D E G A U L L E EMLÉKIRATAIBÓL

Néhány héttel a Tábornok halála előtt, 1970 októberében jelent meg a több kötetre tervezett Mémoires d 'espoir első könyve, a Le Renouveau 1958—1962. A világszerte érdeklődést keltett, kétségtelenül kútfőnek tekinthető mű folyóiratunkban közlésre kerülő részletei egy különleges államférfiúi önérzet vívódásairól és alaku­lásáról adnak számot.

De Gaulle kétségtelenül a francia burzsoáziát képviseli, de következetesen végiggondolt hazafiságában szembe tud helyezkedni ennek az osztálynak nem egy felelőtlen törekvésével vagy felfogásbeli korlátoltságával. Visszautasít minden be-hódolást és árulást, szakítani tud a gyarmatosítás idejemúlt illúzióival, befejezi a vietnami „szennyes háborút", és Algériából kivonja a francia megszállókat, vissza­utasitja az amerikaiak és angolok hidegháborúját, a NATO-politikát és a dollár­imperializmust, az európai béke és egység keresésében kapcsolatokat épít ki a Szovjetunióval s más szocialista államokkal, így ellátogat hozzánk, és felújítja a hagyományos francia—román barátságot, mindebben az antifasiszta ellenállás méltó folytatását biztosítva Franciaország külpolitikájában.

Ez a jellegzetes egyéniesség, mely a társadalmi felfogás ellentétein túl annyira szimpatikussá vált nálunk is, most saját megfogalmazásában áll elénk, s kéri történelmi elismerését a nagyoknak járó tisztelet jegyében.

EURÓPA

Az á l l amoka t h á b o r ú k szülik, s h á b o ­r ú k b a n pusz tu lnak el ; a h á b o r ú közben sem szűnik meg lé tük fölött lebegni . Szá­m u n k r a , f ranc iák s z á m á r a mindaz t , ami nemzet i é l e tünkben 1815-től 1870-ig tö r ­tén t — pol i t ikai r endsze re inkben , he ly­ze tünkben a vi lágon —, az európa i á l la ­moka t a F o r r a d a l o m m a l szemben egye­sítő el lenséges koalíció ha tá roz ta meg, a v i l lámgyors győzelmek, m a j d az össze­omlás, a Napóleoné, s v é g e r e d m é n y b e n az oly sok csa tá t megtor ló kataszt rofál is szerződések. Ezek u t án , s a „fegyveres béke" negyvennégy éve alat t , be l - és k ü l ­poli t ikai m a g a t a r t á s u n k a t e lu ra l ta veresé ­geink ténye s m a k a c s vágyunk , hogy

jóvá tegyük; de u ra lkodo t t belső és külső m a g a t a r t á s u n k felett f é le lmünk is az ú jabb vereséggel fenyegető egyesí tet t N é ­metországtól . S h a az első v i l ágháború ­b a n n é p ü n k gigászi erőfeszítése megny i t ­h a t t a vo lna a megúju lás felé vezető uta t , mi m a g u n k ismét e l tor laszol tuk, e lmu­lasz tván betetőzni ka tona i győze lmünket : l e m o n d t u n k a jóváté te l ről , amely pedig h a t a l m a s ember i és anyag i veszteségein­ke t k iegyenl í tve országunk iparos í tásá­n a k eszközeit szolgálhat ta vo lna ; végül ped ig e lszigete lődtünk egy olyan passzív po l i t ikában és s t ra tég iában , ame ly kiszol­gá l t a t t a Európá t Hi t ler ambíc ió inak . S most, a legutóbbi konf l ik tus köve tkez té -

Visszavonulása előtt

ben, ame lyben a f rancia nemze t kis h í ján elpusztul t , mi lyen adot tságokhoz igazod­va vá lasz tha t ja meg ú t já t és cselekvése i r á n y á t ? . . .

Igaz ugyan, Franc iaország elveszí tet te sajátos e lhivatot tságát , hogy szünte lenül veszélyben legyen, á m most az egész v i ­lág az á l ta lános konfl iktus rémétő l való á l l andó re t tegésben él. Ké t b i roda lom — az amer ika i és a szovjet, ame lyek a régi nagyha t a lmakhoz képes t kolosszussá n ö ­veked tek — szembesí t i erőit, hegemóniá ­j á t és ideológiáját . Mindke t tő olyan n u k ­leár is fegyverek b i r t okában van , a m e ­lyek b á r m e l y p i l l ana tban felfordí that ják a világot, s amelyek — mindke t tő jüke t saját t ábo rukon belül — e l lená l lha ta t l an pár t fogóvá avat ják . Veszélyes egyensúly ez, ame ly e lképzelhe te t lenül borza lmas h á b o r ú b a csapha t át, ha n e m fejlődik fo­kozatosan á l ta lános enyhüléssé! F ranc i a ­országnak, ame lye t m i n d emberanyaga , m i n d h a t a l m a tek in te tében o lyanny i ra megvise l tek ké t évszázad óta vívot t h á ­borúi , s ame ly földrajzi lag is — m i n t az Óvi lágnak az Újvilág felé meredő foka — olyannyi ra kiszolgáltatot t , s m i n d k i ­ter jedése, m ind népessége mia t t ha lá lo ­san sebezhető, ny i lvánvaló , é le tbe vágó fontosságú é rdeke a béke. Éppen ezért

m i n d e n a r r a hivat ja , hogy a béke bajno­k á v á vál jék. Csakugyan a b b a n a külön­leges he lyzetben van , hogy semmire sem t a r t igényt, ami a másoké, s mások­n a k sincs követelni va ló juk ra j ta ; hogy a m a g a részéről egyik óriással szemben sincs sé re lme; h a n e m éppen ellenkezőleg, m indke t tő népe i r án t az események so­r á n bőségesen bizonyí tot t évszázados ba­rá t ságot t áp lá l , s e népek is kivételes vonza lma t é reznek i r án t a ; egyszóval, ha a h idegháború he lye t t meghonosí tandó r ende t i l letően egyá l ta lán lehetséges olyan hang , ame ly megha l lga tás ra talál­ha t , o lyan vál la lkozás , amely hatékony-nyá vá lha t , há t ez m i n d e n bizonnyal Franc iaország hang ja és vál la lkozása lesz. De csak h a va lóban saját ja az a hang és vál la lkozás , s va lóban szabad a kéz, ame­lyet ba rá t i l ag nyúj t mások felé.

Ugyanakkor Franc iaország je lentékeny hi tel t és b iza lmat élvez számos olyan nép részéről , amelyek sorsa még a lakulóban van , de amelyek n e m k í v á n n a k egyik vagy más ik jelenlegi nagyha ta lom ér­dekkörébe kerü ln i . Kína , amelynek em­ber i és anyagi á l lománya a jövendő min­den lehetőségét hozzáférhetővé teszi; Ja ­pán , ame ly — elsősorban gazdaságilag — új ra meg te remt i sajátos elhivatottsága vi lágraszóló kapac i t á sá t ; India , amely a nagyságából adódó megélhetési problé­m á k k a l viaskodik, de a r r a hivatot t , hogy egy szép n a p o n kifelé t ek in t sen ; Afrika, Ázsia, La t in -Amer ika számos régi vagy új országa, ame ly fejlődése azonnali szükségle te inek fedezésére elfogadja ugyan egyik vagy más ik fél, esetleg mindke t tő segítségét, de „elkötelezni ma­gát" n e m ha j l andó : mindezek az orszá­gok m a n a p s á g legszívesebben Franciaor­szágra tek in tenek . Kétségtelen, hogy mindadd ig , amíg n e m végzet t gyarmati h a t a l m á n a k fe lszámolásával , éles bírálat­ta l is i l letik, ez azonban elhallgat , mi­helyt felszabadí t ja egykori b i r tokai t . Raj­ta áll, hogy h a t é k o n n y á tegye azt a von­zóerőt, t iszteletet és tekinté lyt , amely a földkerekség nagy részén körülveszi , fel­téve, h a a vi lág óha ja inak megfelelően az egyetemes ügyet szolgálja, az összes e m b e r e k mél tóságát és ha ladásá t .

Igaz, Kele t egyelőre csak figyeli, mi­képpen a laku l Pá r i z s új magatar tása . Nyugat i p a r t n e r e i n k azonban , amelyek közt a h ivata los Franc iaország mindaddig engedelmesen meghúzódot t , az at lant i szol idari tás nagy tek in té lyű hegemóniája mögöt t bosszankodni fognak. Állást fog­l a lnak majd . Meg kell adn i , hogy de Gaul le- la l va ló kapcsola ta ik tapasz ta la ta folytán, ame ly re t öbben közülük a há ­ború a la t t és a győzelem u t á n te t tek

szert, n e m azt vá r j ák a mai Köz tá r sa ­ságtól, hogy oly könnyű dolguk legyen vele, m i n t a tegnapiva l . Egyébként m i ­n i sz té r iumaikban , pa r l amen t j e ikben , l ap ­j a i k b a n sok szó esik ar ró l , hogy a m e g ­próbá l t a t á s ideje rövid lesz, hogy de Gaul le -nak szükségképpen rövidesen el kell tűnnie , s akkor ma jd m i n d e n visz-szatér a r endes ke rékvágásba . Ezzel szemben a k a d n a k o lyanok — főként népi tömegeik sora iban —, ak ik bizonyos elég­tételt , esetleg némi ir igységet éreznek, lá tván, hogyan szabadul Franc iaország az egész Óvilágot nyomasztó felsőbbség-től. Mindehhez hozzá já ru lnak azok az érzelmek, amelyeke t személyem i r án t a külföldi tömegek k o r m á n y u k a t meggon-dolkoztató erővel t anús í t anak , v a l a h á n y ­szor é r in tkezésbe kerü lök velük. Minden t egybevetve, külföldön a rosszallások, a keserédes szónoklatok, a kedvezőt len ú j ­ságcikkek, a pazar lón ontot t agresszív k a r i k a t ú r á k e l lenére is hozzászoknak majd ehhez a Franciaországhoz, amely ú j ra n a g y h a t a l o m k é n t lép fel, s o lyan f igyelemmel követ ik tet tei t , megnyi lvá ­nulása i t és szavait , aminő re bizony m á r nemigen m é l t a t t á k . . .

A Közös P iac mega lak í t á sáva l egész sor, nemcsak műszaki , d iplomáciai vá l la l ­kozás is k ibontakozik . Va ló jában a m ű ­velet — függet lenül r endk ívü l i gazdasági hordere jé tő l — olyan pol i t ikai szándékok hordozója, a m e l y e k n e k célja m e g a k a d á ­lyozni Franciaországot , hogy szabadon rendelkezzék önmagáva l . Ezért m indad ­dig, amíg a közösség va lóban felépül, több ízben is kény te len leszek beava t ­kozni, hogy e lhá r í t s am az ügyünke t fe­nyegető veszélyeket .

A h a r c hosszú és kemény . Pa r tne re ink , ak ik nagyon szere t ték volna, hogy ne vá l toz tassunk a Köztársaságon, a r r a szá­mí tanak , lényegében, hogy ez a lka lommal még engedjük ügyünke t „az európai in­tegráció" o l t á rán feláldozni, a m i k é n t e r re sor ke rü l t már , először a CECA-ban (az Európai Szén- és Acélközösségben), a m i ­kor mások részesül tek a mi r o v á s u n k r a előnyökben, m a j d az E u r a t o m esetében, amikor h a z á n k m i n d e n el lenszolgál tatás né lkül vá l la l t a úgyszólván a tel jes koc­kázatot , ami viszont n e m mentes í t e t t e nuk leár i s berendezése inek külföldi e l len­őrzésétől; s i t t v a n végül a Római Szer­ződés, ame ly bizony n e m oldotta meg az a n n a k idején s z á m u n k r a nagy fontosságú kérdést . Most azonban Franc iaország b i r t okában a k a r lenni annak , ami re szüksége v a n : s igényei egyébként is megfelelnek a közösségi rendszer szel­lemének. A szükségszerűt végül el fogják i s m e r n i . . .

1958. jún ius 29-én Pár izsba v á r t a m Ha­rold Macmi l l an minisz tere lnököt . Számos ké rdés re ki ter jedő bará t i beszélgetésünk során vá ra t l anu l , nagyon meg indu l t an , a következőket jelent i k i : „A Közös P iac — kont inentá l i s blokád. Angl ia n e m fo­gadja el. Könyörgöm, m o n d j a n a k le r ó ­la! Vagy olyan h á b o r ú b a keve redünk , ame ly kezde tben ké tségte lenül csak gaz­dasági je l legű lesz, de fennál l a veszélye annak , hogy fokozatosan m á s t e rü l e t ek re is ki terjed." Mivel a tú lzások n e m szá­mí t anak , megkísé r lem lecsi l lapí tani az angol minisztere lnököt , s m e g k é r d e m tőle, va jon mié r t v e n n é rossznéven az Egyesül t Kirá lyság, h a a Ha tok között olyan preferenciá l is rendszer lé tesülne, ami a C o m m o n w e a l t h - e n be lü l m á r meg­van . Időközben Maud l ing minisz ter m a ­kacsul olyan t á rgya lásoka t folytat az Angl iá t is m a g á b a foglaló Európa i Gaz­dasági Közösségnek mondo t t szervezet­ben, ame lyek b izony ta lanságban t a r t j ák a Hatokat , s azzal a j avas la t t a l késlel ­tet ik közösségük e l indí tását , hogy o lvad­j a n a k be, vagyis bomol j anak fel egy sza­badke reskede lmi zónában. Haro ld Mac ­mi l lan több , nagyon sürgető levélben igyekszik e lnyern i beleegyezésemet . Kor ­m á n y o m azonban megtör i a varázst , s közli, hogy semmi olyat n e m fogad el, ami n e m t a r t a l maz intézkedést a közös vámta r i f á r a és a mezőgazdasági r e n d e ­zésre vonatkozólag. A n n a k idején úgy tűnt , London feladja az obstrukciót , s fordí tva köpönyegén, a m a g a részéről lé t rehozza az európai szabadkereskede lmi tá r su lás t a skand inávokka l , a po r tugá ­lokkal , a svájc iakkal és az osz t rákokkal . Brüsszeli p a r t n e r e i n k e r re fe lhagynak a habozással , és készek mega lak í t an i a Közös Piacot.

Á m a j á t szma egyelőre dönte t lenre áll. 1961 de rekán az angolok i smét t á m a d á s ­ba lendülnek . Mivel k ívül rő l n e m aka ­dá lyozha t ták meg a Közösség létrejöt tét , most azt tervezik, hogy belül ről bén í t ják majd meg. Többé n e m a felszámolást követel ik — el lenkezőleg: ki je lent ik , ha j l andók belépni . J avaso l j ák továbbá , hogy megvizsgál ják, mi lyen kö rü lmények között l éphe tnek be, feltéve, hogy „fi­gye lembe veszik sajátos kapcso la ta ika t a Commonweal th -sze l és szabadkereskede l ­mi övezetbeli t á r sa ikka l , v a l a m i n t a m e ­zőgazdaságot ér in tő a lapve tő érdekeiket" . Ennek elfogadása ny i lvánva lóan egyet j e len tene a Közös P iac eredet i koncep­ciójának fe ladásával . P a r t n e r e i n k e r re n e m tud ják rászánn i maguka t . Másrészt viszont, neme t mondan i Angl iának meg­ha lad ja erejüket . Akkor hát , m i n t h a csak e lhinnék, hogy a kör négyszögesíthető,

Brüsszelben E d w a r d Hea th angol minisz­t e r r e l egész sor olyan t á rgya lásba bocsát­koznak, ame ly továbbra is kérdésessé t e ­szi a Közösség jövőjét. Közeledni lá tom t e h á t a napot , amikor le kel l t e n n e m a garast , és véget kel l v e t n e m a ha loga tás ­nak, vagy pedig ki kell r agadnom F r a n ­ciaországot egy olyan vál lalkozásból , ame ly al ighogy megindul t , célt tévesztet t . Miként e lőre lá tha tó volt, m i n d e n k é p p e n bebizonyosodik, hogy Európa egyesülésé­nek é rvényes elemei csupán a nemzet i á l lamok lehetnek, mivel hogyha a n e m ­zeti é rdek forog kockán, semmi és senki se kényszer í thet i őket, s az egyetlen j á r ­ha tó ú t a szabad együ t tműködés út ja m a r a d .

Ami ebben a t ek in te tben gazdasági lag igaz, egészen ny i lvánva ló a pol i t ikában. Nincs is ebben semmi, ami ne volna egészen magátó l ér te tődő. Micsoda i l lú­ziókba és elfogultságokba kell sül lyed­n ü n k ahhoz, hogy fel té telezzük: az évszá­zados erőfeszí tésekben és számta lan szen­vedésben kikovácsolódot t európa i n e m ­zetek, v a l a m e n n y i a maga földrajzával , tö r téne lmével , nyelvével , hagyománya i ­vál, in tézményeivel , f e l adha tnák lé tüket , hogy egyet len nemze te t a lkossanak. Mi­csoda szűklá tókörűségről t anúskod ik az a na ivak tó l gyakran hangozta to t t összeha­sonlí tás aközött, ami t E u r ó p á n a k — úgy­mond — tenn ie kell , s aközött , ami t az Egyesült Ál lamok vi t t véghez mega laku ­lása idején, amikor a semmiből indu l t el, egészen új földön, a gyökér te len t e lepe­sek egymásra tor lódó hu l l ámaiva l . Ami pedig a Ha toka t illeti, hogyan lehet el­képzelni , hogy külpol i t ikai cél jaik egy­szeriben közössé v á l n a k — holot t e rede ­tük , helyzetük, becsvágyuk o lyannyi ra különbözik? A gya rma tok felszámolá­sáér t , amelye t F ranc iao r szágnak azonnal végre kell ha j tan ia , mi t tesznek vajon szomszédai? Ha Franc iaország örökletes t e rmésze te szerint betölti Is ten aka ra t á t , terjeszti a szabad gondolatot , s az E m ­ber iség ba jnoka — mié r t ke l lene m i n d e n ­nek pa r tne r e i ügyévé is vá ln ia? Német ­ország súlyos sebeket visel, ha t a lmi v á ­gyainak meghiúsu lása folytán kielégí tet­lenül , ez idő szer int megosztot tan, és so­k a k szemében azzal a gyanúva l t e rhe l ­ve, hogy vissza aka r vágni . Minek a n e ­vében l ennének ezek a sebek a p a r t n e ­re ié is? Olaszország, amióta megszűnt a néme t vagy a f rancia b i roda lom t a r t o ­zéka lenni , s k i rekesz te t ték a Ba lkánró l , ahol ter jeszkedni próbál t , félszigeti je l­legű ország, ame ly a Földközi - tengerre szorítkozik, s te rmészetszerűleg a tenger i h a t a l m a k érdekszférá jába tar tozik — mivégre azonosulna a kont inen tá l i s á l la­

mokka l? Hol landia , ame ly mindig is a ha józásnak köszönhet te létét, független­ségét pedig a t engeren túl ról jöt t se­gítségnek, miféle csoda folytán egyezne bele, hogy felszívódjék a szárazföldiek közé? Há t Belgium — amely amió ta csak a versengő n a g y h a t a l m a k kompromisz-szummal á l lamot k reá l t ak belőle, szünte­lenül a f l amand és val lón egymásmel -lett iség egyeztetésén fáradozik — miként lehe tne a lka lmas a r ra , hogy őszintén más ügynek szentelje magá t? A Mosel pa r t j a in e l terülő ké t nagy ország veté l ­kedését felváltó egyezkedések idején mi gondja l ehe tne fontosabb a l uxem­burg iaknak , ha n e m az, hogy Luxemburg f ennmarad jon?

Ezzel szemben mindezek az országok, ha el ismerik, hogy megvan a maguk nemzet i egyénisége, s h a elfogadjuk, hogy ezt meg kell őrizniük, képte lenek lennének-e megszervezni együt tműködé­süket m i n d e n t e rü le ten? Rendszeresen összehívni minisztere iket , időnként ál­l am- és kormányfőiket , á l l andó szerve­zeteket a lak í tan i a poli t ika, a gazdaság­poli t ika, a k u l t ú r a és a nemzetvéde lem megvi ta tására , hogy mindezeke t rendsze­resen meg tá rgya l j ák p a r l a m e n t i küldöt t ­ségeik t anácskozásán ; hogy kedve t kap­j a n a k és megszokják: m i n d e n közérdekű kérdés t együt t fonto l janak meg, s hogy — a m e n n y i r e lehetséges — azonos ma­ga tar tás t t anús í t s anak a fe lmerül t problé­m á k k a l kapcso la tban? Vajon ez az álta­lános együ t tműködés azzal, amelye t a ha t á l l am Brüsszelben és L u x e m b u r g b a n gazdasági vona tkozásban i m m á r gyako­rol, n e m vezethet -e olyan akcióhoz, ame ly a ha ladás ra , a biz tonságra , a ha­tékonyságra , a külföldi kapcsola tokra , a fe j lődésükben e r r e rászoruló népek se­gélyezésére s végül, de legfőképpen a béke megva lós í tásá ra i rányul , o lyan ak­cióra, amely m á r európa i? Vajon a Ha­tok i lyenfaj ta csoportosulása ne ösztönöz­n é lassacskán a kon t inens többi országát is a megfelelő fel tételekhez kötöt t csatla­kozásra? Vajon n e m így valósulhatna meg az Egyesül t Európa — a bölcsek á l m a —, a h á b o r ú ellen, ami m a g a az ember i t ö r t éne lem?

Mielőt t Németország kance l lá r jáva l ta­lá lkoz tam volna, ki fe j te t tem elgondolá­somat az olasz min isz te re lnöknek . Amin-to re Fanfan i 1958. augusz tus 7-én látoga­tot t meg. Decemberben és j a n u á r b a n is­mé t fogadtam őt. E megbeszélések mind­egyike lehetővé te t te számomra , hogy még jobban é r téke l jem szellemi formátu­mát , megfontol t nézeteit , ke l lemes modo­rát . Személyében azt az Olaszországot látom, amely ér tesüln i vágyik va lameny-

nyi időszerű já tszmáról , s ha j landó részt is venni bennük , h a a nagyon nagy m ú l t ú és igen j e l en tékeny jövendőjű nemze te ­ket megil lető t isztelet tel b á n n a k vele. S kész jószándékú a lape lveke t kifejező elvi nyi la tkozatokhoz csat lakozni , de mindig ügyel a r ra , hogy mérséke l t kö­telezet tségeket vál la l jon csupán. Európa egyesülését i l letően is ez az á l láspont ja . A római ko rmányfő persze pár tol ja . Sőt, a Gasperr i tő l örökül hagyot t — nemzetek fölötti — tendenc iá t támogat ja . Csöppet sem z a v a r t a t v á n magá t azonban a nyi l ­vánva ló e l len tmondás tó l , n e m óhaj tot ta , hogy b á r m i is Angl ia né lkü l tör ténjék , noha teljes bizonyossággal tudja, hogy az n e m ha j l andó in tegrá lódni . Szünte le ­nül hangoz ta tva meggyőződését , hogy az Óvilág népei t szolidárissá kel l t enn i , n e m lát ja be, hogy ez megvá l toz ta tná k a p ­csolatait — a függőséget is — az Egye­sült Ál lamokkal . Szer in te főként az At­lant i Szövetség szervezetét n e m lehet módosí tani s emmiképpen . Mégsem u ta ­sítja el a Hatok szervezet t poli t ikai együ t tműködésé re vonatkozó t e rvemet , de fenn ta r t j a m a g á n a k a jogot, hogy a módoza toka t i l letően a következő t á r ­gyalások során nyi latkozzék.

Éppen ezek u t á n ke rü lhe t t em közvet­len kapcsola tba az olasz k o r m á n n y a l és néppel . Szomszédaink ünnepé lyesen m e g ­emlékeztek az 1859-es p iemont i francia győzelem 100. évfordulójáról . Mivel Gio­vanni Gronchi köztársasági e lnök engem is meghív , készségesen eleget teszek a meghívásnak . Couve de Murvi l le és Gui l -l a u m a t k í sé rnek el. J ú n i u s 23-án Milánó v iharos lelkesedéssel fogad. Másnap , a ka tona i pa r ádén , amelyen az olasz h a d ­sereg egységei mel le t t f rancia csapatok vesznek részt, ugyano lyan lelkesedés á rad felém. Magen táná l , ma jd Solfer inó-ban , ahol h a t a l m a s tömeg gyűlt össze és ahol beszédet m o n d o k a harcmezőn , a lelkes tün te tések szintén n e m hagynak kétséget a h a z á n k és de Gaul le t ábor ­nok i r án t t anús í to t t közfelfogásról. A gyászmise során Monsignore Mont ini ér­sek olyan szentbeszédet tar t , amelye t m é ­lyen á t h a t a n n a k a p a p n a k a vonza lma Franciaországhoz, aki később VI. Pá l n é ­ven p á p á v á lesz. Röviddel ezután, a r ó ­mai városi t anács rendez te fogadta tásom ugyana r ró l a melegségről t anúskodik . Mi sem bizonyít ja jobban , minő bal lépés volt a Mussolini p a r a n c s á r a 19 évvel ez­előtt e lkövete t t agresszió. S m i sem b á -tor í tóbb a ké t rokon nép jövője t ek in t e ­tében. Gronchi elnök, Antonio Segni mi ­niszterelnök és Giuseppe Pel la kü lügy­miniszter , va l amin t a k í sé re temben levő minisz terek ebben egye té r tenek velem.

A háború legviharosabb napjaiban

Ez az egyetér tés azonban n e m zárja ki, hogy a két e lnök k o r m á n y u k tag ja i ­n a k részvételével folytatott megbeszélése során — amelyek a b e n n ü n k e t Rómába vivő vona ton kezdődnek, ma jd a Qui r i ­n a l b a n folyta tódnak, ahol fe leségemmel az ál lamfő és Gronchi asszony vendégei vagyunk — felszínre ne kerü l jenek a mindké t részről azonosnak távolról sem m o n d h a t ó vonza lmak . Mi, f ranciák, azt akar juk , hogy egy európa i Európa felé ha lad junk . Az olaszok mindenekfölő t t ah ­hoz ragaszkodnak , hogy ne módosu l j anak az angolszászokkal je lenleg fennál ló k a p ­csolatok. A római k o r m á n y lényegében az integrációt szorgalmazza, mivel a r r a számít, hogy a mi t ikus a p p a r á t u s leple alat t tetszése szerint manőverezhe t , h i ­szen egy i lyen jel legű szerkezetben sem­mi sem csorbít ja Wash ing ton ol ta lmazó hegemóniá já t , végül pedig, mive l Angl ia belépésére vár , a m ú g y is m i n d e n t ideig­lenesnek tekin t . Rövidesen meggyőződ­he tek arról , hogy a Bene lux országok is hason lóképpen vé lekednek az ügyről .

Amikén t a gazdasági és t á r s ada lmi ha t a ­lom bir tokosai meg a f rancia poli t ikai pá r tok r ikácsolva követel ik F ranc iaor ­szág á ta lakulásá t , miközben mindenk i rossz szemmel néz m i n d e n reformot, ame ly vál tozta t a k ia laku l t r enden , ugyanúgy a számos fenn ta r t ás , csűrés-csavarás és égre-földre esküdözés falába ütközik a kon t inens — európai p a r t n e ­re ink vezető körei és saját ko té r iá ink által szükségesnek nyi lvání to t t — egysé­ge, mihe ly t megkísé r lem út já t egyenget­ni. Én azonban úgy vé lem: amin t Rómát sem egy n a p a la t t ép í te t ték fel, a dolgok rendje szer int Európa épí tése is hosszas erőfeszítéseket igényel.

Ál lha ta tosságomban a legékesszólóbb biz ta tás t a Va t ikán tó l kapom, X X I I I . J á ­nos pápa fogad. Azt aka r t a , hogy az ez a l ­ka lom m al megny i lvánu ló pompa F ranc i a ­ország i ránt i megkülönböz te te t t f igyelmét hangsúlyozza. Megelégedéssel veszi t udo ­másu l mindaz t , ami t a nemzet i ú j jáépülés t szolgáló vál la lkozásról mondok neki , a r ­

ról az országról, amelye t jól ismer, s me lynek egykori pol i t ikai zű rzavará t pá­rizsi nunc iuskén t közelről lá t ta . Majd pe­dig — ö n u r a l o m m a l leb í r t aggodalommal — a szenta tya szól az évszázad gigan­t ikus felfordulásai során a keresz tény­ség e lszenvedte szellemi á r t a l m a k r ó l . . . Mindenü t t másut t , a szabad rendszerek­ben egyfajta homályos el lenkezés t ámad , ha n e m is a val lással , de lega lább az egy­ház ténykedésével , szabályaival , h ie ra r ­chiá jával és r í tusa iva l szemben. Mind­azonál ta l , b á r m i l y gondot okoz is számá­r a ez a helyzet, a pápa csupán egyikét lát ja azoknak az i smer t s ko runkban megte téze t t vá lságoknak, ame lyeken az egyház Jézus Kr isz tus óta á tment , és amelyeken fe lü lkerekedet t . Úgy véli, hogy az egyház — erőt mer í tve inspirációja és önvizsgálata sajátos ér tékeiből — ez a l ­ka lommal is visszanyeri egyensúlyát . P á p a s á g á t ennek óhajt ja szentelni . Mi­u tán bevezet ik feleségemet, XXI I I . J á ­nos á ldásá t adja r ánk . Nem lá t juk többé.

AZ ÁLLAMFŐ

Látás és ha l lás r évén én magáva l a néppel , nemcsak a vezetőivel a k a r o k k a p ­csola tban lenni . A r r a v a n szükség, hogy a f ranciák lássanak és ha l l j anak engem, s hogy én ha l l j am és l á s sam őket. A televízió és a közérdekű u tazások e r re lehetőséget t e remtenek .

A h á b o r ú idején jó haszná t ve t t em a r ád iónak . Ami t á l ta la m o n d h a t t a m és te r jesz the t tem, kétségte lenül számítot t va l ami t az el lenséggel szemben, a n e m ­zeti egység megerősí tésében. Távozásom után , amikor m e g v o n t á k tő lem a rád ió hu l lámai t , h a n g o m a t csupán helyi jel legű gyűléseken ha l l a tha t t am. A mikrofon és a képe rnyő kombinác ió ja azonban pon­tosan akkor áll r ende lkezésemre , amikor ez a t a l á l m á n y szédítő fej lődésnek indul . Alihoz, hogy m i n d e n ü t t je len legyek, egy­szer ibe p á r a t l a n eszköz adódott . Fel téve, hogy szerepléseim sikeresek. Nem az első és n e m is az egyedüli kockázat ez szá­m o m r a ; á m a n n á l nagyobb .

A hősi idők óta mind ig a r r a kénysze­rü l tem, hogy a nyi lvánosság előtt szaba­don beszéljek, de a s túd ióban épp el len­kezőleg, mindig fe lolvastam a szöveget. J e l en leg azonban a képe rnyő nézői lá t ­j á k is, ha l l j ák is de Gaulle-t . Hogy hü m a r a d j a k szerepemhez, úgy kel le t t szól­n o m hozzájuk, m i n t h a négyszemközt vol­n á n k : jegyzetek és szemüveg nélkül . Mi ­vel azonban a nemzethez intézet t beszé­de im ex cathedra hangzanak el, m i n d e n ­

féle e lemzések és szövegmagyaráza t p ré ­dá jaként , gondosan meg í rom őket, s nagy erőfeszítéssel ügyelek, nehogy a k a m e r á k előtt más t mondjak , m i n t a m i szándé­k o m b a n állt. Ennek a he tvenéves férfi­nak, aki magányosan üldögél egy asztal mögöt t a könyör te len fényözönben, az a dolga, hogy elég é l énk és közvetlen legyen megragadn i és éb ren t a r t a n i a közfigyelmet ané lkü l , hogy túlzó gesz­tusokra és felesleges a rc j á t ék ra ragad ta t ­ná magát .

E négy év során a f ranciák milliói számta lanszor t a lá lkoznak így de Gaulle t ábornokka l . Mindig sokkal kevesebbet szólok róluk, min t Franciaországról . Tar ­tózkodom attól , hogy e g y m á s n a k ugras ­sam őket, hogy a különböző frakciók egyikének vagy m á s i k á n a k kedvébe jár­jak, hogy magán te rmésze tű é rdeke iknek hízelegjek, szóval: hogy a demagógia be­vá l t fogásaihoz fo lyamodjam; ezzel szem­ben a r r a törekszem, hogy közös nevezőre hozzam a sziveket és szel lemeket , hogy v a l a m e n n y i ü k k e l érez tessem: ugyanahhoz a közösséghez ta r toznak , és hogy ébren t a r t s a m a nemzet i gondolatot . Minden esetben igyekszem fel tárni , hogyan viszo­n y u l u n k együt t az éppen időszerű kér ­déshez, hogyan o ldha tnók meg és hogyan kell m e g o l d a n u n k a p rob lémáka t , igyek­szem felszítani győzelmi e lszántságukat és b i za lmuka t a s ikerben. Mindez körül ­belül húsz percig ta r t . Este az előadás

a v i lágsz ínpadra kerü l , ané lkü l azonban , hogy köve tkez te the tnék a mora jból vagy te tszésnyi lvání tásból : hogyan vé lekedik a ha t a lmas és re j té lyes nézősereg. Később aztán, sa j tókörökben, a kedvező vé l emé­nyeket hangozta tók szerény kórusa mel ­let t fe lhangzik a kéte ly a b í rá la t és a gúny, az „önelégül tségemet" megbélyeg­zők vad zenebonája . K ide rü l ezzel szem­ben, hogy a nemze t mé lyebb ré tege iben az a benyomás , hogy „Ez m á r az tán k o ­moly dolog!", hogy „De Gaul le azér t mindig h ű m a r a d önmagához!" , hogy „akárhogy is, Franc iaország mégiscsak ér valamit !" Elér tem h á t a k íván t hatást , mivel a nép felemelte fejét és a csúcsok felé tekin te t t .

Beszédeim azonban szükségképpen t ú l ­ságosan s o m m á s a k ahhoz, hogy a kellő pontossággal t á rgya l j am a nagy ké rdése ­ket. Ehhez saj tóér tekezlethez folyamo­dom, amelye t egyébként televízión és rád ión is közvet í tenek, s a teljes szöve­get a lapok jó része közli. Évente kétszer meghív ják az Élysée-be m i n d e n francia sa j tóorgánum képviselői t , v a l a m e n n y i nemzetközi h í rügynökség k ikü ldöt t mun­katársa i t , a külföldi l apok tudósí tói t . Részt vesz a min i sz té r iumok és a követ­ségek n é h á n y szakér tő je is. J e l en van körö t tem a ko rmány . Ezer rész tvevő ül a nagy fogadóteremben, hogy t anú ja legyen a hagyományos sze r ta r t á snak , ame lye t a múl t emlékei és a je len különlegességei tesznek v i l ágmére tűvé . S szemben ta lá ­lom m a g a m a legnehezebben leköthető hal lga tósággal : o lyan emberekke l , ak ike t mes te rségük é rzéke t lenné te t t az e m ­ber i é r t ékek i rán t , ak ik re az é rvek csak akkor h a t n a k , h a csípősek, ak ik egy jó cím, a pé ldányszám, a szenzáció kedvéér t nemegyszer szívesebben í r n a k a ba ls ike­rekről , m i n t a s ikerekről . Ennek e l le­nére fenn ta r tása ikon , i róniá jukon, szkep­t ic izmusukon tú l különbséget teszek a tá jékozta tás szakembere inek szenzáció­éhsége és a beava to t t ak megbecsülése kö­zött. Viszonzom érdeklődésüket . Ebből következik, hogy a sa j tóér tekezle ten a feszült f igyelem légköre ura lkodik , és azt hangsúlyozza, ami fontos b e n n e : hogy mind ig e seményszámba megy.

Gondoskodom róla egyébként , hogy a p rob lémák á t tek in tésével egyidejűleg döntésekről is tá jékoztassak. A t é m á k a t te rmészetesen a kö rü lmények ha tá rozzák meg. M i n d a n n a k lényegét , ami t mondan i akarok , gondosan előkészí te t tem. Más ­részt, az ér tekezle t előtt szóvivőm is megbizonyosodott , miféle kérdéseke t in ­téznek m a j d hozzám. Ezekre t ehá t úgy válaszolok, hogy a válaszok összessége bizonyos pol i t ika megha tá rozása legyen.

Nincs h i á n y persze gonoszkodó ké rdé ­sekben, amelyekke l z ava rba a k a r n a k hoz­ni. Ezeket a k í sér le teke t n é h á n y neve­tésre inger lő szóval meghiús í tom. I ly m ó ­don, másfél óra során, megvi lágí tom Franc iaország tevékenységét és szándé­kait , ami az in tézményekre , a nemzet ­gazdaságra , a pénzügyekre , a t á r s a d a l m i kérdésekre , a gya rmatok fe lszámolására , Algér iára , a kü lügyekre , a véde lemre és a több i re vonatkozik, s úgy vé l em: nyí l ­t a b b a n és te l jesebben, min t b á r m i k o r a n n a k előtte. Alighogy befejezem, m á r indu l is a r o h a m a táví rók , telefonok, szerkesztőségek felé. M á s n a p az tán meg­je lennek a nyi la tkozatok, amelyeke t m i n ­den i rányza t szóvivői csakúgy o n t a n a k az á l t a l am mondot tak ró l , a kommen tá rok , amelyeke t a francia és a külföldi rád iók i r ánye lvekkén t sugároznak, a cikkek, a-melyek á l t a l ában el lenséges hangvéte lűek , legalábbis szőrszálhasogatók és csípősek. Majd a hírközlés, m i u t á n t anús í to t t a — éppen saját kava rgásáva l —, hogy n y i ­la tkoza ta im „á tha to l tak a r iva ldán" , az­zal nyug ta t j a magá t : „Semmi újat n e m mondot t ." A h a n g és a kép á l ta l közel ke rü l t em a nemzethez , de va lahogy mé­giscsak e lvontan . Másfelől a nyi lvános ünnepségek, a ka tona i p a r á d é k , a felava­tások, ame lyeken ny i lván én biztosí tom a szándékol t ünnepélyességet , de ahol az okvet lenül szükséges ce remóniának megfelelően szerepelek, n e m teszik lehe­tővé az emberekke l va ló közvet len k a p ­csolatot. Hogy mégis e leven kapcsola t a lakul jon ki köztünk, he lyesnek vé lem felkeresni az összes közigazgatási k e r ü ­leteket . Hét év re szóló megbíza tásom kezdetétől a derekáig , függet lenül a t e n ­geren tú l i t e rü le teken te t t lá togatások­tól, h á r o m és fél év a la t t 67 d é p a r t e -men t - t keres tem fel az anyaországban .

Az elnöki rezidencia te rmésze tszerűen á l l andóan lá togatások, meghívások és szer tar tások színhelye. Mivel, h a az á l ­l am tek in té lyérő l v a n szó, m i n d e n szá­mít, fon tosnak vélem, hogy i lyen a lka l ­m a k k o r az események jóízléssel s mél ­tósággal j á t szódjanak le. S így k ívánja ezt h á z a m úrnője , h i tvesem is. Ludovic Chancel , a protokol l főnök és P i e r r e Si-r a u d ha t ékonyan köz reműködnek ebben. Fogadása ink t ehá t gyakor iak, s m i n d e n t e lkövetünk, hogy ke l lemesek legyenek. Ebben az időszakban függetlenül a t tó l a négyezer meghívot tól , ak ike t F ranc iao r ­szág m i n d e n p re fek tú rá j án vendégül lá t ­t am, t izenötezer f rancia és külföldi ü l t asz ta lunkhoz az Élyseé-ben. S u g y a n a n y -nyit fogadtunk a pa lo tában . S bá rmi ly a l k a l o m m a l ke rü l is sor ezekre az össze­jöve te lekre — amelyek a m u n k a v a c s o -

Leányával és feleségével

rától egészen va lame ly ál lamfő t isztele­té re adot t fényes estélyekig meg a né ­h á n y válogato t t vendég t iszteletére r en ­dezet t meghi t t ebédekig ter jednek, n e m szólván a ko rmány , a diplomáciai kar , a különféle tes tületek, az igazságszolgál­ta tás , a fegyvernemek, a tan tes tü le tek , a gazdasági és t á r sada lmi élet, az i rodalom, a művészet , a tudományok , a spor t sze­mélyiségei s zámára rendeze t t ebédekrő l és fogadásokról —, e reprezentác iós k ö ­te lezet tségek n a g y b a n hozzá já ru lnak a megbiza tásomból adódó in te l lek tuá l i s és fizikai t e rhek növeléséhez, ugyanakko r azonban lehetővé teszik számomra , hogy közvet lenül é r in tkezhessem szép számú, ér tékes ember re l .

Hi tvesemmel meghi t t ke t tesben tö l töm azt a nagyon rövid időt, ame ly t isztsé­geim el lá tása mel le t t r ende lkezésemre áll. Es ténkén t a televízió — s olykor a film — elvonul ta t ja e lő t tünk kor t á r sa inka t , ahelyet t , hogy mi v o n u l n á n k el e lőt tük. V a s á r n a p o n k é n t meg lá toga tnak gye rme­ke ink és unoká ink , ha éppen Pá r i z sban ta r tózkodnak , és h a elfoglal tságaim le ­he tővé teszik, hogy l á t h a s s a m őket. F i a m és vőm, m i u t á n k e m é n y e n és ragyogóan ha rco l t ak a szabad francia erők sora i ­ban , a had i repü lőkné l , i l le tve a páncélo­soknál te l jes í tenek tiszti szolgálatot. Mi ­a la t t atyja megúju l t kü lde tése első négy évét teljesíti , de Gaul le százados — előbb korvet t - , ma jd f rega t t -kap i tány — a h a d i ­tengerészet i vezérkar i iskola ku rzusa inak elvégzése u t á n a D u p e r r é sorhajón te l ­jesít szolgálatot, az tán — m i u t á n á the ­

lyezik a tengerészet i vezérkarhoz — az algériai p a r t o k men tén őrszolgálattal megbízot t és a gyanús ha jóka t átvizs­gáló Le P icard gyorsnaszád parancsnoka, hogy az tán a hadsereg vezérkarában szolgáljon; vőm, Alain de Boissieu ezre­des előbb Cha teaudun-du -Rummelben (Constant inois-ban) a 4. lovas vadászez­red pa rancsnoka , később Alg í rban De-louvr ier főmegbízott ka tona i kabinetjét vezeti , ma jd pedig fegyverneme vezérkari főnöke lesz, s végül á tke rü l a hadi tudo­mányok legfőbb központ jához és az Inst i ­tu t de Défense Nationale-hoz. F iam és vőm, aká rc sak lányom, m e n y ü n k és gyer­mekeik , Franc iaországot úgy lát ják, mint én. S így v a n ez f ivéreinkkel , nővéreink­kel, összes unokaöccse inkkel és unokahú­ga inkkal . Igen becses számomra ez a csa­ládi ha rmón ia . Ahányszor csak módom­ban áll, l emegyünk házunkba , La Bois-serie-be. Ot t az t án visszavonulok elmél­kedni . Ot t í rom beszédeimet , ami szá­m o m r a k ínos és á l l andó m u n k á t jelent. Ott olvasok el egy-egy könyve t a nekem küldöt tekből . Ott, a l á t h a t á r és az ég vég­te lenségét szemlélve, he lyreá l l í tom emel­kedet t n y u g a l m a m a t .

Hogyne vise lnék meg ezt a nehézsé­gek, ame lyekbe be leü tköz tem, a felelős­ség, ame ly vá l la lkozása im jövőjére nehe­zedik? Nevezetesén, l á tnom kell, hogy Franc iaország ny i lvánva ló felemelkedése csak még ké tségbeese t tebbé teszi azok el lenál lását , ak ik egykor a poli t ikai köz­vé lemény i rány í tó inak h i t t ék maguka t , s ak ike t mások is a n n a k ta r to t tak . Amit elvégezhetek, n e m ta lá l k ímé le t re a pár­tok és a l apok széles skálá ján , s alig­hogy k i lá tás nyí l ik az algériai d ráma rendezésére , már i s megkétszereződik a rosszindulat . F ranço is Maur iac , aki t hű­séges ragaszkodása Franciaországhoz, tör­t éne lmi megér tő készsége, az, ahogy ha­zafias és esztét ikai szempontból megítéli a nagyságot , a mód, ahogy behatol az ember i szenvedélyek ind í téka iba és áb­rázolja őket, k o r u n k p á r a t l a n megfigye­lőjévé avat , 1962. márc ius 12-i Bloc-no-t es - jában megál lap í t ja : „Ami n e m áb­ránd , az ennek az öreg e m b e r n e k a h i ­he te t len ereje, azé, ak inek bukásá t — a-mióta megvalósul t a béke — a jobbol­daltól a baloldal ig k ívánja , vár ja , szor­galmazza a pol i t ikai élet m i n d e n szá­mot tevő t é n y e z ő j e . . . , és aki ről jól tud­juk, hogy éppen a m a g á n y a acélozza meg az őt körü lvevő tehe te t len és acsarkodó fa lkával szemben."

Az igazat megval lva , ha a bizottságok és to l lnokok el lenséges szövetkezése sért is olykor, mé lyebben n e m érint . Jól tu­dom, hogy a pap í r m i n d e n t elbír, a

A párizsiak között

hangszóró b á r m i t továbbí t . Jó l tudom, mi ly nagy a sér tő szavak kísér tése a stí­lus h ivatásosai számára . Jó l tudom, hogy az új in tézmények, j e len lé tem az á l l am élén, vezetési s t í lusom megfoszt ják je len­tőségüktől és beavatkozás i lehetőségeik­től azokat az egykor befolyásos erőket , amelyek e lu ra lkod tak a régi r enden , és amelyeke t ké tségbe ejt , hogy n e m u ra l ­k o d h a t n a k többé. K i v á l t k é p p e n jól t u ­dom, m e n n y i r e fáj nek ik az a távolság, ame lynek be t a r t á s á r a n e m megvetésből kényszer í tem őket, h a n e m elvből. Hogy megengeszte lődjem i r ányukban , amikor bosszút sóvárogva megfe ledkeznek a ke l ­lő mér t ék ta r t á s ró l , azt i sméte lge tem m a ­gamban , ami t Cornei l le m o n d a t Octave-val :

Hogyan! Hát azt kívánnád tőlük: kiméljenek,

holott te nem kímélted őket sosem eleddig!

Ha azonban kevéssé vagyok is é rzékeny a személyemet szóban és í r á sban sújtó sé re lmekre , a n n á l i n k á b b a r ra , hogy ál ta­l am m a g á n a k a nemzet i megú ju lá snak az eszméje kel t annyi e l lenál lás t és ha rago t a nemze t j e l en tékeny ré tegeiben. Min tha az egykori vezető i rányza tok tevékeny­ségükre , poli t ikai sz ínezetükre , v i lágnéze­t ü k r e való tek in te t né lkü l a hanya t l á s mel le t t fogla lnának állást , m e r t szédül­n e k a szakadékok lá t tán , amelyeke t át kel l h ida ln i , hogy a hanya t l á s megszűn­jék ; vagy m e r t — azzal az érzéssel, hogy a hanya t l á s e lkerü lhe te t len — intel lek­tuá l i san a k ih ívás és az elv rang já ra emel ik a dekadenc iá t ; vagy azér t , m e r t megszokásaik és gyengeségeik á l ta la t a r ­tósan f e n n m a r a d h a t n á n a k és lá tszatuk igazolódna. S így merü l fel a n n a k súlyos gondja, va jon mi tö r t én ik az országgal, ha ve lem együt t e l tűnik az a jelenség, amely — az á l l amveze tésben — valódi t ek in té ly t je lent , amelye t az események igazoltak, és amelye t a f rancia nép hi­tével és reménységével azonosított .