32009/4

INFÓPANORÁMA 4 A menedzseri

a legvonzóbb pálya5 Kinyílnak a mûhely-

ajtók a diákok elôtt8 Játszanak a magyar

kisbefektetôkkel? 10 Építôipari tudásbázis 12 A havi átlagos munka-

bérek alakulása 13 Rábólintott

a Parlament az építô-ipar megmentésére!

szAkMuNkÁskéPzés 14 A WorldSkills

magyarországi válogatóversenyérôl

MuNkAvédeleM 16 Brüsszel után Prága,

majd Budapest

INteRjúNk 18 Jogászdoktor az

építôipar világában

szOcIÁlIs PÁRbeszéd 24 A Paritásos Alapokról

és az uniós gyakorlatról

eNeRgIAtAkARékOsAN 34 Energiatermelô

készház

AlteRNAtív eNeRgIAFORRÁsOk

36 Háztartási méretû szél- és napenergia hasznosító erômûvek

38 Vélemények a párbeszédrôl

A tartalomból

Parlamenti zá-rószavazással ért véget a mi-nap az a mun-ka, amelyet a Baráth Etele veze té séve l létrehozott öt párti ad hoc

munkacsoport folytatott az ôsz óta, hogy kivezetô utat találjon a recesszió által igencsak sújtott hazai építôiparnak. Ritkán megnyilvánuló nagy egyetértés volt a határozati javaslat elfogadásakor a honatyák között a tekintetben, hogy a szorongatott helyzetben levô ágazatért azonnal tenni kell valamit.

A katasztrófa elôtti utolsó pillanatban érte az építôipart a megszavazott „mentôcsomag”. A szektor kibocsátása a harmadik éve zsugorodik. Az elfogadott határozati javaslatban, amelynek terve-zetét legutóbbi számunkban ismertettük, a szakma elvárásai szinte kivétel nélkül szerepelnek.

A határozat elsô része a közberuházásokhoz kapcsolódik: legyenek gyorsabbak a támogatási döntések, majd a szerzôdéskötés is, és minimálisra szûküljön a szerzôdéskötés, valamint a közbeszerzési kiírás közti idôszak. A közbeszerzések értékelése-kor kapjanak többletpontot azok az ajánlattevôk, akik egységnyi árbevétel után több társasági adót fizetnek. Ne indulhassanak közbeszerzésen azok a cégek, amelyeknek mérlege az utóbbi három év közül kettôben negatív volt. A minimális rezsióradíj kerüljön az Országos Érdekegyeztetô Tanács elé, és ha ott elfogadják a felek, akkor minden közbeszer-zésen kötelezôen ezzel kelljen kalkulálni a bérkölt-séget. A határozat szól a „biztos kéz” programjáról, amelynek lényege: a szerzôdött felektôl független szervezet fizeti ki az elvégzett munkát. Így nem ma-radnak kifizetetlenek az alvállalkozók.

Az Országgyûlés arra kéri a kormányt, hogy in-tézkedjen az uniós forrásból megvalósuló beruhá-zások felgyorsításáról. A kabinetnek a vállalkozások stabilitása érdekében gondoskodnia kell az építéshez kapcsolódó kifizetések határidejének betartásáról és betarttatásáról.

Megszûnhet, de legalábbis megkezdôdhet a lánctartozás felszámolása, lerövidül az engedélye-zési idô, kötelezô lesz a kivitelezôk regisztrációja és meghonosítják a beruházások vállalkozóit kifizetô fedezetkezelô intézményét a már említett „biztos kéz” programja keretében.

A fedezetkezelô az osztrák és német Treuhand mintájára jönne létre. Mûködtetése a beruházási költség 1-1,5 százalékába kerülne. Az állami, illetve uniós beruházásoknál 90 millió, a magánberuhá-zásoknál 1,5 milliárd forint feletti projekteknél kell kötelezôen alkalmazni.

Mentôöv a Tisztelt Házból

A parlamenti zárószavazást követôen kidolgozás-ra kerülô törvényjavaslat már az év közepétôl - több lépcsôben - hatályba is léphet. A fedezetkezelôre vonat-kozó szabályokat - az addig elkészülô végrehajtási rende-letekkel együtt - jövô év elsô napjától kell alkalmazni.

A jövôben integrált eljárásban lehet építési enge-délyt szerezni. Az ügyintézés „egyablakos” lesz, egy határozat születik, amely ellen egyszer lehet fellebbez-ni. Jelenleg legalább három engedélyezési hatósághoz kell egymás után benyújtani egy építésiengedély-kérel-met, a hatóságoknak általában egyenként 60 nap az elbírálási idejük, ráadásul a folyamatba több ponton hiánypótlások, helyszíni szemlék, illetve jogorvoslati lehetôségek ékelôdnek.

A szakmai regisztráció a kereskedelmi és ipar-kamarában történik, azok a kivitelezôk is itt regiszt-ráltathatják magukat, akik nem kamarai tagok. Egy elektronikus ûrlap kitöltésével történik a szakmai számbavétel, amelynek lesz egy kötelezô része, ez a szakmai minimumokat tartalmazza, és egy második rész a többlet feltételekrôl. A kormány tervei szerint csak azok jelentkezhetnének a jövôben kivitelezési te-vékenység elvégzésére, akik szerepelnek a regisztrációs adatbázisban. Jelenleg azért felderíthetetlenek a lánc-tartozásban érintett cégek, mert a cég bejegyzésénél nem kötelezô feltüntetni, ha egy bejegyzett vállalkozás építôipari kivitelezôi tevékenységet is akar végezni. Emiatt nem lehet tudni, valójában hány kivitelezô van az építôiparban, számuk 60-90 ezerre becsülhetô.

A regisztrációval áttekinthetôbbé válna az építôiparban mûködô cégek tevékenységi kö-re. Emellett a regisztráció olyan pozitív és negatív minôsítô adatokat is tartalmazna a cégrôl, amelyek egyszerûsíthetnék a cégek egymás közti viszonyait, például kedvezôtlen színben tüntetnék fel a több kihá-gással is rendelkezô vállalkozást, a lehetséges partnerei körében. Az elfogadott határozat foglalkozik az épüle-tek energia-felhasználásával is. Azonnal hozzá kell fog-ni egy olyan program kidolgozásához, amely a lakások energia-felhasználását csökkenti. A hôszigetelés mellett a program része az ablakcsere és a fûtés-szabályozás is. A szén-dioxid kvóta értékesítésébôl befolyt pénzt pedig csak a panel-programra lehessen fordítani.

Végül, a hatósági ügyintézés is felgyorsul. A ré-gészeti feltárás és a kisajátítás idejének a lerövidítése ugyanis külön is hangsúlyt kapott. Itt is elfogadták azt, amit a szakma több éve szorgalmaz: legyen olyan hatóság, amely a kivitelezést ellenôrzi. Az ál-lam korlátozza azok vállalkozási szabadságát, akik cégüket szándékosan csôdbe vitték, és ezzel a lánc-tartozást generáltak. Varga István fôszerkesztô

beköszöNtô

4 2009/4

INFÓPANORÁMA

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) en-gedélyezi, hogy a Hídtechnika, Hídépítô, Karbantartó és Szigetelô Kft. irányítást sze-rezzen az Adeptus Mérnöki, Építôipari és Kereskedelmi Zrt. felett.

A Hídtechnika Kft. 2008 októberében vásárolta meg az Adeptus Zrt. részvényei-nek 80 százalékát. A vevô az Apáthy Endre által irányított vállalkozás-csoport tagja. A csoport fô tevékenysége az építôipari szolgáltatás. Az építôipar egyes részterü-leteinek (magasépítés, ipari létesítmények építése, mélyépítés, hídépítés, útépítés, közmûépítés, vasútépítés, korrózióvéde-lem) magyarországi forgalmából jelentôs, azaz 5 százalékot meghaladó részesedéssel a hídépítés (40-50 százalék), a korrózió-

Nem változott az évek óta tartó trend: a gazdaságtudományi képzésekre szeretne bejutni a legtöbb felvételizô. Az idén 22 917-en jelöltek meg ilyen jellegû alapsza-kot a jelentkezési lapon.

A dobogó elsô fokán a gazdálkodás és menedzsment szak áll, utána a turiz-mus-vendéglátás, majd a kommunikáció következik. 2009-ben pedig végre elôször megelôzték a leendô andragógusokat a gépészmérnökök.

A fejvadászok és a HR-rel foglalko-zó szakemberek véleménye az, hogy a legnépszerûbb képzések és a piacképes szakok alig fedik egymást. A „top tízben” szerencsére már a pénzügy-számvitel, a gépészmérnök és az informatika is meg-található. A munkaerô-piaci szükséglet a mûszaki és a pénzügyi végzettségnek kedvez, a válság ellenére is sokkal köny-nyebben el tudnak helyezkedni az ilyen hiányszakmák képviselôi.

Tavaly úgy tûnt, hogy a kommunikáció iránti érdeklôdés kezd lecsengeni, az idei jelentkezések azonban ezt felülírták, ismét dobogós helyet ért el. A gazdálkodási és menedzsment, a turizmus-vendéglátás, va-lamint a kereskedelem és marketing évek óta az élmezônyben tanyázik.

A mesterszakok között az elsô tíz helyen hét gazdasági, két tanári és a kommuniká-ció található. Szinte mindegyik mûszaki MSc szakra kétszáznál is kevesebben je-lentkeztek, ennek az lehet az oka, hogy az alapképzést befejezôket azonnal felveszik a vállalatok, így nagyon kevesen tanulnak tovább.

A gazdálkodási és menedzsment szakra a Budapesti Gazdasági Fôiskolára jelent-keztek a legtöbben, összesen 2463-an, de

A menedzseri a legvonzóbb pálya a Budapesti Corvinus Egyetem is nagyon népszerû volt a maga 1566 jelentkezôjével. A Mûegyetemre is ezernél több diák sze-retne bekerülni az államilag támogatott nappali képzésre.

– A középiskolás diákok többsége azért jelentkezik menedzsment szakra, mert azt gondolja, hogy ezzel automatikusan mene-dzser, azaz közép- vagy felsôvezetô lehet. Ez nem megy ilyen könnyen: rátermettség, további tanulás és szerencse nélkül senki-nek sem sikerült még – nyilatkozta Lipcsei András, a Pendl&Piswanger ügyvezetô igazgatója.

Az idegenforgalom és a vendéglátóipar forgalma a válság miatt visszaesett. Akik most felvételiznek, azok leghamarabb csak három év múlva végeznek, akkorra újra megnôhet a kereslet a turisztikai szak-emberek iránt. Az egyes intézményekben nem volt kiugró a jelentkezôszám a turiz-mus-vendéglátás alapszakra, összesítésben mégis a második helyen végzett. Ennek az az oka, hogy az országban elég sok helyen indították el. A veszprémi Pannon Egyetemre 777, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre (BME) 732, a Miskolci Egyetemre viszont „csak” 451 jelentkezést regisztrált az Országos Felsôoktatási Információs Központ.

Tavaly a negyedik volt, most pedig egy helyet „javított” a kommunikáció és médiatudomány szak. A Budapesti Kom-munikációs és Üzleti Fôiskolára 1424-en, az Eötvös Loránd Tudományegyetemre (ELTE) 586-an adták be a lapjukat. Az in-tézményi kommunikátor felsôfokú szak-képzésre is sokan mennének, 1104-en. A szabad bölcsészet viszont az idén nincs benne az elsô tízben, bár – több mint

kétezer jelentkezôvel – az élmezônyben maradt.

A jogászképzés az elmúlt évben nem szerepelt a toplistában, 2009-ben viszont a hetedik legnépszerûbb. Az ELTE diadal-maskodott: jogász osztatlan képzésben (államilag támogatott, nappali tagozaton) 1891 jelentkezôt könyvelhettek el. A Páz-mány Péter Katolikus Egyetemre pedig elsô helyen 1436-an pályáznak.

Az orvosképzés évek óta ugyanannyi diá-kot vonz, 1000-1500 jelentkezôvel az egyes egyetemeken. A Semmelweis Egyetem a legvonzóbb, 1563 elsô megjelöléssel. A pszi-chológia viszont veszített a népszerûségébôl, az ELTE-re 1451-en, a Károli Gáspár Refor-mátus Egyetemre pedig 739-en felvételizné-nek – mindkettôre csaknem háromszázzal kevesebben, mint tavaly.

Mérnök informatikusnak összesen 6681-en, gépészmérnöknek pedig 6324-en tanulnának 2009 szeptemberétôl. A BME gépészmérnökire 1607 a jelentkezô, háromszázzal több, mint egy éve. A Mis-kolci Egyetemen 856-an jelölték meg ezt a szakot. A Kecskeméti Fôiskolára a Mer-cedes-beruházás is vonzza a hallgatókat, 509 felvételizôvel számolhatnak.

A biológia a legnépszerûbb természettu-dományi szak, összesen 2344-en szeretnék elvégezni. Az ELTE-re 1018-an – szemben a tavalyi 777-tel –, a Nyugat-magyarorszá-gi Egyetemre viszont most is csak 51-en mennének. Földrajz alapszakra országosan 2013-an, matematikára 923-an, míg fizi-kára csak 654-en felvételiznének.

A ponthatárokat 2009. július 23-án ál-lapítják meg. Ekkor derül majd ki, hogy kit melyik intézmény, mely szakára vettek fel.

FigyelôNet

(A magazinunk Infópanoráma rovatában közzétett és a forrás megjelölésével ellátott cikkek nem minden esetben tükrözik a szerkesztôség véleményét)

védelem (25-35 százalék) és a mélyépí-tés (15-25 százalék) tekintetében rendel-kezik. A magyarországi teljes építôipari tevékenységbôl az Apáthy-csoport része-sedése 5 százalék körüli.

Az Adeptus Zrt. által irányított vállalko-zás-csoport meghatározó tevékenysége szintén az építôipari szolgáltatás. Részese-dése a magyarországi értékesítésbôl sem az építôipar egészét, sem annak egyik részterü-letét tekintve nem éri el az 1 százalékot.

A versenytörvény szerint a GVH nem ta-gadhatja meg az engedélyt, ha az összefo-nódás nem hoz létre, vagy nem erôsít meg olyan gazdasági erôfölényt, amely akadá-lyozza a hatékony verseny kialakulását, fennmaradását, vagy fejlôdését az érin-

tett piacon. A Hídtechnika és az Adeptus fúziója ilyen veszéllyel nem jár, hiszen az Adeptusnak az építôipar valamennyi rész-területén alacsony a piaci részesedése, rá-adásul egyáltalán nincs jelen azokon a te-rületeken, ahol az Apáthy-csoport jelentôs részesedéssel bír.

napi.hu

A Hídtechnika megveheti az Adeptust

52009/4

Az építôipari körbetartozások összege már több mint 400 milliárd forint – mondta Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) alelnöke egy a lánctartozás kezelésérôl rendezett fórumon, Nyíregyházán.

Az alelnök kiemelte, hogy a lánctartozás mértéke a múlt évben sem csökkent, pedig visszaszorítására 2007-ben jogszabályt is mó-dosítottak. Hozzátette: a mikro- és kisvállal-kozások helyzete legrosszabb e téren, hiszen a legkiszolgáltatottabbak a piaci versenyben, amelyet a nem értékarányos árakon történô munkavállalás ural.

A szakszövetség felmérése szerint az épí-tési piacon gyakran tapasztalható, hogy az ajánlattevô cégek kirívóan alacsony áron pá-lyáznak egy-egy munkára. Ez még a közbeszer-zési pályázatokra vonatkozóan sincs megnyug-tatóan rendezve.

A családi-, mikro- és kisvállalkozások jelen-tik ma Magyarországon a gazdaság gerin-cét. A foglalkoztatottaknak már mintegy 40%-át ôk alkalmazzák és az OKJ-ban szereplô szakmák nagy részében folytatnak termelési és szolgáltatási tevékenységet.

A magyar gazdaság egyik legfontosabb problémájává kezd válni a szakmai után-pótlás biztosítása. Az elmúlt idôszakban több un. hiányszakma jött létre. Ezért az utánpótlás nevelésének kérdése folyama-tosan reflektorfénybe került, és évek óta a kormányzat is egyre több intézkedést tesz annak érdekében, hogy a legfontosabb szakmákban biztosított legyen a szakmai utánpótlás.

A családi-, mikro- és kisvállalkozások, sokaságukat tekintve, és fôleg azért, mert az ország minden kistérségében és helyi-ségében megtalálhatók, hosszútávon is a gyakorlati képzés egyik fô bázisát jelent-hetik. Az IPOSZ Kht. célja, hogy ezek a kisvállalkozások minél nagyobb arányban vállalkozzanak tanulók gyakorlati képzésé-re, és fontos rálátást nyerjen, hogy milyen OKJ-s szakmákban készek ezt megtenni.

Folytatódik az IPOSZ „Ipartestületek a régiók gazdasági fejlesztéséért 2007-2011” programja végrehajtásának keretében a szö-vetség szolgáltató rendszerének kiépítése, bôvítése. Az IPOSZ Kht. célja, az ipartestüle-ti ügyvezetôk, ügyintézôk képzésével olyan szolgáltató rendszer kialakítása, amelynek elônye, hogy a jelenleg mûködô rendszerek mellett kistérségekben, kisebb településekre is el tudja juttatni a megszerzett információ-kat, gyakorlati segítséget nyújt a tanulókat oktató vállalkozóknak is.

Kinyílnak a mûhelyajtók a diákok elôttAz országos továbbképzést követôen

– IV. 8. – V. 6. között - hét regionális kon-ferencián folytatódik az ipartestületek, valamint a tanulót foglalkoztató vállalko-zók felkészítése. Ezt a munkát segíti az IPOSZ Kht. által megjelentetett „A szak-képzési hozzájárulás felhasználása”, „A tanulószerzôdés intézményrendszerének fejlesztése a családi-, mikro- és kisvállalko-zásoknál” címû kiadvány.

Az ipartestületek részére készített té-rítésmentes kiadvány tartalmazza többek között: a vonatkozó törvényeket, jogsza-bályokat, szakmai elôírásokat, kötelezô formanyomtatványokat, gyakorlati tudni-valókat stb. Ez a kiadvány azért is fontos, mert az érintett kisvállalkozók számára is egyre nehezebb a rájuk vonatkozó jogsza-bályok, szakmai elôírások összegyûjtése, biztonságos alkalmazása.

A továbbképzés és a kiadvány mottója „A tudás mit sem ér, annak átadása nél-kül…” „Nagyobb felelôsség – nagyobb lehetôség.”

Mi legyek? Mit tegyek?

Segítünk!Az IPOSz, a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Oktatási és Üdültetési Közhasznú Társaság együttmûködésével 20 ipartestü-let, egy mûvészeti iskola és egy szakmai szervezet 6., 7., 8., 9., 10. évfolyamon tanuló diákok körében végez pályaorien-tációs tevékenységet.

A pályaorientáció célja, hogy segítsen a megfelelô szakma, szakmacsoport ki-választásában, valamint a társadalomban való késôbbi beilleszkedésben.

A pályaorientáció csak hosszabb folya-mat végén lehet eredményes, ha az isko-lában megtartott órák, tanterven kívüli tevékenységek és a gazdaság szereplôivel ápolt kapcsolatok összehangolását sike-rül megszervezni. A tanár- szülô-gyermek összhang megteremtése minden esetben fontos. Nagyon sok példa van arra, hogy a jó szándékú, de téves szülôi döntés helytelen választást, sikertelen életutat eredményez. Az iskoláknak és a szülôknek a legritkább esetben van konkrét kap-csolata a gazdasági szereplôkkel, ezért nagy szükség van a helyi társadalmi szer-vezetek bevonására. Ezzel a projekttel is szeretnénk ezt az „összehangolást” meg-valósítani.

A projekt 2008 októberében indult és az elsô szakaszban a 8., és a 10., évfo-lyamról összesen 3842 diák vett részt 126 iskolából. Vállalkozói oldalról 140 iparos mûködött közre. A részt vevô tanulók szá-ma a projekt végére – 2009. VI. 15. – elér-heti a 12.000 fôt.

A szakképzés kulcsfontosságú terüle-te a gyakorlati oktatás. Ezért a mesterek mûhelylátogatásra is várják a tanulókat, akik az egyes szakmákkal ismerkedhetnek, a mesterségekbe betekintést nyerhetnek. Az ipartestületek célja a hiányszakmák népszerûsítése, a népszerûtlen szakmák megszerettetése is.

Vissza kell állítani a szakmunka presz-tízsét. A szakmunkáspálya választása ne kényszer legyen, hanem biztos megélheté-si forrás, alkotási lehetôség az ügyeskezû, kreatív fiataloknak, a „tisztes ipar” után-pótlásának is.

A sikeres perekhez megfelelô dokumentáció kellTöbb mint 400 milliárdos a magyar építôipari körbetartozás

Eddig semmilyen jogforrás nem definiálta pontosan az aránytalanul kockázatos, irreáli-san alacsony ár fogalmát, amely aztán kiváltója a lánctartozásnak, sôt a feketemunkának, az adó- és járulékfizetés elkerülésének, s végsô soron tönkre teszi a tisztességes vállalkozások piaci esélyeit is – mutatott rá az ÉVOSZ vezetô tisztségviselôje. A szervezet álláspontja szerint ezért továbbra is kiemelt feladatként kell kezelni az irreálisan alacsony ár kiszûréséhez szükséges jogszabályi háttér megteremtését.

A szervezet szerint ugyancsak fontos len-ne a peres ügyek gyorsítása, a végrehajtás mielôbbiségének biztosítása, felülvizsgálatra szorul a felszámolási törvény, a csôdtörvény és a személyi felelôsségre vonás is.

A fórumon Beerné Vörös Helga, a Fôvárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumának bírája azt tar-totta a legfontosabbnak, hogy a tartozás behaj-

tására indított perekhez az érintett vállalkozások megfelelô dokumentációval rendelkezzenek, az építési naplóban pontos nyilvántartást vezessenek a munkák teljesítésérôl. A bírónô szerint szükség lenne olyan jogszabályi környezetre is, ami a ga-ranciát magába foglalja, illetve a szerzôdésekben meg kellene jelennie a biztosítéknak is.

HVG

6 2009/4

A magyar munkavállalók kevesebb, mint a fele állítja, hogy a cégérôl kialakult külsô kép összhangban áll személyes tapaszta-lataival, vagyis a dolgozók több mint 50 százaléka elégedetlen a munkahelyével – derül ki a Hewitt Legjobb Munkahely felmérésébôl. De hogy lehet megtartani a jó munkaerôt, anélkül hogy az többe kerülne a cégnek?

A kutatás szerint a vállalatnál töltött elsô 12-18 hónap elteltével az elkötele-zettség, lojalitás mintegy 20 százalékkal csökken. Márpedig – figyelmeztetnek a HR-szakértôk - a válságból csak a jó munkaerô megtartásán és az alkalmazot-tak motivációjának fenntartásán keresztül vezet út.

Ma már széles körben elfogadott, hogy az alapbéren felül, motiváló tényezô a bé-ren kívüli juttatási csomag. A Sodexo Pass adatai alapján a megfelelôen kiválasztott, a versenytársaktól akár eltérô juttatási forma még inkább növelheti a dolgozók elkötelezettségét, és hozzájárulhat a fluk-tuáció csökkentéséhez is. A vállalkozás mûködésében pedig nem elhanyagolható az egyes juttatások adómentessége miatt elérhetô adó- és járulék megtakarítás.

Az öngondoskodás jelentôségét az állam a közép-európai régió valamennyi országában adókedvezményekkel is elismeri, és ezen a tényen a válság miatt elôtérbe került költ-ségvetési szempontok sem változtatnak.

Magyarországon viszont a hosszú távú befektetések támogatásának megvonását tervezi a kormány. A hosszú távú megta-karítást jelentô életbiztosítások esetében Magyarországon az ügyfelek mintegy ötö-de számára lényeges szempont az adó-kedvezmény. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy emiatt kötnek életbiztosítást, de különösen most, amikor a rövid távú megtakarítások jelentôs hozamversenyt támasztanak, fontos szempont a hosszú távú lekötések kamatadó-mentessége és adókedvezménye. „Az adókedvezmény megvonása egy olyan szegmens számá-ra jelentene rossz üzenetet, akik a fiata-labb generációhoz tartoznak, családjuk van és megértették az öngondoskodás jelentôségét - hangsúlyozta Zolnay Judit az Aviva Életbiztosító értékesítési és mar-keting vezérigazgató-helyettese, hozzá-téve:

– Csehországban két kedvezmény él, az egyik a magánszemélyek életbiztosítási

Régiós körkép az életbiztosítások adókedvezményérôl

Csakhogy a márciusban beterjesztett törvényjavaslat szerint a juttatás csak az értékhatár 50 százalékáig adómentes, az e feletti részre pedig a munkáltató köteles adózni, valamint járulékot fizetni. Így pél-dául a 6 ezer forintos étkezési utalványból háromezer adómentesen adható, a másik három adózik. Az utóbbi adóterhe 3172 fo-rint, ezért a 6000 forintos juttatás összesen 9172 forintjában kerül a munkáltatónak. Emiatt – a Kopint-Tárki felmérése alapján - a cégek 40 százaléka megszüntetné ezt a juttatási formát anélkül, hogy bármilyen módon ezt kompenzálná. Körülbelül 10 százalék, aki bérben odaadná a juttatás értékét, és a többiek pedig különbözô va-riációk alapján reagálnának a két lehetôség között. A felmérés számításai szerint ennek következtében összességében a jelenlegi vásárlóerônek az ötvenöt százaléka eltûnne. A Sodexo Pass szakértôi szerint amennyi-ben az utalványok mellett maradunk, a munkáltató még akkor is költségmegtakarí-tást realizálhat. Számításaik alapján ugyan-is 180 ezer forintos átlagbér kifizetése ese-tén évente 18,50 százalékot spórolhat meg a pénzbeli kifizetéshez képest. Hogy is jön ez ki például a melegétel-utalvány ese-

tén? A melegétel-utalvány éves adómen-tes értékhatára jelenleg 144 000 forint. Ha a munkáltatók szeretnék a bérjellegû költségeket megtartani ezen a szinten, akkor a dolgozó havonta 7 850 forint ér-tékben kaphat melegétkezési utalványt. Ennek a fele, 3 925 forint adóköteles, ami után fizeti a munkáltató a 62 százalékos adót, valamint a különbözô járulékokat. Így a munkáltató összes bérterhe 105,72 százalék, 49 804 forint. Ez éves szinten 18,50 százalékkal, 32 679 forinttal keve-sebb a bérben történô kifizetéshez képest. A juttatási csomagot tekintve más-más cé-geknél az eltérô igények miatt különbözô gyakorlatok, módszerek léteznek. Például egy alacsonyabb bérrel rendelkezô dolgo-zónak más juttatási formáknak van motivá-ló hatása, mint egy magasabb bérûnek.

Elmondható, hogy a juttatás mértéke önmagában nem elegendô a dolgozó motiválására, megtartására, sokkal inkább fontosabb, hogy az a dolgozó számára felhasználható és hasznosítható juttatás legyen. A cafeteria-rendszer segít abban, hogy a dolgozók a számukra leginkább megfelelô juttatási formát válasszák, de akkor van igazán megtartó ereje, ha a dol-gozók szempontjából elônyös juttatáso-kat kínál. Egy rosszul mûködô rendszernek könnyen lehet demotiváló hatása is.

adozona.hu

befizetéseit támogatja, a másik a vállalatok hozzájárulását a munkavállalók életbizto-sításához. Mindkettô abban az esetben vehetô igénybe, ha a szerzôdést haláleset-re, vagy elérésre kötik, a biztosítás lejárata több mint öt év, és a lejáratakor a biztosí-tott eléri a 60 évet.

Csehországban a befektetések adóked-vezményét az Aviva csoport kinti kollégái a biztosítási piac egészét tekintve fontos befolyásoló tényezônek tartják. Ott a vál-ság ellenére sincs olyan várakozás, hogy megvonnák ezeket a kedvezményeket – fejtette ki Zolnay Judit.

Csehországban a magánszemélyek által fizetett biztosítási díj összege éves szinten 12 ezer koronáig vonható le az SZJA-ból, a munkáltatók hozzájárulásának éves limitje ennek kétszerese, 24 ezer korona, ami ma-gában foglalja az életbiztosításra és a nyug-díjbiztosításra befizetett összegeket is.

Romániában a 10 éve létezô biztosítási adókedvezmény lényeges elônynek számít a banki megtakarításokhoz, tôkepiaci be-fektetésekhez, vagy befektetési alapokhoz képest, éppen ezért továbbra sem tervez-nek változtatni rajta – tette hozzá az Aviva Életbiztosító szakembere.

Romániában az összes életbiztosítás ho-zama adómentes. A nyugdíj és az egész-ségbiztosítás biztosítási díja levonható az adóból – a magánnyugdíj befizetése ese-tében akár a munkáltató, akár a munkavál-laló fizeti – az éves limit 400 euró évente, az egészségbiztosítás esetében pedig 250 euró.

A lengyeleknél a törvény nem csak az egyéni nyugdíjszámlán eszközölt befektetésekbôl származó jövedelmet men-tesíti a 19 százalékos személyi jövedelem-adó alól, de a munkáltatói befizetés összege is adóalapot csökkentô tétel. Ott az egyéni nyugdíjszámlára befizetett megtakarítások életbiztosítási termékben, „unit linked” megtakarításban is megtestesíthetôk. Ezen felül a munkavállaló által fizetett biztosítási díj levonható az adóból, ám ha a munkálta-tó fizeti, akkor hozzájárul az összes jövede-lemhez és ezért személyi jövedelemadó-kö-teles. A munkáltatói befizetéskor az összeg költségként elszámolható és ezért levonható az adóalapból, ha az összeget egy, legalább öt éves futamidejû csoportos életbiztosítás-ba fizetik a dolgozó javára. Nem terveznek változtatni rajta a jelen állás szerint.

HVG

Munkaerô megtartása, avagy a cafeteria megadóztatásával lehet spórolni?

72009/4

Építôipari Mentôcsomag – konzultációs fórum építôipari

vállalkozások részére

Idôpont: 2009. május 14. (csütörtök)Helyszín: Állami Számvevôszék Székháza – Díszterem

(1051 Budapest, Apáczai Csere János u. 10.) A válság által egyik legnagyobb mértékben sújtott terület az építôipar. Az elmúlt idôszakban ezen a területen volt a legjelentôsebb a visszaesés. Ebben az ágazatban szûnt meg, vagy került csôdeljárás alá a legtöbb vállalkozás. Az építôipart érintô negatív hatások eredményeként napról napra nô az e területrôl elbocsátottak száma is. Az idei elsô negyedév két jellemzô adata:

– harmadával esett vissza az új szerzôdések száma,– ezen a területen növekedett leginkább a lánc-, illetve körbetartozások aránya.Rendezvényünkön – szakértô elôadóink segítségével – átfogó és naprakész (pályáza-

ti, támogatási, finanszírozási) információkat kívánunk nyújtani, új projekt-lehetôségeket szeretnénk bemutatni, illetve olyan megoldásokkal, eljárásokkal megismertetni a résztvevôket, amelyek segítségével gátat lehet szabni a lánc- és körbetartozások további növekedésének, illetve jövôbeni kialakulásuknak.

Várjuk azon építôipari cég- és gazdasági vezetôket, akik a kialakult válságban szeretnének továbblépni, új projekteket indítani, s a jelen krízisbôl versenyképesen kilábalni, úgy hogy cégük pénzügyi stabilitása megmaradjon, munkahelyeit mind nagyobb számban megôrizze.

A konzultációs fórum levezetô elnöke: Koji László alelnök, ÉVOSZProgram:– Kormányzati lépések, eszközök a hazai építôipar élénkítésére– A kormány hatmilliárd eurós beruházás-élénkítô csomagjának céljai, fôbb intéz-

kedései, gazdaság-élénkítô lépései az építôipar támogatása érdekében. Elôadó: Szaló Péter területfejlesztésért és építésügyért felelôs szakállamtitkár, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium

– Építôipari piactér, építésügyhöz kapcsolódó fejlesztési lehetôségek uniós források-ból. Elôadó: Oravecz Péter, Nemzeti Fejlesztési Ügynökség

– Kormányzati kezdeményezések a versenyképes üzleti környezetért – Vállalkozásélénkítô támogatási programok. Elôadó: Czágler Péter fôosztályvezetô, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium

– Pályázati projektek finanszírozási lehetôségei. Elôadó: Végh Sándor igazgató, MKB Bank Zrt.

– Hogyan pályázathatunk eredményesen? – Javaslatok, tanácsok a pályázatok elké-szítéséhez, a hatékony és biztonságos cégmûködtetéshez

– Az ÉMI Kht. lakáspályázatokkal kapcsolatos tevékenysége, a beérkezett pályáza-tokkal kapcsolatos tapasztalatok. Elôadó: Botka László lakás-innovációs divízióvezetô, ÉMI Kht.

– Hogyan segít a pályázatkészítô rendszer az építôiparnak? Elôadó: Essôsy Zsombor vezérigazgató, Magyar Pályázatkészítô Iroda (MAPI)

– Még hány Megyeri Híd kell? – Plakátozás helyett kockázatkezelési és követelés-behajtási praktikák kényszerhitelezôknek. Elôadó: Csatlós Csilla ügyvezetô igazgató, Direktinfo Kft.

A rendezvény részvételi díjas.Bôvebb információ: Tóthné Dr. Pásztor Zsuzsanna, 06-30-94-24-386www.kezunkbenajovonk.hu, vagy www.evosz.hu

Kitörési pont lehet az új kormány válságke-zelésében a kutatás-fejlesztés és innováció (k+f+i), ehhez azonban több feltételnek kell teljesülnie – véli Tóth János, az Ipari Parkok Egyesületének (IPE) elnöke. Szerinte sokkal érdemibb feladatot kell vállalnia a kormánynak ezen a területen, mint ed-dig.

A teendôk körülhatárolására k+f ága-zati egyeztetô fórum létrehozását kez-deményezi az egyesület. Az ipari, tudás- és innovációs parkok közössége azért is lobbizik, hogy továbbra is önálló, felelôs minisztere legyen a kutatás-fejlesztésnek. Ennek deklarálását az elmúlt hetekben országos konzultáció elôzte meg a hét régióban, s összegezték a tapasztalatokat Budapesten, a Nemzeti Kutatási és Tech-nológiai Hivatallal közösen szervezett záró konferencián.

Az ipari parkok nem elégedetlenek a számukra elérhetô európai uniós és hazai fejlesztési forrásokkal, ugyanakkor még mindig nehéz ténylegesen hozzájutni-uk az elnyert pénzekhez – tolmácsolta a résztvevôk véleményét Tóth János. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) el-múlt két évében több mint 60 milliárd fo-rintnyi forrásra pályázhatott az ország hét régiójában lévô 210 ipari park; a nyertesek projektjei a területükön található 3500 vál-lalat fejlesztését is szolgálják. 2009–10-re legalább ennyi fejlesztési forrásra számíta-nak az egyesület tagjai.

Ugyanakkor fontos lenne számukra an-nak biztosítása, hogy a kereskedelmi ban-kokon keresztül elvileg elérhetô támoga-tások ténylegesen is eljussanak hozzájuk. Ezzel kapcsolatban az IPE vezetôje kérte Czirják Sándornak, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) vezérigazgatójának közbenjá-rását azért, hogy az általuk a kereskedelmi bankokhoz továbbított pénzeket valóban megkapják a kedvezményezettek. Jelenleg ugyanis gyakran elôfordul, hogy az említett pénzintézetek saját konstrukcióikat kínál-gatják az MFB által kialakított lehetôségek helyett.

Az ipari, tudás- és innovációs parkok számára számtalan lehetôséget kínál az ÚMFT pólusprogramja is. Ebben nagy szerep jut az érintett városok és az egye-temi kutatóhelyek együttmûködésének, valamint a látványosan gyorsan fejlôdô klasztereknek is. Az IPE szerint ezeknél a pályázati kiírásoknál fontos lenne a jelen-legi, közigazgatási határig terjedô jogosult-sági lehatárolást kiterjeszteni a pólusváros környékére is.

Világgazdaság

Elégedettek az elérhetô EU-források nagyságával

az ipari parkok

8 2009/4

Izgalmas hírek az elmúlt idôszak termésébôl: Soros György alapja támadta az OTP-t, oroszok vásároltak be a Molban, sok milliárd forintos jogi vizsgálódás, illetve ennek kapcsán hûtlen kezelés gyanúja a Magyar Telekomnál. A kisbefektetôk csak kapkodják a fejüket, mik történnek a magyar blue chipek környékén, csak éppen azt nem tud-hatják, hogy kik is játszanak a vagyonukkal.

A magyar lakosság egy ideje nem nagyon tart közvetlenül magyar részvényeket. A hôskorban, vagyis a kilencvenes évek elején még hosszú sorok-ban, egyesek sátorral álltak a részvényjegyzések-nél, 1998-ban azonban az orosz válság idején ak-kora bukások voltak, hogy a legtöbb kisbefektetô egy életre búcsút mondott a tôzsdézésnek. A döbbenetes mértékû áresés idején azonnal elter-jedt, hogy nagy játékosok mozgatják zsinóron az árakat. Olyan befektetôk, akik abban érdekeltek, hogy minél irreálisabb árfolyamokat beállítva, a nagy esésekkel kaszáljanak.

Szegény kisbefektetôk pedig tehetetlenül el-szenvedik a rájuk mért árakat. Az összeesküvés-elméletek, a gonosz pénzemberek machinációinak leírásai olykor túlzók voltak persze, de a feltétele-zésnek azért némi alapjuk is volt. Hogy nézett ki leegyszerûsítve a technika? Intenzív eladásokkal jó mélyre le lehetett dönteni a nagy magyar részvé-nyek, a Mol, az OTP, a Richter, vagy éppen a Ma-gyar Telekom árfolyamát. Ha elég mélyre sikerült lenyomni, akkor a folyamat öngerjesztôvé vált.

Azoknak, akik hitelbôl tôzsdéztek, elfogyott a hitel mögül a fedezetük, muszáj volt kényszerér-tékesíteni, ami újabb eladási hullámot szült, és így újabb áresést indított el. Ráadásul az alacsony árak-nál sok stop-loss megbízás is aktivizálódott. Ezek olyan megbízások voltak, amelyek elôre beállított árszinteken, újabb automatikus eladásokat gerjesz-tettek. Az ügyfelek ugyanis limitálni szerették volna a saját veszteségeiket, és azt mondták például, hogy amennyiben a Mol leesik 4 ezer forintra, ak-kor a részvénycsomagom felét értékesítem.

Tavaly év végén a nagy részvénypiaci áresés közepette – talán meglepô módon – sok magyar kisbefektetô visszatalált a tôzsdére. Bár a nagy áresések miatt a lakosság részvényben tartott vagyona továbbra is apadt, de a jegybanki sta-tisztikák azt mutatták ki, hogy a lakosság mégis részvényvásárlásba kezdett, azaz a negyedik ne-gyedév végén darabszámra már sokkal több rész-vénye volt, mint a negyedik negyedév elején.

Ráadásul a brókercégek munkatársainak el-mondása alapján azt is lehetett tudni, hogy az új részvénytulajdonosok döntôen OTP-t, kisebbrészt Mol-részvényeket vettek. Az ugyanis mindenki számára látványos beszállási pontnak tûnt, hogy egy egykoron tízezer forint felett jegyzett rész-vényt már kétezer forint alatt is meg lehetett ven-ni, vagy egy rekordszintjén 30 ezer forintos papírt 10 ezer forint alatt meg lehetett kapni.

Sajnos azonban a legfrissebb hírek szerint e részvények kisbefektetôi megint joggal gondol-

Játszanak a magyar kisbefektetôkkel?

hatják úgy, hogy nem minden befektetô játszik azonos lehetôségekkel a piacon.

A magyar kisrészvényesek tehát vették az OTP-t, mint a cukrot, majd azzal szembesültek, hogy egy szofisztikált nagybefektetô, a Soros Fund valóban szabálytalanul befolyásolta a piacot, amikor tavaly október 9-én a kereskedés legvé-gén beadott nagymennyiségû eladási ajánlatával lenyomta az árat 3855 forintig.

Ráadásul mindezt klasszikus short-sellinggel valósította meg, vagyis olyan részvényeket adott el, amelyek nem voltak a birtokában, és a tranz-akciók célja határozottan az árfolyam lenyomása volt. A kisbefektetôk azonnal felkapták a fejüket a felügyelet által 489 millió forintra megbüntetett Soros Fund sztorijára. Már olyan kisbefektetô is akadt, amelyik jelezte, a kisrészvényesek kárát is az alapnak kellene megtéríteni. Mindezzel ter-mészetesen lehet próbálkozni, és nyilvánvalóan a nagyok a kicsik kárára is építettek fel pozíciókat, de azért az nem valószínû, hogy a kisrészvényesek ebbôl pénzt látnak.

Önmagában az is kérdéses, hogy a felügyeleti elmarasztalás megállja-e majd a helyét a bíróság elôtt, ha esetleg perre kerül a sor. A Budapesti Értéktôzsdén ugyanis részvényt eladni szabad, nagymennyiségû részvényt is szabad eladni, a kereskedés végén is szabad nagy mennyiségû részvényt eladni, sôt kölcsönkért részvényeket is szabad eladni a kereskedés végén.

Ettôl függetlenül a nyilvánvalóan árletörési szándékú üzlet talán elmarasztalható, de mi len-ne a kisrészvényesi követelés alapja? Az, hogy egy spekuláns 3855 forintra levitte az árfolyamot ugyan igaz, de az óta már alaposan túllépett a történeten az élet, hiszen az OTP immár 2000 forint alatt jár. A befektetô így egy késôbb a piac által is reálisnak gondolt irányba vitte el a kur-zust.

Azzal a lehetôséggel, ha a bíróság kötelezné a Soros Fundot, hogy az indokolatlanul alacsony áron, azaz 3855 forinton tegye lehetôvé a kisrész-vényeseknek az OTP részvényeihez jutást, seme-lyik kisrészvényes nem élne. Ha pedig igen, akkor a Soros Fund jó üzletet csinálna, hiszen megvenné a jelenlegi piacon 1900 forintért a papírt, és azon-nal eladhatná duplaáron.

Sajnos az OTP ma már sokkal kevesebbet ér, és bizony a további ármozgásokat is részben magya-rázhatta short-selling vagy más eladási spekuláció, de a mai ár ismeretében a felügyeleti bírság ugyan lehet indokolt, de a kisbefektetôi kártérítésre ne-héz lesz alapot találni.

A Mol részvényesei is joggal érezhették úgy az elmúlt hetekben, hogy a fejük felett történ-nek a dolgok. Adott egy, a tôzsdén éppen 9900 forint környékén forgó részvény, amelyet leg-nagyobb egyedi tulajdonosa, az OMV 19 ezer forintnál is magasabb részvényenkénti áron ad el a negyedik legnagyobb orosz olajcégnek, a Szurgutnyeftyegaznak.

Különös eset, hiszen miért vesz valaki ennyi-ért, ha olcsóbban is tudna. A sötét összeeskü-vés-elméletekben politikai szándék, háttéralkuk, furcsa, tisztességtelen történetek merülnek fel. Pedig egy nagy pakett eladása bizony történhet a piacitól igencsak eltérô áron is. Ráadásul bár-melyik irányba elképzelhetô a kilendülés. Ha az eladó szeretne gyorsan megszabadulni egy 21,2 százalékos csomagtól, akkor joggal mondhatja azt, hogy megállapodok az aktuális piaci ár alatt a vevômmel, hiszen amennyiben a tôzsdén jelennék meg egy ekkora eladási szándékkal, eléggé le kel-lene nyomnom az árat, hogy minden elmenjen.

Ha a vevô szándéka mozgatja inkább az üz-letet, ô pedig gondolhatja, hogy az aktuális ár felett is megéri neki egy nagyobb csomag meg-vásárlása, mert ha csipegetne csak a piacról, a nagy keresletével felnyomná az árfolyamot. A Mol-dealnek, rövid távon, mindenképpen van egy pozitív üzenete a kisrészvényeseknek: egy olyan, 9-10.000 forintot érô papíron ülnek, amelyik a szakmai vevônek 19.200 forintot is megért, majd bizonyára a kisbefektetôknél is realizálódik ez az alulértékeltség. De van egy negatív üzenet is.

Ha a Szurgutnyeftyegaz azonnal megvett egy 21,2 százalékos csomagot, noha a tôzsdérôl az ár töredékén is mazsolázhatott volna, akkor vélhetôen egyelôre nem szeretne a tôzsdén is na-gyobb vevôként megjelenni. Ha ugyanis szeretne, akkor érdemesebb lett volna az alacsonyabb árú csomagokat a tôzsdekönyvbôl kikapkodni.

Miért a részvényes bûnhôdik? – kérdezheti joggal a Magyar Telekom kisrészvényese is. Ebben a történetben az a durva, hogy miután a magyar távközlési cég kétes szerzôdéseket kötött Mace-dóniában és Montenegróban, immár 15,2 milliárd forintot kellett ennek kivizsgálására költenie.

Mivel a cégnek kerekítve egymilliárd részvénye van, minden egyes részvény értékébôl immár 15 forint, azaz a jelenlegi részvényár 3 százaléka ke-rült ki a visszaélés kivizsgálása miatt. A lakossági befektetô joggal érzi magát becsapva. Ugyan nem tudhatja, ki mennyire sáros, s mennyire együttmûködô a kétes ügyek feltárásában a Ma-gyar Telekom menedzsmentje, mennyire nyújtja el a zsíros megbízást a jogi iroda, de kezdi nagyon úgy érezni, hogy ôt valaki csúnyán meglopja.

FigyelôNet

Mintegy 12 milliárd forintból építi meg a közbeszerzési eljárás nyertese, a Swietelsky Magyarország Kft. a 4-es metró kelenföldi jármûtelepét.

A DBR Metró Projekt Igazgatóság köz-lése szerint a szerzôdést várhatóan a na-pokban kötik meg a nyertes céggel. A 4-es metró kelenföldi jármûtelepe az Andor ut-ca, az Etele tér és a Borszéki utca által ha-tárolt, több mint 6 hektáros területen épül fel várhatóan 2011 tavaszára. A 4-es metró vonalára érkezô Alstom-metrókocsikat vár-hatóan 2010 végéig szállítja le a gyártó.

InfoRádió

Tizenkét milliárdból épül a metrótároló

92009/4

Az EU vezetôi abban állapodtak meg, hogy a növekedési és foglalkoztatási célokat tar-talmazó Lisszaboni Stratégiát a jelenlegi gazdasági körülmények között is tartani kell. A munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés módszereirôl folytatandó konk-rét vitát azonban elnapolták, jelentette az EurActiv Franciaország.

A Lisszaboni Stratégia „továbbra is a fenntartható növekedés és munkahely-teremtés hatékony eszköze”, foglalták össze mondanivalójukat az EU állam- és kormányfôi március végi találkozóju-kon.

„A válság nyomatékosítja, hogy a lissza-boni akciótervben lefektetett strukturális reformokat fel kell gyorsítani” – olvasható a csúcstalálkozó záródokumentumában. A vezetôk azonban az új Európai Bizottság idejére, vagyis az év végére halasztották a stratégia jövôjérôl szóló vitát. „Az Európai Tanács örömmel várja, hogy az Európai Bi-zottság az év második felében bemutassa a Lisszaboni Stratégia 2010 utánra vonat-kozó programját” – olvasható a Tanács következtetésében.

A Stratégia jelenlegi tervezési idôszaka 2010-ben ér véget, így jövôre mindenkép-pen felül kell vizsgálni a 2005-ben létreho-zott dokumentum célkitûzéseit.

Lisszaboni fogyókúraA francia pénzügyminiszter, Christine

Lagarde 2008. december 5-én, az Eu-rópai Bizottság elnökével, José Manuel Barrosoval közösen nyitotta meg a Straté-gia jövôjérôl szóló társadalmi konzultációt. Mivel azonban a francia soros elnökségbôl ekkor már csak néhány nap volt hátra, konkrét prioritásokat nem fektettek le.

Lagarde kabinetje szerint „a Lisszaboni Stratégia releváns eszköz marad” a válság idején is. A stratégia új céljairól szóló vita 2010-ben arra kell, hogy fókuszáljon: ho-gyan lehet a növekedést a válság végére visszaállítani?

Vannak azonban olyan vélemények, mi-szerint a stratégia a jelenlegi gazdasági és pénzügyi körülmények között elvesztette a jelentôségét. A Lisszaboni Stratégia felülvizs-gálata „már nem prioritás”, mondta Francia-ország EU-hoz delegált Képviseletének egyik hivatalnoka Brüsszelben. A forrás szerint a je-lenlegi gazdasági körülmények között vannak sokkal fontosabb teendôk is. „A Lisszaboni Stratégia vezérfonalai nem fognak változni” – nyilatkozta egy másik diplomata.

A Bizottság azonban minden olyan ta-lálgatást igyekszik cáfolni, ami azt sugallja, hogy a Lisszaboni Stratégia a válság okán lekerülne a napirendrôl. Mark English, a Bizottság szóvivôje az EurActiv Francia-

országnak úgy nyilatkozott, hogy a Lisz-szaboni Stratégia „csak fontosabb lett” a válság közepette. Véleménye szerint az európai gazdaságélénkítô csomag „telje-sen beleillik a Lisszaboni Stratégiába” és szükségszerûen a Bizottság politikájának adaptációja rövidtávon.

A Lisszaboni Stratégia 2000 márciusában indult útra, és legutóbb 2005-ben vizsgál-ták felül. A célokat ugyan 2008-ban aktua-lizálták, de a teljes felülvizsgálat 2010-re lett elôirányozva. Az EU állam- és kormányfôi 2005-ben azt az ambiciózus célt jelölték meg, hogy Európát jövôre „a világ legver-senyképesebb és legdinamikusabb tudás-alapú gazdaságává teszik, mely képes a fenntartható gazdasági fejlôdés érdekében több és jobb munkahelyet, szorosabb tár-sadalmi összetartást, valamint a környezet tiszteletben tartását biztosítani”.

A stratégia felülvizsgálatáról elméletben 2010-ben, a spanyol elnökség alatt kell döntés szülessen. A 2011 elsô felében so-ros magyar elnökség prioritásainak is egyik (jelentôs) eleme a stratégia felülvizsgálat-ára koncentrál, mivel a magyar elnökség lesz az elsô, amely már az új stratégia el-veinek megfelelôen kell, hogy tervezze az Unió foglalkoztatási és növekedési prog-ramjait.

Az európai vezetôk azt fontolgatják, le-mondanak a Nemzetközi Valutaalapban (IMF) elfoglalt helyeik egy részérôl, ha a fejlôdô gazdaságú országok cserébe nagyobb mértékben járulnak hozzá az Alaphoz. A cél, hogy megduplázzák az IMF forrásait, 500 milliárd dollárt téve hozzáférhetôvé a bajba jutott gazdaságok számára.

A brüsszeli Európai Tanács március végi ülésén felülvizsgálták az IMF és a Világbank szervezeteihez delegált vezetô menedzs-ment kiválasztásának folyamatát, feltéve, hogy az IMF reformja után a szervezet job-ban tükrözi majd a világgazdasági viszonyok súlyát – fogalmaz a március 20. találkozó záródokumentumának tervezete.

Kína jelenlegi hozzájárulása jelentôsen elmarad gazdasági fejlettségi szintjétôl. Eu-rópa ezzel gyakorlatilag elfogadja, hogy az IMF vezetése más kontinens kezébe kerül. A Valutaalap élén 1946 óta kizárólag eu-rópai elnökök ültek (négy francia, két svéd, egy spanyol, egy belga, egy holland és egy német) és jelenleg is egy francia közgaz-dász, Dominique Strauss-Kahn vezetésével mûködik. Az EU javasolná továbbá, hogy „önkéntes alapon” szolgáltassanak ideig-lenes támogatást az IMF-nek, 75 és 100 milliárd dollár értékben.

Felrázná álmából az IMF-et EurópaNem tisztázott ugyanakkor az, hogyan

fogadják majd a javaslatot a felemelkedô államok. Az olyan országok, mint Kína, vagy India nyilvánvalóan szeretnék növelni a világgazdaságra gyakorolt politikai befo-lyásukat, de vajon hajlandóak-e ezért cse-rébe súlyosabb pénzügyi kötelezettségeket vállalni. Az európai javaslat az Egyesült Ál-lamokban is visszatetszést kelthet, mert nem lenne boldog, ha le kellene mondania a Világbank feletti kontrolljáról.

A francia EU-elnökség a 2008. novem-beri, Washingtonban tartott G20 találkozó után kezdett el a lehetôségrôl puhatolóz-ni. Az európai kormányok körében for-gó dokumentumban Párizs azt javasolta, hogy Európa kötelezze el magát a Bretton Woods-i rendszer teljes felülvizsgálata mel-lett, de a fejlôdô országoktól – különösen Kínától – nagy engedményeket követelt.

Az Európai Tanács azt akarja, hogy min-denek elôtt a monetáris rendszert alakítsák át, mivel erre „a világgazdaság eladóso-dásának” egyik okaként tekintenek. A dokumentum „nagyobb mértékû és átlát-hatóbb csereárfolyam-elemzést” szeretne, hogy megállapítsák, mi felelôs a jelenlegi válságért.

Egy korábban megerôsített változatban a záródokumentum-tervezet még ennél is

továbbment, és kifejezetten „a jelenlegi nemzetközi monetáris rendszer elégtelen-ségeinek szélesebb feltérképezését” kérte, mivel ennek tudja be „a tartalékok ter-méketlen felhalmozását és a termékeny beruházások monetáris árfolyamának elté-rülését”. Ezt mind a fejlett, mind a fejlôdô államokban érvényesülni látja.

Ez csupán egy apró utalás a kínaiak helyzetére, ahol a fizetési mérleg állandó kétszámjegyû többlete lehetôvé teszi, hogy Peking 2 trillió dollár értékû devizatartalé-kot halmozzon fel.

EurActiv.hu

10 2009/4

A Magyar Projektmenedzsment Szövetség Építési Tagozata a KKC-2008-V pályázati tá-mogatásból, az építôipari mikro, kis- és kö-zépvállalkozások részére tudatosságnövelô konferenciát szervez: „Hagyomány, tapasz-talat és korszerû technológiák: az építôipari versenyképesség alapkövei” címmel.

A konferencia szervezésében, és a kapcsolódó tudásanyag összeállításában közremûködnek: Magyar Építésügyi Tech-

Építôipari tudásbázisnológia Platform, PMI Budapest Chapter, FÖVÖSZ PM-Klub, Stratégia és Projektve-zetés Tanszék, Corvinus Egyetem.

A szervezôkrôl: a KKC pályázatban résztvevô szervezôk és vállalkozások cé-lul tûzték ki, hogy olyan rendezvény ke-retében lássák vendégül az építôipari piac szereplôit, amely segít a nehéz gaz-dasági helyzetben a versenyképesség megôrzésében. Ennek érdekében számos

szaktekintélyt nyertek meg és saját ta-pasztalataikat is megosztják a konferen-cia folyamán a résztvevôkkel. A Magyar Építéstechnológiai Platform részvételével és támogatásával a legnagyobb szakmai összefogás áll a rendezvény mögött.

Kiknek szól a konferencia: a konferen-cia a teljes építési folyamatban résztvevô minden szereplô számára lehetôséget ad hasznos és tartalmas információk beszer-zésére. A konferencia szekcióülései minden résztvevô számára lehetôséget teremtenek a számára leginkább érdekes információk megszerzésére. A résztvevôk az elhangzott elôadások szerkesztett anyagát a konfe-renciát követôen TUDÁSBÁZIS CD formájá-ban megkapják - a konferencia WEB oldala pedig az interneten keresztül is elérhetô tudásbázis segítségével áll minden látoga-tója rendelkezésére.

A megszerezhetô tudás érdekében az elôadások és kapcsolódó anyagok gyûjteménye minden látogató számára elérhetô lesz a késôbbiekben. A konferencián regisztrált vendégek a konferenciasorozatot követôen CD-ROM-ot kapnak az elôadások és háttéranyagok gyûjteményével.

Helyszínek:

PTE Pollack Mihály Mûszaki Kar, Pécs 7624 Pécs, Boszorkány u. 2. Idôpont: 2009. május 22. 9:00

Debreceni Egyetem AMTC Mûszaki Kar 4028 Debrecen, Ótemetô u. 2-4. Idôpont: 2009. szeptember 25. 9:00

A plenáris ülések elôadói: – habil Görög Mihály (Corvinus Egyetem Stratégia és Projektvezetés Tanszék) Be-

vezetés, a stratégiai tervezés és a projektmenedzsmentbe– Dr. Tóth János (EU Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) elnökségi tag) A KKV-k

szerepének várható változása az EU-ban– Bojár Gábor (Graphisoft Z&D Zrt elnök) Egy sikeres vállalkozás új kihívások elôtt– Gyürüs-Kuttnyánszky Ivette (Pannon Tender Kft., ügyvezetô igazgató) KKV vállal-

kozások sajátos problémái az EU pályázatok kapcsán– Siklós Márta (Leitner+Leitner Audit Kft. ügyvezetô igazgató) EU - Pénzügy, adó-

zás– Tonk Emil (ügyvezetô) Ártárgyalás, kifogáskezelés - üzleti tárgyalások, az attitûd, a

pozitív beállítódás - sikeres üzlet, vállalkozás, kommunikáció, személyes megjelenés – Ulicsák Béla és Horváth György (BRIT TECH Üzleti Tanácsadó Kft. mûszaki igaz-

gató, illetve ÓBUDA-ÚJLAK Zrt. vállalkozási ov.) A projektmenedzsment szerepe az irányításban. Egy sikeres építési projekt

Szekcióülések:

1.) „Versenyképesség” szekcióJog, pénzügy, minôségügy. Információs pultok, kerekasztalok rendezése a következô

témákban: építési jogi tanácsadás; adótanácsadás; bankhitel; pályázatírás; kintlévôség-kezelés; tárgyalástechnika; új technológiák

2.) „Vállalkozói készségfejlesztés projektmenedzsmenttel” szekcióProjektmenedzsment tapasztalatok (gyakorló projektmenedzserek építôipari pro-

jektjeinek bemutatása - fókuszterületek: PM gyakorlat, kockázatok kezelése, problé-mamegoldások, új technológiák)

3.) „Hazai és Nemzetközi Építôipari Üzleti Kapcsolatok” szekcióKapcsolatteremtés, EU lehetôségek ismertetése (hálózatok, magyar EU tájékoztató

irodák, szervezetek, közvetítôk, Platformok bemutatása.

112009/4

A pályázaton hazai és határon túli magyar alkotók, kézmûvesek, népmûvészek, iparmûvészek; egyéni jelentkezôk és alkotókö-zösségek egyaránt részt vehetnek: természetes alapanyagok felhasználásával, bármilyen kézmûves technikával készült maxi-mum 3 olyan alkotással, amelyek más országos pályázaton még nem szerepeltek. (A funkcionálisan összetartozó tárgy-együttes, készlet, garnitúra 1 alkotásnak számít, de a rendezôk fenntartják a jogot, hogy a kiállítás arányai érdekében egy sok darabból álló készlet nem teljes terjedelemben kerül bemutatásra.)

A pályázat elsô részére napjaink kézmûvességének legújabb, legszebb népmûvészeti és iparmûvészeti alkotásait: egy-egy táj-egység motívumkincsét, forma- és színvilágát hûen tükrözô, vagy a hagyományokra épülô, de napjaink igényeinek is megfelelô, illetve egyéni tervezésû tárgyakat lehet beadni. Továbbá az ott-hon, a lakás, a konyha, az ebédlô berendezéséhez, díszítéséhez használható eszközöket, dísztárgyakat; az öltözködés-kultúra elemeit: viseleteket, ékszereket, valamint hangszereket, játé-kokat, fegyvereket stb. továbbá ritka, vagy kihalófélben lévô mesterségek, kézmûves szakmák tárgyait.

A pályázat második részével a gazdag magyar rege- és mondavi-lágot szeretnénk felidézni: történeteinek, jeleneteinek, alakjainak megformálására bíztatjuk a pályázókat. Ezen alkotások mellé egy rövid, legfeljebb féloldalas ismertetést kérünk mellékelni, a forrás megnevezésével. (Forrásmûként a pályázók figyelmébe ajánljuk pl. Lengyel Dénes: Magyar regék és mondák c. könyvét, Lipták

A Magyar Kézmûvességért Alapítványaz IPOSZ-szal és a BKIK Kézmûipari Tagozatával együttmûködve

„MAGYAR KÉZMÛVESSÉG – 2009 és MAGYAR REGÉK ÉS MONDÁK – KÉZMÛVES SZEMMEL”

címmel kettôs, nyílt pályázatot hirdet, amelynek válogatott anyaga idén is a városligeti Vajdahunyadvárban, a Magyar Mezôgazdasági Múzeumban kerül bemutatásra.

Gábor magyar tájakhoz és történelmi emlékekhez fûzôdô rege- és monda-feldolgozásait.)

Nevezési határidô: 2009. június 25. és nevezési lap megküldése: amka@chello.hu

Az anyaggyûjtés idôpontja: 2009. július 3-4-5. 10-16 óráig.Az anyaggyûjtés helyszíne: Liszt Ferenc Általános Iskola (Bp.,

XIV. ker. Városliget, Hermina út 23.)

A pályázatra beadott alkotások nem automatikusan kerülnek kiállításra! Válogatásukat és minôsítésüket a Magyar Mûvelôdési Intézet és Képzômûvészeti Lektorátus, valamint a Hagyomá-nyok Háza Népi Iparmûvészeti Osztálya erre az alkalomra felkért szakértôibôl álló zsûri végzi.

A zsûri döntése ellen nem lehet fellebbezni.

Elismerés, díjazás: a kiállításra bekerülô pályázók az ünnepélyes megnyitó során oklevelet kapnak, a zsûri által kiemelt alkotók ezen túlmenôen különbözô díjakat, elismeréseket vehetnek át.

Az ünnepélyes megnyitó tervezett idôpontja: 2009. július 29.A pályázat válogatott anyaga a Magyar Mezôgazdasági Mú-

zeum földszinti idôszaki kiállítótermében július 30-tól augusztus 23-ig lesz látható.

Ezúttal is tervezzük, hogy a megnyitóra megjelentetjük a kiállítás anyagát színes fotókon bemutató háromnyelvû albu-mot, amelyben a kiállításra bekerült minden alkotó 1-1 munkája szerepelni fog!

További információ és nevezési lap Gergely Imrétôl kapható (telefon: 06-30-394-6010, 354-3146) Honlap: www.amka.eoldal.hu

12 2009/4

A havi átlagos munkabérek alakulása az ÉVOSZ tagszervezetei körében végzett felmérés alapján – 2009 elsô negyedév

Az ÉVOSZ 2009 elsô negyedév-ében reprezentatív felmérést ké-szített a tagszervezetei körében, arra vonatkozóan, hogy jelenleg milyen bérezési gyakorlatot foly-tatnak.

A felmérés célja volt, hogy valós adatokat lehessen megis-merni a jövedelmekrôl az egyes építôipari munkakörökre vonat-kozóan, továbbá felmérni, hogy a dolgozók a bruttó béren felül milyen további rendszeres, il-letve eseti egyéb jövedelemre számíthatnak. A tagszerveze-tek felé eljuttatott kérdôív a munkakörök megjelölését az Építôipari Ágazati Kollektív Szerzôdés (ÉÁKSZ) 3. számú melléklete szerint tartalmazta.

A kérdôívek kiértékelése alapján összeállított táblá-zat elsô oszlopa a szakmakódot, a második a mun-kakörök megnevezését, míg a harmadik oszlop az egyes munkakörök részletezését tartalmazta. A negyedik oszlopban találhatók az ÉÁKSZ-ben szereplô, jelenleg érvényes minimális bruttó szemé-lyi alapbérek ezer Ft/hó érték megjelöléssel.

A táblázat utolsó két oszlopa a felmérés ösz-szefoglaló eredményét tartalmazta munkakörök szerinti bontásban. A beérkezett válaszok kiér-tékelése alapján külön oszlopok tartalmazták a havi átlagos bruttó személyi alapbérek minimális és maximális értékeit.

Az átlagos havi bruttó bérek alakulása jelentôs eltérést mutattak valamennyi munkakörben. En-nek oka többirányú, így függ attól, hogy az adott vállalkozás általában az ország melyik régiójában tevékenykedik, az adott vállalkozás méretétôl, gazdasági erejétôl, tulajdonosi körétôl, fô tevé-kenységi területétôl, azaz attól, hogy vállalkozó-kivitelezô, vagy alvállalkozó, esetleg beruházás-lebonyolító cégrôl van-e szó, illetve a kivitelezô építôipar mely ágazatában tevékenykedik (mély-építés, magasépítés, szerelôipar stb. területén).

A havi átlagos bruttó bérek tekintetében a középvezetôi munkakörök esetén jelentôs, mint-egy háromszoros eltérés tapasztalható a minimális és maximális értékek között. Ez az eltérés a ter-melésirányítói munkakörökben kissé mérséklôdik, a szórás közel kétszeres és két és félszeres értékek között alakul.

A gyakornokok és a munkatársak I. és II. kategóriájában tovább csökken ez az eltérés, amely átlagosan másfél-kétszeres értékek között változik. A munkatárs III. (felsôfokú végzettség-gel rendelkezôk) kategóriában a bruttó bérek minimális és maximális értékei közötti eltérés ismét nagyobb, meghaladja a kétszeres érté-ket. A fômunkatársi munkakörben az eltérés a legjelentôsebb, itt az I. kategóriában a szórás

INFÓPANORÁMA

meghaladja a négyszeres értéket is, de a II. kategó-riában is jelentôs eltérés tapasztalható, amely eléri a három és félszeres értéket. A szakmunkás munkakö-rökben a szórás ismét csökken, közel kétszeres érték körül alakul. A betanított munkás és segédmunkás munkakörökben a bérek minimális és maximális érté-ke között az eltérés tovább csökken, már alig haladja meg a másfélszeres értéket.

Jellemzôen a dolgozók havi bruttó béren kívüli egyéb juttatásai közé tartozik a hideg- és melegét-kezési utalványok rendszere, és az önkéntes nyug-díjpénztári befizetések. A munkáltatók és a munka-vállalók közötti megállapodások körébe tartoznak a különélési pótlékok, az utazási költségtérítések, továbbá a prémiumok mértéke is, amely a mindenkori célmegállapodások függvénye.

* Az Építôipari Ágazati Bértarifa Megállapodás szerint (érvényes 2008. 01. 04-tôl)

132009/4

Április végén, Budapesten konferenciát rendeztek „A gazdasági válság foglakoz-tatásra gyakorolt hatásairól” címmel.

A résztvevôk elsôsorban arra a kérdésre keresték a választ, hogy milyen hatással van a gazdasági válság a foglalkoztatásra a hazai és az európai uniós munkaerôpiacon. Milyen válságkezelési megoldásokat, esz-közöket tudunk alkalmazni? Mi lehet a megoldás? Túl vagyunk-e már a nehezén? Milyen lehetôségeket tud nyújtani az Álla-mi Foglalkoztatási Szolgálat?

A konferencián és az ott folytatott be-szélgetésen részt vett Lengyel László, a Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgató-ja, Pirisi Károly, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fôigazgatója, Dr. Soós Adrianna, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fôigazgató-helyettese, Ms. Wallis Goel, az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlôségi Fôigazgatósága Foglal-kozatási és Mobilitási részének vezetôje, Werner Schelling, az osztrák Állami Fog-lalkoztatási Szolgálat szenior nemzetközi tanácsadója és Kordás László, a Társadalmi Párbeszéd Központ vezetôje.

Az értekezlettel párhuzamosan Dr. Soós Adrianna, Wallis Goel és Werner Schelling a konferencia helyszínéül szolgáló Gerbaud cukrászda kistermében sajtótájékoztatón fejtették ki véleményüket a témáról.

A gazdasági világválság és a foglalkoztatás

Egyhangúan elfogadta május 4-én az Országgyûlés az építôipart és a közvet-lenül kapcsolódó ágazatokat sújtó re-cesszió kezelése érdekében szükséges intézkedésekrôl szóló határozati javaslatot, 364 igen szavazattal.

Az ágazatnak szüksége is van a mentôövre, miután az építôipari termelés februárban 5,9 százalékkal csökkent 2008 februárjához viszonyítva.

Az év elsô két hónapjában a termelés 10,9 százalékkal volt kisebb az egy évvel korábbinál. Szezonálisan kiigazítva viszont meglehetôsen nagy, 9,6 százalékos növe-kedés mutatkozott. Az elôzô havi csökke-nés azonban ennél nagyobb mértékû, 13,5 százalékos volt, így csak részben tudott visszakorrigálni a szektor.

Az elmúlt évek csökkenô trendje tovább folytatódott, már a hét évvel korábbi szintet sem haladja meg a szektor termelési szintje. 2006 óta tart a szektor szenvedése, ekkortól

Rábólintott a Parlament az építôipar megmentésére!

kezdték visszafogni az állami beruházáso-kat, a magánberuházók pedig a lakásépíté-seket. Egy ideig még az üzleti célú építések tartották magukat, de a beköszöntô recesz-szió most ezt is elsodorta.

Februárban mindkét építményfôcsoport termelése elmaradt az egy évvel koráb-bitól. Az épületeken végzett munkák volumene 8 százalékkal, az egyéb épít-ményeknél (ahová az útépítések is tar-toznak) 1,9 százalékkal volt kisebb az elôzô évinél.

Az építôipar ágazatai közül az épületek építése ágazat – amely az épületépítési projektek szervezését és az épületek szerkezetkész épí-tését tartalmazza – 2,1 százalékkal csökkent 2008 februárjához mér-ten. Az egyéb építmények építé-se ágazat termelése – amely ezen egyéb építmények szerkezetkész építését foglalja magába – 2008

februárjához képest 10 százalékkal emel-kedett. A speciális szaképítés ágazat ter-melése 15 százalékkal mérséklôdött az egy évvel korábbihoz viszonyítva.

14 2009/4

A Kanadában szeptember 1-7. között megrendezésre kerülô WorldSkills szakmai világversenyen Magyar-országot tizenöt szakmában, köztük most elsô alka-lommal négy építôipari szakmában is képviselik majd szakmunkás fiatalok.

A részvétel feltétele huszonkét éves, vagy annál fiatalabb életkor. Hazánkban szakmai versenyeket jelenleg csak a még viszonylag kevés szakmai rutinnal rendelkezô szakmunkástanulók részére szerveznek.Nyugat-Európában viszont a Kamarák, illetve a Szak-mai Szövetségek a már nagyobb szakmai felkészült-séggel és tapasztalattal rendelkezô ifjú szakmunkások körében szerveznek nemzeti versenyeket.

Ezért a hazánkat kômûves, ács, épületburkoló és épületasztalos szakmában a WorldSkills Világverse-nyen képviselô versenyzôk kiválasztására az ÉVOSZ a Magyar Építéstechnika folyóirat szerkesztôségével közösen 2009. április 3-4.-én Szakmunkás Váloga-tóversenyt szervezett. A már nagyobb szakmai gya-korlattal rendelkezô szakmunkás fiatalok számára meghirdetett verseny Budapesten, a CONSTRUMA Építôipari Szakvásár kísérô rendezvényeként került megrendezésre.

A WorldSkills Szakmai Világverseny története a II. világháborút követô idôszakra vezethetô vissza. A szakmunkáshiány leküzdése érdekében 1946-ban Spanyolországban a kézmûves szakmákat egy szak-mai verseny szervesével próbálták meg a pályaválasz-tók körében népszerûsíteni. Kezdeményezésükkel egyúttal a szakképzés színvonalának emelését is elô kívánták segíteni. Az elsô verseny kedvezô tapasz-talatai alapján a késôbbiekben több nyugat-európai ország, majd ezt követôen ázsiai és amerikai országok is csatlakoztak a kezdetben Szakmai Olimpiának ne-vezett mozgalomhoz.

A versenyek szervezését a Nemzeti Bizottsá-gok képviselôibôl alakult non-profit szervezet, a

szAkMuNkÁskéPzés

WorldSkills International (WSI) koordinálja, mely-nek magyarországi tagja a Nemzeti Szakképzési és Felnôttképzési Intézet (NSZFI) által alapított Skills Hungary Bizottság.

A 40. alkalommal megrendezésre kerülô szak-mai viadalon immár ötven ország versenyzôi mérik össze tudásukat. Magyarország két évvel ezelôtt kapcsolódott be a Nemzetközi Szervezet munkájá-ba, és próbaképen három szakmában neveztünk be versenyzôket.

A kedvezô tapasztalatok birtokában a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SzMM) az idén már ti-zenöt szakmában, köztük négy építôipari szakmában biztosít részvételi lehetôséget. A versenyzôk, és a nemzetközi zsûri munkájában résztvevô szakértôk utaztatását az SzMM finanszírozza. A versenyzôk kiválasztásának és szakmai felkészítésének koordiná-lására az NSZFI az elmúlt év végén szponzori felhívást tett közzé. Az ÉVOSZ ez alapján a négy építôipari szakmában induló versenyzôk szakmai támogatására vállalkozott.

A WorldSkills szabályzata értelmében a Világ-versenyen huszonkét éves, vagy annál fiatalabb szakmunkások vehetnek részt, ezért az ÉVOSZ ál-tal meghirdetett Válogatóversenyre a kômûves, ács, épületburkoló és épületasztalos szakmákban 2007. és 2008 évben rendezett Szakma Kiváló Tanulója Versenyek (SzKTV) elsô tíz helyezettjei kaptak meg-hívást. Sajnos a végzett, és már munkaviszonyban álló szakmunkás fiatalok többsége számára még a kanadai utazás lehetôsége sem jelentett elegendô vonzerôt, így viszonylag kevesen vállalkoztak arra, hogy a válogatóversenyen összemérjék tudásukat.

Bár a toborzás érdekében nemcsak a fiatalokkal, hanem szüleikkel és volt tanáraikkal is felvettük a kap-csolatot, de a megkeresett nyolcvan fiatal közül így is csak három-három kômûves és burkoló, valamint

négy-négy ács és épületasztalos vállalta a megmé-rettetést. Többen munkahelyi elfoglaltságukra, vagy munkaadójuk hozzá nem járulására hivatkoztak, de néhányan motiváltságuk hiánya miatt utasították el felhívásunk elfogadását. A versenyen induló tizen-négy fiatal azonban valóban motiváltan és elszántan küzdötte végig a versenyt.

A Válogatóverseny megrendezésére a HUNGEXPO a CONSTRUMA Építôipari Szakkiállítás 16-os Pavi-lonját bocsátotta a rendelkezésünkre. A vásárterület fôbejáratával szemben elhelyezkedô mintegy 300 m2-es, kétoldalt üvegfallal határolt csarnok ideális feltételeket biztosított a verseny lebonyolításához, és a nagyszámú látogató fogadásához.

A versenyfeladatokhoz szükséges építôanyagokat a JAF Holz Ungarn Kft., a MAPEI Kft., Wienerberger

A WorldSkills magyarországi válogatóversenyérôlKômûves, ács, burkoló és épületasztalos fiatalok mérték össze tudásukat

152009/4

Kft., a Bricostore Barkácsáruház és a Protektorwerk Hungária Kft. biztosította. A legjobb eredményt elérô ácsversenyzôk számára a JAF Holz Kft., a burkolóknak a MAPEI Kft., az épületasztalosoknak Dancsó János bátorterenyei asztalos vállalkozó, míg a kômûvesek számára a Wienerberger Zrt. képviselôi adtak át ér-tékes jutalmakat. Az elsô helyezettek ezen kívül a Magyar Építéstechnika Szerkesztôségének különdíját vehették még át.

A versenyfeladatokat és az értékelés szempont-rendszerét a pécsi Hanns Seidel Alapítvány és a bu-dapesti Kaesz Gyula Szakiskola munkatársai állították össze. A munkaterület kialakításában, valamint az el-készült versenyfeladatok elbontásában a Kaesz Gyula Szakiskola mellett a budapesti Schulek Frigyes Szakközépiskola tanulói mûködtek még közre. Az építôipari szakmákban megrendezett válogatóverseny feladat- és munkatervének, valamint értékelési szem-pontjainak kidolgozásához a Budapesti Ke-reskedelmi és Iparkamara (BKIK) nyújtott támogatást.

A kétnapos válogatóverseny feladatai-nak elkészítéséhez összesen tizenhat mun-kaóra állt a versenyzôk rendelkezésre, és a nemzetközi versenyekhez hasonlóan egy gyakorlati feladatot kellett elkészíteniük. A munkaprogram kialakításakor törekedtünk arra, hogy az a nemzetközi versenyek elvá-rásainak megfelelô legyen, ezért a verseny-feladatokat, és az értékelési szempontokat egyaránt a korábbi WorldSkills, illetve a tavaly Rotterdamban megrendezett EuroSkills verseny faladatai alapján állítottuk össze. A versenyzôk mun-kájának értékelése az egyes feladatrészek elvégzését követôen szakaszosan történt. Az értékelési szem-pontok között a hiányzó méretek pontos és precíz szerkesztése, és kiszámítása mellett a feladat egyes alkotóelemeinek méretre szabása és összeállítása külön – külön is értékmérôként szerepelt.

Szakmánként háromtagú zsûri kísérte figyelemmel a versenyzôk munkáját, és értékelte teljesítményüket. A zsûri munkájában a támogatást nyújtó anyaggyártó és forgalmazó cégek szakértôi mellett a budapesti és pécsi szakiskolák, valamint a Soproni Egyetem és az ÉVOSZ munkatársai vettek részt. A szakmacsoportok zsûri-elnökei emellett szakértôként részt vesznek majd a szeptemberi WorldSkills verseny munkájában is.

Az ácsoknak egy L-alaprajzú épület sarkán kialakí-tandó talp- és gerincszelemen rendszerbôl álló székál-lást, valamint az ehhez kapcsolódó élszarufa, hajlat-szarufa, egész- és csonka-szarufa, illetve a tetôsíkba fordított és leszélezett sugárirányú szarufákból álló fedélszék makettjét kellett elkészíteniük. Ehhez egy felülnézeti, és egy profilrajz (keresztmetszet) állt a rendelkezésükre. Ez alapján elôbb a szerkezet valós méretarányú rajzát (zsinórpad), majd a tényleges szer-kezet makettjét kellett elkészíteniük. Bár a feladatot a rendelkezésre álló idô alatt egyik versenyzô sem tudta teljesen befejezni, azonban egyikük, a Leo-nardo Program keretében jelenleg a franciaországi Compagnonnál továbbtanuló Bolvári István precíz, pontosan kivitelezett munkájával, jelentôs pontkü-lönbséggel ért el elsô helyezést. Pontelônyét azzal is növelte, hogy a zsinórpadját még az elsô versenyna-pon szinte hibátlanul elkészítette.

A kômûveseknek a megadott rajz alapján kisméretû mezôtúri falburkoló téglából egy nyersen

maradó, lépcsôzetes visszaugrásokkal és tele fugával kialakított falazatot kellett elkészíteniük, és ehhez kapcsolódóan egy csúcsíves boltövet kellett falbur-koló klinkertéglából felfalazniuk. A csúcsíves boltöv mintadeszkázatát szintén a versenyzôknek kellett elkészíteniük. A feladat kitûzésekor a téglakötések betartására, a derékszög, valamint a vízszintes és a függôleges síkok kialakítására, a fekvô- és állóhéza-gok egyenletes kiosztására, a csúcsíves boltöv falazá-sakor pedig az egyenletes és esztétikus sorkiosztásra kellett fokozott figyelmet fordítaniuk.

Az épületburkolók feladata ragasztott (vékony ágyas), mintás fal és padlóburkolat elkészítése volt. A feladat elkészítését az oldalfalak burkolatában a

versenyt szervezô ÉVOSZ, és a feladatot kiíró Hanns Seidel Alapítvány logojának kialakítása, a sarokpillér vízszintes éleinek párkányelemekkel való lezárása, illetve a diagonális padlóburkolat kivitelezése nehezí-tette. A versenyzôknek elôször a diagonális burkolat keretét alkotó lapok méreteit kellett meghatározniuk, hogy a burkolat a fektetési szabályoknak megfelelô esztétikus képet adjon.

Az épületasztalosok versenyfeladata három modul-ból, azaz egy 1:1-es mûhelyrajz, egy íves ajtó, valamint egy íves ablak elkészítésébôl tevôdött össze. Az ajtótok elkészítése, valamint a vasalatok és a zárak helyének kialakítása nem szerepelt a feladatban. A versenyzôk a feladat elkészítéséhez csak kézi szerszámokat hasz-nálhattak, elektromos kisgépek használata csak az alkatrészek méretre vágásához, az aljazásokhoz, és a felület kidolgozásához volt engedélyezve.

A munkafeladat elkészítéséhez, illetve a hiány-zó méretek szerkesztéssel vagy számítással történô meghatározásához a gyakorlati kompetenciák mellett komoly elméleti tudásra is szükség volt. A kétna-pos verseny komoly erôpróbát jelentett a versenyzôk számára, akik érzékelhetô fizikai fáradásuk ellenére az utolsó percig komoly és kitartó munkával vettek részt a versenyfaladat elkészítésében. Szorgalmuk és motiváltságuk dicséretet érdemel. Külön öröm volt látni, hogy legtöbbjüket szüleik, illetve barátnôjük mellett korábbi szakiskolai tanáruk, vagy mesterük is elkísérte.

Az asztalosok feladata kapcsán több látogató szó-vá tette, hogy a versenyzôknek például miért nem egy hokedlit kellett készíteniük. A világversenyen azonban a hazai SzKTV versenyek feladatainál sokkal összetettebb, magasabb szintû szaktudást, és szak-mai gyakorlatot igénylô munkafeladatot kell majd a versenyzôknek elkészíteniük. Ezért a válogatóverseny

alapvetô célja az olyan jó képességû, gondolkodni tudó, kreatív és magabiztos szakmunkás fiatalok ki-választása volt, akik a Világverseny idôpontjáig még hátralévô négy és fél hónap alatt kitartó és intenzív munkával a magasabb szakmai követelmények telje-sítésére is képesek lesznek felkészülni. Így a váloga-tón elért elsô helyezés csak abban az esetben jelent garanciát a kanadai utazásra, ha a gyôztes komolyan és eredményesen részt vesz a további szakmai felké-szítésen. Így a felkészülésen való részvételre a négy szakma gyôztesei mellett tartalékként a második és harmadik helyezettek számára is lehetôséget biztosí-tunk. A felkészüléshez a korábban említett anyaggyár-tó, forgalmazó és gyártó cégek nyújtanak szakmai és

anyagi támogatást. A felkészítés szakmai programját a zsûrielnöki feladatot ellátó szakértôk állították össze, akik egyúttal az ôszi WorldSkills Verseny munkájá-ban a versenyfeladatok és az értékelési szempontrendszer kidolgozása mellett a versenyzôk munkájának folyamatos érté-kelésében, és a verseny, szabályok szerinti lebonyolításának biztosításában is részt vesznek majd.

Az WorldSkills International (WSI) mozgalomhoz az utóbbi években számos további ország csatlakozott. A versenyek iránti érdeklôdés folyamatos növekedése is jelzi, hogy a hagyományos kézmûves szakmai ismeretek alapvetô szerepet játszanak az emberiség gazdasági és szociális jóléte szempontjából. A WSI

egy politikától független szervezetként, viszonylag kis költséggel, kiváló lehetôséget tud az országok közötti oktatási és ipari együttmûködéshez bizto-sítani, elôsegítve ezáltal a szakképzés színvonalá-nak emelését és jobb társadalmi elismertetését is. Célkitûzéseinek eléréséhez a Szakmai Világverseny lebonyolítása mellett számos egyéb kapcsolódó ese-mény és rendezvény, pl. a Szakképzési Vezetôk Fóru-mának megszervezésével kívánja a politikai vezetôk és döntéshozók figyelmét a szakképzés kérdéseire rá-irányítani. Az ifjúságot érintô programok, a Bajnokok Csereprogramja, valamint a WorldSkills Honlap szer-vezésével a WSI számos új, és innovatív lehetôséget teremt a fiatalok szakképzés iránti érdeklôdésének felkeltésére.

Pete Zoltán

16 2009/4

Egy, az egész idei esztendôre kiterjedô EBC konferenciasorozat, pontosabban projekt ke-retében februárban elôbb Brüsszelben, majd áprilisban Prágában került sor egy-egy olyan találkozóra, melynek témája a „Munkahelyi egészség és biztonság javítása az építôipari kis- és középvállalkozásoknál” volt. A brüssze-li értekezlet tulajdonképpen nyitókonferencia volt, amelyeket az év folyamán szemináriumok követnek néhány uniós ország fôvárosában. Az elsô ilyen szeminárium – mint utaltunk rá – Prágában volt, a következô „állomás” pedig Budapest lesz. Az említett téma záró értekez-lete az év vége felé Londonban lesz.

Ez a projekt tulajdonképpen folyta-tása a már korábban megkezdett Under Construction címû EBC-s konferenciasoro-zatnak. Célja az építôipari ágazati párbe-széd erôsítése az új tagállamokban. Ezeken a találkozókon az egyes országok Építôipari Ágazati Párbeszéd Bizottságai munkaadói és munkavállalói oldaláról delegált képviselôk vesznek részt.

A brüsszeli nyitó konferenciára 35 személy kapott meghívót: ennek keretében 26 or-szág szakértôi és az egyes projekt-partnerek képviselôi voltak jelen. A magyar Építôipari Ágazati Párbeszéd Bizottság képviselôi Prágá-ban és Budapesten tartanak szemináriumot. A projekt egy, az építôipari vállalkozások szá-

mára rendkívül kritikus területre koncentrál: a munkahelyi egészségre és biztonságra.

Aligha véletlenül, hisz az a helyzet, hogy a kis- és középvállalkozásoknál fordul elô a munkahelyi balesetek 82%-a, valamint a ha-lálos balesetek 90%-a. Az Európai Munka- és Egészségügyi Ügynökség (OSHA), szerint az építôipari, a mezôgazdasági, a szállítmányo-zási és az egészségügyi ágazat a leginkább veszélyeztetett szektor.

Éppen ezért kezdett az OSHA egy két-éves kampányba (2008-ban és 2009-ben) a kockázatértékelésrôl, melynek címe: „Egész-séges munkahelyek. Ami jó neked, jó a gaz-daságnak”. Ez a kampány egyebek között az olyan különösen kockázatos szektorokra koncentrál, mint az építôipar.

A kockázatértékelést a 89/391 uniós ke-retirányelv kötelezôvé tette, ami azt jelenti, hogy a munkaadónak kötelessége a vállala-tánál megjelenô kockázatok értékelése és megelôzése. Noha közel 20 év telt el a szó-ban forgó irányelv elfogadása óta, úgy tûnik, hogy a vállalkozások, különösen a kisebbek nem hajtanak végre rendszeresen kockázat-értékelést.

A fô feladat a tudatosság növelése, a vál-lalatok millióinak tájékoztatása és segítése ab-ban, hogy miért és hogyan kell, hogy értékel-jék és megelôzzék a kockázatokat. Valóban, az

egyik legbonyolultabb feladat a munkaadók tájékoztatása azokról a kötelezettségeikrôl, amelyek a munkahelyi egészséget és biz-tonságot érintik – figyelemmel az európai építôiparban tevékenykedô kézmûvesek, kis- és középvállalkozások hatalmas létszámára (2.7 millió) és átlagos méretükre (átlagban kevesebb, mint 4 alkalmazott).

A hatékony tájékoztatás függ az építôipari KKV-szövetségek erôfeszítéseitôl. Emlékeztetôül: a 2.7 millió uniós építôipari vállalkozás 99%-a KKV (egytôl 250 fôig terjedô alkalmazotti létszámmal). Az uniós építôipari ágazat összes foglalkoztatottainak (ez közel 14 millió embert jelent) a 80%-át a KKV-k alkalmazzák.

A most „futó” projektben 13 építôipari KKV-szövetség, illetve szakszervezet vesz részt 11 országból. Az elôzô EBC Under Construction projekthez hasonlóan, ezút-tal is partneri kapcsolatokat alakítottak ki egy régi EU-s tagállam, illetve egy új tagál-lam szövetségei között. A régi tagállamok KKV-szövetségei nagy tapasztalatokkal ren-delkeznek azon a téren, hogy hogyan kell hatékonyan tájékoztatniuk az érintetteket a munkahelyi egészség és biztonság problema-tikájáról, pontosabban a megelôzésrôl.

A munka négy partnerségi csoportban zajlik. Az elsô csoportban Olaszország és Románia, a másodikban Belgium és Lettor-szág, illetve Litvánia képviselôi vannak je-

Brüsszel után Prága, majd Budapest

MuNkAvédeleM

172009/4

Andrea Marconi, az Európai Építôipari Szövetség (EBC) elnöke a brüsszeli nyitókonferencián a következôket nyilatkozta magazinunknak:

– Rendkívül fontos ez a brüsszeli értekezlet, mert a munkaadók cégeinek eredményessége szempont-jából, az egyik legmeghatározóbb tényezô a mun-kahelyi egészség és biztonság javítása. Nagyon sok tennivalónk van még ezen a téren, a normatívákkal nem vagyunk elégedettek. Ugyanis európai szinten nagy a zûrzavar a munkahelyi biztonság kérdését érintô normákat illetôen, és ez az a terület, ahol a következô két évben elôre kell lépnünk.

Felszólalásomban a munkavédelmi képzéssel foglalkoztam. A képzés rendkívül fontos kérdéskör,

amirôl gyakran megfeledkezünk, ha a munkahelyi biztonságról van szó. Tájékoztatunk, de nem kép-zünk. Az Európai Unió Bizottságának fel kell hívnia a vállalatok figyelmét a képzés fontosságára, hiszen így megelôzhetô lépéseket lehetne tenni a munkahelyi biztonság terén is.

– Hogyan látja az építôipar helyzetét most a gaz-dasági válság idején?

Az uniós régiók nem egyformán érzik meg a világválság hatását

– A válság súlyosan érinti az építôipari vállalato-kat. Vannak országok, ahol ez fokozottan érezteti hatását, mint például Spanyolországban, és van, ahol kevésbé, mint például Olaszországban. Ebben a nehéz helyzetben egyes vállalatok biztosan bezár-nak, de ezek kétségkívül a kevésbé strukturált cégek, amelyeknek már eddig is számos problémájuk volt a munkahelyi biztonsággal.

Ez a válság egész évben éreztetni fogja hatását, mert nem minden országot ért el ugyanabban az idôben, Olaszországban például most kezdjük érezni a hatását. Biztos vagyok benne, hogy túl fogjuk élni a válságot, és visszakerülünk a rendes kerékvágásba, hisz egyszer már volt részünk hasonlóban. Ami a munka-

adói érdekképviseletet illeti, biztos, hogy a kevésbé szervezett cégek sokkal rosszabbul viselik majd a válság következményeit.

– Önnek európai szinten van rálátása az építôiparra. Az imént utalt arra, hogy a válság különbözôképpen érinti az Unió egyes tagállamait.

– Így van, a rendelkezésre álló adatok alapján egyértelmû különbségek vannak. Kelet- és Észak-kelet Európában, pl. Len-gyelországban a válság sokkal kevésbé érezhetô, sôt éppenséggel az ellenkezôje tapasztalható: még egy kis növekedés is megfigyelhetô az építôiparban.

Vannak azonban olyan országok, ahol a válság igen komolyan érezhetô, mint például Spanyolországban, ami azzal magyarázható, hogy az elmúlt években, ezekben az országokban robbanásszerû volt az építôipar fejlôdése. Most viszont,

a válság miatt megtorpant.– Olaszországban a napokban tettek közzé

egy elôrejelzést, mely szerint az év végéig további 2 400 000 munkahely szûnik meg. Ez nagyon sok. Az olyan országokban, mint Lengyelország, a válság most még kevésbé érzôdik, de a közeljövôben bi-zonyosan ott is érezni fogják, hisz az Unió országai gazdaságai kölcsönhatásban állnak egymással.

len. A harmadik csoportban Franciaország és Csehország, illetve Magyarország, míg a negyedikben az Egyesült Királyság és Mál-ta, illetve Törökország képviselôi foglalnak helyet.

A konferenciasorozat keretében nyolc egy-napos találkozóra kerül sor, azaz csoporton-ként kettôre. A helyszínek a partnerországok fôvárosai. A projekt-partnerek mellett, a ven-déglátóknak a konferenciákra meg kell hívni-uk az adott országnak a munkahelyi egész-ségben és biztonságban járatos szakértôit, a szakszervezetek képviselôit, a nemzeti OSHA-irodák, a munkaügyi felügyelôségek és a kormány képviselôit is.

A londoni záró konferencia keretében (amelyre 2009 októberében kerül sor) érté-kelik az Egészséges Munkahely Európai Hete 2009 kampányának eredményeit, összegzik a kétoldalú partneri kapcsolatok munkájának a hozadékát, majd bemutatnak egy angol építôipari céget, ahol innovatív módon segí-tik az egészséges és biztonságos munkahely megteremtését.

A konferenciasorozat végén 40-50 oldalas záró tanulmány készül, amelyben összegzik a projekt eredményeit. Ezt a tanulmányt va-lamennyi érintett ország nyelvére lefordítják, és nyomtatásban is megjelentetik.

Brüsszel után Prága, majd Budapest

18 2009/4

INteRjúNk

Hosszú, és ahogy mondani szokták, rö-gös útszakaszokkal teli életpálya van

Dr. Nádai László mögött. „Lentrôl” indult: volt kétkezi munkás, bádogos mester, kis-ipari vállalkozó, majd javakorabeli ember-ként vágott neki az egyetemnek. Így lett az egykori bádogosmesterbôl jogászdok-tor. Az IPOSZ budapesti székházában levô irodájának falán a keretbe foglalt oklevél:

cum laude végzett az ELTE Állam és Jogtu-dományi Karán.

Élete mindvégig sok szállal kötôdött az iparosok, jelesül az építôipar világá-hoz. Szakmai múltja, tanulmányai révén „belülrôl” ismeri az ágazat gondjait-bajait, és nemcsak azokat a problémákat, amelyek a „kisemberek”, az építôipari munkások életét nehezítik, hanem az ágazatot érintô jogszabályokat is. Felkészült emberként jól eligazodik a jogi rendeletek, szabályok útvesztôiben. Volt az IPOSZ alelnöke, most pedig az IPOSZ elnöki tanácsadójaként teszi a dolgát az Ipartestületek Országos Szövetségének „vezérkarában”. Emellett egyik alapítója és ügyvezetôje az Építôipari Kis- és Középvállalkozók Szervezetének, és létrejötte óta oszlopos tagja az Építôipari Ágazati Párbeszéd Bizottság munkaadói oldalának. Az IPOSZ „embereként” járja az országot, elôadásokat tart, a Jogpont Há-lózat szakelôadójaként fogadóórái vannak különbözô helyszíneken.

– Bírod még energiával? – kérdezem.– Valóban megterhelô kissé ez a felpör-

getett élet, fôleg a jelenlegi helyzetben, de úgy érzem mindenért kárpótol az a körülmény, hogy rengeteg emberrel talál-kozhatom, közelebbrôl is megismerhetem a mai kisvállalkozók problémáit, és örö-mömre szolgál, hogy jogi tanácsokkal se-gíthetek nekik. Azt hiszem azonban, hogy leginkább az Építôipari Ágazati Párbeszéd Bizottságban végzett munkára vagyok a leginkább büszke.

Ugyanis ennek a testületnek a munkája az ország lakosságának közel 10 %-át érin-

ti. A felmérések szerint 300.000 ember dol-gozik az építôiparban, ami azt jelenti, hogy a családtagokkal együtt körülbelül egymil-lió ember sorsa függ az ágazat helyzetétôl. Az ÉÁPB munkája sok területet érint: a szakmunkásképzést, a munkavédelmet, a közbeszerzési eljárásokat, a körbetartozást stb. Ezért is soroltam elôre munkámban az ÉÁPB tevékenységét, mert szeretnénk hozzájárulni a gazdaság fellendüléséhez, az ágazat versenyképességének javításá-hoz. Szeretnénk, ha az építôiparosok, a szakma emberei jó közérzettel mennének az építkezési helyekre, ha a vállalkozók megtalálnák számításukat.

Az imént járt nálam egy hölgy. Szakdol-gozatát az ÉÁPB-rôl készíti. Arról kérde-zett: meglátásom szerint az ÉÁPB mennyire van „beágyazódva” a társadalom szöve-tébe. Elmondtam neki, hogy megítélésem szerint még nem eléggé. Több informá-ciót kellene közvetítenünk az ÉÁPB-rôl a társadalom felé. De az is tény, hogy az emberek elfásultak, érdektelenné váltak. Nehezen „mozgósíthatók”. A korábbi évti-zedekhez képest alapvetôen megváltozott körülöttünk az élet. Régen egy iparos sa-ját maga is elboldogult a könyveléssel, az építôiparos is. Napra készen tudta, hogy áll anyagilag, milyen lehetôségei vannak. És ma? Sok vállalkozó azt sem tudja meg-mondani pontosan, hogy mikor van az adóelôleg befizetés határideje, hány adó-nem van és ezekbe az adónemekbe milyen összegeket kell befizetni. A munkavégzés és a munka menetének adminisztratív nyomonkövetése – tehát e két dolog –

Egy jogászdoktor az építôipar világában

192009/4

tudják megfelelôen ellenôrizni a helyze-tet. Mondok egy példát. Az egyéni vál-lalkozókról szóló törvény kimondja, hogy bárki kiválthat vállalkozói igazolványt, ám csak olyan dolgozót alkalmazhat, akinek megvan hozzá, mondjuk a villanyszerelôi szakmai végzettsége. Magyarországon ma 480.000 egyéni vállalkozó van. Eny-nyi vállalkozó esetében hogyan tudja a hatóság ellenôrizni, tart-e egy olyan al-kalmazottat, aki szakmailag felkészült a munka elvégzésére? A villanyszerelô példájához visszatérve: nekem, mint megrendelônek milyen lehetôségeim vannak meggyôzôdnöm arról, hogy a hozzám kiérkezô villanyszerelô tényleg

az-e, akinek lennie kellene? Hát persze, elkérhetem tôle a szakmunkás-bizonyít-ványt. Ezzel a lehetôséggel ma szerintem nagyon kevesen élnek. Ebbôl azután sok probléma adódhat.

A Jogpont Hálózathoz visszakanyarod-va, három fô jogterületen adunk tanácsot: a munkajog, a társadalombiztosítási jog és a cégalapítással kapcsolatos jogi kérdések. Mozgásterünk szûk ugyan, hisz képvise-letet nem láthatunk el semmilyen ható-sággal szemben, és peres ügyekben sem léphetünk fel. Tanácsadást végzünk. Ha olyan problémával találjuk szemben ma-gunkat, amiben mi sem vagyunk járatosak, akkor az ügyfélnek abban segítünk, hogy hova fordulhat a panaszával, hol kérhet további információkat. A legtöbben mun-kajogi ügyekben keresnek fel bennünket. A legfontosabb cél a jogkövetô magatar-tás tudatosítása, erôsítése. Mindannyian érezzük, hogy erre nagy szükség van. Mint említettem, a túl sok jogszabály, a túlci-zellált jogszabályok sokszor probléma elé állítják még a szakembereket is, hát még az egyszerû embert.

– Milyenek az eddigi tapasztalataid a Jogpont Hálózat keretében végzett mun-kád alapján?

– Utaltam már rá, hogy a munkajog terén merül fel a legtöbb kérdés. A régi Munka Törvénykönyvet 1992-ben a 22-es törvény váltotta fel. Ez már a piacgazda-ság szellemében fogant, de ennek elle-nére még mindig vannak benne olyan ré-szek, amelyeknek a betartása elég nehéz, fôleg egy kisvállalkozónak, gondolok itt elsôsorban az 5 fô alatti vállalkozásokra. Szabadság kiadása, mennyivel rendelke-zik a dolgozó, stb. Ez a Törvénykönyv két-százhuszonvalahány paragrafusból áll, de a sok módosítás miatt akad benne olyan paragrafus is, amelyiknek immár a-tól g-ig tart a részletezése. A kétszáznál is több

elszakadt egymástól, és bizonyos fokig ez is közrejátszik abban, hogy csökkent az emberek információéhsége.

Sokszor mondom a vállalkozóknak: gyertek, hallgassátok meg, milyen jogi következményekkel jár az, ha nem tart-játok be az Építôipari Ágazati Kollektív Szerzôdést. A legtöbben legyintenek rá, nem érdekli ôket. A minap Békésen tar-tottam elôadást, néhány nappal késôbb felhívott egy kômûves vállalkozó. Azt mondja: Nádai úr, ott voltam az elôadáson, meghallgattam, amit mondott az Ágazati Párbeszéd Bizottság által kidolgozott kol-lektív szerzôdésrôl. Ön beszélt a szerzôdés miniszteri kiterjesztésérôl is, arról, hogy ezt a szerzôdést komolyan kell venni, mert ha munkaügyi ellenôrzés lesz, ak-kor… És bekövetkezett. Megbüntettek, visszamenôlegesen is – mondta.

– Miért kapott büntetést? Mit nem tar-tott be a vállalkozó?

– A bértáblázatot. Nem azt a bért fi-zette a munkásának, ami a kollektív szerzôdésben fel van tüntetve. És ha már itt tartunk, szólnék most a Jogpont Há-lózatról. Uniós pénzekbôl az ország 141 pontján jogászok, ügyvédek adnak ingye-nesen tanácsot, nyújtanak jogi segítséget az embereknek.

– E hálózat egyik felkért szakelôadója jogászként Te vagy, Dr. Nádai László.

– Így van. Jogászként én úgy látom, hogy életünk azért is nehéz, mert túl körülményesek a jogszabályok, túl sok mindent akarnak a törvényhozók lesza-bályozni. Ugyanis éppen a túlzott sza-bályozások miatt a hatóságok nem is

20 2009/4

paragrafusnak 800 oldalas magyarázó szö-vege van. Ember legyen a talpán, aki ezen el tud menni!

A problémák, amelyekkel megkeresnek az emberek, gyakorta annyira jellegzete-sek, összetettek, bonyolultak, hogy szinte hihetetlennek tûnik, hogy ilyenek is létez-nek. Íme, egy-két példa.

Márciusban felkeresett egy fiatalember, aki elpanaszolta, hogy januárban a bank-nál, ahol dolgozott lakáshitelt vett fel, és valahol a Dunántúlon vásárolt magának lakást. Csakhogy ezután történt valami: bekerült egy csoportos elbocsátásba. Ezzel még nem is lenne gond, mert a Munka Törvénykönyve erre módot és lehetôséget ad. Ám a dolog pikantériája a következô: a fiatalember, akinek mellesleg két gye-reke van, a kisebbik nyolchónapos, „be-pöccent”, bement a fônökéhez és meg-kérdezte, miért került az elbocsátottak közé? A fônök válasza: azért, mert nem Budapesten vásárolta a lakást, ahol a bank van, és ebbôl az a következtetés vonható le, hogy nem kötôdik Budapesthez, tehát meg lehet tôle válni.

Mondok egy másik példát: költségvetési szervtôl keresett meg egy hölgy. Elmond-ta: a fôosztályvezetôje egy nap magához kérette, és közölte vele, hogy szeretnék a munkaszerzôdését módosítani. Ennek az volt a lényege, hogy május 31-ével el-küldi a cég, de addig is felmentik a mun-kavégzés alól. Megkapja a bérét, a sza-badságát, a végkielégítést is, mert az is járt neki. Másnap az illetô fôosztályvezetô fônöke hívatta magához, és azt mondta:

nem a fôosztályvezetô a munkáltatója, hanem éppenséggel ô maga, és felejtse el a szerzôdés módosítását, inkább kö-zös megegyezéssel, és azonnal lépjen ki a cégbôl. Ebbôl is leszûrhetô mennyire nehéz az emberek helyzete, nemcsak azért mert egyesek nem tartják be a szabályokat, ha-nem azért is, mert ki-ki a maga észjárása szerint értelmezi.

– Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Hogy kerültél az építôiparba vagy az építôipar közelségébe?

– Ha megengeded, kicsit messzebbrôl kezdeném. Úgy történt, hogy 1957-58 fo-lyamán munkát kellett keresnem. Miskolci vagyok, vasutas családból származom. A MÁV jármûjavítójában helyezkedtem el, mint gyári munkás. Ott megláttam, hogy a jármûjavító területén egy kisebb házat építenek. Reggelente megjelentek a mun-kások, a pallér – akkor még úgy nevezték a munkavezetôt – kiadta nekik a mun-kát, elfütyörésztek és dolgoztak. Egyszer odamentem én ehhez a pallérhoz – Berci bácsinak hívták – és megkérdeztem, át-jöhetnék-e dolgozni hozzájuk. – Hogyne, átjöhetsz fiam, ha a vasút vezetése ezt megengedi – válaszolta Berci bácsi.

Pár hét múlva már a MÁV magasépíté-sén dolgoztam, mint segédmunkás, aztán késôbb, mint betanított kômûves. Szeret-tem azt a munkát.

A szakember-utánpótlás miatt akkor-tájt indult Miskolcon az egyik gimnázi-umban esti tagozaton technikusképzés. Beiratkoztam. Ez 1959-ben történt. Kicsit ez is jellemzô a magyar viszonyokra, hogy az iskola úgy indult, mint építôipari tech-nikum, ám mire elvégeztem, addigra há-romszor változtatott profilt a technikum. Volt az közlekedési, majd építôipari tech-nikum, míg a végén útépítô-ipari techni-kumi oklevelet kaptam. Ennek ellenére, ha problémám volt a szakmai igazolást illetôen – amikor még volt Építôipari Mi-nisztérium –, kaptam állásfoglalást, hogy nemcsak mélyépítési és útépítési munká-latokhoz értek, hanem a magasépítéshez is. Tehát tulajdonképpen komplex képzés-ben vettem részt.

Ezután technikusként átkerültem a Mis-kolci Építôipari Vállalathoz. Azt hittem, hogy ott fogok életem végéig dolgozni. A mun-kám nagy részét a Miskolci Ingatlankezelô Vállalatnál végeztem. 24 ezer bérlemény tartozott az Ingatlankezelôhöz. Általában karbantartási, felújítási munkálatokkal fog-lalkoztam. Ez egy speciálisan szép munka volt. Teljes erôbedobással dolgoztam, úgy-hogy végül mûszaki osztályvezetô lettem. 32 mûszaki ellenôr tartozott az osztályhoz. Nem volt kis csapat.

Az igazgató egy napon azt mondta: te Laci, lennének veled terveink. Szeretnél-e magasabb beosztásba kerülni? Milyen egye-temet tudnál elvégezni? - Igazgató elvtárs,

talán a jogi egyetemet – mondtam. Ahhoz lenne kedvem. Ennek régi elôzményei vol-tak. Gyerekkoromban a szüleim mindig azt mondták, hogy belôled egyszer még jogász lesz! Ugyanis, ha elkövettem valami csínyt, mindig megpróbáltam kimagyarázni ma-gamat, mondván, hogy á…az nem is úgy volt, ahogy volt. Talán ezért vonzódtam is mindig a jogi pályához.

1974-ben, levelezô tagozaton a buda-pesti ELTE Állam és Jogtudományi Karán kezdtem el tanulmányaimat, és 1980. már-cius 1-jén avattak jogi doktorrá. Akkor már egy kisebb építôipari vállalat igazgatója voltam. Az akkori rendszerben a közigaz-gatás felépítése szerint volt egy felügyeleti szervünk, és a felügyeleti szervnél dolgo-zott egy kollégám, aki tulajdonképpen a fônököm volt, de ô még „csak” technikus volt. Mondta is sokszor: Laci, nyugdíj elôtt állok, nem lesz abból baj, hogy nekem középfokú végzetségem van csak, neked meg felsôfokú a végzettséged? – Emiatt ne aggódj – mondtam Sanyinak – megol-dom a helyzetet. Megpróbálok jogászként elhelyezkedni.

Próbáltam is, de én is válogattam, meg válogattak a munkaadók is. Mindig azt kérdezték, hogy mennyi gyakorlatom van. A végén gondoltam egyet: nem

megyek sehová, maradok Miskolcon, ki-váltottam a tetôfedô-bádogos kisipari te-vékenységre az engedélyt. Ehhez megvolt a középfokú végzettségem. Mondanom sem kell, hogy Miskolcon az emberek igencsak hüledeztek, hogy ki ez a „mam-lasz”, aki doktor létére tetôfedô-bádogos kisiparos lett.

Kezdetben én is ódzkodtam a helyzettôl, de rájöttem, hogy nem is kerültem rossz helyre, hisz az iparos társadalomban na-gyon sok, jó képességû, kreatív emberrel találkoztam, és hamar bekapcsolódtam a szervezeti munkába. Miskolcon és vonzás-körzetében 3300 iparosnak volt igazolvá-nya és tartozott a miskolci KIOSZ alap-szervezetéhez. Akkor még kötelezô volt a tagság. Hamarosan a Fegyelmi Bizottság elnöke lettem. Minden szakmát illetôen

212009/4

voltak megbízottak a panaszok kivizsgálá-sára. Ha valaki munkájára panaszt tettek, kimentünk a helyszínre, s ezek a szakértôk megnézték a munkát. A megrendelô füle hallatára nem nagyon hangzott el semmi. Utunk azután az elsô kocsmába vezetett, ahol már várt ránk a kolléga. A szakma nevében jól helyre tettük az illetôt, mond-ván: nem szégyelled magad, hogy ilyen munkát adsz ki a kezedbôl? Ô magya-rázkodott, de a legrövidebb idôn belül rendezôdött minden. Minden kisiparos ismerte a másikat.

Ám nem minden mester „reagálta le” így a dolgot. Akadt olyan is, aki jogásszal, ügyvéddel jött az alapszervezetbe és váltig állította, hogy márpedig az a bizonyos be-épített szekrény kifogástalan, és azon nem javít semmit. Ha nem tette meg, kizártuk a KIOSZ alapszervezetébôl. Másodfokon mehetett a megyei szervezethez. A megyei is kizárta, és 30 napon belül visszakapta a kisipari igazolványát. Azaz bevontuk iga-zolványát, megszûnt az ipari tevékenység-re való jogosítványa.

Akkoriban a kötelezô tagság mellett fegyelmet is tudtunk tartani, és ügyeltünk

200 szakmát tömörítettek az ipartestü-letek. Magyarországon az ipartestületek nem szakmák szerint szervezôdtek, hanem az egyesületekben több szakma mesterei voltak jelen, és élték az ipartestületi életet. Az iparos társadalom szervezôdése külö-nösen a két világháború között élte virág-korát, amikor nagyon sok jó kezû iparos tette a dolgát. Szolgáltatást végeztek, és kisárutermeléssel foglalkoztak. Budapesten ágazati szövetségek, ipartestületek alakul-tak. Érdekes módon – ez is a múlt egyik jellegzetessége – a legerôsebb szakmai szervezettel a csizmadiák, a cipôkészítôk rendelkeztek.

A II. világháború után megalakult a Kisiparosok Országos Szervezete. Megtûrt és kiegészítô tevékenységet végzô em-berek gyülekezetévé váltak az ipartes-tületek, és csak területi alapon lehetett szervezôdni, ágazati szinten nem. Azért nem, mert az ágazati érdekegyeztetés nem fért össze azoknak a gondolkodás-módjával, akik a minisztériumokban a szabályokat meghozták. Egészen a rend-szerváltásig tûzzel-vassal irtották az ága-zati önszervezôdéseket. De hogy mennyi-re szükség lett volna rá, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ma az IPOSZ-nak több mint harminc ágazati ipartestülete van, az ortopéd-cipôkészítôktôl kezdve a lát-szerészekig, beleértve a fényképészeket, építôiparosokat is.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás-kor a dánok nyerték el azt a projektet, amelynek alapján nagyon jól felkészítettek bennünket arra, hogyan is kell felépíteni az Ágazati Párbeszéd Bizottságokat, és

arra, hogy ne kerüljenek be közénk olyan emberek, akik nem végeznek jó munkát és nem méltóak arra, hogy az iparos társadal-mat képviseljék.

– Egy évig a Miskolci Ipartestület elnö-ke voltam, és a mai napig elnökségi tag vagyok. 1989-tôl a Borsod megyei Ipar-testületek Szövetségének elnöki posztját is betöltöm. Jártam az Ipartestületek orszá-gos értekezleteire, és amikor megalakult az IPOSZ, már az elsô tisztújításon alelnökké választottak. Ezt a posztot 17 éven keresz-tül töltöttem be. Fôleg a jogi ügyekkel, belsô szabályzatokkal, jogszabályok véle-ményezésével foglalkoztam, foglalkozom. Jelenleg is, mint elnöki tanácsadó a belsô szabályzatokkal foglalkozom, és az IPOSZ-nak, mint egyesületnek a megfelelô jogi mûködését felügyelem.

– Az IPOSZ jogelôdjének története egé-szen a XIX. század végére nyúlik vissza. A XIX. század közepén, az 1848-49-es szabadságharc után a céhrendszer már elavulttá vált, és olyan helyzet állt elô a magyar piacokon – mert akkor még a pia-cokon árulták az emberek a termékeket és a szolgáltatásokat is –, hogy már alig volt magyar iparos. Külföldi iparosok jelentek meg. Az iparosok rájöttek arra, hogy egy új szervezetet kell létrehozni. 1884-ben a 2. ipartörvénnyel létrehozták az ipartestüle-tek szervezetét. Ezekbe az ipartestületekbe tömörültek a mesterek és kialakították a saját maguk világát.

2004-ben ünnepeltük az Országházban az Ipartestületek 120 éves fennállásának évfordulóját. Kevés szervezet dicsekedhet ilyen nagy múlttal. Akkoriban több mint

22 2009/4

azoknak mi legyen a feladatuk. Kiegé-szítésként elmondanám, hogy van az Or-szágos Érdekegyeztetô Tanács és van az Ágazati Párbeszéd Bizottság. Az Országos Érdekegyeztetô Tanácsban a munkaadók, a munkavállalók és a kormány képviselôi a tárgyalópartnerek, míg az Ágazati Párbe-széd Bizottságban csak a munkaadók és a munkavállalók ülnek egymással szemben, és taglalják az ágazat problémáit.

– 2007 decemberében az Országgyûlés több mint 90%-os többséggel elfogadta az Ágazati Párbeszéd Bizottságról és az Országos Érdekegyeztetô Tanácsról szóló törvényt. Ennek ellenére a köztársasági elnök ezt nem írta alá, hanem átutalta felülvizsgálatra az Alkotmánybíróságnak. Megérne egy misét annak kiderítése, hogy miért nem sikerült azóta sem ennek a törvénynek a hibáját megállapítani, és kijavítani.

Magyarországon több mint 100.000 egyesület van, és ezek úgy alakulnak, hogy összeáll 10 ember és ez a 10 ember megfogalmazza a célokat, a feladatokat és meghatározza az egyesület belsô mûködési rendjét. De ami a leglényegesebb: állami jogosítványokkal egyik sem rendelkezik. Márpedig ha egy egyesület nem rendel-kezik jogosítványokkal, akkor az emberek nem látják értelmét belépni, még kevésbé fizetni a tagdíjat. Ezért fontos, hogy az ipartestületek visszakapják a jogosítvá-nyaikat. Mint utaltam már rá, az elmúlt rendszerben kötelezô volt a tagság, most nem kötelezô. Amikor kötelezô volt, akkor ki tudtuk zárni sorainkból azokat az em-bereket, akik nem oda valók. Visszatérve a jelenhez: sajnos csak egy megállapodás létezik, ami az Ágazati Párbeszéd Bizottsá-gokkal kapcsolatos reprezentativitást írja le. Ennek alapján végezzük munkánkat.

– Az IPOSZ jogi végzettségû alelnö-keként azt a feladatot kaptam a 90-es

években, hogy vegyek részt a sütôipari ágazat kollektív szerzôdésének kidolgo-zásában. Így tapasztalatokat szereztem a kollektív szerzôdések kidolgozásában, és ezt hasznosíthattam az Építôipari Ágazati Kollektív Szerzôdés kimunkálásakor is. Az építôipari szakma nagyon érzi a miniszté-rium hiányát, mint ahogy annak következ-ményeit is, hogy a rendszerváltással együtt

járó szemléletváltás miatt „feleslegessé” váltak a 45 év feletti, nagy tapasztalattal rendelkezô szakemberek. Ez vonatkozik a jogszabályalkotásra is.

– A rendszerváltás és a vele együtt járó szemléletváltozás mást is hozott. Megváltozott a vállalkozói mentalitás, hozzáállás is.

– Így van. Átalakulóban van az egész országban a kisipari vállalkozásoknak a munkája is. Mondok egy példát: át kel-lett alakítanunk az IPOSZ fôbejáratánál levô portaszolgálat helyiségét. Jött egy asztalos kolléga, jól felkészült szakember volt. Figyeltem a munkáját és meglepôdve tapasztaltam, hogy olyan dolgokat látok, melyhez hasonlót korábban csak Nyu-gat-Európában volt alkalmam megismer-

ni. Azt mondja: Nádai úr én most azért vagyok itt, hogy felmérjem a munkát. A kollégám az anyagbeszerzô, neki más feladata nincs, mint hogy anyagbeszer-zéssel foglalkozzék. A harmadik iparos kolléga méretre legyártja a beépítendô asztalosipari terméket, amit végül én fo-gok beépíteni.

Tehát arról van szó, hogy az iparosok társulnak, szövetkeznek, összeállnak, hogy munkamegosztásban hatékonyan és gyor-san el tudják végezni a feladatot. Ez már nem az a világ, ami régen volt, amikor az iparos a megrendeléstôl a munka befe-jezéséig végigvitte a feladatot, elaprózva az idejét.

Kívánatos lenne, ha minden egyes szak-ma ilyen értelemben is megújulna. Auszt-riában például már odáig jutottak, hogy külön cég végzi a felméréseket és készít ár-ajánlatokat, az iparos vállalkozóknak önál-ló lerakatjuk van, ahonnan szükség szerint leszállítják az építôipari termékeket.

Az ÉÁPB megbízásából jártam Olasz-országban is, ahol meg azt láttam, hogy az építôhelyen szükséges mun-kavédelmi felszereléseket közvetlenül a nagykereskedô szállítja le, sôt esetenként még a nagykereskedôt is kiiktatják, és az eszközök közvetlenül a gyártótól érkeznek. Leadják a gyártóüzem felé a rendelést, kö-

zölve, hogy ennek és ennek a munkásnak ilyen és ilyen méretû bakancsra, munka-ruhára, sisakra van szüksége, és máris ér-kezik hátizsákban a teljes munkavédelmi felszerelés. Ily módon a kivitelezô kiiktat egy csomó láncszemet, miközben idôt és pénzt takarít meg.

Az ÉÁPB munkájában a jövôben a ver-senyképesség növelésének hogyanjára és mikéntjére is nagyobb figyelmet kell majd fordítanunk, segítenünk kell az építôipari vállalkozókat az „átállásban”, hogy még hatékonyabban tudják végezni munkáju-kat, feladatukat.

– Megítélésem szerint az ÉÁPB-ben vég-zett munka felkészültséget igénylô dolog. Éppen ezért is hiányolom, hogy tagjai nem részesülnek megfelelô továbbképzésben,

232009/4

oktatásban, nincs alkalom megismerkedni a különféle tárgyalási technikákkal, a he-lyes közéleti magatartásformákkal, a hatá-rozatok meghozatalának módszertanával. Mert ez igenis egy külön szakma.

A másik dolog a munka hatékonysága. Ezt valamilyen formában mindig behatárolja az adott politikai helyzet. Ezt a körülményt már magasabb szinten is kezdik felismerni, hisz a gazdasági válság kényszerítô körül-ményei miatt már az új kormány megalakí-tásánál is figyelembe vették azt az igényt, hogy egy olyan miniszterre is szükség len-ne, akinek feladata a társadalmi feszültsé-gek oldásának elôsegítése. A kormányban Kiss Péter úrra hárul a Társadalmi Párbeszéd bizonyos területeinek felügyelete. Ha tehát a politika, vagy a hatalom partner ebben a kérdésben, akkor nagyon hatékony munkát lehet végezni.

Luxemburgban hallottam olyan felve-tésrôl, hogy sokkal olcsóbb és hatéko-nyabb lenne az állam mûködtetése is, ha az Ágazati Párbeszéd Bizottságokat hatal-maznák fel olyan részfeladatokkal és jogo-sítványokkal, amelyeknek alapján ezek a testületek dolgoznák ki a koncepciókat, a minisztériumok dolga pedig mindezeknek a gyakorlatba való átültetése lenne. Ily mó-don még takarékoskodni is lehetne, hisz létszámcsökkentést érnénk el a miniszté-riumokban és a háttérintézményekben. Mindeközben pedig növekedne az Ágazati Párbeszéd Bizottságok súlya, felelôssége, társadalmi beágyazottsága.

– És ha már a külföldön látottakról és hallottakról beszélünk, hadd említsek még egy példát. Belgiumban elmondta egy ot-tani építôipari szakember, hogy náluk az a gyakorlat: ha valahova egy új technoló-gia, gép vagy berendezés érkezik, ôk az államtól kapnak pénzt arra, hogy szom-batonként avatott elôadók, azaz szakértôk okítsák a dolgozókat az új berendezések mûködésének elsajátítására.

A feketegazdaság visszaszorítása nagy sláger nálunk. Nyugat-Európa ebben is elôbbre tart. Franciaországban és Spa-nyolországban ezt úgy oldották meg, hogy lényegesen csökkentették a munkabér áfá-ját. 20 vagy 25 százalékról 5 százalékra. Mi lett az eredménye? 30 százalékkal többen kértek számlát, mint korábban. A magya-rázat: senkinek sem érte meg, hogy ne számlázzon. Sem a megrendelônek (hisz tudta, hogy a végösszeget mindössze 5 százalék terheli), sem a vállalkozónak, aki ugyancsak jól tudta, hogy nem éri meg kockáztatni ennyiért.

– Az IPOSZ megbízásából járod az or-szágot, elôadásokat tartasz. Részt veszel az Építôipari Ágazati Párbeszéd Bizottság munkájában, a Jogpont Hálózat keretében fogadóóráid vannak. A két utóbbiról már szóltál. A tanfolyam keretében mirôl szól-nak az elôadásaid?

– A tanfolyamokat azért vállaltam el (és örülök, hogy csinálhatom), mert az érdekképviseleti munka szükségességérôl és az ÉÁPB munkájáról beszélhetek. Ál-talában azzal kezdem, hogy felteszem a kérdést, mennyit tudnak a jelenlevô hall-gatók minderrôl. Általában keveset. Már az is eredmény tehát, hogy ilyen témában meghallgatják az embert.

Valójában úgy kezdôdött a dolog, hogy az IPOSZ elnyert egy uniós pályá-zatot, és a tanfolyamok megtartásába külsô szakembereket is bevontunk. Az elôadások az érdekképviseleti munkáról, a Munka Törvénykönyvével kapcsolatos ismeretekrôl, a cafetéria-rendszerrôl, a szabadság kiadásának feltételrendszerérôl, a munkaszerzôdésekrôl, munkaerô-kölcsönzésrôl szólnak.

Nyolcvan helyen tartunk az országban ilyen tanfolyamokat, és ezek május 31-én fejezôdnek be. Jók a visszajelzések.

Volt olyan hallgatóm, aki Dorogon vett részt elôször elôadáson, majd Budapestre is eljött, hogy még egyszer körüljárjuk a témát, mert felkeltette az érdeklôdését. Az egyik ilyen téma a Szenior Foglalkoztatási Klub. Ennek a klubnak a feladata az, hogy segítse a munkába való visszailleszkedés-ben a 45 év felettieket, vagy azokat, akik most vesztették el állásukat.

A másik érdekes téma az úgynevezett közvetítôk igénybevétele. Tudniillik, ha én valakivel összekülönbözök szakmailag, akkor nem biztos, hogy meg tudunk álla-podni. Mind a ketten a magunk igazában hiszünk, kötjük az ebet a karóhoz. Ám ha

a köztünk levô vitába egy olyan elismert szakembert is bevonunk, akiben mind a ketten kölcsönösen megbízunk, akkor ez a szakember el is döntheti a vitát, nem kell bíróságra járni, nem kell ügyvédekkel tár-gyalni. A kutatások azt mutatják, hogy az emberek munkaidejük 30-40%-át konflik-tuskezeléssel töltik. Ha ezt a százalékarányt sikerül csökkentenünk, több pénzünk ma-rad, és nem károsítjuk az egészségünket felesleges perpatvarokkal.

– Ha már szóba hoztad az egészséget, ez a korodhoz mérten felpörgetett élet-mód, a sok vonatozás, autózás, elôadások, tanfolyamok, jogi tanácsadás, ülések és értekezletek, fárasztó külföldi utak nem valami kímélô életmódra vallanak.

– Hát igen. Lassan szeretnék visszavo-nulni. Idôsebb korom ellenére megtanul-tam a számítógép felhasználói szintû ke-zelését, és nagy örömömre szolgál, hogy segítségével távolabb levô ismerôseimmel is kapcsolatot tudok tartani. Kevéske szabadidômet – többnyire a hétvégéket –, otthon töltöm pihenéssel, a kertem gon-dozásával. Nagyon szép helyen lakunk Miskolcon. Egy panorámás telken van a házunk, amely a Bükkre néz. A ház körül és a közel 900 négyszögöles telken mindig akad tennivaló. Ekkora területet lekaszálni sem egyszerû dolog. Viszont ez segít fizikai állóképességem és erônlétem fenntartá-sában.

– Köszönöm a beszélgetést.

Lejegyezte:Varga István

24 2009/4

Az építôiparnak néhány olyan sajátos jellemzôje van, amelyek egyértelmûen megkülönböztetik más szektoroktól. E sajátosságok miatt az építôipari szociális partnerek egyedi és aktív szerepet, felada-tokat vállalnak a szektor ipari kapcsola-tokon keresztül történô szervezésében és szabályozásában.

A szektor szociális partnerei (a munkál-tatók és a szakszervezetek) a nyugat-euró-pai országok nagy többségében a kollektív szerzôdések, a szakképzés, az egészség és biztonság, a foglalkozási nyugdíjak, a társadalombiztosítás, a minôségi nor-mák terén létrejött, és paritásos alapon szervezôdô szociális alapok útján bizo-nyították, hogy valóban képesek szabá-lyozni, és elômozdítani a fenntartható építôipart.

A kollektív szerzôdések és a paritásos intézmények ugyanakkor rendkívül fontos szerepet játszanak a szociális partnerek közötti kapcsolatok erôsítésében, nem véletlenül tekinthetôk tehát az ipari kap-csolatok „hajtómotorjának”.

A paritásos szociális alapokat gyakran szokták úgy is említeni, mint a szociális partnereket, és az ipart összekötô viszony-rendszer szilárd kapcsát.

A jelenleg létezô paritásos szociális alapokat tulajdonképpen egytôl-egyig a szociális partnerek hozták létre, és finanszí-rozásukat és mûködtetésüket is ôk biztosít-ják. Szerepük gyakran kiegészíti a meglévô állami struktúrák által betöltött szerepet.

Ezeknek a szociális alapoknak a társa-dalmi beágyazottsága, hitelessége rend-kívül magas szintû. A nyugat-európai országokban mûködô paritásos szociális alapok az utóbbi idôben mind intenzíveb-ben szeretnének támogatást és segítséget nyújtani az Unióhoz néhány évvel ezelôtt csatlakozott országoknak.

A Paritásos Alapokról és az uniós gyakorlatról

Ennek volt egyik ékes példája volt a Varsóban tavaly lezajlott konferencia is, amelynek szervezôi, a konferenciát segítô és vele együttmûködô szervezetek, továbbá a konferencia támogatói a paritásos alapon szervezôdô szociális alapok létrehozását és munkáját kívánják elômozdítani Magyaror-szágon, Lengyelországban, a Cseh Köztár-saságban és a Szlovák Köztársaságban.

A konferencia szervezôje az Építô- és Faipari Munkások Európai Szövetsége (EFBWW) és az Európai Építôipari Szö-vetség (FIEC) volt. A varsói konferencia együttmûködô partnere a Paritásos Alapon Szervezôdô Intézmények Európai Szövetsé-ge (AEIP) volt.

A konferencia támogatóinak sorában a Lengyel Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium, az Európai Bizottság és a francia Építôipari Paritásos Szociális Alap (PRO BTP) neve volt olvasható.

E nyugat-európai uniós országok szak-mai szervezeteinek és szövetségeinek, az egyes uniós intézményeknek a segítô szán-déka végeredményben arra irányult, hogy ösztönözzék a már meglévô és mûködô szociális partnereket az építôiparon belüli szektorszintû szociális alapok létrehozásá-ban és továbbfejlesztésében a négy Viseg-rádi Országban, jelesül Magyarországon, Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban és a Szlovák Köztársaságban.

A konferencia témája, közelebbi megha-tározásban „A paritásos alapon szervezôdô szociális alapok építôiparon belüli szerepe, befolyása és elônyei” címben volt megfo-galmazható.

Az értekezlet résztvevôi a tapasztala-tok, javaslatok és a legjobb gyakorlatok megosztása útján igyekeztek hozzájárulni a szociális partnerek, az érdekelt felek és a meglévô szociális alapok közötti nyílt vita kialakításához.

A munkahelyi egészség és biztonság terén tevékeny

uniós Paritásos Alapok

A holland példaAz Arbouw- t 1986-ban hozták létre a holland építôiparban te-vékeny munkál-tatói szervezetek

és szakszervezetek. Célja az egészség és biztonság javítása, és a munkahelyi hi-ányzások, illetve a fogyatékossági prog-ramokba való beáramlás és a kártérítések arányának csökkentése az építôiparban.

A munkakörülmények javítása elsôsorban a kockázatok számának csökkentése útján biztosítható. Az e cél érdekében tett erôfeszítések az építôiparban mindenekelôtt az iparágra jellemzô kockázatokra összpontosulnak. Ide sorolható például a nehéz súlyok emelése, a zajártalom és a munkahelyi stressz.

Az Arbouw-t a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek együtt mûködtetik, finanszírozását pedig – állami támogatás nélkül – az iparág maga biztosítja. Az Arbouw finanszírozása az iparág kollek-tív munkaszerzôdéseit képviselô három alapból történik. Ezeket az alapokat az Arbouw igazgatóságában is képviselt munkáltatói szervezetek és szakszerveze-tek mûködtetik. Az Arbouw tehát röviden egy a megelôzésre összpontosító, nem kereskedelmi célú alapítvány.

A holland építôiparon belül különbözô szektorokat különböztetünk meg: keres-kedelmi és lakóépületek; infrastruktúra; befejezô építés és karbantartás.

diszkrimináció általános tilalmáról rendelkezik, a másik a foglalkoztatás és képzés

területére vonatkozó egyenl bánásmód kereteit teremti meg.

A munkanélküliség leküzdése az 1990-es évek közepét l az EU egyik

legfontosabb célkit zése. Az 1997-ben kialakított uniós eljárás, a „nyitott koordináció”

segítségével az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) célkit zéseit a tagállamok

önállóságuk megtartása mellett, saját hatáskörben hajtják végre.

Évente közös, lehet leg számszer célokat határoznak meg, amelyek

végrehajtása érdekében nemzeti akcióterveket készítenek. A tervek teljesítését az

Európai Bizottsággal és egymással közösen értékelik, és ezután új célokat,

ajánlásokat fogalmaznak meg a foglalkoztatási helyzet javítására.

A csatlakozás óta Magyarországnak is alkalmaznia kell az EFS eljárásait, és

eleget kell tennie a közös célkit zéseknek.

A munkahelyi egészség és biztonság terén tevékeny uniós Paritásos Alapok

A holland példa

Az Arbouw-t 1986-ban hozták létre a holland épít iparban tevékeny

munkáltatói szervezetek és szakszervezetek. Célja az egészség és biztonság

javítása, és a munkahelyi hiányzások, illetve a fogyatékossági programokba való

beáramlás és a kártérítések arányának csökkentése az épít iparban.

A munkakörülmények javítása els sorban a kockázatok számának

csökkentése útján biztosítható. Az e cél érdekében tett er feszítések az épít iparban

mindenekel tt az iparágra jellemz kockázatokra összpontosulnak. Ide sorolható

például a nehéz súlyok emelése, a kvarc, a zajártalom és a munkahelyi stressz.

Az Arbouw-t a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek együtt

m ködtetik, finanszírozását pedig – állami támogatás nélkül – az iparág maga

biztosítja. Az Arbouw finanszírozása az iparág kollektív munkaszerz déseit képvisel

három alapból történik. Ezeket az alapokat az Arbouw igazgatóságában is képviselt

munkáltatói szervezetek és szakszervezetek m ködtetik. Az Arbouw tehát röviden

egy a megel zésre összpontosító, nem kereskedelmi célú alapítvány.

szOcIÁlIs PÁRbeszéd

252009/4

Az iparágon belül körülbelül 19.000 cég mûködik. A munkavállalók száma 220.000.

Az említett cégek 75%-a tíznél keve-sebb munkavállalót foglalkoztat. A teljes forgalom több mint 25 milliárd euróra becsülhetô.

Az Arbouw három osztályon belül 30 személyt foglalkoztat. Ôk képviselik a szer-vezet humán tôkéjét.

A Kutatási és Fejlesztési Osztály: ez az osztály elsôsorban kutatást végez. Figye-lemmel kíséri a munkahelyi hiányzásokkal, a fogyatékossággal, a munkával összefüggô rendellenességekkel és a balesetekkel kap-csolatban rendelkezésre álló adatokat. Fel-adatai közé tartozik továbbá új eszközök (számítógépes programok, ellenôrzô listák) és módszerek kifejlesztése is. Az osztály legelismertebb termékei közé tartoznak az úgynevezett Alapok. Ezek a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek között létrejött megállapodásokat foglalják össze a témák olyan széles körére vonatkozóan, mint például a gépkabinok, az útburkolás vagy a nehéz súlyok emelése.

A Vállalati Egészségügyi Osztály: az ipar-ágon belül a kollektív munkaszerzôdések hatálya alá tartozó valamennyi munkavál-laló – életkorától függôen – néhány éves idôközönként egészségügyi vizsgálatra és ingyenes orvosi tanácsadásra jogosult. A részvétel önkéntes alapon történik, a mun-kavállalók érdekében azonban különbözô ösztönzô intézkedések kerültek beveze-tésre.

Az említett vizsgálatokat tizenhat külsô (az építôipari vállalattal és az Arbouw-val is szerzôdéses kapcsolatban álló) szakmai egészségi és biztonsági központ végzi. Az Arbouw szervezi és ellenôrzi a folyamatot, és a kapott információkat feldolgozza az iparág számára rendelkezésre bocsátott különbözô eszközökben és tanácsadásban. Az Arbouw a központokat csak az említett tevékenységekkel kapcsolatos valamennyi adat továbbítását követôen fizeti ki. Az ilyen közös tevékenységekre fordított ki-adások teljes összege eléri a 8,5 millió eu-rót. Ez az Arbouw éves költségvetésének körülbelül 63%-a. Az iparág 2007-ben minden munkavállalójára átlagosan 40 eurót fektetett be a fent leírt egészség-ügyi csomagban.

Az Ipari Támogatási Osztály: ez az osz-tály egyfajta „front office” szerepet be-töltve, közvetlen kapcsolatot tart fenn az ügyfelekkel. Feladatai között szerepel többek között a (munkáltatók és mun-kavállalók számára kiadott) folyóiratok, a szórólapok és a weblap összeállítása, és az egész ország területére kiterjedô személyes tájékoztatás. Az ilyen találkozások alkal-mával munkatársaik – amellett, hogy tá-jékoztatják a hozzájuk fordulókat – igyek-szenek az „ügyfelek” igényeire, illetve szolgáltatásokról és termékekrôl alkotott véleményére is odafigyelni, és ily módon

tökéletesíteni azokat. Mindenképpen meg kell említeni azonban azt is, hogy az egyes építôipari cégek önmaguk is igen komoly erôfeszítéseket tesznek. A cégek egész-ségügyi és biztonsági központokkal vagy a terület egyéb szakértôivel kötött egyéni szerzôdéseinek összege évente mintegy 30-40 millió euróra tehetô. Az iparág az utóbbi években emellett több millió eurót beruházott az olyan speciális projektekbe is, mint a megállapodásokkal, a fuvarozók-kal, a munkahelyi stresszel és a biztonság-gal kapcsolatos projektek.

Az említett projektek a munkáltatók és a szakszervezetek közös programjai voltak, melyekhez az Arbouw biztosított támoga-tást a kutatás területén, tapasztalatokkal és szakértelemmel, vagy kommunikációs esz-közök (szórólapok és a weblap) útján. Hol-landiában az a vélemény uralkodik, hogy az említett kérdéseket szoros együttmûködés keretében kell kezelni, hiszen a hiányzások és balesetek aránya még mindig túl magas. A munkahelyi hiányzások aránya az utóbbi években – a nyugat-európai normák sze-rint elfogadható – 5%-os szintre csökkent, ami egyébként Hollandián belül is nagyjá-ból átlagos értéknek számít.

Ez a csökkenés egyrészt a vonatkozó jog-szabályok megszigorításának köszönhetô, megvalósításában azonban kétségkívül fontos szerepet játszottak a fent említett projektek keretében tett erôfeszítések, és az olyan közös kezdeményezések is, mint például az Arbouw. A csökkenés azonban leállt, mert a holland lakosság, és így a munkaerô is rohamosan öregszik. Ennek megfelelôen az elöregedés, és a probléma leküzdését szolgáló megoldások alkotják majd a következô évtized legfontosabb kihívását.

A balesetek száma szintén csökkenô tendenciát mutat, ami a végzetes balese-tek elôfordulási arányára is vonatkozik.

A holland munkáltatói szervezetek és szakszervezetek összefogásának másik fontos oka az a közös meggyôzôdés, hogy az egészség és a biztonság mind-két fél kölcsönös érdeke. Az egészség és a biztonság nem tekinthetô a piaci ver-seny elemének. A kutatás, a kifejlesztett eszközök és a különbözô tevékenységek valamennyi vállalat és munkavállaló érde-keit szolgálják. Ily módon csökkenthetôk a vonatkozó kiadások és erôfeszítések, ami természetesen minden érintett fél számára elônyös.

A holland munkáltatóknak és szakszer-vezeteknek a kormánnyal együtt szilárd meggyôzôdése, hogy az egészség és biz-tonság kérdése kizárólag együttmûködés keretében közelíthetô meg. Ezt a meggyôzôdést mi sem bizonyíthatja job-ban, mint az Arbouw létezése, és mindazok a projektek és programok, melyek kereté-ben a munkáltatók és a szakszervezetek tanúbizonyságát adják együttmûködési szándékuknak.

A spanyol példa A spanyo l É p í t ô i p a r i M u n k a ü g y i Alapítvány (a továbbiakban: az Alapítvány) egy 1992-ben az Általános Építôipari Kollektív Szerzôdés keretében létrehozott non-profit szervezet. Az Ala-pítvány ennek megfelelôen a szektorszintû kollektív egyeztetési eljáráson keresztül jött létre. Az Alapítvány szabályzata szerinti fô célkitûzése a munkakörülmények javítása, illetve emellett a szakképzés fejlesztése, a kutatás, és a munkahelyi egészség és biztonság javítását szolgáló tevékenységek kidolgozása és népszerûsítése.

2007. szeptember 6-án új, 2012-ig ér-vényes kollektív szerzôdés került aláírásra, amely a fent említett területekre vonatko-zóan új funkciókat biztosít az Alapítvány számára.

Az Alapítvány a szektor legreprezentatí-vabb szociális partnereit tömörítô szervezet – a munkáltatók részérôl a Condefederación Nacional de la Construcción (CNC), és a két vezetô szakszervezet, Federación Estatal de Construcción Madera y Afines de Comisiones Obreras (Fecoma-CC. OO.) és Metal, Construcción y Afines de la Uni-ón General de Trabajadores (MCA-UGT). Az Alapítványt a szociális partnerek közö-sen mûködtetik.

Az Alapítvány a három területen (szak-képzés, egészség és biztonság, és foglal-koztatás) tett intézkedésekkel kapcsolatban igyekszik az építôipar és a szociális partne-rek segítségére lenni. A szociális partnerek alkotják az Alapítvány irányító testületeként mûködô Végrehajtó Bizottságot.

Az Alapítvány regionális szinten 17 Te-rületi Tanácsot foglal magában, nemzeti szinten pedig az építôipar valamennyi vál-lalatára és dolgozójára kiterjednek tevé-kenységei. Ez 2007-ben mintegy 500.000 vállalatot, és 2.500.000 munkavállalót jelentett.

Az Alapítvány finanszírozása két for-rásból történik: egyrészt az önkormány-zatok és a kormány által biztosított álla-mi támogatás, különösen a fent említett három területre vonatkozóan; másrészt pedig az építôipar által biztosított anya-gi eszközökbôl. Az Általános Kollektív Szerzôdés ugyanis bértömeg alapján fel-számított kötelezô díj fizetését írja elô vala-mennyi vállalatnak (ez az összeg 2008-ban a vállalat bértömegének 0,175%-a).

A Szakképzésrôl: a szakképzés a szek-toron belüli szakképzettség javulásának köszönhetôen a dolgozók és a vállalatok szempontjából egyaránt elônyt jelent. A munkavállalók így készségeiket és szak-tudásukat az elvárásokhoz igazítva gyor-sabban léphetnek elôre a karrierlétrán, a vállalatok pedig jól képzett, és a termelé-si folyamat során jelentkezô igényeknek megfelelô munkaerôre számíthatnak.

26 2009/4

Az Alapítvány évente körülbelül 80.000 dolgozót képez, és az ország különbözô pontjain 40 képzôközponttal rendelkezik. A szakképzés keretében folyó tevékenysé-gek 350 – Spanyolország több mint 1500 oktatójának részvételével zajló – különbözô tanfolyamot foglalnak magukban. Az Ala-pítvány a különbözô szakmákról több mint 100 könyvet állított össze és adott ki.

A munkavállalók az említett tevé-kenységekben az országos oktatási és munkaügyi politika keretében szervezett különbözô programokon keresztül vesz-nek részt: a munkavállalók és a munka-nélküliek számára szervezett folyamatos szakképzés (formación para el empleo), a korai iskolaelhagyók számára szervezett programok (programa de garantía social) és a különbözô cégek igényei szerint ki-dolgozott továbbképzô tanfolyamok. A munka melletti képzésre igényt tartó dol-gozók számára az Alapítvány távoktató és e-learning programokat is kifejlesztett.

Az Alapítvány rendkívül fontos szere-pet játszik a képzettségek igazolását, el-ismerését és tanúsítását szolgáló országos rendszer kifejlesztésében. E területen az oktatási hatóságokkal együttmûködve igyekszik hozzájárulni a szakképzettségek új rendszerének kiépítéséhez.

Munkahelyi egészségrôl és biztonság-ról: a munkahelyi egészség és biztonság javítása a munkavállalók és a munkálta-tók szempontjából is kedvezô hatásokkal jár. A munkavállalók javítják egészségi állapotukat és foglalkoztathatóságukat, a vállalatok pedig az építési munkák so-rán nagyobb termelékenységet, és jobb minôséget érnek el.

Az Alapítvány az alábbi intézkedésekkel igyekszik hozzájárulni az építkezéseken biz-tosított munkakörülmények javításához, és a balesetek elôfordulási arányának fokoza-tos csökkentéséhez: a vállalatokat tanács-adással látják el. A kockázat-megelôzési szakértôk az ország különbözô munkahe-lyeire ellátogatva adnak tanácsot az egész-ség és biztonság területén alkalmazható gyakorlati megoldásokra vonatkozóan. Másrészt folyamatosan mûködik az in-formációs szolgálat. A Línea prevención a munkavállalók és a munkáltatók számára az egészségügyi és biztonsági szabályozás-sal és gyakorlattal kapcsolatban tájékozta-tással szolgáló távinformációs rendszer.

A képzésrôl: az Alapítvány az építôipari szakmákhoz és foglalkozásokhoz kapcso-lódó egészségvédelmi és biztonsági kép-zéseket szervez. Mindenképpen említést érdemel az elméleti alapképzést biztosító, és a szektor valamennyi dolgozója számá-ra elérhetô Aula Permanente program. A munkahelyi képzések lehetôségének biz-tosítása érdekében mozgó osztálytermek is rendelkezésre állnak.

A foglalkoztatásról: a foglalkoztatás minôsége és a szakmai képzettség elôsegíti a munkaerôpiac teljesítményét, ami az

építôipar munkavállalói és munkáltatói szempontjából is elônyökkel jár.

Az Alapítvány által e területen kidolgo-zott tevékenységek között említhetjük meg a tanácsadó irodákat, melyek az állami foglalkoztatási szolgálatokkal és a szociális partnerekkel együttmûködve igyekszenek elôsegíteni a munkaerô-piaci befogadást. E területre vonatkozóan emelhetjük ki az esélyegyenlôség elômozdítását, a hátrá-nyos helyzetû csoportok munkaerô-piaci befogadásának támogatását, és a munka-körülmények javítása érdekében tett egyéb intézkedéseket.

Két vonatkozó projekt: – Az építôipari szakmai kártya (TPC) –

megszerzésének elengedhetetlen feltétele az alapfokú egészségvédelmi és biztonsá-gi képzés. A munkakörülmények javítását szolgáló eszköz a munkáltatóknak és a munkavállalóknak egyaránt elônyére vá-lik. 2012-re minden munkavállaló számára kötelezô lesz.

– Regionális szintû foglalkoztatási szol-gálatok (a rendszer a jövôben nemzeti szinten is kifejlesztésre kerül).

Az Alapítvány a képzéssel, a biztonság-gal és a foglalkoztatással kapcsolatban ku-tatásokat is végez elsôsorban acélból, hogy elemezze, és megértse az építôiparban végbement különbözô változásokat. A projektek egy része az Alapítvány által kezdeményezett, országos szintû projekt, más részük pedig testvérszervezetekkel együttmûködve, európai szinten kerül ki-dolgozásra.

A szakképzés terén tevékeny Paritásos Alapok

A holland példa A Fundeon az Építô- és Útépítô ipar Országos Szak-képzési, Oktatási és Munkaerô-piaci Szakértôi és Szak-tanácsadó Központja. A Fundeon – 15 tagú – igazgatósága a munkáltatók, a munkavállalók és az oktatási intézmények képviselôibôl tevôdik össze. A magán és az állami szektor ily módon folytatott együttmûködése a szervezet egyik leg-fontosabb sajátossága. Az elnöki tisztet évente váltakozva a munkáltatók, vagy a munkavállalók töltik be.

A Fundeon a hardewijki központon, és három helyi irodán (Zwolle, Woerden és Helmond) keresztül mintegy 250 szakem-bert foglalkoztat. Jogi szempontból okta-tási célú, nem-kereskedelmi alapítványként mûködik. A Fundeon irányítását a vezér-igazgató, és a Marketing & Development és a Finance & Operations egység két vezetôje látja el. A Fundeon piacorientált szervezet, ami elsôsorban azt jelenti, hogy termékeit és szolgáltatásait az építôipar

különbözô szektorainak mûködése terén (oktatás és munkaerôpiac) jelentkezô igé-nyek határozzák meg.

A Fundeon tevékenységének területe az építô- és az útépítô ipar. Az iparág mintegy 19.000 – nagyrészt kis- és középvállalkozás kategóriájába sorolható – vállalatot, és kö-rülbelül 220.000 munkavállalót számlál.

A Fundeon fôbb tevékenységei: szak-tanácsadás; az oktatás és a munkaerôpiac egymáshoz igazítása; népszerûsítés és munkaerô-utánpótlás.

A Fundeon körülbelül nyolcvan szak-képzett tanácsadót alkalmaz. Közülük ötvenöt a tizenkétezer tanuló vállalat ta-núsítvánnyal rendelkezô építô- és útépítô cég számára szolgál tanácsadással. Az ilyen vállalatokat a szaktanácsadók évente leg-alább egyszer látogatják.

A szaktanácsadás szintje az adott vál-lalattól függ. Minden esetben a vállalat igényeit tekintik irányadónak. A Fundeon ennek megfelelôen négy szinten biztosít szaktanácsadást: a tanuló vállalat tanú-sítvány odaítélése (jogilag szabályozott); funkcionális képzés; karrierfejlesztés és a szakmai tapasztalat bizonyítvánnyal való elismerése a hivatalos bizonyítvánnyal/diplomával nem rendelkezô munkaválla-lók körében (EVC); humán erôforrás me-nedzsment.

Huszonöt szaktanácsadó tartja fenn a kapcsolatot a 40 építôipari képzést bizto-sító szakközépiskolával (MBO), és a mun-káltatók regionális együttmûködésének köszönhetôen létrejött 70 munkahelyi gyakorlatra lehetôséget biztosító szerve-zettel.

A Fundeon fejlesztési osztálya dolgozza ki az építô- és útépítô ipari szakképzés – minden lehetséges szakképzettségi profilt magában foglaló – képesítési struktúrá-ját. Ez a struktúra jelenleg az „assistent” szinttôl a középvezetésig terjedô négy szinten, 21 szakképesítést tartalmaz. A Fundeon emellett oktatási segédanyagok-kal, tesztekkel és vizsgákkal látja el az isko-lákat, a mai modern idôkben egyre inkább digitális formában. A szociális partnerek nevében pénzügyi támogatást is biztosí-tanak a szakmunkás tanulókat alkalmazó munkáltatók részére (évi 50 millió euró).

Az épület- és útépítés szintjének fenntar-tásához évrôl-évre több ezer új munkavál-lalóra van szükség. A Fundeon igyekszik az építôipart a tanulás és a munka szempont-jából is vonzó szektorként bemutatni.

Jelen pillanatban a „The skyline is yours” szlogen alatt futó, nagyszabású kampány keretében szeretnék a fiata-lok körében minél népszerûbbé tenni az építôipar különbözô szakmáit.

A szociális partnerek a Fundeon irányí-tása alatt két új széleskörû kezdeménye-zést indítottak útjára annak biztosítása érdekében, hogy az építôiparban dolgo-zók folyamatosan naprakész ismeretekkel rendelkezzenek:

- Regionális szint foglalkoztatási szolgálatok (a rendszer a jöv ben nemzeti

szinten is kifejlesztésre kerül)

Az Alapítvány a képzéssel, a biztonsággal és a foglalkoztatással kapcsolatban

kutatásokat is végez els sorban acélból, hogy elemezze, és megértse az

épít iparban végbement különböz változásokat. A projektek egy része az

Alapítvány által kezdeményezett, országos szint projekt, más részük pedig

testvérszervezetekkel együttm ködve, európai szinten kerül kidolgozásra.

A szakképzés terén tevékeny Paritásos Alapok

A holland példa

A Fundeon az Épít - és Útépít ipar Országos Szakképzési, Oktatási és Munkaer -

piaci Szakért i és Szaktanácsadó Központja. A Fundeon – 15 tagú – igazgatósága a

munkáltatók, a munkavállalók és az oktatási intézmények képvisel ib l tev dik

össze. A magán és az állami szektor ily módon folytatott együttm ködése a

szervezet egyik legfontosabb sajátossága. Az elnöki tisztet évente váltakozva a

munkáltatók, vagy a munkavállalók töltik be.

A Fundeon a hardewijki központon, és három helyi irodán (Zwolle, Woerden

és Helmond) keresztül mintegy 250 szakembert foglalkoztat. Jogi szempontból

oktatási célú, nem-kereskedelmi alapítványként m ködik. A Fundeon irányítását a

vezérigazgató, és a ‘Marketing & Development’ és a ‘Finance & Operations’ egység

két egységvezet je látja el. A Fundeon piacorientált szervezet, ami els sorban azt

jelenti, hogy termékeit és szolgáltatásait az épít ipar különböz szektorainak

m ködése terén (oktatás és munkaer piac) jelentkez igények határozzák meg.

A Fundeon tevékenységének területe az épít - és az útépít ipar. Az iparág

mintegy 19 000 – nagyrészt kis- és középvállalkozás kategóriájába sorolható –

vállalatot, és körülbelül 220 000 munkavállalót számlál.

A Fundeon f bb tevékenységei: szaktanácsadás; az oktatás és a

munkaer piac egymáshoz igazítása; népszer sítés és munkaer -utánpótlás.

272009/4

– Karrierváltási projekt, amely a más karrierre vágyó munkavállalók mellett fôleg az olyan dolgozókat célozza meg, akiknél fokozottabban fennáll annak a veszélye, hogy elhagyják az építôipart;

– Karrierfejlesztés és a szakmai tapasz-talat (korábban szerzett készségek) bizo-nyítvánnyal való elismerése a hivatalos bi-zonyítvánnyal/diplomával nem rendelkezô munkavállalók körében (EVC).

Fenti kezdeményezéseivel a holland építôipar számos más iparág számára szol-gál követendô példával.

Pénzügyi szempontokról: a munkáltatók és a munkavállalók évente közösen több mint százmillió eurót fordítanak oktatásra, amit a kormány körülbelül további nyolc-millió euróval egészít ki. Az iparág forrásait egy a munkáltatók és a munkavállalók já-rulékaiból létrehozott kollektív alap bizto-sítja (O&O Alap).

A holland építôipar egyfajta pénzügyi ernyôszervezeteként mûködô Építôipari Képzési és Fejlesztési Alap (O&O Alap) különbözô képzési és fejlesztési tevékeny-ségeket finanszíroz az építôiparon belül. A paritásos pénzügyi alap kizárólag pénzügyi támogatást biztosít, saját tevékenységet azonban nem végez. Ennek megfelelôen kincstárnoki pozíciót tölt be. Az Alap ki-adásainak legnagyobb részét a szakmun-kás tanulókat alkalmazó munkáltatók bér-költségeihez való hozzájárulás alkotja. Az Alap a diákok szakképzésével kapcsolatos projekteket, köztük az oktatási célú építke-zéseket, az elôkészítô képzéseket, a „The skyline is yours” szlogennel beindított népszerûsítô kampányt és a restaurációs képzési projektet is finanszírozza.

Az Alap finanszírozza a szektor több jelentôs oktató és képzô intézményét (pl. Fundeon és a gépkezelôket képzô SOMA Intézet), és pénzügyi támogatással segíti a regionális képzô központokat, valamint az építôipari vállalatirányítási és vállalkozói képzést.

Az Alap a képzési tevékenységek mel-lett az építôipari munkakörülmények és az egészség és biztonság javítását célzó intéz-kedéseket is ösztönzi. Az e téren támoga-tott szervezetek között a legfontosabb a többek között a szektoron belüli egészség-ügyi ellátásért felelôs Stichting Arbouw. A munkakörülmények javításával kapcsolat-ban támogatott projektek között említhet-jük meg a munkaterhelés csökkentésére, az építkezések megközelíthetôségére, a környezetvédelmi szabályozásra és az épü-letelemek súlyának korlátozására irányuló projektet.

Az Alap kiadásainak harmadik fontos tételét a kutatás finanszírozása alkotja, kezdve az Építôipari Gazdasági Intézet (EIB) által végzett munkaerôpiaci kutatás-tól, egészen a NEN Bouw által meghatá-rozott minôségi normákig. A támogatások a kollektív szerzôdéseket aláíró felek mun-káltatók és munkavállalók közötti kapcso-

latok keretein belüli (kutatási) projektjeire is kiterjedhetnek.

A Képzési és Fejlesztési Alap „általáno-san kötelezôvé” nyilvánított, ami azt jelen-ti, hogy az Alap javára fizetendô járulékok a szektor valamennyi munkáltatójára nézve kötelezô érvényûek. Ennek következmé-nyeként az O&O Alap forrásai kizárólag az Alap mûködési szabályzatában foglalt célokra használhatók fel, az általánosan kötelezô érvényûvé nyilvánító nyilatkozat (AVV) ellenôrzési kritériumaira vonatkozó rendelkezések függvényében.

Néhány fontos adat: az O&O Alapba fizetett járulékok felszámításának alapját képezô bérek összege a szektoron belül: 5,4 milliárd euró volt tavaly. A járulék szá-zalékos aránya: az építôipari munkások bérének 3,1%-a, a járulékokból és be-ruházásokból befolyó bevétel: kb. 144 millió euró, az O&O Alap összes kiadásai: 2008-ban 155 millió euró, a szakképzés-re és oktatásra fordított kiadások összege 2008-ban 115 millió euró volt.

Az olasz példaAz építôipari képzési rendszer az 50-es évek elején jött létre, de – a szektor munkáltatói és szakszervezetei által aláírt országos szintû megállapodásnak köszönhetôen – valójá-ban csak a 80-as években vált igazi rend-szerré.

Ez a megállapodás hozta létre az építôipari dolgozók szakképzéséért és fel-készítéséért felelôs országos szervezetet, a Formedil-t is.

A képzéssel és képzésszervezéssel kap-csolatos szabályozás legfôbb forrása a szektorra vonatkozóan nemzeti szinten létrejött kollektív munkaszerzôdés.

A 2004-ben aláírt, és jelenleg folya-matban lévô megújítása miatt csak rövid ideig érvényben maradó nemzeti kollektív szerzôdésben, az abban foglalt feltéte-leket kiegészítô új elemként szerepel az építôipari képzési rendszer politikai iránya-inak tervezésérôl szóló Egyetértési Megál-lapodás.

A szerzôdés meghatározza az országos és helyi képzô intézmények által alkalma-zandó szabályzatok és pénzügyi kimutatá-sok modelljeit, illetve a képzés prioritásait és célkitûzéseit.

Szervezetét tekintve a rendszer, különbözô szintekre oszlik.

Az elsô a Formedil országos szerveze-te, amely (irányvonalakon keresztül) fôleg koordinációs funkciót tölt be. Feladatai közé tartozik továbbá a népszerûsítés, és a rendszer szempontjából különösen jelentôs képzési kezdeményezések meg-valósítása nemzeti és európai szinten egy-aránt. Ugyancsak az országos szervezet tartja fenn a kapcsolatot (az egész képzési

rendszer nevében) az állami szervekkel, köztük a Munkaügyi és az Oktatási Mi-nisztériummal.

Az országos szervezet regionális ágaza-taiként mûködô regionális Formedil szerve-zetek célja a regionális szintû koordináció biztosítása a legfontosabb helyi tevékeny-ségekhez. Ezek a szervezetek tartják fenn a kapcsolatot a képzés szabályozása, illetve finanszírozása kérdésében illetékes regio-nális szervekkel.

Az építôipari iskolák ezzel szemben a helyi oktatási rendszerrel szorosan együttmûködô, igazi képzô ügynökségek, melyek elsôdleges feladata a szektor je-lenlegi, vagy leendô dolgozói és mûszaki személyzete számára szervezett szakképzô tanfolyamok megvalósítása.

Olaszország szinte minden megyéjé-ben mûködik építôipari iskola. A jelenleg mûködô építôipari iskolák száma 98-ra tehetô. A belsô döntéshozó struktúra mindhárom szervezeti típus esetében meg-egyezik, a tagok száma azonban eltér.

Az építôipari iskolák finanszírozását a vállalatok helyileg (kiegészítô megyei szerzôdések útján), a megyén belül fizetett bérek összegének 0,20%-1%-a közötti arányban meghatározott járulékai bizto-sítják. Ezt a hozzájárulást az igazgatóságok saját költségvetésükön belül kezelik. Az országos Formedil építôipari iskolák finan-szírozása a bérek összegének 0,02%-ában került megállapításra. Ez a járulék 2005 márciusától az Építôipari Munkások Alap-jából (Casse edili) közvetlenül kerül kifize-tésre a szervezet részére.

A regionális Formedil-szervezetek finan-szírozása az adott régión belüli építôipari iskolák operatív projektjei alapján történik. E járulékok aránya megállapodás útján ke-rül meghatározásra. További finanszírozást biztosítanak a különbözô regionális és me-gyei projektek, a strukturális alapok, köz-tük elsôsorban az ESF, illetve a folyamatos képzés elômozdítása érdekében létreho-zott szakmaközi alap, a Fondimpresa.

Az országos munkáltatói szervezetek és szakszervezetek által jogszabályi úton létrehozott Fondimpresa-pályázatok útján, illetve specifikus képzési tervet elôterjesztô vállalatok, vagy vállalatcsoportok külön ké-résére biztosít hozzájárulást.

A képzési rendszer tevékenységei két fô csoportot céloznak meg: a fiatalokat (köztük a szakmunkás tanulókat) és a munkásokat. A rendszer-specifikus okta-tóanyagok és mûszaki/szakmai nyelvtan-folyamok útján különösen nagy figyelmet fordít a külföldi munkások számára bizto-sított képzésre.

Az utóbbi években az építôipari képzési rendszer több olyan együttmûködési pro-jektet is beindított, melyek a származási országon belüli képzési kezdeményezések útján segítették elô a munkások olaszor-szági foglalkoztatását. Az együttmûködô országok: Moldávia, Románia, Lengyelor-

Az olasz példa

Az épít ipari képzési rendszer az 50-es évek elején jött létre, de - a szektor

munkáltatói és szakszervezetei által aláírt országos szint megállapodásnak

köszönhet en - valójában csak a 80-as években vált igazi rendszerré.

Ez a megállapodás hozta létre az épít ipari dolgozók szakképzéséért és

felkészítéséért felel s országos szervezetet, a Formedil-t is.

A képzéssel és képzésszervezéssel kapcsolatos szabályozás legf bb forrása

a szektorra vonatkozóan nemzeti szinten létrejött kollektív munkaszerz dés.

A 2004-ben aláírt, és jelenleg folyamatban lév megújítása miatt csak rövid

ideig érvényben maradó nemzeti kollektív szerz désben, az abban foglalt feltételeket

kiegészít új elemként szerepel az épít ipari képzési rendszer politikai irányainak

tervezésér l szóló Egyetértési Megállapodás.

A szerz dés meghatározza az országos és helyi képz intézmények által

alkalmazandó szabályzatok és pénzügyi kimutatások modelljeit, illetve a képzés

prioritásait és célkit zéseit.

Szervezetét tekintve a rendszer, különböz szintekre oszlik.

Az els a Formedil országos szervezete, amely (irányvonalakon keresztül)

f leg koordinációs funkciót tölt be. Feladatai közé tartozik továbbá a népszer sítés,

és a rendszer szempontjából különösen jelent s képzési kezdeményezések

megvalósítása nemzeti és európai szinten egyaránt. Ugyancsak az országos

szervezet tartja fenn a kapcsolatot (az egész képzési rendszer nevében) az állami

szervekkel, köztük a Munkaügyi és az Oktatási Minisztériummal.

Az országos szervezet regionális ágazataiként m köd regionális Formedil

szervezetek célja a regionális szint koordináció biztosítása a legfontosabb helyi

tevékenységekhez. Ezek a szervezetek tartják fenn a kapcsolatot a képzés

szabályozása, illetve finanszírozása kérdésében illetékes regionális szervekkel.

Az épít ipari iskolák ezzel szemben a helyi oktatási rendszerrel szorosan

együttm köd , igazi képz ügynökségek, melyek els dleges feladata a szektor

28 2009/4

szág, Tunézia, a balkáni országok, Szene-gál, Egyiptom stb.

A képzéseken belül különösen fontos szerepet kap a biztonság témája. E terüle-ten a rendszer egy a kérdésben illetékes, másik közös szervezettel, a közös biztonsá-gi bizottságokkal folytat együttmûködést.

Mindenképpen említést érdemel továb-bá az európai szintû tapasztalatcsere terén a Reforme hálózat segítségével végzett te-vékenység. Ez a hálózat kezdeti formájá-ban tulajdonképpen spontán módon jött létre a 80-as években, mikor is a szektor oktatási intézményei egymással karöltve igyekeztek kihangsúlyozni a képzés fontos-ságát az építôipar helyreállításában.

Jelenleg 11 a képzés terén tevékeny, szervezetet foglal magában, és 9 ország-ban, köztük Olaszországban mûködik. A hálózat tevékenysége a képzés területének valamennyi kérdését érinti, de különösen nagy figyelmet kap a fiatalok és az oktatók mobilitása.

A képzési rendszer által végzett – a mun-káltatók és a szakszervezetek közötti tárgya-lások ösztönzéséhez is nagyban hozzájáruló – tevékenységek közül említést érdemelnek az európai szinten szerzett tapasztalatokból eredô, és a képesítések, szakképzettségek és képzési kreditek, munkások mobilitását elôsegítô elismerése érdekében kidolgozott, és EU-irányelveket (EQF, ECVET, EUROPASS) megvalósító tevékenységek.

Tekintettel a fiatalok Leonardo da Vinci program keretében elômozdított mobili-tására, külön szerzôdéses feltétel került bevezetésre, amely a képzettséget iga-zoló bizonyítvány kiadása szempontjából elônyben részesíti az építôipari iskolák uni-ós országokban található építkezésein foly-tatott és külföldi képzéseket célzó képzési kezdeményezéseket. Olaszországon belül kidolgozásra került a különbözô készségek és szakképzettségek, illetve a vonatkozó oktatási egységek repertóriuma. A reper-tórium a hivatalos programok keretében szerzett kompetenciák elismerésével, át-látható eszközt biztosít a munkások mo-bilitásának elôsegítéséhez.

A dolgozó által elvégzett képzési progra-mokat egyéni képzési kiskönyv igazolja. Ez az országos kollektív munkaszerzôdésben is említésre kerül; a foglalkoztatás- és állás-csere kialakítását, és a képzést célzó szakmai fejlesztési alprojekt jelenleg kísérleti stádi-umban van.

A foglalkoztatói nyugdíjalapokat mûködtetô

Paritásos Alapok

Az Egyesült Királyságban meghonosított gyakorlat

Az építôipari szektorban létreho-zott kiegészítô nyugdíjrendszer elnevezése EasyBuild stakeholder

pension. Az EasyBuild, a B&CE által kife-jezetten az építôiparban dolgozók számá-ra kifejlesztett érdekeltségi (stakeholder) nyugdíjtípus.

A B&CE EasyBuild stakeholder pension nyugdíjrendszere a nyugdíjakat szabályozó hatóságnál (The Pension Regulator – TPR) hivatalosan jegyzett, és ennek megfelelôen a költségekkel, a hozzáférhetôséggel és a rendszer mûködésével kapcsolatban is minden vonatkozó jogszabályi elôírásnak megfelel. Az EasyBuild eleget tesz továbbá a Welfare Reform & Pensions Act 1999 (1999-es jóléti reform és nyugdíjtörvény)és a módosított The Stakeholder Pension Schemes Regulations 2000 – SI 1403 (ér-dekeltségi nyugdíjrendszer szabályozás)szerinti szabályozásban foglaltaknak.

A legtöbb munkáltató köteles munkavál-lalói számára biztosítani az „érdekeltségi” (stakeholder) nyugdíj elérhetôségét. Ennek megfelelôen „stakeholder”-nyugdíjrendszert kell kidolgoznia, melyhez a munkavállalók igény szerint csatlakozhatnak.

Bizonyos munkáltatók mentesülhetnek e kötelezettség alól (például akkor, ha öt-nél kevesebb munkavállalót foglalkoztat-nak). 2001 októberétôl a kötelezettség alól nem mentesülô, legalább öt munkaválla-lót foglalkoztató munkáltatók kötelesek „stakeholder”- nyugdíjrendszert kidolgoz-ni, és e rendszerhez megfelelô hozzáférést biztosítani. A TPR szigorú bírságokat róhat ki az olyan munkáltatókra, akik nem tartják be az említett jogszabályi elôírásokat.

A kiegészítô nyugdíjrendszerek az Egyesült Királyságban különösen fonto-sak, hiszen az állami nyugdíjak mindössze a társadalombiztosítási járulékok alapján biztosított, alapszintû nyugdíjat garantál-ják. Ezt a foglalkozási nyugdíjrendszerek egészítik ki.

A kiegészítô nyugdíjrendszerek az Egye-sült Királyságban a foglalkoztatott lakosság 43%-át fedik le (az állami alkalmazottakat is beleértve). A B&CE csaknem 450.000 tagot számláló „stakeholder”- nyugdíj-rendszert mûködtet.

A finanszírozásról: az építôipari szek-toron belül a kiegészítô nyugdíjrendszer finanszírozását a munkáltató és a munka-vállaló által fizetett járulékok biztosítják. A munkáltató egy munkavállalóra fizetett he-ti járuléka minimum 7 euró, amivel a mun-kavállaló járulékát heti 14 euróra kell, hogy kiegészítse. A munkavállaló számára elôírt minimális járulék mindössze 1,40 euró. A munkavállaló fizethet rendszeresen, vagy egyszeri fix összegben, és módosíthatja is a befizetések összegét. Az egy adóévben befizethetô összeget a Vám- és Adóhiva-tal (HM Revenue & Customs) korlátozza.

Ez a korlátozás a munkavállaló által befizethetô teljes összegre, az adó-kedvezményre és a munkáltató általi befizetésekre vonatkozik.

A kiegészítô nyugdíjrendszer teljes tôkefedezeti rendszer.

Az EasyBuild rendszert alkalmazó mun-káltatóknak biztosítaniuk kell a fizetésbôl való levonás lehetôségét a járulékot fi-zetni kívánó munkavállalók számára. A munkavállalóknak önkéntes befizetésre is lehetôségük van közvetlenül a B&CE-hez, vagy munkáltatójukon keresztül. A fize-tések végezhetôk heti, vagy havi gyako-risággal, vagy akár egyszeri befizetés for-májában is. Amennyiben a munkavállalói járulék a munkáltató bérezési rendszerén keresztül kerül befizetésre, a levonásra a jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék bruttó fizetésbôl való levonását követôen kell, hogy sor kerüljön.

Az ilyen járulékok átvételét követôen a B&CE azok összegéhez hozzászámítja az alap adókulcs (jelenleg 20%) mellett felszámított adó összegét, majd ezt az adót visszaigényli az adóhivataltól (Inland Revenue). Ha például egy munkavállaló 14 eurós járulékot fizet, a (20%-os alap adókulcs alkalmazásával) visszaigényelt adó összege 3,50 euró, a teljes befektetett összeg pedig ennek megfelelôen 17,50 euró lesz.

A munkavállalók bármikor kérhetik a bérbôl való levonás leállítását, és a mun-káltató köteles ilyen esetben legkésôbb a következô bérfizetési idôszakban beszün-tetni a levonást.

Adóügyi vonatkozásokban az Egyesült Királyság az EET rendszert alkalmazza: a nyugdíjjárulék (bizonyos határok között) illetve a nyugdíjintézetek befektetési ho-zama és tôkenyeresége adómentes, és a nyugdíjszolgáltatás adózik.

A munkáltatói járulékok adómentesek, és üzleti költségként levonhatók az adó-ból. Az adóból való levonhatóság nem kor-látozott, igen nagy összegû munkáltatói járulékok esetén azonban elôfordulhat, hogy az adókedvezmény elosztásra kerül. A munkavállaló 3600 fontig vagy – ameny-nyiben az magasabb - keresete 100%-ig, illetve összesen a munkavállaló összes nyugdíjrendszerbe fizetett éves adómentes járulékainak (annual allowance) összegéig terjedô éves befizetésekre kaphat adóked-vezményt.

Az egy munkavállaló által az összes nyugdíjrendszerbe befizethetô éves adó-mentes járulékok (annual allowance) ösz-szege 2007/08-ra 320.000 euróban ke-rült meghatározásra, 2010/11-re pedig 365.000 euróra emelkedik.

Ez az összeg a munkáltató és a munka-vállaló által fizetett járulékot is tartalmaz-za. Az említett összeg fölötti járulékokra 40%-os adó kerül felszámításra. Ameny-nyiben a munkavállaló nem rendelkezik keresettel, a befizethetô maximális összeg 5100 euró. A befektetésbôl vagy betétbôl származó jövedelmet nem terheli jövede-lemadó-kötelezettség, nem kerül felszá-mításra tôkenyereség-adó, és az osztalé-kokra adott osztalékadó kedvezmény nem igényelhetô vissza.

Mindenképpen említést érdemel továbbá az európai szint tapasztalatcsere

terén a Reforme hálózat segítségével végzett tevékenység. Ez a hálózat kezdeti

formájában tulajdonképpen spontán módon jött létre a 80-as években, mikor is a

szektor oktatási intézményei egymással karöltve igyekeztek kihangsúlyozni a képzés

fontosságát az épít ipar helyreállításában.

Jelenleg 11, képzés terén tevékeny, szervezetet foglal magában, és 9

országban, köztük Olaszországban m ködik. A hálózat tevékenysége a képzés

területének valamennyi kérdését érinti, de különösen nagy figyelmet kap a fiatalok és

az oktatók mobilitása.

A képzési rendszer által végzett – a munkáltatók és a szakszervezetek közötti

tárgyalások ösztönzéséhez is nagyban hozzájáruló – tevékenységek közül említést

érdemelnek az európai szinten szerzett tapasztalatokból ered , és a képesítések,

szakképzettségek és képzési kreditek, munkások mobilitását el segít elismerése

érdekében kidolgozott, és EU-irányelveket (EQF, ECVET, EUROPASS) megvalósító

tevékenységek.

Tekintettel a fiatalok Leonardo da Vinci program keretében el mozdított

mobilitására, külön szerz déses feltétel került bevezetésre, amely a képzettséget

igazoló bizonyítvány kiadása szempontjából el nyben részesíti az épít ipari iskolák

uniós országokban található építkezésein folytatott és külföldi képzéseket célzó

képzési kezdeményezéseket. Olaszországon belül kidolgozásra került a különböz

készségek és szakképzettségek, illetve a vonatkozó oktatási egységek repertóriuma.

A repertórium a hivatalos programok keretében szerzett kompetenciák elismerésével,

átlátható eszközt biztosít a munkások mobilitásának el segítéséhez.

A dolgozó által elvégzett képzési programokat egyéni képzési kiskönyv

igazolja. Ez az országos kollektív munkaszerz désben is említésre kerül;

a foglalkoztatás- és álláscsere kialakítását, és a képzést célzó szakmai fejlesztési

alprojekt, jelenleg kísérleti stádiumban van.

A foglalkoztatói nyugdíjalapokat m ködtet Paritásos Alapok

292009/4

A nyugdíjszolgáltatás adóköteles. Az alap 25%-a egy tételben, adómentes ösz-szegként vehetô fel. A fennmaradó 75%-ból finanszírozott életjáradék jövedelem-ként kerül adóztatásra. Ez az adóztatás a keresethez igazodó: „Fizess, ahogy keresel” (Pay As You Earn) rendszer alapján történik, és az adó mértéke az adott személy adókul-csától függ: 20% az alap adókulcs szerint adózók esetén, és 40% akkor, ha az adózó magasabb adókulcs szerint adózik.

Amennyiben a tag 60 és 75 év közötti személy, és nyugdíjalapja a „csekély nyug-díj” meghatározás alá esik, nyugdíjalapját egy tételben is felveheti úgy, hogy 25% adómentes, 75% pedig alap jövedelem-adó-kulcs szerint kerül adóztatásra. Az adólevonási lehetôség nem vonatkozik a más tagállamokban mûködô nyugdíjalap-okba befizetett nyugdíjjárulékokra.

A határközi nyugdíjjárulék befizetések adómentesek.

A nyugdíjtôke külföldi nyugdíjalapba történô áthelyezése nem engedélyezett fizetésként kezelendô, és ilyen esetben a tag tôkéjére, illetve – amennyiben az nem elismert külföldi nyugdíjalap (Qualifying Recognised Overseas Pension Scheme) – a rendszer kezelôjére is adóbírság róható ki.

A kiegészítô nyugdíjrendszer nyugdíj, túlélô hozzátartozói és rokkantsági jutta-tásokat biztosít.

Az építôipari stakeholder nyugdíj a nyugdíjazás idôpontjában rendelkezésre bocsátott nyugdíjalapot biztosít. A juttatá-sok összege nem bérfüggô. Ez az összeg a munkavállaló nyugdíjalapjának a nyugdíja-zás idôpontjában jegyzett értékétôl függ. A nyugdíjalap értékét pedig a befektetési tel-jesítmény, és a járulékok szintje befolyásol-ja. A nyugdíj végleges összegére emellett az életjáradék díjak is hatással vannak.

A nyugdíjalap maximum 25%-a egy té-telben, adómentes összegként vehetô fel, a fennmaradó részt pedig a nyugdíj bizto-sítását szolgáló életjáradék megvásárlására kell felhasználni. Az életjáradékot a B&CE Insurance is biztosíthatja, a munkavállaló-nak azonban jogában áll az életjáradékot bármely más biztosítónál megvásárolni (szabadpiaci opció).

Az EasyBuild Stakeholder Pension rendszer egységalapú személyi nyugdíj. Az egységalapú meghatározás arra utal, hogy a munkáltató és a munkavállaló általi befizetések a B&CE befektetési alapokon belüli egységek megvásárlására szolgál-nak. Az egységek értéke a befektetések tôzsdei teljesítményétôl függôen emel-kedhet vagy csökkenhet, és a munka-vállaló nyugdíjalapjának értéke is ennek megfelelôen változik. Ha tehát a tôzsdei viszonyok változnak, az egység ára is vál-tozni fog. A megadott nyugdíjazási életkor elôtt 4-5 évvel az alap az értékingadozás megelôzése érdekében fokozatosan kész-pénzbetét típusú alappá alakul át. Ez a folyamat „Life styling” néven ismert.

A munkavállaló nyugdíjalapjának érté-ke az aktuális egységár, és a munkavállaló nevén jegyzett egységek számának szor-zata.

A juttatásokra való jogosultság feltét-elei: nyugdíjszolgáltatás 50 és 75 éves kor között bármely életkorban igénybe vehetô, az alsó nyugdíjkorhatár 2010-tôl azonban 55 évre emelkedik. 50 éves kor alatt ki-zárólag egészségi okok miatt biztosítható nyugdíjszolgáltatás. Ettôl eltérô tájékoz-tatás hiányában a B&CE 65 éves korban történô nyugdíjazást feltételez. A nyugdíj-fizetés gyakorisága az alap végösszegétôl függ. A nyugdíjat a kiegészítô nyugdíj-szolgáltató intézmény (pl. biztosító cég) fizeti.

A kiegészítô nyugdíjrendszerbe való be-lépés alsó korhatára 16 év. A rendszer nem alkalmaz várakozási, vagy átruházási idôt.

Ha a munkavállaló munkát változtat (függetlenül attól, hogy az építôiparban marad-e, vagy más iparágra vált), választ-hat, hogy addig keletkezett jogait a régi rendszerben hagyja-e, vagy áthelyezi új munkáltatója rendszerébe.

Ha úgy dönt, hogy jogait meghagyja a régi rendszerben, addig szerzett jogai megmaradnak, nyugdíjalapjának értéke pedig a tôzsdei viszonyokat tükrözve azok-kal együtt ingadozik majd. A programból a rendes nyugdíjazási életkor elôtt kilépôk nyugdíjjogosultsága megmarad.

50 éves (2010-tôl 55 éves) kora elôtt a munkavállaló nem válthatja pénzre jogait, és e korhatár elérését követôen is csak az alap 25%-át veheti fel adómentesen. A fennmaradó részt életjáradék vásárlására kell felhasználnia.

A távozó munkavállalóknak arra is lehetôségük van, hogy foglalkozási nyug-díj jogaikat másik rendszerbe helyezzék át. Nehézséget mindössze az adminisztrá-ciós késések okozhatnak a munkavállaló számára. A megszerzett nyugdíjjogok más rendszerbe való áthelyezésekor a B&CE nem számít fel külön költséget, a más cégtôl a B&CE-hez való áthelyezés azon-ban költségfelszámítással járhat.

A munkavállaló kizárólag abban az esetben helyezheti át nyugdíjjogait külföl-di nyugdíjrendszerbe, ha az adott nyug-díjrendszer a Vám- és Adóhivatal (HMRC) jóváhagyásával és elismert külföldi nyug-díjalap (Qualifying Recognised Overseas Pension Scheme - QROPS) minôsítéssel rendelkezik.

Amennyiben a rendszer nem rendelkezik QROPS minôsítéssel, a szóban forgó külföl-di nyugdíjrendszerbe történô befizetések az adott személyre vonatkozóan minden esetben nem engedélyezett fizetésnek tekintendôk, és ennek megfelelôen 55%-os adókulcs alkalmazásával adóztathatók. Arról, hogy egy rendszer elismerhetô-e vagy sem, a HMRC (Vám- és Adóhivatal) dönt.

Az áthelyezést a kifejezetten e célra ki-dolgozott adminisztratív eljárás szerint kell

elvégezni. Csak az alap értéke kerül áthe-lyezésre, a biztosítási statisztikai korrekciók az áthelyezést nem befolyásolják.

Az áthelyezés adminisztrációs költségeit nem a munkavállaló viseli.

A rendszert a Building and Civil Engineering Holidays Scheme Management Ltd. cég teljes tulajdonú leányvállalataként mûködô B&CE Insurance Limited vegyes egészségbiztosító társaság biztosítja és ke-zeli. A B&CE Insurance Ltd. mûködését a Pénzügyi Szolgáltatások Hatósága (Finan-cial Services Authority) felügyeli és szabá-lyozza. A B&CE Igazgatóságát hat szak-szervezeti tag és hat munkáltatói képviselô, illetve egy független elnök alkotja.

A B&CE nonprofit alapon mûködik.A Munka- és Nyugdíjügyi Minisztéri-

um által bevezetett tájékoztatási elôírások szerint a B&CE köteles évente egyszer elôrevetített áttekintést küldeni a munka-vállaló részére. Az áttekintésnek szemlél-tetnie kell, hogy a munkavállaló nyugdíj-alapja a nyugdíjazás pillanatában milyen összegû nyugdíjjövedelem vásárlására lehet elegendô. Az elôrevetített áttekin-tés különbözô feltételezéseken alapszik. Az ilyen elôrevetítés ennek megfelelôen nem személyre szóló szemléltetés, és nem határozza meg pontosan, hogy a munka-vállaló nyugdíjazása idôpontjában milyen összeget fog kapni. A közölt információ mindössze azt szemlélteti, hogy az alap az aktuális árak alapján milyen értéket érhet el.

A foglalkozási nyugdíjrendszerek adó-ügyi szempontból történô jóváhagyása a HM Revenue and Customs Savings, Pensions, Share Schemes hatáskörébe tartozik. A foglalkozási nyugdíjrendsze-rek és nyugdíjkezelôk mûködését a The Pensions Regulator (TPR) felügyeli. A TPR finanszírozását a foglalkozási nyugdíjrend-szerekre kirótt hozzájárulási kötelezett-ség biztosítja. A pénzintézetek, köztük a nyugdíjrendszereket biztosító intézmények szabályozásáért a Pénzügyi Szolgáltatások Hatósága (Financial Services Authority - FSA) felel. A Hatóság közvetlenül Ôfelsége Kincstárának (Majesty’s Treasury) tartozik jelentéssel.

Finn példa, azaz egy jövedelemfüggô nyugdíjrendszerA jövedelemfüggô nyugdíjrendszer a finn társadalom-biztosítási rendszer része. A kötelezô jövedelemfüggô nyugdíjellátás minden munkavállalóra és önfoglalkoztató egyéni vállalkozóra kiterjed. A munkáltatók kö-telesek nyugdíjfedezetet biztosítani mun-kavállalóik számára, de a költségekhez maguk a munkavállalók is hozzájárulnak (4/5 illetve 1/5 arányban).Az önfoglalkoztató egyéni vállalkozók-nak maguknak kell gondoskodniuk a

A foglalkozási nyugdíjrendszerek adóügyi szempontból történ jóváhagyása a

HM Revenue and Customs Savings, Pensions, Share Schemes hatáskörébe tartozik.

A foglalkozási nyugdíjrendszerek és nyugdíjkezel k m ködését a The Pensions

Regulator (TPR) felügyeli. A TPR finanszírozását a foglalkozási nyugdíjrendszerekre

kirótt hozzájárulási kötelezettség biztosítja. A pénzintézetek, köztük a

nyugdíjrendszereket biztosító intézmények szabályozásáért a Pénzügyi

Szolgáltatások Hatósága (Financial Services Authority - FSA) felel. A Hatóság

közvetlenül felsége Kincstárának (Majesty’s Treasury) tartozik jelentéssel.

Finn példa, azaz egy jövedelemfügg nyugdíjrendszer A jövedelemfügg nyugdíjrendszer a finn társadalombiztosítási rendszer része. A

kötelez jövedelemfügg nyugdíjellátás minden munkavállalóra és önfoglalkoztató

egyéni vállalkozóra kiterjed. A munkáltatók kötelesek nyugdíjfedezetet biztosítani

munkavállalóik számára, de a költségekhez maguk a munkavállalók is hozzájárulnak

(4/5 illetve 1/5 arányban). Az önfoglalkoztató egyéni vállalkozóknak maguknak kell

gondoskodniuk a nyugdíjbiztosításukról. A biztosítási díjakat és a nyugdíjjuttatásokat

a Szociális és Egészségügyi Minisztérium határozza meg.

Finnország kötelez nyugdíjbiztosítási rendszere 1962-ben jött létre. A

jövedelemfügg nyugdíjak szabályozása 2007 elején került egységesítésre. A

magánszektor munkáltatói a munkavállalói nyugdíjtörvény (TyEL) értelmében,

keresett l vagy iparágtól függetlenül, valamennyi munkavállalójukat biztosítják.

Ez alól kivételt képeznek a mez gazdasági és a tengerészeti dolgozók. Az

önfoglalkoztató egyéni vállalkozók jövedelemfügg nyugdíjfedezete a YEL biztosítás

keretében kerül biztosításra.

A jövedelemfügg nyugdíjrendszer decentralizált szervezet formájában

m ködik. A magánszektor munkáltatói és vállalkozói az esetek többségében

szabadon választhatják meg a nyugdíjbiztosító társaságot. A kötelez

jövedelemfügg nyugdíjbiztosítást a magánszektoron belül a független biztosítási

szolgáltatónak számító nyugdíjbiztosító cégek, és vállalati vagy iparági szint

nyugdíjalapok kezelik. Meghatározott csoportok ellátására jogszabályi úton

30 2009/4

nyugdíjbiztosításukról. A biztosítási dí-jakat és a nyugdíjjuttatásokat a Szociális és Egészségügyi Minisztérium határozza meg.

Finnország kötelezô nyugdíjbizto-sítási rendszere 1962-ben jött létre. A jövedelemfüggô nyugdíjak szabályozá-sa 2007 elején került egységesítésre. A magánszektor munkáltatói a munkavál-lalói nyugdíjtörvény (TyEL) értelmében, keresettôl vagy iparágtól függetlenül, va-lamennyi munkavállalójukat biztosítják.

Ez alól kivételt képeznek a mezôgazda-sági és a tengerészeti dolgozók. Az önfoglalkoztató egyéni vállalkozók jövedelemfüggô nyugdíjfedezete a YEL biztosítás keretében kerül biztosításra.

A jövedelemfüggô nyugdíjrendszer de-centralizált szervezet formájában mûködik. A magánszektor munkáltatói és vállalkozói az esetek többségében szabadon választ-hatják meg a nyugdíjbiztosító társaságot. A kötelezô jövedelemfüggô nyugdíjbizto-sítást a magánszektoron belül a független biztosítási szolgáltatónak számító nyug-díjbiztosító cégek, és vállalati vagy iparági szintû nyugdíjalapok kezelik. Meghatáro-zott csoportok ellátására jogszabályi úton létrehozott külön nyugdíjszolgáltatóként mûködik a Mezôgazdasági Dolgozók Tár-sadalombiztosítási Intézete, és a Tengeré-szek Nyugdíjalapja.

A nyugdíjkötvények többségét egy-mással versengô, magán nyugdíjtársasá-gok kezelik. Ezek mûködését a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, és a Biztosítási Felügyelô Hatóság ellenôrzi. A közszektor-ban (állam és önkormányzatok) dolgozó munkavállalók nyugdíjait saját nyugdíjinté-zetek biztosítják. A helyi önkormányzatok személyzetének jövedelemfüggô nyugdíját – bizonyos kivételekkel – a független köz-jogi intézményként mûködô Helyi Önkor-mányzatok Nyugdíjintézete kezeli.

Az Intézet a Belügyminisztérium fel-ügyeleti jogköre alá tartozik. Az állami jövedelemfüggô nyugdíjjal kapcsolatos kérdések a Pénzügyminisztérium felügye-lete alatt mûködô Államkincstár hatáskö-rébe tartoznak. A Finn Evangélikus Egyház KiEL-nyugdíjrendszerét a Szinódus és az Oktatási Minisztérium égisze alatt az Egy-házi Tanács kezeli. Az említett közszektori nyugdíjszolgáltatók befektetési tevékeny-ségeinek felügyeletét a Biztosítási Felügyelô Hatóság látja el.

A Finn Nemzeti Bank és a Társadalom-biztosítási Intézet (Kela) által foglalkozta-tott, illetve az Åland-i regionális kormány nyugdíjrendszeréhez tartozó munkaválla-lók nyugdíjellátása, saját nyugdíjszolgálta-tón keresztül történik.

A jövedelemfüggô nyugdíjrendszerek adminisztratív szempontból ugyan több nyugdíjszolgáltatóra lebontva, decent-ralizáltan mûködnek, bizonyos funkciók kezelése a jövedelemfüggô nyugdíjrend-szerek összekötô szerveként mûködô Finn

Nyugdíjközpontnál továbbra is központi szinten folyik.

Finnországban a kötelezô jövedelem-függô nyugdíjrendszereket tartalmi-lag törvény szabályozza, a rendszerek mûködésének elveirôl azonban nagyrészt a munkapiaci szervezetek közötti egyeztetô tárgyalások keretében születik megállapo-dás. A jövedelemfüggô nyugdíjrendszer úgynevezett tripartit adminisztratív modell szerint mûködik. A jövedelemfüggô nyug-díjak szabályozását az állam, a munkavál-lalók és a munkáltatók, illetve vállalkozók egyaránt befolyásolják.

A jövedelemfüggô nyugdíjakkal kap-csolatos szabályozás koordinálása és elôkészítése a Szociális és Egészségügyi Minisztérium feladata. A szabályozás elôkészítésében a Finn Nyugdíjközpont, a nyugdíjszolgáltatók és a munkaerôpiaci szervezetek is részt vesznek.

A nyugdíjszolgáltatók formális képvi-seletét ilyenkor a Finn Nyugdíjszövetség (TELA) látja el. A jövedelemfüggô nyug-díjakat szabályozó törvények módosítási javaslatai végsô soron a Parlament elé ke-rülnek. Az ilyen törvények jóváhagyása, illetve módosítása a Parlament jogkörébe tartozik. A törvényeket a köztársasági el-nök aláírásával hitelesíti. A nyugdíjbiztosí-tó társaságok egyben jelentôs befektetôk is.

A nyugdíjbiztosító társaságokhoz be-fizetett biztosítási díjak nagy része éves nyugdíjkifizetésekként kerül felhasználásra. A tôke egyharmad része azonban jövôbeli felhasználás céljából befektetésre kerül, általában értékpapírokba, vagy ingatlan-ba. A foglalkozási nyugdíjak biztosítása céljából létrehozott alapokért, illetve azok megfelelô növekedésének biztosításáért a nyugdíjtársaságok felelnek. A biztosító tár-saságnak a nyugdíj-kötelezettségek telje-sítését biztosító alapok mellett, megfelelô szavatoló tôkével kell rendelkeznie a be-fektetési tevékenységekbôl eredô kocká-zatok fedezésére.

A magán nyugdí j társaságok ügyfélbónuszt fizetnek ügyfeleiknek. Az erre fordított összeg az adott nyugdíjtár-saság pénzügyi eredményétôl függ. Az ügyfélbónusz a munkáltató által fizetett jövedelemfüggô nyugdíjjárulékból történô éves levonás formájában kerül kiutalás-ra. Az ügyfélbónusz a munkáltatókat illeti meg.

A munkáltatók a keresettôl, illetve az iparágtól függetlenül, valamennyi mun-kavállalójukat biztosítják. A nyugdíjjáru-lékhoz a munkáltató és a munkavállaló is hozzájárul. A járulékokat a Finn Szociális és Egészségügyi Minisztérium évente hagyja jóvá. A nyugdíjjárulék munkavállalók ál-tal fizetett része 53 éves kor alatt 4,1%, 53 éves kortól kezdôdôen pedig 5,2%. A munkáltató a munkavállalói nyugdíjjá-rulékot bérfizetéskor vonja le, majd ezt követôen fizeti be a teljes járulékot a nyug-

díjszolgáltatóhoz. A munkavállalók 63 és 68 éves kor között vonulhatnak nyugdíjba, és tarthatnak igényt öregségi nyugdíjra.

A nyugdíjak minden munkavállaló szá-mára megegyezô szabályok szerint kerül-nek kifizetésre. Amennyiben a munkavál-laló havi keresete nem éri el a 47,08 eurót (2008-ban), jövedelme nyugdíjjárulék-mentes, és nem képez nyugdíjat. Minden 18 és 67 év közötti munkavállaló köteles nyugdíjjárulékot fizetni. A nyugdíjjárulékra nem vonatkozik minimális szolgálati idô-kikötés.

A magánszektor munkáltatói által a foglalkoztatással, illetve jövedelemmel kapcsolatban bejelentett adatokat a Finn Nyugdíjközpont, jövedelem-nyilvántartás-ban gyûjti össze. Ezek az adatok az adott személy nyugdíjának kiszámításakor kerül-nek felhasználásra.

A foglalkoztatási nyilvántartás 2002 óta az interneten keresztül, illetve elektronikus személyazonosítás útján is elérhetô. 2008-tól kezdôdôen a magánszektor valamennyi munkavállalója éves kivonatot kap foglal-koztatási nyilvántartásban jegyzett adata-iról. Ehhez a rendszerhez az állami szektor 2011-ben csatlakozik majd.

Az említett kivonat minden ada-tot tartalmaz a nyugdíjjogosultságot eredményezô munkaviszonyra, illetve vállalkozói tevékenységekre vonatkozó-an. Tájékoztat továbbá a nyugdíjjogot keletkeztetô jövedelmi és egyéb jutta-tásokról (pl. tanulmányi ösztöndíjak, munkanélküli segély, gyermekgondo-zási segély). Az 50. életévüket betöltött személyek ezen kívül nyugdíjuk becsült összegérôl is tájékoztatást kapnak. E ki-vonat segítségével éves szinten követhetô a nyugdíjjogok alakulása.

A foglalkoztatási elôtörténet igazolá-sára irányuló kötelezettség a nyugdíjtár-saságokról fokozatosan áthárul a munka-vállalókra és a vállalkozókra. A kivonatot a nyugdíjbiztosítást kezelô nyugdíjtársaság küldi ki.

A jövedelemfüggô nyugdíjbiztosítás a biztosított munkavállalók és vállalkozók számára öregségi és rokkantsági nyugdíj-fedezetet, illetve az egyes munkavállalók munkaképességének javítását szolgáló szakmai rehabilitációt biztosít.

A biztosított személy közvetlen hoz-zátartozói, túlélô hozzátartozói nyugdíj-ra jogosultak. Az önfoglalkoztató egyéni vállalkozók foglalkozási nyugdíjrendszerén belül a jövedelem alapján kerülnek kiszá-mításra az egyéb juttatások is. A juttatások havonta kerülnek kifizetésre.

A nyugdíjtársaságok a nyugdíj bizto-sítása mellett a munkahelyi jóléttel kap-csolatos szolgáltatásokat is biztosítanak. A munkahelyi jólét és megfelelés a mun-káltató és a munkavállaló szempontjából egyaránt elônyös.

Az Etera Kölcsönös Nyugdíjbiztosító Társaságról dióhéjban: az Etera egy, az

312009/4

ügyfeleit szakértô személyzet által bizto-sított, minôségi szolgáltatásokkal ellátó, jövedelemfüggô nyugdíjbiztosító társaság. Tevékenységének célja, hogy jólétet és pénzügyi biztonságot garantáljon a köt-vénytulajdonosok és a biztosított munka-vállalók számára.

Az Etera 45 éves tapasztalatra visszate-kintve, igazán kiválóan ismeri a finn fog-lalkozási nyugdíjrendszert és nyugdíjbiz-tosítást. 2007-ig az Etera volt az egyetlen LEL-biztosítást kínáló biztosító társaság Finnországban. A LEL-rendszerben ke-rültek biztosításra az építôipari, erdésze-ti, mezôgazdasági és kikötôi dolgozók. 2007-tôl kezdôdôen az Etera biztosításai a különbözô iparágak valamennyi mun-kavállalójára és önfoglalkoztató egyéni vállalkozójára kiterjednek.

Az Etera kölcsönös nyugdíjbiztosító társaság, ami azt jelenti, hogy tulajdono-sai, maguk az ügyfelek. Fontos feladata a jövedelemfüggô nyugdíjak biztosítása érdekében létrehozott alapok biztonságá-nak és nyereségességének biztosítása. A jó nyereség többek között versenyképes ügyfélbónuszt is eredményez.

A nyugdíjak biztosítása mellett az Etera tevékenységének fontos célja továbbá a munkahelyi egészség és a munkaképesség elôsegítése. E területen ügyfeleivel és he-lyi partnereivel együttmûködve különbözô munkahelyi jóléttel kapcsolatos szolgál-tatásokat biztosít. A munkahelyi jólét és megfelelés a munkáltatónak és a munka-vállalónak is érdeke. Az Etera az iroda-in-gatlanokra, és ügyfelei pénzügyi szükség-leteire vonatkozóan is segítséget kínál.

Az Etera 250.000 személyt biztosít, és 156.000 kedvezményezett számára össze-sen 800 millió euró összegû nyugdíjat fi-zet. A nyugdíjalapok biztosítására az Etera mintegy 6 milliárd euró befektetett tôkével rendelkezik.

A francia példa A kiegészítô szociá-lis jóléti csoportként mûködô PRO BTP a magánjog által szabályozott jogi egységek csoportja-ként határozható meg, melyen belül az egységek fôbb jellemzôi: közös érdekek (pénzügyi kapcsolatok, közös irányítás és források), a munkáltatók és a munkaválla-lók képviselôi általi közös irányítás. Tevé-kenységüket fôleg az építôipari (bâtiment et travaux publics - BTP) szektoron belüli kiegészítô szociális jóléti szolgáltatások te-rén, országos szinten, a szociális gazdaság elvei szerint végzik.

A paritásos, non-profit szervezetként mûködô kiegészítô nyugdíjintézetek fel-adata a munkaerô és a nyugdíjasok közötti szolidaritás, vagyis a felosztó-kirovó (pay-as-you-go – a nyugdíjakat a munkaerô ál-tal fizetett járulékok fedezik) elv alapján

mûködô országos rendszerek kezelése és irányítása.

Egy 1972-es törvény kötelezôvé tette a kiegészítô nyugdíjrendszereket, melyek tulajdonképpen a társadalombiztosításon belüli idôskori biztosítási ág kiegészítésé-nek tekinthetôk.

A nyugdíjintézetek tevékenységüket két országos szövetség nevében végzik: AGIRC – a vezetô személyzet kiegészítô nyugdíjrendszereit kezelô szövetség, míg az ARRCO – a nem-vezetô személyzet kiegészítô nyugdíjrendszereit kezelô szö-vetség. Az említett szövetségek 1998-ban hozott határozatuk alapján a társadalom-biztosítási rendszerek koordinációjáról szó-ló 1408/71 számú európai rendelet hatálya alá tartoznak.

A kiegészítô ellátási rendszerek a vo-natkozó jogszabályokban foglaltak szerint elsôsorban az alábbiakra terjednek ki: testi sérülés (ideiglenes vagy maradandó fogya-tékosság, az egészségügyi kiadások fede-zete); életbiztosítás/elhalálozási segély.

Az ellátási alapintézet egy kollektív (pl. vállalatokon belül) vagy egyéni alapon mûködô, paritásos, non-profit biztosító szervezet. Tevékenységét a kiegészítô nyugdíjintézetektôl eltérôen, elvileg ver-senykörnyezetben végzi. A kiegészítô ellátási alapok piacán belül mûködô biz-tosító szervezetek különbözô kategóriái, egymással versengenek. E kategóriák az ellátási alap intézetek mellett az alábbi-akra terjednek ki: az esetek többségében haszonra dolgozó biztosító társaságok; a haszonra dolgozó kölcsönös biztosító pénztárak.

A PRO BTP tevékenysége 210.000 – körülbelül 1.580.000 munkavállalót (182.000 vezetôt, 292.000 középvezetôt és 1.100.000 fizikai dolgozót) képviselô – BTP járulékot fizetô vállalatra terjed ki, és 1.882.000 nyugdíjas (és nyugdíjas özvegye) számára biztosít kiegészítô nyugdíjat.

Opcionális fedezet: fizetéskiesés ese-tére biztosított fedezet a fizikai dolgozók 65%-a, a középvezetôk 24%-a, a vezetôk 19%-a. Op-cionális kiegészítô ellátási rend-szer: a fizikai dolgozók 14%-a, a középvezetôk 25%-a, a vezetôk

75%-a. Kiegészítô egészségbiztosítás: a fizikai dolgozók 48%-a, a középvezetôk 35%-a, a vezetôk 33%-a.

A BTP szektoron belül a dolgozók és a nyugdíjasok között tapasztalt demog-ráfiai egyenlôtlenséget az AGIRC és az ARRCO más szektorai ellensúlyozzák. A források összege 5,3 milliárd euró, amibôl 4,9 milliárd euró összegû juttatás kerül kifizetésre.

A finanszírozást a munkáltatók és a munkavállalók által fizetett járulékok biz-tosítják. A források összege 2,1 milliárd euró, amibôl 1,5 milliárd euró összegû jut-tatás kerül kifizetésre. A kiegészítô nyugdíj, adó- és járulékmentes.

Az ellátási rendszerekre és az egészség-biztosításra jelenleg átdolgozás alatt álló, különleges eljárás vonatkozik. Az ellátási rendszerek fokozatosan adókötelessé vál-nak, míg az egészségbiztosítás bizonyos szociális feltételek teljesülése esetén to-vábbra is adómentes marad.

A francia kiegészítô nyugdíjrendszer (AGIRC-ARRCO) egy az adott személy munkában töltött évei során megszerzett és évente értékelt pontokon alapul. A nyugdíjszámítás idôpontjában a nyugdíj összege a pontok számának és a pont ér-tékének szorzataként kerül kiszámításra, figyelembe véve néhány olyan változót, mint a nyugdíjazási életkor, a ledolgozott évek száma stb.

A nyugdíjak évente újraértékelésre ke-rülnek. A rendszer minden nyugdíjasra vo-natkozóan ugyanazokat a paramétereket alkalmazza az AGIRC és az ARRCO szer-vezetén belüli szociális partnerek (a mun-kavállalók és a munkáltatók képviselôi) ellenôrzése mellett.

A felügyeleti szerv szerepét e tekintet-ben az AGIRC-ARRCO Gazdasági Érdek-csoport látja el, amely az irányítási sza-bályok és a költségvetés meghatározása mellett rendszeresen ellenôrzi a kiegészítô nyugdíjintézeteket.

A felügyeleti szerv szerepét az ACAM (Autorité de Contrôle des Assurances et des Mutuelles – a biztosító szervezetek és kölcsönös biztosító pénztárak felügyeleti szerve) látja el. Felügyelete alá tartoznak a biztosító társaságok, a kölcsönös biztosító pénztárak és az ellátási alap intézetek.

Az ír gyakorlat2006. július 1-én Ír-országban megszûnt az építôipari szektor 1965-ben létrehozott, korábbi nyugdíjrend-szere, az Építôipari Szövetség Dolgozóinak Nyugdíjrendsze-re (Construction Federation Operatives Pension Scheme - CFOPS), és azt az ipar-ág egészére kiterjedô, új nyugdíjrendszer váltotta fel.

Az új rendszer az Építôipari Munkások Nyugdíjrendszere (Construction Workers Pension Scheme - CWPS) néven jött lét-re. Az iparág egészét felölelô építôipari rendszert (minden más foglalkozási nyug-díjrendszerhez hasonlóan) a nyugdíjrend-szerek megfelelô kezelésére, és a tagok nyugdíjjogainak védelmére vonatkozó elôírásokat tartalmazó 1990-es nyugdíj-törvény szabályozza.

A törvény a nyugdíjjogok fenntartá-sáról és átruházásáról, a tôkefedezeti szintrôl, a férfiakkal és nôkkel szembeni egyenlô bánásmódról és az információk közlésérôl is rendelkezik. A foglalkozási nyugdíjrendszerek létrehozásához minden esetben szükség van az Ír Adóhivatal (Irish Revenue Commissioners) jóváhagyására.

kezd d en az Etera biztosításai a különböz iparágak valamennyi munkavállalójára

és önfoglalkoztató egyéni vállalkozójára kiterjednek.

Az Etera kölcsönös nyugdíjbiztosító társaság, ami azt jelenti, hogy

tulajdonosai, maguk az ügyfelek. Fontos feladata, a jövedelemfügg nyugdíjak

biztosítása érdekében létrehozott alapok biztonságának és nyereségességének

biztosítása. A jó nyereség többek között versenyképes ügyfélbónuszt is eredményez.

A nyugdíjak biztosítása mellett az Etera tevékenységének fontos célja továbbá

a munkahelyi egészség és a munkaképesség el segítése. E területen ügyfeleivel és

helyi partnereivel együttm ködve különböz munkahelyi jóléttel kapcsolatos

szolgáltatásokat biztosít. A munkahelyi jólét és megfelelés a munkáltatónak és a

munkavállalónak is érdeke. Az Etera az iroda-ingatlanokra, és ügyfelei pénzügyi

szükségleteire vonatkozóan is segítséget kínál.

Az Etera 250 000 személyt biztosít, és 156 000 kedvezményezett számára

összesen 800 millió euró összeg nyugdíjat fizet. A nyugdíjalapok biztosítására az

Etera mintegy 6 milliárd euró befektetett t kével rendelkezik.

A francia példa A kiegészít szociális jóléti csoportként m köd PRO BTP a magánjog által

szabályozott jogi egységek csoportjaként határozható meg, melyen belül az

egységek f bb jellemz i: közös érdekek (pénzügyi kapcsolatok, közös irányítás és

források), a munkáltatók és a munkavállalók képvisel i általi közös irányítás.

Tevékenységüket f leg az épít ipari (bâtiment et travaux publics - BTP) szektoron

belüli kiegészít szociális jóléti szolgáltatások terén, országos szinten, a szociális

gazdaság elvei szerint végzik.

A paritásos, non-profit szervezetként m köd kiegészít nyugdíjintézetek

feladata a munkaer és a nyugdíjasok közötti szolidaritás, vagyis a felosztó-kirovó

(’pay-as-you-go’ - a nyugdíjakat a munkaer által fizetett járulékok fedezik) elv

alapján m köd országos rendszerek kezelése és irányítása.

Egy 1972-es törvény kötelez vé tette a kiegészít nyugdíjrendszereket,

melyek tulajdonképpen a társadalombiztosításon belüli id skori biztosítási ág

kiegészítésének tekinthet k.

Az ellátási rendszerekre és az egészségbiztosításra jelenleg átdolgozás alatt

álló, különleges eljárás vonatkozik. Az ellátási rendszerek fokozatosan adókötelessé

válnak, míg az egészségbiztosítás bizonyos szociális feltételek teljesülése esetén

továbbra is adómentes marad.

A francia kiegészít nyugdíjrendszer (AGIRC-ARRCO) egy az adott személy

munkában töltött évei során megszerzett és évente értékelt pontokon alapul. A

nyugdíjszámítás id pontjában a nyugdíj összege a pontok számának és a pont

értékének szorzataként kerül kiszámításra, figyelembe véve néhány olyan változót,

mint a nyugdíjazási életkor, a ledolgozott évek száma stb.

A nyugdíjak évente újraértékelésre kerülnek. A rendszer minden nyugdíjasra

vonatkozóan ugyanazokat a paramétereket alkalmazza az AGIRC és az ARRCO

szervezetén belüli szociális partnerek (a munkavállalók és a munkáltatók képvisel i)

ellen rzése mellett.

A felügyeleti szerv szerepét e tekintetben az AGIRC-ARRCO Gazdasági

Érdekcsoport látja el, amely az irányítási szabályok és a költségvetés meghatározása

mellett rendszeresen ellen rzi a kiegészít nyugdíjintézeteket.

A felügyeleti szerv szerepét az ACAM (Autorité de Contrôle des Assurances et

des Mutuelles – a biztosító szervezetek és kölcsönös biztosító pénztárak felügyeleti

szerve) látja el. Felügyelete alá tartoznak a biztosító társaságok, a kölcsönös

biztosító pénztárak és az ellátási alap intézetek.

Az ír gyakorlat

2006. július 1-én Írországban megsz nt az épít ipari szektor 1965-ben létrehozott,

korábbi nyugdíjrendszere, az Épít ipari Szövetség Dolgozóinak Nyugdíjrendszere

(Construction Federation Operatives Pension Scheme - CFOPS), és azt az iparág

egészére kiterjed , új nyugdíjrendszer váltotta fel.

Az új rendszer az Épít ipari Munkások Nyugdíjrendszere (Construction

Workers Pension Scheme - CWPS) néven jött létre. Az iparág egészét felölel

épít ipari rendszert (minden más foglalkozási nyugdíjrendszerhez hasonlóan) a

32 2009/4

Mûködésüket illetôen a tagok és mun-káltatóik által fizetett járulékok megen-gedett szintjével, illetve a tagok részére biztosított nyugdíjak maximális szintjével kapcsolatos feltételeket megállapító 1997-es adókonszolidációs törvényben (Taxes Consolidation Act) foglaltak tekintendôk irányadónak. Ez a törvény szabályozza azt is, hogy a járulékok közül melyek vonhatók le az adóból.

Külön szabályozásként kell kiemelnünk továbbá az építôipari nyugdíjbiztosításra és táppénzellátásra vonatkozóan létrejött, REA néven ismert kollektív munkaszerzôdést (Registered Employment Agreement - Construction Industry Pension Assurance and Sick Pay), amely elôírja, hogy a REA hatálya alá tartozó munkáltatóknak a szerzôdésben foglaltak szerinti nyugdíjat, táppénzellátást, és a munkaviszony alatti elhalálozás esetén járó juttatást kell bizto-sítaniuk fizikai dolgozóik számára.

Az említett kollektív munkaszerzôdés (REA) az építôipar munkáltatói és szak-szervezetei közötti megállapodás ered-ményeként jött létre. A megállapodás Munkaügyi Bíróságon történt bejegyzé-sét követôen a REA hatálya alá tartozó valamennyi munkáltatónak törvényes kötelessége, hogy nyugdíjat, táppénzt és munkaviszony alatti elhalálozás esetén já-ró juttatást biztosítson minden 20 és 65 év közötti építôipari fizikai dolgozó számára. E kötelezettség alól sem a munkáltatók, sem a munkavállalók nem mentesülhet-nek. Az állami juttatásokra teljesen más szabályozás vonatkozik, mint a foglalko-zási nyugdíjrendszerekre.

Írországban különösen fontos szere-pet kapnak a második pillérként mûködô nyugdíjalapok, hiszen a törvényben elôírt elsô pillér (az állam által biztosított öreg-ségi nyugdíj) 66 éves korban az ipari át-lagbérnek mindössze körülbelül 30%-át biztosítja. A becslések szerint a kiegészítô nyugdíjrendszerek jelen pillanatban a dol-gozó lakosság mintegy 47%-át fedik le.

Az építôiparban az iparág egészére kiterjedô CWPS nyugdíjrendszer a szek-tor fizikai dolgozóinak 80%-át tömöríti. A Rendszer jelenleg 10.000 munkáltató tagot, és körülbelül 95.000 aktív tagot és 180.000, juttatásra jogosult inaktív, vagy késleltetett tagot számlál.

A finanszírozásról: a teljes munkáltatói/munkavállalói járulék az átlagos építôipari alapbér 7%-a. A munkáltatói járulék 4,2%, a munkavállalói járulék pedig 2,8%. A rendszer által fizetendô járulék havonta kerül kiszámlázásra.

A nyugdíjtörvényben foglaltak sze-rint a havi járulékot minden esetben a következô hónap 21. napjáig kell befi-zetni. Az említett járulékok ezt követôen jóváírásra kerülnek a tagok nevén vezetett egyéni számlán. A CWPS járulékmeghatá-rozott (defined contribution - DC) Rend-szer, ami azt jelenti, hogy minden mun-

kavállaló saját nyugdíjalappal rendelkezik, és a járulékok ebbe az alapba kerülnek befizetésre.

Ehhez hozzáadásra kerül a befekteté-sek hozama, és a tag nyugdíjalapjának nyugdíjazás idôpontjában jegyzett össze-ge a Rendszer belsô életjáradék alapjából fizetendô nyugdíj (életjáradék) vásárlására szolgál. Illetékességi körének és méretei-nek köszönhetôen a Rendszer a szabadpi-aci áraknál körülbelül 8%-kal kedvezôbb nyugdíjátváltási (életjáradék) rátát tud biztosítani tagjai számára. Igaz ugyan, hogy a tagok járulékmeghatározott ala-pon építik ki nyugdíjalapjukat, a Rendszer azonban a nyugdíjtörvény szempontjából szolgáltatásmeghatározottként (defined benefit - DB) kerül osztályozásra, mivel a nyugdíjakat (életjáradékokat) a Rendszeren belülrôl biztosítja.

Írország az EET-rendszert alkalmazza: a munkáltatói és a munkavállalói járulé-kok adómentesek. A munkáltatói járulé-kok igazgatási költségként levonhatók az adóból, és a munkavállalók szempontjából sem számítanak adóköteles természetbe-ni juttatásnak. A munkavállalói járulékok szintén levonhatók az adóból. Az adóból való levonhatóság felsô határértéke élet-kortól függôen változik. A befektetésbôl származó jövedelem szintén adómentes. A kifizetett nyugdíjszolgáltatás jövedelem-ként kerül adóztatásra.

A nyugdíj és a munkaviszony alatti el-halálozáskor fizetendô juttatások biztosí-tására szolgáló járulékok az adószámítást megelôzôen kerülnek levonásra a mun-kavállalók bérébôl. Ez pedig azt jelenti, hogy az adómegtakarításra már a bérek kifizetésének pillanatában sor kerül, így nincs szükség az Adóhivataltól való visz-szaigénylésre. A nyugdíjtôke (megszerzett nyugdíjjogok formájában történô) áthelye-zése egy külföldi nyugdíjalapba, nem jár külön adó felszámításával.

A rendszer nyugdíj túlélô hozzátartozói- és táppénzjuttatásokat biztosít. A nyug-díjazáskor fizetett nyugdíj összege a tag nyugdíjalapjában összegyûlt összegtôl függ. Ezt pedig az évente fizetett (munkáltatói/munkavállalói) járulékok, és az évente be-jelentett befektetési hozam határozza meg. A nyugdíj összege emellett a tag nyugdíj-alapjának éves nyugdíjra való átváltásakor használt konverziós rátától is függ. Ezt a (nyugdíjkonverziós vagy életjáradék) rátát bizonyos idôközönként a Letéteménye-sek (Trustees) állapítják meg a Rendszer aktuáriusától kapott tanácsadás alapján.

Meghatározása a kamatlábak, illetve a változó futamidejû államkötények hozama alapján történik. A fizetendô nyugdíj ösz-szege attól is függ, hogy a munkavállaló milyen típusú nyugdíjat kíván vásárolni (pl. házastársi juttatással és/vagy indexálással, vagy anélkül).

A rendszer igyekszik a munkavállalók számláinak nyugdíjra való átváltásához az

aktuárius által meghatározott rátákat a lehetôségek szerint egymáshoz igazítani. A fizetendô nyugdíj összegét a nyugdí-jazási életkor is befolyásolja. A tag által megvásárolt nyugdíj tizenkét egyenlô rész-letben, minden hónap elsô napján, elôre kerül kifizetésre. A nyugdíjat a CWPS-adminisztráció a Rendszer életjáradék alapjából fizeti.

A Rendszer ugyan elvileg 65 éves nyug-díjkorhatárt alkalmaz, a tagnak jogában áll (csökkentett juttatás mellett) 60 éves korától nyugdíjba vonulni, illetve a nyug-díjkorhatár fölött is továbbdolgozni. A tag ilyen esetben – munkáltatója hozzájárulá-sával – 70 éves koráig fizethet járulékot a CWPS-be.

A kollektív munkaszerzôdés ugyan 20 éves kortól írja elô a nyugdíjfedezet bizto-sítását, a Rendszer azonban a Letétemé-nyesekhez (Trustees) benyújtott kérvény alapján, és az ô megítélésük szerint 18 éves kortól engedélyezi a belépést. A fe-dezet várakozási idô nélkül kerül biztosítás-ra. Az 1990-es nyugdíjtörvény maximum két éves átruházási idôrôl rendelkezik, ezt azonban a CWPS nem alkalmazza. A szerzett jogok a Rendszerben való tagság kezdetével egyidejûleg veszik kezdetüket.

Az építôipart elhagyó tag választhat, hogy addig megszerzett juttatási jogait a Rendszeren belül hagyja-e, vagy áthelyezi egy másik foglalkozási nyugdíjrendszer-hez.

Ha úgy dönt, hogy addig fizetett járu-lékait a Rendszeren belül hagyja tovább növekedni, juttatásai nyugdíjazásáig a számláján maradnak. Ilyen esetben a befektetési hozam minden évben hozzá-adásra kerül egyéni nyugdíjalapjához. Az Írországon belüli más foglalkozási nyug-díjrendszerekbe való áthelyezés hat-nyolc hetet vesz igénybe, és a tag számára nem jár külön költséggel. A tagnak nem áll jogában a normális nyugdíjkorhatár elôtt pénzre váltani jogait.

Az építôipart elhagyó munkavállalók EU-n belül mûködô foglalkozási nyugdíj-rendszerbe, vagy az államilag támogatott személyi nyugdíjtakarékossági számlára (Personal Retirement Savings Account - PRSA) is áthelyezhetik megszerzett jutta-tási jogaikat.

Külföldi áthelyezésre elvileg csak a két ország közötti áthelyezési megállapodás létezése esetén van lehetôség. Ha a két ország között nem létezik ilyen megállapo-dás, az áthelyezésre az Adóhivatal megíté-lése szerint kerülhet sor.

A CWPS irányítását a Construction Workers Pension Scheme Trustees Ltd. elnevezésû vagyonkezelôi társaság végzi. Ez a társaság öt munkáltatói igazgatóból és öt tag (szakszervezeti) igazgatóból, illetve egy elnökbôl áll. A CWPS-t a nyugdíjrend-szerekre vonatkozó jogszabályi elôírások mellett a munkáltatók és a szakszerveze-tek által a Rendszerrel összhangban kiál-

332009/4

lított, és az Adóhivatal által jóváhagyott vagyonkezelôi meghatalmazás (Trust Deed) szabályozza.

A Rendszer naprakész ügyvezetését a CIF Pension Administration Services Ltd. (CPAS) nevû független ügyviteli cég vég-zi.

Az 1990-es nyugdíjtörvény két héttôl három hónapig terjedô, eltérô határidôket ír elô a különbözô típusú információk – köztük az éves jelentés, a tag számlájának adatai, az éves kimutatás és a munkavi-szony megszûnésekor készült kimutatás – tagokhoz történô továbbítására.

A Rendszernek minden évben éves ki-mutatást kell biztosítania a tag számára, melyben feltüntetésre kerül a tag szám-lájának év eleji nyitó mérlege, a befizetett járulékok összege, a hozzáadott befekte-tési hozam, az adminisztrációs költség (a járulékokból származó bevételbôl levont 2%) és a tag nyugdíjalapjának év végén jegyzett értéke. Az éves kimutatásnak elôrevetített adatok formájában arról is tájékoztatnia kell a tagot, hogy számlája a normális nyugdíjkorhatár elérésekor várha-tóan milyen értéket képvisel majd, illetve, hogy ez az érték milyen összegû nyugdíj vásárlására lesz elegendô.

A Rendszernek emellett minden évben éves jelentést kell közzétennie, amelyben minden részletre kiterjedôen beszámol a Rendszer mûködésérôl és év végi pénz-ügyi helyzetérôl. Ezt a jelentést az iparág valamennyi szakszervezetéhez továbbítani kell, a Rendszer tagjai és munkáltatói ré-szére pedig külön kérésre áll rendelkezésre. A Rendszer általi tájékoztatásra jogosult személyek között szerepelnek a tagok, a tagok által eltartott családtagok, a leendô tagok, a szakszervezetek és a járulékot fizetô munkáltatók.

A nyugdíjrendszerek 1990-es nyugdíj-törvényben foglalt elôírásoknak való meg-felelését a Szociális és Családügyi Minisz-térium (Department of Social and Family Affairs) által létrehozott Nyugdíj Hivatal (Pensions Board) ellenôrzi és felügyeli, illet-ve a Pénzügyminisztérium (Government’s Department of Finance) részeként mûködô Adóhivatal (Revenue Commissioners) sza-bályozza.

Milyen legyen a magyar szakképzési Paritásos Alap?

Kanyarodjunk vissza néhány mondat erejé-ig a bevezetôben leírt gondolatokhoz.

Az építôipar egy olyan sajátos iparág, mely eltér a többi gazdasági szektortól. A sajátosságok miatt a szociális partnerek aktív szerepet és feladatot vállalnak az építôipar ipari kapcsolatokon keresztül történô szervezésben és szabályozás-ban.

Az építôipari ágazat szociális partne-rei (munkáltatói és szakszervezetei) Nyu-

gat-Európában bebizonyították, hogy a kollektív szerzôdések és a szakképzés, a munkavédelem, a nyugdíjak, a társada-lombiztosítás területén létrejött paritásos alapon szervezôdô szociális alapokon ál-tal képesek szabályozni és megújítani az építôipart. A kollektív szerzôdések és a paritásos intézmények rendkívül fontos szerepet játszanak a szociális partnerek közötti kapcsolatok elmélyítésében.

A jelenleg létezô paritásos szociális alapokat a szociális partnerek hozták létre és finanszírozásukat, mûködésüket is ôk biztosítják. Szerepük kiegészíti a meglévô állami struktúrák által játszott szerepet.

Nos, köztudomású, hogy Magyaror-szágon a szakképzés válságos idôszakát éli. Az építôipar az elkövetkezô években kénytelen lesz szembenézni a képzett szak-munkások hiányával. A jelenlegi oktatási és képzési rendszer, valamint a jelenlegi munkabérek nem ösztönzik a fiatalokat, hogy az építôipart válasszák a szakképzés-ben, inkább a divatos szakmákat helyezik elôtérbe.

A szakképzési gondok megoldása ér-dekében létre kell hozni a magyarországi építôipari szakképzési paritásos szerve-zetet. Az építôipari ágazat képviselôi a munkaerôpiaci szükségletnek megfelelôen tudják irányítani az építôipari szakképzést és a felnôttképzést, illetve átképzést.

A nyugat-európai tapasztalatokból ki-indulva, és a legjobb gyakorlatokat hasz-nosítva, egy ilyen szervezet felépítése a következôképpen kellene, hogy kinéz-zen: az Intézményt irányító Igazgatóság 9 tagból állna, amely a munkaadók, a munkavállalók és az oktatási intézmények képviselôibôl tevôdne össze. Az állami és magánszektor ily módon folyamatos együttmûködésre kényszerülne. Feladata a szervezet irányítása, képzési irányelvek meghatározása lenne.

Az elnöki tisztséget, évente váltakozva, a munkaadók és a munkavállalók tölte-nék be. A 3 tagú Pénzügyi Ellenôrzô Bi-zottság feladata a pénzügyi, és a gazda-sági tevékenység ellenôrzésébôl állna. A mûködéshez szükséges létrehozni az ad-minisztratív személyi állományt is.

Ez a szervezet budapesti központtal mûködne, és létrejötte után legalább három régióban (Dunántúl, Alföld és Észak-Magyarország) helyi irodákat mûködtetne, és non-profit alapon végez-né tevékenységét az oktatás, a képzés, az átképzés a munkaerôpiac igényeinek megfelelôen.

A szakképzési paritásos szervezet tevé-kenységi területe az építô és útépítôiparra terjedjen ki. Legfôbb tevékenységi köre: szaktanácsadás; az oktatás és képzés, va-lamint a munkaerôpiac egybehangolása; a szakma népszerûsítése és a munkaerô utánpótlás biztosítása; felnôtt oktatás, át-képzés.

Vegyük sorra a feladatokat. A szakta-nácsadást érintô tennivalók:

– képzett szaktanácsadók alkalmazása;

– funkcionális képzés;– karrierfejlesztés;– humán erôforrás menedzsment.Az oktatással és képzéssel, valamint a

munkaerôpiac egybehangolásával kapcso-latos tennivalók: az Igazgatóságnak ki kell dolgoznia a szakképzés struktúráját. Bizto-sítania kell az iskolák oktatási segédanyag-gal és tesztekkel való ellátását, lehetôleg digitális formában. A szociális partnerek nevében pénzügyi támogatás megterem-tése a szakmunkás tanulókat alkalmazó munkáltatók részére.

A szakma népszerûsítésével és a munkaerô-utánpótlással összefüggô fel-adatok: a szakma szintjének fenntartásá-hoz évrôl-évre több ezer új munkaerôre van szükség. A fiatalok körében minél népszerûbbé kell tenni az építôipar különbözô szakmáit. Be kell mutatni, és vonzóvá kell tenni az építôipart a mun-ka szempontjából. Ehhez a munkához meg kell nyerni a különbözô hírközlô eszközöket (rádió, televízió, internet, írott sajtó).

Az élethosszig tartó tanulásról: a szoci-ális partnereknek kezdeményezniük kell, hogy az építôiparban dolgozók naprakész ismeretekkel rendelkezzenek. Ki kell dol-gozni egy karrierváltási projektet, amely olyan munkavállalókat céloz, meg akik el akarják hagyni az építôipar területét. Se-gíteni kell a karrierfejlesztést, és a szakmai tapasztalatot bizonyítvánnyal kell elismer-ni, hivatásos bizonyítvánnyal/diplomával nem rendelkezôk esetében.

A pénzügyi finanszírozásról: határozott véleményem szerint az építôipari munka-adók által egyébként is befizetett szak-képzési alapból megoldható a szervezet pénzügyi finanszírozása. A paritásos pénz-ügyi alap kizárólag pénzügyi támogatást biztosít! Saját pénzügyi tevékenységet nem folytat! Ennek megfelelôen kincstári pozíciót tölt be. A kiadások nagy részét a szakmunkás tanulók és a felnôttképzésben közremûködô munkaadók bérköltségeihez való hozzájárulás képezi.

A paritásos alapnak ösztönöznie kell az építôipari munkakörülmények és égészségi biztonság körülményeinek javítását is. Fon-tos a kutatás és a fejlesztés támogatása, az olyan munkáltatók esetében, akik aláírták az Ágazat Kollektív Szerzôdést.

Végül még csak annyit: hatékony pro-pagandát kell indítani az építôipari ágazat népszerûsítése érdekében.

(A szerkesztô megjegyzése: a fenti, kivonatosan ismertetett tanulmány az Építôipari Ágazati Párbeszéd Bizottság megbízásából készült)

34 2009/4

eNeRgIAtAkARékOsAN

Az épületet úgy tervezték, hogy minden évszakban és napszakban a környezetbôl és a földbôl érkezô alternatív energia-forrásokat – geotermikus energia, nap-energia – maximálisan hasznosítsa. Az energiatermelô készház tulajdonosa arra készül, hogy az üzembe helyezés után egy éven át rögzíti a ház energia felhasználá-sával és termelésével kapcsolatos pontos napi adatokat, azzal a céllal, hogy bebi-zonyítsa, károsanyag kibocsátása nélkül is élhetünk ugyan olyan komfortos és eszté-tikus családi házban.

A házat kívülrôl semmi nem különböz-teti meg a hagyományos házaktól. A leg-újabb technológiának köszönhetôen a ház különleges fal- és tetôszerkezet szigetelés-sel rendelkezik, valamint talajkollektoros

Energiatermelô készház

központi szellôztetô berendezéssel van ellátva.

A különleges szigetelés igen alacsony hô-átbocsátási tényezôvel rendelkezik. A hagyományos eljárással készült lakóin-gatlanok esetében a legnagyobb energia-veszteséget a nem megfelelô szigetelés okozza. Az energiaveszteség másik forrása a szellôztetés.

Erre nyújt megoldást a hô-visszanyerô központi szellôztetô berendezés, amely folyamatosan friss, tiszta levegôt juttat a házba, amelynek hômérséklete (+5°C) télen magasabb, nyáron pedig alacso-nyabb a külsô hômérsékletnél. Ennek a technológiának köszönhetôen a ház energiavesztesége – és így energiaigénye is – minimalizálódik. A maradék ener-

giaigényt napelem-rendszer fedezi. A termelt elektromos energia váltóárammá alakítható, amit felhasználhatunk, vagy az árammérôn keresztül betáplálhatjuk a rendszerbe.

Ha mosógépet, vagy hûtôgépet vásá-rolunk, a legtöbben figyelembe vesszük, hogy az adott gép milyen energiaosztályba tartozik, így kalkulálhatunk annak ener-giafogyasztásával is. 2009 januárja óta Magyarországon is kötelezô az új építésû házakra, lakásokra, építendô épületek és az eladásra kerülô ingatlanok energia-tanúsítványának elkészítése. (A használt lakásokra csak 2012-tôl lesz kötelezô, de aki szeretne jól dönteni, annak érdemes elkészíttetni a tanúsítványt!) Így a jövôben, amikor leendô otthonunkról döntünk, fi-gyelembe vehetjük annak energiatakaré-kosságát is.

Az épületeket m2-re vetített éves ener-giafogyasztásuk alapján osztályozzák.

Magyarországon azt az épületet tekin-tik alapnak, amely körülbelül 160 kWh/m2/éves fogyasztással rendelkezik. (Tôlünk nyugatra már 110 kWh/m2/év, sôt van ahol 50kWh/m2/év ez az alap.) Erre azt mond-ják, hogy 100%. Ha egy épület 95 -100%

Hamarosan beköltöznek Magyarország elsô

energiatermelô készházába. A ház lakója ma-

ga az építô lesz. A pilisszentiváni családi ház

a Grand Ács-Tetôcentrum és Készház Kft. kivi-

telezésében készül, és a tervek szerint 0 Ft-os

rezsiköltséggel üzemeltethetô. Eközben még

plusz-energia is keletkezik, amit a tulajdonos

akár értékesíthet is.

352009/4

között fogyaszt (C kategória), akkor az a követelménynek megfelelô. Az az épület, amelynek fogyasztása ennek az érték-nek csak 75 %-a, vagy ennél kevesebb, az energiatakarékos (A kategória), azt az épületet, amelynek fogyasztása kevesebb, mint az alap 55%-a (A+ kategória), foko-zottan energiatakarékosnak tekinthetjük.

Azt az épületet, amelyik csak 15kWh/m2/év, vagy kevesebbet fogyaszt, Passzív Házként emlegetik (10% alatti fogyasztás). És ha tovább megyünk: Energiatermelô Ház az az épület, amelyik éves energia-mérlege pozitív.

Az építészet hagyományos elemeit öt-vözve a rendelkezésre álló modern eszkö-zökkel olyan otthonban élhetünk, amely kis befektetéssel, hosszú távon nagy hasz-not hoz. A Pilisszentivánon épülô kész-ház egyben mintaházként is funkciónál majd a jövôben – a tervek szerint 2009 szeptemberétôl – így nyitva áll majd azok elôtt, akik a jövôjüket energiatakarékos és a fenntarthatóságot is szem elôtt tartó környezetben tervezik.

Energiatermelô és passzív háznak minôsíthetô épületet a könnyûszerkezetes

épületekbôl a legegyszerûbb építe-ni, a kiváló hôszigetelô értéküknek köszönhetôen.

Ezt az értéket már nem csak drága gé-pészettel lehet elérni. Az energia-tanúsít-vány értékhatárai sajnos nem mutatják, nem igazolják az energiatakarékos épüle-teket, mert egy viszonylag magas energia felhasználásnál a hagyományos épület és egy passzív, vagy energiatermelô ház is

Az energiatakarékosságtól a pozitív éves energiamérlegig

Ha mosógépet vagy h t gépet vásárolunk, a legtöbben figyelembe vesszük, hogy az

adott gép milyen energiaosztályba tartozik, így kalkulálhatunk annak

energiafogyasztásával is. 2009. januárja óta Magyarországon is kötelez az új

építés házakra, lakásokra, építend épületek és az eladásra kerül ingatlanok

energiatanúsítványának elkészítése. (A használt lakásokra csak 2012-t l lesz

kötelez , de aki szeretne jól dönteni, annak érdemes elkészíttetni a tanúsítványt!) Így

a jöv ben, amikor leend otthonunkról döntünk, figyelembe vehetjük annak

energiatakarékosságát is.

Az épületeket m2-re vetített éves energiafogyasztásuk alapján osztályozzák.

ugyanúgy A+ kategóriás. Az értékhatá-rokat kellene csökkenteni, (a MAKÉSZ ezt tartja jó megoldásnak) vagy újabb kategó-riák bevezetését, például: A++ és A+++.

A Construma Készház Vásáron vala-mennyi MAKÉSZ-védjegyes cég az alacsony energiafelhasználású épületeit és a hozzá-juk kapcsolható megújuló energiaforrások használatát mutatta be.

36 2009/4

AlteRNAtíveNeRgIAFORRÁsOk

Járjuk hát körbe ezt a témát óvatosan, mint egy szép csikót a vásárban. A ház-tartás, egy tanya, vagy netán a lótartás, lovarda csekély áramigényét: elektromos kerítés, világítás, vízszivattyú, kiszolgáló helyiségek, iroda, vendéglátó részleg, szol-gálati lakás áramigényét megtermelheti a természeti környezetben egy kicsi szélge-nerátorral és fotovoltaikus napelemekkel töltött akkumulátoros rendszer. Haszná-lati melegvizet, a kiszolgáló helyiségek fûtéséhez szükséges hôt vehetünk ki az istállóban keletkezett meleg levegôbôl, melyet napkollektor által melegített vízzel érdemes kiegészíteni, amennyiben az igény nagyobb. Honfoglaló ôseink is alapanyag-

ként használták az almot és a trágyát. A kôolajválság ösztönözte a megfelelô tech-nológia fejlesztését. Önmûködô, hatékony, nagy hatásfokú, megbízható, gazdaságos, hosszú élettartamú energia-ellátás a cél. Decentralizált energiatermelés és energia-fogyasztás, vagyis a helyben termelt áram takarékos elfogyasztása a lehetô legkisebb szállítással. A felhasználó tervezi az igé-nyét, a szakember erre tervezi a rendszert. Az ügyfél a király, minden kívánsága tel-jesül. Tudományos, politikai felmérések igazolják, szigorú szabványok betartásával ellenôrzik a gyártást, forgalmazást, kivite-lezést, mûködést. Csúcstechnológia szol-gálhatja a fenntartható fejlôdést? Igen.

Nézzük csak sorjában. Kezdjük a széllel. Miért? Mert a kicsi szélgenerátor a leggaz-daságosabban áramot termelô megújuló energia-hasznosító egyszerû villamos be-rendezés.

A háztartási méretû 50 kVA-nál nem nagyobb névleges teljesítményû kis-erômû (pl. szélgenerátor) létesítéséhez villamosenegia-ipari építésügyi hatósági engedély nem kell: VET, azaz 2007. évi

LXXXVI. törvény a villamos energiáról XIV. Fejezet, 116. § 3)

Sôt, az OTÉK szerint minden építési övezetben elhelyezhetô, amennyiben a tartóoszlopot engedélyezi az építési hatóság mûszaki irodája, a szélgenerátor CE jelöléssel, EU-szabványoknak megfelel, zajkibocsátási adatlappal rendelkezik, zajkibocsátása nem haladja meg a meg-engedett értéket. A berendezéshez tar-tozó oszlopra építési engedélyt kell kérni, ha az a helyi területi szabályozás szerint engedélyköteles.

Hogyan és miért jó a szél, mint energiaforrás?

A szél megszakításokkal elérhetô, változó erôsségû. Évente nagyjából 7200 órában fúj elektromos áram termelésére hasz-nálható szél, összehasonlítva az autóval, ez nagyjából megfelel évi 350.000 km futásnak. Mivel többnapos szélcsendek is elôfordulhatnak, fotovoltaikus napele-mekkel érdemes kiegészíteni a rendszert, hiszen évi 2000 napos órában dolgozik, bár drága, de aranyat ér, ha más áramfor-

Háztartási méretû szél- és napenergia hasznosító erômûvek

Fütyülô szélben vagy tûzô napon elábrándozunk, ho-gyan lehetne életünk része még jobban a természet. A természeti erôforrások hasznosítása naponta csá-bítóan kínálkozik. A szél és a nap, valamint az is-tállóból kikerülô alom és a trágya, az istálló hôje a legkézenfekvôbb energia-források. Hogyan is van ez? Milyen technológia szüksé-ges hozzá? A gépeknek ne legyen sem kezelési, sem szervízigénye, törôdni a lovakkal akarunk, nemde?

372009/4

rás nem áll rendelkezésre. Az igénybevétel komoly, a legjobb autó is nagy szer-vizt igényel ekkor. A leg-jobb kicsi szélgenerátorok egy röpke felülvizsgálatot. Titka a kevés forgó alkat-rész, állandó mágneses ge-nerátor, zárt csapágyak, jó anyagminôség.

A nagy szélfarmok az egyik legjobb üz-leti befektetések, pedig magas éves átlag szélsebesség – legalább 6 m/s, és nagy tôkebefektetés, sok engedély szükséges a telepítéshez.

Kicsiben lehet-e megtérülô beruházás?

A kicsi szélgenerátor éves átlag széligénye a gazdaságossághoz mindössze 3,9 m/s. Egy többgenerációs tanya áramellátását kiszolgáló hibrid rendszer befektetési költ-sége nagyjából egy személyautó ára.

Egy kicsi szélgenerátor hétszer termeli meg a vételárát 20-30 év élettartama so-rán. 5-7 év megtérülési idôvel kalkulálhat, aki Skystream szélgenerátor hálózati csat-lakozású vagy tanyavillamosításra sziget üzemû rendszer között vacillál. Egy au-tóval összehasonlítva nyert, mert az csak viszi a pénzt. Hasonlítsuk össze dízel, vagy benzines generátorral, ekkor a generátor vételára viszonylag olcsó, de mûködése fel-ügyeletet, karbantartást, szervizt igényel, üzemanyagot fogyaszt, melyet oda is kell szállítani.

Ezzel szemben a szél ingyen fúj, a szél-generátor élettartama akár 6 generátor élettartamának felel meg.

Vizsgáljuk meg a befektetést a hálózati árammal összevetve. A hálózathoz csatla-kozás, plusz a telepítés költsége, húsz év alatt fogyasztott áram inflálódó vételára, versus a szélgenerátor rendszer telepítési költsége, eredmény megközelítôleg 5-7 év megtérülés. A hálózati áramellátás ké-nyelmes, de drága, érdemes mérlegelni elônyeit és hátrányait a megújuló energia-hordozókkal szemben.

Villamos hálózat kiegészítéseként akkor tud jó eséllyel labdába rúgni a szélgenerátor, ha párhuzamosíthatóan a mûködôképes hálózatra szinkronizálva elsôdleges betápként üzemeltethetjük. Amennyiben a hálózat venni is képes a megújuló energiát, és egyenleg-elszá-molásra szerzôdni is lehet, akkor akár 4 év megtérülési idô is kimutatható. Ilyen a SkyStream és a Pitchwind szél-generátor. A Skystream egy univerzális szélgenerátor, amely bármilyen alkalma-zási módban képes mûködni: hálózat-ra táplál és ha szükséges, kiegészíthetô

akkumulátortöltôvel és akkumulátort is tölt.

Rendkívül kedvezô a helyzet, ha szünetmentes áramforrásra van szükség, mert a hálózat feszültsé-ge, frekvenciája változó, és áramkimaradások áthidalá-sára szükség van. Ekkor egy

szünetmentes inverter rendszerrel össze-hasonlítva nyerô, mert az akkumulátorok élettartamát háromszorosára hosszabbít-ja a szélgenerátoros töltés. Folyamatos üzemmódban mûködik, 24 órás nonstop áramellátásra képes, míg a hagyományos szünetmentes inverterek harmadolják az akkumulátorok élettartamát, és leghosz-szabb áthidalási idejük 2,5 óra. Megújuló energia rendszernél ez akár 15 év is lehet az akkumulátor telep élettartama.

Megújuló energiáról üzemel 2004 má-jusa óta a szünetmentes áramkör a Festo Épületautomatika Kft. óbudai irodaépü-letében, melyben a világhírû, kitüntetett oktatási központ is mûködik. Nemrég a szomszédban dolgozó munkagép elvágta az ELMÜ-kábeleket, és három napi áram-szünet alatt az épület mûködése folyama-tos volt.

A szél- és napenergia-hasznosító rend-szer egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy az igények növekedésével rugalmasan, modulárisan bôvíthetô.

Nem elszigetelt egyedi igény, hanem több százezerre tehetô a tanyák, lovar-dák, lótenyészetek, hétvégi házak, hétvé-gi kertek, szôlôk, présházak, vadász- és horgászházak száma, ahol megújuló ener-giahordozókkal gazdaságosabb lenne az áramellátás, mert megfelelôen szeles hely-színek. Ha a fenti állítások igazak, akkor

élettartamát, és leghosszabb áthidalási idejük 2,5 óra. Megújuló energia rendszernél

ez akár 15 év is lehet, vagyis az akkumulátor telep élettartama.

Megújuló energiáról üzemel 2004 májusa óta a szünetmentes áramkör a Festo

Épületautomatika Kft óbudai irodaépületében, melyben a világhír , kitüntetett

oktatási központ is m ködik. Nemrég a szomszédban dolgozó munkagép elvágta az

ELMÜ kábeleket, és három napi áramszünet alatt az épület m ködése folyamatos

volt.

A szél- és napenergia-hasznosító rendszer egyik legvonzóbb tulajdonsága,

hogy az igények növekedésével rugalmasan, modulárisan b víthet .

Nem elszigetelt egyedi igény, hanem több százezerre tehet a tanyák,

lovardák, lótenyészetek, hétvégi házak, hétvégi kertek, sz l k, présházak, vadász-

és horgászházak száma, ahol megújuló energiahordozókkal gazdaságosabb lenne

az áramellátás, mert megfelel en szeles helyszínek. Ha a fenti állítások igazak,

akkor agyrémnek t nhet, hogy egyszer , igénytelen gépként nincs általánosan

agyrémnek tûnhet, hogy egyszerû, igény-telen gépként nincs általánosan elterjedve minden megfelelô szél potenciájú ház-tartásban. Vagy túl szép a menyasszony? Nos…

Mikor is megfelelô a helyszín? Az Országos Meteorológiai szolgálat 10 méter magasan mért adataival a www.met.hu internet honlapon a széltérkép hozzávetôleges adatokat ad, melyet az adott helyszínen szakember a 10 km-es körzetbeli felszíni viszonyok és a 150 m körben elhelyezkedô objektumok alapján modellez. Amennyiben nem csak csodálni akarjuk szélkakasként forgó-pörgô, fütyülô szélgenerátorunkat, legalább 7 m-el a környezô objektumok fölé tegyük. Miért? Mert a magassággal egyenesen arányosan nô a szélsebesség, a szélsebességgel pedig köbösen arányos az áramteljesítmény. A fizikát becsapni nem lehet!

Az elsô ellenkezés ekkor jelentkezik, mert 4,5 m, 6 m, vagy 7 m fölötti magasságú oszlopra építési engedélyt kell kérni. Igen, az oszlopra. 50 kVA-nél nem nagyobb szélge-nerátor telepíthetô. Az engedélykérési igényt a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hiva-tal területileg illetékes Területi Mûszaki Biz-tonsági Felügyelôségéhez kell benyújtani.

A legfontosabb építésügyi feltételek a www.oleh.hu honlapon megtalálhatók.

Megújuló energiarendszer ügyében ta-nácsadással szolgál a Windenergy a www.windenergy.hu honlapon. Szakmai és pá-lyázati tanácsadással szolgál az MTTSZ, a Magyar Település- és Területfejlesztôk Országos Szövetsége +30 6501244 telefo-non, és mttfsz@gmail.com email címen.

Zavaczki Andrea

372008/2-3

38 2009/4

Vélemények a Párbeszédrõl

Partnereink, ügyfeleink figyelmébe!Jól képzett, nagy tapasztalatokkal rendelkezô szakemberek-kel, komoly és korszerû nyomdai háttérrel rendelkezô, lap-, és könyvkiadással foglalkozó cégünk vállalja:

– nyomtatványok, – szórólapok, – kiadványok, – hírlevelek, – cégismertetôk, – termékismertetôk,brosúrák és prospektusokszerkesztését, nyomdai elôkészítését.

A szövegszerkesztéstôl a kész nyomdaipari termékig!

Keressen bennünket!

Bôvebb információ: 06-30-260-45-02

vargahir@dunainfo.hu

Bacsó János Nyíregyháza, az Építô-ipari Ipartestület ügyvezetôje

Szívesen veszem kezembe a magazint, csak rendszer-telenül tudok hozzájutni. Örömmel látnék több olyan írást, amelyek a különbözô jogszabályváltózásokat közérthetô módon ismertetik. Országos gond a körbe-tartozás kérdése. A vonatkozó jogszabályokat úgy kelle-ne módosítani, hogy egy-egy mûtárgy elkészülésekor a

mûszaki átadásra csak akkor kerülhessen sor, ha a generálkivitelezô az alvállalkozók számláját már kiegyenlítette. Ebben az értelemben kellene módosítani a közbe-szerzési törvényt is. Másrészt úgy vélem, hogy uniós pénzekhez a mikro-vállalko-zások szinte egyáltalán nem juthatnak hozzá, mert a pályáztatás túl bürokratikus.

Bagdi Gábor építôipari vállalkozó, EsztergomHelyeslem, hogy egy ilyen jellegû magazinban az olvasók is kifejthetik véleményüket. Fontosnak tartom, hogy az Építôipari Párbeszéd foglalkozik a munkabiztonsággal. Régen, a munkavédelmi kiadá-sokat kötelezôen be kellett kalkulálni a kivitelezési költségekbe. Ma is ezt kellene tenni. Más: szerintem helytelen körbe-, vagy lánctartozásról beszélni, én

ezt „omega-tartozásnak” nevezem, mert a fôvállalkozó már az elsô részszám-lánál „kikapja” a saját részét, így a minôségi munkát végzô alvállalkozó kifi-zetéséhez már nem marad pénz. A szakképzésrôl az a véleményem, hogy az iparosokat az iparosoknak kellene felkészíteniük és vizsgáztatniuk is!

Ábrahám Erzsébet titkárnô, Pócsme-gyer-SurányRendszeresen hozzájutok az Építôipari Párbeszéd ma-gazinhoz. Fôleg azokat az írásokat szemlézem, ame-lyek a dolgozók életminôségérôl, a jelenlegi válság következményeirôl, hatásáról szólnak. Mivel családi házban lakom, a másik téma, ami érdekel az épüle-tek hôszigetelése, az energiatakarékosság, az alternatív

energiahordozók hasznosítása. A Szentendrei-szigetrôl nagyon sokan naponta járunk be Budapestre dolgozni, ezért arra is kíváncsi vagyok, mikor készül el a szigeti bekötôhíd, ami a Megyeri Duna-híd átadásának egyik elôfeltétele volt.

Építõipari párbeszÉd Az Építõipari Ágazati Párbeszéd Bizottság (ÉÁPB) lapja

Alapító fõszerkesztõ:

Varga István

Szerkesztõbizottság:

Elnök: Pallagi Gyula és Pallay Tibor

az Építõipari Ágazati Párbeszéd Bizottság két társelnöke

Tagjai:

Munkavállalói oldalról:

Pallagi Gyula, az Építõ-, Fa– és Építõanyag-ipari

Dolgozók Szakszervezetei Szövetségének

(ÉFÉDOSZSZ) elnöke

Harth Tamás, az Építõipari és Társult Szakszervezetek

Országos Szövetségének elnöke

Munkaadói oldalról:

Pallay Tibor, az Építési Vállalkozók Országos

Szakszövetségének (ÉVOSZ) alelnöke

Gláser Tamás, a Vállalkozók és Munkáltatók

Országos Szövetségének (VOSZ) alelnöke

Dr. Pálvölgyi Tamás, a Magyar Építõanyag-ipari

Szövetség (MÉASZ) igazgatója

Dr. Nádai László, az Ipartestületek Országos

Szövetségének (IPOSZ) elnöki tanácsadója

Schréder Mihály, az Építési és Építésügyi Szakmai

Testület (ÉÉSZT) elnöke

Kiadó:

Vargahír Bt.

Szerkesztõség:

2017 Pócsmegyer, Dió utca 11.

1122 Budapest, Gaál József utca 34/b.

Elérhetõségeink:

+36-30-260-45-02,

+36-26-395-868

E-mail: vargahir@dunainfo.net

www.epitoipariparbeszed.hu

www.epb.hu

Grafika:

Harsáczki György

Informatikai háttér:

Smart Computer

www.smartcomputer.hu

Nyomdai munkálatok:

Mackensen Kft.

ISSN 1788-3547

Készül A/4-es formátumban, négyszínnyomással,

a belívek 90, a borító oldalak 150 grammos papíron.

Megjelenik évente nyolc alkalommal (egy összevont számmal).

Példányonkénti ára: 500 Ft

Éves elôfizetés: 3 500 Ft + postaköltség

Magazinunk az éÁPb támogatásával készül.