih. Egyformán, egy módra,
nem kiilönbözleg; hasonlólag. Több Ízben egyfélekép
nyilatkozni.
A x
egy oldalról, egy tájról, irányról. Nem csak egyfell
rontott be az árvíz a
városba.
Már
régen
éhség pusztítja a hazát.
stb. ellátott Egyfogatú kis kocsi, taliga. Vétetik
f-
ben ugyanazon fokon álló. H á r o m nap
folytában
egy
Egyfolytában tíz mérföldet
külsvel, alakkal bíró.
házak, bútorok. Újabb szóval:
külsvel, hasonló alakban; ugyanazonkép,
nek. Használtatik
azon módra, alakra, külsre. Egyformára szabni a ka-
tonák öltözetét.
sejökre, alakjokra nézve. Másképen s újabb alkotásu
szóval : egydedség.
fogva az egymáshoz hasonlított tárgyak külsejükre,
alakjokra nézve nem egyeznek, egymástól külön-
böznek.
sarju
E G Y H A M A R ,
É G Y H A M A R J Á B A N ,
(egy-ha-
járt E paffpának nem találni egyhamar párját. Nem
egyhamar gyógyul be ezen seb.
E G Y H A N G Ú , E G Y H A N G Ú , (egy-hangú) sz.
 
49 E G Y H A N G Ú L A G - E G Y H Á Z A E G Y H Á Z A D Ó — E G Y H Á Z F I A
50
EGYHANGÚLAG, EGYHANGÚLAG, (egy-
egy
f o k a hangon lejtre. Egyhangúlag stóló duda. Egyhan-
gvlag tjteni a ttokat.
akarattal. Egyhangúlag dönteni el valamely tárgyat.
E'iyíangulag ellene Havaztak. Egyhangúlag kiáltották
ti iipsiitlBnek.
azonsága, folytonosan azonlejtésben maradása. A
kll-
t f a f f í t hangszerek egyhangúsága. Egyhangúság a
ttok
resztény hittan szerént az istenségnek azon tulajdon-
sága, minél fogra lényegében egy, személyében pedig
h á r o m . Jelenti
az
'^háromság, azaz Atya, Fiú
b e n
EGYHASI, (egy-hasi) sz. mn. tt. egy hasi-1, tb.
—ai. 1) Szélesb ért oly magzatokról mondatik, me-
l y e k egy anyától lettek. 2) Szorosb ért egyhasiak az
ikrek, ragy hármas négyes szülöttek, kiket egyszerre
róelt méhben az anyjok.
oemesb értelemben
azért nevezett, mert
e l e i n t e hihetleg eg y helynek csak eg y temploma volt,
Tilamint ma iá kisebb, kivált egy vallásu helységnek
csak egy temploma van, melyet Itten házá-n&í vagy
KtHtegykdniak
Szent misére intve, szólal;
A magas
szülött nevének."
terinek* (ad magistratus templi). Tatrosi codez. 2)
Átr. árt a keresztény hívek
közönsége.
L.
SZENTEGYHÁZ.
E G Y H Á Z A , (egy-háza) sz. helynév. Helyra-
er.rra
: Egyhátd-n,
rook,helységek és puszták
Pert m.);
ír.Sopron
m.;
faluk
Máramaros,
Pozsony,
Somogy
m.;
F-;«r m. és Besxtercze vidékében); Félegyháza (mv.
Kii-Konságban,
••>— (Bihar m.); Halom— (Pest
Szolga—
EGYHÁZADÓ,
(egy-ház-adó)
hajdan némely más czimek alatt is fizettek.
EGYHÁZAS, (egy-házas) sz. mn. 1) Egyház-
zal, azaz, templommal biró, ellátott. Egyházai helység.
2) Egy lakó-telket biró. Egyházat nemes, gazda,
job-
Lásd
; helyr. — DSb'ógé-n, —re, —r8l.
EGYHÁZAS-BÜK, puszta Szála megyében;
helyr. BÜk-Sn, —re, —rSl.
E G Y H Á Z A S - F A L U , helység Sopron megyé-
ben ; helyr. —Falu-ba, —bán, —ból.
EGYHÁZAS-FÜZES,
falu
EGYHÁZAS-KESZÖ, falu
EGYHÁZAS-MARÓT,
falu
rSl.
E G Y H Á Z A T Y A , (egy-ház-atya) sz.
fn. 1) El-
jö -
vedelmeit és tökéit kezel i , s azokra felügyel. 2) így
neveztetnek az els keresztény századokból azon hit-
tanitók, kiknek hátramaradt
munkáikból, mint hiteles
kútfkb l , a r. kath. egyház tana szerént a valódi
els keresztény tudományt megismerhetjük.
E G Y H Á Z F A L Ü , helység Sopron megyében;
helyr.
ból.
E G Y H Á Z F A L V A ,
helység Pozsony megyében;
ga, ki a templomot kinyitja, bezárja, a papot öltözteti,
a
gat, pörsölyt hord, harangoz stb. Máskép, rontott la-
tinsággal : sekrestyés.
EGYHÁZFIA, (egy-ház-fia)
1. EGYHÁZFI.
 
egy-
házfi
számára.
az egyhizfiaké.
személy; 1.
az
egyház
ért. a
egyházi személyek gyü-
tozó, azt
Egyháti
gytíUt,
EGYHÁZILAG,
zata, egyezése által.
nicum).
HÁZKELÉS.
vett egyházat kormányozza.
E G Y H Á Z K Ö N Y V ,
(egy-ház-könyv)
zik,
melyekben a templom vagy egyházi gyülekezet ügyei
fóljegyezvék, milyenek, az anyakönyvek, halottas
könyvek
stb.
EGYHÁZKÖNYVI,
(egy-ház-knyvi)
az egyházi fnök az
közti viszonyokat, valamint
és szükségesnek véli, intézkedik.
foglalja
magában.
péld. ének, püspök alatt lev
híveket,
a
Némely régiek éltek e szóval bibornok (cardinalis) ér-
telemben.
EGYHÁZNAP,
azon napot,
ouctánap, vagy egyszeren :
joggal bír. Hosszasága miatt jobb
külön
írni
EGYHÁZRABLÓ, (egy-ház-rabló)
t
—re,
tehát
maga
az
illet
plomra
írva :
egyházi fnök, vagy helyettesének elnöklete alatt,
mely ás
let perekben ítéletet hoz. (Consistoriom).
EGYHÁZTANÁCSI,
tól
Ölét, egyháttanáeti ítélet.
E G Y H Á Z T O L V A J ;
( e g y - h á z - t o i v a j ) s z . f a . i.
EGYHÁZRABLÓ.
egyházmegye több kisebb részre, területre osztva,
ezen területnek ,egyházvidék' a neve, s
rendszeréot
honnan
melyek testét egy héj takarja,
EGYHÉJÚ, (egyhéjú) sz. mn. Minek egy héja
van.
idkör, melyet vasárnaptól
szombatig számlálunk ren-
fceink hétftl számították,mi megtetszik a hét né-
mely napjainak magyar neveibl,ú. m. hétf ám. a
hét feje ás az els napja, tedd
m.
K ü-
származé-
tl fogra tart, létezik, él. Egyhetes
e»S. Egyhetes be-
egy hétre való, terjed ,
egy hét alatt történ.
E f l U t i éhséget vinni magával. És egyheti munkába
ferfltt. Egyheti utasát, így különböznek ezen idre
romtkozók
egy-
EGYHETKE, (egy-hétre) sz.
Egyhétre vitttatér. Ki tudja , élünk-e egyhétre. Teg-
napion, mához, holnaphoz egyhétre.
EG Y HIAN v. HÍJÁN, sz. ih. Élünk vele, mi-
d n valamely
kor akerekszám elé teszszfik, pl. Egy Mán száz
forint,
*esek (Monandria).
ten, vallásonlev, azon egyház tanait követ. Egyhitil
tótotok, polgárok.
EGYHÚBÚ, EGYHURU,
(egy-hdni) sz.
szakasztva.
jait
be*
EGYIDEJSÉG, (egy-idejüség) sz. fn. Töb-
beknek azon közös tulajdonsága ,melynél fogva egy
idben léteznek, vagy hasonló életkornak. Az egyide-
]8*g
KORÚ.
akkor, ugyanazon
jobb. 2) Egykor, valamikor, régente.
Egyidfíben
min-
sággal vitézid
ban lev, egy idben született Az én
barátom egyids
kimutatunk.
Egyik eb, másik kutya. (Km). A sok közöl ez egyiket
ismerem. Egyik sem szól. Egyik kéz a másikat mossa.
(Km.). Egyik pap (vagy nap) a másiknak tanítványa.
(Km.). Egyik olyan, mint a másik. Egyik másik esk
tesz valamit. Az egybirtokú személyragok hozzájárnl-
tával, Jcözol
egyik.
sal : egyikkel
egyikét
megvesztegették,
egyiket
madik személyragot veszi fel, de a többesben mind a
harmat
szokatlan) egyikük, némely szójárásban
is, pl. azoknak sem
sem egyikéhez) ; f elmenvén a hajó
egyikbe ; mikor volna
e
ké t fiamnak egyik üljön te jog felöled. Tatrosi cod.
Asstonyembereknek egyik. Döbrentei cod. De e«ek mai
idben az általánosan uralkodó szokás ellen vannak
s
EGY1KMÁSIK, (egyik-másik) sz. mn. Majd
ez,
Egyiptus-nak írják,
tom-ot mond, valamint
tb. — Egyiptomba, vagy Egyiptomból
csapás.
azt tenné
egyaránt helyett használtatik.
ban futó. Egyirányú vonalak. (Lineae
paralellae),
1.
—ni vagy —-eni. Egygyé tesz, két vagy többféle
4*
tés-t, tb. —ék. Egygyé tevéé, egygyé alakítás.
EGYIZBEN, (egy-ízben)
i» betették a hüsre.
Egy-
lenlésü ttok.
E G Y K A S Z Á L A T Ú , (egy-kaszálatá) sz. mn.
Mondják rétrl, melyet erenként egyszer kaszálnak,
mely
: egyftivu.
E G Y K A R Ú , (egy-karú) sz. mn. Kinek egy
karja
félkarú.
nem mutató; különösen, semmi
részvéttel ne m visel-
dolgot kicsinyli, akár pedig, hogy nem óhajtja stb.
EgykedvUnek lenni,
lan kedélylyel, lelki
so k
gadni a
tort viszontagságait.
EGYKEDVÜSÉG, (egy-kedvüség)
deg, megfásult, indühatlan egykedvüség.
mindig
rad. Jelentése : egy pár, vagy bizonytalan számú ke-
vés. Egykét jó ember sok jót tehet.
Egykét tehén nem
nagy csorda. (Népd).
mellette a fnév,
bocsáttatván, e szónál csak alatta értetik, miért ezen
szó ragozás
eseten
zása, egykettönek, egykettöért,
kétkedni. 2) Kis
láttok engem, és
EGYKI,
(egy-ki)
sz.
laki
idben, egy
rozatlan idt jelent, s mind múlt mind jöv idre vo-
natkozhatik. Egykor 8 is nép volt. Egykor más világ
volt, mint most. Ha egykor meglátogatnál,
örülnék.
ám. egykorú.
EGYKORBAN, (egy-korban)
EGYKORON, (egy-koron) sz. ih. 1. EGYKOR.
EGYKORÚ, (egy-korú)
létét azonegy idponttól
egykoruak.
tett is, mint a másik. Hunyadi János és Gáliéi ülrik
egykoruak voltak. Használtatik
fnév gyanánt is.
ban élnek, ámbár évszámra különböznek. V. ö. EGY-
KORÚ.
Innen ugyan
N em találsz egykSny-
, mindvalamennyien, egyet sem véve ki; más-
kép : egyttálig. Egylábig vagy mindegylábig odavesz-
tek
használtatik.
kórvilé*. Egylábú antalka. Máskép : féllábú.
EGYLAKI, (egy-laki)
gokban ugyan, de azonegy
délrl mondatik, melynek csak egy lejt oldala van,
a másik pedig függlegesen áll. Egylapos
tet.
EGYLEBBENYU,
(egy-lebbenyfi)
sz.
mn.
EGYLEJTES, (egy-lejtes)
DES; EGYEDESJT stb. melyek amazoknál szokot-
tabbak.
f e l k a p o t t izó
(ttíSglet
hasonlatára),
ám.
egyesület.
Y t d t g y l e t , tzederegylet, olvasóegylet.
EGYLETI, (egy-let-i) mn.
e l n ö k ,
szabályok,
pénztár,
törvények
atb.
z ik s ráveszek azon növényeket, melyeknek
virág-
b i m b ó i t egyetlen levél, vagy
hártyatok borítja. Egy-
E G Y M A G A , (egy-maga) sz. személyragozott
rituatérnévmás. A többi személyek :
d ü l magam, —magad, —maga stb.
EGYMÁS, (1),
tzó ragoztatik),
sza-
kapni. A z ebek egymást csíbálják, 2) Fnév
nélkül
kged, vagy
haragos
stemeket
élettelen
dolog
személyesittetik.
szonyuló
gjász,
A
többi
esetekben
is
pvld. egygyeimáttal,
egynekmásnak. Egybenmásban.
R-jygyelmással odábbattani.
Egynekmásnak megvásár-
iikba ; az ebbe, ez pedig abba. Egymásba fonni az
olvík üstökéit.
Egymásba fonni
*zas
mindnyájáért Élni halni egymásért.
EGYMÁSUTÁN, (egy-mas-utan) sz. ih.
Egy-
egy
M a
tidie)
vetétel mint a mai egynémely, egynéhány.
EGYMI,
mi. Dologra vonatkozik, (egyki, személyre). Használ-
ják ezen értelemben : egyed.
EGYNAPÉLTÜ, (egy-nap óltü)
EGYNAPI, (egy-napi) sz. mn. Egy
napra való,
eg y napig tartó. Egynapi eledel. Egynapi m unka. Egy-
napi út.
Egynapi járó föld.
E G Y N A P O S , (egy-napos) sz. mn. Ami egy
naptól fogva él, vagy
E G Y N É H Á N Y , (egy-nehány)
sz. mn. Nem
városban
egynéhány
ismersre találtam.
EGYNÉHÁNY, 1. E G Y N É H Á N Y .
E G Y N É H Á N Y A N ,
E G Y N É H Á N Y A N ,
(egy-
V. ö. NÉHÁNY.
E G Y N É H Á N Y S Z O R ,
EGYNÉHÁNYSZOR
la n
Egynéhányszor
tanúja
egynéhányszor meglátogatott.
neje, felesége van. 2) A növénytanban oly növény,
melynek term bimbajában egyetlen nszalacska van.
(Monogynon).
nvel, feleséggel élés. 2) Némely növények tulajdon-
sága, melynél fogva egy nszálok van. V. ö. EGY-
NEJÜ.
EGYNÉMELY,
(egy-némely)
Egynémely nyári nap.
zatlan. Egynéminemü idegennel találkoztam . Egynémi-
nemü tárgy elfoglalta telkemet.
és gyöngytyúk
A komondor és öleb egynem állatok. Egynem a far-
ka s
a kutyával.
EGYNEVÜ, (egy-nevtt) sz. mn. Hasonló nevet
visel, ugyanazon
Gyr városa,
gyapjat egy
nyiretünek mondák.
dalán
részrl vétetik valami
tekintetbe. Egyoldalú tndét,
teljesítésére. Egyoldalii UOet, mely a tárgyat ne m
taglalja minden részrl. Egyoldalú vitsgálat, érteke-
tét. Egyoldalú mveltség, imént.
EGYOLDALÚLAG, (egy-oldalúlag) sz. ih.
lamely
EGYOLDALÚSÁG,
azaz, nem mindenik részrl vizsgáltatott, hányatott
meg. Bírálati egyoldalúság.
ídben, néha.
órára es.
volságban lev, melyet
idkön.
egy id óta helyett, s ám. bizonyos idtl fogva,
kezdve.
mélység vü. Egyöhtyi uélettégu járda.
EGYÖNTET, (egy-ntettt) sz. mn. Azon egy
&ou