0

A.D. 2011

E-KÖNYVEK elektronikus etika könyvek Szerzők: A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium diákjai Szerkesztő: Szilágyi László

www.zrinyinyh.hu

E-MESÉK A SZERELEM MESÉI

1

A SZERELEM MESÉI

Nyíregyháza, 2011.

2

Tartalom:

Minden jó, ha jó a vége - Dudás Ádám 3-5.o.

Felhővilág - Rédai Krisztina 6-7.o.

Viszonzatlan szerelem - Juha Adrienn 8-9.o.

Az Álommanó - Czap Kinga 10-11.o.

Sohasem késő változtatni - Papp Viktória 12.o.

Egy különös történet - Szatmári Anita 13-15.o.

Múltból jövőt - Tóth Zsófia 16-17.o.

Kaktusz és Barátai - Zsögön-Bögözi Klaudia 18-20.o.

Egy királylány élete - Deli Barbara 21-23.o.

Nikolas és Lucie lehetetlen szerelme - Bereczki Judit 24-25.o.

Ella az engedelmes - Pengő Emese 26-27.o.

Egy Lányka Története - Bezdán Enikő Katalin 28-29.o.

Röff, a malac - Demeter Boglárka 30-31.o.

Történet egy Kuglófról, aki megismerkedett

egy gyönyörű Túrósréteslánnyal - Szikora Péter András 32-34.o.

A ravasz királylány - Kovács Diána 35-36.o.

Az aranyhajú királylány 37-38.o.

A valódi szépség - Dohanics Gréta 39-40.o.

Csak egy mondat - Zolcsák Cintia 41-42.o.

Papír csillagok - Puskás Anita 43-44.o.

A szerelem ereje - Magyar Fruzsina 45-46.o.

3

Minden jó, ha jó a vége

Hol volt, hol nem volt hetedhét országon is túl, élt egyszer egy király. Bölcs és nemes szívvel

uralkodott népe felett. Alattvalói nagyon szerették és tisztelték. Hatalmas palotájában

egyetlen lányával élt mióta felesége betegségben meghalt.

Nagyon féltette, szerette egyetlen leányát. Akinek szépsége olyan ragyogó volt, hogy híre

bejárta a környező birodalmat. Bokáig érő szőke haján úgy ragyogott a Nap fénye, mintha

csak aranytálcáról tükröződne vissza. Akadt is kérő bőséggel. Gazdagabbnál gazdagabb

királyfiak, hercegek jöttek, hogy meghódítsák a gyönyörűségesen szép királylányt. A

leánynak azonban nem kellett sem királyfi, sem herceg, mert az ő szíve választottja az

udvari kertészfiú volt. Apja azonban hallani sem akart erről. Ígért lányának mindenfélét,

hogy meggyőzze, válasszon hozzá illő társat, de a lány hajthatatlan volt.

A kertész és a királylány szerelme titokban egyre

szorosabbra fűződött. Amikor csak alkalom nyílt

rá, a fiú mindig friss rózsát rakott a lány ablakába,

jelezve kiapadhatatlan, forró szerelmét. A lány

pedig viszonzásul minden alkalmat megragadott

arra, hogy a kertben eldugott helyen lopva forró

csókot váltson a jó megjelenésű, kedves, szelíd

kertészfiúval.

Egyik alkalommal, amikor éppen csókot loptak a kertben a király észrevette a szerelmes

fiatalokat. Nagy haragra gerjedt, és megtiltotta, hogy a fiú a lány közelébe menjen. Még

csak ránéznie sem volt szabad, szólni hozzá meg végképpen nem.

A lány dühében és elkeseredésében bezárkózott a szobájába, és szomorúságában sem

nem evett, sem nem ivott, nem tisztálkodott és fel sem öltözött. Nem ment ki attól a naptól

fogva az udvarra, csak néha nézett ki sóvárogva az ablakon. Nem szólt senkihez csak egyre

4

sírt és sóhajtozott. A szolgák mindennap finomabbnál finomabb ételeket csúsztattak át az

ajtó nyílásán a királylánynak, de a lány nem nyúlt az ételhez.

Ahogy teltek a napok, a hetek, egyre koszosabb és rendetlenebb lett a szoba. A romlott étel

szaga már messzire elterjedt a palota udvarán. A királylány már csak árnyéka volt

önmagának. Szépsége megfakult, ápolatlan arcán már csak nyomokban volt az élet.

Legyengült, egyenes tartását megtörte a bánat. A romlott étel szagára odasereglettek a

patkányok, és elszaporodtak a királyi palotában. Annyira elviselhetetlen volt már a számuk

és jelenlétük a palotában, hogy a király külföldről hozatott kiváló minőségű patkányfogó

macskákat. A macskák azonban meghazudtolták hírüket, hiszen ahogy beléptek a palotába,

szerteszét futottak, és mindegyik keresett magának egy kényelmes helyett, ahol egész nap

csak nyávogott és lustálkodott. Nem győzték etetni őket a szolgák. Arra is lusták voltak,

hogy a palota udvarán végezzék el szükségüket. Ahol éppen kellett, oda piszkítottak.

Egyre elviselhetetlenebb lett a kosz és a szag a palotában. A király haját és szakállát tépte

az idegességtől. Arcára kiült a kétségbeesés és elkeseredés. Elhatározta, hogy a birodalom

legképzettebb kutyáit hozatja a palotába, hogy rendre tanítsák a macskákat. Nagy volt az

öröm mikor a kutyák megérkeztek a palotába, hiszen hangos csaholásuk reményt keltett a

kétségbeesett király szívében. A remény azonban hamar szertefoszlott, mert a kutyák nem

tanították rendre a macskákat. Csak rohangáltak le föl a palota lépcsőin, vonítottak és

csaholtak egész nap. A palotában egyre elviselhetetlenebb lett a kosz és a bűz. A király

utolsó kétségbeesésében hozatott egy varázslót, hogy tegyen rendet és fegyelmezze meg a

rakoncátlan, lusta állatokat. A varázsló azonban valójában egy gonosz kém volt, akinek a

célja az volt, hogy álruhába bújva tönkre tegye a királyt és elvegye tőle a királyi széket. Nem

tudott úrrá lenni ezen az áldatlan helyzeten, hiszen nem volt varázsereje.

A király minden reggel fejfájással ébredt. Nem bírta elviselni a palotában terjengő bűzt, a

királylány sírását, a macskák nyávogását, a patkányok rágcsálását, és a kutyák vonítását.

Egyre több hibát követett el királyi feladatai végzésében. Ez pedig ellenségeskedést szült

népe körében. Egyre több panaszlevél érkezett a palotába. A varázsló pedig szította a

haragot a nép szívében . A feszültség akkorává duzzadt, hogy a nép szívében kicsordult a

türelmetlenség pohara. Kaszát, kapát ragadva vonultak a palota kapujához, dühükben

5

betörték a kaput és elfogták a királyt leányával együtt és tömlöcbe zárták őket, a gonosz

varázslót pedig királlyá koronázták.

A kertész fiú, aki egy pillanatra sem szűnt meg szeretni kedvesét, most már nem

tétlenkedhetett tovább. Bátran a varázsló elé állt és fogadást kötött vele. A fogadás tétje

pedig az volt, hogy ha elűzi egy csettintésre a patkányokat, macskákat, kutyákat, akkor a

varázslónak örökre el kell hagynia a palotát. Ha viszont nem tudja megtenni, akkor a

kertészfiúnak, a királynak és leányának meg kell halnia.

A kertész fiú és a varázsló kezet ráztak a fogadásra. A királylány kedvese csettintett egy

nagyot, és hirtelen nagy csend lett. Egy szempillantás alatt megszűnt a cincogás, nyávogás,

ugatás. A szemfényvesztő varázsló a hatalomtól a király a lánya féltésétől elvakulva nem

látta meg, amit a tisztánlátó szerény kertész meglátott: hogy már rég nincsenek patkányok,

a macskák mikor nem kaptak többet enni egeret ettek, majd a kutyák elkergették a

macskákat és velük együtt eltűntek a palotából.

A palota újra régi fényében és pompájában ragyogott. A varázsló halálsápadtra válva

hirtelen kirántotta kését és a fiú felé rohant. A fiú azonban észrevette ezt és lefegyverezte a

gonosz és elvetemült varázslót. A varázslót tömlöcbe zárta, és kedvesét apjával együtt

kiszabadította a börtön fogságából. A király nagyon hálás volt a fiúnak, és mikor látta

lánya szemébe visszatérni a ragyogást, akkor a kertészfiúhoz adta feleségül.

A palota újra megtelt élettel. A királylány szépsége még szebben tündökölt, mint korábban.

A fiú nyakába borult, és még aznap megtartották az esküvőt. Hetedhét országra szóló

lakodalmat csaptak. Talán még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Dudás Ádám

6

Felhővilág

Egyszer volt hol nem volt a kéklő egeken is túl élt egy felhő család. Nagyon békésen éltek

fenn együtt. Békésen teltek napjaik.

Felhőpapa egy Napsugárgyárban dolgozott, már több éve dolgozott ott és a

ranglétrán egyre feljebb került. Az alapoknál kezdte és most egy teljes részleg vezetője.

Nagyon büszke magára, hogy mi mindent ért el, de családjával keveset van együtt.

Felhőpapa egy maximalista volt. Mindig a jövő érdekelte és hogy nagyobb hatalomra tegyen

szert. Felhőmama otthon volt, a házimunkát irányította és a ház körüli teendőket végezte.

Ő a kis felhőlánnyal volt otthon, akit Miminek hívtak. Felhőmama mindig az ész, az

értelem megtestesítője volt. Ő irányítja a családot, még ha a háttérből is. Ő a család esze. A

kis Mimi még nagyon pici, nemrég tanult meg járni, és beszélni még csak most kezd. Ő

mindig megörül, ha jutalmat kap, de sír ha büntetést. Nagyon erkölcsös, tisztességes,

lelkiismeretes gyerek, mert még kicsi. Sose hazudik mindig elárulja testvérét, még ha fél

szavakkal is. A testvére, Manó aki egy kamasz fiúfelhő. Közeledik a naphoz mikor elmegy

útjára, hogy felhő váljon belőle és hogy megtalálja az igaz szerelmet. Ezt az utat minden

felhőnek végig kell járnia.

Teltek-múltak a napok és hetek. Eljött az ideje, hogy Manó elinduljon. A család

elköszönt tőle. Épp felhőpapától búcsúzott volna el, amikor egy csintalan délnyugati szélfiú

elfújta és vitte-vitte. Már olyan messze voltak, hogy nem is látta szülőházát. Manó egy

kicsit megijedt, hogy nem fogja többé látni családját. Egyszer csak a csintalan szélfiú

megijedt valamitől és hirtelen megállt aztán eltűnt. A felhőfiú így csak lebegett és lassan

szállt tovább. Egyre hidegebbet érzet és valami szorító fájdalmat. Elérkezett az idő az útra.

Manó cseppek formájában elkezdett leesni de mivel hideg volt megfagyott és hópihe

formájába érkezett a híres földre, amiről már annyi mindent halott. Az északi sarkon esett

le. A csintalan szélfiú egészen eddig elröpítette. Manó csak didergett és várt. A várakozás

közben nagyon sok barátot szerzett. Mivel könnyen barátkozott, megbízható volt minden

arra járóval összebarátkozott. Eltelt egy fél év. Már rengeteg barátja volt, mikor hirtelen

búcsúznia kellett. Eljött a nyár, a hó és a jég olvadni kezdett. Manó bekerült az óceánba.

Elkezdett sodródni az egyenlítői meleg felé. Sodródott és egyszer csak találkozott Larával.

7

Ő is a felhővilágból származott és az útján van, hogy felnőtt felhő legyen. Az ő apja a

vezérigazgató a Napsugár gyárnak. De Lara elmesélte Manónak, hogy mindig letört,

melankolikus hangulatban tér haza boldog anyjához. Lara és Manó az útjuk során mindent

megbeszéltek. Először szoros barátságot kötöttek majd kialakult a szerelem köztük. Minden

rózsaszínben úszott körülöttük, boldogok voltak,hogy útjuk végéhez közelednek és hogy

megtalálták egymást. Egyszer csak valami ember lakta területre értek. Manót elkezdte

valami szívni. Manó mondta az ekkorra már síró Larának, hogy várjon, mert nemsokára

visszajön. Manó egy eső rendszerbe került. Egyszer csak egy csapon keresztül folyt ki. Épp

valaki megmosta a kezét. Manó a lefolyóban lefolyt és a szennyvízbe került. Ott várakozott

rá Lara. Lara nagyon érzelmes volt. Sírt. Örült, hogy szerelmét újra láthatja.

Együtt elindultak az útjuk végéhez. Elértek az egyenlítőhöz. Lara és Manó nagyon

meleget érzett. Elkezdtek párologni. Újra elkezdtek felhővé alakulni. Lara vízcseppekben is

gyönyörű volt, de felhőként igazi bombázó. Manó szája nyitva maradt mikor meglátta.

Egyszer csak a csintalan szélfiú megjelent egy széllánnyal. Bocsánatot kért Manótól, hogy

elsodorta apjától. Megígérte cserébe, ha megbocsát, hogy elviszi újra felhővilágba. Így is lett

Manó és Lara szélháton került vissza. Mindenki nagyon örült, hogy újra láthatják Manót

és hogy megtalálta szerelmét Larát. Nemsokára felhővilágra szóló lakodalmat ültek, ami hét

napig tartott. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Rédai Krisztina

8

Viszonzatlan szerelem

Volt egy lány akit Nórának hívtak. 14 éves volt, amikor egy olyan ember lépett be az

életébe, aki nagyon sokat jelentett a lánynak.

A fiú sokkal idősebb volt, mint a lány, kb. 10 év volt a korkülönbség. Nóra az első

pillanattól fogva szimpatizált a fiúval, Márkkal. Márk ekkor már diplomás épülettervező

volt. Egy közös baráti társaságban ismerkedtek meg, mivel Nóra édesapja is tervező volt

ugyan annál a multinacionális cégnél ahol Márk is dolgozott. A lány úgy érezte, hogy Márk

is felfigyelt rá már az első találkozáskor.

Egy nyári napon újra összegyűlt a baráti társaság az egyik tervezőnél és kerti partit

rendeztek. Persze ott volt Nóra is és Márk is. Néha egymásra néztek, véletlenül összeért az

asztal alatt a lábuk és a végén még beszélgetésbe is elegyedtek. Az este folyamán a fiú egyre

közelebb került a lányhoz. A parti végén Márk elkérte a lány telefonszámát. Mielőtt Márk

elment volna a partiról írt egy sms-t Nórának hogy találkozzanak a kapu előtt. Nórának a

torkában dobogott a szíve amikor elolvasta az sms-t. Azon gondolkodott, hogy mit mondjon

az apukájának, amiért elengedné sétálni. Végül kitalálta, hogy találkozik az egyik

barátnőjével. A kapu előtt már várta Márk. A fiú odalépett a lányhoz megölelte és

megcsókolta. Ez volt a lány első csókja. Másnap Nóra egész nap ezen gondolkodott. Majd

kicsattant örömében. A fiú szép sms-ekkel, bókokkal csábította el a lány. Sorozatosan

találkozgattak és beszélgettek az élet nagy dolgairól. Márknak azonban már komoly

kapcsolata volt egy másik lánnyal, Gabriellával. Nóra ezt úgy tudta meg hogy, egy

találkozáskor meglátott Márkon egy arany karika gyűrűt. Nóra elkomorodva kérdezte meg

Márkot, hogy mit jelent ez. A fiú megbánóan nézett a lányra és elmondott neki mindent.

Nóra nagyon kiborult, mivel egészen összetörték a szívét. Úgy gondolta hogy nincs többé

értelme az életének.

Ezalatt Márk is nagyon gyötrődött, mivel ő nem akarta megbántani a lányt, de már

késő volt. Soha nem akart tőle komolyabbat csak egy-két boldog éjszakát. Nem gondolta

hogy így elhúzódik ez a kis kaland.

9

Nóra az igazság kiderülése után nem kereste

Márkot, de ennek ellenére is nagyon szerelmes

volt belé. Márk úgy gondolta hogy nem szabad

többé keresnie a lányt mert így csak még

nagyobb fájdalmat okoz neki.

Teltek-múltak az évek és Nórából egy csinos

18 éves lány lett. Márk továbbra is ugyanott

dolgozott, ahol Nórának az édesapja. Az

incidens óta nem találkozott a két fiatal.

Mindig elkerülték egymást. Márk feleségül

vette Gabriellát és már az első gyereküket

várták.

Nóra a múlt emlékeit még mindig nem tudta

elfelejteni. Szerelmes volt Márkba, de már senki nem látta rajta hogy valami baja lenne csak

a szíve fájt nagyon.

Egy napon Nóra édesapja elhívta magával a lányt egy előadásra. Nóra szívesen

elkísérte apját, de arra nem gondolt hogy Márk is ott lesz. A sors úgy rendelte, hogy egymás

mellé kerüljenek. Márk nagyon meglepődött amikor meglátta a lányt, mivel Nórából igen

szemrevaló lány lett. Nórának is még mindig ott égett a tűz a szemében. Márk úgy

gondolta, hogy a lány újra megérne egy mosolyt. A fiúnak meg volt a lány telefonszáma és

elhívta a lányt vacsorázni, ahol megbeszélték a múlt dolgait. Nóra elmondta, hogy szerelmes

a fiúba és hogy az egész életét el tudná vele képzelni. A lány nagyon jól tudta, hogy ezzel

egy családot szedne szét, de az érzéseinek már nem tudott parancsolni. Márk elmondta hogy

ő nem tudja ezt viszonozni, mert szereti a feleségét viszont Nóra nem közömbös a számára.

A lány megértette a fiút, de ő nem akart a második helyen állni, így a vacsora után elváltak

az útjaik.

Én úgy gondolom, hogy bízzunk magunkban és találjuk meg a hozzánk való társat!

Juha Adrienn

10

Az Álommanó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy manó család. A családban mindenkinek volt

egy saját, különleges tulajdonsága. De a család legkisebb manójának nem volt semmi egyedi

képessége. Csodálkozott az egész család, vajon mi baja lehet a kis Noelnek? Ezt azonban

szinte senki sem említette, hiszen Noel nagyon érzékenyen viselte, hogy testvérei

rendelkeznek bizonyos képességekkel, Ő viszont nem.

Az egyik nap a kismanó épp lefekvéshez

készülődött, amikor az ablaknál állva

megpillantott egy hullócsillagot. Behunyta

szemeit és kívánt valami szépet. Mikor elaludt

egy emberi gyermek álmában találta magát.

Szembesült azzal a gyermeki ártatlan örömökkel

amiben Ő is élt. Az egész álom olyan volt, mint

egy vidámpark. Mikor felébredt elmesélte

édesanyjának különös álmát és ekkor az

anyamanó rájött, hogy Noel egy álommanó.

Ez egy kivételes különleges tulajdonság hiszen befolyásolhatja az emberek álmait.

De vigyázni kell, mert, mert ha valaki visszaél vele, illetve túl önző az álmok rémálmokká

válnak. Noel nagyon boldog volt, és alig várta az éjszakát hogy végre álmodhasson. Eljött a

lefekvés ideje. A kis manó egy fiatal lány álmában találta magát. Szórakozás, és rengeteg

boldogság van jelen. Noel az álomban önzőn viselkedett és csak a saját maga

szórakoztatásával foglalkozott. Hirtelen megpillantott egy fekete árnyat és minden komorrá

vált. A fekete árny rosszakaró és a boldog álomból rémálmot csinál. Noel megmoccani sem

tudott a rémülettől. Felébredt. Szalad az anyukájához, elmeséli mi történt álmában. Tőle

tudta meg hogy le kell győznie a démont ,és az csak úgy sikerül ha mindig önzetlen marad.

De a legfontosabb az a szeretet, hiszen a szeretet mindenek felett áll. Ismét eltelik egy nap,

elérkezik a lefekvés ideje. Noel izgatott és kissé fél is. Édesanyja forró csókot ad homlokára.

Noel érezte a szeretet erejét és ez adott neki elegendő erőt hogy szembetudjon nézni a

11

démonnal. Noel elalszik. Egy férfi álmában találja magát. Mohó, igazságtalan álom volt,

hiszen a férfi gazdag, túlbuzgó életet folytatott. Noel látta hogy a férfinek a legnagyobb

vágya egy tökéletes társ. A manó azon nyomban egy gyönyörű nővé. A férfi azonnal

beleszeretett. E közben az árny már egyre közeledett. Noel a nő alakjában meg megmutatta

a férfinak az élet apró, de mégis legértékesebb örömeit. Mit jelent a gyermekek szeretete,

hogy jobb adni mint kapni. Az álomban a férfi a vagyonát mind az árváknak. a

szegényeknek adta. A férfi soha nem érzett e-hez hasonló érzést. Ezt nem lehet pénzel

megvenni. Ez az élet legfontosabb értéke, amit pénzzel megvenni nem lehet. Lelke

könnyebb, boldogság járta át testét. Az árny eltűnt. Nemsokára a kis manó is felébredt.

Édesanyja kérdezgette az álomban történtekről, de Noel nem volt bőbeszédű mert az álmok

senkire sem tartoznak csak arra a személyre, aki maga álmodja az eseményeket.

Noel megértette, hogy nem az árnnyal kell küzdeni,hiszen a sötét démon maga az emberben

lévő rossz, ami egy idő után felemészti a hordozóját, Segítenie kell az álmodónak abban,

hogy megértse a jó jelentőségét és a szeretet fontosságát. Még a kisgyermek ártatlan,

boldogsággal teli, addig ez az ártatlan boldogság az évek múlásával elhomályosodik.

Elveszítjük az egyik legfontosabb értékünket. Noelnek emlékeztetni kell az álmodókat az

szív a lélek erejére.

Így kapta meg Noel az élet egyik legkülönlegesebb tulajdonságát.

Czap Kinga

12

Sohasem késő változtatni

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szőke kisfiú, akit Bencének hívtak. Ez a szőke

kisfiú rendkívül jó szellemi képességekkel rendelkezett, jól tanult az iskolában. Édesapja

építészmérnök volt, tehát családjuk jól állt anyagilag, és sok barátra is szert tett élete

folyamán. De egy valami hiányzott az életéből. Ez nem más volt, mint a szeretet és a

boldogság.

Édesapja egész életét a karrierjébe fektette. Folyamatosan felfele törekedett a

társadalmi ranglétrán, ezért kevés ideje jutott a családjára. Bence édesanyjának nem volt

munkája, mert mindig is lusta volt ahhoz, hogy dolgozzon. Előszeretettel költötte férje

pénzét ruhák vásárlására és a hétvégi szórakozásaira barátnőivel. Fiával, azaz Bencével és

lányával, Lizával nem igazán törődött. Főként azért szült 2 gyereket, hogy magához

láncolja férjét.

Liza eléggé melankolikus személyiség volt. Kevés barátja volt, arcát eltakaró,

szemébe lógó haja volt és megpróbálta kerülni a társas kapcsolatokat. Bence viszont egy

szeretetre éhes ifjúvá vált. Mivel mindig egyedül érezte magát, igen sok időt töltött a

haverjaival, különösen a Máté nevűvel, akibe beleszeretett. Szülei persze semmit sem vettek

észre ebből, mivel alig beszéltek a fiukkal. Amint betöltötte a fiú a 18. életévét, bejelentette

a szüleinek, hogy ő a fiúkhoz vonzódik. Szüleit ez nagyon megviselte és elzavarták

otthonról. Bence nem tudott hová menni, végül összeköltözött Mátéval.

A szülei viszont megpróbáltak rájönni, hogy mi vezethette rá fiúkat, hogy ide jusson.

Belegondoltak, hogy nem megfelelő erkölcsi normák szerint élnek és egy családnak nem

ilyennek kell lennie. Átgondolták saját hibáikat és azt, hogy nem tehetik ezt Bencével.

Megbocsátottak neki és ezt mondták, hogy elfogadják őt ilyennek, bár nem helyeslik, hogy a

saját neméhez vonzódik. Úgy vélik, hogy sohasem késő változtatni és az ember képes

megváltozni. Ezért Bence anyja már nem jár el szórakozgatni csak a férjével, aki nem ül

naphosszat az irodájában. Lányukra is odafigyelnek és Bencével és Mátéval együtt közös

programokon szoktak részt venni a szülők. Bence életébe beköszöntött a mérhetetlen

boldogság és Mátéval együtt visszaköltözött otthonába.

Papp Viktória

13

Egy különös történet

Hajnal háromkor csörgött a telefon. Felkeltem és először elcsodálkoztam, de végül

felvettem. Először senki sem szólt bele, vártam egy kicsit, majd egy eltorzult férfihang szólt

bele és azt mondta, hogy hét nap múlva meg fogok halni. Elnevettem magam és letettem a

telefont. Visszaaludtam, majd másnap reggel, mikor felkeltem eszembe jutott az éjszakai

jelenet. Gondoltam biztos valamelyik haverom szórakozott velem, vagy aki csak unalmában

azzal szórakozik, hogy hajnalban végighívogatja a telefonkönyvet és az embereket

ijesztgetni próbálja.

Reggel elindultam a munkába és a munkába menet a kocsim leállt, kifogyott belőle a

benzin. Megpróbáltam felhívni Rékát, hogy jöjjön már értem és vigyen be dolgozni, de a

telefonom lemerült. Órákon keresztül vártam, és egy lélek se jött arra. Majd inkább úgy

döntöttem, hogy elindulok. Mivel egy vidék faluban laktam a bekötő út, míg elérek a

városba kb. 1,5 óra, de a városig egy ház és egy bolt se volt. Órákon keresztül sétáltam.

Egyszer egy kutya tűnt fel az úton. Elkezdtem szaladni, majd egy póznára felmásztam.

Fentről láttam, hogy már nem sok van hátra a városig. A kutya egyszer csak megunta a

várakozást és elment. Lemásztam az oszlopról és folytattam utamat a város felé.

Ebédidőre beértem a városba és a munkahelyemre. A főnökömmel találkoztam

legelőször, aki teljesen ki volt kelve önmagából. De elmondtam neki, hogy mi történt és

lenyugodott. Remélte, hogy legközelebb nem fog ilyen történi. Egy autómentőt kiküldött a

kocsimért. Engem pedig hazavitt.

Aznap este hajnalban megint a rejtélyes telefonáló felhívott és mondta, hogy hat nap múlva

fogok meghalni. Megint nem törődtem ezzel.

Másnap reggel Réka jött értem. Útközben elmeséltem neki a sztorimat. Furcsának

találta a dolgokat.

Lassan hazaindulni készültem a munkámból, mikor előttem egy nőt frontálisan

elütött egy kocsi. Teljesen megdermedtem. A rendőröket meg kellett várnom. Elmondtam a

történteket.

14

A harmadik napomon egy építkezés mellett haladtam el. Épp a falakat bontották le.

A veszélyt jelző táblák is ki voltak téve, de az volt a legrövidebb út a reptérre. Amint az

építkezés mellett haladtam a magasból egy hang kiabált, hogy vigyázzak. Ijedtemben

elkezdtem szaladni. Egy hajszálon múlt az életem. Egy nagy vashenger esett le. Egyre

rémisztőbb gondolataim támadtak, e próbáltam inkább másra gondolni. A reptérre inkább

nem is mentem el, pedig egy fontos utamat kellett volna megszerveznem Párizsba.

Délután hazatérve felhívtam a repteret és csak négy nap múlva volt szabad hely, a

nekem megfelelő járatra. Lefoglaltam a jegyet, de akkor nem tűnt fel semmi. Később kaptam

észbe és eszembe jutott a rejtélyes telefonáló monológja. Most már késő volt.

Az aznap estém volt a legszörnyűbb. Rémálmaim voltak, és megint kaptam a

telefonhívást. Reggelig nem is aludtam el.

Reggel elég gyötörten és félelemmel mentem munkába. Istennek hála az úton semmi

sem történt. A városban sajnos forgalmi dugóba kerültem. Ott ragadtam 1 órán keresztül.

Az unkatársaim próbáltak nyugtatni, de valahogy sehogy se sikerült nekik.

A hátralevő három hajnalom ugyanígy telt el, telefonhívással. A rejtélyes telefonáló mindig

felhívott és mindig ugyanazt mondta el. Elkezdtem félni, ezért a másik barátnőmet-Ildikót

megkértem, hogy jöjjön át hozzám lakni egy pár napra, addig, míg le nem nyugszom. A

napjaim nyugodtabban teletek el,de tudtam nem fog menni az,hogy elfelejtsem egykönnyen a

dolgokat.

Másnap bementem a munkahelyemre és egy pszichológus segítségét kértem. Elmondtam neki

az eddig dolgokat.

Este mikor hazaértem, láttam, hogy a lakásom ajtaja nyitva van. Megijedtem,

elővettem minden bátorságom és bementem a házba. A bútorok fel voltak borongatva, a

15

dolgaim szét voltak szórva. A rendőröket kihívtam, felvették a jegyzőkönyvet, majd egy

ismeretlen tettes ellen eljárást indítottak.

Este, mikor lefeküdtem a telefon csörgött és megint az a férfihang szólalt meg, és azt

mondta, hogy ez a hetedik napom.

Ezek után nagyon bepánikoltam és felhívtam a rendőrséget. Az emeleten voltam, így

lementem a földszintre és egy könyvet kezdtem olvasni, hogy a figyelmemet eltereljem. De

neszt hallottam az emeletről, ezért felmentem megnézni mi is lehet az. Körülnéztem, de

semmit nem találtam. A lépcsőn mentem lefele és valaki megfogta a nyakamat és egy kést

szorított hozzám. Levitt a földszintre és egy székhez kötözött, a számat is be akarta

ragasztani, de meggondolta magát.

Csengettek a rendőrség volt az. Először nem mertem szólni, majd már a rendőrség is egyre

hangosabban kiabált. Elsikítottam magam, majd az az őrült megpróbált megölni, de csak

leütött. Elvesztettem az eszméletemet.

A továbbiakra ugye nem emlékszem, csak a kórházban mondták el a rendőrök a

folytatást.

Miután a férfi leütött, a rendőrök bejutottak a házba, de nem találták, csak engem a földön

heverve. A kertben egy zajra figyeltek fel. Kint végül elkapták.

Megkérdezték tőlem, hogy ismerem - ezt a férfit. Egy képet mutattak róla, a volt barátom

volt az. Kérdezték, hogy milyen célból csinálhatta ezt velem. Mondtam, hogy lehet, azért,

mert évekkel ezelőtt választanom kellett közte és a munkahelyem között. Ő nem akart abból

a másik vidéki faluból elköltözni. De én igen, és ezért otthagytam, elköltöztem.

A volt barátomat emberölési kísérlet miatt lezárták. Öt év letöltendő büntetést

kapott.

Engem elküldtem egy pszichológushoz, hogy a történteket könnyebben dolgozzam fel.

Majdnem egy évbe telt, hogy túllépjek a dolgokon. A történtek után nagyon megfontoltam,

hogy a további élete során milyen férfival kezdeményezek párkapcsolatot. Az esetből

tanulva beköltöztem a városba, legalább, ha valami baj történik, velem a szomszédok

tudnak segíteni rajtam.

Szatmári Anita

16

Múltból jövőt

Történetünk 1995-ben kezdődik. Béci, Anikó és Olivér gimnáziumi éveiket tapossák. Anikó

a népszerű táncoslány, a focicsapat legmenőbb tagjának barátnője épp szalagavatójára

készül. A főszereplő fiú, akit legjobb barátjának tart, ugyancsak a szalagavató bálra készül.

Ő Béci. A kissé túlsúlyos, népszerűtlen, magába forduló és szeretetre éhes fiú.

Anikóval évek óta tartó barátsága lassan szerelembe fordult. A lány persze ebből nem vett

észre semmit. Béci úgy dönt, ír egy levelet a lánynak, amelyben leírja érzéseit. Csakhogy egy

házibuli alkalmával, amin Béci, Anikó és természetesen a focicsapat összes tagja részt vesz,

rossz kezekbe kerül a levél. Anikó pasija az egész vendégsereg előtt felolvassa a levelet. A

lány eközben fent a szobájában (mivel nála volt a buli) Bécivel beszélget, amikor megjelenik

Olivér. Egy hosszú hajú, pattanásos fiú, aki szerelmet vall a lánynak. Miután Béci elküldte

Olivért mondván „majd legközelebb folytatod”, figyelmesek lesznek arra, hogy a földszinten

hatalmas nevetés tör ki. Anikó azonnal lemegy a földszintre és meghallja annak a bizonyos

levélnek a szavait. Béci zavarában elrohan. Anikó utána rohan, megköszöni a fiúnak a

levelet és elmondja neki, hogy nagyon szereti, de csak barátilag. Béci teljesen összetör, és a

gimnázium hátralévő napjaiban próbálja kerülni szerelmét és a rosszindulatú embereket is.

Úgy tűnt a két fiatal barátsága örökre megszakad.

2005-öt írunk. Béci egy menő modellügynökség tulajdonosa, a legmenőbb bulikba jár,

modellekkel randizik és a legújabb autókat veszi meg magának. Közeleg a karácsony, és

édesanyja betegsége miatt kénytelen hazautazni a fővárosból szülővárosába. Szülei elváltak

édesanyja Klára pedig alig várja, hogy lássa fiát. December 20-án Béci megérkezik. Úgy

dönt ellátogat gimnáziumi barátaihoz, akik erősködnek, hogy menjen el velük régi kedvenc

klubjukba. Béci beleegyezik, és amint odaérnek legnagyobb meglepetésére, meglát valakit a

pult mögött. Anikó volt az. A lány szóhoz sem tud jutni látván, hogy a kis pufók Béci

milyen jóképű pasi lett, sőt határozottan vonzó volt számára. A fiúban azonnal

fellobbannak a régi érzések, csakhogy megtudja, hogy Anikó Olivérrel jár, azzal a

jelentéktelen gimis fiúval, aki így 10 év után nemcsak, hogy jól néz ki, hanem menő állása

van az egyik legnagyobb helyi vállalatnál. Béci elhatározza, hogy visszaszerzi a lányt.

17

Elhívja moziba, beszélgetnek, de az az érzése

,hogy Anikó még mindig csak barátként tekint rá. Régi

szobájában megtalálja azt a listát amelyre leírta még

anno 10 évvel ezelőtt, hogy miért Anikó a legjobb. 100

indok állt a listán. Béci időközben azt is megtudta,

hogy Olivér csak azért van a lánnyal, mert bosszút akar

állni gimnáziumi sérelmei miatt. Csakhogy Bécinek

nemcsak a külseje változott meg. Azt hiszi, ha menő

kocsival jár és a pénzével henceg, leveszi a lábáról

Anikót.

Így elég nehéznek tűni ka lányt visszaszerezni, ugyanis neki nem erre van szüksége. Béci

elküldi neki azt a bizonyos listát, és elmondja, hogy Olivérnek mi a célja. A lány persze nem

hisz neki, annak ellenére sem, hogy a lista nagyon meghatotta.

December 23-át írunk. Olivér magából kikelve kiabál Anikóval a klubban, mert

rájött, hogy a lány Bécivel találkozgat, és nem tetszett neki, hogy Anikó nem akar vele

lefeküdni, pedig neki épp ez lenne a fő célja. Mérgében teljesen elfeledkezik magáról, és

hiába kér bocsánatot Anikótól a lány hajthatatlan, és bizalmát teljesen elveszti. A lány

elgondolkodik. Előveszi a listát és elkezdi olvasni. Rájön, mit jelent neki Béci, és elmegy

hozzá. Elmondja neki, hogy mit érez és, hogy mire jött rá, és bocsánatot kér a fiútól, amiért

nem hitt neki. Azt is elmondja, hogy mennyire nem tetszett neki a fiú viselkedése. Béci

természetesen megbocsát a lánynak és elgondolkodik. Belátja, hogy a látszat nem minden és

ígéretet tesz Anikónak. Megfogadja, hogy szeretni fogja, és hogy „visszaszáll a fölre”.

Rájönnek, hogy szeretik egymást, és persze összejönnek.

Tanulságként had mondjam el, hogy az érzések és az őszinteség a legfontosabb a világon,

nem a pénz, nem a menő munka és nem is kinézet. Te csak maradj mindig önmagad!

Tóth Zsófia

18

Kaktusz és Barátai

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy baráti társaság Magyarország szívében,

Nagykállóban. Ez a csoport 5 tagból állt. Mind az öt szereplő külön egyéniség volt. A

gyülekező helyek különbözőek voltak. Leginkább Nagykálló és térségében. A csapat nem

csak fiúkból, hanem lányokból is állt. Itt nem számít, hogy ki hány éves, hogy néz ki és

mennyi pénze van.

A fiúknál legidősebb Pistike, utána következett Barna és Dani. A lányok: Andika és

én, Dia. Minden hétvégén összegyűltünk a KAKTUSZ BÁR-ban. A tulajdonos Attila, úgy

kezelt minket, mint a gyerekeit, tisztába volt mindennel, ami velünk történt és történik. Ha

problémánk volt neki mindig volt egy jó szava hozzánk. Ez természetesen kölcsönös volt.

Egyszer azonban eljött december 27-e, az ő születésnapja. Nagy bulit rendezett, aki

számított, mindenki ott volt. Az ember egyszer 30 éves, ennek következtében rendesen

felöntött a garatra. Nem éppen beszámítható állapotban a fiúk interjút készítettek vele, ami

vicces és érdekes volt számunkra. Másnap, amikor kijózanodott, meglátogattuk őt, hogy

minden rendben van-e vele. Szörnyen sajnálta az esetet, ezért fizetett egy kávét

mindenkinek. Ez után Attila eltervezte, hogy megváltozik, és ennek az első lépése, hogy

fölkörüli utazásra megyünk hajóval.

Nagy készülődés volt, rengeteg élelmet és innivalót vittünk magunkkal. Első nap,

amikor elindultunk Attilánál még látszódott a másnaposság jelei, de a legnagyobb probléma

az volt, hogy kiderült, hogy Andika tengeri beteg. Az utazás alatt folyamatosan hányinger

volt és haza szeretett volna menni. Szerencse, hogy ott voltam és segítettem neki, ahogy

tudtam. Miután jobban lesz felmentünk a fedélzetre a fiúkhoz beszélgetni. Amikor

sötétedni kezdett, a csapatunk egy része aludni indult. Sajnálatos módon történt egy dolog,

amit soha nem felejtünk el.

Egy óriási tintahal és a barátja, egy óriási teknősbéka ostromolta a hajónkat. Attila,

becézve Kaktusz erőteljesen rájuk ordított: „Tűnjetek innen, de tüstént.” A tengeri állatok

kétségbe esve lecsúsztak a hajó oldalán. A hajó kisebb sérüléseket szenvedett, ezért meg

kellett álljunk.

19

A második nap a horvátországi kikötőben

szálltunk ki. Barna, Pistike és Andika

elmentek kagylót gyűjteni az otthon

maradtaknak. Danival ketten maradtunk.

Lesétáltunk a partra és beszélgettünk

hajnalig, rájöttünk, hogy mi már régóta

szeretjük egymást, csak még nem volt

lehetőség ezt megbeszélni.

Kaktusz a meghatódottságtól sírni kezdett, de annyira, hogy amikor elindultunk délután

nem tudta kormányozni a hajót, mivel bedagadt a szeme. Ez csak az egyik probléma volt

ezen a napon. Barna, a nagy sörimádó, rájött, hogy elfogyott az összes Borsodi. Majdnem

elkezdett sírni és állandóan azt hangoztatta, hogy haza akar menni. Ekkor Pistike, a nagy

cimborája megnyugtatta: ,, Nem baj Barna, ha nincs sör… van még nekünk wishkey is. Erre

nagyon felnevettek mindketten. Andika magányában lement a hajó végébe és nézte az égen

a hatalmas csillagokat. Andi panelben lakik, nem mindig láthatott ilyet. A nagy szomorúság

közepette a vízből egy férfihang szólt hozzá. Andi nagyon megijedt, hogy ilyenkor a vízből

beszélnek hozzá, azt hitte képzelődik. Végül kiderült, hogy egy fiú volt az, aki egy kémiai

laborban a kollégái átváltoztatták sellő fiúvá. Nagyon jól elbeszélgettek, elcsattant az első

csók. A fiú segítségével végig úszták az egész óceánt, Andi csak reggel került vissza

hozzánk.

Az utolsó nap, amikor már Spanyolországban jártunk, Kaktusz a parton lévő bárban

meglátta élete szerelmét, egy gyönyörű, szép lányt. Eldöntöttük, hogy úgy is az utolsó

napunk, menjünk el szórakozni. Így is történt, találtunk egy bárt, ami még hasonlított is a

Kaktusz bárjához. A bár neve: ,,Amor de corazón” . Jelentése : A szív szerelme. A

csapatban már volt két szerelmes pár: Dani és én, Andika és a sellőfiú. Kaktusz, Barna és

Pistike kicsit szomorúan elindultak a bár felé. Kaktusz a padlón talált egy arany gyűrűt.

Odament a pulthoz, és odaadta a pultosnak. Amint letette a gyűrűt, ismét megjelent a

titokzatos lány. Elkezdtek beszélgetni. A két másik fiú is találtak spanyol lányokat.

Kaktusz szerelmes lett Rosalinda Martinezbe. Azonban a lány vallása miatt nem jöhetett

volna létre köztük semmi, de kitaláltak valamit. Titokban Kaktusz megszöktette őt.

20

Amikor visszatértünk hazánkba, mindenki a csodálatos utazásról beszélt. Andi a

sellőbarátját akváriumban hozta haza, megkeresték a leghamarabbi kórházat és még az nap

este megműtötték a férfit.

Barna azóta tovább issza söreit a KAKATUSZ BÁR-ban Pistikével együtt.

Danival közös kapcsolatunk mai napig tart és tartani fog. Mindent megteszünk annak

érdekében, hogy erkölcsösen éljünk. Nagyon remélem, hogy lesz még alkalmunk ilyen

utazásban.

Zsögön-Bögözi Klaudia

21

Egy királylány élete

Hol volt, hol nem volt Tündérországban élt egy gyönyörű, mesebeli királylány. Bár az élete

nem volt fenékig tejfel, Izabell - mert így hívták a királylányt - egy több méter magas

toronyban élt egy boszorkánnyal, akiről azt hitte, hogy a vérszerinti édesanyja.

Nagyon szerette ezt a hihetetlenül gonosz nőt, akit csak egy dolog érdekelt. Örökké

fiatal akart maradni. A szépséges leány kívánságai nem érdekelték őt. Csupán egy helyet

látott világ életében Izabell , és ez nem volt más, mint egy a semmi közepén álló, bár annál

érdekesebb torony. Hol is kezdjem el az én kis mesebeli történetemet?

Tündérország királyi párjának született egy csodaszép leánya. Már akkor mindenki

sejtette, hogy ez a lány más, mint a többi, de a szülei még nem tudták azt, hogy milyen

fantasztikus dologgal ruházta fel leányukat az Isten. Sajnos nem volt alkalmuk megtudni

az igazságot, mert egy borús, ködös hajnalon a vén boszorkány elrabolta az ártatlan

csecsemőt. Ö volt az egyetlen ember, aki tudta, hogy ha a lány elkezd énekelni, akkor a

mellette lévők visszanyerik fiatalságukat. Magával vitte a már említett eszméletlen magas

toronyba. A kis csecsemő évek során egy gyönyörű, bámulatos nővé érett. A boszorkánynak

meg se kellett tanítani a „leányát” énekelni, mert amikor 7 éves lett elkezdett magától

csilingelő dalokat dúdolászni. Ettől a pillanattól kezdve az öreg bosziból gyönyörű nő lett.

A lány boldogságát áldozta fel azért, hogy ő szép, fiatal nő legyen. Izabell nem hagyhatta el

a tornyot, mivel a boszi nem engedte ezt meg neki. Azt mondta a királylánynak, hogy a

szabadban élők gonoszak, és bántanák őt. Zárt ajtók között élte le az életét. Minden napja

ugyanolyan volt. Énekelt, a torony összes falára bámulatos rajzokat festett. A 18.

születésnapjára azt kérte az „édesanyjától”, hogy hagy mehessen le a toronyból, mivel meg

szerette volna nézni a királyi palotából felszálló léggömböket, amik elborították az eget. A

királyi pár ugyanis minden évben megemlékezett eltűnt lányuk születésnapjáról.

Természetesen ezt az anyja nem engedte meg neki, cserébe azt mondta, hogy elkészíti a

gyermekének a kedvenc ételét. A lányt magára hagyta, mert el kellett mennie az erdőbe

gombákat szedni. Ez alatt a leánnyal, egy csodálatos, s különleges dolog történt. Egy

ismeretlen férfit talált a toronyban. Azonnal a kezébe vett egy lábast, és leütötte a férfit,

22

aki éppen menekülés közben talált rá az eldugott toronyra. Ben ellopta a királyi koronát.

Ezt a lány meg is találta az üldözött tarisznyájában, de nem tudta, hogy ez egy királyi

kincs. Miután felébredt a férfi elkezdett vele ismerkedni. A lány nagyon okos volt. Eldugta

a férfi tarisznyáját, és azt mondta neki, hogy csak akkor adja vissza, ha elviszi őt a királyi

palotához. Ezt a kívánságát teljesítette is a férfi. Fantasztikus kalandok sora várt a

királylányra. Amikor leértek az elvarázsolt kastélyból , Izabell kíváncsian fedezte fel a

természet adta gyönyörűségeket. Soha az eddigi életében nem érezte ennyire jól magát, mint

ebben a pár órában. Rájött arra, hogy az édesanyja hazudott neki: csak fogságban akarta

tartani őt. A kis királylány, annyira boldog volt, hogy még ez a fontos dolog se érdekelte.

Csak egy dolog, ami számított neki, hogy időben odaérjen a királyi ünnepségre. Ez meg is

történt. Egy csónakban ülve nézte meg, hogyan is emlékeznek az elrabolt királylányra,

vagyis rá, de ezt ő nem tudta. Az ünnepély után haza kellett volna mennie, de ő nem akart.

Szerelmes lett a csínytevő fiúba, akit csak az érdek vezérelt addig a pillanatig, amíg Izabellt

meg nem ismerte. Hazakísérte a leányt, és a torony előtt elbúcsúzott tőle. Mind kettejükben

iszonyatos fájdalom, és szomorúság dúlt. A királylány felmászott a létrán az épületbe, de

nem más várta, mint az „édesanyja”, aki nagyon ideges volt. Megkötözte a lányt, és azt

mondta neki, hogy ez lesz a büntetése amiért elszökött otthonról. A lány ettől a pillanattól

egy hangot se eresztett ki a torkán. A fiatal nőből ekkor újra rút boszorkány lett.

Mint minden mesének ennek is happy end lett a vége. Ben , miután elköszönt a

lánytól megtudta, hogy Izabell ki is valójában. Rögtön a segítségére sietett, mert tudta, hogy

veszélyben forog az élete. Kiszabadította a megrémült lányt, és együtt elmentek a palotába.

Izabell megismerte a valódi szüleit, akik igazából szerették őt. A lányból királylány lett, a

fiúból pedig királyfi, és addig éltek, amíg meg nem haltak.

Deli Barbara

23

24

Nikolas és Lucie lehetetlen szerelme

Párizsban élt egy fiatal fiú Nikolas, akinek teljesen hétköznapi élete volt. Iskolába járt,

majd utána apjának segített az autószerelő műhelyben. Egyik nap egy új diák érkezett az

osztályba: egy győnyörű hosszú szőke hajú bájos arcú lány Lucie,aki Londonból jött.

Nikolas rögtön beleszeretett. Szerelem első látásra. Össze is barátkoztak. Attól a

naptól kezdve Nikolasnak nem volt hétköznapi élete. Már nem az apjának segített iskola

után, hanem Lucievel volt. Szerelmük azonban lehetetlen volt, mivel a lány egy gazdag

előkelő családból származott, a fiú pedig egy szegény autószerelő fia volt, és aki elveszítette

az édesanyját. Lucie szülei mikor megtudták miféle fiúval barátkozik a lányuk, eltiltották

tőle.

Majd eltelt egy hét, a fiatalok továbbra is találkoztak csak titokban, végül úgy döntöttek

hogy megszöknek. A két fiatal célja Velence volt: a Sóhajok hídja alatt akarták megcsókolni

egymást, hogy szerelmük örök legyen. Lucie félt és sokat gondolkodott, hiszen ő mindig úgy

viselkedett ahogyan azt a szülei elvárták. Sok kérdés merült fel benne: pl miből utaznak el,

honnan lesz ételük, italuk, hol fognak aludni. Nikolast azonban ezek a dolgok nem is

foglalkoztatták. Sikerült rábeszélnie Luciet, hogy menjenek el. Mind a ketten a szüleiktől

loptak pénzt és éjszaka vonatra szálltak. Lucie egész út alatt őrlődött, hogy helyesen

cselekedett-e? Neki kialakult tervei voltak a jövőről, tudta hogy hova fog menni egyetemre

és hogy mi szeretne lenni. Nikolas viszont nem is gondolt a jövőjére ő csak a mának élt.

25

A vonaton megismerkedtek egy öreg úrral, aki szárnyai alá vette a két fiatalt. Ételt, italt

adott nekik mindent ő fizetett. Hosszú út állt előttük meg is kellett aludniuk valahol. Az

öreg úr javaslatára egy kis szállóban szálltak meg több utazás alkalmával. A fiatalok

megszerették az öreg urat, bár furcsállták, hogy honnan van mindig ennyi pénze. Majd egy

nap meglátta Nikolas az öreg úr képét az újságban, éppen körözik mert ő a zsebtolvajok

királya. Nikolas számon kérte, de ő csak hebegett, habogott. Végül nem adta fel az öreget és

Lucienek sem mondta el, hiszen jól jött nekik a pénz és a segítség. Közben a két fiatal szülei

kerestetni kezdték a rendőrséggel a gyerekeiket. Már szinte mindenhol rendőrök keresték

őket. Útjuk most már bujkálásból állt,mert nemcsak őket, hanem az öreg urat is körözték.

Szerencsére Lucienek és Nikolasnak sikerült eljutni Velencébe, de ahhoz hogy a Sóhajok –

hídja alatt megtudják csókolni egymást kölcsönözniük kellett egy gondolát. Mivel nem volt

pénzük Nikolas elkötött egyet. A fiatal szerelmespár naplementekor megcsókolta egymást.

Addigra a rendőrök is odaértek és a csók után hazavitték őket a szüleikhez. A lány szülei

természetesen a fiút hibáztatták.

Pár nap múlva Lucie közölte Nikolasszal, hogy visszaköltöznek Londonba. Nikolas azt

kérte a lánytól, hogy ne hagyja el és maradjon vele, de Lucie tudta , hogy szülei nem

engednék meg és ő jobb életre vágyik, amit Nikolas mellett nem kaphat meg. Lucie elment.

Húsz év múlva Lucie jogász lett és a miniszterelnök felesége. Lucie éppen a

konyhában volt , amikor a TV hírekben hallotta , hogy bankrablás történt és csodálkozva

látta meg az elkövetők között Nikolast.

Bereczki Judit

26

Ella az engedelmes

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy házaspár. Mindenük megvolt, amit ember

kívánhat magának, boldogok is lettek volna, ha nincs egyetlen híja a boldogságuknak.

Nagyon szerettek volna egy kislányt de ez sehogyan nem adatott meg. Emiatt sokat

búslakodtak szegények.

Az egyik éjjel álmot láttak, hogy él a falu másik végén egy tündér javasasszony, aki

talán tud rajtuk segíteni. Másnap fel is kerekedtek, a kosárkájukba tettek néhány tojást,

némi friss gyümölcsöt és a falu másik végén felkeresték ezt a tündért. A javasasszony sokáig

forgatta az üveggömböt,sejtelmesen az asszony szemeibe nézett,hosszasan vizsgálta a

tenyerében a ráncokat ,végül azt mondta, hogy nemsokára megadatik az amire mindennél

jobban vágynak. Néhány hónap múlva valóban egy gyönyörű csöppséggel lett gazdagabb a

házaspár, akiknek így mindenük megvolt. A kislányt Ellának nevezték el és

keresztanyjának a tündért kérték fel. A tündér, hogy a kislány mindig a helyes úton járjon

engedelmességgel ajándékozta meg.

Teltek az évek Ella fiatal hölgyé cseperedett, a szülei büszkesége lett. Nem élt olyan

ember a falucskában, aki rosszat mondott volna róla. Egy napon az édesapja egy jobb állást

kapott a városban. A család nem volt letörve, hogy a hátuk mögött hagyják eddigi

otthonukat, mivel a városban éltek rokonaik és Ellának is jól jött, hogy ezután vele egykorú

lányok társaságában fogja tölteni az idejét. Költözésük után hamar felvették a kapcsolatot

rokonaikkal. Ella így megismerkedhetett két unokatestvérével Melindával és Mirandával.

Miranda rajongásig szerette az ifjú királyfit, akiért mindenre hajlandó lett volna. Egyszer

mikor a rokonak Ella és családja házában vendégeskedtek,Mirandának feltűnt, hogy a lány

minden kérést teljesít bármi legyen is az. Egy szó nélkül táncolt, ha arra kérte valaki, hogy

táncoljon vele vagy énekelt ha éppen a hangját szerették volna hallani. Miranda rájött, hogy

Ella engedelmeskedik, de azt nem tudta, hogy ezt az adományt Ella a keresztanyjától

kapta. Teltek a hónapok és Ella egyre népszerűbb lett a fiatalok körében szépségével, gyors

észjárásával és nagy szívével. Azt pletykálták a városban, hogy a királyfi, amin

jövendőbelijét szeretné megtalálni. Ella unokatestvére Miranda már előre készült a nagy

eseményre a legszebb anyagokból varratott magának báli ruhát és a nagy este előtt jó nagyot

27

aludt, hogy kipihenten mehessen a bálba és a királyfi figyelmét magára terelhesse. Ella is

hivatalos volt az ünnepségre ahova a legjobb barátnőjével Lénával együtt ment. Ella

belépvén a bálterembe kisugárzásával egyből magára vonta a figyelmét James királyfinak

Egész este együtt táncoltak és nem azért mert a királyfi kérésének nem tudott nemet

mondani. Különös mód a királyfi kérését nem azért teljesítette, mert nem ellene tenni, hanem

azért, mert boldog volt ha Jamessel lehet. Egész éjjel egymással voltak elfoglalva. Egymásba

szerettek. Miranda nagyon féltékeny lett Ellára és elhatározta, hogy bármi áron

megakadályozza azt, hogy a királyfi elvegye a Ellát. Másnap James elmondta a

nagybácsikájának, hogy el szeretné venni Ellát. A nagybátyja nem örült ennek, hiszen ha

James megházasodik akkor átveszi tőle a trónt. Eldöntötte, hogy nem engedi Jamesnek,

hogy elvegye a szerelmét. Miranda fülébe jutott, hogy a királyfi nagybátyja se szeretné a

házasságot. Felkereste őt és elmondta , hogy könnyen megakadályozhatják a házasságot

csak annyit kell tenniük, hogy azt mondják Ellának , hogy nemet kell mondania a

házasságkérésre. Miranda azt is elmondta, hogy nem tudja, hogy miért de Ella teljesíteni

fogja a kérést. A lány meg is tette amit elterveztek. Ella teljesen kétségbe esett, hogy mit fog

kezdeni ezután az életével, hiszen ezzel a boldogságának mond nemet. Szomorúságában

felkereste gyermekkora boldog falucskáját, ahol meglátogatta a keresztanyját. Elpanaszolta

neki, hogy mi bántja a szívét. A tündér látta, hogy nagyon szenved így feloldozta Ellát az

engedelmességi kötelezettsége alól. A tündér belátta,hogy Ella ,ár megtud birkózni a

támadásokkal A lány repesve tért vissza a városba ahol az első útja a palotába vezetett.

Elmondta, hogy mire kényszerítették. James ezt megtudva azonnal elzavarta a

nagybácsikáját, aki a trónért még Jamest is képes lett volna megölni. Ezek után

megtartották a hét országra szóló esküvőjüket, amin Miranda már nem vett részt, mert Ella

tündér keresztanyja azzal ’’ajándékozta’’meg, hogy ezentúl az ifjú házaspár közelébe se

mehet, mivel Ella ajándékát rosszra használta, s éppen a lánnyal szemben. A tündér

emellett Mirandát is engedelmességgel ruházta fel hogy tudja meg a lány is milyen ha olyan

dologra kényszerítik amit nem szeretne megtenni..

Ella és James még ma is boldogságban élnek ha meg nem haltak….

Pengő Emese

28

Egy Lányka Története

Történt egyszer nagyon régen, mikor én még nem voltam tervben. Messze-messze a végtelen

távolban, hol még nem járt a részeges madárka. Volt egyszer egy leány, ki senkire, még

fittyet se hányt. Szóval ez a leányka éldegélt a nagyvilágban, egyedül egy kicsi házban, mert

a 7 törpe ott ragadt a bányában!

Egyszer aztán, egy unott napon, az ajtóban termett egy fura fazon. Azt mondta, hogy ő

a herceg és keresi a gyönyörű hölgyet. Ránézett a leányka és nevetett a nagyvilágba.

- Még hogy te lennél a herceg? Akkor én meg a vidék legszebbje! - mondta a lány

lenézőén, s a herceg elkeseredett.

- Lehet talán rossz helyre jöttem, de a GPS még sosem tévedett! - A herceg nem tudott

mit tenni, tovább állt és ott hagyta Hettit.

Hettinek hívták ezt a vörös hajú lányt, aki ugyan szép volt, de kicsit szeplős tán.

Kiskorában a feje olyan volt, mint egy labda, de az arca megnyúlt, s már a képe sem oly

satnya. Szóval ez a lányka, vékony volt és árva, az édesanyja meghalt, az apja meg

kitagadta. Útjának eresztette, hogy keressen lakást, mert otthon nem maradhat, ha kérőt

nem talál. Így történt meg vele, hogy idáig jutott, mert egy kérő sem akadt, ki ínyére volt!

Az anyja gyönyörű királyné volt egykor, de mára már teste, csak urnában a por.

Sajnálom, hogy ti nem ismerhettétek, a haja, mint az arany, s a szíve is abból lehetett. A nép

sorsát mindig a szívére vette, s leányát, Hettit is jóságra nevelte. De a lányka az apjára

ütött, csak rá kellett nézni, s rögtön lesütött. A király haja vörös volt, mint pozsgás arca, s

mindig mosolygott, míg élt felesége, Anna. A királyné halála után senki sem látta őt nevetni,

egyre csak mogorvább lett és sajnos Hetti is.

De a mese Főszálától kicsit elkanyarodtunk, nézzünk hát vissza, hogy a történet hogy

alakul. Ez a lányka ki a mese elején állt, nem is kislány, hanem kész nő lett tán. Az évek

teltek-múltak, s a kérők csak gyarapodtak. Hiába máshol lakott, az apja rácáfolt. Minden

egyes kérőnek, megadta az új címet.

Végül Hetti ezt megunta és visszaköltözött a várba. Mint az előbb említettem, Hetti

már kicsit felnőttesebb, de még nem teljesen változott meg. A lázadása már nem olyan

vészes, mert belátta, hogy jobb lesz, ha férjhez megy. Mikor belépett a királyi várba, Atyja

29

már a kapuban várta, de sosem gondolta volna, hogy lánya ilyképpen megváltozhat. Haja

lágyan a szellőben aranyként játszott, s arcán szeplő már végképp nem látszott, máig is

rejtély mi tette ilyenné, s a király szemében egy igazi tündérré! A stílusa maradt olyan,

amilyen, de apja lánya ő tagadni nem lehet.

De ahogy felnőtt, így utólag megbánta, hogy olyan csúnyán elküldte a herceget, ki

csodálta. Azt a kis naiv, de daliás herceget, ki a mese elején, oly nagyon elkeseredett. Ezért

aztán, küldött egy követet, hogy kerítse elő a jóképű herceget. Nem kellett sokáig keresnie

Henrit, szomszédos országban élő királyfit. Az volt a legnagyobb meglepetés számára, mikor

a követ kinyögte, hogy mit keres nála. Mikor ezt a herceg meghallotta, indulhatott volna

azon nyomban, de apja hirtelen nagyon nagy beteg lett, s Henri át vette helyét az ország

felett. A követ sietett a hírrel haza, hogy ezt a királylány tudtára adhassa.

Ez után az öreg király semmi mást nem mondott, csak elengedte lányát és elmosolyodott.

Igen jól halljátok a király mosolygott, s ezt látván, a lánya sem volt már morcos. A lagzijuk

megvolt egy fél éven belül, de tartott egy hétig, mint utólag kiderült. Boldogságban éltek,

vagy talán még ma is, ez a mese vége, volt füle is, farka is.

Bezdán Enikő Katalin

30

Röff, a malac

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy erdő, ahol volt egy mocsár. Egy malac élt egy kis

házikóban ott. Nevezzük nevén, Röff. Nagyon magányos volt és gonosz, sosem voltak

barátai. Nem is csoda, hiszen mindenki, aki ismerte, nem állt vele szóba, mogorva

viselkedése miatt. Egy nap azonban minden megváltozott. Tudniillik a mocsara körül

mindenkit elüldözött, aki a közelébe ment. Nem szeretett senkivel sem beszélni, csak azt

szerette, ha békésen dagonyázhat egyedül a mocsarában. Egy nap megjelent a házánál egy

árva kis róka. Reszketve állt a malac háza előtt, egy hideg téli éjszakán. Aztán bekopogott.

- Hé valaki odabent! Bemehetnék? Nagyon fázom, és anyukámat sem lelem. – kérdezte a kis

róka ijedten.

- Nincs itthon senki. – felelte egy hang a lakásból.

- De… de hát válaszolt nekem valaki! – mondta a róka.

- Nem! – mondta vissza a hang.

- Elnézést kérek, akkor megyek tovább.. – mondta a róka kiábrándultam.

A róka azonban nem ment tovább, a háznál maradt, ugyanis a legközelebbi ház 10 km-re

volt a mocsártól. Tudta, hiszen itt élt, ebben az erdőben ő is. Szegény kicsi róka csak sírt, és

sírt. Hiszen tudta, hogy nem éli meg az estét, ha továbbra sem engedi be őt senki. Egyszer

csak csoda történt. Kinyitódott az ajtó.

- Na gyere be, ne sírj, mert nagyon idegesítő! – kiáltotta a malac.

A róka halkan kullogott be a meleg házba. De a malac csak azért engedte be, mert

idegesítőnek találta a kis róka sírását.

- Mi szél hozott ide? –azért megkérdezte Röff, ha már úgy is a házába engedte a rókát.

- Az erdőben mindenki szaladt, a nagy hó elől, anyukám gyorsabban futott, és a nagy

ködben elveszítettem.- mesélte pityeregve a róka.

- Hát az nem jó. – ennyit mondott válaszul Röff.

- Tessék elképzelni, hogy így árva maradtam, és senki …

- Csönd! – ordított rá a malac.

31

Ne beszélj, nem érdekel, mit mondasz, és, hogy mi történt veled. Itt a házamban én mondom

meg mit lehet, és mit nem. Semmi beszéd. Holnap pedig el kell, hogy menj. Ott a kanapé,

azon alszol majd.

-Rendben. – válaszolt a róka szerényen.

Másnap reggel Röff szinte kihajította szegény kis rókát. Igaz, hogy az idő már jobb volt, de

szó nélkül kirakta. A róka ismét sírni kezdett. A malac mérgesen kiáltott oda neki, kicsapva

az ajtót, hogy csönd legyen! De a róka csak nem tudta abbahagyni a sírást.

- Na jó, bejöhetsz, ha elhallgatsz.

A róka ismét bement a házba. Elmesélte neki a történetét, hogy hogyan vált árvává, mert

tudta, hogy anyukája szinte lehetetlen, hogy túlélte a tegnapi nagy hó zuhatagot. Röff

megsajnálta, és adott neki enni is. A róka hálásan odament hozzá, és megölelte Röfföt. Erre

Röff nem tudta, hogy mit reagáljon, hiszen azt sem tudta, hogy mit csinál a kis róka. De

valamiért nagyon jónak találta azt az érzést, amikor a róka megölelte. Legszívesebben

biztos ellökte volna magától, de most valamiért nem tette. Egyszerűen elillant minden

gonosz érzés belőle. Azután ismét közölte vele a malac, hogy holnap ismét mennie kell, de

felajánlotta, hogy segít neki megtalálni az anyukáját, hátha túlélte a hóvihart. Aznap még

nagyon sokat beszélgettek.

- Tudod… én soha sem beszélek senkivel. Nekem nincsenek barátaim. – mondta Röff.

- De miért? Pedig olyan kedvesnek tetszik lenni.

- Én ? – kérdezte a malac csodálkozva.

- Igen, megmentette az életemet, hálával tartozom miatta.

- Néha előfordulnak véletlenek. – mondta a malac.

Másnap elindultak megkeresni a róka anyukáját, de sikertelenül. Hírt kaptak az egyik

rigótól, hogy elhunyt a családja. A róka ismét sírva fakadt, a malac pedig már nem tudta azt

mondani neki, hogy ne sírjon, mert idegesítő. Megesett rajta a szíve, és örökbe fogadta a kis

rókát. Azóta megtanulta, hogy milyen jó nem gonosznak lenni, és hogy milyen jó segíteni.

Erre az ölelés után ébredt rá. Mai napig azóta neki van talán a legtöbb barátja, és mai

napig büszkélkedhet egy kis rókával, aki ráébresztette mindenre.

Demeter Boglárka

32

Történet egy Kuglófról,

aki megismerkedett egy gyönyörű Túrósréteslánnyal

A Kuglóf egy napon elhatározta, hogy átbulizza a hétvégét. Fel is hívta részeges

barátját, a Nátrium-hidroxid molekulát, aki mindig is kicsapongó személyiség volt. Ajánlott

is a Kuglófnak egy remek helyet, s elhatározta vele tart.

A Kuglóf nagyon várta a hétvégét, - végre társasági életet

élhet – gondolta, talán még meg is ismerkedik egy szép

kuglóflánnyal. Nem is olyan rég még kapcsolatban élt, barátnője

volt, a Fánklány. Fánklány pont azért hagyta el a Kuglófot, mert

nem találta elég izgalmas személyiségnek. Kuglóf ezt azóta sem

bírta kiheverni.

Eljött a hétvége, a Hidroxidmolekula pedig elment a

Kuglófért, a saját kocsijával Elindultak a városba, s betértek a

megbeszélt szórakozóhelyre, ahol már javában ment a szabályos 4

oldali gúla oldallap, és alaplap szögének, illetve az oldaléli szögek számítása.

Hidroxidmolekula belevetette magát, s rögtön definiálta a ctgα-t. A Kuglóf először nagyon

zavarban volt, de rögtön ki is nézett magának egy Túrósréteslányt, aki éppen a pultnál ült

és iszogatott. Valamit. Tanácsot is kért a Hidroxidmolekulától, aki éppen egy

Metamfetaminlányt fűzött.

- Most ne! – szólt a Hidroxidmolekula.

- De szükségem van tanácsra! Nézd ott azt a gyönyörű Túrósréteslányt.

- Hát, amint látom, már le is csaptak rá – mutatott egy mákosrétesre.

- Jajj! – szólt a Kuglóf, azzal elrohant.

Gondolkodott, hogyan is tudná felvenni a kapcsolatot a lánnyal, és elterelni annak

figyelmét az ismeretlen mákosrétesről. Az első adandó alkalommal odament hozzá, mikor

egyedül volt. Illedelmesen bemutatkozott neki, azonnal elmesélte a családfáját, s rámutatott

a relativitáselmélet hiányos részeire. Kiderült, hogy a Túrósréteslány bolondul a fizikáért, s

33

ezért nem is szeret igazán idejárni, hiszen most is éppen már megunt sláger, a „Hogyan

osszunk 0-val, atomrobbanás nélkül” ment. Minden szépen haladt, csakhogy feltűnt a

mákosrétes.

- Elnézést, Ronald vagyok, a mákosrétes, és ez az én helyem. – szólt oda Kuglófnak.

- Ó, elnézést… - szólalt meg a Kuglóf. – Csak idetévedt a tekintetem, s megláttam ezt a

gyönyörű Túrósréteslányt, s azt is láttam rajta, mennyire mélységesen unatkozik…

- Ó Kuglóf… - nézett a Túrósréteslány csillogó szemekkel.

- Na de már is is haragudj… látszik rajtad, hogy még deriválni sem tudsz. Egyáltalán,

mit keresel te itt? Azonnal engedj engem vissza.

- Hogyha elárulod, mekkora a következő négyzet átlója, visszaengedlek – mondta a

Kuglóf.

Mákosrétes ettől szörnyen zavarba jött.

- Hát, ezen gondolkodnom kell – mondta, azzal gondolkodni

kezdett.

- Ejj-ejj, Mákos… hisz ez pofon egyszerű… pedig nem is

vagyok olyan menő ebbe a buliba, mégis tudom. Hát * a!

- Jajj a fenébe – szólt a Mákosrétes, s füttyök közepette

elvonult.

A Kuglóf és a Túrósréteslány egy gyönyörű estét töltöttek el,

melyet átbeszélgettek. Szóba került az optika, s mindketten

megállapították, az nem is olyan nagy szám. Az igazi sláger az

elektronika és a mechanikai hullámtan. A Kuglóf mindig is

fizikus szeretett volna lenni, és ezt meg is osztotta a lánnyal.

34

Már éjfél is elmúlt, mikor a Kuglóf beszélt a Hidroxidmolekulával, aki kölcsön adta nekik a

verdáját. A Kuglóf és a Túrósréteslány átautóztak Manhattan-be, ahol aznap éjjel egy

észvesztő, matematikai kötöttségek nélküli fizikus-party-ban vettek részt.

A mese tanulsága az, hogy a megszerzett tudást hasznosítani kell, mindennek van

gyakorlati oldala, s el kell járni bulizni – még ha deriválni nem tudunk, akkor is!

Szikora Péter András

35

A ravasz királylány

Egyszer volt, hol nem volt , az Óperencián túl , még az üveghegyen is túl, élt egy királyi

család, a Vintoni királyi család .Boldogan és egyszerűen éltek, pedig gazdagok voltak, a

vidék leggazdagabb királyi családja volt. Egy gyönyörű szép lányuk volt, Marina, aki nem

csak szépségével, de okosságával is elbűvölte az embereket.

Mikor a királylány felcseperedett és nagykorú lett, az apja, Ferdinánd király

elérkezettnek látta az időt, hogy lányát megházasítsa egy daliás királyfival.

Marina eszes volt és határozott, épp ezért kérte apját, hogy ő dönthesse el , ki lesz szíve

választottja. Elérkezett hát az idő, Ferdinánd hírnököket küldött szerte a birodalmakban, s

jelentkezők százai érkeztek, hogy elnyerjék a királylány szívét . Csakhogy apja kérésére

először különböző próbákat kellett kiállniuk a királyfiknak, hogy egy erős és védelmező

férje legyen lányának. Megegyeztek, hogy Ferdinánd király vezeti a párbaj részét, Marinán

pedig a végső döntés áll.

Érkeztek erősebbek, gyengébbek, jóképűbb és kevésbé tetszetős királyfik is a Vintoni

palotába, de mindegyik királyfinak ki kellett állni a próbákat kivétel nélkül. Volt ügyességi

s erőpróba ; sorra távoztak a jelöltek, s egyre szűkült a kör az esélyesek között.

Marina mindig szépen felöltözött, megfésülködött a próbákra, s kíváncsian figyelte vajon

melyik jelölt fog győzni éppen. Megfordultak olyan királyfik is,akik jobban tetszettek

számára, s ezt mindig megvitatta a cselédlánnyal, Annával, akire már barátként tekintett,

oly sok időt töltöttek együtt - már fél szavakból is megértették egymást.

A királyfikat mindennap busás lakomával, zenével, muzsikával pihenhették ki a nap

fáradalmait, s még az udvari bolond is szórakoztatta őket.

Már csak 10 jelölt maradt. Sok próbatételen kellett részt venniük a királyfiknak, míg nem

elérkeztek az utolsó előtti, a párbaj, ahol egymás ellen kellett küzdeniük.

A királylány már nagyon izgult, kendőjével mindig nyakát törölgette. Kardok csattogtak,

éljenzésekben és örömben tört ki a vár népe: szórakoztató esemény volt ez számukra. A

vesztes királyfik pedig sorra buktak el, s szomorúan és elcsüggedve hagyták el a palotát.

A próbatétel pedig a vége felé járt. Három jelölt került ki győztesen. Mind daliás és jóképű

királyfik voltak, ebben senki sem kételkedett.

36

Ferdinánd király feladata ezennel lezárult, majd Marinára került a sor,hogy döntsön,melyik

királyfit választja . Ám csak másnap tudhatták meg, hogy a királylány mit is szándékozik

tenni. Reggel a királylány minden királyfit külön-külön sétára invitált, s hosszan

elbeszélgetett velük.

Teltek, múltak a napok, s a királyfik már egyre türelmetlenebbek voltak, egyetlen egyet

kivéve, Richard királyfit. Ő mindig figyelmesen és elámult arccal hallgatta Marina meséit,

elbűvölte a lány bájossága, okossága és titokzatossága, míg nem beleszeretett a királylányba.

Egy nap, mikor Marina el tudott szökni a palotából, elment a kedves varázsló nagynénjéhez

és előállt egy meglepő kívánsággal. Egy napra hadd változzon csúnya, görnyedt lánnyá. A

varázsló nagynéni döbbenten nézett rá, de teljesítette a szeretett királylány akaratát.

Átvarázsolta. Marina ezután gyorsan távozott, majd besurrant a királyi udvarba, ahol a

királyfik pihentek. Mindegyikkel eltöltött egy-egy napot és mesélt nekik. Eltöltött egy napot

az első királyfival, de ő egy idő után elküldte a lányt. Következett a második,aki

csúfolódott a lány csúnyaságán, ,majd ő is elküldte.

Végül a harmadik királyfira került a sor. Marina mesélni kezdett; a királyfi különösképpen

figyelt rá, meghallgatta. Valami ismerőst vélt felfedezni Richárd királyfi a csúnya lány

meséiben; amit mondott, ahogy beszélt, ahogy mozgott, mind-mind ismerősek voltak

számára, míg nem megkérdezte a lányt; „Te vagy az Marina ? Felismerlek .”

A lány nem hitte el… nem hitte, hogy mindez valóság.

A másik két királyfi nem is figyelt rá, nem is önmagáért szerette, nem is ismerték,

egyáltalán. Csak felületesek voltak, mert valójában nem is a szívét akarták megnyerni,

hanem a királyságot.

Richárd királyfi pedig tudta, hogy ő az. Ő figyelt rá, nem volt felületes, ő tényleg ismerte

Marinát. Másnap a varázslat hatása elmúlt, s a királylány szaladt apjához, hogy

elújságolja: megtalálta szíve választottját ! Egy hét múlva hét országra szóló

lakodalmat csaptak, zengett a palota, vidult a nép,s az ifjú pár pedig boldogan élt, míg meg

nem halt.

Kovács Diána

37

Az aranyhajú királylány

Egyszer volt, hol nem volt sötét erdők ön zord tengereken át a messzeségen is túl létezett egy

gyönyörű föld ahol mindig ragyogott a nap , esténként fényesen égtek a csillagok,és ami

igazán sajátossá tette:égi csoda keretezte,egy gyönyörű szivárvány.

A település neve is innen eredt SZIVÁRVÁNYFÖLD!A szivárványföldi emberek

rendkívül vendégszerető népség voltak,sosem háborúztak , és ami hihetetlen ,nem volt

egyetlen törvényük sem ,viszont apró kis világuk tökéletesen működött. Természetesen ott élt

a márványpalotában Szivárfányföld bölcs királya szivárvány Szilveszter és az ő határtalan

szépségű királynője Szivárvány Szilvia,akik egy csodás reggelen örömhírrel lepték meg a

lakókat:

Kis trónörökösük érkezik a világra pontosan 9 hónap múlva. Sürögtek forogtak a

szivárványi lakosok ,ki mivel tudott,hozzájárult a kisded ajándékához. Az asszonykák óriási

kalács sütését tervezték , a pásztorok juhuk legszebbjükét nevelgették a gyerekek

mondókákat tanultak és koszorút fontak a kisleánynak.

Eljött hát a várva várt nap, de sajnos ezt nem csak Szivárványföld összes lakója tudta .Egy

sötét barlang mélyén poros kis zugában a vén boszorka AURÓRA is a gyermeket várta,

persze egészen más okokból. Ez a furfangos nő pontosan tudta azt , amit más nem tudott a

világon. A születendő gyermeket különös mágiával látta el az ég,az üstökösök és a csillagok

ereje összpontosult a kicsiben , és megkapta azt az ajándékot ami még másnak a kezében

sosem volt ...az örök fiatalság lakozott benne!

Feljött a nap és Aranyhajú Anna megszületett, viszont utána senki, soha nem látta. Siratta

az édesanyja , és édesapja ,kereste Szivárványföld összes lakója ,de mindhiába ,a

kislánykának nyoma veszett , talán örökre.

A megtestesült gonosz keze volt az ügyben, elrabolta Annát ,és bezárta egy

megközelíthetetlen torony belsejébe. Évek múlásával a gyermek már anyjának nevezte,és

Auróra mindig , szünes-szüntelen énekeltette és fésülgette több méteres haját a gyereknek

,maga pedig közben fiatalodott időről időre,jeges szépség fagyott az arcára a kedvességét

hitette , de belül az maradt ami volt, egy vén boszorkány.

Bár mindent megadott aranyhajnak, amit csak lehetett, de a legfontosabbtól megfosztotta, a

38

szabadságától , ugyanis a gyermek nem mehetett a tornyon kívülre.

Aranyhaj Anna időről időre kíváncsiskodott mígnem egy tündér meghallgatta imáját,és

elküldte hozzá Bátor Boldizsárt ,aki egészen véletlenül talált a toronyra,a szomszéd faluból

menekülve egy kis kalandra éhezve. A fiatalok hamar megkedvelték egymást,és Boldizsár már

már Anna kezére éhezett ,de mikor megtudta milyen sorson van a királylányka ,bizony,

belefájdult a feje.

Ügyes csellel megszöktette Aranyhajat és elhatározta elviszi a királyi palotába, hogy

bejelentse szegény leánynak milyen nagy a hátránya hiszen már több 18esztendős , de a

tornyon kívüli világot még sosem látta. Útközben aranyhaj elárulta hatalmas titkát,amiért a

fiú még jobban féltette.

A gonosz förtelem nem viselte el hogy elveszítette fiatalságát ,ezért különböző

csapásokat mért a vándorló fiatalokra , a békaesőt követte a darazsak hada aztán a

hatalmas szélvihar majd a rablók csoportja , de a két fiatal ereje ,és titkos szerelme mindent

legyőzött,nem volt előttük akadály.

Auróra a gonosz erőket szellemeket segítségül hívva megalkotta a legszörnyűbb mérget

amelynek pusztán a gőze is gyilkos lehet. A sötét éjszaka leple alatt rátört a fiatalokra és

Boldizsárra öntötte a fiola tartalmát. A fiú utolsó erejével kiragadta tőrét és levágta Anna

haját, megfosztva ezzel mágikus erejétől. A boszorkány pedig, mivel csak a haj tartotta

életben, összeesett és eltűnt a föld felszínéről örökre.

Ottmaradt a pityergő Anna és Boldizsár mellé borulva csak sírt szüntelen,mígnem egy

könnycseppje behatolta a fiú szívébe meggyógyítva azzal. A két fiatal örök hűséget ígérve

egymásnak elmentek Szivárványföldre,hogy bemutatkozzanak a királynak ,mint új lakók.

Amint Szilvia meglátta Annát a szíve azonnal felismerte. Hosszasan ölelkezve sírva telt a

következő néhány nap,hét majd megtartották a két fiatal esküvőjét és szivárványföld összes

lakója boldogon harsogta : Éljen sokáig Boldizsár és Anna!

Dávid Dorottya

39

A valódi szépség

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyi udvar ahol élt egy király egyetlen fiával.

A király már elég idős volt, idejét érezte annak, hogy átadja hatalmát a fiának. Halálos

ágyánál azt mondta a fiának, hogy csak akkor veheti át a trónt, ha megtalálja megfelelő

lányt. Kihangsúlyozta, hogy jól gondolja meg kit választ feleségül, lássa meg a valódi

szépséget, aki mellett élete végéig boldog lehet, kitart mellette jóban-rosszban.

Másnap a király elhunyt, így a fiú elindult, hogy megkeresse a választottját. Bejárta az

ország összes városát, hogy megtalálja a legszebbet. Hosszas keresgélés és válogatás után

végül egy másik király egyetlen, szemet gyönyörködtető lányára esett a választása. Tökéletes

volt az arca, az alakja. Gyönyörű szeme, szája és haja volt. Szebbet nem is találhatott volna

magának. Viszont a természete a lehető legrosszabb volt. Gonosz volt, és számító. Csak a

királynői cím lebegett a szeme előtt, de a herceg ezt a lány szépségétől nem vette észre.

Megkérte a kezét, napokon belül össze is házasodtak Az esküvő után a herceg átvette a

trónt és az ország irányítását. A királynő pedig élvezte a gondtalan, mézédes életét.

Teltek múltak a hónapok majd a király elveszetett a vagyona jelentős részét, nem élhetett

már olyan fényűző életmódot, mint eddig. Feleségének ez nem tetszett, így egy napon fogta

magát összepakolt és elhagyta a férjét. Visszaköltözött apja kastélyába. A fiatal király

nagyon szomorú volt. Egyedül érezte magát és teljesen tanácstalan volt. Nem tudta, hogy

mitévő legyen. Azt kívánta bárcsak mellette lenne most az édesapja, hogy segítsen neki,

megmondja, mégis mi lenne a jó megoldás. A királyi udvarban dolgozott egy fiatal lány, aki

a rózsákat ápolta. Látta, hogy a király magányosan ül a kertben. Leült mellé, hogy

megkérdezze, mi nyomja a lelkét, majd végül hosszas beszélgetésbe elegyedtek. A király csak

akkor vette észre milyen gyönyörű is a lány és milyen kedves, gondoskodó, megértő. Teltek a

napok egyre többet keresték egymás társaságát, míg végül egymásba nem szerettek. Ekkor

eszébe jutott a királynak az édesapja utolsó szavai, amit a halálos ágyánál mondott neki.

Tudatosult benne, hogy a bölcs király, hogy is értette a valódi szépség fogalmát. Rájött arra,

hogy nem csak a külső szépség a fontos. Igaz, hogy a lány nem járt gyönyörű ruhákban, nem

hordott értékes ékszereket, de ettől függetlenül hihetetlenül gyönyörű volt és a lelke is

szépséges volt. Jó szívűség jellemezte, kitartott a király mellett és biztatta.

40

Ennek köszönhetően a király összeszedte magát és talpra állította a királyságot.

Visszaszerezte elveszetett vagyonát. Tiszta szívéből hálás volt a fiatal szépségnek hogy

segítségére volt. Megkérte a lány kezét, hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak és

született két gyönyörű szép gyermekük. Boldogok voltak és szerelmesek. Feltétel nélkül

szerették egymást és látták egymás valódi szépségét, nem csak a külsőségeket. Így hát

boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Dohanics Gréta

41

Csak egy mondat

Egyszer volt ,hol nem volt, volt egyszer egy fiatal királykisasszony akinek egyetlen

szórakozását a bálok és az udvarhölgyek jelentették.

Édesapja ,a király aki nagyon jó ember volt tudta ezt, így minden alkalmat megragadott

arra, hogy valamiféle mulatságot rendezzen egyetlen kislánya örömére. Így történt ez a lány

tizenhetedik születésnapján is, Hatalmas lakoma, pompa fogadta a barátokat. Elizabeth

nagyon izgatott volt az est miatt mert korábban feltűnt egy daliás ifjú herceg. Akit

legszívesebben azonnal férjéül fogadott volna. Áron herceg a táraság kedvence volt,

kifinomultság tudás és jó modor volt jellemző rá minden beszélgetés során, még akkor is, ha

nem éppen szívlelte az illetőt. A hercegnő éppen ezért félt attól, hátha vele is csak

ilyenformán udvarias a számára oly kedves férfi .Természetesen nem Elizabeth volt az

egyetlen ifjú hölgy aki epekedett Áron táraságáért és ezt nem csak a lányok de vágyuk

tárgya is nagyon jól tudta. Persze a herceg természetéből adódóan minden kisasszonnyal

egyformán bánt. Míg a hercegkisasszony kellemesen elcsevegett egyik rég nem látott

barátnőjével látta, hogy édesapja és Áron valami nagyon fontos beszélgetésben vannak

éppen. Ekkortájt az udvarokban szokás volt ,hogy a végtelennek tűnő labirintusban

bújócskát játszanak az eladó sorban lévő lányok és a nősülni vágyó ifjak. Így történt ez

most is, trombitaszóra beszaladtak a labirintusba a játékos kedvű fiatalok. Elizabeth Áront

szerette volna megtalálni, már közel is járt a célhoz amikor egy faágban megbotlott és

elesett. Pár másodpercig a bokáját fájlalta és az új díszes topánja orrát sajnálta, majd

egyszer csak hangokra lett figyelmes. Egy udvarhölgy és a herceg beszélgetett. Elizabeth

ebből csak annyit hallott, hogy: " Szeretem és feleségül fogom venni, de Elizabeth nem

tudhatja meg! "A lány halálra rémült e szavak hallatán, úgy gondolta szerelme éppen most

kérte meg valaki más kezét. Hirtelen nagy lárma kerekedett a labirintus népe egy helyre

gyűlt össze, Elizabeth ezután már semmit nem hallott a számára oly borzalmas

beszélgetésből. Kisvártatva a lány is kiért a labirintusból, épp időben, édesapja küldeni

akart utána egy lovagot, mégpedig azt a bizonyos lovagot, aki halálosan szerelmes volt a

42

hercegnőbe és ezt tudtára is adta minden alkalommal. Miután Elizabeth kikecmergett az

udvarra, tovább figyelte titkos szerelmét és annak valószínűleg újdonsült jegyesét. A lány

nem bírta tovább és végső elkeseredettségében odament édesapjához ,hogy elpanaszolja

bánatát. Eközben a lovag is odaért és egy fél mondatot hallott: " Édesapám Áron herceg

elárulta a szerelmem. "A szerelmes lovag hallva ezt a csonka mondatot égtelen haragra

gerjedt és elvonult a tömegbe, hogy megkeresse "azt a gaztevőt". Mindeközben a király

megnyugtatta egyetlen szeme fényét ,akit mindennél jobban szeretett és aki felesége halála

után egyetlen támasza volt. Elmondta neki, hogy a herceg már engedélyt kért a házasságra

és a gyűrűt is zálogban hagyta igaz szerelme és tiszta szándéka jeléül. Ekkor egy hatalmas

nagy sikoltás hallatszott a tömegből, a dühtől átszellemült lovag leszúrta Áron herceget. A

lány összeesett szíve választottja halálának látványától.

A lovagot kivégezték, pár nappal később a hercegnő végső elkeseredettségében véget vetett

életének. A király végleg egyedül maradt egész hátralevő életében a kedvetlenség és a

szomorúság határozta meg életét. A két szerelmes egy tragikus véletlen miatt lelte halálát

,ami egyértelműen elkerülhető lett volna.

Zolcsák Cintia

43

Papír csillagok

A történetem egy lányról szól, akinek elég nehéz sors jutott. Egyedül élt édesanyjával egy

aprócska albérletben valahol egy nagyváros szélén. Nagyon fiatal volt még, alig 17 éves, de

már sok mindenen túl volt. Édesapja 9 éves korában hagyta el őket, ez után pénz hiányában

el kellett költözniük. Édesanyja munkanélküli volt, nagyon nehezen tudtak megélni. A

lánynak az édesanyján kívül csak egy vigasza volt, a fiú, akibe reménytelenül beleszeretett,

és minden percét vele töltötte, amit csak lehetett.

Nem túl régóta voltak együtt, de a szerelmük feltétel nélküli és őszinte volt. Szinte első

látásra egymásba szerettek. Mikor találkoztak, a fiú mindig vitt a lánynak egy kis papír

csillagot, és azt mondta neki, hogy ez csak egy a sok közül, de egyszer lehozza neki az

összeeset, jelképezve ezzel a szerelmük végtelenségét, ahogyan a csillagok is végtelenek.

Idővel úgy érezték, készen vannak arra, hogy testileg is egymáséi legyenek. Szerelmük

elmélyülését csodálatosnak tartották, mámorban úsztak érzelmeik kiterjedésétől.

Egy hónap telt el, amikor a lány aggódni kezdett. Orvoshoz ment, és kiderült, hogy

várandós. Nem tudta, hogyan érezzen efelől. Szerette a fiút, és ezért örült a

gyermekáldásnak, de félt is, mert annyira fiatal volt még ehhez. Amikor elmondta a

fiúnak,hogy közös gyermeküket hordja a szíve alatt, a fiú nem hitt neki. Azt monda, hogy

tőle nem lehet a gyerek, ő vigyázott. Megvádolta a lányt, hogy megcsalta őt, és most ez az

ára a hűtlenségének. Elhagyta a lányt. A lány nyolc hónapon keresztül egyszer sem látta a

fiút. Soha nem hívta vissza, soha nem volt otthon, mikor kereste, így hát feladta.

Amikor eljött az idő, a baba megszületett. Csodálatos kisfiú, gyönyörű szép kék szemekkel.

Arcában a lány a fiú arcát látta, meghasadt tőle a szíve. Az orvosok azt mondták, hogy

komoly szívbetegsége van, amit csak külföldön tudnak kezelni, de valószínűleg új szívre lesz

szüksége. Utazása előtt egy fontos dolgot meg kellett tennie, elküldött a fiúnak egy kis

papír csillagot, és az üzenetet, hogy nem biztos, hogy túléli a műtétet, de akárhogy is alakul,

tudnia kell róla, hogy mindig szerette, és örökké szeretni fogja.

Fél év múlva a lány hazatért édesanyjához és kisfiához. Elment szerelmének a házához, őt

kereste, de a fiú anyja nyitott neki ajtót. Amikor meglátta a lányt, sírva fakadt. A lány

44

kérdezte mi a gond, hol van a fiú. A fiú anyja csak ennyit felelt: „Szerinted hogyan kaptál

ilyen gyorsan megfelelő szívet?”

A lány soha nem gondolta volna, hogy ilyet valaki megtenne egy másik emberért. Örökké a

szerelmével akart élni, örökké együtt lenni vele, de ebben a formában lehetetlennek érezte.

Idővel elfogadta, felelősségteljesen viselkedett, és felnevelte a kisfiát.

Puskás Anita

45

A szerelem ereje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hosszú hajú, élettel teli lány, aki egész életét,

pontosabban életének hajnalát egy toronyban élve élte le.

Mindenre kíváncsi volt, ami nem volt megtalálható egyszerű kis tornyában. Legjobb barátai

is csupán az állatok voltak, hisz rajtuk kívül nem találkozhatott mással.

Az anyja rendkívül szerette, de szeretete akkor nyilvánult meg a leginkább mikor lánya nem

volt láb alatt és azt is csendben tette. Bár a lány nem tudta, hogy az akit anyjának gondol

valójában nem az, hanem egy örök fiatalságra vágyó boszorkány, mégis szívből szerette őt.

A nagy titok, amiért a boszorkány nem engedte, hogy lányát bárki is ismerje az volt, hogy a

lánynak varázsereje volt. Amikor énekelt a haja aranyszínűre változott és olyankor

csodálatos, természet feletti dolgokra volt képes.

Így cseperedett fel a kislány, hogy valójában semmit nem tudott a külvilágról, csak azt, amit

anyja mesélt neki, -aki természetesen meglehetősen elferdítette az igazságot a világról-

egészen 18 éves koráig, amikor találkozott azzal az ifjú tolvajjal, ki felforgatta addigi

életét. Amikor a tolvaj, aki épp menekült a hatóságok elől váratlanul betoppant magányos

tornyában, első reakciójaként leütötte és lekötözte egy székhez. Első gondolata az volt, hogy

így bemutatatja anyjának, igenis tud magáról gondoskodni a külvilágban, hisz ez egy régi

vita volt köztük. Mivel a lány 18. szülinapja vészesen közeledett egyetlen kívánsága az

volt, hogy eltölthessen egy egész napot a városban. Mikor elmondta kívánságát anyjának Ő

rendkívüli haragra gerjedt és megtiltotta, hogy lánya erről a témáról tovább beszéljen. Ezen

tapasztalatok után a lány megtartotta magának, hogy leütött egy férfit és megkérte anyját,

hogy egy messzi városban található ajándékot vegyen neki szülinapjára.

A lány ezek után alkut kötött a tolvajjal, hogy kísérje el a városba, töltse vele a napot, majd

hozza haza és cserébe nem adja fel a hatóságoknak. Természetesen a tolnak nem tetszett az

alku, de mit volt mit tenni, beleegyezett és így kezdődött hát főhősünk eddigi

legizgalmasabb kalandja.

Az út felettébb izgalmas volt és végre a lány rájött, hogy a világ igenis csodálatos és több

benne a szép és a jó, mint a gonosz és a rút. Felfedezte a fiú értékeit és a tolvaj, aki eddig

46

csak magára gondolt és önző volt, végre megtanulta értékelni mások értékeit és hogy jó

segíteni másokon. Ahogy telt a nap nagy vígságban ne feledkezzünk mag a boszorkányról

sem, aki amint észrevette, hogy lánya eltűnt éktelen haragra gerjedt és elhatározta, hogy

bármilyen módszerrel, de visszaszerzi lányát. Így hát mivel nem félt semmilyen mocskos

praktikát bevetni, kieszelt egy mocskos cselt, amivel elérte, hogy tolvaj távol kerüljön a

lányától, míg ő azt hazudta neki, hogy a fiú valójában nem szereti és csak kihasználja

gyógyítói képességeit. Mivel a lány naiv volt hitt neki és visszament a toronyba, ahol teljes

búskomorságban töltötte mindennapjait. De a tolvajt sem kell félteni, amint rájött a

boszorkány ármánykodására utánuk ment a toronyba. Elmondta a lánynak, hogy szereti és

hogy valójában a boszorkány nem az anyja és hogy azért tartja bezárva, hogy megtartsa az

örök fiatalságot, melyet a lány által tudhat magáénak. A lány erre éktelen haragra gerjedt,

nem tudta elhinni, hogy az ő szerető anyja ilyesmire vetemedett.

De mivel a boszorkányt továbbra is csak a kapzsiság hajtotta megsebezte a fiút és elakarta

rabolni a lányt, aki azt kérte, hogy had gyógyítsa be a fiú sebét és akkor önként elmegy vele

és minden olyan lesz mint régen. A fiú azonban tudta, hogy nem engedheti meg ezt a

lánynak, különben örökre elveszíti így mikor az odahajolt hozzá hogy meggyógyítsa levágta

a haját amely ugye a gyógyító erővel bírt és ezzel megtörte a boszorkányt érő varászt is.

Mivel a boszorkány meglehetősen idős volt már szimplán porrá omlott össze és így elnyerte

végső büntetését. Ám a tolvaj ezzel magára is végső csapást mért, hisz a lány nem tudta őt

megmenteni képességei nélkül, így belehalt sérülésébe.

A lány összetört lelkileg és folyamatosan csak zokogott, ám ekkor csoda történt. Mivel a

varázs nem a hajában élt, - az csak egy közvetítő volt- így mikor egy a szerelméért ejtett

könnycsepp ráesett a sebre begyógyította azt, és megmentette az életét.

Ezek után végre kiteljesedhetett szerelmük, hála a lány szerető szívének és a fiú erkölcsi

nagyságának.

Magyar Fruzsina