ÚT AZ ÉRTÉKES ÉLETHEZLelki gyakorlatok

Őszentsége a Dalai LámaFordította és szerkesztette: Dr. Jeffrey Hopkins

Copyright: © 2002 by His Holiness the Dalai Lama and Jeffrey Hopkins, PhD.(Fordította és szerkesztette)Borító fénykép: ©Doane Greory/Corbis SygmaMinden jog fenntartva. Hungárián edition: © Forever Kiadó, 2003 Hungárián translation: © Lazaridisz SzolirisznéA fordítás az alábbi kiadás alapján készült:How to PracticeThe Way lo a Meaningful LifeHis Holiness theDalai LamaTranslated and Edited by Jeffrey Hopkins,Ph.D. Poket Books,A kiadó előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmiféle formában (fotókópia, mikrofilm, elektronikus rögzítés vagy más hordozó) nem sokszorosítható.Borító- és könyvterv, nyomdai előkészítés: © Klébesz Ferenc / Kreatív Stúdió Szerkesztő: Bukovits KláraKiadja a Forever Kiadó Kii.Felelős kiadó: Forever Kiadó ügyvezető igazgatója Levelezési cím: 2084. Pilisszentíván Pf. 58. ISBN 963 863661 0Nyomtatás: Healy & Partners Arrabona Kft, 2003 Felelős vezető: Havasréti Szabolcs

1

Buddha szavai szerint, tanítása ötezer évig marad velünk. Az ötezer év letelte után valaki, aki Buddha reinkarnációja lesz, elpusztítja, mert mire az a nap elérkezik, nem lesz tovább értéke ennek a tanításnak. Azonban milliárdnyi olyan világrendszer létezik, mint a miénk, végtelenül sok van belőlük, néhányban a tanítás még csak most kezdődik, néhányban most halványul el. A tanítás folyamatosan és mindig lenn marad az időben. A buddhák soha nem tűnnek el, és a tanítás soha nem halványul el.

Amíg el nem érem a megvilágosodást, Buddhában, a Tanban, és a felsőbb szellemi közösségben keresek menedéket. Adakozásaim, erkölcsöm, türelmem, erőfeszítéseim, figyelmem és bölcsességem által összegyűjtött érdemeim segítségével érjem el a Buddhaságot, hogy segíthessek a lobbi létezőn.

Előszó

1972-ben hallottam először tanítani Őszentsége a Dalai Lámát. Három nappal az Észak indiai Dharmasalaba történt megérkezésem után kezdődött egy tizenhat napos előadás, napi négy-hat órában a megvilágosodás stációiról. 1962-ben kezdtem a tibeti nyelvet tanulni, és a tibeti buddhizmust gyakorolni. Tanítóim, akik különösen a bonyolult tibeti magyarázatokban voltak kiválóak, felkészítettek rá, hogy Indiában a tibeti menedék iskola jogijaival tanuljak együtt. Hogy őszinte legyek, nem hittem, hogy ez az államilag kinevezett inkarnáció - aki 1935-ben, Északkelet Tibetben született, és akit próféciák, víziók, különleges események és vizsgálatok alapján ismertek fel kétéves korában a XI. Dalai Lámaként - megéri ezt a befektetést.

2

Igen csak meglepődtem.Rengeteg dologról beszélt a megvilágosodás felé vezető

úttal kapcsolatban, és szívemet, lelkemet magával ragadta azokkal az apróbb-nagyobb eszmékkel, amelyekkel tisztázta a régóta megoldásra váró problémákat, kiterjesztve másokra is, miközben a megértés új területeire juttatott el.

A Dalai Láma olyan gyorsan és érthetően beszélt tibetiül, hogy lehetetlen volt nem oda figyelnem. Egy alkalommal különös ihletettséggel ecsetelte a jóindulat kifejlesztésének hatásait. Hangjában, mely ugrálva emelkedett, és amit ő ezért tréfásan „kecske-hangnak" nevezett, egy ihletett költő elragadtatását éreztem. Ezen az előadás-sorozaton a megvilágosodáshoz vezető gyakorlatok teljes skáláját mutatta be, gyakran egymás mellé helyezve olyan témákat is, melyeket mások inkább külön-külön tárgyaltak volna, és mindezt filozofikus mélységekben. Ugyanez a két hang - a költőé és a filozófusé - van jelen ebben a könyvben is, mely az élet feltételeinek, és az önzetlen viselkedés szépségeinek leírásával érinti meg szívünket, majd töviről hegyire bemutatja a napi gyakorlatokat, mint például az ürességről való elmélkedést, mely éveken keresztül életben tarja meditációt.

A Dalai Láma ötéves korában került Lhasaba, Tibet fővárosába, ahol a szerzetessé válás teljes tanmenetén végig kellett mennie. Tibet 1950-es kínai megszállása után, 16 évesen hirtelen el kellett vállalnia Tibet kormányzását. Ő pedig ahelyett, hogy megpróbált volna együttműködni a megszállókkal, inkább vállalta a személyére leselkedő veszélyeket, és végül 1959-ben Indiába menekült. A száműzetésben sikeresen újraszervezte a tibeti kultúra központjait. Sokat utazott, és a világ számos országában fordult meg, hogy elvigye a hírt a kedvesség fontosságáról az emberi társadalomban - nem csak a buddhistáknak és a többi vallás híveinek, hanem minden embernek. A tibetiek, illetve az emberiség érdekeit szolgáló töretlen erőfeszítéseinek

3

elismeréséül 1989-ben Nobel Béke-díjat kapott.Őszentsége sok könyvet jelentetett meg, néhányat

általános témákról, valamennyiünknek, és néhányat azok számára is, akik komolyan érdeklődnek a buddhizmus iránt.

Ebben a könyvben a tibeti gyakorlatok hagyományait rajzolja fel, és saját tapasztalatait mondja el, továbbá javaslatokat tesz arra, hogy hogyan gyakoroljuk azt a lelki utat, amely szellemi világossághoz és érzelmi átalakuláshoz vezet. Megmutatja, hogy életünk hogyan nyerhet értelmet.

Harminc éve, mióta ismerem, tíz éve, amióta főtolmácsként dolgozom mellette előadókörútjain az Egyesült Államokban, Kanadában, Indonéziában, Malajziában, Angliában és Svájcban. Tanúja vagyok annak, hogy hogyan testesíti meg ezeket a gyakorlatokat lénye legrejtettebb zugáig. Ne feledjük, hogy ez a bölcs, kiegyensúlyozott, humoros és csodálatos ember a tibeti kultúrából emelkedett ki. Tekintsünk hát erre a kultúrára úgy, mint a világ egyik nagy csodájára.

Dr. Jeffrey Hopkins a tibeti tanok professzora, Virginiai Egyetem

4

Tartalomjegyzék

HOGYAN GYAKOROLJUNK?Bevezető 16

A béke és a jóindulat megteremtése 16Két út a boldogsághoz 16Kedvesség 17Az ember lehetőségei 18A kölcsönös függőség 20A harmónia megteremtése 23Miről szól a könyv? 26

I. AZ ALAPOK1. fejezet: A három módszerBuddha megvilágosodása 30

A fokozatos változás 31A három gyakorlat 32

II. AZ ERKÖLCS GYAKORLÁSA2.fejezet: Hogyan hat a szenvedés? 36 Az erkölcs típusai 36

Az egyéni szabadság erkölcse 37A négy nemes igazság 39

Az első nemes igazság: A szenvedés 41Az emberi feltételek 42Állhatatosság és remény 44

3.fejezet: A problémák keletkezése és megszűnése 49A második nemes igazság: A szenvedésforrásai 49A nyomasztó érzelmek 49A tisztátalan karmák 51A harmadik nemes igazság: A valódi meg-szüntetés 60A negyedik nemes igazság: Az igaz utak 61

4. fejezet: Tartózkodás az ártalmas tettektől. 63A személyi szabadság erkölcsi gyakorlatainak

szintjei 65Az erkölcs előnyei 66

5. fejezet: A segítség kiterjesztése 72A nehéz körülmények értéke 72

Kiegyenlítődés és mások felé fordulás 77

5

Legyünk bölcsen önzőek! 78Vizualizáció 81Saját felelősségünk 83Hogyan határozzuk el, hogy megvilágosodunk? 84

6. fejezet: Törekvés a megvilágosodásra 90§ Miért keressük a megvilágosodást? 90

A hét érdem gyakorlata 91Kötelezettségvállalás mások segítésére 93Az elkötelezettség megtartása ebben az életben 96Az elkötelezettség megtartása a következő életekben 98

A megvilágosodás szándékának tudatosítása 99A hat tökéletesség 99

II. A KONCENTRÁLT MEDITÁCIÓ GYAKORLÁSA7. fejezet: Az elme összpontosítása 106A meditáció fajtái 106A nyugodt szemlélődés 108A meditáció tárgya 110A feszültség és a fegyelmezetlenség mint gátló tényező 111Figyelmesség és szemlélődés 112A nyugodt szemlélődés tulajdonságai 114További gyakorlatok a mentális béke elérésére 117

IV. A BÖLCSESSÉG GYAKORLÁSA8.A dolgok és az élők létezése 122A lelki gyakorlat bölcsessége 122Az én-nélküliség 125

Két igazság 125Az üresség 126

9. fejezel: A középút 132Az összpontosítás és a bölcsesség 132Az értelmezés igénye 133A függő keletkezés és az üresség egyenértékűsége 136

A Szív Szútra 138Az üresség és a forma 141

10. fejezet: Az elme és az elme mélyebb természete 147A hibák felszínesek, az elme mély természete atiszta fény 148

A kezdetek nélküli elme 150Az elmének a nem-tudáson alapuló hibás működése 151A közönséges és a végső igazság egysége 152

6

V. TANTRA11. fejezet: Deiti jóga 156Beavatás 159

Ígéretek és fogadalmak 160A szex szolgálatai az úton 161

VI. TOVÁBB AZ ÚTON12. fejezet: A megvilágosodás útjának áttekintése 168A fokozatos fejlődés 168

Az öt ösvény 169A felhalmozás ösvénye 169Az előkészítés ösvénye 170A szemlélődés ösvénye 170A meditáció ösvénye 171A nincs-több-tanulás ösvénye 172

A Buddhaság jellemzői 173A hosszú légzés gyakorlása 174

Ajánlott irodalom 187

7

HOGYAN GYAKOROLJUNK?

Bevezető

A béke és a jóindulat megteremtése

Sok országban jártam a világon, és amikor csak találkoztam az emberekkel, úgy beszéltem velük, mintha én is a családtagjuk lennék. Még ha először is találkozom valakivel, a barátommá fogadom, hiszen már ismerjük egymást mélyen, olyan emberi lényekként, akik ugyanazt az alapvető célt tűzték ki maguk elé: mindannyian a boldogságot keressük, és nem akarunk szenvedést.

KÉT ÚT A BOLDOGSÁGHOZ

Kétféleképpen érhetjük el, hogy boldogok legyünk. Ebből az egyik a külső megoldás. Ha jobb pozíciót, jobb ruhákat, jobb barátokat szerzünk, akkor bizonyos szintű boldogságot és elégedettséget érhetünk el. A másik megoldás a mentális fejlődés, amely a belső boldogságot teremti meg. Ez a két út azonban nem egyformán járható. A külső boldogság alkotóelemek nélkül nem tarthat sokáig. Ha hiányzik valami a látókörünkből - ha hiányzik valami a szívünkből -, akkor hiába élünk a legfényűzőbb körülmények között, akkor sem leszünk boldogok. Ám ha a lelkünkben béke uralkodik, akkor akár a legnehezebb körülmények között is megtaláljuk a boldogságot.

Az anyagi javak néha önmagukban is képesek megoldani a gondjainkat, viszont ezek helyett újabb gondok teremnek. Például: vannak emberek, akik meggazdagodtak, műveltek lettek, magas társadalmi pozícióba kerültek, a boldogság mégis elkerüli őket. Isznak, és altatókat szednek. Valami hiányzik az életükből, valamivel nincsenek

8

megelégedve, ezért a palackokból, vagy a gyógyszerekből vesznek maguknak elégtételt. És vannak, akinek annyi pénzük sincs, hogy aggódjanak miatta, mégis nagyobb békében élnek. Jól alszanak. És bár szegények, mégis elégedettek és boldogok. Ez is mutatja a megfelelő mentális hozzáállás bonyolultságát. A gazdasági előrehaladás önmagában nem képes megoldani az emberiség szenvedéseit.

Ebben a könyvben technikákat ajánlok az Olvasó figyelmébe, amelyek lelki békéhez vezetnek. Amint elménkben és szívünkben megnyugszunk, aggódásaink és bajaink természetes módon tűnnek el, és sokkal boldogabbak leszünk. Ez hatással lesz a többiekkel való kapcsolatainkra is. Jobb emberré válva jobb állampolgárok, és végső soron jobb világpolgárok leszünk.

KEDVESSÉG

Gyámoltalannak születünk. A szülők segítsége nélkül nem hogy felnevelődni, de még életben maradni sem tudnánk. Ha egy gyermek állandó félelemben nő fel, anélkül, hogy valakihez tartozhatna, egész életében szenvedni fog. A kisgyermekek elméje annyira törékeny, hogy nyilvánvaló a kedvesség iránti igényük.

A felnőtt embernek is szüksége van kedvességre. Ha valaki egy kedves mosollyal üdvözöl, és baráti érzelmeket mutat felém, azért nagyon hálás vagyok, és bár nem ismerem ezt az embert, sőt talán még a szavát sem értem, egy pillanatra mégis megörvendezteti a szívemet. Ha viszont hiányzik a kedvesség, még ha a saját köreimbe is tartozik az illető, és régóta ismerem őt, ezt megérzem. A kedvesség és a szeretet, a valódi testvériség érzése, ezek mind nagyon értékesek. A közösségvállalás lehetőségét hordozzák magukban, és ezért fontosak a társadalom számára.

9

Az EMBER LEHETŐSÉGEI

Mindannyiunknak van egy fajta érzékelésünk önmagunkról, az „én"-ről. Vannak közös céljaink: boldogságot akarunk, és el akarjuk kerülni a szenvedést. Az állatok és a rovarok is boldogok akarnak lenni, és nem akarnak szenvedni, de hiányzik az a különleges képességük, hogy megértsék, hogyan érhetik el a mélyebb boldogságot, vagy hogyan lehetnek úrrá a szenvedésen. Mi emberként, hatalommal felruházva, lehetőséget kaptunk erre, és ezt a lehetőséget ki kell használnunk!

A legártalmasabb bajforrások, amelyekkel minden szinten szembe kell néznünk - egyénekként, családként, csoportként, nemzetként, és bolygóként -, a harag és az önzés. Az a fajta önzés, amire itt hivatkozom, nem az én érzékelése, hanem a túlzott én-központúság. Senki nem állítja azt magáról, hogy boldog, amikor mérges. És amíg a harag uralja az érzéseinket, addig nincs tartós boldogság. Ahhoz, hogy békét és nyugalmat találjunk, és igaz barátokra leljünk, a haragunkat minimálisra kell csökkentenünk, kedvesnek és melegszívűnek kell lennünk. És ezt a könyvben leírt gyakorlatok segítségével el tudjuk érni.

Ha felmelegítjük a szívünket, ezzel másokat is megváltoztathatunk. Ahogy egyre kedvesebbek és kedvesebbek leszünk, szomszédaink, barátaink, házastársunk, gyermekeink is kevesebb haragot élnek át. Ok is egyre melegebb szívűek, egyre kiegyensúlyozottabbak és harmonikusabbak lesznek. Boldogabb lesz körülöttünk a légkör, és ez magával hozza a jó egészséget, és talán még a hosszabb életet is.

Lehetsz akármilyen gazdag, hatalmas, vagy iskolázott, ezek nélkül az egészséges, boldog, kiegyensúlyozott és harmonikus érzések nélkül nem tudsz békét teremteni sem önmagádban, sem családodban, ezt pedig a gyerekeid is megszenvedik. Amint tovább lapozva látni fogod majd, a

10

legfontosabb módszer arra, hogy boldog legyél az, ha elmédet naponta edzed, csökkented a negatív, és erősíted a pozitív hozzáállást.

A nagy kérdés az, hogy vajon képesek vagyunk-e gyakorolni a kedvességet és a békét. Nagyon sok bajunk származik abból, hogy minden körülmények között magunkat helyezzük előtérbe. Saját tapasztalatomból tudom, hogy az ilyen viselkedést meg lehet változtatni, az ember gondolkodásán lehet javítani. És bár az emberi elme színtelen, formátlan, és néha gyenge is, olyan erőssé válhat, mint az acél.

Az elme edzéséhez a türelmet és a határozottságot kell gyakorolnunk. Ez teszi majd elménket acélossá. Ha erős elhatározással és béketűréssel alakítjuk, és alakítjuk, és alakítjuk, nem számít, mekkora kezdeti nehézségek árán, próbálkozásainkat végül siker fogja koronázni. A türelmes és kitartó gyakorlás idővel eredményre vezet.

Ne add fel! Ha mindjárt az elején pesszimista gondolataid vannak, akkor nem is sikerülhet. Ha reményekkel telve, nagy elhatározással kezdesz hozzá, mindig találsz majd valamit, aminek örülhetsz. Nem baj, ha nem te nyered meg az aranyérmet. Legalább próbáld meg!

A KÖLCSÖNÖS FÜGGŐSÉG

Szinte már az egész világot összeköti az elektronikus kommunikációs és információs háló. A XXI. század globális gazdasága az embereket és a nemzeteket erősen függővé teszi egymástól. A nemzetek közötti kereskedelem az ókorban még nem volt szükségszerű, napjainkban azonban már lehetetlen elszigeteltnek maradni. Ha a nemzetek nem tisztelik egymást kölcsönösen, akkor óhatatlanul nehézségek merülnek fel. Bár igen komoly jelei vannak a szegényebb és a gazdagabb nemzetek közötti problémáknak, sőt a nemzeteken belül a szegényebb és gazdagabb rétegek között is, ezeket a

11

gazdasági különbségeket a globális függőség és felelősség érzésének erősítésével orvosolni lehet. Az egyik nemzet polgárainak tisztelniük kell a másik nemzet polgárait, testvérekké kell válniuk, akik saját szülőföldjük fejlődéséért dolgoznak.

A világ vezetőinek erőfeszítései ellenére a válság kezd elhatalmasodni. A háborúkban ártatlan embereket ölnek meg. Öregek és a gyermekek halnak meg egyfolytában, vég nélkül. A katonák, akik a háborúkban részt vesznek, nem a saját akaratukból harcolnak, ezek a katonák a valódi szenvedést tapasztalják meg, és ez nagyon lesújtó. A fegyverkereskedelem és a több ezer féle fegyver és muníció, melyet a nagyobb országok gyártanak, szítja az erőszakot, de a fegyvereknél és a bombáknál sokkal veszélyesebb a gyűlölet, továbbá a jóindulat és a mások iránti a tisztelet hiánya. Mindaddig, amíg az emberek szívében gyűlölet lakik, nem lesz valódi béke.

Mindent meg kell tennünk, hogy a háborút megállítsuk, és a világot megszabadítsuk a nukleáris fegyverektől. Amikor Hirosimában jártam, ahová az atombombát ledobták, és láttam azt a helyet, és hallgattam a túlélők történeteit, az a szívem mélyéig hatolt. Mennyi ember pusztult el egyetlen pillanat alatt! Mennyien sérültek meg! Mennyi szenvedést és pusztulást okozott a nukleáris háború! Mégis, naponta látjuk, mennyi pénzt költenek tömegpusztító fegyverekre. Ez mérhetetlenül megrázó.

A tudomány és a technológia haladása nagyon hasznos volt az emberiségnek, ennek azonban ára van. Miközben például, élvezzük a j etek fejlődésének áldásait, amelyek lehetővé teszik, hogy könnyedén utazgathassunk a világban, hatalmas erejű pusztító fegyvereket is létrehozunk. Akármilyen gyönyörű és hívogató is a szülőföld, sok ember él állandó félelemben, nagyon is valós félelmek fogságában: nukleáris robbanófejek ezrei várnak bevetésre. A gombot pedig valakinek kell majd megnyomnia, ez a döntés pedig a

12

végsőkig felelősségteljes.A tartós béke elérésének egyetlen útja a kölcsönös

bizalom, a tisztelet és a szeretet. Ez az egyetlen út. A globális hatalmak erőfeszítései egymás legyőzésére a fegyverkezési versenyben - legyen szó akár nukleáris, kémiai, biológiai vagy hagyományos fegyverzetről - ezzel ellentétes hatást érnek el.

Hogyan juthatna el egy gyűlölettel és haraggal teli világ valódi békéhez? Nem létezik külső béke belső béke nélkül. Nagyon nemes feladat fáradozni a külső megoldásokon, ezek azonban nem hozhatnak tartós sikert mindaddig, amíg az emberek szívében harag és gyűlölet uralkodik. Itt kell az alapvető változtatást elkezdeni. Személy szerint nekünk, magunknak kell megváltoztatnunk azt az alapvető nézőpontot, melyre érzelmeinket építjük. És ezt csak úgy tudjuk elérni, ha begyakoroljuk, és elkötelezetté válunk a gyakorlatok célja, vagyis az iránt, hogy fokozatosan újra megtanuljuk megérteni önmagunkat és másokat.

A világ sivár állapota tettekre sarkall. Mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy az emberiséget, melynek mi is tagjai vagyunk, a legmélyrehatóbb szinteken segítsük. Sajnos az embereket gyakran áldozzák fel mindenféle ideológiák védelmében. Ez teljesen helytelen. A politikai rendszereknek az emberiség javát kellene szolgálniuk, mégis, akár csak a pénz, a politikai rendszerek is csak irányítanak bennünket, ahelyett, hogy értünk dolgoznának. Ha nyugodt légkörű tárgyalásokon meleg szívvel és türelemmel elfogadnánk mások szempontjait, és kicserélnénk eszméinket, megegyezésre juthatnánk.

Ez a mi felelősségünk - az emberiség szeretetén és a jóindulaton kívül -, hogy harmóniát teremtsünk a nemzetek, az ideológiák, a kultúrák, az etnikai csoportok, illetve a gazdasági és politikai rendszerek között. Ha végre valóban felismerjük az emberiség egységét, akkor a béke iránti

13

elkötelezettségünk is erősebbé válik. A legmélyebb értelemben valóban testvérek vagyunk. Tehát osztoznunk kell a szenvedésben is. A kölcsönös tisztelet, bizalom, és egymás jólétének elősegítése az egyetlen reményünk a tartós világbéke elérésére.

Természetesen a nemzetek vezetőinek ezen a téren különleges felelősségük van, de minden embernek, tekintet nélkül vallási vagy hitbeli hovatartozására, külön-külön is kezdeményeznie kell. Csupán azzal, hogy boldogok akarunk lenni, és el akarjuk kerülni a szenvedést, a bolygó polgáraivá válhatunk. Mindannyian felelősek vagyunk a jobb jövő megteremtéséért. Elménket a barátságos viselkedés megteremtésére, a melegszívűségre, mások jogainak figyelembevételére és jólétük elismerésére kell tanítani. Könyvemben egy, a tibeti hagyományokból vett gyakorlatsort fogok bemutatni, amely segítségünkre lesz ezeknek a céloknak az elérésében. Fontos, hogy a gyakorlatokkal nyugodt, kiegyensúlyozott körülmények között naponta foglalkozzunk, egy olyan tudatállapotban, amely ma különösen fontos az emberi társadalomban. E gyakorlatok erejével igazi harmóniát érhetünk el a nemzetek, a fajok, az emberek különféle vallási, politikai csoportosulásai és a gazdasági rendszerek között.

A HARMÓNIA MEGTEREMTÉSE

A harmóniát és a barátságot, amire családunknak, nemzetünknek, a világnak szüksége van, csak jóindulattal és kedvességgel érhetjük el. Egymást segítve, egymást tisztelve és egymásra figyelve, a problémákat könnyedén megoldhatjuk. A bizalmatlan, csaló, erőszakos, hitvány versenyszellemben azonban a harmónia nem bontakozhat ki. A megfélemlítéssel és erőszakkal elért siker jó esetben is csak időleges. Ez az oka annak, hogy az első világháború szörnyű tragédiája után csupán néhány évtizeddel kirobbant a második világháború is, és emberek milliói haltak meg. Ha

14

végignézzük a harag és a gyűlölet hosszú történetét, nyilvánvalóan belátjuk, hogy jobb módszerekre van szükségünk. A problémákat csak valóban békés eszközökkel lehet megoldani - nem csak békés szavakkal, hanem békés elmével és békével telt szívvel. Csak így alkothatunk egy jobb világot.

Lehetséges ez? Jelenlegi helyzetünkbe a küzdelmek, a csalások és a terror sodortak bennünket; most pedig egy új módszert kellene begyakorolnunk, hogy kiutat találjunk. Talán teljesíthetetlennek és idealisztikusnak tűnik mindez, de nincs más választásunk, mint a jóindulat, amivel felfedezhetjük az ember értékeit, és az emberiség egységét. Ez az egyetlen út a tartós boldogság elérésére.

Ezzel az egységérzéssel utazom egyik országból a másikba. Évtizedekig edzettem az elmémet, ezért ha más kultúrájú emberekkel találkozom, akkor sincsenek közöttünk korlátok. Meggyőződésem, hogy a különböző kultúrák és a különböző politikai és gazdasági rendszerek ellenére is alapvetően mi mind ugyanazok vagyunk. Mennél több emberrel találkozom, annál erősebb a meggyőződésem, hogy az emberiség egysége, a megértésen és a tiszteleten alapulva, reális és elérhető alap az irányításunkhoz. Bárhová is megyek, mindenhol erről beszélek. Hiszem, hogy a jóindulat és a kedvesség - a testvériség zseniális érzése - univerzális vallás. Nem számít, hogy buddhista vagy, vagy keresztény, muzulmán, vagy hindu, vagy hogy egyáltalán vallásos vagy-e. Csak az emberiség egységébe vetett hit számít.

Egyetértesz? Vagy azt gondolod, hogy ez az egész értelmetlen? Nem vagyok istenkirály, ahogy azt sokan állítják. Csupán egy buddhista szerzetes vagyok. Amit mondok, az a saját tapasztalatomból származik, amely bizony korlátozott. Mégis megpróbálom az elképzeléseket beépíteni a mindennapi életembe, különösen akkor, amikor problémáim vannak. Persze néha hibázom. Időnként dühös leszek. Esetenként erős szavakat is használok, de rögtön eszembe jut:

15

„Ó, ezt nem kellett volna". Azért jut ez azonnal az eszembe, mert magamévá tettem a jóindulat és a bölcsesség gyakorlatait, amelyek könyvem lényegét is adják. Tudom, hogy te és én szívünkben és lelkünkben hasonlóak vagyunk, ezért megosztom veled ezeket a gyakorlatokat.

Amikor még csak tizenöt éves voltam, a kínai kommunisták megszállták Kelet-Tibetet. Egy év múlva a tibeti vezetés úgy döntött, hogy a tibeti államügyeket én irányítsam. Nehéz időszak volt ez, mert láttuk, hogyan foszlik szét a szabadságunk, és 1959-ben menekülnöm kellett a fővárosból, az éjszaka leple alatt. Az indiai száműzetésben olyan napi problémákkal kellett szembenéznünk, mint az alkalmazkodás a másfajta időjáráshoz, vagy a kulturális intézményeink létrehozása. Lelki gyakorlatom olyan fokú megértést biztosított számomra, ami lehetővé tette, hogy miközben a megoldásokat kerestem, nem veszítettem szem elől, hogy mindannyian jóra hajló, bár hibás eszméktől félrevezetett, mégis egymáshoz kötődő emberek vagyunk.

Ez tanított meg arra, hogy a jóindulat, a nyugalom és a belátás mennyire fontosak a napi életünkben, ezeket tehát naponta gyakorolnunk kell. Bajok mindig vannak, ezért nagyon fontos, hogy gyakoroljuk a megfelelő viselkedést. A harag csökkenti azt a képességünket, amivel meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, pedig ez a képességünk a legmagasabb szintű emberi tulajdonság. Ha ez elvész, akkor elveszünk mi is. Néha szükségszerű, hogy keményen reagáljunk dolgokra, ám ezt is csak harag nélkül szabad tennünk. A haragra nincs szükség. Értéktelen.

A jóindulatot globális kapocsnak nevezhetném, hiszen az emberek boldogságra vágynak, és nem szenvedésre. A lelki béke alapvető szükséglet minden ember számára. Az egészséges, jóindulatú haladás alapvető fontosságú a politikusok, mérnökök, tudósok, orvosok, tanárok, ügyvédek,

16

egyszerű emberek, vagyis minden ember lelki fejlődéséhez.

MIRŐL SZÓL A KÖNYV?A következő fejezetekben a lelki béke és a jóindulat

megteremtését szolgáló speciális buddhista technikákat fogok bemutatni, olyan formában, hogy megérthessük belőle, mit tartanak a buddhisták rossz felfogásnak az élettelen dolgok és az élők létezésével kapcsolatban. A buddhista fogalomkörben ez a megvilágosodáshoz vezető utat jelenti. Ezeket a különleges lépéseket végül is bárki, ha úgy akarja, felhasználhatja a személyiségének fejlesztésére is.

A könyv hat fejezetből áll. Az Alapokkal kezdődik, amely Buddha történetét felhasználva vezet bennünket az értelmes élet felé; és ebben a részben ismertetem a lelki gyakorlatok három szempontját is: az erkölcsösséget, a koncentrált meditációt és a bölcsességet, melyek a könyv legfontosabb mondanivalóját alkotják. A II. részben, Az erkölcs gyakorlásában, kétféle erkölcsösséget mutatok be: rámutatok azokra a lelki és szóbeli megoldásokra, amelyek segítenek abban, hogy mélyebben megértsünk másokat, és ne okozunk fájdalmat. A III. részben, A koncentrált meditáció gyakorlásában leírom, hogyan kell mentálisan összpontosítani, illetve azt, hogy hogyan állíthatjuk helyre nyugalmunkat stresszes helyzetekben. Ezt követi A bölcsesség gyakorlása, amely a függőségtől való megszabadulás és az üresség igen nehéz, ám annál gyümölcsözőbb témájával ismertet meg bennünket. Még jobban elmélyedünk a buddhista gondolkodásmódban, amikor feltárjuk a különbséget az elme és annak végső természete között. Remélem, ebben a IV. részben a valóság és a látszat közötti összefüggések bemutatásával tisztázni tudom azt a helytelen felfogást is, hogy a buddhizmus nihilista, pesszimista vallás.

17

Az erkölcsről, a koncentrált meditációról és a bölcsességről szóló leírások az V. részben, a Tantrában, ebben a különleges jógagyakorlatban összegződnek, amely e három téma egybeolvadása. Ebben a részben azt is elárulom, hogy a hozzáértők hogyan használhatják fel vágyaikat a lelki úton történő haladás érdekében.

A Tovább az úton című rész levonja a következtetéseket, és rálátást nyújt a gyakorlatok menetére, a kezdeti lépésektől egészen a megvilágosodásig, azaz egy olyan állapotig, amelyben a test és a lélek immár teljesen fejletté válva segíti egymást.

Elejétől a végéig a jószívűség és a jólelkűség kialakítására összpontosítok, az erkölcsös hozzáállás, a valóság megismerése és a koncentrálásból adódó hatalom segítségével. Ha úgy gondolunk az erkölcsre, a koncentrált meditációra és a bölcsességre, mint a megvilágosodás lenyomatára, akkor ez folyamatosan emlékeztetni fog bennünket a gyakorlatok legmagasabb céljaira: a békés, jóindulatú és nyugodt szemléletű, bölcs viselkedés elérésére. A „lenyomat" megértése maga is az út része, ami tovább visz végső célunk felé. Remélem, hogy ezek a részek is hasznosak lesznek, vagy ha nem, legalább érdekesek.

18

I. AZ ALAPOK1. A három módszer

Buddha megvilágosodása

Némely buddhista iskola szerint Sakyamuni Buddha először Indiában világosodott meg Kr. e. a VI. században, az út gyakorlásával. Mások úgy hiszik, hogy Sakyamuni Buddha sokkal korábban világosodott meg, és hogy ebben a Kr. e. VI. századi megvilágosodásában Buddha csupán az utat mutatta meg. Tibetben mi ez utóbbit fogadjuk el, és követőink Buddha példája alapján megtanulhatják, hogyan gyakoroljanak, hogy elérjék a megvilágosodást.

Akár az egyik, akár a másik nézet követői vagyunk, mindkét esetben észre kell vennünk, hogy:

- Sakyamuni Buddha egy örömteli életbe született, hercegként, egy indiai királyi családba. 29 éves korában, a világ szenvedését látva, feladta királyi életét, levágta haját, elhagyta családját, és az etikus magatartás elfogadásával kialakította a szerzetesi erkölcsöket.- A következő hat évben életét az aszkétikus meditációknak szentelte, hogy eljusson a koncentrált meditációig.- Ezután a Bodh Gaya-beli bodhifa alatt különleges technikákat alkalmazva kifejlesztette a bölcsességet, és elérte a megvilágosodást. Ezután huszonöt évig tanított, és 81 éves korában halt meg.

Buddha élettörténetében megtalálhatjuk a gyakorlatok három szintjét: az erkölcsöt, ami az első, majd a koncentrált meditációt, és végül a bölcsességet. És láthatjuk azt is, hogy az út időigényes.

19

A FOKOZATOS VÁLTOZÁS

Az elme fejlesztése nagymértékben függ a belső okoktól és a belső feltételektől, talán úgy, ahogy egy űrállomás is tudósok generációinak munkájától függ, akik a legkisebb alkatrészeket is elemzik és ellenőrzik. Sem egy űrállomást, sem egy megvilágosodott elmét nem lehet egyetlen nap alatt létrehozni. Ehhez hasonlóan a lelki tulajdonságokat is sokféle módszerrel kell kialakítani. Azonban az űrállomással ellentétben, amit sok ember együtt alkotott meg, saját elménket egyedül csak mi magunk tudjuk fejleszteni. Mások nem tudják ezt megtenni helyettünk, hogy nekünk majd csak az eredményeket kelljen bezsebelnünk. Ezzel saját magunknak kell megdolgoznunk.

A jóindulatú viselkedés kialakítása és a bölcsesség kifejlődése nagyon lassan megy végbe. Ahogyan magunkévá tesszük az erkölcs, a koncentrált meditáció és a bölcsesség kifejlesztésének technikáit, az elme vad állapotai egyre ritkábbak lesznek. Évről évre naponta érezük majd szükségét, hogy gyakoroljunk. Ahogy elménket átalakítjuk, környezetünk is meg fog változni. Mások is hasznát látják majd annak, hogy türelmet és szeretet gyakorlunk, és ezeket a gyakorlatokat végül ők is elkezdik majd beépíteni az életükbe.

A HÁROM GYAKORLAT

Buddha tanításai a következő három szent könyvre oszthatók:

- Az erkölcsösség diszciplínája,- Diskurzusok a koncentrált meditációról,- A tudás megtestesülése, amely bölcsességhez vezet.

A fő gyakorlatot mindegyik könyvben olyan rendkívüli állapotnak írják le, amit a „maradandó nyugalom", vagyis a

20

koncentrált meditáció, illetve a „különleges megértés", vagyis a bölcsesség egységével lehet elérni.

De ahhoz hogy ezt elérjük, először le kell fektetnünk az alapot: az erkölcsöt.

A GYAKORLAT LEÍRÁSA

Erkölcs, koncentrált meditáció és bölcsesség - lényegében ez a gyakorlat sorrendje. Ennek a következő okai vannak:

- Ahhoz, hogy a belső megértés bölcsessége érdekében le tudjuk küzdeni a tökéletes megértés akadályait, és gyökerestől ki tudjuk irtani az elme hibás állapotait, koncentrált meditációra van szükségünk, a teljes együgyűség állapotára, amelyben minden belső szenvedély megszűnik. Máskülönben az elme túlságosan töredezett lenne. E nélkül az egy pontba koncentrált meditáció nélkül a bölcsességnek nincs hatása, mint ahogy a gyertya lángja sem világít, ha szellő éri. Ezért kell a koncentrált meditációnak megelőznie a bölcsességet.

- Az együgyű meditációhoz meg kell szüntetnünk a finom belső kötöttségeket is, vagyis, elménk nem lehet sem túl relaxált, sem túl éber. Ehhez a fizikai és szóbeli aktivitások miatt először meg kell szüntetnünk a külső kötöttségeket. Ez az erkölcs gyakorlásával történhet, a józanész és a tudatosság megőrzésével, mivel folyamatosan figyelnünk kell, hogy mit teszünk a testünkkel, és mit mondunk. Anélkül, hogy túllépnénk ezeken a nyilvánvaló kötöttségeken, nem juthatunk túl a finom belső kötöttségeken sem. Mivel, az elme tartós nyugalmát a józanész megőrzésével érjük el, az erkölcs gyakorlásának meg kell előznie a koncentrált meditáció

21

gyakorlását.

Tapasztalatom szerint a szerzetesi fogadalomtétel a gyengébb külső irányításra és aktivitásra vonatkozik, ami számomra azt jelenti, hogy jobban tudok figyelni lelki tanulmányaimra. A fizikai vagy szóbeli megnyilvánulásoktól való önmegtartóztatás fogadalma figyelmessé tesz saját viselkedésemre, és arra ösztönöz, hogy ügyeljek arra, ami az elmémben történik. Ez számomra azt jelentette, hogy amikor éppen nem a koncentrációs meditációval voltam elfoglalva, akkor is kontrollálnom kellett az elmémet, nehogy szétszóródjon a figyelmem, és ez folyamatosan az egy pontra történő belső meditáció felé vont. Az erkölcsösség fogadalma pedig alapként szolgált ehhez.

A három gyakorlatot szemlélve - az erkölcsöt, a koncentrált meditációt és a bölcsességet - azt látjuk, hogy az egyik a másikra épül. A gyakorlatok sorrendje pontosan mutatja Buddha élettörténetét. Tulajdonképpen minden lelki fejlődés a tökéletes erkölcs alapján kell, hogy álljon.

1. AZ ERKÖLCS GYAKORLÁSA2. Hogyan hat a szenvedés?

Az erkölcs típusai

A buddhista erkölcs fő szabálya, hogy segítsünk másoknak, vagy legalább ne ártsunk.

Ez az alapvető elkötelezettség az erőszakmentesség mellett, amit mások figyelembevétele motivál, a háromfajta buddhista erkölcs középpontja:

- Az egyéni szabadság erkölcse, ami fejezetünk témája, úgy gyakorolható leginkább, ha visszafogjuk magunkat azoktól a

22

fizikai és a szóbeli megnyilvánulásoktól, amelyekkel árthatunk. Ezt a gyakorlatot „egyéninek" nevezzük, mivel utat mutat az ember számára, amelyen haladhat az ismétlődő születések, öregedések, betegségek és halálok során, amit a buddhisták úgy neveznek: ciklikus létezés, vagyis szamszára.- A mások iránti erkölcs, amit a bodhiszattvák - akiknek

elsődleges céljuk a másokon való segítés - erkölcsének is neveznek, főleg azt kívánja meg, hogy elménket megtartóztassuk attól, hogy az önzés hibájába essen. Azok számára, akik a bodhiszattvák erkölcsét gyakorolják, fontos, hogy távol tartsák magukat az önsajnálattól, továbbá a test és a beszéd beteges megnyilvánulásaitól.

- A tantra erkölcse a másokat hatékonyan szolgáló test és lélek teljesen kifejlett állapotának képzetét kialakító különleges technikákban összpontosul.Megmutatja az utat az önmegtartóztatás felé, ezáltal testi és lelki érzékelésünk korlátjain is áthat, és így önmagunkat a bölcsesség és a jóindulat fényében érzékelhetjük.

Az EGYÉNI SZABADSÁG ERKÖLCSE

Az egyéni szabadság erkölcsének gyakorlásához önfegyelemre van szükségünk, hogy megtartóztathassuk magunkat azoktól a fizikai és szóbeli megnyilvánulásoktól, amelyekkel árthatunk másoknak, vagyis attól, amit a buddhisták egyszerűen csak a tíz erénytelenségnek neveznek.

Az erénytelenségeket három kategóriába sorolhatjuk:

- a fizikai erénytelenségek: az ölés, a lopás és a nemi eltévelyedés,

- a szóbeli erénytelenségek: a hazugság, a viszálykodás, a hangos beszéd és az érzéketlen fecsegés,

- a lelki erénytelenségek: a kapzsiság, a rosszindulat és a

23

rossz nézőpont.

Mivel a motiváció megelőzi és irányítja a tetteket, ennek kontrollja a legjobb módszer arra, hogy megakadályozzuk az impulzív, és esetleg sértő, fizikai és szóbeli megnyilvánulásokat.

Amikor hirtelen akarunk valamit és már ki is nyúlunk érte, hogy elvegyük, anélkül, hogy végiggondolnánk a következményeket, akkor vágyaink a meggondolás előnyeit nélkülözve, impulzív módon fejezik ki magukat.

A napi gyakorlatok közben megtanulhatjuk motivációnkat folyamatosan vizsgálni.

Gyerekkori nevelőm, Ling rinpocse, mindig mogorva volt; soha még csak egy kicsit sem mosolyodott el. Ez nagyon zavart engem. Kíváncsiságomban, hogy miért ilyen kedvetlen, egyre több és több dolgot vizsgáltam meg saját elmémben mindabból, amit tettem. És ez segített kifejleszteni motivációm fegyelmezését. Mire a húszas éveim elején éretté váltam, Ling rinpocse teljesen megváltozott: mindig hatalmas mosoly ült az arcán, amikor együtt voltunk.

Az egyéni szabadság erkölcsének hatékony gyakorlása a hosszú távú motiváción múlik. Például az ember nem azért lesz szerzetes vagy apáca, hogy elkerülje a ruházkodásához és étkezéséhez szükséges világi munkákat. Ugyanígy nem elég egész életünkben csupán azt keresgélni, hogyan kerülhetjük ki a bajokat. Ha ilyen csekélyke cél motivál csak bennünket, az nem fog abban segíteni, hogy a ciklikus létezésből kiszabaduljunk, ami pedig a legfontosabb oka annak, hogy az egyéni szabadság erkölcsét gyakoroljuk.

Mindezt Buddha élettörténete is megerősíti. Egy napon Sakyamuni kiszökött a palota falain kívülre, hogy saját maga tapasztalja meg az életet. Először egy öreg és egy beteg embert pillantott meg, és egy halottat. A betegség, az öregedés és a halál szenvedése mélységesen felkavarta, és

24

arra a következtetésre jutott, hogy semmi értelme a világi életnek. Később néhány vallásgyakorló hatására megérintette a magasabb szintű, értelmesebb lelki élet lehetősége. Ekkor elszökött a palotából, és hátrahagyta megszokott életét, hogy kövesse ezt a látomást.

Mire tanít ez bennünket? Buddhához hasonlóan nekünk is azzal kell kezdenünk, hogy felfigyelnünk a ciklikus létezés szenvedéseire, és hátat fordítunk az időleges szenvedélyeknek.

Ennek az új hozzáállásnak a hatására a ciklikus létezést megtagadva, és megfogadva az egyszerű viselkedést, amellyel a tíz erénytelenséget igyekszünk elkerülni, magunkévá kell tenni az erkölcs rendszerét.

A négy nemes igazság

Ahhoz, hogy felszabadítsuk magunkat a ciklikus létezés alól, meg kell értenünk annak természetét. Meg kell ismernünk

- azokat a különleges szenvedéseket, amelyeket magába ölel,- fel kell tárnunk a szenvedések okait,- meg kell vizsgálnunk, hogy eltörölhetőek-e ezek az okok, és azután- meg kell határoznunk, hogy mit gyakoroljunk.

A ciklikus létezés tagadása tehát magában foglalja a négy nemes igazság legalább részbeni megértését:

1. a valódi szenvedést,2. a szenvedés valódi forrásait,3. a szenvedésnek és a szenvedés forrásának valódi

megszüntetését,

25

4. a valódi megszüntetéshez vezető igaz utakat.Amikor Buddha tanítani kezdett, először a négy nemes

igazságot tanította, abban a sorrendben, ahogy itt felsoroltam. Ez a sorrend azonban nem tárja fel, hogy ezek az igazságok hogyan válnak élővé. Azt hinnénk, hogy a második nemes igazság - vagyis a szenvedés valódi forrásai - megelőzi az első igazságot - vagyis magát a szenvedést. És ugyanígy a negyedik igazság is, vagyis a valódi megszüntetéshez vezető igaz út, megelőzi a harmadikat, vagyis a szenvedés megszüntetését. Buddha azonban a négy nemes igazságot az előbbi gyakorlatias sorrendben tanította, és nem abban a sorrendben, ahogyan előfordulnak.

A gyakorlatban először azonosítanunk kell a szenvedés ható területeit, meg kell ismernünk, hogy ez az élet titkokkal van tele; és ez elmélyíti természetes vágyunkat a szenvedéstől való megszabadulásra. Amikor a szenvedést abból kell felismernünk, ami, ahogyan ezt Buddha is tette, akkor már az okok felfedezésénél járunk, vagyis a szenvedés forrásainak megismerésénél. Ahogy az orvosnak is először diagnosztizálnia kell a betegséget, nekünk is először meg kell értenünk a szenvedés gyökerét, mielőtt kezelnénk azt.

Nem érthetjük meg, hogyan lehet a szenvedést megszüntetni, mindaddig, amíg nem határoztuk meg, hogy honnan ered. És ugyanígy, ha nem értjük meg, hogy a szenvedésnek véget lehet vetni, akkor a gyakorlatokat is csak sikertelen próbálkozásnak fogjuk tekinteni. És akkor aztán hiába keressük az igaz utat, hogy véghezvigyük a valódi megszüntetést. Ezért mutatta be Buddha a négy nemes igazságot az adott sorrendben.

Az első nemes igazságot a következőkben fogom bemutatni, a többi hármat pedig az azt követő három fejezetben.

Az ELSŐ NEMES IGAZSÁG: A SZENVEDÉS

26

A szenvedés olyan, mint a betegség, mindannyian találkozunk vele. Hogy gyógyítani tudjuk, rendesen meg kell határoznunk minden területét: a fájdalmat, a változást, és a hatásához szükséges feltételeket.1. A szenvedés egyik szintje a kifejezett fájdalom, amit

mindannyian jól ismerünk. Még az állatok is igyekeznek szabadulni tőle. A mindennapok fizikai és mentális fájdalmai, például a fejfájás vagy az elválás gyötrelmei, mind ebbe a kategóriába tartoznak.

2. Amit legtöbbször örömnek élünk meg, az a fájdalom megszűnése. Például, ha a finom ételek, italok valóban annyi örömöt adnának, ha rendelkeznének az öröm belső természetével, akkor mindegy lenne, hogy mennyit eszünk, vagy iszunk, egyre boldogabbak lennénk, az elfogyasztott mennyiség arányában. Ehelyett azonban, ha túl sokat ettünk, vagy ittunk, szenvedni kezdünk testünkben és lelkünkben egyaránt. Ez azt jelzi, hogy ezeknek az örömöknek a belső természete a fájdalom. Szeretem elmesélni azt a mesét, amikor egy család új televíziót vásárol. A régihez képest az új valóban nagyon jó, és mindannyian napokon keresztül, vég nélkül csak az új készüléket bámulják. Végül belefáradnak. Ez azt jelzi, hogy az eredeti öröm természete a fájdalom.

Az ilyen fajta ideiglenes boldogságokat nevezzük a változás szenvedésének. 3. A változás eredeti értelemben vett fájdalmának és szenvedésének van egy mélyebb szenvedési szintje is, amit úgy nevezünk, hogy átható kondíciók. A test és a lélek a karma, vagyis az előző tetteink által létrehozott tendenciák befolyása alatt működik. És az olyan visszahúzó és ellentmondásos érzelmek hatása alatt, mint a vágy és a gyűlölet. A normális életben a karma és a visszahúzó érzelmek átható befolyása alól és alá születünk. Még a semleges érzelmi állapotok is az ellenőrzési területükön kívül eső okok és feltételek befolyása alatt áll, - bele vagyunk ragadva a fájdalomtól függő folyamatokba.

27

Az emberi feltételekAz életünk a születéssel kezdődik, ami közben

szenvedünk. Életünk végén meghalunk, és ekkor is szenvedünk. A kettő között van az öregedés és a betegségek. Függetlenül attól, hogy milyen gazdagok vagyunk, vagy hogy mennyire jó a fizikai állóképességünk, ezeket mindenkinek át kell élnie.

Ráadásul ott van még az elégedetlenség is. Mind többet és többet akarunk. Bizonyos értelemben ez a valódi szegénység - amikor folyamatosan éhesek és éhesek vagyunk, és soha nem tudunk jóllakni. Mások talán nem annyira gazdagok, mégis az elégedettségük kevesebb aggódással, kevesebb ellenséggel, kevesebb problémával és igen jó alvással párosul. Több ízben, amikor gyönyörű otthonokba látogattam el, igen gazdag körülmények közé, és bepillanthattam a fürdőszoba gyógyszeres szekrényébe, olyan gyógyszereket találtam, amik biztosítják a napi szükséges energiát, vagy arra valók, hogy éjjel aludni tudjunk. Az elégedettség ezeket a bajokat sokkal jobban megoldja, mivel nap közben is csökkenti az aggódást, és így eljuttat a békés alváshoz.

A modern élet őrületében szem elől veszítjük a valódi értékeket. Az emberek termékeik végösszegévé válnak. Mint a gépek, amiket pénzcsinálásra használnak. Ez pedig nagyon rossz dolog. A pénzkeresés célja az emberiség boldogsága, és nem a következő menet. Nem az emberek vannak a pénzért, hanem a pénz van az emberekért. Jól akarunk élni, ezért szükségünk van pénzre, de észre kell vennünk, hogy ha túlságosan ragaszkodunk a jóléthez, az egyáltalán nem segít rajtunk. Ahogy India és Tibet szentjei mondják, mennél gazdagabb az ember, annál keményebben kell szenvednie. Még a barátaink is szenvedést okozhatnak. Úgy gondoljuk általában, hogy a barátok örömet és boldogságot jelentenek, néha azonban csak problémákat jelentenek számunkra. Ma még mosolyog barátunk arca, de a beszélgetés során egyre

28

jobban elkomorul, és kezdhetsz vele hadakozni, a barátság legkisebb nyoma nélkül. Persze, kaphatunk boldogságot és elégedettséget a barátainktól, de ez nincs mindig így; ez nem igazi boldogság.

Mély értelemben véve a hagyományos barátság természete is a fájdalom.

Nézd meg a testedet. Mindegy, milyen kecsesen van összerakva, és mennyire jó az alakja, ha csak egy csepp véred kibuggyan, már nem is olyan szép! A bőr alatt ott a nyers hús; ha mélyebbre nézel, ott vannak a csontok. A múzeumokban vagy a kórházakban kiállított csontvázak nagyon kellemetlen benyomást gyakorolnak ránk, pedig legbelül mindannyian pont olyanok vagyunk. Vannak kövérek, vannak soványak, és vannak jóképűek, mégis, ha röntgenen megnézzük őket, csak csonthalmazt látunk, és hatalmas szemüregeket. Ez a test valódi természete.

Vagy vegyük az evés örömét. Ma nagyon finom volt az ebéd. Amikor ettem, az nagy gyönyörűséget okozott, de aztán, ahogy az étel bekerült a gyomromba, és végighaladt az emésztőrendszeremen, valami olyanná változott, ami már egyáltalán nem gyönyörűséges.

Amikor eszünk, nem vesszük figyelembe, hogy valójában ez történik, és élvezettel gondoljuk azt: „Ó, ez nagyon finom! Nagyon élvezem!" De ez a finomság fokozatosan végighalad a testünkön, és olyan formában fog megérkezni a toalettbe, amit már senki sem nevezne gusztusosnak. Ez az anyag, amit az emberek undorítónak tartanak, épp az emberi testben készült. Mondhatjuk, hogy a székletkészítés testünk egyik alapvető feladata. Ha ez életünk célja és értelme, az igen csak szánalmas.

Állhatatosság és reményElemezz! Gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj! Előbb-

utóbb rájössz, hogy az élet tulajdonképpen teljesen

29

értelmetlen. Ne keseredj el! Vicces lenne, ha pont most adnád fel. Ott kell a legtöbb erőt kifejteni, ahol a legreménytelenebbnek látszik a helyzeted. Annyira hozzászoktunk elménk hibás működéséhez, hogy elég nehéz lesz változatni rajta. Egy csepp méz nem képes megédesíteni egy óriási adag keserűséget. Ám a sikertelenség ellenére is ki kell tartanunk!

Nehéz körülmények között az adja a legnagyobb erőt, ha becsületesek és őszinték maradunk, amennyire csak tudunk. Ha sértő vagy önző módon reagálunk, azzal csak rontunk a helyzetünkön. Ez különösen a nehéz családi helyzetekben van így. Észre kell vennünk, hogy a jelen nehéz körülményei saját múltbeli fegyelmezetlen cselekedeteink következménye, tehát ha nehéz időszakot élünk át, mindent el kell követnünk, hogy elkerülhessük az olyan viselkedést, ami a jövőben további terheket ró ránk.

Nagyon fontos, hogy elménk fegyelmezetlen állapotait a minimálisra csökkentsük, de még ennél is fontosabb, hogy a nehéz helyzeteket pozitív hozzáállással fogadjuk. Tartsuk mindig szem előtt: ha a bajt optimizmussal és reménnyel fogadjuk, a bajt a gyökerénél ássuk alá. Ugyanakkor gondoljunk arra, hogy így mások hasonló gondjait is segítjük megoldani. Ez a gyakorlat - az, hogy a fájdalmat úgy fogadjuk el, hogy közben azt képzeljük, minden hasonló sorsú ember negatív karmáját is magunkra vállaljuk - nagyon hasznos. Néha, amikor beteg vagyok, azt képzelem, hogy magamra vállalom mások szenvedését, és helyette nekik adom az én lehetőségemet a boldogságra; és ez hatalmas lelki megnyugvást ad.

Minden nap kora reggel, illetve amikor csak az időm engedi, elvégzem ezt a gyakorlatot általánosan, minden élőlényre vonatkozóan. Különösen Kína vezetőit emelem ki, és azokat a hivatalnokokat, akik arról döntenek, hogy a tibetieket megkínozzák-e, vagy inkább megöljék. Elképzelem

30

őket, és magamba fogadom tudatlanságukat, előítéleteiket, gyűlölködésüket és büszkeségüket. Úgy érzem, hogy gyakorlataimból adódóan, még ha a valóságban magamba is tudnám olvasztani negatív hozzáállásukat, ez nem befolyásolná viselkedésemet, és nem válnék tőle negatív személyiséggé, így aztán az, hogy magamba fogadom a negatívumukat, nem annyira az én problémámmá válik, hanem inkább az ő problémáikat hozom előtérbe. Mindezt olyan erővel érzem át, hogy később, amikor az irodámban újabb atrocitásaikról hallok, bár elmém egyik része kissé ingerült, és mérges lesz, elmém nagyobbik része még mindig a reggeli gyakorlat befolyása alatt áll; a gyűlölet intenzitása alapszintre süllyed.

Akár segít ez a meditáció ezeken a hivatalnokokon a valóságban, akár nem, az én lelkemet békével tölti el; ezért aztán mérhetetlenek az előnyei.

Semmilyen körülmények között ne veszítsük el a reményt!

A sikertelenség valódi oka a reményvesztés.Ne feledjük, hogy minden probléma leküzdhető.

Őrizzük meg a nyugalmunkat akkor is, ha külső környezetünk összezavarodottá és áttekinthetetlenné válik; mindez alig lesz ránk hatással, ha a lelkünk békés. Viszont ha elménk utat enged a haragnak, akkor akármilyen nyugodt és kényelmes is a világ körülöttünk, a lélek békéje elkerül bennünket.

A napi gyakorlat összefoglalása

1. Vizsgáljuk meg motivációinkat minél gyakrabban.Reggel, mielőtt felkelünk, készüljünk fel rá, hogy napunk gyalázkodás- és erőszaknélküli legyen. Este pedig gondoljuk végig, hogy mi mindent tettünk napközben.

31

2. Figyeljük meg, mennyi szenvedés van az életünkben. Vannak betegségből, öregedésből, halálból adódó fizikai és lelki fájdalmak, amelyeket el akarunk kerülni, és vannak időlegesen élvezetesnek tűnő benyomások, mint a jó étkezés, ám ha ezeket folyamatosan végezzük, akkor ezek fájdalmat okoznak: ez a változás fájdalma. Amikor egy kellemes helyzet fájdalmassá válik, az rávilágít arra, hogy az eredeti öröm mély természete feltárja magát. Az ilyen elillanó örömökhöz való ragaszkodás csak még több fájdalmat okoz. Vegyük észre, hogy a karma és a lehangoló érzelmek hatására hogyan ragad bennünket magával a feltételek mindent átható folyama, ahelyett, hogy az irányításunk alá vonnánk őket.

3. Fejlesszünk ki testünkről fokozatosan egy jóval reálisabb képet, fedezzük fel az alkotórészeket, a bőrt, a vért, a húst, a csontot, és így tovább.

4. Elemezzük gondosan az életünket. Előfordulhat, hogy így nehéznek találjuk majd, hogy gépként éljük az életünket, vagy úgy keressünk pénzt, mintha az lenne a boldogsághoz vezető út.

5. Legyünk pozitívak a nehéz helyzetekben. Képzeljük azt, hogy ha alázatosan alávetjük magunkat egy nehéz helyzetnek, akkor elejét vesszük a karmából származó, még ennél is rosszabb következményeknek, amiket máskülönben a jövőben meg kellene tapasztalnunk. 6. Rendszeresen értékeljük az érzéseink, például a vágyaink, haragunk, féltékenységünk és gyűlöletünk lehetséges pozitív és negatív hatásait. Amikor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy hatásuk nagyon ártalmas, folytassuk az elemzést. Meggyőződésünk fokozatosan erősödni fog. A hátrányok, mint amilyen például a harag, ismételt vizsgálata rá fog vezetni arra, hogy ezek az érzések teljesen értelmetlenek. Ez a felismerés fokozatosan csökkenteni fogja a haragunkat.

32

3. A problémák keletkezése és megszűnése

A MÁSODIK NEMES IGAZSÁG: A SZENVEDÉS FORRÁSAI

A szenvedés hatóterületének azonosítása után fel kell ismernünk a szenvedés forrásait is, amelyek kétfélék lehetnek: a nyomasztó vagy visszahúzó érzelmek és a tisztátalan karmák.

A nyomasztó érzelmekMivel a nyomasztó érzelmek beszennyezik a karmát,

illetve a tetteinket, ezért először ezekről beszélek. A nyomasztó érzelmeket két osztályba sorolhatjuk - az egyik osztályba azok az érzelmek tartoznak, amelyek kifejezettebbek, a másikba azok, amelyek kevésbé. Az elsőre jó példa a múlttól való erős félelem, ami rögzült az elmében. Ebben az esetben határozottan jót tesz, ha hagyjuk az érzelmeket kifutni, és kibeszéljük az esetet.

Tizennégy éves lehettem, amikor egy nyáron a Norbulingka palotában a kormányzó, aki ezzel egy időben a nevelőm is volt, a tanév után összeszidott. Bántó hangnemben azt mondta: „Még ha valóságérzékelésed egy istenével egyenlő is, a viselkedésednek akkor is meg kell felelnie az emberi elvárásoknak." Megsértődtem, mert úgy éreztem, éppen úgy viselkedem, mint egy rendes tanuló, és figyelek rá, még ha én vagyok is a Dalai Láma, aki rangban felette áll. Ingerült lettem, és a következő hónapokban kellemetlenül éreztem magam. Ez után történt az, hogy a kínai kommunisták megszállták Kelet-Tibetet, 1950-ben, és menekülnöm kellett Lhássából a dél-nyugat tibeti Tromoba, az indiai határ közelébe. Egy idő múlva a lhássái hivatalnokok azt javasolták, hogy miután a helyzet megoldhatónak látszik, térjek vissza. A visszaúton néhány

33

napot eltöltöttünk Talungdrában, a kormányzó kolostorában is. Egyik nap a szokásos beszélgetésünk alkalmával megkérdezte tőlem, voltam-e valaha is rosszkedvű az ő viselkedése miatt. Elmondtam neki ezt a történetet, leegyszerűsítve, részletek nélkül. Micsoda megkönnyebbülés volt! Attól kezdve sokkal jobban éreztem magam a kolostorban.

Jobb, ha esetenként az ilyen előforduló dolgokat kibeszéljük, mivel a másik osztályba tartozó visszahúzó érzelmek - például a vágy, a gyűlölet, az ellenségesség, a féltékenység és a harc -, ha nem fejeződnek ki, egyre gyakoribbá válnak. Ha ezeket az érzelmeket kinyilvánítjuk, attól csak még jobban erősödnek, és egyre inkább uralkodóvá válnak. Jobb, ha feltárjuk az ilyen érzelmekkel való telítődés hátrányait, és megpróbáljuk a szeretet és az elégedettség érzésével helyettesíteni. Kényszeríteni kell magunkat, hogy felülkerekedjünk a negatív érzelmeken, ha azok megjelennek, de az még jobb, ha legelőször is megtaláljuk a megelőzés módját.

A vágy és a gyűlölet elősegíti a többi visszahúzó érzelem kialakulását, és ezzel rengeteg bajt okoz a világban. Nem lehetünk elégedettek, ha a vágy és a gyűlölet következményeivel kell együtt élnünk. A kettő közül közvetlenül a gyűlölet a rosszabb, mert ez nagyon hamar bajt okoz másoknak, a vágy viszont a ciklikus létezést hajtja előre - a születés, öregedés, betegség és halál körforgásának folyamatát - életről életre.

A vágy és a gyűlölet gyökere az élőlények, illetve az élettelen dolgok valódi természetének nem tudásában rejlik. Ez a nem tudás nem csak tudatlanságot jelent, hanem azt a fajta gondolkodásmódot is, ami azt sugallja, hogy a helyes, az az igaz ellentéte; vagyis félreérti azt, ami van. A félreértésnek sok szintje van, például abban is, hogy mi az, amit a gyakorlatba átvehetünk, és mi az, amit a napi viselkedésünkből törölni kell. Most azonban a szenvedések

34

gyökerének nem tudásáról beszélünk. Ez abban az elképzelésben is megnyilvánul, hogy az érző lények és más jelenségek a rájuk jellemző módon léteznek, önmagukért, vagy önmagukban. Ezt a bonyolult témát később fogom tárgyalni, a 8-9. és a 10. részben.

A tisztátalan karmákMinden öröm és fájdalom a karmából, vagyis azokból a

korábbi tetteinkből keletkeznek, amelyek előre fogékonnyá tették ezekre a lelkünket. A karma lehet erényes vagy erénytelen, attól függően, hogy örömet vagy bánatot okoz-e hosszú távon. Például, ha egy tett hatása egy új emberi élet létrehozása, akkor ez a tett erényes, mert hosszú távú hatása egy jó testet öltés, azaz új testbe kötözés. Ezzel ellentétben, ha egy tett hatására éhes szellemként születünk újjá, akkor ez a tett erénytelen, mert hatása rossz testet öltést eredményez.

Lehet még osztályozni a karmát úgy is, hogy melyik vázolja fel egy új élet kilátásait, és határozza meg a születés típusát (és az élet hosszát is), és melyik tölti meg az élettartamot részletekkel, gondolok itt a meggazdagodásra, a jó egészségre, és így tovább. Az elsőt úgy hívják: a tett útja, mert itt a tett (akár erényes, akár nem) mutat utat, illetve szolgál eszközként egy teljes életre, legyen az boldog testet öltés vagy boldogtalan. Ahhoz hogy a karma a tett útjává váljon, néhány sajátos jellemzővel kell rendelkeznie: a motivált szándékkal, a személy vagy a dolog megfelelő behatárolásával, a tökéletes előkészítéssel, és a sikeres befejezéssel. Néha előfordulhat mind a négy tényező, mint abban az esetben, amikor egy koldusnak akarsz adni valamit, azután adsz is neki. Néha csak a motiváció van jelen, és akkor akarsz adni a koldusnak valamit, de azután nem adsz; vagy elérheted ezt szándék nélkül is, amikor egy kevés pénz kipottyan a zsebedből az út szélére, és a koldus felveszi. Azok a tettek, amelyek nem rendelkeznek mind a négy jellemzővel a második kategóriába esnek, amely az élet részleteit tölti ki.

35

Végül pedig a karmákat még olyan csoportokba is lehet sorolni, mint a szervezett adakozás, és az, amit személyesen végzel el. A karma hatását ugyanabban az életben is meg lehet tapasztalni, vagy a következőben, vagy egy még azután következőben. Az erősen erényes vagy erénytelen karma, amely erőteljes motivációval rendelkezik a segítésre vagy a károkozásra, egy egész élet során kifejtheti a hatását.

A halál folyamataAhhoz, hogy megértsük a karma fajtáit, és a

legmagasabb szintű gyakorlatok jellemzőit, meg kell értenünk a következő három állapot dinamikáját: a halál folyamatát, a jelen élet és a követező élet közötti köztes állapotot, és a köztes állapotból történő újjászületés folyamatát. A karma átvitele az egyik életből a másikba a halál során történik, a tiszta fénynek egy nagyon finom elméjén keresztül. Bár az elmének ez a legmélyebb szintje az egész élet során létezik, igazából a halálban nyilvánul meg, ezért gyakran ezzel összefüggésben is tanítják.

Erről a Magasságos Tantra jógaszövegeiből tudhatunk meg többet, amit Buddha mondott el, ilyen például a Guhvasamaja Tantra. Ezek a szövegek leírják az elem vagy a tudat különböző kategóriáit a legdurvábbtól a legfinomabbig. Az elme finomabb állapotai sokkal erőteljesebbek és hatékonyabbak, amikor szellemi gyakorlatokban alkalmazzuk őket. A tudatosság legdurvább szintjét a szemünkön, fülünkön, orrunkon, nyelvünkön és testünkön keresztül tudjuk érzékelni.

A mentális tudatosság, ami maga is a durva szinteknél indul, ennél sokkal finomabb, a hagyományos gondolkodástól kezdve, a mély alváson és az ájuláson keresztül, mikor levegőt sem tudunk venni, a tiszta fény legbelső finom tudatos elméjéig.

A rendkívüli meditatív állapotokat kivéve a legfinomabb, vagyis a legmélyebb tudatosság csak akkor

36

nyilvánul meg, amikor meghalunk.A tudatosság egyik kevésbé visszafogott, ezért rövidebb

változata előfordul elalvás előtt, illetve amikor egy álom véget ér, továbbá tüsszentéskor, ásítás-kor, és az orgazmus során. Ez utóbbit a 11. fejezetben fogom bemutatni.

A halál folyamata a négy belső elem: a föld (a test szilárd szubsztanciái), a víz (a folyadékok), a tűz (a meleg), és a szél (az energia és a mozgás) sorozatos megszűnéseiből és feloldódásaiból áll. A hagyományosan vett életben ezek az elemek a tudatosság alapját képezik, a halál folyamatában azonban, a föld elemtől kiindulva csökken a tudatot befogadó képességük.

A feloldódás minden egyes lépése megnöveli a következő elem tudatosság-befogadó képességét. Ez lépésről lépésre a következőképpen történik:

1. Amikor testünk föld eleme, vagyis a szilárd szubsztanciája feloldódik a víz elemben, a külső jelek azt mutatják, hogy a test soványabb lesz, belül pedig olyasmit láthatunk, ami pusztai délibábnak tűnik.

2. Amikor testünk víz eleme feloldódik a tűz elemben, a külső jelek azt mutatják, hogy a testfolyadékok kiszáradnak - vagyis kiszárad a szánk, ráncos lesz az orrunk, és így tovább -, belül pedig olyasmit látunk, mint amikor füst gomolyog fel a kéményből, vagy pedig füstpamacs lebeg át a szobán.

3. Amikor testünkben a tűz elem feloldódik a levegő, vagy szél elemben, a külső jel az, hogy csökken testünk hőmérséklete, belül pedig olyan, mint a szentjánosbogarak, vagy a parázs szikrái éjjel. A meleg különböző módokon húzódhat vissza a testből - a lábtól felfelé a szív irányába, vagy pedig a fejünk tetejétől lefelé. A kettő közül az első változat a szerencsésebb, mivel ez azt jelzi, hogy a lélek vagy felfelé, vagy

37

egyenesen előre fog kilépni a testből, és nem lefelé, így nagy valószínűséggel kedvező következő életbe fog átmenni. Ezt az erényes karma okozza.

4. Ezután a szél, vagyis testünk mozgási energiája olvad egybe a tudatossággal. Ekkor külső lélegzésünk megszűnik; és úgy nézünk ki, mint a lebegő gyertyalángot körülvevő fény, amikor az éghető anyag kifogyóban van. (Az orvosok az ilyen emberre mondják azt, hogy a halál állapotában van, a buddhista nézőpont szerint azonban a külső légzés megszűnése még nem jelenti azt, hogy a tudat is elhagyta a testet.) A lebegő fényt az egyenletes láng követi.

A halál utolsó négy fázisa a masszív tudatossági szintek beolvadása a finom szintekbe. Ez akkor történik, amikor a szelek, vagyis a belső energiák, amelyekre tudatosság ráépült, felbomlanak. Az energiára épített tudatot úgy kell elképzelni, mint lovast a lován. A következő fázisok előkészítéseként az energiák, amelyekre a sokféle fogalmi tudatosságok épülnek, felbomlanak, és a tudatosság alapjait a masszívról a finomabb energia szintre változtatják. Ez természetesen négy fázisban történik:

5. Elménk egy mindenütt jelenlévő, óriási, élénk fehér mérhetetlenségbe fordul. Ezt úgy lehet leírni, mint a holdvilágos tiszta égboltot - nem, mint magát a holdvilágot az üres térben, hanem úgy, hogy ez az üres tér tele van fehér fénnyel. Megszűnik a fogalmakban való gondolkodás, és nincs semmi más, csak ez a kis élénk fehérség, ami tulajdonképpen a tudatunk. Némi tényszerű tárgyi érzés azonban megmarad, így ez az állapot némileg kettős.

6. Elménk piros vagy narancs mérhetetlenségbe fordul, ami sokkal élénkebb, mint az előző volt; és nincs semmi más. Olyan, mint a tiszta, napsütéssel teli égbolt - de

38

nem maga a napsütés az égen, hanem mint az űr, amit betölt a vörös, vagy narancs fény. Ebben az állapotban az elme kettőssége tovább csökken.

7. Elménk még finomabb, élénk fekete állapotba kerül; nincs jelen semmi más. Ezt úgy nevezik: „megérkezéshez közeli" állapot, mert már közel vagyunk a tiszta fény elméhez. A fekete mérhetetlenség olyan, mint a nagyon sötét, holdnélküli égbolt, éppen szürkület után, amikor a csillagok még nincsenek fenn. Ennek a fázisnak a kezdetén még figyelmes vagy, de ahogy belesüllyedsz a még nagyobb sötétségbe, elveszíted a figyelmet.

8. Amikor a feketeség megszűnik, az elme a tiszta fénybe kerül tovább. Ezt nevezik az alapvető belső elme tiszta fényének, ez a tudat legfinomabb, legtisztább, és legerőteljesebb szintje. Olyan, mint hajnalban (nem napfelkeltekor) az égbolt természetes állapota - holdfény, napfény és sötétség nélkül.

A tiszta fény elmén való áthaladás lehet akár lassú, akár gyors. Vannak, akik csak néhány percig maradnak ezen az utolsó állomáson, a tiszta halál állapotának elméjénél, mások azonban itt maradhatnak akár egy-két hétig is. A tiszta fény elme annyira erőteljes, a vele való gyakorlás annyira értékes, hogy sok tibeti gyakorló napi gyakorisággal éli újra ezeket a halál-stádiumokat. Én magam naponta hatszor gyakorlom úgy, hogy egyenként elképzelem az elme nyolc szintjét - az első négy állomáson persze a fizikai elváltozások nélkül.

Az elme nyolc szintje a következő:

1. délibáb,2. füst,3. szentjánosbogár,4. gyertyaláng,5. élénk fehér ég-elme,

39

6. élénk vörös vagy narancs ég-elme,7. élénk fekete ég-elme,8. tiszta fény.

Tudjuk, hogy a halál folyamatában a személy mindaddig a fehér fény állapotában van, amíg a testnek nem kezd szaga lenni, és nem kezd el bomlani. Vannak olyan tibetiek, akiket megkínoztak, majd börtöncellájukba visszatérve, keresztülésben ültek, a halál folyamatában a tiszta fény elmét megtartva. A beszámolók szerint a kínai kommunista börtönőrök ezen nagyon csodálkoztak. Saját dogmájuk nézőpontjából a buddhizmust ők egyfajta vak hitnek képzelték, és amikor ilyen nyilvánvaló dolgokkal találkoztak, igyekeztek hallgatni róla. Indiában ugyan csak sok gyakorló maradt akár néhány napig is ebben az állapotban, egy alkalommal például, úgy 17 napig. Amikor egy személy megmarad a tiszta fény állapotában, és ez energia, ami elméjének mély szintjeit fenntartja, ingadozni kezd, akkor ezen a ponton a tudat végül elhagyja a testet, és a test, illetve a fej némileg megváltozik.

Sok alkalom van a halálba vezető különféle szakaszok további vizsgálatára. A modern tudományok sokat tettek az energiahullámok, az emberi agy és működésének megismeréséért. A tudósok és a buddhisták egyformán érdeklődnek ezek iránt, és hiszem, hogy együtt dolgozhatunk az elme és a belső energiák, illetve az agy és a tudat közötti kapcsolatok feltárásán, és kipróbálásán. A buddhista magyarázatok támogathatják a tudományos kutatásokat, és fordítva. Ez az együttműködés már elkezdődött, és mennél gyakoribbá válik, annál hasznosabb lesz.

A köztes állapotMinden lény, aki emberként születik ujjá, átmegy az

egyik élettől a másikig tartó köztes állapoton. Ebben a köztes állapotban a test olyan formát vesz fel, ami emlékeztet a

40

következő élet öt-hat éves kori állapotára - bár vannak, akik azt állítják, ez nem szükségszerű. Amikor a köztes állapot befejeződik, akkor átjutottunk a következő életünkhöz vezető hídon. Ezt a folyamatot az elme finomabb szintjei végzik.

Az újjászületés folyamataAz újjászületéshez a tudatnak akkor kell belépnie az

anyaméhbe, amikor a férfi és a nő megtermékenyítő elemei összekeverednek - feltéve, hogy nincs semmi baj sem az anyaméhhel, sem a spermával, illetve, hogy a karmához minden kívánatos tényező helyen van. Azonban a tudatnak nem szükségszerűen . Akkor kell belépnie a méhbe, amikor a férfi és a nő egyesül, mivel, ahogy arról az újságok gyakran beszámolnak, olyan is van, hogy az apa magját később helyezik be a méhbe az aktustól függetlenül. Úgy tűnik, hogy ezek az elemek akár méhen belül, akár mint napjainkba elő fordul, méhen kívül, lombikban keverednek, a tudatosságnak addig kell belépnie, amíg ez megtörténik. Igaz ugyan, hogy erre nehéz határozott magyarázatot találunk a buddhista írásokban, mivel néhány könyv azt mondja, hogy a megtermékenyítés akkor történik meg, amikor a férfi és a nő az erős vágy állapotában vannak.

Ez a komplikált téma napjainkra még bonyolultabbá vált. Vegyük például azt a pillanatot, amikor egy embriót lefagyasztanak. Amikor a megtermékenyítéssel létrejött a kapcsolat a régi és az új élet között, vajon az a személy, akit embrióként lefagyasztanak átéli-e a szenvedést a hidegtől? A test már elkezdődött, és így, a magyarázatok értelmében a testi érzékek szervei kezdetleges formában már jelen vannak, még ha maguk a szervek, például a látásé, és így tovább, még nem. Létezik-e fizikai érzés a megtermékenyítést követő pillanatban? Ezt a kérdést még nem tudtam eldönteni, ezen még van mit megtárgyalni.

Ha elfogadjuk, hogy az a lény ott az embrióban szenved

41

a hidegtől, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon az az ember, aki az embriót beteszi a fagyasztóba, ezzel a tettével rossz karmát idéz-e elő? Ez az illető motivációján múlik. Nem mondhatjuk azt, hogy csak azért, mert egy másik ember szenvedésen megy keresztül valami olyasmiért, amit mi okoztunk, akkor mi már rossz karmát idéztünk elő magunknak. Például: a magzat az anyaméhben még rendes körülmények között is szenved, csupán attól, hogy a méhben van, de ezzel az anya mégsem idéz elő rossz karmát. És ugyanígy, amikor egy gyermek megszületik, megint csak szenved, az anya azonban mégsem szerez rossz karmát. Ha így lenne, akkor az az anya, aki sok gyermeknek adott életet, nagyon sok rossz karmát gyűjtene össze, ami elég abszurd! Ezért a kulcs ahhoz, hogy meghatározhassuk, milyen karmát szerez magának a személy, az a motiváció.

A HARMADIK NEMES IGAZSÁG: A VALÓDI MEGSZÜNTETÉS

Mivel az elme tisztátalanságai: a vágy, a gyűlölet, a féltékenység és a háborúskodás a személyek és dolgok természetének alapvető félreértésén alapulnak, az a folyamat, hogy ezen felülkerekedjünk, ennek a nem tudásnak a megoldásán alapul. A kérdés tehát az, hogyan szüntessük meg ezt a nem tudást, ami a szenvedés oka. Nem tudjuk kihúzni, mint a tövist, sem kioperálni. Hogy felül tudjunk kerekedni ezen a félreértésén a személyek és dolgok természetét illetően, meg kell értenünk az igazi természetüket. Ha majd a folyamatos meditáció segítségével megszokod az igazságot, akkor megnövelheted a bölcsesség erejét is, amivel alááshatod ezeket a negatív érzelmeket, amelyek a nem tudásban gyökereznek.

Ezen a ponton nagy segítségünkre lesz az üresség kifejtése, miután ez az, amit a bölcsesség a személyek, és dolgok természetéről realizál (8. fejezet). Röviden: az a tény,

42

hogy az olyan tisztátalanságokat, mint amilyenek a lehangoló érzelmek, teljesen el lehet törölni, abból fakad, hogy az elme természettől adódóan nem Tisztátalan.

Az elme lényegében tiszta. A tisztátalanságokat az elme, és a dolgok igazi természetéről való meditálással lehet letisztítani. A harmadik nemes igazság a megszüntetésről ezeknek a tisztátalanságoknak - a szenvedés és a szenvedés okai mögött rejlő állapotoknak a megszüntetéséről szól.

A NEGYEDIK NEMES IGAZSÁG: Az IGAZ UTAK

Az igaz utak azt a három edzésfajtát jelenti, amelyek ennek a könyvnek a fő témáit adják - az erkölcsöt, a koncentrált meditációt, és a bölcsességet. Ezeken az utakon a lelki gyakorlat elvezet a valódi megszüntetéshez, ami a nirvánában, és történetesen a buddha-állapotban kulminál.

Az idők kezdete óta van értékelhető én-figyelmünk, vagy én-tudatunk. Ez az én, vagyis önmagunk, természettől adódóan eredettől fogva boldog akar lenni, nem akar szenvedni, és ez a vágy valódi - igazi és értelmes. Ebből adódóan mindannyiinknak jogunk van a boldogsághoz, és a szenvedés megszűnéséhez. Az a tény, hogy a boldogság és a szenvedés percről percre váltakoznak, azt jelzi, hogy ezek okokon és feltételeken múló benyomások. Ha meg akarunk szabadulni a szenvedéstől, akkor a lehető legkisebbre kell csökkentenünk a szenvedés okait és feltételeit, és ahhoz, hogy boldogok lehessünk, rendelkeznünk kell a boldogság okaival és feltételeivel.

Az első két nemes igazság ahhoz a tisztátalan fogalomhoz kötődik, amitől meg akarunk szabadulni: az igazi szenvedésekhez, mint hatásokhoz, és ezek forrásaihoz, mint okokhoz. Az utolsó két nemes igazság egyszerű kijelentése annak, hogy mit akarunk elérni - a valódi megszüntetést, mint hatást, és az igaz utakat, mint okokat.

43

A négy nemes igazság a Buddha által tanította módon két sorrendet tartalmaz: egyet a szenvedésre, amit el akarunk kerülni, és egyet a boldogságra, amit a magunkévá akarunk tenni.

A napi gyakorlat összefoglalása

Felismerve a szenvedés hatóterületeit, felkutattuk annak okait, vagyis a forrásait, és felismertük, hogy a szenvedés alapja a személyek és dolgok valódi természetének nem tudása, amely vágyat, gyűlöletet, és így tovább, eredményez.

Ismerjük fel, hogy a szenvedést ki lehet iktatni, bele lehet fojtani a valóság szférájába. Világítsunk rá, hogy a valódi megszüntetés az erkölcs, a koncentrált meditáció és a bölcsesség - az igaz utak - elérése által lehetséges.

4. Tartózkodás az ártalmas tettektől

A buddhisták erkölcsi fogadalmat tesznek arra, hogy a felismerések állapotában, és a szellemi közösségben Buddha az első menedék. A menedék az alapja az erkölcsi gyakorlásának. Buddha arra tanít, hogy hogyan találjunk menedéket a szenvedések és a korlátok elől, és hogy a legfőbb menedék, vagyis a védelem forrása, ami az erkölcs, a koncentrált meditáció és a bölcsesség gyakorlásával érhető el, felismeréseken alapul.

A buddhista írások azt javasolják, hogy rejtsd el a jó tulajdonságaidat és a jó tetteidet, akár a lámpást a tartójába. Ne reklámozd őket, amíg csak egy nagy cél elérése érdekében ez nem válik szükségessé. A szerzetesi fogadalom komoly megszegésének számít, ha a szerzetes a megszabadulás állapotát elérve azt mondja a másiknak: „Én elértem a megszabadulást". Ez olyan eset, amelyben nehéz meghatározni, hogy a másikat ezzel milyen benyomások érik.

44

Volt alkalmam találkozni néhány emberrel, akik rendkívüli szellemi fejlettséget értek el. Volt Namgyelben, a kolostoromban egy nem túl iskolázott szerzetes, aki 1980 körül érkezett Tibetből Indiába. Mivel ismertük egymást, egyszer beszédbe elegyedtünk. Elmesélte, hogy mialatt közel tizennyolc évig egy kínai kommunista gulágon volt, néhány alkalommal veszélyes helyzetbe került. Azt hittem, a saját életveszélyes helyzeteire gondol. Mikor aztán megkérdeztem tőle: „Milyen veszélyes helyzetekbe?" Azt felelte: „Elvesztettem a könyörületet Kína iránt." És ő ezt úgy fogta fel, mint veszélyt. Legtöbbünk büszkén mesélné el a többieknek, hogy milyen méregbe gurultunk, mintha csak hősök lennénk.

Nagyon közeli kapcsolatban voltam egy drukpa kagyu hagyomány szerinti lámával. Gyakran találkoztunk, és tréfálkoztunk, kölcsönösen ugrattuk egymást. Egy alkalommal a szellemi tapasztalatairól kérdeztem őt. Elmesélte, hogy amikor fiatal volt, a lámájánál lakott, aki előgyakorlatot végeztetett vele: százezerszer kellett leborulnia Buddha, a tan és a lelki közösség előtt. Kora reggel és késő este kellett leborulnia, teljes hosszában egy alacsony dobogón. A láma a szomszéd szoba sötétjében meditált; hogy megviccelje, és elhitesse vele, hogy rendesen végzi a lebomlásokat, az ujjával ütögette az imadobogót. Évekkel később, mikor a láma eltávozott, visszavonult meditálni egy barlangba, és ekkor visszaemlékezett a láma legnagyobb kedvességére, a sok éves tanításéra, és csak sírt, és sírt. Kis híján az eszméletét vesztette, ám ekkor megérintette a tiszta fény, amelyet folyamatosan gyakorolt. A sikeres meditáció következményeként időnként élénk képekben visszaemlékezett elmúlt életeire.

Ezek az első kézből származó történetek nagyon inspiráltak engem. Valóban léteznek ma olyan gyakorlók, akik a buddha-állapot felé tartanak. Ezekkel az emberekkel találkozva növekedik inspirációnk és eltökéltségünk, és a

45

tanítás rajtuk keresztül élővé válik. Ilyen módon szolgáltat modellt a szellemi közösség a gyakorlóknak, amire felnézhetnek, és ami menedéket nyújt számukra.

Ez a három dolog - Buddha, vagyis a megértés állapota, a tanok, amik mindezt megtanítják, és a szellemi közösség - olyan benned rejlő tényezők, amelyek nagyobb képességekkel rendelkeznek a szenvedés megszüntetésében, mint ahogy azt képzelnéd. Egy buddhista azonban nem kéri azt, hogy garantálják neki a boldogságot. Ez számukra inkább abból fakad, hogy a tanokat a valóságba ültetik át. Buddha ténylegesen a menedéket tanítja - azt, hogy hogyan gyakorold a tant -, a fő felelősség azonban saját megvalósításodban rejlik.

Hogy alapot tudjunk teremteni egy olyan szellemi állapothoz, amelyben elkerülhetjük a szenvedést és a korlátokat, a következő gyakorlatot kell elsajátítanunk:

- azonosítsd a tíz erénytelenséget,- azonosítsd a tíz erényt (vagyis az erénytelenségek

ellentétét),- kerüld el az előbbit, és tedd magadévá az utóbbit.

A személyi szabadság erkölcsi gyakorlatainak szintjei

Mivel az emberek képessége a fogadalmuk megtartására változó, ezért Buddha az erkölcsi gyakorlatok hét különböző szintjét írta le. Így az egyéni szabadság erkölcsén belül vannak:

- azok, akik hétköznapi élet élnek, és nem vonultak kolostorokba, és

- azok, akik elhagyták a hétköznapi életet, és szerzetesek, vagy szerzetesnők lettek.Aki képes arra, hogy a szüzesség fogadalmát egy életen

át megtartsa, az elhagyhatja hétköznapi életét, és kolostorba

46

vonulhat. Aki ezt nem tudja megtartani, de képes egy fogadalmat betartani, az egy egész életre szóló világi fogadalmat tehet, vagy akár olyat, ami csupán néhány napra szól.

Az ERKÖLCS ELŐNYEI

A különböző vallások szerzetesi fogadalmaiban sok hasonlóságot találunk - egyszerűség, áhítat az imádságon vagy a meditáción keresztül, továbbá mások szolgálata. A keresztény egyház különösen elkötelezett mások szolgálatára a nevelés, az egészségügy és az adományok területén, és a buddhista szerzetek sokat tanulhatnak ezekből a keresztény hagyományokból.

A személyi szabadság erkölcsének gyakorlása, legyen az akár világi, akár szerzetesi, elégedettséget eredményez. Például: a szerzetesrendekben ragaszkodnak az étkezések korlátozásához. Egy kevés reggeli meg egy kis ebéd, utána meg semmi. A szerzeteseknek nincs joguk azt mondani, hogy én ilyen vagy olyan ételt kérek. Amit a napi adománykérő körútjukon kapnak, azt kell elfogadniuk. A buddhista szerzetesek nem szükségszerűen vegetáriánusok; azt esznek, amit kapnak. Ez az ennivalóval való megelégedés gyakorlata. Ez segít felülkerekedni azon az aggodalmunkon, hogy milyen étel kapunk. A világi emberek átalakíthatják ezt a gyakorlatot úgy, hogy csak bizonyos fajta táplálékokat vesznek magukhoz. Még ha gazdagok lennénk is, valójában nem tudnánk elfogyasztani többet, mint a szegények, illetve csak .1 saját kárunkra, hiszen a szegényeknek és a gazdagoknak egyforma gyomruk van.

Ami az öltözködést illeti, a szerzetesek és a szerzetesnők csak egy öltözet ruhával rendelkeznek. Ahhoz, hogy egynél több ruhájuk legyen, egy másik szerzetes áldására van szükségük, ne feledjük azonban, hogy az a másik garnitúra a másik szerzeteshez tartozik. Nem viselhetünk drága ruhákat. A kínai kommunista invázió előtt a szerzetesek és a

47

szerzetesnők néha fényűző ruhákat viseltek, ami növelte a korrupciót és az önbecsapást. (A kínai kommunisták valami jót is tettek azért velünk azzal, hogy ezt a korrupciót lerombolták!) Ez a ruházkodási korlátozás a ruházattal való megelégedés gyakorlata. A világi emberek a ruházkodás visszafogottságával végezhetnek hasonló gyakorlatot. Ugyanez áll az ékszerekre is. Egy gyűrűnél többet hordani egy ujjunkon kétségkívül túlzás.

Hibás az a gondolkodásmód, amely szerint az az értékmérő, hogy mennyit költünk ennivalóra és ékszerekre, csak azért, mert pénzünk van. Költsük inkább a szegények egészségére és a művelődésére! És ez nem kierőszakolt szocializmus, hanem önkéntes könyörületesség.

A szerzetesek számára az is fontos, hogy legyenek elégedettek az elhelyezés adott körülményeivel. Nem megengedett a lakájos otthon. Ezt az elhelyezés körülményeivel kapcsolatos elégedettségnek nevezik. A világiak ezt úgy gyakorolhatják, hogy csökkentik a jobb lakáskörülmények, bútorok és dekorációk iránti vágyukat.

Vizsgáljuk meg viselkedésünket az élelmiszerek, a ruházkodás és az elhelyezés körülményei szempontjából. Az elvárások csökkentésével elégedettséget érhetünk el. Azt az energiatöbbletet, amit erre fordítunk, a meditációra és a problémák megszüntetésére, vagyis a harmadik és negyedik nemes igazság elérésére tudjuk felhasználni. Ezáltal az alap az elégedettség lesz, az ezt eredményező tettet pedig úgy hívják: szeretet-meditáció és lemondás.

Elégedettnek kell lennünk az anyagiak terén is, mivel ez tele van kötöttségekkel, ellentétben a szellemi dolgokkal, amelyek korlátlanok. Az az elégedetlen ember, aki jóllehet uralja az egész világot, mégis szeretne egy turistacentrumot a Holdon. Ennek az embernek korlátozott az élete, és korlátozott az a mennyiség is, amit birtokolhat. A jóakarat és az önzetlenség tekintetében azonban nincsenek korlátok, és ezért itt nem lehetünk megelégedve azzal a szinttel, amivel

48

rendelkezünk. Mi meg pont ellenkezőleg viselkedünk: a szellemiek terén egészen kevés gyakorlattal és haladással is megelégszünk, bezzeg az anyagiakból mindig többet és többet akarunk. Ez pedig épp a másik útra visz. Akár világiak vagyunk, akár szerzetesek, ezt mindenkinek gyakorolnia kell.

Az egyéni szabadság erkölcsének gyakorlása segíti a növekvő értelem és belső látás elérését is. Ha egy szerzetes valamilyen cselekedetet akar elkövetni, akár még álmában is, rájön, hogy: „Én szerzetes vagyok (vagy szerzetesnő), én nem tehetek így." Az odafigyelés, fizikai tetteink és szavaink olyan magas figyelmi fejlettségéből származik, ami még az álmunkban is velünk marad. Ha figyelünk a belső irányításra, amikor eszünk, jövünk-megyünk, felállunk, leülünk, és így tovább, akkor figyelmünk visszatart.

Az egyéni szabadság erkölcsének gyakorlása a türelmet és a toleranciát is előmozdítja. Buddha mondta, hogy a türelem a legmagasabb fokú aszkétizmus, és rajta keresztül a nirvánába juthatunk el. A szerzeteseknek és szerzetesnőknek négy minőségi szintű türelmet és toleranciát kell betartaniuk:

- Ha valaki meglök, türelmesnek és toleránsnak kell lenned.- Ha valaki haragot mutat feléd, nem felelhetsz haraggal.

- Ha valaki megüt, nem üthetsz vissza. - Ha valaki rád támad, és sérteget, nem válaszolhatsz vissza.

Ezek a gyakorlatok a türelmet növelik. Az az ember, aki ugyan elhagyta hétköznapi életét, de megbánt valakit, az nincs teljesen elkötelezve. Vannak történetek olyan szerzetesekről Tibetben, akik még háborúba is mentek. Belevetették magukat egy csatába, Buddha ismételt tanítása ellenére, amely szerint egy szerzetes vagy szerzetesnő számára nem erényes, ha másokat bánt.

49

A lelkigyakorlatok nem a külsőségekről szólnak - élelemről, ruháról és hasonlókról. A lelkigyakorlat a szívünkben és az elménkben zajlik. „Az igazi változás belül történik; a külsőt meghagyhatod olyannak, amilyen." Ha viselkedésed valóban tiszta lelket és jó szívet tükröz, az nagyon jó dolog. Ha viszont csak mutatványnak szánod a szellemi beteljesülést, például azért, hogy pénzt szerezz vele, akkor az képmutatás.

A buddhizmus gyakorlása megváltozott viselkedést jelent. A szerzetesi gyakorlatok megjelenhetnek a világiak életében is azzal az erős, tudatos óhajjal, hogy visszatartsuk magunkat mások bántalmazásától, akár tettekben, akár szavakban. Ez olyan türelmet igényel tőlünk, ami visszatartja fizikai és szóbeli támadásunkat.

Sokkal jobb, ha ezt fokozatosan érjük el, mintha megpróbálnánk túl gyorsan túl magasat ugrani, mert ebben nagyon sok kockázat és veszély rejlik. Most még legyél csak a világi társadalom tagja, és így gyakorold a tanításokat. Aztán eljutsz majd egy olyan szintre, ahol már csak akkor gyakorolhatsz tovább nagyobb erővel, ha szerzetessé válsz. A gyakorlatok lépésről lépésre kapcsolódnak egymáshoz.

A kezdők számára az az általános tanácsom, hogy legyenek türelmesek, legyen kevesebb elvárásuk önmagukkal szemben. Az a legfontosabb, hogy becsületes polgárok legyenek, és jó tagjai az emberi társadalomnak. Akár megértik az alapvető eszméket, akár nem, az a fontos, hogy ott legyenek jó emberek, ahol éppen vannak.

Soha ne hiúsítsanak meg nagy célokat kisebbek kedvéért. Figyeljenek a jelenre és a távlatokra is, ahogy a gazdasági eredményeket is összhangba hozzák a hosszú távú környezeti elvárásokkal.

Szeretem elmondani, hogy Buddha tanítása két mondatban benne van:

50

Segíts másokon, ha tudsz.Ha nem tudsz segíteni, legalább ne árts.Az erkölcsi tanítások megélésének kezdeti szakaszának

az a lényege, hogy tartózkodjunk attól, hogy másoknak ártsunk.

A napi gyakorlat összefoglalása

1. Figyeld meg ragaszkodásodat az ennivalóhoz, a ruhákhoz, a megfelelő körülményekhez, és alkalmazd az elégedettségek szerzetesi gyakorlatait világi életedre.

2. Legyél elégedett az adott étellel, ruhával és lakással.3. A szabadidődet fordítsd meditálásra, hogy

felülkerekedhess a problémáidon.4. Fejlessz ki az erős vágyat arra, hogy meg tudd magad

tartóztatni akár a fizikai, akár a szóbeli bántástól, függetlenül attól, hogy megzavartak, hozzád értek, becsméreltek, meglöktek, vagy megütöttek.

5. A segítség kiterjesztése

Az ártó tettektől való tartózkodás gyakorlásával most már mások felé is kezdhetsz fordulni. A személyi szabadság erkölcsén keresztül először megtanultunk uralkodni a haragunkon, és egyéb hasonló érzelmeinken, most pedig hozzáláthatunk, hogy megtanuljuk, hogyan vigasztaljunk és szolgáljunk másokat. A II. fejezetben bemutatott négy gyakorlat, melyekben a tíz erénynek szenteljük magunkat, a négy nemes igazságon keresztül azonosítjuk a szenvedés hatóterületeit, folyamatait, és az ezeken belüli utakat, és világi életünkbe beépítjük a futó örömöktől való szerzetesi elfordulást - megteremtik a második szakaszhoz szükséges hátteret, amit az erkölcs Nagy Szekerének nevezünk. Tehát nem csak ne ártsunk, hanem viseljünk több felelőséget is mások megsegítésében. A nem ártok másoknak gyakorlata

51

defenzív, míg a mások segítése előremutató.Buddha az erkölcs három szintjéről beszél: az egyéni

szabadság erkölcséről, a másokkal való törődés erkölcséről, és a tantra erkölcséről. A második szakasz lényege a törődés másokkal, vagyis a Nagy Szekér tanítása, másként fogalmazva a bodhiszattvák erkölcse. Ez lesz a most következő rész témája.

A nehéz körülmények értékeHogyan lehet gyakorolni a másokkal törődést? A kérdés

fő megközelítése az, hogy figyelmünket azzal tudjuk a gondoskodás irányába terelni, ha meg tudjuk érteni, hogy másoktól függünk. Ez a gyakorlat, Indiából került Tibetbe. Abból áll, hogy megtaláljuk azokat a dolgainkat, amelyek másokéval közösek (kiegyenlítés), majd önmagunk felé fordulásunkat mások felé fordulása változtatjuk. Shantideva, indiai jógi Útmutató a bodhiszattva életmódba című könyvében elmagyarázza ezt a kiegyenlítő és az ént másokba fordító gyakorlatot. Ehhez a könyvhöz sok tibeti író írt kommentárt.

A valódi könyörület minden érző lényre kiterjed, nem csak a barátainkra és a családunkra, vagy azokra, akik nehéz helyzetben vannak. A jóakarat gyakorlatának legteljesebb kialakításához az egyénnek türelmet kell gyakorolnia. Shantideva azt mondja, ha a türelem gyakorlása valóban meg tudja mozgatni elménket, és változást tud előidézni, akkor ellenségeinket olyannak fogjuk látni, mint legjobb barátainkat, sőt, mint a szellemi vezetőnket.

Ellenségeink a legjobb alkalmat teremtik meg a türelem, a tolerancia és a könyörületesség gyakorolására. Shantideva számos lenyűgöző példával is szolgál minderről, az elme pozitív és a negatív látásmódja közötti párbeszéd formájában. Észrevételei a türelemről és a könyörületről az én gyakorlatomban is nagyon hasznosak voltak.

52

Olvasd csak el, és megváltozik tőle az egész életed, íme egy példa: A szeretet és könyörület gyakorlójának az ellenség a legjobb tanítómestere. Ellenség nélkül nem tudnánk gyakorolni a toleranciát, és tolerancia nélkül nem tudnánk erős alapot teremteni a könyörületességnek. Tehát ahhoz, hogy a könyörületet gyakorolni tudjuk, szükségünk van egy ellenségre.

Ha szembekerülünk egy ellenséggel, aki bántani akar bennünket, akkor elérkezett az idő, hogy gyakoroljuk a toleranciát. Tehát a tolerancia gyakorlatának oka az ellenség; a tolerancia pedig a hatás, vagyis az ellenség eredménye. így néznek ki az okok, és a hatások. Vagyis: „Ha valami kapcsolatba kerül a belőle való felemelkedéssel, az ember azt a dolgot, amiből keletkezett, nem fogja bajforrásnak tekinteni, hanem inkább a hatás termékének."

Ha megértjük az ilyen értelmezéseket, az segít, hogy nagy türelmet fejlesszünk ki, ami viszont az erőteljes könyörületet fejleszti ki. A valódi könyörületesség a józanészen alapul.

A hagyományos jóakarat vagy szeretet csupán a vágyakra és a ragaszkodásra korlátozódik. Amikor könnyű az életünk, és minden simán megy, akkor könnyedén fenn tudjuk tartani a látszatot. Ha azonban igazán nyomorult helyzetbe kerülünk, nincs idő a színlelésre; akkor a valósággal kell szembenéznünk. A nehéz idők határozottságot és belső erőt teremnek. Rajtuk keresztül megint oda jutunk, hogy felismerjük a harag haszontalanságát. Ahelyett, hogy haragra gerjednénk, óvjuk mély megértéssel és tisztelettel a bajkeverőket, mert azzal, hogy erőt próbáló körülményeket teremtenek, túlértékelhetetlen lehetőségeket nyújtanak arra, hogy gyakoroljuk a türelmet és a megértést.

Az én életem nem volt boldog időtöltés; sok nehézségen kellet keresztül mennem, a kínai kommunisták inváziója következtében elveszítettem a hazámat, majd megpróbáltam

53

újra megalapozni kultúránkat a szomszédos országokban. Mégis hálás vagyok ezeknek a nehéz időszakoknak, mert ezek életem legfontosabb részei. Új tapasztalatokhoz jutottam és sok új eszmét ismertem meg általuk - és ezek sokkal reálisabbá tettek. Fiatal koromban, amikor magasan fenn, a Lhása városa feletti Potala palotában éltem, gyakran nézegettem egy távcsőn keresztül a város életét. Sokat tanultam a palota takarítóinak pletykáiból is. Olyan volt ez számomra, mint az újság. Beszámoltak arról, hogy mit csinál a kormányzó, meg hogy milyen korrupciók és botrányok történtek. Mindig szívesen hallgattam őket, ők pedig büszkék voltak rá, hogy elmondhatták a Dalai Lámának azt, ami az utcákon történt. Azok a durva események, amelyek az 1950-es megszállás után történtek, odáig fajultak, hogy közvetlenül érintetté váltam olyan problémákban, amelyektől máskülönben tisztes távolban maradtam volna. Ennek eredményeként rájöttem, hogy számomra olyan élet lenne megfelelőbb, amelyben társadalmi méretű tetteket hajthatok végre ebben a szenvedéssel teli világban.

Számomra a legnehezebb a kínai megszállás utáni időszak volt, igyekeztem eleget tenni a megszállóknak, csak hogy a helyzet ne rosszabbodjon. Amikor egy kisebb hivatalos tibeti küldöttség aláírt egy tizenhét pontos egyezményt a kínaiakkal, az én tudtom, illetve a kormányzat jóváhagyása nélkül, nem maradt más megoldás, meg kellett próbálnunk együttműködni ezzel az egyezménnyel. Sok tibeti neheztelt ezért, de amikor ellenkezésüket kifejezésre juttatták, a kínaiak még durvábban reagáltak. Ott ragadtam a kettő között, és megpróbáltam lehűteni a kedélyeket. A két hivatalban lévő miniszterelnök panaszkodott a kínai kormánynak a körülményekről, azok pedig válaszul azt kérték tőlem, hogy váltsam le őket. Ilyen problémákkal kellett nap mint nap szembesülnöm, amíg Tibetben voltam. Bár nem tudtunk igazán összpontosítani helyzetünk javítására, én mégis összeállítottam egy reformbizottságot,

54

hogy hitel érdekeltségekkel enyhítsem a hatalmas költségeket.

A kínaiak akarata ellenére először 1956-ban látogattam Indiába, hogy részt vegyek Buddha kétezer ötszáz éves születésének megünneplésén. Amíg Indiában tartózkodtam, és egy nehéz döntést készültem meghozni arról, hogy vajon visszatérjek-e, nyílt lázadásokról érkeztek hírek Kelet-Tibetből, és a tibeti hivatalos személyek azt tanácsolták, ne menjek vissza. Múltbeli tapasztalataim alapján tudtam, hogy a kínaiak komoly katonai erőt fejlesztettek ki, és hogy viselkedésük még durvább lesz. Láttuk ugyan, hogy nincs remény, ám akkor még nem volt tisztázott, hogy kapunk-e teljes garanciát hatékony támogatásunkra az indiai, vagy más kormányoktól.

Végül a visszatérés mellett döntöttünk. 1959-ben azután tömeges menekülés indult meg Indiába, és így könnyebb lett a helyzetünk, mert a dilemma megoldódott. Minden energiánkat és időnket arra fordítottuk, hogy kialakítsunk egy egészséges közösséget, a fiatalok számára modern oktatási rendszerrel, ugyanakkor a buddhizmus tanulmányozására és gyakorlására fenn tudjuk tartani a hagyományos módszereket is. Már félelem nélkül, szabadon dolgoztunk. A saját gyakorlatomban igyekeztem ezt a nagyon mozgalmas és problémás életet hasznosítani. Te is megtapasztalhatod, hogy mennyire megerősödsz majd, ahogy a gyakorlatokban egyre jobban elmélyedsz.

KIEGYENLÍTŐDÉS ÉS MÁSOK FELÉ FORDULÁS

Shantideva szerint, ehhez a gyakorlathoz először meg kell értenünk, hogy minden érző lény boldog akar lenni, együttesen és külön-külön is, és hozzánk hasonlóan a többiek sem akarnak szenvedni; tehát ebből a szempontból egyenlők vagyunk. És ha megértettük, hogy a többi érző lény

55

mérhetetlen számához viszonyítva mi mennyire kicsik vagyunk, akkor azt is be fogjuk látni, hogy mennyire nevetséges lenne, ha nem törődnénk a többiek jólétével, vagy ha saját örömeink érdekében kihasználnánk a többieket. Okosabban tesszük, ha az ő szolgálatukba állítjuk magunkat.

Ha a dolgokat ebből a szemszögből nézzük, akkor érthetővé válnak. Függetlenül saját fontosságunktól, végül mégis csak egyszerű emberek vagyunk. Ugyannyi jogunk van a boldogsághoz, mint bárki másnak, azzal a különbséggel, hogy mi csak egyek vagyunk a sokból, a többiek meg sokan vannak. Egy ember boldogtalansága fontos tényező, de nem annyira fontos, mint sok emberé. Ebből a nézőpontból lehet igazán gyakorolni a könyörületet, a szeretetet és mások tiszteletét.

Bizonyos értelemben minden ember egy nagy családhoz tartozik. Fel kell vállalnunk az emberiség egységét, és mindenkit figyelembe kell vennünk - nem csak az én családomat, az én országomat, az én földrészemet. Figyelembe kell vennünk minden élőlényt, nem csak azt a néhányat, a szemünk előtt. A vallási, ideológiai, faji, gazdasági rendszerbeli, és kormányzati különbözőségek csak másodlagos jelentőségűek.

Legyünk bölcsen önzőek!Legyenek mások az elsők, te csak utánuk következzél.

Ez működik még az önzés szempontjából is. Elmagyarázom, hogyan.

Boldogok akarunk lenni, és nem akarunk a szenvedni, ha pedig másokkal kedvesek vagyunk, szeretettel és tisztelettel viseltetünk irántuk, ők is kedvességgel válaszolnak; ezzel a mi boldogságunk is nőni fog. Ha haragot és gyűlöletet sugárzunk feléjük, ők is ugyanezt éreztetik velünk, és így csökken a boldogságunk. Tehát azt mondom: ha önző vagy, akkor legyél bölcsen önző!

56

A hagyományos értelemben vett önzés csak az egyén saját szükségleteire összpontosít, a bölcs önzés viszont azonban úgy bánik másokkal is, ahogy a hozzá legközelebb állókkal. Végeredményben ez a hozzáállás még több elégedettséget és még több boldogságot eredményez. Vagyis még az önzés szempontjai szerint is jobb eredményt érhetünk el, ha tiszteljük és szolgáljuk a többieket, és csökkentjük önmagunk felé fordulásunkat.

Ha másokkal törődünk, saját jólétünket is automatikusan megvalósítjuk. Gondoljunk csak a fizikai és szóbeli erénytelenségekre, melyek abból fakadnak, hogy valaki rossz körülmények közé születik. Az ember egy kis körültekintéssel elkerülheti például a gyilkosságot, attól a motivációtól függetlenül is, hogy lelkében nehogy rossz karmát szerezzen. Egy kicsit is szélesebb perspektívából nézve: azért kell elkerülni a gyilkosságot, mert az megakadályozza az embert abban, hogy egy jobb életben szülessen újjá, ahol tovább gyakorolhatná, hogy kikerüljön az újjászületések körforgásából. Az önzetlen emberek számára azonban mások élete épp olyan fontos, mint a saját életük, így ők azért kerülik el, hogy másokat megöljenek, hogy oltalmazzák az illető életét. A mások védelmezése igen nagy különbséget jelent a gyilkosságoktól való tartózkodás motivációjának erejében. Az önző motivációval rendelkezők azt gondolhatják, hogy ha még el is követnek ilyen bűnöket, de megvallják, ezzel javíthatnak a karmájukon, míg azok, akik értékelik mások életét, vigyáznak, hogy ne okozzanak nekik szenvedést, azok tudják, hogy mindez nem segít azokon, akik a gyilkosság mellett tesznek hitet. Továbbá a lopás, a házasságtörés, a hazugság, a megtévesztő és megalázó beszéd vagy akár az értelmetlen fecsegés mellett.

És amiért még értékes lehet mások tisztelete, az az, hogy ez az egyén saját helyzetét is egy bizonyos perspektívába helyezi.

Egy alkalommal nagyon elkeseredtem a tibeti állapotok

57

miatt. Aztán eszembe jutott, hogy bodhiszattva esküm mire kötelez, ezért naponta többször is elmondtam Shantideva imáját:

Amíg létezik az ég,És amíg érző lények élnek,Segítek, hogyFeloldozzam őket fájdalmaik alól.

Ahogy ez eszembe jutott, a lelkemről a teher azonnal elszállt, mintha nehéz ruhadarabjaimtól szabadultam volna meg. Az önzetlen tettek azáltal, hogy a csüggedés különös okait szélesebb látókörbe helyezik, fel is oldják; és így ezek az okok nem bátortalanítják el az embert. Az egyén problémáinak többsége, az aggódás és a szomorúság, ebben az életben az ön-sajnálatból adódik. Ahogy már korábban mondtam, a bölcs önzés nem negatív dolog, viszont a rövidlátóan önző viselkedés, ami csak az azonnali kielégülést keresi, az visszahúzó. A szűk látókörűség még a legkisebb problémát is elviselhetetlenné teszi. Ha tiszteled a többi érző lényt, azzal látókörödet tágítod, amitől az még inkább valósághű lesz. Ezért az önzetlen magatartás a fájdalmakat azonnal lecsökkenti.

Őszintén kérlek, hogy akár vallásos vagy, akár nem, gyakorold a szeretetet és a kedvességet. Rá fogsz jönni, hogy mit jelent a jóakarat és a kedvesség saját lelki békéd számára. Végül is, még ha a többi emberre nem is lennél tekintettel, magadra akkor is tekintettel vagy - ez nem is kérdés - és a lelki békét, és a boldogságot te is el akarod érni.

Ha kedvesebb és türelmesebb vagy, nagyobb békét találsz a lelkedben is. Nem kell hozzá, hogy kicseréld a bútoraidat, vagy hogy elköltözz. Lehet, hogy a szomszédod nagyon zajos, és igen nehéz ember, de amíg a te lelkedben béke és nyugalom van, addig a szomszédok sem fognak

58

zavarni. Ha viszont már eleve ingerült vagy, még ha a legjobb barátod látogat is meg, nem fogsz örülni neki. Ha nyugodt vagy, akkor még az ellenséged sem tud bosszantani.

Ezért mondom, hogy ha valóban önző vagy, akkor jobb, ha bölcsen vagy az. így tényleg el tudod érni önzésed célját, vagyis azt, hogy boldog legyél. Ez sokkal jobb, mintha csak én-központú lennél, vagy bolond módon önző, mert azok nem vezetnek eredményre.

VizualizációA következő vizualizációs technika nagyon sokat segít a

napi gyakorlatokban:

2. Legyél nyugodt és tudatos.2. Magad előtt jobb oldalon képzeld el önmagad mását,

aki csak magával törődő, tömény önzésből áll, az a fajta ember, aki bármit képes megtenni, csak hogy kielégíthesse kívánságait.

3. Magad előtt balra képzelj el egy csoport szegény embert, akiknek semmi közük nincs hozzád. Legyen közöttük nincstelen, nagy szükségben lévő szenvedő.

4. Nyugodtan és magabiztosan figyeld meg ezt a két oldalt. És most gondolatban mond ezt: „Mind a két oldal a boldogságot keresi, mind a kettő el akarja kerülni a szenvedést. Mind a két oldalnak joga van elérni ezt a célt."

5. Gondolkodj el rajta, hogy képesek vagyunk sokat, és keményen dolgozni a még több pénzért, vagy hogy hatalmas összegeket költünk abban a reményben, hogy még többet kapunk majd vissza; képesek vagyunk időnként áldozatokat hozni a hosszú távú megtérülés reményében. Éppen ezért teljesen logikus, hogy az egy szem ember hozzon áldozatokat egy nagyobb jó érdekében. Természetes, hogy az elméd a nagyobb

59

embercsoport szenvedéséhez fog húzni.A kétség nélküli megfigyelés érdekében gondolj saját önző énedre, ott a jobb oldalon, aki meghiúsíthatja a többiek jólétét, figyelmen kívül hagyva, hogy azok ott mennyien szenvednek.Egyszerűen nem jó ilyennek lenni. Bár mind a két vizualizált oldal egyenlő mértékben jogosult a boldogságra, nem lehet figyelmen kívül hagyni a nagy számok tekintélyét. A lényeg az, hogy neked kell szolgálni és segíteni a többieket.

Kétségtelenül nehéz ez a hozzáállás, de ha mély elhatározással gyakorlod, akkor az elméd évről évre változni fog, és jobbá válik. A hatvanas évek közepe táján Tsongkhapa: A megvilágosodáshoz vezető út állomásai című munkáját tanítottam, és elmeséltem, hogy amikor elérem a lehangoló érzések megszüntetésének első állomását, akkor hosszan megpihenek. Ezt valóban így is éreztem. Bár jómagam mindig csodálója voltam az önzetlenségnek, azt hittem, hogy ezt túlságosan nehéz lenne kifejlesztenem. Majd 1967 körül Kunu Tenkin Gyeltsen-től, a kagyu lámától megkaptam Shantideva tanítását Útmutató a bodhiszattva életmódhoz címmel, és ezzel egy időben Nagardzsunától a Becses füzér-t, és akkor még jobban megértettem az önzetlenség jelentőségét. Ekkor kezdtem el bízni abban, hogy ha elég időt szentelek rá, akkor ki tudom fejleszteni magamban ezt a magas fokú könyörületességet.

Körülbelül 1970 óta reggelenként, amikor az önzetlenségről elmélkedem, könny szökik a szemembe, így működik az átalakulás. Nem állítom, hogy az önzetlenséget magas fokra sikerült fejlesztenem, de bízom benne, hogy előbb-utóbb sikerülni fog. Még ha csak szerény motivációval is rendelkezünk az önzetlenség kifejlesztésére, a lelki békénk akkor is érezhetően növekedni fog tőle. A mások iránti

60

figyelem hatalmas energiát ad elménk átalakításához. A minden élőlénnyel szembeni könyörületesség gyakorlásával, az állatokat is beleértve, ugyanaz a határtalan érdem a te számodra is gyarapodni fog.

Saját felelősségünkMég ha most nem is tudjuk a másokkal való törődést a

saját magunkkal való törődésünk szintje fölé emelni, azért azt be tudjuk látni, hogy nem helyes, ha másokat semmibe veszünk. Emberi testünk van, és az emberi elbírálás hatalma áll rendelkezésünkre, de ha ezeket csak a saját önző céljaink érdekében használjuk, nem vagyunk jobbak az állatoknál. Még a hangyák is, hogy csak egy példát mondjak, önzetlenül dolgoznak a közösségükért; mi, emberek ehhez képest elég rosszul állunk. Ha azt tartjuk magunkról, hogy magasabb rendű lények vagyunk, akkor viselkedjünk is magasabb rendű mivoltunknak megfelelően.

Ha megnézzük a világtörténelmet, a legtöbb nagy tragédiát, amelyben rengeteg élet pusztult el, az emberek okozták. Az emberek főzték ki. Emberek milliói élnek állandó félelemben a faji, etnikai megkülönböztetések, és a gazdasági konfliktusok miatt. Ki a felelős ezekért a félelmekért? Hát nem az állatok. A háborúk következtében rengeteg állat is elpusztul, de ez bennünket egyáltalán nem zavar; mi csakis magunkkal törődünk. Sokat beszélünk arról, hogy a háborúkat meg kell állítani, de az ábrándos gondolatoknál tovább nem merészkedünk. Mi az emberi értékünk, amikor könyörület, és mások figyelembe vétele nélkül élünk, megöljük, és elfogyasztjuk az állatokat, háborúzunk, és legyilkoljuk az embereket? A mi feladatunk felszámolni ezt a zűrzavart.

Manapság az egyik leghatékonyabb kommunikációs eszköz a televízió. Azok, akik a televíziónál dolgoznak, és gyakorolni szeretnék az emberekkel való törődés nemes

61

eszméjét, komoly mértékben hozzá tudnak járulni mindehhez. Bár a vágyakkal és gyilkosságokkal teli történetek nagyon izgalmas szórakozást nyújtanak, a lélek mélyén ez mind negatív hatást vált ki. Nincs mindig szükségünk az ilyen szórakozásra - ámbár ezt megítélni nem az én dolgom.

A gyermekeinket meg kellene tanítanunk a könyörületességre. A tanárok és a szülők bele tudnák oltani a gyermekekbe az igazi, melegszívű emberi értékeket. Ennek óriási haszna lenne. Az egyik újságban elmeséltem egyszer, hogy egy játékgyár, amelyik többnyire játék fegyvereket és ehhez hasonló dolgokat készített, karácsonykor szándékosan abbahagyta az erőszakos játékok készítését. Milyen csodálatos ötlet! Micsoda mások felé forduló cselekedet!

HOGYAN HATÁROZZUK EL, HOGY MEGVILÁGOSODUNK?Ha egyszer eljutunk arra a pontra, amikor lelkünk

mélyen szeretnénk megtenni mindent, amit csak lehet, hogy feloldjuk a szenvedéseket, gyökeresen kiirtsuk az okait, és segítsünk minden létezőnek, hogy elérjék a boldogságot, és a boldogság feltételeit, akkor ki kell találnunk, hogy ezt hogyan tudjuk megtenni. Ez csakis úgy lehetséges, ha más emberek is rájönnek, hogy mindez hogyan működik, majd ezt a tudást alkalmazzák a gyakorlatban. Vagyis a mások jóléte iránti elkötelezettségünket leginkább azzal támogathatjuk, ha másokat is megtanítunk arra, hogy hogyan gyakoroljanak, és arra, hogy mi a kívánatos magatartás, hogy így saját maguktól legyenek képesek elérni a boldogságot és elkerülni a szenvedést. Nincs más mód. Hogy ez megtörténhessen, mi magunknak kell feltárnunk az ő belső teendőiket, és érdeklődésüket, és azt is, hogy mit kell nekik megtanítani.

Ezért ahhoz, hogy másokat segíteni tudjunk, nagyon felkészültnek kell lennünk. Mit jelent ez a felkészülés?

62

El kell távolítanunk a saját elménkből minden akadályt, hogy tudhassunk mindent, amit csak tudhatunk. Az elkötelezett gyakorlók - akiket bodhiszattváknak neveznek - nem csak azokon az akadályokon akarnak felülkerekedni, amelyek saját megszabadulásukat gátolják; szeretnék megtisztítani a mindentudás felé vezető utat is, hogy ez által hozzáférjenek más emberek tennivalóihoz, és meghatározhassák, melyik technika lesz számukra a legeredményesebb. Ha ez csak egy sima választás lenne, akkor a boddhisattvák először is egyszerűen csak eltávolítanák az akadályt a mindentudás elől. Azonban a mindentudás felé az akadályt a visszahúzó érzelmek - amelyek a ciklikus létezésben fogva tartanak bennünket - jelentik, vagyis azok az előítéletek az elmében, amelyek fogalmakat teremtenek, még pedig úgy, mintha ezek a fogalmak örökké léteztek volna. Anélkül, hogy először ezeken a visszahúzó érzelmeken kerekednénk felül, azon a nem-tudáson, ami hisz az örökké létezőben, nem tudunk megbirkózni azokkal az előítéletekkel sem, amelyeket a nem-tudás ültetett az elménkbe.

Tudatunkat úgy tudjuk átformálni Buddha mindentudó tudatává, vagyis a teljes megvilágosodássá, hogy megtisztítjuk a visszahúzó érzelmektől, és a visszahúzó érzelmek által kialakított előítéletektől.

Ahhoz, hogy másokat a tökéletes boldogság állapotába emelhessünk, az is szükséges, hogy mi magunk is megvilágosodottak legyünk. Amikor ezt megértjük, és elhatározzuk, hogy a megvilágosodást az ő kedvükért keressük, azt úgy nevezik: a megvilágosodás önzetlen szándéka, vagy másként: bodhicsitta. Shantideva gyakorlatát követve, vagyis a boldogságért folytatott küzdelemben magunkat és másokat egyenlőnek tekintve, majd a nyomatékot saját céljainkról, a végtelen számú többi emberre helyezve át, a bodhicsittá-t ki tudjuk magunkban fejleszteni.

63

Az önzetlen viselkedésnek három különböző stílusa van, ami három embertípust határoz meg. Az első olyan, mint az uralkodó. Ő az, aki előbb akarja elérni a buddha-állapotot, mint a mások segítésének leghatékonyabb módját. A második olyan, mint a hajós, aki az összes többi létezővel együtt szeretne megérkezni a másik partra, a megvilágosodás partjára. A harmadik olyan, mint a pásztor, aki azt szeretné, ha először az összes többi létező érné el a megvilágosodást, és csak utána ő.

Az utolsó két analógia csak jelöli bizonyos típusú gyakorlók jóindulatú viselkedését; tulajdonképpen nincs olyan eset, mint a hajósé, hogy mindenki egy időben éri el a megvilágosodást, sem olyan, mint a pásztoré, aki másokat helyez előtérbe. A megvilágosodás sokkal inkább az első módszerrel érhető el, ahogy azt egy uralkodó tenné. A bodhiszattvák azért szeretnének minél előbb megvilágosodni, hogy így sokkal hatékonyabban tudjanak segíteni másokon. Ahogy Sakya Pandita, a tibeti bölcs mondja A három fogadalom különbségében: a bodhiszattváknak kétféle imakérésük van: a teljesíthetők, és a nem teljesíthetők. Shantideva: Útmutató a bodhiszattva életmódhoz című könyvében sok példát hoz fel azokra a kívánságokra, amiket tulajdonképpen nem lehet elérni, mégis léteznek, mert segítik az erős akarat, és a határozottság kifejlődését. Például saját boldogságunk feladása és mások szenvedésének magunkra vétele így, szó szerint nem lehetséges, kivéve talán a kisebb szenvedéseket. Ebben a gyakorlatban a nem teljesíthető kívánságok célja az, hogy növelje a jóindulat, a könyörület elszántságát. A hajós és a pásztor analógiája is azt a célt szolgálja, hogy jelezze, milyen erőteljesen szeretnének a bodhiszattvák másokon segíteni.Elmondok egy példát erre a felajánlásra, ami az alapvető benyomások szintjén merült fel. Volt egyszer egy gyakorló, a Drashikyil kolostorban, Kelet-Tibet északkeleti vidékén, amit Amdonak neveznek. 1950-ben, amikor a kínai kommunisták

64

megszállták a vidéket, és a kolostor háromezer szerzeteséből ezret bebörtönöztek, kijelöltek közülük százat, hogy kivégezzék őket. Az egyik kijelölt ez a szerzetes volt. Mikor a vesztőhelyre vitték, mielőtt lelőtték volna, imádkozott: Szálljon rám minden rossz szándék, akadály és szenvedés

Ebben a pillanatban, feltétel nélkül,És szálljon az én boldogságom és az én érdemeim

másokra.Töltsön el minden létezőt a boldogság.

Csupán néhány pillanattal azelőtt, hogy megölték, volt annyi lelkiereje, hogy eszébe jusson gyakorolni mások fájdalmának magára vételét és saját boldogságának átadását. Nagyon könnyű ilyen dolgokat gyakorolni akkor, amikor minden jól megy, de ő ezt a legnehezebb időben is képes volt megtenni. Ez a szellemi eredmények legtisztább jele, amihez hosszú gyakorlás szükséges.

Shantideva az Útmutató a bodhiszattva életmódhoz című könyvében azt mondja, ha egy vak kincset talál a szemétdombon, arra nagyon fog vigyázni. Ha a vágy, a gyűlölet és a tudatlanság - vagyis a lelkünket és a világot beszennyező érzelmek - szemétdombjának kellős közepén ki tudunk alakítani egyfajta jóindulatú viselkedést, akkor arra úgy kell vigyáznunk, mint ha kincsekre vigyáznánk. Ez az értékes felfedezés boldogsággal és valódi nyugalommal tölthet el bennünket. Az többi hasonló lehetőség, a nyaralás, a drogok, csak ideiglenes megnyugvást hoznak. Az igazi, önzetlen, fegyelmezett viselkedés, amikor jobban vigyázunk másokra, mint saját magunkra, nagyon hasznosak számunkra is, és a többiek számára is. Sem ideiglenesen, sem hosszú távon nem ártunk vele senkinek. A jóindulat felbecsülhetetlen értékű kincs.

Vigyázzunk mindig másokra! Ha segíteni nem tudunk, ne okozzunk bajt! Lényegében ez az erkölcs gyakorlásának

65

lényege.

A napi gyakorlat összefoglalása

Naponta végezd el a korábban leírt vizualizációs gyakorlat öt lépését:

1. Legyél nyugodt és tudatos.2. Jobbra magad előtt képzeld el önmagad önző, én-

központú változatát.3. Balra magad előtt képzelj el egy csoport szegény,

szenvedő lényt, akik nem tartoznak hozzád, nem barátok, nem is ellenségek.

4. Vizsgáld meg a két oldalt a saját szempontodból. Gondold azt: „Mind a két oldal boldog akar lenni. Mind két oldal meg akar szabadulni a szenvedéstől. Mind a kettőnek joga van ahhoz, hogy elérje ezt a célt."

5. Gondolj arra: általában szívesen hozunk ideiglenes áldozatokat a nagyobb, hosszú távú előnyök érdekében. Ezen az alapon a nagyobb számú szenvedő csoport sokkal fontosabb, mint ez az egyedül álló önző ember itt, a másik oldalon. Figyeld meg, hogy a lelked természetes módon a nagyobb embercsoporthoz fog vonzódni.

6. Törekvés a megvilágosodásra

Miért keressük a megvilágosodást?

Az erkölcsösség mélyebb szintjeinek eléréséhez a jóindulat a megoldás, hiszen hogyan tudnánk másokon segíteni, amikor bennünket is visszatartanak a rossz szokásaink. Amíg mi magunk nem vagyunk jobb helyzetben, nehéz lenne másokon segíteni azon a széles skálán, amit megbeszéltünk. Például, ha analfabétákon akarunk segíteni,

66

akkor tudnunk kell írni, olvasni. Ezért, ha segíteni akarunk az érző lényeken, el kell érnünk a buddha-állapotot, mert egy buddha az összes olyan tulajdonsággal rendelkezik, amire a segítéshez szüksége van, minden technikát ismer, ami a szellemi fejlődéshez szükséges, és tisztán látja az érzelmeket, az érdeklődést, a hajlamokat, és így tovább. Amikor a mások iránti figyelem jóindulatát gyakoroljuk, akkor elérkezett az idő, hogy új értékek foganjanak meg bennünk. Lelkünk talaját előkészítjük az új értékekre, és elmerülünk a megvilágosodásra való törekvés rituáléjában.

Az alapvető tulajdonságok, amelyek szükségesek a megvilágosodás eléréséhez - az elme értő és tudó természete - már megvannak benned. Összpontosíts erre a gondolatra: „A végtelen űr érző lényei érdekében el fogom érni a felülmúlhatatlanul tökéletes megvilágosodást." Dédelgesd ez a gondolatot, míg meg nem erősödik benned! Az önzetlen megvilágosodásra való törekvés rituáléja sokat segíthet ebben a folyamatban.

A HÉT ÉRDEM GYAKORLATA

Ez a rituálé, mely napi meditációnk részévé kell, hogy váljon, hét lépéssel kezdődik, és ezt majd egy különleges felajánlás követi. Ezek a gyakorlatok növelik érdemeink erejét, melyek viszonzásképp még biztosabban vezetnek bennünket az átalakuláshoz. Az áhítat eme formáin keresztül a jóindulat iránti elkötelezettségünk még intenzívebbé válik; és ahogy majd láthatni fogjuk, mindegyikben áhítattal adózunk azoknak a különleges lényeknek, akik a jóindulatot tanítják.

1. Hódolat. Képzeljük el Sakyamuni Buddhát számtalan bodhiszattvája között, amint betölti az eget előttünk. Hódoljunk előtte testünkkel, beszédünkkel és elménkkel. Tegyük össze a tenyerünket, és érezzük, hogy

67

Buddhában és a bodhiszattvákban tiszteletteljesen menedéket találunk. Mondjuk ki hangosan: „Hódolat Sakyamuni Buddhának és a bodhiszattváknak."

2. Felajánlás. Nyújtsuk ki magunk elé a felajánlásokat, például a gyümölcsöket vagy a füstölőt. Képzeljünk el mindenfélét, ami megfelelő felajánlás lehet, legyen akár a miénk, akár nem - beleértve testünket, javainkat, saját erényeinket is. Majd képzeljük el, hogy mindezt a maga teljességében felajánljuk a Buddháknak és a bodhiszattváknak.

3. A bűnök megvallása. Felelősek vagyunk testünk, beszédünk és lelkünk ártó szándéktól vezérelt bűnös tetteiért. A teljes megvallás szellemében ki kell fejlesztenünk magunkban a képességet, hogy megbánjuk ezeket a tetteket, mintha csak megmérgeztük volna magunkat. És ki kell fejlesztenünk magunkban azt a szándékot is, hogy a jövőben megtartóztatjuk magunkat ezektől a tettektől, mintha az életünk múlna rajta. Gondolatban mondjuk ezt: „Szívem mélyéből megvallom Buddhának és a bodhiszattváknak azokat a bűnöket, amiket elkövettem." A bűnöktől csak megbánással lehet megtisztulni. Mennél erősebb a megbánásunk, annál erősebb lesz a szándék is, hogy többé nem követjük el ezeket a tetteket.

4. Csodálat. Szívünk mélyéből csodáljuk saját magunk és mások erényes tetteit. Teljesen örüljünk azoknak a jó tetteknek, amiket ebben az életünkben cselekedtünk. Összpontosítsunk a különösen jó cselekedeteinkre, például az adakozásra. Az, hogy ebben az életünkben emberi testünk van, és alkalmunk van arra, hogy gyakoroljuk a jóindulatot, az előző életeink erényes cselekedeteinek a következménye. Tehát örüljünk ezeknek az erényeknek, és gondoljuk azt: „valóban jót tettem". Örüljünk mások erényeinek is, akár láttuk azt saját magunk, akár nem. Örüljünk Buddha és a

68

bodhiszattvák számtalan erényének az idők végtelenségében. Amikor saját magunk vagy mások erényeiben gyönyörködünk, megakadályozzuk, hogy erényes tetteinket megbánjuk - például, hogy azt kívánjuk, bár ne adakoztunk volna, mert ezzel jócskán lemerült a bankszámlánk, és elkerüljük azt, hogy féltékenyek legyünk mások jó cselekedeteire, vagy esetleg versenyezzünk velük.

5. Közbenjárás. Kérjük a Buddhákat, akik tökéletesen megvilágosodtak, de még nem kezdték el tanítani a szellemi tanokat, hogy tegyék meg ezt azokért, akik szenvednek.

6. Könyörgés. Imádkozzunk a Buddhákhoz, hogy ne tűnjenek el. Ez a különleges kérés azokhoz a Buddhákhoz szól, akik tanítanak, és már közel járnak az időhöz, amikor eltűnnek.

7. Ajánlás. Ahelyett, hogy az előző gyakorlat lépéseit közvetlenül az ideiglenes boldogságok felé irányítanánk, és saját jelenlegi vagy következő életünket tennénk kényelmessé velük, vagy egyszerűen csak a ciklikus létezésből igyekeznénk megszabadulni általuk, ajánljuk fel a gyakorlatokat a még tökéletesebb megvilágosodásra. Mondjuk ezt gondolatban: „Segítsenek engem ezek a lépések a teljes és tökéletes megvilágosodás elérésében, minden érző lény megvilágosodása érdekében." Ez után képzeljük el, hogy az egész világ megtisztul, és ajánljuk ezt fel minden felfogható csodájával együtt a Buddháknak és a bodhiszattváknak. Ez a különleges felajánlás, melyben minden kívánatos dolgot azoknak ajánlunk fel, akik tanítják, táplálja a jóindulatot.

69

KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS MÁSOK SEGÍTÉSÉRE Ezzel felkészültünk a megvilágosodásra való törekvés

rituáléjára, a mások iránti gondoskodás érdekében.Ez a rituálé két részből áll: az első egy rövid kijelentés

recitálása a menedékről: „Amíg el nem érem a megvilágosodást, Buddhában, a tanban, és a felsőbb szellemi közösségben keresek menedéket" A menedék, legteljesebben jóindulatú formájában, három attitűd egysége:

1. Saját szenvedésünk helyett a többi élőlény szenvedésének észrevétele. Gondoljunk arra is, hogy ők nem csak a szenvedésüktől való megváltását keresik, hanem a buddha-állapot önzetlen megvilágosodását is.

2. A Buddhákba, a felismerés állapotaiba, és a szellemi közösségbe vetett hit, azzal a meggyőződéssel, hogy általuk minden élő megszabadul a szenvedésektől.

3. Jóindulat, ami nem azt jelenti, hogy mások rabszolgájává válunk, és szenvedünk anélkül, hogy ez ellen bármit is tennénk.

Tudnunk kell, hogy Buddha a menedék tanítója, hogy az igaz út és a valóságos megszüntetés tényleges menedékek, és hogy a bodhiszattvák, akik közvetlenül felismerték a jelenségek valódi természetét, jelentik a mi szellemi közösségünket, és ők vezetnek el minden érző lényt a menedékhez.

Ezzel a tudással törekedjünk a legmagasabb megvilágosodás felé, és recitáljuk: „Adakozásaim, erkölcsöm, türelmem, erőfeszítéseim, figyelmem és bölcsességem által összegyűjtött érdemeim segítségével érjem el a Buddhaságot, hogy segíthessek a többi létezőn". Közben pedig gondold ezt: „Ezek erejével érjem el a Buddhaságot, de nem azért, hogy magamon segítsek, hanem hogy szolgáljak vele minden érző lényt, hogy a Buddhaságot

70

ők is elérhessék". Ezt úgy nevezik: a jó szándék felébresztése a megvilágosodás elérésére, kívánság formájában.

És ezzel elérkeztünk a rituálé központi részéhez.A Buddhaság elérésének erőteljes óhajával, hogy

segíthessünk általa másokon, képzeljünk magunk elé egy élő Buddhát, vagy az ő képviseletében saját szellemi tanítónkat.

1. Recitáljuk a következőket, mintha Buddha színe előtt tennénk:Amíg el nem érem a megvilágosodást, Buddhában, a Tanban, és a felsőbb szellemi közösségben keresek menedéket. Adakozásaim, erkölcsöm, türelmem, erőfeszítéseim, figyelmem és bölcsességem által összegyűjtött érdemeim segítségével érjem el a Buddhaságot, hogy segíthessek a többi létezőn.Mialatt ezeket mondjuk, erényes cselekedeteinket ne egy parányi cél felé irányítsuk jelenlegi, vagy következő életünkben, hanem egy ennél sokkal nagyobb cél felé: minden létező teljes megszabadulásának elérésére. Ezt a hozzáállást nagy elhatározással alakítsuk ki magunkban.

2. Ismételjük el ezt másodszor, még nagyobb eltökéltséggel, hogy ez az önzetlen cél napi gyakorlatainkban állandósulni fog:Amíg el nem érem a megvilágosodást, Buddhában, a Tanban, és a felsőbb szellemi közösségben keresek menedéket. Adakozásaim, erkölcsöm, türelmem, erőfeszítéseim, figyelmem és bölcsességem révén összegyűjtött érdemeim segítségével érjem el a Buddhaságot, hogy segíthessek a többi létezőn.

3. A harmadik ismétlést még az előzőnél is nagyobb elhatározással mondjuk, a szívünk mélyéből. Legyen jól felfogott, és szilárd - mindenféle körülménytől megingathatatlan - az elhatározásunk, hogy mások jóléte sokkal fontosabb számunkra, mint a sajátunk.

71

Gondolatban mondjuk ezt: Most, hogy ilyen kiváló alkalmam van, mi lehetne fontosabb számomra, mint hogy mások jólétére törekedjem. Mostantól, amíg csak képes leszek, nem fogok saját jólétemre összpontosítani, hanem mindent el fogok követni, hogy a többi létező javát szolgáljam. Felülmúlhatatlanul tökéletes megvilágosodást fogok elérni. Amíg el nem érem a megvilágosodást, Buddhában, a Tanban, és a felsőbb szellemi közösségben keresek menedéket. Adakozásaim, erkölcsöm, türelmem, erőfeszítéseim, figyelmem és bölcsességem által összegyűjtött érdemeim segítségével érjem el a Buddhaságot, hogy segíthessek a többi létezőn.

Így erős és rendületlen jóindulat magjait vetetted el és tápláltad.

Az elkötelezettség megtartása ebben az életben

A következő négy gyakorlat célja, hogy az önzetlenséget jelen életünkben megóvjuk a romlástól.

1. Először növeljük lelkesedésünket a mások javára történő megvilágosodás iránt, továbbá emlékeztessük magunkat újra és újra az önzetlenség előnyeire.Ezután növeljük törődésünket másokkal, majd nappalainkat és éjszakáinkat osszuk külön-külön három szakaszra, és ezekben a szakaszokban vegyünk el egy kicsit a napunkból, illetve ébresszük fel magunkat álmunkból, és gyakoroljuk az ötlépcsős vizualizációt (81. oldal), még ha csak öt percre is. Ez a gyakorlat nagyon hatékony; ugyanolyan rendszeres szokásunkká válhat, mint az, hogy milyen időben étkezünk. Ha ezt nem tudjuk gyakran megtenni, akkor vizualizáljuk a

72

lépéseket reggel háromszor, ami vegyen körülbelül 15 percet igénybe, és ismételjük ezt meg este is. Töprengjünk el célunk jelentésén: „Érjek el magasabb szintű megvilágosodást mások érdekében".

3. A következő gyakorlat különös figyelmet igényel: vigyázzunk, hogy a minden élő javára történő magasabb szintű megvilágosodás keresése közben ne zárjunk ki mentálisan a jólétből egyetlen létezőt sem.

4. Igyekezzünk felhalmozni az érdem és a bölcsesség erejét, amennyire csak tudjuk. Az érdemeink növekedése érdekében szándékosan kötelezzük el magunkat olyan erényes cselekedetek mellett, mint például a nagylelkűség és az erkölcsösség. A bölcsesség tökéletesítéséhez meg kell értenünk a jelenségek létezésének igaz módját. Mivel ez elég bonyolult téma, ezért külön fejezetekben (8-10. fejezet) fogom bővebben kifejteni. Itt most elég, ha csak annyit tudunk, hogy nagy segítséget jelent, ha megértjük, hogyan keletkeznek és léteznek a jelenségek az okok és a feltételek függvényében.Az elkötelezettség megtartása a következő életekbenKövetkező életeinkben gyengülhet a jóindulat szándéka

a megvilágosodás elérésére. Ennek megelőzésére a következő négy egészségtelen tevékenységet kell elkerülnünk, illetve a felsorolt négy egészséges gyakorlatot kell elsajátítanunk.

A négy egészségtelen gyakorlat:

1. A felsőbb rangú személyek, például apa, beavató mester, láma, vagy akár egy másik gyakorló megtévesztése az elkövetett negatív tetteinkkel kapcsolatban.

2. Olyan dolgot művelni, ami miatt mások megbánhatják erényes tetteiket.

3. Kritizálni és megalázni azokat, akik könyörületet

73

gyakorolnak másokkal szemben.4. Csalni és félrevezetni másokat szolgálataik elnyerése

érdekében.

A négy egészséges gyakorlat:

1. Ne hazudjunk senkinek. Vannak kivételek, amikor a hazugság sokkal hasznosabb mások számára, ez azonban elég ritka.

2. Közvetve vagy közvetlenül segítsünk másoknak, hogy elérhessék a Buddhaság önzetlen megvilágosodását.

3. Ugyanolyan mély tisztelettel viseltessünk a bodhiszattvák, mint Buddha iránt. Mivel azonban nem tudhatjuk, hogy ki bodhiszattva, és ki nem, ezért mindenkit tisztelnünk kell. Általános szabály, hogy helyezzük a többieket magunk fölé. 4. Ne csaljunk meg soha senkit, és legyünk őszinték.

Ha elhatároztuk, hogy ezeket a gyakorlatokat rendszeresen el fogjuk végezni, hogy ezzel előidézhessük eltökéltségünket a Buddhaság elérésére és mások érdekében, akkor ígérjük meg: „Elhatározásomat fenntartom, és soha nem adóin fel."

Akik ezt a szintet nem képesek elérni, azok kikerülhetik ezt az ígéretet, és helyette a következőket mondhatják el gondolatban: „Érjem el a legmagasabb szintű megvilágosodást minden élő javára." Azok, akik nem buddhisták - keresztények, zsidók, muzulmánok, és így tovább -, azok ezzel egyenértékű másokra figyelő hozzáállást idézhetnek elő, ha gondolatban ezt mondják: „Segítséget és boldogságot akarok adni minden létezőnek".

74

A megvilágosodás szándékának tudatosítása

Ha szilárddá válik a törekvésünk a megvilágosodásra, akkor ezt be kell építenünk a tetteinkbe is. Ezeket úgy nevezik: bodhiszattva-cselekedetek, amelyekben a fő szabály a hat tökéletesség:

A HAT TÖKÉLETESSÉG

1. Adakozás, mely magában foglalja az anyagi javak (pénz, ruhák, élelem) adományozását; a szeretet adását; a szellemi tanok tanítását és gyakorlását; a feloldozást minden létező számára a félelmes helyzetekből, beleértve az állatokat is; akár csak egy hangya kisegítését is szorult helyzetéből.

2. Erkölcsösség, ez felel meg legjobban abodhiszattvák önzetlen viselkedésének és hozzáállásának.

3. Türelem, ami a stresszes helyzetekben nyilvánul meg, illetve a kitartásban a komoly erőfeszítések során, mint amilyen a tanítás vagy a gyakorlatok végzése hosszú időn keresztül.

4. Erőfeszítés, mely fenntartja az erények iránti lelkesedést, és támogatja a többi tökéletességet.

5. Koncentráció a stabil és intenzív meditációk gyakorlása során, amit a következő fejezetben mutatok be.

6. Bölcsesség, mely a ciklikus létezés és a folyamatos változás, valamint a függőségből keletkezés és az üresség természetének megértéséhez szükséges.

Ezt a hat tökéletességet pedig három bodhiszattva gyakorlatba lehet összefogni - az erkölcsi tökéletesség gyakorlatába (mely magában foglalja az adakozás és a türelem tökéletességét), a koncentráció tökéletességét, és a bölcsesség tökéletességét.

75

Az erőfeszítés tökéletessége szükséges mind a három gyakorlathoz. így van benne a hat tökéletesség az erkölcs, a koncentrált meditáció és a bölcsesség három részes gyakorlatában, amiről lényegében könyvem is szól.

Amikor szívedben megérlelődik az elhatározás, hogy elkötelezed magad a bodhiszattva-cselekedetek - vagyis tulajdonképpen a hat tökéletesség, vagy másként a hármas gyakorlat - mellett, akkor elérkezett az idő, hogy letegyed a tudatos megvilágosodás bodhiszattva - fogadalmát.

Lényegében az összes létező azonos abból a szempontból, hogy mindannyian boldogságra vágynak, és el akarják kerülni a szenvedést. Ebből a szempontból mi is ugyanilyenek vagyunk, mert szeretnénk, ha lehetőségünk lenne megszüntetni a szenvedést, és elérni a boldogságot, amihez mindannyiunknak jogunk van.

Akkor pedig mi a különbség köztünk és a többi létező között? Az, hogy mi egymagunkban kisebbség vagyunk. Könnyen belátható, hogy azok a végtelen számú érző lények, akik a boldogságban reménykednek, és menekülnek a szenvedéstől, sokkal fontosabbak, mint ez az egy személy. Éppen ezért nyilvánvalóan logikus, hogy feláldozzuk magunkat a végtelen számú többiek jóléte érdekében, hogy testünket, beszédünket, elménket arra használjuk, hogy nekik jó legyen, és hogy megszabaduljunk az olyan magatartástól, amelyben csak magunkkal törődünk.

A napi gyakorlat összefoglalása

Vegyük először a hét előkészítő lépést:

1. Hódolj! Képzeld, hogy Sakyamuni Buddha számtalan bodhiszattvája körében betölti az eget!

2. Ajánlj fel csodálatos dolgokat - akár a rendelkezésedre állnak akár nem -, beleértve a testedet, az anyagi

76

forrásaidat, és a saját erényeidet is, a Buddháknak és a bodhiszattváknak!

3. Valld meg a bűnöket, amiket testeddel, beszédeddel és lelkeddel azért követtél el, hogy ezzel másoknak árts! Bánd, hogy megtetted, és fogadd meg, hogy a jövőben távol tartod magad tőlük!

4. Csodáld szíved mélyéből saját és mások erényeit! Találj örömöt azokban a jó dolgokban, amiket jelenlegi és előző életeidben tettél, és gondold azt: „tettem valami jót"! Találj örömet mások erényeiben, beleértve Buddha és a bodhiszattvák erényeit is!

5. Kérd a Buddhákat, akik már teljesen megvilágosodtak, de még nem tanítottak, hogy tanítsanak azokért, akik szenvednek!

6. Könyörögj a Buddhákhoz, hogy ne múljanak el!7. Ajánld fel ezt a hat gyakorlatot a magasabb szintű

megvilágosodásért!

Ezután végezd el a rituálé központi részét, a megvilágosodásra törekvésért:

1. Erős elhatározással, hogy eléred a Buddhaságot, és ezzel a többi létezőt szolgálod, képzelj magad elé egy Buddhát, vagy Buddha képviseletében szellemi tanítódat.

2. Recitáld háromszor a következőket, mintha ő utána ismételnéd:Amíg el nem érem a megvilágosodást, Buddhában, a Tanban, és a felsőbb szellemi közösségben keresek menedéket. Adakozásaim, erkölcsöm, türelmem, erőfeszítéseim, figyelmem és bölcsességem által összegyűjtött érdemeim segítségével érjem el a Buddhaságot, hogy segíthessek a többi létezőn.Azért, hogy a jelen életünkben fenntarthassuk és

erősíthessük ezt az alapvető önzetlenséget, a következőket

77

kell tennünk:

1. Soroljuk fel újra és újra azokat az előnyöket, amelyek a mások érdekében történő megvilágosodás szándékának kifejlesztéséből származnak.

2. Osszuk a nappalt három szakaszra, és az éjszakát is három szakaszra, és minden egyes szakaszban - ha alszunk, ébresszük fel magunkat - fordítsunk egy kis időt az ötlépcsős vizualizáció elvégzésére, melynek leírása az utolsó fejezetben található (159. oldal). Az is elég, ha ezt az öt lépést reggel egymás után háromszor, illetve este is egymás után háromszor tizenöt percen keresztül végezzük el.

3. Igyekezzünk elkerülni, hogy akár csak egyetlen lény jólétét is semmibe vegyük.

4. Ötvözzük az erényes cselekedeteinket jó magatartással, amennyire csak tudjuk, és érjük el a valóság természetének hozzávetőleges megértését, vagy legalább tartsuk fenn a vágyat, hogy elérjük ezt, és hogy dolgozzunk ezen.

Hogy megtartsuk és megerősítsük az alapvető önzetlenséget a következő életeinkben:

1. Ne hazudjunk senkinek, hacsak ezzel nagymértékben nem segítünk másokon.

2. Közvetve vagy közvetlenül segítsünk a többi embernek, hogy haladhassanak a megvilágosodás felé.3. Tiszteljünk minden létezőt.4. Ne csaljunk meg soha senkit, legyünk őszinték.

Naponta ismételd el gondolatban újra és újra: „Képes vagyok segíteni a többi létezőt".

78

A KONCENTRÁLT MEDITÁCIÓ GYAKORLÁSA

7. Az elme összpontosítása

Álljunk meg kicsit, és vessünk egy pillantást a teljes élet kifejlődésének folyamatára. Először is az erkölcs alakul ki, azután a koncentrált meditáció, és végül a bölcsesség. A bölcsesség a meditáció egypontúságán, a meditáció pedig az erkölcs önfegyelmén alapul. Az utóbbi öt fejezetben az erkölcs gyakorlásáról beszéltünk, amely elősegíti az elme békéjét és nyugalmát, felkészítve azt a további szellemi haladásra. A koncentrál meditáció egy fajta tudatos viselkedéssel érhető el, amit nyugodt állapotnak is neveznek. Elménk azonban túlságosan is szétszórt a meditációs gyakorlatok hatékony elvégzéséhez, amihez teljes összpontosítás szükséges. Akár csak egy kis zaj innen, vagy onnan, és azonnal kizökkenhetünk. Mivel elengedhetetlenül szükséges, hogy elménket olyan mértékben összpontosítsuk, hogy az képes legyen megragadni a bölcsességet, ezért ebben a fejezetben a mélyrehatóan összpontosított nyugalmi állapot kialakítását mutatom be. Először röviden bemutatom a meditációk különféle fajtáit, hogy megérthessük, milyen fontos szerepe van bennük a nyugalomnak.

A meditáció fajtái

Meditálni sokféleképpen lehet. A meditáció két alapvető fajtája az analitikus meditáció és a rögzített meditáció. Az analitikus meditációban egy adott témát elemzünk, vagyis megpróbáljuk értelmezni és megérteni. Például: ha azt akarjuk megérteni, hogy a dolgok miért nem állandóak, akkor végig kell gondolnunk, hogy hogyan keletkeznek az okokból, mint az okok termékei, és hogyan bomlanak el percről percre. A rögzített meditációban elménket egy adott tárgyra vagy

79

témára, például a változásra rögzítjük. A nyugodt szemlélődést rögzített meditációval érjük el.

A meditációkat feloszthatjuk még szubjektív meditációra és objektív meditációra. A szubjektív meditációnak az a célja, hogy elménk új, vagy megerősített perspektívában, vagy ennek megfelelő hozzáállással működjön. Erre a meditációra a hit művelése lehet jó példa. A hit nem tárgy, amire összpontosítunk, hanem viszonyulás, amit meditatív módon végezhetünk. A jóindulat művelése szubjektív meditáció, mert a jóindulatról nem meditálunk, hanem azt kutatjuk, hogyan lehet tudatunk jóindulatú. Az objektív meditációban egy adott témán meditálunk, például a változáson, vagy egy adott tárgyon, például Buddha arany testén.

Meditálhatunk úgy is, hogy kívánunk valamit. Például kívánhatjuk, hogy töltsön el bennünket Buddha bölcsessége és jóindulata.

És mehetünk egy lépéssel tovább, a képzelet-meditációba, melyben elképzeljük, hogy olyan tulajdonságaink vannak, amilyenekkel még nem rendelkezünk. A deiti jógagyakorlatok célja például az, hogy úgy képzeljük el magunkat, mintha ideális lények lennénk, akiknek a teste a bölcsesség fényéből áll.

Ezekből a különféle meditációkból most azt beszéljük meg, hogyan gyakorolhatjuk a nyugodt szemlélődés rögzített meditációját. Amint már az előbbiekben is említettem, a rögzített meditáció célja, hogy erősítse az elmének azt a képességét, amellyel összpontosítani tud egyetlen tárgyra vagy témára, és így a problémákat azok gyökerénél tudja megoldani. Segít abban is, hogy napi életünkben éberebbek és figyelmesebbek legyünk; ezzel fokozatosan növeli memóriánk kapacitását, aminek életünk minden területén nagy hasznát vesszük.

A NYUGODT SZEMLÉLŐDÉS

80

Mivel ebben a meditációban mély, összpontosított elmeállapotot szeretnénk elérni, a következőkre van szükségünk:

1. Eredendő okra, erkölcsre, amely békés, relaxált, tudatos magatartásban nyilvánul meg, és ezért megszünteti a durva szétszórtságot.

2. A gyakorlatok elvégzésének helyére és idejére, ami legyen távol a napi élet helyszínétől. A meditáció legyen napirendünk része. Az összpontosított meditációhoz létfontosságú, hogy egyedül lehessünk egy nyugodt helyen. Mivel a zaj megakadályozza az összpontosítást, kezdetben nagyon fontos, hogy csendes helyen legyünk. Fogjuk fel úgy, mintha szabadságra mennénk.

3. Megfelelő diétára, amely támogatja az elme tisztaságát. Egészségügyi megfontolásokból szükség lehet rá, hogy húst együnk, de általánosságban jobb a vegetárius étrend. A személyi szabadság erkölcse értelmében nem tilos alkalmanként húst fogyasztani. De ne együnk húst, ha az állatot csak miattunk ölik le, és ne is vegyünk belőle, ha megkínálnak vele. Valójában nagyon üdvös lenne, ha az emberek többsége vegetárius lenne. A Nagy Szekér néhány írása tiltja a húsfogyasztást, mivel a Nagy Szekér erkölcsének lényege mások védelme. És az sem jó, ha túl sokat eszünk, mint ahogy az sem, ha túl keveset. Persze az alkoholfogyasztás nem is kérdés, mint ahogy minden, az elmére ható drog, vagy gyógyszer sem. A dohányzás sem ajánlott. Ha egy szakállas férfi dohányzik, amikor mély meditációba kerül, fennáll a veszély, hogy a szakálla tüzet fog.

4. Megfelelő mennyiségű alvásra. Ha túl sokat alszunk, az tompítja az elménket, ha túl keveset, az szétzilálja. Meg kell találnunk a megfelelő mértéket.

5. A testhelyzet nagyon fontos az összpontosított meditációnál, különösen a korai időszakban. Ha meg

81

tudjuk oldani, akkor teljes lótuszülésben esetleg féllótuszülésben kell végezni a gyakorlatot. Használjunk párnákat: egy kisebbet tegyünk magunk alá hátra úgy, hogy a hátsórészünk magasabban legyen, mint a térdünk. Ennek ugyan nincs semmiféle hatása a meditáció minőségére, viszont nem fogunk közben annyira elfáradni. Egyenesítsük ki hátunkat, akár egy íjat; a fejünket csak egy kicsit hajtsuk előre, tekintetünket irányítsuk az orrunk elé, nyelvünket támasszuk a szájpadlásunkra, ajkunkat és fogainkat tartsuk a megszokott módon, és karjainkat kicsit lazítsuk el, ne szorítsuk a testünkhöz.A kezek helyzetét illetően a japán zen gyakorlói bal kezüket tenyérrel felfelé a jobb tenyerükbe helyezik, ami ugyancsak felfelé néz. A tibetiek a felfelé néző jobb tenyerüket teszik a bal tenyerükbe. A tantrában fontos, hogy a jobb kezet köldök alatt négyujjnyival tegyük a balba, mindkét tenyerünkkel felfelé, és a két hüvelykujjunkat szorítsuk össze úgy, hogy háromszöget alkossanak.

A meditáció tárgyaA rögzített meditációban a nyugodt szemlélődés

állapotának elérésére különféle dolgokat választhatunk, amire figyelmünket rögzíthetjük:

- Saját lélegzetünket. Néhány írás azt mondja, hogy figyeljük a lélegzetünket, amint az orrunkon keresztül ki- és belélegzünk, de ne törődjünk azzal, hogy milyen mélyen lélegzünk. Más írások azt mutatják be, hogy hogyan képzeljük el a légzés mozzanatait a test sajátos részein. Az egyik ilyen légzés gyakorlatban például a levegőt (vagy energiát) először fel kell húzni, majd a felső energiákat le kell nyomni, és megtartani úgy, mintha egy edényben lennének, a köldök alatt.

82

- Testünket, érzéseinket, elménket és életjelenségeinket, melyek nem állandóak. Ezeket a meditációkat az értelmen keresztüli megnyilvánulásnak hívjuk.- Nevünk első betűjét egy fénykorongon szemlélve szintén a

meditáció tárgyául választhatjuk, akár testen kívül, akár belül.

- Amit éppen teszünk. Thaiföldi gyakorlók gyakran meditálnak úgy, hogy arra összpontosítanak, ami éppen adódik. Ha például gyalogolnak, akkor arra figyelnek, hogy előre lépnek a bal lábukkal, utána pedig előre lépnek a jobb lábukkal. ♦> Szent képzeteket. Egy buddhista számára általában a legmegfelelőbb meditációs eszköz Sakyamuni Buddha elképzelt teste; egy keresztény számára Jézus képzete. Úgy kell figyelnünk, hogy a szemünket lehunyjuk, és a meditáció tárgya megjelenjék a gondolatunkban. Az alakot körülbelül másfél méter távolságra, szemmagasságban képzeljük el, se túl magasan, se túl alacsonyan.

Kezdetben nehéz elérni, hogy a meditáció tárgya tisztán jelenjék meg az elménkben. Hogy ne unjunk bele a próbálkozásba, gyakoroljunk inkább gyakrabban, intenzív öt perces részletekben, mint hosszasan. Napi négy-tizenhat rövid gyakorlás elegendő. Amikor végül a tárgy képe megjelenik bennünk, akkor megtaláltuk meditációnk tárgyát. Most már folyamatosat erre rögzítsük a figyelmünket.

A feszültség és a fegyelmezetlenség, mint gátló tényezőTekintettel a meditáció tárgyára, a nyugodt szemlélődéshez mind stabilitás, mind világosság szükséges. A hosszas meditáció legfőbb akadálya a feszültség és a fegyelmezetlenség. A feszültség megakadályozza a stabilitást. Amikor elménk nem a tárgyra figyel, hanem szétzilálódik, szétszóródik, akkor a meditáció tárgya szertefoszlik. A feszültség finomabb formája az, amikor a tárgy ugyan nem tűnik el, de az elménk egy rejtett zugában valami mással

83

foglalkozik. Azonosítsuk a feszültséget, és tudatosan ne engedjük, hogy elménk a hatása alá kerüljön.

A letargia, az elme és a test elnehezedése meggátolja az elme világosságát. A letargia fegyelmezetlenséget okozhat, ami szintén akadályozó tényező. A durva fegyelmezetlenségben az elme elmerül, a meditáció tárgya elenyészik, elvész. Bár a finomabb fegyelmezetlenségnél a tárgy nem enyészik el, de a tárgy és az elme világossága kissé csökken, mert az elme intenzitása feléled; az elme lazul. Az elme figyelmének teljesen tisztán a tárgyon kell maradnia, valódi éberség nélkül ez az állapotot gyakran hiányzik ahhoz, hogy a meditáció tökéletes legyen.

Amikor az elménk túl intenzív, és emiatt feszültek vagyunk, akkor el kell lazítanunk, mintha egy gitár húrját lazítanánk meg kicsit. Ehhez hasonlóan, amikor fegyelmezetlenné válunk, elménk nem elég intenzív, ezért növelnünk kell az intenzitást, feszesebbé kell tennünk, mint ha a gitár húrját megfeszítenénk. Amint látjuk, az elmét ugyanúgy be kell hangolni, mint egy hangszer húrjait.

Figyelmesség és szemlélődésA koncentrált meditáció fejlődésének hajtóereje a

figyelem, vagyis az a képesség, hogy a tárgyra figyeljünk, és figyelmünk ne szóródjék szét. A figyelmet úgy tudjuk gyakorolni, hogy elménket minden alkalommal, amikor elkalandozik, újra és újra visszahelyezzük a tárgyra. Amikor begyakoroltuk a figyelem rögzítését a tárgyon, akkor összpontosíthatunk csak a szemlélődésre. Ahogy Shantideva mondja az Útmutató a bodhiszattva életmódhoz című munkájában, a szemlélődés különleges feladata, hogy periodikusan felülvizsgálja aktivitásunkat, akár fizikai, akár mentális értelemben.

A nyugodt szemlélődés kialakításának folyamatában a szemlélődés feladata, hogy meghatározza azt, hogy az elme vajon befolyása alá került-e, vagy fog-e kerülni valamilyen

84

fegyelmezetlenségnek, illetve feszültségnek. Kezdetben a lazaság és az izgalmi állapot erős, de erőfeszítésünk hatására egyre gyengül majd, és egyre hosszabbá válnak azok az időszakok, amikor képesek vagyunk a tárgyra figyelni. A kisebb lazaságok és izgalmak is fokozatosan elveszítik erejüket, és megszűnnek. Végül kialakul az elmének az a képessége, hogy lazaságtól és izgalmaktól mentesen egyetlen pontra figyeljen.

Amikor figyelemmel és szemlélődéssel folyamatosan meg tudjuk tartani a tárgyat, akkor a koncentrált meditációt hat hónapon belül képesek leszünk elérni. Kezdetben elménket tudatosan kell a meditáció tárgyára irányítanunk, és sokat kell gyakorolnunk; majd időről időre erőfeszítés nélkül is elmélyedünk a tárgy figyelésében; azután relaxált állapotban folyamatos hozzákapcsolódunk, és végül figyelmünk spontán a tárgyon marad, anélkül, hogy erőt kellene kifejtenünk a feszültség vagy a lazaság megszüntetésére.

Ha már négy órán keresztül képesek vagyunk élénken és folyamatosan a tárgyra összpontosítani, akkor megfelelő stabilitást értünk el. A test és az elme nem kívánatos állapotai eltűnnek, és elérjük a fizikai és mentális rugalmasság állapotát. Ekkor jutunk el a nyugodt szemlélődés állapotába.

A nyugodt szemlélődés tulajdonságaiHogy eljuthassunk a nyugodt szemlélődés állapotába,

elménknek képesnek kell lennie arra, hogy egy tárgyat megtartson. De ez önmagában még nem elegendő. Az elmének tisztának kell lennie, de még ez sem elég. Ennek a tisztaságnak intenzívnek, élénknek és kiélezettnek kell lennie; az elme még egy kicsit sem lehet homályos.

Elménknek ezt a végső beszabályozását a nyugodt szemlélődés állhatatossága érdekében, nem könnyű teljesíteni. Az indiai Dharmasalában az egyik tibeti, aki a koncentrált meditációt gyakorolta, azt mesélte, hogy az egy

85

pontra összpontosítás rosszabb, mint a kínai börtönök, mert annyira nehéz. Nagyon fontos, hogy megfelelően készüljünk fel, és hogy lépésről lépésre haladjunk. Ne siettessük a dolgot, különösen az elején ne, mert elkedvetlenedhetünk, sőt még annak is megvan a veszélye, hogy idegösszeomlást kapunk.

A célunk a napi gyakorlás legyen, melyben kiválasztunk magunknak valamit, amire összpontosíthatunk, és aminek segítségével igyekszünk a stabilitást, az állhatatosságot, a tisztaságot és az intenzitást elérni.

Összpontosítás az elméreA nyugodt szemlélődést úgy is el lehet érni, ha magán az

elmén meditálunk naponta. Az elmére figyelés egyik előnye, hogy ezzel, mire meghalunk, erősödik elménkben a tiszta fény megnyilvánulásának képessége. Először azonosítjuk az elme felfogó- és felismerő képességének természetét, megtisztítjuk a gondolatoktól, majd összpontosítunk rá. Ez a gondolat nélküli állapotok egyike. A meditálást az elme végső természetéről a 10. fejezetben fogom bemutatni.

Az elmére történő összpontosítás előkészületeként le kell küzdenünk azokat az érzelmi akadályokat, melyek meggátolnak a pozitív érdemek megszerzésében, mint amilyen például a jóindulat, mint azt már korábban elmondtam.

A következő lépés, hogy megbarátkozunk saját elménk természetével. Erre a legalkalmasabb idő a kora reggel, az ébredés utáni percek, mielőtt még érzékeink aktívvá nem válnak, mikor még a szemünket nem nyitottuk ki.

Nézzük magát a tudatosságot. Ez nagyon jó alkalom az elme tiszta fény természetének megfigyelésére. Ne hagyjuk, hogy elménk elkezdjen gondolkodni azon, hogy mi történt régen, vagy hogy olyan dolgok után kutasson, amelyek a jövőben megtörténhetnek; inkább maradjon az elménk mindenféle elképzelés nélkül, olyannak, amilyen. A régi és új

86

ötletek közötti űrben fedezzük fel az elme természetes, nem kiművelt, felfogó és felismerő természetét, amit a gondolatok hatástalanítanak.

Amikor ebben az állapotban maradsz, megérted, hogy az elme olyan, mint a tükör: visszatükröz bármilyen dolgot, feltételt, és megérted azt is, hogy az elme természete csupán felfogás és felismerés, csupán tapasztalat.

Miután az elme természetét mint felfogást és felismerést felfedeztük, maradjunk még itt. Figyelmünk és szemlélődésünk erejét felhasználva, maradjunk ebben az állapotban. Ha gondolatunk támad, vizsgáljuk meg annak valódi természetét. A létrehozó feltétel elveszti erejét, és a gondolat feloldódik saját magában. Némi gyakorlattal azt is megakadályozhatjuk, hogy egy gondolat teljesen megformálódjon. Még valószínűbb, hogy amikor eljutunk az elme nem befolyásolt, műveletlen természetének alapvető megismeréséhez, a gondolatok feloldódnak, mihelyt megfogannak, vagy ha mégis kialakulnak, nem lesz semmi erejük. Ahogy az óceán hullámai is csak vízből vannak, a gondolatok is csak az elme felfogó és felismerő természetének termékei. A folyamatos napi gyakorlással a gondolatok különösebb erőfeszítés nélkül fokozatosan gyengülni fognak, és végül feloldódnak.

Ez a meditáció élesíti az elmét, javítja a memóriát, és erősíti azokat a tulajdonságokat is, amelyek igen hasznosak a szellemi készségeink terén, akár üzleti, mérnöki, családi, vagy tanári, orvosi, ügyvédi tevékenységünkben. Ez a gyakorlat segít a bosszúságainkon is. Ha ingerültté válunk, összpontosítsunk bosszúságunk természetére, és ezzel aláaknázzuk a hatalmát.

A mentális tréningek másik előnye az elme és test szoros kapcsolata. Fiatal korban, mikor még életerősek vagyunk, az elménk is erős. Különösen sokat ér, ha a gyakorlatokat ekkor kezdjük el, mert így, ahogy öregedünk, elménk friss, és pozitív marad a test változásai ellenére is. Végül is, az emberi

87

agy különös beruházás, kár lenne hagyni, hogy legyengüljön, és azzal, hogy nem figyelünk rá, átadjuk az erejét az enyészetnek, hogy végül, mint az állatoknál, már csak az a dolga maradjon, hogy vigyázzon a testre.

A gyakorlók számára a korai mentális gyakorlatok, és különösen az összpontosítás, fontos felkészülést jelentenek az utolsó napra, amikor az elmének tisztának és elevennek kell maradnia, hogy áthaladva a halál állomásain, hasznosíthasson egy sajátságos technikát, vagy hogy legalább az újjászületést befolyásolhassa a következő életben. A homályos elme ekkor nagy veszélyt jelenthet. A jó újjászületésnek az az igazi garanciája, ha képesek vagyunk végigvinni a gyakorlatot a halál állomásain. Az újjászületésünk előtti elmeállapotunk befolyásolja a következő életünk jellemzőit. Hiába szereztünk érdemeket előző életünkben, ha homályos elmével hagytuk azt el, veszélyeztetjük a következő életünk létformáját. Másrészt viszont: ha még oly megbocsáthatatlan bűnöket is követtünk el életünk során, de az utolsó napon felkészültek vagyunk, és elhatározzuk, hogy ezt az alkalmat a beteljesedésre használjuk fel, akkor a következő életünk jó lesz. Ezért igyekezzünk elménket frissen, éberen és világosan tartani.

TOVÁBBI GYAKORLATOK A MENTÁLIS BÉKE ELÉRÉSÉRE

A nehéz helyzetekben érzelmileg könnyen felőrlődünk. A buddhizmus sok technikával rendelkezik a stressz feloldására, illetve arra, hogy a mindennapok megpróbáltatásai közben nyugalmat találjunk. Ezek a technikák a helyzettől és a személytől függően változhatnak.

Különösen jó hatása van az analitikus meditációnak abban, hogy a problémákat ne megkerüljük, hanem közvetlenül célba vegyük.

Bemutatok néhány példát erre a technikára:

88

- Ha egy problémával kerülünk szembe, tegyünk meg mindet, amit csak tudunk, hogy leküzdjük, ha azonban a probléma leküzdhetetlen, akkor vegyük tudomásul, hogy ez saját jelenlegi, vagy előző életbéli tetteink következménye. Ha megértjük, hogy a probléma a karmánkból adódik, az némi megnyugvással fog eltölteni, mert rájövünk, hogy az élet nem igazságtalan velünk szemben. Ekképpen a bánat és a fájdalom értelmetlennek tűnik.

- Eleinte minden probléma nehéznek és megoldhatatlannak tűnik, amíg fel nem fedezzük annak valódi természetét. Ehhez pedig igyekeznünk kell, hogy felfogjuk a szenvedés mértékét életünkben. A szenvedés az elme és a test természete, ahogy a tűznek az, hogy melegít és éget. És ahogy meg tudjuk tanulni, hogy hogyan kell bánni a tűz természetével, azt is megtanulhatjuk, hogy hogyan bánjunk a szenvedéssel.-Nézzük a problémát magasabb szemszögből. Ha valaki megvádol bennünket, ahelyett, hogy kirobbannánk, képzeljük azt, hogy ez a vádaskodás meglazítja önsajnálatunk láncát, és serkenti a készségünket, hogy másokra ügyeljünk. A rossz körülményeket formáljuk át szellemi fejlődésünket segítő erővé. Ezt a technikát elég nehéz végrehajtani, de ha sikerül, nagy hasznunkra válik.- Negatív érzelmek esetén: Ha féltékenyek leszünk, vagy ártani akarnánk egy ellenségünknek, akkor ahelyett, hogy az illető rossz tulajdonságain tépelődnénk, vizsgáljuk meg a jellemvonásait. A legtöbb ember jó és rossz tulajdonságokból van összerakva, nehéz lenne olyan valakit találni, aki minden tekintetben gonosz.- Vizsgáljuk meg a létezés ürességét - ez a legmélyebb analitikus meditáció, amit a következő három fejezetben fogunk felfedezni. Esetleg ideiglenesen, pihentetésként alkalmazhatjuk a rögzített meditációt.

89

- Ha nagyon aggódunk valamilyen múltbeli esemény vagy egy jövőben várható dolog miatt, akkor figyelmünket rögzítsük a ki- és belégzésünkre, vagy recitáljuk a mantrát: om mani padme hum. Mivel az elme nem képes egyszerre két dologra figyelni, a meditáció elhomályosítja az aggódást.

Szerintem minden vallás hasznosíthatja ezeket a buddhista meditációs technikákat - az egy pontra összpontosítást sok helyzetben lehet hasznosan alkalmazni. A megnövekedett memória és az összpontosítás az elmére az élet minden területén előnyös.

A napi gyakorlat összefoglalása

1. Válasszunk egy tárgyat, és összpontosítsuk rá elménket. Próbáljunk meg stabilitást, világosságot és intenzitást elérni, és ezeket igyekezzünk megtartani. Kerüljük el a lazaságot és a feszültséget.

2. Másik megoldásként azonosítsuk az elme alapvető állapotát, ami önmagában gondolatoktól mentes, tisztán csak megértés, vagyis nem más, mint az elme felismerő természete.

3. Figyelemmel, szemlélődéssel maradjunk ebben az állapotban. Ha valamilyen gondolatunk keletkezne, nézzük meg annak a valódi természetét, így a gondolat veszít erejéből, és feloldja önmagát.

IV. A BÖLCSESSÉG GYAKORLÁSA8. A dolgok és az élők létezése

A lelki gyakorlat bölcsessége

90

Hogy olyan szeretetet és jóindulatot tudjunk magunkban előidézni, ami motivál bennünket a Buddhaság keresésében, és még csak nem is önmagunk, hanem mások miatt, ahhoz először meg kell ismernünk a szenvedést, és azonosítanunk kell a típusait. Ez az első nemes igazság.

Attól fogva, hogy megszületünk, addig, amíg meg nem halunk, fizikailag is, és mentálisan is fájdalmakat élünk át, a változás szenvedését, az irányíthatatlan feltételek átható fájdalmát. A második és harmadik nemes igazság segítségével megérthetjük, hogy mi a szenvedés oka, és hogy ezt az okot meg lehet-e szüntetni.

A szenvedés alapvető oka a nem-tudás - vagyis az a téves felfogás, hogy az élő és élettelen dolgok örökké tartanak. Ebben a fejezetben megtudhatjuk, hogy az élő és élettelen dolgok nem így léteznek.

Valós, precíz érzettel rendelkezünk önmagunkról, vagyis az énről, de ezzel együtt rendelkezünk egy bizonyos tévedéssel is, még pedig azzal, hogy ez az én örökké létezik. Ez a tévedés, vagyis hogy úgy tekintünk az énünkre, mintha saját magától örökké létezne, és ez a létezése az én természetéből fakadna, vagyis abból, hogy képes önmagát megalkotni. Ez a bizonyos örökké-létező érzés azáltal is erősödhet, hogy az én függetlennek érzi magát a testtől és az elmétől. Például, amikor egy betegség miatt legyengülünk, úgy érezhetjük, mintha testünket képesek lennénk lecserélni egy erősebbre. Ehhez hasonlóan, amikor elménk tompa, azt érezhetjük, hogy elménket le tudnánk cserélni egy frissebbre.

Viszont, ha valóban létezne ilyen különálló, önmaga által teremtett és saját magától létező én - akkor a hozzáértő elemzésekből ki kellene derülnie annak, hogy elmeként vagy testként létezik-e, vagy a kettő együtteseként, vagy egyikként sem. Tény, hogy mennél közelebbről nézünk egy dolgot, annál kevesebbet látunk belőle. Ez történik minden

91

jelenséggel minden esetben. Ez nem azt jelenti, hogy saját maguktól nem léteznek, csupán azt, hogy nem önmaguk által teremtettek.

Egyszer, a hatvanas évek elején, amikor Tsongkhapa egyik passzusára reflektáltam, olyan érzésem vett rajtam erőt, mintha villámok cikáztak volna keresztül rajtam. Ez volt az a bizonyos részlet:

„Az összetekeredett kötél színe, foltjai és tekervénye hasonló a kígyóéhoz, és amikor a kötelet nem látjuk tisztán, azt gondoljuk: ez egy kígyó. A kötélnek azonban sem részben, sem egészben a leghalványabb köze sincs a kígyóhoz, bármennyire is annak látszik. Vagyis a kígyó csupán fogalomként létezik. Ugyanígy: amikor a test és az elme függvényében felmerül az én gondolata, sem annak múltbeli és a jövőbeli pillanataiból összetevődő együttesének, sem a részek ideiglenes összességének, sem a különálló részeknek, sem a különálló részek folyamának - a leghalványabb köze sincs az énhez. És ugyanígy: a leghalványabb formában sem létezik az elmétől és a testtől különálló entitás, amire énként lehetne hivatkozni. Következésképpen az én csupán fogalomként létezik, az elme és a test függvényében; nem a saját entitása hozta létre."

Jó darabig a szövegrész hatása alatt álltam, és a következő néhány hétben, olyannak láttam az embereket, mintha egy bűvész illúziói lettek volna, mert bár örökkévalónak tűntek, én mégis tudtam, hogy nem azok. Ez a villámként ható felismerés igencsak túl volt a tökéletesen igaz és kétségbevonhatatlan tanulság határain.

Mostanában reggelente mindig az ürességen meditálok, és benyomásaimat átviszem a napi tevékenységeimbe is. Ha azt mondom, vagy csak arra gondolok, hogy például: „én ezt meg ezt fogom tenni", ez az érzés gyakran beugrik. Mégsem állíthatom, hogy tökéletesen értem az ürességet.

92

Az a tudatosság, ami az örök létezést tételezi fel, nem rendelkezhet valós alapokkal. A bölcs tudatosság, ami a valóság talaján áll, megérti, hogy az élőlények és más jelenségek - elmék, testek, épületek, és így tovább - nem léteznek örökké. Ez az üresség bölcsessége. Ha megértjük, hogy a valóság pontosan az ellentéte az örök létezés téveszméjének, akkor a bölcsesség fokozatosan a nem-tudás helyére léphet.

Ha megszüntetjük a nem-tudást, amiből az örök létezés téveszméje fakad, megakadályozzuk a visszahúzó érzelmek, a vágy és a gyűlölet kialakulását. És ezzel együtt megszűnik a szenvedés is. Ugyanakkor az üresség bölcsességének együtt kell járnia a mások iránti mély elkötelezettséggel - és az ezt előidéző jóindulatú cselekedettekkel, mielőtt még ezek feloldanák a mindentudás akadályát, vagyis a hajlamot arra, hogy úgy fogadjuk el a hamis jelenségeket, még a tudatalatti érzékeinkkel is, mintha örökké léteznének. Ezért a lelki gyakorlat tökéletes elvégzéséhez az szükséges, hogy a bölcsesség gyakorlatát a jóindulattal és a megvilágosodás szándékával kapcsoljuk össze, vagyis hogy a többieket magunknál többre tartsuk. Csak ekkor leszünk képesek tudatunkat Buddha mindentudásává változtatni.

Az én-nélküliség

Buddhisták és nem buddhisták egyaránt meditálnak, hogy örömet leljenek benne, vagy hogy megszabaduljanak a fájdalomtól, de a buddhista és nem buddhista rendszerekben a vizsgálódás központi tárgya egyaránt az önvaló. Vannak olyan buddhisták, akik elfogadják az újjászületést, és elfogadják az elme és a test mulandó természetét, de hisznek az állandó, változatlan és egységes belső énben.

Bár a buddhista iskolák elfogadják az újjászületést, úgy tartják, hogy nincs szilárd én. Számukra a bölcsesség gyakorlásában a fő téma az üresség, vagyis az én-nélküliség,

93

ami az állandó egységes és független én, vagy még inkább az örök létezés hiányát jelenti akár az élőlényeket, akár a jelenségeket illetően.

Két igazságHogy jobban megérthessük az én-nélküliséget, be kell

látnunk, hogy minden, ami létezik, két csoportra osztható: változóra (látszólagosra) és végsőre. Azok a jelenségek, amiket látunk és megfigyelünk magunk körül, haladhatnak a jóból a rossz felé, vagy a rosszból a jó irányába, az okok és a feltételek függvényében. A jelenségekről nem lehet elmondani, hogy örökké jók vagy rosszak; lehetnek jobbak vagy rosszabbak, rövidek, vagy hosszúak, szépek, vagy csúnyák, de csak az összehasonlításokból adódóan, nem pedig saját természetüknél fogva. Relatív az értékük. Ebből is látható, hogy van bizonyos ellentét a között, ahogy a dolgok kinéznek, és amilyenek valójában. Például: valami - megjelenése tekintetében - jónak nézhet ki, de eltérő belső természetéből adódóan rosszá válhat, ha olyan hatás alá kerül. Az étel, ami az étteremben olyan gusztusosán néz ki, már nem annyira gusztusos a gyomorban. Ez jelzi a megjelenés és a valóság közötti eltérést.

Az ilyen jelenségeket látszatigazságnak nevezzük. A tudat ezeket úgy ismeri fel, hogy a nem megy tovább a látszatnál. De ugyanannak a dolognak van egy belső létezésmódja is, amit végső igazságnak nevezünk, ami figyelembe veszi a feltételekből adódó változásokat. A bölcs tudatosság nem elégszik meg csupán a látszattal, hanem megvizsgálja, hogy vajon a dolgok örökké léteznek-e úgy, ahogy látszanak, illetve az örök létezésben felfedezi a hiányukat. A megjelenés mögött az örök létezés ürességét találja.

Az ürességAz ürességet vagy az én-nélküliséget csak úgy érthetjük

meg, ha először azonosítjuk az üres jelenségeket. Anélkül,

94

hogy értenénk, mi a tagadás, nem érthetjük meg a hiányt, az ürességet sem. Azt gondolhatnánk, hogy az üresség a semmit jelenti, pedig nem így van. Csupán olvasás útján nehéz megérteni és azonosítani a tagadást, amiről a buddhista írások úgy beszélnek, mint igazi teremtésről vagy örök létezésről. Egy idő után azonban, amikor a saját vizsgálódásaink eredménye hozzáadódik az olvasottakhoz, megszokott látásmódunk elhibázottsága érthetőbbé válik.

Buddha sokszor elmondta, hogy a jelenségek rokonságban vannak egymással, mivel függőségben léteznek, vagyis létezésük saját részeiktől, illetve más okoktól és feltételektől függ. Egy fa asztal például nem létezik függetlenül; sőt létezése számos októl függ, például a fától, vagy az asztalostól, aki készítette, és így tovább, és függ még a saját alkotórészeitől is. Ha a fa asztal, illetve a többi jelenség valójában nem lenne függő (ha saját maguktól léteznének), a vizsgálódások során, nyilvánvalóvá válna az önmaguktól való létezésük, ez azonban nem így történik.

Ezt a buddhista értelmezést a tudomány is alátámasztja. A fizikusok ma az anyag egyre finomabb és finomabb alkotórészeit fedezik fel, mégsem értik az anyag végső természetét. Viszont mennél inkább azt figyeljük, amit a bölcs tudatosság megért, annál több visszaigazolást kapunk az örök létezés hiányáról. A gyűlöletet és vágyat a tudatlanság szabályozza, és így ezeket sem lehet korlátlanul előállítni.

Léteznek-e a dolgok?Amikor egy jelenséget elemzés útján keresünk, és nem

találunk, akkor elgondolkodunk azon, hogy vajon ezek a jelenségek léteznek-e egyáltalán?Viszont, vannak olyan közvetlen tapasztalataink, hogy az emberek és a dolgok örömöt és fájdalmat okozhatnak, segíthetnek, vagy kárt okozhatnak. Ezért a jelenségek valószínűleg léteznek; a kérdés az, hogy hogyan léteznek. Nem saját maguktól vannak, hanem létezésük sok tényező

95

függvénye, például a tudaté, amellyel felfogjuk őket. Ha pedig léteznek, bár nem saját maguktól, akkor szükségszerűen ettől a felfogástól függően léteznek. Ám amikor a jelenségek megjelennek előttünk, akkor egyáltalán nem úgy tűnik, mintha így léteznének. Hanem úgy tűnik, mintha saját maguktól keletkeztek volna, objektíve, a felfogó tudattól függetlenül.

Amikor a bölcsesség kiterjesztését tanuljuk, akkor az elemzés módszerével kutatjuk a dolgok létezését, bármilyen dologét, ami csak eszünkbe jut - a magunkét, másokét, a testünkét, vagy bármi másét. Nem a puszta megjelenést elemezzük, hanem a dolgok örök természetét. Bár ezzel még nem igazán azt látjuk be, hogy a dolgok nem léteznek, inkább csak azt, hogy örök létezésük nem megalapozott. Az elemzés nem tagadja a dolgok puszta létezését.

A jelenségek valójában léteznek, csak nem úgy, ahogy gondoljuk. Ami az elemzés után marad, az a jelenségek függőségi létezése. Amikor például a testünket vizsgáljuk, akkor tagadjuk annak örök létezését, és ami marad, az az, hogy a test a négy végtagtól, a törzstől és a fejtől függ.

Hogyan működhetnek a jelenségek, ha üresek?Amikor a dolgokra gondolunk, vajon azt hisszük-e,

tévesen, hogy saját maguktól léteznek? Nem.A jelenségeket három különféle módon fogjuk fel. Vegyünk például egy fát; nincs semmi, ami megakadályozná, hogy örökké létezőnek tűnjön, de:

- felfoghatunk egy örökké, saját magától létező fát,- felfoghatjuk a fát az örök létezés hiányával,- felfoghatjuk a fát anélkül, hogy gondolnánk arra, hogy

létezik-e örökké, vagy sem.

Csak az első felfogás hibás. A másik kettő helyes, még

96

ha hibás is bennük a megjelenés módja, amennyiben a fa örökké létezőnek tűnik. Ha a dolgok nem léteznek örökké, az azt jelenti, hogy nem is működnek? Ha abból, hogy a dolgok igazi természete az üresség, azt a következtetést vonnánk le, hogy akkor nem képesek működni, például nem képesek örömöt vagy fájdalmat okozni, segíteni vagy ártani, az a legnagyobb félreértés lenne. Ez nihilista nézőpont. És ahogy Nagardzsuna, az indiai jógi mondja a Becses füzér-ben, egy nihilistának valószínűleg rossz testet öltése lesz az újjászületésben, míg annak, aki hisz az örök létezésben, még ha rosszul is hiszi, jó lesz a transzmigrációja.

Megmagyarázom. Ahhoz, hogy az erényt válasszuk ebben az életben, szükségünk van a tettek következményeiben való hitre, hogy elkerülhessük az erénytelenséget. Talán túl nehéz az örök létezés ürességének finomabb szempontjait megérteni anélkül, hogy a nihilizmus csapdájába esnénk, ahol képtelenek leszünk megérteni, hogy a jelenségek az okok és feltételek függvényében keletkeznek (függő keletkezés).

Szellemi haladásunk érdekében talán jobb, ha most félre tesszük az üresség megértését. Még ha azt is hisszük tévesen, hogy a jelenségek örökké léteznek, ki tudunk alakítani egy fajta megértést a függőségben való keletkezésről, amit aztán alkalmazhatunk a gyakorlatokban. Ez az, amiért esetenként Buddha azt tanította, hogy az élőlények és az egyéb jelenségek örökké élnek. Előfordulnak ilyen tanítások Buddha szövegeiben, de ezek nem az ő saját végső gondolatai. Néha különleges okokból nem végleges módon beszélt.

Hogyan téved a tudatosság?Mivel minden jelenség úgy tűnik, mintha saját magától

létezne, igazából minden megértésünk téves. Csak amikor a tökéletesen összpontosított meditáció segítségével közvetlenül az ürességet értjük meg, akkor nincs hamis

97

látszat. Ekkor a szubjektum és az objektum dualizmusa megszűnik, mivel ez többszintű látszatot eredményez; és csak az üresség jelenik meg. Ahogy feljövünk ebből a meditációból, az élőlények és a dolgok még hamisan, maguktól létezőnek tűnnek ugyan, ám az üresség megértésének erejével felfedezzük a különbséget a látszat és a valóság között. A meditációval azonosítottuk mind a megjelenés, mind a belátás hamis voltát.

Térjünk vissza a központi témánkhoz. Mindenki rendelkezik egyfajta én-tudattal, de azt kell megértenünk, hogy ez csak az elmétől és a testtől függően van így. Az én-nélküliség, amiről a buddhisták beszélnek, az állandó, részek nélküli, független én hiányáról szól, illetve még közelebbről, bármilyen jelenség örök létezésének hiányáról szólhat.

A buddhisták úgy értelmezik az én létezését, mint ami a test és az elme folytonosságának függőségében pillanatról pillanatra változik. Mindenki rendelkezik ilyen én-tudattal. Ezzel az énnel mindannyian teljes jogúan boldogok szeretnénk lenni, nem pedig szenvedni. Akkor kezdődnek a gondok, amikor ezt az én-tudatot, és a többi jelenséget örök életűre nagyítjuk fel.

A napi gyakorlat összefoglalása

A dolgok és a jelenségek hamis látszatának megértéséhez a következő gyakorlatot végezzük el:

1. Figyeld meg, hogyan néz ki egy tárgy, például egy karóra az üzletben, amikor épp észreveszed, majd hogyan változik meg ez a megjelenés, és hogyan válik egyre konkrétabbá, amikor még erősebben érdeklődsz iránta, majd hogyan változik ez is meg, amikor végül megvásárolod, és a magadénak érzed.

98

2. Figyeld meg, hogyan érzékeli önmagadat a saját elméd örök létezőként. Majd figyeld meg, hogy milyennek tűnnek mások, és milyennek tűnik mások teste az elméd számára.

9. A középút

Az összpontosítás és a bölcsességA buddhista írások szerint, mihelyt megértjük az

ürességet, az örök létezés illúziója meggyengül, nem valószínű azonban, hogy ez egy egyszeri, rövid kis értelmezés után megtörténhet. Addig, amíg nem sajátítottuk el az egy pontra történő összpontosítást, az elme nyugodt szemlélődését, addig nem tudjuk az üresség puszta megértését felhasználni az örök létezés illúziójának megszüntetésére. Újra és újra el kell mélyülnünk a vizsgálódásban; a koncentrált meditációval elménk egyre erősebb, mélyebb, stabilabb és érzékenyebb lesz az ürességről való egy pontba koncentrálásban, és ez fokozatosan munkálkodik a valóság téves értelmezésének megszüntetésén.

Buddha szútrái, akárcsak a három alsóbb rendű tantra, azt tanítják, hogy a nyugodt szemlélődés (a koncentrált meditáció) előfeltétele a különleges belső megértésnek, a bölcsességnek. A nyugodt szemlélődésben alkalmazott rögzített meditáció és a különleges elmélyedésben használt analitikus meditáció semmiben sem különböznek a meditáció tárgyát illetően. Bármelyiknél lehet összpontosítani akár az ürességre, akár a hagyományos dolgokra. A különbség az, hogy az üresség szemlélése a nyugodt szemlélődés állapotában egy, az ürességről való rögzített meditációval előállított fizikai és mentális rugalmasságot kíván meg, míg az üresség megfigyelésében a különleges megértés, az ürességről való analitikus meditáció által előállított fizikai és

99

mentális rugalmasságot igényli. A rugalmasságnak ez a szintje csupán a rugalmasság egy alacsonyabb szintjének elérése után nyerhető el, amit a rögzített meditáció teremt meg. Ezért kell a nyugodt szemlélődést a különleges belső megértés előtt elvégezni.

Bár a nyugodt szemlélődést úgy is el lehet érni, hogy az ürességet mint tárgyat szemlélem, ez azonban csak azon gyakorlók számára lehetséges, akik már értik az ürességet. Általában véve a gyakorlók először az egypontos meditációt végzik el, és csak ez után jutnak arra a fokra, hogy a vizsgálódásuk tárgya maga az üresség lehessen.

Az értelmezés igényeA buddhista iskolák megegyeznek abban, hogy az

analitikus értelmező folyamat az alapvető, mert elvezet a közvetlen érzékelés interferenciájához, vagyis elvi értelmezéséhez. Példaként vegyük a következő magyarázatot:

A növény nem létezik az örökké függő keletkezése miatt. Kezdjük azzal, hogy megértjük, hogy a növény függőségből keletkezik, mert létrejötte bizonyos okoktól és feltételektől függ, ilyen a mag, a talaj, a napfény és a víz.

A megértés folyamatát azonban közvetlen érzékelésünknek is segítenie kell, különben nem lesz helytálló. Saját szemünkkel láthatjuk, hogyan változnak a növények; növekednek, megérnek, és végül kiszáradnak. Ebben az értelemben a következmény vak, mert esetenként közvetlen érzékelésre épül. A következtetés az értelmezéstől függ, ami viszont a közvetlen érzékelés alapvető és vitathatatlan benyomásán alapul.

A megismerésre váró dolgokat fel lehet osztani nyilvánvaló, kicsit homályos, és nehezen érzékelhető részekre.

Hogy megérthessünk egy nehezen érzékelhető részt, az írásokra kell hagyatkoznunk. De még az ilyen típusú interferenciáknál sem elég, hogy az egyik szövegrészt a

100

másik igazolásaként idézzük. Elemeznünk kell, hogy:

- Van-e belső ellentmondás az adott témáról szóló szövegekben?

- Van-e ellentmondás a között, amit az írás mond, és ami a közvetlen érzékelésünkből adódón nyilvánvaló számunkra?

- Van-e ellentmondás a között, amit az írás mond, és amit az értelmezés segítségével alapvető következtetésként le lehet vonni?

Tehát még ezekben az íráson alapuló, nehezen érthető esetekben is szükség van az elemzésre.

Buddha négy lépést jelölt meg a megbízhatóság ellenőrzésére:

1. Ne csupán a személyre hagyatkozz, hanem a Tanra is.2. A Tant illetően ne csupán a szavakra hagyatkozz, hanem

a szavak jelentésére is.3. A jelentést illetően ne csak az értelmezéshez szükséges

jelentésre hagyatkozz, hanem a meghatározó jelentésre is.

4. A meghatározó jelentést illetően ne csak a dualisztikus megértésre hagyatkozz, hanem az igazság közvetlen érzékelésének bölcsességére is.

Buddha ezt is mondta:

Amint az aranyat olvasztják, hasítják, csiszolják,Úgy kell alkalmazniuk szavaimat a szerzeteseknek és

a növendékeknek,Hogy helyesen elemezzenek,

És ne csak (az énirántam való) tiszteletből.

101

Az értelmezés folyamatában nagyon hatékony, ha elvont következtetéseket vonunk le a helytelen nézőpontokról, hogy ezzel megelőzhessük a rossz lehetőségek előfordulását, és csak ezután teszünk biztos kijelentéseket. Amikor, még fiatal koromban logikát tanultam, egy növendék azt mondta nekem, hogy mind a vitában (az örök létezést támogató buddhistával szemben), mind a saját elemző meditációnkban, nagyon finom módszer a szillogisztikus állítások alkalmazása, például: „testem örök létezés nélküli, mert függő keletkezésű", viszont nagyobb a hatást érek el, mintha elvont következtetéseket használok, mint például: „a testem nem lehet függő keletkezésű, mert örök életű", mert a buddhizmusban alapvető dolog, hogy minden jelenség függő keletkezésű.

A függő keletkezés és az üresség egyenértékűsége

Buddha maga is, és Nagardzsuna, illetve szellemi gyermekei (Aryadeva, Buddhapalita, Chandrakirti) a szútrák közzétételével, és a szútrák jelentésének kommentálásában, az üresség valóságának végső okaként azt a tényt hozza fel, hogy a jelenségek függő keletkezésűek. Ez azt jelzi, hogy a jelenségek általában nem léteznek, és hogy az adott jelenségek a feladatukhoz illeszkednek.

Amikor Buddha a négy nemes igazságot tanította, először bemutatta a valódi szenvedéseket, ezek forrásait, a megszüntetést és az utakat, majd ezt mondta:

- Fel kell ismerni a szenvedéseket, de nincs mit felismerni.- El kell kerülni a szenvedés forrásait, de nincs mit elkerülni.- El kell végezni a szenvedés megszüntetését, de nincs mit elvégezni.- Meditálni kell az ösvényen, de nincs min meditálni.

102

Ez azt jelenti, hogy bár vannak tényezők a négy nemes igazságban, amiket hagyományosan (és érvényesen) fel kell ismerni, el kell kerülni, végre kell hajtani, és amin meditálni kell, de végső soron nincs semmi, amit fel lehetne ismerni, el lehetne kerülni, végre lehetne hajtani, és amin meditálni lehetne. A végső valóság szempontjából ez mind a tevékenységi körön kívül esik, az örök létezés ürességében minden ugyanolyan. Így jelölte ki Buddha a két igazság - a hagyományos és a végső - perspektíváit.

Minden jelenség - az okok és a hatások, a tettek és a természeti erők, a jó és a rossz, és így tovább - csupán hagyományos értelemben léteznek, csak névlegesen; függőségből keletkeznek. Mivel a jelenségek létezésükben más tényezőktől függnek, ezért nem függetlenek. A függetlenségnek ez a hiánya - vagyis az örök létezés üressége - a jelenségek saját végső igazsága. Ezt az igazságot az örök létezés valódi hiányáról, akkor érthetjük meg, ha már nem elégedünk meg a puszta látszattal, hanem elkezdünk elemezni, hogy a dolgok mélyére hatolhassunk.

Amikor teljesen megértjük a látszatot és az ürességet, azt is meg fogjuk érteni, hogy ezek harmóniában vannak egymással. A látszat nem zárja ki az ürességet, és az üresség nem zárja ki a megjelenést. Ha ezt nem értjük meg jól, akkor elkezdünk hinni az erkölcsökben, az okokban, és a hatásokban, és így tovább. Ám akkor nem leszünk képesek hinni az ürességben. Azt is gondolhatjuk, hogy megértettük az ürességet, de aztán képtelenek leszünk hinni a hatások és az okok tényében - amelyek segítenek, vagy ártanak, örömöt okoznak, vagy fájnak -, amelyek a feltételek függvényében alakulnak ki. A helyes megértés hiányában az üresség és a látszat látszólag ellentétesek egymással.

Tehát a jelenségek üresek az örök létezéstől, mert létükben más feltételektől függenek. És ugyanígy, a jelenségek azért képesek működni, mert üresek az örök létezés valóságától. Ha a jelenségek nem lennének üresek az

103

örök létezéstől, ha saját maguktól lennének, akkor más okok és feltételek nem idézhetnék őket elő, vagyis nem változnának. Ebben az esetben nem okoznának örömöt és fájdalmat, hasznot és kárt. A jó és a rossz lehetetlen volna.

A függő létezés tökéletes megértése a látszat és az örök létezéstől való üresség kettős megértéséből adódik. A végleges nem létezés és az örök létezés végletei egyszerre tisztulnak le e kettős megértés által. Tudjuk, hogy a jelenségek keletkezése megakadályozza a nihilizmus végleteiben való hitet azzal, hogy hagyja működni a dolgokat és a lényeket ezen a világon - megengedi a karma okait és hatásait. Az a tudat, hogy a jelenségek függőek, megakadályozza az örök létezésben való hit szélsőségeit is, mivel kizárja a dolgok saját maguktól való létezésében való téves tudást.

E két igazság megértésével érkezünk el a középúthoz.

A SZÍV SZÚTRA

Milyen kapcsolat van a dolgok és ürességük között?Erről az elmélyült témáról szól a tökéletes bölcsességet

adó írás, a Szív Szútra. A Nagy Szekér (mahajána) buddhista országaiban, Kínában, Japánban, Mongóliában, Tibetben és Vietnamban naponta idéznek belőle, és meditálnak rajta. Ez az írás Buddha rövid és velős ismertetése a problémák mélyreható megoldásához szükséges bölcsességről - a más lények iránti jóindulattal és motivációval kapcsolatban - Buddha mindentudásának elérésére.Íme, a Szív Szútra a maga teljességében:

Tisztelet a bölcsesség világfeletti győzedelmes tökéletességének!

Ezt hallottam: egyszer régen a Világfeletti Győzedelmes a Vulture hegyen, Rajagrihában tartózkodott, a nagy szerzetesi közösségben és a Bodhiszattvák nagy közösségében. Abban az időben a Világfeletti Győzedelmes a

104

mélység érzékelésének nevezeti számtalan jelenségre összpontosítva meditált.

Ebben az időben a nagy élő Bodhiszattva, a magasságos Avalokitesvara is a bölcsesség rejtett tökéletességét tanulmányozta, és összességében szemlélte az öt tényezőt - a formákat, az érzéseket, a különbségeket, az összetevő tényezőket és a tudatosságokat -, mint az örök létezésben üres dolgokat. Majd Buddha hatalmából tiszteletreméltó Shariputra azt mondta magasságos Avalokitesvarának, a nagy élő Bodhiszattvának: „Mit tegyen az a jó életszármazású gyermek, aki a bölcsesség rejtett tökéletességét szeretné gyakorolni? " Magasságos Avalokitesvara, a nagy élő Bodhiszattva így felelt Shariputrának: „Shariputra, azoknak a jó életszármazású fiúknak és lányoknak, akik a bölcsesség rejtett tökéletességét szeretnék gyakorolni, a következőképpen kell szemlélniük (a jelenségeket). Megfelelően és alaposan kell szemlélniük az öt összetettséget, mint ami üres az örök létezésben.

A forma üresség; az üresség forma. Az üresség nem más, mint forma; a forma nem más, mint üresség. Ugyanígy az érzések, a különbözőségek, az alkotórészek és a tudatosságok is üresek."

Így tehát Shariputra, minden jelenség üres -tulajdonságok nélkül, nem létrehozva, nem megszüntetve, nem beszennyezve, nem külön választva a szennytől, nem csökkentve és nem növelve. Ezért, Shariputra, az ürességben nincs forma, nincs érzés, nincs különbözőség, nincsenek alkotó elemek, nincsenek tudatosságok, nincsenek szemek, nincsenek fülek, nincsenek orrok, nincsenek nyelvek, nincsenek testek, nincsenek elmék, nincsenek formák, nincsenek hangok, nincsenek szagok, nincsenek ízek, nincsenek fogható dolgok, sem (más) jelenségek. Az ürességben nincs teremtett láncszem a nem mentális teremtéshez és a nem mentális tudatosság teremtéséhez. Az

105

ürességben nincs nem-tudás, és nincs a nem-tudás megszüntetése az öregség és a halál eltörlésén keresztül. Ugyanígy, az ürességben nincsenek szenvedések, források, megszüntetések, és utak; nincsenek emelkedett bölcsességek, nincs tudás, és nincs nem-tudás.

Ezért Shariputra, mivel a nagy élő Bodhiszattváknak nincs tudásuk, így csak a bölcsesség rejtett tökéletességére hagyatkoznak, és benne rejlenek. Elméik gátak nélküliek, és félelem nélküliek; tökéletesen átjutottak a hibákon túlra, és a végső nirvána felé haladnak. Az összes Buddha a múltban, a jelenben és a jövőben kinyilvánítottan, és teljesen ráébrednek a bölcsesség rejtett tökéletességébe vetett bizalom felülmúlhatatlan, teljes megvilágosodására.

Ezért a bölcsesség tökéletességének mantrája a nagy tudás mantrája: a felülmúlhatatlan, egyenlő az egyenlőtlennel, és szelíden lecsendesíti a szenvedést. Tudni kell, hogy mivel nem hamis, ezért igaz.

A bölcsesség tökéletességének mantrája pedig így hangzik: Tadyata gate gate paragate parasamgate bodhisvaha (vagyis: tovább, tovább, tovább odaátra, menj tovább odaátra, amely a megvilágosodásban gyökerezik).

Shariputra, ilyen a módon kell a nagy élő Bodhiszattvának gyakorolnia a bölcsesség rejtett tökéletességét.

Ezután a Világfeletti Győzedelmes felemelkedett az összpontosított meditációból, és szólt a nagy élő Bodhiszattvához, magasságos Avalokitesvarához:

Jó, jó, jó. A jó életszármazású gyermekek esetében ez így van. így van. Pont úgy, ahogyan kijelölted, úgy kell gyakorolni a bölcsesség rejtett tökéletességét.

Még a Már Eltávozottak is csodálják ezt.Miután a Világfeletti Győzedelmes ezeket

106

kinyilatkoztatta, a tiszteletreméltó Shariputra, a nagy élő Avalokitesvara, és mindazok, akik a kíséretünkben voltak, továbbá a világi lények, beleértve az isteneket, embereket, félisteneket, és az aromaevőket - csodálták ezeket.

És dicsőítették mindazt, amit a Világfeletti Győzedelmes mondott.

Az üresség és a forma

Bemutatok egy kis elmélkedést, a Szív Szútra magyarázatainak tibeti és indiai hagyományaiból merítve, erről a fontos részről: „A forma üresség; az üresség forma. A forma nem más, mint üresség; az üresség nem más, mint forma."Ennek a tömör kijelentésnek sokféle jelentése van:

1. Minden dolog és személy saját okaitól, alkotó részeitől függ, és ezektől függetlenül nem létezhet. Függő keletkezésűek, következésképpen üresek az örök létezésben.

2. Mivel minden jelenség függő keletkezésű, az üresség a természetük.

3. Ennek megfelelően, mivel a lények és a dolgok nem rendelkeznek független és örök természettel, más tényezőktől kell, hogy függjenek. Függő keletkezésűeknek kell lenniük.

4. A formák üressége nem különül el a formáktól. A formák kialakulnak, és felbomlanak a feltételek kialakulásától függően, saját természetükből adódóan üresek az örök létezésben.

5. Az örök létezésnek ez a hiánya a végső valóságuk, fennmaradásuk módja, létezésük végső eszköze.

107

Összegezve: a formák létrejötte és felbomlása, növekedése és csökkenése, és így tovább, azért lehetséges, mert a formák üresek, saját maguktól nem léteznek. Azt mondjuk, hogy a jelenségek, mint a formák is, az üresség természetének szférájából emelkednek ki.

A Szív Szútra következetesen ezt mondja: „A forma üresség; az üresség forma. A forma nem más, mint üresség; az üresség nem más, mint forma." Ezért az üresség és a függő keletkezés harmonikusak egymással.

Röviden: a formák nem az üresség miatt üresek, hanem maguk a formák üresek. Az üresség nem azt jelenti, hogy a jelenség üres másnak lenni, hanem hogy saját maga üres a saját örök létezésétől. Az, hogy egy forma üresség, azt jelenti, hogy a forma végső természete örök létezésének természetes hiánya, mert a formák függő keletkezésűek, üresek a független, saját hatalmukból való létezéstől. Az „üresség: forma" azt jelenti, hogy az örök létezés természetes hiánya - ami az önhatalmú princípium hiányát jelenti - teszi lehetővé a formákat, melyek ennek játékai, vagyis amelyek a feltételektől függően belőle keletkeztek.

Tapasztalatom szerint könnyebb megérteni azt, hogy a dolgok azért üresek az örök létezéstől, mert függő keletkezésűek, mint azt, hogy mivel a dolgok üresek, függő keletkezésűeknek kell lenniük. Bár intellektuálisan ez utóbbit tudom jól, az érzések szintjén megtapasztalni ezt már nehezebb.

Mostanában gyakran hivatkozom Nagardzsuna Becses füzérjéből a következő idézetre:

Az ember nem föld, nem víz, Nem tűz, nem szél, nem űr, Nem tudat és nem

együtt ez mind. Mi még az ember ezen kívül?

108

Az idézet először megvizsgálja, hogy vajon a test fizikai alkotó részei - a föld (a test szilárd részei), a víz (testfolyadékok), a tűz (testmeleg) és az űr (a test üres helyei, például a nyelőcső) - azonosak-e az önvalóval. Ezután a tudatosságot vizsgálja meg. Majd azt, hogy ezek összessége lehet-e az önvaló. Végül felteszi a kérdést: lehet-e az ember valami más még ezeken kívül. Az önvalót nem találjuk meg ezek egyikében sem.

Nagardzsuna nem azonnal vonja le azt a következtetést, hogy az önvaló nem valóságos, sőt ez után a versszak után azt mondja, hogy az önvaló nem nem létező, hanem függő keletkezésű, és a megnevezett hat alkotórész függvényében áll elő. Majd erre a függőségre alapozva vonja le azt a következtetést, hogy az önvaló nem valós:

Mivel létezése (a tényezők függvényében) hat részből áll,Az ember nem valós.

Itt a „nem valós" nem csak azt jelenti, hogy az önvalót nem tudjuk megtalálni, ha a hat alkotórész között, vagy azokon kívül keressük. Nagardzsuna rámutat, hogy bár az elme felismeri az örök létezés ürességét, csak puszta hiányt lát, amit úgy értelmez, mint annak megértését, hogy az önvaló függő keletkezésű. Szerintem az, ahogyan Nagardzsuna mindezt bemutatja, igen komplex, és kikerüli azt a szélsőséget, hogy az önvaló örökké létezik, és azt is, hogy az önvaló egyáltalán nem létezik. Mint kezünk két oldala: amikor az egyik oldalt nézzük, és megvizsgáljuk a mélyebb természetét, akkor az örök létezés ürességét látjuk, mikor viszont a másik oldalt nézzük, akkor magának a jelenségnek a látszatát. Ezek így együtt képeznek egy entitást. És ezért a forma üresség, és az üresség forma.

Meg kell értenünk, hogy az üresség magával hozza a

109

függő létezést is: össze vannak kapcsolódva. Ahogy egyre jobban megértjük az ürességet, egyre jobban látni fogjuk, hogy a dolgok az okoktól, a feltételektől és saját részeiktől függenek, és örömöt vagy bánatot okoznak, mert nem léteznek örökké.

Ha egyszer csak úgy érzed, hogy minden haszontalan, mert üres, akkor az ürességet összekevered a nihilizmussal. Az üresség tökéletes megértése azt jelenti, hogy felismerjük, mennyire függünk az okoktól és a hatásoktól. Az üresség természetes és teljes megértése a látszat és az üresség egységének megértését jelenti.

Ugye, fantasztikus dolog az üresség megértése! Az örök létezés félreértésének ellenszereként szolgál, ugyanakkor önmagában is segíti az okok és hatások még tökéletesebb megértését. Nem lehet az üresség felismerését csupán hallomás, vagy olvasmányok alapján elmagyarázni. Megértéséért hosszú időn keresztül kell megdolgoznunk az erkölcsök gyakorlásával: vagyis el kell kerülnünk azt, hogy bajt és károkat okozzunk, miközben kiterjesztjük a jóindulatot, illetve segítségért könyörgünk a Buddhákhoz, a bodhiszattvák hoz és a többi tanítóhoz az akadályok leküzdése érdekében. Mindehhez sok pozitív indokra van szükségünk.

A napi gyakorlat összefoglalása

1. Rendszeresen vizsgáld meg, hogyan keletkeznek a jelenségek az okok és a feltételek alapján, és próbáld meglátni, hogyan ellenkezik ez azzal, hogy az emberek és a dolgok mégis szilárd létezőnek tűnnek.

2. Ha a nihilizmus irányába csúszol el, akkor foglalkozz többet a függő keletkezéssel.

3. Ha az okokra és a feltételekre összpontosítva a jelenségek örök létezésének erőltetése felé csúszol el,

110

akkor helyezz nagyobb hangsúlyt arra, hogy hogyan hat a függőség az oly szilárd látszatok ellen.Meglehet, hogy egyik oldalról a másikra fogsz billegni.Az igaz középút megtalálása időbe telik.

10. Az elme és az elme mélyebb természete

A tökéletes bölcsességről szóló egyik írásban Buddha a következőt mondja:

Az elmében nem találjuk meg az elmét; az elme természete a tiszta fény.

Hogy megérthessük ennek az állításnak a különböző értelmű rétegeit, meg kell határoznunk, hogy mi az elme, majd elemeznünk kell az elme mélyebb természetét, és meg kell vizsgálnunk, hogy a jó és a rossz hatások hogyan keletkeznek.

Nézzük a kijelentés részeit.

1. Az a kifejezés, hogy elme, magára az elmére vonatkozik - ami értő és megismerő természetű. A 7. fejezetben, ahol a koncentrált meditációról beszéltünk, szóba került már az elme értő és megismerő természete. Beszéltünk már arról is, mennyire fontos az, hogy félreállítsuk a korábbi gondolatokat, és ne kezdjünk el újabbakat, még ha ezek az elmében folyamatosan léteznek is, annak érdekében, hogy meghatározhassuk őket.

2. Amikor Buddha azt mondja: „Az elmében nem találjuk meg az elmét", ez azt jelenti, hogy az értő és a megismerő természet nem az elme legmélyebb és legvégső természete. Ez azt jelenti: az elme végső természete sokkal inkább a „tiszta fény", vagyis az üresség az örök létezéstől.Úgy tűnhet számunkra, hogy Buddha azt állítja, az elme

nem létezik, ám nem erről van szó. Én (mint magyarázó) ezt

111

az állítást saját elmém munkájával magyarázom el, a nyájas olvasó pedig saját elméjét használva olvassa el mindezt. Folyamatosan használjuk az elménket, és elménk mindig korrekt velünk, csak nem ismerjük elég jól. Mégis, annak ellenére, hogy az elmét igen nehéz meghatározni, azért létezik, és így meg kell vizsgálnunk, hogy vajon milyen a mélyebb természete.

Rendben van, hogy az elme létezik, de mivel nem saját maga végső természeteként és alapvető hajlamaként lett teremtve, akkor vajon hogyan létezik? Az elme mély természete saját örök létezésének hiánya csupán. Ez azt jelenti, hogy az esetleges hibák, melyek beszennyezik az elmét - ilyenek a nem-tudás, a vágy, a gyűlölet - időlegesek, ezért elkülöníthetőek az elmétől. Ha megértjük, hogy ezek a hibák felületesek, és nem azonosak az elme valódi természetével, akkor belátjuk azt is, hogy az elme mély természete a tiszta fény, az üresség.

A hibák felszínesek, az elme mély természete a tiszta fény

A buddhista írások sokféleképpen magyarázzák a következő kijelentést: „A hibák felszínesek, az elme természete a tiszta fény".

Nem arról van szó, hogy amit Buddha mondott, az annyira jellegtelen, hogy ki-ki a maga ízlése szerint magyarázhatja, hanem arról, hogy ennek a mondatuk számos nyilvánvaló, és számos rejtett jelentése van. A legmagasabb tantra jógában sokféle módszer van arra, hogy egy nehezen érthető kijelentésből következtetéseket vonjunk le. El lehet magyarázni valaminek a szó szerinti jelentését, az általános jelentését, a rejtett jelentését, és a végső jelentését.

Buddha kijelentésének értelmezéséhez, mely szerint „a hibák felszínesek, az elme természete a tiszta lény", a tantrával összefüggésben idézem a Varázslatos Soroló

112

Tantrát, ami A Manjushri Tantra neveinek ismétlése egyik részlete:

A tökéletes Buddha az ”A”-ból keletkezik. Az „A” a legfőbb betű.

Az előzőekben felsorolt négyféle lehetséges jelentés közül az általános magyarázatot fogom most bemutatni erre a kijelentésre.

Az A betű a szanszkritban negatív töltésű. Az örök létezés ürességét, hiányát, tagadását jelenti. Amikor a Varázslatos Soroló Tantra azt mondja: A tökéletes Buddha az A-ból keletkezik, ez azt jelenti, hogy a buddhák az üresség névleges szférájából keletkeznek; vagy másként fogalmazva - a buddhák az örök létezés ürességéről meditálva keletkeznek. A meditáció segítségével a hibák a valóság - az örök létezés ürességének - névleges szférájában megszűnnek. Az üresség, amit az A betű jelképez, a legfőbb téma, ezért a Varázslatos Soroló Tantra azt mondja: Az A a legfőbb betű.

A legmagasabb tantra jóga szempontjából az A betű jelenti azt az elpusztíthatatlan cseppet, amelyben a Buddha testet ölt. A legmagasabb tantra jógában a Buddhaság a szív közepén található elpusztíthatatlan cseppre történő összpontosítással érhető el. Buddha végső testének természete az elpusztíthatatlan csepp. Ez segít megértenünk azt a kijelentést, hogy a tökéletes Buddha az A betűből keletkezik.

Mi az az elpusztíthatatlan csepp? Az alig észlelhető szél és a nagyon finom elme egysége. Az elme felismeri a dolgokat, a szél, vagyis a belső energia pedig azt idézi elő, hogy a tudatosság beleragad a dolgokba. Emiatt az elme és a szél egységén keresztül a tudatosságban változások állnak be.

A KEZDETEK NÉLKÜLI ELME

A tudatosság nem fizikai dolog. Nem rendelkezik a

113

fizikai dolgokra jellemző színekkel, formákkal, vagy létrehozott minőséggel. Lényege a tiszta megértés és felismerés, és amikor bizonyos feltételek közé kerül, például amikor egy dolog jelen van és az érzékeink jól működnek, az elme tükrözi a dolgokat. Az, hogy az elme pillanatról pillanatra változik, és különböző aspektusokban nyilvánul meg, azt jelzi, hogy az elme mások által irányított okok és feltételek alapján működik. Az elme egy korábbi, hasonló típusú elme függvényében jön létre, ami feltételezi azt, hogy volt egy korábbi, kezdetek nélküli elme-sorozat, -folytonosság. Ha az elme teremtésében nem lenne szükség korábbi pillanatok függvényére, hanem az elmét ok nélkül lehetne teremtgetni, akkor az elmét bárhol és bármikor elő lehetne állítani, ami abszurd. Épp így, ha a tudatosság nem korábbi entitások folyamataként teremtődne, hanem valamilyen fizikai dologból, akkor vagy mindig elő lehetne állítani, vagy éppen soha, ami megint abszurd. Ez azt jelenti, hogy a tudatosság a korábbi tudatosságok entitásának folytatása.

Mivel a tudatosság mindig egy korábbi tudatosság-pillanaton alapul, ezért nem lehet kezdete. Ez a folyamat teszi lehetővé az elme átalakulását jobb állapotokba. Amikor a mentális folyamat a tisztátalan állapotokkal társul, akkor tapasztalataink a ciklikus létezés birodalmára korlátozódnak. Ha a mentális folyamatosság kitör ebből a tisztátalan állapotból, akkor elérheti a nirvánát. Vagyis minden jelenség csupán az elme művészete, az elme játéka. A ciklikus létezés tisztátalan jelensége a tisztátalan elme sportja, a nirvána tiszta jelensége pedig a tiszta elméé.

Az ELMÉNEK A NEM-TUDÁSON ALAPULÓ HIBÁS MŰKÖDÉSE

Miután azt mondtuk: „Az elmében nem találjuk meg az elmét; az elme természete a tiszta fény", az elme tisztátalan

114

állapotai - a vágy, és a gyűlölet -, nem részei az elme természetének, és a nem-tudás - az örök létezés tudatos félreértése - által kell létrehozni őket akár a jelen pillanatból, akár egy korábbi forrásból.

Az elme összes hibás állapota alapvetően rendelkezik ezzel a téves tudatossággal.

A nem-tudás a tudatosság olyan formája, amely a figyelem tárgya tekintetében téves úton jár; rosszul viszonyul hozzá; nincs alapvetően érvényes felismerése. Az elhibázott figyelem és az érvényes alapokkal rendelkező figyelem ellentétes módon ismerik fel a jelenségeket, így az egyik sérti a másikat.

Amikor saját gyakorlatunkban megszokjuk a helyes viselkedést, az elme hibás állapotai természetes módon csökkennek, végül eltűnnek. A buddhista tanítások rendszere a természetes ellentmondáson alapul. Boldogságot akarunk, és nem akarunk szenvedést. A fájdalom, amit el akarunk kerülni főleg a mentális hozzáállásból fakad, és mivel a mentális szenvedés forrása a visszahúzó érzelem, akár közvetve, akár közvetlenül, fel kell ismernünk, hogy milyen erő áll ezeknek ellen. A haragnál a szeretet és a jóindulat. És bár a harag, a szeretet egyaránt tudatosságok, ellenmondóak ugyanannak a dolognak a megítélésében. Ellentétes a felfogásuk. Ha egy szobában nagyon meleg van, nem lehet a meleget másként csökkenteni, csak ha beengedjük a hideget. Ahogy a hideg és a meleg ellentétesek egymással, ugyanígy ellentétesek az elme állapotai is, a tiszta és tisztátalan állapotok. Amennyire kiterjesztjük az egyiket, annyira húzódik vissza a másik. Ezért lehet az elme hibás állapotát megszüntetni. Van ellenszere.

A KÖZÖNSÉGES ÉS A VÉGSŐ IGAZSÁG EGYSÉGEAz elme önmaga a hagyományos vagy közönséges

látszatigazság; az elme valósága, üressége az örök létezésben

115

pedig a végső igazság. Ez a két igazság megoszthatatlan egységet alkot. Ahogy az elmére vonatkozóan igazság is kétféle van, közönséges és végső, ugyanígy van egységben ez a két igazság minden dolog esetében is, együttesen és külön-külön: a látszat a hagyományos igazság, és ürességük az örök létezésben a végső igazság.

A végső valóságot a függő keletkezésen keresztül ismerjük meg. Például, mivel az elme függő keletkezésű entitás, ezért üres az örök létezésben. Amikor megértjük az ürességet a függő keletkezés megértésén keresztül, rájövünk, hogy minden jelenség a függő keletkezés és az üresség egysége; a látszatot és az ürességet egymással harmóniában lévőnek érzékeljük.

A hagyományos jelenségek látszatának függő keletkezése szolgáltatják az összefüggéseket a jóindulat tanításához -, amit úgy neveznek: a hiábavalóság útja, mert a látszatok olyan óriási mértékű változata létezik. A látszatok örök létezésben való üressége szolgáltatja az alapot a mélységek útjának tanításához, mivel az üresség a jelenségek végső természete - békés, előítéletektől mentes, és az egyéni ízléstől független. E két út - a jóindulat fenséges szempontja és az üresség rejtett bölcsessége - meditatív művelésével megkülönböztethetetlen módon, létfolyamatunk hibás elmeállapotai fokozatos átalakuláson mennek át. Fokozatosan leválnak, és előbukkan Buddha kiváló elméjének és testének sajátossága.

A Buddhaságot a motiváció és a bölcsesség együttes művelésével lehet elérni. Tehát a motivációnak és a bölcsességnek megvan a saját hatáskörű lenyomata a Buddhaságon. A motiváció művelésének eredményei a Buddha Forma Testei, melyek azért vannak, hogy mások jólétét szolgálják. A bölcsesség művelésének eredménye a Buddha Igaz Teste, ami saját fejlődésünk beteljesülése.

Melyek a motiváció és a bölcsesség fő formái? Az elsődleges motiváció a mások érdekeit figyelembe vevő

116

szándék a megvilágosodásra, a szeretet és a jóindulat inspirációján keresztül, a jóindulatú tettekre való ösztönzéssel, mint amilyen például az adakozás, az erkölcs és a türelem. A bölcsesség fő formája az intelligens tudatosság, amely megérti az örök létezés ürességét.

A buddhizmus alapjai három nézőpontot takarnak. Az alap a két igazság: a hagyományos látszatigazság és a végső. Ebből a két igazságból emelkedik ki az út, a motiváció és a bölcsesség kettős tényezőjével, saját megfelelő igazságaikhoz kapcsolódva. Az úton való haladás gyümölcse, vagyis eredménye a két test - a Buddha Forma Teste és Igaz Teste - realizálása. Ahhoz hogy ezeket egybeötvözzük, a két igazság (a hagyományos látszat- és a végső igazság) alapján gyakorolnunk kell az út két tulajdonságát (a motivációt és a bölcsességet), melyek elvezetnek a gyümölcs - Buddha Forma és Igaz Teste - elnyeréséhez.

A napi gyakorlat összefoglalása

1. Ismerjük fel az elme gondolatok nélküli, értő és felismerő természetét.

2. Próbálgassuk újra és újra az elme mélyebb természetét, és tárjuk fel ürességét az örök létezésben, rávilágítva az elme függésére az okoktól és feltételektől, illetve saját alkotórészeitől, beleértve azt a tényt is, hogy bármilyen időtartam az elmében annak az időszakasznak a korábbi és későbbi részeitől függ.

3. Próbáld felismerni az elme látszatának és örök létezésben való ürességének felcserélhetőségét; figyeld meg, hogy ezek hogyan felelnek meg kölcsönösen egymásnak.

117

V. TANTRA11. Deiti jóga

A buddhizmusnak két alapvető gyakorlási formája van: a szútra és a tantra. Eddig a szútra gyakorlásáról beszéltünk. A tantra különleges célja, hogy gyorsabb utat biztosítson, úgy, hogy a minősített gyakorlók sokkal hamarabb szolgálhassák a többieket. A tantrában a képzelet erejét a deiti jógának nevezett gyakorlattal erősítjük meg a meditációban. Ebben a gyakorlatban azt képzeljük, hogy

- Az általában zavaró érzelmekkel teli elménket a jóindulatú tiszta bölcsesség elméjével cseréljük fel.

- A test megszokott megjelenését - azt, hogy húsból, vérből és csontokból áll - egy jóindulatú bölcsességből álló testtel helyettesítjük.

- Kifejlesztjük a tiszta önvaló érzését, ami egy ideális környezetben tisztának látszó elmétől és testtől függ, és telve van mások iránti elkötelezettséggel.

Mivel ebben a különleges tantragyakorlatban saját magunkat látjuk Buddha-testben, Buddha tettekkel, -energiákkal és -környezettel, azért úgy nevezzük: „képzeletbeli szellemi út". Nézzük, milyen aggályok merülhetnek fel. Úgy tekintünk magunkra, mintha Buddha-tulajdonságokkal rendelkeznénk, pedig valójában nem rendelkezünk velük. Akkor nevezhetjük-e ezt korrekt meditatív tudatosságnak? Igen. Az elménk megérti a valóságot, amelyből a deiti előbukkan. Tehát ebből a szempontból az elménk korrekt.

Azután céltudatosan olyannak képzeljük magunkat, mintha isteni testünk lenne, még ha jelenleg nem is ilyen a testünk. Ez egy képzeletbeli meditáció: nem vagyunk mélyen meggyőződve arról, hogy valóban rendelkezünk tiszta elmével, testtel és önvalóval. Inkább az ideális test és elme képzetére alapozva gyakoroljuk a deitit, és jóindulatúan segítünk másoknak.

118

Ahhoz hogy valaki különleges tantra-növendék legyen - vagyis olyan tanuló, aki számára Buddha sajátságosan írta elő a tantra gyakorlását -, kiforrott tulajdonságokkal és stabil bölcsességgel kell rendelkeznie az üresség megértésében, illetve készen kell állnia ennek a bölcsességnek a gyors működtetésére. A tantra egyszerű gyakorlásának feltételei közel sem ennyire merevek; jóllehet a tantra iránti elkötelezettség bármilyen szinten erőteljes szándékot követel meg a más lények tiszteletét illetően, továbbá azt az érzést, hogy ennek nagyon gyorsan be kell követeznie.

A tantrikus gyakorlatok elején a nyugodt szemlélődés kifejlesztésének alapvető módszere a saját testünkről való meditálás, úgy, mintha az már deiti lenne. Amikor egy isteni testen meditálunk, akkor először az ürességről meditálunk, és annyi figyelmet szentelünk az örök létezés ürességének, amennyit csak tudunk.

Amikor hozzászokunk ehhez az állapothoz, akkor magát az elmét használjuk annak az alapnak, amelyből a deiti előbukkan. Az ürességet felfogó elme deitinek és saját környezetünknek látszik. Először az ürességről meditálunk; ebből kialakul a deiti; és ezután a deitire koncentrálunk.

így tehát a deiti jóga ötvözi a bölcsességet és a jóindulatot; az egyszerű tudatosság felismerheti az ürességet, és jóindulatúnak tűnhet az Önzetlen deiti formájában. Bár a szútra rendszerében jelen van a bölcsesség és a jóindulat egysége, a bölcsesség gyakorlatát csak a motiváció gyakorlásának ereje idézi elő, és a motiváció gyakorlását a bölcsesség gyakorlásának ereje; nincsenek közös tudatosságba foglalva. A tantra megkülönböztető jellemzője, hogy itt igen. A motiváció és a bölcsesség egybevonása közös tudatba, ez teszi a tantrát annyira gyorssá.

Amikor fiatal gyerek voltam, a tantra még csak a vak hiten alapult. Huszonnégy éves koromban elvesztettem a hazámat, és akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni

119

Tsongkhapa ürességről szóló magyarázataival, miután Indiába mentem. Majd amikor Dharmasalába költöztem, még több erőt fektettem az út, az üresség és a tantra iratainak tanulmányozásába és gyakorlásába. Tehát csak a húszas éveim vége felé rendelkeztem némi tapasztalattal az ürességről.

Egyszer a dharamsalai templomban bemutattam egy rituálét, amelyben a legmagasabb tantra jóga deitijének, Guhyasamajának képzeltem magam. Elmém folyamatosan recitálta a rituális szöveget, és amikor az „én magam" szavakhoz értem, teljesen elfeledtem, hogy a test és az elme kombinációjaként a szokott módon gondoljak önmagamra. Ehelyett Guhyasamajának képzeltem magam, új, tiszta elméjének, testének kombinációjaként nagyon tiszta érzetem támadt az énemről. Mivel ez pontosan a tantra jóga lényegét jelentő önazonosítás volt, ezért azt igazolta számomra, hogy elegendő időt szánva rá, biztosan elérhetem azokat a rendkívüli mély állapotokat, amelyekről az írások beszélnek.

Beavatás

A tantra gyakorlásához elengedhetetlenül fontos, hogy elnyerjük az előző nagy létezők áldását. Áldások a szútra-gyakorlatokban is vannak, a tantrában azonban kulcsfontosságúak.

A beavatás révén hozzájuthatunk ezekhez az áldásokhoz. A tantrának négy osztálya van: a tett, a bemutatás, a jóga és a legmagasabb tantra jóga, mindegyiknek megvan a maga beavatása, amely megérleli az elmét a gyakorlásra. Mindegyik osztályhoz másmás meditáció tartozik.

Hol kaphatunk beavatást? A mandalában, amely magába zárja az eszményi kíséretet és az isteni lakókat, akik mindannyian a jóindulat és a bölcsesség megnyilvánulásai. Mind a négy tantrának változatos mandalái vannak. Van festett. Vannak színes homokból összeállított mandalák, és

120

olyanok is, amelyek a mandalák koncentrációjának egy különleges osztályát alkotják.

A tantra jóga vagy a legmagasabb tantra jóga mandalájában a beavatás és fogadalomtétel ceremóniáját a minősítések teljes skálájával rendelkező lámának kell vezetnie. Mind a négy tantra-osztály különös hangsúlyt fektet a láma tulajdonságaira, vagyis, hogy az összhangban legyen Buddha részletes leírásával a tanítók minősítéséről az út különböző szakaszain. Emlékezzünk csak Buddha intésére, hogy ne hagyatkozzunk csak a személyre, hanem figyeljünk a Tanra is. Nem fontos, hogy túlságosan lelkesedjünk egy tanító hírnevéért. A legfontosabb, hogy a tanító jól ismerje a Tant, és a gyakorlatot.

ÍGÉRETEK ÉS FOGADALMAK

A két alsóbb tantra-osztályban - a tettekben és a bemutatásban - nincs egyértelmű útmutatás arra, hogy a tantrikus fogadalmat a beavatás során kell letenni, sok ígéretet kell azonban betartani. A két magasabb tantra-osztályban - a jógában és a legmagasabb jógában - miután a beavatást annak összes vetületével megkaptuk, le kell tennünk a tantrikus fogadalmat, az ígéretekkel együtt.

A tantra jógának és a legmagasabb tantra jógának tizennégy alapvető fogadalma van, és egy lista azokról a fogadalomszegésekről, amiknek ellen kell állni, de mivel ezek az utak különböznek egymástól, ezért még az alapvető fogadalmak is különböznek egy kicsit. Mivel a tantra gyakorlata főleg abból áll, hogy felülkerekedjünk önmagunk és környezetünk látszatán (vagyis hogy túljussunk azon a felfogáson, ahogyan ezt megszoktuk), és olyannak vizualizáljuk magunkat, mintha Buddha-testünk, jóindulatú cselekedeteink, erőforrásaink, és lakhelyünk lenne. Tehát a legtöbb ígéret arról szól, hogy a szokványos megjelenésünket ideálissal helyettesítjük, és visszavonjuk saját szokványos

121

megítélésünket önmagunkról, jóindulatunkról, környezetünkről és tetteinkről.

A személyi szabadságról szóló, huszonnégy órán át tartó különleges fogadalmat kivéve - a többi személyes szabadságról szóló fogadalmat egy egész életre tesszük, bár a személyes szabadságról szóló fogadalom visszavonható, és a rang visszaadható. Ezzel ellentétben a bodhiszattva- és a tantrikus fogadalmak a legmagasabb megvilágosodás elérésének idejéig tartanak, mindaddig, amíg nem követünk el alapvető fogadalomszegést.

Az egyén először összegzi a személyes szabadság erkölcsét, majd a bodhiszattva-erkölcsöket, végül a tantrikus erkölcsöket. Azok az egyszerű emberek, akik bodhiszattva- és tantrikus fogadalmat tesznek, a személyes szabadság fogadalmának egyszerű, házi változatát tartják meg. A kálacsakra tantra, amely Indiában virágzott a XI. században, és Tibetben az új értelmezés iskolájának fő tantrájává vált, azt mondja, ha három tantra-tanár közül az egyiküknek egyszerű házi fogadalma, a másiknak szerzetesújonci fogadalma, a harmadiknak pedig teljes szerzetesi fogadalma van, az, akinek teljes szerzetesi fogadalma van, magasabban áll a többieknél.

Ez jól mutatja azt a magas megbecsülést, amit a tantrikus rendszer szentel a szerzetesi erkölcsöknek. A Guhyasamaja tantra szerint külsőleg a személyes szabadság gyakorlatának előírásait kell megtartani, belsőleg pedig fenn kell tartani a vonzódást a tantra gyakorlása iránt. Ilyen módon működnek együtt a szútra és a tantra gyakorlatai.

A szex szolgálatai az útonKezdjük a nemi vágy szerepének ismertetését a

tantrában azzal, hogy megnézzük a személyes szabadság erkölcsének a nemi eltévelyedésre vonatkozó tilalmát, amely egyértelműen a bántástól való tartózkodáson alapul. A sajátos

122

nemi eltévelyedéseket Vasubandhu: A tudás megnyilvánulásának kincsestára című műve részletesen bemutatja. Férfiaknál ez a más feleségével való hálás tilalma, vagy valaki olyannal való hálás tilalma, aki a nő családjához tartozik. A nők esetében ugyanígy: tiltott az együtthálás valaki más férjével, vagy valakivel, aki a férfi családjához tartozik. Vannak, akik nevetséges módon azt állítják, hogy mivel Vasubandhu szövege a tíz erkölcstelenséget a férfiak szempontjából írja le, a nők ragaszkodhatnak az erkölcstelenségekhez, számukra nincs tilalom.

A buddhisták számára a nemi aktust a szellemi úton fel lehet használni, mivel ez a tudatosság erős összpontosítását hozhatja létre, ha a gyakorló szilárd jóindulattal és bölcsességgel rendelkezik. A célja az, hogy nyilvánvalóvá tegye és meghosszabbítsa az elme mélyebb állapotait - amit korábban a halál folyamatával összefüggésben már bemutattam -, hogy ezek erejét az üresség felfogásának megszilárdítására használhassák fel.

Máskülönben magának a puszta aktusnak semmi köze nincs a szellem műveléséhez. Amikor egy ember magas fokú gyakorlatra tett szert a motivációban és a bölcsességben, akkor még a két nemi szerv kapcsolódása, vagyis az úgynevezett nemi aktus sem von le semmit a személy magatartásának szinten maradásából. Azok a jógik, akik már messzire jutottak az úton, és teljes minősítéssel rendelkeznek, élhetnek nemi életet, a szerzetesek pedig ugyanezekkel a képességekkel be tudják tartani az összes előírást.

Egy tibeti jógi-jelölt, amikor bírálták őt, azt mondta, hogy a mandala deiti felajánlásaként eszik húst, és iszik sört. Az ilyen tantrikus gyakorlók úgy vizualizálják magukat deitiként egy teljes mandalában, hogy megértik, a végső deiti a végső üdvösséget jelenti: vagyis az üresség és az üdvösség egységét. Azt is mondta, hogy szexuális gyakorlatát a hitvesével a valódi tudás kifejlesztésének vetette alá. És a cél valóban ez. Az ilyen gyakorló nem csak a finom húsokból és

123

italokból képes szellemi hasznot húzni, de még az ürülékből és a vizeletből is. Egy jógi meditációja valódi ambróziává formálja át ezeket, a hozzánk hasonló emberek számára azonban nem ez a cél. Mindaddig azonban, amíg nem tudjuk a vizeletet és az ürüléket átalakítatni, a többi dolgot se tegyük meg.

Buddha éppen ezért pontosan felállította az út sajátos szakaszainak sorrendjét. A bevezető szakasz a személyes szabadság fogadalmainak gyakorlása. Ha szerzetesként, vagy apácaként élsz, életviteled sokkal jobban épül a hangokra - ezért a túlzott figyelemelterelésnek kicsi a veszélye. Még ha nem is tudod beépíteni teljesen ezeket a fogadalmakat az életedbe, nincs a dologban semmi kockázat. Ilyenkor egyszerűen csak gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj. Ha végre kifejlesztetted a belső erőt, irányítani tudod majd a négy belső elemet: a földet, a vizet, a tüzet, és a szelet, illetve ötöt, ha a belső űrt is ide vesszük. Ha már teljesen irányítani tudod ezeket a belső elemeket, akkor a külső öt elemet is képes leszel irányítani. És akkor bármit felhasználhatsz.

Hogyan segíthet az úton a szexualitás? A tudatnak több szintje is van. A durvább szintek potenciái nagyon korlátozottak, míg a mélyebb, finomabb szintek igen hatékonyak. Tehát be kell lépnünk az elme finomabb szintjeire. Ehhez szükség van arra, hogy belső energiánk áramlásában drámai változásokat hozzunk létre.

Bár az elme mélyebb szintjeinek egyfajta rövidebb változatát akkor is átéljük, amikor tüsszentünk, vagy ásítunk, ezeket azonban nyilvánvalóan nem tudjuk meghosszabbítani. A mélyebb szintek megnyilvánulásához ugyancsak előzetes benyomásokra van szükségünk, hogy a mély álomban történő előfordulásukat hasznosíthassuk.

És itt jön be a szex. Különleges összpontosító technikák segítségével a szex során a hozzáértéssel meg lehet hosszabbítani ezeket a mély, finom és erőteljes állapotokat, melyek így felhasználhatóak az üresség érzékelésére. Ha

124

azonban a nemi aktust csak a szokványos mentális tartalommal végezzük, akkor abból semmi hasznunk nem származik.

Egy Buddhának semmi haszna nincs a nemi aktusból. A mandalában megfestett deitik gyakran egy hitvessel egyesülnek, ez azonban nem jelenti azt, hogy egy Buddhának nemi aktusra volna szüksége az üdvösséghez. A buddhák önmagukban is teljes üdvösséggel rendelkeznek. A deitik a mandalákban spontán jelennek meg egyesülés közben a durva jellemű emberek számára, akik a hitves és a szexuális egyesülés üdvösségét felhasználhatják a gyors tantra révén.

Nagyjából ugyanígy: a tantrikus Vadzsradhara Buddha vagy békésnek, vagy haragosnak látszik, ez azonban nem jelenti azt, hogy Vadzsradhara csak ezzel a két tulajdonsággal rendelkezik. Vadzsradhara mindig tökéletesen jóindulatú. A különféle formákban történő spontán megjelenései inkább az újoncok kedvéért fordul elő. Vadzsradhara pont olyannak látszik, amilyen formában az újonc meditál róla, miközben az úton a visszahúzó érzelmekkel foglalkozik: a vággyal és a gyűlölettel. Ahhoz, hogy az újonc be tudja építeni ezeket az erőteljes érzelmeket a szellemi út gyakorlataiba, nem gondolhatja azt, hogy Sakyamuni Buddha békés, szelíd testével rendelkezik. Ehhez a deiti jóga kell. Mivel a gyűlölet esetében például, ádáz haraggal kell meditálni a testről, Vadzsradhara automatikusan az ennek megfelelő vad formában jelenik meg, hogy megmutassa az újoncnak, hogyan meditáljon.

Ugyanez a helyzet az erotikus jóga esetében is: az újonc, aki alkalmas arra, hogy a gyönyörködést, a mosolygást, a kézfogást vagy az egyesülést magában foglaló vágy üdvösségét hasznosítsa, annak a megfelelő deiti jógát kell végeznie; nem képzelheti magát szerzetesnek, mint Sakjamuni. Vadzsradhara különféle megjelenési formáinak nem az a célja, hogy az újoncot ijesztgesse, vagy, hogy vágyat ébresszen benne, hanem az, hogy megmutassa,

125

hogyan kell meditálnia ezekben a formákban, hogy a visszahúzó érzelmeket le tudja küzdeni.

Buddha hajlamos spontán megjelenni, függetlenül attól, hogy milyen megjelenés lenne az éppen helyénvaló. A megjelenési formák nem Buddha kedvéhez igazodnak, hanem a szükségletekhez. Buddha a saját nézőpontja szerinti Igaz Test teljes önbeteljesítésével rendelkezik, amelyben örökké megmarad.

Ne feledjük, hogy a tantrikus erkölcs a személyes szabadság és a jóindulat erkölcsére épül. A tantra célja a Buddhaság gyors elnyerése, hogy másoknak így minél hamarabb a szolgálatára lehessünk.

A napi gyakorlat összefoglalása

Mivel a tantra gyakorlat elsődleges célja, hogy átalakítsa azt, ahogyan magunkat, másokat, a környezetünket és cselekedeteinket látjuk, ezért nagy segítséget jelent, ha úgy vizualizáljuk magunkat, mintha jóindulatú motivációval, tiszta testtel rendelkeznénk, és mások haszna vezérelne bennünket.

VI. TOVÁBB AZ ÚTON

126

12. A megvilágosodás útjának áttekintése

A fokozatos fejlődésHogyan juthatunk el a Buddhaságba a motiváció és a

bölcsesség útjának meditatív művelésével? A Szív Szútrában Buddha az út fokozatait ebben a rövid mondatban fejti ki: Tadyate gate gate paragate parasmagate bodhi svaha, ami azt jelenti: „Ezért hát: haladj, haladj, haladj át, teljesen haladj át, alapozd meg magad a megvilágosodásban".

Vizsgáljuk meg ezt közelebbről. Kezdjük az első szóval: gate (haladj, vagy menj).

Ki haladjon? Az elme kontinuumának függőségében kiválasztott én vagy önvaló.

Honnan haladjunk? A ciklikus létezésből, vagyis abból az állapotból, amely a tisztátalan cselekedetek és az ellentétes érzelmek hatása alatt áll.

Merre haladjunk? Az Igaz Testtel felruházott Buddhaságba, mentesülve mindörökre a szenvedéstől és a szenvedés forrásaitól - a visszahúzó érzelmektől - és a visszahúzó érzelmekből fakadó hajlamoktól.

Milyen okoktól és feltételektől függünk a haladásunk során? Haladásunk egy olyan úttól függ, ami tulajdonképpen a jóindulat és a bölcsesség egysége.

Buddha azt mondja az újoncoknak, hogy menjenek át a túlsó partra. Az újoncok szempontjából a ciklikus létezés az innenső part, ahol most vagyunk.A túlsó part a távolabbi, a szenvedéseken túli hely: a nirvána.

Az ÖT ÖSVÉNY

127

Amikor Buddha azt mondja: Tadyate gate gate paragate parasmagate bodhi svaha („Ezért hát: haladj, haladj, haladj át, teljesen haladj át, alapozd meg magad a megvilágosodásban"), akkor azt javasolja az újoncnak, hogy induljon el a következő öt ösvényen:

- gate, a felhalmozás ösvénye,- gate, az előkészítés ösvénye,- paragate, a szemlélődés ösvénye,- parasmagate, a meditáció ösvénye,- bodhi svaha, a nincs-több-tanulás ösvénye.

Vizsgáljuk meg a szellemi fejlődést az öt ösvényből kiindulva.

A felhalmozás ösvényeMi is ez a kiinduló ösvény, a felhalmozás ösvénye? Ez

az az időszak, amikor nagyjából a mások érdekét szem előtt tartó motivációt gyakoroljuk, és ez által töméntelen mennyiségű érdemeket halmozunk fel. Ám miközben a motiváció és a bölcsesség egyesítését gyakoroljuk, az üresség megvalósítása még nem éri el a kölcsönösen egymást segítő rögzített meditáció és analitikus meditáció szintjét, amit „a meditációkból keletkező állapotnak" nevezünk. Ezen az ösvényen erőteljes koncentrált meditációt végzünk, és tovább dolgozunk az üresség megértésén való meditáció irányába.

Az előkészítés ösvénye

Azon a ponton, ahol elérjük az üresség megértésén való meditáció állapotát, megérkezünk az előkészítés ösvényéhez. Amint egyre jobban megbarátkozunk ezzel az állapottal, a jóindulatú motiváció gyakorlásával együtt egyre tisztábban fogjuk fel az üresség látszatát, az ösvény négy fokozatán (a melegségen, a csúcson, béketűrésen, és a magasabb világi tulajdonságokon) keresztül.

128

A szemlélődés ösvényeEgyes esetekben az üresség közvetlenül is realizálódik, a

dualisztikus látszat meghiúsulásának leghalványabb jele nélkül. Ez a szemlélődés ösvényének - a jelenségek mélyebb természetéről szóló igazság kezdeti közvetlen felismerésének - kiinduló szakasza. Itt kezdődik a Nagy Szekér, a tíz bodhiszattva-szint, amit terepnek is nevezünk, mert különleges szellemi tulajdonságok nőnek ki belőle.

A szemlélődés ösvényén és a meditáció ösvényén kétféle akadály: az intellektuálisan szerzett és a veleszületett akadály jelenik meg. Az intellektuálisan szerzett elmeállapotokat a hamis rendszerekhez való ragaszkodás miatt gyűjtjük be. Például, vannak követői olyan buddhista iskoláknak is, ahol azt hiszik, hogy a jelenségek saját jellemvonásaikból fakadón állandóak, és ezt arra a megalapozatlan okfejtésre támaszkodva állítják, hogy ha a jelenségek nem ilyen módon lennének teremtve, akkor nem tudnának működni.

Az ilyen félreértést, amit a helytelen vélemények szennyeznek be, nevezzük mesterségesen, vagy intellektuálisan szerzett tévedésnek. Még ha ebben az életünkben a rossz előítéletek alapján nem is szerzünk újabb hajlamokat, mindenkinek szerepelnek a mentális folytonosságában olyan előítéletek, melyeket az előző életeinek helytelen nézeteihez való ragaszkodás idéz elő.

Ezzel ellentétben a velünk született hibás elmeállapotok - a rovaroktól az emberi lényekig - minden létezőben az idők kezdete óta megvannak és működnek.

A meditáció ösvényeAz intellektuálisan szerzett, vagy mesterséges

akadályokat a szemlélődés ösvényén tudjuk eltávolítani, míg a velünk született akadályokat sokkal nehezebb leküzdenünk (hiszen időtlen idők óta megszoktuk őket). Az ürességről való folytatólagos meditációkkal kell ezeket eltávolítanunk. Mivel ezt a meditációt hosszú időn keresztül, ismételten kell

129

végezni, az útnak ezt a szakaszát a meditáció ösvényének nevezzük. Valóban, bár az ürességről már korábban is meditáltunk, de a meditáció ösvényén ezt még jobban megszokjuk és megerősítjük.

Ezen az ösvényen áthaladunk a fennmaradó kilenc bodhiszattva-terepen is. A tíz terep közül az első hetet tisztátalannak, a többi hármat tisztának nevezzük. Ez azért van így, mert az első hét terepen még benne vagyunk a visszahúzó akadályok eltörlésének folyamatában, ezért ebben a hétben még nem tisztultunk meg. A nyolcadik terep első részében töröljük el a visszahúzó érzelmeket. A nyolcadik, kilencedik és tizedik terep egyensúlya tesz képessé bennünket arra, hogy leküzdjük a mindentudás akadályait.

Itt, a tíz bodhiszattva-terep végén elért, gyémánthoz hasonlatos összpontosított meditáció segítségével, a még bennünk lévő leküzdendő akadályok összegyűjtésével, hatékonyan aláaknázzuk a mindentudás alig észlelhető akadályait. A következő pillanatban pedig elménk mindentudó tudatossággá válik, és ezzel egy időben az elme mély természete Buddha testének természete lesz.

A nincs-több-tanulás ösvényeEz az ötödik, befejező ösvény. Abból az alig észlelhető

szélből, vagyis energiából - ami tulajdonképpen egységet képez az elmével - változatos tiszta és tisztátalan fizikai formák törnek elő spontán módon, hogy segítsék az értelmes lényeket; ezeket a formákat úgy hívják: Buddha Test Formái. Ez a buddhaság, a segítség forrásának állapota, minden értelmes lény számára.

Elérhetik-e a nők a Buddhaságot?Álljunk meg itt egy pillanatra, hogy szót ejthessünk a

nők Buddhaságával kapcsolatos félreértésekről. A Nagy Szekér Szútrában nincs arra utalás, hogy nők nem érhetik el a Buddhaságot. Az írás azonban azt mondja, hogy az érdemek

130

felhalmozásának gyakorlata során a számlálhatatlan nagy eonok, vagyis korszakok három periódusa után megérkezünk oda, hogy a karma, amelyen dolgozunk Buddha fizikai jeleiben és szépségében forr ki. És ekkor - a Nagy Szekér Szútrának megfelelően - segít erős fizikai támaszt szerezni, így természetes módon juthatunk el a férfi testbe. Ezek a szövegek azt is mondják, hogy a Buddhaság elérését megelőző életekben szükségünk van a férfi testre. A legmagasabb tantra jóga azonban, amit a legvégső rendszernek tekintünk, azt mondja, hogy a nők nem csak hogy elérhetik a Buddhaságot, hanem hogy ezt akár még ebben az életükben is elérhetik.

A Buddhaság jellemzőiA buddhizmus minden formájában a gyakorlatok azon a

szándékon alapulnak, hogy kikerüljünk a ciklikus létezésből. Ezen túlmenően a Nagy Szekérben a megvilágosodást mások segítésének szándéka is motiválja. A tantrában az összpontosított meditáció fejlesztését szolgáló technikákon keresztül, ami tulajdonképpen a nyugodt szemlélődés és a sajátos belső látás egysége, elérhetjük a Buddhaságot, amelyben minden akadályt - a ciklikus létezéstől való megszabadulást megakadályozó visszahúzó érzelmeket, és a mindentudás gátjait, amelyek megakadályozzák a Buddhaság elérését - megszűntetünk.

A Buddha-tulajdonságokat úgy lehet leírni, mint „testeket", amelyek két csoportba sorolhatók:

- az Igaz Test, saját jólétünk megvalósulásáért,- a Forma Testek, más jólétének megvalósulásáért.

A Forma Testeket még tovább lehet osztani annak alapján, hogy hogyan jelennek meg az élők számára a különféle tiszta, illetve tisztátalan szinteken: az erősen haladó szintű újoncok a Tökéletes Öröm Testet szerezhetik meg. Más

131

szinten az újoncok megismerhetik a különféle Kiáradás Testeket. Az Igaz Testet szintén két típusba lehet sorolni: a Természet Teste és az Emelkedett Bölcsesség Test kategóriákba.

A Természet Testet további alcsoportokra oszthatjuk: a természetes megtisztulás és az előrehaladott (vagy előidézett) megtisztulás állapotába. Az Emelkedett Bölcsesség Igaz Test számtalan nézőpontnak megfelelően még tovább osztható. Maitreya: A tiszta megértés ékessége című művében a már nem szennyezett emelkedett bölcsesség huszonegy fajtáját sorolja fel, amelyek további száznegyvenhat osztályt alkotnak.

A HOSSZÚ LÉGZÉS GYAKORLÁSA

Ez az alap motiváció és bölcsesség rövid magyarázata - a két igazságé, a hagyományosé és a végsőé; az ösvényeké, amelyek erre az alapra épülnek, az ösvények gyümölcséé, a Buddha Forma Testeké és az Igaz Testé.

Célszerű lesz áttekinteni a gyakorlatok szerkezetét, de ne feledjük, a megismerést számtalan ok és feltétel idézi elő: a helyes megértés, az érdemek felhalmozása, és az akadályok leküzdése. Ha nem érdemeket gyűjtünk először, és nem tisztítjuk meg beteges igényeinket, akkor csupán meditációval, nehezen jutunk el a megismeréshez. Ezért fontos, hogy teljesítsünk minden előfeltételt. Az előfeltételek iránti elkötelezettség nem valamiféle elvárás teljesítését jelenti, és nem valamiféle elvonulást jelent a világtól három év és három holdfázis időtartamra - ahogy ezt abból kiindulva gondolhatnánk, hogy sok elvonulás tart pontosan ennyi ideig -, vagy bármilyen más időtartamra.

Elvonulás helyett gyűjtsünk érdemeket, és számoljuk fel az akadályokat, amíg bizonyos felismeréseink nem lesznek. Akár egy egész életet is eltölthetünk azzal, hogy javítsunk a következő életeinken. Néha az ismeretek hiánya miatt a

132

hosszú időre visszavonult emberek egyfajta büszkeséget éreznek már csak azért is, hogy egyáltalán képesek voltak visszavonulni. A büszkeség növekedése pedig haragot, irigységet és versengést idéz elő. Ez megtörténhet akkor is, ha csak könyvekből ismerjük a Tant. Nem is olyan egyszerű ez; nagyon furfangosak a visszahúzó érzelmek.

A gyakorlás nem olyasmi, amit néhány hétig vagy néhány évig kell végeznünk. Sok életen és korszakon át kell foglalkoznunk vele. Némelyik írás azt mondja, hogy a megszámlálhatatlan eonok három periódusán keresztül kell gyűjtenünk az érdemeket ahhoz, hogy elnyerjük a megvilágosodást. Ha ezt a kijelentést pontosan értelmezzük, segíthet abban, hogy a nehéz helyzetekben türelmesek és állhatatosak legyünk. Ha ez elkedvetlenít bennünket, annak az lehet az oka, hogy minél előbb szeretnénk eljutni a Buddha-állapotba, mert annyira szeretnénk segíteni másoknak. De lehet a nem kellő mértékű bátorság jele is.

A megvilágosodást nem lehet elérni kemény munka nélkül. Ha ezt gondolnánk, azt csakis valamiféle önzés okozhatja.

Ez az út teljes folyamata. A tibetieknek nem olyan kincsük van, amit tarisznyába rejtve őrizgetnek, hanem olyan, amit az elméjükben kell megtartaniuk. Nem elég a különböző vallások jóindulatát kinyilvánítani; be kell építeni a társadalom napi gyakorlatába. Ekkor ismerhetjük fel tanításaik valódi értékét. Ha például a buddhisták meditálnak a templomaikban, de a templomon kívül nem alkalmazzák azokat a megszemlélt ideákat, akkor abban semmi jó nincs. Ezért kell a mindennapi életünkben gyakorolnunk.

A gyakorlatok valódi értékét akkor ismerjük meg, amikor nehéz helyzetbe kerülünk. Amikor boldogok vagyunk, és minden simán megy, akkor a gyakorlatok nem látszanak annyira sürgősnek, de amikor olyan megoldhatatlan

133

problémával kerülünk szembe, mint a betegség, öregség, halál, vagy egyéb reménytelen helyzet, akkor életbe vágóan fontos, hogy visszafogjuk haragunkat, uralkodjunk érzéseinken, és használjuk a józaneszünket, hogy eldönthessük, hogyan szembesüljünk e problémákkal türelmesen és nyugodtan.

Ha így gyakorolunk, akkor először is arra számíthatunk, hogy megoldjuk a problémáinkat, vagy ha nem is, legalább a probléma nem zavarja meg lelki békénket. És ez jó, ugye?

Szembenézni a bajokkal, és megőrizni a belső nyugalmat, gyógyszerek nélkül, és anélkül, hogy a figyelmünket elterelnénk róla. Hiszen ezért fordítunk akkora figyelmet a hétvégékre és a nyaralásokra. A hét öt napján nagyon elfoglaltak vagyunk, keményen dolgozunk, hogy pénzt keressünk, majd a hétvégén elutazunk a pénzünkkel egy magányos helyre, és jól érezzük magunkat. Vagyis megpróbáljuk elfordítani a figyelmünket a problémáinkról. Ám attól a problémák még ott vannak.

Ha azonban, jó a hozzáállásunk, nem szükségszerű, hogy zavartassuk magunkat, Ha szembe tudunk nézni a problémákkal, és elemezni tudjuk őket, mint egy jégdarabot a vízben, akkor a problémák fokozatosan fel fognak oldódni. Ha komolyan gyakorlunk, meg fogjuk tapasztalni a valódi értékét.

Buddha szavai szerint, tanítása ötezer évig marad velünk. Az ötezer év letelte után valaki, aki Buddha reinkarnációja lesz, elpusztítja, mert mire az a nap elérkezik, nem lesz tovább értéke ennek a tanításnak. Azonban milliárdnyi olyan világrendszer létezik, mint a miénk, végtelenül sok van belőlük, néhányban a tanítás még csak most kezdődik, néhányban most halványul el. A tanítás folyamatosan és mindig fennmarad az időben. A buddhák soha nem tűnnek el, és a tanítás soha nem halványul el.

134

A napi gyakorlat összefoglalása

Itt egy helyen van a könyvből összegyűjtött gyakorlatok összefoglalása. Összpontosíts azokra, amelyek jelenlegi szintednek megfelelnek. Esetleg válogathatsz közöttük heti váltásban. Ha türelmesen gyakorolsz, egyre jobban megszokod a gyakorlatokat, ezáltal életed sokkal értelmesebbé válik.

A személyes szabadság erkölcse1. Vizsgáljuk meg motivációinkat minél gyakrabban. Reggel,

mielőtt felkelünk, készüljünk fel rá, hogy napunk gyalázkodás és erőszaknélküli legyen. Este gondoljuk végig, hogy mi mindent tettünk napközben.

2. Figyeljük meg, mennyi szenvedés van az életünkben.Vannak betegségből, öregedésből, halálból adódó fizikai és lelki fájdalmak, amelyeket el akarunk kerülni.Vannak időlegesen élvezetesnek tűnő benyomások, mint a jó étkezés, ám ha ezeket folyamatosan végezzük, akkor ezek is fájdalmat okoznak: ez a változás fájdalma. Amikor egy kellemes helyzet fájdalmassá válik, az rávilágít arra, hogy az eredeti öröm mély természete feltárja magát. Az ilyen elillanó örömökhöz való ragaszkodás csak még több fájdalmat okoz.Vegyük észre, hogy a karma és a lehangoló érzelmek hatására hogyan ragad bennünket magával a feltételek mindent átható folyama, ahelyett, hogy az irányításunk alá vonhatnánk őket.

3. Fejlesszünk ki testünkről fokozatosan egy jóval reálisabb képet, fedezzük fel az alkotórészeket: a bőrt, a vért, a húst, a csontot, és így tovább.

4. Elemezzük gondosan az életünket. Előfordulhat, hogy így nehéznek találjuk majd, hogy gépként éljük az életünket, vagy úgy keressünk pénzt, mintha az lenne a boldogsághoz vezető út.

135

5. Legyünk pozitívak a nehéz helyzetekben. Képzeljük azt, hogy ha alázatosan alávetjük magunkat egy nehéz helyzetnek, akkor elejét vesszük a karmából származó, még ennél is rosszabb következményeknek, amiket máskülönben a jövőben meg kellene tapasztalnunk.

6. Rendszeresen értékeljük érzéseink, például vágyaink, haragunk, féltékenységünk és gyűlöletünk lehetséges pozitív és negatív hatásait. Amikor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy hatásuk nagyon ártalmas, folytassuk az elemzést. A hátrányok, mint például a harag, ismételt vizsgálata rá fog vezetni arra, hogy ezek az érzések teljesen értelmetlenek. Ez a felismerés fokozatosan erősödni fog.

7. Felismerve a szenvedés hatóterületeit, kutassuk fel az okait, vagyis a forrásait, és ismerjük fel, hogy a szenvedés alapja a személyek és dolgok valódi természetének nem-tudása, amely vágyat, gyűlöletet, és így tovább, okoz. Ismerjük fel, hogy a szenvedést ki lehet iktatni, bele lehet fojtani a valóság szférájába. Világítsunk rá, hogy a valódi megszüntetés az erkölcs, a koncentrált meditáció és a bölcsesség - az igaz utak - elérése által lehetséges.

8. Figyeljük meg ragaszkodásunkat az ételekhez, a ruhákhoz, és a menedékhez, majd alkalmazzuk a szerzetesi gyakorlat világi változatát. Elégedjünk meg az adott ruházattal, élelemmel és menedékkel. Szabadidőnket használjuk meditációra, hogy felülkerekedhessünk a problémáinkon.

9. Fejlesszünk ki erős vágyat arra, hogy másoknak ne ártsunk sem tettekkel, sem szavakkal, függetlenül attól, hogy az illető zavar, hozzánk ér, szidalmaz, meglök, vagy megüt bennünket.

A másokra figyelés erkölcse

136

Végezzük el az ötlépcsős vizualizációt a jóindulat kifejlesztése érdekében:1. Maradjunk nyugodtak és tudatosak.2. Jobbra előttünk képzeljük el önmagunk önző, én-

központú változatát.3. Balra magunk előtt képzeljünk el egy csoport szegény,

szenvedő lényt, akik nem tartoznak hozzánk, nem barátok, nem is ellenségek.

4. Vizsgáljuk meg a két oldalt saját nézőpontunkból. Gondoljuk azt: „Mind a két oldal boldog akar lenni. Mind a két oldal meg akar szabadulni a szenvedéstől. Mind kettőnek joga van ahhoz, hogy elérje ezt a célt."

5. Gondoljuk végig: általában szívesen hozunk ideiglenes áldozatokat nagyobb, hosszú távú előnyök érdekében. Ezen az alapon a nagyobb számú szenvedő csoport sokkal fontosabb, mint ez az egyedül álló, önző ember ott a másik oldalon. Figyeljük meg, hogy lelkünk természetes módon a nagyobb embercsoporthoz fog vonzódni.

Végezzük el a megvilágosodás elnyerésére szolgáló rituálét.

Vegyük először a hét előkészítő lépést:1. Hódoljunk! Képzeljük el, hogy Sakyamuni Buddha

számtalan bodhiszattvája körében betölti az eget előttünk!

2. Ajánljunk fel csodálatos dolgokat - akár a rendelkezésünkre állnak, akár nem, beleértve testünket, anyagi forrásainkat, és saját erényeinket is -, a Buddháknak és a bodhiszattváknak!

3. Valljuk meg a bűnöket, amiket testünkkel, beszédünkkel, és lelkünkkel azért követtünk el, hogy ezzel másoknak ártsunk! Bánjuk meg, hogy elkövettük, és fogadjuk meg, hogy a jövőben távol tartjuk magunkat ezektől!

137

4. Csodáljuk szívünk mélyéből saját és mások erényeit!Találjunk örömet azokban a jó dolgokban, amiket jelenlegi és előző életeinkben tettünk, és gondoljuk azt: „tettem valami jót"! Találjunk örömet mások erényeiben, beleértve Buddha és a bodhiszattvák erényeit is!

5. Kérjük a Buddhákat, akik már teljesen megvilágosodtak, de még nem tanítottak, hogy tanítsanak azokért, akik szenvednek!

6. Könyörögjünk a Buddhákhoz, hogy ne múljanak el!7. Ajánljuk fel ezt a hat gyakorlatot a magasabb szintű

megvilágosodásért!

Ezután végezzük el a megvilágosodás elnyerésére bemutatott rituálé központi részét:1. Erős és mély elhatározással arra, hogy elérjük a

Buddhaságot, és ezzel a többi létezőt szolgáljuk, képzeljük magunk elé egy Buddhát, vagy Buddha képviseletében szellemi tanítónkat.

2. Recitáljuk háromszor a következőket, mintha ő utána ismételnénk:

Amíg el nem érem a megvilágosodást, Buddhában, a Tanban, és a felsőbb szellemi közösségben keresek menedéket. Adakozásaim, erkölcsöm, türelmem, erőfeszítéseim, figyelmem és bölcsességem által összegyűjtött érdemeim segítségével érjem el a Buddhaságot, hogy segíthessek a többi létezőn.

Hogy jelen életünkben fenntarthassuk és erősíthessük ezt az alapvető önzetlenséget, a következőket tegyük:1. Soroljuk fel újra és újra azokat az előnyöket, amelyek a

mások érdekében történő megvilágosodás szándékának kifejlesztéséből származnak.

2. Osszuk a nappalt három szakaszra, és az éjszakát is

138

három szakaszra, és minden egyes szakaszban - ha alszunk, ébresszük fel magunkat - fordítsunk egy kis időt az ötlépcsős vizualizáció elvégzésére, melynek leírása az utolsó fejezetben található.Az is elég, ha ezt az öt lépést reggel egymás után háromszor, illetve este is egymás után háromszor tizenöt percen keresztül elvégezzük.

3. Igyekezzünk elkerülni, hogy akár csak egyetlen lény jólétét is figyelmen kívül hagyjuk.

4. Erényes cselekedeteinket ötvözzük jó magatartással, amennyire csak tudjuk, és érjük el a valóság természetének hozzávetőleges megértését, vagy legalább tartsuk fenn a vágyat arra, hogy ezt elérjük, és hogy ezen dolgozzunk.

Az alapvető önzetlenség megőrzésére és megerősítésére következő életeinkben:1. Ne hazudjunk senkinek, kivéve, ha ezzel nagymértékben

segítünk másokon!2. Közvetve vagy közvetlenül segítsünk a többi embernek,

hogy haladhassanak a megvilágosodás felé!3. Tiszteljünk minden létezőt!4. Ne csaljunk meg soha senkit, legyünk őszinték!5. Naponta ismételjük el gondolatban újra és újra: „Legyek

alkalmas segíteni a többi létezőt".

Koncentrált meditáció1. Válasszunk ki egy tárgyat, összpontosítsuk rá az

elménket. Próbáljunk meg stabilitást, világosságot és intenzitást elérni, és ezeket igyekezzünk megtartani. Kerüljük el a lazaságot és a feszültséget.

2. Másik megoldásként ismerjük fel az elme alapvető állapotát, ami önmagában mentes a gondolatoktól - ami tisztán csak megértés, vagyis az elme felismerő

139

természete. Figyelemmel, szemlélődéssel maradjunk ebben az állapotban. Ha gondolatunk támadna, vizsgáljuk meg annak valódi természetét, ezáltal a gondolat veszít erejéből, és feloldja önmagát.

BölcsességA dolgok és a jelenségek hamis látszatának megértéséhez végezzük el a következő gyakorlatot: 1. Figyeljük meg, hogyan néz ki egy tárgy, például egy karóra az üzletben, amikor észrevesszük, majd hogyan változik meg ez a megjelenés, és hogyan válik egyre konkrétabbá, amikor még erősebben érdeklődünk iránta, majd hogyan változik meg ez is, amikor végül megvesszük, és a magunkénak érezzük. 2. Figyeljük meg, hogy saját elménk miként érzékeli magunkat örökké létezőnek. Majd figyeljük meg, hogy milyennek látszanak mások, és mások teste saját elménkben.3. Vizsgáljuk meg rendszeresen, hogy hogyan keletkeznek

a jelenségek az okok és a feltételek alapján, és próbáljuk meg észrevenni, hogyan ellenkezik ez azzal, ahogyan az emberek és a dolgok szilárd létezőnek tűnnek. Ha elcsúszunk a nihilizmus irányába, akkor foglalkozzunk többet a függő keletkezéssel. Ha az okokra és a feltételekre összpontosítva a jelenségek örök létezésének erőltetése felé billenünk, helyezzünk nagyobb hangsúlyt arra, hogy hogyan hat a függőség a szilárdnak tűnő látszatok ellen. Meglehet, hogy az egyik oldalról a másikra fogunk billegni. Időbe telik, míg megtaláljuk az igaz középutat.

4. Ismerjük fel az elme értő és felismerő természetét, gondolatok nélküli üresség-természetét.

5. Ismerkedjünk újra és újra az elme mélyebb természetével, tárjuk fel ürességét az örök létezésben, értsük meg, hogy az elme az okoktól és a feltételektől, illetve a saját alkotórészeitől függ - beleértve azt is,

140

hogy bármilyen időtartam az elmében annak saját korábbi és későbbi szakaszaitól függ.

6. Próbáljuk meg felismerni az elme látszatának és örök létezésben való ürességének felcserélhetőségét; figyeljük meg, hogy hogyan segítik ezek kölcsönösen egymást.

TantraMivel a tantragyakorlat elsődleges célja, hogy átalakítsa

azt, ahogyan magunkat, másokat, a környezetünket és cselekedeteinket látjuk, ezért nagyon hasznos, ha úgy vizualizáljuk magunkat, mintha jóindulatú motivációval, tiszta testtel rendelkeznénk, és mások haszna vezérelne bennünket.

Bár saját tudásom korlátozott, és tapasztalataim is szegényesek, igyekeztem legjobb tudásom szerint segíteni az Olvasót, hogy teljes szélességében megérthesse Buddha tanításait. Kérem az Olvasót, kísérje figyelemmel könyvemből mindazt, ami a segítségére lehet. Ha más vallás híve, kérem, vegye át mindazt, ami a hasznára lehet. De ha nem hiszi, hogy a könyvem a segítségére lehet, akkor ne foglalkozzék vele tovább.

141

Ajánlott irodalom

Őszentsége a Dalai Láma, Tenzyn Gyatso: A Dalai Láma a Harvardon (The Dalai Lama at Harvard). Fordította és szerkesztette: Jeffrey Hopkins. Ithaca, New York, Snow Lion Publications, 1989

Őszentsége a Dalai Láma, Tenzyn Gyatso: Kedvesség, tisztaság, belső látás (Kindness, Clarity, and Insight). Fordította és szerkesztette: Jeffrey Hopkins, társszerkesztő: Elizabeth Napper. Ithaca, New York, Snow Lion Publications, 1984

Őszentsége a Dalai Láma, Tenzyn Gyatso: Az élet értelme (The Meaning of the Life). Fordította és szerkesztette: Jeffrey Hopkins. Boston, Wisdom Publications, 2000

Jeffrey Hopkins: Buddhista jótanácsok az élethez és a szabadsághoz. Nagardzsuna: Becses füzér (Buddhist Advicefor Living and Liberation. Nagarjuna's Precious Girland). Ithaka, New York, Snow Lion Publications,i998

Jeffrey Hopkins: A jóindulat művelése (Cultivating Compassion). New York, Broadway Books, 2001

Donald S. Lopez: A Szív Szútra kifejtése (The Heart Sutra Explained). Albany, New York, a New York Press Állami Egyeteme, 1988

Vesna A. Wallace és Wallace B. Alan: Útmutató a bodhiszattva élethez (A Guide to the Bodhisattva Way of Life. Ithaca, New York, Snow Lion Publications, 1997

142