e-Pentagram 2014/9

LECTORIUM ROSICRUCIANUMAZ ARANY RÓZSAKERESZT SZELLEMI ISKOLÁJA

2014/9.2. évf./9. szám

magazin

HALANDÓ ÉS HALHATATLAN

Számok, életszabályokés kompetencia

Johannes Amos Comenius:a VILÁG ÚTVESZTõJEÉS A SZÍV PARADICSOMA

Az Arany Rózsakereszt filozófiájába bevezetőinternetes tanfolyam

Létezik egy aranyfonal, egy „királyi út” amely megtört valóságunk labirin-tusából az Igazság felé vezet. Az a célunk, hogy segítsünk megtalálni ezt az ösvényt, és élő kapcsolatban bejárni azt. A tanfolyam anyagait, regisztráció után 7 levélben küldjük el Önnek. Feltett kérdéseire igyekszünk a lehető legrövidebb idő alatt válaszolni.

Az Arany Rózsakereszt út, a transzfiguráció ösvényeEzt a ragyogó fonalat szeretetből, bölcsességből, ismeretből (gnózisból) és cselekedetből fonták. Mindenekelőtt azonban egy ösvényről van szó, ame-lyet ténylegesen járni lehet, és amelyet a maga eredeti formájában minden vallás megmutatott. Sem mester, sem beavatott nem adhatja át az Igazságot másvalakinek.Mindenkinek a saját erőfeszítése árán kell hozzá áttörni, kitartással leküzdve minden ellenállást és nehézséget, amivel az úton szembetalálkozik. Ezt pedig csak egy belső átalakulási folyamaton keresztül lehet elérni, amelyet „lélek-újjászületésnek” vagy „transzfigurációnak” nevezünk. A Szellemi Iskola megmutatja tanulóinak az ösvényt, és megtanít arra, hogyan kell azt bejárni. Célunk, hogy minél széleskörűbb módon tájékoztassuk arról a „királyi út”-ról, a transzfiguráció gnosztikus ösvényéről.

http://tanfolyam.lectorium.hu/

http://rendezvenyek.lectorium.hu

3 e-pentagram 2014/9 www.lectorium.hu

IMPRESSZUM

Lectorium Rosicrucianumhttp://lectorium.huhttp://lectoriumrosicrucianum.org

Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Egyesület

2528 Úny, Pelikán Konferenciahelyhttp://e-pentagram.hu

Elérhetőség:[email protected]

Halandó és halhatatlan

A „léleknek” különböző fajtái vannak, melyek mindenkor a személyiségember egy bizonyos nézetéhez tartoznak: az állati lélek, a vérlélek, az észlélek stb. Ezek a lelkek halandók, és a bio-lógiai halált követően lebomla-nak. A rózsakeresztesek azonban egy másik „lélekről” is beszélnek, a „halhatatlan lélekről” mint az isteni Szellem és a személyi-ségember közötti összekötő ka-pocsról. A legtöbb embernél ez a „halhatatlan lélek” már csak szunnyadó elvként (Szív rózsája) van jelen, melyet fel kell ébresz-teni. Krisztust azért mond-ják a lélek megmentőjének, mert egy abszolút megtisztított lélekközvetítő nélkül magasabb élet lehetetlen.

TARTALOMprogramajánló Szeptemberi és októberi programok ...2

beszámoló Csendpark – Spirituális Kalandpark 6. .. . . . . . . . . . . . . . . . . .4

cikkek Két arkangyal valamint két főördög párbeszéde az ember időtlen megszületésének alkalmából... . . . . . . . . . . . . . .6

A Föld minden teremtménye közül csak az ember kettős lény.... . . . . . . . . . . . . . . . . .10

Változó és örök természetrend – a két létezési terület... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12

Az ember kettőssége.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

A szellemlélek.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Pimander.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

Testünk a szellem temploma – vagy a lélek börtöne?.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .26

mailto:[email protected]

http://e-pentagram.hu

http://lectoriumrosicrucianum.org

http://lectorium.hu


PROGRAMAJÁNLÓ

2

2014.09.29. A VÍZÖNTŐ KORSZAK – ismeretlen dimenzió felfedezése18 óra Szeged, Hotel Novotel, Szeged, Maros utca 1.

2014.09.30. A rózsakeresztesek aranya18 óra Debrecen, Méliusz Juhász Péter Könyvtár – Bem tér 19.

2014.09.30. Halandó és halhatatlan 18 óra – Lehet-e kapcsolat törékeny emberi lényünk és az örökkévalóság között? Kaposvár, Együd Árpád Kulturális Központ (AGÓRA) Csokonai u. 1.

SZEPTEMBER

http://rendezvenyek.lectorium.hu


PROGRAMAJÁNLÓ

3

2014.10.14. Reinkarnáció – az élet és a halál misztériuma19 óra Budapest, MagNet Közösségi Ház - Juhar terem, Andrássy út 98.

2014.10.14. Kozmikus törvények a zenei oktávokban18 óra Szeged, SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola Tisza Lajos krt. 79-81.

2014.10.21. Mi a bűn?18 óra Miskolc, Szabó Lőrinc Könyvtár, Mindszent tér 2.

2014.10.24. A FOGOLY FÉNYTERMÉSZET 17 óra Gnosztikus tanítások régen és most Győr, Bástya utca 54.

2014.10.27. Ki a beavatott? Misztériumok ma18 óra Püspökladány, Püspökladány Rendezvényközpont, Kossuth u. 6.

2014.10.28. A lélek világforradalma18 óra Debrecen, Méliusz Juhász Péter Könyvtár, Debrecen, Bem tér 19.

2014.10.29. A személyiség szerepe a spirituális úton18 óra Békéscsaba, Békéscsabai Találkozási Pont, Kinizsi u. 14.

2014.10.30. Az ősi pálosok kincse és a rózsakeresztes út18 óra Nyíregyháza, Hotel Korona, Rendezvényterem, Dózsa György utca 1.

OKTÓBER

CSENDPARK6. Spirituális Kalandpark2014. 09. 12.-13.Úny

További érdekességek és események:


BESZÁMOLÓ

Ezúton is szeretnénk megköszönni a résztvevőknek,

hogy újra kalandozhattunk a belső csend titkainak felfedezésében!

A színes programokon a saját ritmusunkban kö-zelítettünk a csend egyensúlyához. Olykor egyénileg- olykor csoportként fedeztük fel a csend gazdagságát.

Rész vehettünk – többek között – Boros István festmény-kiállításán, meditatív táncon, csoportos labirintus-járáson, hallgattunk meséket. Tapasztalatokat szereztünk arról, mi-lyen a csend kapcsolata a mozgással, tánccal és a zenével. Felfedeztük milyen izgalmasan bújik meg a természet a tárgyak szépségében, a játékokban. Inspirációinkat kife-

jezhettük alkotásokkal is, vagy benső gondolatokkal, valódi csenddel…

Köszönettel és üdvözlettel,Az Aquarius Alapítvány

és a szervezők

http://www.facebook.hu/aquariuskincsei

http://aquariuskincsei.hu

BESZÁMOLÓ

5

e-pentagram 2014/9 www.lectorium.hu6

KÉT ARKANGYAL VALAMINT KÉT FŐÖRDÖG PÁRBESZÉDEAZ EMBER IDŐTLEN MEGSZÜLETÉSÉNEK ALKALMÁBÓLRészlet Mikhail Naimy: Mirdad könyve című munkájából

7

MIRDAD: Az ember időtlen megszületésekor ez a párbeszéd zajlott le két arkangyal között a világmindenség felső pólusán:

Így szólt az első arkangyal:Csodálatos gyermek született a Földre; és a Föld fénybe borult.Így szólt a második arkangyal:Dicsőséges királya született a Mennyeknek, és a Mennyek zengenek azörömtől.Első: Ő az Ég és a Föld egybekelésének a gyümölcse.Második: Ő az örök egység – apa, anya, és a gyermek.1. – Őbenne dicsőül meg a Föld.2. – Őbenne igazul meg az Ég.1. – A Nap az ő szemeiben alszik.2. – Az éjszaka az ő szívében van ébren.1. – Keble a viharok fészke.2. – Ajka dalokkal van teli.1. – Karjai a hegyeket ölelik.2. – Ujjai elérnek a csillagokig.1. – Csontjaiban tengerek hullámzanak.2. – Ereiben napok áramlanak.1. – Szája kovácsműhely és öntőforma.2. – Nyelve üllő és kalapács.1. – Lábai körül a holnap láncai vannak.2. – Szívében hordja e láncok kulcsát.1. – Még a porban ring ennek a gyermeknek a bölcsője.2. – De az eonok pólyáiba van burkolva.1. – Mint Isten, ő is ismeri a számoknak minden titkát. Mint Isten, ő is ismeri a szavak rejtélyét.2. – Minden számot ismer ő, csak a szent számot nem mely az első és az utol- só. Ismer minden szót, csak a te rem- tő Igét nem, amely az első és az utolsó.1. – De meg fogja ismerni a számot és az Igét.2. – Csak akkor, ha lábai már nem járnak a tér úttalan útjain; csak akkor, ha szemei már nem az idő ijesztő üre - geit fürkészik.1. – Csodálatos, igen, csodálatos a Föld- nek e gyermeke.

Jelképek, szimbólumok


2. – Dicsőséges, igen, dicsőséges az Egek nek e királya.1. – Az, akinek nincs neve, az Ember nevet adta neki.2. – És ő, az ember, Istennek nevezte azt, akinek nincsen neve.1. – Az ember Isten szava.2. – Az Isten az ember szava.1. – Dicsőség annak, kinek szava ember.2. – Dicsőség annak, kinek szava Isten.1. – Most és mindörökké.2. – Itt és mindenütt.Így beszélgetett a két arkangyal a világ-egyetem felső pólusán az ember időtlen születésekor.Ugyanakkor két főördög is beszélgetett egymással a világegyetem alsó pólusán.Így szólt az első:Egy bátor harcos lépett a sorainkba Az ő segítségével győzni fogunk.Így szólt a második főördög:Mondd inkább, hogy egy nyavalygó és siránkozó gyáva született. Árulás van a homlokára írva. És szörnyű az ő gyávasága, és rettenetes az árulása.1. – Rettenthetetlen és vad az ő tekintete.2. – Könnyekkel teli és bátortalan az ő szíve. De félelmetes ő a bátortalansá- gában és a könnyeivel.1. – Elméje éles és állhatatos.2. – Lusta és ostoba a hallása. De veszélyes lustaságában és ostobaságában.1. – Gyors és pontos az ő keze.2. – Tétovák és lomhák az ő léptei. De rémisztő lomhaságában és vészt hozó tétovázásában.1. – A mi kenyerünk acél lesz az idegeinek. A borunk tűz lesz a vérének.2. – Kenyeres ládáinkkal minket fog megkövezni, boroskancsóinkat a mi fejünkön fogja széttörni.1. – A kenyerünk utáni vágy és a borunk iránti szomjúsága lesz a harci szekere.2. – Csillapíthatatlan éhségével és olthatatlan szomjúságával legyőzhetetlen lesz, és lázadást fog szítani a sorainkban.1. – De a halál lesz a kocsi vezetője.2. – Ha a halál lesz a kocsi vezetője, ő halhatatlanná válik.1. – Hová vezeti őt a halál, ha nem a halálba?2. – Oh! A halált annyira ki fogják fárasztani az ő állandó siránkozásai, hogy végül az élet táborában fog kikötni vele.

Jelképek, szimbólumok 9

1. – Talán a halál a halál árulója lesz?2. – Nem. Az élet lesz hű az élethez.1. – Majd a mi ritka ízletes gyümölcseink fogják csiklandozni az ínyét.2. – Ő olyan gyümölcsök után fog vágya- koz ni, amelyek nem nőnek ezen az ég tájon.1. – Szemeit és orrát majd a mi gyönyörű és illatos virágaink fogják csábítani.2. – Az ő szemei más virágokat fognak keresni, és orra más illatokra vágyik majd.1. – Hallását édes, noha távoli melódiák- kal bűvöljük el.

2. – De az ő hallása más kórus felé fordul majd.1. – A félelem majd rabszolgánkká teszi.2. – A remény megvédi majd a félelemtől.1. – A fájdalom majd a mi igánkba hajtja.2. – A hit megszabadítja a fájdalomtól.1. – Alvását megtöltjük rejtélyes álmokkal, és titokzatos árnyékokkal szórjuk tele éber útjait.2. – Képzelőereje feloszlatja majd az árnyékokat, és megfejti a rejtélyeket.1. – Mindenestre számíthatunk majd rá, mint közülünk valóra.2. – Ha akarod, akkor vedd úgy, hogy közülünk való, de sorold őt ugyanakkor ellenségeink közé is.1. – Lehet–e egyszerre közülünk való és ellenségünk is?2. – Magányos harcos ő a csatatéren. Egyetlen ellenfele pedig a saját árnyéka. Ahogy változik az árnyéka, úgy változik csata is. Velünk van ő akkor, amikor az árnyéka előtte jár. És ellenünk van, ha az árnyéka mögötte van.1. – Hát akkor miért nem tartjuk állandóan háttal a Napnak?2. – De ki lesz az, aki a Napot állandóan mögötte tartja majd?1. – Ez a harcos kész rejtély.2. – Ez az árnyék kész rejtély.1. – Üdv a magányos lovagnak.2. – Üdv a magányos árnyéknak.1. – Üdv neki, amikor mellettünk van.2. – Üdv neki, amikor ellenünk van.1. – Most és mindörökké.2. – Itt és mindenütt.Így beszélt a két főördög a világegyetem alsó pólusán az ember időtlen szüle-tésekor.


A FÖLD MINDEN TEREMTMÉNYE KÖZÜL CSAK AZ EMBER KETTŐS LÉNY

A Föld minden teremtménye közül csak az ember kettős lény: teste és tudata ebből a természetből való, itt keletkezett, és ezért halandó; mikrokozmosza halhatatlan, „Isten nemzetségéből való”, de az isteni szellemmel való kapcsolat nélkül, mert az egy kis atomi „szikra”, a szellemszikra kivételével teljesen visszahúzódott belőle.

A föld minden termetménye közül csak az ember kettős lény

Két világ találkozik tehát az emberben, melyek egymás számára tulajdonkép-pen idegenek. Mintegy ideiglenesen lettek egymáshoz kapcsolva, egy megmen-tési terv alapján. Az ember élete e két világ szakadatlan, fájdalmas és leleplező összecsapásai közepette játszódik le. Egyrészt tudat alatti, csak múltbéli isteni eredetéből magyarázható ösztön unszolja boldogságra és jólétre, ami az eredeti világban lett volna a sorsa. Szabadságra, egyenlőségre és igazságra vágyik, és személyisége egész törekvésével a megálmodott Paradicsomot ezen a mulandó világon próbálja megteremteni.

Másrészt az én-ember önző életét éli, szüntelenül önérvényesítésre és önigazo-lásra törekszik, s arra kényszerül, hogy helytálljon és fenntartsa magát a min-dennapi élet csataterén.

Így jut az ember fájdalmon és szenvedésen keresztül tapasztalathoz, a tapasz-talaton keresztül tudathoz, s a tudat segítségével én-személyisége határainak megismeréséhez. Felteszi az élet értelmének a kérdését, kutatni, keresni kezd.

Így van a mikrokozmikus lény a születés és halál, az ok és okozat törvényeihez kötözve. Ez pedig ad-dig folytatódik, amíg számtalan megtestesülés tapasztalati kincse ré-vén egy eléggé tudatos személyiség nem keletke zik a mikrokozmosz-ban, amelyik ké pes lesz megérteni anyaghoz kötöttsége okát, s képes lesz ezt a köteléket eloldani. Kötött-sége okát azonban nem környeze-tében fogja megtalálni, hanem saját magában. Az öndicsőítésre irányu-ló életerőt és az ebből keletkezett ön fenntartó személyiséget le kell győzni és fel kell adni, hogy az élő lélekember megint elfoglalhassa a neki járó helyet. Az emberi élet megmásíthatatlan célja ebben a ter-mészetben tehát az eredeti isteni ember újramegal ko tása.

11


A Lectorium Rosicrucianum ta ní tásai a „két természetrend tanán” alapszanak.

VÁLTOZÓ ÉS ÖRÖK TERMÉSZETREND – A KÉT LÉTEZÉSI TERÜLET

15 e-pentagram 2014/9 www.lectorium.huVáltozó és örök természetrend – a két létezési terület

Először is van a számunkra ismert világ természetrendje, amely egy szükségrend és átjáróház, s egyaránt magában foglalja a halottakat és az élőket. Ebben a természetrendben minden alá van rendelve a megszületés, a létezés, a halál és az újjászületés keringő váltakozásának.

Másodszor van egy eredeti, isteni rend.

Az előbbi létezési terület a múlandóságé, a felemelkedés, a virágzás és a hanyatlás, vagyis a „dialektika” világa. A másik az örökkévalóság birodalma, az állandóság vagy „statika”, amelyet a Biblia a „Mennyek Országának” nevez. Ez utóbbinak egy utolsó maradványa egy isteni szikra vagy „szellemszikra atom”, amely a szívben szunnyad. Ez az alapelv sokakban egy megmagyarázhatatlan sóvárgás érzést kelt, egyfajta honvágyat a régen elveszett eredeti állapot után, amely az Atyával, az Istennel való egység a halhatatlanság birodalmában.

13

AZ EMBER KETTŐSSÉGE

A természetvallásos ember úgy véli, hogy halála után megérkezik az igazi mennyei területekre, és ott örökké létezik majd; míg az okkult ember azt hiszi, hogy dialektikus énlénye valamiféle végtelen fejlődés alapja lehet és lesz.


Az ember ketőssége

Ez egy rendkívül fontos pont, amellyel mindig számolnunk kell, s amely re az ős-Gnózis, – Hermész Triszmegisztosz ötödik könyve nyomán – évez-redek óta újra és újra felhívja a figyelmet. Ezért mondják:

Minden test a változásnak van alá-vetve, de nem minden test felosz-latható. Vagyis nem minden test képes egy magasabb rendbe feljut-ni. Ezzel a lehetőséggel csak egyes testek rendelkeznek.

Nem minden teremtmény halandó, nem minden teremtmény halhatat-lan. Ami feloszlatható, az múlandó; a tartósan változatlan: örök. Ami ismételten megszületik, az ismétel-ten el is pusztul; ami viszont egyszer és mindenkorra lett, az soha sem semmisül meg, és nem is lesz semmi más sem.

Mit akar a Hermészi tan ezzel megértetni? Többek között azt, hogy az egye temes kozmoszban minden alakmegnyilvánulás, változó tárgyat je-lent. Pontosan meg kell azonban figyelniük, hogy kétféle változás van, a változásban kétféle fejlődést kell megkülönböztetni. Vannak alakban meg-nyilvánult lények, amelyek valójában folyamatosan fejlődnek és tökélete-sednek, erőről-erőre és dicsőségről-dicsőségre haladnak tovább. Vannak azonban olyan lények is, melyek maradéktalanul a teljes és abszolút mú-landóságnak vannak alávetve. El kell tehát fogadnunk a törvényt, hogy nem minden lény halandó, és nem minden lény halhatatlan. Minden lény-nek választania kell és választhat az élet és a halál között! Nekünk, a mi létállapotunkban pillanatnyilag még megvan a lehetőségünk a döntésre. Választhatunk a magasabb értelemben vett igazi élet és a halál között.

Az életre, az egyetlen életre azonban Önök szintén nem tehetnek szert minden további nélkül. A fejlődésnek vannak olyan állapotai, amikor az igazi életmenetet annyira támogatják és előreviszik, hogy a halál már nem képes rajtaütni. A fordított helyzetben viszont a halálba süllyedés annyira előrehaladott, hogy az életet már nem lehet megragadni. Az ifjú Gnózis ezt mindig is tanulói elé tárta, és megmondta, hogy a másvilági terüle-tekre kerülők teljes mikrokozmikus kiürítése abszolút tény.

15

e-pentagram 2014/9 www.lectorium.hu

És ezt igazolja az ős-Gnózis röviden és velősen. A dialektikus embert biológiai állapotában a halál bármelyik pillanatban, szinte a másodperc töredéke alatt elragadhatja. Hiszen a halandó és oly elesett test bármely pillanatban megsemmisülhet. Ami ismételten megszületik, az újra meg újra el is pusztul.

Ezzel szemben létezik az egészen más embertípus, az állandó, vagy mennyei ember. Ez a típus megváltoztathatatlan és örök. Ami viszont egyszer s mindenkorra lett, a szó magasabb értelmében, az soha sem semmisül meg, és nem is lesz semmi más sem.

Szóval világosan megmondják, mennyire szükséges Krisztus követése, vagyis miért szükséges a rózsakeresztet a vállunkra venni és az ösvényre térni, s így transzfigurálással a halál embertípusát az élet embertípusává változtatni.

Ez az ötlet, amelyet minden idők Gnózisa hirdetett, bizo-nyos tekintetben nagyon is megdöbbentő; például látva azt, hogy néhány milliárd lény valójában teljesen a ha-láltípusba merül, és folyama-tosan abban létezik. Másrészt ez az ötlet óriási, magasztos és elutasíthatatlan, ha szem előtt tartjuk a mindenségi meg nyil- vánulás alapjait: Istent, koz-moszt és embert. A minden-ség, a kozmosz, Isten alakmeg - nyilvánulása azért jött létre, hogy általa Isten teremtménye olyanná váljon, mint Isten.

Isten teremtménye mögött ott az ösztönző parancs: „Legyetek tökéle-tesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!”

Ahhoz, hogy ennek a pompás, isteni hívásnak eleget tehessen, az ember kettős lelket kapott. Az a rész, mely az érzékszervekkel észlel, halandó; a másik, mely az értelemnek felel meg, halhatatlan. Az érzékszervi lélek az önkéntelenül-természetesen reagáló rész, a valódi természetlélek, mely például melegre és hidegre, világosra és sötétre, minden dologra, törvény-

16

Az ember ketőssége

re és helyzetre válaszol, ami a természetben előáll. A hőmérséklet csök-kenése arra készteti Önt, hogy felöltözzön, a hőség az ellenkezőjére ösz-tönöz. Az ember természetlelke a valódi eonikus lélek. Együtt sodródik a természet minden változásával, bejárja a természet minden útját, és a ter-mészetnek engedelmeskedik, hogy ebből a legnagyobb nyereségre tegyen szert, hogy a lényt, amelynél közvetítőként lép fel, olyan állapotba hozza, hogy az a kozmoszon át Istenhez menjen, és az egyetlen célt, az Istenre irányulást biztosítsa. E cél megvalósítása érdekében létezik az értelemnek megfelelő másik lélek. Ez az értelemlélek a bölcsesség birtokosa, amelyet Isten, a Szellem megragadott, amely a Szellemmel van kapcsolatban. És az a helyzet, hogy az eonikus vagy természetléleknek az értelemlélek vagy szellemlélek veze-tése alatt kell a mindenségen áthaladnia. Az eonikus lélek önkéntelensé-gét és természetes viselkedését a szellemléleknek kell kormányoznia.

17

SZELLEMLÉLEK

Egy gnosztikus szellemi iskola tanulóösvényének elsősorban az a cél ja, hogy az igazi, halhatatlan lelket felébressze szendergő állapo-tából. Mihelyt a lélek felébred halálos álmából, helyreáll a kapcsolat az Egye temes Szellemmel, Istennel.


A szellemlélek

A szellem és a lélek, Isten és ember e megújított kapcsolata a Másik dicső feltámadásában, az elveszett fiú, a bennünk lévő igazi ember atyai házba való visszatérésében bizonyosodik be. Az a lélek, amely ezt a kapcsolatot ünnepelheti, ezt az egyesülést azzal, akit az egyiptomi ősGnózis Pimandernek nevez, az a szellemlélek. Ez Ozirisz (a szellem) és Ízisz (a lélek) egysége, KrisztusJézus egysége, az Atya és a Fiú egysége. Ez Rózsa kereszt Krisztián alkímiai menyegzőjének beteljesedése, a mennyei vőlegény és a mennyei menyasszony egybekelése.

Isten az örök, a megváltoztathatatlan. A kozmosz ellenben fajtáját és feladatát tekintve szüntelen mozgás és változás. Ezek szerint a szellemlélek, az Istentől való, megváltoztathatatlan és halhatatlan; a természetlélek ellenben – mint a természet maga – változó és halandó, önmagát feloszlató, állandóan alkalmazkodó és önmagát szüntelenül változtató.

Ha tehát az emberlét két típusáról beszélünk – és a Hermészi filozófia erre kívánja felhívni a figyelmünket –, akkor teljesen világos, hogy a változásnak és a halandóságnak alávetett embertípus csak természetlélekkel rendelkezik és teljesen ebből él, s emiatt benne a szellemlélek nyugvó állapotba került. Ennek következtében az ilyen ember létéből teljesen hiányzik az értelem. Minden tekintetben az értelmetlenség, az értelemnélküliség, a változandóság, a halandóság jegyeit viseli. Ez a típus csupán természetes létet folytat, és már semmiképpen sem istenmegvalósító. A Szentírás azonban azt tanítja, hogy az ember Isten dicsőítésére teremtetett! Ezért int minket a hegyibeszéd a Mátéevangélium 5. részében: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Az eredeti szövegben világosan, hermétikusan ez áll: „megvalósítsák”. A bibliafordítók ezt nem értették. Vallásos jellegük miatt értették, hogy valaki Istent dicsőíti, vagyis háláról tanúskodik, de nem tudták megérteni, hogy valaki Istent megvalósíthatja. Ezért fordították a szót „megdicsőítésnek”. Azt jól tudjuk, hogy az egyházak ezt a megdicsőítést hogyan értik.

Mit kell tehát tennie a természetnek – és így a halálnak – alárendelt teremtménynek? Nos, ez kézenfekvő. A nyugvó szellemlelket, az értelemlelket újra életre kell keltenie, tevékenységre kell késztetnie. Ez a lélek nem halhatott meg, mert halhatatlan, de teljesen hatástalan lett, mert a test énje csakis a természetlélekre hallgatott, ezzel létét megrontotta,

19


magát pedig mérhetetlen szenvedésre ítélte. De minden szerencsétlenség-ben van valami szerencse is.

Ami szenved, az tapasztalatokat is gyűjt. A tapasztalat a szenvedés és gyakran kibírhatatlan fájdalom gyümölcse. A szenvedés, amit oly jól ismernek, egy alapvető őshalhatatlanság félreis-merhetetlen jele.

A csupán állati teremtmény érzi ugyan a fájdalmat, de szenvedést nem ismer. A fájdalom mindig testi tapasztalat, így csak ritkán befolyásolja a belső állapotot. Aki fájdalmat érez, az hirtelen megvál-tozik. A durva ember a fájdalmak miatt ideiglenesen engedelmessé válhat. A fájdalommal járó beteg-ség a hirtelen haragú, heves vérű embert kezessé és csendessé teszi.

A szenvedés azonban mindig a lélekkel rokon! A szenvedés lelki panasz. Persze nincs kizár-va, hogy akinek fájdalmai van-nak, az ugyanakkor szenved is. Akinek viszont csak fájdalmai voltak, az megszűnésük után a természet napirendjére tér. Ter-mészete nem tagadhatja meg magát. Az igazi szenvedés azon-ban mélyen bevésődik, és sok eset ben tisztítóan hathat. Emiatt a szenvedés tapasztalata és ennek következménye az ember mai ál-lapotában két ségtelenül az egyet-len, abszolút módszer, amellyel a természetlelket testvére hívására, a szellemlélek felhívására, az élő halottak sírjából való feltámasztására lehet kénysze ríteni, hogy ezután a mentőterv szándékai szerint a szellemlélekre ruházza át az Ön élete vezetését, hogy a halhatatlanság őslénye a transzfigu-rációban újra igazolhassa, bizonyíthassa magát.

20

A szellemlélek

Ha Ön felébreszti szellemlelkét, és átadja neki élete vezetését, akkor nem kell már kételkedéssel telve töprengnie, hogy léte a halálnak lesz-e aláren-delve, mert ekkor Ön birtokába jutott az egyetlen igaz életnek. Jámborság és istenfélés kelti a szellemlelket újra életre, és vezeti a tisztulás segítségé-vel a mindenség-megnyilvánulás hármas szövetségébe, amely: Isten, koz-

mosz és igazi ember. Reméljük, hogy Önök is hamarosan belép-nek ebbe a hármas szövetségbe. „Boldogok a szellemben szegé-nyek, mert övék a mennyeknek országa.”

Csak az találja meg tehát az igazi nyugalmat, aki az értelemlelket, a szellemlelket újra és teljesen életre keltette. Ezt a kijelentést az olvasó valóban egy Hermészi alaptörvénynek veheti. Hallgassa csak, mit mond Hermész ötödik könyve erről:

Az elme Istenben van; az értelem az emberben van; az értelem az elmében van; az elme nem ér-zékeny a szenvedésre.

Az elme – így állapítottuk meg – Pimander, maga a szellem. A szellem, az elme, Istenben van. Az értelem, az értelemlélek az emberben van; az értelemlélek az elmében van. Más szóval: az emberben lévő értelemlélek ugyan akkor kapcsolatban van a szellemmel, Pimanderrel, aki szin tén ebben az emberben van és ettől való. Pimander tehát

minden szenvedés fölött áll. Ha Ön az ösvényen továbbhaladva megta-lálja, felébreszti és szabaddá teszi Pimanderét, akkor vele együtt Ön is minden szenvedés fölött áll.

21

PIMANDER


Pimander (görögül Po l i mandrész): az életre keltő szel lem, aki az újjászületett lélek em bernek – és álta la – nyilvánul meg.

25 e-pentagram 2014/9 www.lectorium.hu Pimander

Ez a megnyilvánulás kétféle: egyrészt a mikrokozmosz hétszeres mag-sugárzása ölt alakot azáltal, hogy belép a főszentélybe; később pedig, miután végbement a (halandó lélek önfeláldozása által lehetővé tett) megszenteltetés, a tökéletes, nagyszerű mennyei ember, a belső Krisztus-lény feltámad a természet sírjából, az ősatomból, a mikrokozmikus Föld középpontjából. Ez a fejlődés tehát teljesen krisztocentrikus, azaz Krisz-tus-központú. Krisztus, keresztre feszítése (azaz az isteni világosságnak a bűnös, halandó személyiségbe való belemerülése) után leszáll a Föld középpontjáig, hogy miután ott véghezvitte üdvözítő művét, sírjából fel-támadjon.

Vizsgálja csak meg magát, hogy éle-tében jól ismeri-e még a fájdalmat és szenvedést a megbeszéltek értelmé-ben! Szüksége van-e még a fájdalomra és ennek következményére, a szenve-désre mint tapasztalatra? Akkor úgy jó, mert az abban rejlő tananyagot semmilyen más módon nem tudja megtanulni. Persze butaság és irgalmatlanság lenne valakinek fájdalmat és szenve-dést kívánni. Ha azonban a Hermészi bölcsességet ebben a tekintetben megértette, akkor mindig is bensőségesen hálásnak kell lennie az értékes tapasztalatokért, amelyekben a szenvedés segítségével részesül. Hálája akkor abból a tényből eredhet, hogy a nyugvó szellemlélek, a sivatag homokjában fekvő szfinx hangja még képes beszél-ni Önhöz, bizonyos hatást kifejteni, s így lényegében él! Ezért mindig meg kell figyelniük, hogy tapasztalataik folytán fájdalmat élnek-e át, vagy szenvednek. Hiszen a fájdalom csupán állati reakció, tehát önkéntelen és értelem nélkül való, míg a szenvedés a megkötözött értelemlélek válasza. Hogyan tudhatják meg, hogy fájdalmat tapasztalnak vagy szenvednek? Nos, erre rájöhetnek a dolog következményeiből. Fájdalom, minden más nélkül, ellenállást, feleselést, haragot, gyűlöletet és bosszúvágyat kelt. A fájdalomra a kéz ökölbeszorítása a felelet. A fájdalom mindig az én-em-ber önfenntartási, önérvényesítési ösztönének összpontosításához vezet. A szenvedés viszont a megszabadító életre való vágyakozást éleszti fel. A szenvedés mindig magával a szeretettel van kapcsolatban. Mindenekelőtt a szánalommal. Szenvedés által tanulja meg az ember kimondani a pompás szavakat: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cse-lekszenek!”

23


A szenvedés következtében a megbocsátás természete keletkezik az ember szívében, s az ember számára tágra nyílik a mennyei rózsakert, ame lyet az értelemlélek választ lakóhelyéül, ahol Pimandert szabad látnia. Ezt a szenvedést és ezt a vigaszt kívánjuk mindannyiójuknak teljes szívünkből.

A szenvedés persze járhat testi fájdalommal is, és ez olykor rendkívül hasznosnak mutatkozhat az ember számára. De akkor ne álljanak meg a fájdalomnál, hanem testi nehézségeikhez mindig a lélek felől, a szen-vedés felől közeledjenek. Ha így emelkednek ki az elmében, akkor egy adott pillanatban legyőznek minden fájdalmat, és mint megállapítottuk: kiszállnak minden szenvedésből. Ha aztán ezek után megértették Her-mész ötödik könyvéből a megbeszélteket, ha mindez Önöket a helyes mó-don érintette meg, akkor belülről ismerik a boldogságot, a jámborságot és az istenfélést, valamint igazán szeretik az egyetlen bölcsességet.


27 e-pentagram 2014/9 www.lectorium.hu 25

Ingyenesen letölthetõ

spirituális könyvekaz Aquarius Könyvtár Facebookalkalmazásból

https://www.facebook.com/aquariuskincsei/app_261463080590982

TESTÜNK A SZELLEM TEMPLOMA – VAGY A LÉLEK BÖRTÖNE?

Voltaképpen mi a célja az emberi testnek? A válaszok ellentmondók: az egyik véglet a testet a szellem templomának, a másik a lélek világ-talan börtönének tartja. Az előbbi szerint a fogságból kizárólag e test-re támaszkodva lehet szabadulni, az utóbbi szemében pedig épp az anyagtest a nagy akadály. A test tehát egyrészt szükségesnek, más-részt koloncnak tűnik.26 e-pentagram 2014/9 www.lectorium.hu

Testünk a szellem temploma – vagy a lélek börtöne?

Shankara hindu filozófus azt közli A megkülönböztetés ékességében, mely a Védák és az Upanisádok tanát tartalmazza: „A szabadulásra sem-mi reményed sincs, amíg magadat testeddel és érzékeiddel azonosítod. Alapjában véve ez a tudatlanság okozza a születés és a halál körforgását. Komolyan arra törekedj tehát, hogy ennek véget vessél.”Jézus szerint: „Ha a kezed vagy a lábad megbotránkoztat téged, akkor vágd le, és dobd el magadtól. Jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életbe, semhogy két kézzel és két lábbal vettetel az örök tűzre. Ha pe-dig a szemed botránkoztat meg téged, akkor vájd ki, és dobd el magadtól.” (Máté 18.) Ez is azt akarja világossá tenni: aki nem szakad el a test dolgaitól, az igazi megszabadulásról ne is álmodjék.

Isten temploma

Másfelől viszont a test mégsem lehet teljesen fe-lesleges, sőt mintha nagyon is fontos szerep jutna neki – ez derül ki Pál szavaiból, amikor egyebek között így ír: „Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó szent Szellem temploma, melyet Istentől nyertetek?” (1Kor. 6:19) Máshol: „Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek templo-ma szent, ezek vagytok ti.” (1Kor. 3:17) Továbbá: „Mert ti az élő Istennek temploma vagy-tok, az mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.” (2Kor. 6:16)Nos, mi tehát az emberi test célja, és milyen fela-datot lát el az ösvényen járó számára?Az Egyetemes Tan közli, hogy az Isten képére és hasonlatosságára teremtett háromszoros isteni ember a bűnbeesés következtében elveszítette tes-tiségét, léleklényét és az Istennel való szellemkap-csolatát. Kiürült mikrokozmoszában csupán egy csökevényes szellem-szikra-elv maradt meg. Mivel azonban Isten szereti teremtményeit, egy mentő tervet készített számukra. E terv alapján egy új lény fejlődött ki, mely szinte szervátültetés módjára az isteni ember helyére került az üres mikrokozmoszban. Az így kelet-kezett egység azt a határozott feladatot kapta, hogy Isten bukott gyerme-kének segítsen visszatérni eredeti dicsőségéhez.

27

Carlos Estevez festménye


A szabad akarat

Ez az új lény nem más, mint a jelenlegi dialektikus ember, akit Isten szabad akarattal ruházott fel, hogy új fejlődési folyamatában szabadon dönthessen. E csodás ajándék azonban nagy veszélyeket is rejt, mert az ember szívében két erő lakozik. Az egyik a test kívánságait szolgálja, a másik viszont a szellemszikrából, a mikrokozmoszból ered. Az embernek szakadatlanul e két erővel kell küszködnie. Ha a test erőinek enged, akkor vét tulajdonképpeni megbízatása ellen – amely szerint Istenné kell válnia –, tehát a végesség és a halál útján bandukol. Ha a szellemszikrára hallgat, úgy az örökkévalóság, az élet mellett dönt. A szellemszikra tiszta fényé-

ben a választás nem tűnik nehéznek; de az önzés és az önszeretet káprázatá-ban az ember folyvást a testiséghez fűzi magát, és a mulandó világot tartja igazi hazájának. Sok-sok szenvedéssel és fájdalommal teli földi élet árán végül mégis megta-nulja a szellemszikra hang ját figyelembe venni, megtanulja megkülön-böztetni, mi az, ami az élethez, és mi az, ami a halálba visz. Így megérti,

hogy teste egy nélkülözhetetlen jármű és anyagi burok, mikrokozmosza ruhadarabja, melyben a régi, énközpontú ember új emberré alakulhat. Megérti Pál kijelentését, miszerint a test Isten temploma.

A transzfiguráció a testben kezdődik

A transzfiguráció folyamata az emberi testben megy végbe. Aki a transz-figuráció útját járja, annál a test Isten akaratának kivitelezőjévé, eszközévé válik. Az ember ráeszmél eredeti megbízatására, és egész lényével – a tes-tével is – a mikrokozmosz szolgálatába áll. Az ezáltal végbemenő átalaku-lás vezeti őt – ha művét bevégezte – még anyagi életében a szabadságba és az örök életbe.Pál azt mondja a halottak feltámadásáról szóló írásában: „Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből

Carlos Estevez festménye

Testünk a szellem temploma – vagy a lélek börtöne? 29Testünk a szellem temploma – vagy a lélek börtöne?

való. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban. Mikor pedig e romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: el-nyeletett a halál diadalra.” (1Kor. 15: 47, 42, 54).

A test mint tutaj

Bár Buddha itt következő hasonlata eredetileg az ösvény számára alkotott tan célját szemlélteti, egyúttal fényt vet a test szerepére is. „Mint amikor a vándor széles folyóhoz ér, melynek innenső partja veszéllyel teli, a túlsó viszont biztonságos; ám nem lát átkelésre alkalmas lehetőséget. Ekkor bi-zonyára felötlik benne, hogy ha tutajt építene, azzal biztosan átjutna a másik oldalra.Nos, ha megépíti a tutajt, és átkel vele a folyón, ezt gondolhatja: Nocsak, milyen hasznos jószág ez a tutaj! Mi lenne, ha a hátamra venném, és min-denfelé magammal vinném? Hát ez semmiképpen sem lenne bölcs dolog, barátaim. Ha ellenben a tu-tajt a partra húzná vagy hagyná elúszni, és nélküle indulna tovább, akkor bánna a tutajjal úgy, ahogyan kell. Bizony, a tant tutajnak készítettem nek-tek az átjutáshoz, nem pedig azért, hogy görcsösen belekapaszkodjatok.”Ahogyan ebben a példában a tutaj nélkülözhetetlen a cél eléréséhez, úgy az ember teste is egy szükséges ház, melyben a transzfiguráció – az ember legmagasztosabb munkája – végbemehet.

E munka végeztével viszont ez a test betöltötte feladatát.

A Lectorium Rosicrucianum egyik célja annak magyarázata, hogy vissza kell térni az isteni természetrendbe a „szellemtől való újjászületés” folyamata révén (János 3:8), ahogyan azt Jézus közölte többek között Nikodémussal. Ez az újjászüle-tési folyamat, vagy „transzfiguráció”, a „naponta meghalás” révén válik lehet-ségessé, ahogy Pál nevezte a folyamatot (1 Kor. 15:31). Ami meghal, az a régi természet, az én-tudatúság, és aminek fel kell ébrednie, az az isteni természet, a belső Krisztus. A Lectorium Rosicru-cianum nemcsak tanításokat nyújt erről a folyamatról, de segíti és támogatja is tanulóit, hogy erőfeszítésüket még életük során megvalósíthassák.

Documents

e-Pentagram 2014/9