D:vikimentes-cvikimentesvikimunkaunit.rius .let 42 …tudastar.unitarius.hu/UNEL-2000/20042/2004-marcius-april...10.380-as számmal. Csak a „Mécs összes versei” bejegyzés a

2 UNITÁRIUS ÉLET 2004. március–április

Valamennyien bujdosó Mikes Kelemenek vagyunkGondolatok az autonómiáról

Február 28-án a budapesti Bartók Béla unitáriusegyházközségben zsúfolásig megtelt a templom, olyannagy volt az érdeklõdés Tõkés László Királyhágó-mellé-ki ref. püspök elõadása iránt, amelynek címe: A Magyarés a Székely Nemzeti Tanács létrejötte, az autonómiakérdése és az ehhez való erdélyi viszonyulás.

Tõkés László püspök úr zengzetes szép szavakkal el-mondta, hogy milyen nagy szükség van az erdélyi ma-gyarság önkormányzatának megteremtésére. IdézteKós Károlyék 1920-ban kiadott kiáltványát a Kiáltószót, amelyben már akkor is úgy fogalmaztak, hogy haaz erdélyi magyarság számára nem tudjuk kivívni azautonómiát, akkor elveszünk. Ezt az azóta eltelt többmint 80 év eseményei (az erdélyi magyarság számánakegyre növekvõ fogyása, a világban való szétszóródása,reményvesztése) egyértelmûen bizonyítják. Elég volt aszép szavakból, a nyájas ígéretekbõl! Most már eljutot-tunk arra a pontra, amikor határozott lépéseket kelltennünk az erdélyi magyarság és székelység szülõföld-jén való megtartása, gazdasági jólétének megteremtéseés az élet minden területén való jobb boldogulása érde-kében. Ez korparancs! Ebbõl minden jóérzésû magyarembernek (és köztük nekünk unitáriusoknak is) ki kellvennünk a megfelelõ részünk. Ez a legkevesebb, amit tá-voli kis szülõhazánkért tehetünk, ha már a sors viszon-tagságai miatt szülõföldünket ideiglenesen el is kelletthagynunk. Úgy érzem ugyanis, hogy mindannyiunkbanél az a tudat (mondhatnám olthatatlan vágy!), hogy egy-szer még visszatérhetünk szülõföldünkre, ha ott konszo-lidálódik a helyzet. Mert egy székely ember számáracsak az otthoni égbolt alatti élet az igazi. Ami másholvan, csak pótszer, akármilyen jó is és szép is. Csak arrajó, hogy életben maradjunk és reménykedhessünk, hogyegyszer visszatérhetünk és újra érezhetjük az igazi ha-zai kenyér, valamint a puliszka, a csorba és a székely ká-poszta, a flekken és a borvizek izét.

Addig valamennyien bujdosó Mikes Keleme-

nek vagyunk, akik ha nem is írunk mindig levelet édesnénénknek Zágonba, mégis alig múlik el egy olyan nap,amikor ne gondolnánk otthoni szeretteinkre, élõ és márhalott rokonainkra. Ezért is örültünk annak, hogy Tõ-kés László és az Erdélyi Polgári Szövetség zászlajáratûzte, felkarolta az autonómia kérdését, aminél idõsze-rûbb, sürgetõbb kérdés ma nincs. De, hogy valóban mi-kor valósulhat meg, erre ma még nehéz választ adni.Egy biztos! Nem lesz egy könnyû menet! Mert a töménynacionalizmussal naponta mételyezett románság egy je-lentõs része nehezen tud kigyógyulni a „román nemzet-állam” kótyagos víziójából. A román politikusok ingataghatalmi helyzetük megszilárdítása érdekében ugyanis

naponta játsszák ki a „magyar kártyát” ellenünk, és a„magyar veszély” állandó felemlegetésével akarják min-dig megteremteni a „nemzeti egység”-et.

Az RMDSZ bármennyire is büszkén hirdeti, hogymindent megtett az ott élõ magyarság szülõföldjén valómegtartása érdekében, azért az 1990-es rendszerváltásóta mégiscsak 200 ezer erdélyi magyar-székely testvé-rünk hagyta el Erdélyt. Tehát mégsem igazán érzi hazá-jának, ahogy sokan el akarják ezt hitetni. Az autonómiakérdésének tisztázására most van itt az utolsó lehetõ-ség. Romániának a tervezett EU-csatlakozás elõtt, másnyugat-európai országokhoz hasonlóan (ahol ezek a réginemzetiségi problémák az autonómia jogának megadá-sával mára már nagyrészt lecsengtek!) végre nyilatkoz-nia kell, hogy elismeri-e legnagyobb nemzetisége: a ma-gyar és székely (és talán még a moldvai csángó)elidegeníthetetlen jogát a nemzeti autónómiához, mintminden európai kultúrállam, vagy nem. Ha nem, akkornem szerezhet jogot az Európai Unióba való belépésre.Ezt akár magunk is megakadályozhatjuk, mert nemszavazzuk meg a csatlakozását. Az nem igaz, hogy az au-tonómia megadása veszélyezteti Románia területi egy-ségét, hiszen senki sem gondolhatja komolyan, hogy azország közepén lévõ Székelyföld, 300 km-re a magyarhatártól, kiszakadhatna az országból. Az katalán és abaszk autonómia mellett Spanyolország, a dél-tiroliakmellett Olaszország teljesen egységes államnak tekint-heti magát. Az autonóma éppen arra való, hogy a törté-nelem során évszázadokon át békességben együtt élõ né-pek most is ugyanúgy élhessenek, mint akkor, amikor anagypolitika nem avatkozott bele életükbe, és egyetlennemzetiségnek se legyen kivételezett helyzete a többivelszemben, mert ez nem tisztességes. A Vajdaságban pél-dául most éppen azért folyik a harc, hogyvisszaszerezzék korábbi autonómiájukat. És ezt érdekesmódon nemcsak a magyarok akarják, hanem ezzel az ottélõ szerbek, horvátok, szlovákok, ruszinok és románok isegyetértenek.

Tõkés püspök úr elõadása azonban mindenfennköltsége és nagyszerûsége ellenére is sok hiányérze-tet hagyott bennem, amit utána a fehér asztalnál szóváis tettem. Számomra érthetetlen, hogy egy ilyen hosszúelõkésztési idõ (3 év) és e tárgyban megrendezett 6 terü-leti konferencia után még mindig csak a kérdés általá-nos felvetésénél tartanak. Én sokkal több konkrétumotvártam volna tõle, hogy az autonómiatörekvéseketkonkrétan, hogy is akarják megvalósítani.

Dr. Zoltán Zoltán

JEGYZETFõszerkesztõi

2004. március–április UNITÁRIUS ÉLET 3

Tavaszi Zsoltár(Szép versek üzenete)

Mécs László pap-költõ versei mélységes hitrõlés magyarságról tesznek bizonyságot. Diákkorom-ban, fiatal papkoromban mindig élményszámbament, ha valahol hozzájuthattam egy-egyMécs-vershez. Nyárád menti szolgálatunk idején,amikor a belügyesek „felkerestek”, Mécs Sándor ésReményik László verseit keresték, mert a teológi-án többször mondtam verseket tõlük. Feljelentõmazonban még a költõk nevét sem ismerte helyesen.A kolozsvári részeg nyomozó természetesenReményik Sándor és Mécs László verseire volt kí-váncsi. De mi tudtuk, hogy azokat hogyan kell éshol kell õrizni. Amikor átkerültünk az Anyaor-szágba, új szolgálati helyemen, Füzesgyarmatonvolt egy korondi származású lévita-tanító (egyedülélõ) fiú, aki ügyvéd volt és egyházközségünk „oda-csapódott” tagja. Nála találtam egy borítójátólmegfosztott vastag könyvet, „ex libris”-én a10.380-as számmal. Csak a „Mécs összes versei”bejegyzés a lapok egynémelyike alján, árulta elhogy milyen értékrõl is van szó! És az enyém lett!Azóta is megannyi szép élményt ad a kötet mindenverse. Húsvétra ezt választottam:

Valaki rálehelt a hegyek hó-süvegére,s az óriások felujjongtak: végre!

Valaki rálépett a folyók jegéres mikor százezer folyón megroppant a jég,a vizek felharsantak: végre!

Valaki elindította délrõl a darvakat,fecskéket, gólyákat, kakukkokat,hogy idejében érkezzenek az ünnepre.

Valaki pacsirtákat nyilazott a magasokbas azóta csivogva csörgedez, csurran a

csupa-likas égbõl,csivogva csörgedez, csurran a csuda-kék

muzsika.Valaki fehérbe, pirosba, sárgába öltöztette a

fákat.Valaki felcicomázta a tüskebokrokat is,hogy évenkint egyszer õk is szépek legyenek.

Valakinek gondja van, hogy zöldüljenek avetések,

legyen csalán és gyöngyvirág, mézfû és bürök,és mindenek öltözzenek ünneplõbe.

Valaki vadakat járat az erdõkben,nyuszikat rejteget, õzeket riasztgat,rókákat ravaszkodtat, mókusokat mókáztat,farkast és futrinkákat futtat, méheket rajoztat.

Valaki simogatja a fûzfák sárgán szûzlõ haját,mint én a két-napos libuk hátáts mint Kanadába induló paraszt cserepes

tenyerecsecsemõje harmatos kacsóját az állomáson.

Valaki tavaszt, változást patakoztat a világra:sziklákból, földbõl, állatokbólhangokat, színeket, szirmokat, változást csihol

ki Valaki.

Csak belõled nem bír ünnepet csiholni, Ember!A fecskéket felhozta hozzánk: és

kitavaszodott,ha Téged felvinne északra: megsûrûsödne a

hóhullás;ha levinne délre: befagyna a tenger, Ember!Ha fölnyílazna pacsirtaként az égre:örök feketeség borulna a világra…

Nem mondom: bõröd bizsereg neked is.cigánnyal huzatsz, örülsz a szeretõdnek,arcizmaid mosolygósdit játszanak,– de agyvelõd tekervényeiben borzalmak

tanyáznak:fekete kõszakadékokban fekete haramiák.

Pedig a többi csak játékszer:felhúzta Valaki a fákat, folyókat, férgeket,naprendszereket, üstökösöket:pontosan járnak, és lejárnak egyszer…– És látá az Isten, hogy jó…–

Csak rólad mondotta a rettentõ igéket:– megbáná, hogy embert teremtett a földön…–

Mert te volnál az Isten dicsõsége:– és te vagy az Isten golgotai gyalázata,

Ember!Te volnál az Isten gyönyörûsége:

– és te vagy az Isten hétfájdalma, Ember!Te volnál az Isten atyai szelídsége:– és te vagy az Isten hetedízigleni haragja,hiába állította fel a villámhárítót a Golgotán,

Ember!Te volnál a teremtés koronája:– és te vagy a teremtés csõdje, Ember!

Te vagy az Isten állandó nyugtalansága,te vagy az Isten boldogtalansága,tavaszodj végre akarata szerint, Emberés légy az Isten boldog békessége. Amen.

Kedves Testvérem! A húsvéti ünnepkörben le-gyen ez a vers egy lélektisztító tükörbenézés. AdyEndre írja „A szép Húsvét” címû versében, hogy ezaz ünnep az emberek õsi biztatója, így tanítja uni-tárius hitünk is. Ha Isten kiárasztja lelkét minde-nekre és megújulnak mindenek, akkor mi sembújhatunk el, felelnünk kell az Alkotó „Ádám, holvagy”-ára. Csak így telhetik be az Írás a mi éle-tünkben, miszerint „minden csoda csodát csinál.”„Krisztus támad és eszmél, /Odukat és kriptákatpattant/. Van-e gyönyörûbb ennél?”

Bizony mondom néktek, Testvéreim, nincs!

(B. L.)


Üdvösséget nyerni

Mk 8, 34–37

Kedves Testvéreim, Atyámfiai!Jézus jól ismerhette a keresztet, mint korának

a megszálló római hatalom által elõnyben részesí-tett kivégzõeszközét. Hogy ez a megkövezésselszemben milyen képzeteket támaszthatott benne,arról ugyan elmélkedhetnénk, de nem ez a lénye-ges. Tény, hogy az evangéliumi kronológia szerintJézus a Golgotára vezetõ úton kezdte meg a ke-reszttel való személyes ismerkedését, teste nem isbirkózott meg annak súlyával, de a test erõtlensé-gével szemben a lelke már „kész volt” annak viselé-sére és Jézus erre tudatosan készült is.

Talán csak az evangéliumok írói nem voltak tu-datában a sors iróniájának, mégis rögzítették aztaz eseményekben. Jézusban ott élt a mártírium le-hetõsége, s hogy a keresztrõl beszél, az azt bizo-nyítja, hogy ennek veszélyét elsõsorban a megszál-lók irányából érezte. Mindenesetre tény, hogy hanem is szánta önmagával együtt a keresztfára ta-nítványait és a sokaságot, az idõben remélt követõ-it, az evangélium ügyéért, és sokkal inkább az üd-vözülésért a legnagyobb áldozatot, a fizikai,biológiai önfeladást sem tartotta megfizethetetlenárnak.

És ha önfeladásról beszéltem, hadd tegyek mégegy nyelvi kitérõt. Hogy Jézus nem a személyiségfeladását, szó szerinti megtagadását érthette az õkövetésén, gondolom azt a Károli-fordítás még in-kább nyomatékosítja. Abban a „keresztjét” birto-kos ragján túl az is megjelenik, hogy kinek-kinekaz „õ” vagyis a személyes keresztjét kell vállalniaés hordoznia. A kereszt, mint kivégzõeszköz ésnem a megváltás eszköze nem egyetlen ember ésnem csak Jézus vérével hitelesíttetett: elõtte, veleegy idõben és utána mások is végezték így életü-ket. Népünk amúgy, amolyan teológiai telitalálat-ként kifejezésre is juttatja, hogy „mindenkinekmegvan a maga keresztje”, amelyet Isten, az életjelöl ki számára s ennek hordozása elõl akkor semtudnánk kitérni, ha nagyon kapálóznánk ellene.Üdvösségre tehát nemcsak elhívatottak volnánk,

hanem arra ítéltek is. A kereszthordozás nem atárgy, hanem az alany, nem a súly, hanem viselé-sének mikéntje által válik hitelessé és üdvösség-történeti tényezõvé.

Így inkább azt kérdezném tõled, Testvérem, ér-zed-e, hogy életed, sorsod, amelyet „építesz” vagycsak viselsz, úgy személyiségedre szabott, ahogy alegjobb szabónál készített öltönyöd, ruhád sohasem volt az? Mert üdvösség tekintetében se a kon-

fekció személytelen olcsósága, se a „second hand”

még olcsóbbsága sem kielégítõ. Bár ha meggondo-

lom, mindkét megoldás az emberi lény lelki és

anyagi ellehetetlenülésérõl árulkodik napjaink-

ban, mintsem reális alternatívákról, mégis, úgy vé-

lem, hogy üdvösség tekintetében van valami termé-

szetes elegancia, érzék is bennünk, s ehhez

támasztja az evangélium nem a divatot, hanem a

tudatos igényességet. Üdvõsség tekintetében Jézus

méltán tekinthetõ – ókori fogalommal élve –

„arbiter eleganciae”-nek.

Mindezeken túl jómagam a keresztvállalás – éshordozás „életes” és nem halálos lélek-reszabottságában hiszek. Jézus követésében magát

a követést tartom elsõdlegesnek, és nem annakmódját és mikéntjét. Ezek tekintetében ugyaniskoronként és személyenként megoszlanak a véle-mények, s egy dolog bizonyosságában egyezhetünkmeg csupán: kevesebben követjük Jézust, mint ahá-

nyan keresztényeknek valljuk magunkat.

A kereszt – átvitt értelemben legalábbis –, bár-mennyire is nem unitárius ez a fogalom és fogal-mazásmód, mégiscsak a sorsvállalásra és hordo-zásra utal. Életünk teljesen a mienk, de mégiscsakeszmények és példaképek jegyében és nyomán él-jük meg azt. Így van ez „megírva” nem a sors,mégcsak nem is a Szentírás, hanem a dolgok és je-lenségek természetes, azaz isteni rendjében.

És ami sokatmondó: aki önmagát követve akar

üdvözülni, az a szentségesség olyan útvesztõibe bo-

nyolódik, amelybõl ha ki is kerül, annyiraabszurdizálta már önmaga létét, hogy annak sze-

mélyes üdvösségét már el nem nyerheti.

Á jézusi elhívás magyarázatának kapcsán haddbeszéljünk most arról, hogy az ember – mindig ésmindenkor – nem szeretné elveszteni, meg akarnátartani, menteni, nyerni a maga életét. Valós fizi-kai életveszély esetében ösztönösen meg is találjaa menekülés és menekítés útjait, de lelkiek tekin-tetében bonyolultabb a helyzet. Bár az ember tu-datos célirányossággal és végleges érvényességgel,örökkévalóan szeretne élni, a legjobb szándék isvisszájára fordulhat néhanap.

„Jaj én vagyok az ómega s az alfa!” – sikolt fel akétség költõnk lelkében (Babits Mihály: A lírikusepilógja), és igen, ez az életérzés jellemzi igazán ahívõ embert, vagy az igazán hivõt, mert igazhívõ-rõl unitáriusként mégsem beszélhetünk. A „csakén bírok versemnek (létezésemnek) hõse (õse) len-ni” – parafrázis szintjén mindent megmagyaráz.

Pascal, a francia bölcselõ nemcsak koránakegyik legnyitottabb elméje volt, hanem a modernmatematika egyik késõn felfedezett úttörõje is. Hí-res fogadáselmélete arról szól, hogyha fogadnunkkellene Isten léte mellett vagy ellen, õ mindenkép-pen az elõbbit ajánlaná a kételkedõ keresztények-nek. Ugyanis: Ha Isten mellett foglalunk állást,

semmit sem veszíthetünk, de mindent megnyerhe-

tünk, ha ellene, legjobb esetben a szituáció közöm-bös, legrosszabb esetben elkárhozunk.

És magyar nyelvünk – amelyre, mint legilleté-kesebb bíróra, ha nem is mai beszédemben, de éle-temben még remélem, sokáig fogok hivatkozni, er-rõl beszél: életünket nem csupán megmenteni kell,meg is kell nyerni! E tét tekintetében Jézus önma-gát helyezi az elsõ helyre, az evangéliumot a máso-


dikra, de mi, unitárius keresztény követõi nagyonjól tudjuk, mirõl van szó, a Jézus Atyjának ügyérõl,Isten országáról.

És hogy ne a magyar nyelv teológiai alkalma-tossága álljon beszédem központjában és közép-pontjában, hadd jegyezzem meg, hogy életveszélyesetén a nemzetközileg elfogadott segélyjel, azS.O.S. angol szavakra épül /save our souls/. Ez akérõjel azonban, amely annyiszor elhangzott és el-hangzik, ha valakinek az élete veszélybe kerül, amegmentés pillanatnyi igényét fejezi ki, de nem azegyetemes megváltás, a kollektív üdvözülés re-ménységét.

Ezzel szemben relevánsabbnak tartom azt anépi vallásosságból átvett nyelvi klisét, amelyetszemtelenebb atyámfiai, ha adomázkodhatnékjukvan, nyílt (vagy õs-Kajánsággal) – Ady/ így hoznakaz egyház hivatalos képviselõjének tudomására:„Tiszteletes, tudja maga jól hogy minden vallás jó

vallás, csak a kárvallás rossz vallás”. Igen, Atyám-fia, éppen arról van szó e prédikációban, amit Tejobban tudsz nálam, és jobban tudsz minden tekin-télyelvû hivatalosságnál: ti. hogy minden(t) lehetéletünkben, de kárt vallani semmilyen tekintet-ben nem érdemes. És hadd tegyem ehhez hozzáazt, amit talán Te felejtettél el a Kátéból, vagy megsem értettél igazán annak idején, hogy Jézusról

ilyen értelemben valljuk, hogy õ a mi szabadítónk.Egyelõre csupa kisbetûvel, még akkor is, ha a Jé-zusban való hitet hitvallásunk tételesen is tartal-mazza. Ildomos tehát Jézusra figyelnie, hallgatnia

annak, aki az õ követõjének vallja magát keresz-

tény mivoltában.

Valamennyien, vagy majdnem mindannyiantudjátok Testvéreim, hogy vannak ún. költõi kér-dések is. A költõi kérdés olyan természetû, hogy

nem vár kimondott választ, ezt hallgatólagosan

már tartalmazza. Távol áll tõlem, hogy költõiség-gel vádoljam Jézust, bár Ady Endre „költõk költõ-jének, mindhalálig gyermeknek” nevezi, de Jézusmindenképpen költõi lelkületû lehetett. A felolva-sott bibliai rész két verse mindenképpen erre utal.Hogy lényegében egy kérdésrõl van szó, és ezt az„avagy” választó/kötõszó valószínûsíti, azt aKárolyi-fordítással igazolom. „Mert mit használ az

embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében

pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltsá-

gul az õ lelkéért?” (Mk 8, 36–37).Az „avagy” szócskán kívül a lehetséges válasz is

egybefoglalja e két kérdést: „semmit”, az égvilágonsemmit! Az ember csak a „semmit” adhatná váltsá-gul az õ lelkéért, ha elvesztette vagy Uram bocsá,eladta volna azt.

Jézus sohasem engedett a kísértésnek, nemhogya Kísértõnek, de az európai kultúrtörténelem hem-zseg az újabb kori mítoszoktól, illetve tanmeséktõl(Goethe: Faust), amelyekben az ember, a teremt-mény eladja lelkét Teremtõje õsellenségének.Akár a hatalom, akár a szerelem, akár a halhatat-lanság az alku tárgya e „sztorik”-ban az a közös,hogy az ellenérték, ellentét a földi boldogság, illet-ve/és a túlvilági üdvösség vagy elkárhozás. A kép-zeletbeli ördög, sátán, a rossz és gyarlóságunkmegtestesítõje – a Bibliából tudjuk –, régóta ésmindig „az ajtónk elõtt áll és reánk van vágyódá-

sa”, de vajon van-e bennünk még mindig élõenható, regresszív génje, mémje (kulturális gén) azelkárhozásnak, és él-e bennünk természetes embe-ri éhség, keresztény értéktudat a megváltásra, az

üdvözülésre? Azon az önvallomáson túl, hogy ma-gam is szeretnék üdvösségre jutni, úgy érzem ezkorunk legfontosabb keresztény találós kérdése,vagy legalábbis keresztrejtvénye.

Jézus kereszthalálának megváltói értelmezésé-

tõl az egyéni és közösségi üdvtervek széles skálá-ján át, úgy érzem, úgy a kérdés, mint a felelet örök-re nyitott marad. De ha a lét nyitott, se kérdés, seválasz nem lehet abszurd. A dilemmát nem kellmindenáron meg- és feloldani, elég érzékelni.

És hadd valljam be végül, hogy mai beszédemkísértetiesen kísérlet, valójában esszé. Az ULOSZ(Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége) róttaki ezt az egyáltalán nem kellemetlen feladatot tag-jaira, s mert itt helyben, évek óta közösen írjuk aprédikációt, arra kérnélek, hogy névtelenül, de

nem személytelenül reflektáljatok az üdvösség kér-

désére. Boldog leszek, ha a személyiségvédelmi el-járások legteljesebb tiszteletben tartásával, írottszavaitokat beszédemhez mellékelhetem.

Elvégre, mivégre és addig is, reménykedjünkabban, hogy nem az élet az evangélium illusztráció-

ja, hanem az utóbbi az egyetemes örök életé. Ámen.

Szász Ferenc brassói lelkészA beszédpályázaton II. díjat nyert

F E L H Í V Á S

Szeretettel várjukmegújult, megszépült könyvesboltunkba,

melyet

2004. március 30-án

nyitottunk mega nagyközönség számára.

Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt

1054 Budapest, Alkotmány utca 12.

Kelemen Attilaügyvez. ig.

Gergely Feliciánmentor


E M L É K E Z Z Ü N K !Dr. Szabó Pál Endre (1920–2004)

Dr. Szabó Pál – ny. egyetemi tanár, az ErdélyiUnitárius Egyház fõgondnoka Székelyudvar-helyen, 1920. június 29-én született, egy olyancsaládban, ahol naponta nyolcan ültek asztalhoz.Édesapja állami tisztviselõ volt, de korán el-hunyt. Elemi iskoláit Dicsõszentmártonban, kö-zépiskolai tanulmányait a székelykeresztúri uni-tárius kollégiumban végezte. 1939-benérettségizik, majd beiratkozik a kolozsvári, akkormég Ferdinánd Egyetem jogi karára. Miután Ma-gyarország is belekeveredett a háborúba, önkéntbevonul, bár amúgy is sorköteles lett volna.1944-ben megsebesül, majd visszavonuláskoramerikai fogságba esik. Bad Kissingenbe viszik,ahol találkozik késõbbi hitvestársával. Itt ebbena kis német városkában éri õket a háború vége.1946-ban hazatértük után, folytatja jogi tanul-mányait, majd 1948-ban megszerzi a doktori cí-met.

1949-ben hazaküldik az akkor már BolyaiEgyetemen oktató szegedi vendégprofesszorokat,akik a bécsi döntés után mentek Kolozsvárra ta-nítani, helyükbe a frissen végzettek közül vettékfel a legjobbakat. Így került tanársegédként azegyetemre, ahonnan csak 1985-ben megy nyug-díjba. Nemzetközi magánjogot adott elõ, a ta-nítványai szerint már akkor is európai szinten.

Sikeres elõadó tanára volt az egyetemnek, deprofesszor már nem lehetett, mert hogy ezt a cí-met elérje el kellett volna adnia a lelkét, tudjukjól kinek! Talán azért sikerült kibújni ezen elkö-telezés alól, mert az összes jogvégzetttitkosszolgálatist tanította, és talán ezért nemkényszerítették ilyen tevékenységre, mert akkorlehet, hogy õket kellett volna megfigyelje.

1949-ben megházasodik, és egy évre rá meg-születik életének két drága kincse Melánia ésMárta. A szülést követõen az édesanya gyermek-ágyi lázba esik, mely betegségbõl nem sokanépültek fel, de Õ csodával határos módon, de fõlegaz édesapa, vagyis dr. Szabó Pál odaadó gondos-kodásának köszönhetõen marad csak életben, akimindenben a család mellé áll, fõz, mos, vasal, köz-ben tanít, miközben Damoklesz kardjaként lesel-kedik mindenkire, rá is és az egész társadalomraa sztalinista terror.

Negyvenöt év egyetemi oktatói pályájasorán sokan fordultak hozzá segítségért, de senkinem ment el tõle üres kézzel. Egyik jó barátja ígyjellemezte: „Pali olyan, mint mindenki kará-csonyfája!” Mindenkin segített, de magának sohanem kért semmit.

Dr. Szabó Pál szigorú volt önmagával szem-ben de gyermekeivel szemben is a mércét a leg-magasabbra állította, azt megugrani nem erényvolt, hanem kötelesség. Soha nem dicsérte õket,de szeretõ elismerését éreztetni tudta. Másokgyengeségével és emberi tökéletlenségével szem-ben megértõ, mindig józan, mindig megfontolt,bölcs, sztoikus nyugalommal elmélkedõ, emelke-dett szellemû ember volt.

Nyugdíjba vonulása után jogi ügyekben se-gített az Kolozsvári Unitárius Egyháznak,majd dr. Erdõ János késõbbi püspök felkéréséreelvállalta az Erdélyi Unitárus Egyház fõ-gondnoki tisztségét, amelyet 1994-ig töltött be.

Dr. Szabó Pál türelemmel kísérte végig hitves-társa betegeskedését, és nyugdíjas éveit csakis azõ ápolásának szentelte. 2002-ben kiderült halá-los betegsége, ami magával hozta szenvedéseinekhosszú sorozatát. Hosszan, türelmesen tûrõ em-ber volt, élete végét sejtetõ jeleket is ugyanazzal abölcs beletörõdéssel fogadta, mint ahogyan élt.Szótlan beteg volt, környezetét nem terhelte semtesti, sem lelki szenvedésekkel. Amikor leánya –akinél élete végén úgy lelki, mint testi enyhüléstkapott – elment otthonról, mindig megkérdeztetõle, mit kíván, mit hozzon neki? A kérdésre a vá-lasz hozzá méltóan spontán volt és egyszerû:egészséget! Aztán már ez a rituálé oda módosult,hogy: „mit hozzak neked? – hangzott el a kérdés –csak azt ne mondd, hogy egészséget, mert aztnem tudok, és a szívem megszakad.”

A bölcs válasz így hangzott: „Márpedig, ami-nek el kell jönni azt el, kell fogadni”– ez volt azegyetlen olyan beszélgetése, lányával, ami arrautal, hogy tisztában volt azzal, hogy közel a vég.Soha nem kért magának semmit. Ki kellett talál-ni, hogy mi okoz könnyebbséget neki. Faggatnikellett, hogy mivel tudnának neki és rajta segíte-ni. Nagyívû gondolkodó volt, aki tudta, hogy ha azegészségét visszakapnia lehetetlen, számára mársemmi más nem fontos.

A kórházban is mindenki a legnagyobb elisme-réssel nyilatkozott arról a méltóságról, és tartás-ról, ahogy a szenvedéseit viselte. Az ápolónõkkedvence volt, megkönnyezték, amikor elment.Utolsó napjaiban is, amikor már gyötrelmes voltminden óra, méltósággal viselte a rettenetes fáj-dalmat, udvariasan szólt, türelmetlen szó, ká-romlás, sóhaj, jajgatás, nem hagyta el ajkát. Alegnagyobb kín sem tudta kivetkõztetni emberiméltóságából. Azt kell mondanom, hogy a méltó-ság és az erkölcsi tartás volt lényének legjava. Re-ménykedünk abban, hogy abból a rettenetes álla-potból, melyet utolsó óráiban átélt, azt nem tisztatudattal élte át, mert azt nem érdemelte volna.Végül egy morfiuminjekció után, amikor leányamég letörölte homlokáról a verejtéket és eltávo-zott haza beteg édesanyjához, a hajnali órákbandr. Szabó Pál egyetemi tanár, az Unitárius Egy-ház volt fõgondnoka, szeretõ hitvestárs és édes-apa a legnagyobb méltósággal visszaadta lelkétTeremtõjének!

Isten veled, Kedves Pali bácsi! Emléked le-gyen áldott!

Dr. Szabó Melánia elmondása után lejegyezteRázmány Csaba püspök


A vallásosságról és a templombajárásrólGondolatok a Times folyóirat Ó, Atyánk, hol vagy?

c. cikkének olvasása kapcsán

Az Unitárius Élet 2003. szept.–októberi számá-ban megjelent a Times angol folyóirat Ó, Atyánk,

hol vagy? c. cikkérõl egy rövid ismertetés, amely-nek az a fõ kérdése, hogy mennyire vallásosak azegyes európai országokban élõ emberek? A cikk-nek 2 db megszívlelendõ kulcsmondata van:

1. A kereszténység kisebbségi vallássá válik Eu-

rópában, a templomok kiüresednek. (Mert egyrekevesebben tartják magukat valamely valláshoz,vagy egyházhoz tartozónak).

Magyarország 57,9%-os arányával valahol kö-

zéptájon helyezkedik el, a 90% feletti Románia, Gö-rögország, Lengyelország, Portugália, Írország ésDánia, valamint a 33,6%-os Csehország és a24,9%-os Észtország között.

2. A másik kulcsmondat: Az egyházban, de nem

a templomban. (Vagyis, hogy az emberek bár vallá-sosnak tartják magukat, mégis nagyon kevesenjárnak templomba.) Magyarországon például atemplomba járók aránya: 17,8%, ami szerintemdöntõen a katolikusok körébõl adódik. A protes-tánsok és különösen az unitáriusok körében ta-pasztalataim szerint ez az arány, még ennél az át-lagnál is alacsonyabb.

Úgy vélem, hogy ez egy olyan kérdés, amelymellett nem lehet szó nélkül elmenni. Érdemesróla egy kis eszmecserét folytatni. Ismerjük az ez-zel kapcsolatos sztereotípiákat. Pl. „a 40 éves kom-munista uralom vallás- és egyházellenessége és amaterialista világnézet erõszakos terjesztése meg-tette a magáét.” A másik véglet: „az emberek na-gyon elfoglaltak. Munkaidõn kívül is sokat dolgoz-nak: barkácsolnak, kiskertet mûvelnek,építkeznek, nem érnek rá templomba járni”. ,,Va-laki hiheti és tisztelheti az Istent úgy is, ha állan-dóan nem templom padjait koptatja.”

Minden effajta magyarázkodásban van valamiigazság, de azt hiszem nagy baj lenne a vallással ésaz egyházzal szemben ma megmutatkozó közöm-bösséget, (sõt nem túlzás: elfordulást!), külsõ té-nyezõkkel magyarázni. Nézzük meg a másik oldaltis. A modern világban az egyház véglegesen elvesz-tette az emberek lelki, érzelmi, erkölcsi életéregyakorolt meghatározó befolyását, ha úgy tetszikszellemi monopolhelyzetét. Olyan új, erõszakosannyomuló médiák (rádió- és tévécsatornák, színesmagazinok, internet böngészési és szórakozási for-

mák pl. popkoncertek, diszkók) jelentek meg,amelyek maguknak követelik az emberek gondol-kodásmódja, érzelem- és ízlésvilága feletti kizáró-lagos uralmat.

Amióta ezek a médiák léteznek, ez a törekvésállandóan és egyre erõszakosabban érvényesül ná-luk. A baj csak az, hogy ameddig ezek a médiák 50évvel ezelõtt még a keresztény és polgári világné-zet talaján álltak, addig ma már nemcsak Kelet-,hanem Nyugat-Európában is szemben állnak a ha-gyományos értékrend képviselõivel. Nem a polgáriértékeket terjesztik (pl. szép családi történeteketadnak, mint annak idején az Onedin család stb.),hanem ellenkezõleg – azokat rombolják. Az emberiszellem, akarat, cselekvés felszabadítását hirdetikaz úgymond: túlzottan konzervatív, normatív elõ-írásokon alapuló magatartásformákkal szemben.„Szabadulj fel, legyél laza, sõt gátlástalan, meglá-tod milyen jó érzés az, ha rád semmi szabály semlesz érvényes. Ha mégis vannak még gátlásaid, er-kölcsi skrupulusaid, akkor szedjél be egy kevésspeedet, vagy marihuánát és meglátod, hogymennyivel feldobottabb leszel” – mondják, üvöltik,szuggerálják.

Mi, õsi hitünk szép hagyományai szerint élõ,gondolkodó és cselekvõ emberek vagyunk, akik tö-retlenül hiszünk hitünk igazságot, lelki megnyug-vást és boldogságot adó mindenekfeletti erejében.Vajon amikor egyesek tévelygéseit, megbotrán-koztató ballépéseit bíráljuk, mindig belegondo-lunk-e abba, hogy milyen nehéz a mai zûrzavarosvilágban megfelelõ fogódzkodókat és eligazodásipontokat találniuk azoknak az embereknek, akikaz elmúlt évtizedekben hit és megfelelõ valláser-kölcsi nevelés nélkül nõttek fel, és most rájuk zú-dul a modern kor ezen talmi ragyogása, megannyierkölcsi kihívása. Azt hiszem, hogy nem! Leg-alábbis én nem tudok róla. Igaz, hogy egyes egyhá-zakban már jó két évtizede szoktak beatmiséketrendezni, a fiatalokat lelkigyakorlati táborokbahívni, de mindez kevés. Valamennyi történelmiegyháznak szomorúan kell regisztrálnia, hogy hí-veinek egyre nagyobb részét szippantják el a kü-lönbözõ harsány eszközökkel (nagy parádés felvo-nulásokkal, ajándéktárgyak osztogatásával)operáló szekták. Õszintén szólva én nem értekegyet azzal, hogy a harsányságra hasonló cirkuszi


mutatványokkal, pl. dobveréssel, gitározással kel-lene válaszolni. Ez nem a mi ízlésünk szerint valódolog. De azért tudnunk kell, hogy e mögött a lé-

nyeg a személyes megszólításban van.

Szoktuk-e mi megszólítani az embereket? Tu-dunk-e olyat mondani nekik, amiért érdemes ránkfigyelniük? Bennünket – a mi hitelveinket, erköl-csi alapértékeinket és érveinket – meghallgatniuk.Mert mindannyian felelõsök vagyunk egy-

másért. Ne hagyjuk, ne nézzük szótlanul,

hogy társadalmunk kettészakadjon. Az üdvö-

zülésre kiválasztott jókra, és azokra akikrõl

végleg lemondtunk, mert nem akarják elhin-

ni, hogy sokkal jobb és szebb hittel élni, és

így részesülnek a megvilágosodás emberjob-

bító, megújító erejébõl. Ajánljuk fel nekik min-dennap azt a segítõ jobbot, amelynek révén mie-lõbb kiemelkedhetnek abból a szellemi, tudati,lelki zûrzavar állapotából, amely reménytelenülemberi tragédiákhoz, vagy kisikláshoz fog vezetni.Ezek az emberek azok, akik a „modernség” és „fel-világosultság” örve alatt minden, tõlünk idegenszokásnak, talmi ragyogásnak, olcsó trükknek be-dõlnek, ezeket majmolják és ezzel könnyen vásár-ra viszik törékeny kis életüket, amely menthetet-lenül különbözõ tragédiákba torkollik. A maiemberi tragédiáknak nagy része arra vezethetõvissza, hogy az emberek többségének nagyon

rossz a konfliktustûrõ – kezelõ és – megoldó

képessége. Ez pedig általában a lelkiekben valószegénységre, hitben való gyengeségre vezethetõvissza. A keresztény ember tudja, hogy õ a jó

Isten kiválasztottja, édes gyermeke, akivel az

Atyának tervei, céljai vannak és neki ezt a

nemes küldetést teljesítenie kell. Élete ezzel aküldetéstudattal kap igaz tartalmat, értelmet. Aztis tudja, hogy a mindennapi megpróbáltatások, anehézségek az élet természetes velejárói. Nem építlégvárakat. De tudja azt is, hogy az Isten a Gon-doskodó Atya, ha sokszor próbára is teszi gyerme-két, azért végleg sohasem feledkezik el róla. Nincstehát ok a pánikba esésre. Sohasem kerülhetekolyan nehéz helyzetbe, amelynél elõbb-utóbb nejönne egy új reménysugár, amely megvilágítja akivezetõ utat.

A templomlátogatással kapcsolatban nagy fele-lõsség hárul a lelkészekre. A protestáns egyházak-ban a hitélet eddig elsõsorban a vasárnapi isten-tiszteletekre koncentrálódott. A liturgiánakmegvannak a maga hagyományos formái. Felolva-sunk egy idézetet a textusból, és lényegében akörécsoportosítjuk a prédikációt. Nem mindegy az

azonban, hogy milyen témát választunk prédikáci-ónk alapigéjéül. A prédikáció csak akkor lehetsikeres, ha megfelelõ rezonanciára, egyetértõ befo-gadásra lel a hívek gondolataiban is. Régen a falulelkésze volt a közösség filozófiailag legfelkészül-tebb tagja. Ma ez a városi – fõleg pedig a fõvárosigyülekezetekben – a dolog természeténél fogva ko-rántsem ilyen egyértelmû. Vannak ugyanis olyanmagas mûveltségû értelmiségiek, akik úgy gondol-ják, hogy az õ filozófiai felkészültségük mellett egyadott lelkész már nem sok újat tud mondani. Ezértolyan alacsony, fõleg a magasan képzett értelmisé-giek körében a templombajárás. A prédikáció sike-re tehát azon múlik, hogy a befogadó hívõ úgy ér-zi-e, hogy valóban valami lelki táplálékot kapott-eáltala, hogy szellemileg valamivel gazdagabblett-e utána, vagy csak valami olyan nem elég le-tisztult, nem egyértelmû, logikai levezetésû esz-mefuttatást kellett végighallgasson, amely alattjobb híján elkalandoztak a gondolatai. A prédiká-

ciónak tehát varázsa kell legyen. A varázs ab-ból áll, hogy ameddig egyetértéssel tudom követniés el tudom fogadni a lelkész gondolatmenetét, ad-dig ez él és létezik. De amint az én személyes ta-pasztalataimmal és meggyõzõdésemmel valami-lyen formában szembekerül, szétpukkan, mint egyszappanbuborék. És bár én ott vagyok a templom-ban, gondolataim már egészen másfelé kalandoz-nak. A varázslat megszûnt létezni. A papokat, lel-készeket õsidõktõl fogva nem véletlenül szoktákkülönleges tehetséggel, varázserõvel rendelkezõembereknek tartani. A jó istentisztelet egy kü-

lönleges esemény, egy jó értelemben vett má-

gia, amely során csodák történhetnek (pl. új

megvilágosodások, felismerések tanúi lehe-

tünk), vagy ahol porba omolhat egy szent

gondolat is.

Sokan szemrehányóan vetik fel, hogy híveinknagyrészt csak „sátoros ünnepeken” ( pl. húsvét-kor, pünkösdkor, majd az õszi hálaadás, aztán areformáció emléknapján, illetve karácsonykor, új-évkor) mennek el a templomba istentiszteletre. Énnem osztom ezt a nézetet. Sõt ez a tény csak meg-erõsíti bennem azt a felismerést, hogy ez a prédi-kációk megítélésével kapcsolatos gondokra vezet-hetõ vissza. Miért jönnek el ilyen alkalmakkor amagasan képzett értelmiségiek is? Azért, mertezeknek az ünnepeknek a filozófiája, jelképrend-szere teljesen világos, egyértelmû. Ezeket nem le-het félreérteni, félremagyarázni. Ezekben egysé-ges a közösség megítélése és gondolkodása. Ezértvan emelkedettsége ezeknek az ünnepeknek.


Mi következik mindebbõl?Elsõsorban az, hogyha „versenyképesek” aka-

runk maradni a többi felekezettel, és a mi érték-rendünkkel szembe nyomuló médiákkal is, akkorsokkal jobban fel kell készülni az egyes prédikáci-ókra, és valóban az élet olyan égetõ kérdései-

re választ adni tudó elmélkedéseket kell tar-

tani, amely után a hívek úgy érezik: megfelelõ„szellemi muníciót” kaptak az élet nehézségeinekelviseléséhez, az elõttük tornyosuló feladatok meg-oldásához, szorongásaik feloldásához, hogy hitük-ben sokkal jobban megerõsödve jönnek ki a temp-lomból, mint amikor oda bementek, mert ott újszellemi és fizikai erõforrásokra leltek. Ha ezt a

csodát meg tudjuk minden héten ismételni,

akkor templomaink látogatottsága nõni fog,

és egyre többen fogják úgy érezni, hogy sok-

kal többet nyertem ott, mintha egy órával

többet fõztem, vagy barkácsoltam volna ott-

hon.

Különösen a mi szórványterületeinken na-gyon fontos, hogy legalább kéthavonta legyen

rendszeres istentisztelet, hogy a hívekkel valókontaktus folyamatos legyen. Tarthatatlan, hogyegyes helyeken csak húsvétkor és karácsonykorkerül sor istentiszteletekre! A rendszeres hitélethiányában már eddig is nagyon sok jó hívünketcsábították át más protestáns társegyházak. Tud-nék erre néhány példát felhozni. Akik már annyiraodaszoktak, hogy nem is lehet õket többet vissza-várni miközénk.

Egyébként nyugaton szerzett tapasztalataimalapján azt szeretném hangsúlyozni, hogy nálunkis egyre inkább fel kell készülnünk a hitélet-

nek az eddigiektõl alapvetõen eltérõ formái,

szokásai bevezetésére, alkalmazására. Enneklényege, hogy a hitéletnek nem a vasárnapi is-

tentiszteletre való járás az egyetlen és leg-

fõbb megnyilvánulási formája. A 2003. év ele-jén jártam Izlandon, ebben a távoli kis országban,amely a közfelfogással szemben közelrõl semannyira rideg és barátságtalan, mint amire magasészaki fekvése miatt gondolnánk. FõvárosaReykjavík pedig a nálunk forgalomban lévõ fény-képekkel ellentétben nem is egy kis halászkikötõ,hanem egy elég nagy város. A város központi ré-szén egy kisebb domb emelkedik. Azon egy óriásievangélikus székesegyház áll, ami tiszta betonbólépült. A II. világháború után kezdték építeni a vá-ros legmagasabb pontján. 30 éven át épült és úgynéz ki, mint egy merõlegesen felállított, delta szár-nyú óriás repülõgép.

Óriás tornyának felsõ része háromszögletû nyí-lások függõleges bordázatából áll, amelyeken es-ténként smaragdzöld fények villognak. Nagyonhasonlít a New York-i PANAM légitársaság szék-házának tornyához. A templom belülrõl óriási, 3hajós, 2 oldalt oszlopsoros. Legalább 2500 emberfér el benne. Két delta alakú oldalrészben kiszolgá-lóhelyiségek vannak. Bal oldalán pl., legnagyobbmeglepetésemre, egy mosdókomplexum van. Veleszemben ajándékbolt és kávézó. Jobb oldalán egyegyházi könyvesbolt, ill. egy klubterem. A helyiektájékoztatása szerint a vasárnapi istentisztelete-ken jó ha 50-60 hívõ fordul meg az óriási templom-ban, amire az egész ország és a fõváros olyan büsz-ke, és természetesen Izland lakosságának 90%-átkitevõ evangélikusok is. Évente azonban van né-hány, 2-3 napig tartó vallásos rendezvényük atemplomban, ill. a körülötte lévõ dombon és az ut-cákban, ahol fél Reykjavík jelen van, és mozdulniis alig lehet. Ilyenkor megmutatják, hogy õk mi-lyen erõsek. Egyébként nagyon fejlett a könyvki-adásuk, a gyerekekkel való foglalkozásuk, és azidõsek szociális ellátása. Azért tartottam ezt fon-tosnak elmondani e téma kapcsán, hogy valószínû-leg nekünk is erre a „hitéleti modellre” kell beren-dezkednünk. Nem igaz az, hogy csak apopkoncertek vonzzák a tömegeket, és csak a pop-sztárok lehetnek a „közönség apostolai”. A megfe-lelõen elõkészített, gazdag tartalmú vallásos

rendezvények is nagy tömegeket tudnak

vonzani. Gondoljunk pl. az unitárius világtalál-kozókra Szejkefürdõn. Vagy más kis egyházak ha-sonló rendezvényeire hazánkban. Jól emlékezhe-tünk arra, hogy néhány éve a baptisták, majd ajehovisták is meg tudták tölteni közönséggel azegész Népstadiont, vagy a Budapest Sportcsarno-kot. Intézményrendszerünket úgy kell kiépíte-nünk, továbbfejlesztenünk, hogy egyrészt a kü-

lönbözõ rétegszervezetek pl. nõszövetség,

értelmiségiek szövetsége, alkotók társasága

révén minél több hívünkkel kerüljünk állan-

dó aktív kapcsolatba. Fejlesztenünk kellkönyvkiadásunkat, lapkiadásunkat. Létre kellhoznunk egy videómûhelyt, amely videókazettá-kat készít hitoktatási, felnõttképzési célokra egy-aránt. Megtisztelõ kötelességünk, hogy a szellemi

élet, a tudatformálás minél több területén ál-

landó, aktív jelenlétet biztosítsunk egyhá-

zunknak, hogy a nyugati példák alapján mi is mi-nél jobban meg tudjunk felelni a modern kor újkihívásainak.


Spanyolországban is lennének unitáriusokDe ott még ma sem lehet Szervét tanait

„bevett vallásként” követni

Az alábbi beszélgetés Jaume de Marcosszal, aSpanyol Unitárius Univerzalista Társulat (SUUE)elnökével készült nem sokkal a spanyolországiSzervét-megemlékezést követõen.

Jaume, milyen utat

jártál be, amíg eljutot-tál az unitárius-uni-verzalizmusig?

Ifjúkoromban távo-lodtam el a katolikusegyháztól, s folyamato-san kerestem egy olyanvallási közösséget, a-hol választ találok kér-déseimre, kételyeimre,és szabadon kereshe-tem az igazságot.1989-ben teljesen vé-

letlenül találtam egy ismertetõt az uni-tarizmusról az Encyclopaedia Britannicában. Eztkövetõen kiderítettem az UUA bostoni és az angolunitáriusok londoni címét, s mindkét helyrõl bõ-séges információval láttak el. Örömmel tapasztal-tam, hogy az unitarizmus elvei tökéletesen meg-felelnek az én elvárásaimnak. A továbbiakbanrészt vettem az EUU féléves összejövetelein Eu-rópa különbözõ városaiban, s elkezdetem gondol-kodni a lehetõségen, hogy egy hasonló mozgalmatindítok hazánkban is.

Hány közösség létezik ma Spanyolország-

ban, hogyan szervezõdnek, milyen sikerek, ku-

darcok jellemzik életüket?

2000-ben négy személlyel megalakítottukBarcelonában az Elsõ Spanyolországi Unitá-rius Univerzalista Kongregációt, s elindítot-tuk a hivatalos bejegyzési eljárást. Azóta – hálaa világhálón mûkö-dõ levelezõs listánk-nak – Madridbanújabb egyházközségalakult, s ország-szerte vannak köve-tõink. Jelenleg két-

hetente tartunk

istentiszteleteket

Barcelonában és

Madridban.

Sikerrel veszünkrészt a legkülönbö-zõbb programokban,mint például az öku-menikus és valláskö-

zi dialógus, melynek során elismertek bennünket,mint egy létezõ vallási tradíció örököseit és képvi-selõit. Így meghívtak minket a Szervét Mi-hály-megemlékezésekre is Legnagyobb nehézsé-günk még mindig az aktív tagok alacsony száma, sígy nincsenek meg a személyi feltételek a különbö-zõ projektek megindításához, melyekre egyébkéntlehetõségünk lenne. Továbbra sincsenek saját épü-

leteink, s nincs kapacitásunk egy kiadó vagy újság

létrehozására.

Úgy értesültem, hogy a spanyol állam nem

ismer el benneteket mint vallási közösséget. Mi

a jelenlegi helyzet?

A kormány valóban visszautasította bejegyzési

kérelmünket azzal az indoklással, hogy egy közös-

ség, amely nem rendelkezik dogmákkal, s az igaz-ság szabad keresését vallja, az nem lehet vallási,legfeljebb humanista szervezet. Jelenleg más al-ternatívát keresünk, hogy sikerüljön jogi személy-ként elismertetni a Spanyol UnitáriusUniverzalista Társulatot.

Milyen további terveid vannak?

Folytatjuk a munkát a spanyol unitáriusok el-ismertetése és számbeli gyarapodása érdekében,és segíteni fogjuk az unitárius eszmék terjedésétaz amerikai kontinens spanyolajkú országaiban.Ami saját személyemet illeti, rövidesen megszer-zem a barcelonai egyetemen a vallástudományimester fokozatot.

Hogy zajlottak a Szervét-megemlékezések?

A Szervét Mihály halálára emlékezõ elõadáso-kat komolyan fenyegették az aragón kormánypénzügyi nehézségei, de végül sikerült egy limitáltprogramot megvalósítani. Ez egy nagyon fontospillanat volt annak érdekében, hogy el- és megis-merjék Szervétet mint teológust, misztikust, a val-lás- és lelkiismereti szabadság védelmezõjét.(Tudományos munkássága már korábban is is-

mert volt.)Reméljük, hogy

ezek az eseményekúj lendületet adtak aSzervét személye ésaz unitárius tradícióiránti érdeklõdés-nek, különösen ér-telmiségi és egyete-mi körökben.

Lejegyezte:Csesznegi Miklós


Unitárius szórványok 1949-benSzéljegyzetek Sipos Emõke Villõ:

A magyarországi unitáriusok földrajzi elhelyezkedése az

1949-es népszámlálás tükrében címû szakdolgozatához

Lapunk egy régi adósságát kell törlesztenem,amikor kedves és fáradhatatlan fiatal hitokta-tónk, Sipos Emõke Villõ szakdolgozatának lé-nyegi mondanivalóját próbálom néhány méltatósor kíséretében közreadni. Egy olyan nagyoninformációgazdag anyagról van szó, amely egészunitárius közösségünket közelrõl érintheti, érde-kelheti.

Köztudomású, hogy a kommunista hatalomát-vétel idõszakában, 1949-ben volt az utolsó olyanhazai népszámlálás, amelynek során még a lakos-ság vallási hovatartozását is számba vették. A2001. évi hasonló népszámlálás részletes adataimég nem ismertek. Az egyes megyék vallási ada-tait csak 2004 nyarán publikálják. Ekkor lesz iga-zán összemérhetõ, hogy az unitárius hívek terüle-ti elhelyezkedésében milyen változásokkövetkeztek be az elmúlt 50 évben. Úgy érzemazonban, hogy a missziós munkához, az unitá-

rius hívek felkutatásához, szórványgyüleke-

zetekbe való rendezéséhez már ez az összeál-

lítás is nagyon jó támpontot adhat.

Az unitárius hívek

megyénkénti megoszlása

A könnyebb áttekinthetõség érdekében a me-gyék helyzetének bemutatásánál haladjunkNy-ról K-re.

Vas megyében 22 településen éltek unitáriu-sok. Összesen 75 fõ. Közülük Szombathelyen 28fõ. Kõszegen 14 fõ.

Zala megyében is 22 településen éltek unitá-riusok, összesen 77-en. Ezek közül Zalaegersze-gen 21 fõ, Bázakerettyén 15-en, Nagykanizsán pe-dig 13-an.

Gyõr-Sopron megyében 30 településen vol-tak unitáriusok. Összesen 153-an. Ezek közülGyõrben 64 fõ, Levél községben (Hegyeshalommellett) 25 fõ, Sopronban 19, Mosonmagyar-óvárott pedig 11 fõ.

Komárom-Esztergom megyében 30 telepü-lésen 223 fõs unitárius közösség élt. A legna-

gyobb lélekszámú az egész Dunántúlon. Viszontebben a megyében mind a mai napig egyetlen tele-pülésben sem alakult egyházközségünk. Nagyszégyen az elõdökre nézve!

Tatabányán 50, Dorogon 30, 0roszlányban 28,Tokodon 25, Esztergomban 15, Nyergesújfalun pe-dig 12 fõ vallotta magát unitáriusnak. A települé-sek megoszlásából egyértelmû, hogy fõleg a bánya-vidékek voltak erõteljesen képviselve.

Fejér megyében 18 településen éltek unitári-usok. Összesen 175-en. Ezek közül Székesfehér-várott 33 fõ, Etyeken 14 fõ. Sajnos a polgárdi gyü-lekezetrõl nem áll adat rendelkezésre, mert enneka járásnak az adatai elvesztek. Tudjuk viszont,hogy 12 településen csak 1-1 unitárius élt. Így nemnehéz kikalkulálni, hogy a polgárdi gyülekezetolyan 90-100 fõs lehetett, hiszen itt sokáig önállóegyházközségünk is mûködött.

Veszprém megyében 24 településen éltekunitáriusok. Összesen 138-an. A legtöbben Pápán20 fõ, és Várpalotán 15 fõ.

Tolna megyében 51 településen laktak unitá-riusok. Összesen: 166 fõ. Legtöbben Gyönkön 15fõ. De 10 fõ fölötti volt a számuk Dombóvárott,Bonyhádon és Szekszárdon.

Somogy megyében 49 településen éltek uni-táriusok, összesen 162-en. Kaposvárott 25 unitá-rius élt. 10 fõ felett volt a számuk Gamáson ésÁdándon.

Baranya megyében 56 településen laktakunitáriusok. Összesen 211 fõ. Ez a megye a Du-nántúl 2. legnagyobb népességû unitárius megyé-je. Ennek ellenére szomorú, hogy csak ennyienmaradtak, hiszen a reformáció idején olyan sokanvoltak. A leghíresebb prédikátorok némelyikeinnen került ki. Pécsen 84 fõ unitárius élt. 10 fõ fe-letti volt a számuk Mohácson és Nagyhajmáson.

Az Alföld térségében:

Bács-Kiskun megyében – ami ugyan ekkormég nem létezett, csak Pest-Pilis-Solt-Kiskun me-gye szétválásával keletkezett – 44 településen él-tek unitáriusok, összesen 247-en. Dunapatajonakkor még önálló egyházközség volt 61 fõvel. Kecs-keméten 45 fõ, Kiskunhalason, Baján, Hajóson15-15 fõ unitárius élt.

Pest megyében 103 településen 666 fõ vallot-ta magát unitáriusnak. Budaörsön 62 fõ, Vecsésen42 fõ, Budakeszin 31 fõ, Törökbálinton 29 fõ, Ér-den 23, Gyálon 22, Dunaharasztin 20 fõ. Emlék-szem még gyermekkoromban – amelyet Pesterzsé-


beten éltem le –, hogy akkortájt a lõrinciegyházközségnek még Vecsésen, Gyálon ésDunaharasztin is volt szórványgyülekezete. Petõtiszteletes úr vagy 6 helyen végzett szolgálatot.Azonkívül nekünk hittant oktatott. Ez volt az iga-zi lelkipásztori tevékenység. Sajnos az egyház ké-sõbbi vezetése teljesen komolytalanul kezelte, el-sorvasztotta a mintegy kéttucatnyi, akkoriszórványgyülekezetek számát Jóvátehetetlen hi-bát – ha nem bûnt! – követtek el ezáltal. Így hagy-ták elporladni, felmorzsolódni az egykor virágzóunitárius hitéletet a Duna–Tisza közén.

Szolnok megyében 30 településen éltek uni-táriusok, összesen 163-an. A legtöbben Szolnokon40-en, majd Mezõtúron 34-en. Kisújszálláson17-en stb. Ezekkel se nagyon foglalkozott a késõb-bi egyházvezetés. Ezért zsugorodtunk, fogytunkállandóan.

Csongrád megyében összesen 634-en vallot-ták magukat unitáriusnak. Ez volt az ország leg-erõsebb megyéje. Benne Hódmezõvásárhely 440fõnyi unitáriusával a vidék legerõsebb gyülekeze-te. Szegeden 110 fõ, Szentesen 18 fõ, Makón 12 fõunitárius élt.

Békés megyében 42 településen 568 unitári-us hívõ lakott. A legnagyobb volt a füzesgyarmatigyülekezet 156 fõvel, de mindjárt utána követke-zett Orosháza 143 fõvel, mely utóbbi helyen szin-tén elhanyagolták a gyülekezet gondozását, amiígy meg is szûnt. A missziós munka feladata a régiunitáriusok leszármazottainak újbóli felkutatása.Gyulán 49 fõ, Békéscsabán 38 fõ, Dévaványán 24fõ, Szarvason 18 fõ volt található. Gyulán az utób-bi idõben alakult szórványgyülekezet. De mi vanOrosházával, Békéscsabával. Dévaványával ésSzarvassal? Ezek is örökre a veszteséglistánkatszaporítják?

Hajdú-Bihar megyében 37 településen 307

unitárius élt. Ezek közül Debrecenben 173 fõ, Haj-dúszoboszlón 15 fõ, Hencidán és Berettyóújfalu-ban 11-11 fõ. Nagy fájdalom, hogy az egykor népesdebreceni gyülekezetet a nem megfelelõ lelkészimunka következtében szintén sikerült eléggé mi-nimális létszámúra apasztani.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 61 tele-pülésen élt mindösszesen 443 unitárius. Az Alföldtérségében ez a 3. legnépesebb unitárius megye.Itt csak Kocsordon 251 fõ unitárius élt, akik 1936táján tértek át a református hitrõl az unitáriusra.Ez a gyülekezet ma is megvan és szépen virágzik.Jelentõsebb számú unitárius élt még Nyíregyhá-zán: 49 fõ.

Észak-Magyarországon:

Nógrád megyében élt a legkevesebb unitári-us. 26 településen mindössze 89 fõ. Ezek közülNagybátonyban 19 fõ, Salgótarjánban pedig 17 fõ.

Heves megyében 20 településen 114 unitári-us lakott. A legtöbben Egerben 26 fõ ésEgercsehiben 22 fõ.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 64 telepü-lésen 223 unitárius lakott. A legtöbben Miskolcon57 fõ, Sátoraljaújhelyen 19 fõ, Ózdon 14 fõ.

Összességében 1949-ben hazánk mind a 19megyéjében éltek unitáriusok. Az ország 3300 te-lepülésébõl 780-ban, ami azt jelenti, hogy közel a

települések egynegyedében. A vidéken élõ hívõkösszlétszáma 4840 fõ volt. Valamivel több mint a9449 fõre tehetõ összes unitárius fele.

Budapest és az egyes kerületek unitáriusai-nak megoszlása kérdésével majd egy késõbbi szá-munkban foglalkozunk.

Ez a rövidre fogott ismertetés is elég sok tanul-sággal szolgálhat mára nézve. Büszkélkedésresemmi okunk. Ezek a számok elszomorítók, ésegyben elgondolkoztatók. Az elmúlt évtizedek fe-lelõtlen egyházi vezetésének mulasztásai vezettekoda, hogy egykor virágzó gyülekezetek elsorvad-tak, eltûntek egyházunk térképérõl. Híveink meg-felelõ lelki gondozás hiányában más egyházak kö-telékébe sodródtak. De a félig tele pohárhasonlatával élve ezt optimista megközelítésbenúgy is fel lehet fogni, hogy lám még mennyi megol-

dandó feladat áll elõttünk annak érdekében, hogyújra virágzóvá tegyük egyházunkat. Én izgalom-mal tele várakozással várom a nyári részletesebbnépszámlálási adatokat, aminek alapján kiderül,hogy miként is áll ma egyházi térképünk, és végreminden megyében beindulhat a régen vártmissziós munka. Ennek révén remélem, hogyminden nagyobb lélekszámú megyéiben megala-kulnak az esperesi kerületek és 1-1 vezetõ lel-kész, illetve segédlelkészek közremûködésévelezekben 5-6 helyen is megindulhat a szórványgyü-

lekezetek megalakítása, rendszeres hitéleti gondo-

zása, színvonalas ellátása.

Feladat lesz tehát bõven! Készüljünk fel rátestben és lélekben egyaránt.

Dr. Zoltán Zoltán


Bölöni Farkas Sándor Közgazdasági Alapítványaz erdélyi magyar közgazdászképzésért

A Budapesti Közgazda-ság-tudományi Egyetemmindig is szakmai és emberikötelességének tartotta,hogy a rendelkezésre állóeszközökkel hozzájáruljon ahatárainkon túli magyarságközgazdasági kultúrájánakgazdagításához. Ennekmegvalósítása érdekében a

Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem

1992-ben megalapította a Bölöni Farkas Sán-

dor Közgazdasági Alapítványt.

Az Alapítványt kezdetektõl a Vállalatgaz-

daságtan Tanszék gondozta. Biztosította az Ala-pítvány mûködéséhez szükséges infrastruktúrát(tárgyi és informatikai feltételeket). A kurátoroklegaktívabb tagjai is a Tanszék munkatársai közülkerültek ki.

Az Alapítvány elsõdleges tevékenységi terüle-te: a közgazdasági és a gazdaságtani oktatás. Ezenbelül az Alapítvány mûködése kiterjed még

• a határainkon túl élõ magyar értelmisé-giek posztgraduális képzésének szervezésére éstámogatására,

• az elméleti és gyakorlati közgazdaságiés gazdaságtani ismeretek gyarapítását célzó prog-ramok szervezésére és támogatására, valamint

• a széles értelemben vett közgazdaságiérdeklõdés igényeinek kielégítésére.

A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyete-met (BKE) az Egyetem Vállalat-gazdaságtan Tan-széke által egy tanéven keresztül szervezett to-vábbképzési program tapasztalatai ösztönözték azAlapítvány létrehozatalára. Az 1990/91. tanévprogramja két részbõl állt. Az elsõ felében a BKE

oktatói és gazdasági szakemberek utaztak Kolozs-

várra és Székelyudvarhelyre minden hétvégén,ahol gazdasági területen dolgozó kollégáknak tar-tottak közgazdasági és gazdaságtani elõadásokat.A program második fele egy kéthetes, bentlakásos

intenzív továbbképzési program volt Budapesten,ahol az elõadássorozatot látogató kollégák közül60 fõ vett részt. E program sikere, és a felmerülõigény késztette a BKE-t arra, hogy hasonló progra-mokat szervezzen, és arra Alapítványt hozzonlétre.

Az Alapítvány elsõ programja egy kétéves, nap-

pali tagozatos posztgraduális képzés megszervezé-se volt 1993–1995 között. Ennek keretében 23 ro-mániai felsõfokú végzettséggel rendelkezõhallgató szerzett gazdálkodási szakos diplomát aBudapesti Közgazdaság-tudományi EgyetemPosztgraduális Karán. Az oktatási programban aBKE oktatói mellett felkért, külsõ szakemberek isrészt vettek.

Az elsõ program után az Alapítvány kuratóriu-ma úgy döntött, hogy a továbbiakban rövidebbposztgraduális szaktanfolyamok szervezését he-lyezi mûködése középpontjába. A kuratórium dön-tésére azért került sor, mert az idõközben kitelje-sedõ mikrogazdasági változások a gyakorlat felõl arövidebb idõtartamú programok iránti igényt ha-tározottabban fogalmazták meg. Az elsõ rövid idõ-tartamú program keretében 1996/97-ben egyösszesen héthetes (2+2+3 hét) posztgraduális gaz-dálkodástani szaktanfolyamot szerveztünk, ame-lyet összesen 23 fõ fejezett be sikeresen. 1998-banaz elõzõ programhoz hasonlóan egy hathetes(2+2+2 hét) szaktanfolyamot indítottunk, melyet21 hallgató fejezett be, akik Szlovákiából, Ro-

mániából és Ukrajnából vettek részt a prog-

ramon. Az 1999-ben lebonyolított kéthetes inten-zív tanfolyamunk célja azon oktatók szakmai ésnyelvi továbbképzése volt, akik a határon túli te-rületeken, felsõfokú oktatási intézményekben köz-gazdasági jellegû tárgyakat tanítanak. Az Alapít-

vány patronálja a kolozsvári közgazdászhallgatók

szakmai táborait és számukra magyarországi ta-

nulmánykörutat szervezett.

A szaktanfolyami képzési forma mellett az Ala-pítvány szakmai és anyagi támogatásban részesítiazon határon túli hallgatókat, akik közgazdaság-tani és gazdálkodástani Ph.D-programra nyer-tek felvételt, és határozott szándékuk, hogy a ha-táron túl részt vegyenek a felsõfokúközgazdaságtani, ill. gazdálkodástani oktatásban.

Annak érdekében, hogy a Ph.D-programra jelent-kezõk a felvételi vizsgán eredményesen szerepelhes-senek, a Budapesti Közgazdaság-tudományi ésÁllamigazgatási Egyetem GazdálkodástaniPh.D-programjának Szakbizottsága a Bölöni Alapít-vánnyal közösen felkészítõ tanfolyamot szervezett ahatárainkon túli magyar jelentkezõk számára.


Az Alapítvány 2000 májusában vállalta aTorockón hagyományosan megrendezésre

kerülõ kolozsvári közgazdászhallgatók

(KGK) táborának szakmai irányítását, elõ-adók meghívását „Államháztartás – Pénzügyek”témakörben. Az Alapítvány szakkönyvek vásárlá-sával gyarapította a KGK szervezõdõ könyvtárát.A diákok érdeklõdésére való tekintettel, itt szüle-tett meg a tábor folytatásának gondolata, mely egymagyarországi tanulmánykörút keretei között si-keresen megvalósult.

A 2001. év örvendetes eredménye volt a hatá-ron túli magyar nyelvû felsõfokú közgazdaságiképzés beindulása egyrészt a Sapientia Erdélyi

Magyar Tudományegyetem keretei közöttCsíkszeredában, másrészt Révkomáromban aBudapesti Közgazdaság-tudományi és Államigaz-gatási Egyetem székhelyen kívüli képzésén. AzAlapítvány fõ feladatának tekinti a határon túli

magyar nyelvû közgazdászképzés támogatását. ASapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem(EMTE) Csíkszeredai Karán folyó angol nyelviképzés támogatása érdekében az Alapítvány és azInternational House (IH) mint szakmai tanácsadó,sikeres tárgyalásokat folytatott a Sapienta Alapít-vány kuratóriumával az angolnyelv-tanítás szín-vonalának emelése érdekében. A Bell Iskolák Kft.2000 kötetes angolnyelvkönyvekbõl álló könyvtá-rát az Alapítvány eljutatta az EMTE csíkszeredaiés kolozsvári karára.

Az EMTE csíkszeredai könyvtárának fejleszté-se érdekében az Alapítvány összeállította a fonto-sabb gazdasági, társadalomtudományi folyóiratoklistáját és ezek éves elõfizetését is finanszírozta. Aszóban forgó könyvtár könyvállományának bõvíté-séhez színvonalas közgazdasági, jogi és szociológi-ai könyvek vásárlásával és könyvadományok gyûj-tésével is hozzájárult.

2002 májusában az Alapítvány pályázatot írtki egy hónapos budapesti kutatói ösztöndíjra hatá-ron túli oktatók számára. Az Alapítvány a pályá-zatot elnyert oktatók számára az általuk kutatottterületen belül szakmai konzultációk megszerve-zését, számítógépes hozzáférhetõség biztosításátvállalta, valamint finanszírozta szállásukat, tö-megközlekedésüket és 50 000 Ft. ösztöndíjban ré-szesítette õket. A program sikeresen zárult, az ok-tatók a Budapesten töltött idõt maximálisankihasználták, mind a fellelhetõ szakirodalom ta-

nulmányozásában, mind szakmai kapcsolataikbõvítése érdekében.

Az Alapítvány mûködésének operatív céljait ésannak megvalósulását egy 10 fõs Kuratórium ha-tározza meg, ill. kíséri figyelemmel. Az Alapít-vány tevékenységének megvalósulásáért a Kura-tórium titkárai felelõsek. Irányításukkal azoperatív teendõket az Alapítvány programirodavezetõje látja el.

Az Alapítvány kuratóriumának elnökei voltak:

Chikán Attila majd Csák János.

Az Alapítvány kuratóriumának jelenlegi ésvolt tagjai: Czakó Erzsébet, Király Júlia, KocsisKároly, Köllõ János, Lantos Csaba, Lengyel Lász-ló, Pálfi József, Szajkó Lóránt, Szász János, Ve-ress József.

Az Alapítvány munkájával kapcsolatos opera-tív teendõket kezdetben Pálfi Ildikó látta el, majdKiss Márta vette át tõle ezt a feladatot.

Kiss MártaBKÁE, Budapest

Bandi András

GOLGOTÁNK

Mikor az elsõ szega kereszt fájábafájón behasított,

már mindenki tudta:Tévedtek a bírák!És a nép, az arcát

eltakarva, hátat fordított,s remegve földre borult,

bár alig pár órája„Feszítsd meg-et!” ordított.

Vak, sötét félelemszállt alá a tájra.

Mindenki remegettott fenn a Golgotán,

s Isten feláldoztaEMBERFIÁT

a hitnek oltárán.


Tavaszi népszokások

Virágvasárnap

A Biblia elmondja, hogy Jézust utolsó útja Je-ruzsálembe vezette. A nép örömujjongása közt vo-nult be a városba, pálmaágakat, virágokat hintet-tek a lába elé. Innen a virágvasárnap elnevezés.

Hazánkban virágvasárnapi szokás volt a ki-szehajtás. Néhány palóc faluban még az 1950-esévekben élt a szokás. Lényege: egy nõi ruhába öl-töztetett szalmabábut körülhordtak, majd elpusz-tították, vízbe dobták, vagy elégették. Szomszéda-ink ezt a bábut egyaránt tekinthették a halál vagya tél megszemélyesítésének. Hazánkban szinténmágikus rítusnak tartották a kiszehajtást, a hozzáfûzõdõ ének azonban inkább tréfás jellegû, s arrautal, hogy vége a böjtnek, kiviszik a böjti étele-ket, és behozzák újra a zsíros ételeket, a sonkát:„Haj, ki kisze, haj! Jöjj be, sódar, jöjj!”.

A Nyitra-vidéki magyar falvakban a kisze haj-tása után következett a villõzés. A leányok feldí-szített fûzfaágakkal jártak házról házra, itt teháta szokás közvetetten a tél kivitelére, a tavasz beho-zatalára is utalt.

Húsvét

Húsvét két legnépszerûbb szokása az öntözésés a tojásfestés. Mindkét szokást falu és város amai napig gyakorolja, népszerûségük nem látszikcsökkeni. A különbség az, hogy míg régen a kútbólhúzott vízzel öntötték le a leányokat, ma már falunis szagos vízzel locsolnak. A locsolás helyett né-hány észak- és nyugat-magyarországi falubanhúsvétkor vesszõzést találunk. A locsolás és avesszõzés egyaránt a jelképes termékenyítéstés a rituális megtisztítást célozza.

Régi szokás a tojásfestés és a tojásokkal kap-csolatos játék. A tojásfestés az asszonyok, lányokdolga. Legegyszerûbb módja, hogy a tojás felületétlevéllel burkolják be, s úgy teszik a festékbe; utánaa csipkézett levél helye világos színû marad. Ré-gebben házi festékanyagokat használtak: hagyma-

levél, zöld dióhéj fõzetét, vadkörte- vagy vadalma

héját, gubacsot stb. A tojások „írásának” legismer-tebb módja az, hogy viaszt olvasztanak meg, s a fo-lyékony viasszal a tojás héjára írják a kívánt min-tákat. Ha a viasz megaludt, a tojást a festékbeteszik. A színes tojásról a viaszt letörlik, s a helyesárgásfehér marad. Ezt esetleg másfajta színnelszínezik. Karcolással készülnek a vakart vagy ko-

tort tojások; a díszítõmotívumokat éles szerszám-mal kotorják a tojásra. Még nagyobb ügyességetkíván a patkolt tojások készítése.

Húsvéti szokás volt Erdélyben a kakaslövésis. Régen élõ kakasra lövöldöztek régies íjjal és

nyílvesszõvel, újabban már csak festett céltáblára.A célba lövést tréfás rigmus kíséri. Elõször perbefogják a kakast, majd elmondják a kakas búcsúz-tatóját. Ha a nyíl pontosan a kakas szívébe fúró-dik, véget ér a játék. A szokást kakasvacsora fe-jezi be.

A szokások másik csoportja egyházi rítusbólvált népszokássá. Már a XII. században a nagy-szombati szertartáshoz tartozott a tûzszentelés,

a katolikus falvakban szokás volt az ételszente-lés is. A gyermekek szokásaihoz tartozott a lármásnagyheti Pilátus-verés. Régi szokás a húsvéti ha-tárkerülés is, melyhez Zalaegerszegen a török har-cokkal kapcsolatos történeti eredetmondát fûztek.

Komatálküldés

A húsvétra következõ fehérvasárnapon voltszokásos a komatálküldés. Ezt a szokást fõként fi-atal lányok gyakorolták, de elõfordult az is, hogyleány fiúnak, vagy fiúk egymásnak küldték. A ko-matálat küldõk egymást testvérré fogadták, sí-rig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és

komának, a lányok pedig mátkának nevezték egy-

mást.

A komatál tartalma tájanként változott, denem hiányzott belõle a húsvéti tojás, kalács, kis

üveg ital. Az ajándékot kapó kivett a tálból egyhúsvéti tojást, s helyette két másikat rakott a tál-ba cserébe; más helyeken az egész tálat elvette, shelyébe egy másik tálat küldött. A komatál átadá-sa énekelt, mondott köszöntõ kíséretében történt.

György-nap (április 24.)

Tavaszi gonoszjáró nap, ekkor a boszorká-nyok szabadon garázdálkodhattak. Tüskés ágakat,

nyírfaágakat tûztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a go-

noszt távol tartsák. Aki ilyenkor a keresztútrament, megláthatta a boszorkányokat; e nap hajna-lán mentek a néphit szerint harmatot szedni. Le-pedõvel szedték fel a mezõrõl a harmatot, majd ki-facsarták a lepedõt, s az így nyert nedvetmegitatták a tehenekkel. Másutt a harmattalegyütt a búza hasznát lopták el a boszorkányokmásoktól. Közben azonban mondogatták: „szedem,szedem, felét szedem”, ezzel jelezve, hogy csak ahaszon felére pályáznak, nehogy a hatás nagyon isfeltûnõ legyen, s kiderüljön a gonoszság.

György napja volt a magyarságnál az állatokelsõ kihajtásának legfontosabb idõpontja is.Ilyenkor mágikus praktikákkal igyekeztek védenia legelõre tartó jószágokat. A Zala mentén elsõ ki-hajtáskor az istállóküszöb mellé belülrõl láncot,kívülrõl tojást tettek, ezen kellett a jószágnak át-lépnie, s azt tartották, hogy olyan erõsek lesznek,mint a lánc, olyan gömbölyûek, mint a tojás.


Charlotte Brontë unitárius volt?

A Brontë-testvérek sok szép olvasmánnyalajándékoztak meg minket, akik szeretjük a SzépSzó üzenetét. A mûveikbõl készült filmek is gyö-nyörûséggel töltöttek el érzelem-leértékelõdöttvilágunban. Chris Brooking cikke az angliai TheInquirer testvérlapunkban érdekes kérdést vet fel:unitárius volt-e Charlotte Brontë? A cikkírótudomása szerint Charlotte egy Mrs. Gaskell nevû

unitárius hölgy barátnõje volt, és bizonyára hatás-sal volt rá hitbeli meggyõzõdésével. ChrisBrooking nem messze lakik a Brontë-k szülõhelyé-tõl, s ezért is kíváncsi volt, hogy valamelyik mû-

vükben talál-e „unitárius” nyomokat. A JaneEyre-t olvasva bukkant rá olyan részre, amely –szerinte – nyilvánvaló kifejezése a szabadelvû ke-resztény-unitárius eszméknek. Érdemes ezt arészt Ruzitska Mária fordításában újra elolvasni,hogy mi is meggyõzõdhessünk arról, hogy lehet pa-píron valamelyik valláshoz, egyházi közösségheztartozni, de a felfogás, az életszemlélet, a hit egé-szen mást mutathat. Íme a szöveg: „Az élet túlságo-

san rövid ahhoz, hogy huzamosabb idõn át hara-

gudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk,

ami fáj. Mindnyájan, akik a földön élünk, tele va-

gyunk hibákkal, ez nem is lehet másképp. De én bí-

zom benne, hogy egyszer majd, ha romlandó testün-

ket levetjük, hibáinkat is levetkõzzük. Halandó

testünkkel együtt akkor minden bûn lehull rólunk,

és a lélek szikrázik majd, a testetlen és megfogha-

tatlan szellem, olyan ragyogó tisztán, mint amikor

a Teremtõ belénk lehelte. És a lélek visszatér oda,

ahonnan jött, talán valamely, az embernél maga-

sabb rendû lénybe. Talán a dicsõség fokozatait

járja meg, a gyenge emberi lélek tündöklõ szeráfi

magasságokba emelkedik. Az az egy biztos, hogy az

emberi lélek nem aljasodik gonosz, ördögi lélekké.

Nem, ez lehetetlen. Én valami egészen mást hi-

szek, valamit, amire nem tanított senki, és er-

rõl nagyon ritkán beszélek. De ehhez a hitem-

hez ragaszkodom, ebben a hitben boldog

vagyok, mert reményt merítek belõle: hiszem,

hogy az örökkévalóság pihenés lesz, boldog otthon,

nem pedig rémség és borzalom. És ez a hitem taní-

tott meg arra, hogy különbséget tegyek a bûnös és

vétke között. A vétektõl irtózom, de a bûnösnek

õszintén meg tudok bocsátani, a bosszúállás gondo-

lata nem dúlja fel szívemet, az igazságtalanság és a

megaláztatás sohasem fáj túlságosan, nyugodtan

élek, és békésen várom az élet végét.”

E gondolatmenetet megelõzõen CharlotteBrontë e szavakat adja egyik szereplõje szájába:„Olvasd el az Újtestamentumot, és figyeld

meg, mit mond, hogyan cselekszik Krisztus.

Az Õ szavai szerint élj, az Õ példáját kövesd.”

Húsvét elõtt talán érdemes ünnepi gondolata-inkba belefoglalni a fent idézett eszmefuttatáso-kat, gazdagítva lelkünket, szellemünket. Az semlehet elhanyagolandó a felmerült kérdés kapcsán,hogy éppen húsvéti hittel, a jézusi eszmék diadalá-nak hirdetésével mondhatjuk el, hogy sokkal többunitárius gondolkozású testvérünk van, a világ-ban, mint hinnénk.

(B. L.)

KERESZTÉNYSÉG ÉS KULTÚRA

Unitárius elõdökkel foglalkozó tanulmányok

Örvendetes, ha a magyarországi sajtóban uni-tárius elõdeinkrõl olvashatunk tudósítást, mert ezelõsegíti Egyházunk jobb megismerését.

Bár nagyobb terjedelmû tanulmány kiadására– anyagi okokból – nincs lehetõség, így meg kellelégedni hazai egyházi lapunkban, az UnitáriusÉletben megjelenõ ilyen jellegû tanulmányokkal.

Kevesen tudják, hogy az 1988-tól megjelenõMagyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkakö-zösség (METEM) évkönyv jellegû „Magyar Egy-

háztörténeti Vázlatok” címû folyóirata – vallási ésfelekezeti megkülönböztetés nélkül közöl minden– a magyar múlthoz kötõdõ – egyháztörténeti té-májú munkát.

Ebben a kiadványban már több unitárius témá-jú munka jelent meg.

Így 1997-ben Kelemen Miklós lelkésztõl „AzUnitárius Egyház története a mai Magyarországterületén” – 1998-ban „A budapesti UnitáriusEgyházközség története, – 1999-ben az „Unitárius


Kislexikon” – 2000-ben „Szentábrahámi LombardMihály” – 2001-ben „Aranyosrákosi Székely Sán-dor” – 2002-ben „Brassai Sámuel a 19-ik századiiskola és tudományreformálási törekvése” és GaalGyörgy: „Múzsák és erények jegyében” címû köny-vének ismertetése.

Most van sajtó alatt „Ferencz József erdélyiunitárius püspök kora és munkássága”, valamint

Gellérd Imre: „Négyszáz év unitárius prédikáció-irodalma” (2002) címû könyvének ismertetése.

Jó tudni, hogy van, aki ma is foglalkozik az uni-tárius múlttal, és van sajtó, amely lehetõséget biz-tosít unitárius egyháztörténeti jellegû munkákmegjelentetésének is.

K.

A fõszerkesztõi jegyzet olvasása közben

Az Unitárius Élet 2004. januári–februári szá-mában a visszaemlékezés örömével olvastam azegyházunk „drágakövei” néven említett egyleteinkfelsorolását és tevékenységét. Miközben mai vilá-gunkban a múlt említése a negatívumok felsorolá-sával azonosul, eszembe jut Szentkuthy Miklós „Amegszabadított Jeruzsálem” c. munkájának alábbikitéte: „Hogyan menekülhetnénk a múltba, mikorazt elítéljük és az ítéletbe beleépítve félreérthetet-len, hogy minek alapján, kinek érdekében és mi-lyen célok megvalósításáért történik az ítélet.” (30.old.)

A mi múltbanézõ megítélésünket az egyházun-

kért érzett aggodalom hívja életre. Kevesen va-gyunk, szétszórtan és egymásról alig-alig tudva él-jük egyházi életünket. A közelmúlt egyházellenesmagatartását – amint az az említett cikkbõl is ki-tûnik – a lelkészek családlátogatása kívánta ellen-súlyozni. Ennek a tevékenységnek volt eredmé-nyes mûvelõje néhai Pethõ István püspökihelynök, elõzõleg pestszentlõrinci lelkész. Jól is-merve dicséretes egyházépítõ munkásságát az semhagyható figyelmen kívül, hogy ilyen irányú mun-

kásságában nem állt egyedül. A pestszentlõrincilelkészi állásban utódja, Huszti János 1952 és1971 között mint pestszentlõrinci lelkész folytattaelõdje családlátogató tevékenységét.

1971-ben az Állammal kötött „Egyezség” alap-ján a lelkészek havi állami juttatása 668 Ft lévén,az akkori püspök, néhai Ferencz József, egy lelké-szi értekezleten azt javasolta, hogy a megélhetés

végett, a lelkészek vállaljanak világi állást is.

Huszti János lelkésznek az Állami Biztosítónál si-került elhelyezkednie. Mint szerzõdéskötéssel fog-lalkozó tisztviselõ, kikerülve a megfigyelések ható-sugarából – a szerzõdéskötés ürügyével látogatta

híveit. Ha az új típusú építkezési hullám szét isszórta a pestszentlõrinci unitáriusokat, a családlá-togatások eredményeképpen az egyházközség a

80-as évek közepéig megmaradt önfenntartó egy-

házközségnek.

Hasonló tevékenységet folytatott e sorok írója isfüzesgyarmati és hódmezõvásárhelyi szolgálataidején.

Az akkori fõvárosba történõ vándorlás és az osz-tályharc fenyegetései miatt lecsökkent lélekszámúfüzesgyarmati híveket a lelkész és családja rend-szeresen látogatta. Hasonló tevékenységet folyta-tott a kihalásnak induló hódmezõvásárhelyi egy-házközségben is, ahol az állásából „megszökött”elõdje ottfelejtett családja jelentgetései folytán ke-rült a megfigyelések középpontjába. Másodállásá-ban, mint az Állami Gazdaság fizikai dolgozója ta-

lált ürügyet a családlátogatásokra, elõbb 1-1presbiter, majd családja társaságában. Látogatá-sairól a „Családkönyvben” számolt be.

Napjainkban, olvassuk a Fõszerkesztõi jegyze-tekben, a családlátogatás eredményes folyta-

tója Balázsi László fõjegyzõ, füzesgyarmati lel-kész, aki már nem csak a kevésszámú ottaniunitárius, de az egész város tiszteletnek örvendõlelkésze. Eredményes munkájáról az UnitáriusÉletben is olvashatunk.

Egyházunk pályakezdõ ifjú lelkészeinek hason-ló jellegû munkásságát a nagy kiterjedésû szór-vány és a megélhetési gondok akadályozzák. Ezértajánlatos volna nehézségeik megszüntetése. Maúgy tûnik, hogy a jövendõ egyházainak önfenntar-

tóknak kell lenniük. Az erre való felkészülésben se-gítséget az „Egyletek” nyújthatnak.

Ajánlatos és idõszerû volna a „Fõszerkesztõijegyzetben” említett „Irodalmi Szalon” életre hí-vása is. Minden bizonnyal egyházunk tagjai közöttma is vannak, akik írásukkal csak az íróasztal fi-ókjainak dolgoznak. Célszerû volna õket is össze-gyûjteni és bevonni az egyházépítõ munkába.

„A Fõszerkesztõi jegyzetek” olvasásávalkapcsolatban azért írtam le a fent említetteket,hogy senkit ne érjen méltatlanság, s egyházunkdrágakövei ismét ragyoghassanak.

Kelemen Miklós


Akik elõttünk jártak

Barabás Ábel (1877–1915)

Barabás Ábelrõl, a kolozsvári Unitárius Kollégium1903 óta magyar és német nyelvet tanító tanáráról mamár csak kevesen tudják, hogy irodalmi tevékenysége ki-terjedt a költészetre is.

Barabás 1877. augusztus 19-én születettVerespatakon. Apja Sándor, a kántor-tanítói fizetésbõl ki-lenc gyermeket nevelt föl. Közülük a legidõsebb – egyben atöbbiek támasza is – Ábel volt. Elemi tanulmányaitVerespatakon, középiskolai tanulmányait Kolozsvárt vé-gezte és az itteni Tudományegyetemen szerezte meg taná-ri oklevelét.

Diákkoráról, iskolai éveirõl nem sok ismerettel rendel-kezünk. Mindössze annyit tudunk, hogy már diákkorábanönfenntartó volt és anyagiakkal is segítette testvéreit.

A korabeli tanulók iskolai életét az E. K. Tanács általhozott törvények szabályozták. Ezek szerint az iskolai évhárom idõszakra oszlott. Az elsõ karácsonyig, a másodikhúsvétig, a harmadik az iskolai év végéig tartott. Újat je-lentett a gimnáziumot megelõzõ tanulmányok igazolása, amagántanítás idejének szabályozása, „tudósítói könyv”,majd bizonyítvány kiadása, a tandíj kategorizálása és abüntetések módosítása. Ezek vonatkoztak Barabás Ábelreis.

Barabás középiskolai tanulmányai idején igazgató volta Göttingenben és Londonban tanult Benczédi Gergely ésa „tanári székre” Nyugaton gyûjtõutat tett Kovács János.Tanárai voltak a martineau-i eszméket valló Péterfi Dé-nes, a bécsi egyetemen doktorált Bartók István, és a ké-sõbb Pancsovára távozó Péterfi Lajos. Az egyetemen nagyhatást gyakorolt rá a Goethe- és a Petõfi-kultusz terjesztõ-je, Meltz Hugó és Szécsi Károly, valamint Bálint Gábor, azeszperantó nyelv magyarországi úttörõje.

Barabás tanulmányai végeztével, 1896-tól négy évig azEllenzék szerkesztõségén, majd egy évig a kolozsváriNemzeti Színház dramaturgjaként dolgozott. 1902-bendoktorált. Doktori értekezését Vas Gerebenrõl írta. Az1903-as évet utazással töltötte el. Ez év szeptemberétõl pe-dig a kolozsvári Unitárius Kollégium tanára volt. Az Uni-tárius Közlöny szerint (1891. 182. old.) azonban elõbb atemesvári állami Fõreáliskolában tanított, de tanári pá-lyáját megelõzõleg több évig az abrudbányai egyházköz-ségben lelkészi szolgálatot végzett.

A tanítványaihoz való viszonyáról nincs ismeretünk.Volt tanítványának – az akkor még csak orvosnövendék –Engel Rudolfnak Barabás temetésén mondott búcsúja sze-rint – tanítványai szerették és becsülték. Nagyra értékel-ték értelmének fényét, szívének melegét és költõi lelkéneklángolását. Barabás a Teológián német nyelvet tanított, adebreceni Egyetemen magántanárságra pályázott, de a„kálvinista Rómában” – a kor felekezeti ellenségeskedéseimiatt, e kísérlete nem járt sikerrel.

Barabás életrajzírói nyolc németországi és két ausztri-ai tanulmányútjáról számoltak be. Ezen utak költségeitrészben az állam, részben az egyház vállalta fel, de a leg-több útját tanári fizetésébõl fedezte. LegtöbbszörWeimarban fordult meg, ahol a nagy német költõ, Goetheéletét és munkáit tanulmányozta. A német filozófusok kö-zül Nietzschére fordított nagy figyelmet. Munkáiban Petõ-fi hatását vélte fölfedezni. Goethe tanulmányaira aKisfaludy Társaság figyelt fel. Ezt bizonyítandó 1911-benmegbízta Goethe életrajzának megírásával. A német iro-dalomban való jártasságát 80 német és angol nyelvenmegjelent tanulmánya bizonyította.

A magyar irodalom nagyjai közül Petõfivel és Vas Ge-rebennel foglalkozott. Kisebb terjedelmû Petõfi-tanulmá-nyok után mutatta be azt a Petõfit, akinek helyét elsõkéntjelölte meg a magyar- és a világirodalomban. E Petõfi élet-rajzban – olvashatjuk az Unitárius Egyházban (1915. 135.old.) – „a költõ lírai szellemét és a magyar nemzetiségben

gyökerezõ sajátosságait világította meg.” A Franklin Tár-sulat kiadásában megjelent munkáról a Pesti Hírlap és aVasárnapi Újság közölt figyelemre méltó kritikát.

Vas Gerebenrõl írt doktori értekezését az AthenaeumKönyvnyomda adta ki (1903). A munkában Barabás önállóbeállítottságát mutatta meg.

Említett tanulmányain kívül ismert „Eszperantó vi-lágnyelv” címû könyve, melyben – Bálint Gábor hatásaalatt – az „új világnyelv” jelentõségét mutatta be.

Mint mûfordító Turgenyev Kegyelemkenyér címû szín-mûvével jelentkezett. Ezt a budapesti Nemzeti Színházmutatta be 1902. február 2-án, Lefordította Csehov elbe-széléseit, de fordított Nietzschétõl és másoktól is. Ilyen irá-nyú munkásságát dr. Kiss Ernõ mutatta be az 1914. évikolozsvári Unitárius Kollégium Értesítõjében. Bár Bara-bás gazdag tollú irodalmárként volt ismert, a hazai Irodal-mi Társaságok elzárkóztak tagjaik közé sorolásától. APetõfi-társaságban került bemutatásra költészete és aTársaság felfigyelt tanulmányaira, a tagjai sorába való fel-vételrõl megfeledkezett. E mulasztását többen irodalmimunkásságának alapos és kellõ ismerete hiányával indo-kolták.

Barabás a költészetben 1906-ban jelent meg Felhõkcímû kötetével, mely Endrõdy Sándor és Ferenczi Zoltánszerkesztésében a Petõfi Könyvtár IV. köteteként jelentmeg. A kötetet az Unitárius Közlönyben Boros György mu-tatta be. (1909. 64.old.) Bírálatában a 66 darab verset„sziklákról lehullott törmelékhez” hasonlította, melynekértékét a szemcsékben rejtõzõ csillámok adták. A verseket– szerinte – nagy tájékozottság jellemezte.

Második verseskötetét 1915-ben a Franklin Társulat –a szerzõ halála után – adta ki. A kötetet a Hét címû lap29-ik száma ismertette. E szerint Barabás verseiben maróés kíméletlen gúnnyal ostorozta az angol kalmárságot, afrancia erkölcsöket és az olasz hitszegést. Védelmezte vi-téz katonáinkat. Az imádságig magasztosult értéssel kérteIstent, hogy segítse õket. Versei az egyházi lapokon kívül aMagyar–török Almanachban, a Hétben, a Pesti Hírlap-ban, a Budapesti Hírlapban, a Kolozsvári Hírlapban, aPesti Naplóban jelentek meg. A Kiss Ernõ által készítettstatisztika szerint (Kolozsvári Unitárius Kollégium Ért.1914) Barabás 10 önálló munkával, 102 cikkel és tanul-mánnyal, 13 költeménnyel, 7 mûfordítással gazdagítottairodalmunkat.

Több elõadást tartott a Dávid Ferenc Egyletben.Sem tanári, sem irodalmi mûködése nem nyert kellõ

elismerést. Az Ország-Világ címû lap XXXIX. évf. 25. szá-ma arcképét és életrajzát közölte, iskolája pedig a „BerdeMózsa tanári jutalomban” részesítette.

Gulyás Pál szerint Barabás a szellem embere volt. Erõsfantáziával törekedett az ismeretek megújítására. Olyantehetség volt, aki a kritikát nem vette szívére. Szívós aka-rattal közömbösítette annak támadásait. A családban, aziskolában, a társadalomban emberszeretõnek ésnemeslelkûnek bizonyult. Kerülte a szélsõségeket. Gál Ke-lemen szerint (Unitárius Egyház 1915. június 15. 92.old.)nagy szorgalommal, pihenést nem ismerõ munkássággalgyarapította az irodalmat. Goethével mondotta: Munkál-kodom a napi munkámon, mely nagy boldogság, ha be isvégezhetem.

A kolozsvári Házsongárdi temetõben az egyház részé-rõl Vári Albert, az Országos Középiskolai Tanáregyesületnevében Bíró Vencel, a tanítványok nevében Borsai Andorés Engel Rudolf búcsúztatta. A Neuer Pester Jurnal Bara-básról mint évek óta megbecsült munkatársárólemlékezett meg.

Lapunk születésének 127-ik, halálának 89-ik évébenújítja meg emlékezetét.

Kelemen Miklós


Visszapillantás a Partium 12 évéreA Partium-mûhely mint V Á N D O R M Û H E L Y

az unitárius és szabadelvû protestáns szellemiség ápolására

„A Partium címû irodalmi periodika 1988-banegyfajta tett volt, mivel Ratkó József jelenlétébenés személyes instrukciói alapján kezdhettük el apublikálásokat.

A címválasztást az engedélyezõnek még meg iskellett magyarázni, amit a szótár szerinti elsõ je-lentésbõl a részek kifejezésre egyszerûsítettünk,mondván: eme szó nemigen jelenthet többet annál,hogy valaminek részei vagyunk.

Ratkó halála után, a zûrzavaros rendszerváltásidején sem kaptuk meg a remélt támogatást a fo-lyóiratnak szánt, fõleg irodalmi jellegû orgánumtámogatására.

Késõbb még úgy sem. Nem csoda, ha örököseningyen közlõ írótársaink kissé szkeptikusan tettékés teszik föl a kérdést: – Legalább most már tudtokegy jelképes honoráriumot fizetni? A periodika hõ-sies, ámde reménytelen küzdelme sikertelen ma-radt. A Kelet-Magyarországi Szabadelvû Protes-táns Kör támogatása sem tudta megmenteni."

Ezzel a kis bevezetõvel, Dusa Lajos unitáriusköltõ atyánkfia szavaival indítom az összegzõ meg-emlékezésem. A régiót feszítõ belsõ erõk, a protes-táns köralapító unitárius szellemiségû törekvése,és a megújhodás vágya hozták létre az elõbb Deb-

recenben, majd Vásárosnaményban szerkesztettPartium címû irodalmi, mûvészeti folyóiratot,mely permanens létbizonytalanságban tükrözte akelet-magyarországi szerzõk szellemiségét és tö-rekvéseit. (Pl. Nagy Lajos Nyírbátorból, OláhAndrás Mátészalkáról, Ószabó István ésDusa Lajos Debrecenbõl, Felhõs SzabolcsVásárosnaményból, Kiss Lajos András Nyír-egyházáról.) A tizenkettedik évfolyamábalépõ lap a régió és a beregi unitárius szór-vány szellemi erejét markánsan megjelenítõszínvonalon rajzolta meg törekvéseiket.

A folyóirat sokrétû tematikájának a régió arcá-hoz hasonlóképpen összetett halmazából különö-sen a szûkebb haza irodalmi hagyományainak,népmûvészetének figyelése, a szomszédos térsé-gek magyar és nem magyar kulturális életének kö-vetése, a roma kisebbség és az unitárius szellemi-ség felmutatása tartozik az arculatához.Igyekeztünk tiszta szellemû energiát sugallni a ki-adványunkban.

Fontos rámutatni az alkotói együttlét szerepé-re, hisz a Partium-mûhely tagjai együttmunkálko-dásának köszönhetõ az a szabadelvû unitáriusszellemiség, amely tükrözõdik a folyóirat számai-ban. Ennek köszönhetõk az alkalmi versek Balázs

Ferencrõl, Abrudbányai Jánosról, a Dávid Ferenc-

rõl szóló monodráma és a szabadelvû füzetek kiad-ványai. Az a belsõ meggyõzõdés vezette a mûhelytagjait, hogy az ember Isten munkatársa, és közöshittel azt valljuk: elõször is belülrõl kell meg-erõsítenünk egymást, mert ha lelkileg erõsekvagyunk, akkor mindent kibírunk. Tudtuk,hogy az unitárius szellemiség társadalmi elkö-telezettséget is jelent, és szükségesnek éreztük akeresztény szellemiséget a közéletbe oltani, hiszenIsten törvénye is a jóra a szépre és az igazság-ra irányul. Hatni akartunk a közéletre, s min-

den téren a szeretetrõl és a toleranciáról kíván-tunk tanúbizonyságot tenni. Ugyanakkor mindeztaz összmagyarságban való gondolkodás jegyé-ben is tettük, amely magában foglalta a beregi,partiumi, kárpátaljai és erdélyi régió kulturális tö-rekvéseit.

Kezdetben a folyóirat Ungvártól Temesvá-rig a keleti régió kulturális életét igyekezettátfogni és felkarolni. Ennek szellemébenPartium-esteket szerveztek Miskolcon, Nyíregyhá-

zán, Nagyváradon, Debrecenben, Mátészalkán és

Vásárosnaményban.

Ami a lap terjesztését illeti, az alföldi és északirészeken a Rónahír és az Északhír terjesztette, ahatáron túli régiókban baráti láncolat mûködött.Jelenleg a baráti láncolat mellett Budapesten aHeltai Gáspár Unitárius Könyvesboltban, azÍrók boltjában és a Püski Könyvesházbanárusítják a Partiumot.

Az állandó szerkesztõi gárda tagjai:Beregszászi Szabó Tibor nyíregyházi grafikus-mûvészDusa Lajos debreceni költõFelhõs Szabolcs vásárosnaményi tanárOláh András mátészalkai tanárÓszabó István debreceni költõ

Az összetételbõl is kitûnik, hogy a keleti régió-ból került ki a szerkesztõség.

A jövõt a kiteljesedés szellemében képzeljük el.A Partium-mûhely továbbélését az UnitáriusAlkotók Társaságában kívánja megvalósíta-ni. Úgy terveztük, hogy országos szintre emeljük aPartiumot, esetleg más néven. Ehhez természete-sen várjuk egyházunk és az alkotó társaság segít-ségét, illetve támogatását.

Felhõs Szabolcs

Ószabó István Felhõs Szabolcs

Oláh András

Dusa Lajos BeregszásziSzabó Tibor


Egyházközségeink életébõl

Tudósítás Beregbõl

Rendes évi közgyûlésén a beregi unitárius szór-vány örömmel fogadta a fõhatóság döntését, hogyismét a Kocsordi Unitárius Egyházközséghez

tartozunk.

Mi is helyeseljük fõt. Rázmány Csaba püspök

úr javaslatát, hogy a kocsordi unitárius presbitéri-umba mind a beregi, mind a nyíregyházi unitáriusszórvány delegáljon egy-egy presbitert. Ezt a tisztsé-get a mindenkori szórványgondnok töltené be.

A beregi közgyûlés megerõsítette tisztségében az

eddigi presbitériumot. (Demeter István gond-

nok, Jóni Jenõ, Lakatos László, Virágh Tibor

presbiterek és Felhõs Szabolcs örökös beregi

szórványgondnok.)

Továbbá megvitatták a beregi ifjúsági szervezet

a BUNIK vezetõségét, melynek elnöke Virágh Ti-

bor egyben a presbitérium tagja is.A közgyûlésen arról is döntöttek, hogy havonta

1-2 alkalommal a vásárosnaményi gyülekezeti ter-mükben tartanak vasárnap délutánonként csendes

imaórát, ifjúsági istentiszteletet, amelyen bibliaol-vasás, zsoltáréneklés és imádkozás lesz a káté ta-nulmányozásával.

Sátoros ünnepeken a kocsordi unitárius

templomban, vagy Nyíregyházán a megyei

kórház ökumenikus kápolnájában vesznekrészt ünnepi istentiszteleten, ahol úrvacsorával isélhetnek.

Mindkét település megközelíthetõ autóval vagyvonattal. Amennyiben esküvõ, keresztelõ vagy te-

metés lesz, úgy vendéglelkészt hívnak, vagy akocsordi templomba mennek az atyafiak.

A húsvéti ünnepkör megemlékezései

– Nagypénteken Csarodán hangzik el a ko-

lozsvári passió Csányi Ottó Balázs Ferenc-díjaskarnagy vezényletével.

– Nagyszombaton a helyi gyülekezeti terem-ben lesz délután 4 órakor csendes áhítat.

– Húsvétvasárnap délelõtt 11 órakor akocsordi unitárius templomban úrvacsoravétellelünnepi istentisztelet.

Délután 5 órakor Nyíregyházán az ökumeni-kus kápolnában lesz istentisztelet. Mindkét helyreautóval vagy vonattal látogathatnak el a beregi uni-tárius hívek.

Az ünnepkörhöz kapcsolódó kiadványunk az

ÉRTESÍTÕ

Az újévi közgyûlésen kiosztottuk afalinaptárakat, az UNÉL-számokat, ügyelve arra,hogy minden családnak jusson a szobájába, vagy akonyhájába egy-egy falinaptár és UNÉL-szám.

Ugyanakkor az ÉRTESÍTÕT is kiosztottuk,amely már második éve tájékoztatja a beregi atyafi-akat a hitéletünk legfontosabb dolgairól.

Az idei húsvéti szám az ifjúság hitéletével és a

hitoktatás kérdésével foglalkozik. Fontosnak tartjukaz utánpótlás nevelését a húsvéti örömhír fényé-ben. Az ÉRTESÍTÕBEN köszöntjük Nyitrai Leven-te lelkészünket és Isten áldását kérjük életére!

Így élünk és dolgozunk Füzesgyarmaton és a Gyula ésKörnyéke Szórványegyházközségben

Rövid idõ telt el utolsó eseménybeszámolónkóta. Ebben az idõszakban fordultunk át a farsang-ból a húsvéti ünnepekre elõkészítõ idõszakba, a ha-gyományos nagyböjtbe. Az idõ mostohasága ellené-re a hívek a megszokott buzgósággal látogatták azistentiszteleti alkalmainkat.

Február 19-én látogatást tettem városunk Pol-gármesteri Hivatalában, ahol személyesen megkö-szöntem Várkonyi Imre polgármesternek azegyházközségünkhöz való viszonyulását. A 2004-esévre is támogatásáról biztosított. Mi több, a temp-lom felállványozását is elvégzik és a szükséges javí-tásokat is 300 000 Ft értékben. Beszéltünk a nyáriünnepségekrõl, valamint örömünket fejeztük ki

azért, hogy a füzesgyarmati honlapra feltették egy-

házközségünk és a Zs. Nagy Lajos HunorEmlékalapítványunk fontosabb adatait.

Február 26-án Budapesten részt vettem a Ma-gyar Bibliaalapítvány Kuratóriumának ülésén.Az Alapítvány új fõtitkára Pecsuk Ottó, a Kura-tórium elnöke D. Szebik Imre evangélikus püs-

pök. Az új felállásra Isten áldását kérjük.Február 29-én az Idõsek Otthonában tartot-

tunk istentiszteletet, az elsõ alkalom volt, hogyegyütt indulhattunk el a Húsvét felé vezetõ utun-kon.

Március 8-án Bélmegyeren a Mûvelõdési Házkistermében ökumenikus-protestáns istentisz-


teletet tartottunk klubunk-kal, dalárdánkkal, a Békésrõlbeszolgáló református lelkésztársaságában. Szép, hiterõsítõalkalom volt.

Március 14-én, vasárnaptartottuk az ünnepi megemlé-kezésünket, a betegség miattelhalasztott gyermekistentisz-telettel, szeretetvendégséggelegyütt. A templomkertbenlévõ szoborparkban virágoz-tunk, és himnuszokat énekel-tünk.

Március 15-én részt vettünk a városi ünnepsé-gen. Balázsi Noémi és Kovács Laura óvodás-hit-tanos társaságában koszorút helyeztünk el az em-lékmûnél.

Az eltelt idõszakban utolsó útjukra kísértük, éseltemettük özv. Szabó Sándorné Széplaki

Margit, 88 évet, Vásárhelyi Erzsébet 84 évet

élt testvéreinket. Elköltözött testvéreinknek ad-jon az Isten csendes pihenést, a hozzátartozóknakvigasztalódást. Más szertartásunk nem volt ez idõ-szakban.

A nagyböjti idõszakban az ünnepre való készülõ-dés mellett, készülünk a nagypénteki Pas-

sió-éneklésre is. Minden évben nagy élményt je-lent ez!

E rövid beszámoló végén kívánunk minden hí-

vünknek, hittestvéreinknek egy Istentõl áldott, lelki

élményekben gazdag, hiterõsítõ húsvéti ünnepsoro-

zatot!

(B. L.)

H Í R E K

2004. március 19-én Balázsi

László egyházi fõjegyzõ megláto-gatta a budapesti Szõnyi úti Tö-rök Béla Általános Iskolát. Ebbenaz intézményben tanít mindkétlánya, Noémi és Zita. Az iskolá-ban halmozottan fogyatékos gye-rekeket nevelnek, akikrõl nagyelragadtatással beszélnek fentnevezettek, valamint a nevelõkodaadó, lelkiismeretes munkájá-ról is elismerõen szólnak. Az in-

tézmény gyerekeinek a fõjegyzõ húsvéti ajándékokkal ked-

veskedett. Élmény volt e gazdag lelkû, érdekes világúemberkék között lenni.

Dr. Lipcsey Ildikó, az Erdélyi Szövetség elnöke

Balázsi László egyházi fõjegyzõvel hivatalos levél-

ben az alábbiakat közölte:

„Tisztelt Püspökhelyettes Úr!

A magyarországi unitárius egyházért, és a határon

túli nemzetrészekért, elsõsorban az erdélyi magyarságért

kifejtett áldozatos munkásságáért Önt az Erdélyi Szövet-ség 2004. február 21-i közgyûlésén az Elnökség elõter-jesztése alapján egyhangúan beválasztotta az Erdélyi

Szövetség Tanácsadó Testületébe dr. Atzél Endreügyvéd, dr. Horváth László nyugalmazott igazgató fõor-vos, Kvacskay Károly mérnök, dr. Zétényi Zsolt ügyvédtársaságában.”

(Nevezett fõjegyzõ cikkeket jelentetett meg idõként adr. Lipcsey Ildikó fõszerkesztésében megjelenõ ErdélyiMagyarság címû folyóiratban.)

Tudósítás Hódmezõvásárhelyrõl

Felvirradt március 7., vasárnap reggel és a ha-rangok azért szóltak, hogy ismét istentiszteletre ké-szítsük lelkeinket. A kíváncsiság hajtott, ki láto-gathat ebbe a mi kis egyházközségünkbe?

Kis imatermünkbe sok fiatal, idõs, ifjú, középko-rú gyûlt össze.

A kezdõénekek után lelkészünk, Kiss Mihály fel-olvasta az erdélyi unitárius püspök újévköszöntõ le-

velét. Mindenki mély áhítattal hallgatta a püspökszavait. Én úgy érzem, mindenki elmélyedt a gon-dolataiban, alászállt lelke legmélyebb részeibe éstett egy gyors önvizsgálatot. Hiszen már több mint 2hónapja beléptünk az újesztendõbe, és azóta sokmindent cselekedhettünk, rosszat és jót egyaránt. Aszavakat hallgatva végiggondolhattuk már elköve-tett vagy csak ezután elkövetendõ tetteinket. Vala-

* * *


mint rádöbbenthet ez a levél arra, hogy igenis for-málhatjuk, alakíthatjuk saját életünket, sorsunkat.És szembe kell szállnunk a nehézségekkel, hiszen„ha Isten velünk, kicsoda ellenünk”– hangoznak ela már jól ismert szavak.

A közös imádság után lelkészünk prédikációjakövetkezett. Azt a példázatot hozta fel, amikor Jé-zus a Betesda-tó partján járt és észrevett egy moz-gásképtelen embert ott feküdni a tó partján. Enneka tónak különleges erõt tulajdonítottak, mert aztvallották, hogy akik ott megmártóznak, azok meg-gyógyulnak. Jézus megkérdezte ezt az embert, hogyõ miért nem megy be a tóba. Az ember csak annyitfelelt, hogy õ egymaga képtelen erre, és a szolgái pe-dig elhagyták. A többi embernek segítenek a hozzá-tartozói és szolgái, de õ teljesen egyedül van. Jézusekkor megkérdezte tõle: „Meg akarsz-e gyógyulni?”Az ember miután igennel felelt, Jézus csak ennyitmondott neki: „Vedd a nyoszolyád, kelj fel és járj!”És az ember lábra állt.

A prédikáció azt emelte ki számomra (és remélemsokan egyetértenek velem, akik részt vettek az is-tentiszteleten), hogy a hozzátartozók, családtagok,

ismerõsök nagyon-nagyon fontosak, hiszen õk mindig

ott állnak mellettünk örömben, bánatban, a legmé-lyebb gyászban és a legvidámabb pillanatban egy-aránt. Segítenek, ha baj van, támogatnak szívvel-lé-lekkel, hiszen tudják nagyon jól, ha õk lennénekolyan helyzetben, mint mi, akkor mi is a segítségük-re sietnénk. A másik fontos dolog, amit ki kell emelniebbõl az alkalomból, az, hogy erõs akarattal kell ren-

delkeznünk, hogy át tudjunk lendülni az ilyen és eh-

hez hasonló nehézségeken. Jézus nem úgy tette fel akérdést (a mai felfogás szerint), hogy „Meg akarsz-egyógyulni?”, hanem úgy, hogy „Akarsz-e meggyógy-ulni?”. Az akaraton van a hangsúly. Elég erõs akara-tunk van-e, hogy túllépjünk a betegségeken és elin-

duljunk a gyógyulás útján. Az akaratot magunkból

kell meríteni, ehhez nem vehetjük igénybe mások se-gítségét. Nem úgy kell nekiindulni a dogoknak, hogymegpróbálom, hanem úgy, hogy akarom és megte-szem.

Csak az akarattal érhetjük el kitûzött céljain-kat, valósíthatjuk meg álmainkat.

A prédikáció után lelkészünk néhány pillanatraelhallgatott. Csendes imára hívott. Megszólalásaután egy köszöntõ hangzott el. A MagyarországiUnitárius Egyház fõgondnokhelyettesét, Kálnoki

Kis Sándort és hitvesét köszöntötte, akik megtisz-teltek bennünket azzal, hogy ellátogattak hozzánk.Egy példázatot hozott fel, melynek rövid tartalma akövetkezõ: A kutatók egy különleges virágot keres-nek a hegyekben. Egy mély szakadékban rá is buk-kannak. Senki sem vállalkozik arra, hogy felhozzaolyan mélyrõl, amíg egy pásztorfiú nem jelentke-zett, de neki volt egy kikötése. A kikötése, hogyédesapja tartsa a kötelet. Ezzel a példázattal kons-tatálta a mi kis egyházközségünk kapcsolatát azegyházzal. Mi vagyunk a pásztorfiú, az édesapa az

egyház és a kötél a kötelék, a kapcsolat megteremtõ-je a két tényezõ között. Nagyon jólesett nekünk,hogy Budapestrõl megérkeztek hozzánk ebbe a kisközösségbe. Lelkészünkkel konzultáltam, és meg-tudtam, hogy látogatásuk oka elsõsorban az volt,hogy ismerkedjenek a lelkésszel, a családjával és azegyházközséggel. Továbbá felmérjék az itt uralkodó

helyzetet, az épületek állapotát.

Az izgatottságot felváltotta az öröm, és boldog-sággal telt meg a szívem, és szerintem nem voltamvele egyedül, hogy kíváncsiak ránk, fontosak va-gyunk. És csak reméljük, hogy lesz még alkalmunkarra, hogy megtiszteljen a látogatásukkal egy-egyilyen jeles személy.

Bogdány Csilla Petra

Bartók Béla Unitárius Egyházközség

Az egyházközség életében kiemelkedõ esemé-nyek a februárban megtartott évi rendes közgyûlés,a rendszeres havi presbiteri gyûlés, és a február28-án megrendezett szeretetvendégség.

A szeretetvendégség ünnepi meghívottja Tõkés

László Királyhágó-melléki református püspök volt,aki az erdélyi autonómiáról tartott elõadást. Azegyüttlétet színessé tette Bicskei Tibor Kos-suth-díjas színmûvész, aki három vers elõadásávaltette gazdaggá az estet.

Rázmány Csaba püspök úr az áhítatában aböjt szerepérõl és fontosságáról beszélt, „amikor azember magába tud tekinteni, és fel tudja készíteni alelkét, hogy Húsvétban Jézussal, olyan emberkénttalálkozzon, aki ha le is tért az igazság útjáról, ké-pes a megtérésre. Reméljük, hogy a jelen nagyböjt,

melynek elsõszombatját ün-nepeljük, elhozzamindenki számá-ra a megvilágo-sodás lehetõsé-gét, vagyis azt apillanatot, ami-kor mindenki át-érzi, hogy a világ

nem önmagáért

van, hanem a

benne élõ embere-

kért, amikor Is-ten legnemesebbteremtménye,


rájön arra a nagyszerû igazságra mely neki, megad-ja a lelki szabadságot, hogy az embereket Isten nemegymás fölé, hanem egymás mellé rendelte.”

Tõkés László püspök úr a Székely Nemzeti Ta-

nácsról és az erdélyi autonómiáról tartott elõadásá-ban többek között kiemelte a következõket:

„Csapó József a Székely Nemzeti Tanács el-

nöke, õ már több mint 10 év óta egyik meghatározóegyénisége az erdélyi autonómiaküzdelmeknek,maga is székelyföldi származású, és õ fogalmaztameg nemrégen itt, Budapesten, hogy Románia eu-rópai integrációját csak annyiban támogassa Euró-pa, amennyiben teljesíti a magyarság autonómia-követeléseit.”… „Amit világosan kell látnotok, ez:azért vált sürgõssé az autonómia ügye, mert szeret-nénk az utolsó vonatot elérni, vagyis hogyha lezár-ják a tárgyalásokat, ha 2007-ig nem igyekszünk,akkor utána már többszörösen hátrányos helyzet-bõl próbálkozhatunk, kevés eséllyel magyar kisseb-ségi érdekeink hathatós érvényesítésével, ezért anagy sietség. Sokan nem is gondolják ezt át. Valójá-ban a román hatalom úgy taktikázott és az RMDSZakképpen töltötte be hivatalos fékezõ szerepét azautonómiapolitikában, hogy lehetõleg késsük le azEU-integrációt, hogy addigra egy jól kozmetikázott,jelesre álló román arculat alakuljon ki és utána máraztán a magyarságnak ne legyen esélye követelése-ivel fellépni.”…azonban: „Európa kormányainak afigyelmébe kerültek az autonómiaformák. Rámu-tatnak azoknak az elõnyeire, feszültségoldó hatásá-ra, a konfliktusmegelõzõ szerepére, a nemzetközistabilitást biztosító hatására. Ezáltal tehát az auto-nómia az EU-politika homlokterébe került s ezeketa körülményeket próbáljuk jó politikai érzékkel ki-használni, és ebbõl a szempontból rendkívül fontos,hogy a Székely Területi Autonómia törvény-

tervezetét benyújtották az illetékesekhez.”…

A püspök úr beszédébõl világosan kitûnt, hogyaz összmagyarság összefogására van szükség ér-

dekeink meg-valósítása érde-kében. Biztatószavai a követ-kezõk voltak:

„A románi-

ai magyarság-

nak semmirõl

sem kellene le-

mondania,

ami számára

fontos érték.

Sem politikai

szabadágáról,

sem gazdasági

gyarapodásá-

ról, sem nemzeti autonómiájáról. Jól tudom, mamindez utópiaszerûen fog hatni az elvérzett, elkín-zott, megalázott magyarságra éppúgy, mint a nacio-nalizmussal eltelt gyõztesre. És mégis ez az egyedü-li kivezetõ út.”

Tõkés László nagy hatású elõadása után a jelen-lévõk kérdéseire válaszolt.

Szinte Gábor egyetemi tanár és festõmûvészsaját festményét adományozta Tõkés László püspök

úrnak, melyet 15 évvel ezelõtt, pontosan a temesvá-ri események (1989) hatására festett meg, s amelyika lelkészt ábrázolja palástban a hegyen, amint õrtáll. Simó József pedig egy olyan Wass Al-

bert-írást adott át, amelyben Tõkés László püspökúrról tesz említést.

Részletesen olvashatók a szeretetvendégségenelhangzott beszédek az interneten, awww.unitarius.hu és a http://unitarius.lap.hu olda-lakon.

Összeállította: Léta Sándor lelkész

NE FELEJTSE EL MEGÚJÍTANI ELÕFIZETÉSÉT!


Pestszentlõrinci Egyházközség

2004. március 6-án izgatottan gyûltek össze agyerekek szüleikkel, nagyszüleikkel együtt a pest-szentlõrinci templomban, ahol az unitárius gyer-

mekmûsor televíziós felvétele folyt. Sámson ésDelila történetével kapcsolatban meséltek a gyere-kek hihetetlenül nagy testi erõvel rendelkezõ mese-és történelmi hõsökrõl, majd agyafúrt, vagy éppenszeretetük erejével példát mutató, minden nehézsé-get legyõzni képes emberekrõl. Megosztották titkai-kat, amikor õk voltak különösen erõsek, illetve ren-geteg példát mondtak, hogyan lehet saját erejüketmások megsegítésére felhasználni.

Bár a kamera, a mikrofon újdonság volt a kicsik-nek, a felvétel pedig hosszú órákig eltartott, mégisnagyon jó volt a hangulat. A szünetben önfeledtenénekeltek, játszottak együtt kicsik és nagyok. „Mintegy nagy család” – jegyezte meg valaki.

Bevallom nagyon jó volt hallani ezt a mondatot.Hiszen másfél évvel ezelõtt mikor beindítottuk a

gyermek-istentiszteleteket éppen ez volt a célunk. Alegkisebbeket is bevonni az egyházi közösségbe,azért hogy ne legyen idegen számukra ez a hely,hogy pontosan tudják, mi történik egy istentisztele-

ten, hogy tudjanak és merjenek imádkozni, ésmegérezhessék az Istenhez, a közösséghez tartozásörömét.

Az azóta eltelt idõ számos meglepetést tartoga-tott számunkra is. Ma már egyre inkább családi is-

tentiszteletekké alakulnak át ezek a vasárnapok.

Jönnek a nagyszülõk is, érkeznek barátok is. Nem-csak a gyerekek, de szüleik is barátságot kötöttekés a templomon kívül is találkoznak. Ha valaki

nem ér rá, hozza a másik gyermekét is. Táborozunk,kirándulunk, mûsorokat készítünk, beszélgetünk.Egyszerre aggódunk, ha valamelyik a nagy futko-rászásban elesik, és izgulunk, ha versenye van, ésbüszkén mutogatjuk a nyert érmeket. A nagyik,sütit sütnek a találkozókra, gyümölcsöt hoznak aszülõk, mert a vitamin kell, a gyülekezeti tagok pe-dig különbözõ játékokkal lepnek meg, mert így leszmivel játszani, amíg õk beszélgetnek az istentiszte-let után. Aztán ha mindent megettünk, elmosogat-nak, rendet raknak a gyerekek körül, miközbencsillogó szemmel, büszkén nézik, ahogy elmondjákegyütt az imát… éppen úgy, mint otthon, a család-ban. (–)

Levél ErdélybõlA NÕSZÖVETSÉG ÚJ OTTHONA

Az évtizedes álom valóra vált, mivel a sepsi-

szentgyörgyi nõszövetség beköltözött az új ott-honába, amelyet már régóta óhajtott. Az új templo-munk alagsorában a lelkészi lakás egyik szobájátkaptuk meg, ahova napok alatt beköltöztünk, ésmegkezdtük a szorgalmas munkát. Megérkezett aza szövõszék, melyet Miklós Irén nõtestvérünk ado-mányozott, és amelyen asszonyaink rongyszõnye-get fognak szõni a téli napokon.

Lelkes asszonyaink már az elsõ rend laskát is el-készítették, amelyet értékesítettek is, hogy minélhamarabb összegyûjthessük a jövõ évi UNOSZ-

közgyûlés megszervezésére szükséges pénz-

alapot.

A tél folyamán kézimunkát is varrtunk, amely-nek anyagát meg is vásároltuk, és ezzel párhuza-mosan vágtuk a rongyot a szõnyeg készítéséhez.

Reménykedünk, hogy ha a jó Isten megsegítbennünket, erõnk és energiánk segítségével sikerüla jövõ évi közgyûlést elfogadható módon megszer-vezni és lebonyolítani, melyben kérjük az UNOSZvezetõségének irányítását és segítségét.

Váncsa Csilla, Sepsiszentgyörgy

Idézet az Unitárius Közlöny 2000. decemberi szá-

mából, hogy példaként szolgáljon a hazai Nõ-szövetség, helyi Nõegyletek megalapításáraMagyarországon is.

Unitárius ifjúsági mûsor az MTV 1-en

minden szerdán a délutáni órákban

Március 10-én, Budapesti Egyházközség ifjúsági mûsora.

Március 17-én, Budapesti Egyházközség konfirmandus mûsora.

Március 24-én, Bartók Béla Egyházközség ifjúsági mûsora.

Március 31-én, Pestszentlõrinci Egyházközség ifjúsági mûsora

Özv. Kovács Zsuzsannasz. Csiki Zsuzsanna

(1913. november 4. – 2004. február 24.)

Özv. Kovács Zsuzsanna sz. Csiki Zsuzsanna1913. november 4-én született Székelykeresztúron(az Alszegben), a történeti Székelyföld Udvarhelyvármegyében, õsi unitárius családban. ÉdesapjaCsiki Miklós gazdálkodó, édesanyja PatakfalviAnna háztartásbeli volt. Édesapjának a testvére –dr. Csiki Gábor – amerikai missziós lelkész majdunitárius püspök Budapesten. Õsei közt a nemzedé-kek sorában gazdálkodók, unitárius lelkészek és ta-nárok vannak (pl. Csiki Dénes, Csiki Áron, KoronkaJózsef). A család büszkén emlékezik a lengyel szár-mazású (antitrinitárius) Jan Mosovszky nagyajtaiorvos õsére, és kegyelettel õrzi a Kuftseinba üldözöttCsiki Áron unitárius lelkész 1843-as bibliáját is. Aszékely családban négy fiú és két lány nevelkedett.

Csiki Zsuzsanna (férje után Kovács Zsuzsanna)egész életét a hagyományos nagy család, ill. a 20.századi magyar történelmi sors határozta meg: aMonarchiában, Erdélyben a Székelyföldön szüle-tett (1913), a régi Román Királyságban (Regát) ne-velkedett (1920–1940), életének kibontakozása,férjhezmenetele Észak-Erdély Magyarországához(1940–1945) kötõdik, érett felnõtt kora ismét Ro-mániához (1945–1994), idõs kora pedig(1994–2004) az EU-ba tartó Magyar Köztársaság-hoz kapcsolódik. Életébõl úgy élt le nyolc évtizedet,hogy bár mindvégig szülõföldjén maradt(Székelykeresztúr) mégis 4 különbözõ állampolgár-sága volt. Mindez Közép-Európa 20. századi törté-nelmi helyzetébõl következett.

Fiatalkori életének kibontakozásában megha-tározó tényezõvé válik a hagyományos gazdálkodáselsajátítása, a mezei munka végzése, annak tiszte-lete, a népi hagyományok és a népi kultúra megis-merése.

Életének fontos mozzanata férjhezmenetelemég a „magyar világban” Kovács Józsefszékelykeresztúri gazdálkodóhoz (1942), a közbir-tokossági mozgalom vezetõjéhez, házasság, mely-bõl egy fiúgyermek születik (Kovács Attila).

Kovács József és Kovács Zsuzsanna mint egyénigazdálkodó család kb. 10 hektárnyi földdel a Szé-kelyföld délnyugati peremén hagyományos (maiszóval ökológiai) gazdálkodást végez: állattenyész-tés, növénytermesztés, zöldségtermesztés és aNagy-Küküllõ völgyének utolsó szõlõvidékén(Székelykeresztúri-medence) szõlõ-bortermelõ te-

vékenységével az átlag fölé emelkedik. A szõlõmû-velést, a férj szõlész-technikusi ismereteit KovácsZsuzsanna is elsajátítja és annyira megszereti,hogy mozgássérülten is, mondhatni élete végéigszenvedélyesen folytatja.

Férje halála után Kovács Zsuzsanna fájós láb-bal, mozgássérülten még két évtizedig aktívan mû-veli a szõlõt és a kertet. Lényegében a szõlõbõl és akertbõl él és segíti fiát az egyetemen és kezdõ mun-kahelyén.

Alakját és egyéniségét a házába látogató új-ságírók, mûvészek, orvosok, lelkészek, tanárok, ill.fia tudós barátai is nagyra értékelték (BalázsFerenc, Márkos András, Márkos Albert, HorváthArany, Farkas András, Csiki Gábor, Kiss Károly,Varga Csaba, Sebestyén József, Hein van Gils,Gyõrffy Kálmán, Pólya László, Soó Rezsõ, MarekStuczynszky: Lengyelország, Patakfalvi Anna:USA stb.).

Kovács Zsuzsanna életének utolsó évtized-ét Magyarországon töltötte (Budapest, majdDunafüred), általában fia dr. Kovács J. Attila éstestvére dr. Csiki Gábor közelében vagy társaságá-ban. Ebben a szakaszban is arra törekedett, hogysegítse fia elõmenetelét, testvére öregkori életét,hogy hasznos legyen szeretteinek. A két Csiki test-vér életének alkonyán igazi ajándékként jött, hogyfia minden évben hazavitte õket a szülõföldre, Szé-kelyföldre, Csángóföldre feltöltõdni, erõt gyûjteni aSzejkefürdõi Unitárius Világtalálkozón, aNagy-Küküllõ és a Nyikó-mentén, a Kárpátokalatt, a Hargitán és a Görgényihavasokban.

Nagy ajándékként vette a sorstól, hogy utolsóéveiben az Úristen megsegítette, hogy szeretett fia(Kovács Attila) és drága unokái (Kovács Áron, Ko-vács Annamária) közelében élhetett, hogy õk mel-lette tanulhattak, járhattak a budapesti intézmé-nyekbe. Még 90 évesen is fõzött és kiszolgáltaszeretteit. Az utolsó öt évben a két Csiki test-vérnek szép öregséget nyújtott a fia építettekis hajlék Dunafüreden.

2004. február végén a tüdõgyulladás és a szív-ritmuszavar leteperte, türelemmel viselt betegségután csendesen elhunyt. Kénytelen volt elhagyniszeretteit.

A drága jó édesanya, nagyanya, testvér, rokonés jó szomszéd küzdelmes életével, törékeny, de szí-vós önfeláldozó egyéniségével, életösztönével pél-dát mutatott mindannyiunknak emberségbõl, ma-gyarságból, szeretetbõl. Élete szakadatlan munka,jobbító cselekvés és gondoskodás volt szeretteiért.Mélyen rajongott a természetért, a hegyekért-dom-bokért, a virágokért, az eszményi jóért, lelkévelcsaládokat tartott össze, helyét ilyen értelembenbetölteni nem lehet. Szabó Lõrinc soraival emlé-kezve, õrizzük meg szeretetben emlékét:

De szépek vagytok, fák, virágok!Még ti is, egyszerû gyomok!Költõk vagytok ti szavak nélkülés bátrabbak, mint én vagyok,csodát tesztek minden tavasszal,illatozva és gazdagon:a feltámadás versei nyílnakujjongó ágaitokon.

Dr. Kovács J. AttilaSzázhalombatta-Dunafüred, 2004. február 27.


Kovács Zsuzsanna (sz. Csiki Zsuzsanna)testvérével, dr. Csiki Gáborral és a féléves

kis Noémival (Pilisborosjenõ, 2002)


Hantz Lám Irén:A VÁR ÁRNYÉKÁBAN(Torockószentgyörgy) c.könyvét ajánljuk mind-azoknak, akik szeretikTorockót. Akik jártak ismár ott, de jobban szeret-nék megismerni. Ez a kisformátumú zsebkönyv(11x20 cm) hihetetlenülsok, érdekes, színes infor-mációt tartalmaz a község-rõl. Így a vár, az unitáriustemplom, kúriák, a hírescsaládok, a neves emberektörténetérõl. Pl. megtud-

hatjuk, hogy Brassai Sámuel nagyapja az

1700-as évek elején vándorolt ide be Brassóból.

Festett bútorokat készítõ asztalos volt.Wellmessnek hívták. De miután nevét nehezentudták kiejteni, elkezdték Brassainak nevezni.Így lett a család neve végül is Brassai.1816–18-ban olyan éhínség volt, hogy a kolozsvá-ri unitárius kollégiumban megszûnt az oktatás.Sámuel hazament, és apja könyvtárát rendezte.Kitanulta a geodéziát és szakavatott földmérõlett a környék útépítéseinél.

Az egykor híres Rudnyánszky kúriát, amelysokáig az aranyosgyéresi szeszgyár üdülõje volt,1998-ban sikerült megszereznie az unitárius egy-háznak, ahol Koppándi Botond és SolymossyZsolt lelkészek unitárius gyermeküdülõtalakítottak ki.

Torockónak is volt egy híres lelkésze, mintMészkõnek Balázs Ferenc. Gál Gyulának hív-ták.1900 januárjában született Recsenyéden. A te-ológián Balázs Ferenc évfolyamtársa volt.1932-ben vette feleségül Péterffy Annát, a híreskántortanító lányát. 1927-ben közmunkával fel-építette a Brassai Mûvelõdési Házat. 1930-ban õ isTejbegyûjtõ és feldolgozószövetkezetet alapított. Õvezette a Hitel- és a Fogyasztási Szövetkezet gaz-dasági ügyeit. Feleségével számtalan népszínmû-vet taníttatott be a mûkedvelõ színjátszókkal,amelyeket Aranyosszék több falvában is bemutat-tak. Ezenkívül dalárdát mûködtettek. Egymástváltották a szabó-varró tanfolyamok. Anya- ésCsecsemõvédõ Ligát mûködtettek, amivel 0-racsökkentették a csecsemõhalandóságot. Az1940-es évek eleje, majd az 1950-es évek sok üldöz-tetéssel jártak. 1963-ban a falu lelki gondozásátBálint Sándor vette át. Felesége Papp Ella lett azegyház kántora. Az õ idejében vettek új harangot.Bevezették a villanyt. Felesége varrottas akciót in-dított a templom feldíszítésére. Bálint Sándor ver-

selõs kedvû ember volt. Különösen híressé váltakverses halotti búcsúztatói, amelyek közül egyet akönyv is közread.

Szól még a könyv Vernes András híres festõ-mûvészrõl, aki hamisítatlanul tudta visszaadni atorockói táj hangulatát képein. Ezekbõl néhányatszínesben közöl a kötet. Valamint a falu népmû-vészetérõl (a csipkeverésrõl, a varrottasokról és afestett bútorokról).A kötet Csonka Zoltánnénál kapható.1021 Bp., Völgy u. 39/B.TEL./FAX: 1-274-2366.E-mail: zcsonka/a/axelero.hu

Ára: 1000 Ft

TOROCKÓ ÚTIKALAUZ

Akik Torockóra, vagyannak környékére akar-nak utazni, azoknak úgyérzem, hogy elengedhetet-len segítõtársa lehet ez akis, 160 oldalas zseb-könyv, amelyet HantzLám Irén állított össze,nagyon gyakorlatiasszempont szerint. Tartal-mát tekintve, elõszörTorockó nevezetesebb tör-ténelmi eseményeinekidõrendi sorrendjét adjameg. Majd népi építésze-tének jellemvonásait mu-tatja be. Aztán leírja,

hogy milyen sétákat tehetünk faluban és hol mi-lyen nevezetességeket láthatunk? Külön neve-zetesség itt is a temetõkert, sok érdekes sírfel-irattal.

Leírja, hogy Torockón miért kel fel kétszer a

Nap. Bemutatja a helyi népszokásokat pl. a far-sangtemetést. Aztán a Torockóval kapcsolatbahozható nevezetes személyeket. Akik ott szület-tek, jótékonykodtak, írtak, vagy festettek róla.Aztán a környezõ sziklákat, a forrásokat, patako-kat, az erdõ mezõ fáit, virágait. Majd a környékturistaútvonalait az egyes nevezetességekhez. Pl.a szolcsvai buvópatakhoz, Ordaskõhöz, a remeteisziklaszoroshoz, a Pilis-tetõre, Inzel-völgybe,Nyirmezõre, Székelykõre (1128 m), a Kõlyukhoz,a szentgyörgyi Várhoz (740 m). A 160 oldalas kiskönyvecskét a Hasznos tudnivalók és a szálláshe-lyek hosszú sorának bemutatása zárja.

Kapható: szintén Csonka Zoltánnénál,

a fenti címen.

Könyvjelzõ

Ezen a címen, új rovatot indítunk. Ebben rendszeresen olyan könyvekrehívjuk fel a T. Olvasók figyelmét, amelyek sok érdekes unitárius

vonatkozást tartalmaznak.


Megalakult a László Gyula Történelmiés Kulturális Egyesület

Petõ László elnök a következõket nyilatkozta errõl lapunknak:Hadd kezdjem két idézettel, melyek például szolgálhatnak.

„ ... hadd valljam meg: boldog vagyok, szeretettel tölt el, hogy ezt az

életet magyarul élhetem, gondolkozhatok, érezhetek, láthatok.” (László

Gyula)

„Álljatok a jó szellem pártjára, mert talán csak a ti erõtökre, vagy

annyi idõre van még szüksége, mennyi tibennetek él.” (Táncsics)

Budapesten 2003-ban megalakult a László Gyula Történelmi ésKulturális Egyesület. Célja a magyar történelem, a kultúra megisme-rése, megismertetése, a magyar hagyományok és anyanyelvünk ápo-lása, az ezzel kapcsolatos ismeretek terjesztése.

Szellemiségével, mûködésével a hagyományok megõrzéséhez, a he-lyi közösségek megmaradásához, a helyi kulturális hagyományok ápo-lásához, a nemzeti öntudat erõsítéséhez kíván hozzájárulni.

Az egyesület elõadásokat, kulturális és oktatási rendezvényeketszervez, és más ismeretterjesztõ módszerek igénybevételével szeretnécéljait megismertetni, elfogadtatni. Kiemelt célunk, hogy ezeket az ér-tékeket a fiatalok minél szélesebb körével ismertessük meg.

A László Gyula Egyesület olyan kiadványok, könyvek megjelené-sét, mûsorok, programok szervezését, megrendezését segíti majd elõ,illetve olyan kutatásokat támogat, melyek az egyesület szellemiségé-vel, céljaival összhangban vannak.

Egyesületünk Kárpát-medence-szerte kívánja tevékenységét vé-gezni, hogy mûködésével is hozzájáruljon valamennyiünk közös kin-csének, kultúránknak megõrzéséhez, ápolásához.

2003-ban a XII. kerületi Mûvelõdési Központban vendégünk voltdr. Bakay Kornél régészprofesszor, aki László Gyula munkásságáról

tartott elõadás-sorozatot. A Nemzeti Kamaraszínház Ki kérdezett?címû mûsorát, a Testnevelési Egyetem színjátszóinak Wass Albert-est-

jét és irodalmi összeállítását láthatták az érdeklõdõk. Döbrentei Kor-

nél Kardélen címû kötetét mutatta be Kövesdy Zsuzsa a költõvel foly-tatott beszélgetés keretében. Tehetséges fiatal muzsikusok isbemutatkoztak: Sashegyi Zsófia és a Misztrál együttes. Karácsony-es-tünkön pedig Bánffy György Márai-mozaikja volt látható.

2004. január 27-én 19 órakor a XII. kerületi Mûvelõdési Központ(Bp. XII., Csörsz utca 18.) színháztermében prof. dr. Balázs Géza: A

nyelv virágai és vadvirágai címmel tartott elõadást.Honlapunkon folyamatosan tájékoztatást adunk az egyesület éle-

térõl, programjairól.

László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület1028 Budapest, Rákos utca [email protected]

Milyen kár, hogy egyházunkat meghívás hiányában nem képviselhette sen-

ki: Szeretnénk szoros kapcsolatot kialakítani ezzel az egyesülettel, hiszen

László Gyula egyházunknak hûséges tagja volt, és nagy büszkeségünk!

– a Szerkesztõ –

Kedves Zoltán bátyám!

Köszönöm az Unitárius Élet-

ben közzétett Pápa-Sopron be-

számolót. Különösen életíze volt

az, ami megragadott, és ami eltért

a lelkészek szokványos statisztikai

beszámolóitól.

A cikk egyes felvetéseire csak

arra szeretnélek kérni, hogy jó

szándékkal esetleg ne okozzunk

sértõdést, gondolok itt elsõsorban

a kehelyre, ami dr. Lõrincz Dá-

niel és családja adománya és

szándékosan készült kerámiából.

Az nem is önálló darab, mert egy

egész úrvacsorai készlet van belõ-

le, nagy kelyhek, kis kelyhek, tá-

nyérok, öntõkancsó. Ezzel is a gyö-

kereinkhez való kötõdést kívánjuk

hangsúlyozni. A faragott persely

ötlete már bennünk is felmerült és

jó, hogy ez neked is feltûnt. Hátha

az újságcikk hatására valamelyik

fafaragóban megmozdul az alko-

tókedv.

Érzem az UNÉL új fuvallatát

és örülök, hogy végre van valaki,

aki ennyire szívvel-lélekkel, oda-

adással áll, többek közt, e „többre

érdemes ügy” mellé is. További jó

munkát és jó egészséget.

Sándor Gy. Mátyás(Gyõr)

Válasz:

Kedves Mátyás!

Felvetéseddel egyetértünk,

ezért közöltük le, változtatás

nélkül. Elnézést kérve

dr. Lõrincz Dánieltõl, a félre-

érthetõ felvetésért.

Dr. Zoltán Zoltán

fõszerkesztõ

Kéziratokat nem õrzünk meg és

nem küldünk vissza.

Az aláírt cikkekért a szerzõk

viselik a felelõsséget.

A szerkesztõség fenntartja az

írások szellemét és tartalmát nem

érintõ rövidítések jogát.

Folyóiratunk minden páros

hónap végén jelenik meg.

UNITÁRIUS ÉLETA Magyarországi Unitárius Egyház lapja

Szerkeszti a Szerkesztõ BizottságFõszerkesztõ:

Dr. Zoltán ZoltánFõszerkesztõ-helyettes:

Léta SándorFelelõs szerkesztõ:

Balázsi LászlóSZERKESZTÕSÉG CÍME:

V., Nagy Ignác utca 2–4. Budapest, 1055Telefon/fax: 311-2801

Internet: http://unitarius.lap.huTerjeszti a Magyarországi Unitárius

Egyház.Megjelenik kéthavonta.

Felelõs kiadó:Heltai Gáspár Kft.

Index: 25 842Készült:

a Cerberus Kft.nyomdaüzemében

Felelõs vezetõ:Schmidt Gábor

HU ISSN 0133-1272

A Magyarországi Unitárius Egyházinternetcíme:

www.unitarius.huhttp://unitarius.lap.hu


Elõfizethetõ:A lelkészi hivatalokban

(Budapesten és vidéken),vagy befizetési csekken.

Bankszámlaszám:11713005–20011631

Egyes szám ára: 400 FtÉvi elõfizetési díj: 2400 Ft

H Í R E K

A Kelet-Magyarországi Szabadelvû Protestáns Kör mint a beregi térségmeghatározó erejû egyesülete bekerült a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei civilszervezetek választmányába, beválasztották az ez évi megyei közgyûlésen a 20tagú Megyei Civil Egyeztetõ Tanácsba, Felhõs Szabolcs ügyintézõ titkárvezetésével.

A kör képviseli a megyei fórumon a Balázs Ferenc Beregi Népfõiskolát, atiszaszalkai Gazdakört, a Beregi Múzeum Baráti Körét, a Beregi UnitáriusIfjúsági Kört, a Beregért Baráti Kört és a Dandos Gyula Cigányegyletet.

Az UNÉL Tavaszi Tárlatára a beregi unitárius szórványból kikerülõ alkotók isbeneveztek.Balogh Tibor grafikus, Vári Zsolt festõ és Lakatos László naiv festõ képviselik aberegi szórványt.

•

T A V A S Z I T Á R L A T (FELHÍVÁS!)

Az Unitárius Alkotók Társasága 2004. április 3-án, szombaton 15.30 órakortartja alakuló közgyûlését a 1092 Budapest, Hõgyes Endre u. 3. sz. alattigyülekezeti teremben.Minden alapító tagot és érdeklõdõt szeretettel várnunk.A közgyûlést követõen 17 órától TAVASZI TÁRLAT címen festmény-kiállításünnepélyes megnyitására kerül sor, melyre szintén várjuk a kedves érdeklõdõket.A kiállítást megnyitja: Szinte Gábor, egyetemi professzor, festõ, mûvészettörténész.A Tavaszi Tárlatra már jelentkezett alkotókat kérjük április 2-án a kiállításberendezésére megjelenni alkotásaikkal a Hõgyes Endre u. 3. sz. alatti gyülekezetiteremben.Mivel 8 mûvész 40 képpel jelentkezett a Tavaszi Tárlatra, ezért válogatottformában kerülnek megjelenítésre a képek.További információért Gergely Felicián szervezõhöz lehet fordulni a 311-22-41-estelefonon munkaidõben!Az Unitárius Alkotók Társasága rendezésében ez a tárlat egy sorozatnak a kezdetelenne, mely egy Tavaszi és egy Õszi Tárlatból állana, minden évben megrendezve!Budapest, 2004. március 16.

A Szervezõk

•

F E L H Í V Á S

Keresünk olyan híveket, vagy velünk szimpatizáló urakat, hölgyeket, akikgyakorlott túravezetõk a Budai-hegyekben, vagy az ország más tájain, ésszívesen vezetnének híveinknek egynapos könnyû, (4-5 km) gyaloglással járótúrákat a nyári és a kora õszi hónapokban.A túrák a Moszkva térrõl indulnának szombati napokon, és Hûvösvölgybõl, vagyZugligetbõl folytatódnának a közeli hegyekben. A késõbbiekben Pomázról ésSzentendrérõl is indítanánk túrákat a környezõ hegyekbe, természetesen közösbudapesti indulással.Egyszersmint híveinket is kérjük, hogy akik ilyen túrákon szeretnénekrészt venni, az egészséges életmódra való áttérés jegyében, azok is jelentsék beilyen irányú szándékukat, mert szeretnénk megalapítani az Unitárius Hívek ésBarátaik Turisztikai Egyesületét.Ha ez a kezdeményezésünk a közép- és idõsebb korosztály körében beválik, akkoraz ifjúsági tagozatot is szeretnénk megalapítani.

Jelentkezési határidõ: 2004. május 1.

Közmûvelõdési ésRendezvényszervezési Titkárság

NE FELEJTSE EL MEGÚJÍTANI ELÕFIZETÉSÉT!

Documents

D:vikimentes-cvikimentesvikimunkaunit.rius .let 42 …tudastar.unitarius.hu/UNEL-2000/20042/2004-marcius-april...10.380-as számmal. Csak a „Mécs összes versei” bejegyzés a