EGY ELFELEJTETT REFORMKORI GONDOLKODÓNK: ERDÉLYI …

KOKAS KÁROLY

EGY ELFELEJTETT REFORMKORI GONDOLKODÓNK: ERDÉLYI JÁNOS

1842-ben Heckenast Gusztáv kérésére Fényes Elek, az akkor már közismert geográfus és statisztikus egy kéziratot rendezett sajtó alá. „Jelen munka szerzője — írta a rövid előszóban —, a Károlyi grófi család néhai jószágigazgatója, már néhány évvel ezelőtt sírba szállt. Kesergő özvegyén, s árváin kívül azonban ha-gyott ő még forrón szeretett nemzetére egy kincset: egy kéziratot". Fényes azt is kifejti, hogy miért vállalkozott az akkoriban szokatlan munkára: „Ezt a benne elszór-va található practicus eszmék, honunk felvirágoztatására célzó számos indítványok, az egész munkát jellemző józan szellem és magasztos hazafiság, nem engedték, hogy szerzőjével együtt enyészet martaléka legyen".1

Az 1843 elején megjelent posztumusz munkát, a Nemzeti iparunkat, a kor neves gondolkodója, kritikusa Szontágh Gusztáv e szavakkal üdvözölte: „írói köteles-ségemnek tartom a tisztelt közönség figyelmét egy munkára fordítani, melynél korszerűbb s hasznosabb alig jelent meg irodalmunkban".2 írása végén a recen-zens a mintegy ötödfélszáz oldalas munkát egyenesen az akadémiai nagyjutalom-ra javasolja: „jelenjék meg bár ez év végéig akármilyen kitűnő dolgozat".3 Erdélyi

1 Erdélyi János: Nemzeti iparunk. Bővítve, s jegyzetekkel kísérve kiadta Fényes Elek. Pes-ten, Heckenast Gusztáv sajátja [1843] (második kiadás) uo. [1846].

2 A recenzió az Athenaeum 1843-as évfolyamának II/12. füzetében jelent meg. 444-448. o. Idézet a 444. oldalon.

3 Uo. 448. o. A Szontagh-recenzió lelkesedése nem volt eredménytelen - már ami az akadémiai jutalomra való pályázást illeti - , amint a Vörösmarty kezeírásában fennmaradt, 1844. december 21-ről keltezett akadémiai javaslatban olvasható: „Erdélyi János „Nemzeti iparunk" című munkáját azon tekintetből, minthogy nálunk eddig egészen ösmeretlen tudományt, éspedig tárgyavatottság-gal írottat, szükségeinkhez képest pedig igen korszerűet honosít, nagy jutalomra ajánlja Szontágh rt". Ha akadémiai nagyjutalmat nem is (azt Fényes akkor megjelent nagy statisztikája és Garay kötete kapja, mego'sztva), de osztálydicséretet (mégpedig a filozófiai osztályét) kapott a mű, így határozott az Akadémia 1844. decemberi közgyűlése. Vörösmarty Mihály összes művei, 16. Bp. 1977. 379. o., ill. A Magyar Tudós Társaság évkönyvei VII. Buda 1846. 69-70. o.

EGY ELFELEJTETT REFORMKORI GONDOLKODÓNK: ERDÉLYI JÁNOS 279

János műve egyébként három évvel később, 1846-ban ismét megjelenik, ami — reformkori könyvkiadási szokásainkat figyelembe véve — már önmagában figyelemreméltó ,4

Hogy mégsem váltott ki különösebb hatást kortársai között, annak megké-settsége, pontosabban a megjelenés megkésettsége az oka. Erdélyi a 30-as évek végén, a 30-as évek optimisztikus hangulatában írta munkáját, s amíg megjelent nem kis változások köszöntöttek be a közéletbe, de a nemzetgazdasági gondolko-dásban is. A közéletben már nem Széchenyié és táboráé volt a vezető szerep, hanem Kossuth Hírlapjáé, a liberálisok tábora is tovább differenciálódott, a közgaz-dasági gondolkodásban pedig Fridrich List követői kerültek előtérbe.

A tudós jószáigazgató műve ettől kezdve „az enyészet martaléka" lett, legalábbis képletesen. Már az első reformkorról szóló tudományos összefoglaló szerzője, Horváth Mihály megfeledkezik róla, pedig kitűnő monográfiájában nem takaré-koskodik a hellyel a korabeli tudományosság bemutatásakor.5 A kiegyezés után elsőként Kautz Gyula említi Erdélyi munkáját úttörő jelentőségű közgazdaság-történeti művében, de hosszabb elemzésbe ő sem bocsátkozik.6 Ezután, ha egyál-talán fölbukkan valahol a mű, jobbára csak a statisztika- és közgazdaságtan-történeti szakirodalom perifériáján. E munkák egyik legfontosabbikának szerzője, Borotvás-Nagy Sándor már Erdélyi szerzőségét is kétségbe vonja, és a művet Fényes Elek-nek tulajdonítja.7 Ha a más jellegű szakirodalom méltányolja is — elvétve — Erdé-lyi munkásságát, inkább csak felszínes említés formájában.8 A reformkori irodalom-ban is hatalmas erudícióval rendelkező Szekfű Gyula viszont jó érzékkel nyúlt a könyvhöz — már amennyire ezt terjedelmi korlátai lehetővé tették —, őt már Erdélyi szociográfikus jellegű leírásai ragadták meg.9

4 Ez tudományos munkák esetén jobbára csak olyan igényű munkákkal szokott előfordulni, mint pl. Fényes Elek hatkötetes geográfiai munkája, a „Magyarországnak ... mostani állapotja statisztikai és geográfiai tekintetben 1-6." Pest 1836-40. Vö.: Fenyő István: A haza és valósága. Uő.: Haza és tudomány. Bp. 1969. 367. o.

5 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történetéből 1823-1848. 1-2. Genf 1864. 2. jav. és bőv. kiad. 1-3. Pest 1868, harmadik kiad. 1-3. Pest 1887. vö.: 3. kiad. 1. 49-, 81., 2. 203-246. o.

6 Kautz Gyula: A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története ..., Pest 1868. 308-309. o. [Reprint: Bp. 1911]

7 Borotvás-Nagy Sándor: Közgazdasági művelődésünk kezdetei. Bp. 1938. 454. o. 4. jegy-zet.

8 Pl. Tonelli Sándor: Nagyapáink Pest-Budája. Bp. 1944. 142. o. 9 Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet. 5. Bp. 19363. 224-227. és 620. o. a jegyze-

tekben.

280 KOKAS KÁROLY

Az 1945 utáni irodalomban hasonló a helyzet: a statisztikatörténésznek nem eléggé statisztikai,10 az irodalomtörténetírásnak amolyan tudománytörténeti „em-lítenivaló",11 az eszmetörténész számára legfeljebb, ha ellenpélda,12 az új magyar történeti szintézisben esetleg forrás — néhány adat erejéig.13

S végül említsük meg — mintegy az elfeledettség szimbólumaként — legú-jabb életrajzi lexikonunkat, amely (hasonlóan hazai nagykönyvtáraink katalógusai-hoz), a Nemzeti iparunkat a közismert reformkori költő-esztéta, filozófus művei között emlegeti.14

Életútjáról az amúgy igen jól tájékozott Szinnyei is csak annyit tud, amennyi Fényes Elek 1843-as előszavából kiolvasható,15 más lexikonban, életrajzi gyűj-teményben pedig hiába keressük nevét.16 Közigazgatási stb. funkciót nem viselvén, nem említik a korabeli sematizmusok és tiszticímtárak,17 de még a különben ala-pos Galgóczy-féle életrajzi összeállítás sem.18

Pedig Erdélyi János sajátkezű — igaz, rövid — életrajza is ismeretes, amely a Károlyi család levéltárában maradt fenn.19 E vázlat és más források alapján

10 Pl. Horváth Róbert: A magyar statisztikai tudomány kialakulásának tudománytörténeti és tudományelméleti problémái (I.) (Statisztikai Szemle 1970:1. 82. o.) és uő.: Fiziokrata hatások a magyar statisztikai tudományban (II.) (Statisztikai Szemle, 1972:2. 185. o.). Az 1960-as években íródott közgazdaságtan-történeti szintézis pedig már meg sem említi Erdélyit. A Széchenyi és Kos-suth közötti fejlődést tárgyalva: Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története. Bp. 1963. 245. skk.

11 A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig. Bp. 1965. 587. o. 12 Fenyő István: i. m. 418. o., ahol „egyébként értékes ... alkotásnak" nevezi. 13 Magyarország története 1790-1848. Bp. 1980. 1342. o. A szintézis többször használja

Erdélyi adatait; a bibliográfia szerzője „Erdélyi-Fényes" rövidítéssel illeti, a névmutató keveri nevét a költő Erdélyiével: i. m. 1405. o. Itt kell megemlíteni, hogy a közelmúltban megjelent Magyarország történeti kronológiája c. kézikönyv 2. kötete az 1843-as évnél két könyvet tart fon-tosnak megemlíteni: Jósika Zrínyijét és a Nemzeti iparunkat, i. m. 658. o.

14 Magyar életrajzi lexikon. 1. Bp. 19813, 435. o. 15 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp. 1891-1914. [Reprint: Bp. 1981.] 2.

1386. hasáb. 16 Pl. nem ismeri a rengeteg korabeli magyar személy életrajzát közlő osztrák életrajzi lexi-

kon: Wurzbach Constantin: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Österreich, Bde 1-60. Wien 1856-1897.

17 PI. Hof- und Staats-Schematizmus des Österreischischen Kaiserthums, Wien 1825 [éven-ként], vagy: Bors Sámuel: Tiszti tár, melly az egész Magyarországban ... lévő minden tisztviselőinek nevét magában foglalja, Pozsony 1826.

18 Galgóczy Károly: Az OMGE emlékkönyve 1-6. füzet. Bp. [1879-1892.] 19 Gróf Waldstein Emánuel, a Károlyi-birtokok gyámgondviselője 1814-ben adott először

utasítást ún. conduit-listák készítésére, hogy a régens a tisztviselők „tudományáról... való tablókat" minden negyed évben terjessze be elé. Az említett „manu propria" önéletrajzi vázlat ebben az anyagban maradt fenn. Kiadta: [Pettkó Béla] A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágai-nak birtoklási története (Bp. 1911) 12. kötetében: 278. o. vö. uo. 265. o.


— úgy véljük—nagyjából tisztázható ez a reformkori életút, de már most jeleznünk kell, hogy igen sok még a kitöltésre váró űr.

Erdélyi János 1785-ben született a Fejér vármegyében lévő Csurgó (ma: Fehér-várcsurgó) községben.20 Szüleiről nem sokat tudunk: édesapja Erdélyi György nemesember, édesanyja a német származású Kehlensinger Anna.21 A család ere-detileg nem Fehér megyei, a Mária Terézia-féle nemesi összeírásokban ugyanis még nem szerepel, de az is elképzelhető, hogy csak a XVIII. század végén nyertek nemességet, talán éppen Erdélyi György személyében.22

Csurgót 1691-ben adományozza I. Lipót főhadszállítójának, Johann Hochburg bárónak,23 majd fiúi ágon kihal a család, így nősülés után a karancsberényi Beré-nyi grófok tulajdona lesz, majd újabb házasodással a báró Perényieké.24 A falu református, kevés számú katolikusa 1773-től a bodaiki (ma: Bodajk) plébániához tartozik.25 Az Erdélyi család életében is megfigyelhetők e tulajdonváltozások, a bodajki keresztelőkön hol egy Berényi, hol egy Perényi neve kerül a keresztszülők rovatába.26

Erdélyi iskoláiról semmit nem tudunk, magyarországi gazdasági iskolában akkoriban még nem igen járhatott, legkézenfekvőbbnek az a feltételezés tűnik, hogy a közeli Fehérvár katolikus (ciszter) gimnáziumának diákja volt. 17-18 éves korában kezdi meg „practisálásáf ' — ahogy ő mondja — báró Perényi uradalmában, minden valószínűség szerint éppen a csurgói uradalomban,27 amely nem lehetett rossz iskola egy gazdatiszti pályára készülő fiatalember számára. Valószínűleg a Károlyiak már Erdélyi ismeretei és tanácsa nyomán veszik bérbe majd később ezt a kitűnően kezelt uradalmat.28 Másfél esztendő szolgálati idő után katonai pályára lép, és az austerlitzi csata évétől 1813 tájáig részt vesz a napóleoni háborúkban. Valószínűleg már ekkor módjában áll — sok más hazai nemeshez és nemtelenhez hasonlóan — körülnézni különböző „nálunk haladottabb" európai országokban. Ezek és későbbi hasonló tapasztalatai végig húzódnak a Nemzeti iparunkon. Bejárja az örökös tartományok nagy részét, eljut Poroszországba, Lombardiába, de még

20 Uo. 278. o. 21 Kereszteltek anyakönyve 1784-1789. Bodajk, Katholikus plébánia. 1784. szept. 30-i, 1786.

jan. 9-i és 1789. márc. 30-i bejegyzések. A család biztosan azonosítható, annak ellenére, hogy a kérdéses 1785. évi lapok egy részét kitépték az anyakönyvből (itt szerepelt - minden bizonnyal -Erdélyi János is). Az adatokat Gévai László bodajki plébános bocsátotta rendelkezésemre, szíves-ségét ezúton is köszönöm. (A csurgói katolikusok bodajki anyakönyvezésére Biczó József fehér-várcsurgói plébános volt szíves figyelmemet felhívni.)

22 Vö. Schneider Miklós: Fejér megye nemesi összeírásai (1754). Székesfehérvár 1934. 23 Károíyi János: Fejér vármegye története. Székesfehérvár 1899. 3. 381. o. 24 Uo. 3. 382. o. vö. Pettkó: i. m. 2. 159. o. 25 Károlyi János: i. m. 3. 384. o. 26 Bodajki anyakönyvek (lásd: 21. sz. jegyzet). 27 Pettkó: i. m. 2. 278. o. 28 Uo. 159. o. és Károlyi János: i. m. 3. 382. o.

282 KOKAS KÁROLY

Belgiumba is.29 Úgy hisszük, nem kell bővebben kommentálni, mit jelenthettek az ott látottak, tapasztaltak Erdélyi későbbi liberális gondokodói attitűdje kialakulása szempontjából, s utaljunk itt csak röviden az útiélmények korabeli eszmealakító szerepe kapcsán egy Szemere Bertalanra, Bölöni Farkas Sándorra, vagy éppen a másik Erdélyire.

Első adatunk arra, hogy későbbi uraival, a Károlyi grófokkal kapcsolatba került, 1815 legelejéről való. Ezt a kapcsolatot elősegítette, hogy testvére, Károly (*1786) már korábban a Károlyiak alkalmazásában állt.30 1814/15 fordulóján, a még fő-hadnagyi rangban álló Erdélyi kisebb megbízásokat teljesít, külföldi gabonamag-vakat szerez be, vetőmagmintákat küld, de részt vesz már nagyobb juheladási akciókban is.31 Majd 1815. május 29-én a zólyomi Besztercebányáról — ahol meg-előzően bérlő volt rövid ideig32 — Pestre hozatják holmiját, jeléül a végleges alkal-maztatásba vételnek.33 A kinevezés nem késlekedik, 1815. május 31-én kel gróf Waldstein Emánuel gyámgondviselő levele, amelyben Erdélyit a Károlyiak talán legjelentősebb uradalmi központjának élére, a csongrádi inspectorátusba nevezi ki tiszttartónak, mert „...több esztendők alatt, a mezei gazdasági tudományit, és ugyanabban lévő passióját az által is bebizonyította, hogy ő egy olyas vidékben is [ti. a Felvidéken], ahol a természet mostohább lenni szokott... nem csekély gaz-daságot folytatni tudott".34 Ekkor még csak 29 éves, nős, két gyermeke van. Mögötte van némi gyakorlat két birtokon, vagy 8 év katonáskodás és saját bevallása szerint beszéli a magyaron kívül a német, a szlovák, a francia és természetesen a latin nyelvet.35

Az Erdélyi által igazgatott csongrád-vásárhelyi uradalom (s általában a Káro-lyi uradalmak) igen előkelő helyet foglalnak el a magyar világi nagybirtok kora-beli ranglistáján.36 Az uradalom 1816-1824 között — tehát Erdélyi működése

29 Katonáskodására: Erdélyi: i. m. 89. o. és Pettkó: i. m. 278. o. 30 Az Erdélyi család már 1784-ben Carolus Emericus névre kereszteltet egy fiút, ennek halála

után a harmadik (második életben maradt) fiút is Károlyra keresztelik. Vö. Bodajki anyakönyvek (lásd: 21. sz. jegyzet). Ez az Erdélyi Károly 1818-ban már a Károlyiak suránymegyeri uradalmának tisztviselői élén áll, kerületi jószágfelügyelő; vö.: Pettkó: i. m. 261-262. o.

31 Országos Levéltár, Károlyi család levéltára [a továbbiakban: K. lt.] P. 407. 1815. Titokno-ki jegyzőkönyv 42. (1815. jan. 7.), 72. (1815. jan. 10.) és 983., 1217, 2940. számú intézkedésekről szóló dokumentáció.

32 Pettkó: i. m. 2. 278. o. 33 K. lt. P. 407. 1108. számú intézkedés (Titoknoki jegyzőkönyv). 1

34 K. lt. P. 407./1815. 58. es. 1118. sz. irat és ui. a Titoknoki jegyzőkönyv hasonló számú intézkedése.

35 Pettkó: i. m. 2. 278. o. 36 Az alföldi birtokkomplexum történetéről: Pettkó: i. m. mellett lásd még: Rákos István össze-

foglalóját a Hódmezővásárhely története ... 1. kötetében (Hmvhely, 1984. 504-517. o.) E kötet névmutatója mindenhol a költő Erdélyire utal, holott - természetesen - mindenütt a jószágigazgató Erdélyi szerepel. Vö. 479. o. így fordulhat elő az a furcsaság, hogy a költő Erdélyi (1814-1868) születése előttről is hoz adatokat „működéséről".


idején — érte el legnagyobb kiterjedését, együttes nagysága mintegy 280 ezer holdra rúgott, évi jövedelme pedig 100 000 forint körüli összegre.37 A Károlyi-birtokok (különösen az említett) jó példái a tőkés üzemszervezethez közelítő típus-nak, melynek célja a mind nagyobb jövedelemszerzés. Elsők között van, ahol a háromnyomásos gazdálkodás mellett megjelenik a modern holstein-mecklenbur-gi új földművelési rendszer, sőt a 30-as évek végén — éppen Hódmezővásárhely környékén — felbukkan a szabad gazdálkodási forma is. A Károlyi-birtokok a terméseredmények szempontjából is szorosan követik Széchenyi nagycenki, Károly főherceg óvári birtokának eredményeit.38 A racionalizált, óriási adminisztrációval működtetett, kapitalizálódó nagybirtoknak bizonyos értelemben lenyűgöző példáját mutatja az 1827-ig osztatlan Károlyi-birtokkomplexum.39

Az ilyen típusú, korszerűen irányítható hatalmas birtoktestek megteremtéséhez, majd modern vezetéséhez már nem volt elégséges a XVIII. század végéig szinte mindenütt föllelhető, tisztán tapasztalati módszerekkel dolgozó gazdatiszti gárda. Az új típusú birtokok szervezeti kialakításában majd irányításában mind nagyobb szerepet kapott az a kisnemesi vagy polgári származású mezőgazdasági szakember réteg, amely már nem csupán a nagybirtok átalakításában, de az országos reform-folyamatban is fontos szerepet kapott.40 Ez a réteg lesz a reformkorban kialakuló modem értelmiség egyik legdinamikusabban növekvő típusa, ez a réteg adja azokat a nagyhatású gondolkodókat, gazdasági szakírókat, mint pl. Balásházy János, Nagyváthy János, akik egy Széchenyi előtt törtek utat; vagy olyanokat — mint majd látni fogjuk Erdélyi is közéjük tartozott —, akik éppen Széchenyi reformgon-dolkodását viszik tovább, sőt, esetenként meg is haladják azt/1

A csongrád-vásárhelyi uradalomban Erdélyi 1822-ig teljesít szolgálatot, s a modem birtokszervezet kialakításán, a korszerű gazdálkodás meghonosításán túl elsősorban a juhnemesítésben folytat úttörő tevékenységet. Erdélyi jó megérzés-sel, időben veszi észre a juhtenyésztésben rejlő lehetőségeket, s már az 1810-es

37 Pettkó: i. m. 2. 16^49. o. közötti adataiból saját számításaim alapján. Megjegyzendő, hogy „hold" alatt nem a Mária Terézia korától használatos kat. hold, hanem a 4-500 négyzetöllel kisebb (1100-1200 n.öles) hold értendő, de a birtok kat. holdban is nagyobb mint 200 ezer.

38 Vö. Magyarország története ... i. m. 217., 337. o. és passim. 39 Vö. Kállay István: A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711-1849. Bp. 1980, az itt

idealizáltan bemutatott „nagybirtoknak" a Károlyiaké szinte teljességei megfelel. 40 Magyarország története ... i. m. 332-333. o. 41 Vö. Vörös Károly: A modern értelmiség kezdetei Magyarországon (Valóság 1975: 10. 1-

20. o.) (a gazdatiszti rétegről: 9-10. o.) és Magyarország története ... i. m. 590-592. o. Széchenyi irodalmi fellépésének előzményeihez: Iványi-Grünwald Béla: Gróf Széchenyi István Hitel című munkája. Történeti bevezetés (a Hitelhez). Széchenyi István: Hitel (Magyarország újabbkori törté-netének forrásai) Bp. 1930. 222. skk. Balásházyra: 244-247. o. A gazdatiszttel szembeni elvárások legjobb korabeli megfogalmazása: N. Nagyváthy János: Magyar gazdatiszt. Pest 1821. III-IV. oldalak különösen. Modernebb áttekintés: Fabricius Endre: A magyar gazdatiszt. Bp. 1931. (OMGE Kiad.)

284 KOKAS KÁROLY

évek közepén specializálja magát erre az ágazatra. A XVIII. század végén éri el az ipari forradalom textilipari „hulláma" az örökös tartományokat, melyeknek kihí-vása hamarosan érezhető a Lajtán innen is: a századforduló után egyre nagyobb Magyarországon is a „gyapjúéhség".42 A nagy tömegben a gabonánál könnyebben szállítható gyapjúnak egyre jelentősebb konjunktúrája jelentkezik egész Kelet-Közép-Európában. A háborús szükségletektől is elősegítve, a XIX. század elején fokozott ütemben növekedik a gyapjútermelés hazánkban is. 1819-28 között a gyapjú és gyapjúáru már 41,2 százalékát teszi ki a teljes külkereskedelemnek. Az igazi komoly előrelépés az 1820-as években következik be, amikor is rövid idő alatt a gyapjútermelés megötszöröződik.43 A fejlődésnek csupán a gyenge minőség jelent akadályt: a juhnemesítés hiánya. Ebben lép előre Erdélyi, mikor a tízes évek közepén-végén 4000 db Morvából hozatott ún. elektorál juhval megkezdi a neme-sítést,44 a derekegyházi uradalom Lichnovszky-féle nemes juhairól a korabeli szak-író is elismeréssel nyilatkozik.45 A jól szervezett nemesítés adott esetben meg-kettőzhette az induló tőkét, és nem csekély összegekről volt szó: csak Károlyi Lajos uradalmaiban 50 000 forint értékre becsülte a kortárs szakíró a juhállomány értékét.46

Az összes birtokok központi kormányzatát 1820 végétől az időközben nagyko-rúvá lett Károlyi István vette át, akinek egyik első intézkedése, hogy Erdélyit bonorum directornak, vagyis az összes Károlyi-birtokok igazgatójának nevezte ki.47 Erdélyi ezzel az ország egyik legnagyobb földbirtokának, s az egyik legjelentő-sebb családnak az első számú hivatalnoka lett, és ez komoly változást jelenthetett életében. Az eddigi apró-cseprő, egyes birtokrészek, uradalmak irányításával kap-csolatos gondok helyébe (amelyeket egyébként nyomon követhetünk néhány

42 A gyapjúkonjunktúrára általában: Magyarország története ... i. m. 263-270. o. 43 Benda Gyula: Statisztikai adatok a magyar mezőgazdaság történetéhez 1767-1867. Bp.

1973. 133. o. 44 Hódmezővásárhely története i. m. 479. o. 45 Jószágismertetés 1. füzet: A mágócí.i uradalom Csongrád vármegyében. Pest 1860. 16. o.,

ahol hibásan Erdélyi József szerepel. Vö. még Stephens Henry: Mezei gazdaság könyve. Kiadják: Korizmics László, BenkőDániel, Morócz István. (1-5). Pesten 1855.1. kötet: mintegy százoldalas kitűnő áttekintést ad a korabeli mezőgazdasági állapotokról. Erdélyire vonatkozó adatok: 403-404. o.

46 Vö. Klauzál Imre: Juhászati tisztek, s némely juhászati viszonyok méltós. gróf Károlyi Lajos uradalmaiban. (Gazdasági Tudósítások 1838. 2. 38-72. o.) Lásd még: K. lt. P 407. 1823./ 311. sz. irat.

47 Pettkó: i. m. 2. 249. o., valamint K. It. 407. (1821. dec. 13.) 21. sz. irat, melyben Károlyi István a következőket írja: „Méltó figyelembe vévén a most legközelebb elmúlt gyámsági kor-mány alatt ... pallérozottabb gazdaságbeli tudományát s hosszasabb gyakorlat által is bőven szer-zett és foganatosított [kiemelés tőlem - K. K.]... tapasztalásait, - egyszersmint azon reménységgel s bizakodással lévén eránta, hogy ő, mint személyes hazaszeretete s erős akaratja, mint pedig elme-beli tehetsége és sikeres törekedése által a fel-vigyázatjára bízandó jószági gazdaságnak állapotját s hasznát előmozdítani igyekezni fogja..."


Erdélyi levélből),48 egészen más munkastílus, és vele — nyilván — szélesebb táv-latú gondolkodásmód lépett. Erdélyi felköltözött Pestre, a Károlyi-palotától nem messze lévő, a központi kormányzat számára építtetett házba, a „directorialis lakás-ba".49 A megváltozott körülményeket már néhány dolog is jól érzékelteti: Erdélyi fizetése ettől fogva 3000 forintra rúg (ami megfelel egy bécsi udvari tanácsos jövedelmének),50 sőt — a korban még ritka módon — ösztönző prémiumot is kap, az összes birtokok minden jövedelméből 100 forint után 1 1/2 forintot,51 és hatal-mas természetbeni járandóságot.52 Ettől az időtől kezdve más változásokat is meg-figyelhetünk: útiszámlák vallanak különböző külföldi utazásokról; elsősorban Mor-vában, Sziléziában tett hosszabb utakat Erdélyi.53 De ennél is fontosabb a pesti környezet: 1822-től a Károlyiak második számú embere, a „titoknok" Bártfay László,54 akinek a pesti alakuló irodalmi életben betöltött szerepéről, „szalonjáról" — naplói, levelezése részleges kiadása után — nem szükséges bővebben szólni.55

Ezekben a kétségtelenül nyugodtabb években írja meg Erdélyi — eddigi is-mereteink szerint — első cikkét, amely Brünnben jelenik meg a Császári és Kirá-lyi Morva-Sziléziai Társaság lapjában, a „Mitteilungen der k. k. Mährisch-Schle-sischen Gesellschaff'-ban, 1825 augusztusában.56 Ha a viszonylag kevéssé ismert orgánumban való megjelenés okát kutatjuk, azt kell mondanunk, hogy Erdélyi

48 K. lt. P. 398. Missilisek, Erdélyi János director 15.560-15.568. számú levelek, melyek hű tükrei a korabeli gazdatiszt-gondolkodásnak; megismerhetjük Erdélyi humanizmusát, ahogy gon-doskodik az 1817-es nagy éhínség idején „a jobbágyok boldogulásának elősegítése végett", mikor is 25 ezer mérő gabonát osztat ki (uo. 15/563. számú levél, Czaga Nagy Joachim első alispánnak [1817]).

49 1822-től már Pestről címezi leveleit, gyakran Bécsbe, az ott tartózkodó valamelyik Károlyi-nak: K. lt. P. 398. i. h. 15.568. sz. levél. A Károlyiak pesti házairól: Éble Gábor: A Károlyi grófok nagykárolyi várkastélya és pesti palotája. Bp. 1897. 53. skk. és Pettkó: i. m. 2. 170. o. az Üllői úti házakról.

50 Vö. pl. Hajnal István: Az osztálytársadalom. (Magyar művelődéstörténet 5. „Az új Magyar-ország". Bp. [1941] 169. o.)

51 Vö. pl. Avitay Raimund: Miért nem talál a száztóli rendszer nagyobb pártolásra és alkalma-zásra? (Magyar Gazda 1846: 37. 554. o.) A rendszer kialakítását tévesen a 30-as évekre teszi Fabricius: i. m. 37. o.

52 K. lt. P. 407. Titoknoki jegyzőkönyv 1821. dec. 22-ről kelt, 43. sz. irat, melyben gróf Károlyi István értesíti kinevezéséről, ill. jövendő fizetéséről. Járandóságát az összes „conventios" közül első helyen a „Centrale Conventionale" részletezi. K. lt. P. 397, 344. Centrale Convenciona-le 1822-1827. 1. No.

53 K. lt. P. 407. 1821/1097. és 1822/65., valamint 65. és 581. sz. iratok. Hazai utazásairól bőven beszámol a „Nemzeti iparunk"-ban.

54 Pettkó: i. m. 2. 249. o. 55 Bártfay László naplójából 1. 1838-1841. Bp. 1969. vö.: Horváth János: Kisfaludy Károly

és íróbarátai. Bp. 1955. 125. o. 56 A „Mitteilungen..." ismereteim szerint legközelebb a bécsi National Bibliothek-ban lelhe-

tő fel. A cikk másolatát Deréky Pálnak köszönhetem.

286 KOKAS KÁROLY

választása érthető. Speciálisan gazdasági cikket megjelentető magyar folyóirat akkoriban nem igen működött (a Magyar Gazda, a Hetilap, a Gazdasági Tudósítá-sok akkor már vagy még nem existáltak), így Erdélyi számára csak elérhető külföldi lap jöhetett számításba. (Persze olyan feltételezésnek is van létjogosultsága, mi-szerint eleve külföldön akarta elhelyezni a cikket.) Álmagyar gazdasági írók cikkeit inkább a húszas évek végétől közlő Oekonomische Neuigkeiten vagy a Land-wirtschaftliche Zeitung, esetleg az ekkor már stuttgart-tübingeni székhellyel megje-lenő, de magyar vonatkozású cikkeket szintén közlő Hesperus kerülhetett szóba,57

de a Mitteilungen ... mellett szólt közelsége, és a Károlyiak (vagy esetleg Erdélyi) morvái kapcsolatai.

Erdélyi „Landwirtschaftlicher Bericht aus dem Csongrader Comitate in Un-garn" címmel megjelenő írása a megye gazdasági életét jellemzi, így az általa telepített téli repcével kapcsolatos tapasztalatokat, beszámol a juhnemesítés problémáiról, végül a mintaszerűnek tartott Hunyadi-, Grassalkovits- és természete-sen a Károlyi-gazdaságot ismerteti.58 Számunkra most talán mégis érdekesebb a cikk végén felvetett gondolat a gazdasági szakember (és szakíró) elméleti fel-készültségének együttes szükségességéről. Jellemző Erdélyire az a majd a Nemzeti iparunkban is érintett tanulság, amelyet a cikk utolsó mondata így fogalmaz meg: „Das Urteil fachkundiger Männer wird seiner Zeit über diesen Gegenstand um so willkommener sein, als sich von ihnen erwarten lässt, dass sie ihre Ansicht hierü-ber nicht bloss auf die ohne diess schon hinlänglich bekannte theoretischen Regeln, sondern auch praktische Versucht stützen und selbe so dem wissbegierigen Oekonomen als wahre Belehrung mittheilen werden."59

Hogy a reformkori politikai életben közismerten fontos szerepet betöltő Káro-lyi család környezetében mikor és hol került kapcsolatba a korabeli politizálással, arra nincsen adatunk. Annyit mindenesetre tudunk, hogy a húszas évek elejétől többször megfordul Széchenyi környezetében, általában valamelyik Károlyi tár-saságában.60 Mégis a politikai színtéren való első jelentősebb nyilvános szerep-lésének az 1825/27. évi országgyűlésen való megjelenést s részvételt kell tekinte-nünk. Erdélyi, mint a Károlyiak legképzettebb alkalmazottja vett részt az országgyű-lés egy részén, a távollevő főrend követeként.61 Ott tartózkodása idején fel is szólalt.

57 Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. 2. Bp. 1954. 409, 447. o.

58 Mitteilungen der k. k. Mährisch-Schlesisehen Gesellschaft zur Beförderung des Acker-baues, der Natur- und Landeskunde in Brünn, 1825. (Nro. 35.) August. 273-275. o. [A cikkben szereplő tényanyag hasznosítása a Csongrád megyei helytörténeti irodalom adóssága még.]

59 Uo. 275. o. Későbbi - Erdélyi gondolkodási rendszerét részleteiben tisztázó - dolgozat feladata lesz már itt felsejlő filozófiai elképzeléseinek (melyeket kidolgozottabb formában a „Nem-zeti iparunk" „A gyakorlati élet philosophiája" c. fejezetében olvashatunk [358. o. és passim]) a korban divatos és nagyhatású egyezményes filozófiával való kapcsolatát tárgyalni.

60 Vö. Széchenyi István naplói 2. Bp. 1926. 308. o. és jegyzet (közös lóvásárlás 1822. okt. 7.). 61 Széchenyi István naplói i. m. 3. 31. o. és jegyzet.


Az országgyűlés épp e napokban (1826 márciusában) tárgyalta az Akadémia felállítására hozott terveket, és ekkor iktatta törvénybe a Telekiek könyvtárfela-jánlását (március 15-17.). Erdélyi felszólalása mégsem e tárgyakhoz, hanem a március 12. óta folyó, az ezüst pénz bécsi beváltásáról, tehát végső soron az oszt-rák-magyar financiális kapcsolatokról szóló parázs vitához kapcsolódhatott, a már-cius 18-i ülésen.62 Különös jelentősége van a későbbiek szempontjából, hogy Erdé-lyi felszólalása — amelyből csupán egy bekezdésnyi részt ismerünk —, közjogi, pontosabban alkotmányjogi természetű: az alkotmányos függetlenség kérdését bon-colgatja. Túlzás lenne azonban e rövid részlet alapján a kétségtelenül erőteljes liberális felhangokat hordozó szövegből messzemenő következtetéseket levonni, hangsúlyt inkább az ad a dolognak, hogy Széchenyi jegyzi fel ezt a részletet Nap-lójába, mégpedig a konzervatívok monarchikus eszméivel szemben, ellenérvként.63

Az országgyűlésen való közvetlen részvételnél is nagyobb hatással lehettek Erdélyire azok az esték, amelyeken a kor legnevesebb ellenzéki politikusai vettek részt Széchenyi vagy Károlyi György lakásán, és amelyeken — legalábbis egy részükön — Erdélyi és részt vehetett. „Itt a jobb gondolkodásúaknak s distingvált embereknek nagyobb része egybe gyűl" — írja Wesselényi egyik levelében. Ez a társasági forma, melyet Metternich találóan nevezett a reformeszmék fészkének, az országgyűlés lezárása után alapított Casino közvetlen előde.64

Erdélyi aktív részvételét ezeken a pozsonyi összejöveteleken mi sem bizonyít-ja jobban, hogy mikor Széchenyi elhatározza — többek között éppen a pozsonyi élmények és tapasztalatok hatására —, hogy összegyűjti, mégpedig Pesten az arisz-tokráciát, értelmiséget, akkor a Casino alapító ülésén résztvevő nem túl nagy számú társaságban ott van Erdélyi is.65 Egy Széchenyi-levél így adja hírül az alapítást: „Egy mulatóhely tehát, melyben minden pallérozottabb Pesten lévő tartózkodása ideje alatt, vagy ottan leendő általutazása alkalmatosságával magát kellemesen mulathattya, felállítatott."66 Erdélyi azonban nem csupán alapító tag, hanem a kaszi-nó alapszabályait, ügyrendjét és szabályzatát kidolgozó ún. tízes bizottság tagja

62 Az országgyűlés munkájáról: Vaszary Kolos: Adatok az 1825-iki országgyűlés történetéhez. Győr 1883. 214-215. o. (Gizmics Izidor pannonhalmi bencés apát naplói alapján.) Vö. Felséges I. Ferentz austriai császár, Magyar és Csehország koronás királyától Pozsony sz. kir. városában 1825-dik esztendőben ... rendeltetett Magyarország gyűlésének jegyzőkönyve [Pozsony] 1825-1827. 2. 204. skk. -

63 A felszólalás: Széchenyi István naplói i. m. 3. 31. o. (magyar fordításban: Széchenyi István: Napló. Bp. 19822. 461. o.)

64 A Károlyi- és Széchenyi-ház országgyűlés alatti szerepéről: Friedreich István: Gróf Széche-nyi István élete. 1. Bp. 1914. 182-183. o. Wesselényi édesanyjához írt levelét szintén ő idézi uo. Széchenyinek és.a magyar gazdatiszti réteg kapcsolatáról általánosságban: Fabricius: i. m. 37. o. és passim.

65 Friedreich: i.m. 1. iot. u. és Széchenyi István naplói i. m. 3. k. „Függelék": A Pesti Casi-no első jegyzőkönyve. 764-766. o.

66 Idézi lik Mihály: A Nemzeti Casmo százéves törtenete 1827-1926. [!] Bp. 1927. 7. o.

288 KOKAS KÁROLY

is, Széchenyi Istvánnal, Károlyi Lajossal, Wesselényi Miklóssal együtt. A jegyzői funkciót viselő Döhrentei Gáboron kívül Erdélyi az egyetlen nem mágnás tagja a bizottságnak, amely az első időkben a kaszinó irányítását is végezte.67 A reformkor szellemi és politikai közéletében jól ismert szerepet betöltő „Pesti Casino"-nak Erdélyi továbbra is tagja maradt, legalábbis 1830-ig.68 Az 1830-as „Pesti Casino Könyv"-ben már nem találjuk nevét, mégcsak, a „kilépettek" vagy az „elhaltak" rovatban sem. A magyarázatot magától Erdélyitől kapjuk meg: könyvében több-ször felbukkan a közéleti pályát kettétörő, tragikus betegségének említése. Vala-milyen baleset vagy betegség következtében idegbénulást kap — amely —, mint írja a harmincas évek legvégén „fekvő-nyomorgó élethez" köti nyolc éve, tehát kb. 1831-1832 óta.69 .

Ekkor már hosszú gazdálkodói pálya állt mögötte, rengeteg tapasztalattal, némi politikai múlt is, és nem utolsósorban igen sok elméleti ismeretet is magába gyűjtött. E tapasztalatok nagy részét — nyilvánvalóan — közvetlenül is átadta, hisz ne felejtsük, majd tucatnyi kitűnő gazdatiszt nevét ismeri a szakirodalom, akik mind Károlyi-birtokon kezdték pályájukat, vagy legalábbis jó időt eltöltöttek ott. Ez a kitűnő gárda — mint pl. Klauzál Imre, Benkő Dániel, Brüneck József, Térey Károly stb. — nyilván nem Erdélyitől függetlenül lett az, ami lett.70

Anyagi gondjai talán nincsenek, a számára folyósított gazdatiszti nyugdíj (kevesek kiváltsága még akkor) megóvja ettől őt és hat tagú családját.71

Ekkor, betegségében — amely elől a tudomány világába, az olvasáshoz mene-kül, mint gyakran írja — hozzáfog egy terjedelmes kézírat megírásához, melynek végül a „Nemzeti iparunk" címet adja. Ebbe a munkába sűríti gazdálkodói és elméleti tapasztalatait. Nem sokkal a kézirat lezárása után, úgy 1840-41 fordulóján meghalt, könyve megjelenését már nem érhette meg.72

* * *

67 Uo. 9. o. 68 Pesti Casino könyv. A Nemzeti Casino részeseinek névsora A.B.C. rendben, s annak alap-

jai. Pest 1830. 13. o. A kaszinónak egyébként mindhárom „aranykulcsos" Károlyi tagja volt. 69 Erdélyi: i. m. 365. o. Hogy betegen is kapcsolatban maradt kora legjobbjaival, azt egy

1835. október 30-án Pozsonyból keltezett Széchenyi-levél világosan tükrözi. Széchenyi a Tudomány-tár összeállításával kapcsolatban írja Tasnernek: „Berzevitzy, Kisfaludy etc. mellé tegyen akárkit -Erdélyit [Széchenyi aláhúzza a nevet], de ez alkalommal Wesselényit hagyjuk ki". Széchenyi pesti tervei (Magyar Levelestár. Bp. 1985. 65. o.).

70 Fabricius: i. m. 32-33. o. 71 Fényes Elek adatai nyomán a gazdatiszti nyugdíjat folyósító birtokosok listáját közli Fab-

ricius: i. m. 39. o. (Mindhárom Károlyi szerepel.) Családjáról ő maga ír: Erdélyi: i. m. 365. o. és passim.

72 Halála idejére nincs adat, könyvének különféle utalásaiból derül csak ki, hogy mikor írta művét (kb. 1838-39). Ezen időpont és az 1843-as megjelenés közt halhatott tehát meg, Fényes „néhány évvel ezelőtf'-ről beszél.


Erdélyi munkájának igen komoly előzményei vannak a magyar közigazgatási irodalomban, műfajában — végső soron — rokonítható, tartalmilag köthető a XVIII. század végi közgazdasági irodalom legalább két kitűnő alkotásához, Sker-lecz Miklós Descriptio physico-politicae situationis regni Hungáriáé relate ad commercium című munkájához, és Berzeviczy hat évvel később, 1797-ben megje-lent De commercio et industria Hungáriáé című könyvéhez. De közvetlenebb előzményként mégis inkább Balásházy János Széchenyi Hitelét is hónapokkal megelőző, 1829-ban megjelent Tanácsolatokyat kell megemlítenünk, mely később aztán Észrevételek a honi gazdaságbeli szorgalomnak akadályairól, s orvoslása módjairól címen jelent meg.

Balásházy könyve az elsők között van, amely a felvilágosodás óta elterjedt didaktikus megközelítésben először számba veszi a gátló tényezőket, majd ennek megfelelő sorrendben tárgyalja javaslatait is. Ezt a tárgyalási formát választja tulaj-donképpen Széchenyi is, azzal a különbséggel (és főként a Hitelben figyelhető ez meg), hogy egyetlen problémát helyez a középpontba és azt körüljárva érvel.73

Erdélyi könyvének szerkesztése inkább az Észrevételek-hez közelít, de az ott kifejtett közgazdasági rendszernél jóval igényesebb és anyagában részletezőbb is.

A Nemzeti iparunkat öt nagy szakaszra tagolja: az első részben általános közgaz-dasági elveit ismerteti, a másodikban következik a Balásházy, Széchenyi óta jól ismert rész, az „akadályok" felvázolása. Ennek a fejezetnek felel meg a harmadik nagyobb egység, amelyben ezen akadályok elhárításának módozatairól ír, majd következik a negyedik szakasz a morális akadályokról míg az ötödik rész konkrét javaslatokat, ill. rövid összefoglalót tartalmaz.

Altalános közgazdasági fejtegetéseiben a szerző szinte teljesen követi Adam Smith alapkönyvét, a Nemzetek gazdaságá...-t, amely a XIX. század elejére már bizonyos ismertségnek itthon is örvendhetett.74 Úgy véljük azonban, hogy Erdélyi a Smith-mű által sugallt következtetéseket nem vonja le — ezt egyébként még Széchenyi sem teszi meg maradéktalanul —, inkább az angol közgazdász fogalmi apparátusát használja fel, bár a nemzetgazdaság alapjának — Smith nyomán — ő is a munkát tekinti (Nemzeti iparunk 9-11). A világhírű könyvet Erdélyi néha szinte szó szerint átveszi, így pl. a munkamegosztásról szóló részt (10-11 .),75 vagy a tőke felosztásának tárgyalásakor (26.).76 Az akkor már korszerűtlen gazdaságpo-litikai áramlatok hibáira is ebben a részben tér ki: így olvashatjuk a merkantilisták világos bírálatát (12-13.), a fiziokrata nézeteket átvilágító logikus okfejtése min-den bizonnyal egyike a legkorszerűbb korabeli gazdasági fejtegetéseknek (20-

73 Iványi-Grünwald Béla: 41. jegyzetben i. m. 246. o. és passim 74 Vö. Borotvás-Nagy Sándor: i. m. 210-215. o. 75 Smith, Adam: A nemzetek gazdasága, e gazdaság természetének és okainak vizsgálata. Bp.

1959. 55-56- o. 76 Uo. 318. o. skk.

290 KOKAS KÁROLY

21.).77 Erdélyi közgazdasági elveiről átfogóan már most megállapíthatjuk, hogy azok a kor színvonalán mozogtak, magyar viszonylatban pedig csak kevesen ju-tottak el idáig.78

A fejlődés hazai akadályainak kifejtésekor Erdélyi talán túlontúl felaprózza ismereteit, itt messze nem éri el pl. Széchenyi koncepcionális erejét (54-252.) Viszont igen szerencsésen ötvözi össze a Fényes Elek által művelt leíró statiszti-kát a közgazdasági gondolkodással. Az itt közölt statisztikai táblázatai — az iroda-lom főként ezeket használta, ha egyáltalán hivatkozott Erdélyi könyvére — önmagukban is kivételes információforrások, a szerkesztő, Fényes Elek annyit tud hozzájuk tenni, hogy néhány helyen az elavult adatokat korszerűsíti.

Erdélyi nem súlypontoz: a polgári előrehaladásban akadályozó tényezőket kö-vethető belső logika alapján egymásból bontja ki. Itt érezhetően támaszkodik Széchenyi Stádiumára,.annak ún. 12 törvényjavaslatát veszi alapul.79 Fontos különb-ség azonban az utolsó pont, a „Nemzetünk polgári alkotmánya" beiktatása (219-231.), amelyben — többek között — arra mutat rá, hogy a képviseleti rendszertől idegen „karnokos rendszer ... idomzatának a' hűbéri rendszert örökítni kell, mivel épen az egyes polgári rendeknek ezen egymástóli elkülönzése és elválasztása min-dig ezen rendszernek ... boldogtalan következménye vala" (221.), tehát a legsúlyo-sabb hátravető ok a polgári alkotmány hiánya (321.).

Az alkotmány kérdésére Erdélyi többször is visszatér, gondolkodásának forrá-sa ezeken a pontokon szinte kizárólag a német Poelitz. Karl Heinrich Ludwig Poelitz (1772-1838) német liberális gondolkodó neve először talán az Athenaeum hasábjain bukkan fel hazánkban.80 Poelitz, akinek nevét a reformkori magyar saj-tó mindig Pölitz-nek írta, a német liberális gondolkodói iskolának ahhoz a részéhez tartozott, amelyik a 30-as évekre produkálja a liberalizmus első komoly német kézikönyvét, a Rotteck-Wclckct-féle Staatslexikont. Ugyanúgy történész és polito-lógus is egy személyben, mint a híres lexikon szerzői, vagy a történészként is alapbibliográfiát alkotó s szintén e körhöz tartozó Dahlmann.81 Hatalmas munkássá-ga ellenére Poelitz igazából nem tekinthető eredeti gondolkodónak. Magas szin-ten, de mégiscsak azt a német tudományosságban a felvilágosodás óta egyáltalán nem példanélküli szerepet játssza, hogy a legfrissebb nyugati gondolkodói teljesít-ményeket (esetünkben a liberalizmust, annak is főként jogi-államtudományi esz-méit) rendszerezi, népszerűsíti német nyelven. így a nálunk is sokat forgatott Rot-

77 Vö. Horváth Róbert: Fiziokrata hatások... (lásd 10. jegyzet) 185. o. 78 Kautz Gyula: i. m. 307-390. o. (lásd 6. jegyzet). 79 Széchenyi István: Stádium, Lipcse 1833. 30-33. o. 80 Athenaeum 1838. IV. 19. o. („A vezéreszmék felfogásáról a históriában"); vö. A magyar

sajtó története I. 1705-1848, Bp. 1979. 503. o. és a Magyar irodalom története i. m. (lásd 11. jegyzet) 539. o. >•

81 Vö. pl. Szekfű: i. m. 303. o. skk. (lásd 9. jegyzet).


te.ck-Wdcker-féle Staatslexikont megelőzve válhatott Magyarországon is a liberális eszmék közvetítőjévé.82 Poelitz nézetei koncepcionálisan is áthatják Erdélyi művét, így pl. az 1808-ban megjelent Die Staatslehre für denkende Geschäftmänner, Kam-meralisten und gebildete Leser főbb gondolatai mind-mind visszaköszönnek. Valószínűsíthető az is, hogy ezen mű hatására ismerte meg Erdélyi a Smith-féle gazdasági gondolkodást, mivel a kétkötetes mű azt bőven tárgyalja. A Poelitz-mű második kötetének gondolati szerkesztése kifejezetten emlékeztet a Nemzeti ipa-runk első részeinek felépítésére, de legkonkrétabb átvételek az alkotmánytani részeknél83 és a népesség szerepéről szóló gondolatoknál figyelhetők meg.84 Az Erdélyi által felvonultatott érdekes történeti példaanyagnak már egy másik Poe-litz-mű, a Die Staatensysteme Europas und Amerikas seit den Jahre 1783 (I—III. Frankfurt a. M. 1826) lehetett a forrása.

Jó néhány esetben Erdélyi nem csupán interpretálja Poelitz-et, hanem — néha a forrás megjelölése nélkül is — bőven idézi is, akárcsak Smith-t. A legfontosabb ilyen szó szerinti átvételek az Erdélyi számára kardinális alkotmánytani részek tárgyalásakor kerülnek a szövegbe. Itt Poelitz-nek egy viszonylag kései munkáját, a Das constitutionelle Leben (Leipzig, 1831.) címűt használja fel. A Nemzeti ipa-runk monarchikus és köztársasági alkotmányok különbözőségeit, ill. azok nemzet-gazdasági kihatásait tárgyaló fejezetei (főként a 220. és azt követő oldalak) telje-sen a német gondolkodó művét követik.85 Poelitz az egész könyvben a leg gyakrabban használt forrás marad, sőt gondolati építkezési „szokásai" is mély nyomokat hagynak Erdélyi könyvén.86

A Nemzeti iparunk harmadik részében (232-321.) Erdélyi a korabeli hivatalos és nem hivatalos statisztikai irodalom, geográfiai leírások ismeretében, hatalmas tapasztalati és országismereti saját élményanyagot is megmozgatva végig veszi — immár részleteiben — a polgárosodáshoz vezető út szükséges állomásait. Itt látszik igazán, hogy mennyire túllép már azokon a gondolkodókon, akik még a harmincas években kizárólag a mezőgazdaság felvirágoztatásában látták az ország

82 Poelitz életrajza, munkásságának méltatására lásd pl. Allgemeine Deutsche Biographie Bd. 26. Leipzig, 1888. 389-392. o. Hogy művei itthon is mennyire elterjedtek lehettek bizonyítja, hogy az általunk véletlenszerűen használt példányok egyike Kölcsey (a Die Staatensysteme...), a másik (a Die Staatslehre...) Horváth István könyvtárából kerültek az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdonába, míg egy harmadik mű (a Das constitutionelle Leben...) pedig az Esterházyak hagyatékából jutott a JATE Egyetemi Könyvtár tulajdonába.

83 Poelitz: Die Staatslehre für denkende Geschäftmänner, Kammeralisten und gebildete Le-ser. Leipzig, 1808. I. 75-86. o.

84 Uo. II. 57-59. o. 85 Poelitz: Das constitutionelle Leben, Leipzig, 1831. 73-80. o. 86 így pl. Erdélyi: i. m. 184., 255-56., 257-59., 371-72. o. stb.

292 KOKAS KÁROLY

felemelkedésének egyetlen útját.87 Erdélyi már nem hajlandó elfogadni, hogy ipa-ri elmaradottságunk oka a természeti környezetben keresendő, az ipar hiányát „elhi-bázott statusgazdasági elveknek" tudja be (162.), megelőlegezve ezzel a 40-es évek List-követőinek érveit.

A leglényegesebb tanulságok levonására az általa „erkölcsi akadályoknak" nevezett társadalmi kérdéseket boncolgató fejezetben kerül sor (321-398.). Gon-dolkodása itt megint alkotmány alapú, hiszen arra jut áttekintve a fennálló törvényeket, hogy „ezentúl változhatlan sarkalatos törvény nem lehet" (325.). Aztán olyan liberális alapelveket elemez, mint a törvény előtti egyenlőség, a nyilvánosság és más szabadságelvek. Bár kifejezetten nem értekezik soha Erdélyi egy konkrét államformáról, figyelemreméltó, hogy példálózásaiban többször a kívánatos állam-forma köztársaságként íródik le. Az olyan tényezők, mint pl. a tudomány hasznos-ságának tárgyalásakor (mint már első recenzense, Szontágh felfigyelt erre) stílusa egészen emelkedett lesz. Széchenyi Hitelének erejét és fogalmazási szépségét idézve mintegy összefoglalja a Bessenyei óta vissza-visszatérő érveket az anya-nyelvűség, eredetiség és fordítás, tudományszervezés, oktatás és könyvkiadás téma-körében (341-351.), míg végül összegzésképpen „a hon polgárainak mennél na-gyobb műveltségéről" ír Széchenyi híres kulcsmondatára („A kiművelt ember-fők...") rímelő fejezetet (351-355.).

A mű alapgondolata, ha tetszik Erdélyi fixa ideája a tapasztalat és az elméleti ismeret együttes hasznosítása, ezek harmóniája. Ezt nevezi ő a „gyakorlatias élet valódi philosophiájának" (358.), ez az a gondolat, amely nemcsak művét, de — s ez töredékes életrajzát ismerve is bátran állítható — egész életét is áthatotta.

A Nemzeti iparunk valójában mindezeknél jóval több, hiszen enciklopédikus tárháza a reformkorban terjedő liberális eszméknek, a közpolgárokat érdeklő gya-korlati és elméleti gondoknak. így találunk a könyvben tetszetős értekezést a luxus-ról (371. skk.), a nyelvtudásról (379. skk.), vagy éppen a hazafiságról (383. skk.). De találunk benne a reformkori utazóknak szóló, szinte az egykori peregrinációs instrukciókat követő utazási tanácsokat (374. skk.), vagy a legjobb reformkori útirajzok (Bölöni, Szemere) színvonalát megközelítő szubjektív útibeszámolókat, szépen megírt esszé-betéteket az alföldi pusztákról, olykor érdekes anekdotákkal fűszerezve (102. skk.). Erdélyi posztumusz művének van még egy különlegessége, amely abból a tényből fakad, hogy a kéziratot Fényes Elek rendezte sajtó alá. Ugyanis Fényes a korábban keletkezett könyv általa hiányosnak tartott részeit jegyzetekkel pótolja, vagy — tisztességgel megtartva a szöveg autoritását — vitat-kozva vagy egyetértve kommentálja a főszöveget. Ez és az a tény, hogy Fényes Elek egyáltalán felkarolja a könyv kiadását, azért is jelentős, mert Fényes — noha

87 Itt elsősorban a Széchenyit követni szándékozó, de őt inkább félreértő Török Jánosra és társaira gondolhatunk. Vö. Horváth Róbert: i. m. 184-185. o. (lásd 10. jegyzet).


kortársai kitűnő liberális gondolkodónak tartották — teoretikusan sehol nem fejti ki nézeteit.

* * *

Erdélyi szerencsétlen korai halálán túl a könyvnek megjelenése után sem volt igazán szerencsés a sorsa. Egy véletlen adminisztrációs hiba miatt nem került 1843-ban az Akadémia listájára, mint Vörösmarty hivatali feljegyzéséből megtudjuk,88

és megkésettsége így tovább növekedett. Hiszen ha annak okát keressük, hogy miért nem váltott ki különösebb kortársi hatást és ennek folyományaként miért maradt ki még a szakmai emlékezetből is, indoklásul az évtizedes késedelmet hozhatjuk fel legfőképpen. Az a munka, amely megírása idején programalkotó, a kor nyelvén „iránymű" lehetett volna, tíz évvel később már „csak" szakmai körök-ben aratott sikert. Mindezek ellenére a Nemzeti iparunk-tói nem vitatható el, hogy első és rendszeres összefoglalója volt a 30-as évek gazdaságpolitikai (és részben általános) liberális eszméinek. Tőle az utak nem a reformellenzék, hanem sokkal inkább a centralisták irányába futottak.

A szerzőt illetően az utókor legjobb, ha a kiváló tudósra, Fényes Elekre hagyat-kozik: „hiszem, [hogy] Erdélyi János, Magyarország átalakulási korszakában, midőn férfiakra legnagyobb a' szükség, polgári kötelességének derekasan megfe-lelvén, hálás unokáinktól hamvaiban is áldatni fog".89

88 Vörösmarty Mihály Összes Művei 16. Bp. 1977. 379. o. 89 Erdélyi: i. m. [4.] o.

Documents

EGY ELFELEJTETT REFORMKORI GONDOLKODÓNK: ERDÉLYI …