„„El ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid!” El ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid!”

„„Ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival!” Ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival!” (5Móz.4:9)(5Móz.4:9)

„Nem kell félnünk a jövőtől, hacsak el nem feledkezünk az útról,

amelyen az Úr vezetett bennünket, és tanításairól,

amelyet múltunk történelmén keresztül

kaptunk.”

A nagy AdventmozgalomA nagy AdventmozgalomA reménység A reménység evangéliumaevangéliuma

25 éven belül itt a vég? Erre figyelmeztetni kell másokat is! Lelkében egy hang visszhangzott: Menj, és mond el a világnak! Öt évig mégis tétlen maradt, amit így magyarázott: „Nehogy valamilyen oknál fogva tévedjek és másokat is félrevezessek.” (Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 13.o.)

„Úgy éreztem, abban az erőfeszítésemben, hogy megértsem, amit Isten az Ő kegyelméből feltár nekünk, nincs jogom mellőzni a próféciai időről szóló részeket.” (George R. Knight: Hogy el ne feledjük! 14.o.)

Miller felfedezése

„Ha meg tudjuk határozni a kezdőpontját egy ilyen próféciának, akkor elvezet bennünket a lehetséges beteljesüléshez. Mivel Isten nem hiába adta ezt a kijelentést, úgy vélem, hogy így eljutunk ahhoz az időhöz, amikor magabiztosan tekinthetünk Krisztus eljövetele elé.” (u.o.)

„Mondtam Istennek, hogy nem vagyok hozzászokva a nyilvános beszédhez, és amúgy sincsenek olyan adottságaim, hogy le tudjam kötni a hallgatóság figyelmét.”1832-ben az egyik szombaton, amikor az íróasztalánál ülve egy bibliai tanításról elmélkedett éppen, hirtelen teljes bizonyossággal érezte, hogy neki személyesen kell az Úrért tevékenykednie. Rettenetes lelki gyötrelemmel kiáltotta, hogy nem képes rá.„Miért nem?” – érkezett a válasz. Erre elismételte már sokszor hangoztatott kifogásait. Végül olyan nagy nyomás nehezedett rá, hogy megígérte Istennek, ha elhívják valahova, hogy az Úr eljöveteléről beszéljen, akkor teljesíti kötelességét. Erre leheletnyi megkönnyebbülést érzett. Végül is Miller akkor már 50 éves volt, és még soha senki nem jött hozzá azt kérve, hogy erről a témáról beszéljen. Felszabadultnak érezte magát, mígnem mintegy félóra elteltével megkapta azt a bizonyos meghívást. A bosszúság villámként cikázott benne az Úrnak tett ígérete miatt. Válasz nélkül kiviharzott a házból. Miután körülbelül egy órán át küzdött magával és Istennel, végül beleegyezett, hogy másnap prédikáljon.” (George R. Knight: Hogy el ne feledjük! 18.o.)

Miller elhatározta, hogy csak oda megy, ahol „az Úr nyit utat”. (Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 18.o.)

1831 - ben kezdett előadásokat tartani.

1839. December 8-án Miller egy nagyvárosban prédikált.-Ön valóban hisz abban, amiről nekünk prédikál? faggatta Millert egyik este otthonában.- A lehető legkomolyyabban, Himes testvér, különben nem erről beszélnék - válaszolta Miller határozottan és teljes komolysággal.- Akkor mit tesz azért, hogy az egész világra eljuttassa üzenetét? Ha Krisztus valóban visszajön, amint ön hiszi - robbant ki belőle -, nincs vesztegetni való idő, az üzenetet a mennydörgés hangján kell hirdetni, hogy az emberek felébredjenek és felkészüljenek!-Tudom, tudom, Himes testvér! - felelte Miller elcsigázva. - De ugyan mire juthat egy öreg farmer? Sosem volt kenyerem a szónoklás. Egyedül vagyok. A lelkészek örömmel veszik, ha prédikálok és erősítem a gyülekezeteiket, de semmi több. Legalábbis eddig a legtöbb esetben így volt. Segítségre várok.

(Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 18.o.)

Joshua Vaughan Himes (1805–1895)Mint az episzkopális egyház lelkésze, már 34 éves korában jól ismert volt Új-Angliában, a rabszolgaság, az alkohol és a háború elleni lelkes küzdelme alapján. Minden lehetséges módon a világ jobbá tételét kereste.

Himes 1840 márciusában megjelentette az idők jeleit, amit egy ideig ő szerkesztett.Négy év alatt a nagyvárosokban a következő lapok hirdették az advent üzenetét:

Éjféli kiáltás, az Örömüzenet, Illés szava, a Déli éjféli kiáltás, a Nyugati éjféli kiáltás, az Igazi éjféli kiáltás. Emellett egy több, mint negyven könyvből álló

sorozatot is megjelentetett, a „Második Advent Könyvtára” néven. (Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 19.o.)

Josiah Litch Charles Fitch James White Joseph Bates

Különböző egyházak lelkészei segítették a munkában. Litch metodista lelkész, akit, mint próféciamagyarázót már széles kőrben ismertek. 200 oldalas könyvet adott ki és sokfele prédikált.Fitch kongregacionalista lelkész volt Bostonban, ő készítette el az „1843-as táblázatot”.White a Keresztény Kapcsolat lelkésze volt, szintén prédikált és az ő hatására lett az advent üzenet híve Bates is, aki később „délre tört”.

Pontosan nem lehet tudni mennyi támogatója volt a mozgalomnak. „A korabeli becslések 700 és 2000 között ingadoznak. A számon tartott 174 lelkésznek mintegy a fele metodista, a negyede baptista, a többiek konregacionalisták, keresztények, presbiteriánusok, episzkopálisok, lutheránusok, holland reformátusok, kvékerek, és mások.” (Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 21.o.)

„Miller üzenetének lényege nem „az időpont körüli nagy izgalom” volt. Az első angyal üzenetét hirdette: „az örökkévaló evangéliumot” és azt, hogy eljött az Ő ítéletének órája” (Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 20.o.)

„Joseph Bates arra a meggyőződésre jutott: Isten elhívta őt, hogy szolgáljon a rabszolgáknak és tulajdonosaiknak. Marylandben egy metodista laikus vezető erősen kifogásolta és erőszakos módon támadta az adventről szóló tanítást. Azt követelte, hogy lovagló ülésben kössék ki Bateséket egy rúdra, hogy így büntessék, így alázzák meg őket.„Készek vagyunk erre, uram - vágott vissza Bates -, ha megnyergeli nekünk; mert inkább azon lovaglunk, mint hogy elmenjünk innen.”

(George R. Knight: Hogy el ne feledjük! 25.o.)

„Szegény rabszolgák - számolt be Bates - ünnepelték” az advent üzenetét, „különösen mikor azt hallották, hogy az idő annyira közel van. Úgy itták a szavakat, mint az ökrök a vizet, és amit azóta hallottam róluk, hiszem hogy sokan elkészülnek Jézus eljöveteléig.”

(u.o.)

Miller és a frenológus

„Ó, milyen szabályos formájú, jól fejlett fej! -szólt, miközben gyakorlott ujjaival Miller koponyáját tapogatta. - Úgy gondolom, uram, minden bizonnyal aligha tudná megtéríteni önt Mr. Miller! - Majd előre lépett, és Miller arcába nézve megjegyezte: Túlságosan is sok magában a józan ész ahhoz, hogy lenyelje azt a sok nyúlagyú badarságot, amit Mr. Miller összehord!Milyen szívesen megvizsgálnám Mr. Miller fejét! Biztos, hogy jó erősen megszorongatnám! Fogadni mernék, hogy az öreg William Miller fején öklömnyi dudorrá nőtt a fanatizmus lebenye”.

(Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 28.o.)

„A szemtanúk szerint titokzatos jelenségekről szóló beszámolók töltötték meg a lapokat: „glóriával övezett Jupiter”, „ló és lovasa a holdon”, fekete kereszt a vérvörös holdon. Énekhang hallatszott az égben, máskor sétáló emberek tűntek fel az égbolton. Három angyal így kiáltott: Jaj! Jaj! Jaj!”Nem a milleriták számoltak be e furcsa jelenségekről. Ők alig figyeltek fel ezekre, hiszen tekintetük a Szentírás felé fordult. A hitetlenek figyelmét keltették fel ezek, akik a sajtóban széles körben terjesztették a „látottakat”.

(Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 29.o.)

„L.C. Collins sokak meggyőződését fejezte ki, mikor ezt írta: „szilárdan hiszem, hogy

Krisztus visszatér ‘43-ban. Nem számítok semmire sem azon túl, csak dicsőségre…

De olyan kevés időnk van, hogy felébresszük az alvó szüzeket, és lelkeket mentsünk; ezért

dolgoznunk kell éjjel és nappal. Isten sürget bennünket, hogy vigyük el az utolsó hívás

üzenetét. Buzgón kell dolgoznunnk, kényszeríteni kell az embereket,

hogy jöjjenek, hogy megteljen ez a ház… Emberek csatlakoznak hozzánk,

hogy segítsenek. Hangoznia kell az éjféli kiáltásnak, hangoznia kell hegyeken, völgyeken

és síkságokon át. Rettenetes remegés fogja majd el a bűnösöket Sionban. Válságnak kell

beköszöntenie, mielőtt a kegyelem ajtaja örökre bezárulna előttük. Éreztetni kell velük,

hogy most vagy soha.” (George R. Knight: Hogy el ne feledjük! 22.o.)

„Az adventmozgalom a különböző keresztény országokban egyszerre tűnt fel, akárcsak a XVI. Századi nagy reformáció.” (E.G.White: Nagy küzdelem 318.o.)

„Németországban ezt a hittételt Bengel evangélikus lelkész, neves teológus már a XVIII. Sz-ban hirdette. 1821-ben dr . Joseph Wolff egy németországi zsidó ezzel az üzenettel beutazta a legbarbárabb országokat. Mikor Bokharában járt, találkozott az Úr közeli eljövetelének tanításával.Ugyanígy a Jemeni arabok 1840-re nagy események bekövetkeztét várják. Egy másik missziónárius hasonló tanítással találkozott a tatárok országában.Angliában az advent üzenetet már 1826-ban hirdették. Mourant Brock író szerint, mintegy 700 anglikán lelkész ajkáról.Dél-Amerikában egy spanyol jezsuita, Lacunza utat talált a Szentíráshoz és magáévá tette azt az igazságot, hogy Krisztus nemsokára visszajön.Franciaországban és Svájcban Gaussen prédikálta a második advent üzenetét.Skandináviában gyermekek által szólt az Úr.” (uo.A nagy vallási ébredés c. fejezet)