Tüskésbőrűek törzse

Típusállat a tengeri sün. Tengerek parti öveiben az aljzaton lassan mozog, és szinte mindent felfal, ami az útjába kerül. Zsemle alakú testét tüskék borítják, rajta hasoldal és hátoldal különböztethető meg. Testének ötsugaras részarányossága csak látszat, amely kétoldali szimmetriát takar. Kültakarója egyrétegű csillós hám.

A vízedényrendszer csak a tüskésbőrűekre jellemző mozgási szervrendszer.

Az elő, közép és utóbélre tagolódó bélcsatornája a hátoldalon végbélnyílásban végződik. Keringési rendszere nyílt. Lágy bőrrel fedett testfüggelékkel lélegzik

Váltivarú állat.

Megtermékenyítése külső.

Fejlődése: pálcás lárva

Rendszere: • tengeri csillagok osztálya: pl. piros

tengeri csillag • kígyókarúak osztálya: pl. barna kígyókarú • tengeri sünök osztálya: pl. fehér szívsün • tengeri uborkák osztálya • tengeri liliomok osztálya: pl. gyökeres

tengeri liliom

Elő-gerinchúrosok és fejgerinchúrosok

Az előgerinchúrosok vagy zsákállatok tengeri állatok, a gerinchúrosok törzsének

egyik altörzsét alkotják. Őseikből alakultak ki az evolúció során a

mai gerincesek Mintegy 1250 fajuk ismert.

Megjelenik a gerinchúr, amely a belső váz kezdeményének tekinthető. Általában helyhez

kötöttek, zsákszerű testüket burkoló képződmény anyaga a cellulózhoz hasonló.

Légzőszervük előbél eredetű. Lárváik mozgékonyak, farkukban gerinchúr

található, amely a kifejlett állatból hiányzik. A tengerek anyagforgalmában van fontos szerepük, az úszó életmódúak a plankton

alkotórészei.

Elő – gerinchúrosok

A kifejlett állatok testét kívülről szénhidrátokból felépülő zsákszerű burok (héj) borítja, amely együtt nő az állattal.

Csak az úgynevezett farkos zsákállatok gerinchúrja marad meg kifejlett korukra, a többi fajnak csak lárvakorában van gerinchúrja.

Idegrendszerük a test háti oldalán, a gerinchúrjuk és az előbél fölött elhelyezkedő, a velőcsőből

kialakuló

Csőideg –

rendszer.

A farkos zsákállatok igen kis méretűek, néhány milliméteres testük jóval nagyobb zsákban helyezkedik el.

Szabadon lebegő életmódot folytatnak,

néha óriási tömegekben

jelennek meg a tenger

mélyebb rétegeiben, ahol

a bálnák táplálékként

fogyasztják őket.

A kifejlett farkos zsákállatok testén két nyílás figyelhető meg.

Az egyiken beszívják a vizet, amely tele van apró élőlényekkel és szerves törmelékkel, így szerzik táplálékukat és lélegeznek

egyszerre.

A megszűrt víz azután a másik

nyíláson át a szabadba áramlik.

Ivarosan szaporodnak,

többségében hímnős állatok.

A jóval nagyobb méretű aszcídiák többnyire helytülő, testük egyik végével az aljzathoz rögzülő zsákállatok.

Testük másik végével a tenger felsőbb rétegeiből alászálló szerves

törmeléket szűrik

ki a vízből.

Csak lárva alakjuk úszik

szabadon.

Váltivarúak,

de ivartalanul is

szaporodnak.

Fejgerinchúrosok

A fejgerinchúrosok tengeri állatok, a gerinchúrosok törzsének egyik altörzsét alkotják. Nagy részük kihalt, ma élő egyedüli képviselőik a lándzsahalak rendjébe tartoznak.

Gerinchúrjuk a feji végtől a farki végig húzódik, specializálódott izomsejtekből épül fel, így a gerincesekkel ellentétben porc- vagy csontelemeik nincsenek. Gerinchúrjuk egész életükben megmarad. Gerinchúrjukhoz harántcsíkolt izmok tapadnak, ez magyarázza kígyózó mozgásukat.