1

REINKARNÁCIÓS TERÁPIA

Thorwald Dethlefsen előadása nyomán /1988 Basel/ összeállította: Daubner Béla

A mai előadásom alkalmából a reinkarnációs terápia hátteréről beszélek , és így bizonyos háttér-

fogalmakat tisztáznunk kell ; meg kell értenünk ; mint pl. betegnek lenni , gyógyítani és hogy

tulajdonképpen milyen háttérnek , milyen elméleti háttérnek van terápiás hatása .

Az emberi út, amely kör alakú, az Egységben kezdődik és végződik. Az egység az, amely kényszerítően a

sokféleség mögött áll. Mi emberek a sokféleségben találjuk magunkat: én és nem én, az én és a mások, én

és a világ , és a világ is sokféle és megkülönböztethető . Ha megkülönböztethetőség van , ha sokféleség

van , akkor a sokféleség mögött kell hogy egység legyen . Ez egy kényszerítő logikai következmény. A

sokféleség csakis az egységből származhat. Az egység azonban a sokféleségben nem felismerhető. A

sokféleség éppen abból definiálható , hogy nem vagyunk az egységben . Az egység ugyanis

megkülönböztethetetlenséget jelent . A sokféleségben vagyunk , illetve a polarizációban . Polárisnak

lenni azt jelenti , hogy nem egésznek lenni , nem egynek lenni , nem egészségesnek lenni . Az

embernek metafizikai öröksége a nem egynek nem egészségesnek lenni , amit a teológia eredendő

bűnnek nevez , aminek azonban semmi köze a jóhoz , vagy rosszhoz , de ez a " nem egység " , nem

tökéletesség , az egységhez hozzá nem férhetőség , a sokféleségben való létezésünk : ez a mi

egészségtelenségünk . Ez az ami beteggé , halandóvá tesz bennünket . A vallások ezért kínálnak

gyógyulási utakat .

A gyógyulás útja azt jelenti , hogy az embert visszavezetni őseredetéhez , az egészhez , a kozmikus

tudathoz , a tökéletességhez . Ez jelenti a gyógyulást , ha szó szerint értelmezzük . Nem véletlenül van a

gyógyulásnak rokonértelme a megszenteléssel . ( Heilen = gyógyítani , Heiligen = megszentelni . )

Embernek lenni , tehát szoros kapcsolatot jelent a polaritással , az egészségtelenséggel , a betegséggel .

Konkrétan tehát ez azt jelenti , hogy mi emberek , akik a polaritásban létezünk , állandóan kényszerítve

vagyunk elhatározásokra , döntésekre , két lehetőség közti választásra . Ha bármit teszünk , határoznunk

kell és bárhogy határozunk is , a polaritásnak a másik lehetőségét nem éljük át , nem dolgozzuk fel .

Ha az egyiket teszem , nem tehetem a másikat ; és ha belélegzem tudok egyidejűleg kilélegezni és ezáltal

adós maradok , adósa az egységnek . A meg nem tett kilégzés az én adóságommá válik a szó szoros

értelmében a teljességgel szemben . Ez az én hibám , hiányom , mert hiányzik a teljességből . Hogy

éppen a lélegzés problémáját hozom itt fel , azt nem véletlenül teszem , mert a hiba , hiány , bűn

fogalmától távol akarom tartani a " jó " és a " rossz " morális fogalmát , mert ez más besorolás ,

meghamisítaná a témát és nem tartozik ide .

Meg kell értenünk , hogy adóságunk , hibánk abból ered , hogy állandóan döntenünk kell és így a

teljességet sohasem élhetjük meg egyidejűleg . Ahol polaritás van , ott idő és tér is van . De idő és tér

csak a mi tudatunkban létezik , a tudatunk segítő funkciói . Polaritásban egység , Teljesség egyidejűleg

nem lehetséges és a " felet " igyekszünk utolérni , behozni az idő és a tér kerülőutjain . Ha ezt grafikusan

elképzelik , és a kínai tai-csi rajzra gondolnak a fekete és fehér felekkel , ha ezt az egységet , a kört

szétszedjük , akkor kapjuk meg azt , amit ritmusnak , hullámzásnak nevezünk . Itt is egymásutániság van

; nem tudunk egyszerre belélegezni és kilélegezni , s így először belégzünk és csak azután lélegzünk ki ,

és így idő keletkezik , illetve tér . Mindkettő a dimenzionalitás aspektusa . Azért említem ezt ilyen

alaposan , mert a későbbiekben , amikor a reinkarnációt meg akarjuk érteni , a fogalmakra nagy

szükségünk lesz . Pszichológiailag árnyék keletkezéséről beszélünk .

Minden elhatározásunknál , döntésünknél csak egyet tehetünk és a másikat meg nem cselekedetten

visszahagyjuk és így keletkezik a meg nem cselekedettek gyűjteménye , amit a pszichológia nyelvén

árnyéknak nevezünk . Másképpen fogalmazva árnyék az , amivel az én-tudatunkban nem

azonosítjuk magunkat . Sok dologra mondjuk , hogy én pontos vagyok , én megbízható vagyok , én ez

vagyok az vagyok . És adva van az ellenpólus summája , amire nem mondjuk , hogy én . " Én nem

vagyok pontatlan , én nem hazudok , én ezt nem teszem , én azt nem teszem soha és ehhez semmi közöm

sincs . " Minden terület , amivel magunkat nem azonosítjuk , amit olyan gyorsan " nem én " - nek

nevezünk , amit világnak nevezünk , a másiknak nevezünk : minden ilyen terület az árnyék .

Matematikai összehasonlításban : Árnyék = kozmikus tudat mínusz én - identifikáció . Ez az a maradék ,

amire azt mondjuk : te , amire azt mondjuk a világ , ami velünk szemben van , ami ellentétté válik .

Azonban ez az árnyék az , ami belőlünk az egészhez képest hiányzik .

Ez az , ami a boldogsághoz , a tökéletességhez az egészséghez hiányzik . Ha valamilyen összefüggésben

gyógyulást említünk , akkor a gyógyítási műveletnél mindig arról van szó , hogy a hiányzót

visszanyerni , integrálni , A nem én - t énné tenni , a külsőt belülre tenni , hogy tudatunk bővüljön

A tudattalant tudatossá kell tenni .

A gyógyításnál tehát mindig annak elnyeréséről van szó , amiről eddig az időpontig nem én-t mondtunk.

3

Ha egy árnyék rész nem integrálódik , akkor nem beszélhetünk gyógyulásról . Ez nem azt jelenti , hogy az

ilyen dolgok rosszak . Ha szomjasak vagyunk , iszunk egy pohár vizet , ennek ugyan semmi köze a

gyógyításhoz , de legitim . Ne gondolják tehát azt , hogy azok a dolgok , amik ennek a követelménynek

nem felelnek meg , rosszak , vagy tilosak , ezt nem mondanám . Csak azt szeretném tisztázni , hogyha

gyógyulásról beszélünk , akkor mindenképp az árnyékok integrálásáról van szó , konkrétabban : az

embernek meg kell tanulnia egy személyiség résszel az árnyékkal identifikálnia (azonosulni) önmagát ,

amivel eddig a pillanatig nem azonosította magát . Ennyit a tulajdonképpeni témánk háttérkulisszáiról .

S. Freud óta a pszichoterápiának van egy kedvenc témája : nevezetesen általában azt mondjuk , hogy

idegi zavaroknál , idegi struktúráknál , vagy még általánosabban szimtómáknál mindig van egy ok és

Freud szerint ez a tulajdonképpeni traumatikus ok vissza lett szorítva (el lett folytva a tudattalanba)

valamilyen mechanizmus által és a terapeuta azon fáradozik , hogy ezt a traumatikus okot megtalálja és

tudatossá tegye , abban a reményben , hogy ezáltal a zavaró szimptómák , neurotikus viselkedési formák

eltűnnek .

Ezeknek az okoknak , ezeknek a rossz traumáknak a keresése a mi tudományosan megalapozott

világképünkben és koncepciónkban mélyen le van horgonyozva . Bárhova tartozzanak is , a terápeuták

azt hangoztatják, hogy oki terápiát folytatnak .

Itt szeretném az első kritikámat gyakorolni , illetve kérni Önöket , hogy nagyon figyeljenek a témára . Ez

a koncepció ahogyan ma alkalmazzuk nem egy teherbíró koncepció , mert abból indul ki , hogy az ok a

hatás előtt van , ami azt jelenti , hogy mindennek van egy oka , és az okot mindig a hatás előtt keressük .

Ezáltal két dolgot implikálunk , amit nem kéne ilyen gyorsan implikálnunk , mégpedig , hogy linearitás

létezik és hogy idő létezik . Ez egy nagyon egypólusú koncepció . Itt szeretnék rámutatni arra , hogy a

mindennapos beszédünkben is gyakran ismerünk okokat , amelyek a jövőben vannak . Például , ha azt

mondom , hogy " Bocsánat nekem most mennem kell , mert fél óra múlva indul a vonatom " , akkor az

elmenetelem oka a vonat indulása , ami viszont a jövőben van . Ha például Önök azt mondják , hogy még

ma valamit be kell vásárolniuk , mert az üzletek holnap zárva lesznek , akkor a mai cselekedetünk oka

szintén a jövőben van . Csak arra akartam ezzel rámutatni , hogy az az elmélet , miszerint az ok mindig a

múltban van , nem is olyan biztos .

Az okokkal való általános foglalkozás csak addig ésszerű , amíg időben behatárolhatóak . De ez tetszés

szerinti , mert hiszen a fenti , ok - elképzelés szerint mindennek van oka. Gondolják csak ezt a

koncepciót egyszer végig . Van egy jelenség , aminek az okát keresik és elérnek az okhoz , ami ismét egy

jelenség és annak is kell , hogy oka legyen és így tovább . Ha tetszés szerint nem álnak meg valahol és

nem hagyják abba az ok keresést , akkor a dolog a végtelenségig tart , soha nem lesz vége és abszurddá

válik .

Tételezzük fel , hogy egy megfázás okát keressük , És az ok valószínűleg a baktériumok . Ha most a

felelettel meg vagyunk elégedve és azt mondjuk a kérdés megválaszolást nyert , akkor az egész

logikusnak tűnik . Abban a pillanatban , ha azt kérdezem a baktériumok mér éppen nálam okoztak

megfázást , akkor ismét egy lépéssel hátrébb megyünk és azt mondjuk , hogy azért , mert rossz volt az

ellenállóképességem . Jó , de mi az oka a rossz ellenállóképességemnek ? Mondjuk a stressz vagy a

genetikai faktor . Jó de mi az oka a genetikai faktornak ? Mondjuk a szüleim genetikai sruktúrája , de mi

az oka az ő genetikai struktúrájának ? És ha nem hagyják abba , valamikor a paradicsomban kötnek ki

Ádámnál és Évánál és arra a kérdésre , hogy mi az oka a megfázásnak , Még mindig nincs válasz .

Szeretném világossá tenni , hogy egy egypólusú , lineáris múltra vonatkoztatott ok-kutatásnak semmi

értelme sincs . Teljesen értelmetlen koncepció még akkor is , ha mindenhol alkalmazzák . Néha

eredményesnek mutatkozik , Mert egy - két lépéssel továbbviszi az embert .

Visszatérve kedvenc modellünkhöz , a pszichoterápia is mindig az okokat kutatja , És meg - meg áll a

gyermekkorban , mert abból indul el , hogy itt kezdődik minden , tovább visszamenni nem lehet és a

traumatikus szituációk a gyermekkorban lelhetőek fel.

Természetesen új öröm ébredt akkor , mikor a regresszió által korábbi életekbe való visszamenés vált

lehetségessé és azt mondjuk , hogy a valódi nagy okok biztosan a régebbi életekben keresendőek . Ebben

az eufóriában én is osztoztam egykoron és valóban óriási traumákat találtunk a korábbi életekben , nagy

traumatikus jelenségeket , amelyekről a pszichoterápiában mindig álmodtunk . Egy korábbi halál ,

gyilkosság, kínzás , lefejezés , ezek komoly dolgok voltak , amiket a gyermekkorban nem találni . Így az

egész modellt eltoltuk és mindent valamivel korábban kerestünk . Nyilvánvalóan kevesen vették észre ,

hogy az elméleti " valami " körül valami nem stimmel .

Megtaláltuk a nagy traumákat , de sajnos , kilószámra . Egyszer csak a metódusoknál az hiányzott ami a

többieknek hála Istennek volt : a vég , egy határérték , ahol legitim módon abbahagyhattuk volna . A

regresszió által egy nyitott területet kaptunk , egy nyitott egyenest . Ha a " szép " traumát megtaláltuk , a

korábbi kínzást , lefejezést , akkor azt mondjuk , na nézzük csak meg , mért kellett ennek az embernek

mindezeket megélnie ? Menjünk csak még tovább vissza , ami most már nem volt probléma egy , vagy

több élettel hátrébb menni és ismét oriási dolgokat találtunk . Mindig messzebb tudtunk visszamenni és

azt kérdeztük , hogy mennyi traumát szeretne még ? ( derültség )

5

És itt van az a pont , ahol érdemes az egész koncepciót megkérdőjelezni . A traumák utáni keresgélés

értelmetlen és végtelen zsákutca , amibe egyszer belekeveredtünk . A reinkarnációs - terápia egy

gondolat váltást tett szükségessé . Pszichikai összefüggések merőben új gondolataihoz vezetett ,

amennyiben már nem kérdezzük , mi az ok ?

A nyitott időtengely által , ami technikailag lehetségessé vált , megtaláltuk az okot , és soha nem lettünk

készen . Valamikor eljött a pillanat , amikor megkérdeztük , mi nincs rendben itt és világossá vált , hogy

a kauzális koncepció nem stimmel .

Ahogyan már jeleztem a linearitás és az idő nagyon szubjektív fogalmak , csak az emberi tudatunkban

szerepelnek és a polaritásnak a műalkotásai , és nem olyan megbízhatóak , mint ahogy gondoljuk . Azt

hisszük van idő , tér , linearitás . Nemsokára megmutatkozik hogy jövő és múlt végül ugyanazok .

Linearitás nincs és ezt a matematika és a fizika pontosan tudja . Matematikailag is kifejezhető , hogy

nincs egyenes vonal , mert a tér görbülete miatt az egyenes kezdete a végével találkozik ; ha mindkét

végét végtelenül meghosszabbítjuk kör keletkezik . Képzeljük most csak el azt a kis időtengelyt , amiről

azt gondoljuk , hogy a múlt és jövő , ha meghosszabbítjuk mindkét végét , körré zárul . Észlelhetik , hogy

minél közelebb mennek a múlthoz , annál közelebb kerülnek a jövőhöz és minél közelebb mennek a

jövőhöz annál közelebb kerülnek a múlthoz , mert az idő kör alakú .

Ennél a pontnál sokaknak nehézsége van ezt elképzelni . Hasonlítsuk össze ezt az embernek a

térutazásával , mert ahhoz már hozzászoktunk . Éppen ez volt az első felfedezők meglepetése , akik a

Földet a térben laposnak képzelték , meglepetve tapasztalták , hogy minél többet mentek egyirányba

annál közelebb értek kiindulópontjukhoz . Ez volt a meglepetés . Mi már ehhez hozzászoktunk és senki

sem csodálkozna azon, ha a földet körül akarja repülni, hogy minél messzebb távolodik a kiinduló

repülőtértől, annál közelebb kerül hozzá .

Ugyanezt mesélem el Önöknek az időről . Az idő egy kör , múlt és jövő egymásbaérnek . Ha

visszamegyünk messzebbre , és még messzebbre és azt hisszük , hogy ez egy egyenes darab , ez csak egy

ötlet , egy emberi ötlet . Mi értelme tehát a múltban okok után keresgélni ? Megadom a választ , És ez így

hangzik : az ember alapvetőleg nem akar felelőséget vállalni a problémáiról , és így mindig kivetíti

valamire azokat , a légszennyeződésre , vagy a föld kisugárzására , vagy a csillagok rossz hatására , vagy

a rossz mamákra a gyermekkorból , vagy a korábbi kínzásokra , a korábbi gyilkosságokra a korábbi

szörnyűséges történésekre . Az a probléma hogy mindig bűnöket projicitálunk

Amíg a reinkarnációs - terápiát korábbi traumák keresésére használjuk , nehezen takaríthatjuk meg a

ráfordítást . Keresse az okot a szomszédban , vagy az anyósban ; ez pszichikailag ugyanaz . Mindkét

esetben projiciálunk és teljesen mindegy , hogy a földsugárzásra , az anyósra , vagy a korábbi hóhérra

vetítenek ki . Mindkét esetben a felelőség alól való kibújásról van szó ! És itt egy nagy figyelmeztetés :

ne alkalmazzák a reinkarnációt és a reinkarnációs terápiát . Mindig más a hibás , és én , szegény én

vagyok az áldozat. (ez magyarázza a terápia hihetetlen népszerüségét) .

Ezért az első mágállapítás amit mondani szeretnék az az , hogy alapvetően semminek sincs oka ,

mindig funkcionális kauzálláncolatok vannak , de a funkcionális kauzálláncolatok területe a mi

szemszögünkből érdektelen . Ha egy műalkotás lóg a falon , azt megelőzte egy funkcionális

kauzálláncolat, ugyanis szükség volt vászonra , festékre , Egy művészre , és sok minden egyébre . Ezt

nem tagadom , de tagadom azt , hogy egy ilyen funkcionális kauzálláncolat a leglényegesebb egy

műalkotás létrejöttében . Affinitásnak , tudatosságnak is lennie kellett lennie és itt most egy másik

területre megyünk át .

Ezért azt mondom , hogy a betegségeknek és a szimptómáknak olyan okaik , amelyek a múltban

keresendőek , amelyeknek áldozatai lettünk nincsennek.. Amit a múltban találunk az nem egyéb

funkcionális kauzál - láncolatoknál és ezek csak segítői annak , amit meg kellett valósítanunk . Abba kell

hagynunk , hogy a zavarok eredetét a korábbi életekben keressük , ugyanúgy abba kell hagynunk a

gyermekkorban , vagy bárhol másutt való keresésüket !

Miért vagyunk betegek ? Mert a betegség hozzátartozik az emberhez , mint ahogyan azt az elején is

megvilágítottam , mert van egy árnyékunk . Mert ez az árnyék egészségtelenné tesz bennünket és mindig

abban a kihívásban vagyunk , hogy visszanyerjük ! Így az egész gyógyulási koncepció eltolódik :

gyógyulás a bűn keresése ! A bűnt mint már korábban is jeleztem , nem morális , hanem metafizikai

fogalomként kezelem

A hiányzó, a meg nem éltnek a keresése - amivel önmagunkat nem identifikáljuk - az a meghatározópont,

ami a reinkarnációs terápiát azzá teszi , amit ma értünk alatta , illetve , amit én értek alatta , ha erről

beszélek .

7

Ez a következőkből áll ; mi is visszamegyünk az időben és egy szimptómát végigkövetve mi is találunk

egy traumákból álló láncolatot , ahogy ezt mindenhol teszik , de ha itt megállunk , gyógyítás még nem

történt . Ha egy embert visszaküldök és megmutatom neki , itt egy trauma , ott egy trauma , akkor ez

terapeutikus szempontból értelmes lépés , abból a szempontból , hogy hozzáférhetőséget teremtünk egy

fontos területhez , de ez nem terápia , nem gyógyulás . Vezethet szimptómák megszüntetéséhez , de ezt

egy antibiotikus injekció is megteheti és mégsem mondanám soha , hogy ez gyógyulás .

Ne érveljenek kérem eredményekkel , tudom milyen jó eredményeket lehet elérni a traumák

tudatosításával de ennek még sincs semmi köze a gyógyuláshoz . Tehát , ha visszamegyünk és traumákat

mutatunk fel , ez egy értelmes lépés , de ha itt megállunk , nem történik gyógyulás .

A reinkarnációs terápiában a lényeges második lépésnek kell megtörténnie , amely az elsőt , hogy úgy

mondjam átpolarizálja . Az első lépés - a trauma átélése , bármilyen szörnyű legyen is - a pácienst mindig

az áldozat szerepében mutatja be . Szegény én , én a megkínzott , én a szenvedő . Hogy egészséget

gyógyulást érjünk el , ezt az eljárást át kell polarizálni , ki kell egészíteni a hiányzó pólusával . Mi

történik akkor , ha megnézzük , hogy a páciens mit valósított meg az aktív oldalon , miért ezeket a

szenvedéseket kellett megélnie . Ez a bűn kérdése , az árnyék kérdése .

Hogy egy kiélezett példában szemléltetővé tegyem a példát , vegyünk egy pácienst , akinek fulladásos

érzetei , valamiféle nyaki , vagy légzési problémái vannak . Ha ezen a vonalon visszafelé megyünk , azt

találjuk hogy valamikor megfojtották , vagy születésénél egy nyakára tekeredett köldökzsinórt találunk ,

vagy még tovább megyünk , és esetleg valamikor a füstben fulladt meg , vagy még messzebb megyünk és

esetleg egy faág esett a nyakára , és minél messzebb megyünk traumát traumára találunk , mindig ő a

szegény , a szenvedő , akivel valami történik . Egy idő után szükséges ezt az eljárást átpolarizálni ,

megkérdezni , hogy miért kellet neki ezeket a szituációkat átélnie . Kellet hogy legyen egy ellenpólus és

itt kezdődik a tulajdonképpeni terápiás eljárás , ami végeredményben kellemetlen , habár kívülről nem is

tűnik annak .

Egyszer csak egy szituációban fogja találni magát , ahol ő a meghatározó , aktív cselekvője az

eseményeknek , ami ebben a kiélezett példánkban annyit jelent , hogy egyszer csak önmagát találja a

fojtogató szerepében , aki a levegőt másoktól elveszi , önmagát , mint gyilkost találja . Ebben a

pillanatban kénytelen átvenni egy én identifikációt , amire eddig nem én - t mondott - nem én , mások ,

mások fojtogatnak , mások teszik ezt velem - és most jön az árnyék feldolgozása . Ez az eljárás az ami

gyógyító . Most talál magában olyan aspektusokat , amelyeket eddig elnyomott , nem nézett meg , amiket

eddig kifelé vetített . most történik gyógyulás !

Ennek a terápiás lépésnek egyik oldalról óriási hatása van , de a másik oldalról igen nagy veszéllyel is jár

és igen nagy baj , ha ezt olyan teszi , aki bizonyos feltételekkel nem rendelkezik , mert ha bemegyünk a

bűn és az árnyék területére , a meghatározó pont az , hogy ezek a páciens szempontjából negatív

értékelések , amiket ő rossznak , helytelennek tart és éppen ezért elnyom . Hogy magáévá tudja tenni ,

meg kell tanulnia megszeretni őket , ehhez viszont szükség van egy érték nélküli területre . Ez azt jelenti ,

és ez a legnehezebb a pszihoterápiában , hogy szükség van egy terapeutára , aki a páciens számára

egy érték nélküli területet tud biztosítani . Ez olyan nehéz , hogy nagyon kell keresnünk az olyan

embereket , akik ezt valaha is képesek voltak megtanulni . Ha ez nem történhet meg , akkor az un. terápia

egy bumeránggá válik , mert az ember alapproblémája , hogy önmagát nem szereti .

Önmagát , ami azt jelenti , hogy az ő egészét , különben az énjéről beszélnék . Nem tudja miért , de nem

szereti önmagát . Ha most egy terapeutához megy és az megmutatja neki , hogy alapvetően miért nem

szereti önmagát , akkor a szituáció megnehezedik . Kibékülésnek kell következnie , kibékülésnek a

sötét aspektusával , önvalójának a sötét oldalával . Ez a terapeuták feladata . A pszihoterápia nem

egy - két technika alkalmazásából áll . Technikát megtanulni és ezzel valakit visszavezetni és egy - két

inkarnációját megmutatni valóban nem nehéz és pár óra alatt elsajátítható . Nagyon nehéz pszihoterápiát

alkalmazni .

Nagyon kérem tanuljuk meg ezt megkülönböztetni , hogy lényeges az értékekkel való bánás , ezekkel a

fenyegető árnyék - területekkel való bánás , ezeknek az átvilágítása s a terapeutának ezek között kell

igazán tudnia eligazodni . Ezeken át kell vándorolnia , tudnia kell , hogy mit jelent az árnyék és milyen

dimenziókat ölelhet fel . Értékelés nélkül kell a páciens részére egy területet biztosítania , amely a

páciens részére lehetővé teszi annak a megértését , hogy szeretheti önmagát , akkor is , ha erre a

területre én -t mond , amire eddig sohasem mondott én - t . Ha ez az igen nehéz eljárás megvalósul ,

akkor megvalósul a gyógyulás . Most a páciens egészségesebb lett, egészebb lett . Ez tudatkibővités ,

talált magában dolgokat , aspektusokat és igent tudott mondani rájuk , felelőséget tud vállalni

értük , hogy ezek a dolgok is őbenne vannak .

9

Összefoglalva : az árnyék beépítése , megtestesítése az , ami gógyit .A terápia célja ez kell hogy legyen ,

ellenkező esetben a terápia nem terápia . Reinkarnáció , korábbi életek regressziója ebben az eljárásban

csak segédeszközök , saját értékük nincs . Már említettem , hogy egyáltalában nem fontos , hogy mik

voltak Önök korábban , hogy kihozták Önöket , vagy a gillotin alá kerültek , nem fontos . Olvassanak el

egy életrajzot , vagy bármilyen regényt , ezek csak üres formák . Itt nem erről van szó . A regresszió mint

olyan még nem terápia , miért is lenne az ? Akkor az is terápia lenne , hogyha emlékeznének arra , hogy

az elmúlt hétfőn mit ettek . Ez nem hoz ki belőlünk semmit . Tudhatjuk , de el is felejthetjük , nincs

semmi jelentősége . A reinkarnációs terápiában a reinkarnáció csak segédeszköz az árnyékok

megjelenítésében, de ami gyógyít , az az árnyékok integrálása, beépítése. Ez az oka annak , amiért

reinkarnációs terápiát végzünk . A reinkarnációkon való átmenés jelenleg a legzseniálisabb segédeszköz .

Más eszközök is vannak , de azok intenzitása véleményem szerint nem ilyen nagy , mert ebben az ember

a szituációkkal teljesen azonosul , átéli azokat , én - t tud mondani rájuk , ezáltal megtestesesíti ,

integrálja őket .

Szeretném az egészet még egyszer egy másik aspektusból érinteni . A kliens jön egy problémával . Önök

tudják , hogy az emberiség problémája az önvakság , a saját árnyékunkat nem látjuk , ahogyan a testünket

sem látjuk teljes egészében ha magunkat nézzük , testünk fontos részei akkor is rejtettek , ha igazán

odanézünk , mint pl. a szemünk színe , ugyanígy van ez pszichikailag is . Bizonyos területeket nem

látunk önmagunkban és ennek nincs köze ahhoz , hogy jól odanézünk - e , vagy sem . Nem látjuk , mert

önvakságunk van , ez a polaritás következménye ,. hogy nem láthatjuk az egészet . Az árnyékunkat tehát

nem látjuk . Egy gyakorlott terapeuta igen hamar észreveszi őket , ehhez nincs is szükség a korábbi

életekre , pszichológiai tesztekre . Mindegy hogy milyen úton , de egy pszihoterapeuta igen gyorsan

abban a helyzetben van - ha van gyakorlata - hogy észrevegye hol van az ember problémája . Nem kell

nagy ráfordítás ahhoz , hogy az árnyékbirodalmat felfedezzük másoknál . De ha valakinek egyszerűen azt

mondjuk " itt van az Ön problémája " , akkor : a.) vita van és veszekedés , b.) az illetőt utoljára látta .

Azt mondja majd : Ilyeneket mond nekem , egy pszichológustól többet vártam volna , hogy ítélhet meg

ilyen tévesen !

Azáltal, hogy az a rész , ahol a problémája van , mindig az árnyékban található és amit önmagánál nem

lát, annak a megítélését teljesen hamisnak tartja . A probléma tehát nem az árnyék megtalálása , hanem az

, hogy a kliens mikor találja meg .

A pszihoterápiának ehhez időre van szüksége . A reinkarnációs terápiában egy olyan eljárásába vonjuk be

a klienst , ahol igen nagy lehetősége van annak , hogy árnyékbirodalmát - amitől tulajdonképpen szenved

és amitől a tudatalattijában szenved , maga találja meg , maga fedezi fel és végül is azt mondja : igen ez

így van , érzem , látom , megélem , hogy ez is bennem van . Erről a lépésről van szó , ez a lényeges , de

ez igen nehéz lépés . Hogy ezt a pszihoterápiában elérjük az nem technika kérdése , nem a metódus

kérdése Egyedenként változó és bátorság kérdése , hogy az érintett ember ezt az önmagával való

konfrontációt meg meri - e tenni és mikor .

Mit teszünk mi ? Képeket mutatunk neki , inkarnációkat , a múltba megyünk vele és egy időtengelyt

bocsátunk a rendelkezésére . Ez tulajdonképpen illuzórikus valami , mert idő a valóságban nem létezik ,

ez a maya része , része a látszat világnak , amely a tudatunk működése által fejlődött ki . Egy időtengelyt

bocsátunk a rendelkezésére , ami a dimenzionalitásnak egy aspektusa . A dimenzionalitásnak két

aspektusa van : idő és tér .

Ezek egymásba átvihetőek ; az időt a térbe , a teret az időbe lehet áttenni . Mi időt bocsátunk a

rendelkezésére egy tengelyt , mint múltat, és azt mondjuk , menjen ezen a tengelyen vissza , és amit mint

időt bocsátottunk a rendelkezésére , azt mint teret arathatjuk le . Ez azt jelenti , hogy a struktúrája az

időtengely által mindig nagyobb lesz , mindig több dimenzionalitást nyer . A struktúrája , ami mindig

létezett , az ember pszihikai struktúrája időtlen valami , időn és téren kívül áll .

Ez olyan , mint amikor egy könyv egy egész regényt tartalmaz , de ha csak a harmadát olvasta , akkor

csak ezzel a harmaddal tudja magát identifikálni , a másik rész még nem integrált , még olvasatlan . Ha

tovább akarnak olvasni , időre van szükségük , de mindettől függetlenül az egész regény időtlenül benne

van a könyvben . Ugyanilyen struktúrája van az emberi pszihének , de időre van szüksége , hogy önmagát

megismerje .

Egy másik példa legyen egy ország. Svájc időtlenül, teljes egészében itt van, de ha be akarom barangolni

, ahhoz időre van szükségem hogy megismerjem . Mi tehát a klienseknek egy időtengelyt adunk és azt

mondjuk , hogy tekintse meg a korábbi életeit , menjen vissza az időben ! Mi alatt ezt teszi pszihikai

struktúrája szélesedik , nagyobbodik , mindig kényszerítőbben látja önmagát . És mondjuk egyszer

valamikor - egy időben igen régi szituációnál - átérzi , észreveszi , hogy hatalmat gyakorolni igen csak

11

élvezet . Ez egy eleven jó érzés , ezt élvezi és megtalálta a témáját : HATALOM . Ha ezt az első napon ,

amikor a rendelő küszöbét átlépte , elmondtuk volna neki , azt válaszolta volna : Hatalom ? Én ? Soha !

Nekem ehhez semmi közöm . És egyszer csak az ősidőkben találja magát és észreveszi , hogy a hatalom

érzése számára jó érzés . Itt azt mondjuk neki , rendben van , maradjon ennél az érzésnél és felmerülnek a

mai életből azok a szituációk , ahol ugyanilyen érzései vannak jelen és akkor észreveszi , hogy valóban

így igaz és azt mondja , hogy ezt sohasem tudtam , hogy e mögött a hatalom van , ezért viselkedtem így -

és megtalált egy árnyékot , függetlenül attól , hogy a terapeuta ezt már az első naptól fogva tudta . Ő

találta meg ezt , ő érzi át ezt , nem kell senkinek hinnie , nem kell valamit valakitől átvennie , ami

úgysem segítene semmit , ő találta meg . Amit így kifeszítünk , mint egy óriási időtengelyt , ismét itt van

a jelenben .

A reinkarnációs terápiával kapcsolatban felmerülnek a viták , hogy a problémák itt és most vannak jelen ,

itt és most kell megdolgoznunk őket , egyébként csak menekülésről van szó . Természetesen

menekülésként is lehet alkalmazni , de amit én reinkarnációs terápia alatt értek , annak a meneküléshez

semmi köze sincs . Ez egy kerülőút a jelenbe való jutáshoz oly módon , ami nélkül másképpen nem

juthatnánk . Messze megyünk vissza hogy pontosan ide és a mostba juthassunk .

Kérem ne áltassák magukat azzal , hogy korábban ilyen voltam , de a fejlődésem során ezt hála istennek

már leküzdöttem és ma már minden másképp van . A belső milyenségünk független időtől és tértől .

Időre csak a megismeréshez , a felfedezéshez van szükségünk , ugyan a múltban fedezik fel , de most van

itt , és mindig itt van . Ha a múltban a hatalom örömét fedezik fel , legyenek nyugodtak , ez az öröm most

is itt van , csak talán most elnyomva . Ezt a nagy ívet azért tettük meg ,hogy megtaláljuk , tehát nem

menekülésről van szó ; Minden projekciós felület egymás után való átvételét célozza a terápia és az

egyén elvezetését oda , hogy a felelőséget vállalnia kell mindenért , ami van , önmagáért és az ő

milyenségéért . A reinkarnáció , az időtengely úgy használatos , mint egy mikroszkóp , amely kinagyít

egy struktúrát .

Hogy a reinkarnáció témáját a következő lépésben még plasztikusabbá tegyük , érintenünk kell egy nagy

elméleti problémát és meglepő , hogy azok , akik a reinkarnációs terápia ellen vannak , ehhez a kérdéshez

csak ritkán nyúlnak . Ez a probléma az idő . A valóságban nem létezik idő . Az idő a tudatunk egy

fenoménje , amely csak benne létezik a polaritás miatt , ezenkívül nem létezik és ezt igazán így

gondolom .

Nem a valóságban létezünk hanem a realitásban . A realitás mögött valóság áll és ebben a valóságban

nincs idő , ezért is beszélünk az örökkévalóságról . Az örökkévalóság az időnek a tagadása , nem valami

ami soká tart , hanem valami , amiben az idő nincs jelen . Az örökkévalóságban nincs idő , ezért sem nem

hosszú , sem nem rövid , hanem időtlen . Emberek akik sokat meditálnak , ismernek ilyen élményeket ,

amelyek már nem sorolhatóak be , amelyekről nem lehet azt mondani ez most két pillanatig , vagy két

óráig , vagy két napig tartott , mert ott , ahol az ember volt , nincs idő .

A valóságban nincs idő , a valóságban csak egy örökké tartó most és itt létezik . Az idő egy olyan

jelenség , amelyhez mindaddig , míg a polaritásban vagyunk , hozzá vagyunk kapcsolva . De ez egy

szubjektív tudatfenomén . Nehéz ezt elképzelni , ezért ismét vissza kell mennünk a képekhez .

Egyet már említettem , a könyvet . Egy másik kép a hanglemez . A hanglemezen az egész szimfónia

egyidejűleg rajta van , de amikor meg akarjuk hallgatni , akkor előáll az egymásutániság , előáll az idő .

Az időre csak nekünk van szükségünk , nem a szimfóniának , nem a hanglemeznek . Vagy képzeljenek el

egy nagy házat , egy nagy múzeumot , 40 helységgel . Tételezzük fel , hogy ezt a múzeumot még nem

láttuk . A múzeum már tíz éve létezik valamilyen városban de mi még nem láttuk és elhatározzuk , hogy

holnap 10 órakor megtekintjük . Meglátogatjuk az első termet , a második termet , majd a harmadik

termet , és ez időt igényel . Valamikor 11. óra körül a 15. teremben vagyunk és még nem ismerjük a

maradék termet , amelyeket ha meg akarunk ismerni , még több időt kell ráfordítanunk . Attól , hogy 11.

órakor még a maradék 24 termet még nem láttuk , nem állíthatjuk hogy ezek nem is léteznek .

Menjünk most át egy másik területre és meglátjuk , hogy milyen felületesen kezeljük ezt a témát .

Hogyan is van az 1989 - es évvel , az 1990 - es évvel , az 1991 - es évvel , a 2000 . évvel és így tovább ,

és az emberek azt mondják hogy ez nem létezik , ez a jövő , ez még nincs itt . Ne következtessünk ilyen

gyorsan , igenis hogy létezik , csak mi még nem voltunk ott . Még nem mentünk el odáig , még nem

néztük meg , ugyanúgy , ahogyan a könyvnél , ugyanúgy , ahogyan a hanglemeznél . Mindig minden itt

van ! Az ember útja az elhaladás útja , hogy integrálhassa azt , Hogy a külsőt belsővé visszahódítsa ,

magáévá tegye és újra egész legyen . Ez az ember útja . Az ember beképzeli magának , hogy valamit

tennie kell , és ebből lesz a jövő . Milyen tévedés ! Ezáltal csak tudat keletkezik benne , és egyébként

semmi új nem jön létre benne , mert már minden mindig itt van ; múlt , jelen , jövő , minden egy , csak

nekünk embereknek van szükség az idő és a tér fenoménjára . Ez azt jelenti , hogy a valóságban nincs idő

, az csak szubjektíve létezik .

13

Ne essenek most túlzásba és ne mondják ezután azt , hogy nincs idő , és ne viselkedjenek úgy ,

mintha nem lenne , mert mégiscsak van , mert mi egy csalódásban élünk és annak is megvannak a

maga törvényei , pl. hogy a filmnek mennyi idő alatt kell lefutnia , vagy hogy a lencsét hogyan kell

beállítani ahhoz , hogy az illúzió jól menjen . Ennek ellenére nincs mozgás a filmben , ezek csak

statikus képek . a mozgást csak beleprojektáljuk . Pl., .hogy a filmnek mennyi idő alatt kell lefutnia,

vagy hogy a lencsét hogyan kell beállítani ahhoz, hogy az illúzió jól menjen. Ennek ellenére nincs

mozgás a filmben, ezek csak statikus képek, a mozgást csak beleprojiciáljuk. S amint láttuk, ennek

a csalódásnak, illúziónak is megvannak a maga törvényei, de ennek ellenére illúzió marad. Azt

mondom a valóságban nincs idő , illetve van idő és tér , mint illúzió és ennek az illúziónak is

:megvannak a maga törvényei.

Ha a valóságban nincs idő, akkor hol vannak az elmúlt életek? Itt van a reinkarnációs tanításnak

igen nagy, talán egyetlen problémája . Nem is az inkarnációs tannak, hanem inkább annak, ahogyan

azt a nyugat elképzeli. Ebben a nehéz témában ugyanis nagyon rendetlenül járunk el, besoroljuk a

normál tudatunkba, amiben már amúgy is nagyon sok hiba van és így minden olyan egyszerű;

korábban is voltak életek és minden egymás után következik. Van múlt és van jövő. A mi

elképzelésünkben igen, de nem a valóságban. Kérem , ne mondják most ezen a ponton, hogy én azt

mondtam, hogy nincs reinkarnáció . Egy területre szeretném vezetni Önöket , hogy lássák az idea

nehezebb , mint általában gondolnánk. Igenis van , ahogyan New-York is van és mégis New - York

is csak egy illúzió.

Vigyázat! Ha Önök most azt gondolják, hogy én ma azt állítottam· hogy nincs reinkarnáció a

valóságban, ezt mondhatják ugyan, de akkor ebben az értelemben az is érvényes, hogy univerzum

sincs, mert ez is illúzió és csak a mi tudatunkban létezik. Óvatosan kezeljük azt, amit most

megkísérelek közvetíteni , a következő kísérlethez szeretném Önöket meghívni .Képzeljük el

ezeket az elmúlt életeket úgy , mint egy időbeli egymásutániságot .Korábban azt mondtuk , hogy

idő és tér a dimenzionalitásnak két aspektusa, és azt is mondtuk - amit a matematika is ismer hogy

az időt mindig térré alakíthatjuk. Tegyük meg tehát! Ez azt jelenti, hogy a reinkarnációról alkotott

időbeli elképzelésünk térbelivé alakításának legitimnek kell lennie. Ha ezt megtesszük , úgy ez azt

jelenti , hogy nincsenek korábbi életek , hanem egymás melletti életek vannak , paralell életek

vannak.

És ismét egy kérés , ne mondják most azt , hogy ez itt az igazság Ez csak az időbeli aspektusnak

egy legitim , poláris megtekintése . Mindkét megközelítés legitim , mindkettő lehetséges ,

mindkettő egyenként tekintve egy fél. Olyan ez , mint a fénynek a kérdése . A fizika megegyezett

abban ,hogy a fény ugyanúgy testecske , mint a hullám . Ha a fényt a részecske aspektusából

szemlélem , akkor az éppen úgy hamis , és éppen úgy igaz , mintha a fényt csak a hullám

szempontjából nézném . Ha csak az egyik aspektust látom és a másikat egyáltalában nem , a

megtekintésem "fél" Hogy a reinkarnációt valóban megérthessük az időbeli elképzelést ki kell

egészítenünk a térbelivel . Bár ez számunkra szokatlan, mert ,mindig az idő szempontjából

tekintünk rá és ezért csak az eddigi szemléletet szeretném kiegészíteni egy másikkal . Végül

mindkettőt össze kell raknunk ,hogy a reinkarnáció fenoménjához közelebb tudjunk kerülni ,

A térbeli szemlélet azt jelenti tehát , hogy az életek egymás mellett fekszenek és belőlük :mindig

csak eggyel azonosítjuk magunkat . A többit is éljük , de éppen nem azonosítjuk velük magunkat.

Például jó lelkiismerettel állíthatjuk , hogy ebben a teremben számos rádió - program létezik . Ezek

a rádióprogramok , amelyek itt jelen vannak , anélkül , hogy most tudomásunk lenne róluk ,

egyidejűleg egymás mellett , jelen vannak. Ha ezeket a rádióprogramokat meg szeretnénk hallgatni

, egy vevő készüléket beállítanánk a megfelelő frekvenciára , akkor hallhatnánk egy programot.,

majd továbbmenve egy másikat és így folytatva, számos adót meghallgatva idő telt volna el . Tehát

ha ezeket a programokat , amelyek egyidejűleg egymás mellett jelen vannak , meg óhajtjuk

hallgatni akkor időre van szükségünk . A tér tehát átváltozik idővé . Gondoljanak erre a példára ,

amikor most a reinkarnációról beszélünk.

A reinkarnációs terápiában éppen ezzel a jelenséggel dolgozunk , és ha nem így lenne , akkor a

regresszió , mint technika nem is létezhetne . Jön egy kliens egy bizonyos tudat identifikációval ,

elmondja hogy így és így hívják , mi a foglalkozása , iskolai végzettsége , nős , gyermekeinek

száma , stb. . Amit mi teszünk; az nem egyéb , minthogy :azt mondjuk rendben van , rendben van ,

nyugodjon már meg / Derültség / Valamivel ugyan rendesebben mondjuk , de lényegileg ez

ugyanaz . Feküdjön le , engedje el magát , lazítson és ne meséljen annyit . 'Távol akarunk kerülni

ettől az identifikációtól , ugyanis mindaddig míg ez a személy ebben az identifikációban marad,

addig nincs regresszió , ezért mondjuk , hogy engedje el magát . Ez nem más , mint amikor egy

rádió be van állítva egy frekvenciára és mindig ugyanazt a programot halljuk. El akarunk távolodni

más programokhoz , mert amíg ezt halljuk ,nem hallhatunk egy másikat . Hogy képszerűen

15

fejezzem ki magam , ahogy a kliens elengedi magát olyan mértékben tudunk a rádión tovább

tekerni . És egyszer csak ismét jelentkezik a kliens :"Ó ez most olyan izgalmas , harcolok , de hol is

vagyok ? 'Egy harci szekéren és van rajtam sisak , és van pajzsom és kardom .” Aha ,egy új

identifikáció ! Önök azt mondják egy új élet . Rendben van. Egy másik , identifikáció , régi római a

harcban , egyszer csak felkiált és azt kérdezzük tőle , mi történt , és ő azt mondja: "most szúrták át

a szívemet egy tőrrel , és meghalok , ó hogy fáj ez ! „

Fáj? Mikor ? Most . Sokan azt mondják hogy ez emlékezés korábbi életekre . Korábbi életekre:

egyáltalán nem tudunk emlékezni, még a születésünkre sem tudunk emlékezni .a regresszióban

éppen nem az emlékezettel dolgozunk , hanem a tudatmezőben egy másik identifikációba megyünk

és a kliens mindazt , amit a regresszióban élt át , most éli át , teljesen , testileg érzi a fájdalmat , érzi

, szagolja a füstöt , ha tűz van , érzi a port , ha felkavarták . Megéli ezeket , most. Miért ? Mert

most van. Mert a paralell élet pont most van jelen és ezért pont most élhető át . Eltoljuk az

identifikációt . S ha már elég ideig harcolt és meghalt , akkor azt mondjuk ismét , engedje el magát

és tovább megyünk . Egyszerre csak egy teljesen más szituációban vagyunk és ő ismét megéli ezt a

szituációt , annak teljes realitásában ,mert ez most van ! Ha ilyen módon sok - sok inkarnációt

megnézünk , ismét idő telik el . Ezzel azt szeretném érzékeltetni , hogy idő és tér hogyan érnek

egymásba .

E mögött az áll , hogy mindig , minden bennünk van . Ezért mondtam azt az előbb , hogy az emberi

út ,az egységben kezdődik és az egységben végződik . A valóságban minden vagyunk . Alapvetően

az a problémánk , hogy valamikor a tudatunkban elszakadtunk ettől és mindig csak egy kivágással ,

egy részlettel azonosítjuk magunkat . Csak egy részlettel s a többiből a világot , a TE-t , a teret , az

időt alkotjuk meg .

Az utunk abból áll , hogy mindazt , amit elvesztettünk visszahódítsuk . Ezen az úton is létezik tér

és idő , ezen az úton is léteznek korábbi életek . Ne felejtsük el , hogy itt is , mint egy háznál

különböző helyiségek vannak . Ha a háznak mind a tíz szobájába akarnak bemenni , soha nem

tehetik ezt egyidejűleg , és ennek ellenére a helyiségek egyidejűleg jelen vannak Ha átmennek is a

termeken , azt csak egymás után tehetik és a játék az idővel és a térrel ismét jelen van .

Az inkarnációk nem egyebek , mint , identifikációk . Másutt már rámutattam arra , hogy a német

nyelvben a tudat szónak nem létezik többes száma . Ez egy fogalom , amiben mi benne vagyunk ,

tudatosság , mindent felölelő tudat , minden tudatos . Ez az egy kozmikus tudat , nevezhetik

Istennek , nevezhetik Tao-nak . Abban a pillanatban , hogy a másba. megyünk , az én-be megyünk ,

akkor az történik , hogy ebből az óriási tudatmezőből egy; igen kis részt kiválasztunk és ezzel

azonosítjuk magunkat , és azt mondjuk , hogy ez a kis kihasítás a tudatból ez az én tudatom , ez én

vagyok és a többi nem vagyok , a világ , az univerzum , a többiek , de ez nem én vagyok . Ez az

elkülönülés bizonyos tekintetben illúzió , nincs tudatunkban , csak az elképzelésünkben .

Ismét egy példa : tekintsék úgy a tudatot mint egy bekerítetlen területet . majd jön egy ember egy

pár fadarabbal , felépít egy kerítést és azt mondja , minden , ami ezen a fakerítésen belül van , az az

ő területe . De ha belegondolunk , ez egy abszurd ötlet , mert ahhoz hogy ezt meg tudja valósítani

kellenek mások , akik a játékban részt vesznek . Kell valaki , aki azt mondja , rendben van ez a te

földed , én meg mellé építem az én kerítésemet és akkor ez itt az én földem . Ez az egész csak játék

, mert vannak , akik nem vesznek részt a játékban , pl. egy giliszta , a napsugár , a szél és a földnek

még egy pár ilyen lakója .Ezeket az én földem , a te földed és a kerítés egyáltalában nem érdekli és

ez azt mutatja , hogy a játék teljesen abszurd . A játék, csak a játékban való hitből él , mert a föld

soha sincs érintve felosztástól . A föld mindig is az marad , ami volt millió év óta és maradni is fog

- föld . Ezek a határjelzések , kerítések a valóságban nem különítik el a földet , hanem azoknak a

játékai akik hisznek benn és csak addig, amíg a játékban hisznek .

Helyettesítsük be a tudatot a föld helyébe . Csak egy tudat létezik és akkor bekeríti magát az egyik

és azt mondja ez én vagyok , és a másik is bekeríti magát egy kicsit és azt mondja ez meg én

vagyok és egyszer csak milliónyi én keletkezik és ezek az ének játsszák az én és te játékot . Én és a

többiek , ez az az emberi szituáció , amit keleten én-őrületnek neveznek , amit megpróbálunk

kibontani , leleplezni az egységhez való visszaúton . Ha azt az illúziót , hogy én létezem , én valami

elkülönített vagyok , nem tudjuk átvilágítani , akkor nincs gyógyulás .

Ha valaki a kis kerítését mindig jobban kibővíti és még egy darabot hozzá vesz , tudatkibővitésről

beszélünk , vagy azt mondjuk tanult valamit , mert már többel azonosítja magát , mint eddig .

Vannak emberek egészen kicsi területekkel , ezek félnek , mert olyan szűk a hely a kerítésen

belül . Minél nagyobb a terület , annál többet talált magában az ember , annál több felelősséget vesz

át . A végcél az , hogy ne legyen már kerítés . Annak ; az illúziónak a feladása , hogy erre a

kerítésre szükségünk van .

17

Ezt a képet a területtel és a különböző kerítésekkel felhasználhatják arra , hogy a különböző

inkarnációk térbeli képeit elképzelhessék. Sok terület van , ezek különböző tudat-területek ,

megvannak a feliratai: régi Róma , Görögország, Atlantisz, középkor , vagy bármi . És

valamennyien azonosítjuk magunkat , mint például pillanatnyilag én most a 20. század és Közép -

Európa vagyok . A reinkarnációs terápia kézen fog bennünket és azt mondja: menj el egy másik

tudatba , egy másik tudat földjére , egy másik tudat kertjébe . És akkor valaki azt mondja most

éppen a római birodalomban vagyok - menj oda és nézz körül - és az illető azt mondja ez itt a

középkor . Ezek mind csak tudat - tartalmak . Ha valakit kézen fogunk és a reinkarnációs

terápiában a tudatnak ezen a sokféleségén keresztülvezetjük , akkor tudat kiszélesítésről beszélünk .

Ez a mindig többel való azonosulás egy harc az „én-illúzióval” szemben és ez a gyógyulás útja.

Abban a pillanatban , amikor a középkor területén állva azt mondja én teszem ezt , és ahol a terület

Rómát mutatja , és azt mondja , én vagyok ez , és amikor a területen a 20. század áll ismét azt

mondja én vagyok , én teszem ezt és ezt . S végül a kérdés: akkor ki vagy te ? Ki vagy te

tulajdonképpen ? Az illető akkor körülnéz és azt mondja , hát igen , mindez én vagyok . Itt így

éltem meg magam , ott úgy éltem meg magam . Megéli , hogy mindezek az aspektusok lehetőségek

, amik benne vannak , számára átjárhatóak , megélhetőek . Lassan kételkedni kezd a kerítés

szükségességében , amellyel eddig körülvette önmagát . Észreveszi , hogy ez az egy én-

identifikáció nem olyan kényszerítő és egyértelmű , mint ahogy ezt eddig mindig gondolta . Keleten

van egy nagyon szép mantra , ami idevonatkoztatható : Tat tvam - asi . Ez is te vagy . Vagy a

tapasztalatokra vonatkoztatva : Ez is én vagyok . És erről van szó! A reinkarnációs terápiában ez

felfedező utazás a saját birodalmunkba , saját tudatunkba és a saját tudatunk valójában a „TUDAT”

A legmagasabb cél önmagunk megtalálása . Önmagunkat csak akkor találhatjuk meg , ha az ént -

ami a kerítést képviseli - megkérdőjelezzük . Csak ez hozza a végső konzekvenciát , a gyógyulást .

Engedjék meg , hogy ezeket a gondolatokat még egy képpel zárjam le . A tudatot , mint tengert is

elképzelhetik , óriási tengerként . Majd vesznek egy poharat , mondjuk egy borospoharat és a

tengerből vizet merítenek a pohárba . A tudatnak - amit ebben az esetben a víz szimbolizál -

formája keletkezik , a borospohár formáját veszi fel , ez egy inkarnáció , a tudatnak egy bizonyos

formába való bemenetele Majd a pohár tartalmát egy másik pohárba öntik , ennek a pohárnak más

formája van , ez egy másik inkarnáció és ezt a tartalmat ismét átöntik egy új formájú pohárba , Ez

egy további inkarnáció . Így ez a tudat - tartalom sok inkarnáción megy keresztül és a legvégén

kiöntik a tengerbe . Az inkarnációs láncnak vége van , a gyógyulást elértük .Létezik , van még a

vízzel telt borospohár ? Válaszolhatnak igennel , válaszolhatnak nemmel , :mindkettő egyformán

igaz .

Ennek ellenére a speciális borospohár azzal a bizonyos vízzel nem létezik: az elválasztott visszatért

a kiindulási helyére , az elkülönült hazatért , az egyetlen az Egészhez . Az én-illúzió véget ért , az

Önvalót megtaláltuk , a hazát megtaláltuk , Az egység ismét előállott és a reinkarnációk szekere

végcélt talált , mert elérte a TÖKÉLETESSÉGET !